NormalizeHEAD main

author: nfenwick <nfenwick@pglaf.org> 2025-02-04 02:11:48 -0800
committer: nfenwick <nfenwick@pglaf.org> 2025-02-04 02:11:48 -0800
commit: 9e68b009c84b45835c948fbbdf956a6ed9577539 (patch)
tree: b7c33059044be29a6cb5d8a30aa9a2fde85f32ec /old/62775-h/62775-h.htm
parent: 5bd716fbcfe75d0c7b015405ed1e530d0a564074 (diff)
1 files changed, 0 insertions, 8354 deletions
diff --git a/old/62775-h/62775-h.htm b/old/62775-h/62775-h.htm
deleted file mode 100644
index 6cc2d13..0000000
--- a/old/62775-h/62775-h.htm
+++ /dev/null
@@ -1,8354 +0,0 @@
-<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN"
-    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd">
-<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
-<head>
-<meta name="generator" content=
-"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.16" />
-<meta http-equiv="Content-Type" content=
-"text/html; charset=utf-8" />
-<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
-<title>The Project Gutenberg eBook of Utazás a Balaton körül (1.
-kötet) by Károly Eötvös</title>
-
-<style type="text/css">
-/*<![CDATA[*/
-body {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 10%;
-}
-
-h2,h3 {
- text-align: center;
- clear: both;
- line-height: 200%;
-}
-
-h2,h3 {
- margin-top: 2em;
-}
-
-p {
- margin-top: 0.75em;
- margin-bottom: 0.75em;
-}
-
-body > p {
- text-align: justify;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-hr {
- width: 33%;
- margin-top: 2em;
- margin-bottom: 2em;
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
- clear: both;
-}
-
-hr.chap {width: 65%}
-
-.pagenum {
-/*  visibility: hidden; */
- position: absolute;
- right: 2%;
- color: gray;
- font-size: smaller;
- text-align: right;
- text-indent:0;
-}
-
-.center {
- text-align: center;
- text-indent: 0;
-}
-
-.summary {
- text-align: center;
- text-indent: 0;
- width: 90%;
- margin: auto;
- font-size: 90%;
- font-style: italic;
-}
-
-.smcap {
- font-variant: small-caps;
-}
-
-em.gesperrt {
- font-style: normal;
- font-weight: normal;
- letter-spacing: 0.2em;
- padding-left: 0.2em;
-}
-
-.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;}
-
-.caption {font-weight: bold;}
-
-.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;}
-
-.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;}
-
-.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;}
-
-.figcenter {
- margin: auto;
- text-align: center;
-}
-
-.poem {
- font-size: 0.9em;
- display: table;
- margin: auto;
- text-align: left;
-}
-
-.poem .stanza {
- margin: 1em 0em 1em 0em;
-}
-
-.poem span.i0 {
- display: block;
- margin-left: 0em;
- padding-left: 3em;
- text-indent: -3em;
-}
-
-.transnote {
- background-color: #E6E6FA;
- color: black;
- padding: 0.5em;
- font-family: sans-serif, serif;
- font-size: 0.9em;
-}
-
-.transnote p {
- text-align: center;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-ul.TOC {
- list-style-type: none;
- padding-left: 10%;
- text-indent: -5%;
- text-indent: 0;
- width: 70%;
- text-align: justify;
-}
-
-ul.TOC li {
- margin-top: 0.75em;
-}
-
-li.li2 {
- margin-bottom: 1em;
- font-size: 90%;
- padding-left: 3em;
-}
-
-span.ralign {
- position: absolute;
- text-align: right;
- right: 15%;
- top: auto;
-}
-/*]]>*/
-</style>
-</head>
-<body>
-
-
-<pre>
-
-Project Gutenberg's Utazás a Balaton körül (1. kötet), by Károly Eötvös
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most
-other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever.  You may copy it, give it away or re-use it under the terms of
-the Project Gutenberg License included with this eBook or online at
-www.gutenberg.org.  If you are not located in the United States, you'll have
-to check the laws of the country where you are located before using this ebook.
-
-Title: Utazás a Balaton körül (1. kötet)
-
-Author: Károly Eötvös
-
-Release Date: July 28, 2020 [EBook #62775]
-
-Language: Hungarian
-
-Character set encoding: UTF-8
-
-*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK UTAZÁS A BALATON KÖRÜL (1. KÖTET) ***
-
-
-
-
-Produced by Albert László from page images generously made
-available by the Google Books Library Project
-
-
-
-
-
-
-</pre>
-
-<div class="transnote">
-<h3>Megjegyzések:</h3>
-<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_299">299</a>. oldalon
-található.</p>
-<p>Az eredeti képek elérhetők innen: <a href=
-"http://books.google.com/books?id=tNxkAAAAMAAJ">http://books.google.com/books?id=tNxkAAAAMAAJ</a>.</p>
-<p>Facebook oldalunk: <a href=
-"http://www.facebook.com/PGHungarianTeam">http://www.facebook.com/PGHungarianTeam</a>.</p>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title=
-"" /></div>
-<hr class="chap" />
-<p class="center"><span class="smcap">Eötvös Károly
-Munkái</span></p>
-<p class="center"><span class="smcap">i. kötet</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">UTAZÁS A BALATON
-KÖRÜL</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">I</span></p>
-<hr class="chap" />
-<p class="center"><span class="caption-150"><span class=
-"smcap">Eötvös Károly Munkái</span></span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">I</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-largest">UTAZÁS A BALATON
-KÖRÜL</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-large">ELSŐ KÖTET</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST
-MDCCCCI<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT
-18. SZÁM.</span></p>
-<p class="center"><span class="caption">RÉVAI
-TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET
-R.-T.</span></p>
-<hr class="chap" />
-<p class="center"><span class="caption-150"><span class=
-"smcap">Eötvös Károly</span></span></p>
-<p class="center"><span class="caption-largest">UTAZÁS A BALATON
-KÖRÜL</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-large">ELSŐ KÖTET</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST
-MDCCCCI<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT
-18. SZÁM.</span></p>
-<p class="center"><span class="caption">RÉVAI
-TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET
-R.-T.</span></p>
-<hr class="chap" />
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-small">AZ ÖSSZES JOGOK
-FENTARTÁSÁVAL</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-small">Révai és Salamon
-könyvnyomdája, Budapest, VIII., Üllői-út 18.</span></p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id=
-"Page_1">-1-</a></span></p>
-<h2>KÉSZÜLÜNK AZ UTAZÁSRA.</h2>
-<p class="summary">(Kik azok, a kik utaznak? – Miért késett ez az
-utleirás? – Napkelet felől napnyugat felé. – A Balaton költői. –
-Mindenütt szép, de legszebb a Balatonnál.)</p>
-<p>Nem szeretem kerülgetni a kérdést. Egyenesen neki a dolog
-közepének: ez a természetem. Most mégis máskép cselekszem. Előre
-tájékoztatnom kell az olvasót: miről lesz szó.</p>
-<p>Az utazás, a melyet leirok, ezelőtt huszonöt esztendővel
-történt.</p>
-<p>Az utazók hirneves emberek. Négyen voltak s mind a négy erdélyi
-ember.</p>
-<p>Salamon Ferencz az egyik.</p>
-<p>Gyulai Pál ur a másik.</p>
-<p>Szilágyi Sándor a harmadik.</p>
-<p>Nagy Miklós a negyedik.</p>
-<p>Volt még ötödik és hatodik is. Szentirmay József volt az ötödik
-és én magam voltam a hatodik. Mindenkiről el fogok mondani mindent,
-a mi vele az utazás <span class="pagenum"><a name="Page_2" id=
-"Page_2">-2-</a></span> alatt történt, csak magamról hallgatok.
-Nekem elég dolgom lesz az irással. Jegyzőkönyveket nem vettünk föl,
-semmit föl nem irtunk, csak azt beszélhetem el, a mi emlékezetemben
-megmaradt.</p>
-<p>Huszonöt esztendő nagy idő. Azóta én se jártam azon a vidéken. A
-feledés hullámai folyton verdesik az emlékezet omlós, fövenyes
-partjait s azokból a partokból sokat elmosnak. Pedig azokon zöld
-pázsit és illatos virág tenyészhetett s a fövenyben aranyporszemek
-is voltak. A hullám elmossa mind. Mi maradt meg azóta: majd
-kitudódik lassanként.</p>
-<p>Nagyon kell vigyáznom.</p>
-<p>Két derék nemes barátom azóta messze utra költözött. A
-történetiró és a hivatalos anyakönyv ugyan azt bizonyitja, hogy
-Salamon és Szilágyi csak a kerepesi temetőig távoztak el, de én ezt
-jobban tudom. Ott szállonganak ők sziveinkben s ott szállonganak a
-csillagos ég közelében s keresik a magyar faj dicsőségét a multban
-s örrökkévaló életét a jövendőre. Minő nemes szellem s minő jó
-magyar volt mind a kettő!</p>
-<p>De Gyulai Pál ur se maradt el mögöttük.</p>
-<p>»Gyulai Pál ur.«</p>
-<p>Mikor e szót kiejtem: nagy nyomatékkal teszem azt. Nem azért,
-mert főrendi ur. Nem ád ő arra semmit s én se sokat. S mikor nagy
-utazásunkat megtettük a Balaton körül: akkor még nem is volt ő
-főrendi ur.</p>
-<p>Hanem hát ő nem tegeződik minden pitty-potty emberrel. Nem is
-érzeleg és nem is pajtáskodik senkivel, hanem e helyett vitába
-keveredik mindenkivel <span class="pagenum"><a name="Page_3" id=
-"Page_3">-3-</a></span> s vita közben csak egyetlen megszólitás
-illik hozzá komolyan: »Gyulai Pál ur«. Én pedig még az életben
-sohase találkoztam vele, hogy rögtön vitába ne keveredtem volna
-vele. Elég baj az nekem, talán neki is, hogy oly ritkán s akkor is
-oly kevés időre találkozunk.</p>
-<p>Behunyta szemeit örökre Szentirmay József is. Ki volt, mi volt:
-erre is rákerül a sor. Vitéz honvéd volt, s már e miatt is
-megérdemlené, hogy megemlékezzem róla.</p>
-<p>De él és futkos és szerkeszt még Nagy Miklós. A ki irt és
-iratott már tizezer holt és eleven emberről, de a kiről még se nem
-irt, se nem iratott senki.</p>
-<p>Ha emlékezetem egyben-másban cserben hagy: Nagy Miklós és Gyulai
-Pál ur bizonyára helyreigazitással áll elő. Ezt nem szeretem. Ezért
-kell vigyáznom.</p>
-<p>De hát miért vártam én huszonöt esztendeig?</p>
-<p>Jó okom volt.</p>
-<p>Gyulai Pál ur lelke egy pillanatra lángot vetett a Badacsony
-tetején. Fényes és melegitő lángot. S azt mondta előttünk, hogy
-»Romhányi«-jában fel fogja dolgozni utazásunk emlékeül a Balatont
-és a Badacsonyt.</p>
-<p>Ezt akartam én bevárni. Hogy fölülkerülhessek és én birálhassam
-meg őt.</p>
-<p>S volt gonosz szándékom más irányban is.</p>
-<p>Azt mondta, hogy ő olyan szélbali embert, a ki igazán szépen
-tudna irni, még nem látott. Régen mondta ezt, de azóta is vallja. S
-én ugy akartam ezért megboszulni, hogy »Romhányi«-jára hasonló
-versben mondjak birálatot. Ha szép lesz a versem: akkor nem bántja
-<span class="pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span>
-többé a szélbali embert. Ha pedig csak olyan lesz mint a
-»Romhányi«: akkor ő is elhallgat, én is.</p>
-<p>De most már nem várom tovább. Lehetetlen. Én ugy érzem, hogy én
-halandó ember vagyok. »Romhányi« huszonhét év óta készül és
-negyedfél ének van belőle készen. Tervezve van pedig tizenkét
-énekre, tehát még hetven esztendő mulva lesz készen. Eddig várni
-nem akarok. Tehát csak megirom már ezt a Balaton körüli
-világutazást.</p>
-<p>Czélunk nem az volt, hogy voltaképen fölfedezzük a Balatont.
-Pedig még ma sincs igazán fölfedezve. Az orvos urak nagy része azt
-se tudja, az ó világban van-e vagy az uj világban. Sőt az orvos
-urak nagy része szentül hiszi, hogy valamely nyugoti országban
-fekszik s a földrajzban Ischl, Franczenszbad, Gastein, Reichenhall
-s egyéb efféle név alatt szerepel. Olyan orvos is van, a ki azt
-hiszi, hogy nem is hivja más Balatonnak, csak az ostoba magyar
-közönség.</p>
-<p>De azért én az orvos urakkal nem vitatkozom. Az a világutazás,
-melyet én leirok, ugy se az orvos urakra tartozik, csak azokra, a
-kik a betegségeken kivül és a gyógyitó szerek mellett még a
-költőkért, szép asszonyokért, történelmünk nagy alakjaiért s a
-nemzeti hagyományokért is lelkesülnek. Mert – hála isten – ilyenek
-is vannak az orvos urak között.</p>
-<p>Hogy a Balaton máig sincs még felfedezve: legékesebben
-bizonyitja ezt az a husz-harmincz tudós férfiu, a kit a
-történetirás balatoni bizottságnak nevezett el, és a ki tiz év óta
-mindig a Balatont fedezi föl, de <span class="pagenum"><a name=
-"Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> munkáját máig se végezhette el.
-Vannak barátaim is e bizottságban. Herman Ottó már korábban
-fölfedezte a Balaton halait s madarait. Daday fölfedezett benne
-több mint százötven fajta rákot. Lóczy egészen közel jár ahhoz,
-hogy fölfedezze partjait s mások közel járnak ahhoz, hogy
-fölfedezzék mélységeit. Azonban a halak és madarak, a rákok, partok
-és mélységek még mindig nem a Balaton.</p>
-<p>A Balaton ábránd és költészet, történelem és hagyomány, édes-bus
-mesék gyüjteménye, különös magyar emberek ősi fészke, büszkeség a
-multból s ragyogó reménység a jövendőre. Se mérnök, se tudós, se
-állatbuvár azt igazán felismerni sohase lesz képes. Utazó kell
-ahhoz, a ki egyuttal költő és történetiró s azonkivül erdélyi
-ember.</p>
-<p>Csak tuladunai ember kell közibük egy vagy kettő, a ki a
-költőnek, a történetirónak s az erdélyi embernek az utat
-megmutassa.</p>
-<p>De hát miért éppen erdélyi ember?</p>
-<p>Erre a kérdésre nagyon furcsa a felelet.</p>
-<p>A magyar ember, ha boldogulni akar, nyugat felé iparkodik.
-Eltanulta ezt Atillától és Árpád apánktól. A kik napkelet felől
-jöttek és napnyugat felé törekedtek. Csak a ki bujdosik: az tart
-kelet felé.</p>
-<p>Ilyen a magyar még ha zsidó is. Bejön Mármarosnál. Ott még
-koldus, napszámos és pálinkamérő. A fia már két vármegyével beljebb
-jön nyugot felé s lesz belőle gyáros, kereskedő és nagybérlő. Ha
-még egy-két vármegyével beljebb kerül: már nagy birtokos és
-<span class="pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span>
-urodalmat szerez. Budapesten nemességre, képviselőségre és
-báróságra törekszik s ha már egy pár millióra tett szert: Bécsbe
-költözik, de ha megmarad is magyarnak: minden betegségét bécsi
-orvossal gyógyittatja, minden nyaralását osztrák fürdőben tölti s
-minden ékszerét és drága ruháját lánya, asszonya Bécsből és
-Párisból hozatja.</p>
-<p>Épen mint a magyar mágnások!</p>
-<p>Az erdélyi ember kétfelé költözik. A ki szegény akar maradni:
-vagy otthon ül, vagy Moldvába, Oláhországba száll ki szerencsét
-próbálni. A ki pedig boldogulni akar: az jön Budapestre.</p>
-<p>Budapestig eljön, de tovább nem. Ez napnyugot felé rá nézve a
-világ vége. Olyan erdélyi ember még nem született a világra, a kit
-Pécs, Fehérvár, Komárom, Veszprém, Pápa, Győr, Sopron vagy Pozsony
-a maga kebelére telepedni látott volna.</p>
-<p>És ez jól van igy is. Nagyon erős gyomra van Budapestnek.
-Erősebb, mint a struczmadárnak. Erősebb, mint a gólyamadárnak.
-Annyi kavicsot, kigyót, békát, tótot, csehet, németet, galicziai
-jövevényt befogad évenkint, hogy az erdélyiekre ugyan szüksége van.
-Nem épen hánytatónak, hanem gyomorerősitőnek. Bár jönnének többen.
-Bár jönne ide a székelyek fölöslege is. A ki már kicsordul a tele
-pohárból s ha Romániába hull, örökre a porba vész.</p>
-<p>A négy erdélyi iró soha se látta a Balatont. Egyik-másik talán
-valamikor elutazott mellette, de azt is éjjel cselekedte. Nem volt
-benne köszönet. <span class="pagenum"><a name="Page_7" id=
-"Page_7">-7-</a></span></p>
-<p>Nem elégedtem meg ezzel a négy erdélyi férfiuval. Még többet is
-akartam.</p>
-<p>Ott volt Szász Károly. Akkor még nem volt püspök, juhait még nem
-maga terelgette, sőt ő még maga is közibénk, a jámbor juhnyájhoz
-tartozott, melynek egyik-másik darabja el is tévedhet. Ő épen az
-eltévelyedettek közé tartozott, mert imádság helyett verset irt s
-költő daczára miniszteri tanácsosságra s államtitkárságra adta
-fejét. Költő és miniszteri tanácsos: hogy lehet e kettőnek
-összeférni? Ha Petőfi tanfelügyelő, ha Csokonai pénzügyigazgató
-lett volna!</p>
-<p>Fölkerestem Szász Károlyt is. Meghivtam a nagy utazásra őt is.
-Nagy örömére volt e meghivás. Annál inkább, mert szentül hitte,
-hogy abból nem lesz semmi. De határozottan megigérte, hogy ha én
-azt a csodát meg tudom tenni, hogy Salamon Ferenczet és kiváltképen
-Gyulai Pál urat valamely napnak reggeli 7 órájára a déli vasuthoz
-állitom: akkor ő is eljön s megénekli a Balatont.</p>
-<p>Tudtam, hogy ha eljön: megénekli. Ez volt egyik törekvésem. Mert
-a Balatonnak most már van ugyan költője s nehány írója is, de
-huszonöt év előtt még nem volt igazi költője.</p>
-<p>Petőfi talán sohase látta. Arany és Tompa nem törődtek vele.
-Vörösmarty az ifju kort nem töltötte partjain. Berzsenyi és a két
-Kisfaludy lelke csak a hősiség és a honfibánat napsütötte rónáin
-vagy ködös rengetegeiben tanyázott. Pedig ők jól ismerték a
-Balatont, lelkesedtek is érte, sőt Berzsenyi nem egyszer meg is
-kisérlette, hogy bevonja költészetének arany fátyolával.
-<span class="pagenum"><a name="Page_8" id=
-"Page_8">-8-</a></span></p>
-<p>Csokonai is csak egyszer lángolt érte. Tihanynak riadó leánya, a
-vitára mindig készen álló visszhang birta szóra lantját. Ha az ő
-lantja olyan korán össze nem tört volna!</p>
-<p>Volt idő, a mikor négy báró regényirónk volt egyszerre. Jósika,
-Kemény, Eötvös, Podmaniczky. Nem hiszem, hogy most egy volna is.
-Egyáltalán hová lettek mágnás iróink? Jó lenne e fölött egy kissé
-eltünődnünk. Ugy látszik: mióta versenylóra ülhetnek, azóta Pegazus
-iránt nincs érzékük. Azóta a Pegazus nem türi meg őket a hátán.</p>
-<p>Minden mivelt nemzet főurai közt nagy számban vannak az irók.
-Költők, tudósok, utazók, katonairók, hirlapmivelők. Nagyszámban
-volnának nálunk is, ha az egyik fele már meg nem halt volna s a
-másik fele már megszületett volna. Zichy Jenő és Andrássy Gyula
-gróf szinte kirí a mai nemzedékből s Széchenyi Béla gróf mintha
-kifáradt volna nagy khinai utazása után.</p>
-<p>De ez a négy báró regényirónk se vette költői tolla alá a
-Balatont.</p>
-<p>Jókai költészete ellátogatott egyszer hozzá. De csak az alvó
-Balatonhoz, a mikor lefekszik téli ágyába, magára ölti jégtakaróját
-s hóval, viharral, förgeteggel nem törődik.</p>
-<p>Ezt a Balatont irja le Jókai az »Arany Ember«-ben.</p>
-<p>Jókai tizenöt éven át lakott nyaranta a Balaton partján, suttogó
-nádasához ötven lépésnyi távolságban. De a téli Balatont nem látta
-soha. Mégis azt irta le. Különös erő is lakik a költészetben.
-Képzelete arra vágyik, <span class="pagenum"><a name="Page_9" id=
-"Page_9">-9-</a></span> hogy az ismeretlent, a láthatatlant, a
-kézzel meg nem foghatót állitsa az olvasónak lelke elé.</p>
-<p>Ha Szász Károly eljön a nagy utazásra: bizonyára tizenkét dala
-röpködi körül Tihany, Hegyesd, Csobáncz, Badacsony, Tátika bérczeit
-s néhány költői beszélylyel és hősi költeménynyel lesz irodalmunk
-gazdagabb.</p>
-<p>S még egy erdélyi embert akartam az utazásra birni.</p>
-<p>Zeyk Ferenczet, a vitéz erdélyi vörös sapkást.</p>
-<p>Barátom volt. Ott viselte tisztét ekkortájt a honvédelmi
-kormánynál. Minden Zeyk honvéd volt valamikor, a ki már elbirta s a
-ki még elbirta a fegyvert. S az én Firi barátom egyik volt az elsők
-és a hősök közül. Pajzán néven Zeyk Firinek nevezték bajtársai. Én
-is csak ugy neveztem.</p>
-<p>Vidám oldala is volt a függetlenségi harcznak, a tábori életnek,
-a sok győzelemnek, a sok csatavesztésnek. De vidám oldalát se a
-költők, se a történetirók eddig meg nem irták. Csak a hősi oldalt,
-csak a bukást, csak a nemzeti gyászt, csak az árulások
-denevérsuhogását ismeri a mai nemzedék.</p>
-<p>Miért van ez igy?</p>
-<p>Mohács óta sohase volt a magyar szellem nagyobb, erősebb,
-fenségesebb, mint az utolsó Rákóczy kuruczkorszakában. És sohase
-szenvedett nemzetünk többet, mint akkor és az után. S nézzétek meg
-dalait, költészetét, zenéjét, példabeszédeit, bölcs mondásait,
-vezérférfiainak életét és nyilvános jellemét: mindig és mindenütt
-ott van a magyarnak vidámsága, délczegsége, dévajsága. Sohase
-busult annyira a magyar, hogy csupán <span class="pagenum"><a name=
-"Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> busult volna és sohase
-dühöngött annyira, hogy ellenségéhez vagy önmagához egy
-keserü-vidám ötlete ne lett volna.</p>
-<p>Hova lett hát függetlenségünk harczának vidámsága? Miért
-titkoljuk el? Miért felednők el? Hova lett a harcztéri szerelem
-titkos költészete? Hiszen Vénusz, a bájos istennő, hányszor
-fölkeresi a kegyetlen Marsz istennek táborhelyét? Hiszen történelmi
-nagy hőseink nem lesznek kisebbek, csak rokonszenvesebbek, ha
-bennük az embert, az egyént, a férfit is közelről megismerjük. S a
-nagy franczia forradalom fensége semmit se veszt, csak ragyogóbbá
-lesz az által, ha szerelmi harczát, hadjáratait, cselszövényeit és
-pajzánságát is igazán ismerjük.</p>
-<p>Az én Zeyk Firi barátom az ő zászlóaljának, hadtestének,
-csatáinak minden vidám történetét átélte, megfigyelte, megőrizte és
-elbeszélte. S mester volt ebben Salamon Ferencz is. Csakhogy
-Salamont, mint kevés szavu embert nehéz volt szóra birni. Mennyit
-mesterkedtem én azon, hogy önmagáról is beszéljen s minél többet
-beszéljen önmagáról.</p>
-<p>– – Nos hát ezek az én erdélyi barátaim, valahányszor velük
-összejöttem, nem győzték nekem eléggé dicsérni Erdélynek
-tájszépségeit.</p>
-<p>Az Aranyos völgyét Tordánál s a tordai sziklahasadékot. Salamon
-Ferencz és Nagy Miklós ott nőttek fel.</p>
-<p>A Detonáta bazalt oszlopait, e csodálatos hangtalan orgonát
-Alsófehérmegyében.</p>
-<p>Brassó óriási erdős kupjait. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_11" id="Page_11">-11-</a></span></p>
-<p>A Hargitát Csikban s annak húnregékben gazdag bérczeit.</p>
-<p>A hátszegi völgyet Hunyadmegyében s a Hunyadyak dicsőséges
-emlékeit.</p>
-<p>A Szent-Anna tavát, a Csucsai szorost, a Csetátye Bolit, a
-Retyezátot, melyeket regényköltőink annyiszor megénekeltek.</p>
-<p>És azután Erdély borai!</p>
-<p>Ennél a kérdésnél már Nagy Miklós is tüzbe jött. A ki azt merte
-volna állitani, hogy van a világon jobb bor, mint az erdélyi és van
-a világon jobb Pojnik-alma, mint a tordai: annak még Nagy Miklós is
-ugy neki ment, mint az oroszlán. Pedig Nagy Miklósnál szelidebb
-eleven lényt a tudomány sem ismer.</p>
-<p>No de hát még Gyulai Pál ur! Ő előtte még Kolozsvár környéke is
-a csodálatos szép tájak közé tartozott.</p>
-<p>De hát én a tuladunai ember vitába mertem velük keveredni.
-Borban, tájak szépségében, régi századok fenálló emlékeiben, még a
-Pojnik-almában is a Dunántult a legelsőnek állitottam.</p>
-<p>Gyulai leczáfolt keményen.</p>
-<p>– Jól van Gyulai Pál ur! Ön a Dunántult és a Balaton vidékét
-soha se látta. Tehát kettő közül választania kell. Vagy eljön velem
-Badacsony vidékére, vagy nem vitatkozik többé se velem, se
-mással.</p>
-<p>Mit? Nem vitatkozni többé? Inkább eljött volna Gyulai Pál ur
-velem az éjszaki sarkra.</p>
-<p>Igy született meg a Balaton körüli utazás nagy gondolata.</p>
-<p>Csak az idő és mód meghatározása volt még hátra. Badacsonyban
-még akkor nem volt fürdőtelep. Kocsmának, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span>
-vendéglőnek hire sem volt. Valahol kellett pedig szállást keresni.
-Hiszen heten lettünk volna s pár napot a vidékben kellett volna
-tölteni.</p>
-<p>Igaz, hogy jó miniszterünk, Pauler Tivadar ott lakott. Volt ott
-neki egy kis szőlőhegyi hajléka egy szobával és konyhával és
-sajtóházzal. Ebben laktak az asszonyok. Ő maga pedig vett egy
-elhasznált gőbölyszállitó vasuti vaggont, berendezte azt
-lakószobának, tetejére földet hányatott, hogy a nap agyon ne süsse
-s ott lakott kényelmesen.</p>
-<p>Még Diogénesz se lakott kényelmesebben.</p>
-<p>Csak Kerkapoly pénzügyminiszter multa őt felül. Mert ő meg a
-Szentgellérthegyen szőlőbeli elődjének szamáristállóját meszeltette
-ki s abban lakott egy pár nyáron át. Volt benne egy szalmafonatos
-ágya, kis asztala és két széke. Mikor turkesztán-dinnyére és őszi
-baraczkra vendégeket hivott, a vendégek a kopasz földre tették
-zsebkendőjüket s arra ültek. Mindenki ehetett gyümölcsöt a saját
-öléből. Pedig voltak ott gyakran szép asszonyok is, nagy urak
-is.</p>
-<p>Ilyen kegyelmes urai voltak ez előtt huszonöt évvel
-Magyarországnak. Az igaz, hogy egyik se hagyott maga után
-örökséget. De az is igaz, hogy azért országnak-világnak
-elhirdették, mig éltek, hogy az ország vagyonát fosztogatják.</p>
-<p>Hát én az én erdélyi barátaimnak még is különb szállást akartam
-keriteni.</p>
-<p>Közöltem a dolgot Szentirmay Józseffel, a ki rokona és egyik
-főigazgatója volt a veszprémi püspöknek s nekem benső barátom.
-Rögtön ment püspökéhez.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_13" id=
-"Page_13">-13-</a></span></p>
-<h2>JÁNOS PÜSPÖK.</h2>
-<p class="summary">(János püspök urasága. – János püspök szegényei.
-– Kis városi nagy ebéd. – A nemesség eredete. – A szarvasbika. – A
-reggeli a rengetegben. – János püspök az én falumban. – A római
-szent zsinat. – A római pápa és a somlyai bor.)</p>
-<p>Abban az időben János volt a veszprémi püspök. Családja nevén
-Ranolder Jánosnak hivták, de mindenki tudja, hogy a szentegyház
-elnyeli a családi nevet. Törődik is azzal a szentegyház, hogy az ő
-szolgái és fejedelmei kinek a nemzetségéből származnak. Püspök,
-pápa, hitvalló, vértanu, szent vagy boldogságos, remete vagy
-zarándok: mindegy az. Apja, öreg apja, ős apja nevére az egyház
-történetiróinak nincs szükségük.</p>
-<p>Erről a püspökről sok mindent el kell mondanom. Élete egészen
-oda tartozik a Balaton történetéhez. Mert a Balatonnak első
-fölfedezője ugyan a tihanyi apát, de második fölfedezője minden
-esetre Ranolder János veszprémi püspök. És aztán a Balaton körüli
-világutazásunkban is szerepe volt neki.</p>
-<p>Nagy ur-e a veszprémi püspök? <span class="pagenum"><a name=
-"Page_14" id="Page_14">-14-</a></span></p>
-<p>A veszprémi püspök nagy ur, ha a természete megengedi.</p>
-<p>A Rába vidékén van egy közpéldabeszéd. Igy hangzik: »Nem mind úr
-ám az, a ki fölházban lakik«. Ott ugyanis a földszintes házat
-alháznak, az emeletes házat fölháznak nevezi a nép. Ez a példaszó
-pedig nem csak a fővárosban igaz, hanem a vidéken is.</p>
-<p>A veszprémi püspöknek van hetvenötezer hold földje. Ebben van
-negyvenezer hold szántója, rétje, kertje, belső telke és legelője,
-a többi pedig erdő. Van neki két vára, két székes palotája, három
-vármegyéje, öt-hat ezer holdnyi Balatonja, közel két milliónyi
-tőkepénze, ötvennél több temploma és kápolnája, ugyanannyi szentje,
-1848 előtt 60 ezer jobbágya és zsellérje és szolgáló embere,
-hatszáz zsidaja, negyven vendégfogadója, ötven korcsmája, több mint
-harmincz utszéli csárdája s közel egy millió forint kegyes
-alapitványa, a melyre János püspöknek már nem volt szüksége, tehát
-a szegényebb papok és káplánok számára elalapitotta.</p>
-<p>Azért a veszprémi püspök még se ur; – csak akkor ur, ha
-természete megengedi. János püspöknek megengedte a természete.</p>
-<p>Veszprémi várpalotájában ő maga lakott. Legkedvesebb rokonai se
-laktak vele együtt. Csak titkárja és a szentszéki jegyző lakott
-vele egy födél alatt. Azután az udvarmester, három huszár, egy
-kulcsárnő, egy szakácsné s egypár konyhabeli szolgáló személy.
-Összesen vagy tizenketten. Még udvari orvosa is a szomszéd
-palotában lakott.</p>
-<p>Tehát 12 személy számára főztek. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_15" id="Page_15">-15-</a></span></p>
-<p>Kellett pedig a háztartáshoz évenként tüzelőnek és élelmi
-szernek, a mint következik:</p>
-<p>Kétszáz erdei öl hasábfa. Ezt beszolgáltatták az erdők.</p>
-<p>Száznégy hizott disznó háromszáz bécsi mázsa hussal és zsirral.
-Ezt beadták a malmok. Száznégy bécsi mázsa finom liszt. Ezt is a
-malmok adták be.</p>
-<p>Naponként 120 kifli, tehát egy évben 43 ezer nyolczszáz darab.
-Ezt a sütők szállitották.</p>
-<p>Huszonöt szarvas, harmincz őz és dámvad és ötven vaddisznó. Ezt
-fölnevelte a Bakony és beszállitotta az erdőszemélyzet.</p>
-<p>Hogy tej, vaj, turó, szelid és vadszárnyas mennyi ment be
-naponként a várpalota konyháiba: ezt kiszámitani nem lehet.</p>
-<p>Hanem mindezen felül sóra, husra, füszerszámra, eleven és nem
-eleven halakra kellett naponként ötven forint, tehát egy esztendőre
-18 ezer forint.</p>
-<p>A zöldséget, főzeléket, czukrász-süteményeket, sajtot,
-nyalánkságokat, gyümölcsöket senki se tudta szám szerint és érték
-szerint.</p>
-<p>A pinczékbe a bort Tálya, Csopak, Badacsony és Somlyó termette.
-A világ leghiresebb és legdrágább borai. Kétszáz holdnyi szőleje
-volt a négy hires helyen. Csak tokaji aszú-bora hatszáz akó volt
-rendesen. Mikor meghalt is, ennyit találtak pinczéiben. Pedig nem
-ez volt legjobb és legdrágább bora. Badacsonyi kéknyelü bora és
-somlyai aszúja kétszer olyan drága volt, mint a legdrágább
-ötputtonyos tokaji. Mert ötputtonyosnál vékonyabbat nem szürtek
-pinczemesterei. <span class="pagenum"><a name="Page_16" id=
-"Page_16">-16-</a></span></p>
-<p>De hát ki ette-itta meg ezt az irtóztató tömeg enni-inni valót?
-Hiszen minden napra annyi mázsa esett, a mennyit a várpalota 12
-személyből álló személyzete nyomott. Pedig a kácsa is saját
-sulyának csak harmadrészét tudja megenni naponként. A papok
-falánksága pedig még se éri el a kácsák falánkságát. Tudni kell
-pedig, hogy a várpalota lakói közt mindenki sovány volt és
-kistermetü. Még az udvarmester is. Egy még most is él közülök, az
-én Jánosi Gusztáv barátom, a Kisfaludy-társaság legujabb és egyik
-legérdemesebb tagja. Még most is sovány, pedig már veszprémi
-kanonok régóta. Akkor János püspöknek kedves titkárja volt.</p>
-<p>A rejtélyt könnyü megoldani.</p>
-<p>Veszprém városának sok szegénye van. A tapasztalás megmutatta,
-hogy naponként hatszáz szegény, ha rá nem szorult is, szivesen
-elfogadja a püspök kegyes adományát. S mind a hatszáznak volt
-otthon legalább egy kisdede vagy beteg öregje, vagy hozzátartozója.
-És azután az uri rendhez tartozó szemérmes szegények. Ilyenek ugyan
-kevesen voltak, de hát ilyenek is csak akadtak. A hol annyi hivatal
-s annyi szegényedő kézmüiparos és munkás ember van.</p>
-<p>János püspök tehát kiadta a rendeletet, hogy naponként annyit
-süssenek és főzzenek, hogy minden szegénynek jusson mindennapra
-kenyér, sült és egyéb enni való annyi, a mennyi vasárnappá teszi a
-hétköznapot is. Valláskülönbséget pedig ne ismerjenek.</p>
-<p>Két erkélye volt a várpalotának. Az egyik nézett a Séd völgyére,
-a Cserhátra, a Bakonyra és el messze <span class="pagenum"><a name=
-"Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> napkelet felé, a másik
-nézett a várudvarra. És pedig egyik oldalon a Gizella-kápolnára,
-melyet még Szent István felesége épittetett s a másik oldalon a
-püspökkutra.</p>
-<p>Innen szokta nézni János püspök redőnyös ablakok mögül a maga
-szegényeit. A mint jönnek a vármegye háza felül vagy a Szent
-Benedek sziklája felül. S a mint elmennek megrakodva minden felé. S
-mindig elszomorodott, ha kevesen jöttek. Olyankor mindig attól
-félt, hogy elfogynak a szegények egyszer s ő többé istennek tetsző
-munkát nem végezhet.</p>
-<p>Jámbor János püspök: ne félj te attól! Nem fogynak el a
-veszprémi szegények!</p>
-<p>Ha huszonnégy esztendei alvás után most kilépnél sirboltodból,
-melynek faragott vörös köveit már belepte a moha ott a városvégi
-temetőben s ha fölmennél palotád erkélyére, hogy megnézd
-szegényeidet, a mint jönnek hozzád bögrével, csuporral, tálacskával
-és isten áldásával: talán senkit se látnál ott. Talán el is
-felejtették már az emberek, mi volt egykor a püspöki várpalota.
-Talán rendőr állana ottan, hogy megvédje a kéregetők tömegétől
-palotád nyugalmát. De ha végig mennél a Cserháton, a Buhimvölgyön,
-a Jeruzsálem-hegy oldalán s a Csapószeren és benéznél a sziklák
-tövén, a hegyek oldalán s a folyó partjain épült kis házacskákba,
-hol egykor a kis iparos családja szerény jóllétben élt: akkor vagy
-visszamennél palotádba s háromezer szegény előtt nyitnád meg
-naponként szivedet és éléskamrádat s bizony nem maradna el onnan
-tőled <span class="pagenum"><a name="Page_18" id=
-"Page_18">-18-</a></span> egy se, – vagy visszamennél sirboltodba a
-faragott vörös kövek árnyékába, melyeket már belepett a moha ott a
-Balaton felé vezető utnak jobb oldalán. Hogy aludnál örökké s ne
-látná könyes szemed a te városodnak pusztulását.</p>
-<p>Bizony más világ van ma abban a városban, mely a Bakony és a
-Balaton közt fekszik. Magyar kézmüiparunk eltünt. Nemzeti
-gyáriparunk nem állott helyébe.</p>
-<p>– – Hanem hát mindez még nem nagy uraság. Alamizsnálkodni
-szegény ember, szegény asszony is tud.</p>
-<p>De János püspök mást is tudott.</p>
-<p>Egyszer meghivott bennünket vadászatra, sarvalyi erdejébe. A
-sarvalyi erdő ott van Sümegh mellett Zala vármegyében. Jól elmult
-már ennek harmincz esztendeje.</p>
-<p>Ott volt a főispán báró Fiáth, az alispán Késmárky, a főjegyző
-Csapó, a bakonyi főbiró Hunkár, a bakonyi egyik szolgabiró Ányos s
-velem együtt vagy nyolczan, tizen. Később mind képviselő. Alig él
-már közülünk kettő-három.</p>
-<p>Vadászat – vadászat. Nem egyéb, mint kirándulás. Kiki megy a
-vadásztanyára a maga költségén. Ott a gazda ellát meleg szobával,
-enni-inni valóval. S ha az ember kijárta, kifázta és kivadászta
-magát: megy haza.</p>
-<p>Igy gondoltuk mi is.</p>
-<p>Január 7-ike volt, kegyetlen hideg, ködös, zuzmarás téli nap.
-Korán reggel elindultunk, az etetés és ebédelés <span class=
-"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> Tapolczára
-volt kitüzve, a derék Mojzer uram falusi vendéglőjébe.</p>
-<p>Leszállunk, lelökjük a bundát, bemegyünk a nagy ivóba,
-bajuszunkat kiszabaditjuk a hóból, jégből. Mojzer uram hozza az
-illatos törkölypálinkát s mai sütetü kalácsot. Kinálja ő is,
-Szentirmay József barátom is, a püspök sógora s megbizottja és a
-vadászat rendezője.</p>
-<p>Fiáth bárónak, főispánunknak jó kedve kerekedik. Elfázott kezét
-megdörzsöli és azt mondja:</p>
-<p>– Urak, ha megengeditek, ma az én vendégeim lesztek.</p>
-<p>Igy is jól van. Szentirmay is elfogadja szó nélkül, Mojzer uram
-is mosolyog hozzá.</p>
-<p>Mosolyogva kinyit egy nagy ajtót, mely a szomszéd nagy szobába
-vezetett s oda szól a főispánhoz:</p>
-<p>– Méltóságos uram, tálalva van.</p>
-<p>Bemegyünk. Szemünk-szánk eláll a nagy fényüzésen.</p>
-<p>Nehéz ezüst teriték mindenben. Csak ugy görnyed az asztal. A
-legszebb metszésü velenczei üvegek s a legdrágább porczellánok.
-Karos gyertyatartók, mint az erdő. Az ország legdrágább borai
-kisebb-nagyobb palaczkokban. Asztaldiszül csodálatos szépségü
-gyümölcsök s egész szőlőtőkék ragyogó érett fürtökkel.</p>
-<p>Hát még az ebéd!</p>
-<p>Nincs a Bakonynak és Balatonnak olyan szelid és vad, vizi és
-szárnyas csemegehusa, a mely hidegen és melegen, lével s szárazon
-ott ne lett volna. Azután a pástétomok, torták, magyar kalácsok,
-még tepertős pogácsa is. <span class="pagenum"><a name="Page_20"
-id="Page_20">-20-</a></span></p>
-<p>Derék főispánunk ki nem fizeti ezt az ebédet nyolczunk után ezer
-forinttal. Pedig nem tett zsebjébe többet kétszázötven forintnál,
-mikor elindultunk. Vadászni akartunk, nem kártyázni.</p>
-<p>Aztán a czigány is huzta. Rosszul huzta, de azért jól huzta.
-Főispánunk mégis alig várta a fizetést. Azt már látta, hogy vele
-nincs elég pénz, de mégis kiváncsi volt a számlára.</p>
-<p>– Vendéglős ur, vendéglős ur, a számlát kérem.</p>
-<p>– Ki van az már fizetve, méltóságos uram.</p>
-<p>– Hogyan? Mit beszél? Ki fizette ki?</p>
-<p>– Méltóságtok az én kegyelmes püspököm vendégei, már én csak ugy
-látom el uraságom vendégeit, mintha uraságom maga volna itt.</p>
-<p>Ezt csinálja utána az Angol királyné vendéglőse. Igaz, hogy
-Mojzer uram János püspöknek volt fogadós bérlője.</p>
-<p>Kemény téli szürkület volt, mikor innen elindultunk. Öreg este,
-mikor a sümeghi palotába értünk. A sarvalyi rengetegen át vezetett
-utunk. Ittas volt kocsis, huszár, ló, uraság egyaránt. Nem lett
-semmi baj.</p>
-<p>A palota emeletének homlokzatát s balszárnyát rendezték be
-számunkra. Minden vendég számára volt külön előszoba, elfogadó
-terem és hálószoba. S minden vendég számára külön komornyik és
-külön vadász.</p>
-<p>Az én vadászom volt Prapatich. Derék fiu. Őse Szigetvárnál esett
-el Zrinyivel együtt. Annak volt egyik hadnagya. A mint ezt a költő
-Zrinyi Miklós megénekli. <span class="pagenum"><a name="Page_21"
-id="Page_21">-21-</a></span></p>
-<p>A vacsora rövid volt. Az egész napi utazás, hideg, a tapolczai
-nagy ebéd kissé kifárasztott bennünket. Korán lefeküdtünk.</p>
-<p>Reggel hat órakor megszólalt a kürt a várudvaron. Tessék
-fölébredni.</p>
-<p>Hét órakor ujra megszólalt a kürt. Tessék fölöstökömre
-megjelenni a nagy ebédlőben.</p>
-<p>Fél nyolczkor ujra teleharsogta a kürt a vár udvarát.
-Előállottak a kocsik, el-ki gyorsan lóhalálában a pagonyba.</p>
-<p>A nap még nem kelt föl, csak erősködött. Nem sikerült neki
-egészen. Ritka és szürke téli ködök az égen is, a földön is
-vissza-visszaszoritották éjjeli ágyába.</p>
-<p>Nyolcz órára elértük a pagonyt. Fölálltunk egy hosszu nyilt
-vonalra. Hátunk mögött a zárt erdő, előttünk öt-hat éves vágás.
-Messze-messze a ködboritotta távolban kétszáz rabszolga vagy
-jobbágy kezdte hajtani az erdőt. Rabszolga hajdan, jobbágy ötvenkét
-év előtt, napszámoshajtó ma.</p>
-<p>A fő erdőmester kijelölte az állást. Puskát a karra, kezet
-eltakarva, meg kellett állani mereven.</p>
-<p>A hajnali szél azonban bele avatkozott a mulatságba.</p>
-<p>Tizennégy fok volt a hideg. Észak felől jött a szél. Nem nagy
-szél, de téli szél és mégis csak szél. Senkise volt köztünk
-eszkimó-ruhában. És azután az eszkimó se áll mozdulatlanul órákon
-át az éjszaki sarkvidéken. Nekünk pedig két egész órán át kellett
-állanunk mozdulatlanul. Tizennégy fok hideg mellett éjszaki
-szélben!</p>
-<p>Vadászruha dolgában én nem legénykedtem. Fel voltam öltözve jól.
-Legalább tudtam elmélkedni, türelemmel <span class=
-"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> várni s
-vadásztársaimmal később jókedvüen évelődni. Olyan megfázott
-embereket soha se láttam az életben.</p>
-<p>De rövid a téli nap mulatságra, hejh de hosszu az a téli nap
-csikorgó hidegben, fent a hegy ormán, északi szél süvitése mellett.
-Mikor az erdő nem zúg, hanem zörög. Mikor a lomb nem zöld, hanem
-száraz. Mikor a kandalló, édes szó, meleg falat olyan messze
-van.</p>
-<p>Eszembe jutott Kane, a sarkutazó, a ki elbeszéli, minő télen a
-hideg a Hudson-öböl és a Parry-fok táján. Hejh, derék Kane, kár
-volt neked Franklin után olyan messze járnod, hogy megismernéd a
-hideget s elbeszélnéd, miként fáztak matrózaid.</p>
-<p>Jöttél volna ide mihozzánk s nézted volna meg, miként fázik
-Veszprém vármegye főispánja s miként dideregnek a Bakony
-vármegyéjének oszlopos kormányzói. Matróz fázhatik, hiszen az csak
-matróz. De hogy merészel olyan idő lenni, hogy még a bakonyi
-főszolgabiró is fázzék? S azután pandur se volt közel, hogy vele rá
-lehetett volna ijeszteni a hidegre.</p>
-<p>Hátam mögött állt Prapatich, a vadászom. Bajusza jégcsappá vált
-rögtön. Orra kihamvasodott, mint a beszterczei szilva. Meg nem
-engedte, hogy beszélgessek vele. Szemmel, szájjal, kézzel, füllel
-intett, figyelmeztetett, hogy a beszéd elveri a vadat.
-Engedelmeskedtem.</p>
-<p>Szegény hajtók! Egy nagy völgy választott el még tőlük. Ők a
-másik hegygerinczen kezdték a hajtást s még a hegy lábához se
-érhettek el. Hát ő nekik mennyire kellett fázniok szakadozott,
-vékony téli gunyáikban? <span class="pagenum"><a name="Page_23" id=
-"Page_23">-23-</a></span></p>
-<p>Hajdan a hajtás szolgálatszámba ment. Akárhány uraság
-robotszámba se vette be. Most napszámfizetésért jön a hajtó, nem
-kénytelen vele. Mégis kétszer annyi jön, mint a mennyit
-fölszólitanak. Az egyiknek mulatság; a másik látni akarja, az
-uraság miként öli meg a vadat, hogy folyik el annak meleg vére?</p>
-<p>Embernek, állatnak haldoklása kinos látvány és szomoru. De
-minden gyilkosnak élvezete van abban, ha áldozatát elejtette s azt
-haldokolni látja. Vajjon nem ebben gyökeredzik-e a vadászat
-szenvedélye?</p>
-<p>Beszél-e valahol Shakespeare a vadászat szenvedélyéről? Kiváncsi
-volnék az ő felfogását ismerni.</p>
-<p>Nem is király, a ki háborut nem folytat. Nem is uraság, a ki nem
-hatalmaskodhatik. Nem is nemes ember, a ki nem vadász.</p>
-<p>Miben állott az ősi nemesség?</p>
-<p>Agyon ütni az ellenséget.</p>
-<p>De hátha nem volt ellenség se közelben, se távolban?</p>
-<p>Akkor agyonütni a bölényt, a szarvast, a duvadat. Vagy ha
-alkalom jött s föllobbant a szilaj harag: agyon ütni a jobbágyot s
-fizetni érte negyven forint vérdijat, vagy ha másé volt a jobbágy,
-adni urának érte kárpótlásul tizenkét tinóborjut.</p>
-<p>Ez volt a középkor.</p>
-<p>Intézményei elmultak már. De az ős ember szenvedélyei ma is
-élnek. Ezek közé tartozik a vadászat. Eszterházy herczegnek van
-százmilliója, de azért elmegy horgászni a patak partjára, leül a
-meztelen földre, meghül bele s harmadnapra meghal. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span></p>
-<p>Mindegy. Uraság volt, mert nem fojtotta el az ős ember
-szenvedélyét.</p>
-<p>Volt egy öreg alispánom. Azt mondta, csak az az uraság, a ki még
-élvezettel tud csibukozni. Az utolsó csibukkal eltünik az utolsó
-uraság is. Mert a csibuk mellett dolgozni semmit se lehet. Ahhoz a
-tökéletes tétlenség kell. Olyan ember pedig, a ki épen semmit se
-dolgozzék, nagyon kevés van már. A kinek pedig dolgozni kell: az
-nem uraság.</p>
-<p>Az ölés és gyilkolás is az ős ember szenvedélye. És egyuttal
-uraságának módja és bizonysága. Kezdte Kain s folytatta Nimród.
-Nemes lélek nem öl ma már embert, de nemes ember még mindig öl
-állatot. Hatalom nélkül nincs uraság, erőszak nélkül nincs hatalom
-s vérontás nélkül nincs igazi erőszak. A persa trónörököst öt-hat
-éves korától arra szoktatják, hogy néhány eleven galambnak tekerje
-ki a nyakát naponként. Kérdezik a fő tanitómestertől, mire való ez
-a kegyetlenkedés?</p>
-<p>– Hát hogyan lehetne uralkodó, ha nem lenne kemény szive?</p>
-<p>Ezért kell vadászni.</p>
-<p>Mert nem az igazság és bölcsesség csinálja a világtörténetet,
-hanem az akarat, a szenvedély és a vakmerőség.</p>
-<p>És nem az okosság, szelidség és szorgalom szüli a míveltséget,
-hanem a szükség és nélkülözés.</p>
-<p>»Kaparj kurta: neked is lesz.« De a Kurta csak akkor kapar, ha
-éhes és ürgét, egeret akar fogni vagy ha rókát, borzot sejt a
-lyukban s azt meg akarja ölni. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> Ha egyikre sincs oka: akkor
-a Kurta lefekszik s naphosszat szundikál. S a szundikáló Kurta
-sohase fedezné föl a gőzmozdonyt és villanyos világitást.</p>
-<p>Messze-messze lent a völgyben valami ismeretlen zaj kezdődik.
-Fél mérföldnyi közben kétszáz ember tiporja a csikorgó havat s
-verdesi botjával a fiatal vágás avar lombjait. De embert, mozgó
-lényt nem látni sehol. Ha mikor sötét este seregélymadár suhan át
-fejünk fölött: az ezernyi ezer láthatatlan madárszárnynak suhogása
-hasonlit a messze völgy zajához.</p>
-<p>Szisszenést hallok hátam mögött.</p>
-<p>Fejemet oldalra forditom. Prapatich szemöldökével int, hogy
-nézzek előre.</p>
-<p>Ott áll előttem husz lépésnyire a szarvas. Három éves bika
-csodálatos szépségü termetével. Koronás fejét magasra emeli, két
-szép fülét hallgatódzásra fesziti, fényes szemével, gazdag
-szempilláival néz le a völgy felé.</p>
-<p>Háttal állott előttem egy szobanagyságu tisztáson. Tünődött a
-zajon, a mi kelt a völgyben.</p>
-<p>Puskámat leemelem balkaromról s vállamhoz akarom fesziteni.
-Lábam önkénytelenül a lövő álláshoz igazodik s alattam megcsikordul
-a hó. A villám nem gyorsabb, mint a hogy a gyönyörü állat rám
-tekint s egy óriási ugrással odább szökell. Hejh Donáth barátom, ha
-te ezt a szökellést érczben, márványban szoborrá tudnád
-alakitani!</p>
-<p>Sohase láttam többé azt a szarvast. Az állatkert foszlott szőrü,
-kopott szarvasai, a mint ott kéregetnek <span class=
-"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> a közönség
-előtt, minő szomoru alakok e remek teremtéshez képest.</p>
-<p>Sohasem bántam meg, hogy megmenekült.</p>
-<p>Prapatichot kérdeztem aztán, hát ő miért nem lőtt rá?</p>
-<p>– Nem szabad. Ilyen állatot csak az uraságoknak szabad
-meglőni.</p>
-<p>Teringettét! Az uraságok számára a természetnek is, még a
-rengetegnek is külön darabot kell szállitania, mint a szabónak,
-vagy az ékszeresnek.</p>
-<p>Igy is jól van.</p>
-<p>Vége volt a hajtásnak. Mentünk reggelire.</p>
-<p>Száz éves tölgyek levágva. Vastag águk az ülőhely. Öt halomban
-öt máglyahasáb ég. A lobogó lángok a fák koronájáig érnek. A
-máglyák körének közepén szabad tér, a hótól eltisztitva. A tér
-közepén óriási mennyiségben hideg sonkák, ürü czombok, pulykák,
-kalácsok és pogácsák. És a boros és pálinkás palaczkok sorban, hadi
-rendben mint a hadsereg. A máglyákon belül telepesznek meg az
-uraságok és főtisztek és vadászok, – kivül a hajtók, kocsisok és
-szekeresek. S közepén Szentirmay barátom osztja a sültet, az italt,
-a jó szót és parancsot. Mint Napoleon az austerlitzi csatában.</p>
-<p>Ez volt a reggeli a sarvalyi rengetegben.</p>
-<p>Egyszerre fölharsan a kürt, előállanak a kocsik, előre föl a
-sümeghi várpalotába!</p>
-<p>Négykor ebéd, nyolczkor tánczvigalom. A város és környék ragyogó
-szépségei együtt. Hajnali három órakor <span class=
-"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> tértünk
-nyugvóra. Mert hiszen pár óra mulva, reggeli hat órakor ujra
-megszólal a kürt a várpalota udvarán. Ujra ki a pagonyba!</p>
-<p>Igy volt másnap, igy volt harmadnap, igy volt egész héten
-át.</p>
-<p>Igaz, hogy a harmadik nap hajnalán én már semmi kürtszóra föl
-nem ébredtem. Hanem Prapatich kérlelhetetlen volt. Addig zaklatott,
-mig utóbb lelket vert belém s nagy nehezen megértettem tőle, hogy a
-kocsik már befogva s az uraságok az étteremben várnak
-reggelire.</p>
-<p>– Édes jó Prapatich, csakugyan a maga ősapja volt az, a ki dicső
-halállal esett el Szigetvár védelmében?</p>
-<p>– Az volt uram, az én ősapám.</p>
-<p>– S nem sajnálja maga azt a dicső ősapját?</p>
-<p>– Nem én uram, sőt büszke vagyok rá. De miért tetszik azt
-kérdezni?</p>
-<p>– Mert én is büszke volnék magára, ha maga esett volna el oly
-dicsőn Szigetvár védelmében. Egyszer legalább ki tudnám magam
-aludni kedvemre.</p>
-<p>– – Hát ilyen vadászatokat rendezett János püspök a vármegye
-urainak.</p>
-<p>Ilyen fejedelmi mulatság azonban mégis csak mulatság. Minden
-gazdag ember megteheti, ha van hozzá elég hiusága. Mélyebb és
-magassabb és szebb lélek is van még, mint a mely a szegényeket
-kenyérrel s az urakat költséges szórakozásokkal látja el.</p>
-<p>János püspök valamikor egyetemi tanár volt itt Budapesten. Egyik
-karácsonyi szünet alatt meglátogatta szülőit Pécsett s jött onnan
-ismét a fővárosba. 1840-ben <span class="pagenum"><a name="Page_28"
-id="Page_28">-28-</a></span> történt. Vasutnak hire sem volt. Csak
-ugy kocsin koczogott éjjel-nappal. Valamely ok miatt a
-Budapest–Székesfehérvár–Kanizsai hadutra tért ki Somogyon
-keresztül.</p>
-<p>Tél volt, éjszaka volt, zimankós idő volt, a mikor Enyéng körül
-kocsisa eltévedt s jó késő éjszakán az én falumba,
-Mezőszentgyörgyre botlott. Tovább menni nem lehetett, ember-ló
-kiállott, itt kellett éjszakázni.</p>
-<p>Kocsisa megáll egyik szélső ház előtt. Zsöllérház volt, szegény
-ember lakta. Leszáll a kocsis és bezörget az ablakon.</p>
-<p>Fölébred a zsöllér, nyakába keriti a bundát, kilép a ház
-elé.</p>
-<p>– No mi baj?</p>
-<p>– Utasok vagyunk, eltévedtünk, micsoda falu ez?</p>
-<p>– Nagyon eltévedhettek, ha azt se tudják, hiszen ez
-Mezőszentgyörgy.</p>
-<p>– Nem mutatná meg kigyelmed, merre van a vendégfogadó?</p>
-<p>– Nem én, mert az itt nincs a mi falunkban.</p>
-<p>– Hát akkor hol hálunk az éjszaka ebben a veszedelmes
-időben?</p>
-<p>– Akár én nálam. Hányan vannak, kik vannak ott a kocsin?</p>
-<p>– Csak egy tisztelendő ur van a kocsin.</p>
-<p>– Ez már baj. A papot nem tehetem se a konyhába, se az
-istállóba, nekem pedig csak egy kis szobám van s abban feleségem,
-öt gyermekem. Nekünk kell valahogy a konyhában meghuzódnunk.
-<span class="pagenum"><a name="Page_29" id=
-"Page_29">-29-</a></span></p>
-<p>Zsöllérkonyha: hideg konyha. Nyitott tüzhely, nyitott kémény,
-csak ugy ordit bele a szél, csak ugy szitál benne a hó.</p>
-<p>Ranolder ezt el nem fogadhatta.</p>
-<p>– Köszönöm jó ember a szivességét. Vezessen el a
-plébánoshoz.</p>
-<p>– Olyan nincs a mi falunkban, de még a szomszédban sincs. Mert
-mi igaz kálomisták vagyunk. Hát a tisztelendő ur miféle
-szerzetbeli? Talán csak nem pápista?</p>
-<p>– Az vagyok biz én.</p>
-<p>– No hát akkor a mi tiszteletes urunknál lesz csak jó helye.
-Tessék csak ezen az utczán a templomig menni. A melyik háznak
-keritése, kapuja van: ott lakik a tiszteletes ur.</p>
-<p>– Köszönöm jó ember, mi a maga becsületes neve?</p>
-<p>– Fazekas Mihály – szolgálatjára.</p>
-<p>Papunk Fábián Sándor volt. Nőtlen ember, szelid, tudós, nemes
-ember. Másod nagybátyja a volt aradi főispánnak. Majd a mikor
-függetlenségi harczunk mezőföldi történetéről irok, róla is
-megemlékezem, de Fazekas Mihály zsöllérről is. Volt szerepe benne
-mind a kettőnek.</p>
-<p>Mikor 1867-ben bevégeztük a tisztujitást: tisztelgés végett
-meglátogattuk János püspököt. Akkor mondta el nekem a püspök, mikor
-és miként töltött az én falumban öt napot. Mert akkora förgeteg
-támadt, hogy a fuvatagok miatt öt napig ki nem mozdulhatott. S
-hozzá tette: <span class="pagenum"><a name="Page_30" id=
-"Page_30">-30-</a></span></p>
-<p>– Isten megengedte, hogy hálás lehessek e jó lelkésztársam
-akkori szivességeért, mert apám, testvérem se láthatott volna
-szivesebben.</p>
-<p>Tizenkét esztendő mulva lett püspök és vagyonos ember. Akkorra
-már Fábián Sándor régen soponyai pap volt. Küldött neki egy szekér
-drága bort ajándékba. Megért ezer forintot. De a zsöllérnek is
-küldött egy borjas tehenet. És szép köszönő levelet mindegyikhez. A
-zsöllér különösen megérdemelte vendégszerető gondolatáért.</p>
-<p>– – – Mikor az ökuméni szent zsinatra Rómába ment: már akkor
-harmad izben látogatta meg ő szentségét, IX. Pius pápát. Sohase
-ment üres kézzel. Elhitette ő szentségével, hogy csak az élhet el
-jó erőben, egészségben az »emberi kor legvégső határáig«, a ki
-somlyai bort iszik, különösen pedig az ő termését iszsza.
-Gondoskodott is arról, hogy ő szentségének egyszerü asztaláról
-sohase hiányozzék a jó somlyai bor.</p>
-<p>A szent zsinatra Jánosi Gusztáv barátomat vitte el magával. Meg
-egy zsák aranyat. Barátomnak vette hasznát, de aranyának nem.</p>
-<p>Olaszországnak tizszer annyi püspöke van, mint Magyarországnak.
-De milyen püspöke. János püspöknek volt egy hopmestere, Gergelyi
-uram, még az se cserélt volna egyik-másik olasz püspökkel.</p>
-<p>Ugy rémlik előttem, hogy Kápri szigetén is van egy püspök s egy
-székes káptalan tizenkét kanonokkal. Ide nagyon szeretett
-ellátogatni János püspök. Valahányszor ellátogatott: mindig
-eljöttek hozzá kézcsókra az ő püspöktársa és a székesegyház
-kanonokjai. S akkor <span class="pagenum"><a name="Page_31" id=
-"Page_31">-31-</a></span> aztán minden kanonok kapott emlékbe
-egy-egy aranyat, a püspök ötöt. Legalább busásan élhettek abból az
-aranyból egy pár hónapig. Vagy addig, a meddig.</p>
-<p>De a mikor aztán a csalhatatlanság fölött összevesztek s János
-püspök egy remek beszédben kifejtette, hogy ő mint Szüz Mária
-országának, a szép Magyarországnak egyházi fejedelme, a
-csalhatatlanság hitét el nem fogadja: olyan zsivajjal riadtak fel
-ellene, hogy csak ugy harsogott bele Szent Péter temploma. De sőt
-még attól se irtóztak, hogy a katedrából kitaszigálják. Szép uj
-selyem püspöki palástja egészen rongyossá lett a nagy
-ellenmondástól. Mikor már letuszkolták a szószékről, csak akkor
-vette észre, hogy a ki legjobban tolta, huzta, ránczigálta: az az ő
-kápriszigeti püspöktársa volt.</p>
-<p>Hazament szállására. Átöltözött s azt mondta kedves
-titkárjának:</p>
-<p>– Van-e még a zsákban arany, édes fiam?</p>
-<p>– Még félig van, kegyelmes uram.</p>
-<p>– No hát vigyük vissza Magyarországba s ezentul az olasz
-püspököket és kanonokat hozzám ne ereszd kezet csókolni.</p>
-<p>De még keserübb boszut állott ő szentségének udvari
-környezetén.</p>
-<p>Mert ezen tul csak annyi somlyai bort küldött, a mennyit ő
-szentsége maga fogyasztott el.</p>
-<p>– Az én borom ne igyák ezen tul a »jezsuiták«.</p>
-<p>De ő szentsége halálos holtáig mindig azt itta. El is ért akkora
-kort, a mekkorát előtte a pápai szent székben egyetlen pápa se. Még
-maga Szent Péter apostol se. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_32" id="Page_32">-32-</a></span></p>
-<p>»Non videbis annos Petri.« Ez azt teszi magyarul: »Meg nem éred
-Szent Péter korát«. Másfél ezer éves hagyomány ez Rómában és az
-egész világban. Igaz is volt ez János püspökig. De az ő somlyai
-bora s IX. Pius asztali bölcsessége csuffá tette ezt a másfél ezer
-éves igazságot.</p>
-<p>A szent zsinat óta sohase ment el többé Rómába.</p>
-<p>Hanem a helyett szaporitotta a leánynevelő intézeteket.
-Veszprémben kettőt, Budapesten, Pápán, Tapolczán, Keszthelyen,
-Kaposvárott egyet-egyet alapitott. Belekerült neki másfél millióba.
-És minden alapitó levelébe bele tette, sőt keményen kikötötte, hogy
-a kis lánykáknak magyar nyelven magyar nevelést adjanak. Inkább
-pusztuljanak el az intézetek, semmint németek legyenek.</p>
-<p>Ezen kivül az összes uradalmakat ellátta uj gazdasági
-épületekkel. A birtokrendezést ő vitte keresztül. Mindenféle
-jótékony, nemzeti és közczélra többet áldozott négy millió
-forintnál. Legkedvesebb rokonait is vagyon nélkül hagyta. Igaz,
-hogy ők se törekedtek a meggazdagodásra. Csodáltuk ezt mindig.</p>
-<p>Minden kálvinista jól járt az ő urodalmaiban. Birtokrendezéskor
-annyi földet adott egyháznak, papnak, tanítónak, iskolának, a
-mennyiből úr lett valamennyi. Még a zsidók is mindig dícsérték.
-Rájuk parancsolt, hogy igaz mértékkel jó italt mérjenek, de csaknem
-ingyen adta nekik az italmérést.</p>
-<p>– Egyházamé és hazámé az én birtokom, az isten azért bizta rám
-kezelését, hogy egyházamnak és hazámnak visszaadjam. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span></p>
-<p>Ilyen avas nézeteket táplált magában János püspök. Saját
-személyére alig költött el évenként néhány száz forintot.</p>
-<p>Volt azonban nagy büne is. Kálvinista embert tett egyik
-fődirektorává, Kenessey Pongráczot. Igaz, hogy tekintélye s egyik
-főtisztviselője volt a vármegyének magas míveltséggel, nagy
-vagyonnal s példás becsülettel – de mégis csak kálvinista volt ő. A
-többi egyházfejedelem ezt meg nem bocsátotta János püspöknek se
-életében, se holta után.</p>
-<p>Badacsony hegyén száz hold szőleje volt. Miért szerzett annyit:
-annak története van.</p>
-<p>A természet szépségeit nagyon szerette. Beutazta Európa minden
-szép vidékét. Mindenki azt mondta neki, utóbb maga is azt hitte,
-hogy Nápoly és Sorrento vidéke a világ legszebb tája. Még Markó is
-azt mondta neki, az öreg is, a fia is Florenczben.</p>
-<p>Egyszer bérmaköruton Badacsony vidékére is ellátogatott. Fölment
-a hegy tetejére s körülment a hegy vállain is. Egy helyen a bazalt
-tornyok alatt, az omlástól nem messzire megállott és
-körülnézett.</p>
-<p>És a mig körülnézett: lelke előtt végig vonultak a nagy világ
-legszebb tájképei. És látta azt, hogy valamennyinél szebb az a
-vidék, a melyet ő most lát s az a pont, a hol ő most áll. Lelkét
-magasztos érzelem töltötte el s nagy gondolat fogamzott meg
-agyában. Magához intette urodalmainak kormányzóját.</p>
-<p>– A mi országunk a legszebb ország s ez a hely, a hol állunk, a
-világ leggyönyörübb vidéke. Ide épitsetek <span class=
-"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> nekem
-lakóházat s fölöttem, a bazalt-torony tetejére emeljetek egy óriási
-keresztet a mi Üdvözitőnk emlékezetére. És vegyétek meg nekem az
-elpusztult szőlőket és tanitsátok az embereket az okos
-szőlőmívelésre. Egykor az idegen nemzetek utazói ezren és százezren
-jönnek ide majd, hogy a mikor már minden szépet láttak: minden
-szépséget itt együtt lássanak!</p>
-<p>Ugy lett, a hogy megparancsolta.</p>
-<p>Ez volt az a János püspök, a kinek Szentirmay barátom ezt
-mondta:</p>
-<p>– Kegyelmes uram, a koma öt-hat budapesti barátjával meg akar
-bennünket látogatni Badacsonyban.</p>
-<p>A »koma« én voltam. Sok ember volt keresztkomám a vármegyében.
-Ott még most is erősebb a »koma«, mint a »vajda«. Tudta a püspök,
-hogy Szentirmay is, Kenessey is, az ő kormányzói: keresztkomáim s
-Kenessey rokonom is. Mosolyogva mondta:</p>
-<p>– Fogadjátok őket szivesen. Kik azok a barátai?</p>
-<p>– Szász Károly, Gyulai Pál, Salamon Ferencz, Szilágyi Sándor,
-Nagy Miklós, Zeyk Ferencz.</p>
-<p>János püspök nagy meglepetéssel és nagy örömmel felelt
-Szentirmay Józsefnek:</p>
-<p>– Józsi! tudd meg, hogy ez mind iró, mind kálvinista és mind
-erdélyi. A mint egyházmegyém határain belépnek, az én vendégeim.
-Aztán a becsületet meg mentsétek.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_35" id=
-"Page_35">-35-</a></span></p>
-<h2>SALAMON FERENCZ.</h2>
-<p class="summary">(Az indulás. – Béla király Névtelenje. – Miként
-kell megirni a nemzet történetét. – Mikor Salamon Ferencz
-követjelölt volt. – A bujdosó Salamon. – Mikor szép a bölényborju?
-– A siketnéma beszél. – Meglátjuk a Balatont.)</p>
-<p>Julius 4-én reggeli 6 órára rendeztem az összejövetelt a déli
-vasut budai állomásához. Megjelent valamennyi. Csak Zeyk Ferencz
-maradt el, a kinek a honvédminiszteriumban akadt el nem halasztható
-dolga. És csak Szász Károly maradt el, a kinek meghalt valami
-kedves ismerőse s a család őt kérte meg, hogy a holtat mint lelkész
-ő temesse el.</p>
-<p>Eljött még Nagy Miklós is. Életében akkor hagyta el először egy
-hétre a »Vasárnapi Ujság«-ot. Bántotta is a lelkiismeret mindaddig,
-mig a Balatont meg nem látta. Száz irka-firkát vett elő zsebjeiből
-s nézte, hogy mit feledett el. S irta irónnal vissza kesze-kusza
-leveleit s rettentő utasitásait s adta föl a vasuti postán
-Tétényben, Martonvásáron, Fehérvárott, Lepsényben. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span></p>
-<p>Eljött még Gyulai Pál úr is. A déli vasut indóházának csöndes
-csarnokait még sohase verte föl a társalgás zaja annyira, mint a
-mikor oda Gyulai Pál ur belépett s ott meglátta Szilágyi Sándort és
-Salamon Ferenczet. És a többit.</p>
-<p>Kirobogott a vonat a szin alól. Ennyi erdélyi ember Bethlen
-Gábor óta be nem tette a lábát egy csopron Tuladunára. Annak pedig
-elmult már 256 esztendeje.</p>
-<p>Öten voltunk.</p>
-<p>Kényelmesen elfértünk az első osztályu szakasz hat ülésén.</p>
-<p>Szilágyi Sándor ritkán ült le, Gyulai Pál úr sohase ült le, Nagy
-Miklós pedig mindig az ablaknál állt vidéket látni. A csöndes
-öregek mi voltunk ketten: Salamon Ferencz meg én.</p>
-<p>De Salamon Ferencz csak addig volt szótalan, mig a Vértes
-hegységre nem került a szó. A vasutról meglátni ennek nyugoti
-sarkát ott Csókakő és Moór táján. Itt választja el egy keskeny
-völgy a Bakonytól.</p>
-<p>Salamonnak a Vértesről eszébe jutott Béla király Névtelen
-Jegyzője s arról eszébe jutott a honfoglalás.</p>
-<p>Salamon akkor már történetiró volt. A török hódoltság történetét
-és természetét, az első Zrinyieket s a Pragmatica Sanctio
-történetét akkor már megirta s irt már akkor egy csomó történeti
-kisebb értekezést. Nemzetünk hőskorába még egy oldalról se kapott
-bele, noha a legrégibb forrásokat már jól ismerte.</p>
-<p>A Névtelen Jegyzőről nem volt akkor nagyon jó véleménye. Sokat
-is vitatkozott e miatt Szabó Károlylyal <span class=
-"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> magán
-társalgásban. De akkor velem is kemény vitába keveredett.</p>
-<p>A Névtelen azt mondja a Vértesről, hogy: »nagy erdő az, melyet a
-németeknek ott elhányt vértjei után most Vértösnek neveznek«.
-Salamon ezt ostoba szójátéknak, Horváth István-féle
-történetkoholásnak tekintette.</p>
-<p>Ebben nem vitatkoztam vele. De abban igen, hogy a Névtelen
-Jegyző hol született, vagy hol nevelkedett?</p>
-<p>Félig komolyan, félig tréfásan azt mondtam, hogy a hires
-Névtelen is ott született vagy ott nevelkedett, hol én, mert
-»kenyér« helyett ő is »könyér« szót, a középső »e« betü helyett ő
-is »ö« betüt használ. Bizonyitja ezt a »Vertus« szó, melyet a latin
-betük hiánya miatt Vertösnek kell olvasni. Ha Vértesnek nevezte
-volna: ezt le tudta volna irni latin betükkel is változatlanul.
-Minthogy pedig »ö« betüvel csak Somogyban, csak a Mezőföldön és
-csak Kőrös, Kecskemét, Szeged táján beszélnek, tehát a nagy
-Névtelen e három vidék egyikén nevelkedett. Talán épen az én
-falumban Mezőszentgyörgyön.</p>
-<p>Akárhol nevelkedett: én többre becsültem, mint akkor Salamon
-Ferencz.</p>
-<p>Ő azt mondta, ha az elmult időkről egyáltalán nincs krónika: ez
-nem oly baj, mintha hamis krónika van. Én azt mondtam, a valódi
-itélő tehetség se az igaz, se a hamis krónikát se el nem veti, se
-el nem fogadja föltétlenül.</p>
-<p>E szavakkal vetett véget a vitának: <span class=
-"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span></p>
-<p>– Már ahhoz igazán kedvem volna barátom, hogy a honfoglalás
-történetét megirjam. Nem is nyugszom addig, mig meg nem birkózom
-vele.</p>
-<p>Nem is nyugodott addig, de azért még se birkózott meg vele.
-Nemsokára bele kapott a főváros történetének megirásába s abba bele
-is halt. Hanem azért maradt a honfoglalásról két becses müve. Az
-egyik arról szól: mikor foglalta el Árpád végkép e mi szép
-országunkat.</p>
-<p>A másik arról szól: minő volt Árpád seregének szervezete,
-katonai képzettsége, fölszerelése és hadakozó képessége.</p>
-<p>Gyönyörü tárgy. Méltó olyan elméhez, a minő az övé volt. Méltó a
-világ legnagyobb elméjéhez.</p>
-<p>Ötven éves volt akkor Salamon Ferencz. Hatalmas elme, mely a
-dolgok és tünemények titkainak mélységeig volt képes lemerülni.
-Nagy kincsekkel gazdagitotta nemzetünk történelmi öntudatát. De
-későn jutott eszébe, hogy történetiró legyen. Abból az ezer
-tudományból, melyet a történetirónak tudnia kell, ő már sokat nem
-tanulhatott meg tökéletesen, sokat pedig nem tanulhatott meg
-eléggé.</p>
-<p>De azért nem áll mögötte egyik történetirónknak se. Se azoknak,
-a kik előtte, se azoknak, a kik vele és utána éltek és dolgoztak.
-Elméjének csodálatos ereje tán valamennyinek föléje emeli.</p>
-<p>A tudomány és cselekvés minden ágában több a nagy buvár, a remek
-iró, a nagy ember, mint a történetirás terén. Mert a történetirónak
-a nemzetet s a nemzeti <span class="pagenum"><a name="Page_39" id=
-"Page_39">-39-</a></span> életnek korszakait hiven s költői
-ihlettel kell kora elé állitania.</p>
-<p>Mi az: hiven? Mi az: költői ihlettel?</p>
-<p>A nemzet hadakozik, kormányoz, törvényeket alkot, vallásos
-életet él, vagyont gyüjt, mivelődik s büszke önmagára.</p>
-<p>Tehát van neki hadvezére, államférfia, törvényhozója, egyháza,
-tudománya, költészete és vagyona s mindezen felül van faji jelleme.
-A hogy él, a hogy szeret, a hogy imádja az istent és az asszonyt és
-a becsületet, a hogy az erényt és a bünt gyakorolja, a hogy fél
-valamitől s a hogy a világ első nemzetének érzi magát.</p>
-<p>De hát ki az a történetirók közül, a ki elsőrangu hadvezér,
-államférfi, törvényhozó, hitvalló, bölcs és költő tudott lenni?
-Vagy a kinek módjában állott mindezek müködését közvetlen közelből
-látni, megfigyelni s megbirálni?</p>
-<p>A ki nem igazgatott községet vagy vármegyét s nem kormányozta az
-országot: miként értheti az meg Szent István, Szent László és
-Könyves Kálmán korát, alkotásait, erkölcsét és törvényeit?</p>
-<p>A ki nem ismeri utolsó gombig és zsinórig a mai huszárt: miként
-ismerhetné az Árpád hadseregét?</p>
-<p>S a ki azt nem érzi minden csöpp vérében, a mit a költő Zrinyi
-érzett és hirdetett, hogy sohase volt nemzet a világon, mely a
-magyarnál derekabb lett volna: miként lehetne az a magyar nemzet
-történetirója?</p>
-<p>Ez már a költői ihlet kérdése. Ha nem fönséges hősköltemény a
-megirott történet: nem méltó az akkor a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> magyar
-nemzethez. Nagy történetirói voltak a hellen népnek, de egy se érte
-el, egy se közelitette meg Homert. Ő a hellen fajnak egyetlen igaz
-történetirója.</p>
-<p>Ismerem én azt az ezer ellenvetést és kifogást, mely ugy zúg
-felfogásom ellen, mint a darázsraj. De nem törődöm vele. Mert nem
-igaz egy se.</p>
-<p>Nemzeti történetirónk még nem született meg. Még Salamon
-Ferenczben se. De ő legalább érezte, milyennek kell annak
-lenni.</p>
-<p>Nyelve nem volt zengő. Nem volt simán hullámzó. Macaulayt és
-Tocquevillet meg se közelitette. De nem járt közel a római
-történetirás remekeihez se. Gondolatai tiszták, mélyek, egészek, de
-azok alakjai nem dallamosak; sohase látszik meg a költő keze azon
-az alakon, melyben gondolatát elénk állitja.</p>
-<p>De olyan elme, mint az övé, idáig el se juthatott. Ő
-feldolgozásra semmiféle anyagot készen el nem fogadott. Minden
-anyagot megvizsgált előbb, hogy valódi-e az? S a mellett és a miatt
-még gyüjtő és buvár törekedett lenni. Gondolkozása és tanulmánya
-csaknem egészen birálattá és elemzéssé alakult át. S valósággal
-fiatal korának legtöbb irodalmi munkája is birálatból áll.</p>
-<p>A ki mindig birál és csupán csak birál: az nem kellemes lélek.
-De Salamon lelke csupa báj és kedvesség volt nagy elméje daczára
-is. Akkora volt benne a gyöngédség, gyermekkedély, emberszeretet és
-magyarság.</p>
-<p>Alacsony, zömök termet, előrehajtott fejjel. Menése tétovázó,
-keze mozdulatai nehézkesek, ügyetlenek. Arczbőre cserszinü és
-sötétbarna, szemei aprók, villogók, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> sötétek. Szeme fehére nem
-látszott a pillák miatt, de szemei örökké mosolyogtak, még akkor
-is, ha haragra gerjedt. Tatárjellege volt az egész arcznak s a ki
-találkozott s futólag beszélt vele: nagyon megtisztelte volna
-azzal, ha benne egy falusi kálvinista tanitót ismer föl. Egyébként
-egy jóképü miskolczi csizmadia alakja állt benne előttünk.</p>
-<p>Pedig a történet nehéz kérdéseinek földeritésében a nagy
-gondolkozók közé tartozott s büszkén vallaná magáénak a világ
-minden nagy nemzete.</p>
-<p>Elmondom gondolkozásának egy iczi-piczi történetét.</p>
-<p>A csucsai ütközetben sulyos sebet kapott. Ezzel befejezte
-honvédéletét, függetlenségi harczunkban viselt dicső, de névtelen
-szerepét. Talán eljutott a káplárságig, talán a hadnagyságig, talán
-addig se. Sohase kérkedett honvéd dolgaival. Mikor Tordán, kedves
-városában fölléptették képviselőjelöltnek: ellene föllépett Tisza
-László. És győzött is, minthogy Tisza Lászlóról elbeszélték
-kortesei, minő vitéz honvéd volt, minő hősiesen harczolt s mennyi
-sebet kapott Moórnál. Harmincz év előtt ilyen érvnek győzni kellett
-Tordán. Hiába ismerték, hiába szerették Salamont: Tisza László
-győzött, mert ő vitéz honvéd volt. Boldog idő, nemes férfiak, dicső
-nemzedék, mely bizalmát tünődés nélkül ruházta a vitéz
-honvédre.</p>
-<p>Választás után busan beszélgetnek barátai Salamonnal a
-bukásról.</p>
-<p>– Hejh barátom, ha te honvéd lettél volna csak egy napig is!
-<span class="pagenum"><a name="Page_42" id=
-"Page_42">-42-</a></span></p>
-<p>– Hiszen voltam én félesztendeig.</p>
-<p>– Ne beszélj no! Voltál-e csatában?</p>
-<p>– A Mezőségtől Csucsáig valamennyiben.</p>
-<p>– Ne te ne! De csak már sebet kaptál volna!</p>
-<p>– Hát hiszen Csucsánál ágyukerék törte össze a lábamat, mikor
-elvettük a némettől.</p>
-<p>Barátai ugy rohantak neki, mint az oroszlánok.</p>
-<p>– Hogy nem tudtad te ezt nekünk előbb megmondani? Hiszen akkor
-ebben is eléred te Tisza Lászlót!</p>
-<p>Salamon elnevette magát. Hogy ő ugy megtréfálhatta barátait,
-szülőföldén való gyermekpajtásait. Akiknek még akkor sem mondta el
-honvédérdemeit, a mikor képviselősége függött attól. A mikor
-barátai csak azzal győzhettek volna.</p>
-<p>Kolozsvárott állott be honvédnek. Sulyos sebének hosszu
-gyógyulását is ott várta be. Tordai barátai mind honvédek voltak
-szintén, ki erre, ki amarra. Hogy tudhatták volna azok Salamon
-honvédérdemeit?</p>
-<p>A harcz végén nem volt kenyere s nem volt fejét hova nyugodtan
-lehajtani. Fölkerekedett, hogy el-kiszáll majd Magyarországra tul a
-Királyhágón.</p>
-<p>Négy forint a zsebben, egy pár váltó fehérnemü az iszákban,
-félig viselt tisztes fekete ruha a testen, egy melegebb köcze,
-amolyan félig felöltő, félig köpenyeg a vállon: igy indult utnak
-Salamon Ferencz, hogy hóditson, foglaljon, éljen, jövőt biztositson
-magának.</p>
-<p>Szerencsésen elért Nagy-Váradig s mire odaért: szerencsésen
-elfogyott a pénze.</p>
-<p>Ennek is volt egy kis oka. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_43" id="Page_43">-43-</a></span></p>
-<p>A Királyhágón a csucsai magaslatra gyalogszerrel bandukolt föl.
-A történetiró ösztöne támadt fel benne. Igazán meg akarta nézni a
-csucsai ütközet szinhelyét. Át akarta tekinteni a
-»terepviszonyokat«.</p>
-<p>Itt állott a központ, erre-amarra a balszárny és jobbszárny.
-Föntebb a főhadiszállás, a hol a csata alatt ittasan szunyókált a
-hadvezér ugy, hogy Dobay őrnagynak kellett átvenni a honvédsereg
-vezérletét.</p>
-<p>A jobbszárny egy csapatja, kétszáz vörös sapkás fönt a
-Sebes-Kőrös balparti magaslatán. Hat ezer oláht ver szét, a ki
-oldalt és hátba szeretné támadni a magyar sereget. Lent a befagyott
-Körös medrén egypár század vasasnémet robog előre, mig vezénylő
-főtisztjét két honvéd szuronyhegygyel le nem veszi a lóról.</p>
-<p>Szemközt a német sereg központja kétszeres erővel. Itt egy üteg,
-ott egy üteg. Köröskörül hó, zuzmara, csikorgó hideg. A kéz odafagy
-puskacsőhöz, kardmarkolathoz. Magyarország történetirója megáll s
-édes és keserü érzéssel keresi azt a helyet, a hol rohamra ment, a
-hol az ellenség ágyuját elfoglalta s a hol piros vére kihullott a
-hóra.</p>
-<p>Megáll, körülnéz, apró fekete szeme messze-messze révedez az
-erdőkön és bérczeken át. Lelke visszaszáll a Rákóczyak, Bethlenek
-és Hunyadyak korába.</p>
-<p>Pákh Albert mindig azt mondta: Salamonnak bivalyborjuhoz
-hasonlit az arcza. Nem volt igaza Pákh Albertnek. Én is jól
-megfigyeltem. Inkább hasonlitott a bölényborjuéhoz, de nem az
-ujvilági hanem az óvilági bölényéhez, a melynek utolsó sarja
-1808-ban halt ki Erdélyben. <span class="pagenum"><a name="Page_44"
-id="Page_44">-44-</a></span> Nem az a hátraálló homlok és hideg,
-merev szem, mint a bivalynál, hanem az a busa homlok, széles arcz,
-csillogó szem, mint a bölénynél.</p>
-<p>Akár bivaly, akár bölény: csunya arcz férfinak. Hajh de fenséges
-szépségü arcz az, mikor a magyar ifju lelke tele van hazája
-dicsőségével és fájdalmával s a mikor megáll ott a csatatéren s
-elnéz vissza kis hazája bérczeire s elnéz előre a Tisza-Duna
-sikjaira s honfiérzetének rózsás ködén át dicsőnek látja a multat s
-nagynak és boldognak a magyarok jövendőjét! Csak istennek arcza
-lehet olyan szép, mint akkor az ifju bujdosóé.</p>
-<p>Nem önmagára gondol. Pedig zsebje üres, lába fáradt, nem tudja:
-mit eszik s hova hajtja le fejét holnapután. Mégse magára gondol,
-hanem arra, hogy ha már az oláht, a szászt, a horvátot, a ráczot,
-az osztrákot és az oroszt legyőzhettük volna s most fénylő
-lobogóval vonulnának büszke csapataink az ország fővárosába
-diadalmi hálát adni a magyarok istenének!</p>
-<p>– Hó! Megállj! Ki vagy? Hol a passzus?</p>
-<p>Zsandárok jönnek, eléje állanak s kemény hangon kérik tőle az
-igazságot.</p>
-<p>Oda adja s oda ad még egy forintot is.</p>
-<p>– Azt láttam ki a szemükből, hogy valami csavargónak néznek.</p>
-<p>Igy fogyott el utolsó krajczárja is, mire Nagy-Váradra ért.</p>
-<p>Ott Lukács Györgygyel találkozott. Ugy emlékszem, őt emlité.
-Annál volt és pihent pár napig. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_45" id="Page_45">-45-</a></span></p>
-<p>Ott értesült arról, hogy özvegy zsidó asszony ott a Körös
-partján nevelőt keres fia mellé s igér szállást, mosást,
-élelmezést, fütést, világitást s havi tiz forint fizetést. Özvegy
-Jakabnénak hitták a jó asszonyt.</p>
-<p>Salamon Ferencz itt maradt s elfogadta ezt a fényes állást.
-Bujdosó honvédnek fényes volt ez. Pestig jó lesz egyik
-pihenőnek.</p>
-<p>Két fiu volt a háznál.</p>
-<p>Az egyik ép, egészséges. Ez volt az idősebb, talán nyolcz-tiz
-éves. E mellé kellett a tanitó és nevelő. Orvosnak szánták, azzá is
-lett, ma is él.</p>
-<p>A másik pár évvel fiatalabb. Ez siketnéma volt, istennek
-nyomorékja. Ezt nem szánták semminek.</p>
-<p>E siketnéma kedvéért mesélem el ezt az egész történetet, hogy
-tanuságot tegyek Salamon Ferencz elméjéről s emberszeretetéről.</p>
-<p>A tiz forint havi fizetésért tanitotta az idősb fiut. Gondosan,
-lelkiismeretesen, a kötelesség egész érzetével. De maradt még ideje
-elég. S eszébe jutott, hátha azt a szegény kis siketnémát
-megtanitaná ő beszélni. Hisz a siketnéma nem sokkal különb lény az
-eleven bodzafánál, hátha lehetne belőle okos állatot, beszélő
-embert alakitani?</p>
-<p>A siketnémát ötven év előtt is tanitották már arra, hogy a
-gondolatot lehessen vele közölni s hogy ő is közölhesse mással. A
-kézfej öt ujjának változata képezte a huszonöt-harmincz betüt. A
-betükből szavak s a szavakból beszéd és társalgás. De arra, hogy a
-siketnéma hangos beszédre legyen képes, még nem gondoltak.
-Lehetetlennek tartották. <span class="pagenum"><a name="Page_46"
-id="Page_46">-46-</a></span></p>
-<p>Salamon Ferencz tünődött: miért volna ez lehetetlen? Gégéje,
-hangizma, nyelve, szája, ajkai a siketnémának is olyanok, mint a
-beszélőnek. Tüdeje is rendesen fujtat. Csak ki kell a módját a
-beszédnek találni.</p>
-<p>Ő kitalálta.</p>
-<p>A szegény fiu elé tartott egy botot. Ugy tartotta eléje, mintha
-mondta volna neki: ide nézz fiam ez bot.</p>
-<p>Akkor ujjával saját ajkára mutatott s kimondta a szót:
-»bot«.</p>
-<p>Mikor az ember e szót kiejti: két ajkát erősen összeszoritja s
-aztán a levegő kirobbantása közben nagy hirtelen kinyitja, de ugy,
-hogy a két ajk közepén támadjon a nyilás, melyen a levegő
-kirohan.</p>
-<p>Az élesen figyelő gyermek nézte az ajkak mozdulatát. S
-megkisérlette utánozni. Tiz, husz kisérlet után eltalálta. S mikor
-eltalálta: Salamon elismeréssel helyeselte s a fiu vállát
-megveregette, fejét megsimogatta.</p>
-<p>A »bot« után jött a »fa«, azután a »mama«, azután a »macska«,
-»kutya«, »szem«, »ágy«, »nyelv« s igy tovább. Az első hónapban 14
-szónak kiejtésére tanitotta meg.</p>
-<p>Összesen ötszáz szóra törekedett megtanitani. Sikerült. A szavak
-a legközelebbi környezetre vonatkozó közhasználatu szavak voltak.
-Minek is több? Müller Miksa szerint a hegyi angol parasztnak, a ki
-falujából sohase lép ki, háromszáz szava van. Egy szegény
-siketnémának untig elég ennyi is.</p>
-<p>A fiuból betüszedő lett s talán ma is él. De az egész Jakab
-családban, de az egész Nagy-Váradon senki se <span class=
-"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> tudja,
-minő hires és nagy ember lett abból a szegény bujdosóból, a ki
-azokat a zsidó gyerekeket oly nagy szeretettel tanitotta.</p>
-<p>De másutt se tudják Salamon Ferencz találmányát.</p>
-<p>Ma már száz intézet van a világon, a hol a siketnémákat igy
-tanitják. De a tanitás története Salamon nevét nem ismeri.</p>
-<p>Hanem mikor ott hagyta a nevelői állomást, az asszony húsz
-forint külön jutalmat adott neki elismerésül. Ezzel jött Pestre és
-ezzel ment még Nagy-Kőrösre is tanárnak, hol nyilvános életének
-második és igen kedves állomása volt.</p>
-<p>Elhagytuk Székesfehérvárt, tovább zakatolt velünk a vasut,
-elhagytuk az én falumat Mezőszentgyörgyöt s gőzkocsink
-felcsavarodott velünk a Balatonpart aligai magaslatára.</p>
-<p>Érdekes a Balatonnak itt a partja. E partot egyes részei szerint
-más meg más név alatt ismeri a vidék.</p>
-<p>E nevek is furcsák. Gamásza, Világos, Aliga, Akarattya,
-Csittény, Kenese, Máma. Mindegyik a partnak egyik érdekes részét
-jelenti. Régi nevek, régi szavak. Ugy tetszik, mintha Árpád
-magyarjai már itt találták volna. Legrégibb magyar okirat a tihanyi
-apátság alapitó levele. A korábbi keletüek vagy másolatok, vagy
-hamisitványok. Ez igazi. S e szavak közül egy-kettő már ebben a
-levélben is előfordul.</p>
-<p>A mikor a vasut már fönt robog a parton egy mély bevágásban: egy
-helyütt a világosi földszakadéknál egy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> pillanatra
-elénk bukkan a Balaton. Nagy Miklós rögtön oda állt az ablakhoz s
-szemeit kimeresztve bámulta a viz tükörét. De csak egy pillanatig.
-Ujra bevágás jött és csak pár percz mulva szünt meg az akadály.
-Attól kezdve Nagy Miklósnak nem lehetett többé szavát venni.
-Elfelejtette Erdélyt. Elfelejtette a Pojnik-almát és a tordai
-pogácsát. Elfelejtette a »Vasárnapi ujság«-ot. Csak bámulta a
-vizet.</p>
-<p>Gyulai Pál urra nem tett nagy hatást. Vagy ha tett is: el nem
-ismerte volna a világért. Mert, hogy ő elismerjen valamit, a mi
-hiányzik az Akadémia kiadásai közül, »olyan nincs«.</p>
-<p>Salamon Ferencz is némán gyönyörködött, de annál többet
-kérdezősködött Szilágyi Sándor.</p>
-<p>Szilágyi azt kérdezte: hajókáznak-e a parti lakosok?</p>
-<p>– Azok bizony nem hajókáznak.</p>
-<p>– De hát hogyan érintkeznek egymással?</p>
-<p>– Nyáron sehogy, télen a jégen át.</p>
-<p>– Fürödnek-e?</p>
-<p>– Azt ugyan nem cselekszik.</p>
-<p>– De hát mire használják ezt a nagy vizet?</p>
-<p>Salamon felelt meg helyettem.</p>
-<p>– Ez bizony Sándor se ló, se szamár, hogy terhet rakjanak
-rá.</p>
-<p>Várjatok csak erdélyiek, majd máskép beszéltek ti a Balatonról
-két nap mulva!</p>
-<p>A vaskocsi fent robog a magasban. A part 60–70 méter magas s oly
-meredek, mint a fal. Oldala tele a parti fecskék és varjak
-lyukaival, a hol fészkelnek. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_49" id="Page_49">-49-</a></span></p>
-<p>Lent a vizszélen selyem szőnyeg és sima fövény, melyen
-messze-messze be lehet menni a tiszta vizbe a nélkül hogy elnyelné
-az embert. Közben-közben keskeny sávokként zugó nádasok. Azontul a
-nagy viz tükre, a tulsó parton ködbe és távolba enyésző hegyek.</p>
-<p>Ezer és ezer vizi madár a nádason belül. Tarka libucz, fehér
-sirály, szürke vadlud csapatokban. Itt-ott egy-egy gém áll őrt
-mereven, mozdulatlanul feltartott fejjel. Minő kedves zaj volna a
-madarak csevegése, ha nem zugna-zörögne ugy a gőzkocsi!</p>
-<p>Száz szinü pompában játszik Nagy Miklóssal a vízszin tüköre.
-Ezüst-fehér, halavány-kék, haragos zöld, égszin, barna-kék óriási
-foltonként és vonalanként váltakozva. Itt állandó, amott változó,
-itt eltünik, amott felbukkan egy-egy szinárnyalat. Nagy Miklós nem
-érti. Mert ő csak a vizet nézi s az eget nem nézi. Pedig az ég s a
-Balaton vize együtt sir és együtt nevet, együtt derül és együtt
-borul, együtt mosolyg, együtt haragszik. Mint a hű szeretők és igaz
-hitvesek. Ha az egyiknek nézesz a szemébe: tudod már mi van a
-másikban is.</p>
-<p>A tihanyi templom tornya s az akarattyai nagy szilfa
-farkasszemet néznek egymással. Melyik vénebb, melyik magassabb,
-melyik fenségesebb? Emberkéz épité az egyiket, istenkéz a
-másikat.</p>
-<p>Erdélyi barátaim figyelmét oda irányoztam a nagy szilfára.</p>
-<p>– Oda nézzetek!</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_50" id=
-"Page_50">-50-</a></span></p>
-<h2>A MAGYAROK FÁJA.</h2>
-<p class="summary">(A csárda. – A fogas király. – Az öreg szilfa. –
-Melyik rosszabb: a török-e vagy a német? – Kinek hány őse van? –
-Van-e még magyar, van-e még zsidó. – Papi birtok, zsidó
-birtok.)</p>
-<p>Ott áll a fa, az ős, öreg szilfa, az akarattyai magaslaton.
-Földje, maga büszkén néz szét a messze világba. Egyik oldalán a
-csittényi szőlős gunyhó, másik oldalán az akarattyai csárda, nehány
-puskalövésnyire tőle mindakettő.</p>
-<p>Csárda egykor, pusztai lakás ma.</p>
-<p>Hova lettek a csárdák? Hova tünt el a csárdai élet?</p>
-<p>Gyermekkorom sok emlékét őrzi a csárda. Ugy megőrzi, alig jut
-belőle ma már magamnak is. A hogy elmult a gyermekkor, ugy mulnak
-el a csárdák, ugy mulnak el az élet emlékei.</p>
-<p>Őskeleti, ősmagyar intézmény a csárda. Talán a hunok, talán az
-avarok még nem ismerték. Az a Priszkosz követ, a ki Attillánál
-járt, nem beszél csárdáról. Mikor társaságával letelepedett
-éjszakázni, nem csárda mellé telepedett. Ha lett volna akkor
-csárda, <span class="pagenum"><a name="Page_51" id=
-"Page_51">-51-</a></span> hun vezetője oda vitte volna éjjeli
-szállásra. S mikor jött a vihar és záporeső s a görög urak feje
-fölül elvitte a sátort s uti málháikat belesodorta a szikes tóba: a
-csárdához menekültek volna eső elől, éhség elől, szomjuság
-elől.</p>
-<p>Ősmagyar szó a »csárda« is. Hiába akarják tőlünk elvitatni
-polyákok, törökök, déli szlávok. Meglehet, igaza van Vámbérynek,
-hogy őseink a persáktól tanulták el a szót és az intézményt.
-Meglehet, hogy persa nyelven azt jelenti a szó: ágas szin.
-Bizonyos, hogy őseink hozták Európába.</p>
-<p>A hol ivóviz van: oda kutat ásnak. Közelébe ágas szint, leveles
-szint állitanak. Az ágas szin mellé egy kis putri vagy hajlék:
-ebből a három épületből áll a csárda. Nem oly fényes, nem oly
-szilárd ugyan, mint a balbeki napisten templomának romjai, de
-czéljuk, rendeltetésük ép oly kegyes, ép annyira istennek
-tetsző.</p>
-<p>Keritése nincs, kapuja sincs. S ha nincs kapu: be se lehet zárni
-senki előtt. Szabad a bejárás, szabad a megszállás mindenkinek.</p>
-<p>Nem is az emberért, inkább a lováért készült. Az ember türheti
-az éhséget, szomjuságot; jóravaló ember lovát éhezni, szomjazni nem
-engedi. Megitatja a kutnál, beállitja árnyékba a szin alá, vet neki
-egy marok szénát, zöld füvet vagy eleséget s pihentetés után ugy
-megy tovább. Maga az ember bemegy, vagy be nem megy a csárdába: nem
-tartozik a dologhoz. Árnyékért, pihenő helyért, itató vizért ugy
-sem szabad pénzt elfogadni <span class="pagenum"><a name="Page_52"
-id="Page_52">-52-</a></span> magyar embernek. Csak németnek szokása
-lakat alatt tartani a vizet és födeles árnyékot.</p>
-<p>Erős igazsága van a németnek, de erős és szép igazsága van a
-magyarnak. Hisz a ló gazdája azért egy hajtóka italra vagy többre
-mégis csak benéz a csárdáshoz is. Ez a csárdás haszna. De azért,
-hogy fáradt állat megpihenjen, szomjas állat elverhesse szomját,
-hasznot huzni embertelenség.</p>
-<p>Ott volt még az én gyermekkoromban a czinkotai, a pinkóczi, a
-tekeresi, a gamászai, az akarattyai, az alsó dakai, a felső dakai,
-a geleméri, a füzfői, az almádi csárda. Egy pár még ma is fenáll,
-ma is csárda. Busul, szegénykedik, csárdása gazdaságból éldegél,
-vendéget alig lát, utas ember elkoczog mellette, a muzsikus czigány
-rá se gondol többé, hanem azért mégis csárda. Urasága csárdának
-felejtette. A legtöbbje gazdasági tanyává alakult át. A pinkóczi
-csárdát a nemes vármegye pusztittatta el ott a hodosi erdő mellett.
-De végkép kipusztult már a hodosi erdő is. Bokros tölgyeinek semmi
-nyoma többé.</p>
-<p>Az akarattyai csárda se csárda már több mint negyven
-esztendeje.</p>
-<p>A Balatonnak ezt a részét Balatonfőnek nevezik. A balatonfői
-partok azok a magas és meredek partok, a melyekről már
-megemlékeztem. Azt a magaslatot, a mely az akarattyai csárdához
-fölvezet, Tikacs néven nevezte el az őslakó.</p>
-<p>Erre szoktak szüleim nyaranta a balatoni fürdőre járni az
-akarattyai csárda aljába. <span class="pagenum"><a name="Page_53"
-id="Page_53">-53-</a></span></p>
-<p>Egy mély szakadás van itt a nagy partok között, mintha óriási
-vizmosás volna. Itt le lehet szállni a vizhez. Ide jön
-vasárnaponként száz meg ezer kocsival a Mezőföld népe, kivált
-aratás és cséplés után fürödni, a cséplés és nyomtatás porából
-kitisztulni. Ellepik a sekély vizet a nádason kivül. Ha a partról a
-magasból néznők: ugy tünik elénk a sok emberfej, mintha télen
-óriási varjusereg lepi el a havas mezőt. Mert kopasz embert és
-szőke embert a Mezőföld alig ismer. Fürdő után körbe telepesznek az
-összevalók, előszedik a pogácsát, sonkát, kulacsot s jó kedvvel
-beszélik egymásnak, ki milyen mélyen ment be a vizbe. Uszni nem tud
-senki. Azt pedig mindenki tudja, hogy a ki nyakig érő vizbe bemegy,
-ha uszni nem tud, többé vissza a maga erejével nem jöhet. Beszivja
-a Balaton.</p>
-<p>Apám tudott uszni. Megtanulta gyermekkorában a szilasi
-uszólápon. Ma már ez sincs meg az ősi telken.</p>
-<p>1851-ben történt az eset. Lementünk fürödni. Anyámnak nem volt
-szabad a nyilt vizen fürdés, de ő is eljött s egy pokróczon leült a
-homokos partra.</p>
-<p>Apám beuszott a nádason belül s a mint ott lubiczkol, jön vele
-szemközt lassu mozgással egy termetes hal. Vagy a hullám hányta,
-vagy a szellő tolta, de a viz szinén jött feléje. Első pillanatra
-nem ismerte föl. Akkora volt mint egy jókora harcsa, de se bajusza,
-se pikkelye.</p>
-<p>Mikor közelért hozzá: kitért előle. Nagy hallal szabad vizben,
-puszta kézzel viaskodni nem okos ember <span class=
-"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> dolga. De
-a mint mellette uszkált, észrevette, hogy a hal tátogat s többet
-fekszik oldalán, mint hasán.</p>
-<p>Haldoklott a gyönyörü állat. Nem volt semmi sértődése,
-haldoklott öreg kora miatt. Apám a kopoltyuja alá tette balkezét s
-jobb kezével iparkodott kifelé vonszolni. Haldokló állattal könnyü
-lesz elbánni.</p>
-<p>Csakhogy az a haldokló állat a fogaskirály volt s a király akkor
-is hatalmas, a mikor haldoklik.</p>
-<p>De azért kihozta. Egyet-kettőt vetett magán ő felsége, de apám
-erős ember volt, keményen fogta, kivezette a lábolható vizig; ott
-ölébe vette s anyám lábához oda tette a homokra.</p>
-<p>Negyven fontos óriási fogas volt. Mióta uralkodhatott már a
-vizek mélységein: nem tudják azt a tudósok. Hálót, szigonyt,
-erősebb ellenséget el tudott kerülni. Szerencsésen eljutott az
-emberi kor legvégső határáig.</p>
-<p>Hanem hát mégis csak király volt, a ki fogát se könnyen, se
-ingyen oda nem adja.</p>
-<p>Ott feküdt anyám lábainál. Életnek jele nem látszott már rajta.
-Anyám minden gondolat nélkül czipellős lábafejével megérintette az
-orrát. Erre egy szempillantás alatt mélyen bekapta anyám lábafejét
-s irtóztató fogait összeszoritotta.</p>
-<p>A sikoltásra apám oda ugrott, letérdelt s két kezével
-megkisértette a fenevad állkapcsait szétfesziteni. De roppant ereje
-se volt erre képes. Talán a test sikossága miatt se tudta egész
-erejét kifejteni. De hihetetlen erő van a hal állkapocs-izmaiban.
-<span class="pagenum"><a name="Page_55" id=
-"Page_55">-55-</a></span></p>
-<p>Anyám a fájdalom és ijedtség miatt elájult. Mi gyerekek meredt
-szemmel néztük a küzdelmet. Apám kegyetlenül káromkodott s oda
-kiáltotta kocsisunknak:</p>
-<p>– Hozd ide a kalapácsot.</p>
-<p>Bükky István volt kocsisunk. Öreg, pupos, régi hü cseléd. Oda
-czammogott a kocsihoz, a tarisznyából kivette a kalapácsot s átadta
-apámnak. Csak a kalapács vasával lehetett a haldokló vagy talán már
-halott állat állkapcsai közül anyám lábát kimenteni.</p>
-<p>Szerencse, hogy akkor nem volt még félczipő vagy kivágott czipő.
-De igy is nagy sebje volt anyámnak. Rögtön öltöztünk s mentünk fel
-a csárdához. Ott apám finom törkölypálinkával kimosta s aztán
-bekötözte a sebet. Begyógyult szerencsésen.</p>
-<p>Hanem az eset miatt mégis csak elmaradt a nagy szilfa
-látogatása. Pedig e napra már előre kitüztük. Elmegyünk tövébe,
-megmérjük területét, leülünk árnyékába, megszámláljuk főágait.</p>
-<p>A mi elmaradt akkor: megcsináltuk máskor.</p>
-<p>Csodálatos alkotása a természetnek. Dereka, főtörzsöke csak
-ember magasságnyi. Tehát nem volt társa közelben soha, nem
-versenyezett senkivel, vele se versenyezett senki. Születése óta
-magánosan állt ott a dombtetőn büszkén, védtelenül, viharok és
-villámok ostromában. Ha lett volna társa vagy szomszédja: magasbbra
-nőt volna törzse s nem fejtette volna ki oly gyorsan, oly közel a
-földhöz koronáját.</p>
-<p>A magyarnak szilfa a nemzeti fája. A német elfoglalta a tölgyet,
-a lengyel a fenyőt, az olasz és franczia <span class=
-"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> az
-olajfát. Ezer falu, város, halom, dülő, határrész viseli nálunk a
-Szilas és Szilágy nevet. S a hol ez a név van: ott magyar lakik,
-ott magyar telepedett meg ezer év előtt.</p>
-<p>Mert a magyar csak a rónát, csak a sikot, csak a végtelent
-szerette. A minthogy a lova is azt szerette. Van fája a siknak is.
-De csak puha fája. A nyár, a füz, a rekettye. Szilaj fája csak a
-szilfa. Erős, kemény, szivós, hatalmas, viharokkal szembeszálló, a
-mit hajdan szilajnak nevezett az irodalom is, a népnek nyelve is.
-Gyümölcsöt nem terem, de éjszakára tanyát ad varjunak, seregélynek.
-A villám kikerüli s ha beleüt is, nem árt neki. Legmagasabb
-csucsára odaszáll a turul madár. Onnan nézi a napot s a legelésző
-és ficzánkoló ménest. Ágából, fiatal hajtásából faragták őseink az
-ijjat. Századokon át él. Kora miatt kihalt szilfát még senki se
-látott.</p>
-<p>Az akarattyai szilfa messze lát. Északfelé a Bakony csucsai, az
-Iszka, a Bögre, a Papodtető, a Halyag, a Hárságy, a Kőröshegy
-zárják el látó körutját. Napkelet felé Fehérvár aranyos tornyait és
-Szegzárd hegyeit látja. Dél felé a Mecsekig néz s napnyugat felé
-Tihanyon keresztül Badacsony büszke tetejére száll tekintete. A
-tihanyi réven át pedig végig néz a Balaton szinén s nem látja
-partját sehol, mint a tengernek.</p>
-<p>Milyen régi ez a fa! Meg nem lehet mondani. Az 1532-iki kenesei
-országgyülés már ott látta, ott találta. A Batthyányi, Tahy, Zalay,
-Nádasdy, Majláth, Csányi, Bottka, Forgách, Apponyi, Zay, Pósa,
-Horváth, Mérey, <span class="pagenum"><a name="Page_57" id=
-"Page_57">-57-</a></span> Kőváry, Kisfaludy, Boronkay, Niczky,
-Sittkey, Bessenyey ma is élő nemzetségek öregei, föbbjei
-apródaikkal, kisérőikkel, huszáraikkal lombjai árnyékában
-poroszkáltak el, a mikor a kenesei országgyülésre gyülekeztek. Hát
-a már kihalt fényes nemzetségek!</p>
-<p>Csak pár év előtt hullott el Mohácsnál a nemzetnek hős serege.
-Az előtt egy király is sok volt, most két királya volt a magyarnak.
-És két örök ellensége. A német és a török. Egyik jobban pusztitotta
-mint a másik.</p>
-<p>Az az öreg fa ott a parton jól hallotta, a mint az ország
-bölcsei és vitézei a fölött tanácskoztak: melyik jobb, melyik
-rosszabb? A török-e vagy a német? Melyikkel tartson a magyar? A
-törökkel-e vagy a némettel? Nem jobb volna-e mind a két királyt
-elkergetni s felállitani a szabad köztársaságot s nemzetül
-szövetkezni a hatalmas törökkel?</p>
-<p>Öreg szilfa: te hallottad ezt a tanácskozást. A te lombod
-belesusogott, a te lombod belebólintgatott ebbe a tanácskozásba.
-Azóta negyedfélszáz esztendőn keresztül látod feljönni és
-lenyugodni a napot a magyar nemzet feje fölött. Végig nézted a
-törökkel és a némettel lezajlott keserü küzdelmeket. Láttad
-győzelmében, láttad bukásában nemzetünket. Sokszor elbuktunk,
-mindig feltámadtunk. Öreg szilfa: te sokat tapasztaltál. És mondd
-meg nekünk most már: melyik szónak volt igaza 1532-ben? És mondd
-meg nekünk azt is: szaporodott-e bölcsességünk 1532 óta? Meg
-tudnánk-e azokra a kérdésekre ma igazán felelni? <span class=
-"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span></p>
-<p>De hát hagyjuk ezt a dolgot öreg szilfa. Ugy se tudod, miért
-beszélek én rólad annyit. Hiszen rólad semmit se tud a főváros
-közönsége. Téged föl nem keres nyaraló közönség. Emlékeztető jel
-nincs függesztve rád. Korhadt oldalaid, korhadó ágaid nem őrzi a
-kegyelet. Isten számában élsz s nem az emberek gondozásából. Meg
-kell mondanom őszintén: miért beszélek én rólad annyit.</p>
-<p>Azért, hogy tanubizonyságul hivjalak: miért pusztulnak oly
-gyorsan gyökeres nemzetségeink.</p>
-<p>Mert te tudod azt a legjobban!</p>
-<p>Közbeszéd, mindennapi szójárás ez: »régi család, gyökeres
-nemzetség«. Mit tesz ez?</p>
-<p>Bizony nem azt teszi: kinek hány őse van. Mindenkinek egyenlő
-számu őse van. Annak a Szemerének, a ki Huba nemzetségéből
-származik, nincs több őse, mint annak a drótos tótnak, a ki csak
-annyit tud őseiről, hogy az ő neve Janó, apját, anyját nem ismerte
-s mint talált gyereket közköltségen nevelte föl Nyitramegye
-valamelyik jólelkü kis tót községe.</p>
-<p>A Neander-völgyi koponya lehet fél millió éves vagy lehet
-százezer éves. Vitatkozzanak fölötte a tudós emberek. Nincs az az
-uralkodó s nincs az a koldus az ó világban, a ki teljes joggal azt
-ne mondhatná: ez a koponya az ő ősének koponyája volt.</p>
-<p>Ősi család az, mely egy birtokon több nemzedéken át megmarad. A
-birtok az ősi s nem a család. A ki azt mondhatja: ez a birtok a
-hetvenhetedik öreg apámé volt: az igazán ősi család. Ilyen magyar
-természetesen <span class="pagenum"><a name="Page_59" id=
-"Page_59">-59-</a></span> nem lehet, minthogy Árpád apánkig a kinek
-legtöbb öreg apja volt, annak se lehetett több
-harminczháromnál.</p>
-<p>Csak az ember öreg, az idő mindig fiatal. Sokan vannak, a kik
-családjukból öt nemzedéket ismernek egy időben, a kik öreg apjukat
-és unokájukat egyszerre láthatják. Ez egy élő nemzetség. Ilyen hat
-nemzetség Árpádig ér föl. Nem is olyan nagy dolog.</p>
-<p>Mi magyarok ezeréves nemzet vagyunk. Mert csak ezer év óta van
-állandó birtokunk.</p>
-<p>Hát a zsidók?</p>
-<p>Az öreg Mózes ugy 1200 körül élt Jézus előtt. Száz-kétszáz évvel
-több-kevesebb nem igen számit. Ha mi magyarok ezer évre számitunk
-vissza: a zsidók háromezer évre számithatnak. Joguk van hozzá. Ma
-is van elég zsidó, a kinek egyenes őse vályogot vetett Egyiptomban
-és papucsot kötött Babilonban s a ki tisztán örökölte századik ős
-apjának vérét, szemeit, szakálát, természetét. Azért mosolygok én
-azon, ha hallom, hogy nincs már Árpád magyarjától egyenes ágon
-tiszta vérrel származott magyar ember.</p>
-<p>Ostoba beszéd.</p>
-<p>Mintha az a tizenöt ezer kemény legény, a kivel Árpád berontott
-Európába, mind valamennyi idegen vérrel keveredett volna
-unokáiban!</p>
-<p>»Korcs volt anyja vére s más faj állott a kidőlt helyére.« Ezt
-mondja a költő. De a költő csak a főurakról beszél, a kiknek
-hegytetőn volt kőváruk. S a magyar nemzetet nem főurai tartották
-fen. Faját, jellemét, tiszta vérét, zömök alakját, széles arczát,
-<span class="pagenum"><a name="Page_60" id=
-"Page_60">-60-</a></span> eszes tüzes szemét nem a főurak őrizték
-meg. A tiszta magyar faj gerinczalkata is egészen más, mint a
-magyar főuraké.</p>
-<p>A magyar főurak jellege hosszukás arcz, keskeny orr, hideg
-szemek, hosszu kéz, gólyaláb, vegyes szin s olyan gerinczhajlat,
-mely a vesék táján nem elég mély. Az ős magyar gerincz hajlottabb,
-mint a magyar főuraké, tehát az ős magyar termet egyenesebb és
-nyalkább, mint a hogy a főuraknál látjuk.</p>
-<p>Csak Erdélyben van még tiszta magyar származásu főur. A
-Kemények, Bánffyak, Bethlenek közt még feltaláltam Árpád
-egyik-másik huszárhadnagyát. A legnagyobb vagyonu magyarországi
-főurak kétszáz év óta habsburgi főnemes elemekkel vannak
-százfélekép összeházasodva.</p>
-<p>A mint a gothai könyv bizonyitja. S a mint a természetök és
-testalkatuk még jobban bizonyitja.</p>
-<p>De térjünk vissza hozzád akarattyai öreg szilfa!</p>
-<p>Van a magyarok közt ősi család, noha csak ezer év van
-mögöttünk.</p>
-<p>De nincs a zsidók közt ősi család, noha három ezer év van
-mögöttük.</p>
-<p>Mert Magyarországon nincs olyan zsidó birtok, mely a harmadik
-nemzedéken át volna egy család kezén.</p>
-<p>Azt mondják, nem is lehet, hiszen csak ötven év óta szerezhet
-zsidó ember ingatlan birtokot.</p>
-<p>Majd megfelel erre az öreg szilfa.</p>
-<p>Tul a Dunán régi példabeszéd, hogy papi örökség, zsidó örökség
-nem száll át a harmadik izre. S az is <span class=
-"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> régi
-példabeszéd: könnyen szerzett jószág hamar elvész.</p>
-<p>A gyermeknevelés nagy igazságainak torzképét tárja elénk a két
-példabeszéd.</p>
-<p>Tul a Dunán van egy érsek, öt püspök, öt-hat gazdag apát és
-prépost s vagy hatvan gazdag kanonok. Tehát mintegy hetven nagy
-szerző.</p>
-<p>Kétszáz év óta gazdagok a magyar papok. Az előtt nem voltak
-gazdagok. Ha tizenöt évet számitunk egy papi beneficziumra, kétszáz
-év óta csak tul a Dunán legalább ezer nagy szerző pap élt. Tehát
-legalább ezer családnak kellett volna meggazdagodni, vagy tisztes
-vagyont szerezni.</p>
-<p>S mindössze sincs öt család, mely vagyonát papi örökségnek, papi
-szerzeménynek tekinthetné. Pedig nem kell ám azt hinni, hogy minden
-nagy szerző pap kegyes alapitványra adta pénzét. Nagyon sok tette,
-de nem mind, sőt fele se. El se élték jövedelmüket. El se
-játszották.</p>
-<p>Hanem odaadták, elhagyták rokonaiknak. Ezek kezén pedig
-elpusztult az első, második nemzedéknél.</p>
-<p>Ép ugy, mint a zsidóknál az ingatlan birtok.</p>
-<p>A nevelés eredménye ez.</p>
-<p>Ha azt akarjuk, hogy utódaink ragaszkodjanak az ősi birtokhoz:
-ugy kell nevelni a gyermeket, hogy ne a vagyont szeresse meg, hanem
-a birtokot. Ne a csürben örüljön a buzának, hanem a hogy a dülőn nő
-fel. Ne menyasszonya keblén imádja a rózsát, hanem kint a kertben,
-a mint bimbót hajt s ragyogó szirmaival rámosolyog. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span></p>
-<p>A vagyon holttest, a birtok élő alak. A vagyon csak szám. Ezer,
-tizezer, százezer, millió. A birtok vagyon is, de azontul családi
-emlék, hagyomány, költészet is. A vagyon csak a gyomornak,
-hiuságnak és ledérségnek ad élvet, a birtok a léleknek és a sziv
-ábrándjainak is. És a hatalom és önérzet nemes kincsei!</p>
-<p>Minő hatalmas ember az, kinek ezer holdnyi szép birtoka van ősi
-házzal, nagy kerttel, hű szolgákkal, negyven cseléddel, kétszáz
-lélekkel, a kiknek parancsol, de kenyeret is ád; a kiket munkára
-hajt, de szeret is s a kik engedelmeskednek neki s a kikkel együtt
-lakik, együtt megy az isten házába s jó időben, rossz időben együtt
-örül – együtt busul.</p>
-<p>Megválik-e ilyen ember birtokától?</p>
-<p>Van egy sereg szép tinaja. Még apja szerezte azt a hires bikát,
-melynek utódjai.</p>
-<p>Van udvarán hatalmas hársfája. Öregapja ültette el.</p>
-<p>Van a kert sarkában mohos kőfalszöglet árnyékában száz esztendős
-borostyán-lugas. Dédanyja vitte oda egy napos menyecske
-korában.</p>
-<p>Ott van egy árokpart: rajta mászkált gyerek észszel.</p>
-<p>Ott van a birtok napkeleti részén egy határhalom. Ős apja ott
-birkózott a hatalmas szomszéddal s megmentette a birtokot.</p>
-<p>Közel a temető: tizenhat őse nyugszik hantja alatt.</p>
-<p>Megszólal a déli harangszó: azt a harangot is elődei
-adományozták.</p>
-<p>Zsémbes, komor egyik-másik belső cselédje. De annak az apja is
-szolgálta az ő apját, öregapja öregapját. Nem <span class=
-"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> is lop
-többet, csak épen a dohányra valót. Tehát meg kell becsülni.</p>
-<p>Minden birtok egy családi történet. Minden történet egyuttal
-hagyomány, ábránd és költészet.</p>
-<p>Mondd meg öreg szilfa, ha te egy családnak birtokában volnál, ha
-tiz nemzedék egymásután hüsölt volna árnyékodban s a tizenegyedik
-megválna tőled csak azért, hogy pénze nagyobb kamatot hajtson: nem
-érdemlené-e meg az a tizenegyedik, hogy legmagasabb csonka ágadra
-akaszszák föl?</p>
-<p>Arra az ágra, melyet 1853-ban csonkitott meg egy kósza
-villám?</p>
-<p>Öreg zsidó, öreg pap! Ha azt akarod, hogy birtokod nemzedékről
-nemzedékre szálljon s nemzetséged könnyen a világba el ne
-széledjen: ugy neveld a gyermeket, hogy legkedvesebb játékait
-birtokodon játsza, leg szebb gyermekidejét birtokodon töltse; annak
-fáit, halmait, dülőit, hajlásait, kutját, kutfejeit, messzelátó
-szépségeit, emberét, asszonyát, kisgyerekét, meséit, ábrándját,
-hagyományait igazán megszeresse.</p>
-<p>Akkor ragaszkodik hozzá. Akkor el nem adja, el nem tékozolja se
-szép szóért, se szép lóért, se szép lányért, se szép kamatért.</p>
-<p>Argentina messze van. Sok ezer mérföldnyire. Tenger is van
-köztünk. De ha ott megbomlik a tőzsdeállapot ma: a papirok
-felényire buknak holnap minálunk is.</p>
-<p>Felényire a papirok, de egészen a papirok gazdái. De akárhogy
-bukik Argentinában a bankár, a hajótulajdonos, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> a
-rozsföld, czukornádföld: azt a magyar birtok egy könyedén meg nem
-érzi.</p>
-<p>Kivált ha jó magyar ember a birtokosa.</p>
-<p>Most már megérted jó öreg szilfa, miért meséltem én rólad annyit
-Gamászától Siófokig Salamon Ferencznek, Szilágyi Sándornak, Nagy
-Miklósnak, de még Gyulai Pál urnak is.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_65" id=
-"Page_65">-65-</a></span></p>
-<h2>BALATON-FÜRED.</h2>
-<p class="summary">(Miért német a magyar fürdő? – Hogy menekült meg
-Kecskemét a német szótól. – Nyári orvos, téli orvos, csavargó
-orvos. – Nemes fiu, nemes leány. – A mamák visszaemlékezése. – A
-régi Balaton-Füred.)</p>
-<p>Elértünk Siófokra.</p>
-<p>Akkor még nem volt Siófok világfürdő. A mezőföldi főszolgabiró
-akkor még nem volt fürdőbiztos s nem kellett neki németül beszélni.
-S a jó magyar falut és vidéket még akkor nem iparkodtak németté
-tenni. A mezőföldi ember még akkor nem is tudta, milyen a német
-szó. A ki németül beszélt: arról azt mondta: zsidóul beszél. Jó
-zsidó barátaink akkor is tudtak németül.</p>
-<p>Csudálatos nép ez a fővárosi fürdő közönség.</p>
-<p>A mint beteszi lábát egy magyar fürdőbe: mindjárt németül
-beszél. Külföldön jó magyar.</p>
-<p>A mint meglát egy pinczért: németül szól hozzá.</p>
-<p>A mint a vasuti indóházba beteszi lábát: már elfelejti a magyar
-nyelvet. <span class="pagenum"><a name="Page_66" id=
-"Page_66">-66-</a></span></p>
-<p>A mint utazóval találkozik, a mint üzletről beszél, a mint
-katonai, vagy épitészi, vagy mérnöki dolgokról értekezik: nyelve
-már nem fordul a magyar szóra.</p>
-<p>S mindegy ám az, akár keresztyén, akár zsidó. Mihelyt kereskedő,
-gyáros, nagyiparos, vállalkozó, mágnás vagy pinczér: mindjárt
-német. Természetes, hogy van kivétel is. Még kivétel se lenne?</p>
-<p>Tuladunán minden kőmives német. Vagy az volt vagy azzá lesz
-valamikor. Igy van a kéményseprő is. Nincs az a magyar város
-Tuladunán, a hol másként volna.</p>
-<p>Apám negyvenkét év előtt házat épitett. Délelőtt minden kőmives
-magyarul beszélt, délután már mind németül. Mert délután már
-valamennyi ittas volt sörtől-bortól. S ha ittas: akkor mindig
-beszél.</p>
-<p>Berky nevü kocsisunk csak hallgatja ezt a beszédet nagy
-álmélkodással:</p>
-<p>– Miről beszélnek ezek? Kérdem tőle kötekedve.</p>
-<p>– De nem tudom én azt urfi. Ugy beszélnek ezek, mint a ludak. De
-tudja isten, talán azért ezek is megértik egymást.</p>
-<p>Igy volt a népünk ez előtt huszonöt évvel még Siófok táján.</p>
-<p>Idegen azt el nem hinné, minő türelmesség lakik a magyarban.</p>
-<p>A hatvanas évek legelején Kecskeméten laktam… A Király-testvérek
-czimü vendéglőbe jártunk Kecskemét tőzsgyökeres magyarjaival s
-főtisztviselőivel együtt. Csak a hires történetiró Hornyik János
-tudott köztünk németül, <span class="pagenum"><a name="Page_67" id=
-"Page_67">-67-</a></span> de ő is inkább tótul tudott, de azt is
-ugy eltagadta, hogy a ki kisütötte rá, hogy tótul tud: ahhoz hozzá
-vágta az ötfontos ólomkalamárist.</p>
-<p>Megtörtént.</p>
-<p>Egyszer Zágrábvármegye horvátul intézett egy átiratot Kecskemét
-városához. Senki se értette. Valakinek eszébe jutott, hogy Hornyik
-János érti a tót nyelvet, ő majd leforditja. De ki szólitsa föl? Jó
-barátja, tisztelője nem vállalkozott erre. Végre megfogtak egy
-szerencsétlen aljegyzőt, vigye be hozzá az iratot, de hagyja nyitva
-az ajtót maga után. Ugy cselekedett.</p>
-<p>– Tekintetes főjegyző ur, tisztelettel kérem, legyen szives ezt
-a levelet magyarra forditani.</p>
-<p>Hornyik János csöndes, jó ember volt. Az édes tej nem oly
-szelid, mint ő. Szemei akkorák voltak, mint a bikáé, de kékek
-voltak, nem feketék. Átveszi a levelet, megigazitja szemüvegét,
-leteszi pipáját s megnézi az irást. Látja, hogy szlávul van. Látja,
-hogy őt gyanuba fogták, hogy tótul is tud.</p>
-<p>Szemeit abban a pillanatban ellepte a vér. Mint a villám, ugy
-kapott az ólomkalamárishoz s ha az a boldogtalan fiatal ember
-gyorsan ki nem ugrik: halálnak halálával pusztul el. Botond vezér
-nem ütött akkorát Bizancz kapujára, mint Hornyik azzal az ólommal a
-régi rozzant városház falára. Ez is egyik ok, a miért uj városházat
-épitett a büszke város. – De azt az aljegyzőt nem is türte meg
-többé Hornyik a városban. Ki kellett őt tenni rovónak a bugaczi
-pusztára. Ott is halt meg száraz betegségben. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span></p>
-<p>Nos hát Hornyik is köztünk volt a Király-testvéreknél estennen –
-a kurucz magyarok közt.</p>
-<p>Volt ott egy biljárd asztal is s a mellett egy márkör. Törpe,
-pupos szánalomra méltó alak, embervakarcs. De mint afféle márkör:
-csak németül beszélt.</p>
-<p>Hát az egész kurucz tábor nem a német nyelvet törte ezért a
-nyomorék alakért Kecskemét városában? S Hornyik bátyánk is nem
-eltürte ezt a természetellenes állapotot szó nélkül?</p>
-<p>Végre is felbujtogattunk egy csöndes kuruczot, az öreg Mádyt,
-csináljon rendet. Az öreg Mády vidám eszü ember volt s magához inté
-a vakarcsot:</p>
-<p>– Hány dákód van édes fiam?</p>
-<p>– Tizenegy jó, öt rossz.</p>
-<p>– Van-e ólomtöltelék mindegyikben?</p>
-<p>– Van kérem alássan.</p>
-<p>– Nos hát édes fiam, mind a tizenhat dákót a fejeden töröm
-össze, ha te még egy szót szólsz itt németül.</p>
-<p>Igy mentettük meg Kecskemétet anno 1863. a németségtől. Mert hát
-az a márkör is csak ugy tudott magyarul, mint akármelyik halasi
-utczai gazdaember.</p>
-<p>– – Meg kell most nézni, mivé tette Siófok és Balaton-Füred
-nyelvét, azt a tökéletes, tiszta, zengő magyar nyelvet a pinczérhad
-és a fővárosi közönség! Pedig egy-két okos ember s egy-két kedves
-asszony mily gyorsan tudna ezen segiteni!</p>
-<p>Nem ugy volt ez régen Balaton-Füreden! A mikor még a Balatonnak
-ez volt egyetlen fürdőhelye. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_69" id="Page_69">-69-</a></span></p>
-<p>Negyed század előtt még nem volt Siófok, nem volt Kenese,
-Almádi, Alsó-Örs, Fülöp, Badacsony, Balaton-Földvár, Boglár,
-Fonyód. Mind e gyönyörü fürdőhelyek sivatag partok voltak s idegen
-közönséget nem ismertek. Egy-két uri ember szegényes deszkaviskóban
-ugyan mindenütt fürdött s négy-öt vasárnapon a közeli falvak
-lakossága oda vonult kocsikon egyszer megfürödni: de aztán ebből
-állott az egész.</p>
-<p>Holt tenger volt a Balaton s még zarándokok se látogatták. Csak
-Balaton-Füred állott és Keszthely s kissé távolabb a Héviz. Ez se
-régóta.</p>
-<p>Hejh Balaton-Füred – de sok szép dal zengett, de sok sarkantyu
-pengett, de sok legénysziv felpezsdült, de sok leánysziv
-megrendült, de sok szép asszony lett még egyszer és még egyszer és
-még egyszer szerelmes asszony te benned!</p>
-<p>Kicsiny voltál, öt-hat házból álltál, meleg voltál valamikor. Az
-égből, a vizből, a forró szivekből egyaránt omlott rád a napsugár
-és a vér melege és a jó kedv villogása. Visszatérnek-e régi napjaid
-valaha?</p>
-<p>Igaz, hogy a régi fürdő más volt, mint a mostani. De a régi
-egészség is más volt, mint a mostani.</p>
-<p>Először is annyi alávaló betegségről sejtelme se volt az
-embernek, a mennyiről most még a számtiszt is értekezést tart a
-kartársai előtt. A mindenféle hisztériákról s férfi és női
-idegbajokról még a tudós férfiak se beszéltek s ma már a
-társalgónők és komornák is szakszerüen elmélkednek. A sok
-czukorkór, Bazedov-kór, vesekór, epekőkór, gyomorhurut,
-vérszegénység hirből se <span class="pagenum"><a name="Page_70" id=
-"Page_70">-70-</a></span> volt ismeretes s a ki igazán beteg volt:
-az otthon maradt, herbatét ivott s az isten nyomorékjai nem jöttek
-össze egy csomóba, hogy egymás láttán kétségbeessenek.</p>
-<p>Régen a fürdőket csak a sánták, bénák, csuzosak és köszvényesek
-keresték föl. Beteg asszony éppen nem ment a fürdőre. Csak a meddő
-menyecskék mentek oda s azoknak mindig használt. És csak a viruló
-hajadonok keresték föl vidám mamáikkal, kik az édes mult emlékeit
-még egyszer átélték, ujra átérezték. S a hajadonoknak is használt.
-A ki balatonfüredi fürdőn, badacsonyi és somlyai szüreten meg nem
-találta szive mását: hiába ment az aztán a lorettói vagy az öreg
-mária-czelli szüzanyához.</p>
-<p>Betegnek igenis kell a fürdő. Hasznos is. Különösen hasznos a
-légváltozás, a házi gondok otthonhagyása s az uj ismerkedés. Tudom
-én ezt. Legyenek hát fürdők betegek számára. S ha sok a beteg és
-sok a betegség: annál több legyen a jó fürdő, okos orvosok és nemes
-emberbarátok szerető gondjai s szigoru szabályai alatt.</p>
-<p>Okos orvos?</p>
-<p>Jőjjünk csak tisztába ezzel a kérdéssel.</p>
-<p>Van okos és jó orvos elég. A ki a tudománynak, emberszeretetnek
-és gyakorlati tapasztalatnak teljességét szerezte meg agya és szive
-számára s a test és lélek szenvedéseinek enyhitésére. De az ilyen
-orvost nem a fürdőorvosok közt kell keresni.</p>
-<p>Ha a fürdőorvos állandóan helyén marad s jól ismert közönségét
-el nem hagyja és se télen, se nyáron más <span class=
-"pagenum"><a name="Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> vidékre
-nem költözik: akkor helyet foglalhat a jó orvosok diszes
-seregében.</p>
-<p>De a ki csak nyári orvos vagy a ki csak téli orvos, vagy a ki
-nyáron északi orvos, télen pedig déli orvos, attól mentsen meg az
-isten és a rendőr minden beteg embert. Mert az nem egyéb, mint
-csavargó orvos, a ki óvatosan kerüli azt, hogy a ki egyszer betegje
-volt, az őt ismét föltalálja, megismerje.</p>
-<p>A csavargó orvos, a ki fürdőről fürdőre jár, olyan mint a
-patkányirtó. A hókusz-pókuszt megcsinálja, a busás pénzt felveszi
-érte s a mint odább áll: megint csak annyi a patkány, a mennyi
-előbb volt. Igaz orvosnak az a feladata, hogy ő betegjeit s őt
-betegjei tökéletesen megismerjék és egymásban megbizzanak. Minden
-betegségnek egyénenként megvan a maga különössége, a melyre az
-orvosnak ügyelnie kell. De miként ügyelhet a csavargó orvos olyan
-betegnél, a kit azelőtt sohase látott s a kit, hogy ujra lásson:
-arra semmit se ad?</p>
-<p>Az erkölcsi felelősségtől való irtózás, a munkanélküli
-pénzkeresés, a könnyelmü időtékozlás vágya szüli a fürdőorvosokat,
-a nyári orvosokat, az évszaki orvosokat. Veszedelmes kinövései ezek
-a tudományos pályának.</p>
-<p>A légváltozás, a házi gondtól menekülés s az étrend megtartása
-vagy kisegit a betegségből, vagy enyhiti azt. Ez vidámabb kedélyre
-birja a fürdővendéget. S a vidámabb kedély szivesebben fizet.</p>
-<p>Ezt a helyzetet zsákmányolják ki a csavargó fürdőorvosok. S a
-fürdő-vendég is azt hiszi, hogy divat és jó izlés dolga, ha már
-fürdőn van, valamely orvossal <span class="pagenum"><a name=
-"Page_72" id="Page_72">-72-</a></span> tanácskozni vagy ha nem
-teszi is, valamelyik orvost fizetni. S igen sok többet ád a
-fürdő-orvosnak, mint buzgó rendes orvosának. Hadd lássa a világ,
-hogy ő a borravalóval nem fösvénykedik.</p>
-<p>Bizony kell lenni fürdőnek a betegek számára is. De miért ne
-lenne fürdő az egészséges emberek számára? Ha üdülni kell a
-kimerült idegnek: vajjon nem kell-e üdülni az elfásult kedélynek
-is?</p>
-<p>Hogyan töltötte hajdan napjait a nemes ember? Mert más emberrel
-ugyan nem törődött a világ, csak a nemes emberrel. Az ő számára
-készült minden az ég alatt és a föld szinén, az államban és a
-társadalomban és mindenütt. Övé volt a természet minden szépsége. A
-hegyek, a völgyek, az erdők, a ligetek, a tavak, erek, kutfejek,
-folyóvizek értte éltek, neki ragyogtak, neki voltak gyönyörüségére.
-Minden vad, minden madár, minden hal az övé volt. Minden emberi jog
-abból állott: születni, élni, meghalni. De a nemes ember joga más
-volt még a születésben, még az életben, még a halálban is.</p>
-<p>Ha kereskedőnek, iparosnak, zsidónak, görögnek, czigánynak fia
-vagy lánya született: nos hát egy nyavalyás lélekkel több a földön.
-Vagy fiu, vagy lány – mindegy. Anyakönyvbe bevezették, vagy be se
-vezették: azzal se törődtek sokat. Statisztika nem volt, a lelkek
-összeirásának ostoba munkájával nem vesződtek a hivatalbeli
-emberek. Fejadót nem ismert a nemes vármegye. A népösszeirást pedig
-bolondságnak tartotta. Mert ugy gondolkodott: akár összeirják az
-embereket, akár nem: <span class="pagenum"><a name="Page_73" id=
-"Page_73">-73-</a></span> azzal se többen, se kevesebben, se
-jobbak, se rosszabbak nem lesznek az emberek. Házat, telket, igás
-barmot igen is össze kell irni, – egy vagy más okból arra szükség
-lehet, de az embert számba venni: ostobaság. Nem falka, nem nyáj,
-nem gulya, nem ménes, nem csürhe az ember, hogy rovásra vegyék,
-számon kisérjék, számadóra bizzák. Nem hajtják azt a vásárra s nem
-kell az embernél a dögbőrrel beszámolni. Az egyik meghal, a másik
-megszületik: virág a kertben, szálfa az erdőn, nád a bozótban,
-laboda utszélen, gyerek a falun: ki számlálgatná azokat?</p>
-<p>De ha nemes embernek gyereke születik: az már egészen más.</p>
-<p>A nemes fiu, ha már megszületett, más egyéb is volt, nem csak
-sivalkodó poronty.</p>
-<p>Születésével már »mag«-jává lett a családnak. A leány soha se
-volt »mag«, csak a fiu. Ha tiz lány volt is egy családban, de egy
-fiu se, azért a családfő, ha elhalt, magtalanul halt el. S az a
-család, vagy legalább az az ága attól kezdve »magvaszakadt« ág
-lett. Ezen nem segitett senki. Legföljebb, ha egy leány volt, nagy
-jószág volt, hires család volt: akkor a király és a vármegye
-fiusithatta a lányt is s vele fenmaradhatott a hét magyar
-nemzetségnek ez az ága s kikerülte a család a magvaszakadást.</p>
-<p>Mert a nemesség oly nagy hatalom volt, hogy az még a lányból is
-csinálhatott fiut.</p>
-<p>De a mikor a nemes fiu megszületett: az már abban a pillanatban
-nemcsak csecsemő, nemcsak »mag« volt, hanem egyuttal »örökös« is.
-<span class="pagenum"><a name="Page_74" id=
-"Page_74">-74-</a></span></p>
-<p>Nagy szó volt ez. Az örökös! Kivált, ha nem egy fiu, hanem több
-fiu született. Egyiké lesz az apai örökség, másiké az anyai. Az
-egyik örököl majd Veszprémmegyében, a másik Tolnában vagy
-Somogyban. Az egyik kapja az alföldi, a másik a felföldi birtokot.
-A birtokokat pedig szerzéssel, cserével, kiváltással vagy egyébként
-egyenlő értéküvé kell tenni. Ha sok a fiu: pap is legyen, katona is
-legyen, tisztviselő is legyen valamelyik. De melyik? Majd
-meglássuk! Annyi bizonyos, hogy az okos, fürge, erőszakos vagy
-kegyetlen hajlamu gyereknek a másik vármegyébe kell házasodni, hogy
-a családot ott gyökereztesse meg, ott terjessze. Ha ostoba s
-tanulni nem akar: pap legyen belőle. Ha korhely és rakonczátlan: jó
-lesz katonának. Ha bőbeszédü s szeret vadászni és verekedni: jó
-lesz főbirónak, alispánnak.</p>
-<p>A nemes embert aztán számba vették. Arról készitettek összeirást
-s abba bele vették az egyhónapos csecsemőt is. Mert a nemes ember
-volt az alkotmány, a voks, a tisztviselő, a vármegye, a mag, az
-örökös és a nemzet.</p>
-<p>Ő volt az alfa és az omega. Ha Mózes összeirta a zsidókat, Homér
-a helleneket: nosza összeirta a vármegye a nemeseket. Hiszen mi egy
-zsidó vagy egy görög a magyar nemes mellett?</p>
-<p>De még a lány se csupán lányszámba jött, ha nemes lány volt.</p>
-<p>Hajh, a mamák okvetlenül szükségesnek tartották, hogy lányuk
-legyen, s nem is nyugodtak addig, akármibe <span class=
-"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> került,
-mig lányuk nem született annyi, a mennyi csak kellett.</p>
-<p>Mihelyt lány: mindjárt szép. Mihelyt nemes lány: mindjárt
-kivánatos. Mihelyt gazdag lány: mindjárt ragyogó. De a lányért még
-se szabad az ősi vagyont megbontani. Férjem uramnak tehát dolgozni
-kell, szerezni kell, otthon kell maradni, követválasztásra és
-tisztujitásra keveset szabad költeni, hogy a lánynak, ha férjhez
-megy, legyen mit apritani férje tejes csészéjébe.</p>
-<p>S még sem csupán ezért szerette a mama, hogy lánya legyen.</p>
-<p>Hanem azért, hogy legyen kivel elmenni fürdőbe és
-tánczvigalomba, a székvárosba és az ország fővárosába. Hogy ujra
-ott legyen s gyakran ott legyen, a hol leányálmait álmodta egykor s
-édes visszaemlékezésben ujra átélje szüz-hajadon korának s
-menyasszony örömeinek édes titkos izgalmait. Oh az az imádás, mely
-a lányt körülrajongja, a korral elmulik. De az asszonylélek látni
-akarja ezt leányában s büszke arra s boldog abban, hogy lányát is
-az az imádás rajongja körül. És oda vetődik egyik-másik a régi
-imádók közül is. Agg férfiak, ország jelesei, társadalom előkelői s
-egy meghajlással, egy kézszoritással, egy forró kézcsókkal egy rég
-elfeledt hamis jelszóval fölidézik az ifjukor örömeit.</p>
-<p>Huzza a czigány, szól a zene, járja bomlottan a fiatalság, nézi
-a mama, nézi az agg egykori imádó.</p>
-<p>– Hejh asszonyom, mikor ön még Vilma volt s mikor én még
-fenegyerek voltam! <span class="pagenum"><a name="Page_76" id=
-"Page_76">-76-</a></span></p>
-<p>Egy szemvillanás, egy mosoly, egy köny a felelet.</p>
-<p>– Hátha a mit mi eltévesztettünk: gyermekeinknek sikerülne!</p>
-<p>Ezért kell, hogy lánya legyen a nemes anyának.</p>
-<p>Hajdan nem volt kaszinó, nem volt ujság, nem volt vasut. Otthon
-kellett lenni a családi körben, a gazdaságban, a pap, tanitó,
-jegyző társaságában, a cselédek és jobbágyok közt. Megyegyülés,
-tisztujitás, követválasztás, országgyülés ritkán. A hol többen
-laktak nemesek együtt: ott még csak jól ment a lélek dolga. Névnap,
-születésnap, sátoros ünnep, szüret, disznótor, eljegyzés,
-lakodalom, keresztelő, összehozta az embereket. Hát azon kivül?</p>
-<p>Vége az aratásnak, kezdődik a nyomtatás és cséplés, van egy
-hónapi üres idő. Készülj asszony, fogj be Miska, megyünk
-Balaton-Füredre.</p>
-<p>Nem volt náluk semmi betegség, csak a kedély volt kissé
-kiszáradva. Sok jó barát, sok szép asszony, sok ifjukori ismerős,
-sok országos férfi ott mulat egy csopron. Hamvadó sziv ujra lángra
-lobban, száradt kedélyt vidámság harmatja felüditi; multnak
-emlékei, hazafi remények ott röpködnek a lelkek előtt, mint lepkék
-a virágos kertben.</p>
-<p>Huzza a czigány minden este, minden délben, minden hajnalon. A
-németet is össze lehet szidni kegyetlenül. Abban is meg lehet
-állapodni, kik a legnagyobb hazafiak s kik az igaz költők. A
-pecsovicsokról is ki lehet sütni, mikor és mily áron vette meg őket
-a bécsi udvar. <span class="pagenum"><a name="Page_77" id=
-"Page_77">-77-</a></span></p>
-<p>Az osztrák fürdőket beteg emberek alkották meg, a magyar
-fürdőket: Bártfát, Parádot, Balaton-Füredet egészséges emberek.
-Paraszt a bucsun és a vásáron, nemes ember a fürdőn csinál magának
-jó napot.</p>
-<p>S miért ne csinálhatna még ma is?</p>
-<p>Öt házból állott valamikor Balaton-Füred. A tihanyi barátok
-vendéglője, a Szentgyörgyi Horváth-ház, a pápai Eszterházyak
-hajléka, a fürdőház és a kápolna. De ólak nagy számban lovak és
-kocsik számára. Az ment oda, a kinek lova volt. A kinek lova nem
-volt: mit keressen az urak között? A nagy bajuszu Ladi, a tihanyi
-barátok füredi kovácsa még azt az uraságot is lenézte, a kinek a
-lova lábán kopott volt a patkó.</p>
-<p>– Hány hold földje van az uradnak ecsém? – kérdé egykor nagy
-hetykén, még 1848 előtt, Magyari Kossa Sámuel kocsisától.</p>
-<p>– Van annak vagy tizezer hold földje Tolnában, Somogyban,
-Komáromban, Veszprémben és a Tiszán tul.</p>
-<p>– Mégis csak félig ur az a te urad ecsém, a ki ha patkót lát az
-országuton, leszáll érte s bedobja a saroglyába!</p>
-<p>Biz az ugy volt, a kocsis se tagadhatta. S nagy bajuszu Ladi
-egyet sodorintott araszos bajuszán s ezzel el volt intézve az
-uraság kérdése.</p>
-<p>A fürdők alkotmánya bizony jobb most, mint volt hajdanában. De a
-fürdőélet mégis csak szebb volt öreg apáink idejében.</p>
-<p>Ma már Balaton-Füred nem öt házból, hanem ötven kastélyból és
-villából áll s közeli környezetében másik <span class=
-"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> ötven
-egyszerübb nyárilak fehérlik a verőfényben. Gőzösök szeldelik a
-nagy tó szürke vizét s vitorlás hajók szárnyai libegnek szanaszét a
-látóhatár szélein. És mégis Balaton-Füred messze-messze elmaradt az
-osztrák fürdőktől, melyek közül pedig néhánynak helyén ötven év
-előtt még a mókusok futkároztak a fák oldalán, holott Balaton-Füred
-már száz év előtt is találkozó helye volt Tul-a-Duna nagy
-családainak.</p>
-<p>S magyarok tették nagygyá az osztrákok fürdőit!</p>
-<p>Miért van ez igy? Hogy történhetett ez?</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_79" id=
-"Page_79">-79-</a></span></p>
-<h2>MAGYAR FÜRDŐ, MAGYAR ORVOS.</h2>
-<p class="summary">(Magyar orvosok pusztitják a magyar fürdőket. –
-Országos fürdőbiztos.)</p>
-<p>Mibe kerül nekünk szegény magyarnak a külföldi fürdőzés
-esztendőn át?</p>
-<p>Nem tudjuk bizonyosan. De én azt hiszem, négy-öt millióba
-belekerül. Talán több pénzünket is fölemészti. Hiszen csupán az
-osztrák, cseh, morva, stájer, tirol és szalczburgi fürdőkben több
-magyar megfordul évenként tiz ezernél. Hát még Abbázia, hát a
-Riviéra, Svájcz és a nyugati tengeri fürdők?</p>
-<p>Ennek oka kilencz-tized részben a magyar orvosi kar rövid esze
-és még rövidebb hazafisága.</p>
-<p>Van-e mértéke az észnek? Van-e mértéke a hazafiságnak?</p>
-<p>Az a magyar orvos, a ki Bécsben nyerte oklevelét, csodálatos
-példánya a hazátlan és nemzetségtelen emberalaku emlős állatnak. S
-ha még csak hazátlan és nemzetségtelen volna! De ha a kórház és
-gyógyszertár, <span class="pagenum"><a name="Page_80" id=
-"Page_80">-80-</a></span> a bonczoló terem és a temető meghagyott
-szivében valami érzést: az az érzés csak Bécshez vonzza őt. A bécsi
-tudomány, a német nyelv, az osztrák felfogás, a bécsi tanárok!</p>
-<p>Különösen az idegen uralom alatt, az ötvenes és hatvanas években
-szaporodtak el az efféle orvosok. Igaz, hogy ez időben az
-épitészek, a gépészmérnökök, az összes technikusok is német nyelvü
-istenverte hazátlan magyarokká lettek nálunk! Minő röstelni valója
-ez az ország fővárosának!</p>
-<p>Ismerek orvost, a ki huszonöt év óta orvos Budapesten s egy szót
-se tud magyarul. Olyan mérték nincs a világon, a melylyel az ilyen
-ember eszét meg lehetne mérni. Huszonöt év alatt a szajkó, a
-papagáj, a holló és a seregély is megtanulja azt az emberi szót, a
-melyet mindennap hall. A hegyes fülü puli kutya egy év alatt
-teljesen megérti juhászgazdájának minden szavát. S hogy lehet
-beteget bizni olyan észre, mely tanult, mely orvostudor, mely
-egyetemet végzett s mely még se tudott huszonöt év alatt magyarul
-megtanulni Magyarország fővárosában?</p>
-<p>S akár hiszi, akár nem hiszi a világ: a magyar orvosoknak német
-nyelvü szakhirlapjuk van Budapesten.</p>
-<p>Mi ez? Mit jelent ez?</p>
-<p>A bécsi orvosok és orvosegyetemi tanárok jó hazafiak, jó németek
-és jó osztrákok. Azt hiszem: komoly tudósok is. Áldja meg őket az
-isten.</p>
-<p>Még sohase hallottam, hogy bécsi orvos azt tanácsolta volna
-betegjének: menjen Budapestre orvossal <span class=
-"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span>
-tanácskozni vagy hivjon Bécsbe magához budapesti orvost.</p>
-<p>Mert a bécsi orvosok okos és becsületes emberek, a kik tudják,
-hogy a budapesti orvosok se különbek mint ők. A józan ész és
-hazafiság pedig azt parancsolja, hogy inkább hazánkfiának adjuk a
-pénzt, ne az idegennek.</p>
-<p>És tökéletesen igaz, hogy évtizedek óta a bécsi orvosok és
-tanárok se egyenként, se összesen nem állanak fölötte a budapesti
-orvosoknak. Hogy van az mégis, hogy a mi orvosaink minden
-szére-szóra Bécsbe küldik betegjüket tanácskozni és tizszeres
-orvosi dijat fizetni?</p>
-<p>Hát – bolondok a mi orvosaink?</p>
-<p>Nem bolondok azok! Csak eszük nincs. És öntudatos hazafiságuk
-nincs!</p>
-<p>A bécsi orvos természetesen osztrák fürdőt ajánl.</p>
-<p>Még akkor is osztrák fürdőt ajánlana, ha jól tudná, hogy a
-magyar fürdő jobb.</p>
-<p>És mit csinál a magyar orvos?</p>
-<p>Hát a magyar orvos is osztrák fürdőt ajánl. Ő is olyan okos
-ember akar lenni, mint a bécsi orvos. Pedig a magyar orvos jól
-tudja, hogy egy, talán két betegséget kivéve, a mi fürdőink a kerek
-föld minden gyógyfürdőjével versenyeznek, sőt részben jobbak és
-hatásosabbak, mint a külföld leghiresebb fürdői.</p>
-<p>Ötven esztendő előtt Balaton-Füred már országos hirü előkelő
-fürdő volt, sőt ismerték Bécsben is. Onnan is jöttek előkelő
-vendégei. Sok betegségben, kivált tüdőbajos betegségben csodákat
-mivel ez a fürdő. <span class="pagenum"><a name="Page_82" id=
-"Page_82">-82-</a></span></p>
-<p>Ötven esztendő előtt Gleichenberg dombjain tehenet legeltetett a
-szegény sváb. Hire se volt a fürdőnek.</p>
-<p>Egyszer véletlenül dolga akadt ott dr. Skoda hirneves bécsi
-tudósnak és orvostanárnak, beszélt két ottani birtokos osztrák
-gróffal, ajánlotta nekik valamely kezdetleges fürdőtelep épitését s
-elkezdte tüdőbajos betegeit oda küldeni.</p>
-<p>Ma Gleichenberg a tüdőbajosok gyüjtő csatornája és egyuttal
-vesztőhelye.</p>
-<p>És ma közel háromezer magyart küldenek oda évenként még is
-magyar orvosok.</p>
-<p>Tisztelt magyar orvos barátaim Kárpátoktól Adriáig!</p>
-<p>Mi különbség van az ember és a majom közt? Megmondjam? De
-szivesen megmondanám, ha azt hinném, hogy okultok belőle!</p>
-<p>Ne beszéljünk azonban olyan magas értelmiségü okleveles
-tudósról, mint a majom. Maradjunk meg a szajkónál. A szajkónak sok
-kedves jellemvonása mellett még az a természete is meg van, hogy ha
-egyszer megtanulta ezt a szót: ebadta, hát akkor ezt beszéli
-örökösen. Ebadta! Ebadta! Ebadta!</p>
-<p>A szajkó nehány évtized óta például azt beszéli, hogy az osztrák
-fürdőben nagyobb a kényelem, mint a magyar fürdőben.</p>
-<p>Kedves szajkó – ne fecsegj! Igazad van, de még se fecsegj! Te
-azt nem tudod, hogy két évtized óta Gleichenbergben évenként ott
-hagytak a magyarok százezer forintot. A mi husz éven át kamataival
-legalább három millió forint. S kedves szajkó te csak egy ostoba
-madár vagy, te azt nem tudod kiszámitani, hogy ha ez a három
-<span class="pagenum"><a name="Page_83" id=
-"Page_83">-83-</a></span> millió Balaton-Füreden maradt volna: ott
-most tizszerte nagyobb volna a kényelem, mint abban a ködös stájer
-fürdőben.</p>
-<p>Százharmincz hatalmas erejü magyar fürdőt tesznek tönkre
-évenként a magyar orvosok. S kiváltképen a budapesti orvosok. S
-azért teszik tönkre, hogy az idegen népek gazdagodjanak.</p>
-<p>Hejh, pedig az osztrák fürdők támogatását ugyancsak csinálják
-rajtok kivül a császárok, királyok s mindenféle fejedelmek is. Nagy
-fénye van a koronának, ugy csalja magához a csiri-biri embert, mint
-villanylámpa esténként a szunyogot, éji lepét s a mindenféle röpülő
-férgecskét. De nem jönnek a császárok, királyok és fejedelmek a
-magyar fürdőkbe. Nem látogatják azokat még a főherczegecskék se.
-Ugy tesznek, a hogy tanácsadóik tanácsolják, a kik pedig elméjük
-tárházában a magyar érdekért nem tartogatnak egyetlen futó
-gondolatot se.</p>
-<p>Volnának nekünk bölcs kormányzóink is. Hát ők mit csinálnak?</p>
-<p>Ne bántsuk szegényeket.</p>
-<p>Hiszen felállitottak ezelőtt tiz-tizenkét évvel egy
-fürdőkormánybiztosságot. Mi kell még több?</p>
-<p>Pedig lelkes férfiut tettek kormánybiztossá. Valóságos orvost, a
-ki azonban ez előtt huszonöt évvel képviselő volt. A jászok küldték
-el képviselőnek. Egy orvosuk volt, azt is képviselőnek küldték
-el.</p>
-<p>Ott van közel a Balatonhoz a hires Rátót nevü falu. Ennek
-lakóiról beszélik, hogy egykor kovácsuk rossz <span class=
-"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> fát tett a
-tüzre, összedolgozott Sobriékkal s e miatt a nemes vármegye egy
-kissé föl akarta akasztani. Nosza fölkerekedtek erre a rátótiak,
-megkötöztek két takácsot s bevitték az alispánhoz.</p>
-<p>– Tekintetes alispán ur, a kovácsunkat már csak nem hagyjuk
-fölakasztani, mert annál az egynél nincs több. Őt csak tessék haza
-ereszteni, de hogy a közigazságban hiányosság ne legyen: hoztunk
-helyette két takácsot, mert ebből még maradt otthon vagy
-tizenkettő. Ezért nem lesz kár.</p>
-<p>A jászok nem gondolkodtak ilyen bölcsen. Meg is mondta 1872-ben
-az öreg Pulszky Oláh Gyulának, a fürdők országos
-kormánybiztosának:</p>
-<p>– No veled ugyan furcsa lábon állhatnak betegjeid, hogy
-elküldtek Budapestre.</p>
-<p>– Miért bátyám?</p>
-<p>– Hát hogy magukhoz közel meg nem szenvedhetnek.</p>
-<p>Hajdan valamikor Tisza Kálmán volt az ország főkormányzója. Az
-volt természete, hogy minden hivének adott valami hivatalt.
-Minthogy pedig hive több volt, mint hivatala, mikor a hivatalból
-kifogyott: adott neki kormánybiztosságot. Utóbb annyi lett a
-kormánybiztos, számát se tudtuk. Hol lakik a varju nyáron? Hol
-vannak a kormánybiztosok országgyülési szünet alatt? A mint az őszi
-dér beköszönt, a mint az őszi ülésszak megnyilik, csak jön ám a
-varju, csak jön ám a kormánybiztos seregszámra.</p>
-<p>Az én Oláh Gyula barátom is hivatalt kapott, oszlopos
-tisztviselője lett Biharvármegyének. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_85" id="Page_85">-85-</a></span></p>
-<p>Történt azonban egyszer, hogy Zsigmond veszprémi püspökkel egy
-vasuti vonaton utazott. Zsigmond püspöknek az a rossz szokása volt,
-hogy ő magának az első osztályra, inasának pedig a második
-osztályra váltott jegyet. A hol a birtokosok, tisztviselők,
-tudományos emberek szoktak utazni. A kik ugy vélekednek, hogy a
-cselédember vagy utazzék uraságával egy szakaszban, vagy utazzék a
-harmadik osztályon.</p>
-<p>Oláh Gyula barátom fura boszut állott ezért a rossz
-szokásért.</p>
-<p>Fogott öt drótos tótot, váltott nekik első osztályu jegyet s
-betuszkolta őket Zsigmond püspök szakaszába.</p>
-<p>Tudni kell pedig, hogy a drótos tót sajátságos intézmény. Némi
-részben ugyan tót is kell hozzá, de nem ez a fődolog. Veszünk egy
-nagy kalapot, melynek legalább husz évesnek és tiz fontnyi sulyunak
-kell lenni a bele ivódott zsirtól, szennytől és szagtól. Veszünk
-hozzá három karika drótot, tizenkét egérfogót, ugyanannyi
-kisebb-nagyobb tepsit, egy fényes bőrtarisznyát, egy borzasztó
-bőrövet s azután bocskort, kukoriczanadrágot s rövid szürt s
-irtóztató mennyiségü pálinka- és foghagyma-szagot, mindezt
-összekeverjük s akkor elénk áll a drótos tót. Hogy az intézmény
-tökéletes legyen: czélszerü még egy szortyogó pipát s egy maréknyi
-bagót is hozzákeverni.</p>
-<p>Nos hát ilyet ötöt dugaszolt be Oláh Gyula barátom Zsigmond
-püspök odujába.</p>
-<p>De alig várta a jámbor püspök a legközelebbi állomást. Se holt,
-se eleven nem volt, mire állomáshoz <span class="pagenum"><a name=
-"Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> jutott. Ugy emelték le a
-vasutról, mentőkért kellett izenni, hogy visszahozzák e
-nyomoruságos földi életre s ettől kezdve mindig roszul lett, ha tiz
-mérföldnyiről látott is drótos tótot.</p>
-<p>Nem is hagyta e szörnyü bántást torlatlanul. Jól megjegyezd azt
-a napot, mikor megbántod a papot. Régi példaszó ez s mindig igaz.
-Oláh Gyula barátomnak le kellett mondani diszes állásáról, ha az
-országot egyházpolitikának és nemzetközi bonyodalmaknak kitenni nem
-akarta. Le is mondott csakhamar.</p>
-<p>Ekkor találták ki számára az országos fürdői
-kormánybiztosságot.</p>
-<p>Dolga semmi. Hatásköre semmi. Pénze semmi. Törvény nem szól
-róla. Helyhez kötve nincs. Naplót, iktató könyvet nem kell
-vezetnie. A kormány sohase kérdez tőle semmit és sohase fogadja meg
-egy tanácsát is. Fizetése tisztes s minden évben két fürdőt meg
-kell laknia. Hatvanöt év kell hozzá, mig végig lakja
-valamennyit.</p>
-<p>Nos hát az ország kormányzói ennyit tettek eddig az ország
-fürdőiért. Maguk azonban szintén a belga, holland és német
-tengerpartokra szeretnek menni fürdőzni.</p>
-<p>Mintha a Balaton homok-szőnyeges partjai nem érnének annyit.</p>
-<p>Szerencsénk még, hogy egy csomó jóravaló orvosunk mégis csak van
-már s számuk folyton szaporodik. És szerencsénk a közönségnek józan
-esze.</p>
-<p>Ha ez nem volna: Magyarország minden pénzes emberét és asszonyát
-nyáron át átköltöztetnék idegen országba, idegen nép
-gazdagitására.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_87" id=
-"Page_87">-87-</a></span></p>
-<h2>EMLÉKEZÉSEK.</h2>
-<p class="summary">(Az 1825-iki országgyülés Balaton-Füreden. –
-Bihari és a khórusnémet. – Balaton-Füred nagyjai. – Az első szobor.
-– Az első nemzeti szinház. – Az első gőzhajó. – Széchenyi és a
-gépek csősze. – Somogy és Zala. – Vas uram. – Az almádi csárda. – A
-kigyók tanyája.)</p>
-<p>Politika, szerelem, pajkosság és dinom-dánom: ez volt a régi
-Balaton-Füred fürdő-szórakozása. Ez volt Bártfáé és Parádé is.
-Bártfa nagyobb, Parád kisebb volt Fürednél 1848 előtt. A többi
-fürdő vagy gyógyuló hely volt, vagy számba se jött akkor. A szilaj
-nemesség a debreczeni, miskolczi, győri vásárokon s a
-megyegyüléseken tombolta ki magát. A kártya is járta, de
-veszedelmes méretüvé csak az ötvenes években fajult el a
-kártyajáték. Börzét, lófuttatást, kaszinónak nevezett
-kártyabarlangot a régi nemesség nem ismert. A nagy uri korhelyeket
-leginkább Bács-Bodrog, Heves és Szabolcs termesztette. No de
-Pestmegye se maradt el messzire.</p>
-<p>Balaton-Füreden a legelső nagy politikai társaság 1825-ben jött
-össze az országgyülés előtt. A király szeptemberre <span class=
-"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> hivta
-össze az országgyülést s juliusban, augusztusban, mintha
-összebeszéltek volna, egy csomó követnek való ember jött össze a
-fürdőn.</p>
-<p>Tizenhárom év óta nem volt országgyülés. Adót szedtek, katonát
-szedtek, a só árát fölemelték törvény nélkül. A vármegyéket katonai
-karhatalommal zaklatták. Egyébről se volt szó, csak arról: mit
-csináljon az országgyülés a király hütlen tanácsosaival, az
-alkotmány ellenségeivel, az országrontó »gazemberekkel«.</p>
-<p>– Egyet legalább exempli gratia föl kellene akasztani.</p>
-<p>Ezt mondta Vay Ábrahám, a későbbi hires borsodi követ, kemény
-ellenzéki férfiu, a ki később gróffá lett s elhagyta az
-ellenzéket.</p>
-<p>– Ha már egyet, akkor inkább valamennyit.</p>
-<p>Ezt meg Deák Antal mondta, Deák Ferencz testvérbátyja.</p>
-<p>Ott volt idősb Pázmándy Dénes, a mai Dinkó öreg apja, komáromi
-követ. Ott volt a hires Nagy Pál, kinek Magyarország
-ujjászületésében kifejtett nagy történelmi szerepét ma sem ismeri
-eléggé az ország. Ott volt Kisfaludy Sándor, az akkor még első
-sorban ünnepelt nagy nemzeti költőnk. Ott volt Veszprémből Rohonczy
-János hirneves követ és alispán. Ott volt zalabéri Horváth János,
-Zala későbbi alispánja. Ő és Csányi László voltak Deák Ferencznek a
-zalai nagy alkotmányi harczokban legjobb barátai.</p>
-<p>Mindezt szentgyörgyi Horváth József beszélte nekem, ki
-Balaton-Füred egyik földesura volt s kinek apja az <span class=
-"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> odagyült
-országos hirü férfiak állandó vendéglátója volt. 1825-ben már
-felnőtt suhancz volt s folyton ott lebzselt a nagyok között. Deli
-alak, nagy hóditó, később honvédezredes, egész életében bölcs és
-vidám férfiu. Nagy vagyont vert el, de azért hatvanhat éves korában
-is megszöktetett egy hires szépségü nőt.</p>
-<p>– Hidd el, kölyök, csak a jókedv és a szép asszony: ez az élet
-igazi czélja. A többi mind szamárság.</p>
-<p>– Hát a haza? Hát a függetlenségi harcz? Hátha ugy véletlenül
-hasba lőttek vagy felakasztottak volna?</p>
-<p>– Ez mind a jó kedvhez tartozik.</p>
-<p>– Hát a czigány?</p>
-<p>Nagyon szerette a czigányt – azért kérdeztem tőle.</p>
-<p>– A czigány? Az meg a szép asszonyhoz tartozik. Valamint az
-utazás és a fürdő is. Uton, fürdőn és czigány mellett udvarolj az
-asszonyoknak.</p>
-<p>– Hát Deák Ferenczre emlékszel-e?</p>
-<p>– Nagyon emlékszem. Ő is itt volt 1825-ben. Nagyfejü, barnaképü,
-szótalan gyerek volt. Velem csaknem egyidős. Sohasem pödörte ki a
-bajuszát. E miatt sokat évődtünk vele. A mi bajuszunk ugy állt,
-mint a kecske szarva, ő meg csak lógni hagyta a magáét. Nagyon
-szeretett követ ugráltatni a vizen. Mikor mi ebéd után iddogáltunk,
-ő kiment a lóusztatóhoz, sima és lapos kövecskéket keresett s
-azokat ugráltatta. A mi kövünk alig ugrott egyet-kettőt, az övé
-tizet is. Nagyon erős, vaskos fiu volt, akkor tájt lett ügyvéd, de
-pörökkel nem vesződött. <span class="pagenum"><a name="Page_90" id=
-"Page_90">-90-</a></span></p>
-<p>Elmondott azután egy más érdekes dolgot is.</p>
-<p>Eljött Füredre Bihari is, a hires czigánymuzsikus s a legnagyobb
-magyar zeneszerző.</p>
-<p>Még máig is a legnagyobb. Se Czinka Panna, se Lavota, se
-Csermák, se Erkel, se a többi meg se közeliti az ő zenéjét
-eredetiségben, gazdagságban és magyarságban.</p>
-<p>Vay Ábrahám biztatta föl Pesten, hogy jöjjön Füredre. S az öreg
-fölrakott két kocsira való czigányt s egy este ott termett a
-lóakoknál.</p>
-<p>Egy vegyes hangszerü zenekar volt akkor Balaton-Füreden, vonó,
-fuvó, ütő és csilingelő szerszámokkal. A karmester Ruzsicska volt,
-a veszprémi székesegyház zenekarának igazgatója, akkor hires
-zeneszerző s néhány kitünő magyar dalnak alkotója is.</p>
-<p>Bihari az esti szürkületben fölballag a vendéglőhöz s annak
-egyik hátulsó szobájában zenét hall. Oda áll az ablak elé s
-hallgatja a zenét. Végre megfog egy háziszolgát s megkérdezi,
-micsoda zene ez?</p>
-<p>– Ruzsicska ur uj országgyülési zenét komponált, azt tanitja be
-a khórusnak, most tartja a próbákat, holnap délután öt órakor fogja
-eljátszani a promenádon az uraságok előtt.</p>
-<p>Biharinak rövid zsinóros dolmánya s rövid vágott bajusza volt.
-Dolmányán rántott, bajuszán pödöritett egyet s aztán még egyszer
-nagy figyelemmel végig hallgatta az uj zenealkotást. Végig
-hallgatta és megtanulta.</p>
-<p>Visszaballagott társaihoz. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_91" id="Page_91">-91-</a></span></p>
-<p>– Gyerekek mondjátok meg a kocsisoknak, holnap reggeli négy
-órakor befogjanak, ti is a szerszámmal legyetek készen, megyünk
-Arácsra.</p>
-<p>Ez egy szomszéd falu, tiz percznyi távolságban.</p>
-<p>A czigányok kimentek oda, Bihari ott a Kassich-ház kertjében
-elhuzta Ruzsicska zenedarabját s megtanitotta rá czigányait. Nyolcz
-órára már ugy huzták, mintha gyerekkoruk óta mindig huzták volna.
-Tizenegy órára aztán visszamentek a fürdőtelepre s azt mondták,
-most érkeznek Pestről, Veszprémben háltak az éjjel. Nagy volt az
-öröm az urak közt s nyomban elhatározták, hogy az ebédnél Bihari
-játszik. Az ebédnél ott volt Ruzsicska is és egy mellékasztalnál
-valamennyi khórusnémet.</p>
-<p>»Khórusnémet«!</p>
-<p>Igenis az. Mert a jó veszprémi kanonok urak a templomba a
-czigánymuzsikust be nem eresztik. Istennek és az ő szentjeinek s a
-boldog mennyei seregeknek fülét nagyon bántaná a czigánynak
-muzsikája. Reggel a templomban, délután a kocsmában muzsikálni nem
-lenne istennek tetsző dolog.</p>
-<p>Magyar ember pedig nem megy muzsikusnak még a szentek kedvéért
-se.</p>
-<p>Hoznak tehát Ausztriából és Csehországból muzsikust.
-Valamennyinek nagy haja, szemüvegje és kottája van. Háromszáz
-forint fizetést kap évenként s szabad élelmezést a kanonok urak
-asztalhulladékán. Ötven esztendeig legyen is ott: magyarul meg nem
-tanul. De a fia már mindnek jó magyar. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span></p>
-<p>Nos hát ez a khórusnémet. Igy hivja őket a veszprémi polgár. A
-ki különben szóba se áll velük. Csak a kapczások, bábsütők,
-posztónyirók és kéményseprők állanak velük szóba, mert ezek velük
-egy országból valók többnyire.</p>
-<p>A czigány egy óra alatt betanul egy operát kotta nélkül. A
-khórusnémetnek pedig egy hónapig kell egy csárdást tanulni
-kottából, mig megtanulja. S akkor se tudja igazán. De azért a
-khórusnémet lenézi a czigányt. Még a kottát se ismeri. Igaz, hogy a
-czigány még csak lenézésére se tartja érdemesnek a
-khórusnémetet.</p>
-<p>– Még azt se biznám rá, hogy a hegedüt hozza utánam!</p>
-<p>Megkezdődik az ebéd. A leves után jön az első pohár bor, a
-badacsonyi ürmös. S aztán fölharsan Bihari nótája.</p>
-<p>Bihari nótája! Az az öröktől fogva szép magyar zene. Az a bús és
-büszke dallam! Az a háromszáz esztendős nemzeti bánat! A győzelem
-rivallása, a bujdosónak bucsudala, a kemény kurucznak
-sarkantyupengése, a menyecskének ezüst kaczagása. Imádság, szerelmi
-mámor, harczi dal és dalia mérkőzés együtt, egyszerre, egymás
-után.</p>
-<p>Leveti dolmányát az öreg Bihari, s panyókán veti félvállára.
-Előre áll egy lépéssel, kemény szemeivel kinéz az ablakon, odabámul
-a napfényes egekbe s egy pacsirta-dalnyi előjáték után rázenditi
-Ruzsicska országgyülési diadalzenéjét.</p>
-<p>Elhallgatnak az urak, leteszik a kést és villát, erős érzés
-dagasztja a lelket, sohase hallották ezt a zenét. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> Odanéznek
-arra a lánglelkü öreg czigányra s szivükbe ölelik szürke fejét.</p>
-<p>Hanem a hány khórusnémet a világon van: az mind sóbálványnyá
-meredt az első hangok után. A khórusnémet csak tud enni, ha van
-mit. Szeret is enni, ha ingyen adják. De lehetett ő előttük
-akármilyen étel-ital, hozzá nem tudtak volna nyulni egy világért.
-Hisz ez az a dal, a melyet ők egy hónap óta tanulnak. S az a
-czigány mégis huzza, mégis jobban huzza, pedig kotta sincs előtte.
-Hát ördög ez a czigány?</p>
-<p>Szegény jó Ruzsicska! Holt ember lett abban a pillanatban.
-Először azt gondolta: megöli magát. Azután odament a tihanyi
-apáthoz, kezet csókolt neki és sirva fakadt.</p>
-<p>– Megyek haza, eresszen el engem, azt gondoltam, hogy ezt a
-zenedarabot én csináltam. Nem vagyok én csaló, se tolvaj, se
-gazember.</p>
-<p>Sirt, mint a záporeső. A jó öreg apátur megsajnálta.</p>
-<p>– Ne sirj fiam. Bihari az, a ki huzza a te zenédet. Inkább légy
-rá büszke s köszönd meg neki. Megcselekedte ő már Beethovennel is
-ezt a bécsi kongresszuson.</p>
-<p>A harminczas években már nagy és előkelő fürdő, már az országos
-nevezetességek találkozó helye Balaton-Füred. Könyveket lehet irni
-élményeiről, kalandjairól, társaságáról, szép asszonyairól.
-Széchenyi, Deák és Wesselényi első emberei az országnak. Deák ott
-tölti nyarának négy-öt hetét rendesen. Kedvéért, szaváért,
-látásáért öreg és ifju államférfiak seregelnek oda hosszabb vagy
-rövidebb időre. Pestről gyakran egész társaság <span class=
-"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> rándul ki
-egy-két napra. Vannak már irók, jurátusok, jogászok, Dunán tul,
-Tiszán tul messze fekvő kálvinista főiskolák ifjai, kik
-összebeszélnek, fölkerekednek s hol kocsin, hol gyalog, hol
-lóháton, ki a hogy birja, elindulnak, hetekig utaznak, hogy
-fölkeressék Deákot és Kisfaludy Sándort, Balaton-Füredet és
-Csobáncz vidékét, a költészetnek, ábrándnak és rég eltünt
-századoknak tanyáit és emlékeit.</p>
-<p>Gyulai Pál ur mind nem tudta ezt eddig, de mind megtudta ezt
-ebben az utazásban. Majd ha odaérünk Badacsony tetejére, elbeszélem
-én ezeket szép rendben egymás után.</p>
-<p>Wesselényi Miklós a nemes ifjuság szilaj képzelődésének
-hitregeszerü hőse. Üldözi őt a német, mert fél tőle. De nem fél ő a
-némettől. Hiába akasztják nyakába a hütlenségi pört: él a magyarok
-istene s itt állunk mi, legyőzhetetlen ifju magyar nemzet:
-megvédelmezzük vérünkkel is. Hiába küldik rá a sárkánykigyót, a
-cseh Holubárt, a meg nem sebezhető vasas németet, az európai hirü
-vivót, Wurmbrandtot: Wesselényi a Szent-György-lovag, a ki ketté
-vágja a vasat is, a németet is, de meg nem riad se istentől, se
-embertől, se a természet hatalmától. Átussza a Balatont is s két
-szemtanu beszélte nékem, a ki látta, hogy egyszer uri barátainak
-tréfájára uszás közben meg is borotválkozott a Balatonon. Mennyi
-képzelet röpködi körül a nemzeti hős ünnepelt alakját. A ki még a
-viznek is ugy tud parancsolni. Magyar ember nem igen adta fejét
-arra, hogy uszni tanuljon. Halnak, békának, csibor <span class=
-"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> bogárnak
-való mesterség az. Jézus ugyan tudott menni a vizek hátán, ha ki
-nem kerülhette, de neki nem volt se paripája, a ki lángot fuj; se
-négy lovas hintaja, a ki Zsibóról három nap, három éjjel Füredre
-ruczczan. Wesselényinek pedig mindene van s nem csak menni, de
-borotválkozni is tud a vizek hátán, a mit pedig még Jézus se tudott
-megcselekedni.</p>
-<p>Minő imádandó önteltséggel beszélgette nékem az ily eseteket a
-füredi egyszerü falusi gazda.</p>
-<p>Oda járt az ifju Balogh János is országos hirével s
-asszonyhóditó fényes alakjával.</p>
-<p>Megfordultak ott nyaranként az ország leggazdagabb mágnásai.</p>
-<p>Eljött oda nem egyszer Vörösmarty, mikor neve már nemzeti
-dicsőséggé alakult át.</p>
-<p>És eljött oda Széchenyi.</p>
-<p>Széchenyi a nagy alkotások közben azt gondolta, hogy a magyarnak
-még a nyári szórakozásra is itthon kell maradni. Ne költse pénzét a
-külföldön. Ne csatangoljon messze tenger partján. Ne gazdagitsa az
-idegen népeket. S ne legyen maga is idegenné. Szokjék hozzá, minden
-munkát itthon keresni, minden élvezetet itthon találni. Télen Pest,
-nyáron a Balaton mulattassa őt.</p>
-<p>Gőzhajó, nemzeti szinház, Kisfaludy-szobor és rendes közlekedés:
-ime ezek a harminczas-negyvenes évek nagy alkotásai
-Balaton-Füreden.</p>
-<p>Ma ezek mindennapi utczai szavak.</p>
-<p>Nemzeti szinház! Ma ugyan van a fővárosban tiz is, az országban
-ötven is, de hetven év előtt nem volt <span class=
-"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> egy se. A
-pesti nemzeti szinház is csak hatvanhárom év előtt épült. De ezt
-megelőzte a balatonfüredi.</p>
-<p>Oszlopos görög homlokzatával, tágas helyiségével, teljes
-korszerü fölszerelésével. S minő magyar, minő hazafias, minő
-magasztos érzület alkotta, táplálta, lelkesitette ezt az intézményt
-s ennek közönségét és szereplőit. Még czigányát, még jegyszedőit
-is. A mint a következő fejezetben mindezt apróra elmesélem.</p>
-<p>A füredi szőlős gazdák közt is volt osztálykülönbség. A kinek
-ezer akó bora termett: az volt a legderekabb ember. De akármilyen
-derék ember volt, azért még se volt becsülete, ha egy szinészt meg
-nem tudott fogni pinczéjébe egy pohár borra, egy kis jó
-pörköltre.</p>
-<p>A hogy Árpád minden hadnagya egykor honfoglaló volt: ugy régen
-minden magyar szinész ünnepelt nemzeti hős volt. Megérdemelte, hogy
-a füredi gazda annak tisztelje.</p>
-<p>Kisfaludy-szobor! Gránit alapon, érczből öntve, nemzeti ruhában,
-el-kinézve Balaton tükrére, magas égbe, napfényes felhőkbe,
-nemzetünk szivébe.</p>
-<p>Ma már sok szobrunk van országszerte. Nagyon sok, de még se
-elég. De nem volt hajdan egy se. Még a királyoknak se volt. Csak a
-szenteknek volt, fából, kőből durván faragva, ostobán föstve, beteg
-gyomru ember belehalt, ha jól megnézte a kálváriák szobrait.</p>
-<p>Hogy költőnek, még pedig magyar költőnek emeljünk szobrot: csoda
-számba jött az ötvenöt év előtt. S Füred megtette a csodát.</p>
-<p>Gőzhajó! <span class="pagenum"><a name="Page_97" id=
-"Page_97">-97-</a></span></p>
-<p>Az egész világon kevés volt. Magyarországon csak három volt, az
-is csak három év óta. De a Balatonon mégis volt. Széchenyi
-tervezte. Ő alkotott részvénytársaságot. Maga Deák Ferencz is
-alapitó lett, részvényeket jegyzett, áremelkedésre számitott.</p>
-<p>Igaz ez?</p>
-<p>Igaz!</p>
-<p>Hát még Deák Ferencz is panamázott? A kinek a császár se
-adhatott egyéb jutalmat, legföljebb egy kézszoritást?</p>
-<p>Három részvénytársulatnak volt részvényese Deák Ferencz. Az
-egyik a »Kisfaludy«-gőzhajó társaság. A másik a pesti állatkert. A
-harmadik: valami árvaház. Meghalt és eltemettetett a nélkül, hogy
-valaha egy fillér kamatot vagy osztalékot kapott volna.</p>
-<p>A gőzhajó egyes részeit Angliában csinálták, tengeren át
-Triesztbe hozták s nagy termetes német lovakon Füredre
-szállitották. A hajótest Füreden készült nehány trieszti és egy
-csomó komáromi hajóács kezével.</p>
-<p>A száz meg ezer darab hajó- és géprészlet ott volt lerakva a
-parti gyepen. Természetesen vasból minden darab.</p>
-<p>Csőszt fogadtak mellé, hogy őrizze. Ujj Jánosnak hivták a
-csőszt. Később apámnak volt vinczellérje. Gyönyörü lányát Jókayné
-hozta el szakácsnénak. Fia fiakkeres valamelyik fővárosi állomáson.
-Hatalmas eszü, szemrevaló külsejü, vidám kedélyü fiatal napszámos
-volt. Ötven pengő krajczár volt nappali és éjjeli napszáma.</p>
-<p>Nos hát ő volt a csősz. Ott őrizte a sok ismeretlen ákom-bákom
-géprészletet. Előre nevette magában, hogyan <span class=
-"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span>
-fölcsufolódnak ezzel a bolond hajóval az urak. Hajót vasból! De
-mégis csak bolond az ángol.</p>
-<p>Odamegy hozzá Széchenyi. Sok bámész ember ott áll körül.</p>
-<p>– No János, mit csinál ez a sok ember?</p>
-<p>– A szemeit mereszti.</p>
-<p>– Magyarázd meg nekik János, hogy ebből hajó lesz, a hajónak
-kereke lesz, a kereket gőz hajtja, a gőzt tüzből-vizből csinálják
-kazánban.</p>
-<p>– No majd megmagyarázom.</p>
-<p>Nehány nap mulva megint odamegy Széchenyi.</p>
-<p>– No János, megmagyaráztad-e az embereknek, hogy ebből hajó
-lesz?</p>
-<p>– Meg én.</p>
-<p>– Mit mondtak rá?</p>
-<p>– Nem hiszik.</p>
-<p>– Hát azt megmagyaráztad-e, hogy a hajónak kereke lesz?</p>
-<p>– Meg én.</p>
-<p>– Hát arra mit mondtak?</p>
-<p>– Azt se hiszik.</p>
-<p>– Hát azt megmagyaráztad-e, hogy a kereket gőz hajtja?</p>
-<p>– Azt nem magyaráztam meg.</p>
-<p>– Miért?</p>
-<p>– Mert azt már én magam se hiszem.</p>
-<p>Széchenyi a feje tetejére tolta föl két bozontos szemöldökét.
-Meg tudta tenni csodálatosan. Azért öreg korában homloka tele volt
-magas hullámu mély redőkkel. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> Kossuth és Deák homlokán
-alig-alig látszott a vékony kis redővonal. Kossuth tudott
-parancsolni arczának Deák pedig csak lefelé szokta nagy szemöldökét
-ereszteni. Fölfelé soha.</p>
-<p>Széchenyi hát nagyot nézett Ujj Jánosra, a ki neki hinni nem
-akart.</p>
-<p>– De ha én mondom, János!</p>
-<p>– Az a méltóságod dolga. De én nem szenvedem ám el, ha valaki
-szemembe mondja, hogy én szamár vagyok, mindent elhiszek.</p>
-<p>Hát hiszen azt Széchenyi se szenvedte el, de azért a csőszszel
-tovább nem évődött, hanem azt mondta barátjának, gróf Waldstein
-Jánosnak:</p>
-<p>– Szeretem a magyar parasztot. A mit saját eszével be nem lát,
-azt ugyan semmiféle uraság szavára el nem hiszi. S nézd csak Muki,
-olyan feltartott, egyenes fővel beszél velem, mintha közülünk való
-volna.</p>
-<p>Bizony ilyen volt valamikor a magyar paraszt. Hiszen ma is
-egyenes termettel bátran beszél mindenki szemébe. De a hit dolgában
-egészen más. A sok politika, a sok követválasztás megrontotta. Egy
-darabig mindent elhitt. Egy idő óta semmit se hisz. Nem hisz, de
-azért szavaz. Szavaz, de nem ingyen. Nem ingyen, mert szive szerint
-nem szereti képviselőjét. De azért az igazi magyarnak van hite, van
-eszménye, van lelkesülni való ereje. Ha kedve szerint való az
-embere: ma is hű hozzá, ha megkisértik is megvesztegetni. A
-politikában is igaz az a népdal: a ki a babáját igazán szereti,
-záporeső esik, mégis fölkeresi. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_100" id="Page_100">-100-</a></span></p>
-<p>A negyvenes években rendes közlekedést is szerveztek Budapest és
-Balaton-Füred között.</p>
-<p>Delizsáncz nem volt 1848 előtt. Az osztrák uralom alatt 1850 óta
-is kevés vonalon. A külföld regényiróinak a vasut előtti világban
-kényelmes és könnyü anyagjuk volt a delizsánczban. A regények
-bonyodalmait ezzel könnyü volt szőni-fonni. Delizsánczon könnyü
-volt a találkozás, szerelmeskedés, összeveszés, szökés, szöktetés,
-utolérés. Az utlevelek és a póstahivatalok, a rendőrök és vámosok
-ezerféle szereplése önkényt kinálkozott a regény- és beszélyirónak
-mindenféle jelenet összetákolására.</p>
-<p>Nálunk nem volt se utlevél, se rendőr, se vámos, se delizsáncz.
-De azért lova se volt mindenkinek s gyalog se indult el hosszu
-utra, a ki rá nem szorult.</p>
-<p>Széchenyi először is kikötőket épitett a Balatonon. Kevesebbet
-nem is épitett tiznél. Elment mindenhova a gőzhajó. De csak ugy
-kezdetben. Mert csakhamar belátta, hogy balatonparti ember azt
-ugyan nem használja.</p>
-<p>Nem azért, hogy félt volna tőle. Más oka van a magyar
-gazdának.</p>
-<p>A magyar oda nem megy, a hova nem hijják.</p>
-<p>Oda nem megy, a hol dolga nincs.</p>
-<p>Azért, hogy utazzék, nem utazik sehova.</p>
-<p>A mi a másé, azt nem bámulja.</p>
-<p>A mi nem az ő kenyérkeresete, azt tanulgatni esze ágában
-sincs.</p>
-<p>Még a czél nélkül való sétálgatás se természete a magyarnak.
-<span class="pagenum"><a name="Page_101" id=
-"Page_101">-101-</a></span></p>
-<p>Mi köze Somogyvármegyének Zalavármegyéhez? Bizony kevés köze
-van. A hol pedig a Balaton köztük fekszik: ott nyári évszakban épen
-semmi. Okos ember csak nem megy neki a viznek. Nincsen annak
-gerendája.</p>
-<p>A jég – az már egészen más.</p>
-<p>Ha csendes időben fagy be a Balaton s ha igazán befagy: akkor
-bizton lehet rajta járni. Akár vásárt tartsunk rajta. Ökröt, lovat
-rá lehet hajtani, terhes kocsival is lehet rajta nyargalászni.
-Mikor a déli vasutat épitették: ez előtt negyvennégy esztendővel,
-magam láttam a jégen egy csopron nyolczvanhárom kocsit, s mind
-keményen megrakodva követ szállitott a siófoki oldalra. Ugy állt a
-jég, mint a szikla. Még csak nem is nyikorgott, még csak nem is
-pattogott az iszonyu teher alatt. Pedig mozgott az a teher.</p>
-<p>Télen ellátogat a zalai ember somogyi ismerőséhez s a somogyi
-ember zalai atyafiához. Szalmát is vesz a zalai Somogyban s bort is
-vásárol a somogyi Zalában. De csak kocsival járnak. Gyalog ember
-nem indul utnak a jégen. Sohase tudja az ember, téli napon mikor
-támadhat köd. Ködben pedig nincs az az okos ember, a ki el ne
-bóduljon, irányt ne tévesszen, végenincs körbe bele ne szédüljön. A
-ki pedig beleszédült: annak a számára nincs menekvés. Kifárad,
-lefekszik, vihar utol éri, megfagy, éhen hal, nincs a ki
-segitsen.</p>
-<p>Azért kell kocsival, lóval menni. A ló el nem téved soha. A ló
-se földrajzot, se csillagászatot, se mérnöki tudományt nem tanult.
-Nincs tehát olyan tudománya, a mit rosszul tudhatna, a mivel magát
-és gazdáját <span class="pagenum"><a name="Page_102" id=
-"Page_102">-102-</a></span> csuffá tehetné. A szerszáma, a
-tájirányzója se hibás soha. Ostoba körbe bele nem keveredik. Csak a
-kocsis hagyja rá a gyeplőt és az irányt. El nem téveszti ő az
-egyenes irányt. Se könnyelmüségből, se tünődésből, se alaptalan
-fontolgatásból. Nem is részeg, nem is ábrándozó. Szóval: télben,
-fagyban, jégen, ködben csak a lóval lehet menni biztosan.</p>
-<p>Hajdan nem volt gőzmalom. A tuladunai ember a szélmalmot se igen
-ismerte. Zalának Szigliget, Badacsony és Tapolcza körül hatalmas
-vizimalmai voltak. Ezekbe járt a Balatonhoz közel lakó somogyi
-ember őrletni. Télen, erős jéggel könnyen ment a dolog. Más
-évszakban nagy kerülővel Keszthely felé vette utját. Gyakran egy
-hétig odajárt, mig a liszttel haza ért. Használták néha a réveket
-is.</p>
-<p>Két réve volt a Balatonnak. Az egyik a tihanyi, a másik a
-fülöpi. Amaz keskeny, emez széles vizi ut.</p>
-<p>Jól emlékszem: Vas uramnak hivták a negyvenes és ötvenes években
-a fülöpi révészgazdát. Gyenge suhancz voltam, mikor 1855-ben át
-akartam menni a Balatonon somogyi rokonaim látogatására. Husvétkor
-volt, erős napéjegyenkori szelek zugtak, állandó vész tombolt a
-Balatonon. Hiába kértem Vas uramat, nem eresztette el a kompot.
-Pedig én viharban szerettem volna utazni.</p>
-<p>– Nem lehet urfi, csunya idő van odakint.</p>
-<p>– De én nem félek ám.</p>
-<p>Rám nézett Vas uram. Magas szál ember volt, hatalmas bajuszszal,
-borotvált állal, egyenes termettel. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_103" id="Page_103">-103-</a></span></p>
-<p>– Nem is az urfit féltem én, hanem a dereglyét, mert az nem az
-enyém. Aztán kár lenne a legényekért is.</p>
-<p>Ott üldögélt és pipázgatott négy révészlegény a gunyhó előtt.
-Egyik burgonyát hámozott a pörkölthöz, a másik a tűzzel
-barátkozott, kettő pedig hálót kötött.</p>
-<p>Nesze neked hetyke önérzet! Mi vagy te? Pápai tintás ujju diák
-vagy te. Semmi se vagy te. A dereglye – az már valami. Az már
-érték, a mit kimélni kell. Mert az a másé. A másét megőrizni pedig
-a becsület dolga. Hejh Vas uram, kend se lesz az az ember, a ki a
-más pénzével valaha Amerikába vitorlázzon át.</p>
-<p>Csak malomba menők és násznépek használták a réveket. Nagy
-ritkán a pandurok és komiszáriusok.</p>
-<p>Egyéb utas ember mit keresne a Balatonon?</p>
-<p>A vármegyék se sokat törődtek egymással. Hatalmas árok volt a
-vármegyék közt. Csak a birtokosabb nemesség tudott az árkon
-keresztüljárni. Hatvan-hetven év előtt még a pandurnak se volt
-szabad túlmenni az árkon, ha orra előtt volt is a bünös ember.</p>
-<p>Almádiban van egy csárda. Vagy legalább volt hajdanán. Az almádi
-puszta a veszprémi káptalané s két vármegyében fekszik: Veszprémben
-és Zalában.</p>
-<p>Valami pajzán eszü kanonoknak az jutott eszébe, hogy a csárdát
-ott a Balaton partján a két vármegye határára épitse. A csárda
-tetejének szelemenfája volt a két vármegye határvonala. A tulsó
-parton jó két mérföldnyire szakad ki a Sió a Balatonból. A
-szelemenfa a Sió-torkolat közepére nézett. A szelemenfa iránya
-szabta meg a határt a vizen is s ez mutatta meg, hogy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> ettől
-napkeletre fekszik Veszprém Balatonja, napnyugatra pedig fekszik
-Zala és Somogy Balatonja. De sok vidám perpatvar keletkezett ebből.
-Talán ha a téli Balatonról lesz szó, elmondok egyet apróra.</p>
-<p>Mind a három balatoni vármegye tele volt egykor duhajjal,
-szegény legénynyel, katonaszökevénynyel, Sobri Jóska
-pajtásaival.</p>
-<p>Ott iddogál most is öt-hat az almádi csárdában. Az ivószobának X
-lábu hosszu asztala is a két vármegye határán nyulik el. Az egyik
-oldalán a pad az egyik vármegyében, a másik oldalán a pad a másik
-vármegyében. Körül ülik a legények.</p>
-<p>Jön be a tehenes, szól valamit a csárdásnak. A csárdás oda
-fordul a duhajokhoz:</p>
-<p>– Gyerekek, jönnek a pandurok.</p>
-<p>– Honnan?</p>
-<p>– Vörös-Berény felül.</p>
-<p>No ez Veszprémmegye hadserege.</p>
-<p>A duhajok átülnek az asztal mellett a zalai padra s tovább
-isznak nyugodtan. Még rá is gyujtanak a régi dalra: Czifra szüröm
-Beszperémben vettem.</p>
-<p>Jönnek a pandurok, jön elől a nyalka őrmester, berugja az ajtót
-s betoppan a szoba közepére. Utána öt legénye.</p>
-<p>Kerek kalap túzoktollal, lelógó fekete szalaggal a fejükön.
-Rövid dolmány, hosszu rojtos kék gatya, pitykés mellény rajtuk.
-Oldalukon bőrtarisznya mindenféle lövöldöző, pipázó és étkező
-készséggel, vállukon a duplacsövü puska, jobb kezükben rövid nyelü
-fokos. Csizmájukon sarkantyu kiabál. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_105" id="Page_105">-105-</a></span></p>
-<p>Meglátja az őrmester a duhajokat. Első pillanatra fölismeri,
-hogy ez a Hatlábu Jóska Sümeg vidékéről. És társai. Hires betyárok.
-Össze is lövöldöztek már egyszer-másszor a zalai pandurokkal. No
-ezek ugyan kapóra jöttek.</p>
-<p>De hát Zalavármegyében vannak. Oda a pokol fenekébe csak nem
-mehet utánuk. Nincs parancsolatja az alispántól. A nélkül pedig nem
-lehet.</p>
-<p>– Adjon Isten!</p>
-<p>– Kendteknek is.</p>
-<p>A pandur csak tegezi a betyárt, a betyár meg kendezi a pandurt.
-Mikor igy békességben vannak.</p>
-<p>Odanyujtja Hatlábu Jóska a vászonkorsót az őrmesternek.</p>
-<p>– Igyék egyet, őrmester uram, adom becsülettel, ki lesz fizetve
-az ára emberséggel.</p>
-<p>Nagyot kiált az őrmester.</p>
-<p>– Az áldóját az öreg apádnak, régen kereslek már benneteket, ha
-legény vagy, jere idább egy lépéssel.</p>
-<p>De azért csak huz egyet a vászon-korsóból. Tudja azt ő jól, hogy
-ezt az egy szavát Hatlábu Jóska meg nem fogadja.</p>
-<p>Letelepesznek a pandurok is. De ők már csak a veszprémi padon. A
-csárdás szó nélkül rakja eléjük a vászonkorsót.</p>
-<p>Elkezdenek egymással évődni, legénykedni, kalandjaikat
-elbeszélni. Elvégre Hatlábuék fölkerekednek s a maguk ajtaján
-kimennek.</p>
-<p>– Isten megáldja kenteket. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_106" id="Page_106">-106-</a></span></p>
-<p>Az őrmester a fokosát rázza utánuk. Hatlábuék pedig eltünnek a
-felső-őrsi Öreghegy sürü csalitjában.</p>
-<p>Másnap az őrmester jelentést tesz a főhadnagynak, a főhadnagy az
-alispánnak, hogy Hatlábu Jóska hatodmagával az almádi csárdában
-láttatott Kisasszony-nap után való csütörtökön délután s onnan a
-felső-őrsi Öreghegy felé menekült. Nosza az alispán stafétával
-értesiti azonnal Zalamegye alispánját, a ki meg is kapja a sürgős
-levelet két hét mulva. Parancs megy erre haladéktalanul a sümegi
-pandurhadnagyhoz, hogy Hatlábu Jóskáékat hol keresse. Ki is küld ez
-egy őrmestert öt legénynyel Almádiba, kik aztán nagy sebten
-odaérnek Kisasszony-nap után egy hónap mulva.</p>
-<p>Hatlábu pedig ez alatt végig sétált egész Zalán, egész Göcsejen,
-egész Muraközön, kifosztotta a szentgróti vásárosokat,
-megnyaggatott egy pár zsidót, kirabolt egy babkárt, elszeretett
-egypár csaplárosnét s most ott mulat a Dráva partján Varasd
-vármegyében, Almáditól épen negyven mérföldnyire.</p>
-<p>Nos hát ilyen világ volt a vasut és táviró korszaka előtt a
-Balaton partján. Ezelőtt hetven esztendővel.</p>
-<p>S ide épitett gőzhajót Széchenyi.</p>
-<p>És épitett kikötőt és hidat Balaton-Füredre, Alsó-Örsre,
-Almádiban, Kenesére, Siófokra, Tihanyban, Szántódon, Szemesen,
-Bogláron, Fonyódon, Keszthelyen, Badacsonyban és Fülöpön.</p>
-<p>Volt olyan kikötő, hogy sohase szállt ember rajta se ki, se be.
-El kellett hagyni pusztulni; Füredet, Keszthelyt és Siófokot kivéve
-el is pusztult valamennyi. <span class="pagenum"><a name="Page_107"
-id="Page_107">-107-</a></span></p>
-<p>S hogy elpusztult!</p>
-<p>Az ötvenes években valamikor lementem az alsó-örsi homokos
-partra, a hol most már gyönyörü villák állanak. Akkor pusztaság. Se
-közel, se távol emberi lény. Meleg juliusi nap volt, megkivántam a
-fürdést. A parton találok egy kis kőhalmazt, a kövek közei
-labodával benőve.</p>
-<p>Leülök, levetkőzöm, fürdöm. Fürdés után öltözöm, s felhuzom
-czipőmet. Valamit érzek benne, lábam nem egészen fér bele. Ujra
-levetem, hát csak ugrik ám ki belőle egy fél rőfnyi hosszu
-siklókigyó. Okos szemeivel rám néz. Szemei tele csodálkozással és
-szemrehányással. Nem értette: mit háborgatom én őt?</p>
-<p>Hát bizony én a kigyók tanyájára találtam vetkőzni. Mig
-fürödtem: egy gondos anyakigyó már egyik czipőmet elfoglalta
-állandó tanyának.</p>
-<p>Hejh pedig néhány év előtt, a mikor a Kisfaludy-gőzös első
-körutját tette s minden kikötőt meglátogatott, ide is fellobogózva
-jött. Itt is eldördültek üdvözlő ágyui. Födélzetén gróf Széchenyi,
-a legnagyobb magyar, s Veszprém, Zala és Somogy urai, nagy
-tisztviselői s ragyogó szépségü asszonyai. Künn a parton ezernyi
-nép. Alsó-Örs, Felső-Örs, Lovas, Kövesd, Szent-Király-Szabadja
-egész lakossága ünnepi öltözetben, lobogóval. Huzta a czigány,
-itták az áldomást. Örökké éljen a nagy gróf, kerek világnak legyen
-büszkesége a Balaton. Ide járjanak szépet látni mind az öt
-világrész utazói.</p>
-<p>Igy volt biz ez 1847-ben. És 1854-ben e kikötő már labodafészek
-és kigyóknak tanyája. <span class="pagenum"><a name="Page_108" id=
-"Page_108">-108-</a></span></p>
-<p>Hova lett ekkorra Széchenyi költői álma, fényes ábrándja,
-nemzetébresztő előrelátása? Csak ma kezdenek érni már a Balatonhoz
-kötött nagy tervei.</p>
-<p>De megérnek egészen. S megérnek királyok, herczegek, nagyurak és
-egyházi fejedelmek nélkül. S megérnek az okos társadalom
-bölcseségének segedelmével.</p>
-<p>De Széchenyi terve szerint Pestet is össze kellett kötni
-Balaton-Füreddel.</p>
-<p>Ez is megtörtént.</p>
-<p>Nem vasuttal, hanem gyorskocsival. A hogy repült Bécs felé a
-»gyors paraszt«: ugy repült Balaton-Füred felé a »gyors kocsi«.</p>
-<p>Kedves jó olvasóm! Kérdezd csak meg öreg apádat és dédanyádat,
-mikép utaztak az emberek a század elején az ő fiatal korukban?
-Valamit majd én ebből elbeszélek.</p>
-<p>Ne a nagy urakról szóljunk. A nagy ur mindenütt és minden időben
-egyenlő volt. Jó ló, váltott fogat, sok cseléd, kényelmes étkezés,
-biztos éjjeli tanya. Ez a nagy ur.</p>
-<p>A középosztályról, a jómódu polgárról, a szerény, de biztos
-vagyonu nemes emberről beszéljünk. A kikből áll ma is a nemzet, a
-mívelt társadalom, a tisztviselői kar, a lelkész, tanár, tanitó,
-iró, művész, vállalkozó, kereskedő, nagyiparos, kisiparos,
-mezőgazda, bérlő. Egyszóval a nemzet. A mindenféle herczegek s
-világi és egyházi főurak csak czifrasága a nemzetnek. Sujtás a
-dolmányon. Nem melegebb, nem tartósabb, csak czifrább és
-költségesebb a dolmány általa.</p>
-<p>De meséljük el előbb, hogy készült az első magyar nemzeti
-szinház.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_109" id=
-"Page_109">-109-</a></span></p>
-<h2>AZ ELSŐ MAGYAR NEMZETI SZINHÁZ.</h2>
-<p class="summary">(Számüzött a magyar szinjáték Magyarországon. –
-A költő társasága Balaton-Füreden. – Hol lakik a magyar szinész? –
-Kis-jókai Szabó István. – Az adakozás. – A füredi uraságok. – A
-papság adakozása. – A vármegye gyülése. – A taps. – A tihanyi
-apátúr föltételei. – A költő és Vasvármegye. – A kis-czelli gyülés.
-– A kanczamente. – A kormány tilalma semmit se ér. – Miért
-nyitották meg kétszer a szinházat? – A népnek szent ünnepe. – A
-költő diadala. – Szegedy Róza rózsája.)</p>
-<p>Apróra el kell beszélnem azt a történetet, mely a balaton-füredi
-szinház alapitásáról szól. Szép történet ez. A szinmüvészet első
-szentegyháza, melyben más szó, mint magyar szó, nem hangzott
-soha.</p>
-<p>Erdélyországnak már volt magyar szinháza Kolozsvárott, de
-Magyarországnak még nem volt magyar szinháza sehol. Voltak állandó
-szinházak már tíz városban. Szépek, nagyok, költségesek, díszei a
-városoknak. De német szinház volt valamennyi. Magyar művésznek ott
-föllépni, Árpád nyelvének ott fölhangzani nem volt szabad. Csak
-alázatos könyörgések után, csak kényre-kegyre, csak időnként és
-pénzért és rövid időre engedték meg ott magyar szinmüvésznek
-föllépését. <span class="pagenum"><a name="Page_110" id=
-"Page_110">-110-</a></span></p>
-<p>Talán nem volt még magyar művész?</p>
-<p>Volt.</p>
-<p>A nagyok, a hősök, a remek kor alkotói, a hagyományban örökké
-élő alakok már mind meg voltak. Csak tul a Dunán már ott volt
-Megyery, Lendvay, Telepy, Komlóssy, Hubenay, Kántorné, Lendvayné,
-Komlóssyné, Balogh Nina, kik közül még én is láttam aggot, őszet,
-multjának dicsőségében sugárzót egyet-kettőt. Voltak nagyok és
-dicsők a felső vármegyékben s a Tisza táján s voltak a szomszéd
-Erdélyországban.</p>
-<p>Csak magyarul játszaniok nem volt szabad Magyarország ékes
-szinjátszó palotáiban. A városok német tanácsa, a főurak német
-szíve, az ország magyar főkormányzóinak német erkölcse csak a német
-szinészek számára tartotta nyitva az állandó és kényelmes
-szinházakat.</p>
-<p>Magyar müvész homlokán hiába ragyogott istennek teremtő csókja:
-neki csak színben, pajtában, ökörakolban, deszkabódéban lehetett
-nemzetének nyelvén szólania. Mint a czigánynak, csepürágónak,
-vásározó komédiásnak, medvemutogatónak.</p>
-<p>Pedig akadt már vármegye is, mely közgyülésén tárgyalta az
-ügyet, mint fontos nemzeti kérdést. Vasvármegye 1828-ik évi
-októberi közgyülésén már hazafias örömmel iktathatta
-jegyzőkönyvébe, hogy a »Dunántuli Szinjátszó Társaság« Komlóssy
-Ferencz és Tóth István igazgatása alatt végleg megalakult s most
-már a vár megyék segélyezése mellett biztos leend e nagy nemzeti
-ügyünk virágzása. <span class="pagenum"><a name="Page_111" id=
-"Page_111">-111-</a></span></p>
-<p>De állandó magyar szinház még se volt. Ehhez nem csak lélek
-kellett, hanem pénz is. A magyar királynak pedig magyar ügyre
-sohase volt pénze. S nem volt azoknak se, a kik a királyra
-hallgattak s szine elé kedveskedni jártak.</p>
-<p>Hiába jött össze az országgyülés Pozsonyba s hiába jöttek össze
-nyaranként az urak Balaton-Füreden. Búsulni és panaszkodni tudtak,
-de segiteni nem tudtak.</p>
-<p>De hát utóbb segíteni is tudtak.</p>
-<p>Julius havának első napjain jó barátok, jó hazafiak állandó
-társasága szokott együtt beszélgetni Balaton-Füreden. Hevenyészett
-asztalok és székek voltak kirakva a nagy vendéglő mellett a sűrű
-lombu cserfák alá. Ide telepedtek a hazafiak s itt elmélkedtek és
-vitatkoztak fajunk pusztulásán, erőnk lankadásán, régi dicsőségünk
-örökre való elenyésztén. A czigány lent huzta a savanyuvíz forrása
-mellett. A zene hangja és a perzselő nap sugara alig hatott el a
-hazafias társasághoz.</p>
-<p>1830-ik év juliusában történt az eset.</p>
-<p>A társaság központja Kisfaludy Sándor volt, az ünnepelt költő.
-Akkor még csak ötvennyolcz éves erős férfialak, kopasz homlokkal,
-de alig szürkülő vörös barna bajuszszal és oldalszakállal. Sötét
-posztó atillája s nyaka hatalmas selyem kendővel állig szorosan
-becsavarva, mint a hogy kemény katonához illik, akármilyen volt a
-meleg.</p>
-<p>Körülötte ülnek: Bezerédy István Tolnavármegyéből, későbbi híres
-követ s ujjászületésünk egyik dicső alakja. Bezerédy György
-Vasvármegyéből, a költőnek sógora, a szép Szegedy Antónia férje.
-Vigyázó Ferencz Pestvármegyéből, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> az ország egyik
-legvagyonosabb köznemese. Dabasi Halász Sámuel Veszprémvármegyéből,
-bölcs és nemes gondolkozásu férfiu. Eőrsi Nagy Antal
-Székesfehérvárról, vagyonos és közügyekben buzgó ember. Mórocza
-Dániel öreg bátyám Felső-Eőrsről, a Batthyányi herczegek
-jogtanácsosa és Fülöp József öreg barátom, mérnök és főpostamester
-Veszprémből.</p>
-<p>Ő beszélte el nekem az esetet.</p>
-<p>A társaság közelében mások is ültek s hallgatták a társalgást.
-Ott ült egyebek közt Kis-jókai Szabó István révkomáromi gazdag
-fakereskedő is.</p>
-<p>A nemzeti szinészetről folyt a szó. Keserü szavak röppentek el
-az ajkakról, hogy a magyarnak mindenütt pusztulni kell s legjobban
-pusztítja saját királya, saját kormánya. A német szinész palotában
-játszik, a magyar szinész ólban, bódéban kuczorog. A német szinész
-kényelemben él, a magyar szinésznek nincs hová fejét
-lehajtania.</p>
-<p>E szót meghallotta Szilágyi, a vidám szinész, nem is épen fiatal
-ember. Komlóssy társaságához tartozott, a mely épen akkor Füreden
-játszott. A mostani templom közelében volt a társaság
-deszkabódéja.</p>
-<p>A szóra oda toppan Szilágyi s oda szól:</p>
-<p>– Dehogy nincs tekintetes uraim! Van bizony hova fejünket
-lehajtani. Tessék csak megnézni ott azt a szép erdei iharfát.
-Milyen jó tanyám van nekem ott éjszakánként. Egy szegény füredi
-jobbágy milyen szivesen adott nekem vaczoknak egy kocsiderék
-szalmát! Tóth Ferencznek hivják. Holmi csöndes eső álmomból se ver
-föl. Ha pedig záporeső esik, a kocsmában töltöm az <span class=
-"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span>
-éjszakát. Jó fekvőhely a kocsmaasztal, jó ember a kocsmáros zsidó.
-Úgy hivják: a Bolha zsidó…</p>
-<p>Ekkor vette le kalapját a művész s ekkor köszönt, a hogy illett
-ilyen előkelő társaságban. De nyomban tovább is ment, még
-fütyörészni is kezdett, de jobb kezével folyton szalmavaczkára
-mutatott oda az erdei iharfa alá. Később országos hirü szinész lett
-ő belőle is.</p>
-<p>Az urak egy pillanatra elnémultak a szinész szavaira. Azután az
-egyik nevetni kezdett, a másik elkomolyodott. Bezerédy István
-érzékeny ember volt, egy könycseppet is törölt ki a szeméből. A
-költő összeszoritotta ajkait, mintha fogait akarta volna
-csikorgatni.</p>
-<p>Tehát a magyar művészt elhagyják a nemzetnek nagyjai! Csak a
-szegény jobbágy ad neki szalmát fekvőhelynek s a nyomorult Bolha
-zsidó födelet menedéknek!</p>
-<p>A költő így irja le e jelenetet pár nap mulva Guzmics Izidorhoz
-intézett levelében:</p>
-<p>»az ott mulató hazafiak nagy keserüséggel láttuk, miként
-tengődik s nyomorog a magyar szinjátszó társaság silány
-deszkakunyhóban s miként vagyon az számkivetve önnön hazájában,
-midőn a német társaságok roppant palotákban kevélykedve lépdelnek s
-a királyi városokat még jobban elnémetesitenék, ha még lehetséges
-volna. Én hazafiui mérges fájdalmamban az ott lévő közönséget egy
-Füreden építendő játékszinre felszólitottam.«</p>
-<p>Ime »hazafiui mérges fájdalom« rohanta meg a költő lelkét. A
-mint megrohanta egykor Bocskayét, Bethlenét, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span>
-Rákóczyét. Csakhogy akkor a hazafiui mérges fájdalom kardhoz,
-buzogányhoz kapott, most azonban már rossz idő járt kardra,
-buzogányra.</p>
-<p>Fülöp József öreg barátom kevés szavu csöndes ember volt. Mérnök
-létére értett az építéshez. Ő is beleszólt a vitába.</p>
-<p>– Én már gondolkoztam uraim a dolgon, vannak is némely
-jegyzeteim, én huszonnégy óra alatt elkészítem a szinház tervét és
-költségvetését.</p>
-<p>El is készítette. Haza ment. Volt saját emeletes kis háza a
-fürdőtelepen. Dolgozott egész este, egész éjjel s a következő egész
-nap. S a mikor délutánra ismét összejött a társaság: tervét,
-rajzait, költségjavaslatát már oda terjesztette a költő elé.</p>
-<p>Ó-görög modoru, szép oszlopos homlokzatu, megfelelő nagy épület
-400 személyből álló közönségre, nagy szinpaddal, öltözőkkel s
-mellékhelyiségekkel s lakószobákkal. Ott lakjanak a művészek is, ne
-a Bolha zsidónál és ne az erdei iharfa lombjai alatt. Összes
-költség 25,000 pengő forint.</p>
-<p>Micsoda? Huszonötezer forint? Öt-hatszáz holdnyi szép nemesi
-birtok ára? És e hallatlan összeget adakozás utján gyüjteni össze?
-S nem is főispáni iktatásra, nem is választási lakomára, nem is
-ékszerre a királynénak, hanem csupán nemzeti ügyre, csupán egy
-vidéki fürdő magyar szinházára?</p>
-<p>Lehetetlen az! Nem gyülik az össze száz esztendő alatt se. S hol
-leszünk mi már száz esztendő múlva? Ki beszél már magyarul száz
-esztendő múlva?</p>
-<p>Fekügyünk le! Hallgassunk! <span class="pagenum"><a name=
-"Page_115" id="Page_115">-115-</a></span></p>
-<p>Igy hangzott az első szó, mikor a mérnök előállott az ő
-javaslatával. Ha nagy lélek nincs a költőben: dugába dől
-minden.</p>
-<p>De a költő nem riadt vissza. S volt a ki bátorította őt.</p>
-<p>Kis-jókai Szabó István uram másnap is oly közel ült a
-társasághoz, mint az előző napon. S mikor az urak elförmedését
-látta, oda ment a költőhöz s kalapját igaz tisztelettel
-megemelinté.</p>
-<p>– Engedje meg mélyen tisztelt hazánkfia, hogy én is szólhassak
-egy szót. Kis-jókai Szabó István a nevem, rév-komáromi kereskedő
-vagyok, de én is nemes ember vagyok s tisztelt hazánkfiának verses
-munkáit könyv nélkül tudom s imádság mellett gyerekeimet is azokra
-tanítom. Szabad-e megtudnom, hogy a szinházhoz tetőzsindelyre hány
-ezer darab és hány forintnyi értékben van fölvéve? Szeretném én azt
-tudni.</p>
-<p>Fülöp József kezébe veszi az irást, fölteszi a szemüveget s azt
-mondja:</p>
-<p>– Hatvanezer zsindelyt számítottam a tetőre a legjavából.</p>
-<p>Kis-jókai Szabó István megint megemelintette kalapját.</p>
-<p>– Nagyon köszönöm e szíves felvilágosítást. Tessék tehát beirni,
-hogy én adok hatvanhatezer zsindelyt a legjavából s Rév-Komáromból
-ide szállítom a magam költségén.</p>
-<p>Egy szót se szólt többet, hanem vissza ült a helyére.</p>
-<p>Látta és hallotta e jelenetet Glázer uram is, a vendéglős.
-Kivett a zsebjéből tizenöt darab ezüst huszast s letette a költő
-elé. <span class="pagenum"><a name="Page_116" id=
-"Page_116">-116-</a></span></p>
-<p>– Tessék ezt is hozzá irni!</p>
-<p>Igy kezdték megalapítani Magyarország legelső állandó nemzeti
-szinházát.</p>
-<p>Kisfaludy Sándor pár nap alatt összegyüjtött készpénzben 1330
-forintot. Mind a fürdővendégek adták össze.</p>
-<p>Glázer uram a vendéglős nem volt nagyon megelégedve a gyüjtés
-eredményével. Utólag még ötven köböl meszet is fölajánlott. Ugyan
-ötven köböl meszet ajánlott föl Oroszy Pál uram is, füredi és
-tót-vázsonyi birtokos. Fülöp József öreg barátom fölajánlott az
-épület alapjához ötven öl követ. A füredi kis nemesség és szegény
-jobbágyság pedig fölajánlott száz igás és ezer gyalog
-napszámot.</p>
-<p>Hát a király mit adott?</p>
-<p>A király nem adott semmit.</p>
-<p>Hát az ország mérhetetlen gazdaságu főurai mit adtak?</p>
-<p>Adtak valamit. Tiszteletünk vegye körül azok nevét, a kik
-valamit adtak. Annyit nem adtak ugyan, mint a szegény füredi
-jobbágyság, de hiszen ők akkor még nem voltak magyarok, hanem
-osztrákok és németek. Sok viznek kellett még addig lefolyni a
-Dunán, míg a túladunai főrendek legalább részben megmagyarosodtak
-és hazafiakká váltak. S a Duna vize még most is folydogál s még
-most is sok oka van várakozni s várakozás közben folydogálni.</p>
-<p>Érdekes volt gróf Festetich Lászlónak, a nagy György gróf fiának
-adománya. Ő hat óriási jóniai oszlopot faragtatott valamelyik
-kőbányájában egy-egy darab kőből <span class="pagenum"><a name=
-"Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> a szinház homlokzatához s
-maga szállíttatta el Balaton-Füredre. Ezrekbe került volna ez
-akkor, ha pénzen kellett volna megfizetni.</p>
-<p>Hát Magyarország főpapjai mit adományoztak?</p>
-<p>Négy földesura volt Balaton-Fürednek.</p>
-<p>Az egyik a Benczés barátok tihanyi apátsága. Az I. Endre
-királytól kapta birtokát, a mint azt később, utazásunk folytán
-elmesélem. Ennek telkén buzgott a füredi savanyuvíz forrása s ezen
-kívül még egy kitünő édes vizü forrás. Ennek telkén voltak a
-fürdőházak, a vendéglő, a cseres és iharos erdőcske s a kis
-templom. Ennek telkére kellett jönni a szinháznak is.</p>
-<p>A másik földesur volt a veszprémi káptalan. A veszprémi
-püspökség szent István királytól kapta ezt – úgy mondják, de a
-mikor a székes káptalannal megosztozott, a füredi kis részjószágot
-a káptalannak adta. A káptalan telke a barátokétól napnyugatra
-feküdt s 1830-ban, de még az én gyermekkoromban is ez puszta legelő
-volt s egyebet nem termett, mint követ, sovány füvet, nádat és
-szunyogot. Ma a legszebb nyaralók delelnek rajta.</p>
-<p>A harmadik földesúr volt a pápai Eszterházy grófok nemzetsége.
-Ennek birtoka inkább Arácshoz tartozott, telke a barátok telkének
-napkeleti szomszédságában fekszik. A birtok valamikor a rég kihalt
-Devecseri Csóron nemzetségé volt. Gyönyörü regéiben a költő e régi
-nemzetségről gyakran megemlékezik.</p>
-<p>A negyedik földesúr volt a kis nemesség. Ehhez tartoztak a
-Szentgyörgyi Horváth, a Siskei Oroszy, a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> Bocsári
-Ujhelyi s egyéb nemzetségek. A Somogyi, Végh, Siskei, Vargha,
-Pázmándy, Dienes, Esztergomy, Roboz, Pap, Molnár s egyéb családok
-alkották e nemzetségeket. Balaton-Füredhez hajdan még két falu
-tartozott. Lak és Kék volt a falvak neve. E falvak elpusztúltak,
-templomuk csak romokban áll, lakóik Balaton-Füredre vonultak össze,
-nevöket csak két dülőnév őrzi. A kis nemesség e két faluból
-származott eredetileg.</p>
-<p>A jobbágyság akkor még nem jött emberszámba. A jobbágyság csak
-birtok volt, mint a legelő, malom, erdő vagy kaszáló. Ha a
-nemzetségek osztoztak: a jobbágyságon is osztoztak. Az egyik
-családnak malom kellett: megkapta a malmot. A másik család kapott a
-malom fejében jobbágyot és zsöllért. Gyönge malomért egy vagy két
-jobbágyot s egy vagy két zsöllért; jó vizü és jó fekvésü malomért
-több jobbágyot, több zsöllért. Ez volt az igazságos osztály.
-Megnyugodott benne nemzetség, család, zsöllér, jobbágy, szolgabiró,
-hiteles hely, vármegye, helytartótanács egyaránt.</p>
-<p>A füredi kis nemesség és jobbágyság adott tehát a nemzeti
-szinházhoz száz igás és ezer gyalog napszámot. Nagy szó volt ez
-akkor. Mert a fürediek ez után pár év mulva építették gyönyörü nagy
-kálvinista templomukat s itt is ingyen kellett minden igás és kézi
-munkával előállaniok. A kálvinistának már az a furcsa természete,
-hogy őt Magyarországon a jó istenen kívül semmi munkájában nem
-segíti senki, hanem a helyett húzza, ránczigálja, nyomja,
-fosztogatja mindenki. De úgy kell neki. Miért él-hal úgy a
-magyarságért és a <span class="pagenum"><a name="Page_119" id=
-"Page_119">-119-</a></span> szabadságért? Miért nem tud németté,
-tóttá, oláhvá, cseléddé, szolgává lenni?</p>
-<p>De adakozott valamennyire a papság is.</p>
-<p>A költő ívén ott van gróf Zichy Domokos olmüczi kanonok, szőnyi
-plébánus, később veszprémi püspök 25 forinttal, a pázmándi és
-niczki plébánus öt-öt forinttal s egyik veszprémi kanonok
-névtelenül húsz forinttal. Hejh a jó plébánusok közt mindig fölös
-számmal voltak a jó magyarok s Zalavármegye hivatalos gyűjtő ívén
-később százanként szerepeltek szerény, de jószívü adományaikkal a
-plébánusok.</p>
-<p>A füredi hazafiak legnagyobb bizalommal a tihanyi barátok
-bőkezüsége elé néztek.</p>
-<p>Az apátúr Horváth Pál volt, csöndes természetü, de jó kedélyü
-férfiu. Jó pajtás az előkelő urak között. Körül is csiripelték az
-urak félig komolyan, félig dévajul, hogy most már csak álljon ám
-elő az apátság bőkezüen, ne fukarkodjék semmiben, inkább egy pipa
-dohánynyal kevesebbet szívjon naponként minden barát.</p>
-<p>Ezt zalabéri Horváth János mondta.</p>
-<p>– Mi a Benczésnek kedves Apátom egy kis nemzeti szinház épitése?
-Annyi mint egy pipa dohány!</p>
-<p>– Igaz, igaz domine spektábilis, csak azután odafönt a pipát ki
-ne üssék a szánkból.</p>
-<p>Odafönt – Budán a nádorispánnál! Odafönt – Bécsben a magyar
-királynál! Bizony a barátok szájából ott kiüthetik a pipát. Mert a
-nemzeti szinház mégis csak a magyarság nemzeti ügye, ehhez pedig a
-barátnak semmi köze. A barát csak egyék-igyék, imádkozzék,
-<span class="pagenum"><a name="Page_120" id=
-"Page_120">-120-</a></span> dicsérje az istent, de a nemzeti ügyet
-ne támogassa. Annak hagyjon békét!</p>
-<p>Igy gondolkodtak Budán és Bécsben.</p>
-<p>A jó apátúr szivesen megtett volna mindent, de kötve volt a
-keze. Csak annyit tett, hogy a költőnek fülébe súgta, hogy a
-főapátnál szerezzen neki szabad kezet, akkor aztán mindent megad, a
-mit csak megadhat. De az istenért, el ne mondja senkinek, hogy tőle
-kapta ezt a tanácsot.</p>
-<p>Augusztus elején közgyülése volt Zala-Egerszegen a
-vármegyének.</p>
-<p>A költő sietett oda, hogy a szinház ügyét az egybegyült nemesség
-elé terjessze. Öt hatalmas szövetségese akadt.</p>
-<p>Az egyik volt Deák Antal, a vas jellemü s óriás tekintélyü
-hazafi, a mult országgyülésen a nemzeti nagy ellenzéknek egyik
-vezére, a vármegyének ez idő szerint első alispánja, a kiről
-mindenki tudta már, hogy a bécsi udvar ranggal, renddel,
-kitüntetéssel őt is megakarta magának nyerni s az ellenzéktől
-eltántoritani, de ő minden ajánlatot visszautasított, nem úgy, mint
-Vay, Szerencsy, Plachy, Ragályi!…</p>
-<p>A második szövetségese volt Séllyey Elek, a másodalispán s a
-harmadik: Tolnay Gábor a vármegye főjegyzője. A negyedik Kerkapolyi
-István, a tapolczai járás főszolgabirája, kinek járásához
-Balaton-Füred is tartozott. Később a vármegye alispánja és követe.
-Ő magával vitte a gyülésre a Balaton-melléki egész kálvinista
-nemességet. <span class="pagenum"><a name="Page_121" id=
-"Page_121">-121-</a></span></p>
-<p>Ötödik szövetsége volt a keszthelyi dinaszta, gróf Festetich
-László; a költő nejének Szegedy Rózának unokaöcscse. E csodálatos
-szépségü nőről még utazásunk közben sokszor lesz szó. E nő ekkor
-már elmult ötven éves, beteges is volt gyakran; meg is halt nem
-sokára, alig két év mulva, de ekkor átrándult Sümeghről
-Keszthelyre, hogy öcscsét, a grófot a nemzeti szinház mellett
-föllelkesítse.</p>
-<p>Ott volt a megyegyülésen Csányi László, később a nemzet
-minisztere és vértanuja. És ott volt az ifju Deák Ferencz,
-huszonhét éves ifju, de már táblabiró s barnapiros arczán s komoly
-szemeiben a magyarnak minden bölcsessége s minden mély és nagy
-érzése ott világolt.</p>
-<p>Kisfaludy Sándor irásban is, élőszóval is előadta javaslatát.
-Irása megvan a vármegye levéltárában, ki is nyomtatták már,
-olvashatja akárki. De mély hazafiui érzéstől rezgő nagy beszéde
-örökre elhangzott. És örökre elhangzott Deák Antalé és Deák
-Ferenczé és Csányi Lászlóé és a többi hazafié.</p>
-<p>De nem a sivatagban hangzottak el.</p>
-<p>Minő beszédek voltak ezek! Háromszáz esztendőnek nemzeti
-fájdalma jajdult föl e beszédekből. Hogy tiporták, hogy irtották
-háromszáz esztendő óta a magyart!</p>
-<p>»Meg kell védelmeznünk, úgy mond Csányi, ősi alkotmányunkat. Meg
-kell védelmeznünk ősi szabadságainkat. Vérrel szereztük
-valamennyit, nem ingyen, nem istennek jóvoltából kaptuk. De
-legfőképen meg kell védelmeznünk és lábra kell állítanunk édes
-anyai <span class="pagenum"><a name="Page_122" id=
-"Page_122">-122-</a></span> nyelvünket s nem szabad elszenvednünk,
-hogy ezt a mi országunkban bármely idegen nyelv a maga háta mögé
-állítsa. Mert ha őseink szózatát elfelejtjük s ekképen
-magyarságunkból kivetkőzünk: akkor nekem nem kell többé se
-alkotmány, se szabadság, de még az élet se kell!«</p>
-<p>Igy beszéltek Zala rendjei s forró hazafi szivekre talált minden
-igaz szó.</p>
-<p>Zúgó éljenzésben és harsogó tapsokban tört ki a nemesség.</p>
-<p>Taps!</p>
-<p>Furcsa jele ez a tetszésnek.</p>
-<p>Zalavármegyében az előtt soha se hallották. Én se láttam és
-hallottam a magam vármegyéjében soha. Szinházban hozzá szoktam a
-taps zajához; nagy művész, ragyogó szépségü asszony szokta
-megnyerni a szinpadon, de nagy és komoly hazafit a nemzeti
-igazságok megmentéseért folyó küzdelemben tapssal jutalmazni nem
-szoktak minálunk. Mikor az országgyülésen először hallottam tapsot:
-ügyetlen, kicsinyes s komolyság nélkül való tüntetésnek
-tekintettem.</p>
-<p>Most már divat, de én még most se gyakorlom.</p>
-<p>A magyar, ha elfogja őt a lelkesülés, éljent kiált. A vármegyék
-nemessége a felbuzdulás mámorában süvegjét lebegteti, kardját húzza
-ki s azt veri össze s isten áldását kiáltja vezérére. De tapsolni
-nem szokott.</p>
-<p>Zalavármegye 1830-iki augusztusi közgyülésén viharos taps
-zúgott. Kezdte a fiatalság s folytatta sok öreg is. S ellenmondás
-nélkül, egyhangulag elfogadta s határozattá emelte mindazt, a mit
-nagy költője javaslott. <span class="pagenum"><a name="Page_123"
-id="Page_123">-123-</a></span></p>
-<p>A balaton-füredi nemzeti szinházat föl kell építeni.</p>
-<p>A gyűjtést a gyülés alatt már meg kell kezdeni. Meg is
-kezdették. Össze is gyült hamarosan mintegy ezer forint.</p>
-<p>A vármegye pénztárából semmit sem adhatnak, mert a kormány azt
-meg nem engedi. De a járások összes főszolgabirái utasittatnak,
-hogy adományozásra minden nemes embert felhívjanak. Hazafias szent
-czélra a fillért is köszönettel fogadják.</p>
-<p>A Benczés barátok pannonhalmi főapátjához átir a vármegye, hogy
-adjon telket a nemzeti szinháznak. Átir a szomszédos Veszprém,
-Győr, Vas, Somogy és Fehérvármegyékhez is, hogy atyafiságos
-buzgalommal pártolják az eszmét.</p>
-<p>A vármegye veszi oltalmába s védelme alá a szinházat s az egész
-intézetet.</p>
-<p>A szinház és megyei szinművészet főkormányzójává Kisfaludy
-Sándort »vármegyénknek táblabiráját, közbizodalmu hazánkfiát,
-nemzetünknek közönségesen elismert jeles nagy fiát« élete
-fogytáiglan kinevezi.</p>
-<p>Végezetül kimondja, hogy Balaton-Füreden a nemzeti szinházban
-soha más nyelven, mint magyar nyelven, szini előadást tartani nem
-szabad.</p>
-<p>A költő tovább se pihent.</p>
-<p>Rögtön irt és utazott mindenfelé, hogy barátait, tekintélyes
-megyei és országos férfiakat megnyerjen az ügynek.</p>
-<p>Irt Pannonhalmára Guzmics Izidornak, vegye rá a főapátot, hogy
-adjon telket s 20 ezer téglát azonnal, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> hogy
-még az idén meg lehessen kezdeni az építést. Guzmics pedig
-készítsen szép ünnepi költeményt a megnyitás napjára.</p>
-<p>Irt Fülöp József öreg barátomnak is azonnal, hogy a telek
-kijelölésére Füreden megjelenjék.</p>
-<p>Mihelyt a főapáttól a tihanyi apáthoz a levél elindult: azonnal
-ment a költő is Füredre. Megalkudni a tihanyi apáttal.</p>
-<p>Gyorsan meglett az alku is.</p>
-<p>Az apát ad alkalmas telket. A telek kijelölésére és átvételére
-megjelent hazafiak legjobbnak látták, hogy a szinházat arra a
-helyre építsék, a hol Kisfaludy agyában az eszme megfogant s
-Kis-jókai Szabó István uram az első ajánlatot megtette.</p>
-<p>Ád az apátság 20 ezer téglát.</p>
-<p>Fölajánlja az épület tetejéhez szükséges összes födélfákat,
-azokat szántódi és kapolyi erdeiben ki is faragtatja s a szántódi
-révhez oda is szállítja.</p>
-<p>Volt azonban Horváth Pálnak, a jó apátúrnak egy csomó furcsa
-feltétele és kikötése is.</p>
-<p>A játékszin épületeiben senkinek szállást adni nem szabad; abban
-csupán csak a szinjátszó társaság tagjai lakhassanak.</p>
-<p>A játékszin épületeiben sütni-főzni nem szabad se a szinészek
-számára, se mások számára.</p>
-<p>Kávét, theát főzhetnek a szinjátszó társaság tagjai maguknak is,
-vendégeiknek is, de pénzért másnak nem főzhetnek.</p>
-<p>Ha van boruk a szinészeknek: ezt ugyan a szinház pinczéiben
-tarthatják s ott a szinház helyiségeiben meg <span class=
-"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> is
-ihatják, váljék egészségükre, de ott idegen bort nem tarthatnak és
-saját borukat pénzért másnak nem mérhetik.</p>
-<p>Mindezt némi vita és ellenmondás után az urak derült kedvvel
-ugyan elfogadták, de egy kikötését a jó apátúrnak határozottan
-elutasították. Azt akarta ugyanis a szerződésbe még beletenni, hogy
-a játékszin épületeiben udvarolni, a nőknek szépet tenni,
-szerelmeskedni, csókolózni s efféle hívságos időtöltést művelni
-senkinek szabad ne légyen.</p>
-<p>– No ezt nem fogadjuk el főtisztelendő uram, mert akkor se
-szinészt, se közönséget nem kapunk.</p>
-<p>Az apátúr makacskodott.</p>
-<p>– Hogy engedhessem én meg az én telkemen a szerelmeskedést?</p>
-<p>– Hiszen csak szinből, játékból történik az főtisztelendő uram.
-Azért hívják Szinjátszó Társaságnak.</p>
-<p>Ez már okos beszéd volt. Ezt már a jó apátúr is megértette s
-ekként az örökszerződés létre jött. Aláirta az apátúr, aláirta
-Kisfaludy Sándor mint főkormányzó, aláirták a vármegye tiszti
-ügyésze, az urodalom fiskálisa, a törvényes bizonyság s a tanuk
-is.</p>
-<p>A telket kimérték, átvették, kiczövekelték s aztán örömében
-olyan áldomást adott a jó apátúr az egész fürdő közönségnek, hogy
-másnap reggel is alig akart még vége lenni. Minden czigánynak a
-keze belesenvedt.</p>
-<p>Ez év őszén nem kaptak az építésbe. Kivágták az erdő fáit azon a
-helyen, a hol a szinháznak a helyet <span class="pagenum"><a name=
-"Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> kimérték s aztán egész
-őszön és télen az anyagot hordták. Kétszáz öl kő, húszezer tégla,
-hatvanhatezer zsindely, ötszáz deszka, kétszáz köböl leoltott mész
-s a barátok somogyi urodalmából az épület tetőfája feküdt ott a
-tavaszszal halomba hordva. S a pénzhez még alig nyult hozzá a
-költő, pedig lassanként a pénz is szaporodott.</p>
-<p>De kellett is, hogy szaporodjék.</p>
-<p>Az építés vezetését Fülöp József öreg barátom ingyen vállalta
-el. Ő rajzolgatta ki az épitési részleteket. De munkavezető azért
-mégis kellett melléje.</p>
-<p>És kellettek kőmivesek, ácsok, kőfaragók, asztalosok, lakatosok,
-kovácsok, üvegezők, mázolók, gölöncsérek s egyéb mindenféle
-kézmüvesek. Ezek munkája sok költséggel járt.</p>
-<p>Kisfaludy Sándor aggódott, hogy saját vármegyéjében a szükséges
-pénz nem fog összegyülni. De sasszeme még tovább is látott. Ő a
-»Dunántuli Szinjátszó Társaság« sorsát biztositani is akarta.
-Szüksége volt tehát a szomszéd vármegyék támogatására.</p>
-<p>Vasvármegyéhez 1831. évi márczius 15-én fordult levelével.
-Milyen szép és igaz levél volt ez!</p>
-<p>»Hintsük a hazafiságnak aranymagvait szünet és kifáradás nélkül
-ott, a hol lehet; úgy, a mint lehet s akkor, a mikor lehet; a mint
-az idő, hely és környülállások engedik; bár vetésünknek
-aranytermését arathatni talán csak késő unokáinknak engedtessék
-is.«</p>
-<p>»Az utolsó századokban folyvást mostoha idő járt a magyar nemzet
-felett: ennek mind vészes förgetegeiben, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> mind
-kegyelmekkel ragyogó napjaiban a magyar nyelv és vele a nemzetiség
-hol nyomatva s irtatva, hol elhízelkedtetve vagy elgúnyoltatva
-levén, már-már végvesztének hanyatlott.«</p>
-<p>»Ha hős Eleink az utolsó félszázad előtt föltámadtak s az akkor
-lélekző Magyarokat látták volna, tehát az elfajult maradékkal
-beszélleni se tudván, azt kell vala vélniök, hogy Leel sirjának
-tapodói szakadtanak s telepedtenek le az általuk vérrel szerzett
-Hazában.«</p>
-<p>Sopront és Pozsonyt kivéve, egy vármegye középső és magas
-nemessége se németesedett el annyira, mint Vasvármegyéé. De azért
-Vasvármegye ellenmondás nélkül hazafias buzgalommal fogadta a költő
-levelét.</p>
-<p>Niczky János volt első alispánja, Bertha Ignácz második
-alispánja és Széll Imre, a későbbi követ és hétszemélynök,
-főjegyzője. S volt még a költő törekvéseinek ezeken kivül is lelkes
-és befolyásos támogatója. Ez Szegedy Sándor volt, a költő nejének,
-Szegedy Rózának unokaöcscse.</p>
-<p>A májusi közgyülésen tárgyalták a karok és rendek a költő
-iratát. Komoly és lelkes volt a tanácskozás. Jelen volt maga a
-költő is, bár nemesi jogait Vasvármegyében nem igen szokta
-gyakorolni. De a vezérlő férfiak nagy része mind vagy rokona, vagy
-benső barátja, vagy egykori bajtársa volt.</p>
-<p>A gyűjtést és segélyezést elhatározták a karok és rendek.</p>
-<p>És elhatározták azt is, hogy követeket küldenek arra a gyülésre,
-melyet Kisfaludy Sándor a nemzeti <span class="pagenum"><a name=
-"Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> szinészet ügyében a
-szomszéd vármegyék képviselőiből összehí.</p>
-<p>E gyülést május 25-ik napjára Kis-Czellbe hívta össze a költő.
-Meghívta rá Zala, Vas, Veszprém és Győr követeit.</p>
-<p>Zalában lakott. Ott voltak birtokai Sümeghen, Gyömörőn,
-Gógánfán, Bodorfán, Sárosdon, Dobos erdejében s egyebütt. A nemzeti
-szinház is Zalában lesz fölépítve. Zalának tehát ott kell
-lenni.</p>
-<p>Ott kell lenni Veszprémnek is. Hiszen Balaton-Füred Veszprém
-tövében fekszik s a szini előadások gyönyörüségét Veszprémvármegye
-élvezi első sorban. Sok rokona is volt a költőnek e vármegyében. S
-volt itt családjának birtoka is. A Kisfaludyak ősi várai
-Döbröntevár, Esseghvár, Csékutvár ugyan kiestek már a nemzetség
-kezéből, de Halimbát még testvérjeivel együtt birta a költő, a
-csékuti urodalom utolsó foszlányát.</p>
-<p>Győrvármegyében is nagy gyökerei voltak a nemzetségnek. Apja
-Kisfaludy Mihály főszolgabirája volt a vármegyének s csak pár év
-előtt halt meg. Birtokai voltak Győr-Gyömörőn, Téthen, Szemerén,
-Fölpéczen, Kispéczen s másutt is.</p>
-<p>Vasban is otthon volt a költő. Neje jogán hat évig birta Kámot.
-Nemzetségének ősi fészke volt Vasvármegye is. Volt birtoka a
-Kemenesalján Gencsen. Mind maga, mind felesége révén ezer kötelék
-kapcsolta a vármegye előkelő családaihoz.</p>
-<p>A meghívott vármegyék hazafias buzgalommal fogadták el a
-meghívást s a kis-czelli gyülésre mindegyik <span class=
-"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span> küldött
-néhány előkelő férfiut, alispnát, főjegyzőt, tiszti főügyviselőt,
-táblabirót, szomszéd járásbeli főszolgabirót.</p>
-<p>A kis-czelli gyülés tekintélyes férfiakat hozott össze nagy
-számmal. A gyülés elnöke Kisfaludy Sándor volt. Nagy éljenzéssel őt
-választották. A megbizott követeken kivül Vasnak kemenesalji,
-Veszprémnek somlyómelléki, Zalának sümeghvidéki előkelő urai
-csaknem mind megjelentek.</p>
-<p>A gyülést fölváltva a vendéglőben s a kis-czelli barátok
-refektóriumában tartották.</p>
-<p>Tárgya volt:</p>
-<p>A balaton-füredi nemzeti szinház fölépítése és megalapitása.</p>
-<p>A »Dunántuli Szinjátszó Társaság« szervezése s megélhetésének
-minden évszakban biztositása.</p>
-<p>Állandó ruhatárnak és kelléktárnak beszerzése és
-gondviselése.</p>
-<p>Komlóssy Ferencz szinigazgatóval s társaságával való szerződés
-megkötése.</p>
-<p>A balaton-füredi állandó szinház megnyitásának elhatározása.</p>
-<p>Hejh, ha a mai vármegyék úgy szivükön viselnék a nemzeti
-nyelvnek, miveltségnek és felvirágozásnak ügyét, mint ott és akkor
-hetven év előtt!</p>
-<p>Hejh, ha a mai magyar költőt úgy megbecsülnék a törvényhatóságok
-és kormányzó emberek, mint akkor megbecsülték!</p>
-<p>Hejh, ha ti magyar költők, a kik mai napság éltek, dolgoztok,
-henyéltek és nyomorogtok, úgy megbecsülnétek, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> oly
-imádandó fenség gyanánt tisztelnétek a hazát, a magyarságot, az
-asszonyt, a nemzeti érzést, a multak dicső emlékeit s a jövendőnek
-büszke reménységét, mint a hetven év előtti idők magyar költői!</p>
-<p>Nem mesélem el apróra a kis-czelli gyülés dolgait. A történetiró
-foglalkozzék azokkal s ne a vidám elbeszélő. Nem is tartozik
-valamennyi most az én dolgomhoz. Csak annyit emlitek meg, hogy
-Komlóssy Ferencz társulatával végleg megszervezték a »Dunántuli
-Szinjátszó Társaságot«, meg is állapodtak vele a füredi szinház
-ünnepélyes megnyitására s meg is határoztak számára a
-balaton-füredi nyári két hónapra 1200 forintnyi segélyt
-ezüstben.</p>
-<p>Tizenhat személyből állott akkor az igazgatóval és súgóval
-együtt. Köztük Megyery, Telepy, Lendvay, Hubenay, Vásárhelyi,
-Posgay és Kántorné, Komlóssyné, Ujfalussyné s Balogh Nina.</p>
-<p>Különösen érdekes volt a ruhatár és kelléktár fölött való
-eszmecsere. A mire a szóbeli hagyomány emlékezik: fölemlítem.</p>
-<p>Sisakokat, vérteket, kardokat, alabárdokat nem kell venni,
-azokra a pénzt nem kell pocsékolni; van a vármegyeházak padlásán és
-pinczéiben elég rozsdás készség, elő kell szedni, ki kell
-tisztogatni s Füredre kell szállítani.</p>
-<p>A ruhákkal másként áll a dolog.</p>
-<p>Holmi német és spanyol ruhákat, gallérokat, bugyogókat, czipőket
-és harisnyákat a vármegyék nem adnak. Idegen gunyára a nemesség nem
-adja pénzét. Effélére <span class="pagenum"><a name="Page_131" id=
-"Page_131">-131-</a></span> csak magánosok adhatnak pénzt vagy
-maguk a szinigazgatók.</p>
-<p>Nemzeti magyar ruhát azonban kell szerezni. Őseink, hőseink,
-elődeink az ő igaz köntösükben lépjenek a szinre.</p>
-<p>De milyen legyen az ősi ruha?</p>
-<p>Kurta huszár dolmány mindenesetre kell, mert a huszárnak ott
-kell lenni a szinen.</p>
-<p>Hímes fehér atilla s himzett Zrinyi szintén kell; nászok,
-lakodalmak, esküvők, királyi udvar e nélkül el nem lehetnek.</p>
-<p>Zöld és gránát kanczamenték aranynyal és ezüsttel el nem
-maradhatnak. A király, a nádorispán, a zászlós urak, a dicső
-hadvezérek ilyen mentében mutatkozzanak.</p>
-<p>Kanczamente?</p>
-<p>E szón megakadt a kis-czelli országgyülés.</p>
-<p>Miért épen kanczamente? Milyen is az a kanczamente?</p>
-<p>Koltai Vidos József, akkor még javabeli férfiu, később alispánja
-és követe Vasnak, hozzá szól a kérdéshez.</p>
-<p>– Ne csodásitsuk magunkat urak, nincs a magyarnak kanczamentéje,
-kinevet vele a világ!</p>
-<p>A költő figyelmeztette Vidost, »tisztelt öcsém uramat,« hogy
-kell lenni kanczamentének, mert a kolozsvári szinjátszó társaság
-inventáriumában így van beiktatva.</p>
-<p>De ott volt Kocsi Sebestyén Gábor is, Veszprémvármegye követe, a
-kiről mindenki tudta, hogy mindentudó. Ő nyomban világot gyujtott a
-kérdés fölött. <span class="pagenum"><a name="Page_132" id=
-"Page_132">-132-</a></span></p>
-<p>– Igenis van kanczamente, mivelhogy őseink sokféle és
-külön-különféle mentéket viseltek, a mint a bécsi képes krónikában
-s attól kezdve mindenféle pikturában, különösen pedig a koronázási
-rajzolatokban szemlélhető. A mostani huszármente valósággal a régi
-kuruczmente, vagyis igazán szólva, a kurta mente. Régi eleink
-hosszu mentét viseltek, mely térdig ért. Az a mente pedig vagy
-ujjas volt vagy ujjatlan s az ujjas mente vagy szűk ujju vagy
-sipujju volt. De az ujjatlan mente is kétféle volt, ugymint vagy
-palástos mente vagy vállba vágott mente. Nagy uraink a vállba
-vágott mentét szerették. Mert ha a mentének gránát szine volt, az
-ujjas dolmány pedig világos kék vagy gyöngyház szinü volt, akkor a
-vállba vágott nyiláson kivül álló kar a szemlélőnek igazán ékes
-látást nyujtott. Az ilyen mentének a neve kanczamente. Különösen
-alkalmatos volt ez háborúban, hosszu idejü vonulásokban, mert ilyen
-mentében kardot, buzogányt, kantárszárral kényelmesen lehetett
-tartani.</p>
-<p>Kocsi Sebestyén Gábor után természetesen senki se merte többé a
-száját fölnyitni. Nehogy azonban a mindenféle férfi és nő számára
-való ruhák, viganók, kötők, kantusok fölött egyenként kelljen
-tanácskozni és határozni, kölcsönös egyetértéssel abban állapodtak
-meg, hogy a ruhatár ügyét rá bizzák a költőre, akit a gyülés
-Zalavármegye példájára különben is főkormányzóvá választott a
-dunántuli nemzeti szinjátszó társaságok összes ügyeiben.</p>
-<p>Gyülés után nagy áldomás.</p>
-<p>De áldomás után még nem mentek az urak egyenesen haza. A
-kemenesalji atyafiak ezt meg nem engedhették. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> Hanem
-kiválasztott magának mindenki egy csomó rég látott vagy tegnap
-látott vagy soha eddig nem látott atyafit és jeles hazafit s vitte
-magával Sitkére vagy Mihályfára, vagy Csöngére vagy Ostfiasszonfára
-vagy a Somlyó hegyére. S tartott a mulatság vagy ismerkedés heteken
-át.</p>
-<p>A vármegyék mind elfogadták a kis-czelli gyülés határozatait.
-Még Sopron, még Somogy, még Fehérvármegyék is elfogadták.</p>
-<p>De az is természetes, hogy a bécsi kormány és budai kormány
-keresztet húzott az egész bölcs és hazafias intézkedésre s meg nem
-engedte, hogy a vármegyék a nemzeti nyelv mívelésének szentséges
-szent ügyére egy fillért is áldozzanak. Nem azért vannak a magyar
-vármegyék, hogy a magyar nyelvet míveljék, a magyar költészetért
-lelkesüljenek s őseik dicsőségeit még egyszer visszaszerezzék. Adót
-behajtani, katonát beszedni, jobbágyot deresre húzni: ez a
-vármegyék dolga.</p>
-<p>A bécsi kormány és budai kormány így segitette meg a költőt
-akaratlanul.</p>
-<p>Mert a hogy a vármegyék a kormány tilalmát megtudták: abban a
-pillanatban kimondta a nemesség elszántan:</p>
-<p>– Nohát most már meglesz az a nemzeti szinház!</p>
-<p>Össze is gyűlt hamarosan 12,954 forint ezüstben, meg is kezdték
-az építést junius elején s annyi adomány, annyi munka, annyi
-lelkesülés dolgozott a szinházon, hogy a nagy és szép épület készen
-lett egy hónap alatt s a költő julius 3-ra már kitüzhette az
-ünnepélyes felavatást. <span class="pagenum"><a name="Page_134" id=
-"Page_134">-134-</a></span></p>
-<p>Még 1754 ezüst forint meg is maradt a pénzből.</p>
-<p>Olyan ünnepet még alig látott a Balaton, mint az első nemzeti
-szinház megnyitásának ünnepe volt. Még a testvériség ünnepe
-1848-ban, még a Kisfaludy-szobor ünnepe 1861-ben se volt olyan
-ragyogó.</p>
-<p>Mely napon tartották ezt az ünnepet?</p>
-<p>A költő azt irja leveleiben: julius 3-án. Az egykoru hirlapok
-azt irják: julius 2-án. Én meg azt mondom: mind a két napon. Az
-1831-ik évben julius 2-ra szombat, 3-ra vasárnap esett. Az egyik
-napon a nép, a másikon a nemzet ünnepelt.</p>
-<p>Az ünnepre meghívták az összes szomszéd vármegyéket. Meg is
-jelentek. A küldöttségek, a főtisztviselők, a táblabirák, a nagy
-nemzetségek tagjai, férfiak és nők Zala, Veszprém, Vas, Sopron,
-Győr, Fehér, Tolna, Somogymegyéből s igen sokan Pestről és
-Pestmegyéből.</p>
-<p>A szinházba négy-ötszázan fértek. De maguk az urak is többen
-voltak szépséges asszonyaikkal s a papokkal. Hajh még akkor a
-papok, barátok, kanonokok, apáturak is otthon voltak a nemzetnek és
-magyarságnak örvendező napjain!</p>
-<p>Hát a nép hova férjen, hol ünnepeljen?</p>
-<p>Az a nép, a mely jobbágy volt, paraszt volt, országos és úri
-teher alatt nyögött s az alkotmányt, a szabadságot s a jogok
-szentségét csak átokból, imádságból s példabeszédből ismerte!</p>
-<p>De a mely magyar volt s magyarságának büszke érzetét
-istenimádáshoz hasonló szentségnek tartotta. Pénzt nem adhatott a
-magyarság szentegyházához, de volt lelke, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> volt
-izmos karja, volt igavonója, adott tehát munkát. A füredi jobbágy
-áldozatos munkája nélkül föl nem épülhetett volna az a szentegyház.
-S eljöttek még Arácsról is, még Balaton-Kis-Szőllősről is, még
-Alsó-Őrsről is együgyü földmivesek, zsöllérek, napszámosok, hogy
-egy-két napig ingyen dolgozhassanak.</p>
-<p>Ezt a népet az ünnepből kihagyni nem lehetett.</p>
-<p>Komlóssy Ferencznek, a szinigazgatónak volt jó ötlete.</p>
-<p>Tartsunk nemzeti ünnepet és szabad előadást szombaton julius
-2-án a népnek s vasárnapon julius 3-án a nemességnek. Elfogadta a
-javaslatot a költő s helyeselte azt az ifju Deák Ferencz is. Legyen
-a nép az első.</p>
-<p>Így lett.</p>
-<p>Hirt adtak a falvak népének s a nép szombaton délre és délután
-oda sereglett.</p>
-<p>Tisztes fekete ruhában a férfiak s tisztes fekete és barna
-ruhában az asszonyok, vidám szinekben a lányok. Zászlót nem hoztak,
-zene őket nem kisérte, a lányok kezében virág, az asszonyok kezében
-zsoltáros könyv. Azt hitték: istentiszteletre jöttek. Együgyü
-kálvinista magyar ember virágot és zsoltárt visz magával, ha
-istenének szine elé akar járulni.</p>
-<p>Hiszen igazuk volt.</p>
-<p>Volt egy oltár, a melyen már századok óta csak hamvadoz az
-áldozat tüze. A melyről töröknek, németnek, királynak, bakónak
-durva keze oly sokszor le akarta söpörni az utolsó szikrát is. S a
-melynek tüzét égő honfiszivek mégis mindig csak ébren tartották.
-Nyögtek, <span class="pagenum"><a name="Page_136" id=
-"Page_136">-136-</a></span> véreztek, viharzottak azok a szivek, de
-a szent tüzet elaludni nem engedték.</p>
-<p>A magyarok istenének oltára volt ez.</p>
-<p>Pereynek hívták azt a papot, a ki engem megkeresztelt. Azt se
-tudom: káplán volt-e vagy tanító vagy már fiatal lelkész 1831-ben.
-Ő is oda jött a maga népe élén.</p>
-<p>De szerkesztett egy ünnepi dalt s erre népét megtanitotta. A dal
-így kezdődött:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Im bejöttünk nagy
-örömmel<br /></span> <span class="i0">A te szentséges
-hajlékodba<br /></span> <span class="i0">Magyaroknak nagy
-istene!<br /></span></div>
-</div>
-<p>– – Szentségtörés volt ez! Hitnek, vallásnak, istenfélelemnek
-megcsúfolása. Hisz ez a magyar református egyháznak templomi szent
-éneke! Nagy részben a szöveg is; a dallama egészben. Hogy lehet ezt
-a szinház megnyitásakor énekelni?</p>
-<p>De hogy ne lehetne, a mikor a magyarnak győzedelmi napja
-van?</p>
-<p>Mégis azt mondták Pereynek, hogy ezt a szinházban elénekelni nem
-szabad. Templomba való a zsoltár, nem szinházba.</p>
-<p>Nohát énekeljük el a templomban.</p>
-<p>A ragyogó uj szinház mellett tíz lépésnyire ott van az erdő.
-Sötét iharfák, komor tölgyek, vidám köntösü óriási ezüst nyárak.
-Némán és büszkén emelkednek az ég felé. Istennek ragyogó napja a
-gyertyafény, szálfaderékból az oszlopok, sürü lomb a boltozat,
-rigóhang az orgona. Van-e szebb templom a világon, mint az eleven
-őserdő? <span class="pagenum"><a name="Page_137" id=
-"Page_137">-137-</a></span></p>
-<p>Fölharsan a dal.</p>
-<p>Perey áll a néptömeg közepén. Mindenki rá néz. Kezével int s
-kezdi a dalt. Ezer férfi és nő komoly, lassu és édes hangja zeng
-össze. S a hang felszáll a lombokig s a lombokon túl a magas égig.
-S a hang elszáll messze a vizek fölött a végtelenbe s leszáll
-mélyre, a hazafiak érző szivébe.</p>
-<p>S mind oda gyülnek az urak az ünneplő nép köré. A büszke
-nemesség, a vármegyék kormányzói, a nemzetnek nagyjai leveszik
-kalapjukat. Komor arczczal ott áll a költő is levett süveggel. A
-lombok nyilásán át egy sugár nyilall kopasz homlokára s fényből,
-ragyogásból tesz rá koszorut. Mindenki látja, csak ő maga nem érzi.
-A fenséges nő Szegedy Róza fehér csipkekendővel takarja el arczát.
-Minő érzés támadhat ebben a szívben arra az együgyü dalra?</p>
-<p>A szent dal tovább zúg:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Megsegitted magyar
-néped,<br /></span> <span class="i0">De föl is száll hozzád az
-égbe<br /></span> <span class="i0">Buzgó hálánknak
-éneke!<br /></span></div>
-</div>
-<p>Ott áll Megyery, a nagy művészek egyik legnagyobbja. Az örökké
-vidám Megyery, a ki mikor később leszállt a holtak közé, még a
-holtakat is kaczagásra fakasztá. Hallja a szent dalt s im az erős,
-vidám, nagy lélek könyekre fakad, oda lép Pereyhez s az ifju papnak
-kezet csókol. De szólani nem tud.</p>
-<p>Hanem azt mondja igazgatójának Komlóssynak:</p>
-<p>– Ma nem játszom. <span class="pagenum"><a name="Page_138" id=
-"Page_138">-138-</a></span></p>
-<p>És nem játszott. Akárhogy toporzékolt az igazgató s akárhogy
-kérlelték az urak. Ma az áhitatnak engedte át lelkét. Úgy
-megrendité őt az egyszerü nép igaz ünneplése.</p>
-<p>A következő napon az alapítók, vármegyék, nemes urak számára
-nyitották meg az első magyar nemzeti szinházat.</p>
-<p>Két prológ volt az előadás kezdetén.</p>
-<p>Az egyik beszéd, a másik dal. Mindakettőt Kisfaludy Sándor
-készítette. A beszédet Komlóssy Ferencz olvasta föl, a dalt a
-társaság énekkara dalolta el.</p>
-<p>Kivül négy lobogó volt az épület dísze. A nemzeti lobogó középen
-az ország czimerével. Mellette Zala, Veszprém és Vasvármegyék
-lobogói a vármegyék czimerével. De belül rózsák és cserlombok özöne
-ékesité a szinpadot s virágillat tölté el az egész nagy termet. De
-minden rózsánál, cserágnál és illatnál felségesebb érzés töltötte
-be a sziveket.</p>
-<p>Mit idézzek a hosszú és remek beszédből?</p>
-<p>»Félszázad óta kezdett csak lábra kapni a magyar szinművészség;
-de hajh! mily akadályokkal kell vala küzködnie! Mily
-visszataszitásokat, mily sérelmeket s gúnyoltatásokat kell vala
-szenvednie! Mint kell vala nyomorogva, nehézségekkel és
-szükségekkel viaskodva magát tengetnie mai napig! –«</p>
-<p>»Néktek, dicső magyar Hazánk nagylelkü fiai és leányai, – néktek
-tartatott fenn azon hazafiui öröm és dicsőség, hogy magyar
-sziveteknek szent érzését a nemzeti mívelődésnek ezen hiánya
-sértvén, áldozattételre vállalkoztatok!« <span class=
-"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span></p>
-<p>»Hazafiui buzgóságtok tavaly ilyenkor azt mondotta: <em class=
-"gesperrt">Legyen meg</em>! – és: <em class=
-"gesperrt">Meglett</em>… Itt, hol még tavaly ilyenkor az ezen
-helyen állott fákat és fűszálakat a szél ingatta, most a
-nemzetiséget terjesztő szinművészi Intézet áll; – a tavaly gondolt
-Magyar Játékszin szép valósággá lőn! És az önnön hazájába eddig
-zsöllérkedni kénytelenített magyar szinművészség tulajdon házra
-vergődhetvén azt sóhajthatja: – Itt most tulajdon Hazámban én is
-már itthon lehetek! –«</p>
-<p>Beszéde végen élteti a szónok »Tekintetes Zala, Veszprém és
-Vasvármegyéknek Karait és Rendeit«, kiknek Haza és Nemzet-szeretete
-a szinmüvészséget és általában a nemzeti kulturát hathatós
-pártfogásba vévén, közügygyé tette.</p>
-<p>Éltetni akarta még a költőt Kisfaludy Sándort, a ki nélkül a
-nagy Kezdés létre nem jött volna. De a költő ezt meg nem
-engedte.</p>
-<p>– Ha már, úgymond, éltetni akarnánk élő embert: akkor a királyt
-kellene éltetnünk. De ha már azt nem tehetjük, mert különös okunk
-nincs rá: akkor egyetlenegy élőt magunk közül ne éltessünk.
-Megérdemelné több is s megvárnák sokan.</p>
-<p>De a szinészen kifogni nem lehet.</p>
-<p>Mikor beszédje végére ért s a harsogó éljen elhangzott, intett
-kezével, hogy még szólni akar, oda nézett a költőre s e szavakat
-mondá:</p>
-<p>– »Éljen a kit gondolok, – de a kit megneveznem nem szabad, mert
-– megtiltotta.«</p>
-<p>Mint a vihar zugása, úgy dördült meg erre a szóra: <span class=
-"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span></p>
-<p>– Éljen Kisfaludy Sándor!</p>
-<p>A közönség szeretetén se lehet kifogni.</p>
-<p>Az éljenzés közben ujra felemelkedett a függöny s a rózsákkal
-behintett szinpadon fényes nemzeti köntösben ott állott az egész
-szintársaság. Férfiak és nők körül ragyogó fény támadt. Úgy látta
-őket a közönség. Hiszen igaz is. Ők voltak igaz prófétái akkor a
-halálos álmából ébredező nemzeti érzésnek.</p>
-<p>S elkezdett a társaság énekelni.</p>
-<p>»Adja Isten, hogy a magyart – A félvilág uralja – S vérrel
-szerzett szabadsága – Soha kárát ne valja.«</p>
-<p>»Adja Isten! Alkotmánya – Mindörökké állhasson, – S diszlésének
-semmi erő – S idővész ne árthasson!«</p>
-<p>Egy nemzedék életén át e dal volt a honfiküzdelmek jelszava.</p>
-<p>Ezt a dalt is Kisfaludy Sándor alkotta.</p>
-<p>S e dalt csak függetlenségi harczunk ágyudörgése tudta egy időre
-elnémitani.</p>
-<p>S e dalra még most is szükségünk van.</p>
-<p>De a mikor ez a dal elhangzott, 1831-ik évi julius 3-án délután
-öt órakor, fölemelkedett helyéről a közönség s örömkönyek közt
-élteté a költőt s délczeg férfiak és ragyogó szépségü nők tolongtak
-hozzá, hogy vele kezet szorítsanak s kezét s ruháját
-megcsókolják.</p>
-<p>A szinpad hölgyei se tudták könyeiket visszatartani. De ők a
-szinpadról le nem léphettek. De mindegyik felkapott egy rózsát s
-oda hajitá a költő lábaihoz. Kántorné, Ujfalussyné, Balogh Nina,
-Hivatal Anikó <span class="pagenum"><a name="Page_141" id=
-"Page_141">-141-</a></span> Lendvayné. Mind ünnepelt tüneményes
-alakja később a pesti nemzeti szinháznak.</p>
-<p>A költő pedig lehajolt a földre, fölvett egy fesleni kezdő
-rózsabimbót, oda vitte feleségéhez Szegedy Rózához, megcsókolta
-halavány arczát s pihegő keblére tüzte azt a rózsabimbót.</p>
-<p>Igaza volt.</p>
-<p>Himfy szerelme nélkül ő sohase lett volna költő s nemzetének
-nagy fia. Himfy Szerelmét pedig az a nő teremtette.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p>Így jött létre Magyarországnak első magyar nemzeti szinháza!</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_142" id=
-"Page_142">-142-</a></span></p>
-<h2>HOGY UTAZTAK RÉGEN?</h2>
-<p class="summary">(A nemes ember utazása. – A gyorskocsi. – Az
-öreg Pitli és ifju felesége. – A szép asszony története
-megkezdődik. – Csányi László.)</p>
-<p>Középbirtoku, jómódu nemes ember vasalt kocsival utazik.
-Talyiga, fakó szekér, ekhós állapot, vászonfödeles kocsi nem a
-nemes ember számára való. De a hintót se szereti. Az csak nagy
-urnak való vagy a kinek sok az adóssága. Hadd kérkedjék!</p>
-<p>Elhatározzák az utazást. Sátoros ünnepre, atyafi-látogatóba,
-tisztujitásra, névnapra, fürdőre vagy messze vásárra. A hogy
-jön.</p>
-<p>Odaszól az ur a kocsisnak:</p>
-<p>– Miska, Füredre megyünk. A patkókat igazittasd meg a
-kovácscsal. A kocsit meg kell kenni. Hajnalra készen légy.</p>
-<p>Első dolga a Miskának befutni az asszonyhoz, akár felesége, akár
-nem.</p>
-<p>– Készits tisztát. Talán három-négy pár is kell. Füredre megyünk
-korán reggel. <span class="pagenum"><a name="Page_143" id=
-"Page_143">-143-</a></span></p>
-<p>Az a »tiszta« a fehérnemü. Az a »pár« nem egyéb, mint ing és
-gatya. A gatya korczával becsületet kell vallani az asszonynak.
-Hétrét gatyánál nem könnyü dolog ez. S nem is gyors. Egész éjjel
-kell vele vesződni.</p>
-<p>Patkó, ló, szerszám, kocsi rendbe hozva. Kocsiülés elkészitve.
-Abrak a zsákban, széna a kötélben a kocsira jön. Tarisznya megtömve
-kenyérrel, szalonnával, sóval, paprikával, fokhagymával. Uj pamat
-árvalányhaj a kalap mellé. Azután borotválkozni, a bajuszt keményen
-kifenni. De az uraság sem mehet készség nélkül. Szép fehér,
-sávolyos asztalkendőkben pogácsa, kalács, most sült czipó,
-fokhagymás ürüczomb vagy borjuczomb s pár pirosra sült kappan. Mind
-ez a kocsira jön.</p>
-<p>De jön a kulacs is. De jön a puska is. De jön a hosszu nyelü
-balta is. Téli időben, hófuvatagokban még lapát is. A dohányzacskó,
-az uré is, a kocsisé is, gömbölyüre keményen megtömve. Aczélt,
-kovát, taplót sehogy se szabad itthon felejteni.</p>
-<p>Kijön az uraság a tornáczból. Megáll a lovak előtt. Azután
-lassan körüljárja a kocsit és lovakat. Megnézi a szerszámot,
-kiváltképen a gyeplőt és hámot: erősek-e? Lőcsöt, saroglyalánczot,
-küllőt, keréksinget megszemlél. Ha bajt nem lát: felül,
-elhelyezkedik, oldalzsebét megtapintja s az udvaron még egyszer
-körülnéz.</p>
-<p>– Mehetünk Miska!</p>
-<p>Asszonytól, gyerektől már a tornáczon elbucsuzott. De azért
-asszony, gyerek, belső cseléd, házi eb mind kimegy a kocsi után az
-utczára s utána néz a kocsinak mindaddig, mig szem elől el nem
-tünik az uthajlásnál. <span class="pagenum"><a name="Page_144" id=
-"Page_144">-144-</a></span></p>
-<p>Két napi járó az utnak hossza. Utba esik két atyafi, egy
-tanulótárs, hat falu-város, tizenkét csárda. Hol etetni, hol itatni
-meg kell állani mindenütt. Valahol meg is kell hálni. Atyafihoz,
-tanulótárshoz be is kell tekinteni. A ház előtt elmenni s be nem
-nézni, ebédre vagy vacsorára ott nem maradni: erkölcsi
-lehetetlenség.</p>
-<p>Erkölcsi?</p>
-<p>De bizony életkérdés az. A ki rokona, jó barátja előtt elhajt s
-be nem köszön: az nem akarja, hogy őt is meglátogassák. Az nem
-szereti a vendéget és rokont. Az vértagadó és emberkerülő. Azt
-kerülni kell mindenkinek. Abból a vármegyében nem lesz semmi. Annak
-kerülik lányos házát. Annak fiából esküdtet nem csinálnak. Az
-megtagadja faját, magyar természetét, minden ősi erkölcsét. Ha él,
-ha mozog, ha ficzánkol: mindegy az már, ő halott ember.</p>
-<p>Meg kell tehát látogatni mindenkit, a ki utba esik.</p>
-<p>De mikor fejezi hát be két napi utját?</p>
-<p>Egy hét alatt, két hét alatt. Néha el se ér Füredig, hanem
-visszafordul. Eltelt az ideje.</p>
-<p>Boldog emlékü Sághy Tóni, Balaton-Füred vidám ifja egykor ő is.
-Megvált szolgabirói állásától, elindult Komáromból, hogy Füreden
-töltsön pár hetet. Utját Győrnek vette. Ott elhagyta régi kocsisa,
-fogadott uj kocsist. Utban, utközben végiglátogatta valamennyi
-barátját és rokonát Győr, Veszprém, Vas és Zala vármegyékben.
-Tavaszszal indult el, Szent István napja is elmult, mire Füredre
-ért.</p>
-<p>– Hát a te uraságod hol lakik? – kérdik kocsisától. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span></p>
-<p>– Azt nem tudom, én csak három hónap óta szolgálok az uramnál,
-azóta pedig még nem voltunk otthon.</p>
-<p>Most?</p>
-<p>Most reggel hét órakor eszébe jut az embernek: jó lenne
-kirándulni a Balatonra. Nyolczkor vasutra ül, délben
-Balaton-Füreden fürdik és ebédel és sétál és udvarol és estennen
-visszaindul. Utazott szárazon és vizen, kocsin, vasuton és
-gőzhajón, bejárt ide-oda harminczhat mérföldet s este itthon
-vacsorál Budapesten.</p>
-<p>Bojnitzer és Marosi, Szücs Pista és Adler Márton és az öreg
-Pitli: ezek voltak a gyorskocsik Budapest-Székesfehérvár-Veszprém
-és Balaton-Füred közt.</p>
-<p>Ismertem valamennyit. Jó kedvü, jó lelkü és jó lovu ember
-valamennyi. Fele zsidó, fele nem zsidó, sohase vesztek össze
-egymással.</p>
-<p>Bojnitzer és Marosi harmincz évig voltak társak. Vettek ezalatt
-ezer lovat, kerestek százötvenezer forintot, sohase vezettek
-könyvet, sohase csináltak évi mérleget és sohase számoltak le
-egymással. Vagyonos lett mindakettő.</p>
-<p>Szücs Pistának Adler Márton, azután meg Deutsch lett a társa. Ma
-bárkának hivnák az olyan hintót, a milyenen ők röpitették a
-fürdővendéget. Két ülés hátul: az volt az első osztály. Két ülés
-elől: az volt a második osztály. Egy ülés a kocsis mellett: az volt
-a harmadik osztály.</p>
-<p>De ha nők és férfiak vegyesen voltak az utazók: akkor négy
-ülésre a kocsi belsejében öt jegyet adtak <span class=
-"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> ki.
-Hiába volt a zugolódás. Szücs Pistának szigoru elve volt.</p>
-<p>– Vagy a férfi az asszony ölében, vagy az asszony a férfi
-ölében: tudom én, hogy megférnek egymással.</p>
-<p>Minden évben megérett az ő gyors kocsiján egynéhány házasság.
-Ennek örült legjobban.</p>
-<p>Az öreg Pitli: az volt még a fenegyerek. Talán az ő lovai voltak
-a legjobb futók. Hetven éves vén hamis volt már, mikor özvegy
-létére feleségül vett egy husz éves gyönyörü hajadon leányzót.
-Csóválta rá a fejét mindenki.</p>
-<p>De nem törődött azzal Pitli.</p>
-<p>– Ha már a ló bent a hámban: a ló kora nem tesz különbséget. Jó
-vér – öreg ló mindig legyőzi a lusta vérü fiatal csikót.</p>
-<p>Hát hiszen ez teljesen igaz. Hanem a menyecskéről kisült
-csakhamar, hogy annak is jó vére van. Nagyon szivesen hallgatta a
-szerelmes szép szavakat.</p>
-<p>De nem törődött Pitli azzal se.</p>
-<p>– Kirug a hámból? Az a szokása a fiatal csikónak. Hadd
-ugráljon.</p>
-<p>– Jól van jól, Pitli uram, hátha egyszer a csikó visszaficzánkol
-a mezőre s idegen ménesbe keveredik?</p>
-<p>Ez a kérdés se hozta Pitlit zavarba. Egyet simitott szürke
-bajuszán.</p>
-<p>– Ha nem jó a rud mellett kocsis-lónak, még mindig jó lesz
-huszár-lónak. Beadom a katonasághoz.</p>
-<p>Annyi igaz, hogy az asszonynak nem volt annyi csinja-binja, a
-mennyit az öreg Pitli az ő lovain már <span class=
-"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> ki ne
-tapasztalt volna. Az uraságok pajkos beszéde őt ki nem mozditotta
-jó kedvéből.</p>
-<p>Pestről indult el a gyorskocsi reggel hat órakor. A hajóhidon
-még lassan kellett léptetni, de amint kiért a budai partra: a
-kocsis megsuhintotta az ostort s a három ló hozzálátott a hatalmas
-ügetéshez. Minden lovon egy-egy csengő fütyörészett. Minden jó vizü
-kutnál megálltak egy pillanatra. A Libadöglő csárdának nagyon jó
-vize volt és nagyon szép csapláros leánya volt. Ott mindig szomjas
-volt a kocsisnak lova is, szive is. Nyéken volt az első váltás,
-Várpalotán a második, délután öt órakor már ott pattogott a kocsis
-Balaton-Füreden a Horváth-ház előtt s oda gyült a vendégsereg. Ki
-jött? Jött-e hires ember? Minden vendéget ugy fogadtak, mint jó
-ismerőst, régi barátot, igazi családbelit.</p>
-<p>Egy család volt az egész fürdőközönség. Valóságos magyar család.
-A politikának erős szenvedélyei lángoltak akkor is. A társadalom
-osztályai fennálltak akkor is. De a társaság egységét meg nem tudta
-bontani semmi.</p>
-<p>Még a zsidókérdést is gyökeresen megoldotta a szép
-Gutthardné.</p>
-<p>Veszprémi lány volt. Ragyogó szépségü menyecske volt. Csodájára
-járt annak mindenki. Nevét nem mondom meg. Régen ott porlik már
-habtermete a budai zsidótemetőben. Gyermekei se maradtak, de
-lehetnek rokonai. Elmondom történetét, hiszen időnként és
-eseténként belejátszik neve és élete a függetlenségi harcz
-nemzedékének nagy történetébe. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_148" id="Page_148">-148-</a></span></p>
-<p>Férje szegény kis uriszabó volt. Nyáron át Balaton-Füreden volt
-boltja és mühelye közel a gyógyszertárhoz. Télen Veszprémben
-laktak.</p>
-<p>A menyecske alig volt husz éves. Nagy hive a nemzeti
-védegyletnek. Ott ült mindig a bolt ajtajában, fehér babos
-kék-festett vászon öltönyében, egy rózsa a keblén, száz csillagnak
-minden sugara két szemében. Mosolyától fényessé lett az alkonyat s
-fényesebbé a déli napfény. Alig akadt olyan derék legény, a ki
-másutt sétált volna, mint ott, a hol legközelebbről láthatta.
-Mindig nagy volt az udvara s a széptevők egész serege ott lebzselt
-mellette reggeltől estélig.</p>
-<p>Legállandóbb és leghatalmasabb udvarlója volt Batthyányi István
-gróf. Hires lovas, gróf Sándor Móricznak nagy pajtása, Széchenyinek
-is kedvencze, hires futó-lovak tulajdonosa. Maga is tartott
-lóversenyt Polgárdi birtokán. Ő férkőzött legközelebb a szép
-Gutthardné szivéhez. Nőtlen ember volt, gazdag ember volt, gavallér
-volt.</p>
-<p>Szegény kis szabómester. Ő is szerette a feleségét, csak ugy
-bomlott érte. Varrta ő a kabátot, mellényt, nadrágot egész nap,
-egész éjjel. Hogy szép babos honi ruhában ne legyen az asszonynak
-fogyatkozása. De nem használt az semmit.</p>
-<p>Válás lett a vége. A szép szabóné feljött lakni Pestre, házat
-vett, nagy lakást tartott s termeiben a magas társaság legelőkelőbb
-lovagjai mind megfordultak. Állandó barátja azonban gróf Batthyányi
-István maradt.</p>
-<p>Maradt, a mig maradt. <span class="pagenum"><a name="Page_149"
-id="Page_149">-149-</a></span></p>
-<p>Jöttek a forradalmi napok. A szép asszony fejébe vette, hogy ő
-hatalmat is gyakorolhat, a végzet kerekét is irányozhatja. Miért ne
-tenné? A tüneményes idők láza nemcsak az ő agyában zsongott. Ő
-milliókat is akart magának szerezni.</p>
-<p>Megismerkedett Duschekkel, az ország forradalmi
-pénzügyminiszterével, ezzel a jámbor, becsületes hivatalnokkal.
-Elperzselte szivét, izzóvá tette agyát. A mindenki által
-körülrajzott szépség varázsoló hatalmának nem tudott
-ellentállani.</p>
-<p>Balaton-Füredről jól ismerte Csányi Lászlót a szép asszony.</p>
-<p>Csányi is minden nyáron ott szokott tölteni néhány napot vagy
-hetet. Öreg huszárja mindig vele volt. Öreg huszárját még a
-napoleoni nagy harczokból hozta el magával a bécsi kongresszus
-után. Maga Csányi is öreg huszár, de azért kemény legény. Gondosan
-fésült hosszu ősz szakála épen nem tiltakozott az ellen, hogy
-gazdája a szép asszonynak ne udvaroljon. Nem engedte tiltakozni a
-még mindig barna kifent bajusz. Öreg embernek ritka szép arcza. Üde
-piros szin, tüzes szemek, nyalka bajusz, hófehér szakál, sehol
-semmi redő. Mikor kivégezték: akkor is gondosan megfésülte szakálát
-s hegyesre fente ki bajuszát a vesztőhelyre érkezte előtt.</p>
-<p>– Minek az már? – kérdi tőle a börtönfelügyelő.</p>
-<p>– Teljes diszben kell menni a csatába.</p>
-<p>A katonás rendet el nem engedte senkinek. Még öreg huszárjának
-se. Pedig ennek szabad volt minden. De azért egyszer ez is
-megtagadta az engedelmességet. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_150" id="Page_150">-150-</a></span></p>
-<p>Ez történt 1843-ban.</p>
-<p>Deák Ferencz nem jelent meg az országgyülésen. Deák pártjának
-vezérei az első felirat dolgában nem tudtak megegyezni.
-Fölkerekedtek tehát néhányan: Klauzál, Beőthy s az ifjabbak közül
-Eötvös, Pulszky s lerándultak Kehidára Deák tanácsát
-meghallgatni.</p>
-<p>Deák a szomszéd Csányból meghivta ebédre Csányi Lászlót, régi
-benső jó barátját is. Csányi magával vitte öreg huszárját s az
-ebédnél ez állt mögötte, ez szolgált neki.</p>
-<p>Ebéd alatt észre veszi, hogy az öreg huszár dolmánya nincs
-katonásan begombolva. Halkan hátraszól:</p>
-<p>– Gombold be a dolmányodat, héjh!</p>
-<p>Az öreg huszár halkan feleli:</p>
-<p>– Nem gombolom.</p>
-<p>Dühbe jön Csányi s hangosan rákiált:</p>
-<p>– Gombold be rögtön, ha mondom.</p>
-<p>Az öreg huszár haptákba vágja magát s hangosan feleli:</p>
-<p>– Jelentem alássan, nem gombolom.</p>
-<p>Az ebédező országgyülés már erre oda figyel. De Csányi most
-teljes haraggal harsány hangon kérdi:</p>
-<p>– Miért nem gombolod be? – Egyuttal elkeriti áldóját az öreg
-huszárnak.</p>
-<p>– Jelentem alásan, mert nem lehet. Mi már megebédeltünk s
-ilyenkor szük a dolmány.</p>
-<p>Az ebédező országgyülés elkezd kaczagni. Még Deák is hangosan
-kaczag. Beőthy Ödön majd leesik a székről nevettében. Utóbb
-megjuhászodik Csányi is. <span class="pagenum"><a name="Page_151"
-id="Page_151">-151-</a></span></p>
-<p>– Jól van, de eltakarodjál most a szemem elől. Huszár szájából
-kutyaugatás csak ez a szó: nem lehet.</p>
-<p>Ilyen kemény legény volt Csányi már a függetlenségi harcz előtt
-is.</p>
-<p>Nos hát ő is udvarolt Balaton-Füreden a csodaszép szabónénak.
-Huszár létére nem tehette, hogy mellőle elmaradjon. Szeme közé
-nézett ő nagy Napoleonnak is, hogy ne nézett volna a szép
-asszonynak is?</p>
-<p>Volt Pesten valami Liebmann nevü vállalkozó. Fehérnemü-szabó és
-vászon-szállitó. Fejébe vette, hogy a honvédség részére inget,
-gatyát, vászontarisznyát szállit. Az a hir szálldogált, hogy a szép
-asszony előtt minden zár megnyilik. Fölkereste a szép asszonyt s
-felajánlotta neki, hogy társnak veszi be az üzletbe, de csak a
-haszonra, ha elnyeri a szállitást.</p>
-<p>A szép asszonynak tetszett az ajánlat. Fölkereste Csányit.
-Csányi ajánlotta a hadügyminiszternek, Mészáros Lázárnak. A
-hadügyminiszter hideg-rideg ember volt.</p>
-<p>Sok dolga is volt. Szivnek, szerelemnek, szép asszonynak nem
-tudott időt szakitani. De azért a szép asszony megszerezte az
-üzletet nem ugyan Liebmannak, hanem önmagának. Szegény Liebmann
-ebbe is belenyugodott. Mert ugy belebolondult ő is a szép
-asszonyba, hogy ezer inget, tarisznyát varrt volna egyetlen
-mosolygó szempillantásáért.</p>
-<p>Igy ismerkedett meg Duschekkel is. A kinél volt a bankócsináló
-gép, a kinél volt az arany, ezüst s a ki ha nem fizetett, hát senki
-se fizetett. A ki utóbb pénzügyminisztere <span class=
-"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> volt az
-országnak s a ki mégis, ha a szép asszony galambszeme hosszan
-nézett rá, egész testében reszketett, mint a szellőrázta iharfának
-lombja.</p>
-<p>Benső barátság támadt közöttük. A szép asszony ugy akarta. Ha
-pedig ő már ugy akarta, akkor annak a miniszter ellent nem tudott
-állani. Nem is tudott, nem is akart.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_153" id=
-"Page_153">-153-</a></span></p>
-<h2>A MIT NEM TUD A TÖRTÉNETIRÁS.</h2>
-<p class="summary">(Brachfeld. – A lovak tanyája. – A sáfárok és a
-kupeczek. – A czeczei öreg Braun. – Hogy született a
-Kossuth-huszár? – A zsidó. – Haynau és a hadisarcz.)</p>
-<p>Van-e a függetlenségi harcznak szép-asszony története?</p>
-<p>Van. Minden nemzet függetlenségi harczának megvan ez a
-története. Mert szép-asszony nélkül meg se kezdődnék, győzelemre se
-juthatna, hősei se volnának, talán vértanui se volnának. A világ
-teremtésében az asszony volt az istennek utolsó alkotása. Igy
-beszéli Mózes. De mit ért ahhoz Mózes? Ki hiszi azt el Mózesnek? Én
-nem. Hiszen a hol a nemzetek szabadságát teremtik meg: ott az
-asszony mindenütt az első. Vagy a jó asszony, vagy a rossz asszony,
-de mindig a szép asszony.</p>
-<p>A mi függetlenségi harczunk szépasszony-története még nincs
-megirva. Pedig ideje volna már. A harcznak elmult ötven esztendeje.
-A legtöbb szép asszony fölött beborult már a sirhalom. Az élők
-szivében pedig elhamvadt már a tüz. A franczia forradalom szép
-asszonyainak <span class="pagenum"><a name="Page_154" id=
-"Page_154">-154-</a></span> történetét előbb megirták, mintsem
-ötven esztendő elmult volna. Igaz, hogy azóta is irják, most is
-irják. De hát be lehet-e valaha fejezni a szép asszony
-történetét?</p>
-<p>Függetlenségi harczunk története másként is hiányos. Hol vette a
-huszár a lovát, a nyergét, a dolmányát, a csákóját, a fegyverét?
-Hol vette a honvéd az egyenruhát, a fegyvert, a szuronyt? Ki
-készitette? Ki szállitotta? Ki és hol és mikor rendelte meg? Ki
-fizette ki?</p>
-<p>Árpád idejében ugy ezer év előtt elindul kétezer magyar huszár.
-Keresztül megy a Karszton, a longobárdok sikságán, az alpesi
-hegyeken, déli Francziaországon. Neki vág a pirénei hegyeknek,
-bevágtat a ronceváli völgybe és onnan tér vissza épen, szépen,
-viruló jó egészségben. A lovának még patkója se kopott meg.</p>
-<p>Szép, szép. De ha abból a sok ostoba krónikásból csak egynek is
-eszébe jutott volna megirni, hogy azt a kétezer ázsiai huszárt kik
-és hogyan és mivel szerelték föl s utközben hogy etették, hogy
-itatták: többet tudnánk népünknek ezer év előtti erejéről és
-miveltségéről, mint a világ valamennyi könyvéből, a mi akkor és
-azóta megiródott.</p>
-<p>Mikor már Tihanyt megközelitettük: elmondta Salamon Ferencz a
-tihanyi vár kapitányának a török basával való hires páros viadalát.
-S azt a furcsa levélváltást, a mely a két hős között
-kerekedett.</p>
-<p>Innen botlottunk bele a hadseregek felszerelésének kérdésébe.
-Némán hallgat erről csaknem minden nemzet története. Azt ugyan
-mindenki tudja, hogy ma <span class="pagenum"><a name="Page_155"
-id="Page_155">-155-</a></span> a rendes, állandó hadsereget miként
-szerelik föl. Raktár itt, raktár amott. Minden raktár tele ruhával,
-fegyverrel, lőszerrel. Megfujják a harczi riadót: behivják irás
-után a legénységet, kiosztják a ruhát, fegyvert s a begyakorlott
-kész lovat s ott áll a hadsereg.</p>
-<p>De mit csinált a nemzet 1848-ban? Legénysége nincs. Ruhája
-nincs, fegyvere nincs, lova nincs. És hadserege mégis van.</p>
-<p>Csoda volt ez?</p>
-<p>Ez bizony nem volt csoda. Belátja ezt mindenki, ha én elmondok
-egy kis furcsa történetet.</p>
-<p>Jönnek a ráczok. Ölnek, rabolnak, gyujtogatnak.</p>
-<p>Jönnek a horvátok. Vezeti őket a bán. Nem akarnak nagyobb
-dolgot, csak az ország fővárosát kardcsapás nélkül elfoglalni.</p>
-<p>A magyar kormány elhatározza, hogy haladéktalanul felállit egy
-lovas ezredet. Kossuth-huszár, Hunyady-huszár: de kell azonnal.</p>
-<p>Ló és legény van a világon elég, de mikor lesz abból huszár?</p>
-<p>Negyvennégy mester embernek kell hetekig dolgozni, mig a
-legénynek huszárformát adnak. És tizenhat mesterembernek kell
-hetekig dolgozni, mig a lónak huszárló formája lesz. Meddig kell
-még aztán a lónak és legénynek tanulni, mig a kettőből egy huszár
-lesz.</p>
-<p>Mészáros a hadügyminiszter. Elküld egy káplárt Brachfeldhez.</p>
-<p>Tisztelteti a hadügyminiszter, tessék őt délután öt órakor
-meglátogatni. <span class="pagenum"><a name="Page_156" id=
-"Page_156">-156-</a></span></p>
-<p>Brachfeld zsidó! Brachfeld gazdag ember és jó magyar ember.
-Brachfeld lóval kereskedik. A másik neve Arnold. Ma is él jó
-egészségben ugy tudom.</p>
-<p>Brachfeld délután öt órakor pontosan megjelenik s a káplár
-bevezeti a miniszterhez. A miniszter leülteti s nyugodt hangon azt
-mondja:</p>
-<p>– Isten hozta! Nyolcz nap alatt kell kilenczszáz ló. Tizenöt
-markos. Ára száz forint. Otthon már egy kissé ültek rajta. Hat
-esztendősnél nem idősebb. Egy huszárezredet akarunk azonnal
-felállitani.</p>
-<p>– Hát olyan sürgős? Nyolcz nap alatt kell?</p>
-<p>– Jellasich Kanizsánál; nyolcz nap alatt itt lehet, a huszárokat
-már ki kell küldeni ellene.</p>
-<p>Brachfeld gondolkodik. Azután azt mondja:</p>
-<p>– Ha olyan sürgős: meglesz a ló négy nap alatt. Hova
-állitsam?</p>
-<p>– A Károly-kaszárnya udvarára, délelőtti tizenegy órára.</p>
-<p>– Meglesz.</p>
-<p>Brachfeld köszön, kimegy, kocsira ül s fölkeresi a csárdákat és
-fogadókat. A hol lovai és lovászai vannak.</p>
-<p>A »Két pisztoly« csárda. A nemzeti muzeum mellett.</p>
-<p>A »Két kék bakokhoz«. A soroksári utczán. Ma is fennáll.</p>
-<p>A »Mátyás király« és a »Fehér ló« a kerepesi-uton. Egyik ma is
-virágzik.</p>
-<p>A »Két szerecsen« a szerecsen-utczában; – a »Kék kakas« a
-király-utczában. Ma már nyomuk sincs.</p>
-<p>Budán a »Körte« vendéglő. A vendéglős az előtt nyéki kocsmáros
-volt. Pitli uram 1846-ban behozta Budára. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span>
-Hatalmas termetü derék magyar zsidó. Most is él, 98-dik évét járja.
-Tavaly egyik foga inogni kezdett. Megijedt. Mi ez? Elmegy a
-fogorvoshoz. Mutatja neki, hogy egyik foga inog.</p>
-<p>– Tessék elhinni doktor ur, ez valamit jelent.</p>
-<p>Harminczegy foga olyan erősen áll, mint a patkószeg. De egy
-mégis inog.</p>
-<p>Ez a Körte vendéglős. Kocsmája ott állott a budai sorompónál. A
-hol most a nyugoti pályaudvar van: ott is állt egy kocsma a
-homokon.</p>
-<p>Ezekben a kocsmákban laktak Brachfeld lovai és lovászai.</p>
-<p>Érdekes kocsmák. Nagy udvara valamenyinek. Az udvaron lábas
-szin. Hátul a lóólak. Szalmával, szeméttel, dagasztó sárral és
-kecskebaklábu abrakos vályúval tele az udvar. Háziszolga,
-lovászlegény, kocsmáros kocsisa ott pitykéznek a lóól ajtajában.
-Bent a kocsmában jövőmenők, lókupeczek, szálló vendégek, muzsikus
-czigányok isznak, alusznak, veszekesznek, alkudoznak,
-dicsekednek.</p>
-<p>Brachfeld benéz valamennyihez. Végig nézi a lovakat. Ez beválik,
-emez nem válik be. Az egyik még csikó, a másik már elcsigázott. Van
-olyan, a melyik többet ér száz forintnál. Ilyen is kell. Mert a
-tisztnek ajándékló is kell. A sáfár váltig mondogatja Brachfeldnek,
-hogy három-négyszáz ló kéznél van már.</p>
-<p>Brachfeld ezt nem hiszi. Brachfeld okos ember és okos hazafi.
-Rossz lóval meg nem lehet verni Jellasichot. Jellasichot pedig meg
-kell verni, tehát a honvédnak <span class="pagenum"><a name=
-"Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> jó lovat kell adni. Mert
-ha Jellasichot meg nem verik: az akkor bejön Pestre s elveszi a
-lovat ingyen. A honvéd pedig becsületesen megfizeti az árát.</p>
-<p>A hazafiság tehát jó üzlet is.</p>
-<p>Öreg este van, mire Brachfeld a lószemlét befejezi. Mire
-megtudja, hogy nincs elég ló kéznél.</p>
-<p>Nosza sáfár hol vagy? A sáfárt Krausz Adolfnak hivják. Egy
-szempillantás alatt itt legyen tiz lovászlegény, jó tiz hátaslóval.
-Uti költség, egy itcze bor mindegyiknek. Falatozni lehet a ló hátán
-is. Tiz órakor feljön a hold. Holdvilágnál induljatok, hajnalra,
-vagy délre ott legyetek. Holnapután reggelre minden ló ott álljon a
-Rókus-kórház mögött.</p>
-<p>Kétszáz lókupecze van Brachfeldnek. Egyik különb, mint a másik.
-Két nap, két éjjel nem fog aludni egyik se. Egyik-másik kupecze
-igazán távol esik.</p>
-<p>Zsámbékon három van. A Fischer, a Dávid és a Fülöp zsidók. Ezek
-Bicske körül szedik össze a lovakat.</p>
-<p>Csepelen, Sziget-Szent-Miklóson, Laczházán a Szunyog, az Engel
-és a Hermán várja a lovászlegényt s a két Duna négy partján ők
-szedik össze a huszárlovakat.</p>
-<p>Veszprémbe, Sárbogárdra csak másnap délben ér el a lovászlegény.
-Lova tele porral, izzadtsággal. A legény álmos, de még se alszik,
-hanem egy kortyra kiissza itcze borát.</p>
-<p>Veszprémben Bojnitzer és Marosi együtt hallják az izenetet.
-Kegyetlenül pödri a bajuszát mind a kettő. Bojnitzer oda szól
-társának: <span class="pagenum"><a name="Page_159" id=
-"Page_159">-159-</a></span></p>
-<p>– Marosi komám, te csak maradj itthon, nézz körül a lovak
-között, én meg majd kinézek a vidékre.</p>
-<p>Befogat, kocsira ül s hajt lóhalálában. Másnap reggelre a
-Mezőföldről beterel százharmincz huszárlovat.</p>
-<p>Sárbogárdon Kohn Mózes és Kohn Simon veszik nyakukba a falukat.
-Nem kell nekik se a mágnások, se a szolgabirák segitsége.
-Veszélyben a haza. Lóval lehet csak kisegiteni. Ki bizná ilyenkor a
-lovat urra, hivatalra? Zsidó kell ilyenkor.</p>
-<p>Ma is él az öreg Krausz fehérvári, az előtt kerékteleki lakos,
-maga egyedül harmincz lovat terelt össze 48 óra alatt a
-Kossuth-huszárok részére.</p>
-<p>Hát a czeczei öreg Braun? Most már itt lakik Budapesten, a
-Petőfi-utczában. A század első évében született s utolsó évétől
-csak egy esztendő választja el. 98 esztendő óta mindig zsidó, mégis
-szegény ember, mégis kemény magyar ember, s mégis egészséges mint a
-makk.</p>
-<p>Pár év előtt még öt esztendő volt hátra a 100 esztendőből.
-Nevenapjára összejöttek barátai. Brachfeld gondoskodott jó
-borocskáról. Ittak, mulattak, dalolgattak az öregek. Igazán öregek.
-Mintha őserdő agg fái dévajkodnának egymással. Egyszer fölkel az
-egyik, fölemeli poharát s felköszönti a czeczei öreg Braunt.</p>
-<p>– Ábrahám, Izsák és Jákob istene éltessen téged száz
-esztendeig!</p>
-<p>Dühbe jön e szóra a czeczei öreg Braun, fog a kezébe egy öreg
-kést s rohan a szónoknak.</p>
-<p>– Megöllek, véredet ontom kutya <span class="pagenum"><a name=
-"Page_160" id="Page_160">-160-</a></span></p>
-<p>Hejh felugrálnak az öregek e kemény szóra s utját állják a
-dühöngőnek.</p>
-<p>– Mi az? Ki bántott? Mért akarod azt a nyavalyást megölni?</p>
-<p>– De megölöm én, még pedig mindjárt. Hatvan esztendeje vagyok jó
-barátja s most mégis azt kivánja a gazember, hogy egy pár év mulva
-elpusztuljak.</p>
-<p>Igaza volt. Hiszen csak öt éve volt akkor még hátra a száz
-esztendőből. Már pedig egészséges embernek azt kivánni, hogy csak
-öt évig éljen, csakugyan nagy gorombaság. Alig tudták megkérlelni.
-De ez eset óta még se ereszti a szónokot szemei elé.</p>
-<p>A kilenczszáz ló együtt volt a negyedik nap reggelén. Brachfeld
-reggel kilencz órakor fölkereste a magyar hadügyminisztert s
-jelentette neki, hogy a lovak tizenegy órakor ott lesznek a
-Károly-kaszárnya udvarán. A jó hadügyminiszter osztrák katona volt
-valamikor. Tudta ő, hogy ezt a dolgot négy nap alatt megcsinálni
-nem lehet. Nagyot nézett Brachfeldre.</p>
-<p>– Jó, jó Brachfeld. Ló majd lesz ott, de hogy huszárló lesz ott:
-majd akkor hiszem el, ha Krein ezredes hivatalosan jelenti.</p>
-<p>Krein ezredes és Mikhéli főhadnagy vette át a lovakat.</p>
-<p>A legénység ott állott már a kaszárnya udvarán. Keményképü,
-bátor fiak, napsütötte barna arczczal, pörge bajuszszal. Kerek
-kalap, kék ing, kék gatya, dolmány, fekete nyakravaló, sarkantyus
-csizma. Oldalukon kard, nyakukban karikás. Lábuk előtt pokrócz,
-<span class="pagenum"><a name="Page_161" id=
-"Page_161">-161-</a></span> kantár, terhelő, kengyelszij,
-kengyelvas. Pestmegyei, Tápió vidéki és jászsági legény
-többnyire.</p>
-<p>Ezek a Kossuth-huszárok.</p>
-<p>A mint a lovat átveszik: minden legény megkapja a magáét. Neki a
-lónak a csutakkal. Tisztára, fényesre dörzsölik valamennyit. Jön az
-etetés, itatás, abrakolás. Kantárt a fejére, pokróczot a derekára,
-terhelőt a pokróczra, kengyelszijat a terhelőre, föl a legényt
-valamennyinek a tetejébe.</p>
-<p>Igy készült a függetlenségi harcz huszárja.</p>
-<p>Este már kivonul a kelenföldi táborba. Minden ló megszokta a
-legényt, minden legény megszokta a lovat otthon. Tizenegy nap mulva
-jön az ütközet. Tizenegy nap alatt a ló megtanulja a dobszót,
-trombita harsogást és ágyudörejt. Megtanulja a sorban, oszlopban,
-fejlődésben való lépést, ügetést, vágtatást vezényszóra,
-trombitaszóra. És tizenegy nap mulva megveri Jellasichot s
-elgázolja, Győrig kergeti hadseregét.</p>
-<p>Ezt csinálja meg a német!</p>
-<p>Krein ezredes jelenti a hadügyminiszternek: minden ló megvan,
-minden ló kitünő ló.</p>
-<p>Mészáros Lázár hadügyminiszter felölti diszruháját, ugy fogadja
-Brachfeldet. Eléje lép, megfogja jobb kezét s megszoritja
-melegen.</p>
-<p>– Köszönöm a haza nevében! Igy már legyőzzük az ország
-ellenségeit. Ön csodát mivelt. Hogyan tudta ezt megcselekedni?</p>
-<p>– Miniszter ur, az én zsidóim jó szivvel megtesznek mindent, ha
-jó szóval beszélünk velük. <span class="pagenum"><a name="Page_162"
-id="Page_162">-162-</a></span></p>
-<p>Hejh zsidó, neked még a neved is csufság! Ha szidni kell
-valakit: téged szidnak. Ha ütni lehet valakit: téged ütnek. Ha
-áldozat kell száz közügyre: tőled várják az áldozatot. Haragudnod
-semmiért se szabad, panaszaidért kinevetnek. Ezer szegényed van:
-nem sajnálnak. Tiz gazdag embered van: irigység mar érte. Rossz
-embereidet a szemedre hányják, jó embereidért mindenki fukar a
-dicsérettel. Mostoha gyermeke vagy a mivelt világnak. Orosz, német,
-franczia kikergetne a föld kerekségéből. Csak a mi jó magyar népünk
-van meg veled békességben.</p>
-<p>Hejh zsidó – száz ellenség rohant meg bennünket ötvenkét év
-előtt. Huszárlónak, ágyus lónak, szekeres lónak huszezer ló
-kellett. S te összehajszoltad azt és kézre adtad azt felényi idő
-alatt, mint a mennyire vállalkoztál. Hova lett volna harczunk
-dicsősége, fajunk becsülete, ha nem lett volna lova a
-szabadságharcz hőseinek!</p>
-<p>Attól a rég porrá vált szép asszonytól tudom, a mit most
-elbeszélek.</p>
-<p>Haynau német volt, katona volt és hóhér volt. A német is, a
-katona is, a hóhér is haragszik a zsidóra. Mekkora lehetett Haynau
-haragja?</p>
-<p>Voltak emberek, a kik Haynauval higgadtan tudtak
-beszélgetni.</p>
-<p>S Haynau valamennyitől azt kérdezte: hogyan tudta a magyar
-forradalmi sereg és Kossuth kormánya magát egy pillanat alatt
-elegendő lóval és alkalmas lóval ellátni? <span class=
-"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span></p>
-<p>Rég meghalt az a boldogtalan ember, alkanczellár egykor, nevét
-akár meg se mondjam, a ki semmi rosszat nem sejtve, azt mondta
-Haynaunak:</p>
-<p>– Könnyü volt az kegyelmes uram. A forradalmi kormány
-felhivására a zsidók szedték össze s adták kézre néhány nap alatt a
-szükséges lovat.</p>
-<p>– Hogyan tudták ezt pénz nélkül megtenni?</p>
-<p>– Hitelbe!</p>
-<p>– Hitelbe?</p>
-<p>Felugrott a szörnyeteg. Lelke haragba, szeme vérbe borult.
-Kardjával verte a padlót s orditott nagy indulatában.</p>
-<p>– No majd én megtanitom őket, hogy hitelbe többé ne
-dolgozhassanak.</p>
-<p>Rögtön kirótt az óbudai zsidókra egy millió forint sarczot s azt
-behajtotta azonnal kegyetlenül.</p>
-<p>Ebből a pénzből emeltünk negyedszázad előtt a magyarországi
-zsidók számára magyar papnöveldét.</p>
-<p>Ez annak a Haynau-féle zsidó hadisarcznak igaz története.</p>
-<p>És az is igaz, hogy a zsidók hitelbe adták a lovakat.</p>
-<p>Nem a szegény lókupeczek, hanem a Brachfeldek. Mert nem egy
-Brachfeld dolgozott ugy, a hogy elbeszélem, hanem több is és
-valamennyi. Utóbb a nagy lószállitóknak alig volt már más nevük,
-csak Brachfeld. Még ha Jakab, Izsák, Szról vagy Deutschländer volt
-is az igaz nevük.</p>
-<p>Megkapta Brachfeld az elismerést irásban a lovakról az
-ezredestől s megkapta az utalványt a lovak áráról a
-hadügyminisztertől. <span class="pagenum"><a name="Page_164" id=
-"Page_164">-164-</a></span></p>
-<p>Ezzel az utalványnyal el kellett menni Duschekhez, a bankjegyek,
-az aranyak és ezüstök miniszteréhez és a szép asszony
-barátjához.</p>
-<p>Ne gondoljon ám pedig senki semmi rosszat se Duschekről, se a
-szép asszonyról. Mert a szép asszony ugyan keresett sok pénzt, de
-azt nem az ország kárára és nem Duschektől szerezte.</p>
-<p>Csak az volt a kérdés: melyik utalvány mikor kerül kifizetésre.
-Ha a szép asszony sürgette a fizetést, akkor megtörtént az rögtön.
-Ha más sürgette: sorára kellett várnia szépen.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_165" id=
-"Page_165">-165-</a></span></p>
-<h2>A SZÉP ASSZONY TÖRTÉNETE.</h2>
-<p class="summary">(Hol fizetik ki a lovak árát? – Brachfeld
-Debreczenbe megy. – A bankócsináló gép. – A barkhend ujjas. – A
-szép asszony ereje. – Az enyéngi követválasztás. – Az abauj-szántói
-zsidó orvos. – Az orosz nagyherczeg nem lesz magyar király. –
-Duschek megmenekül. – A szép asszonyra alkonyodik. – A nemzet
-bárója.)</p>
-<p>Az államnak sok keze van s ha fizetnie kell, ha vállalkozónak,
-szállitónak vagy szegény embernek jár a pénz: minden kezén
-keresztül megy, mig oda jut, a hová kell.</p>
-<p>A pénztárnok az, a ki fizet. Először megnézi a nyugtát. Azután
-az embert elküldi az ellenőrhöz. Az ellenőr tovább küldi a
-számfejtőhöz. A számfejtő kikeres mindenféle könyvet, irást,
-előiratot és főnököt s megvizsgálja: jár-e a pénz, kinek jár a
-pénz, mennyi pénz jár, miért jár a pénz. S különös gondja van nem
-arra, hogy hibát ne találjon, hanem arra, hogy hibát találjon. Mert
-az állam, mikor pénzt hajt be, behajtja azt gyorsan s nem keresi:
-milyen ember az, a kitől behajtja. De ha pénzt ád ki: akkor előtte
-mindenki tolvaj, csaló, hamisitó, álorczás, a kire vigyázni kell.
-<span class="pagenum"><a name="Page_166" id=
-"Page_166">-166-</a></span></p>
-<p>Ha azonban már elvégre minden rendben »találtatik«: akkor a
-pénzért járó embernek be kell bizonyitani, hogy ő nem más, mint
-csupán csak ő. Hogy ő se nem bátyja, se nem öcscse, se semmiféle
-rokona önnönmagának, hanem ő az önnönmaga. Mert a mig ezt be nem
-bizonyitja: addig ugyan pénzt nem lát, ha minden igazsága együtt
-van is.</p>
-<p>Hát a függetlenségi harcz alatt hogy jutott pénzéhez a
-lószállitó?</p>
-<p>Csányi László ott lakott Pesten a Koppély-házban. Ő volt a
-főember, a ki kiutalta a pénzt.</p>
-<p>Brachfeldék szivesen vártak a ló árára. S erre jó okuk volt,
-mert akkor is csak várniok kellett volna, ha nem szivesen vártak
-volna. Első volt a honvéd és lova és fegyvere.</p>
-<p>A moóri csatát elvesztettük. Jött Windischgräcz Pest felé, mint
-a förgeteg. Pár nap alatt itt is lesz.</p>
-<p>Siet Brachfeld Csányi Lászlóhoz a ló-nyugtával: vezesse rá az
-utalványt. Kocsi áll Csányinál a kapu előtt.</p>
-<p>A kocsi tele mindenféle utipodgyászszal.</p>
-<p>Az öreg huszár, a napoleonkori öreg huszár áll elébe. Nagy
-tarisznyába gyömöszöl mindenféle utravalót.</p>
-<p>– A nagyságos urral szeretnék beszélni.</p>
-<p>– A miből ugyan semmi sem lesz.</p>
-<p>– Én vagyok a Brachfeld.</p>
-<p>– A kend baja az, nem az enyém.</p>
-<p>Nagyon udvarias volt a vén huszár, hogy a gazdag zsidót kendnek
-szólitotta. <span class="pagenum"><a name="Page_167" id=
-"Page_167">-167-</a></span></p>
-<p>Szerencsére nyilt az ajtó, jött ki Csányi. Asztrakán süveg a
-fején, bunda a vállán, botosok a lábain. Kegyetlen hideg tél volt e
-január harmadik napja. Ment a függetlenségi kormány
-Debreczenbe.</p>
-<p>– No Brachfeld, mi jó szél hordozza itt?</p>
-<p>– Erre a kis nyugtára szeretném, ha Nagyságos uram rá vezetné az
-utalványt Duschekhez.</p>
-<p>– No ezt hát még elvégezzük.</p>
-<p>Az a kis nyugta szólt hetvenezer forintról. A ló áráról.</p>
-<p>Most az ilyen apróságot a vámházban fizetnék ki.</p>
-<p>Akkor pedig a vámház helyén a Dunának egy nagy öble állott tele
-vizzel. Ugy nevezték: A molnárok tava. Ez volt a dunai malmok téli
-kikötője. Most is tele volt dunai malommal. A malmok lábnyi vastag
-jégbe fagyva. Nem őrizte a malmokat más, csak az isten meg a
-patkányok. Szép napos időben egy csomó vihánczoló kölyök mindig ott
-ácsorgott a partokon. Leste a mint a patkányok mennek látogatóba
-egyik malomból a másikba. S dobálta őket apró kavicsokkkal. Volt
-kavics a Dunaparton elegendő.</p>
-<p>A patkányok ugyan Duschek helyett ki nem fizették a lovak
-árát.</p>
-<p>De hol volt akkor már Duschek is?</p>
-<p>Valahol a Hortobágyon.</p>
-<p>Ő már néhány nap előtt elindult a bankócsináló gépekkel és
-emberekkel, a bankópapirossal és a sok istentelen protokolummal.
-Bankópapirost ötszáz mázsát kellett Debreczenbe vinni. Száz kocsi
-szállitotta csak a <span class="pagenum"><a name="Page_168" id=
-"Page_168">-168-</a></span> papirost. Mert akármilyen hires
-nevezetes, gazdag város Debreczen városa: azért bankópapirosa még
-se volt se azelőtt, se azóta, se akkor. Három millió aranyja,
-ezüstje volt a magyarnak, mikor függetlenségi harczát megkezdette.
-Ma épen másfél napra lenne elég béke idején. Akkor pedig egy évig
-hadakoztunk vele, pedig két európai nagyhatalommal verekedtünk. A
-mi még kellett hozzá, azt előteremtette a hősi elszántság, a
-bankócsináló gép, ezer mázsa bankópapiros és a zsidó.</p>
-<p>Volt hát Brachfeldnek már utalványa, csak embert kellett
-keresni, a ki kifizeti.</p>
-<p>Ha Windischgräcznek mutatja be: akkor felakasztják. Az lesz a
-fizetés.</p>
-<p>Ha eltagadja, elégeti vagy bizonytalanra vár vele: akkor sohase
-látja pénzét.</p>
-<p>Nincs egyéb választás: jó két lovu paraszt kocsira felülni s
-neki vágni a télnek, fagynak, alföldi sivatagnak, el napkelet felé
-Debreczenbe. Vagy megeszik a farkasok, vagy agyonütik a betyárok,
-vagy megkapja pénzét jó szerével.</p>
-<p>Ma is érdekes lenne az utazás nyitott paraszt kocsin hóban,
-fagyban, téli zimankóban Debreczenig. Hát ezelőtt ötven
-esztendővel?</p>
-<p>Egyik nap késő éjszakáján bevetődik Nádudvarra. Azt se tudja:
-micsoda falu, micsoda város. Minden ablak sötét, sehol senki ébren,
-vendégfogadónak se hire, se hamva, lovak elfáradtak, emberek
-elgémberedtek, szél szitálja a havat az utczán, kutyák feleselnek,
-kakasok szólnak; más életnek, egyéb hangnak semmi <span class=
-"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> nyoma.
-Utczai lámpa van ugyan Bécsben, Párisban, sőt már Pesten is, de
-annak fénye Nádudvarig el nem világit. A mivel Nádudvar egy csöppet
-se törődik.</p>
-<p>De a város végén még is ég a gyertya egy ablakban. Ott lakik a
-Kakuk zsidó. Azért hivják Kakuknak, mert ha tüsszent, mindig ugy
-szól, mint a kakuk madár. Különben pedig németszabó volna. Szegény
-az istenadta, mint afféle németszabó Nádudvaron. Mit is keres
-németszabó Nádudvaron? Hiszen nem jár ott más pantallóban, csak a
-gatyás galamb. Abból is csak egypár van a tisztelendő urnál.</p>
-<p>De hát gyertya mégis ég az ablakban.</p>
-<p>Brachfeld bezörget, bemegy, szivesen látják. El is fér a
-szobában, ha a bundáját kint hagyja a konyhában. Az egész szoba
-akkora, mint egy jóravaló szekrény. S már be is költözött oda
-éjjeli szállásra Altstädter veszprémi zsidó s két veszprémi
-szürszabó. Az egyik Vörös Sándor, nekem egykor közel harmincz év
-előtt lelkes, hü választóm. A másiknak nevét elfeledtem.</p>
-<p>Vacsora is akadt: meleg burgonyaleves. A forró viznél többet
-ér.</p>
-<p>A lovakat is beköthetik, de nem az istállóba, mert az nincs,
-hanem a kamarába, a honnan előbb ki kell dobálni a sok ócska
-rongyot. Reggelire már van tej is, szalonna is, puha kenyér is.
-Hatalmas lakoma. Kell is fizetni fejenként tizennégy forintot,
-lovanként három forintot. Jámbor Kakuk zsidó, öt esztendőre
-beszerezte házbérét egyetlen éjszakán.</p>
-<p>Ugy kell neki! <span class="pagenum"><a name="Page_170" id=
-"Page_170">-170-</a></span></p>
-<p>Duschek pedig nem henyélt. A mint gépe és papirosa Debreczenbe
-ért: a legelső éjszakán már berendezett mindent, hogy mire a nap
-fölkel: ontsa gépe a bankót.</p>
-<p>Ott volt mühelye és raktára a nagy kollégium földszinti
-helyiségeiben. Egyik szobában egy nagy vasalt szekrény tele kész
-bankóval. Rozzant ajtóit, rozzant ablakjait uj lakatok, városi
-hajduk, uj honvédek őrzik. Minek őrzik? Ki orozna a nemzet
-kincséből? Hogy merne belépni tolvaj istennek szentegyházába?</p>
-<p>Duschek nem ott lakott, hanem a nagy kollégium mellett egy
-kisded házban, csak egy szük utcza választotta el a kollégiumtól.
-De a szekrényes szoba mellett is volt hivatalszobája.</p>
-<p>Festett asztal, fapad, nehány festett faszék, mosdószekrény és
-egy fiókos fali szekrény: ez volt a szoba minden butorzata.
-Tükörnek, csillárnak, szőnyegnek semmi nyoma. De volt egy fali
-fogas. Azon lógott egy szürke posztóköpenyeg, egy fekete kabát és
-egy barkhendből készült rövid ujjas mellény.</p>
-<p>Mi a barkhend?</p>
-<p>A barkhend pamutból készült ócska, bolyhos vászon. Egyik oldala
-se fényes. A szine vagy kékre, vagy szürkére, vagy vegyes bágyadt
-koczkákra festve, a viszája szintelen szürke bolyhosság. A világ
-legolcsóbb kelméje. Tizenhat váltókrajczár volt rőfe s még ma se
-drágább tizenöt krajczárnál. Kapczaruhának szokta használni a
-középosztály, mellénynek a legszegényebb ember, alsó szoknyának a
-legszegényebb asszony. <span class="pagenum"><a name="Page_171" id=
-"Page_171">-171-</a></span></p>
-<p>Nos hát ilyen barkhendből készült rövid ujjas mellényt viselt
-Magyarország pénzügyminisztere magánlakásán és hivatalszobájában. A
-fekete kabátot csak szükségből öltötte fel.</p>
-<p>Minden nap egy millió bankót nyomatott ez a miniszter. Ki vette
-számon? Ki ellenőrizte? Az a néhány hivatalnok, ki vagy elhalt,
-vagy világnak futott, vagy a harczban hullott el, vagy a
-tömlöczben, vagy az akasztófán. S a kinek ellenőrizetlen volt kezén
-minden nap egy millió: az az ember két forintos kabátban járt.</p>
-<p>Pedig ott volt mellette a szép asszony is. A csodaszép
-balatonfüredi Gutthardtné. A ki csikorgó hidegben elment vele,
-elment utána Debreczenbe. A ki szerette a minisztert, azt a rideg
-szürke hivatalnokot még barkhend ujjasában is. S a kiért rajongott
-az a miniszter, mintha csak ifju müvész lett volna.</p>
-<p>Hejh pedig a szép asszony két szép szeme nagy hatalom. Megöl az
-ő nézésével. Leszedi a csillagot az égről, kiveszi a kincset a
-szekrényből, kilopja az önérzetet a szivből, a hősi elszántságot a
-honfilélekből.</p>
-<p>A szép asszony két szép szeme.</p>
-<p>Keresztültör a várak falán, a királyi paláston, a papok
-biboröltönyén, a férfi komolyságán s a hitvesi hüségen. Mi tud
-annak ellentállani?</p>
-<p>A barkhend ujjas. Azon nem hat keresztül se könyje, se
-lángja.</p>
-<p>Korán reggel bemutatja Brachfeld a hetvenezer forintos utalványt
-Duscheknek. <span class="pagenum"><a name="Page_172" id=
-"Page_172">-172-</a></span></p>
-<p>– Volt ön Gutthardtnénál?</p>
-<p>– Nem voltam miniszter ur, nem is megyek, sietős az utam.</p>
-<p>Akkor a barkhend ujjasában volt a miniszter. Átment a
-kollégiumba, felnyitotta a szekrényt s szó nélkül kifizette a
-pénzt.</p>
-<p>A zsidó pedig sietett vissza a tenger pénzzel Buda pestre.
-Hiszen ha Windischgräcz föl nem akasztja: megint csak kell lovat
-vennie a honvédek számára. De miként jusson vissza Budapestre? Ez
-volt a kérdés.</p>
-<p>Dehogy volt ez kérdés. Nem lehet a lókereskedőt megakasztani.
-Aztán Windischgräcz jámbor ember volt. Csak a Duna balpartját
-őriztette. Szentül hitte, hogy háta mögött már mindenki jó barátja.
-Tétény felől az jött be Budára és Pestre, a ki akart. S az osztrák
-főhadiszálláson csak oly biztosan jártak-keltek a magyar sereg
-kémjei, mint akár Debreczenben. Csak Promontor és Budaörs felől
-kellett bejönni.</p>
-<p>Mi lett utóbb a szép asszonyból?</p>
-<p>Hosszu története van ennek, de ez a történet már nem tartozik a
-Balatonhoz. De egyszer-kétszer még is érinti azt.</p>
-<p>Az enyéngi kerület képviselője a 48-diki országgyülésen Bocsor
-István volt. Enyéng szülöttje, pápai tanár, kemény hitvallásu
-magyar ember. Nagy tudós, de a remek gondolkozásu csöndes tudósok
-fajából. Nekem is kedves tanárom volt. Az akadémia sohase
-választotta be tagjai közé, pedig sok és szép és uttörő tudományos
-munkája jelent meg, – de pápai kiadásban. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span></p>
-<p>Ez volt egyik büne. A másik pedig az volt, hogy Szent István
-királyról megirta, hogy az nem volt se szent király, se nagy
-király, mert német lányt vett el feleségül, mert ő csinálta meg a
-némettel először a közös ügyeket s mert ő kezdte meg nálunk a latin
-és német nyelvek elültetését.</p>
-<p>– Ez a két nyelv amici, olyan átok a magyar nemzeten, mint a
-szerb tövis a mezei gazdán. Ma se tudtuk, sohase tudjuk
-kiirtani.</p>
-<p>Igy beszélt tanitványainak.</p>
-<p>Történettudós létére ugy gondolkodott, hogy ha a némettel
-összeveszünk, vagy legyőzetés vagy árulás, de az egyik bukásra visz
-bennünket. Ez ok miatt az országgyüléssel együtt nem ment el
-Debreczenbe, hanem visszafelé keresztül tört Windisgräcz táborán s
-elment haza Enyéngre, Pápára.</p>
-<p>A debreczeni nemzetgyülés azonban gondolt egyet, a távolmaradt
-képviselőkre körözvényt bocsátott ki s elrendelte, hogy a ki ennyi
-s ennyi idő alatt székét el nem foglalja s távollétét nem igazolja:
-helyét üresnek mondja ki. Bocsor István se meg nem jelent, se nem
-mentegetődzött s igy az enyingi kerület megürült.</p>
-<p>Ez a kerület a füzfői öböltől a Sióig ráfekszik a Balatonra. A
-szép asszony rábirta Duscheket, hogy vállalja el az enyéngi
-képviselőséget. Ki tudja: minő terve volt a szép asszonynak? Ki
-tudja: miért ábrándozott vissza a szép Balatonra?</p>
-<p>Duschek közölte a dolgot Kossuthtal. Kossuth, a kormányzó, irt
-egy szép magánlevelet az alispánnak: <span class="pagenum"><a name=
-"Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> Kenesei Kenessey Antal
-urambátyámnak, a levélben ajánlotta Duscheket. Az alispán irt a
-szolgabirónak Nagybaráti Huszár Pongrácz urambátyámnak s aztán
-alispán szolgabiró, esküdt, nyakukba vették a kerületet, beszéltek
-minden falusi biróval, jegyzővel és előljáróval s lelkükre
-kötötték, hogy meg kell választani Duscheket, az ország
-pénzügyminiszterét, mert Kossuth apánk, az ország kormányzója ugy
-parancsolja.</p>
-<p>– Parancsolja?</p>
-<p>Ez a szó volt a hiba.</p>
-<p>Mezőföldi magyar ember parancsszóra meg nem választ senkit. Volt
-kéznél egy ékesszavu, érczes hangu, jókedvü kálvinista káplán:
-Cserky István. Őt választotta meg. Ugy megbukott Duschek, mint a
-parancsolat.</p>
-<p>A kálvinista káplánnak akkor husz forint volt az esztendei
-fizetése. Azt hiszem, ma sem több ötven forintnál. Mai napság
-merjen csak egy kálvinista segédlelkész a pénzügyminiszter ellen
-valahol föllépni képviselőjelöltnek!</p>
-<p>Duschek sorsa az lett, a mi a függetlenségi kormányé.
-Debreczenből Pestre, Szegedre és Aradra költözött s utóbb osztrák
-fogságba került. Az egész világ bámulatára azonban se föl nem
-akasztották, se sulyosan el nem itélték.</p>
-<p>Pedig ő is elfogadta a függetlenségi határozatot s ő is
-trónjavesztettnek mondta ki Ferencz József császárt.</p>
-<p>Ő is minisztere volt a függetlenségi kormánynak s a hősi harcz
-diadalmaihoz mindvégig ő szolgáltatta a pénzt. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span></p>
-<p>Minden függetlenségi minisztert fölakasztottak a ki el nem
-menekült. S ha volt hóhérlogikája Haynaunak: akkor Duscheknek kötél
-által kellett meghalnia.</p>
-<p>Volt hóhérlogikája s Duschek még is megszabadult.</p>
-<p>Áruló volt talán Duschek alattomban? Nem.</p>
-<p>Becsületes magyar ember volt minden izében. Megmentette őt a
-szép asszony.</p>
-<p>Mikor Haynau Komárom várának átvétele után Pestre jött s gróf
-Batthyányit, Csányi Lászlót, báró Perényi Sigmondot, Szacsvayt s
-társaikat kivégeztette: szemlét tartott hadserege fölött, Pest és
-Buda helyőrsége fölött. Katonái kopottak és rongyosak voltak. A
-katonáknak még diszruhája is szenny és foszlány volt. A fehérnemü
-rég lemállott testükről s a hosszu táborozás férgei hemzsegtek
-rajtuk.</p>
-<p>A hóhérnak volt érzéke a katonai disz iránt. Kegyetlenül
-összeszidta a bécsi hadügyi kormányzatot, törzstisztjei csak ugy
-ámultak-bámultak rajta. Rögtön irt is Bécsbe sürgetni az uj
-ruházati fölszerelést.</p>
-<p>A szemlére kiment a szép asszony is. A szemle azon a vidéken
-volt a tábori kórház körül, a hol most az elevátor és közvágóhid
-fekszik. A szép asszony fiakkerről nézte végig a hadi szemlét.</p>
-<p>Még az napon fölkereste a hóhért. Valami Friedberg nevü
-segédtisztjét találta ott. A szép asszony követelte, hogy rögtön
-jelentse őt be a hóhérnál. A segédtiszt lehetetlennek tartotta, a
-hóhér nem is volt már otthon, valami kaszinóba vagy valami
-látogatóba ment. A segédtiszt tudta: hová. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span></p>
-<p>Gutthardtné egyszerü, de előkelő és értékes öltönyben volt.
-Ragyogó szépségének fényét, melegét és illatát fokozták nagybecsü
-ékszerei. Friedberg százados tagadó feleletét föl se vette. Kért
-egy levélboritékot.</p>
-<p>A fiatal és udvarias százados sietett levélboritékot adni. A
-szép asszony bele tett egy névjegyet. »Madame Gutthardt.« És bele
-tette Paskievits herczegnek egy ajánló levelét és Konstantin orosz
-nagyherczegnek egy látogatójegyét.</p>
-<p>Hol vette ezeket a szép asszony.</p>
-<p>Ki tudná azt?</p>
-<p>Volt Abauj-Szántón egy zsidó orvos, dr. Weiser. Apja Weiser
-Károly budapesti királyi közjegyzőnek. Az orvos neje: Amália orosz
-lány. De 1849-ben már jó magyar. Magas miveltségü hölgy volt. Nem
-tudom: él-e még. A magyaron kivül a német, franczia és orosz
-nyelvet is kitünően beszélte s müvész volt a zongorán.</p>
-<p>Paskievits herczeget hozzá szállásolta be a városi előljáróság.
-Egy hétig volt nála. A volgamelléki bájos orosz népdalokat örömest
-hallgatta magyar házi urnőjétől a különben komor és agguló orosz
-herczeg. A magyar népdalokat nem akarta hallani. Nem értette
-meg.</p>
-<p>De megértette és megszerette Konstantin nagyherczeg. Ő is ott
-volt szállva három napig. A balaton-füredi szép asszony itt
-találkozott Paskievits herczeggel is és Konstantin nagyherczeggel
-is nem egyszer.</p>
-<p>És a hogy elbeszélte, jelen volt akkor is, a mikor Weiserné a
-legszebb rimavölgyi és tiszavidéki népdalokat verte s a mikor ezek
-édes-bus dallama ránehezedett a <span class="pagenum"><a name=
-"Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> nagyherczeg szivére.
-Támlásszéken hátra dőlve, hallgatta az ismeretlen dalokat s
-merengve nézett ki az asszonyok feje fölött az ablakon át a
-világba.</p>
-<p>Az orosz-magyar asszony egyszer csak félben hagyta a
-zongorázást. Oda fordult a nagyherczeghez:</p>
-<p>– Fenség, tetszik Önnek a magyar dal?</p>
-<p>– Nagyon tetszik.</p>
-<p>– Hát szerezze meg magának a magyar népet is. Egy szavától függ
-s a magyar nemzet fenségedet választja királyává.</p>
-<p>Az orosz nagyherczeg mosolygott. Aztán fejét tagadólag
-rázta.</p>
-<p>– Nem lehet.</p>
-<p>Egy perczig hallgatott. Mit gondolhatott ez idő alatt? Azután e
-szavakat ejté ki:</p>
-<p>– Nagyon szomoru a magyar dal.</p>
-<p>A szép asszony rögtön felelt rá.</p>
-<p>– Vidám lesz az, ha fenséged lesz a magyarok királya.</p>
-<p>Német nyelven folyt a társalgás. A nagyherczeg elkomolyodott
-arczczal mondá:</p>
-<p>– Hagyományaink ezt nem engedik meg.</p>
-<p>Pár nap mulva nem csak két zsidó asszony ajánlotta fel
-Konstantin orosz nagyherczegnek Szent István koronáját.</p>
-<p>Sejtette ezt a szép asszony? Vagy volt-e ebben része neki
-is?</p>
-<p>Ez a találkozás, ez a társalgás megfejti azt a rejtélyt, miért
-lehetett a szép asszonynak látogatójegye az orosz fővezértől is, az
-orosz nagyherczegtől is. <span class="pagenum"><a name="Page_178"
-id="Page_178">-178-</a></span></p>
-<p>Friedberg százados nagy szemeket meresztett, mikor a látogató
-jegyeket meglátta. De a szép asszony nem hagyta sokáig bámulni.
-Leragasztotta a levélboritékot s oda adta Friedbergnek.</p>
-<p>– Keresse föl százados ur kérem Haynau ő excellencziáját, én
-addig majd itt várakozom s kérem, adja át neki levelemet.</p>
-<p>Egy óra mulva otthon volt a hóhér s fogadta a szép asszonyt.</p>
-<p>– Kegyelmes uram, én ma végig néztem a hadiszemlét. Láttam, hogy
-a katonák ruhája rongy és szenny. Tudom, hogy fehérnemüik
-nincsenek. Azt is láttam, hogy excellencziád kedvetlen és bosszus e
-miatt. Bécsből nem kap fehérnemüt három hónap előtt, én ellátom
-hadseregét fehérnemüvel három nap alatt.</p>
-<p>A hóhér két kézzel egyenesre huzta araszos hosszuságu két kajla
-bajuszát s ugy nézte a szép asszonyt. Bámulatba ejtette az asszony
-szépsége és bátorsága. S a két látogatójegy.</p>
-<p>– Hol veszi Ön három nap alatt azt a sok fehérnemüt?</p>
-<p>Az asszony észbomlasztó mosolylyal billentette meg vállát.</p>
-<p>– Akárhol veszem! Hátha már készen is van? Hátha én már régen
-számitottam arra, hogy készletet gyüjtök össze vagy a magyar, vagy
-az orosz, vagy az osztrák hadsereg számára?</p>
-<p>– Miért nem jelentkezett Ön juliusban, mikor én itt Pesten
-katona fehérnemüre pályázatot hirdettem? <span class=
-"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span></p>
-<p>– Mert Exczellencziáddal akkor személyesen nem találkozhattam s
-ajánlatomnak árát nem szabhattam.</p>
-<p>– S mi az ára?</p>
-<p>– Az a mit Exczellencziád juliusban megszabott. De azonfelül még
-az is, hogy Duscheknek a haja szála se görbüljön meg.</p>
-<p>– Mi köze Önnek Duschekhez?</p>
-<p>– Barátom volt.</p>
-<p>Igy adta el a szép asszony a hóhérnak azt a negyvenezer
-inget-gatyát, melyet Liebmannal a honvédhadsereg számára
-készittetett s melyet ez már nem vehetett át.</p>
-<p>S igy mentette meg Duscheket az akasztófától.</p>
-<p>De igy lett aztán a szép asszony Pesten mindenható mindaddig,
-mig itt a hóhér uralkodott.</p>
-<p>És még azután is, mig a solferinói csata be nem következett. És
-mig ragyogó szépségének sugarai el nem halványodtak.</p>
-<p>Balaton-Füredre még ellátogatott egy-két nyáron át. Rokonai
-föl-fölkeresték Vár-Palota és Veszprém vidékéről s ő meglátogatta
-őket. Elvált férjével is szivesen váltott egy-egy szót.</p>
-<p>– Jer vissza hozzám, visszaveszlek!</p>
-<p>Szegény kis szabó. Megkeresett naponta két-három forintot, a
-szép asszony pedig duskálkodott a százezrekben.</p>
-<p>– A mikor én tehozzád visszajönnék, akkor te már nem vennél
-vissza feleségnek.</p>
-<p>De a világ mégis megváltozott körülötte.</p>
-<p>A savanyuviz-forrása csak ugy buzgott, mint máskor. A szolgák és
-hajduk csak ugy hajlongtak előtte, mint <span class=
-"pagenum"><a name="Page_180" id="Page_180">-180-</a></span> régen.
-Vén cserfái az erdőnek, vén hársfái a sétálónak, meredek jegenyefái
-az alsó partnak csak ugy illegették előtte lombjaikat, mint évek
-előtt. Napsugár az égen, csillagfény az éjben, felhők és ábrándok
-képe a Balaton tükrén csak ugy játszott gyönyörüségére, mint
-egykoron.</p>
-<p>Hanem az emberek más szemmel néztek rá. Szép volt, ragyogó volt
-még, de a legyeskedők már elmaradtak. Egy rokon nővel sétálgatott
-magánosan. Megtudták valahogy s elsuttogták róla, hogy az osztrák
-hatalom embereivel jó barátságban él.</p>
-<p>S nem mondták meg neki a hidegség okát.</p>
-<p>Csak a nemzet bárója mondta meg.</p>
-<p>Ki volt a »nemzet bárója?«</p>
-<p>Hejh, ha azt valaki igazán tudná! Jókai harmincz esztendeig
-ismerte, én közel negyven esztendeig: sohase tudtuk meg, kicsoda,
-mi a neve, honnan való.</p>
-<p>Agglegény volt. Zömök termet, jól megtermett idomokkal. Hatalmas
-fő tüzes fekete szemekkel, római orral, borotvált arczczal. Csak
-szép fekete bajusza volt mindig huszárosan kipödörve és csak fekete
-hullámos haja gondosan fodoritva. Szép férfi mindig, még öreg
-embernek is nyalka öreg ember. Mikor kezdődött vendéghaja s mikor
-lett deressé bajusza: megmondani senki se tudta.</p>
-<p>Mindig fehér mellényben, fekete kabátban s magyar sarkantyus
-csizmában járt. Se Haynau, se a divat őt ettől el nem riasztotta.
-Nyaka körül nagy szines kendő, kissé olaszos alaku nagy karimáju
-kalapja mindig hetykén félfejére csapva. Divatos pálcza a kezében,
-<span class="pagenum"><a name="Page_181" id=
-"Page_181">-181-</a></span> értékes gyürük ujjain, maroknyi fityegő
-zsebbeli órájának vastag aranylánczán.</p>
-<p>Mindig jókedvü. Mindig harsány hangon beszélt mindenkivel. Telét
-Budapesten, nyarát Balaton-Füreden töltötte. Minden embert, minden
-nagy embert és minden szép asszonyt ismert az egész országból. Nem
-jött olyan fiatal menyecske Balaton-Füredre, a kinek a
-nagymamájával el ne járta volna a ballagót és a ropogóst, mikor az
-még lány volt.</p>
-<p>Több, mint ötven éven át volt állandó vendége Balaton-Fürednek.
-Tíz apátur és tizenkét perjel dőlt ki mellőle. Három nemzedéknek
-látta támadását, enyészését. Őt megváltozni nem látta senki.</p>
-<p>Sokan azt mondják: borbély volt valamikor suhancz korában.</p>
-<p>Nem tudom, de nem hiszem.</p>
-<p>Sokan azt mondják, az idősebb nőknek, a tüzesebb menyecskéknek
-udvarolt.</p>
-<p>Nem tudom, de elhiszem.</p>
-<p>Tartott lakásán egy kis játékszobát. Volt belőle haszna, de nem
-sok haszna. A kártyapénzt csak nagyon szerény összegben fogadta
-el.</p>
-<p>Birtoka, foglalkozása, ipara, kenyérkeresete semmi nem volt. De
-azért ur volt, gavallér volt tetőtől talpig minden időben. Élődi
-volt, de ezt a közönség soha észre nem vette.</p>
-<p>Ezer adoma szól róla.</p>
-<p>Szellemes és ledér ötleteivel könyvet lehetne megtölteni.
-<span class="pagenum"><a name="Page_182" id=
-"Page_182">-182-</a></span></p>
-<p>Deák Ferenczet ő nevezte el a »haza bölcsé«-nek. Azelőtt csak
-»Zala bölcse« volt a neve.</p>
-<p>A házas élet üdvös voltáról beszéltek előtte. Olyan az, ugy
-mondták, mint a suba, megvéd az idő viszontagságától. »Már én csak
-olyan subát nem veszek magamra, a melyet le nem tudok aztán vetni.
-Ha pedig mégis levetném: más melegedik alatta.«</p>
-<p>Simon apát megszólitja:</p>
-<p>– Öregszünk báró; – most már a templomra is kellene ám
-gondolni.</p>
-<p>– Minden nap látom főtisztelendőségedet, a mint templomba megy,
-de azt is látom, hogy nem sokáig marad ott, hanem ebédre, vacsorára
-mindig kijön. Hát miről jó az?</p>
-<p>Kemény magyar volt. Senkinek se engedte meg, hogy németül
-beszéljen. A pinczérek ugy féltek tőle, mint a jégesőtől. Tüskés
-megjegyzéseivel a grófoknak és báróknak is mindig nyakukon ült.</p>
-<p>A nemzeti szinmüvészetet nem hagyta éhezni. Minden nap órákig
-hajszolta a közönséget, hogy a szinház üres ne maradjon.</p>
-<p>Mikor a nemzeti szinház ott a fürdőtelepen megnyilt, kiment a
-falvakba, Balaton-Füredre és Arácsra, hogy a mezei gazdát és a
-paraszt népet is rábeszélje: járjon a szinházba.</p>
-<p>Szinház: ki az ördög hallotta ennek hírét? Mi lehet az?
-Komédiást láttak már a falvak, de csak olyat, a ki maga ment oda
-helyükbe. Kóczot evett, tüzet fujt és száz rőfös piros selyem
-szalagot huzott ki gyomrából. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> Ez azután mulatság. Ez
-megérdemli a két váltó garast. Nem is tudom, miért hagytak föl
-ezzel a büvészek és ezermesterek. Ma is nagyobb gyönyörüség lenne
-ez a népnek, mint a gyürüeltüntetés, kardnyelés,
-kártyalapdázás.</p>
-<p>Keserves harczokat kellett vívni a nemzet bárójának a jókedvü
-parasztok röhögése ellen. Mert a nép jól ismerte őt s már nevetett,
-ha látta is.</p>
-<p>Odaszól a báró egy suhanczhoz, a ki leghangosabban nevetett:</p>
-<p>– Hogy hivnak öcsém?</p>
-<p>– Csepeli Jóska a nevem.</p>
-<p>– Hát öreg apád él-e?</p>
-<p>– Nem él biz az.</p>
-<p>– Ismerted-e?</p>
-<p>– A világon se voltam még, a mikor meghalt.</p>
-<p>– No akasztani való, hát holnap az öreg apád elevenen ott lesz a
-szinpadon.</p>
-<p>Ez már beszéd volt. Erre aztán elámult, elhallgatott
-mindenki.</p>
-<p>Másnap a fele falu ott volt a szinházban, hogy meglássa a
-Csepeli Jóska öreg apját. Ügyes művész találó jelmezzel, vidékbeli
-bajuszszal és beszéddel ugy oda állitotta az öreg Csepeli
-Bénjámint, hogy az emberek hazamenet majd agyon verték egymást a
-fölött való vitájukban, hogy hát csakugyan az öreg Csepeli volt-e
-az, vagy csak a képemása?</p>
-<p>Halálos holtáig igy támogatta a nemzet bárója a balaton-füredi
-nemzeti szinmüvészetet. <span class="pagenum"><a name="Page_184"
-id="Page_184">-184-</a></span></p>
-<p>Nos hát ez a nemzet bárója volt az, a ki a szép asszonynak
-megmondta az igazságot.</p>
-<p>– Csókolom a kezét babám, ragyogó szép asszonyom, van egy kedves
-dalom, meghallgatná-e, ha eldalolnám?</p>
-<p>– Ne bolondozzék báró! Micsoda dala volna nekem?</p>
-<p>– Bizony szép kis dal az! Elmehetsz már házam előtt; nem
-vigyázlak, mint azelőtt; – ha szólok is egyet-kettőt: de azt se
-ugy, mint azelőtt!</p>
-<p>Aztán oda hajolt a füléhez s ugy sugta neki:</p>
-<p>– Három esztendeig ne jőjjön ide nagysád, mert az urak önnel
-szemben megnémultak.</p>
-<p>Igy maradt el Balaton-Füredről a szép asszony.</p>
-<p>Azután sok pénze lett. Zitterbarth épitővállalkozónak üzlettársa
-lett. Együtt épitették a gellérthegyi czitadellát s együtt
-vesztették el vagyonukat is. Ennek épen negyven éve.</p>
-<p>A szép asszonynak azért maradt még némi pénze s Kis-Tétényben
-szőleje és szép nyaralója. A nyaraló most is megvan, a szép asszony
-épen most husz éve, hogy meghalt. Szeretett és vétkezett. De volt
-szive is. Talán porai röpködnek most már a napfényben, a hol egykor
-ő oly sokáig ragyogott.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_185" id=
-"Page_185">-185-</a></span></p>
-<h2>VÖRÖSMARTY.</h2>
-<p class="summary">(Mi a költő? – A nagy költő alakja. – A
-halász-ebéd. – Az utolsó dal. – Tamassa Pál. – A vén táblabiró
-erényei. – Gyüjtsétek össze a nagy költő emlékeinek nyomait.)</p>
-<p>Bizay pedig, a nemzet bárója, tovább mulattatta a füredi
-közönséget.</p>
-<p>De sohase csinált szentebb dolgot, mint a mikor Vörösmartynak
-csinált egy arany napot. Az utolsó napot, melyen a nemzet nagy
-költője még egyszer boldog volt. Elfeledte nemzete bukását,
-eszményeinek romba dőltét, reményeinek elsorvadását s hanyatló
-életének minden keserüségét. S együtt dudolta barátaival Farkas
-Miska hegedü szavára:</p>
-<p>Hess légy, ne szállj rám, beteg vagyok ám én! Adj egy csókot
-magyar lányka: meggyógyulok ám én!</p>
-<p>Ezt dudolta utoljára halála előtt három hónappal,
-Balaton-Füreden a fürdő közelében, az arácsi halásztanyán.</p>
-<p>Vörösmartyt akkor láttam először és akkor láttam <span class=
-"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span>
-utoljára. De jól megnéztem. Siheder észszel, de tudtam már: ki ő s
-mije a nemzetnek.</p>
-<p>Kovács János volt első tanitóm az elemi iskolában. Végzett pápai
-diák, később egresi kálvinista pap. Vére és vallása és tudománya
-szerint erős érzésü magyar.</p>
-<p>Az ábéabot a Szózaton kezdte tanitani. A hogy a jesibában kell a
-bókhernek a zsidó szentirást tanulni: ugy kellett nekünk tanulni
-azt: Hazádnak rendületlenül légy híve oh magyar! Mikor pedig már
-irni tudtunk: le kellett ezt irnunk. Még pedig nem mindennapi
-papirosra. Valami fényes, sima, erős, kissé kékes vagy zöldes szinü
-papirost szerzett e czélra, azóta se került kezembe ilyen
-papiros.</p>
-<p>– Minden nap elhozzátok gyerekek, minden nap látni akarom,
-megvan-e ez az irástok. El ne veszitsétek, be ne piszkoljátok,
-éjjel a fejetek alá tegyétek, reggeli és estéli imádság előtt
-mindig elmondjátok; édes apátokat, édes anyátokat rá
-megtanitsátok.</p>
-<p>Hazádnak rendületlenül légy hive oh magyar!</p>
-<p>– Mert ezt gyerekek Vörösmarty Mihály irta. A mi édes
-nemzetünknek legnagyobb költője. Tudjátok-e mi a költő?
-Megmagyaráztam a Hübnerben, hogy hajdanában az isten, mikor
-beszélni akart az emberekkel, prófétákat küldött az emberek közé,
-azoknak mondta meg mondanivalóját s istennek izenetét azok adták
-tudtára az embereknek. Mai időben az isten a költők utján adja
-tudtunkra izenetét. Legtöbb izenetét és legszebb mondani valóját
-Vörösmarty Mihályra bizta. Ő neki hagyta meg, hogy eljönne hozzánk,
-magyarokhoz s <span class="pagenum"><a name="Page_187" id=
-"Page_187">-187-</a></span> mondaná meg nekünk, hogy ébredjünk föl
-valahára s szeressük hazánkat. Ez a Szózat is istennek izenete
-hozzánk. Ugy megtanuljátok, mint az ó-testamentomi próféták
-intését.</p>
-<p>Igy magyarázta meg nekünk Vörösmartyt és a Szózatot.</p>
-<p>Ilyennek képzeltem én Vörösmartyt. Csodálatos képzelet volt
-ez.</p>
-<p>Volt egy derék, kitünő birtokos és nemes öreg barátunk a
-vármegyében. Molnár Dénes tótvásonyi birtokos s 1848-ban a
-nagyvázsonyi kerület képviselője Pesten is, Debreczenben is. Molnár
-Aladár barátomnak s kortársamnak és egykori képviselőtársamnak édes
-apja, talán szegrül-végről rokonom is. Abban az évben s később
-haláláig balaton-füredi szőlejében lakott s én Aladár fiával
-gyakorta együtt voltam. Ezen a napon ezt mondta nekünk:</p>
-<p>– Fiaim, ma leviszlek benneteket a Savanyuvizre s megmutatom
-nektek Vörösmarty Mihályt. Ámbár nem vagytok már kis gyerekek:
-azért oda menjetek hozzá és neki kezet csókoljatok. Az ő keze szent
-kéz és el ne felejtsétek azt a napot, a melyen az isten megengedte
-nektek, hogy Vörösmarty Mihályt meglássátok.</p>
-<p>Ez volt 1855-ben szent István napja előtt egy-két nappal.</p>
-<p>Mi Aladárral előbb oda mentünk az arácsi halászgunyhóhoz, mint
-az urak. A »nemzet bárója« már ott parancsolgatott s ott volt Szüts
-Antal is, baracskai s később mező-szent-györgyi birtokos s
-Vörösmartynak <span class="pagenum"><a name="Page_188" id=
-"Page_188">-188-</a></span> nagy tisztelője s mindennapos barátja.
-Eszes, mívelt, csodálatosan nagy humoru derék férfiu, utóbb jó
-barátom.</p>
-<p>Jött Vörösmarty. Két követtársa volt mellette 1848–49-ből. Az
-egyik Molnár Dénes, a másik: Vermes Illés pápai volt képviselő. Ott
-voltak még Szentgyörgyi-Horváth József, Écsy fürdőigazgató,
-Orzovenszky, a daliás fürdő-orvos és Pap Ferencz, füredi és
-tótvázsonyi birtokos, Vörösmartynéval neje után osztályos atyafi.
-Ott volt kivételesen Somody uram is, a füredi kálvinista lelkész s
-ugy emlékszem Pius tihanyi perjel is. S még mások is néhányan.</p>
-<p>De nem néztem én se egyiket, se másikat, hanem csak
-Vörösmartyt.</p>
-<p>Csodálatos érzéki csalódás ülte meg lelkemet. Ugy jártam vele
-is, mint Deák Ferenczczel, a mikor először láttam.</p>
-<p>Az a fej, mintha sokkal nagyobb volna; azok a szemek, mintha
-sokkal ragyogóbbak volnának; az a termet, mintha óriási volna!
-Egész alakja körül – mintha a szentek sugára volna.</p>
-<p>Leült, evett, beszélgetett, nevetett. Idő kellett ahhoz, mig
-észrevettem, hogy ő se nagyobb, mint más, s ő is ember, mint más s
-mig ujra és ujra eszembe jutott, hogy mit is mondott, mikor kezet
-csókoltam neki.</p>
-<p>– Szervusz fiam, papnak csókolj kezet, ne nekem.</p>
-<p>Középtermetü, nem kövér és nem sovány, bajusza és torzsolt
-szakála szürkülni kezd, de még nem fehér. Keveset és csöndesen
-beszél szép tiszta hanggal. Lassan <span class="pagenum"><a name=
-"Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> sétálgat társaival. Két
-szemöldöke közt mélyebb redő s két szemöldöke tiszta, fényes
-szemekre vet árnyékot. Szép összhangzatos napbarnitott piros arcz.
-Rövid kézfejen jó vaskos ujjak. Barna ruhája.</p>
-<p>Az a halászgunyhó, a mely akkor állott, ma nincs már meg. A
-hatvanas években jóval nagyobb putrit emeltek helyette. Leveles
-szinben volt az ebéd s nem a gunyhóban. Fele se fért volna oda a
-társaságnak. Nyárson sült garda volt az étvágygerjesztő első étel,
-balatoni halászlé és rostélyon sütött süllő a halnemü ételek. Volt
-egyéb étel is s ugy látszott, Vörösmartynak jó kedve és jó étvágya
-volt.</p>
-<p>Ki hitte, hogy halálától csak néhány hét választ el? Utolsó
-napjaiban Kovács József, a későbbi hires egyetemi tanár és sebész
-volt körülötte s tőle hallottam, hogy szivbajának legalább egy év
-előtt már erősen kifejlődöttnek kellett lenni. Meg volt támadva
-tüdeje is s halálát közvetlenül tüdővizenyő nevü betegség idézte
-elő.</p>
-<p>Akkor mi ennek nem láttuk semmi nyomát. A fürdőorvos talán
-legkevésbbé látta.</p>
-<p>Felköszöntők nem voltak, mig a czigány oda nem jött. Ott volt
-ugyan a nemzet bárójának malaczbandája, apró czigánygyerekek
-hegedüs csoportja, de az urak ezt felküldték a hegyre, ne
-czinczogjanak itt közelben.</p>
-<p>Szentgyörgyi Horváth József elküldött az igazi bandáért s Farkas
-Miska, nyalka uri czigányprimás csakhamar ott termett
-művésztársaival. S a mint lezengett egy szép dal a hegedüről,
-azonnal felállt Vermes Illés <span class="pagenum"><a name=
-"Page_190" id="Page_190">-190-</a></span> s lelkes nagyszavu
-felköszöntőben üdvözölte Vörösmartyt, nemzetünk örök életü nagy
-költőjét.</p>
-<p>Felköszöntő jött felköszöntő után, de Vörösmarty nem szólalt
-fel.</p>
-<p>Végül Szücs Antal emelt poharat:</p>
-<p>– Hallgat a költő, nincs igaza. Én mondom azt, igaz tisztelője,
-mindennapi látogatója. Engedje meg urambátyám, hogy én most
-ellenzéke legyek, vele szembe szálljak.</p>
-<p>Zsebjéből kivett egy kis papirost. A költő utolsó daltöredéke
-volt ráirva. Nyéken, Baracskán jutott hozzá.</p>
-<p>– Ime uraim, barátaim: ezt irta a költő alig pár hét előtt:</p>
-<p>»Fogytán van a napod, fogytán van szerencséd… Fogytán van
-erszényed, fogytán van a borod, mire virradsz te még szegény magyar
-költő? Van-e még reménység? Lesz-e még hajnalod? Férfi napjaidban
-hányszor álmodoztál, büszke reményekkel kényedre játszottál!…«</p>
-<p>Vörösmarty közbeszólt:</p>
-<p>– Ezt az irkafirkát ugyan elhallgathatta volna uramöcsém!</p>
-<p>– De nem hallgatom én el, hanem kimondom itt bátran, hogyha van
-isten az égben: akkor Vörösmarty Mihály férfiálmai még
-megvalósulnak s büszke reményei még beteljesülnek s a mi hazánk még
-szabad lesz és dicső. Ha van isten az égben: az megáldja
-Vörösmartyt. Erre emelem én poharam. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_191" id="Page_191">-191-</a></span></p>
-<p>Felugráltak a férfiak, ráhuzta a czigány, fölzugott a harsogó
-éljen s odarohantak mind az öreg költőhöz, ölelték, csókolták,
-sirva megáldották, még ruhájának szegélyét is könyekkel
-öntözték.</p>
-<p>Bizony nem volt az érzéki csalódás. Bizony a szentek sugára
-vette körül a költő alakját!</p>
-<p>Szentgyörgyi-Horváth József oda kiáltott Farkas Miskához:</p>
-<p>– Azt a Rákóczit fiam!</p>
-<p>S megharsant az az induló, melyet hat év óta nyiltan nem hallott
-Magyarországban senki. Börtönnek sötétsége várta azt, a ki Rákóczi
-dalát el merte huzatni.</p>
-<p>De erre mégis csöndesebbek lettek az urak. Nem féltek ők. De
-féltették a költőt.</p>
-<p>Szücs Antal oda sug Szentgyörgyi-Horváthhoz.</p>
-<p>– A Hess légy: ez a költő mulató dala.</p>
-<p>Ismerte ezt a dalt tul a Dunán mindenki. Apámnak is ez volt
-kedves dala. Meg a Lucza Panna dévajdala.</p>
-<p>Szentgyörgyi-Horváth int a czigánynak. S a czigány, a mint
-bevégzi a Rákóczit: se lassan, se gyorsan, csak ugy közép módon
-megkezdi azt a dalt:</p>
-<p>»Hess légy, ne szállj rám, beteg vagyok ám én! Adj egy csókot
-magyar lányka, meggyógyulok ám én!«</p>
-<p>Mind az urak utána dalolták.</p>
-<p>És dalolta csöndesen a költő is. Szép tiszta mély hangja mint a
-harangszó ugy zúgott bele abba a zajos énekbe.</p>
-<p>Én legalább csak az ő hangját hallottam. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span></p>
-<p>Ez volt igazán utolsó dala. S a hogy a zene szólt, húszszor is
-elbúgta egymás után.</p>
-<p>Jó öreg délután lett, mire bevégződött a halászebéd s a társaság
-visszament a fürdőtelepre. Itt uj, mulatságos kis eset várt
-Vörösmartyra.</p>
-<p>Hogy volt, hogy nem volt: valami csodálatos módon mégis ugy
-volt, hogy Tamassa Pál ott a fürdőtelepen volt.</p>
-<p>Hivatalos dolga volt-e, átutazóban volt-e, kocsisa etetni vagy
-patkoltatni nézett-e be vagy annak volt valami más dolga: ezt nem
-lehetett tudni. Hogy nem a fürdő használatáért ment oda: az
-bizonyos. Életében akkor fürdött először és utoljára: a mikor a
-fürdőteknőből kivették.</p>
-<p>Ott üldögélt az édesvizü kút közelében egy padon. Száz galléru
-sötétkék köpönyegje akkor is a nyakában volt. Pedig augusztusi
-forróság volt. De köpönyegjét a kocsin nem hagyta volna a világért
-se. Hátha ellopják. Pedig azt el nem lopták volna a világért se.
-Nem viselt olyan köpenyeget már ötven esztendő óta senki. Olyan
-hetvenhét rétü volt annak a gallérja, olyan bizonytalan a szine,
-olyan megviselt a bélése s olyan furcsa egész minémüsége: hogy
-nincs az az enyves kezü vásározó orv, a ki azt megkivánta
-volna.</p>
-<p>De ki hát az a Tamassa Pál?</p>
-<p>Született Szent-Király-Szabadján, Veszprém vármegyében. Mikor?
-Nem tudom. Ugy 1780 körül. Mert 1809-ben már a vármegyének
-viceexactora, magyarán mondva alszámvevője volt. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span></p>
-<p>Halhatatlan érdemeket szerzett pedig a vármegye iránt.</p>
-<p>A vármegye nyakig benne volt Napoleon ellen a háborúban s az
-1809-diki nemesi fölkelés sehol se volt oly népes és buzgó, mint
-épen itt. Mert akármilyen nagy hadvezér volt Napoleon, hogy a
-Bakonyt be nem veszi s azon keresztül nem megy: ez a vármegye előtt
-bizonyos volt. Csak meg kellett védelmezni.</p>
-<p>De a háboru akkor is pénzzel járt. A nemesi felkelés épen
-háromféle pénzzel. Az egyik költséget viselte a nemesség, a másikat
-a jobbágyság, a harmadikat a hadi kincstár. A hadi kincstárt
-képviselte a helytartótanács Budán, a nemességet képviselte a
-vármegye, a jobbágyságot nem képviselte senki. Minthogy pedig a
-hadi kincstár szokás szerint mindig üres volt: a helytartótanács a
-nemesség nyakába akart akasztani minden költséget; – ha pedig a
-vármegye ez ellen börzenkedett: akkor kirótták azt a jobbágyságra.
-Ennek ugy se volt joga panaszkodni.</p>
-<p>Mindenféle költségről egyféle nyugtát kellett venni. Ugyde
-egyféle nyugtáról lenézni, hogy hadi kincstárt, nemességet,
-jobbágyságot mely czimen mekkora összeg terhel: nem könnyü dolog.
-Sőt oly nehéz, hogy e fölött alispánok, katonák, számvevők,
-helytartótanácsosok, vármegyegyülések, tiszti ügyészek,
-szolgabirák, adószedők épen tiz esztendeig marakodtak. Elvégre
-valahogy csak elintézték.</p>
-<p>– Nem oda Buda!</p>
-<p>Ezt gondolta Tamassa Pál. S elkezdte átvizsgálni az iratokat. Az
-iratok pedig voltak két társzekérrel. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span></p>
-<p>Csak viceexactor volt akkor, de nem bizott se a főexactorban, se
-a helytartótanácsban, se a központi számtisztekben. Föltette
-magában, hogy a két társzekérnyi irást keresztül betűzi.</p>
-<p>Senki se bízta rá a munkát és senki se biztatta. Hivatalának
-rendes terheit megkettőztették, hogy se ideje, se kedve ne legyen
-önkénytes fáradalmakhoz. Mind nem használt semmit. Nappallá tette
-éjszakáit, dolgozott mint a hajóhuzó ló s egy év mulva készen lett
-munkájával.</p>
-<p>Kisütötte, hogy a megyei nemesség és jobbágyság összesen
-tizenhat ezer forinttal károsodott. Ennyivel tartozik a hadi
-kincstár.</p>
-<p>Tizenhat ezer forint!</p>
-<p>Nagy szó volt ez akkor. Hatszáz forint volt az alispán fizetése.
-Százhatvan forint volt a megyei esküdté. De egész esztendőre. S
-ebből a megyei esküdtnek tartani kellett lakást, családot,
-hivatalhelyiséget, kocsit, lovat, kocsist, diszmagyar ruhát,
-mindent.</p>
-<p>Mindez kitelt egy egész esztendőn át százhatvan forintból. Egy
-barátom, Bezerédy Imre, félévig volt esküdt s félévi fizetéséből
-nyolczvan forintból mind ezen felül még szerzett száznyolczvan
-birkát is.</p>
-<p>Négy váltó krajczár volt egy iccze bor a kocsmában. Négy
-váltókrajczár volt egy font birkahus a mészárszékben. Két
-krajczárért adtak egész hétre szüz dohányt. A váltókrajczár pedig
-oly kevés érték volt, hogy harmadfél ért annyit, a mennyi most egy
-krajczár.</p>
-<p>S mikor ilyen olcsó a világ: akkor szerzett Tamassa Pál a
-vármegyének tizenhat ezer forintot. A mi azt <span class=
-"pagenum"><a name="Page_195" id="Page_195">-195-</a></span> teszi,
-hogy az egész vármegyének egy esztendeig alig kellett valami házi
-adót kiróni.</p>
-<p>Először: a közgyülésen megdicsérték.</p>
-<p>Másodszor: az alispán kezdeményezésére baráti adakozásból vettek
-neki egy kardot és egy pár sarkantyus kordován csizmát. A kardot és
-csizmát elfogadta, a sarkantyut visszaadta, mert az csak
-hiábavalóság, hetykeség olyan embernek, a ki vagy kocsin jár vagy
-gyalog.</p>
-<p>Harmadszor: a legközelebbi tisztujitáson megválasztották
-főexactornak s ezzel fizetését háromszáz forintra emelték.</p>
-<p>Nagy szó volt ez.</p>
-<p>Könyezett Tamassa Pál, mikor mindezt megértette. S megfogadta,
-hogy ezentul egész életét s minden erejét vármegyéjének, hazájának
-és nemzetének szenteli.</p>
-<p>Tehát meg se házasodik.</p>
-<p>Azt mondták rá: bolondság.</p>
-<p>– Nem bolondság. Mert ha én a nemes vármegye előtt
-kijelentettem, hogy ezentul minden erőmet a vármegyének szentelem:
-akkor mit csinálok a feleséggel? Ha pedig a feleségnek szentelem:
-mi marad akkor a vármegyének?</p>
-<p>– Jól van Tamassa Pál. Legényember maradsz, hamis ember maradsz,
-a menyecskékkel majd csak balkézről dévajkodol.</p>
-<p>Ezt Kocsi Sebestyén Gábor mondta neki, a későbbi hires
-országgyülési követ.</p>
-<p>– Ez se lesz igaz. És soha se vétek a tiz parancsolat ellen,
-mert az nem lenne tisztesség. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_196" id="Page_196">-196-</a></span></p>
-<p>És nem is vétett. Soha se vétett. Élt vagy nyolczvanöt
-esztendeig, megöregedett, meghalt, eltemették, talán már föl is
-támadt, de asszonyt nem érintett soha. Se kezével, se szemével, de
-még csak gondolatával se.</p>
-<p>Tiszttársai sokáig nem hittek neki. Sokáig leselkedtek utána. A
-királyt nem őrzik olyan titkon és gondosan, a hogy őt őrizték.
-Utóbb bátor és hamis menyecskéket biztattak fel, hogy
-incselkedjenek vele. Ez se ért semmit. Jég volt, szikla volt,
-megközelithetlen magasság volt minden nővel szemben.</p>
-<p>A vármegye azonban nem foglalta le minden erejét. Maradt a
-nemzetnek is.</p>
-<p>Kocsi Sebestyén Gábor kötekedett vele.</p>
-<p>– Hát nemzetünkért mit fogsz csinálni?</p>
-<p>– Ezt is elhatároztam már. Valami Vörösmarty nevü diák ember
-mindenféle dibdáb versekkel rongálja a magyar nyelvet, ennek akarom
-utját állani. Kidolgozom tehát drámákban és tragédiákban az
-árpádházi királyok történetét, hogy utánam a sok lityifityi
-poétának ne akadjon dolga. Mielőtt azonban ezeket kinyomtatnám,
-egyéb klasszikus munkák forditásával állok a világ elé.</p>
-<p>Igy jelent meg tőle 1833-ban egy forditott munka e czim
-alatt.</p>
-<p class="center"><span class="smcap">Fedrusnak Augustus
-Szabadosának<br />
-Esopusi Meséi.<br />
-Weszprémben Számmer Alajos betüivel. 1833.</span></p>
-<p>Nevét nem nyomatta ki a könyvön. S mikor kérdezték ennek okát,
-azt felelte: <span class="pagenum"><a name="Page_197" id=
-"Page_197">-197-</a></span></p>
-<p>– Kérkedés az. A világnak csak a jó könyvre van szüksége, de
-arra nincs, hogy ismerje az iró nevét.</p>
-<p>Hajh, micsoda veszekedett magyar nyelve van ennek a könyvnek.
-Hogy a vidám lapok ezt nem tudják felfödözni s belőle hetenként
-mutatványszámokat közölni! Minő kaczagás támadna ettől a
-világban.</p>
-<p>Jó Tamassa Pál kitünő exactor volt teljes életében, de átkozott
-rossz iró. Igazi csodabogár.</p>
-<p>Csinált uj szavakat is.</p>
-<p>Gyapot. Ez azt teszi: szőrös fülü.</p>
-<p>Dühöly. Ez azt teszi: kritikus.</p>
-<p>Fülész. Ez azt teszi: szamár. Ma már ugyan azt teszi: fülorvos.
-De Tamassa Pál ugy vélte, hogy a szamár szó nem való mivelt
-társaságba, jobb lesz tehát helyette a fülész.</p>
-<p>Fülmél. Ez azt teszi: hallgatódzik.</p>
-<p>Mikor a könyv megjelent: Vörösmarty irt róla birálatot a
-Kritikai Lapokban. Szerzőjét nem tudta. Kritikája igy
-kezdődött:</p>
-<p>»E könyvet ismét valamely vén tátos irhatta, gondolám, midőn
-czimére tekintettem«. A könyv ugyanis Veszprémben, a hires Mondolat
-születése helyén látott napvilágot.</p>
-<p>Tátos!</p>
-<p>Ez a szó nehezére esett Tamassának. Tátos a mesebeli csodás ló,
-a ki minden akadályon átviszi lovagját s gazdájának minden
-ellenségét levágja vagy agyonrugja. Tamassa Pál pedig szerény
-ember, a ki semmiféle különös vitézséggel nem hivalkodik.
-<span class="pagenum"><a name="Page_198" id=
-"Page_198">-198-</a></span></p>
-<p>Vén tátos!</p>
-<p>Hát vén ember az ötvenéves ember? Vén az, a ki még soha asszonyt
-nem érintett?</p>
-<p>Egyébként is kegyetlenül lebirálta Vörösmarty azt a könyvet.</p>
-<p>Hejh minden kedve eltünt jó Tamassa Pálnak ezen tul az irodalmi
-élettől. Irt ugyan még azután is. Drámái és Tragédiái nagy része
-még azután készült. Néhányat nekem is megmutatott 1863-ban.
-Kéziratai megtöltöttek egy egész hombárt, de többé sajtó alá nem
-adott semmit.</p>
-<p>A magánélet társaságaiból is a mennyire tehette, kimenekült.
-Itt-ott még is csak kiesett valaki szájából ez a szó: tátos, – ez
-pedig bántotta őt. Hiszen a nemzetnek akart ő használni. Micsoda
-ripőkség őt ezért csuffá tenni?</p>
-<p>Nos hát ez a Tamassa Pál üldögélt az édesvizü kutnál, mikor
-mellette ebédlő társaságával elment Vörösmarty Mihály.</p>
-<p>Vermes Illés karon fogja Vörösmartyt s egy pillanatra
-megállitja.</p>
-<p>– Engedd meg tisztelt barátom, hogy bemutassam neked Tamassa
-Pált, a mi vármegyénk egykori hires főszámvevőjét.</p>
-<p>Tamassa Pál föl se kel ültéből, kezét se veszi föl térdéről,
-hanem csak nézi hosszan a költőt.</p>
-<p>– Maga uramöcsém az a Vörösmarty Mihály, a ki ez előtt
-húsz-huszonkét évvel engem vén tátosnak nevezett?</p>
-<p>– Nem emlékezem. <span class="pagenum"><a name="Page_199" id=
-"Page_199">-199-</a></span></p>
-<p>– Meghiszek magának uramöcsém, mert akkor még gyerekember volt,
-hát elfelejthette. Pedig az én magyar Fédrusom azt meg nem
-érdemelte. No én nem haragszom, de máskor még se tegye. Maga még
-fiatal ember uramöcsém, elfogadhatja tőlem ezt a tanácsot.</p>
-<p>Vörösmartyt jó kedvre hozta ez a beszéd. Kezet fogott Tamassa
-Pállal.</p>
-<p>– El is fogadom urambátyám, szives köszönettel.</p>
-<p>Három hónap mulva Vörösmarty halála hirét hallotta Tamassa
-Pál.</p>
-<p>– Sajnálom szegény fiatal embert. Tele volt jó igyekezettel.
-Most már bánom, hogy ugy megfeddtem Balaton-Füreden.</p>
-<p>Nagyon kicsi dolog ez a Tamassa Pál története. Ámbátor épen az ő
-mulatságos Fédrusa birta rá Vörösmartyt, a mint birálatában maga
-mondja, hogy nyelvünk titkait, nyelvünk ujitásának és nemesitésének
-törvényeit mélyebben tanulmányozza: mégis csak kicsi dolog ez.</p>
-<p>És én mégis leirtam.</p>
-<p>Mert nincs Vörösmartyról, nincs mult időnk nagyjairól olyan
-kicsi dolog, a mit én szivesen le nem irnék. A mit én koromnak s az
-utánam következő nemzedéknek számára a bús feledékenység karmai
-közül szivesen meg ne mentenék.</p>
-<p>De másnak is kötelessége volna ez!</p>
-<p>Petőfi életének részleteit összeböngészik utódai. Örül a lelkem,
-mikor ezt látom. Már olyan csizmadiának is tudjuk nevét, a kinél
-egykor csizmát varratott vagy foltoztatott. Idáig menni nem
-szükséges, de ez se baj. <span class="pagenum"><a name="Page_200"
-id="Page_200">-200-</a></span> Ha selejtes is, inkább több legyen,
-mint kevesebb vagy semmi. Az életnek minden apró részlete ezer és
-ezer ember figyelmét költi fel. S a figyelem először a részletet,
-azután magát az életet öleli át. Végül azt, a mi a költő életében
-fenség és örök tanulság az egyén számára és a nemzedékek számára.
-Átalakul az az élet utóbb nemzeti hagyománynyá s a rég elporlott
-élő nemzeti hőssé. S a nemzet gazdagságát nemcsak vagyonának ezer
-milliói, erejét nemcsak katonáinak százezrei teszik. Gazdagságának
-hatalmasabb és fenségesebb része multjának dicsősége, hőseinek
-sokasága. És az az önérzet, a melyet ezek fénye költ ki s növel
-magasra és terebélyessé. Rengeteg erdő a nemzeti önbizalom, de a
-világosság nélkül, melyet az ősök dicső példáinak napfénye
-gerjeszt, elsárgul és elhervad az.</p>
-<p>Mit csinál a német nemzet nagyjaival?</p>
-<p>Nézd meg magyar iró: mit csinál Dürer emlékezetével és Goethe
-kalandjaival? S mind a többiekével?</p>
-<p>Minden porszemet összegyüjt: halom lesz belőle. Minden füszálat
-összegyüjt: pázsit lesz belőle. S ápolja a halmot s öntözi a
-pázsitot.</p>
-<p>Vörösmarty, rólad elfelejtkeztek az utóbbi évtizedek. S néhány
-évtized még s nyomaidat elfödik a feledés sürü fellegei. Néhány
-ifju, néhány tudós, néhány lelkes nő buzdul még föl örökké szép
-alkotásaid fényén és melegén: de életed apró titkait, gondolataid
-és érzelmeid fejlődésének részleteit nem buvárolja senki. Mintha
-Gyulai Pál nagy müvével bezárult volna mögötted a világ örökre.
-<span class="pagenum"><a name="Page_201" id=
-"Page_201">-201-</a></span></p>
-<p>Pedig a te életed oly szép és oly gazdag. Oly ragyogó és
-melegitő!</p>
-<p>Cserhalmod utóhangjaként jól irtad ezelőtt hetvenhárom
-esztendővel: téged a sors erős vaskarja hamar lehuz örökre, sirodat
-benövik a vad fák ágai s ki fog még emlékezni felőled, s ki tudja,
-hogy megfáradt alakod hamvára hol nehezkedik a domb?</p>
-<p>Nem tudják.</p>
-<p>S ha tudják is: kevés az. Dicső életének emlékeit gyüjtsük össze
-s ne csak sirjának koszoruit.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_202" id=
-"Page_202">-202-</a></span></p>
-<h2>JÓKAI.</h2>
-<p class="summary">(Jókai apjának betegsége. – Az öröklött
-betegség. – A váltószivesség. – Hogy készült az „Arany Ember“? –
-Hogy készült a magyar büntető törvény? – A hogy a költő alkot.)</p>
-<p>Vörösmarty husz évvel előbb 1835-ben is Balaton-Füreden töltött
-néhány kedves napot. A regényirás sohase jutott eszébe. Apróbb
-beszélyt irni eszébe jutott néha. De nehezen szánta rá magát s
-igazán nem is sikerült egy kisérlete se. 1835-ben a Balaton rábirta
-egyre. »A füredi szívhalászat« czimű beszélyét ez évben s
-Balaton-Füreden gondolta ki. De ez azért még se balatoni költészet.
-Van benne víz is, van benne tó is, előfordul benne a Balaton is, de
-a Balaton külön élete, fényes egyénisége, ragyogó szépségei
-nincsenek benne.</p>
-<p>Jókait jobban megragadta a Balaton. De ő is csak a téli Balatont
-vonta be költészetének aranyos sugarával. Azt a Balatont, a melyet
-soha nem látott. Huszonöt esztendőn át töltötte nyári napjait
-Füreden, húsz esztendeig volt ott első rangu háziur, de azért a
-<span class="pagenum"><a name="Page_203" id=
-"Page_203">-203-</a></span> Balatont télen sohase látta. Mégis irt
-róla az »Arany ember«-ben.</p>
-<p>Története van ennek.</p>
-<p>Jókai apja, Jókai József, nem élt nagy időt. Alig 56 éves
-korában halt meg 1837-ben. Különös hajlama volt ahhoz a
-betegséghez, melyet az orvosok hörghurutnak neveznek. Már fiatal
-ember korában is ágyba döntötte néhányszor. Élete utolsó tíz évében
-többször megrohanta ez a betegség. Ha téli vagy szeles időben ment
-Ó-Gyallára, a hol birtoka volt, vagy vidékre, mikor a kötelesség
-parancsolta: ritkán kerülte ki ezt a nyavalyát. Elvégre egy utolsó
-roham kioltotta nemes életét.</p>
-<p>Ez a betegség huruttal, lázzal, fájdalmas köhögéssel, nagy
-erővesztéssel jár. Néha vérzést is idéz elő az erőszakos
-köhögés.</p>
-<p>Mikor Jókai harminczhét éves volt, 1862-ben, nála is efféle
-betegség kezdődött. Köhögés, hörgőbántalmak, mellvérzés.</p>
-<p>Azért 1863 elején mégis lapot inditott és pedig politikai nagy
-napilapot s a mint meginditotta: két hónap mulva mégis becsukták a
-Schmerling-rendszer katonai biróságai.</p>
-<p>A börtön segitett ugyan egy kicsit a betegségén, de tavaszra
-kegyelmet kapott s kiszabadult. S a mint kiszabadult: erős köhögés
-és vérhányás jött rá. Egyik legszebb regényét, az »Uj földesur«-at
-istentelen köhögés közt irta meg.</p>
-<p>Sok jó barátja, sok nagy tisztelője ezerféle tanácscsal vette
-körül. A jó orvos urak azonban dögrovásra irták. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_204" id="Page_204">-204-</a></span>
-Kikutatták boldogult édes apja gyakori betegségét s halálának okát
-s ez alapon Jókaira is megállapitották az »öröklött
-terheltséget«.</p>
-<p>Micsoda sivatag szó ez: »öröklött terheltség«. Hiszen abban, a
-mit ez a vad szó jelent, elvégre lehet igazság. Ki pörölne az orvos
-urakkal? Ki tudná őket megczáfolni olyan tudományban, a melyhez ők
-se értenek, mi se értünk? Elvégre, ha az ember örökölheti apjától
-vagy anyjától a kék szemét: örökölheti a tyukszemét is. Miért ne?
-És miért ne örökölhetné az ember őseitől a hurutot és náthát is?
-Különösen a hurutra és náthára való hajlandóságot? De hát »öröklött
-terheltség«-nek kell azért ezt nevezni? Szabad az ember homlokára,
-ha valamely őse nyavalyás volt, azt felirni, a mit Dante látott a
-pokol kapuján?</p>
-<p>No de hagyjuk ezt. Jókaival már-már elhitették, hogy nemsokára
-bucsuznia kell e szép világtól. Teringettét: vért hányni hetenként!
-Edzett ember volt ugyan, de végre is keskeny vállu és szűk mellü.
-Sohase hasonlitott valami jól megtermett mészáros legényhez. Nem is
-csoda tehát, ha tudós orvosok megzilálták benne a hosszu életre
-való reménységet.</p>
-<p>Volt azonban egy jó barátja s neje Laborfalvy Róza után kedves
-rokona. Ez volt Huray, Balaton-Füred főorvosa. Ez bizott az ő
-Balatonjában, Balaton vizének, napja sugarának, levegője illatának
-csodatévő erejében. Azt tanácsolta Jókainak: töltse nyarát
-Balaton-Füreden, elmulik minden veszedelme, minden nyavalyája, akár
-őseitől örökölte, akár maga szerezte. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span></p>
-<p>Ugy is lett. Jókai a Balatonhoz költözött s azóta olyan
-egészséges lett, mint a makk. Holmi hörgő hurutok, mellvérzések,
-kinos köhögések ugy elmultak, mintha sohase lettek volna.
-Meghizott, megszinesedett, munkáló kedve is fokozódott. Valóságos
-csoda történt vele.</p>
-<p>Jókaiban megvan az a jó magyar természet: nem szeret más házában
-lakni. Pesten is háziur volt ő örökösen. A mi azért is érdekes,
-mert a hány költőnk volt, a mióta irni-olvasni tud a magyar, sohase
-tudott Pesten házat szerezni egy se. Jókai szerzett Balaton-Füreden
-is.</p>
-<p>A hol a Savanyuvizről kihajlik az ut Füred falva felé, ott a
-templom mögött szerzett egy szélső, puszta telket. De olyan telket,
-a minőt a zalai ember kübörcznek nevez. Kübörcz azt teszi: kőbércz.
-Nem volt azon a telken egy talpalatnyi termőföld sem. Ide épitett
-egy szép villát öt-hat kisebb-nagyobb szobával, emelettel és
-kerttel. A kertnek való földet virágcserépben kellett tartani,
-máskülönben megette a kavics. A villát egy dülőut választotta el a
-viz partjától. Itt a parton is megszerezte nyaraló-telkének
-folytatását. Itt termesztett aztán gondosan szunyogot, szőlőt,
-nádat és gyümölcsöt.</p>
-<p>Itt lakott nyaranta vagy husz éven át. Boldogult neje nagy
-gazdasszony volt, a szinmüvészet muzsáit ritkán fogadta ekkor már,
-e helyett nagy gondot forditott a konyhára és éléskamrára és a téli
-főzelékek, aszalékok és befőttek elkészitésére. Néha minden szoba,
-szék, asztal, pamlag, ugy tele volt mindenféle konyhai és éléstári
-készséggel, valamint Jókai szobája is papirossal, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_206" id="Page_206">-206-</a></span>
-levéllel, kézirattal, ujsággal és könyvvel, hogy ha oda mentünk,
-alig tudtuk a kalapunkat hova tenni. De meleg szivet, jó szót
-mindenki talált.</p>
-<p>Itt készült az »Arany ember«.</p>
-<p>És pedig igen gyorsan készült. Ennek a gyorsaságnak is van
-története.</p>
-<p>Jókai föltette magában, hogy Horn Edét besegiti a parlamentbe.
-Járt vele kerületről kerületre. Az élczelő ujságok már ugy
-rajzolták le, mint a fiahordó kéngurut. Az öléből Horn Ede furcsa
-bajuszos furcsa képe kandikált ki. Tizenegy kerületben tilódott meg
-vele, mig végre képviselőséghez juttatta. Megfordult vele a pápai
-kerületben is.</p>
-<p>Itt Vály Ferencz pápai kollégiumbeli tanár volt a Horn Ede-párt
-elnöke. Egykor Jókainak is tanára, később nekem is tanárom.
-Jókainak sógora, az angyal lelkü Jókai Eszternek férje s egyébként
-is nagy tudós, kitünő tanár, nemes ember. Gyöngéd, szép emlékezete
-él a pápai kollégiumban. Nagy jóltevője a tanuló ifjuságnak.</p>
-<p>A választás megtörtént, Horn Ede megbukott s valami négy-öt ezer
-forintnyi alkotmányos költségért elkezdték pörölni Vály Ferenczet.
-A jámbor professzort, a ki soha hirét se hallotta semmiféle
-alkotmányos költségnek. De hiába védekezett: pártelnök volt.</p>
-<p>Irt utóbb Jókainak.</p>
-<p>– Azt szeretném tudni, micsoda nagy bünt követtem én el, hogy az
-ágyat kihuzzák alólam, a fejem fölül meg elviszik a háztetőt.
-<span class="pagenum"><a name="Page_207" id=
-"Page_207">-207-</a></span></p>
-<p>Hajh öreg, megbuktál a választásnál. Politikában pedig megbukni
-nagy bűn, ha az ember Jézus Krisztus is. Győzni pedig nagy erény,
-ha az ember Rózsa Sándor is. Nem értesz te ahhoz.</p>
-<p>Jókai nem az az ember, a ki cserben hagyta volna hű rokonát, jó
-barátját, pártelnökét. Fogott egy váltót, alákanyaritotta a nevét,
-aláiratta szivességből egy nagynevü barátjával és elvtársával is és
-igy megszerezte a pénzt s Vály Ferenczet kimentette.</p>
-<p>Csakhogy Jókai meg a váltót és a váltóbeli szivességet nem
-ismerte. Ha már neki az ő nagynevü elvtársa aláirt: ő se tagadhatta
-meg annak a hasonló váltóbeli szivességet. Sőt nagy örömest
-teljesitette, hogy háláját leróhassa.</p>
-<p>Egészen természetes lett a sok kölcsönös szivesség vége. Egyszer
-csak azt vette észre Jókai, hogy mindenféle végrehajtók járnak a
-nyakára. Először azt gondolta: kéregetők. Adott nekik hol egy, hol
-két, hol öt forintot – kinek mennyit, a hogy szebben tudtak
-beszélni. Kinevették vele. Vagy tizenkét hitelező harminczezer
-forintig akarta elvinni ökrét, szamarát, minden némü jószágát,
-ingót, ingatlant.</p>
-<p>Gondolt egyet. Ő ezzel a sok dúvaddal nem vesződik. Kiruczczant
-balaton-füredi nyaralójába.</p>
-<p>– Jer ide tollam, édes jó tollam, a végrehajtók hadd irjanak
-Budapesten, a mit ők akarnak, majd én is irok veled valamit.</p>
-<p>Megirta az Arany embert. Ezt a szép és csodálatos regényt. Egy
-gyermekkorabeli komáromi emlékezet volt <span class=
-"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span>
-regényének kezdő meséje. De minő tündér szépségü mese lett abból az
-ő keze alatt, az ő tolla alatt, az ő költészetének teremtő
-erejével.</p>
-<p>A nyáron megnéztem a Senki szigetét. Szigetet is találtam, a
-hatalmas Dunát is megtaláltam, a sziget ligeteit, berkeit,
-gyümölcsöseit is megtaláltam. De a Senki szigetét meg nem találtam
-s Noémi harmatlábának édes nyomait meg nem mutatta se fü, se fa, se
-vadvirág. A költő képzelete alkotta meg azt a szigetet, nem a Duna
-árja. De azért Temesvármegye dunaparti részein és még a szerb
-parton is Szemendriától aláfelé mindenki tudja, mindenki mondja s
-mindenki mutatja a Senki szigetét. Történet és földrajz lett a
-költő gondolatából.</p>
-<p>Egy regénye se készült olyan gyorsan mint az Arany ember. S
-Balaton-Füreden készült el az egész alig pár hónap alatt.
-Agyonütött vele minden hitelezőt és végrehajtót.</p>
-<p>Készült Balaton-Füreden még egy más nagy mű is. Igazi
-korszakalkotó mű. Ez a magyar Büntető törvénykönyv.</p>
-<p>Három napos képviselő voltam az 1872-dik év nyarán, mikor
-egyszer betoppant hozzám egy apró kis vörös ember veszprémi
-lakásomon. Valami koros aljegyzőnek néztem a Bakonyból. Bemutatja
-magát s mindjárt te-nek szólit. Nevét nem hallottam jól, nem tudtam
-a bemutatás után se: kicsoda.</p>
-<p>– Meg akartalak látogatni barátom. Hallom, sok bajod volt a
-baloldallal. No de csak hogy győztél. Majd <span class=
-"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span> Pesten
-sokat fogunk együtt dolgozni. Ugy mellékesen a hivatalod
-ügykezelését is szeretném megvizsgálni.</p>
-<p>Mosolyogni akartam ezen az apró emberen. Hiszen én a vármegyének
-vagy a királynak volnék fiskusa, mit vizsgálgat én rajtam ez a
-bakonyi aljegyző?</p>
-<p>Leültettem, egy rossz szivarral megkináltam.</p>
-<p>– Bocsáss meg, de nevedet nem jól halottam. Miért is akarod te
-az én hivatalomat megvizsgálni?</p>
-<p>– Ujdonsült képviselőtársad vagyok. Egyébként pedig államtitkár
-az igazságügynél – Csemegi Károly.</p>
-<p>Hát bizony én még most is csak apró embernek láttam ő
-méltóságát. Államtitkár: mi az Veszprém vármegye viczefiskusához
-képest?</p>
-<p>Hanem azután, mikor pár nap mulva én látogattam őt meg
-balaton-füredi lakásán; mikor hallottam fejtegetéseit a legnehezebb
-tudományból, a büntető jogból; – mikor láttam könyvtárát, a
-legnagyobb német, angol, franczia, olasz tudósok hires műveit
-előtte s mikor megmutatott jegyzeteiből néhány fejezetet, különösen
-azt, a mely a felségsértésről szólt: akkor láttam csak, hogy a
-mívelt világ egyik legnagyobb törvényalkotója az az apró vörös
-ember s nem a bakony-magyar-szentkirályi segédjegyző.</p>
-<p>Az ő nagy müve is ott készült, a hol Jókai Arany embere. Hat
-évig dolgozott rajta s mindig Balaton-Füreden. És azután még húsz
-évig volt a Balaton partjának állandó nyári lakója.</p>
-<p>Az »Arany ember«-ben irta le Jókai a téli Balatont. Az Arany
-ember balaton-füredi kastélya a költői <span class=
-"pagenum"><a name="Page_210" id="Page_210">-210-</a></span>
-képzelet alkotása. Olyan kastély ez előtt hatvan-hetven évvel nem
-volt a part közelében. Két kastélyszerü nyaraló akkor is állott már
-a fürdőtelepen kivül. Egyik a Balaton-Füred falvára vezető ut
-mellett, közel a faluhoz. Ez a régi Vargha-féle ház, melyet a
-hatvanas években egy jó magyarrá lett derék angol, Teasdale Vilmos
-alakitott át. Családja a lánczhid épitése idején jött hozzánk s itt
-maradt. Teasdale gyönyörü nyaralóvá alakitotta át a régi magyar
-nemesi egyszerü házat s mintaszerü szőlőteleppel vette körül. A
-filokszéra azonban elpusztitotta a szőlőt is, az angolt is.</p>
-<p>A másik az Arácsra vezető ut mellett feküdt. Magánosan álló
-kétemeletes komor épület volt gyermekkoromban. Kassich-ház volt a
-neve. Épitője régen elhalt, az épületet télen nem lakta senki,
-nyáron is kevés lakója akadt. Most a szeretetház gyermekei s
-tanitói lakják.</p>
-<p>Ez a ház állott Jókai képzelete előtt, mikor az Arany ember
-nyaralóját leirta.</p>
-<p>A téli Balatonnak sok tüneménye van. A sok közül kettőt
-választott ki Jókai. Az egyik az éjjeli vihar s ennek is csak a
-hangja. A másik a rianás.</p>
-<p>Kérdeztem Jókait, látta-e már a rianást?</p>
-<p>– Nem láttam én.</p>
-<p>– Hallottad-e hangját?</p>
-<p>– Nem hallottam én.</p>
-<p>– Hát hogy jutott eszedbe leirni az Arany emberben?</p>
-<p>– Huray beszélt róla egyszer-másszor.</p>
-<p>Ilyen a költő. Ilyen Jókainál a teremtő lélek. Nem azt irja le,
-a mit lát, hall, érint, tapasztal, megfigyel. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_211" id="Page_211">-211-</a></span> Ezt
-minden ember tudja. Ezt még a tudós is tudja. Ezt még a szakértő
-Balatoni Bizottság is tudja. A költő egészen mást ir le.</p>
-<p>Hall vagy lát valamit. Látása, hallása hangulatot szül lelkében.
-A hangulat és érzés egy pillanatig még néptelen és alaktalan, mint
-az egeknek kéksége. Majd élettel, alakokkal, mozgással lesz tele,
-mint a hogy az ég megtelik nappal, holddal, csillaggal, sugarakkal,
-fellegekkel. A teremtő lélek népesiti be az eget, az érzést és a
-hangulatot. Megfogamzik aztán eszméje, melynek szolgálatába állanak
-a tünemények. S a mint az eszmének szóban, hangban, szinben
-megtalálja igaz alakját s elénk állitja mint élőt, küzdőt,
-viharzót, győzőt vagy legyőzöttet: elő áll a költemény, a zene, a
-festmény.</p>
-<p>S ha igy áll elő: akkor örök élete van. A mi igy áll elő: annak
-lángelme az alkotója. S a mit a lángelme igy alkotott: az minden
-nemzetnek és minden kornak el nem tékozolható kincse, soha nem
-szünő gyönyöre, el nem muló dicsősége.</p>
-<p>Oh költő, miért kell neked megöregedned? Ha halhatatlan tudsz
-lenni: miért nem tudsz ifju maradni örökké? S ha érzed gyöngülésed:
-miért nem mégysz a csaták tüzébe, mint a hős, vagy a rengeteg
-sürüjébe, mint az oroszlán, vagy a szirtek elérhetetlen
-magasságába, mint a sas, hogy halálodat mindenki sirassa, de
-haldoklásod senki se lássa?</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_212" id=
-"Page_212">-212-</a></span></p>
-<h2>A BALATON.</h2>
-<p class="summary">(A nyári Balaton. – Az éjszaka. – Az álom és a
-hullámmoraj. – A téli Balaton. – Vőlegény, menyasszony együtt a
-halálban.)</p>
-<p>Ott fekszik a befagyott Balaton.</p>
-<p>Igazán fekszik – némán és mozdulatlanul.</p>
-<p>Messze-messze, a meddig a szemed ellát, fehér halottas szemfedő
-boritja. A jég, a mely eleven vizét betakarja s a köd, a mely
-fátyolt borit a jégre.</p>
-<p>Nem a menyasszony fátyolát, a mely alatt élet, melegség, lángoló
-pir s égő vágy váltakozik. Hanem a koporsó leplét, a mely alatt
-hideg van.</p>
-<p>Minő ragyogás, mennyi mosoly, mekkora élet a nyári nap sugarai
-alatt! Szine örökké változik mint a szüz hajadon arcza az első
-szerelmi vallomás közben. Ezüst és arany, smaragdos zöld és zafiros
-kék, a mint verő napfény, rajzó bárányfelhő vagy viharos fölleg
-terül el az égen. A magasságnak minden mosolyát, minden vidámságát,
-minden haragját, minden zordon indulatát <span class=
-"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span>
-visszatükrözi – hálával, ha kedves, daczczal, ha mogorva a
-magasság. Nézz az égre s meglátod a Balatont, nézz a Balatonra s
-meglátod az eget. S a szél ha támad, a hullám is feltámad. Ugrál,
-játszik, kergeti egymást; cseveg, csattog, kiabál egymásra s ha
-neki melegedett, habos fürtökkel ékesiti fel homlokát.</p>
-<p>A nyári nap sugarai alatt!</p>
-<p>Ezer szárnyas mulat a nádasok körül. Ott fürdik a libucz, ott
-piperézi magát a zöld aranyfejü tőke, ott kergeti egymást a
-gyöngykacsa s ott áll komolyan a sekélyen s néz magasra tartott
-fejjel a sudár nyaku gém. Őrködik a világ fölött. De nem ügyel ő rá
-a sirályok serege. Hosszu fehér szárnynyal czikáznak és kiabálnak a
-vizek fölött s le-lecsapnak, ha ostoba kárász vagy ábrándozó garda
-közel jön a viz felszinéhez.</p>
-<p>S ha leszállott a nap: uj fény, uj élet, uj ragyogás. Szép a
-hold az égen, de sokkal szebb a Balaton tükrén. Száz csillagnak
-ezer tündöklése az apró hullámokon. S ha áttekintesz a tulsó
-partra: minden falu alján apró pásztortüzek hosszu sora mosolyg
-feléd. A rákászok serege fogdozza hóna alá szoritott nádgyalábbal a
-parti pázsitra siető rákot. Kiabálva suhog éjjeli tanyájára a
-vadludak serege s nagyot csobban, mikor leverődik a vizre a nádason
-belül. Kevés ideig még társalognak egymással. Kérdi egyik a
-másiktól: jól laktál-e pajtás? Csöndes jóéjszakát kivánnak
-egymásnak s aztán kiki szárnya alá teszi fejét s alszik nyugodt
-lelkiismerettel. Csak az őrgunarak vigyáznak feltartott fejjel,
-nyitott szemmel hajnalig. <span class="pagenum"><a name="Page_214"
-id="Page_214">-214-</a></span></p>
-<p>S még a mulató és kenyérkereső ember is csak élénkebbé teszi a
-Balaton nyári életét. Halászcsónakok reggel és estennen mindenfelé,
-vitorlások a messze távolban s gőzösök a napnak bizonyos óráin.
-Siófok, Földvár, Keszthely, Balaton-Füred lámpái az esti
-sötétben.</p>
-<p>Ha estére elül a szél: a hullám még tovább morajlik. Belezúg az
-éjszakába. Minő zene ez: istennek fölséges orgonajátéka. Fekszel
-puha ágyadon, ablakod nyitva, tanyád a hegy oldalán. Agyad már
-bágyad, gondolataid szárnyai már lassan mozognak, lábujjhegyen
-közelget feléd az álom. Valami búg körülötted. Onnan felül az
-égből, onnan alól a föld kebeléből, onnan messziről a Balaton
-felszinéről. Nem tudod, mi az? Nem tudod: honnan jön? Mintha
-pihenni térő lelked csillapodó hullámverése volna. Mégse az. Az
-álom nem ér hozzád. Megáll ágyad előtt s ő is hallgatódzik. Ő néma,
-annak a zugásnak pedig hangja van. Érzi mégis, hogy ők testvérek.
-Az álom és a távoli hullámmoraj. Végre oda ér hozzád az álom, puha
-tenyerét ráteszi lezárt szemeidre s szárnyainak lágy suhogásával
-pihenésre ringatja lelkedet. De a búgás el nem pihen. Te már nem
-tudsz róla, de álmodó lelked összeölelkezik vele s együtt játszanak
-tovább-tovább.</p>
-<p>Mi más a téli Balaton!</p>
-<p>Megállsz az akarattyai szilfánál s szemed körüljár a messze
-vidéken. Előtted valami fehér szürkeség. Az volt egykor a Balaton
-vidám arcza. Most nem ismersz rá. Tihany ködfelhőnek látszik.
-Tornyát a hegyen s jegenyefáját a révnél elnyelte a télnek
-sugaravesztett <span class="pagenum"><a name="Page_215" id=
-"Page_215">-215-</a></span> világossága. Az őrsi, lovasi, csopaki
-és arácsi hegyek egymásba olvadnak s lábaik összenőttek a parti
-jéggel. Erdők, mezők, nyaralók egy szinre váltak. A fényes viz
-helyén fénytelen avar. Imitt-amott hófuvatagok nyoma. Se madár, se
-ember, se vitorlás, se gőzös sehol. Még a nádat is eltemette a hó.
-Tul a réven, tul Tihanyon a boglári és fonyódi domboknak nyomuk se
-látszik. A tudomány nem ismer világos sötétséget, a természet
-ismer. Előtted áll a nagy világ s te nem látsz belőle semmit. Néha
-délelőttönként itt-ott a messzeségben néhány fekete pont. S mintha
-mozogna is. Ezek halászok. Vagy léket vágnak, vagy a keritő hálót
-szedik össze.</p>
-<p>Ezen kivül semmi élet. S ha szél nincs: a teremtés előtti
-némaság vesz körül. Ennek a némaságnak nincsen sulya, de azért
-agyon nyomja lelkedet. Hangod pedig mérhetlen messzeségbe hatol
-el.</p>
-<p>A Balaton jege megbirja az embert. Megbirja a terhes kocsit is.
-De azért nem örül rajta, ha az emberek tipródnak fölötte. Néha
-boszut is áll érte. S vannak jegén olyan részek, a melyeken nem
-türi meg a rajta levőt.</p>
-<p>Ilyen van a tihanyi templom irányában.</p>
-<p>A harminczas évek végén történt. Egy somogy-megyei kálvinista
-lelkész Balaton-Füredről nősült, onnan vitt menyasszonyt. Megvolt
-az esküvő, megvolt a lakodalom, ebéd után kocsira ültek, hogy
-indulnak haza felé. Vőlegény, menyasszony, kocsis.</p>
-<p>Marasztották őket. Esdve kérték: ne menjenek. Rövid a nap, korán
-leszáll az est, hátha eltévednek a jégen. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span> A
-vőlegény maradni akart, a menyasszony bátor volt. Egy óra a jégen,
-egy óra a szárazon: öt órára Látrányban lehetnek.</p>
-<p>Elindultak, köd szállt le reájuk, eltévedtek, kényes jégre
-kerültek.</p>
-<p>A barátok fönn a zárdában elköltötték már sovány estelijüket s
-szobáikba vonultak. Öreg este volt már, nyolcz óra is elmult, le
-kellett feküdni.</p>
-<p>Ott imádkozott az öreg Aniánus barát egy zsámolyra térdelve ágya
-előtt. Ablakát kinyitotta az ima alatt, hogy fohásza szabadon
-mehessen föl istenhez a magasságba.</p>
-<p>Imája közben hangot hall a mélységből és a messzeségből.</p>
-<p>– Szerelmes Jézusom, vedd kezedbe lelkeinket!</p>
-<p>A jó öreg barát e szóra föl se kelt helyéről, hanem elmondta
-áhitattal a haldoklóért való szent imádságot. Azután fölkelt,
-kinézett az ablakon, letekintett a mélységbe s tekintete
-elrévedezett a ködös végtelenbe.</p>
-<p>Nem látott semmit s nem hallott többé hangot.</p>
-<p>Korán reggel szólitja társait.</p>
-<p>– Testvéreim, szerencsétlen utast elnyelt az éjjel a Balaton.
-Elmondtam a haldoklóért való imádságot. Jertek, keressük föl.</p>
-<p>A harangozót nyomban küldték a faluba. Jöjjenek az emberek
-deszkákkal és kötelekkel és toló-szánokkal.</p>
-<p>A magasból egy fényes foltot láttak a jégen. Oda tartottak.</p>
-<p>A kocsi alatt leszakadt a jég s lovak és emberek a viz alá
-merültek. A kocsirud vége kiállott a vizből, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_217" id="Page_217">-217-</a></span> hátulsó
-kerekei a feneket érték. Lovak a rud mellett, emberek a kocsiban,
-mintha semmi se történt volna. Halott volt valamennyi. De a kocsis
-akkor is tartotta a gyeplőt s a vőlegény akkor is tartotta
-menyasszonya kezét s a menyasszony nyitott szemmel akkor is
-mosolygott.</p>
-<p>Nagy gonddal kivették, egy koporsóba zárták, egy sirba temették
-a két boldog halottat. Fejfájukra ezt a jámbor verset vésette az
-apátur:</p>
-<p>– Jézus szent nevével istennek szavára – Vőlegény menyasszony
-együtt a halálba. – Szüz testük a mélyben, szüz lelkük az égben, –
-Örök üdvösségük istennek kezében.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_218" id=
-"Page_218">-218-</a></span></p>
-<h2>AZ UTOLSÓ SZÓ ISTENHEZ.</h2>
-<p class="summary">(Az alsó-őrsi halászok. – A vihar szeszélye. –
-Az utolsó zsolozsma. – Örökké!)</p>
-<p>Mi történik akkor, ha vihar, ha vész keresi fel a Balaton jegén
-a halandót? Mi különbség van a csöndes éj és a förgeteges éj
-közt?</p>
-<p>Hetven esztendővel ez előtt, 1828 körül, tizennyolcz alsó-őrsi
-halász kora hajnalban bement a jégre halászni. Tizenkilencznek
-kellett volna lenni, de egyik valami ok miatt otthon maradt.
-Tizenkilencz emberből állott akkor egy bokor halász.</p>
-<p>Karácson szombatja volt. Szerencsét kerestek. Délre kijöttek
-volna a jégről, délután még bevitték volna a fogott halat
-Veszprémbe. Akkor még nem bécsi kalmárok számára dolgoztak a
-balatoni halászok. Veszprém nem messze van. A nagy karácsonestét
-még otthon ülték volna meg szeretteik körében, jó meleg szobában,
-uj bor mellett, puha kalács mellett. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_219" id="Page_219">-219-</a></span></p>
-<p>Elolvasták volna a szent irásból urunk, idvezitőnk Jézus
-Krisztus születésének szent történetét; el is énekelték volna az
-isten dicséretéről szóló szent éneket s azután átengedték volna
-magukat annak a kegyes örömnek és vidámságnak, mely megtölti a
-sziveket azon a napon, melyen a világ megváltója született. Igy
-cselekedtek volna, a hogy illett akkor s illenék ma is szegény
-kálvinista jámbor emberhez.</p>
-<p>A viz már deczember közepén beállott. Teljes szélcsendben állott
-be s még hó se, még dér se szitálta be a fényes jeget. Mozdulatlan
-jég boritá az óriási sík mezőt. Határtalan tükör, melyben nappal a
-nap, éjjel a hold és a csillagok sugaras jó kedvvel nézegették
-magukat. Vihar még nem csatangolt, köd még nem szállongott a
-beállás óta. Közelről, távolról fénylett a jég. Vastag még nem
-volt, de az embert megbirta már. Sőt az előző napon már kocsit is
-láttak rajta Somogyból, Siófok tájáról. Jól tudja azt a halász
-ember, mikor mehet a jégre.</p>
-<p>Karácson szombatjának hajnalán is tiszta volt az ég s bár
-enyhébbre fordult az idő, nem volt aggodalomra semmi ok. Egy-két
-napi enyhe időt észre sem vesz a Balaton jege.</p>
-<p>A tizennyolcz halászból öt-hat volt élemedett, egy-kettő közép
-idejü, a többi fiatal. Húsz év alatti surján legény. Keritő hálójuk
-kisebb fajta volt. Nem is akartak bemenni a tó közepeig, csak ugy a
-mámai fehér partok irányában akartak egy keritést vállalni. A
-lékelés, a hálóeresztés meg is történt rendesen, békességben. Mikor
-<span class="pagenum"><a name="Page_220" id=
-"Page_220">-220-</a></span> bevégezték ugy napkölte után: mindegyik
-huzott egyet a kulacsból s reggelire ropogtatták a tarisznyában
-hozott sós pogácsát.</p>
-<p>Tizenegy óra tájban akartak hozzá fogni a huzáshoz. Akkorra
-Somogy felől, Kőröshegy irányában, a »rohadt sarok« felől beborult
-az ég. Sötét, szürke szennyes felhők kezdtek tornyosulni s jöttek
-előre irtóztató gyorsasággal. Egy percz alatt fölöttük volt, másik
-percz alatt körülvette őket a napsugártalan nappali szürke
-sötétség.</p>
-<p>Megjött a vész.</p>
-<p>Balatonparti ember vésznek nevezi a vihart. Eltalálta jól. A kit
-a vihar a vizen vagy a jégen talál: azt már a vész találja meg.
-Isten legyen ahhoz irgalmas, kegyelmes.</p>
-<p>Az északról, a Bakony felől jövő vihart eleve megérzi az
-alsó-őrsi halász, ritkán jöhet rá orozva. De Somogy felől nagy néha
-jön a vész, annak hamisságát még jól ki nem tapasztalta.</p>
-<p>Megjött a vész.</p>
-<p>Zugva, bömbölve, sivitva nyargalt előre a vihar, mint a neki
-vadult ménes a pusztán. A mesgyétlen jégen, a határtalan sikon nem
-volt akadálya s első rohamára abban kellett hagyni a hálóhuzást.
-Szemközt vele meg nem állhatott senki. Havas esőt hozott magával s
-mintha sulyos ököllel csapkodott volna az emberek szemébe és
-arczába, daczolni vele nem lehetett. Hátat forditott neki mindenki,
-halat, hálót s szerszámot ott hagyva, előre hajtott fejjel
-menekültek előle a part felé. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_221" id="Page_221">-221-</a></span></p>
-<p>A menekülők egyszer csak borzasztó csattogást hallanak maguk
-mögött. A vihar sulya alatt megrokkant a jégmező s darabokra
-szakadozott a jég. A nekibőszült szélvész fölverte a hullámokat s
-kergette maga előtt a széttördelt jégtáblákat. Imitt-amott
-torlaszokat emelt, másutt meg épen maradt egész jégtelket hajtott
-előre. Szegény alsó-őrsi halászoknak még imádkozni, még istenhez
-fohászkodni sem maradt idejük.</p>
-<p>Tiz halász csakhamar eltünt. Jég eltemette, hullám elnyelte,
-vihar elsodorta: ki tudná azt. Mikor szép kikeletkor, enyhe tavaszi
-napon a tíz halász holttestét megtalálták a gamászai tiszta
-homokon: egyik se tudta elmondani, hogyan esett hirtelen jött
-szomoru halála.</p>
-<p>Nyolcz halász véletlenül, öntudatlanul egy nagyobb jégmezőre
-menekült. Ezt a mezőt nem törte össze a vihar, hanem hajtotta maga
-előtt épen hazafelé, Alsó-Őrs felé, annak a foknak irányában, mely
-a falu alatt bekönyököl a Balatonba. Akkor puszta domb, ma diszes
-nyaralók, szőlők, gyümölcsösök telepe. Ha a viharban lesz kis
-szivósság, ha utközben mást nem gondol, ha rossz indulata erőt nem
-vesz rajta: akkor a nyolcz ember megmenekül. Három öreg, öt fiatal.
-A jégmező partjain forr, habzik, zuhog a hullám tajtéka s torlódnak
-a jégdarabok köröskörül, maga a jégmező csöndesen uszik előre. Csak
-a vihar tánczol rajta, csak nyolcz halálra szánt ember imádkozik
-rajta.</p>
-<p>Fönt a fokon, a domb tetején, száz ember, asszony, gyermek,
-rokon, jó barát áll, néz, vár, int, kezeit fölemeli, zokog, jajgat,
-imádkozik azok fölött, a kik már <span class="pagenum"><a name=
-"Page_222" id="Page_222">-222-</a></span> csöndesen nyugosznak a
-vizek mélyén és azok fölött, a kiket feléjük hajt a jégmező.</p>
-<p>Minden hiába!</p>
-<p>Alsó-Őrs fönt a magaslaton fekszik, jó ezer ölnyire vagy
-messzebbre a víz partjaitól. Mikor meglátták az emberek, hogy
-Somogy felől beborul a láthatár s gyorsan tör előre a vihar: keserü
-jajkiáltásban tört ki a nép aggodalma. Mi lesz azokból, kik
-kimentek a jégre?</p>
-<p>Higgadt emberek csititgatták a zokogókat. Jó az Isten. Segiteni,
-segiteni!</p>
-<p>Rögtön összeszedtek minden csáklyát, minden hosszú kötelet s ki
-gyalog, ki kocsin siettek le a partra. Csónakot, lélekvesztőt
-leakasztottak lánczáról s erős bátor ifjak, viharbiró férfiak
-vaskézzel, kemény agygyal siettek megkisérteni: be lehetne-e menni
-a veszendő lelkekért?</p>
-<p>Lehetetlen.</p>
-<p>Ott volt már a vihar. Összetört jégen halandó meg nem állhat.
-Jégtorlaszon csónak előre nem mehet. Minden hiába.</p>
-<p>De jött a nyolcz halász a jégmezőn. Mindig közelebb, mindig
-közelebb. Jól látták, hogy nyolczan vannak: – jól tudták, hogy
-tizennyolczan voltak. Ki az a nyolcz? Fölismerni nem lehetett.</p>
-<p>– Az én apám!</p>
-<p>– Az én jegyesem!</p>
-<p>– Az én fiam!</p>
-<p>– Az én testvérem! <span class="pagenum"><a name="Page_223" id=
-"Page_223">-223-</a></span></p>
-<p>Apák, anyák, testvérek, hajadonok, menyasszonyok, jegyesek: mind
-fölkeresték a magukét. A vihar, a hó, a szürkület, a távolság, a
-remény, az isten irgalmában való hit minden szerető szivnek a
-magáét mutatta meg.</p>
-<p>Az öreg lelkész arczán lecsordult két nehéz könycsepp. Nem
-szólt, csak suttogott. Imára kulcsolt két kezére nézett.</p>
-<p>– Boldogtalan hiveim, ők csak nyolczan vannak és ti mind a
-tizennyolczat látjátok! Istennek kegyelme vigasztaljon meg
-benneteket.</p>
-<p>Minden elmuló percz azt mutatá, hogy istennek kegyelme lesz
-azokkal, a kik még élnek a vizeken. A jégmező már közelgett a nádas
-felé, alig volt távolabb két puskalövésnyinél. Már lelkendezve
-remélte mindenki, hogy az ő szerelmese megszabadul.</p>
-<p>Minden hiába.</p>
-<p>Egy szempillantás, megszünt a somogyi szél. Szélcsend támadott.
-A hullám még tajtékzott, de a jégmező már nem mozdult előre. A
-másik szempillantásban megeredt a bakonyi szél. Először lassan,
-azután erősebben. Az emberek ott a fokon csak azt vették észre,
-hogy a jégmező visszafordul s megy a Balaton közepe felé.</p>
-<p>Mindenható isten, – mi történik most már?</p>
-<p>Egy szivszaggató jajkiáltás harsogott fel az ég felé. A bakonyi
-szél ennek hangját vitte el azokhoz, a kik elmulásuk felé
-siettek.</p>
-<p>De ő tőlük nem a sirás, nem a jajgatás hangja jött vissza a
-szárazföld felé. <span class="pagenum"><a name="Page_224" id=
-"Page_224">-224-</a></span></p>
-<p>Négy óra volt már délután. A nap lenyugodott. A sötét felhők
-feketévé tették az alkonyatot. Se hold, se csillagfény. Lassanként
-elkezdett esni az ónos eső. Jéggé, kéreggé fagyott a ruha
-mindenkin.</p>
-<p>A nyolcz ember, mig menekülését látta, mig a parton levő
-szeretteit látta, néma volt. Csak szivük beszélt. De a mikor eltünt
-előlük a part, elveszett előlük szeretteik arcza s elveszett a
-menekülés minden reménye: megnyilt szivük is, ajkuk is.</p>
-<p>A parton állókhoz egyszer csak szent ének hangjait hozta a távol
-és a sötétség. A temetőbe menők szent dalait énekelte nyolcz
-tiszta, erős férfihang.</p>
-<p>– Oh isten, tördelt hangokkal – Én is hozzád fordulok. – Mig itt
-küzdök a habokkal – Kormányodhoz fordulok!</p>
-<p>A kálvinisták egyházi gyászéneke ez.</p>
-<p>Egy szélroham jött, a parton állók nem hallottak semmit.</p>
-<p>Azután ujra elhullámzott a parton állókhoz a szent ének
-dallama:</p>
-<p>– Én kedvesim, szerelmesim – Már ne sirjatok. – Jóságtokért az
-istentől – Áldást várjatok!</p>
-<p>A jó öreg lelkész sirva mormolta magában: ezt már nem nyolczan
-éneklik, hanem csak négyen.</p>
-<p>Még egyszer előtört a hang az éjszakából, a messzeségből, a
-hóviharból. De ezt már csak egy ifju énekelte.</p>
-<p>– Nincs már szivem félelmére – Nézni sirom fenekére. –
-Változzatok félelmeim – Reménységgé, örömökké – Mert nem alszom el
-örökké! <span class="pagenum"><a name="Page_225" id=
-"Page_225">-225-</a></span></p>
-<p>Elhallgatott ez is.</p>
-<p>De a másik pillanatban, mint a harang kondulása, még egyszer
-felharsant az ifju hangja.</p>
-<p>– Örökké!</p>
-<p>Azután csak a szél zugott, csak a jég harsogott.</p>
-<p>Egy szép ifju hajadon lány ott a parton fürtönként szaggatta
-selyemhaját. És vonaglott ott a fagyos kövön. Ő megismerte az
-utolsó dal hangját.</p>
-<p>– – Kis gyerek-koromban hallottam ezt az esetet. Nagyanyám
-testvérje beszélte el, Bozzayné, szegény kis nemes asszony, a ki
-Alsó-Őrsön lakott. Ő tanuja volt ennek az esetnek s még húsz
-esztendő mulva is könyezve emlékezett rá.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_226" id=
-"Page_226">-226-</a></span></p>
-<h2>A VIHAR A JÉGEN.</h2>
-<p class="summary">(A balaton-fő-kajári halászok. – Mennyit ér a
-háló? – A szegény ember annyit se ér. – Egy ember megmenekült. – A
-kiliti kanczellista.)</p>
-<p>A balaton-fő-kajári halászok esete 1868-ban hasonlit ehhez.
-Ekkor már hirlapok is voltak, talán szépen le is irták, azért tehát
-csak röviden beszélem el. De ha röviden is: el kell beszélnem, mert
-a téli Balaton jelleme nem lenne tökéletes, ha elhallgatnám.</p>
-<p>Ezek épen tizenkilenczen voltak. Nem hiányzott közülök egy
-se.</p>
-<p>Épen az akarattyai szilfa vonalában dolgoztak a jégen. A nagy
-keritő-hálót kellett behuzni s már nagy részét be is huzták, mikor
-észrevették, hogy a füzfői sarok felől, a litéri és vörös-berényi
-magaslatokon nagy hirtelenséggel elborul az ég.</p>
-<p>A halászgazda nyugodtan pipázgatva nézi a borulatot.</p>
-<p>– Siessetek legények, förgeteg jön.</p>
-<p>A legények négy kézzel dolgoznak kettő helyett. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_227" id="Page_227">-227-</a></span></p>
-<p>A vész leér a Balaton jegére. A hova lép: lába alatt csikorogva
-törik össze a vastag jég. A jó szemü halászgazda egy hosszu fehér
-vonalat lát a berényi partokon. A vonal közeledni látszik. Ez a
-vonal már jégtorlasz. Tolja a vihar maga előtt. De hangja még
-nincs. A legények még semmit se hallanak.</p>
-<p>Hanem dolgoznak kettős erővel.</p>
-<p>A halászgazda látja a torlaszt, de azért nyugodtan pipázgat s a
-szanaszét heverő szerszámokat dobálja a szánkóba.</p>
-<p>A legények egyszerre csak észre veszik, hogy lábuk alatt, a
-jegek alatt, a vizek mélységében valami háboru készül. A lékeken
-locsog ki a viz, mintha forrásba jött volna a rengeteg tó.</p>
-<p>Fölállnak, hátra néznek.</p>
-<p>Abban a pillanatban meghallják a vésznek hangját. Mintha bőgne
-ég-föld, mintha orditana a levegőég.</p>
-<p>Eldobják a hálót s készülnek megfutamodni.</p>
-<p>A halászgazda nyugodtan pipázgatva oda szól hozzájuk:</p>
-<p>– A hálót nem hagyjuk itt, legények.</p>
-<p>E szó volt a halál.</p>
-<p>A háló ára öt-hatszáz forint. Nagy pénz szegény embernek. Szép
-zsöllértelket és házat lehet rajta venni. Jó karban levő egész
-holdnyi szőlőnek is ez az ára. Szegény ember egész esztendőn át
-keres kétszáz forintot. Három egész esztendei keresetet dúvesztében
-hagyni nem lehet.</p>
-<p>Tehát meg kell menteni a hálót.</p>
-<p>De jön a halál. Itt lesz mindjárt. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_228" id="Page_228">-228-</a></span></p>
-<p>Mindegy. A kötelesség az első. A szegődséget meg kell tartani.
-Szegény embernek nincs egyebe, mint adott szava.</p>
-<p>Az adott szó nem kutyaugatás. A gazda nyugodtan pipázgatva adta
-meg az intést. Igaza van. Ha parancsolna, ha káromkodnék, ha
-toporzékolna, ha düh vagy kétségbeesés fogná el: nem volna igaza,
-nem fogadnának szót neki.</p>
-<p>Mit ér az ember élete?</p>
-<p>Szegény emberé keveset ér. S a mit ér is: csak önmagának éri.
-Más nem ád érte semmit vagy keveset. Azt is csak könyörületből. Mig
-erős, fiatal, egészséges: addig két-háromszáz forintot keres
-évenként. Mi ez? Alig elég kenyérre, ruhára. Ha megszünt az élet:
-nem kell kenyér, nem kell ruha. De szenvedni se kell, dolgozni se
-kell. Szegény embernek megér-e az élet annyit, a mennyi munkát és
-szenvedést kell érte adnia?</p>
-<p>Hát az élet örömei? Hát ezek mit érnek?</p>
-<p>Mit ér a pihenés és álom? Szegény embernek semmit se ér. Nagy
-munkáért kapja szolgabérül s nagy munkáért nyeri előlegül.
-Megszolgált érte tegnap s meg kell érte szolgálnia holnap is.
-Pihenéséből és álmából tehet-e félre valamit? Gyüjthet-e abból kis
-tőkét? Tehet-e belőle valamit be a takarékpénztárba? Adhat-e
-valamit belőle kis gyermekének vagy öreg szülőjének vagy piros,
-mosolygó arczu kedvesének? Semmit. Ha pihenése és álma csupa öröm
-volna is: csak magának kell elfogyasztania; másnak, kötelességének,
-szive szerelmének nem adhat belőle semmit. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_229" id="Page_229">-229-</a></span></p>
-<p>Mit ér a szerelem? Ki mondja ezt meg? Néha megéri az egész
-életet. Néha többet ér, mint az egész világ. Néha többet ér, mint a
-becsület. De annyit még se ér, mint a falat kenyér az éhezőnek. A
-szegény embernek pedig kenyérre van szüksége s ha nem keres egy
-napon át: akkor éhezik egész napon át. Még szerelme is csak cserébe
-jár. Adok egy csókot, de vissza kell adnod. Adok egy karéj
-kenyeret, egy nyaláb fütőt, ruhának rongyot, pihenőre hajlékot, de
-csak azért, hogy mindezt segits nekem felemunkáddal megkeresni.</p>
-<p>Elvesz a szegény ember élete vagy épsége másnak hibájából. Bölcs
-biróság megméri akkor: mit érhetett. S a szerint szabja meg annak
-értékét, a mennyit a szegény ember két keze munkájával szerezhetett
-volna. Többre nem becsüli a bölcs biróság. Hátha van valaki, a
-kinek nagyon fáj a szegény ember elmult élete vagy összetört
-épsége? Van-e kárpótlás a fájdalomért? Mérlegre teszi a biró a
-fájdalmat s ugy látja, hogy az nem nyomja le a serpenyőt. Sulya
-tehát nincs a fájdalomnak. S ha sulya nincs: értéke se lehet.</p>
-<p>Hejh sok arany van még a föld méhében a mi nincs kiásva.
-Tipródunk fölötte. De sokkal több igazság van még eltemetve a rideg
-lelkek mélyén, a melyről nem akarunk tudni semmit.</p>
-<p>Meg kell menteni a hálót.</p>
-<p>Mire a háló kiszabadult: ott termett a halál is alig egy
-dobásnyira. Mégis csak meg kellett előle futamodni.</p>
-<p>Nem pipázgatott nyugodtan már a halászgazda se. Ott hagyta
-hálóját ő is s menekült a többivel. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_230" id="Page_230">-230-</a></span></p>
-<p>A menekülésnek csak egy utja volt. A vész a világosi partnak
-tartott egyenesen: abban az irányban kellett futni is. A kérdés az
-volt: tudnak-e futni a legények oly gyorsan, mint a vihar?</p>
-<p>A halászgazda már rég elmaradt. Nehéz testü élemedett ember nem
-versenyezhetett a viharral. Előbb kialudt élete, mint pipájának
-tüze.</p>
-<p>Hanem a többi jól győzte az iramodást. Kiértek már annyira, hogy
-a víz el nem nyelhette volna őket. Alig ért volna már a víz nekik
-derékig.</p>
-<p>Egy jó barátom és rokonom ott lakott közelben. Mészöly Gyula,
-vármegyénk enyéngi szolgabirája, ma is élő ember. Cselédei valami
-ok miatt ott álltak a part magasán. Ezek látták a menekülést s
-már-már hitték, hogy a legények megszabadulnak. Még biztatták is
-őket, hogy gyorsabban-gyorsabban!</p>
-<p>A legények nem hallották a biztatást, de meghallotta a vihar s
-azt gondolta: neki szól. Csinált egy irtóztató rohamot s a másik
-pillanatban házmagasságnyi jégtorlasz alá temette a legényeket.</p>
-<p>Csak ezt akarta a vihar. Ott aztán megállt ő is, a jégtorlasz
-is.</p>
-<p>Az én barátom nyomban ott termett cselédjeivel s megkisértette a
-torlasz széthányását. Kedves jutalma lett érte.</p>
-<p>Egyetlenegy legényt meg tudott menteni. A többinek összemorzsolt
-holtteste ott piroslott a jégdarabok alkotmányában, de egy
-balaton-főkajári legény ugy vetődött két összetámaszkodó jégfal
-üregébe, hogy elevenen tudták onnan kivenni. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_231" id="Page_231">-231-</a></span></p>
-<p>Nehezen jött ugyan meg a szava, de mégis megjött. Első szava az
-volt:</p>
-<p>– No mi ugyan szépen jártunk.</p>
-<p>Mikor pedig megtudta, hogy többi társa mind elveszett, csak
-annyit mondott:</p>
-<p>– Az áldóját annak a hálónak.</p>
-<p>Még csak nem is a gazdáját kárhoztatta.</p>
-<p>Furcsán járt a veszprémi káptalannak egy urodalmi kanczellistája
-1846-ban. Szabó Károly volt a neve. Kilitiben volt az állomása.
-Kiliti Siófok mellett fekszik Somogyban, a Sió jobb partján.
-Veszprémben volt a kanczellista látogatóban s egy vasárnapi napon
-haza akart menni a maga urodalmi kocsiján.</p>
-<p>Ha Kenese felé kerül a rendes országuton: akkor öt-hat óra az
-utja. Ha pedig a jégen mehet torony irányában: másfél óra alatt
-haza ér. Lement tehát Almádiba szerencsét próbálni.</p>
-<p>Szép napos idő volt. Enyhe levegő pár nap óta, a jég felszine
-olvadóban. Kérdezte az almádi csárdást: át lehet-e menni kocsival a
-jégen?</p>
-<p>– Pénteken még láttam vásárosokat a jégen, de azóta nem. Azóta
-meleg idő van.</p>
-<p>Jól ismertem később a kanczellistát. Bátor gyerek volt egész a
-hetykeségig később is. Eb ura a fakó. Neki váltott a jégnek.
-Kocsisa is szót fogadott.</p>
-<p>Tenyérnyi víz volt a jég szinén. Néhány napnak olvadása. De maga
-a jég is szivacsossá lett már s hajladozott a kocsi alatt. Bizony
-vissza kellett volna fordulni a jégről. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_232" id="Page_232">-232-</a></span></p>
-<p>De a két ló azt mondta: nem oda Buda. Ha a kocsisnak sincs esze,
-ha a kanczellistának sincs esze: akkor menjünk csak előre.</p>
-<p>A hajladozó jégen megrémült a két ló s megbőszült rémületében.
-Nem hallgatott se szóra, se gyeplőre, ragadta a kocsit a siófoki
-torony irányában. Rohant, mint a táltos s a rohanó kerekek által
-fölvert milliónyi vizcsepp köddel boritotta el a kocsit.</p>
-<p>A siófoki vendéglő udvarán állt meg a kocsi a szin alatt.
-Reszketett a két ló, omlott róla a tajték s horkolt akkor is,
-mintha még most is bent volna a halálos veszélyben. Keresztül
-jöttek a jégen s gyeplő nélkül is egyenesen a vendéglőbe
-rohantak.</p>
-<p>Mert a kocsis és a kanczellista ugyan mit se tudtak erről a
-kerek szép világról.</p>
-<p>Ott ült a kocsiban mindegyik a maga ülésében, kocsis elől,
-kanczellista hátul. Lehajtott fejjel, tátott szájjal s merevedett
-szemekkel fogta a lőcsöt mindakettő. Nem volt ájult egyik se, de
-eszméletét vesztette mindegyik.</p>
-<p>Szólitják őket: nem felelnek. Hivják le a kocsiról: nem
-mozdulnak. Leemelik őket az ülésből: arról se tudnak semmit.
-Kinálják őket étellel-itallal, borral, pálinkával: le nem tudnak
-nyelni semmit. Hetekig dörzsölték és ápolták őket, mint nagy
-betegeket, mig utóbb magukhoz jöttek.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_233" id=
-"Page_233">-233-</a></span></p>
-<h2>A KÖD A JÉGEN.</h2>
-<p class="summary">(Pörbe száll két halászgazda. – Az a biró, a ki
-sohase hoz itéletet. – Mit csinál a mérnök a nagy ködben? – Nem
-segit a mappa. – Mit ér a tudomány kutya nélkül? – A Turcsi
-kutyával való beszélgetés. – Hogy lett igazság a pörben.)</p>
-<p>A téli Balaton nem enged magával játékot üzni. Kifog az még az
-ügyvéden is. Még a szakértőn is. Még a végrehajtón is.</p>
-<p>De hát van az ügyvédnek dolga a téli Balatonnal?</p>
-<p>Van eset erre is.</p>
-<p>Egyszer a Siófoki halászok jó csomó halat fogtak nagy messze
-bent a jég közepében. Mikor huznák ki a hálót: ott teremnek a
-kajári halászok. A halászgazda ott van mindegyik bokornál.</p>
-<p>A halászgazda nem tesz egyebet a jégen, csak iszik, pipáz és
-parancsol. Ezt cselekedte a siófoki halászgazda.</p>
-<p>A kajári halászgazda is ivott, pipázott, de nem parancsolt. Csak
-állt és várt. Várta: mennyi hal jön ki a hálóból – érdemes-e azért
-szót emelni? <span class="pagenum"><a name="Page_234" id=
-"Page_234">-234-</a></span></p>
-<p>Érdemes volt; nagy volt a zsákmány. Mikor pedig már a sok hal
-ott volt a jégen kupaczokban, sodorint egyet bajuszán s oda szól
-siófoki kartársához:</p>
-<p>– Köszönöm szomszéd uram a szives fáradságot, már most ezt a
-halat majd csak én viszem Kajárra.</p>
-<p>– Szivesen tettem szomszéd uram, de tovább se fáradozzék
-kegyelmed, magunk is el tudjuk vinni Siófokra.</p>
-<p>– Oda ugyan nem.</p>
-<p>– De hát miért nem?</p>
-<p>– Azért nem szomszéd uram, mert ez a víz kajári viz, nem siófoki
-viz.</p>
-<p>A siófoki gazda jól tudja azt, hogy a kié a viz: azé a halászat
-s a kié a halászat: azé a hal, ha más fogta is. Kivette tehát a
-pipát a szájából, kiverte belőle a hamut, ujra teletöltötte
-dohánynyal, kicsiholt, rátette az égő taplót s mikor már bodoran
-jött a füstje, oda szól a kajári gazdának:</p>
-<p>– Be is kell ám azt bizonyitani szomszéd uram.</p>
-<p>– No hát jöjjön kelmed közelebb, álljon ide mellém.</p>
-<p>A siófoki gazda oda áll.</p>
-<p>– Látja kelmed azt a diófát az akarattyai csárda kéményétől
-nyári napkeletre? Az a Bálint komám diófája. Nézzen el most már
-onnan kelmed Tihany felé oda a nagy vizlejáróhoz: ugy-e most már
-látja a mi vizünk felső határát.</p>
-<p>– Nem látok én szomszéd uram semmit.</p>
-<p>Az igaz, hogy alkalmas köd volt mindenfelé s egy mérföldről
-csakugyan nem lehetett biztosan megmondani, melyik a Bálint koma
-diófája. <span class="pagenum"><a name="Page_235" id=
-"Page_235">-235-</a></span></p>
-<p>Holmi köd balaton-fő-kajári halászgazdát meg nem zavar.
-Nyugodtan folytatta igazságának megbizonyitását.</p>
-<p>– Hát az aligai szakadástól aláfelé látja-e kelmed azt a
-kökényfabokrot? Hát az almádi csárda csucsfala nem ide világit-e
-egyenesen? Nem tudná azt kelmed csak ugy mint én, hogy az én
-vizemnek itt van a külső határa? Most azután nézze meg kelmed
-ezeket a lékeket, nem a felső, meg a külső határon belül vannak-e
-ezek?</p>
-<p>Nem nézett a siófoki halászgazda se kökényfát, se csucsfalat.
-Hiszen a köd miatt nem a csucsfal, de még az egész almádi hegy se
-látszott.</p>
-<p>A legények ott álltak két csomóban. Itt a fokiak, amott a
-kajáriak. Nézegették a halkupaczokat. Ha egyik-másik ponty vagy
-sügér vetett magán egyet s kiesett a kupaczból, azt visszarugták a
-helyére. A gazdák vitájába bele nem szóltak volna. Nem az ő dolguk.
-A gazdák se szólongatták őket tanuságtételre. Hiszen ugy is
-bizonyos, hogy mindegyik bokor legénye a maga felenyájával tart s
-cserben nem hagyja gazdáját. De meg hogyan is tudnák ők jobban az
-igazságot, mint a gazdák?</p>
-<p>A siófoki halászgazda elvégre se tudta belátni a kajári határ
-igazságát. Véget vetett a vitának.</p>
-<p>– A mit kelmed tud szomszéduram, azt én nem tudom, a mit pedig
-én tudok, az a bizonyos. Ez a jég az én jegem.</p>
-<p>– No majd hát elválik szomszéduram. A hal itt marad. A Marczi
-gyerek is itt marad. Kelmed is itt <span class="pagenum"><a name=
-"Page_236" id="Page_236">-236-</a></span> hágy valakit, őrizzék a
-halat ketten, én meg majd bemegyek a szolgabiró urhoz sebtiben.</p>
-<p>Ez már okos beszéd volt, ebben a siófoki gazda is megnyugodott.
-A két legénynek ott hagytak elegendő szűrt, tarisznyát és kulacsot
-s a két bokor halász elballagott, az egyik délnek Siófok felé, a
-másik napkeletnek Balaton-Fő-Kajár felé.</p>
-<p>A két legény magára maradt. Mindegyik elővette a tarisznyát,
-kikereste belőle a kalbászt, szalonnát, kenyeret, sót, paprikát;
-egymás mellé leültek a gyalogszánkóra s elkezdtek falatozni. Azután
-a kulacsra került a sor, megkinálták egymást, a hogy illik, s
-kölcsönösen jónak találták egymás borát. Sokat inni nem szabad.
-Elnehezedni, elaludni nem tanácsos. Fordulhat az idő s az álomból
-halál lehet.</p>
-<p>Hogy a jégen még se töltik az éjszakát: az bizonyos. Hogy a
-halat se hagyják ott: az is szent.</p>
-<p>Lehetett a hal száz forint áru. Attól nem lehet félni, hogy
-éjszaka ellopják. Ki lopná el? Ki lenne olyan bolond ember: a ki
-éjjel be menne a jégre? Még igaz jószágáért se, annál kevésbbé más
-becsületes ember igaz jószágáért. Hanem hát van róka a nádasokban
-elég. A róka egy mérföldnyire is megérzi a hal szagát s éjjel oda
-mehet seregszámra. Sasok is vetődhetnek erre a vidékre és róka és
-sas keményen megvámolhatják a halat.</p>
-<p>Még az sem lehetetlen, hogy valami jégen járó kocsi botolhat rá
-a reggeli időben.</p>
-<p>A foki legény megszólal: <span class="pagenum"><a name=
-"Page_237" id="Page_237">-237-</a></span></p>
-<p>– Marczi! Nem pislantott rád a gazda, a mint elment
-melletted?</p>
-<p>– Nekem ugyan pislantott, hát neked a te gazdád?</p>
-<p>– Nekem is.</p>
-<p>Most már tisztában volt a két legény a dolog állásával. Az a
-pislantás mindegyik gazdától azt jelentette: aztán legyen eszed
-gyerek! Ez meg azt jelentette: vagy az egész hal, vagy legalább a
-fele, estére otthon legyen.</p>
-<p>Nem is tétovázott sokáig a két legény. A halat két részre
-osztották. Ponty, garda, sügér, őn, csuka, harcsa, keszeg, kárász,
-czompó, menyhal – egyik olyan, mint a másik. Egyik annyit ér, mint
-a másik. Fogasért kétszer annyi süllő, süllőért kétszer annyi ponty
-vagy garda. Alig telt bele negyed óra: meg volt az osztozás.
-Mindegyik bele rakta szánkójába a magáét, ajánlották egymást
-istennek s elindultak hazafelé. Haza is értek szerencsésen a
-partig. Késő este már mindegyik gazdánál ott hevert a hal a hideg
-kamarában.</p>
-<p>Hanem azért korán reggel ott volt a kajári halászgazda a
-főszolgabirónál. Előadta panaszát rendesen s kérte holnapra a
-határidőt, kérte a siófoki halászgazda megidézését s minden némü
-törvényes igazság kiszolgáltatását. Vele volt egyik öreg legénye
-is, a ki az alatt benézett a konyhába, kezet csókolt a tekintetes
-asszonynak s levett kalappal, hajadonfővel bevitt a konyhába egy
-nyaláb halat. Lehetett vagy félmázsa.</p>
-<p>Meg ne ütközzék ezen senki. Birónak, tisztviselőnek, közembernek
-kijárt az ajándék hajdanában s az ajándékot sohase verték a pörös
-fél hátához. A törvény <span class="pagenum"><a name="Page_238" id=
-"Page_238">-238-</a></span> megengedte, a szokás megparancsolta, a
-közerkölcsök ugy hozták magukkal. Még a nádorispánnak, még a
-királynak is vittek ajándékot. Ma ugyan már a királynak nem igen
-szokás ajándékot adni. Legföljebb a pozsonyi zsidók adnak évenként
-egy hizott ludat s koronázáskor ad a nemzet néhány ezer aranyat. De
-nem igy volt ez hajdan.</p>
-<p>Igaz, hogy erős birónál az az ajándék nem nyomott semmit. Az
-volt a kérdés: van-e igazsága?</p>
-<p>Hát az olyan főszolgabirónál nyomhatott-e valamit, mint Hollóssy
-Fülöp László urambátyám? Mert ő volt a járás főszolgabirája s nála
-tett panaszt a kajári halászgazda.</p>
-<p>No hiszen jó helyen kereste igazságát.</p>
-<p>Tudni kell ugyanis, hogy a mi jó főszolgabiránk sohase hozott
-itéletet. Több mint húsz esztendeig volt szolgabiránk, adott is a
-pörlekedő feleknek határidőt, néha meg is hallgatta őket, néha a
-tanukat is kikérdezte, de itéletet nem hozott.</p>
-<p>Hajdan nem volt a birónak ügyviteli szabálya. Nem volt köteles a
-biró a pöröket sorrendben elintézni. Nem is parancsolt a birónak
-senki. Sürgethette azt az ügyvéd vagy a panaszos: nem adott az rá
-semmit. Följelenthették azt alispánnál, vármegyénél,
-helytartótanácsnál, kanczelláriánál, vagy magánál a királynál is:
-mind nem ért az semmit. A főszolgabiró azt felelte:</p>
-<p>– Egyéb dolgom van.</p>
-<p>Ezzel elintézte a följelentést.</p>
-<p>Igaz, hogy a főszolgabirák mégis csak dolgoztak. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_239" id="Page_239">-239-</a></span></p>
-<p>Mert tisztségük igy parancsolta. És mert minden itéletért birói
-dijat, sportulát kaptak azonnal. S a ki sok itéletet hozott: annak
-ezerekre ment jövedelme. Efféle dijakból lett gazdaggá, gróffá,
-herczeggé az első Grassalkovich. Igaz, hogy más segitsége is
-lehetett.</p>
-<p>A birói dijak miatt nem hozott soha itéletet Hollóssy Fülöp
-László urambátyám. Volt birtoka Veszprém, Győr, Komárom, Somogy,
-Fehér, Tolna, Heves és Külső-Szolnok vármegyében. Felesége
-Magyary-Kossa Eszter nénémasszony volt, ki a szilasbalhási,
-mező-szent-györgyi, litéri, dakai, papvásárjai, pápai, böröllői,
-győri, bőnyi, komáromi, aranyosi, kenderesi, kakatpusztai s tudom
-is én még hová való birtokaikat jó rendben tartotta. Egészen
-természetes tehát a főszolgabiró okoskodása.</p>
-<p>– Nekem ne mondhassa se ügyvéd, se panaszos, hogy nekem
-sportulát fizetett. Azután mit is pörösködnek istenadta
-maradhatatlan emberei? Nem azért van a státus, hogy az ő
-csetepatéikkal vesződjék. Majd leszoktatom én őket a
-pörösködésről.</p>
-<p>Le is szoktatta alaposan. Ugy elpusztult az ő járásából minden
-ügyvéd, hogy meg nem mert maradni közülök hirmondónak se de
-egyetlen ügyvéd se. Hire volt ő neki egész Tul-a-Dunán. Kiegyezett
-az ő vidékén minden ember, a hogy tudott, ellenségét pedig hagyta
-futni mindenki. Mert az bizonyos volt, hogy senki nála pörét el nem
-veszti ugyan, de meg se nyeri soha.</p>
-<p>Nála tette le panaszát a balaton-fő-kajári halászgazda.
-Meghallgatta nagy figyelemmel. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_240" id="Page_240">-240-</a></span></p>
-<p>– Hát aztán mit csináljak én te veled ebben az ügyben?</p>
-<p>– Tessék engem visszahelyezni az én vizeimbe és az én jegeimbe,
-mert a foki halászok engem az én békés birtoklásomban
-megháboritottak.</p>
-<p>– Tehát sommás repoziczió!</p>
-<p>Ez volt neve az ilyen pörnek.</p>
-<p>Ha elszántok egy barázdát a szomszédom földjéből; ha falat huzok
-s a csurgatónak helyet nem hagyok; ha elkapálok egy fél bakhátat a
-szomszédom szőlejéből; ha a szomszédom földjén huzok árkot vagy
-emelek keritést: ily esetekben áll elé a sommás repoziczió. De ha
-más vizére, más jegére tévedek s ott halászok: mi lesz akkor?</p>
-<p>Sommás repozicziónak csak ingatlanon van helye. Igen ám, de a
-viz nem ingatlan. Azonban, ha befagy, mégis ingatlan. Csakhogy a
-hal meg semmi esetre se ingatlan. De a hal mégis csak azé, a kié a
-viz; – a viz pedig azé, a kié a medre; – a meder pedig bizonyos,
-hogy ingatlan. Ilyen módon kétségtelen, hogy a viz is ingatlan, a
-hal is ingatlan s a jég is ingatlan.</p>
-<p>Mindezt végig gondolta a jó főszolgabiró s mire tisztába jött az
-ügygyel: akkorra belátta, hogy ez az ügy mégis bolond ügy. Ezt
-prókátor nélkül elintézni nem tanácsos. Odaszól a
-halászgazdának.</p>
-<p>– Tudod, hogy én a perpatvart nem szeretem s itéletet mondani
-nem szoktam, de most az egyszer megteszem, hanem hozz magaddal
-prókátort. <span class="pagenum"><a name="Page_241" id=
-"Page_241">-241-</a></span></p>
-<p>Ráparancsolt egyben a siófoki halászgazdára is, hozzon prókátort
-ő is. Azon kivül megidézte a vármegye egyik mérnökét is. Végezetül
-ráparancsolt a veszprémi káptalanra mint siófoki uraságra és a
-balaton-fő-kajári nemesi közbirtokosságra, hogy a balatoni partok
-határmappáit haladéktalanul adják ki a megyei mérnök kezére.
-Tanunak is idézett be egy csomó előljáró embert innen is, onnan
-is.</p>
-<p>Elkövetkezett a pörfelvétel határnapja. Szép derült napos idő.
-Csak ugy seregelt a sok ügyvéd, patvarista, pörös fél, tanu,
-mérnök, szakértő, bámészkodó a parton. A kajári halászgazda magával
-hozta a kutyáját is.</p>
-<p>A mi utóbb nagy szerencsének bizonyult.</p>
-<p>Hollóssy Fülöp László urambátyám ugyan be nem ment a jégre, mert
-ezt a természete meg nem engedte, hanem béküldte az esküdtet a nagy
-csomó emberrel.</p>
-<p>Első dolga volt a lékeket megkeresni. Ezeket a hasábjegekről
-csakhamar megtalálták.</p>
-<p>A másik dolog volt az akarattyai oldalon a Bálint koma diófáját,
-a világosi oldalon pedig ama hires kökényfát, valamint a felső
-parton az almádi csárda csucsfalát, másik irányban pedig azt a
-bizonyos tihanyi vizlejárót fölfedezni. Mert ezek nélkül a kajári
-és foki vizek határait a mappákon kitudni nem lehet.</p>
-<p>Ezekhez már szakértő kell.</p>
-<p>Ott az eszköz is, a háromlábu messzelátó.</p>
-<p>Felállitja a mérnök a háromlábu messzelátót s mig
-helyreigazitaná: összeszid három halászlegényt. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_242" id="Page_242">-242-</a></span></p>
-<p>Felállitja, lehajol és belenéz. A kerekes csavarokat igazgatja
-jobbra, balra, fölfelé, lefelé. Néz, néz sokáig és nem szól. Az
-emberek áhitatos figyelemmel lesik, mikor kerül elő a Bálint koma
-diófája.</p>
-<p>Az alatt az idő gondolt egyet s olyan köd ereszkedett le, hogy
-nadrágszijat lehetett belőle hasitani. Minden ember zsebbe tette a
-pipáját, mert nem lehetett látni a pipafüstöt. De a mérnök nem
-látta a ködöt.</p>
-<p>Mert ő csak a messzelátóba nézegetett. Háromszor is megtörölte
-zsebbevalójával az üveget is, saját szemeit is, de azért csak nem
-látott semmit. Végre szól egyet:</p>
-<p>– Nem látom a czélpontot.</p>
-<p>A kajári halászgazda felel rá.</p>
-<p>– Elhiszem azt.</p>
-<p>Dühbe jön a mérnök, fölegyenesedik, összeszidja a halászgazdát,
-mért beszél olyan szamárságot, mit ért ő a háromlábu masina
-titkához? Abban kell valami hibának lenni.</p>
-<p>A halászgazda ártatlan képpel felel:</p>
-<p>– Megkövetem szépen a tens mérnök urat, én parasztészszel csak
-ugy gondoltam, hogy a köd miatt nem lát.</p>
-<p>Akkor néz körül a mérnök. Akkor veszi észre a ködöt. S akkor
-veszi észre, hogy ugy érzi magát, mintha abrakos tarisznya volna a
-fejére huzva. Se eget, se földet nem lát. Hogy láthatná tehát a
-Bálint koma diófáját egy mérföld távolságban?</p>
-<p>– Most már meg kell várnunk, mig a köd felszáll.</p>
-<p>Ez volt a mérnök ur véleménye. Érett megfontolás után mondta ki,
-a mikor kétszer-háromszor megfordult <span class="pagenum"><a name=
-"Page_243" id="Page_243">-243-</a></span> saját tengelye körül s
-egyebet ködnél nem látott. Az esküdt ur más véleményben volt.</p>
-<p>– Én pedig azt meg nem várom, mig felszáll a köd. Sőt e mai
-helyszini tárgyalást el is halasztom valamely más napra.</p>
-<p>A sió-foki halászgazda megint más véleményben volt.</p>
-<p>– Pedig aligha meg nem kell várnunk a ködnek tisztulását,
-tekintetes uram; – én a magam részéről ugyan innen el nem indulok,
-mert én meg nem mondom ebben a ködben, merre föl, merre alá?</p>
-<p>Nosza el kezdett e szóra a mérnök ur káromkodni.</p>
-<p>– Hejh, a ki teremtette, ez már az okos észrevétel. Nézzük csak
-a mappát: hol is volnánk mi e pillanatban?</p>
-<p>Ott volt a mappa a vármegye huszárjának hóna alatt. Kettő is,
-nem egy. Bádogtokba mind a kettő. Két halászlegény már régóta
-vivódott a fölött: mi lehet az? Kürt-e, trombita-e, hurkatöltő-e?
-Most sült már ki, hogy mappa. Abban van a sió-foki határ, meg a
-balaton-fő-kajári határ. E csodára csóválták a fejüket de
-nagyon.</p>
-<p>De hiszen bölcs szakértő mérnök: kioldhatod te annak a toknak
-kötelékét, leveheted te annak sapkáját, kirázhatod te abból a
-térképet, megnézheted te azon, merre van hegye, merre van tolla a
-nyilvesszőnek, merre van éjszak, merre van dél: nem értesz te azért
-abból semmit. Kinevet téged azért a kajári halászgazda.</p>
-<p>Most ugyan még csak a bajusza alól nevet s azt is halkan teszi.
-Még vár kevés ideig. <span class="pagenum"><a name="Page_244" id=
-"Page_244">-244-</a></span></p>
-<p>Nézik a térképet keményen. Mérnök, esküdt, patvarista, községi
-jegyző. Körül-körül tekint a mérnök a közben: nem nevet-e
-valamelyik paraszt? Nagyon kapóra jönne valakit összeszidni. Mert
-hogy az a térkép a köd ellen mit se használ: azt most már ő is
-belátja. Kérdi a patvarista:</p>
-<p>– Hát a tájirányzó, urambátyám?</p>
-<p>Erre a szóra jön még csak haragba a mérnök. Tizszer is
-megtapintotta ő már minden zsebjét. Éppen csak a kompaszt, a
-tájirányzót felejtette otthon. De minek is hozta volna el? Nem volt
-ő neki tengerész még az öreg apja se, nem is atlánti tengerre
-indult ő el uj világokat födözni fel, csak egy rongyos sommás
-repoziczióra hivták, oda pedig minek a tájirányzó?</p>
-<p>Hiába volt minden haragja. A térképet ujra össze kellett
-sodorni, a tokba beletenni, a tok sapkáját visszatenni s kötelékét
-bebogozni. Tartsa csak a huszár tovább is a hóna alatt.</p>
-<p>Még egyszer rárival a mérnök az emberekre.</p>
-<p>– Hát már senki se tudja a biztos utat Sió-Fokra?</p>
-<p>Bizony nem tudta azt senki. Egy kajári siheder kölyök még el is
-kezdett csufolódni.</p>
-<p>– Hogy tudhassuk mi azt, ha már az a háromlábu masina se
-tudja?</p>
-<p>Röhögtek rá. De most már a röhögés se hozta méregbe a mérnök
-urat. Valami nagy dolog kóválygott a fejében.</p>
-<p>– Hiszen se hajlékunk, se ruhánk, se kenyerünk. Hátha ez a köd
-három nap, három éjjel meg nem mozdul? <span class=
-"pagenum"><a name="Page_245" id="Page_245">-245-</a></span></p>
-<p>– Bizony történt már ilyen eset tekintetes uram nem is egyszer.
-Igy járt tavaly télen Marosi János is, a kis-utczai takács. Be
-akart menni a halászok elé. A köd megnyomta. Elbódorgott
-erre-amarra a jégen. A kalapja: no az megkerült, de ő neki azóta se
-hire, se hamva. Legjobb lesz nekünk itt a hóra lefeküdnünk, már
-aztán akármit ád az isten. Valamikor csak fölszáll a köd.</p>
-<p>A kajári halászgazda csak azt várta. Erre a szóra odalépett a
-mérnök urhoz.</p>
-<p>– Már én csak haza megyek, nem várakozom itt hiába. Isten
-megáldja tekintetes uram!</p>
-<p>Még kezet is fogott a mérnök urral. Csak azután fordult a
-többihez.</p>
-<p>– Adjon az isten jó szerencsét kegyelmeteknek is mind
-közönségesen. Majd holnap ilyenkor kinézek ide megint.</p>
-<p>Intett a kajáriaknak.</p>
-<p>– Csak nyomomba gyerekek hogy el ne bóduljatok!</p>
-<p>Megindult nyugodtan.</p>
-<p>De nem nézhette ezt szó nélkül a mérnök.</p>
-<p>– Hejh gazda uram, kedves jó barátom, álljon csak meg még egy
-szóra.</p>
-<p>A halászgazda megáll, visszanéz.</p>
-<p>– Tessék parancsolni.</p>
-<p>– Hát kelmed biztosan tudja az utat Kajár felé?</p>
-<p>– Bizony nem tudom én.</p>
-<p>– Hát hogy mer elindulni?</p>
-<p>– Mert tudja a Turcsi.</p>
-<p>– Ki az a Turcsi? <span class="pagenum"><a name="Page_246" id=
-"Page_246">-246-</a></span></p>
-<p>– Hát a kutyám, ki volna más?</p>
-<p>Ugy volt bizony. Akkor vették csak észre a kutyát.</p>
-<p>Idomtalan, maszatos képü, kóczos szőrü eb. Valami korcs. Az apja
-bizonyosan kuvasz volt, az anyja aligha nem puli. A mi onnan
-bizonyos, hogy hol az egyik füle állt fel, hol a másik. A mihez
-pedig rendesen csak az agár meg a puli ért. Hanem két fekete
-szemében csak ugy égett az okos elme. Holmi vásott kölykek
-akárhányszor mondták, hogy több az esze annak az ebnek, mint az
-öregbirónak. Az igaz, hogy az öregbiró a pinczeszeren néha több
-bort szokott inni, mint a hogy illendő s ilyenkor bolondokat
-beszélt, a mit a Turcsi soha nem csinált. De azért mégis isten
-ellen való vétek igy beszélni.</p>
-<p>Ott üldögélt már a Turcsi régóta a gazdájának csizmaszára
-mellett. Figyelemmel hallgatta az emberek beszédét s komoly
-részvéttel kisérte a szegény mérnök ur tépelődését. A mérnök urat
-ugyan még eddig nem ismerte, de azt már látta a szemeiről, hogy a
-ködhöz semmit se ért. A háromlábu messzelátó eleintén némi
-aggodalmat keltett benne, de a mikor látta, hogy se nem rug, se nem
-harap: azután rá se nézett többé. Kutyába se vette. De azzal
-kezdettől fogva tisztában volt, hogy se ő, se gazdája az éjszakát
-kint nem tölti a jégen. Ámbár ő ettől se félt volna nagyon, mert
-jól érezte, hogy a Marczi tarisznyájában még elég kenyér,
-szalonnabőrke és sonkacsont van.</p>
-<p>A mig az emberek beszédét s a mérnök ur káromkodását hallgatta:
-az alatt éber figyelemmel kisérte <span class="pagenum"><a name=
-"Page_247" id="Page_247">-247-</a></span> gazdája arczát, szemét s
-minden mozdulatát is. Csak azt várta: mikor szól, vagy mikor int
-neki a gazda. A szót is megértette intés nélkül, az intést is
-megértette szó nélkül. Ilyen derék Turcsi volt az a kutya.</p>
-<p>Végre csak kimondotta a gazda: induljunk haza felé.</p>
-<p>A Turcsi előre futott a ködben, egy perczig szaglálódott s
-azután visszajött. Odaállt a gazdája elé s megindult az akarattyai
-lejáró irányában. Minden perczben vissza-vissza nézett, hogy
-gazdája egyenesen követi-e? Egyszer egyik legény ferde irányban
-lépett ki valami ok miatt. A Turcsi rögtön rendre utasitotta,
-néhány ugató hanggal megintvén őt, hogy ne bolondozzék, mert
-különben a jégen hagyja.</p>
-<p>Olyan egyenesen kivezette a tekintetes biróságot s az érdemes
-csapatot a partra: nincs az a hajóskapitány, vagy csillagvizsgáló,
-a ki ezt jobban megcselekedte volna. S azt hiszik talán, hogy ezt
-neki valaki megköszönte, vagy őt ezért valaki megdicsérte,
-megsimogatta? Senki ezt nem cselekedte.</p>
-<p>Igaz, hogy a Turcsi nem is várt köszönetet.</p>
-<p>De arra se számitott, hogy a mikor a parton egy perczig ott
-lábatlankodott a mérnök ur mellett, őt oldalba rugja a mérnök ur s
-azon felül e szóval illesse:</p>
-<p>– Czoki innen!</p>
-<p>Azonban eltürte ezt is szó nélkül, az eszéhez értette a mérnök
-urnak s hosszas tapasztalásból azt is jól tudta már, hogy a világ
-háládatlan, csak a kutya háládatos. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_248" id="Page_248">-248-</a></span></p>
-<p>Hanem gazdája nem türte el szó nélkül.</p>
-<p>Mert a mikor nagy keserves zihálás közben fölértek az akarattyai
-csárdához s a mérnök ur a halászgazdától elvált, a halászgazda
-megemlékezett ugy önmagában arról, hogy a mérnök ur mily nagyon
-lenézi a tudatlan, tanulatlan parasztot s azért igy bucsuzott el
-tőle:</p>
-<p>– Ha nem vétenék szómmal tekintetes uram, mondanék valamit.</p>
-<p>– No csak hamar, hamar jó ember, mert fázom.</p>
-<p>– Hát csak azt mondanám tekintetes uram, hogyha már a parasztot
-megveti: a kutyáját becsülje meg. Mert szentháromság-egy-örök-isten
-ugy segéljen bennünket, hogyha az a rongyos paraszt kutya nincs
-velünk, a tekintetes uram fejét néhány nap mulva már ott a jégen
-hollók, varjak kopogtatják.</p>
-<p>Az a rongyos paraszt kutya megértette gazdájának minden szavát.
-Oda állt gazdája elé s orrát, fejét oda dörzsölte gazdája hideg
-kezefejéhez. Az a hideg, durva paraszt kéz ekkor végig simogatta a
-kutya fejét.</p>
-<p>Hejh milyen jó kedvet csinált ezzel annak a kutyának. Ugrált,
-futkározott, farkát csóválta, majd egyenesen feltartotta a Turcsi.
-Örömében hanyat feküdt s vihogva belehentergett a hóba. Mikor a
-havat lerázta magáról: mindenkinek tele szórta vele szemét, száját.
-Olyan boldognak érezte magát, mikor látta, hogy mégis van elismerés
-a világon.</p>
-<p>Hanem a mérnök urra többé rá sem nézett.</p>
-<p>Sőt a mikor felült az a csárdás kocsijára, hogy Sió-Fokra menjen
-s a kocsi megindult: akkor már meg <span class="pagenum"><a name=
-"Page_249" id="Page_249">-249-</a></span> is ugatta paraszt
-kutya-természetéhez képest. Vajjon kutyaugatás volt ez? Vagy egy
-kissé érdes szemrehányás, mintha azt mondta volna: köszönd a
-gazdámnak tudós ember, hogy megszabaditottalak. Ha gazdám ott
-nincs: bizony ott hagylak a jégen.</p>
-<p>Nincs igazad, Turcsi.</p>
-<p>Az a mérnök nem rossz ember. Ismertem jól öreg korában. Ott volt
-háza Balaton-Füreden a nagy Szentgyörgyi-Horváth-villa nyugati
-tövében. Nem utálta az a parasztot, sőt szerette a szegény embert.
-Hanem lásd Turcsi, sok rossz szokás van az emberek közt a világban,
-a mit te ott Balaton-Fő-Kajáron talán nem is ismerhetsz eléggé. Te
-nem tudhatod jól, hogy minden házmester patvarkodó, minden pallér
-durva s minden földmérő és vizmérő mérnök goromba. Eltanulja
-főnökétől s megszokja már fiatal korában, hogy a lánczhuzó,
-karótartó és talicskatoló munkásokhoz sohase legyen jó szava s
-minden szavát parancsoló, káromkodó kemény hangon ejtse ki. S a
-hogy egyszer megszokta munkásaival: később azután ugy beszél minden
-kis sorsu emberrel. Ugy beszél még a te gazdáddal is Turcsi.</p>
-<p>Bocsáss meg hát neki Turcsi s ha majd jön a második tárgyalás,
-ott a jégen: mentsd meg őt jó szivvel akkor is.</p>
-<p>A jó nevelés és a jó társaság adja meg a jó modort. És az
-emberszeretet.</p>
-<p>Jó modor és emberszeretet kell ahhoz is, hogy az állatot
-szeressük s téged Turcsi oldalba ne rugdaljunk. Akkor volt csak
-vétkes ember a mérnök ur is, mikor <span class="pagenum"><a name=
-"Page_250" id="Page_250">-250-</a></span> téged oldalba rugott. De
-ez is csak a rossz szokás munkája. Azt gondolta hogy lánczhuzója
-voltál. De ebben mégse mentegetem előtted. Mert valamint az
-emberrel nem szabad ugy bánni, mint a kutyával: annál fogva a
-kutyával se szabad ugy bánni, mint a lánczhuzóval.</p>
-<p>Száz szónak is egy a vége Turcsi. Ha az a mérnök ur nem volt is
-rossz ember: azért beismerem, van elég rossz ember a világon. De
-rossz kutya is akad ám elég! Ezt meg te ismerd be Turcsi.</p>
-<p>Hogy a Turcsi beismerte-e ezt igazán vagy nem: biztosan megtudni
-nem lehetett, minthogy többé nem nyilt alkalma a mérnök urat
-megmenteni.</p>
-<p>Mire a mérnök ur és a két ügyvéd, az esküdt és patvarista és a
-tiszti huszár a főszolgabirót Sió-Fokon fölkeresték, akkorra a
-főszolgabiró régen haza ment Mező-Szent-Györgyre, régen megette
-ebédjét, vacsoráját s régen kiadta rendeletben a kanczelláriának,
-hogy ha a halpörös biróság reggelig elő nem kerül: keresni kell
-annak tagjait minden felé, mert azok a jégen bizonyára
-eltévedtek.</p>
-<p>A két ügyvéd keseritette meg még igazán a mérnök ur életét.
-Mindakettő őt okozta a balsikerért. Ha előbb kiment volna a jégre,
-ha előbb fölállitotta volna háromlábuját, ha igy tett volna, amugy
-tett volna, köd se ereszkedett volna vagy már későn ereszkedett
-volna: semmi baj se lett volna. Igy azonban ki fizeti meg az
-ügyvédek költségeit: a napidijat, a fuvardijat, a munka dijat, a
-tiszteletdijat, az élelmezési dijat és a többi mindenféle költséget
-és dijat? <span class="pagenum"><a name="Page_251" id=
-"Page_251">-251-</a></span></p>
-<p>De nem törődött ezzel a mérnök ur, hanem föltette magában, hogy
-ha csak lehet, a pörös jeget se a siófoki, se a balaton-fő-kajári
-határhoz nem méri, hanem oda méri a kenesei határhoz. Ehhez aztán
-egyik pörös félnek, egyik ügyvédnek se lesz hozzászólása.</p>
-<p>Ezt a veszedelmes tervet azonban meg nem valósithatta.</p>
-<p>A főszolgabiró kitüzte ugyan az ujabb tárgyalást megint a jégre,
-a helyszinére, de a mikor a mérnök ur, az ügyvédek és a biróság, a
-felek, a tanuk és a szájtátók a Balaton partjára értek: nem volt
-azon a tavon egy tenyérnyi jég sem, hanem szép derüs tavaszi napnak
-lengedező szellőjétől lassu hullámzással mosolygott eléjük a
-határtalan viznek fényes arcza.</p>
-<p>Akkor disputált össze igazán még a két ügyvéd, hogy mi most már
-a törvény s mi legyen a törvényes igazság? Még ma is vitatkoznak,
-ha azóta meg nem haltak.</p>
-<p>Annak pedig a tekintetes asszony volt az oka, hogy az ujabb
-tárgyalás olyan későre halasztódott. A főszolgabiró igazán el volt
-határozva, hogy ebben az egyetlen ügyben mégis kimondja az
-itéletet, de ebbéli komoly szándékának utját állta a tekintetes
-asszony. Ő ugyanis lelke szerint utált mindennémü pört s különösen
-minden felpöröst s erre neki jó oka volt.</p>
-<p>El kell ezt mondanom ugy rövidesen.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_252" id=
-"Page_252">-252-</a></span></p>
-<h2>MAGYARY KOSSA ESZTER.</h2>
-<p class="summary">(A nagy pör. – A végrehajtás. – Az első
-ellenség. – A második ellenség. – A darumadár. – A harmadik
-ellenség. – De a darut nem felejti.)</p>
-<p>Magyary-Kossa Eszter hires nevezetes nagy családnak volt büszke
-szép leánya. Öt-hat vármegyére terjedt ki több ezer holdnyi
-öröksége. Száz kérője közül Hollóssy Fülöp László urambátyám
-találta el a szerencsét. Ő hozta el ifju menyecskének
-Mező-Szent-Györgyre.</p>
-<p>Hollóssy Fülöp Lászlónak volt akkor Szilas-Balháson hatszáz hold
-földje, Mező-Szent-Györgyön és Litéren s a dakai és papvásárjai
-pusztákon két ezer hold örök birtoka és ugyanannyi zálogos birtoka,
-bele értve mind ezekbe jobbágyainak urbéres birtokait is. Holmi
-aprócseprő birtoka másfelé is akadt, tehát épen nem kell csodálni,
-ha közel öt ezer holdnyi tiszta birtokkal vőlegénynyé lehetett.
-Azután csinos fiu is volt, szolgabiró is volt és csöndes, szelid
-természetü ember is volt, a minőt férjnek okos, szemes lány s
-kardos menyecske legjobban szeret. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_253" id="Page_253">-253-</a></span></p>
-<p>Igaz, hogy a zálogos birtokot az örökös tulajdonosok
-kiválthatták s 1810-ben meg is inditották a zálogváltó pört. De
-hiszen hatalmas ember és jó ügyvéd az efféle pört nemzedékről
-nemzedékre halaszthatta. Legrosszabb esetben kifizetik a
-zálogösszeget s ez is tekintélyes vagyon.</p>
-<p>Igaz, hogy a szentgyörgyi, litéri, dakai és papvásárjai
-birtokokat is megtámadták, még pedig régi örökségi gyökös perrel,
-de ettől ugyan tartani nem lehetett. Ilyen pörnek száz esztendőnél
-rövidebb idő alatt még soha se lett vége s a pör alig folyt még
-tizenöt év óta.</p>
-<p>Az alappert ugyan 1828-ban már elvesztette, de mit ért az? Mikor
-a felpörös a királyi emberrel, a tabuláris prókátorral, a
-jurátussal, a törvényes bizonysággal, a helybeli nemességgel s a
-szomszéd birtokosokkal együtt oda kiment, hogy az itéletet
-végrehajtsa s a megnyert birtokot elfoglalja: Hollóssy Fülöp László
-bátyámuram könnyen elbánt vele.</p>
-<p>Az ősi kuriára ugyan beeresztette őket. Meg is engedte szépen,
-hogy az urak a kocsiról leszálljanak s idejövetelük okát
-ünnepélyesen előadják, sőt még meg is hivta őket barátságos,
-atyafiságos ebédre. De aztán nyomban kijelentette, hogy a
-legfelsőbb itéletet el nem fogadja, a végrehajtást meg nem engedi,
-az itéletnek ellent mond s felpöröst egyuttal »visszaüzi«.</p>
-<p>Mindehhez joga volt az ősi hazai törvények értelmében. Akkor még
-állt az ősiség.</p>
-<p>A legfelsőbb itéletben ki volt mondva, hogy valami meliorátio
-czimén egy csomó ezer forintot tartozik végrehajtáskor <span class=
-"pagenum"><a name="Page_254" id="Page_254">-254-</a></span> a
-felpörös fizetni. El is hozta a pénzt. Akkori szokás szerint
-ezüstben. Nagy volt az összeg. Egy jókora zsák tele volt tallérral,
-lázsiással, huszassal, máriással. Két ember leemelte a zsákot a
-kocsiról s lefektette az udvaron a földre.</p>
-<p>A felpörös azt gondolta, hogy a sok pénz látása majd más
-gondolatra birja Hollóssy Fülöp László bátyámuramat. Figyelmeztette
-is a zsákra.</p>
-<p>– Ne huzza-vonja kedves uramöcsém ezt az ügyet, hiszen a birtok
-előbb-utóbb ugyis csak az enyém lesz. Aztán lássa, a
-meliorationális summát elhoztam, nyomban ki is fizetem. Ez már szép
-pénz lesz ám.</p>
-<p>Nagyon szelid ember volt az én bátyámuram. Aztán még nőtlen
-ember is volt, nem tüzelte fel hites társa. De hogy ő róla
-fölteszik, hogy ő áhitja a pénzt s hogy ő pénzért kiadja kezéből a
-birtokot: oroszlánná tette őt ez a gondolat. Oda lépett a felpörös
-elé.</p>
-<p>– Tartsa meg kelmed a pénzét kedves urambátyám, kelmednek még
-szüksége lesz arra. Én pedig felrugom, mint a vakandturást.</p>
-<p>S oldalba rugta az ezüstös zsákot nagy erővel.
-Bagariacsizmájának orra meghajlott a nagy rugásban. A nagy rugástól
-ugy megrándult a lába, hogy másnap el kezdett sántitani s egy
-hónapig biczegett utána.</p>
-<p>De az ezüstpénzes zsákot nem lehet olyan könnyen felrugni, mint
-a vakandturást. Nagyon nehéz az, megfekszi a földet, nem mozdul ki
-a helyéből. De a nagy rugástól tenyérni lyukra mégis kiszakadt a
-zsák oldala s a sok huszas, lázsiás és tallér et kezdett gurulni
-szanaszét. <span class="pagenum"><a name="Page_255" id=
-"Page_255">-255-</a></span></p>
-<p>Egy pillanatig se türte ezt mozdulatlanul a felpörös. Utána a
-guruló ezüstnek. Lekapta a kalapját s abba kezdte nagy gyorsan
-fölszedegetni. Biztatta a királyi embert is, a jurátust is, hogy
-segitsenek neki. Azok csak mosolyogtak; a többi jelenlévő, az egész
-nagy gyülekezet is mosolygott, de senki nem segitett.</p>
-<p>Bizony el kellett onnan távozni a felpörösnek szégyenszemre. Az
-ebédet ugyan jóizüen elköltötték, de ez nem mehetett
-áldomás-számba. Ebéd után az egész végrehajtó közönség
-elkotródott.</p>
-<p>Igy állt a dolog, mikor Hollóssy Fülöp László a szép és gazdag
-Esztike kezét megkérte.</p>
-<p>A Magyary-Kossa családnak sok jó barátja, sok prókátora volt.
-Minden vármegyében, a hol birtokai feküdtek, egy-egy. S fent Pesten
-is egy. Valamennyit családi tanácsra idézték s Hollósy Fülöp László
-zálogpörét és örökségi pörét gondosan megvizsgálták. Aggodalomra
-okot nem találtak. Megállapodtak abban, hogy mindenki a föld alatt
-lesz már, a ki ma él, habár csecsemő is, mire a két pörnek vége
-lesz.</p>
-<p>Meglett a lakodalom.</p>
-<p>A pörre nézve azonban csalódott a sok jogtudó és okos ember.</p>
-<p>A felpörös ugyanis Matkovich István volt, a királyi tábla
-birája. Elmés, okos ember; csakhamar ki is nevezték szeptemvirré,
-hétszemélylyé. Hétszemély: nagy hatalom volt az akkor a maga gyökös
-perében.</p>
-<p>De még nagyobb hatalommá tette felesége, a ki Zelenka-lány volt,
-nemes és szép asszony, a felvidéki <span class="pagenum"><a name=
-"Page_256" id="Page_256">-256-</a></span> előkelő
-Zelenka-nemzetségből. Szerencséjére lutheránus ő is, a férje
-is.</p>
-<p>Történt ugyanis, hogy a Szent István birodalmát kormányzó
-nádorispán ő fensége olyan német herczegasszonyt vett feleségül, a
-ki szintén a lutheránus vallásnak volt igaz hive. Áldott lelkü jó
-fejedelemnő volt s lelkének erős óhajtása, hogy udvarhölgyei s
-barátnői között lutheránus vallásu nemes hölgyek is legyenek.
-Matkovich Istvánné méltó volt erre s azért a fejedelemnő udvarának
-rendes látogatói közé tartozott. Sőt visztező társaságának rendes
-tagja lett.</p>
-<p>Erre nem voltak készen a prókátorok. Még a pesti tabuláris
-prókátor se számitott erre. A jó Tripartitumban és Corpus Jurisban
-minden igazság és minden bölcseség meg van irva, de az még sincs
-meg irva, mi történik akkor, ha a felpörös felesége a nádorispánné
-ő felségének visztező barátnéja.</p>
-<p>Hogy az igazságon még ez se ejt csorbát: az már bizonyos. De
-hogy a száz esztendőre indult per nem végződik-e el tiz esztendő
-alatt: ez már más kérdés.</p>
-<p>Bizony elvégződött az.</p>
-<p>1838-ik esztendőben, szeptember havának 6-ik napján megint csak
-kijött Mező-Szent-Györgyre a felpörös, a tabuláris prókátor, a
-királyi ember, a jurátus, a törvényes bizonyság s a többi velük
-járó közönség s megint csak behajtott Hollóssy Fülöp László tágas
-kuriájára. Hozta megint az ezüstpénzes zsákot is.</p>
-<p>Csakhogy akkor már nemcsak bátyámuram fogadta őket, hanem
-Magyary-Kossa Eszter asszonynéném is. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_257" id="Page_257">-257-</a></span></p>
-<p>Még pedig ugy fogadta őket, hogy kezébe vett egy fazékszedő
-botot, a végét megmarkolta jól s oda állott bátran a királyi ember
-elé.</p>
-<p>– Hadd látom hát, melyik az a felpörös, a ki be meri tenni lábát
-az én udvaromra, mutassa meg kigyelmed nagyságos uram.</p>
-<p>A királyi ember megütődve nézte a még mindig szép, de kurucz
-menyecskét. Némi gyanuja támadt, hogy azt a fazékszedőt talán nem
-is valami istenes szándékkal tartja a kezében.</p>
-<p>– Mit akar neki mondani a tekintetes asszonyság?</p>
-<p>– Egy szót se biz én, hanem csak egy kicsit ki akarom kergetni
-az udvaromról.</p>
-<p>– Az isten szerelméért, hétszemély ám az!</p>
-<p>– De majd mindjárt nem lesz abból egy személy se, csak mutassa
-meg kigyelmed!</p>
-<p>A királyi ember okos ember volt. Azt mindjárt az első pillanatra
-látta, hogy Hollóssy Fülöp László bátyámuram inkább odahagyja egész
-ősi örökségét, mintsem fölgerjedett hites társának ellentmondjon. A
-felpöröst megverni még se engedheti meg, mert ez már
-hatalmaskodás-számba menne, a mi pedig nagy eset. Oda sietett tehát
-a haragos urasszonyhoz, ujra bemutatta magát, hogy ő a királyi
-ember s engedelmet kért, hogy kezet csókolhasson.</p>
-<p>Nosza rohant erre oda a többi is. A jurátus, a törvényes
-bizonyság, a tabuláris és megyei prókátorok, a helybeli és
-szomszédos birtokosok – mind, mind siettek az urasszonyhoz,
-elkapkodták kezeit s a fazékszedő <span class="pagenum"><a name=
-"Page_258" id="Page_258">-258-</a></span> botot utoljára is
-kicsókolgatták a kezéből. Végre oda járult a felpörös is, a
-hatalmas hétszemély, a nádorispánnak barátja s kalapját levéve,
-akkorát csókolt az urasszony kezefején, mint egy papucs.</p>
-<p>Ezt már még se türte el az urasszony, fogta a kötényét s
-letörölte vele a csókot.</p>
-<p>– Kigyelmedet, méltóságos uram, csak a keritésen kivül akarom
-látni.</p>
-<p>De mégis csak elveszett a két ezer holdas birtok
-Mező-Szent-Györgyön, Litéren, Dakán és Papvásárján.</p>
-<p>– Nyugodjál meg édes jó angyalom, majd visszanyerjük ezt mi még.
-Ha mi nem: az unokáink. Aztán megmarad itt még a másik két ezer
-hold földünk.</p>
-<p>Ezt bátyámuram mondta, de asszonynéném meg mást felelt rá.</p>
-<p>– De bizony nem marad meg. Rongyos két ezer hold földön én itt
-nem nyomorgok. Ha az ősi birtokot meg nem tudtad védelmezni: a
-zálogos birtok nem kell. Én visszamegyek a magam ősi birtokára,
-jösz velem te is. Még ma küldj levelet minden felé, jöjjenek a
-zálogpörösek, kieresztem a birtokjukat.</p>
-<p>Igy költöztek el Hollóssy Fülöp Lászlóék a Csallóközbe,
-Komárommegyébe egyik ősi birtokukra a mely feküdt Aranyoson. Igy
-jutott az én apám is osztályos rokonaival együtt 1838-ban a
-mező-szent-györgyi és hozzá tartozó részbirtokokhoz, mint ősi
-örökségéhez, mely hatvanhárom esztendő óta már zálogos kézen
-volt.</p>
-<p>Azonban Hollósyék elköltözése nem történt meg mindjárt.
-<span class="pagenum"><a name="Page_259" id=
-"Page_259">-259-</a></span></p>
-<p>Három embernek lett örökös ellensége az én asszonynéném.</p>
-<p>Az egyik Matkovich István, a ki elnyerte a szentgyörgyi
-birtokot. A másik kettőről is meg kell röviden emlékeznünk.</p>
-<p>Egy fia és két gyönyörü szép lánya volt Magyary-Kossa Eszter
-asszonynénémnek. A fia sohase nősült, az egyik lányát konty alá
-vitték rendesen, a másik lányát is elvitték, de nem egészen
-rendesen.</p>
-<p>Ez volt talán a szebbik lánya. Beleszeretett egy hozzávaló derék
-vagyonos előkelő nemes ifjuba. De pápista volt az istenadta. Igaz,
-hogy később megyei főjegyző, alispán és honvédőrnagy lett, tehát a
-tapasztalás is megbizonyitotta, hogy méltó volt a lányhoz, de már
-az én asszonynéném pápistának lányt nevelni nem akart. Egy hirneves
-őse már a kurucz háboruban, Rákóczi fejedelmünk korában kálvinista
-püspök volt, azóta a család minden ivadéka igaz magyar hitü, már ő
-csak meg nem szegi az ősök törvényét.</p>
-<p>Hajh, de mit törődtek a hittel a fiatalok. Nagyon szerették
-egymást. Bátyámuram ugyan szivesen beleegyezett volna a házasságba,
-de ő nem mert beleszólni a dologba. Csellel kellett élni.</p>
-<p>A fiatalok összebeszéltek, hogy asszonynéném tudta nélkül titkon
-szépen kocsira ülnek, valami vállalkozó paphoz elmennek s igy
-törvényesen összekelnek. Bátyámuram tudott nem-tudott előre
-valamit: nem tartozik a dologra. Halálos holtáig mindig tagadta,
-hogy előre tudta volna: mi történik. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_260" id="Page_260">-260-</a></span></p>
-<p>Egy szép délutáni napon a két fiatal kisétált a kertbe. A kert a
-borjumezőre dült. Ott állt egy paraszt kocsi egy fekete iharfabokor
-árnyékában. Arra felültek, Székesfehérvárra elhajtottak s még az
-napon mint törvényes férj és feleség csókolták meg egymást. Sohase
-láttam boldogabb házasságot. Negyven esztendő mulva is oly
-gyöngéden szerették egymást, mint esküvőjük napján.</p>
-<p>No hanem az én kedves asszonynéném csinált aztán olyan
-zenebonát, hogy jámbor férje, jó Hollóssy Fülöp László rögtön
-fogatott s ment a székvárosba a megyegyülésre, pedig a gyülést még
-el se kezdték s még egy hét mulva se ment haza, pedig a gyülést már
-rég bevégezték.</p>
-<p>Asszonynéném legelőször is kikutatta, ki volt az a szentségtörő
-pap, a ki a szökevényeket összeadta. Valami katholikus pap volt.
-Annak ugyan e földi életben nem igen árthatott, de azért mégis
-nyakára ment s adott neki utlevelet a pokolba s annak is a
-fenekére. Az a jó pap bizonyosan föl is használta az utlevelet.</p>
-<p>Azután azt kutatta ki, ki volt az a gézenguz akasztófavirág, a
-ki a kocsival ott várakozott a fekete iharfabokor árnyékában. Ezt
-is megtalálta. Ez volt Dömök Sándor, szilas-balhási
-kisbirtokos.</p>
-<p>Ez ugy félig-meddig a családhoz tartozott. Valamelyik
-ős-nagynéném unokanővérének orozva költ fia volt. Törvénytelen
-gyerek. Utóbb napvilágra jött s annyira hasonlitott a család
-férfitagjaihoz, hogy a tehetősebb atyafiak egy kis házacskát s
-néhány hold földet juttattak neki. Kedves, jólelkü ember, ölesnél
-magasabb termettel. <span class="pagenum"><a name="Page_261" id=
-"Page_261">-261-</a></span> Nagyon megkedvelték s utóbb a
-tisztujitásoknál a nemesek közé is becsempészték. Ő volt a
-mezőföldi nemesség zászlótartója. Azt gondolták, ha a pecsovicsok
-őt mint zászlótartót agyon ütik is: ő érte nem lesz akkora kár,
-mint egy valóságos igaz nemes emberért.</p>
-<p>Ő volt az, a ki a szökevényeket is a paphoz vitte.</p>
-<p>Asszonynéném tehát Matkovich István szeptemvirt tartotta egyik
-halálos ellenségének. A ki két ezer hold birtokát elpörölte.
-Második halálos ellenségének pedig Dömők Sándort tekintette. A ki
-az ő angyali szépségü jó lányát az ő tudta nélkül esküvőre
-szállitotta.</p>
-<p>Lett harmadik halálos ellensége is.</p>
-<p>Ez volt a legnagyobb ellensége. Ennek nem bocsátott meg
-soha.</p>
-<p>Volt az én kedves asszonynénémnek egy gyönyörü szép daruja.</p>
-<p>Daru!</p>
-<p>Ismered-e ifjabb nemzedék a darumadarat?</p>
-<p>Megnézted-e jól barna homlokát, piros tarkóját, felül fehér
-sávos, alul sötétszürke selyem nyakát, világos hamuszinü testét,
-barna-szürke lobogó tollait? Gyönyörködtél-e már sárga szép
-szemében, szelid nézésében, nyalka-büszke menésében?</p>
-<p>Hallottad-e hangját? Azt az egyszerü de érczes erős hangot?
-Mikor ott repül fent, az egek magasában, tizenkettő az egyik
-szárnyon, másik tizenkettő a másik szárnyon mint a hegyes ék: V
-betü alakban előre robogva, elől a vezérdaruval, a ki harsány
-hangon le-lekiált a föld szin mélységére: daru, daru! <span class=
-"pagenum"><a name="Page_262" id="Page_262">-262-</a></span></p>
-<p>Láttad-e őket, mikor kora hajnalban s mikor alkonyatkor
-darvadoznak a lápon, a szigeten s feltartott fejjel hol egy kiabál,
-hol valamennyi kiabál s mindegyik tizenháromszor kiáltja el egymás
-után: Kátára, Kátára!</p>
-<p>Istennek és a magyar népnek ősmadara a daru.</p>
-<p>Darutollat tett a süvege mellé a kurucz közvitéz. Darutollas
-süvegben járt még a minap is a tiszaháti-szamosháti nyalka
-legény.</p>
-<p>Daruszőrü paripáját szereti legjobban a sikföldi szegény legény
-s azt siratja meg igazán, mikor a szegedi kapitány eladatja s ő nem
-lehet ott az áldomásivásnál, mert vasba van verve keze-lába.</p>
-<p>Magasan repül a daru, szépen szól. Haragszik a szerető lányka,
-mert nem szól. De kérleli őt a barna legény: ne haragudjék sokáig.
-Ugy is övé lesz koporsója bezártáig. Bizony szóra kell birni azt a
-lánykát, mert hiszen a daru olyan néma s mégis szól.</p>
-<p>Hát a nemzeti fájdalom kétszáz év előtt? Hát a bujdosó kurucz
-égő keserüsége?</p>
-<p>Elment az ő ura, elment Rákóczi az ő fejedelme nagy
-Törökországba! Esztendő alkonyatán, őszi hervadáskor elmegy a daru
-is utána. Segény üldözött kurucz, csak a darvak őszi vonulását lesi
-s az őszi darvakkal együtt ő is elbujdosik ura után. Márvány-tenger
-felé, Rodostó halmai felé! Ott még egyszer kezet csókol hősének,
-vezérének, imádott fejedelmének, ott még egyszer kisirja magát és
-azután csak a daru jön vissza tavasszal. A bujdosó elmarad valahol.
-<span class="pagenum"><a name="Page_263" id=
-"Page_263">-263-</a></span></p>
-<p>Te is elmaradsz már tőlünk maholnap darumadár! Gyermekkoromban
-hányszor láttam lassu vonulásod, hányszor hallottam kiáltó hangod a
-magasból. Egyszer de egyetlen egyszer az én kis bozótomban, az én
-kis szigetemre is leszálltál. Ugy mentél tovább a Balatonra. Két év
-előtt kérdeztem otthon falumbelieket, harmincz-negyven éves
-embereket: mikor láttak darut a határon?</p>
-<p>– Nem tudjuk mi uram, micsoda madár az, csak az öregektől
-halljuk, hogy régen itt is járt a mi vidékünkön.</p>
-<p>Csak a szatmári lápokon, csak a Duna-Dráva összefolyásánál, csak
-a Dráva muraközi szakadásain, csak az alsó Dunánál látni még darut.
-Itt se sokáig.</p>
-<p>Az én kedves asszonynéném menyasszony korában szerezte a darut.
-Gerjen körül fióka korában fogták s neki adták ajándékba. A hogy
-nőtt szüzi szerelme: ugy nőtt kis daruja. S mikor menyasszonyi
-ruhájába felöltözött, körül tipegte, körül röpködte a daru, szép
-tiszta csőrével még igazitott is menyasszony fátyolán. Százszor is
-elmondta: kru, kru – a mi daru nyelven azt teszi: légy boldog édes
-kis urnőm!</p>
-<p>Mennyi angyaltitkát tudta az a daru a jegyes és menyasszony
-lelkének!</p>
-<p>Elhozta magával Mező-Szent-Györgyre is. El nem hagyta ott
-urnőjét soha. Vele sétálgatott az udvarban és a kertben. Elkisérte
-a szőlőhegyre is. Sokszor megfogta köténye kötőjét s ha légy szállt
-a ruhájára: csett! Rögtön elkapta a legyet. Megismerkedett és
-megbarátkozott luddal, kácsával, gyöngytyukkal, csirkékkel
-<span class="pagenum"><a name="Page_264" id=
-"Page_264">-264-</a></span> s megvédte őket kutya-macska ellen. Nem
-félt senkitől s ha idegen akart hozzá nyulni: akkorát ütött kezére,
-hogy egy hét mulva is megemlegette.</p>
-<p>Egyszer a daru kiment sétálni a gyepre a kert keritésén
-kivül.</p>
-<p>Nem messze laktak Katonáék. Kisbirtoku ősrégi nemesek. Az egyik
-Katona-fiunak, Boldizsárnak, az a bolond szokása volt, hogy
-agarakat tartott. Akkor is volt neki két vásott kölyökagara.</p>
-<p>Meglátja a két kölyökagár a darut: uczczu neki. Eleget
-vitézkedett a bátor daru, egyik agárnak ki is vágta a balszemét, de
-utóbb mégis csak legyőzte a két otromba eb. Katona Boldizsár látta
-a veszedelmet, sietett is a daru védelmére, de mire odaért: a szép
-madár kilehelte lelkét.</p>
-<p>Titokban nem maradhatott az eset. Ellensége mindenkinek van.
-Besugták a dolgot az én kedves asszonynénémnek, a ki keservesen
-megsiratta hü barátját, kedves szép madarát. Tollait eltette
-emlékül, kihült testét pedig a kertben eltemette s örökzöld bokrot
-ültetett föléje.</p>
-<p>Hanem Katona Boldizsárnak többé szemei elé kerülni nem lehetett.
-Megfogadta, hogy a mig ő él, az a szivtelen gonosz ember a
-vármegyében nem boldogulhat. Hiába könyörgött neki az egész
-atyafiság: csak annál jobban felbőszitették ellene.</p>
-<p>Ez volt a harmadik halálos ellenség.</p>
-<p>Mikor az ősi házból örökre ki kellett költöznie, mikor abba a
-pörnyertes szeptemvir beköltözött: akkor azt <span class=
-"pagenum"><a name="Page_265" id="Page_265">-265-</a></span> mondta
-Magyary-Kossa Eszter asszonynéném a szeptemvirnek:</p>
-<p>– Kilenczvennégy esztendeig birták a mi eleink ezt a házat, de
-nem halok meg addig, mig kegyelmedet, méltóságos uram, innen ki nem
-dobják. És eljövök időnként, hogy engem lásson s az én szavamra
-megemlékezzék.</p>
-<p>Rettenetes fogadás volt, de szavát megtartotta.</p>
-<p>Multak az évek sorban, egymás után s elmultak azok is, a kik
-annyit pörösködtek egymással. Elhalt a szeptemvir és sok évvel
-később neje is. Ott feküsznek a szentgyörgyi temetőben. Fiaikra,
-örököseikre szállt a birtok.</p>
-<p>Elhalt Hollóssy Fülöp László bátyámuram is ez előtt
-negyvennyolcz esztendővel. A kinek se idő, se mulandóság nem
-ártott: az volt az én kedves asszonynéném.</p>
-<p>Ez előtt huszonnégy évvel épen szeptember 6-ik napján megyek
-haza Budapestről. Keresztülmegyek a várótermen s ott egy pamlagon
-látok egy muffot.</p>
-<p>Egyszer csak megmozdul a muff.</p>
-<p>Oda nézek, nagy bámulatomra felismerem az én kedves
-asszonynénémet. Talán száz esztendős is volt már. Oly kicsiny lett,
-hogy a mint a pamlagon feküdt s összehuzta lábait: csak egy jókora
-muffnak látszott.</p>
-<p>Oda mentem hozzá, üdvözöltem, kezet csókoltam neki.</p>
-<p>Nézett rám, nem ismert meg első pillanatra.</p>
-<p>– Ki vagy te?</p>
-<p>Mondtam nevemet. <span class="pagenum"><a name="Page_266" id=
-"Page_266">-266-</a></span></p>
-<p>– Te vagy az? No nem jövök többé hozzátok. Aranyosról többé a
-lábamat ki nem teszem. Még csak azt akartam megérni, hogy annak a
-szeptemvirnek az utódjait kidobják az én birtokomból. Épen ma
-kidobták. Magam láttam, onnan jövök, a biróság még most is ott van.
-Harmincznyolcz esztendővel ezelőtt épen ezen a napon s épen abban
-az órában dobtak ki belőle engem is. Most már megnyugszom a
-sorsban. Ennek az ellenségemnek vége van.</p>
-<p>– Megbocsát-e most már legalább utódainak?</p>
-<p>– Megbocsátok.</p>
-<p>– Hát annak a szegény öreg Dömök Sándornak megbocsát-e? Lássa
-kedves asszonynéném, most én vettem magamhoz.</p>
-<p>– Megbocsátok annak is. Hisz a lányom ugyis csak férjhez ment
-volna.</p>
-<p>– Hát a szegény Katona Boldizsárnak megbocsát-e?</p>
-<p>– Elő se hozd, annak meg nem bocsátok soha!</p>
-<p>Elsőt csöngettek. Jött a vonat. Fölugrott az én kedves
-asszonynéném s apró, de szapora lépésekkel ment ki a vonatra.
-Kisérője alig győzött utána menni.</p>
-<p>Két ezer hold földjét elfeledte, leányának engedetlenségét
-elfeledte, kedves daruját soha el nem feledte.</p>
-<p>Hát ez az én kedves asszonynéném volt az a tekintetes asszony, a
-ki utjába állott a balaton-fő-kajári halászgazdának, nehogy az
-valamikép pört nyerhessen. Mért volt felpörös?</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_267" id=
-"Page_267">-267-</a></span></p>
-<h2>A NEMZET TÖRTÉNETE A VIZ SZINÉN.</h2>
-<p class="summary">(Jön Jellasich. – A nádorispán Veszprémben. – A
-Kisfaludy-gőzös. – A hajó gépe erősebb, mint a becsületszó. – A
-becsület a politikában, az adósságban és a szerelemben. – Mi volt a
-nádorispán, mi volt a bán? – A horvátoknak jó kedvük van. –
-Elbujdosott az utolsó nádorispán. – A nádfedelü kastélyban.)</p>
-<p>– Hol volt, hol nem volt; volt egyszer egy nádorispán, a neve
-volt István fejedelem, adtam neki egy pohár vizet, megitta jóizüen,
-ő pedig adott nekem egy aranyat, de nemcsak nekem, hanem a többi
-pajtásomnak is; az aranyunkat elmulattuk, de én mégis vettem belőle
-egy uj kalapot Veszprémben, de most már nem uj az a kalap.</p>
-<p>Bognár Pálnak hivták azt az embert, a ki igy kezdte elbeszélését
-kapás pajtásai előtt s aztán lekapta fejéről a kalapot, oda vágta a
-hátához egy surján legénynek, csak ugy puffant.</p>
-<p>– Ez volt Ferkó az a kalap ni, néhány esztendeig el is tart
-még.</p>
-<p>Ez a beszélgetés pedig történt az én balaton-füredi szőlőmben, a
-mikor én még gyerek voltam s a mikor <span class="pagenum"><a name=
-"Page_268" id="Page_268">-268-</a></span> még az a szőlő nagyanyámé
-volt, ez előtt közel ötven esztendővel.</p>
-<p>Igaza volt Bognár Pálnak.</p>
-<p>István főherczeg nádor csakugyan járt Balaton-Füreden és a
-Balatonon és a »Kisfaludy« gőzösön. Ezt az útját meg kell
-emlitenem.</p>
-<p>Nevezetes út volt ez.</p>
-<p>Jöttek a horvátok. Meg akarták enni országunkat. Jellasich báró
-a horvát bán vezetett ellenünk egy nagy sereget és seregével már el
-is hagyta Boglárt s jött felénk, mint a förgeteg.</p>
-<p>Anyámat és a kisebb gyerekeket apám elvitte a balatonfüredi
-szőlőbe nagyanyámhoz. Veszett hire járt a horvátnak. Azt mondták:
-éget, rabol, embert öl, vérben fürdik. Anyám sok mindent, ékszert,
-ruhanemüt el akart magával vinni. Volt különösen egy vörös posztó
-ágyteritője. Hallotta, hogy a szerezsánnak vörös sapkája és vörös
-köpönyege van, mint a hóhérnak. Szentül hitte, hogy a szerezsán azt
-a vörös posztó ágyteritőt okvetetlen elviszi köpönyegnek. Sajnálta
-tőle. Apám azonban nem engedte elvinni. Hanem volt egy arany
-himzéses fehér selyem nemzeti védegyleti lobogónk: ennek Füredre
-vitelét megengedte. Apám a két nagyobb gyerekkel otthon maradt.
-Hadd jöjjön hát Jellasich, ha van bátorsága.</p>
-<p>Jött is. Szeptember 21-én már Szemesen volt.</p>
-<p>A nádorispán levelet kapott szeptember 19-én Bécsből a
-királytól. Ez a levél 16-án kelt. Ez a levél soha nem látott még
-napvilágot. Én Vermes Illés 48-iki <span class="pagenum"><a name=
-"Page_269" id="Page_269">-269-</a></span> pápai követtől és gr.
-Zichy Manó 48-iki honvédezredestől hallottam valamit a levél
-tartalmáról.</p>
-<p>Akkor már Bécsben elhatározták, hogy az ország alkotmányát
-eltörlik, a magyar kormányt és az országgyülést elkergetik s a
-magyar nemzet alkotmányos ellenállását vérbe fojtják. Jellasich
-minden parancsot és meghatalmazást megkapott már erre.</p>
-<p>A nádorispánnal azonban gondoltak valamit. Azt fölakasztani nem
-akarták, de a magyarok kezében se akarták hagyni.</p>
-<p>Szeptember 16-án a király aláirásával küldték hozzá azt a
-levelet, melyben megengedték neki, hogy Jellasichcsal személyesen
-összejöjjön, valami egyezségfélét vele szóba hozzon, de egyezséget
-ne kössön, azután pedig vegyen bucsut a kapufélfától s hagyja a
-magyarokat magukra és Jellasichra, annyit se mondjon, hogy
-beföllegzett, menjen egyenesen Bécsbe.</p>
-<p>A nádorispán lett volna fővezére annak a seregnek, melyet a
-magyar kormány a király beleegyzésével előre küldött, hogy
-Jellasichot verje ki az országból. Ez a sereg már a Mezőföldön
-volt, Jellasichtól egy-két napi távolságra.</p>
-<p>Szeptember 20-án indult el a nádor négy kocsival Budáról s még
-azon a napon Veszprémbe ért. A püspöki palotában szállt meg, noha a
-püspök gróf Zichy Domokos már akkor nem volt otthon. És azután nem
-is jött haza többé soha.</p>
-<p>A nádorispán kiséretében voltak: Beöthy Ödön, gróf Zichy Manó és
-gróf Szapáry Antal. Azután vele volt <span class="pagenum"><a name=
-"Page_270" id="Page_270">-270-</a></span> még valami
-futár-hadsegéd, egy helytartótanácsi titkár, néhány szolga, két
-huszár. Veszprémben a káptalan, a főispán Hunkár Antal, az alispán,
-főjegyző, főbiró s a polgármester fogadta.</p>
-<p>Nagy örömmel fogadták. Tőle várták az ország békéjének
-helyreállitását, minden szabadságunk megmentését.</p>
-<p>Bezerédy kanonok és püspök, régi országgyülési ember, e szavakat
-intézte hozzá:</p>
-<p>– Örömében megdobbant városunk alatt az anyaföld, a mikor
-fenséged rálépett, hogy közibünk jőjjön.</p>
-<p>Nem hagyhatta ezt szó nélkül Kocsi Sebestyén Gábor elmés ajka.
-Igaz, hogy a mit mondott, csak magán körben mondta.</p>
-<p>– Dehogy dobbant, dehogy dobbant. Ilyen vékony legényke alatt
-még nem dobban meg se a Cserhát, se a Várhegy.</p>
-<p>Nem tiszteletlenség volt ez a fejedelmi személy iránt Kocsi
-Sebestyén Gábortól. Ezzel csak a nádorispán kis termetére czélzott.
-Olyan vékony keze-lába volt a nádorispánnak, mint egy gyermeknek.
-Csupán 82 bécsi fontot és 8 latot nyomott, a mi a mai mérték
-szerint csak 47 kiló. Ez bizony még lánynak is kevés volna.</p>
-<p>Mindig kedvetlen és mindig szótalan volt a nádorispán.</p>
-<p>Másnap, 21-én, kiment Balaton-Füredre.</p>
-<p>Ugy volt előre elkészitve a dolog, hogy délután két órakor
-találkozik a nádorispán a bánnal. A bán Szemesen lesz, a nádorispán
-a hajón, a »Kisfaludy« gőzösön. A bán a hajóra jön s ott majd
-találkozik és beszélget a nádorispánnal. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_271" id="Page_271">-271-</a></span></p>
-<p>Déli 12 órakor indult el a hajó a balaton-füredi kikötőből.</p>
-<p>A hajón volt a nádorispán és kisérete. Ezen kivül
-Szentgyörgyi-Horváth József és Écsi László s a hajószemélyzet.
-Kapitány, kormányos, három matróz és a fütő. Az egyik matróz
-helyettes-kormányos is volt s a másik matróz Bognár Pál, nagyanyám
-későbbi kapása.</p>
-<p>Miért indult el a hajó olyan korán? Szemes csak ötven percznyi
-ut. Két órakor kell lenni a találkozásnak, mit csinál a nádorispán
-a hajón két óráig, tehát még hetven perczig?</p>
-<p>A nádorispán előzékeny és udvarias akart lenni a bán iránt. Az
-ellenség és az áruló iránt, a ki föltámadt az ország kormánya és
-törvényhozása ellen, fegyveres kézzel betört a határon s tíz nap
-óta már öl, rabol és éget.</p>
-<p>A kiséret pusztán udvariasságnak tekintette a sietést. Talán
-maga a nádorispán is annak tekintette.</p>
-<p>A hajón volt egy rézágyu. De csak amolyan mozsárágyu. Csak
-díszlövésre való. Ezt most a kapitány megtöltette s hatalmasan
-lefojtotta. Vagy azért, hogy Jellasich táborát üdvözöljék; vagy
-azért s talán inkább azért, hogy a megkötendő béke örömére nagyot
-lőjjenek. Szegény mozsárágyu! Ez a töltés talán egészen beléd
-rozsdásodhatott volna! Vagy legföljebb csak felét kellett volna
-kilőni mind maiglan! Hanem hát az ágyutöltés is olyan mint a
-becsületszó. Vagy egészen elsül, vagy sehogyse.</p>
-<p>Fel volt lobogózva a hajó. A nagy zászló a föárbóczon. S azután
-elől is egy, hátul is egy zászló. Ezek már <span class=
-"pagenum"><a name="Page_272" id="Page_272">-272-</a></span>
-kisebbek voltak. Volt még egy negyedik lobogó is egy kisebb
-árboczon.</p>
-<p>Valamennyi piros-fehér-zöld magyar nemzeti szin. Nagy
-következése lesz még ennek.</p>
-<p>Mikor a főárboczra huzták fel a nagy lobogót: a lobogó elakadt.
-Ujra leeresztették, ujra felhuzták: megint elakadt. A kapitány
-káromkodott, mint egy huszár, de a lobogó azért nem ment föl
-simán.</p>
-<p>– No még ez se történt meg velünk.</p>
-<p>– Nem jó vége lesz ennek az útnak.</p>
-<p>A matrózok beszéltek igy.</p>
-<p>Utóbb is fel kellett mászni az árboczra s nagy keservesen rendbe
-hozni a dolgot.</p>
-<p>A nádorispán néma volt.</p>
-<p>Van egy egykoru kézrajz és metszett kép, mely a nádorispánt ott
-a hajón ábrázolja. Itt magyar diszruha van rajta, de kalpag nélkül,
-hajadon fővel és mente nélkül. Mellette jobbról-balról Beöthy és
-gróf Zichy, egyik magyar, másik huszár-ruhában. Oldalt előtérben a
-somogyi part Szemes körül. A parton csalitos, bozótos halmokon öt
-fehér ruhás generális, köztük Jellasich. Mind az öten veszettül
-tánczolnak.</p>
-<p>A kép nem akar gunyos kép lenni s mégis az. Az osztrák
-generálisok csakugyan nem tánczoltak. De a nádorispán se magyar
-diszruhában, hanem akkor divatos fekete kaszinó-öltönyben volt. Még
-Veszprémben öltötte ezt magára.</p>
-<p>Bármennyire sietett a hajó, a bán már a parton várta.
-<span class="pagenum"><a name="Page_273" id=
-"Page_273">-273-</a></span></p>
-<p>Azok a képek, melyek 1848-ban készültek, hogy megörökitsék e
-furcsa történeti eseményt, nem hivek a valósághoz. Pusztán
-képzelődés szülöttei.</p>
-<p>Az egyik képen két lovon ülő huszár-főtiszt társaságában délczeg
-huszár-ruhában ül lován a bán. Egy jó fölszerelésü gyalogossal
-beszélget, ki kezével Tihany felé mutat. Mintha a katonának, mikor
-haptákban van s a fővezérrel beszél, kezét emelgetni s azzal
-mutogatni szabad volna! Ugyan e képen az előtérben egy sziklapad
-tetején jól öltözött magyar paraszt szürben, kerek kalapban bámulja
-a bánt.</p>
-<p>Sajátságos, hogy Jellasichot huszártábornoki ruhában szerették
-ábrázolni. Még zágrábi lovas-szobra is magyar diszruhát visel.
-Hiszen igaz, hogy a horvátországi grófok és bárók mind magyar
-főrendek, magyar grófok és bárók s diszruhájuk is magyar mind maig.
-S igaz, hogy a bán is magyar zászlós ur.</p>
-<p>Ezen a képen még nincs ott a »Kisfaludy« gőzös.</p>
-<p>A többi képen már ott van.</p>
-<p>Az egyiken öt táborkari tiszt és egy szerezsán veszi körül a
-bánt. Háttérben Tihanynak és a hajónak elmosódott képe. A partnál
-egy csónak orra széles tót kalapos evezőssel.</p>
-<p>A másikon a bán a parton tisztjei közt. Tihany és a hajó itt is
-a háttérben, de a csónak közeledik a parthoz. A bokrok közt egy
-ágyu is van a hajó irányában forditva.</p>
-<p>Szeptember 21-én gyönyörü szép meleg, tiszta őszi nap volt. Az
-ég s a tó egyaránt ragyogott a verő napfényben. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_274" id="Page_274">-274-</a></span> Szellő
-nem szálldosott s a szeszélyes Balaton nem is sejtette, mi történik
-hátán és partjain.</p>
-<p>Egyik egykoru képen sincs nyoma a bán sátorának. A bán pedig
-sátort üttetett és sátora előtt hatalmas sudárfán sárga-fekete
-lobogó volt feltüzve. A bán és törzskara a sátor előtt állt, mikor
-a hajó közelgett.</p>
-<p>A hajó nem tudott kikötni. A parti víz sekélyes volt. A hajó
-kereke már zavarossá tette a vizet, egy matróz póznával a viz
-mélységét kémlelgette. A hajónak meg kellett állani a parttól
-mintegy háromszáz méternyire.</p>
-<p>A csónakot rögtön előre huzták, három matróz bele ugrott, a
-kereszt-deszkára sárga pokróczot teritettek, beszállt a csónakba
-gróf Zichy is, igy mentek Jellasich elé. A gróf vitte a nádorispán
-izenetét a bánhoz. Kéri a bánt, hogy fontos ügyek megbeszélése
-végett látogassa őt meg a hajón.</p>
-<p>Ekkor történt az álnokság szinjátékának első felvonása.</p>
-<p>A bán és tábornokai észrevették, hogy a hajón nincs sárga-fekete
-lobogó, hanem csak magyar háromszin.</p>
-<p>Hogy mehessen Jellasich ilyen helyre? Hogy mehessen Magyarország
-harmadik zászlós ura Magyarország állami lobogója alá?</p>
-<p>Megtagadta a hajóra menetelt. Gróf Zichy visszament a
-»Kisfaludy«-ra.</p>
-<p>A nádorispán tanácskozott kisérőivel. Elhatározta, hogy a király
-megbizását eredeti példányban átküldi a bánhoz s ujra ismétli a
-meghivást.</p>
-<p>Gróf Zichy megint a parthoz evezett. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_275" id="Page_275">-275-</a></span></p>
-<p>Ez volt a második felvonás.</p>
-<p>A bán megnézte a levelet s rajta a király nevét. Elnevette magát
-s mutatta a levelet tisztjeinek.</p>
-<p>– Mit adok én a király ezen aláirására?</p>
-<p>Igaza volt.</p>
-<p>Hiszen az ő tábori irattárában különb aláirásai voltak a
-császárnak. S a császár aláirása nem különb-e, mint a királyé? S
-aztán az ő levelein Latour aláirása is ott van, de a nádorispánén
-nincs.</p>
-<p>– Menjek-e? Kérdezi tisztjeitől.</p>
-<p>– Ne, semmi esetre se!</p>
-<p>Tisztjei egyhangulag szintén nevetve feleltek a kérdésre.</p>
-<p>Gróf Zichy, mielőtt vissza indult, ezt a megjegyzést tette:</p>
-<p>– Ő fensége a főherczeg még becsületszavát is hajlandó adni,
-hogy Exczellencziádnak semmi bántódása nem lesz.</p>
-<p>A bán tovább mosolygott s azt felelte:</p>
-<p>– A hajó gépe erősebb, mint a becsületszó!</p>
-<p>Álljunk meg itt egy szóra.</p>
-<p>A hajógép közönséges gőzgép harmincz-negyven lóerőre. Harmincz
-lóerő a gépészek tudománya szerint annyi, mint hatvan közönséges
-magyar ló ereje. Ez bizony elég szép erő.</p>
-<p>Hát a becsületszó milyen erős? Van-e olyan erős, mint hatvan ló
-együtt?</p>
-<p>Az a kérdés, miben adják a becsületszót?</p>
-<p>Politikában, hitelügyletben és szerelemben átkozottul keveset ér
-a becsületszó. <span class="pagenum"><a name="Page_276" id=
-"Page_276">-276-</a></span></p>
-<p>Hitelügyletben a hitelezőről, ha adósától váltót kér: azt
-mondják, rendes ember. Ha zálogot is kér: azt mondják, okos ember.
-Ha becsületszót is kér: azt mondják róla: gazember, uzsorás. A
-törvény be is csukja.</p>
-<p>Az adós is furcsán áll a becsülettel.</p>
-<p>A hitelezőt és kezest kijátszani nem mindig becsületbeli dolog.
-Ha a gavallér nem fizet: azért ő csak gavallér. Ha miatta száz
-hitelezője vagy száz adósa tönkre megy: azért csak gavallér, de ha
-egy páros bajt elmulaszt: akkor már nem gavallér. Ha
-kártyaadósságát vagy vesztett fogadását meg nem fizeti: akkor se
-gavallér. Ha tíz ezer forintot kér kölcsön: akkor gavallér. Ha öt
-forintot kér kölcsön: akkor már nem gavallér. Ha birtokos ember nem
-fizet: az rendetlenség, de uri dolog. Ha kereskedő vagy iparos nem
-fizet: az már csalás. Azt csődbe hajtják, be is csukják. Az már
-komisz ember.</p>
-<p>Hát a szerelemben mi a becsület? Nehéz erre megfelelni. Ezer
-regényiró száz esztendő óta egyebet se csinál, mint e kérdésre
-keresi a feleletet. Maig se találta meg. Sohase is találja meg.</p>
-<p>Aki becsületét teszi szerelmére, ha férfi, azt mondják rá:
-bolond; – ha nő, azt mondják rá: könnyelmü. Azt mondják rá, ha
-becsületszóra szerelmét adja cserébe.</p>
-<p>A ki életét és halálát adja szerelméért: az vagy elmebeteg, vagy
-eszményi hős. Hős az érző lelkek előtt, elmebeteg az okos emberek
-előtt.</p>
-<p>Minden szerelmi bolondságot s minden hibás szerelmet jóvá tesz a
-házasság. És minden házasságot jóvá <span class="pagenum"><a name=
-"Page_277" id="Page_277">-277-</a></span> tesz a hibátlan szerelem,
-de minden házasságot tönkre tesz a szerelmi bolondság.</p>
-<p>Mi itt a becsület? Mi itt az igazság?</p>
-<p>Egyszer Balaton-Füreden egy csomó házasember és egy csomó
-agglegény összeveszett a fölött: ki a derekabb ember: az-e a ki
-megházasodik vagy a ki nem?</p>
-<p>A fürdőn ott volt Deák Ferencz. A vitatkozók elhatározták:
-megkérdezik őt. Küldöttséget választottak. A küldöttség tagjai
-voltak: Nagy Imre, a ki később kuriai biró lett; Lendvay József, a
-ki később királyi táblabiró lett és Darnak államügyész.</p>
-<p>Deák azt felelte:</p>
-<p>– A kérdés félig komoly, félig tréfás. Én is csak ugy felelek
-rá. A becsületes ember megházasodik, az okos ember nem.</p>
-<p>Ez volt Deák felelete.</p>
-<p>És ebből se tünik ki, hogy a szerelemben hány lóerőt ér a
-becsület.</p>
-<p>Hát a politikában mit ér a becsület?</p>
-<p>Semmit.</p>
-<p>Annyit ér, mint a csizmavarrásban. Sokszor varr rossz csizmát
-becsületes csizmadia, sokszor varr jó csizmát kontár, gézenguz
-csizmadia.</p>
-<p>Széchenyinek van erre adomája.</p>
-<p>Egyszer valami angol, egyik tatai Eszterházy gróf ismerőse, le
-akart telepedni Tatában s olyan lakásadó gazdát keresett, a ki
-lakást is adjon, élelmezést is adjon. Ajánlottak neki egyet.</p>
-<p>– Miért ajánlják ezt az embert? <span class="pagenum"><a name=
-"Page_278" id="Page_278">-278-</a></span></p>
-<p>– Mert az nagyon becsületes ember.</p>
-<p>– Tud-e főzni jó tyukhuslevest?</p>
-<p>– Azt nem tudjuk.</p>
-<p>– Akkor nem kell. Én nem becsületes embert keresek, hanem jó
-tyukhuslevest.</p>
-<p>A politikában se a becsületet keresik, hanem a sikert.
-Közönséges gazemberek élnek, dolgoznak, zajongnak, vezetnek és
-boldogulnak a politikában, a kik képesek arra, hogy máról holnapra
-sikert érjenek el, vagy annak látszatát megszerezzék.</p>
-<p>Mi a siker?</p>
-<p>Ne gondoljátok ám, hogy a közjó a siker. A közjót csak a
-bölcsek, a nagyok és a jólelkek tartják sikernek. A politikus azt
-tartja sikernek, a mi neki jó.</p>
-<p>És a mit a hatalom sikernek elismer. Hatalom pedig csak kettő
-van. Az egyik a fejedelem, a másik a tömeg. A fejedelem előtt
-csuszni-mászni, a tömeg előtt kiabálni s mind a kettőnek hizelegni,
-az egyiket megcsalni, a másikhoz ragaszkodni, de ha kell,
-mindegyiket megcsalni: ezek a sikernek eszközei.</p>
-<p>Igaz, hogy a nemzetek igaz nagyjai nem ily módon nőnek.</p>
-<p>De hiszen én nem igaz nagyokról beszélek most, hanem Jellasich
-bánról és István nádorispánról. Ismerem az ily alakokat. A
-közvélemény ködén én keresztüllátok. Mert én ismertem igaz nagyokat
-is.</p>
-<p>Azt mondta a bán: a hajó gépe erősebb, mint a becsületszó.</p>
-<p>Kinek a becsületszavára gondolt ő? <span class=
-"pagenum"><a name="Page_279" id="Page_279">-279-</a></span></p>
-<p>Mert nem mindegy ám az: ki adja a becsületszót?</p>
-<p>Habsburg-Lothringen István: szülöttje hatszáz év óta uralkodó
-büszke fejedelmi családnak. Régiségére és hatalmára nézve a világ
-legelső családja.</p>
-<p>Magyarország nádorispánja.</p>
-<p>Pest-Pilis-Soltvármegye főispánja.</p>
-<p>Jászok-kunok főkapitánya.</p>
-<p>A főrendek házának, az országgyülésnek s a helytartótanácsnak
-elnöke.</p>
-<p>Osztrák főherczeg s magyar és cseh királyi herczeg. A királynak
-unokaöcscse.</p>
-<p>Magas rangu tábornok, két ezrednek tulajdonosa, minden nagy
-rendnek nagy keresztese, rengeteg urodalmak ura.</p>
-<p>A magyar nemesi fölkelés fővezére.</p>
-<p>A királynak helytartója.</p>
-<p>S most fővezére annak a hadseregnek, mely Jellasich bán
-seregének utjában áll s azt ütközetre várja.</p>
-<p>Mi ő hozzá képest egy horvátországi nyavalyás bárócska? A kit
-még zászlósuri, báni méltóságában is megelőz az országbiró is. A ki
-nem több, csak egy tábornok, csak egy csiribiri exczellencziás
-ur.</p>
-<p>És a mikor István főherczeg nádorispán becsületszavát adja, hogy
-a bán csak jöjjön a hajóra, bántódása nem lesz: akkor ez a parányi
-uracska azt izeni: nem megy ő, arra a becsületszóra semmit se ad, a
-hajó gépe erősebb, mint a becsületszó.</p>
-<p>Hol van itt a följebbvaló iránti köteles tisztelet?</p>
-<p>Hol van itt a felsőbb rangu tiszt iránt való katonai
-engedelmesség? <span class="pagenum"><a name="Page_280" id=
-"Page_280">-280-</a></span></p>
-<p>Hol van itt a szokásnak, erkölcsnek és hagyománynak tiszteletben
-tartása?</p>
-<p>Hol van itt a közönséges uri fölfogás? Hiszen a nádorispán
-magyar nemes is. S ki kételkedhetnék magyar nemes ember
-szavában?</p>
-<p>Mind igaz ez.</p>
-<p>De az is igaz, hogy itt politika készült, a politikában pedig
-nincs a becsületszónak harmincz lóereje.</p>
-<p>Bécsben elhatározták, hogy egy országot el kell tiporni, egy
-nemzetnek vérét kell venni. Magyarország, magyar nemzet: pusztulnod
-kell. A végrehajtó: Jellasich bán. Zsebjében a parancsolat. Ő annak
-engedelmeskedik.</p>
-<p>Kérdeztem Bognár Pált, a matrózt, nagyanyám szőlőkapását. Tőle
-tíz-tizenöt lépésnyire voltak a bán és társai. Kérdeztem, mit
-csináltak a horvátok, mikor gróf Zichy a nádorispán izenetével
-közéjük ment?</p>
-<p>– A beszédjüket nem értettem, hanem azt láttam, hogy jó kedvük
-volt.</p>
-<p>Jó kedvük volt!</p>
-<p>Igazat beszélt az a kapás. A történet megörökitette, hogy a bán
-és a tábornokok hangosan nevetgéltek, mikor a nádorispánnak
-megtagadták az engedelmességet.</p>
-<p>De hát mégis miért volt jó kedvük?</p>
-<p>Itt egy nagy rejtély van. Egy istentelen titok.</p>
-<p>A függetlenségi harczban az oláhok és ráczok leöltek nyolcz ezer
-magyart. Csatákban elesett tizenkét ezer magyar és ugyanannyi
-osztrák. Szerb, horvát, oláh, határőr több elpusztult tizenöt
-ezernél. Zuvics derék horvát barátomtól hallottam, hogy a határőrök
-közül <span class="pagenum"><a name="Page_281" id=
-"Page_281">-281-</a></span> csak özvegyasszony közel nyolcz ezer
-jelentkezett. Csatában és betegségben több orosz esett el tíz
-ezernél. Több mint hatvan ezer erős férfi vérét itta be az
-anyaföld. Hát a kik akasztófán, golyó által, börtönök mélyén
-lehelték ki lelküket!</p>
-<p>Mennyi férfivér! Mennyi női köny! Mennyi élet! Mennyi
-boldogság!</p>
-<p>Arról volt szó, hogy mindezt megkiméljék. Ezért kellett a
-nádorispánnak és a bánnak egymással találkozni. A bán megtagadta a
-találkozást.</p>
-<p>De azért a horvátoknak jó kedvük volt!</p>
-<p>De hát emberirtó vad emberek voltak ők?</p>
-<p>Nem. Csak osztrák katonatisztek.</p>
-<p>A kik biztosan számitottak arra, hogy csata ugy sem lesz, István
-nádorispán ugy is elmenekül Bécsbe, Budát-Pestet kardcsapás nélkül
-foglalják el s a magyar nemzet kezét-lábát nyugodtan
-megkötözik.</p>
-<p>Ezért volt jó kedvük.</p>
-<p>Ők tudták, hogy a találkozás szinpadi játék. Csak a közönség
-mulattatására szolgál. S miért ne mulattatná őket is, a mi a
-közönséget mulattatja.</p>
-<p>Jól tudta azt Jellasich, hogy őt a nádorispán nem teszi
-fogolylyá s a hajógép őt nem hurczolja Balaton-Füredre. Jól tudta
-ő, micsoda levelet kapott a nádorispán Bécsből. Miért félt
-volna?</p>
-<p>Neki csak az adott gondot, hogy a hajón magyarok is vannak. S
-lehetetlen volt, hogy eszébe ne jusson, hátha a magyarok nem
-szinpadi játékot üznek s vele az árulóval könyedén elbánnak?
-<span class="pagenum"><a name="Page_282" id=
-"Page_282">-282-</a></span></p>
-<p>Ezért nem akart a hajóra menni.</p>
-<p>Az a néhány jó magyar ott a hajón mély tisztelettel vette körül
-a nádorispánt. Ők a balgák azt hitték, hogy a nádorispán a komoly
-ember s a bán a ledér ember.</p>
-<p>És még ők is megnyugodtak abban, hogy a nádorispán méltóságán
-esnék csorba, ha ő ülne a csónakba s ő menne ki a partra, a parton
-Jellasich bán sátorába.</p>
-<p>Mit mindent el nem hisz a magyar ember, ha mikor hivő kedvében
-van!</p>
-<p>Az egyik oldalon az ország békéje, a társadalom nyugalma, az
-alkotmány épsége, a szabadság biztossága, hatvan ezer ember
-élete-halála.</p>
-<p>A másik oldalon a nádorispán méltósága.</p>
-<p>Amazt el kell ejteni, a méltóságot meg kell őrizni.</p>
-<p>Történetirók ne hazudozzatok. Én meg nem engedem nektek e
-kérdésben a hazudozást. E kérdésben tisztán látok.</p>
-<p>1203-ik évben, márczius havának egyik szeles-havas napján
-szemközt állott Imre, a magyarok királya, a pártütő Endre
-királyfival s annak nejével, a cselszövő Gertruddal. Szemközt
-állott a Dráva mellett Varasd közelében nagy sereggel. De nagyobb
-serege volt a királyfinak.</p>
-<p>A király nem akarta, hogy magyarok vére omoljon.</p>
-<p>Letette kardját, botot vett kezébe, egyes-egyedül oda ment a
-pártütő királyfi táborába.</p>
-<p>– Látni akarom, ki teszi kezét fölkent királyára!</p>
-<p>Nem tette senki. <span class="pagenum"><a name="Page_283" id=
-"Page_283">-283-</a></span></p>
-<p>Megfogta a királyfi kezét, kivezette őt saját serege közepéből,
-fogolylyá tette s bezárta őt Kinja várába, a cselszövő Gertrud
-asszonyt pedig haza küldte szőni-fonni Meránba.</p>
-<p>Elfelejtette ezt talán a nádorispán? Vagy talán sohase
-tudta?</p>
-<p>Miért nem ment ő ki a partra, egyenesen Jellasich táborába? Ki
-merészelte volna őt ott megtámadni, kezét rá emelni? Meg merte
-volna-e az osztrák tiszt az engedelmességet tagadni, a mikor a
-királyi herczeg, az ország nádorispánja, a fenséges ur azt
-parancsolja, hogy a pártütő bánt fegyverezze le s két kezét tegye
-vasba?</p>
-<p>Hanem ezt 47 kilónyi testsulylyal megtenni nagyon nehéz.</p>
-<p>Mi lett volna a legrosszabb eset? A bán teszi fogolylyá a
-nádorispánt.</p>
-<p>Hejh, de ragyogó fejezet lett volna ez István főherczeg
-életében!</p>
-<p>Csakugyan egyetértett volna titkon István főherczeg Jellasich
-báróval? A nádorispán is áruló lett volna, mint a horvát bán?</p>
-<p>Vizsgáljuk csak kissé a kérdést.</p>
-<p>A nádorispán volt a Jellasich ellen küldött magyar hadsereg
-fővezére.</p>
-<p>Kötelességszerü, nemes és hazafias gondolat volt: Jellasichcsal
-személyesen találkozni s a csatát, vérontást, háborut, ha lehet,
-elkerülni. De hát Veszprém felé, a Balatonon át s a »Kisfaludy«
-gőzösön vezetett az ut Jellasich elé? <span class=
-"pagenum"><a name="Page_284" id="Page_284">-284-</a></span></p>
-<p>Jellasich jött a hadak utján, a Balaton déli partján egyenesen
-Székes-Fehérvárnak. A magyar hadsereg ezen az uton ment eléje s a
-hadsereg élén kellett állani a fővezérnek. Minő egyszerü lett volna
-a nádorispánnak a szántódi révnél találkozni a bánnal! Itt nem
-merülhetett volna fel az a kérdés, hogy a hajógép erősebb-e vagy a
-becsületszó s a nádorispán méltósága nagyobb-e vagy a báné.</p>
-<p>Ily ledér okon fordult volna meg a világtörténet egyik igen nagy
-eseménye?</p>
-<p>Mesebeszéd.</p>
-<p>A nádorispánra ráparancsoltak: hagyja el és hagyja magára a
-szegény országot. És ő engedelmeskedett.</p>
-<p>De miért kellett akkor a balatoni játékot eljátszani?</p>
-<p>Azért, hogy ha az osztrák udvar dolga rosszra fordul s a
-magyarok kibékitése szükséges lesz: megint előránthassák a
-nádorispánt békitőnek, közbenjárónak. Kimentették volna azzal, hogy
-ő Jellasichcsal minden jót akart és csupán Jellasich hűtlenségén
-tört meg jó szándéka.</p>
-<p>Pedig semmi jót se akart.</p>
-<p>Irtóztató vád terheli a nádorispánt, ha ugy áll az igazság, a
-mint én látom.</p>
-<p>Nem tehetek róla. A jelen mindig vitás, a jövő mindig kétes, de
-a mult igaz.</p>
-<p>A meghiusult találkozás után a »Kisfaludy«-gőzös megfordult s
-visszament Balaton-Füredre.</p>
-<p>Gyerek-koromban tele volt a vidék azzal a hirrel, hogy Jellasich
-a tihanyi szorosnál ágyuztatta a gőzöst s hogy egy ágyugolyó a
-kémény mellett búgott el. <span class="pagenum"><a name="Page_285"
-id="Page_285">-285-</a></span></p>
-<p>Ez nem igaz. Szentgyörgyi-Horváth József igy beszélt nekem:</p>
-<p>– Dehogy bántott volna minket a bán. Örült, hogy nem látott
-bennünket. Mi is örültünk ott a hajón, hogy a kibékülésből semmi
-nem lett. Korbácsot a bánnak, nem békejobbot. Hanem a nádor ő
-fensége nem örült. Az egész uton alig szólt egyet-kettőt.</p>
-<p>22-én a nádorispán Budára ér. Ott hagyja a magyar hadsereget,
-melyet neki kellett volna vezetnie s a vezérletet rábizza Moga
-tábornokra.</p>
-<p>Másnap 23-án megmondja gróf Batthyányinak, hogy ő végleg el akar
-költözni az országból. Batthyányi kéri és inti, gondolja meg jól,
-ne hagyja az országot dúvesztében.</p>
-<p>No ugyan jól meggondolta. Éjfélkor zárt kocsiba ült, azt se
-mondta a kormánynak és országgyülésnek: bikmakk s úgy el-kihajtott
-Magyarországból, szülőföldéről, hogy sohase látta többé. Pedig még
-tizenkilencz esztendeig élt jó egészségben azután.</p>
-<p>Igy bujdosott el Magyarország utolsó nádorispánja. Itt hagyott
-mindent fenékig zavarban. S ott hagyta hadseregét az ellenség előtt
-fővezérlet nélkül.</p>
-<p>A ki derüsebb itéletet tud mondani róla, mint én: álljon
-elő.</p>
-<p>Meneküléséről van egy egykoru kép. Hatalmas nyul hátán ül a
-nádorispán nyereg nélkül, de a nyul fel van kantározva. Jász-kun
-huszárezredének ezredesi diszruhája van rajta. Dombos vidéken
-nyargal a nyul s viszi lovagját veszettül. A lovag háta mögött egy
-dombon <span class="pagenum"><a name="Page_286" id=
-"Page_286">-286-</a></span> aszu fatörzsök hatalmas száraz ágakkal.
-Előtte egy sárga-fekete utmutató, melyre ez van felirva:
-Schaumburg. Csakugyan oda menekült.</p>
-<p>A nagy idők szereplői közül senkit se felejtett el a nemzet. De
-utolsó nádorispánját elfeledte. Szél a falevelet, vihar a porondot
-felkavarja, de nem lesz többé a lelkeknek olyan háborusága, mely az
-utolsó nádorispán emlékezetét a multból, az avarból ki tudná
-mozditani s életre tudná kelteni.</p>
-<p>Minő jó a feledés!</p>
-<p>Jobb mint a mámor, mert csöndesebb. Jobb mint az álom, mert
-álmodozása sincs. Minő áldás annak nevén, a ki nemzetével rosszat
-cselekedett.</p>
-<p>Szegény utolsó nádorispán – bécsi tanácsadóid rosszul gondolták
-ki utolsó napjaidat. Mennyivel jobb lett volna, ha Jellasich
-elfogat és vasra veret s ugy küld el téged Schaumburgba. Utóbb még
-érczoszlopot emeltek volna tiszteletedre s a vértanuk seregébe
-illesztették volna be nevedet.</p>
-<p>Sok kitelik a bolond magyartól.</p>
-<p>Hát Jellasich mit csinált?</p>
-<p>Jött előre jó kedvvel, bőséggel. Katonái nyujtották neki a
-bőséget rablott eleségből. A cséplés és szüret javában folyt
-vidékünkön, volt mit harácsolni.</p>
-<p>Szent-Mihály napján már ott volt Lepsényben és
-Mező-Szent-Györgyön egész seregével. Előőrsei már Székes-Fehérvár
-felé száguldoztak.</p>
-<p>Főhadiszállása Lepsényben volt, lakása a Nádasdy-kastélyban
-volt. <span class="pagenum"><a name="Page_287" id=
-"Page_287">-287-</a></span></p>
-<p>A kastély nádtetejü volt akkor. A nád jó ismerőse volt
-ősapáinknak Ázsia pusztáin. Árpád huszárjai is szerették a nádat.
-Nádasok közelében van jó legelő. Lónak pedig az kell. A legelső
-Nádasd Árpádnak volt vitéz hadnagya. El is foglalt jókora darab
-földet a tótoktól, németektől. Palotája aligha nem nádgunyhó volt
-eleinte. És azután akárhány palotát épitettek maradékai, minden
-palotát nádtetőre vettek. Pedig főuri nagy palota is sok volt
-köztük. De igy kellett, hogy az Ázsiából hozott ősi nevet minden
-palota hirdesse.</p>
-<p>Jellasichot meglepte a nádtetejü palotának főuri fényes
-berendezése. Jól is érezte magát benne keményen.</p>
-<p>Az én falum nemessége követeket küldött hozzá üdvözlésre.
-Valósággal pedig azért, hogy tiltsa meg katonáinak a rablást,
-dúlást, fosztogatást.</p>
-<p>Nagyon szivesen fogadta a nemesség követeit, még ujságát is,
-melyet épen olvasott, letette kezéből maga mellé a pamlagra.</p>
-<p>Ez az ujság pedig »Kossuth Hirlapja« volt. Két hónap előtt
-indult meg az a lap s egyik legelső előfizetője épen a bán, báró
-Jellasich volt.</p>
-<p>A bán itt is nevetgélve beszélt, mint szemesi sátora előtt. Itt
-is jó kedve volt.</p>
-<p>Magyarul tökéletesen beszélt.</p>
-<p>– No nézzenek meg engem az urak jól. Hát én vagyok az a
-rettenetes Jellasich, a ki ellen Kossuth így ir?</p>
-<p>Mutatott egy kemény czikket.</p>
-<p>Egyebek közt ezt is mondotta: <span class="pagenum"><a name=
-"Page_288" id="Page_288">-288-</a></span></p>
-<p>– Önök hüségében megbizom. De mit akarnak a pesti urak? Mit akar
-Móga az ő maroknyi seregével?</p>
-<p>Móga? Maroknyi sereg? Hát a nádorispán? Elbámultak a
-mezőszentgyörgyiek s köztük apám is. A ki szentül hitte, hogy a
-nádorispánnak legalább ötven ezer főnyi serege van, a kit
-pánczélöltözetben fehér lovon vezet rá a bánra, mint Szent György
-lovag.</p>
-<p>A bán észrevette az elbámulást.</p>
-<p>– A főherczeg nádor ő fensége is elhagyta már a sereget is, az
-országot is s mondják meg önök az egész nemességnek, hogy ő felsége
-atyai kegyelmet fog gyakorolni minden megtévelyedett fölött, csak a
-makacs lázitókkal érezteti hatalmát.</p>
-<p>Honnan tudta a bán a nádorispán elszökését? Mikor erről beszélt:
-akkor szeptember 24-ike volt déli 12 órakor. A nádorispán akkor még
-csak Győr vagy Magyar-Óvár körül lehetett és se tőle, se Pestről a
-bánhoz hír nem juthatott.</p>
-<p>Bizonyára nem is tudta. Csak annyit tudott, hogy a szökés
-megtörténik, legföljebb csak ugy gondolta, hogy talán már megis
-történt.</p>
-<p>Hagyjuk el azonban a nyalka bánt s eresszük őt a maga utjára.
-Majd vége lesz annak az utnak nem sokára. A mi azután történt: az
-már nem tartozik a Balatonhoz.</p>
-<p>Nekünk pedig vissza kell térnünk a Balatonhoz, hogy megnézzük
-Tihanyt is, melyet ugy ölel az a nagy tó kebelére, mint csecsemőjét
-a szoptató anya.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_289" id=
-"Page_289">-289-</a></span></p>
-<h2>TIHANY.</h2>
-<p class="summary">(A kecskeköröm. – Hol szeretett volna Csokonai
-meghalni? – A remetebarlang és Berzsenyi. – A remete, a fejedelem
-és az isten. – Mirevaló az isten dicsérete?)</p>
-<p>Tihany!</p>
-<p>De sokat irtak már erről a félszigetről irók is, irogatók is, s
-mégis olyan keveset irtak erről mind az irók, mind az irogatók. Ha
-az olvasó lelkében évek mulva visszacsillámlik az emlékezet: nem
-lát belőle egyebet, csak a kecskekörmöt, a visszhangot, a
-remetelakást s a barátok templomát. Német volna, cseh volna, olasz
-volna: száz könyv, száz ábrázolat volna róla százezer példányban.
-De hát csupán magyar szépség: minek róla sokat tudni. A ki ott
-lakik: annak még csak nem is szépség. Hiszen minden nap látja. A ki
-pedig nem ott lakik: annak számára még nincs fölfedezve. Csak a
-kecskeköröm, a visszhang, a remetelakás s a barátok temploma.
-Boldog emlékü jó tudósunk, Fényes Elek egyebet se tud róla. Mai
-iróink pedig százszor bővebben <span class="pagenum"><a name=
-"Page_290" id="Page_290">-290-</a></span> és szebben leirták már a
-Kék Barlangot s még a Lidót is, mint Tihanyt.</p>
-<p>No de máskép lesz ezután.</p>
-<p>A kecskeköröm valami megkövült kagyló az özönviz előtti időből.
-Akkora, mint egy gesztenye; olyan az alakja, mint egy kecskegida
-körmének alakja. Csakhogy élei, szélei sokkal kopottabbak. Az a
-kecskegida, a mely egy millió év előtt hordta, nagyon sokat
-ugrándozhatott, hogy igy elkoptatta. Mert a nép szentül hiszi, hogy
-valamikor eleven kecske körme volt.</p>
-<p>Ilyen kagyló nincs már eleven állapotban a föld kerekségén. Én
-bizony azt sem tudom, hogy kövült módon is van-e másutt. Nem is a
-Balataton szülöttje. Az a tenger, mely fél millió év előtt a
-Balatont ránk hagyta hirmondóul, nem ismerte ezt a kagylót. Ha
-ismerte volna másutt is előfordulna a Balatonban, nemcsak Tihany
-oldalánál. Ezt a kagylót csupán Tihany szüli. Valamikor, milliókra
-menő év előtt valami más tenger volt ezen a vidéken, abban élt a
-kagyló. S mikor egy irtózatos világforradalom tüzokádó haragja
-Tihanyt kiemelte a vizek mélységéből: akkor menekült a kagyló
-Tihany sziklái közé s a kövek közt kövé vált maga is.</p>
-<p>Förgeteg és napfény, esővíz és téli fagy porrá őrli a sziklát s
-annak porából ki-kifordul a kecskeköröm. A mezitelen lábu szegény
-paraszt gyerek ötven krajczárért árulja a látogatónak, de odaadja
-tíz fillérért is, ha vevője nem ád többet érte.</p>
-<p>Hát a visszhang? <span class="pagenum"><a name="Page_291" id=
-"Page_291">-291-</a></span></p>
-<p>Az már fönt van a templom oldalán. Egyenes, magas és széles a
-fal, állj tőle száz lépésnyire, dalolj neki szellőtlen időben s
-dalodat meghallod tőle a magad hangján. Hangod szinét, erejét és
-fokát visszamondja tökéletesen.</p>
-<p>De nincs benne semmi különös. Épits akárhol akkora falat, nem
-kerül több pénzbe, csak száz forintba s megvan a magad tihanyi
-visszhangja. Hamis hangon éneklő fiad vagy leányod rögtön megismeri
-énekhangjának hamisságát.</p>
-<p>A költő nem ily száraz, hétköznapi szürke lélekkel nézi azt a
-természetes tüneményt.</p>
-<p>Egy-két év ide-oda s el fog telni az a száz esztendő, a mikor a
-kóbor lantos Csokonai Vitéz Mihály megnézte és meghallgatta a
-visszhangot.</p>
-<p>Somogyból ment vissza Debreczenbe. Bizonyosan gyalogszerrel
-utazott. Kálvinista paptól kálvinista paphoz, parókhiáról
-parókhiára. Mint a peregrinus, vagy mint a szuplikácziós diák.
-Áldott lelkü, jó falusi pap, de szivesen látod is te a magadhoz
-való vendéget. Ott fogod éjszakára, ott tartod egész napra; ha
-családi ünnep közelget, ott tartod napokon át. Ha elmegy:
-megcsókolod, visszajöttét igéretbe veszed, pogácsával tarisznyáját
-tele rakod, csikóbőrös kulacsát kiszáradni meg nem engeded. És ha
-kocsid, lovad van: a szomszéd paphoz át is ránditod, sőt odáig egy
-jó szóra, egy ital borra magad is elkiséred. Debreczeni diák
-mennyit tud mondani a pápainak, pápai a sárospatakinak. Mennyit
-tudnak együtt dalolni. Mennyit tudják a németet <span class=
-"pagenum"><a name="Page_292" id="Page_292">-292-</a></span> szidni!
-Mennyire eldicsekesznek tudós professzoraikkal. A miénk hiresebb!
-De bizony hiresebb a miénk!</p>
-<p>A tihanyi réven ment át Csokonai. Süvegjét, rövid dolmányát,
-kordován csizmáját, görcsös botját, kék tarisznyáját bizonyára nem
-bámulta meg a révész ott a szántódi oldalon. Azt látta, hogy nem
-vándorló legény, nincs vele szerszáma. Nem is kucséber, nem is
-babkár, nem is német, nem is tót. De sőt inkább igen is jóravaló
-magyar ember, a ki ugy beszél, mint ha a Tisza mellékéről jött
-volna. Tetszik neki ez a beszéd szörnyen, de azért a két garas
-répénzt elfogadja tőle, minthogy a törvény és a jó rend igy hozza
-magával.</p>
-<p>Akkor még Tihanynak Somogy felé néző homlokán bozontos fürtökben
-állt a sürü erdő. A kanyargó ut föl a magasba nem szőlőkön, hanem
-erdőn vezetett át. S a falutól napnyugatra eső hegyeket is s a
-hegyi tavak partjait erdő koszoruzta.</p>
-<p>Oda is elment Csokonai.</p>
-<p>Árva szive elkivánkozott oda is. S a hol legárnyékosabb volt az
-erdő: ott jutott eszébe kegyetlen Lillája, keserü szerelme, édes
-halála s örök dicsősége. Bánatos ábrándjai el nem eresztették onnan
-s ott lepte meg őt a holdnak halavány fénye is.</p>
-<p>Minő dal az, a mely ott csendült meg az ő nagy lelkében!</p>
-<p>– Oh Tihanynak riadó leánya Szállj ki szent hegyed közül. Im kit
-a sors eddig annyit hánya: Partod ellenében <span class=
-"pagenum"><a name="Page_293" id="Page_293">-293-</a></span> ül. –
-Itt a halvány holdnak fényén – Jajgat és sir elpusztult reményén
-Egy magános árva sziv!</p>
-<p>– Míg azok, kik bút-bajt nem szenvednek: A boldogság karjain
-Vigadoznak a kies Fürednek Kutfején és partjain: Addig én itt sirva
-sirok!</p>
-<p>– Itt halok meg! E sötét erdőben. – A szomszéd pór eltemet, Majd
-talán a boldogabb időben Föllelik sírhelyemet. S a mely fának
-sátorában Áll együgyü sirhalmom magában: Szent lesz tisztelt
-hamvamért!</p>
-<p>Oh nagy költő, isteneknek bátor szószólója, te nem jöhettél
-vissza többé a tihanyi sötét erdőbe, hogy együgyü sirhalmoddal
-gazdaggá tedd annak földjét. De sirhalmod azért mégis szent s
-hamvaidat igaz szivvel tiszteljük.</p>
-<p>Igaz, hogy csonka e mi tiszteletünk. Emlékedet, lelked
-lángolását, buzditó szavad bölcsességét, igaz magyar életed
-nyomdokit nem követjük eléggé. S még egy emléklap se mutatja Tihany
-bérczén azt a helyet, hol Lilládat utoljára megsirattad s
-hamvaidnak örök pihenő helyét megjelölted.</p>
-<p>Megnézte-e Csokonai a remetebarlangot? Ha megnézte, bizonyosan
-annyit látott rajta, a mennyit én. Semmit.</p>
-<p>Mert az a lyuk se nem barlang, se nem remete fészke. A Füred
-felé néző oldalon, közel a tihany-aszófői nagy öbölhöz, a víz szine
-fölött mintegy negyven méter magasságban van egy sziklalyuk, melybe
-négy-öt ember fér el állva. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_294" id="Page_294">-294-</a></span></p>
-<p>A kőfal, melyben vésve van, omlatag kőzet. Vasas végü botjával
-valami nyájőrző fiu ásta-véste, hogy ott magát jég ellen, eső ellen
-meghuzhassa s kecskéit is szemmel kisérhesse. Mikor pedig
-megfázott: avart és száraz gallyat szedegetett össze s ott a
-lyukban tüzet gyujtott, annál melegedett. Az odu falai füstösek.
-Egy kisebb lyuk ásását mellette is megkezdte valaki s aztán abban
-hagyta. A csapongó képzelet, a játszi elme oltárt, szent helyet,
-kereszt nyomát, remete lakát látja az oduban.</p>
-<p>Berzsenyi Dániel költeménye is csupa képzelet. Ő se látta az
-oduban a kétszáz éves remetét, se annak hosszú fehér szakálát; se
-nem hallgatta annak bölcs szavait. Költeményének meséje is
-gyerekes. A nép együgyü felfogásából s a száz esztendő előtti német
-költészet sopánkodó panaszaiból származott.</p>
-<p>Lórika gazdag lány, Sándor szegény legény. Szeretik egymást, de
-Lórika apja e miatt fogcsikorgató haragra lobban s lányát bedugja a
-klastromba. Vagy térjen eszére, vagy ott sorvadjon el. Négy év
-mulva lány és legény találkozik. Egymás nyakába borulnak, könyezve
-csókolják egymást s együtt való szökésre adják fejüket. A
-klastromba ez alatt észreveszik a lány távozását, félreverik a
-harangot s fáklyákkal mennek a szökevény után. Nincs menekülés
-másban, mint a halálban. A legény bús szóváltás után tőrével megöli
-a lányt is, önmagát is.</p>
-<p>»Ott egy nyárfa alatt lett temetőhelyük. Egy szép gerliczepár
-jött ki porukból és e csendes ligetek sátoriban <span class=
-"pagenum"><a name="Page_295" id="Page_295">-295-</a></span>
-leszállt. Gyakran látni sötét éjjeleken, fejér fátyolban lebegő
-lelküket e helyen. Gyakran hallani itt lassú melódiát éjjel, mint
-valamely gyenge furulyaszó messzünnen kihaló gerliczehangjait.«</p>
-<p>Így ír a költő, így beszélt neki az ősz tihanyi remete.</p>
-<p>Egy ismerős régi-régi balatoni népregét sejtek a költemény
-néhány sorában.</p>
-<p>Öreg asszonyok, babonás lelkek, gyerekképzelődések úgy hiszik,
-úgy mesélik, hogy a Balatonnak Tihanytól napkeletre terjedő nagy
-öblében egykor falu állt, mely bűnei miatt elsülyedt s helyébe a
-nagy viz támadt. Csöndes napokon és éjszakákon a halászok most is
-hallják a harangszót, mely a vizek mélységéből fölhangzik, mikor az
-elsülyedt bűnös lelkek isteni tiszteletre vagy temetésre
-beharangoznak.</p>
-<p>E regét a költő is hallotta. Az ősz remete szájába e szavakat
-adja:</p>
-<p>»Látod amott fiam, a mint a Balaton habja locsogva küzd a bércz
-öbleiben?… Ott hajdan ragyogó tornyok, erős falak állottak sudaras
-sorjegenyék között!«</p>
-<p>A költő lovagkorból való romantikus mesét szőtt-font a
-népregéből.</p>
-<p>Pedig mennyivel szebb költői tárgy maga a néprege!</p>
-<p>Elsülyed a falu, mert bűnös a népe. Az emberek soha se jönnek
-többé napvilágra, de harangszavuk most is fölhangzik a mélyből
-csöndes éjszakákon.</p>
-<p>Hanem hát mit is értene remete a magyar nép igaz költészetéhez?
-<span class="pagenum"><a name="Page_296" id=
-"Page_296">-296-</a></span></p>
-<p>Van-e még remete? Nyoma sincs tul a Dunán. Én még láttam egyet,
-ismertem egyet, kegyes volt, szent volt s mégis csak obsitos katona
-volt, kerülte a kapát-kaszát, azért lett remete. Sokat viaskodott a
-vármegyével, majd egyszer valahol elmondom a történetét.</p>
-<p>Ez hát mégis remete volt. De hol volt oduja? Ott, a hol emberek
-járnak, bucsujáró népek bucsut járnak. A hol meglátják, megszánják,
-megbámulják s vagy egy pogácsát, vagy egy karéj kenyeret, vagy egy
-krajczárt, vagy egy darab ruharongyot vetnek neki, hogy éhen ne
-haljon, télben meg ne fagyjon.</p>
-<p>De menjen csak a remete Tihany oldalába. A hol ember meg nem
-fordul. A merre út se vezet. A hol ősztől késő tavaszig élőt nem
-látni. A hol a sivatag talajon kertészkedni nem lehet, a hol makk
-se terem, gyökér se terem, még fü se terem. A hol még a kökényfa, a
-galagonya, a mogyorófa se tenyészik; a hol a gözü se tudna télre
-valót gyüjteni, a hol még róka se üt tanyát.</p>
-<p>És a hova szabadon bejár az északi szél. A mily enyhe a Balaton
-nyáron: olyan zordon télen. Iszonyu hidegje, rettenetesek viharai.
-Nincs az a remete, a ki azokat elszenvedje.</p>
-<p>A középkor tüneménye a remete. Mit keresne az ma már a vasutas
-és kerékpáros világban?</p>
-<p>Istent dicsérni?</p>
-<p>A remete arra vállalkozott, hogy dicsérje az istent. Ebben élt,
-ebben halt meg. Ebben lett élete szentté, emléke imádottá.
-<span class="pagenum"><a name="Page_297" id=
-"Page_297">-297-</a></span></p>
-<p>Örült sovány ételének, meztelen testének, éjjeli-nappali
-sanyaruságának. Durva fakereszt földbe ütve, ott térdelt előtte s
-egyebet nem csinált, dicsérte az istent.</p>
-<p>Hagyjátok ki kegyes lelkek isten imádásából isten
-dicséretét.</p>
-<p>Jó és kegyes és szent és igazságos, dicső és örökkévaló,
-mindentudó és mindenható az igaz isten. Egyáltalán nem kivánja,
-mert semmi szüksége sincs rá, hogy őt az emberek dicsérgessék. Szép
-asszonyt, hatalmas főispánt, zsarnok fejedelmet, ostoba gazdagot
-kell dicsérgetni, nem a jó istent.</p>
-<p>Sokszor elgondolkoztam a régi vallásalkotó népeken: miként
-alkottak ők maguknak istent, milyen alaknak képzelték ők
-istenüket.</p>
-<p>Hatalmasnak.</p>
-<p>Honnan vették a hozzá való képet, fogalmat, eszmét?</p>
-<p>Fejedelmük alakjából és életéből.</p>
-<p>A fejedelem zsarnok. Maga szab törvényt magának is, népének is.
-Öl, gyilkol, dobzódik, száz feleséget tart, szüzeket rakásra
-emészt. Háborut visel, palotákat épit, urrá teszi kedves emberét,
-de a kit, ha nagy urrá mer lenni, eltetet láb alól. Ha valami nem
-tetszik neki: mindjárt haragszik. Ha megvénül: mindig haragszik: S
-ha haragszik: nem ismer törvényt s keresztülgázol minden jogon,
-minden emberségen.</p>
-<p>Ilyen a fejedelem az ő ősi alakjában. Egyetlen egy mód van féken
-tartani, megszelidíteni. Ha dicsérik. Ha körülrajozzák, ha térden
-állnak és hasra feküsznek <span class="pagenum"><a name="Page_298"
-id="Page_298">-298-</a></span> előtte s örökké dicsérik. Ereje
-oroszlán, élete örök, dicsősége a nap, hold és csillagok, hatalma
-végtelen; reszketnek előtte, félnek tőle a többi királyok és
-fejedelmek: napnak testvére, uraknak ura s napkelettől napnyugatig
-csak érte élnek, neki szolgálnak a népek s minden nemzetségek.</p>
-<p>Ilyen beszédre megszelidül a mord fejedelem, megsimogatja saját
-hasát, gyönyörködik hosszu szakálában s papucsa orrában s jó kedve
-kerekedik s jó kedvében néha még arról is lemond, hogy alattvalóit
-és foglyait rakásra ölesse.</p>
-<p>Őskori népek, hajdankori nemzetek: ilyennek képzeltétek ti
-istenteket. S azért tettétek szent törvénynyé, hogy istent dicsérni
-kell s mindig csak dicsérni kell. Pedig dicsérni csak a rosszat, a
-gyöngét, a hiút és a halottat szabad s nem a jóságos, igaz és erős
-istent.</p>
-<p>Szegény jámbor remeték: elmultatok. Vagy a zárdák falai közé
-vonultatok. A jó istennek nincs szüksége rátok, nekünk pedig rossz
-istenünk nincs. Csak rossz embereink vannak, azok ellen pedig ugy
-se értek semmit. A szegénység, sanyaruság, mezitelenség se buzdit
-ma már jóra senkit. Lenézne, kinevetne ma már benneteket mindenki.
-Ma már egész nap dolgozni kell nem pedig egész nap imádkozni,</p>
-<p>Nem is hiszem én, hogy a tihanyi remetebarlangban remete lakott
-valaha.</p>
-<p class="center">(Vége az első kötetnek.)</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_299" id=
-"Page_299">-299-</a></span></p>
-<h2>TARTALOM.</h2>
-<ul class="TOC">
-<li>Készülünk az utazásra <span class="ralign"><a href=
-"#Page_1">1</a></span></li>
-<li class="li2">(Kik azok, a kik utaznak? – Miért késett ez az
-utleirás? – Napkelet felől napnyugat felé. – A Balaton költői. –
-Mindenütt szép, de legszebb a Balatonnál.)</li>
-<li>János püspök <span class="ralign"><a href=
-"#Page_13">13</a></span></li>
-<li class="li2">(János püspök urasága. – János püspök szegényei. –
-Kis városi nagy ebéd. – A nemesség eredete. – A szarvasbika. – A
-reggeli a rengetegben. – János püspök az én falumban. – A római
-szent zsinat. – A római pápa és a somlyai bor.)</li>
-<li>Salamon Ferencz <span class="ralign"><a href=
-"#Page_35">35</a></span></li>
-<li class="li2">(Az indulás. – Béla király Névtelenje. – Miként
-kell megírni a nemzet történetét. – Mikor Salamon Ferencz
-követjelölt volt. – A bujdosó Salamon. – Mikor szép a bölényborju?
-– A siketnéma beszél. – Meglátjuk a Balatont.)</li>
-<li>A magyarok fája <span class="ralign"><a href=
-"#Page_50">50</a></span></li>
-<li class="li2">(A csárda. – A fogas király. – Az öreg szilfa. –
-Melyik rosszabb: a török-e vagy a német? – Kinek hány őse van? –
-Van-e még magyar, van-e még zsidó? – Papi birtok, zsidó
-birtok.)</li>
-<li>Balaton-Füred <span class="ralign"><a href=
-"#Page_65">65</a></span></li>
-<li class="li2">(Miért német a magyar fürdő? – Hogy menekült meg
-Kecskemét a német szótól. – Nyári orvos, téli orvos, csavargó
-orvos. – Nemes fiu, nemes leány. – A mamák visszaemlékezése. – A
-régi Balaton-Füred.)</li>
-<li>Magyar fürdő, magyar orvos <span class="ralign"><a href=
-"#Page_79">79</a></span></li>
-<li class="li2">(Magyar orvosok pusztitják a magyar fürdőket. –
-Országos fürdőbiztos.)</li>
-<li><span class="pagenum"><a name="Page_300" id=
-"Page_300">-300-</a></span></li>
-<li>Emlékezések <span class="ralign"><a href=
-"#Page_87">87</a></span></li>
-<li class="li2">(Az 1825-iki országgyülés Balaton-Füreden. – Bihari
-és a khórusnémet. – Balaton-Füred nagyjai. – Az első szobor. – Az
-első nemzeti szinház. – Az első gőzhajó. – Széchenyi és a gépek
-csősze. – Somogy és Zala. – Vas uram. – Az almádi csárda. – A
-kigyók tanyája.)</li>
-<li>Az első magyar nemzeti szinház <span class="ralign"><a href=
-"#Page_109">109</a></span></li>
-<li class="li2">(Számüzött a magyar szinjáték Magyarországon. – A
-költő társasága Balaton-Füreden. – Hol lakik a magyar szinész? –
-Kis-jókai Szabó István. – Az adakozás. – A füredi uraságok. – A
-papság adakozása. – A vármegye gyülése. – A taps. – A tihanyi
-apátúr föltételei. – A költő és Vasvármegye. – A kis-czelli gyülés.
-– A kanczamente. – A kormány tilalma semmit se ér. – Miért
-nyitották meg kétszer a szinházat? – A népnek szent ünnepe. – A
-költő diadala. – Szegedy Róza rózsája.)</li>
-<li>Hogy utaztak régen? <span class="ralign"><a href=
-"#Page_142">142</a></span></li>
-<li class="li2">(A nemes ember utazása. – A gyorskocsi. – Az öreg
-Pitli és ifju felesége. – A szép asszony története megkezdődik. –
-Csányi László.)</li>
-<li>A mit nem tud a történetirás <span class="ralign"><a href=
-"#Page_153">153</a></span></li>
-<li class="li2">(Brachfeld. – A lovak tanyája. – A sáfárok és a
-kupeczek. – A czeczei öreg Braun. – Hogy született a
-Kossuth-huszár? – A zsidó. – Haynau és a hadisarcz.)</li>
-<li>A szép asszony története <span class="ralign"><a href=
-"#Page_165">165</a></span></li>
-<li class="li2">(Hol fizetik ki a lovak árát? – Brachfeld
-Debreczenbe megy. – A bankócsináló gép. – A barkhend ujjas. – A
-szép asszony ereje. – Az enyéngi követválasztás. – Az abauj-szántói
-zsidó orvos. – Az orosz nagyherczeg nem lesz magyar király. –
-Duschek megmenekül. – A szép asszonyra alkonyodik. – A nemzet
-bárója.)</li>
-<li>Vörösmarty <span class="ralign"><a href=
-"#Page_185">185</a></span></li>
-<li class="li2">(Mi a költő? – A nagy költő alakja. – A
-halász-ebéd. – Az utolsó dal. – Tamassa Pál. – A vén táblabiró
-erényei. – Gyüjtsétek össze a nagy költő emlékeinek nyomait.)</li>
-<li>Jókai <span class="ralign"><a href=
-"#Page_202">202</a></span></li>
-<li class="li2">(Jókai apjának betegsége. – Az öröklött betegség. –
-A váltószivesség. – Hogy készült az „Arany Ember“? – Hogy készült a
-magyar büntető törvény? – A hogy a költő alkot.)</li>
-<li>A Balaton <span class="ralign"><a href=
-"#Page_212">212</a></span></li>
-<li class="li2">(A nyári Balaton. – Az éjszaka. – Az álom és a
-hullámmoraj. – A téli Balaton. – Vőlegény, menyasszony együtt a
-halálban.)</li>
-<li><span class="pagenum"><a name="Page_301" id=
-"Page_301">-301-</a></span></li>
-<li>Az utolsó szó Istenhez <span class="ralign"><a href=
-"#Page_218">218</a></span></li>
-<li class="li2">(Az alsó-őrsi halászok. – A vihar szeszélye. – Az
-utolsó zsolozsma. – Örökké!)</li>
-<li>A vihar a jégen <span class="ralign"><a href=
-"#Page_226">226</a></span></li>
-<li class="li2">(A balaton-fő-kajári halászok. – Mennyit ér a háló?
-– A szegény ember annyit se ér. – Egy ember megmenekült. – A kiliti
-kanczellista.)</li>
-<li>A köd a jégen <span class="ralign"><a href=
-"#Page_233">233</a></span></li>
-<li class="li2">(Pörbe száll két halászgazda. – Az a biró, a ki
-sohase hoz itéletet. – Mit csinál a mérnök a nagy ködben? – Nem
-segit a mappa. – Mit ér a tudomány kutya nélkül? – A Turcsi
-kutyával való beszélgetés. – Hogy lett igazság a pörben.)</li>
-<li>Magyary Kossa Eszter <span class="ralign"><a href=
-"#Page_252">252</a></span></li>
-<li class="li2">(A nagy pör. – A végrehajtás. – Az első ellenség. –
-A második ellenség. – A darumadár. – A harmadik ellenség. – De a
-darut nem felejti.)</li>
-<li>A nemzet története a viz szinén <span class="ralign"><a href=
-"#Page_267">267</a></span></li>
-<li class="li2">(Jön Jellasich. – A nádorispán Veszprémben. – A
-Kisfaludy-gőzös. – A hajó gépe erősebb, mint a becsületszó. – A
-becsület a politikában, az adósságban és a szerelemben. – Mi volt a
-nádorispán, mi volt a bán? – A horvátoknak jó kedvük van. –
-Elbujdosott az utolsó nádorispán. – A nádfedelü kastélyban.)</li>
-<li>Tihany <span class="ralign"><a href=
-"#Page_289">289</a></span></li>
-<li class="li2">(A kecskeköröm. – Hol szeretett volna Csokonai
-meghalni? – A remetebarlang és Berzsenyi. – A remete, a fejedelem
-és az isten. – Mirevaló az isten dicsérete.)</li>
-</ul>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-
-
-
-
-
-
-
-<pre>
-
-
-
-
-
-End of Project Gutenberg's Utazás a Balaton körül (1. kötet), by Károly Eötvös
-
-*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK UTAZÁS A BALATON KÖRÜL (1. KÖTET) ***
-
-***** This file should be named 62775-h.htm or 62775-h.zip *****
-This and all associated files of various formats will be found in:
-        http://www.gutenberg.org/6/2/7/7/62775/
-
-Produced by Albert László from page images generously made
-available by the Google Books Library Project
-
-Updated editions will replace the previous one--the old editions will
-be renamed.
-
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United
-States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive
-specific permission. If you do not charge anything for copies of this
-eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook
-for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports,
-performances and research. They may be modified and printed and given
-away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks
-not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the
-trademark license, especially commercial redistribution.
-
-START: FULL LICENSE
-
-THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
-
-To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase "Project
-Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg-tm License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project
-Gutenberg-tm electronic works
-
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the
-person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph
-1.E.8.
-
-1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the
-Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when
-you share it without charge with others.
-
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country outside the United States.
-
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work
-on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the
-phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-
-  This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-  most other parts of the world at no cost and with almost no
-  restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
-  under the terms of the Project Gutenberg License included with this
-  eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
-  United States, you'll have to check the laws of the country where you
-  are located before using this ebook.
-
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase "Project
-Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
-
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg-tm License.
-
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format
-other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg-tm web site
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain
-Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.
-
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works
-provided that
-
-* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-  the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
-  you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-  to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has
-  agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-  within 60 days following each date on which you prepare (or are
-  legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-  payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-  Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg
-  Literary Archive Foundation."
-
-* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-  you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-  does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
-  License. You must require such a user to return or destroy all
-  copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-  all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm
-  works.
-
-* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-  any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-  electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-  receipt of the work.
-
-* You comply with all other terms of this agreement for free
-  distribution of Project Gutenberg-tm works.
-
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The
-Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm
-trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below.
-
-1.F.
-
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
-of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any
-Defect you cause.
-
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
-
-Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
-goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg-tm and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at
-www.gutenberg.org
-
-
-
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state's laws.
-
-The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the
-mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its
-volunteers and employees are scattered throughout numerous
-locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt
-Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to
-date contact information can be found at the Foundation's web site and
-official page at www.gutenberg.org/contact
-
-For additional contact information:
-
-    Dr. Gregory B. Newby
-    Chief Executive and Director
-    gbnewby@pglaf.org
-
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation
-
-Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide
-spread public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular
-state visit www.gutenberg.org/donate
-
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-
-Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-
-Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works.
-
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-
-Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-
-Most people start at our Web site which has the main PG search
-facility: www.gutenberg.org
-
-This Web site includes information about Project Gutenberg-tm,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
-
-
-
-</pre>
-
-</body>
-</html>
author	nfenwick <nfenwick@pglaf.org>	2025-02-04 02:11:48 -0800
committer	nfenwick <nfenwick@pglaf.org>	2025-02-04 02:11:48 -0800
commit	9e68b009c84b45835c948fbbdf956a6ed9577539 (patch)
tree	b7c33059044be29a6cb5d8a30aa9a2fde85f32ec /old/62775-h/62775-h.htm
parent	5bd716fbcfe75d0c7b015405ed1e530d0a564074 (diff)