NormalizeHEAD main

author: nfenwick <nfenwick@pglaf.org> 2025-02-03 17:55:12 -0800
committer: nfenwick <nfenwick@pglaf.org> 2025-02-03 17:55:12 -0800
commit: 9816145435bd6cf8f15e1fe9a5a8f51084be7753 (patch)
tree: 713a4bdd2235efc49982c430472e0a480e54701f /old/63003-h/63003-h.htm
parent: 6380449e80b8a8f56370e95706835e330dadf2f9 (diff)
1 files changed, 0 insertions, 8819 deletions
diff --git a/old/63003-h/63003-h.htm b/old/63003-h/63003-h.htm
deleted file mode 100644
index 455e245..0000000
--- a/old/63003-h/63003-h.htm
+++ /dev/null
@@ -1,8819 +0,0 @@
-<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN"
-    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd">
-<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
-<head>
-<meta name="generator" content=
-"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.16" />
-<meta http-equiv="Content-Type" content=
-"text/html; charset=utf-8" />
-<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
-<title>The Project Gutenberg eBook of Gróf Károlyi Gábor
-följegyzései (2. kötet) by Károly Eötvös</title>
-
-<style type="text/css">
-/*<![CDATA[*/
-body {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 10%;
-}
-
-h1,h2,h3 {
- text-align: center;
- clear: both;
- line-height: 200%;
-}
-
-h2,h3 {
- margin-top: 2em;
-}
-
-h1 {
- line-height: 100%;
-}
-
-p {
- margin-top: 0.75em;
- margin-bottom: 0.75em;
-}
-
-body > p {
- text-align: justify;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-hr {
- width: 33%;
- margin-top: 2em;
- margin-bottom: 2em;
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
- clear: both;
-}
-
-hr.chap {width: 65%}
-hr.tb {width: 25%;}
-
-table {
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
-}
-
-td {
- padding-left: 1em;
- padding-right: 1em;
-}
-
-.pagenum {
-/*  visibility: hidden; */
- position: absolute;
- right: 2%;
- color: gray;
- font-size: smaller;
- text-align: right;
- text-indent:0;
-}
-
-.tdr {text-align: right;}
-
-.center {
- text-align: center;
- text-indent: 0;
-}
-
-.summary {
- text-align: center;
- text-indent: 0;
- width: 90%;
- margin: auto;
- font-size: 90%;
- font-style: italic;
-}
-
-.right {
- text-align: right;
- margin-right: 1.5em;
-}
-
-.smcap {
- font-variant: small-caps;
-}
-
-.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;}
-
-.caption {font-weight: bold;}
-
-.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;}
-
-.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;}
-
-.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;}
-
-.figcenter {
- margin: auto;
- text-align: center;
-}
-
-.footnote {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 10%;
- text-align: justify;
-}
-
-.footnote .label {
- position: absolute;
- right: 84%;
- text-align: right;
-}
-
-.fnanchor {
- vertical-align: super;
- font-size: .8em;
- text-decoration: none;
-}
-
-.transnote {
- background-color: #E6E6FA;
- color: black;
- padding: 0.5em;
- font-family: sans-serif, serif;
- font-size: 0.9em;
-}
-
-.transnote p {
- text-align: center;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-ul.TOC {
- list-style-type: none;
- padding-left: 10%;
- text-indent: -5%;
- text-indent: 0;
- width: 70%;
- text-align: justify;
-}
-
-ul.TOC li {
- margin-top: 0.75em;
-}
-
-.TOC .roman {
- float: left;
- text-align: right;
- margin-left: -3.5em;
- min-width: 3em;
-}
-
-li.li2 {
- margin-bottom: 1em;
- font-size: 90%;
- padding-left: 3em;
-}
-
-span.ralign {
- position: absolute;
- text-align: right;
- right: 15%;
- top: auto;
-}
-/*]]>*/
-</style>
-</head>
-<body>
-
-
-<pre>
-
-The Project Gutenberg EBook of Gróf Károlyi Gábor följegyzései (2. kötet), by 
-Károly Eötvös
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most
-other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever.  You may copy it, give it away or re-use it under the terms of
-the Project Gutenberg License included with this eBook or online at
-www.gutenberg.org.  If you are not located in the United States, you'll have
-to check the laws of the country where you are located before using this ebook.
-
-Title: Gróf Károlyi Gábor följegyzései (2. kötet)
-
-Author: Károly Eötvös
-
-Release Date: August 21, 2020 [EBook #63003]
-
-Language: Hungarian
-
-Character set encoding: UTF-8
-
-*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK GRÓF KÁROLYI GÁBOR ***
-
-
-
-
-Produced by Albert László from page images generously made
-available by the Google Books Library Project
-
-
-
-
-
-
-</pre>
-
-<div class="transnote">
-<h3>Megjegyzések:</h3>
-<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_315">315</a>. oldalon
-található.</p>
-<p>Az eredeti képek elérhetők innen: <a href=
-"http://books.google.com/books?id=HvhZAAAAIAAJ">http://books.google.com/books?id=HvhZAAAAIAAJ</a>.</p>
-<p>Facebook oldalunk: <a href=
-"http://www.facebook.com/PGHungarianTeam">http://www.facebook.com/PGHungarianTeam</a>.</p>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title=
-"" /></div>
-<hr class="chap" />
-<p class="center"><span class="smcap">Eötvös Károly
-Munkái</span></p>
-<p class="center"><span class="smcap">viii. kötet</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">GRÓF KÁROLYI GÁBOR
-FÖLJEGYZÉSEI</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">II</span></p>
-<hr class="chap" />
-<p class="center"><span class="caption-150"><span class=
-"smcap">Eötvös Károly Munkái</span></span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">VIII</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-largest">GRÓF KÁROLYI GÁBOR
-FÖLJEGYZÉSEI</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-large">MÁSODIK
-KÖTET</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST
-MDCCCCII<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT
-18. SZÁM.</span></p>
-<p class="center"><span class="caption">RÉVAI
-TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET
-R.-T.</span></p>
-<hr class="chap" />
-<p class="center"><span class="caption-150"><span class=
-"smcap">Eötvös Károly</span></span></p>
-<h1>GRÓF KÁROLYI GÁBOR FÖLJEGYZÉSEI</h1>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-large">MÁSODIK
-KÖTET</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST
-MDCCCCII<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT
-18. SZÁM.</span></p>
-<p class="center"><span class="caption">RÉVAI
-TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET
-R.-T.</span></p>
-<hr class="chap" />
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-small">AZ ÖSSZES JOGOK
-FENTARTÁSÁVAL</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-small">Révai és Salamon
-könyvnyomdája, Budapest, VIII., Üllői-út 18.</span></p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id=
-"Page_1">-1-</a></span></p>
-<h2>KOSSUTH LAJOS „IRATAI“.</h2>
-<p class="summary">(Genuai uzsorásomhoz utazom. – Látogatásom a
-Kormányzónál. – Szerződése az Athenaeum embereivel. – Kossuth
-Ferencz aláirása hasonlit apjáéhoz. – Miért kell Kossuth
-aláirásához közjegyző? – Kossuth szegényül hagyta el hazáját. – Az
-ég alatt hál. – Uti málhája? – Mit ér a magyar korona? – Miből élt
-Jézus Krisztus? – Mac Ádám mint jó barát. – Gunszt Bertalan a
-titkár. – Mi volt fizetése? – Miként dolgozott Kossuth? – Tolla,
-téntája, papirosa. – Buvárkodások a könyvtárakban. – A két
-luthránus diák. – Titkárát elbocsájtja.)</p>
-<p>Az 1879-ik év őszén, október végén vagy november elején, föl
-kellett keresnem Genuában signore Goutot, magyarul Gaut urat. E
-kirándulásomnak története van s az a történet elég érdekes. Ekkor
-ismertem meg a Kormányzó iratainak történetét s anyira-menyire
-vagyoni viszonyait.</p>
-<p>Ekkor már Párisban laktunk. Átkozottul megszorultam pénz
-dolgában. Kimerült minden hitelem, nagyon megfogytak zálogba adható
-tárgyaim is, pár ezer frankra mulhatlanul szükségem volt, szomjas
-zsebem tehát egyik genuai forrásomhoz, Gout vagy Gaut urhoz
-kivánkozott.</p>
-<p>Ez a Gout ur kisebb fajta uzsorás volt Genuában. A kegyetlen, de
-mindig jókedvü fajtából. Sokat sohase adott, de mindig adott.
-Istentelen kamatot számitott ugyan, néha husz százalékot is, de
-üres kézzel sohase eresztett el. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_2" id="Page_2">-2-</a></span></p>
-<p>Ott lakott egy kis utczában, mely az Aqua Sola-térre torkollott.
-Volt egy kis boltja, abban kirakata nyakkendőkből. Szebb és drágább
-nyakkendők Párisban se voltak. Száz lirán alul alig adott
-nyakkendőt. De ez csak ürügy volt, hogy a legelső gavallérok is
-bemehessenek hozzá. Különösen idegenek, utazók, turisták,
-montekarlói játékosok voltak pártfogoltjai. Ezek közt sok angol
-is.</p>
-<p>Az angolok adták neki a Gout nevet is. Eredeti neve olasz vagy
-görög volt, nem is emlékszem már rá. Én is csak Gout néven ismertem
-s ugy is szólitottam.</p>
-<p>Gout angol szó. Magyarul azt teszi: száraz fájás vagy köszvény.
-Ha uzsorás-pénzt kellett fölvennünk, magunk közt még Párisban is
-azt mondtuk: meglepett bennünket Signore Gout.</p>
-<p>Hitelmüveletem szerencsésen sikerült.</p>
-<p>Épen indulni akartam Páris felé, mikor véletlenül találkoztam az
-utczán vagy talán a vasuti indóháznál Kossuth Tivadarral s ő
-kérdezte tőlem, nem látogatom-e meg az öreg urat?</p>
-<p>Igazán nem volt szándékom, nem is jutott eszembe, de e kérdésre
-rögtön Turin felé indultam s másnap már kint voltam Collegno al
-Baracconeban. Jó ideje nem láttam a Kormányzót,<a name="FNanchor_1"
-id="FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a>
-jól esett fölkeresnem, ő is különös örömmel és szivességgel
-fogadott.</p>
-<p>Néhány nap előtt voltak nála az Athenaeum emberei Budapestről.
-Ekkor szerződött meg velük iratai kiadására nézve.</p>
-<p>Ott volt Vérei József, az Athenaeum igazgatója. Eszes,
-mozgékony, ügyes üzletember. A nyakkendője vagy az <span class=
-"pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3">-3-</a></span> inggallérja
-mindig nyomta valahol a nyakát, mert a fejét folyton igazgatta.
-Valami régi idegbaj lehetett nála. Folytonos fejbólintása feltünt a
-Kormányzó urnak.</p>
-<p>Urváry Lajos a Pesti Naplónak volt szerkesztője már nyolcz vagy
-kilencz év óta s az Athenaeumnak szintén valami igazgatója. Hebegve
-beszélt s szemeivel örökké pislogott. Ezt is a Kormányzótól
-hallottam. Különben jó alaku, üde szinü, fiatalos külsejü ember
-volt. Később hallottam, hogy ez ember életének nagy titkai voltak.
-Első házassága borzasztó erkölcsi szerencsétlenséggel végződött.
-Utóbb el kellett hagynia a lapot s nagy nélkülözések közt élt. Már
-itthon laktam, a mikor nyelvrákban meghalt.</p>
-<p>A harmadik Sigray Pál volt, az Athenaeum jogtanácsosa. Erre is
-tett a Kormányzó valami jókedvü megjegyzést. Ha jól emlékszem, azt,
-hogy sohase nyitja föl szemét egészen, csak félig, – mintha a napba
-nézne.</p>
-<p>Hogy Helfy barátunk ott volt-e a szerződéskötésnél: erre bizony
-most már nem emlékszem. Alig képzelem, hogy ott ne lett volna,
-hiszen ő volt a Kormányzó és az Athenaeum közt a közbenjáró. De
-meglehet mégis, hogy nem volt ott. Ha ott lett volna: saját nevének
-minden esetre helyet szoritott volna a szerződésen.</p>
-<p>A szerződés 1879-ik évi október hó 15-én készült el
-véglegesen.</p>
-<p>Tartalma hosszu és bő. Tartalmára bizony nem emlékezem. Annyit
-tudok, hogy az iratok tiz kötetre voltak tervezve s hogy az első
-három kötet megjelenése meglehetős szabatossággal időhöz volt
-kötve. <span class="pagenum"><a name="Page_4" id=
-"Page_4">-4-</a></span></p>
-<p>Nekem feltünt ez.</p>
-<p>Hiszen akkor a Kormányzó már 76–77 éves öreg ember volt. Oly
-életkor, a melyben az emberek nagy és terjedelmes irodalmi munkát
-nem szoktak végezni. S tíz kötet! Ha minden kötetre egy évet
-számitunk is: 86 vagy 87 éves kora előtt a Kormányzó be nem
-fejezheti művét.</p>
-<p>Kérdeztem a Kormányzót, hogy csupán iratokat ad-e vagy azokat
-fel is dolgozza s megfelelő megjegyzésekkel s történelmi
-felvilágositással kiséri? Nagy különbség van a kettő között.</p>
-<p>Csupán iratokat rendezni sajtó alá: könnyebb munka. Szorosan
-véve, ez nem is irodalmi működés. Nem irói, nem szerzői, nem költői
-munka. Erre kivételesen nyolczvan éves ember is képes lehet.</p>
-<p>De a Kormányzó azt felelte nekem, hogy semmi esetre se nyers
-anyagként adja át iratait, hanem azokat emlékiratszerü
-megjegyzésekkel világitja meg. S szándéka az, hogy az iratokat
-nemzetünknek s a külföldnek főbb történelmi eseményei szerint
-csoportositsa s ez eseményeket önálló részekben külön is
-megirja.</p>
-<p>Ez hát nehéz irodalmi mű lesz.</p>
-<p>De hát lehet-e erre 77 éves életkoru embert kötelezni? S lehet-e
-arra, hogy nyolcz-tiz éven keresztül végezzen ily munkát?</p>
-<p>Ember és ember közt nagy a különbség. Akkora, mint a jellem és
-jellem közt.</p>
-<p>Mi az, a mit jellemnek nevezünk?</p>
-<p>A nemes felelősségérzet. A kötelesség teljesitésének
-<span class="pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span>
-önmagunkra szabott erkölcsi kényszere. Az a fenséges adósság,
-melyet magunkra vállalunk a hazával, a nemzettel s az emberekkel
-szemben s azokkal szemben, a kik szivünknek részesei, – hogy
-érzést, lelket, munkát, örömet, egészséget s minden sikert és
-vagyont, mely a miénk, az ő boldogulásukra áldozunk fel. S hogy
-feláldozhassuk: ebből álljon minden boldogságunk.</p>
-<p>Ez a jellem a maga teljes tisztaságában és épségében. Ilyen volt
-Kossuth Lajos.</p>
-<p>Minő csodálatos nagy lélek volt ő!</p>
-<p>Mikor a vajdával nála voltunk s a vajda a munka negyedik és
-ötödik kötete után kérdezősködött: akkor mondta a Kormányzó:</p>
-<p>– A negyedik kötet egészen kész s az ötödikből is csak
-három-négy ivnyi van hátra. De azért nagy lelki nyugtalanságot okoz
-nekem, hogy eddig is késlekednem kellett. Talán nem én vagyok az
-oka, de azért nekem fáj az. Sietek is a legelső napon, a mint
-tehetem, Emich urtól mentséget szerezni a magam számára. Nem tudnék
-meghalni, mig kötelességemet egészen nem teljesitettem.</p>
-<p>Emich ur alatt Emich Gusztávot értette, a képviselőház volt
-tagját s az Athenaeum vezérigazgatóját. Nemes gondolkozásu férfiu,
-a ki sokkal több figyelemmel volt a Kormányzó iránt, mint a
-mennyire a szerződés kötelezte. A Kormányzóban nemcsak a szerzőt s
-nem csak a szerződő felet látta.</p>
-<p>Bizonyosan tudom, hogy Turinból elutazásunk után egy-két napra
-meg is kapta a Kormányzó levelét. Ha e levél egykor napvilágot lát:
-ebből látja meg a világ, <span class="pagenum"><a name="Page_6" id=
-"Page_6">-6-</a></span> ha semmi más bizonyság nem volna is, miként
-érzett, miként gondolkodott a Kormányzó a kötelességről.</p>
-<p>A szerződés természetesen magyar nyelven van szerkesztve.
-Készitésekor otthon volt Kossuth Ferencz is s Lajos Tivadar is. Ki
-fogalmazta: nem tudom.</p>
-<p>A szerződés keltének helye igy van megörökitve:
-Baraccone-Collegnói terület, turini provinczia. Szerződő felekként
-aláirták Kossuth Lajos, Kossuth Ferencz és ifju Kossuth Lajos. A
-könyvkiadó-vállalat részéről Urváry és Vérei irták alá. Tanuk
-gyanánt az okiraton Ihász Dániel és Sigray Pál szerepelnek.</p>
-<p>Azért gondolom, hogy Helfy barátunk nem volt jelen az
-aláirásnál, mert az ő neve még a tanuk közül is hiányzik. Ha ott
-lett volna: legalább tanuként aláirja.</p>
-<p>Kossuth Ferencz a »Kossuth« szót csaknem tökéletesen ugy irja,
-mint édes apja a Kormányzó. A két név, a mint egymás mellett
-fekszik, nyilvánvalóvá teszi ezt.</p>
-<p>Gyakori tünet, hogy a fiu névaláirása hasonlit az apáéhoz.
-Különösen gyakori akkor, ha mind az apa, mind a fiu igen sokszor
-irja le saját nevét; ha élete foglalkozásához tartozik a sok
-névaláirás.</p>
-<p>De ez természetes is. Ha száz kéznek kell ugyanazon nagy és kis
-betüt százszor meg ezerszer gyorsan leirni; utóbb mind a száz kéz
-egyenlően irja le azokat a betüket. Csak akkor lesz állandó
-eltérés, ha a kéz alkatában van valamelyes különösség vagy ha a kéz
-a kisgyerekkortól kezdve egészen más természetü iráshoz szokott.
-<span class="pagenum"><a name="Page_7" id=
-"Page_7">-7-</a></span></p>
-<p>Ugy látom, ily eset van Lajos Tivadarnál. Az ő betüi s vonásai
-messze térnek el a Kormányzó betüitől s vonásaitól.</p>
-<p>Az irásszakértők intézménye buta és gaz intézmény. Ostoba vagy
-lelketlen biró az, a ki az irásszakértők véleményét figyelembe
-veszi. Mekkora eltérés van ugyanazon kéz irása közt, ha a tinta, a
-toll, a papiros vagy a testi és lelki állapot különböző. S minő
-könnyü és természetes az idegen betük és vonások utánzása, ha az
-utánzó fiatal, keze ép s gyorsan és sokat szokott irni.</p>
-<p>De hát hagyjuk ezt.</p>
-<p>A szerződést közjegyző is hitelesitette. Természetesen olaszul.
-A közjegyző neve Vittorio Angley volt Pianezzából. Ráütötte
-pöcsétjét is, a melynek czimere egy kövér fehér kereszt.</p>
-<p>Minek kellett ide a közjegyző?</p>
-<p>Meglehet, Olaszországban nem érvényes az olyan kétoldalu kötés,
-melyet közjegyző nem hitelesit. Nem tudom. Ha igy van: akkor ott
-kellett lenni a közjegyzőnek.</p>
-<p>De ha nem igy van: akkor csakugyan mosolyogni való dolog az a
-közjegyzői hitelesités.</p>
-<p>Hát eltagadhatná valaha valaki Kossuth Lajos nevét vagy neve
-aláirását? Kellett oda még tanu is? S ha kellett: Ihász Dani öreg
-barátom neve nem lett volna elég önmagában is?</p>
-<p>A királyok aláirásához miért nem kell tanu? A spanyol király még
-a nevét se irja az okiratra. Csak annyit ir: »én a király«. A
-napkeleti fejedelmek némelyike <span class="pagenum"><a name=
-"Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> csak a tenyerét üti a
-papirosra, mintha legyet csapna agyon s még se kételkedik senki az
-ő sajátkezeirásában. Van-e annyi király és napkeleti fejedelem a
-világon, a kinek kezeirása összevéve érne annyit, mint Kossuth
-Lajosé?</p>
-<p>Hajh de hát magánjogi dolog, szerződés, pénz, részvénytársaság s
-több e féle: igy szólnak a jogtudósok.</p>
-<p>Hát hiszen épen ez a nevetni való, mikor Kossuth Lajos
-kötelezvényéről van szó.</p>
-<p>Deák Ferencz csak egy iskolásgyerek palatáblájára irta föl
-irónnal, hogy vagyonát halála után adják a szegényeknek. Alá se
-irta a nevét, mert haldokló szemei előtt már sötét volt a világ s
-keze nem engedelmeskedett többé az elhervadt akaratnak.</p>
-<p>Kételkedett azért valaki abban az írásban? Vagy meg merte volna
-támadni valaki azt a végrendeletet? Száz szegény rokona maradt
-apjának testvérei után. Jogtudós is volt köztük akármennyi. Vagyona
-is tisztes maradt, a mint a kegyelet fölverte az ő szegényes
-tárgyainak értékét. Még se találkozott senki, a ki éhes örökösként
-elő mert volna állani, hogy a szegények pénzét magának követelje.
-Még azt se hiszem, hogy biró akadt volna, a ki megsemmisitse azt a
-végrendeletet.</p>
-<p>Igy lett volna bizony Kossuth Lajos szerződésével s
-névaláirásával is.</p>
-<p>De hát végre is, miért kellett a 77 éves agg embernek arra
-vállalkoznia, hogy tíz nagy kötet irodalmi munkát készit az életnek
-még hátralevő éveiben? <span class="pagenum"><a name="Page_9" id=
-"Page_9">-9-</a></span></p>
-<p>Szomoru kérdés ez és szomoru a felelet rá.</p>
-<p>– Anyagi körülményeim szigorusága kényszeritett, hogy a terhes
-munkára vállalkozzam.</p>
-<p>– Agyam és kezem munkájával kerestem meg hontalanságomban
-mindennapi kenyeremet.</p>
-<p>– Igy akarom kenyeremet megkeresni életem végnapjaiban is, ha
-lehetséges.</p>
-<p>Ez a felelet nagyon szomoru.</p>
-<p>De fönséges is!</p>
-<p>Oh ti császárok, királyok és mindenféle biboros fejedelmek! Ti
-nem ismeritek a mindennapi kenyérnek gondját, még akkor se
-ismeritek, ha nyomorgatott népetek pokolba kerget benneteket. Mert
-a kincsek özöne akkor is megvan kezetekben, a hogy népetek
-verejtékéből azt összeharácsoltátok.</p>
-<p>Az oroszlán nem gyüjt. S nem fogad el senkitől mindennapi
-élnivalót. Hanem élte alkonyán is önmaga keresi meg kenyerét –
-büszkén, bátran, nyugodtan.</p>
-<p>A hogy Kossuth Lajos.</p>
-<p>Kossuth Lajos szegényül hagyta el hazáját, a mikor bujdosóvá
-lett. Talán pár száz arany volt erszényében, kormányzói fizetésének
-nem is egészen egy hónapra való része. Ezzel vágott neki idegen
-földön, idegen népek közt a hányt-vetett életnek.</p>
-<p>Pedig nagy állam feje volt egy ideig. Kormányzó czimén
-választott fejedelme Magyarországnak. Hatalma és tekintélye akkora
-az ő országában, mintha királya és vallásalapitója lett volna
-nemzetének. S minő élet várt rá! <span class="pagenum"><a name=
-"Page_10" id="Page_10">-10-</a></span></p>
-<p>Az idegen földön töltött első éjszaka némi sejtelmet nyujtott
-arról az életről előre. A hogy ezt a Kormányzó a vajdának röviden
-elbeszélte.</p>
-<p>Alkonyat felé járt az idő, mikor társaival, a bujdosókkal együtt
-Kossuth a Duna jobb partjára, török földre lépett. Kis számu török
-katonaság és partőrség várta. A nap lenyugodott, de még világos
-volt, a mikor a partőrség által értesitett török főtiszt lóháton
-néhány lovastiszt kiséretében közelgett. Ezredes volt a főtiszt,
-Kossuth eléje ment.</p>
-<p>Az ezredes e szóval fogadta:</p>
-<p>– Tudom, ki vagy. Tudom, hogy ellened fordult a szerencse. A
-padisah palástjának árnyékában nyugalmas pihenőd lesz. Allah
-nevében üdvözöllek.</p>
-<p>A kormányzó néhány szót szólt. A főtiszt nem akart tárgyalásba
-bocsátkozni.</p>
-<p>– A nap lenyugodott, este van. Feküdjél le nemes vendég, majd ha
-a nap fölkel: beszéljünk sorsodról. Készitettem számodra éjjeli
-tanyát.</p>
-<p>Valami kisázsiai tanulatlan ember, de jó ember volt az a török
-főtiszt. Sejtelme se volt arról, ki az a Kossuth Lajos s az ő
-alakjában mekkora történelmi egyéniség áll előtte. Nagy nemzet
-üldözött, bujdosó fejedelme! Az a jó török ezredes csak egy urat
-ismert. Az a szultán, a ki az ő fölséges uralkodója. Ő hozzá képest
-mindenki csak egyenlő szegény és kis ember.</p>
-<p>Kossuth sötét szinü, de ékszer nélkül való magyar diszruhában
-volt. Kalapja mellett toll, csizmáján sarkantyu, oldalán kard.
-<span class="pagenum"><a name="Page_11" id=
-"Page_11">-11-</a></span></p>
-<p>– Ragyogó öltözet nem lett volna méltó se az én helyzetemhez, se
-nemzetem sorsához, de mégis diszesebb ruhát kellett felöltenem,
-mert keleten voltunk már s hiába, a tisztességet ott is csak a ruha
-után osztogatják.</p>
-<p>Igy mondta a Kormányzó.</p>
-<p>Volt kényelmes hintókocsija s podgyász-kocsija is. Három jókora
-utazó ládája volt s minden holmija ezekben. Fehérnemüje tizenöt
-pár, teljes öltöző két ruha s a most rajta valón kivül még egy
-magyar diszruha. Lábbelik, harisnyák, kendők, keztyük, rojtos
-nyakravalók elegendő számban. Néhány könyv, azután irások,
-irószerek, néhány fegyver s talán négy pár diszes művü pisztoly az
-egyik ládában. Fegyverek, pisztolyok elajándékozni valók. Keleten
-ez a jó és régi szokás.</p>
-<p>Nem messze volt az éjjeli tanya, melyet a Kormányzó számára a
-török ezredes készitett.</p>
-<p>Biz ez nem palota volt. Nem is hán vagyis keleti vendégfogadó.
-Még csak nem is csárda az utszélen, de még sátor se.</p>
-<p>Hát mi volt?</p>
-<p>Lombos iharfa s alatta buja gyep.</p>
-<p>A gyepre volt teritve gyékényfonat, annak tetejére egyszinü
-gyapjuszőnyeg, derékalj semmi más. Még fejalja se volt. Ruhával
-tömött kis kézitáskát tettek a Kormányzó feje alá, palástja volt
-takarója s igy töltötte az első éjszakát idegen földön Magyarország
-bujdosó fejedelme.</p>
-<p>Szép enyhe nyári éjszaka volt. Nem nagy messzeségben
-<span class="pagenum"><a name="Page_12" id=
-"Page_12">-12-</a></span> volt a Duna, melynek zugó moraját mintha
-hallotta volna a bujdosó füle. Egyéb zaj nem hallatszott az
-éjszakán át.</p>
-<p>Vajjon hogy töltötte az éjszakát a nagy bujdosó?</p>
-<p>– Hajnal felé elaludtam. Alvásom nem volt hosszu, de azért
-felüditett. Mióta Világost elhagytam, még ilyen álmom se volt.</p>
-<p>– De mielőtt elaludt volna: merre járt elméje a csillagos ég
-alatt?</p>
-<p>Ezt irja erről:</p>
-<p>»Arczomon öntudatlanul a kifejezhetlen fájdalom könyzápora
-omlott alá.«</p>
-<p>»Minden volt e könyzáporban, a mi a hazafi szivének fáj; –
-minden! Csak egy nem! A reménytelenség nem; a kétségbeesés hazám
-jövője felett nem.«</p>
-<p>»Ugy tetszett nekem, – még akkor a fájdalom első lázrohamában is
-ugy tetszett nekem, mintha az ég csillagainak fényszikrázatából
-könyeim fátyolán keresztül egy sugár lövellene felém, mely azt
-hirdeti borult lelkemnek, hogy nemzetem szenvedni fog ugyan,
-irtózatosan fog szenvedni, mert boszuja rettenetes a féktelen
-uralomvágynak: – hát szenvedni fog nemzetem irtózatosat, de nem hal
-bele!«</p>
-<p>Ime tehát sirt.</p>
-<p>Sirt, mert nemzetének irtózatos szenvedéseire gondolt.</p>
-<p>De szentül hitte akkor is, hogy fel fog támadni nemzete.</p>
-<p>Ime az első éjszaka idegenben. És ettől kezdve még negyvennégy
-és fél esztendőt kellett töltenie idegenben. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span></p>
-<p>De hát miért akart szegény maradni? Miért nem vitt pénzt,
-aranyat, kincset magával? Ha király lett volna, bizonyosan nem üres
-kézzel bujdosik el hazájából!</p>
-<p>Joga lett volna hozzá. Egy egész esztendőre járó tiszti fizetés
-még a polgári jog, még a hétköznapi felfogás szerint is megillette
-volna őt. Negyedévre ugyis előre volt hozzá joga. A mostani királyi
-udvartartás költségeit is előre fizeti ki országos kincstárunk. S
-aztán néhány ezer főre rugott bujdosó társainak száma. Szentséges
-joga volt ahhoz, hogy ezek tisztes ellátását az ő bölcsesége
-intézze egyelőre.</p>
-<p>Módja is lett volna benne.</p>
-<p>Hiszen kezében volt, hatalmában volt a kincstár, a melyet
-Duschek őrzött. Mintegy három millió forint volt ez aranyban,
-ezüstben. A nemzet ajándékából gyült ez össze. Haynau vitte el, az
-osztrák nyelte el ezt a nemzeti kincset. Kossuth szavára adták ezt
-össze a hazafiak. A nemzetnek adták s nem az osztráknak. Az
-osztráknak nem adtak volna egy fillért se. A hadijog és a
-nemzetközi jog szerint is ezt magukkal vihették volna a bujdosó
-honvédek. Hisz az üldözött, a menekülő harczos magával viheti még
-idegen földre is tábora minden kincsét, egész pénztárát.</p>
-<p>A Kormányzó nem nyult ehhez.</p>
-<p>Kezében volt a korona is. Ez is országkormányzó fejedelmi
-jogánál fogva volt kezében. A nádor elszökött, itt hagyta, de
-elvinnie jogában se állott volna. Az uralkodó családot
-trónjavesztettnek nyilvánitá a debreczeni <span class=
-"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span>
-országgyülés, tehát ez országgyülés felfogása szerint az uralkodó
-család kezében se lehetett a korona. Az országot osztrák és orosz
-hadak árasztották el. Ők a hóditás jogára hivatkoztak. A hóditási
-jog nem jog, hanem csak hatalom és erőszak. Csak az az övé, a mit
-erőszakkal elvehet. De a korona nem jutott kezébe. Azt a nemzet
-jogának alapján Kossuth kezelte teljes joggal. Az osztrák és orosz
-sereg kezébe át nem adhatta. Ez nem állott kötelességében, sőt
-jogában sem.</p>
-<p>Erzsébet királyné négyszázhatvan év előtt ellopta a koronát s
-zálogba adta Frigyes császárnak. Pedig nem volt rászorulva s nem
-kellett a magyar nemzet bujdosó hőseit tartania. Kossuth fenséges
-lelkéhez még gondolatban se fért oly terv, hogy ő a nemzet vagyonát
-érintse. De ha zálogba teszi a koronát azért, hogy a zálogösszeget
-hontalan bujdosóink közt kiossza: én bizony ezért nem kárhoztattam
-volna soha.</p>
-<p>Furcsa legények azok a jó történetiró urak. Azt a királynét nem
-mondják tolvajnak, mert királyné volt. Hanem tolvajnak mondják
-szobalányát, Kottaner Ilonát, a ki kézi kosarában asszonya
-parancsára vitte el karján a koronát. Mintha bizony koronát lopna
-egy szobalány, ha már épen lopni akar s mintha bizony szobalánynál
-állana a koronaszekrény kulcsa!</p>
-<p>Csak igazságosan történetiró urak!</p>
-<p>De mit ér hát az a korona, melyet Kossuth nem vitt át a Dunán,
-nem vitt el magával, hanem elásatott Orsova határában mélyen a föld
-alá?</p>
-<p>Azt mondják, a kik jól megnézték, hogy aranya, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> ékköve
-amugy nyersen megér hét-nyolcz ezer forintot. Tehát megér annyit,
-mint hires méntől származott három-négy telivér csikó, ha nem
-idősebb egy évesnél.</p>
-<p>Teringettét! A római pápa és a bizanczi császár nem nagyon
-erőltették meg magukat pénz dolgában, mikor ezt a koronát nekünk
-ajándékozták. Mert hiszen nekik akkor nem sokkal került több
-pénzbe, mint a nyers anyag értéke.</p>
-<p>Mint műtörténeti tárgy természetesen mégis sokat ér ma már.</p>
-<p>Frigyes császártól nyolczvan ezer arany forinton váltották ki
-őseink. Alább nem adta a császár. Sőt még igy is kisérletet tett
-hamis koronát adni át az igazi helyett. S a rendőrség még csak be
-se zárta a csalót és sikkasztót. Mivelhogy császár volt a csaló és
-sikkasztó. Az a nyolczvan ezer forint mai értékben fölér tizezer
-ökörrel. Szép összeg volt tehát akkor is.</p>
-<p>Ma mint műtárgy is többet ér a korona. A frankfurti Rothschild,
-ha élne, megadna érte három vagy négy millió forintot. Mert a
-korona felső abroncsainak zománcza a VIII-dik vagy IX-ik századból
-való s abból a korból ily ép, ily szép s ily nagy zománcz nincs már
-a világon. Még Rómában sincs.</p>
-<p>De még ez se az igazi érték. Hanem az a szentséges szent
-kegyelet és áhitatos ragaszkodás, melylyel a magyar nép szive ezt a
-koronát körülveszi. Mint az urnak testét. Mivelhogy alkotmányának
-és szabadságának biztosságát látja benne.</p>
-<p>Ezért hagyta itthon a Kormányzó is. És azért, hogy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> abból, a
-mi a nemzeté, ne legyen nála semmi. Csak az a »csipetnyi por«,
-melyet az orsovai Duna balpartján magához vett a hazai földből.</p>
-<p>Hejh nagy bujdosónk – jó voltál, nemes voltál, bölcs voltál,
-hogy önmagadnak semmit el nem vittél, hanem mindent itthon hagytál!
-Hanem azért bujdosó társaid panaszát ki nem kerülhetted idegen
-országban s a becsülettépő lelkek rágalmait ki nem kerülhetted
-itthon!</p>
-<p>– – De miből is élt hát a Kormányzó negyvennégy éven
-keresztül?</p>
-<p>A történetirók, a regényirók, a költők, a szinműirók elsiklanak
-e kérdés fölött. Még az ókor nagy iróinak se jutott eszébe, mikor a
-hősökről szól dicsőitő szavuk, hogy mit is ettek-ittak, hol laktak,
-miként ruházkodtak, miből költekeztek azok a hősök, a mikor csak
-emberek voltak?</p>
-<p>Homérósz leirja Akhilleüsz paizsát és fegyverét. De azt nem irja
-le, hogy mibe került az a paizs és az a fegyver, ki adta hozzá a
-vasat és a munkát, mibe került az egész készség, kifizette-e
-Peleüsz király dicső fia a fegyverkovácsot és vasművest vagy most
-is adós a munka árával?</p>
-<p>Miből élt Szokratesz és Demoszthenesz? Ki tudták-e fizetni
-házbérüket s miből? Hány öltöző ruhája volt Kszantippe urnő ő
-nagyságának s Párisból hozatta-e illatszereit vagy Bécsből, mint a
-budapesti urnők?</p>
-<p>Volt-e valami vagyona Jézus Krisztusnak? Vagy mestersége vagy
-műhelye vagy állandó lakása? Hol és miből szerezte a vemhes
-szamarat, a melynek hátán <span class="pagenum"><a name="Page_17"
-id="Page_17">-17-</a></span> bement Jeruzsálembe? Mibe került
-palástja, a melyen megosztoztak a tömlöcztartó emberei, a
-mindenféle hajduk, porkolábok, biztosok és fogházőrök? Pedig az a
-palást értékes lehetett, mivelhogy méltónak tartották arra, hogy
-szétdarabolják s maguk közt elosztogassák.</p>
-<p>Miből élt Kossuth Lajos?</p>
-<p>Elmondja maga.</p>
-<p>Beszédeket és felolvasásokat tartott Angliában és Amerikában. A
-felolvasásokat zárt helyeken, nagy ünnepre való termekben tartotta.
-A közönség hallani akarta őt a kornak minden nagy kérdéséről. Őt, a
-magyar nemzet bujdosó fejedelmét, két európai nagyhatalom
-üldözöttjét, a népek szabadságának tiszta bajnokát, a bölcset, a
-lángszavu nagy szónokot. De beszédeit se nem kérték, se el nem
-fogadták az ő ingyen kegyelméből. Minden nagy városban akadt néhány
-nagy miveltségü, előkelő, kitünő férfiu, a ki társasággá állt
-össze, rendezte a beszéd ünnepét, belépti dijat szabott,
-értesitette a közönséget, meghivta a Kormányzót s felolvasását
-magas tiszteletdijjal jutalmazta.</p>
-<p>A felolvasás elmemunka. Ép olyan munka, mint az iparosé. A
-lángelme és egészség mellé még nagy tudást is kell szerezni a
-felolvasónak s ennek megszerzése szintén sok munkába és sok pénzbe
-került.</p>
-<p>Régóta jól tudják ezt Angliában. S a hogy a vasiparostól ingyen
-nem fogadnak el kályhát vagy gépet, a költőtől verset vagy
-szinmüvet: ugy nem fogadják el a lángelmétől se a nyilvános
-beszédet.</p>
-<p>– Mint munkás állok előttetek; – ezt mondta a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> Kormányzó
-a közönségnek. S a közönség megbecsülte a munkást.</p>
-<p>Anglia jeles férfiai közt száz meg száz kiváló férfi rendezte a
-felolvasásokat.</p>
-<p>Nem számlálom el őket. De egyet meg kell neveznem, mert e nélkül
-Kossuth Iratainak történetét tökéletesen megirni nem lehet.</p>
-<p>Glasgow tekintélyes családai közé tartozik a Mac Ádám
-család.</p>
-<p>A családot hiressé és vagyonossá Mac Ádám John Loudon tette, a
-ki az országutak kavicsolásának bizonyos módját föltalálta és
-alkalmazta s a kinek neve után nálunk is makadámos utnak nevezik a
-köves alapon kavicsolt utczákat és utakat. London és Páris már
-nyolczvan-kilenczven év előtt az ő találmánya szerint csinálta
-utczáit s nálunk is divatba jött e találmány negyven-ötven év
-előtt.</p>
-<p>Két vérrokona, leszármazója élt ennek Glasgowban. Az egyik Mac
-Ádám Vilmos, a másik Mac Ádám János.</p>
-<p>Mind a két Mac Ádám, Vilmos is, János is nagy tisztelője s benső
-barátja volt a Kormányzónak. János talán még bizalmasabb
-barátja.</p>
-<p>A Kormányzó azt irja:</p>
-<p>– Második hazámban – Angliában – kiválólag Glasgow városának
-szabadelvü közönsége volt az, melyről elmondhatom, hogy nekem mint
-hazafinak »erős váram volt«, mint kenyérkereső családapának pedig
-tartalékpénztáram, melynek ajtaja mindig nyitva állott számomra.
-<span class="pagenum"><a name="Page_19" id=
-"Page_19">-19-</a></span></p>
-<p>Glasgowban a Kormányzó több izben megfordult 1859 végeig.
-Többször tartott felolvasást. Utolsó felolvasását 1859. évi május
-hó 27-én tartotta. Minden felolvasást egyuttal ünnepélyes nagy
-népgyülésnek lehetett tekinteni. Glasgow mindig gyöngéd
-figyelemmel, rajongó lelkesüléssel, de egyszersmind magas
-tiszteletdijjal hálálta meg a Kormányzó felolvasásait. Utoljára az
-olasz háboru befejezése s a villafrancai béke megkötése után 1860.
-évi januárban hivták meg a Kormányzót. Glasgow a magyar
-protestánsok érdekében tartott népgyülést. A Kormányzó akkor
-Londonban volt, de a népgyülésre már el nem mehetett. S azóta többé
-nem is látta a skót kálvinistáknak e nagy, gazdag és lelkes
-városát.</p>
-<p>A felolvasásokat, a népgyüléseket rendezni kellett. A
-rendezésben a Mac Ádám család tagjai voltak mindig a legbuzgóbbak.
-Különösen János és Vilmos. Jánosról meleg hálával emlékezik meg a
-Kormányzó még Irataiban is.</p>
-<p>Ez a nemes skót férfiu nemcsak Kossuthnak, de nemzetünknek is
-meleg barátja volt. Él-e még, nem tudom Ha él: agg embernek kell
-már lennie, hiszen apja hatvanöt év előtt már meghalt. Kegyelettel
-emlékezzünk meg mi is róla innen a messzeségből.</p>
-<p>E férfiu pénztárát is felajánlotta a Kormányzónak s volt idő,
-mikor a Kormányzó ezt igénybe vette s a nemes ajánlatot
-elfogadta.</p>
-<p>Ha a Kormányzó nem az a fenséges és büszke lélek, a ki volt
-egész életen át, bizony nem kellett volna még <span class=
-"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> a gyöngéd
-baráti ajánlatot se elfogadnia. Hiszen a keleti háboruban
-Törökország szövetségesei, az olasz és porosz háboruban Ausztria
-ellenfelei, uralkodók és kormányaik százezrekkel, sőt milliókkal
-hálálták volna meg nagy szolgálatait. De ő elnyomott nemzete
-ügyéből kenyérkeresetet nem csinált. A mit uralkodók és kormányok
-nyujtottak: mind azt ő utolsó fillérig a magyar bujdosók fegyveres
-csapatainak szervezésére s ellátására forditotta. Ő maga csak
-szellemi munkája után élt s tartotta fenn családját.</p>
-<p>Mikor collegnói villáját megvette: akkor még volt szerény, de
-tisztes összegü tőkepénze, melynek évi járadéka a megélhetés
-nyugalmát biztositotta számára. Neje és leánya már a sirban, mind a
-két fia saját szárnyán: a kenyér gondjaitól ment lehetett.</p>
-<p>Tőkéje azonban értékpapirokban, részvényekben feküdt.
-Beköszöntött az 1873-ik év s vele a köz és magán hitelnek egész
-világra kiterjedő válsága. A Kormányzó elvesztette tőkéjének
-legnagyobb részét. Várt néhány éven át. Várta a hitelviszonyok
-jobbrafordultát. Javulás nem jött. Vagy lassan és későn
-mutatkozott. El kellett magát arra szánnia, hogy irodalmi munkába
-kezd s Iratait kiadja.</p>
-<p>Pedig szentül el volt tökélve, hogy életében nem ir könyvet s
-Iratai kiadását fiaira hagyja. Ez legyen fiainak öröksége.</p>
-<p>Sajátságos szemmel nézi az ember a maga végzetét. Talán senki
-se, a legnagyobb lángelme se képes arra, hogy saját végzetének igaz
-képét megláthassa.</p>
-<p>Azt mondja a Kormányzó, hogy a legkisebb hajlamot <span class=
-"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> se érezte
-soha a szónoki hivatás iránt s irtózatos lelki megerőltetésébe
-került magát a szónoklásra elhatározni. Becsületszava erősiti e
-vallomást.</p>
-<p>S ime a világ egyik legelső s legnagyobb szónokává kellett
-lennie!</p>
-<p>Ugy látszik, nem akart iróvá se lenni.</p>
-<p>1848 előtt csak hirlapi czikkeket s esetenkénti felszólalásokat
-irt. Nagyobb munkája csak az, a melyet az önvédelem joga és
-kötelessége rótt rá gróf Széchenyi István támadásai ellen.</p>
-<p>Függetlenségi harczunkról se irt történelmi emlékiratot. Pedig
-annak vezére volt. E harcznak legalább husz-harmincz szereplője
-megirta emlékiratait. Csak a legnagyobb, a legdicsőbb nem vette
-kezébe a tollat. Az utolsó Rákóczi, Kossuth előtt utolsó nagy
-szabadsághősünk a nyugalom éveiben, a Márványtenger partján megirta
-saját élete történetét. Ilyen nyugalma Kossuthnak is volt
-Kis-Ázsiában. Azonban még se volt.</p>
-<p>Rákóczi Rodostóban örökre lemondott arról, hogy ő valamikor még
-nemzetét vezesse. De Kossuth nem mondott le erről Kiutahiában. Egy
-pillanatig se mondott le. Sőt a nyelvek ismeretében s a hadi
-tudományokban gyakorolta magát, hogy bejárja majdan a független és
-hatalmas nemzeteket s ezek előtt saját nyelvükön tárja föl a magyar
-nemzet igazságát és szenvedéseit, – szövetségeseket szerezzen, hadi
-erőket gyüjtsön, eget-földet megmozditson hazájának
-felszabaditására.</p>
-<p>Nem is gondolhatott a csendes irodalmi munkásságra. S nem is
-gondolt. <span class="pagenum"><a name="Page_22" id=
-"Page_22">-22-</a></span></p>
-<p>S ime mégis nagy iró lett belőle.</p>
-<p>Nem oly nagy, mint a mekkora lehetett volna, ha lángelméjének
-minden erejét s érzéseinek és tapasztalatainak mérhetlen kincseit
-irodalmi munkára forditja.</p>
-<p>Állandó tünet az egész mivelt világon, hogy a nagy cselekvések
-emberei rend szerint nem irók s talán nem is tudnának irók lenni. S
-az is állandó tünet, hogy a nagy szónokok rendesen gyönge irók s a
-nagy irók rendesen gyönge szónokok.</p>
-<p>Kevés a kivétel, de Kossuth a nagy kivételek közé tartozik.
-Iratai első öt kötetéből száz meg száz lap bizonyitja ezt.</p>
-<p>Ugy hallottam, de már azt se tudom, kitől, hogy a collegnói
-nyaraló megvétele is nagy veszteséget okozott neki. A vételárra nem
-volt szüksége a volt tulajdonosnak s azért annak tetemes részét ott
-hagyta kamatozni a Kormányzónál. Jött az 1873-iki válság s mikor
-legjobban dühöngött: akkor volt kénytelen a Kormányzó papirjai nagy
-részét nagyon megcsökkent árral eladni, mert a volt tulajdonos
-akkor sürgette a vételárt.</p>
-<p>Az 1879-ik év folyamán értésére esett a Kormányzónak, hogy John
-Mac Adám családja szivesen venné, ha a Kormányzó az általa igénybe
-vett hitelkölcsönt visszafizetné. A Kormányzó gyöngéd és érzékeny
-lélek volt e tekintetben is. A szűz nem őrzi jobban arczának
-tisztaságát, mint a Kormányzó azt a bizalmat, melyet nemes barátai
-ő benne helyeztek. Haladék nélkül s hálás érzettel utalta ki
-glasgowi barátjai részére a megfelelő összeget. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span></p>
-<p>Ha nem csalódom, nem volt épen nagy összeg.</p>
-<p>Vérei József az Athenaeum részéről, a szerződés keltekor mintegy
-harmincz ezer korona előleget adott át a készülő könyvekre a
-Kormányzónak. És pedig öt ezer forintot aranyban s kilencz ezer
-forintot bankjegyben. Angliában mással, mint aranyértékkel fizetni
-nem szokás, az aranyat néhány nap mulva átutalta a Kormányzó
-Glasgowba.</p>
-<p>Mihelyt a szerződés ekként létrejött: a Kormányzónak első gondja
-volt az Iratok szerkesztéséhez, a könyvek megirásához fogni. S
-elsőben is titkárra volt szükség, a ki az iratok kikeresésében,
-rendezésében, lemásolásában s ha lehet, forditásában is segitsen. S
-minden esetre segitsen a levelezésben.</p>
-<p>A szerződés készitésekor Ferencz fia s Lajos Tivadar fia is
-otthon volt. Ők mindenképen buzgó és kényelmes segitségei lehettek
-volna. Csakhogy Ferencz nem maradhatott otthon állandóan. Az első
-három kötetre az 1880-ik, 1881-ik s kis részben az 1882-ik évet
-forditotta ugyan a Kormányzó s ez idő nagy részét Lajos Tivadar
-otthon és a közelben tölthette, de azért az állandó, rendszeres,
-huzamos munkában őt is gátolta élethivatása.</p>
-<p>Tehát tikárra volt szükség. A szerződés létrejötte után nyomban
-megbizta hát Helfy barátunkat a Kormányzó, szerezzen neki titkárt.
-Nem nagy igényü, mivelt és buzgó ifjut Magyarországból, a ki
-egy-két európai nyelvet is jól ismer.</p>
-<p>Helfy utána járt a dolognak.</p>
-<p>Három ifjut talált, a ki szivesen vállalkozott bármily
-<span class="pagenum"><a name="Page_24" id=
-"Page_24">-24-</a></span> szerény föltételek mellett is arra, hogy
-egy-két évet a nagy bujdosó társaságában tölthessen.</p>
-<p>Az egyik volt Hentaller Laji barátunk, a ki már akkor is
-szorgalmasan és rajongással buvárkodott a függetlenségi harcz
-emlékei körül. A következő 1881-iki országgyülésen már képviselő
-lett.</p>
-<p>A másik volt Eszláry Sándor, a ki azóta a főváros tisztikarában
-foglalt el tekintélyes állást.</p>
-<p>A harmadik volt Gunszt Bertalan. Ennek sikerült a Kormányzó
-mellé jutnia. November első hetében elindult s november közepén már
-elfoglalta Collegno al Baracconéban titkári állását.</p>
-<p>Szentesi származás. Kereskedő szülők gyereke. Ekkor husz éves
-volt; jogász és bölcsészethallgató a budapesti egyetemen s a
-»Függetlenség« czimü lapnak önkénytes munkatársa. A magyar és német
-nyelvet teljesen ismerte; – könnyen tanult idegen nyelveket s
-olaszul, francziául, sőt angolul is a Kormányzó mellett tanult meg
-harmadfél év alatt. Ott volt ugyanis 1879. évi novembertől kezdve
-1882. évi juniusig.</p>
-<p>Mi volt fizetése?</p>
-<p>Ez bizony érdekes dolog. A Kormányzó asztalánál étkezett. Volt
-külön szobája a collegnói nyaraló emeletén. Mosásról, világitásról,
-irószerekről a Kormányzó cselédei gondoskodtak. Valamint fütésről
-is, ha szükség volt rá. Ott különben ritkán kell füteni.</p>
-<p>Készpénzbeli fizetése 50 lira volt havonként. Ez a mi pénzünk
-szerint valami 22 forintnak, mintegy 45 koronának felel meg. Ebből
-kellett ruházkodnia. Ebből <span class="pagenum"><a name="Page_25"
-id="Page_25">-25-</a></span> telt fényüzésre, uraskodásra. A mi más
-szóval azt teszi, hogy fényüzésről, uraskodásról szó se
-lehetett.</p>
-<p>Nagyon szerény fizetésnek tartja ezt ma nálunk minden ember. Nem
-a Kormányzó szabta meg ezt a fizetést, hanem Helfy barátunk. Ha ő
-többre szabja; a Kormányzó szives készséggel adja meg a nagyobb
-fizetést. Lajos Tivadar 1880-ban értesült e fizetésről s nyomban
-előhozta Gunsztnak, hogy ezt kevesli s hogy a Kormányzónak szól
-felőle. Becsületére válik az ifjunak, hogy ezt nem engedte meg. Ő
-Helfyvel igy szerződött, neki ez elég s ő szivesen szolgálja a
-Kormányzót, csak mellette lehessen. Étlen-szomjan is szivesen
-szolgálná, ha másként nem lehetne.</p>
-<p>Igaza is volt.</p>
-<p>A Kormányzó ezt a fizetést megfelelőnek tarthatta. Különösen
-Helfy előadása után. De talán még másként is.</p>
-<p>A Kormányzó az 1825-iki országgyülésen távollevők követe volt. Ő
-már akkor 23 éves elmult, tanulmányait teljesen bevégezte,
-okleveles ügyvéd s Zemplén vármegyének tiszteletbeli tisztviselője.
-Minden irányban magasabb állásu, koru, igényü férfiu, mint Gunszt
-barátunk.</p>
-<p>S vajjon mi volt tiszteletdija?</p>
-<p>Se több, se kevesebb, csak négy huszas naponként.</p>
-<p>Az a négy huszas mai számitással 2 korona és 80 fillér, régi
-számitással egy forint negyven krajczár, még régibb számitással, a
-hogy 1825-ben éltek őseink, 80 pengő krajczár, vagyis egy pengő
-forint és husz pengő <span class="pagenum"><a name="Page_26" id=
-"Page_26">-26-</a></span> krajczár, más szóval három váltó forint
-és husz váltó krajczár.</p>
-<p>Régiségtudósok s az ördögök értik ma már ezt a számitást.</p>
-<p>Ebből a két korona és 80 fillérből kellett Kossuth Lajosnak
-Pozsonyba utazni, ott lakást bérelni; fütésről, világitásról,
-mosásról, irószerekről gondoskodni; magát ruházni és élelmezni s az
-országgyülési ifjakkal ligetben, kávéházban, kaszinóban,
-kirándulásokban együtt lenni.</p>
-<p>Ehhez képest Gunszt barátunk fizetése herczegi fizetés volt.</p>
-<p>Pedig Kossuth Lajosnak két princzipálisszája volt. Két
-követküldő mágnás asszonya.</p>
-<p>Az egyik óvári és szentmiklósi Pongrácz Borbála grófnő, néhai
-szentiványi Szent-Iványi János hátramaradt özvegye. Gazdag
-urnő.</p>
-<p>A másik Révay Anna bárónő volt s még gazdagabb, – a szklabinai
-és blatniczai bárók s a trebosztói és bisztricskai nemesek ősi
-nemzetségéből. Első férje az utolsó gróf Sennyey volt, a kivel
-kihalt a Sennyeyek grófi ága. Azután mint özvegyet feleségül vette
-báró Révay Ferencz. Ez is meghalt 1810-ben. Tizenöt év mulva
-Kossuth Lajost kérte és bizta meg, hogy őt az 1825-ik
-országgyülésen képviselje.</p>
-<p>A két özvegy mágnásnő ugy beszélt össze, hogy napidijul
-mindegyik ád az ifju követnek két-két huszast s igy lesz együtt az
-a napidij négy huszas. És az ifju követ vállalkozott a követségre,
-noha ő Kossuth Lajos <span class="pagenum"><a name="Page_27" id=
-"Page_27">-27-</a></span> volt. Vállalkozott volna minden áron,
-hogy alkotmányos joga legyen az országgyülés tagjai közt helyet
-foglalni. –</p>
-<p>A fiatal titkár bevált. A Kormányzó meg volt vele elégedve. De a
-titkár se panaszkodott. Élete alkonyatáig mindig hálával gondol
-arra a gondra, figyelemre s mondhatni apai kegyességre, a melylyel
-őt a Kormányzó oktatta, vezette s mérhetlen tapasztalatának
-titkaiba beavatta.</p>
-<p>Mikor a titkár Collegno al Baracconéba ért: a Kormányzó már
-benne volt a munkában. Az egész munka előszavát akkor már
-megirta.</p>
-<p>De az iratok rendezését is elkezdte már. Csakis elkezdte. A
-mennyi irat negyed század alatt a Kormányzónál összegyült: annak
-rendezése, kiválogatása, idők és történelmi események szerint való
-csoportositása se könnyü munka nem volt, se olyan, hogy gyorsan
-lehetett volna végezni.</p>
-<p>Az iratok nagy része egyszerü, de öblös deszkaszekrényekben volt
-elzárva s ott hevert a padláson.</p>
-<p>A Kormányzó sokszor változtatott lakást. S nemcsak egyik házból
-a másikba s egyik városból a másikba, hanem egyik országból a
-másikba is. Hosszas bujdosása alatt három világrésznek s hét
-országnak volt lakosa. Sokat kellett utaznia vizen és szárazon.</p>
-<p>A lakás minden változtatása hurczolkodással jár. A magyar
-példabeszéd azt mondja, hogy két hurczolkodás fölér egy elégéssel.
-Annyi ingó bingó dolog, butor, szövet, ruha, könyv, irás, szobabeli
-apróság <span class="pagenum"><a name="Page_28" id=
-"Page_28">-28-</a></span> pusztul, romlik, szakadoz, törik és tünik
-el, mintha az ember háza égett volna el.</p>
-<p>A Kormányzó megőrizte iratait, gondosan becsomagolta minden
-költözésnél s hurczolta magával.</p>
-<p>Csak az az időszak, melyre könyvei kiterjeszkednek, óriási tömeg
-iratot gyüjtött össze. Ez az időszak 1859-től 1866-ig terjed s
-magába öleli az olasz-franczia és osztrák háborut. Olaszország
-szabadulási harczait s a porosz-olasz és osztrák háborut. E nyolcz
-év alatt is hihetetlen munkásságot fejtett ki a Kormányzó s
-iratainak, levelezéseinek, jegyzeteinek tömege ezer meg ezer
-ivenként szaporodott.</p>
-<p>Ez iratokat osztályozni kellett.</p>
-<p>Ezer meg ezer irat nem volt elég fontos arra, hogy a bizonyos
-mértékre szabott könyvekben közölhető legyen.</p>
-<p>Nagyon sok irat fontos volt ugyan, de még élő személyekre
-vonatkozott. Oly férfiakra, kik a kiegyezés után a királyi udvar
-légkörében tollászkodtak s kikre kinos lett volna a leleplezés. A
-Kormányzó gyöngéd lelke nem tudott kellemetlen lenni azok iránt, a
-kik egykor hozzá csatlakoztak, körében éltek s az ő megbizása
-alapján forradalmi vállalatokban működtek közre.</p>
-<p>Az iratok tetemes része angol, olasz, franczia, sőt még német
-nyelven is volt szerkesztve eredetileg.</p>
-<p>Minden iratot át kellett olvasni ujra. Az idegen nyelvüeket, ha
-a könyvekbe föl kellett venni, le kellett forditani magyarra. S a
-Kormányzó se az átolvasást, se a leforditást nem bizta másra
-egészen. Se titkárjára, <span class="pagenum"><a name="Page_29" id=
-"Page_29">-29-</a></span> se Ferenczre és Lajosra. Sőt a mit ők
-végeztek, a Kormányzó azt is ujra és gondosan átvizsgálta.</p>
-<p>Fiatal ember is kevés van, a ki azt a munkát el tudta volna
-végezni, a mit a Kormányzó 1879-ik év novemberétől kezdve 1882-ik
-év márcziusáig végzett. Ez idő alatt készült el az első három
-kötet. E három kötet 116 nyomtatott iv. Minden hónapra több esik,
-mint három nyomtatott iv.</p>
-<p>A ki azonban a munka nagyságát csak e mérték után mérné: annak
-sejtelme se lehet a munka nagyságáról. Jegyzeteimből és abból, a
-mit a Kormányzó a vajdának beszélt, közlök egy csomó részletet arra
-nézve, hogy külsőleg miként irta könyveit a Kormányzó.</p>
-<p>A könyvek tartalmára nem terjeszkedem ki. Én se tudós, se
-műbiró, se történetiró nem vagyok. Milyen iró Kossuth Lajos, azt én
-megitélni nem akarom, nem is tudnám. Én csak a külsőségekre
-szoritkozom.</p>
-<p>A Kormányzó ugynevezett miniszterpapirra irt. Oly alaku, szinü s
-terjedelmü papirra, a minőt nálunk hajdan bélyeges papirnak
-neveztünk. Ezt félivekre vágta, középen két rétbe hajtotta s a jobb
-felőli oldalt a mint előtte feküdt, egészen tele irta. A bal felőli
-oldalt üresen hagyta egészen az utólagos javitások számára.</p>
-<p>Tintája jó fekete tinta volt. Betüi aprók, de betüinek vonásai
-vastagok. Látása már kissé gyöngülni kezdett: ez is ok volt arra,
-hogy fekete tintát s vastag vonásokat használt.</p>
-<p>Irótollnak aczéltollat használt.</p>
-<p>Gyermek és tanuló korában még nem volt vastoll, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> réztoll,
-aczéltoll. Sőt itthon még férfi korában is egészen 1848-ig
-ludtollat használt.</p>
-<p>A mai gyerek nem ismeri már ezt.</p>
-<p>A mult század első felében, mikor az iskolás gyerek először
-fölment az iskolába, első tantárgya az volt, hogy irótollat faragni
-megtanuljon.</p>
-<p>Az irótoll ludtollból készült. Van a lud szárnya hegyén négy-öt
-hatalmas evező tollszár, ebből kellett faragni az irótollat. Minden
-gyereknek kellett magával fölvinni egy-két ép tollszárat. A tanitó
-elvette a gyerektől, elővette peniczilusát, a gyerek szemeláttára
-kifaragta az irótollat, iróhegyét behasitotta s apróra
-elmagyarázta, miért s miként kell azt ugy csinálni. Minden
-gyereknek volt egy kis tolltartó tasakja, melyet az iskolába
-magával hordott s abban mindig kellett lenni néhány irótollnak.</p>
-<p>Ilyen tollat használt a Kormányzó is férfikoráig, de 1848 után
-már nem.</p>
-<p>Turinban szerezte be irószereit. Volt ott egy papirkereskedő a
-Via di Po 23 szám alatt, C. Simondetti nevü, ennél szokott
-bevásárolni. S annyi papirt vett az Iratok megirásának kezdetétől
-fogva, hogy a jó talián boltos csak ugy csodálkozott rajta. Szentül
-hitte, hogy a Signore General, a Tábornok ur, a hogy Kossuthot az
-olaszok nevezték, valami hivatalt vezet, oda kell a sok toll, tinta
-és papiros.</p>
-<p>Az ujságirók a félivnek hosszában metszett felét kutyanyelvnek
-nevezik. A Kormányzó, mint emlitém, ily kutyanyelvre irt. Irta
-pedig sorait oly sürüen az ő <span class="pagenum"><a name=
-"Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> gyöngyalaku gömbölyü
-betüivel, hogy egy kutyanyelvre 70–75 sor fért el. Minden sorban
-30–35 betüt fektetett el, egy-egy kutyanyelven tehát összesen
-mintegy 2200 betüje volt.</p>
-<p>De sokkal több is volt. Mert a félivnek tisztán hagyott balfele
-gyakran tele volt igazitásokkal, pótlásokkal. Ritka féliv volt az,
-mely tisztán maradt volna. A Kormányzó nagy gondot forditott
-nyelvére, irályára, sőt egyes szavaira is. De az irálynak sohase
-szépsége, hanem mindig szabatossága inditotta őt igazitásokra,
-pótlásokra. Az irálynak szépségéhez nem kellett különös gond. Szép
-volt az e nélkül is.</p>
-<p>Az első három kötet, mint emlitém, 116 iv. Minden ivre jut a
-nyomdászok számitásával harminczezer betü. Az első három kötetben
-tehát mintegy negyedfél millió betü van. A gyorsan iró iródeák
-legföljebb száz betüt ir le perczenként a mai korszerü folyamatos
-irással is, ha tehát a Kormányzó csupán iródeák munkát végzett
-volna is: naponkénti hat órai munkával akkor is vagy 100 napi
-munkájába került volna a három kötet leirása.</p>
-<p>De hát munkája nem iródeák, hanem iró munkája volt.</p>
-<p>A középkori barát gyakran husz éven át dolgozott egy biblián
-szakadatlanul, mig leirta azt. Az Ó és Uj testámentomban Károlyi
-forditása szerint van vagy 4 millió és háromszázezer betü. A barát
-naponkénti hat órai munkaidő alatt korszerü folyó irással leirhatta
-volna négy hónap alatt s mégis husz esztendeig dolgozott rajta. De
-mennyit ivott, dőzsölt, aludt, társalgott, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> henyélt és
-imádkozott közben-közben! S aztán az irás is más volt a
-középkorban. A betüket nem annyira ugy irták, mint inkább csak ugy
-rajzolgatták.</p>
-<p>Sok fejtörést okozott a Kormányzónak, mi czim alatt bocsássa
-közre művét.</p>
-<p>Önéletrajzot irni nem akart. Sok önéletrajzot olvasott életében
-s ugy volt meggyőződve, hogy az önéletrajzok legnagyobb része
-hazugsággal és hivalkodással teljes. Efféle munka nem fért össze
-természetével. Borzongott arra a gondolatra, hogy az ő önéletrajzát
-is a többihez hasonlónak tekinthetné a világ.</p>
-<p>»Emlékirat«-ot se akart irni s e nevet se akarta munkájának
-adni. Öt nagy korszaka volt életének. Az első korszak férfikorának
-alkotmányos küzdelmeiből állott 1825-től 1847 végeig. – A második
-korszak a függetlenségi harcz 1848-ban és 1849-ben. – A harmadik a
-bujdosás korszaka 1859-ig, a mikor a magyar nemzet jogait
-ismertette Ázsiában, Európában és Amerikában. – A negyedik
-korszakot a külföldi szövetségek története tölti be, a mikor az
-olasz, franczia, porosz udvarokkal szövetkezett az Ausztria elleni
-harczokra. Végre az ötödik korszak Magyarország kiegyezésétől,
-1867-től kezdve haláláig.</p>
-<p>Emlékiratot irni nem akart a nélkül, hogy bizonyitékai, okiratai
-kezében ne lennének. Ámde okiratai az első két korszakból
-teljességgel hiányoztak s azokat összeszedni se ideje nem volt, se
-módjában nem állott. Ha össze akarta volna szedni: e végből be
-kellett volna jönnie Magyarországba. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_33" id="Page_33">-33-</a></span></p>
-<p>Ezt pedig nem akarta. Ezt csak nagy elveinek lerombolásával
-tehette volna, de azokat szentül őrizte.</p>
-<p>Végre megállapodott abban a czimben: »Irataim az emigráczióból.«
-Még ennek se felel meg a könyv egészen. Mert a könyv életének csak
-negyedik korszakát, az 1859-től 1866-ig terjedő idők történetét
-tartalmazza.</p>
-<p>De nem is csupán iratokból állanak könyvei. Az első kötet
-például 33 iv, de ebből csak 19 ivet lehet iratoknak tekinteni, a
-többi egészen uj irói mű. Igy van a második s harmadik kötet. A
-negyedik kötetnek tulnyomó nagy része uj mű s nem iratok
-gyüjteménye. Irói lángelméje ebben ragyog legfényesebben.</p>
-<p>Csodálatos gondossággal dolgozott.</p>
-<p>A műben néha csak jegyzet, néha csak fél lap, néha csak pár
-lapnyi czikkecske, a melyhez azonban az adatokat heteken át kellett
-keresnie.</p>
-<p>Mikor a vajdával nála jártunk: a vajdának elmondott néhány
-érdekes esetet. Ezek közül elmondok egyet.</p>
-<p>A második kötetben tiz lapon beszél a pragmatica sanctióról, a
-Habsburgoknak magyarországi nőági örökösödési jogáról. Ennek
-történetét s közjogi természetét fejti ki.</p>
-<p>Hol vette ehhez a forrásokat? Mult századok történetét pusztán
-emlékezetből meg nem lehet irni.</p>
-<p>Ott volt könyvtára. Csakhogy ez a könyvtár csonka volt. A magyar
-közjognak s e jog történetének forrásai épen kis számmal voltak meg
-e könyvtárban. Nem is volt meg más, mint Bartal Commentárjai,
-Cziráky gróf Conspectusa s a Corpus Juris 1844-iki kiadása.
-Hiányzott például Salamon Ferencz műve, hiányzott Deák <span class=
-"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> Ferencznek
-Lustkandl ellen irt polemikája, hiányoztak a külföld irodalmi művei
-s ezek közt például az egyik legfontosabb mű: Hormayré.</p>
-<p>Be kellett menni Turinba s ott a közkönyvtárakban
-buvárkodni.</p>
-<p>Turin egykor független államnak, a Szárd-Piemonti királyságnak
-volt fő és székvárosa s ezen felül még nagy és művelt város
-nagyszámu előkelő tanintézettel s ezek közt egyetemmel is. Itt hát
-van könyvtár elég.</p>
-<p>Különösen két könyvtárban lehetett magyar történeti és közjogi
-forrásmunkákat keresni. Az egyik a Biblioteca Nazionale mintegy
-kétszázezer kötetnyi könyvvel, a másik a Biblioteca Civica, mintegy
-hetvenezer kötettel.</p>
-<p>De magyar munkát külföldi könyvtárak, a britt muzeumot kivéve,
-nem szoktak gyüjteni rendszeresen. A turiniak se gyüjtöttek. Olasz,
-franczia, német, angol és latin nyelvü könyvek voltak ezekben is,
-de magyar nyelvü nem volt. Hanem Hormayr báró műveit csakugyan
-megtalálta a Kormányzó.</p>
-<p>De heteket töltött a buvárkodásban. Csodálatos erélylyel,
-kitartással és élénkséggel.</p>
-<p>Van Turinban állami levéltár s okirattár is. Itt is sok okiratot
-kellett a kormányzónak megtekinteni. Épen azokra az időkre
-vonatkozó okiratokat, a melyekben ő a turini és florenczi udvarral
-diplomácziai összeköttetésben állott. Műveiben több helyütt
-Olaszország történetének egy-egy ujabbkori fejezetét irja meg,
-ehhez pedig az ő magán iratai még se nyujtottak volna mindenre
-kiterjeszkedő anyagot. <span class="pagenum"><a name="Page_35" id=
-"Page_35">-35-</a></span></p>
-<p>Ime, alig tiz lap, a mit a pragmatica sanctióról irt, alig két
-napi munka ugy első látszatra s mégis hetekig kellett a hozzá való
-adatokat összekeresgélnie.</p>
-<p>Még egy más efféle esetet is fölemlitett a Kormányzó a vajda
-előtt.</p>
-<p>1858-ban hat terjedelmes felolvasást tartott Edinburgban,
-Glasgowban, Liverpoolban és Plymouthban Magyarország jogáról,
-alkotmányáról, függetlenségi harczairól, világtörténeti szerepéről
-és hivatásáról s Ausztria örökös cselszövényeiről. Ez a hat
-felolvasás a legszebb, legragyogóbb művek egyike, melyek valaha a
-mi nemzetünkről megjelentek.</p>
-<p>Ha a Kormányzó ezt egyszerüen magyarra forditja, s könyvébe ugy
-veszi föl: munkája nem lesz nehéz.</p>
-<p>Ha e tárgyról, a felolvasásokra nem is gondolva, eredeti önálló
-munkát ir könyve számára: az is kevesebb fáradsággal s könnyen
-készül el.</p>
-<p>De a felolvasásokat nemcsak le kellett forditani, hanem azok
-tartalmát hiven megtartva, azokat a magyar közönség számára
-rendszeres művé kellett ujra átdolgozni.</p>
-<p>Ez nehéz munka volt s hosszu időt pusztitott el. De a Kormányzó
-a munkának sohase a könnyebb végét fogta.</p>
-<p>Igy készitette könyveit.</p>
-<p>Ha már bele kapott s benne volt a fogalmazásban: gyorsan folyt a
-munka s gyorsan szaporodtak a beirt kutyanyelvek.</p>
-<p>De még se egyenlő gyorsasággal.</p>
-<p>Volt olyan napja, a mikor hét-nyolcz kutyanyelvet <span class=
-"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> megirt egy
-folytában. Egy kutyanyelv megirása ilyenkor 35-től 45 perczig
-tartott. S ilyenkor közel négy óra folyásáig irt egy huzomban.</p>
-<p>Óriási munka ez, mely az agyat is, az izmokat is nagy
-erőfeszitésre kényszeriti.</p>
-<p>Minden gondolat a nagy, szép és erős szellemi munka közben egy
-csöpp vérbe kerül. Ezer gondolat ezer csöpp vér, mely a szivből
-feltolul az agyba s annak gépezetén át szellőfuvalommá, sugárrá,
-melegséggé, villamos sziporkává válik, mely kimondva, leirva,
-átröppen a milliók agyára s ott tovább él és tovább működik örökkön
-örökké.</p>
-<p>Az ifjunak sok vére van, könnyen nyeri, könnyen pazarolhatja s
-ha költő, ha művész, ha lángelme: könnyen alakithatja át
-gondolatokká. Nem merül ki, nem gyöngül el miatta.</p>
-<p>De Kossuth Lajos nyolczvan éves agg volt, a mikor két évi
-munkásság után nagy művének három első kötetét befejezte. Az a vér,
-melyet agya erre forditott, kellett már a puszta élethez is.</p>
-<p>A Kormányzó élete nem az övé volt, hanem hazájáé, nemzetéé. A
-hajdankor hitvilágában, a hellenek és latinok lelkében a végzet
-fölötte állt az istenek hatalmának. Mintha ez a végzet Kossuth
-Lajos egyéniségében is hatalmasabb lett volna az élet törvényeinél.
-A vér, mely másnál nyolczvan éves életkorban csak az életet képes
-fentartani s még azt is bágyadtan, nála még alkotni is tudott.</p>
-<p>Első kötetét 1880 tavaszán befejezte. Április végén <span class=
-"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> már ennek
-be kellett fejezve lenni, mert julius közepén már a második kötet
-nyolczadik ivén dolgozott. Ezt biztosan tudom, de maga is megjegyzi
-munkájában.</p>
-<p>Kéziratainak kutyanyelveit titkárja másolta le. E másolatok
-jöttek Budapestre Helfy barátunk kezein át az Athenaeum
-nyomdájába.</p>
-<p>Közben-közben fogadta a látogatókat s folytatta magán
-levelezéseit. Csaknem naponként jött látogató.</p>
-<p>Ha nagy munkában volt, ha a munka heve megtölté lelkét: akkor
-nem szerette, ha háborgatták. De azért a látogatót szivesen fogadta
-s gondos figyelemmel beszélgetett vele.</p>
-<p>Minő érdekes névsor volna az, melyben minden látogatója az évnek
-és napnak följegyzésével név szerint fel volna irva! De ilyen
-névsor tudtommal nincs.</p>
-<p>Nagyon ritkán fordult elő, alig egy-két esetben, hogy
-látogatójával röviden végzett volna. Ha fordult elő ily eset: vagy
-betegnek vagy valamely ok miatt izgatottnak kellett lennie.</p>
-<p>Mulatságos dolgok is történtek néha egy-egy látogatásnál. Egyet
-elmesélek.</p>
-<p>Két derék theológus diák föltette magában, hogy gyalogszerrel
-beutazza Európát. Ugy emlékszem, pozsonyi luthránus diákok voltak.
-Az egyiknek neve, ha nem csalódom: Masznyik. Most is él, ha Isten
-ugy akarja.</p>
-<p>Lelkes magyar ifju, ha Turin közelében járt, ki nem kerülhette a
-Kormányzót. E két diák is megjelent Collegno al Baracconéban s
-jelentette a kertésznek, hogy a Kormányzót akarja megtisztelni.
-<span class="pagenum"><a name="Page_38" id=
-"Page_38">-38-</a></span></p>
-<p>A kertész kihivta a titkárt, Gunszt barátunkat s közölte vele a
-dolgot.</p>
-<p>A Kormányzó épen legnagyobb munkájában volt s előre lehetett
-látni, hogy nem szereti, ha munkájából kizavarják. De a két derék
-ifju könyörgött, hogy ők a Kormányzót csak látni akarják és csak
-szavát hallani, – tovább nem rabolják el idejét.</p>
-<p>Jól van. Gunszt barátunk hát őket bejelenti. De előbb szigoru
-szerződésre lépett velük, hogy a mikor ő a szemével int: fölkelnek,
-búcsuznak s gyorsan el-kiszáguldanak.</p>
-<p>A Kormányzó az első pillanatban csakugyan kedvetlenül fogadta
-őket. De a mikor meghallotta tőlük, hogy diákok, theológusok,
-luthránusok s gyalog járják a világot: kedve földerült s szives
-gyöngédséggel óhajtott velük hosszasabban beszélgetni. Egyik
-kérdést a másik után intézte hozzájuk.</p>
-<p>A két diák azonban mind csak a titkárt nézte, mikor int a
-szemével.</p>
-<p>Titkár barátunknak ez eszébe se jutott, hiszen jól látta a
-Kormányzó jó kedvét. Hanem tüsszentés vagy mi jött rá s szemeivel
-önkénytelenül is szapora intéseket mivelt.</p>
-<p>Hejh a két jó diák, a mint ezt meglátta, uczczu felugrott
-mindakettő, mondott egy isten áldját s mintha ostorhegyre vették
-volna, ugrott ki az előszobába s onnan a kertbe s nyargalt az utcza
-felé. Kérdezhetett ő tőlük a Kormányzó akármit, nem hallgattak ők
-rá többé.</p>
-<p>A Kormányzó csak nézett. Nem értette ezt a megfutamodást
-<span class="pagenum"><a name="Page_39" id=
-"Page_39">-39-</a></span> sehogy se. Megbomlott volna talán ez a
-két derék ifju?</p>
-<p>De titkár barátunk se volt röst, valamint a kertész se. Utána a
-két diáknak! De hát el lehet-e fogni a kilőtt ágyugolyót? Hiába
-kiabáltak utánuk, hogy csak jöjjenek vissza, a Kormányzó óhajtja:
-nem hajtottak a szóra, hanem száguldtak előre, mint a bolygó
-csillagok. Csak annyit szóltak vissza:</p>
-<p>– Tudjuk mi a rendet!</p>
-<p>Ma is futnak, ha azóta meg nem álltak.</p>
-<p>A Kormányzó nagyot nevetett, mikor megtudta az eliramodás okát.
-Még nekem is jó izüen beszélte el.</p>
-<p>Magán levelezése sürü volt. Maga végezte. Igen kevés levelet
-iratott titkárjával. Magán leveleiről nem tartott magánál
-másolatot. Ezer meg ezer levelét őrzik az országban minden felé.
-Érdemes dolog volna, leveleinek hű másolatait összegyüjteni s
-kiadni.</p>
-<p>Sürü sorokkal s tömött vastag betükkel irta magán leveleit is.
-Mintha kimélte volna a papirost. S valósággal kimélte is.</p>
-<p>Sok jeles irónak tulajdonsága ez. De ebben nem annyira
-takarékosság elve, mint inkább a rendszeretet ösztöne
-nyilatkozik.</p>
-<p>Az 1882-ik évi márcziusban, mint már emlitém, készen volt a
-harmadik kötet is. Befejező czikkel zárta ezt be a Kormányzó.
-Befejező czikkét e szavakkal végzi:</p>
-<p>»Legyen az olvasó elnézéssel irántam – a nyolczvan éves öreg
-ember iránt – irói gyarlóságomért«.</p>
-<p>Minő édes és szomoru szavak ezek! <span class="pagenum"><a name=
-"Page_40" id="Page_40">-40-</a></span></p>
-<p>S minő fenséges igazság az, a mi e szavakból hiányzik!</p>
-<p>Hiszen a negyedik kötetet kilenczven éves korában fejezte be s
-irói nagysága abban a legerősebb és a legmagasabb.</p>
-<p>De a harmadik kötet megirása után pihent. Szemeinek meggyöngült
-látása s ő is azt hitte, orvosai is azt hitték, hogy a gyöngülést a
-szemeknek a lámpavilágnál való megerőltetése okozta.</p>
-<p>Volt a pihenésnek más oka is.</p>
-<p>Változás állott be környezetében s némileg életmódjában is.</p>
-<p>Hű kisérője, Ihász Dani öreg barátom a harmadik kötet
-befejezésekor csakhamar meghalt.</p>
-<p>A titkárnak, Gunszt barátunknak a hadkötelezettség lerovása
-végett mint önkénytesnek az őszre haza kellett jönni, de előbb még
-franczia és angolországi utazást akart tenni.</p>
-<p>A Kormányzó biztatta erre.</p>
-<p>Adott neki különös jutalmul kilenczszáz lirát s nagybecsü ajánló
-leveleket Franczia- és Angolországba világhirü férfiakhoz, egykori
-barátaihoz.</p>
-<p>Nem volt épen pénz nélkül Gunszt barátunk. Mint hirlapiró, szép
-tiszteletdijakat szerzett titkárságának ideje alatt.</p>
-<p>Gunszthoz kegyes volt a Kormányzó mind haláláig. Mikor Gunszt
-barátunk megnősült: első szülöttjének keresztapaságát szives
-készséggel vállalta el. S ezt irta neki 1887. évi október 24-én:
-<span class="pagenum"><a name="Page_41" id=
-"Page_41">-41-</a></span></p>
-<p>»Levelére válaszolva, őszinte igaz érzéssel kivánok önnek s
-nejének szerencsét s állandóságot szülői örömükhöz. Gyümölcsözzetek
-és sokasodjatok, mondá az ur Noénak (ha igaz), a mit különben Noé
-és az ő fiai ugy is megtettek volna, ha az ur nem biztatja vala is
-őket. Hát én sem biztatok, csak jó kivánatimat küldöm önöknek!«</p>
-<p>Ime az édes dévajság a nyolczvanöt éves szent öregnek
-lelkében.</p>
-<p>Még ez év, az 1882-ik év nyarán eladta collegno al baracconei
-nyaralóját s véglegesen beköltözött lakni Turinba. Nyaralójában
-többé meg nem fordult.</p>
-<p class="center">* * *</p>
-<p><i>Jegyzet.</i></p>
-<div class="footnote">
-<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href=
-"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> A »Kormányzó«
-Kossuth Lajos. Szemben is igy szólitottuk, magunk közt is igy
-neveztük állandóan.</p>
-<p class="right"><span class="smcap">Eötvös Károly.</span></p>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_42" id=
-"Page_42">-42-</a></span></p>
-<h2>TÖRVÉNYHOZÓ LETTEM.</h2>
-<p class="summary">(Született törvényhozó. – Nem akarok képviselő
-lenni. – A vajda rábeszél. – A kortes élet. – Székesfehérvárott
-megválasztanak. – Kisül, hogy nem vagyok választó. – A petitio. –
-Küzködünk az igazolásért. – A vajda anyámnál. – A hamisitó. – A
-kaposvári választás. – Cserébe gróf Széchenyi Pálért. – Van-e
-becsületes ember a politikában?)</p>
-<p>Elmondom, miként lettem törvényhozó. Engem is érdekel, talán
-mást is. Tudom, hogy legközelebbi rokonaimnak nagy kedvetlenséget
-okozott. Ők bizony jobban szerették volna, ha tul megyek az
-operencziás tengeren s ott élem világom.</p>
-<p>Igaz, hogy törvényhozó voltam én már születésemnél fogva. Volt
-idő, a mikor ez a körülmény nekem néhány vidám órát is okozott.</p>
-<p>Hogyne?</p>
-<p>Anyám a világra hoz. Valami pap egy korsóból rám önt egy
-decziliter vizet, a melyről azt mondják: ez keresztviz. Visitok és
-rugdalódzom, tehát élek. Ennélfogva egy nagy fólió-alaku kopott
-könyvbe beirnak valami ákombákomot, a melyből a ki olvasni tud, azt
-látja, hogy az az ákombákom magyar nyelven se több, se kevesebb,
-mint gróf Károlyi Gábor. Egy név ez; <span class="pagenum"><a name=
-"Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> valami ujszülött csecsemőre
-ráfogják ezt a nevet; az a csecsemő mindenki hite szerint, de az én
-hitem szerint is én vagyok. Ha pedig én vagyok: hát akkor én már
-egy husz millió lelket számláló országnak törvényhozója vagyok.</p>
-<p>Miért?</p>
-<p>Azért, mert születtem. És azért, mert véletlenül férfinemünek
-születtem. És azért, mert nevemet egy ócska könyvbe beirták s azt a
-könyvet anyakönyvnek nevezik.</p>
-<p>Igaz, hogy valami négyszázezer kölyök születik évenként oly
-módon, miként én; épen ugy vizet öntenek rá, épen ugy nevet adnak
-neki s épen ugy beirják nevét az ócska könyvbe, a mint mindezt én
-velem megcselekedték. De azért korán se született törvényhozó
-valamennyi. Csak én vagyok az. És még az a negyven-ötven vagy talán
-csak tizenöt-husz kölyök, a kit velem együtt véletlenül grófnak,
-herczegnek vagy bárónak czimez az az ócska könyv.</p>
-<p>Azt mondják: ez az alkotmány. Bolond alkotmány. Szabónak senki
-se születik, falusi öregbirónak se születik senki, pedig egyik se
-valami nehéz mesterség. Ártani egyik se tud sokat, ha az a szabó
-rossz szabó is s az az öregbiró rossz öregbiró is. A király sokat
-árthat, a törvényhozó sokat árthat, hanem azért a király és a
-törvényhozó már születésénél fogva király és törvényhozó, habár
-tigriskölyöknek vagy szamárcsikónak született is. Mert ez az
-alkotmány.</p>
-<p>De hát ne bölcselkedjünk e fölött. Bizonyos, hogy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> az
-1865-iki és 1869-iki országgyülésekre engem is megidézett a király,
-mint főrendi törvényhozót. A tekintetes és nagyságos czimet én is
-megkaptam, a király sajátkezü aláirását nekem is elküldték s nekem
-is megparancsolta a király, hogy ez és ez napon az országgyülésen
-én is megjelenjek s egyébként ne cselekedjem.</p>
-<p>Éretlen eszü fiatal ember voltam; – tetszett szörnyen ez a nagy
-méltóság és ez a nagy hatalom. A mikor Pesten voltam, be is
-kukkantam egyszer-kétszer a főrendiházba, mint Bolond Istók
-Debreczenbe, de bizony nem sok gyönyörüségem volt benne. A magam
-koru fiatalokkal holmi haszontalanság felett elfecsegtük az időt;
-se elnökre, se szónokra nem ügyeltünk; a törvényjavaslatokkal
-semmit se törődtünk; ha szavazni kellett: szavaztunk; sohase tudta
-közülünk egyik se, mire szavaz. Mai eszemmel szinte becsülöm magam,
-hogy nekem az a nemzetámitó léhaság sohase tetszett, a melyet
-magyar főrendiháznak nevez az alkotmány.</p>
-<p>Nem is törődtem azután vele semmit.</p>
-<p>Pedig talán nem is jól cselekedtem.</p>
-<p>A mikor megházasodtam és se országa, se hazája-féle könnyelmü
-adósságcsináló hirébe keveredtem: attól kezdve nem kaptam meg többé
-a király meghivó levelét, pedig 1881-ig meg kellett volna kapnom
-rendesen.</p>
-<p>Nem a királyon mult s nem is rajtam, talán nem is a
-kormányokon.</p>
-<p>Minden országgyülés előtt felhivja a kormány a vármegyéket, hogy
-azok nevét, a kik született törvényhozó <span class=
-"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> joggal
-birnak s a kikről tudomásuk van, jelentsék be. A vármegyék
-jelentéseiből készült hajdan a nagykoru főrendüek névsora. Engem
-bejelenthetett Fehérvármegye, Szatmárvármegye s Budapest városa. De
-bizony utóbb nem jelentett be egyik se. Hogy apám tiltotta meg: nem
-hiszem. Meg se tilthatta volna, de ilyen izetlenség eszébe se
-jutott volna. Hanem minthogy a család kebelében rossz szél fujt
-ellenem, bizonyosan apám főtisztjei sugtak össze alispánokkal és
-polgármesterekkel, hogy nevemet a jelentésekből kihagyják.</p>
-<p>Igy borult a feledés az én született törvényhozói méltóságomra.
-És ugy, hogy magam se törődtem vele semmit. Mit csináltam volna én
-azzal a méltósággal, mikor nőm és fiam se el nem hagyhattam, se
-haza nem hozhattam s mikor gyakran hosszu időkön át a mindennapi
-kenyér után, no meg hitelezőim kegyelme után kellett futkosnom? Én
-tartsak rendet az ország dolgában, mikor a magam dolgában se tudtam
-rendet tartani?</p>
-<p>Mikor a vajda 1887-ik évi márczius és áprilisban valamiféle
-egyezséget eszközölt ki részemre testvéreimmel és anyámmal: akkor
-egy kis pénzhez és nyugalomhoz jutottam el.</p>
-<p>Bizony első gondom volt sietni ki Párisba.</p>
-<p>Az igazat megvallva, én itthon akartam maradni, de Ameli
-sürgetett. Hiába, őt csak Párisba vonta minden vágya. S én nőmnek
-nem tudtam ellenállni.</p>
-<p>Igaz, hogy dolgunk is volt ott.</p>
-<p>Szegény Endre fiam siremlékét akartam felállitani, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> mert az ő
-porai még mindig idegen sirboltban nyugodtak. S aztán Ameli minden
-értékes ékszere zálogházban volt még a nagy nélkülözések idejétől
-fogva s ezeket is ki kellett váltanunk. És az esenkedés: ujra látni
-Párist, az édes jó anyavárost, annyi jó barát és jó barátné
-tanyáját, a hol Endre fiam halálával annyi gyászunk, de életével
-annyi gyönyörüségünk is volt. Fiatal férfikorának szinhelyére, azt
-hiszem, vágyakozik vissza mindenki.</p>
-<p>A vajda már márcziustól kezdve folyton emlegette, hogy nekem
-képviselővé kell lennem. Kissé tetszett az eszme. De Ameli
-hallgatott. Egyetlen szóval se helyeselte, noha nem is mondott
-ellene. De én jól ismertem már gondolkozását. Hallgatása azt
-bizonyitotta, hogy a terv nincs kedvére egészen. Vagy legalább még
-nem fogadta el végkép.</p>
-<p>Ez tett habozóvá engem is.</p>
-<p>Május 20-án táviratot kapok Párisban a vajdától. Tudatja velem,
-hogy Székesfehérvárott a függetlenségi párt igaz lelkesedéssel
-képviselőnek jelölt, siessek haza, mert pünkösdre, mely május
-29-ére és 30-ára esik, már várnak választóim.</p>
-<p>Igy is volt.</p>
-<p>Nagy Ignácz barátunk tekintélyes ügyvéd és birtokos Fehérvárott,
-erős függetlenségi férfiu s egyik tevékeny vezető alak ott a
-közügyekben. Ő feljött néhányad magával Budapestre, hogy engem
-fölkeressen s jelöltnek fölkérjen. Én Párisban voltam s ő a
-vajdával beszélt. A párt május 19-ére nagy gyülésre összesereglett,
-a vajda <span class="pagenum"><a name="Page_47" id=
-"Page_47">-47-</a></span> oda elment, tartott mellettem csodálatos
-hatásu beszédet, elmondott engem Szent György lovagnak és
-szigetvári Zrinyi Miklósnak, megtett Kossuth és Garibaldi első
-hősének s ugy föllelkesitette a város közönségét, hogy az ezentul
-hallani se akart másról, csak én rólam.</p>
-<p>Siettem haza Párisból.</p>
-<p>De nem nagy kedvem volt a képviselőséghez ekkor se. Sehogy se
-tudtam belátni, mi haszna lenne én belőlem az országnak, mit tudnék
-én tenni akár a pártban, akár a törvényhozásban.</p>
-<p>Szónoki képességem nem volt, de gyakorlatom se. Akadozva tudtam
-csak beszélni.</p>
-<p>Tudásom nem volt semmiben. A magyar jogot, történetet és
-alkotmányt nem ismertem. Előttem minden alkotmányi kérdés csak
-szürkeség volt.</p>
-<p>Pénzem se volt. Pártot, sajtót, irodalmat nem segithettem.</p>
-<p>Nem voltam se mezei gazda, se katona, se kereskedő, se gyáros,
-se tanár, se hajós. Ugyan, hogy merülhetne föl olyan kérdés, a
-melyhez én hozzászólhatnék?</p>
-<p>Puszta szám, ugráncsi széltoló, ötödik kerék a kocsiban lenni
-nem akartam. Önérzetem még is csak többre becsült engem, mintsem
-hogy én csupán lézengő alakja legyek a képviselőháznak.</p>
-<p>Előadtam a vajdának ezt mind. De a vajda nem engedett.
-Sajátságos elmélete volt a törvényhozásról és törvényhozókról.</p>
-<p>– Tévedsz, édes Gáborom – ugymond – ha azt hiszed, hogy minden
-törvényhozónak tanult és tudományos <span class="pagenum"><a name=
-"Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> embernek kell lenni. Isten
-mentse meg attól a magyar országgyülést! A nagy tudásu tanult
-emberek okoskodnak, érvelnek, – de egyuttal az érvekre hallgatnak
-is. A mi azt teszi, hogy az okok, érvek, események és tünetek elől
-el nem zárkóznak. Minthogy pedig a Habsburgok és kormányaik és
-pártjaik mindig sok és jó érvvel, mert mindig nagy erővel és
-hatalommal állanak a nemzet elé: ennélfogva mind a tudományos fejü,
-mind a vagyonszerző természetü embereket mindig meg tudják győzni a
-maguk igazsága felől. Kell a magyar törvényhozásba oly ember és oly
-párt, a mely nem okoskodik, de érvekre nem is hallgat, hanem a
-magyar érzést s a nemzet valóságos ösztönét vakon, vadul, nyersen
-képviseli. Oly ember kell és oly párt, mely a nemzet végczélja
-fölött nem tárgyal és nem bölcselkedik, hanem csak azt mondja: »ez
-magyar ügy, ezt akarom; – amaz pedig nem magyar ügy, azt nem
-akarom«. S érzése, ösztöne és akarata mellett megáll
-rendületlenül.</p>
-<p>– Lásd jó Gáborom, igy folytatta, téged a gondviselés ilyennek
-teremtett. De más okokból is szüksége van rád a nemzetnek. A
-függetlenségi pártot csak parlagi pártnak tekinti a nagy közönség a
-maga bágyadt eszével. Nincs ennek a pártnak nagy nevü mágnása. Csak
-az egyetlen Odescalchinak van nagy mágnás neve, de ez meg nem
-magyar név. A te neved ősmagyar név, te a legelső mágnáscsaládnak
-vagy tagja, ezt a nevet ismerik a Dunának is, a Tiszának is mind a
-két partján. A te neveddel igazán tud hóditani az igazi magyar
-párt. <span class="pagenum"><a name="Page_49" id=
-"Page_49">-49-</a></span> De a te törvényhozó szereped még ennél is
-nagyobb és fontosabb. Nehéz idők fenyegetnek. A papság emelgeti
-fejét Európaszerte. Igen rövid időn hozzánk is átcsap az egyházi
-hatalmaskodás vad szenvedélyeinek hulláma. S nálunk ez kettős
-veszedelem. Nemcsak a szabad haladást veszélyezteti, nemcsak annak
-ellensége, hanem sokkal nagyobb ellensége a magyarságnak.
-Szövetkezik Rómával, szövetkezik a Habsburgokkal, szövetkezik a
-nemzetiségekkel s ez mind ki akarja irtani a magyart. Megint
-megkisérti azt, a mit megkisértett I. Lipót és Mária Terézia alatt,
-sőt ez előtt ötven évvel is, 1836 körül. Kálvinista államférfi
-ennek utját nem állhatja, mert azonnal rákiáltják a
-felekezetességet. Katholikus államférfiaknak kell előállani a roham
-visszaverésére, mint ötven év előtt s azóta előálltak Nagy Pál,
-Deák Ferencz, Beöthy Ödön s később báró Eötvös József, gróf
-Batthyány Kázmér s egyebek. De hol vannak ma az ily férfiak? Nézz
-végig a képviselőház tagjain, találsz-e egyet is, ki a nemzeti
-szenvedély vad tüzével rivalljon rá a fekete seregre, mint a hogy
-teszik s te magad is tetted Olaszországban? Dicső és fönséges
-szerep ez. Erre jelölt ki téged a végzet. Szökés, futamodás lesz
-az, ha te kitérsz ez elől.</p>
-<p>Engem meggyőzött a vajda.</p>
-<p>Nincs olyan jövendőmondó a világon, a ki előre oly tisztán látta
-volna, mi következik ránk, mint a hogy a vajda látta. Minden
-bensőbb barátunk jól emlékszik arra, hogy a mikor még a falevél se
-mozdult, a vajda már megmondta, honnan jön a vihar, milyen erős
-lesz s <span class="pagenum"><a name="Page_50" id=
-"Page_50">-50-</a></span> miként védekezzünk ellene. Még a
-képviselőház minden valamire való tagjáról is megmondta előre, hogy
-miként viseli majd magát, ha ránk jön a baj. Engem százszor
-megoktatott és fölvilágositott, s ha ingadozni találtam, százszor
-összeszidott.</p>
-<p>Az volt most a kérdés: Amelit megnyerjük-e a képviselőségnek?
-Ettől tettem függővé elhatározásomat.</p>
-<p>Reményemen felül könnyen sikerült megnyerni őt.</p>
-<p>Ameli csak azon lelkendezett, hogy nagy örökségi peremet ujitsuk
-meg. A vajda elhitette vele, hogy ha nem leszek képviselő, sohase
-nyerhetjük meg a pert, mert testvéreim nevének rettentő sulya
-mindig ellenünk lesz. De ha én is a törvényhozás tagja leszek: az
-én nevemnek is meglesz az a sulya s akkor nyugodtan nézhetünk a
-jövő elé. Ennek megvolt a hatása.</p>
-<p>Feleségem maga biztatott azután:</p>
-<p>– Eredj Gábor, a fehérváriakat nem lehet cserben hagyni.</p>
-<p>Értesitettük fehérvári barátainkat, hogy pünkösd második ünnepén
-megyek Fehérvárra.</p>
-<p>Baj volt, hogy ugyanakkor a vajda Nagy-Kőrösre ment s velem nem
-jöhetett.</p>
-<p>Valami érthetetlen módon ez oly kishitüvé tett engem, hogy
-sehogyse akartam Fehérvárra menni. Barátaim Fehérvárról idézték föl
-néhány hivünket biztatni, itt pedig báró Bánffy, Rényi ezredes, a
-lelkes »Perl öcsém« és Izidor alig tudtak a vasuton feltuszkolni a
-kocsiba; – fehérvári hiveink már egészen kétségbe estek, hogy mi
-lesz belőlünk, ha én igy makacskodom? <span class=
-"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span></p>
-<p>– Ha bottal kergetik az agarat a nyul után, az a nyul sohase
-lesz elfogva.</p>
-<p>De mégis meglett a nyul!</p>
-<p>Május 26-án zárta be a király az országgyülést és szeptember
-26-ra hivta össze az ujat, melyet a krónika 1887–1891-ik évi
-országgyülésnek nevez. A választás napját Székes-Fehérvárott junius
-17-re, ugy emlékszem épen pénteki napra tüzték ki. Jó három heti
-időm volt arra, hogy készülődjünk a választásra.</p>
-<p>Ellenjelöltem Szögyény-Marich Géza volt, az elmult
-országgyülésen képviselő. Szelid, tanult, derék fiatal ember,
-mostani berlini nagykövetünk testvéröcscse. Apja még élt.
-Szögyény-Marich László, a régi konzervativ tábor jeles tagja,
-fehérvári lakos és fehérmegyei birtokos. Csoóri birtoka szomszédos
-a mi csurgói birtokunkkal, melyből apám második hitbizományt
-alakitott s mely most Viktor bátyám tulajdona volt. Az öreg
-Szögyény-Marich Lászlót nagyon szerették Fehérvárott s aztán van
-ott püspök, káptalan, sok pap, sok barát, sok hivatalnok s erős
-kormánypárt. Sehogy se volt könnyü dolog győznöm. Sokan attól is
-tartottak, hogy Viktor bátyám csurgói tisztjei is eljönnek ellenem
-izgatni. Alaptalan volt ez az aggodalom.</p>
-<p>Utóbb is ráfanyalodtam, hogy megyek a »kerületembe.« Isten neki
-fakereszt, mint a tuladunai példaszó mondja. Csináltam én már elég
-bolondságot életemben. Egygyel több vagy kevesebb most már számba
-se jöhet.</p>
-<p>Ily gondolattal indultam utnak. Bizony ledérnek bizonyult ez a
-gondolkodás. <span class="pagenum"><a name="Page_52" id=
-"Page_52">-52-</a></span></p>
-<p>A nyéki vasuti állomásra már elém jött egy számos tagu
-küldöttség. Mosolygó arczok, harsogó éljenek, zászlók lobogása már
-itt utközben is!</p>
-<p>Fehérváron a vasutállomásnál ötven diszes kocsi várt lobogókkal,
-jól öltözött választókkal s néhány ezer főből álló közönséggel.
-Zeneszóval, nagy diadallal, szózaténekléssel vittek be a városba, a
-vármegyeház terére. Ékes szónoklattal a vasutnál üdvözölt az egyik
-pártelnök s a vármegyeház terén a másik pártelnök. Ugy emlékszem:
-Márkus Antal és Szüts Szabó István. Magam is tartottam egy rövid
-akadozó szónoklatot s aztán harsogó éljenzéssel kisértek
-szállásomra, az »Arany Sas« vendéglőbe.</p>
-<p>Elcsodálkoztam.</p>
-<p>Mit jelent ez az öröm, ez a lelkesülés, ezer és ezer embernek ez
-a lángoló, meleg ragaszkodása?</p>
-<p>Ki vagyok én? Mi vagyok én?</p>
-<p>Nádorispán, diadalmas hadvezér vagy szolgabiró? Nem vagyok én
-ezek közül senki. Nem is látott engem e sok ezer emberből senki
-eddig s én se ismerek senkit.</p>
-<p>Azt mondta az egyik üdvözlő szónok hozzám:</p>
-<p>– Tiszteljük, becsüljük gróf ur az ön uri familiáját, nem is
-gondolunk róla semmi rosszat, de ha a maga familiája önt kitagadta,
-a mi magyar nemzetünk önt édes fiává fogadja. Uradalmat mi nem
-adhatunk, de szivünket, bizodalmunkat felajánljuk.</p>
-<p>Szokatlan, sőt ismeretlen hang volt ez az én fülemben. De azért
-jól esett.</p>
-<p>De azért e pillanatban mégis eszembe jutott az a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span> nagy
-csapat ügyvéd, biró, közjegyző és végrehajtó, a ki engem ősi
-örökségemből kiforgatott. Ide jertek most ügyvédek, birák és
-végrehajtók! Itt legyetek legények s itt győzzetek le engem! Mit
-szeretett meg én bennem ez a jó nép? A családi és birói
-igazságtalanság áldozatát. Látta, hogy engem földönfutóvá akartak
-tenni s ezért pártomra állt. A józan népnek nagy szive van s az a
-nagy sziv most megdobbant mellettem.</p>
-<p>Urnapjára, junius 9-ére határoztuk programmbeszédem megtartását.
-Akkor a vajda is eljöhetett velem a kerületbe.</p>
-<p>Pártom vezetését időközben Tóth Artur barátom vette kezébe.
-Lelkes férfi ez tisztes vagyonnal és nagy tekintélylyel. Hárman
-voltak testvérek. Az egyik: Aladár, képviselő is lett, szabadelvü
-párti. A másik: Ede, veszprémmegyei birtokos, a felső-bükki Nagy
-család balatonfőkajári birtokát vette meg. Mindakettő a kormánypárt
-lelkes tagja. De Artur kivált közülök. Hozzám csatlakozott. Az ő
-buzgalma s meleg barátsága nélkül nem győzhettünk volna. Nagyon
-sajnálom, hogy barátságunk később 1892-ben elhomályosult, a mint te
-is tudod édes vajdám.</p>
-<p>A követválasztási küzdelmeket leirni nem akarom. Unalmas dolog
-ez, százszor leirva, százszor üres szalmává csépelve. S aztán az én
-választásom se történt másként, mint száz más képviselőé.</p>
-<p>Pénz, zászló, beszéd és kocsma vég nélkül. Az alkotmány ezek
-nélkül holttest s nem eleven alak.</p>
-<p>A kortesélet különös alakjai nálam is csak ugy megjelentek a
-szintéren, mint másnál. <span class="pagenum"><a name="Page_54" id=
-"Page_54">-54-</a></span></p>
-<p>A buzgó kocsmáros, a jó öreg Kostyelik, a ki él-hal azért a
-pártért, mely nála tartja a főhadiszállást s hetenként a
-közlakomákat. A czigány mindig szólt nála s nagy ivójában akkora
-füst, pipából és izzadtságból esténkint, hogy a kereket hozzá
-lehetett támasztani.</p>
-<p>A 48-as honvéd, a jó öreg Horváth, a ki egyetlen pillanatra se
-eresztett el maga mellől; a ki minden beszédét hozzám e szóval
-kezdte: »Hazádnak rendületlenül«! – a ki száz csatáról mesélt
-nekem, a melynek fele se történt meg s a ki legalább tizenötször
-elbeszélte élete történetét, – utóbb már jobban tudtam az övét,
-mint a magamét. Jobban tudtam, mint ő maga és csak bámult azon, ha
-egyik-másik tévedését kiigazitottam.</p>
-<p>Költő tollára méltó alakok.</p>
-<p>Hát a nagy törzsfőnök, az öreg Almásy. Tekintélyes földmives,
-birtokos gazdaember. Ija-fia, unokája, sógorsága, komasága,
-nászurasága épen száz szavazatot számit. Azelőtt Szögyény-Marich
-pártja, – ha megnyerem, biztos a diadalunk. Nem is kell hozzá
-egyéb, csak látogassam meg. Meglátogattam.</p>
-<p>Él-e még, nem tudom. Ősz öreg volt már akkor is, hófehér
-bajuszszal. Örült annak, hogy gróf telepedik le ünneplő szobájában.
-De azért nem én vagyok ám az első gróf, a ki az ő házát
-fölkerestem. Volt az ő házánál már Zichy Jenő gróf is. De volt már
-a püspök is, a nagyprépost is. Elvittem hozzá báró Bánffy Kálmánt
-is. Erdélyi mágnás még ugy se volt nála soha. De másnál se ott
-Fehérvárott. Az öreg Almásy mindjárt különb embernek érezte magát a
-polgármesternél is. <span class="pagenum"><a name="Page_55" id=
-"Page_55">-55-</a></span></p>
-<p>Pártomra állt.</p>
-<p>Ennek fejében aztán meg kellett látogatnom a nemzetséghez
-tartozó minden asszonyt, lányt és menyecskét. Szivesen tettem. Nagy
-örömöm tellett benne. Annyi vén asszonynyal sohasem ölelkeztem
-életemben. Estére kelve ugy elfáradtam naponként, mintha a tatár
-kergetett volna.</p>
-<p>És mégis kedvesen emlékszem ezekre a látogatásokra.</p>
-<p>Csaknem minden öreg asszony megkérdezte: igaz-e, hogy az én
-feleségem nem királylány, nem herczegasszony, hanem csak közönséges
-polgári származásu asszony, csak olyan mint ők maguk?</p>
-<p>– Igaz biz az kedves asszonynéném. Szegény komáromi özvegy
-asszony lánya. Nem is hozott egyebet az én házamhoz, csak egy
-ünneplő meg egy viselő ruhát, hat inget maga szőtte-fontát és egy
-tulipántos ládát. De hát mit tehettem, ha igazán szerettem? Eleget
-szenvedtem érte, de én most is olyan igazán szeretem, mint mikor az
-oltár előtt álltunk.</p>
-<p>– No meg is áldja az Isten a gróf urat, de aztán kedves
-feleségét elhozza ám mihozzánk is, meg akarjuk mi őt igazán
-tisztelni.</p>
-<p>Száz helyen meg kellett igérnem, hogy feleségem elviszem
-Fehérvárra. Utóbb el is vittem.</p>
-<p>Igy készült el az én követségem.</p>
-<p>Minden asszony pártomra állt a felső városon s jaj volt annak a
-szerencsétlen szavazónak, a ki ellenem föl merte volna szavát
-emelni. Pemettel, szénvonóval, sütőlapáttal, fazékszedő bottal
-mentek neki az asszonyok. <span class="pagenum"><a name="Page_56"
-id="Page_56">-56-</a></span></p>
-<p>Urnapján megtartottam programmbeszédemet.</p>
-<p>Velem volt a vajda is. Elég bátran és talpraesetten beszéltem,
-noha akadozva s bizony nem erős hangon.</p>
-<p>Nem voltam magyar ruhában. 1860 óta nem is volt magyar ruhám.
-Szürke ruha, fehér köcsögkalap széles gyászszalaggal, mióta jó kis
-fiam meghalt. Azóta sohase tettem le a gyászszalagot. Mondta ugyan
-a vajda, hogy túri süveget vagy legalább Kossuth-kalapot tegyek
-föl, de nem fogadtam neki szót.</p>
-<p>De nem ártott nekem még a köcsögkalap se. Az igaz, hogy
-programmbeszédem alkalmával az történt, hogy egy jó lelkes hivünk e
-szavakra fakadt:</p>
-<p>– De derék ember ez a gróf ur, csak az a kár, hogy német.</p>
-<p>Meghallja ezt Gánti uram, fiatal buzgó pártfelünk s rárivall az
-emberre:</p>
-<p>– Már miért is volna német?</p>
-<p>– Hogy ne volna? Tessék megnézni a kalapját!</p>
-<p>Hát hiszen az igaz, hogy a kalap maga nem teszi az embert
-németté, valamint a túri süveg se teszi maga magyarrá. Az is igaz,
-hogy én a magam kényelmes franczia-angol szabásu ruhámtól alig
-tudnék megválni, de azért ama lelkes hivünknek kalaptudománya mégis
-érdemel némi figyelmet.</p>
-<p>A mi jó magyar közönségünk nagyon hamar s nagyon könnyen
-kivedlik a maga eredetiségéből s magyar különösségéből. Ételben,
-italban, ruhában, szokásokban nagyon könnyen majmolja az idegent.
-Az angolt, hollandit, spanyolt, francziát, németet a külföldön száz
-<span class="pagenum"><a name="Page_57" id=
-"Page_57">-57-</a></span> lépésnyiről megismeri az ember, csak a
-magyar olyan, hogy messziről semilyen se. Csak sima álla s
-kipödrött bajusza árulja el, más semmi. De sima állat s kipödrött
-bajuszt se visel már mindenki. Az a jó fehérvári barátunk azt
-gondolta, hogy megilletné a magyar embert, hogy legalább a kalapja
-ne lenne idegen.</p>
-<p>Dehogy vettem tőle ezt rossz néven.</p>
-<p>A szavazás napján ugy állott a mi pártunk, miként az erdő.
-Lelkes volt, összetartott, nem széledezett. De győzött is; – 1540
-szavazó polgár 64 szótöbbséggel juttatta győzelemre a mi
-pártunkat.</p>
-<p>Ime tehát törvényhozó lettem.</p>
-<p>Eszembe se jutott, hogy képviselőségem megtagadja vagy kétségbe
-vonja valaki. Ki is gondolhatta volna, hogy az ügyvédek keze még
-ide is elérjen.</p>
-<p>De hát ide is elért.</p>
-<p>A mint az országgyülés szeptember végén összejött: rögtön
-benyujtottak ellenem egy kérvényt. Kérték választásom
-megsemmisitését. Kérték annál fogva, hogy engem nem lehetett volna
-megválasztani, mivelhogy én nem vagyok választó, mert én semmiféle
-választói sorjegyzékbe fölvéve nem vagyok.</p>
-<p>Hát bizony ez igaz.</p>
-<p>Összedugtuk a fejünket, miként lehetne nekem a választói jogot
-megszereznem? Miért nem vagyok hát én választó?</p>
-<p>Oklevelem nincs. Nem vagyok se ügyvéd, se orvos se mérnök, se
-bába. Nem is leszek. Az öregapám se volt egyik se. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span></p>
-<p>Nem vagyok akadémikus. Se festő, se szobrász, se tanár, se
-muzsikus.</p>
-<p>Nem vagyok tőkepénzes, sőt adósságom tenger. Legalább is a
-Fekete-tenger.</p>
-<p>Nem vagyok telkes gazda, még csak negyed telkes gazda se. Ehhez
-legalább is hét-nyolcz holdnyi szántóföld kellene Árva vármegyében.
-Hol vennék én ily óriási ingatlan birtokot? Nem maradt én rám az
-apámról egy talpalattnyi se. Igaz, hogy apámnak volt vagy negyed
-milliónyi hold földje, de nekem abból semmi se jutott. Sokan
-voltunk hozzá s a biróság engem fölöslegesnek talált.</p>
-<p>Nincs házacskám se. Nem vagyok kézmüiparos. Nem dolgozom se egy
-se több segéddel. Nem vagyok adófizető. Nincs semmim, a mire adót
-vessenek. Nem vagyok hivatalnok vagy tisztviselő. Senki se bizta
-rám a közdolgokat. Nem vagyok még ujságiró se.</p>
-<p>Egy szóval semmi se vagyok és semmim sincs. Engem választónak
-ugyan beirni nem tud senki. Született törvényhozó vagyok ugyan és
-még hozzá nem is valami kis katonabárócska, hanem nagykárolyi gróf
-Károlyi, de azért választói jogom még sincs. És nem is lehet.</p>
-<p>Feleségem ki is nevetett, össze is szidott. Nem maradt szárazon
-a vajda se.</p>
-<p>– Ez a férfiak bölcsessége! Bele kapnak a követválasztásba,
-elköltenek néhány ezer forintot, hanem azért a dolognak ábéczéjét
-se ismerik. No ugyan derék legények vagytok édes Gábor!
-<span class="pagenum"><a name="Page_59" id=
-"Page_59">-59-</a></span></p>
-<p>Bolond eset.</p>
-<p>A vajda tünődik. S azt kérdi, hogy én 1861-ben már husz éves
-voltam, vajjon nem irtak-e engem be nemesi jogon 1865-ben vagy
-1869-ben választónak?</p>
-<p>Tudja kő! Meglehet: beirtak.</p>
-<p>Ha beirtak: akkor rendben van minden. Mert a törvény ugy
-rendeli, hogy a ki 1872-ig valamelyik választói névjegyzékbe nemesi
-jogon bevétetett: az halálos holtáig választó lehet.</p>
-<p>Bizonyos pedig, hogy nemes ember vagyok. Születési nemességemet
-a biróság csakugyan nem sinkófálta el.</p>
-<p>Rögtön küldtünk valakit Csurgóra, megkérdezni a jegyzőt. Megjött
-a felelet, hogy 1865-ben is, 1869-ben is, 1872-ben is beirtak mint
-nemest választónak; – a hiteles névjegyzék a vármegyénél.</p>
-<p>No – hála Istennek!</p>
-<p>A vármegye alispánja Sárközy Aurél, jó barátunk, egykori
-függetlenségi követtársunk, rögtön megküldi a hiteles
-bizonyitványt.</p>
-<p>Küldi a manót.</p>
-<p>Tudatja velünk irásban, hogy a nemes vármegye minden régi iratot
-1872-ig kiselejtezett s eladott a sajtosnak. Ezek közt van az én
-választói jogom is. Sajt lett belőle. S hol van az már azóta? A
-szaga sincs meg.</p>
-<p>No ez is szép közigazgatás! Elpusztitani azokat az irásokat,
-melyek az ember gyökeres igazságait őrzik. Hát most már mit
-csináljunk?</p>
-<p>Nem estünk kétségbe. <span class="pagenum"><a name="Page_60" id=
-"Page_60">-60-</a></span></p>
-<p>A választók névjegyzéke megvan a belügyi miniszternél. Épen
-huszonöt szoba van megtöltve a budai várban névjegyzékkel. Ott csak
-meglesz az én nevem is.</p>
-<p>Báró Orczy Béla volt a belügyminiszter. Jó ismerősöm, egykor a
-boldogabb időkben jó barátom. Rokonság is állt fenn köztünk.
-Unokahuga volt Orczy Irma bárónő, Viktor bátyám felesége. Tehát
-ángyom. Igazságom is van; de meg a rokonság és barátság révén is
-csak kiadja nekem az irást.</p>
-<p>Igy parancsolja a törvény is, a józan okosság is. Mi az ördögnek
-őriznék azt a sok irást, ha nem azért, hogy az emberek igazságát
-megvédjék vele, ha a vármegye sajtosnak adja a maga levéltárát?</p>
-<p>A vajdával fölmentünk Orczy Bélához a várba. Nagyon szivesen
-fogadott, de igazságomat rövid uton ki nem adta. Azt mondta: adjuk
-be kérésünket irásban, neki a fölött még tanácskoznia kell holmi
-tanácsosokkal, államtitkárokkal, Tisza Kálmán
-miniszterelnökkel.</p>
-<p>A vajda mosolyog s rám néz.</p>
-<p>– No Gábor itt se kapunk igazságot!</p>
-<p>S aztán oda fordul a miniszterhez. Egész gorombán szól
-hozzá.</p>
-<p>– Neked is kár volt Bécsből, a fölség oldala mellől haza jönnöd.
-Te ugyan a magad okos eszével belátod, hogy azt az irást ki kell
-adnod, a magad becsületes szivével ki is adnád rögtön; – de ha
-másokkal is tanácskozol, te is csak ugy cselekszel, mint a többi.
-Ellenzéki ember s kivált gróf Károlyi Gábor nálad se talál
-igazságot. <span class="pagenum"><a name="Page_61" id=
-"Page_61">-61-</a></span></p>
-<p>Angyali szelidségü jó ember volt Orczy Béla. Dehogy jött volna
-tüzbe erre a gorombaságra. Sőt annál jobban fogadta, hogy mindent
-megtesz, csak adjuk be folyamodásunkat.</p>
-<p>A vajda tudta, hogy ez hiábavaló lesz, hiszen az volt a szokás
-országszerte, hogy függetlenségi ember számára se a falusi jegyzők,
-se az alispánok, se a miniszterek sohase adták ki a választók
-névsorát. A törvény ugyan megvolt, Tisza kormányra jutása előtt a
-jó gyakorlat is megvolt, de akkor olyan időket értünk, hogy
-ellenzéki ember, ha igazi volt, soha sehol semmiben igazsághoz nem
-juthatott.</p>
-<p>Bolond idők voltak azok, a mint majd az én ügyemből is szép
-lassanként kiviláglik.</p>
-<p>Beadtuk a folyamodást. Orczy Béla csakugyan elutasitotta. Azt
-mondta: keressük igazságunkat a községi birónál. A csurgói biró és
-jegyző megtett volna mindent, de a náluk levő névjegyzék nem volt
-aláirva. A főbirónak kellett volna hitelesiteni, de ő a
-hitelesitést megtagadta. A főbirót aztán följelentettük a
-miniszternél. Ennek se lett semmi haszna. Sőt valószinüleg
-megdicsérték a főbirót jó magaviseletéért.</p>
-<p>Vigye manó hát a névjegyzéket. Ugyis csak arra kellene, hogy
-jövőre megszerezhessük a választói jogot. Ezt pedig megszerezhetjük
-elvégre ugy is, ha szépen megkérjük az adófelügyelőt, hogy rójjon
-ki ránk tizenöt vagy husz forint évi adót. Biztosak voltunk benne,
-hogy megteszi szivesen. Csak százszor annyi adót ne rójjon ránk.
-<span class="pagenum"><a name="Page_62" id=
-"Page_62">-62-</a></span></p>
-<p>Az volt csak a kérdés, miként védjük meg a választást?</p>
-<p>Anyámra gondoltunk. Én is, a vajda is. Anyámnak még mindig
-megvolt nagy neve, nagy tekintélye. Ha Gyula bátyámnak vagy Tibor
-öcsémnek szól: ők bizonyára beszélnek Tisza Kálmánnal s akkor
-minden jól lesz. Tibor öcsém ugyis sógora Tisza Kálmánnak.</p>
-<p>Csak az volt a baj, hogy én megkötöttem magam. Én se
-testvéreimtől, se Tisza Kálmántól semmiféle szivességet elfogadni
-nem akartam. Én nem diszeskedni akartam ellenzéki állásommal, hanem
-a késhegyig támadni Tiszát és kormányát. Ha pedig ezt akarom:
-miként fogadjak el szivességet? Ha pedig elfogadok: miként lehessek
-én komoly ellenzék?</p>
-<p>Teljes életemben utáltam minden paktumot és minden taktikát és
-minden alattomos pajtáskodást. Ha megsemmisitik választásomat:
-megyek Párisba vagy Genuába, sohase lát engem a Sándor-utczai
-sereglet. De oláhczigány nem leszek, hogy egyik pillanatban
-verekedjem valakivel, a másik pillanatban pedig egy pipa dohányt
-kérjek ellenfelemtől s ha kiszíttam, ujra verekedjem. Ne adjon
-nekem a kormány semmit. Ha meg akarja semmisiteni választásomat:
-semmisitse meg.</p>
-<p>A vajda azonban nem igy gondolkodott. Ő minden áron azt akarta,
-igazolt képviselő legyek. Nagy reményeket kötött képviselőségemhez.
-Végre rábirt arra, adjak pár sornyi levelet anyámhoz, elmegy hozzá
-s rábeszéli, hogy segitsen bennünket.</p>
-<p>Anyám nem volt Budapesten, hanem Parádon. Sasvár <span class=
-"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> nevü
-kastélyában. A vajdának oda kellett menni. Unszolt engem is, menjek
-vele.</p>
-<p>Nem megyek.</p>
-<p>Parád apám mátrai urodalmaihoz tartozik. A magas Mátra háta
-mögött fekszik, gyönyörü völgyben. Itt van a hires kénes savanyuviz
-forrása. Kisded gödröcske egy filagória alatt; – ki lehet belőle
-merni naponként valami hat-hét hektoliter vizet. Többet nem. Apró
-üvegekben árulják. A hozzá való üveget is ott készitik a parádi
-hutában. A Duna-Tisza közén, de a fővárosban is sokan szeretik inni
-ezt a vizet.</p>
-<p>E mellett volt a régi parádi fürdő. Földszintes, hosszu, két
-szárnyu elég csinos épület néhány fürdő- és néhány lakószobával. A
-helybeliek Cseviczének nevezték az egész telepet. Ez volt a hevesi,
-borsodi, nógrádi nemes fiatalságnak egykor hires mulató és
-találkozó helye. Száz meg száz szerelmi viszony, párbaj, barátság,
-összeveszés, kibékülés, pártos összebeszélés és betyáros dőzsölés
-országos hirü tanyája.</p>
-<p>Ma ez már nem fürdőhely.</p>
-<p>A mai parádi fürdő a völgy torkolatánál van, a mint Recsk és
-Szent-Marja felől belép az ember a völgybe. Itt vannak a hires
-szénsavas, rezes, arzenikumos, vasas fürdő- és ivóvizek. Itt
-épitett nagy diszes nyaralót és mellékhelyiségeket magának Gyula
-bátyám s itt épültek az uj fürdőtelep összes épületei is. Ugy
-hallom, most már sok épület. A fürdőtelepet magát angol kert
-választja el Gyula bátyám nyaralójától.</p>
-<p>Ezek a mátrai urodalmak hitbizományi birtokot <span class=
-"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> képeznek.
-Apám fiági leszármazóinak ez az első hitbizományuk. Van vagy
-harmincz-negyven ezer hold.</p>
-<p>Anyám a régi Parádon, nem a faluban, hanem azon tul az
-ugynevezett Cseviczén épitett magának kastélyt. Gyönyörü kert
-közepén igazán szép és költséges épületet magas és terebélyes
-toronynyal. Ennek a neve Sasvár. Az épületet magát én soha nem
-láttam. De a Parád nevü egész mátrai völgyet gyerek koromban
-többször bejártam. Természetesen apám életében.</p>
-<p>Hát ide hivott engem a vajda: menjek vele.</p>
-<p>Nem megyek.</p>
-<p>Nem vagyok irigy természetü. Élvezni tudom szük keretben is az
-élet örömeit. Ám boldoguljanak testvéreim s fiaik és unokáik az ősi
-örökséggel, melyben ott rejtőzik az én öröklött vagyonom is. Nem
-irigylem őket.</p>
-<p>De hogy én elmenjek arra a vidékre, a hol a Mátrának óriási
-orma, a komoly Kékes büszkén néz körül a Tiszai-alföldön
-Tokaj-Hegyaljáig, Nagyváradig, Ménesig és az Al-Dunáig; – a hol
-falvak, tanyák, erdők, ligetek, csodálatos erejü források és
-kutfejek s gazdag bányák s kanaáni termőföldek váltakoznak; – a hol
-aranytól csillognak a kastélyok és nyaralók s a fürdőtelep diszes
-épületei – hogy ott én órák számra kocsikázzak a mérhetlen
-gazdagság szintérein, melyben az istenek és emberek minden törvénye
-szerint ott van az én elbirósitott ősi örökségem is, – hogy én ott
-kunyoráljak habár édes anyámnak is rongyos képviselőségért: – ezt
-már nem teszem. Három-négy szobás sötét lakásomban ott az
-Andrássy-uti 46. számu ház harmadik emeletén <span class=
-"pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> csak
-meglakom én valahogy, habár összehuzódva, nélkülözve, nyomorogva
-is, mint a hogy két éven át történt, de legalább nem zaklatja föl
-véremet a minden mértéken tul való gazdagságnak és fényüzésnek
-vigyorgó képe.</p>
-<p>A vajda elment.</p>
-<p>Reggel nyolcz óra előtt táviratban értesitette anyámat s
-egyuttal kocsit kért az állomásra. Oda is ért délután két óra
-tájban, de távirata bizony nem ért oda akkorra.</p>
-<p>Mindegy. Anyám kegyesen fogadta. Akkor még nem volt
-egyházpolitika, a vajdának nem volt oly sok ellensége s anyám előtt
-nem rágalmazták annyira, mint később tették.</p>
-<p>De hogy képviselő lettem, azt anyám se szerette.</p>
-<p>Mikor testvéreimmel márcziusban kiegyeztem, testvéreimnek az
-volt kivánságuk s ezt anyám egyenesen meg is mondta a vajdának,
-hogy én egyelőre menjek ki külföldre s majd a mikor a sok
-mindenféle keserüség elmulik: akkor jöjjek vissza. Igaz, hogy a
-vajda már akkor tervezte az én képviselőségemet, de erről
-hallgatott. Anyám szentül hitte, hogy a vajda is azon lesz, hogy én
-elköltözzem.</p>
-<p>Annál jobban megütközött most, hogy épen a vajda ment hozzá
-választásom igazolására segitséget kérni. Kemény szemrehányást is
-csinált a vajdának s mosdatta a fejét kegyetlenül. Egyenesen
-megmondta neki, hogy megszegte szavát, kijátszotta igéretét.</p>
-<p>A vajda az ő táblabirói humorával fogadta anyám szemrehányásait.
-A forró kegyelet és igaz tisztelet érzése <span class=
-"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> senkiben
-se él jobban anyám iránt, mint a vajdában. A negyvenes és ötvenes
-évek történetében anyám szereplését fontosnak és dicsőségesnek
-tartja a vajda s nem egyszer lett volna kedve azt külön
-emlékiratban megörökiteni. A közbejött körülmények hiusitották meg
-szándékát.</p>
-<p>Nyugodtan türte tehát a kárhoztatást ugy délutáni három óráig.
-Akkor azt mondta anyámnak:</p>
-<p>– Kegyelmes asszonyom, minden szemrehányását megérdemlem s
-elfogadom szó nélkül, ha most Gábor dolgán segit s ha nekem enni
-adat, mert én még ma semmit nem ettem s éhes vagyok, mint a
-farkas.</p>
-<p>Anyám elnevette magát. A tálalás dolgában nyomban igazat adott a
-vajdának. Anyám teljes életében mindig vendégszerető, figyelmes
-háziasszony volt. Nagyon tetszett neki a vajda vidám őszintesége.
-Vége is lett a szemrehányásnak azonnal.</p>
-<p>De a választás igazolásának kérdésében nem igérhetett semmit. Ő
-nem volt érintkezésben Tisza Kálmánnal, minthogy évek óta
-visszavonult már a nyilvánosabb szereplés elől, másod-harmad kéz
-által pedig nem akart a dologba avatkozni. Utolsó szava az volt,
-hogy tanácskozni fog az ügyről Gyula és Tibor testvéreimmel.</p>
-<p>Biztos eredményt tehát ez oldalról nem várhattunk.</p>
-<p>Eközben a közönség körébe is kiszivárgott, hogy én nem vagyok
-beirva választónak. Szinte csodálni lehetett az ügyem iránt való
-érdeklődést.</p>
-<p>Jött hozzám egy falusi zsidó. A nevét nem szükséges megmondanom.
-Bereg, Ung vagy Ugocsa vármegyéből <span class="pagenum"><a name=
-"Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> való. Sajátságos tervvel
-állott elő. Valami ravasz jogtudós adhatott neki
-felvilágositást.</p>
-<p>Azt mondta: tud egy falut Beregben vagy Szilágyban, a hol
-apámnak birtoka volt s a hol ez a birtok még testvérjeim nevére
-nincs átirva. Ott ő összebeszél a községi jegyzővel s az 1886-iki
-névjegyzékbe bevéteti választókul az összes örökösöket, összes
-testvérjeimet s köztük engem is. S ezzel ez ellenem beadott panaszt
-a közönség hahotája mellett csuffá teszi.</p>
-<p>– Jól van tisztelt ur, – de ezzel csak községi névjegyzék lesz.
-Hol marad a megyei példány? A legelső perczben kitudódik a
-hamisság. Mert a megyei példányban nem lesznek beirva a gróf
-Károlyi testvérek.</p>
-<p>A derék ügynök mosolygott e szóra.</p>
-<p>– Mind meggondoltam én ezt. Van nekem eszem a megyei példányhoz
-is. Itt a megoldás két módon lehet. Vagy ugy, hogy a megyei összes
-községi jegyzékek elvesznek szőrén-szálán. Ugy is elvesz igen sok.
-A korábbi jegyzékekkel ugy se törődik senki. Sok vármegyénél ma
-sincs meg a teljes szám. Az volna csodálatos, ha Szatmárban vagy
-Szilágyban semmi sem hiányzanék. Kikérjük az iratcsomagot s ugy
-adjuk vissza, hogy egy ivvel kevesebb lesz benne. Mig a világ világ
-lesz: sohase kérdezősködik utána senki. – Vagy elcsináljuk a másik
-módon. Ugy, hogy a most készülő községi jegyzéket egy példányban
-becsempésszük a megyei iratcsomagba is. Helyébe tesszük a réginek.
-Igy jobban is sikerül, mert akkor maga a vármegye ád hiteles
-bizonyitványt. <span class="pagenum"><a name="Page_68" id=
-"Page_68">-68-</a></span></p>
-<p>Nem vagyok jogtudós, nem igen értettem a dologhoz, de azért
-éreztem, hogy e terv, ha sikerül, nem egyéb, mint alávaló
-hamisitás. Azt mondtam a jó embernek, menjen a vajdához, én a
-dologba nem avatkozom; a mit a vajda javasol: azt elfogadom.</p>
-<p>A jó ember elment a vajdához. A vajda a maga szokott módja
-szerint azt mondta az ügynöknek:</p>
-<p>– Maga fiam elbotlott lángész, épen megérett a fegyházra. De
-ilyen dolgot megcsinálni még se tud. Hanem ha elhozza a valóságos
-községi jegyzéket s megmutatja, miként akar a helyett másikat
-csinálni: kap ötven forintot.</p>
-<p>Elment az ügynök. Négy nap alatt elhozta a valóságos jegyzéket
-is pöcséttel és aláirásokkal s elhozta a hamisat is ugyanazon
-pöcséttel és aláirásokkal. Benne volt az én nevem is.</p>
-<p>A hajunk szála is fölállt, a mikor a munka tökéletes voltát
-megláttuk. Nyilvánvaló volt a terv sikere.</p>
-<p>Megadtuk hát neki az ötven forintot s aztán irásaival együtt
-kilöktük. Ezen a módon nem kell a képviselőség.</p>
-<p>Sokszor segit az emberen a véletlen.</p>
-<p>Mi a véletlen?</p>
-<p>Az volna az igazi bölcs, a ki e kérdésre meg tudna felelni.
-Bizonyos, hogy az élet nem érne egy fillért, ha benne nem a
-véletlen uralkodnék. Ha az embernek minden órája s minden órájának
-minden tennivalója előre meg volna szabva s az ember mindent ugy
-cselekednék, a hogy vagy ő vagy más előre megszabta: rosszabb
-<span class="pagenum"><a name="Page_69" id=
-"Page_69">-69-</a></span> volna az élete, mint a gazdátlan kutyáé.
-Hasonlitana a vasra vert rabéhoz, a ki örökre be van zárva az
-oduba. A mit a gazda időjárásnak, a játékos szerencsének, a
-szerelmes sziv hóditásnak, a vállalkozó sikernek, a hadvezér
-győzelemnek, az államférfi érdemnek és dicsőségnek nevez: mindabban
-a véletlen szerepe a legnagyobb szerep. Egészség, betegség – csak a
-véletlen játéka. Még születésünk is véletlen. Csak a halál nem
-véletlen. De már hogy az embert ugy akasztják-e föl vagy vizbe
-fullad, vagy az orvos hibázza el: ez mind a véletlen dolga. A
-véletlen nagy ur.</p>
-<p>A véletlent sokféleképen nevezik az emberek. Csak igaz nevén nem
-akarják nevezni. A hivő lélek gondviselésnek, a vakbuzgó végzetnek,
-a hivalkodó előrelátásnak, a könnyelmü ostobaságnak nevezi. A kit a
-sors elkényeztetett s esze sincs elég a világhoz: az azt mondja,
-hogy nincs véletlen, nincs se szerencse, se szerencsétlenség; –
-csak bölcsesség és ostobaság van.</p>
-<p>Én azonban hiszek a véletlenben.</p>
-<p>A kaposvári kerületben megválasztották képviselőnek ugyanekkor
-gróf Széchenyi Pált. A Tisza-kormánynak földmivelési minisztere,
-egy-két évvel idősebb, mint én, legény korunkban jól ismertük
-egymást, szelid és derék fiu s annyira szerény és nyárspolgárias
-gondolkozásu, hogy még a rátukmált miniszterséget is elfogadta,
-pedig annyit értett hozzá, mint én magam.</p>
-<p>Tehát megválasztották, noha nem volt többsége. Hanem azért neki
-adták át a megbizó levelet. Valami istentelenséget követtek el a
-választás vezetői, a miről <span class="pagenum"><a name="Page_70"
-id="Page_70">-70-</a></span> azonban ő nem tudott semmit. Ha tudott
-volna: bizonyára nem fogadja el a képviselőséget.</p>
-<p>Ellenfele Körmendy Sándor volt, vagyonos kálvinista pap és
-esperes, a vajdának valami távoli rokona. Már régebben is volt
-képviselő, tisztes függetlenségi párti férfiu.</p>
-<p>Hogy függetlenségi embernek miniszterrel szemben meg kell bukni
-s hogy bármily törvényszegéssel csinálják is ki bukását: ő
-igazságot nem kaphat – ezt az akkori idők kis és nagy férfiai
-egészen természetesnek találták.</p>
-<p>De Körmendy Sándor pártja azért elhatározta, hogy megtámadja
-Széchenyi gróf választását. Körmendy feljött Budapestre, hozta
-magával a megtámadó kérvényt, fölkereste vele a vajdát s
-megkérdezte, vajjon tanácsosnak véli-e a kérvény beadását? Végre is
-költséggel jár a dolog, az ő pártján nincsenek uraságok, hiábavaló
-költekezést nem akar.</p>
-<p>A vajda elkérdezte: mikből állanak a panasz okai? Miben
-sértették meg Széchenyiék a törvényt? Be tudják-e bizonyitani
-sérelmüket a panaszkodók?</p>
-<p>Körmendy előadta, hogy 20–25 szavazatnyi többsége kétségtelenül
-volt. Kitünik ez a választási jegyzék megyei példányából. Hogy
-ebből hogyan csináltak Széchenyi grófnak többséget: azt ők nem
-tudják. Ha a választási jegyzék miniszteri példányát és a gróf
-Széchenyi kezén levő képviselői példányát megtekinthetnék: akkor
-nyomban ki tudnák mutatni a hamisságot, de nekik ezeket a
-példányokat meg nem mutatják. Ők hát félig-meddig sötétben
-tapogatódznak. <span class="pagenum"><a name="Page_71" id=
-"Page_71">-71-</a></span></p>
-<p>A vajdának nem lehetett határozott véleménye a panasz sorsáról,
-ha maguk a panaszlók se látták tisztán a törvényszegés részleteit.
-Hanem volt egy javaslata Körmendyhez.</p>
-<p>– Nézd, ti magatok is haboztok, beadjátok-e a panaszt?
-Tehetnétek egy szivességet, mely közérdekü s közhasznu lenne az
-országra. Gróf Károlyi Gábor választását megtámadták. Ha a kormány
-megigéri, hogy gróf Károlyit igazolják: ennek fejében mondjatok le
-a gróf Széchenyi elleni panaszról. Ha pedig meg nem igéri,
-okvetlenül adjátok be a panaszt, akármi lesz a vége. Adjatok nekem
-engedélyt arra, hogy egy vagy más módon én erre nézve tárgyaljak a
-kormánynyal.</p>
-<p>Körmendy nemes gondolkozásu ember volt. Az efféle »szőrért szőr«
-természetü kiegyenlités az alkotmányos életben mindennapos.
-Panaszuk sikerében ugy se bizhatott, a vajdának tehát megadta az
-engedélyt.</p>
-<p>A vajda rögtön ment Csernátonyhoz.</p>
-<p>Csernátony, mint már elbeszéltem egy helyütt, még az emigráczió
-idejéből ismerősöm volt. Florenczben sokszor találkoztunk. Némi
-barátság is fejlődött ki köztünk. Anyám házában is megfordult
-nehányszor. Most Tisza Kálmánnak ő volt egyik legbensőbb és
-legbizalmasabb tanácsosa s a »Nemzet« czimü félhivatalos lapnak még
-mindig munkatársa. A vajda azt gondolta: jó szószólóra akad
-benne.</p>
-<p>Közölte Csernátonyval a dolgot. Megmagyarázta neki, minő
-kellemetlen lenne az, ha egyik miniszter választása hamisnak
-bizonyulna. A hamisság részleteit ugyan <span class=
-"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span> még nem
-ismerjük, de ha a panaszt beadják: minden esetre kipuhatoljuk.
-Beszéljen Tiszával, a miniszterelnökkel.</p>
-<p>Csernátony tünődött. Egy napi gondolkozási időt kért, hogy
-megtegye-e a lépést. A vajdát, mint elszánt ellenzéki embert, nem
-szerette, de nagy elméjét nagyra becsülte. Félt: nem kelepcze
-készül-e ebből az ajánlatból.</p>
-<p>Körmendy kérvénye a vajda kezében volt. Megmutatta neki. Két
-napig még be lehetett adni, de azon tul nem. Ha Csernátony nem
-nyujt kielégitő választ: a panaszt az utolsó napon beadja.</p>
-<p>Másnap Csernátony azt mondta: beszélt a miniszterelnökkel, nem
-igérhet semmit, ám menjenek a panaszok sorsuk elé.</p>
-<p>Igy is jól van. Kő esett le a szivemről. Másnap gróf Széchenyi
-ellen benyujtottuk Körmendy pártjának panaszát.</p>
-<p>– – – Meglehet édes vajdám, most sokan unalmasnak tartják, hogy
-én az én választásomról annyi följegyezni valót találok. De
-mindegy. Jön idő, a mikor érdekes olvasmány lesz ez. A mikor
-hihetetlennek tartják az emberek, hogy olyan választás is
-történhetett valamikor, a milyen a kaposvári volt. Végre is én a
-magam dolgait jegyezgetem s nekem fontos ügyem volt az én
-választásom. Ez pedig szorosan összefüggött a kaposvárival. Tehát
-folytatom.</p>
-<p>Itt megint a véletlennek hatalmas lábdobbanása jött közbe.
-<span class="pagenum"><a name="Page_73" id=
-"Page_73">-73-</a></span></p>
-<p>A függetlenségi párt ugyanis az egyik választási biróságba
-kijelölte a vajdát. Mikor pedig a választások elleni panaszokat
-kisorsolták, csodálatos esetlegként az én ellenem beadott panasz is
-és a gróf Széchenyi Pál ellen beadott panasz is ahhoz a birósághoz
-került, a melynek egyik birája a vajda volt.</p>
-<p>Deus ex machina: ezt mondanák a rossz kritikusok. Igy volt
-kicsinálva: ezt mondanák a gyanusitók. Pedig se egyik, se másik.
-Hanem a tiszta véletlen.</p>
-<p>Volt annak a biróságnak még egy előkelő ellenzéki tagja. Ez
-Horánszky Nándor, a kit a nemzeti párt jelölt oda. Nekik kellett a
-kormánypárt hájfejü biráival viaskodniok. Vagy talán nem is csak
-hájfejüek voltak azok a birák.</p>
-<p>Sok tárgyalást tartott a biróság. A vajda azonban nem elégedett
-meg a biróság előtt fekvő irásokkal, hanem megnézte azokat is,
-melyek a belügyminiszternél voltak elzárva. Egyetértett vele
-Horánszky is. Együtt fölmentek Orczy Béla báróhoz s kiásták a
-sötétségből a mindenki elől elzárt irásokat.</p>
-<p>Utálatos dologra jöttek rá.</p>
-<p>A választásnál törvény szerint három példányban vezetik a
-jegyzéket.</p>
-<p>A megyei példány jó volt. Ezt a választó küldöttségi elnök nem
-merte meghamisitani. Ezt ott a megyénél mindenki megnézhette, a
-hamisitást mindenki nyomban észrevehette. E szerint Körmendy
-Sándornak kétségtelen 28 szavazatnyi többsége volt. Ő volt tehát a
-megválasztott képviselő s a miniszter volt a megbukott jelölt.
-<span class="pagenum"><a name="Page_74" id=
-"Page_74">-74-</a></span></p>
-<p>A képviselői példány a választás után gróf Széchenyi Pálnak
-kezében volt s ott feküdt a biróság előtt. Ebben a szennai
-választók közül 19 Körmendy-szavazót átirt a küldöttségi elnök
-Széchenyi javára. Ha pedig 19-et kétszer számitunk, Körmendytől
-elvesszük, Széchenyinek pedig odaadjuk: akkor a többség
-Széchenyié.</p>
-<p>A miniszteri példányban pedig 19 taszári választót irt át az
-elnök Körmendy szavazóiból Széchenyi javára.</p>
-<p>Az átirás sebbel-lobbal történt. Az elnök se a tollat, se a
-tintát nem válogatta. A jegyző vastag tollal és fekete tintával
-irt, az elnök pedig vékony tollal és sárga tintával. Csak ugy
-orditott le a hamisitás az irásokról. Más országban az ilyen
-hamisitó évekig ülné a fegyházat, nálunk pedig akkor valószinüleg
-királyi tanácsossá tették.</p>
-<p>A vármegye jó idején észrevette a hamisságot. Megvizsgáltatta a
-központi választmány az irásokat s fölirt a belügyminiszterhez,
-hogy a választás eredményét hamisan hirdették ki, mert Körmendy
-Sándor nyert 28 szavazatnyi többséget. S vajjon mit csinált a
-miniszter?</p>
-<p>Talán megköszönte ezt az alkotmányos buzgalmat s megdicsérte
-érte a vármegyét?</p>
-<p>Vagy talán rögtön elrendelte a fegyelmi és büntető eljárást a
-gonosztevő hamisitók ellen?</p>
-<p>Volt eszében.</p>
-<p>A központi választmány határozatát megsemmisitette s a
-választmányt jól összeszidta. Mit zavarja a kormány czirkulusait?
-<span class="pagenum"><a name="Page_75" id=
-"Page_75">-75-</a></span></p>
-<p>A főispán pedig hosszu levelet irt a miniszterhez, hogy nem
-Széchenyi kapta ugyan a jegyzékek szerint a többséget, de azért meg
-kell hagyni képviselőnek, mert különben a szoczialisták és
-kommunisták fölfalják nemes Somogyvármegyét.</p>
-<p>Ezt a levelet valaki megkeritette s az »Egyetértés« czimü lapnak
-eladta. Kelt a választás után három nap mulva. Tehát a főispán is
-megtudta már akkor a hamisitást. Hanem azért Tisza Kálmántól kezdve
-mindenki egyetértett abban, hogy a választást igazolni kell.</p>
-<p>Mig a biróság és egyetértett.</p>
-<p>Eötvös és Horánszky hiába gorombáskodtak a biróság tagjaival.
-Pedig ugyancsak gorombáskodtak. Maga a biróság elnöke, Vargits Imre
-régi képviselő nagyot köpött az itéletre s kimondta, hogy többé nem
-vállalkozik elnökségre. Eötvös és Horánszky pedig lemondtak a
-birósági tagságról. Olyan birákkal nem ülnek egy széken.</p>
-<p>Hanem hát meg is lett a következése e birói alávalóságnak.</p>
-<p>A vajda interpellálta a kormányt, vajjon figyelmeztették-e a
-királyt, hogy egyik minisztere hamis megbizással jutott a
-képviselőházba?</p>
-<p>Széchenyi Pál gróf derék, tisztességes ember nemes szivvel.
-Mikor igazán megtudta a dolgot: lemondott a képviselőségről, sőt a
-miniszterségről is.</p>
-<p>Annak a képviselőnek pedig, a ki mint biró megcsinálta a hamis
-itéletet, többé a képviselőházban felszólalni nem lehetett.
-<span class="pagenum"><a name="Page_76" id=
-"Page_76">-76-</a></span></p>
-<p>Ugyanez a biróság itélte meg az én választásomat is.</p>
-<p>Huzta-vonta ügyemet. El volt szánva, hogy az én választásomat
-mindenesetre igazolja, de nem akarta elárulni, hogy ezt
-bünbánatból, engesztelésül, saját bőre mentségére teszi.</p>
-<p>November 29-re tüzte ki a tárgyalást s aztán elhalasztotta a
-következő év január 20-ikára. Akkor hozott itéletet s kimondta,
-hogy ő nem keresi, vajjon van-e, nincs-e választói jogom, hanem
-elismer törvényes képviselőnek.</p>
-<p>Bizonyos volt, hogy Széchenyinek nincs többsége s őt mégis
-igazolta. Az is bizonyos volt, hogy nekem meg van többségem: tehát
-szembeszökő lett volna, ha engem nem igazol.</p>
-<p>Igy lettem törvényhozó választásomtól számitva épen hét hónap
-mulva.</p>
-<p>Szorosan véve nálam is megszegte a biróság a törvényt. De csak a
-külsőségben. De mégis megszegte.</p>
-<p>És most tünődjünk kissé az elmult időknek e kis eseményén.</p>
-<p>A kaposvári választás gonosztevők bünös cselekménye volt.
-Közönséges alávaló hamisitás, melyet a büntető törvénynek kell
-megtorolni.</p>
-<p>S ime az ország összes kormányzó férfiai közt, a képviselőház
-többségének tagjai közt s a megyei kormányzók, főispánok, alispánok
-s a királyi közvádlók és birák közt nem akadt egyetlen ember, a ki
-e közbüntett megtorlására komoly lépést tett volna. Sőt a
-képviselőház birósága szentesitette azt. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span></p>
-<p>Mi ez?</p>
-<p>Volna tehát olyan idő, a mikor magasabb értelemben vett
-becsületes ember nincs az országban?</p>
-<p>Lehetetlen.</p>
-<p>De ez igenis lehet, mert ime megtörtént, hogy a jogok és
-törvények őrei és alkotói léha könnyelmüséggel vállukat vonva
-mennek el a legundokabb büntény mellett is, ha az hasznára van egy
-pártnak vagy egy hatalmas kormánynak.</p>
-<p>Tehát a politikai sikerért büntetlenül el lehet követni minden
-gazságot?</p>
-<p>Mire való a sajtó? Mire valók a gyülekezetek? Mi a czélja és mi
-a haszna annak, hogy van a lelkekben érzés, melyet igazságérzetnek
-nevezünk?</p>
-<p>Szép dolog az alkotmány, mikor nagy idők és nagy jellemek élnek.
-Napfény, mely éltet, erősit, vidámságot és gazdag gyümölcsöt
-érlel.</p>
-<p>De hitvány korszakban s törpe lelkek kezén nyomoruság az
-alkotmány. Mocsár, mely tele van élettel és mozgással azok számára,
-a kik bele valók – de foltot vet arra, a ki csak hozzá nyul, de nem
-akar vagy nem tud benne elmerülni.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_78" id=
-"Page_78">-78-</a></span></p>
-<h2>KLAPKA HOLTTESTÉT ELLOPJÁK.</h2>
-<p class="summary">(Klapka Egyiptomban. – A sivatagbeli orvos. –
-Klapka halála. – A holttestet éjjel elsikkasztják. – Horváth Gyula.
-– Éjjel a halottas házban. – Klapka nyugdíja. – Nincs nemzeti
-jutalom.)</p>
-<p>Klapka György jó barátom volt. Apámmal is, anyámmal is jó
-barátságban élve már gyerekkoromban 1849-ben is jól ismertem.
-Később a hatvanas és hetvenes években százszor találkoztam vele
-Genuában, Párisban, Genfben is. Genfi bankigazgató korában nem
-egyszer voltam vendégje, de ő is fölkeresett engem több izben
-génuai és párisi lakásomon. Ameli is kedvelte őt s jól ismertem
-feleségét s annak családját is.</p>
-<p>Felesége Arboin Fülöp párisi bankár leánya Inéz volt. Szép és
-eszes asszony, Klapkánál jóval fiatalabb. Ismertem gyerekeit is, de
-kisebb korukban. György fia szintén párisi lányt vett nőül, Goulden
-Ellát s most ugy tudom, birtokos és gazda valahol Páris közelében.
-Márta leánya – ugy tudom, Londonban lakik, Crippo-Day ur
-felesége.</p>
-<p>Klapka is utazott Egyiptomban s ő is összemászkálta a
-piramisokat kivül-belül, mint én. Erről többször beszélgettünk
-egymással. De ő jobban megfigyelt mindent, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> mint én s
-többet tudott nálam mindenről. Egy adomáját följegyzem.</p>
-<p>Kiváncsi volt, milyenek a libiai sivatag kopasz gránit sziklái s
-bement a sziklák közé a pusztába pár napi járó földre.</p>
-<p>Egy inasa s egy benszülött kisérője volt. Szamarakon mentek.</p>
-<p>Egyszerre rosszul lett. Lefordult a szamárról s lefeküdt a
-sziklán, nem volt jártányi ereje sem.</p>
-<p>A sziklapadon nem maradhatott, mert ha a nap oda tűz: pecsenyévé
-sül; – inasa és kisérője tehát bevitte őt egy sziklaoduba. Ennek
-levegője éjjel enyhébb; nappal hűvösebb volt.</p>
-<p>De nagyon rosszul volt. Iszonyu főfájás, gyomoralélás és teljes
-erőtlenség gyötörte. Érezte, hogy abban a barlangban meg kell
-gebednie. Küldte az egyiptomi embert: hozzon neki orvost.</p>
-<p>Orvost?</p>
-<p>Hol van a libiai sivatagban orvos? Nincs ott más orvos, mint az
-istenadta nap és az álom. De ő aludni se tudott. Lázban volt,
-látásai voltak, szemei előtt fényes karikák játszadoztak. Nem is
-gyógyítja ott magát semmiféle beteg. Mig kenyere és vize van: addig
-él, ha él, – azon túl vége mindennek. Néha sakál vagy párducz
-vetődik oda s az gyorsan véget vet a szenvedésnek.</p>
-<p>No de az egyiptomi fellá elment orvos után. Igérte, hogyha
-útközben a sakálok, krokodilok, párduczok és oroszlánok meg nem
-eszik vagy a rablók, útonállók agyon nem ütik s szamarát el nem
-veszik és ha Allah <span class="pagenum"><a name="Page_80" id=
-"Page_80">-80-</a></span> is ugy akarja: hát ő bizonyára visszatér
-s hoz magával orvost, tudós férfiut, javas embert. Zálogul ott hagy
-turbánjából egy gombostűt. Ebből áll minden nélkülözhető
-kincse.</p>
-<p>Vitt magával néhány napi enni valót s eltávozott. Hogy a
-gombostűért vissza nem jön: az bizonyos, de még bizonyosabb, hogy
-adott szava visszahozza. Még egy tanácsot is adott, mikor
-eltávozott. Éjszakára kőrakással torlaszolják el a barlang
-bejáratát, hogy párducz vagy sakál oda be ne mehessen.</p>
-<p>Negyed napra visszajött és csakugyan hozott magával orvost.</p>
-<p>Afféle sivatagbeli orvost. A ki se irni, se olvasni nem tudott.
-Hanem gyógyítani tudott. Természetesen csak imádsággal,
-ráolvasással, kézsimogatással és Alláh segítségével. Ez az utolsó
-patikaszer volt a leghathatósabb. Mert ha Alláh ugy akarja, hogy a
-beteg meggyógyuljon: akkor az bizonyosan meggyógyul. Ha pedig Alláh
-ugy akarja, hogy a beteg meghaljon: hát akkor ugy is hiába megy
-ahhoz akármiféle egyetemes orvostudor, – meghal az a beteg
-bizonyosan.</p>
-<p>Igaza van annak a sivatagbeli arab javasembernek.</p>
-<p>Mezitláb volt, de papucsa mégis volt. Keze és arcza olyan fekete
-volt, mint a kordován. Két szeme ugy égett, mint a tüzes tapló és
-sovány volt rettenetesen. Hanem hozott magával egy iszákot, a mely
-domboru volt a bele rakott mindenféle orvos-szerek miatt.</p>
-<p>Klapkát egy szóval se kérdezte: miért beteg, mije fáj? Tudta ő
-azt már nagyon jól. Térdén üldögélve elmotyogott <span class=
-"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> egy-két
-imádságot vagy ráolvasást s aztán megkérdezte jobban érzi-e
-magát?</p>
-<p>Klapka csak intett neki: semmiképen.</p>
-<p>Akkor a javas ember a kezeivel csinált holmi hókuszpókuszt s
-kétszer-háromszor a szeme közé köpött a betegnek.</p>
-<p>De a beteg erre se lett jobban, sőt ha erejénél van, jól
-elagyabugyálja a goromba arabot. Hogy meri őt leköpködni?</p>
-<p>A mint a javas ember látta, hogy a beteg csak ugy nyög mint az
-előtt, azt kérdi:</p>
-<p>– Van-e pénzed gyaur?</p>
-<p>– Van, jó ember, elég, ha meggyógyítasz.</p>
-<p>– No hát adj ide egy aranyat.</p>
-<p>Klapka intett inasának; – az inas adott egy aranyat a vad
-embernek.</p>
-<p>Az pedig belenyult iszákjába s kivett onnan egy piszkos üveget.
-Félig vizzel vagy vizféle folyadékkal. Oda adta Klapka kezébe.</p>
-<p>– Igyál belőle beteg gyaur, a mennyit akarsz.</p>
-<p>Biz az nem volt egyéb, mint a leggaládabb budai keserűvíz.
-Valóságos Hunyady János. Klapka megismerte az üvegen még a felirás
-papirfoszlányait is.</p>
-<p>Nagyot húzott az üvegből, egy óra mulva felkelt s az napon már
-párduczra akart vadászni, olyan erősnek érezte magát.</p>
-<p>Efféle napkeleti adomát nem egyet mesélt nekem élményeiből,
-különösen konstantinápolyi kalandjaiból.</p>
-<p>1884 óta az István főherczeg szállodában lakott <span class=
-"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> állandóan.
-Itt volt neki az emeleten két egymás mellett való szép szobája. Az
-egyiket ő lakta, a másikat Gilibert asszony.</p>
-<p>Ez egy művelt, franczia vagy német nő volt. Áldott, jó lélek.
-Klapkával valamelyes rokonságban állott, Klapkát fia vagy testvére
-gyanánt szerette s hiven, gondosan, önfeláldozással ápolta.</p>
-<p>Klapka erős, egészséges ember volt még öreg korában is. De
-1890-ben tüdőgyuladáson esett keresztül s 1892 elején influenzája
-volt s ez a szivére rakodott. Betegsége alatt néhányszor
-meglátogattam, egyszer-kétszer az utczán is találkoztam vele,
-utolsó betegségétől kezdve gyöngének, összeesettnek láttam.</p>
-<p>Május 15-én beszéltem vele utoljára. Azt mondta, 18-án Párisba
-indul, ha van izenni valóm, elviszi.</p>
-<p>Bizony nem ment ő Párisba.</p>
-<p>17-én délután a városligeti fasorban sétálgatott Szilágyi Dezső
-igazságügyminiszterrel. Este jó kedvvel s jó étvágygyal vacsorált
-az állatkerti vendéglőben s fél tizkor hazament és lefeküdt. Aludni
-nem tudott. Éjfél után rosszul lett. Gilibert asszonyt magához
-kérette s az gondosan ápolta. Egy kissé mintha jobban lett volna
-időközben, de hajnali négy óra felé már haldoklani látszott.
-Elküldtek orvosért. Fél ötkor fuldoklani kezdett. Egyszer
-fölkiáltott: »Jaj, meghalok!« Ez volt utolsó szava. Feje
-lehanyatlott s meghalt. Akkor jött az orvos.</p>
-<p>Igy beszélte el nekem a jó Gilibert asszony, a kit 19-én
-személyesen fölkerestem. A mire ugyan szomoru, de jó okom volt.
-<span class="pagenum"><a name="Page_83" id=
-"Page_83">-83-</a></span></p>
-<p>Reggel elterjedt a halálhire. A képviselőházban az elnök báró
-Bánffy néhány szóval elbucsuztatta s abból az indokból, minthogy
-képviselő is volt, emlékezetét jegyzőkönyvben megörökíteni
-javasolta.</p>
-<p>Hogy vitéz honvéd volt, hős hadvezérünk volt, Komárom várának
-dicső védelmezője volt: ez senkinek se jutott eszébe. Irányi Dániel
-már akkor gyöngélkedő volt, a vajda pedig nem volt ott az
-ülésen.</p>
-<p>Engem keserüség fogott el, de minden jó gondolat nem jutott
-eszembe. Hiába: nem születtem szónoknak. De azért mégis felálltam s
-odakiáltottam a kormányhoz:</p>
-<p>»Talán Klapka mégis megérdemelne a nemzettől egy koszorut. Talán
-a képviselőház koszorut küldhetne koporsójára.«</p>
-<p>Bánffy megkérdezte a képviselőházat: elfogadja-e a javaslatomat?
-Elfogadta. Tehát egy koszorut mégis adunk egyik legnagyobb hősünk
-temetésére.</p>
-<p>No hiszen összeszidott engem e miatt a vajda. Minek kontárkodom
-bele a kérdésbe, ha egyéb nem jut eszembe. Hiszen csak négy-öt nap
-előtt temettük el Baross Gábor minisztert; – a mit azért tett a
-nemzet, mikor meghalt: Klapka György is megérdemelt annyit
-legalább.</p>
-<p>Igaza volt a vajdának. De mikor másnak még az a koszoru se
-jutott eszébe!</p>
-<p>Délután értekezletet tartottunk. A vajda menydörgő haraggal
-beszélt. Ő meg nem nyugszik a képviselőház határozatában. Ő azt
-javasolja, hogy Klapkát a nemzet halottjának nyilvánitsuk s
-temetésének költségeit az ország viselje; – temetésén az
-országgyülés és a <span class="pagenum"><a name="Page_84" id=
-"Page_84">-84-</a></span> kormány testületileg jelenjék meg s a
-temetés befejeztéig az ülések függesztessenek föl; – a temetésre a
-magyar királyi honvédhadsereget megfelelő számban s teljes diszben
-kivezényeljék; diszes siremléket az ország állítson az elhunytnak,
-a temetést pedig halasszuk el addig, mig özvegye és gyermekei meg
-nem érkeznek.</p>
-<p>Pártunk egyhangulag fogadta el a vajda indítványát; egyuttal
-elhatároztuk, hogy a sirnál pártunk is gyászbeszédet tart s erre a
-vajdát kértük fel s nyomban Irányi Dániel még az értekezletből
-levélben értesítette Tisza Lászlót, a központi honvéd-bizottság
-elnökét, hogy a temetési rendben pártunk szónokának adjanak
-helyet.</p>
-<p>Volt eszükbe! Elpaktálták ők már réges régen Klapka temetését!
-Nem lehetett ebből ő szerintük nemzeti ügyet csinálni! Öreg honvéd,
-dicső hősünk, nemzeti hadvezérünk hideg teste: köszönd meg, ha
-titkon a föld alá dugnak.</p>
-<p>Vacsorán nálam volt a vajda s még néhány barátunk.</p>
-<p>Vacsora után szokott kávéházunkba mentünk az Abazziába, a vajda
-asztalához. Ott voltunk éjfél után egy óráig.</p>
-<p>Kint hideg, szeles, esős idő volt. Nem volt valami jó kedvünk. A
-lámpák daczára is sötétek az utczák.</p>
-<p>Egy óra tájban hozzánk jön a fizető pinczér s azt ujságolja,
-hogy Klapka holttestét ellopták az István
-főherczeg-szállodából.</p>
-<p>– Honnan tudja?</p>
-<p>– Egy vendég ur beszéli, aki onnan jött vacsoráról <span class=
-"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> s a ki
-látta, mikor egy piszkos teherhordó kocsira fölrakták és
-elvitték.</p>
-<p>– Nem lehet az!</p>
-<p>Tanakodtunk.</p>
-<p>Lehet biz az! A vendéglős nem szivesen látja szobáiban a
-halottat. Bizonyosan megkérte a vendéglős a központi
-honvéd-bizottságot, hogy a halottat szállítsa el. A halottat
-bizonyosan a Muzeum vagy az Akadémia előcsarnokába vitték s ott
-állítják föl a ravatalt. Hogy lehetne ez másként Komárom hős
-védőjének hamvaival?</p>
-<p>Ebben állapodtunk meg.</p>
-<p>Okosabb lett volna kocsira ülni, a vendéglőst fölverni s tőle
-felvilágosítást kérni. De a hideg, szeles, locs-pocs időben éjfél
-után egy órakor ehhez nem volt kedvünk.</p>
-<p>De eszünkbe se jutott.</p>
-<p>És aztán akárhová vitték a holttestet: reggelig ugy se
-változtathatunk a dolgon, reggel pedig majd utána nézünk.</p>
-<p>Kérdeztük azt a vendéget: volt-e ismerős azok közt, a kik a
-holttestet elvitték?</p>
-<p>– Nem volt azok közt senki. Három cseh vagy német napszámos
-rakta fel a kocsira. Egy öreg magyar ur és egy szép franczia nő
-volt még ott. De mindakettő csak sirt, egyik se szólt egy szót se.
-A koporsót leterítették egy viaszos ponyvával, verte az eső, csak
-ugy csattogott, a lovak a kocsival ügetve elrobogtak.</p>
-<p>Igy beszélte el a kávéházi vendég.</p>
-<p>Másnap apróra megtudtunk mindent. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_86" id="Page_86">-86-</a></span></p>
-<p>A holttest egész napon át ott feküdt a vendéglő lakószobájában.
-Se levetkőztetve, se felöltöztetve. Klapkának pénze nem maradt,
-Gilibert asszony a temetés iránt nem intézkedhetett, neje és
-gyermekei Franczia- és Angolországban, egyetlen még élő nővére
-Klapka Julia özvegy Eötvösné, ha jól tudom: Temesvárott. Gilibert
-asszonyt és a vendéglőst azonban értesitették, hogy a temetésről
-vagy a kormány, vagy a képviselőház, vagy a honvédbizottság fog
-gondoskodni. És pedig diszes temetésről.</p>
-<p>Hogy is lehetett volna másként?</p>
-<p>Este 11 órakor esős, szeles időben széles fenekü szállító kocsi
-állt meg az István főherczeg-szálló előtt. Afféle oldaltalan kocsi,
-a melyen a ládákat, csomagokat szokás a vasutra és a vasutról
-szállítani. Három munkás vagy napszámos, vagy szolgaféle ember
-mászott le róla. A negyedik, a kocsis, az ülésben maradt.</p>
-<p>A három ember a Temetkezési Egylet embere volt. Fuksz, Micsek,
-Toll volt a nevük. Be voltak pálinkázva erősen. Oda mentek a
-portáshoz, egy papirjegyzéket tartott valamelyik a kezében;
-elmondta, hogy valami külföldi »utazó« holttestét akarják elvinni s
-leolvasta a papirosról, hogy az utazó neve: Klapka.</p>
-<p>A portás rájuk szólt.</p>
-<p>– Nem külföldi »utazó« az, hanem méltóságos ur. Valamikor
-generális volt.</p>
-<p>Fuksz, Micsek és Tollnak mindegy volt az. Sohase hallották ők
-Klapka nevét. Hiszen maga a portás is csak annyit tudott róla, hogy
-Klapka valami osztrák <span class="pagenum"><a name="Page_87" id=
-"Page_87">-87-</a></span> cs. k. generális volt. A mi fővárosi
-népiskoláinkban nem szokás a nemzet hőseire a gyerek eszét
-fölhivni. S kivált a 48–49-ik évek hőseire.</p>
-<p>Fukszék, Tollék, Micsekék hoztak magukkal egy szuette, reves
-ócska koporsót, a melyben a szegényeket, hirtelen halottakat,
-talált hullákat szokták ide-oda, bonczterembe, temetőbe szállítani.
-Ment a három szolga, hogy ebbe gyömöszölje bele Klapkát.</p>
-<p>A jó Gilibert asszony elborzadt, mikor ezt megtudta. Nem
-ilyennek gondolta ő a nagy hősnek, az osztrákverő hadvezérnek
-utolsó diadalutját.</p>
-<p>Hanem eljönnek majd a régi bajtársak; ősz, aggott, roskadt
-alakok; vérük hullott egykor, keserü könyük hull most dicső vezérük
-és jó bajtársuk oldalánál. Elhozzák majd a diadalmas honvédhadsereg
-tépett lobogóit, annyi győzelemnek dicső emlékjelét s odaállítják
-mind a halottnak virágkoszorus fejéhez. Ott lesznek majd az ország
-kormányzói és törvényhozói legdiszesebb gyászöltönyeikben. Ott
-lesznek a büszke főrendek, a kegyes és hatalmas főpapok, az
-egyházak fejedelmei mind. Oda vonulnak majd a tantermek ifjusága, a
-vidék népe, a véráztatta csatamezők lakói százezeren.</p>
-<p>És ott lesz a király vagy annak követe s a királyi honvédség és
-a közös hadsereg tisztikara fénylőn, büszkén, délczegen. S
-megszólal a katonai zenekarok gyászindulója s a nemzet sirva kiséri
-kiszenvedett hősét a nagy és fényes egyházi boltozatok alá, a hol
-történeti nagyjai együtt pihennek. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_88" id="Page_88">-88-</a></span></p>
-<p>Igy álmodta azt Gilibert asszony.</p>
-<p>S e helyett jött éjfélkor három részeg szolga s tótul és németül
-követelte a holttestet.</p>
-<p>A jó asszony ellenállt. Sehogy se akarta a dicső halott
-elsikkasztását megengedni. Én másnap a képviselőházban
-»halottrablás«-nak neveztem e dolgot. Gilibertné is ugy érezte,
-csak nem tudta vagy nem merte egyenesen igy kimondani. De ellenállt
-és tiltakozott és sirt és segitségen törte fejét.</p>
-<p>Hol találjon szegény asszony éjfélkor, szakadó esőben
-segítséget?</p>
-<p>Egy gyönge segítsége mégis volt. Az öreg Szakács József, 49-es
-honvédfőhadnagy s bajtársa egykor a dicsőültnek.</p>
-<p>Ő Gilibert asszony pártjára állott, de Fuksz, Micsek és Toll
-urakkal ő sem birt.</p>
-<p>De birt volna ő. Késhez, pisztolyhoz is nyult volna ő, ha oda
-nem kerültek volna a »bölcsek és tanácsadók«. Megnevezzem-e,
-elhallgassam-e a függetlenségi képviselőnek nevét, a ki biztatta
-is, ijesztgette is Gilibert asszonyt, csak engedje elvinni a
-halottat. Ijesztgette rendőrséggel, biztatta jutalommal s elhitette
-vele, hogy a mi most történik: az a központi honvédbizottság és a
-kormány akarata.</p>
-<p>Elhallgatom nevét, megtévedt ember volt. S aztán talán nem is ő
-volt a főbűnös.</p>
-<p>De ki volt hát?</p>
-<p>Ez nap reggelén képviselőházi ülés előtt összejöttek a
-miniszteri szobában a miniszterelnök gróf Szápáry, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> az
-igazságügyminiszter Szilágyi Dezső, a vallásminiszter gróf Csáky
-Albin, továbbá gróf Apponyi Albert és Horváth Gyula, Irányi Dániel
-és Helfy Ignácz és még egy képviselő, a kit én Sötét urnak
-kereszteltem el magunk között. Tanácskoztak Klapka temetése fölött.
-Arról szó se lehet, hogy ők határozták volna el a holttest
-ellopását. Ők csak azt határozták el, hogy a Központi
-Honvédbizottság intézze el a temetést. A vajda másnap kemény
-faggatóra fogta az urakat s még a miniszterelnök is kivágta magát
-teljesen.</p>
-<p>Ki tette tehát? Kitől eredt az egész?</p>
-<p>Mert hogy Fukszék, Tollék, Micsekék nem a maguk fejétől tették:
-bizonyos.</p>
-<p>Mikor már Gilibert asszony és Szakács József ellenállását le
-tudták győzni: oda mentek a halotthoz. Arczán vércseppek voltak,
-azokat durva törülközővel letörölték. Fehérneműjét ugy szaggatták
-le róla. A merev testről nehéz lett volna szép gondosan leölteni.
-Meg se mosták. Azon módon beletették a koporsóba öltözetlenül. Egy
-öltöző fekete ruhát azonban ráhánytak mégis, hogyha valaki valahol
-fel akarná öltöztetni, legyen ruha kéznél. A koporsó födelét
-rátették, lekapcsolták s aztán a kocsira a koporsót feldobták.</p>
-<p>Szegény Gilibert asszony idáig kisérte. A fájdalom és a sötétség
-és a zimankós idő nem engedte, hogy a holtat tovább is kisérje. De
-nem maradt el a koporsótól a jó Szakács József, az öreg bajtárs. Ő
-elment a teherszállító kocsi után.</p>
-<p>De hát ez hova ment? <span class="pagenum"><a name="Page_90" id=
-"Page_90">-90-</a></span></p>
-<p>Éjféltájt bevetődik az István főherczeg éttermébe Horváth
-Gyula.</p>
-<p>Ez a Horváth Gyula képviselő, szerkesztő, hirlapíró,
-folyamszabályozó, kormánybiztos, összeesküvő, szabadságharczos,
-Garibaldi magyar légiónáriusa, nemes szív, könyelmű »fráter«, hű
-bajtárs, léha ember: a legritkább alakok s a legfurcsább jellemek
-egyike. A legmagasabb eszményekért lelkesült egész életében s
-lelkesülése nem üres érzelgés volt. De nem riadt vissza a
-legközönségesebb dolgoktól se. Este fáradtan a csatatéren a
-vasuttöltés oldalába lefeküdni s holtak és haldoklók közt s
-ellenséges martalóczok közt hajnalpirkadásig nyugodtan aludni vagy
-dőzsölő férfiak és nők közt nappalokat, éjszakákat eltölteni neki
-mindegy volt. A pénzhez nem értett. Az ezreket csak ugy dobálta,
-akár jótékony czélra, akár kártyára kellett. Fölséges jellem és
-kalandor jellem együttesen. Utolsó száz forintját odaadta
-barátjának egy szóra s maga kész volt a másik perczben uzsorás
-által nyúzatni magát. Szerette, becsülte, rokonszenvezett vele
-mindenki. Én is, a vajda is.</p>
-<p>Bevetődik a vendéglőbe s hallja, mi történt Klapka
-holttestével.</p>
-<p>Nyomban kocsit hozat, beleül s hajtat lóhalálában a
-Kerepesi-temetőbe. Ösztöne azt sugta: oda vitték a hőst a halottas
-házba. A hova a csavargókat, a tűzhely nélkül valókat, a szegény
-legényeket s azokat szokták kivinni, a kiknek nincs
-hozzátartozójuk, a kik után a »varju se károg«.</p>
-<p>Ösztöne helyes uton járt. Éjben, sötétben, szakadó <span class=
-"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> esőben
-akkor ért a temető kapujához, a mikor ott épen hajba kaptak
-Fukszék, Micsekék a temetőőrséggel. A fölött: vajjon beereszszék-e
-Klapkát a temetőbe vagy kint hagyják az utczán?</p>
-<p>A temetőőrség ugyanis előre nem volt értesítve, az őrség
-igazgatója pedig nem volt ott, valahol kocsmázott. Engedelem nélkül
-pedig meghalni ugyan lehet, de a temetőbe bejutni nem lehet.</p>
-<p>A temető nagy dolog, az őrség hivatala nehéz. A temető
-birtokrészletekre van osztva s rendesen telekkönyvezve. Minden
-birtokrészlet egy gödör. Minden gödörnek száma van. De a gödrök se
-egyenlők. Vannak kegyelmes, méltóságos, nagyságos, tekintetes és
-hallja kend gödrök. Nincs egyenlőség a temetőben se. A kinek sok
-pénze vagy nagy pártfogása van: annak a gödre is más. Urnak gödrét
-komisz ember gödrével összetéveszteni nem szabad, mert ez
-illetlenség volna. Minden gödörre szám szerint elő kell fizetni,
-mint az ujságra. A ki nem fizet elő: nem kap ujságot, nem kap
-gödröt. A tiszteletpéldányokat azonban a temetőben is osztogatják
-ingyen, de csak nagy ritkán.</p>
-<p>Klapkának nem járt a gödrökből tiszteletpéldány. Akkor legalább
-még nem. A temetőőrség nem tudott róla semmit s azért nem nyitotta
-ki a kaput.</p>
-<p>Fuksz, Micsek és Toll káromkodott, mint a jégeső. A temetőőrség
-visszakáromolta azt a cseh és német népet s rendőrért akart
-sípolni. A legnagyobb zivatar közben ruczczan oda Horváth
-Gyula.</p>
-<p>Horváth Gyula alacsony termetű, de Jupiter arczu <span class=
-"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> férfiu
-volt. Ötven papra való komolyság és tekintély fénylett büszke
-fejtartásán, komoly arczán, okos nagy szemein s őszülő vaskos
-bajuszán és szemöldökén. Minden temetőőr és minden Micsek meghőkölt
-tőle, a mint meglátták. Azt gondolták, legalább is kerületi
-előljáró.</p>
-<p>Csöndes, de parancsoló hangon megkérdezte az embereket: mi
-fölött veszekesznek? Kinek a halottja nyugszik a koporsóban? Miért
-nem eresztik be a holtat a holtak birodalmába? A temetőőrök
-igazolták magukat, hogy ők fizetés nélkül, óvadék nélkül, a maguk
-fejétől senkit a halottas házba be nem tehetnek.</p>
-<p>– Mennyi az az óvadék pénz?</p>
-<p>– Huszonöt forint.</p>
-<p>A pénzt letették s akkor azután a kaput megnyitották.</p>
-<p>Igy töltötte Klapka az első éjszakát a halottas házban. Egy
-gyermek és egy asszony volt mellette egy-egy koporsóban. Békesség
-volt köztük reggelig. És aztán egész napon át és még most is és
-ezen túl is az örökkévalóságig.</p>
-<p>A holtak kibékülnek egymással.</p>
-<p>De nem az élők.</p>
-<p>Másnap a vajda vette kezébe ügyünket. Kegyetlen vitája volt a
-miniszterelnökkel a házelnök szobájában. A képviselőházban mellette
-álltunk, de azért csak félig győztünk. Hanem Klapka holttestét
-mégis visszahoztuk. Ott állítottuk föl ravatalát a belvárosi
-templom oltára előtt. A szentek és vértanuk között, istennek és
-szent fiának közelében. <span class="pagenum"><a name="Page_93" id=
-"Page_93">-93-</a></span></p>
-<p>A részleteket nem irom meg. Olvashatja azokat mindenki a kilencz
-év előtti hirlapokban.</p>
-<p>Hanem te dicső honvéd, győzelmes hadvezér, nemes öreg barátom:
-te tovább éltél, mint a hogy nagy nevedhez méltó volt. Kicsiny volt
-már hozzád az a nemzedék, mely örökre lehunyt szemeidet bezárta s
-koporsód fölé sirhalmot emelt.</p>
-<p>Sirhalmot?</p>
-<p>Azt emelt. De hozzá méltó emléket maig se.</p>
-<p>Ha most már visszagondolunk arra, a mi történt: mint a buborék a
-viz fenekéről, ugy tolakodik elénk az a kérdés, miért kellett hát
-Klapka holttestét ellopni?</p>
-<p>A halottat el kell temetni. Ennyit a rendőri ész is tud.</p>
-<p>Hiszen el is akarták temetni. Azért vitték ki éjnek,
-sötétségnek, esőnek és viharnak leple alatt a temető halottas
-gunyhójába.</p>
-<p>De ugy akarták eltemetni, hogy mi ne vegyük azt észre s a magyar
-nemzet ne tudjon arról semmit. Feledjük el a holtat s aztán
-feledjük el az élőt is. És feledjünk el mindent, hogy egykor nagy
-és dicső volt nemzetünk. S különösen ne jusson eszünkbe, hogy
-egykor hősei is voltak a magyarnak.</p>
-<p>Mire valók is azok a hősök? Ha elhullottak a csatatéren vagy
-elbujdostak idegen avarra vagy elrothadtak a börtön fenekén vagy
-felakasztották őket Pesten, Aradon, Pozsonyban: akkor még csak
-kibékülünk velük valahogy. Nem zavarják a fölséges urak jó kedvét,
-a főrendek vidámságát, a papok cselszövényeit s a miniszterek
-<span class="pagenum"><a name="Page_94" id=
-"Page_94">-94-</a></span> ostobaságát. Diák, ujságiró, rongyos
-hazafi hadd énekelje sirjuk fölött a Szózatot, nyafogó költők hadd
-fujdogálják emlékük fölött füzfasipjukat: mindez már nem bántja a
-nagy urakat, a hatalmas embereket.</p>
-<p>De mit csináljunk az eleven hőssel? A ki elég udvariatlan még
-most is élni és köztünk járni s nem szégyenli azt, hogy nevével és
-alakjával minket a messze multnak dicsőségére s jelen való
-életünknek sötét gyalázatára emlékeztet minden nap? S a ki még
-annyi szivességet se tesz meg irántunk, hogy ha már halálát érzi,
-takarodjék el valahova az ismeretlenbe s ott hunyja be szemét s itt
-az ország fővárosában ne csináljon kellemetlenséget a kegyelmes
-uraknak.</p>
-<p>Hiszen még ha árulóvá lehet a hőst kinevezni: akkor semmi baj!
-Ez még az akasztófánál is kényelmesebb. A királyok természetesen
-sohase árulók. Ők mindig bölcsek és kegyelmesek s ők mindig
-szeretik a népet, még akkor is, mikor halomra lövöldözik. Csak a
-nemzet hőse lehet áruló. S minő isteni és minő királyi gyönyörüség
-lenne az, ha a nemzettel el lehetne hitetni, hogy minden nagy fia
-áruló?</p>
-<p>Csakhogy Klapkát nem lehetett árulóvá kinevezni.</p>
-<p>Husz csatában vett részt s mindig becsülettel. Megvédte Komárom
-büszke várát, a mikor már senki se védte a magyart saját
-országában. S a mikor már Európa népei mindenütt a zsarnokok
-lábainál feküdtek; az igazságnak minden bátorsága s a szabadságnak
-minden reménye élt még ott, a hol ő vezette diadalmas seregét.
-<span class="pagenum"><a name="Page_95" id=
-"Page_95">-95-</a></span></p>
-<p>Kint a nagy világban Kossuthtal és Teleki Lászlóval együtt
-gondoskodott nemzetünk jövendőjéről s kicsiny, de bátor seregével
-betört a Kárpátokon, hogy országgyülés fecsegése helyett ágyuk
-hangján beszéljen a nemzettipró hatalom bécsi embereivel.</p>
-<p>Róla hiába kiabálták volna, hogy áruló.</p>
-<p>Élő alakját nem tehették el láb alól, csak holttestét lehetett
-elsikkasztani. Ezt ugyan csak megkisértették.</p>
-<p>Szerény temetéséhez a nemzet adta a költséget. Ezt kierőszakolta
-a vajda s a függetlenségi párt.</p>
-<p>De hát adott-e neki mást is a nemzet?</p>
-<p>Adott.</p>
-<p>De hogy mit adott és miként adta: el kell azt mondanom.
-Tanuljanak belőle azok, a kik a mi országunk kormányzását csak
-messziről ismerik, e kormányzásnak titkait pedig sehogyse
-ismerik.</p>
-<p>Az én dicső barátom Klapka, életének utolsó husz esztendejében
-gyakran küzködött már anyagi gondokkal. Mikor Olaszországban laktam
-s mikor Párisba költöztem is családommal: gyakran összejöttünk.
-Időnkint nagyon sok pénze volt. De a pénzzel csak ugy nem tudott
-bánni, mint én magam. Én semmiféle pénzszerzéshez és
-kenyérkeresethez nem értettem, de sok milliós örökségem mindig
-előttem állt. Ő rá semmi örökség se nézett, de ő meg hatalmas
-terveivel, nagy eszméivel s nagy összeköttetéseivel tudott pénzt
-szerezni. A szultán mindig nagy pártfogója volt. Csakhogy a pénz
-meg nem maradt nála. Oly jólelkü s oly lágyszivü volt, hogy
-osztotta a pénzt boldognak, boldogtalannak. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span></p>
-<p>Az 1872-ik évi országgyülésre már nem vállalt képviselőséget.
-Barátai már ekkor tanakodtak a fölött, hogy őt, mint függetlenségi
-harczunk egyik nagy és dicsőséges hősét a nemzetnek kellene
-megjutalmazni. A hálás nemzetnek!</p>
-<p>Hálás nemzet!</p>
-<p>Hiszen igaz; a jó magyar nép lelke nemes s szive gyöngéd és
-fenséges érzésekkel van telve jó fiai, hü vezérei, dicső nagyjai
-iránt. Csakhogy a népnek vezetők kellenek.</p>
-<p>De a kik az ország kormányában a nemzetet vezetnék: azoknak nem
-a nemzet parancsol, hanem valaki más.</p>
-<p>Én bizony a hálás nemzet jutalmáról, a mióta eszemet tudom,
-semmit se tudok. Valami nagy dolgot legalább nem.</p>
-<p>Az igaz, hogy gyerek koromban nagy pompával temettük el
-Vörösmartyt s azután később Palóczy Lászlót és Teleky László
-grófot. Az is igaz, hogy nagybátyámnak gróf Batthiányi Lajosnak
-hamvait országos diszszel vittük át a Kerepesi-temetőbe, Deák
-Ferencz temetése pedig világhirü is volt. Ott voltam mindenütt. A
-temetési költséget a nemzet viselte. Láttam és hallottam. S a
-temetési költség föl is rugott egy vagy két ezer forintra. Deáké
-belekerült hat ezer forintba. Palóczy-é, Teleky-é négy-öt ezer
-forintba. Szép pénz. Igaz, hogy a nagy urak, a főrendek
-mulatságára, holmi lófuttatási dijra ád a nemzet több mint száz
-ezer forintot s ezt oda adja minden évben s oda adja törvény
-alapján, országos költségvetésbe fölvéve s a képviselőházban
-<span class="pagenum"><a name="Page_97" id=
-"Page_97">-97-</a></span> fenkölt és hangulatos szónoklatokban
-megszavazva. De hát ez egészen más. Futó ló és futtató főrend
-költséges mulatság. Deák, Palóczy, Vörösmarty holtteste pedig se
-nem ló, se nem főrend. Mértéket, öszhangot, törvényt kell tartani
-mindenben. Kossuth temetésére még annyit se adhatott, mert épen
-semmit se adhatott az országgyülés. Azért azt is csak eltemettük
-valahogy.</p>
-<p>Elvégre is más a temetés s más az életben adott nemzeti
-jutalom.</p>
-<p>Minő szép tünemény lett volna az, ha a nemzet kormánya a király
-jóváhagyó szava mellett törvényjavaslatot terjeszt a képviselőház
-elé, melyben javasolja a nemzetnek, hogy emlékezzék meg a nagy
-csaták hőseiről és vértanuiról, a hadvezérekről és azok
-özvegyeiről, vésse föl érdemeiket az ország törvényeinek örök
-lapjaira s szentséges nemzeti hála gyanánt nyujtson nekik
-megérdemlett méltó jutalmat.</p>
-<p>Diszes nemzeti köntösben jöttek volna föl a nemzet tanácsába az
-ország kormányzói s a népnek választott képviselői. S vita nélkül,
-örömkönyek közt s a szivből jövő hangok harsogó viharával fogadták
-volna el a törvényt. A fölséges király ott várta volna budavári
-palotájában a tanácskozás eredményét s ott várta volna az ország
-főrendeit, az egyházak főpapjait, a nemzet választottjait, hogy
-kezükből átvegye a döntést s apai érzéssel szentesítse azt. Fején a
-szent korona, vállain szent király palástja, szemeiben minden
-szentnél drágább honfiköny!</p>
-<p>Bolond beszéd! Buta képzelődés! Részeg agynak <span class=
-"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span>
-álmadozása! Mintha a magyar országgyülésnek az volna feladata, hogy
-a magyar nemzet szive szerint hozzon törvényeket!</p>
-<p>– – Hiszen hozunk mi törvényt! Hiszen adunk mi nemzeti
-jutalmat!</p>
-<p>Hiszen ott van Mangelberger Jakab és Dürnsteini Schweiger Lajos
-két zsandárgenerális, a ki az ötvenes években nyaggatta, szidta,
-üldözte a magyart: adunk mi ezeknek nagy nyugdijat.</p>
-<p>Ott van Kempen-Fichtenstam táborszernagy özvegye s ott vannak
-Hohenbruck és Wernekingh méltóságos udvari tanácsosok, a kik a
-magyar nemzet letiportatásának éveiben a rendőrség főnökei voltak s
-annyi jó hazafit juttattak koldusbotra, börtön fenekére s akasztófa
-tetejére. Nagyon tekintélyes összeget adunk nekik évenként.</p>
-<p>Ott vannak az udvari kanczellárok, Forgách Antal, Mazuranics
-János, Zichy Hermán, Privitzer István, a kik Magyarországot
-tüzzel-vassal be akarták olvasztani az Alsó- és Felső-Ausztria nevü
-tartományokba, – készséggel jutalmazzuk mi ezeket nyolcz-tiz ezer
-forinttal évenként.</p>
-<p>Ők a császárnak tettek szolgálatot, hü szolgák voltak,
-pusztitották a tintát és a magyar ember vérét és vagyonát: arra
-való az ország, hogy őket megjutalmazza.</p>
-<p>Hanem a ki a nemzetnek volt hü szolgája, jó fia, vitéz katonája,
-dicső hőse: azt megjutalmazni szegények vagyunk.</p>
-<p>Ott van az országgyülés iratai közt egy kimutatás, talán
-nyolcz-tiz ezer ember neve van benne felsorolva, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> kicsiny és
-nagy emberek nevei. Megrontásunkra tört valamennyi. Ezek számára a
-nyugdijat, a kegydijat, a nemzeti jutalmat az országgyülés szavazza
-meg nyiltan. Fáradtságuk elismerést nyer, nevük a törvény lapjain.
-Minden száz közt, ha egy a magyar nevü ember. Nem is lakik
-országunkban egy se. Másutt költik a mi pénzünket.</p>
-<p>De hát fizess magyar!</p>
-<p>Klapka soha se kért nemzeti jutalmat. Barátai tünődtek, nem ő.
-És a miniszterelnökök: Lónyay, Szlávy, Bittó, Tisza. Végre öt vagy
-hat ezer forintban meghatározták évi jutalmát. De ugy, hogy a
-nemzet ezt valahogy meg ne tudja.</p>
-<p>A rendelkezési alap az a forrás, a melyből az ily jutalomhoz
-meritik a pénzt. A kormány elnöke elhatározza, kényes esetekben a
-királynak bejelenti s ha a király jóváhagyja: akkor a jutalom
-kiadása a kormány későbbi s másik elnökének is erkölcsileg
-kötelessége.</p>
-<p>De hát jutalom ez? S ha jutalom: a nemzet adja ezt? Az a nemzet,
-a mely erről nem is tud semmit?</p>
-<p>S azután mennyi furcsa jutalom, dijazás és »megfizetés« esik
-abból a számadáson kivül eső pénzből! Szerencse, hogy a kormányok
-elnökei magukkal visznek s elégetnek minden irást. Soha se tudja
-meg se ellenség, se jó barát, hogy hova lesz annak a pénznek
-legnagyobb része.</p>
-<p>Az én dicső emlékü barátom hol fölvette, hol másnak adta ezt a
-pénzt. De öreg korára mégis elfogadta, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> a mikor
-már aggság és betegség elhitették vele, hogy ugy sem sokat ér az
-élet.</p>
-<p>Oh ti dicsők, ti nagy lelkek, ti nemzeti hősök, a kiknek alakja
-messze jövendőbe bevilágit: milyen jó az nektek, hogy ti is oda
-juttok a föld alá! És milyen jó az mi nekünk is! Hálátlanoknak
-legalább nem kell tovább lennünk. Csak elmulástok napjáig!</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_101" id=
-"Page_101">-101-</a></span></p>
-<h2>AMELI HALÁLA.</h2>
-<p class="summary">(Feleségem betegségei 1886-tól kezdve. –
-Megkapja a rákot. – A Gellért tetején. – Fifi kutyám. – A halál. –
-A részvét. – A temetés. – Jegyzet: A puszta sir.)</p>
-<p>Szegény Ameli, bizony csak meg kellett nekem tőle válnom
-utoljára is. Majdnem negyed századon át éltem vele boldogan. Házas
-életünk belső nyugalmát sohase zavarta meg semmi. Jött a betegség,
-jött a halál. Halál ellen nincs orvosság, azt mondja a példabeszéd.
-Nincs bizony se orvosság, se orvos. Pedig én ugyancsak gondosan
-kerestem mindkettőt.</p>
-<p>Most már nyugodtabban tudok beszélni haláláról, Volt idő s
-hetekig, hónapokig tartott az az idő, a mikor szentül meg voltam
-arról győződve, hogy Ameli után én is elpusztulok. Vagy egy vagy
-más módon, de utána megyek magam is. Most is alig tudok magamnak
-számot adni arról, miként tudtam én annyira csillapodni, annyira
-feledkezni. Szegény grófné, bizony gyönge voltam, bizony hütelen
-voltam én az ő emlékezetéhez!</p>
-<p>1886-ban mellhártyagyuladást kapott. E betegsége nagyon
-fájdalmas volt. Sokat szenvedett miatta. Futkostam az orvosokhoz.
-Magam is benne voltam abban <span class="pagenum"><a name=
-"Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> az ostoba képzelgésben,
-hogy a budapesti orvosnál különb a bécsi orvos. Mintha a betegség
-és az orvosi tudomány és a patika más volna Bécsben, mint nálunk.
-Ez már magyar hülyeség. Bécsben a császár, Bécsben nyomják a
-bankjegyet, Bécsben van a katonai hatalom és a sok mindenféle
-vállalat, pénzintézet, divatczikk, orfeum, dorbézoló alkalom; – az
-ostoba közönség azt hiszi, ott kell lenni az orvosi tudománynak is.
-Én is ilyen közönség voltam, de a mi a legfurcsább, még a budapesti
-orvosok is csak efféle közönség.</p>
-<p>A grófnét bécsi orvossal gyógyittattam. Valami dr. Kahler tanár
-volt az orvosa. A mellhártyagyuladásból ki is gyógyult a grófné, ha
-ugyan igazán kigyógyult. A tanárnak legalább elhittük a gyógyulást.
-Jó modoru, kedves ember volt ez a tanár.</p>
-<p>Az 1887-ik év elejét egész májusig itthon töltöttük Andrássy-uti
-lakásunkon. A harmadik emeletre följárni bizony nehéz volt már a
-grófnőnek. Májusban Párisba mentünk. Itt – talán utoljára – még jó
-napokat töltött a grófné. Majdnem négy éve nem látta Párist. Néha
-oly jó kedve volt, mint fiatalsága napjaiban. Franczia és angol
-barátaink bókjaikkal halmozták el. Bonbonnel öreg párduczvadász
-barátom azt mondta, ő is Magyarországba jön megifjodni, ha sokáig
-nézi a grófnőt.</p>
-<p>Mind nem ért ez semmit. A választások és az országgyülés miatt
-haza kellett jönnünk. S itthon Ameli egészségét ujabb zavarok
-fenyegették.</p>
-<p>Az 1887 és 1888 közti télen olyan jelek mutatkoztak,
-<span class="pagenum"><a name="Page_103" id=
-"Page_103">-103-</a></span> mintha áldott állapotba jutott volna.
-Megint Bécsben töltött pár hónapot. Az orvosok lehetőnek mondották
-a családi örömöt. Szegény grófné ugy örült, mint a gyerek a fényes
-ajándéknak. Én is örültem. Nőm kedélyállapota ellenállhatatlanul
-vonta magával az enyémet. Sehogy se szerettem volna, hogy engem
-papucshősnek tartson valaki, de az igaz, hogy mást gondolni, mást
-cselekedni s másként érezni, mint nőm, se nem tudtam, se nem
-akartam. De nem is mertem.</p>
-<p>A megjövendőlt családi örömből semmi se lett. Csak istentelen
-gyomorhurut és bélgyöngeség. Koritnyiczára kellett menni a
-grófnőnek, hol Róth és Ormay orvosok, gyöngédséges modoru derék
-férfiak felügyelete alatt egészen meggyógyult. Kitünő vize van
-ennek az apró fürdőnek. De sok karlsbadi és gasteini és
-reichenhalli betegséget tudna ez a fürdő sokkal jobban
-elpusztitani! De sok egészséget sokkal jobban helyreállítani!</p>
-<p>1891-ben a nyár legmelegebb részét otthon kellett töltenünk.
-Ekkor volt a parlamentben a nagy államositási háboru. Nagy kedvünk
-lett volna Szápáry Gyula grófot megbuktatni. Ő volt a
-miniszterelnök. Horváth Adával együtt én voltam a függetlenségi
-párt egyik vitarendezője. Hónapokig tartott a vita s az őrhelyet
-elhagynunk nem lehetett. Csak augusztusban állott be a nyári
-szünet. Ekkor vettük észre egész biztossággal, hogy a grófnő mellén
-valami nagy betegség készül.</p>
-<p>Megint Bécsbe futottunk Mosetig Moorhof orvoshoz, a sebészet
-tanárához. Európai hirü tudós volt, holmi sebészettani szereket,
-jodoformot, methylviolett befecskendezést <span class=
-"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> ő
-alkalmazott először. Azt mondták: csodákat tud mivelni. Gondosan
-megvizsgálta a grófnőt s emlőrákot fedezett föl nála.</p>
-<p>Igaz, hogy ezt először háziorvosunk fedezte föl. Háziorvosunk
-ekkor már egy év óta egy jókedvü fiatal orvos volt: Reiner Ede.
-Élénk modoru, jó kedvü fiu, az öreg vajda ajánlotta nekem, korábban
-a zsidó kórháznak volt jeles orvosa, az Abbázia kávéházban
-ismerkedtem meg vele, mindig a vajda társaságában volt, azért
-elneveztük Bolfrasnak s ez a név rajta is maradt. Nem neheztelt
-érte. Hiszen Ferencz József ő felsége is akárhova utazik, segéde
-Bolfras mindig vele jár. Innen eredt az én orvosom dévaj mellékneve
-is.</p>
-<p>Reiner Ede 1891 elején átkozott influenza betegségből
-gyógyitotta ki a grófnőt, még pedig gyorsan és nagy ügyességgel. De
-azután nem sokára észrevette, hogy a grófnő mellén valami
-veszedelmes keményedés vagy daganat kezd képződni s nekem nagy
-bizalmasan megsugta, hogy ő ugy látja s attól fél, ez nem egyéb,
-mint rák.</p>
-<p>Rák!</p>
-<p>Átkozott betegség. Ebben halt el idő előtt nagy Napoleon is. S a
-mi épen különös, az én nemzetségemnek is családi betegsége a rák.
-Gyerekkoromban ugy hallottam, dédanyám báró Harruckern Jozefa
-oltotta be a családba s már öreg apám is ebben pusztult volna el.
-Bizonyos, hogy apám is s Gyula és Viktor testvérbátyám is ebben
-szenvedtek.</p>
-<p>Hejh édes jó Ameli, ha neked rákod van: akkor <span class=
-"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span>
-csakugyan beillettél a gróf Károlyiak családjába. Akkor csakugyan
-kár volt miattad annyi családi zenebonát csinálni. Akkor a te véred
-is csak olyan kék vér, mint akárkié lehet. Mert hiszen a rák nem
-tud különbséget tenni a büszke Károlyi grófok vére és a te véred
-közt. A rák pedig kényes szörnyeteg.</p>
-<p>Fiatal házi orvosunk sehogy se ellenezte Mosetig Moorhof bécsi
-tanár tudományának igénybe vételét. De hát mit ért az a tudomány
-is? Azt a methylviolettet ugyancsak föcskendezte be a bőr alá, a
-daganat mintha kisebb lett volna, de azért csak terjedt annak a
-ráknak »rosszindulata« utóbb a májra is s gyomor körüli mirigyekre
-is.</p>
-<p>Az emlőrákot ki szokták metszeni. A grófnő ezt meg nem engedte.
-Vele nem közöltük baja természetét s ő soha egy pillanatig se
-hitte, hogy baja halálos. Még halála előtt néhány perczczel is
-biztos felgyógyulásáról ábrándozott. S az én hangulatom is az volt,
-a mi az övé. Neki jobban hittem, mint az orvosnak.</p>
-<p>Az 1892-iki tavaszt már nagy betegen élte át. A methylviolett
-semmit se használt, házi orvosunk nagy vitájára végül Mosetig tanár
-is belátta ezt. A házi orvos édes tejjel, aludt tejjel, kefirrel s
-a nagy fájdalmak ellen morfinnal táplálgatta a grófnőt.</p>
-<p>A tavasz végén magam is ebül voltam. Engem is sok mindenféle
-alávaló nyavalya megkörnyékezett, a mint ezt később elbeszélem.
-Különösen bántott ekkor a nehéz légzés, alig tudtam már zihálni is.
-Az orvos légváltozást ajánlott. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_106" id="Page_106">-106-</a></span></p>
-<p>Könnyü ezt tanácsolni. De én a grófnőt el nem hagyom, se azt a
-beteg nőt messze nem szállíthatom. Hiszen nem volt már jártányi
-ereje sem. Csak feküdni tudott. Oly sovány és átlátszó volt már
-szegény, szinte halálra vált.</p>
-<p>Menjünk a Gellérthegyre!</p>
-<p>Igaz. Közel van. Magaslat. A levegője tiszta. Budapesten tiz
-szél közül kilencz nyugatról vagy északnyugatról fuj; a gyárak
-füstjét, a nagy város szennyes páráju levegőjét soha nem hozza a
-Gellérthegy felé. Ha más világvárosnak ily közelben ily ragyogó
-szépségü magaslata volna!</p>
-<p>Kibéreltem Vargha László orvos nyaralóját. Ott van a budai várra
-néző oldalon. A látás csodálatos szép onnan. A várra, a Dunára, a
-Margitszigetre, a Jánoshegyre, a Szemlőre, a völgyek és ormok
-messzeségébe. Micsoda koldus sivárság ehhez a római Monte Pincio
-annyiszor leirt minden tájszépsége!</p>
-<p>A mentők szállították föl a grófnőt.</p>
-<p>Fölvittem a szükséges személyzetet is. Rózát, a grófnő kedvelt
-komornáját. Azután Józsi inasomat. Szakácsnét, szobalányt.
-Semmiképen el nem hagytam volna pedig Fifit, kis vörös kutyámat.
-Hézagos lett volna a család e nélkül.</p>
-<p>Sátrat készitettem a villa kis udvarán. Ez alá toltuk a grófnő
-kis kocsiját, melyen feküdni szokott. Öltözékére ekkor is nagy
-gondot fordított, mint egész életében mindig. Szép idomu piczi
-lábaira ide is Párisból rendelte meg czipőit. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span></p>
-<p>Itt fogadta barátainkat. Társalgása még mindig élénk volt. Még
-jó kedve is volt igen gyakran. A vajdával is egészen kibékült
-utoljára.</p>
-<p>Ennek története van.</p>
-<p>A grófnő minden áron meg akarta ujítani testvéreim ellen a nagy
-örökségi pert, a vajda pedig ezt sehogy se akarta. Ugy okoskodott,
-hogy 32 ezer forintnyi biztos jövedelmünkből türhető kényelemmel
-megélhetünk, ha pedig a pört megindítjuk, jövedelmünk nyomban
-megcsonkul 15 ezer forinttal s a mi marad is, pörrel kell
-behajtani. A grófnő tehát mindig zsémbeskedett, a vajda ritkán is
-jött hozzánk s a grófnő kijelentette, hogy csak akkor békül ki
-vele, ha már a pört megindította.</p>
-<p>Ott a hegyen különösen sürgette a pört. Előhozta minden nap.
-Végre ugy segitettünk a dolgon, hogy elhitettük vele, hogy a pört
-már csakugyan megindította.</p>
-<p>Látni akarta a periratokat.</p>
-<p>Izidor barátunk összekalapált egy borzasztó hosszu
-keresetlevelet s a régi pörből kivett egy ötven ivnyi replikát s
-fölvitte a hegyre s megmutatta.</p>
-<p>– Olvassa kérem. Hallani akarom!</p>
-<p>Izidor barátunk tehát neki állt s olvasta óra számra, nap
-számra, hét számra a megbolondult pör iratait. A haldokló asszony
-nyugodtan hallgatta. Néha el is szunyókált rajta. Néha összeszidta
-a vajdát a sok ákombákom miatt.</p>
-<p>De a mikor feljött a vajda, mégis édes mosolylyal <span class=
-"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> fogadta
-s csókra nyujtotta kezét. Azt a kezet, melynek már elhervadt minden
-szépsége s melynek bőre már fényes volt, mintha más világ hintette
-volna rá sugarát. Azt a kezet, melyet én hires művész mintázatában
-karrarai márványból most is őrzök.</p>
-<p>Házi orvosunk s Izidor barátunk feljött minden nap. Gyakran
-feljött Herman Ottó s Hentaller Lajos is.</p>
-<p>Rokonaim közül nem jött hozzánk senki.</p>
-<p>S elmaradt a főrendi világ minden tagja. Annyi gyermekpajtás,
-annyi jó barát egykoron! Bujdosásom korából annyi mulató társam!
-Elmaradtak mind.</p>
-<p>Kis kutyám Fifi, az mind végig hiven teljesitette bajtársi
-kötelességét.</p>
-<p>A Gellérthegy nyáron tele van szunyoggal. Apró, barnás-sárga
-szunyogfaj ez, döngicsélő hangját alig lehet hallani, de sok s
-minden árnyékos hely tele van vele. A hova a nap süt: oda nem megy,
-de oda az ember se megy. Csipését ugyancsak megérzi az ember.</p>
-<p>Fifi kutyám állandó harczban állt a szunyogokkal. Meg nem
-foghattam, hogyan bujtak rövid, de sürü szőre közé. Leste őket s ha
-közel jöttek hozzá, serényen el-elkapta őket.</p>
-<p>A grófnőt is bántották. Mozdulatlanul feküdt a tolókocsiból álló
-betegágyán sátram alatt. Csak szemeinek szépsége maradt meg végig.
-A szunyogcsipést alig látszott érezni, vagy már arra is gyönge és
-erőtlen volt, hogy magáról a szunyogot elkergesse. Vagy Róza, vagy
-én álltunk mellette, hogy megvédjük amaz apró fenevadaktól.
-<span class="pagenum"><a name="Page_109" id=
-"Page_109">-109-</a></span></p>
-<p>De ha mi nem voltunk ott: ott volt Fifi kutyám. Menten felugrott
-fejéhez s leült a vánkosra arcza mellé s nagy gonddal őrködött,
-hogy se szunyog, se légy ne jusson közelébe.</p>
-<p>Mégis volt önzés Fifiben, pedig egyébként sok nemes erkölcs
-lakott benne. Hiába, az emberek közt a kutya is csak elszokja az
-önzést. Ha egyidőben közelgetett egyik szunyog ő hozzá s a másik a
-grófnőhöz, háromszor-négyszer is oda fordult hol az egyikhez, hol a
-másikhoz. Tünődött kis ideig, melyiket kapja el előbb. De rendesen
-azt kapta el először, a melyik őt fenyegette és csak azután kapta
-el azt, a melyik a grófnőt fenyegette.</p>
-<p>Ime az önzés még a kutyában is. Mit várjunk hát az
-emberektől?</p>
-<p>Magam se voltam különb. Sok mindenféle betegségem mintha
-elvágták volna ott a hegyen. Hörgő hurutom elmult, nehéz légzésem
-elmult, mindenféle fájások, nyilallások elmaradtak s alig
-töltöttünk ott tizennégy napot, már hegynek fölfelé is tudtam
-mászkálni. Rossz, meredek, régi világból való ut vezetett föl a
-nyaralóhoz valami Orom-utczán, Gellért-utczán keresztül s már nem
-állott el lélekzetem, ha fölfelé gyalogoltam. Hatalmas étvágyam is
-támadt; ettem, mint a farkas.</p>
-<p>S én mind ennek örülni tudtam. Holott napról-napra jól láttam,
-hogy Amelihoz óráról-órára közelget a halál. Ime önzésünk,
-gyöngeségünk! Miért szidtam volna meg tehát Fifi kutyámat
-önzéseért?</p>
-<p>Julius tizedikén már nagyon rosszul volt a grófnő. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span> Nem
-figyelt már Izidor barátunk kusza replikáira. Hol az ágyba
-kivánkozott, hol tolókocsijára. Negyed óráról negyed órára vagy a
-szobában, vagy a szabadban akart lenni. Bármily gyöngéden emeltük:
-nagy fájdalmat érzett. Egyszer-másszor ki-kitört könnye, de ennek
-okát nem mondta meg. Orvosunkkal abban állapodtam meg, hogy másnap,
-11-én, az egyik hires fővárosi orvost tanácskozásra hivjuk meg.</p>
-<p>Meg is hivtuk. Nevét minek mondanám meg. Déli tizenegy és
-tizenkét óra közt jött fel. Szegény Ameli már alig tudott szólani,
-de látszott szemein, hogy örül az orvosok figyelmének. Még akkor is
-bizott az élethez. A hires orvos megnézte, szivdobogását
-meghallgatta, a beteget biztató szóval ámitgatta, aztán
-háziorvosunkkal tanácskozott. Nekem határozottan azt mondta, hogy
-pár hét is elmulik, mire a közvetlen veszély beáll.</p>
-<p>Ő elment s utána pár óra mulva odasompolygott a halál, a mint
-háziorvosunk jól sejtette.</p>
-<p>Ezért nem mondom meg ama hires orvos nevét. Hisz a többi hires
-tanár se tudósabb. Miért mulassanak egyedül az ő rovására?</p>
-<p>Talán pár kanálnyi erős levest s nagyon kevés tejet evett a nagy
-beteg.</p>
-<p>Gyönyörü idő volt. Pazarul szórta ránk sugarait a déli nap.
-Aranyban fürdött körülöttünk az ég és a föld s mosolygott ránk a
-nagyváros, a messzeség s az egész világ. A hires orvos eltávozta
-után én megreggeliztem s kimentem a sátor alá dohányozni. Egy óra
-<span class="pagenum"><a name="Page_111" id=
-"Page_111">-111-</a></span> tájban hozzám jött a komorna s azt
-mondta, hogy a grófnő a szabadba kivánkozik. Bementem. A grófnő nem
-szólt, csak az ajtó felé nézett. Párnájával együtt áttettük a
-kocsira. Oly könnyü volt, mint a pehely. Csak a lelke élt még s
-lázban égő két szeme.</p>
-<p>Nehány perczig volt kint. Csak épen még utoljára látni akarta a
-napfényes világot. Ujra be kellett vinnünk ágyába. Szemeit
-lehunyta, mintha aludnék.</p>
-<p>Három óra tájban nagyon nyugtalan kezdett lenni. Fejét
-jobbra-balra forditá s kezeit többször fölemelte. Mintha nehéz
-légzés kezdődött volna nála. Fifi kutyám felugrott az ágyra s nézte
-mereven urnőjét.</p>
-<p>Egyszer odament hozzá s elkezdte kezefejét és nyakát, arczát
-szeliden nyalogatni. Mintha anyaállat tenné kis csecsemőjével.
-Nyilvánvaló volt, hogy kedveskedni akar, hogy nagy fájdalmát
-enyhiteni akarja. Boldogtalan kis állat, mit ér a haldoklónak már a
-te együgyü kedveskedésed?</p>
-<p>Egyszerre, mintha nyilból lőtték volna ki, leugrott a kutya az
-ágyról, oda futott hozzám, fölágaskodott kezemhez s elkezdett
-nyöszörögni s kezemet nyaldosta.</p>
-<p>Mit akar az a kutya? Miért hagyta ez el azt a nagy beteget?</p>
-<p>Oda futok az ágyhoz. Az én édes nagy betegem halott volt. A mint
-lelke elröppent, a kutya abban a pillanatban futott hozzám hirt
-adni s engem vigasztalni. S tudott némileg vigasztalni. Rettenetes
-fájdalom fogott el. Sirni egész életemben nem igen tudtam, de ekkor
-fuldokló zokogás vett rajtam erőt. Lerogytam a sátor <span class=
-"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> alatt
-egy székre s két kezemre támasztottam fejemet. Az az oktalan állat
-oda jött hozzám s addig nyaldosta szeliden arczomat, mig csak
-magamhoz nem jöttem.</p>
-<p>Két halottam volt már tehát. Az első Endre fiam, a második:
-feleségem. Akkora elszántság vett rajtam erőt, hogy el akartam
-magamat emészteni. Barátaim elrejtettek előlem pisztolyt, tőrt,
-minden ártalmas szerszámot. Csak a vajda hozott először észre a
-maga kurucz észjárásával egy pillanatra.</p>
-<p>– Semmi bolondság jó Gáborom! Első kötelességed: kedves
-halottadat eltemetni. Azután majd beszéljünk másról is.</p>
-<p>Igaza volt.</p>
-<p>El is ment rögtön családomhoz. Fölkereste Körmendyt, apám
-titkárát s főügyészét s kért tőle pénzt a szükséges költségekre.
-Jól tudta a vajda, hogy nekem soha sincs fölösleges pénzem. De most
-az egyszer testvéreim se fukarkodtak. A vajda tizezer forintot
-hozott a temetés költségeire.</p>
-<p>A részvét nagy volt balsorsom iránt. Ha oly mélyen nem érzem
-veszteségemet: azt kellett volna gondolnom, hogy ime: én valaki
-vagyok.</p>
-<p>Olasz-, Franczia- és Spanyolország földéről minden jó barátom
-fölkeresett levélben vagy táviratban. Köztük hires férfiak, mint
-Pasteur, a párisi Rothschild s a franczia és olasz parlament nem
-egy jeles tagja. A Jérusálemben megmentett spanyol bankár, londoni
-fogságom két bajtársa s frankfurti bankár barátom is, áfrikai és
-ázsiai utazó pajtásom. <span class="pagenum"><a name="Page_113" id=
-"Page_113">-113-</a></span></p>
-<p>De részvétiratot kaptam Szentpétervárról is III. Sándor czár
-nevében udvarmesterétől. Mikor a czár még trónörökös volt: két
-ebéden voltam vele együtt nagyon szük és bizalmas körben. 1880-ban
-volt ez Párisban. Véletlenül találkoztam vele egyik étteremben.
-Asztalom az ő asztala mellé esett. Társaságának egyik tagja
-figyelmeztette őt rám. Fölkelt, hozzám lépett, bemutatta magát s
-meghitt asztalához.</p>
-<p>– Köszönöm fenség, elfogadom, de oly föltétel alatt, hogy én is
-viszonozhassam vendégszeretetét.</p>
-<p>– Köszönöm kedves Károlyi, szivesen elfogadom.</p>
-<p>Ez két izben történt. Másod izben már kemény harczot vivtunk a
-számla dolgában s csak nagy nehezen tudott maga a czárevics
-lefegyverezni azzal az igérettel, hogy legközelebb az én vendégem
-lesz. De hirtelen el kellett utaznia. Szives hangu levélben
-bucsuzott el tőlem. Levele ma is meg van irataim közt.</p>
-<p>Anyám is kedves levelet irt s szép koszorut küldött. De
-visszairtam neki, hogy jobb lesz, ha nem jön el a temetésre. Nem
-akartam, hogy gyöngének vagy indulatosnak lásson.</p>
-<p>Pista öcsém távirata csak egy szóból állt. »Pipkád«.
-Gyerekkorunkban nagyon szerettük egymást s én őt csak Pipka néven
-neveztem. Nagyon jól esett akkor ez az egyszavu távirata. Pálma
-hugom a fájdalomban is édes levéllel keresett föl. Sokat könyeztem
-levelére.</p>
-<p>Főrendi barátaim megint távollétükkel »tündököltek«. Csak a jó
-Zichy Jenő gróf emlékezett meg rólam. Hóbortos fiu, de hozzám
-mindig volt szive. Báró Bánffy <span class="pagenum"><a name=
-"Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> Dezső képviselőházi elnök
-részvétirata is jól esett. Gyürky Ábris gróf még a temetésre is
-eljött, nem röstelt felmászni a Gellérthegyre. A főrendi hölgyek
-közül csak Batthyányi Gézáné unokatestvéremnek s Orczy Sarolta
-bárónőnek jutottam eszébe. Hálás érzést támasztottak bennem. A
-függetlenségi párt is szerkesztett egy jegyzőkönyvet s Pázmándy
-Dinkó sántikált föl vele hozzám a hegyre.</p>
-<p>Tett ő más szolgálatot is.</p>
-<p>A ravatalt a hegyen állitottuk fel. Papot látni nem akartam. A
-boldogult grófnő Olaszországban kimondhatatlan gyülöletet érzett a
-papok iránt. Érzése soha nem szelidült meg. Halála előtt pár nappal
-is lelkemre kötötte, hogy őt se füstölővel, se szentelt vizzel, se
-czirkumdedérummal ne zaklassák.</p>
-<p>Másnap kinézünk a kapun s ime három pap jön fölfelé a hegyi
-uton. A jó lelkü Krisztinavárosi plébános jött harmadmagával.
-Valahogy értesült a grófnő haláláról s elindult hozzám, hogy a
-temetésnél szent és buzgó közreműködését fölajánlja.</p>
-<p>Nem akartam. Ameli utolsó akaratát szentül meg kellett tartanom.
-Dinkót kértem, menjen a papok elé s végezzen velök.</p>
-<p>Végzett is. Ugy elkergette mind a hármat, sohase láttam őket
-azóta.</p>
-<p>A vajda tartott beszédet a ravatal mellett. A beszéd igy
-szólt:</p>
-<p>»Először meghal, a kit szerettünk. Néma lesz az ajk, kihül a
-sziv, kialszik a szemek édes sugára, hideggé és <span class=
-"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> merevvé
-lesz a tetem. Elvisszük a temetőbe, letesszük a sirba, földet
-hányunk koporsója fölé, virágot ültetünk sirhalmára s emlékkövet
-örökalvó fejéhez.«</p>
-<p>»Azután meghalunk mi, a kik szerettünk. Évek mulnak, évtizedek
-mulnak, el-eljárunk a temetőbe; megnézzük sirját, megnézzük nevét s
-könyünk és áldásunk hull emlékezetére, a kit szerettünk. De minden
-évben elmulik közülünk is egy vagy kettő s te is jó Gáborom,
-lelkemnek igaz barátja, egykor majd lehajtod fejedet, könyed
-kiszárad s beteg szived mozdulatlanná válik. Nem kell többé
-elmenned a temetőbe, hiszen ott lesz már örök tanyád.«</p>
-<p>»Azután elhervad a virág, beomlik a sirhalom s elporlik utóbb az
-emlékkő is. Siriratának aranyos betüjét fakóvá teszi az idő hatalma
-s nem tudja azt többé senki elolvasni. Hisz a kik szerettek és a
-kit szerettek: porrá váltak egyaránt. Porrá vált maga az emlékkő
-is. De minek is az emlékkő, mikor már senki sincs, a ki
-emlékezzék?«</p>
-<p>»Mi marad meg tehát örökké?«</p>
-<p>»A szeretet. Elporlott szivekből átszáll az élő szivekbe s
-boldoggá teszi azt a nemzedéket, mely nevét se tudja annak, a ki
-azt nagy lelke öröksége gyanánt hagyta hátra.«</p>
-<p>»Imhol jó Gáborom – életednek társa, szivednek fele, örömödnek
-és bánatodnak osztályosa itt a koporsóban: mintha téged el akarna
-hagyni örökre. De gyötrő kétség ne bántsa lelkedet. Itt hagyja
-nálad szeretetét. Gazdagabb lesz szived az ő édes emlékezetével.
-Bánatodat, fájdalmadat, könyeid hullását szüntesse meg az az
-emlékezet«. <span class="pagenum"><a name="Page_116" id=
-"Page_116">-116-</a></span></p>
-<p>»Nőd és hazád: ezt a kettőt szeretted. Értük éltél, értük
-fáradoztál. Az egyiket elvesztetted, de megmaradt a másik. Azé
-legyen most már minden szerelmed, a ki megmaradt. Erre intett, erre
-buzditott, asszonylelkének egész lángolásával erre hevitett a te
-nemes halottad is. Élő hazádnak igaz szerelme s holt feleségednek
-édes emléke legyen vigasztalásod. És legyen a mi forró áldásunk,
-melylyel téged is, halottad emlékét is a szivünkbe zárjuk.«</p>
-<p>Ez a beszéd nagyon meghatott engem is, de barátaimat is, kik a
-temetésre eljöttek. A beszéd még talán szebb és tartalmasabb volt,
-mint a hogy nekem följegyezték s nagyon meglepett mindenkit, mert a
-vajdát csak ott kérték föl halotti beszéd tartására s neki még öt
-percznyi ideje se volt, hogy a fölött gondolkozzék.</p>
-<p>Én ugyan ismertem már a vajdát s nem csodálkoztam beszédén, de
-később mégis megkérdeztem tőle: egészen rögtönzött volt-e beszéde,
-vagy a fölött már előre gondolkozott? A vajda aztán
-fölvilágosított:</p>
-<p>– Rögtönözni csak ostobaságot lehet, de eszmét, gondolatot,
-elveket, intézményeket nem lehet. Még kevésbbé készül rögtönözve az
-eszmének oly alakja, mely művészi s mely a hallgatóban azt a
-hangulatot kelti, azt az érzést és elhatározást szitja föl, a
-melyre a szónok egyenesen törekedett. Az eszmének és gondolatnak
-már élni kellett a szónok lelkében, sőt művészi alakjának is készen
-kellett lennie. A melyik beszéd könyvekből, jegyzetekből, idézetek
-könyvéből készül: csonka, vagy bágyadt az rendszerint. Nálam a
-gondolatok ebben az alakban <span class="pagenum"><a name=
-"Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> már négy nap óta készen
-állottak, a nélkül, hogy a grófnő halálára gondoltam volna. Négy
-nap előtt »Perl öcsénk«-kel a régi Ferenczvárosi temetőben
-sétáltunk. Ott láttam a sok beomlott sirt s elporlott emlékkövet. A
-legtöbb emlékkő felirata már olvashatlan. Néhánynak felirata nagyon
-megható volt. Hatvan-hetven év előtti legnagyobb költőink legszebb
-gondolatait ismertem föl a sirköveken. Különösen egy 18 éves szüzén
-s egy gyermektelenül elhalt ifju nőén. A szüzén ez a gondolat volt:
-»Tisztán születtem, tisztán mentem a föld alá, tisztán hajtom fejem
-az öröklét kebelére; – hol lesz boldogságom?« Az ifju nőén ez a
-gondolat volt: »Pártámért, szivemért, hüségemért Isten nem adott
-cserébe magzatot. Jutalmam legyen hü férjemnek rólam való
-megemlékezése.« Egyszerü, szép gondolatok, de gyönyörü versben
-megörökítve. Ott a temetőben jutott eszembe mindaz, a mit a
-boldogult grófnő fölött halotti beszédül elmondottam. Egy sirbolt
-is volt ott, melynek téglaboltozata már évek óta beomlott. Sirirata
-még meg volt az ajtó fölött. A gödröt telenőtte már a vadfü. Egy
-kis lányka valamelyik szomszédból vagy őrtanyából aludt a füben.
-Fölébresztettem, mert már bealkonyodott. E kis lányka láttára
-jutott eszembe, hogy az ő számára már semmi ragyogó emlékkő, semmi
-szép sirirat nem jelent semmit. De a királyi tetemek piramisa se
-jelentene. Hisz ő már az elporlott alakokból nem ismert senkit, sőt
-hiröket se hallotta. Igy járunk pedig, édes Gáborom, mi is. Igy
-magyarázta meg a vajda az ő beszédje eredetét. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span></p>
-<p>Később ismét kiment »Perl öcsém«-mel ebbe a temetőbe, hogy egy
-csomó siriratot följegyezzen szóról-szóra, de bizony a város
-akkorra már elárvereztette az összes korhadt sirköveket.</p>
-<p>Ameli számára a Kerepesi-uti temetőben vettem sirhelyet. Magam
-mentem érte Gerlóczy polgármesterhez, a ki aztán gyorsan és
-szorgalmasan eljárt ügyemben. Szápáryhoz, a miniszterelnökhöz is
-magam mentem, hogy vigyázzon, a papok miatt bajom, késlekedésem ne
-legyen.</p>
-<p>Nem is lett.</p>
-<p>Szép sirhelyet találtam. Ha a főkapun bemegyünk s az uton
-egyenesen elmegyünk a kőfalig, a fal mellett bal felé, mindjárt ott
-van az a sirhely. Fekete mauthauzeni gránit-piramis az emlékkő, a
-sirgödröt faragott kövek födik be, a zárókő kissé dőlt fekvésben.
-Vaskerités keriti.</p>
-<p>Pázsitról, virágágyról nem gondoskodtam. Hiszen ha én nem
-leszek, ugy sem ápolja ezt a virágot senki.</p>
-<p>Szép és nagy kisérete volt halottamnak. Amelit kevesen ismerték
-a fővárosban. Rokona senki se volt a fővárosban. Az én rokonaim
-közül se jött el a temetésre senki. Nem busultam miatta. Barátaim,
-a kik a fővárosban voltak még, mind ott voltak. Kivált az én kedves
-és ifju ujságiró barátaim. Minő jó fiuk ezek! Csak ők tudnak még
-lelkesülni, csak ők tudnak még igazán ragaszkodni. Minő üres,
-sivár, számitó, aszú lelkek ő mellettük az »ország nagyjai«, a
-kiket pedig egyedül csak ők tesznek az ország nagyjaivá. Az ő
-<span class="pagenum"><a name="Page_119" id=
-"Page_119">-119-</a></span> tolluk és szegénységük nélkül de
-semmire se való ember maradna a nagyok nagy része!</p>
-<p>A temetőben, a zárókő megerősitése előtt, báró Kaas Ivor barátom
-mondott szép és érzékeny búcsubeszédet. Mindig szerettem őt. Az
-egyházpolitika miatt később ritkán találkoztunk. Mindig meg akart
-enni bennünket a vajdával együtt. De én azért változatlanul
-szerettem. A véderővita alatt, több mint egy éven át, együtt
-éreztünk és fáradoztunk. Erre mindig élénken emlékeztem.</p>
-<p>Verses nagy müvének egyes részeit könyv nélkül megtanultam
-valamikor.</p>
-<p>A temetés után rögtön otthagytam a Gellérthegyi villát.
-Beköltöztem Andrássy-uti körtéri lakásomba. Barátaim itt naponként
-fölkerestek. Este kivált mindig együtt voltunk valamennyien.</p>
-<p>Nőm ruhatára gazdag volt. Öltönydarabjai, pipereeszközei,
-ékszerei kimondhatatlan fájdalmat okoztak. Kedves halottunk
-emlékezetében a fájdalom mellett van enyhülés is. De a mint egy-egy
-kedves tárgya szemünkbe ötlik, ha csak egy fogkefe, egy
-zsinórdarab, egy szalagocska is, mint a villám: ugy jön ránk a
-veszteség gondolata. S ez kinosan sajog sokáig.</p>
-<p>Az én nappali szobámból, a teremből s az ebédlőből mindent el
-törekedtem távolítani, a mi Amelinek kedves dolga volt. A
-hálószobába s a mellékszobákba zsufoltam össze mindent.</p>
-<p>De minden nap kimentem sirjához. Se jó idő, se rossz idő, se
-tél, se nyár vissza nem tartott. Négy óra <span class=
-"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> után
-kocsira ültünk Izidorral s egy csokrot, egy nyiló virágot dobtunk a
-sirbolt födelére.</p>
-<p>Mindig élő virágot.</p>
-<p>A virág ott hervadozott. Ott gyült, ott szaporodott, ott
-növekedett halommá. Egy-egy szép csokor mily haloványnyá, mily
-szintelenné, mily kicsivé huzódott össze, a mikorra elszáradt. Mint
-maga szegény Amelim!</p>
-<p>Néha erős szél vagy forgó szél zajongott a sir fölött. Zavarta,
-kergette, hajszolta a halomra nőtt hervadó virágokat. Engem nem
-bántott ez a tünemény. Még az se bántott, ha egy-egy csokrot a
-vaskeritésből kiragadott. Hiszen hozok én helyette ujat.</p>
-<p>Arra igazán ügyeltem, hogy télen a hó el legyen a sirról és a
-csokrokról takaritva. Nem szerettem a havat látni Ameli fölött. Nem
-vagyok babonás, érzelgős sem, de mindig az az ösztön lepett meg:
-szegény Ameli fázik. Pedig magam fáztam, mikor a havat láttam.</p>
-<p>Hanem az gyakran megtörtént, hogy mikor a szél kuszálta a
-virágokat s én az uj csokrot a sirfedő kőre hajitottam: a szél
-mintha rögtön elállt volna s a zaklatott virágok nyomban
-elnyugodtak volna. Tudom, hogy véletlen volt s a szél szeszélye s
-az én uj virágom közt semmi összefüggés nem volt, de azért nekem ez
-mégis jól esett.</p>
-<p>Fifi kutyám minden nap jelen volt ott velem. Beugrott a
-keritésen. Végig nézegette, végig szaglálta az uj és a régi
-virágokat s kereste rajtuk a kezem nyomát. Vagy talán keresett
-valamit, a mi porladó urnőjére emlékeztesse. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span></p>
-<p>Egy időben igen rosszul voltam. Szivbaj, nehéz légzés, köszvény,
-oldalfájás, idegnyilallás majd megölt. A vajda rám szólt:</p>
-<p>– Gábor, ma ne menj ki a temetőbe; szél van, hideg van, eső van,
-maradj itthon.</p>
-<p>Nem fogadtam szót, nem tudtam otthon maradni. A vajda
-összeszidott.</p>
-<p>– Ne haragudjál vajda. Majd meglátod, ha én nem leszek, soha
-egyetlen virágot nem lát többé Ameli sirja. Az lesz az egyedüli
-puszta sir abban a rengeteg temetőben.</p>
-<p class="center">* * *</p>
-<p><i>Jegyzet.</i></p>
-<p>– – Most én folytatom elhunyt barátom följegyzéseit.</p>
-<p>Igaza volt. Az a sir ma puszta sir. A legárvább a temetőben.</p>
-<p>A mult évben, halála napján fölkerestem a sirt. A juliusi nap
-perzselő heve égetőn sütött a sirfedő kövekre. A fekete piramis s
-rajta az aranyos sirirat még üdén áll. A fényesre csiszolt gránit s
-az arany sokáig ellenáll a korhadásnak.</p>
-<p>De a többi faragott kő már fakó, likacsos, töredező, avult. Se
-rajta, se körülötte semmi élet.</p>
-<p>A fedélkő és a rács közti tér söpretlen, gondozatlan. Pázsitnak,
-virágnak, öntözésnek semmi nyoma. De azért nem disztelen. A szél
-tele hordja falevéllel. Nyárfalevél, apró czipruságacska,
-jázminlevél fürtje halomban <span class="pagenum"><a name=
-"Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> van ott. S ha kissé a
-multba andalog az ember lelke: a sok szinü falevél ugy tünik
-szemünk elé, mintha szines virágok gyüjteményét látnók. Halvány,
-bágyadt, fakó szinek. A hogy illenek a porladóhoz, a kire már nem
-emlékezik senki.</p>
-<p>A szomszéd sirokban jobbra, balra a fal mellett gazdag urak,
-gazdag urnők alusszák örök álmukat. Fény és pompa, tisztaság és
-üdeség az emlékköveken. Hű rokon, szerető társ, gyöngéd emlékezet,
-szelid kéz nyomai mindenen. Az élő virágokon, a zöld pázsiton, a
-sötét cziprusok ágain.</p>
-<p>De azért van élet gróf Károlyi Gáborné sirján is.</p>
-<p>A hol a faragott kövek összeeresztvék: oda egy kis port hordott
-össze a szél. S fümagot és virágmagot is vitt oda a porba. S a
-fümag és virágmag kikelt. Szelid pörjés pázsitfü, cziczfark, törpe
-paréj, vad hajnalka éldegél ott a kövek eresztékeiben. Szerényen és
-szegényül, a hogy illik a szélhordta vad növényhez.</p>
-<p>A cziczfark nem oly délczeg növény, mint a cziprusfa jegenyéje.
-Ez bizony igaz. De neked porrá vált asszony ott a föld alatt s
-neked dicsőült barátom ott messze tul a Tiszán, a főuri diszes
-katakombában: nektek most már egészen mindegy, akár a cziczfark,
-akár a cziprusfa.</p>
-<p>Megnéztem azt a sirt most is, a mikor ez emlékiratok közlését
-ujból megkezdettem.</p>
-<p>Most hó boritotta be az egész sirt. A fedőkövek nem látszottak.
-A szomszéd sirok mindegyikéről le volt seperve a hó. E sirnál a
-gondozásnak semmi nyoma. <span class="pagenum"><a name="Page_123"
-id="Page_123">-123-</a></span></p>
-<p>Nem találtam hamarosan a sirra. Nem jó uton hajtattam be, kocsim
-eltévedt.</p>
-<p>Egy temetőőrhöz fordultam.</p>
-<p>– Tudja-e barátom, hol van gróf Károlyiné sirja?</p>
-<p>– Tudom.</p>
-<p>Felült a kocsira s egyenesen oda mentünk. A fekete gránit
-piramis most is tisztán és üdén állt ott. Csak vállain volt hó.</p>
-<p>– Miért nem gondolnak néha erre a sirra is?</p>
-<p>A temetőőr elbámult kérdésemen.</p>
-<p>– Nem a mi dolgunk az uram. De ha nem vétenék szómmal, nem
-maradt annak a jó grófnak senkije se, a ki pár forintot forditana
-erre a sirra?</p>
-<p>Elbámultam a temetőőr kérdésén. Mi köze ő neki ehhez?</p>
-<p class="right"><span class="smcap">Eötvös Károly.</span></p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_124" id=
-"Page_124">-124-</a></span></p>
-<h2>ÉLJEN KOSSUTH LAJOS!</h2>
-<p class="summary">(Helfy Ignácz és Kossuth atillája. – Mekkora
-volt Kossuth Lajos termete? – A Kormányzó úr szükséget lát. – A
-titkos segítség. – Brázay Kálmán. – Ruttkayné levele. – A vajda
-rögtön segít. – A Kossuth-bizottság. – Doktor Basso. – A
-gyüjtés.)</p>
-<p>Elmult már annak ötven esztendeje, a mióta közpéldabeszéd
-mindenütt, a hol néhány jó magyar ember összejön: »Éljen Kossuth
-Lajos!«</p>
-<p>Mi az igazság ebben a példabeszédben: ezt el kell mondanom.</p>
-<p>Az 1891-ik év elején egyszer eljön hozzám Helfy Ignácz.</p>
-<p>Helfy Ignácz képviselőtársam volt s a függetlenségi párthoz
-tartozott. Azt hitték róla általában, hogy ő is számüzött volt
-valamikor.</p>
-<p>Nem volt számüzött. Ő a függetlenségi harcz idején nem volt
-itthon, hanem házi nevelő volt gróf Gyulay tábornoknál
-Olaszországban, többnyire Velenczében. Ügyes, mozgékony, tanulni
-szerető zsidó fiucska. Megtanult mindenféle zsurnaliszta nyelven:
-németül, olaszul, francziául, talán angolul is. Mikor a nevelőséget
-elhagyta: olasz ujságiró lett s egyuttal franczia és német lapok
-<span class="pagenum"><a name="Page_125" id=
-"Page_125">-125-</a></span> levelezője. Én is megismerkedtem vele
-már a 60-as évek elején s először csakugyan a Kormányzó urnál
-találkoztam vele.</p>
-<p>A Kormányzó úr megkedvelte ezt a kis barna embert s ellátta
-hirekkel. Három nagyhatalom kormányával állott naponkénti
-érintkezésben, ezen kivül Angliából s Magyarországból szakadatlanul
-kapta az értesüléseket, volt hát diplomácziai és politikai hire
-elég. Adhatott Helfynek tetszése szerint. S a kis ember tetszett
-neki. El lehet képzelni, minő súlyra tett szert a hirlapirók közt
-ez a kis ember. Utóbb egy magyar nyelvü hirlapot is szerkesztett
-Helfy. E hirlap neve volt: »Magyar Magyar.« Kettős magyar tehát.
-Soha se értettem, miért kettős magyar. Már itthon voltunk s
-képviselőtársak voltunk, mikor megkérdeztem tőle: mit jelent a
-»Magyar Magyar?« Azt felelte, ha van »Osztrák-Magyar«: mért ne
-lenne magyar magyar?</p>
-<p>Bizony én most se értettem. Az én parlagi eszem szerint van
-osztrák is, van magyar is, de a kit én osztráknak tartok: azt ugyan
-magyarnak el nem fogadom; – a ki pedig igaz jó magyar ember, elég
-attól, ha egyszer magyar. A kétszeres magyart nem szeretem.</p>
-<p>No de mindegy. Utóbb megnősült s elvett egy derék, szép, déli
-olasz barnaságu ifjú olasz nőt s ugy tudom, keresztyénné is lett a
-kedveért. De ebben nem vagyok bizonyos.</p>
-<p>Az alkotmányos élet kezdetével 1867-ben vagy 1868-ban haza jött.
-De képviselőként akart haza jönni. Akkor már a Kormányzó urnak
-bizalmas embere volt, Baranyában <span class="pagenum"><a name=
-"Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> vagy hol megüresedett egy
-vidéki kerület. Helfyt meghivták jelöltnek. De hogyan jöjjön haza?
-Se atillája, se pörge kalapja, se sarkantyus csizmája. El nem
-hiszik róla, hogy ő számüzött, ha kvekkerben és czilinder kalapban
-jön haza. A mi jó függetlenségi magyar népünk komoly, higgadt,
-értelmes s tisztán és nemesen gondolkodó faj, a ki nem a ruhája és
-a bajusza után ítéli meg az embert, de egy-két búsmagyar mindenütt
-akadhat, a ki azt hiszi, hogy nem is igaz magyar, a kinek a bajusza
-nem arasznyi s dugóhuzó módjára nincs kipödörve. Vagy a ki nem
-sarkantyus csizmában s nem bakonyi szürben jár. Vagy a ki
-czigarettet szí s gyufát használ aczél, kova, tapló helyett.</p>
-<p>Hallhatott ilyesvalamit Helfy is s nagyban tépelődött a
-Kormányzó ur előtt, miként induljon ő már az esti vonattal
-mancseszter nadrágban, kivágott czipőben, kucséber kalapban és
-szürke zsaket kabátban programmbeszédet tartani? Mit szól majd
-ehhez a baranyai ős balpárt?</p>
-<p>A Kormányzó ur megvigasztalta:</p>
-<p>– Már édes Helfy, én darutollas süveget és czifra szürt ugyan
-nem adhatok, de ugy hiszem, nem is lesz rá szükség. Hanem adok egy
-levelet s odaadom atillámat. Ebben mentem ki Czeglédre,
-Nagy-Kőrösre, Kecskemétre, Szegedre a nemzetet fölkelteni, mikor
-Jellasics ránk tört. Ez volt diszruhám Kis-Ázsiában. Ebben jártam
-meg Angliát és Amerikát. Ebben fogadtak engem a szabad köztársaság
-nagyjai a fehér palotában. Ezt odaadom. Öltse fel s mondja meg
-választóinak: ez az <span class="pagenum"><a name="Page_127" id=
-"Page_127">-127-</a></span> én atillám. Ha megkérdik: megirom
-nekik, hogy önnek igazsága van.</p>
-<p>Igy történt.</p>
-<p>Az az atilla Pesten készült 1848-ban. Ebben tette le a Kormányzó
-ur a miniszteri esküt is. Fekete finom posztó volt; ujja kettős,
-ugynevezett Zrinyi-atilla volt, a felső ujja bő, csak könyökig
-tartó, de hasitékja zsinórral, vitézkötéssel s gombbal ellátva. A
-szigetvári hős Zrinyi arczképén látható ez az atilla. Eredetileg
-kárniol gombok voltak rajta, de a bujdosás alatt a kárniol helyett
-fekete gombokat varratott rá a Kormányzó. Eltiprott nemzet bujdosó
-vezéréhez nem illett a fényesség.</p>
-<p>Ezt öltötte föl Helfy. Ugy állt rajta, mintha nem egészen ő rá
-szabták volna.</p>
-<p>Java életidejében a Kormányzó ur magas középtermetü, sudár
-növésü, délczeg alaku férfiu volt. Legalább is jó félfejjel
-magasabb, mint Helfy Ignácz. Melle hatalmas domborodásu. Nem tudom,
-ebben a korban megmérték-e termete magasságát. Ha oly magas nem
-volt is, mint Ferencz fia, de azt hiszem: olyan magas mindenesetre
-volt, mint Lajos fia. Én becsültem mintegy 170 centiméter
-magasra.</p>
-<p>Legalább én ezt mondtam a vajdának is holtteste mellett.</p>
-<p>A halála után való napon délben ketten együtt jól megnéztük a
-ruhátlan holttestet. De a férfiu termetét megitélni akkor már nem
-lehetett.</p>
-<p>A 92 éves kor sulya alatt önmaguktól is összezsugorodtak
-<span class="pagenum"><a name="Page_128" id=
-"Page_128">-128-</a></span> a csontok és izmok. Azonkivül
-gerinczgörnyedés fejlődött ki nála az utolsó években. A felső test
-kissé jobb oldalra volt hajolva. S a mint ott előttünk feküdt
-hanyatt az asztalon, lábai is a térdnél kissé fel voltak huzva.</p>
-<p>A vajda mégis megmérte annak a vonalnak a hosszát, mely az
-asztalon koponyája elejétől talpáig vonul. E vonal 146
-czentiméternyi volt. De az aggság, görnyedtség, térdösszehuzódás
-legalább is 25 czentiméternyire rughatott.</p>
-<p>Ez volt a vajda nézete.</p>
-<p>De hát elvégre is akárhogy állott Helfyn a szigetvári hős Zrinyi
-atillája: mégis csak Kossuth Lajos termetét födte egykor az az
-atilla. Posztóból és zsinórból állott az a ruhadarab. Holt és
-hitvány anyag az a posztó és az a zsinór. Nincsen annak szava. De a
-mikor az a jó baranyai nép megtudta, hogy az a ruha egykor Kossuth
-Lajosé volt: mindjárt elevenné és szózatossá vált az az ócska
-kelme. S beszélt a multról, multnak dicsőségéről, nagy napok
-emlékezetéről, nemzetünk nagyságáról, melynek nincs határa s
-nemzetünk gyászáról, melynek szintén nincs határa. Aggok, fiatalok,
-férfiak és asszonyok odamentek ahhoz az ócska kelméhez s csókjukkal
-és könyüikkel fürösztötték azt meg. Mint valami szent jelet, valami
-szent lobogót. Mint a mohamedán a próféta zászlaját; mint a hivő
-keresztyén a szüz anya képét.</p>
-<p>Szegény jó Helfy barátunk szentül hitte, hogy e nagy buzgóság
-mind neki szól. Neki ám! lett volna csak kucséber jakliban!
-<span class="pagenum"><a name="Page_129" id=
-"Page_129">-129-</a></span></p>
-<p>De mindegy. Jó fiu volt s jó függetlenségi ember, a hogy ereje
-hozta magával. Akár tőle, akár atillájától ugy elfutott a
-kormánypárti képviselőjelölt, talán most is fut még.</p>
-<p>Később egyszer-másszor némi kis politikai egyenetlenségem volt
-Helfyvel s az én gunyolódó rossz természetemmel elneveztem őt
-»Közönséges Náczi«-nak. Már akkor is annak neveztem, a mikor 1891
-végén hozzám jött.</p>
-<p>Fontos dolgot közölt velem.</p>
-<p>Azt, hogy a Kormányzó urnak nincs miből élni. Rossz napokat lát.
-Háztartását össze kell huznia. Nincs elég kényelme. Kénytelen
-nélkülözni. Fiai se gazdagok. De fiaitól nem is fogadna el
-segitséget. De »segitséget« egyáltalán nem fogadna el senkitől. Még
-saját nemzetétől sem. Szentséges szent férfi büszkesége ezt nem
-engedi. De akar dolgozni. Pénzt és kenyeret szerezni becsületes
-munkával. Kapálni mint 89 éves öreg nem mehet. Irni azonban tud is,
-akar is. De a mit könyveiért eddig az Athenaeumtól keresett: azt
-jövedelmező papirokba fektette s az most Olaszország pénzügyi
-válsága miatt mind elveszett. Az a vételár is mind elveszett, a mit
-Collegno al Baracconei villájáért kapott. Sőt még adósságai is
-vannak.</p>
-<p>– De hát mit csináljunk?</p>
-<p>– Könyvei most már nem kelnek. Nincs is készen egy kötet se.
-Nincs más mód, pénzt kell összeadnunk s azt az Athenaeum majd
-elküldi félévenként vagy negyedévenként, mint munkái után befolyó
-jövedelmet. Ezt elfogadja s igy majd meg lehet segiteni.
-<span class="pagenum"><a name="Page_130" id=
-"Page_130">-130-</a></span></p>
-<p>– S mennyi pénz kellene?</p>
-<p>– Legalább hat ezer forint évenként. Ez elég is lenne. Brázay
-kész adni két ezer forintot.</p>
-<p>– Nohát én is adok ezer forintot, félévenként ötszáz forintnyi
-összegekben.</p>
-<p>Lett volna ilyen módon már három ezer forint.</p>
-<p>Rögtön futottam anyámhoz. Anyámnak módjában is állott, de finom
-és nemes érzéke is volt ily ügyhöz. Közöltem vele a dolgot. Anyám
-magára vállalta, hogy elintézi a többit. Pár nap alatt el is
-intézte. Ha nem csalódom, gróf Károlyi Sándor adott évenként 2000
-forintot s Kiss Miklós ezredes 1000 forintot. Tüzetesen nem
-kérdezősködtem utána, de bizonyos az, hogy 1892-től kezdve évenként
-a hat ezer forintot már az én tudtommal is pontosan beszolgáltattuk
-Emich Gusztávhoz.</p>
-<p>Följegyzem, hadd tudja meg az utánunk jövő nemzedék.</p>
-<p>Én pénz dolgában könnyelmü ember vagyok. A pénzzel bánni soha se
-tudtam. A mire ma szükségem volt: azt elköltöttem ma. Hogy azután
-tiz vagy husz nap mulva miből költök: ezt nem számítgattam. Nem
-volt nekem az öreg apám se számtiszt vagy számvevő vagy
-könyvvezető. Ha pénzem nem volt: csináltam adósságot. Ha hitelem se
-volt: mentem uzsoráshoz. Ha az uzsorás se adott: vittem a zálogba,
-a mit lehetett. Ha ebből is kikoptam: akkor koplaltam,
-nélkülöztem.</p>
-<p>Képviselő koromban is örökké zaklattak a pörökkel. Napidijam
-csaknem mindig le volt foglalva. Mágnás <span class=
-"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span>
-természetem bolondsága hozta magával, hogy a hitelezőt, a boltost,
-szabót s több effélét nem igen szerettem kifizetni. Ha számlát
-hoztak hozzám, kegyetlenül összemordiáztam a számlahozót. A vajda
-akárhányszor összeszidott e miatt. De már ez volt rossz szokásom.
-Hanem azért az Athenaeumnak adósa soha nem maradtam.</p>
-<p>De hát nincs ebben semmi érdem.</p>
-<p>Van érdeme Brázaynak. Ez kereskedő. Ott van háza és óriási
-üzlete a muzeummal szemben. Ő az adás-vevés, kereskedés, üzletkötés
-iskoláiban növekedett. Nem akasztották föl se apját, se öregapját s
-a nemzetért való vértanuságot nem oktatták gyermeki lelkébe. Tőle
-és osztályától az a legnagyobb és legtisztább hazafiság, ha tisztes
-uton vagyont szerez, ha üzleteit becsületesen köti, ha a külföldit
-tőlünk kiszoritja, ha a nemzeti tőkét szaporitja s gyermekeit jó
-magyarnak neveli.</p>
-<p>Brázay mindezt igazán cselekedte s kereskedő létére mégis oly
-nagy összeggel állott elő szivesen, szerényen, szó nélkül. Igaz,
-hogy apja is jó magyar s jó hazafi volt.</p>
-<p>S nem azért cselekedte, hogy hirt, kitüntetést és üzletet
-szerezzen. Nem tudott erről senki. Nem tudtad ezt vajda te magad
-se.<a name="FNanchor_2" id="FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2"
-class="fnanchor">2)</a> Talán rajtam és Helfyn és Emich Gusztávon
-kivül sohase tudta meg senki.</p>
-<p>Hejh, ha Magyarországnak minden kereskedője igy gondolkodnék s
-igy cselekednék a nemzeti ügyekben.</p>
-<p>Jól van. De hát hol maradnak a »hazafiak« százai és ezrei? Hol
-maradnak a szent eszmék »harczosai«? Hol maradnak a »szent
-hazafifájdalmak« kikiáltói?</p>
-<p>Hentaller Lajos képviselőtársunk, függetlenségi, nálunk
-<span class="pagenum"><a name="Page_132" id=
-"Page_132">-132-</a></span> fiatalabb ember, 1881 óta képviselő,
-hirlapiró, 48-as történetiró és ereklye- és emlékgyüjtő. A vajda »a
-jó Laji«-nak nevezi. Mindig bús, mindig mérges hazafi. A
-zsurnaliszták Petur bánnak is nevezik olykor-olykor. Gondosan
-öltözködik. Bajusza keményen felkunkorítva. Verekedni jól tud,
-állandó párbajintéző s hol jól, hol rosszul intéző. »Egy font
-tudománynyal, egy mázsa meggyőződéssel« mint a vajda mondta egyszer
-róla. Igazi kurucz az ő érzéseiben, mindig a 48-iki és 49-iki
-történeteket keresi. Száz hőst és száz árulót talált már s a ki
-hős, abban nem talál szeplőt s a ki áruló: arra nem talál
-mentséget.</p>
-<p>A Kormányzó urhoz életre-halálra ragaszkodik. Meg is látogatta
-többször. Ruttkaynénak is bizalmasa. Ha Turinban van: mindig
-elkeseredik, hogy mért nem lehetett ő már 1848-ban fegyverbiró
-gyerek, mért nem állhatott a Kormányzó ur oldalára s mért kellett ő
-neki az aradi tizenhárom akasztófát kikerülni? De szerette is őt a
-Kormányzó ur igazán. Ugy vettem észre, s nem is egy izben, hogy a
-függetlenségi párt tagjai közt talán őt szerette legjobban, hozzá
-volt legtöbb bizodalma.</p>
-<p>Nos hát julius 30-án ő sétálgat a vajdával az Oktogon terén s
-beszélgetés közben elmondja a vajdának, milyen rossz a mi postánk,
-milyen ügyetlenek a mi postakezelőink. Ime Ruttkayné, az ő kedves
-jó »Lujza nénije« levelet ir neki Turinból, ráirja, hogy »Lellén
-Somogymegye«, a postások »Sellén«-t olvasnak, elküldik a levelet
-először Vág-Sellyére, onnan Baranya-Sellyére s elvégre alig tud
-leveléhez jutni Balaton-Lellére, holott <span class=
-"pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> azt
-csak mindenkinek kellene tudni, hogy egyszer már Lellén a
-köztársaságot is kikiáltották s hogy ő ott szokta a fölséges
-Balaton somogyi partján az ő lellei nyaralójában a nyarat
-tölteni.</p>
-<p>– Hát mi jó ujságot irt neked jó Laji az a nagyszivü nemes nő a
-Kormányzó urról?</p>
-<p>– Semmi jót. A Kormányzó ur beteg, Lujza néni is beteg. Olyan
-beteg, hogy a hónap 10-én Turinban a Valentino népkertben elájult,
-elesett, alig tudott haza jutni s most is fölötte gyönge s a
-betegeskedő Kormányzó urat nem ápolhatja. Annak ápolását most már
-egyedül dr. Basso végzi, a ki pedig elhagyja Turint, állást kapott
-Milánóban vagy hol s neki azt el kell foglalnia, minthogy Turinban
-nincs elég mellékkeresete, a Kormányzó urnak pedig nem áll
-módjában, hogy neki egész nagy tisztes fizetést adhasson. Pedig ő
-orvos is, ápoló is, éjjelét-nappalát szenteli a kormányzó ur
-egészségének. Ő végzi vele naponként a testgyakorlatokat, ő
-dagasztja, gyömöszöli mindennap, ő viszi ki sétálni, az ő csigabiga
-észjárása deríti föl a 90 éves szent öreget. De most már ő is
-elhagyja őket, mennie kell kenyere után. Ott marad a két öreg
-elhagyatva, árván, betegen, orvos nélkül, ápoló nélkül. Pedig az a
-jó Basso doktor már öt év óta végzi nemes hivatását nagy kedvvel,
-nagy buzgósággal. Közelget a Kormányzó ur 90-ik születésének napja.
-Arra messze napkelet felé, a Duna és Tisza partjain a szép
-Magyarországban e napon százezer jó lélek imája száll az egekbe,
-hogy a mindenható isten még sok évig tartsa <span class=
-"pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> meg
-egészségben a dicső agg férfiut. Poharat koczintanak egészségére,
-feliratokat küldenek hozzá ékeseket, ragyogókat. Küldöttségek
-indulnak el a messzeséges utra, hogy elvigyék az örök számüzöttnek
-hálás nemzete üdvözletét. S hegyeken és völgyeken végigharsog a
-felkiáltás: »Éljen Kossuth Lajos!« De hát én azt kérdem, hogyan
-éljen? Miként éljen? Gondolnak-e erre otthon az édes haza földjén?
-Hogyan éljen aggon, betegen, a mikor utolsó orvosa és ápolója is
-ott hagyja és elköltözik tőle, mert kenyere után kell futnia? – Im
-ezt irta nekem édes bátyám a jó Lujza néni.</p>
-<p>– Igazán ezt irta, jó Laji?</p>
-<p>– Igazán ezt irta.</p>
-<p>– Mikor irta?</p>
-<p>– Egy hete már, a mióta megkaptam a levelet.</p>
-<p>– S te nekem nem tudtál erről eddig szólani?</p>
-<p>– Nem bizony bátyám, még ezt se mondtam, mert ezt is csak
-titokban mondtam. Mert azt is megirta Ruttkayné, hogy erről pedig
-ne szóljak senkinek, »mert ha bátyám – a Kormányzó ur – ezt valaha
-megtudná, ezt nekem nem tudná megbocsájtani soha«. S azt is irta
-még, hogy ezt panasznak vehetné valaki, a Kormányzó ur pedig nem
-fordul panaszszal soha senki felé.</p>
-<p>A vajda nem szólt többet, csak annyit mondott Hentaller
-barátunknak, hogy este legyen ott nálam okvetlenül. Ezzel kocsira
-ült, épen déli 12 óra volt s elhajtatott a Hazai Első
-Takarékpénztárhoz. Még ott találta Hevesy igazgatót s előadta neki
-röviden az <span class="pagenum"><a name="Page_135" id=
-"Page_135">-135-</a></span> esetet. Kossuthot orvos és ápolás
-nélkül hagyni nem lehet. Hajlandó-e az igazgató Eötvös Károly
-aláirására és fizetési kötelezettsége mellett azonnal ötezer
-forintot Turinba dr. Basso orvosnak küldeni, mint öt évi orvosi
-tiszteletdijat?</p>
-<p>Az igazgató fiatal ember volt. Előkelő modoru eszes férfiu s ugy
-látszik szive is helyén való. Nyomban kijelentette, hogy a pénzt
-folyóvá teszi, csak azt jegyezte meg, hogy az ő intézetének
-Turinnal nincs közvetlen összeköttetése, a pénzt a Leszámitoló Bank
-utján küldi el.</p>
-<p>A vajda innen rögtön ment a táviróhoz s Ruttkaynét értesítette,
-hogy Basso maradjon, pár nap mulva olyan közleményt kap tőlünk,
-hogy szivesen és elégedetten megmarad ott tovább is. Azután
-fölkereste Valkót, a Leszámitoló Bank igazgatóját, közölte
-bizalmasan az esetet vele is s ő is nemesen megigért minden lehető
-segítséget.</p>
-<p>Estennen megjöttek hozzám barátaim és vendégeim. A képviselők
-közül a nyár közepén akkor már kevesen voltak a fővárosban, de
-néhányan ők is eljöttek. Ott volt Hentaller Lajos, ott volt a »jó
-Ada«. Horváth Ádám barátunkat neveztük igy. Följegyzéseimben még
-sokszor lesz róla szó. Kecskeméti képviselő 1887. óta. Eszes és
-tanult ifju, volt jogtanár. Óriási termettel, rettenetes lágy
-kedélylyel. Nagyon kedveltem, mindennapos barátom volt. Ott volt
-Pázmándy Dinkó, a kit véletlenül a vajda fogott el s ott volt a
-vajda.</p>
-<p>De velünk volt Gélich tábornok, dr. Reiner házi <span class=
-"pagenum"><a name="Page_136" id="Page_136">-136-</a></span>
-orvosunk, Eötvös Bálint, Izidor barátunk s a jó »Perl öcsém«
-is.</p>
-<p>A vajda titoktartásra kérve bennünket, előadta, a mit délben
-Hentaller barátunktól hallott. Javasolta, hogy azonnal állandó
-bizottsággá alakuljunk s elnököt és jegyzőt válasszunk. Közölte
-velünk, hogy ő 5000 forint elküldése iránt már megtette a szükséges
-intézkedést. S végül lelkünkre kötötte, hogy se a mai, se a
-következő dolgokról senkinek ne szóljunk, nehogy müködésünk a
-Kormányzó ur fülébe jusson. Mert ez esetben hiában való minden
-fáradság és igyekezet.</p>
-<p>Az állandó Kossuth-bizottság tagjai lettek e napon: Eötvös
-Károly elnök, gróf Károlyi Gábor, Pázmándy Dénes, Horváth Ádám és
-Hentaller Lajos. A bizottság jegyzőjévé Eötvös Bálintot
-választottuk. A jegyzőkönyvet mindannyian aláirtuk. Ebben erkölcsi
-kötelességünknek fogadtuk, hogy első sorban a vajda által szerzett
-5000 forint fedezéséről és törlesztéséről fogunk gondoskodni.</p>
-<p>De hát ez mind nem elég. Ez összeggel csak dr. Bassonak az
-elmult öt évre való szerény tiszteletdija nyer kielégítést. Bizony
-nagyon szerény tiszteletdij. De arra gondoltunk, hogy a Kormányzó
-ur is fizetett rendszeresen és évenként neki néhány száz lirát s
-Kossuth Ferencz és Lajos Tivadar is gyöngéd figyelmességgel
-megadták évi adományukat neki. És arra gondoltunk, hogy a
-megélhetési viszonyok Turinban sokkal kedvezőbbek, mint nálunk s
-maga dr. Basso barátom is elégnek fogja a multra nézve ez összeget
-tartani. <span class="pagenum"><a name="Page_137" id=
-"Page_137">-137-</a></span></p>
-<p>És gondoltunk még egyébre is.</p>
-<p>Gondoltunk arra, hogy mi mind szegények vagyunk, nagy pénzt nem
-áldozhatunk, százezreket nem gyüjthetünk, a nemzethez nem
-fordulhatunk, a nyilvánossághoz nem folyamodhatunk. Mert ha a nagy
-számüzött füléhez ér valami, örökre eltaszít magától bennünket s
-inkább éhen hal, mintsem nemzetétől fogadjon el valamit.</p>
-<p>Csak a királyok hálásak. Nekik van miből áldozni. A mi
-zsirunkból, a mi vérünkből, a mi munkánk verítékéből. Ők hálásak.
-Ők meg tudják szerezni, mert meg tudják fizetni a hű szolgákat.</p>
-<p>De mit adhat a nemzet? Sirhelyet, emlékszobrot, gyászbeszédet,
-közgyülési szónoklatot, jegyzőkönyvi ákombákom szót: ezt ugyan ád
-nagy emberének, ha már kidőlt, meghalt, rothadó tetemmé vált. De
-mit ád életében? Harczot, vihart, pártos keserüséget, rágalmat,
-gyanusítást. Vagy még többet is. Vasat, börtönt, akasztófát,
-számkivetést, hontalanságnak koldus kenyerét.</p>
-<p>Hajh, minő tanácskozás volt akkor ott az én kis lakásomban!</p>
-<p>Magyarország nyugdijat ad, ellátást és kényelmet ad minden
-ellenségnek, minden árulónak. A ki Zalatnán kiirtja a csecsszopót,
-mert magyar lehetne belőle; – a ki vérben, lángban megfojtja
-Nagy-Enyed magyar népét; – a hóhér, a ki hurkot vet hőseinkre; – a
-kém, az orv, az áruló, a ki tőrbe ejti s szenvedésre hurczoltatja a
-jó hazafit; – az idegenből ide szakadt biró, kormányzó, hivatalnok,
-a ki tizenöt évig üldözi, <span class="pagenum"><a name="Page_138"
-id="Page_138">-138-</a></span> tiporja, gunyolja és pusztítja a
-magyart: mindaz nyugodtan élvezi Magyarország pénzét, kenyerét,
-szabadságát, mert mindaz a királynak volt hű szolgája. Azt nekünk
-meg kell fizetni.</p>
-<p>Hanem Kossuth Lajosnak szenvedni kell árván, elhagyottan, orvos
-nélkül, ápoló nélkül kilenczven éves agg korában! Agyának minden
-istenelméjét, szivének minden szilaj akaratát, egész életének
-minden napját áldozta magyar nemzetéért s neki Magyarország nem
-nyujthat semmit.</p>
-<p>Gyalázatos kor! Hitvány nemzedék! Álnok jellemek és hazug szivek
-uralma!</p>
-<p>Az öreg vajda hangja csak ugy fuldoklott az indulattól.
-Hentaller barátunknak dühben égett, tűzben-lángban fénylett mind a
-két szeme. A jó Ada kegyetlenül elkáromkodta magát s ugy vágta a
-kancsót az asztalhoz, csak ugy harsant. Még Pázmándy Dinkó is
-komoly emberré lett, a mi pedig nagy dolog.</p>
-<p>Egyébről is tanácskoztunk, akkori jegyzőkönyvünkben szórul-szóra
-meg van irva. Ha mi adhatunk egy jövő-menő miniszternek évenként
-tizenkétezer forint fizetést: hát miért ne adhatnánk Kossuth
-Lajosnak? Még pedig akként, hogy ő meg ne tudja?</p>
-<p>Jegyzőkönyvünk igy szól:</p>
-<p>»Elnök előterjeszti, hogy nagy hazánkfia háztartási és egyéb
-személyes szükségleteiről is gondoskodni kell és e végből egyelőre
-évenként 12.000 forintra és egyelőre két évre véli czélszerünek
-nagy hazánkfia háztartási szükségleteinek megállapítását s e
-czélból a rendszeres <span class="pagenum"><a name="Page_139" id=
-"Page_139">-139-</a></span> gyüjtésnek akként való megindítását,
-hogy erről se nagy hazánkfia személyesen, se a nagy közönség
-nyilvánosan értesülést ne nyerhessen. – Kér e tárgyban
-megállapodást.«</p>
-<p>A határozat igy szól:</p>
-<p>»A bizottság a javaslatot elvileg elfogadja, – nagy hazánkfia
-szükségleteinek fedezésére egyelőre 24.000 forint összegnek
-mielőbbi összegyüjtését szükségesnek látja s ennek miként leendő
-eszközlésére részletes javaslat előterjesztése végett az elnököt és
-gróf Károlyi Gábort megkéri.«</p>
-<p>A vajdával összedugtuk a fejünket. Miért s miként teremtsünk mi
-24.000 forintot akként, hogy azt se a Kormányzó ur, se a nagy
-közönség meg ne tudja, se a nyilvánosság elé ki ne szivárogjon?</p>
-<p>Nem mondtam meg a vajdának azt a műveletet, melyet az Athenaeum
-utján hajtottunk végre. Azon kivül is czélszerünek láttam pénzalap
-előteremtését. S különösen sürgette ezt a vajda. S erre uj indokot
-hozott fel.</p>
-<p>Azt mondta: ha csak lehet, ha Ruttkayné egyetértésével elérhető,
-a Kormányzó urnak nemcsak közvetlen szükségleteiről kellene
-gondoskodnunk. Hanem arról is, hogy őt bizonyos fény vegye körül.
-Legyen titkárja, diszes szolgáló személyzete, fogata stb. Lássa az
-olasz nemzet, hogy Kossuthról a magyar nemzet meg nem feledkezett,
-hanem hűsége és szeretete idegen földön is körülveszi.</p>
-<p>Mert Kossuth nemcsak csatavesztett hadvezér, nemcsak
-<span class="pagenum"><a name="Page_140" id=
-"Page_140">-140-</a></span> bujdosó szabadsághős, nemcsak
-Magyarország egykori kormányzója s időközi uralkodója. Ezeknél
-több. Ő a magyar nemzet függetlenségi eszméinek élő alakja. Ha ez
-alakot a félrevonulás magánya s a nélkülözés homálya veszi körül:
-az idegen népek azt hihetik, azt gondolhatják: a magyar nemzet
-elfeledte multját, letett függetlenségi eszméiről s legszentebb
-szenvedélyeit kialudni hagyta. Ha nem igy volna: többet gondolna
-Kossuthra.</p>
-<p>De hát kihez forduljunk, ha a nyilvánosságot kerülnünk kell?</p>
-<p>Oh a jó magyar nép nem tünődött volna s nem lett volna
-szüklelkü, ha hozzá fordulhatunk. Hiszen hallottuk hirét annak a
-hódmezővásárhelyi gazdának, a ki minden évben ökröt hizlalt annak
-örömére, hogy egyszer majd csak haza jön Kossuth Lajos! Hiszen a
-vajda ismerte a Balaton mellékén azt az öreg özvegy asszonyt, a ki
-minden évi borterméséből félre tett egy kis hordóval; hogy ha majd
-– igy képzelte – szomjasan, fáradtan hazatér a nemzet igaz vezére,
-megkinálhassa egy ital jó borral. »No még egy ital ebből a
-hordóból.« »De még egy ebből az esztendőből.«</p>
-<p>De a magyar néphez nem fordulhattunk.</p>
-<p>A magyar királyhoz sem!</p>
-<p>Magyarország kormányzó férfiaihoz sem. Ezeknek volt pénzük.
-Üzletekre, jutalmakra, választási költségekre, a Bach-rendszer
-nyugdijasaira. De a mi czélunkra nem volt pénzük. Mind derék
-jóravaló ember egyenként, de az ország pénzéből nem adhatott egy
-fillért se. Mit szóltak volna hozzá Bécsben? <span class=
-"pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141">-141-</a></span></p>
-<p>Csak magunkra, csak barátainkra, csak néhány lelkes férfiu által
-vezetett pénzintézetre kellett szoritkoznunk.</p>
-<p>De ezek számára is jogczimet kellett keresnünk.</p>
-<p>Javaslatunk, melyet a vajdával szerkesztettünk, 1892. évi
-augusztus 18-án kelt s igy szól:</p>
-<p>»Javasoljuk, hogy</p>
-<p><i>a)</i> nagy hazánkfia kéziratait s tudományos értékü
-gyüjteményeit, ezek közt könyvtárát a nemzet részére biztositsuk;
-–</p>
-<p><i>b)</i> ennek módozatára nézve nagy hazánkfia véleményét és
-elhatározását személyesen kellő alkalommal kikérjük; –</p>
-<p><i>c)</i> a szükséges pénzösszegek gyüjtését e czimen és ehhez
-képest eszközöljük.«</p>
-<p>E felfogásunkat helyeselte, e javaslatunkat elfogadta a
-bizottság.</p>
-<p>Bizony sokáig késett a foganatosítás. A Kormányzó urhoz csak a
-jövő 1893-ik év junius havában mehettünk el s addig még sok minden
-történt, sok nagy változás állott elő, a miről előbb kell
-szólanom.</p>
-<p>A vajda azonban sietett, hogy Basso doktor el ne hagyja a
-Kormányzó ur házát.</p>
-<p>A Hazai Első Takarékpénztárnál fölvette az 5000 forintot,
-sajátjából hozzá tette a levont negyedévi kamatot s az egész
-összeget Hevesy igazgató nyomban átküldte a Leszámitoló bank
-igazgatójához Valkóhoz, ki azt J. Fernex et C. turini bankház utján
-táviratilag Ruttkaynénak átadta. Az ő kezéből vette át Basso.</p>
-<p>Jól ismertem és már régebbről ismertem e jó fiut. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> Később
-a vajda is megismerkedett vele s nagyon megszerette. Nem is annyira
-doktor volt, mint inkább kenő, nyomkodó, gyömöszölő orvos. Afféle
-kézmüiparos doktor. Bejárta Svédországot, irt valami könyveket is a
-massage tudományról s összeszedett, kifundált, felállitott,
-megszerkesztett mindenféle kötelet, létrát, rudat, ülő és fekvő
-szerszámokat, sulyokat és nehezékeket, a melyekkel nagyon könnyen
-kitörhette az ember nyakát, vagy kificzamithatta kezét-lábát.</p>
-<p>Alacsony közép termetü vállas barna olasz ember. Buja fekete
-bajuszszal, borotvált állal. Ha valaki rábizta magát, azt addig
-dögönyözte, mig mind a ketten félholttá nem lettek a fáradtságtól.
-Ha a kezei már elsenyvedtek, akkor neki ment a betegnek a
-térdeivel. Ha azok is felmondták a szolgálatot, akkor ráfeküdt a
-fejére a betegnek s végig gurult rajta a lábáig, onnan meg vissza.
-A ki az ő keze alá került: jobb lett volna annak vakon születni.
-Nem mert az beteg lenni, a ki az ő közelében lakott. Vagy meghalt
-panasz nélkül, vagy kigyógyult a maga emberségéből, vagy elment
-világgá. De Basso barátunk kezét ki nem állotta.</p>
-<p>A tyukszemet nem szenvedhette. A tyukszem ellen semmit se
-használ a svéd gyógyitó mód. Be akarta bizonyitani, hogy a tyukszem
-nem mulhatlan életszerve az emberi testalkatnak. A tudósok és
-művészek ezt állították előtte. A hajdani görög istenek és istennők
-nem jártak huszár csizmában vagy gyalogos bakkancsban,
-valamennyinek mégis tyukszem van a lába kisujján. Minden nagy
-szobrász igy faragja ma is a lábak kisujját. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143">-143-</a></span>
-Rövidre, bütykösre, tyukszemesre. Basso barátunk tiltakozott e
-felfogás ellen. Akkora czipőket hordott a lábán, mint egy dereglye.
-A vajda azt mondta, hogy a mikor Basso barátunk látogatóba jön, a
-czipője már rég ott járkál a szobában, ő maga pedig még akkor kopog
-az ajtó előtt: »szabad-e?«</p>
-<p>Ő volt tehát a Kormányzó ur ápolója.</p>
-<p>Kossuth halála után eljött Magyarországra. Budapesten én adtam
-neki lakást. A magam nagy lakása volt a kapu baloldalán, de
-jobboldalán is volt egy kisebb legénylakás, ezt engedtem át neki.
-Meg nem foghatta, hogy ajtó-ablak miért nincs nyitva nálunk
-örökké.</p>
-<p>– Van ám nálunk tél is, hazafi!</p>
-<p>– Az mindegy. Olyan tél csak nincs, mint nálunk Torinoban, az
-Alpesek lábán, Montblac közelében.</p>
-<p>Nincs? No de csak várd meg olasz a mi telünket.</p>
-<p>Nem várta meg. Szerzett egy hosszu aczélfurót s szobájának
-falain el kezdett lyukakat furni az utczára. Furt vagy százötven
-lyukat. Rostává furta a ház falát. Hadd legyen a levegőnek,
-szélnek, hidegnek, hónak, fagynak szabad bejárása.</p>
-<p>Figyelmeztettük, hogy fütsön, 20 fok lesz a hideg.</p>
-<p>De bizony, még a kályhát is kidobatta a szobából. Hanem talált
-föl egy furcsa lámpát, mely lámpa is volt, kályha is volt,
-világitott is, fütött is, melegitett is, pedig alig fért bele egy
-kanálnyi kőolaj.</p>
-<p>Vártuk, mi lesz ebből.</p>
-<p>Hát az lett belőle, hogy egy éjjel csakugyan beköszöntött a 20
-fokos hideg holmi viharos hóesés és <span class="pagenum"><a name=
-"Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> szélfuvás után. S a mi jó
-olaszunk, mikor fölébredt: tele volt hóval, bajusza ráfagyott a
-paplanra, lábai megmeredtek a fagytól s vaczogott az álla, majd
-kihullott miatta minden foga. Hiába gyujtogatta a lámpát: nem
-melegitett az, még csak nem is világitott. Megvette az isten
-hidegje azt is. – De ő ettől sem ijedt meg. Vett másnap százötven
-parafadugaszt s bedugaszolta szobája falán a lyukakat. S a mint a
-hőmérő mutatott oda kint: a szerint nyitotta ki vagy dugaszolta be
-a lyukak számát. Nagy hideg: kevés lyuk; – kicsiny hideg: sok lyuk.
-Ugy játszott a dugaszszal, mint a zongoraművész a billentyüivel. De
-azért tavaszra kelve tele lett hetvenhétféle csuzzal, huruttal,
-köszvénynyel, náthával.</p>
-<p>Más nyelven nem tudott, csak olaszul és francziául. Minden
-északi olasz beszéli e két nyelvet. De magyarul meg nem tudott
-tanulni egyetlen szót se. Pedig az volt a szándéka, hogy itt
-telepedik meg nálunk. Hiába mondtuk: tanuljon magyarul. Nem fogott
-rajta. De bizony nem jóindulatán mult.</p>
-<p>Az a boldogtalan gondolata támadt, hogy Debreczenben csinál
-szerencsét. Hiába intették. A debreczeni embernek nem szokása, hogy
-ha hátába áll a csömör, orvosért szaladgáljon. A kenő asszonyt
-pedig épen nem az orvosi egyetemről szerzi be. Van neki otthon
-ebből minden háznál, sőt künt a tanyán is elég. Szegény jó Basso,
-hányszor megérte, hogy a mint vaksi szemmel sietett az utczán:
-egy-egy kerekhasu polgár rászólt: »Hát a kosarad hová lett,
-talián?« Kucsébernek nézték. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_145" id="Page_145">-145-</a></span></p>
-<p>Utóbb is haza kellett neki bujdosnia az ő szép
-Olaszországába.</p>
-<p>Pedig áldott lelkü jó emberünk volt.</p>
-<p>Imádta Kossuthot. »Tábornok ur«-nak nevezte, mint minden turini.
-Csak a mi fölvilágositásunkra s a mikor már néhányszor jól
-összeszidtuk, kezdte őt Kormányzó urnak nevezni.</p>
-<p>Soha, egy pillanatra se mozdult el a Kormányzó ur mellől. Reggel
-meggyömöszölte a nyakat, mellet, végtagokat. Ügyelt a fürdőre.
-Gondosan mérte annak hidegét, melegét. A törülközésre épen nagyon
-ügyelt. Azután jött a svéd tornászat. Az ehhez való eszközök egy
-mellékteremben voltak. Egész hadszertár volt itt felhalmozva. A
-Kormányzó urnak egyenesen álló lajtorjára kellett feljárni s onnan
-lejárni. Karikás és rudas kötelek s egyéb rugalmas szerszámok
-erősitették a karizmokat. A kézfejnek s minden kézujjnak külön
-gyakorlata volt. Edzették naponkint a mellet, a tüdőket, a derekat.
-Azután jött a séta. Oda is elkisérte a nagy öreget.</p>
-<p>S jött a szellemi szórakozás.</p>
-<p>Tudományos vagy politikai vitába keveredett a Kormányzó urral.
-Természetesen semmiből sem tudott semmit. Hanem azért rendithetlen
-meggyőződése volt mindenben. Bebizonyította a Kormányzó urnak,
-milyen lenne Olaszország, ha az olaszok Svédországban laknának. A
-Kormányzó ur akkorákat nevetett, csak ugy harsogott bele a tér,
-melyre a Sant-Albino palota, Kossuth lakása, nézett. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span></p>
-<p>Igy tartotta életben és egészségben a mi nagy számüzöttünket.
-Áldja meg érte az Isten.</p>
-<p>– Megmutatom, szokta mondani, hogy a Kormányzó ur száz évig
-él.</p>
-<p>Nem tudta megmutatni. De nem rajta mult. Ezért kellett
-gondoskodnunk, hogy Turint el ne hagyja.</p>
-<p>Megkezdtük a gyüjtést.</p>
-<p>Az első kétszáz forintot Wahrmann József adta. Magas műveltségü,
-vagyonos és nőtlen ember, biztositási ügyekben az olaszok,
-francziák és németek által elismert első szakférfiu. Azt mondta, ha
-a gyüjtés végén még lesz rá szükségünk, őt ki ne felejtsük.</p>
-<p>Wekerle Sándor pénzügyminiszter volt akkor. Később sokszor lesz
-még szó róla följegyzéseimben. Igazán megörült, mikor a vajda
-megszólitotta. Adott ötszáz forintot.</p>
-<p>– Minden évben lesz e czélra ennyi pénzem. Kossuth Lajosnak
-nélkülözni nem szabad!</p>
-<p>Ezek voltak szavai. Pedig ő nem gazdag ember. Csak azt kötötte
-lelkünkre: maradjon ez a dolog köztünk. A hogy nemes emberhez
-illik.</p>
-<p>Hegedüs Sándor szó nélkül adott ezer forintot. Előkelő hirü
-képviselő, de csak egyszerü képviselő. Tekintélyes vagyona van, de
-szakadatlan munkával és takarékossággal szerezte. Tiszának nagy
-embere volt s ezért eleget csipkedték a parlamentben, kivált az
-erdélyi ellenzéki emberek. Mivelhogy ő is erdélyi. Csak ennyit
-mondott, mikor a pénzt átadta:</p>
-<p>– Isten áldjon meg benneteket becsületes munkátokért.
-<span class="pagenum"><a name="Page_147" id=
-"Page_147">-147-</a></span></p>
-<p>Mi meg azt mondtuk barátainknak:</p>
-<p>– Fiuk, Hegedüst egy évig ne bántsátok!</p>
-<p>A veszprémi takarékpénztár is küldött száz forintot.</p>
-<p>Igy jött össze az első ezernyolczszáz forint. A többit
-törlesztgette a maga pénzén a vajda, mig a nagy gyüjtésre nem
-került a sor s mig a teher nagy részét le nem vehettük
-vállairól.</p>
-<p>Minderről pedig nem tudott mind ez ideig senki. Se a Kormányzó
-ur, se fiai, még Helfy barátunk se. Csak az áldott lelkü Ruttkayné
-s bizottságunk tagjai.</p>
-<p>A nagy munka azonban több mint egy év mulva kezdődött.</p>
-<p class="center">* * *</p>
-<p><i>Jegyzet.</i></p>
-<div class="footnote">
-<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href=
-"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Igazán nem tudtam.
-Brázayval ismerős voltam már, soha nem mondta. Boldogult Károlyi
-Gábor gróf barátom is csak Kossuth halála után jó későre, halála
-előtt alig pár hóval közölte velem, a mikor az Athenaeumtól kapott
-500–500 forintos nyugtáit is lemásolás végett átadta. Emich
-Gusztávnál, mint boldogult barátomtól hallottam, irásbeli
-kötelezvényeket tettek le a nemes hazafiak. Brázay Kálmáné 1891.
-deczember 4-én kelt. Gróf Károlyi Sándoré két nap mulva, deczember
-6-án. Ezt Haydin Károly irta alá, a gróf ügyésze. Boldogult barátom
-legkorábban, november 24-én állitotta ki kötelezvényét. Utána
-november 28-án nemeskéri Kiss Miklós.</p>
-<p class="right"><span class="smcap">Eötvös Károly.</span></p>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_148" id=
-"Page_148">-148-</a></span></p>
-<h2>SZAPÁRYT MEGBUKTATJUK.</h2>
-<p class="summary">(Az Abbázia kerek asztalánál. – Dinkó hirei. –
-Éjjeli proklamácziónk. – A vajda és a miniszterelnök tanácskoznak.
-– Beszédem a parlamentben. – A 49-iki honvédek még se koszoruzzák
-meg Hentzi szobrát. – A kormány bukik. – Az ellenzék utolsó közös
-áldomása.)</p>
-<p>Eszünk ágába se jutott, hogy Szapáryt még ez évnek őszén meg
-tudjuk buktatni.</p>
-<p>Igaz, hogy sok volt a rováson. Hogy Klapka holttestét ellopták:
-nem tudtuk neki megbocsátani. Hogy a főváros közgyülésén az ő
-pártja egyenesen ellenezte Kossuth Lajosnak polgárrá választását:
-ezt is terhére irtuk. Tudtuk, hogy keze láthatatlanul ott dolgozik
-s hogy a királynak igéretet is tett Kossuth megbuktatására. De
-azért nem gondoltunk arra, hogy bukása közel van.</p>
-<p>A kormány kebelében folyó egyházpolitikai viszályokról semmit se
-tudtunk. Se a vajdával, se velem nem beszélt erről egy miniszter
-se. De még Irányival se beszélt. A jó Dani bácsi egyébként már nagy
-beteg volt s tudtuk, hogy többé nem hagyja el az ágyat.</p>
-<p>Október 14-én este a szokott időben tiz és tizenegy órakor
-mentünk az Abbáziába. A vajda, a jó Ada és <span class=
-"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span> gróf
-Zichy Herman voltak nálam vacsorán s igy együtt telepedtünk le
-szokott asztalunknál. Nem a kerek asztalnál a nagy tükör alatt. Ez
-csak később az egyházpolitikai nagy harczok közepén lett a vajda
-asztala. Hanem a négyszögletü nagy asztalnál, mely közvetlenül az
-Andrássy-utra nézett. Azért is kellett elhagynunk, mert az utczán
-járók-kelők, ha ott a vajda kerek fejét meglátták, igen gyakran
-megálltak, csődületet támasztottak, gyakran éljenzésbe is törtek ki
-s ezt a vajda nem szerette.</p>
-<p>Sok vendége volt ennek a négyszögletü asztalnak.</p>
-<p>E napon – épen pénteki napon – kissé borus, szeles, hüvös idő
-volt s kevesen voltunk. De ott volt mégis Wahrmann József, a kiről
-már megemlékeztem, ott volt Jókuthy Albert és Tenczer Pál s a mind
-az egész országban ismert jó »Perl öcsénk«.</p>
-<p>Jókuthy Albert királyi táblai biró. A legjelesebb főbirák
-egyike, de nyers modorú vad ember, a kinek egyetlen gyönyörűsége
-abban telik, hogy a napi kérdésekről mindig más véleménye legyen,
-mint társainak és barátainak. Különben megyebeli birtokos társa és
-rokona a vajdának. Szerettem társaságát, néha meg is
-látogatott.</p>
-<p>Tenczer Pál sajátságos ember. A zsidók országszerte ismerik. Se
-nagy vagyona, se nagy tudománya, se különös tehetsége, se családi
-összeköttetése, de azért a fővárosi zsidó notabilitások közt az
-elsők közé tartozik. Jó és nemes szivü ember, minden idejét a
-fővárosi jótékonysági és népnevelési közügyeknek szenteli
-dijazatlan <span class="pagenum"><a name="Page_150" id=
-"Page_150">-150-</a></span> emberszerető buzgalommal. Mindenki
-szereti és becsüli. A fővárosi zsidók magyarosodásának buzgó hőse.
-Én ugyan nagyon megharagudtam rá, mikor a Terézvárosban gróf
-Andrássy Gyulát, az ifju Gyulát, léptették fel képviselőjelöltnek,
-mert ebben a polgári foglalkozás mellőzését láttam. Az egész
-kerület kereskedőből, iparosból, ügyvédből és orvosból áll. Mit
-egerész ilyen kerület gróf után, nagybirtoku született főrendi
-után? Mit csináljon akkor a felvidéki tót paraszt kerület? Attól
-csak nem lehet várni, hogy kereskedőt, iparost, esze vagy keze után
-élő munkás embert válasszon képviselőnek. Ez az olyan kerületek
-kötelessége, a milyen a Terézváros. Azonban utóbb mégis csak
-kibékültem Tenczer Pállal s ő a vajda asztalának mind végig
-állandó, rokonszenves tagja maradt. A vajdával régi barátságban
-van.</p>
-<p>Tizenegy óra már elmult, mikor besántikált hozzánk Dinkó.
-Megállt az asztal előtt s le se ült addig, mig a legujabb bolond
-ujságot el nem mondta.</p>
-<p>– Tudjátok-e, mi ujság? A budavári honvédszobor-bizottság a
-48–49-iki öreg honvédekkel megkoszoruztatja a Hentzi-szobrot. Ezt
-beszélik kormánypárti képviselők. Benne van a szoborleleplezési
-programmban s a meghivókat ma este küldték szét a lapokhoz.</p>
-<p>Nagyot nevettünk erre az ostoba hirre és sok rossz ötletet
-hoztunk Dinkó hiszékenysége ellen a világra. Ő azonban bizonykodott
-erősen.</p>
-<p>Utóbb is hosszu és zajos vita támadt köztünk, igaz lehet-e ez
-vagy nem? <span class="pagenum"><a name="Page_151" id=
-"Page_151">-151-</a></span></p>
-<p>Végre megkértük Perl öcsénket, beszéljen a Budapesti Hirlappal,
-tudnak-e ott valamit a dologról? A felelet az volt, semmit se
-tudnak.</p>
-<p>Akkor megkértük Tenczer Pált, ő beszéljen de a Pesther
-Lloyd-dal, annak csak tudni kell; megkoszoruzzák-e a
-Hentzi-szobrot? Az idő éjfél volt már; – ki volt a
-szerkesztőségben, nem tudtuk. A felelet az volt: »El van terjedve a
-hire, de hihetetlen.«</p>
-<p>»El van terjedve a hire!«</p>
-<p>Ez furcsa. Vagy van valami a dologban, vagy a Dinkó bóditotta
-meg a Pesther Lloydot is. Dinkót már meg akartuk verni.</p>
-<p>Beszóltunk azonban a telefonon az »Egyetértés«-hez is s
-kérdeztük azt is. A felelet az volt, hogy a szoborleleplezési
-meghivót ugyan megkapták, de abban a Hentzi-szoborról nincs
-egyetlen szó se.</p>
-<p>– Kérjük azonnal a meghivót.</p>
-<p>A segédszerkesztő Jancsó rögtön kocsira ült s hozta a
-meghivót.</p>
-<p>Hát az igaz, hogy ebben nincs szó a Hentzi-szoborról, de azért
-nagy álnoksággal elrejtve a Hentzi-szobor megkoszoruzása mégis
-benne van. Még pedig akként, hogy a 48–49-iki öreg honvédek
-eléneklik a Gotterhaltét s egyúttal megkoszoruzzák a szobrot
-is.</p>
-<p>De hát megbolondult a világ?</p>
-<p>Ki lehet ilyet gondolni? Meg lehet ilyet cselekedni?</p>
-<p>Egyik hitte, másik nem hitte közülünk. Az a meghivó nem
-világos.</p>
-<p>Az van benne mondva: <span class="pagenum"><a name="Page_152"
-id="Page_152">-152-</a></span></p>
-<p>November 2-án délelőtt lesz a budavári honvédszobor leleplezése.
-Ott lesz Lobkovitz herczeg főparancsnok s ott lesz a közös hadsereg
-néhány diszszázada is. Ott lesznek a 49-iki öreg honvédek is.
-Vezeti őket Tisza László és Ivánka Imre. S ezek egyike Lobkovitz
-herczeggel együtt leteszi a koszorut a honvédszobor lábához.
-Éneklik a himnuszt s a diszszázadok lőnek.</p>
-<p>Jól van. Eddig semmi baj. Az a himnusz lehet Kölcsey nemzeti
-himnusza is. Magában e szóban nincs benne, hogy annak a himnusznak
-épen a Gotterhalténak kell lenni.</p>
-<p>De hát azután?</p>
-<p>Azután az van a meghivóban, hogy a mint a honvédszobor ünnepe
-elvégződik, a régi dicső honvédek a Szentgyörgy-utczán át, a közös
-hadsereg diszszázadai a Szinház-utczán át a Szentgyörgy-térre
-vonulnak s ott a szobor előtt megállva, eléneklik a király-himnuszt
-s Lobkovitz herczeg a közös hadsereg nevében s Tisza László vagy
-Ivánka Imre a régi dicső honvédek nevében leteszik a koszorut a
-szobor talapzatára.</p>
-<p>Micsoda szoborra?</p>
-<p>Ez nincs megmondva. De azért egészen bizonyos, mert hiszen a
-Szentgyörgy-téren nincs más szobor, csak a Hentzi szobra.</p>
-<p>S azután a honvédszobornál a »himnuszt« éneklik, a
-Hentzi-szobornál pedig a »király-himnuszt«. A két himnusz tehát nem
-egy, mert nem egy módon van nevezve.</p>
-<p>Minden világos lett előttünk. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_153" id="Page_153">-153-</a></span></p>
-<p>A közös hadsereg meghallgatja a magyar nemzeti himnuszt s
-megkoszoruzza a hovédszobrot, de ennek fejében megkivánja, hogy
-függetlenségi harczunk agg hősei meghallgassák a Gotterhaltét s
-ennek ünnepélyes hangjai mellett megkoszoruzzák Hentzi szobrát.</p>
-<p>Én a fogaimat csikorgattam dühömben. Odafordultam a
-vajdához:</p>
-<p>– No vajda, akarom tudni, mit csinálsz most?</p>
-<p>A vajda egész nyugodtan azt felelte, hogy össze kell hivni a
-pártot s nézete szerint szózatot kell intézni a nemzethez és a régi
-honvédekhez s a képviselőházban összedönteni a kormányt. Megkezdjük
-pedig a munkát mindjárt holnap.</p>
-<p>– Nem holnap, hanem e pillanatban!</p>
-<p>Egy óra volt éjfél után.</p>
-<p>Rögtön hozattam kocsit, megkértem Adát s még valakit, menjenek
-Hentallerhez, ő nem messze lakik, húzzák ki az ágyból s hozzák ide
-rögtön.</p>
-<p>Megtörtént.</p>
-<p>Negyedóra mulva ott volt Hentaller is. Csakugyan az ágyból
-húzták ki s csakugyan nem hagyták egészen felöltözni. Hálókabátban
-jött oda.</p>
-<p>Mi képviselők kocsikra ültünk mindannyian s hajtottunk
-lóhalálában az »Egyetértés« szerkesztőségébe. Csak ez volt az
-egyetlen lap, a melyhez ily dologban fordulhattunk.</p>
-<p>Ott a vajdát leszoritottuk egy székre s ő nyomban megirta
-felhivásunkat. Igy hangzik szórul szóra:</p>
-<p>»Felhivás a függetlenségi párt tagjaihoz!« <span class=
-"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span></p>
-<p>»Késő éjjel értesülünk arról, hogy az országos honvédbizottság
-központi elnöksége elhatározta, hogy a budai honvéd-emlékszobor
-leleplezése alkalmával az 1848–49-iki honvédek nevében a budai
-Hentzi-szobrot megkoszoruzza s az osztrák császári himnusz éneklése
-közben megünnepli amaz osztrák katona emlékezetét, kinek minden
-jelentősége abból áll, hogy a magyart irtó osztrák kényuralomnak
-elszánt hive volt.«</p>
-<p>»Hogy ezt magyar tegye: az hihetetlen. Hogy 48-iki honvéd tegye:
-az undoritó és iszonyatos.«</p>
-<p>»Az osztrák kényuralom börtönözte, lövette, akasztatta, de meg
-nem gyalázta a magyart. Az országos honvéd-bizottság elnöksége most
-megtagadja multját, megfertőzteti elhunyt bajtársainak emlékezetét
-s meggyalázza a magyar nemzetet.«</p>
-<p>»Ily merénylet meghiusitása minden hazafinak első kötelessége;
-mit fog tenni a parlament, mit a többség, mit a többi pártok: most
-e pillanatban nem tudjuk. Azt tudjuk, hogy a függetlenségi párt
-feladata egyszerü és tiszta. Mindenek előtt feleletre vonni a
-kormányt, tájékoztatni a nemzetet s az alkotmányos eszközök egész
-hatalmával sujtani a merénylet tetteseit.«</p>
-<p>»Felhivjuk azért elvbarátainkat, a függetlenségi és 48-as párt
-tagjait, hogy a vasárnap, 16-án tartandó pártértekezletre sietve
-Budapestre jöjjenek.«</p>
-<p>»Budapest, október 15-én.«</p>
-<p>Aláirtuk hatan, ugymint a vajda, azután én, Hentaller, gróf
-Zichy Herman, Pázmándy Dénes és Horváth Ádám. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_155" id="Page_155">-155-</a></span></p>
-<p>Az országgyülés akkor szünetelt. A delegácziók épen Budapesten
-tanácskoztak s a képviselőház tagjai otthon szüreti pihenőt
-tartottak. De azért harmadnapra, vasárnapra a párt nagy része a
-fővárosban volt.</p>
-<p>Épen hajnali két óra volt, mikor a szerkesztőségben elvégeztük a
-munkát. Megvártuk még a kefelevonatot s aztán haza széledtünk azzal
-a megállapodással, hogy délelőtt tizenegy órakor a pártkörben
-összejövünk s állandó bizottságot képezünk.</p>
-<p>Össze is jöttünk.</p>
-<p>Hogy a függetlenségi párt egész lelke buzgóságával ne támogasson
-bennünket: ez eszünkbe se jutott. Akkor a vajda volt a párt igazi
-vezére s én voltam a párt igazi kikiáltója s a pártot akkor még
-mindenféle taktikák, sugdosások s egyéb pártokkal való titkos
-tanácskozások nem vetkőztették ki régi szilárdságából.</p>
-<p>De a fölött igenis tanakodtunk, hogy a többi ellenzéki párt
-segit-e bennünket vagy magunkra hagy a küzdelemben.</p>
-<p>A kisded Ugron-pártban biztunk.</p>
-<p>Az Apponyi-pártban már nem voltunk annyira biztosak. Ámbár
-Horváth Gyula barátunk biztatott bennünket, hogy ők is talpon
-lesznek utolsó emberig.</p>
-<p>Derekasan viselte magát az Apponyi-párt is. Igaz, hogy
-határozati javaslata szintelen volt s maga Apponyi is csak ködös
-általánosságban beszélt, de azért pártja hiven állt mellettünk a
-harcz végéig.</p>
-<p>Hétfőn, 17-én, ha jól emlékszem, rövid ülés volt a
-képviselőházban. A képviselőház elnöke, báró Bánffy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> Dezső,
-magához kérte a vajdát ülés előtt, ott volt az elnöki szobában már
-gróf Szapáry a miniszterelnök s igy hármasban értekezletet
-tartottak.</p>
-<p>Ott álldogáltam az elnöki szoba előtt s jön hozzám Podmaniczky.
-Kérdi tőlem, kik konferencziáznak bent?</p>
-<p>– Bánffy, Szapáry és a vajda.</p>
-<p>Podmaniczky összecsapja a kezét:</p>
-<p>– A vajda? Akkor végünk van!</p>
-<p>Olyan zajt ütött az én derék ifjukori barátom s annyi panaszban
-tört ki Eötvös ellen, hogy az egész folyosó nevetett. Utóbb
-Podmaniczky maga is nevetett.</p>
-<p>Hanem egy jó ötlete mégis volt Szapárynak az értekezleten. Azt
-mondta a vajdának:</p>
-<p>– Miért ellenzitek a két szobor megkoszoruzását, holott azt
-minden döntő tényező helyesli?</p>
-<p>– Tudom is én, kik a te döntő tényezőid? Hogy merészkedtél olyan
-kérdésben, mely a nemzet legnemesebb érzéseit érinti, a
-függetlenségi párt előleges megnyugtatása nélkül intézkedni?</p>
-<p>– Tudom is én, ki az a függetlenségi párt, a kivel előre
-beszélhetnék. Irányi beteg, ő nem az, Ugron nem beteg, de ő kivül
-áll rajtatok. Helfyt el nem fogadjátok, Polónyit semmiképen el nem
-fogadjátok, téged meg azok nem fogadnak el. Kivel beszélhettem
-volna hát?</p>
-<p>A vajda nevetett s Bánffy is nevetett. A visszavágás szellemes
-volt. De a vajda mégis azt felelte:</p>
-<p>– Az bizony baj, ha te a függetlenségi pártot előre soha se
-találod meg, ebben a kérdésben majd utólag meg fogod találni.
-<span class="pagenum"><a name="Page_157" id=
-"Page_157">-157-</a></span></p>
-<p>A miniszterelnök megmondta különben a vajdának, hogy négy
-függetlenségi férfiuval s ezek közt két képviselővel csakugyan
-értekezett s ők helyeselték a tervet, tehát ő nem volt
-könnyelmü.</p>
-<p>Az egyik függetlenségi képviselő nevét nem árulom el. Igaz, hogy
-megbotlott, de azután jóravaló, rokonszenves képviselő maradt,
-habár nem tartozott is a mi táborunkhoz.</p>
-<p>A másik képviselő nevét se veszem itt tollam alá. Magunk közt a
-Sötét Urnak neveztük. Mi tudjuk: ki volt, az utókor pedig ugy se
-törődik vele soha. Sok bajt okozott pártunknak örökké. Mindig a mi
-pártunk megrontására tört s mindig más pártnak volt alattomos
-ügynöke. Hol Apponyiéknak, hol a klerikálisoknak, hol a
-minisztereknek. Csak ott emlitem nevét, a hol már épen ki nem
-kerülhetem.</p>
-<p>Pártunk értekezlete lelkes hangulatban folyt le. A vajdát biztuk
-meg a határozat előterjesztésével. Komoly fogadást tettünk, hogy
-Hentzi koszoruzását minden áron meggátoljuk.</p>
-<p>Minden áron!</p>
-<p>Még kormánybuktatással is, még vérrel és erőszakkal is.</p>
-<p>Szapáry rögtön belátta, hogy a kérdés komoly s az ő helyzetét is
-nagyon komolylyá teszi.</p>
-<p>A király és a királyné Gödöllőn. Az osztrák delegáczió és a
-közös miniszterek Budapesten. Bent a kormányban, mint csakhamar
-megtudtuk, kegyetlen viszály a polgári házasság kérdése miatt.
-Egyik oldalon Wekerle, <span class="pagenum"><a name="Page_158" id=
-"Page_158">-158-</a></span> Szilágyi, Csáky, – másik oldalon
-Szapáry és a többi miniszter. A nagy szabadelvü párt kedvetlen,
-hangulata borus, sőt fenyegető. Ki-kitör egy-egy hang: miért
-vezesse a pártot és a kormányt épen Szapáry? Holott ez a vezetés
-csak egyik kudarcz a másik után.</p>
-<p>Már most jön a Hentzi-vita.</p>
-<p>Rongyossá válik a multakra vetett fátyol. Kifehérlenek alóla a
-bitor kénynyel kivégzett honfi vértanuk csontjai. S ki fog látszani
-alóla a sok vér és szenny, a sok szégyen és vereség, mely elboritja
-a császár 49-iki hadseregét.</p>
-<p>Mit fog mondani, mit fog tenni a király és a királyné, a mikor
-itt Gödöllőn mindent meglátnak és mindent meghallanak?</p>
-<p>De mit fog tenni a hadsereg s ennek élén Lobkowitz herczeg?</p>
-<p>Szapáry fölbiztatta a királyt s a király megparancsolta
-Lobkowitznak, koszoruzza meg a honvéd-szobrot. Legalább ezen az
-áron megmentik a Hentzi-emléket. S ime nem mentik meg, sőt
-országra-világra szóló botrány lesz épen a Hentzi-névből.</p>
-<p>Magyar miniszterelnök ezt a bajt ki nem állja. Ez volt sejtelme
-Szapárynak.</p>
-<p>Október 18-án kedden még nagy és utolsó kisérletet tett a
-kiegyenlitésre.</p>
-<p>Bánffy báró a nagyfejüeket bizalmas értekezletre hivta elnöki
-szobájába. A függetlenségi pártból a vajdát és Helfyt. A szabadelvü
-pártból: Szapáry miniszterelnököt, Podmaniczky Friczit és gr. Tisza
-Lajost. <span class="pagenum"><a name="Page_159" id=
-"Page_159">-159-</a></span></p>
-<p>A nemzeti pártból Apponyit és Horváth Gyulát.</p>
-<p>A 48-as pártból Ugront.</p>
-<p>Bánffyval együtt kilenczen voltak a betegápolók. Köztük volt
-természetesen a beteg is.</p>
-<p>Mi tizen-tizenöten nagy zajjal, örömmel kisértük a vajdát az
-elnöki szobáig.</p>
-<p>– Ne engedj vajda hajszálat se!</p>
-<p>Kellett is a vajdának a mi tanácsunk. Tovább látott ő, mint
-mi.</p>
-<p>Ő ugyanis igy számitott: november 2-án lesz a koszoruzás s ma
-október 18-ika van. Két heti idő esik közbe. Az országgyülés
-meghivót kapott a szoborleleplezésre. Támaszszunk vitát a fölött,
-vajjon az országgyülés elfogadhatja-e a meghivót
-Hentzi-koszoruzásra? Ha két hétig kihuzzuk a vitát: nem lesz ünnep,
-nem lesz koszoruzás. Sőt ez elég idő lesz dicső öreg honvédeinket
-fölrázni álmaikból s rábírni, hogy tagadják meg Tisza László és
-Ivánka Imre gonosz akaratát. Szegüljenek ellene.</p>
-<p>A vajda tehát azon mesterkedett, tüzzük napirendre s vitassuk
-meg a meghivót.</p>
-<p>A nagyfejüek tanácskozása nem vezetett sikerre. Nem lett
-kiegyezés a pártok között.</p>
-<p>A vajda kezdte a vitát. Azt hiszem, sohase mondott a
-képviselőházban szebb beszédet. Nagyobb hatást semmi esetre se ért
-el máskor, mint most.</p>
-<p>A kormánynak volt egy nagy és szépnek látszó érve. Az, hogy
-kölcsönösen tiszteljük meg egymás hőseit. A vajda megtalálta erre a
-feleletet. <span class="pagenum"><a name="Page_160" id=
-"Page_160">-160-</a></span></p>
-<p>– A kölcsönös tisztelet, ugymond, csak egyenlő felek közt
-lehetséges. Ők felakasztották a mi hőseinket, csak akkor áll elő az
-egyenlőség, ha közülük is felakasztanak egy csomó tábornokot. Ez ma
-már nem lehet. Az ő kötelességük a vezeklés. Mi koszorut nekik nem
-nyujthatunk. Köszönjék meg a 49-iki hóhérok, ha feledni tudunk.</p>
-<p>Én október 21-én beszéltem.</p>
-<p>Én szónok nem vagyok. Beszédet csinálni, megtanulni s
-ünnepélyesen előadni nem tudok. Ötleteim vannak ugyan s azokat
-akadozva előadom ugyan: de ezzel aztán kimerül minden Cicero és
-Demoszthénesz, a ki csak bennem lakik.</p>
-<p>Különösen Podmaniczkyval, az én igazán szeretett Friczi
-barátommal évelődtem leginkább.</p>
-<p>Ő a követválasztáskor, a midőn belvárosi jelölt volt, azt
-találta mondani, hogy ő is belvárosi, mert a Czukor-utczában
-született. Ámde ő a <i>cz</i> betüt fogainak alkata miatt nem tudja
-jól kimondani, hanem <i>cs</i> betüt mond helyette. Minthogy pedig
-nekünk mint ifjabbaknak, a kik honvédek nem lehettünk, szemünkre
-hányta, hogy mi jogon akadályozzuk az öreg harczosok végleges
-kibékülését: e felfogását igy toroltam vissza:</p>
-<p>– Én is a Csukor-ucscsában születtem. Ha ez neki jogot adott a
-képviselőségre, nekem is jogot ad a felszólaláshoz.</p>
-<p>Általános kaczagás volt a visszhang.</p>
-<p>Egy másik kijelentésem is nagy hatást keltett.</p>
-<p>– Nem fogom megcsókolni azt a korbácsot, melylyel <span class=
-"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span>
-Windischgrätz megfenyegette anyámat s gróf Batthyányiné
-nagynénémet.</p>
-<p>Mindenki tudta, hogy anyám és nagynéném lelkük egész lángjával
-ragaszkodtak a függetlenség ügyéhez.</p>
-<p>S még egyet meg kell emlitenem beszédemből.</p>
-<p>A ki rögtönözve beszél: vagy buta marad időnként, mint a föld és
-se szó, se gondolat nem jut eszébe, – vagy pedig oly gondolatai,
-oly emlékei támadnak, oly eszmék sarjadznak ki az agy mélységeiből,
-mintha lángelme volna birtokában. Beszédem alatt nekem is eszembe
-jutott egy kis dolog, a melyre talán negyven év óta, talán 1849 óta
-nem gondoltam.</p>
-<p>49-ben hét éves gyermek voltam, Pista öcsém még fiatalabb, de
-Viktor bátyám is csak gyerek volt még. Szüleink vagy nevelőink,
-vagy talán a jó Laczi bácsi – Bártfay László – ugy vélték jónak,
-hogy játszótársul ne csak kutyát, macskát, hanem őzet is adjanak
-mellénk. A ki az állatot kis gyerek korában megszereti: az, ha
-felnő, embertársát is jobban szereti. Mátrai uradalmainkból
-behoztak tehát egy kis őzgidát, azt a palota parkjában
-eleresztették, az ott felnőtt szépen, szelid lett, mint egy kis
-lányka, szeretett bennünket, mi meg őt még jobban szerettük. Az
-őzgidát elneveztük Lilinek.</p>
-<p>Bártfaynak volt egy növendék lánya, fogadott lánya. Bujdosó
-lengyelnek volt nálunk született porontya. Apámnak is voltak
-lengyel bujdosói 1831 után, Bártfaynak is volt.</p>
-<p>Ez a kis lengyel lányka ennivaló gyönyörü kis barna <span class=
-"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> lány
-volt. Őt is Lilinek neveztük s ő is ugy szerette az őzikét, mint
-mi.</p>
-<p>Mikor Hentzi ágyuztatta Pestet: a Nemzeti Muzeumot is össze
-akarta ágyuztatni, de a mi palotánkra is szemet vetett. A Muzeumig
-nem értek el ágyugolyói, de a mi palotánkig elértek. Néhány golyó
-odaesett a közelbe.</p>
-<p>A kis lengyel lánykának nem engedték meg, hogy az ágyuzás alatt
-kint futkározzon a kertben, de a kis őzikének elfelejtették
-megmondani, hogy álljon a födél alá.</p>
-<p>A kis lengyel lányka nem feledte el.</p>
-<p>Meglátta az ablakon át, hogy a kis őzike föltartott fejjel s
-szétálló fülekkel kint a gyepen hallgatja az ágyuzást. Odakiáltott
-hozzá:</p>
-<p>– Lili állj a fa alá, mert jön az ágyugolyó.</p>
-<p>Mintha az a kis gyönyörü állat e szót igazán megértette volna:
-nyomban odaugrott egy hatalmas szilfa árnyékába.</p>
-<p>De abban a pillanatban egy ágyugolyó beleütött a a szilfába, egy
-óriási ágat leszakitott, az ág az őzikére esett s a mi kis
-játszótársunk nyomban meghalt.</p>
-<p>A kis lengyel lányka sikongatva, könnyeit ontva futott az
-őzikéhez. Nem félt a golyótól; nem törődött az ágyuzással,
-odafutott játszótársához, átölelte fejét, csókolgatta homlokát,
-lelket akart belé lehelni.</p>
-<p>Hiába volt.</p>
-<p>Zuzott testét a faág alól se tudta kivenni. Addig könyörgött,
-sirt, rimánkodott, mig a palotabeli cselédek oda nem mentek s a kis
-halott őzikét ki nem szabaditották. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> De biz annak ragyogó
-fényes szeme már ekkor homályos volt.</p>
-<p>A kis lengyel lányka sokáig sirdogált ez eset miatt. Sulyos
-szemrehányást csinált magának azért, mert – mint gyerekészszel
-gondolá – ő tanácsolta Lilinek, hogy fa alá álljon, tehát ő volt az
-oka halálának.</p>
-<p>Ez a kis lengyel lányka nálam pár évvel idősebb volt, vagy
-legalább idősebbnek látszott. A neve Marsalkiewicz Henrietta volt.
-Szülei rég elhaltak. Bártfay vendégeinek s barátainak is, kik a
-palotába jártak, nagy kedvenczük volt a szép és okos kis lány.
-Különösen szerette Bajza, báró Wesselényi és Bezerédy István, de
-maga Deák Ferencz is, a ki már mint hajadont s menyasszonyt is jól
-ismerte. Harminczkét év előtt ment férjhez, 1860 körül s férje
-Bácskába vitte. Férjét nem ismerem, de a vajda pár év előtt
-megismerkedett férjével is, ő vele s gyermekeivel is.</p>
-<p>Szapáry bukásához ugyan mindez nem tartozik, de hiszen én nem is
-rendszeres történetet irok. Csak egy rossz és közönséges élczet
-akartam képviselőházi beszédemben Szapáryra mondani. Azt akartam
-mondani, hogy a Hentzi-koszoruzás tervével bakot lőtt. Erről jutott
-eszembe a mi kis őzünk s apámnak egy ehhez kapcsolódó adomája.</p>
-<p>Hol-hol nem: apám találkozott egyszer Albrecht főherczeggel, ki
-szemére hányta apámnak, hogy a császári hadsereg iránt se ő, se
-családja, se tisztjei nem elég loyalisok. S szemrehányás közben azt
-kérdezé apámtól: <span class="pagenum"><a name="Page_164" id=
-"Page_164">-164-</a></span></p>
-<p>– Mit vétett a gróf urnak a császári hadsereg?</p>
-<p>– Nekem ugyan fenség nem vétett egyebet, csak egy bakot lőtt
-nálam.</p>
-<p>A főherczeg hátat forditott apámnak, valami segédtisztje pedig
-egyenesen magyarázatot kért apámtól, a miért a főherczeget
-megsértette ezzel a szóval. Apám erre elmondta a mi kis őzgidánk
-történetét, a mivel azután a főherczeg is – ugy látszik –
-megelégedett.</p>
-<p>Hát én is elmondtam Szapárynak, hogy ha a mi kis őzgidánkat
-Hentzi agyon nem löveti, abból gyönyörü őzbak nőtt volna s ezt
-Szapáry nagy kedvteléssel meglőhette volna.</p>
-<p>Az eszmetársulás és az ötletek lehetősége végtelen, mint a
-világtér. Szabályai nincsenek s talán soha se is lesznek. Ez az én
-kis őzgida-visszaemlékezésem is ezt bizonyitja. Csupán ezért is
-mondtam el.</p>
-<p>Figyelmeztettem e beszédemben Szapáryt arra is, hogy szurony és
-golyó nélkül Hentzit meg nem koszoruzzák s hogy a hol ő szuronyt és
-golyót akar használni: ott én is ott leszek.</p>
-<p>E kijelentésemmel titokszegést követtem el, de természetesen
-rossz szándék nélkül.</p>
-<p>Nem voltunk ugyanis föltétlenül biztosak abban, hogy a vitát
-november 2-ig képesek leszünk kihuzni. Voltak köztünk álorczások,
-kik pártunk egyes tagjait le akarták beszélni a komolyabb
-parlamenti harczról.</p>
-<p>A Sötét Ur 16-án elutazott előlünk. Hivtuk őt tanácskozásainkba,
-de ő megszökött. Még a vasuti indóházba is utána küldtünk valakit
-az én fiakkeromon, de nem <span class="pagenum"><a name="Page_165"
-id="Page_165">-165-</a></span> jött vissza, sőt sértő izenetet
-küldött hozzánk. De ennek daczára se kételkedtünk még benne.</p>
-<p>Csak 17-én tudtuk meg, hogy ő bizalmasa és titkos ügynöke e
-kérdésben a miniszterelnöknek. Ekkor már az volt kivánatos, hogy
-távol legyen. Csakhogy a mikor már Szapáryra nagyon komoly lett a
-helyzet, a Sötét Ur 20-án csak köztünk termett s kezdett nyafogni,
-siránkozni, hogy ő neki sok a gyereke, ő a Bum-bum generális
-szerepét már megunta, neki jövendőjére is gondolni kell s több
-efféle nyavalyás szólással állott elő.</p>
-<p>Álnokság volt az egész. Csak a pártot akarta a vitától
-elkedvetleniteni. Szoritotta őt Szapáry. De minthogy lehető volt,
-hogy a Sötét Urnak társai is akadnak a pártban s hogy a vitát még
-tiz napig elhuzni nem leszünk képesek: biztos szert kellett
-kigondolnunk, a mivel a koszoruzást minden esetre meggátoljuk.</p>
-<p>Ki is gondoltunk.</p>
-<p>Felöltözünk mint képviselők diszruhába. Elég lesz
-harmincz-negyven ember is. Körül álljuk a Hentzi-szobrot még
-hajnalban. S ha jön Ivánka és Lobkowitz a koszoruval, mi azt a
-Hentzi-szoborra tenni nem engedjük. Ellentállunk testünkkel.
-Kijelentjük, hogy ellenállásunk addig tart, mig szuronynyal vagy
-golyóval onnan minket el nem távolitanak.</p>
-<p>Az eszme a vajdától származott.</p>
-<p>Először csak velem közölte. Én jónak láttam. Azután együtt
-közöltük a jó Adával és Hentallerral. Azután másokkal is. Közöltük
-Csávolszkyval is, az »Egyetértés« szerkesztőjével és
-tulajdonosával, a ki az eszmét <span class="pagenum"><a name=
-"Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> pompásnak találta.
-Egyenkint fontolgattuk: kivel lehetünk egészen bizalmasak.
-Ugronékban nem nagyon biztunk. A Sötét Urral nem álltunk szóba. A
-nemzeti pártból Horváth Gyula első szóra hozzánk állott. Idegent be
-nem avattunk a tervbe.</p>
-<p>A vajda kifejtette, hogy nem valószinü, hogy Ivánkáék és
-Lobkowitzék vérrel és halállal is s katonai erőszakkal is
-megkoszoruzzák Hentzi-szobrát. Hogy a Hentzi-szobornál képviselőket
-lőjjenek és vágjanak agyon azért, hogy a 49-iki honvédek a
-Gotterhalte hangjai mellett tegyék le koszoruikat Hentzi lábaihoz:
-ezt föltenni se lehet.</p>
-<p>De tegyük fel, hogy ez történik. Tegyük fel, hogy közülünk
-egy-kettő ott hagyja a fogát s vértanuja lesz a
-honfikötelességnek.</p>
-<p>Annál jobb.</p>
-<p>Mi se érünk többet, mint azok, a kik a csatában elhullanak. Mi
-sem érünk többet, mint azok, a kiket Aradon és Pesten
-felakasztottak és agyonlőttek. Mi értünk se lesz nagyobb kár, mint
-elhullt dicső honvédeinkért.</p>
-<p>De a nemzet nyereségét megmérni, elgondolni se lehet.</p>
-<p>Meglátja a nemzet, hogy a függetlenségi párt férfiakból áll, nem
-szájhősökből.</p>
-<p>Megérzi a király és udvara, hogy a magyar nemzet legszentebb
-érzéseivel paczkázni nem lehet.</p>
-<p>A Hentzi-kérdésnek vége lesz azonnal és pedig mindenkorra. A
-hazafiak vérével itatott földön ott tovább nem maradhat.
-<span class="pagenum"><a name="Page_167" id=
-"Page_167">-167-</a></span></p>
-<p>S végül felocsudik aléltságából a nemzedék s az erkölcsi
-sülyedésnek vége szakad.</p>
-<p>Igy beszélt a vajda. Láng volt minden érve, minden
-lehellete.</p>
-<p>Voltak, a kik féltették nemcsak életüket, hanem diszruhájukat
-is. Ezeket külön vigasztalta meg a vajda.</p>
-<p>Szurony és golyó és öreg ágyu nem lesz. Legföljebb az történik,
-hogy két-három rendőr belekapaszkodik egy-egy képviselőbe s
-elvonszolja onnan a Hentzi-szobor közeléből. A Gotterhaltét hadd
-fujja a katonabanda, a hadsereg diszszázadai hadd készüljenek a
-diszlövésre vaktöltéssel föl a levegőbe; az öreg honvédek ősz
-szakállal, hajlott termettel, roskadó inakkal nem nézik tétlen a
-dulakodást, hanem vagy elmennek onnan sirva és átkozódva, vagy ők
-is az elvonszolt képviselők segitségére sietnek. S akkor aztán az
-átok, a zsivaj és az általános dulakodás közben hadd tegye
-Lobkowitz herczeg a koszorut a Hentzi-szobor talapzatára.</p>
-<p>Az ilyen ünnep lesz méltó Hentzihez.</p>
-<p>Csakhogy ilyen ünnep még se lesz, mert Lobkowitz azon kivül,
-hogy katona, még ur is, mivelt ember is, a kinek van izlése. Ugy
-ott hagyja diszszázadával és táborkarával együtt Hentziéket és
-Ivánkáékat, mint Szent Pál az oláhokat.</p>
-<p>Ez volt a vajda terve.</p>
-<p>Csakhogy ennek sikeréhez mulhatatlanul szükséges a
-titoktartás.</p>
-<p>Mert ha ezt a kormány megsejditi, már este rendőrséggel
-<span class="pagenum"><a name="Page_168" id=
-"Page_168">-168-</a></span> és katonasággal nagy körben körül veszi
-a Hentzi-szobrot s mi képviselők oda közel se férhetünk.</p>
-<p>És én mégis öntudatlanul majdnem elárultam az egész tervet
-képviselőházi beszédemben.</p>
-<p>De hát nem volt szükség, nem volt alkalom a tervet
-megvalósitani.</p>
-<p>Jobban félt Szapáry s jobban féltek Ivánkáék és Tisza Lászlóék,
-mintsem végletekig eresztették volna a dolgot. Az országos
-honvédegyletek küldöttségei még az én beszédem napján délután
-összejöttek tanácskozni s Ivánkáékat ugy leszavazták, mint a
-parancsolat.</p>
-<p>Nem lesz Hentzi-koszoruzás.</p>
-<p>Nem lesz még budavári honvédszobor-ünnep se november 2-án. Hanem
-elhalasztjuk a jövő 1893-ik évi május 21-ik napjára.</p>
-<p>Ekkor vettük be Buda várát, ez napon leplezzük le a hősök
-szobrát.</p>
-<p>Igy határoztak öreg dicső honvédeink.</p>
-<p>Ezzel a kérdés lekerült a napirendről. Csak Szapáry kormánya
-maradt még a napirenden. De az se sokáig.</p>
-<p>A következő napon, október 22-én, győzelmi áldomásra jöttek
-össze az ellenzéki pártok a Hungária nagy teremében.</p>
-<p>Eötvös és Apponyi egymás mellett ültek az asztal élén. Őket
-illette meg a diszes hely. Eötvöst igazságból, Apponyit pártok
-közti udvariasságból. Mi kezdtük, mi vezettük az egész mozgalmat,
-minket pedig Eötvös vezetett. Hogy az ő határozati javaslata
-győzzön: azért folytattuk a nagy parlamenti vitát. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span></p>
-<p>A vajda felköszöntője volt az első. Kire másra emelte volna
-poharát, mint az 1848–49-iki dicső honvédekre?</p>
-<p>Apponyi felköszöntője volt a második. Sudár termetével, gyönyörü
-hangjával szép beszédet mondott a nemzeti párt vezére Irányi
-Dánielre, a függetlenségi párt agg és beteg és igen távol vidéken
-haldokló elnökére.</p>
-<p>A villám elvitte a szót a nagy beteghez. Meg is értette, meg is
-köszönte a haldokló az édes megemlékezést, de élve többé nem láttuk
-őt. A mely napon meg kellett volna lenni a szobor-koszoruzásnak,
-november 2-án meghalt. Utolsó küzdelmünk, utolsó lakománk csak
-hirből jutott már el hozzá.</p>
-<p>A Sötét Ur az áldomásról el nem maradhatott. A harcz elől
-elmenekült, de az áldomásra jó idejében haza jött. Senki sem bizta
-meg a felszólalással, de ő azért Apponyit köszöntötte fel, mint
-miniszterelnököt. Bocsánatot kellett kérnünk Apponyitól az
-izléstelen hang miatt.</p>
-<p>Végre Horánszky köszöntötte fel a vajdát. Okos és lelkes volt
-beszéde.</p>
-<p>Áldomást és lakomát leirni csak vidéki hirlapocskában szokás s
-én bizony ezt se emlitettem volna fel, ha ebben az áldomásban nem
-lett volna valami nevezetes.</p>
-<p>Ez volt az összes ellenzéki pártok utolsó közös lakomája. – Ez
-benne a feljegyzésre méltó.</p>
-<p>Felszinre jöttek csakhamar a haladás nagy kérdései, az
-egyházpolitikai javaslatok. Ezek körül bujkálni már nem lehetett.
-Itt mindenkinek el kellett magát határozni: <span class=
-"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> hazafi
-marad-e és szabadelvü vagy álorczás és sötétségkereső.</p>
-<p>Ugy megbomlottak az állapotok, ugy megkeveredtek az emberek, ugy
-összezavarodtak az elmék, ugy széttöredeztek a pártkeretek: hogy az
-ellenzéki pártokat ezentul közös lakomára összehozni nem
-lehetett.</p>
-<p>Nem is lett volna tanácsos. Az emberek késsel mentek volna
-egymásnak, nem felköszöntővel.</p>
-<p>Én már bizonyára nem érem meg, hogy ujra visszatérjünk a régi
-állapotra.</p>
-<p>Még tizennégy napig állt fenn Szapáry miniszterelnöksége. De ez
-a tizennégy nap már csak vonaglás volt. A király, bár szerette
-egyénileg Szapáryt, november 6-án elfogadta lemondását. A
-Hentzi-ügyből látta, hogy Szapáryra nem bizhatja többé a
-kormányzást.</p>
-<p>Fiatal korunkban jó barátságban voltam Szapáryval, de azért egy
-adomát el kell róla mondanom.</p>
-<p>Neje Festetich grófné s szellemes derék nő. Szapáry volt már
-élete folyamán összeesküvő, hevesi királyi biztos, államtitkár,
-belügyminiszter, pénzügyminiszter, kereskedelmi miniszter s utóbb
-miniszterelnök. Szellemes neje azt mondta egykor:</p>
-<p>– Ez a Gyula olyan, mint a vidéki szinész. Minden szerepet
-eljátszik.</p>
-<p>Tökéletesen igaz.</p>
-<p>Vajjon minő szerepe lesz a szabadelvüség ezentuli nagy
-csatáiban?</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_171" id=
-"Page_171">-171-</a></span></p>
-<h2>AZ ELSŐ UT KOSSUTHHOZ.</h2>
-<h3>I. FEJEZET.</h3>
-<p class="summary">(A vajda szerepe a függetlenségi pártban. – Nem
-akarja Kossuthot fölkeresni. – Mégis elmegyünk Turinba. – Turinba
-érünk.)</p>
-<p>Nem az én első utamról van szó, hanem Eötvös Károlyéról.</p>
-<p>Én már nagyon sokszor voltam Turinban, laktam is ott s a
-Kormányzót nagyon sokszor meglátogattam. Ugy mentem hozzá, mint
-apám házához. Turint jobban ismertem, mint Pestet. Nem is emlékszem
-már, hogy gyerek koromban mikor voltam ott először.</p>
-<p>Hanem a vajda még sohase volt ott s Kossuthot még sohase kereste
-fel se személyesen, se levélben. Pedig kértem, biztattam, sőt
-hajszoltam rá sokszor.</p>
-<p>Mikor én 1887-ben képviselővé lettem, a vajda akkor már tiz év
-óta volt a függetlenségi párt valóságos vezére. Mások ragyogtak
-ugyan a vezér aranyos öltözetében a nagyközönség előtt; a sajtó
-másokat hirdetett vezérekül, hol Helfyt, hol Ugront, hol a jó
-Irányit, sőt időnként egyebeket is; – Mocsáry, a kemény
-<span class="pagenum"><a name="Page_172" id=
-"Page_172">-172-</a></span> magyar és jó hazafi, a párt elnöki
-állásában vezérkedett is, de nagy válságok, nemes harczok idején s
-a mikor nagy eszmék és nemes szenvedélyek viaskodtak egymással,
-bizony mindig a vajda volt az igazi vezető. tartotta a
-képviselőházban a legragyogóbb beszédeket.</p>
-<p>Ő fogalmazta mindig a pártnak a nemzethez intézett
-nyilatkozatait, a választási szózatokat, az alapigékül szolgáló
-nagyobb határozati javaslatokat, a királyi trónbeszédre adandó
-válaszfeliratokat.</p>
-<p>Ő volt a pártnak első hirlapirója. Az ő czikkei és emlékbeszédei
-növelték s örökitették meg a párt hű tagjainak s jelesebb
-férfiainak érdemét és dicsőségét. Ez a mi jó függetlenségi pártunk,
-ha kidőlt valamelyik kitünő fia, nyomban ugy megfeledkezett arról,
-mintha sohase élt és sohase működött volna. Ha a vajda iratai s
-beszédei egykor gyüjteményben látnak napvilágot: akkor tudja meg
-csak az ország is, a párt is, mennyit dolgozott az ő fényes
-szelleme és tolla a függetlenségi eszmékért.</p>
-<p>Pártértekezleteken a nagy kérdésekben ő adott eszmét,
-világosságot, érveket a párt tagjainak.</p>
-<p>Vidéki pártgyülésekben s választási harczokban az ő csodálatos
-beszédei rázták fel a közönséget. Képei, hasonlatai, példabeszédei,
-adomái, jellemző mondásai közkincscsé váltak s jól vagy rosszul,
-száz alakban járták be a városokat és olvasó köröket. Száz
-apróbb-nagyobb szónok éldegélt abból az anyagból, melyet az ő
-kimerithetlen, de röst szelleme teremtett. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span></p>
-<p>Ha zajongani és kiabálni kellett a képviselőházban s a
-minisztert vagy kormánypárti szónokot ledörögni: azt a vajda mi
-ránk hagyta. Ha egyéb ellenzéki pártokkal kellett tárgyalni,
-összesugni, taktikázni: azt is mi ránk hagyta. Ha lakomákon a
-dicsőséget és felköszöntőket s vidéken a fogadtatást, a fehér ruhás
-lányok üdvözletét s a zászlós és fáklyás zenéket kellett élvezni:
-azt is ránk hagyta, nekünk engedte át.</p>
-<p>De ha aztán fészkelődő, üzérkedő vagy hitvány emberek, vagy a
-pártunk hátán felkapaszkodó más ellenzéki pártok a rágalmak özönét
-zuditották ránk: akkor meg mindig a vajda volt a rágalmak és
-gyanusitások áldozata. Természetesen az ő széles válla s egykedvü
-vidámsága eltürt, de el is birt mindent. Akkor a mi jó pártunk
-mindig félreállt s egész élvezettel, de némán nézte: no, mi lesz
-most már a vajdából.</p>
-<p>A Kormányzó barátsága vagy szives és bizalmas levele
-természetesen nagy ajánló levél volt mindenki számára a nemzet
-előtt. S különösen a jó függetlenségi és jó magyar közönség előtt.
-S épen arra unszoltam én mindig a vajdát, hogy irjon vagy
-látogasson el Turinba s szerezze meg a Kormányzó barátságát.</p>
-<p>S unszoltam különösen a miatt is, mert a Kormányzó mindig
-bizonyos fanyarsággal emlékezett meg bizalmas körben a vajdáról.
-Előttem is, mások előtt is. Ennek pedig nagy oka volt.</p>
-<p>Nagy pártban mindig akad nehány silány lélek s a vajdának mindig
-volt egy csomó irigye s titkos ellensége. Ezek részint levélben,
-részint élő szóval szakadatlanul <span class="pagenum"><a name=
-"Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> rágalmazták a vajdát a
-szent öreg előtt. Én ritkán találkoztam a Kormányzóval, az én
-szavam nem tudta eléggé ellensulyozni a rágalmazók befolyását s
-azért a Kormányzó nagy lelkében Eötvös neve körül mindig volt egy
-kis árnyék, melyet én nem tudtam eloszlatni. A rábeszéléshez és a
-hosszas, alapos beszélgetéshez különben sem volt tehetségem és
-hajlamom s gyakran mikor a Kormányzó éles megjegyzéseit elháritani
-nem tudtam: még engem is harag fogott el s inkább félbeszakitottam
-a tárgyalást, sem mint hallgassam barátom ellen a rossz indulatu
-besugásokból eredő téves birálatot.</p>
-<p>Ezért hajszoltam a vajdát Turinba. Az ő tökéletesen átlátszó
-egyéniségét a Kormányzó nagy lelke és éles szeme a személyes
-érintkezés által nyomban felismerte volna.</p>
-<p>Azonban a vajdának hiába beszéltem, akár a részeg tótnak.
-Kigunyolt, kinevetett aggodalmaimmal. De rendesen meg is
-nyugtatott.</p>
-<p>– Lásd édes Gáborom, nekem a párt ugy se adhat semmit s ha
-adhatna se adna; – minek nekem tehát kölcsönbe kapott dicsőség,
-habár azt Kossuth Lajos adná is kölcsön? Annyi silány, kótyonfitty
-ember csuszkál-mászkál Kossuthhoz s koldul tőle jó szót, ajánló
-levelet, kortes igét, választásokhoz való üzenetet, üzleti
-ajánlatot bajuszpedrőhöz, életelikszirhez, budai keserüvizhez,
-képviselői mandátumhoz, naptár- és hetilapterjesztéshez és
-népbolonditáshoz, hogy azt hiszem, a szent öreg gyomra már émelyeg,
-ha megint ujabb szélbali képviselőt lát ajtaja előtt ólálkodni.
-Erre már én bizony nem adom a fejem. Én dolgozom és áldozok
-<span class="pagenum"><a name="Page_175" id=
-"Page_175">-175-</a></span> tehetségem szerint, élek a közügynek,
-az irodalomnak s függetlenségi eszméinknek becsülettel; – akármit
-sugdosnak felőlem Kossuthnak, az ő villám-esze utóbb is fölismer
-engem is, másokat is.</p>
-<p>Hát hiszen ez is igaz.</p>
-<p>Mikor a jó Ruttkayné intésére a vajda megalakitotta a
-Kossuth-bizottságot s Basso számára elküldötte tavaly azt a
-megfelelő összeget: akkor ujra sürgettem őt, menjünk Turinba. Most
-se fogadott szót, hanem a helyett letorkolt.</p>
-<p>– Most már jó Gáborom, épen nem megyek Turinba. Ha a szent öreg
-semmit sem tud is arról, miben fáradozunk az ő háztartása
-érdekében, de tud Basso s tud az áldott Ruttkayné, ők utóbb még azt
-is gondolhatnák, hogy én most a köszönet és elismerés
-babérkoszorujáért utazom a Kormányzó közelébe. Eredj jó Gáborom az
-ily lehetőségekkel a pokolba.</p>
-<p>Nem hoztam elő többé a dolgot 1893-ik évi juniusig. De akkor
-aztán előhoztam s nem nyugodtam addig, mig czélom el nem értem.</p>
-<p>Időközben ugyanis nagy dolgok történtek.</p>
-<p>A vajda lemondott a párt elnökségéről.</p>
-<p>Nehány nap mulva 24-en kiléptünk a pártkörből s a vajda
-vezérlete s az én ideiglenes pártelnökségem alatt uj
-pártalakuláshoz fogtunk.</p>
-<p>Apponyiék befolyása napról-napra erősödött az anyapártban s a
-klerikális reakczió emberei, Polónyiék napról-napra vakmerőbbek
-kezdtek lenni. És minduntalan Kossuthra, az ő nagy nevére
-hivatkoztak mentségül. <span class="pagenum"><a name="Page_176" id=
-"Page_176">-176-</a></span></p>
-<p>Az anyapárt eretnekséggel kezdett vádolni nyiltan,
-kormánypártisággal titkon s a klerikális sajtó orditott ellenünk az
-egész vonalon, sőt Polónyi a Kormányzó urnak egy hozzá intézett
-levelét is közzé tette a vajda ellen.</p>
-<p>Az alföld jó függetlenségi népe egy szivvel, egy lélekkel a mi
-oldalunkra állott s hatalmas elvbarátaink Kecskemétre országos
-gyülést hivtak össze, hogy köztünk és az anyapárt közt kiegyenlitse
-az eltérést s az anyapártból kikergesse a nyilt és titkos
-klerikálisokat, a paktáló álorczásokat.</p>
-<p>Az áldott lelkü Ruttkayné junius 7-én szép és sürgető levelet
-irt hozzám, hogy menjek Turinba s vigyem magammal a vajdát is. A
-Kormányzó nagyon vár engem is, de várja Eötvöst is.</p>
-<p>A Kormányzó könyvtára dolgában is intézkednünk kell, a
-Kossuth-bizottság elé javaslatot kell terjesztenünk s e czélból a
-Kormányzóval mulhatlanul szükséges értekeznünk.</p>
-<p>Mind ez okok végre megtörték a vajda makacsságát s ő is
-elhatározta a Turinba utazást.</p>
-<p>De csak küldöttségként s nem egymagában.</p>
-<p>Pártunkat értekezletre hivtam magamhoz, eléje terjesztettem a
-kérdést s pártunk engem, Eötvöst és Nagy Gyulát választott meg
-küldöttségül a Kormányzóhoz.</p>
-<p>Nagy Gyula nálam talán öt-hat évvel fiatalabb, nemes modoru,
-olvasott, mivelt ember. Fehérmegyei előkelő birtokos s ugyanonnan
-képviselő. Kitünő gyakorlati <span class="pagenum"><a name=
-"Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> gazda. Elvei sok irányban
-radikálisok. Szónoklatokat tartani nem szeret, talán nem is tudna;
-de bizalmas értekezleteken vannak eszméi és érvei. Ősnemes
-nemzetségből való. De a politikát nem veszi komolyan. Inkább a jó
-társaságért tartozik valamelyik párthoz. Az anyapárti klerikálisok
-cselszövényeit megunta, a körből velünk együtt kilépett s velünk
-volt mindaddig, mig az anyapártban az Ugron-Justh-féle ádáz háboru
-válságra nem vezetett.</p>
-<p>Junius 10-én Kossuth Feritől is kaptam levelet. Ez a levél is,
-de még inkább a jó Ruttkayné sürgetése sietteté utazásunkat. Az
-elindulást junius 17-re, a Turinba érkezést 19-re határoztuk s
-erről ugy a Kormányzó urat, mint Ruttkaynét, de Basso doktort is
-értesitettük.</p>
-<p>Négyen indultunk, velünk jött országot-világot látni s különösen
-Kossuthnál tisztelkedni Eötvös Bálint is, a ki épen előző napon
-lett jogtudorrá. Nagyon megkedveltem a gyereket, a ki különben a
-vajda fia. Utazási költségünk kezelését rábiztuk.</p>
-<p>Velenczébe 18-án érkeztünk s ott ki is szálltunk. Innen szintén
-értesitettük táviratban Ruttkaynét.</p>
-<p>Másnap 19-én dél tájban pontosan berobogott velünk a vonat a
-turini pályaudvarra. A Kormányzó megbizásából Basso várt ránk. És
-várt Battoni vendéglős barátom, a kinek egykor fogadója volt
-Turinban, a hol én mindig szállni szoktam. Most is táviratoztam
-neki, hogy nála szállunk és pedig négyen. Most már nem volt
-fogadója, hanem azért egyik fogadóban kitünő lakásról <span class=
-"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178">-178-</a></span>
-gondoskodott s diszes bérkocsikkal várt bennünket, hogy lakásunkra
-kisérjen.</p>
-<p>Basso értesitett, hogy a Kormányzó kitünő egészségben van, örül
-jöttünknek s mind ő, mind Ruttkayné nagyon szivesen vár. Sőt a
-Kormányzó már most meghí bennünket délután 3 órára s egyuttal
-ebédre, mely 7 órakor leend.</p>
-<p>Szállásunkra hajtottunk s átöltöztünk. Mosdás közben a vajdával
-mulatságos baleset történt. Eddig még nem volt fogainak hija, de
-itt két ingó-bingó metsző foga észrevétlenül kiesett. Mikor ezt
-másnap a Kormányzónak eladomáztam, ő tréfásan a vajdához
-fordult:</p>
-<p>– Intő jel önnek, hogy ezentul szelidebb legyen. Ha már
-hiányoznak fogaink, nem tanácsos a viaskodók közé keveredni.</p>
-<p>De az első napon nem volt a Kormányzónak tréfálkozó kedve. A
-mint arról mindenki meggyőződik, ha társalgásunkat lehető
-részletességgel leirom.</p>
-<p>Előbb azonban elmondom mindazt, a mit a Kormányzó háztartásáról
-s mindennapi életmódjáról tudok.</p>
-<p>Nagy történeti alak, a mivelt világ által mindenütt ismert nagy
-szellem ő. S mig a magyar nemzet él, e nemzetnek örök életü hőse.
-Életmódját, háztartását, magán életét, otthon való házi szokásait
-alig ismeri a nemzet. Pedig nagy férfiaknál mind ezt ismerni
-óhajtják mind az egykoru, mind a későbbi nemzedékek.</p>
-<p>Mindent elmondok, a mit én tudok.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_179" id=
-"Page_179">-179-</a></span></p>
-<h3>II. FEJEZET.</h3>
-<p class="summary">(A kormányzó lakása. – A kövér házmesterné. –
-Giorgio. – Ruttkayné. – A Kormányzó dolgozó szobája. – Ruházata. –
-Orvosának tanácsa. – Csupán Eötvössel társalog.)</p>
-<p>Két óra alig mult el délután, mentünk a Kormányzó lakására.
-Legelőször Lujza nénit, a jó Ruttkaynét akartuk meglátogatni s
-délutáni 3 óráig az időt az ő lakosztályában s nála akartuk
-eltölteni.</p>
-<p>Ruttkayné együtt lakott a Kormányzóval.</p>
-<p>A ház, a hol a Kormányzó lakott, egy kis térre néz ablakaival. A
-tér körül van véve alacsony kőfallal s tele van kisebbszerü
-szobrokkal s diszcserjefákkal, szépen kavicsolt keskeny utakkal s
-van benne viztartó medencze s kis szökőkut is.</p>
-<p>A térnek nincs külön neve. Csak az utcza nevéről nevezik és
-sétatérnek, a hogy én vettem észre, nem is használják. Kis vasrács
-ajtai mindig zárva vannak.</p>
-<p>Az utcza neve Via San Lazaro volt Garibaldi haláláig. A mint a
-nagy szabadsághős 1882-ik évi juniusban meghalt, Turin városa az
-utczát Garibaldinak s a <span class="pagenum"><a name="Page_180"
-id="Page_180">-180-</a></span> marsalai ezerhősnek tiszteletére Via
-dei Mille-nek nevezte. Magyarul azt teszi: Az Ezer utczája.</p>
-<p>Ez utcza 22-ik száma alatt feküdt az az emeletes ház, melyben
-Magyarország utolsó legnagyobb hőse, legnemesebb fia s minden
-nemzet és minden korszak egyik legragyogóbb lángelméje tizenkét
-évig s nyolcz hónapig lakott s a melyben meg is halt.</p>
-<p>A ház, ha jól emlékezem, a Sant-Albino grófi család tulajdona.
-Egyik fiatalabb Sant-Albino gróf Magyarországból nősült s magyar
-lányt vett feleségül, a bájos Gyürky Alice grófnőt, Gyürky Ábrahám
-gróf és Orczy Sarolta bárónő leányát. Ugy hallottam, e házat most
-ez a Sant-Albino gróf birja.</p>
-<p>A Kormányzó 1882-ik évi augusztus 1-én költözött ebbe a lakásba
-saját villájából, mely Collegno al Baracconéban feküdt. Az
-átköltözés körülményeit is részletesen el kell beszélnem.</p>
-<p>A ház egész első emeletét birta a Kormányzó. Fizetett érte
-évenként háromezer lira lakbért, a mely a mi pénzünk szerint
-mintegy 1350 forintot tesz. A Kormányzó vagyoni viszonyaihoz képest
-szinte nagy összeg, de ekkora lakásra bizony szüksége volt.</p>
-<p>1881 előtt e lakásban a Villamarina őrgróf család lakott. Az az
-őrgrófi család ez, melynek egyik tagja, ki a mult század ötvenes és
-hatvanas éveiben a Savoyai-ház diplomácziai szolgálatában volt,
-annyiszor előfordul Kossuth Emlékirataiban. Mig Turin Piemontnak és
-a Szardiniai királyságnak fővárosa volt s mig a királyi udvar s az
-összes hatalmak diplomácziai kara itt <span class=
-"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span> lakott:
-ezért a lakásért nyolcz vagy tizezer lira évi bért is fizettek.
-Ilyen s ekkora lakásért Budapesten is fizetnének négy-öt ezer
-korona évi bért.</p>
-<p>A ház homlokzatán a térre hat lakhelyiség nézett. Balról,
-legszélről Lajos Tivadar lakószobája, mig Turinban lakott s mig
-Nápolyba át nem költözött. Mellette a Kormányzó hálószobája, a hol
-a szent öreg utolsó betegségét átszenvedte s a hol utolsó
-lélekzetét is vette. Itt volt halottas ágya is.</p>
-<p>Ebből nyilott egy nagy szoba, a Kormányzó nappali és
-munkaszobája s egyuttal vendéglátó terme. Főbejárója e szobának a
-lépcsőházra nyilt.</p>
-<p>Ettől jobbra terjedt Ruttkayné lakosztálya hálószobából s diszes
-elfogadó teremből. Legvégül jobb oldalon a konyha.</p>
-<p>A ház kettős ülésü s középen végig folyosó, mely kissé homályos.
-A folyosóról nyiltak az udvari helyiségek.</p>
-<p>És pedig a lépcsőháztól jobbra az ebédlő, az éléskamra, s egyéb
-mellékhelyiség. Balra pedig egy nagy előszoba, továbbá a titkár
-szobája, a fürdőszoba s végül a Kormányzó billiárdszobája.</p>
-<p>A cselédeknek két szobából s egy mellékhelyiségből álló
-lakosztálya az udvar felé néző emeletközön, a Mezzaninon
-feküdt.</p>
-<p>A ki a multon ábrándozni szeret s a nemzet nagy hőseinek
-emlékezetén el tud merengeni s dicső tetteiknek példáján lelkesülni
-megtanult: el ne felejtse e házat s egykori lakójának nagy nevéről
-mindig eszébe <span class="pagenum"><a name="Page_182" id=
-"Page_182">-182-</a></span> jusson, valahányszor a szép
-Olaszországnak e nagy városába, a Pó partjára vezeti utja. E város
-adott a nagy bujdosónak menedéket és biztos pihenőt s e házban
-hajtá fejét örök álomra az a férfiu, a kinek egész hosszu életen
-keresztül sohase volt pihenője, mert nemzetéért kellett dolgoznia
-és szenvednie szakadatlanul!</p>
-<p>Csak egyetlen igazi elődje van Kossuthnak. Az, a ki a
-Márványtenger partján Rodostóban hunyta le szemeit örökre. Annak
-pihenőjét, annak palotáját megőrzi a jó török nép hatalmas
-szultánja s nem engedi másnak birtokába. S ha világjáró magyar,
-szentsir-látogató zarándok téved el arra: az utolsó szegény török
-is kegyelettel s vallásos tisztelettel kiséri el az ó-palotába s
-egyenként megmutatja s elmagyarázza a helyet, a hol élt és meghalt
-a magyar testvérnek utolsó királya, a magyar szabadságnak utolsó
-nagy hőse, a bujdosóknak mind halálig dicső fejedelme.</p>
-<p>Kossuth lakása idegen birtok. Egy-két évtized mulva senki se
-tudja már amaz idegen városban, ki volt Kossuth s mije volt ő a
-magyar és az olasz nemzetnek. Az olasz egységnek és szabadságnak
-hősei kihalóban vannak. Ők ismerték csak Kossuthot. Egy-két évtized
-és senki se él már, a ki őt látta és ismerte volna. Lakását se őrzi
-senki. Nem lesz ismertető jel se, a mely az arra tévedező magyarnak
-ama szent emlékü helyet megmutassa. Ezért kell én nekem följegyezni
-mindent.</p>
-<p>A mint oda értünk a kapu alá, az öreg házmesterné letette
-kezéből a kötést s a harisnyát, szemüvegét <span class=
-"pagenum"><a name="Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> lehuzta
-orra hegyére s éles fürkésző szemekkel nézett ránk.</p>
-<p>A kapu alatt, a bejárás baloldalán volt egy üvegkalitka. Abban
-volt egy szék, egy kis asztal s egy kövér öreg asszonyság. Épen
-tele volt vele a szék is, az asztal is, a kalitka is. Mintha a
-kanári madár kalitkájába kotlós tyukot ültetnének. Ez volt az öreg
-házmesterné. Ott ült éjjel-nappal. A vajda el is nevezte
-kotlós-tyuk néninek. Azt fürkészte, vajjon magyarok vagyunk-e s
-Kossuthhoz megyünk-e, vagy idegenek.</p>
-<p>Mert hát nem mindegy volt ez ő neki. Ha magyarok vagyunk: lesz
-akkor borravaló. Kivált a vajdából nyomban kilátta a magyart és a
-borravalót. Én rajtam és Nagy Gyulán nem tudott eligazodni első
-pillanatra. De a vajdáról száz lépésnyire sugárzik már a magyar
-ember, de annak minden gyöngesége is. Egész uton viaskodnom kellett
-vele, ne pazarolja a pénzt borravalókra. Annak a vén házmesternének
-talán még báli ruhát is vett.</p>
-<p>Fönt a lépcső tetején Giorgio várt bennünket.</p>
-<p>Ez a Giorgio volt a Kormányzó komornyikja. Turini származásu,
-45–50 év körüli valódi olasz ember. Fényes fekete szemekkel és
-fekete bajuszszal, borotvált állal, gyors beszéddel. Tisztes
-feketébe volt öltözve. Neve: Giorgio Suzenna, bizonyára van ősei és
-rokonai közt egy csomó festő és kőfaragó. Már nyolcz év óta, 1885
-óta volt a Kormányzó mellett s ő is különös rokonszenvvel várta a
-magyar utazókat.</p>
-<p>Ruttkayné a maga szokott nyájasságával várt s fogadott
-<span class="pagenum"><a name="Page_184" id=
-"Page_184">-184-</a></span> bennünket. Utazásunkról kérdezősködött
-s mi az ő és a Kormányzó egészségéről.</p>
-<p>Nagy szellemü, nemes nő ez. Kossuth testvérjei közt ő közelité
-meg leginkább elmének és szivnek erejére s tehetségére nézve a
-Kormányzót. Ugy látszik, még életkorra is.</p>
-<p>Vajjon megirja-e valaha valaki e nő élete történetét? Megirja-e
-bujdosásának viszontagságait, szerető szivének nagy áldozatait,
-melyekkel férjét, fiait, nagy testvérét s unokaöcscseit elhalmozta.
-A női lélek is csak oly tiszta fény, mint a férfi lélek. A nagy
-férfi lelke a nagy messzeségbe világit, a nagy nő lelke sokkal
-szükebb körbe. De e kisebb kört nagyobb fénynyel és meleggel tölti
-be. Miként van az, hogy oly kevés nőnek van lelkes
-történetirója?</p>
-<p>A mikor az óra hármat ütött, teljes pontossággal küldtük
-Giorgiót, jelentsen be a Kormányzónak. A kormányzó rögtön
-fogadott.</p>
-<p>Bemutattam a vajdát, Nagy Gyulát és Eötvös Bálintot.</p>
-<p>A vajda néhány rövid szóval üdvözlé a Kormányzót. Egyebek közt
-ezt mondá:</p>
-<p>– Isten adományának tekintem, hogy megérhettem azt az időt, a
-mikor önt Kormányzó ur szinről-szinre láthatom s igaz tiszteletem
-és hódolatom bebizonyithatom. Ne udvariasságként, hanem igaz hazafi
-őszinte hitvallásaként fogadja e nyilatkozatomat.</p>
-<p>A Kormányzó rövid pár szóval fogadott bennünket s nyomba
-leültetett.</p>
-<p>Jókora iróasztal volt a szobában. Ez előtt karosszék.
-<span class="pagenum"><a name="Page_185" id=
-"Page_185">-185-</a></span> Ebbe ült le ő maga. Az iróasztalnak
-ajtó felőli végén szintén karosszék állt, ezt jelölte ki a
-vajdának. Volt a szobában még egy nagy asztal s a hálószoba fala
-mentén hosszu, széles, feketével bevont pamlag. E fölött a falon
-falióra s egyszerü keretben Bocskay fejedelem arczképe. A nagy
-szobának udvar felőli fala mellett világos tölgyfaszinü szekrény
-iratok és könyvek számára. E szekrényen csinos fa-faragványos
-tartóban Shakespeare diszkötésü összes művei, melyeket angol
-munkások adtak a Kormányzónak emlékadományul negyven év előtt, a
-mikor a szabad Anglia földjére először lépett s csodálatos
-szónoklatával rajongásba hozta az angol nemzetet.</p>
-<p>A vajdából nyomban kitört az iróember. Majdnem azt mondom, hogy
-a korrajz- vagy történetiró. Addig nem nyugodott, mig a
-Kormányzótól a szobában látott tárgyak eredete s jelentősége iránt
-kimeritő feleletet nem kapott.</p>
-<p>Az iróasztal tele volt mindenféle szedett-vedett aprócseprő
-tárgygyal. Levélpapirok és boritékok, tollak, tollszárak, legalább
-tizenöt darab félig elnyűtt irón, tintatartó, szemüveg,
-irka-firkák, félig megirt s abban hagyott levelek, jegyzetek,
-töredékes fogalmazványok, ujságok s az Emlékiratok 4-ik kötetéből
-kefelevonatos ivek.</p>
-<p>A vajda mindent erősen megnézett s ezzel mintegy felhivta a
-Kormányzót, hogy mindenről adjon magyarázatot.</p>
-<p>Adott is nagy kegyességgel. Ekkor mondta el szemei gyöngeségét
-is a vajdának. <span class="pagenum"><a name="Page_186" id=
-"Page_186">-186-</a></span></p>
-<p>– Szemeimmel én csak megvolnék valahogy, de az orvosok éppen nem
-tudják magukat tájékozni. Az egyik szemem miop, közellátó; a másik
-szemem prezbiop, messzelátó. De mindegyik gyenge. Nekem tehát három
-szemüvegre volna szükségem. Egy egészre és két felemásra. Az egész
-szemüveg fokozná a látóerőt, az egyik félszemüveg pedig a
-közellátást, mig a másik a messzelátást mérsékelné.</p>
-<p>S mutatta a szemüvegeket.</p>
-<p>Akkor a Kormányzó 91 éves volt. Nagy idő. Százezer ember közt
-egy éri el ezt az életkort. A magyar faj összes történelmi alakjai
-közül ezer év óta alig érte el egy vagy kettő.</p>
-<p>Életkorából különben két év vitássá lett egykor. Ismerősei közt
-és az irodalomban ugy áll a kérdés most, hogy 1802-ik évi ápril
-27-én született; mikor tehát nála voltunk, akkor már 91 éves elmult
-s 63 nap óta a 92-ik életévet járta. Azonban 1848 előtt ugy élt a
-köztudatban, hogy 1804-ben született s hogy Deák Ferencznél néhány
-hónappal fiatalabb lett volna. Deák születési éve 1803. október
-17-ike. Időközben az anyakönyv, melybe a Kormányzó születését
-bejegyezték, elégett. Az anyakönyvekről 1828 előtt megyei
-másodpéldányokat nem vezettek. A kérdést most már eredeti
-anyakönyvekkel tisztázni nem lehet, de emlékszem, hogy ezt már
-vitatták az irodalomban s hogy magának a Kormányzónak
-hozzájárulásával a születési időt 1802. évi ápril 27-ikében
-állapitották meg véglegesen.</p>
-<p>Tiszta fekete s egyszerü ruhában fogadott bennünket.
-<span class="pagenum"><a name="Page_187" id=
-"Page_187">-187-</a></span></p>
-<p>Dicső emlékü neje Meszlényi Teréz 1865. évi szeptember 1-én halt
-meg s mióta annak hamvai a genuai Szent Benigno temetőben, az angol
-protestánsok sirhelyén pihennek: azóta a Kormányzó más ruhát, mint
-feketét nem öltött magára. Nagy ritkán, nagy ünnepélyek alkalmával
-megtette ugyan, hogy fehér nyakkendőt kötött fel, de kevés ember
-látta ebben is. Hü férj maradt még özvegy állapotában is s
-boldogult nejének emlékét gyöngéd érzéssel, őszinte kegyelettel
-őrizte.</p>
-<p>Ruházatára agg korában már nem sokat költött s különös gondot
-nem forditott. Széles karimáju fekete puha kalap, fekete kabát,
-mellény, nadrág és nyakkendő: ebből állott ruházata.</p>
-<p>Évenként elég volt neki két öltözet. Egy téli s egy nyári. Amaz
-vastagabb finom gyapju-szövetből, emez többnyire ugynevezett
-liszter kelméből. Fehérnemüje mind végig olyan volt, a minőt 1849
-előtt itthon szokott viselni. Ámbár 45 évet töltött külföldön,
-Ázsiában, Amerikában s Európa különböző országaiban, a magyar
-fehérnemütől el nem tudott szokni soha és sehol.</p>
-<p>Szabója Turinban másod-harmadrangú kis szabó volt s nála
-állandóan megmaradt. Neve nem jut eszembe. Ott lakott s ott volt
-mühelye is, boltja is a Via Dora Grossá-n. De ez az utczanév ma már
-nincs meg. Ez utczának neve most Via Garibaldi.</p>
-<p>Vargája, a hol lábbelijét szokta csináltatni, a Piazza Carlo
-Felicé-n lakott Turinban. Ennek neve se jut eszembe. A lábbeli
-mindig czipő volt, meglehetős vastag talppal, a hogy Olaszországban
-szokás. A czipő <span class="pagenum"><a name="Page_188" id=
-"Page_188">-188-</a></span> sarkára mindig veretett vak sarkantyut,
-pengő nélkül, fényes aczélból, apró sarkantyugombbal. A nép a
-Kormányzót Turinban csak Kossuth tábornok néven ismerte. Szines
-vagy szinezetlen arczképe ott volt mindenütt az üveg- és
-tükörkereskedések kirakataiban, az utczák sarkán Garibaldi és
-Viktor Emanuel arczképei társaságában s az aláirás mindenütt
-General Kossuth volt. A köznép azt hitte, hogy az a kis fényes
-sarkantyu jelenti Kossuth hadvezéri voltát.</p>
-<p>Pedig hát nem azt jelentette.</p>
-<p>Az olasznak, a városban lakó olasznak legigazibb,
-legtökéletesebb nemzeti szokása a bő és hosszú nadrág. Ezt el nem
-engedi sehol és semmiért. Még nálunk Magyarországon is minden olasz
-kucséber, kőfaragó és kubikus hosszú és bő nadrágot visel, mely
-uszik utána a földön s alsó széle kopottá és foszlányossá válik, ha
-csak fel nem türi.</p>
-<p>De hát mindig feltüri. A feltürt nadrág csak olyan általános
-divat Olaszország városaiban, mint hogy az embernek elől van az
-orra, nem hátul. Nálunk is divatba hozta ezt gróf Tisza Lajos s
-néhány piperés kaszinóbeli barátja, hogy a kékvér a nadrág szárán
-is azonnal nyilvánvaló legyen. Fennállott ez a divat vagy
-tiz-tizenöt évig, mig szerencsére a papucsban járó inasgyerekek is
-el nem szokták.</p>
-<p>Olaszország városaiban szük és rövid nadrágban ki nem lehet
-menni az utczára, hogy az embert meg ne bámulják s meg ne
-hessegessék. A Kormányzó semmikép se akart feltünni, tehát ő is
-meglehetős bő és <span class="pagenum"><a name="Page_189" id=
-"Page_189">-189-</a></span> meglehetős hosszu nadrágban járt. De
-már a nadrág szélének feltürögetése sehogy se volt inye szerint s a
-sarkantyut csupán azért viselte, hogy a nadrág szára hátul ne
-söpörje az utczát.</p>
-<p>Lábbelije különben nagy változást szenvedett Basso barátunk
-beavatkozása folytán.</p>
-<p>Basso 1887-ben került a Kormányzó mellé, mint dagasztó orvos,
-budapesti magyar nyelven, mint masszőr. Én is elhiszem, hogy pár
-évvel meghosszabbitotta a Kormányzó életét. De most nem erről
-akarok szólni.</p>
-<p>Hanem arról, hogy ez a mi érdekes barátunk a lábbelire is
-kiterjeszté az ő világboldogitó nagy és uj eszméit. S ámbár a
-Kormányzó ugy nézett rá, mikor előtte lábbeli-eszméit fejtegeté,
-mint a macska a légyre: mindamellett lassanként még a Kormányzót is
-legalább részben megnyerte eszméinek.</p>
-<p>Ez eszmék egyike az volt, hogy a lábbeli nagy legyen. Akkora
-legyen, hogy egyikbe is elférjen szükség esetén az embernek mind a
-két lábafeje. A lábbeli orra pedig ne legyen se hegyes, se
-keskenyülő, se harcsa, hanem egyenesen levágott. Sarka pedig ne
-legyen semmiképen. A talpa olyan vastag legyen, hogy soha el ne
-kopjék, a bőre pedig kemény borjubőr legyen, hogy azon se meleg, se
-hideg, se viz keresztül ne hatoljon. El kell tartani egy lábbelinek
-tiz esztendeig, ha az Alpeseket mássza is vele az ember.</p>
-<p>Mind e reformmozgalom ugyan a Kormányzót nem ragadta el magával
-s őt jó izléséből egészen kiforgatni nem volt képes, de azért a
-lelkes Bassonak mégis tett <span class="pagenum"><a name="Page_190"
-id="Page_190">-190-</a></span> némi engedményt. Kivált mikor már
-Basso a Carlo Felice piaczon lakó vargát is megvesztegette
-eszméivel.</p>
-<p>Ettől kezdve a Kormányzó szabályos alaku kis lábafejét mégis
-olyan lábbeli-féle czipő nyelte el, a minőt itthon a magyar ember
-menybeballagónak nevez.</p>
-<p>Mikor bennünket fogadott, akkor is ilyen volt a lábán.</p>
-<p>A Kormányzó majdnem kizárólag Eötvössel beszélgetett. Hozzánk a
-három nap alatt alig intézett néhány szót. Bizonyára sok jót és sok
-rosszat hallhatott és olvashatott a vajdáról, nagyon érdeklődött a
-vajda eszejárása iránt. Kitünt ez minden kérdéséből. Bizonyos, hogy
-a vajda nem tanulmányozta gondosabban a Kormányzót, mint a
-Kormányzó őt.</p>
-<p>Az eszméknek napról-napra, sőt óráról-órára érdekesebb harcza
-fejlődött ki köztük. Szebb eszmecserét soha életemben nem
-hallottam.</p>
-<p>A Kormányzó leölté a vajda előtt történelmi tekintélyét. Se
-korának, se nemzetek sorsát döntő multjának fegyverzetét nem vitte
-bele a viadalba, csak az óriási lángelme, a nagy tudás és a
-végtelen tapasztalat meztelen erőit akarta használni.</p>
-<p>De a vajdát se láttam szellemi erőinek akkora birtokában soha.
-Ötletei, észrevételei, érvelése, eszméinek ragyogása akkora fényt
-vetettek sok nagy kérdésre, hogy gyakran a Kormányzó maga is
-elbámult rajta s maga is gondolkozóba esett nem egyszer.</p>
-<p>A vajda kezdettől fogva nem ugy állt a Kormányzó előtt, mint a
-ki kér valamit; elnézést vagy támogatást, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_191" id="Page_191">-191-</a></span>
-bocsánatot vagy kegyelmet. Mi kiléptünk a pártkörből, mert nekünk
-volt igazunk. Kiléptünk azért, mert a kilépés volt a
-honfikötelesség. Kiléptünk azért, mert kilépésünk válik a haza
-üdvére. S megmaradunk elhatározásunk mellett még akkor is, ha azt a
-Kormányzó kárhoztatná, még akkor is, ha ellenünk szózatot intézne a
-párthoz vagy a nemzethez.</p>
-<p>Ezt a határozott önérzetet képviselte a vajda a Kormányzó előtt.
-Nagyon meglepte ez a Kormányzót. De a vajda minden szava az én
-szivemből is eredt. A vajda sehol se lépte át a Kossuth Lajos iránt
-való szentséges tisztelet határait, de e határokon belül szilárd
-volt, mint az aczél. Nem feleselt, nem bizonykodott, de állás
-pontunkból egy betünyit nem engedett.</p>
-<p>Három órától kezdve egész az ebéd idejéig, tehát négy órán
-keresztül tartott a társalgás.</p>
-<p>Mert ez első találkozás csak társalgás volt. Mi nem hoztuk elő
-küldetésünk okát és czélját, – azt ugy is tudta a Kormányzó, mert
-előre megirtuk s azért csak tőle vártuk a kezdeményezést. Ő pedig
-az első együttlétnél nem akarta mindjárt a vitát megkezdeni.
-Figyelemből és gyöngédségből. Mi nem tudtuk, de ő tudta, hogy a
-vitának keserü részletei is lesznek.</p>
-<p>De azért ez a négy órai társalgás is érdekes és tanulságos
-volt.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_192" id=
-"Page_192">-192-</a></span></p>
-<h3>III. FEJEZET.</h3>
-<p class="summary">(A magyar tudományosság. – Az egyetemi tudomány.
-– A gimnáziumi tudomány. – A hirlapirók tudománya. – A Kormányzó
-rekedtsége s gerinczének félrehajlása. – Deák Ferenczről.)</p>
-<p>A Kormányzó mindjárt kezdetben ezt a kérdést intézte a
-vajdához:</p>
-<p>– Ugy mondják nekem, hogy ön nem tud más nyelven, mint magyarul.
-Igaz ez?</p>
-<p>– Igaz. Kis gyerek koromban tanultam szerbül, de a mit tanultam,
-mind elfeledtem. A latin és hellen nyelvet a kollégiumban tanultam,
-kedveltem is, de bizony kevés maradt meg belőle, kivált a
-hellenből. Egészen elfeledtem azt is, a mit a héber nyelvből
-tanultam, pedig Pápán ehhez is volt kedvem egy ideig. A német
-nyelvben csak annyira gyarapodtam, hogy tudok ujságot és könyvet
-olvasni, de a folyékony beszédig sohase vittem, mert sohase voltam
-olyan helyzetben, hogy kénytelen lettem volna németül beszélni.</p>
-<p>– Micsoda forrásokból meritette tudományos ismereteit?
-<span class="pagenum"><a name="Page_193" id=
-"Page_193">-193-</a></span></p>
-<p>– Magyar munkákból.</p>
-<p>A Kormányzó arczán némi meglepődés jele mutatkozott. És némi
-öröm jele.</p>
-<p>– Hát annyira kifejlődött, annyira megerősödött volna már a
-magyar tudományosság, hogy magyar nyelven minden tudományszakban el
-lehet jutni a legujabb vivmányokig?</p>
-<p>– Különbséget kell tennem, Kormányzó ur, a magyar tudományosság
-és a tudománynak magyar nyelvüsége között. – Bizonyos, hogy nagy
-csomó tudományhoz magyar nyelven eljutni még nem lehet. Sok ókori
-nemzet régiségtana, az általános néptannak nagy része az
-összehasonlitó nyelvek, vallások, jogok és társadalmi intézmények
-egész tudománya magyar nyelven még alig közelithető meg. Az ókori
-hellen és latin s a középkori mór egyházi és bölcseleti művek se
-magyarra átültetve, se nyelvünkön megvilágitva nincsenek. Sok hézag
-van másban is. Sok még a magyar jogtörténetben is. De azért kevés
-műből is nagy tudásra lehet szert tenni, ha erős elme, nagy
-megfigyelés s lelkes odaadás jön segitségre. De nem ez a baj, hanem
-az, hogy, bár sok magyar nyelvü tudományos könyvünk van, a magyar
-tudományosság mégis igen-igen gyönge.</p>
-<p>– Mit ért ön ez alatt?</p>
-<p>– Van egy fajta tudományosság nálunk. Ezt elnevezem akadémiai és
-egyetemi tudományosságnak. Az egyetemi tanárok és akadémiai tagok
-tudományossága ez. Ebben nagyon kevés eredetiség és nagyon kevés
-önállóság van. A német tudományosságnak rossz és <span class=
-"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span>
-ügyetlen magyar nyelven való átszivárgása ez. Önálló buvárunk
-kevés. Idegen mezőn, tilosban legelget tudósaink nyája. A magyar
-elmét alig látom itt-ott működni. Pedig a magyar elmének nem ereje
-és képessége, hanem faji önbizalma s kötelességérzete kevés.</p>
-<p>A Kormányzó nagy figyelemmel hallgatta a fejtegetést. Eötvös
-folytatta:</p>
-<p>– A világtudománynak egyik nagy fejezetét kiművelni,
-megtisztitani, megalkotni a magyar nemzet feladata volna. Ez az
-emberiség turáni részének ősmultja, története, irodalma, néptana,
-zenéje, földrajza, vallásos élete s mind ezekben a magyar faj
-egyéniségének tökéletes rajza. De oroszok, angolok, németek már e
-mezőn is előttünk járnak s mi csak nagy távolban kullogunk utánuk.
-Pedig ők nem is képesek e mezőn mindent ugy meglátni s ugy
-fölismerni, mint mi. Az összehasonlitó nyelvészethez, de még az
-anyag összegyüjtéséhez is hiányzik bennök, mint idegen fajtákban, a
-fölismerés ős ösztöne, a mi bennünk, mint rokonfajban, egyedül van
-meg.</p>
-<p>– De még ez se akkora hanyagság, mint az, hogy saját nemzetünk
-európai történetének igaz megalkotását is évtizedről-évtizedre nagy
-könnyelmüséggel halasztgatjuk. Független tudósunk alig van már.
-Minden tudós egyetemi tanár s minden egyetemi tanár akadémiai tag
-akar már lenni. És rendek és kitüntetések birtokosa. S azonkivül
-képzelhetlen s buta nagyravágyás gyötri a legtöbbjét. Az a
-nagyravágyás, hogy Ausztriában és Németországban is ismert, kedvelt
-s <span class="pagenum"><a name="Page_195" id=
-"Page_195">-195-</a></span> elfogadott legyen az ő könyvük. Már
-német könyvet is irnak magyar egyetemi tanárok. A Habsburgok és a
-római kuria iránt való tekintet kezdi megmételyezni nemzeti
-történettudományunkat s kezdi meghamisitani annak minden igazságát.
-Róma ellen és a Habsburgok ellen irtóztató vádirat hazánknak utolsó
-négyszáz évi igaz története. Ezt a vádiratot hiven összeállitani
-nem meri senki. A tatár és törökpusztitás csak rövid és kellemetlen
-álmodás volt romboló hatásra nézve ahhoz, a mit a magyarságban
-Kollonics rendszere és a jezsuiták által sugalmazott és vezetett
-Neoaquistica összerombolt és elpusztitott. Mi ehhez a Basták,
-Caraffák és Haynauk kegyetlensége? S még a Neoaquistica története
-sincs összeállitva, de még anyaga sincs összehordva.</p>
-<p>– Van egy más fajta tudományosság is. Ezt én a gimnáziumok
-tudományának nevezem. Ettől se eredetiséget, se önálló buvárlatot
-nem várok, se a tudományok mélyitését nem várom. Nem ez a feladata.
-De megvárnám azt, hogy a tudományoknak tiszta magyar nyelvét
-alkossa meg. Magyar tudományos munkáink magyar szavakkal irvák
-ugyan, de legtöbbje azért gyalázatos idegen nyelven. Jogi nyelvünk
-például a biróságoknál, a szakművekben és a törvényjavaslatokban
-oly képtelen, oly botrányos, a negyvenes, sőt még az ötvenes évek
-jogi nyelvétől is annyira visszaesett, ugy tele van
-idegenszerüséggel, hogy ezt elképzelni lehetetlen. Ezt látni kell
-és undorodni tőle, hogy fogalmunk lehessen róla. S igy van az
-orvosi tudományos nyelv; <span class="pagenum"><a name="Page_196"
-id="Page_196">-196-</a></span> igy a pénzügy, nemzetgazdaság, ipari
-és kereskedelmi tudományok nyelve s a természettudományok néhány
-ágának nyelve is. Olyan tudósunk például, mint Herman Ottó, a ki
-irásaiban ép ugy ügyel a magyar nyelv egyéniségére, mint a
-tudományos tartalomra, alig van egy-kettő. Csak ifjabb
-történetbuvárainknál és iróinknál kezdődik itt-amott jótékony
-változás.</p>
-<p>– Van egy harmadik fajta tudományosság is. Ez az ugynevezett
-mivelt középosztálynak, a publiczisztikának s a törvényhozó
-testületek tagjainak tudományossága. No itt állunk már czifra
-lábon!</p>
-<p>– Mágnásainknak legalább fele nem ismeri nemzete történetét s
-például sohase hallotta hirét Hunyady Jánosnak. Ha előhozzuk neki,
-azt hiszi, a kéthelyi gróf Hunyadyak valamelyikéről van szó. A
-Laczit meg a Kálmánt jól ismeri s aztán tünődik, hogy a Mukival hol
-is találkozott utoljára, a kaszinóban vagy az orfeumban, vagy a
-gyepen? S aztán csodálkozik, hogy nem akar eszébe jutni. A
-képviselők feléről el lehet mondani, hogy tudományosan mivelt. De
-publiczisztikánk tudományossága sivatag tájképet tár elénk!</p>
-<p>– Nem azt az időt értjük Kormányzó ur, a mikor ön mellett
-Széchenyi István, Desewffy Aurél, Kemény Sigmond, Eötvös József,
-Csengery Antal s később Szalay László, Salamon Ferencz foglalkozott
-hirlapirással. Nagy tudás, mélységes magyar érzés, lángoló
-lelkesülés, nagy eszmék imádása s elvek szigoru követése vezette
-akkor az irónak lelkét is, tollát is. Hová tünt el az a korszak?
-Akkor a sajtó az emberiség haladását s a nemzeti jobblét
-<span class="pagenum"><a name="Page_197" id=
-"Page_197">-197-</a></span> előmozditását képviselte. Ez volt
-gyakorlati feladata. Ma különös érdekeket képvisel, melyek
-egymással s gyakran a közérdekkel is harczban állanak. El kell
-hinnem, hogy a sajtó fejlődésének ez a természetes iránya más
-nemzeteknél is, nálunk is. El kell hinnem, hogy a különös érdeket
-képviselő hirlapnak ma az is feladata, hogy az ellenkező érdeket s
-annak férfiait legázolja. El kell hinnem, hogy a korszerü sajtó
-eszközei közül a rágalmazás, gyanusitás, becsmérlés nem
-hiányozhatik. S a mi még ennél is rosszabb, nem hiányozhatik a
-hitvány férfiak és hitvány törekvések dicsőitése. Ám minderre
-gazdag lelkü s önbecsét érző férfiu nem vállalkozik. De minthogy
-ezt mégis el kell végezni: vállalkozik tehát olyan, a kinek lelke
-üres s a ki önnön értékére semmit se ad. De hát hová vezet ez?
-Látná csak Kormányzó ur, kik manapság nálunk a közvélemény
-hivatalos tolmácsai! Pedig a mi sajtónk még mindig tisztességesebb,
-a mint illetékes férfiak nekem mondják, mint például a franczia
-napi sajtó. Bizonyos, hogy hirlapiróink közt van sok derék fiu is.
-De igazán tanult ember kevés. Husz év előtt a Pesti Napló
-szerkesztőjétől azt hallottam, hogy a kinek elve van, a kinek
-meggyőződése van s a kinek alapos tudása van: az jó
-hirlapszerkesztő nem lehet. Ostoba élcznek tartottam e beszédet.
-Tiz év mulva már nem tartottam egészen ostobának. Ujra megkérdeztem
-ugyanazt a szerkesztőt, Urváry Lajos volt, magyarázza meg
-elméletét. Kinevetett gyermekes kivánságom miatt. »Hisz azt látod –
-ugymond – hogy minden politikai lapnak <span class=
-"pagenum"><a name="Page_198" id="Page_198">-198-</a></span> gazdája
-van, a ki vagy a hatalmát védi vagy a hatalomra törekszik. A
-gazdának pedig munkásra van szüksége, a ki egyedül neki dolgozzék,
-ne pedig saját elvének, meggyőződésének vagy tudásának.«</p>
-<p>A Kormányzó közbe szólt:</p>
-<p>– Derék legény lehetett az a szerkesztő, kissé különben magam is
-ismerem. De hát nem gondolja-e ön, hogy a haladás nagy folyama
-azért nyugodtan és akadálytalanul nyomul előre, habár felszinét és
-széleit gyakran efféle tajték és szemét lepi is el?</p>
-<p>– Sokat gondolkodom ezen s élénken figyelek meg minden tünetet.
-Nem merek határozottan nyilatkozni. De én csak a mai nemzedékről
-beszélek, a mely beteg és gyönge. Jöhet más kor, más nemzedék s
-jöhetnek igazi nagy férfiak, kiket az a nemzedék vezérül elfogad. A
-mai el nem fogadna ilyet vezéreül. Még önt se fogadná el Kormányzó
-ur!</p>
-<p>– Régóta nem fogad már el, tudom én azt. De én nem is tartom
-magam nagy embernek.</p>
-<p>Bizonyos kedvetlenséggel mondta ki e szót a Kormányzó. Lehajtott
-fejjel s rekedt hangon.</p>
-<p>Ekkor tünt fel nekem hangjának rekedtsége. Tavaly, 1892-ben,
-mikor születése kilenczvenedik évfordulója alkalmával a
-függetlenségi párt nagy küldöttsége üdvözölte, még nem vettem észre
-rekedtségét. Pedig akkor erős hangon hosszabb beszédet tartott
-előttünk.</p>
-<p>Ez a rekedtség azóta származott. Volt még érczcsengés a
-hangjában, de már akadozó. Mint a ki heves hörghurutban szenved:
-olyan volt a hangja. Pedig <span class="pagenum"><a name="Page_199"
-id="Page_199">-199-</a></span> heves hurutja nem volt. Ugy látszik:
-az utolsó év aggulása idézte elő ezt a hangot.</p>
-<p>Még más is feltünt nekem is, de különösen a vajdának.</p>
-<p>A mint ugyanis ott ült karos székében nyugodtan a vajda előtt,
-felső teste állandóan jobbra volt kissé hajolva s bal válla mintha
-kissé magasabban állt volna, mint a jobb.</p>
-<p>Igy is volt.</p>
-<p>A Kormányzót meglepte a gerincznek félrenövése, mely magas
-életkorban gyakran meg szokta lepni az aggulókat. Nyilván láttuk
-ezt akkor, a mikor kilencz hó mulva holttestét lepel nélkül láttuk.
-Kérdezősködtem másoktól én is, a vajda is: mikor kezdődhetett ez a
-görbülés? A jó Ruttkayné nem tudott erről számot adni. Gunszt
-Bertalan a fiatal ember éles szemével s élénk figyelmével észlelte
-a Kormányzót mindig, de 1886-ig nem vett észre semmi görbülést.
-Basso barátunk elég hebe-hurgya ember, de 1888 végén – ugy mondja –
-kezdte már észrevenni. Mind ezekből ugy gondolom, az utolsó 5–6
-évben fejlődött, noha igen lassan ez a görnyedés.</p>
-<p>»De én nem is tartom magam nagy embernek.«</p>
-<p>Ezt mondá a vajdának a Kormányzó.</p>
-<p>A vajda igen jól megjegyezte magának ezt a szót, de nem felelt
-rá semmit.</p>
-<p>Este 11 óra után beszélgetés közbe e szóra is rátértünk. Ez jó
-alkalom lett volna a vajdának arra, hogy elmondja véleményét a
-Kormányzó egyéniségének vagy történelmi <span class=
-"pagenum"><a name="Page_200" id="Page_200">-200-</a></span>
-szerepének nagyságáról. De a vajda nem használta föl ezt az
-alkalmat.</p>
-<p>– Nem akartam, ugymond. Mi mint az anyapárt vádlottjai állunk a
-Kormányzó előtt. Én érveinkkel akarom a Kormányzót eljárásunk okos
-és szükséges voltáról meggyőzni, nem pedig udvarlással és
-hizelgéssel. Ehhez minden pity-poty ember ért. S én elvégre elnöke
-voltam az országos függetlenségi pártnak s valakije most is vagyok.
-Tőlem csak nyers, őszinte, férfias szót hallhat a Kormányzó.</p>
-<p>Pedig hát a Kormányzó szavának: »én nem tartom magam nagy
-embernek« még nagy története lesz, a mint ez jegyzeteimből ki fog
-tünni.</p>
-<p>Még egyet kell most előre bocsátanom.</p>
-<p>Ha te édes vajdám egykor majd, akkor, a mikor, kiadod
-jegyzeteimet: minden olvasónak fel fog tünni s talán sok meg is
-ütközik a fölött, hogy én inkább a te beszédeidet jegyeztem föl,
-mint a Kormányzóét.</p>
-<p>De hát tudja meg mindenki, hogy a Kormányzó egyenesen maga
-intézte ugy a társalgást, hogy csaknem mindig a vajda beszéljen. A
-mit első nap nem vettünk észre, de a mit a következő napokon nagyon
-is észrevettünk, az volt, hogy a Kormányzó a legnehezebb politikai
-és tudományos kérdésekkel voltaképen meg akarta faggatni a vajdát.
-Nyilván meg akart arról győződni, vajjon csak szemfényvesztés-e
-vagy teljes valóság az, a mit a vajda tehetségéről és tudásáról
-neki beszéltek? A hozzá intézett kérdések természete tesz erről
-bizonyságot. <span class="pagenum"><a name="Page_201" id=
-"Page_201">-201-</a></span></p>
-<p>Egyik kérdése igy szólt:</p>
-<p>– Ön, mint tudom, Deák Ferencznek nagy barátja volt?</p>
-<p>– Nagy hive voltam, mig élt s pártjához tartoztam, mig
-közdolgainkat vezette. Holta után mély tiszteletem környezi
-emlékezetét.</p>
-<p>A Kormányzó gondolkodott egy perczig. A Kormányzó minden jó
-alkalmat megragadott arra, hogy Deák műveire és gyakran
-egyéniségére is megfelelő birálatot alkalmazzon. De most ezt nem
-tette. Látta, hogy a vajda határozott kijelentése után semmiféle
-birálatnak se lenne jelentősége.</p>
-<p>Minden felelete ebből állott:</p>
-<p>– Nem jutott-e önnek is eszébe, hogy Deák nagyobb dolgokat
-tudott volna művelni, ha nem szerette volna annyira a
-nyugalmat?</p>
-<p>– Engedje meg Kormányzó ur, hogy erre ne feleljek. Bizonyára
-nekem is eszembe jutott ez és csaknem mindenkinek. Egy igen derék,
-jóravaló, de jelentéktelen képviselő, Urányi Imre mondta ezt
-egyszer: »Senki se lett olyan könnyen nagy ember, mint Deák
-Ferencz. Se csatában el nem esett; se börtönbe, se számüzetésbe nem
-jutott; föl se akasztották, csak ült a pamlagon s egyszer csak nagy
-ember lett belőle.« Nagyon messze vezetne annak vitatása, volt-e az
-ő történelmi szerepében része az ő kényelemszeretetének?</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_202" id=
-"Page_202">-202-</a></span></p>
-<h3>IV. FEJEZET.</h3>
-<p class="summary">(A pápaság erősödik. – A pápaság vádlottból
-közvádlóvá válik. – Mikor szünik meg ártalmas ereje. – A szent
-öreg.)</p>
-<p>A Kormányzó jóizüen mosolygott Urányi Imre ötletén, a mint azt a
-vajda az ő ismert adomázó ügyességével előadta. De Deák Ferenczről
-tovább nem folytatta az eszmecserét.</p>
-<p>E helyett egy nagy kérdést, valósággal világkérdést vetett föl a
-vajda előtt.</p>
-<p>Emlékiratai negyedik kötete adta hozzá az alkalmat. E kötet már
-jószerével egészen készen volt s egyes ivei, mint már emlitém, ott
-feküdtek előtte az iróasztalon. A vajda kérdezte, mi lesz e kötet
-tartalma?</p>
-<p>A Kormányzó erre nem felelt, hanem e helyett azt kérdezé:</p>
-<p>– Mi az ön nézete? A pápaság ereje és hatalma növekedőben vagy
-csökkenőben van-e, mióta megszünt világi állami szervezete és
-hatalma?</p>
-<p>A vajda rögtön felelt.</p>
-<p>– Régóta nagy figyelemmel és nagy aggodalommal vizsgálom a
-tüneteket. Megyei tisztviselő koromban <span class=
-"pagenum"><a name="Page_203" id="Page_203">-203-</a></span> benső
-barátság kapcsolt a veszprémi püspöki udvarhoz és székes
-káptalanhoz. Több jó barátom volt tagjai közt. A kornak összes
-kérdései fölött gyakran cseréltünk eszmét. S valósággal a magyar
-klérus tagjai akkor mind nemzetünk történetének, mind a napi
-politikának, mind az általános haladásnak lényeges kérdéseiről
-csaknem akként vélekedtek, mint én, vagy akár a pápai és debreczeni
-kollégium bármelyik gondolkodó növendéke. Ma nem igy van már. A
-püspöki udvarok ifjabb tagjai, a titkárok, a szentszéki jegyzők, a
-szemináriumok ifjabb tanárai, sőt a leghazafiasabb szerzetes tanitó
-rendek tanárai is ma sokkal zárkózottabbak, sokkal inkább
-felekezeteskedők, a multak emlékeire s a jelennek törekvéseire
-nézve sokkal pápásabbak, mint husz–harmincz év előtt. A magyar
-műveltség nem oly egyetemes s nem oly egynemü, mint az előtt volt.
-Egyházanként s felekezetenként szét kezd töredezni. Nemzeti
-jellemére e műveltségnek árnyék kezd borulni. Az egyetemes
-klerikális irány kezd feltünni mindenütt, – irodalomban,
-politikában, sőt már magán társalgásban is. S ez az állapot nem
-Magyarországban kezdődött. Az erjesztő anyag külföldről s
-legközelebb Ausztriából és Németországból került hozzánk. Ennek
-pedig nem lehet más központi forrása, mint a római kuria. Az előtt
-a római kuria egymagában képtelen lett volna nálunk ily hatást
-előidézni.</p>
-<p>– Ebből következtetem Kormányzó ur, hogy a pápaság hatalma ma
-folyton erősödik s hogy ma nagyobb, mint világi államszervezete
-korában. <span class="pagenum"><a name="Page_204" id=
-"Page_204">-204-</a></span></p>
-<p>– De másból is következtetem, sőt egyenesen természetesnek
-tartom.</p>
-<p>– A római állam az előtt a korszerü államok egyike volt s a pápa
-a mellett, hogy a római egyetemes egyház feje volt, egyuttal
-államfő, uralkodó, király, sőt kényur is volt s e minőségében semmi
-erkölcsi és politikai felelősség alól ki nem térhetett.</p>
-<p>– Rosszabb kormányzat még nem volt a világon, mint a harminczas
-évektől kezdve a római államé. Még rosszabb volt, mint talán a
-nápolyi királyságé. Minden esetre rosszabb volt, mint a Habsburg –
-másodszülöttségi olasz államoké. A sanfedizmusban az orgyilkosság
-állami szervezetet kapott s az orgyilkosság, hamis vád, hamis
-tanuságtétel az állami igazgatásnak és jogéletnek rendszerezett és
-hatalmas intézményévé vált. Ily ördögi gondolatra nem jött az előtt
-soha egyetlen államszervezet se. A haladás minden férfia, a
-polgárosult nemzetek minden mivelt tagja, minden nemes sziv, a
-költők, tudósok, hősök egész dicsőséges serege tudta és érezte ezt
-s irtóztató vádként tartotta a népek elé a római államszervezet
-működését. »Ide nézzetek! Igy kormányozza a népet Róma! Ime:
-lássátok az egyházi államot, a nagy gonosztévőt, a kinek élete a
-század miveltségével és emberszeretetével immár össze nem fér!«</p>
-<p>– A pápaság, mint egyházi hatalom csak oly üdvös volt, mint
-bármikor. De mint állami szervezet átok volt, fekély az emberiségen
-s népének kárhozata. A művelt világ közvádlóként állott fel ellene.
-<span class="pagenum"><a name="Page_205" id=
-"Page_205">-205-</a></span></p>
-<p>– Ma megforditva áll a dolog. Ma a pápaság vádlottból vádlóvá
-lett.</p>
-<p>– A pápaság többé nem állam, hanem csupán erkölcsi hatalom.
-Látja maga előtt a korszerü államot a gyönge királyokkal, a
-marakodó országgyülésekkel, az üzérkedő törvényhozókkal, az
-elviselhetlen közterhekkel, a terjedő szegénységgel, a terjedő
-militárizmussal s a kenyérkérdés vonaglásaival. A kor
-szenvedélyeinek csatáin kivül áll az egyház, nem éri sebzés, de sár
-és szemét se. A pápa az előtt csak a rossz és gyönge királyok
-egyike volt s most a királyok, császárok és köztársasági elnökök
-fölé emelkedett. Nem ő a vétkes többé a köznyomorban, hanem mások a
-vétkesek; a kormányok, törvényhozások, népek és királyok. Ő most
-már biró mindenki fölött.</p>
-<p>– Hatalma tehát emelkedik és pedig rohamosan emelkedik. Ezt
-látom és ezt állitom én Kormányzó ur!</p>
-<p>A Kormányzó a figyelő lélek egész erejével hallgatta a vajda
-előadását. Szép és hatalmas szemei egészen ott függtek a vajda
-alakján. Egyetlen szónyi ellenvetést se tett a vajda felfogása
-ellen. Csak hosszabb hallgatás után kérdezte:</p>
-<p>– Az ön nézete szerint hova fog fejlődni ez az állapot?</p>
-<p>– Bizonyos, hogy végtelenbe nem fejlődik. A nemzetek megunják az
-erkölcsi feddést és biráskodást s annál inkább s annál gyorsabban
-megunják, minél több igaza lesz az egyháznak a korszerü
-államszervezet nyomoruságai ellen. A kinél a hatalom van: az
-<span class="pagenum"><a name="Page_206" id=
-"Page_206">-206-</a></span> nem türi a szemrehányást; nem türi,
-hogy ne neki, hanem másnak legyen igaza. De még idáig se fejlődik
-az állapot. A pápaságnak óriásivá nőtt erkölcsi hatalmát a
-hierarchia gyorsan, lázasan és vigyázatlanul siet kizsákmányolni,
-mint nálunk Mária Terézia idejében. Rohamosan megszaporodnak a
-szerzetek, mérhetlen vagyont törekesznek összegyüjteni s
-beférkőznek majd a családok kebelébe, a közoktatási intézetekbe, a
-törvényhozások termeibe s a királyok fényes barlangjaiba is. A
-hatalom birtokosai valamelyik szép napon azt veszik észre, hogy a
-hatalmat az egyház törekszik magához ragadni. A hogy ezt
-észreveszik: föltámad az ellenhatás, előállnak a nagy
-összeütközések s Olaszországnak lesz majd egy napja, a melynek
-folyamán nap keltétől nap nyugtáig kétszáz pap és szerzetes lesz
-legyilkolva. Ez a nap lesz a forduló pont.</p>
-<p>Igy beszélt a vajda.</p>
-<p>Én ugyan láttam ilyenforma napot már Olaszországban s magam is
-részt vettem a munkában, a mikor Garibaldi megsértése miatt
-Genuában egy zárdát elpusztitottunk s lakóit agyonvertük vagy a
-pokolba kergettük, de a vajda ilyen mulatságot még csakugyan nem
-látott. S azért engem is meglepett, Nagy Gyulát is meglepte ez a
-fölfogása. De nem maradt hatás nélkül a Kormányzóra se. S én
-szentül meg vagyok győződve, hogy Emlékiratai IV-ik kötetének
-egyik-másik fejezetén a társalgás hatása alatt javitott
-egyet-mást.</p>
-<p>Különösen a pápaság kérdésének fölvetésénél láttuk be tisztán,
-hogy a Kormányzó a vajdát faggatni akarja, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_207" id="Page_207">-207-</a></span> hogy
-gondolkozásának mélységeibe betekinthessen. Miként jött volna rá
-épen e különös nagy kérdésre?</p>
-<p>De ez aztán azt is bizonyitja, hogy e kérdés fölött már korábban
-maga a Kormányzó is tünődött.</p>
-<p>Isteni lélek, örök bámulatra egészen méltó óriás elme,
-csodálatos nagy jellem volt Kossuth Lajos.</p>
-<p>Ime elmult már régen kilenczven éves! Öreg, agg, törődött.
-Vagyonban szegény, kényelme épen csak hogy nem hiányzik. Gyermekei
-távol a nehéz munkával járó becsületes kenyérkereset utjain.
-Szolgasereg sincs körülötte, a ki neki engedelmeskedjék. Mint a
-szedett szőlő tőkéje: elhagyott és árva. Idegen földön, idegen nép
-között bujdosásban telik élete. Csak hátra tud már nézni, sok
-gyásznak és sok dicsőségnek sok esztendejére. Mit látna, ha előre
-nézne? Egy sirt, a melyhez igen közel van már utja.</p>
-<p>És a sirnak szélén még rajong nemzetéért s még az emberiség nagy
-kérdései fölött ábrándozik erős lelke. Minden tagja lekivánkozik
-már a föld felé s a föld, e jó anyánk mindkét kezét kitárja már,
-hogy őt nyugasztaló kebelére zárja. De ez a nagy szellem nem
-engedelmeskedik. Fölszárnyal a magasba s a napok és csillagok
-magasából tekint szét a népeken, miként lehetne az ő boldogságukat
-biztositani s évődik hosszu életének nagy gondolatán, vajjon mikor
-lesz már szabad és független és boldog az ő szegény magyar
-nemzete!</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_208" id=
-"Page_208">-208-</a></span></p>
-<h3>V. FEJEZET.</h3>
-<p class="summary">(Az én ételem. – A vajda idegen kotyvalékot nem
-eszik. – Ruttkayné jó magyar ebédet ad. – Miként fogad cselédet
-Kossuth? – A kormányzó fölöstökömje, ebédje, itala, bora. – Mindig
-bajba keveredett, ha magyar bort küldtek neki. – Dohányzása.)</p>
-<p>Bejött Giorgio s kelepelt valamit olasz nyelven, mint a gólya. A
-kelepelés azt jelentette, hogy az asztal már teritve van s az étel
-az asztalon.</p>
-<p>A Kormányzó a vajdát ültette jobbjára. Rajtunk s Ruttkaynén
-kivül részt vett az ebéden még Basso barátunk az orvos és Aulich a
-titkár. Nyolczan ültünk tehát az asztal mellett. Az udvarra néző
-ablakok egészen bevilágitották a nagy ebédlőt.</p>
-<p>Kiváncsi voltam, a jó Lujza néni miféle ételeket ad.</p>
-<p>Nem magam miatt voltam kiváncsi, hanem a vajda miatt. Én olasz
-és franczia és svájczi koromban megszoktam minden ételt. Nincs az a
-féreg vizen és szárazon, a mit én már meg nem izleltem. Én a
-polipot csak ugy meg tudom enni, mint az amerikai száritott
-bölényhust vagy a pemmikánt. Füben, fában se válogatok. Szivesen
-rágom a pinczében fehéritett zellerlevelet, az árticsókát pedig
-épen nagyon kedvelem. Az olasz kenyér <span class=
-"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span> nekem
-különösen jól izlik, a melyik egy rőf hosszu s olyan vékony, mint a
-plajbász. Kenyérnek is jó, fogpiszkálónak is. Sőt műfogaimmal még
-jól tudom ropogtatni is. A mindenféle makarónik s parmezán sajtok
-nélkül Olaszországban el se tudnék lenni. De azért a francziák
-hetvenhét-féle mártása is emlitésre és becsülésre méltó. Valami
-ötven-féle mártás készitésének titkos tudományát magam is
-megtanultam. Készitettem egyszer-kétszer a vajdának is saját
-asztalomnál. De mindig csuffá lettem vele. Majd a fejemhez vagdalta
-a vajda a mártásokat.</p>
-<p>Igy jártam a vajdával Olaszországban is. Semmiféle olasz ételt
-be nem vett a gyomra. Inkább koplalt és csak kétszersültet evett,
-semmint hogy az olasz leveshez, hushoz és tengeri halhoz hozzá
-nyult volna.</p>
-<p>Az igaz, hogy a hal nagyon szagos, mig az ember meg nem szokja.
-A vad kálvinista magyar gyomor pedig azon kivül még az olajt és a
-sült vajat se szereti. Szagos olajba sütött szagos hallal a
-kálvinista magyart ki lehet kergetni a világból.</p>
-<p>A vajdának különös természete van, mint a macskának.</p>
-<p>A macska, a mint idegen helyre kerül, apróra megvizsgál mindent.
-Minden butort, minden edényt, minden tárgyat megnéz külön-külön.
-Bejárja a szobát, a szögleteket, felugrik székre, pamlagra,
-asztalra, szekrényre, egyenként szemügyre vesz minden kelmét,
-széklábat; összejárja még a pohárszék tetejét is. Minden hangot
-megfigyel külön. Kitől ered, mit jelent? Ellenség-e, jó
-<span class="pagenum"><a name="Page_210" id=
-"Page_210">-210-</a></span> barát-e? A jó hirlaptudósitó legnagyobb
-erénye van meg a macskában.</p>
-<p>Efféle természetü a vajda.</p>
-<p>Ha utra megy: nem alszik, nem ábrándozik, nem tünődik, nem
-olvas, hanem néz és ügyel-figyel, kérdez, vizsgál, hallgatódzik,
-észlel, hasonlitgat, szid, birál, élczelget, tanulmányoz s több
-dolgot észrevesz, mint az egész tudós társaság. Alig győztem
-kérdéseire felelgetni, alig győztem a tolmácskodást.</p>
-<p>Legelőször megakadt az olasz levessel. Megizlelt egy kanálnyit,
-aztán ott hagyta az egészet. De nem nyugodott addig, mig föl nem
-fedezte, miként készül az olasz leves.</p>
-<p>Vizet tesznek az edénybe s azt megsózzák. Azután hámozott
-petrezselyemgyökeret és hasogatott sárgarépát tesznek a vizbe s
-aztán addig forralják a sós vizet, mig a zöldség meg nem puhul.
-Akkor kitálalják, adnak hozzá tányért és kanalat s egy csészealja
-őrletett parmezánt s ez a husleves. Husnak természetesen hire
-sincs. Nem látott hust az a sós viz és az az olasz szakács hetek
-óta.</p>
-<p>Az efféle levesre száz adomával állt elő a vajda.</p>
-<p>Rendeltem azután neki száraz levest.</p>
-<p>»Száraz leves.«</p>
-<p>Ez a szó nagyon tetszett a vajdának. Rögtön elmondta annak a
-füzfa-poéta pápai diáknak a történetét, a ki egyik költeményét igy
-kezdte: »Kiviritott száraz ágon – Nyögdicsél a döglött gerle.« A
-mire Petőfi a pápai Képzőtársulatban azt a birálatot irta: Ez az
-irótársunk <span class="pagenum"><a name="Page_211" id=
-"Page_211">-211-</a></span> bizonyosan maga szoptatta az édes
-anyját, a mikor édes anyja még csecsemő volt.</p>
-<p>A száraz levest csakugyan látni akarta a vajda.</p>
-<p>Megfőzik a vékony makarónit, egy nyalábot belőle lé nélkül
-tányérra tesznek, kissé besózzák, evőkanálnyi paradicsom-mártást a
-tetejére tesznek s egy csészealja őrletett sajtot melléje adnak s
-ezzel kész a száraz leves.</p>
-<p>Az olasznál ez már nagy fényüzés s nekem jól is izlik, de a
-vajda kinevetett vele. Ő meg se izlelte.</p>
-<p>Mire Turinba értünk, jobban ismerte az olasz ételeket, mint a
-szakácskönyv, de azért éhes volt, mint a farkas. A mindenféle puha
-és kemény kolbászra, szalámira, mortadellára rá se tudott nézni.
-Szerencsére a milanói vasuti vendéglőben magyar szalámit is
-találtunk, kemény volt ugyan, mint a kutyabőrből készült nemesi
-oklevél, de volt legalább íze.</p>
-<p>Ilyen tapasztalatok után támadt föl tehát kiváncsiságunk, vajjon
-minő ebédet ad a vajdának a jó Ruttkayné?</p>
-<p>De bizony adott ő olyan tökéletes jó magyar ebédet, hogy a vajda
-az édes anyja asztalánál se evett különbet. Még a fölséges
-huslevesben is olyan tészta volt, a mit az Alföldön csigának, tul a
-Dunán pedig ludgégének nevez a háziasszony. Pörkölt csirke, kitünő
-rétes nem hiányzott.</p>
-<p>Csodálkozott is e fölött a vajda, rá is terelte a Kormányzó
-figyelmét és szavait a sütésre, főzésre, ételekre. El is mondta a
-Kormányzó az ő asztalának történetét: <span class=
-"pagenum"><a name="Page_212" id="Page_212">-212-</a></span> –
-1861-ben jöttem – ugymond – Olaszországba lakni s azóta állandóan
-itt lakom. Eszünk bizony mi olasz ételeket is, de azért magyar étel
-nélkül sohase volt se ebédem, se vacsorám. Ha szerét tehettük,
-tartottunk magyar szakácsnét. Az itteni szakácsok és szakácsnék
-magyar ételeket késziteni nem tudnak, de boldogult lelkem
-feleségemnek is mindig az volt első gondja, hogy olasz szakácsát
-vagy szakácsnéját magyar ételek készitésére betanitsa. Ezt
-cselekszi Lujza hugom is.</p>
-<p>Birtokomban van a Kormányzónak egy sajátkezü irata, melyben a
-szakácsné vagy kulcsárné feladatát szabja meg, a kit házához fogad.
-Olyan szegődvénylevél-féle fogalmazvány. Gunszt barátunk
-szivességéből jutottunk hozzá. A Kormányzó magánéletének s
-egyénisége nagyságának egyik ékes jellemző vonása ez, közlöm tehát
-egészen.</p>
-<p>Igy ir a Kormányzó:</p>
-<p>»Szükség van egy jó erkölcsü, szelid természetü, tisztességes s
-a gondos magyaros háztartásban jártas, 35–40 éves nőszemélyre,
-legyen az kisasszony vagy gyermektelen özvegyasszony, ki főzni s
-varrni tud és (mert a háziasszony beteges) az ápoláshoz is
-ért.«</p>
-<p>»A családdal együtt fog enni, annálfogva nem cselédnek, hanem a
-családhoz tartozónak fog tekintetni.«</p>
-<p>»Évi fizetése 400 frank (egy frank annyi, mint egy hajdani váltó
-forint.) Uti költsége hazulról idáig megfizettetik. – Három évre
-kell magát köteleznie s ha a három évet kiszolgálván, haza akarna
-menni, visszautazási költséget is kap.« <span class=
-"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span></p>
-<p>»Lesz mellette egy konyhaszolgáló és egy szobaleány.«</p>
-<p>»Kötelességei pedig lesznek:</p>
-<p>Főzés a család számára, mely négy tagból áll;</p>
-<p>fehérvarrás;</p>
-<p>felügyelés a cselédekre, hogy kötelességeiket rendesen, pontosan
-és tisztán végezzék;</p>
-<p>általában gondviselés a háztartásra;</p>
-<p>ápolása a háziasszonynak, a midőn annak egészségi állapota azt
-megkivánja.«</p>
-<p>»A főzést illetőleg: Az ebéd rendesen egyszerü, de tisztán és
-jól készitett három tál ételből áll. – Magyaros tésztákat, minők a
-rétesek, palacsinta, fánk stb. tudnia kell késziteni.«</p>
-<p>»A családban mindig magyar beszéd folyik, – de a cselédek nem
-tudnak magyarul. Ez azonban ne tekintessék akadályul, majd
-könnyitünk a dolgon, a hogy lehet.«</p>
-<p>Ime Kossuth Lajos cselédfogadási szerződése a szakácsné s
-egyuttal kulcsárné számára. Bölcsesség és emberszeretet sugalma ez.
-A jó cseléd nem alárendelt ember, hanem tagja a családnak. A munkás
-kérdés megoldásának egyik módszere ez.</p>
-<p>E szerződés bevilágít a Kormányzó háztartásának titkaiba.
-Egyszerü, szerény háztartás ez minden fényüzés, minden szükségtelen
-uraskodás nélkül.</p>
-<p>Neki magyar asztal, magyar étel s legalább egy magyar
-szolgálattevő kellett a messze idegenben.</p>
-<p>Ez a szerződés 1863-ban kelt, Vilma leánya akkor <span class=
-"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span> már nem
-élt. Ő 1862. évi április 22-én halt meg Nerviben. Négy tagból
-állott már akkor csak a család. A férj, a feleség s Ferencz és
-Lajos fiuk. A jó Ruttkayné akkor még nem lakott együtt a
-Kormányzóval. Tengeren tuli utait járta családjával.</p>
-<p>A Kormányzó neje 1865. évi szeptember 1-én halt meg. Halálának
-oka sulyos betegség volt, melyet mellrák idézett elő. Több éven át
-szenvedett e betegségben. Igazi ápolója a Kormányzó volt, a kinél
-gyöngédebb és nemesebb férj nem volt a világon.</p>
-<p>A háztartás a nő halála után se változott. Se szükebbé, se
-bővebbé nem vált.</p>
-<p>A Kormányzó ugy Turinban, mint Collegno al Baracconéban is dél
-előtt 11 vagy fél 12 órakor reggelizett, a mikor sétájából
-hazatért.</p>
-<p>Reggelije igen világos szinü tejes kávéból állott. Ehhez vagy
-egy pár tojást vagy néhány falat sült hust evett. De gyakran
-polentát is, kukoricza lisztből készült tésztát. Ez ételt az
-olaszok nagyon szeretik, de nálunk is divatos a felső tiszai
-vármegyékben előkelő nemesi házaknál is. A Kormányzó már gyerek
-korában megszokta s mindig kedvelte.</p>
-<p>Az ebéd 7 órakor volt.</p>
-<p>Ebédre volt: leves, hus, főzelék és tészta. Ha vendég volt, vagy
-ha a gyerekek otthon voltak, Ferencz és Lajos, akkor kétféle sült
-hus is volt.</p>
-<p>A jó Ruttkayné most nekünk is kétféle sült hussal
-kedveskedett.</p>
-<p>Itala a Kormányzónak egyetlen pohárnyi fehér asztali
-<span class="pagenum"><a name="Page_215" id=
-"Page_215">-215-</a></span> bor volt. Erős, illatos, nehéz borokat
-soha se ivott. Pedig Lajos Tivadar szerette volna, ha agguló
-korában hozzá szokik. Turinból gyakran küldött ki Collegnoba drága
-borokat, de a Kormányzó állandóan tartózkodott azok élvezetétől.
-Szivesen átengedte vendégeinek.</p>
-<p>Magyarországból is sokszor küldtek neki rajongó tisztelői
-értékes borokat, aszu és csemege-féléket. Ezekkel ugyan mindig
-csuful járt.</p>
-<p>Az olasz vámhivatalok istentelen gondossággal őrzik a határokat.
-Át nem eresztenek azok hamisitás nélkül semmiféle bort mi tőlünk, a
-melyik jobb, mint az övék. De hát hogy ne lenne jobb a magyar bor,
-mint az övék? Kivált a mikor Kossuth Lajosnak küldik azt a
-bort?</p>
-<p>De hát a bort mindig kicserélték akár üvegben, akár hordóban
-érkezett. S azután az edényt megtöltötték hordóöblintékkel vagy
-füzfán termett olasz borral.</p>
-<p>Szegény jó Kormányzónk, a háta is borsódzott, mikor az edényt
-felbontotta s az aranynál becsesebb hires tokaji és egri és somlyai
-borokat megizlelte. Olyan szinük volt, mint az egérnek s olyan
-izük, mint a részeg tót asszony csókjának.</p>
-<p>De hát ez még hagyján. Jött a vitelbérért a vasut, a
-csomagszállitó és a hordár. Jött a vámért a pénzügyőr, jött a
-városi illetékért a darabant, jött a fogyasztási adóért a
-czédulamester. Fizetni kellett harminczhárom féle kimondhatatlan
-nevü és összegü béreket, dijakat, vámokat, illetékeket, adókat,
-pótlékokat s mindenféle kiigazitásokat. Utóbb minden magyar
-látogatóját <span class="pagenum"><a name="Page_216" id=
-"Page_216">-216-</a></span> megkérte már, hirdessék el itthon, neki
-ne küldjenek semmi nemzeti adományt vagy ajándékot, mert koldussá
-lesz bele.</p>
-<p>Hát egyszer meg mi történt?</p>
-<p>Valami rajongó hazafi tisztelője küldött neki ajándékba két pár
-papucsot Kassáról. Ha egy párt küld: semmi baj. Egy pár papucsa
-lehet mindenkinek. Egy pár papucs miatt senkit se keverhetnek
-gyanuba, hogy valami titkos tervei vagy III-ad osztályu kereseti
-adó alá tartozó mellékes jövedelmi forrásai vannak. De két pár
-papucs már sok papucs. Okos ember két pár papucsot nem visel. De
-nem is szerez be. Hiszen egy pár papucs is eltart addig, mig a
-gyerek kitanulja a gimnáziumot, mirevaló volna tehát a másik pár
-papucs is? Két pár papucs már készlet, már gyüjtemény, már raktár,
-már spekuláczió.</p>
-<p>Egyszer csak megrójják a Kormányzót egy menykő nagy összeg
-kereseti adóval, mivelhogy papucskereskedéssel foglalkozik. Küldi a
-titkárt s azután megy maga is a sokféle adókivető, végrehajtó,
-ellenőrző, felülvizsgáló, felszólamló, főbb és legfőbb
-adóhatóságokhoz; ellentmond, kifogást tesz, felfolyamodik, apellál:
-mind nem használ semmit. Küldik Pontiustól Pilátushoz, kerületi
-előljáróhoz, elsőfoku iparhatósághoz, kereskedemi kamarához; hozzon
-kimutatásokat, igazolásokat, bizonyitványokat, hogy ő nem
-papucskereskedő, nem is volt soha vagy már abban hagyta ezt az
-üzletet öt év előtt. Végre is személyesen fordult a szindakóhoz, a
-ki jó ismerőse volt, ez meg egyenesen Viktor Emánuelhez
-<span class="pagenum"><a name="Page_217" id=
-"Page_217">-217-</a></span> folyamodott Rómába, hogy kegyelem utján
-mentse föl Kossuth Lajost a papucskereskedési sulyos adó alól.</p>
-<p>Alig tudta a fölmentést kijárni maga a király is.</p>
-<p>Mi azonban az ebédnél hatalmas olasz borokat is ihattunk.</p>
-<p>Volt az asztalon könnyü asztali fehér bor, a melyet a Kormányzó
-ivott. Voltak hirneves olasz borok is, köztük a Lacrima Christi,
-magyarul Krisztus könye. S volt két- vagy háromféle szicziliai erős
-bor is az Etna aljáról s Taormina vidékéről. Basso barátunk
-dicsekedett el e borokkal. Ő volt köztünk egyedül az olasz ember. Ő
-szerezte be e borokat valami rokona által. A vajdának is küldött
-efféléket még a télen tiz vagy husz üveggel. Kitünő borok.</p>
-<p>Nagy mérséklettel ittuk őket.</p>
-<p>Mi különbség van a magyar és olasz borok között: én tudományos
-biztossággal meghatározni nem tudom. A franczia, az erősebb rajnai
-és az olasz, spanyol borokat én jobban szeretem, mint a magyar
-borokat. Kegyetlenül össze is szidott s kigunyolt ezért engem a
-vajda nem egyszer. Ő természetesen a magyar borhoz hasonlót nem
-ismer. Jobbat semmi esetre el nem ismer. Én azonban életem javát
-Olasz- és Francziaországban töltöttem, én az ottani borokhoz
-szoktam.</p>
-<p>Beszélgettünk erről a Kormányzó előtt is, a ki különben
-lemondott a birói döntés jogáról a borok kérdésében.</p>
-<p>A vajda azt állitotta, hogy Magyarország többféle gyümölcse s
-bora nemesebb, mint bárhol a föld kerekségén. Okul azt hozta föl,
-hogy nézete szerint a magyar <span class="pagenum"><a name=
-"Page_218" id="Page_218">-218-</a></span> gyümölcsben és borban a
-czukor és a savak szerencsésebb arányban vannak, mint más országi
-gyümölcsben és borban. S ezt Magyarország különös éghajlati, fény-
-és hőviszonyaival magyarázza.</p>
-<p>Igaza van-e? én nem tudom.</p>
-<p>Felköszöntő nem volt. A Kormányzó nem akart s a vajda se akart
-felköszöntőt. Mi pedig csak nem emelhettünk poharat, ha ők
-hallgattak. Basso barátunk ugyan akart valamit, de nem tudott.
-Benne rekedt a szó. Kinevettük.</p>
-<p>Jól elmult esti nyolcz óra, a lámpák már világitottak, a mikor
-ujra visszatértünk a Kormányzó dolgozó szobájába, hogy ott szivarra
-gyujtsunk s tovább értekezzünk.</p>
-<p>A Kormányzó nagy dohányzó volt, talán még nagyobb, mint Deák
-Ferencz. Gyermek korától egészen a függetlenségi harczig mindig
-pipából szitta a jó tiszaháti és szamosháti illatos magyar
-dohányt.</p>
-<p>– Volt – ugymond – fiatal koromban kostökzacskóm is, de már
-annyira mégse vittem, hogy sallangos, kivarrott, figurás zacskót
-hordoztam volna bekecsem külső zsebjében, mint a hogy az én időmben
-divat volt. Beszegett kis hólyagzacskót vagy kötött selyemzacskót
-használtam.</p>
-<p>Bujdosása közben, különösen Kis-Ázsiában, nagyon hozzá szokott a
-csibukhoz. Napkeleti népeknél ez a szokás. Nyugaton már, Angliában
-és Amerikában, szivart szitt. Mióta azonban a czigaretta divatba
-jött: ehhez ugy hozzá szokott, hogy az utolsó évtizedekben
-<span class="pagenum"><a name="Page_219" id=
-"Page_219">-219-</a></span> már csak czigarettát tudott élvezni.
-Különös ügyességgel és gyorsasággal tudta a szivarkát sodorni.</p>
-<p>De szivarkát aztán sokat szitt el.</p>
-<p>A czigaretta-papir Turinban is csak akkora és olyan alaku, mint
-nálunk. De a kormányzó nem hosszában, hanem keresztben sodorta bele
-a finom vágatu szivarkadohányt. Csomag számra szerezte be az
-egyszerü faszipkákat. Darabja bele kerülhetett 10–15 centesimóba. A
-vastag czigarettát faszipkából szivta. Öt-hat nagy szippantással
-vége volt a czigerettának. Csak ugy gomolygott a füstje. De elszitt
-napjában harminczat is. Különösen étkezés után s irás, olvasás és
-társalgás közben nem lehetett el dohányzás nélkül.</p>
-<p>Szegény jó Ihász Dani ott Collegno al Baracconéban!
-Délelőttjének jó része mindig azzal telt el, hogy czigarettákat
-készitett a Kormányzó számára. Mire a Kormányzó bevégezte fürdőjét,
-öltözködését s reggeli sétáját, mindig ott volt asztalán egy
-tálczán harmincz-negyven czigaretta, a melyet a jó öreg ezredes
-remekbe sodorintgatott. Egész nap jó kedve volt azután, ha a
-Kormányzótól különös elismerést nyert ügyességeért és fáradhatatlan
-szorgalmáért.</p>
-<p>A dohányt Turinban szerezte be a Kormányzó. Közönséges
-hosszuvágatu szivarkadohány volt ez. Csomagja másfél lira. A mi
-pénzünk szerint mintegy 68–70 krajczár. Egy csomag nem volt elég
-egészen egy hétre.</p>
-<p>Tudtam, hogy a Kormányzó szereti a jó magyar dohányt. Most is
-vittem ki neki három-négy fontra valót. Bába Molnár Samu barátomat
-kértem meg, <span class="pagenum"><a name="Page_220" id=
-"Page_220">-220-</a></span> hogy szerezzen be Czegléden kitünő
-dohányt s vágassa meg finomra. Elvittük magunkkal. Az olasz határ
-előtt felosztottuk magunk közt, hogy kis adagokban zsebben tartsuk,
-nehogy a kutyafülü vámosok kiszimatolják, aztán elkobozzák s még
-jól meg is birságoljanak érte. De bizony csuffá lettünk mi
-ezzel.</p>
-<p>A határon szerencsésen becsempésztük. Nagy diadalérzettel el is
-vittük a Kormányzóhoz s ki is tálaltuk előtte. Gyönyörü barnapiros
-volt a dohány, csak ugy mosolygott ránk. De az illata mintha
-elmaradt volna az uton valahol. A Kormányzó rögtön észrevette
-sasszemeivel, hogy dohányunkat utközben meglepte a penész. Ha Samu
-barátom ott lett volna: no hiszen kikapott volna tőlünk istenesen.
-De magunk voltunk az okai, nem pedig ő.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_221" id=
-"Page_221">-221-</a></span></p>
-<h3>VI. FEJEZET.</h3>
-<p class="summary">(A vajda ellen árulkodtak a Kormányzónál. – A
-vajda indokai győznek. – Ki ez a Polónyi? – Az én közbeszólásom. –
-A Kormányzó kárhoztat bennünket. – Eötvös nagy kijelentése. – Haza
-idézi Kossuthot. – Wekerle nyilatkozata.)</p>
-<p>Ebéd után már komoly politikai értekezésbe bocsátkoztunk.</p>
-<p>A Kormányzó komoly lett s bizonyos hidegséggel, csaknem ridegen,
-e szavakat intézte a vajdához:</p>
-<p>– Igaz-e az, a mit nekem mondanak, hogy ön tavaly a
-függetlenségi pártnak hozzám intézett üdvözlő iratába szándékosan
-iktatta be e mondatot: »Minden nagy kérdésben minden nagy eszmédet
-nem követjük«, holott voltak a pártban, a kik azt kivánták, hogy e
-mondat az üdvözlő iratból hagyassék ki?</p>
-<p>A vajda nyugodtan és határozottan felelt:</p>
-<p>– Igaz!</p>
-<p>– S mik voltak önnek erre nézve indokai?</p>
-<p>A vajda rögtön észrevette, hogy ellene árulkodott valaki vagy
-talán többen is árulkodtak. Én tudtam, hogy árulkodtak, de a
-vajdával előre közölni elfeledtem. Tudtam pedig onnan, mert a mikor
-a párt küldöttsége <span class="pagenum"><a name="Page_222" id=
-"Page_222">-222-</a></span> Turinba érkezett, e pont miatt engem is
-bujtogattak a vajda ellen tizen is. Erőt is vett rajtam egy
-pillanatig a felindulás, de minthogy a vajda nem volt ott,
-illetlennek tartottam az ő távollétében birálgatni, vagy éppen
-kárhoztatni őt olyan okirat miatt, melyet ő fogalmazott ugyan mint
-javaslatot, de a melyet a párt minden tagja érett megfontolás s
-hosszas tanácskozás után aláirt, a mely tehát ezzel a pártnak
-hivatalos nyilatkozatává vált. Letorkoltam s összeszidtam a
-bujtogatókat, a kik azonban a Kormányzó füleit mégis tele
-sugdosták, a mint a következés megmutatta. Hanem hát a vajdában
-emberükre találtak. Egész hidegen felelt a Kormányzónak.</p>
-<p>– Igen erős indokaim voltak s ezek közt föl sem emlitem, hogy az
-az üdvözlő irat, akár helyes, akár nem helyes, az egész párt minden
-tagja által ünnepélyesen aláirt okirat, tehát az egész párt műve s
-ez okból egyedül egymagam felelős érte nem lehetek. Nem menekszem e
-felfogás mögé, sőt azért a mondatért magamra vállalom az egész
-felelősséget. – Az ön nagy elvei közé tartozik, Kormányzó ur, hogy
-Magyarország függetlensége s boldogulása a Habsburg-család
-uralkodásával össze nem fér: ön az 1849. évi ápril 14-iki
-trónfosztás elvi alapján áll. Feliratunk ama mondatával azt akartam
-nyiltan kimondani, hogy az ön nagy elvei közül ezt az egyet a
-függetlenségi párt nem követi.</p>
-<p>– Nyiltan akartam pedig ezt kimondani azért, mert csak két tagja
-akadt a pártnak, a ki nekem megmondta, hogy a Kormányzó ur
-trónfosztási elvéhez is <span class="pagenum"><a name="Page_223"
-id="Page_223">-223-</a></span> hozzájárul; ellenben kilencz tagja
-egyenesen kijelentette előttem, hogy ha az üdvözlő felirat e
-tekintetben homályos lesz, vagy a trónfosztási elv ellen nem lesz
-benne valamely megfelelő kijelentés: akkor hatvanöten nem irják alá
-azt. Ez esetben a függetlenségi párt üdvözlete elmaradt volna
-egészen.</p>
-<p>– De nem ez volt a fő okom, hanem a történelmi igazság. Én se a
-párt kedveért, se senkiért és semmiért olyan kijelentést nem teszek
-s alá nem irok, melyről biztosan tudom, hogy nincs benne igazság.
-Azt pedig biztosan tudom, hogy a függetlenségi párt nem a
-trónfosztási elv alapján szervezkedett s ezt az elvet 1867 óta soha
-egyetlen nyilatkozatában se fogadta el pártelv gyanánt. S ezt
-nemcsak a párt negyedszázados működése alapján tudom, hanem tudom a
-Kormányzó ur szózataiból s nyilt leveleiből is, a melyek nem
-egyszer világositották föl erre nézve a pártot is, a nemzetet
-is.</p>
-<p>A Kormányzó ur közbe szólt:</p>
-<p>– Nekem ugy mondták, hogy a mikor ön az üdvözlő irat javaslatát
-előterjesztette, akkor azt az inditványt tette valaki, hogy e
-helyett: »minden nagy elvedet nem követjük«, ezt a mondatot kell
-alkalmazni: »minden nagy elvedet nem követhetjük«. Miért nem
-fogadta el ön ezt az inditványt?</p>
-<p>Mi összenéztünk a vajdával. Ezt az inditványt Helfy Náczi tette.
-Mindakettőnknek egyszerre az jutott eszébe, hogy a Kormányzó előtt
-Helfy akarta a vajdát árnyékba állitani. Meglehet: tévedtünk. De ez
-a gondolat önkénytelenül támadt. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_224" id="Page_224">-224-</a></span></p>
-<p>A vajdát kissé ingerültté tette ez a gondolat.</p>
-<p>– Ha mi, Kormányzó ur, kimondjuk azt, hogy önnek ama nagy elvét
-nem követhetjük: ezzel politikai és történelmi hazugságot mondunk
-ki. Mert nem igaz, hogy nem követhetjük. Minden képviselőnek
-jogában áll a törvényhozás szószékén ezt az elvet hirdetni s minden
-magyarnak módjában áll ide Turinba, ön közelébe kibujdosni, mint
-Rákóczihoz kibujdostak Rodostóba azok, a kik ama dicső fejedelemnek
-minden elvét követték. De hát 1867 óta se a törvényhozásban fel nem
-szólalt senki, se a Habsburg-uralom alól Turinba ki nem bujdosott
-senki. S aztán kit akarhatnánk ily beszéddel ámitani? Ferencz
-József királyt? Hiszen ő jól tudja, hogy most egy éve, az ő
-koronázásának huszonöt éves emlékünnepén függetlenségi képviselők
-is lovagoltak a jubiláris bandériumban. – Vagy a nemzetet
-ámitgassuk? Hát szabad lett volna az? – Vagy a Kormányzó urat
-ámitottuk volna? – Hát lehetséges lett volna az? Én se a nemzet
-elé, se a Kormányzó ur elé mással járulni nem akartam, csak az
-igazsággal. Ez méltó egyedül a függetlenségi párthoz is, mely engem
-bizott meg azzal, hogy a nemzet érzését ön iránt, Kormányzó ur,
-tolmácsoljam. – Ezek voltak indokaim. Beszámoltam velük.</p>
-<p>A vajda elhallgatott.</p>
-<p>A Kormányzó ur se tett semmi megjegyzést s többé e kérdésre
-vissza nem tért. Hanem rátért a politikai helyzetre.</p>
-<p>Az e fölött folyt eszmecserét leirni nem akarom. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_225" id="Page_225">-225-</a></span> A mikor
-Budapestre visszaérkeztünk: hivatalos jelentést készitettünk
-mindenről, a mi eszmecserénkben a politikai helyzetre, a
-függetlenségi párt állapotára, a kormány törekvéseire s a bécsi
-udvar titkos működésére vonatkozott. E jelentésünk a lapokban
-napvilágot látott s országszerte nagy figyelmet költött.</p>
-<p>Csak egyes részletekről emlékszem meg.</p>
-<p>Egyszer beszélgetés közben azt kérdi a Kormányzó a vajdától:</p>
-<p>– Ki ez a Polonyi? Mekkora sulya van ez embernek önök közt? Mi
-az ön nézete Polonyiról?</p>
-<p>– Van nézetem róla, de nem mondom el, Kormányzó ur. Tudom, hogy
-ő irt ellenem önhöz vádló, gyanusitó levelet, de én még annak
-czáfolgatásába se bocsátkozom. Nem azért jöttünk mi önhöz Kormányzó
-ur, hogy egyes emberekről jelentsünk jót vagy rosszat, hanem azért
-jöttünk, mert válság fenyegeti pártunkat és nemzetünket s mi nemes
-harczunkban az ön hatalmas szavát akarjuk szövetségesül
-megnyerni.</p>
-<p>Hosszas tárgyalásaink közben soha egyetlen szóval se helyeselte
-a Kormányzó, hogy mi a pártkörből kiléptünk. Minden szava az volt:
-ujra egyesülni kell.</p>
-<p>A vajda kijelenté, hogy ő nyilt és titkos klerikálisokkal egy
-pártkörben nem lesz. Nem is lehet. Mert a klerikálisok alattomos és
-nyilt személyes támadásai nem szünnek meg soha. Ha azok elől kitér,
-akkor a párt lassanként tehetetlenné válik a reakczió ellen, sőt
-klerikális törekvések által meg lesz fertőztetve. Ha <span class=
-"pagenum"><a name="Page_226" id="Page_226">-226-</a></span> pedig
-ki nem tér: akkor időnként nyilt viszályokat támasztanak körben,
-sajtóban, parlamentben s a viszály oka és előidézője gyanánt mindig
-őt kiáltják ki a nemzet előtt.</p>
-<p>Én az én heves modorommal közbe szóltam.</p>
-<p>– Kormányzó ur talán nem olvashat minden hirlapot. Az
-Apponyi-pártnak, az Ugron-pártnak s a klerikálisoknak öt-hat lapja
-egyebet se tesz, csak Eötvöst támadja naponként s bámulatos
-kitartással röpitgeti ki ellene a soha nem szünő, de azért folyton
-változó rágalmakat. S e lapoknak a hirt, anyagot, besugást és
-rágalmakat a függetlenségi párt nyilt és titkos klerikálisai
-szolgáltatják. Mi kémekkel és házi tolvajokkal egy körben lenni nem
-akarunk. – S aztán mi az országos közkérdések fölött tanácskozni
-őszintén és szabad elmével megyünk a pártkörbe s másutt ezek fölött
-nem is tanácskozunk. Holott a pártnak tiz-tizenkét tagja előbb
-mindig titkon együtt tanácskozik vagy önmagában, vagy Apponyiékkal
-vagy Atzél Béla báróval vagy Eszterházy Móricz gróffal s mindig
-előre megállapodva s mindig váratlan jeleneteket hevenyészve jön
-pártunk köztanácskozására. – Mi pedig más pártok titkos
-megbizottaival együtt nem lehetünk.</p>
-<p>A Kormányzó hidegen és szemrehányó hangon felelt:</p>
-<p>– Ha önök igy vélekednek: akkor nem lesz pártegység. Én pedig
-ezt akarom. Az egységes pártnak is kevés ereje van ma a
-függetlenség nagy czéljának elérésére; – ha pedig töredékekre
-bomlik: e kevés erejének egy részét is egymás ellen tékozolja el.
-Mi <span class="pagenum"><a name="Page_227" id=
-"Page_227">-227-</a></span> lesz ennek a vége? Ha önök segitségért
-jöttek hozzám: akkor meg kell fogadniok tanácsomat.</p>
-<p>E szavak mögött nagy kárhoztatás lüktetett.</p>
-<p>E szavak után lélekrázó jelenet állt elő.</p>
-<p>Engem mély keserüség fogott el s ostoba hevességem kitört.
-Felugrottam székemről s oda léptem a Kormányzó és a vajda közé s
-hangosan, csaknem kiáltva szóltam:</p>
-<p>– Mi az álorczásokkal még a Kormányzó ur tanácsára se
-egyesülünk. A kik azt kiáltják: éljen Kossuth Lajos, de folyton azt
-hirdetik az ország előtt, hogy Apponyi a nemzet igazi vezére; a kik
-függetlenségieknek és 48-asoknak hirdetik magukat, de Zichy Nándor
-és Eszterházy Móricz grófok számára dolgoznak: azokkal mi nem
-egyesülünk.</p>
-<p>Nem lesz pártegység!</p>
-<p>Itt meg kell jegyeznem, hogy hivatalos jelentésünkbe, melyet
-pártunkhoz intéztünk, bele vettük e szavaimat is, de később a vajda
-tanácsára kihagytuk. De zárjelben a kihagyás okát megmondtuk.
-Megmondtuk, hogy politikai okokból nem hozzuk egyelőre nyilvánosság
-elé azokat az indokokat, melyek bennünket a pártkörből való
-kilépésre birtak. A Kormányzó urral ugyanis a harmadik napon
-megegyeztünk s a pártegység helyreállitására elvi alapon komoly
-igéretet tettünk. A vajda azt mondotta, hogy az »álorczásság«
-szónak alkalmazása s az álorczások megbélyegzése nehezitené az
-egyesülést, mi pedig ugy a Kormányzó, mint önmagunk iránt való
-tekintetből az egyesülés utjából minden akadályt, a mi nem elvi
-természetü, elháritani tartozunk. – <span class="pagenum"><a name=
-"Page_228" id="Page_228">-228-</a></span> A következés megmutatta,
-hogy a vajda bölcsessége és gyöngéd figyelme hatástalan maradt.</p>
-<p>Azonban folytatom, a hol elhagytam.</p>
-<p>Az én ingerült szavaimra a vajda is felállt s karomat megfogva
-hátra tolt. De azután ő se ült le, hanem egyenesen állva, mély
-érzésekkel teljes hangon mondotta a következő szavakat, melyeket
-soha se felejtek el.</p>
-<p>– Kormányzó ur! Mi a szegény és üldözött magyar nemzet
-képviselői vagyunk e pillanatban ön előtt. Hű képviselői! Mi a
-boldogulást magyar fajunk szabad és független fejlődésében látjuk.
-Sőt ebben látjuk nemzetünk utolsó menedékét is. Nagy viharok
-rongyokká téphetik kezünkben a függetlenség lobogóját, de inkább
-legyen az rongyokká, mintsem hogy szine változzék. Mi letünhetünk s
-a függetlenségi eszme ismét elmerülhet az avarba, mint elmerült
-százötven év előtt. Jobb időben s a mikor derekabb nemzedék szántja
-az avart: ismét föltámad az a maga teljes melegében és
-ragyogásában. Legyünk huszan, legyünk tizen, legyek én magam, de
-mi, a mig élünk, azt az eszmét megfertőztetni nem engedjük. Se
-népszerüség, se pillanatnyi siker, se tömegek kiáltó jelszava
-minket engedékenységre rá nem bir. Még az ön szava se Kormányzó ur,
-habár az utolsó itélet sulyával nehezedik is ránk. Minket ön
-eltiporhat, de mi akkor is hivei maradunk. S igaz hivei csak mi
-maradunk. Mi a függetlenségi pártot más pártok szövetségébe
-átmenni, a függetlenségi eszmét ártalmas elvek és törekvések
-segitségére felhasználni nem engedhetjük. S lehetetlen, hogy
-mindent meg ne <span class="pagenum"><a name="Page_229" id=
-"Page_229">-229-</a></span> mondjak, a mi nekem fáj. Ma
-Magyarországot Bécsből, Rómából és Turinból kormányozzák. Én nem
-nyugszom meg egyikben sem. Jöjjön haza Kormányzó ur! Ott van az ön
-helye a magyar nemzet élén. A hol szinről-szinre együtt lát
-bennünket: ott mondjon fölöttünk itéletet!</p>
-<p>E beszéd alig hihető hatással volt a Kormányzóra.</p>
-<p>Fejét kissé jobbra fordultan lehajtotta, egy perczig hallgatott
-s aztán halk, de rekedt hangon azt mondá a vajdának:</p>
-<p>– Turinból nem kormányozzák Magyarországot. A mostani nemzedék
-nem fogad el élére engem!</p>
-<p>A vajda tüzesen felelt:</p>
-<p>– Engedje meg a szót Kormányzó ur, mi jól tudjuk ezt. Az ország
-határát ön, ha innen indul, Pragerhofnál éri el. Pragerhof öt-hat
-órai ut Budapesthez vasuti gyorsvonaton. De ön el nem ér Budapestre
-három napig se. Mert utja mentén körül seregli önt Magyarország
-hálás népe, hogy arczát lássa, szavait hallja, ruhája szegélyét
-megcsókolja s igaz szivvel, áhitatos lélekkel adjon hálát az
-Istennek, hogy az kegyelmesen megengedte, hogy önt élő szemeivel
-lássa s otthon lássa. S ha már otthon látja, halálos holtig való
-vezére gyanánt látja.</p>
-<p>A Kormányzó nem felelt. Mély érzés vett rajta erőt.</p>
-<p>Felállt zsöllyeszékéből s az órára nézett. Tizenegy óra elmult
-már s csak félóra választott el az éjféltől. Elbucsuztunk tőle. A
-következő napra, junius 20-ra, ujra meghivott bennünket
-tanácskozásra is, ebédre is. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_230" id="Page_230">-230-</a></span></p>
-<p>A vajda utolsó beszédének tartalmát e szavakkal vettük be
-hivatalos jelentésünkbe:</p>
-<p>»Ma Magyarországot Bécsből, Rómából és Turinból kormányozzák. Mi
-tiltakozunk mind a bécsi, mind a római kormányzás ellen; – a
-turinit pedig be akarjuk segiteni Magyarországba. Ha Kossuth
-támogat bennünket, azt nemzeti szerencsének tekintjük; – de ha nem
-támogatna is bennünket: mi akkor is és örökre legközelebb fogunk
-hozzá állani.«</p>
-<p>Mikor hivatalos jelentésünk napvilágot látott: pár nap mulva
-találkoztunk Wekerle miniszterelnökkel. Mosolygó arczczal és e
-szavakkal fogadott bennünket: – Isten ugy segéljen, igazatok van.
-Csakugyan Bécsből, Rómából és Turinból kormányozzák Magyarországot.
-Ti mondtátok ki, de mi még jobban tudjuk.</p>
-<p>Vajjon komolyan mondta-e, vagy dévajságból?</p>
-<p>Elmult egy esztendeje, a mióta a Kormányzó holttestét haza
-hoztuk Turinból. Mi maradt meg Turinban Magyarország kormányából?
-Az emlékezet, mely napról-napra halványabbá válik. A mikor
-Olaszország felszabadulásának ama néhány még élő hőse és tanuja, a
-ki Kossuthot ismerte, behunyja szemét: az az emlékezet is elmulik
-ott örökre.</p>
-<p>Annál jobban érzi magát országunknak bécsi és római kormánya.
-Hajh, de szivesen eltemetném ezeket is a kerepesi temetőbe!</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_231" id=
-"Page_231">-231-</a></span></p>
-<h3>VII. FEJEZET.</h3>
-<p class="summary">(A kormányzó fürdése. – Kopaszsága. – Bajusza,
-szakálla. – A séta. – Széchenyi és Deák sétája. – Miként sétál
-Kossuth? – A bölcs életmód. – A felejtkezés. – Miként sétál a
-vajda? – Basso doktor elméletei. – Az afrikai hóditás. – Miként
-dolgozik Kossuth?)</p>
-<p>Bizony kihuztuk a Kormányzóval az első napot egész addig, a
-mikor már rendesen le szokott feküdni.</p>
-<p>Rendszerint reggeli 9 óra tájban szokott fölkelni.</p>
-<p>Fölkelés után mindig meg szokott fürödni. A fürdő dolgában
-természete elütött a magyar ember természetétől. Volt is erre jó
-adomája.</p>
-<p>Tinnyei birtokán volt egy majorosnéja a negyvenes években.
-Egyszer ezt meglepte a csúz. Alig tudta mozgatni kezét-lábát. S
-mikor panaszkodott: azt tanácsolta neki a Kormányzó, hogy fürödjék
-meleg vizben naponként. A majorosné elbámult erre a tanácsra. »Már
-miért is fürödnék én – igy felelt – tekintetes uram, hiszen ugy is
-izzadok én eleget!«</p>
-<p>A magyar ember fürdő kedvét ez adomával szokta jellemezni a
-Kormányzó.</p>
-<p>A fürdő után öltözködéshez fogott. Öltözködése gondos volt s
-hosszabb ideig tartott. Komornyikja szokott ebben <span class=
-"pagenum"><a name="Page_232" id="Page_232">-232-</a></span>
-segitségére lenni, de bizony nem sok dolgot bizott rá. Egész
-életében maga szerette elvégezni minden dolgát. Akkor legalább jól
-el volt végezve.</p>
-<p>Volt a szobában házi sapkája is. Ez fekete bársonyból volt.
-Utolsó nagy festett képén, melyet Parlaghy Vilma ecsetje alkotott,
-házi sapkában van levéve. Halála után ez a sapka Basso barátunkra
-jutott s ő ezt a vajdának adományozta emlék gyanánt. E nagyon
-becses ereklyét most a vajda őrzi.</p>
-<p>Szokott viselni parókát is élete egész második felében. Korán
-kopaszodott. A parókát otthon a szobában és ház körül sohase
-viselte, de ha Collegnoból bement a városba, vagy Turinban, ha
-sétálni kiment, rendesen föltette.</p>
-<p>Haja csak hátul a tarkón, a koponya lamdavarrata táján s a fülek
-mellékén volt már régóta. Ezüst fényü hófehér haj. Hajfestőszert
-tudtommal nem használt soha.</p>
-<p>Bajusza és szakálla is hófehér volt.</p>
-<p>Szakállát 1849-ig ugy viselte, mint a harminczas években a
-francziák szabadelvü vezérférfiai. Arczon és állon borotválva s az
-áll alatt és a nyakhajlásban rövidebbre nyirva. Igy viselte
-Szemere, Klauzál, br. Eötvös, Lónyay s igy viselték többen is
-nálunk a negyvenes években. Később meghagyta állán is s hosszabbra
-engedte nőni.</p>
-<p>A negyvenes évek szakálldivatát nálunk »Kossuth szakáll«-nak
-nevezik ötven év óta. Van »Kossuth kalap« is. Ez fekete kalap,
-fölfelé hajlott széles karimával s széles fekete selyem szalaggal.
-Hajdan darutollat tettek <span class="pagenum"><a name="Page_233"
-id="Page_233">-233-</a></span> mellé a nemes legények. Ezt a
-kalapot az ötvenes években eltiltotta s viselését keményen büntette
-az osztrák önkényuralom.</p>
-<p>Volt »Kossuth atilla« is. Fekete kelme, szűk ujjal, de a felső
-karon majdnem könyökig nyuló külön bő ujjal is, melyen hasiték van
-s a hasiték vitézkötéses gombkötő gombbal van ellátva. Ugy
-emlékszem, egy hires lengyel festő által festett képén ez az atilla
-van. 1848-ban s azóta is ünnepélyes alkalommal ezt viselte a
-Kormányzó. Később 1859-ben ujra divatba jött az országban, de azóta
-Zrinyi atillának nevezik.</p>
-<p>Bajuszát kipödörni, felkunkoritani soha se szokta a Kormányzó.
-Se hazánkban, se a külföldön. Ebben letett a magyar szokásról. A
-bajuszpödrés egyébiránt az egész kerek világon csak a magyar faj
-sajátsága. III. Napoleon császár ugyan eltanulta a magyaroktól s
-azóta Francziaországban is kissé divatba jött. De a Kormányzó
-öltözködés közben mind bajuszát, mind rövidre hagyott egész
-szakállát legutolsó éveiben is gondosan rendbe hozta.</p>
-<p>Mikor öltözködését bevégezte: sétálni ment szabad levegőre a
-Kormányzó.</p>
-<p>A sétálás egészségi szempontból szükséges az embernek. Igy
-állitják az orvosok. Egész tudománya van annak a testmozgásnak,
-melynek neve sétálás. Sőt Basso barátunk azt állitja, hogy ők, már
-tudniillik a dagasztó orvosok, olyan műveletet is tudnak a beteggel
-végezni, a mely ülve s félig fekve is megsétáltatja az embert.</p>
-<p>A sétálás abból áll, hogy különös czél nélkül járkál
-<span class="pagenum"><a name="Page_234" id=
-"Page_234">-234-</a></span> az ember. Se nem hivják, se nem
-kergetik, se kötélen nem viszik, se levelet nem hord, se kengyelt
-nem fut, nem is adnak érte semmit, de azért csak járkál az
-ember.</p>
-<p>Az ős ember, ha dolga nem volt, nem járkált. A legősibb
-iratokban semmi nyoma annak, legalább az én parányi tudományom
-szerint, hogy az ember czél nélkül kószált volna erre-amarra sikon
-vagy hegyen-völgyön. Még az egyiptomi királyleány se sétálás közben
-találta meg Mózest, a három hónapos csecsemőt, hanem ut közben,
-mikor mosdani ment szolgálóival a folyóra. Ha költöztek vagy vad és
-gyümölcs után néztek, hadat jártak vagy juhaikat őrizték: csak
-akkor járkáltak az ős emberek. Az állat sohase járkál czél nélkül,
-mégis egészséges. A mi jó magyar őseink nagy utat tettek hajdanában
-Bendegúztól kezdve Árpád apánkig, de sohase hallottam, hogy ezt
-gyalog szerrel tették volna. A mezei ember ma se sétálgat. Vagy
-dolga után megy, vagy otthon pipáz és üldögél.</p>
-<p>Én se megyek már sétálni vagy nyolcz-tiz év óta. Az előtt se
-volt hozzá különös kedvem, noha mindig városban laktam. Igaz, hogy
-mozogtam azért eleget. De a mióta szivbajom, nehéz légzésem,
-bordaközi idegfájásom s egyéb istenadta vagy magamszerezte
-nyavalyám hol együtt, hol külön-külön erőt vett rajtam, azóta én se
-sétálgatok. Kocsin járok a képviselőházba is, az Abbáziába is.</p>
-<p>A vajda épen nem sétál. Azt mondja, nem magyar ember természete
-a czéltalan gyaloglás. Száz élcze és <span class="pagenum"><a name=
-"Page_235" id="Page_235">-235-</a></span> adomája van a sétálás
-ellen. Legjobban megjegyeztem ezt az adomáját. Egyik bátyja
-találkozik egy táblabiróval az utczán s megszólitja. »Mi járatban
-van uramöcsém?« – »Sétálok urambátyám.« – »Van-e ezer forint a
-zsebjében uramöcsém?« – »Nincs biz abban urambátyám.« – »No hát
-akkor csak járkálgat uramöcsém!« – Egy másik nagybátyja után azt is
-szokta mondani a vajda, hogy csak a kisasszony sétál meg a páva, de
-hamis a czélja mindakettőnek. Szegény Ameli, egyszer nagyot
-nevetett e szóra.</p>
-<p>Széchenyi István gróf fiatalabb korában sokat gyalogolt, sokat
-vadászott, de különös napi rendszere nem volt a sétában. De
-rendszert csinált belőle a döblingi tébolydában. Volt vagy hat
-szobája. Ezek ajtai egyenes irányban nyiltak. S addig nem
-nyugodott, mig naponként vagy husz kilométer utat nem tett egy
-hujjában.</p>
-<p>Deák Ferencz mind Kehidán, mind Pesten, a mióta ide jött lakni,
-rendszeres nagy sétákat szokott végezni naponként. De élete utolsó
-tiz évében, a mióta dolga és látogatója is több volt s el is
-nehezedett, már épen nem sétált és svéd gimnasztikával se
-lóbáltatta óraszámra kezét-lábát.</p>
-<p>Kossuth Lajos napi rendszerré tette maga számára a sétát. Jót
-tett egészségének. Elmaradhatatlan szokásává vált. Ugy látszik,
-Basso barátunk legalább határozottan állitja, hogy mind kedélyének
-üdeségét, mind egészségének és életének oly hosszu tartamát
-előmozditotta a rendszeres séta.</p>
-<p>Collegno al Baracconei tartózkodása alatt reggeli <span class=
-"pagenum"><a name="Page_236" id="Page_236">-236-</a></span> sétáját
-saját kertjében, de igen gyakran kint az uton vagy utczán végezte s
-ilyenkor jó messze el szokott távozni lakásától. Turinban rendesen
-kiment a Pó partjára, gyakran a Viktor Emánuel-sétányra is. A mióta
-azonban Basso barátunk került melléje házi orvosnak: azóta némileg
-változott a napirend.</p>
-<p>Basso barátunk, mint már emlitettem, rábirta a Kormányzót a
-minden napi gyuró, dagasztó, testgyakorló orvosi »beavatkozások«
-megszokására. A fürdőszobába be volt rendezve egy kis svéd tornászó
-készlet. Létrák, rudak, kötelek s efféle furcsaságok. Ezeket a
-Kormányzó maga mutatta meg s magyarázgatta el a vajdának. Ezen tul
-ez az egészségi tornázás, valamint a dagasztás is elfoglalta a
-sétára szánt idő tetemes részét.</p>
-<p>De azért a séta egy nap se maradt el.</p>
-<p>Később az utolsó években, a mikor a Kormányzó már a
-kilenczvenedik éve felé ballagott, gyakran nehezen ment a séta,
-kelletlenül mozogtak az inak. A test jobban szerette volna a
-pihenést. Newton törvénye napról napra jobban érvényesült. A
-mélységek mélységéből, a világ központjából mind
-ellenállhatatlanabbul szivta magához a szent öreget az a hatalom, a
-melyet a tudósok központi vonzerőnek neveznek. A láthatatlan erő, a
-hangtalanul mozgó örvény, a feneketlen mélység, mely elnyeli a
-testet. A halál.</p>
-<p>Basso barátunk a sétára is utóbb mindig elkisérte a Kormányzót.
-Basso rövidlátó volt. Inkább orrával nézett, mint szemeivel.
-Csetlése-botlása sok mulatságra adott okot a Kormányzónak. De azért
-üdvös volt az ő sétakisérete. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_237" id="Page_237">-237-</a></span> Karon fogva kisérgette
-nagy türelemmel és szives készséggel a Kormányzót. Gondosan ápolta
-egészségét, nyujtotta életét s az aggság szürkülő alkonyán sok
-enyhe vidámságot szerzett neki. Ezért még Basso barátunkat
-valamikor valamiben megáldja az isten!</p>
-<p>De hát minő volt Kossuth Lajos sétája?</p>
-<p>Séta és séta nem egy dolog.</p>
-<p>Az orvosok a legnagyobb kérdéseket, az élet titkának kérdéseit
-tárgyalják az ő kis tudományukkal és kis elméjükkel, de azért még
-nem hallottam, hogy a sétálás kérdését is tökéletes megoldásra
-tudták volna vinni. A vajda legalább az ő végtelenül csapongó vad
-erejü elméjével olyan észrevételeket tett a sétálásról, a
-milyeneket én soha nem hallottam s a milyenekre a Kormányzó is
-nagyot nézett.</p>
-<p>Másnapon junius 20-án esett erről egy-két szó, a mikor a
-Kormányzó és a vajda a magyar ékesszólásról s a mai magyar
-szónokokról beszélgetett. Ezt a beszélgetést érintem majd; most
-csak a sétálásnak azt az elméletét adom elő, melyet ekkor a
-vajdától hallottam.</p>
-<p>A vajda ugyanis olyanforma kérdést intézett a Kormányzóhoz,
-vajjon merre kalandoz elméje, a mikor sétálgat? Vajjon nem töri-e
-fejét ilyenkor gondolatainak alakitásán? Ékesszólásának erejét nem
-mozditja-e elő a sétálás?</p>
-<p>Ilyen bolond kérdést még sohase intézett a Kormányzóhoz senki.
-Én nevettem is, boszankodtam is ezen. De a vajda ugyancsak
-megfelelt nekem. Felelete lényegben következő: <span class=
-"pagenum"><a name="Page_238" id="Page_238">-238-</a></span></p>
-<p>A Kormányzó rendkivül nagy életkort ért el. Maga ez a tünemény
-is megérdemli a gondos vizsgálatot. Megérdemelné még akkor is, ha a
-Kormányzó csak közönséges ember volna, a kinek se neve, se
-történelmi multja, se szellemi nagysága.</p>
-<p>De a Kormányzó 91 éves korában irta Emlékiratainak IV-ik
-kötetét. És irta akkora irói erővel, az agy működésének akkora
-üdeségével, a mekkora az élet delén levő iróknál is ritka. A mióta
-az emberiség öntudatra jutott s tudását följegyzi: azóta Kossuth
-Lajoshoz hasonló férfi, az övéhez hasonló agy még nem született. A
-világirodalom története nem ismer embert, a ki 91 éves korában
-Kossuth műveihez fogható, csak igen messziről is hasonlitható irói
-művet tudott volna alkotni. Az emlékiratok negyedik kötetében oly
-lapok, oly fejezetek vannak, melyek örök szépségü remekek maradnak
-az idők végéig. A hajdankor Mózese, Homérosza és Tacitusa, a
-középkor szent atyái, az uj kor Luthere, Kálvinja, Verulámi grófja
-s Macaulay, Beaconsfield, Gladstone, Bismarck mind óriási elme s
-nagy alkotó, de élete vége felé, a mennyire tudjuk, elgyengült
-mind, pedig egy se érte el közülök a 92 évet. Shakespeare nem ért
-nagy kort, a világszerte elismert legnagyobb elme, Newton pedig
-élete utolsó évtizedében megingott és elhomályosult.</p>
-<p>Kossuth tehát mint hosszu életü ember se mindennapi jelenség;
-mint 91 éves iró pedig egyetlen a világ irói közt.</p>
-<p>Hogy ily tünemény létrejöhetett: ehhez az okok <span class=
-"pagenum"><a name="Page_239" id="Page_239">-239-</a></span> seregét
-a születésben, a fajzatban, az életsorsban és az életmódban kell
-keresni.</p>
-<p>Mi az életmód?</p>
-<p>A lakás, az étkezés, a munka, a ruházat, az alvás, a szórakozás,
-a séta. Tehát a séta is. A Kormányzó sétája nem lehetett ostoba
-séta. Se oktalan, se elhibázott. Ha az ő életmódjában egyetlenegy
-dolog is oktalan és elhibázott lett volna: agya 91 éves korában nem
-lehetett volna oly fenséges, tiszta és erős.</p>
-<p>Tehát sétája is okos volt.</p>
-<p>Mi az okos séta? Majd rá jövünk lassanként, csak egy kis
-türelmet kérek.</p>
-<p>Az orvosok azt állitják, a séta arra való, hogy az ember
-lábizmai, ágyék- és hasizmai s bizonyos mértékig derékizmai is
-mozogjanak, munkát végezzenek, terhet emeljenek s igy a vér
-megfelelő részét a test alsó részeire téritsék s ekként az agyat a
-vér odaáramlásától mentsék meg, az emésztő szervek működését pedig
-élénkebbé tegyék. Az agyban ne legyen vértolulás, az altestben ne
-legyen vérpangás, a vér egyenletesen mozogjon a test egészében: ime
-erre való nagy részben a rendszeres sétálás.</p>
-<p>Igazuk lehet.</p>
-<p>Ám ez az eredmény csak akkor áll elő, ha a séta egyuttal valódi
-szórakozás.</p>
-<p>Ezt a szót: szórakozás, a magyar nép tudtommal nem ismeri. E
-szót valószinüleg a betüző szuhok, a nyelvtudósok, a nyelvnek furói
-és faragói valami idegen nyelvből tákolták össze vagy csempészték
-át. <span class="pagenum"><a name="Page_240" id=
-"Page_240">-240-</a></span> A magyar nép a szórakozás fogalmát a
-felejtkezés szóval alkotta meg.</p>
-<p>Ha kérdik a nagy gondu embertől: hova megy?</p>
-<p>– Felejtkezni akarok.</p>
-<p>Ez a felelete, ha társaságot keres, vagy erdőre-mezőre sétálni
-megy, hogy házi vagy családi vagy üzleti gondjaitól
-szabaduljon.</p>
-<p>A Kormányzót nagy gondok környezték igen gyakran; agyát nagy és
-nehéz gondolatok szállták meg, mint varjusereg a vetést, az élet
-nagy részén át.</p>
-<p>Sétája arra való volt, hogy felejtkezzék. Gondjait elüzze;
-agyáról a nehéz gondolatok varjuseregét elhessegesse.</p>
-<p>És ő erre használta.</p>
-<p>Hatalmas idegzet s nagy bölcsesség az, hogy erre tudta és erre
-akarta használni. Ezért volt sétája okos. Felejtkezett általa.</p>
-<p>A ki a sétára is magával viszi gondjait, rejtélyeket old,
-találmányon töri fejét, hitelezőivel veszekszik, követeléseit vagy
-pénzeit számolgatja, hűtlen asszonyán busul, hazájáért eped,
-zsarnokát átkozza, multján sirdogál, jövendőjén kételkedik és
-számitgat, verset farag, tőzsdekötéseken töpreng, árfolyamokat vet
-egybe, csatatervet csinál, összeesküvést sző vagy szónoki képeken
-és hasonlatokon emészti magát: az hiába megy sétálni. Fáradni ugyan
-elfárad, de üdülni nem üdül. Sőt bágyadtabbá lesz, mint a rossz
-álom után. Mert az altest is több vért emészt a mozgás és munka
-által s az agy is több vért pusztit el a tünődés, töprengés,
-aggodalom, <span class="pagenum"><a name="Page_241" id=
-"Page_241">-241-</a></span> gond és gondolkozás által. Annyi vére
-pedig nincs a testnek, hogy vele a test egy időben többféle
-fokozott munkálkodást végezhessen.</p>
-<p>A ki a sétán se tud agyának és szivének nagy terheitől
-szabadulni: az ne menjen sétálni.</p>
-<p>Keressen az társaságot.</p>
-<p>Vagy tudós vagy bolondos vagy vidám és könnyelmü társaságot.
-Valamelyik képes lesz őt felejtkezésre birni.</p>
-<p>Jegyezzék ezt meg az orvos urak is. S gondosan kémleljék ki,
-hogy betegjeiknek felejtkezésre mikor ajánljanak sétát s mikor
-alkalmas társaságot.</p>
-<p>A szórakozásnak, igazán mondva: a felejtkezésnek csak egyetlen
-módja van. Az a módja, ha az ember nem gondol magára, ügyét-baját
-kiveti elméjéből s minden tervét és gondolatát félre teszi, mint a
-czigány a hegedüjét.</p>
-<p>Lehet-e ez?</p>
-<p>Lehet.</p>
-<p>A vajda, ha nagy ritkán sétálásra tökélli el magát: megnéz,
-megvizsgál mindent, a mivel találkozik. Fűt-fát, tücsköt-bogarat.
-Sorra nézi a fák és cserjék törzsét, ágait, levelét, virágját.
-Szakit falevelet s annak alakját megvizsgálja. Olyan-e az a
-falevél, a milyen az ő gyerek korában volt? Ismert fűről-fáról
-elmesélget; – ismeretlen után kérdezősködik vagy annak faját,
-nemét, családját megállapitani törekszik. Minden fűről, gazról,
-bokorról megmondja: van-e ilyen az ő birtokán, az ő határában?
-Végig vizsgálja a rovarokat, csigákat, csuszómászó állatokat. A
-hangyák hadjáratát vagy tolvajlásait <span class="pagenum"><a name=
-"Page_242" id="Page_242">-242-</a></span> figyelemmel kiséri. A hol
-rendes csapáson előre-hátra futkározó hangyát lát: ott rögtön
-megáll. Társát, ha van társa a sétában, agyon öli mindenféle
-állattani és növénytani kérdésekkel. A járó-kelő embereket és
-lovakat szemügyre veszi s korát, természetét, kórságait
-mindegyiknek kitalálni törekszik. Minden emberrel arról beszél, a
-mihez az az ember ért. Séta közben nagyon szereti maga mellett az
-okos embert, de még sokkal jobban az ostobát, a mezei munkást, az
-ismeretlent, a messze vidékről valót. Mire sétáját elvégzi: agya
-elpihen, mint a kis gyereké.</p>
-<p>Rájött arra s ennek nagyon megörült, hogy a Kormányzó is ugy
-sétál, mint ő. A Kormányzónak a 60-as évek végén s a 70-es években
-sok ideje volt. Külföldi szövetségei elmultak. Bujdosó társai
-elhaltak vagy elhagyták, elszéledtek vagy haza jöttek. Elhalt jó
-neje is, fiai pedig erre-amarra munkában, hivatalban. Megnézett
-andalgásai közben ő is minden fűt-fát s lassanként növénytudós lett
-belőle. Ha itthon lehet s gazdasági birtokhoz juthat, ősi magyar
-táblabirói szokás szerint kitünő gazdává vált volna. A természet
-gyönyörü alkotásai, a mezők és havasok füvei és virágai elvonták
-elméjét az élet örömeit pusztitó terhes gondolatoktól, rettentő
-veszteségeinek fájdalmas emlékezetétől. Sétája és álma egyaránt
-édes felejtkezés volt. És könnyü és léleküdítő tanulás.</p>
-<p>Széchenyi sétái mások voltak. Széchenyi a magános séta közben is
-küzdött, évődött magával is, a világgal is, terveivel is.
-Meg-megállt, ajka mozgott, kezeivel <span class="pagenum"><a name=
-"Page_243" id="Page_243">-243-</a></span> gyakran hadonázott is.
-Idegeit a séta nem nyugasztotta meg. Meg is ölték utóbb háborgó
-idegei.</p>
-<p>Basso barátunk valóságos áldás volt a Kormányzóra séta közben.
-Kivált élete utolsó éveiben, a mikor Turin egyenes utczáit,
-kaszárnya épületeit s minden lépten-nyomon ácsorgó örökös szobrait
-elhagynia nem lehetett s ereje már nem engedte, hogy átmenjen a Pó
-jobb partjára s a hegyeket és erdőket s a Superga magasságait
-bekóborolja. Nagy lélek jobban tud üdülni a természet ölén, mint
-nagy város poros, meleg, unalmas utczáin. De Basso barátunk
-társalgása pótolni tudta a természetet.</p>
-<p>Ez a jó fiu ugyanis nem tudott alaposan semmit, de azért
-határozott véleménye volt mindenről. S annál határozottabban
-megalkotta véleményét a dolgokról, minél kevésbbé ismerte azokat.
-Különösen szeretett politizálni. A nemzetközi állapotok megvitatása
-kedvelt tárgyai közé tartozott. Egy alkalmat se mulasztott el, hogy
-ki ne fejtette volna, mikor és miként lesz urrá az olasz nemzet a
-földközi tenger összes partjain. A francziák és spanyolok iránt
-kegyelmes volt; azoknak még hagyott valamit, de már a mórokat,
-arabokat törököt-görögöt, zsidót, angolt s egyéb oláh czigány
-népséget pokolba kergetett. Albánnak, czernagorcznak, dalmatának
-csak épen annyit engedett, hogy itatni lejárhassanak az Adriára s
-nekünk is odaengedte Fiumét arra az időre, a mig Kossuth él, – azon
-túl fizessünk érte házbért.</p>
-<p>Elképzelhető, mennyi vidám órát szerzett a Kormányzónak
-<span class="pagenum"><a name="Page_244" id=
-"Page_244">-244-</a></span> séta közben e jó fiu politikus
-csizmadiáskodása. Csak séta közben társalgott vele hosszabb időkön
-át nemzetközi kérdésekről. A társalgás természetesen abból állott,
-hogy hagyta az orvost beszélni, csak néha intézett hozzá egy-egy
-mókás vagy beugrató kérdést vagy tréfás ellenmondást. A mi csak
-élesztette Basso barátunkban a buzgóságot elveinek kifejtésére.</p>
-<p>Pedig voltak nagy elvei.</p>
-<p>Át akarta alakitani az emberek ruházkodását. Férfit-asszonyt
-vissza akart tériteni a mezitlábjárásra.</p>
-<p>Államilag akarta szervezni a csecsemők testi nevelését. Svéd
-tornászatra akarta kötelezni már a csecsszopót is. Ki akarta
-mondani, hogy a leánygyermek három esztendeig szopjék, hogy a
-mikorra felnő: neki is legyen elég teje.</p>
-<p>Az alkotmány ellen ezer kifogása volt. A trónörököstől
-megkivánta volna, hogy orvosi oklevelet szerezzen, pedig neki
-magának se volt. A képviselőktől megkivánta volna: tegyenek le
-óvadékot, bánatpénzt s veszitsék el, ha jól nem viselik
-magukat.</p>
-<p>Mindezt s száz meg száz efféle tervét mindig séta közben közölte
-a Kormányzóval, a ki ezt meghallgatta derüs türelemmel.</p>
-<p>A földrajzban igen hiányos ismeretei voltak Basso
-barátunknak.</p>
-<p>Egyszer valami afrikai csavargóval találkozott, a ki jól beszélt
-olaszul. Beült vele egy albergóba s kikérdezte az afrikai dolgok
-felől. A csavargó hazudott, mint egy lócsiszár. Elmondta neki, hogy
-a Zahara-sivatagban <span class="pagenum"><a name="Page_245" id=
-"Page_245">-245-</a></span> a Tibulbu oázon van három felesége és
-tizenhárom gyereke; a Dzsebbel-Gur-Rhamban van két urodalma és
-nyolcz Bir-Tuilja; rokonságban, komaságban és vérszövetségben van a
-Tuarég, Benezid és Hamama törzsekkel s hogy e törzsek csak egy
-olasz zászlót várnak s nyomban kiverik az angolokat Egyiptomból, az
-olaszoké lesz Tripolisz azonnal. Basso barátunk e pogány neveket
-nyomban beirta naplójegyzékei közé. S alig várta a következő napot,
-hogy sétára kisérje a Kormányzót.</p>
-<p>Sietett aztán a Kormányzót értesiteni nyomban e nagy nemzeti
-ügyről s megkérdezte: ne menjen-e rögtön a szindakóhoz, hogy ez
-csináltasson egy szép selyem nemzeti lobogót Itália büszke
-csillagával s küldje el azonnal a Dzsebbel-Gur-Rham hegység
-szakadékaiba. Ha majd mindent elnyerünk: akkor értesitsük a királyt
-Rómában s ajánljuk fel neki Tripoliszt. Basso barátunk a maga
-részéről nem köt ki egyebet, csak azt, hogy Afrikában ne legyen se
-pap, se barát, se apácza. – Tudni kell, hogy Basso barátunk
-sehogyse szerette a papokat.</p>
-<p>A Kormányzó mosolyogva hallgatta e lelkes nemzeti törekvést. S
-mosolyogva jegyezte meg:</p>
-<p>– Egy kis tévedés van a dologban, tisztelt barátom.</p>
-<p>– Nem lehet az! Miféle tévedés lenne?</p>
-<p>– Csak az, hogy a mennyire én tudom, a Hamama és Tuarég arab
-törzsek Tuniszban laknak Algir szomszédságában, nem pedig
-Tripoliszban.</p>
-<p>– Nem tesz semmit. Én előttem Tunisz és Tripolisz egy dolog.
-<span class="pagenum"><a name="Page_246" id=
-"Page_246">-246-</a></span></p>
-<p>A Kormányzó nagyot nevetett e bölcs beszédre. De azért halálos
-holtáig se tudta Basso barátunk fejébe verni, hogy Tunisz is más,
-Tripolisz is más s a maga Zaharájával mindegyik nagyobb mint
-Francziaország és Spanyolország együttvéve.</p>
-<p>A sétának rendesen féltizenkettőre szokott vége lenni. Ekkor
-ment haza a Kormányzó s ekkor reggelizett.</p>
-<p>Reggeli után ujságot szokott olvasni.</p>
-<p>Sok magyar lap járt neki. A szerkesztők tiszteletből küldték.
-Csak a »Budapesti Hirlap«-ot zárta ki valami indiszkréczió miatt
-asztaláról. Ennek történetét fölöslegesnek tartom elbeszélni. Az
-»Egyetértést« gondosan átnézte naponként. Ebben se tetszett neki
-sok dolog igen gyakran. De azért kedvelte, mint hozzá legközelebb
-állót.</p>
-<p>Nehány franczia, angol s olasz lapja is volt. Ezekből is
-megnézett egyet s mást.</p>
-<p>Lajos fia »butitó szer«-nek nevezte a hirlapokat. Félig
-komolyan, félig dévajul alkalmazta e jelzőt a hirlapokra. A
-Kormányzó nem mondott ellene, nem tiltakozott e felfogás ellen.
-Csak afféle megjegyzést tett, hogy embere, olvasója válogatja, kire
-nézve butitó szer a hirlap. A ki gonddal, figyelemmel, meggondolva
-és birálva olvassa: arra nézve nem butitó szer.</p>
-<p>Igaz, hogy ilyen ember kevés van. Oktalan és rossz szokásból az
-emberek több lapot olvasnak naponként, arra pedig alig van ideje
-valakinek, hogy minden lapot, sőt több lapot is nagy figyelemmel,
-meggondolva s megbirálva olvasson el. Olyan ember is kevés van, a
-ki <span class="pagenum"><a name="Page_247" id=
-"Page_247">-247-</a></span> elég tudással, elég gyakorlati
-tapasztalattal birjon arra nézve, hogy a hirlapok százféle és
-óriási közleményeit alaposan megbirálhassa.</p>
-<p>Hirlapolvasás után iróasztalához ült a Kormányzó s dolgozott.
-Bujdosásbeli életének nagy tömegü levelezéseit rendezte s
-Emlékiratait készitette. Miként dolgozott: ezt talán később
-elbeszélem. Csak annyit jegyzek itt meg, hogy Emlékiratai három
-első kötetének összeállitásában Gunszt Bertalan barátunk volt
-hatalmas segitsége, kiről már bővebben megemlékeztem.</p>
-<p>Folytatom a napirendet.</p>
-<p>Képzelhetlen munkakedv és munkaerő lakott a Kormányzóban.</p>
-<p>Hetvenhat éves elmult, a mikor Emlékiratai megirásához
-hozzáfogott 1879-ben és 1880-ban. S ennek irása közben is
-csodálatos pontossággal vezette háztartását, tartotta rendben
-pénzügyeit s folytatta óriási terjedelmü magánlevelezését.</p>
-<p>Déli 12 óra vagy fél egy óra tájban szokott leülni asztalához s
-dolgozott egy ülőhelyt esti 7 óráig, az ebéd idejéig. Pedig nem
-könnyü munkát végzett. Hiszen nehéz fogalmazási munkában fáradozott
-agya, nagy és rendszeres irodalmi műveket kellett alkotnia.</p>
-<p>Birta lelke, a mely üde volt mindig; – de birta teste is, a mely
-pedig aggott, öregedett. Hét órai szakadatlan, nehéz fogalmazás
-fiatal embernek is nagy munka. Hejh de derék legény lenne az a
-magyar iró, a ki erre képes volna!</p>
-<p>Néha a hét órai ülő munkában mintha elzsibbadt, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_248" id="Page_248">-248-</a></span>
-elmerevedett volna egész teste! S e miatt, mikor a 7 óra már közel
-volt, gyakran felállt asztala mellől s karjait feltartva nagyot
-nyujtózkodott. De igen gyakran két kezét hátra téve s öklét a
-vesetájra szoritva, gerinczét jóizüen megropogtatta. S ilyenkor
-valamelyik gyerekkorabeli öreg rokonának mókás szavát szokta
-alkalmazni.</p>
-<p>– Uram ne vigy a kőfalnak!</p>
-<p>Ezzel szokta elütni a fáradtságot. Aztán ment az ebédlőbe.</p>
-<p>A munka terhe miatt panaszos szó soha el nem hagyta ajkait.</p>
-<p>Ebéd végeztével átment a billiárd szobába s ott egy óra folyásig
-lökdöste az elefántcsonttekét.</p>
-<p>Billiárd-asztala halála után Budapestre került s gróf Kreith
-Béla barátunk tart rá számot. Az asztal régi divatu, nagy és
-lyukakkal van ellátva a piramid nevü játék számára. Gyerekkoromban
-én is ezt a játékot szerettem, a Kormányzó fiatal korában pedig ez
-volt a divatos Európaszerte. Apám billiárd-asztalai is minden
-kastélyában ilyenek voltak.</p>
-<p>Esti 11 órakor szokott hálószobájába vonulni. De még egy-két
-órán át olvasgatni szokott ezután is.</p>
-<p>Ágya elég széles és elég hosszu közönséges faágy, a minő
-Magyarországon uri házaknál divatos. Holmi czifra vas és
-rézágyakat, sallangos, bojtos, zsinóros menyezeteket nem használt,
-nem szeretett. Ősi magyar természete ebben se változott meg.</p>
-<p>Ágynemüje is magyaros volt. Csakhogy derekaljnak tollas párnát
-nem használt, mint hajdan édes apja házánál.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_249" id=
-"Page_249">-249-</a></span></p>
-<h3>VIII. FEJEZET.</h3>
-<p class="summary">(Olaszországban nincs madár. – Kossuth
-könyvtárának ügye. – Irja meg Kossuth gyermekkorának és ifju
-korának történetét. – Nem akarja. – Adomája Ferdinánd királyról. –
-Szilágyi és Apponyi szónoklata. – A vajda szemébe mondja
-Kossuthnak, mikor tartott előre megirt beszédet.)</p>
-<p>A Kormányzó nyugodtan aludt ez éjszakán. Nagyon érdekes
-társalgásunk s pillanatonkint heves kitörésünk észrevehetőleg nem
-izgatta fel. Junius 20-án szokott időben kelt, öltözött, sétált és
-reggelizett.</p>
-<p>Reggel hozzánk küldte titkárját, Aulichot azzal, hogy délután
-két órakor a vajdát négyszemközt fogadja, három órakor pedig engem
-szintén egy órára; – négy órától kezdve mindhármunkat, az egész
-küldöttséget.</p>
-<p>Mi magunk közt apróra megbeszéltük azt a hatást, melyet a
-Kormányzó hangulata, modora, megjegyzései ránk gyakoroltak.</p>
-<p>Nagy Gyula abban a nézetben volt, hogy a Kormányzótól kedvező
-nyilatkozatot nem kapunk s a mit kapunk, az a pártkörből való
-kilépésünket s külön alakulásunkat nem fogja szentesiteni.
-Javasolta: ne is erőltessük a dolgot. Neki nincs reménye.</p>
-<p>A vajda kijelentette, hogy ő még akkor se változtatja
-<span class="pagenum"><a name="Page_250" id=
-"Page_250">-250-</a></span> meg politikai álláspontját, ha a
-Kormányzó azt egyenesen kárhoztatná. Társainkra nem jár
-koczkázattal a dolog, hisz ők az őszszel visszamehetnek Justhék,
-Polónyiék, Helfyék táborába, ha a netalán megváltozó közhangulattól
-félnének. S ha kedvük lenne ahhoz, hogy bent a pártban örökös
-viszályban legyenek Apponyi titkos hiveivel, a nagy
-reform-alkotások ellenzőivel.</p>
-<p>Én életre-halálra el voltam tökélve, hogy a vajdával tartok.</p>
-<p>A vajda egyébiránt feltétlenül biztosnak tartotta, hogy a
-Kormányzó se helytelenitő, se kárhoztató nyilatkozatot nem tesz
-ellenünk. A legrosszabb eset szerinte az lehet, hogy a Kormányzó se
-ellenünk, se mellettünk nyilatkozni nem akar s nem fog.</p>
-<p>Délelőtt a magunk divatu reggelizés után meglátogattuk a jó
-Ruttkaynét. Onnan kocsira ülve a vajdával egy kis sétát tettünk a
-Viktor Emánuel sétányon s a folyam partján. A vajda az egész uton
-kötődött velem Velencze és Lombardia és Piemont sikjain át, hogy
-sehol se lát se fákon, se mezőkön, se repülésben semmiféle maradt.
-Még gólyát, még varjut, még verebet se. Gunyolt engem az én kedvelt
-Olaszországommal, a hol minden tücsköt-bogarat megesznek, a hol még
-a madarakat is felfalják, még a gémet, vércsét, baglyot is. Ha nem
-igy van – ugymond – mutassak neki verebet.</p>
-<p>Csakugyan akartam neki verebet mutatni, noha magam sem tartottam
-biztosnak, hogy találunk.</p>
-<p>De mégis találtunk ötöt a nagy sétány nyárfái közt. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_251" id="Page_251">-251-</a></span> De az
-öt közt négy kanveréb volt. Ebből a vajda azt következtette, hogy
-az anyaverebeket az olasz elfogta a költő-fészken.</p>
-<p>Az igaz, hogy Olaszország nagy darab föld, de csakugyan nem
-hiszem, hogy az egész országban volna annyi veréb, mint nálunk
-Budapesten csupán az Erzsébet-tér fáinak lombjai közt valamelyik
-téli alkonyaton.</p>
-<p>Délután két órakor a vajda pontosan meglátogatta a Kormányzót. A
-Kormányzó hidegebb volt hozzá, mint talán tegnap. S mindenekelőtt a
-párt belső viszonyairól kérdezősködött tőle.</p>
-<p>A vajda kitért a felelet elől. Megkérte a Kormányzót, engedje
-meg, hogy politikai ügyekről négyszemközt ne kelljen nyilatkoznia.
-Ő – ugymond – nyiltan szokta nézetét kifejteni sajtóban is,
-parlamentben s pártkörben is, most is kész minden mellékes gondolat
-nélkül s föltétlen őszinteséggel nyilatkozni, de óhajtaná, hogy ez
-barátjai, Nagy Gyula s gróf Károlyi Gábor jelenlétében
-történjék.</p>
-<p>A Kormányzó szivesen beleegyezett.</p>
-<p>Volt azonban a vajdának előterjesztése, mely Kossuth Lajos
-könyvtárára vonatkozott.</p>
-<p>A Kossuth-bizottság ugyanis, melyet tavaly, mint már
-elbeszéltem, a vajda saját elnöklete alatt megalakitott,
-elhatározta, hogy a Kormányzó könytárát még az ő életében óhajtaná
-a nemzet számára megszerezni. Ezt a kérdést hozta elő a vajda.</p>
-<p>– Helfytől hallottam, – ugymond, – és pedig egyenesen ugy
-közölte velem, hogy e közlésre fel is <span class=
-"pagenum"><a name="Page_252" id="Page_252">-252-</a></span> volt
-jogositva, hogy a Kormányzó ur hajlandó volna igen becses
-könyvtárát nemzetünk részére még életében átengedni. Ennek
-keresztülvitelére az én elnökletem alatt még a mult évben bizottság
-alakult. Ez ügyben a bizalmas lépéseket megtenni engem s gróf
-Károlyi Gábort bizta meg bizottságunk. Mi nagyon fontosnak tartjuk
-ezt. Az ön könyvtára Kormányzó ur, nagy kincse a nemzetnek. Mátyás
-királyunk könyvtárát a viharos idők megsemmisitették, azt talán meg
-se tudta volna védelmezni nemzetünk. A költő Zrinyi Miklósnak s
-Rákóczi Ferencz dicső fejedelmünknek könyvtára eltünt, elkallódott,
-országunk határain kivül esett, nincs a nemzet birtokában. Nekem
-fáj még az a gondolat is, hogy ily sors érhetné a Kormányzó ur
-könyvtárát. Ezt minden esetre biztositanunk kell. Hadd lássák a
-nemzedékek, a kik utánunk jönnek, mily könyveket látott, minő
-eszméket vett észre, mily gondolatokkal játszadozott Kossuth Lajos
-szelleme, a mikor hazájának nagy gondjai elől időnként a könyvekhez
-menekült. A nemzeti hálás kegyeletnek egyik forrása is, egyik
-gyüjtő medenczéje is lesz az a könyvtár; – dicső emlék a multból s
-fény, mely a jövendőbe is világit. Kérem kegyes válaszát.</p>
-<p>A Kormányzó közönyösen felelt.</p>
-<p>– Erről most nem beszélhetünk, semmi esetre nem határozhatunk.
-Helfy barátommal csakugyan beszéltünk erről. De könyvtáram fiaim
-örökségét képezi. Talán ez lesz egyetlen örökségük. Náluk nélkül
-nem akarok erre nézve tárgyalásba bocsátkozni. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_253" id="Page_253">-253-</a></span></p>
-<p>Némi gondolkozás után hozzá tette:</p>
-<p>– Sok könyvemet itt-ott jegyzeteimmel telefirkáltam; – nem
-gondolják majd otthon némelyek, hogy ez csökkenti a könyvek
-értékét?</p>
-<p>A vajda elmosolyodott.</p>
-<p>– Nem hiszem, hogy akadna olyan hülye magyar ember, a ki ilyen
-gondolatra jönne. Hiszen főleg a telefirkált könyveket akarjuk mi a
-nemzet számára megszerezni.</p>
-<p>A Kormányzó nem szólt többé a könyvtárról. Másra terelte át a
-beszédet.</p>
-<p>Közölte a vajdával, hogy emlékiratainak ötödik kötetét is jó
-részben befejezte már; – pár heti, vagy pár hónapi munka árán
-egészen készen lesz.</p>
-<p>Az e fölött való beszélgetésben furcsa eszmére jött a vajda.
-Engedelmet kért a Kormányzótól egészen nyilt és őszinte
-megjegyzésre.</p>
-<p>– Én azt óhajtanám, – ugymond, – hogy a Kormányzó ur az ötödik
-kötettel fejezné be emlékiratait s többé, mint iró, ezekkel ne
-foglalkoznék. Az anyagot tartsa együtt, az utódoknak legyen módjuk
-az anyagot kiadni s a történetirás számára felhasználni, de önmaga
-Kormányzó ur, ne dolgozza föl.</p>
-<p>– Miért?</p>
-<p>– Eljött már a Kormányzó ur számára a pihenés ideje. De nem ez a
-fő okom. Hanem az, hogy én nem akarom, hogy a nemzet történetének
-irói önnel vitatkozzanak műveikben. Ha az anyagot az ön
-megjegyzéseivel kapják, majdnem lehetetlen, hogy egyik-másik
-<span class="pagenum"><a name="Page_254" id=
-"Page_254">-254-</a></span> megjegyzése, nézete, magyarázata s
-egyik vagy másik cselekményének az Emlékiratokban foglalt
-megvilágitása ellen biráló nézetre ne jussanak, érvet ne találjanak
-s nézetük és érveik kifejtésére hosszabb-rövidebb birálgatásba ne
-bocsátkozzanak. De ha csak a nyers anyagot találják: akkor ez
-egyetlen történetirónak se jut eszébe. Akkor a magyar nemzetnek az
-ön nevéhez és szerepéhez kapcsolódó története tisztán lesz megirva
-s az ön történeti nagy alakja minden oldalról egyenlő fénynyel lesz
-övezve. A szobron nem lesz karczolat s egyetlen oldalról se lesz
-körülötte árnyék. Még olyan árnyék se, a minőt csak a tollforgatók
-támasztanak.</p>
-<p>A Kormányzó mély hangon felelt:</p>
-<p>– Én nem tudok már pihenni.</p>
-<p>E szavakra a vajdát erős érzés fogta el. Fölállott a karszékből
-s megható hangon szólt:</p>
-<p>– Óh ha ön Kormányzó ur megirná gyermekkora és ifju kora
-történetét; nevelődését, apjának és anyjának erős és édes
-befolyását; testvérjeivel való játékát és czivódásait; az ősi házat
-és gazdaságot; a cselédek dévajkodásait, elemi tanitóit, főiskolai
-tanárait; a régi vármegyét, a tiszttársakat, az 1825-iki
-országgyülés titkait, a nemzet ébredését, a jobbágy panaszait, az
-elsatnyult és mégis élni akaró nemzetet! Ha mi azt látnók s
-utódaink látnák: hogy termett és hogy nőtt fel Kossuth Lajos; hogy
-nyilott meg lelkének világa; hogy tisztult és erősödött meg
-szelleme s miként kezdte felismerni korát és annak sarjadó eszméit
-és csodálatos és fenséges szerepét! Ha mi azt látnók! Az a
-<span class="pagenum"><a name="Page_255" id=
-"Page_255">-255-</a></span> könyv szentirása lenne három
-nemzedéknek, önt élete alkonyán tenné a világ egyik első remek
-irójává s századok mulva is gyönyörrel olvasnák apák, anyák s
-nagyra törő magzatok. Ne irjon ön többé a történetbuvároknak, hanem
-irjon az egész nemzetnek!</p>
-<p>A Kormányzó nem felelt a vajdának. Szaporán sodorta szivarkáit s
-bodrosan eresztette a dohányfüstöt. De láthatólag jól esett neki a
-vajda észrevétele, a mit bizonyit az, hogy később, mikor mind
-együtt voltunk, ebéd előtt visszatért rá.</p>
-<p>Az én szerepem, az én négyszemközti társalgásom alatt, egészen
-más volt.</p>
-<p>Én személyeskedtem.</p>
-<p>Én elmondtam, hogy a nemzeti párt ügynökei, az álarczos
-függetlenségiek miként turták ki a pártból Mocsáryt, ez őstiszta
-kurucz jellemü függetlenségi férfiut. Miként keseritették Irányit s
-miként és mily szövevényes rendszerességgel, mekkora sajtóval s
-mennyi áldozattal áskálódnak Eötvös ellen! Hogy félnek az ő
-eszétől, erélyétől, tollától s megtámadhatlan jellemétől!</p>
-<p>Elmondtam, mi a vajda nézete, ha a kormány a szabadelvü nagy
-reformok miatt talál megbukni! Hogy tombol akkor örömében a
-Kaszinó, a nemzeti párt, az udvari kamarilla, a sötét reakczió s a
-nemzetiségek ellenséges szövetsége! S hogy támogatja ezt a bandát
-tudatosan vagy tudatlanul a függetlenségi párt egy része is!</p>
-<p>A Kormányzó végig hallgatott türelemmel és csak annyit mondott
-szavaimra: <span class="pagenum"><a name="Page_256" id=
-"Page_256">-256-</a></span></p>
-<p>– Maga édes Gábor, heveskedik. De ha ugy áll is a helyzet: ez
-csak arra szolgál okul, hogy egyesüljenek ujra a párttal s vezessék
-azt az egyenes uton.</p>
-<p>Mikor ismét együtt voltunk mind a hárman: akkor már kevesebb szó
-folyt ebéd előtt a politikáról.</p>
-<p>A Kormányzó, mint föntebb emlitém, visszatért a vajda tanácsára.
-Elmondta nekünk derült kedvvel e tanácsot.</p>
-<p>– De az én ifju koromban – ugymond – kevés érdekes dolog
-történt. Adomáim nekem még miniszter koromból sincsenek. Arra ugyan
-emlékszem, mikor Ferdinánd király előtt először voltam. Fölmentünk
-Bécsbe, hogy a királynál jelentkezzünk s az esküt letegyük kezébe.
-Engem e szóval mutatott be a királynak Batthiányi: »Fölséged
-finánczminisztere: Kossuth Lajos.« Németül folyt természetesen a
-beszéd. A király testi és lelki nyomorék volt. Odavánszorgott
-hozzám, közel hajolt arczomhoz s jól megnézett. És siránkozó hangon
-mondta: »Finánczminiszter? A finánczminiszter nagyon fontos személy
-ám! De aztán édes Kossuth ur, adjon ám nekem pénzt, ha kérek; mert
-nekem sok pénz kell ám!« Én csak néztem ezt a szánalomra méltó
-alakot. De a ki azért mégis uralkodik népeken és országokon!</p>
-<p>Ez az adoma nem azt bizonyitotta, hogy a Kormányzónak egyéni és
-korjelző adomái ne volnának. Az pedig csak kitérő mondás volt tőle,
-hogy ifju korában kevés érdekes dolog történt.</p>
-<p>Minden esemény, minden jelenség érdekes, mely nagy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_257" id="Page_257">-257-</a></span> férfiak
-ifju korával függ össze. Érdekessé teszi az, miként vette észre,
-miként fogta föl s mit tett el lelke tárházába belőle az az ifju, a
-ki később nemzetének vagy az emberiségnek sorsára jótékony hatást
-gyakorolt. A ki tehát nagy emberré vált élte delén vagy öreg
-korában.</p>
-<p>A nagy ember nem egyszerre támad s nem véletlenül és esetleg
-támad. Csak nagyságának felszinre bukkanása lehet véletlen és
-esetleges. A Victoria regia vagy a Nymphea thermalis is fölségesen
-fejlődik a vizek mélyén, mielőtt ragyogó virágait felhozhatná a
-napvilágra s megláthatná az emberi szem. Kossuth lelke hatalmas
-arányokban fejlődött már gyermekkorában s ifju korában is. De mit
-tudhatunk mi már e fejlődés részleteiről? Hetven–nyolczvan év telt
-el gyermek és ifju kora óta. Ki emlékeznék erre, ha ő maga nem? Ki
-figyelte volna meg őt annyira, mint a mennyire önmaga tehette?</p>
-<p>De mind erről most már késő töprenkedni. Az emberiség sok nagy
-alakjának zsenge korát nem ismerjük. Magának Jézusnak életéből is
-hiányzik husz évnek ismerete. Mennyi fenséges titkot rejt e husz
-évnek sötétsége!</p>
-<p>Ebéd előtti politikai társalgásunk folyamán szóba jött a mai
-magyar szónoklat természete. Maga a Kormányzó hozta szóba. Beszélt
-Apponyiról és Szilágyiról s kérdezte a vajdát: mi véleménynyel van
-e férfiak szónoki képességeiről és sikereiről?</p>
-<p>Nekem szent meggyőződésem, noha alig tudom tökéletesen
-bebizonyitani, hogy a Kormányzó azért terelte e tárgyra a
-beszélgetést, hogy a vajda mondjon véleményt az ő szónoklatai
-természetéről is. Kossuth a mivelt világ <span class=
-"pagenum"><a name="Page_258" id="Page_258">-258-</a></span> egyik
-legnagyobb szónoka. Azt már látta a Kormányzó, hogy a vajda elméje
-mély és erős s tudása és gondolkozása hatalmas; felfogása önálló,
-eredeti s magyar. Szinte természetes és édes tünet az agg embernél
-az a hiuság, mely tudni akarja, miként vélekedik róla az utána jött
-nemzedék sarjadéka. Tájékozást nyujt az neki arra nézve, miként
-itéli meg őt majd az utókor. S kinek ne állana jogában és
-kötelességében az ez iránt való kiváncsiság? S azután a Kormányzó
-jól tudta, hogy a vajda az ő fiatal korában Deák köréhez tartozott.
-S miként vélekedik Kossuthról Deák s Deákról Kossuth: ez iránt
-bizony igazán érdeklődik mind a kettő.</p>
-<p>A vajda azonban alig érintette Kossuth szónoki tehetségét,
-szorosan megmaradt abban a körben, melyet neki a Kormányzó kérdése
-megjelölt. Csak Szilágyiról és Apponyiról beszélt.</p>
-<p>– Régóta ismerem s figyelem – ugymond – mind a kettőt. Mind a
-kettő szónoki képességéről határozott véleményem van, de a mikor a
-Kormányzó ur előtt itéletet mondok fölöttük: a legnagyobb,
-legmagasabb mértéket alkalmazom rájuk. Megbirják. – Ma nem a nagy
-és remek szónoklatok korát éljük. Az emberek szegényebbek,
-számitóbbak, anyagi érdekeikbe sokkal elmerültebbek, semmint őket
-magas és nemes szenvedélyek fölkeltésével, a legszentebb nemzeti
-önzés nagy indulataival s az emberi haladás nagy eszméinek
-ragyogásával lehetne és kellene vezetni. Castellar hangja s az ön
-egykori hangja Kormányzó ur, ma idegen, érdes és riasztó hatásu
-lenne a magyar nemzetgyülésben. A mai szónoklat <span class=
-"pagenum"><a name="Page_259" id="Page_259">-259-</a></span> nem
-egyéb, mint szakbeszéd. Kisebb vagy nagyobb mélységü, gyöngébb vagy
-erősebb sugárzásu, de csak szakbeszéd. – Mind Szilágyi, mind
-Apponyi nagy szónoki tehetség. Szilágyi eredetileg sokkal nagyobb
-és tömöttebb tehetség. Apponyi pedig sokkal gyakorlottabb. Apponyi
-mindig ellenzéki volt, Szilágyi pedig csak rövid ideig. Mind a
-kettőnek elméleti és tudományos miveltsége egészen teljes s a
-fölmerült kérdésről, ha hozzá szól, mindegyik tud annyit, a mennyit
-törvényhozónak vagy talán helyesebben mondom, a mennyit törvényhozó
-testület szónokának tudni kell. A nyelvet is egyenlő ügyességgel
-tudja használni mind a kettő. – De azért egyik se remek szónok.
-Mind a kettőnek nagy hiányai vannak. S e hiányokat nemzetünk
-sajátságos helyzete miatt nem is pótolhatják. – A szónoklatnak
-igazságot kell tartalmazni. A nagy nemzetek szónokai előtt csak két
-igazság van. A nemzeti és az emberi igazság. Ez a kettő gyakran
-együtt jár s ha összeütközik is, a kettőt hosszabb vagy rövidebb
-küzdelem után ki lehet egyenliteni s a kiegyenlités mindig a két
-igazság együttes győzelme. A nagy nemzeteknél minden más igazság
-alatta áll a nemzeti és emberi igazságnak. Nálunk nem igy van.
-Nálunk a király igazsága, az egyház igazsága s a fajok igazsága
-gyakran erősebb, mint az emberi igazság. A mi szónokainknak, a
-mikor érveik és szenvedélyeik csatatervét felállitják, több
-tekintettel, több ellenséges hadcsapattal kell megküzdeniök, mint a
-franczia és angol szónokoknak. A ki a király igazságát alá rendelné
-a nemzet igazságának: az nyomban lehetetlenné válnék, mint nálunk
-<span class="pagenum"><a name="Page_260" id=
-"Page_260">-260-</a></span> szokás mondani »fölfelé«. A ki az
-egyház igazságát rendelné alá a nemzetnek: az lassanként
-lehetetlenné válnék fölfelé is, köröskörül is. S a király védi a
-fajok igazságait is, tehát a fajokkal szemben is mindig korlátozva
-van a nemzet igazsága. – Szomoru a mi helyzetünk Kormányzó ur; még
-szomorubb, mint a hogy ön irataiban hirdeti. A magyar nemzet
-igazságát csak addig türik és csak annyiban türik, a mig ez
-szolgálni kész a király igazságát, Róma igazságát s a fajok
-igazságát. Ha nem kész szolgálni: akkor hütlenségről, barbárságról,
-egyházüldözésről, a nemzetiségek eltiprásáról beszélnek s e buta és
-gonosz jelszavakat az örökké csiripelő sajtó beleveri még a magyar
-elmékbe is. A nemzet igazságának kellene magasan állani. Oly
-magasan, mint a csillagos ég, melynek alatta fekszik minden. Még a
-király is, a pápa is, az üdvösség is. Csak az embernek igazsága
-lehetne méltó alkuvó fél, méltó osztályos rokon. Senki más, semmi
-más. De mi nem igy vagyunk. – Ám e helyzetben mit hirdessen a
-magyar közélet nagy szónoka? Elhitettük magunkkal, hogy nemzeti
-kormányunk van, magyar hazafi minisztereink vannak. Gyalázatos
-hazugság ez, de a tömeg, a rövidlátó nemzedék nem látja ezt.
-Törvényhozóink arra törekszenek, hogy gyakorlati államférfiakká
-váljanak. E törekvés összhangzik az egyéni boldogulás jogos
-vágyával s az egyéni és családi hiuság jogos igényeivel is. Ámde e
-törekvés csak akkor éri el czélját, ha »fölülről« kedvező szél fuj.
-De onnan sohase fuj kedvező szél, ha a törvényhozó, ha az
-államférfi alá nem rendeli <span class="pagenum"><a name="Page_261"
-id="Page_261">-261-</a></span> a nemzet igazságát a király és az
-egyház igazságának. Mit csináljon ilyenkor az államférfi? Mit
-hirdessen a nagy szónok? A nemzet előtt csak nem hirdetheti, hogy
-neki, a nemzetnek kell szolgálnia minden más érdeket s hogy őt, a
-nemzetet csak akkor türik meg saját házában gazdának, ha tolakodó,
-telhetetlen és erőszakos vendégeit, a koronát, az egyházat s a
-fajokat szivesen látja, étellel-itallal jól tartja, – habár neki
-magának koplalnia kell is. Mit csinál ilyenkor Szilágyi és Apponyi?
-– Mind a kettő az állami tudományok szólásaihoz, általános
-igazságaihoz, bölcselő meghatározásaihoz s mindenki által ismert
-műszavaihoz folyamodik s előáll olyan beszéddel, mely Angliában,
-Francziaországban és Németországban igaz lenne, de nálunk egyetlen
-szava se igaz. Gyönyörü beszédek azok. Más nemzetek legnagyobb
-szónokai se képesek szebb, tartalmasabb, elmésebb szónoklattal
-előállani. Ragyog azokban a magyar elmének ősereje is, kiképzett
-ereje is, de mindig elhomályosul a nemzet igazsága. Nem Szilágyit
-és Apponyit vádolom én, hanem a végzetet, mely ragadja őket is
-magával s mely ugy ül a nemzeten, mint az Alpesek szirtei. Ezt
-untam én meg magam is 1876-ban. Ezért lettem a függetlenségi párt
-tagja. Az a gondolat vezetett, hogy az állami közélet mezején
-tehetségemet nem kell a korona és a nemzet közti ugrándozás
-tojástánczára átengednem, hanem a függetlenségi párton a nemzet
-javára fordithatom. – Szilágyi beszédeiben tisztább és szabatosabb
-az érvelés, Apponyi beszédeiben nagyobb a hév és a hangulat.
-Szilágyit korlátozza az a tekintet, melylyel a koronának
-<span class="pagenum"><a name="Page_262" id=
-"Page_262">-262-</a></span> s a kormányzó többségnek tartozik;
-Apponyira rányomakodik az a gondolat, hogy neki pártja miatt is
-hivatása egykor átvenni az ország kormányzását s a korona
-képviseletét. Mind a kettő tartózkodik attól, hogy a nemzet és a
-korona igazságait mereven és meztelenül állitsa egymással szemközt
-a nemzet elé. Szilágyi a tudomány műszavai, Apponyi az ellenzékiség
-fátyola alá rejti azokat, nehogy vagy a korona vagy a nemzet vagy
-mind a kettő félreértse őt s e miatt elkedvetlenedjék. Mind a
-kettőnek nagy gyöngesége, hogy egyik se kormányzott fiatal korában
-gyakorlatilag. Egyik se volt gyakorló mezei gazda vagy megyei
-tisztviselő. Egyik se igazgatott községet, járást, vármegyét,
-bankot vagy gyártelepet. Az intézményeket mindegyik csak könyvből,
-tanszékről vagy külső szemléletből ismeri. Az egyének és
-intézmények egymásra hatását közvetlen gyakorlatból nem
-tanulmányozhatta egyik se. A jogéletet csak ugy ismerik, mint magas
-miveltségü férfiak, de a hogy az egyes jogesetek kinőnek az emberek
-érdekéből és szenvedélyéből s a hogy fejlődnek, duzzadnak s a
-tudománynak és államkormányzásnak tárgyaivá lesznek: azt saját
-szemeikkel nem vizsgálták. Csak a felnőtt embert ismerik, de
-magzatkorában és gyermekkorában nem figyelték őt meg. Ezért
-hiányzik szónoklatukból az a tudás, mely a szónok egyéniségének
-szineiben jelenik meg. Szilágyi eszejárása nemzetibb, mint
-Apponyié. Apponyi legtöbb beszédét elfogadhatná magáénak a német
-is, franczia is, ha tökéletes forditásban állana előtte. Nagy
-hátránya ez az én szememben. – <span class="pagenum"><a name=
-"Page_263" id="Page_263">-263-</a></span> Mind a kettő gondosan
-készül a beszédre. Nagyobb beszédeiket előre átgondolják,
-gondolataik és fejtegetéseik sorrendjét előre meghatározzák,
-vezérgondolataikat szavakban is előre megalakitják s gyakran egész
-beszédüket előre megirják.</p>
-<p>A Kormányzó itt közbeszólt.</p>
-<p>– Én sohase szoktam beszédeimet előre megirni.</p>
-<p>– Tudom Kormányzó ur! Csak egy beszédét ismerem, melyet előre
-megirt.</p>
-<p>A Kormányzó indulatba jött a vajda e szavára. Én magam is
-megijedtem, felugrottam ülőhelyemről, vigyázatlanságnak és
-gyöngédtelenségnek tartottam e szót s oda ugrottam a vajda elé.</p>
-<p>A Kormányzó erős, kemény hangon kérdezte.</p>
-<p>– Melyik az?</p>
-<p>– Az a beszéd, melyet a Partium visszacsatolása kérdésében
-tartott Pestvármegye közgyülésén a 40-es évek egyikében, ha nem
-csalódom 1847-ben.</p>
-<p>– Igaza van önnek! Wesselényi adta hozzá az adatokat.</p>
-<p>Nagy kő esett le a szivemről. Visszamentem helyemre s leültem
-nyugodtan. A vajda lehetetlenséget végzett. Soha még csak álmomban
-sem gondoltam arra, hogy a vajda Kossuth minden régi beszédét igy
-ismerje. Emlékezése is bámulatba ejtett. Mint később megvallotta:
-fiatal korában s több mint harmincz év előtt olvasta ezt a beszédet
-s ime most nyomban visszaemlékezett rá. És pedig nemcsak a
-beszédre, hanem még arra is, hogy e beszédet a Kormányzó előre
-megirta s igy mondta el. <span class="pagenum"><a name="Page_264"
-id="Page_264">-264-</a></span></p>
-<p>De a Kormányzó neheztelése is rögtön megszünt s arczát derü
-szállta meg. A következő napon azt mondta a jó Ruttkayné
-jelenlétében nekem:</p>
-<p>– Még soha se volt nálam senki, a ki annyira ismerte volna
-beszédeimet, mint a maga vajdája édes Gábor. Csakugyan azt az
-egyetlen beszédemet irtam meg előre s ő már azt is tudta.</p>
-<p>Tetszett neki ez láthatólag.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_265" id=
-"Page_265">-265-</a></span></p>
-<h3>IX. FEJEZET.</h3>
-<p class="summary">(A pártok helyzete. – Mi fenyegeti az országot?
-– Készül lassanként az izenet. – Mit izent Kossuth Lajos 1893 évi
-julius 21-én a függetlenségi pártnak? – Nem hallgatott rá a
-párt.)</p>
-<p>Az ebéden ugyanazok voltak, a kik tegnap. Az ebéd elég vidáman
-folyt le. Egyetlen szó se esett a politikáról az ebéd egész ideje
-alatt.</p>
-<p>Ebéd után komolyan vitattuk küldetésünk czélját.</p>
-<p>A Kormányzó merev volt nézeteiben. A nyugoti államférfiak finom
-értekező modorában ugyan, de határozottan helytelenitette, hogy
-kiléptünk a pártkörből. A vajdának ezt mondta:</p>
-<p>– Én az ön helyzetében ugy tettem volna, mint Helfy. Rászavaztam
-volna az ön javaslataira, de ha a többség leszavaz is ellenem: a
-pártkörben bent maradtam volna.</p>
-<p>– Köztem és Helfy közt különbség van. Én elnöke voltam a pártnak
-s valóságos vezére, javaslataim pedig a pártnak alapelvei. Én mint
-elnök s pártvezér nem maradhattam oly pártban, mely pártállásom
-alapelveit leszavazta. <span class="pagenum"><a name="Page_266" id=
-"Page_266">-266-</a></span></p>
-<p>– Az önök egyházpolitikai viszályai ugy tünnek fel előttem, hogy
-egy általánosan ismert mondást használjak, mint »vihar egy pohár
-vizben.« Hisz az ország függetlensége mégis csak sokkal magasabban
-áll, mint a házasság és az anyakönyv kérdése. Ha abban
-egyetértenek, ezekben nem szabad összeveszni.</p>
-<p>A vajda látta, hogy a Kormányzó nincs tökéletesen értesitve a
-hazai állapotokról. Vele csak annyit közöltek ellenfeleink, hogy
-minket csupán az egyházpolitika kérdései érdekelnek. Mélyebben ment
-tehát a vitába.</p>
-<p>– Ön Kormányzó ur jobban tudja, mint mi, hogy a pártok harcza
-nem a tiszta elvek tiszta harcza, hanem a hatalmi erők mérkőzése.
-Az elvek csak a fátyolt képezik kifelé, hogy a nagy közönség föl ne
-ismerhesse a belső harcz valódi természetét. Most nálunk az egyik
-táborban a szabadelvü haladás erői szövetkeztek s a szövetségben
-csodálatos módon benne van az agguló király is, benne van a
-Wekerle-kormány s benne van a parlamenti többség tulnyomó része.
-Szemben áll velük a másik tábor. Kikből állanak e tábor csapatai?
-Egy csomó főherczeg, a főrendek nagy része, a főpapság, Róma
-titkos, de hatalmas keze, az Apponyi-párt és az Ugron-párt tulnyomó
-része. Azok az elemek vannak itt együtt, a kik tudva – nem tudva
-örök ellenségei mind a szabadelvü haladásnak, mind Magyarország
-függetlenségének. Ez a két tábor szervezkedett és sorakozott már,
-sőt az élet-halál harczot is megkezdte már egymás ellen. A
-lobogókon pro és contra az egyházpolitikai javaslatok állanak, de a
-vágyak és <span class="pagenum"><a name="Page_267" id=
-"Page_267">-267-</a></span> szenvedélyek, sőt a végczélok is mások.
-A függetlenségi párt nem állhat félre, nem futamodhatik meg a
-csatatérről, nem mondhatja, hogy neki mindegy, akár melyik tábor
-lesz a győztes. Hiszen az ország legnagyobb érdekei körül forog a
-harcz esetlege. A függetlenségi pártnak valamelyik tábort egész
-erejével és buzgalmával, egész lángoló hazaszeretetével segitenie
-kell. – De hát melyiket segitse? Igaz, hogy az egyik tábor
-ellenzéki szinek alatt küzd s ott rokonszenves csapatok is vannak,
-Apponyiék és Ugronék. De ott vannak ám a főherczegek, a főrendek, a
-főpapok, Róma ügynökei s az osztrák reakczió összes seregei is.
-Ezeket a függetlenségi párt nem segítheti. – Sőt mi még tovább is
-gondolunk. Mi nem tartjuk föltétlenül biztosnak, hogy a
-Wekerle-kormány diadalra viszi elveit, de mindent elkövetünk arra
-nézve, hogy bukása ne a haladás kérdései miatt következzék be,
-bukását ne a reakczió római és osztrák tábora idézze elő s ne e
-tábor jusson el a diadalra. Mert ha az lesz a harcz vége, hogy ez a
-tábor jut el a diadalra: akkor még a nemzetnek az a csonka joga is
-elbukik, melyet a 67-iki egyezmény biztosit s akkor még a
-függetlenségi párt eddigi feladata is lényegesen átalakul. Mert
-akkor a helyett, hogy a 67-iki egyezmény ellen az ország
-függetlenségeért küzdjön: küzdenie kell az osztrák reakczió ellen a
-67-iki egyezmény hű fentartásaért. Mi mindezt tisztán látjuk. Elég
-szerencsétlenség, hogy igy látjuk. De ha már ez a meggyőződésünk,
-mi abba a pártkörbe vissza nem mehetünk, mely megtüri kebelében
-<span class="pagenum"><a name="Page_268" id=
-"Page_268">-268-</a></span> azokat az embereket, a kik titkos
-szövetségben állanak a szabadelvü haladásnak s az ország
-függetlenségének ellenségeivel. Nem mondjuk mi, hogy ezek mind
-rossz emberek. Csak vakok, a kik nem látnak tisztán s hiszékenyek.
-De azt igenis mondjuk, hogy vezetőik elvetemedett álorczások.</p>
-<p>E szavak nagy hatással voltak a Kormányzóra. Olyan nagy és éles
-elme és olyan szilárd bölcsesség és hosszu tapasztalat, mint az
-övé, tisztában volt azzal, hogy nekünk igazunk van. Igazat is adott
-izenetében teljesen.</p>
-<p>Izenetének ez a pontja igy szól:</p>
-<p>»Nagyon sajnálnám, ha a kormány az egyházpolitikai kérdésben
-megbuknék. Ez olyan lenne, mint Helfynek megirtam, mintha a
-fürdővizzel a gyermeket is kiöntenék. Komoly államférfi előtt a
-kormánybuktatás nem végczél. A kérdés az: Mi jön utána? Ha a
-kormánybuktatás csak egyetlen lépéssel is előbbre viszi a
-függetlenséget: akkor buktassák meg a kormányt. Az egyházpolitikai
-javaslatok megbuktatásánál ez esetet nem látom.«</p>
-<p>Ez volt a nagy izenet egy pontja a nemzethez.</p>
-<p>De a függetlenségi párt álorczásai nem hajtottak erre. E helyett
-a Kormányzót elnevezték »agyalágyult vén lutránus«-nak. S mint a
-reakczió zsoldos csapatai: annál buzgóbban küzdöttek ellenünk s
-különösen a vajda ellen.</p>
-<p>E napon, junius 20-án, azonban még nem jött létre az izenet. A
-Kormányzó csak az ujra való egyesülést sürgette. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_269" id="Page_269">-269-</a></span></p>
-<p>– Mit csinálnak önök – ugymond – ily kevesen? Most huszonnégyen
-vannak s nekem azt irják, hogy az őszre még kevesebben lesznek,
-mert Thalyék visszamennek a régi pártkörbe. Önök ott a nagy pártban
-a jó irányt képviselhetik s mindenesetre erősithetik azokat, kik
-önökkel együtt gondolkoznak és együtt éreznek. Nem gondolják önök,
-hogy sulyosan elmulasztják kötelességüket, ha a pártkörön kivül
-maradnak s ekként még szabadabban engedik garázdálkodni az
-ugynevezett álorczásokat?</p>
-<p>– Nem, Kormányzó ur! Ha bent maradunk, mindig leszavazhatnak
-bennünket titkon előkészitett meglepetéssel s akkor kihirdetik a
-világnak, hogy elveink s irányunk s egyéniségünk szenvedtek
-kudarczot. S ez, ha többször ismétlődik: szétzilálja a pártot utóbb
-is. De ha kint maradunk: mi leszünk az élő tilalomfa előttük. A
-lobogó tiszta marad kezünkben, a nagyközönség lassankint tisztán
-lát bennünket is, őket is s tudatára jut annak, hogy nem az az
-igazi függetlenségi férfiu, a ki harsányan kiabálja: éljen Kossuth
-Lajos! – hanem az, a ki az ön elveit hiven megvalósitani
-törekszik.</p>
-<p>A Kormányzó, pontonként gondolkozva, egyes mondatokban bizonyos
-kijelentéseket tett. A vajda azt hitte, hogy e kijelentések
-végleges izenetet képeznek. Engedelmet kért, hogy ezeket irásba
-foglalhassa önmaga számára.</p>
-<p>– Nem ellenzem. De mit akar ön a följegyzéssel? Én önöknek
-igazságot nem adhatok, én a pártegység <span class=
-"pagenum"><a name="Page_270" id="Page_270">-270-</a></span> szigoru
-fentartását szükségesnek tartom. Önökre az én nyilatkozatom nem
-lehet kedvező.</p>
-<p>A vajda egész nyugodtan felelt:</p>
-<p>– Bármily kedvezőtlen, bármily kárhoztató lesz is a Kormányzó ur
-nyilatkozata, én hiven fogom közölni pártunkkal is, az
-álorczásokkal is, a nagyközönséggel is. Szent kötelességem ez a
-Kormányzó ur iránt is, de magam iránt is. Barátaim engem
-elhagyhatnak s az is megtörténhetik, hogy félrevonulok az állami
-közélet mezejéről. Önnel, Kormányzó ur, én perlekedni nem fogok. De
-én nekem a politikában egyéni czéljaim nincsenek. Nem önmagamért
-jöttem én Turinba önhöz se, Kormányzó ur, hanem a haza közjaváért,
-a hogy én azt látom. Nekem be kell bizonyitanom azok előtt, a kik
-figyelnek rám, hogy én mindent hiven elkövettem arra nézve, hogy
-pártunkat is, hazánkat is megóvjam attól a balsorstól, mely
-fenyeget bennünket s melyet én közelegni látok. Ezért irom le
-kegyes engedelmével szavait. Én kis ember vagyok, de a Gondviselés
-megáldott vagy megvert azzal a képességgel, hogy oly tisztán látok
-előre, mintha valódi nagy ember volnék.</p>
-<p>A Kormányzó erre ezt a megjegyzést tette:</p>
-<p>– Én nem tartom magam nagy embernek.</p>
-<p>Tegnap is szóról-szóra ezt mondotta és ime ma is. A vajda
-mereven ránézett a Kormányzóra s mélyen elgondolkozott. Miért
-mondja e szót a Kormányzó már másodszor is?</p>
-<p>Este későn, mikor már szállásunkra mentünk, sokat <span class=
-"pagenum"><a name="Page_271" id="Page_271">-271-</a></span>
-tünődtünk e szó fölött. A vajdát majdnem nyugtalanná tette ez a
-szó.</p>
-<p>– Most már azt kell hinnem – ugymond – hogy a Kormányzó ur
-egyenesen kisért engem, hogy az ő egyéni és történeti nagyságáról
-mondjam el véleményemet. Tegnap ez nem ötlött eszembe, de ma, mikor
-hallottam, már ez volt első gondolatom. Meglássátok, holnap is
-előhozza. De ha csakugyan előhozza: egy szempillantásig se habozok,
-hanem megmondom róla véleményemet tökéletes őszinteséggel.</p>
-<p>Igy is történt.</p>
-<p>Csakhogy Nagy Gyula barátunk ezt meghallani nem volt már
-kiváncsi. Az ő kedve tökéletesen elment s hite teljesen megszünt.
-Kinos vergődésünknek ő már nem akart tovább tanuja lenni.</p>
-<p>A Kormányzó junius 21-re szintén kegyesen meghivott bennünket
-ebédre s a vajdát ujra négyszem közti értekezésre hivta magához
-most már délutáni félkettőre. Nagy Gyula barátunk megköszönte a
-meghivást, de kijelenté, hogy neki e szerencséről már le kell
-mondania, minthogy az aratás közeledik s gazdasága dolgai
-hazaparancsolják, ő hát holnap indul.</p>
-<p>Elbucsuzott a Kormányzótól s Ruttkaynétól. Elbucsuzott látszólag
-Bassotól is, noha ez minden este társaságunkban töltötte a fél vagy
-a háromnegyed éjszakát s igy a következő napon nem is jött velünk a
-Kormányzóhoz. De azért nem hagyott el bennünket s nem utazott el
-előbb, mint mi.</p>
-<p>Az ebédről, hálás köszönetünk nyilvánitása mellett, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_272" id="Page_272">-272-</a></span> mi is
-lemondtunk. Jó okunk volt. Junius 21-én esti vonattal el akartunk
-indulni, az ebédet tehát zavarni, félbe szakitani nem akartuk.</p>
-<p>Esti fél tizenegykor jöttünk el a Kormányzótól. A Caffe
-Parigi-be mentünk beszélgetni s a hajnal vetett haza bennünket. Nem
-néztünk nagy reménynyel a következő nap elé. Nekem is eltünt már a
-kedvem. Csak a vajda volt makacs. Ő még mindig hitte, hogy kedvező
-izenetet kapunk a Kormányzótól.</p>
-<p>Izenet!</p>
-<p>Ezt a szót mindenki ismeri, noha történetét nem mindenki
-ismerheti.</p>
-<p>A népdalban untig előjön: mit izent a rózsám?</p>
-<p>Hires és borzalmas Cilley izenete Brankovicshoz. Küld neki majd
-két játszólabdát, Hunyady János két fiának levágott fejét.</p>
-<p>»Mit izent a király?« Szinművek és regények százszor
-feldolgozott tárgya ez.</p>
-<p>»Mit izen Kossuth Lajos?« A magyar nép szava volt ez hosszu időn
-át, a mikor nagy oka volt búsulni.</p>
-<p>»Kossuth Lajos azt izente – Elfogyott a regementje!« Ki ne
-ismerné ezt a lélekrázó ős kurucz dalt Kossuth nagy nevével
-körülsugározva? Egykor e dalnak riadó hangjára százezer hős fogott
-fegyvert, megvédelmezni a magyart s pokolba kergetni
-ellenségeit.</p>
-<p>Mi is izenetért mentünk Turinba. Vajjon mit izen a szent agg mi
-általunk a magyar nemzetnek?</p>
-<p>Junius 21-én jött létre az izenet.</p>
-<p>A vajda délután harmadfél órakor pontosan megjelent <span class=
-"pagenum"><a name="Page_273" id="Page_273">-273-</a></span> a
-Kormányzónál, a ki megkérdezte a vajdát, mit jegyzett papirra
-tegnap az ő izenete gyanánt? Tudta ezt a vajda könyv nélkül is, de
-azért elővette papirját s onnan olvasta le.</p>
-<p>A Kormányzó figyelemmel meghallgatta, de semmi megjegyzést rá
-nem tett. Hanem némi gondolkozás után igy szólt:</p>
-<p>– Véleményem véglegesen az önök közt vitássá lett kérdésekről a
-következő: Határozottan helyeslem önök azon kijelentését, hogy önök
-programmja Magyarország függetlensége, a melyet semmi föltételhez
-sem kötnek és semminek alá nem rendelnek. A párt elnevezéséből a
-»48-as«-nak elhagyását szükségesnek tartom; mert ez vagy azt
-jelenti, a mit Magyarország függetlensége jelent s ez esetben
-tautologia; vagy pedig mást jelent s ekkor megzavarja a fogalmakat
-s igy káros is lehet. – A personalis unio hánytorgatását én sem
-helyeslem. Próbálják meg önök ezzel Magyarország függetlenségét
-becsületes, őszinte elhatározottsággal, miként 1848-ban
-megpróbáltam én is. Én ugyan nem hiszem, hogy az sikerül, miként
-nekem se sikerült; de ám próbálják meg. Ehhez azonban a personalis
-unio hánytorgatása nem szükséges. – Határozottan rosszallom a más
-elvekben levő pártokkal a fegyverbarátságot. Ebben önöknek igazat
-adok. – A delegácziót nyilt kérdésül hagyni nem helyeslem. Ha önök
-kezdetben bele mentek volna, nem tartottam volna helytelennek; mert
-ha az országgyülésen helyet foglalnak, annak egyik bizottságában is
-helyet foglalhattak <span class="pagenum"><a name="Page_274" id=
-"Page_274">-274-</a></span> volna. De minthogy a párt harminczhárom
-év óta mindig következetesen ellenezte a delegáczióba menést, most
-ennek nyilt-kérdésül hagyása nevetségessé tenné a pártot a nemzet
-előtt. Nem is lenne az odamenetelnek semmi haszna. – Örvendek, hogy
-a Wekerle-kormány fölvette programmjába az egyházpolitikai kérdések
-megoldását, minthogy huszonöt év óta azt tapasztaltam, hogy semmi
-sem sikerült, a mit a kormány magáévá nem tett. E kérdésekre most
-már nagyobb sulyt fektetek, mint előbb, mert azt látom, hogy ez idő
-szerint ezek dominálnak mindent. – Nagyon sajnálnám, ha a kormány
-az egyházpolitika miatt megbuknék. Ez olyan lenne, mint Helfynek
-megirtam, mintha a fürdővizzel a gyermeket is kiöntenék. Komoly
-államférfi előtt a kormánybuktatás nem végczél. A kérdés az: mi jön
-utána. Ha a kormánybuktatás csak egyetlen lépéssel is előbbre viszi
-a függetlenséget: akkor buktassák meg a kormányt. Az
-egyházpolitikai javaslatok megbuktatásánál ezt nem látom. – A
-függetlenségi párt sohasem lesz teljes, hacsak a »szabadelvü«
-haladás terén s az egyházpolitikai kérdések megoldásában határozott
-állást nem foglal. A függetlenségi párt természete hozza magával,
-hogy a szabadelvü haladás élén kell állania!</p>
-<p>– – Ime ez volt a nagy izenet.</p>
-<p>Örök igazságok ezek minden nemes és komoly államférfi, minden
-becsületes magyar ember és függetlenségi képviselő számára.</p>
-<p>Jól tudta a vajda, hogy az álarczosok, a klerikálisok, Apponyiék
-szövetségesei meg nem hajolnak még <span class="pagenum"><a name=
-"Page_275" id="Page_275">-275-</a></span> Kossuth előtt se. De az
-is bizonyos volt, hogy a vajda ellen többé Kossuth Lajos szózatát
-ki nem nyerhetik, az ő nevének hatalmát föl nem használhatják, a jó
-magyar népet e pontban tovább nem ámithatják.</p>
-<p>Csak annyit tehetnek, hogy eltagadják az izenetet. Azt mondják
-majd, nem izente ezt Kossuth Lajos vagy legalább nem igy
-izente.</p>
-<p>A vajda félre lökte tegnapi följegyzését, uj papirt vett kezébe
-s arra fölirta e szavakat: »a 48-as elnevezés«, »a personalis
-unio«, »fegyverbarátság más pártokkal«, »delegáczió«, »a
-Wekerle-kormány«, »a függetl. párt és a szabadelvü haladás«.</p>
-<p>Mikor a Kormányzó befejezte nyomatékos hangon előadott izenetét,
-a vajda megkérte őt, engedje meg, hogy az izenetet szóról-szóra
-előtte elmondhassa.</p>
-<p>Megengedte.</p>
-<p>A vajda ekkor szóról-szóra, betüről-betüre való hűséggel
-ismételte a Kormányzó szavait.</p>
-<p>A Kormányzó csodálkozott. Pedig e fölött csodálkozni nem
-lehetett. Hiszen az izenetben foglalt eszmék rég óta már a vajda
-eszméi is voltak; – az pedig gyerekjáték a vajdánál, hogy egyszer
-való hallásra szóról-szóra el tudta mondani a Kormányzó
-beszédét.</p>
-<p>Következett az én kihallgatási időm, azután én is résztvettem a
-társalgásban.</p>
-<p>A vajda hozzám fordult.</p>
-<p>– Édes jó Gáborom, a Kormányzó ur kegyes volt végleges izenetét
-kinyilatkoztatni, hallgasd meg ezt te is az ő jelenlétében.
-<span class="pagenum"><a name="Page_276" id=
-"Page_276">-276-</a></span></p>
-<p>Azután a Kormányzóhoz fordult s őt is megkérte, engedje meg az
-izenet elmondását s a netaláni tévedést igazitsa helyre.</p>
-<p>A vajda kétszer egymás után elmondta előttem a Kormányzó
-szavait. A Kormányzó mind a kétszer erős hangnyomással mondta:</p>
-<p>– Igy van! Ez az izenetem!</p>
-<p>Kijelentettük, hogy hazaérkezve, rögtön közöljük ezt Justhékkal,
-Polónyiékkal, de egyuttal fölvetettük a kérdést, vajjon a Kormányzó
-ur nézete szerint, mit csináljunk tovább, ha ők semmibe se veszik
-az izenetet?</p>
-<p>– Ne gondoljanak önök mindjárt a legrosszabbra. Mindent meg kell
-önöknek tenniök, hogy a párt ismét egyesüljön. A személyeskedést
-egyáltalán kerülni kell. Jöjjenek össze s tárgyilagosan beszéljék
-meg a dolgot. Proponálják önök, hogy a pártkörben maradottak
-küldjenek ki három férfiut s önök is hármat. Ezek tanácskozzanak.
-De a puszta »egyesülés« jelszó nem ér semmit. Az egyesülésnek önök
-közös felirata alapján, valamint az általam érintett elvek alapján
-kell megtörténnie!</p>
-<p>E szavak a gyakorlati megoldásra adtak irányt és meghatalmazást.
-A »közös felirat«-ot is a vajda készitette tavaly az országgyülés
-elején. Ennek kellett tehát, valamint az izenetnek az egyesülésre
-elvi alapul szolgálni. A Kormányzó engedelmével ezt az utasitást is
-felvettük az izenetbe szóról-szóra.</p>
-<p>De a vajda ismerte az embereket. Ő tudta, hogy Justhék,
-Polónyiék ennek az utasitásnak se fogadnak szót. Meg is mondta
-határozottan a Kormányzónak. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_277" id="Page_277">-277-</a></span></p>
-<p>– Mi ugyan mindent hüségesen elkövetünk az elvi alapon való
-becsületes egyesülésre, de mi ismerjük embereinket és a
-viszonyokat, az nem sikerül.</p>
-<p>A Kormányzónak nem tetszett a vajda nagy kétsége. Egész
-indulattal felelt:</p>
-<p>– Ha nem sikerül, akkor majd megmondom végső véleményemet!</p>
-<p>A menydörgés moraja zugott már a nagy ember e szavaiban.</p>
-<p>E szavakat is fölvettük az izenetbe.</p>
-<p>De ez se használt semmit.</p>
-<p>Ugy volt már az anyapárt Kossuthtal, mint a késő korbeli
-hitetlen római világ az Olimpus isteneivel. Nem félt már az Olimpus
-villámaitól.</p>
-<p>Mihelyt hazajöttünk, én nyomban összehivtam pártunk tagjait
-értekezletre. Közöltük velük Kossuth Lajos izenetét. Közöltük a
-nyilvánossággal is. S nyomban megválasztottuk pártunk három tagját:
-Eötvös Károlyt, Nagy Gyulát és Horváth Ádámot az egyesülési
-küldöttségbe; haladéktalanul átirtunk Justh Gyulához, hogy ő is
-hivja össze az értekezletet s ők is küldjenek ki három férfiut.
-Egyesüljünk tiszta elvek alapján a haza közjavára s teljesitsük a
-turini szent öregnek utolsó óhajtását.</p>
-<p>Mintha borsót hánytunk volna a falra!</p>
-<p>Justh pár nap mulva azt felelte, hogy most nem lehet
-értekezletet tartani, nyár van, meleg van, aratás van, – majd az
-őszszel.</p>
-<p>Eljött az ősz s ők egyesültek nem Kossuth elvei <span class=
-"pagenum"><a name="Page_278" id="Page_278">-278-</a></span> alapján
-s nem mi velünk, hanem Kossuth elveinek nyilt megtagadásával
-Ugronékkal. Hogy nyilt dulakodásban nemsokára szétváljanak.</p>
-<p>Romlottak voltak már a viszonyok s gyöngék az emberek. De minket
-ez kötelességünk teljesitésében meg nem gátolt.</p>
-<p>A nagy czélt elértük. Kossuth dicső nevét többé saját
-cselszövényeik támogatására az álorczások föl nem
-használhatták.</p>
-<p>Julius 21-én délután 4 óra tájban jött létre az izenet. Még
-ezentul két óráig voltunk a Kormányzó vendégei. A vajda többé
-semmiféle politikai kérdés tárgyalásába nem bocsátkozott. Nyugodt
-volt és vidám, mert megtörtént az, a minek megtörténtét szentül
-hitte. Ő egy pillanatig se csalódott a Kormányzóban.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_279" id=
-"Page_279">-279-</a></span></p>
-<h3>X. FEJEZET.</h3>
-<p class="summary">(Miért nagy ember Kossuth Lajos? –
-1740–1790–1848. – Kossuth megköszöni nekem, hogy a vajdát elvittem
-hozzá.)</p>
-<p>Sőt az is bekövetkezett, a mit tegnap este megjövendőlt. A
-Kormányzó társalgás közben megint s most már harmadszor ismételte
-szórul-szóra ezt a mondást:</p>
-<p>– Én nem tartom magam nagy embernek!</p>
-<p>A vajda készen volt erre s most már nyomban megadta rá a
-feleletet.</p>
-<p>– Ha megengedi Kormányzó ur a tökéletes őszinteséget: én
-tökéletes őszinteséggel mondom el véleményemet az ön történeti
-egyéniségének s szereplésének nagyságáról. – Az én igaz véleményem
-önről az, a mit függetlenségi pártunk tavalyi üdvözlő feliratában
-kifejtettem. Csakhogy e vélemény nincs minden irányban kiegészitve.
-Az ön nevének nagysága, fénye, dicsősége s nemesitő hatása a magyar
-nemzet szivébe ép ugy be van vésve örökre, mint nagy Napoleoné a
-franczia és Bismarcké a német nemzet szivébe. De különbség mégis
-van. A csodálatos népszerüséget Napoleon is, Bismarck is részben
-hatalmuk nagyságának köszönhették s mikor <span class=
-"pagenum"><a name="Page_280" id="Page_280">-280-</a></span> a
-hatalom kiesett kezükből: népszerüségük nagy része is nyomban
-kialudt, elenyészett. Önhöz a magyar nép nem hatalmáért
-ragaszkodott; hiszen ragaszkodása, áhitatos tisztelete, rajongó
-szeretete ma ép oly nagy, mint bármikor volt. Pedig ön negyvennégy
-év óta hatalom nélkül van, idegen földek szegény bujdosója, nem is
-látja többé imádott nemzetét s a nemzet se fogja önt szinről-szire
-látni soha. S még sincs senki az élők és holtak között, még az
-egyháznak sincs olyan szentje, a kit a nép ugy övezne körül rajongó
-szeretetével, mint a hogy az ön alakját körülövezi. – Ez még
-hiányzik abból az üdvözlő feliratból, ezt még bele kellett volna
-tenni, de már nem volt időm hozzá!</p>
-<p>A vajda felállt székéről s ugy beszélt tovább. S szavai a
-kormányzó lelkének mélységéig jutottak.</p>
-<p>– Én nagy embernek tartom önt Kormányzó ur! De nem azért, a
-miért a nemzet s nem is azért, a miért az irodalom tartja nagynak.
-Én nagyon megvizsgáltam nemzetünk történetét és népünk érzéseit, én
-másért tartom önt nagy embernek. – Ön átalakitotta, ön okos és
-emberséges alapra fektette 1848-ban társadalmunkat, megszerezte a
-jogegyenlőséget s alkotmányunkból kiirtotta az ember és ember közt
-való közjogi különbséget. Örökre szóló nagy érdem ez. De ezt néhány
-évvel később kivivta volna Széchenyi és Deák is. Ők kezdték s be is
-tudták volna fejezni. Ön Kormányzó ur 1849-ben megmentette a magyar
-nemzet becsületét s önérzetét; keserü oktatásban részesitette örök
-ellenségeinket s fajunkba önbizalmat oltott a jövendőre s a mink
-van ma, a mit maig megmenthettünk, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_281" id="Page_281">-281-</a></span> azt mind az ön nagy
-munkájának köszönhetjük. De ez érdemet és dicsőséget meg kell
-osztania függetlenségi harczunk hős vezéreivel, meg kell osztania
-azokkal a hősökkel is, kiket névtelen félisteneknek ön nevezett
-el.</p>
-<p>– De az ön nagyságának Kormányzó ur, van olyan eleme, van olyan
-része, melyben nem kell osztoznia senkivel; melyet, mig áll a világ
-s benne magyar él, nem tesz vitássá senki s a melyben ön egyedül
-való. S ez az: ön életczélt tudott teremteni a magyar nemzet
-számára, a melyről se Széchenyi, se Deák álmodni se tudtak s a
-melyről még a költők ihlete is hallgatott. Ön a századok mohából
-kitisztitotta s napsugaras fénybe állitotta elénk a magyar
-függetlenség eszméjét s a mi még ennél is több: szentséges
-szenvedélylyé tudta tenni ezt az eszmét. Minden népnek volt
-egyetemes eszméje s nagy nemzeti szenvedélye, mely életének czélját
-alkotá, – csak a magyarnak nem volt százötven év óta. Elmondom
-ennek történetét Kormányzó ur, most már ismerje meg egész
-gondolkozásomat.</p>
-<p>S folytatta tovább a vajda lelkes hangon.</p>
-<p>– A mint az utolsó hős kurucz behunyta szemét: kialudt a
-függetlenségnek nemcsak nagy szenvedélye, de még eszméje, még
-gondolata is. Napkeleten, török tenger partján, lengyel földön még
-élt néhány ősz hazafi, diadalmas csaták egykori hősei, hazátlan
-bujdosók; de itthon már lemondott a nemzet örökre önmagáról; még
-imádságában se terjesztette tovább a nagy nemzeti öntudatot,
-melyért Rákóczi hadai véreztek. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_282" id="Page_282">-282-</a></span></p>
-<p>– Két nagy alkalmat nyujtott a végzet nemzetünknek arra, hogy
-ismét elfoglalja önálló helyét az emberiség mivelt államainak
-történetalkotó nagy családjában. Az egyiket 1740-ben, a másikat
-1790-ben. 1740-ben kihalt a Habsburgok fiága, asszonyra maradt a
-trón, egész Európa törekedett azt ledönteni s nemzetünknek nem
-akadt egyetlen férfia, a kiben feltámadt volna az ősök és az unokák
-iránt való hazafikötelesség érzete, a függetlenség nagy gondolata.
-Bután ontotta vérét a magyar, hogy megmentse a trónt nem az ő
-királya, nem az ő országa, hanem az osztrák szövetséges
-töredékállamok és népek javára. S koldus maradt s szolga akkora
-hősi elszántság után, a mekkorának fele elég lett volna
-függetlenségének megalkotására. Nem volt a magyar nemzetnek Kossuth
-Lajosa.</p>
-<p>– 1790-ben ujból királyváltozás történt s a Habsburgok roskatag
-trónusát ujból hatalmas erők fenyegették, hogy végkép és örökre
-összedöntsék. Hányszor mutatott Napoleon kardja hegyével a közép
-Duna tájékaira? Hányszor várta a jelt, a szót, a csatlakozás igéjét
-a magyar nemzet kebeléből? Utóbb már szánkba is adta a megváltó
-szót s kezünkbe a szabadulás könnyü alkalmát. De néma és siket és
-bárgyu volt a nemzedék. Voltak jó fiai, de nem volt egyetlenegy
-igaz és nagy fia. Voltak jó vezetői, de nem volt egyetlen vezére.
-Még költőinek se jutott eszébe: miért omlik hiába hőseinek vére.
-Megint nem volt a nemzetnek Kossuth Lajosa.</p>
-<p>– 1848-ban ujra megjött az alkalom. Sokkal kisebb, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_283" id="Page_283">-283-</a></span> sokkal
-bizonytalanabb, mint 1740-ben és 1790-ben, de azért a nemzet
-megragadta ezt. Lelkének egész fenségével s karjának egész erejével
-ment a nagy vállalatba: első lenni a szabadság és mivelődés hősei
-közt, ujra megalkotni fajának ezer éves állami függetlenségét s
-győz vagy legyőzetik, kitüzni a nagy czélt s megszentelni hulló
-vérével azt, a miért ezen túl a nemzedékeknek élni, munkálni és
-lelkesülni kell. Mert a gondviselés önt adta nekünk Kormányzó ur!
-Ön állott a nemzetnek élére s ön visszaszerezte fajunk számára
-mindazt, a mit másfél század óta elvesztettünk s a miről a
-nemzetnek kicsinyje, nagyja azt hitte már, hogy azt örökre
-elvesztettük. A szabadság és függetlenség vágyát, eszméjét és nagy
-szenvedélyét, az egyetlen igaz nemzeti öntudatot. Most se jutott
-volna ez eszébe egyetlen kortársának se, még a legnagyobbnak, a
-legnemesebbnek se. Öné volt ez az eszme s ön méltó volt ehhez.
-Addig él a magyar nemzet, mig ez eszmét el nem ejti, el nem
-felejti, el nem üzérkedi. S a meddig él, mindig az ön neve lesz
-ebben büszke lobogója. Ezért tartom én nagy embernek önt Kormányzó
-ur!</p>
-<p>A vajda elhallgatott s égő és lelkesülő szemmel nézte a szent
-öreg arczát.</p>
-<p>Én nem tudom leirni, minő hatást tett e beszéd a Kormányzóra.
-Sokáig egy szót se szólt. De szólni akart ismételve s végre is
-ennyit mondott:</p>
-<p>– Ezt a gondolatot még nem hallottam.</p>
-<p>S aztán másodpercz mulva utána mondta:</p>
-<p>– Nem is olvastam. <span class="pagenum"><a name="Page_284" id=
-"Page_284">-284-</a></span></p>
-<p>Valóban se nem olvasta, se nem hallotta. De mi sem. Kossuth
-történetirói közt ez a felfogás még eddig meg nem született.
-1740–1790–1848! E három korszak jellemrajzát mindegyik
-megvilágitására még ki nem dolgozta senki. S Kossuth igazi
-nagyságára ily tiszta és fenséges alakban még rá nem bukkant senki.
-Ezt csak a vajda mélységes eszejárása hozta napfényre.</p>
-<p>Este nyomban elmondtuk ezt Nagy Gyulának. Nagyon tetszett neki.
-Itthon elmondtuk minden barátunknak. Horváth Ádám barátunk, a jó
-Ada másnap már könyv nélkül el tudta mondani. A vajda elmesélte az
-»Egyetértés« szerkesztőségében is s ott Szatmári Mór barátunk
-jegyzeteket is csinált róla s azokat eltette arra az időre, a mikor
-a vajda ezt közzétenni jónak látja. Kértük a vajdát többen, irja le
-szórul-szóra. Nem tette. Csak annyit mondott:</p>
-<p>– Ugy se felejtjük el!</p>
-<p>A Kormányzó üde lelkére hihetetlen hatást kellett tenni e
-beszédnek. Egész bujdosása alatt sohase találkozott magyar
-emberrel, a kinek róla való gondolkozása ily magas szárnyalásu lett
-volna. De a hatást én szemléltem is. Mig a vajda bement
-Ruttkaynéhoz bucsuzni, a Kormányzó megcsókolt engem e
-szavakkal:</p>
-<p>– Köszönöm édes Gábor, hogy Eötvöst elhozta hozzám. Tanultam
-tőle.</p>
-<p>Csaknem ugyane szavakkal köszönte meg a jó Ruttkaynénak is azt a
-néhány levelet, a melyet a vajdához intézett, kérve és biztatva őt,
-hogy jöjjön minél előbb Turinba. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_285" id="Page_285">-285-</a></span></p>
-<p>Utánunk néhány nap mulva egy székely-udvarhelyi küldöttség
-tisztelte meg látogatásával a Kormányzót s a Kormányzó e küldöttség
-előtt is nagy elragadtatással beszélt a vajdáról. A küldöttség
-jelentése abban az időben napvilágot látott.</p>
-<p>A vajda beszéde után hazai és országos közdolgokról egyetlen szó
-se esett köztünk többé. A Kormányzó sokkal közlékenyebb lett s a
-turini közállapotokról sok érdekes részletet beszélt a vajdának.
-Egyebek közt ezt mondotta:</p>
-<p>– Ön nem is hinné, hogy Turinban hatszáz milliomos lakik. Egy
-kis emberke közölte ezt velem, a ki egyszer-másszor az én
-papirjaimat is kezelni szokta s a ki az adófelügyelőségnél
-benfentes, tehát jól tudja.</p>
-<p>Igaz, hogy az olasz milliomost a lira után számitják. A
-milliomosnak tehát a mi értékünk szerint csak négy-ötödfél százezer
-forint értéke van, de a vajda igy se hitte el a kis ember
-szavait.</p>
-<p>– Alig lehet ezt elhinni Kormányzó ur, hiszen még Budapesten
-sincs annyi vagyonos ember. Én mindössze három uri fogatot láttam
-egész délelőtt a Pó-parti kocsikorzón, pedig ha annyi liramilliomos
-ember volna itt, több fogatnak kellene lenni.</p>
-<p>– Az olaszt nem ugy kell megitélni, mint az én otthoni korombeli
-magyart. Itt az uraskodásnak a kocsi-lótartás nem szükségképen való
-jele és kelléke, mint otthon a vármegyén.</p>
-<p>– Kormányzó ur sohase tartott fogatot?</p>
-<p>– Egyszerü kényelmes kocsit tartottam, mig tinyei <span class=
-"pagenum"><a name="Page_286" id="Page_286">-286-</a></span>
-gazdaságunk állt, de azóta nem. Ihász pedig mindig biztatott
-Collegno al Baracconeban, hogy tartsak fogatot. Nem fogadtam neki
-szót.</p>
-<p>A vajda ekkor Collegno al Baracconéra vitte át a szót s én
-valóban meg nem állhatom, hogy részint az itt hallottak után,
-részint saját szemléletemből erről ne irjak részletesebben.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_287" id=
-"Page_287">-287-</a></span></p>
-<h3>XI. FEJEZET.</h3>
-<p class="summary">(Collegno al Baraccone. – Kossuth lakásának
-története és beosztása. – A cselédek. – Ruházata. – II. Rákóczi
-Ferencz és Kossuth Lajos napirendje. – Ihász Dániel. – Marguerita.
-– Ihász szerelme, halála, temetése. – A rosszlelkü jezsuiták. –
-Marguerita sorsa.)</p>
-<p>Turintól nyugotra, mintegy 8 kilométernyire fekszik Collegno
-nevü olasz falu a Francziaországba vezető vasut mellett. A falun
-tul, attól nem messze szép sikon az országut mellett 8–10
-nyaralószerü külön épület emelkedik s ezek egyike volt Kossuth
-Lajosé.</p>
-<p>Ez a kis külön telep Collegnohoz tartozik s neve Collegno al
-Baraccone. Baracco azt jelenti, a mit nálunk a barakk szó.
-Magyarul: szin, raktár, födeles szin. Mikor ötven-hatvan év előtt a
-nagy vasutat épitették: a vasuti munkásoknak volt itt telepük és
-raktáruk. Azóta épültek a nyaralók s azóta kapta az egész telep a
-Collegno al Baraccone nevet. Magyarországon Kossuth háza után
-ismerik ezt a nevet. Kossuth házát is lerajzolták nem egy alakban.
-Valami kezdetleges, de találó olajfestményben megvolt Kossuth
-lakásának képe a függetlenségi párt birtokában is. Képes lapjaink
-nem egyszer közölték. <span class="pagenum"><a name="Page_288" id=
-"Page_288">-288-</a></span></p>
-<p>A ház mintegy két holdnyi telek hátulsó részén fekszik.</p>
-<p>A telket kőfalkerités veszi körül minden oldalról. Hosszu,
-szabályos négyszög az egész telek alakja.</p>
-<p>A telek homlokzata előtt az országut vonul el s egyuttal a
-Turin-Rivoli viczinális vasut is. Az országutra néz és nyilik a
-villatelekbe vezető kis ajtó és nagy kapu. S arra néz a
-melléképület is, melyben boldogult Ihász Dani ezredes lakott
-haláláig.</p>
-<p>A Kormányzó már mintegy tiz év óta lakott Turinban állandóan, a
-mikor 1873-ban ezt a nyaralót megvette. Kitől vette: nem tudom.
-Vételára az összes mellékköltségekkel mintegy 60 ezer lira volt, a
-mi pénzünk szerint 27 ezer forint körül.</p>
-<p>A nyaraló jókora egyemeletes épület, cseréptetővel.</p>
-<p>A földszint előrészén tágas üvegház, mintegy téli kert. Ebből
-nyilt az épület közepén az előszoba s e mögött az emeletbe vezető
-lépcső. Az előszobától balra az ebédlő, jobbra pedig a pipázó és
-billiárd-szoba. A lépcsőtől balra volt a tágas konyha, jobbra pedig
-egymás mellett két cselédszoba, mindegyik a billiárd-szoba melletti
-folyosóról nyilt.</p>
-<p>Az emelet is kettős ülésü volt s középen végig folyosó vezetett.
-Az épület hátulsó részén volt balról a Kormányzó fürdőszobája, a
-mellett egy éléskamra, azután kis lépcső egy második emeleti
-szobába s ezentul jobbról Gunszt Bertalan barátunknak, a titkárnak
-tágas szobája.</p>
-<p>Az épület első részén, mely a telken végig nézett az országutig
-s a sikon át, négy szoba volt egymás mellett. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_289" id="Page_289">-289-</a></span> Balról
-a Kormányzó hálóterme s dolgozó szobája, azután Ruttkayné s végül
-Lajos Tivadar szobája.</p>
-<p>Valódi urilak s kényelmes nyaraló volt tehát ez a lakás. Ránk
-nézve nemcsak azért nevezetes, mert a Kormányzó nyolcz éven át itt
-lakott, hanem azért is, mert az Emlékiratok első három kötete
-voltaképen itt készült.</p>
-<p>A telek különböző mívelési ágakra volt felosztva.</p>
-<p>Volt benne külön veteményes kert, külön virágos kert s külön kis
-árnyékos fáskert. Tisztán és jó karban tartott utak s a kapunál
-udvar. Nyolcz év alatt sokszor végig járta ezeket a Kormányzó. Volt
-egy kis tó is a telek közepén.</p>
-<p>Cselédsége elég nagy számu volt itt a Kormányzónak.</p>
-<p>Volt egy szakácsa. A neve: Francesco. Szicziliai származásu. A
-magyar ételekhez nehéz feje volt. A jó Ruttkayné alig tudta a
-magyar ételek készitésére megtanitani. Pedig utóbb neki is nagyon
-izlettek. Többet evett belőlük, mint az olasz ételekből, hanem
-azért mindig zsörtölődött miattuk.</p>
-<p>A szobalány öregasszony vagy aggszüz volt. A neve Irene Turco.
-Ezt Turinból szerezték. Ő tartotta rendben a szobákat.</p>
-<p>Volt egy kertész. Ennek is Francesco volt a neve. Volt felesége
-s egy csomó gyereke. Vele lakott édes anyja is. Volt mellette
-állandó napszámos. Kellett is, mert napszámos nélkül akkora
-területü kerteket, virágokat, veteményeket öntözni, gondozni,
-rendben tartani <span class="pagenum"><a name="Page_290" id=
-"Page_290">-290-</a></span> nem lehetett volna. A napszámos neve
-Michele Chiabodan volt. Van Collegno közelében egy falucska:
-Grugliasco. Innen való származásu volt Chiabodan kerti napszámos
-ur. Ez a falu arról nevezetes, hogy van ebben egy jézsuita zárda
-egy csomó jézsuita baráttal. Hogy pedig a Grugliasco-beli jézsuiták
-miről nevezetesek: azt majd elmesélem később.</p>
-<p>A szakács és szobalány fönt a nyaralóban laktak, a kertész és
-családja és a napszámos lent a kapu melletti melléképületben
-lakott. De itt lakott Ihász Dani öreg barátom is.</p>
-<p>Ez a melléképület is emeletes ház volt. Fönt az emeleten volt
-három szoba, konyha, folyosó. Ezekből állott Ihász Dani lakása.
-Lent a földszinten több kisebb-nagyobb lakó- és mellékhelyiség:
-ezekben lakott a kertész és családja és a napszámos.</p>
-<p>A cselédségnek tartáson kivül fizetett a Kormányzó évenként
-mintegy 1200 lirát. Adója is közel 300 lirára rugott az épület és
-telek után.</p>
-<p>A vajda sohase látta Collegno al Baracconét.</p>
-<p>Szeretett volna a vajda oda kirándulni s valamelyik délelőtt
-lett volna is rá időnk, de akkor nem jutott eszünkbe. Most pedig,
-hogy a Kormányzó beszélgetett egykori nyaralójáról, már lehetetlen
-volt oda kimenni. Elhalasztottuk máskorra.</p>
-<p>A lakó helyiségek csaknem azokkal a butorokkal voltak ellátva, a
-melyekkel a turini lakás. E butorok nem voltak ujak.</p>
-<p>A Kormányzó se butorban, se ruhában, se ékszerben <span class=
-"pagenum"><a name="Page_291" id="Page_291">-291-</a></span> nem
-kedvelte a fényüzést. E dolgokban gondolkozása és természete
-hasonlitott Deák Ferenczéhez. Itthon 1848 előtt minden kisebb
-birtoku köznemes, a ki a közéletben részt vett, csaknem egyenlően
-öltözködött a század eleje óta. A szines ruha, a sárga csizma, a
-forgós kalpag, az ékköves vagy nemes érczü gombok, az aranysujtások
-rég elvesztették divatjukat. Egyszerü fekete posztó nadrág, mellény
-és atilla, fekete posztó mente egyszerü vitézkötéses zsinórral és
-asztrakán prémmel s legföljebb magyar ötvösmívü sodrott ezüst
-gombbal, ez is csak nemzeti vagy családi ünnepen vagy nagy egyházi
-ünnepek alkalmával: ez volt a közép- vagy kisbirtoku nemes
-diszöltözete. Ilyen volt hajdan Kossuthnak is, Deáknak is. A mi
-csillogó volt: legföljebb a magyar nyakravaló arany rojtja, a
-sarkantyu és a kard. A táblabiró karddal ment a megyegyülésre is,
-az országgyülésre is. Pestmegye gyülésén Kossuth mindig kardosan
-jelent meg.</p>
-<p>Valamivel diszesebb öltönyt hordott 1848-ban és 1849-ben, mikor
-pénzügyminiszter volt s mikor az ország Kormányzója lett. De akkor
-se követte a nagy diszben elődeit: Hunyady Jánost és Bethlen
-Gábort. Még kevésbbé követte a hivalkodó főrendeket vagy a keleti
-fejedelmeket. Igen is szükségesnek tartotta a diszes öltönyt, a
-mikor a tömegek közé ment, hogy azokat a haza védelmére
-föllelkesitse. Czeglédi, nagykőrösi, kecskeméti, szegedi és
-hódmezővásárhelyi körutjára már Zrinyi-atillában, feszes fekete s a
-bokánál rojtos nadrágban s az olasz szabadsághősök kalapjában ment,
-a melyről hosszu fekete strucztoll <span class="pagenum"><a name=
-"Page_292" id="Page_292">-292-</a></span> lógott alá. A 48–49-iki
-vörös tollas, ugynevezett flamingók czifrálkodását nem
-szerette.</p>
-<p>Dicső emlékü boldogult neje se volt fényüző. Pedig a bujdosásnak
-különösen első éveiben lett volna hozzá módjuk. Anglia és Amerika
-rajongó népe mesés értékü ajándékokkal halmozta volna el őket.</p>
-<p>A collegno al baracconei ház szobái egyszerü butorokkal voltak
-megtöltve. Az itthon divatos butoroktól alig különböztek. E butorok
-tetemes részét árverésen vette a Kormányzó. Volt egy ős régi grófi
-család Piemontban, a D’Angennes család. Ennek utolsó ivadéka érsek
-volt s Turinban halt meg. Egyik turini utcza elnevezésében meg is
-van a család neve örökitve. Ennek butoraiból sokat szerzett a
-Kormányzó. Asztalokat, székeket, órát, pamlagokat, nyitott s
-zárható szekrényeket. Ezek egy részét Lajos Tivadar később uj
-kelmével huzatta be s egyébként is diszesen ujittatta.</p>
-<p>A Kormányzó napirendje s életmódja Collegno al Baracconéban is
-csaknem ugyanaz volt, a mi Turinban. De a napirend lényegesen
-változott 1879-től kezdve, a mikor az Emlékiratok készitése
-megkezdődött. Ettől kezdve a Kormányzó a délutáni időt, mint már
-elbeszéltem, az iróasztal melletti munkának szentelte. Az előtt
-többet foglalkozott a természettel, olvasással s növénytani
-buvárlatokkal.</p>
-<p>Mily óriási különbség volt Kossuth Lajos collegno al baracconei
-s II. Rákóczi Ferencz rodostói napirendje között! Mennyire
-különbözött egymástól például a két nagy bujdosó szabadsághős
-vallásos élete és gondolkozása! <span class="pagenum"><a name=
-"Page_293" id="Page_293">-293-</a></span></p>
-<p>Rákóczi fejedelmünk, mikor rodostói palotájában megtelepedett,
-valóságos szerzetes életmódot rendezett be maga és környezete
-számára. A jó Mikes Kelemen klastrombeli életnek méltán nevezi a
-rodostói életet.</p>
-<p>Reggel 6 órakor kel föl s öltözik a fejedelem. Azután kápolnába
-megy csöndes misére. Templom után kávé, csibuk és közös társalgás.
-Nyolcz és kilencz óra közt ujabb mise. Déli 12 órakor ebéd. Nem
-sokára egy és két óra közt ujból kápolna, a hol a fejedelem
-imádkozik. Öt óra tájban ujból délesti imádkozás. Fél hétkor
-vacsora, nyolczkor lefekvés. Hetenként kétszer lovaglás és vadászat
-fogolyra és nyulra. S mind e napirend, a vadászatot kivéve,
-dobszóra és katonai pontossággal történik.</p>
-<p>Csakhogy Rákóczit, a nagy protestáns szabadsághősök unokáját
-buzgó katholikusnak nevelik a bécsi jezsuiták, mig Kossuth szabadon
-gondolkozó protestáns marad egész életén át.</p>
-<p>Nem vallástalan ő se. Az ő lelke is föl-fölszáll a végtelenbe, a
-hol az örökélet és üdvözülés fenséges ábrándjait késziti számunkra
-az isten-eszme. Az ő tudása is szeretettel övezi Jézus Krisztus
-isteni alakját s szent vallásunknak erkölcstanai megtöltik az ő
-szivét is. De ő nem az egyház hideg falai közt keresi csupán s nem
-a pap kezéből várja egyedül az üdvösséget. Est deus in nobis. Isten
-bennünk lakozik. Ez az ő gyakorlati életelve.</p>
-<p>Rákóczi istennek irgalmára bizza hazáját és nemzetét, mikor a
-bujdosás rideg tanyájába temetkezik. Kossuth <span class=
-"pagenum"><a name="Page_294" id="Page_294">-294-</a></span> pedig
-tovább fárad, tovább küzd, tovább dolgozik; nem nyugszik meg a
-végzetben, hanem megpörli és bevádolja azt három világrész minden
-mivelt és szabad nemzete előtt s igazságot követel eltiprott
-hazájának menekülésére.</p>
-<p>Hanem egyben mégis hasonlit a két nagy szabadsághős.</p>
-<p>Azt irja Mikes Rákócziról:</p>
-<p>– Csak a sok irásban tölti az időt!</p>
-<p>Bizony ebben tölti a Kormányzó is. Életének utolsó tizenkét
-esztendejét egészen ebben töltötte. A mi fölött sokat csóválta
-fejét a jó öreg Ihász Dani barátom.</p>
-<p>Ihász Dani öreg barátomat én csak a külföldön ismertem meg, még
-akkor, mikor Genuában laktam, de aztán a Kormányzó mellett gyakran
-találkoztam vele s szives rokonszenv fejlődött ki köztünk. Ő
-veszprémmegyei sarjadék a Bakony napnyugoti oldaláról, a vajdának
-táblabirótársa. Ha a vajda egyszer kedvet kap az iráshoz: akkor
-majd ir róla bőségesen ő. Én csak collegno al baracconei életéről
-akarok egyet-mást elmondani, a mit talán a vajda még se tud.</p>
-<p>Ihász Dani már honvédezredes volt 1849-ben is, noha csak a harcz
-végén. Mikor a Kormányzó a nyaralót megvette: akkor Turinban
-lakott, mint az olasz királyi hadsereg nyugalmazott ezredese. A
-király Viktor Emanuel nagyon szerette az öreget. Részt vett
-Olaszország felszabaditásának minden nagy harczában s azért
-tisztességes nyugdijat kapott, közel négy ezer lirát.</p>
-<p>A Kormányzó nem volt gazdag ember, jótékony adományokkal hiveit
-nem láthatta el, de a mikor nyaralójának <span class=
-"pagenum"><a name="Page_295" id="Page_295">-295-</a></span>
-épületeit apróra megszemlélte, látta, hogy az utra néző
-melléképületének emeleti lakosztálya az ő cselédsége számára nem
-szükséges. Vagy ki kell adnia bérbe, vagy üresen kell hagynia.</p>
-<p>Idegen, ismeretlen embereket telkére ereszteni nem akart, szives
-barátsággal felajánlotta tehát azt a lakosztályt Ihász Daninak s
-meghivta őt állandó lakóvendégjeül. Az öreg végtelen kegyelettel
-ragaszkodott a Kormányzóhoz s hálás szivvel fogadta a meghivást.
-Némi kis haszna is volt belőle, legalább Turinban nem kellett
-lakbért fizetnie. De az öregnek nem ez okozott örömöt, hanem a
-Kormányzó figyelme. S az a megnyugtató érzés, hogy ezentul
-szakadatlanul a Kormányzó közelében lehet.</p>
-<p>Igy lett hű árnyéka Kossuthnak, mint Mikes Rákóczinak.</p>
-<p>Kiköltözött Collegno al Baracconéba, kiszállittatta butorait s
-elfoglalta az utra néző épület emeleti szobáit. Három szobát,
-konyhát, folyosót – mint már emlitettem. Saját konyhát, saját
-háztartást rendezett be a maga számára s ott élt nyugodtan,
-boldogan. Mindennap egyszer vagy kétszer fölnézett a Kormányzóhoz,
-nincs-e a Kormányzónak hozzá valami óhajtása, a mit parancsnak
-tekintett. Mindennap hüségesen elkészitette a husz-harmincz
-czigarettát s oda tette a Kormányzó iróasztalára. Társalogni,
-unalomüzni rendesen benézett Gunszt barátunkhoz, a titkárhoz, vagy
-ha otthon volt, Lajos Tivadarhoz. Ha pedig a Kormányzó sétálni
-hivta: ment vele nagy örömmel. Levelezett is Veszprémmegyében
-<span class="pagenum"><a name="Page_296" id=
-"Page_296">-296-</a></span> lakó testvérjével Imrével s ennek
-fiával Ihász Lajossal s még nehány magyarországi barátjával. A
-Kormányzó látogatására jövő magyarokat ő is mindig szivesen látta,
-hosszan elbeszélgetett velük s elkérdezősködött az otthon való
-dolgokról. Él-e még ez? Él-e még az? Miként boldogulnak, a kik őt
-szerették s a kiket ő szeretett? Gyermekkori játszótársai,
-honvédbajtársai hova lettek? Bizony több holtról szólt a hir, mint
-elevenről.</p>
-<p>De a busulásnak nem adta át magát.</p>
-<p>Költői kedély, érzelgős természet idegen volt az ő lelkétől.
-Ritkán lepte meg a honvágy is. Katona volt egész életében,
-vasideggel áldotta meg a gondviselés. Zömök teste, naptól barna
-fekete arcza daczolt minden viszontagsággal.</p>
-<p>Még a korral is.</p>
-<p>Melyik évben, melyik napon született: nem tudom. A Kormányzónál
-fiatalabb volt tiz vagy tizenegy évvel. Ugy emlékszem, 67 éves
-volt, mikor 1881 év tavaszán elhunyt, tehát 1813 körül
-született.</p>
-<p>Ő volt tehát hü társa a Kormányzónak.</p>
-<p>Volt életének regénye is. Miért ne mondanám el, miért ne
-mondhatnám el most már?</p>
-<p>Mikor a Kormányzó dicső emlékü neje már betegeskedni kezdett:
-ügyes ápolóra s hű komornára volt szüksége. A Kormányzó határtalan
-gyöngédséggel tünődött a fölött, miként és hol lehetne állandó, hű,
-megbizható, gyöngéd lelkü s ha lehet, mivelt komornát s ápolónőt
-szerezni szenvedő neje mellé?</p>
-<p>Turinban a valdenzi protestánsok papja akkor 1863 <span class=
-"pagenum"><a name="Page_297" id="Page_297">-297-</a></span> körül
-Mayer volt. Ott nincsenek se kálvinisták, se lutheránusok, legalább
-szervezett egyházuk nincs; az összes protestánsok lelki gondját a
-valdenzi egyház lelkésze végezi. A Kormányzó megkérte a lelkészt, a
-kit különben is ismert, ajánljon neje mellé tisztes és gondos derék
-leányzót. A lelkész utána nézett s talált egy igazán derék valdenzi
-vallásu lányt Torre-Pellicében. A neve Marguerit volt. Nem volt
-szép, de gyöngéd, mivelt, nemeslelkü lány volt s Kossuthné
-végtelenül megkedvelte. Ügyesebb, gondosabb ápolót és komornát már
-képzelni se lehet. Ott volt a Kormányzó neje mellett a betegség
-végeig. Ott volt, mikor a haldoklónak szemeit befogták.</p>
-<p>Ezzel a nővel később Turinban megismerkedett a jó öreg Ihász
-Dani barátom. Azaz, hogy akkor nem is volt még éppen öreg, csak ugy
-az 57-ik év körül ballagott. Magához vette. Rábizta házának és
-háztartásának összes gondját s a nő bizony méltó volt erre
-tökéletesen.</p>
-<p>Ezt a nőt is, Margueritot is kivitte magával Collegno al
-Baracconéba Ihász Dani.</p>
-<p>Hát hiszen ebben semmi sincs. Agg legény, öreg katona,
-nyugalmazott vitéz ezredes maga csak nem zsurolhat, nem
-vethet-bonthat ágyat, nem hámozhatja a burgonyát, nem gyurhatja a
-tésztát, nem állhat a tűzhely mellé kuktának vagy konyhaleánynak,
-neki szüksége van valakire, még pedig asszonyfélére, a ki a
-konyhát, szobát, háztartást rendben vezeti. Csatát állani könnyü
-dolog, legföljebb egy napig tart s vagy az <span class=
-"pagenum"><a name="Page_298" id="Page_298">-298-</a></span> embert
-lövik meg, vagy ő lő agyon valakit, de aztán pipára gyujt az ember
-s elveti a gondját. Katonadolog, semmi más. – De háztartást
-vezetni, minden szobát és butort tisztán tartani, naponként ételt
-főzni, mosni, vasalni, beteget ápolni: ezt végezze jól Julius
-Caesar vagy nagy Napoleon. Jó asszony kell ide vagy okos lány. Itt
-már nem segit se a kard, se a biblia, csak a nő.</p>
-<p>Öreg barátomnak tehát igaza volt, mikor Margueritot kivitte
-magával Collegno al Baracconéba. Ha nem őt viszi oda, a kivel már
-összeszokott s a ki ételben-italban s mindenféle házi rendtartásban
-eltalálta már kedvét s minden gondolatát, hanem valaki mást,
-ismeretlent hurczol magával: nem lett volna igaza. Nem cselekedett
-volna okosan. Megsértette volna saját életkedvét s vétett volna
-talán Marguerit ellen is, a ki ragaszkodott hozzá.</p>
-<p>Igaz ez. Csakhogy ő állandó vendége volt a Kormányzónak s illő
-dolog, hogy a vendég is alkalmozkodjék valamennyire a házi gazda
-felfogásához.</p>
-<p>A Kormányzó lelke pedig a férfi és nő közt való viszony
-tekintetében szigoru elvekkel volt tele.</p>
-<p>Boldogult nejét szerette. Rajongó sziv egész hevével szerette.
-Szive, mig élt, se nyilt meg más nő bája előtt; a mikor pedig
-eltemette, bezárult szive örökre. Többé még csak nem is gondolt női
-barátságra. Nemes férfi mély tiszteletével gondolt a nőkre azon túl
-is; gyöngéd, figyelmes, lovagias volt is irántuk mindenkor, de
-hütlenségnek tartotta volna másra gondolni, másra nézni, valamely
-vágy sarjadzását megengedni, mikor ő <span class="pagenum"><a name=
-"Page_299" id="Page_299">-299-</a></span> neki már van igaz
-felesége, hüséges élettársa. Igaz, hogy az övé már örök álmát
-alussza a szent benignói temetőben ott a génuai bérczen, de
-szerelmét nem temette el s a mig szerelme tart: a hüségnek is
-tartani kell.</p>
-<p>Fiaitól, barátaitól is megkövetelte a férfiasság legmagasabb
-erényét. Azt az erényt, mely nővel csak a törvényes házasságban
-köthet benső barátságot. Minden más szerelmi viszonyt ledérségnek
-vagy könnyelmüségnek vagy szerencsétlenségnek tartott. Azok közt, a
-kik államokat, népeket kormányoznak, a kik hatalom fölött
-rendelkeznek, a kik után hatalmuk ragyogása miatt ugy sovárog a női
-sziv, mint a hogy sötét estén lámpafényhez siet az esti pillangó:
-azok közt alig akad hasonló Kossuth Lajoshoz. Talán mindenki
-gyöngébb volt a női bájjal szemben, mint ő.</p>
-<p>Jól tudta ezt Ihász öreg barátom. S azért a csintevő gyermek
-minden aggodalma hemzsegett lelkében, mikor arra gondolt, hogy a
-Kormányzó megtudhatja, hogy ott van vele Marguerit is. Mit
-csináljon akkor? Mivel mentse magát? Miként szabaduljon?</p>
-<p>Jó idő telt el, mialatt a Kormányzó ezt meg nem tudta. De utóbb
-mégis csak megtudta. Találkozott Marguerittel, megismerte nyomban s
-szivesen elkérdezősködött, hol és miként élt 1865 óta, a mikor a
-Kormányzó neje meghalt s ő elkerült a háztól? Marguerit őszintén
-elmondta, hogy már évek óta vezeti Ihász háztartását s hogy már
-hónapok óta lakik ő is a nyaralóban. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_300" id="Page_300">-300-</a></span></p>
-<p>A Kormányzó fejét csóválta.</p>
-<p>– Hogy énnekem ezt Ihász barátom mindeddig meg nem mondta!</p>
-<p>Ki is kapott ezért a mulasztásért az öreg ezredes. Hogy lehetett
-ilyen feledékeny és figyelmetlen? Hiszen csak tudhatta, hogy az ő
-istenben boldogult kedves nejének hű ápolóját ő el nem felejtheti.
-Meg nem mondani ezt!</p>
-<p>Ihász barátom nem volt e téren ügyes hadvezér. Ügyetlenül
-állitotta csatarendbe gondolatait. Elszólta magát.</p>
-<p>– Nem mertem Kormányzó ur!</p>
-<p>– Nem merte? Mit akar ezzel mondani? Mitől félt?</p>
-<p>– Attól, hogy a Kormányzó ur majd gondol valamit.</p>
-<p>A Kormányzó keményen nézett az ezredesre.</p>
-<p>– Bizonyos, hogy gondolok. Ez a nő tisztes, ártatlan hajadon s
-nem is épen fiatal. Azt gondolom, hogy ha már állandóan rábizza
-háztartását Ihász barátom: vigyáznia kell életsorsára s felelős
-lesz tisztességeért is.</p>
-<p>Szerencséje volt az én jó öreg barátomnak, hogy ő igazi katona
-volt s jól tudta azt, hogy a haptákban a följebbvalóval feleselni
-nem szabad. De ugy elhallgatott a szóval, mintha tábornoka előtt
-állott volna s mintha tábornoka haragos lett volna.</p>
-<p>De ezentul aztán semmi se zavarta collegno al baracconei
-életének nyájasságát. A Kormányzó sohase vette észre, hogy közte és
-Marguerit között benső barátság is létezik. De ha más mondja is, el
-se hitte volna. Marguerit is szerény, derék nő maradt, a kire
-<span class="pagenum"><a name="Page_301" id=
-"Page_301">-301-</a></span> még a kertészék vén asszonyai se tudtak
-megharagudni, noha egy födél alatt laktak vele.</p>
-<p>Egyik áprilisi napon 1882-ben kegyetlen hideg szél rohant le az
-Alpesekről Collegno al Baracconéra. Öreg barátom egy nagy sétában
-erősen ki talált izzadni, a hideg szél utban érte, este már
-elkezdett köhögni, reggel felé láza támadt, egész éjjel, egész nap
-a szemeit se hunyta le, tüdőgyuladása lett, negyednapon elvesztette
-eszméletét s ötödnapra meghalt. Orvosi kéz, a Kormányzó gondos
-figyelme s a jó Marguerit édes ápolása s keserü könyhullatása mind
-nem használt semmit.</p>
-<p>Gondoskodni kellett a temetésről.</p>
-<p>De hát hova temessék a hideg holttestet?</p>
-<p>Hova máshova, hanem ha a köztemetőbe?</p>
-<p>Oda ám, csakhogy az ezredes protestáns magyar ember volt,
-hitetlen és eretnek; a papok által megszentelt collegnoi köztemető
-földje az eretnek holttestét be nem fogadja, harmadnapon ugy is
-kivetné s örök nyugalmat ugy se adna neki.</p>
-<p>Azonban bölcs és jó emberek ilyen esetről is gondoskodtak már
-előre.</p>
-<p>Collegno körül s a szomszéd Grugliasco körül gyárak vannak. A
-gyárakban olasz valdenziek és svájczi kálvinisták is dolgoznak,
-mint felügyelők és közmunkások. S ha mikor ezek közül egyik-másik
-elhal: ezek holttestét is csak el kell tenni az anyaföld kebelébe.
-A collegnoi campo santo vagyis köztemető mellett elkeritettek tehát
-egy kis darab földet, hogy ezt a <span class="pagenum"><a name=
-"Page_302" id="Page_302">-302-</a></span> papok be ne szentelnék s
-hogy az itt elhalt protestánsok élettelen testét ide temetnék
-el.</p>
-<p>Mind jól ki van ez gondolva, csakhogy a grugliascoi jezsuiták
-nagyobb hatalommal birnak, mint a bölcs és jó emberek. Ők tele
-sugdosták a szegény nép fülét, hogy az istentelen eretnek
-holttestét az ő szent földjükbe eltemetni ne engedjék. Álljanak
-ellent haraggal és erőszakkal, kövezzék meg a kiséretet s lökjék ki
-a koporsót a temető árkába. Hitetlenek hamva az ő földjüket meg ne
-fertőztesse.</p>
-<p>Oh ti bárgyu jézsuiták!</p>
-<p>Elfeledtétek-e, hogy a vitéz ezredes, a mig élt, Kossuth barátja
-volt? S nem jut-e eszetekbe, hogy Kossuth ép ugy dolgozott az olasz
-nemzet egységeért és szabadságáért, mint akár a legelső és
-legnagyobb olasz hazafi? Nem jut-e eszetekbe, hogy Kossuth 1848-ban
-a szegedi vár földalatti üregeibe élve eltemetett száz jó olasz
-hazafinak adta vissza életét és szabadságát? Nem jut-e eszetekbe,
-hogy királytoknak még most is legjobb barátja és leghivebb
-tisztelője s királytok szive is hű barátságot ápol iránta? S vajjon
-megtagadnátok-e a sirnak nyugalmát attól, a ki Kossuthnak barátja
-volt?</p>
-<p>Oh ti bárgyu jézsuiták!</p>
-<p>Nem tudjátok-e ti azt, hogy az az ezredes a legjobb szivü ember
-volt a világon? A ki nem volt gazdag, de mindig volt adománya a
-szegény ember számára. A ki, mikor naponként bejárta Collegno és
-Grugliasco környékét, minden nap kiüritette zsebjét és tárczáját s
-<span class="pagenum"><a name="Page_303" id=
-"Page_303">-303-</a></span> utolsó fillérét oda adta a kéregetőnek,
-az éhesnek, a ruhátlannak, isten nyomorékjainak, pedig saját
-asztalánál gyakran alig volt ennivalója? Nem tudjátok-e ti, hogy
-isten irgalma ellen lázitjátok azt a szegény népet, mikor jóltevője
-ellen lázitjátok?</p>
-<p>Oh ti rossz szivü jézsuiták!</p>
-<p>Elfeledtétek-e, hogy az az öreg ezredes egykor délczeg volt és
-fiatal s szivének minden dobbanása a ti népetek szabadságáért
-lángolt? Elfeledtétek-e, hogy elhagyta saját honát, elhagyta
-őseinek csöndes tanyáját, elhagyta az apai hajlékot, a tejjel és
-mézzel folyó boldog mezőket ott a Bakonyerdő lábánál s a Marczal
-vize mellékén, hogy karjának minden erejét, életének egész
-boldogságát, vakmerő lelkének minden hősi indulatát az olasz nemzet
-szabadságáért áldozza fel? Elfeledtétek-e, hogy száz csatátokat
-küzdötte végig s függetlenségtek illatos virága abból a földből
-nőtt ki, melyet az ő hulló vére is öntözött? Vajjon meg tudnátok-e
-zavarni hamvainak örök nyugodalmát?</p>
-<p>Meg tudták zavarni.</p>
-<p>A vallásos gyülöletnek nincs határa.</p>
-<p>A kinek romlott szive tele van ezzel a gyülölettel: széthordja
-az ezt minden tájra, fölviszi az egekbe is s leviszi a sirnak
-fenekére. Istennek minden szentsége, hazafiságnak minden érzete,
-még a csecsemőnek szerelme, még a halottnak kimélete is kihalt már
-az igy megromlott szivből.</p>
-<p>Nem volt nagy tömeg elhunyt öreg barátom halotti kisérete.
-<span class="pagenum"><a name="Page_304" id=
-"Page_304">-304-</a></span></p>
-<p>A Kormányzó családjának tagjai, titkára, cselédjei, a zokogó
-Marguerit, néhány bajtárs Turinból, néhány szegény ember, a turini
-valdenzi lelkész, néhány protestáns munkás s a temetésnél eljáró
-hivatalos személyzet, egyházfiak, sirásók: ezekből állott a halotti
-kiséret.</p>
-<p>De várta a kiséretet láthatatlan helyről a grugliascói jezsuita
-csoport s a felizgatott tömeg. Keze husánggal és kővel tele,
-szivében átok és düh s a vallásos gyülölet őrjöngése.</p>
-<p>Megtörtént, a mit a jezsuiták előre csináltak.</p>
-<p>A tömeg a protestánsok külön kis temetőjében el kezdte kővel
-dobálni a halotti kiséretet. Hullott a kő, mint a zápor. A koporsó
-deszkája viszhangzott a rá hulló kőtől. A kiséret egyik tagja a
-másik után kapott sebet. Azok a szegények voltak a kőhajigálásban a
-legserényebbek, a kiket legtöbb alamizsnával látott el a holt
-ezredes. Lajos Tivadar beküldött valakit a szindakóhoz, a kit
-nálunk községbirónak nevezünk: nyujtson védelmet és segitséget. A
-szindakót nem találták sehol. Megszökött, elbujt. Ő a törvény és az
-alkotmány őre a falun. De a hol a tömeget jezsuita vezeti: ott a
-törvénynek és alkotmánynak el kell bujni. Különben neki is beverik
-a fejét.</p>
-<p>Jól-rosszul behantolták a koporsót. De őröket kellett oda
-állitani, hogy a tömeg föl ne dulja a sirt.</p>
-<p>Lajos Tivadar bement Turinba. Jelentést tett mind a katonai
-hatóságnál, mind a szindakónál. Intézkedtek haladéktalanul. A
-grugliascoi jezsuiták keze oda már <span class="pagenum"><a name=
-"Page_305" id="Page_305">-305-</a></span> el nem ért. Igy nyert az
-én elhunyt öreg barátom hőshöz illő temetést. Hamvait bevitték
-Turinba rögtön s eltemették bajtársai mellé.</p>
-<p>Örököse a derék Marguerit maradt.</p>
-<p>Nem nagy volt az örökség. Néhány száz lira papirokban. Butorok,
-ruhanemüek ára a többi. Alig pár ezer lirát kapott összesen a hű
-ápoló és derék barátnő. Ezzel Turinba vonult be.</p>
-<p>Ott szerencséje akadt.</p>
-<p>Egy teljesen elszegényedett olasz báró, korban hozzá való,
-állására nézve valami kis hivatalnok, feleségül vette. Gyermekük is
-lett egy vagy kettő.</p>
-<p>Férje korán elhalt s most már néhány év óta özvegy. Bizony küzd
-a szegénységgel s küzd most már az élemedett korral is. Az áldott
-lelkü Ruttkaynét gyakran fölkeresi s gyakran fogad el tőle jó
-szivvel nyujtott szerény segitséget.</p>
-<p>Ha ismerné nyelvünket s eljönne hozzánk: itt még akadna
-pártfogója. De a magyar nyelvet idegen országban meg nem tanulja
-senki, mert a magyar ember minden idegen ország nyelvét rögtön
-megtanulja maga.</p>
-<p>Ez évet már nem töltötte végig a Kormányzó se Collegno al
-Baracconéban.</p>
-<p>Még a nyáron eladta nyaralóját. Boetti nevü turini ügyvéd vette
-meg. Ugyanazon az áron, a melybe a Kormányzónak került. Alig
-veszitett rajta valamit a Kormányzó.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_306" id=
-"Page_306">-306-</a></span></p>
-<h3>XII. FEJEZET.</h3>
-<p class="summary">(A pápai diák-adoma. – A kézcsók. – Kossuth
-Lajos könnyei. – Soha nem látott többé bennünket.)</p>
-<p>Beszélgetésünk a Kormányzóval vége felé járt. Hat órakor
-akartunk eltávozni tőle s ez az idő mind inkább közelgetett. Az
-elválás gondolata lassanként lelkünkre kezdett nehezedni. A
-társalgás perczről perczre szaggatottabbá vált.</p>
-<p>A vajda látta, érezte, hogy az elbucsuzás érzékeny jelenet
-lehet. Még csak futó bánatnak se akarta a Kormányzót kitenni. Azt
-akarta, vidám legyen a bucsuzás.</p>
-<p>Gondolt ki valamit.</p>
-<p>Azt gondolta ki a vajda, hogy a Kormányzót az elbucsuzás
-pillanatában derült lélekállapotba kell hozni, – ha lehet,
-kaczagásra kell inditani. Ha együtt létünk utolsó pillanata jut
-eszébe: vidám legyen emlékezete, ne bánatos.</p>
-<p>Várta az alkalmat.</p>
-<p>Perczről-perczre késett az alkalom. A Kormányzó beszédes volt s
-édesen közlékeny. Mintha ő is érezte volna, hogy az előző napokban
-talán nagyon hideg s kevés szavu volt hozzánk. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_307" id="Page_307">-307-</a></span></p>
-<p>Elővette talán legnagyobb ereklyéjét. Washingtonnak, Amerika
-szabaditó hősének hajfürtét. Ezüst ékitménynyel körülvett
-kristályüveg tokban van ez. Fényes fehér hajfürt talán
-husz-huszonöt hajszálból. Az amerikai szövetséges államok
-adományozták ezt a Kormányzónak ez előtt negyven évvel örök emlékül
-s egyuttal emberi és történeti nagyságának elismeréséül. Ugyanakkor
-adományozták neki Washington kardját is. A szabad államok
-szövetsége s függetlensége több mint száz év óta áll fenn: ekkora
-ajándékot s ily kitüntetést se az előtt, se azóta nem nyujtott
-senkinek.</p>
-<p>Röviden elmondta a Kormányzó az ajándékozás nemzeti ünnepének
-részleteit. Ezeket nem irom le. Legalább most nem. A történetirás
-megörökitette már e részletek legnagyobb részét.</p>
-<p>Felálltunk mindannyian, hogy a Kormányzótól bucsut vegyünk.</p>
-<p>A Kormányzó egyik szekrényéhez ment, legszebb fényiratos képét
-előkereste, valamit irt rá s nevét is ráirta s ezt átadta Eötvös
-Bálintnak.</p>
-<p>– Fogadja el ön tőlem emlékül. Csekélység, de barátságból
-adom.</p>
-<p>A fiu megköszönte s kezet csókolt a Kormányzónak.</p>
-<p>A Kormányzó ujra hozzánk fordult s a vajda ezt a pillanatot
-találta alkalmasnak arra, hogy hiressé vált s utóbb az egész
-országban csakhamar elterjedt adomáját elmondja:</p>
-<p>– Kormányzó ur, ön tegnapelőtt azt kérdezte tőlem, mennyit érő
-ember az a Polónyi, mi róla a véleményem? <span class=
-"pagenum"><a name="Page_308" id="Page_308">-308-</a></span> Nem
-feleltem kérdésére, sőt fölmentést kértem a felelet alól. Tegnap is
-előhozta Kormányzó ur, mikor a legutóbbi »Egyetértést« megkapta s
-abból Justhnak és Polónyinak szolnoki beszédeit áttekintette, de én
-akkor se feleltem se jót, se rosszat.<a name="FNanchor_3" id=
-"FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a> Most
-mégis, mielőtt elválnánk, felelni akarok valamit. Feltünhetett a
-Kormányzó ur előtt s ezentul is fel fog tünni, hogy Polónyi mindig
-mindenütt ott van s minden sikert a látszat az ő nevéhez kapcsol az
-országházban is, a fővárosnál is. Bizonyára nagy sikerekhez jut, de
-ezek rendszerint furcsa sikerek. Engedje meg, hogy e sikereket egy
-adomával világitsam meg. A pápai kálvinista kollégium konviktusán
-négy ember tesz egy-egy asztalt, négy emberre tálalnak egy tálból.
-Szerdán és pénteken van turós csusza s a pápai diák nagyon szereti
-a turós csuszát. A ki leggyorsabban tud enni, természetesen annak
-jut legtöbb csusza. Volt egy Nagy Sigmond nevü nagy fejü, nagy
-termetü és nagy gyomru theológus diák, a ki csak ugy nyelte az
-ételt s a ki a csusza felét rendesen maga költötte el. De azért a
-másik felét is sajnálta asztaltársaitól. Megtette tehát igen
-gyakran, hogy a mikor a famulus diák hozta be a csuszás tálat, Nagy
-Sigmond beleköpött a tálba. Igaz, hogy kés, villa, tányér ilyenkor
-a fejéhez röpült, de ő azzal nem törődött semmit, letörülte az
-arczát, nagyot nevetett s övé lett az egész csusza.</p>
-<p>Ez a nem épen finom illatu diák-adoma, az ünnepi hangulat
-ellentéte gyanánt, valóságos kitörésre birta a Kormányzó nevető
-idegeit. Felkaczagott. De oly erős, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_309" id="Page_309">-309-</a></span> mély és csengő hangon
-kaczagott, hogy valamennyien meglepődve néztük és hallottuk. Én is
-elnevettem magam, csak a vajda maradt komoly. Végre azt mondta a
-Kormányzó:</p>
-<p>– No, ne féljenek hát önök tőle. Beleköp az a Nagy Sigmond ur
-még a klerikálisok turóscsuszájába is.</p>
-<p>De azért ez az adoma, ez a jelenet se használt sokat. Az elválás
-mégis érzelmes lett.</p>
-<p>A Kormányzó nem akarta megengedni, hogy neki kezet csókoljunk.
-Csak ifjak és gyermekek csókolnak kezet szülőiknek, öreg
-rokonuknak. Csak miniszterek s udvari emberek csókolnak kezet
-császároknak, királyoknak. A minden oroszok czárjának kezet csókolt
-Bismarck herczeg is, Andrássy gróf is. Hát mi hogyne csókolnánk
-kezet nemzeti függetlenségünk utolsó és legnagyobb hősének, a
-kilenczvenegy éves szent öregnek?</p>
-<p>Őszintén megvallom, nekem nem jutott volna eszembe Nem ugy
-neveltek engem, nem ugy nevelik a grófcsemetéket, hogy azok öreg
-embereknek, nagy hazafiaknak kezet csókoljanak. Asszonynak, papnak
-igenis kezet csókolunk akár kell, akár nem kell. Néha nagy ritkán
-valamelyik nagybácsinak is, a ki után egy vagy két uradalom néz
-ránk. De én már sokszor találkoztam a Kormányzóval, sokszor
-megtisztelt azzal, hogy kezet fogott velem. Sohase jutott eszembe,
-hogy kezét megcsókoljam. Külföldön nincs is szokásban. Volt idő, a
-mikor mindenféle orvosok, nevelők, világjavitók és bölcselkedők
-elhirdették, hogy kezet csókolni s a tüsszentés után jó egészséget
-kivánni, ellenkezik az egészséggel <span class="pagenum"><a name=
-"Page_310" id="Page_310">-310-</a></span> és okossággal. Ez óta a
-magasabb társadalmi körökben nincs se kézcsók, se tüsszentés.</p>
-<p>De azért a vajda után rajtam is erőt vett a régi jó szokás.</p>
-<p>A Kormányzó mereven tartotta kezét, mikor a vajda megfogta s föl
-akarta emelni, de nem szólt. Szólt a vajda:</p>
-<p>– Engedje meg, Kormányzó ur, hadd csókoljam meg ezt a kezet. E
-pillanatban nem vagyok egyéb én se, mint minden más jó magyar.</p>
-<p>A Kormányzó magához ölelte a vajdát. Átkarolta nyakát két
-kezével, magához szoritotta s pufók arczát melegen megcsókolta
-jobbról-balról. S még azután is ott tartotta egy pillanatig, mig
-könyei el nem boritották szemeit s a vajdának arczát.</p>
-<p>Mindnyájan meghatva álltunk ott s néztük a két férfit.</p>
-<p>Sohase láttam ezen kivül Kossuth Lajos könyeit.</p>
-<p>De azért a Kormányzó arcza nem változott. Nem is szólt
-perczekig. Nem engedte mélységes érzése.</p>
-<p>Csak a mikor elbocsátotta a vajda kezeit, akkor mondta fojtott,
-mély hangon:</p>
-<p>– Utoljára látjuk egymást. Én már önt nem látom többé.</p>
-<p>A vajdán is mély érzés vett erőt. Ő se tudta könnyeit
-visszatartani. Fölkiáltott:</p>
-<p>– Nem utoljára! Én eljövök még ide!</p>
-<p>A Kormányzó fejét csóválta.</p>
-<p>– Öreg vagyok már! <span class="pagenum"><a name="Page_311" id=
-"Page_311">-311-</a></span></p>
-<p>– De erős. Az Isten meg jó s megtartja önt. Eljövök még,
-nemsokára.</p>
-<p>A vajda szentül hitte, a mit mondott. Este elmagyarázta nekünk,
-hogy oly hatalmas, erős, érczes és mély hang, a minő a Kormányzó
-kaczagása volt, csak erős férfiszervezettől telik. Még hosszu
-időhöz van reményünk.</p>
-<p>A Kormányzó, mikor végre a vajda kezeit elbocsátotta, engem
-ölelt meg s az én arczomat csókolta meg.</p>
-<p>– Isten önnel édes Gábor! Ha jöhetnek: jőjjenek minél előbb.</p>
-<p>Hivatalos jelentésünkben, melyet pártunkhoz intéztünk s melyet a
-Kormányzónak is megküldtünk, ez a jelenet ebben a két sorban van
-megirva:</p>
-<p>»Az e napi kihallgatások délután 6 óráig tartottak, a mikor a
-Kormányzótól bucsut vettünk s ő Eötvöst és gróf Károlyit bucsuzás
-közben érzékenyen megölelte és megcsókolta.«</p>
-<p>Eleget mondtam a vajdának, hogy a bucsuzás részleteit irjuk meg
-bővebben. Hadd értse meg a nemzet s értsék meg az álorczások, mily
-közel eresztett minket szivéhez a Kormányzó, de a vajda nem állt
-rá.</p>
-<p>– A mi szent titkunk ez édes Gáborom; még hivalkodásnak vehetnék
-sokan.</p>
-<p>Ezt felelte.</p>
-<hr class="tb" />
-<p>Igaza lett a Kormányzónak is, a vajdának is.</p>
-<p>Elmentünk mi még Turinba, láttuk is mi még a Kormányzót, de ő
-többé nem látott már bennünket. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_312" id="Page_312">-312-</a></span> Ő haldoklott már akkor s
-révedező szemeit az egekre függeszté, nem mi reánk gyarló
-emberekre.</p>
-<p>De utolsó levelét a vajdához irta s utolsó kézszoritása az enyém
-volt.</p>
-<p>Majd elbeszélem ezt abban a följegyzésben, melynek ez lesz
-czime: »Az utolsó ut Kossuth-hoz.«</p>
-<p>Ha élek addig.</p>
-<hr class="tb" />
-<p>Giorgiót megajándékoztuk.</p>
-<p>Basso barátunk eljött velünk szállásunkra, együtt költötte el
-velünk vacsoráját s kikisért a vasutra.</p>
-<p>Másnap pihenőül Triesztben kiszálltunk, a tengerben megfürödtünk
-s a fővendéglőben lakomát csaptunk. A vajda sokáig gunyolt érte,
-mert én apró tengeri rákot rendeltem, a melyre a vajda rá sem
-tudott nézni. Azt mondta, nem egyéb az, mint sáska, Keresztelő
-Jánosnak jó lehetett, de neki az öreg apja se evett afféle ocsmány
-férget.</p>
-<p>Junius 23-án értünk Budapestre, 24-én pártgyülést hivtam össze s
-az értekezlet elé terjesztettük jelentésünket.</p>
-<p>Jelen voltak elnökletem alatt: Horváth Ádám mint jegyző, Eötvös
-Károly, Madarász József, Herman Ottó, Veres József, Pogrányi
-József, Benitzky Árpád, Kiss Albert, Rigó Lajos, Madarász Imre,
-Sturmán György, Luby Géza és Uray Imre. Följegyzem nevüket.</p>
-<p>Derék, nemes férfiak s tiszta lelkü igaz függetlenségiek
-valamennyien. Hejh ha pártunk minden tagja olyan lett volna, mint
-ezek! <span class="pagenum"><a name="Page_313" id=
-"Page_313">-313-</a></span></p>
-<p>Szent fogadásunk volt a vajdával, hogy még ez év őszén elmegyünk
-Turinba.</p>
-<p>Miért maradt el ez az utunk?</p>
-<p>Nagyon szomoru e kérdésnek története. Talán följegyzem, talán
-föl se jegyzem.</p>
-<p class="center">* * *</p>
-<p><i>Jegyzet.</i></p>
-<div class="footnote">
-<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href=
-"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Justh Gyula 1893.
-junius 18-án tartott beszámolót Szolnokon. Erről a tudósitás
-lapunkban junius 19-én jelent meg. Ez a lap 20-án dél tájban ért
-Turinba s délután vitte a póstás Kossuthhoz, ki épen olvasta, mikor
-d. u. 3 óra körül hozzá mentünk.</p>
-<p class="right"><span class="smcap">Eötvös Károly.</span></p>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_314" id=
-"Page_314">-314-</a></span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_315" id="Page_315"><br />
--315-</a></span></p>
-<h2>TARTALOM.</h2>
-<ul class="TOC">
-<li>Kossuth Lajos „Iratai“ <span class="ralign"><a href=
-"#Page_1">1</a></span></li>
-<li class="li2">(Genuai uzsorásomhoz utazom. – Látogatásom a
-Kormányzónál. Szerződés az Athenaeum embereivel. – Kossuth Ferencz
-aláirása hasonlit apjáéhoz. – Miért kell Kossuth aláirásához
-közjegyző? – Kossuth szegényül hagyta el hazáját. – Az ég alatt
-hál. – Uti málhája? – Mit ér a magyar korona? – Miből élt Jézus
-Krisztus? – Mac Ádám mint jó barát. – Gunszt Bertalan a titkár. –
-Mi volt fizetése? – Miként dolgozott Kossuth? – Tolla, téntája,
-papirosa. – Buvárkodások a könyvtárakban. – A két luthránus diák. –
-Titkárát elbocsájtja.)</li>
-<li>Törvényhozó lettem <span class="ralign"><a href=
-"#Page_42">42</a></span></li>
-<li class="li2">(Született törvényhozó. – Nem akarok képviselő
-lenni. – A vajda rábeszél. – A kortes élet. – Székesfehérvárott
-megválasztanak. – Kisül, hogy nem vagyok választó. – A petitio. –
-Küzködünk az igazolásért. – A vajda anyámnál. – A hamisitó. – A
-kaposvári választás. – Cserébe gróf Széchenyi Pálért. – Van-e
-becsületes ember a politikában?)</li>
-<li>Klapka holttestét ellopják <span class="ralign"><a href=
-"#Page_78">78</a></span></li>
-<li class="li2">(Klapka Egyiptomban. – A sivatagbeli orvos. –
-Klapka halála. – A holttestet éjjel elsikkasztják. – Horváth Gyula.
-– Éjjel a halottas házban. – Klapka nyugdija. – Nincs nemzeti
-jutalom.)</li>
-<li>Ameli halála <span class="ralign"><a href=
-"#Page_101">101</a></span></li>
-<li class="li2">(Feleségem betegségei 1886-tól kezdve. – Megkapja a
-rákot. – A Gellért tetején. – Fifi kutyám. – A halál. – A részvét.
-– A temetés. – Jegyzet: A puszta sir.)</li>
-<li>Éljen Kossuth Lajos! <span class="ralign"><a href=
-"#Page_124">124</a></span></li>
-<li class="li2">(Helfy Ignácz és Kossuth atillája. – Mekkora volt
-Kossuth Lajos termete? – A Kormányzó úr szükséget lát. – A titkos
-segítség. – Brázay Kálmán. – Ruttkayné levele. – A vajda rögtön
-segít. – A Kossuth-bizottság. – Doktor Basso. – A gyüjtés.)</li>
-<li><span class="pagenum"><a name="Page_316" id=
-"Page_316">-316-</a></span></li>
-<li>Szapáryt megbuktatjuk <span class="ralign"><a href=
-"#Page_148">148</a></span></li>
-<li class="li2">(Az Abbázia kerek asztalánál. – Dinkó hirei. –
-Éjjeli proklamácziónk. – A vajda és a miniszterelnök tanácskoznak.
-– Beszédem a parlamentben. – A 49-iki honvédek még se koszoruzzák
-meg Hentzi szobrát. – A kormány bukik. – Az ellenzék utolsó közös
-áldomása.)</li>
-<li>Az első út Kossuthhoz.</li>
-<li class="li2"><span class="roman">I.</span> Fejezet. (A vajda
-szerepe a függetlenségi pártban. – Nem akarja Kossuthot fölkeresni.
-– Mégis elmegyünk Turinba. – Turinba érünk.) <span class=
-"ralign"><a href="#Page_171">171</a></span></li>
-<li class="li2"><span class="roman">II.</span> Fejezet. (A
-kormányzó lakása. – A kövér házmesterné. – Giorgio. – Ruttkayné. –
-A Kormányzó dolgozó szobája. – Ruházata. – Orvosának tanácsa. –
-Csupán Eötvössel társalog.) <span class="ralign"><a href=
-"#Page_179">179</a></span></li>
-<li class="li2"><span class="roman">III.</span> Fejezet. (A magyar
-tudományosság. – Az egyetemi tudomány. – A gimnáziumi tudomány. – A
-hirlapirók tudománya. – A Kormányzó rekedtsége s gerinczének
-félrehajlása. – Deák Ferenczről.) <span class="ralign"><a href=
-"#Page_192">192</a></span></li>
-<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> Fejezet. (A pápaság
-erősödik. – A pápaság vádlottból közvádlóvá válik. – Mikor szünik
-meg ártalmas ereje. – A szent öreg.) <span class="ralign"><a href=
-"#Page_202">202</a></span></li>
-<li class="li2"><span class="roman">V.</span> Fejezet. (Az én
-ételem. – A vajda idegen kotyvalékot nem eszik. Ruttkayné jó magyar
-ebédet ad. – Miként fogad cselédet Kossuth? – A kormányzó
-fölöstökömje, ebédje, itala, bora. – Mindig bajba keveredett, ha
-magyar bort küldtek neki. – Dohányzása.) <span class=
-"ralign"><a href="#Page_208">208</a></span></li>
-<li class="li2"><span class="roman">VI.</span> Fejezet. (A vajda
-ellen árulkodtak a Kormányzónál. – A vajda indokai győznek. – Ki ez
-a Polónyi? – Az én közbeszólásom. – A Kormányzó kárhoztat
-bennünket. – Eötvös nagy kijelentése. – Haza idézi Kossuthot. –
-Wekerle nyilatkozata.) <span class="ralign"><a href=
-"#Page_221">221</a></span></li>
-<li class="li2"><span class="roman">VII.</span> Fejezet. (A
-kormányzó fürdése. – Kopaszsága. – Bajusza, szakálla. – A séta. –
-Széchenyi és Deák sétája. – Miként sétál Kossuth? – A bölcs
-életmód. – A felejtkezés. – Miként sétál a vajda? – Basso doktor
-elméletei. – Az afrikai hóditás. – Miként dolgozik Kossuth?)
-<span class="ralign"><a href="#Page_231">231</a></span></li>
-<li class="li2"><span class="roman">VIII.</span> Fejezet.
-(Olaszországban nincs madár. – Kossuth könyvtárának ügye. – Irja
-meg Kossuth gyermekkorának és ifju korának történetét. – Nem
-akarja. – Adomája Ferdinánd királyról. – Szilágyi és Apponyi
-szónoklata. – A vajda szemébe mondja Kossuthnak, mikor tartott
-előre megirt beszédet.) <span class="ralign"><a href=
-"#Page_249">249</a></span></li>
-<li class="li2"><span class="roman">IX.</span> Fejezet. (A pártok
-helyzete. – Mi fenyegeti az országot? – Készül lassanként az
-izenet. – Mit izent Kossuth Lajos 1893. évi julius 21-én a
-függetlenségi pártnak? – Nem hallgatott rá a párt.) <span class=
-"ralign"><a href="#Page_265">265</a></span></li>
-<li><span class="pagenum"><a name="Page_317" id=
-"Page_317">-317-</a></span></li>
-<li class="li2"><span class="roman">X.</span> Fejezet. (Miért nagy
-ember Kossuth Lajos? – 1740–1790–1848. – Kossuth megköszöni nekem,
-hogy a vajdát elvittem hozzá.) <span class="ralign"><a href=
-"#Page_279">279</a></span></li>
-<li class="li2"><span class="roman">XI.</span> Fejezet. (Collegno
-al Baraccone. – Kossuth lakásának története és beosztása. – A
-cselédek. – Ruházata. – II. Rákóczi Ferencz és Kossuth Lajos
-napirendje. – Ihász Dániel. – Marguerita. – Ihász szerelme, halála,
-temetése. – A rosszlelkü jezsuiták. – Marguerita sorsa.)
-<span class="ralign"><a href="#Page_287">287</a></span></li>
-<li class="li2"><span class="roman">XII.</span> Fejezet. (A pápai
-diák-adoma. – A kézcsók. – Kossuth Lajos könnyei. – Soha nem látott
-többé bennünket.) <span class="ralign"><a href=
-"#Page_306">306</a></span></li>
-</ul>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<div class="transnote">
-<h3>Javítások.</h3>
-<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p>
-<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p>
-<table>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_25">25</a></td>
-<td>O Helfyvel</td>
-<td>Ő Helfyvel</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_43">43</a></td>
-<td>mert születtem. Es</td>
-<td>mert születtem. És</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_75">75</a></td>
-<td>miniszterségről ís</td>
-<td>miniszterségről is</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_88">88</a></td>
-<td>jött éjfélker</td>
-<td>jött éjfélkor</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_123">123</a></td>
-<td>Egy temetőőrhoz</td>
-<td>Egy temetőőrhöz</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_134">134</a></td>
-<td>Hevesy ígazgatót</td>
-<td>Hevesy igazgatót</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_146">146</a></td>
-<td>Aldja meg</td>
-<td>Áldja meg</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_172">172</a></td>
-<td>alakban rták</td>
-<td>alakban járták</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_184">184</a></td>
-<td>tögtön fogadott</td>
-<td>rögtön fogadott</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_214">214</a></td>
-<td>O 1862</td>
-<td>Ő 1862</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_270">270</a></td>
-<td>Onökre az</td>
-<td>Önökre az</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_313">313</a></td>
-<td>Sturmán Györyg</td>
-<td>Sturmán György</td>
-</tr>
-</table>
-</div>
-
-
-
-
-
-
-
-<pre>
-
-
-
-
-
-End of the Project Gutenberg EBook of Gróf Károlyi Gábor följegyzése
- (2. kötet), by Károly Eötvös
-
-*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK GRÓF KÁROLYI GÁBOR ***
-
-***** This file should be named 63003-h.htm or 63003-h.zip *****
-This and all associated files of various formats will be found in:
-        http://www.gutenberg.org/6/3/0/0/63003/
-
-Produced by Albert László from page images generously made
-available by the Google Books Library Project
-
-Updated editions will replace the previous one--the old editions will
-be renamed.
-
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United
-States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive
-specific permission. If you do not charge anything for copies of this
-eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook
-for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports,
-performances and research. They may be modified and printed and given
-away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks
-not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the
-trademark license, especially commercial redistribution.
-
-START: FULL LICENSE
-
-THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
-
-To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase "Project
-Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg-tm License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project
-Gutenberg-tm electronic works
-
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the
-person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph
-1.E.8.
-
-1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the
-Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when
-you share it without charge with others.
-
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country outside the United States.
-
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work
-on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the
-phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-
-  This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-  most other parts of the world at no cost and with almost no
-  restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
-  under the terms of the Project Gutenberg License included with this
-  eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
-  United States, you'll have to check the laws of the country where you
-  are located before using this ebook.
-
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase "Project
-Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
-
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg-tm License.
-
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format
-other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg-tm web site
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain
-Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.
-
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works
-provided that
-
-* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-  the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
-  you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-  to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has
-  agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-  within 60 days following each date on which you prepare (or are
-  legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-  payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-  Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg
-  Literary Archive Foundation."
-
-* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-  you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-  does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
-  License. You must require such a user to return or destroy all
-  copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-  all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm
-  works.
-
-* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-  any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-  electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-  receipt of the work.
-
-* You comply with all other terms of this agreement for free
-  distribution of Project Gutenberg-tm works.
-
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The
-Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm
-trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below.
-
-1.F.
-
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
-of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any
-Defect you cause.
-
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
-
-Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
-goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg-tm and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at
-www.gutenberg.org
-
-
-
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state's laws.
-
-The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the
-mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its
-volunteers and employees are scattered throughout numerous
-locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt
-Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to
-date contact information can be found at the Foundation's web site and
-official page at www.gutenberg.org/contact
-
-For additional contact information:
-
-    Dr. Gregory B. Newby
-    Chief Executive and Director
-    gbnewby@pglaf.org
-
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation
-
-Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide
-spread public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular
-state visit www.gutenberg.org/donate
-
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-
-Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-
-Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works.
-
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-
-Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-
-Most people start at our Web site which has the main PG search
-facility: www.gutenberg.org
-
-This Web site includes information about Project Gutenberg-tm,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
-
-
-
-</pre>
-
-</body>
-</html>
author	nfenwick <nfenwick@pglaf.org>	2025-02-03 17:55:12 -0800
committer	nfenwick <nfenwick@pglaf.org>	2025-02-03 17:55:12 -0800
commit	9816145435bd6cf8f15e1fe9a5a8f51084be7753 (patch)
tree	713a4bdd2235efc49982c430472e0a480e54701f /old/63003-h/63003-h.htm
parent	6380449e80b8a8f56370e95706835e330dadf2f9 (diff)