diff options
Diffstat (limited to 'old/63003-h/63003-h.htm')
| -rw-r--r-- | old/63003-h/63003-h.htm | 8819 |
1 files changed, 0 insertions, 8819 deletions
diff --git a/old/63003-h/63003-h.htm b/old/63003-h/63003-h.htm deleted file mode 100644 index 455e245..0000000 --- a/old/63003-h/63003-h.htm +++ /dev/null @@ -1,8819 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.16" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Gróf Károlyi Gábor -följegyzései (2. kötet) by Károly Eötvös</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -h1 { - line-height: 100%; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} -hr.tb {width: 25%;} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.summary { - text-align: center; - text-indent: 0; - width: 90%; - margin: auto; - font-size: 90%; - font-style: italic; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.smcap { - font-variant: small-caps; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - text-indent: 0; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.75em; -} - -.TOC .roman { - float: left; - text-align: right; - margin-left: -3.5em; - min-width: 3em; -} - -li.li2 { - margin-bottom: 1em; - font-size: 90%; - padding-left: 3em; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - - -<pre> - -The Project Gutenberg EBook of Gróf Károlyi Gábor följegyzései (2. kötet), by -Károly Eötvös - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most -other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of -the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll have -to check the laws of the country where you are located before using this ebook. - -Title: Gróf Károlyi Gábor följegyzései (2. kötet) - -Author: Károly Eötvös - -Release Date: August 21, 2020 [EBook #63003] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK GRÓF KÁROLYI GÁBOR *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - - - - - -</pre> - -<div class="transnote"> -<h3>Megjegyzések:</h3> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_315">315</a>. oldalon -található.</p> -<p>Az eredeti képek elérhetők innen: <a href= -"http://books.google.com/books?id=HvhZAAAAIAAJ">http://books.google.com/books?id=HvhZAAAAIAAJ</a>.</p> -<p>Facebook oldalunk: <a href= -"http://www.facebook.com/PGHungarianTeam">http://www.facebook.com/PGHungarianTeam</a>.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="smcap">Eötvös Károly -Munkái</span></p> -<p class="center"><span class="smcap">viii. kötet</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">GRÓF KÁROLYI GÁBOR -FÖLJEGYZÉSEI</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">II</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150"><span class= -"smcap">Eötvös Károly Munkái</span></span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">VIII</span></p> -<p class="center"><span class="caption-largest">GRÓF KÁROLYI GÁBOR -FÖLJEGYZÉSEI</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">MÁSODIK -KÖTET</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST -MDCCCCII<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT -18. SZÁM.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">RÉVAI -TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET -R.-T.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150"><span class= -"smcap">Eötvös Károly</span></span></p> -<h1>GRÓF KÁROLYI GÁBOR FÖLJEGYZÉSEI</h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">MÁSODIK -KÖTET</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST -MDCCCCII<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT -18. SZÁM.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">RÉVAI -TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET -R.-T.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">AZ ÖSSZES JOGOK -FENTARTÁSÁVAL</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">Révai és Salamon -könyvnyomdája, Budapest, VIII., Üllői-út 18.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<h2>KOSSUTH LAJOS „IRATAI“.</h2> -<p class="summary">(Genuai uzsorásomhoz utazom. – Látogatásom a -Kormányzónál. – Szerződése az Athenaeum embereivel. – Kossuth -Ferencz aláirása hasonlit apjáéhoz. – Miért kell Kossuth -aláirásához közjegyző? – Kossuth szegényül hagyta el hazáját. – Az -ég alatt hál. – Uti málhája? – Mit ér a magyar korona? – Miből élt -Jézus Krisztus? – Mac Ádám mint jó barát. – Gunszt Bertalan a -titkár. – Mi volt fizetése? – Miként dolgozott Kossuth? – Tolla, -téntája, papirosa. – Buvárkodások a könyvtárakban. – A két -luthránus diák. – Titkárát elbocsájtja.)</p> -<p>Az 1879-ik év őszén, október végén vagy november elején, föl -kellett keresnem Genuában signore Goutot, magyarul Gaut urat. E -kirándulásomnak története van s az a történet elég érdekes. Ekkor -ismertem meg a Kormányzó iratainak történetét s anyira-menyire -vagyoni viszonyait.</p> -<p>Ekkor már Párisban laktunk. Átkozottul megszorultam pénz -dolgában. Kimerült minden hitelem, nagyon megfogytak zálogba adható -tárgyaim is, pár ezer frankra mulhatlanul szükségem volt, szomjas -zsebem tehát egyik genuai forrásomhoz, Gout vagy Gaut urhoz -kivánkozott.</p> -<p>Ez a Gout ur kisebb fajta uzsorás volt Genuában. A kegyetlen, de -mindig jókedvü fajtából. Sokat sohase adott, de mindig adott. -Istentelen kamatot számitott ugyan, néha husz százalékot is, de -üres kézzel sohase eresztett el. <span class="pagenum"><a name= -"Page_2" id="Page_2">-2-</a></span></p> -<p>Ott lakott egy kis utczában, mely az Aqua Sola-térre torkollott. -Volt egy kis boltja, abban kirakata nyakkendőkből. Szebb és drágább -nyakkendők Párisban se voltak. Száz lirán alul alig adott -nyakkendőt. De ez csak ürügy volt, hogy a legelső gavallérok is -bemehessenek hozzá. Különösen idegenek, utazók, turisták, -montekarlói játékosok voltak pártfogoltjai. Ezek közt sok angol -is.</p> -<p>Az angolok adták neki a Gout nevet is. Eredeti neve olasz vagy -görög volt, nem is emlékszem már rá. Én is csak Gout néven ismertem -s ugy is szólitottam.</p> -<p>Gout angol szó. Magyarul azt teszi: száraz fájás vagy köszvény. -Ha uzsorás-pénzt kellett fölvennünk, magunk közt még Párisban is -azt mondtuk: meglepett bennünket Signore Gout.</p> -<p>Hitelmüveletem szerencsésen sikerült.</p> -<p>Épen indulni akartam Páris felé, mikor véletlenül találkoztam az -utczán vagy talán a vasuti indóháznál Kossuth Tivadarral s ő -kérdezte tőlem, nem látogatom-e meg az öreg urat?</p> -<p>Igazán nem volt szándékom, nem is jutott eszembe, de e kérdésre -rögtön Turin felé indultam s másnap már kint voltam Collegno al -Baracconeban. Jó ideje nem láttam a Kormányzót,<a name="FNanchor_1" -id="FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a> -jól esett fölkeresnem, ő is különös örömmel és szivességgel -fogadott.</p> -<p>Néhány nap előtt voltak nála az Athenaeum emberei Budapestről. -Ekkor szerződött meg velük iratai kiadására nézve.</p> -<p>Ott volt Vérei József, az Athenaeum igazgatója. Eszes, -mozgékony, ügyes üzletember. A nyakkendője vagy az <span class= -"pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3">-3-</a></span> inggallérja -mindig nyomta valahol a nyakát, mert a fejét folyton igazgatta. -Valami régi idegbaj lehetett nála. Folytonos fejbólintása feltünt a -Kormányzó urnak.</p> -<p>Urváry Lajos a Pesti Naplónak volt szerkesztője már nyolcz vagy -kilencz év óta s az Athenaeumnak szintén valami igazgatója. Hebegve -beszélt s szemeivel örökké pislogott. Ezt is a Kormányzótól -hallottam. Különben jó alaku, üde szinü, fiatalos külsejü ember -volt. Később hallottam, hogy ez ember életének nagy titkai voltak. -Első házassága borzasztó erkölcsi szerencsétlenséggel végződött. -Utóbb el kellett hagynia a lapot s nagy nélkülözések közt élt. Már -itthon laktam, a mikor nyelvrákban meghalt.</p> -<p>A harmadik Sigray Pál volt, az Athenaeum jogtanácsosa. Erre is -tett a Kormányzó valami jókedvü megjegyzést. Ha jól emlékszem, azt, -hogy sohase nyitja föl szemét egészen, csak félig, – mintha a napba -nézne.</p> -<p>Hogy Helfy barátunk ott volt-e a szerződéskötésnél: erre bizony -most már nem emlékszem. Alig képzelem, hogy ott ne lett volna, -hiszen ő volt a Kormányzó és az Athenaeum közt a közbenjáró. De -meglehet mégis, hogy nem volt ott. Ha ott lett volna: saját nevének -minden esetre helyet szoritott volna a szerződésen.</p> -<p>A szerződés 1879-ik évi október hó 15-én készült el -véglegesen.</p> -<p>Tartalma hosszu és bő. Tartalmára bizony nem emlékezem. Annyit -tudok, hogy az iratok tiz kötetre voltak tervezve s hogy az első -három kötet megjelenése meglehetős szabatossággal időhöz volt -kötve. <span class="pagenum"><a name="Page_4" id= -"Page_4">-4-</a></span></p> -<p>Nekem feltünt ez.</p> -<p>Hiszen akkor a Kormányzó már 76–77 éves öreg ember volt. Oly -életkor, a melyben az emberek nagy és terjedelmes irodalmi munkát -nem szoktak végezni. S tíz kötet! Ha minden kötetre egy évet -számitunk is: 86 vagy 87 éves kora előtt a Kormányzó be nem -fejezheti művét.</p> -<p>Kérdeztem a Kormányzót, hogy csupán iratokat ad-e vagy azokat -fel is dolgozza s megfelelő megjegyzésekkel s történelmi -felvilágositással kiséri? Nagy különbség van a kettő között.</p> -<p>Csupán iratokat rendezni sajtó alá: könnyebb munka. Szorosan -véve, ez nem is irodalmi működés. Nem irói, nem szerzői, nem költői -munka. Erre kivételesen nyolczvan éves ember is képes lehet.</p> -<p>De a Kormányzó azt felelte nekem, hogy semmi esetre se nyers -anyagként adja át iratait, hanem azokat emlékiratszerü -megjegyzésekkel világitja meg. S szándéka az, hogy az iratokat -nemzetünknek s a külföldnek főbb történelmi eseményei szerint -csoportositsa s ez eseményeket önálló részekben külön is -megirja.</p> -<p>Ez hát nehéz irodalmi mű lesz.</p> -<p>De hát lehet-e erre 77 éves életkoru embert kötelezni? S lehet-e -arra, hogy nyolcz-tiz éven keresztül végezzen ily munkát?</p> -<p>Ember és ember közt nagy a különbség. Akkora, mint a jellem és -jellem közt.</p> -<p>Mi az, a mit jellemnek nevezünk?</p> -<p>A nemes felelősségérzet. A kötelesség teljesitésének -<span class="pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> -önmagunkra szabott erkölcsi kényszere. Az a fenséges adósság, -melyet magunkra vállalunk a hazával, a nemzettel s az emberekkel -szemben s azokkal szemben, a kik szivünknek részesei, – hogy -érzést, lelket, munkát, örömet, egészséget s minden sikert és -vagyont, mely a miénk, az ő boldogulásukra áldozunk fel. S hogy -feláldozhassuk: ebből álljon minden boldogságunk.</p> -<p>Ez a jellem a maga teljes tisztaságában és épségében. Ilyen volt -Kossuth Lajos.</p> -<p>Minő csodálatos nagy lélek volt ő!</p> -<p>Mikor a vajdával nála voltunk s a vajda a munka negyedik és -ötödik kötete után kérdezősködött: akkor mondta a Kormányzó:</p> -<p>– A negyedik kötet egészen kész s az ötödikből is csak -három-négy ivnyi van hátra. De azért nagy lelki nyugtalanságot okoz -nekem, hogy eddig is késlekednem kellett. Talán nem én vagyok az -oka, de azért nekem fáj az. Sietek is a legelső napon, a mint -tehetem, Emich urtól mentséget szerezni a magam számára. Nem tudnék -meghalni, mig kötelességemet egészen nem teljesitettem.</p> -<p>Emich ur alatt Emich Gusztávot értette, a képviselőház volt -tagját s az Athenaeum vezérigazgatóját. Nemes gondolkozásu férfiu, -a ki sokkal több figyelemmel volt a Kormányzó iránt, mint a -mennyire a szerződés kötelezte. A Kormányzóban nemcsak a szerzőt s -nem csak a szerződő felet látta.</p> -<p>Bizonyosan tudom, hogy Turinból elutazásunk után egy-két napra -meg is kapta a Kormányzó levelét. Ha e levél egykor napvilágot lát: -ebből látja meg a világ, <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span> ha semmi más bizonyság nem volna is, miként -érzett, miként gondolkodott a Kormányzó a kötelességről.</p> -<p>A szerződés természetesen magyar nyelven van szerkesztve. -Készitésekor otthon volt Kossuth Ferencz is s Lajos Tivadar is. Ki -fogalmazta: nem tudom.</p> -<p>A szerződés keltének helye igy van megörökitve: -Baraccone-Collegnói terület, turini provinczia. Szerződő felekként -aláirták Kossuth Lajos, Kossuth Ferencz és ifju Kossuth Lajos. A -könyvkiadó-vállalat részéről Urváry és Vérei irták alá. Tanuk -gyanánt az okiraton Ihász Dániel és Sigray Pál szerepelnek.</p> -<p>Azért gondolom, hogy Helfy barátunk nem volt jelen az -aláirásnál, mert az ő neve még a tanuk közül is hiányzik. Ha ott -lett volna: legalább tanuként aláirja.</p> -<p>Kossuth Ferencz a »Kossuth« szót csaknem tökéletesen ugy irja, -mint édes apja a Kormányzó. A két név, a mint egymás mellett -fekszik, nyilvánvalóvá teszi ezt.</p> -<p>Gyakori tünet, hogy a fiu névaláirása hasonlit az apáéhoz. -Különösen gyakori akkor, ha mind az apa, mind a fiu igen sokszor -irja le saját nevét; ha élete foglalkozásához tartozik a sok -névaláirás.</p> -<p>De ez természetes is. Ha száz kéznek kell ugyanazon nagy és kis -betüt százszor meg ezerszer gyorsan leirni; utóbb mind a száz kéz -egyenlően irja le azokat a betüket. Csak akkor lesz állandó -eltérés, ha a kéz alkatában van valamelyes különösség vagy ha a kéz -a kisgyerekkortól kezdve egészen más természetü iráshoz szokott. -<span class="pagenum"><a name="Page_7" id= -"Page_7">-7-</a></span></p> -<p>Ugy látom, ily eset van Lajos Tivadarnál. Az ő betüi s vonásai -messze térnek el a Kormányzó betüitől s vonásaitól.</p> -<p>Az irásszakértők intézménye buta és gaz intézmény. Ostoba vagy -lelketlen biró az, a ki az irásszakértők véleményét figyelembe -veszi. Mekkora eltérés van ugyanazon kéz irása közt, ha a tinta, a -toll, a papiros vagy a testi és lelki állapot különböző. S minő -könnyü és természetes az idegen betük és vonások utánzása, ha az -utánzó fiatal, keze ép s gyorsan és sokat szokott irni.</p> -<p>De hát hagyjuk ezt.</p> -<p>A szerződést közjegyző is hitelesitette. Természetesen olaszul. -A közjegyző neve Vittorio Angley volt Pianezzából. Ráütötte -pöcsétjét is, a melynek czimere egy kövér fehér kereszt.</p> -<p>Minek kellett ide a közjegyző?</p> -<p>Meglehet, Olaszországban nem érvényes az olyan kétoldalu kötés, -melyet közjegyző nem hitelesit. Nem tudom. Ha igy van: akkor ott -kellett lenni a közjegyzőnek.</p> -<p>De ha nem igy van: akkor csakugyan mosolyogni való dolog az a -közjegyzői hitelesités.</p> -<p>Hát eltagadhatná valaha valaki Kossuth Lajos nevét vagy neve -aláirását? Kellett oda még tanu is? S ha kellett: Ihász Dani öreg -barátom neve nem lett volna elég önmagában is?</p> -<p>A királyok aláirásához miért nem kell tanu? A spanyol király még -a nevét se irja az okiratra. Csak annyit ir: »én a király«. A -napkeleti fejedelmek némelyike <span class="pagenum"><a name= -"Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> csak a tenyerét üti a -papirosra, mintha legyet csapna agyon s még se kételkedik senki az -ő sajátkezeirásában. Van-e annyi király és napkeleti fejedelem a -világon, a kinek kezeirása összevéve érne annyit, mint Kossuth -Lajosé?</p> -<p>Hajh de hát magánjogi dolog, szerződés, pénz, részvénytársaság s -több e féle: igy szólnak a jogtudósok.</p> -<p>Hát hiszen épen ez a nevetni való, mikor Kossuth Lajos -kötelezvényéről van szó.</p> -<p>Deák Ferencz csak egy iskolásgyerek palatáblájára irta föl -irónnal, hogy vagyonát halála után adják a szegényeknek. Alá se -irta a nevét, mert haldokló szemei előtt már sötét volt a világ s -keze nem engedelmeskedett többé az elhervadt akaratnak.</p> -<p>Kételkedett azért valaki abban az írásban? Vagy meg merte volna -támadni valaki azt a végrendeletet? Száz szegény rokona maradt -apjának testvérei után. Jogtudós is volt köztük akármennyi. Vagyona -is tisztes maradt, a mint a kegyelet fölverte az ő szegényes -tárgyainak értékét. Még se találkozott senki, a ki éhes örökösként -elő mert volna állani, hogy a szegények pénzét magának követelje. -Még azt se hiszem, hogy biró akadt volna, a ki megsemmisitse azt a -végrendeletet.</p> -<p>Igy lett volna bizony Kossuth Lajos szerződésével s -névaláirásával is.</p> -<p>De hát végre is, miért kellett a 77 éves agg embernek arra -vállalkoznia, hogy tíz nagy kötet irodalmi munkát készit az életnek -még hátralevő éveiben? <span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span></p> -<p>Szomoru kérdés ez és szomoru a felelet rá.</p> -<p>– Anyagi körülményeim szigorusága kényszeritett, hogy a terhes -munkára vállalkozzam.</p> -<p>– Agyam és kezem munkájával kerestem meg hontalanságomban -mindennapi kenyeremet.</p> -<p>– Igy akarom kenyeremet megkeresni életem végnapjaiban is, ha -lehetséges.</p> -<p>Ez a felelet nagyon szomoru.</p> -<p>De fönséges is!</p> -<p>Oh ti császárok, királyok és mindenféle biboros fejedelmek! Ti -nem ismeritek a mindennapi kenyérnek gondját, még akkor se -ismeritek, ha nyomorgatott népetek pokolba kerget benneteket. Mert -a kincsek özöne akkor is megvan kezetekben, a hogy népetek -verejtékéből azt összeharácsoltátok.</p> -<p>Az oroszlán nem gyüjt. S nem fogad el senkitől mindennapi -élnivalót. Hanem élte alkonyán is önmaga keresi meg kenyerét – -büszkén, bátran, nyugodtan.</p> -<p>A hogy Kossuth Lajos.</p> -<p>Kossuth Lajos szegényül hagyta el hazáját, a mikor bujdosóvá -lett. Talán pár száz arany volt erszényében, kormányzói fizetésének -nem is egészen egy hónapra való része. Ezzel vágott neki idegen -földön, idegen népek közt a hányt-vetett életnek.</p> -<p>Pedig nagy állam feje volt egy ideig. Kormányzó czimén -választott fejedelme Magyarországnak. Hatalma és tekintélye akkora -az ő országában, mintha királya és vallásalapitója lett volna -nemzetének. S minő élet várt rá! <span class="pagenum"><a name= -"Page_10" id="Page_10">-10-</a></span></p> -<p>Az idegen földön töltött első éjszaka némi sejtelmet nyujtott -arról az életről előre. A hogy ezt a Kormányzó a vajdának röviden -elbeszélte.</p> -<p>Alkonyat felé járt az idő, mikor társaival, a bujdosókkal együtt -Kossuth a Duna jobb partjára, török földre lépett. Kis számu török -katonaság és partőrség várta. A nap lenyugodott, de még világos -volt, a mikor a partőrség által értesitett török főtiszt lóháton -néhány lovastiszt kiséretében közelgett. Ezredes volt a főtiszt, -Kossuth eléje ment.</p> -<p>Az ezredes e szóval fogadta:</p> -<p>– Tudom, ki vagy. Tudom, hogy ellened fordult a szerencse. A -padisah palástjának árnyékában nyugalmas pihenőd lesz. Allah -nevében üdvözöllek.</p> -<p>A kormányzó néhány szót szólt. A főtiszt nem akart tárgyalásba -bocsátkozni.</p> -<p>– A nap lenyugodott, este van. Feküdjél le nemes vendég, majd ha -a nap fölkel: beszéljünk sorsodról. Készitettem számodra éjjeli -tanyát.</p> -<p>Valami kisázsiai tanulatlan ember, de jó ember volt az a török -főtiszt. Sejtelme se volt arról, ki az a Kossuth Lajos s az ő -alakjában mekkora történelmi egyéniség áll előtte. Nagy nemzet -üldözött, bujdosó fejedelme! Az a jó török ezredes csak egy urat -ismert. Az a szultán, a ki az ő fölséges uralkodója. Ő hozzá képest -mindenki csak egyenlő szegény és kis ember.</p> -<p>Kossuth sötét szinü, de ékszer nélkül való magyar diszruhában -volt. Kalapja mellett toll, csizmáján sarkantyu, oldalán kard. -<span class="pagenum"><a name="Page_11" id= -"Page_11">-11-</a></span></p> -<p>– Ragyogó öltözet nem lett volna méltó se az én helyzetemhez, se -nemzetem sorsához, de mégis diszesebb ruhát kellett felöltenem, -mert keleten voltunk már s hiába, a tisztességet ott is csak a ruha -után osztogatják.</p> -<p>Igy mondta a Kormányzó.</p> -<p>Volt kényelmes hintókocsija s podgyász-kocsija is. Három jókora -utazó ládája volt s minden holmija ezekben. Fehérnemüje tizenöt -pár, teljes öltöző két ruha s a most rajta valón kivül még egy -magyar diszruha. Lábbelik, harisnyák, kendők, keztyük, rojtos -nyakravalók elegendő számban. Néhány könyv, azután irások, -irószerek, néhány fegyver s talán négy pár diszes művü pisztoly az -egyik ládában. Fegyverek, pisztolyok elajándékozni valók. Keleten -ez a jó és régi szokás.</p> -<p>Nem messze volt az éjjeli tanya, melyet a Kormányzó számára a -török ezredes készitett.</p> -<p>Biz ez nem palota volt. Nem is hán vagyis keleti vendégfogadó. -Még csak nem is csárda az utszélen, de még sátor se.</p> -<p>Hát mi volt?</p> -<p>Lombos iharfa s alatta buja gyep.</p> -<p>A gyepre volt teritve gyékényfonat, annak tetejére egyszinü -gyapjuszőnyeg, derékalj semmi más. Még fejalja se volt. Ruhával -tömött kis kézitáskát tettek a Kormányzó feje alá, palástja volt -takarója s igy töltötte az első éjszakát idegen földön Magyarország -bujdosó fejedelme.</p> -<p>Szép enyhe nyári éjszaka volt. Nem nagy messzeségben -<span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span> volt a Duna, melynek zugó moraját mintha -hallotta volna a bujdosó füle. Egyéb zaj nem hallatszott az -éjszakán át.</p> -<p>Vajjon hogy töltötte az éjszakát a nagy bujdosó?</p> -<p>– Hajnal felé elaludtam. Alvásom nem volt hosszu, de azért -felüditett. Mióta Világost elhagytam, még ilyen álmom se volt.</p> -<p>– De mielőtt elaludt volna: merre járt elméje a csillagos ég -alatt?</p> -<p>Ezt irja erről:</p> -<p>»Arczomon öntudatlanul a kifejezhetlen fájdalom könyzápora -omlott alá.«</p> -<p>»Minden volt e könyzáporban, a mi a hazafi szivének fáj; – -minden! Csak egy nem! A reménytelenség nem; a kétségbeesés hazám -jövője felett nem.«</p> -<p>»Ugy tetszett nekem, – még akkor a fájdalom első lázrohamában is -ugy tetszett nekem, mintha az ég csillagainak fényszikrázatából -könyeim fátyolán keresztül egy sugár lövellene felém, mely azt -hirdeti borult lelkemnek, hogy nemzetem szenvedni fog ugyan, -irtózatosan fog szenvedni, mert boszuja rettenetes a féktelen -uralomvágynak: – hát szenvedni fog nemzetem irtózatosat, de nem hal -bele!«</p> -<p>Ime tehát sirt.</p> -<p>Sirt, mert nemzetének irtózatos szenvedéseire gondolt.</p> -<p>De szentül hitte akkor is, hogy fel fog támadni nemzete.</p> -<p>Ime az első éjszaka idegenben. És ettől kezdve még negyvennégy -és fél esztendőt kellett töltenie idegenben. <span class= -"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span></p> -<p>De hát miért akart szegény maradni? Miért nem vitt pénzt, -aranyat, kincset magával? Ha király lett volna, bizonyosan nem üres -kézzel bujdosik el hazájából!</p> -<p>Joga lett volna hozzá. Egy egész esztendőre járó tiszti fizetés -még a polgári jog, még a hétköznapi felfogás szerint is megillette -volna őt. Negyedévre ugyis előre volt hozzá joga. A mostani királyi -udvartartás költségeit is előre fizeti ki országos kincstárunk. S -aztán néhány ezer főre rugott bujdosó társainak száma. Szentséges -joga volt ahhoz, hogy ezek tisztes ellátását az ő bölcsesége -intézze egyelőre.</p> -<p>Módja is lett volna benne.</p> -<p>Hiszen kezében volt, hatalmában volt a kincstár, a melyet -Duschek őrzött. Mintegy három millió forint volt ez aranyban, -ezüstben. A nemzet ajándékából gyült ez össze. Haynau vitte el, az -osztrák nyelte el ezt a nemzeti kincset. Kossuth szavára adták ezt -össze a hazafiak. A nemzetnek adták s nem az osztráknak. Az -osztráknak nem adtak volna egy fillért se. A hadijog és a -nemzetközi jog szerint is ezt magukkal vihették volna a bujdosó -honvédek. Hisz az üldözött, a menekülő harczos magával viheti még -idegen földre is tábora minden kincsét, egész pénztárát.</p> -<p>A Kormányzó nem nyult ehhez.</p> -<p>Kezében volt a korona is. Ez is országkormányzó fejedelmi -jogánál fogva volt kezében. A nádor elszökött, itt hagyta, de -elvinnie jogában se állott volna. Az uralkodó családot -trónjavesztettnek nyilvánitá a debreczeni <span class= -"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> -országgyülés, tehát ez országgyülés felfogása szerint az uralkodó -család kezében se lehetett a korona. Az országot osztrák és orosz -hadak árasztották el. Ők a hóditás jogára hivatkoztak. A hóditási -jog nem jog, hanem csak hatalom és erőszak. Csak az az övé, a mit -erőszakkal elvehet. De a korona nem jutott kezébe. Azt a nemzet -jogának alapján Kossuth kezelte teljes joggal. Az osztrák és orosz -sereg kezébe át nem adhatta. Ez nem állott kötelességében, sőt -jogában sem.</p> -<p>Erzsébet királyné négyszázhatvan év előtt ellopta a koronát s -zálogba adta Frigyes császárnak. Pedig nem volt rászorulva s nem -kellett a magyar nemzet bujdosó hőseit tartania. Kossuth fenséges -lelkéhez még gondolatban se fért oly terv, hogy ő a nemzet vagyonát -érintse. De ha zálogba teszi a koronát azért, hogy a zálogösszeget -hontalan bujdosóink közt kiossza: én bizony ezért nem kárhoztattam -volna soha.</p> -<p>Furcsa legények azok a jó történetiró urak. Azt a királynét nem -mondják tolvajnak, mert királyné volt. Hanem tolvajnak mondják -szobalányát, Kottaner Ilonát, a ki kézi kosarában asszonya -parancsára vitte el karján a koronát. Mintha bizony koronát lopna -egy szobalány, ha már épen lopni akar s mintha bizony szobalánynál -állana a koronaszekrény kulcsa!</p> -<p>Csak igazságosan történetiró urak!</p> -<p>De mit ér hát az a korona, melyet Kossuth nem vitt át a Dunán, -nem vitt el magával, hanem elásatott Orsova határában mélyen a föld -alá?</p> -<p>Azt mondják, a kik jól megnézték, hogy aranya, <span class= -"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> ékköve -amugy nyersen megér hét-nyolcz ezer forintot. Tehát megér annyit, -mint hires méntől származott három-négy telivér csikó, ha nem -idősebb egy évesnél.</p> -<p>Teringettét! A római pápa és a bizanczi császár nem nagyon -erőltették meg magukat pénz dolgában, mikor ezt a koronát nekünk -ajándékozták. Mert hiszen nekik akkor nem sokkal került több -pénzbe, mint a nyers anyag értéke.</p> -<p>Mint műtörténeti tárgy természetesen mégis sokat ér ma már.</p> -<p>Frigyes császártól nyolczvan ezer arany forinton váltották ki -őseink. Alább nem adta a császár. Sőt még igy is kisérletet tett -hamis koronát adni át az igazi helyett. S a rendőrség még csak be -se zárta a csalót és sikkasztót. Mivelhogy császár volt a csaló és -sikkasztó. Az a nyolczvan ezer forint mai értékben fölér tizezer -ökörrel. Szép összeg volt tehát akkor is.</p> -<p>Ma mint műtárgy is többet ér a korona. A frankfurti Rothschild, -ha élne, megadna érte három vagy négy millió forintot. Mert a -korona felső abroncsainak zománcza a VIII-dik vagy IX-ik századból -való s abból a korból ily ép, ily szép s ily nagy zománcz nincs már -a világon. Még Rómában sincs.</p> -<p>De még ez se az igazi érték. Hanem az a szentséges szent -kegyelet és áhitatos ragaszkodás, melylyel a magyar nép szive ezt a -koronát körülveszi. Mint az urnak testét. Mivelhogy alkotmányának -és szabadságának biztosságát látja benne.</p> -<p>Ezért hagyta itthon a Kormányzó is. És azért, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> abból, a -mi a nemzeté, ne legyen nála semmi. Csak az a »csipetnyi por«, -melyet az orsovai Duna balpartján magához vett a hazai földből.</p> -<p>Hejh nagy bujdosónk – jó voltál, nemes voltál, bölcs voltál, -hogy önmagadnak semmit el nem vittél, hanem mindent itthon hagytál! -Hanem azért bujdosó társaid panaszát ki nem kerülhetted idegen -országban s a becsülettépő lelkek rágalmait ki nem kerülhetted -itthon!</p> -<p>– – De miből is élt hát a Kormányzó negyvennégy éven -keresztül?</p> -<p>A történetirók, a regényirók, a költők, a szinműirók elsiklanak -e kérdés fölött. Még az ókor nagy iróinak se jutott eszébe, mikor a -hősökről szól dicsőitő szavuk, hogy mit is ettek-ittak, hol laktak, -miként ruházkodtak, miből költekeztek azok a hősök, a mikor csak -emberek voltak?</p> -<p>Homérósz leirja Akhilleüsz paizsát és fegyverét. De azt nem irja -le, hogy mibe került az a paizs és az a fegyver, ki adta hozzá a -vasat és a munkát, mibe került az egész készség, kifizette-e -Peleüsz király dicső fia a fegyverkovácsot és vasművest vagy most -is adós a munka árával?</p> -<p>Miből élt Szokratesz és Demoszthenesz? Ki tudták-e fizetni -házbérüket s miből? Hány öltöző ruhája volt Kszantippe urnő ő -nagyságának s Párisból hozatta-e illatszereit vagy Bécsből, mint a -budapesti urnők?</p> -<p>Volt-e valami vagyona Jézus Krisztusnak? Vagy mestersége vagy -műhelye vagy állandó lakása? Hol és miből szerezte a vemhes -szamarat, a melynek hátán <span class="pagenum"><a name="Page_17" -id="Page_17">-17-</a></span> bement Jeruzsálembe? Mibe került -palástja, a melyen megosztoztak a tömlöcztartó emberei, a -mindenféle hajduk, porkolábok, biztosok és fogházőrök? Pedig az a -palást értékes lehetett, mivelhogy méltónak tartották arra, hogy -szétdarabolják s maguk közt elosztogassák.</p> -<p>Miből élt Kossuth Lajos?</p> -<p>Elmondja maga.</p> -<p>Beszédeket és felolvasásokat tartott Angliában és Amerikában. A -felolvasásokat zárt helyeken, nagy ünnepre való termekben tartotta. -A közönség hallani akarta őt a kornak minden nagy kérdéséről. Őt, a -magyar nemzet bujdosó fejedelmét, két európai nagyhatalom -üldözöttjét, a népek szabadságának tiszta bajnokát, a bölcset, a -lángszavu nagy szónokot. De beszédeit se nem kérték, se el nem -fogadták az ő ingyen kegyelméből. Minden nagy városban akadt néhány -nagy miveltségü, előkelő, kitünő férfiu, a ki társasággá állt -össze, rendezte a beszéd ünnepét, belépti dijat szabott, -értesitette a közönséget, meghivta a Kormányzót s felolvasását -magas tiszteletdijjal jutalmazta.</p> -<p>A felolvasás elmemunka. Ép olyan munka, mint az iparosé. A -lángelme és egészség mellé még nagy tudást is kell szerezni a -felolvasónak s ennek megszerzése szintén sok munkába és sok pénzbe -került.</p> -<p>Régóta jól tudják ezt Angliában. S a hogy a vasiparostól ingyen -nem fogadnak el kályhát vagy gépet, a költőtől verset vagy -szinmüvet: ugy nem fogadják el a lángelmétől se a nyilvános -beszédet.</p> -<p>– Mint munkás állok előttetek; – ezt mondta a <span class= -"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> Kormányzó -a közönségnek. S a közönség megbecsülte a munkást.</p> -<p>Anglia jeles férfiai közt száz meg száz kiváló férfi rendezte a -felolvasásokat.</p> -<p>Nem számlálom el őket. De egyet meg kell neveznem, mert e nélkül -Kossuth Iratainak történetét tökéletesen megirni nem lehet.</p> -<p>Glasgow tekintélyes családai közé tartozik a Mac Ádám -család.</p> -<p>A családot hiressé és vagyonossá Mac Ádám John Loudon tette, a -ki az országutak kavicsolásának bizonyos módját föltalálta és -alkalmazta s a kinek neve után nálunk is makadámos utnak nevezik a -köves alapon kavicsolt utczákat és utakat. London és Páris már -nyolczvan-kilenczven év előtt az ő találmánya szerint csinálta -utczáit s nálunk is divatba jött e találmány negyven-ötven év -előtt.</p> -<p>Két vérrokona, leszármazója élt ennek Glasgowban. Az egyik Mac -Ádám Vilmos, a másik Mac Ádám János.</p> -<p>Mind a két Mac Ádám, Vilmos is, János is nagy tisztelője s benső -barátja volt a Kormányzónak. János talán még bizalmasabb -barátja.</p> -<p>A Kormányzó azt irja:</p> -<p>– Második hazámban – Angliában – kiválólag Glasgow városának -szabadelvü közönsége volt az, melyről elmondhatom, hogy nekem mint -hazafinak »erős váram volt«, mint kenyérkereső családapának pedig -tartalékpénztáram, melynek ajtaja mindig nyitva állott számomra. -<span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span></p> -<p>Glasgowban a Kormányzó több izben megfordult 1859 végeig. -Többször tartott felolvasást. Utolsó felolvasását 1859. évi május -hó 27-én tartotta. Minden felolvasást egyuttal ünnepélyes nagy -népgyülésnek lehetett tekinteni. Glasgow mindig gyöngéd -figyelemmel, rajongó lelkesüléssel, de egyszersmind magas -tiszteletdijjal hálálta meg a Kormányzó felolvasásait. Utoljára az -olasz háboru befejezése s a villafrancai béke megkötése után 1860. -évi januárban hivták meg a Kormányzót. Glasgow a magyar -protestánsok érdekében tartott népgyülést. A Kormányzó akkor -Londonban volt, de a népgyülésre már el nem mehetett. S azóta többé -nem is látta a skót kálvinistáknak e nagy, gazdag és lelkes -városát.</p> -<p>A felolvasásokat, a népgyüléseket rendezni kellett. A -rendezésben a Mac Ádám család tagjai voltak mindig a legbuzgóbbak. -Különösen János és Vilmos. Jánosról meleg hálával emlékezik meg a -Kormányzó még Irataiban is.</p> -<p>Ez a nemes skót férfiu nemcsak Kossuthnak, de nemzetünknek is -meleg barátja volt. Él-e még, nem tudom Ha él: agg embernek kell -már lennie, hiszen apja hatvanöt év előtt már meghalt. Kegyelettel -emlékezzünk meg mi is róla innen a messzeségből.</p> -<p>E férfiu pénztárát is felajánlotta a Kormányzónak s volt idő, -mikor a Kormányzó ezt igénybe vette s a nemes ajánlatot -elfogadta.</p> -<p>Ha a Kormányzó nem az a fenséges és büszke lélek, a ki volt -egész életen át, bizony nem kellett volna még <span class= -"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> a gyöngéd -baráti ajánlatot se elfogadnia. Hiszen a keleti háboruban -Törökország szövetségesei, az olasz és porosz háboruban Ausztria -ellenfelei, uralkodók és kormányaik százezrekkel, sőt milliókkal -hálálták volna meg nagy szolgálatait. De ő elnyomott nemzete -ügyéből kenyérkeresetet nem csinált. A mit uralkodók és kormányok -nyujtottak: mind azt ő utolsó fillérig a magyar bujdosók fegyveres -csapatainak szervezésére s ellátására forditotta. Ő maga csak -szellemi munkája után élt s tartotta fenn családját.</p> -<p>Mikor collegnói villáját megvette: akkor még volt szerény, de -tisztes összegü tőkepénze, melynek évi járadéka a megélhetés -nyugalmát biztositotta számára. Neje és leánya már a sirban, mind a -két fia saját szárnyán: a kenyér gondjaitól ment lehetett.</p> -<p>Tőkéje azonban értékpapirokban, részvényekben feküdt. -Beköszöntött az 1873-ik év s vele a köz és magán hitelnek egész -világra kiterjedő válsága. A Kormányzó elvesztette tőkéjének -legnagyobb részét. Várt néhány éven át. Várta a hitelviszonyok -jobbrafordultát. Javulás nem jött. Vagy lassan és későn -mutatkozott. El kellett magát arra szánnia, hogy irodalmi munkába -kezd s Iratait kiadja.</p> -<p>Pedig szentül el volt tökélve, hogy életében nem ir könyvet s -Iratai kiadását fiaira hagyja. Ez legyen fiainak öröksége.</p> -<p>Sajátságos szemmel nézi az ember a maga végzetét. Talán senki -se, a legnagyobb lángelme se képes arra, hogy saját végzetének igaz -képét megláthassa.</p> -<p>Azt mondja a Kormányzó, hogy a legkisebb hajlamot <span class= -"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> se érezte -soha a szónoki hivatás iránt s irtózatos lelki megerőltetésébe -került magát a szónoklásra elhatározni. Becsületszava erősiti e -vallomást.</p> -<p>S ime a világ egyik legelső s legnagyobb szónokává kellett -lennie!</p> -<p>Ugy látszik, nem akart iróvá se lenni.</p> -<p>1848 előtt csak hirlapi czikkeket s esetenkénti felszólalásokat -irt. Nagyobb munkája csak az, a melyet az önvédelem joga és -kötelessége rótt rá gróf Széchenyi István támadásai ellen.</p> -<p>Függetlenségi harczunkról se irt történelmi emlékiratot. Pedig -annak vezére volt. E harcznak legalább husz-harmincz szereplője -megirta emlékiratait. Csak a legnagyobb, a legdicsőbb nem vette -kezébe a tollat. Az utolsó Rákóczi, Kossuth előtt utolsó nagy -szabadsághősünk a nyugalom éveiben, a Márványtenger partján megirta -saját élete történetét. Ilyen nyugalma Kossuthnak is volt -Kis-Ázsiában. Azonban még se volt.</p> -<p>Rákóczi Rodostóban örökre lemondott arról, hogy ő valamikor még -nemzetét vezesse. De Kossuth nem mondott le erről Kiutahiában. Egy -pillanatig se mondott le. Sőt a nyelvek ismeretében s a hadi -tudományokban gyakorolta magát, hogy bejárja majdan a független és -hatalmas nemzeteket s ezek előtt saját nyelvükön tárja föl a magyar -nemzet igazságát és szenvedéseit, – szövetségeseket szerezzen, hadi -erőket gyüjtsön, eget-földet megmozditson hazájának -felszabaditására.</p> -<p>Nem is gondolhatott a csendes irodalmi munkásságra. S nem is -gondolt. <span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span></p> -<p>S ime mégis nagy iró lett belőle.</p> -<p>Nem oly nagy, mint a mekkora lehetett volna, ha lángelméjének -minden erejét s érzéseinek és tapasztalatainak mérhetlen kincseit -irodalmi munkára forditja.</p> -<p>Állandó tünet az egész mivelt világon, hogy a nagy cselekvések -emberei rend szerint nem irók s talán nem is tudnának irók lenni. S -az is állandó tünet, hogy a nagy szónokok rendesen gyönge irók s a -nagy irók rendesen gyönge szónokok.</p> -<p>Kevés a kivétel, de Kossuth a nagy kivételek közé tartozik. -Iratai első öt kötetéből száz meg száz lap bizonyitja ezt.</p> -<p>Ugy hallottam, de már azt se tudom, kitől, hogy a collegnói -nyaraló megvétele is nagy veszteséget okozott neki. A vételárra nem -volt szüksége a volt tulajdonosnak s azért annak tetemes részét ott -hagyta kamatozni a Kormányzónál. Jött az 1873-iki válság s mikor -legjobban dühöngött: akkor volt kénytelen a Kormányzó papirjai nagy -részét nagyon megcsökkent árral eladni, mert a volt tulajdonos -akkor sürgette a vételárt.</p> -<p>Az 1879-ik év folyamán értésére esett a Kormányzónak, hogy John -Mac Adám családja szivesen venné, ha a Kormányzó az általa igénybe -vett hitelkölcsönt visszafizetné. A Kormányzó gyöngéd és érzékeny -lélek volt e tekintetben is. A szűz nem őrzi jobban arczának -tisztaságát, mint a Kormányzó azt a bizalmat, melyet nemes barátai -ő benne helyeztek. Haladék nélkül s hálás érzettel utalta ki -glasgowi barátjai részére a megfelelő összeget. <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span></p> -<p>Ha nem csalódom, nem volt épen nagy összeg.</p> -<p>Vérei József az Athenaeum részéről, a szerződés keltekor mintegy -harmincz ezer korona előleget adott át a készülő könyvekre a -Kormányzónak. És pedig öt ezer forintot aranyban s kilencz ezer -forintot bankjegyben. Angliában mással, mint aranyértékkel fizetni -nem szokás, az aranyat néhány nap mulva átutalta a Kormányzó -Glasgowba.</p> -<p>Mihelyt a szerződés ekként létrejött: a Kormányzónak első gondja -volt az Iratok szerkesztéséhez, a könyvek megirásához fogni. S -elsőben is titkárra volt szükség, a ki az iratok kikeresésében, -rendezésében, lemásolásában s ha lehet, forditásában is segitsen. S -minden esetre segitsen a levelezésben.</p> -<p>A szerződés készitésekor Ferencz fia s Lajos Tivadar fia is -otthon volt. Ők mindenképen buzgó és kényelmes segitségei lehettek -volna. Csakhogy Ferencz nem maradhatott otthon állandóan. Az első -három kötetre az 1880-ik, 1881-ik s kis részben az 1882-ik évet -forditotta ugyan a Kormányzó s ez idő nagy részét Lajos Tivadar -otthon és a közelben tölthette, de azért az állandó, rendszeres, -huzamos munkában őt is gátolta élethivatása.</p> -<p>Tehát tikárra volt szükség. A szerződés létrejötte után nyomban -megbizta hát Helfy barátunkat a Kormányzó, szerezzen neki titkárt. -Nem nagy igényü, mivelt és buzgó ifjut Magyarországból, a ki -egy-két európai nyelvet is jól ismer.</p> -<p>Helfy utána járt a dolognak.</p> -<p>Három ifjut talált, a ki szivesen vállalkozott bármily -<span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span> szerény föltételek mellett is arra, hogy -egy-két évet a nagy bujdosó társaságában tölthessen.</p> -<p>Az egyik volt Hentaller Laji barátunk, a ki már akkor is -szorgalmasan és rajongással buvárkodott a függetlenségi harcz -emlékei körül. A következő 1881-iki országgyülésen már képviselő -lett.</p> -<p>A másik volt Eszláry Sándor, a ki azóta a főváros tisztikarában -foglalt el tekintélyes állást.</p> -<p>A harmadik volt Gunszt Bertalan. Ennek sikerült a Kormányzó -mellé jutnia. November első hetében elindult s november közepén már -elfoglalta Collegno al Baracconéban titkári állását.</p> -<p>Szentesi származás. Kereskedő szülők gyereke. Ekkor husz éves -volt; jogász és bölcsészethallgató a budapesti egyetemen s a -»Függetlenség« czimü lapnak önkénytes munkatársa. A magyar és német -nyelvet teljesen ismerte; – könnyen tanult idegen nyelveket s -olaszul, francziául, sőt angolul is a Kormányzó mellett tanult meg -harmadfél év alatt. Ott volt ugyanis 1879. évi novembertől kezdve -1882. évi juniusig.</p> -<p>Mi volt fizetése?</p> -<p>Ez bizony érdekes dolog. A Kormányzó asztalánál étkezett. Volt -külön szobája a collegnói nyaraló emeletén. Mosásról, világitásról, -irószerekről a Kormányzó cselédei gondoskodtak. Valamint fütésről -is, ha szükség volt rá. Ott különben ritkán kell füteni.</p> -<p>Készpénzbeli fizetése 50 lira volt havonként. Ez a mi pénzünk -szerint valami 22 forintnak, mintegy 45 koronának felel meg. Ebből -kellett ruházkodnia. Ebből <span class="pagenum"><a name="Page_25" -id="Page_25">-25-</a></span> telt fényüzésre, uraskodásra. A mi más -szóval azt teszi, hogy fényüzésről, uraskodásról szó se -lehetett.</p> -<p>Nagyon szerény fizetésnek tartja ezt ma nálunk minden ember. Nem -a Kormányzó szabta meg ezt a fizetést, hanem Helfy barátunk. Ha ő -többre szabja; a Kormányzó szives készséggel adja meg a nagyobb -fizetést. Lajos Tivadar 1880-ban értesült e fizetésről s nyomban -előhozta Gunsztnak, hogy ezt kevesli s hogy a Kormányzónak szól -felőle. Becsületére válik az ifjunak, hogy ezt nem engedte meg. Ő -Helfyvel igy szerződött, neki ez elég s ő szivesen szolgálja a -Kormányzót, csak mellette lehessen. Étlen-szomjan is szivesen -szolgálná, ha másként nem lehetne.</p> -<p>Igaza is volt.</p> -<p>A Kormányzó ezt a fizetést megfelelőnek tarthatta. Különösen -Helfy előadása után. De talán még másként is.</p> -<p>A Kormányzó az 1825-iki országgyülésen távollevők követe volt. Ő -már akkor 23 éves elmult, tanulmányait teljesen bevégezte, -okleveles ügyvéd s Zemplén vármegyének tiszteletbeli tisztviselője. -Minden irányban magasabb állásu, koru, igényü férfiu, mint Gunszt -barátunk.</p> -<p>S vajjon mi volt tiszteletdija?</p> -<p>Se több, se kevesebb, csak négy huszas naponként.</p> -<p>Az a négy huszas mai számitással 2 korona és 80 fillér, régi -számitással egy forint negyven krajczár, még régibb számitással, a -hogy 1825-ben éltek őseink, 80 pengő krajczár, vagyis egy pengő -forint és husz pengő <span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span> krajczár, más szóval három váltó forint -és husz váltó krajczár.</p> -<p>Régiségtudósok s az ördögök értik ma már ezt a számitást.</p> -<p>Ebből a két korona és 80 fillérből kellett Kossuth Lajosnak -Pozsonyba utazni, ott lakást bérelni; fütésről, világitásról, -mosásról, irószerekről gondoskodni; magát ruházni és élelmezni s az -országgyülési ifjakkal ligetben, kávéházban, kaszinóban, -kirándulásokban együtt lenni.</p> -<p>Ehhez képest Gunszt barátunk fizetése herczegi fizetés volt.</p> -<p>Pedig Kossuth Lajosnak két princzipálisszája volt. Két -követküldő mágnás asszonya.</p> -<p>Az egyik óvári és szentmiklósi Pongrácz Borbála grófnő, néhai -szentiványi Szent-Iványi János hátramaradt özvegye. Gazdag -urnő.</p> -<p>A másik Révay Anna bárónő volt s még gazdagabb, – a szklabinai -és blatniczai bárók s a trebosztói és bisztricskai nemesek ősi -nemzetségéből. Első férje az utolsó gróf Sennyey volt, a kivel -kihalt a Sennyeyek grófi ága. Azután mint özvegyet feleségül vette -báró Révay Ferencz. Ez is meghalt 1810-ben. Tizenöt év mulva -Kossuth Lajost kérte és bizta meg, hogy őt az 1825-ik -országgyülésen képviselje.</p> -<p>A két özvegy mágnásnő ugy beszélt össze, hogy napidijul -mindegyik ád az ifju követnek két-két huszast s igy lesz együtt az -a napidij négy huszas. És az ifju követ vállalkozott a követségre, -noha ő Kossuth Lajos <span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span> volt. Vállalkozott volna minden áron, -hogy alkotmányos joga legyen az országgyülés tagjai közt helyet -foglalni. –</p> -<p>A fiatal titkár bevált. A Kormányzó meg volt vele elégedve. De a -titkár se panaszkodott. Élete alkonyatáig mindig hálával gondol -arra a gondra, figyelemre s mondhatni apai kegyességre, a melylyel -őt a Kormányzó oktatta, vezette s mérhetlen tapasztalatának -titkaiba beavatta.</p> -<p>Mikor a titkár Collegno al Baracconéba ért: a Kormányzó már -benne volt a munkában. Az egész munka előszavát akkor már -megirta.</p> -<p>De az iratok rendezését is elkezdte már. Csakis elkezdte. A -mennyi irat negyed század alatt a Kormányzónál összegyült: annak -rendezése, kiválogatása, idők és történelmi események szerint való -csoportositása se könnyü munka nem volt, se olyan, hogy gyorsan -lehetett volna végezni.</p> -<p>Az iratok nagy része egyszerü, de öblös deszkaszekrényekben volt -elzárva s ott hevert a padláson.</p> -<p>A Kormányzó sokszor változtatott lakást. S nemcsak egyik házból -a másikba s egyik városból a másikba, hanem egyik országból a -másikba is. Hosszas bujdosása alatt három világrésznek s hét -országnak volt lakosa. Sokat kellett utaznia vizen és szárazon.</p> -<p>A lakás minden változtatása hurczolkodással jár. A magyar -példabeszéd azt mondja, hogy két hurczolkodás fölér egy elégéssel. -Annyi ingó bingó dolog, butor, szövet, ruha, könyv, irás, szobabeli -apróság <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span> pusztul, romlik, szakadoz, törik és tünik -el, mintha az ember háza égett volna el.</p> -<p>A Kormányzó megőrizte iratait, gondosan becsomagolta minden -költözésnél s hurczolta magával.</p> -<p>Csak az az időszak, melyre könyvei kiterjeszkednek, óriási tömeg -iratot gyüjtött össze. Ez az időszak 1859-től 1866-ig terjed s -magába öleli az olasz-franczia és osztrák háborut. Olaszország -szabadulási harczait s a porosz-olasz és osztrák háborut. E nyolcz -év alatt is hihetetlen munkásságot fejtett ki a Kormányzó s -iratainak, levelezéseinek, jegyzeteinek tömege ezer meg ezer -ivenként szaporodott.</p> -<p>Ez iratokat osztályozni kellett.</p> -<p>Ezer meg ezer irat nem volt elég fontos arra, hogy a bizonyos -mértékre szabott könyvekben közölhető legyen.</p> -<p>Nagyon sok irat fontos volt ugyan, de még élő személyekre -vonatkozott. Oly férfiakra, kik a kiegyezés után a királyi udvar -légkörében tollászkodtak s kikre kinos lett volna a leleplezés. A -Kormányzó gyöngéd lelke nem tudott kellemetlen lenni azok iránt, a -kik egykor hozzá csatlakoztak, körében éltek s az ő megbizása -alapján forradalmi vállalatokban működtek közre.</p> -<p>Az iratok tetemes része angol, olasz, franczia, sőt még német -nyelven is volt szerkesztve eredetileg.</p> -<p>Minden iratot át kellett olvasni ujra. Az idegen nyelvüeket, ha -a könyvekbe föl kellett venni, le kellett forditani magyarra. S a -Kormányzó se az átolvasást, se a leforditást nem bizta másra -egészen. Se titkárjára, <span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span> se Ferenczre és Lajosra. Sőt a mit ők -végeztek, a Kormányzó azt is ujra és gondosan átvizsgálta.</p> -<p>Fiatal ember is kevés van, a ki azt a munkát el tudta volna -végezni, a mit a Kormányzó 1879-ik év novemberétől kezdve 1882-ik -év márcziusáig végzett. Ez idő alatt készült el az első három -kötet. E három kötet 116 nyomtatott iv. Minden hónapra több esik, -mint három nyomtatott iv.</p> -<p>A ki azonban a munka nagyságát csak e mérték után mérné: annak -sejtelme se lehet a munka nagyságáról. Jegyzeteimből és abból, a -mit a Kormányzó a vajdának beszélt, közlök egy csomó részletet arra -nézve, hogy külsőleg miként irta könyveit a Kormányzó.</p> -<p>A könyvek tartalmára nem terjeszkedem ki. Én se tudós, se -műbiró, se történetiró nem vagyok. Milyen iró Kossuth Lajos, azt én -megitélni nem akarom, nem is tudnám. Én csak a külsőségekre -szoritkozom.</p> -<p>A Kormányzó ugynevezett miniszterpapirra irt. Oly alaku, szinü s -terjedelmü papirra, a minőt nálunk hajdan bélyeges papirnak -neveztünk. Ezt félivekre vágta, középen két rétbe hajtotta s a jobb -felőli oldalt a mint előtte feküdt, egészen tele irta. A bal felőli -oldalt üresen hagyta egészen az utólagos javitások számára.</p> -<p>Tintája jó fekete tinta volt. Betüi aprók, de betüinek vonásai -vastagok. Látása már kissé gyöngülni kezdett: ez is ok volt arra, -hogy fekete tintát s vastag vonásokat használt.</p> -<p>Irótollnak aczéltollat használt.</p> -<p>Gyermek és tanuló korában még nem volt vastoll, <span class= -"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> réztoll, -aczéltoll. Sőt itthon még férfi korában is egészen 1848-ig -ludtollat használt.</p> -<p>A mai gyerek nem ismeri már ezt.</p> -<p>A mult század első felében, mikor az iskolás gyerek először -fölment az iskolába, első tantárgya az volt, hogy irótollat faragni -megtanuljon.</p> -<p>Az irótoll ludtollból készült. Van a lud szárnya hegyén négy-öt -hatalmas evező tollszár, ebből kellett faragni az irótollat. Minden -gyereknek kellett magával fölvinni egy-két ép tollszárat. A tanitó -elvette a gyerektől, elővette peniczilusát, a gyerek szemeláttára -kifaragta az irótollat, iróhegyét behasitotta s apróra -elmagyarázta, miért s miként kell azt ugy csinálni. Minden -gyereknek volt egy kis tolltartó tasakja, melyet az iskolába -magával hordott s abban mindig kellett lenni néhány irótollnak.</p> -<p>Ilyen tollat használt a Kormányzó is férfikoráig, de 1848 után -már nem.</p> -<p>Turinban szerezte be irószereit. Volt ott egy papirkereskedő a -Via di Po 23 szám alatt, C. Simondetti nevü, ennél szokott -bevásárolni. S annyi papirt vett az Iratok megirásának kezdetétől -fogva, hogy a jó talián boltos csak ugy csodálkozott rajta. Szentül -hitte, hogy a Signore General, a Tábornok ur, a hogy Kossuthot az -olaszok nevezték, valami hivatalt vezet, oda kell a sok toll, tinta -és papiros.</p> -<p>Az ujságirók a félivnek hosszában metszett felét kutyanyelvnek -nevezik. A Kormányzó, mint emlitém, ily kutyanyelvre irt. Irta -pedig sorait oly sürüen az ő <span class="pagenum"><a name= -"Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> gyöngyalaku gömbölyü -betüivel, hogy egy kutyanyelvre 70–75 sor fért el. Minden sorban -30–35 betüt fektetett el, egy-egy kutyanyelven tehát összesen -mintegy 2200 betüje volt.</p> -<p>De sokkal több is volt. Mert a félivnek tisztán hagyott balfele -gyakran tele volt igazitásokkal, pótlásokkal. Ritka féliv volt az, -mely tisztán maradt volna. A Kormányzó nagy gondot forditott -nyelvére, irályára, sőt egyes szavaira is. De az irálynak sohase -szépsége, hanem mindig szabatossága inditotta őt igazitásokra, -pótlásokra. Az irálynak szépségéhez nem kellett különös gond. Szép -volt az e nélkül is.</p> -<p>Az első három kötet, mint emlitém, 116 iv. Minden ivre jut a -nyomdászok számitásával harminczezer betü. Az első három kötetben -tehát mintegy negyedfél millió betü van. A gyorsan iró iródeák -legföljebb száz betüt ir le perczenként a mai korszerü folyamatos -irással is, ha tehát a Kormányzó csupán iródeák munkát végzett -volna is: naponkénti hat órai munkával akkor is vagy 100 napi -munkájába került volna a három kötet leirása.</p> -<p>De hát munkája nem iródeák, hanem iró munkája volt.</p> -<p>A középkori barát gyakran husz éven át dolgozott egy biblián -szakadatlanul, mig leirta azt. Az Ó és Uj testámentomban Károlyi -forditása szerint van vagy 4 millió és háromszázezer betü. A barát -naponkénti hat órai munkaidő alatt korszerü folyó irással leirhatta -volna négy hónap alatt s mégis husz esztendeig dolgozott rajta. De -mennyit ivott, dőzsölt, aludt, társalgott, <span class= -"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> henyélt és -imádkozott közben-közben! S aztán az irás is más volt a -középkorban. A betüket nem annyira ugy irták, mint inkább csak ugy -rajzolgatták.</p> -<p>Sok fejtörést okozott a Kormányzónak, mi czim alatt bocsássa -közre művét.</p> -<p>Önéletrajzot irni nem akart. Sok önéletrajzot olvasott életében -s ugy volt meggyőződve, hogy az önéletrajzok legnagyobb része -hazugsággal és hivalkodással teljes. Efféle munka nem fért össze -természetével. Borzongott arra a gondolatra, hogy az ő önéletrajzát -is a többihez hasonlónak tekinthetné a világ.</p> -<p>»Emlékirat«-ot se akart irni s e nevet se akarta munkájának -adni. Öt nagy korszaka volt életének. Az első korszak férfikorának -alkotmányos küzdelmeiből állott 1825-től 1847 végeig. – A második -korszak a függetlenségi harcz 1848-ban és 1849-ben. – A harmadik a -bujdosás korszaka 1859-ig, a mikor a magyar nemzet jogait -ismertette Ázsiában, Európában és Amerikában. – A negyedik -korszakot a külföldi szövetségek története tölti be, a mikor az -olasz, franczia, porosz udvarokkal szövetkezett az Ausztria elleni -harczokra. Végre az ötödik korszak Magyarország kiegyezésétől, -1867-től kezdve haláláig.</p> -<p>Emlékiratot irni nem akart a nélkül, hogy bizonyitékai, okiratai -kezében ne lennének. Ámde okiratai az első két korszakból -teljességgel hiányoztak s azokat összeszedni se ideje nem volt, se -módjában nem állott. Ha össze akarta volna szedni: e végből be -kellett volna jönnie Magyarországba. <span class="pagenum"><a name= -"Page_33" id="Page_33">-33-</a></span></p> -<p>Ezt pedig nem akarta. Ezt csak nagy elveinek lerombolásával -tehette volna, de azokat szentül őrizte.</p> -<p>Végre megállapodott abban a czimben: »Irataim az emigráczióból.« -Még ennek se felel meg a könyv egészen. Mert a könyv életének csak -negyedik korszakát, az 1859-től 1866-ig terjedő idők történetét -tartalmazza.</p> -<p>De nem is csupán iratokból állanak könyvei. Az első kötet -például 33 iv, de ebből csak 19 ivet lehet iratoknak tekinteni, a -többi egészen uj irói mű. Igy van a második s harmadik kötet. A -negyedik kötetnek tulnyomó nagy része uj mű s nem iratok -gyüjteménye. Irói lángelméje ebben ragyog legfényesebben.</p> -<p>Csodálatos gondossággal dolgozott.</p> -<p>A műben néha csak jegyzet, néha csak fél lap, néha csak pár -lapnyi czikkecske, a melyhez azonban az adatokat heteken át kellett -keresnie.</p> -<p>Mikor a vajdával nála jártunk: a vajdának elmondott néhány -érdekes esetet. Ezek közül elmondok egyet.</p> -<p>A második kötetben tiz lapon beszél a pragmatica sanctióról, a -Habsburgoknak magyarországi nőági örökösödési jogáról. Ennek -történetét s közjogi természetét fejti ki.</p> -<p>Hol vette ehhez a forrásokat? Mult századok történetét pusztán -emlékezetből meg nem lehet irni.</p> -<p>Ott volt könyvtára. Csakhogy ez a könyvtár csonka volt. A magyar -közjognak s e jog történetének forrásai épen kis számmal voltak meg -e könyvtárban. Nem is volt meg más, mint Bartal Commentárjai, -Cziráky gróf Conspectusa s a Corpus Juris 1844-iki kiadása. -Hiányzott például Salamon Ferencz műve, hiányzott Deák <span class= -"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> Ferencznek -Lustkandl ellen irt polemikája, hiányoztak a külföld irodalmi művei -s ezek közt például az egyik legfontosabb mű: Hormayré.</p> -<p>Be kellett menni Turinba s ott a közkönyvtárakban -buvárkodni.</p> -<p>Turin egykor független államnak, a Szárd-Piemonti királyságnak -volt fő és székvárosa s ezen felül még nagy és művelt város -nagyszámu előkelő tanintézettel s ezek közt egyetemmel is. Itt hát -van könyvtár elég.</p> -<p>Különösen két könyvtárban lehetett magyar történeti és közjogi -forrásmunkákat keresni. Az egyik a Biblioteca Nazionale mintegy -kétszázezer kötetnyi könyvvel, a másik a Biblioteca Civica, mintegy -hetvenezer kötettel.</p> -<p>De magyar munkát külföldi könyvtárak, a britt muzeumot kivéve, -nem szoktak gyüjteni rendszeresen. A turiniak se gyüjtöttek. Olasz, -franczia, német, angol és latin nyelvü könyvek voltak ezekben is, -de magyar nyelvü nem volt. Hanem Hormayr báró műveit csakugyan -megtalálta a Kormányzó.</p> -<p>De heteket töltött a buvárkodásban. Csodálatos erélylyel, -kitartással és élénkséggel.</p> -<p>Van Turinban állami levéltár s okirattár is. Itt is sok okiratot -kellett a kormányzónak megtekinteni. Épen azokra az időkre -vonatkozó okiratokat, a melyekben ő a turini és florenczi udvarral -diplomácziai összeköttetésben állott. Műveiben több helyütt -Olaszország történetének egy-egy ujabbkori fejezetét irja meg, -ehhez pedig az ő magán iratai még se nyujtottak volna mindenre -kiterjeszkedő anyagot. <span class="pagenum"><a name="Page_35" id= -"Page_35">-35-</a></span></p> -<p>Ime, alig tiz lap, a mit a pragmatica sanctióról irt, alig két -napi munka ugy első látszatra s mégis hetekig kellett a hozzá való -adatokat összekeresgélnie.</p> -<p>Még egy más efféle esetet is fölemlitett a Kormányzó a vajda -előtt.</p> -<p>1858-ban hat terjedelmes felolvasást tartott Edinburgban, -Glasgowban, Liverpoolban és Plymouthban Magyarország jogáról, -alkotmányáról, függetlenségi harczairól, világtörténeti szerepéről -és hivatásáról s Ausztria örökös cselszövényeiről. Ez a hat -felolvasás a legszebb, legragyogóbb művek egyike, melyek valaha a -mi nemzetünkről megjelentek.</p> -<p>Ha a Kormányzó ezt egyszerüen magyarra forditja, s könyvébe ugy -veszi föl: munkája nem lesz nehéz.</p> -<p>Ha e tárgyról, a felolvasásokra nem is gondolva, eredeti önálló -munkát ir könyve számára: az is kevesebb fáradsággal s könnyen -készül el.</p> -<p>De a felolvasásokat nemcsak le kellett forditani, hanem azok -tartalmát hiven megtartva, azokat a magyar közönség számára -rendszeres művé kellett ujra átdolgozni.</p> -<p>Ez nehéz munka volt s hosszu időt pusztitott el. De a Kormányzó -a munkának sohase a könnyebb végét fogta.</p> -<p>Igy készitette könyveit.</p> -<p>Ha már bele kapott s benne volt a fogalmazásban: gyorsan folyt a -munka s gyorsan szaporodtak a beirt kutyanyelvek.</p> -<p>De még se egyenlő gyorsasággal.</p> -<p>Volt olyan napja, a mikor hét-nyolcz kutyanyelvet <span class= -"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> megirt egy -folytában. Egy kutyanyelv megirása ilyenkor 35-től 45 perczig -tartott. S ilyenkor közel négy óra folyásáig irt egy huzomban.</p> -<p>Óriási munka ez, mely az agyat is, az izmokat is nagy -erőfeszitésre kényszeriti.</p> -<p>Minden gondolat a nagy, szép és erős szellemi munka közben egy -csöpp vérbe kerül. Ezer gondolat ezer csöpp vér, mely a szivből -feltolul az agyba s annak gépezetén át szellőfuvalommá, sugárrá, -melegséggé, villamos sziporkává válik, mely kimondva, leirva, -átröppen a milliók agyára s ott tovább él és tovább működik örökkön -örökké.</p> -<p>Az ifjunak sok vére van, könnyen nyeri, könnyen pazarolhatja s -ha költő, ha művész, ha lángelme: könnyen alakithatja át -gondolatokká. Nem merül ki, nem gyöngül el miatta.</p> -<p>De Kossuth Lajos nyolczvan éves agg volt, a mikor két évi -munkásság után nagy művének három első kötetét befejezte. Az a vér, -melyet agya erre forditott, kellett már a puszta élethez is.</p> -<p>A Kormányzó élete nem az övé volt, hanem hazájáé, nemzetéé. A -hajdankor hitvilágában, a hellenek és latinok lelkében a végzet -fölötte állt az istenek hatalmának. Mintha ez a végzet Kossuth -Lajos egyéniségében is hatalmasabb lett volna az élet törvényeinél. -A vér, mely másnál nyolczvan éves életkorban csak az életet képes -fentartani s még azt is bágyadtan, nála még alkotni is tudott.</p> -<p>Első kötetét 1880 tavaszán befejezte. Április végén <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> már ennek -be kellett fejezve lenni, mert julius közepén már a második kötet -nyolczadik ivén dolgozott. Ezt biztosan tudom, de maga is megjegyzi -munkájában.</p> -<p>Kéziratainak kutyanyelveit titkárja másolta le. E másolatok -jöttek Budapestre Helfy barátunk kezein át az Athenaeum -nyomdájába.</p> -<p>Közben-közben fogadta a látogatókat s folytatta magán -levelezéseit. Csaknem naponként jött látogató.</p> -<p>Ha nagy munkában volt, ha a munka heve megtölté lelkét: akkor -nem szerette, ha háborgatták. De azért a látogatót szivesen fogadta -s gondos figyelemmel beszélgetett vele.</p> -<p>Minő érdekes névsor volna az, melyben minden látogatója az évnek -és napnak följegyzésével név szerint fel volna irva! De ilyen -névsor tudtommal nincs.</p> -<p>Nagyon ritkán fordult elő, alig egy-két esetben, hogy -látogatójával röviden végzett volna. Ha fordult elő ily eset: vagy -betegnek vagy valamely ok miatt izgatottnak kellett lennie.</p> -<p>Mulatságos dolgok is történtek néha egy-egy látogatásnál. Egyet -elmesélek.</p> -<p>Két derék theológus diák föltette magában, hogy gyalogszerrel -beutazza Európát. Ugy emlékszem, pozsonyi luthránus diákok voltak. -Az egyiknek neve, ha nem csalódom: Masznyik. Most is él, ha Isten -ugy akarja.</p> -<p>Lelkes magyar ifju, ha Turin közelében járt, ki nem kerülhette a -Kormányzót. E két diák is megjelent Collegno al Baracconéban s -jelentette a kertésznek, hogy a Kormányzót akarja megtisztelni. -<span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span></p> -<p>A kertész kihivta a titkárt, Gunszt barátunkat s közölte vele a -dolgot.</p> -<p>A Kormányzó épen legnagyobb munkájában volt s előre lehetett -látni, hogy nem szereti, ha munkájából kizavarják. De a két derék -ifju könyörgött, hogy ők a Kormányzót csak látni akarják és csak -szavát hallani, – tovább nem rabolják el idejét.</p> -<p>Jól van. Gunszt barátunk hát őket bejelenti. De előbb szigoru -szerződésre lépett velük, hogy a mikor ő a szemével int: fölkelnek, -búcsuznak s gyorsan el-kiszáguldanak.</p> -<p>A Kormányzó az első pillanatban csakugyan kedvetlenül fogadta -őket. De a mikor meghallotta tőlük, hogy diákok, theológusok, -luthránusok s gyalog járják a világot: kedve földerült s szives -gyöngédséggel óhajtott velük hosszasabban beszélgetni. Egyik -kérdést a másik után intézte hozzájuk.</p> -<p>A két diák azonban mind csak a titkárt nézte, mikor int a -szemével.</p> -<p>Titkár barátunknak ez eszébe se jutott, hiszen jól látta a -Kormányzó jó kedvét. Hanem tüsszentés vagy mi jött rá s szemeivel -önkénytelenül is szapora intéseket mivelt.</p> -<p>Hejh a két jó diák, a mint ezt meglátta, uczczu felugrott -mindakettő, mondott egy isten áldját s mintha ostorhegyre vették -volna, ugrott ki az előszobába s onnan a kertbe s nyargalt az utcza -felé. Kérdezhetett ő tőlük a Kormányzó akármit, nem hallgattak ők -rá többé.</p> -<p>A Kormányzó csak nézett. Nem értette ezt a megfutamodást -<span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span> sehogy se. Megbomlott volna talán ez a -két derék ifju?</p> -<p>De titkár barátunk se volt röst, valamint a kertész se. Utána a -két diáknak! De hát el lehet-e fogni a kilőtt ágyugolyót? Hiába -kiabáltak utánuk, hogy csak jöjjenek vissza, a Kormányzó óhajtja: -nem hajtottak a szóra, hanem száguldtak előre, mint a bolygó -csillagok. Csak annyit szóltak vissza:</p> -<p>– Tudjuk mi a rendet!</p> -<p>Ma is futnak, ha azóta meg nem álltak.</p> -<p>A Kormányzó nagyot nevetett, mikor megtudta az eliramodás okát. -Még nekem is jó izüen beszélte el.</p> -<p>Magán levelezése sürü volt. Maga végezte. Igen kevés levelet -iratott titkárjával. Magán leveleiről nem tartott magánál -másolatot. Ezer meg ezer levelét őrzik az országban minden felé. -Érdemes dolog volna, leveleinek hű másolatait összegyüjteni s -kiadni.</p> -<p>Sürü sorokkal s tömött vastag betükkel irta magán leveleit is. -Mintha kimélte volna a papirost. S valósággal kimélte is.</p> -<p>Sok jeles irónak tulajdonsága ez. De ebben nem annyira -takarékosság elve, mint inkább a rendszeretet ösztöne -nyilatkozik.</p> -<p>Az 1882-ik évi márcziusban, mint már emlitém, készen volt a -harmadik kötet is. Befejező czikkel zárta ezt be a Kormányzó. -Befejező czikkét e szavakkal végzi:</p> -<p>»Legyen az olvasó elnézéssel irántam – a nyolczvan éves öreg -ember iránt – irói gyarlóságomért«.</p> -<p>Minő édes és szomoru szavak ezek! <span class="pagenum"><a name= -"Page_40" id="Page_40">-40-</a></span></p> -<p>S minő fenséges igazság az, a mi e szavakból hiányzik!</p> -<p>Hiszen a negyedik kötetet kilenczven éves korában fejezte be s -irói nagysága abban a legerősebb és a legmagasabb.</p> -<p>De a harmadik kötet megirása után pihent. Szemeinek meggyöngült -látása s ő is azt hitte, orvosai is azt hitték, hogy a gyöngülést a -szemeknek a lámpavilágnál való megerőltetése okozta.</p> -<p>Volt a pihenésnek más oka is.</p> -<p>Változás állott be környezetében s némileg életmódjában is.</p> -<p>Hű kisérője, Ihász Dani öreg barátom a harmadik kötet -befejezésekor csakhamar meghalt.</p> -<p>A titkárnak, Gunszt barátunknak a hadkötelezettség lerovása -végett mint önkénytesnek az őszre haza kellett jönni, de előbb még -franczia és angolországi utazást akart tenni.</p> -<p>A Kormányzó biztatta erre.</p> -<p>Adott neki különös jutalmul kilenczszáz lirát s nagybecsü ajánló -leveleket Franczia- és Angolországba világhirü férfiakhoz, egykori -barátaihoz.</p> -<p>Nem volt épen pénz nélkül Gunszt barátunk. Mint hirlapiró, szép -tiszteletdijakat szerzett titkárságának ideje alatt.</p> -<p>Gunszthoz kegyes volt a Kormányzó mind haláláig. Mikor Gunszt -barátunk megnősült: első szülöttjének keresztapaságát szives -készséggel vállalta el. S ezt irta neki 1887. évi október 24-én: -<span class="pagenum"><a name="Page_41" id= -"Page_41">-41-</a></span></p> -<p>»Levelére válaszolva, őszinte igaz érzéssel kivánok önnek s -nejének szerencsét s állandóságot szülői örömükhöz. Gyümölcsözzetek -és sokasodjatok, mondá az ur Noénak (ha igaz), a mit különben Noé -és az ő fiai ugy is megtettek volna, ha az ur nem biztatja vala is -őket. Hát én sem biztatok, csak jó kivánatimat küldöm önöknek!«</p> -<p>Ime az édes dévajság a nyolczvanöt éves szent öregnek -lelkében.</p> -<p>Még ez év, az 1882-ik év nyarán eladta collegno al baracconei -nyaralóját s véglegesen beköltözött lakni Turinba. Nyaralójában -többé meg nem fordult.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><i>Jegyzet.</i></p> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> A »Kormányzó« -Kossuth Lajos. Szemben is igy szólitottuk, magunk közt is igy -neveztük állandóan.</p> -<p class="right"><span class="smcap">Eötvös Károly.</span></p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span></p> -<h2>TÖRVÉNYHOZÓ LETTEM.</h2> -<p class="summary">(Született törvényhozó. – Nem akarok képviselő -lenni. – A vajda rábeszél. – A kortes élet. – Székesfehérvárott -megválasztanak. – Kisül, hogy nem vagyok választó. – A petitio. – -Küzködünk az igazolásért. – A vajda anyámnál. – A hamisitó. – A -kaposvári választás. – Cserébe gróf Széchenyi Pálért. – Van-e -becsületes ember a politikában?)</p> -<p>Elmondom, miként lettem törvényhozó. Engem is érdekel, talán -mást is. Tudom, hogy legközelebbi rokonaimnak nagy kedvetlenséget -okozott. Ők bizony jobban szerették volna, ha tul megyek az -operencziás tengeren s ott élem világom.</p> -<p>Igaz, hogy törvényhozó voltam én már születésemnél fogva. Volt -idő, a mikor ez a körülmény nekem néhány vidám órát is okozott.</p> -<p>Hogyne?</p> -<p>Anyám a világra hoz. Valami pap egy korsóból rám önt egy -decziliter vizet, a melyről azt mondják: ez keresztviz. Visitok és -rugdalódzom, tehát élek. Ennélfogva egy nagy fólió-alaku kopott -könyvbe beirnak valami ákombákomot, a melyből a ki olvasni tud, azt -látja, hogy az az ákombákom magyar nyelven se több, se kevesebb, -mint gróf Károlyi Gábor. Egy név ez; <span class="pagenum"><a name= -"Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> valami ujszülött csecsemőre -ráfogják ezt a nevet; az a csecsemő mindenki hite szerint, de az én -hitem szerint is én vagyok. Ha pedig én vagyok: hát akkor én már -egy husz millió lelket számláló országnak törvényhozója vagyok.</p> -<p>Miért?</p> -<p>Azért, mert születtem. És azért, mert véletlenül férfinemünek -születtem. És azért, mert nevemet egy ócska könyvbe beirták s azt a -könyvet anyakönyvnek nevezik.</p> -<p>Igaz, hogy valami négyszázezer kölyök születik évenként oly -módon, miként én; épen ugy vizet öntenek rá, épen ugy nevet adnak -neki s épen ugy beirják nevét az ócska könyvbe, a mint mindezt én -velem megcselekedték. De azért korán se született törvényhozó -valamennyi. Csak én vagyok az. És még az a negyven-ötven vagy talán -csak tizenöt-husz kölyök, a kit velem együtt véletlenül grófnak, -herczegnek vagy bárónak czimez az az ócska könyv.</p> -<p>Azt mondják: ez az alkotmány. Bolond alkotmány. Szabónak senki -se születik, falusi öregbirónak se születik senki, pedig egyik se -valami nehéz mesterség. Ártani egyik se tud sokat, ha az a szabó -rossz szabó is s az az öregbiró rossz öregbiró is. A király sokat -árthat, a törvényhozó sokat árthat, hanem azért a király és a -törvényhozó már születésénél fogva király és törvényhozó, habár -tigriskölyöknek vagy szamárcsikónak született is. Mert ez az -alkotmány.</p> -<p>De hát ne bölcselkedjünk e fölött. Bizonyos, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> az -1865-iki és 1869-iki országgyülésekre engem is megidézett a király, -mint főrendi törvényhozót. A tekintetes és nagyságos czimet én is -megkaptam, a király sajátkezü aláirását nekem is elküldték s nekem -is megparancsolta a király, hogy ez és ez napon az országgyülésen -én is megjelenjek s egyébként ne cselekedjem.</p> -<p>Éretlen eszü fiatal ember voltam; – tetszett szörnyen ez a nagy -méltóság és ez a nagy hatalom. A mikor Pesten voltam, be is -kukkantam egyszer-kétszer a főrendiházba, mint Bolond Istók -Debreczenbe, de bizony nem sok gyönyörüségem volt benne. A magam -koru fiatalokkal holmi haszontalanság felett elfecsegtük az időt; -se elnökre, se szónokra nem ügyeltünk; a törvényjavaslatokkal -semmit se törődtünk; ha szavazni kellett: szavaztunk; sohase tudta -közülünk egyik se, mire szavaz. Mai eszemmel szinte becsülöm magam, -hogy nekem az a nemzetámitó léhaság sohase tetszett, a melyet -magyar főrendiháznak nevez az alkotmány.</p> -<p>Nem is törődtem azután vele semmit.</p> -<p>Pedig talán nem is jól cselekedtem.</p> -<p>A mikor megházasodtam és se országa, se hazája-féle könnyelmü -adósságcsináló hirébe keveredtem: attól kezdve nem kaptam meg többé -a király meghivó levelét, pedig 1881-ig meg kellett volna kapnom -rendesen.</p> -<p>Nem a királyon mult s nem is rajtam, talán nem is a -kormányokon.</p> -<p>Minden országgyülés előtt felhivja a kormány a vármegyéket, hogy -azok nevét, a kik született törvényhozó <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> joggal -birnak s a kikről tudomásuk van, jelentsék be. A vármegyék -jelentéseiből készült hajdan a nagykoru főrendüek névsora. Engem -bejelenthetett Fehérvármegye, Szatmárvármegye s Budapest városa. De -bizony utóbb nem jelentett be egyik se. Hogy apám tiltotta meg: nem -hiszem. Meg se tilthatta volna, de ilyen izetlenség eszébe se -jutott volna. Hanem minthogy a család kebelében rossz szél fujt -ellenem, bizonyosan apám főtisztjei sugtak össze alispánokkal és -polgármesterekkel, hogy nevemet a jelentésekből kihagyják.</p> -<p>Igy borult a feledés az én született törvényhozói méltóságomra. -És ugy, hogy magam se törődtem vele semmit. Mit csináltam volna én -azzal a méltósággal, mikor nőm és fiam se el nem hagyhattam, se -haza nem hozhattam s mikor gyakran hosszu időkön át a mindennapi -kenyér után, no meg hitelezőim kegyelme után kellett futkosnom? Én -tartsak rendet az ország dolgában, mikor a magam dolgában se tudtam -rendet tartani?</p> -<p>Mikor a vajda 1887-ik évi márczius és áprilisban valamiféle -egyezséget eszközölt ki részemre testvéreimmel és anyámmal: akkor -egy kis pénzhez és nyugalomhoz jutottam el.</p> -<p>Bizony első gondom volt sietni ki Párisba.</p> -<p>Az igazat megvallva, én itthon akartam maradni, de Ameli -sürgetett. Hiába, őt csak Párisba vonta minden vágya. S én nőmnek -nem tudtam ellenállni.</p> -<p>Igaz, hogy dolgunk is volt ott.</p> -<p>Szegény Endre fiam siremlékét akartam felállitani, <span class= -"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> mert az ő -porai még mindig idegen sirboltban nyugodtak. S aztán Ameli minden -értékes ékszere zálogházban volt még a nagy nélkülözések idejétől -fogva s ezeket is ki kellett váltanunk. És az esenkedés: ujra látni -Párist, az édes jó anyavárost, annyi jó barát és jó barátné -tanyáját, a hol Endre fiam halálával annyi gyászunk, de életével -annyi gyönyörüségünk is volt. Fiatal férfikorának szinhelyére, azt -hiszem, vágyakozik vissza mindenki.</p> -<p>A vajda már márcziustól kezdve folyton emlegette, hogy nekem -képviselővé kell lennem. Kissé tetszett az eszme. De Ameli -hallgatott. Egyetlen szóval se helyeselte, noha nem is mondott -ellene. De én jól ismertem már gondolkozását. Hallgatása azt -bizonyitotta, hogy a terv nincs kedvére egészen. Vagy legalább még -nem fogadta el végkép.</p> -<p>Ez tett habozóvá engem is.</p> -<p>Május 20-án táviratot kapok Párisban a vajdától. Tudatja velem, -hogy Székesfehérvárott a függetlenségi párt igaz lelkesedéssel -képviselőnek jelölt, siessek haza, mert pünkösdre, mely május -29-ére és 30-ára esik, már várnak választóim.</p> -<p>Igy is volt.</p> -<p>Nagy Ignácz barátunk tekintélyes ügyvéd és birtokos Fehérvárott, -erős függetlenségi férfiu s egyik tevékeny vezető alak ott a -közügyekben. Ő feljött néhányad magával Budapestre, hogy engem -fölkeressen s jelöltnek fölkérjen. Én Párisban voltam s ő a -vajdával beszélt. A párt május 19-ére nagy gyülésre összesereglett, -a vajda <span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span> oda elment, tartott mellettem csodálatos -hatásu beszédet, elmondott engem Szent György lovagnak és -szigetvári Zrinyi Miklósnak, megtett Kossuth és Garibaldi első -hősének s ugy föllelkesitette a város közönségét, hogy az ezentul -hallani se akart másról, csak én rólam.</p> -<p>Siettem haza Párisból.</p> -<p>De nem nagy kedvem volt a képviselőséghez ekkor se. Sehogy se -tudtam belátni, mi haszna lenne én belőlem az országnak, mit tudnék -én tenni akár a pártban, akár a törvényhozásban.</p> -<p>Szónoki képességem nem volt, de gyakorlatom se. Akadozva tudtam -csak beszélni.</p> -<p>Tudásom nem volt semmiben. A magyar jogot, történetet és -alkotmányt nem ismertem. Előttem minden alkotmányi kérdés csak -szürkeség volt.</p> -<p>Pénzem se volt. Pártot, sajtót, irodalmat nem segithettem.</p> -<p>Nem voltam se mezei gazda, se katona, se kereskedő, se gyáros, -se tanár, se hajós. Ugyan, hogy merülhetne föl olyan kérdés, a -melyhez én hozzászólhatnék?</p> -<p>Puszta szám, ugráncsi széltoló, ötödik kerék a kocsiban lenni -nem akartam. Önérzetem még is csak többre becsült engem, mintsem -hogy én csupán lézengő alakja legyek a képviselőháznak.</p> -<p>Előadtam a vajdának ezt mind. De a vajda nem engedett. -Sajátságos elmélete volt a törvényhozásról és törvényhozókról.</p> -<p>– Tévedsz, édes Gáborom – ugymond – ha azt hiszed, hogy minden -törvényhozónak tanult és tudományos <span class="pagenum"><a name= -"Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> embernek kell lenni. Isten -mentse meg attól a magyar országgyülést! A nagy tudásu tanult -emberek okoskodnak, érvelnek, – de egyuttal az érvekre hallgatnak -is. A mi azt teszi, hogy az okok, érvek, események és tünetek elől -el nem zárkóznak. Minthogy pedig a Habsburgok és kormányaik és -pártjaik mindig sok és jó érvvel, mert mindig nagy erővel és -hatalommal állanak a nemzet elé: ennélfogva mind a tudományos fejü, -mind a vagyonszerző természetü embereket mindig meg tudják győzni a -maguk igazsága felől. Kell a magyar törvényhozásba oly ember és oly -párt, a mely nem okoskodik, de érvekre nem is hallgat, hanem a -magyar érzést s a nemzet valóságos ösztönét vakon, vadul, nyersen -képviseli. Oly ember kell és oly párt, mely a nemzet végczélja -fölött nem tárgyal és nem bölcselkedik, hanem csak azt mondja: »ez -magyar ügy, ezt akarom; – amaz pedig nem magyar ügy, azt nem -akarom«. S érzése, ösztöne és akarata mellett megáll -rendületlenül.</p> -<p>– Lásd jó Gáborom, igy folytatta, téged a gondviselés ilyennek -teremtett. De más okokból is szüksége van rád a nemzetnek. A -függetlenségi pártot csak parlagi pártnak tekinti a nagy közönség a -maga bágyadt eszével. Nincs ennek a pártnak nagy nevü mágnása. Csak -az egyetlen Odescalchinak van nagy mágnás neve, de ez meg nem -magyar név. A te neved ősmagyar név, te a legelső mágnáscsaládnak -vagy tagja, ezt a nevet ismerik a Dunának is, a Tiszának is mind a -két partján. A te neveddel igazán tud hóditani az igazi magyar -párt. <span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span> De a te törvényhozó szereped még ennél is -nagyobb és fontosabb. Nehéz idők fenyegetnek. A papság emelgeti -fejét Európaszerte. Igen rövid időn hozzánk is átcsap az egyházi -hatalmaskodás vad szenvedélyeinek hulláma. S nálunk ez kettős -veszedelem. Nemcsak a szabad haladást veszélyezteti, nemcsak annak -ellensége, hanem sokkal nagyobb ellensége a magyarságnak. -Szövetkezik Rómával, szövetkezik a Habsburgokkal, szövetkezik a -nemzetiségekkel s ez mind ki akarja irtani a magyart. Megint -megkisérti azt, a mit megkisértett I. Lipót és Mária Terézia alatt, -sőt ez előtt ötven évvel is, 1836 körül. Kálvinista államférfi -ennek utját nem állhatja, mert azonnal rákiáltják a -felekezetességet. Katholikus államférfiaknak kell előállani a roham -visszaverésére, mint ötven év előtt s azóta előálltak Nagy Pál, -Deák Ferencz, Beöthy Ödön s később báró Eötvös József, gróf -Batthyány Kázmér s egyebek. De hol vannak ma az ily férfiak? Nézz -végig a képviselőház tagjain, találsz-e egyet is, ki a nemzeti -szenvedély vad tüzével rivalljon rá a fekete seregre, mint a hogy -teszik s te magad is tetted Olaszországban? Dicső és fönséges -szerep ez. Erre jelölt ki téged a végzet. Szökés, futamodás lesz -az, ha te kitérsz ez elől.</p> -<p>Engem meggyőzött a vajda.</p> -<p>Nincs olyan jövendőmondó a világon, a ki előre oly tisztán látta -volna, mi következik ránk, mint a hogy a vajda látta. Minden -bensőbb barátunk jól emlékszik arra, hogy a mikor még a falevél se -mozdult, a vajda már megmondta, honnan jön a vihar, milyen erős -lesz s <span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span> miként védekezzünk ellene. Még a -képviselőház minden valamire való tagjáról is megmondta előre, hogy -miként viseli majd magát, ha ránk jön a baj. Engem százszor -megoktatott és fölvilágositott, s ha ingadozni találtam, százszor -összeszidott.</p> -<p>Az volt most a kérdés: Amelit megnyerjük-e a képviselőségnek? -Ettől tettem függővé elhatározásomat.</p> -<p>Reményemen felül könnyen sikerült megnyerni őt.</p> -<p>Ameli csak azon lelkendezett, hogy nagy örökségi peremet ujitsuk -meg. A vajda elhitette vele, hogy ha nem leszek képviselő, sohase -nyerhetjük meg a pert, mert testvéreim nevének rettentő sulya -mindig ellenünk lesz. De ha én is a törvényhozás tagja leszek: az -én nevemnek is meglesz az a sulya s akkor nyugodtan nézhetünk a -jövő elé. Ennek megvolt a hatása.</p> -<p>Feleségem maga biztatott azután:</p> -<p>– Eredj Gábor, a fehérváriakat nem lehet cserben hagyni.</p> -<p>Értesitettük fehérvári barátainkat, hogy pünkösd második ünnepén -megyek Fehérvárra.</p> -<p>Baj volt, hogy ugyanakkor a vajda Nagy-Kőrösre ment s velem nem -jöhetett.</p> -<p>Valami érthetetlen módon ez oly kishitüvé tett engem, hogy -sehogyse akartam Fehérvárra menni. Barátaim Fehérvárról idézték föl -néhány hivünket biztatni, itt pedig báró Bánffy, Rényi ezredes, a -lelkes »Perl öcsém« és Izidor alig tudtak a vasuton feltuszkolni a -kocsiba; – fehérvári hiveink már egészen kétségbe estek, hogy mi -lesz belőlünk, ha én igy makacskodom? <span class= -"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span></p> -<p>– Ha bottal kergetik az agarat a nyul után, az a nyul sohase -lesz elfogva.</p> -<p>De mégis meglett a nyul!</p> -<p>Május 26-án zárta be a király az országgyülést és szeptember -26-ra hivta össze az ujat, melyet a krónika 1887–1891-ik évi -országgyülésnek nevez. A választás napját Székes-Fehérvárott junius -17-re, ugy emlékszem épen pénteki napra tüzték ki. Jó három heti -időm volt arra, hogy készülődjünk a választásra.</p> -<p>Ellenjelöltem Szögyény-Marich Géza volt, az elmult -országgyülésen képviselő. Szelid, tanult, derék fiatal ember, -mostani berlini nagykövetünk testvéröcscse. Apja még élt. -Szögyény-Marich László, a régi konzervativ tábor jeles tagja, -fehérvári lakos és fehérmegyei birtokos. Csoóri birtoka szomszédos -a mi csurgói birtokunkkal, melyből apám második hitbizományt -alakitott s mely most Viktor bátyám tulajdona volt. Az öreg -Szögyény-Marich Lászlót nagyon szerették Fehérvárott s aztán van -ott püspök, káptalan, sok pap, sok barát, sok hivatalnok s erős -kormánypárt. Sehogy se volt könnyü dolog győznöm. Sokan attól is -tartottak, hogy Viktor bátyám csurgói tisztjei is eljönnek ellenem -izgatni. Alaptalan volt ez az aggodalom.</p> -<p>Utóbb is ráfanyalodtam, hogy megyek a »kerületembe.« Isten neki -fakereszt, mint a tuladunai példaszó mondja. Csináltam én már elég -bolondságot életemben. Egygyel több vagy kevesebb most már számba -se jöhet.</p> -<p>Ily gondolattal indultam utnak. Bizony ledérnek bizonyult ez a -gondolkodás. <span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span></p> -<p>A nyéki vasuti állomásra már elém jött egy számos tagu -küldöttség. Mosolygó arczok, harsogó éljenek, zászlók lobogása már -itt utközben is!</p> -<p>Fehérváron a vasutállomásnál ötven diszes kocsi várt lobogókkal, -jól öltözött választókkal s néhány ezer főből álló közönséggel. -Zeneszóval, nagy diadallal, szózaténekléssel vittek be a városba, a -vármegyeház terére. Ékes szónoklattal a vasutnál üdvözölt az egyik -pártelnök s a vármegyeház terén a másik pártelnök. Ugy emlékszem: -Márkus Antal és Szüts Szabó István. Magam is tartottam egy rövid -akadozó szónoklatot s aztán harsogó éljenzéssel kisértek -szállásomra, az »Arany Sas« vendéglőbe.</p> -<p>Elcsodálkoztam.</p> -<p>Mit jelent ez az öröm, ez a lelkesülés, ezer és ezer embernek ez -a lángoló, meleg ragaszkodása?</p> -<p>Ki vagyok én? Mi vagyok én?</p> -<p>Nádorispán, diadalmas hadvezér vagy szolgabiró? Nem vagyok én -ezek közül senki. Nem is látott engem e sok ezer emberből senki -eddig s én se ismerek senkit.</p> -<p>Azt mondta az egyik üdvözlő szónok hozzám:</p> -<p>– Tiszteljük, becsüljük gróf ur az ön uri familiáját, nem is -gondolunk róla semmi rosszat, de ha a maga familiája önt kitagadta, -a mi magyar nemzetünk önt édes fiává fogadja. Uradalmat mi nem -adhatunk, de szivünket, bizodalmunkat felajánljuk.</p> -<p>Szokatlan, sőt ismeretlen hang volt ez az én fülemben. De azért -jól esett.</p> -<p>De azért e pillanatban mégis eszembe jutott az a <span class= -"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span> nagy -csapat ügyvéd, biró, közjegyző és végrehajtó, a ki engem ősi -örökségemből kiforgatott. Ide jertek most ügyvédek, birák és -végrehajtók! Itt legyetek legények s itt győzzetek le engem! Mit -szeretett meg én bennem ez a jó nép? A családi és birói -igazságtalanság áldozatát. Látta, hogy engem földönfutóvá akartak -tenni s ezért pártomra állt. A józan népnek nagy szive van s az a -nagy sziv most megdobbant mellettem.</p> -<p>Urnapjára, junius 9-ére határoztuk programmbeszédem megtartását. -Akkor a vajda is eljöhetett velem a kerületbe.</p> -<p>Pártom vezetését időközben Tóth Artur barátom vette kezébe. -Lelkes férfi ez tisztes vagyonnal és nagy tekintélylyel. Hárman -voltak testvérek. Az egyik: Aladár, képviselő is lett, szabadelvü -párti. A másik: Ede, veszprémmegyei birtokos, a felső-bükki Nagy -család balatonfőkajári birtokát vette meg. Mindakettő a kormánypárt -lelkes tagja. De Artur kivált közülök. Hozzám csatlakozott. Az ő -buzgalma s meleg barátsága nélkül nem győzhettünk volna. Nagyon -sajnálom, hogy barátságunk később 1892-ben elhomályosult, a mint te -is tudod édes vajdám.</p> -<p>A követválasztási küzdelmeket leirni nem akarom. Unalmas dolog -ez, százszor leirva, százszor üres szalmává csépelve. S aztán az én -választásom se történt másként, mint száz más képviselőé.</p> -<p>Pénz, zászló, beszéd és kocsma vég nélkül. Az alkotmány ezek -nélkül holttest s nem eleven alak.</p> -<p>A kortesélet különös alakjai nálam is csak ugy megjelentek a -szintéren, mint másnál. <span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span></p> -<p>A buzgó kocsmáros, a jó öreg Kostyelik, a ki él-hal azért a -pártért, mely nála tartja a főhadiszállást s hetenként a -közlakomákat. A czigány mindig szólt nála s nagy ivójában akkora -füst, pipából és izzadtságból esténkint, hogy a kereket hozzá -lehetett támasztani.</p> -<p>A 48-as honvéd, a jó öreg Horváth, a ki egyetlen pillanatra se -eresztett el maga mellől; a ki minden beszédét hozzám e szóval -kezdte: »Hazádnak rendületlenül«! – a ki száz csatáról mesélt -nekem, a melynek fele se történt meg s a ki legalább tizenötször -elbeszélte élete történetét, – utóbb már jobban tudtam az övét, -mint a magamét. Jobban tudtam, mint ő maga és csak bámult azon, ha -egyik-másik tévedését kiigazitottam.</p> -<p>Költő tollára méltó alakok.</p> -<p>Hát a nagy törzsfőnök, az öreg Almásy. Tekintélyes földmives, -birtokos gazdaember. Ija-fia, unokája, sógorsága, komasága, -nászurasága épen száz szavazatot számit. Azelőtt Szögyény-Marich -pártja, – ha megnyerem, biztos a diadalunk. Nem is kell hozzá -egyéb, csak látogassam meg. Meglátogattam.</p> -<p>Él-e még, nem tudom. Ősz öreg volt már akkor is, hófehér -bajuszszal. Örült annak, hogy gróf telepedik le ünneplő szobájában. -De azért nem én vagyok ám az első gróf, a ki az ő házát -fölkerestem. Volt az ő házánál már Zichy Jenő gróf is. De volt már -a püspök is, a nagyprépost is. Elvittem hozzá báró Bánffy Kálmánt -is. Erdélyi mágnás még ugy se volt nála soha. De másnál se ott -Fehérvárott. Az öreg Almásy mindjárt különb embernek érezte magát a -polgármesternél is. <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span></p> -<p>Pártomra állt.</p> -<p>Ennek fejében aztán meg kellett látogatnom a nemzetséghez -tartozó minden asszonyt, lányt és menyecskét. Szivesen tettem. Nagy -örömöm tellett benne. Annyi vén asszonynyal sohasem ölelkeztem -életemben. Estére kelve ugy elfáradtam naponként, mintha a tatár -kergetett volna.</p> -<p>És mégis kedvesen emlékszem ezekre a látogatásokra.</p> -<p>Csaknem minden öreg asszony megkérdezte: igaz-e, hogy az én -feleségem nem királylány, nem herczegasszony, hanem csak közönséges -polgári származásu asszony, csak olyan mint ők maguk?</p> -<p>– Igaz biz az kedves asszonynéném. Szegény komáromi özvegy -asszony lánya. Nem is hozott egyebet az én házamhoz, csak egy -ünneplő meg egy viselő ruhát, hat inget maga szőtte-fontát és egy -tulipántos ládát. De hát mit tehettem, ha igazán szerettem? Eleget -szenvedtem érte, de én most is olyan igazán szeretem, mint mikor az -oltár előtt álltunk.</p> -<p>– No meg is áldja az Isten a gróf urat, de aztán kedves -feleségét elhozza ám mihozzánk is, meg akarjuk mi őt igazán -tisztelni.</p> -<p>Száz helyen meg kellett igérnem, hogy feleségem elviszem -Fehérvárra. Utóbb el is vittem.</p> -<p>Igy készült el az én követségem.</p> -<p>Minden asszony pártomra állt a felső városon s jaj volt annak a -szerencsétlen szavazónak, a ki ellenem föl merte volna szavát -emelni. Pemettel, szénvonóval, sütőlapáttal, fazékszedő bottal -mentek neki az asszonyok. <span class="pagenum"><a name="Page_56" -id="Page_56">-56-</a></span></p> -<p>Urnapján megtartottam programmbeszédemet.</p> -<p>Velem volt a vajda is. Elég bátran és talpraesetten beszéltem, -noha akadozva s bizony nem erős hangon.</p> -<p>Nem voltam magyar ruhában. 1860 óta nem is volt magyar ruhám. -Szürke ruha, fehér köcsögkalap széles gyászszalaggal, mióta jó kis -fiam meghalt. Azóta sohase tettem le a gyászszalagot. Mondta ugyan -a vajda, hogy túri süveget vagy legalább Kossuth-kalapot tegyek -föl, de nem fogadtam neki szót.</p> -<p>De nem ártott nekem még a köcsögkalap se. Az igaz, hogy -programmbeszédem alkalmával az történt, hogy egy jó lelkes hivünk e -szavakra fakadt:</p> -<p>– De derék ember ez a gróf ur, csak az a kár, hogy német.</p> -<p>Meghallja ezt Gánti uram, fiatal buzgó pártfelünk s rárivall az -emberre:</p> -<p>– Már miért is volna német?</p> -<p>– Hogy ne volna? Tessék megnézni a kalapját!</p> -<p>Hát hiszen az igaz, hogy a kalap maga nem teszi az embert -németté, valamint a túri süveg se teszi maga magyarrá. Az is igaz, -hogy én a magam kényelmes franczia-angol szabásu ruhámtól alig -tudnék megválni, de azért ama lelkes hivünknek kalaptudománya mégis -érdemel némi figyelmet.</p> -<p>A mi jó magyar közönségünk nagyon hamar s nagyon könnyen -kivedlik a maga eredetiségéből s magyar különösségéből. Ételben, -italban, ruhában, szokásokban nagyon könnyen majmolja az idegent. -Az angolt, hollandit, spanyolt, francziát, németet a külföldön száz -<span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span> lépésnyiről megismeri az ember, csak a -magyar olyan, hogy messziről semilyen se. Csak sima álla s -kipödrött bajusza árulja el, más semmi. De sima állat s kipödrött -bajuszt se visel már mindenki. Az a jó fehérvári barátunk azt -gondolta, hogy megilletné a magyar embert, hogy legalább a kalapja -ne lenne idegen.</p> -<p>Dehogy vettem tőle ezt rossz néven.</p> -<p>A szavazás napján ugy állott a mi pártunk, miként az erdő. -Lelkes volt, összetartott, nem széledezett. De győzött is; – 1540 -szavazó polgár 64 szótöbbséggel juttatta győzelemre a mi -pártunkat.</p> -<p>Ime tehát törvényhozó lettem.</p> -<p>Eszembe se jutott, hogy képviselőségem megtagadja vagy kétségbe -vonja valaki. Ki is gondolhatta volna, hogy az ügyvédek keze még -ide is elérjen.</p> -<p>De hát ide is elért.</p> -<p>A mint az országgyülés szeptember végén összejött: rögtön -benyujtottak ellenem egy kérvényt. Kérték választásom -megsemmisitését. Kérték annál fogva, hogy engem nem lehetett volna -megválasztani, mivelhogy én nem vagyok választó, mert én semmiféle -választói sorjegyzékbe fölvéve nem vagyok.</p> -<p>Hát bizony ez igaz.</p> -<p>Összedugtuk a fejünket, miként lehetne nekem a választói jogot -megszereznem? Miért nem vagyok hát én választó?</p> -<p>Oklevelem nincs. Nem vagyok se ügyvéd, se orvos se mérnök, se -bába. Nem is leszek. Az öregapám se volt egyik se. <span class= -"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span></p> -<p>Nem vagyok akadémikus. Se festő, se szobrász, se tanár, se -muzsikus.</p> -<p>Nem vagyok tőkepénzes, sőt adósságom tenger. Legalább is a -Fekete-tenger.</p> -<p>Nem vagyok telkes gazda, még csak negyed telkes gazda se. Ehhez -legalább is hét-nyolcz holdnyi szántóföld kellene Árva vármegyében. -Hol vennék én ily óriási ingatlan birtokot? Nem maradt én rám az -apámról egy talpalattnyi se. Igaz, hogy apámnak volt vagy negyed -milliónyi hold földje, de nekem abból semmi se jutott. Sokan -voltunk hozzá s a biróság engem fölöslegesnek talált.</p> -<p>Nincs házacskám se. Nem vagyok kézmüiparos. Nem dolgozom se egy -se több segéddel. Nem vagyok adófizető. Nincs semmim, a mire adót -vessenek. Nem vagyok hivatalnok vagy tisztviselő. Senki se bizta -rám a közdolgokat. Nem vagyok még ujságiró se.</p> -<p>Egy szóval semmi se vagyok és semmim sincs. Engem választónak -ugyan beirni nem tud senki. Született törvényhozó vagyok ugyan és -még hozzá nem is valami kis katonabárócska, hanem nagykárolyi gróf -Károlyi, de azért választói jogom még sincs. És nem is lehet.</p> -<p>Feleségem ki is nevetett, össze is szidott. Nem maradt szárazon -a vajda se.</p> -<p>– Ez a férfiak bölcsessége! Bele kapnak a követválasztásba, -elköltenek néhány ezer forintot, hanem azért a dolognak ábéczéjét -se ismerik. No ugyan derék legények vagytok édes Gábor! -<span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span></p> -<p>Bolond eset.</p> -<p>A vajda tünődik. S azt kérdi, hogy én 1861-ben már husz éves -voltam, vajjon nem irtak-e engem be nemesi jogon 1865-ben vagy -1869-ben választónak?</p> -<p>Tudja kő! Meglehet: beirtak.</p> -<p>Ha beirtak: akkor rendben van minden. Mert a törvény ugy -rendeli, hogy a ki 1872-ig valamelyik választói névjegyzékbe nemesi -jogon bevétetett: az halálos holtáig választó lehet.</p> -<p>Bizonyos pedig, hogy nemes ember vagyok. Születési nemességemet -a biróság csakugyan nem sinkófálta el.</p> -<p>Rögtön küldtünk valakit Csurgóra, megkérdezni a jegyzőt. Megjött -a felelet, hogy 1865-ben is, 1869-ben is, 1872-ben is beirtak mint -nemest választónak; – a hiteles névjegyzék a vármegyénél.</p> -<p>No – hála Istennek!</p> -<p>A vármegye alispánja Sárközy Aurél, jó barátunk, egykori -függetlenségi követtársunk, rögtön megküldi a hiteles -bizonyitványt.</p> -<p>Küldi a manót.</p> -<p>Tudatja velünk irásban, hogy a nemes vármegye minden régi iratot -1872-ig kiselejtezett s eladott a sajtosnak. Ezek közt van az én -választói jogom is. Sajt lett belőle. S hol van az már azóta? A -szaga sincs meg.</p> -<p>No ez is szép közigazgatás! Elpusztitani azokat az irásokat, -melyek az ember gyökeres igazságait őrzik. Hát most már mit -csináljunk?</p> -<p>Nem estünk kétségbe. <span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span></p> -<p>A választók névjegyzéke megvan a belügyi miniszternél. Épen -huszonöt szoba van megtöltve a budai várban névjegyzékkel. Ott csak -meglesz az én nevem is.</p> -<p>Báró Orczy Béla volt a belügyminiszter. Jó ismerősöm, egykor a -boldogabb időkben jó barátom. Rokonság is állt fenn köztünk. -Unokahuga volt Orczy Irma bárónő, Viktor bátyám felesége. Tehát -ángyom. Igazságom is van; de meg a rokonság és barátság révén is -csak kiadja nekem az irást.</p> -<p>Igy parancsolja a törvény is, a józan okosság is. Mi az ördögnek -őriznék azt a sok irást, ha nem azért, hogy az emberek igazságát -megvédjék vele, ha a vármegye sajtosnak adja a maga levéltárát?</p> -<p>A vajdával fölmentünk Orczy Bélához a várba. Nagyon szivesen -fogadott, de igazságomat rövid uton ki nem adta. Azt mondta: adjuk -be kérésünket irásban, neki a fölött még tanácskoznia kell holmi -tanácsosokkal, államtitkárokkal, Tisza Kálmán -miniszterelnökkel.</p> -<p>A vajda mosolyog s rám néz.</p> -<p>– No Gábor itt se kapunk igazságot!</p> -<p>S aztán oda fordul a miniszterhez. Egész gorombán szól -hozzá.</p> -<p>– Neked is kár volt Bécsből, a fölség oldala mellől haza jönnöd. -Te ugyan a magad okos eszével belátod, hogy azt az irást ki kell -adnod, a magad becsületes szivével ki is adnád rögtön; – de ha -másokkal is tanácskozol, te is csak ugy cselekszel, mint a többi. -Ellenzéki ember s kivált gróf Károlyi Gábor nálad se talál -igazságot. <span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span></p> -<p>Angyali szelidségü jó ember volt Orczy Béla. Dehogy jött volna -tüzbe erre a gorombaságra. Sőt annál jobban fogadta, hogy mindent -megtesz, csak adjuk be folyamodásunkat.</p> -<p>A vajda tudta, hogy ez hiábavaló lesz, hiszen az volt a szokás -országszerte, hogy függetlenségi ember számára se a falusi jegyzők, -se az alispánok, se a miniszterek sohase adták ki a választók -névsorát. A törvény ugyan megvolt, Tisza kormányra jutása előtt a -jó gyakorlat is megvolt, de akkor olyan időket értünk, hogy -ellenzéki ember, ha igazi volt, soha sehol semmiben igazsághoz nem -juthatott.</p> -<p>Bolond idők voltak azok, a mint majd az én ügyemből is szép -lassanként kiviláglik.</p> -<p>Beadtuk a folyamodást. Orczy Béla csakugyan elutasitotta. Azt -mondta: keressük igazságunkat a községi birónál. A csurgói biró és -jegyző megtett volna mindent, de a náluk levő névjegyzék nem volt -aláirva. A főbirónak kellett volna hitelesiteni, de ő a -hitelesitést megtagadta. A főbirót aztán följelentettük a -miniszternél. Ennek se lett semmi haszna. Sőt valószinüleg -megdicsérték a főbirót jó magaviseletéért.</p> -<p>Vigye manó hát a névjegyzéket. Ugyis csak arra kellene, hogy -jövőre megszerezhessük a választói jogot. Ezt pedig megszerezhetjük -elvégre ugy is, ha szépen megkérjük az adófelügyelőt, hogy rójjon -ki ránk tizenöt vagy husz forint évi adót. Biztosak voltunk benne, -hogy megteszi szivesen. Csak százszor annyi adót ne rójjon ránk. -<span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span></p> -<p>Az volt csak a kérdés, miként védjük meg a választást?</p> -<p>Anyámra gondoltunk. Én is, a vajda is. Anyámnak még mindig -megvolt nagy neve, nagy tekintélye. Ha Gyula bátyámnak vagy Tibor -öcsémnek szól: ők bizonyára beszélnek Tisza Kálmánnal s akkor -minden jól lesz. Tibor öcsém ugyis sógora Tisza Kálmánnak.</p> -<p>Csak az volt a baj, hogy én megkötöttem magam. Én se -testvéreimtől, se Tisza Kálmántól semmiféle szivességet elfogadni -nem akartam. Én nem diszeskedni akartam ellenzéki állásommal, hanem -a késhegyig támadni Tiszát és kormányát. Ha pedig ezt akarom: -miként fogadjak el szivességet? Ha pedig elfogadok: miként lehessek -én komoly ellenzék?</p> -<p>Teljes életemben utáltam minden paktumot és minden taktikát és -minden alattomos pajtáskodást. Ha megsemmisitik választásomat: -megyek Párisba vagy Genuába, sohase lát engem a Sándor-utczai -sereglet. De oláhczigány nem leszek, hogy egyik pillanatban -verekedjem valakivel, a másik pillanatban pedig egy pipa dohányt -kérjek ellenfelemtől s ha kiszíttam, ujra verekedjem. Ne adjon -nekem a kormány semmit. Ha meg akarja semmisiteni választásomat: -semmisitse meg.</p> -<p>A vajda azonban nem igy gondolkodott. Ő minden áron azt akarta, -igazolt képviselő legyek. Nagy reményeket kötött képviselőségemhez. -Végre rábirt arra, adjak pár sornyi levelet anyámhoz, elmegy hozzá -s rábeszéli, hogy segitsen bennünket.</p> -<p>Anyám nem volt Budapesten, hanem Parádon. Sasvár <span class= -"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> nevü -kastélyában. A vajdának oda kellett menni. Unszolt engem is, menjek -vele.</p> -<p>Nem megyek.</p> -<p>Parád apám mátrai urodalmaihoz tartozik. A magas Mátra háta -mögött fekszik, gyönyörü völgyben. Itt van a hires kénes savanyuviz -forrása. Kisded gödröcske egy filagória alatt; – ki lehet belőle -merni naponként valami hat-hét hektoliter vizet. Többet nem. Apró -üvegekben árulják. A hozzá való üveget is ott készitik a parádi -hutában. A Duna-Tisza közén, de a fővárosban is sokan szeretik inni -ezt a vizet.</p> -<p>E mellett volt a régi parádi fürdő. Földszintes, hosszu, két -szárnyu elég csinos épület néhány fürdő- és néhány lakószobával. A -helybeliek Cseviczének nevezték az egész telepet. Ez volt a hevesi, -borsodi, nógrádi nemes fiatalságnak egykor hires mulató és -találkozó helye. Száz meg száz szerelmi viszony, párbaj, barátság, -összeveszés, kibékülés, pártos összebeszélés és betyáros dőzsölés -országos hirü tanyája.</p> -<p>Ma ez már nem fürdőhely.</p> -<p>A mai parádi fürdő a völgy torkolatánál van, a mint Recsk és -Szent-Marja felől belép az ember a völgybe. Itt vannak a hires -szénsavas, rezes, arzenikumos, vasas fürdő- és ivóvizek. Itt -épitett nagy diszes nyaralót és mellékhelyiségeket magának Gyula -bátyám s itt épültek az uj fürdőtelep összes épületei is. Ugy -hallom, most már sok épület. A fürdőtelepet magát angol kert -választja el Gyula bátyám nyaralójától.</p> -<p>Ezek a mátrai urodalmak hitbizományi birtokot <span class= -"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> képeznek. -Apám fiági leszármazóinak ez az első hitbizományuk. Van vagy -harmincz-negyven ezer hold.</p> -<p>Anyám a régi Parádon, nem a faluban, hanem azon tul az -ugynevezett Cseviczén épitett magának kastélyt. Gyönyörü kert -közepén igazán szép és költséges épületet magas és terebélyes -toronynyal. Ennek a neve Sasvár. Az épületet magát én soha nem -láttam. De a Parád nevü egész mátrai völgyet gyerek koromban -többször bejártam. Természetesen apám életében.</p> -<p>Hát ide hivott engem a vajda: menjek vele.</p> -<p>Nem megyek.</p> -<p>Nem vagyok irigy természetü. Élvezni tudom szük keretben is az -élet örömeit. Ám boldoguljanak testvéreim s fiaik és unokáik az ősi -örökséggel, melyben ott rejtőzik az én öröklött vagyonom is. Nem -irigylem őket.</p> -<p>De hogy én elmenjek arra a vidékre, a hol a Mátrának óriási -orma, a komoly Kékes büszkén néz körül a Tiszai-alföldön -Tokaj-Hegyaljáig, Nagyváradig, Ménesig és az Al-Dunáig; – a hol -falvak, tanyák, erdők, ligetek, csodálatos erejü források és -kutfejek s gazdag bányák s kanaáni termőföldek váltakoznak; – a hol -aranytól csillognak a kastélyok és nyaralók s a fürdőtelep diszes -épületei – hogy ott én órák számra kocsikázzak a mérhetlen -gazdagság szintérein, melyben az istenek és emberek minden törvénye -szerint ott van az én elbirósitott ősi örökségem is, – hogy én ott -kunyoráljak habár édes anyámnak is rongyos képviselőségért: – ezt -már nem teszem. Három-négy szobás sötét lakásomban ott az -Andrássy-uti 46. számu ház harmadik emeletén <span class= -"pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> csak -meglakom én valahogy, habár összehuzódva, nélkülözve, nyomorogva -is, mint a hogy két éven át történt, de legalább nem zaklatja föl -véremet a minden mértéken tul való gazdagságnak és fényüzésnek -vigyorgó képe.</p> -<p>A vajda elment.</p> -<p>Reggel nyolcz óra előtt táviratban értesitette anyámat s -egyuttal kocsit kért az állomásra. Oda is ért délután két óra -tájban, de távirata bizony nem ért oda akkorra.</p> -<p>Mindegy. Anyám kegyesen fogadta. Akkor még nem volt -egyházpolitika, a vajdának nem volt oly sok ellensége s anyám előtt -nem rágalmazták annyira, mint később tették.</p> -<p>De hogy képviselő lettem, azt anyám se szerette.</p> -<p>Mikor testvéreimmel márcziusban kiegyeztem, testvéreimnek az -volt kivánságuk s ezt anyám egyenesen meg is mondta a vajdának, -hogy én egyelőre menjek ki külföldre s majd a mikor a sok -mindenféle keserüség elmulik: akkor jöjjek vissza. Igaz, hogy a -vajda már akkor tervezte az én képviselőségemet, de erről -hallgatott. Anyám szentül hitte, hogy a vajda is azon lesz, hogy én -elköltözzem.</p> -<p>Annál jobban megütközött most, hogy épen a vajda ment hozzá -választásom igazolására segitséget kérni. Kemény szemrehányást is -csinált a vajdának s mosdatta a fejét kegyetlenül. Egyenesen -megmondta neki, hogy megszegte szavát, kijátszotta igéretét.</p> -<p>A vajda az ő táblabirói humorával fogadta anyám szemrehányásait. -A forró kegyelet és igaz tisztelet érzése <span class= -"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> senkiben -se él jobban anyám iránt, mint a vajdában. A negyvenes és ötvenes -évek történetében anyám szereplését fontosnak és dicsőségesnek -tartja a vajda s nem egyszer lett volna kedve azt külön -emlékiratban megörökiteni. A közbejött körülmények hiusitották meg -szándékát.</p> -<p>Nyugodtan türte tehát a kárhoztatást ugy délutáni három óráig. -Akkor azt mondta anyámnak:</p> -<p>– Kegyelmes asszonyom, minden szemrehányását megérdemlem s -elfogadom szó nélkül, ha most Gábor dolgán segit s ha nekem enni -adat, mert én még ma semmit nem ettem s éhes vagyok, mint a -farkas.</p> -<p>Anyám elnevette magát. A tálalás dolgában nyomban igazat adott a -vajdának. Anyám teljes életében mindig vendégszerető, figyelmes -háziasszony volt. Nagyon tetszett neki a vajda vidám őszintesége. -Vége is lett a szemrehányásnak azonnal.</p> -<p>De a választás igazolásának kérdésében nem igérhetett semmit. Ő -nem volt érintkezésben Tisza Kálmánnal, minthogy évek óta -visszavonult már a nyilvánosabb szereplés elől, másod-harmad kéz -által pedig nem akart a dologba avatkozni. Utolsó szava az volt, -hogy tanácskozni fog az ügyről Gyula és Tibor testvéreimmel.</p> -<p>Biztos eredményt tehát ez oldalról nem várhattunk.</p> -<p>Eközben a közönség körébe is kiszivárgott, hogy én nem vagyok -beirva választónak. Szinte csodálni lehetett az ügyem iránt való -érdeklődést.</p> -<p>Jött hozzám egy falusi zsidó. A nevét nem szükséges megmondanom. -Bereg, Ung vagy Ugocsa vármegyéből <span class="pagenum"><a name= -"Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> való. Sajátságos tervvel -állott elő. Valami ravasz jogtudós adhatott neki -felvilágositást.</p> -<p>Azt mondta: tud egy falut Beregben vagy Szilágyban, a hol -apámnak birtoka volt s a hol ez a birtok még testvérjeim nevére -nincs átirva. Ott ő összebeszél a községi jegyzővel s az 1886-iki -névjegyzékbe bevéteti választókul az összes örökösöket, összes -testvérjeimet s köztük engem is. S ezzel ez ellenem beadott panaszt -a közönség hahotája mellett csuffá teszi.</p> -<p>– Jól van tisztelt ur, – de ezzel csak községi névjegyzék lesz. -Hol marad a megyei példány? A legelső perczben kitudódik a -hamisság. Mert a megyei példányban nem lesznek beirva a gróf -Károlyi testvérek.</p> -<p>A derék ügynök mosolygott e szóra.</p> -<p>– Mind meggondoltam én ezt. Van nekem eszem a megyei példányhoz -is. Itt a megoldás két módon lehet. Vagy ugy, hogy a megyei összes -községi jegyzékek elvesznek szőrén-szálán. Ugy is elvesz igen sok. -A korábbi jegyzékekkel ugy se törődik senki. Sok vármegyénél ma -sincs meg a teljes szám. Az volna csodálatos, ha Szatmárban vagy -Szilágyban semmi sem hiányzanék. Kikérjük az iratcsomagot s ugy -adjuk vissza, hogy egy ivvel kevesebb lesz benne. Mig a világ világ -lesz: sohase kérdezősködik utána senki. – Vagy elcsináljuk a másik -módon. Ugy, hogy a most készülő községi jegyzéket egy példányban -becsempésszük a megyei iratcsomagba is. Helyébe tesszük a réginek. -Igy jobban is sikerül, mert akkor maga a vármegye ád hiteles -bizonyitványt. <span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span></p> -<p>Nem vagyok jogtudós, nem igen értettem a dologhoz, de azért -éreztem, hogy e terv, ha sikerül, nem egyéb, mint alávaló -hamisitás. Azt mondtam a jó embernek, menjen a vajdához, én a -dologba nem avatkozom; a mit a vajda javasol: azt elfogadom.</p> -<p>A jó ember elment a vajdához. A vajda a maga szokott módja -szerint azt mondta az ügynöknek:</p> -<p>– Maga fiam elbotlott lángész, épen megérett a fegyházra. De -ilyen dolgot megcsinálni még se tud. Hanem ha elhozza a valóságos -községi jegyzéket s megmutatja, miként akar a helyett másikat -csinálni: kap ötven forintot.</p> -<p>Elment az ügynök. Négy nap alatt elhozta a valóságos jegyzéket -is pöcséttel és aláirásokkal s elhozta a hamisat is ugyanazon -pöcséttel és aláirásokkal. Benne volt az én nevem is.</p> -<p>A hajunk szála is fölállt, a mikor a munka tökéletes voltát -megláttuk. Nyilvánvaló volt a terv sikere.</p> -<p>Megadtuk hát neki az ötven forintot s aztán irásaival együtt -kilöktük. Ezen a módon nem kell a képviselőség.</p> -<p>Sokszor segit az emberen a véletlen.</p> -<p>Mi a véletlen?</p> -<p>Az volna az igazi bölcs, a ki e kérdésre meg tudna felelni. -Bizonyos, hogy az élet nem érne egy fillért, ha benne nem a -véletlen uralkodnék. Ha az embernek minden órája s minden órájának -minden tennivalója előre meg volna szabva s az ember mindent ugy -cselekednék, a hogy vagy ő vagy más előre megszabta: rosszabb -<span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span> volna az élete, mint a gazdátlan kutyáé. -Hasonlitana a vasra vert rabéhoz, a ki örökre be van zárva az -oduba. A mit a gazda időjárásnak, a játékos szerencsének, a -szerelmes sziv hóditásnak, a vállalkozó sikernek, a hadvezér -győzelemnek, az államférfi érdemnek és dicsőségnek nevez: mindabban -a véletlen szerepe a legnagyobb szerep. Egészség, betegség – csak a -véletlen játéka. Még születésünk is véletlen. Csak a halál nem -véletlen. De már hogy az embert ugy akasztják-e föl vagy vizbe -fullad, vagy az orvos hibázza el: ez mind a véletlen dolga. A -véletlen nagy ur.</p> -<p>A véletlent sokféleképen nevezik az emberek. Csak igaz nevén nem -akarják nevezni. A hivő lélek gondviselésnek, a vakbuzgó végzetnek, -a hivalkodó előrelátásnak, a könnyelmü ostobaságnak nevezi. A kit a -sors elkényeztetett s esze sincs elég a világhoz: az azt mondja, -hogy nincs véletlen, nincs se szerencse, se szerencsétlenség; – -csak bölcsesség és ostobaság van.</p> -<p>Én azonban hiszek a véletlenben.</p> -<p>A kaposvári kerületben megválasztották képviselőnek ugyanekkor -gróf Széchenyi Pált. A Tisza-kormánynak földmivelési minisztere, -egy-két évvel idősebb, mint én, legény korunkban jól ismertük -egymást, szelid és derék fiu s annyira szerény és nyárspolgárias -gondolkozásu, hogy még a rátukmált miniszterséget is elfogadta, -pedig annyit értett hozzá, mint én magam.</p> -<p>Tehát megválasztották, noha nem volt többsége. Hanem azért neki -adták át a megbizó levelet. Valami istentelenséget követtek el a -választás vezetői, a miről <span class="pagenum"><a name="Page_70" -id="Page_70">-70-</a></span> azonban ő nem tudott semmit. Ha tudott -volna: bizonyára nem fogadja el a képviselőséget.</p> -<p>Ellenfele Körmendy Sándor volt, vagyonos kálvinista pap és -esperes, a vajdának valami távoli rokona. Már régebben is volt -képviselő, tisztes függetlenségi párti férfiu.</p> -<p>Hogy függetlenségi embernek miniszterrel szemben meg kell bukni -s hogy bármily törvényszegéssel csinálják is ki bukását: ő -igazságot nem kaphat – ezt az akkori idők kis és nagy férfiai -egészen természetesnek találták.</p> -<p>De Körmendy Sándor pártja azért elhatározta, hogy megtámadja -Széchenyi gróf választását. Körmendy feljött Budapestre, hozta -magával a megtámadó kérvényt, fölkereste vele a vajdát s -megkérdezte, vajjon tanácsosnak véli-e a kérvény beadását? Végre is -költséggel jár a dolog, az ő pártján nincsenek uraságok, hiábavaló -költekezést nem akar.</p> -<p>A vajda elkérdezte: mikből állanak a panasz okai? Miben -sértették meg Széchenyiék a törvényt? Be tudják-e bizonyitani -sérelmüket a panaszkodók?</p> -<p>Körmendy előadta, hogy 20–25 szavazatnyi többsége kétségtelenül -volt. Kitünik ez a választási jegyzék megyei példányából. Hogy -ebből hogyan csináltak Széchenyi grófnak többséget: azt ők nem -tudják. Ha a választási jegyzék miniszteri példányát és a gróf -Széchenyi kezén levő képviselői példányát megtekinthetnék: akkor -nyomban ki tudnák mutatni a hamisságot, de nekik ezeket a -példányokat meg nem mutatják. Ők hát félig-meddig sötétben -tapogatódznak. <span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span></p> -<p>A vajdának nem lehetett határozott véleménye a panasz sorsáról, -ha maguk a panaszlók se látták tisztán a törvényszegés részleteit. -Hanem volt egy javaslata Körmendyhez.</p> -<p>– Nézd, ti magatok is haboztok, beadjátok-e a panaszt? -Tehetnétek egy szivességet, mely közérdekü s közhasznu lenne az -országra. Gróf Károlyi Gábor választását megtámadták. Ha a kormány -megigéri, hogy gróf Károlyit igazolják: ennek fejében mondjatok le -a gróf Széchenyi elleni panaszról. Ha pedig meg nem igéri, -okvetlenül adjátok be a panaszt, akármi lesz a vége. Adjatok nekem -engedélyt arra, hogy egy vagy más módon én erre nézve tárgyaljak a -kormánynyal.</p> -<p>Körmendy nemes gondolkozásu ember volt. Az efféle »szőrért szőr« -természetü kiegyenlités az alkotmányos életben mindennapos. -Panaszuk sikerében ugy se bizhatott, a vajdának tehát megadta az -engedélyt.</p> -<p>A vajda rögtön ment Csernátonyhoz.</p> -<p>Csernátony, mint már elbeszéltem egy helyütt, még az emigráczió -idejéből ismerősöm volt. Florenczben sokszor találkoztunk. Némi -barátság is fejlődött ki köztünk. Anyám házában is megfordult -nehányszor. Most Tisza Kálmánnak ő volt egyik legbensőbb és -legbizalmasabb tanácsosa s a »Nemzet« czimü félhivatalos lapnak még -mindig munkatársa. A vajda azt gondolta: jó szószólóra akad -benne.</p> -<p>Közölte Csernátonyval a dolgot. Megmagyarázta neki, minő -kellemetlen lenne az, ha egyik miniszter választása hamisnak -bizonyulna. A hamisság részleteit ugyan <span class= -"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span> még nem -ismerjük, de ha a panaszt beadják: minden esetre kipuhatoljuk. -Beszéljen Tiszával, a miniszterelnökkel.</p> -<p>Csernátony tünődött. Egy napi gondolkozási időt kért, hogy -megtegye-e a lépést. A vajdát, mint elszánt ellenzéki embert, nem -szerette, de nagy elméjét nagyra becsülte. Félt: nem kelepcze -készül-e ebből az ajánlatból.</p> -<p>Körmendy kérvénye a vajda kezében volt. Megmutatta neki. Két -napig még be lehetett adni, de azon tul nem. Ha Csernátony nem -nyujt kielégitő választ: a panaszt az utolsó napon beadja.</p> -<p>Másnap Csernátony azt mondta: beszélt a miniszterelnökkel, nem -igérhet semmit, ám menjenek a panaszok sorsuk elé.</p> -<p>Igy is jól van. Kő esett le a szivemről. Másnap gróf Széchenyi -ellen benyujtottuk Körmendy pártjának panaszát.</p> -<p>– – – Meglehet édes vajdám, most sokan unalmasnak tartják, hogy -én az én választásomról annyi följegyezni valót találok. De -mindegy. Jön idő, a mikor érdekes olvasmány lesz ez. A mikor -hihetetlennek tartják az emberek, hogy olyan választás is -történhetett valamikor, a milyen a kaposvári volt. Végre is én a -magam dolgait jegyezgetem s nekem fontos ügyem volt az én -választásom. Ez pedig szorosan összefüggött a kaposvárival. Tehát -folytatom.</p> -<p>Itt megint a véletlennek hatalmas lábdobbanása jött közbe. -<span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span></p> -<p>A függetlenségi párt ugyanis az egyik választási biróságba -kijelölte a vajdát. Mikor pedig a választások elleni panaszokat -kisorsolták, csodálatos esetlegként az én ellenem beadott panasz is -és a gróf Széchenyi Pál ellen beadott panasz is ahhoz a birósághoz -került, a melynek egyik birája a vajda volt.</p> -<p>Deus ex machina: ezt mondanák a rossz kritikusok. Igy volt -kicsinálva: ezt mondanák a gyanusitók. Pedig se egyik, se másik. -Hanem a tiszta véletlen.</p> -<p>Volt annak a biróságnak még egy előkelő ellenzéki tagja. Ez -Horánszky Nándor, a kit a nemzeti párt jelölt oda. Nekik kellett a -kormánypárt hájfejü biráival viaskodniok. Vagy talán nem is csak -hájfejüek voltak azok a birák.</p> -<p>Sok tárgyalást tartott a biróság. A vajda azonban nem elégedett -meg a biróság előtt fekvő irásokkal, hanem megnézte azokat is, -melyek a belügyminiszternél voltak elzárva. Egyetértett vele -Horánszky is. Együtt fölmentek Orczy Béla báróhoz s kiásták a -sötétségből a mindenki elől elzárt irásokat.</p> -<p>Utálatos dologra jöttek rá.</p> -<p>A választásnál törvény szerint három példányban vezetik a -jegyzéket.</p> -<p>A megyei példány jó volt. Ezt a választó küldöttségi elnök nem -merte meghamisitani. Ezt ott a megyénél mindenki megnézhette, a -hamisitást mindenki nyomban észrevehette. E szerint Körmendy -Sándornak kétségtelen 28 szavazatnyi többsége volt. Ő volt tehát a -megválasztott képviselő s a miniszter volt a megbukott jelölt. -<span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span></p> -<p>A képviselői példány a választás után gróf Széchenyi Pálnak -kezében volt s ott feküdt a biróság előtt. Ebben a szennai -választók közül 19 Körmendy-szavazót átirt a küldöttségi elnök -Széchenyi javára. Ha pedig 19-et kétszer számitunk, Körmendytől -elvesszük, Széchenyinek pedig odaadjuk: akkor a többség -Széchenyié.</p> -<p>A miniszteri példányban pedig 19 taszári választót irt át az -elnök Körmendy szavazóiból Széchenyi javára.</p> -<p>Az átirás sebbel-lobbal történt. Az elnök se a tollat, se a -tintát nem válogatta. A jegyző vastag tollal és fekete tintával -irt, az elnök pedig vékony tollal és sárga tintával. Csak ugy -orditott le a hamisitás az irásokról. Más országban az ilyen -hamisitó évekig ülné a fegyházat, nálunk pedig akkor valószinüleg -királyi tanácsossá tették.</p> -<p>A vármegye jó idején észrevette a hamisságot. Megvizsgáltatta a -központi választmány az irásokat s fölirt a belügyminiszterhez, -hogy a választás eredményét hamisan hirdették ki, mert Körmendy -Sándor nyert 28 szavazatnyi többséget. S vajjon mit csinált a -miniszter?</p> -<p>Talán megköszönte ezt az alkotmányos buzgalmat s megdicsérte -érte a vármegyét?</p> -<p>Vagy talán rögtön elrendelte a fegyelmi és büntető eljárást a -gonosztevő hamisitók ellen?</p> -<p>Volt eszében.</p> -<p>A központi választmány határozatát megsemmisitette s a -választmányt jól összeszidta. Mit zavarja a kormány czirkulusait? -<span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span></p> -<p>A főispán pedig hosszu levelet irt a miniszterhez, hogy nem -Széchenyi kapta ugyan a jegyzékek szerint a többséget, de azért meg -kell hagyni képviselőnek, mert különben a szoczialisták és -kommunisták fölfalják nemes Somogyvármegyét.</p> -<p>Ezt a levelet valaki megkeritette s az »Egyetértés« czimü lapnak -eladta. Kelt a választás után három nap mulva. Tehát a főispán is -megtudta már akkor a hamisitást. Hanem azért Tisza Kálmántól kezdve -mindenki egyetértett abban, hogy a választást igazolni kell.</p> -<p>Mig a biróság és egyetértett.</p> -<p>Eötvös és Horánszky hiába gorombáskodtak a biróság tagjaival. -Pedig ugyancsak gorombáskodtak. Maga a biróság elnöke, Vargits Imre -régi képviselő nagyot köpött az itéletre s kimondta, hogy többé nem -vállalkozik elnökségre. Eötvös és Horánszky pedig lemondtak a -birósági tagságról. Olyan birákkal nem ülnek egy széken.</p> -<p>Hanem hát meg is lett a következése e birói alávalóságnak.</p> -<p>A vajda interpellálta a kormányt, vajjon figyelmeztették-e a -királyt, hogy egyik minisztere hamis megbizással jutott a -képviselőházba?</p> -<p>Széchenyi Pál gróf derék, tisztességes ember nemes szivvel. -Mikor igazán megtudta a dolgot: lemondott a képviselőségről, sőt a -miniszterségről is.</p> -<p>Annak a képviselőnek pedig, a ki mint biró megcsinálta a hamis -itéletet, többé a képviselőházban felszólalni nem lehetett. -<span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span></p> -<p>Ugyanez a biróság itélte meg az én választásomat is.</p> -<p>Huzta-vonta ügyemet. El volt szánva, hogy az én választásomat -mindenesetre igazolja, de nem akarta elárulni, hogy ezt -bünbánatból, engesztelésül, saját bőre mentségére teszi.</p> -<p>November 29-re tüzte ki a tárgyalást s aztán elhalasztotta a -következő év január 20-ikára. Akkor hozott itéletet s kimondta, -hogy ő nem keresi, vajjon van-e, nincs-e választói jogom, hanem -elismer törvényes képviselőnek.</p> -<p>Bizonyos volt, hogy Széchenyinek nincs többsége s őt mégis -igazolta. Az is bizonyos volt, hogy nekem meg van többségem: tehát -szembeszökő lett volna, ha engem nem igazol.</p> -<p>Igy lettem törvényhozó választásomtól számitva épen hét hónap -mulva.</p> -<p>Szorosan véve nálam is megszegte a biróság a törvényt. De csak a -külsőségben. De mégis megszegte.</p> -<p>És most tünődjünk kissé az elmult időknek e kis eseményén.</p> -<p>A kaposvári választás gonosztevők bünös cselekménye volt. -Közönséges alávaló hamisitás, melyet a büntető törvénynek kell -megtorolni.</p> -<p>S ime az ország összes kormányzó férfiai közt, a képviselőház -többségének tagjai közt s a megyei kormányzók, főispánok, alispánok -s a királyi közvádlók és birák közt nem akadt egyetlen ember, a ki -e közbüntett megtorlására komoly lépést tett volna. Sőt a -képviselőház birósága szentesitette azt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span></p> -<p>Mi ez?</p> -<p>Volna tehát olyan idő, a mikor magasabb értelemben vett -becsületes ember nincs az országban?</p> -<p>Lehetetlen.</p> -<p>De ez igenis lehet, mert ime megtörtént, hogy a jogok és -törvények őrei és alkotói léha könnyelmüséggel vállukat vonva -mennek el a legundokabb büntény mellett is, ha az hasznára van egy -pártnak vagy egy hatalmas kormánynak.</p> -<p>Tehát a politikai sikerért büntetlenül el lehet követni minden -gazságot?</p> -<p>Mire való a sajtó? Mire valók a gyülekezetek? Mi a czélja és mi -a haszna annak, hogy van a lelkekben érzés, melyet igazságérzetnek -nevezünk?</p> -<p>Szép dolog az alkotmány, mikor nagy idők és nagy jellemek élnek. -Napfény, mely éltet, erősit, vidámságot és gazdag gyümölcsöt -érlel.</p> -<p>De hitvány korszakban s törpe lelkek kezén nyomoruság az -alkotmány. Mocsár, mely tele van élettel és mozgással azok számára, -a kik bele valók – de foltot vet arra, a ki csak hozzá nyul, de nem -akar vagy nem tud benne elmerülni.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span></p> -<h2>KLAPKA HOLTTESTÉT ELLOPJÁK.</h2> -<p class="summary">(Klapka Egyiptomban. – A sivatagbeli orvos. – -Klapka halála. – A holttestet éjjel elsikkasztják. – Horváth Gyula. -– Éjjel a halottas házban. – Klapka nyugdíja. – Nincs nemzeti -jutalom.)</p> -<p>Klapka György jó barátom volt. Apámmal is, anyámmal is jó -barátságban élve már gyerekkoromban 1849-ben is jól ismertem. -Később a hatvanas és hetvenes években százszor találkoztam vele -Genuában, Párisban, Genfben is. Genfi bankigazgató korában nem -egyszer voltam vendégje, de ő is fölkeresett engem több izben -génuai és párisi lakásomon. Ameli is kedvelte őt s jól ismertem -feleségét s annak családját is.</p> -<p>Felesége Arboin Fülöp párisi bankár leánya Inéz volt. Szép és -eszes asszony, Klapkánál jóval fiatalabb. Ismertem gyerekeit is, de -kisebb korukban. György fia szintén párisi lányt vett nőül, Goulden -Ellát s most ugy tudom, birtokos és gazda valahol Páris közelében. -Márta leánya – ugy tudom, Londonban lakik, Crippo-Day ur -felesége.</p> -<p>Klapka is utazott Egyiptomban s ő is összemászkálta a -piramisokat kivül-belül, mint én. Erről többször beszélgettünk -egymással. De ő jobban megfigyelt mindent, <span class= -"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> mint én s -többet tudott nálam mindenről. Egy adomáját följegyzem.</p> -<p>Kiváncsi volt, milyenek a libiai sivatag kopasz gránit sziklái s -bement a sziklák közé a pusztába pár napi járó földre.</p> -<p>Egy inasa s egy benszülött kisérője volt. Szamarakon mentek.</p> -<p>Egyszerre rosszul lett. Lefordult a szamárról s lefeküdt a -sziklán, nem volt jártányi ereje sem.</p> -<p>A sziklapadon nem maradhatott, mert ha a nap oda tűz: pecsenyévé -sül; – inasa és kisérője tehát bevitte őt egy sziklaoduba. Ennek -levegője éjjel enyhébb; nappal hűvösebb volt.</p> -<p>De nagyon rosszul volt. Iszonyu főfájás, gyomoralélás és teljes -erőtlenség gyötörte. Érezte, hogy abban a barlangban meg kell -gebednie. Küldte az egyiptomi embert: hozzon neki orvost.</p> -<p>Orvost?</p> -<p>Hol van a libiai sivatagban orvos? Nincs ott más orvos, mint az -istenadta nap és az álom. De ő aludni se tudott. Lázban volt, -látásai voltak, szemei előtt fényes karikák játszadoztak. Nem is -gyógyítja ott magát semmiféle beteg. Mig kenyere és vize van: addig -él, ha él, – azon túl vége mindennek. Néha sakál vagy párducz -vetődik oda s az gyorsan véget vet a szenvedésnek.</p> -<p>No de az egyiptomi fellá elment orvos után. Igérte, hogyha -útközben a sakálok, krokodilok, párduczok és oroszlánok meg nem -eszik vagy a rablók, útonállók agyon nem ütik s szamarát el nem -veszik és ha Allah <span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span> is ugy akarja: hát ő bizonyára visszatér -s hoz magával orvost, tudós férfiut, javas embert. Zálogul ott hagy -turbánjából egy gombostűt. Ebből áll minden nélkülözhető -kincse.</p> -<p>Vitt magával néhány napi enni valót s eltávozott. Hogy a -gombostűért vissza nem jön: az bizonyos, de még bizonyosabb, hogy -adott szava visszahozza. Még egy tanácsot is adott, mikor -eltávozott. Éjszakára kőrakással torlaszolják el a barlang -bejáratát, hogy párducz vagy sakál oda be ne mehessen.</p> -<p>Negyed napra visszajött és csakugyan hozott magával orvost.</p> -<p>Afféle sivatagbeli orvost. A ki se irni, se olvasni nem tudott. -Hanem gyógyítani tudott. Természetesen csak imádsággal, -ráolvasással, kézsimogatással és Alláh segítségével. Ez az utolsó -patikaszer volt a leghathatósabb. Mert ha Alláh ugy akarja, hogy a -beteg meggyógyuljon: akkor az bizonyosan meggyógyul. Ha pedig Alláh -ugy akarja, hogy a beteg meghaljon: hát akkor ugy is hiába megy -ahhoz akármiféle egyetemes orvostudor, – meghal az a beteg -bizonyosan.</p> -<p>Igaza van annak a sivatagbeli arab javasembernek.</p> -<p>Mezitláb volt, de papucsa mégis volt. Keze és arcza olyan fekete -volt, mint a kordován. Két szeme ugy égett, mint a tüzes tapló és -sovány volt rettenetesen. Hanem hozott magával egy iszákot, a mely -domboru volt a bele rakott mindenféle orvos-szerek miatt.</p> -<p>Klapkát egy szóval se kérdezte: miért beteg, mije fáj? Tudta ő -azt már nagyon jól. Térdén üldögélve elmotyogott <span class= -"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> egy-két -imádságot vagy ráolvasást s aztán megkérdezte jobban érzi-e -magát?</p> -<p>Klapka csak intett neki: semmiképen.</p> -<p>Akkor a javas ember a kezeivel csinált holmi hókuszpókuszt s -kétszer-háromszor a szeme közé köpött a betegnek.</p> -<p>De a beteg erre se lett jobban, sőt ha erejénél van, jól -elagyabugyálja a goromba arabot. Hogy meri őt leköpködni?</p> -<p>A mint a javas ember látta, hogy a beteg csak ugy nyög mint az -előtt, azt kérdi:</p> -<p>– Van-e pénzed gyaur?</p> -<p>– Van, jó ember, elég, ha meggyógyítasz.</p> -<p>– No hát adj ide egy aranyat.</p> -<p>Klapka intett inasának; – az inas adott egy aranyat a vad -embernek.</p> -<p>Az pedig belenyult iszákjába s kivett onnan egy piszkos üveget. -Félig vizzel vagy vizféle folyadékkal. Oda adta Klapka kezébe.</p> -<p>– Igyál belőle beteg gyaur, a mennyit akarsz.</p> -<p>Biz az nem volt egyéb, mint a leggaládabb budai keserűvíz. -Valóságos Hunyady János. Klapka megismerte az üvegen még a felirás -papirfoszlányait is.</p> -<p>Nagyot húzott az üvegből, egy óra mulva felkelt s az napon már -párduczra akart vadászni, olyan erősnek érezte magát.</p> -<p>Efféle napkeleti adomát nem egyet mesélt nekem élményeiből, -különösen konstantinápolyi kalandjaiból.</p> -<p>1884 óta az István főherczeg szállodában lakott <span class= -"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> állandóan. -Itt volt neki az emeleten két egymás mellett való szép szobája. Az -egyiket ő lakta, a másikat Gilibert asszony.</p> -<p>Ez egy művelt, franczia vagy német nő volt. Áldott, jó lélek. -Klapkával valamelyes rokonságban állott, Klapkát fia vagy testvére -gyanánt szerette s hiven, gondosan, önfeláldozással ápolta.</p> -<p>Klapka erős, egészséges ember volt még öreg korában is. De -1890-ben tüdőgyuladáson esett keresztül s 1892 elején influenzája -volt s ez a szivére rakodott. Betegsége alatt néhányszor -meglátogattam, egyszer-kétszer az utczán is találkoztam vele, -utolsó betegségétől kezdve gyöngének, összeesettnek láttam.</p> -<p>Május 15-én beszéltem vele utoljára. Azt mondta, 18-án Párisba -indul, ha van izenni valóm, elviszi.</p> -<p>Bizony nem ment ő Párisba.</p> -<p>17-én délután a városligeti fasorban sétálgatott Szilágyi Dezső -igazságügyminiszterrel. Este jó kedvvel s jó étvágygyal vacsorált -az állatkerti vendéglőben s fél tizkor hazament és lefeküdt. Aludni -nem tudott. Éjfél után rosszul lett. Gilibert asszonyt magához -kérette s az gondosan ápolta. Egy kissé mintha jobban lett volna -időközben, de hajnali négy óra felé már haldoklani látszott. -Elküldtek orvosért. Fél ötkor fuldoklani kezdett. Egyszer -fölkiáltott: »Jaj, meghalok!« Ez volt utolsó szava. Feje -lehanyatlott s meghalt. Akkor jött az orvos.</p> -<p>Igy beszélte el nekem a jó Gilibert asszony, a kit 19-én -személyesen fölkerestem. A mire ugyan szomoru, de jó okom volt. -<span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span></p> -<p>Reggel elterjedt a halálhire. A képviselőházban az elnök báró -Bánffy néhány szóval elbucsuztatta s abból az indokból, minthogy -képviselő is volt, emlékezetét jegyzőkönyvben megörökíteni -javasolta.</p> -<p>Hogy vitéz honvéd volt, hős hadvezérünk volt, Komárom várának -dicső védelmezője volt: ez senkinek se jutott eszébe. Irányi Dániel -már akkor gyöngélkedő volt, a vajda pedig nem volt ott az -ülésen.</p> -<p>Engem keserüség fogott el, de minden jó gondolat nem jutott -eszembe. Hiába: nem születtem szónoknak. De azért mégis felálltam s -odakiáltottam a kormányhoz:</p> -<p>»Talán Klapka mégis megérdemelne a nemzettől egy koszorut. Talán -a képviselőház koszorut küldhetne koporsójára.«</p> -<p>Bánffy megkérdezte a képviselőházat: elfogadja-e a javaslatomat? -Elfogadta. Tehát egy koszorut mégis adunk egyik legnagyobb hősünk -temetésére.</p> -<p>No hiszen összeszidott engem e miatt a vajda. Minek kontárkodom -bele a kérdésbe, ha egyéb nem jut eszembe. Hiszen csak négy-öt nap -előtt temettük el Baross Gábor minisztert; – a mit azért tett a -nemzet, mikor meghalt: Klapka György is megérdemelt annyit -legalább.</p> -<p>Igaza volt a vajdának. De mikor másnak még az a koszoru se -jutott eszébe!</p> -<p>Délután értekezletet tartottunk. A vajda menydörgő haraggal -beszélt. Ő meg nem nyugszik a képviselőház határozatában. Ő azt -javasolja, hogy Klapkát a nemzet halottjának nyilvánitsuk s -temetésének költségeit az ország viselje; – temetésén az -országgyülés és a <span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span> kormány testületileg jelenjék meg s a -temetés befejeztéig az ülések függesztessenek föl; – a temetésre a -magyar királyi honvédhadsereget megfelelő számban s teljes diszben -kivezényeljék; diszes siremléket az ország állítson az elhunytnak, -a temetést pedig halasszuk el addig, mig özvegye és gyermekei meg -nem érkeznek.</p> -<p>Pártunk egyhangulag fogadta el a vajda indítványát; egyuttal -elhatároztuk, hogy a sirnál pártunk is gyászbeszédet tart s erre a -vajdát kértük fel s nyomban Irányi Dániel még az értekezletből -levélben értesítette Tisza Lászlót, a központi honvéd-bizottság -elnökét, hogy a temetési rendben pártunk szónokának adjanak -helyet.</p> -<p>Volt eszükbe! Elpaktálták ők már réges régen Klapka temetését! -Nem lehetett ebből ő szerintük nemzeti ügyet csinálni! Öreg honvéd, -dicső hősünk, nemzeti hadvezérünk hideg teste: köszönd meg, ha -titkon a föld alá dugnak.</p> -<p>Vacsorán nálam volt a vajda s még néhány barátunk.</p> -<p>Vacsora után szokott kávéházunkba mentünk az Abazziába, a vajda -asztalához. Ott voltunk éjfél után egy óráig.</p> -<p>Kint hideg, szeles, esős idő volt. Nem volt valami jó kedvünk. A -lámpák daczára is sötétek az utczák.</p> -<p>Egy óra tájban hozzánk jön a fizető pinczér s azt ujságolja, -hogy Klapka holttestét ellopták az István -főherczeg-szállodából.</p> -<p>– Honnan tudja?</p> -<p>– Egy vendég ur beszéli, aki onnan jött vacsoráról <span class= -"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> s a ki -látta, mikor egy piszkos teherhordó kocsira fölrakták és -elvitték.</p> -<p>– Nem lehet az!</p> -<p>Tanakodtunk.</p> -<p>Lehet biz az! A vendéglős nem szivesen látja szobáiban a -halottat. Bizonyosan megkérte a vendéglős a központi -honvéd-bizottságot, hogy a halottat szállítsa el. A halottat -bizonyosan a Muzeum vagy az Akadémia előcsarnokába vitték s ott -állítják föl a ravatalt. Hogy lehetne ez másként Komárom hős -védőjének hamvaival?</p> -<p>Ebben állapodtunk meg.</p> -<p>Okosabb lett volna kocsira ülni, a vendéglőst fölverni s tőle -felvilágosítást kérni. De a hideg, szeles, locs-pocs időben éjfél -után egy órakor ehhez nem volt kedvünk.</p> -<p>De eszünkbe se jutott.</p> -<p>És aztán akárhová vitték a holttestet: reggelig ugy se -változtathatunk a dolgon, reggel pedig majd utána nézünk.</p> -<p>Kérdeztük azt a vendéget: volt-e ismerős azok közt, a kik a -holttestet elvitték?</p> -<p>– Nem volt azok közt senki. Három cseh vagy német napszámos -rakta fel a kocsira. Egy öreg magyar ur és egy szép franczia nő -volt még ott. De mindakettő csak sirt, egyik se szólt egy szót se. -A koporsót leterítették egy viaszos ponyvával, verte az eső, csak -ugy csattogott, a lovak a kocsival ügetve elrobogtak.</p> -<p>Igy beszélte el a kávéházi vendég.</p> -<p>Másnap apróra megtudtunk mindent. <span class="pagenum"><a name= -"Page_86" id="Page_86">-86-</a></span></p> -<p>A holttest egész napon át ott feküdt a vendéglő lakószobájában. -Se levetkőztetve, se felöltöztetve. Klapkának pénze nem maradt, -Gilibert asszony a temetés iránt nem intézkedhetett, neje és -gyermekei Franczia- és Angolországban, egyetlen még élő nővére -Klapka Julia özvegy Eötvösné, ha jól tudom: Temesvárott. Gilibert -asszonyt és a vendéglőst azonban értesitették, hogy a temetésről -vagy a kormány, vagy a képviselőház, vagy a honvédbizottság fog -gondoskodni. És pedig diszes temetésről.</p> -<p>Hogy is lehetett volna másként?</p> -<p>Este 11 órakor esős, szeles időben széles fenekü szállító kocsi -állt meg az István főherczeg-szálló előtt. Afféle oldaltalan kocsi, -a melyen a ládákat, csomagokat szokás a vasutra és a vasutról -szállítani. Három munkás vagy napszámos, vagy szolgaféle ember -mászott le róla. A negyedik, a kocsis, az ülésben maradt.</p> -<p>A három ember a Temetkezési Egylet embere volt. Fuksz, Micsek, -Toll volt a nevük. Be voltak pálinkázva erősen. Oda mentek a -portáshoz, egy papirjegyzéket tartott valamelyik a kezében; -elmondta, hogy valami külföldi »utazó« holttestét akarják elvinni s -leolvasta a papirosról, hogy az utazó neve: Klapka.</p> -<p>A portás rájuk szólt.</p> -<p>– Nem külföldi »utazó« az, hanem méltóságos ur. Valamikor -generális volt.</p> -<p>Fuksz, Micsek és Tollnak mindegy volt az. Sohase hallották ők -Klapka nevét. Hiszen maga a portás is csak annyit tudott róla, hogy -Klapka valami osztrák <span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span> cs. k. generális volt. A mi fővárosi -népiskoláinkban nem szokás a nemzet hőseire a gyerek eszét -fölhivni. S kivált a 48–49-ik évek hőseire.</p> -<p>Fukszék, Tollék, Micsekék hoztak magukkal egy szuette, reves -ócska koporsót, a melyben a szegényeket, hirtelen halottakat, -talált hullákat szokták ide-oda, bonczterembe, temetőbe szállítani. -Ment a három szolga, hogy ebbe gyömöszölje bele Klapkát.</p> -<p>A jó Gilibert asszony elborzadt, mikor ezt megtudta. Nem -ilyennek gondolta ő a nagy hősnek, az osztrákverő hadvezérnek -utolsó diadalutját.</p> -<p>Hanem eljönnek majd a régi bajtársak; ősz, aggott, roskadt -alakok; vérük hullott egykor, keserü könyük hull most dicső vezérük -és jó bajtársuk oldalánál. Elhozzák majd a diadalmas honvédhadsereg -tépett lobogóit, annyi győzelemnek dicső emlékjelét s odaállítják -mind a halottnak virágkoszorus fejéhez. Ott lesznek majd az ország -kormányzói és törvényhozói legdiszesebb gyászöltönyeikben. Ott -lesznek a büszke főrendek, a kegyes és hatalmas főpapok, az -egyházak fejedelmei mind. Oda vonulnak majd a tantermek ifjusága, a -vidék népe, a véráztatta csatamezők lakói százezeren.</p> -<p>És ott lesz a király vagy annak követe s a királyi honvédség és -a közös hadsereg tisztikara fénylőn, büszkén, délczegen. S -megszólal a katonai zenekarok gyászindulója s a nemzet sirva kiséri -kiszenvedett hősét a nagy és fényes egyházi boltozatok alá, a hol -történeti nagyjai együtt pihennek. <span class="pagenum"><a name= -"Page_88" id="Page_88">-88-</a></span></p> -<p>Igy álmodta azt Gilibert asszony.</p> -<p>S e helyett jött éjfélkor három részeg szolga s tótul és németül -követelte a holttestet.</p> -<p>A jó asszony ellenállt. Sehogy se akarta a dicső halott -elsikkasztását megengedni. Én másnap a képviselőházban -»halottrablás«-nak neveztem e dolgot. Gilibertné is ugy érezte, -csak nem tudta vagy nem merte egyenesen igy kimondani. De ellenállt -és tiltakozott és sirt és segitségen törte fejét.</p> -<p>Hol találjon szegény asszony éjfélkor, szakadó esőben -segítséget?</p> -<p>Egy gyönge segítsége mégis volt. Az öreg Szakács József, 49-es -honvédfőhadnagy s bajtársa egykor a dicsőültnek.</p> -<p>Ő Gilibert asszony pártjára állott, de Fuksz, Micsek és Toll -urakkal ő sem birt.</p> -<p>De birt volna ő. Késhez, pisztolyhoz is nyult volna ő, ha oda -nem kerültek volna a »bölcsek és tanácsadók«. Megnevezzem-e, -elhallgassam-e a függetlenségi képviselőnek nevét, a ki biztatta -is, ijesztgette is Gilibert asszonyt, csak engedje elvinni a -halottat. Ijesztgette rendőrséggel, biztatta jutalommal s elhitette -vele, hogy a mi most történik: az a központi honvédbizottság és a -kormány akarata.</p> -<p>Elhallgatom nevét, megtévedt ember volt. S aztán talán nem is ő -volt a főbűnös.</p> -<p>De ki volt hát?</p> -<p>Ez nap reggelén képviselőházi ülés előtt összejöttek a -miniszteri szobában a miniszterelnök gróf Szápáry, <span class= -"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> az -igazságügyminiszter Szilágyi Dezső, a vallásminiszter gróf Csáky -Albin, továbbá gróf Apponyi Albert és Horváth Gyula, Irányi Dániel -és Helfy Ignácz és még egy képviselő, a kit én Sötét urnak -kereszteltem el magunk között. Tanácskoztak Klapka temetése fölött. -Arról szó se lehet, hogy ők határozták volna el a holttest -ellopását. Ők csak azt határozták el, hogy a Központi -Honvédbizottság intézze el a temetést. A vajda másnap kemény -faggatóra fogta az urakat s még a miniszterelnök is kivágta magát -teljesen.</p> -<p>Ki tette tehát? Kitől eredt az egész?</p> -<p>Mert hogy Fukszék, Tollék, Micsekék nem a maguk fejétől tették: -bizonyos.</p> -<p>Mikor már Gilibert asszony és Szakács József ellenállását le -tudták győzni: oda mentek a halotthoz. Arczán vércseppek voltak, -azokat durva törülközővel letörölték. Fehérneműjét ugy szaggatták -le róla. A merev testről nehéz lett volna szép gondosan leölteni. -Meg se mosták. Azon módon beletették a koporsóba öltözetlenül. Egy -öltöző fekete ruhát azonban ráhánytak mégis, hogyha valaki valahol -fel akarná öltöztetni, legyen ruha kéznél. A koporsó födelét -rátették, lekapcsolták s aztán a kocsira a koporsót feldobták.</p> -<p>Szegény Gilibert asszony idáig kisérte. A fájdalom és a sötétség -és a zimankós idő nem engedte, hogy a holtat tovább is kisérje. De -nem maradt el a koporsótól a jó Szakács József, az öreg bajtárs. Ő -elment a teherszállító kocsi után.</p> -<p>De hát ez hova ment? <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span></p> -<p>Éjféltájt bevetődik az István főherczeg éttermébe Horváth -Gyula.</p> -<p>Ez a Horváth Gyula képviselő, szerkesztő, hirlapíró, -folyamszabályozó, kormánybiztos, összeesküvő, szabadságharczos, -Garibaldi magyar légiónáriusa, nemes szív, könyelmű »fráter«, hű -bajtárs, léha ember: a legritkább alakok s a legfurcsább jellemek -egyike. A legmagasabb eszményekért lelkesült egész életében s -lelkesülése nem üres érzelgés volt. De nem riadt vissza a -legközönségesebb dolgoktól se. Este fáradtan a csatatéren a -vasuttöltés oldalába lefeküdni s holtak és haldoklók közt s -ellenséges martalóczok közt hajnalpirkadásig nyugodtan aludni vagy -dőzsölő férfiak és nők közt nappalokat, éjszakákat eltölteni neki -mindegy volt. A pénzhez nem értett. Az ezreket csak ugy dobálta, -akár jótékony czélra, akár kártyára kellett. Fölséges jellem és -kalandor jellem együttesen. Utolsó száz forintját odaadta -barátjának egy szóra s maga kész volt a másik perczben uzsorás -által nyúzatni magát. Szerette, becsülte, rokonszenvezett vele -mindenki. Én is, a vajda is.</p> -<p>Bevetődik a vendéglőbe s hallja, mi történt Klapka -holttestével.</p> -<p>Nyomban kocsit hozat, beleül s hajtat lóhalálában a -Kerepesi-temetőbe. Ösztöne azt sugta: oda vitték a hőst a halottas -házba. A hova a csavargókat, a tűzhely nélkül valókat, a szegény -legényeket s azokat szokták kivinni, a kiknek nincs -hozzátartozójuk, a kik után a »varju se károg«.</p> -<p>Ösztöne helyes uton járt. Éjben, sötétben, szakadó <span class= -"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> esőben -akkor ért a temető kapujához, a mikor ott épen hajba kaptak -Fukszék, Micsekék a temetőőrséggel. A fölött: vajjon beereszszék-e -Klapkát a temetőbe vagy kint hagyják az utczán?</p> -<p>A temetőőrség ugyanis előre nem volt értesítve, az őrség -igazgatója pedig nem volt ott, valahol kocsmázott. Engedelem nélkül -pedig meghalni ugyan lehet, de a temetőbe bejutni nem lehet.</p> -<p>A temető nagy dolog, az őrség hivatala nehéz. A temető -birtokrészletekre van osztva s rendesen telekkönyvezve. Minden -birtokrészlet egy gödör. Minden gödörnek száma van. De a gödrök se -egyenlők. Vannak kegyelmes, méltóságos, nagyságos, tekintetes és -hallja kend gödrök. Nincs egyenlőség a temetőben se. A kinek sok -pénze vagy nagy pártfogása van: annak a gödre is más. Urnak gödrét -komisz ember gödrével összetéveszteni nem szabad, mert ez -illetlenség volna. Minden gödörre szám szerint elő kell fizetni, -mint az ujságra. A ki nem fizet elő: nem kap ujságot, nem kap -gödröt. A tiszteletpéldányokat azonban a temetőben is osztogatják -ingyen, de csak nagy ritkán.</p> -<p>Klapkának nem járt a gödrökből tiszteletpéldány. Akkor legalább -még nem. A temetőőrség nem tudott róla semmit s azért nem nyitotta -ki a kaput.</p> -<p>Fuksz, Micsek és Toll káromkodott, mint a jégeső. A temetőőrség -visszakáromolta azt a cseh és német népet s rendőrért akart -sípolni. A legnagyobb zivatar közben ruczczan oda Horváth -Gyula.</p> -<p>Horváth Gyula alacsony termetű, de Jupiter arczu <span class= -"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> férfiu -volt. Ötven papra való komolyság és tekintély fénylett büszke -fejtartásán, komoly arczán, okos nagy szemein s őszülő vaskos -bajuszán és szemöldökén. Minden temetőőr és minden Micsek meghőkölt -tőle, a mint meglátták. Azt gondolták, legalább is kerületi -előljáró.</p> -<p>Csöndes, de parancsoló hangon megkérdezte az embereket: mi -fölött veszekesznek? Kinek a halottja nyugszik a koporsóban? Miért -nem eresztik be a holtat a holtak birodalmába? A temetőőrök -igazolták magukat, hogy ők fizetés nélkül, óvadék nélkül, a maguk -fejétől senkit a halottas házba be nem tehetnek.</p> -<p>– Mennyi az az óvadék pénz?</p> -<p>– Huszonöt forint.</p> -<p>A pénzt letették s akkor azután a kaput megnyitották.</p> -<p>Igy töltötte Klapka az első éjszakát a halottas házban. Egy -gyermek és egy asszony volt mellette egy-egy koporsóban. Békesség -volt köztük reggelig. És aztán egész napon át és még most is és -ezen túl is az örökkévalóságig.</p> -<p>A holtak kibékülnek egymással.</p> -<p>De nem az élők.</p> -<p>Másnap a vajda vette kezébe ügyünket. Kegyetlen vitája volt a -miniszterelnökkel a házelnök szobájában. A képviselőházban mellette -álltunk, de azért csak félig győztünk. Hanem Klapka holttestét -mégis visszahoztuk. Ott állítottuk föl ravatalát a belvárosi -templom oltára előtt. A szentek és vértanuk között, istennek és -szent fiának közelében. <span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span></p> -<p>A részleteket nem irom meg. Olvashatja azokat mindenki a kilencz -év előtti hirlapokban.</p> -<p>Hanem te dicső honvéd, győzelmes hadvezér, nemes öreg barátom: -te tovább éltél, mint a hogy nagy nevedhez méltó volt. Kicsiny volt -már hozzád az a nemzedék, mely örökre lehunyt szemeidet bezárta s -koporsód fölé sirhalmot emelt.</p> -<p>Sirhalmot?</p> -<p>Azt emelt. De hozzá méltó emléket maig se.</p> -<p>Ha most már visszagondolunk arra, a mi történt: mint a buborék a -viz fenekéről, ugy tolakodik elénk az a kérdés, miért kellett hát -Klapka holttestét ellopni?</p> -<p>A halottat el kell temetni. Ennyit a rendőri ész is tud.</p> -<p>Hiszen el is akarták temetni. Azért vitték ki éjnek, -sötétségnek, esőnek és viharnak leple alatt a temető halottas -gunyhójába.</p> -<p>De ugy akarták eltemetni, hogy mi ne vegyük azt észre s a magyar -nemzet ne tudjon arról semmit. Feledjük el a holtat s aztán -feledjük el az élőt is. És feledjünk el mindent, hogy egykor nagy -és dicső volt nemzetünk. S különösen ne jusson eszünkbe, hogy -egykor hősei is voltak a magyarnak.</p> -<p>Mire valók is azok a hősök? Ha elhullottak a csatatéren vagy -elbujdostak idegen avarra vagy elrothadtak a börtön fenekén vagy -felakasztották őket Pesten, Aradon, Pozsonyban: akkor még csak -kibékülünk velük valahogy. Nem zavarják a fölséges urak jó kedvét, -a főrendek vidámságát, a papok cselszövényeit s a miniszterek -<span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span> ostobaságát. Diák, ujságiró, rongyos -hazafi hadd énekelje sirjuk fölött a Szózatot, nyafogó költők hadd -fujdogálják emlékük fölött füzfasipjukat: mindez már nem bántja a -nagy urakat, a hatalmas embereket.</p> -<p>De mit csináljunk az eleven hőssel? A ki elég udvariatlan még -most is élni és köztünk járni s nem szégyenli azt, hogy nevével és -alakjával minket a messze multnak dicsőségére s jelen való -életünknek sötét gyalázatára emlékeztet minden nap? S a ki még -annyi szivességet se tesz meg irántunk, hogy ha már halálát érzi, -takarodjék el valahova az ismeretlenbe s ott hunyja be szemét s itt -az ország fővárosában ne csináljon kellemetlenséget a kegyelmes -uraknak.</p> -<p>Hiszen még ha árulóvá lehet a hőst kinevezni: akkor semmi baj! -Ez még az akasztófánál is kényelmesebb. A királyok természetesen -sohase árulók. Ők mindig bölcsek és kegyelmesek s ők mindig -szeretik a népet, még akkor is, mikor halomra lövöldözik. Csak a -nemzet hőse lehet áruló. S minő isteni és minő királyi gyönyörüség -lenne az, ha a nemzettel el lehetne hitetni, hogy minden nagy fia -áruló?</p> -<p>Csakhogy Klapkát nem lehetett árulóvá kinevezni.</p> -<p>Husz csatában vett részt s mindig becsülettel. Megvédte Komárom -büszke várát, a mikor már senki se védte a magyart saját -országában. S a mikor már Európa népei mindenütt a zsarnokok -lábainál feküdtek; az igazságnak minden bátorsága s a szabadságnak -minden reménye élt még ott, a hol ő vezette diadalmas seregét. -<span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span></p> -<p>Kint a nagy világban Kossuthtal és Teleki Lászlóval együtt -gondoskodott nemzetünk jövendőjéről s kicsiny, de bátor seregével -betört a Kárpátokon, hogy országgyülés fecsegése helyett ágyuk -hangján beszéljen a nemzettipró hatalom bécsi embereivel.</p> -<p>Róla hiába kiabálták volna, hogy áruló.</p> -<p>Élő alakját nem tehették el láb alól, csak holttestét lehetett -elsikkasztani. Ezt ugyan csak megkisértették.</p> -<p>Szerény temetéséhez a nemzet adta a költséget. Ezt kierőszakolta -a vajda s a függetlenségi párt.</p> -<p>De hát adott-e neki mást is a nemzet?</p> -<p>Adott.</p> -<p>De hogy mit adott és miként adta: el kell azt mondanom. -Tanuljanak belőle azok, a kik a mi országunk kormányzását csak -messziről ismerik, e kormányzásnak titkait pedig sehogyse -ismerik.</p> -<p>Az én dicső barátom Klapka, életének utolsó husz esztendejében -gyakran küzködött már anyagi gondokkal. Mikor Olaszországban laktam -s mikor Párisba költöztem is családommal: gyakran összejöttünk. -Időnkint nagyon sok pénze volt. De a pénzzel csak ugy nem tudott -bánni, mint én magam. Én semmiféle pénzszerzéshez és -kenyérkeresethez nem értettem, de sok milliós örökségem mindig -előttem állt. Ő rá semmi örökség se nézett, de ő meg hatalmas -terveivel, nagy eszméivel s nagy összeköttetéseivel tudott pénzt -szerezni. A szultán mindig nagy pártfogója volt. Csakhogy a pénz -meg nem maradt nála. Oly jólelkü s oly lágyszivü volt, hogy -osztotta a pénzt boldognak, boldogtalannak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span></p> -<p>Az 1872-ik évi országgyülésre már nem vállalt képviselőséget. -Barátai már ekkor tanakodtak a fölött, hogy őt, mint függetlenségi -harczunk egyik nagy és dicsőséges hősét a nemzetnek kellene -megjutalmazni. A hálás nemzetnek!</p> -<p>Hálás nemzet!</p> -<p>Hiszen igaz; a jó magyar nép lelke nemes s szive gyöngéd és -fenséges érzésekkel van telve jó fiai, hü vezérei, dicső nagyjai -iránt. Csakhogy a népnek vezetők kellenek.</p> -<p>De a kik az ország kormányában a nemzetet vezetnék: azoknak nem -a nemzet parancsol, hanem valaki más.</p> -<p>Én bizony a hálás nemzet jutalmáról, a mióta eszemet tudom, -semmit se tudok. Valami nagy dolgot legalább nem.</p> -<p>Az igaz, hogy gyerek koromban nagy pompával temettük el -Vörösmartyt s azután később Palóczy Lászlót és Teleky László -grófot. Az is igaz, hogy nagybátyámnak gróf Batthiányi Lajosnak -hamvait országos diszszel vittük át a Kerepesi-temetőbe, Deák -Ferencz temetése pedig világhirü is volt. Ott voltam mindenütt. A -temetési költséget a nemzet viselte. Láttam és hallottam. S a -temetési költség föl is rugott egy vagy két ezer forintra. Deáké -belekerült hat ezer forintba. Palóczy-é, Teleky-é négy-öt ezer -forintba. Szép pénz. Igaz, hogy a nagy urak, a főrendek -mulatságára, holmi lófuttatási dijra ád a nemzet több mint száz -ezer forintot s ezt oda adja minden évben s oda adja törvény -alapján, országos költségvetésbe fölvéve s a képviselőházban -<span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span> fenkölt és hangulatos szónoklatokban -megszavazva. De hát ez egészen más. Futó ló és futtató főrend -költséges mulatság. Deák, Palóczy, Vörösmarty holtteste pedig se -nem ló, se nem főrend. Mértéket, öszhangot, törvényt kell tartani -mindenben. Kossuth temetésére még annyit se adhatott, mert épen -semmit se adhatott az országgyülés. Azért azt is csak eltemettük -valahogy.</p> -<p>Elvégre is más a temetés s más az életben adott nemzeti -jutalom.</p> -<p>Minő szép tünemény lett volna az, ha a nemzet kormánya a király -jóváhagyó szava mellett törvényjavaslatot terjeszt a képviselőház -elé, melyben javasolja a nemzetnek, hogy emlékezzék meg a nagy -csaták hőseiről és vértanuiról, a hadvezérekről és azok -özvegyeiről, vésse föl érdemeiket az ország törvényeinek örök -lapjaira s szentséges nemzeti hála gyanánt nyujtson nekik -megérdemlett méltó jutalmat.</p> -<p>Diszes nemzeti köntösben jöttek volna föl a nemzet tanácsába az -ország kormányzói s a népnek választott képviselői. S vita nélkül, -örömkönyek közt s a szivből jövő hangok harsogó viharával fogadták -volna el a törvényt. A fölséges király ott várta volna budavári -palotájában a tanácskozás eredményét s ott várta volna az ország -főrendeit, az egyházak főpapjait, a nemzet választottjait, hogy -kezükből átvegye a döntést s apai érzéssel szentesítse azt. Fején a -szent korona, vállain szent király palástja, szemeiben minden -szentnél drágább honfiköny!</p> -<p>Bolond beszéd! Buta képzelődés! Részeg agynak <span class= -"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> -álmadozása! Mintha a magyar országgyülésnek az volna feladata, hogy -a magyar nemzet szive szerint hozzon törvényeket!</p> -<p>– – Hiszen hozunk mi törvényt! Hiszen adunk mi nemzeti -jutalmat!</p> -<p>Hiszen ott van Mangelberger Jakab és Dürnsteini Schweiger Lajos -két zsandárgenerális, a ki az ötvenes években nyaggatta, szidta, -üldözte a magyart: adunk mi ezeknek nagy nyugdijat.</p> -<p>Ott van Kempen-Fichtenstam táborszernagy özvegye s ott vannak -Hohenbruck és Wernekingh méltóságos udvari tanácsosok, a kik a -magyar nemzet letiportatásának éveiben a rendőrség főnökei voltak s -annyi jó hazafit juttattak koldusbotra, börtön fenekére s akasztófa -tetejére. Nagyon tekintélyes összeget adunk nekik évenként.</p> -<p>Ott vannak az udvari kanczellárok, Forgách Antal, Mazuranics -János, Zichy Hermán, Privitzer István, a kik Magyarországot -tüzzel-vassal be akarták olvasztani az Alsó- és Felső-Ausztria nevü -tartományokba, – készséggel jutalmazzuk mi ezeket nyolcz-tiz ezer -forinttal évenként.</p> -<p>Ők a császárnak tettek szolgálatot, hü szolgák voltak, -pusztitották a tintát és a magyar ember vérét és vagyonát: arra -való az ország, hogy őket megjutalmazza.</p> -<p>Hanem a ki a nemzetnek volt hü szolgája, jó fia, vitéz katonája, -dicső hőse: azt megjutalmazni szegények vagyunk.</p> -<p>Ott van az országgyülés iratai közt egy kimutatás, talán -nyolcz-tiz ezer ember neve van benne felsorolva, <span class= -"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> kicsiny és -nagy emberek nevei. Megrontásunkra tört valamennyi. Ezek számára a -nyugdijat, a kegydijat, a nemzeti jutalmat az országgyülés szavazza -meg nyiltan. Fáradtságuk elismerést nyer, nevük a törvény lapjain. -Minden száz közt, ha egy a magyar nevü ember. Nem is lakik -országunkban egy se. Másutt költik a mi pénzünket.</p> -<p>De hát fizess magyar!</p> -<p>Klapka soha se kért nemzeti jutalmat. Barátai tünődtek, nem ő. -És a miniszterelnökök: Lónyay, Szlávy, Bittó, Tisza. Végre öt vagy -hat ezer forintban meghatározták évi jutalmát. De ugy, hogy a -nemzet ezt valahogy meg ne tudja.</p> -<p>A rendelkezési alap az a forrás, a melyből az ily jutalomhoz -meritik a pénzt. A kormány elnöke elhatározza, kényes esetekben a -királynak bejelenti s ha a király jóváhagyja: akkor a jutalom -kiadása a kormány későbbi s másik elnökének is erkölcsileg -kötelessége.</p> -<p>De hát jutalom ez? S ha jutalom: a nemzet adja ezt? Az a nemzet, -a mely erről nem is tud semmit?</p> -<p>S azután mennyi furcsa jutalom, dijazás és »megfizetés« esik -abból a számadáson kivül eső pénzből! Szerencse, hogy a kormányok -elnökei magukkal visznek s elégetnek minden irást. Soha se tudja -meg se ellenség, se jó barát, hogy hova lesz annak a pénznek -legnagyobb része.</p> -<p>Az én dicső emlékü barátom hol fölvette, hol másnak adta ezt a -pénzt. De öreg korára mégis elfogadta, <span class= -"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> a mikor -már aggság és betegség elhitették vele, hogy ugy sem sokat ér az -élet.</p> -<p>Oh ti dicsők, ti nagy lelkek, ti nemzeti hősök, a kiknek alakja -messze jövendőbe bevilágit: milyen jó az nektek, hogy ti is oda -juttok a föld alá! És milyen jó az mi nekünk is! Hálátlanoknak -legalább nem kell tovább lennünk. Csak elmulástok napjáig!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_101" id= -"Page_101">-101-</a></span></p> -<h2>AMELI HALÁLA.</h2> -<p class="summary">(Feleségem betegségei 1886-tól kezdve. – -Megkapja a rákot. – A Gellért tetején. – Fifi kutyám. – A halál. – -A részvét. – A temetés. – Jegyzet: A puszta sir.)</p> -<p>Szegény Ameli, bizony csak meg kellett nekem tőle válnom -utoljára is. Majdnem negyed századon át éltem vele boldogan. Házas -életünk belső nyugalmát sohase zavarta meg semmi. Jött a betegség, -jött a halál. Halál ellen nincs orvosság, azt mondja a példabeszéd. -Nincs bizony se orvosság, se orvos. Pedig én ugyancsak gondosan -kerestem mindkettőt.</p> -<p>Most már nyugodtabban tudok beszélni haláláról, Volt idő s -hetekig, hónapokig tartott az az idő, a mikor szentül meg voltam -arról győződve, hogy Ameli után én is elpusztulok. Vagy egy vagy -más módon, de utána megyek magam is. Most is alig tudok magamnak -számot adni arról, miként tudtam én annyira csillapodni, annyira -feledkezni. Szegény grófné, bizony gyönge voltam, bizony hütelen -voltam én az ő emlékezetéhez!</p> -<p>1886-ban mellhártyagyuladást kapott. E betegsége nagyon -fájdalmas volt. Sokat szenvedett miatta. Futkostam az orvosokhoz. -Magam is benne voltam abban <span class="pagenum"><a name= -"Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> az ostoba képzelgésben, -hogy a budapesti orvosnál különb a bécsi orvos. Mintha a betegség -és az orvosi tudomány és a patika más volna Bécsben, mint nálunk. -Ez már magyar hülyeség. Bécsben a császár, Bécsben nyomják a -bankjegyet, Bécsben van a katonai hatalom és a sok mindenféle -vállalat, pénzintézet, divatczikk, orfeum, dorbézoló alkalom; – az -ostoba közönség azt hiszi, ott kell lenni az orvosi tudománynak is. -Én is ilyen közönség voltam, de a mi a legfurcsább, még a budapesti -orvosok is csak efféle közönség.</p> -<p>A grófnét bécsi orvossal gyógyittattam. Valami dr. Kahler tanár -volt az orvosa. A mellhártyagyuladásból ki is gyógyult a grófné, ha -ugyan igazán kigyógyult. A tanárnak legalább elhittük a gyógyulást. -Jó modoru, kedves ember volt ez a tanár.</p> -<p>Az 1887-ik év elejét egész májusig itthon töltöttük Andrássy-uti -lakásunkon. A harmadik emeletre följárni bizony nehéz volt már a -grófnőnek. Májusban Párisba mentünk. Itt – talán utoljára – még jó -napokat töltött a grófné. Majdnem négy éve nem látta Párist. Néha -oly jó kedve volt, mint fiatalsága napjaiban. Franczia és angol -barátaink bókjaikkal halmozták el. Bonbonnel öreg párduczvadász -barátom azt mondta, ő is Magyarországba jön megifjodni, ha sokáig -nézi a grófnőt.</p> -<p>Mind nem ért ez semmit. A választások és az országgyülés miatt -haza kellett jönnünk. S itthon Ameli egészségét ujabb zavarok -fenyegették.</p> -<p>Az 1887 és 1888 közti télen olyan jelek mutatkoztak, -<span class="pagenum"><a name="Page_103" id= -"Page_103">-103-</a></span> mintha áldott állapotba jutott volna. -Megint Bécsben töltött pár hónapot. Az orvosok lehetőnek mondották -a családi örömöt. Szegény grófné ugy örült, mint a gyerek a fényes -ajándéknak. Én is örültem. Nőm kedélyállapota ellenállhatatlanul -vonta magával az enyémet. Sehogy se szerettem volna, hogy engem -papucshősnek tartson valaki, de az igaz, hogy mást gondolni, mást -cselekedni s másként érezni, mint nőm, se nem tudtam, se nem -akartam. De nem is mertem.</p> -<p>A megjövendőlt családi örömből semmi se lett. Csak istentelen -gyomorhurut és bélgyöngeség. Koritnyiczára kellett menni a -grófnőnek, hol Róth és Ormay orvosok, gyöngédséges modoru derék -férfiak felügyelete alatt egészen meggyógyult. Kitünő vize van -ennek az apró fürdőnek. De sok karlsbadi és gasteini és -reichenhalli betegséget tudna ez a fürdő sokkal jobban -elpusztitani! De sok egészséget sokkal jobban helyreállítani!</p> -<p>1891-ben a nyár legmelegebb részét otthon kellett töltenünk. -Ekkor volt a parlamentben a nagy államositási háboru. Nagy kedvünk -lett volna Szápáry Gyula grófot megbuktatni. Ő volt a -miniszterelnök. Horváth Adával együtt én voltam a függetlenségi -párt egyik vitarendezője. Hónapokig tartott a vita s az őrhelyet -elhagynunk nem lehetett. Csak augusztusban állott be a nyári -szünet. Ekkor vettük észre egész biztossággal, hogy a grófnő mellén -valami nagy betegség készül.</p> -<p>Megint Bécsbe futottunk Mosetig Moorhof orvoshoz, a sebészet -tanárához. Európai hirü tudós volt, holmi sebészettani szereket, -jodoformot, methylviolett befecskendezést <span class= -"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> ő -alkalmazott először. Azt mondták: csodákat tud mivelni. Gondosan -megvizsgálta a grófnőt s emlőrákot fedezett föl nála.</p> -<p>Igaz, hogy ezt először háziorvosunk fedezte föl. Háziorvosunk -ekkor már egy év óta egy jókedvü fiatal orvos volt: Reiner Ede. -Élénk modoru, jó kedvü fiu, az öreg vajda ajánlotta nekem, korábban -a zsidó kórháznak volt jeles orvosa, az Abbázia kávéházban -ismerkedtem meg vele, mindig a vajda társaságában volt, azért -elneveztük Bolfrasnak s ez a név rajta is maradt. Nem neheztelt -érte. Hiszen Ferencz József ő felsége is akárhova utazik, segéde -Bolfras mindig vele jár. Innen eredt az én orvosom dévaj mellékneve -is.</p> -<p>Reiner Ede 1891 elején átkozott influenza betegségből -gyógyitotta ki a grófnőt, még pedig gyorsan és nagy ügyességgel. De -azután nem sokára észrevette, hogy a grófnő mellén valami -veszedelmes keményedés vagy daganat kezd képződni s nekem nagy -bizalmasan megsugta, hogy ő ugy látja s attól fél, ez nem egyéb, -mint rák.</p> -<p>Rák!</p> -<p>Átkozott betegség. Ebben halt el idő előtt nagy Napoleon is. S a -mi épen különös, az én nemzetségemnek is családi betegsége a rák. -Gyerekkoromban ugy hallottam, dédanyám báró Harruckern Jozefa -oltotta be a családba s már öreg apám is ebben pusztult volna el. -Bizonyos, hogy apám is s Gyula és Viktor testvérbátyám is ebben -szenvedtek.</p> -<p>Hejh édes jó Ameli, ha neked rákod van: akkor <span class= -"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> -csakugyan beillettél a gróf Károlyiak családjába. Akkor csakugyan -kár volt miattad annyi családi zenebonát csinálni. Akkor a te véred -is csak olyan kék vér, mint akárkié lehet. Mert hiszen a rák nem -tud különbséget tenni a büszke Károlyi grófok vére és a te véred -közt. A rák pedig kényes szörnyeteg.</p> -<p>Fiatal házi orvosunk sehogy se ellenezte Mosetig Moorhof bécsi -tanár tudományának igénybe vételét. De hát mit ért az a tudomány -is? Azt a methylviolettet ugyancsak föcskendezte be a bőr alá, a -daganat mintha kisebb lett volna, de azért csak terjedt annak a -ráknak »rosszindulata« utóbb a májra is s gyomor körüli mirigyekre -is.</p> -<p>Az emlőrákot ki szokták metszeni. A grófnő ezt meg nem engedte. -Vele nem közöltük baja természetét s ő soha egy pillanatig se -hitte, hogy baja halálos. Még halála előtt néhány perczczel is -biztos felgyógyulásáról ábrándozott. S az én hangulatom is az volt, -a mi az övé. Neki jobban hittem, mint az orvosnak.</p> -<p>Az 1892-iki tavaszt már nagy betegen élte át. A methylviolett -semmit se használt, házi orvosunk nagy vitájára végül Mosetig tanár -is belátta ezt. A házi orvos édes tejjel, aludt tejjel, kefirrel s -a nagy fájdalmak ellen morfinnal táplálgatta a grófnőt.</p> -<p>A tavasz végén magam is ebül voltam. Engem is sok mindenféle -alávaló nyavalya megkörnyékezett, a mint ezt később elbeszélem. -Különösen bántott ekkor a nehéz légzés, alig tudtam már zihálni is. -Az orvos légváltozást ajánlott. <span class="pagenum"><a name= -"Page_106" id="Page_106">-106-</a></span></p> -<p>Könnyü ezt tanácsolni. De én a grófnőt el nem hagyom, se azt a -beteg nőt messze nem szállíthatom. Hiszen nem volt már jártányi -ereje sem. Csak feküdni tudott. Oly sovány és átlátszó volt már -szegény, szinte halálra vált.</p> -<p>Menjünk a Gellérthegyre!</p> -<p>Igaz. Közel van. Magaslat. A levegője tiszta. Budapesten tiz -szél közül kilencz nyugatról vagy északnyugatról fuj; a gyárak -füstjét, a nagy város szennyes páráju levegőjét soha nem hozza a -Gellérthegy felé. Ha más világvárosnak ily közelben ily ragyogó -szépségü magaslata volna!</p> -<p>Kibéreltem Vargha László orvos nyaralóját. Ott van a budai várra -néző oldalon. A látás csodálatos szép onnan. A várra, a Dunára, a -Margitszigetre, a Jánoshegyre, a Szemlőre, a völgyek és ormok -messzeségébe. Micsoda koldus sivárság ehhez a római Monte Pincio -annyiszor leirt minden tájszépsége!</p> -<p>A mentők szállították föl a grófnőt.</p> -<p>Fölvittem a szükséges személyzetet is. Rózát, a grófnő kedvelt -komornáját. Azután Józsi inasomat. Szakácsnét, szobalányt. -Semmiképen el nem hagytam volna pedig Fifit, kis vörös kutyámat. -Hézagos lett volna a család e nélkül.</p> -<p>Sátrat készitettem a villa kis udvarán. Ez alá toltuk a grófnő -kis kocsiját, melyen feküdni szokott. Öltözékére ekkor is nagy -gondot fordított, mint egész életében mindig. Szép idomu piczi -lábaira ide is Párisból rendelte meg czipőit. <span class= -"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span></p> -<p>Itt fogadta barátainkat. Társalgása még mindig élénk volt. Még -jó kedve is volt igen gyakran. A vajdával is egészen kibékült -utoljára.</p> -<p>Ennek története van.</p> -<p>A grófnő minden áron meg akarta ujítani testvéreim ellen a nagy -örökségi pert, a vajda pedig ezt sehogy se akarta. Ugy okoskodott, -hogy 32 ezer forintnyi biztos jövedelmünkből türhető kényelemmel -megélhetünk, ha pedig a pört megindítjuk, jövedelmünk nyomban -megcsonkul 15 ezer forinttal s a mi marad is, pörrel kell -behajtani. A grófnő tehát mindig zsémbeskedett, a vajda ritkán is -jött hozzánk s a grófnő kijelentette, hogy csak akkor békül ki -vele, ha már a pört megindította.</p> -<p>Ott a hegyen különösen sürgette a pört. Előhozta minden nap. -Végre ugy segitettünk a dolgon, hogy elhitettük vele, hogy a pört -már csakugyan megindította.</p> -<p>Látni akarta a periratokat.</p> -<p>Izidor barátunk összekalapált egy borzasztó hosszu -keresetlevelet s a régi pörből kivett egy ötven ivnyi replikát s -fölvitte a hegyre s megmutatta.</p> -<p>– Olvassa kérem. Hallani akarom!</p> -<p>Izidor barátunk tehát neki állt s olvasta óra számra, nap -számra, hét számra a megbolondult pör iratait. A haldokló asszony -nyugodtan hallgatta. Néha el is szunyókált rajta. Néha összeszidta -a vajdát a sok ákombákom miatt.</p> -<p>De a mikor feljött a vajda, mégis édes mosolylyal <span class= -"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> fogadta -s csókra nyujtotta kezét. Azt a kezet, melynek már elhervadt minden -szépsége s melynek bőre már fényes volt, mintha más világ hintette -volna rá sugarát. Azt a kezet, melyet én hires művész mintázatában -karrarai márványból most is őrzök.</p> -<p>Házi orvosunk s Izidor barátunk feljött minden nap. Gyakran -feljött Herman Ottó s Hentaller Lajos is.</p> -<p>Rokonaim közül nem jött hozzánk senki.</p> -<p>S elmaradt a főrendi világ minden tagja. Annyi gyermekpajtás, -annyi jó barát egykoron! Bujdosásom korából annyi mulató társam! -Elmaradtak mind.</p> -<p>Kis kutyám Fifi, az mind végig hiven teljesitette bajtársi -kötelességét.</p> -<p>A Gellérthegy nyáron tele van szunyoggal. Apró, barnás-sárga -szunyogfaj ez, döngicsélő hangját alig lehet hallani, de sok s -minden árnyékos hely tele van vele. A hova a nap süt: oda nem megy, -de oda az ember se megy. Csipését ugyancsak megérzi az ember.</p> -<p>Fifi kutyám állandó harczban állt a szunyogokkal. Meg nem -foghattam, hogyan bujtak rövid, de sürü szőre közé. Leste őket s ha -közel jöttek hozzá, serényen el-elkapta őket.</p> -<p>A grófnőt is bántották. Mozdulatlanul feküdt a tolókocsiból álló -betegágyán sátram alatt. Csak szemeinek szépsége maradt meg végig. -A szunyogcsipést alig látszott érezni, vagy már arra is gyönge és -erőtlen volt, hogy magáról a szunyogot elkergesse. Vagy Róza, vagy -én álltunk mellette, hogy megvédjük amaz apró fenevadaktól. -<span class="pagenum"><a name="Page_109" id= -"Page_109">-109-</a></span></p> -<p>De ha mi nem voltunk ott: ott volt Fifi kutyám. Menten felugrott -fejéhez s leült a vánkosra arcza mellé s nagy gonddal őrködött, -hogy se szunyog, se légy ne jusson közelébe.</p> -<p>Mégis volt önzés Fifiben, pedig egyébként sok nemes erkölcs -lakott benne. Hiába, az emberek közt a kutya is csak elszokja az -önzést. Ha egyidőben közelgetett egyik szunyog ő hozzá s a másik a -grófnőhöz, háromszor-négyszer is oda fordult hol az egyikhez, hol a -másikhoz. Tünődött kis ideig, melyiket kapja el előbb. De rendesen -azt kapta el először, a melyik őt fenyegette és csak azután kapta -el azt, a melyik a grófnőt fenyegette.</p> -<p>Ime az önzés még a kutyában is. Mit várjunk hát az -emberektől?</p> -<p>Magam se voltam különb. Sok mindenféle betegségem mintha -elvágták volna ott a hegyen. Hörgő hurutom elmult, nehéz légzésem -elmult, mindenféle fájások, nyilallások elmaradtak s alig -töltöttünk ott tizennégy napot, már hegynek fölfelé is tudtam -mászkálni. Rossz, meredek, régi világból való ut vezetett föl a -nyaralóhoz valami Orom-utczán, Gellért-utczán keresztül s már nem -állott el lélekzetem, ha fölfelé gyalogoltam. Hatalmas étvágyam is -támadt; ettem, mint a farkas.</p> -<p>S én mind ennek örülni tudtam. Holott napról-napra jól láttam, -hogy Amelihoz óráról-órára közelget a halál. Ime önzésünk, -gyöngeségünk! Miért szidtam volna meg tehát Fifi kutyámat -önzéseért?</p> -<p>Julius tizedikén már nagyon rosszul volt a grófnő. <span class= -"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span> Nem -figyelt már Izidor barátunk kusza replikáira. Hol az ágyba -kivánkozott, hol tolókocsijára. Negyed óráról negyed órára vagy a -szobában, vagy a szabadban akart lenni. Bármily gyöngéden emeltük: -nagy fájdalmat érzett. Egyszer-másszor ki-kitört könnye, de ennek -okát nem mondta meg. Orvosunkkal abban állapodtam meg, hogy másnap, -11-én, az egyik hires fővárosi orvost tanácskozásra hivjuk meg.</p> -<p>Meg is hivtuk. Nevét minek mondanám meg. Déli tizenegy és -tizenkét óra közt jött fel. Szegény Ameli már alig tudott szólani, -de látszott szemein, hogy örül az orvosok figyelmének. Még akkor is -bizott az élethez. A hires orvos megnézte, szivdobogását -meghallgatta, a beteget biztató szóval ámitgatta, aztán -háziorvosunkkal tanácskozott. Nekem határozottan azt mondta, hogy -pár hét is elmulik, mire a közvetlen veszély beáll.</p> -<p>Ő elment s utána pár óra mulva odasompolygott a halál, a mint -háziorvosunk jól sejtette.</p> -<p>Ezért nem mondom meg ama hires orvos nevét. Hisz a többi hires -tanár se tudósabb. Miért mulassanak egyedül az ő rovására?</p> -<p>Talán pár kanálnyi erős levest s nagyon kevés tejet evett a nagy -beteg.</p> -<p>Gyönyörü idő volt. Pazarul szórta ránk sugarait a déli nap. -Aranyban fürdött körülöttünk az ég és a föld s mosolygott ránk a -nagyváros, a messzeség s az egész világ. A hires orvos eltávozta -után én megreggeliztem s kimentem a sátor alá dohányozni. Egy óra -<span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span> tájban hozzám jött a komorna s azt -mondta, hogy a grófnő a szabadba kivánkozik. Bementem. A grófnő nem -szólt, csak az ajtó felé nézett. Párnájával együtt áttettük a -kocsira. Oly könnyü volt, mint a pehely. Csak a lelke élt még s -lázban égő két szeme.</p> -<p>Nehány perczig volt kint. Csak épen még utoljára látni akarta a -napfényes világot. Ujra be kellett vinnünk ágyába. Szemeit -lehunyta, mintha aludnék.</p> -<p>Három óra tájban nagyon nyugtalan kezdett lenni. Fejét -jobbra-balra forditá s kezeit többször fölemelte. Mintha nehéz -légzés kezdődött volna nála. Fifi kutyám felugrott az ágyra s nézte -mereven urnőjét.</p> -<p>Egyszer odament hozzá s elkezdte kezefejét és nyakát, arczát -szeliden nyalogatni. Mintha anyaállat tenné kis csecsemőjével. -Nyilvánvaló volt, hogy kedveskedni akar, hogy nagy fájdalmát -enyhiteni akarja. Boldogtalan kis állat, mit ér a haldoklónak már a -te együgyü kedveskedésed?</p> -<p>Egyszerre, mintha nyilból lőtték volna ki, leugrott a kutya az -ágyról, oda futott hozzám, fölágaskodott kezemhez s elkezdett -nyöszörögni s kezemet nyaldosta.</p> -<p>Mit akar az a kutya? Miért hagyta ez el azt a nagy beteget?</p> -<p>Oda futok az ágyhoz. Az én édes nagy betegem halott volt. A mint -lelke elröppent, a kutya abban a pillanatban futott hozzám hirt -adni s engem vigasztalni. S tudott némileg vigasztalni. Rettenetes -fájdalom fogott el. Sirni egész életemben nem igen tudtam, de ekkor -fuldokló zokogás vett rajtam erőt. Lerogytam a sátor <span class= -"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> alatt -egy székre s két kezemre támasztottam fejemet. Az az oktalan állat -oda jött hozzám s addig nyaldosta szeliden arczomat, mig csak -magamhoz nem jöttem.</p> -<p>Két halottam volt már tehát. Az első Endre fiam, a második: -feleségem. Akkora elszántság vett rajtam erőt, hogy el akartam -magamat emészteni. Barátaim elrejtettek előlem pisztolyt, tőrt, -minden ártalmas szerszámot. Csak a vajda hozott először észre a -maga kurucz észjárásával egy pillanatra.</p> -<p>– Semmi bolondság jó Gáborom! Első kötelességed: kedves -halottadat eltemetni. Azután majd beszéljünk másról is.</p> -<p>Igaza volt.</p> -<p>El is ment rögtön családomhoz. Fölkereste Körmendyt, apám -titkárát s főügyészét s kért tőle pénzt a szükséges költségekre. -Jól tudta a vajda, hogy nekem soha sincs fölösleges pénzem. De most -az egyszer testvéreim se fukarkodtak. A vajda tizezer forintot -hozott a temetés költségeire.</p> -<p>A részvét nagy volt balsorsom iránt. Ha oly mélyen nem érzem -veszteségemet: azt kellett volna gondolnom, hogy ime: én valaki -vagyok.</p> -<p>Olasz-, Franczia- és Spanyolország földéről minden jó barátom -fölkeresett levélben vagy táviratban. Köztük hires férfiak, mint -Pasteur, a párisi Rothschild s a franczia és olasz parlament nem -egy jeles tagja. A Jérusálemben megmentett spanyol bankár, londoni -fogságom két bajtársa s frankfurti bankár barátom is, áfrikai és -ázsiai utazó pajtásom. <span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span></p> -<p>De részvétiratot kaptam Szentpétervárról is III. Sándor czár -nevében udvarmesterétől. Mikor a czár még trónörökös volt: két -ebéden voltam vele együtt nagyon szük és bizalmas körben. 1880-ban -volt ez Párisban. Véletlenül találkoztam vele egyik étteremben. -Asztalom az ő asztala mellé esett. Társaságának egyik tagja -figyelmeztette őt rám. Fölkelt, hozzám lépett, bemutatta magát s -meghitt asztalához.</p> -<p>– Köszönöm fenség, elfogadom, de oly föltétel alatt, hogy én is -viszonozhassam vendégszeretetét.</p> -<p>– Köszönöm kedves Károlyi, szivesen elfogadom.</p> -<p>Ez két izben történt. Másod izben már kemény harczot vivtunk a -számla dolgában s csak nagy nehezen tudott maga a czárevics -lefegyverezni azzal az igérettel, hogy legközelebb az én vendégem -lesz. De hirtelen el kellett utaznia. Szives hangu levélben -bucsuzott el tőlem. Levele ma is meg van irataim közt.</p> -<p>Anyám is kedves levelet irt s szép koszorut küldött. De -visszairtam neki, hogy jobb lesz, ha nem jön el a temetésre. Nem -akartam, hogy gyöngének vagy indulatosnak lásson.</p> -<p>Pista öcsém távirata csak egy szóból állt. »Pipkád«. -Gyerekkorunkban nagyon szerettük egymást s én őt csak Pipka néven -neveztem. Nagyon jól esett akkor ez az egyszavu távirata. Pálma -hugom a fájdalomban is édes levéllel keresett föl. Sokat könyeztem -levelére.</p> -<p>Főrendi barátaim megint távollétükkel »tündököltek«. Csak a jó -Zichy Jenő gróf emlékezett meg rólam. Hóbortos fiu, de hozzám -mindig volt szive. Báró Bánffy <span class="pagenum"><a name= -"Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> Dezső képviselőházi elnök -részvétirata is jól esett. Gyürky Ábris gróf még a temetésre is -eljött, nem röstelt felmászni a Gellérthegyre. A főrendi hölgyek -közül csak Batthyányi Gézáné unokatestvéremnek s Orczy Sarolta -bárónőnek jutottam eszébe. Hálás érzést támasztottak bennem. A -függetlenségi párt is szerkesztett egy jegyzőkönyvet s Pázmándy -Dinkó sántikált föl vele hozzám a hegyre.</p> -<p>Tett ő más szolgálatot is.</p> -<p>A ravatalt a hegyen állitottuk fel. Papot látni nem akartam. A -boldogult grófnő Olaszországban kimondhatatlan gyülöletet érzett a -papok iránt. Érzése soha nem szelidült meg. Halála előtt pár nappal -is lelkemre kötötte, hogy őt se füstölővel, se szentelt vizzel, se -czirkumdedérummal ne zaklassák.</p> -<p>Másnap kinézünk a kapun s ime három pap jön fölfelé a hegyi -uton. A jó lelkü Krisztinavárosi plébános jött harmadmagával. -Valahogy értesült a grófnő haláláról s elindult hozzám, hogy a -temetésnél szent és buzgó közreműködését fölajánlja.</p> -<p>Nem akartam. Ameli utolsó akaratát szentül meg kellett tartanom. -Dinkót kértem, menjen a papok elé s végezzen velök.</p> -<p>Végzett is. Ugy elkergette mind a hármat, sohase láttam őket -azóta.</p> -<p>A vajda tartott beszédet a ravatal mellett. A beszéd igy -szólt:</p> -<p>»Először meghal, a kit szerettünk. Néma lesz az ajk, kihül a -sziv, kialszik a szemek édes sugára, hideggé és <span class= -"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> merevvé -lesz a tetem. Elvisszük a temetőbe, letesszük a sirba, földet -hányunk koporsója fölé, virágot ültetünk sirhalmára s emlékkövet -örökalvó fejéhez.«</p> -<p>»Azután meghalunk mi, a kik szerettünk. Évek mulnak, évtizedek -mulnak, el-eljárunk a temetőbe; megnézzük sirját, megnézzük nevét s -könyünk és áldásunk hull emlékezetére, a kit szerettünk. De minden -évben elmulik közülünk is egy vagy kettő s te is jó Gáborom, -lelkemnek igaz barátja, egykor majd lehajtod fejedet, könyed -kiszárad s beteg szived mozdulatlanná válik. Nem kell többé -elmenned a temetőbe, hiszen ott lesz már örök tanyád.«</p> -<p>»Azután elhervad a virág, beomlik a sirhalom s elporlik utóbb az -emlékkő is. Siriratának aranyos betüjét fakóvá teszi az idő hatalma -s nem tudja azt többé senki elolvasni. Hisz a kik szerettek és a -kit szerettek: porrá váltak egyaránt. Porrá vált maga az emlékkő -is. De minek is az emlékkő, mikor már senki sincs, a ki -emlékezzék?«</p> -<p>»Mi marad meg tehát örökké?«</p> -<p>»A szeretet. Elporlott szivekből átszáll az élő szivekbe s -boldoggá teszi azt a nemzedéket, mely nevét se tudja annak, a ki -azt nagy lelke öröksége gyanánt hagyta hátra.«</p> -<p>»Imhol jó Gáborom – életednek társa, szivednek fele, örömödnek -és bánatodnak osztályosa itt a koporsóban: mintha téged el akarna -hagyni örökre. De gyötrő kétség ne bántsa lelkedet. Itt hagyja -nálad szeretetét. Gazdagabb lesz szived az ő édes emlékezetével. -Bánatodat, fájdalmadat, könyeid hullását szüntesse meg az az -emlékezet«. <span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span></p> -<p>»Nőd és hazád: ezt a kettőt szeretted. Értük éltél, értük -fáradoztál. Az egyiket elvesztetted, de megmaradt a másik. Azé -legyen most már minden szerelmed, a ki megmaradt. Erre intett, erre -buzditott, asszonylelkének egész lángolásával erre hevitett a te -nemes halottad is. Élő hazádnak igaz szerelme s holt feleségednek -édes emléke legyen vigasztalásod. És legyen a mi forró áldásunk, -melylyel téged is, halottad emlékét is a szivünkbe zárjuk.«</p> -<p>Ez a beszéd nagyon meghatott engem is, de barátaimat is, kik a -temetésre eljöttek. A beszéd még talán szebb és tartalmasabb volt, -mint a hogy nekem följegyezték s nagyon meglepett mindenkit, mert a -vajdát csak ott kérték föl halotti beszéd tartására s neki még öt -percznyi ideje se volt, hogy a fölött gondolkozzék.</p> -<p>Én ugyan ismertem már a vajdát s nem csodálkoztam beszédén, de -később mégis megkérdeztem tőle: egészen rögtönzött volt-e beszéde, -vagy a fölött már előre gondolkozott? A vajda aztán -fölvilágosított:</p> -<p>– Rögtönözni csak ostobaságot lehet, de eszmét, gondolatot, -elveket, intézményeket nem lehet. Még kevésbbé készül rögtönözve az -eszmének oly alakja, mely művészi s mely a hallgatóban azt a -hangulatot kelti, azt az érzést és elhatározást szitja föl, a -melyre a szónok egyenesen törekedett. Az eszmének és gondolatnak -már élni kellett a szónok lelkében, sőt művészi alakjának is készen -kellett lennie. A melyik beszéd könyvekből, jegyzetekből, idézetek -könyvéből készül: csonka, vagy bágyadt az rendszerint. Nálam a -gondolatok ebben az alakban <span class="pagenum"><a name= -"Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> már négy nap óta készen -állottak, a nélkül, hogy a grófnő halálára gondoltam volna. Négy -nap előtt »Perl öcsénk«-kel a régi Ferenczvárosi temetőben -sétáltunk. Ott láttam a sok beomlott sirt s elporlott emlékkövet. A -legtöbb emlékkő felirata már olvashatlan. Néhánynak felirata nagyon -megható volt. Hatvan-hetven év előtti legnagyobb költőink legszebb -gondolatait ismertem föl a sirköveken. Különösen egy 18 éves szüzén -s egy gyermektelenül elhalt ifju nőén. A szüzén ez a gondolat volt: -»Tisztán születtem, tisztán mentem a föld alá, tisztán hajtom fejem -az öröklét kebelére; – hol lesz boldogságom?« Az ifju nőén ez a -gondolat volt: »Pártámért, szivemért, hüségemért Isten nem adott -cserébe magzatot. Jutalmam legyen hü férjemnek rólam való -megemlékezése.« Egyszerü, szép gondolatok, de gyönyörü versben -megörökítve. Ott a temetőben jutott eszembe mindaz, a mit a -boldogult grófnő fölött halotti beszédül elmondottam. Egy sirbolt -is volt ott, melynek téglaboltozata már évek óta beomlott. Sirirata -még meg volt az ajtó fölött. A gödröt telenőtte már a vadfü. Egy -kis lányka valamelyik szomszédból vagy őrtanyából aludt a füben. -Fölébresztettem, mert már bealkonyodott. E kis lányka láttára -jutott eszembe, hogy az ő számára már semmi ragyogó emlékkő, semmi -szép sirirat nem jelent semmit. De a királyi tetemek piramisa se -jelentene. Hisz ő már az elporlott alakokból nem ismert senkit, sőt -hiröket se hallotta. Igy járunk pedig, édes Gáborom, mi is. Igy -magyarázta meg a vajda az ő beszédje eredetét. <span class= -"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span></p> -<p>Később ismét kiment »Perl öcsém«-mel ebbe a temetőbe, hogy egy -csomó siriratot följegyezzen szóról-szóra, de bizony a város -akkorra már elárvereztette az összes korhadt sirköveket.</p> -<p>Ameli számára a Kerepesi-uti temetőben vettem sirhelyet. Magam -mentem érte Gerlóczy polgármesterhez, a ki aztán gyorsan és -szorgalmasan eljárt ügyemben. Szápáryhoz, a miniszterelnökhöz is -magam mentem, hogy vigyázzon, a papok miatt bajom, késlekedésem ne -legyen.</p> -<p>Nem is lett.</p> -<p>Szép sirhelyet találtam. Ha a főkapun bemegyünk s az uton -egyenesen elmegyünk a kőfalig, a fal mellett bal felé, mindjárt ott -van az a sirhely. Fekete mauthauzeni gránit-piramis az emlékkő, a -sirgödröt faragott kövek födik be, a zárókő kissé dőlt fekvésben. -Vaskerités keriti.</p> -<p>Pázsitról, virágágyról nem gondoskodtam. Hiszen ha én nem -leszek, ugy sem ápolja ezt a virágot senki.</p> -<p>Szép és nagy kisérete volt halottamnak. Amelit kevesen ismerték -a fővárosban. Rokona senki se volt a fővárosban. Az én rokonaim -közül se jött el a temetésre senki. Nem busultam miatta. Barátaim, -a kik a fővárosban voltak még, mind ott voltak. Kivált az én kedves -és ifju ujságiró barátaim. Minő jó fiuk ezek! Csak ők tudnak még -lelkesülni, csak ők tudnak még igazán ragaszkodni. Minő üres, -sivár, számitó, aszú lelkek ő mellettük az »ország nagyjai«, a -kiket pedig egyedül csak ők tesznek az ország nagyjaivá. Az ő -<span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span> tolluk és szegénységük nélkül de -semmire se való ember maradna a nagyok nagy része!</p> -<p>A temetőben, a zárókő megerősitése előtt, báró Kaas Ivor barátom -mondott szép és érzékeny búcsubeszédet. Mindig szerettem őt. Az -egyházpolitika miatt később ritkán találkoztunk. Mindig meg akart -enni bennünket a vajdával együtt. De én azért változatlanul -szerettem. A véderővita alatt, több mint egy éven át, együtt -éreztünk és fáradoztunk. Erre mindig élénken emlékeztem.</p> -<p>Verses nagy müvének egyes részeit könyv nélkül megtanultam -valamikor.</p> -<p>A temetés után rögtön otthagytam a Gellérthegyi villát. -Beköltöztem Andrássy-uti körtéri lakásomba. Barátaim itt naponként -fölkerestek. Este kivált mindig együtt voltunk valamennyien.</p> -<p>Nőm ruhatára gazdag volt. Öltönydarabjai, pipereeszközei, -ékszerei kimondhatatlan fájdalmat okoztak. Kedves halottunk -emlékezetében a fájdalom mellett van enyhülés is. De a mint egy-egy -kedves tárgya szemünkbe ötlik, ha csak egy fogkefe, egy -zsinórdarab, egy szalagocska is, mint a villám: ugy jön ránk a -veszteség gondolata. S ez kinosan sajog sokáig.</p> -<p>Az én nappali szobámból, a teremből s az ebédlőből mindent el -törekedtem távolítani, a mi Amelinek kedves dolga volt. A -hálószobába s a mellékszobákba zsufoltam össze mindent.</p> -<p>De minden nap kimentem sirjához. Se jó idő, se rossz idő, se -tél, se nyár vissza nem tartott. Négy óra <span class= -"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> után -kocsira ültünk Izidorral s egy csokrot, egy nyiló virágot dobtunk a -sirbolt födelére.</p> -<p>Mindig élő virágot.</p> -<p>A virág ott hervadozott. Ott gyült, ott szaporodott, ott -növekedett halommá. Egy-egy szép csokor mily haloványnyá, mily -szintelenné, mily kicsivé huzódott össze, a mikorra elszáradt. Mint -maga szegény Amelim!</p> -<p>Néha erős szél vagy forgó szél zajongott a sir fölött. Zavarta, -kergette, hajszolta a halomra nőtt hervadó virágokat. Engem nem -bántott ez a tünemény. Még az se bántott, ha egy-egy csokrot a -vaskeritésből kiragadott. Hiszen hozok én helyette ujat.</p> -<p>Arra igazán ügyeltem, hogy télen a hó el legyen a sirról és a -csokrokról takaritva. Nem szerettem a havat látni Ameli fölött. Nem -vagyok babonás, érzelgős sem, de mindig az az ösztön lepett meg: -szegény Ameli fázik. Pedig magam fáztam, mikor a havat láttam.</p> -<p>Hanem az gyakran megtörtént, hogy mikor a szél kuszálta a -virágokat s én az uj csokrot a sirfedő kőre hajitottam: a szél -mintha rögtön elállt volna s a zaklatott virágok nyomban -elnyugodtak volna. Tudom, hogy véletlen volt s a szél szeszélye s -az én uj virágom közt semmi összefüggés nem volt, de azért nekem ez -mégis jól esett.</p> -<p>Fifi kutyám minden nap jelen volt ott velem. Beugrott a -keritésen. Végig nézegette, végig szaglálta az uj és a régi -virágokat s kereste rajtuk a kezem nyomát. Vagy talán keresett -valamit, a mi porladó urnőjére emlékeztesse. <span class= -"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span></p> -<p>Egy időben igen rosszul voltam. Szivbaj, nehéz légzés, köszvény, -oldalfájás, idegnyilallás majd megölt. A vajda rám szólt:</p> -<p>– Gábor, ma ne menj ki a temetőbe; szél van, hideg van, eső van, -maradj itthon.</p> -<p>Nem fogadtam szót, nem tudtam otthon maradni. A vajda -összeszidott.</p> -<p>– Ne haragudjál vajda. Majd meglátod, ha én nem leszek, soha -egyetlen virágot nem lát többé Ameli sirja. Az lesz az egyedüli -puszta sir abban a rengeteg temetőben.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><i>Jegyzet.</i></p> -<p>– – Most én folytatom elhunyt barátom följegyzéseit.</p> -<p>Igaza volt. Az a sir ma puszta sir. A legárvább a temetőben.</p> -<p>A mult évben, halála napján fölkerestem a sirt. A juliusi nap -perzselő heve égetőn sütött a sirfedő kövekre. A fekete piramis s -rajta az aranyos sirirat még üdén áll. A fényesre csiszolt gránit s -az arany sokáig ellenáll a korhadásnak.</p> -<p>De a többi faragott kő már fakó, likacsos, töredező, avult. Se -rajta, se körülötte semmi élet.</p> -<p>A fedélkő és a rács közti tér söpretlen, gondozatlan. Pázsitnak, -virágnak, öntözésnek semmi nyoma. De azért nem disztelen. A szél -tele hordja falevéllel. Nyárfalevél, apró czipruságacska, -jázminlevél fürtje halomban <span class="pagenum"><a name= -"Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> van ott. S ha kissé a -multba andalog az ember lelke: a sok szinü falevél ugy tünik -szemünk elé, mintha szines virágok gyüjteményét látnók. Halvány, -bágyadt, fakó szinek. A hogy illenek a porladóhoz, a kire már nem -emlékezik senki.</p> -<p>A szomszéd sirokban jobbra, balra a fal mellett gazdag urak, -gazdag urnők alusszák örök álmukat. Fény és pompa, tisztaság és -üdeség az emlékköveken. Hű rokon, szerető társ, gyöngéd emlékezet, -szelid kéz nyomai mindenen. Az élő virágokon, a zöld pázsiton, a -sötét cziprusok ágain.</p> -<p>De azért van élet gróf Károlyi Gáborné sirján is.</p> -<p>A hol a faragott kövek összeeresztvék: oda egy kis port hordott -össze a szél. S fümagot és virágmagot is vitt oda a porba. S a -fümag és virágmag kikelt. Szelid pörjés pázsitfü, cziczfark, törpe -paréj, vad hajnalka éldegél ott a kövek eresztékeiben. Szerényen és -szegényül, a hogy illik a szélhordta vad növényhez.</p> -<p>A cziczfark nem oly délczeg növény, mint a cziprusfa jegenyéje. -Ez bizony igaz. De neked porrá vált asszony ott a föld alatt s -neked dicsőült barátom ott messze tul a Tiszán, a főuri diszes -katakombában: nektek most már egészen mindegy, akár a cziczfark, -akár a cziprusfa.</p> -<p>Megnéztem azt a sirt most is, a mikor ez emlékiratok közlését -ujból megkezdettem.</p> -<p>Most hó boritotta be az egész sirt. A fedőkövek nem látszottak. -A szomszéd sirok mindegyikéről le volt seperve a hó. E sirnál a -gondozásnak semmi nyoma. <span class="pagenum"><a name="Page_123" -id="Page_123">-123-</a></span></p> -<p>Nem találtam hamarosan a sirra. Nem jó uton hajtattam be, kocsim -eltévedt.</p> -<p>Egy temetőőrhöz fordultam.</p> -<p>– Tudja-e barátom, hol van gróf Károlyiné sirja?</p> -<p>– Tudom.</p> -<p>Felült a kocsira s egyenesen oda mentünk. A fekete gránit -piramis most is tisztán és üdén állt ott. Csak vállain volt hó.</p> -<p>– Miért nem gondolnak néha erre a sirra is?</p> -<p>A temetőőr elbámult kérdésemen.</p> -<p>– Nem a mi dolgunk az uram. De ha nem vétenék szómmal, nem -maradt annak a jó grófnak senkije se, a ki pár forintot forditana -erre a sirra?</p> -<p>Elbámultam a temetőőr kérdésén. Mi köze ő neki ehhez?</p> -<p class="right"><span class="smcap">Eötvös Károly.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span></p> -<h2>ÉLJEN KOSSUTH LAJOS!</h2> -<p class="summary">(Helfy Ignácz és Kossuth atillája. – Mekkora -volt Kossuth Lajos termete? – A Kormányzó úr szükséget lát. – A -titkos segítség. – Brázay Kálmán. – Ruttkayné levele. – A vajda -rögtön segít. – A Kossuth-bizottság. – Doktor Basso. – A -gyüjtés.)</p> -<p>Elmult már annak ötven esztendeje, a mióta közpéldabeszéd -mindenütt, a hol néhány jó magyar ember összejön: »Éljen Kossuth -Lajos!«</p> -<p>Mi az igazság ebben a példabeszédben: ezt el kell mondanom.</p> -<p>Az 1891-ik év elején egyszer eljön hozzám Helfy Ignácz.</p> -<p>Helfy Ignácz képviselőtársam volt s a függetlenségi párthoz -tartozott. Azt hitték róla általában, hogy ő is számüzött volt -valamikor.</p> -<p>Nem volt számüzött. Ő a függetlenségi harcz idején nem volt -itthon, hanem házi nevelő volt gróf Gyulay tábornoknál -Olaszországban, többnyire Velenczében. Ügyes, mozgékony, tanulni -szerető zsidó fiucska. Megtanult mindenféle zsurnaliszta nyelven: -németül, olaszul, francziául, talán angolul is. Mikor a nevelőséget -elhagyta: olasz ujságiró lett s egyuttal franczia és német lapok -<span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span> levelezője. Én is megismerkedtem vele -már a 60-as évek elején s először csakugyan a Kormányzó urnál -találkoztam vele.</p> -<p>A Kormányzó úr megkedvelte ezt a kis barna embert s ellátta -hirekkel. Három nagyhatalom kormányával állott naponkénti -érintkezésben, ezen kivül Angliából s Magyarországból szakadatlanul -kapta az értesüléseket, volt hát diplomácziai és politikai hire -elég. Adhatott Helfynek tetszése szerint. S a kis ember tetszett -neki. El lehet képzelni, minő súlyra tett szert a hirlapirók közt -ez a kis ember. Utóbb egy magyar nyelvü hirlapot is szerkesztett -Helfy. E hirlap neve volt: »Magyar Magyar.« Kettős magyar tehát. -Soha se értettem, miért kettős magyar. Már itthon voltunk s -képviselőtársak voltunk, mikor megkérdeztem tőle: mit jelent a -»Magyar Magyar?« Azt felelte, ha van »Osztrák-Magyar«: mért ne -lenne magyar magyar?</p> -<p>Bizony én most se értettem. Az én parlagi eszem szerint van -osztrák is, van magyar is, de a kit én osztráknak tartok: azt ugyan -magyarnak el nem fogadom; – a ki pedig igaz jó magyar ember, elég -attól, ha egyszer magyar. A kétszeres magyart nem szeretem.</p> -<p>No de mindegy. Utóbb megnősült s elvett egy derék, szép, déli -olasz barnaságu ifjú olasz nőt s ugy tudom, keresztyénné is lett a -kedveért. De ebben nem vagyok bizonyos.</p> -<p>Az alkotmányos élet kezdetével 1867-ben vagy 1868-ban haza jött. -De képviselőként akart haza jönni. Akkor már a Kormányzó urnak -bizalmas embere volt, Baranyában <span class="pagenum"><a name= -"Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> vagy hol megüresedett egy -vidéki kerület. Helfyt meghivták jelöltnek. De hogyan jöjjön haza? -Se atillája, se pörge kalapja, se sarkantyus csizmája. El nem -hiszik róla, hogy ő számüzött, ha kvekkerben és czilinder kalapban -jön haza. A mi jó függetlenségi magyar népünk komoly, higgadt, -értelmes s tisztán és nemesen gondolkodó faj, a ki nem a ruhája és -a bajusza után ítéli meg az embert, de egy-két búsmagyar mindenütt -akadhat, a ki azt hiszi, hogy nem is igaz magyar, a kinek a bajusza -nem arasznyi s dugóhuzó módjára nincs kipödörve. Vagy a ki nem -sarkantyus csizmában s nem bakonyi szürben jár. Vagy a ki -czigarettet szí s gyufát használ aczél, kova, tapló helyett.</p> -<p>Hallhatott ilyesvalamit Helfy is s nagyban tépelődött a -Kormányzó ur előtt, miként induljon ő már az esti vonattal -mancseszter nadrágban, kivágott czipőben, kucséber kalapban és -szürke zsaket kabátban programmbeszédet tartani? Mit szól majd -ehhez a baranyai ős balpárt?</p> -<p>A Kormányzó ur megvigasztalta:</p> -<p>– Már édes Helfy, én darutollas süveget és czifra szürt ugyan -nem adhatok, de ugy hiszem, nem is lesz rá szükség. Hanem adok egy -levelet s odaadom atillámat. Ebben mentem ki Czeglédre, -Nagy-Kőrösre, Kecskemétre, Szegedre a nemzetet fölkelteni, mikor -Jellasics ránk tört. Ez volt diszruhám Kis-Ázsiában. Ebben jártam -meg Angliát és Amerikát. Ebben fogadtak engem a szabad köztársaság -nagyjai a fehér palotában. Ezt odaadom. Öltse fel s mondja meg -választóinak: ez az <span class="pagenum"><a name="Page_127" id= -"Page_127">-127-</a></span> én atillám. Ha megkérdik: megirom -nekik, hogy önnek igazsága van.</p> -<p>Igy történt.</p> -<p>Az az atilla Pesten készült 1848-ban. Ebben tette le a Kormányzó -ur a miniszteri esküt is. Fekete finom posztó volt; ujja kettős, -ugynevezett Zrinyi-atilla volt, a felső ujja bő, csak könyökig -tartó, de hasitékja zsinórral, vitézkötéssel s gombbal ellátva. A -szigetvári hős Zrinyi arczképén látható ez az atilla. Eredetileg -kárniol gombok voltak rajta, de a bujdosás alatt a kárniol helyett -fekete gombokat varratott rá a Kormányzó. Eltiprott nemzet bujdosó -vezéréhez nem illett a fényesség.</p> -<p>Ezt öltötte föl Helfy. Ugy állt rajta, mintha nem egészen ő rá -szabták volna.</p> -<p>Java életidejében a Kormányzó ur magas középtermetü, sudár -növésü, délczeg alaku férfiu volt. Legalább is jó félfejjel -magasabb, mint Helfy Ignácz. Melle hatalmas domborodásu. Nem tudom, -ebben a korban megmérték-e termete magasságát. Ha oly magas nem -volt is, mint Ferencz fia, de azt hiszem: olyan magas mindenesetre -volt, mint Lajos fia. Én becsültem mintegy 170 centiméter -magasra.</p> -<p>Legalább én ezt mondtam a vajdának is holtteste mellett.</p> -<p>A halála után való napon délben ketten együtt jól megnéztük a -ruhátlan holttestet. De a férfiu termetét megitélni akkor már nem -lehetett.</p> -<p>A 92 éves kor sulya alatt önmaguktól is összezsugorodtak -<span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span> a csontok és izmok. Azonkivül -gerinczgörnyedés fejlődött ki nála az utolsó években. A felső test -kissé jobb oldalra volt hajolva. S a mint ott előttünk feküdt -hanyatt az asztalon, lábai is a térdnél kissé fel voltak huzva.</p> -<p>A vajda mégis megmérte annak a vonalnak a hosszát, mely az -asztalon koponyája elejétől talpáig vonul. E vonal 146 -czentiméternyi volt. De az aggság, görnyedtség, térdösszehuzódás -legalább is 25 czentiméternyire rughatott.</p> -<p>Ez volt a vajda nézete.</p> -<p>De hát elvégre is akárhogy állott Helfyn a szigetvári hős Zrinyi -atillája: mégis csak Kossuth Lajos termetét födte egykor az az -atilla. Posztóból és zsinórból állott az a ruhadarab. Holt és -hitvány anyag az a posztó és az a zsinór. Nincsen annak szava. De a -mikor az a jó baranyai nép megtudta, hogy az a ruha egykor Kossuth -Lajosé volt: mindjárt elevenné és szózatossá vált az az ócska -kelme. S beszélt a multról, multnak dicsőségéről, nagy napok -emlékezetéről, nemzetünk nagyságáról, melynek nincs határa s -nemzetünk gyászáról, melynek szintén nincs határa. Aggok, fiatalok, -férfiak és asszonyok odamentek ahhoz az ócska kelméhez s csókjukkal -és könyüikkel fürösztötték azt meg. Mint valami szent jelet, valami -szent lobogót. Mint a mohamedán a próféta zászlaját; mint a hivő -keresztyén a szüz anya képét.</p> -<p>Szegény jó Helfy barátunk szentül hitte, hogy e nagy buzgóság -mind neki szól. Neki ám! lett volna csak kucséber jakliban! -<span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span></p> -<p>De mindegy. Jó fiu volt s jó függetlenségi ember, a hogy ereje -hozta magával. Akár tőle, akár atillájától ugy elfutott a -kormánypárti képviselőjelölt, talán most is fut még.</p> -<p>Később egyszer-másszor némi kis politikai egyenetlenségem volt -Helfyvel s az én gunyolódó rossz természetemmel elneveztem őt -»Közönséges Náczi«-nak. Már akkor is annak neveztem, a mikor 1891 -végén hozzám jött.</p> -<p>Fontos dolgot közölt velem.</p> -<p>Azt, hogy a Kormányzó urnak nincs miből élni. Rossz napokat lát. -Háztartását össze kell huznia. Nincs elég kényelme. Kénytelen -nélkülözni. Fiai se gazdagok. De fiaitól nem is fogadna el -segitséget. De »segitséget« egyáltalán nem fogadna el senkitől. Még -saját nemzetétől sem. Szentséges szent férfi büszkesége ezt nem -engedi. De akar dolgozni. Pénzt és kenyeret szerezni becsületes -munkával. Kapálni mint 89 éves öreg nem mehet. Irni azonban tud is, -akar is. De a mit könyveiért eddig az Athenaeumtól keresett: azt -jövedelmező papirokba fektette s az most Olaszország pénzügyi -válsága miatt mind elveszett. Az a vételár is mind elveszett, a mit -Collegno al Baracconei villájáért kapott. Sőt még adósságai is -vannak.</p> -<p>– De hát mit csináljunk?</p> -<p>– Könyvei most már nem kelnek. Nincs is készen egy kötet se. -Nincs más mód, pénzt kell összeadnunk s azt az Athenaeum majd -elküldi félévenként vagy negyedévenként, mint munkái után befolyó -jövedelmet. Ezt elfogadja s igy majd meg lehet segiteni. -<span class="pagenum"><a name="Page_130" id= -"Page_130">-130-</a></span></p> -<p>– S mennyi pénz kellene?</p> -<p>– Legalább hat ezer forint évenként. Ez elég is lenne. Brázay -kész adni két ezer forintot.</p> -<p>– Nohát én is adok ezer forintot, félévenként ötszáz forintnyi -összegekben.</p> -<p>Lett volna ilyen módon már három ezer forint.</p> -<p>Rögtön futottam anyámhoz. Anyámnak módjában is állott, de finom -és nemes érzéke is volt ily ügyhöz. Közöltem vele a dolgot. Anyám -magára vállalta, hogy elintézi a többit. Pár nap alatt el is -intézte. Ha nem csalódom, gróf Károlyi Sándor adott évenként 2000 -forintot s Kiss Miklós ezredes 1000 forintot. Tüzetesen nem -kérdezősködtem utána, de bizonyos az, hogy 1892-től kezdve évenként -a hat ezer forintot már az én tudtommal is pontosan beszolgáltattuk -Emich Gusztávhoz.</p> -<p>Följegyzem, hadd tudja meg az utánunk jövő nemzedék.</p> -<p>Én pénz dolgában könnyelmü ember vagyok. A pénzzel bánni soha se -tudtam. A mire ma szükségem volt: azt elköltöttem ma. Hogy azután -tiz vagy husz nap mulva miből költök: ezt nem számítgattam. Nem -volt nekem az öreg apám se számtiszt vagy számvevő vagy -könyvvezető. Ha pénzem nem volt: csináltam adósságot. Ha hitelem se -volt: mentem uzsoráshoz. Ha az uzsorás se adott: vittem a zálogba, -a mit lehetett. Ha ebből is kikoptam: akkor koplaltam, -nélkülöztem.</p> -<p>Képviselő koromban is örökké zaklattak a pörökkel. Napidijam -csaknem mindig le volt foglalva. Mágnás <span class= -"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> -természetem bolondsága hozta magával, hogy a hitelezőt, a boltost, -szabót s több effélét nem igen szerettem kifizetni. Ha számlát -hoztak hozzám, kegyetlenül összemordiáztam a számlahozót. A vajda -akárhányszor összeszidott e miatt. De már ez volt rossz szokásom. -Hanem azért az Athenaeumnak adósa soha nem maradtam.</p> -<p>De hát nincs ebben semmi érdem.</p> -<p>Van érdeme Brázaynak. Ez kereskedő. Ott van háza és óriási -üzlete a muzeummal szemben. Ő az adás-vevés, kereskedés, üzletkötés -iskoláiban növekedett. Nem akasztották föl se apját, se öregapját s -a nemzetért való vértanuságot nem oktatták gyermeki lelkébe. Tőle -és osztályától az a legnagyobb és legtisztább hazafiság, ha tisztes -uton vagyont szerez, ha üzleteit becsületesen köti, ha a külföldit -tőlünk kiszoritja, ha a nemzeti tőkét szaporitja s gyermekeit jó -magyarnak neveli.</p> -<p>Brázay mindezt igazán cselekedte s kereskedő létére mégis oly -nagy összeggel állott elő szivesen, szerényen, szó nélkül. Igaz, -hogy apja is jó magyar s jó hazafi volt.</p> -<p>S nem azért cselekedte, hogy hirt, kitüntetést és üzletet -szerezzen. Nem tudott erről senki. Nem tudtad ezt vajda te magad -se.<a name="FNanchor_2" id="FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" -class="fnanchor">2)</a> Talán rajtam és Helfyn és Emich Gusztávon -kivül sohase tudta meg senki.</p> -<p>Hejh, ha Magyarországnak minden kereskedője igy gondolkodnék s -igy cselekednék a nemzeti ügyekben.</p> -<p>Jól van. De hát hol maradnak a »hazafiak« százai és ezrei? Hol -maradnak a szent eszmék »harczosai«? Hol maradnak a »szent -hazafifájdalmak« kikiáltói?</p> -<p>Hentaller Lajos képviselőtársunk, függetlenségi, nálunk -<span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span> fiatalabb ember, 1881 óta képviselő, -hirlapiró, 48-as történetiró és ereklye- és emlékgyüjtő. A vajda »a -jó Laji«-nak nevezi. Mindig bús, mindig mérges hazafi. A -zsurnaliszták Petur bánnak is nevezik olykor-olykor. Gondosan -öltözködik. Bajusza keményen felkunkorítva. Verekedni jól tud, -állandó párbajintéző s hol jól, hol rosszul intéző. »Egy font -tudománynyal, egy mázsa meggyőződéssel« mint a vajda mondta egyszer -róla. Igazi kurucz az ő érzéseiben, mindig a 48-iki és 49-iki -történeteket keresi. Száz hőst és száz árulót talált már s a ki -hős, abban nem talál szeplőt s a ki áruló: arra nem talál -mentséget.</p> -<p>A Kormányzó urhoz életre-halálra ragaszkodik. Meg is látogatta -többször. Ruttkaynénak is bizalmasa. Ha Turinban van: mindig -elkeseredik, hogy mért nem lehetett ő már 1848-ban fegyverbiró -gyerek, mért nem állhatott a Kormányzó ur oldalára s mért kellett ő -neki az aradi tizenhárom akasztófát kikerülni? De szerette is őt a -Kormányzó ur igazán. Ugy vettem észre, s nem is egy izben, hogy a -függetlenségi párt tagjai közt talán őt szerette legjobban, hozzá -volt legtöbb bizodalma.</p> -<p>Nos hát julius 30-án ő sétálgat a vajdával az Oktogon terén s -beszélgetés közben elmondja a vajdának, milyen rossz a mi postánk, -milyen ügyetlenek a mi postakezelőink. Ime Ruttkayné, az ő kedves -jó »Lujza nénije« levelet ir neki Turinból, ráirja, hogy »Lellén -Somogymegye«, a postások »Sellén«-t olvasnak, elküldik a levelet -először Vág-Sellyére, onnan Baranya-Sellyére s elvégre alig tud -leveléhez jutni Balaton-Lellére, holott <span class= -"pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> azt -csak mindenkinek kellene tudni, hogy egyszer már Lellén a -köztársaságot is kikiáltották s hogy ő ott szokta a fölséges -Balaton somogyi partján az ő lellei nyaralójában a nyarat -tölteni.</p> -<p>– Hát mi jó ujságot irt neked jó Laji az a nagyszivü nemes nő a -Kormányzó urról?</p> -<p>– Semmi jót. A Kormányzó ur beteg, Lujza néni is beteg. Olyan -beteg, hogy a hónap 10-én Turinban a Valentino népkertben elájult, -elesett, alig tudott haza jutni s most is fölötte gyönge s a -betegeskedő Kormányzó urat nem ápolhatja. Annak ápolását most már -egyedül dr. Basso végzi, a ki pedig elhagyja Turint, állást kapott -Milánóban vagy hol s neki azt el kell foglalnia, minthogy Turinban -nincs elég mellékkeresete, a Kormányzó urnak pedig nem áll -módjában, hogy neki egész nagy tisztes fizetést adhasson. Pedig ő -orvos is, ápoló is, éjjelét-nappalát szenteli a kormányzó ur -egészségének. Ő végzi vele naponként a testgyakorlatokat, ő -dagasztja, gyömöszöli mindennap, ő viszi ki sétálni, az ő csigabiga -észjárása deríti föl a 90 éves szent öreget. De most már ő is -elhagyja őket, mennie kell kenyere után. Ott marad a két öreg -elhagyatva, árván, betegen, orvos nélkül, ápoló nélkül. Pedig az a -jó Basso doktor már öt év óta végzi nemes hivatását nagy kedvvel, -nagy buzgósággal. Közelget a Kormányzó ur 90-ik születésének napja. -Arra messze napkelet felé, a Duna és Tisza partjain a szép -Magyarországban e napon százezer jó lélek imája száll az egekbe, -hogy a mindenható isten még sok évig tartsa <span class= -"pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> meg -egészségben a dicső agg férfiut. Poharat koczintanak egészségére, -feliratokat küldenek hozzá ékeseket, ragyogókat. Küldöttségek -indulnak el a messzeséges utra, hogy elvigyék az örök számüzöttnek -hálás nemzete üdvözletét. S hegyeken és völgyeken végigharsog a -felkiáltás: »Éljen Kossuth Lajos!« De hát én azt kérdem, hogyan -éljen? Miként éljen? Gondolnak-e erre otthon az édes haza földjén? -Hogyan éljen aggon, betegen, a mikor utolsó orvosa és ápolója is -ott hagyja és elköltözik tőle, mert kenyere után kell futnia? – Im -ezt irta nekem édes bátyám a jó Lujza néni.</p> -<p>– Igazán ezt irta, jó Laji?</p> -<p>– Igazán ezt irta.</p> -<p>– Mikor irta?</p> -<p>– Egy hete már, a mióta megkaptam a levelet.</p> -<p>– S te nekem nem tudtál erről eddig szólani?</p> -<p>– Nem bizony bátyám, még ezt se mondtam, mert ezt is csak -titokban mondtam. Mert azt is megirta Ruttkayné, hogy erről pedig -ne szóljak senkinek, »mert ha bátyám – a Kormányzó ur – ezt valaha -megtudná, ezt nekem nem tudná megbocsájtani soha«. S azt is irta -még, hogy ezt panasznak vehetné valaki, a Kormányzó ur pedig nem -fordul panaszszal soha senki felé.</p> -<p>A vajda nem szólt többet, csak annyit mondott Hentaller -barátunknak, hogy este legyen ott nálam okvetlenül. Ezzel kocsira -ült, épen déli 12 óra volt s elhajtatott a Hazai Első -Takarékpénztárhoz. Még ott találta Hevesy igazgatót s előadta neki -röviden az <span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span> esetet. Kossuthot orvos és ápolás -nélkül hagyni nem lehet. Hajlandó-e az igazgató Eötvös Károly -aláirására és fizetési kötelezettsége mellett azonnal ötezer -forintot Turinba dr. Basso orvosnak küldeni, mint öt évi orvosi -tiszteletdijat?</p> -<p>Az igazgató fiatal ember volt. Előkelő modoru eszes férfiu s ugy -látszik szive is helyén való. Nyomban kijelentette, hogy a pénzt -folyóvá teszi, csak azt jegyezte meg, hogy az ő intézetének -Turinnal nincs közvetlen összeköttetése, a pénzt a Leszámitoló Bank -utján küldi el.</p> -<p>A vajda innen rögtön ment a táviróhoz s Ruttkaynét értesítette, -hogy Basso maradjon, pár nap mulva olyan közleményt kap tőlünk, -hogy szivesen és elégedetten megmarad ott tovább is. Azután -fölkereste Valkót, a Leszámitoló Bank igazgatóját, közölte -bizalmasan az esetet vele is s ő is nemesen megigért minden lehető -segítséget.</p> -<p>Estennen megjöttek hozzám barátaim és vendégeim. A képviselők -közül a nyár közepén akkor már kevesen voltak a fővárosban, de -néhányan ők is eljöttek. Ott volt Hentaller Lajos, ott volt a »jó -Ada«. Horváth Ádám barátunkat neveztük igy. Följegyzéseimben még -sokszor lesz róla szó. Kecskeméti képviselő 1887. óta. Eszes és -tanult ifju, volt jogtanár. Óriási termettel, rettenetes lágy -kedélylyel. Nagyon kedveltem, mindennapos barátom volt. Ott volt -Pázmándy Dinkó, a kit véletlenül a vajda fogott el s ott volt a -vajda.</p> -<p>De velünk volt Gélich tábornok, dr. Reiner házi <span class= -"pagenum"><a name="Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> -orvosunk, Eötvös Bálint, Izidor barátunk s a jó »Perl öcsém« -is.</p> -<p>A vajda titoktartásra kérve bennünket, előadta, a mit délben -Hentaller barátunktól hallott. Javasolta, hogy azonnal állandó -bizottsággá alakuljunk s elnököt és jegyzőt válasszunk. Közölte -velünk, hogy ő 5000 forint elküldése iránt már megtette a szükséges -intézkedést. S végül lelkünkre kötötte, hogy se a mai, se a -következő dolgokról senkinek ne szóljunk, nehogy müködésünk a -Kormányzó ur fülébe jusson. Mert ez esetben hiában való minden -fáradság és igyekezet.</p> -<p>Az állandó Kossuth-bizottság tagjai lettek e napon: Eötvös -Károly elnök, gróf Károlyi Gábor, Pázmándy Dénes, Horváth Ádám és -Hentaller Lajos. A bizottság jegyzőjévé Eötvös Bálintot -választottuk. A jegyzőkönyvet mindannyian aláirtuk. Ebben erkölcsi -kötelességünknek fogadtuk, hogy első sorban a vajda által szerzett -5000 forint fedezéséről és törlesztéséről fogunk gondoskodni.</p> -<p>De hát ez mind nem elég. Ez összeggel csak dr. Bassonak az -elmult öt évre való szerény tiszteletdija nyer kielégítést. Bizony -nagyon szerény tiszteletdij. De arra gondoltunk, hogy a Kormányzó -ur is fizetett rendszeresen és évenként neki néhány száz lirát s -Kossuth Ferencz és Lajos Tivadar is gyöngéd figyelmességgel -megadták évi adományukat neki. És arra gondoltunk, hogy a -megélhetési viszonyok Turinban sokkal kedvezőbbek, mint nálunk s -maga dr. Basso barátom is elégnek fogja a multra nézve ez összeget -tartani. <span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span></p> -<p>És gondoltunk még egyébre is.</p> -<p>Gondoltunk arra, hogy mi mind szegények vagyunk, nagy pénzt nem -áldozhatunk, százezreket nem gyüjthetünk, a nemzethez nem -fordulhatunk, a nyilvánossághoz nem folyamodhatunk. Mert ha a nagy -számüzött füléhez ér valami, örökre eltaszít magától bennünket s -inkább éhen hal, mintsem nemzetétől fogadjon el valamit.</p> -<p>Csak a királyok hálásak. Nekik van miből áldozni. A mi -zsirunkból, a mi vérünkből, a mi munkánk verítékéből. Ők hálásak. -Ők meg tudják szerezni, mert meg tudják fizetni a hű szolgákat.</p> -<p>De mit adhat a nemzet? Sirhelyet, emlékszobrot, gyászbeszédet, -közgyülési szónoklatot, jegyzőkönyvi ákombákom szót: ezt ugyan ád -nagy emberének, ha már kidőlt, meghalt, rothadó tetemmé vált. De -mit ád életében? Harczot, vihart, pártos keserüséget, rágalmat, -gyanusítást. Vagy még többet is. Vasat, börtönt, akasztófát, -számkivetést, hontalanságnak koldus kenyerét.</p> -<p>Hajh, minő tanácskozás volt akkor ott az én kis lakásomban!</p> -<p>Magyarország nyugdijat ad, ellátást és kényelmet ad minden -ellenségnek, minden árulónak. A ki Zalatnán kiirtja a csecsszopót, -mert magyar lehetne belőle; – a ki vérben, lángban megfojtja -Nagy-Enyed magyar népét; – a hóhér, a ki hurkot vet hőseinkre; – a -kém, az orv, az áruló, a ki tőrbe ejti s szenvedésre hurczoltatja a -jó hazafit; – az idegenből ide szakadt biró, kormányzó, hivatalnok, -a ki tizenöt évig üldözi, <span class="pagenum"><a name="Page_138" -id="Page_138">-138-</a></span> tiporja, gunyolja és pusztítja a -magyart: mindaz nyugodtan élvezi Magyarország pénzét, kenyerét, -szabadságát, mert mindaz a királynak volt hű szolgája. Azt nekünk -meg kell fizetni.</p> -<p>Hanem Kossuth Lajosnak szenvedni kell árván, elhagyottan, orvos -nélkül, ápoló nélkül kilenczven éves agg korában! Agyának minden -istenelméjét, szivének minden szilaj akaratát, egész életének -minden napját áldozta magyar nemzetéért s neki Magyarország nem -nyujthat semmit.</p> -<p>Gyalázatos kor! Hitvány nemzedék! Álnok jellemek és hazug szivek -uralma!</p> -<p>Az öreg vajda hangja csak ugy fuldoklott az indulattól. -Hentaller barátunknak dühben égett, tűzben-lángban fénylett mind a -két szeme. A jó Ada kegyetlenül elkáromkodta magát s ugy vágta a -kancsót az asztalhoz, csak ugy harsant. Még Pázmándy Dinkó is -komoly emberré lett, a mi pedig nagy dolog.</p> -<p>Egyébről is tanácskoztunk, akkori jegyzőkönyvünkben szórul-szóra -meg van irva. Ha mi adhatunk egy jövő-menő miniszternek évenként -tizenkétezer forint fizetést: hát miért ne adhatnánk Kossuth -Lajosnak? Még pedig akként, hogy ő meg ne tudja?</p> -<p>Jegyzőkönyvünk igy szól:</p> -<p>»Elnök előterjeszti, hogy nagy hazánkfia háztartási és egyéb -személyes szükségleteiről is gondoskodni kell és e végből egyelőre -évenként 12.000 forintra és egyelőre két évre véli czélszerünek -nagy hazánkfia háztartási szükségleteinek megállapítását s e -czélból a rendszeres <span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span> gyüjtésnek akként való megindítását, -hogy erről se nagy hazánkfia személyesen, se a nagy közönség -nyilvánosan értesülést ne nyerhessen. – Kér e tárgyban -megállapodást.«</p> -<p>A határozat igy szól:</p> -<p>»A bizottság a javaslatot elvileg elfogadja, – nagy hazánkfia -szükségleteinek fedezésére egyelőre 24.000 forint összegnek -mielőbbi összegyüjtését szükségesnek látja s ennek miként leendő -eszközlésére részletes javaslat előterjesztése végett az elnököt és -gróf Károlyi Gábort megkéri.«</p> -<p>A vajdával összedugtuk a fejünket. Miért s miként teremtsünk mi -24.000 forintot akként, hogy azt se a Kormányzó ur, se a nagy -közönség meg ne tudja, se a nyilvánosság elé ki ne szivárogjon?</p> -<p>Nem mondtam meg a vajdának azt a műveletet, melyet az Athenaeum -utján hajtottunk végre. Azon kivül is czélszerünek láttam pénzalap -előteremtését. S különösen sürgette ezt a vajda. S erre uj indokot -hozott fel.</p> -<p>Azt mondta: ha csak lehet, ha Ruttkayné egyetértésével elérhető, -a Kormányzó urnak nemcsak közvetlen szükségleteiről kellene -gondoskodnunk. Hanem arról is, hogy őt bizonyos fény vegye körül. -Legyen titkárja, diszes szolgáló személyzete, fogata stb. Lássa az -olasz nemzet, hogy Kossuthról a magyar nemzet meg nem feledkezett, -hanem hűsége és szeretete idegen földön is körülveszi.</p> -<p>Mert Kossuth nemcsak csatavesztett hadvezér, nemcsak -<span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span> bujdosó szabadsághős, nemcsak -Magyarország egykori kormányzója s időközi uralkodója. Ezeknél -több. Ő a magyar nemzet függetlenségi eszméinek élő alakja. Ha ez -alakot a félrevonulás magánya s a nélkülözés homálya veszi körül: -az idegen népek azt hihetik, azt gondolhatják: a magyar nemzet -elfeledte multját, letett függetlenségi eszméiről s legszentebb -szenvedélyeit kialudni hagyta. Ha nem igy volna: többet gondolna -Kossuthra.</p> -<p>De hát kihez forduljunk, ha a nyilvánosságot kerülnünk kell?</p> -<p>Oh a jó magyar nép nem tünődött volna s nem lett volna -szüklelkü, ha hozzá fordulhatunk. Hiszen hallottuk hirét annak a -hódmezővásárhelyi gazdának, a ki minden évben ökröt hizlalt annak -örömére, hogy egyszer majd csak haza jön Kossuth Lajos! Hiszen a -vajda ismerte a Balaton mellékén azt az öreg özvegy asszonyt, a ki -minden évi borterméséből félre tett egy kis hordóval; hogy ha majd -– igy képzelte – szomjasan, fáradtan hazatér a nemzet igaz vezére, -megkinálhassa egy ital jó borral. »No még egy ital ebből a -hordóból.« »De még egy ebből az esztendőből.«</p> -<p>De a magyar néphez nem fordulhattunk.</p> -<p>A magyar királyhoz sem!</p> -<p>Magyarország kormányzó férfiaihoz sem. Ezeknek volt pénzük. -Üzletekre, jutalmakra, választási költségekre, a Bach-rendszer -nyugdijasaira. De a mi czélunkra nem volt pénzük. Mind derék -jóravaló ember egyenként, de az ország pénzéből nem adhatott egy -fillért se. Mit szóltak volna hozzá Bécsben? <span class= -"pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141">-141-</a></span></p> -<p>Csak magunkra, csak barátainkra, csak néhány lelkes férfiu által -vezetett pénzintézetre kellett szoritkoznunk.</p> -<p>De ezek számára is jogczimet kellett keresnünk.</p> -<p>Javaslatunk, melyet a vajdával szerkesztettünk, 1892. évi -augusztus 18-án kelt s igy szól:</p> -<p>»Javasoljuk, hogy</p> -<p><i>a)</i> nagy hazánkfia kéziratait s tudományos értékü -gyüjteményeit, ezek közt könyvtárát a nemzet részére biztositsuk; -–</p> -<p><i>b)</i> ennek módozatára nézve nagy hazánkfia véleményét és -elhatározását személyesen kellő alkalommal kikérjük; –</p> -<p><i>c)</i> a szükséges pénzösszegek gyüjtését e czimen és ehhez -képest eszközöljük.«</p> -<p>E felfogásunkat helyeselte, e javaslatunkat elfogadta a -bizottság.</p> -<p>Bizony sokáig késett a foganatosítás. A Kormányzó urhoz csak a -jövő 1893-ik év junius havában mehettünk el s addig még sok minden -történt, sok nagy változás állott elő, a miről előbb kell -szólanom.</p> -<p>A vajda azonban sietett, hogy Basso doktor el ne hagyja a -Kormányzó ur házát.</p> -<p>A Hazai Első Takarékpénztárnál fölvette az 5000 forintot, -sajátjából hozzá tette a levont negyedévi kamatot s az egész -összeget Hevesy igazgató nyomban átküldte a Leszámitoló bank -igazgatójához Valkóhoz, ki azt J. Fernex et C. turini bankház utján -táviratilag Ruttkaynénak átadta. Az ő kezéből vette át Basso.</p> -<p>Jól ismertem és már régebbről ismertem e jó fiut. <span class= -"pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> Később -a vajda is megismerkedett vele s nagyon megszerette. Nem is annyira -doktor volt, mint inkább kenő, nyomkodó, gyömöszölő orvos. Afféle -kézmüiparos doktor. Bejárta Svédországot, irt valami könyveket is a -massage tudományról s összeszedett, kifundált, felállitott, -megszerkesztett mindenféle kötelet, létrát, rudat, ülő és fekvő -szerszámokat, sulyokat és nehezékeket, a melyekkel nagyon könnyen -kitörhette az ember nyakát, vagy kificzamithatta kezét-lábát.</p> -<p>Alacsony közép termetü vállas barna olasz ember. Buja fekete -bajuszszal, borotvált állal. Ha valaki rábizta magát, azt addig -dögönyözte, mig mind a ketten félholttá nem lettek a fáradtságtól. -Ha a kezei már elsenyvedtek, akkor neki ment a betegnek a -térdeivel. Ha azok is felmondták a szolgálatot, akkor ráfeküdt a -fejére a betegnek s végig gurult rajta a lábáig, onnan meg vissza. -A ki az ő keze alá került: jobb lett volna annak vakon születni. -Nem mert az beteg lenni, a ki az ő közelében lakott. Vagy meghalt -panasz nélkül, vagy kigyógyult a maga emberségéből, vagy elment -világgá. De Basso barátunk kezét ki nem állotta.</p> -<p>A tyukszemet nem szenvedhette. A tyukszem ellen semmit se -használ a svéd gyógyitó mód. Be akarta bizonyitani, hogy a tyukszem -nem mulhatlan életszerve az emberi testalkatnak. A tudósok és -művészek ezt állították előtte. A hajdani görög istenek és istennők -nem jártak huszár csizmában vagy gyalogos bakkancsban, -valamennyinek mégis tyukszem van a lába kisujján. Minden nagy -szobrász igy faragja ma is a lábak kisujját. <span class= -"pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> -Rövidre, bütykösre, tyukszemesre. Basso barátunk tiltakozott e -felfogás ellen. Akkora czipőket hordott a lábán, mint egy dereglye. -A vajda azt mondta, hogy a mikor Basso barátunk látogatóba jön, a -czipője már rég ott járkál a szobában, ő maga pedig még akkor kopog -az ajtó előtt: »szabad-e?«</p> -<p>Ő volt tehát a Kormányzó ur ápolója.</p> -<p>Kossuth halála után eljött Magyarországra. Budapesten én adtam -neki lakást. A magam nagy lakása volt a kapu baloldalán, de -jobboldalán is volt egy kisebb legénylakás, ezt engedtem át neki. -Meg nem foghatta, hogy ajtó-ablak miért nincs nyitva nálunk -örökké.</p> -<p>– Van ám nálunk tél is, hazafi!</p> -<p>– Az mindegy. Olyan tél csak nincs, mint nálunk Torinoban, az -Alpesek lábán, Montblac közelében.</p> -<p>Nincs? No de csak várd meg olasz a mi telünket.</p> -<p>Nem várta meg. Szerzett egy hosszu aczélfurót s szobájának -falain el kezdett lyukakat furni az utczára. Furt vagy százötven -lyukat. Rostává furta a ház falát. Hadd legyen a levegőnek, -szélnek, hidegnek, hónak, fagynak szabad bejárása.</p> -<p>Figyelmeztettük, hogy fütsön, 20 fok lesz a hideg.</p> -<p>De bizony, még a kályhát is kidobatta a szobából. Hanem talált -föl egy furcsa lámpát, mely lámpa is volt, kályha is volt, -világitott is, fütött is, melegitett is, pedig alig fért bele egy -kanálnyi kőolaj.</p> -<p>Vártuk, mi lesz ebből.</p> -<p>Hát az lett belőle, hogy egy éjjel csakugyan beköszöntött a 20 -fokos hideg holmi viharos hóesés és <span class="pagenum"><a name= -"Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> szélfuvás után. S a mi jó -olaszunk, mikor fölébredt: tele volt hóval, bajusza ráfagyott a -paplanra, lábai megmeredtek a fagytól s vaczogott az álla, majd -kihullott miatta minden foga. Hiába gyujtogatta a lámpát: nem -melegitett az, még csak nem is világitott. Megvette az isten -hidegje azt is. – De ő ettől sem ijedt meg. Vett másnap százötven -parafadugaszt s bedugaszolta szobája falán a lyukakat. S a mint a -hőmérő mutatott oda kint: a szerint nyitotta ki vagy dugaszolta be -a lyukak számát. Nagy hideg: kevés lyuk; – kicsiny hideg: sok lyuk. -Ugy játszott a dugaszszal, mint a zongoraművész a billentyüivel. De -azért tavaszra kelve tele lett hetvenhétféle csuzzal, huruttal, -köszvénynyel, náthával.</p> -<p>Más nyelven nem tudott, csak olaszul és francziául. Minden -északi olasz beszéli e két nyelvet. De magyarul meg nem tudott -tanulni egyetlen szót se. Pedig az volt a szándéka, hogy itt -telepedik meg nálunk. Hiába mondtuk: tanuljon magyarul. Nem fogott -rajta. De bizony nem jóindulatán mult.</p> -<p>Az a boldogtalan gondolata támadt, hogy Debreczenben csinál -szerencsét. Hiába intették. A debreczeni embernek nem szokása, hogy -ha hátába áll a csömör, orvosért szaladgáljon. A kenő asszonyt -pedig épen nem az orvosi egyetemről szerzi be. Van neki otthon -ebből minden háznál, sőt künt a tanyán is elég. Szegény jó Basso, -hányszor megérte, hogy a mint vaksi szemmel sietett az utczán: -egy-egy kerekhasu polgár rászólt: »Hát a kosarad hová lett, -talián?« Kucsébernek nézték. <span class="pagenum"><a name= -"Page_145" id="Page_145">-145-</a></span></p> -<p>Utóbb is haza kellett neki bujdosnia az ő szép -Olaszországába.</p> -<p>Pedig áldott lelkü jó emberünk volt.</p> -<p>Imádta Kossuthot. »Tábornok ur«-nak nevezte, mint minden turini. -Csak a mi fölvilágositásunkra s a mikor már néhányszor jól -összeszidtuk, kezdte őt Kormányzó urnak nevezni.</p> -<p>Soha, egy pillanatra se mozdult el a Kormányzó ur mellől. Reggel -meggyömöszölte a nyakat, mellet, végtagokat. Ügyelt a fürdőre. -Gondosan mérte annak hidegét, melegét. A törülközésre épen nagyon -ügyelt. Azután jött a svéd tornászat. Az ehhez való eszközök egy -mellékteremben voltak. Egész hadszertár volt itt felhalmozva. A -Kormányzó urnak egyenesen álló lajtorjára kellett feljárni s onnan -lejárni. Karikás és rudas kötelek s egyéb rugalmas szerszámok -erősitették a karizmokat. A kézfejnek s minden kézujjnak külön -gyakorlata volt. Edzették naponkint a mellet, a tüdőket, a derekat. -Azután jött a séta. Oda is elkisérte a nagy öreget.</p> -<p>S jött a szellemi szórakozás.</p> -<p>Tudományos vagy politikai vitába keveredett a Kormányzó urral. -Természetesen semmiből sem tudott semmit. Hanem azért rendithetlen -meggyőződése volt mindenben. Bebizonyította a Kormányzó urnak, -milyen lenne Olaszország, ha az olaszok Svédországban laknának. A -Kormányzó ur akkorákat nevetett, csak ugy harsogott bele a tér, -melyre a Sant-Albino palota, Kossuth lakása, nézett. <span class= -"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span></p> -<p>Igy tartotta életben és egészségben a mi nagy számüzöttünket. -Áldja meg érte az Isten.</p> -<p>– Megmutatom, szokta mondani, hogy a Kormányzó ur száz évig -él.</p> -<p>Nem tudta megmutatni. De nem rajta mult. Ezért kellett -gondoskodnunk, hogy Turint el ne hagyja.</p> -<p>Megkezdtük a gyüjtést.</p> -<p>Az első kétszáz forintot Wahrmann József adta. Magas műveltségü, -vagyonos és nőtlen ember, biztositási ügyekben az olaszok, -francziák és németek által elismert első szakférfiu. Azt mondta, ha -a gyüjtés végén még lesz rá szükségünk, őt ki ne felejtsük.</p> -<p>Wekerle Sándor pénzügyminiszter volt akkor. Később sokszor lesz -még szó róla följegyzéseimben. Igazán megörült, mikor a vajda -megszólitotta. Adott ötszáz forintot.</p> -<p>– Minden évben lesz e czélra ennyi pénzem. Kossuth Lajosnak -nélkülözni nem szabad!</p> -<p>Ezek voltak szavai. Pedig ő nem gazdag ember. Csak azt kötötte -lelkünkre: maradjon ez a dolog köztünk. A hogy nemes emberhez -illik.</p> -<p>Hegedüs Sándor szó nélkül adott ezer forintot. Előkelő hirü -képviselő, de csak egyszerü képviselő. Tekintélyes vagyona van, de -szakadatlan munkával és takarékossággal szerezte. Tiszának nagy -embere volt s ezért eleget csipkedték a parlamentben, kivált az -erdélyi ellenzéki emberek. Mivelhogy ő is erdélyi. Csak ennyit -mondott, mikor a pénzt átadta:</p> -<p>– Isten áldjon meg benneteket becsületes munkátokért. -<span class="pagenum"><a name="Page_147" id= -"Page_147">-147-</a></span></p> -<p>Mi meg azt mondtuk barátainknak:</p> -<p>– Fiuk, Hegedüst egy évig ne bántsátok!</p> -<p>A veszprémi takarékpénztár is küldött száz forintot.</p> -<p>Igy jött össze az első ezernyolczszáz forint. A többit -törlesztgette a maga pénzén a vajda, mig a nagy gyüjtésre nem -került a sor s mig a teher nagy részét le nem vehettük -vállairól.</p> -<p>Minderről pedig nem tudott mind ez ideig senki. Se a Kormányzó -ur, se fiai, még Helfy barátunk se. Csak az áldott lelkü Ruttkayné -s bizottságunk tagjai.</p> -<p>A nagy munka azonban több mint egy év mulva kezdődött.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><i>Jegyzet.</i></p> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= -"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Igazán nem tudtam. -Brázayval ismerős voltam már, soha nem mondta. Boldogult Károlyi -Gábor gróf barátom is csak Kossuth halála után jó későre, halála -előtt alig pár hóval közölte velem, a mikor az Athenaeumtól kapott -500–500 forintos nyugtáit is lemásolás végett átadta. Emich -Gusztávnál, mint boldogult barátomtól hallottam, irásbeli -kötelezvényeket tettek le a nemes hazafiak. Brázay Kálmáné 1891. -deczember 4-én kelt. Gróf Károlyi Sándoré két nap mulva, deczember -6-án. Ezt Haydin Károly irta alá, a gróf ügyésze. Boldogult barátom -legkorábban, november 24-én állitotta ki kötelezvényét. Utána -november 28-án nemeskéri Kiss Miklós.</p> -<p class="right"><span class="smcap">Eötvös Károly.</span></p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span></p> -<h2>SZAPÁRYT MEGBUKTATJUK.</h2> -<p class="summary">(Az Abbázia kerek asztalánál. – Dinkó hirei. – -Éjjeli proklamácziónk. – A vajda és a miniszterelnök tanácskoznak. -– Beszédem a parlamentben. – A 49-iki honvédek még se koszoruzzák -meg Hentzi szobrát. – A kormány bukik. – Az ellenzék utolsó közös -áldomása.)</p> -<p>Eszünk ágába se jutott, hogy Szapáryt még ez évnek őszén meg -tudjuk buktatni.</p> -<p>Igaz, hogy sok volt a rováson. Hogy Klapka holttestét ellopták: -nem tudtuk neki megbocsátani. Hogy a főváros közgyülésén az ő -pártja egyenesen ellenezte Kossuth Lajosnak polgárrá választását: -ezt is terhére irtuk. Tudtuk, hogy keze láthatatlanul ott dolgozik -s hogy a királynak igéretet is tett Kossuth megbuktatására. De -azért nem gondoltunk arra, hogy bukása közel van.</p> -<p>A kormány kebelében folyó egyházpolitikai viszályokról semmit se -tudtunk. Se a vajdával, se velem nem beszélt erről egy miniszter -se. De még Irányival se beszélt. A jó Dani bácsi egyébként már nagy -beteg volt s tudtuk, hogy többé nem hagyja el az ágyat.</p> -<p>Október 14-én este a szokott időben tiz és tizenegy órakor -mentünk az Abbáziába. A vajda, a jó Ada és <span class= -"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span> gróf -Zichy Herman voltak nálam vacsorán s igy együtt telepedtünk le -szokott asztalunknál. Nem a kerek asztalnál a nagy tükör alatt. Ez -csak később az egyházpolitikai nagy harczok közepén lett a vajda -asztala. Hanem a négyszögletü nagy asztalnál, mely közvetlenül az -Andrássy-utra nézett. Azért is kellett elhagynunk, mert az utczán -járók-kelők, ha ott a vajda kerek fejét meglátták, igen gyakran -megálltak, csődületet támasztottak, gyakran éljenzésbe is törtek ki -s ezt a vajda nem szerette.</p> -<p>Sok vendége volt ennek a négyszögletü asztalnak.</p> -<p>E napon – épen pénteki napon – kissé borus, szeles, hüvös idő -volt s kevesen voltunk. De ott volt mégis Wahrmann József, a kiről -már megemlékeztem, ott volt Jókuthy Albert és Tenczer Pál s a mind -az egész országban ismert jó »Perl öcsénk«.</p> -<p>Jókuthy Albert királyi táblai biró. A legjelesebb főbirák -egyike, de nyers modorú vad ember, a kinek egyetlen gyönyörűsége -abban telik, hogy a napi kérdésekről mindig más véleménye legyen, -mint társainak és barátainak. Különben megyebeli birtokos társa és -rokona a vajdának. Szerettem társaságát, néha meg is -látogatott.</p> -<p>Tenczer Pál sajátságos ember. A zsidók országszerte ismerik. Se -nagy vagyona, se nagy tudománya, se különös tehetsége, se családi -összeköttetése, de azért a fővárosi zsidó notabilitások közt az -elsők közé tartozik. Jó és nemes szivü ember, minden idejét a -fővárosi jótékonysági és népnevelési közügyeknek szenteli -dijazatlan <span class="pagenum"><a name="Page_150" id= -"Page_150">-150-</a></span> emberszerető buzgalommal. Mindenki -szereti és becsüli. A fővárosi zsidók magyarosodásának buzgó hőse. -Én ugyan nagyon megharagudtam rá, mikor a Terézvárosban gróf -Andrássy Gyulát, az ifju Gyulát, léptették fel képviselőjelöltnek, -mert ebben a polgári foglalkozás mellőzését láttam. Az egész -kerület kereskedőből, iparosból, ügyvédből és orvosból áll. Mit -egerész ilyen kerület gróf után, nagybirtoku született főrendi -után? Mit csináljon akkor a felvidéki tót paraszt kerület? Attól -csak nem lehet várni, hogy kereskedőt, iparost, esze vagy keze után -élő munkás embert válasszon képviselőnek. Ez az olyan kerületek -kötelessége, a milyen a Terézváros. Azonban utóbb mégis csak -kibékültem Tenczer Pállal s ő a vajda asztalának mind végig -állandó, rokonszenves tagja maradt. A vajdával régi barátságban -van.</p> -<p>Tizenegy óra már elmult, mikor besántikált hozzánk Dinkó. -Megállt az asztal előtt s le se ült addig, mig a legujabb bolond -ujságot el nem mondta.</p> -<p>– Tudjátok-e, mi ujság? A budavári honvédszobor-bizottság a -48–49-iki öreg honvédekkel megkoszoruztatja a Hentzi-szobrot. Ezt -beszélik kormánypárti képviselők. Benne van a szoborleleplezési -programmban s a meghivókat ma este küldték szét a lapokhoz.</p> -<p>Nagyot nevettünk erre az ostoba hirre és sok rossz ötletet -hoztunk Dinkó hiszékenysége ellen a világra. Ő azonban bizonykodott -erősen.</p> -<p>Utóbb is hosszu és zajos vita támadt köztünk, igaz lehet-e ez -vagy nem? <span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span></p> -<p>Végre megkértük Perl öcsénket, beszéljen a Budapesti Hirlappal, -tudnak-e ott valamit a dologról? A felelet az volt, semmit se -tudnak.</p> -<p>Akkor megkértük Tenczer Pált, ő beszéljen de a Pesther -Lloyd-dal, annak csak tudni kell; megkoszoruzzák-e a -Hentzi-szobrot? Az idő éjfél volt már; – ki volt a -szerkesztőségben, nem tudtuk. A felelet az volt: »El van terjedve a -hire, de hihetetlen.«</p> -<p>»El van terjedve a hire!«</p> -<p>Ez furcsa. Vagy van valami a dologban, vagy a Dinkó bóditotta -meg a Pesther Lloydot is. Dinkót már meg akartuk verni.</p> -<p>Beszóltunk azonban a telefonon az »Egyetértés«-hez is s -kérdeztük azt is. A felelet az volt, hogy a szoborleleplezési -meghivót ugyan megkapták, de abban a Hentzi-szoborról nincs -egyetlen szó se.</p> -<p>– Kérjük azonnal a meghivót.</p> -<p>A segédszerkesztő Jancsó rögtön kocsira ült s hozta a -meghivót.</p> -<p>Hát az igaz, hogy ebben nincs szó a Hentzi-szoborról, de azért -nagy álnoksággal elrejtve a Hentzi-szobor megkoszoruzása mégis -benne van. Még pedig akként, hogy a 48–49-iki öreg honvédek -eléneklik a Gotterhaltét s egyúttal megkoszoruzzák a szobrot -is.</p> -<p>De hát megbolondult a világ?</p> -<p>Ki lehet ilyet gondolni? Meg lehet ilyet cselekedni?</p> -<p>Egyik hitte, másik nem hitte közülünk. Az a meghivó nem -világos.</p> -<p>Az van benne mondva: <span class="pagenum"><a name="Page_152" -id="Page_152">-152-</a></span></p> -<p>November 2-án délelőtt lesz a budavári honvédszobor leleplezése. -Ott lesz Lobkovitz herczeg főparancsnok s ott lesz a közös hadsereg -néhány diszszázada is. Ott lesznek a 49-iki öreg honvédek is. -Vezeti őket Tisza László és Ivánka Imre. S ezek egyike Lobkovitz -herczeggel együtt leteszi a koszorut a honvédszobor lábához. -Éneklik a himnuszt s a diszszázadok lőnek.</p> -<p>Jól van. Eddig semmi baj. Az a himnusz lehet Kölcsey nemzeti -himnusza is. Magában e szóban nincs benne, hogy annak a himnusznak -épen a Gotterhalténak kell lenni.</p> -<p>De hát azután?</p> -<p>Azután az van a meghivóban, hogy a mint a honvédszobor ünnepe -elvégződik, a régi dicső honvédek a Szentgyörgy-utczán át, a közös -hadsereg diszszázadai a Szinház-utczán át a Szentgyörgy-térre -vonulnak s ott a szobor előtt megállva, eléneklik a király-himnuszt -s Lobkovitz herczeg a közös hadsereg nevében s Tisza László vagy -Ivánka Imre a régi dicső honvédek nevében leteszik a koszorut a -szobor talapzatára.</p> -<p>Micsoda szoborra?</p> -<p>Ez nincs megmondva. De azért egészen bizonyos, mert hiszen a -Szentgyörgy-téren nincs más szobor, csak a Hentzi szobra.</p> -<p>S azután a honvédszobornál a »himnuszt« éneklik, a -Hentzi-szobornál pedig a »király-himnuszt«. A két himnusz tehát nem -egy, mert nem egy módon van nevezve.</p> -<p>Minden világos lett előttünk. <span class="pagenum"><a name= -"Page_153" id="Page_153">-153-</a></span></p> -<p>A közös hadsereg meghallgatja a magyar nemzeti himnuszt s -megkoszoruzza a hovédszobrot, de ennek fejében megkivánja, hogy -függetlenségi harczunk agg hősei meghallgassák a Gotterhaltét s -ennek ünnepélyes hangjai mellett megkoszoruzzák Hentzi szobrát.</p> -<p>Én a fogaimat csikorgattam dühömben. Odafordultam a -vajdához:</p> -<p>– No vajda, akarom tudni, mit csinálsz most?</p> -<p>A vajda egész nyugodtan azt felelte, hogy össze kell hivni a -pártot s nézete szerint szózatot kell intézni a nemzethez és a régi -honvédekhez s a képviselőházban összedönteni a kormányt. Megkezdjük -pedig a munkát mindjárt holnap.</p> -<p>– Nem holnap, hanem e pillanatban!</p> -<p>Egy óra volt éjfél után.</p> -<p>Rögtön hozattam kocsit, megkértem Adát s még valakit, menjenek -Hentallerhez, ő nem messze lakik, húzzák ki az ágyból s hozzák ide -rögtön.</p> -<p>Megtörtént.</p> -<p>Negyedóra mulva ott volt Hentaller is. Csakugyan az ágyból -húzták ki s csakugyan nem hagyták egészen felöltözni. Hálókabátban -jött oda.</p> -<p>Mi képviselők kocsikra ültünk mindannyian s hajtottunk -lóhalálában az »Egyetértés« szerkesztőségébe. Csak ez volt az -egyetlen lap, a melyhez ily dologban fordulhattunk.</p> -<p>Ott a vajdát leszoritottuk egy székre s ő nyomban megirta -felhivásunkat. Igy hangzik szórul szóra:</p> -<p>»Felhivás a függetlenségi párt tagjaihoz!« <span class= -"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span></p> -<p>»Késő éjjel értesülünk arról, hogy az országos honvédbizottság -központi elnöksége elhatározta, hogy a budai honvéd-emlékszobor -leleplezése alkalmával az 1848–49-iki honvédek nevében a budai -Hentzi-szobrot megkoszoruzza s az osztrák császári himnusz éneklése -közben megünnepli amaz osztrák katona emlékezetét, kinek minden -jelentősége abból áll, hogy a magyart irtó osztrák kényuralomnak -elszánt hive volt.«</p> -<p>»Hogy ezt magyar tegye: az hihetetlen. Hogy 48-iki honvéd tegye: -az undoritó és iszonyatos.«</p> -<p>»Az osztrák kényuralom börtönözte, lövette, akasztatta, de meg -nem gyalázta a magyart. Az országos honvéd-bizottság elnöksége most -megtagadja multját, megfertőzteti elhunyt bajtársainak emlékezetét -s meggyalázza a magyar nemzetet.«</p> -<p>»Ily merénylet meghiusitása minden hazafinak első kötelessége; -mit fog tenni a parlament, mit a többség, mit a többi pártok: most -e pillanatban nem tudjuk. Azt tudjuk, hogy a függetlenségi párt -feladata egyszerü és tiszta. Mindenek előtt feleletre vonni a -kormányt, tájékoztatni a nemzetet s az alkotmányos eszközök egész -hatalmával sujtani a merénylet tetteseit.«</p> -<p>»Felhivjuk azért elvbarátainkat, a függetlenségi és 48-as párt -tagjait, hogy a vasárnap, 16-án tartandó pártértekezletre sietve -Budapestre jöjjenek.«</p> -<p>»Budapest, október 15-én.«</p> -<p>Aláirtuk hatan, ugymint a vajda, azután én, Hentaller, gróf -Zichy Herman, Pázmándy Dénes és Horváth Ádám. <span class= -"pagenum"><a name="Page_155" id="Page_155">-155-</a></span></p> -<p>Az országgyülés akkor szünetelt. A delegácziók épen Budapesten -tanácskoztak s a képviselőház tagjai otthon szüreti pihenőt -tartottak. De azért harmadnapra, vasárnapra a párt nagy része a -fővárosban volt.</p> -<p>Épen hajnali két óra volt, mikor a szerkesztőségben elvégeztük a -munkát. Megvártuk még a kefelevonatot s aztán haza széledtünk azzal -a megállapodással, hogy délelőtt tizenegy órakor a pártkörben -összejövünk s állandó bizottságot képezünk.</p> -<p>Össze is jöttünk.</p> -<p>Hogy a függetlenségi párt egész lelke buzgóságával ne támogasson -bennünket: ez eszünkbe se jutott. Akkor a vajda volt a párt igazi -vezére s én voltam a párt igazi kikiáltója s a pártot akkor még -mindenféle taktikák, sugdosások s egyéb pártokkal való titkos -tanácskozások nem vetkőztették ki régi szilárdságából.</p> -<p>De a fölött igenis tanakodtunk, hogy a többi ellenzéki párt -segit-e bennünket vagy magunkra hagy a küzdelemben.</p> -<p>A kisded Ugron-pártban biztunk.</p> -<p>Az Apponyi-pártban már nem voltunk annyira biztosak. Ámbár -Horváth Gyula barátunk biztatott bennünket, hogy ők is talpon -lesznek utolsó emberig.</p> -<p>Derekasan viselte magát az Apponyi-párt is. Igaz, hogy -határozati javaslata szintelen volt s maga Apponyi is csak ködös -általánosságban beszélt, de azért pártja hiven állt mellettünk a -harcz végéig.</p> -<p>Hétfőn, 17-én, ha jól emlékszem, rövid ülés volt a -képviselőházban. A képviselőház elnöke, báró Bánffy <span class= -"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> Dezső, -magához kérte a vajdát ülés előtt, ott volt az elnöki szobában már -gróf Szapáry a miniszterelnök s igy hármasban értekezletet -tartottak.</p> -<p>Ott álldogáltam az elnöki szoba előtt s jön hozzám Podmaniczky. -Kérdi tőlem, kik konferencziáznak bent?</p> -<p>– Bánffy, Szapáry és a vajda.</p> -<p>Podmaniczky összecsapja a kezét:</p> -<p>– A vajda? Akkor végünk van!</p> -<p>Olyan zajt ütött az én derék ifjukori barátom s annyi panaszban -tört ki Eötvös ellen, hogy az egész folyosó nevetett. Utóbb -Podmaniczky maga is nevetett.</p> -<p>Hanem egy jó ötlete mégis volt Szapárynak az értekezleten. Azt -mondta a vajdának:</p> -<p>– Miért ellenzitek a két szobor megkoszoruzását, holott azt -minden döntő tényező helyesli?</p> -<p>– Tudom is én, kik a te döntő tényezőid? Hogy merészkedtél olyan -kérdésben, mely a nemzet legnemesebb érzéseit érinti, a -függetlenségi párt előleges megnyugtatása nélkül intézkedni?</p> -<p>– Tudom is én, ki az a függetlenségi párt, a kivel előre -beszélhetnék. Irányi beteg, ő nem az, Ugron nem beteg, de ő kivül -áll rajtatok. Helfyt el nem fogadjátok, Polónyit semmiképen el nem -fogadjátok, téged meg azok nem fogadnak el. Kivel beszélhettem -volna hát?</p> -<p>A vajda nevetett s Bánffy is nevetett. A visszavágás szellemes -volt. De a vajda mégis azt felelte:</p> -<p>– Az bizony baj, ha te a függetlenségi pártot előre soha se -találod meg, ebben a kérdésben majd utólag meg fogod találni. -<span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span></p> -<p>A miniszterelnök megmondta különben a vajdának, hogy négy -függetlenségi férfiuval s ezek közt két képviselővel csakugyan -értekezett s ők helyeselték a tervet, tehát ő nem volt -könnyelmü.</p> -<p>Az egyik függetlenségi képviselő nevét nem árulom el. Igaz, hogy -megbotlott, de azután jóravaló, rokonszenves képviselő maradt, -habár nem tartozott is a mi táborunkhoz.</p> -<p>A másik képviselő nevét se veszem itt tollam alá. Magunk közt a -Sötét Urnak neveztük. Mi tudjuk: ki volt, az utókor pedig ugy se -törődik vele soha. Sok bajt okozott pártunknak örökké. Mindig a mi -pártunk megrontására tört s mindig más pártnak volt alattomos -ügynöke. Hol Apponyiéknak, hol a klerikálisoknak, hol a -minisztereknek. Csak ott emlitem nevét, a hol már épen ki nem -kerülhetem.</p> -<p>Pártunk értekezlete lelkes hangulatban folyt le. A vajdát biztuk -meg a határozat előterjesztésével. Komoly fogadást tettünk, hogy -Hentzi koszoruzását minden áron meggátoljuk.</p> -<p>Minden áron!</p> -<p>Még kormánybuktatással is, még vérrel és erőszakkal is.</p> -<p>Szapáry rögtön belátta, hogy a kérdés komoly s az ő helyzetét is -nagyon komolylyá teszi.</p> -<p>A király és a királyné Gödöllőn. Az osztrák delegáczió és a -közös miniszterek Budapesten. Bent a kormányban, mint csakhamar -megtudtuk, kegyetlen viszály a polgári házasság kérdése miatt. -Egyik oldalon Wekerle, <span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span> Szilágyi, Csáky, – másik oldalon -Szapáry és a többi miniszter. A nagy szabadelvü párt kedvetlen, -hangulata borus, sőt fenyegető. Ki-kitör egy-egy hang: miért -vezesse a pártot és a kormányt épen Szapáry? Holott ez a vezetés -csak egyik kudarcz a másik után.</p> -<p>Már most jön a Hentzi-vita.</p> -<p>Rongyossá válik a multakra vetett fátyol. Kifehérlenek alóla a -bitor kénynyel kivégzett honfi vértanuk csontjai. S ki fog látszani -alóla a sok vér és szenny, a sok szégyen és vereség, mely elboritja -a császár 49-iki hadseregét.</p> -<p>Mit fog mondani, mit fog tenni a király és a királyné, a mikor -itt Gödöllőn mindent meglátnak és mindent meghallanak?</p> -<p>De mit fog tenni a hadsereg s ennek élén Lobkowitz herczeg?</p> -<p>Szapáry fölbiztatta a királyt s a király megparancsolta -Lobkowitznak, koszoruzza meg a honvéd-szobrot. Legalább ezen az -áron megmentik a Hentzi-emléket. S ime nem mentik meg, sőt -országra-világra szóló botrány lesz épen a Hentzi-névből.</p> -<p>Magyar miniszterelnök ezt a bajt ki nem állja. Ez volt sejtelme -Szapárynak.</p> -<p>Október 18-án kedden még nagy és utolsó kisérletet tett a -kiegyenlitésre.</p> -<p>Bánffy báró a nagyfejüeket bizalmas értekezletre hivta elnöki -szobájába. A függetlenségi pártból a vajdát és Helfyt. A szabadelvü -pártból: Szapáry miniszterelnököt, Podmaniczky Friczit és gr. Tisza -Lajost. <span class="pagenum"><a name="Page_159" id= -"Page_159">-159-</a></span></p> -<p>A nemzeti pártból Apponyit és Horváth Gyulát.</p> -<p>A 48-as pártból Ugront.</p> -<p>Bánffyval együtt kilenczen voltak a betegápolók. Köztük volt -természetesen a beteg is.</p> -<p>Mi tizen-tizenöten nagy zajjal, örömmel kisértük a vajdát az -elnöki szobáig.</p> -<p>– Ne engedj vajda hajszálat se!</p> -<p>Kellett is a vajdának a mi tanácsunk. Tovább látott ő, mint -mi.</p> -<p>Ő ugyanis igy számitott: november 2-án lesz a koszoruzás s ma -október 18-ika van. Két heti idő esik közbe. Az országgyülés -meghivót kapott a szoborleleplezésre. Támaszszunk vitát a fölött, -vajjon az országgyülés elfogadhatja-e a meghivót -Hentzi-koszoruzásra? Ha két hétig kihuzzuk a vitát: nem lesz ünnep, -nem lesz koszoruzás. Sőt ez elég idő lesz dicső öreg honvédeinket -fölrázni álmaikból s rábírni, hogy tagadják meg Tisza László és -Ivánka Imre gonosz akaratát. Szegüljenek ellene.</p> -<p>A vajda tehát azon mesterkedett, tüzzük napirendre s vitassuk -meg a meghivót.</p> -<p>A nagyfejüek tanácskozása nem vezetett sikerre. Nem lett -kiegyezés a pártok között.</p> -<p>A vajda kezdte a vitát. Azt hiszem, sohase mondott a -képviselőházban szebb beszédet. Nagyobb hatást semmi esetre se ért -el máskor, mint most.</p> -<p>A kormánynak volt egy nagy és szépnek látszó érve. Az, hogy -kölcsönösen tiszteljük meg egymás hőseit. A vajda megtalálta erre a -feleletet. <span class="pagenum"><a name="Page_160" id= -"Page_160">-160-</a></span></p> -<p>– A kölcsönös tisztelet, ugymond, csak egyenlő felek közt -lehetséges. Ők felakasztották a mi hőseinket, csak akkor áll elő az -egyenlőség, ha közülük is felakasztanak egy csomó tábornokot. Ez ma -már nem lehet. Az ő kötelességük a vezeklés. Mi koszorut nekik nem -nyujthatunk. Köszönjék meg a 49-iki hóhérok, ha feledni tudunk.</p> -<p>Én október 21-én beszéltem.</p> -<p>Én szónok nem vagyok. Beszédet csinálni, megtanulni s -ünnepélyesen előadni nem tudok. Ötleteim vannak ugyan s azokat -akadozva előadom ugyan: de ezzel aztán kimerül minden Cicero és -Demoszthénesz, a ki csak bennem lakik.</p> -<p>Különösen Podmaniczkyval, az én igazán szeretett Friczi -barátommal évelődtem leginkább.</p> -<p>Ő a követválasztáskor, a midőn belvárosi jelölt volt, azt -találta mondani, hogy ő is belvárosi, mert a Czukor-utczában -született. Ámde ő a <i>cz</i> betüt fogainak alkata miatt nem tudja -jól kimondani, hanem <i>cs</i> betüt mond helyette. Minthogy pedig -nekünk mint ifjabbaknak, a kik honvédek nem lehettünk, szemünkre -hányta, hogy mi jogon akadályozzuk az öreg harczosok végleges -kibékülését: e felfogását igy toroltam vissza:</p> -<p>– Én is a Csukor-ucscsában születtem. Ha ez neki jogot adott a -képviselőségre, nekem is jogot ad a felszólaláshoz.</p> -<p>Általános kaczagás volt a visszhang.</p> -<p>Egy másik kijelentésem is nagy hatást keltett.</p> -<p>– Nem fogom megcsókolni azt a korbácsot, melylyel <span class= -"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> -Windischgrätz megfenyegette anyámat s gróf Batthyányiné -nagynénémet.</p> -<p>Mindenki tudta, hogy anyám és nagynéném lelkük egész lángjával -ragaszkodtak a függetlenség ügyéhez.</p> -<p>S még egyet meg kell emlitenem beszédemből.</p> -<p>A ki rögtönözve beszél: vagy buta marad időnként, mint a föld és -se szó, se gondolat nem jut eszébe, – vagy pedig oly gondolatai, -oly emlékei támadnak, oly eszmék sarjadznak ki az agy mélységeiből, -mintha lángelme volna birtokában. Beszédem alatt nekem is eszembe -jutott egy kis dolog, a melyre talán negyven év óta, talán 1849 óta -nem gondoltam.</p> -<p>49-ben hét éves gyermek voltam, Pista öcsém még fiatalabb, de -Viktor bátyám is csak gyerek volt még. Szüleink vagy nevelőink, -vagy talán a jó Laczi bácsi – Bártfay László – ugy vélték jónak, -hogy játszótársul ne csak kutyát, macskát, hanem őzet is adjanak -mellénk. A ki az állatot kis gyerek korában megszereti: az, ha -felnő, embertársát is jobban szereti. Mátrai uradalmainkból -behoztak tehát egy kis őzgidát, azt a palota parkjában -eleresztették, az ott felnőtt szépen, szelid lett, mint egy kis -lányka, szeretett bennünket, mi meg őt még jobban szerettük. Az -őzgidát elneveztük Lilinek.</p> -<p>Bártfaynak volt egy növendék lánya, fogadott lánya. Bujdosó -lengyelnek volt nálunk született porontya. Apámnak is voltak -lengyel bujdosói 1831 után, Bártfaynak is volt.</p> -<p>Ez a kis lengyel lányka ennivaló gyönyörü kis barna <span class= -"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> lány -volt. Őt is Lilinek neveztük s ő is ugy szerette az őzikét, mint -mi.</p> -<p>Mikor Hentzi ágyuztatta Pestet: a Nemzeti Muzeumot is össze -akarta ágyuztatni, de a mi palotánkra is szemet vetett. A Muzeumig -nem értek el ágyugolyói, de a mi palotánkig elértek. Néhány golyó -odaesett a közelbe.</p> -<p>A kis lengyel lánykának nem engedték meg, hogy az ágyuzás alatt -kint futkározzon a kertben, de a kis őzikének elfelejtették -megmondani, hogy álljon a födél alá.</p> -<p>A kis lengyel lányka nem feledte el.</p> -<p>Meglátta az ablakon át, hogy a kis őzike föltartott fejjel s -szétálló fülekkel kint a gyepen hallgatja az ágyuzást. Odakiáltott -hozzá:</p> -<p>– Lili állj a fa alá, mert jön az ágyugolyó.</p> -<p>Mintha az a kis gyönyörü állat e szót igazán megértette volna: -nyomban odaugrott egy hatalmas szilfa árnyékába.</p> -<p>De abban a pillanatban egy ágyugolyó beleütött a a szilfába, egy -óriási ágat leszakitott, az ág az őzikére esett s a mi kis -játszótársunk nyomban meghalt.</p> -<p>A kis lengyel lányka sikongatva, könnyeit ontva futott az -őzikéhez. Nem félt a golyótól; nem törődött az ágyuzással, -odafutott játszótársához, átölelte fejét, csókolgatta homlokát, -lelket akart belé lehelni.</p> -<p>Hiába volt.</p> -<p>Zuzott testét a faág alól se tudta kivenni. Addig könyörgött, -sirt, rimánkodott, mig a palotabeli cselédek oda nem mentek s a kis -halott őzikét ki nem szabaditották. <span class="pagenum"><a name= -"Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> De biz annak ragyogó -fényes szeme már ekkor homályos volt.</p> -<p>A kis lengyel lányka sokáig sirdogált ez eset miatt. Sulyos -szemrehányást csinált magának azért, mert – mint gyerekészszel -gondolá – ő tanácsolta Lilinek, hogy fa alá álljon, tehát ő volt az -oka halálának.</p> -<p>Ez a kis lengyel lányka nálam pár évvel idősebb volt, vagy -legalább idősebbnek látszott. A neve Marsalkiewicz Henrietta volt. -Szülei rég elhaltak. Bártfay vendégeinek s barátainak is, kik a -palotába jártak, nagy kedvenczük volt a szép és okos kis lány. -Különösen szerette Bajza, báró Wesselényi és Bezerédy István, de -maga Deák Ferencz is, a ki már mint hajadont s menyasszonyt is jól -ismerte. Harminczkét év előtt ment férjhez, 1860 körül s férje -Bácskába vitte. Férjét nem ismerem, de a vajda pár év előtt -megismerkedett férjével is, ő vele s gyermekeivel is.</p> -<p>Szapáry bukásához ugyan mindez nem tartozik, de hiszen én nem is -rendszeres történetet irok. Csak egy rossz és közönséges élczet -akartam képviselőházi beszédemben Szapáryra mondani. Azt akartam -mondani, hogy a Hentzi-koszoruzás tervével bakot lőtt. Erről jutott -eszembe a mi kis őzünk s apámnak egy ehhez kapcsolódó adomája.</p> -<p>Hol-hol nem: apám találkozott egyszer Albrecht főherczeggel, ki -szemére hányta apámnak, hogy a császári hadsereg iránt se ő, se -családja, se tisztjei nem elég loyalisok. S szemrehányás közben azt -kérdezé apámtól: <span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span></p> -<p>– Mit vétett a gróf urnak a császári hadsereg?</p> -<p>– Nekem ugyan fenség nem vétett egyebet, csak egy bakot lőtt -nálam.</p> -<p>A főherczeg hátat forditott apámnak, valami segédtisztje pedig -egyenesen magyarázatot kért apámtól, a miért a főherczeget -megsértette ezzel a szóval. Apám erre elmondta a mi kis őzgidánk -történetét, a mivel azután a főherczeg is – ugy látszik – -megelégedett.</p> -<p>Hát én is elmondtam Szapárynak, hogy ha a mi kis őzgidánkat -Hentzi agyon nem löveti, abból gyönyörü őzbak nőtt volna s ezt -Szapáry nagy kedvteléssel meglőhette volna.</p> -<p>Az eszmetársulás és az ötletek lehetősége végtelen, mint a -világtér. Szabályai nincsenek s talán soha se is lesznek. Ez az én -kis őzgida-visszaemlékezésem is ezt bizonyitja. Csupán ezért is -mondtam el.</p> -<p>Figyelmeztettem e beszédemben Szapáryt arra is, hogy szurony és -golyó nélkül Hentzit meg nem koszoruzzák s hogy a hol ő szuronyt és -golyót akar használni: ott én is ott leszek.</p> -<p>E kijelentésemmel titokszegést követtem el, de természetesen -rossz szándék nélkül.</p> -<p>Nem voltunk ugyanis föltétlenül biztosak abban, hogy a vitát -november 2-ig képesek leszünk kihuzni. Voltak köztünk álorczások, -kik pártunk egyes tagjait le akarták beszélni a komolyabb -parlamenti harczról.</p> -<p>A Sötét Ur 16-án elutazott előlünk. Hivtuk őt tanácskozásainkba, -de ő megszökött. Még a vasuti indóházba is utána küldtünk valakit -az én fiakkeromon, de nem <span class="pagenum"><a name="Page_165" -id="Page_165">-165-</a></span> jött vissza, sőt sértő izenetet -küldött hozzánk. De ennek daczára se kételkedtünk még benne.</p> -<p>Csak 17-én tudtuk meg, hogy ő bizalmasa és titkos ügynöke e -kérdésben a miniszterelnöknek. Ekkor már az volt kivánatos, hogy -távol legyen. Csakhogy a mikor már Szapáryra nagyon komoly lett a -helyzet, a Sötét Ur 20-án csak köztünk termett s kezdett nyafogni, -siránkozni, hogy ő neki sok a gyereke, ő a Bum-bum generális -szerepét már megunta, neki jövendőjére is gondolni kell s több -efféle nyavalyás szólással állott elő.</p> -<p>Álnokság volt az egész. Csak a pártot akarta a vitától -elkedvetleniteni. Szoritotta őt Szapáry. De minthogy lehető volt, -hogy a Sötét Urnak társai is akadnak a pártban s hogy a vitát még -tiz napig elhuzni nem leszünk képesek: biztos szert kellett -kigondolnunk, a mivel a koszoruzást minden esetre meggátoljuk.</p> -<p>Ki is gondoltunk.</p> -<p>Felöltözünk mint képviselők diszruhába. Elég lesz -harmincz-negyven ember is. Körül álljuk a Hentzi-szobrot még -hajnalban. S ha jön Ivánka és Lobkowitz a koszoruval, mi azt a -Hentzi-szoborra tenni nem engedjük. Ellentállunk testünkkel. -Kijelentjük, hogy ellenállásunk addig tart, mig szuronynyal vagy -golyóval onnan minket el nem távolitanak.</p> -<p>Az eszme a vajdától származott.</p> -<p>Először csak velem közölte. Én jónak láttam. Azután együtt -közöltük a jó Adával és Hentallerral. Azután másokkal is. Közöltük -Csávolszkyval is, az »Egyetértés« szerkesztőjével és -tulajdonosával, a ki az eszmét <span class="pagenum"><a name= -"Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> pompásnak találta. -Egyenkint fontolgattuk: kivel lehetünk egészen bizalmasak. -Ugronékban nem nagyon biztunk. A Sötét Urral nem álltunk szóba. A -nemzeti pártból Horváth Gyula első szóra hozzánk állott. Idegent be -nem avattunk a tervbe.</p> -<p>A vajda kifejtette, hogy nem valószinü, hogy Ivánkáék és -Lobkowitzék vérrel és halállal is s katonai erőszakkal is -megkoszoruzzák Hentzi-szobrát. Hogy a Hentzi-szobornál képviselőket -lőjjenek és vágjanak agyon azért, hogy a 49-iki honvédek a -Gotterhalte hangjai mellett tegyék le koszoruikat Hentzi lábaihoz: -ezt föltenni se lehet.</p> -<p>De tegyük fel, hogy ez történik. Tegyük fel, hogy közülünk -egy-kettő ott hagyja a fogát s vértanuja lesz a -honfikötelességnek.</p> -<p>Annál jobb.</p> -<p>Mi se érünk többet, mint azok, a kik a csatában elhullanak. Mi -sem érünk többet, mint azok, a kiket Aradon és Pesten -felakasztottak és agyonlőttek. Mi értünk se lesz nagyobb kár, mint -elhullt dicső honvédeinkért.</p> -<p>De a nemzet nyereségét megmérni, elgondolni se lehet.</p> -<p>Meglátja a nemzet, hogy a függetlenségi párt férfiakból áll, nem -szájhősökből.</p> -<p>Megérzi a király és udvara, hogy a magyar nemzet legszentebb -érzéseivel paczkázni nem lehet.</p> -<p>A Hentzi-kérdésnek vége lesz azonnal és pedig mindenkorra. A -hazafiak vérével itatott földön ott tovább nem maradhat. -<span class="pagenum"><a name="Page_167" id= -"Page_167">-167-</a></span></p> -<p>S végül felocsudik aléltságából a nemzedék s az erkölcsi -sülyedésnek vége szakad.</p> -<p>Igy beszélt a vajda. Láng volt minden érve, minden -lehellete.</p> -<p>Voltak, a kik féltették nemcsak életüket, hanem diszruhájukat -is. Ezeket külön vigasztalta meg a vajda.</p> -<p>Szurony és golyó és öreg ágyu nem lesz. Legföljebb az történik, -hogy két-három rendőr belekapaszkodik egy-egy képviselőbe s -elvonszolja onnan a Hentzi-szobor közeléből. A Gotterhaltét hadd -fujja a katonabanda, a hadsereg diszszázadai hadd készüljenek a -diszlövésre vaktöltéssel föl a levegőbe; az öreg honvédek ősz -szakállal, hajlott termettel, roskadó inakkal nem nézik tétlen a -dulakodást, hanem vagy elmennek onnan sirva és átkozódva, vagy ők -is az elvonszolt képviselők segitségére sietnek. S akkor aztán az -átok, a zsivaj és az általános dulakodás közben hadd tegye -Lobkowitz herczeg a koszorut a Hentzi-szobor talapzatára.</p> -<p>Az ilyen ünnep lesz méltó Hentzihez.</p> -<p>Csakhogy ilyen ünnep még se lesz, mert Lobkowitz azon kivül, -hogy katona, még ur is, mivelt ember is, a kinek van izlése. Ugy -ott hagyja diszszázadával és táborkarával együtt Hentziéket és -Ivánkáékat, mint Szent Pál az oláhokat.</p> -<p>Ez volt a vajda terve.</p> -<p>Csakhogy ennek sikeréhez mulhatatlanul szükséges a -titoktartás.</p> -<p>Mert ha ezt a kormány megsejditi, már este rendőrséggel -<span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span> és katonasággal nagy körben körül veszi -a Hentzi-szobrot s mi képviselők oda közel se férhetünk.</p> -<p>És én mégis öntudatlanul majdnem elárultam az egész tervet -képviselőházi beszédemben.</p> -<p>De hát nem volt szükség, nem volt alkalom a tervet -megvalósitani.</p> -<p>Jobban félt Szapáry s jobban féltek Ivánkáék és Tisza Lászlóék, -mintsem végletekig eresztették volna a dolgot. Az országos -honvédegyletek küldöttségei még az én beszédem napján délután -összejöttek tanácskozni s Ivánkáékat ugy leszavazták, mint a -parancsolat.</p> -<p>Nem lesz Hentzi-koszoruzás.</p> -<p>Nem lesz még budavári honvédszobor-ünnep se november 2-án. Hanem -elhalasztjuk a jövő 1893-ik évi május 21-ik napjára.</p> -<p>Ekkor vettük be Buda várát, ez napon leplezzük le a hősök -szobrát.</p> -<p>Igy határoztak öreg dicső honvédeink.</p> -<p>Ezzel a kérdés lekerült a napirendről. Csak Szapáry kormánya -maradt még a napirenden. De az se sokáig.</p> -<p>A következő napon, október 22-én, győzelmi áldomásra jöttek -össze az ellenzéki pártok a Hungária nagy teremében.</p> -<p>Eötvös és Apponyi egymás mellett ültek az asztal élén. Őket -illette meg a diszes hely. Eötvöst igazságból, Apponyit pártok -közti udvariasságból. Mi kezdtük, mi vezettük az egész mozgalmat, -minket pedig Eötvös vezetett. Hogy az ő határozati javaslata -győzzön: azért folytattuk a nagy parlamenti vitát. <span class= -"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span></p> -<p>A vajda felköszöntője volt az első. Kire másra emelte volna -poharát, mint az 1848–49-iki dicső honvédekre?</p> -<p>Apponyi felköszöntője volt a második. Sudár termetével, gyönyörü -hangjával szép beszédet mondott a nemzeti párt vezére Irányi -Dánielre, a függetlenségi párt agg és beteg és igen távol vidéken -haldokló elnökére.</p> -<p>A villám elvitte a szót a nagy beteghez. Meg is értette, meg is -köszönte a haldokló az édes megemlékezést, de élve többé nem láttuk -őt. A mely napon meg kellett volna lenni a szobor-koszoruzásnak, -november 2-án meghalt. Utolsó küzdelmünk, utolsó lakománk csak -hirből jutott már el hozzá.</p> -<p>A Sötét Ur az áldomásról el nem maradhatott. A harcz elől -elmenekült, de az áldomásra jó idejében haza jött. Senki sem bizta -meg a felszólalással, de ő azért Apponyit köszöntötte fel, mint -miniszterelnököt. Bocsánatot kellett kérnünk Apponyitól az -izléstelen hang miatt.</p> -<p>Végre Horánszky köszöntötte fel a vajdát. Okos és lelkes volt -beszéde.</p> -<p>Áldomást és lakomát leirni csak vidéki hirlapocskában szokás s -én bizony ezt se emlitettem volna fel, ha ebben az áldomásban nem -lett volna valami nevezetes.</p> -<p>Ez volt az összes ellenzéki pártok utolsó közös lakomája. – Ez -benne a feljegyzésre méltó.</p> -<p>Felszinre jöttek csakhamar a haladás nagy kérdései, az -egyházpolitikai javaslatok. Ezek körül bujkálni már nem lehetett. -Itt mindenkinek el kellett magát határozni: <span class= -"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> hazafi -marad-e és szabadelvü vagy álorczás és sötétségkereső.</p> -<p>Ugy megbomlottak az állapotok, ugy megkeveredtek az emberek, ugy -összezavarodtak az elmék, ugy széttöredeztek a pártkeretek: hogy az -ellenzéki pártokat ezentul közös lakomára összehozni nem -lehetett.</p> -<p>Nem is lett volna tanácsos. Az emberek késsel mentek volna -egymásnak, nem felköszöntővel.</p> -<p>Én már bizonyára nem érem meg, hogy ujra visszatérjünk a régi -állapotra.</p> -<p>Még tizennégy napig állt fenn Szapáry miniszterelnöksége. De ez -a tizennégy nap már csak vonaglás volt. A király, bár szerette -egyénileg Szapáryt, november 6-án elfogadta lemondását. A -Hentzi-ügyből látta, hogy Szapáryra nem bizhatja többé a -kormányzást.</p> -<p>Fiatal korunkban jó barátságban voltam Szapáryval, de azért egy -adomát el kell róla mondanom.</p> -<p>Neje Festetich grófné s szellemes derék nő. Szapáry volt már -élete folyamán összeesküvő, hevesi királyi biztos, államtitkár, -belügyminiszter, pénzügyminiszter, kereskedelmi miniszter s utóbb -miniszterelnök. Szellemes neje azt mondta egykor:</p> -<p>– Ez a Gyula olyan, mint a vidéki szinész. Minden szerepet -eljátszik.</p> -<p>Tökéletesen igaz.</p> -<p>Vajjon minő szerepe lesz a szabadelvüség ezentuli nagy -csatáiban?</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_171" id= -"Page_171">-171-</a></span></p> -<h2>AZ ELSŐ UT KOSSUTHHOZ.</h2> -<h3>I. FEJEZET.</h3> -<p class="summary">(A vajda szerepe a függetlenségi pártban. – Nem -akarja Kossuthot fölkeresni. – Mégis elmegyünk Turinba. – Turinba -érünk.)</p> -<p>Nem az én első utamról van szó, hanem Eötvös Károlyéról.</p> -<p>Én már nagyon sokszor voltam Turinban, laktam is ott s a -Kormányzót nagyon sokszor meglátogattam. Ugy mentem hozzá, mint -apám házához. Turint jobban ismertem, mint Pestet. Nem is emlékszem -már, hogy gyerek koromban mikor voltam ott először.</p> -<p>Hanem a vajda még sohase volt ott s Kossuthot még sohase kereste -fel se személyesen, se levélben. Pedig kértem, biztattam, sőt -hajszoltam rá sokszor.</p> -<p>Mikor én 1887-ben képviselővé lettem, a vajda akkor már tiz év -óta volt a függetlenségi párt valóságos vezére. Mások ragyogtak -ugyan a vezér aranyos öltözetében a nagyközönség előtt; a sajtó -másokat hirdetett vezérekül, hol Helfyt, hol Ugront, hol a jó -Irányit, sőt időnként egyebeket is; – Mocsáry, a kemény -<span class="pagenum"><a name="Page_172" id= -"Page_172">-172-</a></span> magyar és jó hazafi, a párt elnöki -állásában vezérkedett is, de nagy válságok, nemes harczok idején s -a mikor nagy eszmék és nemes szenvedélyek viaskodtak egymással, -bizony mindig a vajda volt az igazi vezető. tartotta a -képviselőházban a legragyogóbb beszédeket.</p> -<p>Ő fogalmazta mindig a pártnak a nemzethez intézett -nyilatkozatait, a választási szózatokat, az alapigékül szolgáló -nagyobb határozati javaslatokat, a királyi trónbeszédre adandó -válaszfeliratokat.</p> -<p>Ő volt a pártnak első hirlapirója. Az ő czikkei és emlékbeszédei -növelték s örökitették meg a párt hű tagjainak s jelesebb -férfiainak érdemét és dicsőségét. Ez a mi jó függetlenségi pártunk, -ha kidőlt valamelyik kitünő fia, nyomban ugy megfeledkezett arról, -mintha sohase élt és sohase működött volna. Ha a vajda iratai s -beszédei egykor gyüjteményben látnak napvilágot: akkor tudja meg -csak az ország is, a párt is, mennyit dolgozott az ő fényes -szelleme és tolla a függetlenségi eszmékért.</p> -<p>Pártértekezleteken a nagy kérdésekben ő adott eszmét, -világosságot, érveket a párt tagjainak.</p> -<p>Vidéki pártgyülésekben s választási harczokban az ő csodálatos -beszédei rázták fel a közönséget. Képei, hasonlatai, példabeszédei, -adomái, jellemző mondásai közkincscsé váltak s jól vagy rosszul, -száz alakban járták be a városokat és olvasó köröket. Száz -apróbb-nagyobb szónok éldegélt abból az anyagból, melyet az ő -kimerithetlen, de röst szelleme teremtett. <span class= -"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span></p> -<p>Ha zajongani és kiabálni kellett a képviselőházban s a -minisztert vagy kormánypárti szónokot ledörögni: azt a vajda mi -ránk hagyta. Ha egyéb ellenzéki pártokkal kellett tárgyalni, -összesugni, taktikázni: azt is mi ránk hagyta. Ha lakomákon a -dicsőséget és felköszöntőket s vidéken a fogadtatást, a fehér ruhás -lányok üdvözletét s a zászlós és fáklyás zenéket kellett élvezni: -azt is ránk hagyta, nekünk engedte át.</p> -<p>De ha aztán fészkelődő, üzérkedő vagy hitvány emberek, vagy a -pártunk hátán felkapaszkodó más ellenzéki pártok a rágalmak özönét -zuditották ránk: akkor meg mindig a vajda volt a rágalmak és -gyanusitások áldozata. Természetesen az ő széles válla s egykedvü -vidámsága eltürt, de el is birt mindent. Akkor a mi jó pártunk -mindig félreállt s egész élvezettel, de némán nézte: no, mi lesz -most már a vajdából.</p> -<p>A Kormányzó barátsága vagy szives és bizalmas levele -természetesen nagy ajánló levél volt mindenki számára a nemzet -előtt. S különösen a jó függetlenségi és jó magyar közönség előtt. -S épen arra unszoltam én mindig a vajdát, hogy irjon vagy -látogasson el Turinba s szerezze meg a Kormányzó barátságát.</p> -<p>S unszoltam különösen a miatt is, mert a Kormányzó mindig -bizonyos fanyarsággal emlékezett meg bizalmas körben a vajdáról. -Előttem is, mások előtt is. Ennek pedig nagy oka volt.</p> -<p>Nagy pártban mindig akad nehány silány lélek s a vajdának mindig -volt egy csomó irigye s titkos ellensége. Ezek részint levélben, -részint élő szóval szakadatlanul <span class="pagenum"><a name= -"Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> rágalmazták a vajdát a -szent öreg előtt. Én ritkán találkoztam a Kormányzóval, az én -szavam nem tudta eléggé ellensulyozni a rágalmazók befolyását s -azért a Kormányzó nagy lelkében Eötvös neve körül mindig volt egy -kis árnyék, melyet én nem tudtam eloszlatni. A rábeszéléshez és a -hosszas, alapos beszélgetéshez különben sem volt tehetségem és -hajlamom s gyakran mikor a Kormányzó éles megjegyzéseit elháritani -nem tudtam: még engem is harag fogott el s inkább félbeszakitottam -a tárgyalást, sem mint hallgassam barátom ellen a rossz indulatu -besugásokból eredő téves birálatot.</p> -<p>Ezért hajszoltam a vajdát Turinba. Az ő tökéletesen átlátszó -egyéniségét a Kormányzó nagy lelke és éles szeme a személyes -érintkezés által nyomban felismerte volna.</p> -<p>Azonban a vajdának hiába beszéltem, akár a részeg tótnak. -Kigunyolt, kinevetett aggodalmaimmal. De rendesen meg is -nyugtatott.</p> -<p>– Lásd édes Gáborom, nekem a párt ugy se adhat semmit s ha -adhatna se adna; – minek nekem tehát kölcsönbe kapott dicsőség, -habár azt Kossuth Lajos adná is kölcsön? Annyi silány, kótyonfitty -ember csuszkál-mászkál Kossuthhoz s koldul tőle jó szót, ajánló -levelet, kortes igét, választásokhoz való üzenetet, üzleti -ajánlatot bajuszpedrőhöz, életelikszirhez, budai keserüvizhez, -képviselői mandátumhoz, naptár- és hetilapterjesztéshez és -népbolonditáshoz, hogy azt hiszem, a szent öreg gyomra már émelyeg, -ha megint ujabb szélbali képviselőt lát ajtaja előtt ólálkodni. -Erre már én bizony nem adom a fejem. Én dolgozom és áldozok -<span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span> tehetségem szerint, élek a közügynek, -az irodalomnak s függetlenségi eszméinknek becsülettel; – akármit -sugdosnak felőlem Kossuthnak, az ő villám-esze utóbb is fölismer -engem is, másokat is.</p> -<p>Hát hiszen ez is igaz.</p> -<p>Mikor a jó Ruttkayné intésére a vajda megalakitotta a -Kossuth-bizottságot s Basso számára elküldötte tavaly azt a -megfelelő összeget: akkor ujra sürgettem őt, menjünk Turinba. Most -se fogadott szót, hanem a helyett letorkolt.</p> -<p>– Most már jó Gáborom, épen nem megyek Turinba. Ha a szent öreg -semmit sem tud is arról, miben fáradozunk az ő háztartása -érdekében, de tud Basso s tud az áldott Ruttkayné, ők utóbb még azt -is gondolhatnák, hogy én most a köszönet és elismerés -babérkoszorujáért utazom a Kormányzó közelébe. Eredj jó Gáborom az -ily lehetőségekkel a pokolba.</p> -<p>Nem hoztam elő többé a dolgot 1893-ik évi juniusig. De akkor -aztán előhoztam s nem nyugodtam addig, mig czélom el nem értem.</p> -<p>Időközben ugyanis nagy dolgok történtek.</p> -<p>A vajda lemondott a párt elnökségéről.</p> -<p>Nehány nap mulva 24-en kiléptünk a pártkörből s a vajda -vezérlete s az én ideiglenes pártelnökségem alatt uj -pártalakuláshoz fogtunk.</p> -<p>Apponyiék befolyása napról-napra erősödött az anyapártban s a -klerikális reakczió emberei, Polónyiék napról-napra vakmerőbbek -kezdtek lenni. És minduntalan Kossuthra, az ő nagy nevére -hivatkoztak mentségül. <span class="pagenum"><a name="Page_176" id= -"Page_176">-176-</a></span></p> -<p>Az anyapárt eretnekséggel kezdett vádolni nyiltan, -kormánypártisággal titkon s a klerikális sajtó orditott ellenünk az -egész vonalon, sőt Polónyi a Kormányzó urnak egy hozzá intézett -levelét is közzé tette a vajda ellen.</p> -<p>Az alföld jó függetlenségi népe egy szivvel, egy lélekkel a mi -oldalunkra állott s hatalmas elvbarátaink Kecskemétre országos -gyülést hivtak össze, hogy köztünk és az anyapárt közt kiegyenlitse -az eltérést s az anyapártból kikergesse a nyilt és titkos -klerikálisokat, a paktáló álorczásokat.</p> -<p>Az áldott lelkü Ruttkayné junius 7-én szép és sürgető levelet -irt hozzám, hogy menjek Turinba s vigyem magammal a vajdát is. A -Kormányzó nagyon vár engem is, de várja Eötvöst is.</p> -<p>A Kormányzó könyvtára dolgában is intézkednünk kell, a -Kossuth-bizottság elé javaslatot kell terjesztenünk s e czélból a -Kormányzóval mulhatlanul szükséges értekeznünk.</p> -<p>Mind ez okok végre megtörték a vajda makacsságát s ő is -elhatározta a Turinba utazást.</p> -<p>De csak küldöttségként s nem egymagában.</p> -<p>Pártunkat értekezletre hivtam magamhoz, eléje terjesztettem a -kérdést s pártunk engem, Eötvöst és Nagy Gyulát választott meg -küldöttségül a Kormányzóhoz.</p> -<p>Nagy Gyula nálam talán öt-hat évvel fiatalabb, nemes modoru, -olvasott, mivelt ember. Fehérmegyei előkelő birtokos s ugyanonnan -képviselő. Kitünő gyakorlati <span class="pagenum"><a name= -"Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> gazda. Elvei sok irányban -radikálisok. Szónoklatokat tartani nem szeret, talán nem is tudna; -de bizalmas értekezleteken vannak eszméi és érvei. Ősnemes -nemzetségből való. De a politikát nem veszi komolyan. Inkább a jó -társaságért tartozik valamelyik párthoz. Az anyapárti klerikálisok -cselszövényeit megunta, a körből velünk együtt kilépett s velünk -volt mindaddig, mig az anyapártban az Ugron-Justh-féle ádáz háboru -válságra nem vezetett.</p> -<p>Junius 10-én Kossuth Feritől is kaptam levelet. Ez a levél is, -de még inkább a jó Ruttkayné sürgetése sietteté utazásunkat. Az -elindulást junius 17-re, a Turinba érkezést 19-re határoztuk s -erről ugy a Kormányzó urat, mint Ruttkaynét, de Basso doktort is -értesitettük.</p> -<p>Négyen indultunk, velünk jött országot-világot látni s különösen -Kossuthnál tisztelkedni Eötvös Bálint is, a ki épen előző napon -lett jogtudorrá. Nagyon megkedveltem a gyereket, a ki különben a -vajda fia. Utazási költségünk kezelését rábiztuk.</p> -<p>Velenczébe 18-án érkeztünk s ott ki is szálltunk. Innen szintén -értesitettük táviratban Ruttkaynét.</p> -<p>Másnap 19-én dél tájban pontosan berobogott velünk a vonat a -turini pályaudvarra. A Kormányzó megbizásából Basso várt ránk. És -várt Battoni vendéglős barátom, a kinek egykor fogadója volt -Turinban, a hol én mindig szállni szoktam. Most is táviratoztam -neki, hogy nála szállunk és pedig négyen. Most már nem volt -fogadója, hanem azért egyik fogadóban kitünő lakásról <span class= -"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> -gondoskodott s diszes bérkocsikkal várt bennünket, hogy lakásunkra -kisérjen.</p> -<p>Basso értesitett, hogy a Kormányzó kitünő egészségben van, örül -jöttünknek s mind ő, mind Ruttkayné nagyon szivesen vár. Sőt a -Kormányzó már most meghí bennünket délután 3 órára s egyuttal -ebédre, mely 7 órakor leend.</p> -<p>Szállásunkra hajtottunk s átöltöztünk. Mosdás közben a vajdával -mulatságos baleset történt. Eddig még nem volt fogainak hija, de -itt két ingó-bingó metsző foga észrevétlenül kiesett. Mikor ezt -másnap a Kormányzónak eladomáztam, ő tréfásan a vajdához -fordult:</p> -<p>– Intő jel önnek, hogy ezentul szelidebb legyen. Ha már -hiányoznak fogaink, nem tanácsos a viaskodók közé keveredni.</p> -<p>De az első napon nem volt a Kormányzónak tréfálkozó kedve. A -mint arról mindenki meggyőződik, ha társalgásunkat lehető -részletességgel leirom.</p> -<p>Előbb azonban elmondom mindazt, a mit a Kormányzó háztartásáról -s mindennapi életmódjáról tudok.</p> -<p>Nagy történeti alak, a mivelt világ által mindenütt ismert nagy -szellem ő. S mig a magyar nemzet él, e nemzetnek örök életü hőse. -Életmódját, háztartását, magán életét, otthon való házi szokásait -alig ismeri a nemzet. Pedig nagy férfiaknál mind ezt ismerni -óhajtják mind az egykoru, mind a későbbi nemzedékek.</p> -<p>Mindent elmondok, a mit én tudok.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_179" id= -"Page_179">-179-</a></span></p> -<h3>II. FEJEZET.</h3> -<p class="summary">(A kormányzó lakása. – A kövér házmesterné. – -Giorgio. – Ruttkayné. – A Kormányzó dolgozó szobája. – Ruházata. – -Orvosának tanácsa. – Csupán Eötvössel társalog.)</p> -<p>Két óra alig mult el délután, mentünk a Kormányzó lakására. -Legelőször Lujza nénit, a jó Ruttkaynét akartuk meglátogatni s -délutáni 3 óráig az időt az ő lakosztályában s nála akartuk -eltölteni.</p> -<p>Ruttkayné együtt lakott a Kormányzóval.</p> -<p>A ház, a hol a Kormányzó lakott, egy kis térre néz ablakaival. A -tér körül van véve alacsony kőfallal s tele van kisebbszerü -szobrokkal s diszcserjefákkal, szépen kavicsolt keskeny utakkal s -van benne viztartó medencze s kis szökőkut is.</p> -<p>A térnek nincs külön neve. Csak az utcza nevéről nevezik és -sétatérnek, a hogy én vettem észre, nem is használják. Kis vasrács -ajtai mindig zárva vannak.</p> -<p>Az utcza neve Via San Lazaro volt Garibaldi haláláig. A mint a -nagy szabadsághős 1882-ik évi juniusban meghalt, Turin városa az -utczát Garibaldinak s a <span class="pagenum"><a name="Page_180" -id="Page_180">-180-</a></span> marsalai ezerhősnek tiszteletére Via -dei Mille-nek nevezte. Magyarul azt teszi: Az Ezer utczája.</p> -<p>Ez utcza 22-ik száma alatt feküdt az az emeletes ház, melyben -Magyarország utolsó legnagyobb hőse, legnemesebb fia s minden -nemzet és minden korszak egyik legragyogóbb lángelméje tizenkét -évig s nyolcz hónapig lakott s a melyben meg is halt.</p> -<p>A ház, ha jól emlékezem, a Sant-Albino grófi család tulajdona. -Egyik fiatalabb Sant-Albino gróf Magyarországból nősült s magyar -lányt vett feleségül, a bájos Gyürky Alice grófnőt, Gyürky Ábrahám -gróf és Orczy Sarolta bárónő leányát. Ugy hallottam, e házat most -ez a Sant-Albino gróf birja.</p> -<p>A Kormányzó 1882-ik évi augusztus 1-én költözött ebbe a lakásba -saját villájából, mely Collegno al Baracconéban feküdt. Az -átköltözés körülményeit is részletesen el kell beszélnem.</p> -<p>A ház egész első emeletét birta a Kormányzó. Fizetett érte -évenként háromezer lira lakbért, a mely a mi pénzünk szerint -mintegy 1350 forintot tesz. A Kormányzó vagyoni viszonyaihoz képest -szinte nagy összeg, de ekkora lakásra bizony szüksége volt.</p> -<p>1881 előtt e lakásban a Villamarina őrgróf család lakott. Az az -őrgrófi család ez, melynek egyik tagja, ki a mult század ötvenes és -hatvanas éveiben a Savoyai-ház diplomácziai szolgálatában volt, -annyiszor előfordul Kossuth Emlékirataiban. Mig Turin Piemontnak és -a Szardiniai királyságnak fővárosa volt s mig a királyi udvar s az -összes hatalmak diplomácziai kara itt <span class= -"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span> lakott: -ezért a lakásért nyolcz vagy tizezer lira évi bért is fizettek. -Ilyen s ekkora lakásért Budapesten is fizetnének négy-öt ezer -korona évi bért.</p> -<p>A ház homlokzatán a térre hat lakhelyiség nézett. Balról, -legszélről Lajos Tivadar lakószobája, mig Turinban lakott s mig -Nápolyba át nem költözött. Mellette a Kormányzó hálószobája, a hol -a szent öreg utolsó betegségét átszenvedte s a hol utolsó -lélekzetét is vette. Itt volt halottas ágya is.</p> -<p>Ebből nyilott egy nagy szoba, a Kormányzó nappali és -munkaszobája s egyuttal vendéglátó terme. Főbejárója e szobának a -lépcsőházra nyilt.</p> -<p>Ettől jobbra terjedt Ruttkayné lakosztálya hálószobából s diszes -elfogadó teremből. Legvégül jobb oldalon a konyha.</p> -<p>A ház kettős ülésü s középen végig folyosó, mely kissé homályos. -A folyosóról nyiltak az udvari helyiségek.</p> -<p>És pedig a lépcsőháztól jobbra az ebédlő, az éléskamra, s egyéb -mellékhelyiség. Balra pedig egy nagy előszoba, továbbá a titkár -szobája, a fürdőszoba s végül a Kormányzó billiárdszobája.</p> -<p>A cselédeknek két szobából s egy mellékhelyiségből álló -lakosztálya az udvar felé néző emeletközön, a Mezzaninon -feküdt.</p> -<p>A ki a multon ábrándozni szeret s a nemzet nagy hőseinek -emlékezetén el tud merengeni s dicső tetteiknek példáján lelkesülni -megtanult: el ne felejtse e házat s egykori lakójának nagy nevéről -mindig eszébe <span class="pagenum"><a name="Page_182" id= -"Page_182">-182-</a></span> jusson, valahányszor a szép -Olaszországnak e nagy városába, a Pó partjára vezeti utja. E város -adott a nagy bujdosónak menedéket és biztos pihenőt s e házban -hajtá fejét örök álomra az a férfiu, a kinek egész hosszu életen -keresztül sohase volt pihenője, mert nemzetéért kellett dolgoznia -és szenvednie szakadatlanul!</p> -<p>Csak egyetlen igazi elődje van Kossuthnak. Az, a ki a -Márványtenger partján Rodostóban hunyta le szemeit örökre. Annak -pihenőjét, annak palotáját megőrzi a jó török nép hatalmas -szultánja s nem engedi másnak birtokába. S ha világjáró magyar, -szentsir-látogató zarándok téved el arra: az utolsó szegény török -is kegyelettel s vallásos tisztelettel kiséri el az ó-palotába s -egyenként megmutatja s elmagyarázza a helyet, a hol élt és meghalt -a magyar testvérnek utolsó királya, a magyar szabadságnak utolsó -nagy hőse, a bujdosóknak mind halálig dicső fejedelme.</p> -<p>Kossuth lakása idegen birtok. Egy-két évtized mulva senki se -tudja már amaz idegen városban, ki volt Kossuth s mije volt ő a -magyar és az olasz nemzetnek. Az olasz egységnek és szabadságnak -hősei kihalóban vannak. Ők ismerték csak Kossuthot. Egy-két évtized -és senki se él már, a ki őt látta és ismerte volna. Lakását se őrzi -senki. Nem lesz ismertető jel se, a mely az arra tévedező magyarnak -ama szent emlékü helyet megmutassa. Ezért kell én nekem följegyezni -mindent.</p> -<p>A mint oda értünk a kapu alá, az öreg házmesterné letette -kezéből a kötést s a harisnyát, szemüvegét <span class= -"pagenum"><a name="Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> lehuzta -orra hegyére s éles fürkésző szemekkel nézett ránk.</p> -<p>A kapu alatt, a bejárás baloldalán volt egy üvegkalitka. Abban -volt egy szék, egy kis asztal s egy kövér öreg asszonyság. Épen -tele volt vele a szék is, az asztal is, a kalitka is. Mintha a -kanári madár kalitkájába kotlós tyukot ültetnének. Ez volt az öreg -házmesterné. Ott ült éjjel-nappal. A vajda el is nevezte -kotlós-tyuk néninek. Azt fürkészte, vajjon magyarok vagyunk-e s -Kossuthhoz megyünk-e, vagy idegenek.</p> -<p>Mert hát nem mindegy volt ez ő neki. Ha magyarok vagyunk: lesz -akkor borravaló. Kivált a vajdából nyomban kilátta a magyart és a -borravalót. Én rajtam és Nagy Gyulán nem tudott eligazodni első -pillanatra. De a vajdáról száz lépésnyire sugárzik már a magyar -ember, de annak minden gyöngesége is. Egész uton viaskodnom kellett -vele, ne pazarolja a pénzt borravalókra. Annak a vén házmesternének -talán még báli ruhát is vett.</p> -<p>Fönt a lépcső tetején Giorgio várt bennünket.</p> -<p>Ez a Giorgio volt a Kormányzó komornyikja. Turini származásu, -45–50 év körüli valódi olasz ember. Fényes fekete szemekkel és -fekete bajuszszal, borotvált állal, gyors beszéddel. Tisztes -feketébe volt öltözve. Neve: Giorgio Suzenna, bizonyára van ősei és -rokonai közt egy csomó festő és kőfaragó. Már nyolcz év óta, 1885 -óta volt a Kormányzó mellett s ő is különös rokonszenvvel várta a -magyar utazókat.</p> -<p>Ruttkayné a maga szokott nyájasságával várt s fogadott -<span class="pagenum"><a name="Page_184" id= -"Page_184">-184-</a></span> bennünket. Utazásunkról kérdezősködött -s mi az ő és a Kormányzó egészségéről.</p> -<p>Nagy szellemü, nemes nő ez. Kossuth testvérjei közt ő közelité -meg leginkább elmének és szivnek erejére s tehetségére nézve a -Kormányzót. Ugy látszik, még életkorra is.</p> -<p>Vajjon megirja-e valaha valaki e nő élete történetét? Megirja-e -bujdosásának viszontagságait, szerető szivének nagy áldozatait, -melyekkel férjét, fiait, nagy testvérét s unokaöcscseit elhalmozta. -A női lélek is csak oly tiszta fény, mint a férfi lélek. A nagy -férfi lelke a nagy messzeségbe világit, a nagy nő lelke sokkal -szükebb körbe. De e kisebb kört nagyobb fénynyel és meleggel tölti -be. Miként van az, hogy oly kevés nőnek van lelkes -történetirója?</p> -<p>A mikor az óra hármat ütött, teljes pontossággal küldtük -Giorgiót, jelentsen be a Kormányzónak. A kormányzó rögtön -fogadott.</p> -<p>Bemutattam a vajdát, Nagy Gyulát és Eötvös Bálintot.</p> -<p>A vajda néhány rövid szóval üdvözlé a Kormányzót. Egyebek közt -ezt mondá:</p> -<p>– Isten adományának tekintem, hogy megérhettem azt az időt, a -mikor önt Kormányzó ur szinről-szinre láthatom s igaz tiszteletem -és hódolatom bebizonyithatom. Ne udvariasságként, hanem igaz hazafi -őszinte hitvallásaként fogadja e nyilatkozatomat.</p> -<p>A Kormányzó rövid pár szóval fogadott bennünket s nyomba -leültetett.</p> -<p>Jókora iróasztal volt a szobában. Ez előtt karosszék. -<span class="pagenum"><a name="Page_185" id= -"Page_185">-185-</a></span> Ebbe ült le ő maga. Az iróasztalnak -ajtó felőli végén szintén karosszék állt, ezt jelölte ki a -vajdának. Volt a szobában még egy nagy asztal s a hálószoba fala -mentén hosszu, széles, feketével bevont pamlag. E fölött a falon -falióra s egyszerü keretben Bocskay fejedelem arczképe. A nagy -szobának udvar felőli fala mellett világos tölgyfaszinü szekrény -iratok és könyvek számára. E szekrényen csinos fa-faragványos -tartóban Shakespeare diszkötésü összes művei, melyeket angol -munkások adtak a Kormányzónak emlékadományul negyven év előtt, a -mikor a szabad Anglia földjére először lépett s csodálatos -szónoklatával rajongásba hozta az angol nemzetet.</p> -<p>A vajdából nyomban kitört az iróember. Majdnem azt mondom, hogy -a korrajz- vagy történetiró. Addig nem nyugodott, mig a -Kormányzótól a szobában látott tárgyak eredete s jelentősége iránt -kimeritő feleletet nem kapott.</p> -<p>Az iróasztal tele volt mindenféle szedett-vedett aprócseprő -tárgygyal. Levélpapirok és boritékok, tollak, tollszárak, legalább -tizenöt darab félig elnyűtt irón, tintatartó, szemüveg, -irka-firkák, félig megirt s abban hagyott levelek, jegyzetek, -töredékes fogalmazványok, ujságok s az Emlékiratok 4-ik kötetéből -kefelevonatos ivek.</p> -<p>A vajda mindent erősen megnézett s ezzel mintegy felhivta a -Kormányzót, hogy mindenről adjon magyarázatot.</p> -<p>Adott is nagy kegyességgel. Ekkor mondta el szemei gyöngeségét -is a vajdának. <span class="pagenum"><a name="Page_186" id= -"Page_186">-186-</a></span></p> -<p>– Szemeimmel én csak megvolnék valahogy, de az orvosok éppen nem -tudják magukat tájékozni. Az egyik szemem miop, közellátó; a másik -szemem prezbiop, messzelátó. De mindegyik gyenge. Nekem tehát három -szemüvegre volna szükségem. Egy egészre és két felemásra. Az egész -szemüveg fokozná a látóerőt, az egyik félszemüveg pedig a -közellátást, mig a másik a messzelátást mérsékelné.</p> -<p>S mutatta a szemüvegeket.</p> -<p>Akkor a Kormányzó 91 éves volt. Nagy idő. Százezer ember közt -egy éri el ezt az életkort. A magyar faj összes történelmi alakjai -közül ezer év óta alig érte el egy vagy kettő.</p> -<p>Életkorából különben két év vitássá lett egykor. Ismerősei közt -és az irodalomban ugy áll a kérdés most, hogy 1802-ik évi ápril -27-én született; mikor tehát nála voltunk, akkor már 91 éves elmult -s 63 nap óta a 92-ik életévet járta. Azonban 1848 előtt ugy élt a -köztudatban, hogy 1804-ben született s hogy Deák Ferencznél néhány -hónappal fiatalabb lett volna. Deák születési éve 1803. október -17-ike. Időközben az anyakönyv, melybe a Kormányzó születését -bejegyezték, elégett. Az anyakönyvekről 1828 előtt megyei -másodpéldányokat nem vezettek. A kérdést most már eredeti -anyakönyvekkel tisztázni nem lehet, de emlékszem, hogy ezt már -vitatták az irodalomban s hogy magának a Kormányzónak -hozzájárulásával a születési időt 1802. évi ápril 27-ikében -állapitották meg véglegesen.</p> -<p>Tiszta fekete s egyszerü ruhában fogadott bennünket. -<span class="pagenum"><a name="Page_187" id= -"Page_187">-187-</a></span></p> -<p>Dicső emlékü neje Meszlényi Teréz 1865. évi szeptember 1-én halt -meg s mióta annak hamvai a genuai Szent Benigno temetőben, az angol -protestánsok sirhelyén pihennek: azóta a Kormányzó más ruhát, mint -feketét nem öltött magára. Nagy ritkán, nagy ünnepélyek alkalmával -megtette ugyan, hogy fehér nyakkendőt kötött fel, de kevés ember -látta ebben is. Hü férj maradt még özvegy állapotában is s -boldogult nejének emlékét gyöngéd érzéssel, őszinte kegyelettel -őrizte.</p> -<p>Ruházatára agg korában már nem sokat költött s különös gondot -nem forditott. Széles karimáju fekete puha kalap, fekete kabát, -mellény, nadrág és nyakkendő: ebből állott ruházata.</p> -<p>Évenként elég volt neki két öltözet. Egy téli s egy nyári. Amaz -vastagabb finom gyapju-szövetből, emez többnyire ugynevezett -liszter kelméből. Fehérnemüje mind végig olyan volt, a minőt 1849 -előtt itthon szokott viselni. Ámbár 45 évet töltött külföldön, -Ázsiában, Amerikában s Európa különböző országaiban, a magyar -fehérnemütől el nem tudott szokni soha és sehol.</p> -<p>Szabója Turinban másod-harmadrangú kis szabó volt s nála -állandóan megmaradt. Neve nem jut eszembe. Ott lakott s ott volt -mühelye is, boltja is a Via Dora Grossá-n. De ez az utczanév ma már -nincs meg. Ez utczának neve most Via Garibaldi.</p> -<p>Vargája, a hol lábbelijét szokta csináltatni, a Piazza Carlo -Felicé-n lakott Turinban. Ennek neve se jut eszembe. A lábbeli -mindig czipő volt, meglehetős vastag talppal, a hogy Olaszországban -szokás. A czipő <span class="pagenum"><a name="Page_188" id= -"Page_188">-188-</a></span> sarkára mindig veretett vak sarkantyut, -pengő nélkül, fényes aczélból, apró sarkantyugombbal. A nép a -Kormányzót Turinban csak Kossuth tábornok néven ismerte. Szines -vagy szinezetlen arczképe ott volt mindenütt az üveg- és -tükörkereskedések kirakataiban, az utczák sarkán Garibaldi és -Viktor Emanuel arczképei társaságában s az aláirás mindenütt -General Kossuth volt. A köznép azt hitte, hogy az a kis fényes -sarkantyu jelenti Kossuth hadvezéri voltát.</p> -<p>Pedig hát nem azt jelentette.</p> -<p>Az olasznak, a városban lakó olasznak legigazibb, -legtökéletesebb nemzeti szokása a bő és hosszú nadrág. Ezt el nem -engedi sehol és semmiért. Még nálunk Magyarországon is minden olasz -kucséber, kőfaragó és kubikus hosszú és bő nadrágot visel, mely -uszik utána a földön s alsó széle kopottá és foszlányossá válik, ha -csak fel nem türi.</p> -<p>De hát mindig feltüri. A feltürt nadrág csak olyan általános -divat Olaszország városaiban, mint hogy az embernek elől van az -orra, nem hátul. Nálunk is divatba hozta ezt gróf Tisza Lajos s -néhány piperés kaszinóbeli barátja, hogy a kékvér a nadrág szárán -is azonnal nyilvánvaló legyen. Fennállott ez a divat vagy -tiz-tizenöt évig, mig szerencsére a papucsban járó inasgyerekek is -el nem szokták.</p> -<p>Olaszország városaiban szük és rövid nadrágban ki nem lehet -menni az utczára, hogy az embert meg ne bámulják s meg ne -hessegessék. A Kormányzó semmikép se akart feltünni, tehát ő is -meglehetős bő és <span class="pagenum"><a name="Page_189" id= -"Page_189">-189-</a></span> meglehetős hosszu nadrágban járt. De -már a nadrág szélének feltürögetése sehogy se volt inye szerint s a -sarkantyut csupán azért viselte, hogy a nadrág szára hátul ne -söpörje az utczát.</p> -<p>Lábbelije különben nagy változást szenvedett Basso barátunk -beavatkozása folytán.</p> -<p>Basso 1887-ben került a Kormányzó mellé, mint dagasztó orvos, -budapesti magyar nyelven, mint masszőr. Én is elhiszem, hogy pár -évvel meghosszabbitotta a Kormányzó életét. De most nem erről -akarok szólni.</p> -<p>Hanem arról, hogy ez a mi érdekes barátunk a lábbelire is -kiterjeszté az ő világboldogitó nagy és uj eszméit. S ámbár a -Kormányzó ugy nézett rá, mikor előtte lábbeli-eszméit fejtegeté, -mint a macska a légyre: mindamellett lassanként még a Kormányzót is -legalább részben megnyerte eszméinek.</p> -<p>Ez eszmék egyike az volt, hogy a lábbeli nagy legyen. Akkora -legyen, hogy egyikbe is elférjen szükség esetén az embernek mind a -két lábafeje. A lábbeli orra pedig ne legyen se hegyes, se -keskenyülő, se harcsa, hanem egyenesen levágott. Sarka pedig ne -legyen semmiképen. A talpa olyan vastag legyen, hogy soha el ne -kopjék, a bőre pedig kemény borjubőr legyen, hogy azon se meleg, se -hideg, se viz keresztül ne hatoljon. El kell tartani egy lábbelinek -tiz esztendeig, ha az Alpeseket mássza is vele az ember.</p> -<p>Mind e reformmozgalom ugyan a Kormányzót nem ragadta el magával -s őt jó izléséből egészen kiforgatni nem volt képes, de azért a -lelkes Bassonak mégis tett <span class="pagenum"><a name="Page_190" -id="Page_190">-190-</a></span> némi engedményt. Kivált mikor már -Basso a Carlo Felice piaczon lakó vargát is megvesztegette -eszméivel.</p> -<p>Ettől kezdve a Kormányzó szabályos alaku kis lábafejét mégis -olyan lábbeli-féle czipő nyelte el, a minőt itthon a magyar ember -menybeballagónak nevez.</p> -<p>Mikor bennünket fogadott, akkor is ilyen volt a lábán.</p> -<p>A Kormányzó majdnem kizárólag Eötvössel beszélgetett. Hozzánk a -három nap alatt alig intézett néhány szót. Bizonyára sok jót és sok -rosszat hallhatott és olvashatott a vajdáról, nagyon érdeklődött a -vajda eszejárása iránt. Kitünt ez minden kérdéséből. Bizonyos, hogy -a vajda nem tanulmányozta gondosabban a Kormányzót, mint a -Kormányzó őt.</p> -<p>Az eszméknek napról-napra, sőt óráról-órára érdekesebb harcza -fejlődött ki köztük. Szebb eszmecserét soha életemben nem -hallottam.</p> -<p>A Kormányzó leölté a vajda előtt történelmi tekintélyét. Se -korának, se nemzetek sorsát döntő multjának fegyverzetét nem vitte -bele a viadalba, csak az óriási lángelme, a nagy tudás és a -végtelen tapasztalat meztelen erőit akarta használni.</p> -<p>De a vajdát se láttam szellemi erőinek akkora birtokában soha. -Ötletei, észrevételei, érvelése, eszméinek ragyogása akkora fényt -vetettek sok nagy kérdésre, hogy gyakran a Kormányzó maga is -elbámult rajta s maga is gondolkozóba esett nem egyszer.</p> -<p>A vajda kezdettől fogva nem ugy állt a Kormányzó előtt, mint a -ki kér valamit; elnézést vagy támogatást, <span class= -"pagenum"><a name="Page_191" id="Page_191">-191-</a></span> -bocsánatot vagy kegyelmet. Mi kiléptünk a pártkörből, mert nekünk -volt igazunk. Kiléptünk azért, mert a kilépés volt a -honfikötelesség. Kiléptünk azért, mert kilépésünk válik a haza -üdvére. S megmaradunk elhatározásunk mellett még akkor is, ha azt a -Kormányzó kárhoztatná, még akkor is, ha ellenünk szózatot intézne a -párthoz vagy a nemzethez.</p> -<p>Ezt a határozott önérzetet képviselte a vajda a Kormányzó előtt. -Nagyon meglepte ez a Kormányzót. De a vajda minden szava az én -szivemből is eredt. A vajda sehol se lépte át a Kossuth Lajos iránt -való szentséges tisztelet határait, de e határokon belül szilárd -volt, mint az aczél. Nem feleselt, nem bizonykodott, de állás -pontunkból egy betünyit nem engedett.</p> -<p>Három órától kezdve egész az ebéd idejéig, tehát négy órán -keresztül tartott a társalgás.</p> -<p>Mert ez első találkozás csak társalgás volt. Mi nem hoztuk elő -küldetésünk okát és czélját, – azt ugy is tudta a Kormányzó, mert -előre megirtuk s azért csak tőle vártuk a kezdeményezést. Ő pedig -az első együttlétnél nem akarta mindjárt a vitát megkezdeni. -Figyelemből és gyöngédségből. Mi nem tudtuk, de ő tudta, hogy a -vitának keserü részletei is lesznek.</p> -<p>De azért ez a négy órai társalgás is érdekes és tanulságos -volt.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_192" id= -"Page_192">-192-</a></span></p> -<h3>III. FEJEZET.</h3> -<p class="summary">(A magyar tudományosság. – Az egyetemi tudomány. -– A gimnáziumi tudomány. – A hirlapirók tudománya. – A Kormányzó -rekedtsége s gerinczének félrehajlása. – Deák Ferenczről.)</p> -<p>A Kormányzó mindjárt kezdetben ezt a kérdést intézte a -vajdához:</p> -<p>– Ugy mondják nekem, hogy ön nem tud más nyelven, mint magyarul. -Igaz ez?</p> -<p>– Igaz. Kis gyerek koromban tanultam szerbül, de a mit tanultam, -mind elfeledtem. A latin és hellen nyelvet a kollégiumban tanultam, -kedveltem is, de bizony kevés maradt meg belőle, kivált a -hellenből. Egészen elfeledtem azt is, a mit a héber nyelvből -tanultam, pedig Pápán ehhez is volt kedvem egy ideig. A német -nyelvben csak annyira gyarapodtam, hogy tudok ujságot és könyvet -olvasni, de a folyékony beszédig sohase vittem, mert sohase voltam -olyan helyzetben, hogy kénytelen lettem volna németül beszélni.</p> -<p>– Micsoda forrásokból meritette tudományos ismereteit? -<span class="pagenum"><a name="Page_193" id= -"Page_193">-193-</a></span></p> -<p>– Magyar munkákból.</p> -<p>A Kormányzó arczán némi meglepődés jele mutatkozott. És némi -öröm jele.</p> -<p>– Hát annyira kifejlődött, annyira megerősödött volna már a -magyar tudományosság, hogy magyar nyelven minden tudományszakban el -lehet jutni a legujabb vivmányokig?</p> -<p>– Különbséget kell tennem, Kormányzó ur, a magyar tudományosság -és a tudománynak magyar nyelvüsége között. – Bizonyos, hogy nagy -csomó tudományhoz magyar nyelven eljutni még nem lehet. Sok ókori -nemzet régiségtana, az általános néptannak nagy része az -összehasonlitó nyelvek, vallások, jogok és társadalmi intézmények -egész tudománya magyar nyelven még alig közelithető meg. Az ókori -hellen és latin s a középkori mór egyházi és bölcseleti művek se -magyarra átültetve, se nyelvünkön megvilágitva nincsenek. Sok hézag -van másban is. Sok még a magyar jogtörténetben is. De azért kevés -műből is nagy tudásra lehet szert tenni, ha erős elme, nagy -megfigyelés s lelkes odaadás jön segitségre. De nem ez a baj, hanem -az, hogy, bár sok magyar nyelvü tudományos könyvünk van, a magyar -tudományosság mégis igen-igen gyönge.</p> -<p>– Mit ért ön ez alatt?</p> -<p>– Van egy fajta tudományosság nálunk. Ezt elnevezem akadémiai és -egyetemi tudományosságnak. Az egyetemi tanárok és akadémiai tagok -tudományossága ez. Ebben nagyon kevés eredetiség és nagyon kevés -önállóság van. A német tudományosságnak rossz és <span class= -"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> -ügyetlen magyar nyelven való átszivárgása ez. Önálló buvárunk -kevés. Idegen mezőn, tilosban legelget tudósaink nyája. A magyar -elmét alig látom itt-ott működni. Pedig a magyar elmének nem ereje -és képessége, hanem faji önbizalma s kötelességérzete kevés.</p> -<p>A Kormányzó nagy figyelemmel hallgatta a fejtegetést. Eötvös -folytatta:</p> -<p>– A világtudománynak egyik nagy fejezetét kiművelni, -megtisztitani, megalkotni a magyar nemzet feladata volna. Ez az -emberiség turáni részének ősmultja, története, irodalma, néptana, -zenéje, földrajza, vallásos élete s mind ezekben a magyar faj -egyéniségének tökéletes rajza. De oroszok, angolok, németek már e -mezőn is előttünk járnak s mi csak nagy távolban kullogunk utánuk. -Pedig ők nem is képesek e mezőn mindent ugy meglátni s ugy -fölismerni, mint mi. Az összehasonlitó nyelvészethez, de még az -anyag összegyüjtéséhez is hiányzik bennök, mint idegen fajtákban, a -fölismerés ős ösztöne, a mi bennünk, mint rokonfajban, egyedül van -meg.</p> -<p>– De még ez se akkora hanyagság, mint az, hogy saját nemzetünk -európai történetének igaz megalkotását is évtizedről-évtizedre nagy -könnyelmüséggel halasztgatjuk. Független tudósunk alig van már. -Minden tudós egyetemi tanár s minden egyetemi tanár akadémiai tag -akar már lenni. És rendek és kitüntetések birtokosa. S azonkivül -képzelhetlen s buta nagyravágyás gyötri a legtöbbjét. Az a -nagyravágyás, hogy Ausztriában és Németországban is ismert, kedvelt -s <span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span> elfogadott legyen az ő könyvük. Már -német könyvet is irnak magyar egyetemi tanárok. A Habsburgok és a -római kuria iránt való tekintet kezdi megmételyezni nemzeti -történettudományunkat s kezdi meghamisitani annak minden igazságát. -Róma ellen és a Habsburgok ellen irtóztató vádirat hazánknak utolsó -négyszáz évi igaz története. Ezt a vádiratot hiven összeállitani -nem meri senki. A tatár és törökpusztitás csak rövid és kellemetlen -álmodás volt romboló hatásra nézve ahhoz, a mit a magyarságban -Kollonics rendszere és a jezsuiták által sugalmazott és vezetett -Neoaquistica összerombolt és elpusztitott. Mi ehhez a Basták, -Caraffák és Haynauk kegyetlensége? S még a Neoaquistica története -sincs összeállitva, de még anyaga sincs összehordva.</p> -<p>– Van egy más fajta tudományosság is. Ezt én a gimnáziumok -tudományának nevezem. Ettől se eredetiséget, se önálló buvárlatot -nem várok, se a tudományok mélyitését nem várom. Nem ez a feladata. -De megvárnám azt, hogy a tudományoknak tiszta magyar nyelvét -alkossa meg. Magyar tudományos munkáink magyar szavakkal irvák -ugyan, de legtöbbje azért gyalázatos idegen nyelven. Jogi nyelvünk -például a biróságoknál, a szakművekben és a törvényjavaslatokban -oly képtelen, oly botrányos, a negyvenes, sőt még az ötvenes évek -jogi nyelvétől is annyira visszaesett, ugy tele van -idegenszerüséggel, hogy ezt elképzelni lehetetlen. Ezt látni kell -és undorodni tőle, hogy fogalmunk lehessen róla. S igy van az -orvosi tudományos nyelv; <span class="pagenum"><a name="Page_196" -id="Page_196">-196-</a></span> igy a pénzügy, nemzetgazdaság, ipari -és kereskedelmi tudományok nyelve s a természettudományok néhány -ágának nyelve is. Olyan tudósunk például, mint Herman Ottó, a ki -irásaiban ép ugy ügyel a magyar nyelv egyéniségére, mint a -tudományos tartalomra, alig van egy-kettő. Csak ifjabb -történetbuvárainknál és iróinknál kezdődik itt-amott jótékony -változás.</p> -<p>– Van egy harmadik fajta tudományosság is. Ez az ugynevezett -mivelt középosztálynak, a publiczisztikának s a törvényhozó -testületek tagjainak tudományossága. No itt állunk már czifra -lábon!</p> -<p>– Mágnásainknak legalább fele nem ismeri nemzete történetét s -például sohase hallotta hirét Hunyady Jánosnak. Ha előhozzuk neki, -azt hiszi, a kéthelyi gróf Hunyadyak valamelyikéről van szó. A -Laczit meg a Kálmánt jól ismeri s aztán tünődik, hogy a Mukival hol -is találkozott utoljára, a kaszinóban vagy az orfeumban, vagy a -gyepen? S aztán csodálkozik, hogy nem akar eszébe jutni. A -képviselők feléről el lehet mondani, hogy tudományosan mivelt. De -publiczisztikánk tudományossága sivatag tájképet tár elénk!</p> -<p>– Nem azt az időt értjük Kormányzó ur, a mikor ön mellett -Széchenyi István, Desewffy Aurél, Kemény Sigmond, Eötvös József, -Csengery Antal s később Szalay László, Salamon Ferencz foglalkozott -hirlapirással. Nagy tudás, mélységes magyar érzés, lángoló -lelkesülés, nagy eszmék imádása s elvek szigoru követése vezette -akkor az irónak lelkét is, tollát is. Hová tünt el az a korszak? -Akkor a sajtó az emberiség haladását s a nemzeti jobblét -<span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span> előmozditását képviselte. Ez volt -gyakorlati feladata. Ma különös érdekeket képvisel, melyek -egymással s gyakran a közérdekkel is harczban állanak. El kell -hinnem, hogy a sajtó fejlődésének ez a természetes iránya más -nemzeteknél is, nálunk is. El kell hinnem, hogy a különös érdeket -képviselő hirlapnak ma az is feladata, hogy az ellenkező érdeket s -annak férfiait legázolja. El kell hinnem, hogy a korszerü sajtó -eszközei közül a rágalmazás, gyanusitás, becsmérlés nem -hiányozhatik. S a mi még ennél is rosszabb, nem hiányozhatik a -hitvány férfiak és hitvány törekvések dicsőitése. Ám minderre -gazdag lelkü s önbecsét érző férfiu nem vállalkozik. De minthogy -ezt mégis el kell végezni: vállalkozik tehát olyan, a kinek lelke -üres s a ki önnön értékére semmit se ad. De hát hová vezet ez? -Látná csak Kormányzó ur, kik manapság nálunk a közvélemény -hivatalos tolmácsai! Pedig a mi sajtónk még mindig tisztességesebb, -a mint illetékes férfiak nekem mondják, mint például a franczia -napi sajtó. Bizonyos, hogy hirlapiróink közt van sok derék fiu is. -De igazán tanult ember kevés. Husz év előtt a Pesti Napló -szerkesztőjétől azt hallottam, hogy a kinek elve van, a kinek -meggyőződése van s a kinek alapos tudása van: az jó -hirlapszerkesztő nem lehet. Ostoba élcznek tartottam e beszédet. -Tiz év mulva már nem tartottam egészen ostobának. Ujra megkérdeztem -ugyanazt a szerkesztőt, Urváry Lajos volt, magyarázza meg -elméletét. Kinevetett gyermekes kivánságom miatt. »Hisz azt látod – -ugymond – hogy minden politikai lapnak <span class= -"pagenum"><a name="Page_198" id="Page_198">-198-</a></span> gazdája -van, a ki vagy a hatalmát védi vagy a hatalomra törekszik. A -gazdának pedig munkásra van szüksége, a ki egyedül neki dolgozzék, -ne pedig saját elvének, meggyőződésének vagy tudásának.«</p> -<p>A Kormányzó közbe szólt:</p> -<p>– Derék legény lehetett az a szerkesztő, kissé különben magam is -ismerem. De hát nem gondolja-e ön, hogy a haladás nagy folyama -azért nyugodtan és akadálytalanul nyomul előre, habár felszinét és -széleit gyakran efféle tajték és szemét lepi is el?</p> -<p>– Sokat gondolkodom ezen s élénken figyelek meg minden tünetet. -Nem merek határozottan nyilatkozni. De én csak a mai nemzedékről -beszélek, a mely beteg és gyönge. Jöhet más kor, más nemzedék s -jöhetnek igazi nagy férfiak, kiket az a nemzedék vezérül elfogad. A -mai el nem fogadna ilyet vezéreül. Még önt se fogadná el Kormányzó -ur!</p> -<p>– Régóta nem fogad már el, tudom én azt. De én nem is tartom -magam nagy embernek.</p> -<p>Bizonyos kedvetlenséggel mondta ki e szót a Kormányzó. Lehajtott -fejjel s rekedt hangon.</p> -<p>Ekkor tünt fel nekem hangjának rekedtsége. Tavaly, 1892-ben, -mikor születése kilenczvenedik évfordulója alkalmával a -függetlenségi párt nagy küldöttsége üdvözölte, még nem vettem észre -rekedtségét. Pedig akkor erős hangon hosszabb beszédet tartott -előttünk.</p> -<p>Ez a rekedtség azóta származott. Volt még érczcsengés a -hangjában, de már akadozó. Mint a ki heves hörghurutban szenved: -olyan volt a hangja. Pedig <span class="pagenum"><a name="Page_199" -id="Page_199">-199-</a></span> heves hurutja nem volt. Ugy látszik: -az utolsó év aggulása idézte elő ezt a hangot.</p> -<p>Még más is feltünt nekem is, de különösen a vajdának.</p> -<p>A mint ugyanis ott ült karos székében nyugodtan a vajda előtt, -felső teste állandóan jobbra volt kissé hajolva s bal válla mintha -kissé magasabban állt volna, mint a jobb.</p> -<p>Igy is volt.</p> -<p>A Kormányzót meglepte a gerincznek félrenövése, mely magas -életkorban gyakran meg szokta lepni az aggulókat. Nyilván láttuk -ezt akkor, a mikor kilencz hó mulva holttestét lepel nélkül láttuk. -Kérdezősködtem másoktól én is, a vajda is: mikor kezdődhetett ez a -görbülés? A jó Ruttkayné nem tudott erről számot adni. Gunszt -Bertalan a fiatal ember éles szemével s élénk figyelmével észlelte -a Kormányzót mindig, de 1886-ig nem vett észre semmi görbülést. -Basso barátunk elég hebe-hurgya ember, de 1888 végén – ugy mondja – -kezdte már észrevenni. Mind ezekből ugy gondolom, az utolsó 5–6 -évben fejlődött, noha igen lassan ez a görnyedés.</p> -<p>»De én nem is tartom magam nagy embernek.«</p> -<p>Ezt mondá a vajdának a Kormányzó.</p> -<p>A vajda igen jól megjegyezte magának ezt a szót, de nem felelt -rá semmit.</p> -<p>Este 11 óra után beszélgetés közbe e szóra is rátértünk. Ez jó -alkalom lett volna a vajdának arra, hogy elmondja véleményét a -Kormányzó egyéniségének vagy történelmi <span class= -"pagenum"><a name="Page_200" id="Page_200">-200-</a></span> -szerepének nagyságáról. De a vajda nem használta föl ezt az -alkalmat.</p> -<p>– Nem akartam, ugymond. Mi mint az anyapárt vádlottjai állunk a -Kormányzó előtt. Én érveinkkel akarom a Kormányzót eljárásunk okos -és szükséges voltáról meggyőzni, nem pedig udvarlással és -hizelgéssel. Ehhez minden pity-poty ember ért. S én elvégre elnöke -voltam az országos függetlenségi pártnak s valakije most is vagyok. -Tőlem csak nyers, őszinte, férfias szót hallhat a Kormányzó.</p> -<p>Pedig hát a Kormányzó szavának: »én nem tartom magam nagy -embernek« még nagy története lesz, a mint ez jegyzeteimből ki fog -tünni.</p> -<p>Még egyet kell most előre bocsátanom.</p> -<p>Ha te édes vajdám egykor majd, akkor, a mikor, kiadod -jegyzeteimet: minden olvasónak fel fog tünni s talán sok meg is -ütközik a fölött, hogy én inkább a te beszédeidet jegyeztem föl, -mint a Kormányzóét.</p> -<p>De hát tudja meg mindenki, hogy a Kormányzó egyenesen maga -intézte ugy a társalgást, hogy csaknem mindig a vajda beszéljen. A -mit első nap nem vettünk észre, de a mit a következő napokon nagyon -is észrevettünk, az volt, hogy a Kormányzó a legnehezebb politikai -és tudományos kérdésekkel voltaképen meg akarta faggatni a vajdát. -Nyilván meg akart arról győződni, vajjon csak szemfényvesztés-e -vagy teljes valóság az, a mit a vajda tehetségéről és tudásáról -neki beszéltek? A hozzá intézett kérdések természete tesz erről -bizonyságot. <span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span></p> -<p>Egyik kérdése igy szólt:</p> -<p>– Ön, mint tudom, Deák Ferencznek nagy barátja volt?</p> -<p>– Nagy hive voltam, mig élt s pártjához tartoztam, mig -közdolgainkat vezette. Holta után mély tiszteletem környezi -emlékezetét.</p> -<p>A Kormányzó gondolkodott egy perczig. A Kormányzó minden jó -alkalmat megragadott arra, hogy Deák műveire és gyakran -egyéniségére is megfelelő birálatot alkalmazzon. De most ezt nem -tette. Látta, hogy a vajda határozott kijelentése után semmiféle -birálatnak se lenne jelentősége.</p> -<p>Minden felelete ebből állott:</p> -<p>– Nem jutott-e önnek is eszébe, hogy Deák nagyobb dolgokat -tudott volna művelni, ha nem szerette volna annyira a -nyugalmat?</p> -<p>– Engedje meg Kormányzó ur, hogy erre ne feleljek. Bizonyára -nekem is eszembe jutott ez és csaknem mindenkinek. Egy igen derék, -jóravaló, de jelentéktelen képviselő, Urányi Imre mondta ezt -egyszer: »Senki se lett olyan könnyen nagy ember, mint Deák -Ferencz. Se csatában el nem esett; se börtönbe, se számüzetésbe nem -jutott; föl se akasztották, csak ült a pamlagon s egyszer csak nagy -ember lett belőle.« Nagyon messze vezetne annak vitatása, volt-e az -ő történelmi szerepében része az ő kényelemszeretetének?</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_202" id= -"Page_202">-202-</a></span></p> -<h3>IV. FEJEZET.</h3> -<p class="summary">(A pápaság erősödik. – A pápaság vádlottból -közvádlóvá válik. – Mikor szünik meg ártalmas ereje. – A szent -öreg.)</p> -<p>A Kormányzó jóizüen mosolygott Urányi Imre ötletén, a mint azt a -vajda az ő ismert adomázó ügyességével előadta. De Deák Ferenczről -tovább nem folytatta az eszmecserét.</p> -<p>E helyett egy nagy kérdést, valósággal világkérdést vetett föl a -vajda előtt.</p> -<p>Emlékiratai negyedik kötete adta hozzá az alkalmat. E kötet már -jószerével egészen készen volt s egyes ivei, mint már emlitém, ott -feküdtek előtte az iróasztalon. A vajda kérdezte, mi lesz e kötet -tartalma?</p> -<p>A Kormányzó erre nem felelt, hanem e helyett azt kérdezé:</p> -<p>– Mi az ön nézete? A pápaság ereje és hatalma növekedőben vagy -csökkenőben van-e, mióta megszünt világi állami szervezete és -hatalma?</p> -<p>A vajda rögtön felelt.</p> -<p>– Régóta nagy figyelemmel és nagy aggodalommal vizsgálom a -tüneteket. Megyei tisztviselő koromban <span class= -"pagenum"><a name="Page_203" id="Page_203">-203-</a></span> benső -barátság kapcsolt a veszprémi püspöki udvarhoz és székes -káptalanhoz. Több jó barátom volt tagjai közt. A kornak összes -kérdései fölött gyakran cseréltünk eszmét. S valósággal a magyar -klérus tagjai akkor mind nemzetünk történetének, mind a napi -politikának, mind az általános haladásnak lényeges kérdéseiről -csaknem akként vélekedtek, mint én, vagy akár a pápai és debreczeni -kollégium bármelyik gondolkodó növendéke. Ma nem igy van már. A -püspöki udvarok ifjabb tagjai, a titkárok, a szentszéki jegyzők, a -szemináriumok ifjabb tanárai, sőt a leghazafiasabb szerzetes tanitó -rendek tanárai is ma sokkal zárkózottabbak, sokkal inkább -felekezeteskedők, a multak emlékeire s a jelennek törekvéseire -nézve sokkal pápásabbak, mint husz–harmincz év előtt. A magyar -műveltség nem oly egyetemes s nem oly egynemü, mint az előtt volt. -Egyházanként s felekezetenként szét kezd töredezni. Nemzeti -jellemére e műveltségnek árnyék kezd borulni. Az egyetemes -klerikális irány kezd feltünni mindenütt, – irodalomban, -politikában, sőt már magán társalgásban is. S ez az állapot nem -Magyarországban kezdődött. Az erjesztő anyag külföldről s -legközelebb Ausztriából és Németországból került hozzánk. Ennek -pedig nem lehet más központi forrása, mint a római kuria. Az előtt -a római kuria egymagában képtelen lett volna nálunk ily hatást -előidézni.</p> -<p>– Ebből következtetem Kormányzó ur, hogy a pápaság hatalma ma -folyton erősödik s hogy ma nagyobb, mint világi államszervezete -korában. <span class="pagenum"><a name="Page_204" id= -"Page_204">-204-</a></span></p> -<p>– De másból is következtetem, sőt egyenesen természetesnek -tartom.</p> -<p>– A római állam az előtt a korszerü államok egyike volt s a pápa -a mellett, hogy a római egyetemes egyház feje volt, egyuttal -államfő, uralkodó, király, sőt kényur is volt s e minőségében semmi -erkölcsi és politikai felelősség alól ki nem térhetett.</p> -<p>– Rosszabb kormányzat még nem volt a világon, mint a harminczas -évektől kezdve a római államé. Még rosszabb volt, mint talán a -nápolyi királyságé. Minden esetre rosszabb volt, mint a Habsburg – -másodszülöttségi olasz államoké. A sanfedizmusban az orgyilkosság -állami szervezetet kapott s az orgyilkosság, hamis vád, hamis -tanuságtétel az állami igazgatásnak és jogéletnek rendszerezett és -hatalmas intézményévé vált. Ily ördögi gondolatra nem jött az előtt -soha egyetlen államszervezet se. A haladás minden férfia, a -polgárosult nemzetek minden mivelt tagja, minden nemes sziv, a -költők, tudósok, hősök egész dicsőséges serege tudta és érezte ezt -s irtóztató vádként tartotta a népek elé a római államszervezet -működését. »Ide nézzetek! Igy kormányozza a népet Róma! Ime: -lássátok az egyházi államot, a nagy gonosztévőt, a kinek élete a -század miveltségével és emberszeretetével immár össze nem fér!«</p> -<p>– A pápaság, mint egyházi hatalom csak oly üdvös volt, mint -bármikor. De mint állami szervezet átok volt, fekély az emberiségen -s népének kárhozata. A művelt világ közvádlóként állott fel ellene. -<span class="pagenum"><a name="Page_205" id= -"Page_205">-205-</a></span></p> -<p>– Ma megforditva áll a dolog. Ma a pápaság vádlottból vádlóvá -lett.</p> -<p>– A pápaság többé nem állam, hanem csupán erkölcsi hatalom. -Látja maga előtt a korszerü államot a gyönge királyokkal, a -marakodó országgyülésekkel, az üzérkedő törvényhozókkal, az -elviselhetlen közterhekkel, a terjedő szegénységgel, a terjedő -militárizmussal s a kenyérkérdés vonaglásaival. A kor -szenvedélyeinek csatáin kivül áll az egyház, nem éri sebzés, de sár -és szemét se. A pápa az előtt csak a rossz és gyönge királyok -egyike volt s most a királyok, császárok és köztársasági elnökök -fölé emelkedett. Nem ő a vétkes többé a köznyomorban, hanem mások a -vétkesek; a kormányok, törvényhozások, népek és királyok. Ő most -már biró mindenki fölött.</p> -<p>– Hatalma tehát emelkedik és pedig rohamosan emelkedik. Ezt -látom és ezt állitom én Kormányzó ur!</p> -<p>A Kormányzó a figyelő lélek egész erejével hallgatta a vajda -előadását. Szép és hatalmas szemei egészen ott függtek a vajda -alakján. Egyetlen szónyi ellenvetést se tett a vajda felfogása -ellen. Csak hosszabb hallgatás után kérdezte:</p> -<p>– Az ön nézete szerint hova fog fejlődni ez az állapot?</p> -<p>– Bizonyos, hogy végtelenbe nem fejlődik. A nemzetek megunják az -erkölcsi feddést és biráskodást s annál inkább s annál gyorsabban -megunják, minél több igaza lesz az egyháznak a korszerü -államszervezet nyomoruságai ellen. A kinél a hatalom van: az -<span class="pagenum"><a name="Page_206" id= -"Page_206">-206-</a></span> nem türi a szemrehányást; nem türi, -hogy ne neki, hanem másnak legyen igaza. De még idáig se fejlődik -az állapot. A pápaságnak óriásivá nőtt erkölcsi hatalmát a -hierarchia gyorsan, lázasan és vigyázatlanul siet kizsákmányolni, -mint nálunk Mária Terézia idejében. Rohamosan megszaporodnak a -szerzetek, mérhetlen vagyont törekesznek összegyüjteni s -beférkőznek majd a családok kebelébe, a közoktatási intézetekbe, a -törvényhozások termeibe s a királyok fényes barlangjaiba is. A -hatalom birtokosai valamelyik szép napon azt veszik észre, hogy a -hatalmat az egyház törekszik magához ragadni. A hogy ezt -észreveszik: föltámad az ellenhatás, előállnak a nagy -összeütközések s Olaszországnak lesz majd egy napja, a melynek -folyamán nap keltétől nap nyugtáig kétszáz pap és szerzetes lesz -legyilkolva. Ez a nap lesz a forduló pont.</p> -<p>Igy beszélt a vajda.</p> -<p>Én ugyan láttam ilyenforma napot már Olaszországban s magam is -részt vettem a munkában, a mikor Garibaldi megsértése miatt -Genuában egy zárdát elpusztitottunk s lakóit agyonvertük vagy a -pokolba kergettük, de a vajda ilyen mulatságot még csakugyan nem -látott. S azért engem is meglepett, Nagy Gyulát is meglepte ez a -fölfogása. De nem maradt hatás nélkül a Kormányzóra se. S én -szentül meg vagyok győződve, hogy Emlékiratai IV-ik kötetének -egyik-másik fejezetén a társalgás hatása alatt javitott -egyet-mást.</p> -<p>Különösen a pápaság kérdésének fölvetésénél láttuk be tisztán, -hogy a Kormányzó a vajdát faggatni akarja, <span class= -"pagenum"><a name="Page_207" id="Page_207">-207-</a></span> hogy -gondolkozásának mélységeibe betekinthessen. Miként jött volna rá -épen e különös nagy kérdésre?</p> -<p>De ez aztán azt is bizonyitja, hogy e kérdés fölött már korábban -maga a Kormányzó is tünődött.</p> -<p>Isteni lélek, örök bámulatra egészen méltó óriás elme, -csodálatos nagy jellem volt Kossuth Lajos.</p> -<p>Ime elmult már régen kilenczven éves! Öreg, agg, törődött. -Vagyonban szegény, kényelme épen csak hogy nem hiányzik. Gyermekei -távol a nehéz munkával járó becsületes kenyérkereset utjain. -Szolgasereg sincs körülötte, a ki neki engedelmeskedjék. Mint a -szedett szőlő tőkéje: elhagyott és árva. Idegen földön, idegen nép -között bujdosásban telik élete. Csak hátra tud már nézni, sok -gyásznak és sok dicsőségnek sok esztendejére. Mit látna, ha előre -nézne? Egy sirt, a melyhez igen közel van már utja.</p> -<p>És a sirnak szélén még rajong nemzetéért s még az emberiség nagy -kérdései fölött ábrándozik erős lelke. Minden tagja lekivánkozik -már a föld felé s a föld, e jó anyánk mindkét kezét kitárja már, -hogy őt nyugasztaló kebelére zárja. De ez a nagy szellem nem -engedelmeskedik. Fölszárnyal a magasba s a napok és csillagok -magasából tekint szét a népeken, miként lehetne az ő boldogságukat -biztositani s évődik hosszu életének nagy gondolatán, vajjon mikor -lesz már szabad és független és boldog az ő szegény magyar -nemzete!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_208" id= -"Page_208">-208-</a></span></p> -<h3>V. FEJEZET.</h3> -<p class="summary">(Az én ételem. – A vajda idegen kotyvalékot nem -eszik. – Ruttkayné jó magyar ebédet ad. – Miként fogad cselédet -Kossuth? – A kormányzó fölöstökömje, ebédje, itala, bora. – Mindig -bajba keveredett, ha magyar bort küldtek neki. – Dohányzása.)</p> -<p>Bejött Giorgio s kelepelt valamit olasz nyelven, mint a gólya. A -kelepelés azt jelentette, hogy az asztal már teritve van s az étel -az asztalon.</p> -<p>A Kormányzó a vajdát ültette jobbjára. Rajtunk s Ruttkaynén -kivül részt vett az ebéden még Basso barátunk az orvos és Aulich a -titkár. Nyolczan ültünk tehát az asztal mellett. Az udvarra néző -ablakok egészen bevilágitották a nagy ebédlőt.</p> -<p>Kiváncsi voltam, a jó Lujza néni miféle ételeket ad.</p> -<p>Nem magam miatt voltam kiváncsi, hanem a vajda miatt. Én olasz -és franczia és svájczi koromban megszoktam minden ételt. Nincs az a -féreg vizen és szárazon, a mit én már meg nem izleltem. Én a -polipot csak ugy meg tudom enni, mint az amerikai száritott -bölényhust vagy a pemmikánt. Füben, fában se válogatok. Szivesen -rágom a pinczében fehéritett zellerlevelet, az árticsókát pedig -épen nagyon kedvelem. Az olasz kenyér <span class= -"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span> nekem -különösen jól izlik, a melyik egy rőf hosszu s olyan vékony, mint a -plajbász. Kenyérnek is jó, fogpiszkálónak is. Sőt műfogaimmal még -jól tudom ropogtatni is. A mindenféle makarónik s parmezán sajtok -nélkül Olaszországban el se tudnék lenni. De azért a francziák -hetvenhét-féle mártása is emlitésre és becsülésre méltó. Valami -ötven-féle mártás készitésének titkos tudományát magam is -megtanultam. Készitettem egyszer-kétszer a vajdának is saját -asztalomnál. De mindig csuffá lettem vele. Majd a fejemhez vagdalta -a vajda a mártásokat.</p> -<p>Igy jártam a vajdával Olaszországban is. Semmiféle olasz ételt -be nem vett a gyomra. Inkább koplalt és csak kétszersültet evett, -semmint hogy az olasz leveshez, hushoz és tengeri halhoz hozzá -nyult volna.</p> -<p>Az igaz, hogy a hal nagyon szagos, mig az ember meg nem szokja. -A vad kálvinista magyar gyomor pedig azon kivül még az olajt és a -sült vajat se szereti. Szagos olajba sütött szagos hallal a -kálvinista magyart ki lehet kergetni a világból.</p> -<p>A vajdának különös természete van, mint a macskának.</p> -<p>A macska, a mint idegen helyre kerül, apróra megvizsgál mindent. -Minden butort, minden edényt, minden tárgyat megnéz külön-külön. -Bejárja a szobát, a szögleteket, felugrik székre, pamlagra, -asztalra, szekrényre, egyenként szemügyre vesz minden kelmét, -széklábat; összejárja még a pohárszék tetejét is. Minden hangot -megfigyel külön. Kitől ered, mit jelent? Ellenség-e, jó -<span class="pagenum"><a name="Page_210" id= -"Page_210">-210-</a></span> barát-e? A jó hirlaptudósitó legnagyobb -erénye van meg a macskában.</p> -<p>Efféle természetü a vajda.</p> -<p>Ha utra megy: nem alszik, nem ábrándozik, nem tünődik, nem -olvas, hanem néz és ügyel-figyel, kérdez, vizsgál, hallgatódzik, -észlel, hasonlitgat, szid, birál, élczelget, tanulmányoz s több -dolgot észrevesz, mint az egész tudós társaság. Alig győztem -kérdéseire felelgetni, alig győztem a tolmácskodást.</p> -<p>Legelőször megakadt az olasz levessel. Megizlelt egy kanálnyit, -aztán ott hagyta az egészet. De nem nyugodott addig, mig föl nem -fedezte, miként készül az olasz leves.</p> -<p>Vizet tesznek az edénybe s azt megsózzák. Azután hámozott -petrezselyemgyökeret és hasogatott sárgarépát tesznek a vizbe s -aztán addig forralják a sós vizet, mig a zöldség meg nem puhul. -Akkor kitálalják, adnak hozzá tányért és kanalat s egy csészealja -őrletett parmezánt s ez a husleves. Husnak természetesen hire -sincs. Nem látott hust az a sós viz és az az olasz szakács hetek -óta.</p> -<p>Az efféle levesre száz adomával állt elő a vajda.</p> -<p>Rendeltem azután neki száraz levest.</p> -<p>»Száraz leves.«</p> -<p>Ez a szó nagyon tetszett a vajdának. Rögtön elmondta annak a -füzfa-poéta pápai diáknak a történetét, a ki egyik költeményét igy -kezdte: »Kiviritott száraz ágon – Nyögdicsél a döglött gerle.« A -mire Petőfi a pápai Képzőtársulatban azt a birálatot irta: Ez az -irótársunk <span class="pagenum"><a name="Page_211" id= -"Page_211">-211-</a></span> bizonyosan maga szoptatta az édes -anyját, a mikor édes anyja még csecsemő volt.</p> -<p>A száraz levest csakugyan látni akarta a vajda.</p> -<p>Megfőzik a vékony makarónit, egy nyalábot belőle lé nélkül -tányérra tesznek, kissé besózzák, evőkanálnyi paradicsom-mártást a -tetejére tesznek s egy csészealja őrletett sajtot melléje adnak s -ezzel kész a száraz leves.</p> -<p>Az olasznál ez már nagy fényüzés s nekem jól is izlik, de a -vajda kinevetett vele. Ő meg se izlelte.</p> -<p>Mire Turinba értünk, jobban ismerte az olasz ételeket, mint a -szakácskönyv, de azért éhes volt, mint a farkas. A mindenféle puha -és kemény kolbászra, szalámira, mortadellára rá se tudott nézni. -Szerencsére a milanói vasuti vendéglőben magyar szalámit is -találtunk, kemény volt ugyan, mint a kutyabőrből készült nemesi -oklevél, de volt legalább íze.</p> -<p>Ilyen tapasztalatok után támadt föl tehát kiváncsiságunk, vajjon -minő ebédet ad a vajdának a jó Ruttkayné?</p> -<p>De bizony adott ő olyan tökéletes jó magyar ebédet, hogy a vajda -az édes anyja asztalánál se evett különbet. Még a fölséges -huslevesben is olyan tészta volt, a mit az Alföldön csigának, tul a -Dunán pedig ludgégének nevez a háziasszony. Pörkölt csirke, kitünő -rétes nem hiányzott.</p> -<p>Csodálkozott is e fölött a vajda, rá is terelte a Kormányzó -figyelmét és szavait a sütésre, főzésre, ételekre. El is mondta a -Kormányzó az ő asztalának történetét: <span class= -"pagenum"><a name="Page_212" id="Page_212">-212-</a></span> – -1861-ben jöttem – ugymond – Olaszországba lakni s azóta állandóan -itt lakom. Eszünk bizony mi olasz ételeket is, de azért magyar étel -nélkül sohase volt se ebédem, se vacsorám. Ha szerét tehettük, -tartottunk magyar szakácsnét. Az itteni szakácsok és szakácsnék -magyar ételeket késziteni nem tudnak, de boldogult lelkem -feleségemnek is mindig az volt első gondja, hogy olasz szakácsát -vagy szakácsnéját magyar ételek készitésére betanitsa. Ezt -cselekszi Lujza hugom is.</p> -<p>Birtokomban van a Kormányzónak egy sajátkezü irata, melyben a -szakácsné vagy kulcsárné feladatát szabja meg, a kit házához fogad. -Olyan szegődvénylevél-féle fogalmazvány. Gunszt barátunk -szivességéből jutottunk hozzá. A Kormányzó magánéletének s -egyénisége nagyságának egyik ékes jellemző vonása ez, közlöm tehát -egészen.</p> -<p>Igy ir a Kormányzó:</p> -<p>»Szükség van egy jó erkölcsü, szelid természetü, tisztességes s -a gondos magyaros háztartásban jártas, 35–40 éves nőszemélyre, -legyen az kisasszony vagy gyermektelen özvegyasszony, ki főzni s -varrni tud és (mert a háziasszony beteges) az ápoláshoz is -ért.«</p> -<p>»A családdal együtt fog enni, annálfogva nem cselédnek, hanem a -családhoz tartozónak fog tekintetni.«</p> -<p>»Évi fizetése 400 frank (egy frank annyi, mint egy hajdani váltó -forint.) Uti költsége hazulról idáig megfizettetik. – Három évre -kell magát köteleznie s ha a három évet kiszolgálván, haza akarna -menni, visszautazási költséget is kap.« <span class= -"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span></p> -<p>»Lesz mellette egy konyhaszolgáló és egy szobaleány.«</p> -<p>»Kötelességei pedig lesznek:</p> -<p>Főzés a család számára, mely négy tagból áll;</p> -<p>fehérvarrás;</p> -<p>felügyelés a cselédekre, hogy kötelességeiket rendesen, pontosan -és tisztán végezzék;</p> -<p>általában gondviselés a háztartásra;</p> -<p>ápolása a háziasszonynak, a midőn annak egészségi állapota azt -megkivánja.«</p> -<p>»A főzést illetőleg: Az ebéd rendesen egyszerü, de tisztán és -jól készitett három tál ételből áll. – Magyaros tésztákat, minők a -rétesek, palacsinta, fánk stb. tudnia kell késziteni.«</p> -<p>»A családban mindig magyar beszéd folyik, – de a cselédek nem -tudnak magyarul. Ez azonban ne tekintessék akadályul, majd -könnyitünk a dolgon, a hogy lehet.«</p> -<p>Ime Kossuth Lajos cselédfogadási szerződése a szakácsné s -egyuttal kulcsárné számára. Bölcsesség és emberszeretet sugalma ez. -A jó cseléd nem alárendelt ember, hanem tagja a családnak. A munkás -kérdés megoldásának egyik módszere ez.</p> -<p>E szerződés bevilágít a Kormányzó háztartásának titkaiba. -Egyszerü, szerény háztartás ez minden fényüzés, minden szükségtelen -uraskodás nélkül.</p> -<p>Neki magyar asztal, magyar étel s legalább egy magyar -szolgálattevő kellett a messze idegenben.</p> -<p>Ez a szerződés 1863-ban kelt, Vilma leánya akkor <span class= -"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span> már nem -élt. Ő 1862. évi április 22-én halt meg Nerviben. Négy tagból -állott már akkor csak a család. A férj, a feleség s Ferencz és -Lajos fiuk. A jó Ruttkayné akkor még nem lakott együtt a -Kormányzóval. Tengeren tuli utait járta családjával.</p> -<p>A Kormányzó neje 1865. évi szeptember 1-én halt meg. Halálának -oka sulyos betegség volt, melyet mellrák idézett elő. Több éven át -szenvedett e betegségben. Igazi ápolója a Kormányzó volt, a kinél -gyöngédebb és nemesebb férj nem volt a világon.</p> -<p>A háztartás a nő halála után se változott. Se szükebbé, se -bővebbé nem vált.</p> -<p>A Kormányzó ugy Turinban, mint Collegno al Baracconéban is dél -előtt 11 vagy fél 12 órakor reggelizett, a mikor sétájából -hazatért.</p> -<p>Reggelije igen világos szinü tejes kávéból állott. Ehhez vagy -egy pár tojást vagy néhány falat sült hust evett. De gyakran -polentát is, kukoricza lisztből készült tésztát. Ez ételt az -olaszok nagyon szeretik, de nálunk is divatos a felső tiszai -vármegyékben előkelő nemesi házaknál is. A Kormányzó már gyerek -korában megszokta s mindig kedvelte.</p> -<p>Az ebéd 7 órakor volt.</p> -<p>Ebédre volt: leves, hus, főzelék és tészta. Ha vendég volt, vagy -ha a gyerekek otthon voltak, Ferencz és Lajos, akkor kétféle sült -hus is volt.</p> -<p>A jó Ruttkayné most nekünk is kétféle sült hussal -kedveskedett.</p> -<p>Itala a Kormányzónak egyetlen pohárnyi fehér asztali -<span class="pagenum"><a name="Page_215" id= -"Page_215">-215-</a></span> bor volt. Erős, illatos, nehéz borokat -soha se ivott. Pedig Lajos Tivadar szerette volna, ha agguló -korában hozzá szokik. Turinból gyakran küldött ki Collegnoba drága -borokat, de a Kormányzó állandóan tartózkodott azok élvezetétől. -Szivesen átengedte vendégeinek.</p> -<p>Magyarországból is sokszor küldtek neki rajongó tisztelői -értékes borokat, aszu és csemege-féléket. Ezekkel ugyan mindig -csuful járt.</p> -<p>Az olasz vámhivatalok istentelen gondossággal őrzik a határokat. -Át nem eresztenek azok hamisitás nélkül semmiféle bort mi tőlünk, a -melyik jobb, mint az övék. De hát hogy ne lenne jobb a magyar bor, -mint az övék? Kivált a mikor Kossuth Lajosnak küldik azt a -bort?</p> -<p>De hát a bort mindig kicserélték akár üvegben, akár hordóban -érkezett. S azután az edényt megtöltötték hordóöblintékkel vagy -füzfán termett olasz borral.</p> -<p>Szegény jó Kormányzónk, a háta is borsódzott, mikor az edényt -felbontotta s az aranynál becsesebb hires tokaji és egri és somlyai -borokat megizlelte. Olyan szinük volt, mint az egérnek s olyan -izük, mint a részeg tót asszony csókjának.</p> -<p>De hát ez még hagyján. Jött a vitelbérért a vasut, a -csomagszállitó és a hordár. Jött a vámért a pénzügyőr, jött a -városi illetékért a darabant, jött a fogyasztási adóért a -czédulamester. Fizetni kellett harminczhárom féle kimondhatatlan -nevü és összegü béreket, dijakat, vámokat, illetékeket, adókat, -pótlékokat s mindenféle kiigazitásokat. Utóbb minden magyar -látogatóját <span class="pagenum"><a name="Page_216" id= -"Page_216">-216-</a></span> megkérte már, hirdessék el itthon, neki -ne küldjenek semmi nemzeti adományt vagy ajándékot, mert koldussá -lesz bele.</p> -<p>Hát egyszer meg mi történt?</p> -<p>Valami rajongó hazafi tisztelője küldött neki ajándékba két pár -papucsot Kassáról. Ha egy párt küld: semmi baj. Egy pár papucsa -lehet mindenkinek. Egy pár papucs miatt senkit se keverhetnek -gyanuba, hogy valami titkos tervei vagy III-ad osztályu kereseti -adó alá tartozó mellékes jövedelmi forrásai vannak. De két pár -papucs már sok papucs. Okos ember két pár papucsot nem visel. De -nem is szerez be. Hiszen egy pár papucs is eltart addig, mig a -gyerek kitanulja a gimnáziumot, mirevaló volna tehát a másik pár -papucs is? Két pár papucs már készlet, már gyüjtemény, már raktár, -már spekuláczió.</p> -<p>Egyszer csak megrójják a Kormányzót egy menykő nagy összeg -kereseti adóval, mivelhogy papucskereskedéssel foglalkozik. Küldi a -titkárt s azután megy maga is a sokféle adókivető, végrehajtó, -ellenőrző, felülvizsgáló, felszólamló, főbb és legfőbb -adóhatóságokhoz; ellentmond, kifogást tesz, felfolyamodik, apellál: -mind nem használ semmit. Küldik Pontiustól Pilátushoz, kerületi -előljáróhoz, elsőfoku iparhatósághoz, kereskedemi kamarához; hozzon -kimutatásokat, igazolásokat, bizonyitványokat, hogy ő nem -papucskereskedő, nem is volt soha vagy már abban hagyta ezt az -üzletet öt év előtt. Végre is személyesen fordult a szindakóhoz, a -ki jó ismerőse volt, ez meg egyenesen Viktor Emánuelhez -<span class="pagenum"><a name="Page_217" id= -"Page_217">-217-</a></span> folyamodott Rómába, hogy kegyelem utján -mentse föl Kossuth Lajost a papucskereskedési sulyos adó alól.</p> -<p>Alig tudta a fölmentést kijárni maga a király is.</p> -<p>Mi azonban az ebédnél hatalmas olasz borokat is ihattunk.</p> -<p>Volt az asztalon könnyü asztali fehér bor, a melyet a Kormányzó -ivott. Voltak hirneves olasz borok is, köztük a Lacrima Christi, -magyarul Krisztus könye. S volt két- vagy háromféle szicziliai erős -bor is az Etna aljáról s Taormina vidékéről. Basso barátunk -dicsekedett el e borokkal. Ő volt köztünk egyedül az olasz ember. Ő -szerezte be e borokat valami rokona által. A vajdának is küldött -efféléket még a télen tiz vagy husz üveggel. Kitünő borok.</p> -<p>Nagy mérséklettel ittuk őket.</p> -<p>Mi különbség van a magyar és olasz borok között: én tudományos -biztossággal meghatározni nem tudom. A franczia, az erősebb rajnai -és az olasz, spanyol borokat én jobban szeretem, mint a magyar -borokat. Kegyetlenül össze is szidott s kigunyolt ezért engem a -vajda nem egyszer. Ő természetesen a magyar borhoz hasonlót nem -ismer. Jobbat semmi esetre el nem ismer. Én azonban életem javát -Olasz- és Francziaországban töltöttem, én az ottani borokhoz -szoktam.</p> -<p>Beszélgettünk erről a Kormányzó előtt is, a ki különben -lemondott a birói döntés jogáról a borok kérdésében.</p> -<p>A vajda azt állitotta, hogy Magyarország többféle gyümölcse s -bora nemesebb, mint bárhol a föld kerekségén. Okul azt hozta föl, -hogy nézete szerint a magyar <span class="pagenum"><a name= -"Page_218" id="Page_218">-218-</a></span> gyümölcsben és borban a -czukor és a savak szerencsésebb arányban vannak, mint más országi -gyümölcsben és borban. S ezt Magyarország különös éghajlati, fény- -és hőviszonyaival magyarázza.</p> -<p>Igaza van-e? én nem tudom.</p> -<p>Felköszöntő nem volt. A Kormányzó nem akart s a vajda se akart -felköszöntőt. Mi pedig csak nem emelhettünk poharat, ha ők -hallgattak. Basso barátunk ugyan akart valamit, de nem tudott. -Benne rekedt a szó. Kinevettük.</p> -<p>Jól elmult esti nyolcz óra, a lámpák már világitottak, a mikor -ujra visszatértünk a Kormányzó dolgozó szobájába, hogy ott szivarra -gyujtsunk s tovább értekezzünk.</p> -<p>A Kormányzó nagy dohányzó volt, talán még nagyobb, mint Deák -Ferencz. Gyermek korától egészen a függetlenségi harczig mindig -pipából szitta a jó tiszaháti és szamosháti illatos magyar -dohányt.</p> -<p>– Volt – ugymond – fiatal koromban kostökzacskóm is, de már -annyira mégse vittem, hogy sallangos, kivarrott, figurás zacskót -hordoztam volna bekecsem külső zsebjében, mint a hogy az én időmben -divat volt. Beszegett kis hólyagzacskót vagy kötött selyemzacskót -használtam.</p> -<p>Bujdosása közben, különösen Kis-Ázsiában, nagyon hozzá szokott a -csibukhoz. Napkeleti népeknél ez a szokás. Nyugaton már, Angliában -és Amerikában, szivart szitt. Mióta azonban a czigaretta divatba -jött: ehhez ugy hozzá szokott, hogy az utolsó évtizedekben -<span class="pagenum"><a name="Page_219" id= -"Page_219">-219-</a></span> már csak czigarettát tudott élvezni. -Különös ügyességgel és gyorsasággal tudta a szivarkát sodorni.</p> -<p>De szivarkát aztán sokat szitt el.</p> -<p>A czigaretta-papir Turinban is csak akkora és olyan alaku, mint -nálunk. De a kormányzó nem hosszában, hanem keresztben sodorta bele -a finom vágatu szivarkadohányt. Csomag számra szerezte be az -egyszerü faszipkákat. Darabja bele kerülhetett 10–15 centesimóba. A -vastag czigarettát faszipkából szivta. Öt-hat nagy szippantással -vége volt a czigerettának. Csak ugy gomolygott a füstje. De elszitt -napjában harminczat is. Különösen étkezés után s irás, olvasás és -társalgás közben nem lehetett el dohányzás nélkül.</p> -<p>Szegény jó Ihász Dani ott Collegno al Baracconéban! -Délelőttjének jó része mindig azzal telt el, hogy czigarettákat -készitett a Kormányzó számára. Mire a Kormányzó bevégezte fürdőjét, -öltözködését s reggeli sétáját, mindig ott volt asztalán egy -tálczán harmincz-negyven czigaretta, a melyet a jó öreg ezredes -remekbe sodorintgatott. Egész nap jó kedve volt azután, ha a -Kormányzótól különös elismerést nyert ügyességeért és fáradhatatlan -szorgalmáért.</p> -<p>A dohányt Turinban szerezte be a Kormányzó. Közönséges -hosszuvágatu szivarkadohány volt ez. Csomagja másfél lira. A mi -pénzünk szerint mintegy 68–70 krajczár. Egy csomag nem volt elég -egészen egy hétre.</p> -<p>Tudtam, hogy a Kormányzó szereti a jó magyar dohányt. Most is -vittem ki neki három-négy fontra valót. Bába Molnár Samu barátomat -kértem meg, <span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span> hogy szerezzen be Czegléden kitünő -dohányt s vágassa meg finomra. Elvittük magunkkal. Az olasz határ -előtt felosztottuk magunk közt, hogy kis adagokban zsebben tartsuk, -nehogy a kutyafülü vámosok kiszimatolják, aztán elkobozzák s még -jól meg is birságoljanak érte. De bizony csuffá lettünk mi -ezzel.</p> -<p>A határon szerencsésen becsempésztük. Nagy diadalérzettel el is -vittük a Kormányzóhoz s ki is tálaltuk előtte. Gyönyörü barnapiros -volt a dohány, csak ugy mosolygott ránk. De az illata mintha -elmaradt volna az uton valahol. A Kormányzó rögtön észrevette -sasszemeivel, hogy dohányunkat utközben meglepte a penész. Ha Samu -barátom ott lett volna: no hiszen kikapott volna tőlünk istenesen. -De magunk voltunk az okai, nem pedig ő.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_221" id= -"Page_221">-221-</a></span></p> -<h3>VI. FEJEZET.</h3> -<p class="summary">(A vajda ellen árulkodtak a Kormányzónál. – A -vajda indokai győznek. – Ki ez a Polónyi? – Az én közbeszólásom. – -A Kormányzó kárhoztat bennünket. – Eötvös nagy kijelentése. – Haza -idézi Kossuthot. – Wekerle nyilatkozata.)</p> -<p>Ebéd után már komoly politikai értekezésbe bocsátkoztunk.</p> -<p>A Kormányzó komoly lett s bizonyos hidegséggel, csaknem ridegen, -e szavakat intézte a vajdához:</p> -<p>– Igaz-e az, a mit nekem mondanak, hogy ön tavaly a -függetlenségi pártnak hozzám intézett üdvözlő iratába szándékosan -iktatta be e mondatot: »Minden nagy kérdésben minden nagy eszmédet -nem követjük«, holott voltak a pártban, a kik azt kivánták, hogy e -mondat az üdvözlő iratból hagyassék ki?</p> -<p>A vajda nyugodtan és határozottan felelt:</p> -<p>– Igaz!</p> -<p>– S mik voltak önnek erre nézve indokai?</p> -<p>A vajda rögtön észrevette, hogy ellene árulkodott valaki vagy -talán többen is árulkodtak. Én tudtam, hogy árulkodtak, de a -vajdával előre közölni elfeledtem. Tudtam pedig onnan, mert a mikor -a párt küldöttsége <span class="pagenum"><a name="Page_222" id= -"Page_222">-222-</a></span> Turinba érkezett, e pont miatt engem is -bujtogattak a vajda ellen tizen is. Erőt is vett rajtam egy -pillanatig a felindulás, de minthogy a vajda nem volt ott, -illetlennek tartottam az ő távollétében birálgatni, vagy éppen -kárhoztatni őt olyan okirat miatt, melyet ő fogalmazott ugyan mint -javaslatot, de a melyet a párt minden tagja érett megfontolás s -hosszas tanácskozás után aláirt, a mely tehát ezzel a pártnak -hivatalos nyilatkozatává vált. Letorkoltam s összeszidtam a -bujtogatókat, a kik azonban a Kormányzó füleit mégis tele -sugdosták, a mint a következés megmutatta. Hanem hát a vajdában -emberükre találtak. Egész hidegen felelt a Kormányzónak.</p> -<p>– Igen erős indokaim voltak s ezek közt föl sem emlitem, hogy az -az üdvözlő irat, akár helyes, akár nem helyes, az egész párt minden -tagja által ünnepélyesen aláirt okirat, tehát az egész párt műve s -ez okból egyedül egymagam felelős érte nem lehetek. Nem menekszem e -felfogás mögé, sőt azért a mondatért magamra vállalom az egész -felelősséget. – Az ön nagy elvei közé tartozik, Kormányzó ur, hogy -Magyarország függetlensége s boldogulása a Habsburg-család -uralkodásával össze nem fér: ön az 1849. évi ápril 14-iki -trónfosztás elvi alapján áll. Feliratunk ama mondatával azt akartam -nyiltan kimondani, hogy az ön nagy elvei közül ezt az egyet a -függetlenségi párt nem követi.</p> -<p>– Nyiltan akartam pedig ezt kimondani azért, mert csak két tagja -akadt a pártnak, a ki nekem megmondta, hogy a Kormányzó ur -trónfosztási elvéhez is <span class="pagenum"><a name="Page_223" -id="Page_223">-223-</a></span> hozzájárul; ellenben kilencz tagja -egyenesen kijelentette előttem, hogy ha az üdvözlő felirat e -tekintetben homályos lesz, vagy a trónfosztási elv ellen nem lesz -benne valamely megfelelő kijelentés: akkor hatvanöten nem irják alá -azt. Ez esetben a függetlenségi párt üdvözlete elmaradt volna -egészen.</p> -<p>– De nem ez volt a fő okom, hanem a történelmi igazság. Én se a -párt kedveért, se senkiért és semmiért olyan kijelentést nem teszek -s alá nem irok, melyről biztosan tudom, hogy nincs benne igazság. -Azt pedig biztosan tudom, hogy a függetlenségi párt nem a -trónfosztási elv alapján szervezkedett s ezt az elvet 1867 óta soha -egyetlen nyilatkozatában se fogadta el pártelv gyanánt. S ezt -nemcsak a párt negyedszázados működése alapján tudom, hanem tudom a -Kormányzó ur szózataiból s nyilt leveleiből is, a melyek nem -egyszer világositották föl erre nézve a pártot is, a nemzetet -is.</p> -<p>A Kormányzó ur közbe szólt:</p> -<p>– Nekem ugy mondták, hogy a mikor ön az üdvözlő irat javaslatát -előterjesztette, akkor azt az inditványt tette valaki, hogy e -helyett: »minden nagy elvedet nem követjük«, ezt a mondatot kell -alkalmazni: »minden nagy elvedet nem követhetjük«. Miért nem -fogadta el ön ezt az inditványt?</p> -<p>Mi összenéztünk a vajdával. Ezt az inditványt Helfy Náczi tette. -Mindakettőnknek egyszerre az jutott eszébe, hogy a Kormányzó előtt -Helfy akarta a vajdát árnyékba állitani. Meglehet: tévedtünk. De ez -a gondolat önkénytelenül támadt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_224" id="Page_224">-224-</a></span></p> -<p>A vajdát kissé ingerültté tette ez a gondolat.</p> -<p>– Ha mi, Kormányzó ur, kimondjuk azt, hogy önnek ama nagy elvét -nem követhetjük: ezzel politikai és történelmi hazugságot mondunk -ki. Mert nem igaz, hogy nem követhetjük. Minden képviselőnek -jogában áll a törvényhozás szószékén ezt az elvet hirdetni s minden -magyarnak módjában áll ide Turinba, ön közelébe kibujdosni, mint -Rákóczihoz kibujdostak Rodostóba azok, a kik ama dicső fejedelemnek -minden elvét követték. De hát 1867 óta se a törvényhozásban fel nem -szólalt senki, se a Habsburg-uralom alól Turinba ki nem bujdosott -senki. S aztán kit akarhatnánk ily beszéddel ámitani? Ferencz -József királyt? Hiszen ő jól tudja, hogy most egy éve, az ő -koronázásának huszonöt éves emlékünnepén függetlenségi képviselők -is lovagoltak a jubiláris bandériumban. – Vagy a nemzetet -ámitgassuk? Hát szabad lett volna az? – Vagy a Kormányzó urat -ámitottuk volna? – Hát lehetséges lett volna az? Én se a nemzet -elé, se a Kormányzó ur elé mással járulni nem akartam, csak az -igazsággal. Ez méltó egyedül a függetlenségi párthoz is, mely engem -bizott meg azzal, hogy a nemzet érzését ön iránt, Kormányzó ur, -tolmácsoljam. – Ezek voltak indokaim. Beszámoltam velük.</p> -<p>A vajda elhallgatott.</p> -<p>A Kormányzó ur se tett semmi megjegyzést s többé e kérdésre -vissza nem tért. Hanem rátért a politikai helyzetre.</p> -<p>Az e fölött folyt eszmecserét leirni nem akarom. <span class= -"pagenum"><a name="Page_225" id="Page_225">-225-</a></span> A mikor -Budapestre visszaérkeztünk: hivatalos jelentést készitettünk -mindenről, a mi eszmecserénkben a politikai helyzetre, a -függetlenségi párt állapotára, a kormány törekvéseire s a bécsi -udvar titkos működésére vonatkozott. E jelentésünk a lapokban -napvilágot látott s országszerte nagy figyelmet költött.</p> -<p>Csak egyes részletekről emlékszem meg.</p> -<p>Egyszer beszélgetés közben azt kérdi a Kormányzó a vajdától:</p> -<p>– Ki ez a Polonyi? Mekkora sulya van ez embernek önök közt? Mi -az ön nézete Polonyiról?</p> -<p>– Van nézetem róla, de nem mondom el, Kormányzó ur. Tudom, hogy -ő irt ellenem önhöz vádló, gyanusitó levelet, de én még annak -czáfolgatásába se bocsátkozom. Nem azért jöttünk mi önhöz Kormányzó -ur, hogy egyes emberekről jelentsünk jót vagy rosszat, hanem azért -jöttünk, mert válság fenyegeti pártunkat és nemzetünket s mi nemes -harczunkban az ön hatalmas szavát akarjuk szövetségesül -megnyerni.</p> -<p>Hosszas tárgyalásaink közben soha egyetlen szóval se helyeselte -a Kormányzó, hogy mi a pártkörből kiléptünk. Minden szava az volt: -ujra egyesülni kell.</p> -<p>A vajda kijelenté, hogy ő nyilt és titkos klerikálisokkal egy -pártkörben nem lesz. Nem is lehet. Mert a klerikálisok alattomos és -nyilt személyes támadásai nem szünnek meg soha. Ha azok elől kitér, -akkor a párt lassanként tehetetlenné válik a reakczió ellen, sőt -klerikális törekvések által meg lesz fertőztetve. Ha <span class= -"pagenum"><a name="Page_226" id="Page_226">-226-</a></span> pedig -ki nem tér: akkor időnként nyilt viszályokat támasztanak körben, -sajtóban, parlamentben s a viszály oka és előidézője gyanánt mindig -őt kiáltják ki a nemzet előtt.</p> -<p>Én az én heves modorommal közbe szóltam.</p> -<p>– Kormányzó ur talán nem olvashat minden hirlapot. Az -Apponyi-pártnak, az Ugron-pártnak s a klerikálisoknak öt-hat lapja -egyebet se tesz, csak Eötvöst támadja naponként s bámulatos -kitartással röpitgeti ki ellene a soha nem szünő, de azért folyton -változó rágalmakat. S e lapoknak a hirt, anyagot, besugást és -rágalmakat a függetlenségi párt nyilt és titkos klerikálisai -szolgáltatják. Mi kémekkel és házi tolvajokkal egy körben lenni nem -akarunk. – S aztán mi az országos közkérdések fölött tanácskozni -őszintén és szabad elmével megyünk a pártkörbe s másutt ezek fölött -nem is tanácskozunk. Holott a pártnak tiz-tizenkét tagja előbb -mindig titkon együtt tanácskozik vagy önmagában, vagy Apponyiékkal -vagy Atzél Béla báróval vagy Eszterházy Móricz gróffal s mindig -előre megállapodva s mindig váratlan jeleneteket hevenyészve jön -pártunk köztanácskozására. – Mi pedig más pártok titkos -megbizottaival együtt nem lehetünk.</p> -<p>A Kormányzó hidegen és szemrehányó hangon felelt:</p> -<p>– Ha önök igy vélekednek: akkor nem lesz pártegység. Én pedig -ezt akarom. Az egységes pártnak is kevés ereje van ma a -függetlenség nagy czéljának elérésére; – ha pedig töredékekre -bomlik: e kevés erejének egy részét is egymás ellen tékozolja el. -Mi <span class="pagenum"><a name="Page_227" id= -"Page_227">-227-</a></span> lesz ennek a vége? Ha önök segitségért -jöttek hozzám: akkor meg kell fogadniok tanácsomat.</p> -<p>E szavak mögött nagy kárhoztatás lüktetett.</p> -<p>E szavak után lélekrázó jelenet állt elő.</p> -<p>Engem mély keserüség fogott el s ostoba hevességem kitört. -Felugrottam székemről s oda léptem a Kormányzó és a vajda közé s -hangosan, csaknem kiáltva szóltam:</p> -<p>– Mi az álorczásokkal még a Kormányzó ur tanácsára se -egyesülünk. A kik azt kiáltják: éljen Kossuth Lajos, de folyton azt -hirdetik az ország előtt, hogy Apponyi a nemzet igazi vezére; a kik -függetlenségieknek és 48-asoknak hirdetik magukat, de Zichy Nándor -és Eszterházy Móricz grófok számára dolgoznak: azokkal mi nem -egyesülünk.</p> -<p>Nem lesz pártegység!</p> -<p>Itt meg kell jegyeznem, hogy hivatalos jelentésünkbe, melyet -pártunkhoz intéztünk, bele vettük e szavaimat is, de később a vajda -tanácsára kihagytuk. De zárjelben a kihagyás okát megmondtuk. -Megmondtuk, hogy politikai okokból nem hozzuk egyelőre nyilvánosság -elé azokat az indokokat, melyek bennünket a pártkörből való -kilépésre birtak. A Kormányzó urral ugyanis a harmadik napon -megegyeztünk s a pártegység helyreállitására elvi alapon komoly -igéretet tettünk. A vajda azt mondotta, hogy az »álorczásság« -szónak alkalmazása s az álorczások megbélyegzése nehezitené az -egyesülést, mi pedig ugy a Kormányzó, mint önmagunk iránt való -tekintetből az egyesülés utjából minden akadályt, a mi nem elvi -természetü, elháritani tartozunk. – <span class="pagenum"><a name= -"Page_228" id="Page_228">-228-</a></span> A következés megmutatta, -hogy a vajda bölcsessége és gyöngéd figyelme hatástalan maradt.</p> -<p>Azonban folytatom, a hol elhagytam.</p> -<p>Az én ingerült szavaimra a vajda is felállt s karomat megfogva -hátra tolt. De azután ő se ült le, hanem egyenesen állva, mély -érzésekkel teljes hangon mondotta a következő szavakat, melyeket -soha se felejtek el.</p> -<p>– Kormányzó ur! Mi a szegény és üldözött magyar nemzet -képviselői vagyunk e pillanatban ön előtt. Hű képviselői! Mi a -boldogulást magyar fajunk szabad és független fejlődésében látjuk. -Sőt ebben látjuk nemzetünk utolsó menedékét is. Nagy viharok -rongyokká téphetik kezünkben a függetlenség lobogóját, de inkább -legyen az rongyokká, mintsem hogy szine változzék. Mi letünhetünk s -a függetlenségi eszme ismét elmerülhet az avarba, mint elmerült -százötven év előtt. Jobb időben s a mikor derekabb nemzedék szántja -az avart: ismét föltámad az a maga teljes melegében és -ragyogásában. Legyünk huszan, legyünk tizen, legyek én magam, de -mi, a mig élünk, azt az eszmét megfertőztetni nem engedjük. Se -népszerüség, se pillanatnyi siker, se tömegek kiáltó jelszava -minket engedékenységre rá nem bir. Még az ön szava se Kormányzó ur, -habár az utolsó itélet sulyával nehezedik is ránk. Minket ön -eltiporhat, de mi akkor is hivei maradunk. S igaz hivei csak mi -maradunk. Mi a függetlenségi pártot más pártok szövetségébe -átmenni, a függetlenségi eszmét ártalmas elvek és törekvések -segitségére felhasználni nem engedhetjük. S lehetetlen, hogy -mindent meg ne <span class="pagenum"><a name="Page_229" id= -"Page_229">-229-</a></span> mondjak, a mi nekem fáj. Ma -Magyarországot Bécsből, Rómából és Turinból kormányozzák. Én nem -nyugszom meg egyikben sem. Jöjjön haza Kormányzó ur! Ott van az ön -helye a magyar nemzet élén. A hol szinről-szinre együtt lát -bennünket: ott mondjon fölöttünk itéletet!</p> -<p>E beszéd alig hihető hatással volt a Kormányzóra.</p> -<p>Fejét kissé jobbra fordultan lehajtotta, egy perczig hallgatott -s aztán halk, de rekedt hangon azt mondá a vajdának:</p> -<p>– Turinból nem kormányozzák Magyarországot. A mostani nemzedék -nem fogad el élére engem!</p> -<p>A vajda tüzesen felelt:</p> -<p>– Engedje meg a szót Kormányzó ur, mi jól tudjuk ezt. Az ország -határát ön, ha innen indul, Pragerhofnál éri el. Pragerhof öt-hat -órai ut Budapesthez vasuti gyorsvonaton. De ön el nem ér Budapestre -három napig se. Mert utja mentén körül seregli önt Magyarország -hálás népe, hogy arczát lássa, szavait hallja, ruhája szegélyét -megcsókolja s igaz szivvel, áhitatos lélekkel adjon hálát az -Istennek, hogy az kegyelmesen megengedte, hogy önt élő szemeivel -lássa s otthon lássa. S ha már otthon látja, halálos holtig való -vezére gyanánt látja.</p> -<p>A Kormányzó nem felelt. Mély érzés vett rajta erőt.</p> -<p>Felállt zsöllyeszékéből s az órára nézett. Tizenegy óra elmult -már s csak félóra választott el az éjféltől. Elbucsuztunk tőle. A -következő napra, junius 20-ra, ujra meghivott bennünket -tanácskozásra is, ebédre is. <span class="pagenum"><a name= -"Page_230" id="Page_230">-230-</a></span></p> -<p>A vajda utolsó beszédének tartalmát e szavakkal vettük be -hivatalos jelentésünkbe:</p> -<p>»Ma Magyarországot Bécsből, Rómából és Turinból kormányozzák. Mi -tiltakozunk mind a bécsi, mind a római kormányzás ellen; – a -turinit pedig be akarjuk segiteni Magyarországba. Ha Kossuth -támogat bennünket, azt nemzeti szerencsének tekintjük; – de ha nem -támogatna is bennünket: mi akkor is és örökre legközelebb fogunk -hozzá állani.«</p> -<p>Mikor hivatalos jelentésünk napvilágot látott: pár nap mulva -találkoztunk Wekerle miniszterelnökkel. Mosolygó arczczal és e -szavakkal fogadott bennünket: – Isten ugy segéljen, igazatok van. -Csakugyan Bécsből, Rómából és Turinból kormányozzák Magyarországot. -Ti mondtátok ki, de mi még jobban tudjuk.</p> -<p>Vajjon komolyan mondta-e, vagy dévajságból?</p> -<p>Elmult egy esztendeje, a mióta a Kormányzó holttestét haza -hoztuk Turinból. Mi maradt meg Turinban Magyarország kormányából? -Az emlékezet, mely napról-napra halványabbá válik. A mikor -Olaszország felszabadulásának ama néhány még élő hőse és tanuja, a -ki Kossuthot ismerte, behunyja szemét: az az emlékezet is elmulik -ott örökre.</p> -<p>Annál jobban érzi magát országunknak bécsi és római kormánya. -Hajh, de szivesen eltemetném ezeket is a kerepesi temetőbe!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_231" id= -"Page_231">-231-</a></span></p> -<h3>VII. FEJEZET.</h3> -<p class="summary">(A kormányzó fürdése. – Kopaszsága. – Bajusza, -szakálla. – A séta. – Széchenyi és Deák sétája. – Miként sétál -Kossuth? – A bölcs életmód. – A felejtkezés. – Miként sétál a -vajda? – Basso doktor elméletei. – Az afrikai hóditás. – Miként -dolgozik Kossuth?)</p> -<p>Bizony kihuztuk a Kormányzóval az első napot egész addig, a -mikor már rendesen le szokott feküdni.</p> -<p>Rendszerint reggeli 9 óra tájban szokott fölkelni.</p> -<p>Fölkelés után mindig meg szokott fürödni. A fürdő dolgában -természete elütött a magyar ember természetétől. Volt is erre jó -adomája.</p> -<p>Tinnyei birtokán volt egy majorosnéja a negyvenes években. -Egyszer ezt meglepte a csúz. Alig tudta mozgatni kezét-lábát. S -mikor panaszkodott: azt tanácsolta neki a Kormányzó, hogy fürödjék -meleg vizben naponként. A majorosné elbámult erre a tanácsra. »Már -miért is fürödnék én – igy felelt – tekintetes uram, hiszen ugy is -izzadok én eleget!«</p> -<p>A magyar ember fürdő kedvét ez adomával szokta jellemezni a -Kormányzó.</p> -<p>A fürdő után öltözködéshez fogott. Öltözködése gondos volt s -hosszabb ideig tartott. Komornyikja szokott ebben <span class= -"pagenum"><a name="Page_232" id="Page_232">-232-</a></span> -segitségére lenni, de bizony nem sok dolgot bizott rá. Egész -életében maga szerette elvégezni minden dolgát. Akkor legalább jól -el volt végezve.</p> -<p>Volt a szobában házi sapkája is. Ez fekete bársonyból volt. -Utolsó nagy festett képén, melyet Parlaghy Vilma ecsetje alkotott, -házi sapkában van levéve. Halála után ez a sapka Basso barátunkra -jutott s ő ezt a vajdának adományozta emlék gyanánt. E nagyon -becses ereklyét most a vajda őrzi.</p> -<p>Szokott viselni parókát is élete egész második felében. Korán -kopaszodott. A parókát otthon a szobában és ház körül sohase -viselte, de ha Collegnoból bement a városba, vagy Turinban, ha -sétálni kiment, rendesen föltette.</p> -<p>Haja csak hátul a tarkón, a koponya lamdavarrata táján s a fülek -mellékén volt már régóta. Ezüst fényü hófehér haj. Hajfestőszert -tudtommal nem használt soha.</p> -<p>Bajusza és szakálla is hófehér volt.</p> -<p>Szakállát 1849-ig ugy viselte, mint a harminczas években a -francziák szabadelvü vezérférfiai. Arczon és állon borotválva s az -áll alatt és a nyakhajlásban rövidebbre nyirva. Igy viselte -Szemere, Klauzál, br. Eötvös, Lónyay s igy viselték többen is -nálunk a negyvenes években. Később meghagyta állán is s hosszabbra -engedte nőni.</p> -<p>A negyvenes évek szakálldivatát nálunk »Kossuth szakáll«-nak -nevezik ötven év óta. Van »Kossuth kalap« is. Ez fekete kalap, -fölfelé hajlott széles karimával s széles fekete selyem szalaggal. -Hajdan darutollat tettek <span class="pagenum"><a name="Page_233" -id="Page_233">-233-</a></span> mellé a nemes legények. Ezt a -kalapot az ötvenes években eltiltotta s viselését keményen büntette -az osztrák önkényuralom.</p> -<p>Volt »Kossuth atilla« is. Fekete kelme, szűk ujjal, de a felső -karon majdnem könyökig nyuló külön bő ujjal is, melyen hasiték van -s a hasiték vitézkötéses gombkötő gombbal van ellátva. Ugy -emlékszem, egy hires lengyel festő által festett képén ez az atilla -van. 1848-ban s azóta is ünnepélyes alkalommal ezt viselte a -Kormányzó. Később 1859-ben ujra divatba jött az országban, de azóta -Zrinyi atillának nevezik.</p> -<p>Bajuszát kipödörni, felkunkoritani soha se szokta a Kormányzó. -Se hazánkban, se a külföldön. Ebben letett a magyar szokásról. A -bajuszpödrés egyébiránt az egész kerek világon csak a magyar faj -sajátsága. III. Napoleon császár ugyan eltanulta a magyaroktól s -azóta Francziaországban is kissé divatba jött. De a Kormányzó -öltözködés közben mind bajuszát, mind rövidre hagyott egész -szakállát legutolsó éveiben is gondosan rendbe hozta.</p> -<p>Mikor öltözködését bevégezte: sétálni ment szabad levegőre a -Kormányzó.</p> -<p>A sétálás egészségi szempontból szükséges az embernek. Igy -állitják az orvosok. Egész tudománya van annak a testmozgásnak, -melynek neve sétálás. Sőt Basso barátunk azt állitja, hogy ők, már -tudniillik a dagasztó orvosok, olyan műveletet is tudnak a beteggel -végezni, a mely ülve s félig fekve is megsétáltatja az embert.</p> -<p>A sétálás abból áll, hogy különös czél nélkül járkál -<span class="pagenum"><a name="Page_234" id= -"Page_234">-234-</a></span> az ember. Se nem hivják, se nem -kergetik, se kötélen nem viszik, se levelet nem hord, se kengyelt -nem fut, nem is adnak érte semmit, de azért csak járkál az -ember.</p> -<p>Az ős ember, ha dolga nem volt, nem járkált. A legősibb -iratokban semmi nyoma annak, legalább az én parányi tudományom -szerint, hogy az ember czél nélkül kószált volna erre-amarra sikon -vagy hegyen-völgyön. Még az egyiptomi királyleány se sétálás közben -találta meg Mózest, a három hónapos csecsemőt, hanem ut közben, -mikor mosdani ment szolgálóival a folyóra. Ha költöztek vagy vad és -gyümölcs után néztek, hadat jártak vagy juhaikat őrizték: csak -akkor járkáltak az ős emberek. Az állat sohase járkál czél nélkül, -mégis egészséges. A mi jó magyar őseink nagy utat tettek hajdanában -Bendegúztól kezdve Árpád apánkig, de sohase hallottam, hogy ezt -gyalog szerrel tették volna. A mezei ember ma se sétálgat. Vagy -dolga után megy, vagy otthon pipáz és üldögél.</p> -<p>Én se megyek már sétálni vagy nyolcz-tiz év óta. Az előtt se -volt hozzá különös kedvem, noha mindig városban laktam. Igaz, hogy -mozogtam azért eleget. De a mióta szivbajom, nehéz légzésem, -bordaközi idegfájásom s egyéb istenadta vagy magamszerezte -nyavalyám hol együtt, hol külön-külön erőt vett rajtam, azóta én se -sétálgatok. Kocsin járok a képviselőházba is, az Abbáziába is.</p> -<p>A vajda épen nem sétál. Azt mondja, nem magyar ember természete -a czéltalan gyaloglás. Száz élcze és <span class="pagenum"><a name= -"Page_235" id="Page_235">-235-</a></span> adomája van a sétálás -ellen. Legjobban megjegyeztem ezt az adomáját. Egyik bátyja -találkozik egy táblabiróval az utczán s megszólitja. »Mi járatban -van uramöcsém?« – »Sétálok urambátyám.« – »Van-e ezer forint a -zsebjében uramöcsém?« – »Nincs biz abban urambátyám.« – »No hát -akkor csak járkálgat uramöcsém!« – Egy másik nagybátyja után azt is -szokta mondani a vajda, hogy csak a kisasszony sétál meg a páva, de -hamis a czélja mindakettőnek. Szegény Ameli, egyszer nagyot -nevetett e szóra.</p> -<p>Széchenyi István gróf fiatalabb korában sokat gyalogolt, sokat -vadászott, de különös napi rendszere nem volt a sétában. De -rendszert csinált belőle a döblingi tébolydában. Volt vagy hat -szobája. Ezek ajtai egyenes irányban nyiltak. S addig nem -nyugodott, mig naponként vagy husz kilométer utat nem tett egy -hujjában.</p> -<p>Deák Ferencz mind Kehidán, mind Pesten, a mióta ide jött lakni, -rendszeres nagy sétákat szokott végezni naponként. De élete utolsó -tiz évében, a mióta dolga és látogatója is több volt s el is -nehezedett, már épen nem sétált és svéd gimnasztikával se -lóbáltatta óraszámra kezét-lábát.</p> -<p>Kossuth Lajos napi rendszerré tette maga számára a sétát. Jót -tett egészségének. Elmaradhatatlan szokásává vált. Ugy látszik, -Basso barátunk legalább határozottan állitja, hogy mind kedélyének -üdeségét, mind egészségének és életének oly hosszu tartamát -előmozditotta a rendszeres séta.</p> -<p>Collegno al Baracconei tartózkodása alatt reggeli <span class= -"pagenum"><a name="Page_236" id="Page_236">-236-</a></span> sétáját -saját kertjében, de igen gyakran kint az uton vagy utczán végezte s -ilyenkor jó messze el szokott távozni lakásától. Turinban rendesen -kiment a Pó partjára, gyakran a Viktor Emánuel-sétányra is. A mióta -azonban Basso barátunk került melléje házi orvosnak: azóta némileg -változott a napirend.</p> -<p>Basso barátunk, mint már emlitettem, rábirta a Kormányzót a -minden napi gyuró, dagasztó, testgyakorló orvosi »beavatkozások« -megszokására. A fürdőszobába be volt rendezve egy kis svéd tornászó -készlet. Létrák, rudak, kötelek s efféle furcsaságok. Ezeket a -Kormányzó maga mutatta meg s magyarázgatta el a vajdának. Ezen tul -ez az egészségi tornázás, valamint a dagasztás is elfoglalta a -sétára szánt idő tetemes részét.</p> -<p>De azért a séta egy nap se maradt el.</p> -<p>Később az utolsó években, a mikor a Kormányzó már a -kilenczvenedik éve felé ballagott, gyakran nehezen ment a séta, -kelletlenül mozogtak az inak. A test jobban szerette volna a -pihenést. Newton törvénye napról napra jobban érvényesült. A -mélységek mélységéből, a világ központjából mind -ellenállhatatlanabbul szivta magához a szent öreget az a hatalom, a -melyet a tudósok központi vonzerőnek neveznek. A láthatatlan erő, a -hangtalanul mozgó örvény, a feneketlen mélység, mely elnyeli a -testet. A halál.</p> -<p>Basso barátunk a sétára is utóbb mindig elkisérte a Kormányzót. -Basso rövidlátó volt. Inkább orrával nézett, mint szemeivel. -Csetlése-botlása sok mulatságra adott okot a Kormányzónak. De azért -üdvös volt az ő sétakisérete. <span class="pagenum"><a name= -"Page_237" id="Page_237">-237-</a></span> Karon fogva kisérgette -nagy türelemmel és szives készséggel a Kormányzót. Gondosan ápolta -egészségét, nyujtotta életét s az aggság szürkülő alkonyán sok -enyhe vidámságot szerzett neki. Ezért még Basso barátunkat -valamikor valamiben megáldja az isten!</p> -<p>De hát minő volt Kossuth Lajos sétája?</p> -<p>Séta és séta nem egy dolog.</p> -<p>Az orvosok a legnagyobb kérdéseket, az élet titkának kérdéseit -tárgyalják az ő kis tudományukkal és kis elméjükkel, de azért még -nem hallottam, hogy a sétálás kérdését is tökéletes megoldásra -tudták volna vinni. A vajda legalább az ő végtelenül csapongó vad -erejü elméjével olyan észrevételeket tett a sétálásról, a -milyeneket én soha nem hallottam s a milyenekre a Kormányzó is -nagyot nézett.</p> -<p>Másnapon junius 20-án esett erről egy-két szó, a mikor a -Kormányzó és a vajda a magyar ékesszólásról s a mai magyar -szónokokról beszélgetett. Ezt a beszélgetést érintem majd; most -csak a sétálásnak azt az elméletét adom elő, melyet ekkor a -vajdától hallottam.</p> -<p>A vajda ugyanis olyanforma kérdést intézett a Kormányzóhoz, -vajjon merre kalandoz elméje, a mikor sétálgat? Vajjon nem töri-e -fejét ilyenkor gondolatainak alakitásán? Ékesszólásának erejét nem -mozditja-e elő a sétálás?</p> -<p>Ilyen bolond kérdést még sohase intézett a Kormányzóhoz senki. -Én nevettem is, boszankodtam is ezen. De a vajda ugyancsak -megfelelt nekem. Felelete lényegben következő: <span class= -"pagenum"><a name="Page_238" id="Page_238">-238-</a></span></p> -<p>A Kormányzó rendkivül nagy életkort ért el. Maga ez a tünemény -is megérdemli a gondos vizsgálatot. Megérdemelné még akkor is, ha a -Kormányzó csak közönséges ember volna, a kinek se neve, se -történelmi multja, se szellemi nagysága.</p> -<p>De a Kormányzó 91 éves korában irta Emlékiratainak IV-ik -kötetét. És irta akkora irói erővel, az agy működésének akkora -üdeségével, a mekkora az élet delén levő iróknál is ritka. A mióta -az emberiség öntudatra jutott s tudását följegyzi: azóta Kossuth -Lajoshoz hasonló férfi, az övéhez hasonló agy még nem született. A -világirodalom története nem ismer embert, a ki 91 éves korában -Kossuth műveihez fogható, csak igen messziről is hasonlitható irói -művet tudott volna alkotni. Az emlékiratok negyedik kötetében oly -lapok, oly fejezetek vannak, melyek örök szépségü remekek maradnak -az idők végéig. A hajdankor Mózese, Homérosza és Tacitusa, a -középkor szent atyái, az uj kor Luthere, Kálvinja, Verulámi grófja -s Macaulay, Beaconsfield, Gladstone, Bismarck mind óriási elme s -nagy alkotó, de élete vége felé, a mennyire tudjuk, elgyengült -mind, pedig egy se érte el közülök a 92 évet. Shakespeare nem ért -nagy kort, a világszerte elismert legnagyobb elme, Newton pedig -élete utolsó évtizedében megingott és elhomályosult.</p> -<p>Kossuth tehát mint hosszu életü ember se mindennapi jelenség; -mint 91 éves iró pedig egyetlen a világ irói közt.</p> -<p>Hogy ily tünemény létrejöhetett: ehhez az okok <span class= -"pagenum"><a name="Page_239" id="Page_239">-239-</a></span> seregét -a születésben, a fajzatban, az életsorsban és az életmódban kell -keresni.</p> -<p>Mi az életmód?</p> -<p>A lakás, az étkezés, a munka, a ruházat, az alvás, a szórakozás, -a séta. Tehát a séta is. A Kormányzó sétája nem lehetett ostoba -séta. Se oktalan, se elhibázott. Ha az ő életmódjában egyetlenegy -dolog is oktalan és elhibázott lett volna: agya 91 éves korában nem -lehetett volna oly fenséges, tiszta és erős.</p> -<p>Tehát sétája is okos volt.</p> -<p>Mi az okos séta? Majd rá jövünk lassanként, csak egy kis -türelmet kérek.</p> -<p>Az orvosok azt állitják, a séta arra való, hogy az ember -lábizmai, ágyék- és hasizmai s bizonyos mértékig derékizmai is -mozogjanak, munkát végezzenek, terhet emeljenek s igy a vér -megfelelő részét a test alsó részeire téritsék s ekként az agyat a -vér odaáramlásától mentsék meg, az emésztő szervek működését pedig -élénkebbé tegyék. Az agyban ne legyen vértolulás, az altestben ne -legyen vérpangás, a vér egyenletesen mozogjon a test egészében: ime -erre való nagy részben a rendszeres sétálás.</p> -<p>Igazuk lehet.</p> -<p>Ám ez az eredmény csak akkor áll elő, ha a séta egyuttal valódi -szórakozás.</p> -<p>Ezt a szót: szórakozás, a magyar nép tudtommal nem ismeri. E -szót valószinüleg a betüző szuhok, a nyelvtudósok, a nyelvnek furói -és faragói valami idegen nyelvből tákolták össze vagy csempészték -át. <span class="pagenum"><a name="Page_240" id= -"Page_240">-240-</a></span> A magyar nép a szórakozás fogalmát a -felejtkezés szóval alkotta meg.</p> -<p>Ha kérdik a nagy gondu embertől: hova megy?</p> -<p>– Felejtkezni akarok.</p> -<p>Ez a felelete, ha társaságot keres, vagy erdőre-mezőre sétálni -megy, hogy házi vagy családi vagy üzleti gondjaitól -szabaduljon.</p> -<p>A Kormányzót nagy gondok környezték igen gyakran; agyát nagy és -nehéz gondolatok szállták meg, mint varjusereg a vetést, az élet -nagy részén át.</p> -<p>Sétája arra való volt, hogy felejtkezzék. Gondjait elüzze; -agyáról a nehéz gondolatok varjuseregét elhessegesse.</p> -<p>És ő erre használta.</p> -<p>Hatalmas idegzet s nagy bölcsesség az, hogy erre tudta és erre -akarta használni. Ezért volt sétája okos. Felejtkezett általa.</p> -<p>A ki a sétára is magával viszi gondjait, rejtélyeket old, -találmányon töri fejét, hitelezőivel veszekszik, követeléseit vagy -pénzeit számolgatja, hűtlen asszonyán busul, hazájáért eped, -zsarnokát átkozza, multján sirdogál, jövendőjén kételkedik és -számitgat, verset farag, tőzsdekötéseken töpreng, árfolyamokat vet -egybe, csatatervet csinál, összeesküvést sző vagy szónoki képeken -és hasonlatokon emészti magát: az hiába megy sétálni. Fáradni ugyan -elfárad, de üdülni nem üdül. Sőt bágyadtabbá lesz, mint a rossz -álom után. Mert az altest is több vért emészt a mozgás és munka -által s az agy is több vért pusztit el a tünődés, töprengés, -aggodalom, <span class="pagenum"><a name="Page_241" id= -"Page_241">-241-</a></span> gond és gondolkozás által. Annyi vére -pedig nincs a testnek, hogy vele a test egy időben többféle -fokozott munkálkodást végezhessen.</p> -<p>A ki a sétán se tud agyának és szivének nagy terheitől -szabadulni: az ne menjen sétálni.</p> -<p>Keressen az társaságot.</p> -<p>Vagy tudós vagy bolondos vagy vidám és könnyelmü társaságot. -Valamelyik képes lesz őt felejtkezésre birni.</p> -<p>Jegyezzék ezt meg az orvos urak is. S gondosan kémleljék ki, -hogy betegjeiknek felejtkezésre mikor ajánljanak sétát s mikor -alkalmas társaságot.</p> -<p>A szórakozásnak, igazán mondva: a felejtkezésnek csak egyetlen -módja van. Az a módja, ha az ember nem gondol magára, ügyét-baját -kiveti elméjéből s minden tervét és gondolatát félre teszi, mint a -czigány a hegedüjét.</p> -<p>Lehet-e ez?</p> -<p>Lehet.</p> -<p>A vajda, ha nagy ritkán sétálásra tökélli el magát: megnéz, -megvizsgál mindent, a mivel találkozik. Fűt-fát, tücsköt-bogarat. -Sorra nézi a fák és cserjék törzsét, ágait, levelét, virágját. -Szakit falevelet s annak alakját megvizsgálja. Olyan-e az a -falevél, a milyen az ő gyerek korában volt? Ismert fűről-fáról -elmesélget; – ismeretlen után kérdezősködik vagy annak faját, -nemét, családját megállapitani törekszik. Minden fűről, gazról, -bokorról megmondja: van-e ilyen az ő birtokán, az ő határában? -Végig vizsgálja a rovarokat, csigákat, csuszómászó állatokat. A -hangyák hadjáratát vagy tolvajlásait <span class="pagenum"><a name= -"Page_242" id="Page_242">-242-</a></span> figyelemmel kiséri. A hol -rendes csapáson előre-hátra futkározó hangyát lát: ott rögtön -megáll. Társát, ha van társa a sétában, agyon öli mindenféle -állattani és növénytani kérdésekkel. A járó-kelő embereket és -lovakat szemügyre veszi s korát, természetét, kórságait -mindegyiknek kitalálni törekszik. Minden emberrel arról beszél, a -mihez az az ember ért. Séta közben nagyon szereti maga mellett az -okos embert, de még sokkal jobban az ostobát, a mezei munkást, az -ismeretlent, a messze vidékről valót. Mire sétáját elvégzi: agya -elpihen, mint a kis gyereké.</p> -<p>Rájött arra s ennek nagyon megörült, hogy a Kormányzó is ugy -sétál, mint ő. A Kormányzónak a 60-as évek végén s a 70-es években -sok ideje volt. Külföldi szövetségei elmultak. Bujdosó társai -elhaltak vagy elhagyták, elszéledtek vagy haza jöttek. Elhalt jó -neje is, fiai pedig erre-amarra munkában, hivatalban. Megnézett -andalgásai közben ő is minden fűt-fát s lassanként növénytudós lett -belőle. Ha itthon lehet s gazdasági birtokhoz juthat, ősi magyar -táblabirói szokás szerint kitünő gazdává vált volna. A természet -gyönyörü alkotásai, a mezők és havasok füvei és virágai elvonták -elméjét az élet örömeit pusztitó terhes gondolatoktól, rettentő -veszteségeinek fájdalmas emlékezetétől. Sétája és álma egyaránt -édes felejtkezés volt. És könnyü és léleküdítő tanulás.</p> -<p>Széchenyi sétái mások voltak. Széchenyi a magános séta közben is -küzdött, évődött magával is, a világgal is, terveivel is. -Meg-megállt, ajka mozgott, kezeivel <span class="pagenum"><a name= -"Page_243" id="Page_243">-243-</a></span> gyakran hadonázott is. -Idegeit a séta nem nyugasztotta meg. Meg is ölték utóbb háborgó -idegei.</p> -<p>Basso barátunk valóságos áldás volt a Kormányzóra séta közben. -Kivált élete utolsó éveiben, a mikor Turin egyenes utczáit, -kaszárnya épületeit s minden lépten-nyomon ácsorgó örökös szobrait -elhagynia nem lehetett s ereje már nem engedte, hogy átmenjen a Pó -jobb partjára s a hegyeket és erdőket s a Superga magasságait -bekóborolja. Nagy lélek jobban tud üdülni a természet ölén, mint -nagy város poros, meleg, unalmas utczáin. De Basso barátunk -társalgása pótolni tudta a természetet.</p> -<p>Ez a jó fiu ugyanis nem tudott alaposan semmit, de azért -határozott véleménye volt mindenről. S annál határozottabban -megalkotta véleményét a dolgokról, minél kevésbbé ismerte azokat. -Különösen szeretett politizálni. A nemzetközi állapotok megvitatása -kedvelt tárgyai közé tartozott. Egy alkalmat se mulasztott el, hogy -ki ne fejtette volna, mikor és miként lesz urrá az olasz nemzet a -földközi tenger összes partjain. A francziák és spanyolok iránt -kegyelmes volt; azoknak még hagyott valamit, de már a mórokat, -arabokat törököt-görögöt, zsidót, angolt s egyéb oláh czigány -népséget pokolba kergetett. Albánnak, czernagorcznak, dalmatának -csak épen annyit engedett, hogy itatni lejárhassanak az Adriára s -nekünk is odaengedte Fiumét arra az időre, a mig Kossuth él, – azon -túl fizessünk érte házbért.</p> -<p>Elképzelhető, mennyi vidám órát szerzett a Kormányzónak -<span class="pagenum"><a name="Page_244" id= -"Page_244">-244-</a></span> séta közben e jó fiu politikus -csizmadiáskodása. Csak séta közben társalgott vele hosszabb időkön -át nemzetközi kérdésekről. A társalgás természetesen abból állott, -hogy hagyta az orvost beszélni, csak néha intézett hozzá egy-egy -mókás vagy beugrató kérdést vagy tréfás ellenmondást. A mi csak -élesztette Basso barátunkban a buzgóságot elveinek kifejtésére.</p> -<p>Pedig voltak nagy elvei.</p> -<p>Át akarta alakitani az emberek ruházkodását. Férfit-asszonyt -vissza akart tériteni a mezitlábjárásra.</p> -<p>Államilag akarta szervezni a csecsemők testi nevelését. Svéd -tornászatra akarta kötelezni már a csecsszopót is. Ki akarta -mondani, hogy a leánygyermek három esztendeig szopjék, hogy a -mikorra felnő: neki is legyen elég teje.</p> -<p>Az alkotmány ellen ezer kifogása volt. A trónörököstől -megkivánta volna, hogy orvosi oklevelet szerezzen, pedig neki -magának se volt. A képviselőktől megkivánta volna: tegyenek le -óvadékot, bánatpénzt s veszitsék el, ha jól nem viselik -magukat.</p> -<p>Mindezt s száz meg száz efféle tervét mindig séta közben közölte -a Kormányzóval, a ki ezt meghallgatta derüs türelemmel.</p> -<p>A földrajzban igen hiányos ismeretei voltak Basso -barátunknak.</p> -<p>Egyszer valami afrikai csavargóval találkozott, a ki jól beszélt -olaszul. Beült vele egy albergóba s kikérdezte az afrikai dolgok -felől. A csavargó hazudott, mint egy lócsiszár. Elmondta neki, hogy -a Zahara-sivatagban <span class="pagenum"><a name="Page_245" id= -"Page_245">-245-</a></span> a Tibulbu oázon van három felesége és -tizenhárom gyereke; a Dzsebbel-Gur-Rhamban van két urodalma és -nyolcz Bir-Tuilja; rokonságban, komaságban és vérszövetségben van a -Tuarég, Benezid és Hamama törzsekkel s hogy e törzsek csak egy -olasz zászlót várnak s nyomban kiverik az angolokat Egyiptomból, az -olaszoké lesz Tripolisz azonnal. Basso barátunk e pogány neveket -nyomban beirta naplójegyzékei közé. S alig várta a következő napot, -hogy sétára kisérje a Kormányzót.</p> -<p>Sietett aztán a Kormányzót értesiteni nyomban e nagy nemzeti -ügyről s megkérdezte: ne menjen-e rögtön a szindakóhoz, hogy ez -csináltasson egy szép selyem nemzeti lobogót Itália büszke -csillagával s küldje el azonnal a Dzsebbel-Gur-Rham hegység -szakadékaiba. Ha majd mindent elnyerünk: akkor értesitsük a királyt -Rómában s ajánljuk fel neki Tripoliszt. Basso barátunk a maga -részéről nem köt ki egyebet, csak azt, hogy Afrikában ne legyen se -pap, se barát, se apácza. – Tudni kell, hogy Basso barátunk -sehogyse szerette a papokat.</p> -<p>A Kormányzó mosolyogva hallgatta e lelkes nemzeti törekvést. S -mosolyogva jegyezte meg:</p> -<p>– Egy kis tévedés van a dologban, tisztelt barátom.</p> -<p>– Nem lehet az! Miféle tévedés lenne?</p> -<p>– Csak az, hogy a mennyire én tudom, a Hamama és Tuarég arab -törzsek Tuniszban laknak Algir szomszédságában, nem pedig -Tripoliszban.</p> -<p>– Nem tesz semmit. Én előttem Tunisz és Tripolisz egy dolog. -<span class="pagenum"><a name="Page_246" id= -"Page_246">-246-</a></span></p> -<p>A Kormányzó nagyot nevetett e bölcs beszédre. De azért halálos -holtáig se tudta Basso barátunk fejébe verni, hogy Tunisz is más, -Tripolisz is más s a maga Zaharájával mindegyik nagyobb mint -Francziaország és Spanyolország együttvéve.</p> -<p>A sétának rendesen féltizenkettőre szokott vége lenni. Ekkor -ment haza a Kormányzó s ekkor reggelizett.</p> -<p>Reggeli után ujságot szokott olvasni.</p> -<p>Sok magyar lap járt neki. A szerkesztők tiszteletből küldték. -Csak a »Budapesti Hirlap«-ot zárta ki valami indiszkréczió miatt -asztaláról. Ennek történetét fölöslegesnek tartom elbeszélni. Az -»Egyetértést« gondosan átnézte naponként. Ebben se tetszett neki -sok dolog igen gyakran. De azért kedvelte, mint hozzá legközelebb -állót.</p> -<p>Nehány franczia, angol s olasz lapja is volt. Ezekből is -megnézett egyet s mást.</p> -<p>Lajos fia »butitó szer«-nek nevezte a hirlapokat. Félig -komolyan, félig dévajul alkalmazta e jelzőt a hirlapokra. A -Kormányzó nem mondott ellene, nem tiltakozott e felfogás ellen. -Csak afféle megjegyzést tett, hogy embere, olvasója válogatja, kire -nézve butitó szer a hirlap. A ki gonddal, figyelemmel, meggondolva -és birálva olvassa: arra nézve nem butitó szer.</p> -<p>Igaz, hogy ilyen ember kevés van. Oktalan és rossz szokásból az -emberek több lapot olvasnak naponként, arra pedig alig van ideje -valakinek, hogy minden lapot, sőt több lapot is nagy figyelemmel, -meggondolva s megbirálva olvasson el. Olyan ember is kevés van, a -ki <span class="pagenum"><a name="Page_247" id= -"Page_247">-247-</a></span> elég tudással, elég gyakorlati -tapasztalattal birjon arra nézve, hogy a hirlapok százféle és -óriási közleményeit alaposan megbirálhassa.</p> -<p>Hirlapolvasás után iróasztalához ült a Kormányzó s dolgozott. -Bujdosásbeli életének nagy tömegü levelezéseit rendezte s -Emlékiratait készitette. Miként dolgozott: ezt talán később -elbeszélem. Csak annyit jegyzek itt meg, hogy Emlékiratai három -első kötetének összeállitásában Gunszt Bertalan barátunk volt -hatalmas segitsége, kiről már bővebben megemlékeztem.</p> -<p>Folytatom a napirendet.</p> -<p>Képzelhetlen munkakedv és munkaerő lakott a Kormányzóban.</p> -<p>Hetvenhat éves elmult, a mikor Emlékiratai megirásához -hozzáfogott 1879-ben és 1880-ban. S ennek irása közben is -csodálatos pontossággal vezette háztartását, tartotta rendben -pénzügyeit s folytatta óriási terjedelmü magánlevelezését.</p> -<p>Déli 12 óra vagy fél egy óra tájban szokott leülni asztalához s -dolgozott egy ülőhelyt esti 7 óráig, az ebéd idejéig. Pedig nem -könnyü munkát végzett. Hiszen nehéz fogalmazási munkában fáradozott -agya, nagy és rendszeres irodalmi műveket kellett alkotnia.</p> -<p>Birta lelke, a mely üde volt mindig; – de birta teste is, a mely -pedig aggott, öregedett. Hét órai szakadatlan, nehéz fogalmazás -fiatal embernek is nagy munka. Hejh de derék legény lenne az a -magyar iró, a ki erre képes volna!</p> -<p>Néha a hét órai ülő munkában mintha elzsibbadt, <span class= -"pagenum"><a name="Page_248" id="Page_248">-248-</a></span> -elmerevedett volna egész teste! S e miatt, mikor a 7 óra már közel -volt, gyakran felállt asztala mellől s karjait feltartva nagyot -nyujtózkodott. De igen gyakran két kezét hátra téve s öklét a -vesetájra szoritva, gerinczét jóizüen megropogtatta. S ilyenkor -valamelyik gyerekkorabeli öreg rokonának mókás szavát szokta -alkalmazni.</p> -<p>– Uram ne vigy a kőfalnak!</p> -<p>Ezzel szokta elütni a fáradtságot. Aztán ment az ebédlőbe.</p> -<p>A munka terhe miatt panaszos szó soha el nem hagyta ajkait.</p> -<p>Ebéd végeztével átment a billiárd szobába s ott egy óra folyásig -lökdöste az elefántcsonttekét.</p> -<p>Billiárd-asztala halála után Budapestre került s gróf Kreith -Béla barátunk tart rá számot. Az asztal régi divatu, nagy és -lyukakkal van ellátva a piramid nevü játék számára. Gyerekkoromban -én is ezt a játékot szerettem, a Kormányzó fiatal korában pedig ez -volt a divatos Európaszerte. Apám billiárd-asztalai is minden -kastélyában ilyenek voltak.</p> -<p>Esti 11 órakor szokott hálószobájába vonulni. De még egy-két -órán át olvasgatni szokott ezután is.</p> -<p>Ágya elég széles és elég hosszu közönséges faágy, a minő -Magyarországon uri házaknál divatos. Holmi czifra vas és -rézágyakat, sallangos, bojtos, zsinóros menyezeteket nem használt, -nem szeretett. Ősi magyar természete ebben se változott meg.</p> -<p>Ágynemüje is magyaros volt. Csakhogy derekaljnak tollas párnát -nem használt, mint hajdan édes apja házánál.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_249" id= -"Page_249">-249-</a></span></p> -<h3>VIII. FEJEZET.</h3> -<p class="summary">(Olaszországban nincs madár. – Kossuth -könyvtárának ügye. – Irja meg Kossuth gyermekkorának és ifju -korának történetét. – Nem akarja. – Adomája Ferdinánd királyról. – -Szilágyi és Apponyi szónoklata. – A vajda szemébe mondja -Kossuthnak, mikor tartott előre megirt beszédet.)</p> -<p>A Kormányzó nyugodtan aludt ez éjszakán. Nagyon érdekes -társalgásunk s pillanatonkint heves kitörésünk észrevehetőleg nem -izgatta fel. Junius 20-án szokott időben kelt, öltözött, sétált és -reggelizett.</p> -<p>Reggel hozzánk küldte titkárját, Aulichot azzal, hogy délután -két órakor a vajdát négyszemközt fogadja, három órakor pedig engem -szintén egy órára; – négy órától kezdve mindhármunkat, az egész -küldöttséget.</p> -<p>Mi magunk közt apróra megbeszéltük azt a hatást, melyet a -Kormányzó hangulata, modora, megjegyzései ránk gyakoroltak.</p> -<p>Nagy Gyula abban a nézetben volt, hogy a Kormányzótól kedvező -nyilatkozatot nem kapunk s a mit kapunk, az a pártkörből való -kilépésünket s külön alakulásunkat nem fogja szentesiteni. -Javasolta: ne is erőltessük a dolgot. Neki nincs reménye.</p> -<p>A vajda kijelentette, hogy ő még akkor se változtatja -<span class="pagenum"><a name="Page_250" id= -"Page_250">-250-</a></span> meg politikai álláspontját, ha a -Kormányzó azt egyenesen kárhoztatná. Társainkra nem jár -koczkázattal a dolog, hisz ők az őszszel visszamehetnek Justhék, -Polónyiék, Helfyék táborába, ha a netalán megváltozó közhangulattól -félnének. S ha kedvük lenne ahhoz, hogy bent a pártban örökös -viszályban legyenek Apponyi titkos hiveivel, a nagy -reform-alkotások ellenzőivel.</p> -<p>Én életre-halálra el voltam tökélve, hogy a vajdával tartok.</p> -<p>A vajda egyébiránt feltétlenül biztosnak tartotta, hogy a -Kormányzó se helytelenitő, se kárhoztató nyilatkozatot nem tesz -ellenünk. A legrosszabb eset szerinte az lehet, hogy a Kormányzó se -ellenünk, se mellettünk nyilatkozni nem akar s nem fog.</p> -<p>Délelőtt a magunk divatu reggelizés után meglátogattuk a jó -Ruttkaynét. Onnan kocsira ülve a vajdával egy kis sétát tettünk a -Viktor Emánuel sétányon s a folyam partján. A vajda az egész uton -kötődött velem Velencze és Lombardia és Piemont sikjain át, hogy -sehol se lát se fákon, se mezőkön, se repülésben semmiféle maradt. -Még gólyát, még varjut, még verebet se. Gunyolt engem az én kedvelt -Olaszországommal, a hol minden tücsköt-bogarat megesznek, a hol még -a madarakat is felfalják, még a gémet, vércsét, baglyot is. Ha nem -igy van – ugymond – mutassak neki verebet.</p> -<p>Csakugyan akartam neki verebet mutatni, noha magam sem tartottam -biztosnak, hogy találunk.</p> -<p>De mégis találtunk ötöt a nagy sétány nyárfái közt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_251" id="Page_251">-251-</a></span> De az -öt közt négy kanveréb volt. Ebből a vajda azt következtette, hogy -az anyaverebeket az olasz elfogta a költő-fészken.</p> -<p>Az igaz, hogy Olaszország nagy darab föld, de csakugyan nem -hiszem, hogy az egész országban volna annyi veréb, mint nálunk -Budapesten csupán az Erzsébet-tér fáinak lombjai közt valamelyik -téli alkonyaton.</p> -<p>Délután két órakor a vajda pontosan meglátogatta a Kormányzót. A -Kormányzó hidegebb volt hozzá, mint talán tegnap. S mindenekelőtt a -párt belső viszonyairól kérdezősködött tőle.</p> -<p>A vajda kitért a felelet elől. Megkérte a Kormányzót, engedje -meg, hogy politikai ügyekről négyszemközt ne kelljen nyilatkoznia. -Ő – ugymond – nyiltan szokta nézetét kifejteni sajtóban is, -parlamentben s pártkörben is, most is kész minden mellékes gondolat -nélkül s föltétlen őszinteséggel nyilatkozni, de óhajtaná, hogy ez -barátjai, Nagy Gyula s gróf Károlyi Gábor jelenlétében -történjék.</p> -<p>A Kormányzó szivesen beleegyezett.</p> -<p>Volt azonban a vajdának előterjesztése, mely Kossuth Lajos -könyvtárára vonatkozott.</p> -<p>A Kossuth-bizottság ugyanis, melyet tavaly, mint már -elbeszéltem, a vajda saját elnöklete alatt megalakitott, -elhatározta, hogy a Kormányzó könytárát még az ő életében óhajtaná -a nemzet számára megszerezni. Ezt a kérdést hozta elő a vajda.</p> -<p>– Helfytől hallottam, – ugymond, – és pedig egyenesen ugy -közölte velem, hogy e közlésre fel is <span class= -"pagenum"><a name="Page_252" id="Page_252">-252-</a></span> volt -jogositva, hogy a Kormányzó ur hajlandó volna igen becses -könyvtárát nemzetünk részére még életében átengedni. Ennek -keresztülvitelére az én elnökletem alatt még a mult évben bizottság -alakult. Ez ügyben a bizalmas lépéseket megtenni engem s gróf -Károlyi Gábort bizta meg bizottságunk. Mi nagyon fontosnak tartjuk -ezt. Az ön könyvtára Kormányzó ur, nagy kincse a nemzetnek. Mátyás -királyunk könyvtárát a viharos idők megsemmisitették, azt talán meg -se tudta volna védelmezni nemzetünk. A költő Zrinyi Miklósnak s -Rákóczi Ferencz dicső fejedelmünknek könyvtára eltünt, elkallódott, -országunk határain kivül esett, nincs a nemzet birtokában. Nekem -fáj még az a gondolat is, hogy ily sors érhetné a Kormányzó ur -könyvtárát. Ezt minden esetre biztositanunk kell. Hadd lássák a -nemzedékek, a kik utánunk jönnek, mily könyveket látott, minő -eszméket vett észre, mily gondolatokkal játszadozott Kossuth Lajos -szelleme, a mikor hazájának nagy gondjai elől időnként a könyvekhez -menekült. A nemzeti hálás kegyeletnek egyik forrása is, egyik -gyüjtő medenczéje is lesz az a könyvtár; – dicső emlék a multból s -fény, mely a jövendőbe is világit. Kérem kegyes válaszát.</p> -<p>A Kormányzó közönyösen felelt.</p> -<p>– Erről most nem beszélhetünk, semmi esetre nem határozhatunk. -Helfy barátommal csakugyan beszéltünk erről. De könyvtáram fiaim -örökségét képezi. Talán ez lesz egyetlen örökségük. Náluk nélkül -nem akarok erre nézve tárgyalásba bocsátkozni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_253" id="Page_253">-253-</a></span></p> -<p>Némi gondolkozás után hozzá tette:</p> -<p>– Sok könyvemet itt-ott jegyzeteimmel telefirkáltam; – nem -gondolják majd otthon némelyek, hogy ez csökkenti a könyvek -értékét?</p> -<p>A vajda elmosolyodott.</p> -<p>– Nem hiszem, hogy akadna olyan hülye magyar ember, a ki ilyen -gondolatra jönne. Hiszen főleg a telefirkált könyveket akarjuk mi a -nemzet számára megszerezni.</p> -<p>A Kormányzó nem szólt többé a könyvtárról. Másra terelte át a -beszédet.</p> -<p>Közölte a vajdával, hogy emlékiratainak ötödik kötetét is jó -részben befejezte már; – pár heti, vagy pár hónapi munka árán -egészen készen lesz.</p> -<p>Az e fölött való beszélgetésben furcsa eszmére jött a vajda. -Engedelmet kért a Kormányzótól egészen nyilt és őszinte -megjegyzésre.</p> -<p>– Én azt óhajtanám, – ugymond, – hogy a Kormányzó ur az ötödik -kötettel fejezné be emlékiratait s többé, mint iró, ezekkel ne -foglalkoznék. Az anyagot tartsa együtt, az utódoknak legyen módjuk -az anyagot kiadni s a történetirás számára felhasználni, de önmaga -Kormányzó ur, ne dolgozza föl.</p> -<p>– Miért?</p> -<p>– Eljött már a Kormányzó ur számára a pihenés ideje. De nem ez a -fő okom. Hanem az, hogy én nem akarom, hogy a nemzet történetének -irói önnel vitatkozzanak műveikben. Ha az anyagot az ön -megjegyzéseivel kapják, majdnem lehetetlen, hogy egyik-másik -<span class="pagenum"><a name="Page_254" id= -"Page_254">-254-</a></span> megjegyzése, nézete, magyarázata s -egyik vagy másik cselekményének az Emlékiratokban foglalt -megvilágitása ellen biráló nézetre ne jussanak, érvet ne találjanak -s nézetük és érveik kifejtésére hosszabb-rövidebb birálgatásba ne -bocsátkozzanak. De ha csak a nyers anyagot találják: akkor ez -egyetlen történetirónak se jut eszébe. Akkor a magyar nemzetnek az -ön nevéhez és szerepéhez kapcsolódó története tisztán lesz megirva -s az ön történeti nagy alakja minden oldalról egyenlő fénynyel lesz -övezve. A szobron nem lesz karczolat s egyetlen oldalról se lesz -körülötte árnyék. Még olyan árnyék se, a minőt csak a tollforgatók -támasztanak.</p> -<p>A Kormányzó mély hangon felelt:</p> -<p>– Én nem tudok már pihenni.</p> -<p>E szavakra a vajdát erős érzés fogta el. Fölállott a karszékből -s megható hangon szólt:</p> -<p>– Óh ha ön Kormányzó ur megirná gyermekkora és ifju kora -történetét; nevelődését, apjának és anyjának erős és édes -befolyását; testvérjeivel való játékát és czivódásait; az ősi házat -és gazdaságot; a cselédek dévajkodásait, elemi tanitóit, főiskolai -tanárait; a régi vármegyét, a tiszttársakat, az 1825-iki -országgyülés titkait, a nemzet ébredését, a jobbágy panaszait, az -elsatnyult és mégis élni akaró nemzetet! Ha mi azt látnók s -utódaink látnák: hogy termett és hogy nőtt fel Kossuth Lajos; hogy -nyilott meg lelkének világa; hogy tisztult és erősödött meg -szelleme s miként kezdte felismerni korát és annak sarjadó eszméit -és csodálatos és fenséges szerepét! Ha mi azt látnók! Az a -<span class="pagenum"><a name="Page_255" id= -"Page_255">-255-</a></span> könyv szentirása lenne három -nemzedéknek, önt élete alkonyán tenné a világ egyik első remek -irójává s századok mulva is gyönyörrel olvasnák apák, anyák s -nagyra törő magzatok. Ne irjon ön többé a történetbuvároknak, hanem -irjon az egész nemzetnek!</p> -<p>A Kormányzó nem felelt a vajdának. Szaporán sodorta szivarkáit s -bodrosan eresztette a dohányfüstöt. De láthatólag jól esett neki a -vajda észrevétele, a mit bizonyit az, hogy később, mikor mind -együtt voltunk, ebéd előtt visszatért rá.</p> -<p>Az én szerepem, az én négyszemközti társalgásom alatt, egészen -más volt.</p> -<p>Én személyeskedtem.</p> -<p>Én elmondtam, hogy a nemzeti párt ügynökei, az álarczos -függetlenségiek miként turták ki a pártból Mocsáryt, ez őstiszta -kurucz jellemü függetlenségi férfiut. Miként keseritették Irányit s -miként és mily szövevényes rendszerességgel, mekkora sajtóval s -mennyi áldozattal áskálódnak Eötvös ellen! Hogy félnek az ő -eszétől, erélyétől, tollától s megtámadhatlan jellemétől!</p> -<p>Elmondtam, mi a vajda nézete, ha a kormány a szabadelvü nagy -reformok miatt talál megbukni! Hogy tombol akkor örömében a -Kaszinó, a nemzeti párt, az udvari kamarilla, a sötét reakczió s a -nemzetiségek ellenséges szövetsége! S hogy támogatja ezt a bandát -tudatosan vagy tudatlanul a függetlenségi párt egy része is!</p> -<p>A Kormányzó végig hallgatott türelemmel és csak annyit mondott -szavaimra: <span class="pagenum"><a name="Page_256" id= -"Page_256">-256-</a></span></p> -<p>– Maga édes Gábor, heveskedik. De ha ugy áll is a helyzet: ez -csak arra szolgál okul, hogy egyesüljenek ujra a párttal s vezessék -azt az egyenes uton.</p> -<p>Mikor ismét együtt voltunk mind a hárman: akkor már kevesebb szó -folyt ebéd előtt a politikáról.</p> -<p>A Kormányzó, mint föntebb emlitém, visszatért a vajda tanácsára. -Elmondta nekünk derült kedvvel e tanácsot.</p> -<p>– De az én ifju koromban – ugymond – kevés érdekes dolog -történt. Adomáim nekem még miniszter koromból sincsenek. Arra ugyan -emlékszem, mikor Ferdinánd király előtt először voltam. Fölmentünk -Bécsbe, hogy a királynál jelentkezzünk s az esküt letegyük kezébe. -Engem e szóval mutatott be a királynak Batthiányi: »Fölséged -finánczminisztere: Kossuth Lajos.« Németül folyt természetesen a -beszéd. A király testi és lelki nyomorék volt. Odavánszorgott -hozzám, közel hajolt arczomhoz s jól megnézett. És siránkozó hangon -mondta: »Finánczminiszter? A finánczminiszter nagyon fontos személy -ám! De aztán édes Kossuth ur, adjon ám nekem pénzt, ha kérek; mert -nekem sok pénz kell ám!« Én csak néztem ezt a szánalomra méltó -alakot. De a ki azért mégis uralkodik népeken és országokon!</p> -<p>Ez az adoma nem azt bizonyitotta, hogy a Kormányzónak egyéni és -korjelző adomái ne volnának. Az pedig csak kitérő mondás volt tőle, -hogy ifju korában kevés érdekes dolog történt.</p> -<p>Minden esemény, minden jelenség érdekes, mely nagy <span class= -"pagenum"><a name="Page_257" id="Page_257">-257-</a></span> férfiak -ifju korával függ össze. Érdekessé teszi az, miként vette észre, -miként fogta föl s mit tett el lelke tárházába belőle az az ifju, a -ki később nemzetének vagy az emberiségnek sorsára jótékony hatást -gyakorolt. A ki tehát nagy emberré vált élte delén vagy öreg -korában.</p> -<p>A nagy ember nem egyszerre támad s nem véletlenül és esetleg -támad. Csak nagyságának felszinre bukkanása lehet véletlen és -esetleges. A Victoria regia vagy a Nymphea thermalis is fölségesen -fejlődik a vizek mélyén, mielőtt ragyogó virágait felhozhatná a -napvilágra s megláthatná az emberi szem. Kossuth lelke hatalmas -arányokban fejlődött már gyermekkorában s ifju korában is. De mit -tudhatunk mi már e fejlődés részleteiről? Hetven–nyolczvan év telt -el gyermek és ifju kora óta. Ki emlékeznék erre, ha ő maga nem? Ki -figyelte volna meg őt annyira, mint a mennyire önmaga tehette?</p> -<p>De mind erről most már késő töprenkedni. Az emberiség sok nagy -alakjának zsenge korát nem ismerjük. Magának Jézusnak életéből is -hiányzik husz évnek ismerete. Mennyi fenséges titkot rejt e husz -évnek sötétsége!</p> -<p>Ebéd előtti politikai társalgásunk folyamán szóba jött a mai -magyar szónoklat természete. Maga a Kormányzó hozta szóba. Beszélt -Apponyiról és Szilágyiról s kérdezte a vajdát: mi véleménynyel van -e férfiak szónoki képességeiről és sikereiről?</p> -<p>Nekem szent meggyőződésem, noha alig tudom tökéletesen -bebizonyitani, hogy a Kormányzó azért terelte e tárgyra a -beszélgetést, hogy a vajda mondjon véleményt az ő szónoklatai -természetéről is. Kossuth a mivelt világ <span class= -"pagenum"><a name="Page_258" id="Page_258">-258-</a></span> egyik -legnagyobb szónoka. Azt már látta a Kormányzó, hogy a vajda elméje -mély és erős s tudása és gondolkozása hatalmas; felfogása önálló, -eredeti s magyar. Szinte természetes és édes tünet az agg embernél -az a hiuság, mely tudni akarja, miként vélekedik róla az utána jött -nemzedék sarjadéka. Tájékozást nyujt az neki arra nézve, miként -itéli meg őt majd az utókor. S kinek ne állana jogában és -kötelességében az ez iránt való kiváncsiság? S azután a Kormányzó -jól tudta, hogy a vajda az ő fiatal korában Deák köréhez tartozott. -S miként vélekedik Kossuthról Deák s Deákról Kossuth: ez iránt -bizony igazán érdeklődik mind a kettő.</p> -<p>A vajda azonban alig érintette Kossuth szónoki tehetségét, -szorosan megmaradt abban a körben, melyet neki a Kormányzó kérdése -megjelölt. Csak Szilágyiról és Apponyiról beszélt.</p> -<p>– Régóta ismerem s figyelem – ugymond – mind a kettőt. Mind a -kettő szónoki képességéről határozott véleményem van, de a mikor a -Kormányzó ur előtt itéletet mondok fölöttük: a legnagyobb, -legmagasabb mértéket alkalmazom rájuk. Megbirják. – Ma nem a nagy -és remek szónoklatok korát éljük. Az emberek szegényebbek, -számitóbbak, anyagi érdekeikbe sokkal elmerültebbek, semmint őket -magas és nemes szenvedélyek fölkeltésével, a legszentebb nemzeti -önzés nagy indulataival s az emberi haladás nagy eszméinek -ragyogásával lehetne és kellene vezetni. Castellar hangja s az ön -egykori hangja Kormányzó ur, ma idegen, érdes és riasztó hatásu -lenne a magyar nemzetgyülésben. A mai szónoklat <span class= -"pagenum"><a name="Page_259" id="Page_259">-259-</a></span> nem -egyéb, mint szakbeszéd. Kisebb vagy nagyobb mélységü, gyöngébb vagy -erősebb sugárzásu, de csak szakbeszéd. – Mind Szilágyi, mind -Apponyi nagy szónoki tehetség. Szilágyi eredetileg sokkal nagyobb -és tömöttebb tehetség. Apponyi pedig sokkal gyakorlottabb. Apponyi -mindig ellenzéki volt, Szilágyi pedig csak rövid ideig. Mind a -kettőnek elméleti és tudományos miveltsége egészen teljes s a -fölmerült kérdésről, ha hozzá szól, mindegyik tud annyit, a mennyit -törvényhozónak vagy talán helyesebben mondom, a mennyit törvényhozó -testület szónokának tudni kell. A nyelvet is egyenlő ügyességgel -tudja használni mind a kettő. – De azért egyik se remek szónok. -Mind a kettőnek nagy hiányai vannak. S e hiányokat nemzetünk -sajátságos helyzete miatt nem is pótolhatják. – A szónoklatnak -igazságot kell tartalmazni. A nagy nemzetek szónokai előtt csak két -igazság van. A nemzeti és az emberi igazság. Ez a kettő gyakran -együtt jár s ha összeütközik is, a kettőt hosszabb vagy rövidebb -küzdelem után ki lehet egyenliteni s a kiegyenlités mindig a két -igazság együttes győzelme. A nagy nemzeteknél minden más igazság -alatta áll a nemzeti és emberi igazságnak. Nálunk nem igy van. -Nálunk a király igazsága, az egyház igazsága s a fajok igazsága -gyakran erősebb, mint az emberi igazság. A mi szónokainknak, a -mikor érveik és szenvedélyeik csatatervét felállitják, több -tekintettel, több ellenséges hadcsapattal kell megküzdeniök, mint a -franczia és angol szónokoknak. A ki a király igazságát alá rendelné -a nemzet igazságának: az nyomban lehetetlenné válnék, mint nálunk -<span class="pagenum"><a name="Page_260" id= -"Page_260">-260-</a></span> szokás mondani »fölfelé«. A ki az -egyház igazságát rendelné alá a nemzetnek: az lassanként -lehetetlenné válnék fölfelé is, köröskörül is. S a király védi a -fajok igazságait is, tehát a fajokkal szemben is mindig korlátozva -van a nemzet igazsága. – Szomoru a mi helyzetünk Kormányzó ur; még -szomorubb, mint a hogy ön irataiban hirdeti. A magyar nemzet -igazságát csak addig türik és csak annyiban türik, a mig ez -szolgálni kész a király igazságát, Róma igazságát s a fajok -igazságát. Ha nem kész szolgálni: akkor hütlenségről, barbárságról, -egyházüldözésről, a nemzetiségek eltiprásáról beszélnek s e buta és -gonosz jelszavakat az örökké csiripelő sajtó beleveri még a magyar -elmékbe is. A nemzet igazságának kellene magasan állani. Oly -magasan, mint a csillagos ég, melynek alatta fekszik minden. Még a -király is, a pápa is, az üdvösség is. Csak az embernek igazsága -lehetne méltó alkuvó fél, méltó osztályos rokon. Senki más, semmi -más. De mi nem igy vagyunk. – Ám e helyzetben mit hirdessen a -magyar közélet nagy szónoka? Elhitettük magunkkal, hogy nemzeti -kormányunk van, magyar hazafi minisztereink vannak. Gyalázatos -hazugság ez, de a tömeg, a rövidlátó nemzedék nem látja ezt. -Törvényhozóink arra törekszenek, hogy gyakorlati államférfiakká -váljanak. E törekvés összhangzik az egyéni boldogulás jogos -vágyával s az egyéni és családi hiuság jogos igényeivel is. Ámde e -törekvés csak akkor éri el czélját, ha »fölülről« kedvező szél fuj. -De onnan sohase fuj kedvező szél, ha a törvényhozó, ha az -államférfi alá nem rendeli <span class="pagenum"><a name="Page_261" -id="Page_261">-261-</a></span> a nemzet igazságát a király és az -egyház igazságának. Mit csináljon ilyenkor az államférfi? Mit -hirdessen a nagy szónok? A nemzet előtt csak nem hirdetheti, hogy -neki, a nemzetnek kell szolgálnia minden más érdeket s hogy őt, a -nemzetet csak akkor türik meg saját házában gazdának, ha tolakodó, -telhetetlen és erőszakos vendégeit, a koronát, az egyházat s a -fajokat szivesen látja, étellel-itallal jól tartja, – habár neki -magának koplalnia kell is. Mit csinál ilyenkor Szilágyi és Apponyi? -– Mind a kettő az állami tudományok szólásaihoz, általános -igazságaihoz, bölcselő meghatározásaihoz s mindenki által ismert -műszavaihoz folyamodik s előáll olyan beszéddel, mely Angliában, -Francziaországban és Németországban igaz lenne, de nálunk egyetlen -szava se igaz. Gyönyörü beszédek azok. Más nemzetek legnagyobb -szónokai se képesek szebb, tartalmasabb, elmésebb szónoklattal -előállani. Ragyog azokban a magyar elmének ősereje is, kiképzett -ereje is, de mindig elhomályosul a nemzet igazsága. Nem Szilágyit -és Apponyit vádolom én, hanem a végzetet, mely ragadja őket is -magával s mely ugy ül a nemzeten, mint az Alpesek szirtei. Ezt -untam én meg magam is 1876-ban. Ezért lettem a függetlenségi párt -tagja. Az a gondolat vezetett, hogy az állami közélet mezején -tehetségemet nem kell a korona és a nemzet közti ugrándozás -tojástánczára átengednem, hanem a függetlenségi párton a nemzet -javára fordithatom. – Szilágyi beszédeiben tisztább és szabatosabb -az érvelés, Apponyi beszédeiben nagyobb a hév és a hangulat. -Szilágyit korlátozza az a tekintet, melylyel a koronának -<span class="pagenum"><a name="Page_262" id= -"Page_262">-262-</a></span> s a kormányzó többségnek tartozik; -Apponyira rányomakodik az a gondolat, hogy neki pártja miatt is -hivatása egykor átvenni az ország kormányzását s a korona -képviseletét. Mind a kettő tartózkodik attól, hogy a nemzet és a -korona igazságait mereven és meztelenül állitsa egymással szemközt -a nemzet elé. Szilágyi a tudomány műszavai, Apponyi az ellenzékiség -fátyola alá rejti azokat, nehogy vagy a korona vagy a nemzet vagy -mind a kettő félreértse őt s e miatt elkedvetlenedjék. Mind a -kettőnek nagy gyöngesége, hogy egyik se kormányzott fiatal korában -gyakorlatilag. Egyik se volt gyakorló mezei gazda vagy megyei -tisztviselő. Egyik se igazgatott községet, járást, vármegyét, -bankot vagy gyártelepet. Az intézményeket mindegyik csak könyvből, -tanszékről vagy külső szemléletből ismeri. Az egyének és -intézmények egymásra hatását közvetlen gyakorlatból nem -tanulmányozhatta egyik se. A jogéletet csak ugy ismerik, mint magas -miveltségü férfiak, de a hogy az egyes jogesetek kinőnek az emberek -érdekéből és szenvedélyéből s a hogy fejlődnek, duzzadnak s a -tudománynak és államkormányzásnak tárgyaivá lesznek: azt saját -szemeikkel nem vizsgálták. Csak a felnőtt embert ismerik, de -magzatkorában és gyermekkorában nem figyelték őt meg. Ezért -hiányzik szónoklatukból az a tudás, mely a szónok egyéniségének -szineiben jelenik meg. Szilágyi eszejárása nemzetibb, mint -Apponyié. Apponyi legtöbb beszédét elfogadhatná magáénak a német -is, franczia is, ha tökéletes forditásban állana előtte. Nagy -hátránya ez az én szememben. – <span class="pagenum"><a name= -"Page_263" id="Page_263">-263-</a></span> Mind a kettő gondosan -készül a beszédre. Nagyobb beszédeiket előre átgondolják, -gondolataik és fejtegetéseik sorrendjét előre meghatározzák, -vezérgondolataikat szavakban is előre megalakitják s gyakran egész -beszédüket előre megirják.</p> -<p>A Kormányzó itt közbeszólt.</p> -<p>– Én sohase szoktam beszédeimet előre megirni.</p> -<p>– Tudom Kormányzó ur! Csak egy beszédét ismerem, melyet előre -megirt.</p> -<p>A Kormányzó indulatba jött a vajda e szavára. Én magam is -megijedtem, felugrottam ülőhelyemről, vigyázatlanságnak és -gyöngédtelenségnek tartottam e szót s oda ugrottam a vajda elé.</p> -<p>A Kormányzó erős, kemény hangon kérdezte.</p> -<p>– Melyik az?</p> -<p>– Az a beszéd, melyet a Partium visszacsatolása kérdésében -tartott Pestvármegye közgyülésén a 40-es évek egyikében, ha nem -csalódom 1847-ben.</p> -<p>– Igaza van önnek! Wesselényi adta hozzá az adatokat.</p> -<p>Nagy kő esett le a szivemről. Visszamentem helyemre s leültem -nyugodtan. A vajda lehetetlenséget végzett. Soha még csak álmomban -sem gondoltam arra, hogy a vajda Kossuth minden régi beszédét igy -ismerje. Emlékezése is bámulatba ejtett. Mint később megvallotta: -fiatal korában s több mint harmincz év előtt olvasta ezt a beszédet -s ime most nyomban visszaemlékezett rá. És pedig nemcsak a -beszédre, hanem még arra is, hogy e beszédet a Kormányzó előre -megirta s igy mondta el. <span class="pagenum"><a name="Page_264" -id="Page_264">-264-</a></span></p> -<p>De a Kormányzó neheztelése is rögtön megszünt s arczát derü -szállta meg. A következő napon azt mondta a jó Ruttkayné -jelenlétében nekem:</p> -<p>– Még soha se volt nálam senki, a ki annyira ismerte volna -beszédeimet, mint a maga vajdája édes Gábor. Csakugyan azt az -egyetlen beszédemet irtam meg előre s ő már azt is tudta.</p> -<p>Tetszett neki ez láthatólag.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_265" id= -"Page_265">-265-</a></span></p> -<h3>IX. FEJEZET.</h3> -<p class="summary">(A pártok helyzete. – Mi fenyegeti az országot? -– Készül lassanként az izenet. – Mit izent Kossuth Lajos 1893 évi -julius 21-én a függetlenségi pártnak? – Nem hallgatott rá a -párt.)</p> -<p>Az ebéden ugyanazok voltak, a kik tegnap. Az ebéd elég vidáman -folyt le. Egyetlen szó se esett a politikáról az ebéd egész ideje -alatt.</p> -<p>Ebéd után komolyan vitattuk küldetésünk czélját.</p> -<p>A Kormányzó merev volt nézeteiben. A nyugoti államférfiak finom -értekező modorában ugyan, de határozottan helytelenitette, hogy -kiléptünk a pártkörből. A vajdának ezt mondta:</p> -<p>– Én az ön helyzetében ugy tettem volna, mint Helfy. Rászavaztam -volna az ön javaslataira, de ha a többség leszavaz is ellenem: a -pártkörben bent maradtam volna.</p> -<p>– Köztem és Helfy közt különbség van. Én elnöke voltam a pártnak -s valóságos vezére, javaslataim pedig a pártnak alapelvei. Én mint -elnök s pártvezér nem maradhattam oly pártban, mely pártállásom -alapelveit leszavazta. <span class="pagenum"><a name="Page_266" id= -"Page_266">-266-</a></span></p> -<p>– Az önök egyházpolitikai viszályai ugy tünnek fel előttem, hogy -egy általánosan ismert mondást használjak, mint »vihar egy pohár -vizben.« Hisz az ország függetlensége mégis csak sokkal magasabban -áll, mint a házasság és az anyakönyv kérdése. Ha abban -egyetértenek, ezekben nem szabad összeveszni.</p> -<p>A vajda látta, hogy a Kormányzó nincs tökéletesen értesitve a -hazai állapotokról. Vele csak annyit közöltek ellenfeleink, hogy -minket csupán az egyházpolitika kérdései érdekelnek. Mélyebben ment -tehát a vitába.</p> -<p>– Ön Kormányzó ur jobban tudja, mint mi, hogy a pártok harcza -nem a tiszta elvek tiszta harcza, hanem a hatalmi erők mérkőzése. -Az elvek csak a fátyolt képezik kifelé, hogy a nagy közönség föl ne -ismerhesse a belső harcz valódi természetét. Most nálunk az egyik -táborban a szabadelvü haladás erői szövetkeztek s a szövetségben -csodálatos módon benne van az agguló király is, benne van a -Wekerle-kormány s benne van a parlamenti többség tulnyomó része. -Szemben áll velük a másik tábor. Kikből állanak e tábor csapatai? -Egy csomó főherczeg, a főrendek nagy része, a főpapság, Róma -titkos, de hatalmas keze, az Apponyi-párt és az Ugron-párt tulnyomó -része. Azok az elemek vannak itt együtt, a kik tudva – nem tudva -örök ellenségei mind a szabadelvü haladásnak, mind Magyarország -függetlenségének. Ez a két tábor szervezkedett és sorakozott már, -sőt az élet-halál harczot is megkezdte már egymás ellen. A -lobogókon pro és contra az egyházpolitikai javaslatok állanak, de a -vágyak és <span class="pagenum"><a name="Page_267" id= -"Page_267">-267-</a></span> szenvedélyek, sőt a végczélok is mások. -A függetlenségi párt nem állhat félre, nem futamodhatik meg a -csatatérről, nem mondhatja, hogy neki mindegy, akár melyik tábor -lesz a győztes. Hiszen az ország legnagyobb érdekei körül forog a -harcz esetlege. A függetlenségi pártnak valamelyik tábort egész -erejével és buzgalmával, egész lángoló hazaszeretetével segitenie -kell. – De hát melyiket segitse? Igaz, hogy az egyik tábor -ellenzéki szinek alatt küzd s ott rokonszenves csapatok is vannak, -Apponyiék és Ugronék. De ott vannak ám a főherczegek, a főrendek, a -főpapok, Róma ügynökei s az osztrák reakczió összes seregei is. -Ezeket a függetlenségi párt nem segítheti. – Sőt mi még tovább is -gondolunk. Mi nem tartjuk föltétlenül biztosnak, hogy a -Wekerle-kormány diadalra viszi elveit, de mindent elkövetünk arra -nézve, hogy bukása ne a haladás kérdései miatt következzék be, -bukását ne a reakczió római és osztrák tábora idézze elő s ne e -tábor jusson el a diadalra. Mert ha az lesz a harcz vége, hogy ez a -tábor jut el a diadalra: akkor még a nemzetnek az a csonka joga is -elbukik, melyet a 67-iki egyezmény biztosit s akkor még a -függetlenségi párt eddigi feladata is lényegesen átalakul. Mert -akkor a helyett, hogy a 67-iki egyezmény ellen az ország -függetlenségeért küzdjön: küzdenie kell az osztrák reakczió ellen a -67-iki egyezmény hű fentartásaért. Mi mindezt tisztán látjuk. Elég -szerencsétlenség, hogy igy látjuk. De ha már ez a meggyőződésünk, -mi abba a pártkörbe vissza nem mehetünk, mely megtüri kebelében -<span class="pagenum"><a name="Page_268" id= -"Page_268">-268-</a></span> azokat az embereket, a kik titkos -szövetségben állanak a szabadelvü haladásnak s az ország -függetlenségének ellenségeivel. Nem mondjuk mi, hogy ezek mind -rossz emberek. Csak vakok, a kik nem látnak tisztán s hiszékenyek. -De azt igenis mondjuk, hogy vezetőik elvetemedett álorczások.</p> -<p>E szavak nagy hatással voltak a Kormányzóra. Olyan nagy és éles -elme és olyan szilárd bölcsesség és hosszu tapasztalat, mint az -övé, tisztában volt azzal, hogy nekünk igazunk van. Igazat is adott -izenetében teljesen.</p> -<p>Izenetének ez a pontja igy szól:</p> -<p>»Nagyon sajnálnám, ha a kormány az egyházpolitikai kérdésben -megbuknék. Ez olyan lenne, mint Helfynek megirtam, mintha a -fürdővizzel a gyermeket is kiöntenék. Komoly államférfi előtt a -kormánybuktatás nem végczél. A kérdés az: Mi jön utána? Ha a -kormánybuktatás csak egyetlen lépéssel is előbbre viszi a -függetlenséget: akkor buktassák meg a kormányt. Az egyházpolitikai -javaslatok megbuktatásánál ez esetet nem látom.«</p> -<p>Ez volt a nagy izenet egy pontja a nemzethez.</p> -<p>De a függetlenségi párt álorczásai nem hajtottak erre. E helyett -a Kormányzót elnevezték »agyalágyult vén lutránus«-nak. S mint a -reakczió zsoldos csapatai: annál buzgóbban küzdöttek ellenünk s -különösen a vajda ellen.</p> -<p>E napon, junius 20-án, azonban még nem jött létre az izenet. A -Kormányzó csak az ujra való egyesülést sürgette. <span class= -"pagenum"><a name="Page_269" id="Page_269">-269-</a></span></p> -<p>– Mit csinálnak önök – ugymond – ily kevesen? Most huszonnégyen -vannak s nekem azt irják, hogy az őszre még kevesebben lesznek, -mert Thalyék visszamennek a régi pártkörbe. Önök ott a nagy pártban -a jó irányt képviselhetik s mindenesetre erősithetik azokat, kik -önökkel együtt gondolkoznak és együtt éreznek. Nem gondolják önök, -hogy sulyosan elmulasztják kötelességüket, ha a pártkörön kivül -maradnak s ekként még szabadabban engedik garázdálkodni az -ugynevezett álorczásokat?</p> -<p>– Nem, Kormányzó ur! Ha bent maradunk, mindig leszavazhatnak -bennünket titkon előkészitett meglepetéssel s akkor kihirdetik a -világnak, hogy elveink s irányunk s egyéniségünk szenvedtek -kudarczot. S ez, ha többször ismétlődik: szétzilálja a pártot utóbb -is. De ha kint maradunk: mi leszünk az élő tilalomfa előttük. A -lobogó tiszta marad kezünkben, a nagyközönség lassankint tisztán -lát bennünket is, őket is s tudatára jut annak, hogy nem az az -igazi függetlenségi férfiu, a ki harsányan kiabálja: éljen Kossuth -Lajos! – hanem az, a ki az ön elveit hiven megvalósitani -törekszik.</p> -<p>A Kormányzó, pontonként gondolkozva, egyes mondatokban bizonyos -kijelentéseket tett. A vajda azt hitte, hogy e kijelentések -végleges izenetet képeznek. Engedelmet kért, hogy ezeket irásba -foglalhassa önmaga számára.</p> -<p>– Nem ellenzem. De mit akar ön a följegyzéssel? Én önöknek -igazságot nem adhatok, én a pártegység <span class= -"pagenum"><a name="Page_270" id="Page_270">-270-</a></span> szigoru -fentartását szükségesnek tartom. Önökre az én nyilatkozatom nem -lehet kedvező.</p> -<p>A vajda egész nyugodtan felelt:</p> -<p>– Bármily kedvezőtlen, bármily kárhoztató lesz is a Kormányzó ur -nyilatkozata, én hiven fogom közölni pártunkkal is, az -álorczásokkal is, a nagyközönséggel is. Szent kötelességem ez a -Kormányzó ur iránt is, de magam iránt is. Barátaim engem -elhagyhatnak s az is megtörténhetik, hogy félrevonulok az állami -közélet mezejéről. Önnel, Kormányzó ur, én perlekedni nem fogok. De -én nekem a politikában egyéni czéljaim nincsenek. Nem önmagamért -jöttem én Turinba önhöz se, Kormányzó ur, hanem a haza közjaváért, -a hogy én azt látom. Nekem be kell bizonyitanom azok előtt, a kik -figyelnek rám, hogy én mindent hiven elkövettem arra nézve, hogy -pártunkat is, hazánkat is megóvjam attól a balsorstól, mely -fenyeget bennünket s melyet én közelegni látok. Ezért irom le -kegyes engedelmével szavait. Én kis ember vagyok, de a Gondviselés -megáldott vagy megvert azzal a képességgel, hogy oly tisztán látok -előre, mintha valódi nagy ember volnék.</p> -<p>A Kormányzó erre ezt a megjegyzést tette:</p> -<p>– Én nem tartom magam nagy embernek.</p> -<p>Tegnap is szóról-szóra ezt mondotta és ime ma is. A vajda -mereven ránézett a Kormányzóra s mélyen elgondolkozott. Miért -mondja e szót a Kormányzó már másodszor is?</p> -<p>Este későn, mikor már szállásunkra mentünk, sokat <span class= -"pagenum"><a name="Page_271" id="Page_271">-271-</a></span> -tünődtünk e szó fölött. A vajdát majdnem nyugtalanná tette ez a -szó.</p> -<p>– Most már azt kell hinnem – ugymond – hogy a Kormányzó ur -egyenesen kisért engem, hogy az ő egyéni és történeti nagyságáról -mondjam el véleményemet. Tegnap ez nem ötlött eszembe, de ma, mikor -hallottam, már ez volt első gondolatom. Meglássátok, holnap is -előhozza. De ha csakugyan előhozza: egy szempillantásig se habozok, -hanem megmondom róla véleményemet tökéletes őszinteséggel.</p> -<p>Igy is történt.</p> -<p>Csakhogy Nagy Gyula barátunk ezt meghallani nem volt már -kiváncsi. Az ő kedve tökéletesen elment s hite teljesen megszünt. -Kinos vergődésünknek ő már nem akart tovább tanuja lenni.</p> -<p>A Kormányzó junius 21-re szintén kegyesen meghivott bennünket -ebédre s a vajdát ujra négyszem közti értekezésre hivta magához -most már délutáni félkettőre. Nagy Gyula barátunk megköszönte a -meghivást, de kijelenté, hogy neki e szerencséről már le kell -mondania, minthogy az aratás közeledik s gazdasága dolgai -hazaparancsolják, ő hát holnap indul.</p> -<p>Elbucsuzott a Kormányzótól s Ruttkaynétól. Elbucsuzott látszólag -Bassotól is, noha ez minden este társaságunkban töltötte a fél vagy -a háromnegyed éjszakát s igy a következő napon nem is jött velünk a -Kormányzóhoz. De azért nem hagyott el bennünket s nem utazott el -előbb, mint mi.</p> -<p>Az ebédről, hálás köszönetünk nyilvánitása mellett, <span class= -"pagenum"><a name="Page_272" id="Page_272">-272-</a></span> mi is -lemondtunk. Jó okunk volt. Junius 21-én esti vonattal el akartunk -indulni, az ebédet tehát zavarni, félbe szakitani nem akartuk.</p> -<p>Esti fél tizenegykor jöttünk el a Kormányzótól. A Caffe -Parigi-be mentünk beszélgetni s a hajnal vetett haza bennünket. Nem -néztünk nagy reménynyel a következő nap elé. Nekem is eltünt már a -kedvem. Csak a vajda volt makacs. Ő még mindig hitte, hogy kedvező -izenetet kapunk a Kormányzótól.</p> -<p>Izenet!</p> -<p>Ezt a szót mindenki ismeri, noha történetét nem mindenki -ismerheti.</p> -<p>A népdalban untig előjön: mit izent a rózsám?</p> -<p>Hires és borzalmas Cilley izenete Brankovicshoz. Küld neki majd -két játszólabdát, Hunyady János két fiának levágott fejét.</p> -<p>»Mit izent a király?« Szinművek és regények százszor -feldolgozott tárgya ez.</p> -<p>»Mit izen Kossuth Lajos?« A magyar nép szava volt ez hosszu időn -át, a mikor nagy oka volt búsulni.</p> -<p>»Kossuth Lajos azt izente – Elfogyott a regementje!« Ki ne -ismerné ezt a lélekrázó ős kurucz dalt Kossuth nagy nevével -körülsugározva? Egykor e dalnak riadó hangjára százezer hős fogott -fegyvert, megvédelmezni a magyart s pokolba kergetni -ellenségeit.</p> -<p>Mi is izenetért mentünk Turinba. Vajjon mit izen a szent agg mi -általunk a magyar nemzetnek?</p> -<p>Junius 21-én jött létre az izenet.</p> -<p>A vajda délután harmadfél órakor pontosan megjelent <span class= -"pagenum"><a name="Page_273" id="Page_273">-273-</a></span> a -Kormányzónál, a ki megkérdezte a vajdát, mit jegyzett papirra -tegnap az ő izenete gyanánt? Tudta ezt a vajda könyv nélkül is, de -azért elővette papirját s onnan olvasta le.</p> -<p>A Kormányzó figyelemmel meghallgatta, de semmi megjegyzést rá -nem tett. Hanem némi gondolkozás után igy szólt:</p> -<p>– Véleményem véglegesen az önök közt vitássá lett kérdésekről a -következő: Határozottan helyeslem önök azon kijelentését, hogy önök -programmja Magyarország függetlensége, a melyet semmi föltételhez -sem kötnek és semminek alá nem rendelnek. A párt elnevezéséből a -»48-as«-nak elhagyását szükségesnek tartom; mert ez vagy azt -jelenti, a mit Magyarország függetlensége jelent s ez esetben -tautologia; vagy pedig mást jelent s ekkor megzavarja a fogalmakat -s igy káros is lehet. – A personalis unio hánytorgatását én sem -helyeslem. Próbálják meg önök ezzel Magyarország függetlenségét -becsületes, őszinte elhatározottsággal, miként 1848-ban -megpróbáltam én is. Én ugyan nem hiszem, hogy az sikerül, miként -nekem se sikerült; de ám próbálják meg. Ehhez azonban a personalis -unio hánytorgatása nem szükséges. – Határozottan rosszallom a más -elvekben levő pártokkal a fegyverbarátságot. Ebben önöknek igazat -adok. – A delegácziót nyilt kérdésül hagyni nem helyeslem. Ha önök -kezdetben bele mentek volna, nem tartottam volna helytelennek; mert -ha az országgyülésen helyet foglalnak, annak egyik bizottságában is -helyet foglalhattak <span class="pagenum"><a name="Page_274" id= -"Page_274">-274-</a></span> volna. De minthogy a párt harminczhárom -év óta mindig következetesen ellenezte a delegáczióba menést, most -ennek nyilt-kérdésül hagyása nevetségessé tenné a pártot a nemzet -előtt. Nem is lenne az odamenetelnek semmi haszna. – Örvendek, hogy -a Wekerle-kormány fölvette programmjába az egyházpolitikai kérdések -megoldását, minthogy huszonöt év óta azt tapasztaltam, hogy semmi -sem sikerült, a mit a kormány magáévá nem tett. E kérdésekre most -már nagyobb sulyt fektetek, mint előbb, mert azt látom, hogy ez idő -szerint ezek dominálnak mindent. – Nagyon sajnálnám, ha a kormány -az egyházpolitika miatt megbuknék. Ez olyan lenne, mint Helfynek -megirtam, mintha a fürdővizzel a gyermeket is kiöntenék. Komoly -államférfi előtt a kormánybuktatás nem végczél. A kérdés az: mi jön -utána. Ha a kormánybuktatás csak egyetlen lépéssel is előbbre viszi -a függetlenséget: akkor buktassák meg a kormányt. Az -egyházpolitikai javaslatok megbuktatásánál ezt nem látom. – A -függetlenségi párt sohasem lesz teljes, hacsak a »szabadelvü« -haladás terén s az egyházpolitikai kérdések megoldásában határozott -állást nem foglal. A függetlenségi párt természete hozza magával, -hogy a szabadelvü haladás élén kell állania!</p> -<p>– – Ime ez volt a nagy izenet.</p> -<p>Örök igazságok ezek minden nemes és komoly államférfi, minden -becsületes magyar ember és függetlenségi képviselő számára.</p> -<p>Jól tudta a vajda, hogy az álarczosok, a klerikálisok, Apponyiék -szövetségesei meg nem hajolnak még <span class="pagenum"><a name= -"Page_275" id="Page_275">-275-</a></span> Kossuth előtt se. De az -is bizonyos volt, hogy a vajda ellen többé Kossuth Lajos szózatát -ki nem nyerhetik, az ő nevének hatalmát föl nem használhatják, a jó -magyar népet e pontban tovább nem ámithatják.</p> -<p>Csak annyit tehetnek, hogy eltagadják az izenetet. Azt mondják -majd, nem izente ezt Kossuth Lajos vagy legalább nem igy -izente.</p> -<p>A vajda félre lökte tegnapi följegyzését, uj papirt vett kezébe -s arra fölirta e szavakat: »a 48-as elnevezés«, »a personalis -unio«, »fegyverbarátság más pártokkal«, »delegáczió«, »a -Wekerle-kormány«, »a függetl. párt és a szabadelvü haladás«.</p> -<p>Mikor a Kormányzó befejezte nyomatékos hangon előadott izenetét, -a vajda megkérte őt, engedje meg, hogy az izenetet szóról-szóra -előtte elmondhassa.</p> -<p>Megengedte.</p> -<p>A vajda ekkor szóról-szóra, betüről-betüre való hűséggel -ismételte a Kormányzó szavait.</p> -<p>A Kormányzó csodálkozott. Pedig e fölött csodálkozni nem -lehetett. Hiszen az izenetben foglalt eszmék rég óta már a vajda -eszméi is voltak; – az pedig gyerekjáték a vajdánál, hogy egyszer -való hallásra szóról-szóra el tudta mondani a Kormányzó -beszédét.</p> -<p>Következett az én kihallgatási időm, azután én is résztvettem a -társalgásban.</p> -<p>A vajda hozzám fordult.</p> -<p>– Édes jó Gáborom, a Kormányzó ur kegyes volt végleges izenetét -kinyilatkoztatni, hallgasd meg ezt te is az ő jelenlétében. -<span class="pagenum"><a name="Page_276" id= -"Page_276">-276-</a></span></p> -<p>Azután a Kormányzóhoz fordult s őt is megkérte, engedje meg az -izenet elmondását s a netaláni tévedést igazitsa helyre.</p> -<p>A vajda kétszer egymás után elmondta előttem a Kormányzó -szavait. A Kormányzó mind a kétszer erős hangnyomással mondta:</p> -<p>– Igy van! Ez az izenetem!</p> -<p>Kijelentettük, hogy hazaérkezve, rögtön közöljük ezt Justhékkal, -Polónyiékkal, de egyuttal fölvetettük a kérdést, vajjon a Kormányzó -ur nézete szerint, mit csináljunk tovább, ha ők semmibe se veszik -az izenetet?</p> -<p>– Ne gondoljanak önök mindjárt a legrosszabbra. Mindent meg kell -önöknek tenniök, hogy a párt ismét egyesüljön. A személyeskedést -egyáltalán kerülni kell. Jöjjenek össze s tárgyilagosan beszéljék -meg a dolgot. Proponálják önök, hogy a pártkörben maradottak -küldjenek ki három férfiut s önök is hármat. Ezek tanácskozzanak. -De a puszta »egyesülés« jelszó nem ér semmit. Az egyesülésnek önök -közös felirata alapján, valamint az általam érintett elvek alapján -kell megtörténnie!</p> -<p>E szavak a gyakorlati megoldásra adtak irányt és meghatalmazást. -A »közös felirat«-ot is a vajda készitette tavaly az országgyülés -elején. Ennek kellett tehát, valamint az izenetnek az egyesülésre -elvi alapul szolgálni. A Kormányzó engedelmével ezt az utasitást is -felvettük az izenetbe szóról-szóra.</p> -<p>De a vajda ismerte az embereket. Ő tudta, hogy Justhék, -Polónyiék ennek az utasitásnak se fogadnak szót. Meg is mondta -határozottan a Kormányzónak. <span class="pagenum"><a name= -"Page_277" id="Page_277">-277-</a></span></p> -<p>– Mi ugyan mindent hüségesen elkövetünk az elvi alapon való -becsületes egyesülésre, de mi ismerjük embereinket és a -viszonyokat, az nem sikerül.</p> -<p>A Kormányzónak nem tetszett a vajda nagy kétsége. Egész -indulattal felelt:</p> -<p>– Ha nem sikerül, akkor majd megmondom végső véleményemet!</p> -<p>A menydörgés moraja zugott már a nagy ember e szavaiban.</p> -<p>E szavakat is fölvettük az izenetbe.</p> -<p>De ez se használt semmit.</p> -<p>Ugy volt már az anyapárt Kossuthtal, mint a késő korbeli -hitetlen római világ az Olimpus isteneivel. Nem félt már az Olimpus -villámaitól.</p> -<p>Mihelyt hazajöttünk, én nyomban összehivtam pártunk tagjait -értekezletre. Közöltük velük Kossuth Lajos izenetét. Közöltük a -nyilvánossággal is. S nyomban megválasztottuk pártunk három tagját: -Eötvös Károlyt, Nagy Gyulát és Horváth Ádámot az egyesülési -küldöttségbe; haladéktalanul átirtunk Justh Gyulához, hogy ő is -hivja össze az értekezletet s ők is küldjenek ki három férfiut. -Egyesüljünk tiszta elvek alapján a haza közjavára s teljesitsük a -turini szent öregnek utolsó óhajtását.</p> -<p>Mintha borsót hánytunk volna a falra!</p> -<p>Justh pár nap mulva azt felelte, hogy most nem lehet -értekezletet tartani, nyár van, meleg van, aratás van, – majd az -őszszel.</p> -<p>Eljött az ősz s ők egyesültek nem Kossuth elvei <span class= -"pagenum"><a name="Page_278" id="Page_278">-278-</a></span> alapján -s nem mi velünk, hanem Kossuth elveinek nyilt megtagadásával -Ugronékkal. Hogy nyilt dulakodásban nemsokára szétváljanak.</p> -<p>Romlottak voltak már a viszonyok s gyöngék az emberek. De minket -ez kötelességünk teljesitésében meg nem gátolt.</p> -<p>A nagy czélt elértük. Kossuth dicső nevét többé saját -cselszövényeik támogatására az álorczások föl nem -használhatták.</p> -<p>Julius 21-én délután 4 óra tájban jött létre az izenet. Még -ezentul két óráig voltunk a Kormányzó vendégei. A vajda többé -semmiféle politikai kérdés tárgyalásába nem bocsátkozott. Nyugodt -volt és vidám, mert megtörtént az, a minek megtörténtét szentül -hitte. Ő egy pillanatig se csalódott a Kormányzóban.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_279" id= -"Page_279">-279-</a></span></p> -<h3>X. FEJEZET.</h3> -<p class="summary">(Miért nagy ember Kossuth Lajos? – -1740–1790–1848. – Kossuth megköszöni nekem, hogy a vajdát elvittem -hozzá.)</p> -<p>Sőt az is bekövetkezett, a mit tegnap este megjövendőlt. A -Kormányzó társalgás közben megint s most már harmadszor ismételte -szórul-szóra ezt a mondást:</p> -<p>– Én nem tartom magam nagy embernek!</p> -<p>A vajda készen volt erre s most már nyomban megadta rá a -feleletet.</p> -<p>– Ha megengedi Kormányzó ur a tökéletes őszinteséget: én -tökéletes őszinteséggel mondom el véleményemet az ön történeti -egyéniségének s szereplésének nagyságáról. – Az én igaz véleményem -önről az, a mit függetlenségi pártunk tavalyi üdvözlő feliratában -kifejtettem. Csakhogy e vélemény nincs minden irányban kiegészitve. -Az ön nevének nagysága, fénye, dicsősége s nemesitő hatása a magyar -nemzet szivébe ép ugy be van vésve örökre, mint nagy Napoleoné a -franczia és Bismarcké a német nemzet szivébe. De különbség mégis -van. A csodálatos népszerüséget Napoleon is, Bismarck is részben -hatalmuk nagyságának köszönhették s mikor <span class= -"pagenum"><a name="Page_280" id="Page_280">-280-</a></span> a -hatalom kiesett kezükből: népszerüségük nagy része is nyomban -kialudt, elenyészett. Önhöz a magyar nép nem hatalmáért -ragaszkodott; hiszen ragaszkodása, áhitatos tisztelete, rajongó -szeretete ma ép oly nagy, mint bármikor volt. Pedig ön negyvennégy -év óta hatalom nélkül van, idegen földek szegény bujdosója, nem is -látja többé imádott nemzetét s a nemzet se fogja önt szinről-szire -látni soha. S még sincs senki az élők és holtak között, még az -egyháznak sincs olyan szentje, a kit a nép ugy övezne körül rajongó -szeretetével, mint a hogy az ön alakját körülövezi. – Ez még -hiányzik abból az üdvözlő feliratból, ezt még bele kellett volna -tenni, de már nem volt időm hozzá!</p> -<p>A vajda felállt székéről s ugy beszélt tovább. S szavai a -kormányzó lelkének mélységéig jutottak.</p> -<p>– Én nagy embernek tartom önt Kormányzó ur! De nem azért, a -miért a nemzet s nem is azért, a miért az irodalom tartja nagynak. -Én nagyon megvizsgáltam nemzetünk történetét és népünk érzéseit, én -másért tartom önt nagy embernek. – Ön átalakitotta, ön okos és -emberséges alapra fektette 1848-ban társadalmunkat, megszerezte a -jogegyenlőséget s alkotmányunkból kiirtotta az ember és ember közt -való közjogi különbséget. Örökre szóló nagy érdem ez. De ezt néhány -évvel később kivivta volna Széchenyi és Deák is. Ők kezdték s be is -tudták volna fejezni. Ön Kormányzó ur 1849-ben megmentette a magyar -nemzet becsületét s önérzetét; keserü oktatásban részesitette örök -ellenségeinket s fajunkba önbizalmat oltott a jövendőre s a mink -van ma, a mit maig megmenthettünk, <span class="pagenum"><a name= -"Page_281" id="Page_281">-281-</a></span> azt mind az ön nagy -munkájának köszönhetjük. De ez érdemet és dicsőséget meg kell -osztania függetlenségi harczunk hős vezéreivel, meg kell osztania -azokkal a hősökkel is, kiket névtelen félisteneknek ön nevezett -el.</p> -<p>– De az ön nagyságának Kormányzó ur, van olyan eleme, van olyan -része, melyben nem kell osztoznia senkivel; melyet, mig áll a világ -s benne magyar él, nem tesz vitássá senki s a melyben ön egyedül -való. S ez az: ön életczélt tudott teremteni a magyar nemzet -számára, a melyről se Széchenyi, se Deák álmodni se tudtak s a -melyről még a költők ihlete is hallgatott. Ön a századok mohából -kitisztitotta s napsugaras fénybe állitotta elénk a magyar -függetlenség eszméjét s a mi még ennél is több: szentséges -szenvedélylyé tudta tenni ezt az eszmét. Minden népnek volt -egyetemes eszméje s nagy nemzeti szenvedélye, mely életének czélját -alkotá, – csak a magyarnak nem volt százötven év óta. Elmondom -ennek történetét Kormányzó ur, most már ismerje meg egész -gondolkozásomat.</p> -<p>S folytatta tovább a vajda lelkes hangon.</p> -<p>– A mint az utolsó hős kurucz behunyta szemét: kialudt a -függetlenségnek nemcsak nagy szenvedélye, de még eszméje, még -gondolata is. Napkeleten, török tenger partján, lengyel földön még -élt néhány ősz hazafi, diadalmas csaták egykori hősei, hazátlan -bujdosók; de itthon már lemondott a nemzet örökre önmagáról; még -imádságában se terjesztette tovább a nagy nemzeti öntudatot, -melyért Rákóczi hadai véreztek. <span class="pagenum"><a name= -"Page_282" id="Page_282">-282-</a></span></p> -<p>– Két nagy alkalmat nyujtott a végzet nemzetünknek arra, hogy -ismét elfoglalja önálló helyét az emberiség mivelt államainak -történetalkotó nagy családjában. Az egyiket 1740-ben, a másikat -1790-ben. 1740-ben kihalt a Habsburgok fiága, asszonyra maradt a -trón, egész Európa törekedett azt ledönteni s nemzetünknek nem -akadt egyetlen férfia, a kiben feltámadt volna az ősök és az unokák -iránt való hazafikötelesség érzete, a függetlenség nagy gondolata. -Bután ontotta vérét a magyar, hogy megmentse a trónt nem az ő -királya, nem az ő országa, hanem az osztrák szövetséges -töredékállamok és népek javára. S koldus maradt s szolga akkora -hősi elszántság után, a mekkorának fele elég lett volna -függetlenségének megalkotására. Nem volt a magyar nemzetnek Kossuth -Lajosa.</p> -<p>– 1790-ben ujból királyváltozás történt s a Habsburgok roskatag -trónusát ujból hatalmas erők fenyegették, hogy végkép és örökre -összedöntsék. Hányszor mutatott Napoleon kardja hegyével a közép -Duna tájékaira? Hányszor várta a jelt, a szót, a csatlakozás igéjét -a magyar nemzet kebeléből? Utóbb már szánkba is adta a megváltó -szót s kezünkbe a szabadulás könnyü alkalmát. De néma és siket és -bárgyu volt a nemzedék. Voltak jó fiai, de nem volt egyetlenegy -igaz és nagy fia. Voltak jó vezetői, de nem volt egyetlen vezére. -Még költőinek se jutott eszébe: miért omlik hiába hőseinek vére. -Megint nem volt a nemzetnek Kossuth Lajosa.</p> -<p>– 1848-ban ujra megjött az alkalom. Sokkal kisebb, <span class= -"pagenum"><a name="Page_283" id="Page_283">-283-</a></span> sokkal -bizonytalanabb, mint 1740-ben és 1790-ben, de azért a nemzet -megragadta ezt. Lelkének egész fenségével s karjának egész erejével -ment a nagy vállalatba: első lenni a szabadság és mivelődés hősei -közt, ujra megalkotni fajának ezer éves állami függetlenségét s -győz vagy legyőzetik, kitüzni a nagy czélt s megszentelni hulló -vérével azt, a miért ezen túl a nemzedékeknek élni, munkálni és -lelkesülni kell. Mert a gondviselés önt adta nekünk Kormányzó ur! -Ön állott a nemzetnek élére s ön visszaszerezte fajunk számára -mindazt, a mit másfél század óta elvesztettünk s a miről a -nemzetnek kicsinyje, nagyja azt hitte már, hogy azt örökre -elvesztettük. A szabadság és függetlenség vágyát, eszméjét és nagy -szenvedélyét, az egyetlen igaz nemzeti öntudatot. Most se jutott -volna ez eszébe egyetlen kortársának se, még a legnagyobbnak, a -legnemesebbnek se. Öné volt ez az eszme s ön méltó volt ehhez. -Addig él a magyar nemzet, mig ez eszmét el nem ejti, el nem -felejti, el nem üzérkedi. S a meddig él, mindig az ön neve lesz -ebben büszke lobogója. Ezért tartom én nagy embernek önt Kormányzó -ur!</p> -<p>A vajda elhallgatott s égő és lelkesülő szemmel nézte a szent -öreg arczát.</p> -<p>Én nem tudom leirni, minő hatást tett e beszéd a Kormányzóra. -Sokáig egy szót se szólt. De szólni akart ismételve s végre is -ennyit mondott:</p> -<p>– Ezt a gondolatot még nem hallottam.</p> -<p>S aztán másodpercz mulva utána mondta:</p> -<p>– Nem is olvastam. <span class="pagenum"><a name="Page_284" id= -"Page_284">-284-</a></span></p> -<p>Valóban se nem olvasta, se nem hallotta. De mi sem. Kossuth -történetirói közt ez a felfogás még eddig meg nem született. -1740–1790–1848! E három korszak jellemrajzát mindegyik -megvilágitására még ki nem dolgozta senki. S Kossuth igazi -nagyságára ily tiszta és fenséges alakban még rá nem bukkant senki. -Ezt csak a vajda mélységes eszejárása hozta napfényre.</p> -<p>Este nyomban elmondtuk ezt Nagy Gyulának. Nagyon tetszett neki. -Itthon elmondtuk minden barátunknak. Horváth Ádám barátunk, a jó -Ada másnap már könyv nélkül el tudta mondani. A vajda elmesélte az -»Egyetértés« szerkesztőségében is s ott Szatmári Mór barátunk -jegyzeteket is csinált róla s azokat eltette arra az időre, a mikor -a vajda ezt közzétenni jónak látja. Kértük a vajdát többen, irja le -szórul-szóra. Nem tette. Csak annyit mondott:</p> -<p>– Ugy se felejtjük el!</p> -<p>A Kormányzó üde lelkére hihetetlen hatást kellett tenni e -beszédnek. Egész bujdosása alatt sohase találkozott magyar -emberrel, a kinek róla való gondolkozása ily magas szárnyalásu lett -volna. De a hatást én szemléltem is. Mig a vajda bement -Ruttkaynéhoz bucsuzni, a Kormányzó megcsókolt engem e -szavakkal:</p> -<p>– Köszönöm édes Gábor, hogy Eötvöst elhozta hozzám. Tanultam -tőle.</p> -<p>Csaknem ugyane szavakkal köszönte meg a jó Ruttkaynénak is azt a -néhány levelet, a melyet a vajdához intézett, kérve és biztatva őt, -hogy jöjjön minél előbb Turinba. <span class="pagenum"><a name= -"Page_285" id="Page_285">-285-</a></span></p> -<p>Utánunk néhány nap mulva egy székely-udvarhelyi küldöttség -tisztelte meg látogatásával a Kormányzót s a Kormányzó e küldöttség -előtt is nagy elragadtatással beszélt a vajdáról. A küldöttség -jelentése abban az időben napvilágot látott.</p> -<p>A vajda beszéde után hazai és országos közdolgokról egyetlen szó -se esett köztünk többé. A Kormányzó sokkal közlékenyebb lett s a -turini közállapotokról sok érdekes részletet beszélt a vajdának. -Egyebek közt ezt mondotta:</p> -<p>– Ön nem is hinné, hogy Turinban hatszáz milliomos lakik. Egy -kis emberke közölte ezt velem, a ki egyszer-másszor az én -papirjaimat is kezelni szokta s a ki az adófelügyelőségnél -benfentes, tehát jól tudja.</p> -<p>Igaz, hogy az olasz milliomost a lira után számitják. A -milliomosnak tehát a mi értékünk szerint csak négy-ötödfél százezer -forint értéke van, de a vajda igy se hitte el a kis ember -szavait.</p> -<p>– Alig lehet ezt elhinni Kormányzó ur, hiszen még Budapesten -sincs annyi vagyonos ember. Én mindössze három uri fogatot láttam -egész délelőtt a Pó-parti kocsikorzón, pedig ha annyi liramilliomos -ember volna itt, több fogatnak kellene lenni.</p> -<p>– Az olaszt nem ugy kell megitélni, mint az én otthoni korombeli -magyart. Itt az uraskodásnak a kocsi-lótartás nem szükségképen való -jele és kelléke, mint otthon a vármegyén.</p> -<p>– Kormányzó ur sohase tartott fogatot?</p> -<p>– Egyszerü kényelmes kocsit tartottam, mig tinyei <span class= -"pagenum"><a name="Page_286" id="Page_286">-286-</a></span> -gazdaságunk állt, de azóta nem. Ihász pedig mindig biztatott -Collegno al Baracconeban, hogy tartsak fogatot. Nem fogadtam neki -szót.</p> -<p>A vajda ekkor Collegno al Baracconéra vitte át a szót s én -valóban meg nem állhatom, hogy részint az itt hallottak után, -részint saját szemléletemből erről ne irjak részletesebben.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_287" id= -"Page_287">-287-</a></span></p> -<h3>XI. FEJEZET.</h3> -<p class="summary">(Collegno al Baraccone. – Kossuth lakásának -története és beosztása. – A cselédek. – Ruházata. – II. Rákóczi -Ferencz és Kossuth Lajos napirendje. – Ihász Dániel. – Marguerita. -– Ihász szerelme, halála, temetése. – A rosszlelkü jezsuiták. – -Marguerita sorsa.)</p> -<p>Turintól nyugotra, mintegy 8 kilométernyire fekszik Collegno -nevü olasz falu a Francziaországba vezető vasut mellett. A falun -tul, attól nem messze szép sikon az országut mellett 8–10 -nyaralószerü külön épület emelkedik s ezek egyike volt Kossuth -Lajosé.</p> -<p>Ez a kis külön telep Collegnohoz tartozik s neve Collegno al -Baraccone. Baracco azt jelenti, a mit nálunk a barakk szó. -Magyarul: szin, raktár, födeles szin. Mikor ötven-hatvan év előtt a -nagy vasutat épitették: a vasuti munkásoknak volt itt telepük és -raktáruk. Azóta épültek a nyaralók s azóta kapta az egész telep a -Collegno al Baraccone nevet. Magyarországon Kossuth háza után -ismerik ezt a nevet. Kossuth házát is lerajzolták nem egy alakban. -Valami kezdetleges, de találó olajfestményben megvolt Kossuth -lakásának képe a függetlenségi párt birtokában is. Képes lapjaink -nem egyszer közölték. <span class="pagenum"><a name="Page_288" id= -"Page_288">-288-</a></span></p> -<p>A ház mintegy két holdnyi telek hátulsó részén fekszik.</p> -<p>A telket kőfalkerités veszi körül minden oldalról. Hosszu, -szabályos négyszög az egész telek alakja.</p> -<p>A telek homlokzata előtt az országut vonul el s egyuttal a -Turin-Rivoli viczinális vasut is. Az országutra néz és nyilik a -villatelekbe vezető kis ajtó és nagy kapu. S arra néz a -melléképület is, melyben boldogult Ihász Dani ezredes lakott -haláláig.</p> -<p>A Kormányzó már mintegy tiz év óta lakott Turinban állandóan, a -mikor 1873-ban ezt a nyaralót megvette. Kitől vette: nem tudom. -Vételára az összes mellékköltségekkel mintegy 60 ezer lira volt, a -mi pénzünk szerint 27 ezer forint körül.</p> -<p>A nyaraló jókora egyemeletes épület, cseréptetővel.</p> -<p>A földszint előrészén tágas üvegház, mintegy téli kert. Ebből -nyilt az épület közepén az előszoba s e mögött az emeletbe vezető -lépcső. Az előszobától balra az ebédlő, jobbra pedig a pipázó és -billiárd-szoba. A lépcsőtől balra volt a tágas konyha, jobbra pedig -egymás mellett két cselédszoba, mindegyik a billiárd-szoba melletti -folyosóról nyilt.</p> -<p>Az emelet is kettős ülésü volt s középen végig folyosó vezetett. -Az épület hátulsó részén volt balról a Kormányzó fürdőszobája, a -mellett egy éléskamra, azután kis lépcső egy második emeleti -szobába s ezentul jobbról Gunszt Bertalan barátunknak, a titkárnak -tágas szobája.</p> -<p>Az épület első részén, mely a telken végig nézett az országutig -s a sikon át, négy szoba volt egymás mellett. <span class= -"pagenum"><a name="Page_289" id="Page_289">-289-</a></span> Balról -a Kormányzó hálóterme s dolgozó szobája, azután Ruttkayné s végül -Lajos Tivadar szobája.</p> -<p>Valódi urilak s kényelmes nyaraló volt tehát ez a lakás. Ránk -nézve nemcsak azért nevezetes, mert a Kormányzó nyolcz éven át itt -lakott, hanem azért is, mert az Emlékiratok első három kötete -voltaképen itt készült.</p> -<p>A telek különböző mívelési ágakra volt felosztva.</p> -<p>Volt benne külön veteményes kert, külön virágos kert s külön kis -árnyékos fáskert. Tisztán és jó karban tartott utak s a kapunál -udvar. Nyolcz év alatt sokszor végig járta ezeket a Kormányzó. Volt -egy kis tó is a telek közepén.</p> -<p>Cselédsége elég nagy számu volt itt a Kormányzónak.</p> -<p>Volt egy szakácsa. A neve: Francesco. Szicziliai származásu. A -magyar ételekhez nehéz feje volt. A jó Ruttkayné alig tudta a -magyar ételek készitésére megtanitani. Pedig utóbb neki is nagyon -izlettek. Többet evett belőlük, mint az olasz ételekből, hanem -azért mindig zsörtölődött miattuk.</p> -<p>A szobalány öregasszony vagy aggszüz volt. A neve Irene Turco. -Ezt Turinból szerezték. Ő tartotta rendben a szobákat.</p> -<p>Volt egy kertész. Ennek is Francesco volt a neve. Volt felesége -s egy csomó gyereke. Vele lakott édes anyja is. Volt mellette -állandó napszámos. Kellett is, mert napszámos nélkül akkora -területü kerteket, virágokat, veteményeket öntözni, gondozni, -rendben tartani <span class="pagenum"><a name="Page_290" id= -"Page_290">-290-</a></span> nem lehetett volna. A napszámos neve -Michele Chiabodan volt. Van Collegno közelében egy falucska: -Grugliasco. Innen való származásu volt Chiabodan kerti napszámos -ur. Ez a falu arról nevezetes, hogy van ebben egy jézsuita zárda -egy csomó jézsuita baráttal. Hogy pedig a Grugliasco-beli jézsuiták -miről nevezetesek: azt majd elmesélem később.</p> -<p>A szakács és szobalány fönt a nyaralóban laktak, a kertész és -családja és a napszámos lent a kapu melletti melléképületben -lakott. De itt lakott Ihász Dani öreg barátom is.</p> -<p>Ez a melléképület is emeletes ház volt. Fönt az emeleten volt -három szoba, konyha, folyosó. Ezekből állott Ihász Dani lakása. -Lent a földszinten több kisebb-nagyobb lakó- és mellékhelyiség: -ezekben lakott a kertész és családja és a napszámos.</p> -<p>A cselédségnek tartáson kivül fizetett a Kormányzó évenként -mintegy 1200 lirát. Adója is közel 300 lirára rugott az épület és -telek után.</p> -<p>A vajda sohase látta Collegno al Baracconét.</p> -<p>Szeretett volna a vajda oda kirándulni s valamelyik délelőtt -lett volna is rá időnk, de akkor nem jutott eszünkbe. Most pedig, -hogy a Kormányzó beszélgetett egykori nyaralójáról, már lehetetlen -volt oda kimenni. Elhalasztottuk máskorra.</p> -<p>A lakó helyiségek csaknem azokkal a butorokkal voltak ellátva, a -melyekkel a turini lakás. E butorok nem voltak ujak.</p> -<p>A Kormányzó se butorban, se ruhában, se ékszerben <span class= -"pagenum"><a name="Page_291" id="Page_291">-291-</a></span> nem -kedvelte a fényüzést. E dolgokban gondolkozása és természete -hasonlitott Deák Ferenczéhez. Itthon 1848 előtt minden kisebb -birtoku köznemes, a ki a közéletben részt vett, csaknem egyenlően -öltözködött a század eleje óta. A szines ruha, a sárga csizma, a -forgós kalpag, az ékköves vagy nemes érczü gombok, az aranysujtások -rég elvesztették divatjukat. Egyszerü fekete posztó nadrág, mellény -és atilla, fekete posztó mente egyszerü vitézkötéses zsinórral és -asztrakán prémmel s legföljebb magyar ötvösmívü sodrott ezüst -gombbal, ez is csak nemzeti vagy családi ünnepen vagy nagy egyházi -ünnepek alkalmával: ez volt a közép- vagy kisbirtoku nemes -diszöltözete. Ilyen volt hajdan Kossuthnak is, Deáknak is. A mi -csillogó volt: legföljebb a magyar nyakravaló arany rojtja, a -sarkantyu és a kard. A táblabiró karddal ment a megyegyülésre is, -az országgyülésre is. Pestmegye gyülésén Kossuth mindig kardosan -jelent meg.</p> -<p>Valamivel diszesebb öltönyt hordott 1848-ban és 1849-ben, mikor -pénzügyminiszter volt s mikor az ország Kormányzója lett. De akkor -se követte a nagy diszben elődeit: Hunyady Jánost és Bethlen -Gábort. Még kevésbbé követte a hivalkodó főrendeket vagy a keleti -fejedelmeket. Igen is szükségesnek tartotta a diszes öltönyt, a -mikor a tömegek közé ment, hogy azokat a haza védelmére -föllelkesitse. Czeglédi, nagykőrösi, kecskeméti, szegedi és -hódmezővásárhelyi körutjára már Zrinyi-atillában, feszes fekete s a -bokánál rojtos nadrágban s az olasz szabadsághősök kalapjában ment, -a melyről hosszu fekete strucztoll <span class="pagenum"><a name= -"Page_292" id="Page_292">-292-</a></span> lógott alá. A 48–49-iki -vörös tollas, ugynevezett flamingók czifrálkodását nem -szerette.</p> -<p>Dicső emlékü boldogult neje se volt fényüző. Pedig a bujdosásnak -különösen első éveiben lett volna hozzá módjuk. Anglia és Amerika -rajongó népe mesés értékü ajándékokkal halmozta volna el őket.</p> -<p>A collegno al baracconei ház szobái egyszerü butorokkal voltak -megtöltve. Az itthon divatos butoroktól alig különböztek. E butorok -tetemes részét árverésen vette a Kormányzó. Volt egy ős régi grófi -család Piemontban, a D’Angennes család. Ennek utolsó ivadéka érsek -volt s Turinban halt meg. Egyik turini utcza elnevezésében meg is -van a család neve örökitve. Ennek butoraiból sokat szerzett a -Kormányzó. Asztalokat, székeket, órát, pamlagokat, nyitott s -zárható szekrényeket. Ezek egy részét Lajos Tivadar később uj -kelmével huzatta be s egyébként is diszesen ujittatta.</p> -<p>A Kormányzó napirendje s életmódja Collegno al Baracconéban is -csaknem ugyanaz volt, a mi Turinban. De a napirend lényegesen -változott 1879-től kezdve, a mikor az Emlékiratok készitése -megkezdődött. Ettől kezdve a Kormányzó a délutáni időt, mint már -elbeszéltem, az iróasztal melletti munkának szentelte. Az előtt -többet foglalkozott a természettel, olvasással s növénytani -buvárlatokkal.</p> -<p>Mily óriási különbség volt Kossuth Lajos collegno al baracconei -s II. Rákóczi Ferencz rodostói napirendje között! Mennyire -különbözött egymástól például a két nagy bujdosó szabadsághős -vallásos élete és gondolkozása! <span class="pagenum"><a name= -"Page_293" id="Page_293">-293-</a></span></p> -<p>Rákóczi fejedelmünk, mikor rodostói palotájában megtelepedett, -valóságos szerzetes életmódot rendezett be maga és környezete -számára. A jó Mikes Kelemen klastrombeli életnek méltán nevezi a -rodostói életet.</p> -<p>Reggel 6 órakor kel föl s öltözik a fejedelem. Azután kápolnába -megy csöndes misére. Templom után kávé, csibuk és közös társalgás. -Nyolcz és kilencz óra közt ujabb mise. Déli 12 órakor ebéd. Nem -sokára egy és két óra közt ujból kápolna, a hol a fejedelem -imádkozik. Öt óra tájban ujból délesti imádkozás. Fél hétkor -vacsora, nyolczkor lefekvés. Hetenként kétszer lovaglás és vadászat -fogolyra és nyulra. S mind e napirend, a vadászatot kivéve, -dobszóra és katonai pontossággal történik.</p> -<p>Csakhogy Rákóczit, a nagy protestáns szabadsághősök unokáját -buzgó katholikusnak nevelik a bécsi jezsuiták, mig Kossuth szabadon -gondolkozó protestáns marad egész életén át.</p> -<p>Nem vallástalan ő se. Az ő lelke is föl-fölszáll a végtelenbe, a -hol az örökélet és üdvözülés fenséges ábrándjait késziti számunkra -az isten-eszme. Az ő tudása is szeretettel övezi Jézus Krisztus -isteni alakját s szent vallásunknak erkölcstanai megtöltik az ő -szivét is. De ő nem az egyház hideg falai közt keresi csupán s nem -a pap kezéből várja egyedül az üdvösséget. Est deus in nobis. Isten -bennünk lakozik. Ez az ő gyakorlati életelve.</p> -<p>Rákóczi istennek irgalmára bizza hazáját és nemzetét, mikor a -bujdosás rideg tanyájába temetkezik. Kossuth <span class= -"pagenum"><a name="Page_294" id="Page_294">-294-</a></span> pedig -tovább fárad, tovább küzd, tovább dolgozik; nem nyugszik meg a -végzetben, hanem megpörli és bevádolja azt három világrész minden -mivelt és szabad nemzete előtt s igazságot követel eltiprott -hazájának menekülésére.</p> -<p>Hanem egyben mégis hasonlit a két nagy szabadsághős.</p> -<p>Azt irja Mikes Rákócziról:</p> -<p>– Csak a sok irásban tölti az időt!</p> -<p>Bizony ebben tölti a Kormányzó is. Életének utolsó tizenkét -esztendejét egészen ebben töltötte. A mi fölött sokat csóválta -fejét a jó öreg Ihász Dani barátom.</p> -<p>Ihász Dani öreg barátomat én csak a külföldön ismertem meg, még -akkor, mikor Genuában laktam, de aztán a Kormányzó mellett gyakran -találkoztam vele s szives rokonszenv fejlődött ki köztünk. Ő -veszprémmegyei sarjadék a Bakony napnyugoti oldaláról, a vajdának -táblabirótársa. Ha a vajda egyszer kedvet kap az iráshoz: akkor -majd ir róla bőségesen ő. Én csak collegno al baracconei életéről -akarok egyet-mást elmondani, a mit talán a vajda még se tud.</p> -<p>Ihász Dani már honvédezredes volt 1849-ben is, noha csak a harcz -végén. Mikor a Kormányzó a nyaralót megvette: akkor Turinban -lakott, mint az olasz királyi hadsereg nyugalmazott ezredese. A -király Viktor Emanuel nagyon szerette az öreget. Részt vett -Olaszország felszabaditásának minden nagy harczában s azért -tisztességes nyugdijat kapott, közel négy ezer lirát.</p> -<p>A Kormányzó nem volt gazdag ember, jótékony adományokkal hiveit -nem láthatta el, de a mikor nyaralójának <span class= -"pagenum"><a name="Page_295" id="Page_295">-295-</a></span> -épületeit apróra megszemlélte, látta, hogy az utra néző -melléképületének emeleti lakosztálya az ő cselédsége számára nem -szükséges. Vagy ki kell adnia bérbe, vagy üresen kell hagynia.</p> -<p>Idegen, ismeretlen embereket telkére ereszteni nem akart, szives -barátsággal felajánlotta tehát azt a lakosztályt Ihász Daninak s -meghivta őt állandó lakóvendégjeül. Az öreg végtelen kegyelettel -ragaszkodott a Kormányzóhoz s hálás szivvel fogadta a meghivást. -Némi kis haszna is volt belőle, legalább Turinban nem kellett -lakbért fizetnie. De az öregnek nem ez okozott örömöt, hanem a -Kormányzó figyelme. S az a megnyugtató érzés, hogy ezentul -szakadatlanul a Kormányzó közelében lehet.</p> -<p>Igy lett hű árnyéka Kossuthnak, mint Mikes Rákóczinak.</p> -<p>Kiköltözött Collegno al Baracconéba, kiszállittatta butorait s -elfoglalta az utra néző épület emeleti szobáit. Három szobát, -konyhát, folyosót – mint már emlitettem. Saját konyhát, saját -háztartást rendezett be a maga számára s ott élt nyugodtan, -boldogan. Mindennap egyszer vagy kétszer fölnézett a Kormányzóhoz, -nincs-e a Kormányzónak hozzá valami óhajtása, a mit parancsnak -tekintett. Mindennap hüségesen elkészitette a husz-harmincz -czigarettát s oda tette a Kormányzó iróasztalára. Társalogni, -unalomüzni rendesen benézett Gunszt barátunkhoz, a titkárhoz, vagy -ha otthon volt, Lajos Tivadarhoz. Ha pedig a Kormányzó sétálni -hivta: ment vele nagy örömmel. Levelezett is Veszprémmegyében -<span class="pagenum"><a name="Page_296" id= -"Page_296">-296-</a></span> lakó testvérjével Imrével s ennek -fiával Ihász Lajossal s még nehány magyarországi barátjával. A -Kormányzó látogatására jövő magyarokat ő is mindig szivesen látta, -hosszan elbeszélgetett velük s elkérdezősködött az otthon való -dolgokról. Él-e még ez? Él-e még az? Miként boldogulnak, a kik őt -szerették s a kiket ő szeretett? Gyermekkori játszótársai, -honvédbajtársai hova lettek? Bizony több holtról szólt a hir, mint -elevenről.</p> -<p>De a busulásnak nem adta át magát.</p> -<p>Költői kedély, érzelgős természet idegen volt az ő lelkétől. -Ritkán lepte meg a honvágy is. Katona volt egész életében, -vasideggel áldotta meg a gondviselés. Zömök teste, naptól barna -fekete arcza daczolt minden viszontagsággal.</p> -<p>Még a korral is.</p> -<p>Melyik évben, melyik napon született: nem tudom. A Kormányzónál -fiatalabb volt tiz vagy tizenegy évvel. Ugy emlékszem, 67 éves -volt, mikor 1881 év tavaszán elhunyt, tehát 1813 körül -született.</p> -<p>Ő volt tehát hü társa a Kormányzónak.</p> -<p>Volt életének regénye is. Miért ne mondanám el, miért ne -mondhatnám el most már?</p> -<p>Mikor a Kormányzó dicső emlékü neje már betegeskedni kezdett: -ügyes ápolóra s hű komornára volt szüksége. A Kormányzó határtalan -gyöngédséggel tünődött a fölött, miként és hol lehetne állandó, hű, -megbizható, gyöngéd lelkü s ha lehet, mivelt komornát s ápolónőt -szerezni szenvedő neje mellé?</p> -<p>Turinban a valdenzi protestánsok papja akkor 1863 <span class= -"pagenum"><a name="Page_297" id="Page_297">-297-</a></span> körül -Mayer volt. Ott nincsenek se kálvinisták, se lutheránusok, legalább -szervezett egyházuk nincs; az összes protestánsok lelki gondját a -valdenzi egyház lelkésze végezi. A Kormányzó megkérte a lelkészt, a -kit különben is ismert, ajánljon neje mellé tisztes és gondos derék -leányzót. A lelkész utána nézett s talált egy igazán derék valdenzi -vallásu lányt Torre-Pellicében. A neve Marguerit volt. Nem volt -szép, de gyöngéd, mivelt, nemeslelkü lány volt s Kossuthné -végtelenül megkedvelte. Ügyesebb, gondosabb ápolót és komornát már -képzelni se lehet. Ott volt a Kormányzó neje mellett a betegség -végeig. Ott volt, mikor a haldoklónak szemeit befogták.</p> -<p>Ezzel a nővel később Turinban megismerkedett a jó öreg Ihász -Dani barátom. Azaz, hogy akkor nem is volt még éppen öreg, csak ugy -az 57-ik év körül ballagott. Magához vette. Rábizta házának és -háztartásának összes gondját s a nő bizony méltó volt erre -tökéletesen.</p> -<p>Ezt a nőt is, Margueritot is kivitte magával Collegno al -Baracconéba Ihász Dani.</p> -<p>Hát hiszen ebben semmi sincs. Agg legény, öreg katona, -nyugalmazott vitéz ezredes maga csak nem zsurolhat, nem -vethet-bonthat ágyat, nem hámozhatja a burgonyát, nem gyurhatja a -tésztát, nem állhat a tűzhely mellé kuktának vagy konyhaleánynak, -neki szüksége van valakire, még pedig asszonyfélére, a ki a -konyhát, szobát, háztartást rendben vezeti. Csatát állani könnyü -dolog, legföljebb egy napig tart s vagy az <span class= -"pagenum"><a name="Page_298" id="Page_298">-298-</a></span> embert -lövik meg, vagy ő lő agyon valakit, de aztán pipára gyujt az ember -s elveti a gondját. Katonadolog, semmi más. – De háztartást -vezetni, minden szobát és butort tisztán tartani, naponként ételt -főzni, mosni, vasalni, beteget ápolni: ezt végezze jól Julius -Caesar vagy nagy Napoleon. Jó asszony kell ide vagy okos lány. Itt -már nem segit se a kard, se a biblia, csak a nő.</p> -<p>Öreg barátomnak tehát igaza volt, mikor Margueritot kivitte -magával Collegno al Baracconéba. Ha nem őt viszi oda, a kivel már -összeszokott s a ki ételben-italban s mindenféle házi rendtartásban -eltalálta már kedvét s minden gondolatát, hanem valaki mást, -ismeretlent hurczol magával: nem lett volna igaza. Nem cselekedett -volna okosan. Megsértette volna saját életkedvét s vétett volna -talán Marguerit ellen is, a ki ragaszkodott hozzá.</p> -<p>Igaz ez. Csakhogy ő állandó vendége volt a Kormányzónak s illő -dolog, hogy a vendég is alkalmozkodjék valamennyire a házi gazda -felfogásához.</p> -<p>A Kormányzó lelke pedig a férfi és nő közt való viszony -tekintetében szigoru elvekkel volt tele.</p> -<p>Boldogult nejét szerette. Rajongó sziv egész hevével szerette. -Szive, mig élt, se nyilt meg más nő bája előtt; a mikor pedig -eltemette, bezárult szive örökre. Többé még csak nem is gondolt női -barátságra. Nemes férfi mély tiszteletével gondolt a nőkre azon túl -is; gyöngéd, figyelmes, lovagias volt is irántuk mindenkor, de -hütlenségnek tartotta volna másra gondolni, másra nézni, valamely -vágy sarjadzását megengedni, mikor ő <span class="pagenum"><a name= -"Page_299" id="Page_299">-299-</a></span> neki már van igaz -felesége, hüséges élettársa. Igaz, hogy az övé már örök álmát -alussza a szent benignói temetőben ott a génuai bérczen, de -szerelmét nem temette el s a mig szerelme tart: a hüségnek is -tartani kell.</p> -<p>Fiaitól, barátaitól is megkövetelte a férfiasság legmagasabb -erényét. Azt az erényt, mely nővel csak a törvényes házasságban -köthet benső barátságot. Minden más szerelmi viszonyt ledérségnek -vagy könnyelmüségnek vagy szerencsétlenségnek tartott. Azok közt, a -kik államokat, népeket kormányoznak, a kik hatalom fölött -rendelkeznek, a kik után hatalmuk ragyogása miatt ugy sovárog a női -sziv, mint a hogy sötét estén lámpafényhez siet az esti pillangó: -azok közt alig akad hasonló Kossuth Lajoshoz. Talán mindenki -gyöngébb volt a női bájjal szemben, mint ő.</p> -<p>Jól tudta ezt Ihász öreg barátom. S azért a csintevő gyermek -minden aggodalma hemzsegett lelkében, mikor arra gondolt, hogy a -Kormányzó megtudhatja, hogy ott van vele Marguerit is. Mit -csináljon akkor? Mivel mentse magát? Miként szabaduljon?</p> -<p>Jó idő telt el, mialatt a Kormányzó ezt meg nem tudta. De utóbb -mégis csak megtudta. Találkozott Marguerittel, megismerte nyomban s -szivesen elkérdezősködött, hol és miként élt 1865 óta, a mikor a -Kormányzó neje meghalt s ő elkerült a háztól? Marguerit őszintén -elmondta, hogy már évek óta vezeti Ihász háztartását s hogy már -hónapok óta lakik ő is a nyaralóban. <span class="pagenum"><a name= -"Page_300" id="Page_300">-300-</a></span></p> -<p>A Kormányzó fejét csóválta.</p> -<p>– Hogy énnekem ezt Ihász barátom mindeddig meg nem mondta!</p> -<p>Ki is kapott ezért a mulasztásért az öreg ezredes. Hogy lehetett -ilyen feledékeny és figyelmetlen? Hiszen csak tudhatta, hogy az ő -istenben boldogult kedves nejének hű ápolóját ő el nem felejtheti. -Meg nem mondani ezt!</p> -<p>Ihász barátom nem volt e téren ügyes hadvezér. Ügyetlenül -állitotta csatarendbe gondolatait. Elszólta magát.</p> -<p>– Nem mertem Kormányzó ur!</p> -<p>– Nem merte? Mit akar ezzel mondani? Mitől félt?</p> -<p>– Attól, hogy a Kormányzó ur majd gondol valamit.</p> -<p>A Kormányzó keményen nézett az ezredesre.</p> -<p>– Bizonyos, hogy gondolok. Ez a nő tisztes, ártatlan hajadon s -nem is épen fiatal. Azt gondolom, hogy ha már állandóan rábizza -háztartását Ihász barátom: vigyáznia kell életsorsára s felelős -lesz tisztességeért is.</p> -<p>Szerencséje volt az én jó öreg barátomnak, hogy ő igazi katona -volt s jól tudta azt, hogy a haptákban a följebbvalóval feleselni -nem szabad. De ugy elhallgatott a szóval, mintha tábornoka előtt -állott volna s mintha tábornoka haragos lett volna.</p> -<p>De ezentul aztán semmi se zavarta collegno al baracconei -életének nyájasságát. A Kormányzó sohase vette észre, hogy közte és -Marguerit között benső barátság is létezik. De ha más mondja is, el -se hitte volna. Marguerit is szerény, derék nő maradt, a kire -<span class="pagenum"><a name="Page_301" id= -"Page_301">-301-</a></span> még a kertészék vén asszonyai se tudtak -megharagudni, noha egy födél alatt laktak vele.</p> -<p>Egyik áprilisi napon 1882-ben kegyetlen hideg szél rohant le az -Alpesekről Collegno al Baracconéra. Öreg barátom egy nagy sétában -erősen ki talált izzadni, a hideg szél utban érte, este már -elkezdett köhögni, reggel felé láza támadt, egész éjjel, egész nap -a szemeit se hunyta le, tüdőgyuladása lett, negyednapon elvesztette -eszméletét s ötödnapra meghalt. Orvosi kéz, a Kormányzó gondos -figyelme s a jó Marguerit édes ápolása s keserü könyhullatása mind -nem használt semmit.</p> -<p>Gondoskodni kellett a temetésről.</p> -<p>De hát hova temessék a hideg holttestet?</p> -<p>Hova máshova, hanem ha a köztemetőbe?</p> -<p>Oda ám, csakhogy az ezredes protestáns magyar ember volt, -hitetlen és eretnek; a papok által megszentelt collegnoi köztemető -földje az eretnek holttestét be nem fogadja, harmadnapon ugy is -kivetné s örök nyugalmat ugy se adna neki.</p> -<p>Azonban bölcs és jó emberek ilyen esetről is gondoskodtak már -előre.</p> -<p>Collegno körül s a szomszéd Grugliasco körül gyárak vannak. A -gyárakban olasz valdenziek és svájczi kálvinisták is dolgoznak, -mint felügyelők és közmunkások. S ha mikor ezek közül egyik-másik -elhal: ezek holttestét is csak el kell tenni az anyaföld kebelébe. -A collegnoi campo santo vagyis köztemető mellett elkeritettek tehát -egy kis darab földet, hogy ezt a <span class="pagenum"><a name= -"Page_302" id="Page_302">-302-</a></span> papok be ne szentelnék s -hogy az itt elhalt protestánsok élettelen testét ide temetnék -el.</p> -<p>Mind jól ki van ez gondolva, csakhogy a grugliascoi jezsuiták -nagyobb hatalommal birnak, mint a bölcs és jó emberek. Ők tele -sugdosták a szegény nép fülét, hogy az istentelen eretnek -holttestét az ő szent földjükbe eltemetni ne engedjék. Álljanak -ellent haraggal és erőszakkal, kövezzék meg a kiséretet s lökjék ki -a koporsót a temető árkába. Hitetlenek hamva az ő földjüket meg ne -fertőztesse.</p> -<p>Oh ti bárgyu jézsuiták!</p> -<p>Elfeledtétek-e, hogy a vitéz ezredes, a mig élt, Kossuth barátja -volt? S nem jut-e eszetekbe, hogy Kossuth ép ugy dolgozott az olasz -nemzet egységeért és szabadságáért, mint akár a legelső és -legnagyobb olasz hazafi? Nem jut-e eszetekbe, hogy Kossuth 1848-ban -a szegedi vár földalatti üregeibe élve eltemetett száz jó olasz -hazafinak adta vissza életét és szabadságát? Nem jut-e eszetekbe, -hogy királytoknak még most is legjobb barátja és leghivebb -tisztelője s királytok szive is hű barátságot ápol iránta? S vajjon -megtagadnátok-e a sirnak nyugalmát attól, a ki Kossuthnak barátja -volt?</p> -<p>Oh ti bárgyu jézsuiták!</p> -<p>Nem tudjátok-e ti azt, hogy az az ezredes a legjobb szivü ember -volt a világon? A ki nem volt gazdag, de mindig volt adománya a -szegény ember számára. A ki, mikor naponként bejárta Collegno és -Grugliasco környékét, minden nap kiüritette zsebjét és tárczáját s -<span class="pagenum"><a name="Page_303" id= -"Page_303">-303-</a></span> utolsó fillérét oda adta a kéregetőnek, -az éhesnek, a ruhátlannak, isten nyomorékjainak, pedig saját -asztalánál gyakran alig volt ennivalója? Nem tudjátok-e ti, hogy -isten irgalma ellen lázitjátok azt a szegény népet, mikor jóltevője -ellen lázitjátok?</p> -<p>Oh ti rossz szivü jézsuiták!</p> -<p>Elfeledtétek-e, hogy az az öreg ezredes egykor délczeg volt és -fiatal s szivének minden dobbanása a ti népetek szabadságáért -lángolt? Elfeledtétek-e, hogy elhagyta saját honát, elhagyta -őseinek csöndes tanyáját, elhagyta az apai hajlékot, a tejjel és -mézzel folyó boldog mezőket ott a Bakonyerdő lábánál s a Marczal -vize mellékén, hogy karjának minden erejét, életének egész -boldogságát, vakmerő lelkének minden hősi indulatát az olasz nemzet -szabadságáért áldozza fel? Elfeledtétek-e, hogy száz csatátokat -küzdötte végig s függetlenségtek illatos virága abból a földből -nőtt ki, melyet az ő hulló vére is öntözött? Vajjon meg tudnátok-e -zavarni hamvainak örök nyugodalmát?</p> -<p>Meg tudták zavarni.</p> -<p>A vallásos gyülöletnek nincs határa.</p> -<p>A kinek romlott szive tele van ezzel a gyülölettel: széthordja -az ezt minden tájra, fölviszi az egekbe is s leviszi a sirnak -fenekére. Istennek minden szentsége, hazafiságnak minden érzete, -még a csecsemőnek szerelme, még a halottnak kimélete is kihalt már -az igy megromlott szivből.</p> -<p>Nem volt nagy tömeg elhunyt öreg barátom halotti kisérete. -<span class="pagenum"><a name="Page_304" id= -"Page_304">-304-</a></span></p> -<p>A Kormányzó családjának tagjai, titkára, cselédjei, a zokogó -Marguerit, néhány bajtárs Turinból, néhány szegény ember, a turini -valdenzi lelkész, néhány protestáns munkás s a temetésnél eljáró -hivatalos személyzet, egyházfiak, sirásók: ezekből állott a halotti -kiséret.</p> -<p>De várta a kiséretet láthatatlan helyről a grugliascói jezsuita -csoport s a felizgatott tömeg. Keze husánggal és kővel tele, -szivében átok és düh s a vallásos gyülölet őrjöngése.</p> -<p>Megtörtént, a mit a jezsuiták előre csináltak.</p> -<p>A tömeg a protestánsok külön kis temetőjében el kezdte kővel -dobálni a halotti kiséretet. Hullott a kő, mint a zápor. A koporsó -deszkája viszhangzott a rá hulló kőtől. A kiséret egyik tagja a -másik után kapott sebet. Azok a szegények voltak a kőhajigálásban a -legserényebbek, a kiket legtöbb alamizsnával látott el a holt -ezredes. Lajos Tivadar beküldött valakit a szindakóhoz, a kit -nálunk községbirónak nevezünk: nyujtson védelmet és segitséget. A -szindakót nem találták sehol. Megszökött, elbujt. Ő a törvény és az -alkotmány őre a falun. De a hol a tömeget jezsuita vezeti: ott a -törvénynek és alkotmánynak el kell bujni. Különben neki is beverik -a fejét.</p> -<p>Jól-rosszul behantolták a koporsót. De őröket kellett oda -állitani, hogy a tömeg föl ne dulja a sirt.</p> -<p>Lajos Tivadar bement Turinba. Jelentést tett mind a katonai -hatóságnál, mind a szindakónál. Intézkedtek haladéktalanul. A -grugliascoi jezsuiták keze oda már <span class="pagenum"><a name= -"Page_305" id="Page_305">-305-</a></span> el nem ért. Igy nyert az -én elhunyt öreg barátom hőshöz illő temetést. Hamvait bevitték -Turinba rögtön s eltemették bajtársai mellé.</p> -<p>Örököse a derék Marguerit maradt.</p> -<p>Nem nagy volt az örökség. Néhány száz lira papirokban. Butorok, -ruhanemüek ára a többi. Alig pár ezer lirát kapott összesen a hű -ápoló és derék barátnő. Ezzel Turinba vonult be.</p> -<p>Ott szerencséje akadt.</p> -<p>Egy teljesen elszegényedett olasz báró, korban hozzá való, -állására nézve valami kis hivatalnok, feleségül vette. Gyermekük is -lett egy vagy kettő.</p> -<p>Férje korán elhalt s most már néhány év óta özvegy. Bizony küzd -a szegénységgel s küzd most már az élemedett korral is. Az áldott -lelkü Ruttkaynét gyakran fölkeresi s gyakran fogad el tőle jó -szivvel nyujtott szerény segitséget.</p> -<p>Ha ismerné nyelvünket s eljönne hozzánk: itt még akadna -pártfogója. De a magyar nyelvet idegen országban meg nem tanulja -senki, mert a magyar ember minden idegen ország nyelvét rögtön -megtanulja maga.</p> -<p>Ez évet már nem töltötte végig a Kormányzó se Collegno al -Baracconéban.</p> -<p>Még a nyáron eladta nyaralóját. Boetti nevü turini ügyvéd vette -meg. Ugyanazon az áron, a melybe a Kormányzónak került. Alig -veszitett rajta valamit a Kormányzó.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_306" id= -"Page_306">-306-</a></span></p> -<h3>XII. FEJEZET.</h3> -<p class="summary">(A pápai diák-adoma. – A kézcsók. – Kossuth -Lajos könnyei. – Soha nem látott többé bennünket.)</p> -<p>Beszélgetésünk a Kormányzóval vége felé járt. Hat órakor -akartunk eltávozni tőle s ez az idő mind inkább közelgetett. Az -elválás gondolata lassanként lelkünkre kezdett nehezedni. A -társalgás perczről perczre szaggatottabbá vált.</p> -<p>A vajda látta, érezte, hogy az elbucsuzás érzékeny jelenet -lehet. Még csak futó bánatnak se akarta a Kormányzót kitenni. Azt -akarta, vidám legyen a bucsuzás.</p> -<p>Gondolt ki valamit.</p> -<p>Azt gondolta ki a vajda, hogy a Kormányzót az elbucsuzás -pillanatában derült lélekállapotba kell hozni, – ha lehet, -kaczagásra kell inditani. Ha együtt létünk utolsó pillanata jut -eszébe: vidám legyen emlékezete, ne bánatos.</p> -<p>Várta az alkalmat.</p> -<p>Perczről-perczre késett az alkalom. A Kormányzó beszédes volt s -édesen közlékeny. Mintha ő is érezte volna, hogy az előző napokban -talán nagyon hideg s kevés szavu volt hozzánk. <span class= -"pagenum"><a name="Page_307" id="Page_307">-307-</a></span></p> -<p>Elővette talán legnagyobb ereklyéjét. Washingtonnak, Amerika -szabaditó hősének hajfürtét. Ezüst ékitménynyel körülvett -kristályüveg tokban van ez. Fényes fehér hajfürt talán -husz-huszonöt hajszálból. Az amerikai szövetséges államok -adományozták ezt a Kormányzónak ez előtt negyven évvel örök emlékül -s egyuttal emberi és történeti nagyságának elismeréséül. Ugyanakkor -adományozták neki Washington kardját is. A szabad államok -szövetsége s függetlensége több mint száz év óta áll fenn: ekkora -ajándékot s ily kitüntetést se az előtt, se azóta nem nyujtott -senkinek.</p> -<p>Röviden elmondta a Kormányzó az ajándékozás nemzeti ünnepének -részleteit. Ezeket nem irom le. Legalább most nem. A történetirás -megörökitette már e részletek legnagyobb részét.</p> -<p>Felálltunk mindannyian, hogy a Kormányzótól bucsut vegyünk.</p> -<p>A Kormányzó egyik szekrényéhez ment, legszebb fényiratos képét -előkereste, valamit irt rá s nevét is ráirta s ezt átadta Eötvös -Bálintnak.</p> -<p>– Fogadja el ön tőlem emlékül. Csekélység, de barátságból -adom.</p> -<p>A fiu megköszönte s kezet csókolt a Kormányzónak.</p> -<p>A Kormányzó ujra hozzánk fordult s a vajda ezt a pillanatot -találta alkalmasnak arra, hogy hiressé vált s utóbb az egész -országban csakhamar elterjedt adomáját elmondja:</p> -<p>– Kormányzó ur, ön tegnapelőtt azt kérdezte tőlem, mennyit érő -ember az a Polónyi, mi róla a véleményem? <span class= -"pagenum"><a name="Page_308" id="Page_308">-308-</a></span> Nem -feleltem kérdésére, sőt fölmentést kértem a felelet alól. Tegnap is -előhozta Kormányzó ur, mikor a legutóbbi »Egyetértést« megkapta s -abból Justhnak és Polónyinak szolnoki beszédeit áttekintette, de én -akkor se feleltem se jót, se rosszat.<a name="FNanchor_3" id= -"FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a> Most -mégis, mielőtt elválnánk, felelni akarok valamit. Feltünhetett a -Kormányzó ur előtt s ezentul is fel fog tünni, hogy Polónyi mindig -mindenütt ott van s minden sikert a látszat az ő nevéhez kapcsol az -országházban is, a fővárosnál is. Bizonyára nagy sikerekhez jut, de -ezek rendszerint furcsa sikerek. Engedje meg, hogy e sikereket egy -adomával világitsam meg. A pápai kálvinista kollégium konviktusán -négy ember tesz egy-egy asztalt, négy emberre tálalnak egy tálból. -Szerdán és pénteken van turós csusza s a pápai diák nagyon szereti -a turós csuszát. A ki leggyorsabban tud enni, természetesen annak -jut legtöbb csusza. Volt egy Nagy Sigmond nevü nagy fejü, nagy -termetü és nagy gyomru theológus diák, a ki csak ugy nyelte az -ételt s a ki a csusza felét rendesen maga költötte el. De azért a -másik felét is sajnálta asztaltársaitól. Megtette tehát igen -gyakran, hogy a mikor a famulus diák hozta be a csuszás tálat, Nagy -Sigmond beleköpött a tálba. Igaz, hogy kés, villa, tányér ilyenkor -a fejéhez röpült, de ő azzal nem törődött semmit, letörülte az -arczát, nagyot nevetett s övé lett az egész csusza.</p> -<p>Ez a nem épen finom illatu diák-adoma, az ünnepi hangulat -ellentéte gyanánt, valóságos kitörésre birta a Kormányzó nevető -idegeit. Felkaczagott. De oly erős, <span class="pagenum"><a name= -"Page_309" id="Page_309">-309-</a></span> mély és csengő hangon -kaczagott, hogy valamennyien meglepődve néztük és hallottuk. Én is -elnevettem magam, csak a vajda maradt komoly. Végre azt mondta a -Kormányzó:</p> -<p>– No, ne féljenek hát önök tőle. Beleköp az a Nagy Sigmond ur -még a klerikálisok turóscsuszájába is.</p> -<p>De azért ez az adoma, ez a jelenet se használt sokat. Az elválás -mégis érzelmes lett.</p> -<p>A Kormányzó nem akarta megengedni, hogy neki kezet csókoljunk. -Csak ifjak és gyermekek csókolnak kezet szülőiknek, öreg -rokonuknak. Csak miniszterek s udvari emberek csókolnak kezet -császároknak, királyoknak. A minden oroszok czárjának kezet csókolt -Bismarck herczeg is, Andrássy gróf is. Hát mi hogyne csókolnánk -kezet nemzeti függetlenségünk utolsó és legnagyobb hősének, a -kilenczvenegy éves szent öregnek?</p> -<p>Őszintén megvallom, nekem nem jutott volna eszembe Nem ugy -neveltek engem, nem ugy nevelik a grófcsemetéket, hogy azok öreg -embereknek, nagy hazafiaknak kezet csókoljanak. Asszonynak, papnak -igenis kezet csókolunk akár kell, akár nem kell. Néha nagy ritkán -valamelyik nagybácsinak is, a ki után egy vagy két uradalom néz -ránk. De én már sokszor találkoztam a Kormányzóval, sokszor -megtisztelt azzal, hogy kezet fogott velem. Sohase jutott eszembe, -hogy kezét megcsókoljam. Külföldön nincs is szokásban. Volt idő, a -mikor mindenféle orvosok, nevelők, világjavitók és bölcselkedők -elhirdették, hogy kezet csókolni s a tüsszentés után jó egészséget -kivánni, ellenkezik az egészséggel <span class="pagenum"><a name= -"Page_310" id="Page_310">-310-</a></span> és okossággal. Ez óta a -magasabb társadalmi körökben nincs se kézcsók, se tüsszentés.</p> -<p>De azért a vajda után rajtam is erőt vett a régi jó szokás.</p> -<p>A Kormányzó mereven tartotta kezét, mikor a vajda megfogta s föl -akarta emelni, de nem szólt. Szólt a vajda:</p> -<p>– Engedje meg, Kormányzó ur, hadd csókoljam meg ezt a kezet. E -pillanatban nem vagyok egyéb én se, mint minden más jó magyar.</p> -<p>A Kormányzó magához ölelte a vajdát. Átkarolta nyakát két -kezével, magához szoritotta s pufók arczát melegen megcsókolta -jobbról-balról. S még azután is ott tartotta egy pillanatig, mig -könyei el nem boritották szemeit s a vajdának arczát.</p> -<p>Mindnyájan meghatva álltunk ott s néztük a két férfit.</p> -<p>Sohase láttam ezen kivül Kossuth Lajos könyeit.</p> -<p>De azért a Kormányzó arcza nem változott. Nem is szólt -perczekig. Nem engedte mélységes érzése.</p> -<p>Csak a mikor elbocsátotta a vajda kezeit, akkor mondta fojtott, -mély hangon:</p> -<p>– Utoljára látjuk egymást. Én már önt nem látom többé.</p> -<p>A vajdán is mély érzés vett erőt. Ő se tudta könnyeit -visszatartani. Fölkiáltott:</p> -<p>– Nem utoljára! Én eljövök még ide!</p> -<p>A Kormányzó fejét csóválta.</p> -<p>– Öreg vagyok már! <span class="pagenum"><a name="Page_311" id= -"Page_311">-311-</a></span></p> -<p>– De erős. Az Isten meg jó s megtartja önt. Eljövök még, -nemsokára.</p> -<p>A vajda szentül hitte, a mit mondott. Este elmagyarázta nekünk, -hogy oly hatalmas, erős, érczes és mély hang, a minő a Kormányzó -kaczagása volt, csak erős férfiszervezettől telik. Még hosszu -időhöz van reményünk.</p> -<p>A Kormányzó, mikor végre a vajda kezeit elbocsátotta, engem -ölelt meg s az én arczomat csókolta meg.</p> -<p>– Isten önnel édes Gábor! Ha jöhetnek: jőjjenek minél előbb.</p> -<p>Hivatalos jelentésünkben, melyet pártunkhoz intéztünk s melyet a -Kormányzónak is megküldtünk, ez a jelenet ebben a két sorban van -megirva:</p> -<p>»Az e napi kihallgatások délután 6 óráig tartottak, a mikor a -Kormányzótól bucsut vettünk s ő Eötvöst és gróf Károlyit bucsuzás -közben érzékenyen megölelte és megcsókolta.«</p> -<p>Eleget mondtam a vajdának, hogy a bucsuzás részleteit irjuk meg -bővebben. Hadd értse meg a nemzet s értsék meg az álorczások, mily -közel eresztett minket szivéhez a Kormányzó, de a vajda nem állt -rá.</p> -<p>– A mi szent titkunk ez édes Gáborom; még hivalkodásnak vehetnék -sokan.</p> -<p>Ezt felelte.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Igaza lett a Kormányzónak is, a vajdának is.</p> -<p>Elmentünk mi még Turinba, láttuk is mi még a Kormányzót, de ő -többé nem látott már bennünket. <span class="pagenum"><a name= -"Page_312" id="Page_312">-312-</a></span> Ő haldoklott már akkor s -révedező szemeit az egekre függeszté, nem mi reánk gyarló -emberekre.</p> -<p>De utolsó levelét a vajdához irta s utolsó kézszoritása az enyém -volt.</p> -<p>Majd elbeszélem ezt abban a följegyzésben, melynek ez lesz -czime: »Az utolsó ut Kossuth-hoz.«</p> -<p>Ha élek addig.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Giorgiót megajándékoztuk.</p> -<p>Basso barátunk eljött velünk szállásunkra, együtt költötte el -velünk vacsoráját s kikisért a vasutra.</p> -<p>Másnap pihenőül Triesztben kiszálltunk, a tengerben megfürödtünk -s a fővendéglőben lakomát csaptunk. A vajda sokáig gunyolt érte, -mert én apró tengeri rákot rendeltem, a melyre a vajda rá sem -tudott nézni. Azt mondta, nem egyéb az, mint sáska, Keresztelő -Jánosnak jó lehetett, de neki az öreg apja se evett afféle ocsmány -férget.</p> -<p>Junius 23-án értünk Budapestre, 24-én pártgyülést hivtam össze s -az értekezlet elé terjesztettük jelentésünket.</p> -<p>Jelen voltak elnökletem alatt: Horváth Ádám mint jegyző, Eötvös -Károly, Madarász József, Herman Ottó, Veres József, Pogrányi -József, Benitzky Árpád, Kiss Albert, Rigó Lajos, Madarász Imre, -Sturmán György, Luby Géza és Uray Imre. Följegyzem nevüket.</p> -<p>Derék, nemes férfiak s tiszta lelkü igaz függetlenségiek -valamennyien. Hejh ha pártunk minden tagja olyan lett volna, mint -ezek! <span class="pagenum"><a name="Page_313" id= -"Page_313">-313-</a></span></p> -<p>Szent fogadásunk volt a vajdával, hogy még ez év őszén elmegyünk -Turinba.</p> -<p>Miért maradt el ez az utunk?</p> -<p>Nagyon szomoru e kérdésnek története. Talán följegyzem, talán -föl se jegyzem.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><i>Jegyzet.</i></p> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= -"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Justh Gyula 1893. -junius 18-án tartott beszámolót Szolnokon. Erről a tudósitás -lapunkban junius 19-én jelent meg. Ez a lap 20-án dél tájban ért -Turinba s délután vitte a póstás Kossuthhoz, ki épen olvasta, mikor -d. u. 3 óra körül hozzá mentünk.</p> -<p class="right"><span class="smcap">Eötvös Károly.</span></p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_314" id= -"Page_314">-314-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_315" id="Page_315"><br /> --315-</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<ul class="TOC"> -<li>Kossuth Lajos „Iratai“ <span class="ralign"><a href= -"#Page_1">1</a></span></li> -<li class="li2">(Genuai uzsorásomhoz utazom. – Látogatásom a -Kormányzónál. Szerződés az Athenaeum embereivel. – Kossuth Ferencz -aláirása hasonlit apjáéhoz. – Miért kell Kossuth aláirásához -közjegyző? – Kossuth szegényül hagyta el hazáját. – Az ég alatt -hál. – Uti málhája? – Mit ér a magyar korona? – Miből élt Jézus -Krisztus? – Mac Ádám mint jó barát. – Gunszt Bertalan a titkár. – -Mi volt fizetése? – Miként dolgozott Kossuth? – Tolla, téntája, -papirosa. – Buvárkodások a könyvtárakban. – A két luthránus diák. – -Titkárát elbocsájtja.)</li> -<li>Törvényhozó lettem <span class="ralign"><a href= -"#Page_42">42</a></span></li> -<li class="li2">(Született törvényhozó. – Nem akarok képviselő -lenni. – A vajda rábeszél. – A kortes élet. – Székesfehérvárott -megválasztanak. – Kisül, hogy nem vagyok választó. – A petitio. – -Küzködünk az igazolásért. – A vajda anyámnál. – A hamisitó. – A -kaposvári választás. – Cserébe gróf Széchenyi Pálért. – Van-e -becsületes ember a politikában?)</li> -<li>Klapka holttestét ellopják <span class="ralign"><a href= -"#Page_78">78</a></span></li> -<li class="li2">(Klapka Egyiptomban. – A sivatagbeli orvos. – -Klapka halála. – A holttestet éjjel elsikkasztják. – Horváth Gyula. -– Éjjel a halottas házban. – Klapka nyugdija. – Nincs nemzeti -jutalom.)</li> -<li>Ameli halála <span class="ralign"><a href= -"#Page_101">101</a></span></li> -<li class="li2">(Feleségem betegségei 1886-tól kezdve. – Megkapja a -rákot. – A Gellért tetején. – Fifi kutyám. – A halál. – A részvét. -– A temetés. – Jegyzet: A puszta sir.)</li> -<li>Éljen Kossuth Lajos! <span class="ralign"><a href= -"#Page_124">124</a></span></li> -<li class="li2">(Helfy Ignácz és Kossuth atillája. – Mekkora volt -Kossuth Lajos termete? – A Kormányzó úr szükséget lát. – A titkos -segítség. – Brázay Kálmán. – Ruttkayné levele. – A vajda rögtön -segít. – A Kossuth-bizottság. – Doktor Basso. – A gyüjtés.)</li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_316" id= -"Page_316">-316-</a></span></li> -<li>Szapáryt megbuktatjuk <span class="ralign"><a href= -"#Page_148">148</a></span></li> -<li class="li2">(Az Abbázia kerek asztalánál. – Dinkó hirei. – -Éjjeli proklamácziónk. – A vajda és a miniszterelnök tanácskoznak. -– Beszédem a parlamentben. – A 49-iki honvédek még se koszoruzzák -meg Hentzi szobrát. – A kormány bukik. – Az ellenzék utolsó közös -áldomása.)</li> -<li>Az első út Kossuthhoz.</li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> Fejezet. (A vajda -szerepe a függetlenségi pártban. – Nem akarja Kossuthot fölkeresni. -– Mégis elmegyünk Turinba. – Turinba érünk.) <span class= -"ralign"><a href="#Page_171">171</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> Fejezet. (A -kormányzó lakása. – A kövér házmesterné. – Giorgio. – Ruttkayné. – -A Kormányzó dolgozó szobája. – Ruházata. – Orvosának tanácsa. – -Csupán Eötvössel társalog.) <span class="ralign"><a href= -"#Page_179">179</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> Fejezet. (A magyar -tudományosság. – Az egyetemi tudomány. – A gimnáziumi tudomány. – A -hirlapirók tudománya. – A Kormányzó rekedtsége s gerinczének -félrehajlása. – Deák Ferenczről.) <span class="ralign"><a href= -"#Page_192">192</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> Fejezet. (A pápaság -erősödik. – A pápaság vádlottból közvádlóvá válik. – Mikor szünik -meg ártalmas ereje. – A szent öreg.) <span class="ralign"><a href= -"#Page_202">202</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">V.</span> Fejezet. (Az én -ételem. – A vajda idegen kotyvalékot nem eszik. Ruttkayné jó magyar -ebédet ad. – Miként fogad cselédet Kossuth? – A kormányzó -fölöstökömje, ebédje, itala, bora. – Mindig bajba keveredett, ha -magyar bort küldtek neki. – Dohányzása.) <span class= -"ralign"><a href="#Page_208">208</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VI.</span> Fejezet. (A vajda -ellen árulkodtak a Kormányzónál. – A vajda indokai győznek. – Ki ez -a Polónyi? – Az én közbeszólásom. – A Kormányzó kárhoztat -bennünket. – Eötvös nagy kijelentése. – Haza idézi Kossuthot. – -Wekerle nyilatkozata.) <span class="ralign"><a href= -"#Page_221">221</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VII.</span> Fejezet. (A -kormányzó fürdése. – Kopaszsága. – Bajusza, szakálla. – A séta. – -Széchenyi és Deák sétája. – Miként sétál Kossuth? – A bölcs -életmód. – A felejtkezés. – Miként sétál a vajda? – Basso doktor -elméletei. – Az afrikai hóditás. – Miként dolgozik Kossuth?) -<span class="ralign"><a href="#Page_231">231</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VIII.</span> Fejezet. -(Olaszországban nincs madár. – Kossuth könyvtárának ügye. – Irja -meg Kossuth gyermekkorának és ifju korának történetét. – Nem -akarja. – Adomája Ferdinánd királyról. – Szilágyi és Apponyi -szónoklata. – A vajda szemébe mondja Kossuthnak, mikor tartott -előre megirt beszédet.) <span class="ralign"><a href= -"#Page_249">249</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IX.</span> Fejezet. (A pártok -helyzete. – Mi fenyegeti az országot? – Készül lassanként az -izenet. – Mit izent Kossuth Lajos 1893. évi julius 21-én a -függetlenségi pártnak? – Nem hallgatott rá a párt.) <span class= -"ralign"><a href="#Page_265">265</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_317" id= -"Page_317">-317-</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">X.</span> Fejezet. (Miért nagy -ember Kossuth Lajos? – 1740–1790–1848. – Kossuth megköszöni nekem, -hogy a vajdát elvittem hozzá.) <span class="ralign"><a href= -"#Page_279">279</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XI.</span> Fejezet. (Collegno -al Baraccone. – Kossuth lakásának története és beosztása. – A -cselédek. – Ruházata. – II. Rákóczi Ferencz és Kossuth Lajos -napirendje. – Ihász Dániel. – Marguerita. – Ihász szerelme, halála, -temetése. – A rosszlelkü jezsuiták. – Marguerita sorsa.) -<span class="ralign"><a href="#Page_287">287</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XII.</span> Fejezet. (A pápai -diák-adoma. – A kézcsók. – Kossuth Lajos könnyei. – Soha nem látott -többé bennünket.) <span class="ralign"><a href= -"#Page_306">306</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<h3>Javítások.</h3> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_25">25</a></td> -<td>O Helfyvel</td> -<td>Ő Helfyvel</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_43">43</a></td> -<td>mert születtem. Es</td> -<td>mert születtem. És</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_75">75</a></td> -<td>miniszterségről ís</td> -<td>miniszterségről is</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_88">88</a></td> -<td>jött éjfélker</td> -<td>jött éjfélkor</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_123">123</a></td> -<td>Egy temetőőrhoz</td> -<td>Egy temetőőrhöz</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_134">134</a></td> -<td>Hevesy ígazgatót</td> -<td>Hevesy igazgatót</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_146">146</a></td> -<td>Aldja meg</td> -<td>Áldja meg</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_172">172</a></td> -<td>alakban rták</td> -<td>alakban járták</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_184">184</a></td> -<td>tögtön fogadott</td> -<td>rögtön fogadott</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_214">214</a></td> -<td>O 1862</td> -<td>Ő 1862</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_270">270</a></td> -<td>Onökre az</td> -<td>Önökre az</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_313">313</a></td> -<td>Sturmán Györyg</td> -<td>Sturmán György</td> -</tr> -</table> -</div> - - - - - - - -<pre> - - - - - -End of the Project Gutenberg EBook of Gróf Károlyi Gábor följegyzése - (2. kötet), by Károly Eötvös - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK GRÓF KÁROLYI GÁBOR *** - -***** This file should be named 63003-h.htm or 63003-h.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/3/0/0/63003/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you'll have to check the laws of the country where you - are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - - - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - - - -</pre> - -</body> -</html> |