diff options
Diffstat (limited to 'old/62775-h/62775-h.htm')
| -rw-r--r-- | old/62775-h/62775-h.htm | 8354 |
1 files changed, 0 insertions, 8354 deletions
diff --git a/old/62775-h/62775-h.htm b/old/62775-h/62775-h.htm deleted file mode 100644 index 6cc2d13..0000000 --- a/old/62775-h/62775-h.htm +++ /dev/null @@ -1,8354 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.16" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Utazás a Balaton körül (1. -kötet) by Károly Eötvös</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.summary { - text-align: center; - text-indent: 0; - width: 90%; - margin: auto; - font-size: 90%; - font-style: italic; -} - -.smcap { - font-variant: small-caps; -} - -em.gesperrt { - font-style: normal; - font-weight: normal; - letter-spacing: 0.2em; - padding-left: 0.2em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -.poem { - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - text-indent: 0; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.75em; -} - -li.li2 { - margin-bottom: 1em; - font-size: 90%; - padding-left: 3em; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - - -<pre> - -Project Gutenberg's Utazás a Balaton körül (1. kötet), by Károly Eötvös - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most -other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of -the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll have -to check the laws of the country where you are located before using this ebook. - -Title: Utazás a Balaton körül (1. kötet) - -Author: Károly Eötvös - -Release Date: July 28, 2020 [EBook #62775] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK UTAZÁS A BALATON KÖRÜL (1. KÖTET) *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - - - - - -</pre> - -<div class="transnote"> -<h3>Megjegyzések:</h3> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_299">299</a>. oldalon -található.</p> -<p>Az eredeti képek elérhetők innen: <a href= -"http://books.google.com/books?id=tNxkAAAAMAAJ">http://books.google.com/books?id=tNxkAAAAMAAJ</a>.</p> -<p>Facebook oldalunk: <a href= -"http://www.facebook.com/PGHungarianTeam">http://www.facebook.com/PGHungarianTeam</a>.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="smcap">Eötvös Károly -Munkái</span></p> -<p class="center"><span class="smcap">i. kötet</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">UTAZÁS A BALATON -KÖRÜL</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">I</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150"><span class= -"smcap">Eötvös Károly Munkái</span></span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">I</span></p> -<p class="center"><span class="caption-largest">UTAZÁS A BALATON -KÖRÜL</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">ELSŐ KÖTET</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST -MDCCCCI<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT -18. SZÁM.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">RÉVAI -TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET -R.-T.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150"><span class= -"smcap">Eötvös Károly</span></span></p> -<p class="center"><span class="caption-largest">UTAZÁS A BALATON -KÖRÜL</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">ELSŐ KÖTET</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST -MDCCCCI<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT -18. SZÁM.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">RÉVAI -TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET -R.-T.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">AZ ÖSSZES JOGOK -FENTARTÁSÁVAL</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">Révai és Salamon -könyvnyomdája, Budapest, VIII., Üllői-út 18.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<h2>KÉSZÜLÜNK AZ UTAZÁSRA.</h2> -<p class="summary">(Kik azok, a kik utaznak? – Miért késett ez az -utleirás? – Napkelet felől napnyugat felé. – A Balaton költői. – -Mindenütt szép, de legszebb a Balatonnál.)</p> -<p>Nem szeretem kerülgetni a kérdést. Egyenesen neki a dolog -közepének: ez a természetem. Most mégis máskép cselekszem. Előre -tájékoztatnom kell az olvasót: miről lesz szó.</p> -<p>Az utazás, a melyet leirok, ezelőtt huszonöt esztendővel -történt.</p> -<p>Az utazók hirneves emberek. Négyen voltak s mind a négy erdélyi -ember.</p> -<p>Salamon Ferencz az egyik.</p> -<p>Gyulai Pál ur a másik.</p> -<p>Szilágyi Sándor a harmadik.</p> -<p>Nagy Miklós a negyedik.</p> -<p>Volt még ötödik és hatodik is. Szentirmay József volt az ötödik -és én magam voltam a hatodik. Mindenkiről el fogok mondani mindent, -a mi vele az utazás <span class="pagenum"><a name="Page_2" id= -"Page_2">-2-</a></span> alatt történt, csak magamról hallgatok. -Nekem elég dolgom lesz az irással. Jegyzőkönyveket nem vettünk föl, -semmit föl nem irtunk, csak azt beszélhetem el, a mi emlékezetemben -megmaradt.</p> -<p>Huszonöt esztendő nagy idő. Azóta én se jártam azon a vidéken. A -feledés hullámai folyton verdesik az emlékezet omlós, fövenyes -partjait s azokból a partokból sokat elmosnak. Pedig azokon zöld -pázsit és illatos virág tenyészhetett s a fövenyben aranyporszemek -is voltak. A hullám elmossa mind. Mi maradt meg azóta: majd -kitudódik lassanként.</p> -<p>Nagyon kell vigyáznom.</p> -<p>Két derék nemes barátom azóta messze utra költözött. A -történetiró és a hivatalos anyakönyv ugyan azt bizonyitja, hogy -Salamon és Szilágyi csak a kerepesi temetőig távoztak el, de én ezt -jobban tudom. Ott szállonganak ők sziveinkben s ott szállonganak a -csillagos ég közelében s keresik a magyar faj dicsőségét a multban -s örrökkévaló életét a jövendőre. Minő nemes szellem s minő jó -magyar volt mind a kettő!</p> -<p>De Gyulai Pál ur se maradt el mögöttük.</p> -<p>»Gyulai Pál ur.«</p> -<p>Mikor e szót kiejtem: nagy nyomatékkal teszem azt. Nem azért, -mert főrendi ur. Nem ád ő arra semmit s én se sokat. S mikor nagy -utazásunkat megtettük a Balaton körül: akkor még nem is volt ő -főrendi ur.</p> -<p>Hanem hát ő nem tegeződik minden pitty-potty emberrel. Nem is -érzeleg és nem is pajtáskodik senkivel, hanem e helyett vitába -keveredik mindenkivel <span class="pagenum"><a name="Page_3" id= -"Page_3">-3-</a></span> s vita közben csak egyetlen megszólitás -illik hozzá komolyan: »Gyulai Pál ur«. Én pedig még az életben -sohase találkoztam vele, hogy rögtön vitába ne keveredtem volna -vele. Elég baj az nekem, talán neki is, hogy oly ritkán s akkor is -oly kevés időre találkozunk.</p> -<p>Behunyta szemeit örökre Szentirmay József is. Ki volt, mi volt: -erre is rákerül a sor. Vitéz honvéd volt, s már e miatt is -megérdemlené, hogy megemlékezzem róla.</p> -<p>De él és futkos és szerkeszt még Nagy Miklós. A ki irt és -iratott már tizezer holt és eleven emberről, de a kiről még se nem -irt, se nem iratott senki.</p> -<p>Ha emlékezetem egyben-másban cserben hagy: Nagy Miklós és Gyulai -Pál ur bizonyára helyreigazitással áll elő. Ezt nem szeretem. Ezért -kell vigyáznom.</p> -<p>De hát miért vártam én huszonöt esztendeig?</p> -<p>Jó okom volt.</p> -<p>Gyulai Pál ur lelke egy pillanatra lángot vetett a Badacsony -tetején. Fényes és melegitő lángot. S azt mondta előttünk, hogy -»Romhányi«-jában fel fogja dolgozni utazásunk emlékeül a Balatont -és a Badacsonyt.</p> -<p>Ezt akartam én bevárni. Hogy fölülkerülhessek és én birálhassam -meg őt.</p> -<p>S volt gonosz szándékom más irányban is.</p> -<p>Azt mondta, hogy ő olyan szélbali embert, a ki igazán szépen -tudna irni, még nem látott. Régen mondta ezt, de azóta is vallja. S -én ugy akartam ezért megboszulni, hogy »Romhányi«-jára hasonló -versben mondjak birálatot. Ha szép lesz a versem: akkor nem bántja -<span class="pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> -többé a szélbali embert. Ha pedig csak olyan lesz mint a -»Romhányi«: akkor ő is elhallgat, én is.</p> -<p>De most már nem várom tovább. Lehetetlen. Én ugy érzem, hogy én -halandó ember vagyok. »Romhányi« huszonhét év óta készül és -negyedfél ének van belőle készen. Tervezve van pedig tizenkét -énekre, tehát még hetven esztendő mulva lesz készen. Eddig várni -nem akarok. Tehát csak megirom már ezt a Balaton körüli -világutazást.</p> -<p>Czélunk nem az volt, hogy voltaképen fölfedezzük a Balatont. -Pedig még ma sincs igazán fölfedezve. Az orvos urak nagy része azt -se tudja, az ó világban van-e vagy az uj világban. Sőt az orvos -urak nagy része szentül hiszi, hogy valamely nyugoti országban -fekszik s a földrajzban Ischl, Franczenszbad, Gastein, Reichenhall -s egyéb efféle név alatt szerepel. Olyan orvos is van, a ki azt -hiszi, hogy nem is hivja más Balatonnak, csak az ostoba magyar -közönség.</p> -<p>De azért én az orvos urakkal nem vitatkozom. Az a világutazás, -melyet én leirok, ugy se az orvos urakra tartozik, csak azokra, a -kik a betegségeken kivül és a gyógyitó szerek mellett még a -költőkért, szép asszonyokért, történelmünk nagy alakjaiért s a -nemzeti hagyományokért is lelkesülnek. Mert – hála isten – ilyenek -is vannak az orvos urak között.</p> -<p>Hogy a Balaton máig sincs még felfedezve: legékesebben -bizonyitja ezt az a husz-harmincz tudós férfiu, a kit a -történetirás balatoni bizottságnak nevezett el, és a ki tiz év óta -mindig a Balatont fedezi föl, de <span class="pagenum"><a name= -"Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> munkáját máig se végezhette el. -Vannak barátaim is e bizottságban. Herman Ottó már korábban -fölfedezte a Balaton halait s madarait. Daday fölfedezett benne -több mint százötven fajta rákot. Lóczy egészen közel jár ahhoz, -hogy fölfedezze partjait s mások közel járnak ahhoz, hogy -fölfedezzék mélységeit. Azonban a halak és madarak, a rákok, partok -és mélységek még mindig nem a Balaton.</p> -<p>A Balaton ábránd és költészet, történelem és hagyomány, édes-bus -mesék gyüjteménye, különös magyar emberek ősi fészke, büszkeség a -multból s ragyogó reménység a jövendőre. Se mérnök, se tudós, se -állatbuvár azt igazán felismerni sohase lesz képes. Utazó kell -ahhoz, a ki egyuttal költő és történetiró s azonkivül erdélyi -ember.</p> -<p>Csak tuladunai ember kell közibük egy vagy kettő, a ki a -költőnek, a történetirónak s az erdélyi embernek az utat -megmutassa.</p> -<p>De hát miért éppen erdélyi ember?</p> -<p>Erre a kérdésre nagyon furcsa a felelet.</p> -<p>A magyar ember, ha boldogulni akar, nyugat felé iparkodik. -Eltanulta ezt Atillától és Árpád apánktól. A kik napkelet felől -jöttek és napnyugat felé törekedtek. Csak a ki bujdosik: az tart -kelet felé.</p> -<p>Ilyen a magyar még ha zsidó is. Bejön Mármarosnál. Ott még -koldus, napszámos és pálinkamérő. A fia már két vármegyével beljebb -jön nyugot felé s lesz belőle gyáros, kereskedő és nagybérlő. Ha -még egy-két vármegyével beljebb kerül: már nagy birtokos és -<span class="pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> -urodalmat szerez. Budapesten nemességre, képviselőségre és -báróságra törekszik s ha már egy pár millióra tett szert: Bécsbe -költözik, de ha megmarad is magyarnak: minden betegségét bécsi -orvossal gyógyittatja, minden nyaralását osztrák fürdőben tölti s -minden ékszerét és drága ruháját lánya, asszonya Bécsből és -Párisból hozatja.</p> -<p>Épen mint a magyar mágnások!</p> -<p>Az erdélyi ember kétfelé költözik. A ki szegény akar maradni: -vagy otthon ül, vagy Moldvába, Oláhországba száll ki szerencsét -próbálni. A ki pedig boldogulni akar: az jön Budapestre.</p> -<p>Budapestig eljön, de tovább nem. Ez napnyugot felé rá nézve a -világ vége. Olyan erdélyi ember még nem született a világra, a kit -Pécs, Fehérvár, Komárom, Veszprém, Pápa, Győr, Sopron vagy Pozsony -a maga kebelére telepedni látott volna.</p> -<p>És ez jól van igy is. Nagyon erős gyomra van Budapestnek. -Erősebb, mint a struczmadárnak. Erősebb, mint a gólyamadárnak. -Annyi kavicsot, kigyót, békát, tótot, csehet, németet, galicziai -jövevényt befogad évenkint, hogy az erdélyiekre ugyan szüksége van. -Nem épen hánytatónak, hanem gyomorerősitőnek. Bár jönnének többen. -Bár jönne ide a székelyek fölöslege is. A ki már kicsordul a tele -pohárból s ha Romániába hull, örökre a porba vész.</p> -<p>A négy erdélyi iró soha se látta a Balatont. Egyik-másik talán -valamikor elutazott mellette, de azt is éjjel cselekedte. Nem volt -benne köszönet. <span class="pagenum"><a name="Page_7" id= -"Page_7">-7-</a></span></p> -<p>Nem elégedtem meg ezzel a négy erdélyi férfiuval. Még többet is -akartam.</p> -<p>Ott volt Szász Károly. Akkor még nem volt püspök, juhait még nem -maga terelgette, sőt ő még maga is közibénk, a jámbor juhnyájhoz -tartozott, melynek egyik-másik darabja el is tévedhet. Ő épen az -eltévelyedettek közé tartozott, mert imádság helyett verset irt s -költő daczára miniszteri tanácsosságra s államtitkárságra adta -fejét. Költő és miniszteri tanácsos: hogy lehet e kettőnek -összeférni? Ha Petőfi tanfelügyelő, ha Csokonai pénzügyigazgató -lett volna!</p> -<p>Fölkerestem Szász Károlyt is. Meghivtam a nagy utazásra őt is. -Nagy örömére volt e meghivás. Annál inkább, mert szentül hitte, -hogy abból nem lesz semmi. De határozottan megigérte, hogy ha én -azt a csodát meg tudom tenni, hogy Salamon Ferenczet és kiváltképen -Gyulai Pál urat valamely napnak reggeli 7 órájára a déli vasuthoz -állitom: akkor ő is eljön s megénekli a Balatont.</p> -<p>Tudtam, hogy ha eljön: megénekli. Ez volt egyik törekvésem. Mert -a Balatonnak most már van ugyan költője s nehány írója is, de -huszonöt év előtt még nem volt igazi költője.</p> -<p>Petőfi talán sohase látta. Arany és Tompa nem törődtek vele. -Vörösmarty az ifju kort nem töltötte partjain. Berzsenyi és a két -Kisfaludy lelke csak a hősiség és a honfibánat napsütötte rónáin -vagy ködös rengetegeiben tanyázott. Pedig ők jól ismerték a -Balatont, lelkesedtek is érte, sőt Berzsenyi nem egyszer meg is -kisérlette, hogy bevonja költészetének arany fátyolával. -<span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span></p> -<p>Csokonai is csak egyszer lángolt érte. Tihanynak riadó leánya, a -vitára mindig készen álló visszhang birta szóra lantját. Ha az ő -lantja olyan korán össze nem tört volna!</p> -<p>Volt idő, a mikor négy báró regényirónk volt egyszerre. Jósika, -Kemény, Eötvös, Podmaniczky. Nem hiszem, hogy most egy volna is. -Egyáltalán hová lettek mágnás iróink? Jó lenne e fölött egy kissé -eltünődnünk. Ugy látszik: mióta versenylóra ülhetnek, azóta Pegazus -iránt nincs érzékük. Azóta a Pegazus nem türi meg őket a hátán.</p> -<p>Minden mivelt nemzet főurai közt nagy számban vannak az irók. -Költők, tudósok, utazók, katonairók, hirlapmivelők. Nagyszámban -volnának nálunk is, ha az egyik fele már meg nem halt volna s a -másik fele már megszületett volna. Zichy Jenő és Andrássy Gyula -gróf szinte kirí a mai nemzedékből s Széchenyi Béla gróf mintha -kifáradt volna nagy khinai utazása után.</p> -<p>De ez a négy báró regényirónk se vette költői tolla alá a -Balatont.</p> -<p>Jókai költészete ellátogatott egyszer hozzá. De csak az alvó -Balatonhoz, a mikor lefekszik téli ágyába, magára ölti jégtakaróját -s hóval, viharral, förgeteggel nem törődik.</p> -<p>Ezt a Balatont irja le Jókai az »Arany Ember«-ben.</p> -<p>Jókai tizenöt éven át lakott nyaranta a Balaton partján, suttogó -nádasához ötven lépésnyi távolságban. De a téli Balatont nem látta -soha. Mégis azt irta le. Különös erő is lakik a költészetben. -Képzelete arra vágyik, <span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span> hogy az ismeretlent, a láthatatlant, a -kézzel meg nem foghatót állitsa az olvasónak lelke elé.</p> -<p>Ha Szász Károly eljön a nagy utazásra: bizonyára tizenkét dala -röpködi körül Tihany, Hegyesd, Csobáncz, Badacsony, Tátika bérczeit -s néhány költői beszélylyel és hősi költeménynyel lesz irodalmunk -gazdagabb.</p> -<p>S még egy erdélyi embert akartam az utazásra birni.</p> -<p>Zeyk Ferenczet, a vitéz erdélyi vörös sapkást.</p> -<p>Barátom volt. Ott viselte tisztét ekkortájt a honvédelmi -kormánynál. Minden Zeyk honvéd volt valamikor, a ki már elbirta s a -ki még elbirta a fegyvert. S az én Firi barátom egyik volt az elsők -és a hősök közül. Pajzán néven Zeyk Firinek nevezték bajtársai. Én -is csak ugy neveztem.</p> -<p>Vidám oldala is volt a függetlenségi harcznak, a tábori életnek, -a sok győzelemnek, a sok csatavesztésnek. De vidám oldalát se a -költők, se a történetirók eddig meg nem irták. Csak a hősi oldalt, -csak a bukást, csak a nemzeti gyászt, csak az árulások -denevérsuhogását ismeri a mai nemzedék.</p> -<p>Miért van ez igy?</p> -<p>Mohács óta sohase volt a magyar szellem nagyobb, erősebb, -fenségesebb, mint az utolsó Rákóczy kuruczkorszakában. És sohase -szenvedett nemzetünk többet, mint akkor és az után. S nézzétek meg -dalait, költészetét, zenéjét, példabeszédeit, bölcs mondásait, -vezérférfiainak életét és nyilvános jellemét: mindig és mindenütt -ott van a magyarnak vidámsága, délczegsége, dévajsága. Sohase -busult annyira a magyar, hogy csupán <span class="pagenum"><a name= -"Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> busult volna és sohase -dühöngött annyira, hogy ellenségéhez vagy önmagához egy -keserü-vidám ötlete ne lett volna.</p> -<p>Hova lett hát függetlenségünk harczának vidámsága? Miért -titkoljuk el? Miért felednők el? Hova lett a harcztéri szerelem -titkos költészete? Hiszen Vénusz, a bájos istennő, hányszor -fölkeresi a kegyetlen Marsz istennek táborhelyét? Hiszen történelmi -nagy hőseink nem lesznek kisebbek, csak rokonszenvesebbek, ha -bennük az embert, az egyént, a férfit is közelről megismerjük. S a -nagy franczia forradalom fensége semmit se veszt, csak ragyogóbbá -lesz az által, ha szerelmi harczát, hadjáratait, cselszövényeit és -pajzánságát is igazán ismerjük.</p> -<p>Az én Zeyk Firi barátom az ő zászlóaljának, hadtestének, -csatáinak minden vidám történetét átélte, megfigyelte, megőrizte és -elbeszélte. S mester volt ebben Salamon Ferencz is. Csakhogy -Salamont, mint kevés szavu embert nehéz volt szóra birni. Mennyit -mesterkedtem én azon, hogy önmagáról is beszéljen s minél többet -beszéljen önmagáról.</p> -<p>– – Nos hát ezek az én erdélyi barátaim, valahányszor velük -összejöttem, nem győzték nekem eléggé dicsérni Erdélynek -tájszépségeit.</p> -<p>Az Aranyos völgyét Tordánál s a tordai sziklahasadékot. Salamon -Ferencz és Nagy Miklós ott nőttek fel.</p> -<p>A Detonáta bazalt oszlopait, e csodálatos hangtalan orgonát -Alsófehérmegyében.</p> -<p>Brassó óriási erdős kupjait. <span class="pagenum"><a name= -"Page_11" id="Page_11">-11-</a></span></p> -<p>A Hargitát Csikban s annak húnregékben gazdag bérczeit.</p> -<p>A hátszegi völgyet Hunyadmegyében s a Hunyadyak dicsőséges -emlékeit.</p> -<p>A Szent-Anna tavát, a Csucsai szorost, a Csetátye Bolit, a -Retyezátot, melyeket regényköltőink annyiszor megénekeltek.</p> -<p>És azután Erdély borai!</p> -<p>Ennél a kérdésnél már Nagy Miklós is tüzbe jött. A ki azt merte -volna állitani, hogy van a világon jobb bor, mint az erdélyi és van -a világon jobb Pojnik-alma, mint a tordai: annak még Nagy Miklós is -ugy neki ment, mint az oroszlán. Pedig Nagy Miklósnál szelidebb -eleven lényt a tudomány sem ismer.</p> -<p>No de hát még Gyulai Pál ur! Ő előtte még Kolozsvár környéke is -a csodálatos szép tájak közé tartozott.</p> -<p>De hát én a tuladunai ember vitába mertem velük keveredni. -Borban, tájak szépségében, régi századok fenálló emlékeiben, még a -Pojnik-almában is a Dunántult a legelsőnek állitottam.</p> -<p>Gyulai leczáfolt keményen.</p> -<p>– Jól van Gyulai Pál ur! Ön a Dunántult és a Balaton vidékét -soha se látta. Tehát kettő közül választania kell. Vagy eljön velem -Badacsony vidékére, vagy nem vitatkozik többé se velem, se -mással.</p> -<p>Mit? Nem vitatkozni többé? Inkább eljött volna Gyulai Pál ur -velem az éjszaki sarkra.</p> -<p>Igy született meg a Balaton körüli utazás nagy gondolata.</p> -<p>Csak az idő és mód meghatározása volt még hátra. Badacsonyban -még akkor nem volt fürdőtelep. Kocsmának, <span class= -"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span> -vendéglőnek hire sem volt. Valahol kellett pedig szállást keresni. -Hiszen heten lettünk volna s pár napot a vidékben kellett volna -tölteni.</p> -<p>Igaz, hogy jó miniszterünk, Pauler Tivadar ott lakott. Volt ott -neki egy kis szőlőhegyi hajléka egy szobával és konyhával és -sajtóházzal. Ebben laktak az asszonyok. Ő maga pedig vett egy -elhasznált gőbölyszállitó vasuti vaggont, berendezte azt -lakószobának, tetejére földet hányatott, hogy a nap agyon ne süsse -s ott lakott kényelmesen.</p> -<p>Még Diogénesz se lakott kényelmesebben.</p> -<p>Csak Kerkapoly pénzügyminiszter multa őt felül. Mert ő meg a -Szentgellérthegyen szőlőbeli elődjének szamáristállóját meszeltette -ki s abban lakott egy pár nyáron át. Volt benne egy szalmafonatos -ágya, kis asztala és két széke. Mikor turkesztán-dinnyére és őszi -baraczkra vendégeket hivott, a vendégek a kopasz földre tették -zsebkendőjüket s arra ültek. Mindenki ehetett gyümölcsöt a saját -öléből. Pedig voltak ott gyakran szép asszonyok is, nagy urak -is.</p> -<p>Ilyen kegyelmes urai voltak ez előtt huszonöt évvel -Magyarországnak. Az igaz, hogy egyik se hagyott maga után -örökséget. De az is igaz, hogy azért országnak-világnak -elhirdették, mig éltek, hogy az ország vagyonát fosztogatják.</p> -<p>Hát én az én erdélyi barátaimnak még is különb szállást akartam -keriteni.</p> -<p>Közöltem a dolgot Szentirmay Józseffel, a ki rokona és egyik -főigazgatója volt a veszprémi püspöknek s nekem benső barátom. -Rögtön ment püspökéhez.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span></p> -<h2>JÁNOS PÜSPÖK.</h2> -<p class="summary">(János püspök urasága. – János püspök szegényei. -– Kis városi nagy ebéd. – A nemesség eredete. – A szarvasbika. – A -reggeli a rengetegben. – János püspök az én falumban. – A római -szent zsinat. – A római pápa és a somlyai bor.)</p> -<p>Abban az időben János volt a veszprémi püspök. Családja nevén -Ranolder Jánosnak hivták, de mindenki tudja, hogy a szentegyház -elnyeli a családi nevet. Törődik is azzal a szentegyház, hogy az ő -szolgái és fejedelmei kinek a nemzetségéből származnak. Püspök, -pápa, hitvalló, vértanu, szent vagy boldogságos, remete vagy -zarándok: mindegy az. Apja, öreg apja, ős apja nevére az egyház -történetiróinak nincs szükségük.</p> -<p>Erről a püspökről sok mindent el kell mondanom. Élete egészen -oda tartozik a Balaton történetéhez. Mert a Balatonnak első -fölfedezője ugyan a tihanyi apát, de második fölfedezője minden -esetre Ranolder János veszprémi püspök. És aztán a Balaton körüli -világutazásunkban is szerepe volt neki.</p> -<p>Nagy ur-e a veszprémi püspök? <span class="pagenum"><a name= -"Page_14" id="Page_14">-14-</a></span></p> -<p>A veszprémi püspök nagy ur, ha a természete megengedi.</p> -<p>A Rába vidékén van egy közpéldabeszéd. Igy hangzik: »Nem mind úr -ám az, a ki fölházban lakik«. Ott ugyanis a földszintes házat -alháznak, az emeletes házat fölháznak nevezi a nép. Ez a példaszó -pedig nem csak a fővárosban igaz, hanem a vidéken is.</p> -<p>A veszprémi püspöknek van hetvenötezer hold földje. Ebben van -negyvenezer hold szántója, rétje, kertje, belső telke és legelője, -a többi pedig erdő. Van neki két vára, két székes palotája, három -vármegyéje, öt-hat ezer holdnyi Balatonja, közel két milliónyi -tőkepénze, ötvennél több temploma és kápolnája, ugyanannyi szentje, -1848 előtt 60 ezer jobbágya és zsellérje és szolgáló embere, -hatszáz zsidaja, negyven vendégfogadója, ötven korcsmája, több mint -harmincz utszéli csárdája s közel egy millió forint kegyes -alapitványa, a melyre János püspöknek már nem volt szüksége, tehát -a szegényebb papok és káplánok számára elalapitotta.</p> -<p>Azért a veszprémi püspök még se ur; – csak akkor ur, ha -természete megengedi. János püspöknek megengedte a természete.</p> -<p>Veszprémi várpalotájában ő maga lakott. Legkedvesebb rokonai se -laktak vele együtt. Csak titkárja és a szentszéki jegyző lakott -vele egy födél alatt. Azután az udvarmester, három huszár, egy -kulcsárnő, egy szakácsné s egypár konyhabeli szolgáló személy. -Összesen vagy tizenketten. Még udvari orvosa is a szomszéd -palotában lakott.</p> -<p>Tehát 12 személy számára főztek. <span class="pagenum"><a name= -"Page_15" id="Page_15">-15-</a></span></p> -<p>Kellett pedig a háztartáshoz évenként tüzelőnek és élelmi -szernek, a mint következik:</p> -<p>Kétszáz erdei öl hasábfa. Ezt beszolgáltatták az erdők.</p> -<p>Száznégy hizott disznó háromszáz bécsi mázsa hussal és zsirral. -Ezt beadták a malmok. Száznégy bécsi mázsa finom liszt. Ezt is a -malmok adták be.</p> -<p>Naponként 120 kifli, tehát egy évben 43 ezer nyolczszáz darab. -Ezt a sütők szállitották.</p> -<p>Huszonöt szarvas, harmincz őz és dámvad és ötven vaddisznó. Ezt -fölnevelte a Bakony és beszállitotta az erdőszemélyzet.</p> -<p>Hogy tej, vaj, turó, szelid és vadszárnyas mennyi ment be -naponként a várpalota konyháiba: ezt kiszámitani nem lehet.</p> -<p>Hanem mindezen felül sóra, husra, füszerszámra, eleven és nem -eleven halakra kellett naponként ötven forint, tehát egy esztendőre -18 ezer forint.</p> -<p>A zöldséget, főzeléket, czukrász-süteményeket, sajtot, -nyalánkságokat, gyümölcsöket senki se tudta szám szerint és érték -szerint.</p> -<p>A pinczékbe a bort Tálya, Csopak, Badacsony és Somlyó termette. -A világ leghiresebb és legdrágább borai. Kétszáz holdnyi szőleje -volt a négy hires helyen. Csak tokaji aszú-bora hatszáz akó volt -rendesen. Mikor meghalt is, ennyit találtak pinczéiben. Pedig nem -ez volt legjobb és legdrágább bora. Badacsonyi kéknyelü bora és -somlyai aszúja kétszer olyan drága volt, mint a legdrágább -ötputtonyos tokaji. Mert ötputtonyosnál vékonyabbat nem szürtek -pinczemesterei. <span class="pagenum"><a name="Page_16" id= -"Page_16">-16-</a></span></p> -<p>De hát ki ette-itta meg ezt az irtóztató tömeg enni-inni valót? -Hiszen minden napra annyi mázsa esett, a mennyit a várpalota 12 -személyből álló személyzete nyomott. Pedig a kácsa is saját -sulyának csak harmadrészét tudja megenni naponként. A papok -falánksága pedig még se éri el a kácsák falánkságát. Tudni kell -pedig, hogy a várpalota lakói közt mindenki sovány volt és -kistermetü. Még az udvarmester is. Egy még most is él közülök, az -én Jánosi Gusztáv barátom, a Kisfaludy-társaság legujabb és egyik -legérdemesebb tagja. Még most is sovány, pedig már veszprémi -kanonok régóta. Akkor János püspöknek kedves titkárja volt.</p> -<p>A rejtélyt könnyü megoldani.</p> -<p>Veszprém városának sok szegénye van. A tapasztalás megmutatta, -hogy naponként hatszáz szegény, ha rá nem szorult is, szivesen -elfogadja a püspök kegyes adományát. S mind a hatszáznak volt -otthon legalább egy kisdede vagy beteg öregje, vagy hozzátartozója. -És azután az uri rendhez tartozó szemérmes szegények. Ilyenek ugyan -kevesen voltak, de hát ilyenek is csak akadtak. A hol annyi hivatal -s annyi szegényedő kézmüiparos és munkás ember van.</p> -<p>János püspök tehát kiadta a rendeletet, hogy naponként annyit -süssenek és főzzenek, hogy minden szegénynek jusson mindennapra -kenyér, sült és egyéb enni való annyi, a mennyi vasárnappá teszi a -hétköznapot is. Valláskülönbséget pedig ne ismerjenek.</p> -<p>Két erkélye volt a várpalotának. Az egyik nézett a Séd völgyére, -a Cserhátra, a Bakonyra és el messze <span class="pagenum"><a name= -"Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> napkelet felé, a másik -nézett a várudvarra. És pedig egyik oldalon a Gizella-kápolnára, -melyet még Szent István felesége épittetett s a másik oldalon a -püspökkutra.</p> -<p>Innen szokta nézni János püspök redőnyös ablakok mögül a maga -szegényeit. A mint jönnek a vármegye háza felül vagy a Szent -Benedek sziklája felül. S a mint elmennek megrakodva minden felé. S -mindig elszomorodott, ha kevesen jöttek. Olyankor mindig attól -félt, hogy elfogynak a szegények egyszer s ő többé istennek tetsző -munkát nem végezhet.</p> -<p>Jámbor János püspök: ne félj te attól! Nem fogynak el a -veszprémi szegények!</p> -<p>Ha huszonnégy esztendei alvás után most kilépnél sirboltodból, -melynek faragott vörös köveit már belepte a moha ott a városvégi -temetőben s ha fölmennél palotád erkélyére, hogy megnézd -szegényeidet, a mint jönnek hozzád bögrével, csuporral, tálacskával -és isten áldásával: talán senkit se látnál ott. Talán el is -felejtették már az emberek, mi volt egykor a püspöki várpalota. -Talán rendőr állana ottan, hogy megvédje a kéregetők tömegétől -palotád nyugalmát. De ha végig mennél a Cserháton, a Buhimvölgyön, -a Jeruzsálem-hegy oldalán s a Csapószeren és benéznél a sziklák -tövén, a hegyek oldalán s a folyó partjain épült kis házacskákba, -hol egykor a kis iparos családja szerény jóllétben élt: akkor vagy -visszamennél palotádba s háromezer szegény előtt nyitnád meg -naponként szivedet és éléskamrádat s bizony nem maradna el onnan -tőled <span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span> egy se, – vagy visszamennél sirboltodba a -faragott vörös kövek árnyékába, melyeket már belepett a moha ott a -Balaton felé vezető utnak jobb oldalán. Hogy aludnál örökké s ne -látná könyes szemed a te városodnak pusztulását.</p> -<p>Bizony más világ van ma abban a városban, mely a Bakony és a -Balaton közt fekszik. Magyar kézmüiparunk eltünt. Nemzeti -gyáriparunk nem állott helyébe.</p> -<p>– – Hanem hát mindez még nem nagy uraság. Alamizsnálkodni -szegény ember, szegény asszony is tud.</p> -<p>De János püspök mást is tudott.</p> -<p>Egyszer meghivott bennünket vadászatra, sarvalyi erdejébe. A -sarvalyi erdő ott van Sümegh mellett Zala vármegyében. Jól elmult -már ennek harmincz esztendeje.</p> -<p>Ott volt a főispán báró Fiáth, az alispán Késmárky, a főjegyző -Csapó, a bakonyi főbiró Hunkár, a bakonyi egyik szolgabiró Ányos s -velem együtt vagy nyolczan, tizen. Később mind képviselő. Alig él -már közülünk kettő-három.</p> -<p>Vadászat – vadászat. Nem egyéb, mint kirándulás. Kiki megy a -vadásztanyára a maga költségén. Ott a gazda ellát meleg szobával, -enni-inni valóval. S ha az ember kijárta, kifázta és kivadászta -magát: megy haza.</p> -<p>Igy gondoltuk mi is.</p> -<p>Január 7-ike volt, kegyetlen hideg, ködös, zuzmarás téli nap. -Korán reggel elindultunk, az etetés és ebédelés <span class= -"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> Tapolczára -volt kitüzve, a derék Mojzer uram falusi vendéglőjébe.</p> -<p>Leszállunk, lelökjük a bundát, bemegyünk a nagy ivóba, -bajuszunkat kiszabaditjuk a hóból, jégből. Mojzer uram hozza az -illatos törkölypálinkát s mai sütetü kalácsot. Kinálja ő is, -Szentirmay József barátom is, a püspök sógora s megbizottja és a -vadászat rendezője.</p> -<p>Fiáth bárónak, főispánunknak jó kedve kerekedik. Elfázott kezét -megdörzsöli és azt mondja:</p> -<p>– Urak, ha megengeditek, ma az én vendégeim lesztek.</p> -<p>Igy is jól van. Szentirmay is elfogadja szó nélkül, Mojzer uram -is mosolyog hozzá.</p> -<p>Mosolyogva kinyit egy nagy ajtót, mely a szomszéd nagy szobába -vezetett s oda szól a főispánhoz:</p> -<p>– Méltóságos uram, tálalva van.</p> -<p>Bemegyünk. Szemünk-szánk eláll a nagy fényüzésen.</p> -<p>Nehéz ezüst teriték mindenben. Csak ugy görnyed az asztal. A -legszebb metszésü velenczei üvegek s a legdrágább porczellánok. -Karos gyertyatartók, mint az erdő. Az ország legdrágább borai -kisebb-nagyobb palaczkokban. Asztaldiszül csodálatos szépségü -gyümölcsök s egész szőlőtőkék ragyogó érett fürtökkel.</p> -<p>Hát még az ebéd!</p> -<p>Nincs a Bakonynak és Balatonnak olyan szelid és vad, vizi és -szárnyas csemegehusa, a mely hidegen és melegen, lével s szárazon -ott ne lett volna. Azután a pástétomok, torták, magyar kalácsok, -még tepertős pogácsa is. <span class="pagenum"><a name="Page_20" -id="Page_20">-20-</a></span></p> -<p>Derék főispánunk ki nem fizeti ezt az ebédet nyolczunk után ezer -forinttal. Pedig nem tett zsebjébe többet kétszázötven forintnál, -mikor elindultunk. Vadászni akartunk, nem kártyázni.</p> -<p>Aztán a czigány is huzta. Rosszul huzta, de azért jól huzta. -Főispánunk mégis alig várta a fizetést. Azt már látta, hogy vele -nincs elég pénz, de mégis kiváncsi volt a számlára.</p> -<p>– Vendéglős ur, vendéglős ur, a számlát kérem.</p> -<p>– Ki van az már fizetve, méltóságos uram.</p> -<p>– Hogyan? Mit beszél? Ki fizette ki?</p> -<p>– Méltóságtok az én kegyelmes püspököm vendégei, már én csak ugy -látom el uraságom vendégeit, mintha uraságom maga volna itt.</p> -<p>Ezt csinálja utána az Angol királyné vendéglőse. Igaz, hogy -Mojzer uram János püspöknek volt fogadós bérlője.</p> -<p>Kemény téli szürkület volt, mikor innen elindultunk. Öreg este, -mikor a sümeghi palotába értünk. A sarvalyi rengetegen át vezetett -utunk. Ittas volt kocsis, huszár, ló, uraság egyaránt. Nem lett -semmi baj.</p> -<p>A palota emeletének homlokzatát s balszárnyát rendezték be -számunkra. Minden vendég számára volt külön előszoba, elfogadó -terem és hálószoba. S minden vendég számára külön komornyik és -külön vadász.</p> -<p>Az én vadászom volt Prapatich. Derék fiu. Őse Szigetvárnál esett -el Zrinyivel együtt. Annak volt egyik hadnagya. A mint ezt a költő -Zrinyi Miklós megénekli. <span class="pagenum"><a name="Page_21" -id="Page_21">-21-</a></span></p> -<p>A vacsora rövid volt. Az egész napi utazás, hideg, a tapolczai -nagy ebéd kissé kifárasztott bennünket. Korán lefeküdtünk.</p> -<p>Reggel hat órakor megszólalt a kürt a várudvaron. Tessék -fölébredni.</p> -<p>Hét órakor ujra megszólalt a kürt. Tessék fölöstökömre -megjelenni a nagy ebédlőben.</p> -<p>Fél nyolczkor ujra teleharsogta a kürt a vár udvarát. -Előállottak a kocsik, el-ki gyorsan lóhalálában a pagonyba.</p> -<p>A nap még nem kelt föl, csak erősködött. Nem sikerült neki -egészen. Ritka és szürke téli ködök az égen is, a földön is -vissza-visszaszoritották éjjeli ágyába.</p> -<p>Nyolcz órára elértük a pagonyt. Fölálltunk egy hosszu nyilt -vonalra. Hátunk mögött a zárt erdő, előttünk öt-hat éves vágás. -Messze-messze a ködboritotta távolban kétszáz rabszolga vagy -jobbágy kezdte hajtani az erdőt. Rabszolga hajdan, jobbágy ötvenkét -év előtt, napszámoshajtó ma.</p> -<p>A fő erdőmester kijelölte az állást. Puskát a karra, kezet -eltakarva, meg kellett állani mereven.</p> -<p>A hajnali szél azonban bele avatkozott a mulatságba.</p> -<p>Tizennégy fok volt a hideg. Észak felől jött a szél. Nem nagy -szél, de téli szél és mégis csak szél. Senkise volt köztünk -eszkimó-ruhában. És azután az eszkimó se áll mozdulatlanul órákon -át az éjszaki sarkvidéken. Nekünk pedig két egész órán át kellett -állanunk mozdulatlanul. Tizennégy fok hideg mellett éjszaki -szélben!</p> -<p>Vadászruha dolgában én nem legénykedtem. Fel voltam öltözve jól. -Legalább tudtam elmélkedni, türelemmel <span class= -"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> várni s -vadásztársaimmal később jókedvüen évelődni. Olyan megfázott -embereket soha se láttam az életben.</p> -<p>De rövid a téli nap mulatságra, hejh de hosszu az a téli nap -csikorgó hidegben, fent a hegy ormán, északi szél süvitése mellett. -Mikor az erdő nem zúg, hanem zörög. Mikor a lomb nem zöld, hanem -száraz. Mikor a kandalló, édes szó, meleg falat olyan messze -van.</p> -<p>Eszembe jutott Kane, a sarkutazó, a ki elbeszéli, minő télen a -hideg a Hudson-öböl és a Parry-fok táján. Hejh, derék Kane, kár -volt neked Franklin után olyan messze járnod, hogy megismernéd a -hideget s elbeszélnéd, miként fáztak matrózaid.</p> -<p>Jöttél volna ide mihozzánk s nézted volna meg, miként fázik -Veszprém vármegye főispánja s miként dideregnek a Bakony -vármegyéjének oszlopos kormányzói. Matróz fázhatik, hiszen az csak -matróz. De hogy merészel olyan idő lenni, hogy még a bakonyi -főszolgabiró is fázzék? S azután pandur se volt közel, hogy vele rá -lehetett volna ijeszteni a hidegre.</p> -<p>Hátam mögött állt Prapatich, a vadászom. Bajusza jégcsappá vált -rögtön. Orra kihamvasodott, mint a beszterczei szilva. Meg nem -engedte, hogy beszélgessek vele. Szemmel, szájjal, kézzel, füllel -intett, figyelmeztetett, hogy a beszéd elveri a vadat. -Engedelmeskedtem.</p> -<p>Szegény hajtók! Egy nagy völgy választott el még tőlük. Ők a -másik hegygerinczen kezdték a hajtást s még a hegy lábához se -érhettek el. Hát ő nekik mennyire kellett fázniok szakadozott, -vékony téli gunyáikban? <span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span></p> -<p>Hajdan a hajtás szolgálatszámba ment. Akárhány uraság -robotszámba se vette be. Most napszámfizetésért jön a hajtó, nem -kénytelen vele. Mégis kétszer annyi jön, mint a mennyit -fölszólitanak. Az egyiknek mulatság; a másik látni akarja, az -uraság miként öli meg a vadat, hogy folyik el annak meleg vére?</p> -<p>Embernek, állatnak haldoklása kinos látvány és szomoru. De -minden gyilkosnak élvezete van abban, ha áldozatát elejtette s azt -haldokolni látja. Vajjon nem ebben gyökeredzik-e a vadászat -szenvedélye?</p> -<p>Beszél-e valahol Shakespeare a vadászat szenvedélyéről? Kiváncsi -volnék az ő felfogását ismerni.</p> -<p>Nem is király, a ki háborut nem folytat. Nem is uraság, a ki nem -hatalmaskodhatik. Nem is nemes ember, a ki nem vadász.</p> -<p>Miben állott az ősi nemesség?</p> -<p>Agyon ütni az ellenséget.</p> -<p>De hátha nem volt ellenség se közelben, se távolban?</p> -<p>Akkor agyonütni a bölényt, a szarvast, a duvadat. Vagy ha -alkalom jött s föllobbant a szilaj harag: agyon ütni a jobbágyot s -fizetni érte negyven forint vérdijat, vagy ha másé volt a jobbágy, -adni urának érte kárpótlásul tizenkét tinóborjut.</p> -<p>Ez volt a középkor.</p> -<p>Intézményei elmultak már. De az ős ember szenvedélyei ma is -élnek. Ezek közé tartozik a vadászat. Eszterházy herczegnek van -százmilliója, de azért elmegy horgászni a patak partjára, leül a -meztelen földre, meghül bele s harmadnapra meghal. <span class= -"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span></p> -<p>Mindegy. Uraság volt, mert nem fojtotta el az ős ember -szenvedélyét.</p> -<p>Volt egy öreg alispánom. Azt mondta, csak az az uraság, a ki még -élvezettel tud csibukozni. Az utolsó csibukkal eltünik az utolsó -uraság is. Mert a csibuk mellett dolgozni semmit se lehet. Ahhoz a -tökéletes tétlenség kell. Olyan ember pedig, a ki épen semmit se -dolgozzék, nagyon kevés van már. A kinek pedig dolgozni kell: az -nem uraság.</p> -<p>Az ölés és gyilkolás is az ős ember szenvedélye. És egyuttal -uraságának módja és bizonysága. Kezdte Kain s folytatta Nimród. -Nemes lélek nem öl ma már embert, de nemes ember még mindig öl -állatot. Hatalom nélkül nincs uraság, erőszak nélkül nincs hatalom -s vérontás nélkül nincs igazi erőszak. A persa trónörököst öt-hat -éves korától arra szoktatják, hogy néhány eleven galambnak tekerje -ki a nyakát naponként. Kérdezik a fő tanitómestertől, mire való ez -a kegyetlenkedés?</p> -<p>– Hát hogyan lehetne uralkodó, ha nem lenne kemény szive?</p> -<p>Ezért kell vadászni.</p> -<p>Mert nem az igazság és bölcsesség csinálja a világtörténetet, -hanem az akarat, a szenvedély és a vakmerőség.</p> -<p>És nem az okosság, szelidség és szorgalom szüli a míveltséget, -hanem a szükség és nélkülözés.</p> -<p>»Kaparj kurta: neked is lesz.« De a Kurta csak akkor kapar, ha -éhes és ürgét, egeret akar fogni vagy ha rókát, borzot sejt a -lyukban s azt meg akarja ölni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> Ha egyikre sincs oka: akkor -a Kurta lefekszik s naphosszat szundikál. S a szundikáló Kurta -sohase fedezné föl a gőzmozdonyt és villanyos világitást.</p> -<p>Messze-messze lent a völgyben valami ismeretlen zaj kezdődik. -Fél mérföldnyi közben kétszáz ember tiporja a csikorgó havat s -verdesi botjával a fiatal vágás avar lombjait. De embert, mozgó -lényt nem látni sehol. Ha mikor sötét este seregélymadár suhan át -fejünk fölött: az ezernyi ezer láthatatlan madárszárnynak suhogása -hasonlit a messze völgy zajához.</p> -<p>Szisszenést hallok hátam mögött.</p> -<p>Fejemet oldalra forditom. Prapatich szemöldökével int, hogy -nézzek előre.</p> -<p>Ott áll előttem husz lépésnyire a szarvas. Három éves bika -csodálatos szépségü termetével. Koronás fejét magasra emeli, két -szép fülét hallgatódzásra fesziti, fényes szemével, gazdag -szempilláival néz le a völgy felé.</p> -<p>Háttal állott előttem egy szobanagyságu tisztáson. Tünődött a -zajon, a mi kelt a völgyben.</p> -<p>Puskámat leemelem balkaromról s vállamhoz akarom fesziteni. -Lábam önkénytelenül a lövő álláshoz igazodik s alattam megcsikordul -a hó. A villám nem gyorsabb, mint a hogy a gyönyörü állat rám -tekint s egy óriási ugrással odább szökell. Hejh Donáth barátom, ha -te ezt a szökellést érczben, márványban szoborrá tudnád -alakitani!</p> -<p>Sohase láttam többé azt a szarvast. Az állatkert foszlott szőrü, -kopott szarvasai, a mint ott kéregetnek <span class= -"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> a közönség -előtt, minő szomoru alakok e remek teremtéshez képest.</p> -<p>Sohasem bántam meg, hogy megmenekült.</p> -<p>Prapatichot kérdeztem aztán, hát ő miért nem lőtt rá?</p> -<p>– Nem szabad. Ilyen állatot csak az uraságoknak szabad -meglőni.</p> -<p>Teringettét! Az uraságok számára a természetnek is, még a -rengetegnek is külön darabot kell szállitania, mint a szabónak, -vagy az ékszeresnek.</p> -<p>Igy is jól van.</p> -<p>Vége volt a hajtásnak. Mentünk reggelire.</p> -<p>Száz éves tölgyek levágva. Vastag águk az ülőhely. Öt halomban -öt máglyahasáb ég. A lobogó lángok a fák koronájáig érnek. A -máglyák körének közepén szabad tér, a hótól eltisztitva. A tér -közepén óriási mennyiségben hideg sonkák, ürü czombok, pulykák, -kalácsok és pogácsák. És a boros és pálinkás palaczkok sorban, hadi -rendben mint a hadsereg. A máglyákon belül telepesznek meg az -uraságok és főtisztek és vadászok, – kivül a hajtók, kocsisok és -szekeresek. S közepén Szentirmay barátom osztja a sültet, az italt, -a jó szót és parancsot. Mint Napoleon az austerlitzi csatában.</p> -<p>Ez volt a reggeli a sarvalyi rengetegben.</p> -<p>Egyszerre fölharsan a kürt, előállanak a kocsik, előre föl a -sümeghi várpalotába!</p> -<p>Négykor ebéd, nyolczkor tánczvigalom. A város és környék ragyogó -szépségei együtt. Hajnali három órakor <span class= -"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> tértünk -nyugvóra. Mert hiszen pár óra mulva, reggeli hat órakor ujra -megszólal a kürt a várpalota udvarán. Ujra ki a pagonyba!</p> -<p>Igy volt másnap, igy volt harmadnap, igy volt egész héten -át.</p> -<p>Igaz, hogy a harmadik nap hajnalán én már semmi kürtszóra föl -nem ébredtem. Hanem Prapatich kérlelhetetlen volt. Addig zaklatott, -mig utóbb lelket vert belém s nagy nehezen megértettem tőle, hogy a -kocsik már befogva s az uraságok az étteremben várnak -reggelire.</p> -<p>– Édes jó Prapatich, csakugyan a maga ősapja volt az, a ki dicső -halállal esett el Szigetvár védelmében?</p> -<p>– Az volt uram, az én ősapám.</p> -<p>– S nem sajnálja maga azt a dicső ősapját?</p> -<p>– Nem én uram, sőt büszke vagyok rá. De miért tetszik azt -kérdezni?</p> -<p>– Mert én is büszke volnék magára, ha maga esett volna el oly -dicsőn Szigetvár védelmében. Egyszer legalább ki tudnám magam -aludni kedvemre.</p> -<p>– – Hát ilyen vadászatokat rendezett János püspök a vármegye -urainak.</p> -<p>Ilyen fejedelmi mulatság azonban mégis csak mulatság. Minden -gazdag ember megteheti, ha van hozzá elég hiusága. Mélyebb és -magassabb és szebb lélek is van még, mint a mely a szegényeket -kenyérrel s az urakat költséges szórakozásokkal látja el.</p> -<p>János püspök valamikor egyetemi tanár volt itt Budapesten. Egyik -karácsonyi szünet alatt meglátogatta szülőit Pécsett s jött onnan -ismét a fővárosba. 1840-ben <span class="pagenum"><a name="Page_28" -id="Page_28">-28-</a></span> történt. Vasutnak hire sem volt. Csak -ugy kocsin koczogott éjjel-nappal. Valamely ok miatt a -Budapest–Székesfehérvár–Kanizsai hadutra tért ki Somogyon -keresztül.</p> -<p>Tél volt, éjszaka volt, zimankós idő volt, a mikor Enyéng körül -kocsisa eltévedt s jó késő éjszakán az én falumba, -Mezőszentgyörgyre botlott. Tovább menni nem lehetett, ember-ló -kiállott, itt kellett éjszakázni.</p> -<p>Kocsisa megáll egyik szélső ház előtt. Zsöllérház volt, szegény -ember lakta. Leszáll a kocsis és bezörget az ablakon.</p> -<p>Fölébred a zsöllér, nyakába keriti a bundát, kilép a ház -elé.</p> -<p>– No mi baj?</p> -<p>– Utasok vagyunk, eltévedtünk, micsoda falu ez?</p> -<p>– Nagyon eltévedhettek, ha azt se tudják, hiszen ez -Mezőszentgyörgy.</p> -<p>– Nem mutatná meg kigyelmed, merre van a vendégfogadó?</p> -<p>– Nem én, mert az itt nincs a mi falunkban.</p> -<p>– Hát akkor hol hálunk az éjszaka ebben a veszedelmes -időben?</p> -<p>– Akár én nálam. Hányan vannak, kik vannak ott a kocsin?</p> -<p>– Csak egy tisztelendő ur van a kocsin.</p> -<p>– Ez már baj. A papot nem tehetem se a konyhába, se az -istállóba, nekem pedig csak egy kis szobám van s abban feleségem, -öt gyermekem. Nekünk kell valahogy a konyhában meghuzódnunk. -<span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span></p> -<p>Zsöllérkonyha: hideg konyha. Nyitott tüzhely, nyitott kémény, -csak ugy ordit bele a szél, csak ugy szitál benne a hó.</p> -<p>Ranolder ezt el nem fogadhatta.</p> -<p>– Köszönöm jó ember a szivességét. Vezessen el a -plébánoshoz.</p> -<p>– Olyan nincs a mi falunkban, de még a szomszédban sincs. Mert -mi igaz kálomisták vagyunk. Hát a tisztelendő ur miféle -szerzetbeli? Talán csak nem pápista?</p> -<p>– Az vagyok biz én.</p> -<p>– No hát akkor a mi tiszteletes urunknál lesz csak jó helye. -Tessék csak ezen az utczán a templomig menni. A melyik háznak -keritése, kapuja van: ott lakik a tiszteletes ur.</p> -<p>– Köszönöm jó ember, mi a maga becsületes neve?</p> -<p>– Fazekas Mihály – szolgálatjára.</p> -<p>Papunk Fábián Sándor volt. Nőtlen ember, szelid, tudós, nemes -ember. Másod nagybátyja a volt aradi főispánnak. Majd a mikor -függetlenségi harczunk mezőföldi történetéről irok, róla is -megemlékezem, de Fazekas Mihály zsöllérről is. Volt szerepe benne -mind a kettőnek.</p> -<p>Mikor 1867-ben bevégeztük a tisztujitást: tisztelgés végett -meglátogattuk János püspököt. Akkor mondta el nekem a püspök, mikor -és miként töltött az én falumban öt napot. Mert akkora förgeteg -támadt, hogy a fuvatagok miatt öt napig ki nem mozdulhatott. S -hozzá tette: <span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span></p> -<p>– Isten megengedte, hogy hálás lehessek e jó lelkésztársam -akkori szivességeért, mert apám, testvérem se láthatott volna -szivesebben.</p> -<p>Tizenkét esztendő mulva lett püspök és vagyonos ember. Akkorra -már Fábián Sándor régen soponyai pap volt. Küldött neki egy szekér -drága bort ajándékba. Megért ezer forintot. De a zsöllérnek is -küldött egy borjas tehenet. És szép köszönő levelet mindegyikhez. A -zsöllér különösen megérdemelte vendégszerető gondolatáért.</p> -<p>– – – Mikor az ökuméni szent zsinatra Rómába ment: már akkor -harmad izben látogatta meg ő szentségét, IX. Pius pápát. Sohase -ment üres kézzel. Elhitette ő szentségével, hogy csak az élhet el -jó erőben, egészségben az »emberi kor legvégső határáig«, a ki -somlyai bort iszik, különösen pedig az ő termését iszsza. -Gondoskodott is arról, hogy ő szentségének egyszerü asztaláról -sohase hiányozzék a jó somlyai bor.</p> -<p>A szent zsinatra Jánosi Gusztáv barátomat vitte el magával. Meg -egy zsák aranyat. Barátomnak vette hasznát, de aranyának nem.</p> -<p>Olaszországnak tizszer annyi püspöke van, mint Magyarországnak. -De milyen püspöke. János püspöknek volt egy hopmestere, Gergelyi -uram, még az se cserélt volna egyik-másik olasz püspökkel.</p> -<p>Ugy rémlik előttem, hogy Kápri szigetén is van egy püspök s egy -székes káptalan tizenkét kanonokkal. Ide nagyon szeretett -ellátogatni János püspök. Valahányszor ellátogatott: mindig -eljöttek hozzá kézcsókra az ő püspöktársa és a székesegyház -kanonokjai. S akkor <span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span> aztán minden kanonok kapott emlékbe -egy-egy aranyat, a püspök ötöt. Legalább busásan élhettek abból az -aranyból egy pár hónapig. Vagy addig, a meddig.</p> -<p>De a mikor aztán a csalhatatlanság fölött összevesztek s János -püspök egy remek beszédben kifejtette, hogy ő mint Szüz Mária -országának, a szép Magyarországnak egyházi fejedelme, a -csalhatatlanság hitét el nem fogadja: olyan zsivajjal riadtak fel -ellene, hogy csak ugy harsogott bele Szent Péter temploma. De sőt -még attól se irtóztak, hogy a katedrából kitaszigálják. Szép uj -selyem püspöki palástja egészen rongyossá lett a nagy -ellenmondástól. Mikor már letuszkolták a szószékről, csak akkor -vette észre, hogy a ki legjobban tolta, huzta, ránczigálta: az az ő -kápriszigeti püspöktársa volt.</p> -<p>Hazament szállására. Átöltözött s azt mondta kedves -titkárjának:</p> -<p>– Van-e még a zsákban arany, édes fiam?</p> -<p>– Még félig van, kegyelmes uram.</p> -<p>– No hát vigyük vissza Magyarországba s ezentul az olasz -püspököket és kanonokat hozzám ne ereszd kezet csókolni.</p> -<p>De még keserübb boszut állott ő szentségének udvari -környezetén.</p> -<p>Mert ezen tul csak annyi somlyai bort küldött, a mennyit ő -szentsége maga fogyasztott el.</p> -<p>– Az én borom ne igyák ezen tul a »jezsuiták«.</p> -<p>De ő szentsége halálos holtáig mindig azt itta. El is ért akkora -kort, a mekkorát előtte a pápai szent székben egyetlen pápa se. Még -maga Szent Péter apostol se. <span class="pagenum"><a name= -"Page_32" id="Page_32">-32-</a></span></p> -<p>»Non videbis annos Petri.« Ez azt teszi magyarul: »Meg nem éred -Szent Péter korát«. Másfél ezer éves hagyomány ez Rómában és az -egész világban. Igaz is volt ez János püspökig. De az ő somlyai -bora s IX. Pius asztali bölcsessége csuffá tette ezt a másfél ezer -éves igazságot.</p> -<p>A szent zsinat óta sohase ment el többé Rómába.</p> -<p>Hanem a helyett szaporitotta a leánynevelő intézeteket. -Veszprémben kettőt, Budapesten, Pápán, Tapolczán, Keszthelyen, -Kaposvárott egyet-egyet alapitott. Belekerült neki másfél millióba. -És minden alapitó levelébe bele tette, sőt keményen kikötötte, hogy -a kis lánykáknak magyar nyelven magyar nevelést adjanak. Inkább -pusztuljanak el az intézetek, semmint németek legyenek.</p> -<p>Ezen kivül az összes uradalmakat ellátta uj gazdasági -épületekkel. A birtokrendezést ő vitte keresztül. Mindenféle -jótékony, nemzeti és közczélra többet áldozott négy millió -forintnál. Legkedvesebb rokonait is vagyon nélkül hagyta. Igaz, -hogy ők se törekedtek a meggazdagodásra. Csodáltuk ezt mindig.</p> -<p>Minden kálvinista jól járt az ő urodalmaiban. Birtokrendezéskor -annyi földet adott egyháznak, papnak, tanítónak, iskolának, a -mennyiből úr lett valamennyi. Még a zsidók is mindig dícsérték. -Rájuk parancsolt, hogy igaz mértékkel jó italt mérjenek, de csaknem -ingyen adta nekik az italmérést.</p> -<p>– Egyházamé és hazámé az én birtokom, az isten azért bizta rám -kezelését, hogy egyházamnak és hazámnak visszaadjam. <span class= -"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span></p> -<p>Ilyen avas nézeteket táplált magában János püspök. Saját -személyére alig költött el évenként néhány száz forintot.</p> -<p>Volt azonban nagy büne is. Kálvinista embert tett egyik -fődirektorává, Kenessey Pongráczot. Igaz, hogy tekintélye s egyik -főtisztviselője volt a vármegyének magas míveltséggel, nagy -vagyonnal s példás becsülettel – de mégis csak kálvinista volt ő. A -többi egyházfejedelem ezt meg nem bocsátotta János püspöknek se -életében, se holta után.</p> -<p>Badacsony hegyén száz hold szőleje volt. Miért szerzett annyit: -annak története van.</p> -<p>A természet szépségeit nagyon szerette. Beutazta Európa minden -szép vidékét. Mindenki azt mondta neki, utóbb maga is azt hitte, -hogy Nápoly és Sorrento vidéke a világ legszebb tája. Még Markó is -azt mondta neki, az öreg is, a fia is Florenczben.</p> -<p>Egyszer bérmaköruton Badacsony vidékére is ellátogatott. Fölment -a hegy tetejére s körülment a hegy vállain is. Egy helyen a bazalt -tornyok alatt, az omlástól nem messzire megállott és -körülnézett.</p> -<p>És a mig körülnézett: lelke előtt végig vonultak a nagy világ -legszebb tájképei. És látta azt, hogy valamennyinél szebb az a -vidék, a melyet ő most lát s az a pont, a hol ő most áll. Lelkét -magasztos érzelem töltötte el s nagy gondolat fogamzott meg -agyában. Magához intette urodalmainak kormányzóját.</p> -<p>– A mi országunk a legszebb ország s ez a hely, a hol állunk, a -világ leggyönyörübb vidéke. Ide épitsetek <span class= -"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> nekem -lakóházat s fölöttem, a bazalt-torony tetejére emeljetek egy óriási -keresztet a mi Üdvözitőnk emlékezetére. És vegyétek meg nekem az -elpusztult szőlőket és tanitsátok az embereket az okos -szőlőmívelésre. Egykor az idegen nemzetek utazói ezren és százezren -jönnek ide majd, hogy a mikor már minden szépet láttak: minden -szépséget itt együtt lássanak!</p> -<p>Ugy lett, a hogy megparancsolta.</p> -<p>Ez volt az a János püspök, a kinek Szentirmay barátom ezt -mondta:</p> -<p>– Kegyelmes uram, a koma öt-hat budapesti barátjával meg akar -bennünket látogatni Badacsonyban.</p> -<p>A »koma« én voltam. Sok ember volt keresztkomám a vármegyében. -Ott még most is erősebb a »koma«, mint a »vajda«. Tudta a püspök, -hogy Szentirmay is, Kenessey is, az ő kormányzói: keresztkomáim s -Kenessey rokonom is. Mosolyogva mondta:</p> -<p>– Fogadjátok őket szivesen. Kik azok a barátai?</p> -<p>– Szász Károly, Gyulai Pál, Salamon Ferencz, Szilágyi Sándor, -Nagy Miklós, Zeyk Ferencz.</p> -<p>János püspök nagy meglepetéssel és nagy örömmel felelt -Szentirmay Józsefnek:</p> -<p>– Józsi! tudd meg, hogy ez mind iró, mind kálvinista és mind -erdélyi. A mint egyházmegyém határain belépnek, az én vendégeim. -Aztán a becsületet meg mentsétek.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_35" id= -"Page_35">-35-</a></span></p> -<h2>SALAMON FERENCZ.</h2> -<p class="summary">(Az indulás. – Béla király Névtelenje. – Miként -kell megirni a nemzet történetét. – Mikor Salamon Ferencz -követjelölt volt. – A bujdosó Salamon. – Mikor szép a bölényborju? -– A siketnéma beszél. – Meglátjuk a Balatont.)</p> -<p>Julius 4-én reggeli 6 órára rendeztem az összejövetelt a déli -vasut budai állomásához. Megjelent valamennyi. Csak Zeyk Ferencz -maradt el, a kinek a honvédminiszteriumban akadt el nem halasztható -dolga. És csak Szász Károly maradt el, a kinek meghalt valami -kedves ismerőse s a család őt kérte meg, hogy a holtat mint lelkész -ő temesse el.</p> -<p>Eljött még Nagy Miklós is. Életében akkor hagyta el először egy -hétre a »Vasárnapi Ujság«-ot. Bántotta is a lelkiismeret mindaddig, -mig a Balatont meg nem látta. Száz irka-firkát vett elő zsebjeiből -s nézte, hogy mit feledett el. S irta irónnal vissza kesze-kusza -leveleit s rettentő utasitásait s adta föl a vasuti postán -Tétényben, Martonvásáron, Fehérvárott, Lepsényben. <span class= -"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span></p> -<p>Eljött még Gyulai Pál úr is. A déli vasut indóházának csöndes -csarnokait még sohase verte föl a társalgás zaja annyira, mint a -mikor oda Gyulai Pál ur belépett s ott meglátta Szilágyi Sándort és -Salamon Ferenczet. És a többit.</p> -<p>Kirobogott a vonat a szin alól. Ennyi erdélyi ember Bethlen -Gábor óta be nem tette a lábát egy csopron Tuladunára. Annak pedig -elmult már 256 esztendeje.</p> -<p>Öten voltunk.</p> -<p>Kényelmesen elfértünk az első osztályu szakasz hat ülésén.</p> -<p>Szilágyi Sándor ritkán ült le, Gyulai Pál úr sohase ült le, Nagy -Miklós pedig mindig az ablaknál állt vidéket látni. A csöndes -öregek mi voltunk ketten: Salamon Ferencz meg én.</p> -<p>De Salamon Ferencz csak addig volt szótalan, mig a Vértes -hegységre nem került a szó. A vasutról meglátni ennek nyugoti -sarkát ott Csókakő és Moór táján. Itt választja el egy keskeny -völgy a Bakonytól.</p> -<p>Salamonnak a Vértesről eszébe jutott Béla király Névtelen -Jegyzője s arról eszébe jutott a honfoglalás.</p> -<p>Salamon akkor már történetiró volt. A török hódoltság történetét -és természetét, az első Zrinyieket s a Pragmatica Sanctio -történetét akkor már megirta s irt már akkor egy csomó történeti -kisebb értekezést. Nemzetünk hőskorába még egy oldalról se kapott -bele, noha a legrégibb forrásokat már jól ismerte.</p> -<p>A Névtelen Jegyzőről nem volt akkor nagyon jó véleménye. Sokat -is vitatkozott e miatt Szabó Károlylyal <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> magán -társalgásban. De akkor velem is kemény vitába keveredett.</p> -<p>A Névtelen azt mondja a Vértesről, hogy: »nagy erdő az, melyet a -németeknek ott elhányt vértjei után most Vértösnek neveznek«. -Salamon ezt ostoba szójátéknak, Horváth István-féle -történetkoholásnak tekintette.</p> -<p>Ebben nem vitatkoztam vele. De abban igen, hogy a Névtelen -Jegyző hol született, vagy hol nevelkedett?</p> -<p>Félig komolyan, félig tréfásan azt mondtam, hogy a hires -Névtelen is ott született vagy ott nevelkedett, hol én, mert -»kenyér« helyett ő is »könyér« szót, a középső »e« betü helyett ő -is »ö« betüt használ. Bizonyitja ezt a »Vertus« szó, melyet a latin -betük hiánya miatt Vertösnek kell olvasni. Ha Vértesnek nevezte -volna: ezt le tudta volna irni latin betükkel is változatlanul. -Minthogy pedig »ö« betüvel csak Somogyban, csak a Mezőföldön és -csak Kőrös, Kecskemét, Szeged táján beszélnek, tehát a nagy -Névtelen e három vidék egyikén nevelkedett. Talán épen az én -falumban Mezőszentgyörgyön.</p> -<p>Akárhol nevelkedett: én többre becsültem, mint akkor Salamon -Ferencz.</p> -<p>Ő azt mondta, ha az elmult időkről egyáltalán nincs krónika: ez -nem oly baj, mintha hamis krónika van. Én azt mondtam, a valódi -itélő tehetség se az igaz, se a hamis krónikát se el nem veti, se -el nem fogadja föltétlenül.</p> -<p>E szavakkal vetett véget a vitának: <span class= -"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span></p> -<p>– Már ahhoz igazán kedvem volna barátom, hogy a honfoglalás -történetét megirjam. Nem is nyugszom addig, mig meg nem birkózom -vele.</p> -<p>Nem is nyugodott addig, de azért még se birkózott meg vele. -Nemsokára bele kapott a főváros történetének megirásába s abba bele -is halt. Hanem azért maradt a honfoglalásról két becses müve. Az -egyik arról szól: mikor foglalta el Árpád végkép e mi szép -országunkat.</p> -<p>A másik arról szól: minő volt Árpád seregének szervezete, -katonai képzettsége, fölszerelése és hadakozó képessége.</p> -<p>Gyönyörü tárgy. Méltó olyan elméhez, a minő az övé volt. Méltó a -világ legnagyobb elméjéhez.</p> -<p>Ötven éves volt akkor Salamon Ferencz. Hatalmas elme, mely a -dolgok és tünemények titkainak mélységeig volt képes lemerülni. -Nagy kincsekkel gazdagitotta nemzetünk történelmi öntudatát. De -későn jutott eszébe, hogy történetiró legyen. Abból az ezer -tudományból, melyet a történetirónak tudnia kell, ő már sokat nem -tanulhatott meg tökéletesen, sokat pedig nem tanulhatott meg -eléggé.</p> -<p>De azért nem áll mögötte egyik történetirónknak se. Se azoknak, -a kik előtte, se azoknak, a kik vele és utána éltek és dolgoztak. -Elméjének csodálatos ereje tán valamennyinek föléje emeli.</p> -<p>A tudomány és cselekvés minden ágában több a nagy buvár, a remek -iró, a nagy ember, mint a történetirás terén. Mert a történetirónak -a nemzetet s a nemzeti <span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span> életnek korszakait hiven s költői -ihlettel kell kora elé állitania.</p> -<p>Mi az: hiven? Mi az: költői ihlettel?</p> -<p>A nemzet hadakozik, kormányoz, törvényeket alkot, vallásos -életet él, vagyont gyüjt, mivelődik s büszke önmagára.</p> -<p>Tehát van neki hadvezére, államférfia, törvényhozója, egyháza, -tudománya, költészete és vagyona s mindezen felül van faji jelleme. -A hogy él, a hogy szeret, a hogy imádja az istent és az asszonyt és -a becsületet, a hogy az erényt és a bünt gyakorolja, a hogy fél -valamitől s a hogy a világ első nemzetének érzi magát.</p> -<p>De hát ki az a történetirók közül, a ki elsőrangu hadvezér, -államférfi, törvényhozó, hitvalló, bölcs és költő tudott lenni? -Vagy a kinek módjában állott mindezek müködését közvetlen közelből -látni, megfigyelni s megbirálni?</p> -<p>A ki nem igazgatott községet vagy vármegyét s nem kormányozta az -országot: miként értheti az meg Szent István, Szent László és -Könyves Kálmán korát, alkotásait, erkölcsét és törvényeit?</p> -<p>A ki nem ismeri utolsó gombig és zsinórig a mai huszárt: miként -ismerhetné az Árpád hadseregét?</p> -<p>S a ki azt nem érzi minden csöpp vérében, a mit a költő Zrinyi -érzett és hirdetett, hogy sohase volt nemzet a világon, mely a -magyarnál derekabb lett volna: miként lehetne az a magyar nemzet -történetirója?</p> -<p>Ez már a költői ihlet kérdése. Ha nem fönséges hősköltemény a -megirott történet: nem méltó az akkor a <span class= -"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> magyar -nemzethez. Nagy történetirói voltak a hellen népnek, de egy se érte -el, egy se közelitette meg Homert. Ő a hellen fajnak egyetlen igaz -történetirója.</p> -<p>Ismerem én azt az ezer ellenvetést és kifogást, mely ugy zúg -felfogásom ellen, mint a darázsraj. De nem törődöm vele. Mert nem -igaz egy se.</p> -<p>Nemzeti történetirónk még nem született meg. Még Salamon -Ferenczben se. De ő legalább érezte, milyennek kell annak -lenni.</p> -<p>Nyelve nem volt zengő. Nem volt simán hullámzó. Macaulayt és -Tocquevillet meg se közelitette. De nem járt közel a római -történetirás remekeihez se. Gondolatai tiszták, mélyek, egészek, de -azok alakjai nem dallamosak; sohase látszik meg a költő keze azon -az alakon, melyben gondolatát elénk állitja.</p> -<p>De olyan elme, mint az övé, idáig el se juthatott. Ő -feldolgozásra semmiféle anyagot készen el nem fogadott. Minden -anyagot megvizsgált előbb, hogy valódi-e az? S a mellett és a miatt -még gyüjtő és buvár törekedett lenni. Gondolkozása és tanulmánya -csaknem egészen birálattá és elemzéssé alakult át. S valósággal -fiatal korának legtöbb irodalmi munkája is birálatból áll.</p> -<p>A ki mindig birál és csupán csak birál: az nem kellemes lélek. -De Salamon lelke csupa báj és kedvesség volt nagy elméje daczára -is. Akkora volt benne a gyöngédség, gyermekkedély, emberszeretet és -magyarság.</p> -<p>Alacsony, zömök termet, előrehajtott fejjel. Menése tétovázó, -keze mozdulatai nehézkesek, ügyetlenek. Arczbőre cserszinü és -sötétbarna, szemei aprók, villogók, <span class="pagenum"><a name= -"Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> sötétek. Szeme fehére nem -látszott a pillák miatt, de szemei örökké mosolyogtak, még akkor -is, ha haragra gerjedt. Tatárjellege volt az egész arcznak s a ki -találkozott s futólag beszélt vele: nagyon megtisztelte volna -azzal, ha benne egy falusi kálvinista tanitót ismer föl. Egyébként -egy jóképü miskolczi csizmadia alakja állt benne előttünk.</p> -<p>Pedig a történet nehéz kérdéseinek földeritésében a nagy -gondolkozók közé tartozott s büszkén vallaná magáénak a világ -minden nagy nemzete.</p> -<p>Elmondom gondolkozásának egy iczi-piczi történetét.</p> -<p>A csucsai ütközetben sulyos sebet kapott. Ezzel befejezte -honvédéletét, függetlenségi harczunkban viselt dicső, de névtelen -szerepét. Talán eljutott a káplárságig, talán a hadnagyságig, talán -addig se. Sohase kérkedett honvéd dolgaival. Mikor Tordán, kedves -városában fölléptették képviselőjelöltnek: ellene föllépett Tisza -László. És győzött is, minthogy Tisza Lászlóról elbeszélték -kortesei, minő vitéz honvéd volt, minő hősiesen harczolt s mennyi -sebet kapott Moórnál. Harmincz év előtt ilyen érvnek győzni kellett -Tordán. Hiába ismerték, hiába szerették Salamont: Tisza László -győzött, mert ő vitéz honvéd volt. Boldog idő, nemes férfiak, dicső -nemzedék, mely bizalmát tünődés nélkül ruházta a vitéz -honvédre.</p> -<p>Választás után busan beszélgetnek barátai Salamonnal a -bukásról.</p> -<p>– Hejh barátom, ha te honvéd lettél volna csak egy napig is! -<span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span></p> -<p>– Hiszen voltam én félesztendeig.</p> -<p>– Ne beszélj no! Voltál-e csatában?</p> -<p>– A Mezőségtől Csucsáig valamennyiben.</p> -<p>– Ne te ne! De csak már sebet kaptál volna!</p> -<p>– Hát hiszen Csucsánál ágyukerék törte össze a lábamat, mikor -elvettük a némettől.</p> -<p>Barátai ugy rohantak neki, mint az oroszlánok.</p> -<p>– Hogy nem tudtad te ezt nekünk előbb megmondani? Hiszen akkor -ebben is eléred te Tisza Lászlót!</p> -<p>Salamon elnevette magát. Hogy ő ugy megtréfálhatta barátait, -szülőföldén való gyermekpajtásait. Akiknek még akkor sem mondta el -honvédérdemeit, a mikor képviselősége függött attól. A mikor -barátai csak azzal győzhettek volna.</p> -<p>Kolozsvárott állott be honvédnek. Sulyos sebének hosszu -gyógyulását is ott várta be. Tordai barátai mind honvédek voltak -szintén, ki erre, ki amarra. Hogy tudhatták volna azok Salamon -honvédérdemeit?</p> -<p>A harcz végén nem volt kenyere s nem volt fejét hova nyugodtan -lehajtani. Fölkerekedett, hogy el-kiszáll majd Magyarországra tul a -Királyhágón.</p> -<p>Négy forint a zsebben, egy pár váltó fehérnemü az iszákban, -félig viselt tisztes fekete ruha a testen, egy melegebb köcze, -amolyan félig felöltő, félig köpenyeg a vállon: igy indult utnak -Salamon Ferencz, hogy hóditson, foglaljon, éljen, jövőt biztositson -magának.</p> -<p>Szerencsésen elért Nagy-Váradig s mire odaért: szerencsésen -elfogyott a pénze.</p> -<p>Ennek is volt egy kis oka. <span class="pagenum"><a name= -"Page_43" id="Page_43">-43-</a></span></p> -<p>A Királyhágón a csucsai magaslatra gyalogszerrel bandukolt föl. -A történetiró ösztöne támadt fel benne. Igazán meg akarta nézni a -csucsai ütközet szinhelyét. Át akarta tekinteni a -»terepviszonyokat«.</p> -<p>Itt állott a központ, erre-amarra a balszárny és jobbszárny. -Föntebb a főhadiszállás, a hol a csata alatt ittasan szunyókált a -hadvezér ugy, hogy Dobay őrnagynak kellett átvenni a honvédsereg -vezérletét.</p> -<p>A jobbszárny egy csapatja, kétszáz vörös sapkás fönt a -Sebes-Kőrös balparti magaslatán. Hat ezer oláht ver szét, a ki -oldalt és hátba szeretné támadni a magyar sereget. Lent a befagyott -Körös medrén egypár század vasasnémet robog előre, mig vezénylő -főtisztjét két honvéd szuronyhegygyel le nem veszi a lóról.</p> -<p>Szemközt a német sereg központja kétszeres erővel. Itt egy üteg, -ott egy üteg. Köröskörül hó, zuzmara, csikorgó hideg. A kéz odafagy -puskacsőhöz, kardmarkolathoz. Magyarország történetirója megáll s -édes és keserü érzéssel keresi azt a helyet, a hol rohamra ment, a -hol az ellenség ágyuját elfoglalta s a hol piros vére kihullott a -hóra.</p> -<p>Megáll, körülnéz, apró fekete szeme messze-messze révedez az -erdőkön és bérczeken át. Lelke visszaszáll a Rákóczyak, Bethlenek -és Hunyadyak korába.</p> -<p>Pákh Albert mindig azt mondta: Salamonnak bivalyborjuhoz -hasonlit az arcza. Nem volt igaza Pákh Albertnek. Én is jól -megfigyeltem. Inkább hasonlitott a bölényborjuéhoz, de nem az -ujvilági hanem az óvilági bölényéhez, a melynek utolsó sarja -1808-ban halt ki Erdélyben. <span class="pagenum"><a name="Page_44" -id="Page_44">-44-</a></span> Nem az a hátraálló homlok és hideg, -merev szem, mint a bivalynál, hanem az a busa homlok, széles arcz, -csillogó szem, mint a bölénynél.</p> -<p>Akár bivaly, akár bölény: csunya arcz férfinak. Hajh de fenséges -szépségü arcz az, mikor a magyar ifju lelke tele van hazája -dicsőségével és fájdalmával s a mikor megáll ott a csatatéren s -elnéz vissza kis hazája bérczeire s elnéz előre a Tisza-Duna -sikjaira s honfiérzetének rózsás ködén át dicsőnek látja a multat s -nagynak és boldognak a magyarok jövendőjét! Csak istennek arcza -lehet olyan szép, mint akkor az ifju bujdosóé.</p> -<p>Nem önmagára gondol. Pedig zsebje üres, lába fáradt, nem tudja: -mit eszik s hova hajtja le fejét holnapután. Mégse magára gondol, -hanem arra, hogy ha már az oláht, a szászt, a horvátot, a ráczot, -az osztrákot és az oroszt legyőzhettük volna s most fénylő -lobogóval vonulnának büszke csapataink az ország fővárosába -diadalmi hálát adni a magyarok istenének!</p> -<p>– Hó! Megállj! Ki vagy? Hol a passzus?</p> -<p>Zsandárok jönnek, eléje állanak s kemény hangon kérik tőle az -igazságot.</p> -<p>Oda adja s oda ad még egy forintot is.</p> -<p>– Azt láttam ki a szemükből, hogy valami csavargónak néznek.</p> -<p>Igy fogyott el utolsó krajczárja is, mire Nagy-Váradra ért.</p> -<p>Ott Lukács Györgygyel találkozott. Ugy emlékszem, őt emlité. -Annál volt és pihent pár napig. <span class="pagenum"><a name= -"Page_45" id="Page_45">-45-</a></span></p> -<p>Ott értesült arról, hogy özvegy zsidó asszony ott a Körös -partján nevelőt keres fia mellé s igér szállást, mosást, -élelmezést, fütést, világitást s havi tiz forint fizetést. Özvegy -Jakabnénak hitták a jó asszonyt.</p> -<p>Salamon Ferencz itt maradt s elfogadta ezt a fényes állást. -Bujdosó honvédnek fényes volt ez. Pestig jó lesz egyik -pihenőnek.</p> -<p>Két fiu volt a háznál.</p> -<p>Az egyik ép, egészséges. Ez volt az idősebb, talán nyolcz-tiz -éves. E mellé kellett a tanitó és nevelő. Orvosnak szánták, azzá is -lett, ma is él.</p> -<p>A másik pár évvel fiatalabb. Ez siketnéma volt, istennek -nyomorékja. Ezt nem szánták semminek.</p> -<p>E siketnéma kedvéért mesélem el ezt az egész történetet, hogy -tanuságot tegyek Salamon Ferencz elméjéről s emberszeretetéről.</p> -<p>A tiz forint havi fizetésért tanitotta az idősb fiut. Gondosan, -lelkiismeretesen, a kötelesség egész érzetével. De maradt még ideje -elég. S eszébe jutott, hátha azt a szegény kis siketnémát -megtanitaná ő beszélni. Hisz a siketnéma nem sokkal különb lény az -eleven bodzafánál, hátha lehetne belőle okos állatot, beszélő -embert alakitani?</p> -<p>A siketnémát ötven év előtt is tanitották már arra, hogy a -gondolatot lehessen vele közölni s hogy ő is közölhesse mással. A -kézfej öt ujjának változata képezte a huszonöt-harmincz betüt. A -betükből szavak s a szavakból beszéd és társalgás. De arra, hogy a -siketnéma hangos beszédre legyen képes, még nem gondoltak. -Lehetetlennek tartották. <span class="pagenum"><a name="Page_46" -id="Page_46">-46-</a></span></p> -<p>Salamon Ferencz tünődött: miért volna ez lehetetlen? Gégéje, -hangizma, nyelve, szája, ajkai a siketnémának is olyanok, mint a -beszélőnek. Tüdeje is rendesen fujtat. Csak ki kell a módját a -beszédnek találni.</p> -<p>Ő kitalálta.</p> -<p>A szegény fiu elé tartott egy botot. Ugy tartotta eléje, mintha -mondta volna neki: ide nézz fiam ez bot.</p> -<p>Akkor ujjával saját ajkára mutatott s kimondta a szót: -»bot«.</p> -<p>Mikor az ember e szót kiejti: két ajkát erősen összeszoritja s -aztán a levegő kirobbantása közben nagy hirtelen kinyitja, de ugy, -hogy a két ajk közepén támadjon a nyilás, melyen a levegő -kirohan.</p> -<p>Az élesen figyelő gyermek nézte az ajkak mozdulatát. S -megkisérlette utánozni. Tiz, husz kisérlet után eltalálta. S mikor -eltalálta: Salamon elismeréssel helyeselte s a fiu vállát -megveregette, fejét megsimogatta.</p> -<p>A »bot« után jött a »fa«, azután a »mama«, azután a »macska«, -»kutya«, »szem«, »ágy«, »nyelv« s igy tovább. Az első hónapban 14 -szónak kiejtésére tanitotta meg.</p> -<p>Összesen ötszáz szóra törekedett megtanitani. Sikerült. A szavak -a legközelebbi környezetre vonatkozó közhasználatu szavak voltak. -Minek is több? Müller Miksa szerint a hegyi angol parasztnak, a ki -falujából sohase lép ki, háromszáz szava van. Egy szegény -siketnémának untig elég ennyi is.</p> -<p>A fiuból betüszedő lett s talán ma is él. De az egész Jakab -családban, de az egész Nagy-Váradon senki se <span class= -"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> tudja, -minő hires és nagy ember lett abból a szegény bujdosóból, a ki -azokat a zsidó gyerekeket oly nagy szeretettel tanitotta.</p> -<p>De másutt se tudják Salamon Ferencz találmányát.</p> -<p>Ma már száz intézet van a világon, a hol a siketnémákat igy -tanitják. De a tanitás története Salamon nevét nem ismeri.</p> -<p>Hanem mikor ott hagyta a nevelői állomást, az asszony húsz -forint külön jutalmat adott neki elismerésül. Ezzel jött Pestre és -ezzel ment még Nagy-Kőrösre is tanárnak, hol nyilvános életének -második és igen kedves állomása volt.</p> -<p>Elhagytuk Székesfehérvárt, tovább zakatolt velünk a vasut, -elhagytuk az én falumat Mezőszentgyörgyöt s gőzkocsink -felcsavarodott velünk a Balatonpart aligai magaslatára.</p> -<p>Érdekes a Balatonnak itt a partja. E partot egyes részei szerint -más meg más név alatt ismeri a vidék.</p> -<p>E nevek is furcsák. Gamásza, Világos, Aliga, Akarattya, -Csittény, Kenese, Máma. Mindegyik a partnak egyik érdekes részét -jelenti. Régi nevek, régi szavak. Ugy tetszik, mintha Árpád -magyarjai már itt találták volna. Legrégibb magyar okirat a tihanyi -apátság alapitó levele. A korábbi keletüek vagy másolatok, vagy -hamisitványok. Ez igazi. S e szavak közül egy-kettő már ebben a -levélben is előfordul.</p> -<p>A mikor a vasut már fönt robog a parton egy mély bevágásban: egy -helyütt a világosi földszakadéknál egy <span class= -"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> pillanatra -elénk bukkan a Balaton. Nagy Miklós rögtön oda állt az ablakhoz s -szemeit kimeresztve bámulta a viz tükörét. De csak egy pillanatig. -Ujra bevágás jött és csak pár percz mulva szünt meg az akadály. -Attól kezdve Nagy Miklósnak nem lehetett többé szavát venni. -Elfelejtette Erdélyt. Elfelejtette a Pojnik-almát és a tordai -pogácsát. Elfelejtette a »Vasárnapi ujság«-ot. Csak bámulta a -vizet.</p> -<p>Gyulai Pál urra nem tett nagy hatást. Vagy ha tett is: el nem -ismerte volna a világért. Mert, hogy ő elismerjen valamit, a mi -hiányzik az Akadémia kiadásai közül, »olyan nincs«.</p> -<p>Salamon Ferencz is némán gyönyörködött, de annál többet -kérdezősködött Szilágyi Sándor.</p> -<p>Szilágyi azt kérdezte: hajókáznak-e a parti lakosok?</p> -<p>– Azok bizony nem hajókáznak.</p> -<p>– De hát hogyan érintkeznek egymással?</p> -<p>– Nyáron sehogy, télen a jégen át.</p> -<p>– Fürödnek-e?</p> -<p>– Azt ugyan nem cselekszik.</p> -<p>– De hát mire használják ezt a nagy vizet?</p> -<p>Salamon felelt meg helyettem.</p> -<p>– Ez bizony Sándor se ló, se szamár, hogy terhet rakjanak -rá.</p> -<p>Várjatok csak erdélyiek, majd máskép beszéltek ti a Balatonról -két nap mulva!</p> -<p>A vaskocsi fent robog a magasban. A part 60–70 méter magas s oly -meredek, mint a fal. Oldala tele a parti fecskék és varjak -lyukaival, a hol fészkelnek. <span class="pagenum"><a name= -"Page_49" id="Page_49">-49-</a></span></p> -<p>Lent a vizszélen selyem szőnyeg és sima fövény, melyen -messze-messze be lehet menni a tiszta vizbe a nélkül hogy elnyelné -az embert. Közben-közben keskeny sávokként zugó nádasok. Azontul a -nagy viz tükre, a tulsó parton ködbe és távolba enyésző hegyek.</p> -<p>Ezer és ezer vizi madár a nádason belül. Tarka libucz, fehér -sirály, szürke vadlud csapatokban. Itt-ott egy-egy gém áll őrt -mereven, mozdulatlanul feltartott fejjel. Minő kedves zaj volna a -madarak csevegése, ha nem zugna-zörögne ugy a gőzkocsi!</p> -<p>Száz szinü pompában játszik Nagy Miklóssal a vízszin tüköre. -Ezüst-fehér, halavány-kék, haragos zöld, égszin, barna-kék óriási -foltonként és vonalanként váltakozva. Itt állandó, amott változó, -itt eltünik, amott felbukkan egy-egy szinárnyalat. Nagy Miklós nem -érti. Mert ő csak a vizet nézi s az eget nem nézi. Pedig az ég s a -Balaton vize együtt sir és együtt nevet, együtt derül és együtt -borul, együtt mosolyg, együtt haragszik. Mint a hű szeretők és igaz -hitvesek. Ha az egyiknek nézesz a szemébe: tudod már mi van a -másikban is.</p> -<p>A tihanyi templom tornya s az akarattyai nagy szilfa -farkasszemet néznek egymással. Melyik vénebb, melyik magassabb, -melyik fenségesebb? Emberkéz épité az egyiket, istenkéz a -másikat.</p> -<p>Erdélyi barátaim figyelmét oda irányoztam a nagy szilfára.</p> -<p>– Oda nézzetek!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span></p> -<h2>A MAGYAROK FÁJA.</h2> -<p class="summary">(A csárda. – A fogas király. – Az öreg szilfa. – -Melyik rosszabb: a török-e vagy a német? – Kinek hány őse van? – -Van-e még magyar, van-e még zsidó. – Papi birtok, zsidó -birtok.)</p> -<p>Ott áll a fa, az ős, öreg szilfa, az akarattyai magaslaton. -Földje, maga büszkén néz szét a messze világba. Egyik oldalán a -csittényi szőlős gunyhó, másik oldalán az akarattyai csárda, nehány -puskalövésnyire tőle mindakettő.</p> -<p>Csárda egykor, pusztai lakás ma.</p> -<p>Hova lettek a csárdák? Hova tünt el a csárdai élet?</p> -<p>Gyermekkorom sok emlékét őrzi a csárda. Ugy megőrzi, alig jut -belőle ma már magamnak is. A hogy elmult a gyermekkor, ugy mulnak -el a csárdák, ugy mulnak el az élet emlékei.</p> -<p>Őskeleti, ősmagyar intézmény a csárda. Talán a hunok, talán az -avarok még nem ismerték. Az a Priszkosz követ, a ki Attillánál -járt, nem beszél csárdáról. Mikor társaságával letelepedett -éjszakázni, nem csárda mellé telepedett. Ha lett volna akkor -csárda, <span class="pagenum"><a name="Page_51" id= -"Page_51">-51-</a></span> hun vezetője oda vitte volna éjjeli -szállásra. S mikor jött a vihar és záporeső s a görög urak feje -fölül elvitte a sátort s uti málháikat belesodorta a szikes tóba: a -csárdához menekültek volna eső elől, éhség elől, szomjuság -elől.</p> -<p>Ősmagyar szó a »csárda« is. Hiába akarják tőlünk elvitatni -polyákok, törökök, déli szlávok. Meglehet, igaza van Vámbérynek, -hogy őseink a persáktól tanulták el a szót és az intézményt. -Meglehet, hogy persa nyelven azt jelenti a szó: ágas szin. -Bizonyos, hogy őseink hozták Európába.</p> -<p>A hol ivóviz van: oda kutat ásnak. Közelébe ágas szint, leveles -szint állitanak. Az ágas szin mellé egy kis putri vagy hajlék: -ebből a három épületből áll a csárda. Nem oly fényes, nem oly -szilárd ugyan, mint a balbeki napisten templomának romjai, de -czéljuk, rendeltetésük ép oly kegyes, ép annyira istennek -tetsző.</p> -<p>Keritése nincs, kapuja sincs. S ha nincs kapu: be se lehet zárni -senki előtt. Szabad a bejárás, szabad a megszállás mindenkinek.</p> -<p>Nem is az emberért, inkább a lováért készült. Az ember türheti -az éhséget, szomjuságot; jóravaló ember lovát éhezni, szomjazni nem -engedi. Megitatja a kutnál, beállitja árnyékba a szin alá, vet neki -egy marok szénát, zöld füvet vagy eleséget s pihentetés után ugy -megy tovább. Maga az ember bemegy, vagy be nem megy a csárdába: nem -tartozik a dologhoz. Árnyékért, pihenő helyért, itató vizért ugy -sem szabad pénzt elfogadni <span class="pagenum"><a name="Page_52" -id="Page_52">-52-</a></span> magyar embernek. Csak németnek szokása -lakat alatt tartani a vizet és födeles árnyékot.</p> -<p>Erős igazsága van a németnek, de erős és szép igazsága van a -magyarnak. Hisz a ló gazdája azért egy hajtóka italra vagy többre -mégis csak benéz a csárdáshoz is. Ez a csárdás haszna. De azért, -hogy fáradt állat megpihenjen, szomjas állat elverhesse szomját, -hasznot huzni embertelenség.</p> -<p>Ott volt még az én gyermekkoromban a czinkotai, a pinkóczi, a -tekeresi, a gamászai, az akarattyai, az alsó dakai, a felső dakai, -a geleméri, a füzfői, az almádi csárda. Egy pár még ma is fenáll, -ma is csárda. Busul, szegénykedik, csárdása gazdaságból éldegél, -vendéget alig lát, utas ember elkoczog mellette, a muzsikus czigány -rá se gondol többé, hanem azért mégis csárda. Urasága csárdának -felejtette. A legtöbbje gazdasági tanyává alakult át. A pinkóczi -csárdát a nemes vármegye pusztittatta el ott a hodosi erdő mellett. -De végkép kipusztult már a hodosi erdő is. Bokros tölgyeinek semmi -nyoma többé.</p> -<p>Az akarattyai csárda se csárda már több mint negyven -esztendeje.</p> -<p>A Balatonnak ezt a részét Balatonfőnek nevezik. A balatonfői -partok azok a magas és meredek partok, a melyekről már -megemlékeztem. Azt a magaslatot, a mely az akarattyai csárdához -fölvezet, Tikacs néven nevezte el az őslakó.</p> -<p>Erre szoktak szüleim nyaranta a balatoni fürdőre járni az -akarattyai csárda aljába. <span class="pagenum"><a name="Page_53" -id="Page_53">-53-</a></span></p> -<p>Egy mély szakadás van itt a nagy partok között, mintha óriási -vizmosás volna. Itt le lehet szállni a vizhez. Ide jön -vasárnaponként száz meg ezer kocsival a Mezőföld népe, kivált -aratás és cséplés után fürödni, a cséplés és nyomtatás porából -kitisztulni. Ellepik a sekély vizet a nádason kivül. Ha a partról a -magasból néznők: ugy tünik elénk a sok emberfej, mintha télen -óriási varjusereg lepi el a havas mezőt. Mert kopasz embert és -szőke embert a Mezőföld alig ismer. Fürdő után körbe telepesznek az -összevalók, előszedik a pogácsát, sonkát, kulacsot s jó kedvvel -beszélik egymásnak, ki milyen mélyen ment be a vizbe. Uszni nem tud -senki. Azt pedig mindenki tudja, hogy a ki nyakig érő vizbe bemegy, -ha uszni nem tud, többé vissza a maga erejével nem jöhet. Beszivja -a Balaton.</p> -<p>Apám tudott uszni. Megtanulta gyermekkorában a szilasi -uszólápon. Ma már ez sincs meg az ősi telken.</p> -<p>1851-ben történt az eset. Lementünk fürödni. Anyámnak nem volt -szabad a nyilt vizen fürdés, de ő is eljött s egy pokróczon leült a -homokos partra.</p> -<p>Apám beuszott a nádason belül s a mint ott lubiczkol, jön vele -szemközt lassu mozgással egy termetes hal. Vagy a hullám hányta, -vagy a szellő tolta, de a viz szinén jött feléje. Első pillanatra -nem ismerte föl. Akkora volt mint egy jókora harcsa, de se bajusza, -se pikkelye.</p> -<p>Mikor közelért hozzá: kitért előle. Nagy hallal szabad vizben, -puszta kézzel viaskodni nem okos ember <span class= -"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> dolga. De -a mint mellette uszkált, észrevette, hogy a hal tátogat s többet -fekszik oldalán, mint hasán.</p> -<p>Haldoklott a gyönyörü állat. Nem volt semmi sértődése, -haldoklott öreg kora miatt. Apám a kopoltyuja alá tette balkezét s -jobb kezével iparkodott kifelé vonszolni. Haldokló állattal könnyü -lesz elbánni.</p> -<p>Csakhogy az a haldokló állat a fogaskirály volt s a király akkor -is hatalmas, a mikor haldoklik.</p> -<p>De azért kihozta. Egyet-kettőt vetett magán ő felsége, de apám -erős ember volt, keményen fogta, kivezette a lábolható vizig; ott -ölébe vette s anyám lábához oda tette a homokra.</p> -<p>Negyven fontos óriási fogas volt. Mióta uralkodhatott már a -vizek mélységein: nem tudják azt a tudósok. Hálót, szigonyt, -erősebb ellenséget el tudott kerülni. Szerencsésen eljutott az -emberi kor legvégső határáig.</p> -<p>Hanem hát mégis csak király volt, a ki fogát se könnyen, se -ingyen oda nem adja.</p> -<p>Ott feküdt anyám lábainál. Életnek jele nem látszott már rajta. -Anyám minden gondolat nélkül czipellős lábafejével megérintette az -orrát. Erre egy szempillantás alatt mélyen bekapta anyám lábafejét -s irtóztató fogait összeszoritotta.</p> -<p>A sikoltásra apám oda ugrott, letérdelt s két kezével -megkisértette a fenevad állkapcsait szétfesziteni. De roppant ereje -se volt erre képes. Talán a test sikossága miatt se tudta egész -erejét kifejteni. De hihetetlen erő van a hal állkapocs-izmaiban. -<span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span></p> -<p>Anyám a fájdalom és ijedtség miatt elájult. Mi gyerekek meredt -szemmel néztük a küzdelmet. Apám kegyetlenül káromkodott s oda -kiáltotta kocsisunknak:</p> -<p>– Hozd ide a kalapácsot.</p> -<p>Bükky István volt kocsisunk. Öreg, pupos, régi hü cseléd. Oda -czammogott a kocsihoz, a tarisznyából kivette a kalapácsot s átadta -apámnak. Csak a kalapács vasával lehetett a haldokló vagy talán már -halott állat állkapcsai közül anyám lábát kimenteni.</p> -<p>Szerencse, hogy akkor nem volt még félczipő vagy kivágott czipő. -De igy is nagy sebje volt anyámnak. Rögtön öltöztünk s mentünk fel -a csárdához. Ott apám finom törkölypálinkával kimosta s aztán -bekötözte a sebet. Begyógyult szerencsésen.</p> -<p>Hanem az eset miatt mégis csak elmaradt a nagy szilfa -látogatása. Pedig e napra már előre kitüztük. Elmegyünk tövébe, -megmérjük területét, leülünk árnyékába, megszámláljuk főágait.</p> -<p>A mi elmaradt akkor: megcsináltuk máskor.</p> -<p>Csodálatos alkotása a természetnek. Dereka, főtörzsöke csak -ember magasságnyi. Tehát nem volt társa közelben soha, nem -versenyezett senkivel, vele se versenyezett senki. Születése óta -magánosan állt ott a dombtetőn büszkén, védtelenül, viharok és -villámok ostromában. Ha lett volna társa vagy szomszédja: magasbbra -nőt volna törzse s nem fejtette volna ki oly gyorsan, oly közel a -földhöz koronáját.</p> -<p>A magyarnak szilfa a nemzeti fája. A német elfoglalta a tölgyet, -a lengyel a fenyőt, az olasz és franczia <span class= -"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> az -olajfát. Ezer falu, város, halom, dülő, határrész viseli nálunk a -Szilas és Szilágy nevet. S a hol ez a név van: ott magyar lakik, -ott magyar telepedett meg ezer év előtt.</p> -<p>Mert a magyar csak a rónát, csak a sikot, csak a végtelent -szerette. A minthogy a lova is azt szerette. Van fája a siknak is. -De csak puha fája. A nyár, a füz, a rekettye. Szilaj fája csak a -szilfa. Erős, kemény, szivós, hatalmas, viharokkal szembeszálló, a -mit hajdan szilajnak nevezett az irodalom is, a népnek nyelve is. -Gyümölcsöt nem terem, de éjszakára tanyát ad varjunak, seregélynek. -A villám kikerüli s ha beleüt is, nem árt neki. Legmagasabb -csucsára odaszáll a turul madár. Onnan nézi a napot s a legelésző -és ficzánkoló ménest. Ágából, fiatal hajtásából faragták őseink az -ijjat. Századokon át él. Kora miatt kihalt szilfát még senki se -látott.</p> -<p>Az akarattyai szilfa messze lát. Északfelé a Bakony csucsai, az -Iszka, a Bögre, a Papodtető, a Halyag, a Hárságy, a Kőröshegy -zárják el látó körutját. Napkelet felé Fehérvár aranyos tornyait és -Szegzárd hegyeit látja. Dél felé a Mecsekig néz s napnyugat felé -Tihanyon keresztül Badacsony büszke tetejére száll tekintete. A -tihanyi réven át pedig végig néz a Balaton szinén s nem látja -partját sehol, mint a tengernek.</p> -<p>Milyen régi ez a fa! Meg nem lehet mondani. Az 1532-iki kenesei -országgyülés már ott látta, ott találta. A Batthyányi, Tahy, Zalay, -Nádasdy, Majláth, Csányi, Bottka, Forgách, Apponyi, Zay, Pósa, -Horváth, Mérey, <span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span> Kőváry, Kisfaludy, Boronkay, Niczky, -Sittkey, Bessenyey ma is élő nemzetségek öregei, föbbjei -apródaikkal, kisérőikkel, huszáraikkal lombjai árnyékában -poroszkáltak el, a mikor a kenesei országgyülésre gyülekeztek. Hát -a már kihalt fényes nemzetségek!</p> -<p>Csak pár év előtt hullott el Mohácsnál a nemzetnek hős serege. -Az előtt egy király is sok volt, most két királya volt a magyarnak. -És két örök ellensége. A német és a török. Egyik jobban pusztitotta -mint a másik.</p> -<p>Az az öreg fa ott a parton jól hallotta, a mint az ország -bölcsei és vitézei a fölött tanácskoztak: melyik jobb, melyik -rosszabb? A török-e vagy a német? Melyikkel tartson a magyar? A -törökkel-e vagy a némettel? Nem jobb volna-e mind a két királyt -elkergetni s felállitani a szabad köztársaságot s nemzetül -szövetkezni a hatalmas törökkel?</p> -<p>Öreg szilfa: te hallottad ezt a tanácskozást. A te lombod -belesusogott, a te lombod belebólintgatott ebbe a tanácskozásba. -Azóta negyedfélszáz esztendőn keresztül látod feljönni és -lenyugodni a napot a magyar nemzet feje fölött. Végig nézted a -törökkel és a némettel lezajlott keserü küzdelmeket. Láttad -győzelmében, láttad bukásában nemzetünket. Sokszor elbuktunk, -mindig feltámadtunk. Öreg szilfa: te sokat tapasztaltál. És mondd -meg nekünk most már: melyik szónak volt igaza 1532-ben? És mondd -meg nekünk azt is: szaporodott-e bölcsességünk 1532 óta? Meg -tudnánk-e azokra a kérdésekre ma igazán felelni? <span class= -"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span></p> -<p>De hát hagyjuk ezt a dolgot öreg szilfa. Ugy se tudod, miért -beszélek én rólad annyit. Hiszen rólad semmit se tud a főváros -közönsége. Téged föl nem keres nyaraló közönség. Emlékeztető jel -nincs függesztve rád. Korhadt oldalaid, korhadó ágaid nem őrzi a -kegyelet. Isten számában élsz s nem az emberek gondozásából. Meg -kell mondanom őszintén: miért beszélek én rólad annyit.</p> -<p>Azért, hogy tanubizonyságul hivjalak: miért pusztulnak oly -gyorsan gyökeres nemzetségeink.</p> -<p>Mert te tudod azt a legjobban!</p> -<p>Közbeszéd, mindennapi szójárás ez: »régi család, gyökeres -nemzetség«. Mit tesz ez?</p> -<p>Bizony nem azt teszi: kinek hány őse van. Mindenkinek egyenlő -számu őse van. Annak a Szemerének, a ki Huba nemzetségéből -származik, nincs több őse, mint annak a drótos tótnak, a ki csak -annyit tud őseiről, hogy az ő neve Janó, apját, anyját nem ismerte -s mint talált gyereket közköltségen nevelte föl Nyitramegye -valamelyik jólelkü kis tót községe.</p> -<p>A Neander-völgyi koponya lehet fél millió éves vagy lehet -százezer éves. Vitatkozzanak fölötte a tudós emberek. Nincs az az -uralkodó s nincs az a koldus az ó világban, a ki teljes joggal azt -ne mondhatná: ez a koponya az ő ősének koponyája volt.</p> -<p>Ősi család az, mely egy birtokon több nemzedéken át megmarad. A -birtok az ősi s nem a család. A ki azt mondhatja: ez a birtok a -hetvenhetedik öreg apámé volt: az igazán ősi család. Ilyen magyar -természetesen <span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span> nem lehet, minthogy Árpád apánkig a kinek -legtöbb öreg apja volt, annak se lehetett több -harminczháromnál.</p> -<p>Csak az ember öreg, az idő mindig fiatal. Sokan vannak, a kik -családjukból öt nemzedéket ismernek egy időben, a kik öreg apjukat -és unokájukat egyszerre láthatják. Ez egy élő nemzetség. Ilyen hat -nemzetség Árpádig ér föl. Nem is olyan nagy dolog.</p> -<p>Mi magyarok ezeréves nemzet vagyunk. Mert csak ezer év óta van -állandó birtokunk.</p> -<p>Hát a zsidók?</p> -<p>Az öreg Mózes ugy 1200 körül élt Jézus előtt. Száz-kétszáz évvel -több-kevesebb nem igen számit. Ha mi magyarok ezer évre számitunk -vissza: a zsidók háromezer évre számithatnak. Joguk van hozzá. Ma -is van elég zsidó, a kinek egyenes őse vályogot vetett Egyiptomban -és papucsot kötött Babilonban s a ki tisztán örökölte századik ős -apjának vérét, szemeit, szakálát, természetét. Azért mosolygok én -azon, ha hallom, hogy nincs már Árpád magyarjától egyenes ágon -tiszta vérrel származott magyar ember.</p> -<p>Ostoba beszéd.</p> -<p>Mintha az a tizenöt ezer kemény legény, a kivel Árpád berontott -Európába, mind valamennyi idegen vérrel keveredett volna -unokáiban!</p> -<p>»Korcs volt anyja vére s más faj állott a kidőlt helyére.« Ezt -mondja a költő. De a költő csak a főurakról beszél, a kiknek -hegytetőn volt kőváruk. S a magyar nemzetet nem főurai tartották -fen. Faját, jellemét, tiszta vérét, zömök alakját, széles arczát, -<span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span> eszes tüzes szemét nem a főurak őrizték -meg. A tiszta magyar faj gerinczalkata is egészen más, mint a -magyar főuraké.</p> -<p>A magyar főurak jellege hosszukás arcz, keskeny orr, hideg -szemek, hosszu kéz, gólyaláb, vegyes szin s olyan gerinczhajlat, -mely a vesék táján nem elég mély. Az ős magyar gerincz hajlottabb, -mint a magyar főuraké, tehát az ős magyar termet egyenesebb és -nyalkább, mint a hogy a főuraknál látjuk.</p> -<p>Csak Erdélyben van még tiszta magyar származásu főur. A -Kemények, Bánffyak, Bethlenek közt még feltaláltam Árpád -egyik-másik huszárhadnagyát. A legnagyobb vagyonu magyarországi -főurak kétszáz év óta habsburgi főnemes elemekkel vannak -százfélekép összeházasodva.</p> -<p>A mint a gothai könyv bizonyitja. S a mint a természetök és -testalkatuk még jobban bizonyitja.</p> -<p>De térjünk vissza hozzád akarattyai öreg szilfa!</p> -<p>Van a magyarok közt ősi család, noha csak ezer év van -mögöttünk.</p> -<p>De nincs a zsidók közt ősi család, noha három ezer év van -mögöttük.</p> -<p>Mert Magyarországon nincs olyan zsidó birtok, mely a harmadik -nemzedéken át volna egy család kezén.</p> -<p>Azt mondják, nem is lehet, hiszen csak ötven év óta szerezhet -zsidó ember ingatlan birtokot.</p> -<p>Majd megfelel erre az öreg szilfa.</p> -<p>Tul a Dunán régi példabeszéd, hogy papi örökség, zsidó örökség -nem száll át a harmadik izre. S az is <span class= -"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> régi -példabeszéd: könnyen szerzett jószág hamar elvész.</p> -<p>A gyermeknevelés nagy igazságainak torzképét tárja elénk a két -példabeszéd.</p> -<p>Tul a Dunán van egy érsek, öt püspök, öt-hat gazdag apát és -prépost s vagy hatvan gazdag kanonok. Tehát mintegy hetven nagy -szerző.</p> -<p>Kétszáz év óta gazdagok a magyar papok. Az előtt nem voltak -gazdagok. Ha tizenöt évet számitunk egy papi beneficziumra, kétszáz -év óta csak tul a Dunán legalább ezer nagy szerző pap élt. Tehát -legalább ezer családnak kellett volna meggazdagodni, vagy tisztes -vagyont szerezni.</p> -<p>S mindössze sincs öt család, mely vagyonát papi örökségnek, papi -szerzeménynek tekinthetné. Pedig nem kell ám azt hinni, hogy minden -nagy szerző pap kegyes alapitványra adta pénzét. Nagyon sok tette, -de nem mind, sőt fele se. El se élték jövedelmüket. El se -játszották.</p> -<p>Hanem odaadták, elhagyták rokonaiknak. Ezek kezén pedig -elpusztult az első, második nemzedéknél.</p> -<p>Ép ugy, mint a zsidóknál az ingatlan birtok.</p> -<p>A nevelés eredménye ez.</p> -<p>Ha azt akarjuk, hogy utódaink ragaszkodjanak az ősi birtokhoz: -ugy kell nevelni a gyermeket, hogy ne a vagyont szeresse meg, hanem -a birtokot. Ne a csürben örüljön a buzának, hanem a hogy a dülőn nő -fel. Ne menyasszonya keblén imádja a rózsát, hanem kint a kertben, -a mint bimbót hajt s ragyogó szirmaival rámosolyog. <span class= -"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span></p> -<p>A vagyon holttest, a birtok élő alak. A vagyon csak szám. Ezer, -tizezer, százezer, millió. A birtok vagyon is, de azontul családi -emlék, hagyomány, költészet is. A vagyon csak a gyomornak, -hiuságnak és ledérségnek ad élvet, a birtok a léleknek és a sziv -ábrándjainak is. És a hatalom és önérzet nemes kincsei!</p> -<p>Minő hatalmas ember az, kinek ezer holdnyi szép birtoka van ősi -házzal, nagy kerttel, hű szolgákkal, negyven cseléddel, kétszáz -lélekkel, a kiknek parancsol, de kenyeret is ád; a kiket munkára -hajt, de szeret is s a kik engedelmeskednek neki s a kikkel együtt -lakik, együtt megy az isten házába s jó időben, rossz időben együtt -örül – együtt busul.</p> -<p>Megválik-e ilyen ember birtokától?</p> -<p>Van egy sereg szép tinaja. Még apja szerezte azt a hires bikát, -melynek utódjai.</p> -<p>Van udvarán hatalmas hársfája. Öregapja ültette el.</p> -<p>Van a kert sarkában mohos kőfalszöglet árnyékában száz esztendős -borostyán-lugas. Dédanyja vitte oda egy napos menyecske -korában.</p> -<p>Ott van egy árokpart: rajta mászkált gyerek észszel.</p> -<p>Ott van a birtok napkeleti részén egy határhalom. Ős apja ott -birkózott a hatalmas szomszéddal s megmentette a birtokot.</p> -<p>Közel a temető: tizenhat őse nyugszik hantja alatt.</p> -<p>Megszólal a déli harangszó: azt a harangot is elődei -adományozták.</p> -<p>Zsémbes, komor egyik-másik belső cselédje. De annak az apja is -szolgálta az ő apját, öregapja öregapját. Nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> is lop -többet, csak épen a dohányra valót. Tehát meg kell becsülni.</p> -<p>Minden birtok egy családi történet. Minden történet egyuttal -hagyomány, ábránd és költészet.</p> -<p>Mondd meg öreg szilfa, ha te egy családnak birtokában volnál, ha -tiz nemzedék egymásután hüsölt volna árnyékodban s a tizenegyedik -megválna tőled csak azért, hogy pénze nagyobb kamatot hajtson: nem -érdemlené-e meg az a tizenegyedik, hogy legmagasabb csonka ágadra -akaszszák föl?</p> -<p>Arra az ágra, melyet 1853-ban csonkitott meg egy kósza -villám?</p> -<p>Öreg zsidó, öreg pap! Ha azt akarod, hogy birtokod nemzedékről -nemzedékre szálljon s nemzetséged könnyen a világba el ne -széledjen: ugy neveld a gyermeket, hogy legkedvesebb játékait -birtokodon játsza, leg szebb gyermekidejét birtokodon töltse; annak -fáit, halmait, dülőit, hajlásait, kutját, kutfejeit, messzelátó -szépségeit, emberét, asszonyát, kisgyerekét, meséit, ábrándját, -hagyományait igazán megszeresse.</p> -<p>Akkor ragaszkodik hozzá. Akkor el nem adja, el nem tékozolja se -szép szóért, se szép lóért, se szép lányért, se szép kamatért.</p> -<p>Argentina messze van. Sok ezer mérföldnyire. Tenger is van -köztünk. De ha ott megbomlik a tőzsdeállapot ma: a papirok -felényire buknak holnap minálunk is.</p> -<p>Felényire a papirok, de egészen a papirok gazdái. De akárhogy -bukik Argentinában a bankár, a hajótulajdonos, <span class= -"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> a -rozsföld, czukornádföld: azt a magyar birtok egy könyedén meg nem -érzi.</p> -<p>Kivált ha jó magyar ember a birtokosa.</p> -<p>Most már megérted jó öreg szilfa, miért meséltem én rólad annyit -Gamászától Siófokig Salamon Ferencznek, Szilágyi Sándornak, Nagy -Miklósnak, de még Gyulai Pál urnak is.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span></p> -<h2>BALATON-FÜRED.</h2> -<p class="summary">(Miért német a magyar fürdő? – Hogy menekült meg -Kecskemét a német szótól. – Nyári orvos, téli orvos, csavargó -orvos. – Nemes fiu, nemes leány. – A mamák visszaemlékezése. – A -régi Balaton-Füred.)</p> -<p>Elértünk Siófokra.</p> -<p>Akkor még nem volt Siófok világfürdő. A mezőföldi főszolgabiró -akkor még nem volt fürdőbiztos s nem kellett neki németül beszélni. -S a jó magyar falut és vidéket még akkor nem iparkodtak németté -tenni. A mezőföldi ember még akkor nem is tudta, milyen a német -szó. A ki németül beszélt: arról azt mondta: zsidóul beszél. Jó -zsidó barátaink akkor is tudtak németül.</p> -<p>Csudálatos nép ez a fővárosi fürdő közönség.</p> -<p>A mint beteszi lábát egy magyar fürdőbe: mindjárt németül -beszél. Külföldön jó magyar.</p> -<p>A mint meglát egy pinczért: németül szól hozzá.</p> -<p>A mint a vasuti indóházba beteszi lábát: már elfelejti a magyar -nyelvet. <span class="pagenum"><a name="Page_66" id= -"Page_66">-66-</a></span></p> -<p>A mint utazóval találkozik, a mint üzletről beszél, a mint -katonai, vagy épitészi, vagy mérnöki dolgokról értekezik: nyelve -már nem fordul a magyar szóra.</p> -<p>S mindegy ám az, akár keresztyén, akár zsidó. Mihelyt kereskedő, -gyáros, nagyiparos, vállalkozó, mágnás vagy pinczér: mindjárt -német. Természetes, hogy van kivétel is. Még kivétel se lenne?</p> -<p>Tuladunán minden kőmives német. Vagy az volt vagy azzá lesz -valamikor. Igy van a kéményseprő is. Nincs az a magyar város -Tuladunán, a hol másként volna.</p> -<p>Apám negyvenkét év előtt házat épitett. Délelőtt minden kőmives -magyarul beszélt, délután már mind németül. Mert délután már -valamennyi ittas volt sörtől-bortól. S ha ittas: akkor mindig -beszél.</p> -<p>Berky nevü kocsisunk csak hallgatja ezt a beszédet nagy -álmélkodással:</p> -<p>– Miről beszélnek ezek? Kérdem tőle kötekedve.</p> -<p>– De nem tudom én azt urfi. Ugy beszélnek ezek, mint a ludak. De -tudja isten, talán azért ezek is megértik egymást.</p> -<p>Igy volt a népünk ez előtt huszonöt évvel még Siófok táján.</p> -<p>Idegen azt el nem hinné, minő türelmesség lakik a magyarban.</p> -<p>A hatvanas évek legelején Kecskeméten laktam… A Király-testvérek -czimü vendéglőbe jártunk Kecskemét tőzsgyökeres magyarjaival s -főtisztviselőivel együtt. Csak a hires történetiró Hornyik János -tudott köztünk németül, <span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span> de ő is inkább tótul tudott, de azt is -ugy eltagadta, hogy a ki kisütötte rá, hogy tótul tud: ahhoz hozzá -vágta az ötfontos ólomkalamárist.</p> -<p>Megtörtént.</p> -<p>Egyszer Zágrábvármegye horvátul intézett egy átiratot Kecskemét -városához. Senki se értette. Valakinek eszébe jutott, hogy Hornyik -János érti a tót nyelvet, ő majd leforditja. De ki szólitsa föl? Jó -barátja, tisztelője nem vállalkozott erre. Végre megfogtak egy -szerencsétlen aljegyzőt, vigye be hozzá az iratot, de hagyja nyitva -az ajtót maga után. Ugy cselekedett.</p> -<p>– Tekintetes főjegyző ur, tisztelettel kérem, legyen szives ezt -a levelet magyarra forditani.</p> -<p>Hornyik János csöndes, jó ember volt. Az édes tej nem oly -szelid, mint ő. Szemei akkorák voltak, mint a bikáé, de kékek -voltak, nem feketék. Átveszi a levelet, megigazitja szemüvegét, -leteszi pipáját s megnézi az irást. Látja, hogy szlávul van. Látja, -hogy őt gyanuba fogták, hogy tótul is tud.</p> -<p>Szemeit abban a pillanatban ellepte a vér. Mint a villám, ugy -kapott az ólomkalamárishoz s ha az a boldogtalan fiatal ember -gyorsan ki nem ugrik: halálnak halálával pusztul el. Botond vezér -nem ütött akkorát Bizancz kapujára, mint Hornyik azzal az ólommal a -régi rozzant városház falára. Ez is egyik ok, a miért uj városházat -épitett a büszke város. – De azt az aljegyzőt nem is türte meg -többé Hornyik a városban. Ki kellett őt tenni rovónak a bugaczi -pusztára. Ott is halt meg száraz betegségben. <span class= -"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span></p> -<p>Nos hát Hornyik is köztünk volt a Király-testvéreknél estennen – -a kurucz magyarok közt.</p> -<p>Volt ott egy biljárd asztal is s a mellett egy márkör. Törpe, -pupos szánalomra méltó alak, embervakarcs. De mint afféle márkör: -csak németül beszélt.</p> -<p>Hát az egész kurucz tábor nem a német nyelvet törte ezért a -nyomorék alakért Kecskemét városában? S Hornyik bátyánk is nem -eltürte ezt a természetellenes állapotot szó nélkül?</p> -<p>Végre is felbujtogattunk egy csöndes kuruczot, az öreg Mádyt, -csináljon rendet. Az öreg Mády vidám eszü ember volt s magához inté -a vakarcsot:</p> -<p>– Hány dákód van édes fiam?</p> -<p>– Tizenegy jó, öt rossz.</p> -<p>– Van-e ólomtöltelék mindegyikben?</p> -<p>– Van kérem alássan.</p> -<p>– Nos hát édes fiam, mind a tizenhat dákót a fejeden töröm -össze, ha te még egy szót szólsz itt németül.</p> -<p>Igy mentettük meg Kecskemétet anno 1863. a németségtől. Mert hát -az a márkör is csak ugy tudott magyarul, mint akármelyik halasi -utczai gazdaember.</p> -<p>– – Meg kell most nézni, mivé tette Siófok és Balaton-Füred -nyelvét, azt a tökéletes, tiszta, zengő magyar nyelvet a pinczérhad -és a fővárosi közönség! Pedig egy-két okos ember s egy-két kedves -asszony mily gyorsan tudna ezen segiteni!</p> -<p>Nem ugy volt ez régen Balaton-Füreden! A mikor még a Balatonnak -ez volt egyetlen fürdőhelye. <span class="pagenum"><a name= -"Page_69" id="Page_69">-69-</a></span></p> -<p>Negyed század előtt még nem volt Siófok, nem volt Kenese, -Almádi, Alsó-Örs, Fülöp, Badacsony, Balaton-Földvár, Boglár, -Fonyód. Mind e gyönyörü fürdőhelyek sivatag partok voltak s idegen -közönséget nem ismertek. Egy-két uri ember szegényes deszkaviskóban -ugyan mindenütt fürdött s négy-öt vasárnapon a közeli falvak -lakossága oda vonult kocsikon egyszer megfürödni: de aztán ebből -állott az egész.</p> -<p>Holt tenger volt a Balaton s még zarándokok se látogatták. Csak -Balaton-Füred állott és Keszthely s kissé távolabb a Héviz. Ez se -régóta.</p> -<p>Hejh Balaton-Füred – de sok szép dal zengett, de sok sarkantyu -pengett, de sok legénysziv felpezsdült, de sok leánysziv -megrendült, de sok szép asszony lett még egyszer és még egyszer és -még egyszer szerelmes asszony te benned!</p> -<p>Kicsiny voltál, öt-hat házból álltál, meleg voltál valamikor. Az -égből, a vizből, a forró szivekből egyaránt omlott rád a napsugár -és a vér melege és a jó kedv villogása. Visszatérnek-e régi napjaid -valaha?</p> -<p>Igaz, hogy a régi fürdő más volt, mint a mostani. De a régi -egészség is más volt, mint a mostani.</p> -<p>Először is annyi alávaló betegségről sejtelme se volt az -embernek, a mennyiről most még a számtiszt is értekezést tart a -kartársai előtt. A mindenféle hisztériákról s férfi és női -idegbajokról még a tudós férfiak se beszéltek s ma már a -társalgónők és komornák is szakszerüen elmélkednek. A sok -czukorkór, Bazedov-kór, vesekór, epekőkór, gyomorhurut, -vérszegénység hirből se <span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> volt ismeretes s a ki igazán beteg volt: -az otthon maradt, herbatét ivott s az isten nyomorékjai nem jöttek -össze egy csomóba, hogy egymás láttán kétségbeessenek.</p> -<p>Régen a fürdőket csak a sánták, bénák, csuzosak és köszvényesek -keresték föl. Beteg asszony éppen nem ment a fürdőre. Csak a meddő -menyecskék mentek oda s azoknak mindig használt. És csak a viruló -hajadonok keresték föl vidám mamáikkal, kik az édes mult emlékeit -még egyszer átélték, ujra átérezték. S a hajadonoknak is használt. -A ki balatonfüredi fürdőn, badacsonyi és somlyai szüreten meg nem -találta szive mását: hiába ment az aztán a lorettói vagy az öreg -mária-czelli szüzanyához.</p> -<p>Betegnek igenis kell a fürdő. Hasznos is. Különösen hasznos a -légváltozás, a házi gondok otthonhagyása s az uj ismerkedés. Tudom -én ezt. Legyenek hát fürdők betegek számára. S ha sok a beteg és -sok a betegség: annál több legyen a jó fürdő, okos orvosok és nemes -emberbarátok szerető gondjai s szigoru szabályai alatt.</p> -<p>Okos orvos?</p> -<p>Jőjjünk csak tisztába ezzel a kérdéssel.</p> -<p>Van okos és jó orvos elég. A ki a tudománynak, emberszeretetnek -és gyakorlati tapasztalatnak teljességét szerezte meg agya és szive -számára s a test és lélek szenvedéseinek enyhitésére. De az ilyen -orvost nem a fürdőorvosok közt kell keresni.</p> -<p>Ha a fürdőorvos állandóan helyén marad s jól ismert közönségét -el nem hagyja és se télen, se nyáron más <span class= -"pagenum"><a name="Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> vidékre -nem költözik: akkor helyet foglalhat a jó orvosok diszes -seregében.</p> -<p>De a ki csak nyári orvos vagy a ki csak téli orvos, vagy a ki -nyáron északi orvos, télen pedig déli orvos, attól mentsen meg az -isten és a rendőr minden beteg embert. Mert az nem egyéb, mint -csavargó orvos, a ki óvatosan kerüli azt, hogy a ki egyszer betegje -volt, az őt ismét föltalálja, megismerje.</p> -<p>A csavargó orvos, a ki fürdőről fürdőre jár, olyan mint a -patkányirtó. A hókusz-pókuszt megcsinálja, a busás pénzt felveszi -érte s a mint odább áll: megint csak annyi a patkány, a mennyi -előbb volt. Igaz orvosnak az a feladata, hogy ő betegjeit s őt -betegjei tökéletesen megismerjék és egymásban megbizzanak. Minden -betegségnek egyénenként megvan a maga különössége, a melyre az -orvosnak ügyelnie kell. De miként ügyelhet a csavargó orvos olyan -betegnél, a kit azelőtt sohase látott s a kit, hogy ujra lásson: -arra semmit se ad?</p> -<p>Az erkölcsi felelősségtől való irtózás, a munkanélküli -pénzkeresés, a könnyelmü időtékozlás vágya szüli a fürdőorvosokat, -a nyári orvosokat, az évszaki orvosokat. Veszedelmes kinövései ezek -a tudományos pályának.</p> -<p>A légváltozás, a házi gondtól menekülés s az étrend megtartása -vagy kisegit a betegségből, vagy enyhiti azt. Ez vidámabb kedélyre -birja a fürdővendéget. S a vidámabb kedély szivesebben fizet.</p> -<p>Ezt a helyzetet zsákmányolják ki a csavargó fürdőorvosok. S a -fürdő-vendég is azt hiszi, hogy divat és jó izlés dolga, ha már -fürdőn van, valamely orvossal <span class="pagenum"><a name= -"Page_72" id="Page_72">-72-</a></span> tanácskozni vagy ha nem -teszi is, valamelyik orvost fizetni. S igen sok többet ád a -fürdő-orvosnak, mint buzgó rendes orvosának. Hadd lássa a világ, -hogy ő a borravalóval nem fösvénykedik.</p> -<p>Bizony kell lenni fürdőnek a betegek számára is. De miért ne -lenne fürdő az egészséges emberek számára? Ha üdülni kell a -kimerült idegnek: vajjon nem kell-e üdülni az elfásult kedélynek -is?</p> -<p>Hogyan töltötte hajdan napjait a nemes ember? Mert más emberrel -ugyan nem törődött a világ, csak a nemes emberrel. Az ő számára -készült minden az ég alatt és a föld szinén, az államban és a -társadalomban és mindenütt. Övé volt a természet minden szépsége. A -hegyek, a völgyek, az erdők, a ligetek, a tavak, erek, kutfejek, -folyóvizek értte éltek, neki ragyogtak, neki voltak gyönyörüségére. -Minden vad, minden madár, minden hal az övé volt. Minden emberi jog -abból állott: születni, élni, meghalni. De a nemes ember joga más -volt még a születésben, még az életben, még a halálban is.</p> -<p>Ha kereskedőnek, iparosnak, zsidónak, görögnek, czigánynak fia -vagy lánya született: nos hát egy nyavalyás lélekkel több a földön. -Vagy fiu, vagy lány – mindegy. Anyakönyvbe bevezették, vagy be se -vezették: azzal se törődtek sokat. Statisztika nem volt, a lelkek -összeirásának ostoba munkájával nem vesződtek a hivatalbeli -emberek. Fejadót nem ismert a nemes vármegye. A népösszeirást pedig -bolondságnak tartotta. Mert ugy gondolkodott: akár összeirják az -embereket, akár nem: <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span> azzal se többen, se kevesebben, se -jobbak, se rosszabbak nem lesznek az emberek. Házat, telket, igás -barmot igen is össze kell irni, – egy vagy más okból arra szükség -lehet, de az embert számba venni: ostobaság. Nem falka, nem nyáj, -nem gulya, nem ménes, nem csürhe az ember, hogy rovásra vegyék, -számon kisérjék, számadóra bizzák. Nem hajtják azt a vásárra s nem -kell az embernél a dögbőrrel beszámolni. Az egyik meghal, a másik -megszületik: virág a kertben, szálfa az erdőn, nád a bozótban, -laboda utszélen, gyerek a falun: ki számlálgatná azokat?</p> -<p>De ha nemes embernek gyereke születik: az már egészen más.</p> -<p>A nemes fiu, ha már megszületett, más egyéb is volt, nem csak -sivalkodó poronty.</p> -<p>Születésével már »mag«-jává lett a családnak. A leány soha se -volt »mag«, csak a fiu. Ha tiz lány volt is egy családban, de egy -fiu se, azért a családfő, ha elhalt, magtalanul halt el. S az a -család, vagy legalább az az ága attól kezdve »magvaszakadt« ág -lett. Ezen nem segitett senki. Legföljebb, ha egy leány volt, nagy -jószág volt, hires család volt: akkor a király és a vármegye -fiusithatta a lányt is s vele fenmaradhatott a hét magyar -nemzetségnek ez az ága s kikerülte a család a magvaszakadást.</p> -<p>Mert a nemesség oly nagy hatalom volt, hogy az még a lányból is -csinálhatott fiut.</p> -<p>De a mikor a nemes fiu megszületett: az már abban a pillanatban -nemcsak csecsemő, nemcsak »mag« volt, hanem egyuttal »örökös« is. -<span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span></p> -<p>Nagy szó volt ez. Az örökös! Kivált, ha nem egy fiu, hanem több -fiu született. Egyiké lesz az apai örökség, másiké az anyai. Az -egyik örököl majd Veszprémmegyében, a másik Tolnában vagy -Somogyban. Az egyik kapja az alföldi, a másik a felföldi birtokot. -A birtokokat pedig szerzéssel, cserével, kiváltással vagy egyébként -egyenlő értéküvé kell tenni. Ha sok a fiu: pap is legyen, katona is -legyen, tisztviselő is legyen valamelyik. De melyik? Majd -meglássuk! Annyi bizonyos, hogy az okos, fürge, erőszakos vagy -kegyetlen hajlamu gyereknek a másik vármegyébe kell házasodni, hogy -a családot ott gyökereztesse meg, ott terjessze. Ha ostoba s -tanulni nem akar: pap legyen belőle. Ha korhely és rakonczátlan: jó -lesz katonának. Ha bőbeszédü s szeret vadászni és verekedni: jó -lesz főbirónak, alispánnak.</p> -<p>A nemes embert aztán számba vették. Arról készitettek összeirást -s abba bele vették az egyhónapos csecsemőt is. Mert a nemes ember -volt az alkotmány, a voks, a tisztviselő, a vármegye, a mag, az -örökös és a nemzet.</p> -<p>Ő volt az alfa és az omega. Ha Mózes összeirta a zsidókat, Homér -a helleneket: nosza összeirta a vármegye a nemeseket. Hiszen mi egy -zsidó vagy egy görög a magyar nemes mellett?</p> -<p>De még a lány se csupán lányszámba jött, ha nemes lány volt.</p> -<p>Hajh, a mamák okvetlenül szükségesnek tartották, hogy lányuk -legyen, s nem is nyugodtak addig, akármibe <span class= -"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> került, -mig lányuk nem született annyi, a mennyi csak kellett.</p> -<p>Mihelyt lány: mindjárt szép. Mihelyt nemes lány: mindjárt -kivánatos. Mihelyt gazdag lány: mindjárt ragyogó. De a lányért még -se szabad az ősi vagyont megbontani. Férjem uramnak tehát dolgozni -kell, szerezni kell, otthon kell maradni, követválasztásra és -tisztujitásra keveset szabad költeni, hogy a lánynak, ha férjhez -megy, legyen mit apritani férje tejes csészéjébe.</p> -<p>S még sem csupán ezért szerette a mama, hogy lánya legyen.</p> -<p>Hanem azért, hogy legyen kivel elmenni fürdőbe és -tánczvigalomba, a székvárosba és az ország fővárosába. Hogy ujra -ott legyen s gyakran ott legyen, a hol leányálmait álmodta egykor s -édes visszaemlékezésben ujra átélje szüz-hajadon korának s -menyasszony örömeinek édes titkos izgalmait. Oh az az imádás, mely -a lányt körülrajongja, a korral elmulik. De az asszonylélek látni -akarja ezt leányában s büszke arra s boldog abban, hogy lányát is -az az imádás rajongja körül. És oda vetődik egyik-másik a régi -imádók közül is. Agg férfiak, ország jelesei, társadalom előkelői s -egy meghajlással, egy kézszoritással, egy forró kézcsókkal egy rég -elfeledt hamis jelszóval fölidézik az ifjukor örömeit.</p> -<p>Huzza a czigány, szól a zene, járja bomlottan a fiatalság, nézi -a mama, nézi az agg egykori imádó.</p> -<p>– Hejh asszonyom, mikor ön még Vilma volt s mikor én még -fenegyerek voltam! <span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span></p> -<p>Egy szemvillanás, egy mosoly, egy köny a felelet.</p> -<p>– Hátha a mit mi eltévesztettünk: gyermekeinknek sikerülne!</p> -<p>Ezért kell, hogy lánya legyen a nemes anyának.</p> -<p>Hajdan nem volt kaszinó, nem volt ujság, nem volt vasut. Otthon -kellett lenni a családi körben, a gazdaságban, a pap, tanitó, -jegyző társaságában, a cselédek és jobbágyok közt. Megyegyülés, -tisztujitás, követválasztás, országgyülés ritkán. A hol többen -laktak nemesek együtt: ott még csak jól ment a lélek dolga. Névnap, -születésnap, sátoros ünnep, szüret, disznótor, eljegyzés, -lakodalom, keresztelő, összehozta az embereket. Hát azon kivül?</p> -<p>Vége az aratásnak, kezdődik a nyomtatás és cséplés, van egy -hónapi üres idő. Készülj asszony, fogj be Miska, megyünk -Balaton-Füredre.</p> -<p>Nem volt náluk semmi betegség, csak a kedély volt kissé -kiszáradva. Sok jó barát, sok szép asszony, sok ifjukori ismerős, -sok országos férfi ott mulat egy csopron. Hamvadó sziv ujra lángra -lobban, száradt kedélyt vidámság harmatja felüditi; multnak -emlékei, hazafi remények ott röpködnek a lelkek előtt, mint lepkék -a virágos kertben.</p> -<p>Huzza a czigány minden este, minden délben, minden hajnalon. A -németet is össze lehet szidni kegyetlenül. Abban is meg lehet -állapodni, kik a legnagyobb hazafiak s kik az igaz költők. A -pecsovicsokról is ki lehet sütni, mikor és mily áron vette meg őket -a bécsi udvar. <span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span></p> -<p>Az osztrák fürdőket beteg emberek alkották meg, a magyar -fürdőket: Bártfát, Parádot, Balaton-Füredet egészséges emberek. -Paraszt a bucsun és a vásáron, nemes ember a fürdőn csinál magának -jó napot.</p> -<p>S miért ne csinálhatna még ma is?</p> -<p>Öt házból állott valamikor Balaton-Füred. A tihanyi barátok -vendéglője, a Szentgyörgyi Horváth-ház, a pápai Eszterházyak -hajléka, a fürdőház és a kápolna. De ólak nagy számban lovak és -kocsik számára. Az ment oda, a kinek lova volt. A kinek lova nem -volt: mit keressen az urak között? A nagy bajuszu Ladi, a tihanyi -barátok füredi kovácsa még azt az uraságot is lenézte, a kinek a -lova lábán kopott volt a patkó.</p> -<p>– Hány hold földje van az uradnak ecsém? – kérdé egykor nagy -hetykén, még 1848 előtt, Magyari Kossa Sámuel kocsisától.</p> -<p>– Van annak vagy tizezer hold földje Tolnában, Somogyban, -Komáromban, Veszprémben és a Tiszán tul.</p> -<p>– Mégis csak félig ur az a te urad ecsém, a ki ha patkót lát az -országuton, leszáll érte s bedobja a saroglyába!</p> -<p>Biz az ugy volt, a kocsis se tagadhatta. S nagy bajuszu Ladi -egyet sodorintott araszos bajuszán s ezzel el volt intézve az -uraság kérdése.</p> -<p>A fürdők alkotmánya bizony jobb most, mint volt hajdanában. De a -fürdőélet mégis csak szebb volt öreg apáink idejében.</p> -<p>Ma már Balaton-Füred nem öt házból, hanem ötven kastélyból és -villából áll s közeli környezetében másik <span class= -"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> ötven -egyszerübb nyárilak fehérlik a verőfényben. Gőzösök szeldelik a -nagy tó szürke vizét s vitorlás hajók szárnyai libegnek szanaszét a -látóhatár szélein. És mégis Balaton-Füred messze-messze elmaradt az -osztrák fürdőktől, melyek közül pedig néhánynak helyén ötven év -előtt még a mókusok futkároztak a fák oldalán, holott Balaton-Füred -már száz év előtt is találkozó helye volt Tul-a-Duna nagy -családainak.</p> -<p>S magyarok tették nagygyá az osztrákok fürdőit!</p> -<p>Miért van ez igy? Hogy történhetett ez?</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span></p> -<h2>MAGYAR FÜRDŐ, MAGYAR ORVOS.</h2> -<p class="summary">(Magyar orvosok pusztitják a magyar fürdőket. – -Országos fürdőbiztos.)</p> -<p>Mibe kerül nekünk szegény magyarnak a külföldi fürdőzés -esztendőn át?</p> -<p>Nem tudjuk bizonyosan. De én azt hiszem, négy-öt millióba -belekerül. Talán több pénzünket is fölemészti. Hiszen csupán az -osztrák, cseh, morva, stájer, tirol és szalczburgi fürdőkben több -magyar megfordul évenként tiz ezernél. Hát még Abbázia, hát a -Riviéra, Svájcz és a nyugati tengeri fürdők?</p> -<p>Ennek oka kilencz-tized részben a magyar orvosi kar rövid esze -és még rövidebb hazafisága.</p> -<p>Van-e mértéke az észnek? Van-e mértéke a hazafiságnak?</p> -<p>Az a magyar orvos, a ki Bécsben nyerte oklevelét, csodálatos -példánya a hazátlan és nemzetségtelen emberalaku emlős állatnak. S -ha még csak hazátlan és nemzetségtelen volna! De ha a kórház és -gyógyszertár, <span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span> a bonczoló terem és a temető meghagyott -szivében valami érzést: az az érzés csak Bécshez vonzza őt. A bécsi -tudomány, a német nyelv, az osztrák felfogás, a bécsi tanárok!</p> -<p>Különösen az idegen uralom alatt, az ötvenes és hatvanas években -szaporodtak el az efféle orvosok. Igaz, hogy ez időben az -épitészek, a gépészmérnökök, az összes technikusok is német nyelvü -istenverte hazátlan magyarokká lettek nálunk! Minő röstelni valója -ez az ország fővárosának!</p> -<p>Ismerek orvost, a ki huszonöt év óta orvos Budapesten s egy szót -se tud magyarul. Olyan mérték nincs a világon, a melylyel az ilyen -ember eszét meg lehetne mérni. Huszonöt év alatt a szajkó, a -papagáj, a holló és a seregély is megtanulja azt az emberi szót, a -melyet mindennap hall. A hegyes fülü puli kutya egy év alatt -teljesen megérti juhászgazdájának minden szavát. S hogy lehet -beteget bizni olyan észre, mely tanult, mely orvostudor, mely -egyetemet végzett s mely még se tudott huszonöt év alatt magyarul -megtanulni Magyarország fővárosában?</p> -<p>S akár hiszi, akár nem hiszi a világ: a magyar orvosoknak német -nyelvü szakhirlapjuk van Budapesten.</p> -<p>Mi ez? Mit jelent ez?</p> -<p>A bécsi orvosok és orvosegyetemi tanárok jó hazafiak, jó németek -és jó osztrákok. Azt hiszem: komoly tudósok is. Áldja meg őket az -isten.</p> -<p>Még sohase hallottam, hogy bécsi orvos azt tanácsolta volna -betegjének: menjen Budapestre orvossal <span class= -"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> -tanácskozni vagy hivjon Bécsbe magához budapesti orvost.</p> -<p>Mert a bécsi orvosok okos és becsületes emberek, a kik tudják, -hogy a budapesti orvosok se különbek mint ők. A józan ész és -hazafiság pedig azt parancsolja, hogy inkább hazánkfiának adjuk a -pénzt, ne az idegennek.</p> -<p>És tökéletesen igaz, hogy évtizedek óta a bécsi orvosok és -tanárok se egyenként, se összesen nem állanak fölötte a budapesti -orvosoknak. Hogy van az mégis, hogy a mi orvosaink minden -szére-szóra Bécsbe küldik betegjüket tanácskozni és tizszeres -orvosi dijat fizetni?</p> -<p>Hát – bolondok a mi orvosaink?</p> -<p>Nem bolondok azok! Csak eszük nincs. És öntudatos hazafiságuk -nincs!</p> -<p>A bécsi orvos természetesen osztrák fürdőt ajánl.</p> -<p>Még akkor is osztrák fürdőt ajánlana, ha jól tudná, hogy a -magyar fürdő jobb.</p> -<p>És mit csinál a magyar orvos?</p> -<p>Hát a magyar orvos is osztrák fürdőt ajánl. Ő is olyan okos -ember akar lenni, mint a bécsi orvos. Pedig a magyar orvos jól -tudja, hogy egy, talán két betegséget kivéve, a mi fürdőink a kerek -föld minden gyógyfürdőjével versenyeznek, sőt részben jobbak és -hatásosabbak, mint a külföld leghiresebb fürdői.</p> -<p>Ötven esztendő előtt Balaton-Füred már országos hirü előkelő -fürdő volt, sőt ismerték Bécsben is. Onnan is jöttek előkelő -vendégei. Sok betegségben, kivált tüdőbajos betegségben csodákat -mivel ez a fürdő. <span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span></p> -<p>Ötven esztendő előtt Gleichenberg dombjain tehenet legeltetett a -szegény sváb. Hire se volt a fürdőnek.</p> -<p>Egyszer véletlenül dolga akadt ott dr. Skoda hirneves bécsi -tudósnak és orvostanárnak, beszélt két ottani birtokos osztrák -gróffal, ajánlotta nekik valamely kezdetleges fürdőtelep épitését s -elkezdte tüdőbajos betegeit oda küldeni.</p> -<p>Ma Gleichenberg a tüdőbajosok gyüjtő csatornája és egyuttal -vesztőhelye.</p> -<p>És ma közel háromezer magyart küldenek oda évenként még is -magyar orvosok.</p> -<p>Tisztelt magyar orvos barátaim Kárpátoktól Adriáig!</p> -<p>Mi különbség van az ember és a majom közt? Megmondjam? De -szivesen megmondanám, ha azt hinném, hogy okultok belőle!</p> -<p>Ne beszéljünk azonban olyan magas értelmiségü okleveles -tudósról, mint a majom. Maradjunk meg a szajkónál. A szajkónak sok -kedves jellemvonása mellett még az a természete is meg van, hogy ha -egyszer megtanulta ezt a szót: ebadta, hát akkor ezt beszéli -örökösen. Ebadta! Ebadta! Ebadta!</p> -<p>A szajkó nehány évtized óta például azt beszéli, hogy az osztrák -fürdőben nagyobb a kényelem, mint a magyar fürdőben.</p> -<p>Kedves szajkó – ne fecsegj! Igazad van, de még se fecsegj! Te -azt nem tudod, hogy két évtized óta Gleichenbergben évenként ott -hagytak a magyarok százezer forintot. A mi husz éven át kamataival -legalább három millió forint. S kedves szajkó te csak egy ostoba -madár vagy, te azt nem tudod kiszámitani, hogy ha ez a három -<span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span> millió Balaton-Füreden maradt volna: ott -most tizszerte nagyobb volna a kényelem, mint abban a ködös stájer -fürdőben.</p> -<p>Százharmincz hatalmas erejü magyar fürdőt tesznek tönkre -évenként a magyar orvosok. S kiváltképen a budapesti orvosok. S -azért teszik tönkre, hogy az idegen népek gazdagodjanak.</p> -<p>Hejh, pedig az osztrák fürdők támogatását ugyancsak csinálják -rajtok kivül a császárok, királyok s mindenféle fejedelmek is. Nagy -fénye van a koronának, ugy csalja magához a csiri-biri embert, mint -villanylámpa esténként a szunyogot, éji lepét s a mindenféle röpülő -férgecskét. De nem jönnek a császárok, királyok és fejedelmek a -magyar fürdőkbe. Nem látogatják azokat még a főherczegecskék se. -Ugy tesznek, a hogy tanácsadóik tanácsolják, a kik pedig elméjük -tárházában a magyar érdekért nem tartogatnak egyetlen futó -gondolatot se.</p> -<p>Volnának nekünk bölcs kormányzóink is. Hát ők mit csinálnak?</p> -<p>Ne bántsuk szegényeket.</p> -<p>Hiszen felállitottak ezelőtt tiz-tizenkét évvel egy -fürdőkormánybiztosságot. Mi kell még több?</p> -<p>Pedig lelkes férfiut tettek kormánybiztossá. Valóságos orvost, a -ki azonban ez előtt huszonöt évvel képviselő volt. A jászok küldték -el képviselőnek. Egy orvosuk volt, azt is képviselőnek küldték -el.</p> -<p>Ott van közel a Balatonhoz a hires Rátót nevü falu. Ennek -lakóiról beszélik, hogy egykor kovácsuk rossz <span class= -"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> fát tett a -tüzre, összedolgozott Sobriékkal s e miatt a nemes vármegye egy -kissé föl akarta akasztani. Nosza fölkerekedtek erre a rátótiak, -megkötöztek két takácsot s bevitték az alispánhoz.</p> -<p>– Tekintetes alispán ur, a kovácsunkat már csak nem hagyjuk -fölakasztani, mert annál az egynél nincs több. Őt csak tessék haza -ereszteni, de hogy a közigazságban hiányosság ne legyen: hoztunk -helyette két takácsot, mert ebből még maradt otthon vagy -tizenkettő. Ezért nem lesz kár.</p> -<p>A jászok nem gondolkodtak ilyen bölcsen. Meg is mondta 1872-ben -az öreg Pulszky Oláh Gyulának, a fürdők országos -kormánybiztosának:</p> -<p>– No veled ugyan furcsa lábon állhatnak betegjeid, hogy -elküldtek Budapestre.</p> -<p>– Miért bátyám?</p> -<p>– Hát hogy magukhoz közel meg nem szenvedhetnek.</p> -<p>Hajdan valamikor Tisza Kálmán volt az ország főkormányzója. Az -volt természete, hogy minden hivének adott valami hivatalt. -Minthogy pedig hive több volt, mint hivatala, mikor a hivatalból -kifogyott: adott neki kormánybiztosságot. Utóbb annyi lett a -kormánybiztos, számát se tudtuk. Hol lakik a varju nyáron? Hol -vannak a kormánybiztosok országgyülési szünet alatt? A mint az őszi -dér beköszönt, a mint az őszi ülésszak megnyilik, csak jön ám a -varju, csak jön ám a kormánybiztos seregszámra.</p> -<p>Az én Oláh Gyula barátom is hivatalt kapott, oszlopos -tisztviselője lett Biharvármegyének. <span class="pagenum"><a name= -"Page_85" id="Page_85">-85-</a></span></p> -<p>Történt azonban egyszer, hogy Zsigmond veszprémi püspökkel egy -vasuti vonaton utazott. Zsigmond püspöknek az a rossz szokása volt, -hogy ő magának az első osztályra, inasának pedig a második -osztályra váltott jegyet. A hol a birtokosok, tisztviselők, -tudományos emberek szoktak utazni. A kik ugy vélekednek, hogy a -cselédember vagy utazzék uraságával egy szakaszban, vagy utazzék a -harmadik osztályon.</p> -<p>Oláh Gyula barátom fura boszut állott ezért a rossz -szokásért.</p> -<p>Fogott öt drótos tótot, váltott nekik első osztályu jegyet s -betuszkolta őket Zsigmond püspök szakaszába.</p> -<p>Tudni kell pedig, hogy a drótos tót sajátságos intézmény. Némi -részben ugyan tót is kell hozzá, de nem ez a fődolog. Veszünk egy -nagy kalapot, melynek legalább husz évesnek és tiz fontnyi sulyunak -kell lenni a bele ivódott zsirtól, szennytől és szagtól. Veszünk -hozzá három karika drótot, tizenkét egérfogót, ugyanannyi -kisebb-nagyobb tepsit, egy fényes bőrtarisznyát, egy borzasztó -bőrövet s azután bocskort, kukoriczanadrágot s rövid szürt s -irtóztató mennyiségü pálinka- és foghagyma-szagot, mindezt -összekeverjük s akkor elénk áll a drótos tót. Hogy az intézmény -tökéletes legyen: czélszerü még egy szortyogó pipát s egy maréknyi -bagót is hozzákeverni.</p> -<p>Nos hát ilyet ötöt dugaszolt be Oláh Gyula barátom Zsigmond -püspök odujába.</p> -<p>De alig várta a jámbor püspök a legközelebbi állomást. Se holt, -se eleven nem volt, mire állomáshoz <span class="pagenum"><a name= -"Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> jutott. Ugy emelték le a -vasutról, mentőkért kellett izenni, hogy visszahozzák e -nyomoruságos földi életre s ettől kezdve mindig roszul lett, ha tiz -mérföldnyiről látott is drótos tótot.</p> -<p>Nem is hagyta e szörnyü bántást torlatlanul. Jól megjegyezd azt -a napot, mikor megbántod a papot. Régi példaszó ez s mindig igaz. -Oláh Gyula barátomnak le kellett mondani diszes állásáról, ha az -országot egyházpolitikának és nemzetközi bonyodalmaknak kitenni nem -akarta. Le is mondott csakhamar.</p> -<p>Ekkor találták ki számára az országos fürdői -kormánybiztosságot.</p> -<p>Dolga semmi. Hatásköre semmi. Pénze semmi. Törvény nem szól -róla. Helyhez kötve nincs. Naplót, iktató könyvet nem kell -vezetnie. A kormány sohase kérdez tőle semmit és sohase fogadja meg -egy tanácsát is. Fizetése tisztes s minden évben két fürdőt meg -kell laknia. Hatvanöt év kell hozzá, mig végig lakja -valamennyit.</p> -<p>Nos hát az ország kormányzói ennyit tettek eddig az ország -fürdőiért. Maguk azonban szintén a belga, holland és német -tengerpartokra szeretnek menni fürdőzni.</p> -<p>Mintha a Balaton homok-szőnyeges partjai nem érnének annyit.</p> -<p>Szerencsénk még, hogy egy csomó jóravaló orvosunk mégis csak van -már s számuk folyton szaporodik. És szerencsénk a közönségnek józan -esze.</p> -<p>Ha ez nem volna: Magyarország minden pénzes emberét és asszonyát -nyáron át átköltöztetnék idegen országba, idegen nép -gazdagitására.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span></p> -<h2>EMLÉKEZÉSEK.</h2> -<p class="summary">(Az 1825-iki országgyülés Balaton-Füreden. – -Bihari és a khórusnémet. – Balaton-Füred nagyjai. – Az első szobor. -– Az első nemzeti szinház. – Az első gőzhajó. – Széchenyi és a -gépek csősze. – Somogy és Zala. – Vas uram. – Az almádi csárda. – A -kigyók tanyája.)</p> -<p>Politika, szerelem, pajkosság és dinom-dánom: ez volt a régi -Balaton-Füred fürdő-szórakozása. Ez volt Bártfáé és Parádé is. -Bártfa nagyobb, Parád kisebb volt Fürednél 1848 előtt. A többi -fürdő vagy gyógyuló hely volt, vagy számba se jött akkor. A szilaj -nemesség a debreczeni, miskolczi, győri vásárokon s a -megyegyüléseken tombolta ki magát. A kártya is járta, de -veszedelmes méretüvé csak az ötvenes években fajult el a -kártyajáték. Börzét, lófuttatást, kaszinónak nevezett -kártyabarlangot a régi nemesség nem ismert. A nagy uri korhelyeket -leginkább Bács-Bodrog, Heves és Szabolcs termesztette. No de -Pestmegye se maradt el messzire.</p> -<p>Balaton-Füreden a legelső nagy politikai társaság 1825-ben jött -össze az országgyülés előtt. A király szeptemberre <span class= -"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> hivta -össze az országgyülést s juliusban, augusztusban, mintha -összebeszéltek volna, egy csomó követnek való ember jött össze a -fürdőn.</p> -<p>Tizenhárom év óta nem volt országgyülés. Adót szedtek, katonát -szedtek, a só árát fölemelték törvény nélkül. A vármegyéket katonai -karhatalommal zaklatták. Egyébről se volt szó, csak arról: mit -csináljon az országgyülés a király hütlen tanácsosaival, az -alkotmány ellenségeivel, az országrontó »gazemberekkel«.</p> -<p>– Egyet legalább exempli gratia föl kellene akasztani.</p> -<p>Ezt mondta Vay Ábrahám, a későbbi hires borsodi követ, kemény -ellenzéki férfiu, a ki később gróffá lett s elhagyta az -ellenzéket.</p> -<p>– Ha már egyet, akkor inkább valamennyit.</p> -<p>Ezt meg Deák Antal mondta, Deák Ferencz testvérbátyja.</p> -<p>Ott volt idősb Pázmándy Dénes, a mai Dinkó öreg apja, komáromi -követ. Ott volt a hires Nagy Pál, kinek Magyarország -ujjászületésében kifejtett nagy történelmi szerepét ma sem ismeri -eléggé az ország. Ott volt Kisfaludy Sándor, az akkor még első -sorban ünnepelt nagy nemzeti költőnk. Ott volt Veszprémből Rohonczy -János hirneves követ és alispán. Ott volt zalabéri Horváth János, -Zala későbbi alispánja. Ő és Csányi László voltak Deák Ferencznek a -zalai nagy alkotmányi harczokban legjobb barátai.</p> -<p>Mindezt szentgyörgyi Horváth József beszélte nekem, ki -Balaton-Füred egyik földesura volt s kinek apja az <span class= -"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> odagyült -országos hirü férfiak állandó vendéglátója volt. 1825-ben már -felnőtt suhancz volt s folyton ott lebzselt a nagyok között. Deli -alak, nagy hóditó, később honvédezredes, egész életében bölcs és -vidám férfiu. Nagy vagyont vert el, de azért hatvanhat éves korában -is megszöktetett egy hires szépségü nőt.</p> -<p>– Hidd el, kölyök, csak a jókedv és a szép asszony: ez az élet -igazi czélja. A többi mind szamárság.</p> -<p>– Hát a haza? Hát a függetlenségi harcz? Hátha ugy véletlenül -hasba lőttek vagy felakasztottak volna?</p> -<p>– Ez mind a jó kedvhez tartozik.</p> -<p>– Hát a czigány?</p> -<p>Nagyon szerette a czigányt – azért kérdeztem tőle.</p> -<p>– A czigány? Az meg a szép asszonyhoz tartozik. Valamint az -utazás és a fürdő is. Uton, fürdőn és czigány mellett udvarolj az -asszonyoknak.</p> -<p>– Hát Deák Ferenczre emlékszel-e?</p> -<p>– Nagyon emlékszem. Ő is itt volt 1825-ben. Nagyfejü, barnaképü, -szótalan gyerek volt. Velem csaknem egyidős. Sohasem pödörte ki a -bajuszát. E miatt sokat évődtünk vele. A mi bajuszunk ugy állt, -mint a kecske szarva, ő meg csak lógni hagyta a magáét. Nagyon -szeretett követ ugráltatni a vizen. Mikor mi ebéd után iddogáltunk, -ő kiment a lóusztatóhoz, sima és lapos kövecskéket keresett s -azokat ugráltatta. A mi kövünk alig ugrott egyet-kettőt, az övé -tizet is. Nagyon erős, vaskos fiu volt, akkor tájt lett ügyvéd, de -pörökkel nem vesződött. <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span></p> -<p>Elmondott azután egy más érdekes dolgot is.</p> -<p>Eljött Füredre Bihari is, a hires czigánymuzsikus s a legnagyobb -magyar zeneszerző.</p> -<p>Még máig is a legnagyobb. Se Czinka Panna, se Lavota, se -Csermák, se Erkel, se a többi meg se közeliti az ő zenéjét -eredetiségben, gazdagságban és magyarságban.</p> -<p>Vay Ábrahám biztatta föl Pesten, hogy jöjjön Füredre. S az öreg -fölrakott két kocsira való czigányt s egy este ott termett a -lóakoknál.</p> -<p>Egy vegyes hangszerü zenekar volt akkor Balaton-Füreden, vonó, -fuvó, ütő és csilingelő szerszámokkal. A karmester Ruzsicska volt, -a veszprémi székesegyház zenekarának igazgatója, akkor hires -zeneszerző s néhány kitünő magyar dalnak alkotója is.</p> -<p>Bihari az esti szürkületben fölballag a vendéglőhöz s annak -egyik hátulsó szobájában zenét hall. Oda áll az ablak elé s -hallgatja a zenét. Végre megfog egy háziszolgát s megkérdezi, -micsoda zene ez?</p> -<p>– Ruzsicska ur uj országgyülési zenét komponált, azt tanitja be -a khórusnak, most tartja a próbákat, holnap délután öt órakor fogja -eljátszani a promenádon az uraságok előtt.</p> -<p>Biharinak rövid zsinóros dolmánya s rövid vágott bajusza volt. -Dolmányán rántott, bajuszán pödöritett egyet s aztán még egyszer -nagy figyelemmel végig hallgatta az uj zenealkotást. Végig -hallgatta és megtanulta.</p> -<p>Visszaballagott társaihoz. <span class="pagenum"><a name= -"Page_91" id="Page_91">-91-</a></span></p> -<p>– Gyerekek mondjátok meg a kocsisoknak, holnap reggeli négy -órakor befogjanak, ti is a szerszámmal legyetek készen, megyünk -Arácsra.</p> -<p>Ez egy szomszéd falu, tiz percznyi távolságban.</p> -<p>A czigányok kimentek oda, Bihari ott a Kassich-ház kertjében -elhuzta Ruzsicska zenedarabját s megtanitotta rá czigányait. Nyolcz -órára már ugy huzták, mintha gyerekkoruk óta mindig huzták volna. -Tizenegy órára aztán visszamentek a fürdőtelepre s azt mondták, -most érkeznek Pestről, Veszprémben háltak az éjjel. Nagy volt az -öröm az urak közt s nyomban elhatározták, hogy az ebédnél Bihari -játszik. Az ebédnél ott volt Ruzsicska is és egy mellékasztalnál -valamennyi khórusnémet.</p> -<p>»Khórusnémet«!</p> -<p>Igenis az. Mert a jó veszprémi kanonok urak a templomba a -czigánymuzsikust be nem eresztik. Istennek és az ő szentjeinek s a -boldog mennyei seregeknek fülét nagyon bántaná a czigánynak -muzsikája. Reggel a templomban, délután a kocsmában muzsikálni nem -lenne istennek tetsző dolog.</p> -<p>Magyar ember pedig nem megy muzsikusnak még a szentek kedvéért -se.</p> -<p>Hoznak tehát Ausztriából és Csehországból muzsikust. -Valamennyinek nagy haja, szemüvegje és kottája van. Háromszáz -forint fizetést kap évenként s szabad élelmezést a kanonok urak -asztalhulladékán. Ötven esztendeig legyen is ott: magyarul meg nem -tanul. De a fia már mindnek jó magyar. <span class= -"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span></p> -<p>Nos hát ez a khórusnémet. Igy hivja őket a veszprémi polgár. A -ki különben szóba se áll velük. Csak a kapczások, bábsütők, -posztónyirók és kéményseprők állanak velük szóba, mert ezek velük -egy országból valók többnyire.</p> -<p>A czigány egy óra alatt betanul egy operát kotta nélkül. A -khórusnémetnek pedig egy hónapig kell egy csárdást tanulni -kottából, mig megtanulja. S akkor se tudja igazán. De azért a -khórusnémet lenézi a czigányt. Még a kottát se ismeri. Igaz, hogy a -czigány még csak lenézésére se tartja érdemesnek a -khórusnémetet.</p> -<p>– Még azt se biznám rá, hogy a hegedüt hozza utánam!</p> -<p>Megkezdődik az ebéd. A leves után jön az első pohár bor, a -badacsonyi ürmös. S aztán fölharsan Bihari nótája.</p> -<p>Bihari nótája! Az az öröktől fogva szép magyar zene. Az a bús és -büszke dallam! Az a háromszáz esztendős nemzeti bánat! A győzelem -rivallása, a bujdosónak bucsudala, a kemény kurucznak -sarkantyupengése, a menyecskének ezüst kaczagása. Imádság, szerelmi -mámor, harczi dal és dalia mérkőzés együtt, egyszerre, egymás -után.</p> -<p>Leveti dolmányát az öreg Bihari, s panyókán veti félvállára. -Előre áll egy lépéssel, kemény szemeivel kinéz az ablakon, odabámul -a napfényes egekbe s egy pacsirta-dalnyi előjáték után rázenditi -Ruzsicska országgyülési diadalzenéjét.</p> -<p>Elhallgatnak az urak, leteszik a kést és villát, erős érzés -dagasztja a lelket, sohase hallották ezt a zenét. <span class= -"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> Odanéznek -arra a lánglelkü öreg czigányra s szivükbe ölelik szürke fejét.</p> -<p>Hanem a hány khórusnémet a világon van: az mind sóbálványnyá -meredt az első hangok után. A khórusnémet csak tud enni, ha van -mit. Szeret is enni, ha ingyen adják. De lehetett ő előttük -akármilyen étel-ital, hozzá nem tudtak volna nyulni egy világért. -Hisz ez az a dal, a melyet ők egy hónap óta tanulnak. S az a -czigány mégis huzza, mégis jobban huzza, pedig kotta sincs előtte. -Hát ördög ez a czigány?</p> -<p>Szegény jó Ruzsicska! Holt ember lett abban a pillanatban. -Először azt gondolta: megöli magát. Azután odament a tihanyi -apáthoz, kezet csókolt neki és sirva fakadt.</p> -<p>– Megyek haza, eresszen el engem, azt gondoltam, hogy ezt a -zenedarabot én csináltam. Nem vagyok én csaló, se tolvaj, se -gazember.</p> -<p>Sirt, mint a záporeső. A jó öreg apátur megsajnálta.</p> -<p>– Ne sirj fiam. Bihari az, a ki huzza a te zenédet. Inkább légy -rá büszke s köszönd meg neki. Megcselekedte ő már Beethovennel is -ezt a bécsi kongresszuson.</p> -<p>A harminczas években már nagy és előkelő fürdő, már az országos -nevezetességek találkozó helye Balaton-Füred. Könyveket lehet irni -élményeiről, kalandjairól, társaságáról, szép asszonyairól. -Széchenyi, Deák és Wesselényi első emberei az országnak. Deák ott -tölti nyarának négy-öt hetét rendesen. Kedvéért, szaváért, -látásáért öreg és ifju államférfiak seregelnek oda hosszabb vagy -rövidebb időre. Pestről gyakran egész társaság <span class= -"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> rándul ki -egy-két napra. Vannak már irók, jurátusok, jogászok, Dunán tul, -Tiszán tul messze fekvő kálvinista főiskolák ifjai, kik -összebeszélnek, fölkerekednek s hol kocsin, hol gyalog, hol -lóháton, ki a hogy birja, elindulnak, hetekig utaznak, hogy -fölkeressék Deákot és Kisfaludy Sándort, Balaton-Füredet és -Csobáncz vidékét, a költészetnek, ábrándnak és rég eltünt -századoknak tanyáit és emlékeit.</p> -<p>Gyulai Pál ur mind nem tudta ezt eddig, de mind megtudta ezt -ebben az utazásban. Majd ha odaérünk Badacsony tetejére, elbeszélem -én ezeket szép rendben egymás után.</p> -<p>Wesselényi Miklós a nemes ifjuság szilaj képzelődésének -hitregeszerü hőse. Üldözi őt a német, mert fél tőle. De nem fél ő a -némettől. Hiába akasztják nyakába a hütlenségi pört: él a magyarok -istene s itt állunk mi, legyőzhetetlen ifju magyar nemzet: -megvédelmezzük vérünkkel is. Hiába küldik rá a sárkánykigyót, a -cseh Holubárt, a meg nem sebezhető vasas németet, az európai hirü -vivót, Wurmbrandtot: Wesselényi a Szent-György-lovag, a ki ketté -vágja a vasat is, a németet is, de meg nem riad se istentől, se -embertől, se a természet hatalmától. Átussza a Balatont is s két -szemtanu beszélte nékem, a ki látta, hogy egyszer uri barátainak -tréfájára uszás közben meg is borotválkozott a Balatonon. Mennyi -képzelet röpködi körül a nemzeti hős ünnepelt alakját. A ki még a -viznek is ugy tud parancsolni. Magyar ember nem igen adta fejét -arra, hogy uszni tanuljon. Halnak, békának, csibor <span class= -"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> bogárnak -való mesterség az. Jézus ugyan tudott menni a vizek hátán, ha ki -nem kerülhette, de neki nem volt se paripája, a ki lángot fuj; se -négy lovas hintaja, a ki Zsibóról három nap, három éjjel Füredre -ruczczan. Wesselényinek pedig mindene van s nem csak menni, de -borotválkozni is tud a vizek hátán, a mit pedig még Jézus se tudott -megcselekedni.</p> -<p>Minő imádandó önteltséggel beszélgette nékem az ily eseteket a -füredi egyszerü falusi gazda.</p> -<p>Oda járt az ifju Balogh János is országos hirével s -asszonyhóditó fényes alakjával.</p> -<p>Megfordultak ott nyaranként az ország leggazdagabb mágnásai.</p> -<p>Eljött oda nem egyszer Vörösmarty, mikor neve már nemzeti -dicsőséggé alakult át.</p> -<p>És eljött oda Széchenyi.</p> -<p>Széchenyi a nagy alkotások közben azt gondolta, hogy a magyarnak -még a nyári szórakozásra is itthon kell maradni. Ne költse pénzét a -külföldön. Ne csatangoljon messze tenger partján. Ne gazdagitsa az -idegen népeket. S ne legyen maga is idegenné. Szokjék hozzá, minden -munkát itthon keresni, minden élvezetet itthon találni. Télen Pest, -nyáron a Balaton mulattassa őt.</p> -<p>Gőzhajó, nemzeti szinház, Kisfaludy-szobor és rendes közlekedés: -ime ezek a harminczas-negyvenes évek nagy alkotásai -Balaton-Füreden.</p> -<p>Ma ezek mindennapi utczai szavak.</p> -<p>Nemzeti szinház! Ma ugyan van a fővárosban tiz is, az országban -ötven is, de hetven év előtt nem volt <span class= -"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> egy se. A -pesti nemzeti szinház is csak hatvanhárom év előtt épült. De ezt -megelőzte a balatonfüredi.</p> -<p>Oszlopos görög homlokzatával, tágas helyiségével, teljes -korszerü fölszerelésével. S minő magyar, minő hazafias, minő -magasztos érzület alkotta, táplálta, lelkesitette ezt az intézményt -s ennek közönségét és szereplőit. Még czigányát, még jegyszedőit -is. A mint a következő fejezetben mindezt apróra elmesélem.</p> -<p>A füredi szőlős gazdák közt is volt osztálykülönbség. A kinek -ezer akó bora termett: az volt a legderekabb ember. De akármilyen -derék ember volt, azért még se volt becsülete, ha egy szinészt meg -nem tudott fogni pinczéjébe egy pohár borra, egy kis jó -pörköltre.</p> -<p>A hogy Árpád minden hadnagya egykor honfoglaló volt: ugy régen -minden magyar szinész ünnepelt nemzeti hős volt. Megérdemelte, hogy -a füredi gazda annak tisztelje.</p> -<p>Kisfaludy-szobor! Gránit alapon, érczből öntve, nemzeti ruhában, -el-kinézve Balaton tükrére, magas égbe, napfényes felhőkbe, -nemzetünk szivébe.</p> -<p>Ma már sok szobrunk van országszerte. Nagyon sok, de még se -elég. De nem volt hajdan egy se. Még a királyoknak se volt. Csak a -szenteknek volt, fából, kőből durván faragva, ostobán föstve, beteg -gyomru ember belehalt, ha jól megnézte a kálváriák szobrait.</p> -<p>Hogy költőnek, még pedig magyar költőnek emeljünk szobrot: csoda -számba jött az ötvenöt év előtt. S Füred megtette a csodát.</p> -<p>Gőzhajó! <span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span></p> -<p>Az egész világon kevés volt. Magyarországon csak három volt, az -is csak három év óta. De a Balatonon mégis volt. Széchenyi -tervezte. Ő alkotott részvénytársaságot. Maga Deák Ferencz is -alapitó lett, részvényeket jegyzett, áremelkedésre számitott.</p> -<p>Igaz ez?</p> -<p>Igaz!</p> -<p>Hát még Deák Ferencz is panamázott? A kinek a császár se -adhatott egyéb jutalmat, legföljebb egy kézszoritást?</p> -<p>Három részvénytársulatnak volt részvényese Deák Ferencz. Az -egyik a »Kisfaludy«-gőzhajó társaság. A másik a pesti állatkert. A -harmadik: valami árvaház. Meghalt és eltemettetett a nélkül, hogy -valaha egy fillér kamatot vagy osztalékot kapott volna.</p> -<p>A gőzhajó egyes részeit Angliában csinálták, tengeren át -Triesztbe hozták s nagy termetes német lovakon Füredre -szállitották. A hajótest Füreden készült nehány trieszti és egy -csomó komáromi hajóács kezével.</p> -<p>A száz meg ezer darab hajó- és géprészlet ott volt lerakva a -parti gyepen. Természetesen vasból minden darab.</p> -<p>Csőszt fogadtak mellé, hogy őrizze. Ujj Jánosnak hivták a -csőszt. Később apámnak volt vinczellérje. Gyönyörü lányát Jókayné -hozta el szakácsnénak. Fia fiakkeres valamelyik fővárosi állomáson. -Hatalmas eszü, szemrevaló külsejü, vidám kedélyü fiatal napszámos -volt. Ötven pengő krajczár volt nappali és éjjeli napszáma.</p> -<p>Nos hát ő volt a csősz. Ott őrizte a sok ismeretlen ákom-bákom -géprészletet. Előre nevette magában, hogyan <span class= -"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> -fölcsufolódnak ezzel a bolond hajóval az urak. Hajót vasból! De -mégis csak bolond az ángol.</p> -<p>Odamegy hozzá Széchenyi. Sok bámész ember ott áll körül.</p> -<p>– No János, mit csinál ez a sok ember?</p> -<p>– A szemeit mereszti.</p> -<p>– Magyarázd meg nekik János, hogy ebből hajó lesz, a hajónak -kereke lesz, a kereket gőz hajtja, a gőzt tüzből-vizből csinálják -kazánban.</p> -<p>– No majd megmagyarázom.</p> -<p>Nehány nap mulva megint odamegy Széchenyi.</p> -<p>– No János, megmagyaráztad-e az embereknek, hogy ebből hajó -lesz?</p> -<p>– Meg én.</p> -<p>– Mit mondtak rá?</p> -<p>– Nem hiszik.</p> -<p>– Hát azt megmagyaráztad-e, hogy a hajónak kereke lesz?</p> -<p>– Meg én.</p> -<p>– Hát arra mit mondtak?</p> -<p>– Azt se hiszik.</p> -<p>– Hát azt megmagyaráztad-e, hogy a kereket gőz hajtja?</p> -<p>– Azt nem magyaráztam meg.</p> -<p>– Miért?</p> -<p>– Mert azt már én magam se hiszem.</p> -<p>Széchenyi a feje tetejére tolta föl két bozontos szemöldökét. -Meg tudta tenni csodálatosan. Azért öreg korában homloka tele volt -magas hullámu mély redőkkel. <span class="pagenum"><a name= -"Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> Kossuth és Deák homlokán -alig-alig látszott a vékony kis redővonal. Kossuth tudott -parancsolni arczának Deák pedig csak lefelé szokta nagy szemöldökét -ereszteni. Fölfelé soha.</p> -<p>Széchenyi hát nagyot nézett Ujj Jánosra, a ki neki hinni nem -akart.</p> -<p>– De ha én mondom, János!</p> -<p>– Az a méltóságod dolga. De én nem szenvedem ám el, ha valaki -szemembe mondja, hogy én szamár vagyok, mindent elhiszek.</p> -<p>Hát hiszen azt Széchenyi se szenvedte el, de azért a csőszszel -tovább nem évődött, hanem azt mondta barátjának, gróf Waldstein -Jánosnak:</p> -<p>– Szeretem a magyar parasztot. A mit saját eszével be nem lát, -azt ugyan semmiféle uraság szavára el nem hiszi. S nézd csak Muki, -olyan feltartott, egyenes fővel beszél velem, mintha közülünk való -volna.</p> -<p>Bizony ilyen volt valamikor a magyar paraszt. Hiszen ma is -egyenes termettel bátran beszél mindenki szemébe. De a hit dolgában -egészen más. A sok politika, a sok követválasztás megrontotta. Egy -darabig mindent elhitt. Egy idő óta semmit se hisz. Nem hisz, de -azért szavaz. Szavaz, de nem ingyen. Nem ingyen, mert szive szerint -nem szereti képviselőjét. De azért az igazi magyarnak van hite, van -eszménye, van lelkesülni való ereje. Ha kedve szerint való az -embere: ma is hű hozzá, ha megkisértik is megvesztegetni. A -politikában is igaz az a népdal: a ki a babáját igazán szereti, -záporeső esik, mégis fölkeresi. <span class="pagenum"><a name= -"Page_100" id="Page_100">-100-</a></span></p> -<p>A negyvenes években rendes közlekedést is szerveztek Budapest és -Balaton-Füred között.</p> -<p>Delizsáncz nem volt 1848 előtt. Az osztrák uralom alatt 1850 óta -is kevés vonalon. A külföld regényiróinak a vasut előtti világban -kényelmes és könnyü anyagjuk volt a delizsánczban. A regények -bonyodalmait ezzel könnyü volt szőni-fonni. Delizsánczon könnyü -volt a találkozás, szerelmeskedés, összeveszés, szökés, szöktetés, -utolérés. Az utlevelek és a póstahivatalok, a rendőrök és vámosok -ezerféle szereplése önkényt kinálkozott a regény- és beszélyirónak -mindenféle jelenet összetákolására.</p> -<p>Nálunk nem volt se utlevél, se rendőr, se vámos, se delizsáncz. -De azért lova se volt mindenkinek s gyalog se indult el hosszu -utra, a ki rá nem szorult.</p> -<p>Széchenyi először is kikötőket épitett a Balatonon. Kevesebbet -nem is épitett tiznél. Elment mindenhova a gőzhajó. De csak ugy -kezdetben. Mert csakhamar belátta, hogy balatonparti ember azt -ugyan nem használja.</p> -<p>Nem azért, hogy félt volna tőle. Más oka van a magyar -gazdának.</p> -<p>A magyar oda nem megy, a hova nem hijják.</p> -<p>Oda nem megy, a hol dolga nincs.</p> -<p>Azért, hogy utazzék, nem utazik sehova.</p> -<p>A mi a másé, azt nem bámulja.</p> -<p>A mi nem az ő kenyérkeresete, azt tanulgatni esze ágában -sincs.</p> -<p>Még a czél nélkül való sétálgatás se természete a magyarnak. -<span class="pagenum"><a name="Page_101" id= -"Page_101">-101-</a></span></p> -<p>Mi köze Somogyvármegyének Zalavármegyéhez? Bizony kevés köze -van. A hol pedig a Balaton köztük fekszik: ott nyári évszakban épen -semmi. Okos ember csak nem megy neki a viznek. Nincsen annak -gerendája.</p> -<p>A jég – az már egészen más.</p> -<p>Ha csendes időben fagy be a Balaton s ha igazán befagy: akkor -bizton lehet rajta járni. Akár vásárt tartsunk rajta. Ökröt, lovat -rá lehet hajtani, terhes kocsival is lehet rajta nyargalászni. -Mikor a déli vasutat épitették: ez előtt negyvennégy esztendővel, -magam láttam a jégen egy csopron nyolczvanhárom kocsit, s mind -keményen megrakodva követ szállitott a siófoki oldalra. Ugy állt a -jég, mint a szikla. Még csak nem is nyikorgott, még csak nem is -pattogott az iszonyu teher alatt. Pedig mozgott az a teher.</p> -<p>Télen ellátogat a zalai ember somogyi ismerőséhez s a somogyi -ember zalai atyafiához. Szalmát is vesz a zalai Somogyban s bort is -vásárol a somogyi Zalában. De csak kocsival járnak. Gyalog ember -nem indul utnak a jégen. Sohase tudja az ember, téli napon mikor -támadhat köd. Ködben pedig nincs az az okos ember, a ki el ne -bóduljon, irányt ne tévesszen, végenincs körbe bele ne szédüljön. A -ki pedig beleszédült: annak a számára nincs menekvés. Kifárad, -lefekszik, vihar utol éri, megfagy, éhen hal, nincs a ki -segitsen.</p> -<p>Azért kell kocsival, lóval menni. A ló el nem téved soha. A ló -se földrajzot, se csillagászatot, se mérnöki tudományt nem tanult. -Nincs tehát olyan tudománya, a mit rosszul tudhatna, a mivel magát -és gazdáját <span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span> csuffá tehetné. A szerszáma, a -tájirányzója se hibás soha. Ostoba körbe bele nem keveredik. Csak a -kocsis hagyja rá a gyeplőt és az irányt. El nem téveszti ő az -egyenes irányt. Se könnyelmüségből, se tünődésből, se alaptalan -fontolgatásból. Nem is részeg, nem is ábrándozó. Szóval: télben, -fagyban, jégen, ködben csak a lóval lehet menni biztosan.</p> -<p>Hajdan nem volt gőzmalom. A tuladunai ember a szélmalmot se igen -ismerte. Zalának Szigliget, Badacsony és Tapolcza körül hatalmas -vizimalmai voltak. Ezekbe járt a Balatonhoz közel lakó somogyi -ember őrletni. Télen, erős jéggel könnyen ment a dolog. Más -évszakban nagy kerülővel Keszthely felé vette utját. Gyakran egy -hétig odajárt, mig a liszttel haza ért. Használták néha a réveket -is.</p> -<p>Két réve volt a Balatonnak. Az egyik a tihanyi, a másik a -fülöpi. Amaz keskeny, emez széles vizi ut.</p> -<p>Jól emlékszem: Vas uramnak hivták a negyvenes és ötvenes években -a fülöpi révészgazdát. Gyenge suhancz voltam, mikor 1855-ben át -akartam menni a Balatonon somogyi rokonaim látogatására. Husvétkor -volt, erős napéjegyenkori szelek zugtak, állandó vész tombolt a -Balatonon. Hiába kértem Vas uramat, nem eresztette el a kompot. -Pedig én viharban szerettem volna utazni.</p> -<p>– Nem lehet urfi, csunya idő van odakint.</p> -<p>– De én nem félek ám.</p> -<p>Rám nézett Vas uram. Magas szál ember volt, hatalmas bajuszszal, -borotvált állal, egyenes termettel. <span class="pagenum"><a name= -"Page_103" id="Page_103">-103-</a></span></p> -<p>– Nem is az urfit féltem én, hanem a dereglyét, mert az nem az -enyém. Aztán kár lenne a legényekért is.</p> -<p>Ott üldögélt és pipázgatott négy révészlegény a gunyhó előtt. -Egyik burgonyát hámozott a pörkölthöz, a másik a tűzzel -barátkozott, kettő pedig hálót kötött.</p> -<p>Nesze neked hetyke önérzet! Mi vagy te? Pápai tintás ujju diák -vagy te. Semmi se vagy te. A dereglye – az már valami. Az már -érték, a mit kimélni kell. Mert az a másé. A másét megőrizni pedig -a becsület dolga. Hejh Vas uram, kend se lesz az az ember, a ki a -más pénzével valaha Amerikába vitorlázzon át.</p> -<p>Csak malomba menők és násznépek használták a réveket. Nagy -ritkán a pandurok és komiszáriusok.</p> -<p>Egyéb utas ember mit keresne a Balatonon?</p> -<p>A vármegyék se sokat törődtek egymással. Hatalmas árok volt a -vármegyék közt. Csak a birtokosabb nemesség tudott az árkon -keresztüljárni. Hatvan-hetven év előtt még a pandurnak se volt -szabad túlmenni az árkon, ha orra előtt volt is a bünös ember.</p> -<p>Almádiban van egy csárda. Vagy legalább volt hajdanán. Az almádi -puszta a veszprémi káptalané s két vármegyében fekszik: Veszprémben -és Zalában.</p> -<p>Valami pajzán eszü kanonoknak az jutott eszébe, hogy a csárdát -ott a Balaton partján a két vármegye határára épitse. A csárda -tetejének szelemenfája volt a két vármegye határvonala. A tulsó -parton jó két mérföldnyire szakad ki a Sió a Balatonból. A -szelemenfa a Sió-torkolat közepére nézett. A szelemenfa iránya -szabta meg a határt a vizen is s ez mutatta meg, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> ettől -napkeletre fekszik Veszprém Balatonja, napnyugatra pedig fekszik -Zala és Somogy Balatonja. De sok vidám perpatvar keletkezett ebből. -Talán ha a téli Balatonról lesz szó, elmondok egyet apróra.</p> -<p>Mind a három balatoni vármegye tele volt egykor duhajjal, -szegény legénynyel, katonaszökevénynyel, Sobri Jóska -pajtásaival.</p> -<p>Ott iddogál most is öt-hat az almádi csárdában. Az ivószobának X -lábu hosszu asztala is a két vármegye határán nyulik el. Az egyik -oldalán a pad az egyik vármegyében, a másik oldalán a pad a másik -vármegyében. Körül ülik a legények.</p> -<p>Jön be a tehenes, szól valamit a csárdásnak. A csárdás oda -fordul a duhajokhoz:</p> -<p>– Gyerekek, jönnek a pandurok.</p> -<p>– Honnan?</p> -<p>– Vörös-Berény felül.</p> -<p>No ez Veszprémmegye hadserege.</p> -<p>A duhajok átülnek az asztal mellett a zalai padra s tovább -isznak nyugodtan. Még rá is gyujtanak a régi dalra: Czifra szüröm -Beszperémben vettem.</p> -<p>Jönnek a pandurok, jön elől a nyalka őrmester, berugja az ajtót -s betoppan a szoba közepére. Utána öt legénye.</p> -<p>Kerek kalap túzoktollal, lelógó fekete szalaggal a fejükön. -Rövid dolmány, hosszu rojtos kék gatya, pitykés mellény rajtuk. -Oldalukon bőrtarisznya mindenféle lövöldöző, pipázó és étkező -készséggel, vállukon a duplacsövü puska, jobb kezükben rövid nyelü -fokos. Csizmájukon sarkantyu kiabál. <span class="pagenum"><a name= -"Page_105" id="Page_105">-105-</a></span></p> -<p>Meglátja az őrmester a duhajokat. Első pillanatra fölismeri, -hogy ez a Hatlábu Jóska Sümeg vidékéről. És társai. Hires betyárok. -Össze is lövöldöztek már egyszer-másszor a zalai pandurokkal. No -ezek ugyan kapóra jöttek.</p> -<p>De hát Zalavármegyében vannak. Oda a pokol fenekébe csak nem -mehet utánuk. Nincs parancsolatja az alispántól. A nélkül pedig nem -lehet.</p> -<p>– Adjon Isten!</p> -<p>– Kendteknek is.</p> -<p>A pandur csak tegezi a betyárt, a betyár meg kendezi a pandurt. -Mikor igy békességben vannak.</p> -<p>Odanyujtja Hatlábu Jóska a vászonkorsót az őrmesternek.</p> -<p>– Igyék egyet, őrmester uram, adom becsülettel, ki lesz fizetve -az ára emberséggel.</p> -<p>Nagyot kiált az őrmester.</p> -<p>– Az áldóját az öreg apádnak, régen kereslek már benneteket, ha -legény vagy, jere idább egy lépéssel.</p> -<p>De azért csak huz egyet a vászon-korsóból. Tudja azt ő jól, hogy -ezt az egy szavát Hatlábu Jóska meg nem fogadja.</p> -<p>Letelepesznek a pandurok is. De ők már csak a veszprémi padon. A -csárdás szó nélkül rakja eléjük a vászonkorsót.</p> -<p>Elkezdenek egymással évődni, legénykedni, kalandjaikat -elbeszélni. Elvégre Hatlábuék fölkerekednek s a maguk ajtaján -kimennek.</p> -<p>– Isten megáldja kenteket. <span class="pagenum"><a name= -"Page_106" id="Page_106">-106-</a></span></p> -<p>Az őrmester a fokosát rázza utánuk. Hatlábuék pedig eltünnek a -felső-őrsi Öreghegy sürü csalitjában.</p> -<p>Másnap az őrmester jelentést tesz a főhadnagynak, a főhadnagy az -alispánnak, hogy Hatlábu Jóska hatodmagával az almádi csárdában -láttatott Kisasszony-nap után való csütörtökön délután s onnan a -felső-őrsi Öreghegy felé menekült. Nosza az alispán stafétával -értesiti azonnal Zalamegye alispánját, a ki meg is kapja a sürgős -levelet két hét mulva. Parancs megy erre haladéktalanul a sümegi -pandurhadnagyhoz, hogy Hatlábu Jóskáékat hol keresse. Ki is küld ez -egy őrmestert öt legénynyel Almádiba, kik aztán nagy sebten -odaérnek Kisasszony-nap után egy hónap mulva.</p> -<p>Hatlábu pedig ez alatt végig sétált egész Zalán, egész Göcsejen, -egész Muraközön, kifosztotta a szentgróti vásárosokat, -megnyaggatott egy pár zsidót, kirabolt egy babkárt, elszeretett -egypár csaplárosnét s most ott mulat a Dráva partján Varasd -vármegyében, Almáditól épen negyven mérföldnyire.</p> -<p>Nos hát ilyen világ volt a vasut és táviró korszaka előtt a -Balaton partján. Ezelőtt hetven esztendővel.</p> -<p>S ide épitett gőzhajót Széchenyi.</p> -<p>És épitett kikötőt és hidat Balaton-Füredre, Alsó-Örsre, -Almádiban, Kenesére, Siófokra, Tihanyban, Szántódon, Szemesen, -Bogláron, Fonyódon, Keszthelyen, Badacsonyban és Fülöpön.</p> -<p>Volt olyan kikötő, hogy sohase szállt ember rajta se ki, se be. -El kellett hagyni pusztulni; Füredet, Keszthelyt és Siófokot kivéve -el is pusztult valamennyi. <span class="pagenum"><a name="Page_107" -id="Page_107">-107-</a></span></p> -<p>S hogy elpusztult!</p> -<p>Az ötvenes években valamikor lementem az alsó-örsi homokos -partra, a hol most már gyönyörü villák állanak. Akkor pusztaság. Se -közel, se távol emberi lény. Meleg juliusi nap volt, megkivántam a -fürdést. A parton találok egy kis kőhalmazt, a kövek közei -labodával benőve.</p> -<p>Leülök, levetkőzöm, fürdöm. Fürdés után öltözöm, s felhuzom -czipőmet. Valamit érzek benne, lábam nem egészen fér bele. Ujra -levetem, hát csak ugrik ám ki belőle egy fél rőfnyi hosszu -siklókigyó. Okos szemeivel rám néz. Szemei tele csodálkozással és -szemrehányással. Nem értette: mit háborgatom én őt?</p> -<p>Hát bizony én a kigyók tanyájára találtam vetkőzni. Mig -fürödtem: egy gondos anyakigyó már egyik czipőmet elfoglalta -állandó tanyának.</p> -<p>Hejh pedig néhány év előtt, a mikor a Kisfaludy-gőzös első -körutját tette s minden kikötőt meglátogatott, ide is fellobogózva -jött. Itt is eldördültek üdvözlő ágyui. Födélzetén gróf Széchenyi, -a legnagyobb magyar, s Veszprém, Zala és Somogy urai, nagy -tisztviselői s ragyogó szépségü asszonyai. Künn a parton ezernyi -nép. Alsó-Örs, Felső-Örs, Lovas, Kövesd, Szent-Király-Szabadja -egész lakossága ünnepi öltözetben, lobogóval. Huzta a czigány, -itták az áldomást. Örökké éljen a nagy gróf, kerek világnak legyen -büszkesége a Balaton. Ide járjanak szépet látni mind az öt -világrész utazói.</p> -<p>Igy volt biz ez 1847-ben. És 1854-ben e kikötő már labodafészek -és kigyóknak tanyája. <span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span></p> -<p>Hova lett ekkorra Széchenyi költői álma, fényes ábrándja, -nemzetébresztő előrelátása? Csak ma kezdenek érni már a Balatonhoz -kötött nagy tervei.</p> -<p>De megérnek egészen. S megérnek királyok, herczegek, nagyurak és -egyházi fejedelmek nélkül. S megérnek az okos társadalom -bölcseségének segedelmével.</p> -<p>De Széchenyi terve szerint Pestet is össze kellett kötni -Balaton-Füreddel.</p> -<p>Ez is megtörtént.</p> -<p>Nem vasuttal, hanem gyorskocsival. A hogy repült Bécs felé a -»gyors paraszt«: ugy repült Balaton-Füred felé a »gyors kocsi«.</p> -<p>Kedves jó olvasóm! Kérdezd csak meg öreg apádat és dédanyádat, -mikép utaztak az emberek a század elején az ő fiatal korukban? -Valamit majd én ebből elbeszélek.</p> -<p>Ne a nagy urakról szóljunk. A nagy ur mindenütt és minden időben -egyenlő volt. Jó ló, váltott fogat, sok cseléd, kényelmes étkezés, -biztos éjjeli tanya. Ez a nagy ur.</p> -<p>A középosztályról, a jómódu polgárról, a szerény, de biztos -vagyonu nemes emberről beszéljünk. A kikből áll ma is a nemzet, a -mívelt társadalom, a tisztviselői kar, a lelkész, tanár, tanitó, -iró, művész, vállalkozó, kereskedő, nagyiparos, kisiparos, -mezőgazda, bérlő. Egyszóval a nemzet. A mindenféle herczegek s -világi és egyházi főurak csak czifrasága a nemzetnek. Sujtás a -dolmányon. Nem melegebb, nem tartósabb, csak czifrább és -költségesebb a dolmány általa.</p> -<p>De meséljük el előbb, hogy készült az első magyar nemzeti -szinház.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_109" id= -"Page_109">-109-</a></span></p> -<h2>AZ ELSŐ MAGYAR NEMZETI SZINHÁZ.</h2> -<p class="summary">(Számüzött a magyar szinjáték Magyarországon. – -A költő társasága Balaton-Füreden. – Hol lakik a magyar szinész? – -Kis-jókai Szabó István. – Az adakozás. – A füredi uraságok. – A -papság adakozása. – A vármegye gyülése. – A taps. – A tihanyi -apátúr föltételei. – A költő és Vasvármegye. – A kis-czelli gyülés. -– A kanczamente. – A kormány tilalma semmit se ér. – Miért -nyitották meg kétszer a szinházat? – A népnek szent ünnepe. – A -költő diadala. – Szegedy Róza rózsája.)</p> -<p>Apróra el kell beszélnem azt a történetet, mely a balaton-füredi -szinház alapitásáról szól. Szép történet ez. A szinmüvészet első -szentegyháza, melyben más szó, mint magyar szó, nem hangzott -soha.</p> -<p>Erdélyországnak már volt magyar szinháza Kolozsvárott, de -Magyarországnak még nem volt magyar szinháza sehol. Voltak állandó -szinházak már tíz városban. Szépek, nagyok, költségesek, díszei a -városoknak. De német szinház volt valamennyi. Magyar művésznek ott -föllépni, Árpád nyelvének ott fölhangzani nem volt szabad. Csak -alázatos könyörgések után, csak kényre-kegyre, csak időnként és -pénzért és rövid időre engedték meg ott magyar szinmüvésznek -föllépését. <span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span></p> -<p>Talán nem volt még magyar művész?</p> -<p>Volt.</p> -<p>A nagyok, a hősök, a remek kor alkotói, a hagyományban örökké -élő alakok már mind meg voltak. Csak tul a Dunán már ott volt -Megyery, Lendvay, Telepy, Komlóssy, Hubenay, Kántorné, Lendvayné, -Komlóssyné, Balogh Nina, kik közül még én is láttam aggot, őszet, -multjának dicsőségében sugárzót egyet-kettőt. Voltak nagyok és -dicsők a felső vármegyékben s a Tisza táján s voltak a szomszéd -Erdélyországban.</p> -<p>Csak magyarul játszaniok nem volt szabad Magyarország ékes -szinjátszó palotáiban. A városok német tanácsa, a főurak német -szíve, az ország magyar főkormányzóinak német erkölcse csak a német -szinészek számára tartotta nyitva az állandó és kényelmes -szinházakat.</p> -<p>Magyar müvész homlokán hiába ragyogott istennek teremtő csókja: -neki csak színben, pajtában, ökörakolban, deszkabódéban lehetett -nemzetének nyelvén szólania. Mint a czigánynak, csepürágónak, -vásározó komédiásnak, medvemutogatónak.</p> -<p>Pedig akadt már vármegye is, mely közgyülésén tárgyalta az -ügyet, mint fontos nemzeti kérdést. Vasvármegye 1828-ik évi -októberi közgyülésén már hazafias örömmel iktathatta -jegyzőkönyvébe, hogy a »Dunántuli Szinjátszó Társaság« Komlóssy -Ferencz és Tóth István igazgatása alatt végleg megalakult s most -már a vár megyék segélyezése mellett biztos leend e nagy nemzeti -ügyünk virágzása. <span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span></p> -<p>De állandó magyar szinház még se volt. Ehhez nem csak lélek -kellett, hanem pénz is. A magyar királynak pedig magyar ügyre -sohase volt pénze. S nem volt azoknak se, a kik a királyra -hallgattak s szine elé kedveskedni jártak.</p> -<p>Hiába jött össze az országgyülés Pozsonyba s hiába jöttek össze -nyaranként az urak Balaton-Füreden. Búsulni és panaszkodni tudtak, -de segiteni nem tudtak.</p> -<p>De hát utóbb segíteni is tudtak.</p> -<p>Julius havának első napjain jó barátok, jó hazafiak állandó -társasága szokott együtt beszélgetni Balaton-Füreden. Hevenyészett -asztalok és székek voltak kirakva a nagy vendéglő mellett a sűrű -lombu cserfák alá. Ide telepedtek a hazafiak s itt elmélkedtek és -vitatkoztak fajunk pusztulásán, erőnk lankadásán, régi dicsőségünk -örökre való elenyésztén. A czigány lent huzta a savanyuvíz forrása -mellett. A zene hangja és a perzselő nap sugara alig hatott el a -hazafias társasághoz.</p> -<p>1830-ik év juliusában történt az eset.</p> -<p>A társaság központja Kisfaludy Sándor volt, az ünnepelt költő. -Akkor még csak ötvennyolcz éves erős férfialak, kopasz homlokkal, -de alig szürkülő vörös barna bajuszszal és oldalszakállal. Sötét -posztó atillája s nyaka hatalmas selyem kendővel állig szorosan -becsavarva, mint a hogy kemény katonához illik, akármilyen volt a -meleg.</p> -<p>Körülötte ülnek: Bezerédy István Tolnavármegyéből, későbbi híres -követ s ujjászületésünk egyik dicső alakja. Bezerédy György -Vasvármegyéből, a költőnek sógora, a szép Szegedy Antónia férje. -Vigyázó Ferencz Pestvármegyéből, <span class="pagenum"><a name= -"Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> az ország egyik -legvagyonosabb köznemese. Dabasi Halász Sámuel Veszprémvármegyéből, -bölcs és nemes gondolkozásu férfiu. Eőrsi Nagy Antal -Székesfehérvárról, vagyonos és közügyekben buzgó ember. Mórocza -Dániel öreg bátyám Felső-Eőrsről, a Batthyányi herczegek -jogtanácsosa és Fülöp József öreg barátom, mérnök és főpostamester -Veszprémből.</p> -<p>Ő beszélte el nekem az esetet.</p> -<p>A társaság közelében mások is ültek s hallgatták a társalgást. -Ott ült egyebek közt Kis-jókai Szabó István révkomáromi gazdag -fakereskedő is.</p> -<p>A nemzeti szinészetről folyt a szó. Keserü szavak röppentek el -az ajkakról, hogy a magyarnak mindenütt pusztulni kell s legjobban -pusztítja saját királya, saját kormánya. A német szinész palotában -játszik, a magyar szinész ólban, bódéban kuczorog. A német szinész -kényelemben él, a magyar szinésznek nincs hová fejét -lehajtania.</p> -<p>E szót meghallotta Szilágyi, a vidám szinész, nem is épen fiatal -ember. Komlóssy társaságához tartozott, a mely épen akkor Füreden -játszott. A mostani templom közelében volt a társaság -deszkabódéja.</p> -<p>A szóra oda toppan Szilágyi s oda szól:</p> -<p>– Dehogy nincs tekintetes uraim! Van bizony hova fejünket -lehajtani. Tessék csak megnézni ott azt a szép erdei iharfát. -Milyen jó tanyám van nekem ott éjszakánként. Egy szegény füredi -jobbágy milyen szivesen adott nekem vaczoknak egy kocsiderék -szalmát! Tóth Ferencznek hivják. Holmi csöndes eső álmomból se ver -föl. Ha pedig záporeső esik, a kocsmában töltöm az <span class= -"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> -éjszakát. Jó fekvőhely a kocsmaasztal, jó ember a kocsmáros zsidó. -Úgy hivják: a Bolha zsidó…</p> -<p>Ekkor vette le kalapját a művész s ekkor köszönt, a hogy illett -ilyen előkelő társaságban. De nyomban tovább is ment, még -fütyörészni is kezdett, de jobb kezével folyton szalmavaczkára -mutatott oda az erdei iharfa alá. Később országos hirü szinész lett -ő belőle is.</p> -<p>Az urak egy pillanatra elnémultak a szinész szavaira. Azután az -egyik nevetni kezdett, a másik elkomolyodott. Bezerédy István -érzékeny ember volt, egy könycseppet is törölt ki a szeméből. A -költő összeszoritotta ajkait, mintha fogait akarta volna -csikorgatni.</p> -<p>Tehát a magyar művészt elhagyják a nemzetnek nagyjai! Csak a -szegény jobbágy ad neki szalmát fekvőhelynek s a nyomorult Bolha -zsidó födelet menedéknek!</p> -<p>A költő így irja le e jelenetet pár nap mulva Guzmics Izidorhoz -intézett levelében:</p> -<p>»az ott mulató hazafiak nagy keserüséggel láttuk, miként -tengődik s nyomorog a magyar szinjátszó társaság silány -deszkakunyhóban s miként vagyon az számkivetve önnön hazájában, -midőn a német társaságok roppant palotákban kevélykedve lépdelnek s -a királyi városokat még jobban elnémetesitenék, ha még lehetséges -volna. Én hazafiui mérges fájdalmamban az ott lévő közönséget egy -Füreden építendő játékszinre felszólitottam.«</p> -<p>Ime »hazafiui mérges fájdalom« rohanta meg a költő lelkét. A -mint megrohanta egykor Bocskayét, Bethlenét, <span class= -"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> -Rákóczyét. Csakhogy akkor a hazafiui mérges fájdalom kardhoz, -buzogányhoz kapott, most azonban már rossz idő járt kardra, -buzogányra.</p> -<p>Fülöp József öreg barátom kevés szavu csöndes ember volt. Mérnök -létére értett az építéshez. Ő is beleszólt a vitába.</p> -<p>– Én már gondolkoztam uraim a dolgon, vannak is némely -jegyzeteim, én huszonnégy óra alatt elkészítem a szinház tervét és -költségvetését.</p> -<p>El is készítette. Haza ment. Volt saját emeletes kis háza a -fürdőtelepen. Dolgozott egész este, egész éjjel s a következő egész -nap. S a mikor délutánra ismét összejött a társaság: tervét, -rajzait, költségjavaslatát már oda terjesztette a költő elé.</p> -<p>Ó-görög modoru, szép oszlopos homlokzatu, megfelelő nagy épület -400 személyből álló közönségre, nagy szinpaddal, öltözőkkel s -mellékhelyiségekkel s lakószobákkal. Ott lakjanak a művészek is, ne -a Bolha zsidónál és ne az erdei iharfa lombjai alatt. Összes -költség 25,000 pengő forint.</p> -<p>Micsoda? Huszonötezer forint? Öt-hatszáz holdnyi szép nemesi -birtok ára? És e hallatlan összeget adakozás utján gyüjteni össze? -S nem is főispáni iktatásra, nem is választási lakomára, nem is -ékszerre a királynénak, hanem csupán nemzeti ügyre, csupán egy -vidéki fürdő magyar szinházára?</p> -<p>Lehetetlen az! Nem gyülik az össze száz esztendő alatt se. S hol -leszünk mi már száz esztendő múlva? Ki beszél már magyarul száz -esztendő múlva?</p> -<p>Fekügyünk le! Hallgassunk! <span class="pagenum"><a name= -"Page_115" id="Page_115">-115-</a></span></p> -<p>Igy hangzott az első szó, mikor a mérnök előállott az ő -javaslatával. Ha nagy lélek nincs a költőben: dugába dől -minden.</p> -<p>De a költő nem riadt vissza. S volt a ki bátorította őt.</p> -<p>Kis-jókai Szabó István uram másnap is oly közel ült a -társasághoz, mint az előző napon. S mikor az urak elförmedését -látta, oda ment a költőhöz s kalapját igaz tisztelettel -megemelinté.</p> -<p>– Engedje meg mélyen tisztelt hazánkfia, hogy én is szólhassak -egy szót. Kis-jókai Szabó István a nevem, rév-komáromi kereskedő -vagyok, de én is nemes ember vagyok s tisztelt hazánkfiának verses -munkáit könyv nélkül tudom s imádság mellett gyerekeimet is azokra -tanítom. Szabad-e megtudnom, hogy a szinházhoz tetőzsindelyre hány -ezer darab és hány forintnyi értékben van fölvéve? Szeretném én azt -tudni.</p> -<p>Fülöp József kezébe veszi az irást, fölteszi a szemüveget s azt -mondja:</p> -<p>– Hatvanezer zsindelyt számítottam a tetőre a legjavából.</p> -<p>Kis-jókai Szabó István megint megemelintette kalapját.</p> -<p>– Nagyon köszönöm e szíves felvilágosítást. Tessék tehát beirni, -hogy én adok hatvanhatezer zsindelyt a legjavából s Rév-Komáromból -ide szállítom a magam költségén.</p> -<p>Egy szót se szólt többet, hanem vissza ült a helyére.</p> -<p>Látta és hallotta e jelenetet Glázer uram is, a vendéglős. -Kivett a zsebjéből tizenöt darab ezüst huszast s letette a költő -elé. <span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span></p> -<p>– Tessék ezt is hozzá irni!</p> -<p>Igy kezdték megalapítani Magyarország legelső állandó nemzeti -szinházát.</p> -<p>Kisfaludy Sándor pár nap alatt összegyüjtött készpénzben 1330 -forintot. Mind a fürdővendégek adták össze.</p> -<p>Glázer uram a vendéglős nem volt nagyon megelégedve a gyüjtés -eredményével. Utólag még ötven köböl meszet is fölajánlott. Ugyan -ötven köböl meszet ajánlott föl Oroszy Pál uram is, füredi és -tót-vázsonyi birtokos. Fülöp József öreg barátom fölajánlott az -épület alapjához ötven öl követ. A füredi kis nemesség és szegény -jobbágyság pedig fölajánlott száz igás és ezer gyalog -napszámot.</p> -<p>Hát a király mit adott?</p> -<p>A király nem adott semmit.</p> -<p>Hát az ország mérhetetlen gazdaságu főurai mit adtak?</p> -<p>Adtak valamit. Tiszteletünk vegye körül azok nevét, a kik -valamit adtak. Annyit nem adtak ugyan, mint a szegény füredi -jobbágyság, de hiszen ők akkor még nem voltak magyarok, hanem -osztrákok és németek. Sok viznek kellett még addig lefolyni a -Dunán, míg a túladunai főrendek legalább részben megmagyarosodtak -és hazafiakká váltak. S a Duna vize még most is folydogál s még -most is sok oka van várakozni s várakozás közben folydogálni.</p> -<p>Érdekes volt gróf Festetich Lászlónak, a nagy György gróf fiának -adománya. Ő hat óriási jóniai oszlopot faragtatott valamelyik -kőbányájában egy-egy darab kőből <span class="pagenum"><a name= -"Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> a szinház homlokzatához s -maga szállíttatta el Balaton-Füredre. Ezrekbe került volna ez -akkor, ha pénzen kellett volna megfizetni.</p> -<p>Hát Magyarország főpapjai mit adományoztak?</p> -<p>Négy földesura volt Balaton-Fürednek.</p> -<p>Az egyik a Benczés barátok tihanyi apátsága. Az I. Endre -királytól kapta birtokát, a mint azt később, utazásunk folytán -elmesélem. Ennek telkén buzgott a füredi savanyuvíz forrása s ezen -kívül még egy kitünő édes vizü forrás. Ennek telkén voltak a -fürdőházak, a vendéglő, a cseres és iharos erdőcske s a kis -templom. Ennek telkére kellett jönni a szinháznak is.</p> -<p>A másik földesur volt a veszprémi káptalan. A veszprémi -püspökség szent István királytól kapta ezt – úgy mondják, de a -mikor a székes káptalannal megosztozott, a füredi kis részjószágot -a káptalannak adta. A káptalan telke a barátokétól napnyugatra -feküdt s 1830-ban, de még az én gyermekkoromban is ez puszta legelő -volt s egyebet nem termett, mint követ, sovány füvet, nádat és -szunyogot. Ma a legszebb nyaralók delelnek rajta.</p> -<p>A harmadik földesúr volt a pápai Eszterházy grófok nemzetsége. -Ennek birtoka inkább Arácshoz tartozott, telke a barátok telkének -napkeleti szomszédságában fekszik. A birtok valamikor a rég kihalt -Devecseri Csóron nemzetségé volt. Gyönyörü regéiben a költő e régi -nemzetségről gyakran megemlékezik.</p> -<p>A negyedik földesúr volt a kis nemesség. Ehhez tartoztak a -Szentgyörgyi Horváth, a Siskei Oroszy, a <span class= -"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> Bocsári -Ujhelyi s egyéb nemzetségek. A Somogyi, Végh, Siskei, Vargha, -Pázmándy, Dienes, Esztergomy, Roboz, Pap, Molnár s egyéb családok -alkották e nemzetségeket. Balaton-Füredhez hajdan még két falu -tartozott. Lak és Kék volt a falvak neve. E falvak elpusztúltak, -templomuk csak romokban áll, lakóik Balaton-Füredre vonultak össze, -nevöket csak két dülőnév őrzi. A kis nemesség e két faluból -származott eredetileg.</p> -<p>A jobbágyság akkor még nem jött emberszámba. A jobbágyság csak -birtok volt, mint a legelő, malom, erdő vagy kaszáló. Ha a -nemzetségek osztoztak: a jobbágyságon is osztoztak. Az egyik -családnak malom kellett: megkapta a malmot. A másik család kapott a -malom fejében jobbágyot és zsöllért. Gyönge malomért egy vagy két -jobbágyot s egy vagy két zsöllért; jó vizü és jó fekvésü malomért -több jobbágyot, több zsöllért. Ez volt az igazságos osztály. -Megnyugodott benne nemzetség, család, zsöllér, jobbágy, szolgabiró, -hiteles hely, vármegye, helytartótanács egyaránt.</p> -<p>A füredi kis nemesség és jobbágyság adott tehát a nemzeti -szinházhoz száz igás és ezer gyalog napszámot. Nagy szó volt ez -akkor. Mert a fürediek ez után pár év mulva építették gyönyörü nagy -kálvinista templomukat s itt is ingyen kellett minden igás és kézi -munkával előállaniok. A kálvinistának már az a furcsa természete, -hogy őt Magyarországon a jó istenen kívül semmi munkájában nem -segíti senki, hanem a helyett húzza, ránczigálja, nyomja, -fosztogatja mindenki. De úgy kell neki. Miért él-hal úgy a -magyarságért és a <span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span> szabadságért? Miért nem tud németté, -tóttá, oláhvá, cseléddé, szolgává lenni?</p> -<p>De adakozott valamennyire a papság is.</p> -<p>A költő ívén ott van gróf Zichy Domokos olmüczi kanonok, szőnyi -plébánus, később veszprémi püspök 25 forinttal, a pázmándi és -niczki plébánus öt-öt forinttal s egyik veszprémi kanonok -névtelenül húsz forinttal. Hejh a jó plébánusok közt mindig fölös -számmal voltak a jó magyarok s Zalavármegye hivatalos gyűjtő ívén -később százanként szerepeltek szerény, de jószívü adományaikkal a -plébánusok.</p> -<p>A füredi hazafiak legnagyobb bizalommal a tihanyi barátok -bőkezüsége elé néztek.</p> -<p>Az apátúr Horváth Pál volt, csöndes természetü, de jó kedélyü -férfiu. Jó pajtás az előkelő urak között. Körül is csiripelték az -urak félig komolyan, félig dévajul, hogy most már csak álljon ám -elő az apátság bőkezüen, ne fukarkodjék semmiben, inkább egy pipa -dohánynyal kevesebbet szívjon naponként minden barát.</p> -<p>Ezt zalabéri Horváth János mondta.</p> -<p>– Mi a Benczésnek kedves Apátom egy kis nemzeti szinház épitése? -Annyi mint egy pipa dohány!</p> -<p>– Igaz, igaz domine spektábilis, csak azután odafönt a pipát ki -ne üssék a szánkból.</p> -<p>Odafönt – Budán a nádorispánnál! Odafönt – Bécsben a magyar -királynál! Bizony a barátok szájából ott kiüthetik a pipát. Mert a -nemzeti szinház mégis csak a magyarság nemzeti ügye, ehhez pedig a -barátnak semmi köze. A barát csak egyék-igyék, imádkozzék, -<span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span> dicsérje az istent, de a nemzeti ügyet -ne támogassa. Annak hagyjon békét!</p> -<p>Igy gondolkodtak Budán és Bécsben.</p> -<p>A jó apátúr szivesen megtett volna mindent, de kötve volt a -keze. Csak annyit tett, hogy a költőnek fülébe súgta, hogy a -főapátnál szerezzen neki szabad kezet, akkor aztán mindent megad, a -mit csak megadhat. De az istenért, el ne mondja senkinek, hogy tőle -kapta ezt a tanácsot.</p> -<p>Augusztus elején közgyülése volt Zala-Egerszegen a -vármegyének.</p> -<p>A költő sietett oda, hogy a szinház ügyét az egybegyült nemesség -elé terjessze. Öt hatalmas szövetségese akadt.</p> -<p>Az egyik volt Deák Antal, a vas jellemü s óriás tekintélyü -hazafi, a mult országgyülésen a nemzeti nagy ellenzéknek egyik -vezére, a vármegyének ez idő szerint első alispánja, a kiről -mindenki tudta már, hogy a bécsi udvar ranggal, renddel, -kitüntetéssel őt is megakarta magának nyerni s az ellenzéktől -eltántoritani, de ő minden ajánlatot visszautasított, nem úgy, mint -Vay, Szerencsy, Plachy, Ragályi!…</p> -<p>A második szövetségese volt Séllyey Elek, a másodalispán s a -harmadik: Tolnay Gábor a vármegye főjegyzője. A negyedik Kerkapolyi -István, a tapolczai járás főszolgabirája, kinek járásához -Balaton-Füred is tartozott. Később a vármegye alispánja és követe. -Ő magával vitte a gyülésre a Balaton-melléki egész kálvinista -nemességet. <span class="pagenum"><a name="Page_121" id= -"Page_121">-121-</a></span></p> -<p>Ötödik szövetsége volt a keszthelyi dinaszta, gróf Festetich -László; a költő nejének Szegedy Rózának unokaöcscse. E csodálatos -szépségü nőről még utazásunk közben sokszor lesz szó. E nő ekkor -már elmult ötven éves, beteges is volt gyakran; meg is halt nem -sokára, alig két év mulva, de ekkor átrándult Sümeghről -Keszthelyre, hogy öcscsét, a grófot a nemzeti szinház mellett -föllelkesítse.</p> -<p>Ott volt a megyegyülésen Csányi László, később a nemzet -minisztere és vértanuja. És ott volt az ifju Deák Ferencz, -huszonhét éves ifju, de már táblabiró s barnapiros arczán s komoly -szemeiben a magyarnak minden bölcsessége s minden mély és nagy -érzése ott világolt.</p> -<p>Kisfaludy Sándor irásban is, élőszóval is előadta javaslatát. -Irása megvan a vármegye levéltárában, ki is nyomtatták már, -olvashatja akárki. De mély hazafiui érzéstől rezgő nagy beszéde -örökre elhangzott. És örökre elhangzott Deák Antalé és Deák -Ferenczé és Csányi Lászlóé és a többi hazafié.</p> -<p>De nem a sivatagban hangzottak el.</p> -<p>Minő beszédek voltak ezek! Háromszáz esztendőnek nemzeti -fájdalma jajdult föl e beszédekből. Hogy tiporták, hogy irtották -háromszáz esztendő óta a magyart!</p> -<p>»Meg kell védelmeznünk, úgy mond Csányi, ősi alkotmányunkat. Meg -kell védelmeznünk ősi szabadságainkat. Vérrel szereztük -valamennyit, nem ingyen, nem istennek jóvoltából kaptuk. De -legfőképen meg kell védelmeznünk és lábra kell állítanunk édes -anyai <span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span> nyelvünket s nem szabad elszenvednünk, -hogy ezt a mi országunkban bármely idegen nyelv a maga háta mögé -állítsa. Mert ha őseink szózatát elfelejtjük s ekképen -magyarságunkból kivetkőzünk: akkor nekem nem kell többé se -alkotmány, se szabadság, de még az élet se kell!«</p> -<p>Igy beszéltek Zala rendjei s forró hazafi szivekre talált minden -igaz szó.</p> -<p>Zúgó éljenzésben és harsogó tapsokban tört ki a nemesség.</p> -<p>Taps!</p> -<p>Furcsa jele ez a tetszésnek.</p> -<p>Zalavármegyében az előtt soha se hallották. Én se láttam és -hallottam a magam vármegyéjében soha. Szinházban hozzá szoktam a -taps zajához; nagy művész, ragyogó szépségü asszony szokta -megnyerni a szinpadon, de nagy és komoly hazafit a nemzeti -igazságok megmentéseért folyó küzdelemben tapssal jutalmazni nem -szoktak minálunk. Mikor az országgyülésen először hallottam tapsot: -ügyetlen, kicsinyes s komolyság nélkül való tüntetésnek -tekintettem.</p> -<p>Most már divat, de én még most se gyakorlom.</p> -<p>A magyar, ha elfogja őt a lelkesülés, éljent kiált. A vármegyék -nemessége a felbuzdulás mámorában süvegjét lebegteti, kardját húzza -ki s azt veri össze s isten áldását kiáltja vezérére. De tapsolni -nem szokott.</p> -<p>Zalavármegye 1830-iki augusztusi közgyülésén viharos taps -zúgott. Kezdte a fiatalság s folytatta sok öreg is. S ellenmondás -nélkül, egyhangulag elfogadta s határozattá emelte mindazt, a mit -nagy költője javaslott. <span class="pagenum"><a name="Page_123" -id="Page_123">-123-</a></span></p> -<p>A balaton-füredi nemzeti szinházat föl kell építeni.</p> -<p>A gyűjtést a gyülés alatt már meg kell kezdeni. Meg is -kezdették. Össze is gyült hamarosan mintegy ezer forint.</p> -<p>A vármegye pénztárából semmit sem adhatnak, mert a kormány azt -meg nem engedi. De a járások összes főszolgabirái utasittatnak, -hogy adományozásra minden nemes embert felhívjanak. Hazafias szent -czélra a fillért is köszönettel fogadják.</p> -<p>A Benczés barátok pannonhalmi főapátjához átir a vármegye, hogy -adjon telket a nemzeti szinháznak. Átir a szomszédos Veszprém, -Győr, Vas, Somogy és Fehérvármegyékhez is, hogy atyafiságos -buzgalommal pártolják az eszmét.</p> -<p>A vármegye veszi oltalmába s védelme alá a szinházat s az egész -intézetet.</p> -<p>A szinház és megyei szinművészet főkormányzójává Kisfaludy -Sándort »vármegyénknek táblabiráját, közbizodalmu hazánkfiát, -nemzetünknek közönségesen elismert jeles nagy fiát« élete -fogytáiglan kinevezi.</p> -<p>Végezetül kimondja, hogy Balaton-Füreden a nemzeti szinházban -soha más nyelven, mint magyar nyelven, szini előadást tartani nem -szabad.</p> -<p>A költő tovább se pihent.</p> -<p>Rögtön irt és utazott mindenfelé, hogy barátait, tekintélyes -megyei és országos férfiakat megnyerjen az ügynek.</p> -<p>Irt Pannonhalmára Guzmics Izidornak, vegye rá a főapátot, hogy -adjon telket s 20 ezer téglát azonnal, <span class= -"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> hogy -még az idén meg lehessen kezdeni az építést. Guzmics pedig -készítsen szép ünnepi költeményt a megnyitás napjára.</p> -<p>Irt Fülöp József öreg barátomnak is azonnal, hogy a telek -kijelölésére Füreden megjelenjék.</p> -<p>Mihelyt a főapáttól a tihanyi apáthoz a levél elindult: azonnal -ment a költő is Füredre. Megalkudni a tihanyi apáttal.</p> -<p>Gyorsan meglett az alku is.</p> -<p>Az apát ad alkalmas telket. A telek kijelölésére és átvételére -megjelent hazafiak legjobbnak látták, hogy a szinházat arra a -helyre építsék, a hol Kisfaludy agyában az eszme megfogant s -Kis-jókai Szabó István uram az első ajánlatot megtette.</p> -<p>Ád az apátság 20 ezer téglát.</p> -<p>Fölajánlja az épület tetejéhez szükséges összes födélfákat, -azokat szántódi és kapolyi erdeiben ki is faragtatja s a szántódi -révhez oda is szállítja.</p> -<p>Volt azonban Horváth Pálnak, a jó apátúrnak egy csomó furcsa -feltétele és kikötése is.</p> -<p>A játékszin épületeiben senkinek szállást adni nem szabad; abban -csupán csak a szinjátszó társaság tagjai lakhassanak.</p> -<p>A játékszin épületeiben sütni-főzni nem szabad se a szinészek -számára, se mások számára.</p> -<p>Kávét, theát főzhetnek a szinjátszó társaság tagjai maguknak is, -vendégeiknek is, de pénzért másnak nem főzhetnek.</p> -<p>Ha van boruk a szinészeknek: ezt ugyan a szinház pinczéiben -tarthatják s ott a szinház helyiségeiben meg <span class= -"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> is -ihatják, váljék egészségükre, de ott idegen bort nem tarthatnak és -saját borukat pénzért másnak nem mérhetik.</p> -<p>Mindezt némi vita és ellenmondás után az urak derült kedvvel -ugyan elfogadták, de egy kikötését a jó apátúrnak határozottan -elutasították. Azt akarta ugyanis a szerződésbe még beletenni, hogy -a játékszin épületeiben udvarolni, a nőknek szépet tenni, -szerelmeskedni, csókolózni s efféle hívságos időtöltést művelni -senkinek szabad ne légyen.</p> -<p>– No ezt nem fogadjuk el főtisztelendő uram, mert akkor se -szinészt, se közönséget nem kapunk.</p> -<p>Az apátúr makacskodott.</p> -<p>– Hogy engedhessem én meg az én telkemen a szerelmeskedést?</p> -<p>– Hiszen csak szinből, játékból történik az főtisztelendő uram. -Azért hívják Szinjátszó Társaságnak.</p> -<p>Ez már okos beszéd volt. Ezt már a jó apátúr is megértette s -ekként az örökszerződés létre jött. Aláirta az apátúr, aláirta -Kisfaludy Sándor mint főkormányzó, aláirták a vármegye tiszti -ügyésze, az urodalom fiskálisa, a törvényes bizonyság s a tanuk -is.</p> -<p>A telket kimérték, átvették, kiczövekelték s aztán örömében -olyan áldomást adott a jó apátúr az egész fürdő közönségnek, hogy -másnap reggel is alig akart még vége lenni. Minden czigánynak a -keze belesenvedt.</p> -<p>Ez év őszén nem kaptak az építésbe. Kivágták az erdő fáit azon a -helyen, a hol a szinháznak a helyet <span class="pagenum"><a name= -"Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> kimérték s aztán egész -őszön és télen az anyagot hordták. Kétszáz öl kő, húszezer tégla, -hatvanhatezer zsindely, ötszáz deszka, kétszáz köböl leoltott mész -s a barátok somogyi urodalmából az épület tetőfája feküdt ott a -tavaszszal halomba hordva. S a pénzhez még alig nyult hozzá a -költő, pedig lassanként a pénz is szaporodott.</p> -<p>De kellett is, hogy szaporodjék.</p> -<p>Az építés vezetését Fülöp József öreg barátom ingyen vállalta -el. Ő rajzolgatta ki az épitési részleteket. De munkavezető azért -mégis kellett melléje.</p> -<p>És kellettek kőmivesek, ácsok, kőfaragók, asztalosok, lakatosok, -kovácsok, üvegezők, mázolók, gölöncsérek s egyéb mindenféle -kézmüvesek. Ezek munkája sok költséggel járt.</p> -<p>Kisfaludy Sándor aggódott, hogy saját vármegyéjében a szükséges -pénz nem fog összegyülni. De sasszeme még tovább is látott. Ő a -»Dunántuli Szinjátszó Társaság« sorsát biztositani is akarta. -Szüksége volt tehát a szomszéd vármegyék támogatására.</p> -<p>Vasvármegyéhez 1831. évi márczius 15-én fordult levelével. -Milyen szép és igaz levél volt ez!</p> -<p>»Hintsük a hazafiságnak aranymagvait szünet és kifáradás nélkül -ott, a hol lehet; úgy, a mint lehet s akkor, a mikor lehet; a mint -az idő, hely és környülállások engedik; bár vetésünknek -aranytermését arathatni talán csak késő unokáinknak engedtessék -is.«</p> -<p>»Az utolsó századokban folyvást mostoha idő járt a magyar nemzet -felett: ennek mind vészes förgetegeiben, <span class= -"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> mind -kegyelmekkel ragyogó napjaiban a magyar nyelv és vele a nemzetiség -hol nyomatva s irtatva, hol elhízelkedtetve vagy elgúnyoltatva -levén, már-már végvesztének hanyatlott.«</p> -<p>»Ha hős Eleink az utolsó félszázad előtt föltámadtak s az akkor -lélekző Magyarokat látták volna, tehát az elfajult maradékkal -beszélleni se tudván, azt kell vala vélniök, hogy Leel sirjának -tapodói szakadtanak s telepedtenek le az általuk vérrel szerzett -Hazában.«</p> -<p>Sopront és Pozsonyt kivéve, egy vármegye középső és magas -nemessége se németesedett el annyira, mint Vasvármegyéé. De azért -Vasvármegye ellenmondás nélkül hazafias buzgalommal fogadta a költő -levelét.</p> -<p>Niczky János volt első alispánja, Bertha Ignácz második -alispánja és Széll Imre, a későbbi követ és hétszemélynök, -főjegyzője. S volt még a költő törekvéseinek ezeken kivül is lelkes -és befolyásos támogatója. Ez Szegedy Sándor volt, a költő nejének, -Szegedy Rózának unokaöcscse.</p> -<p>A májusi közgyülésen tárgyalták a karok és rendek a költő -iratát. Komoly és lelkes volt a tanácskozás. Jelen volt maga a -költő is, bár nemesi jogait Vasvármegyében nem igen szokta -gyakorolni. De a vezérlő férfiak nagy része mind vagy rokona, vagy -benső barátja, vagy egykori bajtársa volt.</p> -<p>A gyűjtést és segélyezést elhatározták a karok és rendek.</p> -<p>És elhatározták azt is, hogy követeket küldenek arra a gyülésre, -melyet Kisfaludy Sándor a nemzeti <span class="pagenum"><a name= -"Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> szinészet ügyében a -szomszéd vármegyék képviselőiből összehí.</p> -<p>E gyülést május 25-ik napjára Kis-Czellbe hívta össze a költő. -Meghívta rá Zala, Vas, Veszprém és Győr követeit.</p> -<p>Zalában lakott. Ott voltak birtokai Sümeghen, Gyömörőn, -Gógánfán, Bodorfán, Sárosdon, Dobos erdejében s egyebütt. A nemzeti -szinház is Zalában lesz fölépítve. Zalának tehát ott kell -lenni.</p> -<p>Ott kell lenni Veszprémnek is. Hiszen Balaton-Füred Veszprém -tövében fekszik s a szini előadások gyönyörüségét Veszprémvármegye -élvezi első sorban. Sok rokona is volt a költőnek e vármegyében. S -volt itt családjának birtoka is. A Kisfaludyak ősi várai -Döbröntevár, Esseghvár, Csékutvár ugyan kiestek már a nemzetség -kezéből, de Halimbát még testvérjeivel együtt birta a költő, a -csékuti urodalom utolsó foszlányát.</p> -<p>Győrvármegyében is nagy gyökerei voltak a nemzetségnek. Apja -Kisfaludy Mihály főszolgabirája volt a vármegyének s csak pár év -előtt halt meg. Birtokai voltak Győr-Gyömörőn, Téthen, Szemerén, -Fölpéczen, Kispéczen s másutt is.</p> -<p>Vasban is otthon volt a költő. Neje jogán hat évig birta Kámot. -Nemzetségének ősi fészke volt Vasvármegye is. Volt birtoka a -Kemenesalján Gencsen. Mind maga, mind felesége révén ezer kötelék -kapcsolta a vármegye előkelő családaihoz.</p> -<p>A meghívott vármegyék hazafias buzgalommal fogadták el a -meghívást s a kis-czelli gyülésre mindegyik <span class= -"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span> küldött -néhány előkelő férfiut, alispnát, főjegyzőt, tiszti főügyviselőt, -táblabirót, szomszéd járásbeli főszolgabirót.</p> -<p>A kis-czelli gyülés tekintélyes férfiakat hozott össze nagy -számmal. A gyülés elnöke Kisfaludy Sándor volt. Nagy éljenzéssel őt -választották. A megbizott követeken kivül Vasnak kemenesalji, -Veszprémnek somlyómelléki, Zalának sümeghvidéki előkelő urai -csaknem mind megjelentek.</p> -<p>A gyülést fölváltva a vendéglőben s a kis-czelli barátok -refektóriumában tartották.</p> -<p>Tárgya volt:</p> -<p>A balaton-füredi nemzeti szinház fölépítése és megalapitása.</p> -<p>A »Dunántuli Szinjátszó Társaság« szervezése s megélhetésének -minden évszakban biztositása.</p> -<p>Állandó ruhatárnak és kelléktárnak beszerzése és -gondviselése.</p> -<p>Komlóssy Ferencz szinigazgatóval s társaságával való szerződés -megkötése.</p> -<p>A balaton-füredi állandó szinház megnyitásának elhatározása.</p> -<p>Hejh, ha a mai vármegyék úgy szivükön viselnék a nemzeti -nyelvnek, miveltségnek és felvirágozásnak ügyét, mint ott és akkor -hetven év előtt!</p> -<p>Hejh, ha a mai magyar költőt úgy megbecsülnék a törvényhatóságok -és kormányzó emberek, mint akkor megbecsülték!</p> -<p>Hejh, ha ti magyar költők, a kik mai napság éltek, dolgoztok, -henyéltek és nyomorogtok, úgy megbecsülnétek, <span class= -"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> oly -imádandó fenség gyanánt tisztelnétek a hazát, a magyarságot, az -asszonyt, a nemzeti érzést, a multak dicső emlékeit s a jövendőnek -büszke reménységét, mint a hetven év előtti idők magyar költői!</p> -<p>Nem mesélem el apróra a kis-czelli gyülés dolgait. A történetiró -foglalkozzék azokkal s ne a vidám elbeszélő. Nem is tartozik -valamennyi most az én dolgomhoz. Csak annyit emlitek meg, hogy -Komlóssy Ferencz társulatával végleg megszervezték a »Dunántuli -Szinjátszó Társaságot«, meg is állapodtak vele a füredi szinház -ünnepélyes megnyitására s meg is határoztak számára a -balaton-füredi nyári két hónapra 1200 forintnyi segélyt -ezüstben.</p> -<p>Tizenhat személyből állott akkor az igazgatóval és súgóval -együtt. Köztük Megyery, Telepy, Lendvay, Hubenay, Vásárhelyi, -Posgay és Kántorné, Komlóssyné, Ujfalussyné s Balogh Nina.</p> -<p>Különösen érdekes volt a ruhatár és kelléktár fölött való -eszmecsere. A mire a szóbeli hagyomány emlékezik: fölemlítem.</p> -<p>Sisakokat, vérteket, kardokat, alabárdokat nem kell venni, -azokra a pénzt nem kell pocsékolni; van a vármegyeházak padlásán és -pinczéiben elég rozsdás készség, elő kell szedni, ki kell -tisztogatni s Füredre kell szállítani.</p> -<p>A ruhákkal másként áll a dolog.</p> -<p>Holmi német és spanyol ruhákat, gallérokat, bugyogókat, czipőket -és harisnyákat a vármegyék nem adnak. Idegen gunyára a nemesség nem -adja pénzét. Effélére <span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span> csak magánosok adhatnak pénzt vagy -maguk a szinigazgatók.</p> -<p>Nemzeti magyar ruhát azonban kell szerezni. Őseink, hőseink, -elődeink az ő igaz köntösükben lépjenek a szinre.</p> -<p>De milyen legyen az ősi ruha?</p> -<p>Kurta huszár dolmány mindenesetre kell, mert a huszárnak ott -kell lenni a szinen.</p> -<p>Hímes fehér atilla s himzett Zrinyi szintén kell; nászok, -lakodalmak, esküvők, királyi udvar e nélkül el nem lehetnek.</p> -<p>Zöld és gránát kanczamenték aranynyal és ezüsttel el nem -maradhatnak. A király, a nádorispán, a zászlós urak, a dicső -hadvezérek ilyen mentében mutatkozzanak.</p> -<p>Kanczamente?</p> -<p>E szón megakadt a kis-czelli országgyülés.</p> -<p>Miért épen kanczamente? Milyen is az a kanczamente?</p> -<p>Koltai Vidos József, akkor még javabeli férfiu, később alispánja -és követe Vasnak, hozzá szól a kérdéshez.</p> -<p>– Ne csodásitsuk magunkat urak, nincs a magyarnak kanczamentéje, -kinevet vele a világ!</p> -<p>A költő figyelmeztette Vidost, »tisztelt öcsém uramat,« hogy -kell lenni kanczamentének, mert a kolozsvári szinjátszó társaság -inventáriumában így van beiktatva.</p> -<p>De ott volt Kocsi Sebestyén Gábor is, Veszprémvármegye követe, a -kiről mindenki tudta, hogy mindentudó. Ő nyomban világot gyujtott a -kérdés fölött. <span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span></p> -<p>– Igenis van kanczamente, mivelhogy őseink sokféle és -külön-különféle mentéket viseltek, a mint a bécsi képes krónikában -s attól kezdve mindenféle pikturában, különösen pedig a koronázási -rajzolatokban szemlélhető. A mostani huszármente valósággal a régi -kuruczmente, vagyis igazán szólva, a kurta mente. Régi eleink -hosszu mentét viseltek, mely térdig ért. Az a mente pedig vagy -ujjas volt vagy ujjatlan s az ujjas mente vagy szűk ujju vagy -sipujju volt. De az ujjatlan mente is kétféle volt, ugymint vagy -palástos mente vagy vállba vágott mente. Nagy uraink a vállba -vágott mentét szerették. Mert ha a mentének gránát szine volt, az -ujjas dolmány pedig világos kék vagy gyöngyház szinü volt, akkor a -vállba vágott nyiláson kivül álló kar a szemlélőnek igazán ékes -látást nyujtott. Az ilyen mentének a neve kanczamente. Különösen -alkalmatos volt ez háborúban, hosszu idejü vonulásokban, mert ilyen -mentében kardot, buzogányt, kantárszárral kényelmesen lehetett -tartani.</p> -<p>Kocsi Sebestyén Gábor után természetesen senki se merte többé a -száját fölnyitni. Nehogy azonban a mindenféle férfi és nő számára -való ruhák, viganók, kötők, kantusok fölött egyenként kelljen -tanácskozni és határozni, kölcsönös egyetértéssel abban állapodtak -meg, hogy a ruhatár ügyét rá bizzák a költőre, akit a gyülés -Zalavármegye példájára különben is főkormányzóvá választott a -dunántuli nemzeti szinjátszó társaságok összes ügyeiben.</p> -<p>Gyülés után nagy áldomás.</p> -<p>De áldomás után még nem mentek az urak egyenesen haza. A -kemenesalji atyafiak ezt meg nem engedhették. <span class= -"pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> Hanem -kiválasztott magának mindenki egy csomó rég látott vagy tegnap -látott vagy soha eddig nem látott atyafit és jeles hazafit s vitte -magával Sitkére vagy Mihályfára, vagy Csöngére vagy Ostfiasszonfára -vagy a Somlyó hegyére. S tartott a mulatság vagy ismerkedés heteken -át.</p> -<p>A vármegyék mind elfogadták a kis-czelli gyülés határozatait. -Még Sopron, még Somogy, még Fehérvármegyék is elfogadták.</p> -<p>De az is természetes, hogy a bécsi kormány és budai kormány -keresztet húzott az egész bölcs és hazafias intézkedésre s meg nem -engedte, hogy a vármegyék a nemzeti nyelv mívelésének szentséges -szent ügyére egy fillért is áldozzanak. Nem azért vannak a magyar -vármegyék, hogy a magyar nyelvet míveljék, a magyar költészetért -lelkesüljenek s őseik dicsőségeit még egyszer visszaszerezzék. Adót -behajtani, katonát beszedni, jobbágyot deresre húzni: ez a -vármegyék dolga.</p> -<p>A bécsi kormány és budai kormány így segitette meg a költőt -akaratlanul.</p> -<p>Mert a hogy a vármegyék a kormány tilalmát megtudták: abban a -pillanatban kimondta a nemesség elszántan:</p> -<p>– Nohát most már meglesz az a nemzeti szinház!</p> -<p>Össze is gyűlt hamarosan 12,954 forint ezüstben, meg is kezdték -az építést junius elején s annyi adomány, annyi munka, annyi -lelkesülés dolgozott a szinházon, hogy a nagy és szép épület készen -lett egy hónap alatt s a költő julius 3-ra már kitüzhette az -ünnepélyes felavatást. <span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span></p> -<p>Még 1754 ezüst forint meg is maradt a pénzből.</p> -<p>Olyan ünnepet még alig látott a Balaton, mint az első nemzeti -szinház megnyitásának ünnepe volt. Még a testvériség ünnepe -1848-ban, még a Kisfaludy-szobor ünnepe 1861-ben se volt olyan -ragyogó.</p> -<p>Mely napon tartották ezt az ünnepet?</p> -<p>A költő azt irja leveleiben: julius 3-án. Az egykoru hirlapok -azt irják: julius 2-án. Én meg azt mondom: mind a két napon. Az -1831-ik évben julius 2-ra szombat, 3-ra vasárnap esett. Az egyik -napon a nép, a másikon a nemzet ünnepelt.</p> -<p>Az ünnepre meghívták az összes szomszéd vármegyéket. Meg is -jelentek. A küldöttségek, a főtisztviselők, a táblabirák, a nagy -nemzetségek tagjai, férfiak és nők Zala, Veszprém, Vas, Sopron, -Győr, Fehér, Tolna, Somogymegyéből s igen sokan Pestről és -Pestmegyéből.</p> -<p>A szinházba négy-ötszázan fértek. De maguk az urak is többen -voltak szépséges asszonyaikkal s a papokkal. Hajh még akkor a -papok, barátok, kanonokok, apáturak is otthon voltak a nemzetnek és -magyarságnak örvendező napjain!</p> -<p>Hát a nép hova férjen, hol ünnepeljen?</p> -<p>Az a nép, a mely jobbágy volt, paraszt volt, országos és úri -teher alatt nyögött s az alkotmányt, a szabadságot s a jogok -szentségét csak átokból, imádságból s példabeszédből ismerte!</p> -<p>De a mely magyar volt s magyarságának büszke érzetét -istenimádáshoz hasonló szentségnek tartotta. Pénzt nem adhatott a -magyarság szentegyházához, de volt lelke, <span class= -"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> volt -izmos karja, volt igavonója, adott tehát munkát. A füredi jobbágy -áldozatos munkája nélkül föl nem épülhetett volna az a szentegyház. -S eljöttek még Arácsról is, még Balaton-Kis-Szőllősről is, még -Alsó-Őrsről is együgyü földmivesek, zsöllérek, napszámosok, hogy -egy-két napig ingyen dolgozhassanak.</p> -<p>Ezt a népet az ünnepből kihagyni nem lehetett.</p> -<p>Komlóssy Ferencznek, a szinigazgatónak volt jó ötlete.</p> -<p>Tartsunk nemzeti ünnepet és szabad előadást szombaton julius -2-án a népnek s vasárnapon julius 3-án a nemességnek. Elfogadta a -javaslatot a költő s helyeselte azt az ifju Deák Ferencz is. Legyen -a nép az első.</p> -<p>Így lett.</p> -<p>Hirt adtak a falvak népének s a nép szombaton délre és délután -oda sereglett.</p> -<p>Tisztes fekete ruhában a férfiak s tisztes fekete és barna -ruhában az asszonyok, vidám szinekben a lányok. Zászlót nem hoztak, -zene őket nem kisérte, a lányok kezében virág, az asszonyok kezében -zsoltáros könyv. Azt hitték: istentiszteletre jöttek. Együgyü -kálvinista magyar ember virágot és zsoltárt visz magával, ha -istenének szine elé akar járulni.</p> -<p>Hiszen igazuk volt.</p> -<p>Volt egy oltár, a melyen már századok óta csak hamvadoz az -áldozat tüze. A melyről töröknek, németnek, királynak, bakónak -durva keze oly sokszor le akarta söpörni az utolsó szikrát is. S a -melynek tüzét égő honfiszivek mégis mindig csak ébren tartották. -Nyögtek, <span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span> véreztek, viharzottak azok a szivek, de -a szent tüzet elaludni nem engedték.</p> -<p>A magyarok istenének oltára volt ez.</p> -<p>Pereynek hívták azt a papot, a ki engem megkeresztelt. Azt se -tudom: káplán volt-e vagy tanító vagy már fiatal lelkész 1831-ben. -Ő is oda jött a maga népe élén.</p> -<p>De szerkesztett egy ünnepi dalt s erre népét megtanitotta. A dal -így kezdődött:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Im bejöttünk nagy -örömmel<br /></span> <span class="i0">A te szentséges -hajlékodba<br /></span> <span class="i0">Magyaroknak nagy -istene!<br /></span></div> -</div> -<p>– – Szentségtörés volt ez! Hitnek, vallásnak, istenfélelemnek -megcsúfolása. Hisz ez a magyar református egyháznak templomi szent -éneke! Nagy részben a szöveg is; a dallama egészben. Hogy lehet ezt -a szinház megnyitásakor énekelni?</p> -<p>De hogy ne lehetne, a mikor a magyarnak győzedelmi napja -van?</p> -<p>Mégis azt mondták Pereynek, hogy ezt a szinházban elénekelni nem -szabad. Templomba való a zsoltár, nem szinházba.</p> -<p>Nohát énekeljük el a templomban.</p> -<p>A ragyogó uj szinház mellett tíz lépésnyire ott van az erdő. -Sötét iharfák, komor tölgyek, vidám köntösü óriási ezüst nyárak. -Némán és büszkén emelkednek az ég felé. Istennek ragyogó napja a -gyertyafény, szálfaderékból az oszlopok, sürü lomb a boltozat, -rigóhang az orgona. Van-e szebb templom a világon, mint az eleven -őserdő? <span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span></p> -<p>Fölharsan a dal.</p> -<p>Perey áll a néptömeg közepén. Mindenki rá néz. Kezével int s -kezdi a dalt. Ezer férfi és nő komoly, lassu és édes hangja zeng -össze. S a hang felszáll a lombokig s a lombokon túl a magas égig. -S a hang elszáll messze a vizek fölött a végtelenbe s leszáll -mélyre, a hazafiak érző szivébe.</p> -<p>S mind oda gyülnek az urak az ünneplő nép köré. A büszke -nemesség, a vármegyék kormányzói, a nemzetnek nagyjai leveszik -kalapjukat. Komor arczczal ott áll a költő is levett süveggel. A -lombok nyilásán át egy sugár nyilall kopasz homlokára s fényből, -ragyogásból tesz rá koszorut. Mindenki látja, csak ő maga nem érzi. -A fenséges nő Szegedy Róza fehér csipkekendővel takarja el arczát. -Minő érzés támadhat ebben a szívben arra az együgyü dalra?</p> -<p>A szent dal tovább zúg:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Megsegitted magyar -néped,<br /></span> <span class="i0">De föl is száll hozzád az -égbe<br /></span> <span class="i0">Buzgó hálánknak -éneke!<br /></span></div> -</div> -<p>Ott áll Megyery, a nagy művészek egyik legnagyobbja. Az örökké -vidám Megyery, a ki mikor később leszállt a holtak közé, még a -holtakat is kaczagásra fakasztá. Hallja a szent dalt s im az erős, -vidám, nagy lélek könyekre fakad, oda lép Pereyhez s az ifju papnak -kezet csókol. De szólani nem tud.</p> -<p>Hanem azt mondja igazgatójának Komlóssynak:</p> -<p>– Ma nem játszom. <span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span></p> -<p>És nem játszott. Akárhogy toporzékolt az igazgató s akárhogy -kérlelték az urak. Ma az áhitatnak engedte át lelkét. Úgy -megrendité őt az egyszerü nép igaz ünneplése.</p> -<p>A következő napon az alapítók, vármegyék, nemes urak számára -nyitották meg az első magyar nemzeti szinházat.</p> -<p>Két prológ volt az előadás kezdetén.</p> -<p>Az egyik beszéd, a másik dal. Mindakettőt Kisfaludy Sándor -készítette. A beszédet Komlóssy Ferencz olvasta föl, a dalt a -társaság énekkara dalolta el.</p> -<p>Kivül négy lobogó volt az épület dísze. A nemzeti lobogó középen -az ország czimerével. Mellette Zala, Veszprém és Vasvármegyék -lobogói a vármegyék czimerével. De belül rózsák és cserlombok özöne -ékesité a szinpadot s virágillat tölté el az egész nagy termet. De -minden rózsánál, cserágnál és illatnál felségesebb érzés töltötte -be a sziveket.</p> -<p>Mit idézzek a hosszú és remek beszédből?</p> -<p>»Félszázad óta kezdett csak lábra kapni a magyar szinművészség; -de hajh! mily akadályokkal kell vala küzködnie! Mily -visszataszitásokat, mily sérelmeket s gúnyoltatásokat kell vala -szenvednie! Mint kell vala nyomorogva, nehézségekkel és -szükségekkel viaskodva magát tengetnie mai napig! –«</p> -<p>»Néktek, dicső magyar Hazánk nagylelkü fiai és leányai, – néktek -tartatott fenn azon hazafiui öröm és dicsőség, hogy magyar -sziveteknek szent érzését a nemzeti mívelődésnek ezen hiánya -sértvén, áldozattételre vállalkoztatok!« <span class= -"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span></p> -<p>»Hazafiui buzgóságtok tavaly ilyenkor azt mondotta: <em class= -"gesperrt">Legyen meg</em>! – és: <em class= -"gesperrt">Meglett</em>… Itt, hol még tavaly ilyenkor az ezen -helyen állott fákat és fűszálakat a szél ingatta, most a -nemzetiséget terjesztő szinművészi Intézet áll; – a tavaly gondolt -Magyar Játékszin szép valósággá lőn! És az önnön hazájába eddig -zsöllérkedni kénytelenített magyar szinművészség tulajdon házra -vergődhetvén azt sóhajthatja: – Itt most tulajdon Hazámban én is -már itthon lehetek! –«</p> -<p>Beszéde végen élteti a szónok »Tekintetes Zala, Veszprém és -Vasvármegyéknek Karait és Rendeit«, kiknek Haza és Nemzet-szeretete -a szinmüvészséget és általában a nemzeti kulturát hathatós -pártfogásba vévén, közügygyé tette.</p> -<p>Éltetni akarta még a költőt Kisfaludy Sándort, a ki nélkül a -nagy Kezdés létre nem jött volna. De a költő ezt meg nem -engedte.</p> -<p>– Ha már, úgymond, éltetni akarnánk élő embert: akkor a királyt -kellene éltetnünk. De ha már azt nem tehetjük, mert különös okunk -nincs rá: akkor egyetlenegy élőt magunk közül ne éltessünk. -Megérdemelné több is s megvárnák sokan.</p> -<p>De a szinészen kifogni nem lehet.</p> -<p>Mikor beszédje végére ért s a harsogó éljen elhangzott, intett -kezével, hogy még szólni akar, oda nézett a költőre s e szavakat -mondá:</p> -<p>– »Éljen a kit gondolok, – de a kit megneveznem nem szabad, mert -– megtiltotta.«</p> -<p>Mint a vihar zugása, úgy dördült meg erre a szóra: <span class= -"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span></p> -<p>– Éljen Kisfaludy Sándor!</p> -<p>A közönség szeretetén se lehet kifogni.</p> -<p>Az éljenzés közben ujra felemelkedett a függöny s a rózsákkal -behintett szinpadon fényes nemzeti köntösben ott állott az egész -szintársaság. Férfiak és nők körül ragyogó fény támadt. Úgy látta -őket a közönség. Hiszen igaz is. Ők voltak igaz prófétái akkor a -halálos álmából ébredező nemzeti érzésnek.</p> -<p>S elkezdett a társaság énekelni.</p> -<p>»Adja Isten, hogy a magyart – A félvilág uralja – S vérrel -szerzett szabadsága – Soha kárát ne valja.«</p> -<p>»Adja Isten! Alkotmánya – Mindörökké állhasson, – S diszlésének -semmi erő – S idővész ne árthasson!«</p> -<p>Egy nemzedék életén át e dal volt a honfiküzdelmek jelszava.</p> -<p>Ezt a dalt is Kisfaludy Sándor alkotta.</p> -<p>S e dalt csak függetlenségi harczunk ágyudörgése tudta egy időre -elnémitani.</p> -<p>S e dalra még most is szükségünk van.</p> -<p>De a mikor ez a dal elhangzott, 1831-ik évi julius 3-án délután -öt órakor, fölemelkedett helyéről a közönség s örömkönyek közt -élteté a költőt s délczeg férfiak és ragyogó szépségü nők tolongtak -hozzá, hogy vele kezet szorítsanak s kezét s ruháját -megcsókolják.</p> -<p>A szinpad hölgyei se tudták könyeiket visszatartani. De ők a -szinpadról le nem léphettek. De mindegyik felkapott egy rózsát s -oda hajitá a költő lábaihoz. Kántorné, Ujfalussyné, Balogh Nina, -Hivatal Anikó <span class="pagenum"><a name="Page_141" id= -"Page_141">-141-</a></span> Lendvayné. Mind ünnepelt tüneményes -alakja később a pesti nemzeti szinháznak.</p> -<p>A költő pedig lehajolt a földre, fölvett egy fesleni kezdő -rózsabimbót, oda vitte feleségéhez Szegedy Rózához, megcsókolta -halavány arczát s pihegő keblére tüzte azt a rózsabimbót.</p> -<p>Igaza volt.</p> -<p>Himfy szerelme nélkül ő sohase lett volna költő s nemzetének -nagy fia. Himfy Szerelmét pedig az a nő teremtette.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Így jött létre Magyarországnak első magyar nemzeti szinháza!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span></p> -<h2>HOGY UTAZTAK RÉGEN?</h2> -<p class="summary">(A nemes ember utazása. – A gyorskocsi. – Az -öreg Pitli és ifju felesége. – A szép asszony története -megkezdődik. – Csányi László.)</p> -<p>Középbirtoku, jómódu nemes ember vasalt kocsival utazik. -Talyiga, fakó szekér, ekhós állapot, vászonfödeles kocsi nem a -nemes ember számára való. De a hintót se szereti. Az csak nagy -urnak való vagy a kinek sok az adóssága. Hadd kérkedjék!</p> -<p>Elhatározzák az utazást. Sátoros ünnepre, atyafi-látogatóba, -tisztujitásra, névnapra, fürdőre vagy messze vásárra. A hogy -jön.</p> -<p>Odaszól az ur a kocsisnak:</p> -<p>– Miska, Füredre megyünk. A patkókat igazittasd meg a -kovácscsal. A kocsit meg kell kenni. Hajnalra készen légy.</p> -<p>Első dolga a Miskának befutni az asszonyhoz, akár felesége, akár -nem.</p> -<p>– Készits tisztát. Talán három-négy pár is kell. Füredre megyünk -korán reggel. <span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span></p> -<p>Az a »tiszta« a fehérnemü. Az a »pár« nem egyéb, mint ing és -gatya. A gatya korczával becsületet kell vallani az asszonynak. -Hétrét gatyánál nem könnyü dolog ez. S nem is gyors. Egész éjjel -kell vele vesződni.</p> -<p>Patkó, ló, szerszám, kocsi rendbe hozva. Kocsiülés elkészitve. -Abrak a zsákban, széna a kötélben a kocsira jön. Tarisznya megtömve -kenyérrel, szalonnával, sóval, paprikával, fokhagymával. Uj pamat -árvalányhaj a kalap mellé. Azután borotválkozni, a bajuszt keményen -kifenni. De az uraság sem mehet készség nélkül. Szép fehér, -sávolyos asztalkendőkben pogácsa, kalács, most sült czipó, -fokhagymás ürüczomb vagy borjuczomb s pár pirosra sült kappan. Mind -ez a kocsira jön.</p> -<p>De jön a kulacs is. De jön a puska is. De jön a hosszu nyelü -balta is. Téli időben, hófuvatagokban még lapát is. A dohányzacskó, -az uré is, a kocsisé is, gömbölyüre keményen megtömve. Aczélt, -kovát, taplót sehogy se szabad itthon felejteni.</p> -<p>Kijön az uraság a tornáczból. Megáll a lovak előtt. Azután -lassan körüljárja a kocsit és lovakat. Megnézi a szerszámot, -kiváltképen a gyeplőt és hámot: erősek-e? Lőcsöt, saroglyalánczot, -küllőt, keréksinget megszemlél. Ha bajt nem lát: felül, -elhelyezkedik, oldalzsebét megtapintja s az udvaron még egyszer -körülnéz.</p> -<p>– Mehetünk Miska!</p> -<p>Asszonytól, gyerektől már a tornáczon elbucsuzott. De azért -asszony, gyerek, belső cseléd, házi eb mind kimegy a kocsi után az -utczára s utána néz a kocsinak mindaddig, mig szem elől el nem -tünik az uthajlásnál. <span class="pagenum"><a name="Page_144" id= -"Page_144">-144-</a></span></p> -<p>Két napi járó az utnak hossza. Utba esik két atyafi, egy -tanulótárs, hat falu-város, tizenkét csárda. Hol etetni, hol itatni -meg kell állani mindenütt. Valahol meg is kell hálni. Atyafihoz, -tanulótárshoz be is kell tekinteni. A ház előtt elmenni s be nem -nézni, ebédre vagy vacsorára ott nem maradni: erkölcsi -lehetetlenség.</p> -<p>Erkölcsi?</p> -<p>De bizony életkérdés az. A ki rokona, jó barátja előtt elhajt s -be nem köszön: az nem akarja, hogy őt is meglátogassák. Az nem -szereti a vendéget és rokont. Az vértagadó és emberkerülő. Azt -kerülni kell mindenkinek. Abból a vármegyében nem lesz semmi. Annak -kerülik lányos házát. Annak fiából esküdtet nem csinálnak. Az -megtagadja faját, magyar természetét, minden ősi erkölcsét. Ha él, -ha mozog, ha ficzánkol: mindegy az már, ő halott ember.</p> -<p>Meg kell tehát látogatni mindenkit, a ki utba esik.</p> -<p>De mikor fejezi hát be két napi utját?</p> -<p>Egy hét alatt, két hét alatt. Néha el se ér Füredig, hanem -visszafordul. Eltelt az ideje.</p> -<p>Boldog emlékü Sághy Tóni, Balaton-Füred vidám ifja egykor ő is. -Megvált szolgabirói állásától, elindult Komáromból, hogy Füreden -töltsön pár hetet. Utját Győrnek vette. Ott elhagyta régi kocsisa, -fogadott uj kocsist. Utban, utközben végiglátogatta valamennyi -barátját és rokonát Győr, Veszprém, Vas és Zala vármegyékben. -Tavaszszal indult el, Szent István napja is elmult, mire Füredre -ért.</p> -<p>– Hát a te uraságod hol lakik? – kérdik kocsisától. <span class= -"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span></p> -<p>– Azt nem tudom, én csak három hónap óta szolgálok az uramnál, -azóta pedig még nem voltunk otthon.</p> -<p>Most?</p> -<p>Most reggel hét órakor eszébe jut az embernek: jó lenne -kirándulni a Balatonra. Nyolczkor vasutra ül, délben -Balaton-Füreden fürdik és ebédel és sétál és udvarol és estennen -visszaindul. Utazott szárazon és vizen, kocsin, vasuton és -gőzhajón, bejárt ide-oda harminczhat mérföldet s este itthon -vacsorál Budapesten.</p> -<p>Bojnitzer és Marosi, Szücs Pista és Adler Márton és az öreg -Pitli: ezek voltak a gyorskocsik Budapest-Székesfehérvár-Veszprém -és Balaton-Füred közt.</p> -<p>Ismertem valamennyit. Jó kedvü, jó lelkü és jó lovu ember -valamennyi. Fele zsidó, fele nem zsidó, sohase vesztek össze -egymással.</p> -<p>Bojnitzer és Marosi harmincz évig voltak társak. Vettek ezalatt -ezer lovat, kerestek százötvenezer forintot, sohase vezettek -könyvet, sohase csináltak évi mérleget és sohase számoltak le -egymással. Vagyonos lett mindakettő.</p> -<p>Szücs Pistának Adler Márton, azután meg Deutsch lett a társa. Ma -bárkának hivnák az olyan hintót, a milyenen ők röpitették a -fürdővendéget. Két ülés hátul: az volt az első osztály. Két ülés -elől: az volt a második osztály. Egy ülés a kocsis mellett: az volt -a harmadik osztály.</p> -<p>De ha nők és férfiak vegyesen voltak az utazók: akkor négy -ülésre a kocsi belsejében öt jegyet adtak <span class= -"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> ki. -Hiába volt a zugolódás. Szücs Pistának szigoru elve volt.</p> -<p>– Vagy a férfi az asszony ölében, vagy az asszony a férfi -ölében: tudom én, hogy megférnek egymással.</p> -<p>Minden évben megérett az ő gyors kocsiján egynéhány házasság. -Ennek örült legjobban.</p> -<p>Az öreg Pitli: az volt még a fenegyerek. Talán az ő lovai voltak -a legjobb futók. Hetven éves vén hamis volt már, mikor özvegy -létére feleségül vett egy husz éves gyönyörü hajadon leányzót. -Csóválta rá a fejét mindenki.</p> -<p>De nem törődött azzal Pitli.</p> -<p>– Ha már a ló bent a hámban: a ló kora nem tesz különbséget. Jó -vér – öreg ló mindig legyőzi a lusta vérü fiatal csikót.</p> -<p>Hát hiszen ez teljesen igaz. Hanem a menyecskéről kisült -csakhamar, hogy annak is jó vére van. Nagyon szivesen hallgatta a -szerelmes szép szavakat.</p> -<p>De nem törődött Pitli azzal se.</p> -<p>– Kirug a hámból? Az a szokása a fiatal csikónak. Hadd -ugráljon.</p> -<p>– Jól van jól, Pitli uram, hátha egyszer a csikó visszaficzánkol -a mezőre s idegen ménesbe keveredik?</p> -<p>Ez a kérdés se hozta Pitlit zavarba. Egyet simitott szürke -bajuszán.</p> -<p>– Ha nem jó a rud mellett kocsis-lónak, még mindig jó lesz -huszár-lónak. Beadom a katonasághoz.</p> -<p>Annyi igaz, hogy az asszonynak nem volt annyi csinja-binja, a -mennyit az öreg Pitli az ő lovain már <span class= -"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> ki ne -tapasztalt volna. Az uraságok pajkos beszéde őt ki nem mozditotta -jó kedvéből.</p> -<p>Pestről indult el a gyorskocsi reggel hat órakor. A hajóhidon -még lassan kellett léptetni, de amint kiért a budai partra: a -kocsis megsuhintotta az ostort s a három ló hozzálátott a hatalmas -ügetéshez. Minden lovon egy-egy csengő fütyörészett. Minden jó vizü -kutnál megálltak egy pillanatra. A Libadöglő csárdának nagyon jó -vize volt és nagyon szép csapláros leánya volt. Ott mindig szomjas -volt a kocsisnak lova is, szive is. Nyéken volt az első váltás, -Várpalotán a második, délután öt órakor már ott pattogott a kocsis -Balaton-Füreden a Horváth-ház előtt s oda gyült a vendégsereg. Ki -jött? Jött-e hires ember? Minden vendéget ugy fogadtak, mint jó -ismerőst, régi barátot, igazi családbelit.</p> -<p>Egy család volt az egész fürdőközönség. Valóságos magyar család. -A politikának erős szenvedélyei lángoltak akkor is. A társadalom -osztályai fennálltak akkor is. De a társaság egységét meg nem tudta -bontani semmi.</p> -<p>Még a zsidókérdést is gyökeresen megoldotta a szép -Gutthardné.</p> -<p>Veszprémi lány volt. Ragyogó szépségü menyecske volt. Csodájára -járt annak mindenki. Nevét nem mondom meg. Régen ott porlik már -habtermete a budai zsidótemetőben. Gyermekei se maradtak, de -lehetnek rokonai. Elmondom történetét, hiszen időnként és -eseténként belejátszik neve és élete a függetlenségi harcz -nemzedékének nagy történetébe. <span class="pagenum"><a name= -"Page_148" id="Page_148">-148-</a></span></p> -<p>Férje szegény kis uriszabó volt. Nyáron át Balaton-Füreden volt -boltja és mühelye közel a gyógyszertárhoz. Télen Veszprémben -laktak.</p> -<p>A menyecske alig volt husz éves. Nagy hive a nemzeti -védegyletnek. Ott ült mindig a bolt ajtajában, fehér babos -kék-festett vászon öltönyében, egy rózsa a keblén, száz csillagnak -minden sugara két szemében. Mosolyától fényessé lett az alkonyat s -fényesebbé a déli napfény. Alig akadt olyan derék legény, a ki -másutt sétált volna, mint ott, a hol legközelebbről láthatta. -Mindig nagy volt az udvara s a széptevők egész serege ott lebzselt -mellette reggeltől estélig.</p> -<p>Legállandóbb és leghatalmasabb udvarlója volt Batthyányi István -gróf. Hires lovas, gróf Sándor Móricznak nagy pajtása, Széchenyinek -is kedvencze, hires futó-lovak tulajdonosa. Maga is tartott -lóversenyt Polgárdi birtokán. Ő férkőzött legközelebb a szép -Gutthardné szivéhez. Nőtlen ember volt, gazdag ember volt, gavallér -volt.</p> -<p>Szegény kis szabómester. Ő is szerette a feleségét, csak ugy -bomlott érte. Varrta ő a kabátot, mellényt, nadrágot egész nap, -egész éjjel. Hogy szép babos honi ruhában ne legyen az asszonynak -fogyatkozása. De nem használt az semmit.</p> -<p>Válás lett a vége. A szép szabóné feljött lakni Pestre, házat -vett, nagy lakást tartott s termeiben a magas társaság legelőkelőbb -lovagjai mind megfordultak. Állandó barátja azonban gróf Batthyányi -István maradt.</p> -<p>Maradt, a mig maradt. <span class="pagenum"><a name="Page_149" -id="Page_149">-149-</a></span></p> -<p>Jöttek a forradalmi napok. A szép asszony fejébe vette, hogy ő -hatalmat is gyakorolhat, a végzet kerekét is irányozhatja. Miért ne -tenné? A tüneményes idők láza nemcsak az ő agyában zsongott. Ő -milliókat is akart magának szerezni.</p> -<p>Megismerkedett Duschekkel, az ország forradalmi -pénzügyminiszterével, ezzel a jámbor, becsületes hivatalnokkal. -Elperzselte szivét, izzóvá tette agyát. A mindenki által -körülrajzott szépség varázsoló hatalmának nem tudott -ellentállani.</p> -<p>Balaton-Füredről jól ismerte Csányi Lászlót a szép asszony.</p> -<p>Csányi is minden nyáron ott szokott tölteni néhány napot vagy -hetet. Öreg huszárja mindig vele volt. Öreg huszárját még a -napoleoni nagy harczokból hozta el magával a bécsi kongresszus -után. Maga Csányi is öreg huszár, de azért kemény legény. Gondosan -fésült hosszu ősz szakála épen nem tiltakozott az ellen, hogy -gazdája a szép asszonynak ne udvaroljon. Nem engedte tiltakozni a -még mindig barna kifent bajusz. Öreg embernek ritka szép arcza. Üde -piros szin, tüzes szemek, nyalka bajusz, hófehér szakál, sehol -semmi redő. Mikor kivégezték: akkor is gondosan megfésülte szakálát -s hegyesre fente ki bajuszát a vesztőhelyre érkezte előtt.</p> -<p>– Minek az már? – kérdi tőle a börtönfelügyelő.</p> -<p>– Teljes diszben kell menni a csatába.</p> -<p>A katonás rendet el nem engedte senkinek. Még öreg huszárjának -se. Pedig ennek szabad volt minden. De azért egyszer ez is -megtagadta az engedelmességet. <span class="pagenum"><a name= -"Page_150" id="Page_150">-150-</a></span></p> -<p>Ez történt 1843-ban.</p> -<p>Deák Ferencz nem jelent meg az országgyülésen. Deák pártjának -vezérei az első felirat dolgában nem tudtak megegyezni. -Fölkerekedtek tehát néhányan: Klauzál, Beőthy s az ifjabbak közül -Eötvös, Pulszky s lerándultak Kehidára Deák tanácsát -meghallgatni.</p> -<p>Deák a szomszéd Csányból meghivta ebédre Csányi Lászlót, régi -benső jó barátját is. Csányi magával vitte öreg huszárját s az -ebédnél ez állt mögötte, ez szolgált neki.</p> -<p>Ebéd alatt észre veszi, hogy az öreg huszár dolmánya nincs -katonásan begombolva. Halkan hátraszól:</p> -<p>– Gombold be a dolmányodat, héjh!</p> -<p>Az öreg huszár halkan feleli:</p> -<p>– Nem gombolom.</p> -<p>Dühbe jön Csányi s hangosan rákiált:</p> -<p>– Gombold be rögtön, ha mondom.</p> -<p>Az öreg huszár haptákba vágja magát s hangosan feleli:</p> -<p>– Jelentem alássan, nem gombolom.</p> -<p>Az ebédező országgyülés már erre oda figyel. De Csányi most -teljes haraggal harsány hangon kérdi:</p> -<p>– Miért nem gombolod be? – Egyuttal elkeriti áldóját az öreg -huszárnak.</p> -<p>– Jelentem alásan, mert nem lehet. Mi már megebédeltünk s -ilyenkor szük a dolmány.</p> -<p>Az ebédező országgyülés elkezd kaczagni. Még Deák is hangosan -kaczag. Beőthy Ödön majd leesik a székről nevettében. Utóbb -megjuhászodik Csányi is. <span class="pagenum"><a name="Page_151" -id="Page_151">-151-</a></span></p> -<p>– Jól van, de eltakarodjál most a szemem elől. Huszár szájából -kutyaugatás csak ez a szó: nem lehet.</p> -<p>Ilyen kemény legény volt Csányi már a függetlenségi harcz előtt -is.</p> -<p>Nos hát ő is udvarolt Balaton-Füreden a csodaszép szabónénak. -Huszár létére nem tehette, hogy mellőle elmaradjon. Szeme közé -nézett ő nagy Napoleonnak is, hogy ne nézett volna a szép -asszonynak is?</p> -<p>Volt Pesten valami Liebmann nevü vállalkozó. Fehérnemü-szabó és -vászon-szállitó. Fejébe vette, hogy a honvédség részére inget, -gatyát, vászontarisznyát szállit. Az a hir szálldogált, hogy a szép -asszony előtt minden zár megnyilik. Fölkereste a szép asszonyt s -felajánlotta neki, hogy társnak veszi be az üzletbe, de csak a -haszonra, ha elnyeri a szállitást.</p> -<p>A szép asszonynak tetszett az ajánlat. Fölkereste Csányit. -Csányi ajánlotta a hadügyminiszternek, Mészáros Lázárnak. A -hadügyminiszter hideg-rideg ember volt.</p> -<p>Sok dolga is volt. Szivnek, szerelemnek, szép asszonynak nem -tudott időt szakitani. De azért a szép asszony megszerezte az -üzletet nem ugyan Liebmannak, hanem önmagának. Szegény Liebmann -ebbe is belenyugodott. Mert ugy belebolondult ő is a szép -asszonyba, hogy ezer inget, tarisznyát varrt volna egyetlen -mosolygó szempillantásáért.</p> -<p>Igy ismerkedett meg Duschekkel is. A kinél volt a bankócsináló -gép, a kinél volt az arany, ezüst s a ki ha nem fizetett, hát senki -se fizetett. A ki utóbb pénzügyminisztere <span class= -"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> volt az -országnak s a ki mégis, ha a szép asszony galambszeme hosszan -nézett rá, egész testében reszketett, mint a szellőrázta iharfának -lombja.</p> -<p>Benső barátság támadt közöttük. A szép asszony ugy akarta. Ha -pedig ő már ugy akarta, akkor annak a miniszter ellent nem tudott -állani. Nem is tudott, nem is akart.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_153" id= -"Page_153">-153-</a></span></p> -<h2>A MIT NEM TUD A TÖRTÉNETIRÁS.</h2> -<p class="summary">(Brachfeld. – A lovak tanyája. – A sáfárok és a -kupeczek. – A czeczei öreg Braun. – Hogy született a -Kossuth-huszár? – A zsidó. – Haynau és a hadisarcz.)</p> -<p>Van-e a függetlenségi harcznak szép-asszony története?</p> -<p>Van. Minden nemzet függetlenségi harczának megvan ez a -története. Mert szép-asszony nélkül meg se kezdődnék, győzelemre se -juthatna, hősei se volnának, talán vértanui se volnának. A világ -teremtésében az asszony volt az istennek utolsó alkotása. Igy -beszéli Mózes. De mit ért ahhoz Mózes? Ki hiszi azt el Mózesnek? Én -nem. Hiszen a hol a nemzetek szabadságát teremtik meg: ott az -asszony mindenütt az első. Vagy a jó asszony, vagy a rossz asszony, -de mindig a szép asszony.</p> -<p>A mi függetlenségi harczunk szépasszony-története még nincs -megirva. Pedig ideje volna már. A harcznak elmult ötven esztendeje. -A legtöbb szép asszony fölött beborult már a sirhalom. Az élők -szivében pedig elhamvadt már a tüz. A franczia forradalom szép -asszonyainak <span class="pagenum"><a name="Page_154" id= -"Page_154">-154-</a></span> történetét előbb megirták, mintsem -ötven esztendő elmult volna. Igaz, hogy azóta is irják, most is -irják. De hát be lehet-e valaha fejezni a szép asszony -történetét?</p> -<p>Függetlenségi harczunk története másként is hiányos. Hol vette a -huszár a lovát, a nyergét, a dolmányát, a csákóját, a fegyverét? -Hol vette a honvéd az egyenruhát, a fegyvert, a szuronyt? Ki -készitette? Ki szállitotta? Ki és hol és mikor rendelte meg? Ki -fizette ki?</p> -<p>Árpád idejében ugy ezer év előtt elindul kétezer magyar huszár. -Keresztül megy a Karszton, a longobárdok sikságán, az alpesi -hegyeken, déli Francziaországon. Neki vág a pirénei hegyeknek, -bevágtat a ronceváli völgybe és onnan tér vissza épen, szépen, -viruló jó egészségben. A lovának még patkója se kopott meg.</p> -<p>Szép, szép. De ha abból a sok ostoba krónikásból csak egynek is -eszébe jutott volna megirni, hogy azt a kétezer ázsiai huszárt kik -és hogyan és mivel szerelték föl s utközben hogy etették, hogy -itatták: többet tudnánk népünknek ezer év előtti erejéről és -miveltségéről, mint a világ valamennyi könyvéből, a mi akkor és -azóta megiródott.</p> -<p>Mikor már Tihanyt megközelitettük: elmondta Salamon Ferencz a -tihanyi vár kapitányának a török basával való hires páros viadalát. -S azt a furcsa levélváltást, a mely a két hős között -kerekedett.</p> -<p>Innen botlottunk bele a hadseregek felszerelésének kérdésébe. -Némán hallgat erről csaknem minden nemzet története. Azt ugyan -mindenki tudja, hogy ma <span class="pagenum"><a name="Page_155" -id="Page_155">-155-</a></span> a rendes, állandó hadsereget miként -szerelik föl. Raktár itt, raktár amott. Minden raktár tele ruhával, -fegyverrel, lőszerrel. Megfujják a harczi riadót: behivják irás -után a legénységet, kiosztják a ruhát, fegyvert s a begyakorlott -kész lovat s ott áll a hadsereg.</p> -<p>De mit csinált a nemzet 1848-ban? Legénysége nincs. Ruhája -nincs, fegyvere nincs, lova nincs. És hadserege mégis van.</p> -<p>Csoda volt ez?</p> -<p>Ez bizony nem volt csoda. Belátja ezt mindenki, ha én elmondok -egy kis furcsa történetet.</p> -<p>Jönnek a ráczok. Ölnek, rabolnak, gyujtogatnak.</p> -<p>Jönnek a horvátok. Vezeti őket a bán. Nem akarnak nagyobb -dolgot, csak az ország fővárosát kardcsapás nélkül elfoglalni.</p> -<p>A magyar kormány elhatározza, hogy haladéktalanul felállit egy -lovas ezredet. Kossuth-huszár, Hunyady-huszár: de kell azonnal.</p> -<p>Ló és legény van a világon elég, de mikor lesz abból huszár?</p> -<p>Negyvennégy mester embernek kell hetekig dolgozni, mig a -legénynek huszárformát adnak. És tizenhat mesterembernek kell -hetekig dolgozni, mig a lónak huszárló formája lesz. Meddig kell -még aztán a lónak és legénynek tanulni, mig a kettőből egy huszár -lesz.</p> -<p>Mészáros a hadügyminiszter. Elküld egy káplárt Brachfeldhez.</p> -<p>Tisztelteti a hadügyminiszter, tessék őt délután öt órakor -meglátogatni. <span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span></p> -<p>Brachfeld zsidó! Brachfeld gazdag ember és jó magyar ember. -Brachfeld lóval kereskedik. A másik neve Arnold. Ma is él jó -egészségben ugy tudom.</p> -<p>Brachfeld délután öt órakor pontosan megjelenik s a káplár -bevezeti a miniszterhez. A miniszter leülteti s nyugodt hangon azt -mondja:</p> -<p>– Isten hozta! Nyolcz nap alatt kell kilenczszáz ló. Tizenöt -markos. Ára száz forint. Otthon már egy kissé ültek rajta. Hat -esztendősnél nem idősebb. Egy huszárezredet akarunk azonnal -felállitani.</p> -<p>– Hát olyan sürgős? Nyolcz nap alatt kell?</p> -<p>– Jellasich Kanizsánál; nyolcz nap alatt itt lehet, a huszárokat -már ki kell küldeni ellene.</p> -<p>Brachfeld gondolkodik. Azután azt mondja:</p> -<p>– Ha olyan sürgős: meglesz a ló négy nap alatt. Hova -állitsam?</p> -<p>– A Károly-kaszárnya udvarára, délelőtti tizenegy órára.</p> -<p>– Meglesz.</p> -<p>Brachfeld köszön, kimegy, kocsira ül s fölkeresi a csárdákat és -fogadókat. A hol lovai és lovászai vannak.</p> -<p>A »Két pisztoly« csárda. A nemzeti muzeum mellett.</p> -<p>A »Két kék bakokhoz«. A soroksári utczán. Ma is fennáll.</p> -<p>A »Mátyás király« és a »Fehér ló« a kerepesi-uton. Egyik ma is -virágzik.</p> -<p>A »Két szerecsen« a szerecsen-utczában; – a »Kék kakas« a -király-utczában. Ma már nyomuk sincs.</p> -<p>Budán a »Körte« vendéglő. A vendéglős az előtt nyéki kocsmáros -volt. Pitli uram 1846-ban behozta Budára. <span class= -"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> -Hatalmas termetü derék magyar zsidó. Most is él, 98-dik évét járja. -Tavaly egyik foga inogni kezdett. Megijedt. Mi ez? Elmegy a -fogorvoshoz. Mutatja neki, hogy egyik foga inog.</p> -<p>– Tessék elhinni doktor ur, ez valamit jelent.</p> -<p>Harminczegy foga olyan erősen áll, mint a patkószeg. De egy -mégis inog.</p> -<p>Ez a Körte vendéglős. Kocsmája ott állott a budai sorompónál. A -hol most a nyugoti pályaudvar van: ott is állt egy kocsma a -homokon.</p> -<p>Ezekben a kocsmákban laktak Brachfeld lovai és lovászai.</p> -<p>Érdekes kocsmák. Nagy udvara valamenyinek. Az udvaron lábas -szin. Hátul a lóólak. Szalmával, szeméttel, dagasztó sárral és -kecskebaklábu abrakos vályúval tele az udvar. Háziszolga, -lovászlegény, kocsmáros kocsisa ott pitykéznek a lóól ajtajában. -Bent a kocsmában jövőmenők, lókupeczek, szálló vendégek, muzsikus -czigányok isznak, alusznak, veszekesznek, alkudoznak, -dicsekednek.</p> -<p>Brachfeld benéz valamennyihez. Végig nézi a lovakat. Ez beválik, -emez nem válik be. Az egyik még csikó, a másik már elcsigázott. Van -olyan, a melyik többet ér száz forintnál. Ilyen is kell. Mert a -tisztnek ajándékló is kell. A sáfár váltig mondogatja Brachfeldnek, -hogy három-négyszáz ló kéznél van már.</p> -<p>Brachfeld ezt nem hiszi. Brachfeld okos ember és okos hazafi. -Rossz lóval meg nem lehet verni Jellasichot. Jellasichot pedig meg -kell verni, tehát a honvédnak <span class="pagenum"><a name= -"Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> jó lovat kell adni. Mert -ha Jellasichot meg nem verik: az akkor bejön Pestre s elveszi a -lovat ingyen. A honvéd pedig becsületesen megfizeti az árát.</p> -<p>A hazafiság tehát jó üzlet is.</p> -<p>Öreg este van, mire Brachfeld a lószemlét befejezi. Mire -megtudja, hogy nincs elég ló kéznél.</p> -<p>Nosza sáfár hol vagy? A sáfárt Krausz Adolfnak hivják. Egy -szempillantás alatt itt legyen tiz lovászlegény, jó tiz hátaslóval. -Uti költség, egy itcze bor mindegyiknek. Falatozni lehet a ló hátán -is. Tiz órakor feljön a hold. Holdvilágnál induljatok, hajnalra, -vagy délre ott legyetek. Holnapután reggelre minden ló ott álljon a -Rókus-kórház mögött.</p> -<p>Kétszáz lókupecze van Brachfeldnek. Egyik különb, mint a másik. -Két nap, két éjjel nem fog aludni egyik se. Egyik-másik kupecze -igazán távol esik.</p> -<p>Zsámbékon három van. A Fischer, a Dávid és a Fülöp zsidók. Ezek -Bicske körül szedik össze a lovakat.</p> -<p>Csepelen, Sziget-Szent-Miklóson, Laczházán a Szunyog, az Engel -és a Hermán várja a lovászlegényt s a két Duna négy partján ők -szedik össze a huszárlovakat.</p> -<p>Veszprémbe, Sárbogárdra csak másnap délben ér el a lovászlegény. -Lova tele porral, izzadtsággal. A legény álmos, de még se alszik, -hanem egy kortyra kiissza itcze borát.</p> -<p>Veszprémben Bojnitzer és Marosi együtt hallják az izenetet. -Kegyetlenül pödri a bajuszát mind a kettő. Bojnitzer oda szól -társának: <span class="pagenum"><a name="Page_159" id= -"Page_159">-159-</a></span></p> -<p>– Marosi komám, te csak maradj itthon, nézz körül a lovak -között, én meg majd kinézek a vidékre.</p> -<p>Befogat, kocsira ül s hajt lóhalálában. Másnap reggelre a -Mezőföldről beterel százharmincz huszárlovat.</p> -<p>Sárbogárdon Kohn Mózes és Kohn Simon veszik nyakukba a falukat. -Nem kell nekik se a mágnások, se a szolgabirák segitsége. -Veszélyben a haza. Lóval lehet csak kisegiteni. Ki bizná ilyenkor a -lovat urra, hivatalra? Zsidó kell ilyenkor.</p> -<p>Ma is él az öreg Krausz fehérvári, az előtt kerékteleki lakos, -maga egyedül harmincz lovat terelt össze 48 óra alatt a -Kossuth-huszárok részére.</p> -<p>Hát a czeczei öreg Braun? Most már itt lakik Budapesten, a -Petőfi-utczában. A század első évében született s utolsó évétől -csak egy esztendő választja el. 98 esztendő óta mindig zsidó, mégis -szegény ember, mégis kemény magyar ember, s mégis egészséges mint a -makk.</p> -<p>Pár év előtt még öt esztendő volt hátra a 100 esztendőből. -Nevenapjára összejöttek barátai. Brachfeld gondoskodott jó -borocskáról. Ittak, mulattak, dalolgattak az öregek. Igazán öregek. -Mintha őserdő agg fái dévajkodnának egymással. Egyszer fölkel az -egyik, fölemeli poharát s felköszönti a czeczei öreg Braunt.</p> -<p>– Ábrahám, Izsák és Jákob istene éltessen téged száz -esztendeig!</p> -<p>Dühbe jön e szóra a czeczei öreg Braun, fog a kezébe egy öreg -kést s rohan a szónoknak.</p> -<p>– Megöllek, véredet ontom kutya <span class="pagenum"><a name= -"Page_160" id="Page_160">-160-</a></span></p> -<p>Hejh felugrálnak az öregek e kemény szóra s utját állják a -dühöngőnek.</p> -<p>– Mi az? Ki bántott? Mért akarod azt a nyavalyást megölni?</p> -<p>– De megölöm én, még pedig mindjárt. Hatvan esztendeje vagyok jó -barátja s most mégis azt kivánja a gazember, hogy egy pár év mulva -elpusztuljak.</p> -<p>Igaza volt. Hiszen csak öt éve volt akkor még hátra a száz -esztendőből. Már pedig egészséges embernek azt kivánni, hogy csak -öt évig éljen, csakugyan nagy gorombaság. Alig tudták megkérlelni. -De ez eset óta még se ereszti a szónokot szemei elé.</p> -<p>A kilenczszáz ló együtt volt a negyedik nap reggelén. Brachfeld -reggel kilencz órakor fölkereste a magyar hadügyminisztert s -jelentette neki, hogy a lovak tizenegy órakor ott lesznek a -Károly-kaszárnya udvarán. A jó hadügyminiszter osztrák katona volt -valamikor. Tudta ő, hogy ezt a dolgot négy nap alatt megcsinálni -nem lehet. Nagyot nézett Brachfeldre.</p> -<p>– Jó, jó Brachfeld. Ló majd lesz ott, de hogy huszárló lesz ott: -majd akkor hiszem el, ha Krein ezredes hivatalosan jelenti.</p> -<p>Krein ezredes és Mikhéli főhadnagy vette át a lovakat.</p> -<p>A legénység ott állott már a kaszárnya udvarán. Keményképü, -bátor fiak, napsütötte barna arczczal, pörge bajuszszal. Kerek -kalap, kék ing, kék gatya, dolmány, fekete nyakravaló, sarkantyus -csizma. Oldalukon kard, nyakukban karikás. Lábuk előtt pokrócz, -<span class="pagenum"><a name="Page_161" id= -"Page_161">-161-</a></span> kantár, terhelő, kengyelszij, -kengyelvas. Pestmegyei, Tápió vidéki és jászsági legény -többnyire.</p> -<p>Ezek a Kossuth-huszárok.</p> -<p>A mint a lovat átveszik: minden legény megkapja a magáét. Neki a -lónak a csutakkal. Tisztára, fényesre dörzsölik valamennyit. Jön az -etetés, itatás, abrakolás. Kantárt a fejére, pokróczot a derekára, -terhelőt a pokróczra, kengyelszijat a terhelőre, föl a legényt -valamennyinek a tetejébe.</p> -<p>Igy készült a függetlenségi harcz huszárja.</p> -<p>Este már kivonul a kelenföldi táborba. Minden ló megszokta a -legényt, minden legény megszokta a lovat otthon. Tizenegy nap mulva -jön az ütközet. Tizenegy nap alatt a ló megtanulja a dobszót, -trombita harsogást és ágyudörejt. Megtanulja a sorban, oszlopban, -fejlődésben való lépést, ügetést, vágtatást vezényszóra, -trombitaszóra. És tizenegy nap mulva megveri Jellasichot s -elgázolja, Győrig kergeti hadseregét.</p> -<p>Ezt csinálja meg a német!</p> -<p>Krein ezredes jelenti a hadügyminiszternek: minden ló megvan, -minden ló kitünő ló.</p> -<p>Mészáros Lázár hadügyminiszter felölti diszruháját, ugy fogadja -Brachfeldet. Eléje lép, megfogja jobb kezét s megszoritja -melegen.</p> -<p>– Köszönöm a haza nevében! Igy már legyőzzük az ország -ellenségeit. Ön csodát mivelt. Hogyan tudta ezt megcselekedni?</p> -<p>– Miniszter ur, az én zsidóim jó szivvel megtesznek mindent, ha -jó szóval beszélünk velük. <span class="pagenum"><a name="Page_162" -id="Page_162">-162-</a></span></p> -<p>Hejh zsidó, neked még a neved is csufság! Ha szidni kell -valakit: téged szidnak. Ha ütni lehet valakit: téged ütnek. Ha -áldozat kell száz közügyre: tőled várják az áldozatot. Haragudnod -semmiért se szabad, panaszaidért kinevetnek. Ezer szegényed van: -nem sajnálnak. Tiz gazdag embered van: irigység mar érte. Rossz -embereidet a szemedre hányják, jó embereidért mindenki fukar a -dicsérettel. Mostoha gyermeke vagy a mivelt világnak. Orosz, német, -franczia kikergetne a föld kerekségéből. Csak a mi jó magyar népünk -van meg veled békességben.</p> -<p>Hejh zsidó – száz ellenség rohant meg bennünket ötvenkét év -előtt. Huszárlónak, ágyus lónak, szekeres lónak huszezer ló -kellett. S te összehajszoltad azt és kézre adtad azt felényi idő -alatt, mint a mennyire vállalkoztál. Hova lett volna harczunk -dicsősége, fajunk becsülete, ha nem lett volna lova a -szabadságharcz hőseinek!</p> -<p>Attól a rég porrá vált szép asszonytól tudom, a mit most -elbeszélek.</p> -<p>Haynau német volt, katona volt és hóhér volt. A német is, a -katona is, a hóhér is haragszik a zsidóra. Mekkora lehetett Haynau -haragja?</p> -<p>Voltak emberek, a kik Haynauval higgadtan tudtak -beszélgetni.</p> -<p>S Haynau valamennyitől azt kérdezte: hogyan tudta a magyar -forradalmi sereg és Kossuth kormánya magát egy pillanat alatt -elegendő lóval és alkalmas lóval ellátni? <span class= -"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span></p> -<p>Rég meghalt az a boldogtalan ember, alkanczellár egykor, nevét -akár meg se mondjam, a ki semmi rosszat nem sejtve, azt mondta -Haynaunak:</p> -<p>– Könnyü volt az kegyelmes uram. A forradalmi kormány -felhivására a zsidók szedték össze s adták kézre néhány nap alatt a -szükséges lovat.</p> -<p>– Hogyan tudták ezt pénz nélkül megtenni?</p> -<p>– Hitelbe!</p> -<p>– Hitelbe?</p> -<p>Felugrott a szörnyeteg. Lelke haragba, szeme vérbe borult. -Kardjával verte a padlót s orditott nagy indulatában.</p> -<p>– No majd én megtanitom őket, hogy hitelbe többé ne -dolgozhassanak.</p> -<p>Rögtön kirótt az óbudai zsidókra egy millió forint sarczot s azt -behajtotta azonnal kegyetlenül.</p> -<p>Ebből a pénzből emeltünk negyedszázad előtt a magyarországi -zsidók számára magyar papnöveldét.</p> -<p>Ez annak a Haynau-féle zsidó hadisarcznak igaz története.</p> -<p>És az is igaz, hogy a zsidók hitelbe adták a lovakat.</p> -<p>Nem a szegény lókupeczek, hanem a Brachfeldek. Mert nem egy -Brachfeld dolgozott ugy, a hogy elbeszélem, hanem több is és -valamennyi. Utóbb a nagy lószállitóknak alig volt már más nevük, -csak Brachfeld. Még ha Jakab, Izsák, Szról vagy Deutschländer volt -is az igaz nevük.</p> -<p>Megkapta Brachfeld az elismerést irásban a lovakról az -ezredestől s megkapta az utalványt a lovak áráról a -hadügyminisztertől. <span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span></p> -<p>Ezzel az utalványnyal el kellett menni Duschekhez, a bankjegyek, -az aranyak és ezüstök miniszteréhez és a szép asszony -barátjához.</p> -<p>Ne gondoljon ám pedig senki semmi rosszat se Duschekről, se a -szép asszonyról. Mert a szép asszony ugyan keresett sok pénzt, de -azt nem az ország kárára és nem Duschektől szerezte.</p> -<p>Csak az volt a kérdés: melyik utalvány mikor kerül kifizetésre. -Ha a szép asszony sürgette a fizetést, akkor megtörtént az rögtön. -Ha más sürgette: sorára kellett várnia szépen.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span></p> -<h2>A SZÉP ASSZONY TÖRTÉNETE.</h2> -<p class="summary">(Hol fizetik ki a lovak árát? – Brachfeld -Debreczenbe megy. – A bankócsináló gép. – A barkhend ujjas. – A -szép asszony ereje. – Az enyéngi követválasztás. – Az abauj-szántói -zsidó orvos. – Az orosz nagyherczeg nem lesz magyar király. – -Duschek megmenekül. – A szép asszonyra alkonyodik. – A nemzet -bárója.)</p> -<p>Az államnak sok keze van s ha fizetnie kell, ha vállalkozónak, -szállitónak vagy szegény embernek jár a pénz: minden kezén -keresztül megy, mig oda jut, a hová kell.</p> -<p>A pénztárnok az, a ki fizet. Először megnézi a nyugtát. Azután -az embert elküldi az ellenőrhöz. Az ellenőr tovább küldi a -számfejtőhöz. A számfejtő kikeres mindenféle könyvet, irást, -előiratot és főnököt s megvizsgálja: jár-e a pénz, kinek jár a -pénz, mennyi pénz jár, miért jár a pénz. S különös gondja van nem -arra, hogy hibát ne találjon, hanem arra, hogy hibát találjon. Mert -az állam, mikor pénzt hajt be, behajtja azt gyorsan s nem keresi: -milyen ember az, a kitől behajtja. De ha pénzt ád ki: akkor előtte -mindenki tolvaj, csaló, hamisitó, álorczás, a kire vigyázni kell. -<span class="pagenum"><a name="Page_166" id= -"Page_166">-166-</a></span></p> -<p>Ha azonban már elvégre minden rendben »találtatik«: akkor a -pénzért járó embernek be kell bizonyitani, hogy ő nem más, mint -csupán csak ő. Hogy ő se nem bátyja, se nem öcscse, se semmiféle -rokona önnönmagának, hanem ő az önnönmaga. Mert a mig ezt be nem -bizonyitja: addig ugyan pénzt nem lát, ha minden igazsága együtt -van is.</p> -<p>Hát a függetlenségi harcz alatt hogy jutott pénzéhez a -lószállitó?</p> -<p>Csányi László ott lakott Pesten a Koppély-házban. Ő volt a -főember, a ki kiutalta a pénzt.</p> -<p>Brachfeldék szivesen vártak a ló árára. S erre jó okuk volt, -mert akkor is csak várniok kellett volna, ha nem szivesen vártak -volna. Első volt a honvéd és lova és fegyvere.</p> -<p>A moóri csatát elvesztettük. Jött Windischgräcz Pest felé, mint -a förgeteg. Pár nap alatt itt is lesz.</p> -<p>Siet Brachfeld Csányi Lászlóhoz a ló-nyugtával: vezesse rá az -utalványt. Kocsi áll Csányinál a kapu előtt.</p> -<p>A kocsi tele mindenféle utipodgyászszal.</p> -<p>Az öreg huszár, a napoleonkori öreg huszár áll elébe. Nagy -tarisznyába gyömöszöl mindenféle utravalót.</p> -<p>– A nagyságos urral szeretnék beszélni.</p> -<p>– A miből ugyan semmi sem lesz.</p> -<p>– Én vagyok a Brachfeld.</p> -<p>– A kend baja az, nem az enyém.</p> -<p>Nagyon udvarias volt a vén huszár, hogy a gazdag zsidót kendnek -szólitotta. <span class="pagenum"><a name="Page_167" id= -"Page_167">-167-</a></span></p> -<p>Szerencsére nyilt az ajtó, jött ki Csányi. Asztrakán süveg a -fején, bunda a vállán, botosok a lábain. Kegyetlen hideg tél volt e -január harmadik napja. Ment a függetlenségi kormány -Debreczenbe.</p> -<p>– No Brachfeld, mi jó szél hordozza itt?</p> -<p>– Erre a kis nyugtára szeretném, ha Nagyságos uram rá vezetné az -utalványt Duschekhez.</p> -<p>– No ezt hát még elvégezzük.</p> -<p>Az a kis nyugta szólt hetvenezer forintról. A ló áráról.</p> -<p>Most az ilyen apróságot a vámházban fizetnék ki.</p> -<p>Akkor pedig a vámház helyén a Dunának egy nagy öble állott tele -vizzel. Ugy nevezték: A molnárok tava. Ez volt a dunai malmok téli -kikötője. Most is tele volt dunai malommal. A malmok lábnyi vastag -jégbe fagyva. Nem őrizte a malmokat más, csak az isten meg a -patkányok. Szép napos időben egy csomó vihánczoló kölyök mindig ott -ácsorgott a partokon. Leste a mint a patkányok mennek látogatóba -egyik malomból a másikba. S dobálta őket apró kavicsokkkal. Volt -kavics a Dunaparton elegendő.</p> -<p>A patkányok ugyan Duschek helyett ki nem fizették a lovak -árát.</p> -<p>De hol volt akkor már Duschek is?</p> -<p>Valahol a Hortobágyon.</p> -<p>Ő már néhány nap előtt elindult a bankócsináló gépekkel és -emberekkel, a bankópapirossal és a sok istentelen protokolummal. -Bankópapirost ötszáz mázsát kellett Debreczenbe vinni. Száz kocsi -szállitotta csak a <span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span> papirost. Mert akármilyen hires -nevezetes, gazdag város Debreczen városa: azért bankópapirosa még -se volt se azelőtt, se azóta, se akkor. Három millió aranyja, -ezüstje volt a magyarnak, mikor függetlenségi harczát megkezdette. -Ma épen másfél napra lenne elég béke idején. Akkor pedig egy évig -hadakoztunk vele, pedig két európai nagyhatalommal verekedtünk. A -mi még kellett hozzá, azt előteremtette a hősi elszántság, a -bankócsináló gép, ezer mázsa bankópapiros és a zsidó.</p> -<p>Volt hát Brachfeldnek már utalványa, csak embert kellett -keresni, a ki kifizeti.</p> -<p>Ha Windischgräcznek mutatja be: akkor felakasztják. Az lesz a -fizetés.</p> -<p>Ha eltagadja, elégeti vagy bizonytalanra vár vele: akkor sohase -látja pénzét.</p> -<p>Nincs egyéb választás: jó két lovu paraszt kocsira felülni s -neki vágni a télnek, fagynak, alföldi sivatagnak, el napkelet felé -Debreczenbe. Vagy megeszik a farkasok, vagy agyonütik a betyárok, -vagy megkapja pénzét jó szerével.</p> -<p>Ma is érdekes lenne az utazás nyitott paraszt kocsin hóban, -fagyban, téli zimankóban Debreczenig. Hát ezelőtt ötven -esztendővel?</p> -<p>Egyik nap késő éjszakáján bevetődik Nádudvarra. Azt se tudja: -micsoda falu, micsoda város. Minden ablak sötét, sehol senki ébren, -vendégfogadónak se hire, se hamva, lovak elfáradtak, emberek -elgémberedtek, szél szitálja a havat az utczán, kutyák feleselnek, -kakasok szólnak; más életnek, egyéb hangnak semmi <span class= -"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> nyoma. -Utczai lámpa van ugyan Bécsben, Párisban, sőt már Pesten is, de -annak fénye Nádudvarig el nem világit. A mivel Nádudvar egy csöppet -se törődik.</p> -<p>De a város végén még is ég a gyertya egy ablakban. Ott lakik a -Kakuk zsidó. Azért hivják Kakuknak, mert ha tüsszent, mindig ugy -szól, mint a kakuk madár. Különben pedig németszabó volna. Szegény -az istenadta, mint afféle németszabó Nádudvaron. Mit is keres -németszabó Nádudvaron? Hiszen nem jár ott más pantallóban, csak a -gatyás galamb. Abból is csak egypár van a tisztelendő urnál.</p> -<p>De hát gyertya mégis ég az ablakban.</p> -<p>Brachfeld bezörget, bemegy, szivesen látják. El is fér a -szobában, ha a bundáját kint hagyja a konyhában. Az egész szoba -akkora, mint egy jóravaló szekrény. S már be is költözött oda -éjjeli szállásra Altstädter veszprémi zsidó s két veszprémi -szürszabó. Az egyik Vörös Sándor, nekem egykor közel harmincz év -előtt lelkes, hü választóm. A másiknak nevét elfeledtem.</p> -<p>Vacsora is akadt: meleg burgonyaleves. A forró viznél többet -ér.</p> -<p>A lovakat is beköthetik, de nem az istállóba, mert az nincs, -hanem a kamarába, a honnan előbb ki kell dobálni a sok ócska -rongyot. Reggelire már van tej is, szalonna is, puha kenyér is. -Hatalmas lakoma. Kell is fizetni fejenként tizennégy forintot, -lovanként három forintot. Jámbor Kakuk zsidó, öt esztendőre -beszerezte házbérét egyetlen éjszakán.</p> -<p>Ugy kell neki! <span class="pagenum"><a name="Page_170" id= -"Page_170">-170-</a></span></p> -<p>Duschek pedig nem henyélt. A mint gépe és papirosa Debreczenbe -ért: a legelső éjszakán már berendezett mindent, hogy mire a nap -fölkel: ontsa gépe a bankót.</p> -<p>Ott volt mühelye és raktára a nagy kollégium földszinti -helyiségeiben. Egyik szobában egy nagy vasalt szekrény tele kész -bankóval. Rozzant ajtóit, rozzant ablakjait uj lakatok, városi -hajduk, uj honvédek őrzik. Minek őrzik? Ki orozna a nemzet -kincséből? Hogy merne belépni tolvaj istennek szentegyházába?</p> -<p>Duschek nem ott lakott, hanem a nagy kollégium mellett egy -kisded házban, csak egy szük utcza választotta el a kollégiumtól. -De a szekrényes szoba mellett is volt hivatalszobája.</p> -<p>Festett asztal, fapad, nehány festett faszék, mosdószekrény és -egy fiókos fali szekrény: ez volt a szoba minden butorzata. -Tükörnek, csillárnak, szőnyegnek semmi nyoma. De volt egy fali -fogas. Azon lógott egy szürke posztóköpenyeg, egy fekete kabát és -egy barkhendből készült rövid ujjas mellény.</p> -<p>Mi a barkhend?</p> -<p>A barkhend pamutból készült ócska, bolyhos vászon. Egyik oldala -se fényes. A szine vagy kékre, vagy szürkére, vagy vegyes bágyadt -koczkákra festve, a viszája szintelen szürke bolyhosság. A világ -legolcsóbb kelméje. Tizenhat váltókrajczár volt rőfe s még ma se -drágább tizenöt krajczárnál. Kapczaruhának szokta használni a -középosztály, mellénynek a legszegényebb ember, alsó szoknyának a -legszegényebb asszony. <span class="pagenum"><a name="Page_171" id= -"Page_171">-171-</a></span></p> -<p>Nos hát ilyen barkhendből készült rövid ujjas mellényt viselt -Magyarország pénzügyminisztere magánlakásán és hivatalszobájában. A -fekete kabátot csak szükségből öltötte fel.</p> -<p>Minden nap egy millió bankót nyomatott ez a miniszter. Ki vette -számon? Ki ellenőrizte? Az a néhány hivatalnok, ki vagy elhalt, -vagy világnak futott, vagy a harczban hullott el, vagy a -tömlöczben, vagy az akasztófán. S a kinek ellenőrizetlen volt kezén -minden nap egy millió: az az ember két forintos kabátban járt.</p> -<p>Pedig ott volt mellette a szép asszony is. A csodaszép -balatonfüredi Gutthardtné. A ki csikorgó hidegben elment vele, -elment utána Debreczenbe. A ki szerette a minisztert, azt a rideg -szürke hivatalnokot még barkhend ujjasában is. S a kiért rajongott -az a miniszter, mintha csak ifju müvész lett volna.</p> -<p>Hejh pedig a szép asszony két szép szeme nagy hatalom. Megöl az -ő nézésével. Leszedi a csillagot az égről, kiveszi a kincset a -szekrényből, kilopja az önérzetet a szivből, a hősi elszántságot a -honfilélekből.</p> -<p>A szép asszony két szép szeme.</p> -<p>Keresztültör a várak falán, a királyi paláston, a papok -biboröltönyén, a férfi komolyságán s a hitvesi hüségen. Mi tud -annak ellentállani?</p> -<p>A barkhend ujjas. Azon nem hat keresztül se könyje, se -lángja.</p> -<p>Korán reggel bemutatja Brachfeld a hetvenezer forintos utalványt -Duscheknek. <span class="pagenum"><a name="Page_172" id= -"Page_172">-172-</a></span></p> -<p>– Volt ön Gutthardtnénál?</p> -<p>– Nem voltam miniszter ur, nem is megyek, sietős az utam.</p> -<p>Akkor a barkhend ujjasában volt a miniszter. Átment a -kollégiumba, felnyitotta a szekrényt s szó nélkül kifizette a -pénzt.</p> -<p>A zsidó pedig sietett vissza a tenger pénzzel Buda pestre. -Hiszen ha Windischgräcz föl nem akasztja: megint csak kell lovat -vennie a honvédek számára. De miként jusson vissza Budapestre? Ez -volt a kérdés.</p> -<p>Dehogy volt ez kérdés. Nem lehet a lókereskedőt megakasztani. -Aztán Windischgräcz jámbor ember volt. Csak a Duna balpartját -őriztette. Szentül hitte, hogy háta mögött már mindenki jó barátja. -Tétény felől az jött be Budára és Pestre, a ki akart. S az osztrák -főhadiszálláson csak oly biztosan jártak-keltek a magyar sereg -kémjei, mint akár Debreczenben. Csak Promontor és Budaörs felől -kellett bejönni.</p> -<p>Mi lett utóbb a szép asszonyból?</p> -<p>Hosszu története van ennek, de ez a történet már nem tartozik a -Balatonhoz. De egyszer-kétszer még is érinti azt.</p> -<p>Az enyéngi kerület képviselője a 48-diki országgyülésen Bocsor -István volt. Enyéng szülöttje, pápai tanár, kemény hitvallásu -magyar ember. Nagy tudós, de a remek gondolkozásu csöndes tudósok -fajából. Nekem is kedves tanárom volt. Az akadémia sohase -választotta be tagjai közé, pedig sok és szép és uttörő tudományos -munkája jelent meg, – de pápai kiadásban. <span class= -"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span></p> -<p>Ez volt egyik büne. A másik pedig az volt, hogy Szent István -királyról megirta, hogy az nem volt se szent király, se nagy -király, mert német lányt vett el feleségül, mert ő csinálta meg a -némettel először a közös ügyeket s mert ő kezdte meg nálunk a latin -és német nyelvek elültetését.</p> -<p>– Ez a két nyelv amici, olyan átok a magyar nemzeten, mint a -szerb tövis a mezei gazdán. Ma se tudtuk, sohase tudjuk -kiirtani.</p> -<p>Igy beszélt tanitványainak.</p> -<p>Történettudós létére ugy gondolkodott, hogy ha a némettel -összeveszünk, vagy legyőzetés vagy árulás, de az egyik bukásra visz -bennünket. Ez ok miatt az országgyüléssel együtt nem ment el -Debreczenbe, hanem visszafelé keresztül tört Windisgräcz táborán s -elment haza Enyéngre, Pápára.</p> -<p>A debreczeni nemzetgyülés azonban gondolt egyet, a távolmaradt -képviselőkre körözvényt bocsátott ki s elrendelte, hogy a ki ennyi -s ennyi idő alatt székét el nem foglalja s távollétét nem igazolja: -helyét üresnek mondja ki. Bocsor István se meg nem jelent, se nem -mentegetődzött s igy az enyingi kerület megürült.</p> -<p>Ez a kerület a füzfői öböltől a Sióig ráfekszik a Balatonra. A -szép asszony rábirta Duscheket, hogy vállalja el az enyéngi -képviselőséget. Ki tudja: minő terve volt a szép asszonynak? Ki -tudja: miért ábrándozott vissza a szép Balatonra?</p> -<p>Duschek közölte a dolgot Kossuthtal. Kossuth, a kormányzó, irt -egy szép magánlevelet az alispánnak: <span class="pagenum"><a name= -"Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> Kenesei Kenessey Antal -urambátyámnak, a levélben ajánlotta Duscheket. Az alispán irt a -szolgabirónak Nagybaráti Huszár Pongrácz urambátyámnak s aztán -alispán szolgabiró, esküdt, nyakukba vették a kerületet, beszéltek -minden falusi biróval, jegyzővel és előljáróval s lelkükre -kötötték, hogy meg kell választani Duscheket, az ország -pénzügyminiszterét, mert Kossuth apánk, az ország kormányzója ugy -parancsolja.</p> -<p>– Parancsolja?</p> -<p>Ez a szó volt a hiba.</p> -<p>Mezőföldi magyar ember parancsszóra meg nem választ senkit. Volt -kéznél egy ékesszavu, érczes hangu, jókedvü kálvinista káplán: -Cserky István. Őt választotta meg. Ugy megbukott Duschek, mint a -parancsolat.</p> -<p>A kálvinista káplánnak akkor husz forint volt az esztendei -fizetése. Azt hiszem, ma sem több ötven forintnál. Mai napság -merjen csak egy kálvinista segédlelkész a pénzügyminiszter ellen -valahol föllépni képviselőjelöltnek!</p> -<p>Duschek sorsa az lett, a mi a függetlenségi kormányé. -Debreczenből Pestre, Szegedre és Aradra költözött s utóbb osztrák -fogságba került. Az egész világ bámulatára azonban se föl nem -akasztották, se sulyosan el nem itélték.</p> -<p>Pedig ő is elfogadta a függetlenségi határozatot s ő is -trónjavesztettnek mondta ki Ferencz József császárt.</p> -<p>Ő is minisztere volt a függetlenségi kormánynak s a hősi harcz -diadalmaihoz mindvégig ő szolgáltatta a pénzt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span></p> -<p>Minden függetlenségi minisztert fölakasztottak a ki el nem -menekült. S ha volt hóhérlogikája Haynaunak: akkor Duscheknek kötél -által kellett meghalnia.</p> -<p>Volt hóhérlogikája s Duschek még is megszabadult.</p> -<p>Áruló volt talán Duschek alattomban? Nem.</p> -<p>Becsületes magyar ember volt minden izében. Megmentette őt a -szép asszony.</p> -<p>Mikor Haynau Komárom várának átvétele után Pestre jött s gróf -Batthyányit, Csányi Lászlót, báró Perényi Sigmondot, Szacsvayt s -társaikat kivégeztette: szemlét tartott hadserege fölött, Pest és -Buda helyőrsége fölött. Katonái kopottak és rongyosak voltak. A -katonáknak még diszruhája is szenny és foszlány volt. A fehérnemü -rég lemállott testükről s a hosszu táborozás férgei hemzsegtek -rajtuk.</p> -<p>A hóhérnak volt érzéke a katonai disz iránt. Kegyetlenül -összeszidta a bécsi hadügyi kormányzatot, törzstisztjei csak ugy -ámultak-bámultak rajta. Rögtön irt is Bécsbe sürgetni az uj -ruházati fölszerelést.</p> -<p>A szemlére kiment a szép asszony is. A szemle azon a vidéken -volt a tábori kórház körül, a hol most az elevátor és közvágóhid -fekszik. A szép asszony fiakkerről nézte végig a hadi szemlét.</p> -<p>Még az napon fölkereste a hóhért. Valami Friedberg nevü -segédtisztjét találta ott. A szép asszony követelte, hogy rögtön -jelentse őt be a hóhérnál. A segédtiszt lehetetlennek tartotta, a -hóhér nem is volt már otthon, valami kaszinóba vagy valami -látogatóba ment. A segédtiszt tudta: hová. <span class= -"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span></p> -<p>Gutthardtné egyszerü, de előkelő és értékes öltönyben volt. -Ragyogó szépségének fényét, melegét és illatát fokozták nagybecsü -ékszerei. Friedberg százados tagadó feleletét föl se vette. Kért -egy levélboritékot.</p> -<p>A fiatal és udvarias százados sietett levélboritékot adni. A -szép asszony bele tett egy névjegyet. »Madame Gutthardt.« És bele -tette Paskievits herczegnek egy ajánló levelét és Konstantin orosz -nagyherczegnek egy látogatójegyét.</p> -<p>Hol vette ezeket a szép asszony.</p> -<p>Ki tudná azt?</p> -<p>Volt Abauj-Szántón egy zsidó orvos, dr. Weiser. Apja Weiser -Károly budapesti királyi közjegyzőnek. Az orvos neje: Amália orosz -lány. De 1849-ben már jó magyar. Magas miveltségü hölgy volt. Nem -tudom: él-e még. A magyaron kivül a német, franczia és orosz -nyelvet is kitünően beszélte s müvész volt a zongorán.</p> -<p>Paskievits herczeget hozzá szállásolta be a városi előljáróság. -Egy hétig volt nála. A volgamelléki bájos orosz népdalokat örömest -hallgatta magyar házi urnőjétől a különben komor és agguló orosz -herczeg. A magyar népdalokat nem akarta hallani. Nem értette -meg.</p> -<p>De megértette és megszerette Konstantin nagyherczeg. Ő is ott -volt szállva három napig. A balaton-füredi szép asszony itt -találkozott Paskievits herczeggel is és Konstantin nagyherczeggel -is nem egyszer.</p> -<p>És a hogy elbeszélte, jelen volt akkor is, a mikor Weiserné a -legszebb rimavölgyi és tiszavidéki népdalokat verte s a mikor ezek -édes-bus dallama ránehezedett a <span class="pagenum"><a name= -"Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> nagyherczeg szivére. -Támlásszéken hátra dőlve, hallgatta az ismeretlen dalokat s -merengve nézett ki az asszonyok feje fölött az ablakon át a -világba.</p> -<p>Az orosz-magyar asszony egyszer csak félben hagyta a -zongorázást. Oda fordult a nagyherczeghez:</p> -<p>– Fenség, tetszik Önnek a magyar dal?</p> -<p>– Nagyon tetszik.</p> -<p>– Hát szerezze meg magának a magyar népet is. Egy szavától függ -s a magyar nemzet fenségedet választja királyává.</p> -<p>Az orosz nagyherczeg mosolygott. Aztán fejét tagadólag -rázta.</p> -<p>– Nem lehet.</p> -<p>Egy perczig hallgatott. Mit gondolhatott ez idő alatt? Azután e -szavakat ejté ki:</p> -<p>– Nagyon szomoru a magyar dal.</p> -<p>A szép asszony rögtön felelt rá.</p> -<p>– Vidám lesz az, ha fenséged lesz a magyarok királya.</p> -<p>Német nyelven folyt a társalgás. A nagyherczeg elkomolyodott -arczczal mondá:</p> -<p>– Hagyományaink ezt nem engedik meg.</p> -<p>Pár nap mulva nem csak két zsidó asszony ajánlotta fel -Konstantin orosz nagyherczegnek Szent István koronáját.</p> -<p>Sejtette ezt a szép asszony? Vagy volt-e ebben része neki -is?</p> -<p>Ez a találkozás, ez a társalgás megfejti azt a rejtélyt, miért -lehetett a szép asszonynak látogatójegye az orosz fővezértől is, az -orosz nagyherczegtől is. <span class="pagenum"><a name="Page_178" -id="Page_178">-178-</a></span></p> -<p>Friedberg százados nagy szemeket meresztett, mikor a látogató -jegyeket meglátta. De a szép asszony nem hagyta sokáig bámulni. -Leragasztotta a levélboritékot s oda adta Friedbergnek.</p> -<p>– Keresse föl százados ur kérem Haynau ő excellencziáját, én -addig majd itt várakozom s kérem, adja át neki levelemet.</p> -<p>Egy óra mulva otthon volt a hóhér s fogadta a szép asszonyt.</p> -<p>– Kegyelmes uram, én ma végig néztem a hadiszemlét. Láttam, hogy -a katonák ruhája rongy és szenny. Tudom, hogy fehérnemüik -nincsenek. Azt is láttam, hogy excellencziád kedvetlen és bosszus e -miatt. Bécsből nem kap fehérnemüt három hónap előtt, én ellátom -hadseregét fehérnemüvel három nap alatt.</p> -<p>A hóhér két kézzel egyenesre huzta araszos hosszuságu két kajla -bajuszát s ugy nézte a szép asszonyt. Bámulatba ejtette az asszony -szépsége és bátorsága. S a két látogatójegy.</p> -<p>– Hol veszi Ön három nap alatt azt a sok fehérnemüt?</p> -<p>Az asszony észbomlasztó mosolylyal billentette meg vállát.</p> -<p>– Akárhol veszem! Hátha már készen is van? Hátha én már régen -számitottam arra, hogy készletet gyüjtök össze vagy a magyar, vagy -az orosz, vagy az osztrák hadsereg számára?</p> -<p>– Miért nem jelentkezett Ön juliusban, mikor én itt Pesten -katona fehérnemüre pályázatot hirdettem? <span class= -"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span></p> -<p>– Mert Exczellencziáddal akkor személyesen nem találkozhattam s -ajánlatomnak árát nem szabhattam.</p> -<p>– S mi az ára?</p> -<p>– Az a mit Exczellencziád juliusban megszabott. De azonfelül még -az is, hogy Duscheknek a haja szála se görbüljön meg.</p> -<p>– Mi köze Önnek Duschekhez?</p> -<p>– Barátom volt.</p> -<p>Igy adta el a szép asszony a hóhérnak azt a negyvenezer -inget-gatyát, melyet Liebmannal a honvédhadsereg számára -készittetett s melyet ez már nem vehetett át.</p> -<p>S igy mentette meg Duscheket az akasztófától.</p> -<p>De igy lett aztán a szép asszony Pesten mindenható mindaddig, -mig itt a hóhér uralkodott.</p> -<p>És még azután is, mig a solferinói csata be nem következett. És -mig ragyogó szépségének sugarai el nem halványodtak.</p> -<p>Balaton-Füredre még ellátogatott egy-két nyáron át. Rokonai -föl-fölkeresték Vár-Palota és Veszprém vidékéről s ő meglátogatta -őket. Elvált férjével is szivesen váltott egy-egy szót.</p> -<p>– Jer vissza hozzám, visszaveszlek!</p> -<p>Szegény kis szabó. Megkeresett naponta két-három forintot, a -szép asszony pedig duskálkodott a százezrekben.</p> -<p>– A mikor én tehozzád visszajönnék, akkor te már nem vennél -vissza feleségnek.</p> -<p>De a világ mégis megváltozott körülötte.</p> -<p>A savanyuviz-forrása csak ugy buzgott, mint máskor. A szolgák és -hajduk csak ugy hajlongtak előtte, mint <span class= -"pagenum"><a name="Page_180" id="Page_180">-180-</a></span> régen. -Vén cserfái az erdőnek, vén hársfái a sétálónak, meredek jegenyefái -az alsó partnak csak ugy illegették előtte lombjaikat, mint évek -előtt. Napsugár az égen, csillagfény az éjben, felhők és ábrándok -képe a Balaton tükrén csak ugy játszott gyönyörüségére, mint -egykoron.</p> -<p>Hanem az emberek más szemmel néztek rá. Szép volt, ragyogó volt -még, de a legyeskedők már elmaradtak. Egy rokon nővel sétálgatott -magánosan. Megtudták valahogy s elsuttogták róla, hogy az osztrák -hatalom embereivel jó barátságban él.</p> -<p>S nem mondták meg neki a hidegség okát.</p> -<p>Csak a nemzet bárója mondta meg.</p> -<p>Ki volt a »nemzet bárója?«</p> -<p>Hejh, ha azt valaki igazán tudná! Jókai harmincz esztendeig -ismerte, én közel negyven esztendeig: sohase tudtuk meg, kicsoda, -mi a neve, honnan való.</p> -<p>Agglegény volt. Zömök termet, jól megtermett idomokkal. Hatalmas -fő tüzes fekete szemekkel, római orral, borotvált arczczal. Csak -szép fekete bajusza volt mindig huszárosan kipödörve és csak fekete -hullámos haja gondosan fodoritva. Szép férfi mindig, még öreg -embernek is nyalka öreg ember. Mikor kezdődött vendéghaja s mikor -lett deressé bajusza: megmondani senki se tudta.</p> -<p>Mindig fehér mellényben, fekete kabátban s magyar sarkantyus -csizmában járt. Se Haynau, se a divat őt ettől el nem riasztotta. -Nyaka körül nagy szines kendő, kissé olaszos alaku nagy karimáju -kalapja mindig hetykén félfejére csapva. Divatos pálcza a kezében, -<span class="pagenum"><a name="Page_181" id= -"Page_181">-181-</a></span> értékes gyürük ujjain, maroknyi fityegő -zsebbeli órájának vastag aranylánczán.</p> -<p>Mindig jókedvü. Mindig harsány hangon beszélt mindenkivel. Telét -Budapesten, nyarát Balaton-Füreden töltötte. Minden embert, minden -nagy embert és minden szép asszonyt ismert az egész országból. Nem -jött olyan fiatal menyecske Balaton-Füredre, a kinek a -nagymamájával el ne járta volna a ballagót és a ropogóst, mikor az -még lány volt.</p> -<p>Több, mint ötven éven át volt állandó vendége Balaton-Fürednek. -Tíz apátur és tizenkét perjel dőlt ki mellőle. Három nemzedéknek -látta támadását, enyészését. Őt megváltozni nem látta senki.</p> -<p>Sokan azt mondják: borbély volt valamikor suhancz korában.</p> -<p>Nem tudom, de nem hiszem.</p> -<p>Sokan azt mondják, az idősebb nőknek, a tüzesebb menyecskéknek -udvarolt.</p> -<p>Nem tudom, de elhiszem.</p> -<p>Tartott lakásán egy kis játékszobát. Volt belőle haszna, de nem -sok haszna. A kártyapénzt csak nagyon szerény összegben fogadta -el.</p> -<p>Birtoka, foglalkozása, ipara, kenyérkeresete semmi nem volt. De -azért ur volt, gavallér volt tetőtől talpig minden időben. Élődi -volt, de ezt a közönség soha észre nem vette.</p> -<p>Ezer adoma szól róla.</p> -<p>Szellemes és ledér ötleteivel könyvet lehetne megtölteni. -<span class="pagenum"><a name="Page_182" id= -"Page_182">-182-</a></span></p> -<p>Deák Ferenczet ő nevezte el a »haza bölcsé«-nek. Azelőtt csak -»Zala bölcse« volt a neve.</p> -<p>A házas élet üdvös voltáról beszéltek előtte. Olyan az, ugy -mondták, mint a suba, megvéd az idő viszontagságától. »Már én csak -olyan subát nem veszek magamra, a melyet le nem tudok aztán vetni. -Ha pedig mégis levetném: más melegedik alatta.«</p> -<p>Simon apát megszólitja:</p> -<p>– Öregszünk báró; – most már a templomra is kellene ám -gondolni.</p> -<p>– Minden nap látom főtisztelendőségedet, a mint templomba megy, -de azt is látom, hogy nem sokáig marad ott, hanem ebédre, vacsorára -mindig kijön. Hát miről jó az?</p> -<p>Kemény magyar volt. Senkinek se engedte meg, hogy németül -beszéljen. A pinczérek ugy féltek tőle, mint a jégesőtől. Tüskés -megjegyzéseivel a grófoknak és báróknak is mindig nyakukon ült.</p> -<p>A nemzeti szinmüvészetet nem hagyta éhezni. Minden nap órákig -hajszolta a közönséget, hogy a szinház üres ne maradjon.</p> -<p>Mikor a nemzeti szinház ott a fürdőtelepen megnyilt, kiment a -falvakba, Balaton-Füredre és Arácsra, hogy a mezei gazdát és a -paraszt népet is rábeszélje: járjon a szinházba.</p> -<p>Szinház: ki az ördög hallotta ennek hírét? Mi lehet az? -Komédiást láttak már a falvak, de csak olyat, a ki maga ment oda -helyükbe. Kóczot evett, tüzet fujt és száz rőfös piros selyem -szalagot huzott ki gyomrából. <span class="pagenum"><a name= -"Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> Ez azután mulatság. Ez -megérdemli a két váltó garast. Nem is tudom, miért hagytak föl -ezzel a büvészek és ezermesterek. Ma is nagyobb gyönyörüség lenne -ez a népnek, mint a gyürüeltüntetés, kardnyelés, -kártyalapdázás.</p> -<p>Keserves harczokat kellett vívni a nemzet bárójának a jókedvü -parasztok röhögése ellen. Mert a nép jól ismerte őt s már nevetett, -ha látta is.</p> -<p>Odaszól a báró egy suhanczhoz, a ki leghangosabban nevetett:</p> -<p>– Hogy hivnak öcsém?</p> -<p>– Csepeli Jóska a nevem.</p> -<p>– Hát öreg apád él-e?</p> -<p>– Nem él biz az.</p> -<p>– Ismerted-e?</p> -<p>– A világon se voltam még, a mikor meghalt.</p> -<p>– No akasztani való, hát holnap az öreg apád elevenen ott lesz a -szinpadon.</p> -<p>Ez már beszéd volt. Erre aztán elámult, elhallgatott -mindenki.</p> -<p>Másnap a fele falu ott volt a szinházban, hogy meglássa a -Csepeli Jóska öreg apját. Ügyes művész találó jelmezzel, vidékbeli -bajuszszal és beszéddel ugy oda állitotta az öreg Csepeli -Bénjámint, hogy az emberek hazamenet majd agyon verték egymást a -fölött való vitájukban, hogy hát csakugyan az öreg Csepeli volt-e -az, vagy csak a képemása?</p> -<p>Halálos holtáig igy támogatta a nemzet bárója a balaton-füredi -nemzeti szinmüvészetet. <span class="pagenum"><a name="Page_184" -id="Page_184">-184-</a></span></p> -<p>Nos hát ez a nemzet bárója volt az, a ki a szép asszonynak -megmondta az igazságot.</p> -<p>– Csókolom a kezét babám, ragyogó szép asszonyom, van egy kedves -dalom, meghallgatná-e, ha eldalolnám?</p> -<p>– Ne bolondozzék báró! Micsoda dala volna nekem?</p> -<p>– Bizony szép kis dal az! Elmehetsz már házam előtt; nem -vigyázlak, mint azelőtt; – ha szólok is egyet-kettőt: de azt se -ugy, mint azelőtt!</p> -<p>Aztán oda hajolt a füléhez s ugy sugta neki:</p> -<p>– Három esztendeig ne jőjjön ide nagysád, mert az urak önnel -szemben megnémultak.</p> -<p>Igy maradt el Balaton-Füredről a szép asszony.</p> -<p>Azután sok pénze lett. Zitterbarth épitővállalkozónak üzlettársa -lett. Együtt épitették a gellérthegyi czitadellát s együtt -vesztették el vagyonukat is. Ennek épen negyven éve.</p> -<p>A szép asszonynak azért maradt még némi pénze s Kis-Tétényben -szőleje és szép nyaralója. A nyaraló most is megvan, a szép asszony -épen most husz éve, hogy meghalt. Szeretett és vétkezett. De volt -szive is. Talán porai röpködnek most már a napfényben, a hol egykor -ő oly sokáig ragyogott.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_185" id= -"Page_185">-185-</a></span></p> -<h2>VÖRÖSMARTY.</h2> -<p class="summary">(Mi a költő? – A nagy költő alakja. – A -halász-ebéd. – Az utolsó dal. – Tamassa Pál. – A vén táblabiró -erényei. – Gyüjtsétek össze a nagy költő emlékeinek nyomait.)</p> -<p>Bizay pedig, a nemzet bárója, tovább mulattatta a füredi -közönséget.</p> -<p>De sohase csinált szentebb dolgot, mint a mikor Vörösmartynak -csinált egy arany napot. Az utolsó napot, melyen a nemzet nagy -költője még egyszer boldog volt. Elfeledte nemzete bukását, -eszményeinek romba dőltét, reményeinek elsorvadását s hanyatló -életének minden keserüségét. S együtt dudolta barátaival Farkas -Miska hegedü szavára:</p> -<p>Hess légy, ne szállj rám, beteg vagyok ám én! Adj egy csókot -magyar lányka: meggyógyulok ám én!</p> -<p>Ezt dudolta utoljára halála előtt három hónappal, -Balaton-Füreden a fürdő közelében, az arácsi halásztanyán.</p> -<p>Vörösmartyt akkor láttam először és akkor láttam <span class= -"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span> -utoljára. De jól megnéztem. Siheder észszel, de tudtam már: ki ő s -mije a nemzetnek.</p> -<p>Kovács János volt első tanitóm az elemi iskolában. Végzett pápai -diák, később egresi kálvinista pap. Vére és vallása és tudománya -szerint erős érzésü magyar.</p> -<p>Az ábéabot a Szózaton kezdte tanitani. A hogy a jesibában kell a -bókhernek a zsidó szentirást tanulni: ugy kellett nekünk tanulni -azt: Hazádnak rendületlenül légy híve oh magyar! Mikor pedig már -irni tudtunk: le kellett ezt irnunk. Még pedig nem mindennapi -papirosra. Valami fényes, sima, erős, kissé kékes vagy zöldes szinü -papirost szerzett e czélra, azóta se került kezembe ilyen -papiros.</p> -<p>– Minden nap elhozzátok gyerekek, minden nap látni akarom, -megvan-e ez az irástok. El ne veszitsétek, be ne piszkoljátok, -éjjel a fejetek alá tegyétek, reggeli és estéli imádság előtt -mindig elmondjátok; édes apátokat, édes anyátokat rá -megtanitsátok.</p> -<p>Hazádnak rendületlenül légy hive oh magyar!</p> -<p>– Mert ezt gyerekek Vörösmarty Mihály irta. A mi édes -nemzetünknek legnagyobb költője. Tudjátok-e mi a költő? -Megmagyaráztam a Hübnerben, hogy hajdanában az isten, mikor -beszélni akart az emberekkel, prófétákat küldött az emberek közé, -azoknak mondta meg mondanivalóját s istennek izenetét azok adták -tudtára az embereknek. Mai időben az isten a költők utján adja -tudtunkra izenetét. Legtöbb izenetét és legszebb mondani valóját -Vörösmarty Mihályra bizta. Ő neki hagyta meg, hogy eljönne hozzánk, -magyarokhoz s <span class="pagenum"><a name="Page_187" id= -"Page_187">-187-</a></span> mondaná meg nekünk, hogy ébredjünk föl -valahára s szeressük hazánkat. Ez a Szózat is istennek izenete -hozzánk. Ugy megtanuljátok, mint az ó-testamentomi próféták -intését.</p> -<p>Igy magyarázta meg nekünk Vörösmartyt és a Szózatot.</p> -<p>Ilyennek képzeltem én Vörösmartyt. Csodálatos képzelet volt -ez.</p> -<p>Volt egy derék, kitünő birtokos és nemes öreg barátunk a -vármegyében. Molnár Dénes tótvásonyi birtokos s 1848-ban a -nagyvázsonyi kerület képviselője Pesten is, Debreczenben is. Molnár -Aladár barátomnak s kortársamnak és egykori képviselőtársamnak édes -apja, talán szegrül-végről rokonom is. Abban az évben s később -haláláig balaton-füredi szőlejében lakott s én Aladár fiával -gyakorta együtt voltam. Ezen a napon ezt mondta nekünk:</p> -<p>– Fiaim, ma leviszlek benneteket a Savanyuvizre s megmutatom -nektek Vörösmarty Mihályt. Ámbár nem vagytok már kis gyerekek: -azért oda menjetek hozzá és neki kezet csókoljatok. Az ő keze szent -kéz és el ne felejtsétek azt a napot, a melyen az isten megengedte -nektek, hogy Vörösmarty Mihályt meglássátok.</p> -<p>Ez volt 1855-ben szent István napja előtt egy-két nappal.</p> -<p>Mi Aladárral előbb oda mentünk az arácsi halászgunyhóhoz, mint -az urak. A »nemzet bárója« már ott parancsolgatott s ott volt Szüts -Antal is, baracskai s később mező-szent-györgyi birtokos s -Vörösmartynak <span class="pagenum"><a name="Page_188" id= -"Page_188">-188-</a></span> nagy tisztelője s mindennapos barátja. -Eszes, mívelt, csodálatosan nagy humoru derék férfiu, utóbb jó -barátom.</p> -<p>Jött Vörösmarty. Két követtársa volt mellette 1848–49-ből. Az -egyik Molnár Dénes, a másik: Vermes Illés pápai volt képviselő. Ott -voltak még Szentgyörgyi-Horváth József, Écsy fürdőigazgató, -Orzovenszky, a daliás fürdő-orvos és Pap Ferencz, füredi és -tótvázsonyi birtokos, Vörösmartynéval neje után osztályos atyafi. -Ott volt kivételesen Somody uram is, a füredi kálvinista lelkész s -ugy emlékszem Pius tihanyi perjel is. S még mások is néhányan.</p> -<p>De nem néztem én se egyiket, se másikat, hanem csak -Vörösmartyt.</p> -<p>Csodálatos érzéki csalódás ülte meg lelkemet. Ugy jártam vele -is, mint Deák Ferenczczel, a mikor először láttam.</p> -<p>Az a fej, mintha sokkal nagyobb volna; azok a szemek, mintha -sokkal ragyogóbbak volnának; az a termet, mintha óriási volna! -Egész alakja körül – mintha a szentek sugára volna.</p> -<p>Leült, evett, beszélgetett, nevetett. Idő kellett ahhoz, mig -észrevettem, hogy ő se nagyobb, mint más, s ő is ember, mint más s -mig ujra és ujra eszembe jutott, hogy mit is mondott, mikor kezet -csókoltam neki.</p> -<p>– Szervusz fiam, papnak csókolj kezet, ne nekem.</p> -<p>Középtermetü, nem kövér és nem sovány, bajusza és torzsolt -szakála szürkülni kezd, de még nem fehér. Keveset és csöndesen -beszél szép tiszta hanggal. Lassan <span class="pagenum"><a name= -"Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> sétálgat társaival. Két -szemöldöke közt mélyebb redő s két szemöldöke tiszta, fényes -szemekre vet árnyékot. Szép összhangzatos napbarnitott piros arcz. -Rövid kézfejen jó vaskos ujjak. Barna ruhája.</p> -<p>Az a halászgunyhó, a mely akkor állott, ma nincs már meg. A -hatvanas években jóval nagyobb putrit emeltek helyette. Leveles -szinben volt az ebéd s nem a gunyhóban. Fele se fért volna oda a -társaságnak. Nyárson sült garda volt az étvágygerjesztő első étel, -balatoni halászlé és rostélyon sütött süllő a halnemü ételek. Volt -egyéb étel is s ugy látszott, Vörösmartynak jó kedve és jó étvágya -volt.</p> -<p>Ki hitte, hogy halálától csak néhány hét választ el? Utolsó -napjaiban Kovács József, a későbbi hires egyetemi tanár és sebész -volt körülötte s tőle hallottam, hogy szivbajának legalább egy év -előtt már erősen kifejlődöttnek kellett lenni. Meg volt támadva -tüdeje is s halálát közvetlenül tüdővizenyő nevü betegség idézte -elő.</p> -<p>Akkor mi ennek nem láttuk semmi nyomát. A fürdőorvos talán -legkevésbbé látta.</p> -<p>Felköszöntők nem voltak, mig a czigány oda nem jött. Ott volt -ugyan a nemzet bárójának malaczbandája, apró czigánygyerekek -hegedüs csoportja, de az urak ezt felküldték a hegyre, ne -czinczogjanak itt közelben.</p> -<p>Szentgyörgyi Horváth József elküldött az igazi bandáért s Farkas -Miska, nyalka uri czigányprimás csakhamar ott termett -művésztársaival. S a mint lezengett egy szép dal a hegedüről, -azonnal felállt Vermes Illés <span class="pagenum"><a name= -"Page_190" id="Page_190">-190-</a></span> s lelkes nagyszavu -felköszöntőben üdvözölte Vörösmartyt, nemzetünk örök életü nagy -költőjét.</p> -<p>Felköszöntő jött felköszöntő után, de Vörösmarty nem szólalt -fel.</p> -<p>Végül Szücs Antal emelt poharat:</p> -<p>– Hallgat a költő, nincs igaza. Én mondom azt, igaz tisztelője, -mindennapi látogatója. Engedje meg urambátyám, hogy én most -ellenzéke legyek, vele szembe szálljak.</p> -<p>Zsebjéből kivett egy kis papirost. A költő utolsó daltöredéke -volt ráirva. Nyéken, Baracskán jutott hozzá.</p> -<p>– Ime uraim, barátaim: ezt irta a költő alig pár hét előtt:</p> -<p>»Fogytán van a napod, fogytán van szerencséd… Fogytán van -erszényed, fogytán van a borod, mire virradsz te még szegény magyar -költő? Van-e még reménység? Lesz-e még hajnalod? Férfi napjaidban -hányszor álmodoztál, büszke reményekkel kényedre játszottál!…«</p> -<p>Vörösmarty közbeszólt:</p> -<p>– Ezt az irkafirkát ugyan elhallgathatta volna uramöcsém!</p> -<p>– De nem hallgatom én el, hanem kimondom itt bátran, hogyha van -isten az égben: akkor Vörösmarty Mihály férfiálmai még -megvalósulnak s büszke reményei még beteljesülnek s a mi hazánk még -szabad lesz és dicső. Ha van isten az égben: az megáldja -Vörösmartyt. Erre emelem én poharam. <span class="pagenum"><a name= -"Page_191" id="Page_191">-191-</a></span></p> -<p>Felugráltak a férfiak, ráhuzta a czigány, fölzugott a harsogó -éljen s odarohantak mind az öreg költőhöz, ölelték, csókolták, -sirva megáldották, még ruhájának szegélyét is könyekkel -öntözték.</p> -<p>Bizony nem volt az érzéki csalódás. Bizony a szentek sugára -vette körül a költő alakját!</p> -<p>Szentgyörgyi-Horváth József oda kiáltott Farkas Miskához:</p> -<p>– Azt a Rákóczit fiam!</p> -<p>S megharsant az az induló, melyet hat év óta nyiltan nem hallott -Magyarországban senki. Börtönnek sötétsége várta azt, a ki Rákóczi -dalát el merte huzatni.</p> -<p>De erre mégis csöndesebbek lettek az urak. Nem féltek ők. De -féltették a költőt.</p> -<p>Szücs Antal oda sug Szentgyörgyi-Horváthhoz.</p> -<p>– A Hess légy: ez a költő mulató dala.</p> -<p>Ismerte ezt a dalt tul a Dunán mindenki. Apámnak is ez volt -kedves dala. Meg a Lucza Panna dévajdala.</p> -<p>Szentgyörgyi-Horváth int a czigánynak. S a czigány, a mint -bevégzi a Rákóczit: se lassan, se gyorsan, csak ugy közép módon -megkezdi azt a dalt:</p> -<p>»Hess légy, ne szállj rám, beteg vagyok ám én! Adj egy csókot -magyar lányka, meggyógyulok ám én!«</p> -<p>Mind az urak utána dalolták.</p> -<p>És dalolta csöndesen a költő is. Szép tiszta mély hangja mint a -harangszó ugy zúgott bele abba a zajos énekbe.</p> -<p>Én legalább csak az ő hangját hallottam. <span class= -"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span></p> -<p>Ez volt igazán utolsó dala. S a hogy a zene szólt, húszszor is -elbúgta egymás után.</p> -<p>Jó öreg délután lett, mire bevégződött a halászebéd s a társaság -visszament a fürdőtelepre. Itt uj, mulatságos kis eset várt -Vörösmartyra.</p> -<p>Hogy volt, hogy nem volt: valami csodálatos módon mégis ugy -volt, hogy Tamassa Pál ott a fürdőtelepen volt.</p> -<p>Hivatalos dolga volt-e, átutazóban volt-e, kocsisa etetni vagy -patkoltatni nézett-e be vagy annak volt valami más dolga: ezt nem -lehetett tudni. Hogy nem a fürdő használatáért ment oda: az -bizonyos. Életében akkor fürdött először és utoljára: a mikor a -fürdőteknőből kivették.</p> -<p>Ott üldögélt az édesvizü kút közelében egy padon. Száz galléru -sötétkék köpönyegje akkor is a nyakában volt. Pedig augusztusi -forróság volt. De köpönyegjét a kocsin nem hagyta volna a világért -se. Hátha ellopják. Pedig azt el nem lopták volna a világért se. -Nem viselt olyan köpenyeget már ötven esztendő óta senki. Olyan -hetvenhét rétü volt annak a gallérja, olyan bizonytalan a szine, -olyan megviselt a bélése s olyan furcsa egész minémüsége: hogy -nincs az az enyves kezü vásározó orv, a ki azt megkivánta -volna.</p> -<p>De ki hát az a Tamassa Pál?</p> -<p>Született Szent-Király-Szabadján, Veszprém vármegyében. Mikor? -Nem tudom. Ugy 1780 körül. Mert 1809-ben már a vármegyének -viceexactora, magyarán mondva alszámvevője volt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span></p> -<p>Halhatatlan érdemeket szerzett pedig a vármegye iránt.</p> -<p>A vármegye nyakig benne volt Napoleon ellen a háborúban s az -1809-diki nemesi fölkelés sehol se volt oly népes és buzgó, mint -épen itt. Mert akármilyen nagy hadvezér volt Napoleon, hogy a -Bakonyt be nem veszi s azon keresztül nem megy: ez a vármegye előtt -bizonyos volt. Csak meg kellett védelmezni.</p> -<p>De a háboru akkor is pénzzel járt. A nemesi felkelés épen -háromféle pénzzel. Az egyik költséget viselte a nemesség, a másikat -a jobbágyság, a harmadikat a hadi kincstár. A hadi kincstárt -képviselte a helytartótanács Budán, a nemességet képviselte a -vármegye, a jobbágyságot nem képviselte senki. Minthogy pedig a -hadi kincstár szokás szerint mindig üres volt: a helytartótanács a -nemesség nyakába akart akasztani minden költséget; – ha pedig a -vármegye ez ellen börzenkedett: akkor kirótták azt a jobbágyságra. -Ennek ugy se volt joga panaszkodni.</p> -<p>Mindenféle költségről egyféle nyugtát kellett venni. Ugyde -egyféle nyugtáról lenézni, hogy hadi kincstárt, nemességet, -jobbágyságot mely czimen mekkora összeg terhel: nem könnyü dolog. -Sőt oly nehéz, hogy e fölött alispánok, katonák, számvevők, -helytartótanácsosok, vármegyegyülések, tiszti ügyészek, -szolgabirák, adószedők épen tiz esztendeig marakodtak. Elvégre -valahogy csak elintézték.</p> -<p>– Nem oda Buda!</p> -<p>Ezt gondolta Tamassa Pál. S elkezdte átvizsgálni az iratokat. Az -iratok pedig voltak két társzekérrel. <span class= -"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span></p> -<p>Csak viceexactor volt akkor, de nem bizott se a főexactorban, se -a helytartótanácsban, se a központi számtisztekben. Föltette -magában, hogy a két társzekérnyi irást keresztül betűzi.</p> -<p>Senki se bízta rá a munkát és senki se biztatta. Hivatalának -rendes terheit megkettőztették, hogy se ideje, se kedve ne legyen -önkénytes fáradalmakhoz. Mind nem használt semmit. Nappallá tette -éjszakáit, dolgozott mint a hajóhuzó ló s egy év mulva készen lett -munkájával.</p> -<p>Kisütötte, hogy a megyei nemesség és jobbágyság összesen -tizenhat ezer forinttal károsodott. Ennyivel tartozik a hadi -kincstár.</p> -<p>Tizenhat ezer forint!</p> -<p>Nagy szó volt ez akkor. Hatszáz forint volt az alispán fizetése. -Százhatvan forint volt a megyei esküdté. De egész esztendőre. S -ebből a megyei esküdtnek tartani kellett lakást, családot, -hivatalhelyiséget, kocsit, lovat, kocsist, diszmagyar ruhát, -mindent.</p> -<p>Mindez kitelt egy egész esztendőn át százhatvan forintból. Egy -barátom, Bezerédy Imre, félévig volt esküdt s félévi fizetéséből -nyolczvan forintból mind ezen felül még szerzett száznyolczvan -birkát is.</p> -<p>Négy váltó krajczár volt egy iccze bor a kocsmában. Négy -váltókrajczár volt egy font birkahus a mészárszékben. Két -krajczárért adtak egész hétre szüz dohányt. A váltókrajczár pedig -oly kevés érték volt, hogy harmadfél ért annyit, a mennyi most egy -krajczár.</p> -<p>S mikor ilyen olcsó a világ: akkor szerzett Tamassa Pál a -vármegyének tizenhat ezer forintot. A mi azt <span class= -"pagenum"><a name="Page_195" id="Page_195">-195-</a></span> teszi, -hogy az egész vármegyének egy esztendeig alig kellett valami házi -adót kiróni.</p> -<p>Először: a közgyülésen megdicsérték.</p> -<p>Másodszor: az alispán kezdeményezésére baráti adakozásból vettek -neki egy kardot és egy pár sarkantyus kordován csizmát. A kardot és -csizmát elfogadta, a sarkantyut visszaadta, mert az csak -hiábavalóság, hetykeség olyan embernek, a ki vagy kocsin jár vagy -gyalog.</p> -<p>Harmadszor: a legközelebbi tisztujitáson megválasztották -főexactornak s ezzel fizetését háromszáz forintra emelték.</p> -<p>Nagy szó volt ez.</p> -<p>Könyezett Tamassa Pál, mikor mindezt megértette. S megfogadta, -hogy ezentul egész életét s minden erejét vármegyéjének, hazájának -és nemzetének szenteli.</p> -<p>Tehát meg se házasodik.</p> -<p>Azt mondták rá: bolondság.</p> -<p>– Nem bolondság. Mert ha én a nemes vármegye előtt -kijelentettem, hogy ezentul minden erőmet a vármegyének szentelem: -akkor mit csinálok a feleséggel? Ha pedig a feleségnek szentelem: -mi marad akkor a vármegyének?</p> -<p>– Jól van Tamassa Pál. Legényember maradsz, hamis ember maradsz, -a menyecskékkel majd csak balkézről dévajkodol.</p> -<p>Ezt Kocsi Sebestyén Gábor mondta neki, a későbbi hires -országgyülési követ.</p> -<p>– Ez se lesz igaz. És soha se vétek a tiz parancsolat ellen, -mert az nem lenne tisztesség. <span class="pagenum"><a name= -"Page_196" id="Page_196">-196-</a></span></p> -<p>És nem is vétett. Soha se vétett. Élt vagy nyolczvanöt -esztendeig, megöregedett, meghalt, eltemették, talán már föl is -támadt, de asszonyt nem érintett soha. Se kezével, se szemével, de -még csak gondolatával se.</p> -<p>Tiszttársai sokáig nem hittek neki. Sokáig leselkedtek utána. A -királyt nem őrzik olyan titkon és gondosan, a hogy őt őrizték. -Utóbb bátor és hamis menyecskéket biztattak fel, hogy -incselkedjenek vele. Ez se ért semmit. Jég volt, szikla volt, -megközelithetlen magasság volt minden nővel szemben.</p> -<p>A vármegye azonban nem foglalta le minden erejét. Maradt a -nemzetnek is.</p> -<p>Kocsi Sebestyén Gábor kötekedett vele.</p> -<p>– Hát nemzetünkért mit fogsz csinálni?</p> -<p>– Ezt is elhatároztam már. Valami Vörösmarty nevü diák ember -mindenféle dibdáb versekkel rongálja a magyar nyelvet, ennek akarom -utját állani. Kidolgozom tehát drámákban és tragédiákban az -árpádházi királyok történetét, hogy utánam a sok lityifityi -poétának ne akadjon dolga. Mielőtt azonban ezeket kinyomtatnám, -egyéb klasszikus munkák forditásával állok a világ elé.</p> -<p>Igy jelent meg tőle 1833-ban egy forditott munka e czim -alatt.</p> -<p class="center"><span class="smcap">Fedrusnak Augustus -Szabadosának<br /> -Esopusi Meséi.<br /> -Weszprémben Számmer Alajos betüivel. 1833.</span></p> -<p>Nevét nem nyomatta ki a könyvön. S mikor kérdezték ennek okát, -azt felelte: <span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span></p> -<p>– Kérkedés az. A világnak csak a jó könyvre van szüksége, de -arra nincs, hogy ismerje az iró nevét.</p> -<p>Hajh, micsoda veszekedett magyar nyelve van ennek a könyvnek. -Hogy a vidám lapok ezt nem tudják felfödözni s belőle hetenként -mutatványszámokat közölni! Minő kaczagás támadna ettől a -világban.</p> -<p>Jó Tamassa Pál kitünő exactor volt teljes életében, de átkozott -rossz iró. Igazi csodabogár.</p> -<p>Csinált uj szavakat is.</p> -<p>Gyapot. Ez azt teszi: szőrös fülü.</p> -<p>Dühöly. Ez azt teszi: kritikus.</p> -<p>Fülész. Ez azt teszi: szamár. Ma már ugyan azt teszi: fülorvos. -De Tamassa Pál ugy vélte, hogy a szamár szó nem való mivelt -társaságba, jobb lesz tehát helyette a fülész.</p> -<p>Fülmél. Ez azt teszi: hallgatódzik.</p> -<p>Mikor a könyv megjelent: Vörösmarty irt róla birálatot a -Kritikai Lapokban. Szerzőjét nem tudta. Kritikája igy -kezdődött:</p> -<p>»E könyvet ismét valamely vén tátos irhatta, gondolám, midőn -czimére tekintettem«. A könyv ugyanis Veszprémben, a hires Mondolat -születése helyén látott napvilágot.</p> -<p>Tátos!</p> -<p>Ez a szó nehezére esett Tamassának. Tátos a mesebeli csodás ló, -a ki minden akadályon átviszi lovagját s gazdájának minden -ellenségét levágja vagy agyonrugja. Tamassa Pál pedig szerény -ember, a ki semmiféle különös vitézséggel nem hivalkodik. -<span class="pagenum"><a name="Page_198" id= -"Page_198">-198-</a></span></p> -<p>Vén tátos!</p> -<p>Hát vén ember az ötvenéves ember? Vén az, a ki még soha asszonyt -nem érintett?</p> -<p>Egyébként is kegyetlenül lebirálta Vörösmarty azt a könyvet.</p> -<p>Hejh minden kedve eltünt jó Tamassa Pálnak ezen tul az irodalmi -élettől. Irt ugyan még azután is. Drámái és Tragédiái nagy része -még azután készült. Néhányat nekem is megmutatott 1863-ban. -Kéziratai megtöltöttek egy egész hombárt, de többé sajtó alá nem -adott semmit.</p> -<p>A magánélet társaságaiból is a mennyire tehette, kimenekült. -Itt-ott még is csak kiesett valaki szájából ez a szó: tátos, – ez -pedig bántotta őt. Hiszen a nemzetnek akart ő használni. Micsoda -ripőkség őt ezért csuffá tenni?</p> -<p>Nos hát ez a Tamassa Pál üldögélt az édesvizü kutnál, mikor -mellette ebédlő társaságával elment Vörösmarty Mihály.</p> -<p>Vermes Illés karon fogja Vörösmartyt s egy pillanatra -megállitja.</p> -<p>– Engedd meg tisztelt barátom, hogy bemutassam neked Tamassa -Pált, a mi vármegyénk egykori hires főszámvevőjét.</p> -<p>Tamassa Pál föl se kel ültéből, kezét se veszi föl térdéről, -hanem csak nézi hosszan a költőt.</p> -<p>– Maga uramöcsém az a Vörösmarty Mihály, a ki ez előtt -húsz-huszonkét évvel engem vén tátosnak nevezett?</p> -<p>– Nem emlékezem. <span class="pagenum"><a name="Page_199" id= -"Page_199">-199-</a></span></p> -<p>– Meghiszek magának uramöcsém, mert akkor még gyerekember volt, -hát elfelejthette. Pedig az én magyar Fédrusom azt meg nem -érdemelte. No én nem haragszom, de máskor még se tegye. Maga még -fiatal ember uramöcsém, elfogadhatja tőlem ezt a tanácsot.</p> -<p>Vörösmartyt jó kedvre hozta ez a beszéd. Kezet fogott Tamassa -Pállal.</p> -<p>– El is fogadom urambátyám, szives köszönettel.</p> -<p>Három hónap mulva Vörösmarty halála hirét hallotta Tamassa -Pál.</p> -<p>– Sajnálom szegény fiatal embert. Tele volt jó igyekezettel. -Most már bánom, hogy ugy megfeddtem Balaton-Füreden.</p> -<p>Nagyon kicsi dolog ez a Tamassa Pál története. Ámbátor épen az ő -mulatságos Fédrusa birta rá Vörösmartyt, a mint birálatában maga -mondja, hogy nyelvünk titkait, nyelvünk ujitásának és nemesitésének -törvényeit mélyebben tanulmányozza: mégis csak kicsi dolog ez.</p> -<p>És én mégis leirtam.</p> -<p>Mert nincs Vörösmartyról, nincs mult időnk nagyjairól olyan -kicsi dolog, a mit én szivesen le nem irnék. A mit én koromnak s az -utánam következő nemzedéknek számára a bús feledékenység karmai -közül szivesen meg ne mentenék.</p> -<p>De másnak is kötelessége volna ez!</p> -<p>Petőfi életének részleteit összeböngészik utódai. Örül a lelkem, -mikor ezt látom. Már olyan csizmadiának is tudjuk nevét, a kinél -egykor csizmát varratott vagy foltoztatott. Idáig menni nem -szükséges, de ez se baj. <span class="pagenum"><a name="Page_200" -id="Page_200">-200-</a></span> Ha selejtes is, inkább több legyen, -mint kevesebb vagy semmi. Az életnek minden apró részlete ezer és -ezer ember figyelmét költi fel. S a figyelem először a részletet, -azután magát az életet öleli át. Végül azt, a mi a költő életében -fenség és örök tanulság az egyén számára és a nemzedékek számára. -Átalakul az az élet utóbb nemzeti hagyománynyá s a rég elporlott -élő nemzeti hőssé. S a nemzet gazdagságát nemcsak vagyonának ezer -milliói, erejét nemcsak katonáinak százezrei teszik. Gazdagságának -hatalmasabb és fenségesebb része multjának dicsősége, hőseinek -sokasága. És az az önérzet, a melyet ezek fénye költ ki s növel -magasra és terebélyessé. Rengeteg erdő a nemzeti önbizalom, de a -világosság nélkül, melyet az ősök dicső példáinak napfénye -gerjeszt, elsárgul és elhervad az.</p> -<p>Mit csinál a német nemzet nagyjaival?</p> -<p>Nézd meg magyar iró: mit csinál Dürer emlékezetével és Goethe -kalandjaival? S mind a többiekével?</p> -<p>Minden porszemet összegyüjt: halom lesz belőle. Minden füszálat -összegyüjt: pázsit lesz belőle. S ápolja a halmot s öntözi a -pázsitot.</p> -<p>Vörösmarty, rólad elfelejtkeztek az utóbbi évtizedek. S néhány -évtized még s nyomaidat elfödik a feledés sürü fellegei. Néhány -ifju, néhány tudós, néhány lelkes nő buzdul még föl örökké szép -alkotásaid fényén és melegén: de életed apró titkait, gondolataid -és érzelmeid fejlődésének részleteit nem buvárolja senki. Mintha -Gyulai Pál nagy müvével bezárult volna mögötted a világ örökre. -<span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span></p> -<p>Pedig a te életed oly szép és oly gazdag. Oly ragyogó és -melegitő!</p> -<p>Cserhalmod utóhangjaként jól irtad ezelőtt hetvenhárom -esztendővel: téged a sors erős vaskarja hamar lehuz örökre, sirodat -benövik a vad fák ágai s ki fog még emlékezni felőled, s ki tudja, -hogy megfáradt alakod hamvára hol nehezkedik a domb?</p> -<p>Nem tudják.</p> -<p>S ha tudják is: kevés az. Dicső életének emlékeit gyüjtsük össze -s ne csak sirjának koszoruit.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_202" id= -"Page_202">-202-</a></span></p> -<h2>JÓKAI.</h2> -<p class="summary">(Jókai apjának betegsége. – Az öröklött -betegség. – A váltószivesség. – Hogy készült az „Arany Ember“? – -Hogy készült a magyar büntető törvény? – A hogy a költő alkot.)</p> -<p>Vörösmarty husz évvel előbb 1835-ben is Balaton-Füreden töltött -néhány kedves napot. A regényirás sohase jutott eszébe. Apróbb -beszélyt irni eszébe jutott néha. De nehezen szánta rá magát s -igazán nem is sikerült egy kisérlete se. 1835-ben a Balaton rábirta -egyre. »A füredi szívhalászat« czimű beszélyét ez évben s -Balaton-Füreden gondolta ki. De ez azért még se balatoni költészet. -Van benne víz is, van benne tó is, előfordul benne a Balaton is, de -a Balaton külön élete, fényes egyénisége, ragyogó szépségei -nincsenek benne.</p> -<p>Jókait jobban megragadta a Balaton. De ő is csak a téli Balatont -vonta be költészetének aranyos sugarával. Azt a Balatont, a melyet -soha nem látott. Huszonöt esztendőn át töltötte nyári napjait -Füreden, húsz esztendeig volt ott első rangu háziur, de azért a -<span class="pagenum"><a name="Page_203" id= -"Page_203">-203-</a></span> Balatont télen sohase látta. Mégis irt -róla az »Arany ember«-ben.</p> -<p>Története van ennek.</p> -<p>Jókai apja, Jókai József, nem élt nagy időt. Alig 56 éves -korában halt meg 1837-ben. Különös hajlama volt ahhoz a -betegséghez, melyet az orvosok hörghurutnak neveznek. Már fiatal -ember korában is ágyba döntötte néhányszor. Élete utolsó tíz évében -többször megrohanta ez a betegség. Ha téli vagy szeles időben ment -Ó-Gyallára, a hol birtoka volt, vagy vidékre, mikor a kötelesség -parancsolta: ritkán kerülte ki ezt a nyavalyát. Elvégre egy utolsó -roham kioltotta nemes életét.</p> -<p>Ez a betegség huruttal, lázzal, fájdalmas köhögéssel, nagy -erővesztéssel jár. Néha vérzést is idéz elő az erőszakos -köhögés.</p> -<p>Mikor Jókai harminczhét éves volt, 1862-ben, nála is efféle -betegség kezdődött. Köhögés, hörgőbántalmak, mellvérzés.</p> -<p>Azért 1863 elején mégis lapot inditott és pedig politikai nagy -napilapot s a mint meginditotta: két hónap mulva mégis becsukták a -Schmerling-rendszer katonai biróságai.</p> -<p>A börtön segitett ugyan egy kicsit a betegségén, de tavaszra -kegyelmet kapott s kiszabadult. S a mint kiszabadult: erős köhögés -és vérhányás jött rá. Egyik legszebb regényét, az »Uj földesur«-at -istentelen köhögés közt irta meg.</p> -<p>Sok jó barátja, sok nagy tisztelője ezerféle tanácscsal vette -körül. A jó orvos urak azonban dögrovásra irták. <span class= -"pagenum"><a name="Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> -Kikutatták boldogult édes apja gyakori betegségét s halálának okát -s ez alapon Jókaira is megállapitották az »öröklött -terheltséget«.</p> -<p>Micsoda sivatag szó ez: »öröklött terheltség«. Hiszen abban, a -mit ez a vad szó jelent, elvégre lehet igazság. Ki pörölne az orvos -urakkal? Ki tudná őket megczáfolni olyan tudományban, a melyhez ők -se értenek, mi se értünk? Elvégre, ha az ember örökölheti apjától -vagy anyjától a kék szemét: örökölheti a tyukszemét is. Miért ne? -És miért ne örökölhetné az ember őseitől a hurutot és náthát is? -Különösen a hurutra és náthára való hajlandóságot? De hát »öröklött -terheltség«-nek kell azért ezt nevezni? Szabad az ember homlokára, -ha valamely őse nyavalyás volt, azt felirni, a mit Dante látott a -pokol kapuján?</p> -<p>No de hagyjuk ezt. Jókaival már-már elhitették, hogy nemsokára -bucsuznia kell e szép világtól. Teringettét: vért hányni hetenként! -Edzett ember volt ugyan, de végre is keskeny vállu és szűk mellü. -Sohase hasonlitott valami jól megtermett mészáros legényhez. Nem is -csoda tehát, ha tudós orvosok megzilálták benne a hosszu életre -való reménységet.</p> -<p>Volt azonban egy jó barátja s neje Laborfalvy Róza után kedves -rokona. Ez volt Huray, Balaton-Füred főorvosa. Ez bizott az ő -Balatonjában, Balaton vizének, napja sugarának, levegője illatának -csodatévő erejében. Azt tanácsolta Jókainak: töltse nyarát -Balaton-Füreden, elmulik minden veszedelme, minden nyavalyája, akár -őseitől örökölte, akár maga szerezte. <span class= -"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span></p> -<p>Ugy is lett. Jókai a Balatonhoz költözött s azóta olyan -egészséges lett, mint a makk. Holmi hörgő hurutok, mellvérzések, -kinos köhögések ugy elmultak, mintha sohase lettek volna. -Meghizott, megszinesedett, munkáló kedve is fokozódott. Valóságos -csoda történt vele.</p> -<p>Jókaiban megvan az a jó magyar természet: nem szeret más házában -lakni. Pesten is háziur volt ő örökösen. A mi azért is érdekes, -mert a hány költőnk volt, a mióta irni-olvasni tud a magyar, sohase -tudott Pesten házat szerezni egy se. Jókai szerzett Balaton-Füreden -is.</p> -<p>A hol a Savanyuvizről kihajlik az ut Füred falva felé, ott a -templom mögött szerzett egy szélső, puszta telket. De olyan telket, -a minőt a zalai ember kübörcznek nevez. Kübörcz azt teszi: kőbércz. -Nem volt azon a telken egy talpalatnyi termőföld sem. Ide épitett -egy szép villát öt-hat kisebb-nagyobb szobával, emelettel és -kerttel. A kertnek való földet virágcserépben kellett tartani, -máskülönben megette a kavics. A villát egy dülőut választotta el a -viz partjától. Itt a parton is megszerezte nyaraló-telkének -folytatását. Itt termesztett aztán gondosan szunyogot, szőlőt, -nádat és gyümölcsöt.</p> -<p>Itt lakott nyaranta vagy husz éven át. Boldogult neje nagy -gazdasszony volt, a szinmüvészet muzsáit ritkán fogadta ekkor már, -e helyett nagy gondot forditott a konyhára és éléskamrára és a téli -főzelékek, aszalékok és befőttek elkészitésére. Néha minden szoba, -szék, asztal, pamlag, ugy tele volt mindenféle konyhai és éléstári -készséggel, valamint Jókai szobája is papirossal, <span class= -"pagenum"><a name="Page_206" id="Page_206">-206-</a></span> -levéllel, kézirattal, ujsággal és könyvvel, hogy ha oda mentünk, -alig tudtuk a kalapunkat hova tenni. De meleg szivet, jó szót -mindenki talált.</p> -<p>Itt készült az »Arany ember«.</p> -<p>És pedig igen gyorsan készült. Ennek a gyorsaságnak is van -története.</p> -<p>Jókai föltette magában, hogy Horn Edét besegiti a parlamentbe. -Járt vele kerületről kerületre. Az élczelő ujságok már ugy -rajzolták le, mint a fiahordó kéngurut. Az öléből Horn Ede furcsa -bajuszos furcsa képe kandikált ki. Tizenegy kerületben tilódott meg -vele, mig végre képviselőséghez juttatta. Megfordult vele a pápai -kerületben is.</p> -<p>Itt Vály Ferencz pápai kollégiumbeli tanár volt a Horn Ede-párt -elnöke. Egykor Jókainak is tanára, később nekem is tanárom. -Jókainak sógora, az angyal lelkü Jókai Eszternek férje s egyébként -is nagy tudós, kitünő tanár, nemes ember. Gyöngéd, szép emlékezete -él a pápai kollégiumban. Nagy jóltevője a tanuló ifjuságnak.</p> -<p>A választás megtörtént, Horn Ede megbukott s valami négy-öt ezer -forintnyi alkotmányos költségért elkezdték pörölni Vály Ferenczet. -A jámbor professzort, a ki soha hirét se hallotta semmiféle -alkotmányos költségnek. De hiába védekezett: pártelnök volt.</p> -<p>Irt utóbb Jókainak.</p> -<p>– Azt szeretném tudni, micsoda nagy bünt követtem én el, hogy az -ágyat kihuzzák alólam, a fejem fölül meg elviszik a háztetőt. -<span class="pagenum"><a name="Page_207" id= -"Page_207">-207-</a></span></p> -<p>Hajh öreg, megbuktál a választásnál. Politikában pedig megbukni -nagy bűn, ha az ember Jézus Krisztus is. Győzni pedig nagy erény, -ha az ember Rózsa Sándor is. Nem értesz te ahhoz.</p> -<p>Jókai nem az az ember, a ki cserben hagyta volna hű rokonát, jó -barátját, pártelnökét. Fogott egy váltót, alákanyaritotta a nevét, -aláiratta szivességből egy nagynevü barátjával és elvtársával is és -igy megszerezte a pénzt s Vály Ferenczet kimentette.</p> -<p>Csakhogy Jókai meg a váltót és a váltóbeli szivességet nem -ismerte. Ha már neki az ő nagynevü elvtársa aláirt: ő se tagadhatta -meg annak a hasonló váltóbeli szivességet. Sőt nagy örömest -teljesitette, hogy háláját leróhassa.</p> -<p>Egészen természetes lett a sok kölcsönös szivesség vége. Egyszer -csak azt vette észre Jókai, hogy mindenféle végrehajtók járnak a -nyakára. Először azt gondolta: kéregetők. Adott nekik hol egy, hol -két, hol öt forintot – kinek mennyit, a hogy szebben tudtak -beszélni. Kinevették vele. Vagy tizenkét hitelező harminczezer -forintig akarta elvinni ökrét, szamarát, minden némü jószágát, -ingót, ingatlant.</p> -<p>Gondolt egyet. Ő ezzel a sok dúvaddal nem vesződik. Kiruczczant -balaton-füredi nyaralójába.</p> -<p>– Jer ide tollam, édes jó tollam, a végrehajtók hadd irjanak -Budapesten, a mit ők akarnak, majd én is irok veled valamit.</p> -<p>Megirta az Arany embert. Ezt a szép és csodálatos regényt. Egy -gyermekkorabeli komáromi emlékezet volt <span class= -"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span> -regényének kezdő meséje. De minő tündér szépségü mese lett abból az -ő keze alatt, az ő tolla alatt, az ő költészetének teremtő -erejével.</p> -<p>A nyáron megnéztem a Senki szigetét. Szigetet is találtam, a -hatalmas Dunát is megtaláltam, a sziget ligeteit, berkeit, -gyümölcsöseit is megtaláltam. De a Senki szigetét meg nem találtam -s Noémi harmatlábának édes nyomait meg nem mutatta se fü, se fa, se -vadvirág. A költő képzelete alkotta meg azt a szigetet, nem a Duna -árja. De azért Temesvármegye dunaparti részein és még a szerb -parton is Szemendriától aláfelé mindenki tudja, mindenki mondja s -mindenki mutatja a Senki szigetét. Történet és földrajz lett a -költő gondolatából.</p> -<p>Egy regénye se készült olyan gyorsan mint az Arany ember. S -Balaton-Füreden készült el az egész alig pár hónap alatt. -Agyonütött vele minden hitelezőt és végrehajtót.</p> -<p>Készült Balaton-Füreden még egy más nagy mű is. Igazi -korszakalkotó mű. Ez a magyar Büntető törvénykönyv.</p> -<p>Három napos képviselő voltam az 1872-dik év nyarán, mikor -egyszer betoppant hozzám egy apró kis vörös ember veszprémi -lakásomon. Valami koros aljegyzőnek néztem a Bakonyból. Bemutatja -magát s mindjárt te-nek szólit. Nevét nem hallottam jól, nem tudtam -a bemutatás után se: kicsoda.</p> -<p>– Meg akartalak látogatni barátom. Hallom, sok bajod volt a -baloldallal. No de csak hogy győztél. Majd <span class= -"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span> Pesten -sokat fogunk együtt dolgozni. Ugy mellékesen a hivatalod -ügykezelését is szeretném megvizsgálni.</p> -<p>Mosolyogni akartam ezen az apró emberen. Hiszen én a vármegyének -vagy a királynak volnék fiskusa, mit vizsgálgat én rajtam ez a -bakonyi aljegyző?</p> -<p>Leültettem, egy rossz szivarral megkináltam.</p> -<p>– Bocsáss meg, de nevedet nem jól halottam. Miért is akarod te -az én hivatalomat megvizsgálni?</p> -<p>– Ujdonsült képviselőtársad vagyok. Egyébként pedig államtitkár -az igazságügynél – Csemegi Károly.</p> -<p>Hát bizony én még most is csak apró embernek láttam ő -méltóságát. Államtitkár: mi az Veszprém vármegye viczefiskusához -képest?</p> -<p>Hanem azután, mikor pár nap mulva én látogattam őt meg -balaton-füredi lakásán; mikor hallottam fejtegetéseit a legnehezebb -tudományból, a büntető jogból; – mikor láttam könyvtárát, a -legnagyobb német, angol, franczia, olasz tudósok hires műveit -előtte s mikor megmutatott jegyzeteiből néhány fejezetet, különösen -azt, a mely a felségsértésről szólt: akkor láttam csak, hogy a -mívelt világ egyik legnagyobb törvényalkotója az az apró vörös -ember s nem a bakony-magyar-szentkirályi segédjegyző.</p> -<p>Az ő nagy müve is ott készült, a hol Jókai Arany embere. Hat -évig dolgozott rajta s mindig Balaton-Füreden. És azután még húsz -évig volt a Balaton partjának állandó nyári lakója.</p> -<p>Az »Arany ember«-ben irta le Jókai a téli Balatont. Az Arany -ember balaton-füredi kastélya a költői <span class= -"pagenum"><a name="Page_210" id="Page_210">-210-</a></span> -képzelet alkotása. Olyan kastély ez előtt hatvan-hetven évvel nem -volt a part közelében. Két kastélyszerü nyaraló akkor is állott már -a fürdőtelepen kivül. Egyik a Balaton-Füred falvára vezető ut -mellett, közel a faluhoz. Ez a régi Vargha-féle ház, melyet a -hatvanas években egy jó magyarrá lett derék angol, Teasdale Vilmos -alakitott át. Családja a lánczhid épitése idején jött hozzánk s itt -maradt. Teasdale gyönyörü nyaralóvá alakitotta át a régi magyar -nemesi egyszerü házat s mintaszerü szőlőteleppel vette körül. A -filokszéra azonban elpusztitotta a szőlőt is, az angolt is.</p> -<p>A másik az Arácsra vezető ut mellett feküdt. Magánosan álló -kétemeletes komor épület volt gyermekkoromban. Kassich-ház volt a -neve. Épitője régen elhalt, az épületet télen nem lakta senki, -nyáron is kevés lakója akadt. Most a szeretetház gyermekei s -tanitói lakják.</p> -<p>Ez a ház állott Jókai képzelete előtt, mikor az Arany ember -nyaralóját leirta.</p> -<p>A téli Balatonnak sok tüneménye van. A sok közül kettőt -választott ki Jókai. Az egyik az éjjeli vihar s ennek is csak a -hangja. A másik a rianás.</p> -<p>Kérdeztem Jókait, látta-e már a rianást?</p> -<p>– Nem láttam én.</p> -<p>– Hallottad-e hangját?</p> -<p>– Nem hallottam én.</p> -<p>– Hát hogy jutott eszedbe leirni az Arany emberben?</p> -<p>– Huray beszélt róla egyszer-másszor.</p> -<p>Ilyen a költő. Ilyen Jókainál a teremtő lélek. Nem azt irja le, -a mit lát, hall, érint, tapasztal, megfigyel. <span class= -"pagenum"><a name="Page_211" id="Page_211">-211-</a></span> Ezt -minden ember tudja. Ezt még a tudós is tudja. Ezt még a szakértő -Balatoni Bizottság is tudja. A költő egészen mást ir le.</p> -<p>Hall vagy lát valamit. Látása, hallása hangulatot szül lelkében. -A hangulat és érzés egy pillanatig még néptelen és alaktalan, mint -az egeknek kéksége. Majd élettel, alakokkal, mozgással lesz tele, -mint a hogy az ég megtelik nappal, holddal, csillaggal, sugarakkal, -fellegekkel. A teremtő lélek népesiti be az eget, az érzést és a -hangulatot. Megfogamzik aztán eszméje, melynek szolgálatába állanak -a tünemények. S a mint az eszmének szóban, hangban, szinben -megtalálja igaz alakját s elénk állitja mint élőt, küzdőt, -viharzót, győzőt vagy legyőzöttet: elő áll a költemény, a zene, a -festmény.</p> -<p>S ha igy áll elő: akkor örök élete van. A mi igy áll elő: annak -lángelme az alkotója. S a mit a lángelme igy alkotott: az minden -nemzetnek és minden kornak el nem tékozolható kincse, soha nem -szünő gyönyöre, el nem muló dicsősége.</p> -<p>Oh költő, miért kell neked megöregedned? Ha halhatatlan tudsz -lenni: miért nem tudsz ifju maradni örökké? S ha érzed gyöngülésed: -miért nem mégysz a csaták tüzébe, mint a hős, vagy a rengeteg -sürüjébe, mint az oroszlán, vagy a szirtek elérhetetlen -magasságába, mint a sas, hogy halálodat mindenki sirassa, de -haldoklásod senki se lássa?</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_212" id= -"Page_212">-212-</a></span></p> -<h2>A BALATON.</h2> -<p class="summary">(A nyári Balaton. – Az éjszaka. – Az álom és a -hullámmoraj. – A téli Balaton. – Vőlegény, menyasszony együtt a -halálban.)</p> -<p>Ott fekszik a befagyott Balaton.</p> -<p>Igazán fekszik – némán és mozdulatlanul.</p> -<p>Messze-messze, a meddig a szemed ellát, fehér halottas szemfedő -boritja. A jég, a mely eleven vizét betakarja s a köd, a mely -fátyolt borit a jégre.</p> -<p>Nem a menyasszony fátyolát, a mely alatt élet, melegség, lángoló -pir s égő vágy váltakozik. Hanem a koporsó leplét, a mely alatt -hideg van.</p> -<p>Minő ragyogás, mennyi mosoly, mekkora élet a nyári nap sugarai -alatt! Szine örökké változik mint a szüz hajadon arcza az első -szerelmi vallomás közben. Ezüst és arany, smaragdos zöld és zafiros -kék, a mint verő napfény, rajzó bárányfelhő vagy viharos fölleg -terül el az égen. A magasságnak minden mosolyát, minden vidámságát, -minden haragját, minden zordon indulatát <span class= -"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> -visszatükrözi – hálával, ha kedves, daczczal, ha mogorva a -magasság. Nézz az égre s meglátod a Balatont, nézz a Balatonra s -meglátod az eget. S a szél ha támad, a hullám is feltámad. Ugrál, -játszik, kergeti egymást; cseveg, csattog, kiabál egymásra s ha -neki melegedett, habos fürtökkel ékesiti fel homlokát.</p> -<p>A nyári nap sugarai alatt!</p> -<p>Ezer szárnyas mulat a nádasok körül. Ott fürdik a libucz, ott -piperézi magát a zöld aranyfejü tőke, ott kergeti egymást a -gyöngykacsa s ott áll komolyan a sekélyen s néz magasra tartott -fejjel a sudár nyaku gém. Őrködik a világ fölött. De nem ügyel ő rá -a sirályok serege. Hosszu fehér szárnynyal czikáznak és kiabálnak a -vizek fölött s le-lecsapnak, ha ostoba kárász vagy ábrándozó garda -közel jön a viz felszinéhez.</p> -<p>S ha leszállott a nap: uj fény, uj élet, uj ragyogás. Szép a -hold az égen, de sokkal szebb a Balaton tükrén. Száz csillagnak -ezer tündöklése az apró hullámokon. S ha áttekintesz a tulsó -partra: minden falu alján apró pásztortüzek hosszu sora mosolyg -feléd. A rákászok serege fogdozza hóna alá szoritott nádgyalábbal a -parti pázsitra siető rákot. Kiabálva suhog éjjeli tanyájára a -vadludak serege s nagyot csobban, mikor leverődik a vizre a nádason -belül. Kevés ideig még társalognak egymással. Kérdi egyik a -másiktól: jól laktál-e pajtás? Csöndes jóéjszakát kivánnak -egymásnak s aztán kiki szárnya alá teszi fejét s alszik nyugodt -lelkiismerettel. Csak az őrgunarak vigyáznak feltartott fejjel, -nyitott szemmel hajnalig. <span class="pagenum"><a name="Page_214" -id="Page_214">-214-</a></span></p> -<p>S még a mulató és kenyérkereső ember is csak élénkebbé teszi a -Balaton nyári életét. Halászcsónakok reggel és estennen mindenfelé, -vitorlások a messze távolban s gőzösök a napnak bizonyos óráin. -Siófok, Földvár, Keszthely, Balaton-Füred lámpái az esti -sötétben.</p> -<p>Ha estére elül a szél: a hullám még tovább morajlik. Belezúg az -éjszakába. Minő zene ez: istennek fölséges orgonajátéka. Fekszel -puha ágyadon, ablakod nyitva, tanyád a hegy oldalán. Agyad már -bágyad, gondolataid szárnyai már lassan mozognak, lábujjhegyen -közelget feléd az álom. Valami búg körülötted. Onnan felül az -égből, onnan alól a föld kebeléből, onnan messziről a Balaton -felszinéről. Nem tudod, mi az? Nem tudod: honnan jön? Mintha -pihenni térő lelked csillapodó hullámverése volna. Mégse az. Az -álom nem ér hozzád. Megáll ágyad előtt s ő is hallgatódzik. Ő néma, -annak a zugásnak pedig hangja van. Érzi mégis, hogy ők testvérek. -Az álom és a távoli hullámmoraj. Végre oda ér hozzád az álom, puha -tenyerét ráteszi lezárt szemeidre s szárnyainak lágy suhogásával -pihenésre ringatja lelkedet. De a búgás el nem pihen. Te már nem -tudsz róla, de álmodó lelked összeölelkezik vele s együtt játszanak -tovább-tovább.</p> -<p>Mi más a téli Balaton!</p> -<p>Megállsz az akarattyai szilfánál s szemed körüljár a messze -vidéken. Előtted valami fehér szürkeség. Az volt egykor a Balaton -vidám arcza. Most nem ismersz rá. Tihany ködfelhőnek látszik. -Tornyát a hegyen s jegenyefáját a révnél elnyelte a télnek -sugaravesztett <span class="pagenum"><a name="Page_215" id= -"Page_215">-215-</a></span> világossága. Az őrsi, lovasi, csopaki -és arácsi hegyek egymásba olvadnak s lábaik összenőttek a parti -jéggel. Erdők, mezők, nyaralók egy szinre váltak. A fényes viz -helyén fénytelen avar. Imitt-amott hófuvatagok nyoma. Se madár, se -ember, se vitorlás, se gőzös sehol. Még a nádat is eltemette a hó. -Tul a réven, tul Tihanyon a boglári és fonyódi domboknak nyomuk se -látszik. A tudomány nem ismer világos sötétséget, a természet -ismer. Előtted áll a nagy világ s te nem látsz belőle semmit. Néha -délelőttönként itt-ott a messzeségben néhány fekete pont. S mintha -mozogna is. Ezek halászok. Vagy léket vágnak, vagy a keritő hálót -szedik össze.</p> -<p>Ezen kivül semmi élet. S ha szél nincs: a teremtés előtti -némaság vesz körül. Ennek a némaságnak nincsen sulya, de azért -agyon nyomja lelkedet. Hangod pedig mérhetlen messzeségbe hatol -el.</p> -<p>A Balaton jege megbirja az embert. Megbirja a terhes kocsit is. -De azért nem örül rajta, ha az emberek tipródnak fölötte. Néha -boszut is áll érte. S vannak jegén olyan részek, a melyeken nem -türi meg a rajta levőt.</p> -<p>Ilyen van a tihanyi templom irányában.</p> -<p>A harminczas évek végén történt. Egy somogy-megyei kálvinista -lelkész Balaton-Füredről nősült, onnan vitt menyasszonyt. Megvolt -az esküvő, megvolt a lakodalom, ebéd után kocsira ültek, hogy -indulnak haza felé. Vőlegény, menyasszony, kocsis.</p> -<p>Marasztották őket. Esdve kérték: ne menjenek. Rövid a nap, korán -leszáll az est, hátha eltévednek a jégen. <span class= -"pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span> A -vőlegény maradni akart, a menyasszony bátor volt. Egy óra a jégen, -egy óra a szárazon: öt órára Látrányban lehetnek.</p> -<p>Elindultak, köd szállt le reájuk, eltévedtek, kényes jégre -kerültek.</p> -<p>A barátok fönn a zárdában elköltötték már sovány estelijüket s -szobáikba vonultak. Öreg este volt már, nyolcz óra is elmult, le -kellett feküdni.</p> -<p>Ott imádkozott az öreg Aniánus barát egy zsámolyra térdelve ágya -előtt. Ablakát kinyitotta az ima alatt, hogy fohásza szabadon -mehessen föl istenhez a magasságba.</p> -<p>Imája közben hangot hall a mélységből és a messzeségből.</p> -<p>– Szerelmes Jézusom, vedd kezedbe lelkeinket!</p> -<p>A jó öreg barát e szóra föl se kelt helyéről, hanem elmondta -áhitattal a haldoklóért való szent imádságot. Azután fölkelt, -kinézett az ablakon, letekintett a mélységbe s tekintete -elrévedezett a ködös végtelenbe.</p> -<p>Nem látott semmit s nem hallott többé hangot.</p> -<p>Korán reggel szólitja társait.</p> -<p>– Testvéreim, szerencsétlen utast elnyelt az éjjel a Balaton. -Elmondtam a haldoklóért való imádságot. Jertek, keressük föl.</p> -<p>A harangozót nyomban küldték a faluba. Jöjjenek az emberek -deszkákkal és kötelekkel és toló-szánokkal.</p> -<p>A magasból egy fényes foltot láttak a jégen. Oda tartottak.</p> -<p>A kocsi alatt leszakadt a jég s lovak és emberek a viz alá -merültek. A kocsirud vége kiállott a vizből, <span class= -"pagenum"><a name="Page_217" id="Page_217">-217-</a></span> hátulsó -kerekei a feneket érték. Lovak a rud mellett, emberek a kocsiban, -mintha semmi se történt volna. Halott volt valamennyi. De a kocsis -akkor is tartotta a gyeplőt s a vőlegény akkor is tartotta -menyasszonya kezét s a menyasszony nyitott szemmel akkor is -mosolygott.</p> -<p>Nagy gonddal kivették, egy koporsóba zárták, egy sirba temették -a két boldog halottat. Fejfájukra ezt a jámbor verset vésette az -apátur:</p> -<p>– Jézus szent nevével istennek szavára – Vőlegény menyasszony -együtt a halálba. – Szüz testük a mélyben, szüz lelkük az égben, – -Örök üdvösségük istennek kezében.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_218" id= -"Page_218">-218-</a></span></p> -<h2>AZ UTOLSÓ SZÓ ISTENHEZ.</h2> -<p class="summary">(Az alsó-őrsi halászok. – A vihar szeszélye. – -Az utolsó zsolozsma. – Örökké!)</p> -<p>Mi történik akkor, ha vihar, ha vész keresi fel a Balaton jegén -a halandót? Mi különbség van a csöndes éj és a förgeteges éj -közt?</p> -<p>Hetven esztendővel ez előtt, 1828 körül, tizennyolcz alsó-őrsi -halász kora hajnalban bement a jégre halászni. Tizenkilencznek -kellett volna lenni, de egyik valami ok miatt otthon maradt. -Tizenkilencz emberből állott akkor egy bokor halász.</p> -<p>Karácson szombatja volt. Szerencsét kerestek. Délre kijöttek -volna a jégről, délután még bevitték volna a fogott halat -Veszprémbe. Akkor még nem bécsi kalmárok számára dolgoztak a -balatoni halászok. Veszprém nem messze van. A nagy karácsonestét -még otthon ülték volna meg szeretteik körében, jó meleg szobában, -uj bor mellett, puha kalács mellett. <span class="pagenum"><a name= -"Page_219" id="Page_219">-219-</a></span></p> -<p>Elolvasták volna a szent irásból urunk, idvezitőnk Jézus -Krisztus születésének szent történetét; el is énekelték volna az -isten dicséretéről szóló szent éneket s azután átengedték volna -magukat annak a kegyes örömnek és vidámságnak, mely megtölti a -sziveket azon a napon, melyen a világ megváltója született. Igy -cselekedtek volna, a hogy illett akkor s illenék ma is szegény -kálvinista jámbor emberhez.</p> -<p>A viz már deczember közepén beállott. Teljes szélcsendben állott -be s még hó se, még dér se szitálta be a fényes jeget. Mozdulatlan -jég boritá az óriási sík mezőt. Határtalan tükör, melyben nappal a -nap, éjjel a hold és a csillagok sugaras jó kedvvel nézegették -magukat. Vihar még nem csatangolt, köd még nem szállongott a -beállás óta. Közelről, távolról fénylett a jég. Vastag még nem -volt, de az embert megbirta már. Sőt az előző napon már kocsit is -láttak rajta Somogyból, Siófok tájáról. Jól tudja azt a halász -ember, mikor mehet a jégre.</p> -<p>Karácson szombatjának hajnalán is tiszta volt az ég s bár -enyhébbre fordult az idő, nem volt aggodalomra semmi ok. Egy-két -napi enyhe időt észre sem vesz a Balaton jege.</p> -<p>A tizennyolcz halászból öt-hat volt élemedett, egy-kettő közép -idejü, a többi fiatal. Húsz év alatti surján legény. Keritő hálójuk -kisebb fajta volt. Nem is akartak bemenni a tó közepeig, csak ugy a -mámai fehér partok irányában akartak egy keritést vállalni. A -lékelés, a hálóeresztés meg is történt rendesen, békességben. Mikor -<span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span> bevégezték ugy napkölte után: mindegyik -huzott egyet a kulacsból s reggelire ropogtatták a tarisznyában -hozott sós pogácsát.</p> -<p>Tizenegy óra tájban akartak hozzá fogni a huzáshoz. Akkorra -Somogy felől, Kőröshegy irányában, a »rohadt sarok« felől beborult -az ég. Sötét, szürke szennyes felhők kezdtek tornyosulni s jöttek -előre irtóztató gyorsasággal. Egy percz alatt fölöttük volt, másik -percz alatt körülvette őket a napsugártalan nappali szürke -sötétség.</p> -<p>Megjött a vész.</p> -<p>Balatonparti ember vésznek nevezi a vihart. Eltalálta jól. A kit -a vihar a vizen vagy a jégen talál: azt már a vész találja meg. -Isten legyen ahhoz irgalmas, kegyelmes.</p> -<p>Az északról, a Bakony felől jövő vihart eleve megérzi az -alsó-őrsi halász, ritkán jöhet rá orozva. De Somogy felől nagy néha -jön a vész, annak hamisságát még jól ki nem tapasztalta.</p> -<p>Megjött a vész.</p> -<p>Zugva, bömbölve, sivitva nyargalt előre a vihar, mint a neki -vadult ménes a pusztán. A mesgyétlen jégen, a határtalan sikon nem -volt akadálya s első rohamára abban kellett hagyni a hálóhuzást. -Szemközt vele meg nem állhatott senki. Havas esőt hozott magával s -mintha sulyos ököllel csapkodott volna az emberek szemébe és -arczába, daczolni vele nem lehetett. Hátat forditott neki mindenki, -halat, hálót s szerszámot ott hagyva, előre hajtott fejjel -menekültek előle a part felé. <span class="pagenum"><a name= -"Page_221" id="Page_221">-221-</a></span></p> -<p>A menekülők egyszer csak borzasztó csattogást hallanak maguk -mögött. A vihar sulya alatt megrokkant a jégmező s darabokra -szakadozott a jég. A nekibőszült szélvész fölverte a hullámokat s -kergette maga előtt a széttördelt jégtáblákat. Imitt-amott -torlaszokat emelt, másutt meg épen maradt egész jégtelket hajtott -előre. Szegény alsó-őrsi halászoknak még imádkozni, még istenhez -fohászkodni sem maradt idejük.</p> -<p>Tiz halász csakhamar eltünt. Jég eltemette, hullám elnyelte, -vihar elsodorta: ki tudná azt. Mikor szép kikeletkor, enyhe tavaszi -napon a tíz halász holttestét megtalálták a gamászai tiszta -homokon: egyik se tudta elmondani, hogyan esett hirtelen jött -szomoru halála.</p> -<p>Nyolcz halász véletlenül, öntudatlanul egy nagyobb jégmezőre -menekült. Ezt a mezőt nem törte össze a vihar, hanem hajtotta maga -előtt épen hazafelé, Alsó-Őrs felé, annak a foknak irányában, mely -a falu alatt bekönyököl a Balatonba. Akkor puszta domb, ma diszes -nyaralók, szőlők, gyümölcsösök telepe. Ha a viharban lesz kis -szivósság, ha utközben mást nem gondol, ha rossz indulata erőt nem -vesz rajta: akkor a nyolcz ember megmenekül. Három öreg, öt fiatal. -A jégmező partjain forr, habzik, zuhog a hullám tajtéka s torlódnak -a jégdarabok köröskörül, maga a jégmező csöndesen uszik előre. Csak -a vihar tánczol rajta, csak nyolcz halálra szánt ember imádkozik -rajta.</p> -<p>Fönt a fokon, a domb tetején, száz ember, asszony, gyermek, -rokon, jó barát áll, néz, vár, int, kezeit fölemeli, zokog, jajgat, -imádkozik azok fölött, a kik már <span class="pagenum"><a name= -"Page_222" id="Page_222">-222-</a></span> csöndesen nyugosznak a -vizek mélyén és azok fölött, a kiket feléjük hajt a jégmező.</p> -<p>Minden hiába!</p> -<p>Alsó-Őrs fönt a magaslaton fekszik, jó ezer ölnyire vagy -messzebbre a víz partjaitól. Mikor meglátták az emberek, hogy -Somogy felől beborul a láthatár s gyorsan tör előre a vihar: keserü -jajkiáltásban tört ki a nép aggodalma. Mi lesz azokból, kik -kimentek a jégre?</p> -<p>Higgadt emberek csititgatták a zokogókat. Jó az Isten. Segiteni, -segiteni!</p> -<p>Rögtön összeszedtek minden csáklyát, minden hosszú kötelet s ki -gyalog, ki kocsin siettek le a partra. Csónakot, lélekvesztőt -leakasztottak lánczáról s erős bátor ifjak, viharbiró férfiak -vaskézzel, kemény agygyal siettek megkisérteni: be lehetne-e menni -a veszendő lelkekért?</p> -<p>Lehetetlen.</p> -<p>Ott volt már a vihar. Összetört jégen halandó meg nem állhat. -Jégtorlaszon csónak előre nem mehet. Minden hiába.</p> -<p>De jött a nyolcz halász a jégmezőn. Mindig közelebb, mindig -közelebb. Jól látták, hogy nyolczan vannak: – jól tudták, hogy -tizennyolczan voltak. Ki az a nyolcz? Fölismerni nem lehetett.</p> -<p>– Az én apám!</p> -<p>– Az én jegyesem!</p> -<p>– Az én fiam!</p> -<p>– Az én testvérem! <span class="pagenum"><a name="Page_223" id= -"Page_223">-223-</a></span></p> -<p>Apák, anyák, testvérek, hajadonok, menyasszonyok, jegyesek: mind -fölkeresték a magukét. A vihar, a hó, a szürkület, a távolság, a -remény, az isten irgalmában való hit minden szerető szivnek a -magáét mutatta meg.</p> -<p>Az öreg lelkész arczán lecsordult két nehéz könycsepp. Nem -szólt, csak suttogott. Imára kulcsolt két kezére nézett.</p> -<p>– Boldogtalan hiveim, ők csak nyolczan vannak és ti mind a -tizennyolczat látjátok! Istennek kegyelme vigasztaljon meg -benneteket.</p> -<p>Minden elmuló percz azt mutatá, hogy istennek kegyelme lesz -azokkal, a kik még élnek a vizeken. A jégmező már közelgett a nádas -felé, alig volt távolabb két puskalövésnyinél. Már lelkendezve -remélte mindenki, hogy az ő szerelmese megszabadul.</p> -<p>Minden hiába.</p> -<p>Egy szempillantás, megszünt a somogyi szél. Szélcsend támadott. -A hullám még tajtékzott, de a jégmező már nem mozdult előre. A -másik szempillantásban megeredt a bakonyi szél. Először lassan, -azután erősebben. Az emberek ott a fokon csak azt vették észre, -hogy a jégmező visszafordul s megy a Balaton közepe felé.</p> -<p>Mindenható isten, – mi történik most már?</p> -<p>Egy szivszaggató jajkiáltás harsogott fel az ég felé. A bakonyi -szél ennek hangját vitte el azokhoz, a kik elmulásuk felé -siettek.</p> -<p>De ő tőlük nem a sirás, nem a jajgatás hangja jött vissza a -szárazföld felé. <span class="pagenum"><a name="Page_224" id= -"Page_224">-224-</a></span></p> -<p>Négy óra volt már délután. A nap lenyugodott. A sötét felhők -feketévé tették az alkonyatot. Se hold, se csillagfény. Lassanként -elkezdett esni az ónos eső. Jéggé, kéreggé fagyott a ruha -mindenkin.</p> -<p>A nyolcz ember, mig menekülését látta, mig a parton levő -szeretteit látta, néma volt. Csak szivük beszélt. De a mikor eltünt -előlük a part, elveszett előlük szeretteik arcza s elveszett a -menekülés minden reménye: megnyilt szivük is, ajkuk is.</p> -<p>A parton állókhoz egyszer csak szent ének hangjait hozta a távol -és a sötétség. A temetőbe menők szent dalait énekelte nyolcz -tiszta, erős férfihang.</p> -<p>– Oh isten, tördelt hangokkal – Én is hozzád fordulok. – Mig itt -küzdök a habokkal – Kormányodhoz fordulok!</p> -<p>A kálvinisták egyházi gyászéneke ez.</p> -<p>Egy szélroham jött, a parton állók nem hallottak semmit.</p> -<p>Azután ujra elhullámzott a parton állókhoz a szent ének -dallama:</p> -<p>– Én kedvesim, szerelmesim – Már ne sirjatok. – Jóságtokért az -istentől – Áldást várjatok!</p> -<p>A jó öreg lelkész sirva mormolta magában: ezt már nem nyolczan -éneklik, hanem csak négyen.</p> -<p>Még egyszer előtört a hang az éjszakából, a messzeségből, a -hóviharból. De ezt már csak egy ifju énekelte.</p> -<p>– Nincs már szivem félelmére – Nézni sirom fenekére. – -Változzatok félelmeim – Reménységgé, örömökké – Mert nem alszom el -örökké! <span class="pagenum"><a name="Page_225" id= -"Page_225">-225-</a></span></p> -<p>Elhallgatott ez is.</p> -<p>De a másik pillanatban, mint a harang kondulása, még egyszer -felharsant az ifju hangja.</p> -<p>– Örökké!</p> -<p>Azután csak a szél zugott, csak a jég harsogott.</p> -<p>Egy szép ifju hajadon lány ott a parton fürtönként szaggatta -selyemhaját. És vonaglott ott a fagyos kövön. Ő megismerte az -utolsó dal hangját.</p> -<p>– – Kis gyerek-koromban hallottam ezt az esetet. Nagyanyám -testvérje beszélte el, Bozzayné, szegény kis nemes asszony, a ki -Alsó-Őrsön lakott. Ő tanuja volt ennek az esetnek s még húsz -esztendő mulva is könyezve emlékezett rá.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_226" id= -"Page_226">-226-</a></span></p> -<h2>A VIHAR A JÉGEN.</h2> -<p class="summary">(A balaton-fő-kajári halászok. – Mennyit ér a -háló? – A szegény ember annyit se ér. – Egy ember megmenekült. – A -kiliti kanczellista.)</p> -<p>A balaton-fő-kajári halászok esete 1868-ban hasonlit ehhez. -Ekkor már hirlapok is voltak, talán szépen le is irták, azért tehát -csak röviden beszélem el. De ha röviden is: el kell beszélnem, mert -a téli Balaton jelleme nem lenne tökéletes, ha elhallgatnám.</p> -<p>Ezek épen tizenkilenczen voltak. Nem hiányzott közülök egy -se.</p> -<p>Épen az akarattyai szilfa vonalában dolgoztak a jégen. A nagy -keritő-hálót kellett behuzni s már nagy részét be is huzták, mikor -észrevették, hogy a füzfői sarok felől, a litéri és vörös-berényi -magaslatokon nagy hirtelenséggel elborul az ég.</p> -<p>A halászgazda nyugodtan pipázgatva nézi a borulatot.</p> -<p>– Siessetek legények, förgeteg jön.</p> -<p>A legények négy kézzel dolgoznak kettő helyett. <span class= -"pagenum"><a name="Page_227" id="Page_227">-227-</a></span></p> -<p>A vész leér a Balaton jegére. A hova lép: lába alatt csikorogva -törik össze a vastag jég. A jó szemü halászgazda egy hosszu fehér -vonalat lát a berényi partokon. A vonal közeledni látszik. Ez a -vonal már jégtorlasz. Tolja a vihar maga előtt. De hangja még -nincs. A legények még semmit se hallanak.</p> -<p>Hanem dolgoznak kettős erővel.</p> -<p>A halászgazda látja a torlaszt, de azért nyugodtan pipázgat s a -szanaszét heverő szerszámokat dobálja a szánkóba.</p> -<p>A legények egyszerre csak észre veszik, hogy lábuk alatt, a -jegek alatt, a vizek mélységében valami háboru készül. A lékeken -locsog ki a viz, mintha forrásba jött volna a rengeteg tó.</p> -<p>Fölállnak, hátra néznek.</p> -<p>Abban a pillanatban meghallják a vésznek hangját. Mintha bőgne -ég-föld, mintha orditana a levegőég.</p> -<p>Eldobják a hálót s készülnek megfutamodni.</p> -<p>A halászgazda nyugodtan pipázgatva oda szól hozzájuk:</p> -<p>– A hálót nem hagyjuk itt, legények.</p> -<p>E szó volt a halál.</p> -<p>A háló ára öt-hatszáz forint. Nagy pénz szegény embernek. Szép -zsöllértelket és házat lehet rajta venni. Jó karban levő egész -holdnyi szőlőnek is ez az ára. Szegény ember egész esztendőn át -keres kétszáz forintot. Három egész esztendei keresetet dúvesztében -hagyni nem lehet.</p> -<p>Tehát meg kell menteni a hálót.</p> -<p>De jön a halál. Itt lesz mindjárt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_228" id="Page_228">-228-</a></span></p> -<p>Mindegy. A kötelesség az első. A szegődséget meg kell tartani. -Szegény embernek nincs egyebe, mint adott szava.</p> -<p>Az adott szó nem kutyaugatás. A gazda nyugodtan pipázgatva adta -meg az intést. Igaza van. Ha parancsolna, ha káromkodnék, ha -toporzékolna, ha düh vagy kétségbeesés fogná el: nem volna igaza, -nem fogadnának szót neki.</p> -<p>Mit ér az ember élete?</p> -<p>Szegény emberé keveset ér. S a mit ér is: csak önmagának éri. -Más nem ád érte semmit vagy keveset. Azt is csak könyörületből. Mig -erős, fiatal, egészséges: addig két-háromszáz forintot keres -évenként. Mi ez? Alig elég kenyérre, ruhára. Ha megszünt az élet: -nem kell kenyér, nem kell ruha. De szenvedni se kell, dolgozni se -kell. Szegény embernek megér-e az élet annyit, a mennyi munkát és -szenvedést kell érte adnia?</p> -<p>Hát az élet örömei? Hát ezek mit érnek?</p> -<p>Mit ér a pihenés és álom? Szegény embernek semmit se ér. Nagy -munkáért kapja szolgabérül s nagy munkáért nyeri előlegül. -Megszolgált érte tegnap s meg kell érte szolgálnia holnap is. -Pihenéséből és álmából tehet-e félre valamit? Gyüjthet-e abból kis -tőkét? Tehet-e belőle valamit be a takarékpénztárba? Adhat-e -valamit belőle kis gyermekének vagy öreg szülőjének vagy piros, -mosolygó arczu kedvesének? Semmit. Ha pihenése és álma csupa öröm -volna is: csak magának kell elfogyasztania; másnak, kötelességének, -szive szerelmének nem adhat belőle semmit. <span class= -"pagenum"><a name="Page_229" id="Page_229">-229-</a></span></p> -<p>Mit ér a szerelem? Ki mondja ezt meg? Néha megéri az egész -életet. Néha többet ér, mint az egész világ. Néha többet ér, mint a -becsület. De annyit még se ér, mint a falat kenyér az éhezőnek. A -szegény embernek pedig kenyérre van szüksége s ha nem keres egy -napon át: akkor éhezik egész napon át. Még szerelme is csak cserébe -jár. Adok egy csókot, de vissza kell adnod. Adok egy karéj -kenyeret, egy nyaláb fütőt, ruhának rongyot, pihenőre hajlékot, de -csak azért, hogy mindezt segits nekem felemunkáddal megkeresni.</p> -<p>Elvesz a szegény ember élete vagy épsége másnak hibájából. Bölcs -biróság megméri akkor: mit érhetett. S a szerint szabja meg annak -értékét, a mennyit a szegény ember két keze munkájával szerezhetett -volna. Többre nem becsüli a bölcs biróság. Hátha van valaki, a -kinek nagyon fáj a szegény ember elmult élete vagy összetört -épsége? Van-e kárpótlás a fájdalomért? Mérlegre teszi a biró a -fájdalmat s ugy látja, hogy az nem nyomja le a serpenyőt. Sulya -tehát nincs a fájdalomnak. S ha sulya nincs: értéke se lehet.</p> -<p>Hejh sok arany van még a föld méhében a mi nincs kiásva. -Tipródunk fölötte. De sokkal több igazság van még eltemetve a rideg -lelkek mélyén, a melyről nem akarunk tudni semmit.</p> -<p>Meg kell menteni a hálót.</p> -<p>Mire a háló kiszabadult: ott termett a halál is alig egy -dobásnyira. Mégis csak meg kellett előle futamodni.</p> -<p>Nem pipázgatott nyugodtan már a halászgazda se. Ott hagyta -hálóját ő is s menekült a többivel. <span class="pagenum"><a name= -"Page_230" id="Page_230">-230-</a></span></p> -<p>A menekülésnek csak egy utja volt. A vész a világosi partnak -tartott egyenesen: abban az irányban kellett futni is. A kérdés az -volt: tudnak-e futni a legények oly gyorsan, mint a vihar?</p> -<p>A halászgazda már rég elmaradt. Nehéz testü élemedett ember nem -versenyezhetett a viharral. Előbb kialudt élete, mint pipájának -tüze.</p> -<p>Hanem a többi jól győzte az iramodást. Kiértek már annyira, hogy -a víz el nem nyelhette volna őket. Alig ért volna már a víz nekik -derékig.</p> -<p>Egy jó barátom és rokonom ott lakott közelben. Mészöly Gyula, -vármegyénk enyéngi szolgabirája, ma is élő ember. Cselédei valami -ok miatt ott álltak a part magasán. Ezek látták a menekülést s -már-már hitték, hogy a legények megszabadulnak. Még biztatták is -őket, hogy gyorsabban-gyorsabban!</p> -<p>A legények nem hallották a biztatást, de meghallotta a vihar s -azt gondolta: neki szól. Csinált egy irtóztató rohamot s a másik -pillanatban házmagasságnyi jégtorlasz alá temette a legényeket.</p> -<p>Csak ezt akarta a vihar. Ott aztán megállt ő is, a jégtorlasz -is.</p> -<p>Az én barátom nyomban ott termett cselédjeivel s megkisértette a -torlasz széthányását. Kedves jutalma lett érte.</p> -<p>Egyetlenegy legényt meg tudott menteni. A többinek összemorzsolt -holtteste ott piroslott a jégdarabok alkotmányában, de egy -balaton-főkajári legény ugy vetődött két összetámaszkodó jégfal -üregébe, hogy elevenen tudták onnan kivenni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_231" id="Page_231">-231-</a></span></p> -<p>Nehezen jött ugyan meg a szava, de mégis megjött. Első szava az -volt:</p> -<p>– No mi ugyan szépen jártunk.</p> -<p>Mikor pedig megtudta, hogy többi társa mind elveszett, csak -annyit mondott:</p> -<p>– Az áldóját annak a hálónak.</p> -<p>Még csak nem is a gazdáját kárhoztatta.</p> -<p>Furcsán járt a veszprémi káptalannak egy urodalmi kanczellistája -1846-ban. Szabó Károly volt a neve. Kilitiben volt az állomása. -Kiliti Siófok mellett fekszik Somogyban, a Sió jobb partján. -Veszprémben volt a kanczellista látogatóban s egy vasárnapi napon -haza akart menni a maga urodalmi kocsiján.</p> -<p>Ha Kenese felé kerül a rendes országuton: akkor öt-hat óra az -utja. Ha pedig a jégen mehet torony irányában: másfél óra alatt -haza ér. Lement tehát Almádiba szerencsét próbálni.</p> -<p>Szép napos idő volt. Enyhe levegő pár nap óta, a jég felszine -olvadóban. Kérdezte az almádi csárdást: át lehet-e menni kocsival a -jégen?</p> -<p>– Pénteken még láttam vásárosokat a jégen, de azóta nem. Azóta -meleg idő van.</p> -<p>Jól ismertem később a kanczellistát. Bátor gyerek volt egész a -hetykeségig később is. Eb ura a fakó. Neki váltott a jégnek. -Kocsisa is szót fogadott.</p> -<p>Tenyérnyi víz volt a jég szinén. Néhány napnak olvadása. De maga -a jég is szivacsossá lett már s hajladozott a kocsi alatt. Bizony -vissza kellett volna fordulni a jégről. <span class= -"pagenum"><a name="Page_232" id="Page_232">-232-</a></span></p> -<p>De a két ló azt mondta: nem oda Buda. Ha a kocsisnak sincs esze, -ha a kanczellistának sincs esze: akkor menjünk csak előre.</p> -<p>A hajladozó jégen megrémült a két ló s megbőszült rémületében. -Nem hallgatott se szóra, se gyeplőre, ragadta a kocsit a siófoki -torony irányában. Rohant, mint a táltos s a rohanó kerekek által -fölvert milliónyi vizcsepp köddel boritotta el a kocsit.</p> -<p>A siófoki vendéglő udvarán állt meg a kocsi a szin alatt. -Reszketett a két ló, omlott róla a tajték s horkolt akkor is, -mintha még most is bent volna a halálos veszélyben. Keresztül -jöttek a jégen s gyeplő nélkül is egyenesen a vendéglőbe -rohantak.</p> -<p>Mert a kocsis és a kanczellista ugyan mit se tudtak erről a -kerek szép világról.</p> -<p>Ott ült a kocsiban mindegyik a maga ülésében, kocsis elől, -kanczellista hátul. Lehajtott fejjel, tátott szájjal s merevedett -szemekkel fogta a lőcsöt mindakettő. Nem volt ájult egyik se, de -eszméletét vesztette mindegyik.</p> -<p>Szólitják őket: nem felelnek. Hivják le a kocsiról: nem -mozdulnak. Leemelik őket az ülésből: arról se tudnak semmit. -Kinálják őket étellel-itallal, borral, pálinkával: le nem tudnak -nyelni semmit. Hetekig dörzsölték és ápolták őket, mint nagy -betegeket, mig utóbb magukhoz jöttek.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_233" id= -"Page_233">-233-</a></span></p> -<h2>A KÖD A JÉGEN.</h2> -<p class="summary">(Pörbe száll két halászgazda. – Az a biró, a ki -sohase hoz itéletet. – Mit csinál a mérnök a nagy ködben? – Nem -segit a mappa. – Mit ér a tudomány kutya nélkül? – A Turcsi -kutyával való beszélgetés. – Hogy lett igazság a pörben.)</p> -<p>A téli Balaton nem enged magával játékot üzni. Kifog az még az -ügyvéden is. Még a szakértőn is. Még a végrehajtón is.</p> -<p>De hát van az ügyvédnek dolga a téli Balatonnal?</p> -<p>Van eset erre is.</p> -<p>Egyszer a Siófoki halászok jó csomó halat fogtak nagy messze -bent a jég közepében. Mikor huznák ki a hálót: ott teremnek a -kajári halászok. A halászgazda ott van mindegyik bokornál.</p> -<p>A halászgazda nem tesz egyebet a jégen, csak iszik, pipáz és -parancsol. Ezt cselekedte a siófoki halászgazda.</p> -<p>A kajári halászgazda is ivott, pipázott, de nem parancsolt. Csak -állt és várt. Várta: mennyi hal jön ki a hálóból – érdemes-e azért -szót emelni? <span class="pagenum"><a name="Page_234" id= -"Page_234">-234-</a></span></p> -<p>Érdemes volt; nagy volt a zsákmány. Mikor pedig már a sok hal -ott volt a jégen kupaczokban, sodorint egyet bajuszán s oda szól -siófoki kartársához:</p> -<p>– Köszönöm szomszéd uram a szives fáradságot, már most ezt a -halat majd csak én viszem Kajárra.</p> -<p>– Szivesen tettem szomszéd uram, de tovább se fáradozzék -kegyelmed, magunk is el tudjuk vinni Siófokra.</p> -<p>– Oda ugyan nem.</p> -<p>– De hát miért nem?</p> -<p>– Azért nem szomszéd uram, mert ez a víz kajári viz, nem siófoki -viz.</p> -<p>A siófoki gazda jól tudja azt, hogy a kié a viz: azé a halászat -s a kié a halászat: azé a hal, ha más fogta is. Kivette tehát a -pipát a szájából, kiverte belőle a hamut, ujra teletöltötte -dohánynyal, kicsiholt, rátette az égő taplót s mikor már bodoran -jött a füstje, oda szól a kajári gazdának:</p> -<p>– Be is kell ám azt bizonyitani szomszéd uram.</p> -<p>– No hát jöjjön kelmed közelebb, álljon ide mellém.</p> -<p>A siófoki gazda oda áll.</p> -<p>– Látja kelmed azt a diófát az akarattyai csárda kéményétől -nyári napkeletre? Az a Bálint komám diófája. Nézzen el most már -onnan kelmed Tihany felé oda a nagy vizlejáróhoz: ugy-e most már -látja a mi vizünk felső határát.</p> -<p>– Nem látok én szomszéd uram semmit.</p> -<p>Az igaz, hogy alkalmas köd volt mindenfelé s egy mérföldről -csakugyan nem lehetett biztosan megmondani, melyik a Bálint koma -diófája. <span class="pagenum"><a name="Page_235" id= -"Page_235">-235-</a></span></p> -<p>Holmi köd balaton-fő-kajári halászgazdát meg nem zavar. -Nyugodtan folytatta igazságának megbizonyitását.</p> -<p>– Hát az aligai szakadástól aláfelé látja-e kelmed azt a -kökényfabokrot? Hát az almádi csárda csucsfala nem ide világit-e -egyenesen? Nem tudná azt kelmed csak ugy mint én, hogy az én -vizemnek itt van a külső határa? Most azután nézze meg kelmed -ezeket a lékeket, nem a felső, meg a külső határon belül vannak-e -ezek?</p> -<p>Nem nézett a siófoki halászgazda se kökényfát, se csucsfalat. -Hiszen a köd miatt nem a csucsfal, de még az egész almádi hegy se -látszott.</p> -<p>A legények ott álltak két csomóban. Itt a fokiak, amott a -kajáriak. Nézegették a halkupaczokat. Ha egyik-másik ponty vagy -sügér vetett magán egyet s kiesett a kupaczból, azt visszarugták a -helyére. A gazdák vitájába bele nem szóltak volna. Nem az ő dolguk. -A gazdák se szólongatták őket tanuságtételre. Hiszen ugy is -bizonyos, hogy mindegyik bokor legénye a maga felenyájával tart s -cserben nem hagyja gazdáját. De meg hogyan is tudnák ők jobban az -igazságot, mint a gazdák?</p> -<p>A siófoki halászgazda elvégre se tudta belátni a kajári határ -igazságát. Véget vetett a vitának.</p> -<p>– A mit kelmed tud szomszéduram, azt én nem tudom, a mit pedig -én tudok, az a bizonyos. Ez a jég az én jegem.</p> -<p>– No majd hát elválik szomszéduram. A hal itt marad. A Marczi -gyerek is itt marad. Kelmed is itt <span class="pagenum"><a name= -"Page_236" id="Page_236">-236-</a></span> hágy valakit, őrizzék a -halat ketten, én meg majd bemegyek a szolgabiró urhoz sebtiben.</p> -<p>Ez már okos beszéd volt, ebben a siófoki gazda is megnyugodott. -A két legénynek ott hagytak elegendő szűrt, tarisznyát és kulacsot -s a két bokor halász elballagott, az egyik délnek Siófok felé, a -másik napkeletnek Balaton-Fő-Kajár felé.</p> -<p>A két legény magára maradt. Mindegyik elővette a tarisznyát, -kikereste belőle a kalbászt, szalonnát, kenyeret, sót, paprikát; -egymás mellé leültek a gyalogszánkóra s elkezdtek falatozni. Azután -a kulacsra került a sor, megkinálták egymást, a hogy illik, s -kölcsönösen jónak találták egymás borát. Sokat inni nem szabad. -Elnehezedni, elaludni nem tanácsos. Fordulhat az idő s az álomból -halál lehet.</p> -<p>Hogy a jégen még se töltik az éjszakát: az bizonyos. Hogy a -halat se hagyják ott: az is szent.</p> -<p>Lehetett a hal száz forint áru. Attól nem lehet félni, hogy -éjszaka ellopják. Ki lopná el? Ki lenne olyan bolond ember: a ki -éjjel be menne a jégre? Még igaz jószágáért se, annál kevésbbé más -becsületes ember igaz jószágáért. Hanem hát van róka a nádasokban -elég. A róka egy mérföldnyire is megérzi a hal szagát s éjjel oda -mehet seregszámra. Sasok is vetődhetnek erre a vidékre és róka és -sas keményen megvámolhatják a halat.</p> -<p>Még az sem lehetetlen, hogy valami jégen járó kocsi botolhat rá -a reggeli időben.</p> -<p>A foki legény megszólal: <span class="pagenum"><a name= -"Page_237" id="Page_237">-237-</a></span></p> -<p>– Marczi! Nem pislantott rád a gazda, a mint elment -melletted?</p> -<p>– Nekem ugyan pislantott, hát neked a te gazdád?</p> -<p>– Nekem is.</p> -<p>Most már tisztában volt a két legény a dolog állásával. Az a -pislantás mindegyik gazdától azt jelentette: aztán legyen eszed -gyerek! Ez meg azt jelentette: vagy az egész hal, vagy legalább a -fele, estére otthon legyen.</p> -<p>Nem is tétovázott sokáig a két legény. A halat két részre -osztották. Ponty, garda, sügér, őn, csuka, harcsa, keszeg, kárász, -czompó, menyhal – egyik olyan, mint a másik. Egyik annyit ér, mint -a másik. Fogasért kétszer annyi süllő, süllőért kétszer annyi ponty -vagy garda. Alig telt bele negyed óra: meg volt az osztozás. -Mindegyik bele rakta szánkójába a magáét, ajánlották egymást -istennek s elindultak hazafelé. Haza is értek szerencsésen a -partig. Késő este már mindegyik gazdánál ott hevert a hal a hideg -kamarában.</p> -<p>Hanem azért korán reggel ott volt a kajári halászgazda a -főszolgabirónál. Előadta panaszát rendesen s kérte holnapra a -határidőt, kérte a siófoki halászgazda megidézését s minden némü -törvényes igazság kiszolgáltatását. Vele volt egyik öreg legénye -is, a ki az alatt benézett a konyhába, kezet csókolt a tekintetes -asszonynak s levett kalappal, hajadonfővel bevitt a konyhába egy -nyaláb halat. Lehetett vagy félmázsa.</p> -<p>Meg ne ütközzék ezen senki. Birónak, tisztviselőnek, közembernek -kijárt az ajándék hajdanában s az ajándékot sohase verték a pörös -fél hátához. A törvény <span class="pagenum"><a name="Page_238" id= -"Page_238">-238-</a></span> megengedte, a szokás megparancsolta, a -közerkölcsök ugy hozták magukkal. Még a nádorispánnak, még a -királynak is vittek ajándékot. Ma ugyan már a királynak nem igen -szokás ajándékot adni. Legföljebb a pozsonyi zsidók adnak évenként -egy hizott ludat s koronázáskor ad a nemzet néhány ezer aranyat. De -nem igy volt ez hajdan.</p> -<p>Igaz, hogy erős birónál az az ajándék nem nyomott semmit. Az -volt a kérdés: van-e igazsága?</p> -<p>Hát az olyan főszolgabirónál nyomhatott-e valamit, mint Hollóssy -Fülöp László urambátyám? Mert ő volt a járás főszolgabirája s nála -tett panaszt a kajári halászgazda.</p> -<p>No hiszen jó helyen kereste igazságát.</p> -<p>Tudni kell ugyanis, hogy a mi jó főszolgabiránk sohase hozott -itéletet. Több mint húsz esztendeig volt szolgabiránk, adott is a -pörlekedő feleknek határidőt, néha meg is hallgatta őket, néha a -tanukat is kikérdezte, de itéletet nem hozott.</p> -<p>Hajdan nem volt a birónak ügyviteli szabálya. Nem volt köteles a -biró a pöröket sorrendben elintézni. Nem is parancsolt a birónak -senki. Sürgethette azt az ügyvéd vagy a panaszos: nem adott az rá -semmit. Följelenthették azt alispánnál, vármegyénél, -helytartótanácsnál, kanczelláriánál, vagy magánál a királynál is: -mind nem ért az semmit. A főszolgabiró azt felelte:</p> -<p>– Egyéb dolgom van.</p> -<p>Ezzel elintézte a följelentést.</p> -<p>Igaz, hogy a főszolgabirák mégis csak dolgoztak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_239" id="Page_239">-239-</a></span></p> -<p>Mert tisztségük igy parancsolta. És mert minden itéletért birói -dijat, sportulát kaptak azonnal. S a ki sok itéletet hozott: annak -ezerekre ment jövedelme. Efféle dijakból lett gazdaggá, gróffá, -herczeggé az első Grassalkovich. Igaz, hogy más segitsége is -lehetett.</p> -<p>A birói dijak miatt nem hozott soha itéletet Hollóssy Fülöp -László urambátyám. Volt birtoka Veszprém, Győr, Komárom, Somogy, -Fehér, Tolna, Heves és Külső-Szolnok vármegyében. Felesége -Magyary-Kossa Eszter nénémasszony volt, ki a szilasbalhási, -mező-szent-györgyi, litéri, dakai, papvásárjai, pápai, böröllői, -győri, bőnyi, komáromi, aranyosi, kenderesi, kakatpusztai s tudom -is én még hová való birtokaikat jó rendben tartotta. Egészen -természetes tehát a főszolgabiró okoskodása.</p> -<p>– Nekem ne mondhassa se ügyvéd, se panaszos, hogy nekem -sportulát fizetett. Azután mit is pörösködnek istenadta -maradhatatlan emberei? Nem azért van a státus, hogy az ő -csetepatéikkal vesződjék. Majd leszoktatom én őket a -pörösködésről.</p> -<p>Le is szoktatta alaposan. Ugy elpusztult az ő járásából minden -ügyvéd, hogy meg nem mert maradni közülök hirmondónak se de -egyetlen ügyvéd se. Hire volt ő neki egész Tul-a-Dunán. Kiegyezett -az ő vidékén minden ember, a hogy tudott, ellenségét pedig hagyta -futni mindenki. Mert az bizonyos volt, hogy senki nála pörét el nem -veszti ugyan, de meg se nyeri soha.</p> -<p>Nála tette le panaszát a balaton-fő-kajári halászgazda. -Meghallgatta nagy figyelemmel. <span class="pagenum"><a name= -"Page_240" id="Page_240">-240-</a></span></p> -<p>– Hát aztán mit csináljak én te veled ebben az ügyben?</p> -<p>– Tessék engem visszahelyezni az én vizeimbe és az én jegeimbe, -mert a foki halászok engem az én békés birtoklásomban -megháboritottak.</p> -<p>– Tehát sommás repoziczió!</p> -<p>Ez volt neve az ilyen pörnek.</p> -<p>Ha elszántok egy barázdát a szomszédom földjéből; ha falat huzok -s a csurgatónak helyet nem hagyok; ha elkapálok egy fél bakhátat a -szomszédom szőlejéből; ha a szomszédom földjén huzok árkot vagy -emelek keritést: ily esetekben áll elé a sommás repoziczió. De ha -más vizére, más jegére tévedek s ott halászok: mi lesz akkor?</p> -<p>Sommás repozicziónak csak ingatlanon van helye. Igen ám, de a -viz nem ingatlan. Azonban, ha befagy, mégis ingatlan. Csakhogy a -hal meg semmi esetre se ingatlan. De a hal mégis csak azé, a kié a -viz; – a viz pedig azé, a kié a medre; – a meder pedig bizonyos, -hogy ingatlan. Ilyen módon kétségtelen, hogy a viz is ingatlan, a -hal is ingatlan s a jég is ingatlan.</p> -<p>Mindezt végig gondolta a jó főszolgabiró s mire tisztába jött az -ügygyel: akkorra belátta, hogy ez az ügy mégis bolond ügy. Ezt -prókátor nélkül elintézni nem tanácsos. Odaszól a -halászgazdának.</p> -<p>– Tudod, hogy én a perpatvart nem szeretem s itéletet mondani -nem szoktam, de most az egyszer megteszem, hanem hozz magaddal -prókátort. <span class="pagenum"><a name="Page_241" id= -"Page_241">-241-</a></span></p> -<p>Ráparancsolt egyben a siófoki halászgazdára is, hozzon prókátort -ő is. Azon kivül megidézte a vármegye egyik mérnökét is. Végezetül -ráparancsolt a veszprémi káptalanra mint siófoki uraságra és a -balaton-fő-kajári nemesi közbirtokosságra, hogy a balatoni partok -határmappáit haladéktalanul adják ki a megyei mérnök kezére. -Tanunak is idézett be egy csomó előljáró embert innen is, onnan -is.</p> -<p>Elkövetkezett a pörfelvétel határnapja. Szép derült napos idő. -Csak ugy seregelt a sok ügyvéd, patvarista, pörös fél, tanu, -mérnök, szakértő, bámészkodó a parton. A kajári halászgazda magával -hozta a kutyáját is.</p> -<p>A mi utóbb nagy szerencsének bizonyult.</p> -<p>Hollóssy Fülöp László urambátyám ugyan be nem ment a jégre, mert -ezt a természete meg nem engedte, hanem béküldte az esküdtet a nagy -csomó emberrel.</p> -<p>Első dolga volt a lékeket megkeresni. Ezeket a hasábjegekről -csakhamar megtalálták.</p> -<p>A másik dolog volt az akarattyai oldalon a Bálint koma diófáját, -a világosi oldalon pedig ama hires kökényfát, valamint a felső -parton az almádi csárda csucsfalát, másik irányban pedig azt a -bizonyos tihanyi vizlejárót fölfedezni. Mert ezek nélkül a kajári -és foki vizek határait a mappákon kitudni nem lehet.</p> -<p>Ezekhez már szakértő kell.</p> -<p>Ott az eszköz is, a háromlábu messzelátó.</p> -<p>Felállitja a mérnök a háromlábu messzelátót s mig -helyreigazitaná: összeszid három halászlegényt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_242" id="Page_242">-242-</a></span></p> -<p>Felállitja, lehajol és belenéz. A kerekes csavarokat igazgatja -jobbra, balra, fölfelé, lefelé. Néz, néz sokáig és nem szól. Az -emberek áhitatos figyelemmel lesik, mikor kerül elő a Bálint koma -diófája.</p> -<p>Az alatt az idő gondolt egyet s olyan köd ereszkedett le, hogy -nadrágszijat lehetett belőle hasitani. Minden ember zsebbe tette a -pipáját, mert nem lehetett látni a pipafüstöt. De a mérnök nem -látta a ködöt.</p> -<p>Mert ő csak a messzelátóba nézegetett. Háromszor is megtörölte -zsebbevalójával az üveget is, saját szemeit is, de azért csak nem -látott semmit. Végre szól egyet:</p> -<p>– Nem látom a czélpontot.</p> -<p>A kajári halászgazda felel rá.</p> -<p>– Elhiszem azt.</p> -<p>Dühbe jön a mérnök, fölegyenesedik, összeszidja a halászgazdát, -mért beszél olyan szamárságot, mit ért ő a háromlábu masina -titkához? Abban kell valami hibának lenni.</p> -<p>A halászgazda ártatlan képpel felel:</p> -<p>– Megkövetem szépen a tens mérnök urat, én parasztészszel csak -ugy gondoltam, hogy a köd miatt nem lát.</p> -<p>Akkor néz körül a mérnök. Akkor veszi észre a ködöt. S akkor -veszi észre, hogy ugy érzi magát, mintha abrakos tarisznya volna a -fejére huzva. Se eget, se földet nem lát. Hogy láthatná tehát a -Bálint koma diófáját egy mérföld távolságban?</p> -<p>– Most már meg kell várnunk, mig a köd felszáll.</p> -<p>Ez volt a mérnök ur véleménye. Érett megfontolás után mondta ki, -a mikor kétszer-háromszor megfordult <span class="pagenum"><a name= -"Page_243" id="Page_243">-243-</a></span> saját tengelye körül s -egyebet ködnél nem látott. Az esküdt ur más véleményben volt.</p> -<p>– Én pedig azt meg nem várom, mig felszáll a köd. Sőt e mai -helyszini tárgyalást el is halasztom valamely más napra.</p> -<p>A sió-foki halászgazda megint más véleményben volt.</p> -<p>– Pedig aligha meg nem kell várnunk a ködnek tisztulását, -tekintetes uram; – én a magam részéről ugyan innen el nem indulok, -mert én meg nem mondom ebben a ködben, merre föl, merre alá?</p> -<p>Nosza el kezdett e szóra a mérnök ur káromkodni.</p> -<p>– Hejh, a ki teremtette, ez már az okos észrevétel. Nézzük csak -a mappát: hol is volnánk mi e pillanatban?</p> -<p>Ott volt a mappa a vármegye huszárjának hóna alatt. Kettő is, -nem egy. Bádogtokba mind a kettő. Két halászlegény már régóta -vivódott a fölött: mi lehet az? Kürt-e, trombita-e, hurkatöltő-e? -Most sült már ki, hogy mappa. Abban van a sió-foki határ, meg a -balaton-fő-kajári határ. E csodára csóválták a fejüket de -nagyon.</p> -<p>De hiszen bölcs szakértő mérnök: kioldhatod te annak a toknak -kötelékét, leveheted te annak sapkáját, kirázhatod te abból a -térképet, megnézheted te azon, merre van hegye, merre van tolla a -nyilvesszőnek, merre van éjszak, merre van dél: nem értesz te azért -abból semmit. Kinevet téged azért a kajári halászgazda.</p> -<p>Most ugyan még csak a bajusza alól nevet s azt is halkan teszi. -Még vár kevés ideig. <span class="pagenum"><a name="Page_244" id= -"Page_244">-244-</a></span></p> -<p>Nézik a térképet keményen. Mérnök, esküdt, patvarista, községi -jegyző. Körül-körül tekint a mérnök a közben: nem nevet-e -valamelyik paraszt? Nagyon kapóra jönne valakit összeszidni. Mert -hogy az a térkép a köd ellen mit se használ: azt most már ő is -belátja. Kérdi a patvarista:</p> -<p>– Hát a tájirányzó, urambátyám?</p> -<p>Erre a szóra jön még csak haragba a mérnök. Tizszer is -megtapintotta ő már minden zsebjét. Éppen csak a kompaszt, a -tájirányzót felejtette otthon. De minek is hozta volna el? Nem volt -ő neki tengerész még az öreg apja se, nem is atlánti tengerre -indult ő el uj világokat födözni fel, csak egy rongyos sommás -repoziczióra hivták, oda pedig minek a tájirányzó?</p> -<p>Hiába volt minden haragja. A térképet ujra össze kellett -sodorni, a tokba beletenni, a tok sapkáját visszatenni s kötelékét -bebogozni. Tartsa csak a huszár tovább is a hóna alatt.</p> -<p>Még egyszer rárival a mérnök az emberekre.</p> -<p>– Hát már senki se tudja a biztos utat Sió-Fokra?</p> -<p>Bizony nem tudta azt senki. Egy kajári siheder kölyök még el is -kezdett csufolódni.</p> -<p>– Hogy tudhassuk mi azt, ha már az a háromlábu masina se -tudja?</p> -<p>Röhögtek rá. De most már a röhögés se hozta méregbe a mérnök -urat. Valami nagy dolog kóválygott a fejében.</p> -<p>– Hiszen se hajlékunk, se ruhánk, se kenyerünk. Hátha ez a köd -három nap, három éjjel meg nem mozdul? <span class= -"pagenum"><a name="Page_245" id="Page_245">-245-</a></span></p> -<p>– Bizony történt már ilyen eset tekintetes uram nem is egyszer. -Igy járt tavaly télen Marosi János is, a kis-utczai takács. Be -akart menni a halászok elé. A köd megnyomta. Elbódorgott -erre-amarra a jégen. A kalapja: no az megkerült, de ő neki azóta se -hire, se hamva. Legjobb lesz nekünk itt a hóra lefeküdnünk, már -aztán akármit ád az isten. Valamikor csak fölszáll a köd.</p> -<p>A kajári halászgazda csak azt várta. Erre a szóra odalépett a -mérnök urhoz.</p> -<p>– Már én csak haza megyek, nem várakozom itt hiába. Isten -megáldja tekintetes uram!</p> -<p>Még kezet is fogott a mérnök urral. Csak azután fordult a -többihez.</p> -<p>– Adjon az isten jó szerencsét kegyelmeteknek is mind -közönségesen. Majd holnap ilyenkor kinézek ide megint.</p> -<p>Intett a kajáriaknak.</p> -<p>– Csak nyomomba gyerekek hogy el ne bóduljatok!</p> -<p>Megindult nyugodtan.</p> -<p>De nem nézhette ezt szó nélkül a mérnök.</p> -<p>– Hejh gazda uram, kedves jó barátom, álljon csak meg még egy -szóra.</p> -<p>A halászgazda megáll, visszanéz.</p> -<p>– Tessék parancsolni.</p> -<p>– Hát kelmed biztosan tudja az utat Kajár felé?</p> -<p>– Bizony nem tudom én.</p> -<p>– Hát hogy mer elindulni?</p> -<p>– Mert tudja a Turcsi.</p> -<p>– Ki az a Turcsi? <span class="pagenum"><a name="Page_246" id= -"Page_246">-246-</a></span></p> -<p>– Hát a kutyám, ki volna más?</p> -<p>Ugy volt bizony. Akkor vették csak észre a kutyát.</p> -<p>Idomtalan, maszatos képü, kóczos szőrü eb. Valami korcs. Az apja -bizonyosan kuvasz volt, az anyja aligha nem puli. A mi onnan -bizonyos, hogy hol az egyik füle állt fel, hol a másik. A mihez -pedig rendesen csak az agár meg a puli ért. Hanem két fekete -szemében csak ugy égett az okos elme. Holmi vásott kölykek -akárhányszor mondták, hogy több az esze annak az ebnek, mint az -öregbirónak. Az igaz, hogy az öregbiró a pinczeszeren néha több -bort szokott inni, mint a hogy illendő s ilyenkor bolondokat -beszélt, a mit a Turcsi soha nem csinált. De azért mégis isten -ellen való vétek igy beszélni.</p> -<p>Ott üldögélt már a Turcsi régóta a gazdájának csizmaszára -mellett. Figyelemmel hallgatta az emberek beszédét s komoly -részvéttel kisérte a szegény mérnök ur tépelődését. A mérnök urat -ugyan még eddig nem ismerte, de azt már látta a szemeiről, hogy a -ködhöz semmit se ért. A háromlábu messzelátó eleintén némi -aggodalmat keltett benne, de a mikor látta, hogy se nem rug, se nem -harap: azután rá se nézett többé. Kutyába se vette. De azzal -kezdettől fogva tisztában volt, hogy se ő, se gazdája az éjszakát -kint nem tölti a jégen. Ámbár ő ettől se félt volna nagyon, mert -jól érezte, hogy a Marczi tarisznyájában még elég kenyér, -szalonnabőrke és sonkacsont van.</p> -<p>A mig az emberek beszédét s a mérnök ur káromkodását hallgatta: -az alatt éber figyelemmel kisérte <span class="pagenum"><a name= -"Page_247" id="Page_247">-247-</a></span> gazdája arczát, szemét s -minden mozdulatát is. Csak azt várta: mikor szól, vagy mikor int -neki a gazda. A szót is megértette intés nélkül, az intést is -megértette szó nélkül. Ilyen derék Turcsi volt az a kutya.</p> -<p>Végre csak kimondotta a gazda: induljunk haza felé.</p> -<p>A Turcsi előre futott a ködben, egy perczig szaglálódott s -azután visszajött. Odaállt a gazdája elé s megindult az akarattyai -lejáró irányában. Minden perczben vissza-vissza nézett, hogy -gazdája egyenesen követi-e? Egyszer egyik legény ferde irányban -lépett ki valami ok miatt. A Turcsi rögtön rendre utasitotta, -néhány ugató hanggal megintvén őt, hogy ne bolondozzék, mert -különben a jégen hagyja.</p> -<p>Olyan egyenesen kivezette a tekintetes biróságot s az érdemes -csapatot a partra: nincs az a hajóskapitány, vagy csillagvizsgáló, -a ki ezt jobban megcselekedte volna. S azt hiszik talán, hogy ezt -neki valaki megköszönte, vagy őt ezért valaki megdicsérte, -megsimogatta? Senki ezt nem cselekedte.</p> -<p>Igaz, hogy a Turcsi nem is várt köszönetet.</p> -<p>De arra se számitott, hogy a mikor a parton egy perczig ott -lábatlankodott a mérnök ur mellett, őt oldalba rugja a mérnök ur s -azon felül e szóval illesse:</p> -<p>– Czoki innen!</p> -<p>Azonban eltürte ezt is szó nélkül, az eszéhez értette a mérnök -urnak s hosszas tapasztalásból azt is jól tudta már, hogy a világ -háládatlan, csak a kutya háládatos. <span class="pagenum"><a name= -"Page_248" id="Page_248">-248-</a></span></p> -<p>Hanem gazdája nem türte el szó nélkül.</p> -<p>Mert a mikor nagy keserves zihálás közben fölértek az akarattyai -csárdához s a mérnök ur a halászgazdától elvált, a halászgazda -megemlékezett ugy önmagában arról, hogy a mérnök ur mily nagyon -lenézi a tudatlan, tanulatlan parasztot s azért igy bucsuzott el -tőle:</p> -<p>– Ha nem vétenék szómmal tekintetes uram, mondanék valamit.</p> -<p>– No csak hamar, hamar jó ember, mert fázom.</p> -<p>– Hát csak azt mondanám tekintetes uram, hogyha már a parasztot -megveti: a kutyáját becsülje meg. Mert szentháromság-egy-örök-isten -ugy segéljen bennünket, hogyha az a rongyos paraszt kutya nincs -velünk, a tekintetes uram fejét néhány nap mulva már ott a jégen -hollók, varjak kopogtatják.</p> -<p>Az a rongyos paraszt kutya megértette gazdájának minden szavát. -Oda állt gazdája elé s orrát, fejét oda dörzsölte gazdája hideg -kezefejéhez. Az a hideg, durva paraszt kéz ekkor végig simogatta a -kutya fejét.</p> -<p>Hejh milyen jó kedvet csinált ezzel annak a kutyának. Ugrált, -futkározott, farkát csóválta, majd egyenesen feltartotta a Turcsi. -Örömében hanyat feküdt s vihogva belehentergett a hóba. Mikor a -havat lerázta magáról: mindenkinek tele szórta vele szemét, száját. -Olyan boldognak érezte magát, mikor látta, hogy mégis van elismerés -a világon.</p> -<p>Hanem a mérnök urra többé rá sem nézett.</p> -<p>Sőt a mikor felült az a csárdás kocsijára, hogy Sió-Fokra menjen -s a kocsi megindult: akkor már meg <span class="pagenum"><a name= -"Page_249" id="Page_249">-249-</a></span> is ugatta paraszt -kutya-természetéhez képest. Vajjon kutyaugatás volt ez? Vagy egy -kissé érdes szemrehányás, mintha azt mondta volna: köszönd a -gazdámnak tudós ember, hogy megszabaditottalak. Ha gazdám ott -nincs: bizony ott hagylak a jégen.</p> -<p>Nincs igazad, Turcsi.</p> -<p>Az a mérnök nem rossz ember. Ismertem jól öreg korában. Ott volt -háza Balaton-Füreden a nagy Szentgyörgyi-Horváth-villa nyugati -tövében. Nem utálta az a parasztot, sőt szerette a szegény embert. -Hanem lásd Turcsi, sok rossz szokás van az emberek közt a világban, -a mit te ott Balaton-Fő-Kajáron talán nem is ismerhetsz eléggé. Te -nem tudhatod jól, hogy minden házmester patvarkodó, minden pallér -durva s minden földmérő és vizmérő mérnök goromba. Eltanulja -főnökétől s megszokja már fiatal korában, hogy a lánczhuzó, -karótartó és talicskatoló munkásokhoz sohase legyen jó szava s -minden szavát parancsoló, káromkodó kemény hangon ejtse ki. S a -hogy egyszer megszokta munkásaival: később azután ugy beszél minden -kis sorsu emberrel. Ugy beszél még a te gazdáddal is Turcsi.</p> -<p>Bocsáss meg hát neki Turcsi s ha majd jön a második tárgyalás, -ott a jégen: mentsd meg őt jó szivvel akkor is.</p> -<p>A jó nevelés és a jó társaság adja meg a jó modort. És az -emberszeretet.</p> -<p>Jó modor és emberszeretet kell ahhoz is, hogy az állatot -szeressük s téged Turcsi oldalba ne rugdaljunk. Akkor volt csak -vétkes ember a mérnök ur is, mikor <span class="pagenum"><a name= -"Page_250" id="Page_250">-250-</a></span> téged oldalba rugott. De -ez is csak a rossz szokás munkája. Azt gondolta hogy lánczhuzója -voltál. De ebben mégse mentegetem előtted. Mert valamint az -emberrel nem szabad ugy bánni, mint a kutyával: annál fogva a -kutyával se szabad ugy bánni, mint a lánczhuzóval.</p> -<p>Száz szónak is egy a vége Turcsi. Ha az a mérnök ur nem volt is -rossz ember: azért beismerem, van elég rossz ember a világon. De -rossz kutya is akad ám elég! Ezt meg te ismerd be Turcsi.</p> -<p>Hogy a Turcsi beismerte-e ezt igazán vagy nem: biztosan megtudni -nem lehetett, minthogy többé nem nyilt alkalma a mérnök urat -megmenteni.</p> -<p>Mire a mérnök ur és a két ügyvéd, az esküdt és patvarista és a -tiszti huszár a főszolgabirót Sió-Fokon fölkeresték, akkorra a -főszolgabiró régen haza ment Mező-Szent-Györgyre, régen megette -ebédjét, vacsoráját s régen kiadta rendeletben a kanczelláriának, -hogy ha a halpörös biróság reggelig elő nem kerül: keresni kell -annak tagjait minden felé, mert azok a jégen bizonyára -eltévedtek.</p> -<p>A két ügyvéd keseritette meg még igazán a mérnök ur életét. -Mindakettő őt okozta a balsikerért. Ha előbb kiment volna a jégre, -ha előbb fölállitotta volna háromlábuját, ha igy tett volna, amugy -tett volna, köd se ereszkedett volna vagy már későn ereszkedett -volna: semmi baj se lett volna. Igy azonban ki fizeti meg az -ügyvédek költségeit: a napidijat, a fuvardijat, a munka dijat, a -tiszteletdijat, az élelmezési dijat és a többi mindenféle költséget -és dijat? <span class="pagenum"><a name="Page_251" id= -"Page_251">-251-</a></span></p> -<p>De nem törődött ezzel a mérnök ur, hanem föltette magában, hogy -ha csak lehet, a pörös jeget se a siófoki, se a balaton-fő-kajári -határhoz nem méri, hanem oda méri a kenesei határhoz. Ehhez aztán -egyik pörös félnek, egyik ügyvédnek se lesz hozzászólása.</p> -<p>Ezt a veszedelmes tervet azonban meg nem valósithatta.</p> -<p>A főszolgabiró kitüzte ugyan az ujabb tárgyalást megint a jégre, -a helyszinére, de a mikor a mérnök ur, az ügyvédek és a biróság, a -felek, a tanuk és a szájtátók a Balaton partjára értek: nem volt -azon a tavon egy tenyérnyi jég sem, hanem szép derüs tavaszi napnak -lengedező szellőjétől lassu hullámzással mosolygott eléjük a -határtalan viznek fényes arcza.</p> -<p>Akkor disputált össze igazán még a két ügyvéd, hogy mi most már -a törvény s mi legyen a törvényes igazság? Még ma is vitatkoznak, -ha azóta meg nem haltak.</p> -<p>Annak pedig a tekintetes asszony volt az oka, hogy az ujabb -tárgyalás olyan későre halasztódott. A főszolgabiró igazán el volt -határozva, hogy ebben az egyetlen ügyben mégis kimondja az -itéletet, de ebbéli komoly szándékának utját állta a tekintetes -asszony. Ő ugyanis lelke szerint utált mindennémü pört s különösen -minden felpöröst s erre neki jó oka volt.</p> -<p>El kell ezt mondanom ugy rövidesen.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_252" id= -"Page_252">-252-</a></span></p> -<h2>MAGYARY KOSSA ESZTER.</h2> -<p class="summary">(A nagy pör. – A végrehajtás. – Az első -ellenség. – A második ellenség. – A darumadár. – A harmadik -ellenség. – De a darut nem felejti.)</p> -<p>Magyary-Kossa Eszter hires nevezetes nagy családnak volt büszke -szép leánya. Öt-hat vármegyére terjedt ki több ezer holdnyi -öröksége. Száz kérője közül Hollóssy Fülöp László urambátyám -találta el a szerencsét. Ő hozta el ifju menyecskének -Mező-Szent-Györgyre.</p> -<p>Hollóssy Fülöp Lászlónak volt akkor Szilas-Balháson hatszáz hold -földje, Mező-Szent-Györgyön és Litéren s a dakai és papvásárjai -pusztákon két ezer hold örök birtoka és ugyanannyi zálogos birtoka, -bele értve mind ezekbe jobbágyainak urbéres birtokait is. Holmi -aprócseprő birtoka másfelé is akadt, tehát épen nem kell csodálni, -ha közel öt ezer holdnyi tiszta birtokkal vőlegénynyé lehetett. -Azután csinos fiu is volt, szolgabiró is volt és csöndes, szelid -természetü ember is volt, a minőt férjnek okos, szemes lány s -kardos menyecske legjobban szeret. <span class="pagenum"><a name= -"Page_253" id="Page_253">-253-</a></span></p> -<p>Igaz, hogy a zálogos birtokot az örökös tulajdonosok -kiválthatták s 1810-ben meg is inditották a zálogváltó pört. De -hiszen hatalmas ember és jó ügyvéd az efféle pört nemzedékről -nemzedékre halaszthatta. Legrosszabb esetben kifizetik a -zálogösszeget s ez is tekintélyes vagyon.</p> -<p>Igaz, hogy a szentgyörgyi, litéri, dakai és papvásárjai -birtokokat is megtámadták, még pedig régi örökségi gyökös perrel, -de ettől ugyan tartani nem lehetett. Ilyen pörnek száz esztendőnél -rövidebb idő alatt még soha se lett vége s a pör alig folyt még -tizenöt év óta.</p> -<p>Az alappert ugyan 1828-ban már elvesztette, de mit ért az? Mikor -a felpörös a királyi emberrel, a tabuláris prókátorral, a -jurátussal, a törvényes bizonysággal, a helybeli nemességgel s a -szomszéd birtokosokkal együtt oda kiment, hogy az itéletet -végrehajtsa s a megnyert birtokot elfoglalja: Hollóssy Fülöp László -bátyámuram könnyen elbánt vele.</p> -<p>Az ősi kuriára ugyan beeresztette őket. Meg is engedte szépen, -hogy az urak a kocsiról leszálljanak s idejövetelük okát -ünnepélyesen előadják, sőt még meg is hivta őket barátságos, -atyafiságos ebédre. De aztán nyomban kijelentette, hogy a -legfelsőbb itéletet el nem fogadja, a végrehajtást meg nem engedi, -az itéletnek ellent mond s felpöröst egyuttal »visszaüzi«.</p> -<p>Mindehhez joga volt az ősi hazai törvények értelmében. Akkor még -állt az ősiség.</p> -<p>A legfelsőbb itéletben ki volt mondva, hogy valami meliorátio -czimén egy csomó ezer forintot tartozik végrehajtáskor <span class= -"pagenum"><a name="Page_254" id="Page_254">-254-</a></span> a -felpörös fizetni. El is hozta a pénzt. Akkori szokás szerint -ezüstben. Nagy volt az összeg. Egy jókora zsák tele volt tallérral, -lázsiással, huszassal, máriással. Két ember leemelte a zsákot a -kocsiról s lefektette az udvaron a földre.</p> -<p>A felpörös azt gondolta, hogy a sok pénz látása majd más -gondolatra birja Hollóssy Fülöp László bátyámuramat. Figyelmeztette -is a zsákra.</p> -<p>– Ne huzza-vonja kedves uramöcsém ezt az ügyet, hiszen a birtok -előbb-utóbb ugyis csak az enyém lesz. Aztán lássa, a -meliorationális summát elhoztam, nyomban ki is fizetem. Ez már szép -pénz lesz ám.</p> -<p>Nagyon szelid ember volt az én bátyámuram. Aztán még nőtlen -ember is volt, nem tüzelte fel hites társa. De hogy ő róla -fölteszik, hogy ő áhitja a pénzt s hogy ő pénzért kiadja kezéből a -birtokot: oroszlánná tette őt ez a gondolat. Oda lépett a felpörös -elé.</p> -<p>– Tartsa meg kelmed a pénzét kedves urambátyám, kelmednek még -szüksége lesz arra. Én pedig felrugom, mint a vakandturást.</p> -<p>S oldalba rugta az ezüstös zsákot nagy erővel. -Bagariacsizmájának orra meghajlott a nagy rugásban. A nagy rugástól -ugy megrándult a lába, hogy másnap el kezdett sántitani s egy -hónapig biczegett utána.</p> -<p>De az ezüstpénzes zsákot nem lehet olyan könnyen felrugni, mint -a vakandturást. Nagyon nehéz az, megfekszi a földet, nem mozdul ki -a helyéből. De a nagy rugástól tenyérni lyukra mégis kiszakadt a -zsák oldala s a sok huszas, lázsiás és tallér et kezdett gurulni -szanaszét. <span class="pagenum"><a name="Page_255" id= -"Page_255">-255-</a></span></p> -<p>Egy pillanatig se türte ezt mozdulatlanul a felpörös. Utána a -guruló ezüstnek. Lekapta a kalapját s abba kezdte nagy gyorsan -fölszedegetni. Biztatta a királyi embert is, a jurátust is, hogy -segitsenek neki. Azok csak mosolyogtak; a többi jelenlévő, az egész -nagy gyülekezet is mosolygott, de senki nem segitett.</p> -<p>Bizony el kellett onnan távozni a felpörösnek szégyenszemre. Az -ebédet ugyan jóizüen elköltötték, de ez nem mehetett -áldomás-számba. Ebéd után az egész végrehajtó közönség -elkotródott.</p> -<p>Igy állt a dolog, mikor Hollóssy Fülöp László a szép és gazdag -Esztike kezét megkérte.</p> -<p>A Magyary-Kossa családnak sok jó barátja, sok prókátora volt. -Minden vármegyében, a hol birtokai feküdtek, egy-egy. S fent Pesten -is egy. Valamennyit családi tanácsra idézték s Hollósy Fülöp László -zálogpörét és örökségi pörét gondosan megvizsgálták. Aggodalomra -okot nem találtak. Megállapodtak abban, hogy mindenki a föld alatt -lesz már, a ki ma él, habár csecsemő is, mire a két pörnek vége -lesz.</p> -<p>Meglett a lakodalom.</p> -<p>A pörre nézve azonban csalódott a sok jogtudó és okos ember.</p> -<p>A felpörös ugyanis Matkovich István volt, a királyi tábla -birája. Elmés, okos ember; csakhamar ki is nevezték szeptemvirré, -hétszemélylyé. Hétszemély: nagy hatalom volt az akkor a maga gyökös -perében.</p> -<p>De még nagyobb hatalommá tette felesége, a ki Zelenka-lány volt, -nemes és szép asszony, a felvidéki <span class="pagenum"><a name= -"Page_256" id="Page_256">-256-</a></span> előkelő -Zelenka-nemzetségből. Szerencséjére lutheránus ő is, a férje -is.</p> -<p>Történt ugyanis, hogy a Szent István birodalmát kormányzó -nádorispán ő fensége olyan német herczegasszonyt vett feleségül, a -ki szintén a lutheránus vallásnak volt igaz hive. Áldott lelkü jó -fejedelemnő volt s lelkének erős óhajtása, hogy udvarhölgyei s -barátnői között lutheránus vallásu nemes hölgyek is legyenek. -Matkovich Istvánné méltó volt erre s azért a fejedelemnő udvarának -rendes látogatói közé tartozott. Sőt visztező társaságának rendes -tagja lett.</p> -<p>Erre nem voltak készen a prókátorok. Még a pesti tabuláris -prókátor se számitott erre. A jó Tripartitumban és Corpus Jurisban -minden igazság és minden bölcseség meg van irva, de az még sincs -meg irva, mi történik akkor, ha a felpörös felesége a nádorispánné -ő felségének visztező barátnéja.</p> -<p>Hogy az igazságon még ez se ejt csorbát: az már bizonyos. De -hogy a száz esztendőre indult per nem végződik-e el tiz esztendő -alatt: ez már más kérdés.</p> -<p>Bizony elvégződött az.</p> -<p>1838-ik esztendőben, szeptember havának 6-ik napján megint csak -kijött Mező-Szent-Györgyre a felpörös, a tabuláris prókátor, a -királyi ember, a jurátus, a törvényes bizonyság s a többi velük -járó közönség s megint csak behajtott Hollóssy Fülöp László tágas -kuriájára. Hozta megint az ezüstpénzes zsákot is.</p> -<p>Csakhogy akkor már nemcsak bátyámuram fogadta őket, hanem -Magyary-Kossa Eszter asszonynéném is. <span class= -"pagenum"><a name="Page_257" id="Page_257">-257-</a></span></p> -<p>Még pedig ugy fogadta őket, hogy kezébe vett egy fazékszedő -botot, a végét megmarkolta jól s oda állott bátran a királyi ember -elé.</p> -<p>– Hadd látom hát, melyik az a felpörös, a ki be meri tenni lábát -az én udvaromra, mutassa meg kigyelmed nagyságos uram.</p> -<p>A királyi ember megütődve nézte a még mindig szép, de kurucz -menyecskét. Némi gyanuja támadt, hogy azt a fazékszedőt talán nem -is valami istenes szándékkal tartja a kezében.</p> -<p>– Mit akar neki mondani a tekintetes asszonyság?</p> -<p>– Egy szót se biz én, hanem csak egy kicsit ki akarom kergetni -az udvaromról.</p> -<p>– Az isten szerelméért, hétszemély ám az!</p> -<p>– De majd mindjárt nem lesz abból egy személy se, csak mutassa -meg kigyelmed!</p> -<p>A királyi ember okos ember volt. Azt mindjárt az első pillanatra -látta, hogy Hollóssy Fülöp László bátyámuram inkább odahagyja egész -ősi örökségét, mintsem fölgerjedett hites társának ellentmondjon. A -felpöröst megverni még se engedheti meg, mert ez már -hatalmaskodás-számba menne, a mi pedig nagy eset. Oda sietett tehát -a haragos urasszonyhoz, ujra bemutatta magát, hogy ő a királyi -ember s engedelmet kért, hogy kezet csókolhasson.</p> -<p>Nosza rohant erre oda a többi is. A jurátus, a törvényes -bizonyság, a tabuláris és megyei prókátorok, a helybeli és -szomszédos birtokosok – mind, mind siettek az urasszonyhoz, -elkapkodták kezeit s a fazékszedő <span class="pagenum"><a name= -"Page_258" id="Page_258">-258-</a></span> botot utoljára is -kicsókolgatták a kezéből. Végre oda járult a felpörös is, a -hatalmas hétszemély, a nádorispánnak barátja s kalapját levéve, -akkorát csókolt az urasszony kezefején, mint egy papucs.</p> -<p>Ezt már még se türte el az urasszony, fogta a kötényét s -letörölte vele a csókot.</p> -<p>– Kigyelmedet, méltóságos uram, csak a keritésen kivül akarom -látni.</p> -<p>De mégis csak elveszett a két ezer holdas birtok -Mező-Szent-Györgyön, Litéren, Dakán és Papvásárján.</p> -<p>– Nyugodjál meg édes jó angyalom, majd visszanyerjük ezt mi még. -Ha mi nem: az unokáink. Aztán megmarad itt még a másik két ezer -hold földünk.</p> -<p>Ezt bátyámuram mondta, de asszonynéném meg mást felelt rá.</p> -<p>– De bizony nem marad meg. Rongyos két ezer hold földön én itt -nem nyomorgok. Ha az ősi birtokot meg nem tudtad védelmezni: a -zálogos birtok nem kell. Én visszamegyek a magam ősi birtokára, -jösz velem te is. Még ma küldj levelet minden felé, jöjjenek a -zálogpörösek, kieresztem a birtokjukat.</p> -<p>Igy költöztek el Hollóssy Fülöp Lászlóék a Csallóközbe, -Komárommegyébe egyik ősi birtokukra a mely feküdt Aranyoson. Igy -jutott az én apám is osztályos rokonaival együtt 1838-ban a -mező-szent-györgyi és hozzá tartozó részbirtokokhoz, mint ősi -örökségéhez, mely hatvanhárom esztendő óta már zálogos kézen -volt.</p> -<p>Azonban Hollósyék elköltözése nem történt meg mindjárt. -<span class="pagenum"><a name="Page_259" id= -"Page_259">-259-</a></span></p> -<p>Három embernek lett örökös ellensége az én asszonynéném.</p> -<p>Az egyik Matkovich István, a ki elnyerte a szentgyörgyi -birtokot. A másik kettőről is meg kell röviden emlékeznünk.</p> -<p>Egy fia és két gyönyörü szép lánya volt Magyary-Kossa Eszter -asszonynénémnek. A fia sohase nősült, az egyik lányát konty alá -vitték rendesen, a másik lányát is elvitték, de nem egészen -rendesen.</p> -<p>Ez volt talán a szebbik lánya. Beleszeretett egy hozzávaló derék -vagyonos előkelő nemes ifjuba. De pápista volt az istenadta. Igaz, -hogy később megyei főjegyző, alispán és honvédőrnagy lett, tehát a -tapasztalás is megbizonyitotta, hogy méltó volt a lányhoz, de már -az én asszonynéném pápistának lányt nevelni nem akart. Egy hirneves -őse már a kurucz háboruban, Rákóczi fejedelmünk korában kálvinista -püspök volt, azóta a család minden ivadéka igaz magyar hitü, már ő -csak meg nem szegi az ősök törvényét.</p> -<p>Hajh, de mit törődtek a hittel a fiatalok. Nagyon szerették -egymást. Bátyámuram ugyan szivesen beleegyezett volna a házasságba, -de ő nem mert beleszólni a dologba. Csellel kellett élni.</p> -<p>A fiatalok összebeszéltek, hogy asszonynéném tudta nélkül titkon -szépen kocsira ülnek, valami vállalkozó paphoz elmennek s igy -törvényesen összekelnek. Bátyámuram tudott nem-tudott előre -valamit: nem tartozik a dologra. Halálos holtáig mindig tagadta, -hogy előre tudta volna: mi történik. <span class="pagenum"><a name= -"Page_260" id="Page_260">-260-</a></span></p> -<p>Egy szép délutáni napon a két fiatal kisétált a kertbe. A kert a -borjumezőre dült. Ott állt egy paraszt kocsi egy fekete iharfabokor -árnyékában. Arra felültek, Székesfehérvárra elhajtottak s még az -napon mint törvényes férj és feleség csókolták meg egymást. Sohase -láttam boldogabb házasságot. Negyven esztendő mulva is oly -gyöngéden szerették egymást, mint esküvőjük napján.</p> -<p>No hanem az én kedves asszonynéném csinált aztán olyan -zenebonát, hogy jámbor férje, jó Hollóssy Fülöp László rögtön -fogatott s ment a székvárosba a megyegyülésre, pedig a gyülést még -el se kezdték s még egy hét mulva se ment haza, pedig a gyülést már -rég bevégezték.</p> -<p>Asszonynéném legelőször is kikutatta, ki volt az a szentségtörő -pap, a ki a szökevényeket összeadta. Valami katholikus pap volt. -Annak ugyan e földi életben nem igen árthatott, de azért mégis -nyakára ment s adott neki utlevelet a pokolba s annak is a -fenekére. Az a jó pap bizonyosan föl is használta az utlevelet.</p> -<p>Azután azt kutatta ki, ki volt az a gézenguz akasztófavirág, a -ki a kocsival ott várakozott a fekete iharfabokor árnyékában. Ezt -is megtalálta. Ez volt Dömök Sándor, szilas-balhási -kisbirtokos.</p> -<p>Ez ugy félig-meddig a családhoz tartozott. Valamelyik -ős-nagynéném unokanővérének orozva költ fia volt. Törvénytelen -gyerek. Utóbb napvilágra jött s annyira hasonlitott a család -férfitagjaihoz, hogy a tehetősebb atyafiak egy kis házacskát s -néhány hold földet juttattak neki. Kedves, jólelkü ember, ölesnél -magasabb termettel. <span class="pagenum"><a name="Page_261" id= -"Page_261">-261-</a></span> Nagyon megkedvelték s utóbb a -tisztujitásoknál a nemesek közé is becsempészték. Ő volt a -mezőföldi nemesség zászlótartója. Azt gondolták, ha a pecsovicsok -őt mint zászlótartót agyon ütik is: ő érte nem lesz akkora kár, -mint egy valóságos igaz nemes emberért.</p> -<p>Ő volt az, a ki a szökevényeket is a paphoz vitte.</p> -<p>Asszonynéném tehát Matkovich István szeptemvirt tartotta egyik -halálos ellenségének. A ki két ezer hold birtokát elpörölte. -Második halálos ellenségének pedig Dömők Sándort tekintette. A ki -az ő angyali szépségü jó lányát az ő tudta nélkül esküvőre -szállitotta.</p> -<p>Lett harmadik halálos ellensége is.</p> -<p>Ez volt a legnagyobb ellensége. Ennek nem bocsátott meg -soha.</p> -<p>Volt az én kedves asszonynénémnek egy gyönyörü szép daruja.</p> -<p>Daru!</p> -<p>Ismered-e ifjabb nemzedék a darumadarat?</p> -<p>Megnézted-e jól barna homlokát, piros tarkóját, felül fehér -sávos, alul sötétszürke selyem nyakát, világos hamuszinü testét, -barna-szürke lobogó tollait? Gyönyörködtél-e már sárga szép -szemében, szelid nézésében, nyalka-büszke menésében?</p> -<p>Hallottad-e hangját? Azt az egyszerü de érczes erős hangot? -Mikor ott repül fent, az egek magasában, tizenkettő az egyik -szárnyon, másik tizenkettő a másik szárnyon mint a hegyes ék: V -betü alakban előre robogva, elől a vezérdaruval, a ki harsány -hangon le-lekiált a föld szin mélységére: daru, daru! <span class= -"pagenum"><a name="Page_262" id="Page_262">-262-</a></span></p> -<p>Láttad-e őket, mikor kora hajnalban s mikor alkonyatkor -darvadoznak a lápon, a szigeten s feltartott fejjel hol egy kiabál, -hol valamennyi kiabál s mindegyik tizenháromszor kiáltja el egymás -után: Kátára, Kátára!</p> -<p>Istennek és a magyar népnek ősmadara a daru.</p> -<p>Darutollat tett a süvege mellé a kurucz közvitéz. Darutollas -süvegben járt még a minap is a tiszaháti-szamosháti nyalka -legény.</p> -<p>Daruszőrü paripáját szereti legjobban a sikföldi szegény legény -s azt siratja meg igazán, mikor a szegedi kapitány eladatja s ő nem -lehet ott az áldomásivásnál, mert vasba van verve keze-lába.</p> -<p>Magasan repül a daru, szépen szól. Haragszik a szerető lányka, -mert nem szól. De kérleli őt a barna legény: ne haragudjék sokáig. -Ugy is övé lesz koporsója bezártáig. Bizony szóra kell birni azt a -lánykát, mert hiszen a daru olyan néma s mégis szól.</p> -<p>Hát a nemzeti fájdalom kétszáz év előtt? Hát a bujdosó kurucz -égő keserüsége?</p> -<p>Elment az ő ura, elment Rákóczi az ő fejedelme nagy -Törökországba! Esztendő alkonyatán, őszi hervadáskor elmegy a daru -is utána. Segény üldözött kurucz, csak a darvak őszi vonulását lesi -s az őszi darvakkal együtt ő is elbujdosik ura után. Márvány-tenger -felé, Rodostó halmai felé! Ott még egyszer kezet csókol hősének, -vezérének, imádott fejedelmének, ott még egyszer kisirja magát és -azután csak a daru jön vissza tavasszal. A bujdosó elmarad valahol. -<span class="pagenum"><a name="Page_263" id= -"Page_263">-263-</a></span></p> -<p>Te is elmaradsz már tőlünk maholnap darumadár! Gyermekkoromban -hányszor láttam lassu vonulásod, hányszor hallottam kiáltó hangod a -magasból. Egyszer de egyetlen egyszer az én kis bozótomban, az én -kis szigetemre is leszálltál. Ugy mentél tovább a Balatonra. Két év -előtt kérdeztem otthon falumbelieket, harmincz-negyven éves -embereket: mikor láttak darut a határon?</p> -<p>– Nem tudjuk mi uram, micsoda madár az, csak az öregektől -halljuk, hogy régen itt is járt a mi vidékünkön.</p> -<p>Csak a szatmári lápokon, csak a Duna-Dráva összefolyásánál, csak -a Dráva muraközi szakadásain, csak az alsó Dunánál látni még darut. -Itt se sokáig.</p> -<p>Az én kedves asszonynéném menyasszony korában szerezte a darut. -Gerjen körül fióka korában fogták s neki adták ajándékba. A hogy -nőtt szüzi szerelme: ugy nőtt kis daruja. S mikor menyasszonyi -ruhájába felöltözött, körül tipegte, körül röpködte a daru, szép -tiszta csőrével még igazitott is menyasszony fátyolán. Százszor is -elmondta: kru, kru – a mi daru nyelven azt teszi: légy boldog édes -kis urnőm!</p> -<p>Mennyi angyaltitkát tudta az a daru a jegyes és menyasszony -lelkének!</p> -<p>Elhozta magával Mező-Szent-Györgyre is. El nem hagyta ott -urnőjét soha. Vele sétálgatott az udvarban és a kertben. Elkisérte -a szőlőhegyre is. Sokszor megfogta köténye kötőjét s ha légy szállt -a ruhájára: csett! Rögtön elkapta a legyet. Megismerkedett és -megbarátkozott luddal, kácsával, gyöngytyukkal, csirkékkel -<span class="pagenum"><a name="Page_264" id= -"Page_264">-264-</a></span> s megvédte őket kutya-macska ellen. Nem -félt senkitől s ha idegen akart hozzá nyulni: akkorát ütött kezére, -hogy egy hét mulva is megemlegette.</p> -<p>Egyszer a daru kiment sétálni a gyepre a kert keritésén -kivül.</p> -<p>Nem messze laktak Katonáék. Kisbirtoku ősrégi nemesek. Az egyik -Katona-fiunak, Boldizsárnak, az a bolond szokása volt, hogy -agarakat tartott. Akkor is volt neki két vásott kölyökagara.</p> -<p>Meglátja a két kölyökagár a darut: uczczu neki. Eleget -vitézkedett a bátor daru, egyik agárnak ki is vágta a balszemét, de -utóbb mégis csak legyőzte a két otromba eb. Katona Boldizsár látta -a veszedelmet, sietett is a daru védelmére, de mire odaért: a szép -madár kilehelte lelkét.</p> -<p>Titokban nem maradhatott az eset. Ellensége mindenkinek van. -Besugták a dolgot az én kedves asszonynénémnek, a ki keservesen -megsiratta hü barátját, kedves szép madarát. Tollait eltette -emlékül, kihült testét pedig a kertben eltemette s örökzöld bokrot -ültetett föléje.</p> -<p>Hanem Katona Boldizsárnak többé szemei elé kerülni nem lehetett. -Megfogadta, hogy a mig ő él, az a szivtelen gonosz ember a -vármegyében nem boldogulhat. Hiába könyörgött neki az egész -atyafiság: csak annál jobban felbőszitették ellene.</p> -<p>Ez volt a harmadik halálos ellenség.</p> -<p>Mikor az ősi házból örökre ki kellett költöznie, mikor abba a -pörnyertes szeptemvir beköltözött: akkor azt <span class= -"pagenum"><a name="Page_265" id="Page_265">-265-</a></span> mondta -Magyary-Kossa Eszter asszonynéném a szeptemvirnek:</p> -<p>– Kilenczvennégy esztendeig birták a mi eleink ezt a házat, de -nem halok meg addig, mig kegyelmedet, méltóságos uram, innen ki nem -dobják. És eljövök időnként, hogy engem lásson s az én szavamra -megemlékezzék.</p> -<p>Rettenetes fogadás volt, de szavát megtartotta.</p> -<p>Multak az évek sorban, egymás után s elmultak azok is, a kik -annyit pörösködtek egymással. Elhalt a szeptemvir és sok évvel -később neje is. Ott feküsznek a szentgyörgyi temetőben. Fiaikra, -örököseikre szállt a birtok.</p> -<p>Elhalt Hollóssy Fülöp László bátyámuram is ez előtt -negyvennyolcz esztendővel. A kinek se idő, se mulandóság nem -ártott: az volt az én kedves asszonynéném.</p> -<p>Ez előtt huszonnégy évvel épen szeptember 6-ik napján megyek -haza Budapestről. Keresztülmegyek a várótermen s ott egy pamlagon -látok egy muffot.</p> -<p>Egyszer csak megmozdul a muff.</p> -<p>Oda nézek, nagy bámulatomra felismerem az én kedves -asszonynénémet. Talán száz esztendős is volt már. Oly kicsiny lett, -hogy a mint a pamlagon feküdt s összehuzta lábait: csak egy jókora -muffnak látszott.</p> -<p>Oda mentem hozzá, üdvözöltem, kezet csókoltam neki.</p> -<p>Nézett rám, nem ismert meg első pillanatra.</p> -<p>– Ki vagy te?</p> -<p>Mondtam nevemet. <span class="pagenum"><a name="Page_266" id= -"Page_266">-266-</a></span></p> -<p>– Te vagy az? No nem jövök többé hozzátok. Aranyosról többé a -lábamat ki nem teszem. Még csak azt akartam megérni, hogy annak a -szeptemvirnek az utódjait kidobják az én birtokomból. Épen ma -kidobták. Magam láttam, onnan jövök, a biróság még most is ott van. -Harmincznyolcz esztendővel ezelőtt épen ezen a napon s épen abban -az órában dobtak ki belőle engem is. Most már megnyugszom a -sorsban. Ennek az ellenségemnek vége van.</p> -<p>– Megbocsát-e most már legalább utódainak?</p> -<p>– Megbocsátok.</p> -<p>– Hát annak a szegény öreg Dömök Sándornak megbocsát-e? Lássa -kedves asszonynéném, most én vettem magamhoz.</p> -<p>– Megbocsátok annak is. Hisz a lányom ugyis csak férjhez ment -volna.</p> -<p>– Hát a szegény Katona Boldizsárnak megbocsát-e?</p> -<p>– Elő se hozd, annak meg nem bocsátok soha!</p> -<p>Elsőt csöngettek. Jött a vonat. Fölugrott az én kedves -asszonynéném s apró, de szapora lépésekkel ment ki a vonatra. -Kisérője alig győzött utána menni.</p> -<p>Két ezer hold földjét elfeledte, leányának engedetlenségét -elfeledte, kedves daruját soha el nem feledte.</p> -<p>Hát ez az én kedves asszonynéném volt az a tekintetes asszony, a -ki utjába állott a balaton-fő-kajári halászgazdának, nehogy az -valamikép pört nyerhessen. Mért volt felpörös?</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_267" id= -"Page_267">-267-</a></span></p> -<h2>A NEMZET TÖRTÉNETE A VIZ SZINÉN.</h2> -<p class="summary">(Jön Jellasich. – A nádorispán Veszprémben. – A -Kisfaludy-gőzös. – A hajó gépe erősebb, mint a becsületszó. – A -becsület a politikában, az adósságban és a szerelemben. – Mi volt a -nádorispán, mi volt a bán? – A horvátoknak jó kedvük van. – -Elbujdosott az utolsó nádorispán. – A nádfedelü kastélyban.)</p> -<p>– Hol volt, hol nem volt; volt egyszer egy nádorispán, a neve -volt István fejedelem, adtam neki egy pohár vizet, megitta jóizüen, -ő pedig adott nekem egy aranyat, de nemcsak nekem, hanem a többi -pajtásomnak is; az aranyunkat elmulattuk, de én mégis vettem belőle -egy uj kalapot Veszprémben, de most már nem uj az a kalap.</p> -<p>Bognár Pálnak hivták azt az embert, a ki igy kezdte elbeszélését -kapás pajtásai előtt s aztán lekapta fejéről a kalapot, oda vágta a -hátához egy surján legénynek, csak ugy puffant.</p> -<p>– Ez volt Ferkó az a kalap ni, néhány esztendeig el is tart -még.</p> -<p>Ez a beszélgetés pedig történt az én balaton-füredi szőlőmben, a -mikor én még gyerek voltam s a mikor <span class="pagenum"><a name= -"Page_268" id="Page_268">-268-</a></span> még az a szőlő nagyanyámé -volt, ez előtt közel ötven esztendővel.</p> -<p>Igaza volt Bognár Pálnak.</p> -<p>István főherczeg nádor csakugyan járt Balaton-Füreden és a -Balatonon és a »Kisfaludy« gőzösön. Ezt az útját meg kell -emlitenem.</p> -<p>Nevezetes út volt ez.</p> -<p>Jöttek a horvátok. Meg akarták enni országunkat. Jellasich báró -a horvát bán vezetett ellenünk egy nagy sereget és seregével már el -is hagyta Boglárt s jött felénk, mint a förgeteg.</p> -<p>Anyámat és a kisebb gyerekeket apám elvitte a balatonfüredi -szőlőbe nagyanyámhoz. Veszett hire járt a horvátnak. Azt mondták: -éget, rabol, embert öl, vérben fürdik. Anyám sok mindent, ékszert, -ruhanemüt el akart magával vinni. Volt különösen egy vörös posztó -ágyteritője. Hallotta, hogy a szerezsánnak vörös sapkája és vörös -köpönyege van, mint a hóhérnak. Szentül hitte, hogy a szerezsán azt -a vörös posztó ágyteritőt okvetetlen elviszi köpönyegnek. Sajnálta -tőle. Apám azonban nem engedte elvinni. Hanem volt egy arany -himzéses fehér selyem nemzeti védegyleti lobogónk: ennek Füredre -vitelét megengedte. Apám a két nagyobb gyerekkel otthon maradt. -Hadd jöjjön hát Jellasich, ha van bátorsága.</p> -<p>Jött is. Szeptember 21-én már Szemesen volt.</p> -<p>A nádorispán levelet kapott szeptember 19-én Bécsből a -királytól. Ez a levél 16-án kelt. Ez a levél soha nem látott még -napvilágot. Én Vermes Illés 48-iki <span class="pagenum"><a name= -"Page_269" id="Page_269">-269-</a></span> pápai követtől és gr. -Zichy Manó 48-iki honvédezredestől hallottam valamit a levél -tartalmáról.</p> -<p>Akkor már Bécsben elhatározták, hogy az ország alkotmányát -eltörlik, a magyar kormányt és az országgyülést elkergetik s a -magyar nemzet alkotmányos ellenállását vérbe fojtják. Jellasich -minden parancsot és meghatalmazást megkapott már erre.</p> -<p>A nádorispánnal azonban gondoltak valamit. Azt fölakasztani nem -akarták, de a magyarok kezében se akarták hagyni.</p> -<p>Szeptember 16-án a király aláirásával küldték hozzá azt a -levelet, melyben megengedték neki, hogy Jellasichcsal személyesen -összejöjjön, valami egyezségfélét vele szóba hozzon, de egyezséget -ne kössön, azután pedig vegyen bucsut a kapufélfától s hagyja a -magyarokat magukra és Jellasichra, annyit se mondjon, hogy -beföllegzett, menjen egyenesen Bécsbe.</p> -<p>A nádorispán lett volna fővezére annak a seregnek, melyet a -magyar kormány a király beleegyzésével előre küldött, hogy -Jellasichot verje ki az országból. Ez a sereg már a Mezőföldön -volt, Jellasichtól egy-két napi távolságra.</p> -<p>Szeptember 20-án indult el a nádor négy kocsival Budáról s még -azon a napon Veszprémbe ért. A püspöki palotában szállt meg, noha a -püspök gróf Zichy Domokos már akkor nem volt otthon. És azután nem -is jött haza többé soha.</p> -<p>A nádorispán kiséretében voltak: Beöthy Ödön, gróf Zichy Manó és -gróf Szapáry Antal. Azután vele volt <span class="pagenum"><a name= -"Page_270" id="Page_270">-270-</a></span> még valami -futár-hadsegéd, egy helytartótanácsi titkár, néhány szolga, két -huszár. Veszprémben a káptalan, a főispán Hunkár Antal, az alispán, -főjegyző, főbiró s a polgármester fogadta.</p> -<p>Nagy örömmel fogadták. Tőle várták az ország békéjének -helyreállitását, minden szabadságunk megmentését.</p> -<p>Bezerédy kanonok és püspök, régi országgyülési ember, e szavakat -intézte hozzá:</p> -<p>– Örömében megdobbant városunk alatt az anyaföld, a mikor -fenséged rálépett, hogy közibünk jőjjön.</p> -<p>Nem hagyhatta ezt szó nélkül Kocsi Sebestyén Gábor elmés ajka. -Igaz, hogy a mit mondott, csak magán körben mondta.</p> -<p>– Dehogy dobbant, dehogy dobbant. Ilyen vékony legényke alatt -még nem dobban meg se a Cserhát, se a Várhegy.</p> -<p>Nem tiszteletlenség volt ez a fejedelmi személy iránt Kocsi -Sebestyén Gábortól. Ezzel csak a nádorispán kis termetére czélzott. -Olyan vékony keze-lába volt a nádorispánnak, mint egy gyermeknek. -Csupán 82 bécsi fontot és 8 latot nyomott, a mi a mai mérték -szerint csak 47 kiló. Ez bizony még lánynak is kevés volna.</p> -<p>Mindig kedvetlen és mindig szótalan volt a nádorispán.</p> -<p>Másnap, 21-én, kiment Balaton-Füredre.</p> -<p>Ugy volt előre elkészitve a dolog, hogy délután két órakor -találkozik a nádorispán a bánnal. A bán Szemesen lesz, a nádorispán -a hajón, a »Kisfaludy« gőzösön. A bán a hajóra jön s ott majd -találkozik és beszélget a nádorispánnal. <span class= -"pagenum"><a name="Page_271" id="Page_271">-271-</a></span></p> -<p>Déli 12 órakor indult el a hajó a balaton-füredi kikötőből.</p> -<p>A hajón volt a nádorispán és kisérete. Ezen kivül -Szentgyörgyi-Horváth József és Écsi László s a hajószemélyzet. -Kapitány, kormányos, három matróz és a fütő. Az egyik matróz -helyettes-kormányos is volt s a másik matróz Bognár Pál, nagyanyám -későbbi kapása.</p> -<p>Miért indult el a hajó olyan korán? Szemes csak ötven percznyi -ut. Két órakor kell lenni a találkozásnak, mit csinál a nádorispán -a hajón két óráig, tehát még hetven perczig?</p> -<p>A nádorispán előzékeny és udvarias akart lenni a bán iránt. Az -ellenség és az áruló iránt, a ki föltámadt az ország kormánya és -törvényhozása ellen, fegyveres kézzel betört a határon s tíz nap -óta már öl, rabol és éget.</p> -<p>A kiséret pusztán udvariasságnak tekintette a sietést. Talán -maga a nádorispán is annak tekintette.</p> -<p>A hajón volt egy rézágyu. De csak amolyan mozsárágyu. Csak -díszlövésre való. Ezt most a kapitány megtöltette s hatalmasan -lefojtotta. Vagy azért, hogy Jellasich táborát üdvözöljék; vagy -azért s talán inkább azért, hogy a megkötendő béke örömére nagyot -lőjjenek. Szegény mozsárágyu! Ez a töltés talán egészen beléd -rozsdásodhatott volna! Vagy legföljebb csak felét kellett volna -kilőni mind maiglan! Hanem hát az ágyutöltés is olyan mint a -becsületszó. Vagy egészen elsül, vagy sehogyse.</p> -<p>Fel volt lobogózva a hajó. A nagy zászló a föárbóczon. S azután -elől is egy, hátul is egy zászló. Ezek már <span class= -"pagenum"><a name="Page_272" id="Page_272">-272-</a></span> -kisebbek voltak. Volt még egy negyedik lobogó is egy kisebb -árboczon.</p> -<p>Valamennyi piros-fehér-zöld magyar nemzeti szin. Nagy -következése lesz még ennek.</p> -<p>Mikor a főárboczra huzták fel a nagy lobogót: a lobogó elakadt. -Ujra leeresztették, ujra felhuzták: megint elakadt. A kapitány -káromkodott, mint egy huszár, de a lobogó azért nem ment föl -simán.</p> -<p>– No még ez se történt meg velünk.</p> -<p>– Nem jó vége lesz ennek az útnak.</p> -<p>A matrózok beszéltek igy.</p> -<p>Utóbb is fel kellett mászni az árboczra s nagy keservesen rendbe -hozni a dolgot.</p> -<p>A nádorispán néma volt.</p> -<p>Van egy egykoru kézrajz és metszett kép, mely a nádorispánt ott -a hajón ábrázolja. Itt magyar diszruha van rajta, de kalpag nélkül, -hajadon fővel és mente nélkül. Mellette jobbról-balról Beöthy és -gróf Zichy, egyik magyar, másik huszár-ruhában. Oldalt előtérben a -somogyi part Szemes körül. A parton csalitos, bozótos halmokon öt -fehér ruhás generális, köztük Jellasich. Mind az öten veszettül -tánczolnak.</p> -<p>A kép nem akar gunyos kép lenni s mégis az. Az osztrák -generálisok csakugyan nem tánczoltak. De a nádorispán se magyar -diszruhában, hanem akkor divatos fekete kaszinó-öltönyben volt. Még -Veszprémben öltötte ezt magára.</p> -<p>Bármennyire sietett a hajó, a bán már a parton várta. -<span class="pagenum"><a name="Page_273" id= -"Page_273">-273-</a></span></p> -<p>Azok a képek, melyek 1848-ban készültek, hogy megörökitsék e -furcsa történeti eseményt, nem hivek a valósághoz. Pusztán -képzelődés szülöttei.</p> -<p>Az egyik képen két lovon ülő huszár-főtiszt társaságában délczeg -huszár-ruhában ül lován a bán. Egy jó fölszerelésü gyalogossal -beszélget, ki kezével Tihany felé mutat. Mintha a katonának, mikor -haptákban van s a fővezérrel beszél, kezét emelgetni s azzal -mutogatni szabad volna! Ugyan e képen az előtérben egy sziklapad -tetején jól öltözött magyar paraszt szürben, kerek kalapban bámulja -a bánt.</p> -<p>Sajátságos, hogy Jellasichot huszártábornoki ruhában szerették -ábrázolni. Még zágrábi lovas-szobra is magyar diszruhát visel. -Hiszen igaz, hogy a horvátországi grófok és bárók mind magyar -főrendek, magyar grófok és bárók s diszruhájuk is magyar mind maig. -S igaz, hogy a bán is magyar zászlós ur.</p> -<p>Ezen a képen még nincs ott a »Kisfaludy« gőzös.</p> -<p>A többi képen már ott van.</p> -<p>Az egyiken öt táborkari tiszt és egy szerezsán veszi körül a -bánt. Háttérben Tihanynak és a hajónak elmosódott képe. A partnál -egy csónak orra széles tót kalapos evezőssel.</p> -<p>A másikon a bán a parton tisztjei közt. Tihany és a hajó itt is -a háttérben, de a csónak közeledik a parthoz. A bokrok közt egy -ágyu is van a hajó irányában forditva.</p> -<p>Szeptember 21-én gyönyörü szép meleg, tiszta őszi nap volt. Az -ég s a tó egyaránt ragyogott a verő napfényben. <span class= -"pagenum"><a name="Page_274" id="Page_274">-274-</a></span> Szellő -nem szálldosott s a szeszélyes Balaton nem is sejtette, mi történik -hátán és partjain.</p> -<p>Egyik egykoru képen sincs nyoma a bán sátorának. A bán pedig -sátort üttetett és sátora előtt hatalmas sudárfán sárga-fekete -lobogó volt feltüzve. A bán és törzskara a sátor előtt állt, mikor -a hajó közelgett.</p> -<p>A hajó nem tudott kikötni. A parti víz sekélyes volt. A hajó -kereke már zavarossá tette a vizet, egy matróz póznával a viz -mélységét kémlelgette. A hajónak meg kellett állani a parttól -mintegy háromszáz méternyire.</p> -<p>A csónakot rögtön előre huzták, három matróz bele ugrott, a -kereszt-deszkára sárga pokróczot teritettek, beszállt a csónakba -gróf Zichy is, igy mentek Jellasich elé. A gróf vitte a nádorispán -izenetét a bánhoz. Kéri a bánt, hogy fontos ügyek megbeszélése -végett látogassa őt meg a hajón.</p> -<p>Ekkor történt az álnokság szinjátékának első felvonása.</p> -<p>A bán és tábornokai észrevették, hogy a hajón nincs sárga-fekete -lobogó, hanem csak magyar háromszin.</p> -<p>Hogy mehessen Jellasich ilyen helyre? Hogy mehessen Magyarország -harmadik zászlós ura Magyarország állami lobogója alá?</p> -<p>Megtagadta a hajóra menetelt. Gróf Zichy visszament a -»Kisfaludy«-ra.</p> -<p>A nádorispán tanácskozott kisérőivel. Elhatározta, hogy a király -megbizását eredeti példányban átküldi a bánhoz s ujra ismétli a -meghivást.</p> -<p>Gróf Zichy megint a parthoz evezett. <span class= -"pagenum"><a name="Page_275" id="Page_275">-275-</a></span></p> -<p>Ez volt a második felvonás.</p> -<p>A bán megnézte a levelet s rajta a király nevét. Elnevette magát -s mutatta a levelet tisztjeinek.</p> -<p>– Mit adok én a király ezen aláirására?</p> -<p>Igaza volt.</p> -<p>Hiszen az ő tábori irattárában különb aláirásai voltak a -császárnak. S a császár aláirása nem különb-e, mint a királyé? S -aztán az ő levelein Latour aláirása is ott van, de a nádorispánén -nincs.</p> -<p>– Menjek-e? Kérdezi tisztjeitől.</p> -<p>– Ne, semmi esetre se!</p> -<p>Tisztjei egyhangulag szintén nevetve feleltek a kérdésre.</p> -<p>Gróf Zichy, mielőtt vissza indult, ezt a megjegyzést tette:</p> -<p>– Ő fensége a főherczeg még becsületszavát is hajlandó adni, -hogy Exczellencziádnak semmi bántódása nem lesz.</p> -<p>A bán tovább mosolygott s azt felelte:</p> -<p>– A hajó gépe erősebb, mint a becsületszó!</p> -<p>Álljunk meg itt egy szóra.</p> -<p>A hajógép közönséges gőzgép harmincz-negyven lóerőre. Harmincz -lóerő a gépészek tudománya szerint annyi, mint hatvan közönséges -magyar ló ereje. Ez bizony elég szép erő.</p> -<p>Hát a becsületszó milyen erős? Van-e olyan erős, mint hatvan ló -együtt?</p> -<p>Az a kérdés, miben adják a becsületszót?</p> -<p>Politikában, hitelügyletben és szerelemben átkozottul keveset ér -a becsületszó. <span class="pagenum"><a name="Page_276" id= -"Page_276">-276-</a></span></p> -<p>Hitelügyletben a hitelezőről, ha adósától váltót kér: azt -mondják, rendes ember. Ha zálogot is kér: azt mondják, okos ember. -Ha becsületszót is kér: azt mondják róla: gazember, uzsorás. A -törvény be is csukja.</p> -<p>Az adós is furcsán áll a becsülettel.</p> -<p>A hitelezőt és kezest kijátszani nem mindig becsületbeli dolog. -Ha a gavallér nem fizet: azért ő csak gavallér. Ha miatta száz -hitelezője vagy száz adósa tönkre megy: azért csak gavallér, de ha -egy páros bajt elmulaszt: akkor már nem gavallér. Ha -kártyaadósságát vagy vesztett fogadását meg nem fizeti: akkor se -gavallér. Ha tíz ezer forintot kér kölcsön: akkor gavallér. Ha öt -forintot kér kölcsön: akkor már nem gavallér. Ha birtokos ember nem -fizet: az rendetlenség, de uri dolog. Ha kereskedő vagy iparos nem -fizet: az már csalás. Azt csődbe hajtják, be is csukják. Az már -komisz ember.</p> -<p>Hát a szerelemben mi a becsület? Nehéz erre megfelelni. Ezer -regényiró száz esztendő óta egyebet se csinál, mint e kérdésre -keresi a feleletet. Maig se találta meg. Sohase is találja meg.</p> -<p>Aki becsületét teszi szerelmére, ha férfi, azt mondják rá: -bolond; – ha nő, azt mondják rá: könnyelmü. Azt mondják rá, ha -becsületszóra szerelmét adja cserébe.</p> -<p>A ki életét és halálát adja szerelméért: az vagy elmebeteg, vagy -eszményi hős. Hős az érző lelkek előtt, elmebeteg az okos emberek -előtt.</p> -<p>Minden szerelmi bolondságot s minden hibás szerelmet jóvá tesz a -házasság. És minden házasságot jóvá <span class="pagenum"><a name= -"Page_277" id="Page_277">-277-</a></span> tesz a hibátlan szerelem, -de minden házasságot tönkre tesz a szerelmi bolondság.</p> -<p>Mi itt a becsület? Mi itt az igazság?</p> -<p>Egyszer Balaton-Füreden egy csomó házasember és egy csomó -agglegény összeveszett a fölött: ki a derekabb ember: az-e a ki -megházasodik vagy a ki nem?</p> -<p>A fürdőn ott volt Deák Ferencz. A vitatkozók elhatározták: -megkérdezik őt. Küldöttséget választottak. A küldöttség tagjai -voltak: Nagy Imre, a ki később kuriai biró lett; Lendvay József, a -ki később királyi táblabiró lett és Darnak államügyész.</p> -<p>Deák azt felelte:</p> -<p>– A kérdés félig komoly, félig tréfás. Én is csak ugy felelek -rá. A becsületes ember megházasodik, az okos ember nem.</p> -<p>Ez volt Deák felelete.</p> -<p>És ebből se tünik ki, hogy a szerelemben hány lóerőt ér a -becsület.</p> -<p>Hát a politikában mit ér a becsület?</p> -<p>Semmit.</p> -<p>Annyit ér, mint a csizmavarrásban. Sokszor varr rossz csizmát -becsületes csizmadia, sokszor varr jó csizmát kontár, gézenguz -csizmadia.</p> -<p>Széchenyinek van erre adomája.</p> -<p>Egyszer valami angol, egyik tatai Eszterházy gróf ismerőse, le -akart telepedni Tatában s olyan lakásadó gazdát keresett, a ki -lakást is adjon, élelmezést is adjon. Ajánlottak neki egyet.</p> -<p>– Miért ajánlják ezt az embert? <span class="pagenum"><a name= -"Page_278" id="Page_278">-278-</a></span></p> -<p>– Mert az nagyon becsületes ember.</p> -<p>– Tud-e főzni jó tyukhuslevest?</p> -<p>– Azt nem tudjuk.</p> -<p>– Akkor nem kell. Én nem becsületes embert keresek, hanem jó -tyukhuslevest.</p> -<p>A politikában se a becsületet keresik, hanem a sikert. -Közönséges gazemberek élnek, dolgoznak, zajongnak, vezetnek és -boldogulnak a politikában, a kik képesek arra, hogy máról holnapra -sikert érjenek el, vagy annak látszatát megszerezzék.</p> -<p>Mi a siker?</p> -<p>Ne gondoljátok ám, hogy a közjó a siker. A közjót csak a -bölcsek, a nagyok és a jólelkek tartják sikernek. A politikus azt -tartja sikernek, a mi neki jó.</p> -<p>És a mit a hatalom sikernek elismer. Hatalom pedig csak kettő -van. Az egyik a fejedelem, a másik a tömeg. A fejedelem előtt -csuszni-mászni, a tömeg előtt kiabálni s mind a kettőnek hizelegni, -az egyiket megcsalni, a másikhoz ragaszkodni, de ha kell, -mindegyiket megcsalni: ezek a sikernek eszközei.</p> -<p>Igaz, hogy a nemzetek igaz nagyjai nem ily módon nőnek.</p> -<p>De hiszen én nem igaz nagyokról beszélek most, hanem Jellasich -bánról és István nádorispánról. Ismerem az ily alakokat. A -közvélemény ködén én keresztüllátok. Mert én ismertem igaz nagyokat -is.</p> -<p>Azt mondta a bán: a hajó gépe erősebb, mint a becsületszó.</p> -<p>Kinek a becsületszavára gondolt ő? <span class= -"pagenum"><a name="Page_279" id="Page_279">-279-</a></span></p> -<p>Mert nem mindegy ám az: ki adja a becsületszót?</p> -<p>Habsburg-Lothringen István: szülöttje hatszáz év óta uralkodó -büszke fejedelmi családnak. Régiségére és hatalmára nézve a világ -legelső családja.</p> -<p>Magyarország nádorispánja.</p> -<p>Pest-Pilis-Soltvármegye főispánja.</p> -<p>Jászok-kunok főkapitánya.</p> -<p>A főrendek házának, az országgyülésnek s a helytartótanácsnak -elnöke.</p> -<p>Osztrák főherczeg s magyar és cseh királyi herczeg. A királynak -unokaöcscse.</p> -<p>Magas rangu tábornok, két ezrednek tulajdonosa, minden nagy -rendnek nagy keresztese, rengeteg urodalmak ura.</p> -<p>A magyar nemesi fölkelés fővezére.</p> -<p>A királynak helytartója.</p> -<p>S most fővezére annak a hadseregnek, mely Jellasich bán -seregének utjában áll s azt ütközetre várja.</p> -<p>Mi ő hozzá képest egy horvátországi nyavalyás bárócska? A kit -még zászlósuri, báni méltóságában is megelőz az országbiró is. A ki -nem több, csak egy tábornok, csak egy csiribiri exczellencziás -ur.</p> -<p>És a mikor István főherczeg nádorispán becsületszavát adja, hogy -a bán csak jöjjön a hajóra, bántódása nem lesz: akkor ez a parányi -uracska azt izeni: nem megy ő, arra a becsületszóra semmit se ad, a -hajó gépe erősebb, mint a becsületszó.</p> -<p>Hol van itt a följebbvaló iránti köteles tisztelet?</p> -<p>Hol van itt a felsőbb rangu tiszt iránt való katonai -engedelmesség? <span class="pagenum"><a name="Page_280" id= -"Page_280">-280-</a></span></p> -<p>Hol van itt a szokásnak, erkölcsnek és hagyománynak tiszteletben -tartása?</p> -<p>Hol van itt a közönséges uri fölfogás? Hiszen a nádorispán -magyar nemes is. S ki kételkedhetnék magyar nemes ember -szavában?</p> -<p>Mind igaz ez.</p> -<p>De az is igaz, hogy itt politika készült, a politikában pedig -nincs a becsületszónak harmincz lóereje.</p> -<p>Bécsben elhatározták, hogy egy országot el kell tiporni, egy -nemzetnek vérét kell venni. Magyarország, magyar nemzet: pusztulnod -kell. A végrehajtó: Jellasich bán. Zsebjében a parancsolat. Ő annak -engedelmeskedik.</p> -<p>Kérdeztem Bognár Pált, a matrózt, nagyanyám szőlőkapását. Tőle -tíz-tizenöt lépésnyire voltak a bán és társai. Kérdeztem, mit -csináltak a horvátok, mikor gróf Zichy a nádorispán izenetével -közéjük ment?</p> -<p>– A beszédjüket nem értettem, hanem azt láttam, hogy jó kedvük -volt.</p> -<p>Jó kedvük volt!</p> -<p>Igazat beszélt az a kapás. A történet megörökitette, hogy a bán -és a tábornokok hangosan nevetgéltek, mikor a nádorispánnak -megtagadták az engedelmességet.</p> -<p>De hát mégis miért volt jó kedvük?</p> -<p>Itt egy nagy rejtély van. Egy istentelen titok.</p> -<p>A függetlenségi harczban az oláhok és ráczok leöltek nyolcz ezer -magyart. Csatákban elesett tizenkét ezer magyar és ugyanannyi -osztrák. Szerb, horvát, oláh, határőr több elpusztult tizenöt -ezernél. Zuvics derék horvát barátomtól hallottam, hogy a határőrök -közül <span class="pagenum"><a name="Page_281" id= -"Page_281">-281-</a></span> csak özvegyasszony közel nyolcz ezer -jelentkezett. Csatában és betegségben több orosz esett el tíz -ezernél. Több mint hatvan ezer erős férfi vérét itta be az -anyaföld. Hát a kik akasztófán, golyó által, börtönök mélyén -lehelték ki lelküket!</p> -<p>Mennyi férfivér! Mennyi női köny! Mennyi élet! Mennyi -boldogság!</p> -<p>Arról volt szó, hogy mindezt megkiméljék. Ezért kellett a -nádorispánnak és a bánnak egymással találkozni. A bán megtagadta a -találkozást.</p> -<p>De azért a horvátoknak jó kedvük volt!</p> -<p>De hát emberirtó vad emberek voltak ők?</p> -<p>Nem. Csak osztrák katonatisztek.</p> -<p>A kik biztosan számitottak arra, hogy csata ugy sem lesz, István -nádorispán ugy is elmenekül Bécsbe, Budát-Pestet kardcsapás nélkül -foglalják el s a magyar nemzet kezét-lábát nyugodtan -megkötözik.</p> -<p>Ezért volt jó kedvük.</p> -<p>Ők tudták, hogy a találkozás szinpadi játék. Csak a közönség -mulattatására szolgál. S miért ne mulattatná őket is, a mi a -közönséget mulattatja.</p> -<p>Jól tudta azt Jellasich, hogy őt a nádorispán nem teszi -fogolylyá s a hajógép őt nem hurczolja Balaton-Füredre. Jól tudta -ő, micsoda levelet kapott a nádorispán Bécsből. Miért félt -volna?</p> -<p>Neki csak az adott gondot, hogy a hajón magyarok is vannak. S -lehetetlen volt, hogy eszébe ne jusson, hátha a magyarok nem -szinpadi játékot üznek s vele az árulóval könyedén elbánnak? -<span class="pagenum"><a name="Page_282" id= -"Page_282">-282-</a></span></p> -<p>Ezért nem akart a hajóra menni.</p> -<p>Az a néhány jó magyar ott a hajón mély tisztelettel vette körül -a nádorispánt. Ők a balgák azt hitték, hogy a nádorispán a komoly -ember s a bán a ledér ember.</p> -<p>És még ők is megnyugodtak abban, hogy a nádorispán méltóságán -esnék csorba, ha ő ülne a csónakba s ő menne ki a partra, a parton -Jellasich bán sátorába.</p> -<p>Mit mindent el nem hisz a magyar ember, ha mikor hivő kedvében -van!</p> -<p>Az egyik oldalon az ország békéje, a társadalom nyugalma, az -alkotmány épsége, a szabadság biztossága, hatvan ezer ember -élete-halála.</p> -<p>A másik oldalon a nádorispán méltósága.</p> -<p>Amazt el kell ejteni, a méltóságot meg kell őrizni.</p> -<p>Történetirók ne hazudozzatok. Én meg nem engedem nektek e -kérdésben a hazudozást. E kérdésben tisztán látok.</p> -<p>1203-ik évben, márczius havának egyik szeles-havas napján -szemközt állott Imre, a magyarok királya, a pártütő Endre -királyfival s annak nejével, a cselszövő Gertruddal. Szemközt -állott a Dráva mellett Varasd közelében nagy sereggel. De nagyobb -serege volt a királyfinak.</p> -<p>A király nem akarta, hogy magyarok vére omoljon.</p> -<p>Letette kardját, botot vett kezébe, egyes-egyedül oda ment a -pártütő királyfi táborába.</p> -<p>– Látni akarom, ki teszi kezét fölkent királyára!</p> -<p>Nem tette senki. <span class="pagenum"><a name="Page_283" id= -"Page_283">-283-</a></span></p> -<p>Megfogta a királyfi kezét, kivezette őt saját serege közepéből, -fogolylyá tette s bezárta őt Kinja várába, a cselszövő Gertrud -asszonyt pedig haza küldte szőni-fonni Meránba.</p> -<p>Elfelejtette ezt talán a nádorispán? Vagy talán sohase -tudta?</p> -<p>Miért nem ment ő ki a partra, egyenesen Jellasich táborába? Ki -merészelte volna őt ott megtámadni, kezét rá emelni? Meg merte -volna-e az osztrák tiszt az engedelmességet tagadni, a mikor a -királyi herczeg, az ország nádorispánja, a fenséges ur azt -parancsolja, hogy a pártütő bánt fegyverezze le s két kezét tegye -vasba?</p> -<p>Hanem ezt 47 kilónyi testsulylyal megtenni nagyon nehéz.</p> -<p>Mi lett volna a legrosszabb eset? A bán teszi fogolylyá a -nádorispánt.</p> -<p>Hejh, de ragyogó fejezet lett volna ez István főherczeg -életében!</p> -<p>Csakugyan egyetértett volna titkon István főherczeg Jellasich -báróval? A nádorispán is áruló lett volna, mint a horvát bán?</p> -<p>Vizsgáljuk csak kissé a kérdést.</p> -<p>A nádorispán volt a Jellasich ellen küldött magyar hadsereg -fővezére.</p> -<p>Kötelességszerü, nemes és hazafias gondolat volt: Jellasichcsal -személyesen találkozni s a csatát, vérontást, háborut, ha lehet, -elkerülni. De hát Veszprém felé, a Balatonon át s a »Kisfaludy« -gőzösön vezetett az ut Jellasich elé? <span class= -"pagenum"><a name="Page_284" id="Page_284">-284-</a></span></p> -<p>Jellasich jött a hadak utján, a Balaton déli partján egyenesen -Székes-Fehérvárnak. A magyar hadsereg ezen az uton ment eléje s a -hadsereg élén kellett állani a fővezérnek. Minő egyszerü lett volna -a nádorispánnak a szántódi révnél találkozni a bánnal! Itt nem -merülhetett volna fel az a kérdés, hogy a hajógép erősebb-e vagy a -becsületszó s a nádorispán méltósága nagyobb-e vagy a báné.</p> -<p>Ily ledér okon fordult volna meg a világtörténet egyik igen nagy -eseménye?</p> -<p>Mesebeszéd.</p> -<p>A nádorispánra ráparancsoltak: hagyja el és hagyja magára a -szegény országot. És ő engedelmeskedett.</p> -<p>De miért kellett akkor a balatoni játékot eljátszani?</p> -<p>Azért, hogy ha az osztrák udvar dolga rosszra fordul s a -magyarok kibékitése szükséges lesz: megint előránthassák a -nádorispánt békitőnek, közbenjárónak. Kimentették volna azzal, hogy -ő Jellasichcsal minden jót akart és csupán Jellasich hűtlenségén -tört meg jó szándéka.</p> -<p>Pedig semmi jót se akart.</p> -<p>Irtóztató vád terheli a nádorispánt, ha ugy áll az igazság, a -mint én látom.</p> -<p>Nem tehetek róla. A jelen mindig vitás, a jövő mindig kétes, de -a mult igaz.</p> -<p>A meghiusult találkozás után a »Kisfaludy«-gőzös megfordult s -visszament Balaton-Füredre.</p> -<p>Gyerek-koromban tele volt a vidék azzal a hirrel, hogy Jellasich -a tihanyi szorosnál ágyuztatta a gőzöst s hogy egy ágyugolyó a -kémény mellett búgott el. <span class="pagenum"><a name="Page_285" -id="Page_285">-285-</a></span></p> -<p>Ez nem igaz. Szentgyörgyi-Horváth József igy beszélt nekem:</p> -<p>– Dehogy bántott volna minket a bán. Örült, hogy nem látott -bennünket. Mi is örültünk ott a hajón, hogy a kibékülésből semmi -nem lett. Korbácsot a bánnak, nem békejobbot. Hanem a nádor ő -fensége nem örült. Az egész uton alig szólt egyet-kettőt.</p> -<p>22-én a nádorispán Budára ér. Ott hagyja a magyar hadsereget, -melyet neki kellett volna vezetnie s a vezérletet rábizza Moga -tábornokra.</p> -<p>Másnap 23-án megmondja gróf Batthyányinak, hogy ő végleg el akar -költözni az országból. Batthyányi kéri és inti, gondolja meg jól, -ne hagyja az országot dúvesztében.</p> -<p>No ugyan jól meggondolta. Éjfélkor zárt kocsiba ült, azt se -mondta a kormánynak és országgyülésnek: bikmakk s úgy el-kihajtott -Magyarországból, szülőföldéről, hogy sohase látta többé. Pedig még -tizenkilencz esztendeig élt jó egészségben azután.</p> -<p>Igy bujdosott el Magyarország utolsó nádorispánja. Itt hagyott -mindent fenékig zavarban. S ott hagyta hadseregét az ellenség előtt -fővezérlet nélkül.</p> -<p>A ki derüsebb itéletet tud mondani róla, mint én: álljon -elő.</p> -<p>Meneküléséről van egy egykoru kép. Hatalmas nyul hátán ül a -nádorispán nyereg nélkül, de a nyul fel van kantározva. Jász-kun -huszárezredének ezredesi diszruhája van rajta. Dombos vidéken -nyargal a nyul s viszi lovagját veszettül. A lovag háta mögött egy -dombon <span class="pagenum"><a name="Page_286" id= -"Page_286">-286-</a></span> aszu fatörzsök hatalmas száraz ágakkal. -Előtte egy sárga-fekete utmutató, melyre ez van felirva: -Schaumburg. Csakugyan oda menekült.</p> -<p>A nagy idők szereplői közül senkit se felejtett el a nemzet. De -utolsó nádorispánját elfeledte. Szél a falevelet, vihar a porondot -felkavarja, de nem lesz többé a lelkeknek olyan háborusága, mely az -utolsó nádorispán emlékezetét a multból, az avarból ki tudná -mozditani s életre tudná kelteni.</p> -<p>Minő jó a feledés!</p> -<p>Jobb mint a mámor, mert csöndesebb. Jobb mint az álom, mert -álmodozása sincs. Minő áldás annak nevén, a ki nemzetével rosszat -cselekedett.</p> -<p>Szegény utolsó nádorispán – bécsi tanácsadóid rosszul gondolták -ki utolsó napjaidat. Mennyivel jobb lett volna, ha Jellasich -elfogat és vasra veret s ugy küld el téged Schaumburgba. Utóbb még -érczoszlopot emeltek volna tiszteletedre s a vértanuk seregébe -illesztették volna be nevedet.</p> -<p>Sok kitelik a bolond magyartól.</p> -<p>Hát Jellasich mit csinált?</p> -<p>Jött előre jó kedvvel, bőséggel. Katonái nyujtották neki a -bőséget rablott eleségből. A cséplés és szüret javában folyt -vidékünkön, volt mit harácsolni.</p> -<p>Szent-Mihály napján már ott volt Lepsényben és -Mező-Szent-Györgyön egész seregével. Előőrsei már Székes-Fehérvár -felé száguldoztak.</p> -<p>Főhadiszállása Lepsényben volt, lakása a Nádasdy-kastélyban -volt. <span class="pagenum"><a name="Page_287" id= -"Page_287">-287-</a></span></p> -<p>A kastély nádtetejü volt akkor. A nád jó ismerőse volt -ősapáinknak Ázsia pusztáin. Árpád huszárjai is szerették a nádat. -Nádasok közelében van jó legelő. Lónak pedig az kell. A legelső -Nádasd Árpádnak volt vitéz hadnagya. El is foglalt jókora darab -földet a tótoktól, németektől. Palotája aligha nem nádgunyhó volt -eleinte. És azután akárhány palotát épitettek maradékai, minden -palotát nádtetőre vettek. Pedig főuri nagy palota is sok volt -köztük. De igy kellett, hogy az Ázsiából hozott ősi nevet minden -palota hirdesse.</p> -<p>Jellasichot meglepte a nádtetejü palotának főuri fényes -berendezése. Jól is érezte magát benne keményen.</p> -<p>Az én falum nemessége követeket küldött hozzá üdvözlésre. -Valósággal pedig azért, hogy tiltsa meg katonáinak a rablást, -dúlást, fosztogatást.</p> -<p>Nagyon szivesen fogadta a nemesség követeit, még ujságát is, -melyet épen olvasott, letette kezéből maga mellé a pamlagra.</p> -<p>Ez az ujság pedig »Kossuth Hirlapja« volt. Két hónap előtt -indult meg az a lap s egyik legelső előfizetője épen a bán, báró -Jellasich volt.</p> -<p>A bán itt is nevetgélve beszélt, mint szemesi sátora előtt. Itt -is jó kedve volt.</p> -<p>Magyarul tökéletesen beszélt.</p> -<p>– No nézzenek meg engem az urak jól. Hát én vagyok az a -rettenetes Jellasich, a ki ellen Kossuth így ir?</p> -<p>Mutatott egy kemény czikket.</p> -<p>Egyebek közt ezt is mondotta: <span class="pagenum"><a name= -"Page_288" id="Page_288">-288-</a></span></p> -<p>– Önök hüségében megbizom. De mit akarnak a pesti urak? Mit akar -Móga az ő maroknyi seregével?</p> -<p>Móga? Maroknyi sereg? Hát a nádorispán? Elbámultak a -mezőszentgyörgyiek s köztük apám is. A ki szentül hitte, hogy a -nádorispánnak legalább ötven ezer főnyi serege van, a kit -pánczélöltözetben fehér lovon vezet rá a bánra, mint Szent György -lovag.</p> -<p>A bán észrevette az elbámulást.</p> -<p>– A főherczeg nádor ő fensége is elhagyta már a sereget is, az -országot is s mondják meg önök az egész nemességnek, hogy ő felsége -atyai kegyelmet fog gyakorolni minden megtévelyedett fölött, csak a -makacs lázitókkal érezteti hatalmát.</p> -<p>Honnan tudta a bán a nádorispán elszökését? Mikor erről beszélt: -akkor szeptember 24-ike volt déli 12 órakor. A nádorispán akkor még -csak Győr vagy Magyar-Óvár körül lehetett és se tőle, se Pestről a -bánhoz hír nem juthatott.</p> -<p>Bizonyára nem is tudta. Csak annyit tudott, hogy a szökés -megtörténik, legföljebb csak ugy gondolta, hogy talán már megis -történt.</p> -<p>Hagyjuk el azonban a nyalka bánt s eresszük őt a maga utjára. -Majd vége lesz annak az utnak nem sokára. A mi azután történt: az -már nem tartozik a Balatonhoz.</p> -<p>Nekünk pedig vissza kell térnünk a Balatonhoz, hogy megnézzük -Tihanyt is, melyet ugy ölel az a nagy tó kebelére, mint csecsemőjét -a szoptató anya.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_289" id= -"Page_289">-289-</a></span></p> -<h2>TIHANY.</h2> -<p class="summary">(A kecskeköröm. – Hol szeretett volna Csokonai -meghalni? – A remetebarlang és Berzsenyi. – A remete, a fejedelem -és az isten. – Mirevaló az isten dicsérete?)</p> -<p>Tihany!</p> -<p>De sokat irtak már erről a félszigetről irók is, irogatók is, s -mégis olyan keveset irtak erről mind az irók, mind az irogatók. Ha -az olvasó lelkében évek mulva visszacsillámlik az emlékezet: nem -lát belőle egyebet, csak a kecskekörmöt, a visszhangot, a -remetelakást s a barátok templomát. Német volna, cseh volna, olasz -volna: száz könyv, száz ábrázolat volna róla százezer példányban. -De hát csupán magyar szépség: minek róla sokat tudni. A ki ott -lakik: annak még csak nem is szépség. Hiszen minden nap látja. A ki -pedig nem ott lakik: annak számára még nincs fölfedezve. Csak a -kecskeköröm, a visszhang, a remetelakás s a barátok temploma. -Boldog emlékü jó tudósunk, Fényes Elek egyebet se tud róla. Mai -iróink pedig százszor bővebben <span class="pagenum"><a name= -"Page_290" id="Page_290">-290-</a></span> és szebben leirták már a -Kék Barlangot s még a Lidót is, mint Tihanyt.</p> -<p>No de máskép lesz ezután.</p> -<p>A kecskeköröm valami megkövült kagyló az özönviz előtti időből. -Akkora, mint egy gesztenye; olyan az alakja, mint egy kecskegida -körmének alakja. Csakhogy élei, szélei sokkal kopottabbak. Az a -kecskegida, a mely egy millió év előtt hordta, nagyon sokat -ugrándozhatott, hogy igy elkoptatta. Mert a nép szentül hiszi, hogy -valamikor eleven kecske körme volt.</p> -<p>Ilyen kagyló nincs már eleven állapotban a föld kerekségén. Én -bizony azt sem tudom, hogy kövült módon is van-e másutt. Nem is a -Balataton szülöttje. Az a tenger, mely fél millió év előtt a -Balatont ránk hagyta hirmondóul, nem ismerte ezt a kagylót. Ha -ismerte volna másutt is előfordulna a Balatonban, nemcsak Tihany -oldalánál. Ezt a kagylót csupán Tihany szüli. Valamikor, milliókra -menő év előtt valami más tenger volt ezen a vidéken, abban élt a -kagyló. S mikor egy irtózatos világforradalom tüzokádó haragja -Tihanyt kiemelte a vizek mélységéből: akkor menekült a kagyló -Tihany sziklái közé s a kövek közt kövé vált maga is.</p> -<p>Förgeteg és napfény, esővíz és téli fagy porrá őrli a sziklát s -annak porából ki-kifordul a kecskeköröm. A mezitelen lábu szegény -paraszt gyerek ötven krajczárért árulja a látogatónak, de odaadja -tíz fillérért is, ha vevője nem ád többet érte.</p> -<p>Hát a visszhang? <span class="pagenum"><a name="Page_291" id= -"Page_291">-291-</a></span></p> -<p>Az már fönt van a templom oldalán. Egyenes, magas és széles a -fal, állj tőle száz lépésnyire, dalolj neki szellőtlen időben s -dalodat meghallod tőle a magad hangján. Hangod szinét, erejét és -fokát visszamondja tökéletesen.</p> -<p>De nincs benne semmi különös. Épits akárhol akkora falat, nem -kerül több pénzbe, csak száz forintba s megvan a magad tihanyi -visszhangja. Hamis hangon éneklő fiad vagy leányod rögtön megismeri -énekhangjának hamisságát.</p> -<p>A költő nem ily száraz, hétköznapi szürke lélekkel nézi azt a -természetes tüneményt.</p> -<p>Egy-két év ide-oda s el fog telni az a száz esztendő, a mikor a -kóbor lantos Csokonai Vitéz Mihály megnézte és meghallgatta a -visszhangot.</p> -<p>Somogyból ment vissza Debreczenbe. Bizonyosan gyalogszerrel -utazott. Kálvinista paptól kálvinista paphoz, parókhiáról -parókhiára. Mint a peregrinus, vagy mint a szuplikácziós diák. -Áldott lelkü, jó falusi pap, de szivesen látod is te a magadhoz -való vendéget. Ott fogod éjszakára, ott tartod egész napra; ha -családi ünnep közelget, ott tartod napokon át. Ha elmegy: -megcsókolod, visszajöttét igéretbe veszed, pogácsával tarisznyáját -tele rakod, csikóbőrös kulacsát kiszáradni meg nem engeded. És ha -kocsid, lovad van: a szomszéd paphoz át is ránditod, sőt odáig egy -jó szóra, egy ital borra magad is elkiséred. Debreczeni diák -mennyit tud mondani a pápainak, pápai a sárospatakinak. Mennyit -tudnak együtt dalolni. Mennyit tudják a németet <span class= -"pagenum"><a name="Page_292" id="Page_292">-292-</a></span> szidni! -Mennyire eldicsekesznek tudós professzoraikkal. A miénk hiresebb! -De bizony hiresebb a miénk!</p> -<p>A tihanyi réven ment át Csokonai. Süvegjét, rövid dolmányát, -kordován csizmáját, görcsös botját, kék tarisznyáját bizonyára nem -bámulta meg a révész ott a szántódi oldalon. Azt látta, hogy nem -vándorló legény, nincs vele szerszáma. Nem is kucséber, nem is -babkár, nem is német, nem is tót. De sőt inkább igen is jóravaló -magyar ember, a ki ugy beszél, mint ha a Tisza mellékéről jött -volna. Tetszik neki ez a beszéd szörnyen, de azért a két garas -répénzt elfogadja tőle, minthogy a törvény és a jó rend igy hozza -magával.</p> -<p>Akkor még Tihanynak Somogy felé néző homlokán bozontos fürtökben -állt a sürü erdő. A kanyargó ut föl a magasba nem szőlőkön, hanem -erdőn vezetett át. S a falutól napnyugatra eső hegyeket is s a -hegyi tavak partjait erdő koszoruzta.</p> -<p>Oda is elment Csokonai.</p> -<p>Árva szive elkivánkozott oda is. S a hol legárnyékosabb volt az -erdő: ott jutott eszébe kegyetlen Lillája, keserü szerelme, édes -halála s örök dicsősége. Bánatos ábrándjai el nem eresztették onnan -s ott lepte meg őt a holdnak halavány fénye is.</p> -<p>Minő dal az, a mely ott csendült meg az ő nagy lelkében!</p> -<p>– Oh Tihanynak riadó leánya Szállj ki szent hegyed közül. Im kit -a sors eddig annyit hánya: Partod ellenében <span class= -"pagenum"><a name="Page_293" id="Page_293">-293-</a></span> ül. – -Itt a halvány holdnak fényén – Jajgat és sir elpusztult reményén -Egy magános árva sziv!</p> -<p>– Míg azok, kik bút-bajt nem szenvednek: A boldogság karjain -Vigadoznak a kies Fürednek Kutfején és partjain: Addig én itt sirva -sirok!</p> -<p>– Itt halok meg! E sötét erdőben. – A szomszéd pór eltemet, Majd -talán a boldogabb időben Föllelik sírhelyemet. S a mely fának -sátorában Áll együgyü sirhalmom magában: Szent lesz tisztelt -hamvamért!</p> -<p>Oh nagy költő, isteneknek bátor szószólója, te nem jöhettél -vissza többé a tihanyi sötét erdőbe, hogy együgyü sirhalmoddal -gazdaggá tedd annak földjét. De sirhalmod azért mégis szent s -hamvaidat igaz szivvel tiszteljük.</p> -<p>Igaz, hogy csonka e mi tiszteletünk. Emlékedet, lelked -lángolását, buzditó szavad bölcsességét, igaz magyar életed -nyomdokit nem követjük eléggé. S még egy emléklap se mutatja Tihany -bérczén azt a helyet, hol Lilládat utoljára megsirattad s -hamvaidnak örök pihenő helyét megjelölted.</p> -<p>Megnézte-e Csokonai a remetebarlangot? Ha megnézte, bizonyosan -annyit látott rajta, a mennyit én. Semmit.</p> -<p>Mert az a lyuk se nem barlang, se nem remete fészke. A Füred -felé néző oldalon, közel a tihany-aszófői nagy öbölhöz, a víz szine -fölött mintegy negyven méter magasságban van egy sziklalyuk, melybe -négy-öt ember fér el állva. <span class="pagenum"><a name= -"Page_294" id="Page_294">-294-</a></span></p> -<p>A kőfal, melyben vésve van, omlatag kőzet. Vasas végü botjával -valami nyájőrző fiu ásta-véste, hogy ott magát jég ellen, eső ellen -meghuzhassa s kecskéit is szemmel kisérhesse. Mikor pedig -megfázott: avart és száraz gallyat szedegetett össze s ott a -lyukban tüzet gyujtott, annál melegedett. Az odu falai füstösek. -Egy kisebb lyuk ásását mellette is megkezdte valaki s aztán abban -hagyta. A csapongó képzelet, a játszi elme oltárt, szent helyet, -kereszt nyomát, remete lakát látja az oduban.</p> -<p>Berzsenyi Dániel költeménye is csupa képzelet. Ő se látta az -oduban a kétszáz éves remetét, se annak hosszú fehér szakálát; se -nem hallgatta annak bölcs szavait. Költeményének meséje is -gyerekes. A nép együgyü felfogásából s a száz esztendő előtti német -költészet sopánkodó panaszaiból származott.</p> -<p>Lórika gazdag lány, Sándor szegény legény. Szeretik egymást, de -Lórika apja e miatt fogcsikorgató haragra lobban s lányát bedugja a -klastromba. Vagy térjen eszére, vagy ott sorvadjon el. Négy év -mulva lány és legény találkozik. Egymás nyakába borulnak, könyezve -csókolják egymást s együtt való szökésre adják fejüket. A -klastromba ez alatt észreveszik a lány távozását, félreverik a -harangot s fáklyákkal mennek a szökevény után. Nincs menekülés -másban, mint a halálban. A legény bús szóváltás után tőrével megöli -a lányt is, önmagát is.</p> -<p>»Ott egy nyárfa alatt lett temetőhelyük. Egy szép gerliczepár -jött ki porukból és e csendes ligetek sátoriban <span class= -"pagenum"><a name="Page_295" id="Page_295">-295-</a></span> -leszállt. Gyakran látni sötét éjjeleken, fejér fátyolban lebegő -lelküket e helyen. Gyakran hallani itt lassú melódiát éjjel, mint -valamely gyenge furulyaszó messzünnen kihaló gerliczehangjait.«</p> -<p>Így ír a költő, így beszélt neki az ősz tihanyi remete.</p> -<p>Egy ismerős régi-régi balatoni népregét sejtek a költemény -néhány sorában.</p> -<p>Öreg asszonyok, babonás lelkek, gyerekképzelődések úgy hiszik, -úgy mesélik, hogy a Balatonnak Tihanytól napkeletre terjedő nagy -öblében egykor falu állt, mely bűnei miatt elsülyedt s helyébe a -nagy viz támadt. Csöndes napokon és éjszakákon a halászok most is -hallják a harangszót, mely a vizek mélységéből fölhangzik, mikor az -elsülyedt bűnös lelkek isteni tiszteletre vagy temetésre -beharangoznak.</p> -<p>E regét a költő is hallotta. Az ősz remete szájába e szavakat -adja:</p> -<p>»Látod amott fiam, a mint a Balaton habja locsogva küzd a bércz -öbleiben?… Ott hajdan ragyogó tornyok, erős falak állottak sudaras -sorjegenyék között!«</p> -<p>A költő lovagkorból való romantikus mesét szőtt-font a -népregéből.</p> -<p>Pedig mennyivel szebb költői tárgy maga a néprege!</p> -<p>Elsülyed a falu, mert bűnös a népe. Az emberek soha se jönnek -többé napvilágra, de harangszavuk most is fölhangzik a mélyből -csöndes éjszakákon.</p> -<p>Hanem hát mit is értene remete a magyar nép igaz költészetéhez? -<span class="pagenum"><a name="Page_296" id= -"Page_296">-296-</a></span></p> -<p>Van-e még remete? Nyoma sincs tul a Dunán. Én még láttam egyet, -ismertem egyet, kegyes volt, szent volt s mégis csak obsitos katona -volt, kerülte a kapát-kaszát, azért lett remete. Sokat viaskodott a -vármegyével, majd egyszer valahol elmondom a történetét.</p> -<p>Ez hát mégis remete volt. De hol volt oduja? Ott, a hol emberek -járnak, bucsujáró népek bucsut járnak. A hol meglátják, megszánják, -megbámulják s vagy egy pogácsát, vagy egy karéj kenyeret, vagy egy -krajczárt, vagy egy darab ruharongyot vetnek neki, hogy éhen ne -haljon, télben meg ne fagyjon.</p> -<p>De menjen csak a remete Tihany oldalába. A hol ember meg nem -fordul. A merre út se vezet. A hol ősztől késő tavaszig élőt nem -látni. A hol a sivatag talajon kertészkedni nem lehet, a hol makk -se terem, gyökér se terem, még fü se terem. A hol még a kökényfa, a -galagonya, a mogyorófa se tenyészik; a hol a gözü se tudna télre -valót gyüjteni, a hol még róka se üt tanyát.</p> -<p>És a hova szabadon bejár az északi szél. A mily enyhe a Balaton -nyáron: olyan zordon télen. Iszonyu hidegje, rettenetesek viharai. -Nincs az a remete, a ki azokat elszenvedje.</p> -<p>A középkor tüneménye a remete. Mit keresne az ma már a vasutas -és kerékpáros világban?</p> -<p>Istent dicsérni?</p> -<p>A remete arra vállalkozott, hogy dicsérje az istent. Ebben élt, -ebben halt meg. Ebben lett élete szentté, emléke imádottá. -<span class="pagenum"><a name="Page_297" id= -"Page_297">-297-</a></span></p> -<p>Örült sovány ételének, meztelen testének, éjjeli-nappali -sanyaruságának. Durva fakereszt földbe ütve, ott térdelt előtte s -egyebet nem csinált, dicsérte az istent.</p> -<p>Hagyjátok ki kegyes lelkek isten imádásából isten -dicséretét.</p> -<p>Jó és kegyes és szent és igazságos, dicső és örökkévaló, -mindentudó és mindenható az igaz isten. Egyáltalán nem kivánja, -mert semmi szüksége sincs rá, hogy őt az emberek dicsérgessék. Szép -asszonyt, hatalmas főispánt, zsarnok fejedelmet, ostoba gazdagot -kell dicsérgetni, nem a jó istent.</p> -<p>Sokszor elgondolkoztam a régi vallásalkotó népeken: miként -alkottak ők maguknak istent, milyen alaknak képzelték ők -istenüket.</p> -<p>Hatalmasnak.</p> -<p>Honnan vették a hozzá való képet, fogalmat, eszmét?</p> -<p>Fejedelmük alakjából és életéből.</p> -<p>A fejedelem zsarnok. Maga szab törvényt magának is, népének is. -Öl, gyilkol, dobzódik, száz feleséget tart, szüzeket rakásra -emészt. Háborut visel, palotákat épit, urrá teszi kedves emberét, -de a kit, ha nagy urrá mer lenni, eltetet láb alól. Ha valami nem -tetszik neki: mindjárt haragszik. Ha megvénül: mindig haragszik: S -ha haragszik: nem ismer törvényt s keresztülgázol minden jogon, -minden emberségen.</p> -<p>Ilyen a fejedelem az ő ősi alakjában. Egyetlen egy mód van féken -tartani, megszelidíteni. Ha dicsérik. Ha körülrajozzák, ha térden -állnak és hasra feküsznek <span class="pagenum"><a name="Page_298" -id="Page_298">-298-</a></span> előtte s örökké dicsérik. Ereje -oroszlán, élete örök, dicsősége a nap, hold és csillagok, hatalma -végtelen; reszketnek előtte, félnek tőle a többi királyok és -fejedelmek: napnak testvére, uraknak ura s napkelettől napnyugatig -csak érte élnek, neki szolgálnak a népek s minden nemzetségek.</p> -<p>Ilyen beszédre megszelidül a mord fejedelem, megsimogatja saját -hasát, gyönyörködik hosszu szakálában s papucsa orrában s jó kedve -kerekedik s jó kedvében néha még arról is lemond, hogy alattvalóit -és foglyait rakásra ölesse.</p> -<p>Őskori népek, hajdankori nemzetek: ilyennek képzeltétek ti -istenteket. S azért tettétek szent törvénynyé, hogy istent dicsérni -kell s mindig csak dicsérni kell. Pedig dicsérni csak a rosszat, a -gyöngét, a hiút és a halottat szabad s nem a jóságos, igaz és erős -istent.</p> -<p>Szegény jámbor remeték: elmultatok. Vagy a zárdák falai közé -vonultatok. A jó istennek nincs szüksége rátok, nekünk pedig rossz -istenünk nincs. Csak rossz embereink vannak, azok ellen pedig ugy -se értek semmit. A szegénység, sanyaruság, mezitelenség se buzdit -ma már jóra senkit. Lenézne, kinevetne ma már benneteket mindenki. -Ma már egész nap dolgozni kell nem pedig egész nap imádkozni,</p> -<p>Nem is hiszem én, hogy a tihanyi remetebarlangban remete lakott -valaha.</p> -<p class="center">(Vége az első kötetnek.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_299" id= -"Page_299">-299-</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<ul class="TOC"> -<li>Készülünk az utazásra <span class="ralign"><a href= -"#Page_1">1</a></span></li> -<li class="li2">(Kik azok, a kik utaznak? – Miért késett ez az -utleirás? – Napkelet felől napnyugat felé. – A Balaton költői. – -Mindenütt szép, de legszebb a Balatonnál.)</li> -<li>János püspök <span class="ralign"><a href= -"#Page_13">13</a></span></li> -<li class="li2">(János püspök urasága. – János püspök szegényei. – -Kis városi nagy ebéd. – A nemesség eredete. – A szarvasbika. – A -reggeli a rengetegben. – János püspök az én falumban. – A római -szent zsinat. – A római pápa és a somlyai bor.)</li> -<li>Salamon Ferencz <span class="ralign"><a href= -"#Page_35">35</a></span></li> -<li class="li2">(Az indulás. – Béla király Névtelenje. – Miként -kell megírni a nemzet történetét. – Mikor Salamon Ferencz -követjelölt volt. – A bujdosó Salamon. – Mikor szép a bölényborju? -– A siketnéma beszél. – Meglátjuk a Balatont.)</li> -<li>A magyarok fája <span class="ralign"><a href= -"#Page_50">50</a></span></li> -<li class="li2">(A csárda. – A fogas király. – Az öreg szilfa. – -Melyik rosszabb: a török-e vagy a német? – Kinek hány őse van? – -Van-e még magyar, van-e még zsidó? – Papi birtok, zsidó -birtok.)</li> -<li>Balaton-Füred <span class="ralign"><a href= -"#Page_65">65</a></span></li> -<li class="li2">(Miért német a magyar fürdő? – Hogy menekült meg -Kecskemét a német szótól. – Nyári orvos, téli orvos, csavargó -orvos. – Nemes fiu, nemes leány. – A mamák visszaemlékezése. – A -régi Balaton-Füred.)</li> -<li>Magyar fürdő, magyar orvos <span class="ralign"><a href= -"#Page_79">79</a></span></li> -<li class="li2">(Magyar orvosok pusztitják a magyar fürdőket. – -Országos fürdőbiztos.)</li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_300" id= -"Page_300">-300-</a></span></li> -<li>Emlékezések <span class="ralign"><a href= -"#Page_87">87</a></span></li> -<li class="li2">(Az 1825-iki országgyülés Balaton-Füreden. – Bihari -és a khórusnémet. – Balaton-Füred nagyjai. – Az első szobor. – Az -első nemzeti szinház. – Az első gőzhajó. – Széchenyi és a gépek -csősze. – Somogy és Zala. – Vas uram. – Az almádi csárda. – A -kigyók tanyája.)</li> -<li>Az első magyar nemzeti szinház <span class="ralign"><a href= -"#Page_109">109</a></span></li> -<li class="li2">(Számüzött a magyar szinjáték Magyarországon. – A -költő társasága Balaton-Füreden. – Hol lakik a magyar szinész? – -Kis-jókai Szabó István. – Az adakozás. – A füredi uraságok. – A -papság adakozása. – A vármegye gyülése. – A taps. – A tihanyi -apátúr föltételei. – A költő és Vasvármegye. – A kis-czelli gyülés. -– A kanczamente. – A kormány tilalma semmit se ér. – Miért -nyitották meg kétszer a szinházat? – A népnek szent ünnepe. – A -költő diadala. – Szegedy Róza rózsája.)</li> -<li>Hogy utaztak régen? <span class="ralign"><a href= -"#Page_142">142</a></span></li> -<li class="li2">(A nemes ember utazása. – A gyorskocsi. – Az öreg -Pitli és ifju felesége. – A szép asszony története megkezdődik. – -Csányi László.)</li> -<li>A mit nem tud a történetirás <span class="ralign"><a href= -"#Page_153">153</a></span></li> -<li class="li2">(Brachfeld. – A lovak tanyája. – A sáfárok és a -kupeczek. – A czeczei öreg Braun. – Hogy született a -Kossuth-huszár? – A zsidó. – Haynau és a hadisarcz.)</li> -<li>A szép asszony története <span class="ralign"><a href= -"#Page_165">165</a></span></li> -<li class="li2">(Hol fizetik ki a lovak árát? – Brachfeld -Debreczenbe megy. – A bankócsináló gép. – A barkhend ujjas. – A -szép asszony ereje. – Az enyéngi követválasztás. – Az abauj-szántói -zsidó orvos. – Az orosz nagyherczeg nem lesz magyar király. – -Duschek megmenekül. – A szép asszonyra alkonyodik. – A nemzet -bárója.)</li> -<li>Vörösmarty <span class="ralign"><a href= -"#Page_185">185</a></span></li> -<li class="li2">(Mi a költő? – A nagy költő alakja. – A -halász-ebéd. – Az utolsó dal. – Tamassa Pál. – A vén táblabiró -erényei. – Gyüjtsétek össze a nagy költő emlékeinek nyomait.)</li> -<li>Jókai <span class="ralign"><a href= -"#Page_202">202</a></span></li> -<li class="li2">(Jókai apjának betegsége. – Az öröklött betegség. – -A váltószivesség. – Hogy készült az „Arany Ember“? – Hogy készült a -magyar büntető törvény? – A hogy a költő alkot.)</li> -<li>A Balaton <span class="ralign"><a href= -"#Page_212">212</a></span></li> -<li class="li2">(A nyári Balaton. – Az éjszaka. – Az álom és a -hullámmoraj. – A téli Balaton. – Vőlegény, menyasszony együtt a -halálban.)</li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_301" id= -"Page_301">-301-</a></span></li> -<li>Az utolsó szó Istenhez <span class="ralign"><a href= -"#Page_218">218</a></span></li> -<li class="li2">(Az alsó-őrsi halászok. – A vihar szeszélye. – Az -utolsó zsolozsma. – Örökké!)</li> -<li>A vihar a jégen <span class="ralign"><a href= -"#Page_226">226</a></span></li> -<li class="li2">(A balaton-fő-kajári halászok. – Mennyit ér a háló? -– A szegény ember annyit se ér. – Egy ember megmenekült. – A kiliti -kanczellista.)</li> -<li>A köd a jégen <span class="ralign"><a href= -"#Page_233">233</a></span></li> -<li class="li2">(Pörbe száll két halászgazda. – Az a biró, a ki -sohase hoz itéletet. – Mit csinál a mérnök a nagy ködben? – Nem -segit a mappa. – Mit ér a tudomány kutya nélkül? – A Turcsi -kutyával való beszélgetés. – Hogy lett igazság a pörben.)</li> -<li>Magyary Kossa Eszter <span class="ralign"><a href= -"#Page_252">252</a></span></li> -<li class="li2">(A nagy pör. – A végrehajtás. – Az első ellenség. – -A második ellenség. – A darumadár. – A harmadik ellenség. – De a -darut nem felejti.)</li> -<li>A nemzet története a viz szinén <span class="ralign"><a href= -"#Page_267">267</a></span></li> -<li class="li2">(Jön Jellasich. – A nádorispán Veszprémben. – A -Kisfaludy-gőzös. – A hajó gépe erősebb, mint a becsületszó. – A -becsület a politikában, az adósságban és a szerelemben. – Mi volt a -nádorispán, mi volt a bán? – A horvátoknak jó kedvük van. – -Elbujdosott az utolsó nádorispán. – A nádfedelü kastélyban.)</li> -<li>Tihany <span class="ralign"><a href= -"#Page_289">289</a></span></li> -<li class="li2">(A kecskeköröm. – Hol szeretett volna Csokonai -meghalni? – A remetebarlang és Berzsenyi. – A remete, a fejedelem -és az isten. – Mirevaló az isten dicsérete.)</li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> - - - - - - - -<pre> - - - - - -End of Project Gutenberg's Utazás a Balaton körül (1. kötet), by Károly Eötvös - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK UTAZÁS A BALATON KÖRÜL (1. KÖTET) *** - -***** This file should be named 62775-h.htm or 62775-h.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/2/7/7/62775/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you'll have to check the laws of the country where you - are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - - - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - - - -</pre> - -</body> -</html> |