diff options
| author | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-02-03 16:29:19 -0800 |
|---|---|---|
| committer | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-02-03 16:29:19 -0800 |
| commit | 6c13199f5c4099f92fb2537bf871a2fd97893134 (patch) | |
| tree | c54c61370a27cd56e05f5436ef44575c1cd8d247 | |
| parent | 208b9075cca364ce17b116eebcd5393d654bae1a (diff) | |
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/62616-0.txt | 10316 | ||||
| -rw-r--r-- | old/62616-0.zip | bin | 213200 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/62616-h.zip | bin | 268464 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/62616-h/62616-h.htm | 9312 | ||||
| -rw-r--r-- | old/62616-h/images/cover.jpg | bin | 45775 -> 0 bytes |
8 files changed, 17 insertions, 19628 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..b7f0cd6 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #62616 (https://www.gutenberg.org/ebooks/62616) diff --git a/old/62616-0.txt b/old/62616-0.txt deleted file mode 100644 index 5ec5560..0000000 --- a/old/62616-0.txt +++ /dev/null @@ -1,10316 +0,0 @@ -The Project Gutenberg EBook of Görög tüz, by Mór Jókai - -This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with -almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or -re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included -with this eBook or online at www.gutenberg.org/license - - -Title: Görög tüz - Elbeszélések mindenféle igazhivo népek történetébol - -Author: Mór Jókai - -Release Date: July 13, 2020 [EBook #62616] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK GÖRÖG TÜZ *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - - - - - -JÓKAI MÓR ÖSSZES MŰVEI - -NEMZETI KIADÁS - -LXIV. KÖTET - -GÖRÖG TÜZ - -BUDAPEST - -RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA - -1897 - -GÖRÖG TÜZ - -ELBESZÉLÉSEK - -MINDENFÉLE IGAZHIVŐ NÉPEK TÖRTÉNETÉBŐL - -IRTA - -JÓKAI MÓR - -BUDAPEST - -RÉVAI TESTVÉREK TULAJDONA - -1897 - - - - -ELSŐ RÉSZ. RIUMIN. - - -I. AZ ARANY SZIMATJA. - -A Hedzsira ezerkétszáznegyvenedik esztendejében, a keresztyén -időszámítás szerint 1836-ban, egy hatalmas hajóhad jelent meg -Szucsuk-Kaleh előtt; több volt ötven vitorlánál. - -Ez a hajóhad tizenötezer orosz-katonát hozott magával Anapából, egész -hadjárathoz való ágyuparkkal, lőszerrel, s a jövő télre kitartó élelmi -készlettel ellátva. - -A hadi gályák lőtávolba érve, horgonyt vetettek, széles oldalaikat, -ágyúik sorával a part felé fordítva s a szállító hajók vízre bocsáták -dereglyéiket, a mikre a partra szállítandó fegyveres nép kezdett -átrakodni. - -Az orosz főparancsnok, Weljaminoff tábornok, a csapatvezéreket magához -hivatva az admirálhajó födélzetére, ott kiosztá valamennyinek a napi -parancsot. A cserkeszek erődét, Szucsuk-Kaleht és a «Szemes» folyócska -másik partján fekvő hasonló nevű várost, gyors megrohanással elfoglalni -az első feladat, s csak akkor, ha ez nem sikerűlne, szólnak bele az öreg -ágyúk. E szerint minden csapatnak ki lett mutatva a maga működési czélja -s az egyes dandárvezetők a hadművelet összefüggő tervezetével -megismertetve. - -Utolsónak maradt egy fiatal ezredes, ki a hajón hozott csapatok egyedüli -lovasságát, a csernomori kozákoknak egy ezredét vezényelte. - -– Riumin! Mondá neki a tábornok. Te az alatt, a míg gyalogságunk a -várost elfoglalja, lovasságod két szótniájával felnyomulsz a Szemes -medrén, az most elég sekély. Igyekezni fogsz, a meredek part által -eltakarva, a folyamon levő dereglyéket elfoglalni, s azután annál a -négyszögletű fehér épületnél, a mit távcsővel jól kivehetsz, előtörsz a -folyammederből s azt az épületet elfoglalod. Neked jutott a legnehezebb -feladat; mert a míg társaidnak csak férfiakkal lesz dolga, neked -leányokkal kell elbánnod. Az a fehér épület a leányvásár rakhelye. Ide -hordják a cserkeszek azokat a szépségeket, a kiket a stambuli és kairói -kereskedők a háremek számára megvásárolnak. A Ramazán-ünnep közeledtekor -néha kétszáz cserkesz leány is van e házban. Ezeket kézre kell -kerítened. És azután fejed rajta, hogy katonáid a leányokkal semmi -baromságot el ne kövessenek. Magadra is ügyelj nagyon, hogy -valamelyiknek a szemébe mélyen bele ne találj nézni. Mert a cserkesz -leányok szeme tele van varázslattal. A ki a cserkeszleányt megveszi -rabnőnek, az magát adta el a cserkesznőnek rabszolgául. Nagyvezérek és -szultánok is voltak már ilyen rabszolgák. S a cserkesznők szemeiből -háborúk és palotaforradalmak jöttek elő. Neked pedig baj volna ilyen -rabságba esned, mert az elfogott cserkesz leányok felől az a határozata -a czárnak, hogy azok bántatlanul szállíttassanak Moszkvába. Azt tudod, -hogy minden cserkesz leány egy övet visel a derekán, a mit csak a -vőlegénynek szabad tőrével kettévágni. Ennek az övnek sértetlenül kell -maradni. Mert ezek a leányok, kiket le kell foglalnod, az «új -Jeruzsálem» zárdában apáczáknak fognak neveltetni. E szerint e -lefoglalásnak kettős czélja van. Egyik az, hogy a barbar leányvásár a -cserkesz partokon megszüntettessék, másik pedig az, hogy a bennszülött -leányokból alkalmas hittérítők neveltessenek, kik később hazájukba -visszahozatva, a keresztyén vallást és a czivilizált szokásokat a már -meghódolt kaukázusi népek leányai között sikeresen terjeszszék. Minden -térítés az asszonyok utján megy leghatályosabban. Valamint a pogányok -fanatizmusát is leghevesebben élesztik az asszonyok. Megértettél. Tehát -a rableányok hánjában történtekről nekem és a czárnak felelsz. A -gyermekeket azonnal felvilágosítod, hogy semmi bántásuk nem lesz. Ha a -lefoglalás után megtámadtatol, s nem védheted az állásodat, egyenkint -mindegyiket egy lovas mögé ültetve, magaddal elhozni törekszel. Ha őreik -rájuk gyujtanák a hánt, a leányokat a tűzből kiszabadítod. Ha védnék -magukat fegyverrel, cserkesz leányoknak az szokásuk, hagyod magadat és -társaidat szúrni, vágni; leánykéz nem üt mély sebet; de vissza nem -vágsz; lefegyverzed őket s kárt nem ejtesz bennük. További parancsaimat -elvárod. Mehetsz! - -Kalamoff Theodorovics Riumin Oleg ezredes az első dereglyébe szállt be, -mely a tengeröbölből a Szemes folyó torkolatába evezett félszótnia -kozákkal, kik paripáikat a dereglye mellett usztatva vitték magukkal s -távcsövével folyvást kémszemlészte a kijelölt magas fehér épületet. - -Riumin délczeg, daliás alak volt; érdekes halavány arcz, veresbemenő -hajzattal, bajuszszal és szakállal. Nagy felhőszürke szemeiben volt -valami mélabús kifejezés, a mi a harczias alak tekintetét rajongó -ábrándozóvá tette. - -Tiszti rangját és érdemrendeit a törökországi balkáni hadjáratban -nyerte, a mikor még csaknem gyermek volt. Családja egyike az ős bojár -törzseknek Oroszországban, a kik azt mondták magukról, hogy nekik négy -szabadalmuk van: egyik «botokat osztogatni másoknak»; másik: «botokat -senkitől nem kapni»; harmadik: «a czártól közvetlenül elnyomatni»; -negyedik: «ha a nyomást nem tűrhetik, a czárt megfojtani». Egy ötödik is -volt, de ez már elavult, hogy a czárnak az ő családjaik valamelyikének -leányaiból kellett feleséget választani. - -Riumin sok költői hajlammal bírt, phantasiája elevenen kiszinezte a -rábizott feladat drámai fejlődését. Tárgy egy byroni hőskölteményre. A -felriasztott szépségek; a kétségbeesés harcza, magukat fegyverrel védő -leányok s fegyvert nem használó férfiak között. Vajjon mi lesz a neve -annak a szépnek, a kinek a tőrét ő fogja kicsavarni gyönge kezéből? -Zuelma? Fatime? Zoraida? Hogy fogja majd szelid szavával felszárítani -könyjeiket. Lesz talán, ki a hős iránt szívdobogást érez majd, s -tekintetét rajta feledi epedőn. Akkor aczéllá válni előtte, s azt -mondani neki: «Tőlem megmenekülsz. Nálamnál nagyobb urad lesz. És -nagyobb a szultánnál is, te az Isten menyasszonya vagy! - -A dereglye zátonyt ért, a kozákok felkaptak lovaikra, s Riumin az első -fél szótnia élén megkezdte az előnyomulást a zátonyos mederben. - -Az első utasítást, hogy a dereglyéket foglalja el, nem teljesíthette; -azok el voltak már sülyesztve mind. Annál gyorsabban haladhatott a hán -felé. - -Egész odáig legkisebb ellenállást sem talált, a part mente kihaltnak -látszott. Azt hitte, kelepczébe csalják, a hogy a cserkeszek szoktak -harczolni, váratlanul támadva ellenfeleikre. A karabélyt mindenki -felvonva tartá, s a kivont kardot szijjra akasztva kézcsuklóján. - -Mikor aztán a lejáróhoz értek, mely a hánhoz felvezetett, ott Riumin -«hátra a fegyvert, s hüvelybe a kardot!» vezényelt s úgy kaptatott fel a -nagy négyszögű épülethez. Kifelé egy ablaka sem volt annak. A ki a -szabadba akar kinézni, az felmegy a háztetőre, mely lapos terraseokra -van osztva. A hán kapuja nyitva volt; nem is állt előtte őr. Körülfogták -azt hirtelen, elállták minden kijáratát s azzal Riumin maga tört be -legelől az udvarra s onnan a szűk lépcsőn fel a rácsablakos tornáczra, -követve kozákjaitól. Sehol még csak egy élő lelket se talált. - -A hosszú termek, a boltozatos folyosók mind üresek voltak, a -mozaikpadlaton még ott hevertek az apró fazsámolykák, a miket a keleti -nők lábaikra kapcsolnak, mikor végig sétálnak a hideg kőpadlaton s a -fürdőterem nagy vízmedenczéjében még ott uszkált egy hosszú piros -szalag, mely valamelyik cserkesz nympha hajából tévedhetett oda. A veres -márványfalak tele voltak karczolva nevekkel és versekkel, miket az itt -járt szép gyermekek irkáltak oda fel hajtartó nyilaik hegyével. A -cserkesz irás olyan, mint egy arabeszk rajz, egymásba font kacskaringós -czikornyával. - -Riuminnak arra az esetre nem volt semmi utasítása, hogy mit csináljon, -ha semmit se talál itt? Elég ideje volt a falakra írt arabeszkeket -betüzgetni, s elolvasni az eltűnt tündérek neveit: «Leila, Zuelma, -Zoraida» és az utánuk irt verseket. Jól értett cserkeszül. - -A közben várta, hogy talán majd akad valami feladata, ha megindul az -erőd és város elleni ostrom. De hasztalan várt. Még csak egy lövés, egy -kiáltás sem hirdeté, hogy itt ma várostrom van és városelfoglalás. - -Késő estig tétlenül ült a két szotnia kozákja a nyeregben. - -Akkor egy nyargoncz érkezett hozzá a tábornoktól, a ki parancsot hozott -a számára, hogy siessen őt felkeresni a városban. - -Riumin csapatját első kapitányára bízva, maga sietett a nyargonczczal -Weljaminoffhoz. - -Útközben minden utczán a már partra szállt orosz csapatokkal -találkozott, a melyek a házakba igyekeztek magukat elszállásolni, -Weljaminoff a főpiaczon fekvő bazárépületben ütötte fel a -főhadiszállását. - -– Egy kis felsülésünk van, mondá a tábornok a belépő Riuminnak. A -cserkeszek nagyon jókor voltak értesülve közeledtünk felől, s a várt -ellenállás helyett tökéletesen kiürítettek előttünk mindent. Egy élő -ember vagy állat nem maradt a városban. Úgy látszik, még a gólyákat is -magukkal vitték. Az erődöt nemcsak szétrombolták, hanem még a köveit is -behajigálták a tengerbe, azt nem is fogjuk újra felépíteni, hanem a -Szemes torkolatánál hányunk új redoutokat. Úgy hiszem, hogy te is csak -az üres kaliczkát kaptad meg a madarak nélkül. - -– Valóban, egy pár száz szentet ezuttal elszalasztott az ég, mondá -gúnyorosan Riumin. - -– Franc maçonszki! feddé őt a tábornok. Ne gúnyolódjál az éggel; mert -megbánod. Tudod-e, hogy mi feladat vár most reánk? - -– Úgy hiszem az, hogy miután a rabnőkereskedést megszüntettük, czélunkat -elérve, visszatérünk mindenestől Anapába. - -– De nem az volt a czélunk; hanem hogy itt helyet foglaljunk és azt -megerősítsük. - -– Mint igaz orosz katona, tartozom mindenben megnyugodni, a mit nem -értek. - -– Kivétel történik veled, s meg fogod érteni azt, a mihez erős -segédkezet kell nyujtanod. Te a vakmerőségig bátor férfi vagy, Riumin; -hajlamaid vannak a kalandorságra; egy kissé phantastának is hiszlek; -erős nyelvtanulási tehetséged ismeretes; ötleteid leleményességről -tanuskodnak. - -– Ön nagyon sok előnyt tulajdonít nekem, tábornok! szólt Riumin, kit -nyugtalanított ez a felülről jövő hizelkedés. - -– Te jó szinész is vagy; úgy tudom, hogy Moszkvában az udvar előtt -játszottál is valami darabban s mindenki bámulta nagyszerű alakítási -tehetségedet. Még énekelni is tudsz. - -Riumin csodálkozva rázta a fejét, hogy jön ez most mind szóba? - -– Asszonyok, leányok elcsábításához pedig rendkívül értesz. - -– Hanem hát mind ennek mi köze a kaukázusi hadjárathoz? - -– Tehát jobb szeretnéd, hogy ha stratégiáról beszélnék veled? Az is -meglesz. Azt már tudod, hogy a kaukázusi hadjáratot Szentpétervárott két -eszményi szárnyra osztják, a jobb szárny és bal szárny hadjáratára. A -bal szárny támaszkodik a Kaspitengerre, a jobb szárny a Fekete tengerre. -Amaz nyomul előre a Wladikawkazi hadi úton, emez az abchaz tengerpart -mentén s mind a kettőt elválasztja ez a hosszú sziklabirodalom. - -– S mi köti össze? - -– Ugyanez a sziklabirodalom. - -Most már nem állhatta meg Riumin, hogy át ne vegye a szót. - -– A minek a hány aulja van, annyi nemzet lakik benne. Az arabok nem -hiába nevezik a Kaukázust a «nyelvek hazájának». Szuchum-Kaleh -kikötőjében Srabo korában háromszázféle nyelven kereskedtek, s -mindezeknek a képviselői most is megvannak a Kaukázusban, egyik a -másikat ma sem érti, egymással nem keveredik. Külön öltözetet visel, -arcza, alakja százféle néptypust mutat be, egy album az egész világ -népeiből, a hol összekerültek a földabroszról letörült országok -elnevezői, régen kihalt népfajoknak utolsó maradékai, s azok között -olaszok, görögök, francziák, kik a keresztes háboruból züllöttek ide s -jámbor németek, kik az atyáskodó würtembergi fejedelmek pálczája elől -menekültek Ázsia határára. Ilyen szép gyűjteménye az Úr Istennek -csakugyan nincs második a kerek földön. - -– S tudod, hogy miért kell nekünk birnunk mindezt a gyűjteményt? - -– Sejtem. Először is azért, hogy legyen Oroszországnak egy nagy katonai -iskolája, a hol béke idején is gyakorlati téren tanulmányozhassa -fiatalságunk a hadviselést; másodszor, hogy bizonyos gőzöknek destilláló -kazánul szolgáljon; a míg tudniillik a «seprű»-t Szibéria nyeli el. A -nyilt lázadókat, összeesküvőket s aztán a rablókat, gyilkosokat a Baikál -és az Obi mellé küldjük; de a kik csak philosophok, szabadkőművesek, -vagy a kik csak a vallási rajongás bolondjai, azoknak a számára igen jó -lerakodó hely a Kaukázus. És harmadszor: ez az ország egy állomása a -keletindiai útnak. - -– Mind a háromban van valami, szólt erre Weljaminoff nyugodtan. De -mindezek fölött van még egy főindok, a mit te még nem tudsz és a mit én -most megismertetek veled. Jelenleg a kerek földön csak két ország hoz -napfényre nagyobb tömegben aranyat[1] Magyarország és Oroszország. -Magyarország évenkinti aranytermése megy 8–900 pudra,[2] Oroszországé -350–400-ra. A többi ország alig jön számba. Ennek a bányászata is igen -nagy költségbe kerül. Magyarországon a kincstár csaknem mind rá költi a -nyert arany értékét a kezelésre, s Oroszország bányáiban is, mint tudod, -ötvenezer emberkéz működik a gépeken kívül, s bár a bányászok egy része -elitélt bűnös, de azért ember és gép mégis kenyeret és kőszenet -fogyaszt, s a nyert nemes érczen alig van egyéb haszon, mint az, hogy -annyi érczpénz kerül a földszinre, mint a mennyit az irigy parasztok -évenkint elásnak a földbe, hogy a gazdáik elől elrejtsék. Az orosz -birodalom nagyságának az aranytermelés nem felel meg. - -Riumin pödörgetni kezdte a bajuszát fölfelé. - -– Vagy talán már az ásványtanból is elég volt? szólt Weljaminoff egész -kedélyeskedéssel. No hát térjünk át a népismére. A legrégibb irók -feljegyezték, hogy a legelső arany hazája a Kaukázus volt. Valamikor a -világkereskedelem volt ezen a helyen összpontosulva. Az aranyművesség -hirhedett tökélyre fejlődött e hegyek országában s a kaukázusi ötvösök -még ma is remekmunkákat készítenek. Az ezüstniellozást sehol oly -bámulatos szépen nem állítják elő, mint itt, s a fegyverek aczélpengéi, -miket a szuanetek készítenek, aranynyal vannak átdolgozva, a mit a taus -művészetnek nevezünk, s ha meglátod egyszer a wladikawkazi, tifliszi -bazárokban azokat a «hazarp»-okat, a hosszúnyelű kancsókat, s azokat a -guitarrealakú kulacsokat, miket az öveken viselnek, miknek «kullah» a -neve, s a csavarnyakú korsókat szinaranyból, vagy csodálatos ezüst- és -arany-keverékből, akkor el kell hinned azt az állítást, hogy a Kaukázus -a leggazdagabb aranyország a földön; mert ide aranyat be nem hoz senki, -ellenben kivisznek sokat külföldi kelmékért. De hol lehet ennek a gazdag -aranytelepnek a hazája: ez a nagy kérdés. - -Riuminnak az egyik válla fölfelé mozdult. (Biz ez nagy kérdés; de ő meg -nem felel rá). - -– Látod: az Uralban elárulta az Uralfolyam az arany ottlétét, Erdélyben -elárulta az Aranyos, ezek a folyamok apró arany-szemecskéket, sőt egész -termésdarabokat mostak alá; de a Kaukázusból lejövő folyamok egyikéből -sem lehet aranyat mosni. Annak a holléte eddigelé felfedezhetetlen -maradt. Mi folyvást toljuk minden irányban előre úttörőinket. Elébb egy -kis meghódított népfajt; annak a nyomán egy kitelepített orosz községet, -egy csoport nyugtalan roskolnikot, egy-egy hazájából kiátkozott bez -popovčit, az emberiség ellen összeesküvő szkoptsikat; a fanatikus -chlistiket, a bomlott agyú duchoborczikat; kik odahaza mind a rend -fölforgatására törnek; itt pedig törik szépen előre az Elborus, a Kazbek -hegyei közé az utat a rejtett Eldorádóhoz. - -– És tudják már, hogy merre van az? - -– Hiszen, ha azt tudnák, akkor már mindent tudnának. Csupán csak egy -kiindulási pontja van a talány megoldásának. A Kaukázusban van egy -város: Nučha. Ez nevezetes a selyemvásárjáról. Évenkint egyszer eljönnek -a marseillei és lyoni kereskedők ide, s ugyanekkor megjelennek a vásáron -egy népfaj küldöttei, a kik öszvérkaravánokat hajtanak föl, megterhelve -selyemgubókkal. Tehát ezeknek olyan helyen kell lakniok, a hol hegyektől -körülzárt meleg vidék van, kifejlett mezőipar és túlnépesedés. A -selyemgubó ennek a háromnak a tanuja. Ezeket az embereket a kabardaiak -«láz»-oknak, a daghesztániak «udi»-nak nevezik. Egyik azt mondja, hogy -keresztyének, a palestinai hadjáratok maradványaiból települtek le; a -másik egyptomi ivadéknak állítja. De se keresztyén templomba, se ozmán -mecsetbe, se synagógába, se samán imahelyre, se buddha bálványhajlékba, -se parz tűzimádó barlangba nem látta őket senki bemenni soha; pedig azok -országos vásár idején mind tele vannak hivekkel, kik a világ minden -részéből idesereglenek. Hisz ez országban van az Ararát hegye: a népek -kiindulási pontja; itt van, Bakuban, a legrégibb vallás, a tűzimádás -székhelye, míg követőik távol Keletindiában laknak s onnan járnak ide -bucsúra. Miért ne lehetnének «hegyeink» közt régi «Isis imádók» is? -Nyelvüket sem érti a mit egymás közt beszélnek, semmi tolmács. Egészen -elüt az az itteni nyelvek mindegyikétől, a mik versenyeznek egymással a -kimondhatatlan magánhangzók halmozásában. Ezeknek a beszédében kellemes -hangzatosság van. Még azzal is megkülönböztetik magukat másoktól, hogy a -leüléshez mindig valami magas helyet keresnek s soha se ülnek le a -földre keresztbetett lábakkal, mint valamennyi keleti népfaj szokott, -akár mohamedán, akár indus, akár chinai. Viseletük sem hasonlít ez -ország egész muzeumot képező népruházatához. A szövetek drágaságán kívül -kitünteti azt a viselt ékszerek soknemüsége, a miket meg sem tudunk -nevezni. És aztán még a kengyelük hágója és paripájuk zablája is tiszta -szinaranyból van. A mi legnevezetesebb pedig, az, hogy köpenyeik elején -vörös vagy fekete keresztet viselnek. A selyem-gubó terhet, a mit -magukkal hoztak, nem adják el pénzért, hanem cserébe vesznek értük -kelméket és újabb találmányu lőfegyvereket. Pénzt nem fogadnak el s -pénzt nem adnak ki. A mely nap jöttek, az nap visszamennek; s senki sem -tudja, honnan és hová? - -– Tehát valószínüleg ezek a birtokosai annak az országrésznek, a hol a -Kaukázus aranytelepei vannak, a mik a Kabarda és Daghesztán valamennyi -ötvösének munkát adnak s felfoghatóvá teszik, hogy még a legszegényebb -cserkesznek is, ha rongyos is a ruhája, de a «besmet» gombjai nemes -érczből vannak, s még a közharczosnál is a tőrhüvely, a -«saska»-markolat, s a puskaagy ezüsttel, aranynyal van kiverve. - -– Látod, hogy rájösz az összefüggésre. Ha ezek a barbár népek a régi -kezdetleges bányászat mellett ennyi nemes érczczel tudják teleszórni ezt -az országot, mi lenne még az eredmény, ha mi vennők e telepeket -újabbkori tökéletesített mívelés alá? - -– Csak az a baj, hogy nem tudjuk, merre vannak. - -– Az «Udi» vagy «Láz» nép tartományában. - -– Hát hisz azt igen könnyű volna feltalálni. Olyankor, mikor a -selyemgubó-eladók visszatérnek, a nyomukat kellene követni. - -– Azt hiszed, hogy erre az ötletre te jöttél először? Számtalanszor -megkisértettük. Az utánuk küldött kémek közül soha egy sem tért vissza. -Próbáltunk erős kozákcsapatokat elindítani az udii vásárosok után. Soha -sem láttunk egy embert se közülök többet. Megbíztuk e feladattal a -vidékkel és népekkel ismerős leghívebb gruziakat, oszszeteket, mind -odamaradtak. Kísérletet tettünk örményekkel, a kik a világ minden zugába -be tudják magukat fúrni: mind odavesztek. Mi történt velük? Ki nem lehet -találni. Ha kelepczébe csalták őket, ha fogságba estek, lehetetlen, hogy -egy legalább ki ne szabadúlt volna közülök, a ki hírt mondjon a -többiről. Azt is megtevék az embereink, hogy postagalambokat vittek -magukkal, a mik által izenetet küldhessenek arról a helyről, a honnan -gátolva vannak a visszatérésben, leírva az addig bejárt utakat és -tájakat; de még a postagalambok sem jöttek vissza. - -– Akkor annak kellett történni, szólt Riumin, hogy küldötteink csakugyan -rátaláltak arra az országra, a mit kerestek, de ott olyan jól -éreztek magukat, olyan szépnek találták a vidéket, a leányok szemeit, -és a szabadságot, s olyan jó fogadtatásban részesültek, hogy nem -kivánkoztak többé a küldőikhez vissza. - -– A mit mondasz, azon nincs mit mosolyognod, szólt Weljaminoff. Ez több, -mint valószinű. Az egész Kaukázusban egy harmadrészszel nagyobb a nők -száma, mint a férfiaké, s valamennyi «karulti» faj, valamint az -«adidzsé» faj minden törzse: a csecsencz, dzsiget, sapszuch, kiket -«odakinn» mind cserkeszeknek hínak, nevezetes arról, hogy leányai -csodaszépek. S mert olyan szépek, mert fölöslegesek, mert van rá vevő, -azért hát eladják őket. Természeti ratio szerint igazuk van. A leány -otthon férjet nem kap, túl kell rajta adni, s a török fajnak még -előnyére válik, ha a nemes kaukázusi typus idomító befolyást gyakorol rá -s aztán az eladott leányok nem lesznek rabnők, hanem úrnők. Ámde az udii -nép gazdag. Az nem szorúlt rá, hogy szép leányait eladja. Ezért igen -természetes, hogy a közéjük tévedt idegen férfi tárt karokkal fogadott -vendég, a kit olyan lánczokkal kötöznek magukhoz, a mik legkevésbbé -eltéphetők. Kivált azok, kik szellemi képzettséget, bátorságot, -tudományt és testi erőt visznek oda magukkal. Te Riumin, nem volna -kedved azt az országot fölkeresni – és aztán hírt hozni felőle? - -– Hátha én is ott maradnék, lekötve valami udii szépség bájaitól? - -– Te nem maradnál ott; mert először is nincs olyan orosz tiszt a földön, -a ki az orosz hadseregben elfoglalt rangját a világ bármi más rangjáért -otthagyná. Hadseregünkben szolgálnak francziák, németek, olaszok, de se -franczia, se német, se olasz nem dicsekedhetik azzal, hogy egy orosz -ezredes beállt volna hozzájuk tábornoknak; pedig azok is vannak olyan -derék nemzet, mint az «Udi». Téged visszahoznának az epaulettjeid és az -érdemrendeid. - -– Én pedig tudok valamit olyan orosz főtisztekről, a kik ott hagyták a -vállrózsáikat és rendjeleiket s kimentek idegen földre, nem új -vállrózsákért, hanem – kapálni; vagy a mi még annál is rosszabb: – -könyveket irni. - -– No de másodszor – s ez már csalhatlanabb biztosíték, te nagyon -szereted a családodat. Vannak felőled pontos adataim. – Mikor Izmailoff -ostrománál az egyik őrtorony elfoglalásakor úgy kitüntetted magadat a -falhasadékban, melybe a zászlót feltűzted, egy bokor saxifragát -találtál, azt letépted s kebledbe dugtad. Bajtársaid kérdék, kinek lesz -az? Azt mondád: «van egy kis hét esztendős hugom, annak küldöm emlékül». -Ez a hugod most tizenhat esztendős, s te őt most is nagyon szereted. A -mely napon a czár ezredesi rangra emelt s rendjelét a hadsor előtt -melledre tűzte, az napon odahaza az apád keményen megdorgált, a miért -elfeledtél neki kezet csókolni, s te sirtál, mint a gyermek, úgy kértél -tőle bocsánatot. – Egyszer egy szép szeszélyes hölgynek udvaroltál, ki -sokáig hajthatatlan volt. Mikor aztán egy napon azt tudatta veled, hogy -ma nem lesz otthon a férje s a kert felőli ajtó nyitva, akkor az anyád -arra kért, hogy kísérd el őt falusi jószágára. S te nem a légyottra -mentél az imádottadhoz, hanem az anyádat kísérted el az útra s ezért -elvesztetted a szeretődet. Te nagyon erős lánczokkal vagy idekötve, hogy -Udiban ne maradj. - -– A mi azonban felesleges biztosíték, miután odamenni úgy sem -szándékozom. - -– De ha küldve volnál? - -– Ha küldve volnék, az egészen más. Ha kiküldetem, akkor a tábornokom -kiadja az utasítást. Legelőször is a térképen megmutatja, hogy hol van -Udi? Azután megparancsolja, hogy mely úton haladjak előre? milyen és -mennyi számú hadcsapatokat vegyek magamhoz? mennyi időre lássam el őket -élelemmel? minő pontokon hagyjak hátra helyőrségeket? hol emeljek -tuskóváracsokat? S ha azt parancsolja, hogy menjek az Elborusra fel s -menjek addig, míg utolsó emberembe, utolsó töltényembe tart, -engedelmeskedem és úgy teszek. Katona vagyok, annak szegődtem. - -– Hát ha azt mondaná – nem a tábornokod, hanem az orosz czár -meghatalmazottja, hogy nincs itt semmi térkép, és nem tudja senki, hogy -hol van a titokteljes Udi nép országa? Sejteni sem lehet, mely út vezet -hozzá? A te feladatod az, hogy találd ezt ki. Nem is kapsz semmiféle -hadcsapatot, a mit magaddal vigy az út kierőszakolására; hanem elindulsz -egyesegyedűl, legfeljebb egy szolgát viszesz magaddal, valami hű -bennszülöttet, a ki neked mint kalauz és tolmács szolgál az úton. Nem -kapsz semmi utasítást. Mégy, a merre világot találsz. Keresed a -kalandot. Nem viszesz magaddal más fegyvert, mint a vadászpuskát, medve, -párducz és csőcselék elleni védelemre. Hatalmasabb ellenségeknél -keresztül segíted magad a barbárok erénye, a vendégszeretet -felhasználásával. Kiadod magadat angol touristának. Az angolokat minden -vad respektálja. Vagy más szerepet gondolsz ki. A lazisztáni -troubadourok az egész Kaukázust bejárják, s minden aulban szívesen -látott vendégek. Te jól tudsz cziterázni, énekelni is. Betanulsz egy pár -hőskölteményt, felveszed a cserkesz besmetet, fejedbe nyomod a «papást» -s keresztül-kasul járhatod ily alakban az Elborus és Kazbek minden -rejtett völgyét. A férfiakkal együtt iszod a «kacheti» bort, míg a -«kuptsinában» tart, s az asszonyoknak udvarolsz. Mámor között, szerelmi -suttogás között legjobban kitudhatod a titkokat, a mik tovább vezetnek. -Ha találsz két néptörzset, mely egymásra féltékeny, az egyiket -feltüzeled a másik ellen; fölhasználod úttörőnek, s ha végre rátalálsz -küldetésed czéljára, előveszed minden fölényedet, a mit daliás alakod, -lángeszed, ismereteid, bátorságod biztosít s befészkeled vele magadat a -legfőbbek bizalmába. Meghódítod asszonyaikat a csábítás varázshatalmával -s kitudod országuk titkait, gazdaságuk kútforrását, védő és támadó -erejük nagyságát, erődítményeik elhelyezését, népszámukat, -harczmódjukat, összeköttetéseiket és viszálkodásaikat. Tudomást szerzesz -vallási és társadalmi fogalmaikról és mikor mindezt megszerezted, akkor -vigyázva és minél gyorsabban visszatérsz. – Nos, mit szólnál ahhoz, ha -ezt a megbízást intézném hozzád? - -Riumin most már egészen komoly arczot mutatott. - -– Hát azt mondanám rá, hogy a tábornok úr ma ugyan tréfáló kedvében van. -Sajnálom, hogy jó kedve nem ragadt rám. Én katonának szegődtem. Megyek -karddal, puskával, a hová küldenek s elvérzeni kész vagyok az orosz -birodalomért és a czárért; de komédiásnak nem szegődtem, hogy -rajzalbummal mint angol traveller, vagy cziterával, mint lazisztani -troubadour barangoljam be a hegyeket; s cserkesz leányok szíveit -meghódítani vállalkozzam. – Elég volt a tréfából ennyi mára! A többit -másnak engedem. - -Weljaminoff tábornok e szóra maga is komoly vonásokra ránczolta eddig -családiasan mosolygó arczát. - -– Igaza van önnek, herczeg Kalamoff Theodorovics Riumin ezredes. Ez a -mai nap különösen nem alkalmas a tréfálkozásra, beszéljünk valami komoly -dologról. Ismer ön valami Hertzen nevű fiatal tisztet a hadseregnél? - -Riumin összerezzent. - -– Jó barátom; felelt ezután nyugodtan. - -– Ön szokott vele levelezni is? - -– Ugy hiszem, hogy levelezéseinket szigorúan ellenőrizhették. - -– Azt nem mulasztották el. Önök egy társulatnak tagjai voltak, a minek a -neve «orosz phœnix». - -– Az nem titok. A czár engedélye mellett alakult s irodalommal és -népismerettel foglalkozott. Az én részvétem tájak és népfajok -ismertetésére vonatkozott. - -– Tudom. Hanem ennek a társaságnak a tagjai politikai változások -előidézésének gyanujába keverték magukat s mindnyájan elfogattak és -elitéltettek; maga Hertzen is. A nála talált levelek között önnek az -iratai is előfordultak s azoknak a nyomán az ön atyja házánál is kutatás -történt, önnek a hazaküldött levelei után. - -– Azok kizárólag családi érzelmekről szóltak! sietett hevesen beleszólni -Riumin, nem bírva elrejteni felindulását. - -– Lehettek bennünk czélzatok, a mik a társulat titkos irányzatára -vonatkoztak. Ennek következtében a törvényszék kimondta önre a -degradatiót; elitélte önt vállrózsáinak elvesztésére, érdemjeleitől -megfosztatásra s hatévi közkatonai szolgálatra a gelendzsiki -várőrségben. - -Riumin ajkaiba harapott, szemei úgy égtek, majd kipattantak. - -– Én még Anapában megkaptam önnek az itéletét; de késtem a -végrehajtásával. Azt gondoltam, itt a mód Szucsuk Kahle ostrománál egy -különben vitéz katonának alkalmat adni, hogy becsületesen meghalhasson a -csatában. Olyan helyre küldtem önt, a hol legbizonyosabb volt a hősi -meghalás. Az önvédelmet is megtiltottam. Mit tehetek róla, hogy az -ellenség ravasz fogása meghiúsította jó szándékomat. - -– Köszönöm, szólt Riumin keserű mosolylyal. Tegyen ön velem, a hogy -parancsolva van. - -S azzal büszkén emelte föl a fejét, mint a ki érzi azt, hogy leszámolt a -világ minden nagy uraival: «nincs semmije és nem tartozik semmivel». - -– Hiszen ha ezzel be volna fejezve a szomorú történet! mondá -Weljaminoff; de azt is meg kell még önnek tudnia, hogy ősz atyját -herczeg Kalamoff Stefanovics Tódort, ugyanez ügy miatt elitélték -Szibériába deportáltatásra. - -– Atyámat! kiálta fel Riumin indulatosan. Az én szegény atyámat. A hang -elszorúlt a torkában. - -Weljaminoff tábornok folytatá azzal a merev egykedvűséggel, mint ha egy -viaszalak beszélné el mindezeket. - -– Egyelőre csak Jekaterin várba küldték őt fogságra. - -– Meghal, ha anyámtól elszakítják! rebegé Riumin reszkető ajakkal. - -– Hát hiszen nem szakítják el tőle. A herczegnő is követi férjét a -fogságba. - -– Hogyan? Az én anyám! Az én szegény, szenvedő anyám; a kinek az életét -csak a gondos ápolás tartja fönn, elhurczolva Szibériába! Megfosztva -minden kényelemtől, a mi beteg testét fenntartotta, megfosztva minden -ápolástól! - -A köny elfojtotta szavait; a nagy erős férfi el kezdett zokogni, mint a -gyermek s arczát eltakarta tenyerével, a mi kard és lándzsaforgatásban -kérgesült meg. - -– Hiszen nem lesz megfosztva az ápolástól, vígasztalá őt Weljaminoff -tábornok. Ott lesz mellette leánya is. - -– Micsoda? Még hugom is! kiáltá fel Riumin s könyeitől nedves kezét most -már ökölre szorítá. Tatjánám! Az én kedves kicsinyem! – Ugy tudom, hogy -menyasszony volt! - -– Akkor meg ne mondja ön nekem a vőlegénye nevét, mert még azt is bajba -keveri. - -Riumint átfutotta a düh, fejébe tódult a vér; egy mozdulata azt árulta -el, a mint jobbjával vállrózsájához kapott, hogy saját maga akarja azt -onnan letépni, hogy előljárójának a lábához s a szentséges hatalomnak a -szeme közé vágja azt, s aztán sarkával tapossa össze vérével szerzett -érdemrendeit; hanem a másik perczben már lehűté lángbaborult lelkét az a -gondolat, hogy indulatoskodásával megint családja sorsát nehezítené; -aláereszté kezét s csendes hangon szólt: - -– Mennyi időre van atyám elitélve? - -– Fogsága csak három évig tart s a szelídebb fokozatú. - -Külön házban lakik. Igaz, hogy annak csak egy szobája van, s abban rajta -és családján kívül még annak a négy katonának is ott kell tanyázni, a -kik őrizetére vannak rendelve s a kik közül egynek mindig ébren kell -lenni és vigyázni minden mozdulatára. Hanem azt megszokja időjártával az -ember. - -– És ha a három év letelt? - -– Akkor elszállítják Irkuczkba, vagy Nercsinszkbe, s az ólombányákban -fog dolgozni. Itt már csak minden héten egyszer láthatja a családját, -úgy hogy azok látogatják meg a bányában. Biz ez nehéz sors. De utóbb ezt -is csak megszokja az ember. Itt megint három évig fog maradni. - -– És azután? - -– Azután felszabadul, s csupán belebbeztetni fog a tobolszki kerületbe, -a hol a nyestvadászok telepét fogja szaporítani. Ez már olyan sors, a -hol teljes szabadsága van mindenkinek; – de azt, mondhatom, hogy soha se -szokja meg az ember… - -Riumin most már elhallgatott. - -– No úgy-e, hogy ezek már elég komoly dolgok Kalamoff herczeg? szólt -Weljaminoff tábornok. Már most hát édes Riumin, mit gondolsz, ne térjünk -vissza az elhagyott tréfás tárgyra megint? Ha azt mondanám még egyszer: -eredj el, járd be, a mi hegy és völgy van a Kubán és a Terek között; -igyekezzél feltalálni azt a vidéket, a melyben a Kaukazus aranytelepei -vannak; ha megtaláltad, jőjj vissza. Akkor megkapod újra vállrózsáidat, -a vezényletet azon hadoszlopnál, mely e vidék elfoglalására lesz -kiküldve, a kormányzói rangot e fölfedezett tartományban, s azon a napon -vissza lesz híva a családod, ha három év alatt hajtod ezt végre, a -jekaterinvári fogházból, ha hat alatt, a bajkáli ólombányából, ha -kilencz alatt, a tobolszki vadászgunyhóból s ismét visszakapja apád -palotáját és uradalmait, anyád zsöllyeszékét és hugod a vőlegényét; – -nem nevetnél ki vele? - -– Elfogadom azt; suttogá Riumin. - -– Ez már okos szó volt. – Most már rajtad áll a választás. - -Mint angol utazó akarsz-e barangolni, a mihez sok pénz kell, de a mennyi -kell, rendelkezésedre áll; vagy pedig mint kóborló nemzeti bárd, a mihez -nem kell egyéb, mint egy czitera. - -– A cziterát választom. - -– Az mindegy ám; mert a mi pénz erre már egyszer utalványozva van, akár -te viszed el, akár más; többet a maga kútforrásához vissza soha nem -folyik. - -– Akkor küldje ön el a nekem szánt összeget szegény atyámnak, hogy -nyomorát enyhíthesse vele. - -– Hidd el nekem Riumin, hogy a mennyi kézen ez a pénz keresztül menne, a -te apádhoz egy rézkopek se jutna el belőle. Majd segít az öreg magán. -Megtanúl kosarat fonni, vagy pipát faragni. Az anyád is tud kártyázni s -megteheti, a mit Trubetzkoi herczegnő tett, hogy leül az őrül berendelt -katonákkal kártyázni, s minden nap elnyer tőlük annyi kopeket, a -mennyivel a családját élelmezheti. Az asszonyok a megélhetés dolgában -nagy mesterek. Te ha csakugyan azt a vándorlási módot választod, a mihez -nem kell úti költség, legjobban teszed, ha a fölösleges pénzedet -eltraktálod a bajtársaiddal. Még most a kantintartónak vannak borai s -még most a tiszttársaid megéljeneznek, ha megitatod őket; holnap, mikor -megtudják, hogy degradálva vagy, úgy is elfelejtik nevedet. - -– Megtudják? - -– Természetesen. Nekem is ki kell hirdetnem az itéletedet és egyúttal -azt, hogy megszöktél, s a ki élve visszahoz, ezer rubel jutalmat kap. -Ezzel kettős czélt érek el: egyet azt, hogy te ugyancsak sietni fogsz -magadat minél előbb túl tenni mindazon a vidéken, a hová az orosz -fennhatóság kiterjed, másikat pedig, a sokkal fontosabbat, hogy mihelyt -e hirdetményem az ellenség kémei által, a kikkel körül vagyunk untalan -véve, szépen elterjed, téged abban az esetben, ha valahol mint idegent -fölismernek, nemcsak hogy meg nem ölnek, sőt még oltalmazni fognak s -elősegítenek a továbbmenekülésben, azt gondolva, hogy a mi üldözöttünk -vagy. Látod, hogy milyen jól gondoskodtam rólad. - -– Köszönöm. - -– No hát ne soká időzz. Keress magadnak egy kalauzt, ne abcházt, mert az -ostoba, ne is csecsenczet, mert az áruló, hanem oszszetet, a ki hű és -okos. Hajadat, szakállodat fesd be feketére, mert a szőke gyanus szín a -hegyek között. Aztán vigyázz az életedre és az egészségedre. Tudod, hogy -neked nem szabad meghalnod! Használd föl minden tehetségedet, hogy minél -előbb czélhoz juthass. Tehát a viszontlátásig. - -S azzal kezét nyujtá neki. - -Még ma tehette. Még ma nem volt kihirdetve Riumin itélete, mely őt -infamiával sújtja. - - -II. MČZCHETISZ, AZ OSZSZET KALAUZ. - -Mire Rumin visszatért a csapatja által megszállt házhoz, már ott várta -az előre küldött oszszet kalauz. - -Alacsony, szikár alak volt, világos szinű kaukázusi jellegű arczczal, -nemzeti viseletben, a mit kiegészített az oldalára kötött saska, az -övébe dugott kindzsál és pisztolyok, a mellére csatolt ércztölténytartó, -az övéről lecsüggő kulacs és lőportülök, a nyakából lelógó érczsíp, a -hátára vetett duda, a vállára akasztott hosszú puska s a csizmaszárába -dugott pipa. Míg ha háttal fordult, ott is lehetett az övébe dugva látni -a vándor utensiliák folytatását, a kurtanyelű baltát és a sallangos -dohányzacskót. Ez is elmondhatta a bölcscsel, hogy «omnia mea mecum -porto.» - -A mint Riumin egyedül maradt vele a hán toronyszobájában, melynek ablaka -a hegyek felé nyilt, az oszszet a fajánál szokásos üdvözlet után, a mi -abból áll, hogy a köszöntő a tenyerét végighúzza az arczán, egy levelet -adott át Riuminnak Weljaminofftól, a miben csak ennyi volt írva: «Bízd -magadat erre az emberre, ő a mi hívünk.» - -– Te fogsz a vezetőm lenni? kérdé tőle cserkeszül. - -– Én. - -– Tudod hová megyünk? - -– Egy országba, a mit nem tudunk hol van. - -– Hiszed, hogy rátalálunk? - -– Hogy odatalálunk, azt hiszem; hanem hogy visszajövünk-e, azt nem -tudom. - -– Miről gondolod? - -– Mert már három bátyám elindult erre az útra s egy sem tért vissza. - -– Megölték őket? - -– Hiszen csak egyedül mentek. Magányos kalandozót a cserkesz meg nem öl. - -Ezalatt Riumin hozzáfogott a toilettjéhez. Utibőröndjéből kiszedte a -cserkesz viselethez szükséges alkatrészeket, a miket a -vadászkirándulásoknál használni szokott, a georgiai harcztalan táborozás -alatt. Minden orosz tisztnek a Kaukazusban van cserkesz ruhája, a mit -vadászaton hord: a nélkül könnyen ő maga lenne a «vad». E közben az -oszszet neki gyürkőzött s a magával hozott dióhéjolajjal bedörzsölte -Riumin haját, szakállát, míg az szép gesztenyeszinűvé lett. - -– Tehát azt hiszed, hogy akadálytalanul hatolhatunk be a hegyek közé? -kérdé rögtönzött komornyikjától Riumin. Nem hiszed, hogy felismerik -bennem a kiejtésemről az idegent. - -– Sőt bizonyos, hogy felismerik az «idegent», mert itt minden völgy népe -más nyelven beszél; hanem egyet megért mindenki, a nemzeti dalt. Ez -mindenütt ismeretes. «Tamara királynő hősregéje», «a gruzi királynő -vérboszúja» olyan dalok, a mikkel a lazisztáni énekesek az egész -Kabardát és Csecsniát bejárják. S ha azokat tőlem megtanulod s szép -csengő hangod van, repülhetsz vele, mint a madár egyik fáról a másikra; -mert a cserkesz szereti a dalt, de maga nem énekel. - -Riumin megkisérté próbáját adni a hangjának. Az oszszet el volt tőle -ragadva. - -– Ha így tudsz dalolni, bele fojtanak a borba. - -– Hát a cserkeszek bort is isznak? - -– De még mennyire! Hisz ez az őshazája a szőlőnek. - -– De a próféta megtiltotta a boritalt. - -– A megholt próféta. De az élő próféták felszabadították s a cserkesz -azokra hallgat és megiszsza, a mit Allah és a Daal adott. - -– Hát az kicsoda? - -– A Daal a «suani» nép istene, a kik között az «Udi» az uralkodó faj. -Ezeket akarjuk épen meglátogatni. - -– S hiszed, hogy eljutunk hozzájuk? - -– Csak az «elátkozottak» völgyein áthatolhassunk épkézláb. - -– Kik azok az elátkozottak? - -– Azt neked jobban kell tudnod. Ti külditek őket ide. A te fajodbeli -népek, a kik otthon nem tudnak a többiekkel megférni. A hány ault -alakítanak, annyiféle vallásuk van: valamennyi mind keresztyén, egyik -mondja: «raszkolnik», a másik «moraltsik»; a harmadik «bespopovczi»; a -negyedik «skoptsi»; megint tovább a «čhlistik», a kik a bolhát meg nem -ölik, mert embervér van benne, hanem a kis gyermekeket elássák élve; -vagy még aztán a «duchoborcsik». Ezek mind gyülölik egymást, s meg nem -nyitják az ajtót az idegen előtt, s ha nem úgy van a kabátod szabva mint -az övék, ha nem úgy veted a keresztet, mint ők, ha nem úgy dörzsölöd a -nyelveddel az «rz» betűt: akkor nem kapsz tőlük egy falat kenyeret, egy -ital vizet, s kalauzolás helyett belevezetnek a mocsárba. S ha még a -«bezszlovecsniék» közé tévedsz, ott járod meg hiresen. Azoknak a vallása -azt kivánja, hogy némák legyenek. Se pénzért, se ütleggel egy szót ki -nem vehetsz belőlük. A hová a magatok keresztyén faját beültettétek, ott -meg kell veszni az utazónak, ha nem vitt magával fegyvert, ételt, italt, -meg bundát. - -– Hát te nem vagy keresztyén? - -– Oh igen, mi oszszetek mind keresztyének vagyunk. - -– Mikor kereszteltek meg? - -– Legelőször most hét éve, s azóta minden évben egyszer. - -– Tehát hétszer? - -– Biz igen. A hatalmas Woronzoff herczeg kihirdetteté, hogy minden -oszszet, a ki megkeresztelkedik, kap egy rubelt, meg egy inget. S az ing -bizony csak elszakad egy esztendő alatt, ha viselik; aztán egy rubel is -jól esik. - -– Tökéletesen igazad van. Hát aztán keresztyén istentiszteletre -elszoktál-e járni? - -– Ha hozzájutok, eljárok a duchobortzikhoz. - -– De hát miért a duchobortzikhoz? - -– Mert azokat legjobban megértem, aztán a ceremóniájukba is legjobban -beleegyezem. Tánczolva és ugrálva dicsérik az Istent. - -– De tudod-e, hogy azok nem igazhivők, hanem eretnekek? - -– Hiszen próbáltam az igazhivők között is; de rosszul ütött ki. Egyszer -a megkereszteltetésem után a pap ottmarasztott, hogy várjam végig, mi -lesz? A két keresztkomám megfogta az övemet, hogy el ne mehessek. Én -szépen feltettem a papást a fejemre. Arra odajött a pap s úgy -pofonütött, hogy a szemem is szikrát hányt. «Azt hiszed, hogy teveólban -vagy, hogy a papást fölteszed a fejedre?» Akkor aztán elkezdett a pap -magamagának valamit beszélni olyan nyelven, a mit senki sem értett. -Gondoltam: az én rám nem tartozik. Mondom az egyik komámnak: «hát csak -nem adod a kanczatevédet az én hóka lovamért?» Rám förmedt, hogy ne -lármázzak. «Még a csikaját is odaadom ráadásul», mondok. Erre befogták a -számat s a fejemre kopogtattak. A pap meg csak egyre énekelt meg ivott; -de engem nem kinált. Nagyon untam a dolgot: akkorákat ásítottam, mint -egy agár. Szerettem volna leülni a földre: de az sem volt szabad. Kaptam -magam, hogy el ne aludjam, előhúztam a pipámat, megtöltöttem a -zacskómból s aztán neki fogtam, hogy majd kicsiholok. Hát akkor látom, -hogy nincsen tűzkövem. «Melyitek lopta el a kovámat?» mondok az egyik -komámnak. Az jól oldalba döfött a könyökével. Akkor a másikhoz fordulok -szépen kérve: «add ide kölcsön a kovádat.» Az meg azt mondta, hogy neki -sincsen. Erre a pap odajön felém: a kezében lóbál egy nagy füstölőt, -tele parázszsal: «utczu de jó, hogy épen jösz, mondok neki: adsza egy -kis tüzet a pipámba.» Arra fölkaptak a levegőbe, kezemnél-lábamnál -fogva, s úgy kidobtak az ajtón, hogy az orrom is betörött. Hát hogy -menjek én oda, a honnan kidobtak, holott senkit se bántottam? - -Riumin el se mosolyodott. - -Ezalatt összekapcsolá az ötven apró ezüstgombot, a mi a besmetet -összetartja s engedé az oszszettől a dereka körül csavargattatni az -övet, mely gyönyörű aranynyal áttört kashmir-szövet volt; szétbontva -egész palást, övnek pedig ötször átéri az ember derekát s abba jön a -cserkesz kindzsálja és pisztolyai: az lesz a halotti lepedője, ha a -csatából meghozzák: az a fehér aranyos öv. - -– Mi a neved? kérdezé Riumin az oszszettől. - -– Mčzchetisz. - -– Furcsa! - -– Biz az oszszet nyelvhez erős tüdő kell. - -– S hát én aztán valahányszor híni akarlak, mindig trüszszentsek? -Mčzchetisz! - -– A mire én viszont mindig nagyot karistolok a torkomon, s egyet köpök, -a mi annyit tesz, hogy «zdrawtvoujtje!» (légy üdvöz.) - -Az orosz nyelv sem enged az oszszetnek, ha birokra kerül a dolog. - -Riumin ennek se nevetett. - -Az oszszet most fejébe nyomta neki a magas papást, lefelé húzta a -bajusza végeit s aztán eléje tartotta a kézi tükröt, hogy nézze meg -benne magát. - -– No hát nem vagy a legszebb cserkesz? - -És Riumin még arra sem mosolyodott el, a mi pedig rendes, hogy az ember -elvigyorodjék, mikor a tükörben meglátja magát szokatlan álczában. - -– Még az anyád sem ösmerne rád, mondá az oszszet. - -– Hallod-e Mčzchetisz, szólt Riumin szigorú tekintettel. Mindig ilyen -tréfás ficzkó vagy te? - -– Én uram? Én sohasem vagyok tréfás ficzkó. Most csak kipróbáltalak, -hogy tudsz-e igazán cserkeszül? - -– No, és elég mélyen vettem a hangot? - -– Nem az teszi meg egyedül, hogy milyen mélyből tudja valaki a szavakat -feleregetni, mintha nem is melléből, de a hasából beszélne föl, hanem -az, hogy milyen komoly tud maradni? A cserkesz férfi nem nevet soha. Azt -tartja, hogy a kaczaj asszonyok és gyermekek hangja. A mint azt a kort -eléri, hogy fegyvert kap a kezébe, nevetés ki nem jön a száján soha. Az -orosz pedig mindig röhög. Kettő-három: ha összejön, alig vált három -szót, már vihog. Sőt messziről vigyorog egymásra, ha összetalálkozik. -Erről ismer rá álruha alatt is a cserkesz. Bohó kalandokat mesélnek a -lakoma alatt, ivás közben. A ki elmosolyodik, az idegen, az moszkó! A -cserkesz arcza mindig olyan marad, még a dáridó közepett is, mintha -mindig apja, anyja, huga volna ellenség fogságában, s folyvást azon -törné a fejét, azokat hogyan szabadítsa ki? - -Riumin, belőled jó cserkesz lesz! - -Riumin még a cziteráját kereste elő, a hű bajtárst, a ki a kaukazusi -favárak unalmas napjait szokta neki megrövidíteni. Azt egyenruhájáról -levett vállszalagjára kötötte s úgy akasztá a vállára. A vállszalagon az -Alexander Newszki érdemrende csüggött. A czitera pedig egy szinlapba -volt takarva, mely a moszkvai hires udvari hangversenyt hirdeté, a hol -Riumin is bemutatta művészetét a herczegekből és fejedelmekből álló -közönség előtt; (ugyanakkor Shakespeare Hamletjéből is előadtak egy -felvonást, mint tudva van, a czár parancsára orosz egyenruhákat -használva a dán darabban) Riumin eldobta a földre a szinlapot is, meg az -érdemrendet is. - -– Ohó! szólt az oszszet utitárs, ennek még én mind hasznát vehetem. S -felszedte a szinlapot, meg az érdemrendet s eldugta besmetje zsebébe. - -– Hanem már most így átöltözötten nehéz lesz innen kimenni, mondá -Riumin. Az őrtálló kozák megjegyezte, hogy ide a toronyba egy orosz -tiszt, meg egy cserkesz jöttek fel: két cserkeszt az innen visszamenni -nem enged. - -– Azon könnyen segítünk, szólt az oszszet. Én felveszem a te -egyenruhádat; te pedig a hátadra veszed az én batyuba kötött -öltözetemet, dudámat s hozod utánam. Azt már nem jegyezte meg a kozák, -hogy a magasabb volt-e az orosz, vagy az alacsonyabb? - -Úgy történt. Mčzchetisz felvette Riumin levetett öltönyeit s Riumin ment -utána alázatosan. A tábori jelszót ismerték. Az oszszet két egymáshoz -szokott cserkesz lovat, jó hegyjárókat, hozott kettőjük számára: más ló -a kaukazusi sétából kidől. Lovaikon ülve a Szemes part mentében -eljutottak feltartóztatlanul az utolsó előőrsig, a hol négy kozák volt -felállítva. Három a nyeregben ült felvont karabélylyal, a negyedik -lováról leszállva, kalapácscsal igyekezett valami irott papirost -felszegezni egy, az út közepén álló terebély bükkfa törzsére. - -– Mi az? kérdezé tőle az oszszet. - -– Egy ukáz! felelt a kozák, tisztelegve az ezredesi egyenruha előtt. - -Az oszszet odalovagolt Riuminnal s olvasá magában mind a kettő a -hirdetményt. - -«Szucsuk Kaleh. Mai napon Kalomoff Riumin Theodorovics Oleg, egykor -herczeg és ezredes, most pedig degradált közkatona, kit a szentpétervári -senatus hütlenségért elitélt, zászlójától megszökött. A ki élve -visszahozza, ezer rubel jutalmat kap. Weljaminoff tábornok.» Következett -a szökevény személyleirása. - -– Ez ugyan sarkal bennünket! dörmögé az oszszet Riuminhoz. Azután a -kozákhoz fordult, parancsoló szóval: - -– Tudsz te olvasni? - -– Hogy ne tudnék! - -– Hát akkor minek szegezted fel megfordítva a hirdetményt? (A hirdetmény -pedig jól volt felszegezve.) - -– Hát meg van fordítva? No várj, majd megigazítom. Mert hát csak pénzt -tudok olvasni, aztán meg a katonákat megolvasni, meg ha valakit hideg -lel, arra ráolvasni; de papirosrul olvasni – nem vagyok én pópa! - -Azzal kihuzogatta a fogával a fából a szegeket s aztán megfordította a -hirdetményt fejével lefelé. - -– Aztán ne olyan alacsonyra szegezd, hogy könnyen letéphessék, hanem jó -magasra, te «durák». - -S azzal jót húzott a kozák hátára a nogajiszkával, a mi nem más, mint -egy légycsapó alakú bőrkorbács, a mi ezen a tájon a beszélgetéshez -mulhatatlanul megkivántatik. Ez a hangsúly. - -A kozák aztán felállt a lova hátára s olyan magasra szegezte fel a -megfordított hirdetményt, hogy ott földi ember hozzá nem férhetett. - -– Most már ballaghatunk csendesen, szólt az oszszet s halkan léptetett -előre a lovával az úton, míg annyira haladtak, hogy a fák eltakarták -őket a kozákok elől. Akkor azt mondta Riuminnak: – Már most add ide a -besmetemet és a papásomat, hadd öltöm fel az orosz egyenruha fölé, mert -ez könnyen kilikad ebben az erdőben. - -Olyan erdőket csak a Kaukazusban lehet látni: a bükk, a tölgy, a platán -és a szelid gesztenye oly óriásokká magasulva, mint a legszálasabb -fenyő, s az erdő alja tele nőve ölnyi magas puszpáng és tiszafabozóttal, -míg a fák derekait mint óriás-kigyók ölelik át a százados vadszőlő -tekervényes fonadékai, fönn a fák koronáiban összeölelkezve a repkény -örökzöld lombos indáival: ez egy oly végtelen sötét labyrinthot képez, a -mibe napsugár le nem látogat soha. A vihar nem képes ezt az összenőtt -rengeteget megbontani, s a hol egy ösvény vezet a hallgató országba, az -oly sötét, mint egy barlang: állatoknak való, a miknek a szeme a -sötétben világlik. - -S az út két ily eleven zöld fal között visz végig fel a hegytetőnek. - -Csendes, zaj nélküli út ez: emberkéz alkotása, bár a legkezdetlegesebb. -A fák kivágva oly szélességben, hogy négy-öt lovas elférjen egymás -mellett: a csonka törzsek ott vannak most is az út közepén. A hol ritkás -az erdő, ott csak a bozót van kiirtva, s hol az út a folyam medrébe -száll le, ott a gázló egyre változik, a hogy a rohanó folyam változtatja -zuhatagait s sziklatorlatait előbbre tolja. Hidakat nem építenek itt. A -tátongó sziklaszakadékon úgy ugratnak át a lovak. Ezt az útat a «leányok -útjának» nevezik: az ide szállított eladó leányok után. - -A két lovas nem találkozott sem előttük menő, sem szemközt jövő emberi -lénynyel; csak a ragyogó tollú fáczánok repkedtek keresztül a fejeik -fölött, egyik fasátorról a másikra. Még négylábú vad sem csatangolt -előttük bujkálva, a miből azt lehetett sejteni, hogy az erdők hallgató -mélye tele van elrejtőzött emberekkel. - - -III. A DUCHOBORCZIK. - -A mint a szucsuk-kalei kikötőn uralgó első hegy magaslatára felértek, -ott egy koloszszális sziklacsompó emelkedett fel a sűrű lombfák közül. -Innen a dombtetőről le lehetett látni nyugatra az elhagyott -Szucsuk-Kalehra és a tengerre, kelet felé a még magasabb hegyektől -körített völgybe. - -A völgyben már alkonyi árnyék volt, a hegyoldalban fehér és fekete -pontok mozogtak: juhok és fekete hosszúszőrű kecskék. - -Az elhagyott város házait és a széthányt erőd romjait pedig tűzvörös -visszfényben ragyogtatá az alkonyodó nap, kettősen odatűzve a sötétkék -tenger tükréből. - -Annak a magas sziklacsompónak a tetején pedig ült valami száz darab sas. -Legszebb példányai a kaukazusi keselyűnek. Még csak föl sem rebbentek a -lovasok köze ledtére. Úgy látszott, mintha haditanácsot tartottak volna, -hogy merre forduljanak? - -– Még ma el kell a völgybe jutnunk, mond Mčzchetisz; ott emberi telep -van, bizonyítják a juhnyájak s nekünk nem szabad az éjjelt a szabadban -töltenünk, mert a lovainkat levágják a farkasok. - -Hanem a völgyet elérni már nehéz föladat volt. Az út szándékosan el volt -rongálva; kivágott szálfák voltak keresztül-kasul döntögetve, a miken -csak a cserkesz lovak tudnak keresztül szökellni. - -Késő este volt, mire a legelső tüzet megpillantották, a hogy a fák közül -kivillant. - -Az pedig sajátszerű tűz volt. Egy gúla alakú gunyhó égett. S ezt a -gunyhót egy csoport férfi állta körül, a kik nem hogy eloltani -törekedtek volna a tüzet, sőt még boróka- és puszpánggalyakat hánytak -rá, a mitől az még vígabban lobogott. Ezeket megint az asszonyok állták -körül, mozdulatlan és szótlan bámulva. - -A férfiak kurta ködmeneket viseltek, a nők viselete pedig tökéletesen -hasonlított a magyar alföldi falvak népjelmezéhez. - -– Ah, ezek jó barátok! kiáltá föl az oszszet; ezek duchoborczik. -Valamennyi orosz nép közt csupán ők viselnek kurta ködment. Itt szivesen -leszünk látva. Most, a mint látom, épen husvétjuk van. Csak arra kérlek, -ne mond nekik, hogy orosz vagy s ne kérdezd tőlük, hogy mit csinálnak -azzal a nagy tűzzel: az náluk valami ünnepélyes szertartás. - -– A mai napra nem esik semmi ünnep: legkevésbbé husvét, jegyzé meg erre -Riumin Oleg. - -– Akkor hát más ok van erre a szertartásra. Bizonyosan megtudták, hogy -orosz sereg szállt partra a közelükben, azért építik azt a nagy tüzet. - -– Annak az örömére? - -– Annak a gyászára. Akkor ők elkezdik a bőjtöt, s mi ezentul, a míg csak -a roskolnik telepeket el nem hagyjuk, nem kapunk egyebet, mint kenyeret -és tejet. - -– Azon szomorkodnak, hogy védelmezőik újra elfoglalták Szucsuk-Kaleht? -kérdé Riumin hitetlenül. - -– Természetesen. Mert a míg a védelmezőik távol voltak, addig az -abchazok szép jó barátságban éltek velük. Az orosz roskolnikok jámbor, -békességes emberek; szőnek, fonnak a cserkeszek számára; szántanak, -vetnek, kereskednek, sert főznek; senkinek nem vétenek, őket sem -háborgatja senki. De a mint az orosz sereg leteszi a lábát az abchaz -partra, első, a ki a földühített cserkeszek haragjának útjába esik, az -orosz telepítvényes. Ha pedig a cserkeszekkel ki tudnak alkudni, akkor -meg bizonyos, hogy a kozákok jönnek a nyakukra, meg az igazhitűek pópái -és tsinovnikjai[3] s azoktól még jobban félnek, mint a cserkeszektől. - -Az orosz eretnekek faluja csinos kis telep volt egy rejtett völgy -mélyén; utczáját egy patak hasítá át, s a patakon malom is volt, annak a -jeléül, hogy itt kenyérevő emberek laknak. - -Mikor az égő gunyhó körül összegyült emberek a két jövevényt meglátták: -cserkeszül üdvözlék őket s maguk kérték, hogy maradjanak ott éjszakára. - -– Mink is duchoborczik vagyunk, meghódolt oszszetek, sugá Mčzchetisz a -nép élén álló hosszu szakálu ember fülébe, mire az kezet szorított vele. -Férfia, asszonya mind olyan komoly, szigoru, sovány volt: egy fiatal -férfit nem lehetett közöttük látni; vén volt az már suhancz korában is -mind, egymás között sem igen beszéltek. - -A falu véne, a kit Mčzchetisz «prófétának» tisztelt meg, meghivta őket a -vallási szertartásukhoz, a mi éjjel megy végbe. Egy nagy tágas, gömbölyű -faházban gyűltek össze mind, s helyet foglaltak a lóczákon, külön a -férfiak, külön az asszonyok. Középen ült a próféta, egy nehéz -tölgyfaasztal mellett. (A máglyát az alatt hagyták égni.) - -«Duchoborczi» szó szerint annyit jelent, hogy «szentlélekkel-küzdő.» Az -igazhivő orthodoxok e szóból azt magyarázták, hogy a schismatikusok a -szent lélek «ellen» küzdenek, holott ők azt értik alatta, hogy a -szentlélekkel az ördög ellen. - -A próféta olvasta a bibliát, s a gyülekezet hallgatta, kezeiket szépen -összetéve: nem különben, mint egy kálvinista falusi gyülekezet a délesti -prédikácziót, s Riumin eddig nem talált ebben az egész szertartásban -semmi különöst. Egyetlenegy faggyugyertya világítá be az egész -gyülekezetet, mely oly csendesen ült a helyén, mint egy halottak -csoportja. (Már a leülés maga is nagy hæresis az orthodox egyházban. -Mint tudva van, Miklós czár egy német tanárt, ki a szentpétervári -Izsáktemplomban, az állásban elfáradva leült, ezért a bolondok házába -záratott be, a hol az azután valóban megőrült.) - -Egyszer csak azt veszi észre Riumin, hogy a mellette ülő hóri-horgas -suhancz elkezdi a szemöldökeit, az állkapczáját rángatni, az ökleit -fölemelgeti, a lábával rugdalódzik, utoljára nagyot rikkant, magasra -ugrik, s elkezd a levegővel birkózni. A gyülekezet csendesen nézi a -magában dulakodót. Nemsokára társa akad. Kettő-három ugrik föl a -helyéről, s az is elkezd toporzékolni. Most az asszonyokra kerül a sor. -Rikoltozva ugrálnak föl helyeikről. Az ugrándozás elkapja az egész -gyülekezetet; mindenki tánczolni kezd, tagficzamító rugdalódzásokkal, -utoljára maga a próféta is fölugrik az asztalra, rákezdi a -leglehetetlenebb mozdulatok ficzamait, minden combinatión kivül eső -hadakozásait karoknak és lábaknak, kezével a térde alatt, fejével a lába -között, sarkával a levegőben, úgy birkózza le a láthatatlan rossz -szellemet: a szent düh ragadós lesz; Riumin egyszer csak azt látja, hogy -oszszet kisérője is belevegyült a szent ugrándozásba, s bakugrások -remekeiben tul tesz valamennyi hitsorsosán. Ez nem tettetés. Ez valódi -fanatizmus. Már maga Riumin is azt kezdi érezni, hogy a szája -rángatódzik, s kezeit kénytelen eldugni az övébe, nehogy ő rá is -elragadjon az őrjöngő vidatáncz. A dühöngés addig tart, a míg csak -asszony, férfi erőfogyottan ki nem dül, s a földre nem hull. Utolsónak -marad az oszszet proselyta, meg a vén próféta maga. Azok legtovább -kitartják, s végesvégül, egy groteszk pas des deuxben, a közbeszorult -láthatatlan ördögöt előlhátul agyba-főbe úgy összerugdalják, hogy annak -lesz mit megemlegetni, ha hazakerül. Utoljára valamelyik leütötte a -fejével az egyetlen gyertyát a polczrul, s ezzel vége lett az -áhitatoskodásnak. - -E kegyeletes szertartás után az egész gyülekezet fölkerekedett az -urvacsorájához. - -Férfi- és asszonynép kivonult a szabadba ismét. Az égő gunyhó üszkei még -most is megvilágíták az egész vidéket. Ezen a máglyagulán túl egész -sorozata volt látható valami sajátszerű halmoknak, a mik hasonlítanak a -sütőkemenczékhez: elől mindegyiknek ajtaja van. A legutolsót kivéve, -valamennyi mind nyitva volt. - -A próféta most egy csákányt vett a kezébe s ezt a bezárt agyagdarabot -felnyitá vele. Épen olyan agyagtévő tömte azt be, a minőt a mi sütőnéink -használnak a kemenczéik elzárására. S csakugyan sütőkemencze volt az. - -A próféta egy roppant nagy, hosszukás, halformára idomított kenyeret -huzott elő az üregből. - -Ezt a kenyeret épen ma esztendeje tették be abba a kemenczébe. Ilyen -kenyérrel áldoznak a duchoborczik. - -A kenyér a légmentesen elzárt sütőkemenczében nem penészedhetett ugyan -meg, hanem annyira ki volt száradva, hogy a próféta csak fejszével tudta -szétdarabolni; aztán mindenkinek adott belőle. De mivel azt emberi fog -megőrölni képes nem lett volna, az asszonyok mindenkinek hoztak egy -fatálat, tele kecsketejjel; az abba beáztatott kenyér aztán megehető -volt. - -– Mondtam, sugá az oszszet Riuminnak, hogy nem kapunk már ezentul -egyebet, mint tejet és kenyeret: azt is tavalysültet. - -– A jövő esztendei czipó valószinüleg itt sül, ebben a gunyhóforma -máglyában? dörmögé vissza Riumin. - -– Az ám, de ne beszéljünk róla. - -Ezután valami zsoltárt kezdtek el énekelni a duchoborczik, s igen jó -néven vették a két jövevénynek, hogy egyik a dudájával, a másik a -cziterájával kiséré a szent éneket. Ezt folytatták addig, a míg a parázs -a rakott máglyán csaknem egészen elhamvadt. Akkor mind elhallgattak s a -kantákban maradt tejjel végkép elolták a tüzet. - -Riuminnak úgy tetszett, mintha a csend közepett valami elfojtott, -letemetett hang onnan a föld alól folytatná azt a vontatott, elszomorító -dallamot. A próféta felhivta az idegeneket, hogy menjenek éji -szállásukra. - -Egyike a legcsinosabb fakunyhóknak volt számukra rendelve, a minek az -egyik ablaka az őserdő felé nézett. Tulajdonképen nem nézett, mert vak -volt: üveg helyett olajos papirral takarva. A vendégek számára vetve -volt az ágy birkabőrökből. Mčzchetisz a mint levetette magát a -fekhelyére, már a másik perczben horkolt. - -De Riumint soká nem engedték elaludni a lelke előtt elvonuló káprázatos -képek. A szörnyű fordulat, mely egész életét kitaszítá pályaköréből. Még -reggel herczeg és ezredes; a tsinn tizenegyedik hágcsófokán, gazdag és -hős, a kinek a neve előtt ez a czím állt: «vycokoprevoszkodithretro» -(magyarul «nagyméltóságu-kegyelmes») és este már szökevény, álczázott -komédiás, koldus és száműzött, kinek már nincs neve, csak czíme van: -«voncsik» (szökött rab). - -És aztán az a képlet, mely szerencsétlen családja hosszú útjának szomorú -tableauiból egymásba folyik. A megalázott apa, a beteg anya, a gyönge -testvér a vigasztalan hómező közepett! - -Az élénk képzelet még az álomtündér ölében sem hagyja magát -elringattatni. Odaragadja az alvó lelkét a futó szán nyomába, mely -kedveseit viszi magával, felmutogatva előtte az erdőket, a bérczeket, a -fenevadakat, a mik között végig korbácsolja őket a zivatar. És mindennek -emberalakja van, a bércznek, felhőnek, a száraz fának; maga a a zivatar, -mint egy bundás, szakálas, süveges rém csapkod a kancsukájával, a -villámmal feléjük. S a fenevadak, a mik seregestül rohannak utánuk, mind -emberarczot viselnek. Ezek talán a «szakállasfarkasok» a meséből? - -És az valami rettenetes: ez az ordítás! Az ember szive lázdobogást kap -tőle s tagjain a hideglelés borzongása fut végig. - -Riumin felriadt álmából. És azt a rémületes ordítást még akkor is hallá. - -Ez nem vadállati, ez dæmoni üvöltés! Mintha ezernyi meg ezernyi ördög -versenyezne egymással, hogy melyik tudja a másikat tulordítani? -Gunykaczaj, hienanevetés, csikaszvonítás, vérszomjröhögés, fenyegető -bölénybőgés, éhes farkas kínordítása, bőszült mén kihivó nyerítése -keveredik össze egy érzékzsibbasztó hangzürzavarrá, a mitől reszketés -áll az ember inaiba. - -– Mi ez? kiált fel Riumin, fekhelyéről felugorva. Nem hallod-e? szólítja -társát. - -– Hallom, felel ez nyugodtan. Ez a cserkeszek csataordítása. Nem nekünk -szól. Aludjunk tovább. - -A rettenetes ordítás lassan elhangzott, elveszett a távoli erdőkben s -aztán mély csendesség lett. - -De Riumin szemeire nem jött vissza többé a szender. Álmának képei az -ébrenlét rémhangjaival összeidomultak, úgy tünedeztek végig előtte a -mély éjjeli csendben: látható hangok és kiáltó képek. - -Egyszer aztán ebben a siri némaságban megszólalt feje fölött egy újabb -rejtélyes hang. - -Olyan volt az, mintha közvetlen mellette szólalna meg valami test -nélküli lélek; azon a mélakisérteties hangon, a mit a dajkamesék emléke -hagyott fenn: valami lassu, vontatott, sirbolti dünnyögés: - -– Ülüm, ülüm, ülüm, čhva. - -– Ki az? kiálta fel Riumin: kindzsálját markába kapva. - -Nem felel senki: megint csendesség lett. A kalauz horkolt a maga -fekhelyén. - -Kevés idő mulva megint hangzott: - -– Ülüm, ülüm, ülüm, čhva! - -Riumin most már fölczibálta hajánál fogva utitársát. - -– Hallgasd, mi szól itt? - -Nemsokára ismét hangzott a kisérteties ümmögés. - -Erre az oszszett rögtön talpra ugrott s a süvegét, a mit addig vánkosul -használt, felcsapta fejére. - -– Ez már nekünk szól. Most már lássunk a lovaink után és meneküljünk. Ez -a «čhva» békának a hangja. Innen fussunk. - -– Fussunk egy béka elől? kérdé boszusan Riumin, ki még alig szunnyadt -egy órára valót. - -Az oszszet azonban sietett a sötétben megtalálni a dudáját s nem -látszott tréfálni. - -– Már hiszen a čhva béka se nem olyan nagy, hogy elnyeljen bennünket, se -nem olyan mérges, hogy megsebezzen, ha megharap; hanem azért mégis jó -előle elfutni az idegennek; mert a hol az megszólal, azt jelenti be, -hogy a vidéken megérkezett a jövevények legkegyetlenebb pusztítója: a -kaukazusi láz. A čhva béka és ez a rettenetes járvány együtt jelennek -meg a földből. Ez a béka több moszkót eltemetett, mint «Kasi Mulláh» és -a «murtizigátorok.» - -A kisértetes ümmögés nem maradt egyedül; nem sokára az egész aul zengett -a vartyogásától, brekegésétől a föld alá hivogató állatnak; Riumin -szükségét látta, hogy kulacsából egy jó korty rakival elűzze a tagjaiba -állt baljós borzongást. Odakünn hajnalodott már. Tovább lehetett menni -bucsúvétel nélkül. A legelső föladat volt, az orosz települők vidékeiből -kikeveredni. - -Mikor ismét nyergükben ültek a kalandorok s jól eltávoztak a -duchoborczik falujától, azt mondá az oszszet Riuminnak: - -– Hát tudod, hogy mi volt az a tegnapi tűzrakás a duchoborcziknál? - -– Gondolom. A jövő esztendőre való áldozatkenyeret sütötték ki. - -– Ugy van. Arra való a kemencze. A hány kemenczét láttál, annyi -esztendős a telep. Hanem a kemencze alatt van még valami más is. Egy -sirbolt. A tavalyi prófétát, ki mindig a legöregebb ember az aulban, -ebbe a sirboltba teszik le elevenen: arra ráépítik a sütőkemenczét s -máglyát raknak fölé, hogy a próféta lelke átmenjen az áldozatkenyérbe. -Mi a tavalyi próféta lelkét ettük meg. Az idei prófétát hallhattad a -föld alul fölénekelni. A jövő évben megsütendő prófétával pedig együtt -tánczoltunk. Ez így megy. - -Riumin összeborzadt. - -– Eltemetik a prófétákat élve! - -– Azt teszik a duchoborczik. Nem tudom, a starovecsniknél[4] ki -vállalkoznék ilyen föltétel alatt a püspökségre? - -– De hisz ez emberáldozat! - -– Ez még csak tréfa; ha a moraltsikok közé találunk tévedni, ott majd -furcsább dolgokat látsz. Azok olyan kegyes emberek, hogy nem várják be a -halálukat, hanem mikor kedvük szottyan hozzá, máglyát raknak, -ráfeküsznek s élve égetik meg magukat. Úgy nevezik, hogy -«tűzkeresztség». Ezek roppant gazdagok, messze földre eljárnak -kereskedni, be a hegyek közé s le a kikötőkig. Az orosz tsinovnikok -kegyetlenül üldözik őket, mert a moraltsikok sok katonát elcsábítanak a -vallásukra: az áttérőnek tízezer rubelt is adnak. Míg a tízezer rubelben -tart, addig vigan él az ember, s ha elfogyott, akkor megégeti magát. - -Riuminnak a gondolataiban ez ragadt meg, hogy a moraltsikok messze -behatolnak a hegyország belsejébe s azt mondta rá: - -– Ezeket föl fogjuk keresni. - -– De aztán vigyázz, hogy át ne térítsenek! - -Ez alatt lassan fölértek a völgyet bezáró hegyoldal keleti magaslatára. -Ez ismét a kikötőt elzáró domb fölött uralgott. A hegytető sziklás -gerinczen végződik, s innen, a mint egyszerre elmaradt mögöttük a sűrű -őserdő, megláthatták a kalandorok, hogy hajnalodik az ég. - -Az volt a különös, hogy nemcsak kelet felől, hanem nyugot felől is -hajnalodott. Keletről biborban, nyugatról tűzfényben. - -– Tudod, hogy mi az ott? mondá Mčzchetisz Riuminnak. A cserkeszek -megrohanták az éjjel Weljaminoff seregét. Annak szólt a rémordítás, a mi -téged fölriasztott. Az a tűzfény bizonyítja, hogy sikerült nekik az -alvók fejére rágyujtani Szemes várost, s a hogy a cserkesz épületek -vannak alkotva, csupa fából, ott ma egy ép hajlék nem marad. - -A sasok nem ültek már tanácsot a sziklacsompón, oly tömegben kóvályogtak -a szucsukkalehi öböl tája fölött, mint vidékeinken a varjusereg. Ugy -látszik, munkájuk akadt. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Ugy is volt. Az abchazok az éjjeli támadásban az oroszoktól elfoglalt -várost a földig leégették, nem maradt a kiszálló sereg számára egy zúg -sem, a hova a fejét lehajtsa. Azzal megint eltüntek az erdőben. - -Weljaminoff tábornok aztán elküldé Szentpétervárra a diadaljelentést, -hogy sikerült Szucsukkálét Szemes várossal együtt elfoglalnia, a -cserkeszek tökéletes megsemmisítésével. Részükről volt egy halott. A -mire Szentpétervárát fényesen kivilágíták. - - -IV. TAMERA KIRÁLYNŐ VÁRA. - -Az út most a mély völgybe vezetett le. Igen jól kivehető út volt. Alig -néhány nap előtt tízezrei a lovaknak és ökröknek vonultak azon végig, -miket a Szemes várost elhagyott cserkeszek hajtottak el biztos -hegyszakadékaik által védett havasi völgyeikbe. Mindenütt nyomukon -lehetett haladni. Még egyéb útjelölők is vannak a Kaukazusban, a -benszülöttek «gurbán» néven hívják. Hosszúkás, lapos dombok azok, a négy -szegletükön négy kővel. A gurbán az útban elhaltak csontjait takarja. A -cserkesznek azért van széles lapátalakú és éles kengyelvasa, hogy ott -azon a helyen, a hol meghalt, mindjárt sirt lehessen vele ásni a -számára. Derekán a halotti lepedője, talpa alatt a sirverem ásója. Az út -ismét letért a Szemes folyó völgyéhez, mely mind jobban összeszorult; a -folyamnak hol az egyik, hol a másik partjára térve át, a mikor a -cserkesz paripák egész megszokottan vágtak neki a hullámnak s -átúsztattak lovasaikkal. A hegyszakadék falai egyre magasabban -emelkedtek fel mind a két oldalon; de még e kopár falak is be voltak -futtatva repkénynyel és szőlővenyigével. Az útszoros hasonlított egy -sziklafolyosóhoz, melyben viszhangot költött a zuhatag zenéje. - -E tündérvilági zenekiséret mellett tanítá be az oszszet utitárs -Riuminnak a lazisztáni bárdok dalait: a hős balladát Tamera királynéról, -a kit a Kaukazus minden népe, mely a «Kartuli» fajhoz számítja magát, a -maga őskirálynéjának vall s tőle származtatja le történetét ezredévek -távol homályából. Valaha történet volt az, most már csak néprege. Tamera -királynő és Semiramis egy időben éltek. Az ozmanok «Van» várát a -hegylakók most is «Shemiramgard»-nak hiják. Shemiram volt a legszebb -asszony a földön, Tamera a legjobb asszony, s Ariál a legderekabb férfi, -Tamera férje. Shemiram köröskörül minden országot meghódított; s a hány -királyt elfogott, azt mind férjévé is tette. Mikor megúnta a férjét, -akkor megölette. Mikor megölette, akkor megsiratta. Pompás Babyloni -kertjében nagyszerű siremléket építtetett a megölt férj hamvai fölé. -Egész városa volt már sirpalotákból, mikben megölt férjei laktak. Hire -ment Shemiramhoz a legnagyobb hősnek, Ariálnak. Neki ajánlá kezét és -országát. Ariál visszaizente: van már nekem királynőm is, országom is, -másik nem kell. Shemiram azt felelte: No hát elveszlek erővel. Nagy -sereggel jött ellene: hegytetőről nem lehetett végét látni táborának. -Ariált követte a csatába, a ki csak férfi volt egész országában. -Shemiram maga jött a csatába, megparancsolva vezéreinek, hogy Ariált -élve fogják el, meg ne öljék. De Ariál eldobta a pánczélt, paizst, -sisakot, úgy harczolt. El is esett az ütközetben, úgy hozták Shemiram -elé. Shemiram ölébe vette a halottat, melengeté csókjaival, megfüröszté -könyeivel; összehivatta varázslóit, hogy adjanak neki új életet; de nem -jött az életre többé. Shemiram a férjei sirvárosában Ariálnak emeltetett -legpompásabb halottkastélyt. «Nem adtad a férjedet a babyloni -asszonynak!» izent Shemiram Tamera királynénak, «azért megölte a -babyloni asszony a kartuli férfiakat s jön az országodat elvenni.» De -Tamera királyné lóra ülteté a kartuli asszonyokat, leányokat, sisakot, -pánczélt adott rájuk, nyilat, kardot a kezükbe s a kaukazusi várak előtt -csonthalmokat csinált az assyr harczosokból s aztán visszaizent -Shemiramnak: a kartuli asszonyok megölték a babyloni férfiakat, téged -pedig öljön meg az, a kit legjobban szeretsz. Ki ölte meg Shemiramot? A -saját egyetlen fia. Tamera nevét pedig megtanulták rettegni a szomszéd -népek, s reszketve szóltak a kartuli asszonyokról, a kik lóháton -harczolnak s nyillal lőnek; s azért, hogy jobban tudjanak czélozni a -meghúzott kézijjal, leányaik jobb keblét kiírtják. - -Így szól Tamera királynő regéje, a mit a lazisztáni énekesek -vándorútjokban dalolnak. - -– Különös, mondá Riumin, a mint utána dalolta az oszszetnek a balladát, -hogy a keleti népeknél is megvan az a mese az amazonokról, kiknek egyik -keblét kiirták, hogy a nyíllal lőni tudjanak; a hogy ezt görög nevük -bizonyítja. - -– Ez nem mese, szólt az oszszet, vándorútunkban találni fogunk még ilyen -leányokat, kiket most szenteknek tartanak, s jóslatokat mondatnak velük: -leginkább a te hazádfiainál, a moraltsikoknál fordulnak elő. - -Riumin nem hozta ezt kétségbe. Tapasztalatból tudta, hogy a hol az orosz -keresztyének letelepülnek a pogányok között, a helyett, hogy azokat -térítenék meg, ők veszik át azoknak a babonáit, bálványimádó szokásait, -mysteriumait: emberáldozatok, gyermekek kivégzése, nők, férfiak -megcsonkítása hitágazataik rettentő titkait képezik. - -A sziklafolyosó visszhangozta Tamera királynő hős balladáját. - -– No ezt remekül betanultad. Biztatá Mčzchetisz Riumint, csak egy -hiányzik még belőled, hogy tökéletes lazisztani hegyedüs légy. Egy -kisérő leány. Azok rendesen másodmagokkal szoktak járni, s míg az énekes -dalol és a húrokat pengeti, az alatt a leány tánczolva fejezi ki a -történet változatait s némelyik oly remekül tudja azt arczával, kezével, -szökelléseivel előtüntetni, hogy azt még az is fel tudja fogni, a ki a -szavakat nem érti. Egy szép leány kellene melléd! – Még erre sem -mosolyogsz? – Így nagyon jó. – Mert a cserkesz minden nevetés közt a -legnehezebb szívvel veszi azt, ha egy leányra nevetnek. Azt «megvenni» -becsület; «elrabolni» vitézség; de «elcsábítani» czudarság. - -Még emberrel nem találkoztak az útban. - -Délfelé Riumin egy őzet lőtt s Mčzchetisznek alkalmat adott -szakácsművészetét bemutathatni; a puszpángfa nyersen is pompás tüzet ad, -minél finoman meg lehet sütni a pecsenyét. A mit meg nem sütöttek, -tarisznyára rakták. A maradék kedves utiteher lesz, a míg a «tejfaló» -orosz atyafiak telepén keresztül vergődnek a vándorok; a hol az új -települők az istenáldotta Kaukazus földét azzal gyalázzák meg, hogy -burgonyát termesztenek rajta. Az óhitüek «malakainok»-nak csufolják a -sectariusokat, azért hogy azok pálinka helyett csupa tejet isznak. - -A sziklafolyosó szakadatlanul bezárva tartá az utat; még semmi völgy nem -nyilt belőle: az előrehaladt gulyák, ménesek mind a két partján a -közbeszorult folyónak rücskössé taposták az iszapot. - -Egyszer aztán, jó alkony felé, olyan helyre ért a két kalandor, a hol a -sziklafolyosó egy tág öbölbe kezdett szétterülni, hanem e bérczkatlan -fenekét egy messze kiálló sziklatömeg zárta el. - -A bércztömeg valóságos előfok volt; nagy sötét trachitszikla, tetején -laposra vágott fennsikkal, melyről várrom alakú sziklacsoportok -meredeztek föl, míg oldalaiból félgömbölyű barlangnyílások sötétlettek -elő. Egy keskeny ösvény, melyen egyszerre csak egy ló léptethetett -végig, vezetett föl a sziklatömeg magaslatára, néhol a meredekebb -kapaszkodónál lépcsők voltak vágva az ösvénybe. - -– Ez Tamera királyné vára, mondá az oszszet Riuminnak. - -– Ez már a negyedik várrom, a miről azt hallom, hogy Tamera királyné -vára, viszonzá Riumin. - -– Még hallani fogod azt nem négyszer, de negyvennégyszer. A Kaukázus -valamennyi folyamának mentét őrzi egy ilyen vár. S Tamera királyné -várától sokan visszatértek már, a kik erővel akartak keresztül törni. - -– Igaz. Semiramis, Mithridates, Pompeius kénytelenek voltak -visszafordulni. - -– Mind tudom én azt, csak hogy más neveik vannak közöttünk. - -– Hanem akárkié legyen ez a vár, nekünk erre, úgy látom, hogy föl kell -másznunk. - -A szikla-előfok annyira előre volt dőlve, hogy csaknem elzárta a -hegyvágányt. Az összeszorított Szemes folyónak itt már épen semmi martja -sem volt. A víz a vár sziklájának az oldalát alámosva csiszolt a maga -számára egy félfedett alagutat, mely a medertől számítva, -embermagasságnyi lehetett s itt oly sebes rohama volt a hullámnak, hogy -azzal szemközt embernek, állatnak előrehatolni lehetetlenség volt. A -lépcsőzetes zuhatagok a legjobb paripát is leütötték volna lábáról. - -Az előrehaladt nyájak nyomai itt ennél a szorosnál véget értek. Hogy -haladtak itt tovább? A vízrohammal szemközt uszniok képtelenség volt: az -pedig, hogy oly rövid idő alatt, a mely az orosz hajóhadnak a tengeren -megjelenésétől a kikötéséig letelt, a cserkeszek tízezernyi marhái mind -egyesével ezen a meredek sziklaúton hajtattak volna keresztül, szintén -lehetetlenség. - -Majd megtudjuk, ha odafönn leszünk. - -Mčzchetisz előre indult a sziklába vágott uton, fegyverét lövésre tartva -készen. - -– Ezekben a barlangokban párduczok is szoktak tanyázni. - -– Az nagy megtiszteltetés Európára nézve. Eddig azt hittem, hogy a -párduczok hazája Ázsia. - -– Nem igen ismerik ám azok a térképet. Igen sok cserkesznél láthattál -párduczbőr nyeregtakarót. - -A mint a kalandorok fölfelé haladtak a Tamera várához vezető ösvényen, -meggyőződtek róla, hogy a hegyek közé menekülő cserkesz nép a maga -csordáival nem ezen az úton haladt végig. Csordajárásnak ott semmi -hátrahagyott nyoma. Ellenben az út mellékén, a mint az szélesedni kezd, -írtatlan szövevénye látszik a kaukázusi bozótnak. A piros bogyójú -repkény, a szagos virágú iszalaggal oly sűrű berekké fonódik össze, hogy -a saskával kell rést vágni a lovak előtt. Hetek óta nem járt ezen az -úton senki. A fensíkra fölkanyarodó ösvényt elnyeli az öles -puszpángbokor s a gyümölcstermő galagonya; a sűrűből csak a siketfajd -kurrogása, s a vadmacskák nyervákolása hangzik elő. Évek óta nem járt -ezen az úton senki. Talán Tamera királyné óta sem. Annak pedig háromezer -esztendeje! De hát merre járnak akkor? - -A két lovag a bozót közül egy toronyalakú romot látott fölmeredni; ahhoz -igyekezett utat törni. - -A torony cyclopi építészet szerint volt összerakva; észak felőli oldalán -egy félkerek ablakkal, mely valami üregbe vezethetett le, körülötte -félig összerágott csontok hevertek. Valami dúvad tanyája lehetett itt. - -A kőfalat befutó karvastagságú repkényen fölmásztak a férfiak a torony -tetejébe, hogy onnan a magasról tájékozást szerezzenek maguknak. - -Meglepő kép tárult föl előttük. A nap akkor áldozott le a meghaladt -hegyek mögött, s a zodiacus fényoszlopa félredült parabolájával világítá -be az eget. - -Szemben az eddigieknél még magasabb hegygerinczek állták el a láthatárt, -valamennyi arany köddel elfátyolozva, s túl a legmagasabb hegyeken, mint -valami álomkép, mint egy égre rajzolt felhő csillámlott a fenséges -Elborusz. - -Közben pedig hullámzó völgyek feküdtek, végighasogatva a sziklákról -leomló patakoktól, s ezek a patakok egy völgymedenczében mind egyetlen -tóvá egyesültek, melynek csendes smaragd tüköréből az erdő borította -hegyoldalak viszképe tetszett vissza. A hol tűz égett a hegyoldalban, -tűz ragyogott a tóban is. - -Ez a völgy maga aztán ezreivel, meg ezreivel volt megrakva a -szarvasmarháknak és lovaknak; a dombtetők fehérlettek a juhoktól, s az -uszóbivalyok nyomán a sötét tó felszinén ezüst vonalak huzódtak végig. -Itt voltak az elmenekült cserkesz nép asszonyai, gyermekei és minden -gazdagsága. - -De hogy tudták azt idehozni? Hogy birtak a Tamera vára alatti zuhatag -szorosán fölhatolni? - -Riumin tábori távcsöve meghozta a fölvilágosítást. - -Egy zsilippel a tulsó hegyszakadékból alárohanó Szemes folyam el volt -zárható, s egy gát lerombolása által az egész folyam ama tó -sziklamedenczéjébe vezethető. Azalatt a Tamera vár alatti szoros, és a -Szemes egész medre szárazon maradt, a menekülőknek csordáikkal együtt át -lehetett rajta kelniök. Akkor ismét megnyitották a zsilipet, elzárták a -megnyitott gátat, s a Szemes rohant tovább az előbbi medrébe, s ezzel a -rejtett völgy kapuja be volt csukva. A folyam volt az örökké éber őr: -egymaga hadsereg és ágyutelep; stratagema és hadvezér, csalhatatlan és -megvesztegethetetlen. - -Ha ez a kapuja az «arany országot» elzáró bérczfalnak, akkor ugyan kulcs -kell hozzá, a mely felnyissa! - -Miért ne? Vas kapuhoz – arany kulcs. - -Az a kérdés, hogy kik laknak a kapu közelében, a kik egy jeladásra a -Szemes zsilipjét leeresztik s a gátjait felnyitják? - -Az utazók ismét leszálltak a toronyból s haditanácsot tartottak a -további teendőkre nézve. - -A Szemes völgyébe leszállni oktalan merénylet volna tőlük. Ott most a -környékből elmenekült abcház nép asszonyai vannak csupán, a férfiak a -szucsuk-kalehi erdőkben vannak elrejtőzve, onnan folytatják az éjszakai -megrohanásokat; a házaikból kivert, tűzhelyeiktől elüzött asszonyok -pedig nem asszonyok most, hanem furiák: azoknak az útjokból ki kell -térni. A Tamera várának sziklatömege előfoka látszott lenni egy kelet -felé benyuló erdős hegyhátnak, s az ős bükkfarengetegben látszott egy -végig kigyózó irtás a hegytetőn, a mi azt árulta el, hogy ott -emberkézvágta út van. - -Az est közel volt: tanácsos volt e helyen megmaradni. A magas torony -oldalában volt egy mindenféle folyondárral benőtt kapuív, e szivós -bozóton keresztül baltáikkal bejáratot vágtak a férfiak s ott helyet -csináltak éjszakára maguknak és lovaiknak. - -Azután az estebéd elkészítéséhez láttak: Mčzchetisz előhuzta a -tarisznyából az őzczombokat s fanyársakat faragott hozzá; Riumin pedig -tüzet rakott egy kandallónak ajánlkozó romüregben. - -A mint a tűz pattogni kezdett, a torony fél körű ablakán belül valami -nyüzsgés, nyöszörgés hallatszott. A lovak vették azt legelébb is észre s -horkolásuk, nyugtalan toporzékolásuk fejezte ki megijedésüket. - -Erre a két férfi is figyelmes lett a toronyüregből közeledő neszre s -felvont fegyverével kezében várta, hogy mi jön onnan elő. - -Egy kisértet! - -Annak nevezhető, nem egyébnek. Ilyen alakot nem teremtett Isten: ezzé -csak ember torzíthatta el embertársát. - -Egy leány, a kinek arcza még fiatal, de már teli ránczokkal, beesett -szemeiben az őrültség lángja s az arcz inkább halálfő, mint emberi kép. -Haja összekúszáltan csügg előre s sovány keze, a mint az üregből -előmászik, mint valami eltakaró függönyt hárítja azt a hajsátort félre, -hogy kilásson alóla. Tagjai soványak s az elkallott rongy, a mi rájuk -van vetve, látni engedi az iszonyú sebhelyet, a mit e rémalakon -istentelen kezek ejtettek. Jobb kezével azt a helyet takargatja mellén, -mintha folyvást visszatérő fájdalom emlékeztetné veszteségére. - -Az első rátekintés megmondja, hogy ki ez? Ez az eretnekek szentté -csinált alakja. Nem Tamera királynő amazonja, hanem a moraltsikoké. - -A szent megszólalt. Valami fájdalmas panasz volt az: hasonlatos a nyügös -betegekéhez, a kiknek teher az élet s mégis félelmes halálkínba kerűl a -szó, de a szótól még az is szenved, a ki azt hallja. - -Oroszul beszélt. - -– Oltsátok el a tüzet! s hogy rögtön meg nem fogadták szavát, haragba -jött: «parancsolom, hogy oltsátok el». Parancsának hatást szerezni -sajátszerű eszköze volt. Elkezdett minden tagja reszketni, fogai -összevaczogtak a tehetetlen indulattól, míg a férfiak nem állhatták ki -tovább a reszketését nézni s megtették a kivánságát, elfojtották a tüzet -rádobált kövekkel. - -Akkor aztán odavánszorgott a nyomorult alak hozzájuk és összekuporodva, -leült előttük. Olyan kicsiny kis gubaczczá tudta összezsugorítani magát, -hogy nem hasonlított emberi alakhoz, inkább varangyhoz. A hol a rongy -nem takarta a testét, ott tenyereivel igyekezett azt elfedni. Fázott. - -– Miért oltattad el a tüzet, mikor fázol? kérdé tőle az oszszet. - -A nyomorult nyafogva felelt: - -– Mert az én uram haragszik a tűzre. - -– S ki a te urad? - -– Az, a ki a nagy barlangban lakik. - -– Hogy hiják? - -– A bajuszos goszpodár. - -– Mi az? Adighe, vagy moszkó? - -– Egy párducz. - -– Egy vadállat! S az neked urad? - -– Az övé vagyok, ha megharagszik, megesz. - -– S mit tész vele, hogy meg ne egyen? - -– Odaadom neki, a mit nekem hoznak a faluból enni. - -– Tehát itt falu van közel? - -– Igen. Az «angyalok fiaié». - -– Hát te miért nem lakol a faluban? - -– Mert én vagyok a szent. - -– Tehát hozzád eljönnek az angyalok fiai s neked áldozatot hoznak. - -– Minden napra egy kecskeczombot. - -– S te azt odaadod a párducznak, azért hogy ne egyen meg? hát aztán -magad mivel élsz? - -– A húsnak a nedvét kiszivom. - -– De hát az angyalok fiai miért nem ölik meg a párduczot? - -– Mert az a nagy temető. - -– Már hogyan temető? - -– Mikor az angyalok fiai azt akarják, hogy a szent elmenjen a -mennyországba, s más szent jöjjön a helyébe, akkor nem hoznak neki több -kecskeczombot, s aztán a párducz eltemeti magát a szentet. - -– Talán neked se hoznak már enni? - -– Már két nap óta semmit. Az én uram haragszik nagyon. - -Riumin megszánta a nyomorult teremtést, s odaadta neki az egyik -őzczombot. - -Az mohó kapzsisággal ragadta azt meg mind a két kezével, s egyszerre -beleharapott a fogaival. És aztán egész erejéből szivta, szopta belőle a -nyers hús nedvét, hogy csak úgy ragyogtak bele a szemei, mint a hiuzé. -Hamar jóllakott – egy harapást se nyelve a húsból – a puszta nedvvel. Az -őzczombot aztán elrejté az ölébe: «Jó lesz az uramnak». - -Úgy örült neki, hogy még egy napig megválthatja az életét. Ezt a -nyomorult életet. - -Riumin megszánta a szerencsétlen teremtést s odanyujtá neki a pálinkás -csutoráját; hadd melegítse fel vértelen alakját e tűzitallal. - -A rémalak nagyot huzott a kulacsból, a mekkorát csak lélekzete kibirt; s -akkor aztán egész boldogság terült az arczán. Mosolygott. Egy halálfej, -egy mumia, a ki mosolyog. S a mosolygás közben meglátszott vonásain, -hogy azok valaha szépek voltak. Szemei a legragyogóbb kék szivárványok. -A lángital föllobbantá kialudni kész életerejét. Háladatosan tekinte -Riuminra s száraz csont kezét odatevé az övére. - -– Hány éves voltál, mikor szentet csináltak belőled? kérdé tőle Riumin. - -– Tizenhat. - -– S hány esztendő óta vagy már szent? - -– Már négy óta. - -(Csak négy év óta! Tehát e borzasztó eléktelenítés után négy év annyi, -mint negyven év! S még négy évig lehet e kinzás után élni.) - -– S miért csináltak szentté az angyalok fiai? - -– Azért, hogy közbenjárójuk legyek. Én elviszem az izeneteket az -Istenhez, s meghozom onnan a választ; jóslatokat mondok és -bűnbocsánatot. Csak hogy már nem tudom olyan jól elmondani az Isten -előtt, a mit az emberek rám biztak, és az embereknek, a mit az Isten -izent. Ezért nincsenek velem megelégedve. Talán haza is küldenek. (Hová: -«haza?») - -Riumin kedélyét a szánalom és borzadály tartá elfoglalva ez élő -áldozatával szemközt a vallásos tévelygésnek; hanem a ravasz oszszetnek -az esze messzebbre járt. - -– Mi is az angyalok fiai közé akarunk felvétetni, mondá ájtatos arczczal -a szentnek; útasíts bennünket, mit tegyünk, hogy befogadjanak. - -E szóra a leány felsikoltott és elkezdett minden tagja reszketni. - -– Ne kivánd ezt tőlem! - -S azzal, mintha védelmet keresne, háttal Riuminhoz közeledett s kezeit -az oszszet felé tartá begörbített ujjaival. - -Mčzchetisz inte a szemöldeivel Riuminnak. Ez elérté azt s azt mondá a -reszkető szentnek: - -– Én is kivánom. - -Erre a leány leroskadt a földre és zokogott; de könytelenül. Még a köny -forrása is kiszáradt nála régen. Azután térdreemelkedék s inte a két -férfinak, hogy jöjjenek hozzá közelebb. - -A három alak egymással szemközt térdelt, fejeiket összedugva. - -Köröskörül a feketezöld puszpángbokrok sűrű rejteke, fejük fölött -repkedő denevérek. - -A szent elkezdett tompa, búgó hangon énekelni. - -Riumin emlékezett erre a dallamra. Többször hallá azt, csendes -éjszakákon, a szabadban táborozva, s most már kezdett kapcsolatot -találni az énekhang és a következményei között. Azon az éjszakán -rendesen elszöktették a moraltsikok egynehány katonáját. - -Azoknak a zsolozsmája ez. - -Szomorú, kisértetszerű, gyászszal teljes dallam az, egészen méltó a -szövegéhez. A szent két ujját ajka elé tartva dúdolá azt Riuminnak: - - «A mit legjobban szeretsz, - Azt megöld. - A mi legdrágább neked, - Összetörd. - Testedet feszítsd keresztre - Mennyországba úgy mehetsz be - Oh Jehova nézz reánk. - - Hogy ha véred elfolyik, - Ne kiálts! - Megszámlálja cseppjeit a - Messiás. - Jobb ha itt égsz, mint pokolban, - Sátán körme tépne jobban. - Oh Jehova nézz reánk. - - Kiért fiát áldozá - Ábrahám, - Jefta lányát elnyelé - Máglyaláng. - Sidrach, Misach, Abadnéget - Kövessétek! Tűz nem éget. - Oh Jehova nézz reánk.» - -Az embernek a hátába áll a borsózás e fanatikus őrjöngés danájától, a -mire egy kripta-lakó tanítja az élőket. - -A mint az énekhang elnémult, a bozótban megszólalt a párducz röhejszerű -hurrogatása s a sűrű lombsötétből két tűzfényű szem ragyogott. A lovak -tombolva nyerítettek a boltüregben, míg a fenevad bátran jött elő a -bozótból a tisztásra: nem félt az emberektől, tudta jól, hogy ő a -bálvány: őt nem bántja senki; ő a nagy «temető», a ki a szenteket -bekebelezi. - -A szerencsétlen teremtés arczát eltakarta az iszonyattól egyik sovány -karjával, odahajítva a fenevad elé a Riumintól kapott őzczombot, a mit -az morogva kapott fel s aztán a farkával verve a két oldalát, tanakodni -látszott rajta, hogy a pecsenyét egye-e meg, vagy inkább annak az -adóját. - -Vén párducz volt már, a kinek a vadászat nehezére eshetett, nyugdíjon -élődött inkább, s azt a prédát válogatta, a melyik nem védi magát s nem -tud előle elfutni. - -Ott maradt a lakomáját elkölteni, folyvást rémítve mormogásával a -szegény leányt, ki jelenlététől reszketett, mintha láz gyötörné s a -mellett alázatosan térdelt az ő zsarnoka előtt. - -Az oszszet leszidta a zsarnokot becsületesen. - -– Hát te bajuszos goszpodár! Nem szégyenled, idejönni s megzabálni egy -szent leánynak az utolsó falatját? Ha becsületes fenevad volnál, te -hordanál a pusztában lakó szentnek ennivalót, a hogy megosztotta az -oroszlán Mohamed prófétával az antilopét a pusztában, a hogy hordott a -holló Illés prófétának zsemlyét a szájában, s te még a szenthez jársz -koldulni! előtted van az egész erdő; foghatsz benne vad kecskét, a -mennyi kell. Soha se láttam tányérnyaló párduczot. Most sem akarok -látni! - -S azzal odahajított hozzá egy nagy követ. Erre a párducz nagyot ordított -a csörtetve tünt el a bozót között. A paripák ijedve nyeritettek -rejtekeikben. - -A szent leány a párducz eltünése után is reszketett. A harmattól fáztak -érzékeny idegei. Vértelen tagjai egymásra kuczorodva kértek egymástól -kölcsön meleget. Riumin még egyszer megkinálta őt a kulacscsal. - -– Nem, nem! szólt a nyomorult, elutasítva a tüzitalt s mutatá, hogy az -első kortytól is nehéz lett már a feje. Lábai nem birták. Térdein, -könyökein csúszmászott vissza a torony üregébe, a hol a szénaágyába -elbujhatott, s még azután sokáig hangzott ki a sírbolti üregből: - -– Jefta lyányát elnyelé – Máglyaláng. – Oh Jehova nézz reánk! - -– Minthogy tüzet nem szabad raknunk, mert arról megtudnák, hogy a Tamera -vára előtt idegenek tanyáznak, mondá az oszszet, annálfogva azt tesszük, -egyikünk ébren marad s fegyveresen őrt áll, mig a másik alszik. Aludjál -előbb te. - -Riumin nem mondatta ezt másodszor magának, lefeküdt a földre és elaludt. -Az oszszet hagyta őt alunni reggelig. Látta, hogy milyen édesdeden -aluszik. A hajnalsugár verte csak fel. - -A mint felébredt s körültekintett, félálom mámorában így szólt: - -– Hol van a hugom? - -Arról a hugáról álmodott, a kivel legutolszor a Czarszkoe Zélo kertjében -sétált karöltve. - -– Ott van! szólt Mčzchetisz, az odúra mutatva. Már dalol. - -A zsolozsma felhangzott a mélyből: - -– Jefta lyányát elnyelé – Máglyaláng. – Oh Jehova nézz reánk. - -– Siessünk innen! - -A bozóton át kivehető volt a csapás, amit az áhítatos testvérek törtek, -kik a faluból ennivalót hordtak az angyalok fiai szentjének. - - -V. AZ ANGYALOK FIAI. - -Az «angyalok fiainak» tanyája a rengeteg mélyében feküdt egy szabályos -négyszögű irtás közepett. - -Az irtványföld nagy táblákban volt mívelve. Egyik koczka felszántott -ugart, másik learatott tarlót, harmadik burgonya, negyedik máléföldet -mutatott fel; a legujabb törés, fehér virágával tatárkavetést árult el. -Ez a föld nincs felosztva, együtt míveli a lakosság s a termékét -egyenlőn osztja fel. A moraltsik telepben a communismus uralkodik. - -A házak is olyan egyformák mind. Csinosan, jó izléssel készült épületek, -magas tetőkkel, a miknek szarufái keresztekben végződnek. Az utczák -egyenesek, a falun keresztül folyó patak rendes mederbe van szorítva s -onnan rétöntöző csatornák vezetnek szerteszét, s karfákkal ellátott -hidak kötik a két utczasort össze. Minden ház mögött gyümölcsös-kert -van, s a mosolygó gazdag termés gondos ápolásról tanuskodik. A faluhoz -vezető út már a civilisatio nyomát árulja el – a kerékvágást. A -moraltsikoknak szekereik vannak, igaz, hogy e tájhoz alkalmazottan -hosszuak, alacsony tömzsi kerekűek s azok elé tiz-tizenkét ökör van -fogva. - -A két utazónak nem volt semmi szüksége a szenttől eltanult zsoltárt -énekelni, hogy az angyalok fiainak városába befogadtassanak. Cserkesz -ruhájuk volt, dudát, cziterát hordtak magukkal. Az idegent szivesen -fogadják itt, az eretnekek csak a saját fajtájuktól félnek. - -Munkaideje volt: buzatakaritás; de azért a legelső férfi, a kit -megszólítottak, otthagyta a megrakott szekerét az útfélen, hogy -elvezesse őket a sztaroszta házához. - -Meglepő volt, hogy ebben az országban, a hol minden ember álltól sarkig -felfegyverkezve jár, eszik és alszik, az itteni férfiak egészen -fegyvertelenek, még csak egy csizmaszárba dugott kést sem hordanak -magukkal. Az is feltünő sajátsága volt a népnek, hogy a míg a fiatal -férfiak bajuszt és szakállt viseltek, az éltesebbek közül egynek sem -volt semmi szőr az arczán. Végül az is, hogy ifju asszonyt és gyermeket -nem lehetett az utczán látni. A mi künn járt, az vén asszony volt. - -A sztaroszta háza, hova Riumint és útitársát vezették, egész európai -kényelemmel volt berendezve; a butorok csinosak s különösen tiszta -minden. - -A sztaroszta maga jó husban levő magas, erős férfi volt; arcza sima, -szőrtelen. Volt két szép suhancz fia. Ez ugyan rendkívüliség az angyalok -fiainál; mert náluk egy apának csak egy fimagzattal szabad nemzetségét -tovább terjeszteni s azontul «szent» lesz a neve. Hanem ezek ikrek -voltak, egyszerre születtek: ez okozta a kivételt a szabály alól. - -A sztaroszta maga kereskedő volt. Cserkesz ötvösök által készített -ékszerekkel és kirakott fegyverekkel járt egész Szuchum-Káléig a hol még -damaskusi és bagdadi kalmárok nagyban vásárolták e czikkeket, s onnan -viszont persa és kashmir szöveteket hordott vissza, a miknek a -cserkeszeknél volt nagy keletük. Aklaiban nyolczvan teherhordó öszvér -állt, a miket utazásai alkalmával pénzért fogadott abchaz fegyveresek -szoktak kisérni a szomszéd falvakból. A sztaroszta gazdag ember volt. - -Az egész község tehetősségről tanuskodott. A nép dologszerető, keveset -eszik és tejet vagy sört iszik, a mit maga készít, nem pálinkát. -Mindenben szakított a nemzetével, mintha a nyelvén kivül mindent le -akarna magáról vetkőzni, a mi orosz. Valamennyi komoly, nem fecsegő, nem -hazug. Nem hetvenkedik, de nem is hizelkedik. Iparkodik, tanul, jót -tesz, senkivel harczot nem visel, tür minden bántalmat, mindenért -megbocsát; maga nem lop, nem csal, s ha őt meglopják, megcsalják, nem -perlekedik érte. Külön vagyona senkinek nincs, hogy az enyim tied fölött -veszekedjék; a mit a sztaroszta, mint kereskedő gyűjt, a roppant -gazdagság, az arravaló, hogy uj proselytákat szerezzenek vele. - -És ez a felekezet a legkegyetlenebbül üldözött népe az orosz -birodalomnak. - -És ez a felekezet megérdemlette ezt a kegyetlen üldözést. - -Száz erényét és jó tulajdonát lenyomja tévhitének egyetlen alapelve. Ők -az emberinem kiirtására esküdtek össze. - -Mesés gazdagságuk, a mit össze tudnak gyüjteni, megfoghatóvá teszi, hogy -rettentő vallásuk számára annyi proselytát tudnak szerezni. Makacsabb, -erősebb ellenségei a czár kettős keresztes koronájának, mint minden -hitetlene az izlamnak és Buddhának és a Shamannak. Ezek a gyökerében -támadják meg az égbenövő orosz fenyőfát. - -Riumin azt a tervet gondolta ki magában, hogy a fanatikusok -hitközségéhez ragaszkodást tettetve, valahogy alkalmat szerezzen magának -valamelyik kereskedőt egy olyan útjában követhetni, a mely a Kaukázus -belsejébe viszen, a hol számítása szerint a keresett arany-, -ezüsttelepnek létezni kell. Tény az, hogy ott egy egész ötvösművészet -fejlődött ki e hegyvilág közepett, melynek remekeit Bagdadtól Londonig -és Delhitől Szent-Pétervárig az érczérték négyszeres, ötszörös árával -fizetik. Az oszszet által megsugatta a sztarosztának, hogy ők mindketten -oszszet-keresztyének, hajlandók az ő felekezetébe áttérni. - -A sztaroszta azt mondta nekik: «maradjatok addig a házamnál, míg a szent -főlavatás ünnepe elkövetkezik». - -A sztarosztának felesége is volt. Szikár, rideg tekintetű alak, az -egykori szépség kigyóvonalai mind szegletekké váltak már az arczán. -Kevés beszédű teremtés volt. Fiatal leány nem került a szobába. Evés -előtt és után, felkeléskor, lefekvéskor igen hosszan imádkozott minden -ember, úgy hogy Mčzchetisz mindig elaludt alatta. - -Riuiminnak többször a nyelvén volt már megkérdezni házi gazdájától, hogy -mi történik a Tamera várában lakó szenttel? de mindig másnapra -halasztotta a kérdést. - -Egy éjjel, mikor az álom ismét kerülte szemeit, Riumin azt a zsolozsmát -hallá megzendülni a mit a tameravári martyrnőtől eltanult. A mellette -levő szoba falán hangzott az keresztül. - -Ugyanazok a strófák, az égrekiáltó refrainnel: «Oh Jehova nézz reánk!» -Most egy mélabúsan csengő leányhang énekelte azt. - -Fölkelt az ágyából s addig kutatott, míg a gerendák között, mikből a -közfal össze volt róva, valahol fölfedezett egy hasadékot, a melyen át a -mellékszobába beláthatott. - -A szobában gyertya égett egy asztalon s mellette volt egy Máriakép; -hasonlatos azokhoz, a minőket Oroszországban készítenek, arany alapra -rikító szinekkel festve s virágokkal körülkoszoruzva. - -E kép előtt térdelt egy fiatal leány, kinek karcsu termetét csak egy -lenge vékony gyapjuing fedte; de azonfelül, mint egy gazdag aranypalást -terült el vállain a hullámzó hosszú hajsátor, mely térdeltében a földet -seperte. - -A leány finom vonásaiban, nagy tündöklő szemeiben, picziny ajkaiban a -legnagyobb áhítat volt kifejezve. Úgy tünt az föl, mint egy álomlátás, -mint egy varázsszerű tünemény. - -Egyedül volt a szobájában. Mi oka lehetett mély éjszakának idején -fölkelni s a szent kép előtt ezt a gyászzsolozsmát énekelni? - -Riumin meg akart felőle győződni, hogy nem álmodik-e? Elővette -cziteráját s a szobájába áthangzó éneket kisérni kezdé annak húrjain. - -Erre rögtön félbeszakadt az ének, a mellékszobában sötét lett, a -varázstünemény elmult előle. - -– Csakugyan álmodtam ezt is, mondá magában és tovább aludt. - -Másnap reggel azt mondá neki Mčzchetisz: - -– Ma beavatnak minket a szertartás rejtelmeibe. Uj szentet csinálnak -maguknak az angyalok fiai. Kegyetlen egy áldozat. A leánynak folyvást a -zsolozsmát kell énekelni alatta. S nekünk uj beavatottaknak az éneket a -cziteránkkal és csimpolyánkkal kell kisérni. De hát mi nem tartozunk -elérzékenyülni. Mit tartozik ez mi reánk? Mi útkeresők vagyunk. Ma a -moraltsikok áldozatainál csak azt nézzük, hogy folyik el egy leány vére, -s a legközelebbi alkalommal tán egy cserkesz vérboszu kalandjában kell -résztvennünk, a hol a magunk vére folyik. Csakhogy elérjük a czélt. A -hogy mondtam. A cserkesz arról ismer rá a moszkóra, ha az a tréfára -elneveti magát; a moraltsik pedig arról ismer a starovecsnire, ha az -összeborzad, mikor az ő kegyetlen szertartását végig nézi. Hát csak -hideg vér, Riumin Oleg. Ne gondolj te arra, a kit előtted kinoznak, -hanem arra gondolj, hogy herczeg voltál s voncsik vagy. - -Riumin még egyébre is gondolhatott. Azt hitte, hogy kipróbált muszka -hidegvérét soha sem fogja elárulni. - -A szertartás este kezdődött meg: éj kell ahhoz és sötétség. - -A helységnek a Tamera vára felé eső szélén volt egy nagy négyszögű -épület, mindenben hasonlatos az óhitüek templomaihoz, csak hogy tornya -nincsen. - -A szaroszta két fiával együtt ünnepi öltözetben járult a házhoz, Riumint -és társát közrevéve, kik egész cserkesz fegyverzetükben, lóháton és -hangszereikkel együtt jelentek meg a templom előtt, ott megkötötték -lovaikat a tornácz oszlopaihoz s süveglevéve beléptek. - -A szertartás épen úgy kezdődött, miként a duchoborcziknál. Közepett volt -egy roppant nagy fatuskó, azon egy asztaltábla, a fölött csüggött le a -gerendáról egy négyágú gyertyatartó, alig derítve föl a nagy épület -rideg homályát. Egy oldalon ültek a férfiak, más oldalon a vén -asszonyok; egy fiatal női arcz nem volt jelen, sem egy gyermek. - -A sztaroszta először valamit olvasott fel a bibliából. Az is sajátszerű -egy biblia volt; egyenesen a moraltsikok számára készítve, úgy, hogy az -mind az ő tanaik bizonyságául szolgáljon. E bibliában Ábrahám valósággal -megáldozza Izsákot, s Noé, a vallásfelekezet feje az első moraltsik. A -betüi sem az orosz cyrill jegyek, hanem a kaukázusi mčhdruli irás, hogy -a pópák ne tudják azt olvasni. Aztán rákezdé azt a félelemidéző, -kisértetes zsolozsmát. A gyülekezet énekelt csendesen. Alig látszott, -hogy az ajkát mozgatja valaki. A czitera és csimpolyakiséret még -szomorubbá tudta tenni az éneket. - -Mikor az ének folyt, akkor a sztaroszta leemelte az asztaltáblát s -kitünt, hogy a mit az eltakart, a fatuskó kádnak van kivájva s az félig -meg van töltve vízzel. - -E jeladásra megnyilt a sötét háttérben egy kis mellékajtó, s ezen -belépett a sztaroszta felesége. - -Az egyik kezében volt egy kés, a másikkal egy fehér, hosszú gyapjuingbe -öltözött leányt vezetett. - -A leány haja hosszan leeresztve takarta termetét, két összefogott -kezében egy aranyozott szent képet szorított s szemeit folyvást arra -függesztve tartá. - -Az asszony odavezette a leányt a víztartó áldozatmedenczéig. Riumin -megdöbbenve ismerte meg mult éjjeli álomképét. - -Akkor a sztaroszta fölemelte a szent könyvet két kezével a feje fölé s -csendes, izgalomtalan hangon szólt: - -– Angyalok fiai! A mi őrszentünk haza készül térni az égbe, a hova híják -s onnan vissza nem jön többé. Uj szentet küldünk helyébe, a ki -közbejárónk legyen az ég és a bűnösök között. A sors Izménére esett s -Izméne az én leányom. Jefta megáldozta az ő leányát: én sem leszek -Jeftánál rosszabb. Teljesüljön Jehova akarata. Amen! - -És azzal a szent könyvet a leány fejére tette, ki ajkait a szent képhez -szorítva tartá. - -– Énekeljetek! mondá a sztaroszta a gyülekezetnek. S erre az áldozatra -szánt leány szava is beleszólt a gyászzsolozsmába, ugyanaz a hang volt -az, melyet Riumin a mult éjjel álmodni vélt. Egyedüli csengő hang a -gyülekezetben. Egy szeráf éneke az elkárhozottak zúgása közepett. - -Riumin cziterája már nem kisérte az éneket. Mčzchetisz fujta egyedül -hozzá a csimpolyát s a dudafujástól kidülledt szemeivel aggódva -vizsgálta Riumint, hogy mereszti az előtte állókra vad tekintetét s -kezével oly hangszert keres, a minek pengése a halálordítás kisérő -zenéje szokott lenni: a saska markolatát fogdosta. - -Most férfiak, asszonyok felkeltek helyeikről s elkezdték lassú -tánczléptekben körüllejteni a rettenetes oltárt, hozzá mély, zúgó hangon -e rithmust dönögve: - - «po pjaszszachom - po goruchom - na Szionszkaju goru!» - -(no tánczoljunk! no danoljunk! a Sion hegyén!) s a közben mindegyik -megmosta az arczát annak a medenczének a vizével. - -A leány lehunyta szemeit s engedte magát a medencze szélére leültetni, -folyvást énekelve és kezei között a szent alakot szorongatva. - -Saját édes anyja tartá kezében az éles kést. - -Riumin nem nézhette tovább! Minden csepp vére fellázadt ez -istenmegcsufoló merénylet ellen. Elfeledé e pillanatban a Kaukazus -minden aranyhegyeit s Szibéria minden hósivatagait. Elfeledé azt, hogy -herczeg volt s voncsikká lett. Csak az jutott eszébe, hogy férfi, s ez -ott előtte egy leány, ártatlan és védtelen, a kit egy csoport őrjöngő -szemeláttára szét akar marczangolni! Felugrott székéről, kirántotta -kardját, eltaszítá az asszonyt a leánytól, ki éles kését annak keble -felé emelve tartá s ordító hangon kiáltá a gyülekezetbe: - -– Istentelenek! Nem fogjátok e gyermeket előttem megölni! - -Oroszul kiáltott nekik. Elfeledte cserkesz voltát. - -Általános elszörnyedés hangja tölté be egyszerre az egész templomot. - -– Óhitü! Áruló! Kém! rivalták felé száz torokból. Az asszonyok voltak -legdühösebbek. - -Riumin odavetette magát a leány elé, s kardját megforgatta feje fölött. - -– Jertek! - -Azok ugyan mind fegyvertelenek voltak de százan kettő ellen, s a -vakbuzgónak nincs félelme az éles kard iránt. Riuminnak e tusában el -kell veszni. - -Az oszszet utitárs látta, hogy itt az ő eszének kell kisegíteni. - -Hirtelen szétrántotta besmetjét melléről s kitárta az alatta lévő orosz -ezredesi egyenruhát, mellén a ragyogó Alexander Newsky érdemrend -csillagával s rikácsoló parancshangon kiáltá a zaj közé: - -– Csendesen! Lázadók! Eretnekek! Moraltsikok! A czár nevében -parancsolom! - -– Jaj! A czár! - -Ez olyan szó, a minek varázsereje még a Kaukazus bérczei között is -utoléri az oroszt; a mi megtalálja őt még az ellenlábasok világában is, -a mi kiveszi a lázadó kezéből a fegyvert, megfagyasztja panaszkodó -szájában a szót, bárd alá hajtja a daczoló fejét. «Jaj! A czár!» - -S hogy szavainak nagyobb nyomatéka legyen, előhuzta a kebeléből -Mčzchetisz azt a moszkvai szinlapot, a mire óriási kék és veres betükkel -volt nyomtatva az udvari hangverseny programmja s kiterjeszté azt a -gyülekezet előtt. - -Mit tudták azok, hogy mit tartalmaz e cyrill-betüs nyomatott lap, csak -azt látták, hogy a közepén ott van az óriási nagy kétfejű sas; a -mindennél erősebb jelvény, s reszketve hullottak előtte térdre: «Jaj! -jaj! A czár!» - -Csak a sztaroszta maga nem borult előtte a földre. - -Elszántan oda lépett Riumin elé s azt kérdezé: - -– Mit akarok hát? Miért jöttetek? Büntetni akartok-e? - -– Nem. Szólt Riumin. Tévelygéstek undorító; irtózatos, ti megcsufoljátok -az Istent, a mikor imádni hiszitek. De én nem vagyok pap, mi közöm -vallástokhoz. Hanem lovag vagyok. Előttem egy leányt kínozni nem szabad. - -– A hogy neki tetszeni fog. Szólt a sztaroszta nyugodtan. Nem hurczolta -ide senki. Nem kábították el bódító itallal, hogy ne tudja hová jön. El -volt készítve ez áldozatra. Saját anyjával jött ide. Feleljen ő. -Akarod-e ez áldozatot? Ha akarod, tárd ki kebledet. - -A leány lihegve, megtört szemekkel tekinte anyjára; de annak -tekintetében nem talált semmi irgalmat: aléldozva széttárta két karját, -s libegve, suttogva énekelte a zsoltár végsorát: «Oh Jehova nézz reánk.» - -Hanem a mint az anyja vállára tette a kezét, fölsikoltott, az életvágy -ifjuságának ösztöne, a szép világ iránti szeretet, az iszonyat erőt vett -rajta s mindkét kezével összeszorítva keble fölött öltönyét, leveté -magát a földre s megtagadta az áldozatot. - -– Átkozott! Átkozott! Átkozott! hangzott feléje minden oldalról. Apja, -anyja, testvérei mondták legelőször és legutoljára e szót. - -– Emberek! orosz alattvalók! dörgé Riumin kardját hüvelyébe taszitva, s -karjait összefonva mellén. Én a czár nevében meghagyom és parancsolom -nektek, hogy ez ártatlan szűzön itt semmi kegyetlenséget se most, se az -én eltávoztommal el ne kövessetek! - -– Hahaha! kaczagott fel a sztaroszta; te megparancsolod, és úgy lesz. -Légy nyugodt felőle. Az angyalok fiainak szentje csak ártatlan, tiszta -hajadon lehet. Ez a leány itt fogja tölteni az éjszakát veled, s egy -leány, a ki egy férfival be volt zárva egy éjen át, bizony hidd el, hogy -nem lehet az ur szentje többé; oszoljatok szét. Ez nem templom többé, -hanem rabszolga szerály. Csináljatok sötétséget! - -Riumin a szándékot észrevevé, fölkiálta: - -– A ki a gyertyákat eloltja, meghal! s pisztolyát emelé a sokaság ellen. - -– Annál rosszabb hát! ordítá a sztaroszta, s azzal odarohanva leányához, -letépte róla az egyetlen öltönyt s úgy hajítá oda a leányt Riumin -lábaihoz, mire minden ember futott, az arczát eltakarva, a megátkozott -helyről; az oszszetet is magukkal ragadták; az ajtóból visszakiáltott a -sztaroszta: Holnap reggel majd ismét eljövünk. - -Azzal rázárták az ajtót Riuminra és a leányra. - -A szegény gyermek összezsugorodva feküdt a földön, s szégyentől égő -arczát fölemelt karjai mögé takarta, önmagával akarta eltakarni szegény -meggyalázott testét. - -Riumin pedig leoldá derekáról azt az aranynyal áttört kashmir övet, a mi -a cserkesznek halotti lepedőül szolgál, ha a csatában elesik s azt -szétbontva, ráteríté a reszkető alakra, szeliden szólva hozzá. - -– Íme, fedd be magad vele. - -A leány a hála, az imádat megdicsőült tekintetével tekinte fel rá, s -aztán abból az egy darab szövetből művészi kanyargatással teljes -öltözetet pólált magára. A palást felkötésében a kaukázusi leányok -mesterek. Olyan volt, mint egy görög istennő-szobor. - -S most már, hogy szeméremérzete ki volt engesztelve, egészen nyugodtnak -látszott. Szeliden megfogta Riumin kezét és megcsókolta azt háromszor, -gyöngéden. Azután a padok közé vonult, a hol az asszonyok szoktak ülni, -ott egy lóczára hanyatt feküdt, kezeit összetette keblén és addig -imádkozott, míg elaludt. Riumin odament hozzá, s betakarta a leányt -hosszú hajával, hogy meg ne fázzék. A leány felébredt egy pillanatra. -«Ne félj», sugá neki Riumin, s feje alá tette vánkosul nagy prémes -süvegét. A leány azt mondta: «Áldassék Isten!» és tovább aludt. - -Riumin pedig ébren maradt a hallgató éjszakában. Ebugatás sem zavarta -meg a csendet. - -(A raskolnikok nem tartanak kutyákat; azokat a rossz lelkektől megszállt -állatoknak hiszik, ellenben macskákkal tele vannak a házaik.) - -Elgondolkozott a mai kalandján. Ez nem mozdítja őt czéljához közelebb. -Életéért nem remegett, attól régen elszokott már, de ebből a -kelepczéből, a mibe belejutott, nem képzelte, hogyan szabadulhat ki? - -Ez a leány már a lelkén van. Megzavarta miatta az eretnekek legnagyobb -ünnepét. Ez épen olyan, mintha az igazhivők templomában, mikor a pap azt -mondja: «ez a Krisztus teste, jertek, vegyétek, egyétek; ez az ő vére, -jertek, igyátok!» odarontana egy értetlen idegen kivont karddal s azt -ordítaná: «gonosztevők! emberi testet esztek és vért isztok, ezt én nem -engedem». Pedig az igazhivőnek hinni kell, hogy az valóban test és vér. -Ezek az eretnekek pedig szószerint veszik a dolgot s akkép áldoznak s -azt hiszik, hogy ők magyarázzák helyesen az irást. - -És ez nem mese, nem véletlen, nem rémtörténet, ez rendes ünnepük a -sectáriusoknak, a hogy azt szemtanuk leirták, a többek között -Vereschagin Vazul, hires orosz festő és Kaukázus-utazó, és Haxthausen és -sokan mások, kik az orosz nép rejtelmeit buvárlották. - -Hogy őt magát nem fogják bántani, a felől bizonyos volt Riumin; de mi -fog történni ezzel a leánynyal? - -Ha holnap reggel visszajönnek a fanatikusok, vagy azt fogják hinni, hogy -az idegen férfival együtt bezárt leány meg van gyalázva s akkor kiüzik -őt községükből csúfosan, elpusztulhat az erdőn, vagy pedig el fogják -hinni az ő szavára, hogy a leány oly tisztán jött elő, a hogy az első -martyrnők a kisértetek közül, akkor meg épen szentté fogják tenni. -Magával vigye tán? Hová? - -Az oszszetnek sem hallja semmi neszét, ha az valahogy elzüllik tőle, -akkor ő tájékozni sem tudja magát a vadidegen világban. - -Töprengései közben szép csendesen megvirradt. Alig hogy az első hajnali -derengés áthatott a templom ablakain, a falu felől közeledett a -csoportok dobaja s a csendes bucsujáró ének. - -Az ajtó felnyilt s belépett rajta egymásután negyven férfi, azok között -a sztaroszta két fia. Senkinél sem volt fegyver, csak a sztaroszta -kezében volt egy nagy nehéz bárd. - -Riumin balsejtelemtől elfogva, odaállt azon pad elé, a melyen Izméne -feküdt. Azt hitte, ő ellene van a készület. A leány még aludt. - -A sztaroszta a víztartó medenczéig jött s akkor annak a szélébe -belevágta a bárdot. E csattanásra felébredt a leány. - -– Mit akartok? kérdé Riumin kemény hangon. - -– Te veled semmit. Felelt hidegen a sztaroszta. Sem azzal a leánynyal. -Mi a magunk dolgát végezzük itt. A ti dolgotok csak a nézés. - -– Mit kell néznünk? kérdé Riumin sötét aggodalommal. - -– Azt, hogy mit tesznek a moraltsikok akkor, mikor arra vannak -kényszerítve, hogy Jehovához meneküljenek. Látod ott a negyven férfit? -Látod ezt e bárdot és ezt a medenczét? Ezek azért jöttek ide, hogy itt -előtted megtöltsék vérükkel ezt a nagy áldozat-kelyhet. Aztán majd eredj -és mondd el a hatalmas czárnak, hogy mit láttál! Mondd el a minden -oroszok hatalmas uralkodójának, hogy vannak végtelen birodalmában ilyen -boldog népek, a miknek a férfiai így tudnak meghalni; hogy vannak -jobbágyai, a kik el tudnak menni olyan országba, a hova az ő kémei és -hóhérai utánuk nem találnak, hogy őket visszahurczolják! Első! Kezd el! - -Riumin visszaborzadt e rettentő szavaktól, de a józan ész még -tiltakozott annak elhivése ellen, a mit érzékei felfogtak. Lehetetlen -az! - -Az pedig, a kihez a felhivás szólt, volt a sztarosztának egyik fia. - -Szép, szőke tizenötéves gyermek. - -Leveté kabátját, leoldozta nyakkendőjét, s letérdelve a medencze elé, -annak a párkányára fektette a nyakát. - -– Második! kiáltá a sztaroszta. - -Ekkor az ikertestvér lépett oda s kezébe vette a medencze szélébe vágott -szekerczét. - -A leány e látványra felszökött helyéből s kétségbeesett sikoltással -rohant előre, megragadta testvére kezében a bárdot. - -– Ne bántsd! öcsém! öcsémet ne öld meg! öljetek meg engem! ontsátok ki -az én véremet! Tépjetek darabokra. Áldozat leszek! Kész vagyok mindenre! - -Az apa felkapta leányát karjainál fogva s odalökte őt Riumin karjaiba. - -– El innen, tisztátalan asszonyi állat! ott a helyed! Ez itt a mi -helyünk! Második! végezz! - -A bárd lecsattant s egy fejetlen test ott hevert a padlón. - -Izméne ájultan rogyott össze Riumin lábainál, mielőtt ezt látta, ezt -hallotta volna. - -– Harmadik! utána! hangzott a kegyetlen parancsszó. - -A másik ikertestvér letérdelt ugyanarra a helyre, a honnan testvére -lebukott, s ugyanarra a helyre hajtá le a fejét, a honnét azé legördült. - -– Emberek! őrjöngők! Megálljatok! ordítá Riumin, reszketve az -iszonyattól; ne hajtsátok végre rettentő áldozástokat. Esküszöm nektek -hitemre, katonai becsületszavamra, esküszöm saját szenvedő családom jó -és balsorsára, hogy el nem árullak titeket! Soha senkinek egy szót sem -mondok el abból, a mit itt láttam. Hagyjátok abba! - -– Késő már, földi úr! kiálta a sztaroszta. Nincs semmi alku. Te hittál -bennünket Jehova elé, mi megyünk. Te megloptad a mi titkainkat, hogy -fölfedezd a czárnak, az archimandritának: ismerd meg azokat végig s -aztán fedezd fel nekik! Ime, látni fogod, hogy hajtja le a fejét egyik -férfi a másik után az áldozatkehely felé s meg tud halni egy sóhajtás, -egy könyhullatás nélkül, s mikor az utolsó megmarad, a ki az -utolsóelőttit föloldozta az élet terhei alól, az leszek én, az föl fogja -gyujtani magára és halott-társaira a megfertőztetett Istenházat és -tetszeni fog az égő áldozat az Úrnak! Ezt nevezik tűzkeresztségnek a -chlisztik, skoptsik és moraltsikok! Harmadik! végezz! - -Riumin e rémjelenetben az őrültek erőszakos dühét érezte minden idegein -végigvonaglani. Meg kell tébolyodnia, ha ezt végig nézte! Negyven férfi -vakbuzgó öngyilkosságát! Hirtelen fölragadta a vállára az alélt leányt s -azzal erőszakosan utat tört magának a tömegen keresztül a templomajtóig -s kirohant a szabadba. - -A szeme előtt lefolyt rémjelenetektől egészen el volt kábulva. - -A templomüregből kihangzott a búsan ődöngő ének: - - «Hogyha véred elfolyik, - Ne kiálts… - Megszámlálja cseppjeit a - Messiás…» - -A feje fölött pedig a pacsirta énekelt a levegőben s a mezőkön a juhok -kolompja csengett. Agyában oly zürzavar volt, mint mikor valaki nehéz -álmokat lát s álmában sejtelme támad, hogy mindez nem való; akar, de nem -tud fölébredni; a karján tartott alélt leányka, a mint fejével -hátracsüggött, földet seprő hajával minden perczben gátolta lépteit, nem -tudott tőle haladni; épen úgy, a hogy álmában akar az ember futni és nem -tud. - -Egyszerre hangos lónyerítés riasztá föl. A templom tornáczoszlopához -volt kötve egy paripa. Saját cserkeszlovára ismert benne. Vagy inkább a -paripa ismert ő benne a gazdájára. Ez eszméletéhez téríté. E rémületes -telepről menekülni kell! Ez a legelső feladat. Merre? Hová? Egyedül? Sőt -nem is egyedül, hanem egy félhalott leánynyal az ölében. Hová lett az -oszszet útitárs? - -Mindezen kérdésekre csak az az egy volt a felelet, hogy merre nem lehet -fordulni? A falu felé nem, ott az özvegyasszonyok dühkiáltása zeng már. - -Utoljára is arra az ötletre bízta magát, hogy az egymáshoz szokott -cserkesz-lovak egyike utána talál a másiknak s ráhagyta magát a lova -ösztönére. A leányt oda fektette maga elé a nyeregbe. - -A paripa a Tamera vára felé tartott. - -Félórai futás után, a mint visszatekintett Riumin az elhagyott falu -felé, látta magasra szállni a füstoszlopot, a mint a fanatikusok által -fölgyujtott templom égett. Azok szavoknak álltak: «elmondhatod a -hatalmas czárnak, hogy vannak végtelen birodalmában ilyen boldog népek, -melyeknek férfiai így tudnak meghalni». - - -VI. A KAUKÁZUSI LÁZ. - -A legelső patakhoz érve, Riumin leszállt a lováról s az elalélt leány -fejét hűs vízzel locsolva, ismét életre kelté őt. - -– Mind meghaltak? Ez volt az első szava a leánynak. - -– Kik? kérdé Riumin, bámulást tettetve. - -– Öcséim. Rokonaim. Apám. Valamennyi férfi! - -– Álmodtad azt, szólt Riumin. Tégedet elűztek velem együtt. Félsz-e -velem jönni? - -A leány azt felelte rá «nem». - -– No hát ülj föl a hátam mögé a nyeregbe s kapaszkodjál belém. - -– Hová megyünk? - -– Nem tudom. A hová a lovam visz. - -Az pedig a Tamera várához vitte vissza őket. - -Jó este volt, mire az első rommaradványokat elérték. - -A paripa nyeríteni kezdett és sörényét rázogatta. Szavára a távolabb -romok közül más ló nyerítése felelt. Azok már ismerősök voltak. - -– Az oszszet itt vár rám, mondá Riumin s örült neki, hogy ismét rátalál -útitársára a lova ösztöne után. Csak azon csodálkozott, hogy az nem jön -eléje, mikor közeledő lova nyerítését hallja. - -A tört csapáson visszatalált a több nap előtt elhagyott tanyához. Ott -azután meglelte útitársát is. - -De minő állapotban. - -Az oszszet ott feküdt a fűben, az akolnak készített romboltozat bejárata -előtt s nem birt megmozdulni. - -Se megmozdulni, se nyugton maradni. - -Mert a mellett, hogy lábán állni vagy karjait felemelni nem birta, -minden tagja folyvást reszketett és vonaglott, mint egy nyavalyatörősé, -arcza zöld volt és szemgolyói sárgák; szája nyitva. - -– Mit csinálsz itt? kérdé ijedve Riumin. - -– Nem látod? Haldoklom. - -– Mi bajod? - -– Nem hallod? A békák! - -Három-négy sárgahasú, kékzöld hátú béka ült ott a romok nyirkos kövein s -fölváltva énekeltek; ha az egyik elhagyta, a másik rákezdte: «ülüm, ülüm -chva!» - -– Megkaptad a hideglelést? szólt Riumin, odatérdelve mellé. - -– Ne sokat ápolgass, mert te is megkapod. Ez ragályos. - -– Mit kivánsz? Mit tegyek veled? - -– Megcsinálod számomra a «gurbánt», s belefektetsz szépen. - -– Nem! Nem! Én azt akarom, hogy meggyógyulj! Légy bizalommal. -Meggyógyulsz. - -– Jobban tudja azt a chva béka! Hagyj föl velem. Minden varázslója a -kerek földnek el nem tudja csendesíteni ezt a reszketést. Vágyom le a -hideg földbe. Mindenem ég belül. Ezrével láttam én az embereket így -meghalni. Moszkókat és oszszeteket. Tíz közül egy gyógyult meg. Az is -nyomorék maradt. Csak arra kérlek, hogy ruhámmal együtt temess el, s -kardomat tedd a jobb kezem felől. - -Aztán elkezdett félrebeszélni, s szavainak nem volt semmi értelme, fél -óra mulva dühbe ment át a hagymáz; ordított, dalolt. Egyszer csak, -mintha visszatért volna életereje, fölugrott, elkezdett szaladni, egy -kőben elbotlott, s végig zuhant a földön, akkor aztán még hanyatt -fordult, a két karját szétterjesztette, és elcsendesült. - -Riumin odasietett hozzá. - -A haldokló egészen magánál volt már, ráismert útitársára, s nevén -szólítá őt. - -– Riumin! Vigyázz. A szentet az előbb elhurczolta a bajuszos goszpodár. -Még visszajön. Aztán Weljaminoffnak megmondd, ha visszakerülsz, hogy -mikor egyszer a Szemes folyó kiszárad, akkor őrizze magát az árvíztől. - -Nem lehetett tőle megkérdezni, hogy mit akart ezzel mondani, mert -meghalt. - -Riumin az egész éjet azzal tölté, hogy sírt ásott utitársa számára. -Mikor beléfektette, kivánsága szerint rajta hagyta minden öltönyét, még -a saját orosz egyenruháját is, de mégis, mikor a hantot rá kezdte -hányni, megesett a szíve azon a szép fényes érdemrenden, a mit ő egy -hosszú hadjáratban vivott ki magának, azt nem tudta eltemetni a föld -alá, visszavette s eldugta a keblébe, s aztán szép gurbánt emelt a -halott fölé, négy hatalmas kővel a négy szegletén. Izméne segített neki -a munkában. - -Virradat felé elnyomta Riumint az álom. A mult éjjeli virrasztás és a -kedélylázító izgalmak úgy ellankaszták, hogy akarata ellen aludt el. - -Mikor fölébredt, valami kínos bágyadtságot érzett minden tagjában. Föl -akart kelni, de a feje oly nehéz volt és a karjai, mintha mind ólomból -volnának. Torka ki volt száradva és szemei égtek. Hátán borzongó hideg -futott végig, mely megrázta minden tagját. A chva békák ott ümmögtek -köröskörül a falon. - -Izméne pedig ott ült a lábainál, s egy puszpanggalylyal hajtotta -arczáról a muszkitókat. - -– Úgy fázom! rebegé Riumin. Úgy reszketek, mintha valami rémtől félnék! -Oh bizony az olyan rém volt, a mitől illik félni. Ugyanaz a rém, a ki -Tagánrogban I. Sándor czárnak fülébe sugdosta ugyanazzal a hideg -lehellettel: «jer velem! szíved fölött orgyilok függ! nekem van egy jó -kis hűvös menedékem… rejtsd el magad oda… ott rád nem talál majd!» És a -czár el is ment a suttogásra… Ez a pontusi láz lehellete! - -A leány rögtön felszökött, egy nyaláb apró fát vagdalt össze baltával; -azután előkeresve Riumin útitarsolyából a tűzszereket, tüzet rakott -mellette négy felől, úgy, hogy az mintegy várnégyszögbe volt bezárva. A -füst egyúttal a moszkitókat is elűzte. - -Riumin tudta már, hogy mi baja? ő is megkapta a kaukázusi lázt. Ugyanaz -a halálos vész lepte meg őt is, mely az égaljhoz szokott, edzett -oszszetet egy nap alatt kivégzé. Hogy fog az ő vele bánni, az idegennel? - -Ime tehát még el sem kezdte az útját, már eljutott a végére. Még nem is -látta a legfélelmesebb ellenséget, e földnek az urát, s már elhal, e -földnek a lehelletétől. Tűzbe sem kerül; elég volt neki a levegő, a mely -annyi ezer honfitársának elég, kik évenkint meghalnak a nélkül, hogy -ellenség szemébe néztek volna. - -Senki sem segíthet itt rajta. Nincs közelében más, csak ez a leány. Egy -gyermek. Egy öngyilkosul kivégzett családnak, egy gyászba borult aulnak -kitagadott nyomorultja. Mit segíthetne ez rajta? - -Izméne odatette a homlokára a kezét. És szemeibe bámult. - -Azután fölkelt, fölvette Riuminnak a puskáját, a mi melléje volt -támasztva egy sziklához, meg a baltáját s eltünt vele a sűrű bozótban. - -– Ez is itt hagyott, mondá magában Riumin; tudja, hogy ragályos beteg -vagyok s ösztöne azt mondja, hogy meneküljön tőlem. - -És aztán várt visszatértének neszére. - -A lázban szenvedőnek a pillanatok éveknek tünnek fel, a miknek végét nem -lehet várni. - -Végre hangzott a csörtetés a bozótban. Egyre közelebb jött, megállt. -Csúszva látszott utat törni. Utoljára kidugta a fejét. Az a párducz -volt. - -Hogy sunyta hátra a füleit! Hogy lihegett a piros nyelvével. - -Egészen odajött a bozótból s farkával csapkodta az oldalait. - -A lázbeteg rémlátása szörnyalakító erővel bir. Riumin a párduczot -királytigrisnek nézte, ősvilági szörnynek. - -A fenevad nem mert hozzá közelíteni, csak kerülgette óvakodva, s fejét -lehajtva a földre, boszúsan ordított. - -A lázbeteg fülében oroszlánordítás hangjáig fokozódott az. - -Ott voltak az övében a pisztolyai s ő hagymázos viziójában erőszakosan -azt akarta, hogy kezei vegyék elő azokat, fogják rá a vadállatra, s hogy -a pisztoly nem akart elsülni, magában kiáltá a fegyver helyett «bumm!» -aztán «nesze! dögölj meg!» De a kéz nem akart mozdulni, a pisztoly -elsülni, a dúvad megdögleni. - -Akközben magában kiszámítá, hogy a mint a körüle rakott tüzek -kialszanak, a miktől a párducz fél, az rögtön meg fogja őt rohanni és -megeszi. Addig nem mer közelíteni. - -Egyszer aztán, a mit olyan nagyon kivánt maga előidézni, de nem tudott, -egy dörgő ropogás szólalt meg közelében s azzal a szeme közé néző dúvad -felugrott magasra a levegőbe, s aztán hanyatt esett, a négy lábát rázva, -a fejét a földhöz verve s utoljára görcsösen elnyulva. A másik perczben -előrohan a bozótból az eltávozott leány, nem, – egy másik leány, egy -dühös, szilaj mænád, kiben nem lehet az előbbeni szelid, szenvedő, -összetört alakra ráismerni; haja iszalaggal magasra felkötve, s a mint a -termetét fedő lepel övébe fel van tűzve s térdeit és lábszárait fedetlen -hagyja, úgy rohan oda a megölt fenevadhoz, megrugdossa azt a sarkaival s -a puska agyával fogait tördeli, utoljára a baltával levágja a párducznak -a farkát, s azt felvéve, a dereka körül köti, mint egy övet. - -Riumin bámulva nézte ezt a visiót. - -Ez a «másik» leány nem sokat szemérmeskedett előtte a miatt, hogy -egyetlen lenge öltönye lábszárait nem takarja, hisz ez a feltűzött -öltöny tele volt szedve falevelekkel és gyógyfüvekkel. A leány -odatérdelt Riumin mellé. - -Mit nézte az, hogy ez férfi, lehuzta róla felső öltönyét, szétnyitotta -mellén az inget, s két kő között összezúzott füveket rakott ennek -mellére, gyomrára, mik csípni, marni, égetni kezdték; nagy széles -faleveleket rakott homlokára átkötve iszalag-gúzszsal, s gyógyfüveket -rágott össze fogai között, mint a hogy az ősmajom készíti a primitiv -gyógyszert s azokat tömte a beteg szájába. S Riumin érzé, hogy az égető -tapasz keblén, a hűsítő boríték homlokán s a keserű gyógyszer szájában, -jót tesz neki. - -Most egyet fordított rajta az a «másik» leány, lehuzta a hátáról az -ingét, s akkor elkezdte a válláról a derekáig végig zsurolni azzal a -levágott párduczfarkkal, s ökleivel dömöczkölni, dagasztani, míg a kinzó -borzongás helyett jótékony melegség ömlött át rajta, s aztán ismét -betakargatta szépen, s melegített köveket rakott a lábaihoz, hogy -izzadásba jöjjön. - -Egy perczig nem volt az alak tétlen. Elfutott egy pillanatra, s nehány -percz mulva egész nyaláb mohával és száraz haraszttal tért vissza, abból -csinált ágyat a betegnek, hogy ne feküdjék a hideg földön; aztán neki -állt a fáknak baltájával, kivagdalta a puszpángbokrokat, s a beteg -fölött sátort rögtönzött belőlük, hogy az éji harmat meg ne ártson neki, -s mikor észrevette, hogy azt nyugtalanítják a chva béka ümmögései, két -darab fából castagnettet csinált és azokat verve, elkergette az -alkalmatlan halálhirnököket. Azok azt hitték, gólya kelepel s elbujtak -oduikba. - -Riumin most már nem fázott; hősége volt. - -– Szomjazom, rebegé. Vagy talán nem is rebegé. Ajkainak száraz epekedése -elárulá azt a leány előtt. - -Arra az hirtelen visszafutott az erdőbe. Fegyvert nem vitt magával. A -berek zsarnoka halva volt. - -A beteg sokáig várta annak a «második» leánynak a visszatértét; aztán -egyszer csak visszajött az «első» leány. - -Annak már szőlőindával volt felkötve a haja bomlatag fürtökbe, (az erdők -toilettje pazar!) s az öltönyt képező lepelnek egészen más ránczvetése -volt mint imént; nem oly merész; egészen szemérmes; arcza is a régi -szelid kép. Két kezében egy kosarat czepelt, a mi venyigéből volt fonva -hevenyén, még zölden s ez a kosár tetézve tele azokkal a fekete -fürtökkel, a miket a vadszőlő terem künn a kaukázusi őserdőkben, a hol a -szőlőt se nem metszik, se nem kapálják, csak leszedik az erdőben, a mit -az Isten adott. Azzal letelepedett Riumin mellé, térdei közé fogta annak -az ivókürtjét, s aztán a két markába szorított szőlőfürtökből pirosló -nedvet facsart bele. - -– Kóstold meg, igyál! szólt azután, a tülköt odatartva a lázbeteg -ajkaihoz. - -Az nagyot ivott belőle. Nem győzött eleget inni. Az a nedv valami -kedvesen egyesíté az édeset, savanyút és keserűt, a mi mind olyan jól -esik. - -– Adj még többet! lihegé. - -S ennek úgy örült az a leány! Még mosolygott is az arcza. Hogy úgy -megnyerte a tetszését az itala! - -Ismét odanyujtá neki a tele tülköt. Most már nem itta azt ki Riumin -egészen. Lehunyt szemei alól lopva a leányra nézett s látta, hogy az a -maradékot maga szürcsöli fel félrefordulva. - -– Milyen különös, hogy ez az első leány megtudta azt, a mit annak a -másodiknak mondtam, gondolá magában Riumin s aztán valami édes -zsibbadást érzett egész valójában, mint mikor az embernek a lelke elébb -elalszik, mint a teste. S e félébrenlét alatt folyvást látta maga előtt -a leányt, a mint az egész éjjel rakta az őrtüzet mellette s takargatá a -beteget a levetett prémes felöltőjével. Egyik keze kimaradt annak a -takaró alól s hideg lett. Azt a leány két keze közé vette s a szájával -lehelgetett rá, hogy átmelegüljön. Mikor felébredt, akkor megkinálta a -szőlőnedvvel. - -Hajnal felé teljes mély álomba merült Riumin s abból csak későre ébredt -föl, mikor már a nap sátora lombjain keresztül sütött. A leány akkor is -ott térdelt előtte. - -– Éhes vagyok, mondá Riumin. (Két nap óta nem evett már semmit.) - -A leány örömtől ragyogó arczczal tapsolt kezeibe. - -– Ha éhes vagy, akkor már nem vagy beteg! Mindjárt jövök. De ne hagyd -elaludni a tüzet. - -Riumin úgy találta, hogy már ki tudja nyujtani a kezeit s a pisztolyát -is meg tudja már ragadni s képes lombokat rakni a mellette égő tűzre, de -felkelni még nem volt kedve. - -Üdülők szokása szerint, azon törte a fejét, vajjon mit fog neki enni -hozni az eltávozott leány? Ugyan mi minden van itt az erdőben megehető. -(Az erdők menüje pazarló.) - -Egyszer aztán megint zördült a haraszt s előtánczolt ismét az a «másik» -leány. A haja megint másképen volt felcsavarva s összekötve egy -páponya-indával (physalis alkekengi), melynek nagy sárga-vörös tulipános -gyümölcssikjai homloka körül csengtek-bongtak, mint egy sor csengetyű, -ruhája szegélye ismét fel volt emelve, azt kezében tartá, s a másik -kezével egy lombos babérfa-ágat forgatott a feje körül; és verekedett, -valami hat-hét fáczánnal, a mik dühösen repkedtek a feje körül. - -A leány szilajon csapkodott a madarakhoz, a mik ellenségül támadtak rá -minden oldalról (a tyúkméreg nevezetes) s alig birta őket elverni -magáról. - -– Lőjj hát közéjük! kiáltá Riuminhez. - -Oleg felemelte a pisztolyát s a madárcsapat közé lőtt, egy leesett, a -többi rikoltozva rebbent szét. - -A leány felkapta fél kezével a lőtt vadat diadalmasan, másik kezével -ruhája szegélyét emelve; így futott oda Riuminhoz; aztán kitölté előtte, -a mivel leple meg volt töltve, egy sereg fáczántojást. - -– Lásd, ez fog neked majd jól esni. - -Riumin kezdett rátérni, hogy ez a két leány csak egy. - -Izméne három fáczántojást egymásután a forró hamuban lágyra főzve, -megitatott Riuminnal; a ki ennél nagyobb delicatesset sem a «téli -palota» estélyein, sem a maison dorée lakomáin nem izlelt soha. - -– Lásd, már meggyógyulsz, ha jól esik az evés. - -Riumin valami lankasztó gyönyört érzett ez után. - -– Izméne! sugá a leánynak: légy te nekem testvérem. - -A leány mosolygott, a fejével bólintva inte s megcsókolta Riumin ajkát. - -És Riuminnak már jól esett a csók. - -Talán igazán felgyógyul még? - -Most ismét mély álomba merült, s a mit azalatt összeálmodott, azt mind -olyan elevenen látta, mintha ébren élné át. - -Mire fölébredt, már a nap alkonyatra szállt, bogárzümmögésre, -prücsökczirpelésre hallgató csend volt körüle: ünnepe a természetnek; -semmi békavartyogás, semmi sakálüvöltés a berekben, a nap utósugarai -átszürődtek a zöld lombokon. S zöld aranyszinnel fátyolozták be azt a -tündéralakot ott előtte, ki kezeit egymásba téve, leste fölébredte -perczét. Erdők sugáros homályából, bokrok illatából látszott ez alak -teremtve lenni. - -Riumin még most is álomlátványainak befolyása alatt állt. - -– Izméne, szólt a leányhoz: légy az én szentem! - -Izméne oda térdelt melléje. - -– Tartsd ide a füledet az én szájamhoz, hadd gyónjam meg, a mi lelkemet -terheli. - -A leány úgy tett. - -És aztán Riumin meggyónta neki mind azt a bünét, a mi őt ez útra hozta. -Oly igazán elmondott neki mindent, mintha papnak gyónná meg. A leány -megtudta, hogy ki ő és miért jutott ide? - -És már most itt vagyok, és nem mehetek tovább, suttogá tovább a kór. -Lefeküdtem és nem kelek föl többet. Ha meghalok, arra kérlek, ne -vesztegesd idődet, erődet azzal, hogy eltemess; van a Kaukazusban sas -elég, azok dicső madarak, majd elvégzik. A helyett tedd meg azt, hogy -törekedjél Szucsuk-Kalehba eljutni. Itt a paripám; az irányt megmutatja -a Szemes folyam, meg a «leányok útja». Ott keresd föl a fővezért, -Weljaminoff tábornokot. Vidd el hozzá ezt a rendcsillagot, a mit kezedbe -adok. Mondd meg neki, hol találtál, hol hagytál el; mondd meg neki, hogy -kötelességem teljesítésében haltam meg. A mennyit a rám bizott -föladatból megtudtam, kezdetnek elég: jöjjön a nyomomon más tovább. -Azután vidd el magaddal zsebórámat, annak a belső lapjára van festve egy -nő, egy férfi, meg egy kis gyermek arczképe. Te már tudod, hogy kik -azok? Mondjad meg a tábornoknak, hogy ezek számára engedelmességemmel és -halálommal kiérdemeltem a kegyelmet. Azután indulj neki a világnak. -Menj, a míg reájuk nem találsz azokra, a kik az óralapon le vannak -festve. Ha Moszkvában lesznek otthon, keresd föl őket palotájukban, ha -Szibériában lesznek otthon, keresd föl a gunyhójukban, s mondd meg -nekik, hogy az én hugom voltál, az ő leányuk, testvérük lettél. S -beszéld el nekik, a mit felőlem megtudtál. Úgy-e, így fogsz tenni -szentem? - -– Nem fogok így tenni, mondá rá Izméne. Eszedbe se tartsd, hogy meghalj. -Én nem engedlek. Két nap mulva semmi bajod: tovább megyünk. Hiszen Isten -vigyáz te rád. Hogy az oszszet kalauzod meghalt, az Isten -gondviselésének tanusága. Ha ennek a kiséretében mentél volna tovább, a -legelső adighé aulban fölismerték volna. S tudod, hogy mit csinálnak az -adighék, ha egy kémet elfognak, a kiről megtudják, hogy orosz tiszt? -Lehúzzák a sarkáról a bőrt s az eleven husra egy darab, sertéivel befelé -fordított disznóbőrt kötnek s azt mondják, «már most szaladj, ha tudsz!» -Az oszszet kisérő első szava elárulta volna, hogy nem vagy lazisztáni -énekes. De ha én leszek a kisérőd, az egészen más lesz. - -– Te akarsz az én kisérőm lenni? - -– És kalauzod is. Apám, mikor messze utakra járt, távol országokba, a -hol az ötvösök városai vannak, a városok, a mik térképeiteken meg -sincsenek jelölve, sokszor magával vitt engem; én voltam a kegyencze. - -– Kegyencz leánya voltál? s mégis oly iszonyuan föl akart áldozni! - -– Hát hiszen épen azért akart föláldozni: a zsoltár azt parancsolja. A -mit legjobban szeretsz: azt megöld! Láttad volna azt a leányt, a kit -előttem avattak föl szentnek, az volt a gyönyörű szép leány! Azt -szerette még minden ember! - -Riumin nem mondta meg neki, hogy látta azt, és milyennek látta? - -– Az én jó atyám magával hordozott mindenüvé; nem tudott elhagyni, úgy -szeretett. Ezeken a hegyeken túl egész világ van. A hány völgy, annyi -népfaj. Neveiket elszámlálni egész tudomány: dzsigetek, ubichok, -sapnuchok, catuchaiczok a legközelebb lakók; túl rajtuk a ksiták, -galgárok és jezidek, egész az Udi országig, a hol a gazdag és hatalmas -szuánok laknak. Ezek valamennyien még nem hiszik azt, hogy az orosz -birodalom hatalmasabb, mint akármelyik szomszéd falu s annak a czárja -erősebb ellenség, mint akármelyik ghirai khán és mullaló. Ők egymás -között folytatnak harczot. Ha valaha egyesülnének, rettenetesek -volnának. S azokon túl az Elborus déli oldalán laknak még a tsúsok, -psávok, chewsárok, a kiknél nem jártunk. S tulnan kelet felé lakik a -csecsencz nép, a kabardi, a kikkel már harczoltatok, a lázi, a kit már -legyőztetek, az avar, a kit már elcsábítottatok. - -Az érdekeltség, a mit Izméne szavai támasztottak, elfeledteté Riuminnal, -hogy beteg. A válság utáni kórállapotot egy érdekfeszítő kedélyizgalom -gyorsabban megszünteti, mint Galenus minden arcanumai. - -– Mondjad csak, mondjad tovább! Te jártál e népek között? - -– Igen. Én eltanultam dalaikat, tánczaikat. Ismerem az egyes népek -hőstörténeteit, a miktől azok fellelkesülnek. A vándor lazisztáni -énekesek úgy szokták, hogy rabnőjük énekel és tánczol, ők csak zenével -kisérik; a mely énekes a «beke» (nemes) névre akar érdemes lenni, az így -tesz: azt megünneplik; a melyik maga gajdol, arra gyanakosznak, hogy -dagesztáni kém, s odább küldik. Én leszek a te rabnőd, a ki tánczolva, -dalolva kisér majd. - -– Te? Húgom is, szentem is, rabnőm is! suttogá bámulva Riumin. - -– Ha a czár így parancsolja, rebegé Izméne, meghajtva a fejét. («Czar -kazál!» E szó az alpha és az omega az orosz ábéczében.) - -És Riumin elmélázott rajta, hogy mégis dicső egy intézmény ez! -Oroszország a maga számüzöttjeit, üldözöttjeit kiteszi egy sziklapartra, -a hol meghódíthatlan ellenségei laknak. Az üldözöttek menekülnek saját -fajuk hatalmasai elől, jobban rettegve a czártól, mint a cserkeszektől, -huzódnak minél beljebb a kietlen hegyszakadékok közé. A vad, törhetlen -idegen bennszülött látja, hogy valaki letelepedik közé, a ki még nálánál -is határozottabban gyülöli a moszkót s a közös harag alapján barátságot -köt vele. Ezeknek a nyomán aztán nyomul előre a hódító had. Elől az -üldözött fanatikusok, a skoptsik, chlistik, moraltsikok, a kik -fegyvertelenül, fedetlen mellel rohannak bele a farkasverembe; mikor azt -betöltik, akkor jönnek utánuk az igazhivők a kettős kereszttel és a -congrevröppentyükkel. - -Ez alatt a leány öltözetét vizsgálta Riumin. - -– De hisz, hogy vihetnélek magammal, mint tánczosnőt. Nincs egy -öltözeted, a miben emberek előtt megjelenhess. - -– Csalatkozol. Épen így jó. A lazisztáni énekes, az igazi «beke», nem ad -a rabnőjének más öltözetet, mint a «csadrit». Ez az, a mi engem -körülvesz. Ha gazdag a trubadúr, akkor drága csadrit vesz neki, a milyen -a tied. S ha vitéz a trubadúr, akkor lő egy párduczot, s annak a bőrét -ajándékozza rabnőjének palástul, s az viseli azt, azon kicserzetlenül, a -hogy lehántották, annál nagyobb dicsőség a gazdájának, ha nem szűcs -kezéről került a párduczbőr. Legfeljebb elől, a vállon, a hol a párducz -karmai összeérnek, ékesíti azt egy drága boglár. Nézd, az enyim már -készen van! - -Azzal elfutott a fal mögé Izméne. A párduczról azalatt, míg Oleg -szunnyadt, az a «másik» leány lehuzta a szép tarka köntöst s kifeszíté -száradni a napra. - -Az a «másik» leány jött elő a fal mögül azután, derekán átkötve a pompás -bacchansnői palást s hogy semmi se hiányozzék hozzá, a vállán összeérő -két előlába a párduczhüvelynek szépen össze volt tűzve a fényes -Alexandre Newsky gyémántokba foglalt érdemcsillagával. - -Riumin fölemelkedett a kezére fektéből s kaczagott gyönyörüségében. S -ezzel a kaczajjal el lett kergetve a betegsége pokolra. - -Most már nem gondolkozott meghalásról, hanem főzte a terveit azokból a -regékből tovább, a miket Izméne, melléje lekuporodva, s térdeit kezei -közé fogva, elmesélt neki, miket apja utazásai alatt ellesett, a kinek ő -kegyencz gyermeke volt: a paradicsomi tájakról, a sapszuch asszonyokról, -kik a csatákban kelevézzel, saskával harczolnak, s hogy elvegyék az -ellenséges férfi bátorságát, viadal közben kitakarják kebleiket: beszélt -neki Manszur Éliás nagy próféta hadvezérről, ki többször eltemetteté -magát ravaszul, hogy az ellenséget támadásra csábítsa, s mikor az jött -nagy bizakodva, előtört a sírjából, s jót vert rajta; a családi -harczokat folytató derebiekről, kik egyik aullal a másik ellen -folytatják ivadékról-ivadékra a vérboszu harczát; a jezidek lakomáiról, -hol a vendég egy palacsintát kap asztalkendő gyanánt, s végül megeszi az -asztalkendőjét; a hegyektől eltemetett városról, melynek utczáit ma is -be lehet járni fáklya mellett, s a hajdani királyresidentiáról, Aniról, -melynek minden palotája most is úgy áll, mint ezer év előtt, fehér, -rózsaszin és fekete kövekből tarkán fölépítve: de kétszáz év óta nem -lakik benne ember. A régi királyok óriási arany koronáiról, mik semmi -emberi fejre nem valók, s ott csüggnek a kartuli bálványtemplomban -fölakasztva; a muriditák «naib»-jairól és «imám»-jairól, kik papok, -próféták és hadvezérek egy személyben és a «murtizigátorok»-ról, a -cserkeszek «ezer» emberéről, mely mindig megmarad ezernek; nevük «a -halhatatlanok», kitüntető jelül fehér süveget viselnek; s aztán a -természeti tünemények nagyszerű voltáról, a viharokról a vízrohamokról, -a Deodorák jéghegytáj-idomító csuszamlásairól, mely folyamokat zár el s -tavakat növel, városokat merít el mély tengerszem fenekére, s a -csodaszerű kaukázusi délibábról, és aztán a «chariate» törvényről, mely -az egész Kaukázus minden nemzetét egyformán kötelezi, s végül a mesés -Alzahira királynéról, a kit minden nemzet fél, tisztel és imád, s -viszálykodásaiban birául, veszedelmében segélyül hiv, de a kinek -országáig Izméne és atyja soha sem tudtak elhatolni. - -Már a csillagok jöttek és eltüntek a sötét lombok sátora fölött, és -Riumin még mindig ámulva hallgatta, a mit a leány beszélt. Izméne -utóljára oda simult mellé, s fejét odatette az övéhez a mohvánkosra, a -karját válla körül fonta: «meg ne fázzál, édes bátyám!» - -Saját melegét adta volna neki kölcsön. - -Riumin gyöngéden el akarta őt tolni magától: - -– Félsz tőlem? kérdezé a leány szomorun. - -– Félek miattad. Betegségem ragályos, meg találod tőlem kapni. - -– Hát nem vagyok én a te szented? Mitől félhetsz? Aludjál szépen. - -S lecsókolta a szempilláit. - -S Riumin megtanult szót fogadni a rabnőjének. - - -VII. A KAUKÁZUSI DÉLIBÁB. - -A pontusi láz, mint minden endemikus kór, olyan, hogy ha mindjárt elejét -veszik a bajnak, oly gyorsan elmulik, a hogy támadt. Harmadnapra már -Riumin nem érzett utána egyebet, mint szertelen nagy éhséget: a -visszatérő életerő szállás-csinálóját. - -Szerencsére, a hol fáczán van az erdőn, s asszonykéz a közelben, ott nem -lehet a lakoma felől zavarba jönni. Izménének csak arra kellett ügyelni, -hogy ápoltja egyszerre sokat ne egyék a jóból reggelire. - -Fölséges reggel volt. Az erdő átfülve a cziprus és babérfa -ámbraillatától, a falevelek hegyén gyémántmilliók gyanánt ragyogott a -harmat, a beszivott lég tele volt gyógyerővel. - -– Most sietnünk kell innen! mondá Riumin. Falvatokból aligha el nem -látogatnak majd ide, a régi szentet keresni s az nem jó volna, ha téged -itt találnának. - -– Előbb azonban ki kell kémlelnünk a környéket, szólt Izméne. Mert a -közeli völgyek most mind teli vannak a tengerparti vidékről ide menekült -abcházokkal, s azokkal nem lenne jó most találkoznunk. Ha pedig az én -falum népe lát meg kettőnket együtt haladni, az meg épen elárul a -cserkeszeknek, s kelepczébe juttat. Azért szét kell néznünk, merre -szabad az út. Csak azután a Szucha hegyen túl lehessünk, ott már majd -elvezetlek én minden veszély nélkül. - -A kémszemlészet végett fel kellett kapaszkodniok a Tamera vár kiváló -tornyára, a hol már volt egyszer Riumin. Nem érzett semmi testi -gyöngeséget többé, még ő segített Izménének is a felkuszásban. - -S bizony nem bánta meg, hogy ide felhatolt. A látvány kárpótolta érte. - -A multkor látott gyönyörű völgyek, halmok helyén egy sima tenger terült -el nagy messziségben. Ködtenger. Felülről nézve épen olyan a felhő, mint -a hullámos oceán, csakhogy nem zöld, hanem vakító fehér, mintha a hó -tornyosulna dagadó habokká. S a tündöklő tenger körül, mint szigetek -válnak ki a magasabb hegyormok, s úszni látszanak benne el-elmerülve, -meg kiemelkedve. - -– Lásd! Megint Isten keze oltalmaz bennünket, mondá Izméne, a végtelen -új képre mutatva. Befedte köddel az egész tájat s ez eltakar bennünket -az emberek szemei elől, a míg a hegyháton végig haladunk, hogy meg ne -láthasson senki. Nem kell félnünk senkitől. Az őrszemek nem láthatnak, a -nyájakat nem hajtják fel a hegyekre ilyenkor. Csak azt kell megvárnunk, -míg a köd egészen felszáll idáig. - -Azalatt ráért Izméne leülni egy csonka oszlopára a romnak s eddig csak -mindenféle folyondárindákkal felkötözött haját rendesen két tekercsbe -fonta. Csak szalag hiányzott hozzá. - -Azt is adott az Isten. Riumin észrevéve a szükséget, leszállt az éji -tanyához, leoldozta a cziterájáról a selyemszalagot (egy kantársallang -is helyettesíti azt) s azt kétfelé vágva, oda vitte Izménének: «Fond ezt -a hajad közé.» - -S a leány elkészíté toilletjét. - -S azt mondhatni, hogy az fejedelmi öltözet volt. Csadrinak egy nemes -lovag aranyvirágos szövetű kashmir öve, palástnak a legpompásabb párducz -hüvelye, mit a viselő maga szerzett fegyveres kézzel, annak a -boglárcsatja egy tündöklő rendcsillag, közepén egy szent lovag -zománczképével, négy ágán gyémántszegélylyel, a másik négyen kétfejű -sasokkal, s a leány hosszú hajfürteiben az a császárpiros szalag, a -miért ezer meg ezer áhitó uraság térden mászik föl a trón zsámolya -lépcsőin s míg meg nem kapta, róla álmodik, ha megkapta, attól üdvözül. -Jól illett a szép leány aranyhajába. - -Egyszerre, a mint a köd folyvást magasabbra emelkedett a völgyből, a -távol Szucha hegy fölötti szürke ürességből két óriási emberárny merült -elő. Egy férfi, a ki fegyverére támaszkodik s egy leány, a ki a haját -fonja. Két titáni árnykép, kékes-szürke szinnel az opálsápadt égre -rajzolva. - -– Nézd, a kaukázusi délibábot! kiálta fel a leány oda mutatva. - -S arra a fantom leány alakja is felemelte kezét és felmutatott. De az -már mintha a végtelenbe mutatna. - -Riumin elbámult a megragadó tüneményen. Tudta jól, hogy mi az? - -A rigai egyetem növendéke volt. Tanult a fény és lég meteorjairól -eleget; de azért még sem állhatta meg, hogy azt ne mondja: - -– Vajjon szerencsénk, vagy szerencsétlenségünk hirnöke-e e tünemény? - -A leány pedig üdvözült volt attól a gondolattól, hogy az ő alakját -Riuminéval egyesítve tünteti föl a távol ég. - -Nehány percz mulva nagy ködgomoly tolakodott elé s letörülte az óriás -árnyakat az égről. - -Lehetett útnak indulni. - -A «leányok útja» keresztül vonul az egész hegyországon, ha nem is lehet -alatta érteni európai fogalmak szerinti utat. - -Ezt a hegygerinczekre fölkapaszkodó, sziklaoldalakon végig szédelgő, -rohanó hegyi folyókon átvezető utat csak egy különös ajándéka a -természetnek teszi lehetővé: ez a kaukázusi ló. A hegylakónak -elválhatatlan barátja, kiegészítő része. A cserkeszeknek azért vannak -olyan kicsiny lábaik, mert azok soha sem járnak gyalog. A pásztor -lóháton őrzi a juhait s az asszonyok lóháton járnak a szomszédba -látogatni. Lóháton gyülnek össze a vásárra, lovon alkusznak, adnak, -vesznek, lóháton dalolnak, mulatnak, isznak, lovon vadásznak és lóháton -imádkoznak. - -S a kaukázusi lónak gondolkozó esze van; az együtt tud érezni a hegylakó -emberrel. Épen úgy szereti a szabadságot, a maga esze után való járást. -A kaukázusi ló soha sincs istállóban; telet, nyarat a fa alatt tölti. -Annak a két szeme nem arra való, hogy betakarják ellenzővel, hanem hogy -lásson vele. Ő maga kinézi messziről, merre van az út, a mi a völgyből -kivezet; ha hegyszakadék áll eléje, annak messziről neki fut, úgy ugrik -át rajta: ha gyanus sziklaútra talál, előbb az első lábával megtapogatja -a talajt, hogy megbirja-e a kiálló kő az ő terhét, ha lehetetlennek -látszó meredek elé jut, a maga eszében zegzug útban mászik föl rá. Nem -botlik és nem ijedez. A veszélyt messziről észreveszi, s lovagját -figyelmezteti reá. Csak beszélni kell vele okosan, mint egy emberrel és -megérti. Éjszaka is tájékozni tudja magát az erdők tömkelegében. S ha -valahol meg kell hálni, nem vár abrakot; a mint a zablát kivették a -szájából, keres ő magának, a mivel jól lakjék s nem kell neki se pányva, -se békó, nem szökik el; a füttyentésre visszajön; s őrizet se kell neki -a dúvadak ellen, farkast, sakált, még a fiatal párduczot is úgy -megrugdalja, hogy békét hagy neki. S ha meg aztán igazi nagy veszély -elől kell menekülni, nem kell neki ostor, s ha szemközt kell menni a -veszélybe, nem kell neki sarkantyu: a lovagja odavetheti a kantárt a -nyakába s mind a két kezével harczolhat; a paripája olyankor harczoló -bajtárs. S ha megsebesül, átölelheti a paripája nyakát, az bizton -hazaviszi. - -Mire a köd fölszakadt, Riumin és Izméne már a szuchai mély úttól voltak -elfedve, a hol már szemközt jövő utazókkal találkoztak, a kik a «galgár» -nép tartományából jöttek, s hosszú selyem kecskeszőrt szállítottak drága -szőnyegkészítéshez; Izméne rájuk ismert a turbános hegyes süvegeikről s -tudott velük beszélni. A Kaukázus-lakók nemzetiségét a föveg mutatja -messziről: a csecsencz magas, kalpagalakú papást visel bocharaszőrméből, -a chavsur csuklyaszerű baslikot, az oszszet hegyes süveget, a georgiai -gömbölyű sipkát, a szuani karimás kalapot, az udi sisakforma sima -bőrkucsmát, s a dagesztani egy lapos tányéralakú bőrt, szijjal lekötve, -míg az imeretiak már turbánt hordanak. Azoktól megtudták, hogy a -hegyszoroson tul lakó galgárok mostani ghiraiját Tsenglinek hiják, a ki -Chod várában lakik. Fiatal huszonöt éves férfi. Az öreg ghirait Nachalit -tavaly ölték meg a Jezidek egy éjszakai rablókaland alkalmával, a hol a -jezidek voltak a megtámadók, a mi még mindig a rováson van nekik. -Tsengli ghirai épen most nagyszerű vadászatra készül bölényekre. Ez -óriás bikafaj már akkor csak a Kaukázus őserdeiben létezett. - -Riumin megtudta a galgároktól, hogy a ghirai városához egy közelebb út -is vezet, mint a melyet a teherhordó állatokkal járnak a Jachwa folyó -mentében, azon még alkonyat előtt eljuthatnak Chodba, legfeljebb -medvékkel és farkasokkal lesz egy kis vitájuk. - -Megfogadták az utasítást s a mint az ösvény letért a Jachwa gázlójához, -annak a mentében indultak fölfelé. - -S Riumin nagyon meg lett jutalmazva e félretérésért. A Jachwa egy széles -mederben elterülő hegyi folyam, melynek sekélyei kényelmes gázlóul -szolgálnak, a zuhatagok megtört vízpárája üdítően csapkod a szemközt -jövő arczába. Egyszer Riumin a folyamzugáson keresztül sajátszerű -kopogás hangjait kezdi kivenni. Egy kanyarulatból kijutva, maga előtt -látja a zuhaj okozóját. Az egy hajdani ércz-zuzó. De nagyon hajdani -lehet, mert az épületből már semmi sincs meg körüle, csak a hajtó kerék, -a vályu és a kallók maradtak meg, miket a mésztartalmú folyam fehér -kéreggel vont be; századok mulhattak el azóta, hogy a kallót magára -hagyták, s az örök folyam azóta folyvást hajtja a kereket és a nyilakat. -Sűrű bokor, berek magasan benőtte az egészet, de az örökmozgó gép helyet -csinált magának közötte. - -Itt tehát valamikor aranyat mostak! - -A bányának semmi nyoma már, a kihordott földet azóta betakarta a bozót, -s a tárnák fölött halomra dűlt a korhadt fa; de az itt hagyott ércz-zúzó -élő tanuja a bányamívelésnek. - -Tehát az első nyomra már ráakadt! - -Ez új erőt adott szivének. Egy halavány sugár világított már előtte az -ismeretlen sötétségben. - -Tovább haladtak. - -A folyam mentén egy sűrű platánerdőtől lepett fennsikra jutottak fel, s -ott egy másik tanujelre találtak, egy hajdani vízvezető csatorna -medrére, mely a folyamtól a hegyvágányba vezetett. Valaha ezen keresztül -vezették a folyamból a vizet a bányákhoz. - -Aztán egyszerre, mint egy ködfátyolkép alakja, előttük állt a keresett -Chod vára. - -Három oldalról körülvéve magas szálfákkal, a negyedik oldala a -homlokzatával egy tágas zöld pázsitos térre nyilt, melyen egy egész -ménes legelt, hegyes süvegű lovas pásztorok által őrizve. - -A várkastély meglepő izléssel volt építve. A szabálytalanság maga -képezte a modort: kisebb-nagyobb romjai párkányos bástyafalak által -voltak összekötve, s a belső tornyok befuttatva egész az ablakokig -repkényszőnyeggel. - -A két lovas szerencsésen megszabadult attól a veszélytől, hogy a ghirai -száz vadászebétől összetépessenek, eljutott a várkastély felvonó hidjáig -s ott az őrök lesegíték őket lovaikról, a peczérek elverték róluk a -kutyákat s a szolgák felvezették őket egyenesen a fejedelemhez, kihez -épen jókor érkeztek ma. Nagy vendégség volt a holnapi vadászatra -összegyült nemes urak tiszteletére s ilyenkor a lazisztáni énekesek a -legszivesebben látott vendégek. Mert a hegylakók saját zeneművészete, -kürt és dobszóval, csak medvét tánczoltatni való. - -Riumin és Izméne megérkeztekor a vendégsereg és a házigazda már jó előre -voltak, s az ujonérkezőket legelébb is azzal fogadták, hogy ételt, italt -adtak eléjük, érjék a többieket utól. Mindenből volt bőségig elég. Tyúk -«gárni»-val, a mi nem más, mint köleskása, a cserkeszek kedvencz -csemegéje s erősen paprikázott vadkecsketokány. És hozzá fölséges vörös -bor, társa a hires cacheti bornak: ott áll rengeteg agyagvedrekben, -miket a cserkesz «kwevri»-nek, a tatár «kupcsin»-nak nevez: tíz -akónagyságú edények, mikből hosszúnyelű kantákkal merik ki a bort. - -– Ne egyél és ne igyál sokat! sugá Izméne Riuminnak. Beteg voltál. - -Riuminnak azonban az egész napi út alatt nagyon megjött az étvágya s a -paprikás jól esett a testnek: nem is azért volt rigai diák valaha, hogy -ivás dolgában valakinek átengedje az elsőbbséget; s ha ráköszönték az -áldomást: «Allah verdi!» ő vissza tudta adni a köszöntést: «Jachsi jól!» -úgy hogy elvégre is Izménének kellett több eszének lenni, s mikor látta, -hogy Riumin versenyt «gulájázik» a cserkesz urakkal, bebizonyítva igaz -cserkesz voltát azzal, hogy a szűknyakú «gulából» (kulacs) fenékig ki -tudja szopni a bort a nélkül, hogy a szájáról levenné, a leány maga állt -fel, hogy elkezdjen énekelni. - -Erre aztán a vendég urak abba hagyták a «mrævia!» kardalt, a mi minden -felköszöntésre következett s figyelni kezdtek a leány dalára, a mit -azután Riumin is kénytelen volt cziterájával kisérni s az alatt nem -ihatott. - -Izméne elénekelt egy népballadát, a samuri várról, a mit atyjával tett -utazásai alatt tanult el vándor énekesektől. Gyönyörű csengő hangjáért -is meg lehetett azt hallgatni; de a mese is oly megragadó, mit a -cserkesz népköltészet megörökített. A samuri királynénak egyetlenegy fia -volt, s azt, mikor az országa védelmére várat építtetett, a jósok -tanácsára a vár fundamentomába élve befalaztatá, hogy bevehetetlen -legyen a vár. Gyönyörű részletei vannak: mikor az anya búcsúzik a -fiától, mikor a máguszok ráteszik a sírüregre az utolsó követ, s mikor -jön az ostromló ellenség, s az eltemetett, befalazott fejedelemfi a zár -alapfalából felkiált népéhez s hősi ellenállásra buzdítja azt. Az -énekközben Izméne egy-egy jellemtánczot lejtett el, castagnetjeit -csattogtatva. Énekét és tánczát Riumin kisérte cziterájával. - -Úr és vendégsereg el volt ragadtatva, Izméne tökéletes gruzi énekesnőnek -mutatta be magát. Útközben, játékból tanulta ő be e dalokat s most -talizmánul szolgáltak neki és Riuminnak; sorba vette őket: «Amirani», -«Dilariani», «Miri», «Omain» balladáit, miket a népajk tart fönn -századokon át; a bölcs Shosta Rusthavel «Tariel» költeményét, mely -háromezer éven át megmaradt élőnek. - -Tsengli fejedelem fiatal, szelid arczú férfi volt, okos nyugodt -tekintettel. Mellette ült a huga: egy szép, de mozdulatlan arczú -leányka, nagy fekete szemekkel és sugár szemöldökkel: karcsú termetén a -himzett cserkeszka, melynek hosszú ujjai a keze fején alul csüggtek, s -szárnyai alól csak a fehér selyem bugyogó látszott ki, a piros czipős -lábacskákkal. A hajadonok fehér bugyogót viselnek, a férjes nők pirosat, -az özvegyek kéket. (Ez a megkülönböztetés arra való, mert a kaukázusi -nép «chariate» törvénye szerint csak az özvegy nő lehet tanu -bűneseteknél, férjes nő és leány nem.) Az asszonyok együtt étkeztek a -férfiakkal; a cserkesz asszonyok egyenranguak: szépségüket nem -oltalmazza fátyol, hanem a kétélű kindzsál, a mi övükre akasztva, -lecsügg elől. - -Mikor Izméne elvégezte a Táriel, a «tigrisbőrös férfi» balladáját, a -vendégsereg tombolva ordítá rá a «mræviát!» s a ghirai odainté maga elé -az énekes párt. Ilyenkor szokás ajándékot osztani. - -– Hallod-e énekes? mondá neki a ghirai: én megveszem tőled rabnődet, -hogy adod? Ha kell arany, ezüst, adok annyit, hogy úr lehetsz vele a -hazádban, s ha itt akarsz maradni, adok annyi földet s lovat, ökröt -hozzá, hogy nem kell többet vándorolnod aulról-aulra. - -(No még csak ez kellene nekem, gondolá magában Riumin.) - -Azonban büszkén kifeszíté a mellét s kevély szóval így felelt vissza: - -– Tudd meg, ghirai, hogy én nem azért vándorlok énekelve aulról aulra, -mintha otthon nem volna mit ennem, hanem azért, hogy hirdessem minden -országszerte őseinknek dicsőségét s ne hagyjam kialudni a nagyok -emlékezetét. Azt is tudd meg, hogy egy «beke» nem szokta eladni pénzért -a társnéját; – se ökörért, se lóért; s én csak olyan jó beke vagyok, -mint vendégeid közül akármelyik! Nevem Chunzab Murid! Ez a leány pedig -hugom. - -Ez a merész szó nagyon tetszett a főuraknak, még a szép fejedelemleány -szemei is kerekre nyiltak egy pillanatig; Izméne pedig odaborult Riumin -lábaihoz s hálateljesen csókolta meg annak a kezét. - -A ghirai a mellette ülő öreg harczoshoz sugott titokban nehány szót s -aztán hogy lecsendesedett a tetszészaj, megint odafordult Riuminhez. - -– No majd holnap meglátom, hogy olyan igazi beke vagy-e, mint a -milyennek mondod magadat? S minthogy olyan megvetőleg szóltál az én -ökreimről, majd mutatok én neked holnap egyet olyat, hogy megtanulod az -ökröt tisztelni. Holnap együtt jöttök velem a «Zúr» vadászatra. Most -menjenek az asszonyok pihenni. - -E szóra az asztalnál ülő asszonyok mind fölkerekedtek és eltávoztak. A -ghirai huga odament Izménéhez s kezét megfogva, elvitte őt is magával. A -cserkeszeknél nincs az úrnő és a rabnő között az az elválasztó fal, a mi -nálunk például haute-volée és polgárleány között. Azok alhatnak egy -szobában. - - -VIII. A ZÚR. - -A ghirai szava pedig nem volt üres beszéd. - -A «Zúr», az ősbölény, az az ökör, a melyik tiszteletet tud magának -parancsolni. - -Most már csak Oroszországnak van még bölénye; Litvániában és a -Kaukázusban. Amott már jól őrzött alattvaló, körülfogva tizenkét -mértföldnyi területen kőfallal; emitt még rebellis. - -Gyönyörű fenevad! A föld oroszlánnal álmodott, mikor ezt szülte. Épen -olyan vörösbarna a szőre, mint az állatok királyáé és sörényes a nyaka, -szügye, mint azé. Termete nyakban hét láb magas és hosszában tíz láb, -homloka oly széles, mint egy férfi váll, s a homlokot két lant alakura -görbült fényes fekete szarv fegyverzi föl, s ijesztővé teszi egy pár -vad, kihivó, dühtől villogó szem. - -Vastag nyakának iszonyu erejét még növeli egy magasra emelkedő púp a -gerinczén, s hogy alakja még félelmesebb legyen, az álláról hosszú -fényes, fekete szakáll lóg alá. - -S a félelmes állatnak kedve is van a harczoláshoz; ő szokott támadni, -hogy ha rejtekében háborgatják s homlokának pézsma szagától úgy irtóznak -a lovak, hogy a hol megérzik, horkolnak, szétfutnak előle, s ugyan derék -paripának kell annak lenni, a melyik a bölénynek helyt áll; míg őt magát -semmivel meg nem lehet riasztani, mint a pipamocsok bűzével. Azt megérzi -ötszáz lépésnyiről: azért, mikor meg akarják hajtani, pipanedvvel kenik -be a hajtók süvegeik tetejét. - -Ennek a vadászatára indult el másnap reggel az ifjú ghirai. Hajtók és -vadászok többen voltak ezernél, mind lóháton, a puskák borzbőrből -készült tokba rejtve s minden lovas hosszú lándzsával fölfegyverezve, -melynek nyele a Kaukázusban honos rotang fajú nádból készül. Asszonyok -is voltak a vadásztársasággal, de csak a ghirai kiséretében. - -Valamennyi vadászparipának rutát kötöttek az orra fölé, hogy annak a -szagától ne érezze messziről a bölény pézsmabűzét: csak Riumin és Izméne -lovainál mulasztották el az óvó intézkedést, számítva arra a vastag -tréfára, hogy a hetvenkedő énekest hogy ragadja majd el a lova ijedten, -ha bölény közelít. Azért vittek magukkal asszonyokat, hogy legyen majd, -a ki kaczagjon a tréfa fölött. - -Különösen szánakozva tekintett a ghirai Riumin kurta vadászfegyverére. -Az övé hatalmas, ölnyi hosszú damaszkcső volt. - -A bölényhajtás egész hadjárat volt; elébb ki kellett puhatolni a -vadállat tanyáját s azután azt körülfogni s kiugratni a rejtekéből. - -A siker rendesen az időjárástól függ. Ha csendes, száraz idő van, akkor -a bölénybikának tülekedő kedve van, a bőgölyök is csípik: ezért haragos; -könnyen meg lehet lepni s akkor dühbe jön és szembeáll akármilyen -sokasággal. Hanem ha szél fú, akkor messziről megérzi a szélmentében -közeledőket s teheneit, tinóit maga előtt hajtva, kitör, mielőtt -szorosra húzhatták volna körüle a kört. - -Ez alkalommal legrosszabb kedvében volt. A lég fülledt volt és nehéz; a -nap forrón sütött, milliárd légy zsibongott a légben; a bölény érezte a -közelgő zivatart előre s úgy elbujt az áthatolhatlan bozót közé, hogy -semmi hajszával ki nem lehetett belőle ugratni. - -Feltalálták a csapáját, a nyomait; de olyan sűrü berekbe vette magát, -hogy még a vérebek sem bírtak hozzá behatolni. - -A ghirai a vérebfalkán kívül egy vadászpárduczot (gepárd) is hozott -magával; az egyik peczére tartotta maga elé fektetve a nyeregben, a -kitanított állat fejére a támadás pillanatáig sűrű zacskó volt húzva. - -A mit a bölény állatösztöne előre megérzett, az bekövetkezett. Délfelé -olyan zivatar támadt a völgy fölött, hogy a szakadó záportól nem -lehetett tíz lépésnyire látni; egészen besötétűlt s a -mennykő-csattogástól zengett köröskörül minden bércz. - -A vadászok nyakukba keríték a «burkát» (a cserkesz guba csak féloldalát -takarja az embernek, a mit a vihar ellen fordít) s a bölényre senki sem -gondolt most. - -Ekkor egy villám lecsapott az erdőbe s végig hasítva egy óriási -fenyőszálat, azt egy pillanat alatt a tövétől a tetejéig lángba borítá. -Most aztán volt már kivilágítás a nappali sötétséghez. A szakadó zápor -vízsugarai úgy tündököltek, mintha tűzeső hullana az izzó égboltozatból. -S hogy a pokolbeli képnek uralkodó réme is legyen, a villámcsattanás s -az égő lángoszlop kivadítá a bölényt rejtekéből. Nagyot ordítva tört elő -a bozótból, iszonyú fejével rést törve maga előtt s kirohant a kerek -térre, a hol a ghirai és vadászkísérete állt. - -A szörnyeteg ennyi embert meglátva, egyszerre a pokoli tűz és -vízvilágítás közepett elbámulva megállt, lábait előre feszíté s farkával -csapkodta két oldalát. - -A vérebek rárohantak minden oldalról. - -A bölény egy pillanat alatt szétverte valamennyit. Kettőt-hármat -agyongázolt, négyet-ötöt felvillázott, csak úgy repkedtek a levegőben, a -többi vonítva szaladt szét; a nagy tizenhat mázsás állat oly gyors -szökellő, mint egy kecskebak. - -Most azután a vadászok elővették a puskáikat a bőrtokból. - -A ghirait illette az első lövés. Hosszú puskáját végig fekteté a -baltenyerén s odaczélzott. Hanem a puska nem sült el. A kova nem ad -szikrát az ilyen szakadó záporban. - -– Lőjetek ti! parancsolá kísérőinek. - -Egytől-egyig minden puska csütörtököt adott. A felhőszakadástól nyirkos -lett minden lőpor a lőserpenyőben. - -– Még megcsúfol bennünket ez az ökör! Ereszszétek rá a párduczot! - -A peczér levette a párducz fejéről a sipkát s leereszté azt a földre. A -nemes állat megpillantva a bölényt, elkezdett hason csúszva közelíteni -feléje. De ez is észrevette őt, s néhány lépésre visszavonult. A -vadászpárducz egy villámgyors szökéssel a bölény fején termett s oly -ügyesen ragadta azt meg, hogy a míg felső teste a bölény két széjjel -álló szarva közé jutott, a nélkül, hogy azok egyikébe felnyársalhatta -volna magát, első és hátulsó lábai az óriás nyakába és szügyébe vágták -karmaikat s ugyanakkor fogaival a megtámadott csigolyáját harapta -keresztül. - -Hanem ekkor a bölény vad dühvel rohant egy terebély platánfa derekának s -a fején csimpajkozó párduczot úgy zúzta annak az oldalához, hogy az -összetört hátgerinczczel fordult le róla, élettelenül. - -Ekkor aztán bőszült bömböléssel emelte fel a fejét a vadállat, az ökrök -királya, s lábaival kapálva a földet, kérdezé a maga nyelvén: «Van-e hát -az emberek között, a ki az ökröt megveti?» Öt-hat dárda süvöltött -feléje, (a lőfegyver használhatlan volt mind) azok mint tüskék álltak -meg az óriás testében; nem is ügyelt rájuk. Két szarvát a földre -szegezve, neki rohant a ghirainak. - -– Most lőjj rá. Így szólt e pillanatban Izménéhez Riumin. - -És a leány a fegyvert, melyet Mčzchetisz hagyott rá örökben, arczához -emelve, ő a vadállat ballapoczkájára czélzott. Ez a fegyver elsült; -gyutacsos puska volt, nem ártott neki a zápor, s a halálra sebzett vad -egyszerre megváltoztatta rohamát s arra felé fordult, a honnan a lövést -kapta. - -A leány mellett volt Riumin, lován ülve. A derék paripa horkolás nélkül -várta be a felé rohanó szörnyet: tudta jól, hogy lovagja el fog azzal -bánni. Mikor nyolcz lépésnyire volt a bölény, akkor lőtte azt Riumin -épen a homloka közepén, s az aczélhegyű golyó keresztül fúrta az iszonyú -koponyát. Csak most ugrott aztán félre a paripa, helyet adva a mellette -elrohanó szörnyetegnek, mely még két halálos sebbel is tovább robogott, -míg egy fatörzsbe belecsapva a fejét, összeroskadt, csak úgy döngött -utána a föld. - -Egy átalános üdvkiáltás hangzott Riumin felé, hasonlatos ama -csataordításhoz, a mi álmából fölriasztá. Ő pedig leugrott lováról s -kindzsálját kirántva, oda futott az elejtett szörnyeteghez s levágta -annak hosszú fekete, fényes szakállát. - -Mi volt igazságosabb, mint hogy Riumin a diadaljelvényt megoszsza azzal, -ki a vadászhőstettben társa volt, Izménével? De ő nem az igazságot -követte, hanem a diplomatiát. A diadaljelvénynyel oda lépett a ghirai -hugához s annak ajánlá azt föl. A szép cserkesz leány szemei szikráztak; -megköszönte az ajándékot, és rögtön feltüzte azt kerek sipkája mellé, a -honnan az hosszan lelógott vállára, mint egy lobogó bojt. - -Riumin úgy tett, a hogy Weljaminoff tábornok utasítása parancsolá. - -– Te meg tudod nyerni az asszonyszíveket. Láss hozzá! - -Kettőt már megnyert. - - -IX. A LEÁNYKÉRÉS. - -– Azt már látom, hogy igazi beke vagy, mondá a ghirai Riuminnak, midőn a -vadászatból visszatértek; hanem már most magyarázd meg nekem, micsoda -fegyver az a tied, a mi még a zápor közepett is elsül? - -Riumin odaadta a fegyverét a főnöknek s megmagyarázta neki a csappantyús -fegyver szerkezetét. - -– Ez derék találmány, szólt a ghirai. Ha az én harczosaimnak ilyen -fegyverük volna, az ellenségeimet megtámadhatnám zivatar idején s -legyőzhetném. Honnan hoztad te e fegyvert? - -– Hazámban Lazisztánban készítik. - -– Nem lehetne ilyenné átalakítani az én vitézeim fegyvereit is? - -– Lehetne, hanem a fődolog az a robbanó anyag, a mi a gyutacsban van. - -– S te tudod, hogy az miből van? - -– Tudom, aranyból meg kéklő savanyból. - -– Én adok neked aranyat, a mennyit akarsz. - -– De ahhoz nem olyan arany kell, a mi már használatban van: ahhoz csak -olyan aranyat lehet használni, a mi tisztán, vegyítetlenül jön elő. -Vannak aranybányáid? - -– Nekem nincsenek. Mesélik az öregek, hogy volt valaha az én országomban -is, de már nem tudják hol; hanem tudok egy országot a Nuamchwam hegyen -túl, ott sok van. Riumin közönyös arczczal mondá: - -– No hát hozass onnan tiszta aranyport. - -– Csakhogy oda most el van zárva az utam. Látod ott a Latpari -jéghegyeinek ormát? Az zárja el tőlünk a Nuamchwam hegy vidékét, azon -még ember keresztül nem hatolt: a másik út pedig az Aada-Choch hegyen át -vezetne, s az most el van zárva. - -– Ki által? - -– A jezidek által, a kik megszállva tartják. - -– Ki kell nyitni, ha el van zárva! - -– Az lehetetlen! - -– No hát érd be a kovás puskáddal! - -Riumin nem beszélt erről többet a ghirainak. - -Az esteli lakománál azonban már az asztalfőre ültette a ghirai Riumint -és rabnőjét. A férfit maga mellé, a leányt huga oldalára. - -Mikor aztán már mindenkit felmelegített a jó bor, akkor így szólt a -fejedelem Riuminhoz: - -– Hallod-e, lazisztáni énekes, most már látom, hogy igazi jó beke vagy -magad is, a társnőd is. Most már hát nem pénzért kérem tőled az -énekesnődet, hanem cserébe és nem rabnőül, hanem feleségül. Én neked -adom a hugomat hitvestársul; te add nekem a tiedet, s aztán légy -vezéreim között a legelső, s osztozzál a birtokaimban. - -Riumint megdöbbenté ez a szó. Természetes volt az, nem erőtetett. A -személyes bátorság teljes varázszsal szokott hatni az egyszerű, félvad -és egész nemes népfajokra; mind a leányra, mind a férfira nézve -megérdemelt volt e felmagasztalás. A galgárok előkelőinek helyeslő -morgása tudatá, hogy e fejedelmi ötlet a nép helyeslésével találkozik. S -a ghirai hugának lesütött szeme s elpirult arcza tanuskodik róla, hogy e -szó az ő szívében sem maradt viszhangtalan. Hanem Izméne elsápadt s -félve tekinte Riuminra. - -Riumin arcza elborult. Egy pillanatra azt látta csak, a mi körüle van. -Egy vitéz derék nép, annak egy fiatal, jó indulatú fejedelme; egy -szegény árvaleány, a kinek a fejedelem hazát, családi boldogságot, -örömteljes életet kinál, s a kit, hogy magának tartson, ahhoz semmi -joga: a véletlen, a vakeset adta kezébe; nem rabnője, nem testvére, nem -is szeretője. Mi okon, mi jogon mondaná azt róla: «nem adom!» - -És mégis azt kell mondania. Hiszen ha ezt a leányt itt hagyja, maga nem -tud tovább hatolni. És most már mennie kell. Most már tudja, hová? Már -meg van mutatva a távol jégorom, mely végczélját képezi: ez az -aranyvidék, s ha az fel van fedezve, akkor apa, anya és testvér -visszajönnek Szibériából. - -Mit parancsolt az útraküldő rettenetes zsarnok? - -«Ha találsz két népfajt, mely egymással vetélkedik, veszítsd őket össze! -Veszítsd a testvért a testvérre, hogy az egyik holttestén keresztül -léphess a következő lépcsőre.» - -Szemei találkoztak Izméne tekintetével. E kétségbeesett esdeklő tekintet -valamit súgott neki. Érzé, hogy ördög is tudna már lenni, hogy czéljához -közelebb jusson. - -Felállt helyéről, s süvegét mélyen lenyomva homlokára, így szólt a -ghiraihoz: - -– Ajánlatod fölöttébb megtisztelő mind rám, mind e hajadonra nézve, a ki -bizony mondom, érdemes arra, hogy tisztelve legyen. Gyilkosok közül -szabadítám meg egykor: az volt az ára, a min magamévá tettem; hugomul -tartottam, egyéb szeretet közöttünk nem volt. Én is egész szívet adhatok -hugodnak, a kinél szebb lányt a két tenger között nem láttam! De jusson -eszedbe ifjú ghirai Csengli, hogy igaz kalgár ifjú addig lakadalmat nem -ül, sem hugát addig férjhez nem adja, a míg megölt apjának halála -megboszulva nincsen. Te még nem törülted fel apád vérét a gyilkos -szakállával. Majd ha azt megtetted, akkor lakodalmazzunk. - -E kegyetlen szemrehányásra felugrott helyéből az ifjú ghirai s kirántva -oldaláról a saskát, odadobá azt az asztalra, kiáltva: - -– No hát legyen meg! Te mondád! Vezetni fogsz bennünket. - - -X. A VÉRBOSZÚ. - -Riumin lázító felhívása lángra gyujtotta az egész kalgár törzset; a -felhívásra minden aulból felsereglettek a lovas vitézek saját -választotta vezéreikkel, harczhoz szokott, a halállal játszó férfiak. - -Azt a szót, hogy Načhali ghirai haláláért vérboszút kell állani, -mindenki megértette. A vérboszú a kaukázusi törzsek törvénykönyve. Ha -egy apát, testvért megölnek, annak a fia, testvére adósa lesz a megölt -lelkének a gyilkos vérével s mindaddig nyomja a lelkét az adósság, míg -az áldozatvért be nem iszsza a föld. Akkor megint ennek a pereputyjai -lesznek adósok a vérboszúval. Egy család vérboszúja magával viszi az -atyafiságot, az atyafiság egy egész ault a másik ellen. S ha fejedelem -családja tartozik a vérboszúval, akkor az egész törzs feltámad a -megtorlásra s aztán folyik a harcz ivadékról-ivadékra, míg az egyik vagy -elpusztul, vagy kivándorol, mert a míg a határaik összeesnek, addig -minden szemközt találkozó szomszéd adósa a másiknak a maga vérével s a -süvegének a különböző alakja ad jogot a másiknak, hogy őt dúvadnak -nézze, a mit bokorból, fa mögül, rálesve, agyon kell lőni. - -Ilyen vérboszút indított meg Riumin a kalgár törzs közt a jezid törzs -ellen. A két testvértörzs között egyébiránt az a különbség van, hogy a -kalgárok süvegének tetején veres posztóbetét van, a jezidekén pedig kék. - -De hát mit vétett ez a két nemzet Riuminnak s mit vétett az orosz -czárnak, hogy egy ilyen irtó harczot kellett közöttük megindítani? - -Hát azt vétette, hogy útjába esett annak az egyenes vonalnak, mely a -Kaukázus aranytartományába vezet; s hogy ez az út parallel vonalt képez -azzal, a melyen a Szibériába számüzöttek oda- és visszatérnek. - -Az orosz fanatikusok között találni olyanokat, a kiknek csupasz testére -van felakasztva a Szent György-kép, olyanformán, hogy egy vékony -aczélláncz fut körül a derekukon, az eleven bőr alá húzva, azon függ a -kép. Ilyen örökké kínzó láncz volt az, a mivel Riumin meg volt fogva. -Ezen viselte ő is a maga sárkányát megölő Szent György-képét. - -Hadd folyjon ezernyi ezer családnak a könyje, csak az ő családjáé legyen -letörülve! - -Az orosznak még a leggyöngédebb érzelmeiben is van valami őslénytani -vonás. - -Riumin a maga katonai tudományával fölényt gyakorolt a primitiv -harczmodorú törzs népe között; szervezte a csapatokat, kikémlelte a -csatatért, elkészíté a haditervet. - -Megtudta, hogy a legnagyobb akadály, mely útjában áll, a Jachwa-völgyet -elzáró Aada-Choch hegyéből kivezető szoros, mely az egész hegygerinczet -többször megtört vonalban, mint egy árok repeszti ketté, a falak csaknem -függőlegesen merednek fölfelé mind a két oldalon s a sziklaút alapja -néhol nem szélesebb húsz ölnél. - -Ha e szorosban egy halálra elszánt csapat útját akarja állni a -keresztültörni szándékozónak, ott csontház marad a harcz után, nem -csatatér. - -Riumin azonban tanult valamit a kirgizektől. - -A mint meggyőződött felőle, hogy a jezidek erős csapatokkal megszállva -tartják az aada-chochi útszorost, összetereltetett ezer szilaj tulkot a -mezőről, azokat neki hajtatta a hegyszakadéknak; a vad ökröket hátulról -dárdaszúrásokkal terelték előre s égő farkasszőrből gyúrt kanóczokat -hajigáltak közéjük, a minek a bűzétől a szarvasállat megszilajul. - -A stratagémának sikerülni kellett. A vad baromtömeg olyan volt, mint az -áradat; az letiport maga előtt mindent, a mi ellent akart állni, azt meg -nem állította se lövöldözés, se tűzrakás; a mint a sziklaút folyvást -összébb szorult, az egymást szorító vadállatok annál bőszültebbek -lettek, bömbölésük hadi lármájától dörgött a szikla-folyosó. Ez eleven -mozgó sáncz kiseperte a nyomában rohanó kalgárok előtt a szorosútat, a -nélkül, hogy az ellenség dárdáik hegyét meglátta volna. Egész a -hegyszakadék túlsó kapujáig harcztalanul, mégis győzve hatoltak elő. - -– Látod, mondá Riumin a ghirainak, a mi be van zárva, azt ki is lehet -nyitni. - -– Csak várd el még a végét, viszonzá rá a fejedelem. - -A sziklafolyosó egész a túlsó kijáratáig meg volt hódítva. Az előre -hajtott baromcsorda megtörte az emberi ellenállást; hanem itt a folyosó -egyszerre félregörbült s ott azután következett valami, a mit ökörerővel -nem lehetett legyőzni. - -Az éjszaknak fordult sziklafal olyan képet mutatott, mint egy -darázsfészek. Rendszeresen egymás mellé és egymás fölé vájt üregek -tátongtak négy-ötsoros folyosókban, mellvédekkel és karzatokkal s -fölvezető lépcsőkkel egymással összekötve. Ez a jezidek bevehetetlen -vára. - -A kétezer láb magas sziklafal még a függélyesnél is meredekebb, mert a -felső párkánya előre hajlik. Onnan a barlangokhoz le nem lehet szállni. -Alulról lépcsők vezetnek föl hozzá, de azok oly keskenyek, hogy egy -embernél több egyszerre nem fér el rajtuk. A darázssejt pedig nincsen -darazsak nélkül: minden üregből a jezidek fegyverei villognak elő. Azok -onnan a hozzájárulhatlan sziklaodúkból a betörő sereget -megsemmisíthetik, a nélkül, hogy az árthatna nekik valamit. - -– No hát ezt nyisd ki, ha tudod, mondá most a ghirai Riuminnak. - -– Pedig tudom, felelt Riumin, s azzal lovagjai egy részének -megparancsolva, hogy foglaljanak állást a sziklaút egyik kivölgyelt -öblében, a többit visszaküldé, azzal az utasítással, hogy kiki hozzon -magával az erdőből annyi nyers galyat, a mennyit a lova elbír. Ezeket -rőzsekötegekké csomagoltatá, s azután egyenkint minden harczosnak két -ilyen csomagot adott a kezébe. Az egyiket az a darázsfészek közelében -letette, a másikat a hátán visszahozta. A rőzseköteg megvédte az -ellenfél golyóitól. Lassankint egész torlasz rakatott így a sziklasejt -alá. A jezidek csúfolódtak vele; azt hitték, a rőzsetorlaszon át akarja -a várukat megostromolni. - -Riuminnak pedig más szándéka volt velük. Ezt megint a turkománoknál -tanulta. - -Mikor a torlasz a fél sziklafolyosót egy oldalán magasra tölté, akkor -megvárta, míg egy éjfél után fölkerekedik a rendes éjszaki szél, akkor -meggyujtatta az egész rőzsehalmazt. - -A szél egyenesen belehordta a barlangodúk torkába a nyers bozót vastag -keserű füstjét s reggelre, a mire a tűz elhamvadt, már nem volt, a ki a -darázsfészket védje. - -Így füstölte ki tábornokja a turkománokat is bevehetlen barlangjukból. -Azok mind odafulladtak. A jezideknek volt egy egérútjok a -sziklaösvényen, azon megmenekültek; de a várukat üresen hagyták. - -– No, úgy-e, hogy ki lehet mindent nyitni, a mi be van zárva? mondá -Riumin. - -Erre már azt felelte neki a ghirai, hogy «mesterem vagy!» - -A kalgárok pedig most már Riumint nagyobbra becsülték, mint a -fejedelmüket. - -A félelmes útszoros el volt foglalva egy ember elvesztése nélkül. - -Riumin egy országgal ismét közelebb volt útja végczéljához. - -Most már eszköze is volt hozzá, hogy erőszakkal elvehesse azt, a miről -eddig csak álmodozott. - -A szoros elfoglalásával azután megnyilt a harcztér. - -S az valóban jól van elrendelve, hogy cserkesz harczoljon cserkesz -ellen, mert ezen a harcztéren a nehézkes orosz katona, a ki ahhoz van -szokva, hogy mindent parancsszóra tegyen, mind elpusztulna. Csak úgy -lehet itt győzni, ha egyik hegyszülött törzs harczol a másik ellen, ezek -a kifáradhatlan, megrémíthetlen vitézek, kiknek mindegyike külön -egymagában is hős, s közvitéz és csapatvezér nem jön zavarba, ha előre -nem látott akadályt talál maga előtt. - -Maga a harcztér is oly kuszált. Csupa erdő, hegyszakadékok, három-négy -ház egy csoportban, azoknak egy közös magas tömör tornya. Abba -menekülnek a körüllakók a rögtöni támadás esetén s ott azután férfi, -asszony, gyermek védi magát a kétségbeesés erejével. Ha egyet -elfoglaltak, következik a másik, minden erdő kelepcze lehet az -előrehatolónak, a hol nem várja, ott fogja egyszerre az ellenség körül s -mire szembe akar vele szállni, már akkorra megint eltünt előle; támadása -gyors, váratlan, védelme makacs, törhetlen, megfutása csalárd; futtában -visszafordul a nyeregben s úgy lövi le üldözőjét. Mintha földből nőne, -égből hullna, úgy támad elő, s mintha ördög volna, úgy tünik el megint. - -Riuminnak csak a kalgárokkal sikerülhetett a jezidek városáig -előretörni. Azonban ő is ügyes hadvezetőnek vált be. Fel tudta az orosz -hadviselésnek a sajátságait használni: az ellenséget több ponton -megtámadni s a főerővel egy helyen keresztültörni; merész -megkerülésekkel állásából kizavarni, cseltámadásokkal erejét félrevonni. - -Ott állt már a jezid törzs tartománya közepén; mind a két rokonfaj -összegyüjté csapatjait a főváros előtt egy döntő ütközetre, s ha a -kalgárokat hevíté a biztos győzelem reménye, a jezidet is félelmessé -tette a kétségbeesés. - -S annyi vérszomjas férfi között volt egy gyenge leány is, a kinek semmi -köze se volt sem a hódításhoz, sem a vérboszúhoz; csak épen, hogy nem -tudott elmaradni attól a férfitól, a kit oly nagyon imádott. Pedig -Csengli ghirai jobb szerette volna Izménét otthon hagyni a hugánál; de a -leány azt mondá: «én követem az én uramat». - - -XI. ALZAHIRA. - -A mint a két ellenséges sereg egymással szemközt felállt, s egyik -táborból a másikba kezdett áthangzani, a hogy a nyugtalan paripák -nyerítenek egymásra s a hetvenkedő harczosok ingerlik egymást kölcsönös -kihivásokkal: egyszerre trombitaszó hangzik a havasok felől, s a sima -fenyérlepte lejtőn egy új lovas sereg száll alá, melynek minden vitéze -fehér kucsmát visel. - -Riumint meglepte az új csapat megjelenése, a mire nem számított; a mint -azonban az ősz vezérek felé fordult, azoknak az arczán valami különös -elfogódást vett észre. - -– Legyünk nyugton, mondá neki a legvénebb. Itt jön Alzahira. - -– Ki az az Alzahira? - -– Az udi királyné. - -– Ellenség, vagy jó barát? - -– Egyik sem. Ő a biró. - -S azzal senki se kérdte többé Riumintól, hogy mi tetszik neki? Mind a -két táborban pihenőt fujtak a kürtök; a hadsorok meglazultak, innen és -túlról is kiváltak a fényesebb fegyverzetű alakok, hogy a csatatérűl -kiszemelt helyre előjőjjenek. - -Az érkező új hadcsapat azonban érthető kifejezést adott annak az -elhatározásnak, hogy ide nem pusztán beszélgetni jött, hanem hogy -megjelenésének nyomatékot is tud adni. Riumin bámulva látta, hogy az udi -királynő emberei egy csoport öszvérről nagy hirtelen kerekeket, -ágyútalpakat, rézcsöveket szednek le, azokat ép oly hirtelen összerakják -s pillanatok alatt négy ágyú van felállítva a legkedvezőbb magaslaton, -míg az egész völgyet uraló sziklafensíkon egy üteg röppentyű háromlábú -állványait lehet felismerni. Itt rendszeres haderő áll szemközt. - -A királynő kiséretével a hadrendben felállított lovasság előtt megállt, -s akkor hatalmas trombitaszó harsogott fel s e trombitaszóra a hadsor -közepén egy zöld zászló lett kibontva, melynek lobogóján egy földteke -volt kivarrva aranynyal, felül a tekén egy kereszt, alul pedig a félhold -ölelte azt át. - -Erre a jelre mind a két ellenséges sereg vezérei tétova nélkül vágtattak -a királynő elé, mintha maga Izrafil angyal jönne közéjük igazságot -tenni. Riuminnak és Izménének is követni kellett e hivást, ha azt -akarták elhitetni, hogy igazhivők. - -Az udi csapatoknak mind egyenlő öltözete és fegyverzete volt. Fekete az -öltözet, a süveg fehér. Puskáik mind gyutacsra voltak alkalmazva. Ezek -rendes katonák. - -A királyné öltözete nem volt különböző katonáiétól. Vállától a -kengyelvasig omló fekete selyempalást takarta el egész termetét s fejét -ezüst sisak födte, azon a földteke, a kereszttel és félholddal. - -Nem volt rajta semmi királyi dísz, hanem az arcza: az királynői volt. A -reá tekintő nem tudott magának számot adni róla, hogy mit látott? ez -arczot érezni kellett, nem látni; nem volt annak szépsége részletezhető, -az egész együttesen hatott, mint a földre szállt istennőké s csak a -lélekteljes nagy sötét szemekre tudott visszaemlékezni a halandó, a kit -sorsa valaha arra kényszerített, hogy e fölséges alak színe előtt álljon -s ezek a szemek úgy fogva tarták, úgy kivallatták, úgy kimondatták vele -legféltettebb titkait is, úgy rá tudtak parancsolni, úgy kikergettek -belőle minden ellenmondási ösztönt, úgy kiforgatták minden akaratából, -hogy soha se kivánt többet eléjük kerülni. - -– Szelim aleikum. - -– Aleikum unallah; mondának a cserkesz vezérek. - -– A királynő viszon üdvözlése így szólt «Daal áldjon». - -Hangja olyan volt, mint a megkondult harangé. Mély, de csengő, mint az -üvegharangé; mindig nyugodt, soha sem szenvedélyes, de azért mégis -ellenállhatatlan. - -Cserkeszül szólt hozzájuk, a szuáni kiejtés szerint, mely -leghangzatosabb. - -– Adighe férfiak! Miért törtök egymás ellen? Azért hozta meg a békét a -nagy próféta Manszur Elia a népnek? azért szüntette meg a tíz ivadék -harczát a szunnita és shiita között hogy most az egygyé lett muriditák -néptörzsenkint pusztítsák egymást? Feleljen a támadó! - -Csengli ghirai felelt, ellenfelére mutatva. - -– Vér van közöttünk. Apám vére van az ő fején. - -A jezid vezér válaszolt: - -– Az én bátyám vérét mosta az le. Apád megölte testvéremet. - -– Mullah! Nincs igazad. Szólt közbe a királyné. Načhali nyilt harczban -ejté el testvéredet; te pedig megrohantad éjjel, hadizenet nélkül -Nachalit, mikor vadászatból hazatért. A «chariate» ellened szól. - -– No úgye? szólt bele a kalgár vezér. A chariate is azt mondja, hogy a -vérért meg kell fizetni. - -– Igen, szólt a királyné; de azt kivánja, hogy a vétkes helyett ne -fizessen meg az ártatlan. Ti pedig mind a ketten sereget hoztok egymás -ellen, a miknek férfiai egymásnak nem vétettek s egy vérboszúból ezeret -csináltok. - -– No nem bánom, szólt Csengli ghirai, legyen hát kettőnk között a harcz. -Álljunk ki karddal egymás ellen a két sereg közé s végezzünk egyedül. - -– Én sem bánom, szólt erre a jezid főnök. - -– Hallgassatok, csitítá őket Alzahira királyné. Több vérnek nem szabad -az adighe törzsei között folyni. Jön egy közös ellenség, a ki -mindnyájunkat le akar igázni; az ellen kell egyesülnünk. Ha meg tudták -az izlam hivei egymásnak bocsátani Haszszun vérét, a ki fényes arczú -próféta volt s a kit az égbe fölvitték a próféták; meg kell alkudni az -apa és testvér halála fölött is. A chariate nem mondja azt, hogy vérért -csak vérrel kell fizetni. Hisz akkor mindig fönmarad az adósság, csak -hogy a másik félre száll át. Fizessen a vétkes aranynyal; akkor vége -szakad a viszálynak. Te Mullah vért ontottál, fejedelmi vért. Ezért -fizetni fogsz a megölt fiának ezer arany tumánt. - -Az elitélt szabadkozott. - -– Nekem nincs annyi pénzem. Egész népemre adót kellene érte vetnem. - -– Tudom. Rossz gazda vagy. Én az ezer tumánt lefizetem helyetted; nem -ingyen, nem is kölcsön, hanem szolgálatért. A Tundra folyam, mely az én -országomból a tiétekbe átfolyik, két év előtt a ti telketeken olyan -torlaszt rakott le, mely a vizét felszorítja az én vidékemre s ott egész -völgyeket csinál tó-fenékké. Ti a sziklatorlaszt el fogjátok távolítani. -Munkát adok nektek, az lesz a büntetéstek. Tudom jól, hogy a csatában -kapott sebtől nem irtóztok úgy, mint a kapa nyelétől, mely tenyereiteket -feltöri. Ez az én itéletem. Belenyugosztok-e? - -A jezid főnök hogy ne nyugodott volna bele? Így ő minden vérontás és -fizetés nélkül megszabadult a nehéz adósságtól, a népének a tenyere -pedig hadd törjék; hanem a kalgár ghirai nem vette olyan könnyen az -egyezséget. Ott állt mögötte Riumin s az meg-megrántotta a mentéje ujját -s Izménére mutatott, a mit a ghirai meg is értett. - -– Királynő! Én nem magam parancsolok a seregemnek. Ime egy derék -lazisztáni beke van velem, a kinek a hugát nőül kértem, a mire ő azt -felelte, hogy kalgár fejedelemfi addig nem házasodhatik, míg atyja vérét -a gyilkos szakállával fel nem törülte. Én neki adtam át seregem -vezérlését. Itt van a vezér s itt van a huga. Itéld meg, vissza -vehetem-e tőle adott szavamat? - -– Jőjjetek elém! szólt a királyné Riuminnak és Izménének. Sokáig nézett -sötét lélekbelátó szemeivel hol az egyikre, hol a másikra. - -Riumin érzé, hogy itt minden lélekjelenlétét össze kell szednie. -Nyugalmat erőltetett arczára s midőn a királyné némán inte neki a -kezével, hogy szóljon, csendes, de szilárd hangon mondá: - -– A kalgár sereg vezére én vagyok, nevem… - -A királyné eléje vágott: - -– A neved «Riumin Oleg». - - -XII. RIUMIN OLEG. - -Riumin azt hitte eddig, hogy őt senki személyesen harczban le nem győzi, -asszonyokkal szemközt pedig biztos diadalhoz volt szokva mindig, és most -ez a szemközt jövő asszony olyat ütött a fejére ezzel a szóval, hogy -holt embernek érezte magát egyszerre. - -Alzahira pedig nem Oleg arczán nézte szavai hatását, hanem Izméneén. A -férfiarcz kemény, az tud nagy ijedelmeket eltitkolni; de a leányé -elárulja a gondolatot. Izméne nem titkolá ijedelmét, a mint Riumin nevét -kimondatni hallá. - -Riuminnak is a torkán akadt minden további szó. Ha a királyné most -elmondja itt e cserkesz vezéreknek, hogy ki az a Riumin Oleg? - -Alzahira pedig megveregette a lova nyakát s aztán megszólalt a -legtisztább latin nyelven.[5] - -– Nekünk jobb kémeink vannak, mint ti nektek. - -Riumin diák korában mindig átkozta azt a tanárt, a ki Cicero nyelvét -verte a fejébe, de most áldani kezdte magában. - -Ha Alzahira királynő latinul beszél, akkor az először is azt bizonyítja, -hogy európai műveltségű hölgy, másodszor pedig azt, hogy gyöngéd szívű -asszony, a ki nem akarja e vad népek előtt elárulni a kelepczébe jutott -hőst. Ez visszaadta lélekjelenlétét. Ő is latinul felelt a királynőnek. - -– Ha kémeid elhozták a híremet hozzád, úgy bizonynyal azt is megtutad, -hogy én az orosz czár üldözöttje vagyok: szökevény és száműzött, ki -oltalmat keres az oroszok ellenségeinél. - -Alzahira csendesen intett a fejével. - -– Az lehet igaz, szólt nyugodtan; és lehet hamisság! Hogy melyik? azt én -bizonyosan meg fogom tudni. Most hallgass és tedd, a mit én mondok. - -Riumin fejében valami terv kezdett vajudni. - -Alzahira inte neki és Izménének, hogy vonuljanak vissza s azzal a -cserkesz vezérekhez fordult: - -– A kalgár vezér beleegyezett a békekötésbe. Te Csengli Ghirai átveszed -az ezer tumánt, mint apád vérdíját; te Mullah Khumai elvégezteted a -folyamgát széttörését országod területén s aztán éltek kölcsönös -békességben, s ha megtámadja kettőtök közül egyiket valaki, egyesült -erővel fordultok ellene. És most kicserélitek egymással fegyvereiteket. -Helybenhagyjátok-e? - -Mind azt mondták, hogy «Allah ekber!» Még Riuminnak is azt kelle -mondania, hogy jól van így; pedig ezzel a kibéküléssel az a vaskapu, a -mit ő most fölnyitott, jövendőre kétszeresen bezárt kapu lesz, a mit -innen is, túl is őriznek. - -A két fejedelem minden fegyverét kicserélte egymással, s a vad népek még -babonásak: az ilyen szertartásokra adnak valamit. «Saját» fegyvere ellen -senki sem harczol. - -Alig történt ez meg, alig hirdették ki nagy trombitaszó mellett a két -szemközt álló seregnek, hogy a szövetség meg van kötve, midőn Csengli -Ghirai Riuminhoz fordult. - -– És már most lakodalmunknak semmi sem áll utjában. - -Riumin ugyan meg volt akadva. Most mindjárt megházasítják s itt fogják -fejedelemnek. - -Alzahira inte neki, hogy csak hallgasson! - -– Az nem megy oly gyorsan, Csengli Ghirai. A szövetség meg van kötve, de -nekem biztosíték kell, hogy az meg is lesz tartva. Én adtam Mullah -Khumainak az ezer tumánt, ő azért egy sziklameder helyreállítását -vállalta el; ha ti ez alatt őt hitszegőűl megtámadjátok, ő nem végezheti -el a munkát, a mit nekem fogadott. Azért én elviszem magammal túszul a -te menyasszonyodat és a hugod vőlegényét, s nem bocsátom előbb vissza, -mint mikor az igért munka elkészül! - -– Úgy a prófétára esküszöm, hogy magam is csákányt fogok és segítek a -jezideknek követ vágni! mondá elbúsultan a kalgár fejedelem. - -Alzahira pedig odalovagolt Izménéhez s megfogva annak a kezét, oda -vezette őt kíséretéhez. Riumin homlokát és mellét érinté tenyerével, -legmélyebb hódolatát fejezve ki, s követte Izménét. Minden vágya -teljesült így. Mintha csak a szive legtitkosabb óhajtásait olvasta volna -betűhiba nélkül, úgy mondta el azokat a királynő. Igen, igen: ő vele -menni, az ő országába behatolni: ez volt Riumin feladata. Csak egyszer -aztán ott legyen a mesés Udi hazában, az arany és a tündérrege -országában, ott majd az ő dolga lesz azon kezdeni a feladatát, hogy -magát a királynőt hódítsa meg. Azt hitte, az könnyű munka lesz. Hisz az -is asszony. Ez ötlet a királynőtől, hogy őt magával vigye kezesül, -Riumin önérzetének hizelkedett. Miért volna a királynő más anyagból -alkotva, mint voltak az orosz Katalinok és Erzsébetek? - -Hanem erre a hiúságra nagyon hamar eljött a kiábrándulás dere. - -A békekötést nagyszerű lakoma követte. Kalgárok, jezidek a dáridó alatt -tökéletessé tették a kibékülést, azt a friss «lángos»-t, a mit az -asszonyok minden asztaltárs számára sütnek kardlap vékonyságú tésztából, -a teljes barátság jeléül, különösen tépegették szét, darabjait a -bográcsba mártva s úgy tömve a szomszédok szájába, a mi épen nem oly -undorító szeretkőzési jel, mint mikor orosz módra két férfi, pálinkától -csapzott bajuszos szájával egymást csókolgatja. Áldomás is hangzott elég -s Riumin sem maradt hátra az ő fölköszöntésével Alzahira királynéra, -kinek bájai iránti hódolatát semmi oka sem volt eltitkolni. Asztalnál a -királynő fekete selyem cserkeszszabású ruhát viselt, minden czifraság -nélkül. - -Alzahira nem várta a hosszú lakoma végét; lovagjainak indulót fuvatott s -búcsút véve a kibékített fejedelmektől, a két egyesült néptörzs -üdvrivallása közt tért vissza saját táborába, kiséretével és a túszul -elvitt Riuminnal és Izménével. - -Riumin, mint ember, nem titkolhatta el hódolatát e csodaszerű alak -iránt, ki varázsszavaival két néptörzset az öldöklésre ösztökélő dühből -a testvéri ölelkezésre tudott áthajlítani; de mint orosz katona, átkozta -őt azért a munkáért, a mi nagy akadályokat gördített a czár és az ő -tábornokai elé. - -Mikor az udi sereghez visszatértek, Riumin látta, hogy az ágyúkat mikép -szedik ismét szét, s azon bámult legjobban, hogy egy ilyen ágyúcsövet, a -mi látszólag hatfontosok számára készült, hogyan birhat el egy öszvér a -hátán? – Alzahira ezt a gondolatát is kitalálta. - -– Te az ágyúinkat vizsgálod? Azt hallottad úgy-e, hogy a cserkeszeknek -nincsenek ágyúik? Ez igaz is, nem is. Ágyúk azok; de még sem ágyúk. -Puskákat kitünőket tudunk készíteni, de ágyúkat nem. Ezt kovácsaink, -rézöntőink ki nem tudják találni. Öntött csöveik az első lövésre -szétrepednek. Ezek, a miket itt látsz, sok rétegben összegöngyölt -rézlapokból állnak, azért olyan könnyűek, hogy egy öszvér elbirja a -hátán. Lehet is velök lőni de csak egyszer. A mint az első golyót -kilőttük e csőből, az összegöngyölt lemez úgy széttágul, hogy a második -lövésnél a golyót már nem röpíti, hanem csak taszítja. Te azt mondod, -hogy az orosz czár üldözöttje vagy, számkivetett és meggyalázott. A -szucsuk-kalehi hirdetmény is azt tudatja rólad. Hadd lássam: igaz-e? -Tanítsd meg az én fegyverkovácsaimat arra, hogy minők azok az ágyúk, a -mikkel az oroszok lőnek! - -Ez volt aztán a szép kelepcze! - -Alzahira úgy játszott Riuminnal, mint a macska az egérrel. - -Erre lehet igazat mondani és nem mondani. De mind a kettő nagyon drága -lesz. - -Ha kap az alkalmon, egyszerre olyan nagy szolgálatot tenne az udi -népnek, mely az egész ország háláját biztosítja számára s talán még a -királynő szivét is; akkor eljut a végczéljához, az egész Kaukázus -gazdagságának, erejének titka ki lesz tárva előtte. Csakhogy e szolgálat -által egy eddig hiányzó fegyvert fog a cserkeszek kezébe szolgáltatni, s -ha azokat megtanítja ágyúkat készíteni és azokat harczban használni, -ezzel az orosz fegyverek diadalát teszi kétségessé s a saját honfiainak -a vérét pazarolja el. Ha pedig megtagadja ezt a szolgálatot, ha azt -mondja «én ehhez nem értek!» azt neki, orosz ezredesnek, senki sem hiszi -el; azt mondják: «áruló vagy! csak azért hirdettek ki szökevénynek, hogy -jó hired fusson előtted közöttünk!» s azzal úgy becsukják egy hűs -toronyba, hogy soha senki hírét se fogja többé hallani. - -Elvégre is; az utasítás semmi kedélyeskedésnek nem hágy helyet: «uszíts -egymásra nemzeteket, csábíts el asszonyokat, ne kimélj se pénzt, se -vért, csak elérd a czélt!» - -A czél itt van; a vár ugyan rossz vár lesz, de hát az nem tesz -különbséget: vedd úgy Riumin, mintha most tízezer orosz élén kellene -megostromolnod ezt a sziklát; úgy hogy a holttestek betöltsenek egy -szakadékot az utánuk jövők számára! - -Riumin azt felelte a királynénak: - -– Én megtanítom a fegyvergyárosaidat igazi ágyúkat készíteni![6] Ő maga -is beutazta ez országot, s azonkívül Curson, Makintosh, Spenczer és -Vilbruham stb. leírásait használta föl kútforrásul. - -«Reineggs, orosz utazó, egyike a legelső Kaukázus-utazóknak, még a múlt -században megbizatott az orosz kormánytól, hogy a hegyvidék -fejedelmeinek ajándékot vigyen, valósággal pedig, hogy kutassa ki azon -hirek hitelességét, a mik a kaukázusi aranyról beszélnek. Ezen utazó -(orosz) írja a tudósításaiban, hogy a szuánok (másutt udiák) -tartományában feltalálta azon tárnákat és aknákat, a mikből a régiek -csodás arany- és ezüstmennyiségeiket bányászták. Azóta azonban e nyomok -elvesztek; valószínű, hogy a hegyi népek maguk rombolták el féltükben a -bányák minden nyomát. Hogy a Kaukázus e részében csakugyan van arany, -azt bizonyítják az Elborus hegyei közül jövő folyók, a mik mind -aranyszemeket hordanak. – Az is nevezetes, hogy rögtön Reineggs -jelentései után megindították az oroszok a hadjáratot Kaukázusban, -kétségtelenül azon reményben, hogy e gazdag aranytelepek birtokába -jussanak. Nincs egy mívelt orosz sem, bármely politikai nézeten legyen -is, a ki ne hinné, hogy ezek a bányák arra a hatalomra nézve, mely e -vidéket állandóul birtokában tarthatja, a gazdagság kimeríthetlen -forrását fogják képezni. Reineggs óta sok kisérletet tettek orosz -kalandorok, hogy a szuonoknak e titokteljes országrészébe -elhatolhassanak; az aranykeresés vitte őket oda, – de soha se tértek -vissza. - - - - -MÁSODIK RÉSZ. - - -I. A DAAL ISTEN. - -A mint a visszavonuló hadcsapat az Udi tartomány határát elérte, a mit -magas sziklaobeliszkok jelöltek meg, Riumin tapasztalá, hogy itt -czivilizált világ kezdődik. Rendes egyenes utak voltak vágva az erdőkön -keresztül s a hegyszakadékok áthidalva, a Kaukázusban új tünemény. - -E hidakat mindenütt óriási sziklalapok képezték, egyetlen darabból -hasítva, minőket a saumuri tündérgrottán mint a loch-mariakeri -kalmárasztalon szemlélünk s miknek látása kétséget kelt bennünk, hogy -őseink tán óriások voltak, mikor ily roppant szirtlapokat minden -segítőgép nélkül egy üreg fölé emelni birtak. - -Az Udi hegyvidék egy élő muzeuma volt az emberi művelődés fokozatos -haladásának. - -Ott jöttek szemközt a bálványalakká kifaragott sziklacsompók, első -istenei a földnek, kiknek a nevét is elfeledte mindenki, majd egy -meredek sziklafal, közepén oszlopok, homlokzat, kifaragva egy darab -kőből; a homlokzaton irás, melyet senki se tud elolvasni többé, királyok -síremlékei talán, vagy emléklapok, őstörténetet megörökítők. Egy erdővel -körülnőtt sziklatetőn egykori tűzoltárok csonka pyramid-alakú tűzhelyei, -tűzveres maga a kő is, a runairás ölnyi jegyei oldalaikon ezer -lépésnyiről megkülönböztethetők; mély sziklavölgyekbe letekintve, mint -egymás fölé épített kártyavár szédelegnek a pelasgi modorú tumulusok -kapui, benőve repkénynyel; a zuhatag rég elmosott minden hozzájuk vezető -utat, most ott függnek a szédítő magasban: egyptomi tömör oszlopsorok -magas kopár hegytetőkön, mint egy óriás csontváz gerincze, megaranyozva -a lemenő naptól s ködlepte völgy homályából, mint álmodott tündérkép -rémlik elő az egy darab sziklából faragott s indus pagoda -szomszédságában a hajdankori amazonok építménye, egy elpusztíthatlan -mauzoleum. - -A hajdani istenek és emberek ősszármazásának classicus földe ez itt. S -az újkori emberek és istenek temetkezési helye. - -Néhol aztán a természet maga is építészi szeszélyre kelve, elkezdett -titáni várakat, tornyokat, obeliskeket egymásra halmozni; egy négyszögű, -gömbölyüen hajlott oldalú pyramid, szabályos kőrétegeivel, távolból -egészen úgy tünik fel, mind az ind buvaneszvárai civaoltár, s a mély -hegyszakadék két oldalát, melynek szorosán egy hegyi folyam alárohan, -egy demiurgusi kéztől épített ördöghídja köti össze. - -Ha e hidakat szétrombolná a védő lakosság, a támadónak újakat kellene -építeni, a mi nehéz munka lenne, s ha a védőnek is vannak ágyúi, nemcsak -a támadónak, akkor ez sok vérontásba kerülhet. Hanem azért még ez mind -nem teszi hozzájárulhatlanná a kaukázusi Eldorádót. Riumin, mikor nem -figyeltek rá, térképeket rajzolt a bejárt vidékekről. - -Végre fölértek a legmagasabb hegyhátra, melynek növényzete már a havasi -jelleget árulja el. Onnan aztán egyszerre végtől-végig beláthatá Riumin -az egész rejtélyes országot, melybe eljutni törekedett. - -Egy akkora terület, mint az Engadin-völgy Helvécziában, hullámzó -halmokból, völgyekből összerakva s köröskörül fogva óriási hegyektől, a -mik azt minden széljárás ellen védik. S hogy a svájczi jelleg tökéletes -legyen, a völgy egyik oldalát több mértföldnyi hosszúságban elfoglalva -tartja egy sötétkék tó, melynek partjai egymáshoz nőtt falvakkal vannak -beépítve, s szakadatlan kertekkel beültetve. Más völgyeiben a -Kaukázusnak merőben hiányoznak a hegyi tavak; többnyire a hegyvágány -egyenesen vezet le a lapály felé, folyamvizét zuhatagokban eresztve alá. -Itt valami útját állta a hegyfolyamnak, természet- vagy emberkézalkotta -akadály. - -Az egész kis tartomány olyan volt, mint egy kert, a számtalan patak, -mely minden völgyből ezüst szalagkép kigyózott alá, a lapályon öntöző -csatornákba volt szorítva, s azok, mint ragyogó tükörrámák foglalták be -a bujazöld réteket; az északi magas domboldalakat sötétzöld -gesztenyeerdők boríták, a délnek fekvő halmokat ezüstbe őszülő -olajfaligetek koronázták, s a paradicsomi tájkép tele volt szórva -lakházakkal, kastélyokkal, köskökkel, miknek fehér homlokzatai, piros -tetői, bádogtorony födelei kivillogtak a bujazöld közül. - -De a Riumin figyelmét nem az elragadó bűbájos tájkép kötötte le, hanem -az a stratégiai kérdés, hogy mint lehet ez országba egy hódítónak -bejutni? Ime, annak a bejáratát egy tó zárja el. Minden eddig eléje -került akadály olyan, hogy nagy erőpazarlással egy orosz hadvezér azon -keresztül törhet, de mikor egész idáig eljutott, itt meg kell neki állni -és gondolkozni rajta, hogy mit csináljon most? Ide dereglyék, kompok -kellenek. Átusztatni lóháton a széles tavat nem lehet. - -A hegygerinczről a sziklába vágott szabályos kanyargó út vezetett le -egész a tóig. Ott vártak a visszatérő hadcsapatokra a szuávok kompjai, -mik erős tölgyfákból voltak készítve, egész kis hajóhad. A királynő -csapatja átkelt a tulsó partra. - -A tulsó részben több ház, a mi a parthoz közel épült, egész az ereszéig -el volt borítva a víztől, s a gyümölcsfáknak a koronáin akadt fel a -hinár. Alzahira alkuja a jezid szomszédokkal nagyon alapos volt. A -folyam menetét valami hegyomlás visszatartotta az ő völgyeikben, s az -által e tó felszíne nagyon felemelkedett, s hektárokat foglalt el a -paradicsomi kertekből. - -A tó közepe táján, szemközt a sziklaúttal egy magas sziklatömeg -emelkedett ki a vízből, melynek fensíkján tömör bástyák voltak építve, -lőréseikkel az egyetlen bejárat felé fordulva, azok is valószínűleg -olyan kezdetleges ágyúkkal lehettek felszerelve. - -Nagy város nem látszott az egész messze belátható területen sehol. -Három-négy épület egy csoportban, azok körül kertek, szántóföldek, de -minden halom, minden hegyoldal tele volt épületekkel, s azokban a világ -minden építészeti rendszere volt képviselve. - -Riumin az első széttekintésre azt számította fel magában, hogy ennek a -tartománynak lehet öt-hatszázezer lakosa. És e szerint az ki tud -állítani harminczezer harczost. - -A tó tulpartjára érve, tovább haladt a királynő csapatja a tartomány -belsejébe, mindenütt eperfákkal szegélyezett utakon, gyümölcseik terhe -alatt hajladozó kertek között; az eddig látott ősrengeteg helyét olajfa- -és mandulaültetvények foglalták el, s a szőlő nem futott vadon a -bükkfákra, hanem lugasokra volt mívelve, köztük mesés terjedelmű -törzsek, embervastagságú derékkal, miknek ágai, mint az óriáskigyók, -kúsztak fel az alájuk épített kőívekre; egy tő elég volt egy házat -udvarostul beborítani s tízezerei a biborfürtöknek csüggtek le róla. -Mindenütt élet és munka nyüzsgött. A házak, mint körülkoszorúzott -oltárok tüntek fel a felaggatott dohány-, tengeri- és paprikafüzérektől, -az aszalók tetején piroslott a gyümölcs; kemenczéik előtt aranyat -játszott a lefojtott selyemgubók halmaza; a patakok, öntöző csatornák -menetét ellepte a fehérített vászon, s nyájakkal, gulyákkal, ménesekkel -volt tele minden kerített völgy. - -Ha már a házak különféle építkezési rendje meglepte Riumint, még inkább -a lakosok viselete, mely, a hány házcsoport, annyiféle volt. Maga a -főváros, «Dauri», hasonlított egy roppant terjedelmű nyári -lakcsoporthoz, melyből semmi torony nem meredt föl, csupán az óriási -cziprusfák; valamennyi utcza zöld sövénynyel szegélyezve, s -gesztenyefákkal, diófasorokkal beültetve végig; a paloták széles -kőkerítéssel körülzárva, de a kőfal teteje is csupa zöld a tövér -kövirózsa bokraitól, mint az El-Baruhi palotáknál látni. - -A királynő vára nem volt védelemre szánt erősség. Magas, földszinti -kastély volt, négy oldalán tornyokkal, s egy körülfutó, doriai -oszlopcsarnokkal. Mintha Strabo vagy Plinius idejéből maradt volna fenn; -belső elrendezése, a freskó-festmények a falakon, a tágas atriumok, a -tepidarium, mind a Pompejiben kiásott régi római patriczius lakokra -emlékeztetett. Hanem a mi a haladó korról tanuskodott, az volt – a -villámhárító. A homlokzaton volt látható egy szoborcsoportozat csonkja: -egy trón négy lába, egy emberalak két lábfeje, és egy sasnak a két -karma, azok közül az egyikben az ismeretes villámtekercs. Itt valaha -Jupiter tonans szobra állott, most pedig a villámhárító hirdeti, hogy -itt Jupiternek mennykövekkel hajigálni tiltatik. - -Mikor a csarnokba felhaladtak a tágas lépcsőzeten, a királynő így szólt -Riuminnak: - -– Ime, ez az Udi ország, a mit még ellenség meg nem taposott soha. -Lehetsz benne vendég, lehetsz fogoly és lehetsz honfi, tetszésed -szerint. - -Riumin pedig azt gondolta magában: - -– Leszek én ebben házi gazda. - -Hanem mást mondott: - -– Leszek ez országban oktató, a ki megtanítom népedet az újabbkori -fegyverek használatára. - -A királynő e szóra kezét nyujtá neki, s azt mondá: - -– Akkor első ember fogsz lenni ez országban, én utánam. - -Riumin pedig utána gondolá: - -– Leszek én első ember ebben az országban – te előtted. - -A «cœnához» Riuminnak könnyű selyemöltönyöket hoztak, s a számára -rendelt lakosztályban megtalálta a rómaiaknál nélkülözhetlen -tepidariumot, a mi viszontagságteljes kalandútja után nagyon kedvére -esett. - -Az étkező teremben megismerte a tricliniumokat. Amphorák, vedrek, mind a -római mintára készültek. Maga a cœnához megjelenő királynő ezuttal a -latiumi úrhölgyek festői redőzetű öltözetét viselte, mely büszke -termetének szoborszépségét elárulá, befont haja arczának szelid -méltóságát emelte. Minden öltönye hófehér volt, és haja fekete, szemei -sötétek. Csak naparanyozta arczszíne árulá el keleti eredetét. S a -selyemfonású öv, a középen lecsüngő hosszú tőrrel, jellemezte a cserkesz -nőt. - -Riuminnak tetszett az, hogy Izménével is levetették a vad bacchansnői -gúnyát, s a királynő kiséretében ő is abban a testhez simuló tunikában -jelent meg, melyben a többi kisérő hölgyek; ő rajta halvány rózsaszín -öltöny volt. Hasonlított az Olymp tüneményes alakjához, a Horák -egyikéhez. - -Több férfi Riuminon kívül nem volt a tricliniumhoz hivatalos. A kik -felszolgáltak is, mind nők voltak. A férfi ez országban csak dolgozik, -de nem szolgál. A vacsora egyszerű volt és izletes, a bor édes és tüzes. -A királynő maga is ivott bort. Az ujjaikkal ettek mindent, kés, villa -nélkül. Mikor aztán a kezeiket megmosták, akkor a királynő nargyléhket -hozatott maga és Riumin számára, s a rómaiak átalakultak törökökké. -Lollia Paulina, Cleopatra még nem ismerték a csibukszopóka -gyönyörűségét, ha ismerték volna, talán kevésbé unták volna magukat, s -kevesebb kegyetlenségen törték volna a fejüket. A ki a dohányzást -föltalálta, felére szállította le az emberi szív vad hajlamait. - -– Ime, látod, szólt a királynő, a nyugatot és keletet együtt. A mi Róma -és Singapoor között esik, az mind egy országban összegyülve. Az Udi -tartományban háromszázféle nép lakik, a kinek nyelve, öltözete, eredete -egymástól merőben idegen, és a ki egymással mégis békében él. - -– Hogy kerültek itt össze? kérdezé Riumin. - -– Ezredévek gyüjtötték őket össze. Már a görögök idejében virágzó -országok népei laktak itten; a meseszerű Amazonország itt folytatta -diadalmas harczait; az udi népet a byzancziak «Zychy»-nek nevezték. Itt -volt Colchys, a Jázon-mondakör végczélja. A nép minden világrészből -özönlött ide. A merész kalmárok, kik a Jóremény-fok felfedezése előtt a -kereskedelmet India és Európa között az országon át vezették, itt -találtak emporiumot. A békés iparüző népek, kiket a persa, méd, örmény -nagy hódítók országaikból kizavartak, a kiket Nagy Sándor, Aurelián -lakhelyeikből elűzött, Palmyra őslakói, Palæstina vándorai, Egyptom -számüzöttei itt találtak menedéket. Hozzákerültek a népvándorlások -maradványai, valamennyi hazavesztett nép; az utolsó töredékek az avar -csakánok seregeiből, Attila hunjainak véghada, a kiirtott parsok -felekezetei, a száműzött görögök, franczia emigránsok, hugonották, -hassiai németek, velenczei olasz kalandorok, szaraczénok, török -eretnekek, wahabiták és assasinok, kiket kalandvágy, nyereségösztön, -világgyülölet, irtóháború, vallásüldözés addig kergetett, míg -visszakerültek azok közé a hegyek közé, a honnan az emberiség kiindult s -itt találtak egy olyan közös hazát, a mely azt, a kit egyszer megfogott, -nem ereszti tovább. Háromezer évnek egymást kiirtó czivilizácziója -talált itt végmenedéket. - -– S mi tart ennyiféle népet össze? - -– Épen az, hogy oly sokfélék. A maga csoportjában mindegyik fentartja -ősi nyelvét, viseletét, szokásait. A kormányzatban pedig van egy közös -nyelv, melyet elfogadott valamennyi, azért, mert egyiké sem: ez a latin. -Törvényhozás, kereskedés e nyelven folyik. - -– Akkor mégis a római faj uralkodik a többi fölött. - -– Csakhogy ilyen faj nincs. A római nyelvet behozták e kis világba -Sextus Pompejus szétszórt hivei, de azok egy tömegben nem maradtak. -Műveltségüknél fogva az itt talált törzsek vezetői, tanítói lettek s -azokban elmultak úgy, hogy nyelvük és műveltségük fenmaradt utánuk. Ős -rómait nem találsz itt már ez országban. Az én ősöm Tamera királynő -volt, s azt tartja az egész Elborus vidéke hajdankori fejedelemnőjének s -ő rajta kezdve mindig nő uralkodik Udiban, a korona leányról-leányra -száll. - -– Épen úgy, mint Madagascar szigetén. - -– Ebben van kifejezve az az eszme, hogy ez az ország csak véd és nem -támad. - -– Én ismertem országokat, a miknek asszony-uralkodóik nagyon szerettek -háborut viselni. - -– Azok bizonyosan istenfélő országok voltak. - -– Hát Udi népei nem félik az Istent? Azt kellene hinni, hogy a hol -háromszázféle nemzet lakik együtt, ott nagyon sokféle vallásnak kell -lenni, s ha egyébért nem, vallásgyülöletből tépik, marják a külömböző -felekezetek egymást, s ha kiegyeznek is a hazán és nyelvkülömbségen, de -csak összevesznek a tornyaik külömböző jelvényein! - -– Udiban minden nemzet csak egy Istent ismer s azt együtt szereti, abban -megnyugszik, annak a neve Daal. - -– S ki az a Daal Isten? Az a láthatatlan Isten? - -– A Daal a látható Isten, a kit mindenki rögtön megismer, a mint -rátekint, és meglát mindenütt, a hova tekint, a ki minden élőnek -egyformán atyja és anyja, a ki csak szeret, megtart, megáld, soha sem -gyűlöl, nem büntet, nem átkoz: a Daal Isten a föld. - -– Az Udi nép a földet imádja? - -– Az ő istene a föld. Nem a nap, a ki magára nézni nem enged, s a ki -éjjel elhágy, megszünik lenni. A föld mindig velünk van, ez a mindenütt -jelenlevő, ez, a ki minden fiát táplálja, ruházza, árnyékkal betakarja, -álmában ringatja, holtában visszafogadja. Ez, a ki nem kér magának -templomot, a mit ő épít, szebb a münsztereknél és a basilikáknál; harang -se kell bele, a madárdal összecsengeti az imádkozókat. Nem kell neki se -Imám, se Protopopa, se Láma, se Pontifex, egy búzakalászban benne van az -egész katechismus. Ki adta azt a búzakalászt? A Daal Isten! Hisz a -kebléről szakítottad le. Kell ide még prédikáczió? Más Istennek vérrel -áldoznak, pedig a vérből csak féreg támad. A Daal Istennek adott áldozat -pedig kizöldül és kenyeret ad. Ezt prédikálja a búzakalász. A Daal hivők -vallása az, hogy az embernek itt ezen a földön kell boldognak lenni. Itt -nincsenek próféták, a kik azt hirdessék a népnek: türj, nyomorogj, -izzadj, fáradj helyettem, mert én rest vagyok, ontsd ki a véredet -érettem, mert én dicsszomjú vagyok; minél többet szenvedsz, annál -nagyobb lesz a bologságod majd egy másik világban! Pedig hiszen abba a -másik világba is utánna fog menni a hivőknek az a próféta, s ő ott is -olyan rest lesz és olyan éhes, és olyan dicsszomjú, s megint egy -harmadik más világgal fogja biztatni a nyomorultat. A Daal Isten azt -akarja, hogy még itt ezen a földön üdvözüljön minden halandó, s ha mind -egyetértenek benne, senki sem akadályozza meg őket e szándékukban. – -Riumin gondolta magában: - -– Megálljatok csak! Hozunk mi ide egy archimandritát egy pár száz -pópával, majd megtanítanak azok titeket a pokol és purgatórium -tiszteletére! - -– És aztán nézd, szólt Alzahira, a földisten meg is tudja védeni azokat, -a kik őt imádják. Benn az országban békét ád, s szikláival visszatart -minden külellenséget. Kapuinkat tavakkal, folyamokkal őrzi, s karjainkba -erőt, egészséget ad, ha kell fegyverrel is megoltalmazni azt, a ki egy -személyben «Isten» és «haza». - -– Királynő, szólt Riumin, a te vallásod nekem nagyon tetszik, hanem hogy -tökéletes legyen, kérjünk kölcsön a Daal Istentől még egy kis rezet és -czinket is, aztán meg ként és salétromot, hogy ágyúkkal láthassuk el ezt -a paradicsomot; mert e nélkül nincs tökéletes boldogság az «isteni» -földön! - -A földimádás külömben római hagyomány. A föld maga volt az ős istene -Latium lakóinak, s megmaradt még a classicus mythosz fényes korszakában -is, akkor «bona Dea» néven nevezték, templomába csak nőket bocsátottak, -s igazi nevét férfi előtt soha ki nem mondták. Talán innen honosult meg -e cultus a Kaukázus havasai között. - - -II. A PARADICSOM. - -Riumin beváltotta a szavát, a mit a királynőnek adott. A szentpétervári -ágyuöntőde mintájára saját felügyelete alatt készíttetett hatalmas -fegyverműhelyt, s beavatta az udii fegyverkovácsokat abba a titokba, -hogy az ágyucsövet fúrni kell. A tartomány bejáratait őrző -sziklaerődöket ellátták hatalmas tűzokádó csövekkel s ezzel az -aranyország hozzájárulhatlanná volt téve. - -Hozzájárulhatlanná az erőszaknak; de hát nincs-e egyéb hatalom is -Oroszország kezében? - -Nincsenek-e meg azok a fegyverek, a mik elfoglalták Mingreliát, -Daghestant, Armeniát, Gruziát; szép szóval, hizelkedéssel, a királynők, -herczegasszonyok szivén keresztül, elcsábítva a nőt, megvesztegetve a -férfit, megejtve mind a kettőnél a hiuságot? ezek az idegen szürke -szemek, ezek a rőt szakállak sokkal több pusztítást követtek el -Kaukázusban, mint az ágyúk és szuronyok. - -Riumin napról-napra magasabbra tanulta becsülni e kis tartomány -gazdagságát. Pedig még csak a népeit és a földjét ismerte meg. A föld -maga is gazdag; de a nép szorgalma még nagyobb kincs. A száz meg -százféle népnek mindegyike hozott ide magával valamit, a mi az iparban -tökély; a velenczések az üveggyártást, az aranyművességet, a hugonotta a -virág- és gyümölcskertészetet; a német a vászonszövést, a Perzsiából -kiüzött babismus híve a szőnyeg és shawl készítést, a szaraczén a -kardvasgyártást, a chinai a selyemtenyésztést, s az egyptomi a -holttestek bebalzsamozását; építészetben, szobrászatban, festészetben -versenyeznek egymással. Túlömlő jólét van mindenütt. Az államnyelvet a -főtanodákban, az anyanyelvet a népiskolákban tanítják, s a könyvtárak -kincsekkel vannak megrakva. - -Minden ember dolgozik, tanul; s a háromszáz népfaj nemzeti büszkeségét -abban versenyezteti, hogy melyik tud nagyobb jólétet felmutatni? melyik -mulja fölül a másikat szellemi haladásban? Békességük nem közöny, hanem -nemes verseny. - -Magának a hegyvidék légkörének is van erre befolyása. Miként Svájczban -három olyan nemzet tud békében együtt élni, mely künn a nagyvilágban -egymással a legelkeseredettebb harczot viseli, úgy összeszövetkeznek a -Kaukázusban is az idegen ajkuak egy hazaszerető néppé. Ki tette a -helvétát szabaddá, gazdaggá, műveltté, boldoggá? A Föld-Isten tette -azzá: a hegyek. - -A példát megadta rá Manszur Elia, a nagy próféta, ki a mohamedán -vallásnak egymást rongáló két felekezetét, a schiitát és szunnitát itt a -hegyek között ki tudta békíteni s miridita név alatt egyesíte törököt, -persát, arabot, tatárt és cserkeszt. Az Udiak tovább mentek, ők -egyesíték a keresztyént a mohamedánnal és a zsidóval, a polytheistával, -a buddhistával és a tűzimádóval s azt mondták: közös Istenünk a föld, a -haza. - -Hanem egyet nem tudott jártában-keltében felfedezni Riumin, saját -nemzetebelit. Lehetetlen pedig, hogy háromszáz népfaj között orosz is ne -legyen. - -És a másik, a mit nem tudott felfedezni sehogy: a keresett aranytelep. - -A rábizott ágyugyártás miatt feladata volt felkutatni a tartomány -hegyeit, a hol érczet ásnak; talált rezet, vasat, ólmot, czinket, ként -eleget, de sehol se találta nyomát ezüst-, vagy aranybányának. - -Pedig az ország népe ragyog a két nemes ércztől. Az előkelők -ezüst-tálakról esznek; a köznép minden öltönygombja, csatja ezüstből -van, az asszonyok aranylánczokat, karpereczeket viselnek, s a vezérek -lovainak zablája és kengyelhágója szinarany. A királynő trónja tömör -aranyból készült, s az asztal-táblája, melynél a törvényt szentesítik, -egy roppant aranylap maga. - -És mégsem tudott rábukkanni. Kérdezősködnie a kettő felől nem volt -szabad. Az gyanut keltett volna ellene. - -Riumin jól játszotta szerepét. Tehetségeit egész mértékben fogadott -hazájának szentelé; a fegyverkezéstől elkezdve az ipar- és gazdálkodás -teréig mindenben túlhaladva volt az elzárkózott ország a külvilág által. -Az új találmányokat csak a szökevények és kalandorok ismerteték meg, kik -nagy időközökben ide vetődtek. Riumin e haladást közölte a tartomány -kiváló embereivel s a jó siker hálára kötelezte a népet. - -Hogy Alzahira szivében minő foglalást tett a hódító, azt a «királynő» -nem vallotta meg, de az «asszony» epedő arcza, s titkos sóhajtásai annál -inkább elárulták. - -Az idő lejártához közelgett, mely mint kezeseket kötelezte Riumint és -Izménét az Udi tartományban maradásra. A jezidek a rájuk kivetett munkát -egész odáig bevégezték, elhordva a hegyomlás torlaszait, a hol csak egy -óriási bazalt-tömeg állta el a folyam rohamát, a mit egy földrengés -döntött oda le a mult esztendőben. Ezzel már nem tudtak boldogulni. A -folyam szakadatlan zuhatagban omlott a sziklatorlaszon keresztül, mely a -mögötte levő tó felszinét épen annyira felemelte, a mennyi saját -magassága volt. A jezid munkások nem fértek hozzá a zuhatag miatt a -sziklához, s az alatt százai a túlpartra épített házaknak úsztak a -szokatlan vízárban. - -Riumin felajánlotta a királynénak, hogy ezen is fog segíteni. -Buvárharangot készített, a mi még akkor Európában is új találmány volt, -s annak a segélyével a tóban, a víz alatt furatott tűzaknákat az -ellenálló sziklatömegbe. A mikor ez elkészült, akkor a jezidek -kényszermunkája be lesz fejezve. - -És akkor aztán mehet Riumin és Izméne Chod várába a kettős lakodalmat -megtartani. - -Izméne kedvencz hölgye lett Alzahirának. Leány leány előtt nem tud -titkolózni. Izméne rég tudta azt már, hogy a királyné busongva gondol -arra a napra, a mikor Riumin el fogja hagyni az ő országát. És Izméne -mindent megsugdosott Riuminnak. - -A sugdosó szót, az egymást kereső pillantásokat pedig észrevette az a -nő, a ki szeret; már féltékeny is volt. - -Egyszer azt kérdezé Riumintól: - -– Mikor készülsz el a tűzaknával? - -– Már készen vagyok. - -– Mi van még hátra? - -– A megtöltés és felrobbantás. - -– S mikor történik ez meg? - -Riumin mélyen a szemébe nézett a kérdező nőnek s azt felelé: - -– Ha akarod, holnap; – ha akarod, egy év mulva; – ha akarod, soha sem. - -– Tehát – egy év mulva! mondá a királynő, kezét nyujtva a délczeg -férfinak, a ki szemébe merte ezt mondani. - -(Riuminnak nem lehetett addig az eltávozásra gondolni, a míg föl nem -fedezte az ország aranytelepeit.) - -Alzahira megtudta azt, hogy viszont szerettetik, Riumin addig marad itt, -a meddig ő kivánja. - -Hanem a féltékenység a paradicsomban is otthon van. A hol a szerelem -napja süt, ott az árnyékot is vet. - -E találkozás utáni napon Izméne alkalmat talált a királyné oldala mellől -eltávozhatni s Riumint fölkeresni. - -Oleg az arczáról látta, hogy a leánynak valami nagy baja van. - -– Mi lelt? kérdé, megczirógatva a leány arczát. - -A leány sohajtva felelt: - -– A királynő azt mondta, hogy neked még egy évig itt kell maradnod. - -– S ez neked fáj? - -– Nem az. Hanem azután azt mondta, hogy a te itt maradásod nem ok arra, -hogy engemet is visszatartson vőlegényemtől. Engemet el fog bocsátani -Csengli Ghiraihoz. - -Riumin nevetett. - -– No és te attól ijedtél meg, hogy férjhez vesznek? - -– Én nem akarok férjhez menni. - -– Gondold meg, egy fejedelem kér feleségül! - -– Én nem megyek hozzá, inkább meghalok. - -– De ezt nem mondhatod a királynénak. - -– Nem ám. Valami rosszat hinne felőlem. - -– Azt hinné, hogy valakit mást szeretsz. - -– S ezt nem szabad neki hinni soha, soha! szólt a leány kigyuladt -arczczal. - -– Jól van. Ne szólj semmit. Fogadd hallgatva, a mit mond, s tégy úgy, -mintha beleegyeznél. - -– Te nem akarsz elküldeni magadtól? kérdé Izméne félénken repeső -várakozással. - -– Nem! felelt Riumin s marasztaló szorítással fogta meg a leány kezét. - -A leány szemeiben öröm sugárzott a könyeken keresztül. - -Riumin elhatározta, hogy egyenesen törni fog a czél felé. Felkereste -Alzahirát. - -– Királynő! kezdé Riumin. Ha te nekem egy évet adsz néped korszakából, -én azt csak úgy fogadhatom el, ha megengeded, hogy én ebből az évből -történetet csináljak. - -A királynő komolyan ingatta szép szoborfejét. - -– Ez a nép addig boldog, a míg története nincs. Láttad utolsó -királynéjának sirját, a ki hadat viselt; siremlékén olvastad a khuczuri -betűkből, miket tett? Az a két aranyozott arczképe, a mi sírja fölé van -fölállítva, a meghódított Gündzséból lett ide hozva. Mind a kettő félig -sülyedt már a földbe. Az örökké élő fű el szokta nyelni a halott -tárgyakat. Századok kellenek hozzá. Annyi időtől fogva nem viselt ez a -nép háborut. Fegyverét csak arra tartja, hogy a hol egymással viszálkodó -törzseket talál, közéjük álljon és szétválaszsza őket. Olvasd végig -arany krónikánkat, hosszú sorát fogod benne találni a királynőknek, a -kiknek nevei után csak az van irva: «boldog volt, szerette férjét, és -népei szerették őt». Miért akarod, hogy az én nevem után más legyen -följegyezve. - -– Nem én akarom, hanem a végzet. Te magad jól tudod; kémeid hirül hoznak -mindent, hogy a pontusi partok felől egy hatalmasabb hódító közelít -tartományod felé, mint a milyenekkel Tamera királyné küzdött. Én -ismerem, mert száműzöttje vagyok. Ez az egy fenyegető rém kényszeríti -egész Európa minden népét fegyverben állani. Pedig azok is szeretnének -boldog népek lenni; ifjuságuk boldog korát nem tölteni -fegyverhordozásban, s kenyerük felét nem adni annak, a ki fegyvert -hordoz. De Oroszország úgy akarja, hogy fegyverben álljanak s a mit ő -akar, azt a többinek tenni kell. Mindenki útjában áll ennek. Már közelít -feléd! - -A királynő elhitte az orosz menekültnek, hogy az ellenségévé lett saját -nemzetének, a miért a czár oly kegyetlenül bánt vele és családjával. - -– Hadd jöjjön! Mondá a fenyegetésre. Három nap alatt harminczezer -fegyveresünk fogadja, s ha kell, a számot megkétszerezzük. - -– Sok fegyveres még nem hadsereg. Ez ellenféllel szemben rendes -hadcsapatokat kell tartani. - -– Ha szükségesnek találod, hajtsd végre. Én elrendelem s tanácsunk -helybenhagyja. - -– Ezzel szemben sulyos költség fog nehezedni az országra. - -– Megbirjuk azt. Láthatod, hogy elég gazdagok vagyunk. Raktáraink telve: -aratásunk dúsan jövedelmez. Képesek vagyunk nemcsak a magunk népét, de -még a szomszéd szövetségeseinket is évekig ellátni élelemmel. - -– A rendes hadcsapatokat azonban nem lehet buzával és selyemgubókkal -fizetni; oda arany- és ezüst pénz kell, a mi kis tömegben nagy értéket -képvisel, s a hogy tudom, országodban nem fizetnek semmiféle adót, a -királynő csak a legnagyobb földbirtokos. Egyéb jövedelme nincs. - -Alzahira erre fölkelt a helyéről s azt mondá Riuminnak: - -– Kövess! - -A királynő palotája folyosóin át a trónterembe vezette Riumint. Ott -megállítá őt a trón előtt. - -– Tudod, hogy ez szinaranyból van? - -– Nagybecsü ereklye. - -– De azért, ha ereklye is, mikor rákerülne a sor, bizony nem késnénk azt -pénzzé kiveretni, ha az ország védelme úgy kivánná. Azonban elhiheted, -hogy a mely országban aranyból öntik a fejedelmi széket, ott az aranynak -bőven kell tanyázni. - -Alzahira, ezt mondva, kezével könnyű taszítást adott a trónnak, mire az -elmozdult helyéről, s egy csapóajtót tüntetett elő a falban, melynek -hármas zárját a királyné felnyitá s a feltárult ajtón át egy szűk -kőlépcsőn levezette Riumint. - -A lépcsőgádor egy sziklába vágott boltozatos teremben végződött. E terem -padmalyát széles nagy gömbölyű oszlopok látszottak emelni. Csak -látszottak. Nem oszlopok voltak azok, hanem szabályosan egymásra rakott -tömegei a zacskókba kötött kivert ezüst pénznek. Közöttük nagy -érczurnák, megtöltve aranynyal. Megannyi millió! - -A földalatti boltozatnak világítása is volt. Közepén egy örökké égő -lámpa lobogott, távolról ide vezetett naphtha lángja, minő a tűzimádók -bákui templomában ég, ezredévek előtt föltalált neme a gázvilágításnak. -Ez örök fény mellett látta Riumin egymásra halmozva ragyogni az örök -érczeket. - -Végre egy állványhoz vezette Riumint a királynő, melyen a nyers arany- -és ezüst egyes mintadarabjai voltak elhelyezve. A termésezüst a maga -fonálmatring alakjában, vagy mint hamvas szürke szalag és az aranynak -mindennemű alakjai, a rutalevéltől kezdve a begyűrt pyramid jegeczig s -megannyi csodálatos cabbalisticus képletei a föld alatt működő -istenségnek; és azután nagy nehéz aranygöröngyök a maguk fölséges -idomtalanságában szikrázó hegykristályokkal keresztül furkálva. - -Megmutatta Riuminnak végre az aranynál is becsesebb érczet, mely -fehérebb a hónál és ragyog, mint a kristály; a hajdankorban -«Androdamant»-nak nevezték, a mi annyit tesz, hogy férfiszelidítő; egy -gyűrű ebből a férfit engedelmessé bűvöli, azért csak asszonyok viselik, -kiknek hódító erőt ád. A királynő sisakja ez érczből van készítve -egészen, Európában csak a muzeumok rejtegetik még. - -Alzahira rá mutatott a kincsekre. - -– Ha kell, ez mind a tied. - -S azok között a legdrágább arany, a királynő szíve maga is. - -– Hiszed-e, hogy a Kaukázus bányái elég gazdagok? - -Riumin látta azt már. Előtte voltak a csalhatatlan tanuk. Az elevenné -lett álmok, az ezeregy éjszaka mesés kincsbarlangja maga. - -Nem tudta visszatartani magát, hogy meg ne ragadja Alzahira kezét s azt -szivéhez ne szorítsa, azt kérdezve: «hol vannak ezek a bányák?» - -Észrevette-e a királynő azt a dæmoni tűzfényt, a mi e perczben Riumin -szemének világot adott? elárult-e neki valamit az a lázas szívdobogás a -maga titkaiból? Alzahira azt felelte erre a kérdésre: - -– Én nem tudom. - -Riumin igyekezett visszanyerni önuralmát. - -– Ha te nem tudod, akkor ki tudja? - -– Egyedül a bányászok. - -– S azok nem a te népedből valók? - -– Azokkal nem lehet beszélni se nekem, se neked, se másnak; azok a te -honfitársaid: «oroszok». - -– Oroszok! S mégsem lehet velük nekem beszélni? Miért nem? - -– Azért, mert az ő nevük «Bezszlovecsnie». - - -III. LEVERTE AZ AZ EGY SZÓ. - -Riumint úgy leverte az az egy szó, mint mikor a tengerész hajóját a sík -oceánon meglepi a szélcsend. - -S még a királynő azt a kegyetlenséget tette, hogy meg is magyarázta -neki, mit tesz ez a szó: «bezszlovecsnie?» - -– A hány orosz csak idáig elvergődik, a legelső találkozás után -honfitársaival, mind a bezszlovecsnie tagja lesz. Ők egy felekezetet -képeznek. Emberemlékezet óta ők mivelik az aranybányákat; ők fedezték -föl azokat ujabb időkben. Hogy hol vannak ez ércztelepek? Azt nem tudja -senki. Hogy egész országomban nincsenek, az bizonyos: mert ennek minden -hegye-völgye be van népesítve; mi is ismernők azokat. Az aranyásók -egy-egy sötét éjjel úgy teremnek közöttünk, mintha szikla nyilt volna -meg előttük, s úgy tünnek el ismét, mintha föld nyelte volna el őket. -Érzik rajtuk a penészszag, mint a kik hosszú utat tettek a föld alatt. -Ki nem leste őket senki. A ki velük ment, náluk maradt. Minden évben -őszszel, tavaszszal feljönnek fővárosunkba, a vének vénje, a sztaroszta -vezetése alatt; a kibányászott aranyat, ezüstöt elhozzák, azért cserébe -gabonát, gyümölcsöt, szöveteket vásárolnak s a mily titokban jöttek, oly -észrevétlenül eltünnek ismét és senki sem tudja meg, hová? Te tudod, -hogy mit tesz e szó?… Ez a «némák» felekezete. A ki közéjük áll, annak -utolsó szava életében az az eskü, a melylyel elátkozza magát, hogy soha -többet egy szó az ajkain ki nem fog jönni. A bezszlovecsnie nem kér, nem -imádkozik, bűneit nem gyónja meg papnak, nem vallja ki birónak, nincs -kínzás, a mivel egy emberi szót ki lehessen belőle csikarni. Férfia, -asszonya örök hallgatást fogad, a mit rettenetesebb szigorral megtart, -mint a carthausi, mert az legalább a «memento mori» egyetlen mondatában -ki tudja fejezni, hogy még él, még nem halt meg, de az orosz -bezszlovecsnie csak egy halott, a ki jár-kel, dolgozik, lát és hall; de -nem tartozik többé az Isten világához. - -Országomban lakó honfitársaid e rettenetes vallás hivei mind s azoktól -nem tudhatja senki, még a királynő sem, merre járnak és hol laknak? Ők -hordják fel az ország számára a bányák kincseit, s nem kivánnak érte -egyebet, mint háborítatlan védelmet. Nem viselnek fegyvert, mert az -egész ország védelmezi őket. - -Most azután megtudta Riumin, hogy hová lettek mindazok a kémek, a kiket -az orosz hadvezérek az arany-tartomány felkutatására küldöttek? -Eljutottak azok mind a czélhoz, – és ott ragadtak. - -Valami olyan ragályos, kábító, szédítő eszme az: eltagadni az emberi -szót örökre! Megkötni a nyelvet, hogy ki ne mondja az átkozott emberi -beszédet, mely külömbséget tesz nép és nép között: az átkozott emberi -beszédet, mely miatt tengere folyott el már a vérnek, mely több -iszonyatot hozott a világra, mint a két gonosztevő kéz és minden -bűngerjesztő hús az emberi csontvázon; az átkozott emberi beszédet, mely -édes, ha csábít; lángol, ha lázít; nyafog, ha koldul; ugat, ha káromol; -ki nem mondani azt, se suttogva, se kiáltva, se leírva! A «némák» -felekezete még a kezével sem beszél. Egyedüli beszédük a külvilággal a -vásárlás s «ott beszél a pénz». Valami dicsőséges megvetése ez az emberi -hatalomnak; valami bevehetetlen vár a világ közepén: a némaság. Nem -lehet csodálni, hogy e felekezet oly hódító hatalmat foglal egy -elnyomott nép közt; csak az oroszok közt támadhatott ez a hitvallás: «ha -meg van tiltva a szabad szó: legyünk akkor némák!» - -Riumin jól ismerte a hatalmas varázserőt, mely e sectát összeköti. - -És most azután kétségbeeshetett a fölött, hogy a mit keresett azt valaha -föltalálja. - -Itt a czél küszöbénél, mikor már ujjai hegyével érintette azokat a -kincseket, a miknek létele a mesevilágból származik le: meg kell azt -tudnia, hogy ez aranytelepek országa maga az őslakók előtt ismeretlen. -Ők készen veszik át a nemes érczeket, terményeket, iparczikkeket adnak -értük; de a kik azokat előhozzák a föld alól, azok a koboldok -legkérlelhetetlenebb fajtája, a kik fölött nincs hatalma semmi -szellemidézésnek, kincskereső varázsbotnak. - -Alzahira királynő fölfedezése csak elrontotta Riumin álmait. - -Másnap ismét fölkereste őt Izméne. - -– A királynő sürget, hogy határozzam el magamat. Csengli Ghirai -nyugtalanul követel. Szólj, mit tegyek? - -Riumin két keze közé fogta a leány kezét s így szólt hozzá: - -– Izméne, szeretsz-e engemet egy kevéssé? - -A leány ránézett, aztán lesüté szemeit s fejével csendesen tagadólag -inte. - -A kérdés rosszul volt feltéve; Riumin újra kezdte azt: - -– Izméne, szeretsz-e engem nagyon, végtelenül nagyon? - -Most azután megdicsőült tekintettel nézett szemébe a leány, s suttogva -rebegé: «nagyon! végtelenül nagyon!» - -– Olyan nagyon, hogy fel tudnád-e áldozni érettem életedet? - -A leány nem szólt, csak ragyogó arcza beszélt. - -– De nem ezt az életet; hanem az örök életet? Magát a mennyországot, az -örök üdvösséget! A lelkedet magát. - -– Tied az! felelt a leány. Bizony mondom, a tied? - -– Ha nekem adod, én elveszem tőled a lelkedet, mondá erre Riumin. Te -ismered a bezszlovecsniek felekezetét? - -– Rettenetes secta! Borzalom rágondolni. Vallásuk még a moralcsikokénál -is kegyetlenebb. Örök némaságot fogadnak s azt még a végső -halálfájdalmak közt sem szegik meg. Szomszédunkban is laktak egy aulban. -Még mi is szánakozva szóltunk róluk. A ki belép közéjük, egy eskűt tesz, -melynek szavai irtózatosak. Elátkozza magát, minden csontját, minden -csepp vérét, köröskörül az éltető elemeket: ég leszakadjon, föld -beomoljon, víz megáradjon, tűz fellobbanjon az ellen, a ki még egy szót -kiejt az ajkán; minden állat, fa és szikla megszólaljon előtte és -bűneiről beszéljen; kisértet üldözze, álmai kinozzák, lelke -megháborodásáig; ugasson, mint az eb; kuruttyoljon, mint a varangy; -nyelve megrohadjon, szive elszáradjon, lehellete dögvészszé váljon; -emberek elfussanak előle, Istent ne találja sehol. Sirjában ne legyen -nyugalma, még onnan is felbeszéljen, még a lelke is jajgasson, a ki -egyetlen egy szóval megtöri a némaság fogadalmát. - -– Van rá eset, hogy nők is beállanak a felekezetbe? - -– Ritka eset. A bezszlovecsniek férfiai szentek: szerelem nem vezet -hozzájuk asszonyt. Aztán a nőnek a némaság nagyobb szenvedés, mint a -férfinak. Minket kinoz az, ha el nem mondhatjuk valakinek, a mi fáj; s -ha senkink sincs, a kinek elmondhassuk: jól esik azt eldalolni, -elpanaszolni erdők fáinak, mezők madarainak énekszóval, a mi szivünket -nyomja. Az, a ki a beszédet elveszi a nőtől, rosszabbat tett vele, mint -ha élve eltemetné. - -– S te láttál olyan nőket, kik e fogadást megtartották? - -– Láttam és irtóztam tőlük, jobban, mint a moralcsikok szent nőitől. -Ezeknek csak a testük van megcsonkítva, azoknak a lelkük. Nem is tudtak -vele sokáig élni. Olyanok lettek, mint a kisértetek, a kik itt -felejtették magukat a kakasszó után, mikor sirjaik becsukódtak. Mindig -féltem auljok közelébe menni. - -– És lásd, itt ebben az országban is laknak bezszlovecsniek, egy nagy -titkos szövetséget képeznek, s minden évben kétszer, őszszel és -tavaszszal feljönnek a királynéhoz: elhozzák neki a kibányászott -ezüstöt, aranyat; egyedül ők azok, a kik az én általam üldözött titok -kulcsát birják. - -– Akkor azt soha sem fogod megkapni. - -– De igen. Ha még egyszer a királynő azt fogja tőled kérdezni, hogy -akarsz-e Csengli Ghiraihoz visszamenni, hogy neje légy? azt feleled rá -neki: «nem!» És azután azt mondod, hogy ama borzalom éjszakáján, a -melyen apád, anyád, testvéreid fel akartak áldozni, fogadást tettél a -szent szűznek, hogy ha csodamódon megszabadít, akkor neki szenteled -magadat, soha férjhez nem mégy, hanem áttérsz a bezszlovecsnie -felekezetbe, a hol férfiak, nők úgy élnek, mint a szentek. - -Izméne összetette két kezét keblén s szemeit ég felé emelve, mondá: - -– Ha te úgy kivánod, azt teszem. - -Riumin gyöngéden fejére tette a leánynak jobbját. - -– Nem vagy-e te nekem testvérem? Nem vagy-e szentem? - -– És nem vagyok-e rabnőd? tevé hozzá a leány. - -– Le mered tenni azt a rettenetes esküt? - -– Ha kivánod, leteszem. - -– És azután elmersz menni e rettenetes halott emberekkel az ő ismeretlen -sirjukba, a föld alá vagy a föld olyan szegletébe, a hol örök hallgatás -van, a hol nem hallasz emberszót, nem látsz világot többé? valami -elhagyott bánya sötét tárnáján keresztül, mely az átfurt hegy túlsó -oldalán egy olyan sziklavilágba vezet, a hol nem terem se kenyér, se -gyümölcs; a hol nincs más, csak kőhalmok, murvahegyek, érczsalak, -rozsdaviz-patakok, örökké csattogó érczzúzók és örökké hallgató emberek. -El mernél oda menni? - -– Hogy a világot nem látom, hogy az emberek szavát nem hallom, az nem -sokáig fog fájni; hanem hogy tégedet nem látlak s a te szavadat nem -hallom, az fájni fog holtig. De te boldog lészsz idefenn, s ez -megnyugtat engem oda alant. Úgy-e nőül fogod venni a királynőt? ő téged -szeret nagyon. - -– Ne beszéljünk most én rólam és a királynőről. - -– De arról beszéljünk, mert ez ad nekem erőt elevenen leszállni a sirba, -hogy ti szeretni fogjátok egymást. - -– De én nem akarom, hogy te ott maradj a sirban. - -– Hát mit akarsz? - -– Meg akarom általad tudni, hogy mi van a túlvilágon? - -A leány ijedten ragadta meg Riumin kezét. - -– Mit akarsz? - -– Azt akarom, hogy ha őszszel elmégy a halottakkal, tavaszszal -visszajőjj velük, és azután ne törődjél a kárhozattal; ne rettegj, hogy -a lelked elvész; hanem törd meg azt a rettenetes esküt és mondj el nekem -mindent, a mit láttál, a mit kitanultál. - -A leány arczát a rémület rángatózó görcsei torzíták el e szavaknál; -szemei kerekre felnyiltak a látnoki félelemtől, két kezével homlokához -kapott: ez iszonyú kinzás volt! Riuminnak át kellett őt ölelni, hogy -össze ne roskadjon; de a leány erőszakkal kifacsarta gyönge tagjait -öleléséből, vágyott a földre leesni s arczát eltemetni a porba. - -– A lelkedet kértem, mondá neki Riumin kegyetlenül. Az örök életedet -kivántam áldozatul. - -A leány aztán térdre emelkedék kinos vonaglással, s oly arczot meresztve -Riuminra, melyben már nem volt lélek, két reszkető kezét felfelé -fordított tenyereivel odanyújtá feléje, mintha kitépett lelkét nyújtaná -oda neki. - -– Úgy lesz. - -És úgy lett. - -Izméne azt mondta Alzahirának, hogy nem fog nőül menni, hanem elmegy -szent leánynak a halott emberekkel. S a királynő sokkal többet tudott az -orosz raskolnikok fanatizmusáról, mint hogy ezt el ne hitte volna, s a -szerelmes nő sokkal jobban örült annak, hogy ez a leány feláldozza -magát, hogysem abban meg akarta volna őt akadályozni. - -Hisz a czivilizált világban is szokás az, hogy ha egy szegény leánynak a -vőlegénye gazdag menyasszonyra talál, a szegény leány akkor kolostorba -megy. Csakhogy «ez» épen orosz methodus. - -A mint az új bor kiforrt, megjelentek a királyi lak előtt a rejtélyes -emberek, egész karaván, teherhordó öszvéreikkel. Riumin megismerte -arczvonásaikban nemzete szülötteit, bár ezek szakállt nem viseltek. - -A félévi arany- és ezüsttermelés, a mit magukkal hoztak, annyi lehetett, -mint az uralhegyi bányák egész évi zsákmánya. S talán ha több erővel -fognának a bányászathoz, az eredmény még nagyobb lehetne. - -Abból, hogy az általuk cserében átvett élelmi szerek félévre vannak -szánva, utána lehetett számítani, körülbelül hány emberből állhat a -bányásztelep. Hozzá kellett azonban vetni, hogy a halottak felekezetében -nincsenek gyermekek. Náluk a szökevények, a proselyták képezik a -népszaporodást, a fanatizmus hódítása pótolja azoknak a helyét, a kik az -igazi sirba elmennek. - -Mikor a királynő elfogadta a tróntermében megjelenő sztarosztát és a -küldöttség véneit, a kik szótalanul hozták zsákjaikat, mázsáló gépeiket, -fölmérve az udii országnagyok előtt a sziklaország ajándékát, a királynő -egy viszonajándékot adott át nekik: maga vezette kézen fogva a -sztaroszta elé a beavatandó neophitát, Izménét. - -Még most is az a rózsaszinű kettős chiton volt rajta, mely hasonlóvá -tette egy olympi félistennőhöz. - -A némák sztarosztja pedig elővett bő, szürke köpenye alól egy hasonló -szürke palástot. Annak is, mint valamennyinek, a mit a férfiak viseltek, -a főt betakaró csuklyája volt. A sztaroszta odatartá a palástot a leány -elé. - -Mindenki érezheté a daróczköpenyen azt a mellfojtó, nehéz szagot, a mit -magába vesz az az öltözet a földalatti nyirokból, az érczrozsdából, a -penészből. Az egész küldöttség ezt a dohos sirboltlehelletet terjeszté -maga körül. - -És a leány nem irtózott ezt a szomorú köntöst magára venni, eltakarni -vele azt a szép rózsaszinű selyem chitont, azokkal a csábító redőkkel, a -melyek szép termetét körülfolyták. Ez egy ráadott koporsó volt. -Fölvette. - -Akkor a sztaroszta előhúzott egy papirtekercset az övéből. Fakó volt az -is már és penészfoltoktól iromba; az irott betűk olyan szinűek rajta, -mint a vasrozsda; bűzlött belőle az incunábulák szaga. - -Erre volt fölírva az a rettenetes eskű. - -És a leány elmondta ezt az eskűt az eléje tartott papirról, -mondatról-mondatra, nyugodt, csendes hangon. S az az «Amen» a végén, az -volt az utolsó szó, a mit szabad volt ajkainak e világon kimondani. Még -csak azt sem többé, hogy «Isten hozzád», valakihez fordulva, a ki a -királyné jobbján áll. - -És nem reszketett a szava, mikor az eskűt végig mondá. - -Pedig arra gondolt az átokmondás pillanatában, hogy én az átkok daczára -meg fogom szegni ezt az eskűt: «Isten engem úgy büntessen!» - -És szörnyű ez eskűt megtartani; de szörnyebb lesz megszegni. – A végső -szó után fejére hajták a palást csuklyáját. A koporsófödél le volt -zárva. A szép szeráfarczból nem látszott más, mint a bezárt ajk, a mi se -hangot, se csókot ne adjon soha többé. - -A következő éjjel nyomtalanul eltüntek a némák. Szokásuk volt folyamok -medrében utat veszteni; nem találhatta ki járásukat senki. És tiltva is -volt őket kiváncsi leskelődéssel elidegeníteni. A bányászpalást nagy -szabadalommal bírt az egész országban. A szótlanok intése parancs volt. - - -IV. A VISSZATÉRŐ LÉLEK. - -Bekövetkezett a tél. - -Az udii tartomány ugyanazon földöv alatt fekszik, a mely alatt Toscana, -s a tél ott nem ridegebb, mint Közép-Olaszországban. A czyprus, olajfa -és babérfa a szabadban tenyészik s már februárban jelentkezik a tavasz, -a déli hegyoldalak piroslanak a mandula és őszi baraczk virágzó -ligeteitől s mikor a körül felmagasló Tösönáld, Laspari és Leila -hegytetőket belepi a hó, a köröskörül befoglalt völgyországban minden -mező, erdő zöld marad; a folyamok be nem fagynak soha. - -Riumin napról-napra jobban érzé, hogy a Föld-Isten őt is mily -titokteljes bűbájjal vonzza magához itt. Lelkének erélye vész, akarata -elolvad a nép tömegében, mely nem mond ellent, minden szavát híven -megfogadja. Éreztetik vele, hogy ő ebben az országban a legokosabb -ember. S ez olyan zsibbasztó tudat. Elérte a legmagasabb polczot, a mi e -kis országban legfölül van: ő a királynő vőlegénye, a leendő -együtturalkodó. S e koronás mátka csak ő vele szemközt nem királynő; ott -nincsen akarata; ott nem gondol egyébre, mint hogy az ő kedvét keresse. -S az engedelmes nő a legerősebb hódító, a női szelídség a legvalódibb -absolut hatalom. Kivált midőn ugyanez a nő a házon kivül igazi királynő; -mikor trónján, lova nyergében, a birói tribünön ül, fejére téve a -földjelvényes sisakot, akkor tud parancsolni néptörzseknek s rendet -tartani háromszázféle együttlakó nemzet között s hizelegni csak a -háromszázegyediknek tud: a ki ellenségül támad honára, a ki kémül lopta -be magát országába és szivébe. - -Riumin azon a télen egészen beletalálta magát azoknak a kis német -fejedelmeknek a szerepébe, a kikre nézve hosszú időn át lehetetlenné -lett téve minden beavatkozás a világtörténetbe; a kiket nem zaklatott -fel se háború, se forradalom, s a kik aztán fejedelmi hatalmukat a zene, -építészet, művészet, gazdálkodás szelid országaiba vitték át. Riumin -szinésztársaságot toborzott, irókat, zenészeket jutalmazott, drámákat, -operákat adott elő; megismertette a gazdagokat a tánczestélyek -élvezetével; összegyűjtötte a festőket s a nagy nemzeti mult emlékeit -örökítteté meg velük, s téli kertjében a kaukázusi flóra csodaszép -növényeit gyüjté össze. Egészen azon az úton volt, hogy olyan uralkodóvá -váljék, a kinek a kedveért megváltoztatja egykor az udii nép a Chariate -alkotmányt, mely szerint Tamera királynő óta folyvást leányágra száll a -korona. Riumin a törököt, a ki soha sem énekel, megtanította dalolni, s -a cserkeszt, a ki soha sem nevet, megtanította kaczagni. Szinházában -énekeltek és kaczagtak. (A cserkesz nők, ha a háremekbe kerülnek, még -ott is megtartják örök komolyságukat; a szultáni szerályban egy -sajátszerű czukrot készítenek számukra, a minek neve «helau hindi»; ez -ingerel a nevetésre.) - -S miért ne fogadta volna el Riumin e zajtalan boldogságot? A Föld-Isten -kinálja azt. A Föld-Isten azt akarja, hogy minden ember itt ezen a -világon, és a mai napon legyen boldog; ne keresse azt, a mi a -halhatatlanságnak való. Éljen magának és engedjen másokat élni. Tegye -azt, a mi magának jól esik és másnak nem fáj. Legyen fiatal mindvégig s -ne vegye észre, mikor őszült meg? - -Már ki volt tűzve az egybekelés napja. Az egy ünnepnapra volt hagyva. -Mert a Föld-Istennek is vannak sátoros ünnepei. Van egy nap, a mikor -egyszerre ellep minden mezőt a sárga virág; mintha be volna húzva a föld -arany terítővel. Nálunk «gólyahir»-nek hiják ezt a virágot, s mikor az -megjelen, ugyanaz jelszó a hegyeken levő hónak az olvadásra. - -A gólyahir-virág megjelenésének napja volt a menyegző határideje. - -Előre látható volt, hogy ha a havasokról elkezdik a folyamok az áradatot -mind az Alazán-tóba önteni, akkor annak a partján még több ház ereszét -eléri a víz s a gyümölcsligetek úszni fognak. - -– Nem akarod a Jachwa tűzaknáját még fellobbantani? kérdé Alzahira -Riumintól, a fenyegetett tóparti falvak miatt aggódva. - -– Még nem, felelt rá Riumin. - -És Alzahira a szerelem hálamosolyával jutalmazá e választ. Hiszen ha ez -akadály el lesz hárítva, akkor a jezidek bevégezték föladatukat s a -galgár fejedelem azonnal itt terem visszakérni az elvitt túszokat: a -maga menyasszonyát és a testvére vőlegényét. S mivel lehet az ellen -védekezni? Ágyúk már vannak. Harminczezer moszkó ellen meg tudja már -magát védelmezni; de olyan ágyút még nem találtak fel, a mivel egyetlen -egy embertől megvédhesse magát, a ki a saját adott szavával jön ellene. - -– Hogy lehessen azt megmondani Csengli Ghirainak: «a te hugod vőlegényét -magam tartottam meg férjemül; menyasszonyodat pedig elbocsátottam a -halott emberekkel a földalatti világba? - -Azért csak hadd úszszanak a falvak, kertek ott az Alazán-tó körül. - -A Föld-Isten bűvhatalma az egész lélekre hat; az ember gyorsan felejt, a -fájó gondolatok, mint a férgek, lebujnak a földbe, s mint mozdulatlan -rovarbábok alusznak. - -De hátha egyszer az égi Isten felkölti az alvó rovarbábokat! - -Az utazók emlegetik a kaukázusi mézet, a miről már a római irók azt -jegyzék föl, hogy bódító hatással bir. (Tán az azaleák virágnedvétől.) -Ez a méz édes önfeledést hoz a lélekre, s a test idegeire valami olyan -érzést, mintha az ember repülne fölfelé. Ilyen bódító méz volt Riuminra -nézve az egész élet Udiban. Egy szakadatlan gyönyör. - -Alzahirában a nők eszményképét ismerte föl. Úgy reszketett a közelgő -naptól, mely őt karjaiba fogja vezetni, mint a ki előtt a nőszívadta -boldogság még ismeretlen titok. - -S a mezők szép zöldek voltak már, a milliárd virágbimbó csak az utolsó -éjjeli harmatra várt még, hogy a hajnal sugarai előtt kipattanjon, s -akkor a völgyön, mezőn végig fog hangzani a hozsánnakiáltás: «itt a -tavasz!» S a tavasz legelső ünnepe lesz a menyegző napja. - -Hanem az éltető harmat helyett valami más jelent meg. Az északi havasok -felől hirtelen egy fagyos hózivatar zudult alá; ritkaság a kies udii -tartományban de épen úgy előfordul ott is, mint a hogy meglepi a nápolyi -narancsligeteket az, hogy nyiló virágaikra fehér lepkék szállnak, a -miknek csókja fagyaszt, nevük hópehely. Éjfélre be volt terítve hóval az -egész mező, mely a gólyahir kivirágzását várta. - -Riumin aludt és mesés boldogságról álmodott, a midőn egy kellemetlen -siró, panaszló hang ébreszté föl álmából. - -Ismerte ezt a hangot jól. Gyakran hallotta azt Szentpétervárott. A -jégmadár kiáltoz így, melyet sokszor lever a szél az északi tenger -mellől a déli vidékekre, madárnak gyönyörű, tollazata kék, zöld és -veres, de hangja ijesztő; ez a hóförgeteget, a buránát szokta kisérni. - -Riumin kitekintett az ablakán: fehér volt az egész vidék. A park lombos -fái görnyedtek a hóteher alatt s a szökőkút vízömlenye helyét -jégcsapcsipkézet váltotta fel; a vizöntő triton vállán ült a sötétzöld -jégmadár s onnan kiabált alá. - -S a mit az alcedo kiáltozott, annak csodálatos értelme volt. - -– Van egy ország, a hol még hó a mező, jég a virág, északfény a nap. - -– Ott van egy gunyhó, ereszéig ér a hófuvat, a kémény füstje elterül a -havon, ablakából nincs kilátás. - -– Abban a gunyhóban lakik egy öreg asszony, a ki tőzegtűznél -derczepogácsát süt, az ura számára. - -– Mellette zsombikból készült széken ül egy fiatal leány s egy rongyos -kabátot foltoz vastag czérnával; az apja gunyája az. - -– Mikor készen lesz a vakarcs és a szűrködmen, akkor az a gyönge leány -el fog indulni azzal a hófuvaton keresztül, egyes-egyedül a virradatlan -éjszakában, hogy elvigye azokat az apjának, a ki az ólombányában -dolgozik, nehéz csákánynyal vágva a követ, kezén, lábán csörög a láncz. -Egy héten egyszer szabad csak vele beszélni: egyik héten a feleségének, -másik héten a leányának. Akkor ennivalót is vihetnek neki, s ha valamije -elszakadt, megfoltozhatják. - -– Ez az öreg asszony a te anyád, ez a gyönge leány a te hugod, ez a -rabember a te apád. - -– Palotákban laktak, cselédseregnek parancsoltak, fényben, jóllétben -éltek egykor. - -– Te vétettél a czár ellen, és ők szenvednek. - -– Ők szenvednek te miattad, és azért mégis, mikor ketten együtt vannak, -letérdelnek a szent kép elé és teérted imádkoznak. - -– Ők teérted szenvednek és imádkoznak; te pedig elfelejted őket és -megteszed magadat tündér-királynő férjének, tündérország királyának. - -– Pedig kezedbe van adva börtönük kulcsa és palotájuk kulcsa. Onnan -kibocsáthatnád, ide bevezethetnéd őket. - -– De te elfelejted őket s örülsz a magad gyönyöreinek. - -– Jaj nekik! Jaj mindazoknak, a kik tégedet szeretnek. Jaj! - -Mondta ezt mind az alcedo? Vagy csak úgy hallotta azt Riumin Oleg? - -Meg akarta mutatni az égi Isten, hogy ő mégis hatalmasabb úr a -Föld-Istennél. Ez csak elnyugtat; de ő az, a ki fölébreszt! Ő az, a ki -az emberi szenvedélyeket uralja, a mik rombolnak és teremtenek. Ő az, a -ki csinálja a zivatart és a világtörténetet. - -A felriasztott álomlátó gondolatai nehezek. - -Riumin Oleg nem tudott tovább fekhelyén nyugodni; a félbeszakított -boldog álom nem engedi fonalát megtalálni többé. Fölkelt, fölöltözött s -kibámult ablakán át a hótól világos éjszakába. A hideg éjszaki szél -kapta magát s telerajzolta az ablakát phantastikus virágképekkel, hogy -nem nézhetett ki többet rajta. - -Akkor még jobban elővették üldöző rémlátásai. - -Eszébe jutott az áldozatul oda vetett leány, a ki eltávozott az ő -parancsára a sziklák és hegyek dohos titkait fölkutatni, a némák között -némává, a holtak között halottá lenni. - -Annak is «jaj!» Az is szerette őt. Mit tett ő e leánynyal? -Kegyetlenebbül bánt vele, mint azok az istencsufolók, a kik meg akarták -csonkítani. Nem megszabadítója, hanem elvesztője lett ő. Elébb magáévá -tette testét, lelkét, elrabolta a szivét, minden érzelmét, s akkor -eldobta magától, eltemette élve, megfosztotta az utolsó vigaszától, a -panasztevő szótól. Az oly hű volt hozzá, mint az arany, úgy szerette őt, -mint az Istenét, s ő eltiporta őt, mint egy ördög; kisértetet csinált -belőle. Az alcedotól kellett-e meghallani ezt is? olyan jó álmokat ád a -Daal Isten? - -Egyszer az át nem látszó ablakot halk koczintás éri kivülről. - -Riumin, hogy kiláthasson a szabadba, lélekzete melegével olvasztott egy -kerek foltot a jégbokréta közepébe. - -Künn az ablaka előtt egy szürke köpenybe burkolt alakot látott meg, mely -mozdulatlanul állt ott, palástjának csuklyája a fejére volt huzva. - -– Ki az? kiáltá rá Riumin az ablakon keresztül. - -Az éjféli látogató nem felelt. - -Riumin másodszor és harmadszor is ismétlé a megszólítást, a harmadiknál -a rejtélyes alak hátratolta fejéről a csuklyát. A hóvilág megismertette -arczát. - -Izméne állt ott. - - -V. IZMÉNE. - -– Izméne! suttogá Riumin, felnyitva ablakát s hogy az alak hivására is -mozdulatlan maradt, kihajolt hozzá, átölelte a derekát és felemelte -magához az ablakon át. - -A leány fázott és reszketett. Össze volt fagyva a szokatlan hidegtől. Az -a szürke, földpenészszagú palást keresztül volt ázva rajta. - -Vesd le ez átkozott öltönyt magadról! - -Hanem a szobában is hideg volt. Riumin lefekteté a leányt még meleg -fekhelyére s betakargatá gyöngéden, és azután kezei közé vette fagyos -kezeit s lehelletével melengeté fel azokat, a hogy a leány tett egykor ő -vele a Tamera váránál. - -– Visszajöttél hozzám? Egyedül jöttél, vagy társaid is itt vannak? - -A leány nem felelt rá semmit. - -– Istenem! Hiszen épen most gondolkoztam felőled! - -A leány nem mondá rá, hogy köszönöm. - -– Téged az Isten küldött ez órában hozzám, suttogott tovább Riumin. -Szólj, hogy jöttél vissza? Merre jártál, miket szenvedtél? Szólj! szólj! -szólj! - -A leány pedig egyre hallgatott, és esküre emelt ujjait ajkai elé tette. - -– Te esküdre emlékezel? szólt Riumin elrémülve. Te félsz az átkot -átlépni? örökre hallgatni akarsz előttem is? - -A leány csak fejével inte. - -– Mikor jól tudod, hogy a te szavad vált meg engem és egész szenvedő -családomat: egy ősz apát, egy beteges anyát, egy hervadó testvért az -iszonyú itélet alól! Hiszen én érettem mentél a föld alá, az én szavamra -vetted föl ezt az áldozatot s most néma maradsz-e? - -A leány összerázkódott s arczát eltemette kezei közé. Még a sohajtást is -visszafojtotta keblébe. Annak is szó értelme van. - -A bezszlovecsnie esküje megtörhetetlen! - -A kinpad sem vesz ki többé emberi hangot abból, a ki a szörnyű fogadást -elmondta. - -A kínpad nem; de hát egy édes kérés? - -– Izméne! szólt Riumin, felölelve a leányt. Szeretsz-e még engem? -Szeretsz-e úgy, a hogy én téged? Akarsz-e feleségem lenni? Akarsz-e -velem együtt futni innen? Akarod-e velem együtt felkeresni az én apámat, -anyámat, testvéremet? Akarod-e azt hallani, hogy ime ez a ti leányotok, -a te testvéred, az én imádott nőm? - -Oh ettől a bűvmondattól le kellett omlani a csontokból rakott -varázskörnek! Ezeknek a szavaknak még az eltemetett halottól is választ -kell hozni. - -– Igen! Igen! Igen! kiáltá a leány gyönyörlázzal szivében s elfeledte e -perczben a lánczraverő minden átkokat, a bosszuálló elementumokat és az -örök kárhozatot, s karjait a kérdező nyaka körül fonva, folytatá az örök -némaságból kitörő szót: igen! igen! igen! Az utolsó már nem is volt szó, -csak félig sóhajtás, félig csók. - -A szerelem a legerősebb vallás. - -– S most már el fogod nekem mondani, honnét jösz? kérdé Riumin, -diadaltól sugárzó arczczal. - -– Mindent! igéré a leány. - -– Akkor nincs elveszteni való időnk. Rögtön futnunk kell innen, hogy -mire megvirrad, az Alezán-tavon túl lehessünk. - -– És te itt hagynád én értem a királynőt? Azt hallám, hogy a tavasz első -napjára van kitüzve a menyegzőtök? - -– Azt a napot betakarta a hó! nézd, itt vannak a neki szánt menyasszonyi -öltönyök. A vőlegény nászajándéka: a fényes chewsuri viselet. Ezt te -fogod most felvenni, úgy viszlek el magammal. - -– Mennyivel szebb ő, mint én! - -– Az nem igaz! Te vagy az egyedüli szép a kerek földön, mondá Riumin, s -a míg feladta a királynői mátkának szánt menyasszonyi öltönyöket -Izménére, bálványimádást követett el annak szép termetével, s mikor az -aranyhimzett szandált felhuzta neki, előbb megcsókolta a lábát. - -A zivatar zúgása elnyelte a távozó paripák dobogását, a hófergeteg -betakarta nyomaikat. - -A virradat sokáig késett: odáig messze elfuthattak együtt. - - -VI. A FÖLD-ISTEN. - -Senki se látta őket mikor elfutottak, csak a sztaroszta. A -bezszlovecsniek vénje. A hófuvatban rájuk ismert. Látta, hogy szöknek. -Hallotta, hogy egymással beszélnek. Abból, hogy szöknek és beszélnek, -megtudta azt, hogy árulók… - -… De hát mit használ a halott embernek tudni valamit? Ő nem mondhatja -azt el. - -Rájuk kiálthatott volna: «megálljatok!» Fölordíthatta volna álmaikból az -őröket: «fogjátok el őket!» fölébreszthette volna Alzahirát: «el vagy -árulva, királynő! meg vagy csalva, asszony!» de a bezszlovecsninek nem -szabad emberi szót kimondani… - -Ott várt a sztaroszta a királynő kapujában reggelig, a míg -bebocsátották. - -Alzahira álmait is elrontotta az északi vihar. Mikor elvált az este -Riumintól, azt sugták egymásnak: «boldog álmot, rólam álmodj, együtt -ébredj velem a csalogányszóra!» - -Együtt ébreszté föl őket a jégmadár szava. - -Nagy ünnepély készült e mai napra; az ország minden nemzete küldött föl -egy fiatal párt, a ki a vőlegényt és menyasszonyt üdvözölje, virágünnep -volt rendezve mára; hanem a Föld-Isten ünnepei nincsenek a naptárba -előre megírva. A vihar azt mondta, ma nincs tavaszkezdet, s elmaradt -madárdal és üdvözlő ének. - -A helyett azt jelenték a királynőnek, hogy megérkeztek a holt emberek a -föld alól az aranyzsákmánynyal. - -Alzahirának a menyasszonyi öltöny helyett föl kellett venni a királynői -jelmezt, fejére a mirtuskoszorú helyett az androdemant sisakot, a -Föld-Isten jelvényével. - -Mikor a trónterembe lépett, már ott álltak félkörben az aranytelep -küldöttei. - -Alzahira végigfutott rajtuk tekintetével, ha nem talál-e közöttük egy -leányarczot? Hiszen e durva, elfakult szőrpalást alatt is rá kellene -ismernie az eltávozott leányra; bárha a csuklya a félarczot elfödi is, a -néma ajka elárulná, hogy ő az. Azután, hogy nem találta őt sehol, bámuló -tekintete kérdezé a vén sztaroszttól, hogy hol maradt Izméne? S a néma -ember megérté a néma kérdést. - -A sztaroszt Alzahira elé lépett, kétfelé szakítá mellén köntösét, s -aztán kimarkolva iszákjából egy tele ökölre való por-aranyat, azt -szétszórta a levegőbe, s elévonva övéből az eskűt tartalmazó penészes -iratot, azt ledobta a földre s sarujával rátaposott, és sirt. - -– Mit jelent ez? kiálta a királynő. - -A sztaroszta hevesen mutatott mind a két kezével arra felé, a merre a -szökevények eltávoztak. Meg lehetett érteni taglejtéséből, torzarcza -keserűségéből a választ. - -A királynő megérté a néma beszédet s reszketve mondá: - -– Hívjátok ide Riumint! Miért nincs ő már itten? - -Asszonyai, kik elmentek Riumint keresni, azzal a szóval jöttek vissza, -hogy a kösk üres, melyben Riumin lakott, ablaka nyitva, ajtaja bezárva. -Paripái eltüntek az akolból. Senki sem látta őt eltávozni. Asztalán egy -levél volt, a királynőhöz intézve. - -Alzahira nagy szivdobogás közt nyitotta fel a levelet s ezt olvasá -belőle: - -– Királynő! - -– Én nem jöttem hozzád, mint jó barát, hanem mint ellenség, s távozom, -mint ellenség, s visszajövök, mint ellenség. Országod a czáré, a kinek -azt a szultán a drinápolyi békekötéskor átadta; s a czár elveszi azt -tőled, mert szüksége van hegyei aranyára. Én az aranyat kerestem itt, és -megtaláltam. Én kezedbe adtam a fegyvert, hogy mikor visszajövök, -ellenem egyenlő fegyverrel védhesd magad; ágyuitok olyan jók, mint a -mieink. Légy készen és őriztesd országod kapuit, mert visszajövök! - -S hogy egészen bebizonyítsa a királynőnek azt, hogy ellensége, végül azt -írta oda: - -– Izméne kedvesem volt, minden titkot elbeszélt, s most együtt menekül -velem. - -Lehet-e ennél kegyetlenebb módja a hadüzenetnek? - -Alzahira szemei kápráztak, feje szédült, elejté a levelet s kezeivel a -homlokához kapott. S ekkor megérzé, hogy azon koronás sisak van, nem -főkötő. A királynő áll itt, nem a szerelmes asszony. - -– Lovakat hozzatok elő! kiálta parancsoló szóval, s leereszté sisakja -rostélyát, hogy arczának szégyenpírja ne lássék. Üldözni kell a -szökevényeket! Országunk titkai el vannak árulva. - -E szóra a bezszlovecsniek ajkai egyszerre megnyiltak, mintha örömtől, -bosszutól akarnának felkiáltani, de emberhang még elvétve se jött ki -szájukon, az csak egy néma lehellet volt; a forró kilehellt pára -meglátszott a hideg légben. - -A lármakürtök megszólaltak, az ércz tám-tám bömbölése fölverte a népet, -az ágyúk megdördültek; minden uton vágtattak az üldöző csapatok az -Alazán-tó felé. Kijárás ez országból egyedül e tavon keresztül vezet. - -Mikor odaértek, akkor aztán tapasztalták, hogy a moszkó nem hiába járt a -maga iskolájába. - -Riumin jó eleve úgy intézte a dolgát, hogy az Alazán-tavon levő kompokat -és dereglyéket ágyúkkal ellátva, rendszeres hajóhaddá alakította át; ő -maga volt azoknak az admirálja, a ki rendes hadmozdulatokba begyakorlá a -kis flottillát. - -A menekülés éjszakáján a tó innenső partjához érve, parancsot adott -valamennyi hajósnak, hogy dereglyéikkel kisérjék őt át a túlsó partra. - -Azok engedelmeskedtek az admiráli parancsszónak. Az éjsötétben Izménét, -királyi jelmezében, Alzahirának nézték. Riumin az egész -dereglyecsoportot átvitte magával az Alazán-tó túlsó partjára. Azóta a -vihar nőttön-nőtt, a dereglyék szél ellenében vissza nem térhetnek, a -mély tó oly hullámokat hányt, mint a tenger. - -S mire a vihar lecsendesül, mire a dereglyések a cselről értesülnek, -mire ide megint ismét visszatérnek a lovasokkal, az alatt a szökevények -két ország határán túl lesznek üldözőik elől. - -A nép dühe hangos átkozódásban tört ki. - -– Csendesen! kiálta Alzahira felcsattanó hangon. Hívjátok ide a -halászokat! Kinek van kedve közületek lélekvesztőjével ebben a viharban -a hullámokkal daczolni s átverni magát a Jachwa torkolatáig, a hol a -sziklagát áll? - -Tizen is jelentkeztek egyszerre. - -– Menjetek mindannyian! Egy talán odaér. A melyik odajut, keresse föl a -munkavezetőt s mondja meg neki ezt: «Daal Isten nem hagyja megcsufolni -magát». Az tudni fogja, hogy mit tegyen erre? Siessetek! - -A halászok neki indultak a haragos tónak lélekvesztőikkel, a hullám oly -magasan járt, hogy a távozókat alig lehetett többé látni; néha-néha -bukkant fel egy a hullám gerinczén. Hanem a sok hajós között volt egy -vakmerő, a ki a bőszült vihar elé felhuzta a vitorláját. Azt aztán -repülve vitte előre a szél. Az nem uszott, hanem szökött egyik -hullámhátról a másikra. Az bizonyosan túlpartra ért. - -S a mint a vitorlás csónak átjutott a tavon, egyszerre megszünt a -télförmeteg: a felhők eloszoltak, s a nap olyan melegen kezdett sütni, -mint a hogy tegnap elhagyta. - -A tó innenső partja tele volt néppel, mindenki a Jachwa-torkolatból -felmeredő fekete sziklatömegre nézett, melynek két oldalán ömlött tovább -a tóból a folyam. - -Egyszer aztán a tóból egy óriási víztorony emelkedett fel, melynek -kupolája hirtelen felhővé terjedt szét, s míg ez két oldalt szerteomló -vízsugarakra szakadt, a közepéből villámló tűzkéve lövellt föl magasra. - -A föld alatt siketítő moraj zugott hosszasan s az álló föld reszketett -az élők lábai alatt. - -– Föld-Isten nem hagyja megcsufolni magát! - -Alzahira leszállt lováról és megcsókolta egyetlen hű vőlegényét: a -földet. - -A nép pedig bámulva látta, hogy a mint a víztorony leomlott, a felleg -szétoszlott, a Jachwa-torkolatból fölmeredő sziklapúp nem volt sehol. - -S arra az innenső parton levő házak, gyümölcsfák kezdtek lassankint -kiemelkedni a viz alól. A hullám, mint a megkorbácsolt szörnyeteg, -mindig odább huzódott. - -A távolban folytonos mennydörgés hangzott. - -Alzahira felmagasult s kezét kinyujtva az Alazán-tó felé kiálta: - -«E dörgésben izeni meg a Daal-Isten, hogy e hegyek országa nem volt a -szultáné s nem lesz a czáré soha!» - -(Tudva van, hogy a Kaukázust azon a jogon foglalta el az orosz, mert a -török szultán a drinápolyi békekötéskor aláirta e szókat: átengedek -«több» tartományt a Kaukázusban. Pedig «egy» sem volt az övé soha. A -czár ennélfogva elvette «mind».) - - -VII. UVILSZÁSZ VÁROS. - -A két szökevénynek kedvezett az időjárás és szerencse. - -A kemény északi szél elvette a szimatot: a hó befutta a nyomot, a jezid -falvak őrebei nem vették őket észre, mikor mellettük elhaladtak. -Mindenütt a Jachwa mentét követve, folyvást hófuvás alatt siettek előre. -A folyam jó vezető volt. Mikor aztán megszünt a vihar, a nap ujra -kisütött; az olvadó hó egyszerre mindenünnen patakokat eresztett a -folyam partjain alá; egy sűrű tölgyerdő vette őket védelme alá. Keskeny -ösvény vezetett azon keresztül, csupán két lovas számára törve. Senki -sem jött rájuk szemközt e szűk ösvényen. Egy napi járó ugrás volt -közöttük és üldözőik között. Paripáik azok a jó cserkesz lovak, a mik -napjában húsz órát vágtatnak hegyen-völgyön keresztül, s másnap -nincsenek kifáradva. - -Mikor egy sziklaforrás előtt pihenőt tartottak s előszedték élelmi -készletüket, Riumin maga leült egy sziklára s Izménét ölébe vette, hogy -meg ne hűtse magát a nedves kövön. Tegnap még nem sajnálta, hogy a hideg -sziklába van bezárva, s ma már a rajta megpihenéstől is féltette. - -Izméne ezután előszedte egy kis tüszőből azokat a kíncseket, a mikre -Riuminnak legnagyobb szüksége volt: a termésaranyat, a prizma alakú, a -rutalevél mintáju aranyjegeczeket, a hogy azok a föld méhéből -előkerülnek. Ezek lesznek Riumin bizonyítékai, hogy a kaukázusi -Eldorádót csakugyan föltalálta. Ő maga nem gondolt erre. - -– Hogy jutottál ezekhez? kérdé Riumin. - -– Úgy loptam. - -– Te loptál? szólt Riumin elbámulva. - -– Te kívántad, hogy kárhozzam el érted. Vessem oda a lelkemet a -pokolnak. Megtettem. Isten nevét kicsúfoltam; esküt szegtem; apámat, -anyámat megvetettem; loptam; két kezem tele van rokonaim vérével. Mi van -még hátra? Az is vétek lesz, ha megcsókollak, hogy semmi se maradjon föl -a tízparancsolatból! Jobban szeretlek, mint az Istenemet. - -Riumin a leány kezét a saját fejére tette. - -– Szálljon az én fejemre minden bűnöd! - -És azután elgondolkozott rajta, hogy mindaz, a mi most ő vele történik, -már megtörtént egyszer a világon, s talán épen ezen a helyen? Talán épen -itt ennél a forrásnál suttogta Medea a csábító argonauta fülébe e -szókat: «Én megloptam a földalatti szörnyet, meggyaláztam az istennőt, -megcsaltam az apámat, megöltem az öcsémet te érted, hogy a mesés -aranygyapjut elhozzam a számodra, mert jobban szeretlek, mint az -isteneket!» Vajjon ő is úgy meg fogja-e csalni Izménét, mint Jázon -megcsalta Medeát? - -De hallga, mi dörg a távolban? A távol zivatar talán? vagy a -«Simpleidok» mozgó szirtjei verik össze homlokaikat, mint az argonauták -idejében? - -– Siessünk! - -Az út mély völgybe kanyarult le; a sziklaszorost, mely a kalgár -tartományba vezet, meg kelle kerülni: ott a két bejáratot őrzik. - -– Én jól ismerem erre az utakat, biztatá Riumint a szerető leány. -Apámmal sokszor kikerültük itt a rabló jezidek cseleit. Bizd magadat én -rám! - -Hogy ne bizhatta volna rá magát Riumin? - -– Hallod, hogy mennydörög a távolban? Siessünk az éji tanyára. Mindjárt -megtaláljuk Uwilszász várost. - -– Várost? szólt Riumin megütközve. - -– Ne félj! holtak városa az. Egy őskori nagy metropolis eltemetve két -összeroppant hegy omladékai alá. Utazásainkban kétszer töltöttük ott az -éjszakát. Félelmes hely, felséges hely az! Isteni és ördögi tanya. Nem -félsz velem ott tölteni egy éjt? - -– Paradicsom lesz az, ha te ott léssz! - -Erre Izméne elhagyta a járható utat, s azzal mindketten lovaikról -leszállva, egy idomtalan sziklákból összehányt omladvány mélyébe kezdtek -alászállni, melyet egy itéletnapi világrombolás látszott összedönteni. A -vadszőlő, az örökzöld folyondár keresztül-kasul szőtte az omladványokat, -a saxifragák belefonták gyökereiket a sziklákba s a kőrózsa, a kövér -szaka, az aloék és pozsgárok nem hagytak meztelen egy sziklaormot sem. -Talán valaha Cicero virágos kertje volt ott. - -Izméne mind mélyebben vezette a sziklalabyrinthba utitársát. - -– A mennydörgés egyre közelít, siessünk menedékünkbe; még utólér! - -A sziklagörgeteg között már egy-egy letört oszlop, egy keresztül tört -fal maradványa állta el az utat. Izméne olyan biztosan járt itt, mintha -otthon volna. - -Kivehető volt egy sziklába vágott lépcső maradványa, egy bástya -félboltozatával egyik felén. A szédítő mélység fölött, mely egy tátongó -hegyszakadékot elválasztott, egy sziklacsompó feküdt keresztül, mintegy -természetalkotta ördöghidja. Ezen haladtak keresztül, lovaikat künn -hagyva a berekben legelni. És azután egy alacsony boltüreg száda elé -értek, melyet sűrűn benőtt a vad bozót; utat törtek azon át, a boltüreg -egy eltemetett palota bejárata volt valaha; a roppant architrabok -szétzúzva hevertek a rájuk omlott sziklák alatt, csarnokok, tornáczok -össze voltak döntve; a cziszternák betemetve, csak egyedül a tepidarium -kis boltürege maradt meg, annak a földdel fedett boltozatát nem törték -keresztül a sziklák. A kis boltüreg belseje fénylő kavicscsal volt -kirakva mozaik módra s a forrásvizet most is csorgatta a szájába fogott -csövön át egy chalcedonból faragott satyr fő. - -– Lásd, milyen jó helyünk lesz itten! suttogá Izméne. - -Egy szerető párnak épen elég. - -A kik ég és föld üldözése elől menekülnek, felséges bűnükkel, a mik nem -közönséges halandók bűnei. Bűnök, a miknek neve hőstett; szerelem, a -minek neve mysterium. - -A mennydörgés egyre közelít, hangja messze betölti a világot. Vannak, a -kik nem félnek tőle. - -– Olyan jó minekünk itten. Sötét van, csak viasztekercsünk pisla fénye -lángol. A villámlobbanás nem hat ide. Sziklák tömegébe vagyunk elrejtve -mélyen. Az egész város alszik. Már ezer esztendő óta alszik. Mienk -egyedül az élet. Ha félsz, szoríts jobban magadhoz! - -Van-e felségesebb hang, mint a csók a mennydörgésen keresztül? - -És azután átölelték és megcsókolták egymást s nem féltek tőle, akárhogy -dörög az ég fejük fölött. - -Az pedig nem az ég volt, a ki dörgött, hanem a Daal-Isten. - -Mint az elszabadult tenger, omlott alá az Audi hegyekből a gátját tört -Alazán áradata. Víztömeg, mely nem ömlik, hanem hömpölyög mint a -hógörgeteg, rohanva, bömbölve; nem a hogy víz szokott, kigyófutásban, -kerülgetve az akadályt, hanem mint a tűzokádó lávája egyenes vonalban, -keresztül törve halmokat, szirteket, a miket útjában talál, kiforgatva -helyéből az álló bérczet, s medret ásva a sziklatalajban. A kaukázusi -őserdő nem állja útját, a félezredéves törzseket kinyüvi gyökereiből, s -az egész rengeteget pozdorjává törve zudítja maga előtt, míg egy-egy -szűk völgyszorosban megreked vele. Az iszonyú erdő-tömeg betömi a -hegyszakadékok kijáratát s daczolni kezd szörnyetegével. A rettenetes ár -küzd az önrakta akadálylyal, ha felül nem törhet rajta keresztül, alatta -ássa alá forgatagaival a talajt, míg egyszer, ha a fatömeg nem akart -engedni, a szikla tágít; egy oldala beomlik: a tengerré gyűlt áradat -azzal megint örvénylik odább, viszi magával egy országgal alább az -összezúzott sziklát és rengeteget. - -Még az örökkévaló hó is megszünik előtte; hát még a mi halandónak -született… - -Azok pedig suttogtak ott alant, a gyönyörök isteneitől feltalált -szavakat; s a szerelemvallomások időközeit kitölték Sheherezádé -végnélküli regéi a földalatti gnomok titkos életéről, kik a sziklák -kincseit kizsákmányolják és soha sem beszélnek, mégis megértik egymást. -A satyrfő vízsugára csorogta hozzá az altató zenét. - - -VIII. HA A SZEMES KISZÁRAD. - -Weljaminoff tábornok ezóta hatalmas erősített helylyé alakította át -Szucsuk-Kálét. Nem is az most már annak a neve, hanem Weljaminovszk. - -Bevehetetlen csillagsánczok, redouteok lánczolata őrzi a kikötőt, -messzehordó ágyúk ütegeivel ellátva s a Szemes folyam partján végig már -elkészült a hatalmas katonai étappe-út csaknem egészen a Tamera királynő -váráig. - -Eleinte sok baj volt az akadékoskodó cserkeszekkel, kik a sűrű erdőkből -folytonosan vadászatot tartottak az orosz katonákra. Minden talyigatoló -katonának a hátán kellett vinnie a puskáját, mert egy nap nem maradt el -támadás nélkül s sokszor, mikor ebédhez leültek, nem az ette meg a -kétszersültet, a ki a forró vízben megáztatta. - -Egyszer már haragjában arra a gondolatra vetemedett a fővezér, hogy az -egész erdőséget leégeti. De az nem engedett magával elbánni. Az őserdő a -Kaukázusban oly tömött, hogy a meggyujtott tűz nem terjed benne tovább; -kialszik a légvonathiány miatt. Úgy kellett széles utakat vágni -fejszével az erdőn keresztül s aztán minden puskalövésnyire magas -őrházakat állítani fel, a mik olyanok, mint a galambducz. Az őrt hágcsón -bocsátják fel s ott hagyják, míg az őrjárat eljön a felváltására a -tovavitt lábtóval. - -Mikor a tábornok elindult valahová sétálni, bárha csak a palotája -kerítésén kívül is, azt nem tette a nélkül, hogy a kétcsövű puskáját -magával ne vigye: azután meg egy amerikai sinkoránt, mely odahaza -szökevény rabszolgák üldözésére volt betanítva. Ha kocsin sétázott ki, a -hintaja előtt haladt egy kerekes ágyu; az ágyúknak előtte-utána egy-egy -pulk kozák. Csak épen hogy esernyőt nem vitt magával. - -– Pompás szibériai idő van! mondá egy napon a tábornok, mikor az északi -szél tele fútta hóval az egész vidéket, s ő korán reggel kitekintve az -ablakán, a gyülölt örökzöld erdők helyett megpillantá az otthonra -emlékeztető téli tájképet. – Ma minden ember kétszeres jó kedvvel -dolgozik, tudom, s a cserkesz elbujik az odujába! - -Hadsegédét hivatta: - -– Mi ujság? - -– Parancsára, tábornok. Az éjjel nagy vihar volt. - -– Jól van. Ez az én parancsomra történt. Hát aztán? - -– Parancsára, tábornok. A vihar a kikötőben valamennyi szállító hajónkat -mind elsülyeszté. - -– De már ez nem az én parancsomra történt. A hajósok megmenekültek-e? - -– Parancsára, tábornok, tizen kívül mind a tengerbe fuladtak. - -– No hát annak a tíznek kancsukát kell adni. - -– Engedelmet tábornok, a hajósoknak kiváltságuk van. - -– Micsoda kiváltságuk? - -– Azok nem kancsukát kapnak, hanem kilenczfarkú macskát. - -A tábornok most már elégedetlen volt a téli tájképpel; a tengerpart tele -volt hajói roncsaival s az egész végtelen Pontus-tükör simára volt -söpörve minden vitorlától. - -S a déli nap aztán elrontá a téli tájképet is, egyszerre rohamosan -olvadni kezdett. - -Mikor este felé a tábornok szokott kedélyes sétájára elindult, -megtekinteni a nagy Weljaminoff-utat a Szemes mentében, azt kérdezé a -legelső munkafelügyelőtől: - -– Mi ujság? - -– Parancsára, tábornok; egy óra óta a Szemes folyam egészen kiszáradt. - -– Hogyan száradt ki? - -– Hát úgy, hogy elfogyott belőle a víz. Halak, rákok, tekenős békák mind -ott nyüzsögnek a meder kopotyúiban. - -– Hát hiszen ez nagyon jó. Csináljatok egy jó napot a legénységnek. -Fogjanak halat. - -S azzal dobszóra minden ember az egész folyam mentén neki állt a -halászás legolcsóbb nemének. - -A tábornok és tisztjei csodálkozva nézték ezt a tüneményt s találgatták -az okát, fenhangon. - -Hejh! ha valaki meghozta volna Mčzchetisz végrendeletét, a mit az -Weljaminoffnak hagyott hátra: «mikor a Szemes folyó kiszárad, akkor -őrizd magadat az árvíztől». - -Szokott ez így történni máskor is. - -Az oka bizonyosan az, hogy a gátattört Alazán tó a Jachwa régi medrét -elfoglalta s a magával hozott szálfa és sziklatömeggel a Szemesbe -szakadva, azt a sziklaszorost, a mit a Tamera várhegye képez, -eltorlaszolta. Minél nagyobb az ár, annál magasabb a torlasz; az erdő -fenn uszik, s most aztán két folyam egyesülten küzd a torlasz ellen. Ha -azok azt végre keresztültörik! - -… Nyolcz óra hosszat tartott a Szemes folyam elapadása, az egész folyam -medre teli volt fáklyákkal, egész éjen át halásztak a legények. Soha -ilyen préda nem kinálkozott a számukra. - -Reggel három óra tájon aztán valami apocalyptikus világomlás robaja -hangzott föl a távol hegyek mögül, a mi nőttön növekedő pokoli -hangemelkedésben közelített Weljaminowszk felé. - -– Mi az? kiáltá a tábornok, álmából fölriadva, berohanó hadsegédéhez. - -– Parancsára, tábornok, uszunk. - -– Uszunk? Hol? - -– Itt a vár közepén. - -– Miben? - -– Vízben. Épen olyan szép látványunk van, mint mikor négy év előtt a -Newa elöntötte egész Szent-Pétervárát, s a tengerről a gályákat a czári -palota erkélyeihez csapkodta oda. - -Ez hihetetlen volt. - -Weljaminoff tábornok (ki mindig teljes egyenruhájában aludt) futott ki a -sáncztetőre s a mit látott, az káprázatnak is sok volt. - -Egy uszó fatörzsekkel kavargó tengerár borította el a vidéket nagy -messzeségben s ez ár közepett, mint mértani szigetkék úsztak az ő -váracsai, csillagsánczai. - -És ő látta a bevehetetlen erősségeket óranegyedek alatt összeomlani, -elsepertetni, eltünni az örvények forgatagai alá. Az erdőket megszálló -legénység minden oldalról rohant a magaslatra épült fellegvár felé, s -jajkiáltásával tölté el annak környékét. - -Mint mikor Farao üldöző hadaira ráomlott a Vörös-tenger dagálya, úgy -menekült, kapaszkodott ki a harsogó vízárból ember és paripa, úszva, -egymásra gázolva, körben forgó háztetőkre, hömpölygő fakunyhókba -kapaszkodva: a magas őrházak galambduczai megteltek fölmászó emberi -hangyabolylyal, míg egy új hullámtorlat hangyástól együtt ragadta el a -letört alkotványt. - -S a vízözön egyre nőtt, minden óranegyedenkint két-három méter -magasságot emelkedett, s már a fellegvár sánczait fogta körül. Az -itéletnapi vízroham tízmázsás sziklákkal játszott lapdakép s azokkal -döngette a fellegvár falait; aláfurta magát a földalatti tűzaknáknak s -azokat fölemelve, rést tört a legerősebb bastionokon, ágyúk, -bombapyramidok odaomlottak a vízbe, az iszapár háztetőkkel borítá be a -tengeröbölt s sárgára festé messze a zöld hullámtükört. - -A büszke megszálló sereg zöme hálákat adhatott szent Kristófnak, hogy -kimenekülhetett a végromlásból egy keskeny sziklaháton át a magasabb -hegyoldalra s onnan nézhette, mikép nyeli el az irtóztató szörny -egymásután Weljaminowszk erődét; sáncz sáncz után mint omlik le előtte; -csak az őrtorony védi életre-halálra magát és azt a tetején lobogó -büszke zászlót. - -Estére Weljaminowszk várából egy sáncz sem volt. - -… A Daal-Isten úgy szokott tenni, ha megharagszik. - -S ez nemcsak a Szemes folyóval történt meg. A Terek folyam háromszor -rombolta szét így az oroszok által a Kabárdában épített védműveket, s a -Kázbek hegy folyama két ízben lepte meg ilyen kataklizmával a völgyeibe -feltolakodó oroszokat. Az orosz katonai nevezetességek véleménye szerint -a hegyvidék soha meg nem hódított népei a folyamokat mindenütt -elrekesztik mesterséges tavakká, s egyszer-egyszer lezúdítják az egész -meggyűjtött tengert a hódítók fejére. Ezek a Daal-Isten népei, a kik -védik a maguk Istenét, a földet, tűzzel, vassal, vízzel. Védik Tamera -királynő óta; – védték már Semiramis ellen, – védték Mithridates ellen, -– védték Róma minden cæsárjai, – Dzsingiszkán minden hordái ellen; – -védték és védik Oroszország diadalmas hadvezetői ellen s védeni fogják -még akkor is, mikor Szent-Pétervár palotái fölött épen úgy összecsap a -tengerfövény, a hogy eltakarta Ninivét a puszták homokja, s egy még ma -nem is nevezett új hódító jön a népeket irtani. - -* * * - -A veszedelemnek azonban nem volt azzal vége, hogy a víz megint leapadt, -s a Szemes megint visszatért a medrébe. - -Oda volt az egész élelmi készlet, minden raktár eliszapolva, s új -élelmet beszerezni az abcház parton tiszta képtelenség tavaszszal és -ellenségnek. - -De a mi még nagyobb baj volt a kenyér tönkretételénél is: az, hogy a -lőpor mind összeázott, az ágyúk számára nem maradt egyetlen egy töltény, -s a lőfegyverekhez csak annyi, a mennyit a katonák a tölténytáskáikban -elvittek. - -Nem maradt más választás, mint a tengerpart mentében utat törni Anapáig -az erdőkön keresztül. Azok pedig tele vannak boszúszomjas cserkeszekkel, -a kik minden napijáró földet csonthalmokkal tesznek emlékezetessé. - -Weljaminoff tábornok a tizenötezer emberéből nem vitt vissza többet -Anapába kétezernél, a többit eltemette a fegyver, az éhség, a vízár, a -kaukázusi láz. - -Ott a beomlott sáncz ormán, a magára maradt ágyu ürlyukában -gubbaszkodott a sárgazöld béka s énekelte: «ülüm, ülüm, chva!» - -Tizenháromezer embernek szóló halotti dal! - -* - -Azóta is mindig keresik az oroszok a kaukázusi aranytelepek országát; de -minden küldönczük odavesz most is. - -* - -Hát Riumin és Izméne? - -Ők most is jó helyen vannak; még most is ölelik egymást; a satyrfő -vízsugara most is altató zenét dönög fölöttük. Alszik az egész város. -Daal-Isten még egy roppant sziklatömeggel takarta be azt kegyesen. - - - - -HARMADIK RÉSZ. - - -I. SAMYL FIAI. - -Az egyik fiát a nagy cserkesz hősnek elvitték Sztambulba, a másikat -Szent-Pétervárra. - -Annak a neve, a melyik Sztambulba jutott, Kazi Mehemed. A melyik -Szent-Pétervárra került, – annak a nevét majd megtudjuk később. Addig is -kap egy nevet, a miről ráismerjen az ember, hogy ez a másik. - -Az ilyen névajándékozás nem szokatlan. Miklós czár Leuchtenberg herczeg -fiaitól (azért, mert az apjuk végrendeletében nem tetszett neki valami), -elvette a Beauharnais nevet, s Romanovszkynak nevezte el őket. Hát a mi -a czár saját unokáival megtörténhetett, miért ne eshetett volna meg -Samyl fiaival? - -Mikor megkeresztelték, keresztapja a czár neve után Nicolajevics Iván -nevet kapott. A helsingforsi egyetem lajstromába még a mellé egy -Kochanoff is van irva. A vezetéknevet az oroszok nem igen sokat -koptatják. - -Mint láthatjuk, a fejedelemfi igen jó «iskolába» jutott, a hol -megtanulhatott elfelejteni három dolgot: a nevét, az apját és a hazáját. - -Mert Finnország ilyen jó iskola. - -Az egész finn nemzet maga az iskolamester, a kitől a nyughatatlan, -szabadságvágyó népek ivadékai megtanulhatják, hogyan lehet egy elnyomott -népnek nyugodtan élni? - -Mert különféle nemzetek bölcsészete különbözően fogja fel a kérdést, -hogy mi teendője van egy meghódított nemzetnek? - -Az egyik azt állítja, hogy egy meghódított nemzetnek nem is szabad -boldognak lenni. Annak minden törekvését arra kell fordítani, hogy -jármát lerázhassa, az összeesküvésből soha ki nem jönni, hódítójának -minden ivadékát kerülni, gyülölni s minden ellenségében jó barátot -keresni, tőle semmi kegyelmet el nem fogadni, sőt ingerelni őt a -kegyetlenkedésre, hogy soha meg ne pihenjen a visszatorlás örök harcza, -és a nép szivéből ki ne fogyjon a gyülölet. - -A másik azt hiszi, hogy ha egy leigázott nemzet a szabadulás reményével -nem bír, legjobban teszi, ha a meghódolásban felülmulja az igazi -bennszülöttet: – szolgálni, hizelkedni, zsoldért ölni, halni megtanul; -kiszorítja hunyász érdemekkel az uralkodó faj nemességét a trón melletti -karszékekből, a főhivatalokból s maga ül a helyébe, s ha egyszer helyben -van, maga után telepíti be az egész atyafiságát, míg a meghódító egyszer -azon veszi észre, hogy a járom ugyan megvan, csakhogy az ő saját nyakán. - -A harmadiknak az iskolájában pedig azt tanítják, hogy a meghódított -népnek nem kell semmiről gondolkozni, semmire emlékezni, semmit remélni, -semmit szeretni. Annak a boldogsága a tudatlanság, szegénység és -reménytelenség: annak le kell feküdni a sárba, ott jó neki. - -A finn nemzeti bölcsészet pedig e három közül egyik iskolát sem követi. - -Egy nemes, öntudatos kicsiny nép, mely nem nevezi magát «finnek»-nek, a -hogy az idegenek csufolják, hanem «kalevainok»-nak, a nagy nemzeti hős -Kaleva után, kinek harczi erényeit a népmondai hősköltemény -megörökítette. - -A finn «Kalevala» Homér Iliasa mellé sorakozik. Tehát hős korszaka is -volt e népnek, mint a magyarnak. S arra lelkesülten emlékezik. -Hőskölteményeit minden kunyhóban éneklik. Most is bátor, elszánt és a -legjobb lövő. – De az egész északi kolossz fekszik fölötte. - -Ha fegyverrel akarná megvédeni magát, egy esztendeig nem tartana az -élete. Sík mezősége, fenyérfedte homokbuczkái hamar át lennének -változtatva temetőkertté. Nem kérhet segélyt hatalmasabb rokon -nemzetektől. Egyik szomszédja a tenger, a másik Svédország. Idegen elem -mind a kettő. A kis anonym statiszta nemzet akármikor letűnhetne a nagy -európai komédiaház színpadáról, a t. cz. közönség azt se fogná kérdezni, -hová lett? - -És a kis népecske megmutatja, hogyan lehet sokáig élni? Ha a test -kicsiny, a szellem lehet nagy. Hősisége a türelem, a lemondás, a sorssal -kibékült szenvedés; szereti a munkát; természete a takarékosság; az -egész nemzet egy család, melynek első törvénye a közös szeretet. Hogy a -börtönök, rendőrök ne kerüljenek pénzbe, nem támaszt tolvajokat magából, -nem énekli meg a rablókat, hanem inkább az erényt, emberszeretetet, -jótékonyságot oltja be a nép szívébe. (Minden embert becsületessé tenni, -az az ő criminálcodexe; egy §. az egész.) A kalevain nép tiszteli az -öregséget, ápolja a gyermekeket, vezeti a fiatalságot, úgy tartja meg -magát. Tanul és tanít. S kinek tanul, kinek tanít? Csak egyedül magának. -Nyelvét maroknyi népén kívül nem beszéli senki a kerek földön. S nyelve -tiszta és gazdag, tele kifejezéssel. Költőiben láng, tudósaiban -alaposság. A tudomány átalános nemzeti kincs nála. Mikor egy ifjút -tudorrá babérkoszorúznak, az egy nemzeti ünnep, mint másutt a csatából -hazatérő hős diadalbevonulása. Büszkesége a tudományos egyetem és az -akadémia. Ez az ő várnégyszöge, az ő arsenálja. Senkitől sem vár semmit, -senkire sem szorul semmiért. Ez az ő aranybányája. Lerója a tartozását a -hatalom iránt, de el nem adja magát szolgájának. Ez az ő alkotmányos -szabadsága. - -S mennyire tudja szeretni azt az ő kicsiny, szegény hazáját! Minő -lelkesedéssel szól róla a nemzeti költő éneke! Annak a homokpartjai, -szigetkéi, szalmás gunyhói szebbek, drágábbak a világ minden gazdag -vidékeinél! Hálát ad az égnek, hogy ilyen szép hazát adott neki. Nem -siránkozik hazája elvesztén, azért mert meghódította azt az idegen. -Nincs az ő hazája elveszve. Megmaradtak neki a fiai s boldogok, hogy -hazájuknak élhetnek. Megkoszorúzzák őseik emlékét, kik vérüket ontották -a kis hazáért, s azt mondják: «legyen áldott, a ki ezt a boldog országot -szerezte számukra; a mi után még a túlvilág üdvösségéből is vissza -fognak sóhajtozni!» - -Ebbe az iskolába hozták el tanúlni Samyl fiát. - -Annak a nagy rector magnificusnak a fiát, a ki a maga -sziklakathedrájából Achulkóban és Dargóban azt tanította a maga -növendékeinek, hogy csak egy könyv van, s az az Alkorán s az Alkoránnak -csak egy sorát kell ismerni, abban minden megvan: – «az üdvösség csak a -kardok árnyékában található!» - -Ide hozták Nicolajevics Ivánt, ki még akkor emlékezett rá, hogy az ő -neve valaha «Mahomed Szádi» volt. – Nem lehetett több öt évesnél. - -Samylnak egy másik fia, Dzsemál Eddin, még a korábbi években került -orosz fogságba. Achulko ostromakor történt az, mikor az orosz sereg -tízszeres erővel rohanta meg Samyl sziklafészkét, s azt kétségbeesett -ellenállás után elfoglalta. Samyl egyedül menekült meg a várból. Két -társával együtt kötélen ereszkedett le a szédítő sziklamélységbe, mely -fölött vára emelkedik. Ellenségei oda nem követhették; de golyóik igen. -Két társa holtan zuhant alá, ő maga egy merész szökéssel elérte a -sziklavágányt s az oroszok golyózápora közt elmenekült. Samylnak Achulko -vára, vitéz csapatja, felesége és fia az oroszok kezébe került. Dargóban -volt neki másik sziklavára, másik csapatja, másik felesége és fiai. -Onnan ujra kezdte a harczot. - -Hanem Dzsemál Eddint, elsőszülöttét, legkedvesebb fiát nem tudta -elfeledni. Igért érte kincseket váltságdíjul az oroszoknak. Azok -kinevették vele, azt kívánták tőle, hogy adja oda a kardját. Azt pedig -még az elsőszülött édes kedves fiáért sem adná oda cserébe Samyl. - -Hanem mást gondolt ki azzal a karddal. Egy vakmerő, hihetetlen rohammal -keresztültört járhatatlan hegyeken át Georgiába, s két fejedelemnek a -feleségeit elrabolta és magával vitte Dargó várába. Csaricsard és -Orbeliane fejedelmek az orosz hadseregben szolgáltak, s most ezeknek a -herczegasszonyai elég méltó váltságdíjt képeztek az elfogott fiuért. - -Az oroszok azt felelték az ajánlatra, hogy ők nem adnak oda két -asszonyért egy férfit. Csaricsard és Orbeliane herczegek vegyenek -maguknak másik feleséget. - -Samyl aztán szabadon bocsátá a két asszonyt. - -S akkor azt mondta, hogy «no megálljatok! Azért mégis megmutatom én -nektek, hogy a fiamat kiszabadítom körmeitek közül.» - -Voltak furfangos, vakmerő mollái. Azokat elküldé álruhában, sok pénzzel -ellátva, Oroszországba, hogy keressék fel Dzsemál Eddint s szabadítsák -ki. Arany-kulcscsal minden zárt ki lehet nyitni: jól tudta. - -A mollák visszajöttek – üres kézzel. - -– Nem találtátok a fiamat? - -– Megtaláltuk, beszéltünk is vele. De nem hozhattuk el. - -– Börtönben van? Lánczok között? - -– Börtönben és lánczok között. A honnan, ha Isten nem, ember ki nem -szabadítja: egy szép asszonynak a karjai között. - -Az orosz tudta jól, hogy a merész cserkesz minden sziklavár börtönéből -ki fogja szabadítani a fiát: tehát becsukta őt egy csábító hölgy -tündérvilágába; onnan nem szabadulhatott ki. - -Dzsemál Eddin azt izente az apjának, hogy nem megy haza. - -Samyl kétségbeesett, hogy a fiát még valaha megláthassa. - -Egyszer aztán hazaküldték neki az oroszok Dzsemál Eddint – ingyen, -minden váltságdíj nélkül. - -Odahozták a várába. Odatették a karjaiba, épen s elevenen. Se a szeme -nem volt kiszúrva, se a hüvelykujjai nem voltak levágva, a hogy szoktak -a hajdani barbár korban a szabadon bocsátott rabokkal elbánni. - -Samylt most győzte le először az orosz. - -Minden ágyujával nem birta őt leverni: ezzel a nagylelküségével -összetörte. – A Danausok ajándékai félelmesek! - -Nyomban kitört a keleti háboru. - -Az egész világ leste, hogy mi fog történni a Kaukázusban? A -legyőzhetetlen cserkesz hős hogy fogja megrohanni régi ellenségét most, -mikor azt három nagy hatalom támadta meg! Nem történt úgy. Circassia -csendes maradt. - -Mit csinál Samyl? Kérdék bámulva. A fiát őrzi, annak a fejét tartja az -ölében, azt dédelgeti, csókolgatja, attól kérdezgeti: «mi bajod édes?» A -világ minden kérdése nem érdekli őt most, csak ez az egy. Mert a -visszaadott fiú nagy beteg. Nem is ismerik ezen a tájon azt a bajt, a -miben ő szenved. Vajákos asszonyok, ráolvasó varázslók nem ismerik annak -semmi irját. Cserkesz nem szenvedett még abban soha. A szép délczeg ifjú -deli virágkorában hervadásnak indult, arczán az alattomos halál -tűzrózsái égtek; szótlan volt, búskomoly és méla. S a hős cserkesz -vezér, a ki az orosz ágyúk dördüléseire csak visszanevetett, – most -megtudta, hogy mi az a hang, a mitől az erős emberek is megijednek? a -minek hallatára a szív fenekéig lehat a jéghideg rémület. A mi -megzsibbasztja a csaták hősének az idegeit. Ez az, mikor egy apa -meghallja azt a bizonyos száraz, döngő köhintést fiatal gyermeke ajkán, -a miről azt mondják, hogy «ott ugatnak a halál kutyái». - -Dzsemál Eddin halálos betegséget hozott el magával Szent-Pétervárról. Az -orosz klima hidege veszedelmes a hevesvérű délszaki ifjaknak, hanem az -orosznők szemeinek melege még veszedelmesebb. - -Samyl addig ápolgatta a kedvencz fiát, a míg a nagy háborúnak vége lett. -Akkorra vége lett az ő fiának is. – Eltemetheté. - -S hogy aztán annál szebb legyen a temetés, eljött hozzá az orosz is s -eltemette az egész cserkesz népet. Samyl családjával együtt fogságra -jutott. - -Hanem az elsőszülött példájából annyit tanult a hős apa, hogy a második -fiát, a ki már akkor tizenöt éves volt, nem engedte bátyja útjára menni, -hanem elküldte eleve Sztambulba. - -Kazi Mehemet bég, vagy a hogy helyesebben irják: «Hari Mahomed» a -sztambuli katonai iskolában növekedett föl, s erőteljes férfikorra -jutva, nőül vette Daniál bég leányát, Kharimantét, s házassági -boldogságát az egykorú történetíró e szavakkal jelzé: «oly nagyon -szerette nejét, hogy megesküvék, soha rajta kívül több feleséget nőül -nem venni.» A mi nagy szó egy embernél, a kinek a vallása megengedi, -hogy négy törvényes feleséget tartson, – s a ki az esküjét úgy meg -szokta tartani, mintha váltó-aláírás volna. - -A kisebbik fia Samylnak pedig csak öt éves volt még akkor. Bátyját -Dsemál Eddint elküldték a földi paradicsomon keresztül a mennyei -paradicsomba. (Gyönyörű út! De csakhogy czélhoz vezetett!) A kis öcsnek -az üdvéről másképen kellett gondoskodni. Azt elküldték Finnországba, -rábízták egy kegyes lelkipásztorra, hogy neveljen belőle – derék tudóst. -Tán egykor professort a helsingforsi egyetem számára. - -Samyl fiából tanár! Miért ne? Ha Napoleon Lajos kezdhette az élet -drámáját az iskolamesterségen s Dyonis tyrann végezhette azon? - -A jó iskola azzá neveli az embert, a mivé akarják. A toprongyosból nevel -jó katonát, a pákosz ficzkóból jó papot. - -(Egyszer én egy és ugyanazon napon láttam egy állatseregletet, meg egy -őrültek házát. Amott egy oroszlánnal játszott betanult komédiát a -gazdája egy ketreczben; emitt egy másik ketreczben egy ember dühöngött a -vasrostélya ellen. S maig se tudom, hogy melyik volt a szánalomra -méltóbb; az oroszlán-e, a ki megtanult gondolkozni, vagy az ember, a ki -elfelejtette azt?) - -Az ifjú Ivánnak fogékony esze volt; megtanult mindent, még az -engedelmességet is. Mikor eljött az idő, hogy a magas egyetembe, mint -deák fölvétessék, egészen képes volt magát az ott divatozó -szertartásoknak alávetni. - -Ezek a fölvételi szertartások pedig nem csekélyek. Érdekesnek találjuk -azokat a finnekért rajongó derék De La Mostraye úr után bemutatni. Talán -a mi fiatalságunk is kedvet kap hozzá, a velünk közel rokon nemzet -egyetemi ünnepélyes szokásait nálunk is meghonosítani. - -A fölvételi napon az ujon beirt ifjak mind fölgyülnek az egyetem -muzeumába. Ott a muzeumőr legelőször is mindegyiknek az arczát befesti -korommal, a szájába pedig két-két disznóagyarat nyom, mintha két pipa -volna. Azután a vállaikra egy-egy kopott fekete köpönyeget terít, -fejökre pedig ócska, csurgóra álló kalapot nyom melyek nagy szarvakkal -és szamárfülekkel vannak földiszítve. - -Ekkép felegyenruhásítva őket, lehajtja csoportostul az egyetem -gyűléstermébe, egy valóságos magyar fokossal terelvén hátulról, s -olyanforma buzdító kiáltásokat intézvén hozzájuk, a mik nyelvünkön -leginkább a «hüccs ki!» és «tala-ki!» fölkiáltások által adhatók vissza. - -A nagy teremben várja őket az egész tanári kar, pompás jelmezeikben, és -a vénebb diákok serege, a karzaton pedig díszes hölgykoszoru. S ezeknek -a láttára kell a novicziusoknak ily eltorzított alakban hadrendbe -sorakozni. - -Senki sem neveti el magát. - -A rector magnificus átveszi a fokost a muzeumőr kezéből, s ünnepélyes -komolysággal lép az új diákok elé, elmondva nekik, hogy mit jelent -utálatos jelmezük? - -Az allegoria értelme ez: - -– Fekete arczotok azt jelenti, hogy gonoszok vagytok, mint az ördögök. – -Disznóagyaraitok mutatják, hogy dobzódásra, fertelmeskedésre hajlandók -vagytok. – Szarvaitok bizonyítják dulakodásra kész ösztöneiteket. – -Szamárfüleitek elárulják buta tudatlanságtokat. Ördögök, – disznók, – -ökrök – és szamarak vagytok! – Mertek-e ennek ellenmondani? – Szóljatok! - -Azok a szájukba fogott agyarak miatt csak vadállati hangokat tudnak -adni. - -– Vadállatok vagytok! folytatja a rector magnificus. De az «alma mater» -ki fogja belőletek verni a vadállatot! - -Erre a fokossal allegorice a nyakuk közé huzogat. - -– Le fogja rázni agyaraitokat, szarvaitokat és szamárfüleiteket! - -E szavaknál oldaltáskájából egy olyanforma facsiptetőt vesz elő, minőt a -«három királyok csillagánál» használnak a fiuk s azzal nyakon ragadva a -novitiusokat egyenkint, megrázza őket, hogy az említett jelvények mind -lehullanak róluk. - -– És ki fog benneteket csiszolni! - -Mire egy nagy fa-ráspolylyal tarkótól talpig végig politirozza a padra -lefektetett diákot. - -– És lemossa rólatok rossz erkölcseitek pokol kormát! - -Erre aztán a pedellusok előjönnek a medenczékkel, megmosdatják az -ifjakat s megtörülik az arczaikat kegyetlen durva pokróczlepedőkkel. - -Ekkor aztán az egyetem dékánja tudtukra adja, hogy fel vannak véve a -nagy alma mater virágos kertjébe. Ez alkalommal egyenruhát is kapnak. -Azt a konya kalapot, és azt a kopott fekete köpönyeget, a miben annyi -elődük pompázott, azt tartoznak viselni egy esztendeig: azért, hogy -eszükbe jusson róla, hogy a diák a legszegényebb embere a világi -társaságnak, a kinek a számára más keresi a kenyeret. - -S hogy alázatos helyzetüket annál tökéletesebben felfoghassák, -meghagyatik a novitiusoknak, hogy egy év lefolyásáig az öregebb diákokat -fogják szolgálni: kiki azon vidékből való diákot, a melyből maga ide -került; ezeknek minden parancsolatját meg kell fogadnia a novitiusnak, -eltűrni boszantásaikat s panaszra soha nem menni ellenük! - -Ezen kezdődik a finn diáknak az ujonczesztendeje. - -Mikor a novitiusokat mind kiosztották a vének maguk között, Nikolajevics -Iván Kochanoff végül maradt. Ő sehova sem tartozott. - -– Hát én kinek fogok szolgálni? kérdezé a dékántól. - -– Neked sehol sincs hazád: – te mindenkinek fogsz szolgálni. - -… S Nicolajevics Iván kiállta dicséretesen az ujonczévet. Samyl fia, a -kinek sehol sincs hazája, tanult szolgálni mindenkinek. - -És a mit tanult, azt jól megtanulta. A szolgálatot és alázatosságot. - -Ámbár a diák mindenütt a világon csak diák. - -Hiába öltöztetik sarkig érő tógába: az alól is ki tud rúgni. - -A diák még Finnországban is forradalmi elemet képvisel, a mit ezen -években fényesen bebizonyított. - -Mikor még Magyarországon senki se beszélt arról, hogy a finnek velünk -rokonnemzet: (resteltük is egy kicsit; – olyan szegény atyafiság, nekünk -nagy uraknak!) ők már régen tanulmányoztak minket. Fölfedezték -nyelvtanunk, szókötésünk rokonságát s nagyon büszkék is voltak reánk. - -Mikor Magyarország szabadságharczában a világ figyelmét magára vonta, a -kis Finnország minden hirlapja tele volt nemzetünk dicsőítésével. Minden -bajunkat, örömünket úgy hirdették, mintha sajátjuk volna. - -De meg is adták az árát szegények a híres atyafisággal való -dicsekedésnek. - -A mint az északi koloszsz a magyar leopárd csataordítását elfojtotta, -hazatért s azt kérdé: «hát itten ki czinczog?» - -A szegény kalevainok, azért, hogy a mi dicsőségünket olyan szép -versekben énekelték meg, megkapták a cenzurát. - -Addig az ideig sajtószabadságuk volt. Kinek jutott volna eszébe azzal -törődni, hogy mit nyomtatnak a finnek? Úgy sem érti azt senki. - -Most aztán kaptak censurát. - -Nem volt szabad többé hazafias dalokat kinyomatni. - -A finn költő segített magán. Dalra tette a költeményét s a dal épen -olyan hatalmas, mint a sajtó. A mit nem volt szabad olvasni, azt -énekelték. - -Ekkor aztán megtiltották nekik az éneklést is. - -Utoljára a kormányzó megtiltotta nekik még a toasztmondást is. Pedig a -finn nem tud a nélkül étkezni, hogy felköszöntést ne mondjon. -Megparancsoltatott nekik, hogy ha toasztot akarnak mondani, azt mondják -oroszúl: - - «Eläköön armiász - Rakkahin Ruhtinász - Kanszlerimme!» - -A finn nemzet türelemmel viselt el mindent; de nem a finn deák. - -A diák mindenütt ugyanaz. Forradalmi elem. Itt is rebellis. - -Igaz ugyan, hogy a rebelliója csak annyiból állt, hogy mikor az -alkorlátnok, a gyülöletes Nordenstam tábornok egyszer nagyszerű -balparéet adott, arra szokás szerint az egyetemet is meghivta – s -egyetlen diák sem ment el tánczolni a balparéejába. - -Hallatlan merénylet ez Finnországban! Nem menni el az alkanczellár -báljába a meghívásra! Nem tánczolni a diáknak, mikor parancsolják! - -A czár dühbe jött. Fenyegette a finneket egyetemük bezárásával. Végre -úgy lett kiegyenlítve a sajnos összeütközés, hogy Nordenstam -alkanczellár még egy fényes bált fog adni, arra még egyszer meg fogja -hívni a diákokat; ha csak egyetlen egy megjelenik közülök és tánczolni -fog, bocsánat és kegyelem, de ha egy sem engedelmeskedik, akkor elviszik -az egyetemet Kiewbe. - -Már pedig a diák csak mindig megmarad diáknak. - -A helsingforsiak azt mondták, hogy ők nem bánják, ha Kamcsatkába teszik -is át az egyetemüket, de ők Nordenstam báljában nem tánczolnak. - -Ekkor aztán kisegíté őket a bajból az az egy diák, a kinek nincsen sehol -hazája, a kinek nincs kit megszégyeníteni otthon: se apát, se nemzetet. -– Samyl fia elment annak a követelt egyetlen egy diáknak Nordenstam -soiréejába s tánczolt écossaiset a szép tábornoknéval. - -Diáktársai leköpték érte; de az egyetem meg volt mentve. - -Huszonegy éves lehetett Nikolajevics Iván, mikor az egyetemi -tanulmányokat bevégezte. Olyan lángesze volt, hogy kétszáz évvel ezelőtt -még úgy járhatott volna, mint az a diák, a kit helsingforsi egyetem -consistoriuma halálra itélt ördöngösség miatt; mert lehetetlennek -találta, hogy valaki oly gyorsan tudjon tanulni az ördöggel kötött -szövetség nélkül; vagy mint az a másik diák, a kit száműztek az -országból, mert egy hallásra megtanult mindent. - -Szép, sugár termetű ifjú volt, oly izmos, mint az apja. A collegiumi -életmód nem bírta elferdíteni alakját. Hanem kedélyét valami ködös -búskomorság homályosítá el. Magába vonúlt, zárkózott volt. A -helsingforsi diákság «nemzetek»-re osztja fel magát, s minden nemzet -együtt mulat, népünnepeket rendez, énekel, zenéz, disputál; egymást -oktatja, tornáz és versenyez «nemzetenkint» a pályakoszoruért. Ő egyik -nemzethez sem tartozott. Nem vett részt se dalárdáikban, se -kirándulásaikban, se ivótársaságaikban. Nem ismert más barátot, mint a -könyveit. Őt nem hallotta dalolni senki; ő nem birkózott senkivel. -Mindenkinek kitért, minden boszantást eltűrt és nem lelkesült semmiért. -Tekintete kifejezte azt a névtelen fájdalmat, a mi a serdülő ifjak -tulajdona s olyan közel rokona az öngyilkosságnak. Lányok után sem járt -soha. - -Mikor a pályakör be volt fejezve, következett a «doctorrá» emeltetés. - -A finn népnél ez nagy nemzeti ünnepély. A nép szine-java a szent Miklós -székesegyházban gyül össze, az utczák fűvel és virággal vannak hintve; -ágyúdörgés, zeneszó hirdeti az örömnap eseményeit, s a processióhoz a -világi és katonai hatóság minden előkelői csatlakoznak. A doktorrá -emelendők a nap hősei, kiknek a «promotor» az oltár előtt teszi fejükre -a doktori kalapot, hogy fedett fővel állnak a templomban, s arany -gyürüvel jegyzi el őket az elválaszthatatlan muzsának örök társúl. A nép -Te-Deumot énekel hozzá. - -Iván, mikor kérdezték tőle, hogy akar-e ő is «doktorrá» előmozdíttatni? -azt mondá: – nem! Én «magisterré» akarok emeltetni! - -Vakmerő mondás! - -A magister a legmagasabb rangfokozat a tudomány hadseregében. - -A ki a «magisterré» emeltetésre érdemesnek találtatik, az nem kalapot -nyer a templomban a homlokára, hanem egy babérkoszorút, s azt a -babérkoszorút viseli egész nap, az utczákon, a lakomán, a -tánczvigalomban, melyet az ő tiszteletére rendez a város. S ezt a -babérkoszorút a város legszebb leányának kell elkészíteni a számára. Az -neki ez ünnepnapon társnéja, az oltár előtt, az asztalnál, a bálban s -annak az öltönye is babérfüzérekkel van feldiszítve. Ritka eset, hogy -örök társnője is ne maradjon az egész életen át. A kalevain ifjú -magisterré emeltetése idyll és hősköltemény együtt. S a hős fegyverzete -nehéz! A «magister» diadalát nem adják könnyen. Hat hétig tart a -nyilvános vizsga. S felelni kell szóval és irásban. Meg kell küzdeni -sorban mindegyik tanárral, s aztán együtt valamennyivel. A harcz -tárgyai: földtan, számtan, mértan, háromszögelléstan, külömbözeti -számtan, természettan, csillagászat, vegytan, ásványtan, Hegel -encyclopediája, természetrajz, Becker világtörténete, latin, görög, -zsidó, arab, persa és török nyelv, a zsoltárok, a pentateuch, a talmud, -az alkorán és a Zendavesta, Homér Iliásza, Horácz ódái, Virgil Aeneise, -Tacitus, Plinius, Herodot, Thucydides, Anacreon, Pindar, Xenophon -Anabasisa, Lokman meséi, a Shah Nameh – és Oroszország története. - -Mindezekből annyi kérdésre kell felelni, a hány a napot kitölti s a -feleletre a három kalkulus közül egyet kell nyerni: «approbatur, – -approbatur cum laude – laudatur». Egyetlen feleletre adott «non -approbatur» fejtetőre buktatja a vakmerő viadort. - -Azután következik a saját maga által fölvetett thesisek fölötti -vitatkozás, szóval és irásban. Ha tétele megbukik, a vívó bukott el, ha -sarokba hagyja magát szorítani, ha állítását ad absurdum deducálták, az -neki halálos seb, s ha iratát széttépve dobják lábaihoz, ő maga van -semmivé téve. - -Iván minden feleletére az lett a válasz, hogy «laudatur». Thesiseit -affirmálva adták vissza. Kivívta a «magister» legmagasabb rangját. - -A fölemeltetés roppant pompával ment végbe. A templom előtt egy teljes -ezred cserkesz lovasság állt díszőrségűl a magister tiszteletére, s a -templomban a kormányzó maga egész tisztikarával, teljes ünnepi díszben -foglalt helyet az oltár előtt. Minden tiszt leereszté félválláról a -köpenyét. - -A város legszebb leánya átnyujtá a hősnek babérkoszorúját, arczán a -szemérmetes hév ragyogásával mondva el hozzá az üdvözlő verset, a -melyben nemcsak rím volt, de bizonyosan szív is; s a halavány ifjú -arczán talán egy pillanatra meglátszott a viszfény, a mit ez égő szüz -arcz reá vetett. - -Akkor aztán a promotor feltette homlokára a koszorút s tartott hozzá egy -kenetteljes classicus latin beszédet. - -Mely után az következett, hogy a pedellus előhozá a nagy ezüst -buzogányt, melyre a magisternek két ujját rátéve, el kellett mondania az -ünnepélyes esküt. - -De mielőtt a promotor előkereshette volna kapcsos könyvéből az -esküformát, a kormányzó leszállt imaszékéből s sarkantyús -lábdobbanásokkal oda lépve közéjük, megfogá a babérkoszorús ifjú kezét s -szólt hozzá nem latinúl, hanem oroszúl. - -– Ön nem fogja a magisteri esküt letenni. Ön nem Kochanoff Nikolajevits -Iván baccalaureus, hanem Mohamed Szadi, Circassia fejedelme, a minden -oroszok czárjának hűbérese, a 3. számú vértes cserkesz ezred tulajdonosa -és parancsnoka, ki ez órában indulni fog ezrede élén, megvédeni a szent -orosz birodalom határát a betörő gonosz ellenség ellen. Így parancsolja -azt a minden oroszok czárja! - -Erre rázendíték a harsonák a «Bozse czarja chrani!»-t az ágyúk -megdördültek a piaczon, a cserkesz lovas-ezred üdvsorlövést adott, s a -hős homlokáról a kormányzó levette a babérkoszorút, helyette föltette -fejére a cserkesz sisakot, a hegyes kócsagtollas nyíllal, s pikkelyes -nyakvéddel, s a nap hősének a magisteri aranygombos pálcza helyett adtak -görbe kardot s a kathedra helyett felültették a tüzes telivér paripára. - -A koszorú ott maradt gazdátlanúl s a város legszebb leánya társtalanúl. - -Iván megtudta, hogy az ő neve «Mohamed Szadi» s hogy a hazája Circassia. - -* * * - -Ugyanakkor a sztambuli szeraszkier tudatta Samyl másik fiával – minden -czeremonia nélkül –, hogy rögtön indulni fog, cserkesz csapatjai élén, -az abcház partokra, nemzetét fölszabadítani. - -Mohamed Kázi azt mondta rá: «Valahára!» - -* * * - -De nagyot bámulhattak Szentpétervárott, mikor Samylnak azt a fiát -meglátták, a melyiknek hivatása lesz a saját bátyját, a saját cserkesz -népe segélyével kiverni az Elborus, a Kabarda szikla erődei közül. - -Ez a méla, ábrándos arcz legyen az? A ki még egy asszonyt megszólítani -is fél? A ki még egy tüzes szem nyilait sem tudja kiállni? - -Pedig a csecsenczek előtt majd be kell ám bizonyítania, hogy ő valóban -az apja fia; s azoknak nem lesz elég Homér Iliászából elmondani, hogy: - - Μῆνιν ἄιδε θεὰ Πηληϊαδεω Ἀχιλλῆος - Οὐλομένην, ἥ μυρἴν Ἀχαιοἱς ἔθηκε. - Πολλὰς δ᾿ ἰωθίμους ψυχὰς Ἄϊδι προΐαψεν Ἡροων - -…[7] hanem azt mondják, hogy hadd lássuk: csináld meg! hadd lássuk, hogy -ülöd meg a szilaj paripát, hogy usztatsz át rajta még szilajabb folyón? -Hadd lássuk, hogy fog a kezedben az a híres szablya? hadd lássuk, mikor -ágyú lobban, mennykő villan, a te szemed fénylik-e jobban, mint az a -kettő? Hadd lássuk, mikor előre vágtatsz, nézesz-e hátra, hogy megy-e -valaki utánad? S mikor sebet kapsz, tudsz-e kaczagni rajta? Hadd lássuk, -tudsz-e hadakat vezetni? - -Meglehet, hogy tud. Meglehet, hogy odáig megtanul. Az is meglehet, hogy -tudott már valaha. Hiszen ötesztendős Samylfiúnak már kellett lovának, -kardjának lenni; az már hallott ágyúszót, harczi trombitát, dulakodó -hősök csataordítását. Talán vissza fog még emlékezni rá. - -De hátha aztán még majd valami egyébre is visszaemlékezik! - -Ez ám az álomrontó kérdés. - -Hátha az, a kinek oly hatalmas memoriája van, hogy tizenkét nyelvből -«laudatur»-ra tett le exament, még a tizenharmadikat is tudja, a mire -nem tanította professor, a mit csak az anyjától tanult, s nemcsak a -Horácz ódáit, Ovid hizelkedéseit tudja könyv nélkül, hanem a kabardai -dalokat is, a mik egészen másról zengenek, mint a Mæcenas -magasztalásáról, meg a Jupiterrel osztozó Cæsarról!? (Divisum imperium -cum Jove Cæsar habet.) - -Itt a göcs! - -Erre kell vigyázni, okos, előrelátó diplomata urak! Nehogy a rákot -beleöljük a vízbe! Ennek kell valami garantiáját kitalálni! - -Meglesz. - - -II. URGULANILLA. - -(Még mindig bevezetés.) - -Urgulanilla egy nevezetes historiai alak neve, a kit azonban, -hirhedettsége daczára, kevesen fognak mai nap ismerni; azért nem lesz -fölösleges nehány szóval elmondanunk, hogy ez az első felesége volt -annak a Claudius Cæsarnak, a ki híresebbé lett a nejei, mint a saját -viselt dolgai által. A második neje Messalina, a harmadik Agrippina -volt. Urgulanilla pedig még a két utódján is túltett: a mi nagy szó. - -Ezúttal azonban egy most is élő személyről beszélünk. - -De ugyan kinek lehetett kedve egy ilyen nevet foglalni el magának, hogy -azt a világ előtt viselje? - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Beloborovszky herczegnő valódi fejedelmi fényűzést folytatott -Szentpétervárott. - -De volt is benne módja. - -Huszonötezer jobbágynak volt birtokosa Volhyniában: egy olyan vidéken, -mely arról nevezetes, hogy a legszebb leányok teremnek benne. - -A herczegnő minden évben lerándult volhyniai birtokára, s ott sorba -látogatta a gunyhókat. Átalában igen kegyesen bánt a parasztjaival. -Rendesen friss tehénhimlőlymphát is vitt magával s gondja volt rá, hogy -a gyermekeket beoltsák. - -Ha a szegény embereknél fölösleges leánykákat talált, a kik szép arcz, -termet, eleven beszéd, csengő hang által kitüntek, azokat tizével, -huszával összeszedte, szülőiket bőkezűleg megajándékozá s a leánykákat -fölvitte magával a metropolisba. - -Ott volt egy nevelő-intézete, nevezhetjük conservatoriumnak, melyben az -így összeszedett jobbágyleányok a legfinomabb oktatást nyerték, s egész -hajadonkorukig úri kényelemben tartattak. - -Váltak közülök nevezetes énekesnők, tánczosnők és lovarművésznők, kik a -rájuk fordított költség fejében szerződési díjuk nagy részével a növelde -tulajdonosnéjának adóztak. Mert még azért, hogy valaki primadonna, nem -szünik meg az ő földesasszonyának jobbágyleánya lenni s annak testével, -lelkével tartozik mind halálig. - -Mások e szép gyermekek közül «szerencsét csináltak», a herczegnő -közvetítése által. Alkalmuk nyilt a fényes estélyeken, a szinházakban -megismerkedni a társaság előkelőivel, kik azután a herczegnő -beleegyezésével nőül vették őket. Igaz, hogy csak balkézre; de hát -czivilizált ember a kezei között nem tesz külömbséget: ha balkézzel enni -urias dolog, hát balkézzel kézfogót tartani miért ne lenne az? - -S a herczegnő értette a maga üzletét; úgy ismerte azt, mint egy -gyémántkereskedő s tudta, hogy egy-egy fantaisie darabnak a becse a -műértők előtt mennyire nem a karatok szerint számíttatik? - -De hisz ezen nem kell megütközni. - -Ez Oroszországban rendezett társadalmi viszony volt. A földes úr -eladhatta a jobbágyát a másiknak, s az akkor annak a jobbágya, a ki -megvette. - -S aztán az üzlet tárgyainak maguknak sem volt az ellen semmi kifogásuk. -Jólétbe jutottak. Ha otthon maradtak volna, kapálniok kellene. Az, a ki -jobb kézre vette volna őket férjhez, ezzel a jobb kézzel mindennap meg -is döngetné őket, a balkéz pedig csak ajándékot oszt. - -Ezeknek a szép gyermekeknek aztán a herczegnő nagyotjelentő neveket is -adott: a költészet, a história, a mythosz világából. Delila, Cleopatra, -Semiramis, Dido, Ariadne, Turandot, és a többi; a mikre igazhivő papok -nem szoktak keresztelni. - -Így jutott egynek ez a név «Urgulanilla». - -Gyönyörű egy példány! - -Az első Urgulanilla nem lehetett bűbájosabb, mikor a világ urának -császári palástja betakarta. Az is egy rab jobbágy leánya volt. - -Eleven, hevülni tudó arcz, mély tüzű kék szemekkel, fölvetett, kaczagó, -duzzogó, parancsoló, hizelgő ajkakkal, szőke, göndör hajfürtökkel, mik -ziláltan a szemek elé csüggnek; büszkén fönhordott fej, kérkedő kebel, -karcsu, hajlékony termet, férfiasan ideges karokkal, csak a vállai -árulják el az asszonyt. És a mellett tűzláng kedély, egy amazon -bátorsága, egy nympha szenvedélyessége, s egy rabnő odaadása. Hajlamai, -izlése a bizarrhoz hajlók, egészen napkeleti phantasiával. - -Klenodium! - -Nem is olyan olcsó az ára. - -A fiatal Arkanszkói Wladimir herczeg tizenkétezer rubel váltságdíjt -igért már a szép jobbágyleányért s úrnője még gondolkozik rajta. - -Hiszen mindnyájan ismerjük a fiatal Arkanszkoi herczeget. Nevezetes -utazó. Igen szép könyveket írt úti élményeiről, franczia nyelven. S -nincs olyan vadállat, melynek családjában vadászfegyverével gyászt ne -okozott volna. Igen finom, derék mívelt ember; igazi gavallér. Valódi -gyöngédséggel viseltetik Urgulanilla iránt. Ez nem valami «fantaisie -passagère». El akarja őt vinni magával a földet körülutazni. S csínos -fiatal ember: ámbár mintegy három hüvelykkel alacsonyabb Urgulanillánál. -Hanem az nem tesz semmit. Lovon ülve a külömbség elenyészik. - -Mikor a herczegnő tudatta szép védenczével, hogy a herczegnek komoly -szándékai vannak iránta, a pajkos amazon nagyot nevetett, gömbölyű -vállán egyet rántva: - -– Hisz ezt a kis czukorembert én egy esztendő alatt agyonszeretem. - -Volt egy másik kérője is. Az nem volt herczeg, se gróf, csak -Kandrominikoff Procopovics Mihály; hanem dúsgazdag vállalkozó: -élelmezési biztos s ez épen két annyi «moring»-ot kinált, mint a másik. - -Csakhogy kétannyi idős is volt, mint a másik, és háromszor olyan vastag. -S a mely szobában tíz perczig tartózkodott, olyan keserű-savanyú -pipafüst és áporodott hajkenőcs-szagot hagyott maga után hátra, hogy ki -kellett utána füstölni. Mikor józan volt, akkor mindenkinek -ostobaságokat beszélt és nevetett rajta s mikor részeg volt, akkor meg -veszekedett, s utoljára csendesen elaludt az asztalnál. S ha szépeket -mondott az asszonyoknak, hát azok olyan szépek voltak, hogy mindenki -szétszaladt tőle. Urgulanilla ki nem állhatta őt. - -S a herczegnő véghetetlen jó szivét eléggé jellemzi az, hogy inkább -választá számára a finom herczeget tizenkétezer rubel mellett, mint a -bankárt huszonnégyezerrel. Holott ez egyenesen az ő kára. - -De hát a leányra is volt tekintettel. - -Egyszer aztán herczeg Arkanszkóinak azt izente a hadügyminiszter, hogy -soha se tessék oroszlán-fókák után járni az Auckland szigetre, hanem -tessék leutazni Tifliszbe s elfoglalni a helyét a dragonyosoknál, a kik -Örményországot meghódítani indulnak. - -Ezzel aztán a szép Urgulanillától is bucsut kellett venni. - -– Már most még sem marad más, mint Kandrominikoff Procopovics Mihály, -mondá a herczegnő Urgulanillának. - -A leány épen úgy rántott egyet a gömbölyű vállán s épen úgy nevetett, -mint a másiknál. - -– Hisz azt a hájbálványt én egy esztendő alatt agyonboszantom. - -A herczegnő mindjárt tudósította Kandrominikoffot, hogy ajánlata a -versenyzők között legelőnyösebbnek találtatott, annálfogva a -meghatározott napon az ügy végbefejezésére meghivatik. - -Kandrominikoff Procopovics Mihály azonban akkor épen Kisseneffben volt, -a hadsereg számára szállítandó kétszersült iránt szerződést kötni az -intendaturával, s rögtön nem jöhetett. Mert hát hiszen egy istennői -szépségnek az első csókja minden esetre igen nevezetes dolog, de már a -hadsereg profuntja mégis csak nevezetesebb. Úgy, hogy három nap mult el -a kitűzött határidőn túl, a midőn a szerelmes vállalkozó a herczegnő -ajtaján betoppant. - -– Itt vagyok! - -– Azt látom. Hanem későn jött ön. - -– Nem tesz semmit. A hány napot késtem, annyival sokszorozzuk az -ajánlott bért. Nem jöhettem a profunt miatt. Háromszor huszonnégy: -hetvenkettő. Telik tőlem. Nyertem sokat a gypszen: akarom mondani a -liszten. - -– Sajnálom, de már Urgulanilla nincs itt. - -– De hát hol a pokolban? Mit csinált ön belőle? - -– Azt nem mondom meg. - -– Szerződtette talán az operaházhoz. - -– Akkor még önre nézve meg volna. - -– Talán professornét csinált belőle az asszonyakadémiában? - -– Arra nem lett volna elég az idő. - -– Hát talán csak igazán férjhez adta? - -– Uram! Ne sértegessen. - -– És én esküszöm önnek, szent Prokopra! hogy akárhová tette őt, én -visszarablom, visszavásárlom! Van rá pénzem elég. Megszöktetem, akárhová -lett. - -A herczegnő nevetett a dühösködőn, s nem akarta neki kivallani, hogy -hová tette Urgulanillát? - -Ekkor jön be kívülről nagy zajjal egy új látogató: Csudobogomir -Sztanissza litvániai herczeg, a kit nem vittek el a háboruba, mert -süket, nem hallja meg a vezényszót. Ez jó napot se mond, csak megragadja -a herczegnő és Procopovics Mihály kezeit félnederes módon. - -– Jöjjenek, jöjjenek, frissen az erkélyre; most vonul végig a Nyewsky -prospekten Samyl fia a maga cserkesz ezredével s vele együtt a szép -Daghesztáni herczegasszony, a ki egy egész lovascsapatot toborzott, s -azt maga vezeti Mahumed Szádi mellett a törökök ellen! - -Ennek a csodájára csakugyan mind kirohantak az erkélyre. - -A széles utczán végig, melyet a májusi hó szépen befehérített, jött -szabályos tömegben a lovas-csapat, dob és sípzenével. - -A csapat élén lovagolt egy ifju férfi, a cserkesz lovasok fényes -egyenruhájában. Mellette pedig egy délczeg amazoni alak, phantasticus -eszményi öltözetben. Szőke hajfürtei lobogva lengtek alá -lánczgyöngysoros sisakja alól; keblét a legkaczérabb pánczél takarta, a -mit valaha párisi szinházszabó kigondolt; öltönyének arany himzetei -méltók voltak a legdaghesztanibb herczegasszonyhoz. - -A szép amazon, mikor a Beloborodszky palota előtt elhaladt, büszke -mosolylyal tekinte föl az erkélyre, s kardjával üdvözölte az ott -levőket, míg lova caracolirozott. - -A herczegnő visszaszaladt szobájába, mert kitört belőle a kaczagás. -Procopovics Mihály utána rohant. - -– Szent Prokopra! herczegnő! Ez szörnyűség! Ön az én Urgulanillámból -huszárkapitányt csinált. - -– Kitalálta ön. Már most hát menjen oda s rabolja el! boszantá őt a -herczegnő. Szent Prokopra fogadta ön. - -– De Szent Mihályra fogadom, hogy a mit Szent Prokopnak fogadtam, azt -nem tartom meg! mondá fejét vakarva az intendáns. Hanem azt a -kétszersültet kell majd megnézni, a mit én ezeknek süttetek! - -Mikor a helsingforsi diákot úgy kezdték czímezni, hogy «kegyelmes -herczeg!» mikor az éhenkórásznak az eddigi jusculum és mensa ambulatoria -helyett mindennap egy bankettet kellett végig lakmározni, a mit -egyenesen az ő tiszteletére rendeztek, s a hol habzó epernayivel -«dörzsölték a szalamandert», nem pedig komisz méhserrel; mikor a -«magaduramhaszolgádnincs» reggelenkint, a helyett, hogy a csizmája -kifényesítésén kezdené a napot, vállrózsás, écharpeos hadsegéd által -kéretett fel parancsainak tudatására, még ettől mind nem vesztette el a -fejét. - -Mikor a szegénységhez szoktatott, egy ágyhely tulajdonosa egy egész -palotát kapott rendelkezésére s kezében tartá a czári ukázt, mely őt -várai s uradalmai birtokába visszahelyezi; mikor felnyitva látta maga -előtt a chatouillet, tele arany imperiálokkal, még ettől sem vesztette -el a fejét. - -Mikor a «téli palotában» az a hatalmas ember, a ki a földtekének oly -nagy darabját birja, a minőt senki más, nyájas mosolygással fogadta azt, -a kit eddig senki sem látott meg s kegyelmes mosolyára még a lábainál -fekvő bernáthegyi is elkezdte a farkát csóválni az előtt, a kit még a jó -pajtás is megugatott eddig; mikor mellére feltűzték a Wladimir-rend -gyémántos csillagkeresztjét, a hol az iskolai érdemjelen s -kotillionrenden kívül soha se lógott más decoratio; mikor az, a kinek -eddig minden szemközt jövő katonatiszt előtt az utczán ki kellett vennie -a pipáját a szájából, most az udvari tánczestélyen magának Sergius -főherczegnek a szivaránál gyujthatta meg a magáét, még attól sem -vesztette el a fejét. - -Mikor a szemlélő philosoph a tomboló paripán ülve, egy egész ezred -gyönyörű lovas vitéz élén végig lovagolt a Mars-mezőn felállított hadi -karély közepett, s a hány ezred előtt elment, annyi «hurrah»-t -ordítottak eléje, s míg zászlóalját fölszentelték, míg a zászló -védelmére őt és vitézeit föleskették, Szent-Pétervár ezer harangja -zúgott, s az egész fényes hadsor ott előtte, féltérdét a földre hajtva, -mind az ő arczára nézett merően, s aztán egy parancsszóra száz ágyu és -húszezer fegyver dördült el egyszerre: még ettől sem vesztette el a -fejét. - -Hanem mikor a hegeli kutató, ki eddig azt hitte, hogy az a pír, melyet -megszólító szava egy gyöngéd leány arczára idéz, a megbántott szemérem -viharfénye; az asceta, ki nem merte a kezébe tett kezet megszorítani -táncz közben; a Gœthe-rajongó, ki ha szerelmes verset írt, nem tett -föléje egész nevet, csak a kezdő betűket; mikor az a holdbeli ember -egyszerre összetalálkozott azzal a földszülte nővel, a ki egyenesen a -meleg ősagyagból készült, kiben a «Nephitinek» vére lüktet, az igazi -Kainita ivadékkal, kinek ősanyái angyalokat csábítottak alá az égből; -egy nő, a ki a hódítás minden fegyverzetével lép eléje, imádást -követelve, mint egy istennő, s akkor a lábaihoz veti magát, mint egy -rabnő s azt mondja: «tiéd vagyok: szeretlek!» – akkor – aligha el nem -vesztett valamit, a mit nehéz visszaszerezni. - -S ha még hozzá egész hivatalosan tudatták vele, hogy ez a daghesztáni -herczegnő, ki oldala mellé van rendelve, hogy a saját bennszülötteiből -alkotott lovascsapatot vezesse a lázadók ellen, az ő parancsnoksága -alatt. - -Ebben ismét semmi csodálkozásra méltó nincsen. Miklós czárnak valamennyi -leánya és a czárnő maga is, saját személyükben vezették a -hadgyakorlatokon azokat a lovasezredeket, a miknek tulajdonosai voltak. -Oroszországban az asszonynak annyi joga van, a mennyi a férfinak (a -mivel ugyan nem sok van mondva) és annyi kötelessége, mint a férfinak (s -ezzel már több van mondva). - -És ezzel Samyl kisebb fiára is rá volt csukva a börtön, a miben bátyját -Dzsemál Eddint fogva tarták. Csakhogy ez a börtönét magával fogja -hordani. Utána megy, vele megy az, s egy perczig sem engedi szabadon. -Csak a szive van bezárva, mint a hogy a «vasálarczosnak» csak a fejét -zárták be hajdanában. - -S ez a nő tökéletesen képes azt végrehajtani, a mi rá van bizva. - -Éjjel-nappal őrködni foglya fölött. Kilesni gondolatjait. Még azt is -megtudni, hogy mit álmodik. - -Képes őt úgy körülvenni bűvhálójával, hogy az ő aranyfátyolán keresztül -meg ne lássa nemzete könyeit, hogy az ő lehelletének mámorító illatától -meg ne érezhesse a szabadságra hivogató fenyőerdők illatát, a mit tele -tüdővel szítt egykor, s miről vissza kellene emlékezni a hajdani -dicsőség napjaira. - -Ez a nő képes lesz vele együtt belerohanni a vérontás orgiáiba, kardok -csattogásai közé, szilajon kiáltozva «öljed! vágjad!» Képes lesz rá, -hogy kikeresse számára a legvitézebb ellenfélt: «nézz oda: az ott a -bátyád! a lázadó! öld meg!» és fegyverét segíti neki irányozni a testvér -melle közepének. Aztán magához ölelni s a fülébe csókolni, hogy -megcsendüljön az, s ne hallja meg tőle a halálra sebesült testvér -szemrehányó jajkiáltását. És aztán képes lesz megfürdeni az általa -kiontott cserkeszvérben s azt mondani: «nézz reám, milyen szép fehér -lettem ettől a fürdőtől». - -S ha a fejedelemfi valóban bele talál szeretni: annál rosszabb reá -nézve. - -A harcznak egyszer vége lesz, a «béke uralkodni fog» Circassiában. Akkor -ők is majd visszatérnek. Küldetésük be lesz fejezve. - -Akkor azt fogja neki mondani a «daghesztani herczegasszony»: - -– Már most, édesem, nem szükség a Kabarda és az Abchasia fejedelmének -lenned tovább. Majd elvégzik a többi dolgot nálad nélkül mások. Vesd le -szépen a vállrózsás czifra ruhát és a bolond Mahomed Szádi nevet. Oltsd -föl a bölcs fekete palástodat, meg a jámbor Kochanoff Nikolajevics Iván -nevet újra. A helsingforsi kathedra még mindig üres a számodra, s a kis -pirosképű leány, a ki babérkoszorudat fonta, még mindig jó hozzád. Eredj -haza, a honnan jöttél. Kapsz kétezer rubel fizetést, abból a kis -feleségeddel együtt, a ki jó gazdasszony, majd megélhetsz. Én is levetem -a daghesztani herczegasszony jelmezét. Van a világon egy náladnál külömb -férfi: a neve Kandrominikoff. Mert te csak sebeket hoztál el ebből a -hadjáratból; de az, ha olyan kutyául tartotta az egész hadsereget, mint -minket, hát legalább hozott haza egy milliót. Ennek a feleért megvett -engemet az én asszonyomtól, Beloborovszky herczegnőtől, a kinek én -engedelmes szolgálója vagyok. A nevem Urgulanilla. - -* * * - -Samyl másik fia pedig elvitte magával a nagy veszedelmes útra egyetlen -hitvesét, az örök hűségű Kherimantát, a ki megesküdött rá, hogy a hol -Kazi Mehemed meghal, ott meghal ő is. - -Most épen útban vannak. - -Ez történetünk bevezetése. - -Hogy mi lesz a vége? azt Allah tudja, a ki előre megirta a következő -napok történetét. Fájdalom, hogy ő felsége regényére is ép oly -türelmesen kell várnunk, mint valamely franczia tárczaregény szerzőjére. - -A keretet ki fogják tölteni Kherimante és Urgulanilla apró elbeszélései, -a mik azon czélból mondatnak el, hogy a két hősnek a szivét azon ügy -mellett megerősítsék, a miért fölkötötték a kardot. - - -III. IRZAMBEK HERCZEG. - -Szent Pétervártól Tifliszig egyhuzamban, az olyan «távlovaglás», a mihez -orosz elhatározás kell. Ha harmincz napot veszünk egy hónapnak s -harminczhárom verstet minden napra, akkor még csak a fele útján vagyunk. - -Hanem hát van egy tréfás közmondás, a mi félig igaz, félig nem. Ha -«ketten együtt teszik meg az utat, akkor csak fele esik egyre-egyre.» -Attól függ, ki az a másik? - -A jó kedv és szerelem valóban megrövidítik az utat. Hisz Ivánra és -Urgulanillára nézve ez csak egy nászút volt, a milyen divatban van mai -napság. Csakhogy regényesebb alakban, mint a minők a vasuton tett -menyegzői templomtorony futtatások. Ez kéjutazás, nyeregben ülve, orosz -menyasszony kell hozzá, a ki erre vállalkozzék. - -Urgulanilla útközben mesemondással rövidíté az időt kedvesének. - -Az első meséje szólt Irzambek herczegről. - -Irzambek herczeg Miklós czár idejében nevezetes alak volt egy ideig -Szent-Pétervárott. Egyetlen fia és trónörököse az Amur melletti kalmukok -fejedelmének, a kik a Chinával kötött egyezség után orosz fenhatóság alá -jutottak. A nagyfejedelem, a kinek a nevét tudnunk nem szükséges, maga -küldte fel a fiát Szent-Pétervárra, hogy hódolatát jelentse ki a -czárnak. - -Irzambek herczeg csinos fiatal ember volt – kalmuknak, szilvamagforma -szemeivel, V betű alakra összefutó szemöldökeivel, kissé széles, de nem -kifejezéstelen szájával, melyet alól vékony, hegyes szakál, fölül -félhold alakú bajusz ékesített. Tudatlansága a legtökéletesebb volt, de -természetes esze helyreütötte azt s naivsága épen szeretetre méltóvá -tette. - -Tolmácsa és kedvencze, ki őt elválhatlan társul az Amurtól egész a -Néváig kísérte, Tseremikoff Anatol szibériai bennszülött volt, ki -legközelebb azon kegyben részesült, hogy Oroszországba visszatérhetett, -miután a családi nevét ott hagyta, a mit az apja (a gonosz decembristák -egyike), veszített el méltó bünhődésül. - -Irzambek herczeget nagy kitüntetéssel fogadták a birodalmi fővárosban s -ezt helyzeténél fogva meg is érdemlé. Örökös fejedelme egy kerek millió -főre menő népnek, mely az orosz birodalom leggyönyörűbb vidékét lakja, s -szükség esetén százezer lovast tud a csatába vezetni. Aztán egy millió -tévelygő lélek, a ki még pogány: Buddhaimádó, ezeknek a megtérítése -megérdemli a fáradságot. - -Tseremikoff nem is csinált belőle titkot Irzambek herczeg előtt, hogy -bizony nem ártana neki mind egész nemzetestül együtt a keresztyén hitre -áttérni, a mire Irzambek herczeg azt felelte jó szívvel, hogy «majd -meglássuk!» - -Mikor hazulról eljött, az anyja a saját kezeivel hímzett legpompásabb -öltözetét adta föl rá, vizabőrből volt az készítve s mindenféle szinű -szironynyal tarkára kivarrva, s drága prémekkel szegélyezve, sarujai -irambőrből voltak, csónak alakú orral. Ebben a jelmezben mutatta be -magát a czárnak, ki őt udvara egész pompájával fogadta. - -A hódolat átnyujtása után a czár igen kegyelmesen szólt hozzá s annak a -jeléül, hogy őt vazalljának elfogadja, küldött neki pompás orosz -egyenruhát, földiszítve arany vállrózsákkal, érdemrendekkel. - -Azt hitték, hogy a czári udvar pompája el fogja kábítani a fiatal -nomádot. Az pedig föl sem vette az egészet. Azt mondta, hogy a chinai -még czifrább s ő azt is látta. - -Mikor Tseremikoff azt kérdezte tőle, hogy van megelégedve a czár -kegyével? ezt felelte rá, hogy «nagyon szorít». Nem volt szokva azokhoz -a kemény hosszuszárú csizmákhoz. - -Meghivták őt az udvari ebédre, a hol az a nagy kitüntetés érte, hogy az -asztalfőnél a czár mellé ülhetett, míg Tseremikoff a széke mögött állt -és tolmácsul szolgált. - -Irzambek herczeg persze, hogy azokból az ételekből egy falatot sem -evett, a mihez kanál vagy villa szükséges, hanem mikor egyszer hoztak -valami sült húsfélét, a mi megtetszett neki, azt az egész tállal ott -tartotta magánál, s megette, a mi benne volt az utolsó betevő falatig, -még a tálat is kitörülte simára. Mikor aztán még több ételt hoztak, s -látta, hogy a vendégurak valamennyien hozzálátnak, azt kérdezé -Tseremikofftól: «te, húsz gyomruk van ezeknek az uraknak?» Mikor vége -volt a sülteknek, Irzambek szemlátomást elszomorodott. Tseremikoff által -kérdezteté a czár, hogy mi baja? Tán nincs megelégedve a lakomával? – -Nincs! – Mi hiányzott? – A kalmukoknál, mikor a fejedelmi asztalnál a -pörkölt tokányt megették, a közös bográcsból kiki tíz ujjával halászva -ki a falatokat, végre a házigazda kiválasztja a legkedvesebb vendégét s -annak nyujtja oda a kezét, hogy szopja le róla a zsírt, ez a fejedelmi -kegy legmagasabb kifejezése. S a czár ebben a kegyben őt nem részesíté. -Ezért volt a nagy levertség. A mint a nagy szomoruság okát megtudták, -előhozták annak az orvosszerét, a franczia pezsgőt, s tele töltötték a -poharát. Ez aztán megvigasztalá. A tizedik pohárnál egészen jó kedve -lett, s a tizenötödiknél azt mondta Tseremikoffnak: «ez a ti vallástok -nekem nagyon tetszik». - -– Valósággal azt hitte, hogy ez az állapot az az üdvösség, a miről már -hallott egyetmást példálózni s a miben van is valami. El is ment a -huszadik pohárnál abba a túlvilágba, a hol az ember a mulandó világot -elfelejti. - -Hanem mikor másnap Tseremikoff eléje került, azt mondá neki: «te! ez a -te vallásod nem maradt meg bennem, s ma úgy fáj tőle a fejem, mintha -minden hajam szálán egy-egy dzsin ülne, s azt a fogával huzogatná». - -Tseremikoff megvigasztalta őt, hogy elmulik az, mihelyt egy kis stsi -levest eszik rá, a mi káposztaléből készül s a mámor utóbajait legyőzi. -Irzambek herczeg mégis azt mondta rá, hogy ez a vallás mégsem való -mindennapra. Legjobb lenne úgy megalkudni, hogy három nap lenne az ember -pogány, s csak a negyedik nap keresztyén. - -Azután meg nagy tábori szemlét tartottak a tiszteletére. Kivonult -negyvenezer ember, gyalog és lóháton, egész tüzérparkkal. -Felvonulásokat, hadmozdulatokat tettek, lövöldöztek. Azt hitték, ez nagy -bámulatot fog gerjeszteni a herczegben. Az pedig meg sem pislantotta -azokat a szilvamag szemeit, hanem mikor vége volt mindennek, azt -kérdezte Tseremikofftól, hogy hol van hát az a «nagy szarvas», a mit -ezekkel a nagy puskákkal meglőttek? Nem ment a fejébe, hogy negyvenezer -ember puskával, ágyuval fél napig lövöldözzön a nélkül, hogy egy őzet -hozzon haza a vadászatból. - -Most aztán egész komolysággal kezdtek hozzálátni a pogány fejedelem -megtérítéséhez. Elvitték őt a Szent-Izsák templomba az eucharistia -ünnepélye alatt. Vajjon az egyházi pompa minő hatást fog gyakorolni a -vad ember lelkére? - -Megijedt tőle. - -Mikor vége volt a szertartásnak, azt mondá tolmácsának: - -– Te! Én ilyen költséges Istent nem tarthatok. Hisz a kinek ilyen nagy -templom, ennyi czifra pap kell, aztán meg arany, ezüst, az én nálam meg -nem marad. Buddha mégis csak olcsóbb isten, az beéri egy vályogfülkével -s az én Lámáimnak az a fizetésük, hogy szabadon koldulhatnak. - -Ekkor aztán elküldték hozzá az archimandritát, a ki őt a keresztyén -vallás alapelveivel megismertesse s felvilágosítsa őt az egy igaz Isten, -a Jehova dicső tulajdonai felől. Irzambek herczeg megértett mindent. - -– De hallod-e, mondá az archimandritának, ha ti nektek olyan jó -Istenetek van, a ki mindig csak jót cselekszik, rosszat tenni nem is -tud, a ki minden embert egyformán szeret s azt akarja, hogy azok is -szeressék egymást: hisz akkor azt nem is szükség imádni, mert a nélkül -is mindig jót tesz, ahhoz imádkozni is fölösleges, mert úgyis mindent -tud; annak áldozni se kell, mert ingyen, a maga jóvoltából tesz jót az -emberekkel. Én bizony nem látom át, hogy minek erőltessem meg magamat a -tiszteletével, mikor úgyis jóbarátom s akármi bolondot vagy rosszat -cselekszem, azt mind jóra fordítja? Bezzeg Buddhának kell a folytonos -hizelkedés és vesztegetés; mert az egy alattomos, rosszkedvű Isten, azt -ha folytonosan nem dédelgetem, hát megcsal. Az én áldozatomat is -elfogadja, meg az ellenségemét is s ha az enyimet kevesli, kiád az -ellenségemnek. Az mindig azon töri a fejét, hogy mi rosszat tegyen -velem? Ragadozó állatokat küld a nyájaimra, nyomomba vezeti a kegyetlen -afgánokat, tatárokat, nyáron kiszárasztja a kutakat a mezőn, s -meghosszabbítja a telet; boszorkányokat küld rám, a kik éjjel a -gyomromra ülnek s rosszakat álmodtatnak velem. Forgószeleket ereszt rám, -a mik a jurtámat leszedik a fejem fölül s a méneseimet a tengerbe -kergetik; aztán meg pokolvarral, körömméreggel kinoz, ha megharagszik -rám. Ennek már ugyan kell az áldozat, hogy ne haragudjék! Aztán ez -ingyen nem tesz semmit. Ehhez még a szegény rab se közeledjék üres -kézzel. Nem a jó Istennek kell az imádás, a ki szeret minket, hanem a -rossznak, a melyik haragszik ránk. A ti Istenetek nem való én nekem. A -pusztában a rossz Isten az úr! - -Nem lehet Irzambek herczeghez az ész oldaláról hozzáférni a -raffinirozott butaság miatt. - -Egyszer aztán nagy udvari bált rendeztek a tiszteletére. - -A téli palota termei teljes császári fényükben ragyogtak. - -De nem az ezernyi csillárfény, nem az illatszeres szökőkutak, nem az -arany és selyem pazar tömege, nem a drágakövek, nem az egyenruhák -csillogása volt az, a mi Irzambek herczeget bámulatra ragadá, hanem a -szép hölgyek hófehér vállai: a mikhez hasonlókat ő még eddig soha sem -látott. - -– Périk ezek a paradicsomból? kérdezé tolmácsától. - -Az megmondá neki, hogy ezek herczegasszonyok. - -Irzambek herczeg azt mondá: - -– Hogyan kivánkozhatnak hát a keresztyének a paradicsomba, mikor -számukra ez a föld is ilyen angyalokkal van tele? – Lehetetlen, hogy -ezek földi lények legyenek: ezekkel a sárga hajfürtökkel, ezekkel a kék -szemekkel! s minő hófehér keblek! - -S látta tánczolni őket. Keringőt, mazurkát. A feje elkábult e -látványtól. Azt hitte: az égben jár. Nem lehetett szavát venni. -Lélekzeni sem mert. Kivették belőle a lelket ezek a tündérek. - -Egyszer aztán történt vele valami, a mi ismét visszaállítá a földre. Még -pedig igen kellemes módon. - -Jó ötlet volt ez a főudvarmestertől s Irzambek herczeg meglepetésére -szánva. - -Egyszerre csak rázendíté a zenekar a kalmukok kedvencz nemzeti nótáját; -utánozva az ő otthoni sípjaikat, pásztorkürtjeiket. - -E dal hallattára egyszerre a fejébe szökkent a vér a herczegnek. Az ő -otthoni nótája volt az. - -S a zenehangra hat kalmuk nemzeti jelmezbe öltözött pár lépett ki a -tánczterem közepére s elkezdték tánczolni a kalmuk fátyoltánczot. - -Hah, hogy ragyogtak erre Irzambek herczeg szemei! Hogy feszültek az -izmai az orosz egyenruha alatt, hogy rángatóztak öklei! Ezt a tánczot ő -jobban érti, mint azok, a kik produkálják. Egyszer-egyszer már föl is -emelte a levegőbe az öklét. Utoljára nem állhatta meg, hogy nagyot ne -toppantson a lábával. - -S nem vették neki rossz néven e rendkívüliséget. - -Ellenkezőleg, a főszertartásmester nehány szót váltott a hölgykörben -álló delnők egyikével, ki eszményi népies jelmezt viselt, mire ez -odavezetteté magához Irzambek herczeget s fölkérte egy tánczra. - -A fejedelemfi, ha nemzeti tánczról volt szó, nem is kérette magát -kétszer s feszes egyenruhája daczára egész hévvel és méltósággal járta -el azt, kétszeresen lelkesülve a szép tánczosnő csábító tekintete által. - -Mikor visszakerült Tseremikoffhoz, kérdezé tőle, hogy ki volt ez a -szultána? - -Az megsugá neki, hogy az Axantine herczegnő, fiatal özvegy, a -leggazdagabb úrnők egyike Oroszországban, a kinek két palotája van -Szent-Péterváron: egy nyári, meg egy téli. - -Irzambek herczeg nagyot sóhajtott. Szivébe volt már a nyil lőve. - -Mikor vége volt a bálnak, a ruhatárban, a hol az urak köpenyeiket -átvették, Irzambek herczegnek valaki valamit nyomott a kezébe. - -– Te! mondá Tseremikoffnak. Ez a tábornok nekem valamit adott. - -– Nem tábornok az, hanem inas. - -– No hát legyen inas. Egy darab tündérbőrt adott a kezembe. - -– Levél az. - -Irzambek a rózsaszínű papirost nem képzelhette másnak, mint -tündérbőrnek. - -– Hát mi az a levél? - -– Ezt Axantine herczegnő küldi neked. - -– Hát te azt hogy tudod? - -– Itt van a levélben. - -– Ő maga benne van a levélben? - -– Azt irja neked, hogy holnap estére szivesen lát palotájában. - -– Hát ez a levél beszél? - -– Bele van irva. - -– Hadd hallom! - -S Irzambek herczeg a füléhez tartotta a levelet, míg Tseremikoff -megmagyarázta neki, hogy a levél beszédét a szemen keresztül szokta -meghallani az ember. - -Másnap alig lehetett nyugtát lelni a herczegnek. Folyvást előbbre -igazgatta a mutatót azon a bolondságon, a mi az órákat üti; azt hitte, -akkor hamarább lesz este. - -Végre eljött a várva várt idő s Irzambek herczeg Tseremikoff -társaságában elszánkázott a herczegnő palotájáig; a hol medvebundás -kapus fogadta s ezüst vállzsinóros inasok nyitották előtte az ajtót s -vezették számtalan illatos termeken keresztül. - -Axantine herczegnő válogatott társaság közepett fogadta az érkezőket s -itthon még szebbnek látszott, mint a bálban. - -A herczegnő nyájasan fogadta Irzambek herczeget s maga mellett mutatott -neki helyet. - -A fejedelemfi elővette kebléből a tegnap kapott levelet s azt a -herczegnő elé tartva, oly érthető pantomimikával magyarázta kérdését, -hogy a herczegnő tolmács nélkül is megérté óhajtását: azt akarta -megtudni, hogy hol van «ő maga» ebben a levélben? - -A herczegnő rámutatott a névaláirására. - -Azt azután Irzambek herczeg áhitattal érinté ajkaival. S azután hálásan -tekinte Tseremikoffra bocsánatkérőleg. - -– Látod, mondá Tseremikoff, igazat mondtam, hogy az a levél beszél te -hozzád. - -– De hogy tudnék én erre a levélre visszabeszélni? - -– Azt hasonlóképen teheted meg, a hogy a herczegnő tette. - -– De én nem tudok oroszul beszélni. - -– Tud a kezed. - -– A kezem? Ezt meg épen nem birta felfogni a herczeg. - -Tseremikoff azután odavezette őt a herczegnő iróasztalához s eléje -terítve egyikét azoknak a finom rózsaszínű angyalbőröknek, rátette a -herczeg kezét, annak a hüvelyk, mutató és középujja közé odadugott egy -töviskésdisznó tüskét, melynek a végére valami nyilforma volt erősítve s -az meg valami lilaszínű folyadékba mártva s akkor megfogva a saját -kezével a herczeg kezét, azt kérdé tőle: - -– No hát mit akarsz a herczegnőnek oroszul elmondani? - -A fejedelemfi nem soká gondolkozott rajta. - -– Hajfürteid hasonlatosak a Kioi madár farktollához, melyeket a ki -föltűz a fejére, fejedelemmé lesz általa; szemeid pedig hasonlatosak a -Hamlák fa bogyójához, melyből a ki egyet megízlel, meghal tőle. - -Tseremikoff vezette a papiron a herczeg kezét s természetesen létre -hozta vele a megfelelő cyrillbetüket. - -– Ugyan mi lesz ebből? gondolá magában a kalmuk herczeg. - -– Vidd oda a herczegnőnek magad. - -Az ifjú vadember odalépett a herczegnő elé s átnyujtá neki reszkető -kézzel a levelet. - -S aztán leste, hogy mint hallgatja ki a fehérvállú péri lesütött -szemeivel az ő kezének beszédét. S a mint látta, hogy az olvasónő kis -fehér kezével előbb a hajfürteit, azután a szemeit takarja el s végtére -mélyen elpirul: teljesen meggyőződött róla, hogy az ő keze csakugyan -többet tud, mint ő maga: tud oroszul beszélni. - -Irzambek herczegnek a haja két hosszú varkocsba volt fonva. Mikor -eltávozott Axantine herczegnőtől, ennek a két varkocsnak a hegyéig -szerelmes lett bele. - -A herczegnő azzal a biztatással bocsátá el, hogy szivesen látja a -fejedelemfit máskor is. - -– Te! szólt Irzambek Tseremikoffhoz, én ezután úgy szeretnék beszélni a -szép szultánával, hogy senki se volna ott más, még te se. - -– Az csak akkép történhetnék meg, ha egymásnak a szavait értenétek. A te -kezed pedig nálam nélkül oroszul nem tud. Tehát a nyelvednek kellene -megtanulni oroszul. - -– Azt pedig az én nyelvem nem teszi meg. A ló nyerít, a szamár iákol s a -ló nem tanulja meg a szamártól az iákolást s a szamár nem a lótól a -nyerítést s a lónak és a szamárnak a fia, az öszvér, pedig egyiket sem: -az néma marad. Ha tehát az oktalan állat büszke arra, hogy más fajbeli -kiáltását el nem tanulja: hát én, egy szabad nemzet fejedelme, hogy -aláznám meg magamat arra, hogy másfelé forgassam a nyelvemet, mint a -merre magától forog. - -– Akkor bizonyára a szép herczegnő fogja megtenni azt, hogy megtanulja a -te nyelvedet, azért, hogy veled egyedül beszélhessen. - -És Axantine herczegnő megtette azt, a mit Tseremikoff mondott. -Tseremikofftól leczkéket vett a kalmuk nyelvből. S megtanulta azokat a -szavakat, a miket Irzambek herczeg megértett s aztán beszélhettek -egymással a nélkül, hogy alkalmatlan tolmács háborgatta volna a -beszélgetést. - -Ily áldozatra képes egy orosznő az ő hitéért és hazájáért. - -(Ezt Urgulanilla mondta elbeszélés közben Ivánnak.) - -Mert mindennek az volt a czélja, hogy Irzambek herczeg az igaz hitre -áttéríttessék s vele együtt egy milliónyi sötétben tévelygő nép legyen -megnyerve a mennyországnak és az orosz nemzetnek, a mihez leghivebb -vezető volt a szerelem. - -Axantine herczegnő napról-napra tökéletesebben beszélte a kalmuk -nyelvet. Irzambek herczeg pedig napról-napra szomorúbb lett. - -– Beteg vagyok, mondá egyszer Tseremikoffnak, nem tudok enni s nem tudok -aludni. Ezek nemzeti betegségek minálunk. Tudod azt, hogyan szokták -gyógyítani? Ha gyermeket lep meg az éttelenség, ezt az anyja beburkolja -kovászba s azzal bedugja a sütőkemenczébe. Mikor a tészta kenyérré sült -a magzaton, akkor kihuzza s a gyermek meggyógyul. Ha azonban vén ember -esik e bajba, akkor a Lámát hivatják el, még pedig, ha fejedelem a -beteg, akkor magát a Bandika Chambót; az elhozza magával a Chowarekjeit, -kirakja a beteg körül az agyagból gyurt «Csort» ördögbálványokat s -azután elkezdenek dobolni s a bálványokat agyonverni, míg a beteg meg -nem gyógyul. Már most csak az a kérdés, hogy gyerek vagyok-e én, vagy -vén ember? sütőkemencze kell-e, vagy a Gelongdobolás. - -– Nem vagy te se gyerek, se vén, se beteg, hanem szerelmes s nem kell -neked se Láma, se sütőkemencze, hanem házasság. Kérjed feleségül a -herczegnőt és hozzád megy. - -Fejet csóvált erre a fejedelemfi. - -– Nincs nekem annyi juhom és tevém, ámbár annyi van, hogy a számát sem -tudom, hogy én ennek a szultánának a «kalimját» ki tudjam fizetni. - -Kalimnak hiják a menyasszonyi díjt, a mit a kalmuk vőlegények szoktak -fizetni. - -– Nem kell annak semmi kalim; még inkább ő visz te hozzád annyi aranyat, -ezüstöt, drága ruhákat, a mennyit ötven tevéd elbir, mert nagyon -szerelmes beléd. - -Ettől a szótól aztán még jobban elvesztette az étvágyát és az álmát -Irzambek herczeg. - -Mint afféle természet embere, azt tevé, hogy a legközelebbi látogatásnál -elmondá a herczegnőnek azt, a mit Tseremikofftól hallott. - -A herczegnő azt mondta rá, hogy Tseremikoff igazat mondott. - -Czivilizált európai imádó ily nyilatkozatra rögtön imádottja lábaihoz -borult volna, a barbár lótevijót azonban ez csak elbizottabbá tette. - -Úgy bánt a herczegnővel, mintha ő volna az orosz birodalom legderekabb -férfia. - -– S mit kivánsz tőlem azért, hogy az én feleségem légy? - -– Nagyon sokat. A lelkedet. - -– S hogyan tudom én neked adni a lelkemet, a míg élek? - -– Úgy, hogy az én vallásomra térsz. - -– S mi szükséged van neked az én lelkemre? - -– Az, hogy a nélkül az én papjaim nem esketnek össze bennünket. Én pedig -azt akarom, hogy egyedüli s egyetlen felesége legyek az én férjemnek s -több asszonya ne legyen rajtam kívül. - -– Ha látnád, mily rútak, törpék, feketék, borzasak, széles kezüek azok a -némberek, a kik a mi pusztáinkon laknak, nem félnél, hogy melletted -szeretni lehessen őket. - -– Bizonyosan vannak olyan jó tulajdonaik, a mik őket szeretetreméltókká -teszik. De ez nem az egyedüli ok. Én azt akarom, hogy a kit én szeretek, -az még a túlvilágon is az enyém legyen, hogy az is abba a mennyországba -jusson, a hová én. - -– S mi kell arra, hogy a te mennyországodba jussak? - -– Az, hogy megkereszteljenek. - -– A lovamat is meg fogják-e keresztelni? - -– Minek? - -– Azért, hogy az is a mennyországba jusson; mert én gyalog ott sem -akarok járni. - -– Ott szárnyaink lesznek és repülni tudunk. - -– Te sokat tudsz, a mit én nem tudok; de sokat nem tudsz, a mit ha -megmondok neked, mindjárt nem fogsz velem repülni a mennyországba. - -– Beszélj. - -– Az én feleségemre nem vár ilyen fényes palota, mint a tied, hanem egy -kunyhó, a minek a neve «jurta», annak a czölöpeit ő maga segíti leverni -a földbe, a hol letelepedünk, mert mi nem lakunk egy helyben; ő maga -rakja föl rá a teveszőr-takarókat s belül kibélleli nyest és kék róka -prémeivel: a telet abban tölti velem. - -– Be fogom érni azzal a gunyhóval. - -– Az én feleségemnek magának kell elkészítenie a birkasajtot, a -mozsárban zúzott gabnából a tejes kölespogácsát, a lótejből posajtott -kumiszt, magának kell kicserzeni az irambőrt és a vizabőrt, a mit a -férje leszúrt és haza hozott s azt kihímezni saját maga festette -szironynyal. - -– Megtanulom azt és elvégzem. - -– Az én feleségemre nem vár semmi mulatság. Egy háromhúrú lant függ a -jurtámban; egyéb hangszerem nincsen. - -– Megtanulok rajta játszani. - -– Az én feleségemnek nem lesznek czifra köntösei. A mit maga fon, sző, -mezőn, mocsárban termett, juhokról lenyirt gubanczokból, azt viseli. - -– Abban is tetszeni fogok az én uramnak. - -Ezen a találkozáson annyira vitte Irzambek herczeg, hogy megtanult kezet -csókolni. - -Másnap megint eljött a herczegnőhöz s azt mondá neki: - -– Én kész vagyok te veled keresztyén módra megesküdni, azontul -keresztyénképen élni, ha te beleegyezel, hogy az eljegyzés az én -nemzetem szokása szerint történjék meg. - -– S miből áll az a szokás? - -– Megosztod velem a falatomat. - -A herczegnő nem látott benne semmi lehetetlent s szavát adta rá. -Irzambek megjegyzé, hogy a szertartásnak kertben kell véghez menni, -mikor szép, derült napos idő van. - -Egy ilyen szép meleg nyári délután ismét eljött a herczegnőhöz Irzambek, -nemzeti öltözete teljes pompájában. - -A herczegnő is egészen hozzá volt készülve ez elfogadáshoz. - -Palotája parkjában egy nagy nyirfáktól szegélyezett téren volt -felállítva a nemzeti sátor, elég tágas, hogy a herczegnőt és udvari -kiséretét befogadhassa. - -A herczegnő öltözete hű utánzata volt a Volga melletti kalmuk -fejedelemnőének, Thamanénak, a kinek a férje már orosz vazall s nagy -fényt űz udvarában. Négy köntös volt rajta, a három felső más színű -selyemből s elől mindenik nyitva, hogy a másik kitünjék alóla. A -legfelső, uszályos öltöny karmazsinszin nehéz selyem, az alatt egy -rövidebb kantus égszinkék, igaz gyöngyökkel hímezve, az alatt ismét egy -halaványsárga mellényke, turquois boglárokkal s az utolsó a patyolat -ing, mely nyakáig felért, brilliánt gombokkal összetartva. Lábain -himzett papucsok, fején gyönyörű süveg, paradicsom-madártollal; hosszú -két hajfonadéka szines szalagok közé tekerve, igazi kalmuk módra, a hol -az asszony hajából semminek sem szabad meglátszani. Társalkodónői -szintolyan szabású öltözeteket viseltek s két felől mellette drága -perzsa szőnyegeken ültek, maguk alá szedett lábakkal, míg a herczegnő -pompás trónmennyezet alatt foglalt helyet. Sátorában jelenvoltak a -szertartáshoz hivatalos násznagyok is. - -Irzambek herczeg ezuttal nem hozta magával Tseremikoffot. Semmi szüksége -sem volt tolmácsra: ő és a herczegnő már megértették egymást. - -Irzambek herczeg homlokával érinté a herczegnő előtt leterített -szőnyeget, a mi a legmélyebb tiszteletet jelenti s azután elévont -kebléből egy drága, finom fátyolt, a mit a chinaiak csak igen nagy urak -számára készítenek himbojon (ricinus) élő selyembogarak fonalából s -ünnepélyesen felkérte a herczegnőt, hogy fogadja el azt kezéből, a nőül -kérés jelképe gyanánt. - -A herczegnő komoly elhatározással felelt a felkérésre s elfogadta a -jegyzálogot; ő viszont egy kalmuk övet nyujtott át a herczegnek, melyre -mindenféle állatok voltak himezve. - -– És most oldd le a nyakadról a te amulettedet s vedd föl az enyimet, -mondá neki a szép ara. - -A kalmuk herczeg, nemzetbeliei szokása szerint, egy veres rézlapból -kimetszett torzalakot viselt a nyakába akasztva, a minek valami rossz -szellemet kell ábrázolni. A herczegnő a helyett egy zománczozott arany -kettős keresztet kinált neki cserébe. - -– Még hátra van a «jó áldás», mondá a herczeg. Engedd meg, hogy elhozzam -azt. - -Azzal ismét földig lehajolva, visszavonult a sátorból s a park utjain -eltávozott. - -Hagyták menni. Kiváncsiak voltak rá, vajjon minő áldással fog -visszatérni? - -Azalatt a herczegnő előkészítteté az iróasztalkát, melyen a házassági -szerződés feküdt. Abban le volt kötve Irzambek herczegnek minden világi -birtoka a menyasszony részére nászajándokul, minden rajta lévő élő -állattal és emberi lélekkel együtt, mind ezen a földön, mind a -másvilágon. Ha azt aláirja a herczeg, akkor az egész népe meg van -hódítva és meg van térítve, a szent orosz birodalom s a szent orthodox -egyház számára. Azt pedig alá fogja irni bizonynyal, ha a kezébe -szorított tollat olyan csodatevő kéz fogja vezetni, a milyen a szerelmes -menyasszonyé. Maga az archimandrita is jelen volt a sátorban. - -Irzambek herczeg pedig nem ment messze, csak a park utjain kalandozott -egyideig, szerteszét kémlelve a bokrok között. Végre megtalálta a mit -keresett. - -Egy hatalmas nagy kerek pókháló volt kifeszítve két virginiai boróka -között: annak a központjában ült egy olasz mogyoró nagyságú keresztes -pók, a nőstény; a kisebbik, a hím, egy közönséges mogyorónyi állat, -félénken tapogatódzott a háló szélén, nősténye haragjától rettegve. - -Irzambek herczeg egyszerre a jobb és bal kezével elfogta mind a kettőt. - -Azzal visszatért a sátorba. - -– Szerencsés voltam; nem kellett sokáig keresnem az áldást, mondá a -herczegnőnek. Ime megtaláltam. - -Azzal kinyitva a jobb és bal markát, megmutatta neki a két pókot. Azok -féltükben összehuzták magukat gomolylyá a tenyereiben. - -A herczegnő meg volt lepetve. - -– A pók a szerencse és az áldás a házasságon. Magyarázá neki Irzambek -herczeg. Ettől jön meg a hűség, a termékenység és az állandó szeretet. -Ez adja a nőnek a munkásság és otthonülés erényét. A nősténypók minden -hozzá közeledő idegen himet azonnal megöl. Ilyennek kell lenni a nőnek. - -A herczegnőnek tetszett ez a jelképes magyarázat; ámbár nem igen nagyon -szerette is az állatok legrutabbját így szinről-szinre. - -– S mi fog történni e pókokkal? Kérdezé vőlegényétől. - -– A nőstény pók a tied, a hím az enyim. - -A herczegnő gondolta magában, majd elfogják azokat tenni üvegbe, a hogy -szokták a parasztok, a kik lutriszámokat akarnak kihuzatni a jámbor -pókokkal. - -– S mit fogunk velük tenni? kérdezé. - -– Megeszszük őket. - -… Jó, hogy a herczegnő erre a napra a legfinomabb chinai arczfestékkel -volt kiszinezve, külömben meg kellett volna látszania arczán rettentő -elsáppadásának. Így is elárulta rémületét térdeinek összecsuklása, -szemeinek elmeredése s két kezének visszatiltó felemelése. - -Az archimandrita, ki a kalmuk nyelven folytatott párbeszédből semmit sem -értett, azt gondolta, hogy csupán arról van szó, hogy a herczegnő vegye -kezébe a neki kinált fertelmes állatot, a mit ugyan pusztán a tenyerébe -fogni is elég borzasztó eszme egy asszonyra nézve. Megijedt a herczegnő -vonakodásán. Lelkére beszélt. Ne rettenjen vissza! Meg kell tenni ezt az -áldozatot. Egy ország, egy nép megnyerése annak a jutalma. Ne engedje -idegeinek érzékenységén elmulni azt a nagy diadalt országa, egyháza -számára. Gondoljon a martyrnőkre, a kik hitükért a tüzes vasat is -megfogtak. Emlékezzék rá, hogy orosz nő! Egy orosz nőnek nem szabad -gyávábbnak lenni a világ bármely asszonyánál. A mitől a kalmuk -fejedelemnők vissza nem rettennek, attól az orosz herczegasszonyok se -riadjanak vissza. Csak bátran! Szent Mihály és Szent Miklós -segítségével. - -Axantine herczegasszony szemei előtt pókhálóval lett belepve az egész -világ; minden érzéke, szeme, szája, nyelve, minden idege, szivének -minden vércseppje, minden gondolatja tiltakozott az undorító áldozattól. -– Aztán eszébe jutott, hogy ő orosz nő. – Azzal megrázkódott, ökleit -kifeszített karjaival maga elé csapta, lábával dobbantott, fogait -összeszorítá. – Azzal sebesen odanyomult Irzambek herczeg kinyujtott -tenyeréhez, melyben a nagyobbik pók feküdt s a másik perczben a -szörnyeteg eltünt rózsás ajkai között. - -Irzambek hasonlót tett a pók hímjével. - -Az asszonyok, kik csak most értették meg, hogy miről volt szó, mind -jobbra-balra ájultak rémületökben, s az archimandrita kifutott a -sátorból s fejét egy fa derekának támasztva, váratlan megkönnyebbülést -szerzett magának. - -Axantine herczegnő pedig mosolyogva nyujtá kezét Irzambek herczegnek s -azt mondá csengő hangon: - -– Nem is volt rossz. Az ize tökéletesen hasonlít a zöld dióéhoz. - -– Ily tettekre képes egy orosz nő az ő hazájáért és vallásáért. Mondá -Urgulanilla Ivánnak s várta annak bámulatkifejezését, az önfeláldozó -hőstett fölött. - -Iván pedig nagyszerű orrot fintorított rá s azt mondta fitymáló hangon: - -– Azon nem csodálkozom, hogy a herczegnő a pókot megette, hanem, hogy a -kalmuk herczeghez férjhez tudott menni, azon inkább csodálkoznám; ha -mint philosophnak egyátalában meg volna engedve a csodálkozás. Ebben az -élvezetben pedig többször is lehetett aztán része a szép herczegnőnek, -mert a kalmukok entomophagok: rovarevők. Más nép Isten csapásának tartja -a sáskát; ők pedig az ég legnagyobb áldását fogadják benne. Mikor jön a -sáskatábor, énekelve vonulnak ki eléje, szedik kosárra, aszalják -kemenczében, s elrakják télre verembe. A leendő fejedelemasszonynak jó -volt ehhez hozzászokni mindjárt az eljegyzés napján. - -– De gondold meg, hogy minő irtózatot kellett leküzdenie egy európai -nevelésű asszonynak. Mennyire uralkodni kellett az iszonyaton az ő -hazaszeretetének! - -– Talán nem is a hazáját szerette olyan nagyon, mint a kalmuk herczeget. -Egy férfi a ki semmit sem tud: az egy félisten, és félállat, asszonyok -ideálja. - -– Képes volnál te megenni egy pókot annak a kedveért, a kit szeretsz? - -– Feleded, hogy én Mohamed Száni vagyok, s az Alkorán tiltja megölni a -pókot az igazhivőknek. - -– Feledtem, hogy helsingforsi magister vagy, a ki minden tudományból -doktor. - -– Csak a szerelemből nem még. Taníts tovább. Hallgatom. Azt már tudom, a -szép herczegnő hogyan költötte el a keresztes pókot. Kiváncsi vagyok rá, -hogyan költötte el a kalmuk herczeget? - -– Irzambeket az eljegyzés után ünnepélyesen megkeresztelték, az egész -udvar jelenlétében. - -– A mi nagyon jól eshetett Irzambék herczegnek, de még inkább a -czeremoniában résztvett udvarhölgyeknek, azt tudva, hogy orthodox -egyházunkban a keresztelés azon módon megy végbe, a hogy azt az első -keresztyének gyakorolták: egész vizbemártással. - -– Ne légy gonosz, mert becsukom a szádat! - -– Magamról tudom. Már öt esztendős voltam, mikor átestem e -sacramentumon. Rugtam, haraptam, mikor a pópa a nyakamnál fogva -lebuktatott a jeges vizbe; de kiálltam vitézül. Az utánam következő -kölyök nem vette olyan tréfára a dolgot: az belefuladt a medenczébe. A -pópa megcsóválta a fejét s azt mondta: ez bizony megtetszett az Istennek -s magához vette az ártatlant. Adjatok másikat! - -– Csitt! Hallgasd tovább Irzambek herczeg történetét, s ne gondold, hogy -ez valami közönséges szerelmi história lesz; ellenben légy készen, hogy -egy igen erkölcsös, istenfélő szent történet fog belőle kikerekedni, a -miből példát vehetnél magadnak. – A herczegnek türelemmel kellett végig -várni a hosszadalmas előkészületeket, a mik az eljegyzés és a menyegző -napjait egymástól távol tartják. - -Előbb számtalan okiratot kellett aláirnia, szép menyasszonya segélyével, -ki mellett többé tolmácsra nem volt szüksége s nem volt hiánya kegyes -oktatásokban, a mik az igaz hit ágazataival megismertették. A -menyasszonyi öltözet himzése is igénybe vett néhány hónapot. - -Ez alatt bekövetkezett az advent, s advent alatt igazhivőt össze nem -esketnek; be kellett várni a farsangot, a mikor aztán a menyegző egész -fejedelmi pompával ment végbe az Izsák templomban, a császári család -jelenlétében s végződött nagyszerű lakodalommal. - -– Mely ismét azon végződött, vágott közbe Iván, hogy a toasztok sokasága -miatt a vőlegényt kézen-lábon fogva fektették le a szalmára: akarom -mondani a menyegzői ágyba. - -– Ismét csalatkozik az én kedves barátom. Menyegzőinknél azon erkölcsös -szokás uralkodik, hogy mielőtt elkezdené a «bratina» a «végtelen pohár» -körutját, a menyasszony és a vőlegény visszavonulnak a társaságból és -eltünnek boldogságuk menedékébe. - -– A hová nekünk már nem szabad utánuk mennünk. - -– De igenis szabad utánuk mennünk, és ott fogjuk találni a menyasszonyt -az imazsámolyon térdepelve, kezében egy olvasóval, melynek szemei -gránát-gyöngyökből és fehér korallból voltak. - -– Szerelmes paradicsom madaram, mit mivelsz itt? kérdezé a boldog -vőlegény. - -– Szent fogadást tettem, mondá a menyasszony, hogy azon naptól kezdve, a -melyen sikerült tégedet az egyedül üdvözítő orthodox hitnek megnyernem, -este lefekvés előtt és reggel fölébredés után harminczhárom miatyánkot, -negyvennégy üdvözletet és ötvenegy hiszekegyet fogok elmondani. - -Irzambek herczeg okos ember volt, a ki belátta annak a szükségét, hogy a -jó Istent meg kell jutalmazni azért, hogy valakinek kivánságát hiven -teljesítette; mert megérdemli. Hanem azt hitte, hogy könnyíteni lehet a -dolgon. - -– Hallod-e, gyönyörű csillagos egem; az én nagyapámnak, a ki még -Chinában lakott, volt egy olyan imádkozó gépe, a mi olyan volt, mint egy -motóla, azt lehetett hajtani; mikor egyet csettent, akkor lejárt egy -imádság. A jó öreg szintén ilyen nagy imádkozási fogadalmat tett -Buddhának azért, hogy én fiunak és ne leánynak szülessem a világra. -Meghallgattatván kérése, egy derék Chowarek Láma ezt az imádkozó gépet -szerezte neki, a min tizedrész idő alatt leőrölhette a fogadott -imádságokat. Később, hogy sok boszuságokat szereztem neki, már aztán nem -is maga forgatta az imádkozó gépet, hanem az inasára hagyta. Hát, -kedvesem, ha te is örülsz azon, hogy nem leánynak, hanem férfinak -születtem, akkor meghozatom neked ezt a gépet minél elébb. - -A fejedelmi asszony természetesen visszautasítá e pogány ajánlatot s -folytatta az imádkozást, míg Irzambek herczeget elnyomta az álom. - -Reggel pedig, mikor fölnyitotta a szemeit a fejedelemfi, már arra -ébredt, hogy szép menyasszonya megint az olvasó gyöngyszemeit pergeti -alá. - -– Gyönyörűvirágos zöld mezőm! szólítá meg az ájtatos hölgyet. Meddig fog -ez így tartani? - -A hölgy ég felé emelve szemeit, mondá: - -– Fogadásom azt tartja, hogy addig meg ne oszszam veled az élet -legnagyobb örömét, a míg a te atyád áldása nem szentesíti a mi -frigyünket. - -E szóra azonnal sietett a herczeg beleugrani a csizmába. Egy szót sem -szólt többet; szaladt Tseremikoff után. Rögtön indulni akart az Amur -tája felé, a hol az örege lakik. - -Az Isten szerelméért: jó időben is kétszáz napi járó föld! Hát még -télvíz idején? Messze van az az apai áldás nagyon! - -Ehhez nagy uti előkészület kell. A fejedelemnő és a hozzá tartozó -frajoknak málhái egész szánvonatot képeztek. Udvari személyzet is -adatott melléjük: czeremoniamesterek, intendánsok, gyóntatók és -szakácsok, mindezeknek biztosítására négy szotnya kozák adatott -fedezetül; annyi embernek élelmiszerről is kellett gondoskodni, azzal -megint sok szánkó lett tele, a sok lónak sok zabot is kellett szállítani -s ezzel még több szánkó telt meg, s még több ló kellett; úgy, hogy mikor -végesvégül ki tudott mozdulni a lakodalmas menet, ugyan örülhetett neki, -ha reggeltől estig a szomszéd városig elvergődhetett. - -Ott azután mindenütt nagy tisztességgel fogadták a fejedelmet, kit a -czári ukáz Kalmukország törvényes és örökös uralkodójává nevezett ki. -Előre küldött staféták vitték a katonai, egyházi és polgári hatóságokhoz -a parancsot, hogy a fejedelemnek rangjához illő fogadtatás adassék. - -Irzambek alig szállt le a szánkóból, már ott várta a küldöttség, -felköszöntötték, vitték a templomba, megáldották; onnan a diszlakomához, -jól tartották, soha egy órára egyedül nem hagyták; s mikor már azt -hitte, hogy mind a tisztelkedés, mind a felesége imádkozása feneket ért -s kezdett kényelembe helyezkedni, akkor elkezdtek az ablaka alatt -lövöldözni s örömtüzeket gyujtogatni mind az ő üdvözlésére s a hű -kozákok minden óranegyedben rázendítettek egy trombitatust, annak a -megállapítására, hogy ők ébren vannak. - -Ez így ment egész Jekaterinburgig. - -Itt végződik a rendezett út, s kezdődnek a viszontagságok: átkelés az -Uralon, az Altajon, hajóut a Csusszováján, lovaglás nyeregben és -teveháton a Dzungar sivatagokon, a Siansahon és Balkanon keresztül, -küzdelem a buránával és a homoktölcsérrel, fagygyal és hőséggel, -tatárhordákkal és moszkitókkal, medvékkel és tigrisekkel; futtatás égő -erdőkön keresztül, szabad ég alatt töltött éjszakák; rövid pihenés a -civilisált Irkutzkban; átkelés a Bajkál tavon; átmászás a dauri -hegyhátakon, míg végre késő őszszel eljutottak az Amur folyamig, mely -Irzambek herczeg birodalmának határát képezé s ott hajóra szállva, -leeveztek Nikolajewszkig. – Épen egy esztendő telt bele Irzambek herczeg -keresztyén hitre térése óta. - -No, és találd ki, hogy mire való volt az egy esztendői időhaladék? - -Arra hogy ez idő alatt a czár parancsára Irzambek fejedelem népe az -orthodox hitbe kellően bevezettessék, hogy Nikolajevszkben, az Amur -vidék fejedelme számára a rangjához illő palotát felépíthessék, s -Nikolajewszk parancsnoka, herczeg Arzenkoff Alexandrovics Mihály, e -szókkal fogadhassa a megérkező fejedelmi párt: «Ime itt van -rezidencziátok. Az ég adjon nektek és felséges családotoknak boldog -uralkodást!» A fejedelmi palota tökéletes hasonmása volt annak, a -melyben Axantine herczegnő lakott Szent-Pétervárott. Így tudja -jutalmazni a czár az ő hiveit… - -– No! és az atyai áldás? sürgetőzék Nikolajevics Iván. - -– Te türelmetlen bohó! Azt képzelheted, hogy nem maradt el; s a mely -napon az öreg kalmuk fejedelem áldásával együtt a kioitollas süveget is -átadta fiának, a szerető hölgy is odadobta az olvasót annak a nyakába, -azt mondva neki, a mit én teneked: Számomra ezentúl csak egy «hiszekegy» -van; hiszek te benned, az én teremtőmben, üdvösségemben, -feltámadásomban. Amen. - -A többit nem mondta. - -. . . . . . . . - -Mohamed Szádi aztán elmélkedhetett rajta, hogy ha ilyen boldogságba -jutott egy kalmuk fejedelemfi, a ki se írni se olvasni nem tud, hát ő rá -még mi nem vár akkor, a kit a helsingforsi alma mater -megbabérkoszoruzott, ha jól viseli magát? - - -IV. TALAPÓR KHÁN. - -Most lássuk: a pirosító görög-tűz után milyen hatása lesz a zöldítő -görög-tűznek ugyan arra a szinpadi csoportozatra? - -Kazi Mehemet, Samyl nagyobbik fia, a Feketetengeren át hajózik ugyanazon -hegyek felé, a hová öcscse igyekszik. A míg a vontató gőzös odáig -elczepeli, elég ideje van a jó Kharimante meséit hallgatni. - -Kharimante tizennyolcz év óta felesége Kazi Mehemetnek, s ilyenkor már -az asszony kiérdemelte azt a melléknevet, hogy «jó», nyereséges cserébe -azért ez elhagyott másikért, a «szép»; a mi közös a virággal, a -paripával és a rabnővel. - -A jó Kharimante vándor dervisektől hallá ezt a történetet. - -A kalmuk nemzet ott lakott századok előtt a chinai falon belül, a Kék-tó -körül, a Góbi sivatagon. Egyszer megunta az örökös hadakozást a mongol -szomszédokkal, s hatvanezer család felkerekedett valamennyi nyájával, -ménesével s ment-ment addig, a míg egy nagy folyóvizet nem talált maga -előtt: még azon is átkelt; a folyón túl gyönyörű zöld pusztaság terül -el; ott letelepedett. Az a folyó volt a Volga s az a zöld sivatag az -orosz czár országa. - -Laktak ott már akkor tatárok is: azok is lovakat, ökröket, juhokat -legeltettek; elfértek a pusztán mind a ketten, s ha nem keresték a -veszekedést, nem voltak vele kénytelenek. - -A kalmukok magukat törgautáknak nevezik, a kalmuk csak az idegenektől -rájuk adott gunynév. - -Szelid, békeszerető nép, ki csak akkor harczol, ha megtámadják. Életének -csak egy czélja van: a szabadság; hanem e nélkül aztán meghal. - -Mikor Péter czár hadat viselt a persák ellen, Ubakha khán, a törgauták -fejedelme, húszezer lovassal segítette. Vitézül harczoltak. - -A czár igazán méltó jutalmat gondolt ki a számukra. A vitéz lovasokat -besorozta rendes ezredeibe, s a kalmuk népre missionáriusokat küldött, a -kik azt a bálványimádástól megszabadítsák s a görög egyház kebelébe -áttérítsék. - -Hanem a pusztalakók háládatlanok voltak azért az atyai gondoskodásért: -nem hogy megköszönték volna, hogy a művelődés és az üdvözülés útja -megnyittatott előttük; összeszólalkoztak s egy őszszel, minden -gulyástól, ménesestől visszamentek Ázsia belsejébe. Úgy eltüntek, hogy -nyomukba se lehetett többé találni. A Volga pusztaságai, a miket addig -félmillió ember, s végtelen megszámlálhatatlan teve, ló, barom, juh -népesített be: egyszerre üresek lettek. Nem maradt ott több huszonötezer -törgautánál; a Zoochor törzs maga volt az. - -Ennek a fejedelme megkeresztelkedett s Dundukow nevett föl. Czímül a -kalmukok főhetmanjának nevét nyerte. - -Ivadékei nagy tiszteletben részesültek Szent-Pétervárott. - -A mostani fejedelem atyja Kosot khán, ezredesi rangot viselt az orosz -hadseregben s egy saját kalmuk ezredet vezényelt a napoleoni -hadjáratokban. Kalmuk lovasai egész Párisig hatoltak, s a Szajnában -itatták meg lovaikat. Roppant gazdag ember volt. Két millió juhot, -hatvanezer lovat s négyezer tevét hagyott a fiára. A Volga szigetén -pompás palotát emeltetett, keleti fényüzéssel, de abban soha sem lakott. -Régi vallásának rossz szellemei üldözték benne mindig. Visszatért a -sátorba. - -A mostani fejedelem, Tumán khán, csak az idegen látogatókat fogadja e -palotában: ő maga most is sátor alatt lakik, a mi belüről drága selyem -függönyökkel s perzsa szőnyegekkel van fölpompázva, s a míg sátoros -ünnepeken szorgalmasan feljár Astrakanba a nagy misére, máskor annál -ájtatosabban látogatja a Buddha templomát, s hallgatja a Láma imáját. A -pópa görög beszédét ép úgy nem érti, mint a Láma tangút szónoklatát, de -eleget tesz mind a kettőnek. - -Mikor egyszer a koronaörökös látogatást tett nála a pusztában, azt -kérdezte tőle, hogyan lehetett annyi népnek oly gyorsan eltünni erről a -tájról? - -Tumán khán megigérte a nagyherczegnek, hogy azt láthatóvá fogja előtte -tenni holnap. - -Másnap korán reggel a nagyherczeg arra ébredt föl, mintha földrengés és -mennydörgés közelednék egyszerre a távolból. - -Kitekintett a sátorból, s egy közeledő porfelleget pillantott meg, -melyből rövid időn négyszáz teve idomtalan alakja kezdett kibontakozni. -A tevék nyomában jöttek a lovak, marhák és juhok végtelen csapatjai, a -miket négyezer lovas hajtott előre. Az asszonyok ép úgy lovon ültek, -mint a férfiak, még a négy éves gyermekek is. A kalmukok nem járnak soha -gyalog, azért vannak olyan kicsiny lábaik. A tevékre voltak fölhalmozva -a sátorok, a házi butorok, ládák, málhák és a kis csecsemő gyermekek, -kiket bölcső helyett bőriszákokban tartanak, s azon keresztül egy darab -fa van feszítve, mely a gyermek lába közé jön, úgy, hogy a kalmuk már -csecsemő korában lovagolni tanul. - -A vágtató tömeg megállapodott a fejedelmi sátor előtti síkságon, s -elkezdte jurtáit leverni. Egy óra alatt ott állt a kész város, négyszáz -sátorral, szép szabályos utczákba szedve. Minden sátorban égett a tűz, -tevetrágyából rakva, – a Volga pusztáin nem ismerik a fát – a bográcsban -főtt a lóhús; az asszonyok készítették friss kanczatejből a mámorító -italt, a férfiak felállították a házi oltárokat rézbálványaik számára, -fegyver, kézíj, kelevéz, halász-szigony a maga helyére volt akasztva, -négyezer ember számára készen volt az otthon. Az asszonyok szoptatták -gyermekeiket. - -Akkor egy kürtrivallásra egyszerre megelevenűlt a kép, a jurtákat -szétbontották, a sátor-karókat felszedték, a szőnyegek, ládák a teve -hátára rakattak, a csecsemők fejei a teve oldaláról lecsüggő iszákokból -kandikáltak ki ismét; férfi, asszony, gyermek, felugrált lovára ismét, a -meg nem főtt húst a nyereg alá szorították, ott majd megparáhul a -lovaglás alatt; a földrengés, égdörgés újra megindult, a porfelleg újra -eltakarta a néptömeget s kisérte azt egész a Volga partig. Ott elmaradt -a porfelleg, s a víz közepén úszott az egész ember- és állatraj -csendesen. Elérte a tulsó partot, s alkonyatra már a porfelleg is eltünt -a láthatárról, mely útjokat jelölte. - -– Így tudnak a törgauták jönni és elmenni! - -A törgautának a szabadság elvesztése kínosabb az élet elvesztésénél. - -Egy európai utazónő beszél el egy történetet, a miből ezt legjobban -megtudhatod. - -Egy törgauta fiatal törzsfőnök szerelemféltésből agyonütött egy kozák -tisztet Asztrakánban. - -Az oroszok elfogták a gyilkost, kemény védelem után, s a gyilkosságért -és az ellenállásért elitélték örök kényszerfogságra a szibériai -ólombányákban. - -Mikor az elitéltet föltették arra a telegára, a melyiknek őt örök -fogságba kellett szállítani, két bátyjának megengedték, hogy odamenjen -hozzá, tőle bucsut venni. - -– Mit tehetünk érted, öcsém? kérdé az egyik bátya. - -– Azt ti nagyon jól tudjátok. Felelt az öcs. - -Erre a bátya kihuzta az öve mellől pisztolyát, elitélt öcscsét a szívén -keresztül lőtte vele. - -– Köszönöm! mondá a haldokló. - -… Ezek azok a törgauták, a kik ott maradtak a Volga mellett orosz -alattvalóknak. - -… Milyenek lehetnek még azok, a kik elmentek előlük! - -A menekülő törgauták a késő őszt választották útjuk kezdetéül, mert az -előttük álló sivatagon az a legenyhébb időszak. Három óránál hosszabb -pihenőt egy helyen nem tartottak. A Volgától az Ural folyóig -észrevétlenül jutottak el; a kozákok, kirgizek, tatárok csak azt hitték, -hogy legelőt változtatni jöttek, nyájastul, csordástul a Volga mellől s -mikor aztán az Uralon túl voltak, akkor elnyelte hirüket a sivatag, ez a -nagy hallgató rém, a ki nem tartja meg az ember emlékét. A homoktengeren -befujja nyomát a szél, eliszsza vérét a porond. Még csak tűzhelyeik -nyoma sem jelölte meg az utat, a merre jártak. Az Uraltól az Aral-tóig -nincsen fa. És ők minden reggel megindultak egyenesen arra felé, a hol a -nap a sivatag szélén fölkel, s naplementig követték a saját árnyékukat, -a merre az vezette őket. Nem volt más kalauzuk, mint a népénekesek -mesemondásai, a kik másfélszáz esztendő előtti hősregéket daloltak a -pihenő csoportoknak, a hajdani saisánokról és akhákról, kik a -Kokonoor-tó mellett a fehér csont és fekete csont fölött uralkodtak. -Régi hazájukban a nemességet hivták fehér csontnak, a köznépet fekete -csontnak. - -Télen és tavaszszal együtt utazott velük a zivatar, mely mocsárrá -áztatta előttük a pusztát; aztán jött a nyár, akkor meg versenyt futott -velük a homokpuszták réme, a «tebbád», a forró szél, mit a kalmuk nyelv -a levegő hagymázának nevez, az meg aztán felitta előttük a tavakat, a -folyamokat, betemette a forrásokat, és hamukatlanná változtatta alattuk -a földet. - -Mégis előre haladtak. - -Útbaeső ellenséges néptörzseken törtek keresztül. Ötszázezer ember egy -tömegben, fegyverrel, lóháton, nem könyörög engedelemért, keresztül tör, -mint a hógörgeteg. Ha egy népfajt levertek, azt nem ölték le, hanem -maguk közé sorozták s vitték magukkal, egyre szaporodva, mint a -hógörgeteg. - -Van egy tündére a homokpusztáknak, a ki az eltikkadt utazó előtt hűs -tavakat, erdőket mutogat, úgy csalogatja maga után. Az sokszor -eltéveszté őket a nagy sivatagban, hanem a csillagok aztán megint -útbaigazíták. - -Úgy futottak el országok, birodalmak fölött, mint egy felhő árnyéka. - -Vágtattak olyan pusztákon keresztül, a hol a víz keserű volt, a föld -pedig sós és semmi növény nem zöldült a földön, azután meg olyan -vidékeken, a hol a napfülesztette mocsár átváltozott egy féregözönné, s -fellegeit a bögölynek, szipolynak, sáskának zudítá ellenük, míg -hálótanyájukat felverte a bőr alá furódó fonalféreg, a pokolfuria és a -százlábú, gonoszabb minden vérontó ellenségnél. - -Végre három évszakon át tartó küzdelem, szenvedés, viszontagság után, a -nyár végével megérkeztek a chinai falhoz, ahhoz a világrészhez, a mi -kőfallal kerítette el magát a többi emberlakta világtól. Ezen belül volt -az ő elhagyott hazájuk. - -Az ismét kebelébe fogadta őket. - -Első és egyetlen példa, hogy Európából egy egész nemzet -visszavándoroljon atyái őshazájába. - -Itt a honmaradt rokonok ölelő karokkal fogadták őket. Testvér a -testvérnyelvet újra megérté nagyhamar, s a Volga mellől érkező -paripáknak a Kokonoor síkjain legelő mének nyerítése felelt üdvözletül. - -A régi haza, a nagy Góbi puszta, elég tágas volt a hazaérkezteknek is s -nagy volt az örömük a fölött, hogy itt nem találhat rájuk a moszkó. - -Hanem azután kezdtek megismerkedni azokkal a nyomorúságokkal, a mik -apáikat innen száznegyven év előtt kiköltözni kényszeríték. Rossz -szomszédjaik voltak. Az afghán, turkmán, dsungár, mongol se szánt, se -vet, se barmot nem tenyészt, hanem abból él, hogy a szomszéd országok -népeire tör rá, s azoknak a marháit hajtja el. Ez így még sokkal -kényelmesebb. - -S ha még csak a marháit hajtaná el, de magával ragadja a meglepett -férfiakat, asszonyokat, gyermekeket, s azokat elhurczolja távol -országokba, a hol kőből vannak építve a városok, s hol az emberek -megtörik a földet, úgy vetnek bele gabonát, és azzal élnek. - -Rettenetes gondolat! odaragasztani a földhöz a házat, hogy benne lakjék -örökké az ember, mint a halott a sírjában, ne vihesse el a helyéről, ha -tanyáját megunta, s hogy annál erősebb legyen a rabsága, még a földet is -fölszántja a kőváros körül s beveti gabonával, hogy a fűnek a gyökere -által legyen odakötve a földhöz, hogy ott kelljen őriznie a kalász -megérését s egyik esztendőben már előre azon aggódni, hogy mit eszik a -másik évben s a jövendő kenyérnek a magját még az idén a földbe takarni, -és azután egész esztendőn át térdepelni a rézbálvány előtt, hogy adjon -ma esőt, holnap napfényt, holnapután szelet s csókolni a papnak a -palástját, hogy imádkozzék a kegyetlen isteneknek, a kik semmivé teszik -az ember fáradságos munkáját, s ha föld és Isten megadta a mit kértek, -még azután tüzet, vizet és asszonykezet segítségül hivni, hogy -csináljanak a fűmagból kenyeret. - -Milyen szánalommal tekintenek le a nomádok az ilyen szerencsétlen -népekre. - -S az ő honfitársaikat, a kiket a rablók elragadtak, épen ilyen -földmívelő országoknak adták el rabszolgákul. - -Mert a földturás rabszolga dolga. Egyátalában a munka nem férfihoz illő -foglalatosság. Azt meg lehet engedni alacsonyabb lényeknek, asszonyoknak -és rabszolgáknak, de egy férfi méltóságát sérti az, hogy ő valami -munkában találtassék. - -Azért az volt a törgautákra nézve a legelviselhetlenebb keserűség, hogy -az ő honfitársaikat elviszik szántóvető rabszolgáknak. Néhányan, a kik -vissza tudtak szökni a fogságból, rémséges meséket tudtak elmondani az -otthoni rokonoknak azokról a pokolgépekről, a miknek «eke» és «malom» a -neve, s ember és állat van beléjük fogva. - -Ezt a kínzást nem viselhették el soká. Odább vándoroltak; de most már -nem nyugatnak, mint őseik, az európai gazdag rónák felé, hanem tovább -keletnek, a nagy mongol pusztába, ott aztán találtak olyan jó csendes -helyre, a hol nem háborgatta őket többé senki, se moszkó hetman, se -chinai mandarin, se tatár khán, egyedül voltak a pusztán. - -Hanem az uratlan pusztának is meg volt a maga átka, a mi nagyhamar -felvilágosítá őket a felől, hogy miért lett ez a sivatag úgy elhagyva a -nemzetektől, a mik a földön mindenütt el vannak szórva? - -Minden harmadik évben előjön a végtelen mocsarakból, miket lomha folyású -folyamok támasztanak, a táborjáró sáska; mikor az felemelkedik az égre, -a nap elsötétül bele, nem látszik tőle az ég s mikor leszáll a földre, -nem látszik tőle a föld, s mikor felszáll a földről, nem marad utána egy -zöld fűszál. - -A sáska a legelőt tarolta le előttük s a méneseknek, gulyáknak éhezni -kellett, s minthogy az éhező állat nem ád se tejet, se húst, éhezni -kellett az embernek is. - -Ekkor, az inség keserű napján, azt mondá a népnek a Láma: «Ime, e -sáskáknak a szárnyaira tamul betükkel ez van irva: «öljed és egyed!» az -ég küldöttei ezek, s a mit az ég küld, annak jónak kell lenni». - -S kitalálták a módját. A szükség leleményessé tesz. A sáskarajt -összefogdosták nagy kosarakba, aztán mély gödröket ástak, azokat jól -kifütötték s akkor a kemenczeoduba öntve a sáskarajt, azt megaszalták, -aztán besózva elrakták kőhombárokba. Ez volt a törgauták betakarított -elesége a jövő télszakra. Innen kezdtek el a kalmukok rovarevők lenni. -Utóbb hozzászoktak s még divatot csináltak belőle. A kalmuk rabnők, kik -a sah és a szultán háremébe kerültek, ott a kadinák és odalikák között -meghonosították a «blapsz» bogárevést, a mitől az asszonyok meghiznak. - -Egyszer aztán támadt közöttük egy fiatal saissán, a ki azt mondta, «ejh, -az én nagyapám még bölényre, szarvasra vadászott kelevézzel s mi már -csak bogarakra vadászunk seprüvel». - -S azzal elindult a távol kék hegyek felé, magának bölényt, szarvast -keresni. - -Szép fiatal legény volt Zikohór saissán, mikor elindult a kék hegyek -felé bölényt vadászni s ugyan kemény férfi lett belőle, mikor ismét -visszakerült elhagyott rokonaihoz. - -Azok tán be se fogadták volna, ha az anyja rá nem ismer; mert a kalmuk -nyelvet is alig értette már s keverten beszélte idegen, soha nem hallott -szavakkal. - -Tizenhárom esztendeig tartott a vadász kirándulása. - -Még annak a lónak is, a melyen kalandjára elindult, csak a bőre került -vissza. De ez is egyik tanubizonyság volt mellette, mert ez a ló -világossárga volt, fekete sörénynyel, a mi a kalmukok ménesében nagy -ritkaság, a sárga lónak rendesen fehér sörénye van. Ennek a bőréből -viselt a saissán kalmuk módra készített ködment, úgy, hogy a ló fejbőre, -mint a sisak, takarta a koponyát s a sörénye a hátán omlott végig. - -Hosszú történet volt az, a mit Zikohór saissán az egybegyült véneknek, -vezéreknek és Lámáknak elbeszélt arról, hogy mi van a kék hegyeken túl? - -A Lámák mindig azt hirdették a kalmuk népnek, mikor az a sivatagot -megunva, a kék hegyek felé kivánkozott, hogy oda nem lehet menni, mert -ott a rossz szellemek országa van, a kik mindenkit megölnek, a ki -birodalmuk területére lép. A legmagasabb hegynek a neve: a «Haragos -Isten hegye», az örökké felhőkkel és kövekkel van borítva, s nem engedi -magát emberektől megtaposni. - -A kék hegyeken túli tájnak a neve tamul nyelven az «örök hallgatás -országa»; mongol nyelven «mennyei öröm birodalma». Halandónak abba -belépni nem szabad. A ki a tilalmat megtörte és annak ellenére is -odament, onnan soha vissza nem tért. - -Ime Zikohór saissán megjött onnan s elmondá, hogy a kék hegyeknek a -neve: «arany hegy». Azért hiják így, mert aranyat ásnak bennük s ez az -arany a mongol Nagy-Láma tulajdona, ki ott héttornyú palotában lakik s -lakhelye körül van véve bálványtemplomokkal. - -Ezért őrzik az ország határát oly szigorúan. - -A hogy a mennyei birodalmat elválasztja a nagy kőfal a Góbi pusztától, -úgy választja el tőle a «hallgatás országát» egy végtelen fapalánk, mely -hegyeken, völgyeken végig fut, s csak a megközelíthetlen -hegyszakadékokban maradoz el, a mik maguk is gátat képeznek. Egy ilyen -kőhalmaz neve: «Adamkirilgán» – «embervesztő hely». A ki beletéved, -elvész. - -Zikohór saissán, mikor puzdráját megtömve nyilakkal, megindult a -vadászatra, egy olyan zöld mezőre ért, a hol ingott a zöld pázsit a ló -lába alatt s a patkó nyomán víz serkedezett föl. - -E zöld bozótos ingoványban talán el is kellett volna vesznie, ha nem -találkozott volna egy olyan állattal, minőt még eddig soha nem látott, -de az énekesektől hallott felőle regélni. - -Ez az a megszelidíthetlen ló, ki az embert közelre be nem várja, s rajta -nem ült még senki más, mint maga a hadak istene, a «Dalle». Az szokott -vágtatva megjelenni rajta, mikor az őt imádó nép a csatában veszedelmét -járja s akkor megfordítja az ütközetet. A hadisten paripájának a neve: -«dzsiggetáj». - -Alakjára fölséges; nem olyan csúf, mint a «targán», a bundaviselő, -vastagfejű vad ló. Ez karcsúbb a paripánál, a feje, mint a szarvasé, a -szőre világossárga, de a sörénye fekete, s a farka lombosvégű, mint az -oroszláné. A dzsiggetáj farkát a khánok fejedelmi korbácsul viselik. - -S pecsenyének is felséges. De nehéz megejteni, mert szilaj, éber és -szaglása, hallása, látása minden más állatét fölülmulja. - -Csak olyankor lehet a nemes vadat megközelíteni, mikor a -dzsiggetáj-mének a fiatalokat kiverik a maguk karámjából s azok neki -indulnak új ménest keresni, s kiállnak a hegytetőre, felemelt fővel, -széttágult orrlyukkal, napbanéző szemekkel, lesve a közeledő kanczát. - -Az ujoncz, kivert dzsiggetáj-mén a saissán sárga paripáját saját -fajtájának nézte, s csak akkor vette észre csalódását, mikor az már -közel ért hozzá. De Zikohór még sem kaphatta őt lövésre, mert a mint őt -meglátta a ló hasa alól fölbukkanni, egyszerre fölszökött a vadmén s -elvágtatott előle. A saissán üldözte. A dzsiggetáj belevezette őt az -elátkozott Adamkirilgán nyaktörő sziklaomladékába. Ő nem tágított tőle. -A hová a dzsiggetáj elmehet, oda az ő paripája is eljut. Így vezette őt -keresztül a vad méncsikó a járhatlannak hitt hegyszakadékon át az «örök -hallgatás országába», az arany hegyek közé, a hová tiltva van idegennek -belépni. - -Futás közben látott a saissán sötét erdők mélyébe rejtve hét fehér -házat, a mik kört képeztek, s a házak előtt ült hét öreg ember, övig érő -fehér szakállal, a kik az ő láttára sem mozdultak meg helyeikből. A hét -ház mellett patakzott egy forrás. - -Nem szólítá meg őket, a dzsiggetáj üldözésére volt csak gondja; a forrás -vizéből inni sem állt meg, bár mennyire el volt is tikkadva. - -A dzsiggetájt még sem érhette el, az elmenekült előle, s Zikohór -éjszakára egy gunyhóba jutott, a melyben egy tatár lakott, a kit a -chinai császár küldött az aranyhegyek közé, ginzenget keresni. - -A ginzeng az a drága gyökér, a mi minden betegséget meggyógyít, s a -rossz szellemeket távol tartja. Ez a chinai császár tulajdonát képezi, -egyedül neki szabad azt kerestetni az aranyhegyek között. Fontja e -gyökérnek tízezer ezüst pénz. Ezért is hivják «növények királyának». - -Ettől a szegény ginzeng-kutatótól tudta meg, hogy hol jár? Ez a kentei -völgy s az a hét fehér ház a rengetegben a Dzsingisz-Khán emléke. Ott -van a nagy Temudzsin eltemetve, szekerével együtt, a miről nem lehetett -a koporsóját leemelni, oly nehéz volt. Ugyan jól járt Zikohór, hogy meg -nem szólítá a sírt őrző véneket, s meg nem állt a patakból inni, mert -ott rögtön megölik azt, a ki a szent helyen emberi szóval félbeszakítja -a csendet. A sír melletti forrás neve «Kerlon». - -E gunyhó gazdája aztán útba igazítá őt tovább, oly vidékekre, a hol -vadászkedvét kielégítheti. - -S ettől fogva folyton egy szellem ült a háta mögött, a ki mindig előre -tolta, hogy folyvást újabb vidékeket keressen föl és minden új naptól új -titkokat kérdezzen, a mikre csodálatos a felelet. - -Eljutott ahhoz a nagy vízhez, a mi azt akarja, hogy őt «tengisz»-nek -(tengernek) nevezzék; s ha tónak csufolják, felháborodik érte s derült -időben, szélcsendben is tengervihart támaszt a hajósnak és elmeríti. -Partjai körül vannak rakva a vízimádók oltáraival, kik a forró -vízforrásoknál áldoznak, és halakból készítenek kenyeret, azt teszik el -télire. Ebben a tengerben vízi tehenek laknak, a miknek csak első lábaik -vannak s halfarkuk s a fiaikat szoptatják. - -Egy másik országnak a folyamaiban annyi hal van, hogy a haltömeg -megrekeszti a vizet, s a partra kihányt döghalaktól az egész ország -folytonosan záptojás szagú, a mit az ottlakók «Szamosz»-nak neveznek. - -Látott olyan vidékeket, a hol a mezők elefántagyarakkal s óriási állatok -csontjaival vannak beszórva. Innen hozták azt a két elefántagyarat is, a -miből Dsingisz-Khán trónja készült. Másutt nagy torlaszhegyek voltak -emelve rengeteg nagy fákból, a miket óriásoknak kellett egymásra -hordani. A körül lakó nép folyvást azzal tüzel s meg se látszik rajta a -megfogyatkozás. - -Járt oly pusztaságokban, a hol nem volt más hajlék, mint óriási nagy -sirok, égetett téglából, hasonlók egy kalmuk-sátorhoz, de húszszorta -nagyobbak; egész utcza-, egész faluszámra. Csupa sír, és sehol egy élő -ember. És bukkant egész városokra, a mik el voltak sülyedve, csendes -vizekbe, csak a falaik teteje állt ki a hullámból. Halottak városa és -halott város. - -S végig járt ötvenféle nemzetet, a ki egy sem rokon a másikkal, egy sem -beszéli a másik nyelvét, s mindenik más istenséget imád, más szokásokat -tart, másképen él, öltözik, eszik, nősül és temetkezik. - -Látta a nagy nemzetek maradványait; mik egykor belebeszéltek a -világtörténetbe, s aztán mikép a vad, mikor halálát érzi, elbujik a -vadonba, leolvadtak családokra, egyik napról a másikra élnek – és még -most is emlékeznek reá, hogy valaha kerített városaik, s hőseik, -hadvezéreik, tudósaik voltak. - -Telet, nyarat töltött a «burjetek» között, kik a viza és lazacz bőréből -készítenek maguknak nyári öltözetet s nyáron át mind a vizen laknak; a -jó istent «Osztorgon Burkán»-nak nevezik s az ördögöt «okodől»-nek, a -fejedelmüket «tulungász»-nak s mind a háromtól egyformán félnek. - -Lakott a «kellem»-eknél, kik nagy lapátszarvú irámokon lovagolnak, -nyáron a napot imádják, télen a tüzet, guggonülve alusznak, s -halottaikat felakasztják a fákra; még holtan sem feküsznek le. - -Követte a «sifánokat» csatangolásaikban, kik egy nemzet a «kosos»-okkal, -egyforma szálas, erős alakok, kilenczvennyolcz irásjegyük van s azokon -egynéhányan írni, olvasni is tudnak, de azért mégis egymással soha -összeférni nem képesek, mert az egyiknek sárga sátora van, a másiknak -meg fekete. - -Megismerkedett a «vogul»-okkal, a kik magukról azt állítják, hogy valaha -nagy nemzet voltak, távol nyugatról kerültek ide; szeretik a zenét, -tánczot; a hány család annyi fejedelem, minden nyáron összegyülnek nagy -gyülést tartani; de soha sem egyeznek meg semmiben: megint szétmennek. - -Találkozott az «osztyákokkal» a kiknek veres hajuk van, és hegyes orruk: -ezek a medvét tartják nemzeti istenüknek s ahhoz imádkoznak. - -Rábukkant a «hajdut» népre, a hol az asszonyok haját és a kanczák -sörényét levágják, csak a himet illeti meg a borzasság. Az asszonyokat -annyira lenézik, hogy egy férfi le nem ül a sátorban arra a helyre, -melyről egy asszony felkelt, míg azt meg nem füstöli. Ezek nem ismerik a -csókot, hanem a szeretet jeléül csak az orraikat ütik össze s egymást -megszagolják. Az egész nemzet kétszáz lélek és mind nemes ember. - -Betévedt a «szamojédek» közé, a kik csak olyan magasak vén korukban is, -mint egy gyermek, s tíz esztendős korukban már megházasodnak, télen -csónakot kötnek a lábukra, azzal futnak a hó fölött. - -Megismerte a «birár»-okat, kik az arczukra hegyes halszálkával -kacskaringókat szurkálnak, s a «Dalle» bálványt tartják a sátorukban, -valahányszor ebédhez ülnek, elébb a bálvány száját bekenik friss vérrel. - -Bevándorolta a «bukhárok» országát, a kiknek egy része már földet mível, -a másik állatot tenyészt, s egymást «Vachán Szolon» és «Talokán -Szolon»-nak csufolják; húsevőknek és fűevőknek. - -Ezek a négylábú állatoktól tanulták meg a magevést. Hazájukban tömérdek -a «bobák» és «szuszlik» (marmota és hörcsök), a mik a vermeiket -megtöltik télire tönkölylyel, a mi vadon terem; az emberek ezeket verték -fel elébb s úgy jöttek rá a fűvetésre. Itt a méhek is a földbe gyüjtik a -mézüket. - -Belebotlott a «jupik» törpe népébe, a kiknek széles piros szájuk van, -bezárt lapos szemük, s a hajuk hét ágra befonva. Szomszédjaik a «kecsek» -már más nyelven beszélnek, s hajukat a fejük tetején egy csomóba kötve -viselik. - -Az «övenkik» nem tartják magukat semmiféle nemzetnek, azt mondják, hogy -ők csak «emberek», s soha sem czivódnak senkivel. - -A «jakutok» annál kevélyebbek. Ők tizenötféle törzsre osztják fel -magukat s mindegyik előkelőbbnek tartja magát a másiknál, s valamennyi -szultánt választ. - -A tizenöt szultán fölött uralkodik egy császár. Ők az Istenüket is az -«ég császár»-jának nevezik, s büszkék rá, hogy szövetségesei lehetnek a -fehér czárnak. Mikor megtudták, hogy a francziák elégették a czár -fővárosát, elhatározták országgyülésükön, hogy rögtön hadat izennek -Francziaországnak. Lehetnek együtt, asszony, férfi, gyermek, -tizenötezeren. - -Az «iltsik»-ek prémes állatokra vadásznak, hires nyestfogók. Vallásuk -azt tartja, hogy az ember lelke holta után a marmotákba költözik. Azért, -mikor marmotát lőnek s hazaviszik pecsenyének, azt mondják az -asszonynak: «külön válaszd az emberhúst az állathústól». Mert a -marmotának az első lába lapoczkáján fehér hús van. Azt tartják, hogy ez -még emberkorából való s azt nem eszik meg. - -A «manyargók» iramvadászok: valamennyi között ők a legharczosabb nemzet, -elkergetik az iramot három nép országán keresztül is, s nem ismernek -hazát. A holdat tartják az istennek, a ki soká fenn van az egükön, -hosszú az éj, s mikor holdfogyatkozás van, dobolnak és kerepelnek, hogy -elriaszszák a nagy fekete kutyát, a ki a talpát rátette az isten képére -s rendesen el is riasztják. - -Ezeken túl laknak a «gilyákok», a kinél egy asszonynak van két férje, -nem egy férjnek két asszonya. Ezek is a medvét imádják istenképen, mint -az osztyákok; de annyiban javítva van a vallásuk, hogy télen, mikor a -medve elmegy alunni, azt mondják, no most nincs szükség istenre, rajta -mennek, megkötözik, hazaviszik, lerántják a bőrét, a husát szétosztják -és megeszik. Ezt tartják a legnagyobb tiszteletnek. Tavaszszal más -medvét választanak meg istennek. - -Mikor ezeket is elhagyta, akkor már nagy földet kellett bejárni, míg -valahol ismét emberekre talált; de már azok hasonlítottak a -vadállatokhoz. Egészen szőrös az arczuk, csak a szemük villog ki a -bozontból s még a nőknek is szakálluk van. Magukat «dauroknak» nevezik, -s ők maguk dicsekesznek vele, hogy az ő eredetük kettős. Egyszer egy -birártunguz vadászt elfogott egy nőstény medve, s haza czipelve a -barlangjába, megsajnálta, élve hagyta, és azután kényszeríté, hogy nőül -vegye. A birártunguz és a medvenő fejedelmi vérvegyülékékből származott -a nemes «daur» nemzet, s azért magát legelőkelőbbnek tartja a világon, a -hust nyersen eszi. - -Ezt a népet bezárja egy meredek hegyláncz, a minek Machada a neve. A -lakosok azt állítják, hogy ott van a világnak a vége, s azontúl már csak -a rossz szellemek laknak. - -De Zikohór saissánt az sem riasztá vissza: meg akarta tudni, hogy mi van -még a világvégén is túl? s átmászott a nagy havas hegyeken. - -S akkor onnan a hegymagasról látott maga előtt egy végtelen nagy -országot, rengeteg erdőkkel és buja mezőkkel, a miken ezer virág nyilik, -minőket ő soha nem látott életében. - -S erdő, mező tele mindenféle vaddal; tehenek hosszú sörénynyel és -lófarkkal, juhok bivalnyi szarvakkal csorda számra legelnek együtt s -csak a bikák, kosok küzdenek egymással, pásztor nem őrzi őket. A -dzsiggetáj ménesek körül száguldoznak az őrt álló csődörök, dúvadaktól -védve népüket, s a mocsarakban vadkanok kondái tenyésznek. A sziklákon -sárga gyapjas kecskék legelnek, hosszú, hátra hajló szarvakkal, hasonlók -a gazellához. A fákon a nádasokban serege a madaraknak; ölnyi magas -gázlók, rózsaszinű tollazattal, középen megtört csőrrel. Maga a -fejedelmi kiói madár is itt ül a fészkén. - -S a pagonyok teli vannak olyan fákkal, a mik édes gyümölcsöket teremnek -s csak a rigók, és a repülő mókusok osztoznak rajta. Nevét sem hallotta -azoknak soha a puszták lakója. Embernek is jó azt megenni. Némely -gyümölcsnek illatja is van: nem olyan édes ugyan, mint a tevetrágya -füstjének, vagy a póshadt lótejnek, de elég kellemetes. - -S az egész nagy országon végig folyik egy óriás folyam, nagyobb mind -azoknál, a miken eddig keresztül jött: partjai erdőkkel benőve. S a -folyó teli van csodálatos halakkal, a víz szine csillog a hátaiktól, -mintha ezüstből volna, s a felszökő halaktól úgy bugyborékol, mintha tűz -forralná. - -És semmi vad nem fél a közeledő vándortól; bevárják közelre s csak -rábámulnak: hát ez micsoda vad? - -Itt nem lakik ember. - -Pedig, hogy lakott itt valaha, s hogy az hatalmas ember volt, azt -bizonyítják a hátrahagyott nyomok. - -Óriási sziklák vannak kifaragva emberalakká; valaha bálványok lehettek; -most félalakjukat eltakarja a rengeteg erdő. Egy sziklafensikon roppant -kőoszlop van magasra emelve, alant négyszögű talappal, fenn tarajos -süveges emberfővel s az a sziklacsúp teli van vésve állat- és -emberalakokkal. - -Egy hegyoldalban drágaköveket ástak ki az itt lakottak, az apraját, -hitványát halomra szórva hagyták ott. - -És sátoraik nincsenek már sehol. - -A legmagasabb hegytetőről el lehet nézni köröskörül és füstöt nem lehet -látni, élő ember hirdetőjét. - -Zikohór saissán napokon, heteken át bujdokolt gazdag őserdőkön -keresztül; más urát nem találta a vidéknek, mint egy ocsmány, nagyfejű -állatot, a mi nagyobb a farkasnál, párducznál, rút idomtalan alak, és -mindig eszik; tanyája körül van rakva csontokkal; hanem az ember elől -elbuvik. - -Végre hosszú, magános vándorlás után rábukkant egy fenyőfaerdőnek a -mélyén egy «giráj»-ra. - -A giráj egy gömbölyű épület, égetett sárból vagy téglából, a mit a -Buddha-imádók építenek a bálvány számára, a hol egy törzs letelepedett s -a hova búcsújárás idején mindannyiszor visszatér. A giráj az évenkint -tartott vásárok jelzője. - -A girájhoz pedig két kalauz vezette őt: az uti lapu és a csalán. - -Ez a két növény hirdeti azt, hogy ember lakott itt ezen a tájon. - -A girájt és az azt körülvevő «csortát» mind befutotta már a folyondár, a -mi tele volt kék és piros bogyókkal. Maga a bejárás is el volt lepve -keresztül-kasul fonódott indákkal. - -Zikohór nem félt e magányos imahelyre belépni. S annak a mélyében talált -egy tevebőrön ülve egy élő embert. Egy Lámát. - -A nomád Buddha-imádók, ha egy országot úgy elhagynak, hogy oda vissza ne -térjenek, azokat az egyedüli téglaépületeket, a miket Buddha -tiszteletére emeltek, nem hagyják üresen, hogy azokban pusztai vad ne -üssön fel tanyát; hanem egy Lámát hagynak benne hátra. Annak a czíme -Tuptsin Láma. És azután bármilyen messze elmennek is, minden évben -egyszer küldenek egy karavánt szent zarándokokból az elhagyott girájhoz, -mely a Tuptsin Lámának egy évre való élelmi szert szállít. S a Tuptsin -Láma keveset eszik és sohasem iszik. Azért sokáig él. Mint a kőbe -szorult béka. - -A csortába lépve s meglátva az élő embert, Zikohór rögtön sietett -kimondani a «mendumur»-t. - -«Mendumur» az üdvözlő szó, a miről a Buddhahivek, bármely nemzethez -tartozzanak, egymásra ismernek. - -A Tuptsin Láma szava csak suttogás volt már, a mint az üdvözlésre -visszamondá a «mendumurt». - -Zikohór, ismerve a hivek kötelességeit, első dolgának tartá, mindazt az -élelmi szert, a mit magával hozott uti eleségül, besózott húst, halat, -gyümölcsöt, lisztes gesztenyéket, a Láma elé lerakni; mire az őt -megáldotta s vendégül ott tartá magánál. - -Attól aztán megtudta ez ország nevét és történetét. - -A tamul nyelv a Buddha-imádók minden nemzetével közös, azon a Lámák és a -saissánok tudnak egymással beszélni. - -Annak a nagy folyó víznek a neve «Sachalim Ula» – a «feketevíz». S annak -mind a két partját egy hatalmas harczos nép lakta, a kit a mongolok -«karaszurun»-oknak hivtak, ők magok «mandzsuk»-nak nevezik magukat. -Országuk egész a «mennyei birodalomig» terjed, mely magas kőfallal van a -többi világtól elválasztva. - -Több száz év előtt a mennyei birodalom császári trónján két császárfiú -összeveszett. Niu Tsi, az ifjabb, a melyik gyöngébb volt, segítségül -hivta a szomszéd mandzsukat. Azok megindultak a hivására. Hatvanezer -mandzsu vitéz tört keresztül a nagy falon s levert maga előtt minden -ellenséget. Azután leverte a szövetségest is, s maga a mandzsu vezér -Taitson Kongi ült fel a mennyei birodalom trónjára. Ő és a mandzsu nép -ura most is a roppant nagy országnak, a minek annyi lakosa van, mint az -egész földnek azon kívül. - -A honnmaradtak, a mint megtudták harczosaik diadalát, siettek utánuk a -meghódított országba. Boldog ország ez, a hol soha sincs tél; a hol az -emberek selyemruhában járnak. Van egy olyan bolond féreg, mely falevelet -eszik s fonalat ereszt tőle, s egy még bolondabb emberfaj, mely szeret -szolgálni, dolgozni, fizetni a mandzsunak, a ki úrnak született s -tetszik neki a rabszolgaság. - -A kik csak előkerültek a mennyei birodalomból, mind oly csábító meséket -mondtak arról, hogy a mandzsuk népe lassankint mind leköltözött az -elfoglalt országba régi hazájából, s a Sachalin Ula partjain üresek -maradtak erdők és mezők. - -Pedig a feketevíz országa is boldog ország, a hol bőven terem a fű, fa -és állat, csak érte kell menni, csak utána kell futni; de a mennyei -birodalom még annál is boldogabb, mert ott még olyan ember is van, a ki -a gyümölcsöt leszedi, a vadat elfogja a mandzsu számára, s csak a -szájába rakja bele; sző, fon a számára, aranyat, ezüstöt hoz föl a hegy -gyomrából a kiengesztelésére; palotát épít neki átlátszó égetett kőből, -fényesen festett fából, s legyezi róla a legyet és meleget, ha jóllakott -és aludni akar. Jó ott úrnak lenni. - -Az utolsó lakói ez országnak a mandzsu nép «Orotson» törzse ezelőtt -ötven évvel hagyta el a Mamu és Szikla folyamok közötti lakhelyét s -azóta az egész vidék egyedüli lakója – a Tuptsin Láma a girájban, a kit -minden évben egyszer meglátogat egy zarándok karaván az eltünt népből. - -A Tuptsin Láma azután elmondotta magának Zikohórral a Góbi pusztán lakó -törgauták sorsát. - -Minő mostoha föld, minő kegyetlen ég között laknak? Milyen sanyaruságban -élnek? - -«Eredj vissza hozzájuk, mondá a Tupstin Láma. Mondd el nekik, minő -ország a Sachalim Ula vidéke. Ez az ország most senkié, csak Buddháé és -az enyém. Én nektek adom, s Buddha megerősíti azt. Jöjjetek ide. - -És azután elutasítá a Tuptsin Láma Zikohór saissánt, merre találja föl -ismét legközelebb uton a Góbi pusztát, s ime a bujdosó, ki tizenhárom év -alatt jutott el a Sachalim Uláig, onnan vissza került a Góbi pusztára -három hold megtelése alatt. - - - - -NEGYEDIK RÉSZ. - - -I. - -A Lámák végig hallgatták a hazatért regéit, s akkor azt mondták neki: - -– Hazudsz! - -Akkor aztán Zikohór saissán előkereste iszákjából igazmondásának -bizonyítékait. Az argali juh tülökszarvát, a pézsmaállat ambragubóját, a -kiói madár farkatollát, a mindenszínű drágaköveket, az idegen fák -hullatta diókat, s végül a mindennél erősebb tanúbizonyságot, az «orkind -zsit». A mi, mint tudva van, egy széles bőröv, teleaggatva lecsüggő -bálványképekkel, s kiczifrázva vadállatok és szörnyetegek alakjaival. Az -orkindzsit csak a Lámák készítik, s igen nagy kincsekért osztják -fejedelmeknek, vagy igen nagy kegyelemből azoknak, a kiket fejedelmekké -akarnak tenni. - -E beszélő tanújeleket meglátva, azt mondák a Lámák a saissánnak: - -– Loptad! - -Mert a Lámák (papok) mind czinkostársai voltak a mongol fő Lámának, a ki -a törgauta népet nem akarta a maga markából kiszalasztani s más Láma -hatalma alá kerülni, s különösen nem kivánta, hogy egy ilyen nagy vándor -horda az ő «örök béke uradalmán» keresztül vonuljon seregével egyben. - -Zikohór pedig ezt mondá a Lámának: - -– Meg fogjátok látni; a Tuptsin Láma megmondá, hogy ha a törgauták el -nem akarnak menni a Góbi pusztáról, maga a föld fogja őket lerázni a -hátáról. - -És bekövetkezett, a mit jósolt. Nem sokára oly földindulás támadt a -sivatagon, hogy a kútakból kiömlött a víz s színig teltek homokkal, és a -hegyek meghasadtak s elkezdtek vándorolni s a tavak eltüntek a -helyeikről. - -Ekkor átlátták a törgauták, hogy a saissán igazat mondott s többé semmi -sem tarthatta őket vissza, összegyültek a giráj mellé, a főlámájukat, a -ki az elköltözést ellenezte, befalazták a girájba, csak a fejének -hagytak egy lyukat, a melyen keresztül etetni lehessen a szent embert. -Az pedig még a lyukon keresztül is fenyegetőzött, hogy ha a «haragos -isten» hegyeihez mernek közelíteni, az majd lerohan rájuk és pozdorjává -töri őket. - -S a jóslat be is teljesült, mert a mint a vándorútra kelő törgauta had -az «arany hegy» lábánál összetalálkozott az útját elálló mongol -sereggel, egyszerre oly vihar rohant alá a hegyekről, a minőt csak egy -megharagított isten képes támasztani. - -Ámde a haragvó isten nem a törgauták ellen fordult, hanem ellenségeikre -támadt, a mongolokra, oly homokzáport vágva a szemeik közé, hogy azok -feledték a harczot, hátat adtak rémültükben s elfutottak a törgauták -elől. A Dalle Isten, dzsiggetáj paripáján száguldva, elfujta a -csatatérről az egész mongol tábort. Így szokott a hadisten harczolni a -sivatagon, ha felharagítják. - -E diadal után a törgauták kikiáltották Zikohór saisszánt vezérüknek s az -elvezette őket három holdmegtelés alatt a fekete folyam országáig, a mit -a Tuptsin Láma az ő népének ajándékozott; a mi tele van őrzetlen -nyájakkal, szedetlen gyümölcscsel, megtaposott drágakővel, s a hol nem -lakik ember s a mit még nem fenyegetett ellenség sehonnan. - -Húsz esztendő mult el, hogy a törgauták vándor előcsapatja megtalálta az -első mandzsu «obon»-t a fekete viz mellett. Obonnak nevezik azokat a -kőhalmokat, a mikkel a nomád népek meg szokták jelölni azokat a -vidékeket, a miket a magukénak tartanak. Mikor egy ilyen vidéket -elhagynak, az onnan eltávozó nép apraja, nagyja, hajít a dombra egy -követ s a kőhalom így nő magasra. - -Ez idő alatt folyvást Zikohór khán uralkodott felettük, bölcsen és -eszesen intézve országa dolgát. - -Az elhagyott girájok környéke újra megnépesült felczifrázott jurtákkal, -a gazdag legelőket ellepték a gulyák, ménesek és nyájak; s a fekete -folyamon chinai és japán hajók kezdtek járni, cserébe hordva a törgauták -terményeiért fényes szöveteiket. - -Hanem ez idő alatt kezdték a törgauták észrevenni, hogy onnan felülről, -észak felől, nyomja őket valami. - -Még nem tudták, hogy mi az? - -Fölöttük lakott a moszkó! - -Hetven esztendeig futottak előle a messzeségbe s a hetvenedikben megint -odataláltak a szomszédságába. Olyan szörnyű ország az. - -Csak a határmutató obonok választották el őket egymástól. - -Azonban itt e világrészben a moszkó még nem volt olyan hatalmas, hogy -erőszakkal és nyiltan támadhatta volna meg őket. - -Mindazok az apró-cseprő népfajok, a miket Zikohór khán, még mint -saissán, kóboroltában megismert, a fehér czár alattvalói. Ezek között -legerősebb a tungúz. - -A tungúz is állattenyésztő nép, mint a kalmuk; csakhogy az ő állatja -egyetlen egy: az irám. - -Az irám az ő tehene, a mit fej; a juh, a mit megnyír; ökre, a mit -szánjába fog; lova, a mit megnyergel, és vadkorában szarvasa, a mire -vadászik. Az irám az ő életfentartója. - -S az irám az a csodálatos állat, mely ennyi szolgálatra engedi magát -használtatni s még sem kér a gazdájától enni soha. Ló, birka, tehén azt -akarja, hogy télen takarmánynyal tartsák, vagy letereljék olyan vidékre, -a hol zöld legelő van; az irámnak pedig vannak jó lapátvégű szarvai, -azokkal ő fellapátolja a havat, s megkeresi a maga táplálékát. Ez a -tápszer a zuzmó (lichen). Az a virágtalan lopvanősző, a mire nézve nincs -se tél, se nyár; a hó alatt is nő, s a nap alatt se virágzik, a mi olyan -keserű, hogy azt semmi fűpusztító állat meg nem ízleli, még ennek a -számára is alkotott a teremtő egy állatot, mely azt szeresse. Az irámnak -nem kell más, csak a zuzmó, s a zuzmó nem kell másnak, csak az irámnak. - -A tél az Amur vidékén is meg szokta hozni a havat, s mikor az belepi a -mezőt, a törgauták lejebb huzódnak nyájaikkal a déli vidékre, a hol -erdők vannak, az állat könnyen kitelel. - -Akkor aztán, a hogy elhagyta a téli vidéket a ló, teve és ökör: leszállt -bele az irám. Előbb a vadirám, a melyre vadásznak; azután a szelíd, a -melyen vadásznak. A tungúz megtelepedett, az irám felkereste a zuzmót s -mind a ketten jól otthon érezték magukat. - -És aztán a tungúz megtette azt a ravaszságot, hogy felszedte a kalmuk -határdombjait s az egész kőhalmazt messzire, napi járó földre lehordta, -ott rakta le neki az obont. - -Mikor aztán elolvadt a hó, a télre nyomban jött a nyár, a tungúz megint -visszament irámjaival együtt a maga nyirfatermő országába s a törgauták -újra fölvonultak: ezek bámulva vették észre, hogy az ő obonjaik -vándorolnak. Az országuk évről-évre szűkebb lesz. A határt valaki -folyvást tolja előbbre. - -Az a valaki volt a moszkó. - -Nem kellett neki diplomatia, nem kellett neki hadjárat, conventió, mégis -mindig előbbre nyomult. Elég volt hozzá az irám. - -Valóságos harcz volt ez az irám és a paripa között. - -S a ménnek veszteni kellett. A hólepte vidéken nem verhette ki a betörő -szomszédot a kalmuk a maga birtokából, mert a ló elsüpped a hóban, a -széles talpú irám pedig elfut a szánnal fölötte, s a tungúznak hószánkák -vannak a lábain, csak úgy korcsolyázik a hó tetején, vagy befog tizenkét -kutyát a szánjába, s úgy kutyaszánkázik végig a ragyogó sikon; míg a -kalmuk megreked a hóban a maga paripájával. - -Ekkor a vén Tuptsin Láma, ki már akkor száz éves volt, azt a tanácsot -adta Zikohór khánnak, hogy őszszel, mikor a fű megszárad, gyujtassa föl -az egész avart, melyet télire el akarnak hagyni. - -Zikohór khán úgy tett; az avart mindenütt fölgyujtották s végtől-végig -leégették a mezőt, mielőtt odább költöztek volna. - -És aztán megjött a tél az elhagyott tájra s megjöttek a tungúzok, és -megjöttek az irámok. - -De egy hét mulva tungúz és irám, a hogy csak szaladni birt, úgy futott -el az elfoglalt tájról, s feledte az obont odább czepelni. - -Mi lelte őket? - -Az, hogy az avarfűvel együtt leégett a zuzmó is, s az irám hasztalan -kereste egyetlen táplálékát; nem volt sehol. Futni kellett más vidékre. - -Jövő nyáron pedig a leégett mező annál bujábban zöldült ki, a visszatérő -paripák diadalmas nyerítése hangzott végig az ujjászülető pusztán. Mégis -csak a mén verte ki az irámot a csatamezőről végképen; mert az egyszer -leégetett zuzmó ötven esztendeig vissza nem kerül arra a vidékre. - -És így a moszkó diplomatia ravaszsága megbukott azon a nyomorúságos kis -lichen növényen, a mit nálunk a gyógytárban árulnak köhögős emberek -számára s egy reszketős fejű vén Láma túljárt az eszén a szentpétervári -állambölcseknek. - -Ezen győzelem után bevégezte életét és uralkodását Zikohór khán s a -kíóitollas süveg és a fölszentelt orkindzsi a fiára maradt, a kinek neve -volt Talapór. - -Talapór khán komoly, szelid természetű férfi volt, a ki minden -czivódást, bajt szeretett elkerülni; inkább eltűrte, ha bántották, hanem -azután, ha egyszer benne volt a bajban, akkor annál gyorsabb volt az -elhatározása, s a szelid alamuszi ember akkor mutatta ki egyszerre, hogy -mi lakik benne. - -A felesége volt Arizme, Olmán mongol emir leánya, a kit Talapór khán -tízezer lovon, hatezer birkán, kétezer tulkon és négyszáz tevén vásárolt -meg az apjától. Derék asszony volt: megérte az árát! - -Ettől született neki egy fia, Irzambek. Ez volt Talapór khán büszkesége. -Azt maga tanította lovagolni, vágtató ló hátáról visszafordulva, -kézíjjal czélba lőni. Ennek minden öltözetét maga a fejedelemnő Arizme -varrta és himzette; a Buddhavallásra pedig a vén Tuptsin Láma oktatta. - -Tehát igazi fejedelmi nevelésben részesült. - -Talapór khán azt akarta, hogy a fia szokjék hozzá a fejedelmet ékesítő -bátorsághoz, a mit a veszélyek edzenek meg. Elhordta őt magával a -vadászatokra a Sachalim Ula vidék dúvadai ellen. - -Két ilyen, harczraméltó fenevada volt az erdőknek, az egyik a fekete -medve, a melyiknek ott fehér örv alakú folt van a nyakán. Ezt kelevézzel -szokták megtámadni; de Talapór khán azt is megtette akárhányszor, hogy -hosszú késével kezében, birokra ment a medvével s úgy szúrta azt szíven. -Ezt azonban még nem engedte Irzambéknek megkisérteni. Ahhoz nagy hideg -vér kell. - -A másik dúvada az Amurvidéknek a «sokatevő». Csunya, idomtalan állat, -széles, vastag fejével, sunyi gonosztevő pofájával első tekintetre -megvetést költ maga ellen. Falánk, egy egész ökröt meg bir enni. Maró -bűze van, mely közellétét elárulja. A mellett gyáva, pedig iszonyú erős, -s állkapczája oly erővel bir, hogy fogaival a vaslándzsát ketté tudja -harapni. De csak akkor védi magát, ha üldözőbe veszik s méregbe jön. S -minthogy a nyil és lándzsa kemény bőrének nem sokat árt, parittyával -szokták egyetlen érzékeny részét, a fejét megostromolni s vasbunkóval -verik agyon. - -Egyszer az történt, hogy az éjszaka Irzambéknek a kedvencz paripáját a -pányváról ragadta el valami dúvad s elvitte az erdőbe. Senki se látta, -éjjel volt, a pásztorok aludtak; nem tudták megmondani: medve volt-e -vagy sokatevő? - -Most már azt kérte Irzambek az atyjától, hogy hadd legyen neki is szabad -ezen gonosztevőn boszút állni, személyesen s késsel leszúrni, ha medve, -bunkóval leütni, ha sokatevő. - -Talpóra khán egészen bizonyos volt a maga fiáról, hogy ez dicsőségesen -fogja letenni a vitézi próbát a vadállat elleni harczban; az ifjú derék -legény volt, s késsel és buzogánynyal jól tudott bánni; nem aggódott -fölötte, hogy akár medve, akár sokatevő a felkeresendő dúvad, annak -Irzambek fejedelemfi majd meg fog felelni. - -Hanem Arizme, az édes anyja féltette az egyetlen fiát s alattomban -megbizta a szolgáját Tekuszt, Irzambeknek gyermekkori játszótársát, hogy -mindenütt a fia közelében tartsa magát, s ha veszélyben forogna, -segítségére siessen. - -A dúvad ellen nagy hajtósereg indult ki, körülfogták a bozótot, a hová a -vérnyomok vezettek, s mikor a vadászebek felfedezték a rejtekét, azt -mindenünnen körülállták, hogy a vad el ne illanhasson, s akkor azután, a -hogy a törgauták szoktak medvére, sokatevőre menni, Irzambek fogta az -egyik kezébe a hosszú kést, a másikba a buzogányt, s délczeg nekipirult -orczával lépett be a sűrűbe, a hol a fenevad lakott. - -Lehetett hallani a sűrű bokrok között, hogy ropogtatja a dúvad a fogai -közt a csontokat. Még csak félbe sem hagyta a lakomáját a közeledő -vadászsereg nagy zajára. - -Rövid időn Irzambek herczeg futva rohant vissza a bozótból. Arcza nem -volt piros, hanem olyan színű, mint a sajt, s a kezében nem volt se kés, -se buzogány, azokat eldobta. - -– Az én fiam megszaladt! ordítá dühösen Talapór khán, s azzal leszökött -lováról s fogta a hosszú szijostort, azzal rohont a fiának. Kés nélkül! -Buzogány nélkül! Diadal nélkül! Vissza kölyök! vagy korbácsot kapsz! - -Most azután Irzambék még jobban megijedt a korbácstól, s visszafordult a -bozótnak s fel akarta venni eldobott fegyverét, nyomában az apja a -korbácscsal. De alig volt Irzambeknek a kezében a fegyvere, egyszerre -csak lecsapta magát arczczal a földre, a fenevad ott áll előtte. - -Ez nem volt se medve, se sokatevő; hanem mindegyiknél rettenetesebb. Egy -idegen szörnyeteg, a minőt törgauta vadász még soha sem látott. Másfél -öl hosszú vadállat, négy lábon állva is oly magas, hogy a felemelt -fejével az ember szeme közé néz. S minő fej, minő szemek azok. -Fölnyitott álkapczája közé egy emberfej elfér, s fogai akkorák, mint a -vadkan agyara; vörös karikájú szemei zöldes-sárga haragtűzben égnek. S -kigyóalakú farka oldalait korbácsolja; teste rőtbarna sávokkal van végig -csíkozva; egész tekintete a kegyetlenség, a düh és zsarnokság maga. Ez a -királytigris. - -De ha királytigris volt is, Talapór khán mégis a szeme közé vágott -hosszú szijostorával, fölgerjedt haragjában, annak az ellenségnek, a ki -előtt az ő fia arczra bukott és fegyvereit elejté. - -A korbácscal megütött tigris e perczben hátra vonult és hasra lapult; de -úgy, mint az ugrásra készülő macska, négy lábát maga elé szedegetve, s -az alatt azt válogatva, hogy melyikre rontson, az apára-e, vagy a fiura. - -De mielőtt elhatározta volna magát, a hű Tekusz kétségbeesett ordítással -rohant előre s kopjáját ráhajítá a fenevadra. A hegyes vas csak -fájdalmat okozott az állatóriásnak, de boszúját mégis a megsebző ellen -vonta; egy szökéssel rajta termett a szolgán s átharapta az ember -nyakát, megrázta azt a szájában, s aztán fölemelve a fejét, úgy tartá -azt a fogai közt, mint a macska a patkányt, s a távoli mennydörgéshez -hasonlatos morgást hallatva, nézett széjjel néhány pillanatig a -körülálló vadászseregen, s akkor két óriási szökéssel visszarohant -prédájával együtt a bozótba, s ott rákezdte rettenetes ordítását, a -minek a haragjától minden paripa megfordult és elfutott a bozótból és -futott oly messze, a mennyire ez a hang üldözé, s az elhangzik -mértföldnyire. - -Ez volt az az ellenség, a kivel a kalmukok nem birtak. - -A nyil, kelevéz ezt meg nem öli: nekik pedig más fegyverük nem volt. Az -önlövő gép, a mivel a medve ki szokta végezni magát, ez ellen nem -használt semmit; mert a tigris nem jár a tört csapáson. Ezt veremben sem -lehet megfogni, mert nem fogadja el a csalétket. Ez kecskemekegés után -nem indul. Ez válogatós. Embert eszik. Ha egyszer az emberhúsba -belekóstolt, többet aztán mással nem is akar élni. Ha megkaphatja a -lovast, a lovat ott hagyja s a lovagot viszi el. Kegyetlensége, szörnyű -ereje mellett még alattomos is. A tanyák körül ólálkodik, meghuzza magát -s egyszerre rohanja meg a gyanútlan közeledőt. - -S e tigris nem volt egyedül. Az Amur-menti kalmuk telepekből mindenünnen -jöttek a rémhírek, hogy soha nem látott óriási dúvadak pusztítják a -népet és a nyájakat: senki sem tud ellenük tenni. - -A törgauták már fényes nappal sem mertek kevesedmagukkal járni az -erdőn-mezőn, csak nagy csapatokban s éjjel mindenütt nagy tüzeket raktak -és doboltak, hogy a tigrist elriaszszák. - -Az pedig oly vakmerő volt, hogy éjszaka bement a falvakba, s végig -száguldozott az utczákon, míg el nem kaphatott valakit, s ordításával -rettegésben tartott mindenkit. - -Hasztalan volt előle odább költözni: a tigris követte a vándorlókat, s a -hol letelepedtek, ott ütött tanyát ő is. - -Talapór khán ez ellen az ördög küldte ellen nem tudott semmi segítséget. -A Lámák új áldozatokat indítványoztak a bálványnak, de az vagy nem birt -a tigrissel, vagy egyetértett vele. - -Utoljára már fényes nappal be mert sétálni a tanyára a rémállat, s végig -sunnyogott a khán csordája előtt is; fel sem véve a jurtákból felé -röpített nyilakat. - -Egy szép napon épen oda feküdt a khán sátora elé, csendesen veregetve a -földet a farkával s koronkint egyet ordítva. Senki se mert kijönni, hogy -őt elűzze onnan. Minden ember bezárta magára a jurtája ajtaját. - -Ekkor a hosszú utcza végén, melyet az egyforma kalmuk jurták alkottak, -egy magányos férfi közeledett lóháton. - -Öltözete idegen volt, sürű szakállú, szőke hajzatú arcza mutatta, hogy -nem e népből való. - -A jurták nyilásain át kiáltoztak a jövevényre, hogy forduljon meg -gyorsan, és fusson, a hogy csak tud; ott fekszik a tigris! - -Az idegen pedig, a helyett, hogy megrettent volna, levett a válláról -valamit, a mi hasonlít egy pásztorkürthöz, annak a bunkós végét az -arczához szorítá, a lyukas végét pedig az előtte fekvő ugrásra készülő -dúvadra irányozta. Egyszerre csak a csőből tűz lobbant ki, füsttel -vegyest, azt nagy dörgés követte; erre az óriási vad nagyot ordított és -nagyot fordult, azután megint felszökött s egész rettentő dühével rohant -a lovas férfira. Az pedig még egyszer felé irányozta a lyukas csövet; -még egy tűz lobbant ki, egy dördülés hangzott s arra az óriási -szörnyeteg a négy lábát szétvetve terült el a földön, tehetetlenül -fetrengve, mint egy eltaposott féreg. - -A férfi pedig megczirógatta lova nyakát, mely sem a tigris-ordítástól, -sem a dördüléstől még csak meg sem szökkent. - -Minden jurtából üdvkiáltással rohantak az idegen elé. - -Talapór khán maga volt az első, ki a jövevény kengyelvasát tartani -előjött, a míg az leszáll a lóról; s nyakába borulva, testvérének -nevezte őt, ha ugyan nem Buddha küldötte egyenesen az égből. - -Az idegen pedig igen jól beszélte a kalmuk nyelvet. Elmondta, hogy ő az -orosz czár alattvalója, neve Tseremikoff. Egyenesen azért jött, hogy -derék szomszédait, a nemes törgauta népet megismerje. - -Azok tejben-vajban fürösztötték a hősi vendéget, ki őket legnagyobb -ellenségüktől megszabadítá, az pedig nem késett őket felvilágosítani, -hogy hőstettének eszköze nem varázsszer, hanem egy tökéletesített -lőfegyver, mely biztosabban lő, mint a kézijj és halálosabb sebet okoz. -Ilyen lőfegyverrel bánó vitéze van az orosz czárnak annyi, a mennyi -férfi, asszony és gyermek együtt véve lakik a Sachalim Ula országában. - -És ha kivánja a khán, az orosz czár igen szivesen fog küldeni elegendő -számú olyan vitézeket szomszédai oltalmára, a kik az őket pusztító -vadállatokat innen kiirtsák; sőt azt a kegyelmet is éreztetni fogja -velük, hogy ha maguk a nemes törgauták is óhajtanak e tökéletes fegyver -gyakorlatába beoktattatni, azoknak a számára a saját vitézei között tért -nyit s ellátja őket saját nagylelküségéből fegyverrel és lőszerekkel. - -Lehetett volna-e e megmérhetetlen nagyságú kegyelmet arczra boruló -hódolat nélkül fogadni? - -A Lámák és a népénekesek ugyan emlegettek valami törgauta ősök hajdani -történetéről, a kiknek már egyszer torkukra forrott az orosz pártfogás; -de azóta az idők változtak, a haza is más világ szélére lett áttolva: -száznegyven esztendő utáni ivadék másképen gondolkozik már. Talapór khán -nagy örömmel fogadta az ajánlatot, hogy eleinte a hatalmas szomszéd -vitézei jőjjenek be az ő országába s minden nagyobb telepen szálljanak -meg, és segítsenek a tigriseket kiirtani, később pedig az ő válogatott -vitézei is menjenek ki a czár városaiba, a tűzfegyverrel bánást -megtanulni. Meg volt ezért az a gyönyörüsége, hogy Irzambék herczeget a -legjobb lövészszé idomulni látta, a ki most már nem futott el a bozótból -többé; hanem rendesen haza hozta a tigris bőrét a vadászatról. Azok a -diadaljelek ékesíték a sátorát köröskörül. - -Egyszer, mikor a lakoma végén együtt nyakalták a tömlőből a jó karczos -kumiszt, a mit maga a drága Arizme készített, Irzambek fejedelemfi azt a -furfangos kérdést intézte kedves vendégükhöz: - -– Ugyan mondd meg, te Tseremikoff, hogyan lehet az, hogy mink már eddig -megöltünk legalább ötven «márét», (így nevezték el a kalmukok a tigrist: -«parancsoló»), de azok mind nagy felnőtt öregek voltak. És soha egyetlen -egy kölykét nem találtuk járunkban-keltünkben, a hogy lehet találni a -medvének, a sokatevőnek ijátfiját. Hogyan támad itt nálunk a «máre», ha -nincsen fia? - -Tseremikoff e szóra megtaszítá Talapór khánnak a vállát. - -– Hallod-e ezt, fejedelem? No mondhatom, igazi fejedelmi ész lakik a te -fiadban! Mert ilyen messzelátó bölcseség, ilyen mély belátás ritkaság -egy fiatal embernél. Ebből még nevezetes uralkodó lesz! Igenis, Irzambek -herczeg, nagyon jól tapogatózol. Itt van a dolognak a bibéje. Hogyan -lehet az, hogy az Amur balpartján tigrisek laknak? Mindig csak felnőtt -tigrisek, kölykek soha. Holott a tigrisek hazája Bengál, a honnan a -tigrisnek csak egész Chinán keresztül lehetne idáig hatolni, egy nagy -népességű birodalmon át, vagy pedig úsznia kellene a tengeren olyan -messzeségre, a mi egy czethalat is kipróbálna. Én fel foglak téged a -felől világosítani, hogy mi módon kerülnek a tigrisek a ti országotokba, -ha rászánod magadat, s nem restelled a fáradságot és a veszedelmet. - -Irzambek herczeg rászánta magát mind a fáradsággal, mind a veszedelemmel -szembenézni, hogy országának ily nagy baját kipuhatolja. Tseremikoff -azonban nem engedte meg, hogy a saját népéből vigyen magával valakit -kiséretül, neki egyedül magának volt szabad a titkot saját szemeivel -meglátni. - -A Sachalim Ulán ketten egy nyirfahéjcsónakba szállva, éjnek idején -leereszkedtek a folyam mentén, nappal elrejtőzve a szigetek berkeiben, -egész a folyam torkolatáig, a hol a tenger kezdődik. Ott azután sátort -ütöttek és rejtve tartották magukat több napig, annyira, hogy még tüzet -sem raktak, nehogy a füst elárulja őket. - -Tseremikoff ez alatt egy hosszú csövön keresztül nézegetett gyakran a -messzeségbe, a melyiknek mind a két végén üveg volt. Egyszer aztán azt -mondá: «megvan! ez az!» - -Irzambek is arrafelé nézett: éles szemei voltak, valami füstöt vett -észre a tengeren. - -– Valami pásztortűz ég a vízen, mondá. - -– Nézz e csővön keresztül, szólt neki a vezetője. - -Irzambék a távcsőbe nézett s ezt mondá: - -– Egy nagy csónak, a mely pipázik. - -Később, mikor ismét belenézett s meglátta, hogy a nagy csónaknak kerekei -is vannak, ezt mondá: - -– Egy vizi szekér, a melybe bizonyosan nagy tengeri lovak vannak fogva, -azok huzzák. - -A vizi szekér egyre közelebb pipázott, utoljára az Amur torkolatánál -horgonyt vetett s akkor aztán azon a varázsló csövön keresztül olyan -közelre hozta azt Tseremikoff, hogy a hajó födelén járó-kelő embereket -is ki lehetett venni, hogy mit csinálnak? - -A hajó hátuljában volt elhelyezve tíz ketrecz, rácsajtajaival a tenger -felé fordítva mind. A hajósok felhuzták az egyik ketrecz csapóajtaját s -arra a ketreczből egy roppant nagy hímtigris szökött bele egyenesen a -tengerbe s aztán feltartott fővel úszott a part felé, míg egyszer elérte -az Amur torkolatát ellepő fatorlatot, s arra kikapaszkodva, felemelte a -fejét s torkát eltátva, nagyot ordított. A távcső oly közel hozta a -dúvadat, hogy Irzambék a puskáját ragadta fel s csak azután bámult el, -mikor a távcsőtől elkapva a fejét, nem látott maga előtt semmi tigrist -és nem hallott semmi ordítást. - -– Csak nézd tovább. Még több is jön, mondá neki Tseremikoff. - -Irzambek a távcsövön át tíz darab tigrist látott a tengerbe ugrálni a -hajón levő ketreczekből, a mik mind kiusztak a partra. Ezt elvégezve, a -vizi szekér megint tovább füstölt a tengeren. - -– Már most lássunk az evezéshez, hogy a tigrisek utól ne érjenek minket, -sürgeté a bámuló herczeget Tseremikoff. - -– De hát magyarázd meg nekem, mi volt ez, a mit én most láttam ezen a -bűbájos csövön keresztül, ha nem káprázat? - -– Ez bizony valóság volt. Így szállítják ti nektek a «márékat» messze -földről, heves Indiából a Sachalim Ula torkolatáig hajó hátán, szép -kinőtt példányokban. - -– De hát kik szállítják azt, és mi okból? - -– Azt bizony egy olyan nép cselekszi, mely a tigrist imádja Isten -gyanánt, a hogy imádják az osztyákok a medvét. Ennek a vallása azt -parancsolja, hogy a saját istenét minden országban meghonosítsa s más -népek rovására táplálja, nehogy az otthoni híveket falja fel mind. - -– Rettenetes vallás! Miért nem pusztítják el ezt a népet? - -– Mert nagyon hatalmas. Vele csak egyetlen egy nemzet mérkőzhetik meg: -ez a moszkó. A tigrisimádó népnek a neve: az «angol». - -Irzambék herczeg most már szíve mélyéből meggyűlölte az angolt és annál -jobban megszerette az oroszt. - -A jámbor vadfejedelemnek nem volt elég ösztöne kitalálni, hogy a mit -látott, az ugyan igaz, hanem a kik az ő országát ezzel a szép ajándékkal -ellátják, azok maguk a moszkók, a kik a tigrisvadászat útján jutnak -hozzá, hogy az Amurvidék lakóinak országában, mint pártfogók -letelepüljenek s ott befészkeljék magukat. Ők szedetik össze az anami -királyságban a tigriseket, a honnan a legszebb példányok kerülnek az -európai állatseregletekbe s ők eregetik azokat el időről-időre a jámbor -kalmukok új hazájába. - -S a következő évben már láthatott Irzambek herczeg egy egész hatalmas -orosz hadi flottát az Amuron végig füstölni s hallhatta a rézcsövek -dörgését, a mikkel Muravieff az Amurról minden angol, franczia és chinai -hajót kiparancsolt. - -Ez ugyanabban az évben történt, a melyben Oroszország a keleti háborút -megindította az ozman birodalom ellen. A moszkó ráért még akkor is, a -midőn Európa három nagyhatalmával kellett megküzdenie a legnehezebb -harczot, Ázsiának egy másik nagyhatalmától elvenni egy egész országot. A -világ figyelme most épen másfelé volt elvonva. - -Mert az Amur vidék nem volt a senki országa, hogy azt a Tuptsin Láma és -a Buddha isten csak úgy rövid kézből elajándékozhassák akárkinek. Az a -mandzsuk országa volt, s miután a mandzsuk mind bementek Chinába -uraknak, s az ő fejedelmeik lettek chinai császárok, természetes, hogy -elhagyott hazájuk China tartományává lett. A szolga lett az úr s az anya -lett a leány. Az Amur vidék birtoka fölött erős harczai voltak már -Oroszországnak Chinával, s ránézve mind kedvezőtlenül ütött ki, a -mandzsu harczosok meg tudtak felelni a kozáknak. Más úton kellett hát -őket megkerülni. - -Irzambék herczeg e felfedezéstől fogva dühös ellenségük lett az -angoloknak. - -Arra a kérdésére, hogy hol találhatók ezek a tigrisimádók? azt a választ -nyerte Tseremikofftól, hogy «mindenütt a földön». A hol csak a moszkónak -ellensége valaki, az mind angol és – tigrisimádó. - -A mellett annyira telebeszélte a fejét a fiatal fejedelemnek az orosz -czár hatalmával, a szent orosz birodalom dicsőségével, Szentpétervár -pompájával, hogy annak nem volt nyugta többé az apai sátorban. Arra -unszolta Talapór khánt, hogy engedje őt felmenni Szentpétervárra, s -hódolatát a törgauta nemzet nevében átadni a hatalmas védelmezőnek. - -Talapór khán erős kezű, de gyönge szívű ember volt: egyetlen fiától nem -tudott semmit megtagadni. Beleegyezett, hogy menjen hát el a czár -fővárosába s jelentse ki népe hódolatát. - -– Ha Irzambék úgy kivánja: legyen úgy. - -Tseremikoff azonban felvilágosítá Talapór khánt a felől, hogy Irzambék -herczeg nem beszélhet a czárral máskülönben, mint ha ő maga is már -uralkodó fejedelem, a kinek a szava egyenlő a czáréval. Mert -szemtől-szemben egy uralkodóval csak egy másik uralkodó beszélhet, más -halandónak, hasrafekve előtte, lábcsókolás és hallgatás a dolga. Azért -fölöttébb szükséges, hogy útrakelése előtt Talapór khán Irzambek -herczeget emelje magához trónra s tegye őt uralkodó társává. - -Talapór khán abba is beleegyezett. - -– Ha Irzambek úgy kivánja: legyen úgy. - -És azzal átadta a fiának a kiói-tollas süveget és a szentelt orkindzsit, -a fejedelmi investitura jelvényeül. - -Tseremikoff még olyasmit is emlegetett, hogy jó volna Irzambék -herczegnek valami irott meghatalmazást is adni, a mivel megjelenését és -kijelentését kellőleg legitimálja. - -Erre Talapór khán nagyot bámult Tseremikoffra. - -– Hát chinai butorfestő vagyok-e én, hogy te neked mókus farkkal -ákombákomokat mázoljak halhártyára? Hát nem odaadtam-e fiamnak az -orkindzsit? Nem láthatja-e, a kinek szeme van, mindazokat, a mik arra -fel vannak vésve, és a mik arról lecsüggnek? Ez a ló, ökör, teve nem azt -jelenti-e, hogy az övé minden, a mi ez országban él és mozog? az egymás -mellett fekvő ember és kutya pedig azt, hogy ez a nép neki tartozik -hűséggel? A nap és a hold nem azt mondják-e, hogy az ő dolga az -uralkodás? a kard és nyíl pedig, hogy a hatalom az ő kezében van? A -repülő madár nem a szabadságot jelenti-e, a miben a törgauta nép él? Ez -a félgömb nem a fejedelmi sátor? Hát ez a háromszög nem a Buddha -girájja? S vajjon tagadná-e valaki, hogy ez a lecsüggő rézalak a jó -Isten képe? S ez a másik a négy szarvával a rossz istené, a kik mind a -ketten az adott szó megtartása fölött őrködnek? s hogy ez a lovas alak a -had istene: Dalle? ez a halat nyergelő alak a termékenység és a vízek -istene? Hát hiszen a kinek szeme és ép esze van, az jobban megértheti -ebből azt, hogy Irzambek a törgauták fejedelme, s a mit kimond, az -fejedelmi szó, mint ha én egy kaszás póknak kitépem a hat lábát, azokat -belemártom festékbe, s aztán eleresztem egy fehér lapon, s a mit azok -összerugdaltak, arra azt mondom, hogy «írás!» - -Tseremikoff megnyugodott a khán biztosításában, s följegyzé annak a -szavait az irótárczájába. - -Hanem most meg Talapór khánnak támadt egy nehézsége. - -A törgauták fejedelmi tevebőr szőnyegére nem ülhet olyan férfi, a ki még -nőtelen, vagy eljegyezve nincs. Irzambek herczegnek addig, a míg útra -kelne, előbb feleséget kell keresni. S minthogy a nagy kalmuk nemzet -fejedelme holmi aprócseprő fejedelmecskék herczegasszonyaival kháni -jurtáját be nem szennyezheti, annálfogva a feleségválasztás ránézve -nagyon meg van nehezítve. Hol kapjanak most hirtelenében számára -eljegyezhető menyasszonyt, nehogy az a szégyen érje, hogy mikor a czár -ki fogja kérdezni, hány lova, hány tevéje, hány tulka van s végül arra -kerül a sor, hogy hát felesége hány van? nagy arczpirulással azt -felelje, hogy «egy sincs». - -E fönakadásból kisegíté a férfiakat a derék Arizme. - -– Van az én atyámnak Almun khánnak még egy leánya; az Irzambéknek igen -jó lesz! - -– A bizony tökéletes szó. Monda rá Talapór khán. Ha Irzambek is úgy -kivánja, legyen úgy. - -Irzambek pedig miért ne kivánta volna? Az anyja is szép asszony volt, -annak a testvére is bizonyosan szép leány lesz. - -Keresztyének és mozaisták ugyan ezt rendkivüli dolognak fogják találni, -hogy egy fiú az anyja testvérét vegye nőül, de hát könnyű nekik, mert ők -az életet úgy rendezték be, hogy annak a boldogabb fele még a halál után -következik, de a szegény sivataglakó pogánynak, a kinek a lelke halála -után mókusba és marmotába költözik, nem igen lehet az innenső világon -nagyon válogatni a jóban. - -Talapór khán Irzambek herczeggel együtt útra kelt ipa ura a mongol khán -látogatására, s egyúttal leánynézőbe. - -Kiséretüket képezte ezer lovas, a kikkel együtt egy pár heti utazás után -fel is találták a mongol khán fővárosát, melynek nem volt állandó -tartózkodási helye. - -Irzambek herczeg a kiszemelt menyasszonyban minden tökéletességet -feltalált. Gyönyörű karcsú termet volt, oly eleven és rugékony, hogy -földről fel tudott ugrani a nyeregbe, s apjának a legjobb paripáján -versenyt futtatni a széllel; arczszine olyan volt, mint mikor a finom -kormos alma napsütötte oldalán keresztül tör a tündöklő pirosság, szemei -olyanok, mint a szén, a minek a közepe még izzó parázs s fölöttük a -szemöldök pár, mint két vonagló kigyó; gyönyörű pisze orra, lihegő, -táguló orrczimpákkal, gyöngysormutogató piros ajkai s olyan hosszú sűrű -haja, hogy mikor azzal lovon nyargalt, a két karfonat, mint a korbács, -verte a paripa két oldalát hátul. - -Hát ez a menyasszony egészen megtetszett Irzambeknek. - -Hogy a leánynak tetszik-e Irzambek? Az nem jött kérdésbe. - -A leány bizony azt találta mondani, hogy külömb férfi az apja, mint a -fia. - -A leány neve volt Ain Kháne. - -Hanem ezt a nagy szépséget nem is adták ingyen. - -A khán tizenötezer lovat, nyolczezer ökröt és hatszáz tevét követelt -érte khalym gyanánt, a maga részéről fölajánlva a menyasszonynak -hozományul tizenkét öltöző ruhát, egy egész sátort selyem szőnyegekkel, -hat persa szőnyeget, egy teljes chinai theázó készletet, egy ezüst övet, -meg egy aranynyal hímzett tarbust; két sor kláris gyöngyöt, meg két -topáz kösöntyüt és kedvencz paripáját, a minek a szél sem ér nyomába, s -a mi a leány nélkül nem eladó. - -Talapór khán alig tudott a menyasszonyi dijból valamit lealkudni s még -egy veresréz bálványt a hozományhoz kicsikarni, a mongol khán nagyon -rátartó volt a leányával. Azt mondta, hogy többen is kérik. Buddhára -esküdött, hogy dzungár szultán Khúz még nagyobb díjat igért Ain -Kháneért; s csak azért adja inkább Talapór khán fiának, mert az apja -régi vásárlója. - -Ezzel megkötötték az alkut, Irzambek herczeg megtartotta az eljegyzést a -szép Ain Khánéval, a minek a szertartása az, hogy mind a ketten lóra -ülnek, a menyasszony ölében van egy kis kecskegidó, a vőlegénynek azt -kell tőle elragadni. Irzambeknek sikerült a kecskegidó elrablása s ezzel -bekövetkezett a jegyváltás. A szép Ain Kháne egy pompás, aranynyal -hímzett övet adott Irzambeknek; ez pedig a maga részéről egy gyönyörű -chinai gyöngyös fátyolt a menyasszonyának, a mit a majmatsuni bazárban -száz tevebőrön vett meg Zikohór khán, az öreg apja. S ezzel megegyeztek, -hogy mihelyt Irzambek hazakerül Szentpétervárról, azonnal megülik a -menyegzőt, fejedelmekhez illő pompával és fényűzéssel. - -Az eljegyzés után rögtön útnak indult Irzambek herczeg, elválhatatlan -Tseremikoffjával, s nagy kozák kisérettel a tündéri Szentpétervár felé, -biztosítva az apját, hogy onnan minden bizonnyal olyan szép piros -palástot fog haza hozni, és mellé akkora arany rendcsillagot, mint a -minőkkel a dzungár szultán Khúz khán dicsekedik. - -Mert Khúz szultán is egyike azoknak a felkent főknek, a kik a hatalmas -éjszaki kolossz árnyékában kerestek oltalmat, szomszédaik ellen. Ezért -kapta azután jutalmul a fentemlített gárderobot. - -Khúz szultán nyalka legény volt, kivált ha a piros palástot föltette s -az aranycsillagkeresztet a nyakába akasztotta. Így mutatta be magát a -mongol khán előtt, mikor a szép Ain Kháne kezéért először esdekelt. -Ekkor, mint tudjuk, kosarat kapott. - -Azonban Irzambek herczeg alig pihenhetett még meg Szentpétervárott, a -midőn Khúz szultán násznagyai újra megjelentek Almun khán előtt, a -megujított menyasszonyi díjfelajánlást megtoldva még ötezer ezüst -rubellel. - -Honnan vette Khúz szultán ezt a sok rubelt? ezt vége felé majd -kitaláljuk; Almun khán fülében azonban ez igen kellemes csengésü hang -volt; mert a sátorozó fejedelmeknél a kivert pénz ritka madár. - -Almun khán tehát «megrágta a szijat», a mi napkeleti virágnyelven annyit -tesz, hogy megtörte az adott szavát s visszaküldte Talapór khánnak az -eljegyzési gyöngyös fátyolt, megizenve neki, hogy a leányát mégis csak -inkább Khúz szultánnak adja feleségül; mert ez egy láda rubelt is hoz, s -azonkivül másfél annyi ökröt, lovat s egyéb marhát, mint a mennyiben -Irzambek herczeggel megalkudtak. - -Erre a goromba hitszegésre Talapór khán csak annyit felelt, hogy «jól -van». - -Csendes természetű ember volt: sót lehetett a hátán vágni, hanem aztán, -mikor egyszer a türelmének az olaja kifogyott, akkor egyszerre úgy -szétrugott maga körül, hogy mindent levert, a mi útjában állt. - -Nem szólt semmit, csak kikereste a legjobb tiz paripáját s kiválogatta a -vitézei között a legjobb ezer lovast s aztán a feleségének azt mondta, -hogy elmegy dzsiggetájt vadászni. - -Oda pedig nem ment, hanem neki indult egyenesen Almun khán fővárosának a -sivatagokon és rengetegeken keresztül. - -Úgy rendezte el az útját pedig, hogy százat-százat a lovas vitézei közül -imitt-amott hátrahagyott, erdőkben, sziklaszorosoknál, sebes folyamok -átjárói előtt, sűrű nádasokban. - -Az utolsó százat az Urtán tó egy félszigetére rejté el, s azután egy -maga, minden csatlós, szolga nélkül, elindult Almun khán tanyáját -felkeresni. - -Az épen akkor ülte javában leánya menyegzőjét Khúz szultánnal, s nagy -volt az ünnepi pompa az egész sátorvárosban. - -Khúz szultánnal azonban időközben valami kellemetlenség történt. Ő -tudniillik, mint igazi jó államgazda és takarékos fejedelem, úgy -gondolkozott, hogy a menyasszonyi hozományul fölajánlott nagy mennyiségü -lábas jószágoktól kár volna a saját országát megfosztani, mikor az -másutt is megszerezhető. Egy éjjel összeszedett nehány ezer vakmerő -ficzkót s azokkal beütött a szomszéd Batyúr szultán birodalmába. - -Az ilyen éjjeli rablóhadjáratot «barantá»-nak hijják. A sivataglakóknak -ez egy nemes mulatságuk, s egyúttal tisztességes keresetmódjuk. A -szomszédtól elhajtanak hevenyében tiz-huszezer lábas marhát, s a ki -ellentáll, azt lekaszabolják; asszonyt, gyermeket, ha megkaphatnak, azt -is elviszik. - -Tehát Khúz szultán is egy ilyen nagyszerű barantát rendezett, s azt -saját maga vezette, mely alkalommal hadvezéri tehetségeinek teljes -érvényt is szerzett, a mennyiben sikerült elhajtania Batyúr szultánnak -tizenkétezer lovát és hatezer ökrét, de annyiban mégis ő maradt a -vesztes, hogy otthagyott a csatatéren valamit, a mit nem adott volna a -világ minden lováért. A csata hevében tudniillik valami bolond kirgiz -levágta Khúz szultánnak az orrát. - -Most azután mehetett orr nélkül a lakodalomra. - -Ez nagy boszuság volt. - -Khúz szultán azt gondolta ki, hogy a kapott csillagkeresztet a süvegére -akasztja ezentúl zsinórra kötve, úgy, hogy annak az arany fityegője épen -ezt a hiányzó arczrészt takarta el, a mi egészen helyreütötte a dolgot; -úgy, hogy rangjához illő pompával jelenhetett meg a mongol khán -udvaránál, a hol az átadott ajándékok sokasága miatt senki sem ért rá az -orra felől tudakozódni. - -A menyegzői hét utolsó napján érkezett meg Talapór khán s még lehetett -része a vendégségben. - -A khánnak azt mondta idejövetele okául, hogy ő is visszaadja Ain -Khánénak a jegyül adott vőlegényi övet, s ipának az adott szót, hogy -adósai ne maradjanak egymásnak. - -Nagyon szivesen látták, s aztán kinálták, hogy ő is igyék. Meg is tette, -versenyt ivott a khánnal és a szultánnal a savanyú kumiszból, s az édes -tűzitalból, a mit a szultán hozott csobolyóval. Csakhogy ő azt a -ravaszságot tette, hogy a míg felséges ivótársai lelkiismeretesen a -torkukba eresztették le az italt, ő a kobak nyilását a ködmöne -gallérjához illeszté, s oda csorgatta le a drága borszeszt, úgy, hogy -midőn azoknak a fejük egészen megtelt a jó rostopsinnal, ő neki csak a -két csizmaszára lett vele csordultig. Mikor aztán amazok a világról -semmit sem tudtak többet, akkor az egyedül maradt Ain Khánét megszólítá -Talapór khán. - -– Ain Kháne! Szebb férfi-e Khúz szultán, mint Irzambek herczeg? - -A leány ellökte az öléből az odaheveredett részeg vőlegény fejét, s így -szólt: - -– Mikor orra volt is csúf volt; most pedig épen utálatos. - -– Ha te akarod, én elszöktetlek tőle s elviszlek az én országomba, -Irzambek feleségeül. - -– Én örömest elszöknék veled, csak szerét ejthetném; de lásd, nagyon -őriznek, soha magamra nem hagynak, Khúz szultán mindig vigyáz rám. Jobb -lett volna, ha az egyik szemét ütötték volna ki a csatában. Nézd most -is, pedig holt részeg, úgy alszik, hogy az egyik hajtekercsemet a -markába szorítja. - -– Megmondom neked, mit tégy, ha rá akarod magadat szánni. Ma alkonyatkor -lesz a nagy szertartás, a mikor a vőlegény a menyasszonyát karjai közé -ragadja, elfogva őt a kecskegidóval. Te válaszd ki apádnak a legjobb -paripáját, a mi nálad nélkül senkinek sem eladó. Azután mikor a -nászfuttatást megkezded, tekints szét a rónán s a hol meglátsz egy -legelésző lovat, mely egy letüzött kopjához lesz kipányvázva s a kopja -hegyére ez az én süvegem feltüzve, irányozd arra felé a lovad futását. A -többi azután majd az én gondom. - -A leány kezet adott rá, hogy úgy tesz, s aztán tovább legyezte a -jakfarkkal az alvó apát és vőlegényt; Talapór khán pedig felült a -lovára, s egyedül, a hogy jött, visszatért a pusztába. - -Alkonyat felé, mikor gazdák és vendégek kialudták a mámort, s a nagy -dobverésre és kürtölésre fölébredtek, következett a menyasszony -átadásának szertartása, az egész mongol és dzungár nászkiséret láttára. -Lovon ült minden ember. Ain Kháne kiválasztá legjobb paripáját, s aztán -szétnézett, hogy merre van a megigért jel? - -Mintegy négyezer lépésnyi távolban legelészett egy paripa a -felsüvegezett kopjához pányvázva. - -Ain Kháne arra felé irányozta futtatását. Csak a szokásos egérút volt -adva a menyasszonynak a vőlegénye előtt, a ki szintén bizott a maga -paripájában. - -De Ain Kháne nem engedte magát elfogatni, kezébe kapta a hajfonadékát s -ostor helyett azzal vágta a lovát, hogy gyorsabban rohanjon, s még a -kecskegidót is eldobta magától, hogy azzal is kevesebb teher legyen a -paripán. Mikor aztán a kipányvázott paripa közelébe értek, egyszerre -kiugrott a pusztai rekettyebokrok közül Talapór khán, felszökött a -lovára, szembe került Khúz szultánnak s a fejszéje fokával olyat mért -neki egyet a nyakszirtjére, hogy az csak lefordult a lováról. - -– Most aztán előre! - -A bámuló ezernyi meg tizezernyi lovas nép elszörnyedve ordított föl e -vakmerőségen. - -Elrabolni a felséges khán legszebbik leányát, az apja szemeláttára, a -vőlegénye orra elől (a mi nincs is), az egész násznép tömege közül! A -drága leányt, a kinek az ára huszezer ló, teve, ökör, meg ötezer ezüst -rubel, elkapni csak úgy ingyen, minden khalym-adás nélkül; meggyalázni, -megcsúfolni Dzsingiszkán ivadékát! ez nem történhetik meg a nap alatt. - -Az ezernyi lovasnép mind utána rohant a szökevénynek és a szöktetőnek. -Ütötték a tám-támot, fujták a kürtöt; az egész sivatagot fellármázták, -mindenünnen lovasok ugráltak elő; egy csoport útját is állta a -menekülőknek; de Talapór khán, mint a hadisten maga, úgy vágott közéjük, -egyet fejbe, mást nyakszirten csapott fejszéjével, a többi eloldalgott a -keze ügyéből. Ez alatt elértek az Urtán tóhoz, onnan Talapór khán -kürtszavára a félszigetről előrohant a száz kalmuk harczos, s míg azok -összeverekedtek a khánt és a menyasszonyt legközelebb érő üldözőkkel s -feltartóztatták azokat, azalatt a menekülő pár nagy egérutat nyert -előttük s végre eltakarta őket a sötét éjszaka. - -De az éjjeli árnyak csak megnehezíték, de meg nem állíták a szörnyű -hajszát. Tovább folyt az, erdőkön, mezőkön keresztül, meredek -hegyoldalaknak fel, mély hegyárkokba alá. S míg hátuk mögött az üldözők -vad ordítása üvölté be a pusztát, köröskörül a vésztüzek kigyuladtak a -hegyormokon, fegyverbe szólítva az egész mongol népet. - -És Ain Kháne ennyi veszély, rémség között látta Talapór khánt meg nem -rettenve, arczczal fordulni a halállal szemközt; látta őt útját álló -ellencsapatok közé merészen bevágni, szétszórva azokat, mint farkas a -juhnyájat, látta őt futását gátoló folyamok zuhatagaiba vakmerőn -beleszöktetni, társnőjét magával rántva, s a feje fölött átcsapó -hullámot korbácscsal megütni s azt a vizet, mely csaknem megfojtá, -visszaköpni az üldözőire, kik nem mernek utána rohanni, hanem messze -lekerülnek, a sekélyes gázlót keresik, újabb egérutat nyeretve a -menekülőkkel. S e vágtatás ezer veszélyen keresztül így tart reggeltől -alkonyatig s estétől virradatig. Az üldözők rohamát fel-feltartja -egy-egy újabb segédcsapat, de az csak annyi annak, mint a tengernek a -homoktorlat. Mint a zúgó tenger jön utánuk harsogva a mongolok, -dzungárok haragos tábora s ők csak ketten vannak már, mire a nagy -homokpusztára elérnek, melyen túl a Sachalim Ula csillámlik. Itt egy új -ellenség támad eléjük szemközt. Tábor az is, tenger az is. A -homokzivatar az, a puszták réme. Az ég elsötétül, a szélfergeteg -homoktölcsérei, mint egetemelő oszlopok orsóznak végig a sivatagon; a -fövény hullámra kel, mint a háborgó tenger. A két futó e két bőszült -óriás közé jutott. - -Melyiknek adja meg magát? - -Egyiknek sem. - -– Mersz-e velem jönni tovább? kérdi Talapór khán a menyasszonyt. - -Az a szemébe néz a férfinak s azt hiszi, hogy az egy isten. - -– Megyek veled! - -S Talapór khán neki vág a homokviharnak, keresztül vágtatva a leánynyal, -két közeledő homoktölcsér között: a «szél menyasszonyai» között harmadik -menyasszony. A forró homok éget, mintha tűzzápor volna. Le kell előtte -feküdni a földre. Talapór khán keblére fekteti Ain Kháne arczát s -köntösével takarja el, hogy a forró szél meg ne fojtsa; a fövény -elsirolja őket, hogy csak a férfi kevély feje látszik ki a föld alól. - -A vihar elvonul, Talapór khán kivonszolja a homok közül vele eltemetett -társnőjét, szájába tölti kobakjából az utolsó maradék italt, életre -támasztja; aztán a paripák után lát. Azok közül csak egy maradt élve: -Talapór kháné, a menyasszony paripája a homokba fuladt. Most Talapór -khán maga elé emeli a nyeregbe a leányt s így viszi az aléltat tovább az -ölében. Csendesen haladhatnak már előre: az üldözők táborát is -szétkergette a vihar. Tisztára seperte az a láthatárt. Az utolsó mén még -kitart. Kettős terhével is elüget a Sachalim Ula partjáig. Ott nagyot -iszik a fekete vizből s aztán biztatás nélkül beleveti magát, s átkaptat -prüszkölve a tulsó partra, ott megrázkódik, térdre rogy, nagyot nyerít, -gazdája szeme közé nézve megtört szemeivel, még egyszer csülökre kap, -aztán levágja magát s kileheli nemes páráját. - -Hazáig elhozta az urát. - -Itt aztán már Talapór khánnak az ölébe kellett venni az elalélt leányt s -így vinni tovább. - -És az a férfi, a ki annyi napon és éjszakán át, egyik paripáról a -másikra szökve, vágtatott úttalan országokon keresztül, harczolt, vérben -fürdött, ellenséget gázolt, agyonnyargalt lovának a husából evett s -akkor ivott, mikor a fejét elborító zuhatag megbuktatá s ez idő alatt -álomra le nem hunyta a szemeit; a rettentő roham után, melyben elhullott -mind az ezer kisérője, melyben elveszett az utolsó két paripája is, -melynek a végén az érczből alkotott hős menyasszony maga is, mint egy -bágyadt, halavány gyermek roskadt össze, megvallva asszonylétét, ez a -férfi még akkor bírt elég testi-lelki erővel, felvenni a karjára az -elrabolt menyasszonyt s úgy vinni azt a legközelebbi emberlakig. - -Az pedig a feleségének a sátora volt. - -A jó Arizme, mikor megtudta, hogy férje minő útra vállalkozott, -leköltözött minden jurtájával a Sachalim Ulának a partjára, a honnan -Talapór khán visszatértét várhatta. - -Talapór khán odafektette a karjain hozott leányt a jó Arizme ölébe, s -azt mondá neki: - -– Ime elhoztam Ain Khánét, Irzambek aráját. Itt van. - -A mire a jó Arizme így szólt: - -– Ain Kháne már itt van; de most meg Irzambek nincs hozzá. Ma érkezett -tőle Szentpétervárról egy moszkó lovas izenettel, a kitől visszaküldte a -menyasszonyának a jegyben kapott vőlegényi övet, Irzambek -Szentpétervárott már megházasodott: elvett egy aranyhaju -herczegasszonyt, a ki szép, gazdag és hatalmas s a ki mellett több -feleséget tiltva van neki tartani. - -Talapór khán e szóra körüldörzsölte az üstökét s azt mondá: - -– Ha Irzambek úgy kivánta, hát legyen úgy. - -* * * - -De már most mi történjék Ain Khánéval? - -A khánleány, a kit menyegzője napján a vőlegénye keze közül, az apja és -az egész nemzet láttára elraboltak, hogy előbbi vőlegényének juttassák, -most egyszerre azzal legyen meggyalázva, hogy ismét visszaküldjék az -apjához azzal a szóval, hogy most már a vőlegénynek nem kell a leány. - -– Hisz az olyan országos gyalázat volna: elragadni egy khánnak a leányát -és nem adni annak egy másik khánt férjül, a mi méltó ok lenne rá, hogy -az egész mongol nemzet felkerekedjék s haddal támadja meg a törgauta -nemzetet s az ebből támadó keserves háborúnak vége ne szakadjon addig, -mig a megsértő népből egyetlen férfi él. - -– Mit tegyünk most? kérdé Talapór khán a jó Arizmétől, miután jó maga -hasztalan törte a fejét azon, hogy valamit kitaláljon. - -– Én megmondom, hogy mit tégy? mondá neki a jó Arizme; vedd nőül te -magad Ain Khánét. - -– Hogyan? Rajtad kivül még egy feleséget vegyek? - -– Ez nálunk szokás. Apádnak, nagyapádnak mind két neje volt. - -– De mikor én téged olyan nagyon szeretlek. - -– Azért csak úgy fogsz szeretni. Hátha egy apának több gyermeke van, nem -szereti-e valamennyit, a később szülöttért elvesz-e a korábbszülöttől -valamit az eddigi szeretetéből? Nem egy asztalhoz ülteti-e valamennyit? -Nem egyformán öleli-e meg valamennyit? Ha két gyermeket lehet egyformán -szeretni, hát két feleséget miért ne lehetne? - -No, képzelem, hogy erre az okoskodásra hogy kiáltana fel elszörnyedve -minden keresztyén ember, a ki ezt hallaná, (a mozaista már ne szóljon, -mert annak ott van Jákob a két feleségével, meg szent Dávid négygyel, -hogy bölcs Salamonról ne is szóljunk); pedig hát lehet-e annál nemesebb -vonás egy nő jellemében, mint mikor a keleti nő azt a kincset, a mi a -nőnek legdrágább, legféltettebb, a férj szerelmét egy más nővel meg -tudja osztani, harag, gyűlölség nélkül; nem kever mérget a másik nő -italába, a kinek mosolyától szerelmesének arczát felvidulni látja, hanem -tanítja a saját gyermekét jó testvérnek lenni annak a másik asszonynak a -gyermekével? - -A jó Arizme, mikor látta, hogy Talapór khán nem idegen ettől a -gondolattól, maga fogott hozzá, hogy a szép Ain Kháné szivét megnyerje a -számára. Felmagasztalta előtte Talapór khán nemes jó tulajdonait, a -miket csak egy boldog feleség tudott egy férjben kiismerni. Annak az -engedékenységét, derült kedélyét, hosszú türelmét, józanságát, harag -nemtartását, míg egészen megszeretteté őt Ain Khánéval, s akkor aztán -megkérte őt az ura számára második feleségül. - -Ain Kháne azt válaszolta, hogy ha a nénje megengedi, ő kész férjhez -menni Talapór khánhoz. - -Akkor aztán ketten együtt hozzáfogtak a menyegzői öltöny hímzéséhez, -hogy hamarább meglegyen s ez idő alatt, egy himző ráma mellett ülve mind -a ketten, a jó Arizme folyton oktatta a menyasszonyt, hogy kell viselnie -magát, ha Talapór khán szeretetét meg akarja nyerni? mik annak a -szokásai? hogy szereti a kedvencz ételeit elkészíttetni? micsoda -indulatai vannak, a mik elől az asszonynak ki kell térni, hogy a -férjével meg ne utáltassa magát? S Ain Kháné figyelmes tanítvány volt. - -És azután Arizme egy külön jurtát készíttetett Ain Kháne számára, a hol -mint új asszony lakjék; abba átrakta legszebb selyem szőnyegeit, prémes -takaróit, chinai ládáit; még a házi istenei közül is a leghatalmasabb -rézbálványt az ő számára választotta ki. A menyegző napján ő fésülte -meg, ő fonta be a haját s mikor megcsókolta őt és bevezette az új -sátorba a menyegző éjén, a csortában minden kakast leborított fonott kas -alá, hogy meg ne háborítsák a boldogok álmát. - -S ettől fogva Talapór khánnak jobbról is ült egy asszony az oldala -mellett, balról is, s mind a kettő versenyezett, hogy izes falatokat -dugdosson a szájába, édes szavakat sugdosson a fülébe s édes -mosolygással nézzen a szemébe s Talapór khán épen nem érezte magát -szerencsétlennek. - -* - -Hanem hát mi közünk nekünk a pogány bálványimádók bolondságaihoz, hogy -én azokat neked úgy hegyiről-tövire elmeséljem, kedves Kazi Mehemet? - -Nem arról van itt most szó; hanem hogy mint jutott hozzá a moszkó az -Amur vidék birtokához. - -Mint tudod, Ázsiában az orosz szent birodalom s a chinai mennyei -birodalom régóta határosak egymással. - -Csakhogy az iránt nem voltak tisztában, hogy mi az a «határ». - -Mert voltak ugyan határköveik, csakhogy azokat, ha a chinaiak lerakták -valahová, az orosz mérnökök neki mentek, s egy-egy repülő hadoszlop -fedezete alatt messze földre belebb vitték, ott tették le. Egy-egy -ország volt a közbeeső külömbözet. - -Eközben az történt, hogy a chinaiak valami hiábavalóság miatt -összevesztek az angolokkal és francziákkal. Azok hadsereggel jöttek -boszút állani e sérelemért. Könnyű munkájuk volt. A mandzsu hadsereg rég -elveszté hajdani harczi erényeit s régi rendszerű rossz fegyvereivel meg -sem állhatott az új találmányú hadi gépek előtt. A francziák és angolok -a birodalom fővárosa előtt álltak s csak akarniok kellett volna, a -fővárossal együtt az egész mennyei birodalom az ő hatalmukba eshetett -volna. - -A mandarinok, a császár kétségbe voltak esve. - -Ekkor előállt a hajdani legveszélyesebb ellenség, s a most még -veszélyesebb jóbarát, az orosz birodalom követe. Ugyanaz, ki ez évben, -mint sztambuli követ magát a szultánt is meg akarta venni husz millió -rubelért. Az most megvette a chinai császárt. Még pedig igen olcsó áron: -egy kis ijedségért. - -Mikor a császár, a mandarinok, a fővezérek, a varkocsaikat tépve -szaladgáltak kétségbeesetten, akkor odament hozzájuk a moszkó s azt -mondá: - -– Én megszabadítlak titeket a veres haju szörnyetegektől, ha aláírjátok, -hogy az Amur balpartja legyen a határ a két birodalom között. - -Törődtek is ezek az Amurral akkor, mikor a «sárga folyó» volt nekik -legforróbb. Aláirták minden kivánságát. Még azt is, hogy az orosz -karavánoknak legyen egyedüli joguk Chinával a kereskedést fentartani. - -– De hát hol vannak a hadseregeid, a mikkel a vereshaju gonosztevőket -elűzöd? kérdezék a mandarinok a moszkótól. - -– Elfujom én azokat a szájammal, mondá az orosz diplomata s azzal -kivitette magát hordszéken a szövetségesek táborába. Ott elmondta a -fővezéreknek, hogy a chinaiak négyszázezer harczost tartanak Peking -körül elrejtve s csak azt várják, hogy a szövetségesek megszállják a -várost, akkor minden oldalról meg fogják őket rohanni s lemészárolják az -utolsó emberig. Az orosz követ felfedte európai barátainak csupa -emberszeretetből az egész pokoli hadi tervet – a miről a szegény -chinaiak maguk egy szót sem tudtak, s azzal úgy megrökönyíté a -betörőket, hogy semmit sem tartottak tanácsosabbnak, mint békét kötni a -chinai császárral, a minek a végén ők kaptak egy kis tengerpartot, de a -közbenjáró moszkó megkapta az egész Amur vidéket, egy akkora országot, -mint az egész európai Törökország; a minek elnyerése után már most az -orosz költők a pompás magnolia-erdőkről énekelhetnek, a mik tavaszszal -lilaszin virágözönnel borítják az Amur partját s azt mondják, hogy ez a -paradicsom, ez a tejjel-mézzel folyó Kanaán – Szibéria. És tökéletes -igazuk van. - -Csak nép kellett még a boldog Kanaánnak. Azt is meghozta a jó sors. - -A nyolczvanezer kalmuk család, a mi százötven év előtt elhagyta a Volga -vidékét, hogy elfusson az orosz elől, addig ment előre, míg kilenczven -délkörrel odább, az egész kerek föld egy negyed részével távolabb megint -belement Oroszországba. Félig ő húzta magához Oroszországot, félig az -húzta magához őt. Alája furta magát, mint a vakond. - -Csak még meg kellett hódoltatni a letelepült törgauta népet s ezt -végezte el egy pár bűbájos kék szem ott a Néwa mellett. - -Annak a bűbájos kék szempárnak a tulajdonosnéja előkelő herczegasszony -volt Szentpétervárott, a kinek a férje magas államhivatalt viselt. - -A szép hölgy szenvedélyesen szeretett egy más fiatal bojárt, ki a -császári testőrségnél szolgált. - -A fiatal szerető és az öreg férj egy napon találkozót adtak egymásnak a -Néwa szigetén s onnan a férj nem tért vissza. - -E párbaj miatt a testőrtisztet elküldték a Csendes-oczeán partjára, egy -akkor keletkező város: Nikolajewszk kormányzójáúl kinevezve. A szép -hölgynek pedig, kinek a férjét megölte, be kellett menni egy kolostorba. - -Ekkor került a lámpafény elé Irzambek herczeg, a kit az orosz birodalmi -városban rendkívüli kitüntetésekkel fogadtak. - -Az mind nem hatott a nomád ifjura. - -Egyszer aztán előhívták a kolostorból a szép varázsló kék szemek -tündérét, s tudtára adták, hogy van egy út, mely őt Nikolajewszkbe -elvezeti: ez a nászút a kalmuk fejedelemfi oldalán. Mint a kalmukok -fejedelemnője, eljuthat Nikolajewszkbe s elfoglalhatja rezidentiáját, -mely szomszédos lesz a kormányzó palotájával! - -Mit meg nem tett ez a szerelmes asszony azért, hogy régi kedvesét ujra -föltalálhassa! Még a kalmukok eljegyzési lakomáját is elkölté -Irzambekkel, a mi pedig egy pár keresztes pók. Hisz ő maga gonoszabb pók -volt annál, a ki úgy körül tudta hálózni a gyanútlan kalmuk herczeget, -mint egy dongót, s mikor aztán megkötötte, akkor elvitte őt magával -hálója tulsó szegletébe, a mi a jégtenger partjához volt kötve. - -S a míg a nászút tartott, közelíteni sem engedte magához a fejedelmi -házastárst, azt mondta neki: «hitünk tiltja, hogy addig megöleljük -egymást, a míg atyád ránk nem adja az áldását!» - -Irzambek khán sietett haza az atyja áldását megnyerni. - -* * * - -Talapór khán pedig azalatt ült békében a tevebőrön, egyik felől a jó -Arizmét, másik felől a szép Ain Khánét engedve vállára dülni. Délelőtt -vadászott, délután pipázott. - -Tigrisek nem nyugtalanították a birodalmát többé. Minden aulnak volt -védelmező kozák őrsége. - -Egyszer aztán visszaérkezett Szentpétervárról a jó Tseremikoff. - -Talapór khán nagyon örült, hogy ujra megláthatta a derék, jó barátot. - -A nemes férfiú előmutatott a khánnak egy irást, a mire nagy veres pecsét -volt ütve kétfejű sassal s azt magyarázta ki neki ebből az irkafirkából, -hogy a hatalmas czár Tseremikoffot tette meg az Amur vidék -főfelügyelőjévé, ki a kháni méltóságban megerősített Irzambek fejedelem -mellett az országot rendben fogja tartani: rendőrséget, rendes -postajárást szervez, az arany és ezüstbányákat mívelteti, a védelem -költségei fejében valami kis adófizetést is óhajt s a törgauta nép -javából rendes ezredeket szervez, a miknek szabad lesz a czár -hadseregében szolgálni. - -Talapór khán azt felelte rá, hogy «ha Irzambek úgy kivánta, hát legyen -úgy». És tovább pipázott. - -S attól fogva a kozák szolgáltatta az igazságot a kalmuknak, s tanította -őt engedelmességre és egy helyben maradásra. - -Rövid időn megint előkerült Tseremikoff s hozott magával egy hosszú -kabátos és magas süveges urat, a kit úgy mutatott be, mint Dundukoff -archimandritát, ki a fenséges, Volga melletti uralkodó kalmuk -fejedelemág sarja; a czár kegyelméből a solovetski zárdában papi pályára -neveltetett s most az Amur melletti kalmuk nemzet főpapjává lett -kinevezve, ki a keresztyén hitet be fogja plántálni ez országba. - -S azzal előmutatott egy másik írást, a melyikből megint azt mutogatta -ki, hogy Irzambek khán az egész népével együtt áttért az egyedül -üdvözítő orthodox hitre. - -Talapór khán kiverte a pipáját s azt mondta, hogy ha Irzambek úgy -kivánta, hát legyen úgy! s azzal maga is neki vetkőzött és meghagyta -magát kereszteltetni s aztán megint megtöltötte a pipáját s tovább -pipázott. - -Tseremikoffot aztán nem látta többet; hanem Dundukoff ott maradt nála és -igyekezett őt a felvett hit alapelveibe bevezetgetni. - -Megmagyarázta neki, hogy a hittérítés nem megy a nélkül, hogy a régi -rézbálványok más szebb jelvényekkel ki ne cseréltessenek s a Lámákra -sincs szükség: azokat ki kell űzni a Góbi pusztára. - -Talapór khán azt mondta rá, hogy ha Irzambek úgy kivánta, hát legyen -úgy, s azontúl a kozák tanította a kalmuknak a katechizmust. - -A törzsek vezéreinek mind nem tetszettek ezek az új dolgok; fel is -gyülekeztek Talapór khánhoz s elmentek a jurtájához s ott pipáztak vele -együtt, körülülve a tevebőrt és szürcsölgetve a marhavérrel kövesztett -téglathea finom italát, hanem szót emelni mind nem mertek Dundukoff -archimandritától, a kinek ékesen szólása hatalmasabb gyorsaságú volt, -mint a dzsiggetáj nyargalása a pusztán. Csak úgy a szakálluk közé -dohogtak, hogy nem jó dolgok ezek! - -Egy napon aztán, mikor Talapór khán ismét együtt ült országnagyjaival a -fejedelmi jurtában, hosszú pipaszáraikból szopogatva az édes füstöt s -pipáikat mind a középen egymáshoz rakva; – egyfelől ott ült mellette a -jó Arizme, másfelől a szép Ain Kháné, s ha Arizme megtölté a pipáját, -akkor Ain Kháne hozott rá parazsat a tűzhelyről, gyöngéd markában -rázogatva azt, hogy meg ne égesse a tenyerét, ezért jutalmul Talapór -khán a saját theás csészéjét egyszer a jó Arizmének, másszor meg a szép -Ain Khánénak nyujtá oda szürcsölésre, – hát ekkor rátért a kényes pontra -Dundukoff archimandrita. - -– Talapór khán! Az új hit, melyet fölvettél, tiltja neked a két -feleség-tartást. - -– De ha az nekem jól esik, s a két asszony meg van vele elégedve. - -– Ez nem elég az üdvösségre. A vallás csak egy feleséget enged elvenni. - -– De hátha egy keresztyén ember két asszonyt talál megszeretni, akkor -mit cselekszik? - -– Az egyiket titokban szereti, s azzal bűnt követ el, a miért, ha pap -föl nem oldja, (az pedig pénzbe kerül) a pokolra jut. - -– Az apámnak is két felesége volt, meg a nagyapámnak is. - -– Azok mind a pokolra jutottak. - -– De már akkor én is megyek oda, a hol az apám, meg a nagyapám van; mert -ott jó társaságban leszek. - -– De azonban a bűnös életnek még ezen a világon is meg van a maga -büntetése. Ha te két feleséget tartasz, akkor nem vagy udvarképes. Soha -meg nem jelenhetsz sem a czár, sem az ő helytartói előtt, s feleségedet -be nem mutathatod. Azonkívül a törvény előtt is meglakolsz, mert két -feleségtől származó gyermekeidet nem fogják elismerni törvényes -örököseidnek, s vagyonod holtod után a czárra száll. - -– Tehát hogy segítsek ezen? - -– Az egyik feleségedet el kell bocsátanod. - -– De hát melyiket? - -– Azt magad határozd el. Talán az öregebbet. - -– Hogyan? Az én drága jó Arizmémet, a ki húsz év óta takargatja be az én -lelkemet az ő meleg hűségével: az én Irzambek fiamnak az anyját, ki -gyermekemet világra hozta, tejével táplálta, szavaival szelidítgeté; a -jó tanácsadót, a ki helyettem gondolkozik, mikor az én eszem pihen; a ki -ifjusága virágával az én szivemet megkoszorúzta; a kinek a hangját ha -hallom, akkor tudom csak, hogy otthon vagyok; a kihez hasonló áldott -lélek nincs több a világon. Dejsz az én Arizmémet el nem bocsátom. - -S gyöngéden magához szorítá a jó asszonyt a jobb karjával. - -– Hát akkor bocsásd el a másikat, az ifjabbat, mondá rá Dundukoff -Eleuther archimandrita. - -– Micsoda? Az én drága Ain Khánémtől váljak-e meg, a kit fegyverrel, -harczczal ragadtam el az atyja sátorából; kiben minden tökéletességet -föltalálok, a mi a tündér és az asszony között van, a ki mellett nekem a -sivatag is paradicsom, s a ki nélkül a paradicsom is sivatag. Ah az én -Ain Khánémat én magamtól el nem taszítom. - -S ezzel forrón ölelé kebléhez a szép asszonyt balkarjával. - -– Már pedig, ha a szent orosz birodalomban igazhivő fejedelmül meg -akarsz maradni, vagy az egyiken, vagy a másikon túl kell adnod. -Válaszsz! - -Talapór khánnak szájából kiesett a pipa. Megállt az esze. - -– Mit tegyek? - -Ekkor mind a két asszony, a kiket magához szorítva tartott, oda sugott a -fülébe valamit. Talán mind a kettő ugyanazt a szót mondta. - -Talapór khán szemei egyszerre kivillantak erre a szóra, fölugrott -ültéből, kiállt a tevebőr közepére. Először az egyik öklét, azután a -másik öklét lökte föl a levegőbe, lábaival dobbantott, kirántotta öve -mellől a baltáját, azt elkezdte forgatni, tánczra kelt és dalolt hozzá: -valami mélán vontatott, s éles fölkiáltásoktól megszakgatott dalt. És -arra a többi törzsvezérek is fölugráltak: ugyanazt a tánczot kezdték -járni, s ugyanazt a dalt dalolták, – ragályos volt az, mint a szent -őrjöngők táncza, Dundukoff Eleuther maga is sápadt és reszketett, mikor -azt a tánczot látta, s azt a dalt hallá. Valami eszébe jutott -gyermekkorából, mikor még a pusztán lakott. Utoljára ő is fölugrott, -félrecsapta a püspöksüvegét, övébe dugta a palástja végét s együtt járta -testvéreivel a fegyvertánczot. - -Kivonultak a jurtából a szabadba, e tánczot, e dalt folytatva; az aul -minden jurtájából előjöttek a férfiak, s aztán végig terjedt az egész -országon az az őrjöngés, hogy a férfiak elkezdtek tánczolni, dalolni s -baltáikat forgatni a fejük fölött. - -A kozákok bámulták, hogy mit jelent ez? - -* * * - -Irzambek khán szerencsésen megérkezett kék szemű tűndérével -Nikolajewszkbe. A kormányzó megcsókolta először őtet, azután a -feleségét. - -A szép tündérnő megmagyarázta ezt neki. Oroszországban ez a szokás: az -idegenek megcsókolják egymás ajkát üdvözlésképen. - -– Ejnye, de szeretnék én akkor a feleségemre nézve idegen ember lenni! -mondá Irzambek khán. Neki még nem volt szabad a hitvese ajkait szájával -érinteni, a míg az apja áldását el nem hozza. - -De sietett is minél előbb felkeresni a Sachalim Ula vidékét, s a -törgauta népet. - -A Sachalim Ula vidékét megtalálta; de a törgauta népet sehol. - -Ott voltak a lerakott obonjaik, lókoponyákból emelt emlékguláik; de ők -maguk sehol. - -Mikép nagy apja Zikohór khán egykor, úgy vándorolt Irzambek -erdőről-erdőre, s nem talált egy élő embert, nem egy őrzött nyájat, a -buja legelőket ellepték a dzsiggetáj ménesek s azok rábámultak a -közeledőre: hát ez miféle vad? - -Míg aztán az utilapu és a csalán elvezette őt is ahhoz az ősi girájhoz, -a miben a Tuptsin Láma lakott. - -A Tuptsin Láma száznegyven évet számlált már, s helyéből nem tudott -megmozdulni többé. Keze, lába és feje folyvást apróra reszketett s a -hangja csupa suttogás volt. - -A kő mellett, a melyen ült, minden reggel nőtt ki a lágy nyirkos földből -egy husos gomba, a minek «Kemma» a neve. Ezzel táplálta őt csodamódon a -föld. Csak le kellett hajolnia a lábához: ott volt az étke. - -Mikor Irzambek khán belépett a girájba, a Tuptsin Láma ráismert s -elkezdett mosolyogni. Kiszáradt arczán a száz redő nevetésre torzult el. - -– Hol van apám? Hol a törgauta nép? Kérdezé tőle nyers, parancsoló -hangon Irzambek. - -A Tuptsin Láma reszketve, suttogva felelt. - -– Visszamentek a pusztába, a kinek neve Sámó. - -– És nyájaim, gúlyáim, méneseim? - -– Azokat is magukkal vitték a pusztába, a kinek neve Sámó. - -– De hiszen hódolatot fogadtak az oroszok czárjának. - -– Azzal együtt mentek a pusztába, a kinek neve Sámó. - -– De hogy mertek az én akaratom ellen cselekedni? Nem vagyok-e én a -törgauta nemzet khánja? - -E szóra felemelkedett helyéről a Tuptsin Láma s reszkető kezét kinyujtva -Irzambek felé, mint a mécs, mely a kialvásához közelg, suttogó szavát -hallható hanggá emelve, kiálta: - -– Mi vagy te? A törgauta nemzet khánja vagy te? Majd én megmondom neked, -hogy mi vagy te, Irzambek? A nikolajewszki kormányzó szeretőjének a -férje vagy te; – az irám szarvainak viselője vagy te; – a kutyának a -farka vagy te, a kit az eb, mikor a gazdájának hizelkedik, jobbra -csóvál, balra csóvál. Ez vagy te! - -Azzal hanyattesett a kőre s megszünt reszketni: meghalt. - -* * * - -Így vesztett el az orosz birodalom egy pár szép szem epedő ragyogása -miatt egy millióra menő, békében, harczban erős népet, annak minden -lábon mozgó gazdagságával együtt. - -Azóta folyvást igyekezik az üresen maradt paradicsomot benépesíteni -száműzött lengyelekkel, elfogott cserkeszekkel és szabadelvű oroszokkal; -de lassan megy a munka. - -No majd ha a szerbek, románok és bolgárok is hozzájárulnak a maguk -illetékeivel, akkor gyorsabban fog menni Szibéria benépesítése. - -Vége. - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: 1836-ban még sem a kaliforniai, sem az ausztráliai -aranytelepek nem voltak fölfedezve.] - -[Footnote 2: Egy pud – 32½ vámfont.] - -[Footnote 3: Igy neveznek az oroszok mindenféle rangbeli embert.] - -[Footnote 4: Ohitüek.] - -[Footnote 5: Több kaukázusi utazó, orosz, német és franczia bizonyitja, -hogy az Elborus környékének ős települői latin eredetűek; még a nevek is -ősrómai hangzásúak. Sextus Pompejus idejében kerültek oda, a Nagy -Pompejus fia seregének romjaiból, a kisázsiai leveretés után, a mi -könnyen kimagyarázható a felülkerült caesarpártiak kegyetlen -üldözéséből. - -J. M.] - -[Footnote 6: E regény alapeszméjének igazolásaul szolgáljanak a -következő adatok dr. Koch Károly legjobb hitelű Kaukázus leírásából.] - -[Footnote 7: A mi magyarúl ilyenformán hangzanék szabad fordításban: - - «Zengd hát, Istennőm, a Pélida Sámyl haragját, - A veszedelmest, mely sok orosznak okozta halálát - S sok főtiszt lelkét gyóntatlan küldte pokolra.»] - - - - -TARTALOM. - -ELSŐ RÉSZ: RIUMIN. - - I. Az arany szimatja 1 - II. Mczhetisz, az Oszszet kalauz 20 - III. A duchoborczik 28 - IV. Tamera királynő vára 37 - V. Az angyalok fiai 51 - VI. A kaukázusi láz 65 - VII. A kaukazusi délibáb 79 - VIII. A zúr 87 - IX. A leánykérés 92 - X. A vérboszú 95 - XI. Alzahira 100 - XII. Riuminoleg 104 - -MÁSODIK RÉSZ. - - I. A Daal-isten 110 - II. A paradicsom 119 - III. Leverte az az egy szó 126 - IV. A visszatérő lélek 134 - V. Izméne 140 - VI. A zöld-isten 142 - VII. Uoilszász város 147 - VIII. Ha a Szemes kiszárad 151 - -HARMADIK RÉSZ. - - I. Samyl fiai 157 - II. Urgulanilla 173 - III. Irzambek herczeg 183 - IV. Talapor Khán 205 - - NEGYEDIK RÉSZ 225 - - -[Transcriber's Note: - - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - - -126 |lázas szvídobogás |lázas szívdobogás] - - - - - - -End of the Project Gutenberg EBook of Görög tüz, by Mór Jókai - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK GÖRÖG TÜZ *** - -***** This file should be named 62616-0.txt or 62616-0.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/2/6/1/62616/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - -Updated editions will replace the previous one--the old editions -will be renamed. - -Creating the works from public domain print editions means that no -one owns a United States copyright in these works, so the Foundation -(and you!) can copy and distribute it in the United States without -permission and without paying copyright royalties. Special rules, -set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to -copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to -protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project -Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you -charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you -do not charge anything for copies of this eBook, complying with the -rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose -such as creation of derivative works, reports, performances and -research. They may be modified and printed and given away--you may do -practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is -subject to the trademark license, especially commercial -redistribution. - - - -*** START: FULL LICENSE *** - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project -Gutenberg-tm License (available with this file or online at -http://gutenberg.org/license). - - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm -electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy -all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. -If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project -Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the -terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or -entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement -and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic -works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" -or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project -Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the -collection are in the public domain in the United States. If an -individual work is in the public domain in the United States and you are -located in the United States, we do not claim a right to prevent you from -copying, distributing, performing, displaying or creating derivative -works based on the work as long as all references to Project Gutenberg -are removed. Of course, we hope that you will support the Project -Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by -freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of -this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with -the work. You can easily comply with the terms of this agreement by -keeping this work in the same format with its attached full Project -Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in -a constant state of change. If you are outside the United States, check -the laws of your country in addition to the terms of this agreement -before downloading, copying, displaying, performing, distributing or -creating derivative works based on this work or any other Project -Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning -the copyright status of any work in any country outside the United -States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate -access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently -whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the -phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project -Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, -copied or distributed: - -This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with -almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or -re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included -with this eBook or online at www.gutenberg.org/license - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived -from the public domain (does not contain a notice indicating that it is -posted with permission of the copyright holder), the work can be copied -and distributed to anyone in the United States without paying any fees -or charges. If you are redistributing or providing access to a work -with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the -work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 -through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the -Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or -1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional -terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked -to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the -permission of the copyright holder found at the beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any -word processing or hypertext form. However, if you provide access to or -distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than -"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version -posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), -you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a -copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon -request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other -form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm -License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided -that - -- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is - owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he - has agreed to donate royalties under this paragraph to the - Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments - must be paid within 60 days following each date on which you - prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax - returns. Royalty payments should be clearly marked as such and - sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the - address specified in Section 4, "Information about donations to - the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." - -- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or - destroy all copies of the works possessed in a physical medium - and discontinue all use of and all access to other copies of - Project Gutenberg-tm works. - -- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any - money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days - of receipt of the work. - -- You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm -electronic work or group of works on different terms than are set -forth in this agreement, you must obtain permission in writing from -both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael -Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the -Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -public domain works in creating the Project Gutenberg-tm -collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic -works, and the medium on which they may be stored, may contain -"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or -corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual -property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a -computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by -your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium with -your written explanation. The person or entity that provided you with -the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a -refund. If you received the work electronically, the person or entity -providing it to you may choose to give you a second opportunity to -receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy -is also defective, you may demand a refund in writing without further -opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER -WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO -WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. -If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the -law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be -interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by -the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any -provision of this agreement shall not void the remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance -with this agreement, and any volunteers associated with the production, -promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, -harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, -that arise directly or indirectly from any of the following which you do -or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm -work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any -Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. - - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of computers -including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists -because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from -people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need, are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. -To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 -and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. - - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive -Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at -http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent -permitted by U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. -Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered -throughout numerous locations. Its business office is located at -809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email -business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact -information can be found at the Foundation's web site and official -page at http://pglaf.org - -For additional contact information: - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To -SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any -particular state visit http://pglaf.org - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. -To donate, please visit: http://pglaf.org/donate - - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic -works. - -Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm -concept of a library of electronic works that could be freely shared -with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project -Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. - - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. -unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily -keep eBooks in compliance with any particular paper edition. - - -Most people start at our Web site which has the main PG search facility: - - http://www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/62616-0.zip b/old/62616-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index b15760e..0000000 --- a/old/62616-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/62616-h.zip b/old/62616-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index f0deac0..0000000 --- a/old/62616-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/62616-h/62616-h.htm b/old/62616-h/62616-h.htm deleted file mode 100644 index fe00a63..0000000 --- a/old/62616-h/62616-h.htm +++ /dev/null @@ -1,9312 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.16" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Görög tüz by Mór -Jókai</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} -hr.tb {width: 25%;} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.poem { -/* margin-left:5%; */ -/* width: 90%; */ - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.poem span.i2 { - display: block; - margin-left: 1em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.poem span.i12 { - display: block; - margin-left: 6em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -.TOC .roman { - width: 4em; - display: inline-block; - text-align: right; -/* margin-left: 1em; */ -/* margin-right: 1em; */ -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - - -<pre> - -The Project Gutenberg EBook of Görög tüz, by Mór Jókai - -This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with -almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or -re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included -with this eBook or online at www.gutenberg.org/license - - -Title: Görög tüz - Elbeszélések mindenféle igazhivo népek történetébol - -Author: Mór Jókai - -Release Date: July 13, 2020 [EBook #62616] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK GÖRÖG TÜZ *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - - - - - -</pre> - -<div class="transnote"> -<h3>Megjegyzések:</h3> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_263">263</a>. oldalon -található.</p> -<p>Az eredeti képek elérhetők innen: <a href= -"http://books.google.com/books?id=nOdkAAAAMAAJ">http://books.google.com/books?id=nOdkAAAAMAAJ</a>.</p> -<p>Facebook oldalunk: <a href= -"http://www.facebook.com/PGHungarianTeam">http://www.facebook.com/PGHungarianTeam</a>.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150">JÓKAI MÓR<br /> -ÖSSZES MŰVEI</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">NEMZETI KIADÁS</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">LXIV. KÖTET</span></p> -<p class="center"><span class="caption">GÖRÖG TÜZ</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">RÉVAI TESTVÉREK -KIADÁSA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">1897</span></p> -<hr class="chap" /> -<h1>GÖRÖG TÜZ</h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">ELBESZÉLÉSEK<br /> -MINDENFÉLE IGAZHIVŐ NÉPEK TÖRTÉNETÉBŐL</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">JÓKAI MÓR</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">RÉVAI TESTVÉREK -TULAJDONA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">1897</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<h2>ELSŐ RÉSZ.<br /> -RIUMIN.</h2> -<h3>I. AZ ARANY SZIMATJA.</h3> -<p>A Hedzsira ezerkétszáznegyvenedik esztendejében, a keresztyén -időszámítás szerint 1836-ban, egy hatalmas hajóhad jelent meg -Szucsuk-Kaleh előtt; több volt ötven vitorlánál.</p> -<p>Ez a hajóhad tizenötezer orosz-katonát hozott magával Anapából, -egész hadjárathoz való ágyuparkkal, lőszerrel, s a jövő télre -kitartó élelmi készlettel ellátva.</p> -<p>A hadi gályák lőtávolba érve, horgonyt vetettek, széles -oldalaikat, ágyúik sorával a part felé fordítva s a szállító hajók -vízre bocsáták dereglyéiket, a mikre a partra szállítandó fegyveres -nép kezdett átrakodni.</p> -<p>Az orosz főparancsnok, Weljaminoff tábornok, a csapatvezéreket -magához hivatva az admirálhajó födélzetére, ott kiosztá -valamennyinek a napi parancsot. A cserkeszek erődét, Szucsuk-Kaleht -és a «Szemes» folyócska másik partján fekvő hasonló nevű várost, -gyors megrohanással elfoglalni az első feladat, s csak akkor, ha ez -nem sikerűlne, szólnak bele az öreg ágyúk. E szerint minden -csapatnak ki lett mutatva a maga működési czélja s az egyes -dandárvezetők a hadművelet összefüggő tervezetével -megismertetve.</p> -<p>Utolsónak maradt egy fiatal ezredes, ki a hajón hozott csapatok -egyedüli lovasságát, a csernomori kozákoknak egy ezredét -vezényelte.</p> -<p>– Riumin! Mondá neki a tábornok. Te az alatt, a míg <span class= -"pagenum"><a name="Page_2" id="Page_2">-2-</a></span> gyalogságunk -a várost elfoglalja, lovasságod két szótniájával felnyomulsz a -Szemes medrén, az most elég sekély. Igyekezni fogsz, a meredek part -által eltakarva, a folyamon levő dereglyéket elfoglalni, s azután -annál a négyszögletű fehér épületnél, a mit távcsővel jól -kivehetsz, előtörsz a folyammederből s azt az épületet elfoglalod. -Neked jutott a legnehezebb feladat; mert a míg társaidnak csak -férfiakkal lesz dolga, neked leányokkal kell elbánnod. Az a fehér -épület a leányvásár rakhelye. Ide hordják a cserkeszek azokat a -szépségeket, a kiket a stambuli és kairói kereskedők a háremek -számára megvásárolnak. A Ramazán-ünnep közeledtekor néha kétszáz -cserkesz leány is van e házban. Ezeket kézre kell kerítened. És -azután fejed rajta, hogy katonáid a leányokkal semmi baromságot el -ne kövessenek. Magadra is ügyelj nagyon, hogy valamelyiknek a -szemébe mélyen bele ne találj nézni. Mert a cserkesz leányok szeme -tele van varázslattal. A ki a cserkeszleányt megveszi rabnőnek, az -magát adta el a cserkesznőnek rabszolgául. Nagyvezérek és szultánok -is voltak már ilyen rabszolgák. S a cserkesznők szemeiből háborúk -és palotaforradalmak jöttek elő. Neked pedig baj volna ilyen -rabságba esned, mert az elfogott cserkesz leányok felől az a -határozata a czárnak, hogy azok bántatlanul szállíttassanak -Moszkvába. Azt tudod, hogy minden cserkesz leány egy övet visel a -derekán, a mit csak a vőlegénynek szabad tőrével kettévágni. Ennek -az övnek sértetlenül kell maradni. Mert ezek a leányok, kiket le -kell foglalnod, az «új Jeruzsálem» zárdában apáczáknak fognak -neveltetni. E szerint e lefoglalásnak kettős czélja van. Egyik az, -hogy a barbar leányvásár a cserkesz partokon megszüntettessék, -másik pedig az, hogy a bennszülött leányokból alkalmas hittérítők -neveltessenek, kik később hazájukba visszahozatva, a keresztyén -vallást és a czivilizált szokásokat a már meghódolt kaukázusi népek -leányai között sikeresen terjeszszék. Minden térítés az asszonyok -utján megy leghatályosabban. <span class="pagenum"><a name="Page_3" -id="Page_3">-3-</a></span> Valamint a pogányok fanatizmusát is -leghevesebben élesztik az asszonyok. Megértettél. Tehát a -rableányok hánjában történtekről nekem és a czárnak felelsz. A -gyermekeket azonnal felvilágosítod, hogy semmi bántásuk nem lesz. -Ha a lefoglalás után megtámadtatol, s nem védheted az állásodat, -egyenkint mindegyiket egy lovas mögé ültetve, magaddal elhozni -törekszel. Ha őreik rájuk gyujtanák a hánt, a leányokat a tűzből -kiszabadítod. Ha védnék magukat fegyverrel, cserkesz leányoknak az -szokásuk, hagyod magadat és társaidat szúrni, vágni; leánykéz nem -üt mély sebet; de vissza nem vágsz; lefegyverzed őket s kárt nem -ejtesz bennük. További parancsaimat elvárod. Mehetsz!</p> -<p>Kalamoff Theodorovics Riumin Oleg ezredes az első dereglyébe -szállt be, mely a tengeröbölből a Szemes folyó torkolatába evezett -félszótnia kozákkal, kik paripáikat a dereglye mellett usztatva -vitték magukkal s távcsövével folyvást kémszemlészte a kijelölt -magas fehér épületet.</p> -<p>Riumin délczeg, daliás alak volt; érdekes halavány arcz, -veresbemenő hajzattal, bajuszszal és szakállal. Nagy felhőszürke -szemeiben volt valami mélabús kifejezés, a mi a harczias alak -tekintetét rajongó ábrándozóvá tette.</p> -<p>Tiszti rangját és érdemrendeit a törökországi balkáni -hadjáratban nyerte, a mikor még csaknem gyermek volt. Családja -egyike az ős bojár törzseknek Oroszországban, a kik azt mondták -magukról, hogy nekik négy szabadalmuk van: egyik «botokat -osztogatni másoknak»; másik: «botokat senkitől nem kapni»; -harmadik: «a czártól közvetlenül elnyomatni»; negyedik: «ha a -nyomást nem tűrhetik, a czárt megfojtani». Egy ötödik is volt, de -ez már elavult, hogy a czárnak az ő családjaik valamelyikének -leányaiból kellett feleséget választani.</p> -<p>Riumin sok költői hajlammal bírt, phantasiája elevenen -kiszinezte a rábizott feladat drámai fejlődését. Tárgy egy byroni -hőskölteményre. A felriasztott szépségek; a kétségbeesés harcza, -magukat fegyverrel védő leányok s <span class="pagenum"><a name= -"Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> fegyvert nem használó férfiak -között. Vajjon mi lesz a neve annak a szépnek, a kinek a tőrét ő -fogja kicsavarni gyönge kezéből? Zuelma? Fatime? Zoraida? Hogy -fogja majd szelid szavával felszárítani könyjeiket. Lesz talán, ki -a hős iránt szívdobogást érez majd, s tekintetét rajta feledi -epedőn. Akkor aczéllá válni előtte, s azt mondani neki: «Tőlem -megmenekülsz. Nálamnál nagyobb urad lesz. És nagyobb a szultánnál -is, te az Isten menyasszonya vagy!</p> -<p>A dereglye zátonyt ért, a kozákok felkaptak lovaikra, s Riumin -az első fél szótnia élén megkezdte az előnyomulást a zátonyos -mederben.</p> -<p>Az első utasítást, hogy a dereglyéket foglalja el, nem -teljesíthette; azok el voltak már sülyesztve mind. Annál gyorsabban -haladhatott a hán felé.</p> -<p>Egész odáig legkisebb ellenállást sem talált, a part mente -kihaltnak látszott. Azt hitte, kelepczébe csalják, a hogy a -cserkeszek szoktak harczolni, váratlanul támadva ellenfeleikre. A -karabélyt mindenki felvonva tartá, s a kivont kardot szijjra -akasztva kézcsuklóján.</p> -<p>Mikor aztán a lejáróhoz értek, mely a hánhoz felvezetett, ott -Riumin «hátra a fegyvert, s hüvelybe a kardot!» vezényelt s úgy -kaptatott fel a nagy négyszögű épülethez. Kifelé egy ablaka sem -volt annak. A ki a szabadba akar kinézni, az felmegy a háztetőre, -mely lapos terraseokra van osztva. A hán kapuja nyitva volt; nem is -állt előtte őr. Körülfogták azt hirtelen, elállták minden kijáratát -s azzal Riumin maga tört be legelől az udvarra s onnan a szűk -lépcsőn fel a rácsablakos tornáczra, követve kozákjaitól. Sehol még -csak egy élő lelket se talált.</p> -<p>A hosszú termek, a boltozatos folyosók mind üresek voltak, a -mozaikpadlaton még ott hevertek az apró fazsámolykák, a miket a -keleti nők lábaikra kapcsolnak, mikor végig sétálnak a hideg -kőpadlaton s a fürdőterem nagy vízmedenczéjében még ott uszkált egy -hosszú piros szalag, mely valamelyik cserkesz nympha hajából -tévedhetett <span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span> oda. A veres márványfalak tele voltak -karczolva nevekkel és versekkel, miket az itt járt szép gyermekek -irkáltak oda fel hajtartó nyilaik hegyével. A cserkesz irás olyan, -mint egy arabeszk rajz, egymásba font kacskaringós -czikornyával.</p> -<p>Riuminnak arra az esetre nem volt semmi utasítása, hogy mit -csináljon, ha semmit se talál itt? Elég ideje volt a falakra írt -arabeszkeket betüzgetni, s elolvasni az eltűnt tündérek neveit: -«Leila, Zuelma, Zoraida» és az utánuk irt verseket. Jól értett -cserkeszül.</p> -<p>A közben várta, hogy talán majd akad valami feladata, ha -megindul az erőd és város elleni ostrom. De hasztalan várt. Még -csak egy lövés, egy kiáltás sem hirdeté, hogy itt ma várostrom van -és városelfoglalás.</p> -<p>Késő estig tétlenül ült a két szotnia kozákja a nyeregben.</p> -<p>Akkor egy nyargoncz érkezett hozzá a tábornoktól, a ki parancsot -hozott a számára, hogy siessen őt felkeresni a városban.</p> -<p>Riumin csapatját első kapitányára bízva, maga sietett a -nyargonczczal Weljaminoffhoz.</p> -<p>Útközben minden utczán a már partra szállt orosz csapatokkal -találkozott, a melyek a házakba igyekeztek magukat elszállásolni, -Weljaminoff a főpiaczon fekvő bazárépületben ütötte fel a -főhadiszállását.</p> -<p>– Egy kis felsülésünk van, mondá a tábornok a belépő Riuminnak. -A cserkeszek nagyon jókor voltak értesülve közeledtünk felől, s a -várt ellenállás helyett tökéletesen kiürítettek előttünk mindent. -Egy élő ember vagy állat nem maradt a városban. Úgy látszik, még a -gólyákat is magukkal vitték. Az erődöt nemcsak szétrombolták, hanem -még a köveit is behajigálták a tengerbe, azt nem is fogjuk újra -felépíteni, hanem a Szemes torkolatánál hányunk új redoutokat. Úgy -hiszem, hogy te is csak az üres kaliczkát kaptad meg a madarak -nélkül.</p> -<p>– Valóban, egy pár száz szentet ezuttal elszalasztott az ég, -mondá gúnyorosan Riumin. <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span></p> -<p>– Franc maçonszki! feddé őt a tábornok. Ne gúnyolódjál az éggel; -mert megbánod. Tudod-e, hogy mi feladat vár most reánk?</p> -<p>– Úgy hiszem az, hogy miután a rabnőkereskedést megszüntettük, -czélunkat elérve, visszatérünk mindenestől Anapába.</p> -<p>– De nem az volt a czélunk; hanem hogy itt helyet foglaljunk és -azt megerősítsük.</p> -<p>– Mint igaz orosz katona, tartozom mindenben megnyugodni, a mit -nem értek.</p> -<p>– Kivétel történik veled, s meg fogod érteni azt, a mihez erős -segédkezet kell nyujtanod. Te a vakmerőségig bátor férfi vagy, -Riumin; hajlamaid vannak a kalandorságra; egy kissé phantastának is -hiszlek; erős nyelvtanulási tehetséged ismeretes; ötleteid -leleményességről tanuskodnak.</p> -<p>– Ön nagyon sok előnyt tulajdonít nekem, tábornok! szólt Riumin, -kit nyugtalanított ez a felülről jövő hizelkedés.</p> -<p>– Te jó szinész is vagy; úgy tudom, hogy Moszkvában az udvar -előtt játszottál is valami darabban s mindenki bámulta nagyszerű -alakítási tehetségedet. Még énekelni is tudsz.</p> -<p>Riumin csodálkozva rázta a fejét, hogy jön ez most mind -szóba?</p> -<p>– Asszonyok, leányok elcsábításához pedig rendkívül értesz.</p> -<p>– Hanem hát mind ennek mi köze a kaukázusi hadjárathoz?</p> -<p>– Tehát jobb szeretnéd, hogy ha stratégiáról beszélnék veled? Az -is meglesz. Azt már tudod, hogy a kaukázusi hadjáratot -Szentpétervárott két eszményi szárnyra osztják, a jobb szárny és -bal szárny hadjáratára. A bal szárny támaszkodik a Kaspitengerre, a -jobb szárny a Fekete tengerre. Amaz nyomul előre a Wladikawkazi -hadi úton, emez az abchaz tengerpart mentén s mind a kettőt -elválasztja ez a hosszú sziklabirodalom. <span class= -"pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span></p> -<p>– S mi köti össze?</p> -<p>– Ugyanez a sziklabirodalom.</p> -<p>Most már nem állhatta meg Riumin, hogy át ne vegye a szót.</p> -<p>– A minek a hány aulja van, annyi nemzet lakik benne. Az arabok -nem hiába nevezik a Kaukázust a «nyelvek hazájának». Szuchum-Kaleh -kikötőjében Srabo korában háromszázféle nyelven kereskedtek, s -mindezeknek a képviselői most is megvannak a Kaukázusban, egyik a -másikat ma sem érti, egymással nem keveredik. Külön öltözetet -visel, arcza, alakja százféle néptypust mutat be, egy album az -egész világ népeiből, a hol összekerültek a földabroszról letörült -országok elnevezői, régen kihalt népfajoknak utolsó maradékai, s -azok között olaszok, görögök, francziák, kik a keresztes háboruból -züllöttek ide s jámbor németek, kik az atyáskodó würtembergi -fejedelmek pálczája elől menekültek Ázsia határára. Ilyen szép -gyűjteménye az Úr Istennek csakugyan nincs második a kerek -földön.</p> -<p>– S tudod, hogy miért kell nekünk birnunk mindezt a -gyűjteményt?</p> -<p>– Sejtem. Először is azért, hogy legyen Oroszországnak egy nagy -katonai iskolája, a hol béke idején is gyakorlati téren -tanulmányozhassa fiatalságunk a hadviselést; másodszor, hogy -bizonyos gőzöknek destilláló kazánul szolgáljon; a míg tudniillik a -«seprű»-t Szibéria nyeli el. A nyilt lázadókat, összeesküvőket s -aztán a rablókat, gyilkosokat a Baikál és az Obi mellé küldjük; de -a kik csak philosophok, szabadkőművesek, vagy a kik csak a vallási -rajongás bolondjai, azoknak a számára igen jó lerakodó hely a -Kaukázus. És harmadszor: ez az ország egy állomása a keletindiai -útnak.</p> -<p>– Mind a háromban van valami, szólt erre Weljaminoff nyugodtan. -De mindezek fölött van még egy főindok, a mit te még nem tudsz és a -mit én most megismertetek veled. Jelenleg a kerek földön csak két -ország hoz napfényre <span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span> nagyobb tömegben aranyat<a name= -"FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class= -"fnanchor">1)</a> Magyarország és Oroszország. Magyarország -évenkinti aranytermése megy 8–900 pudra,<a name="FNanchor_2" id= -"FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a> -Oroszországé 350–400-ra. A többi ország alig jön számba. Ennek a -bányászata is igen nagy költségbe kerül. Magyarországon a kincstár -csaknem mind rá költi a nyert arany értékét a kezelésre, s -Oroszország bányáiban is, mint tudod, ötvenezer emberkéz működik a -gépeken kívül, s bár a bányászok egy része elitélt bűnös, de azért -ember és gép mégis kenyeret és kőszenet fogyaszt, s a nyert nemes -érczen alig van egyéb haszon, mint az, hogy annyi érczpénz kerül a -földszinre, mint a mennyit az irigy parasztok évenkint elásnak a -földbe, hogy a gazdáik elől elrejtsék. Az orosz birodalom -nagyságának az aranytermelés nem felel meg.</p> -<p>Riumin pödörgetni kezdte a bajuszát fölfelé.</p> -<p>– Vagy talán már az ásványtanból is elég volt? szólt Weljaminoff -egész kedélyeskedéssel. No hát térjünk át a népismére. A legrégibb -irók feljegyezték, hogy a legelső arany hazája a Kaukázus volt. -Valamikor a világkereskedelem volt ezen a helyen összpontosulva. Az -aranyművesség hirhedett tökélyre fejlődött e hegyek országában s a -kaukázusi ötvösök még ma is remekmunkákat készítenek. Az -ezüstniellozást sehol oly bámulatos szépen nem állítják elő, mint -itt, s a fegyverek aczélpengéi, miket a szuanetek készítenek, -aranynyal vannak átdolgozva, a mit a taus művészetnek nevezünk, s -ha meglátod egyszer a wladikawkazi, tifliszi bazárokban azokat a -«hazarp»-okat, a hosszúnyelű kancsókat, s azokat a guitarrealakú -kulacsokat, miket az öveken viselnek, miknek «kullah» a neve, s a -csavarnyakú korsókat szinaranyból, vagy csodálatos ezüst- és -arany-keverékből, akkor el kell hinned azt az állítást, hogy a -Kaukázus a leggazdagabb <span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span> aranyország a földön; mert ide aranyat be -nem hoz senki, ellenben kivisznek sokat külföldi kelmékért. De hol -lehet ennek a gazdag aranytelepnek a hazája: ez a nagy kérdés.</p> -<p>Riuminnak az egyik válla fölfelé mozdult. (Biz ez nagy kérdés; -de ő meg nem felel rá).</p> -<p>– Látod: az Uralban elárulta az Uralfolyam az arany ottlétét, -Erdélyben elárulta az Aranyos, ezek a folyamok apró -arany-szemecskéket, sőt egész termésdarabokat mostak alá; de a -Kaukázusból lejövő folyamok egyikéből sem lehet aranyat mosni. -Annak a holléte eddigelé felfedezhetetlen maradt. Mi folyvást -toljuk minden irányban előre úttörőinket. Elébb egy kis meghódított -népfajt; annak a nyomán egy kitelepített orosz községet, egy -csoport nyugtalan roskolnikot, egy-egy hazájából kiátkozott bez -popovčit, az emberiség ellen összeesküvő szkoptsikat; a fanatikus -chlistiket, a bomlott agyú duchoborczikat; kik odahaza mind a rend -fölforgatására törnek; itt pedig törik szépen előre az Elborus, a -Kazbek hegyei közé az utat a rejtett Eldorádóhoz.</p> -<p>– És tudják már, hogy merre van az?</p> -<p>– Hiszen, ha azt tudnák, akkor már mindent tudnának. Csupán csak -egy kiindulási pontja van a talány megoldásának. A Kaukázusban van -egy város: Nučha. Ez nevezetes a selyemvásárjáról. Évenkint egyszer -eljönnek a marseillei és lyoni kereskedők ide, s ugyanekkor -megjelennek a vásáron egy népfaj küldöttei, a kik öszvérkaravánokat -hajtanak föl, megterhelve selyemgubókkal. Tehát ezeknek olyan -helyen kell lakniok, a hol hegyektől körülzárt meleg vidék van, -kifejlett mezőipar és túlnépesedés. A selyemgubó ennek a háromnak a -tanuja. Ezeket az embereket a kabardaiak «láz»-oknak, a -daghesztániak «udi»-nak nevezik. Egyik azt mondja, hogy -keresztyének, a palestinai hadjáratok maradványaiból települtek le; -a másik egyptomi ivadéknak állítja. De se keresztyén templomba, se -ozmán mecsetbe, se synagógába, se samán <span class= -"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> imahelyre, -se buddha bálványhajlékba, se parz tűzimádó barlangba nem látta -őket senki bemenni soha; pedig azok országos vásár idején mind tele -vannak hivekkel, kik a világ minden részéből idesereglenek. Hisz ez -országban van az Ararát hegye: a népek kiindulási pontja; itt van, -Bakuban, a legrégibb vallás, a tűzimádás székhelye, míg követőik -távol Keletindiában laknak s onnan járnak ide bucsúra. Miért ne -lehetnének «hegyeink» közt régi «Isis imádók» is? Nyelvüket sem -érti a mit egymás közt beszélnek, semmi tolmács. Egészen elüt az az -itteni nyelvek mindegyikétől, a mik versenyeznek egymással a -kimondhatatlan magánhangzók halmozásában. Ezeknek a beszédében -kellemes hangzatosság van. Még azzal is megkülönböztetik magukat -másoktól, hogy a leüléshez mindig valami magas helyet keresnek s -soha se ülnek le a földre keresztbetett lábakkal, mint valamennyi -keleti népfaj szokott, akár mohamedán, akár indus, akár chinai. -Viseletük sem hasonlít ez ország egész muzeumot képező -népruházatához. A szövetek drágaságán kívül kitünteti azt a viselt -ékszerek soknemüsége, a miket meg sem tudunk nevezni. És aztán még -a kengyelük hágója és paripájuk zablája is tiszta szinaranyból van. -A mi legnevezetesebb pedig, az, hogy köpenyeik elején vörös vagy -fekete keresztet viselnek. A selyem-gubó terhet, a mit magukkal -hoztak, nem adják el pénzért, hanem cserébe vesznek értük kelméket -és újabb találmányu lőfegyvereket. Pénzt nem fogadnak el s pénzt -nem adnak ki. A mely nap jöttek, az nap visszamennek; s senki sem -tudja, honnan és hová?</p> -<p>– Tehát valószínüleg ezek a birtokosai annak az országrésznek, a -hol a Kaukázus aranytelepei vannak, a mik a Kabarda és Daghesztán -valamennyi ötvösének munkát adnak s felfoghatóvá teszik, hogy még a -legszegényebb cserkesznek is, ha rongyos is a ruhája, de a «besmet» -gombjai nemes érczből vannak, s még a közharczosnál is a tőrhüvely, -a «saska»-markolat, s a puskaagy ezüsttel, aranynyal van kiverve. -<span class="pagenum"><a name="Page_11" id= -"Page_11">-11-</a></span></p> -<p>– Látod, hogy rájösz az összefüggésre. Ha ezek a barbár népek a -régi kezdetleges bányászat mellett ennyi nemes érczczel tudják -teleszórni ezt az országot, mi lenne még az eredmény, ha mi vennők -e telepeket újabbkori tökéletesített mívelés alá?</p> -<p>– Csak az a baj, hogy nem tudjuk, merre vannak.</p> -<p>– Az «Udi» vagy «Láz» nép tartományában.</p> -<p>– Hát hisz azt igen könnyű volna feltalálni. Olyankor, mikor a -selyemgubó-eladók visszatérnek, a nyomukat kellene követni.</p> -<p>– Azt hiszed, hogy erre az ötletre te jöttél először? -Számtalanszor megkisértettük. Az utánuk küldött kémek közül soha -egy sem tért vissza. Próbáltunk erős kozákcsapatokat elindítani az -udii vásárosok után. Soha sem láttunk egy embert se közülök többet. -Megbíztuk e feladattal a vidékkel és népekkel ismerős leghívebb -gruziakat, oszszeteket, mind odamaradtak. Kísérletet tettünk -örményekkel, a kik a világ minden zugába be tudják magukat fúrni: -mind odavesztek. Mi történt velük? Ki nem lehet találni. Ha -kelepczébe csalták őket, ha fogságba estek, lehetetlen, hogy egy -legalább ki ne szabadúlt volna közülök, a ki hírt mondjon a -többiről. Azt is megtevék az embereink, hogy postagalambokat vittek -magukkal, a mik által izenetet küldhessenek arról a helyről, a -honnan gátolva vannak a visszatérésben, leírva az addig bejárt -utakat és tájakat; de még a postagalambok sem jöttek vissza.</p> -<p>– Akkor annak kellett történni, szólt Riumin, hogy küldötteink -csakugyan rátaláltak arra az országra, a mit kerestek, de ott olyan -jól éreztek magukat, olyan szépnek találták a vidéket, a leányok -szemeit, és a szabadságot, s olyan jó fogadtatásban részesültek, -hogy nem kivánkoztak többé a küldőikhez vissza.</p> -<p>– A mit mondasz, azon nincs mit mosolyognod, szólt Weljaminoff. -Ez több, mint valószinű. Az egész Kaukázusban egy harmadrészszel -nagyobb a nők száma, mint a <span class="pagenum"><a name="Page_12" -id="Page_12">-12-</a></span> férfiaké, s valamennyi «karulti» faj, -valamint az «adidzsé» faj minden törzse: a csecsencz, dzsiget, -sapszuch, kiket «odakinn» mind cserkeszeknek hínak, nevezetes -arról, hogy leányai csodaszépek. S mert olyan szépek, mert -fölöslegesek, mert van rá vevő, azért hát eladják őket. Természeti -ratio szerint igazuk van. A leány otthon férjet nem kap, túl kell -rajta adni, s a török fajnak még előnyére válik, ha a nemes -kaukázusi typus idomító befolyást gyakorol rá s aztán az eladott -leányok nem lesznek rabnők, hanem úrnők. Ámde az udii nép gazdag. -Az nem szorúlt rá, hogy szép leányait eladja. Ezért igen -természetes, hogy a közéjük tévedt idegen férfi tárt karokkal -fogadott vendég, a kit olyan lánczokkal kötöznek magukhoz, a mik -legkevésbbé eltéphetők. Kivált azok, kik szellemi képzettséget, -bátorságot, tudományt és testi erőt visznek oda magukkal. Te -Riumin, nem volna kedved azt az országot fölkeresni – és aztán hírt -hozni felőle?</p> -<p>– Hátha én is ott maradnék, lekötve valami udii szépség -bájaitól?</p> -<p>– Te nem maradnál ott; mert először is nincs olyan orosz tiszt a -földön, a ki az orosz hadseregben elfoglalt rangját a világ bármi -más rangjáért otthagyná. Hadseregünkben szolgálnak francziák, -németek, olaszok, de se franczia, se német, se olasz nem -dicsekedhetik azzal, hogy egy orosz ezredes beállt volna hozzájuk -tábornoknak; pedig azok is vannak olyan derék nemzet, mint az -«Udi». Téged visszahoznának az epaulettjeid és az érdemrendeid.</p> -<p>– Én pedig tudok valamit olyan orosz főtisztekről, a kik ott -hagyták a vállrózsáikat és rendjeleiket s kimentek idegen földre, -nem új vállrózsákért, hanem – kapálni; vagy a mi még annál is -rosszabb: – könyveket irni.</p> -<p>– No de másodszor – s ez már csalhatlanabb biztosíték, te nagyon -szereted a családodat. Vannak felőled pontos adataim. – Mikor -Izmailoff ostrománál az egyik <span class="pagenum"><a name= -"Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> őrtorony elfoglalásakor úgy -kitüntetted magadat a falhasadékban, melybe a zászlót feltűzted, -egy bokor saxifragát találtál, azt letépted s kebledbe dugtad. -Bajtársaid kérdék, kinek lesz az? Azt mondád: «van egy kis hét -esztendős hugom, annak küldöm emlékül». Ez a hugod most tizenhat -esztendős, s te őt most is nagyon szereted. A mely napon a czár -ezredesi rangra emelt s rendjelét a hadsor előtt melledre tűzte, az -napon odahaza az apád keményen megdorgált, a miért elfeledtél neki -kezet csókolni, s te sirtál, mint a gyermek, úgy kértél tőle -bocsánatot. – Egyszer egy szép szeszélyes hölgynek udvaroltál, ki -sokáig hajthatatlan volt. Mikor aztán egy napon azt tudatta veled, -hogy ma nem lesz otthon a férje s a kert felőli ajtó nyitva, akkor -az anyád arra kért, hogy kísérd el őt falusi jószágára. S te nem a -légyottra mentél az imádottadhoz, hanem az anyádat kísérted el az -útra s ezért elvesztetted a szeretődet. Te nagyon erős lánczokkal -vagy idekötve, hogy Udiban ne maradj.</p> -<p>– A mi azonban felesleges biztosíték, miután odamenni úgy sem -szándékozom.</p> -<p>– De ha küldve volnál?</p> -<p>– Ha küldve volnék, az egészen más. Ha kiküldetem, akkor a -tábornokom kiadja az utasítást. Legelőször is a térképen -megmutatja, hogy hol van Udi? Azután megparancsolja, hogy mely úton -haladjak előre? milyen és mennyi számú hadcsapatokat vegyek -magamhoz? mennyi időre lássam el őket élelemmel? minő pontokon -hagyjak hátra helyőrségeket? hol emeljek tuskóváracsokat? S ha azt -parancsolja, hogy menjek az Elborusra fel s menjek addig, míg -utolsó emberembe, utolsó töltényembe tart, engedelmeskedem és úgy -teszek. Katona vagyok, annak szegődtem.</p> -<p>– Hát ha azt mondaná – nem a tábornokod, hanem az orosz czár -meghatalmazottja, hogy nincs itt semmi térkép, és nem tudja senki, -hogy hol van a titokteljes Udi nép országa? Sejteni sem lehet, mely -út vezet hozzá? <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= -"Page_14">-14-</a></span> A te feladatod az, hogy találd ezt ki. -Nem is kapsz semmiféle hadcsapatot, a mit magaddal vigy az út -kierőszakolására; hanem elindulsz egyesegyedűl, legfeljebb egy -szolgát viszesz magaddal, valami hű bennszülöttet, a ki neked mint -kalauz és tolmács szolgál az úton. Nem kapsz semmi utasítást. Mégy, -a merre világot találsz. Keresed a kalandot. Nem viszesz magaddal -más fegyvert, mint a vadászpuskát, medve, párducz és csőcselék -elleni védelemre. Hatalmasabb ellenségeknél keresztül segíted magad -a barbárok erénye, a vendégszeretet felhasználásával. Kiadod -magadat angol touristának. Az angolokat minden vad respektálja. -Vagy más szerepet gondolsz ki. A lazisztáni troubadourok az egész -Kaukázust bejárják, s minden aulban szívesen látott vendégek. Te -jól tudsz cziterázni, énekelni is. Betanulsz egy pár hőskölteményt, -felveszed a cserkesz besmetet, fejedbe nyomod a «papást» s -keresztül-kasul járhatod ily alakban az Elborus és Kazbek minden -rejtett völgyét. A férfiakkal együtt iszod a «kacheti» bort, míg a -«kuptsinában» tart, s az asszonyoknak udvarolsz. Mámor között, -szerelmi suttogás között legjobban kitudhatod a titkokat, a mik -tovább vezetnek. Ha találsz két néptörzset, mely egymásra -féltékeny, az egyiket feltüzeled a másik ellen; fölhasználod -úttörőnek, s ha végre rátalálsz küldetésed czéljára, előveszed -minden fölényedet, a mit daliás alakod, lángeszed, ismereteid, -bátorságod biztosít s befészkeled vele magadat a legfőbbek -bizalmába. Meghódítod asszonyaikat a csábítás varázshatalmával s -kitudod országuk titkait, gazdaságuk kútforrását, védő és támadó -erejük nagyságát, erődítményeik elhelyezését, népszámukat, -harczmódjukat, összeköttetéseiket és viszálkodásaikat. Tudomást -szerzesz vallási és társadalmi fogalmaikról és mikor mindezt -megszerezted, akkor vigyázva és minél gyorsabban visszatérsz. – -Nos, mit szólnál ahhoz, ha ezt a megbízást intézném hozzád?</p> -<p>Riumin most már egészen komoly arczot mutatott.</p> -<p>– Hát azt mondanám rá, hogy a tábornok úr ma ugyan <span class= -"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> tréfáló -kedvében van. Sajnálom, hogy jó kedve nem ragadt rám. Én katonának -szegődtem. Megyek karddal, puskával, a hová küldenek s elvérzeni -kész vagyok az orosz birodalomért és a czárért; de komédiásnak nem -szegődtem, hogy rajzalbummal mint angol traveller, vagy cziterával, -mint lazisztani troubadour barangoljam be a hegyeket; s cserkesz -leányok szíveit meghódítani vállalkozzam. – Elég volt a tréfából -ennyi mára! A többit másnak engedem.</p> -<p>Weljaminoff tábornok e szóra maga is komoly vonásokra ránczolta -eddig családiasan mosolygó arczát.</p> -<p>– Igaza van önnek, herczeg Kalamoff Theodorovics Riumin ezredes. -Ez a mai nap különösen nem alkalmas a tréfálkozásra, beszéljünk -valami komoly dologról. Ismer ön valami Hertzen nevű fiatal tisztet -a hadseregnél?</p> -<p>Riumin összerezzent.</p> -<p>– Jó barátom; felelt ezután nyugodtan.</p> -<p>– Ön szokott vele levelezni is?</p> -<p>– Ugy hiszem, hogy levelezéseinket szigorúan -ellenőrizhették.</p> -<p>– Azt nem mulasztották el. Önök egy társulatnak tagjai voltak, a -minek a neve «orosz phœnix».</p> -<p>– Az nem titok. A czár engedélye mellett alakult s irodalommal -és népismerettel foglalkozott. Az én részvétem tájak és népfajok -ismertetésére vonatkozott.</p> -<p>– Tudom. Hanem ennek a társaságnak a tagjai politikai változások -előidézésének gyanujába keverték magukat s mindnyájan elfogattak és -elitéltettek; maga Hertzen is. A nála talált levelek között önnek -az iratai is előfordultak s azoknak a nyomán az ön atyja házánál is -kutatás történt, önnek a hazaküldött levelei után.</p> -<p>– Azok kizárólag családi érzelmekről szóltak! sietett hevesen -beleszólni Riumin, nem bírva elrejteni felindulását.</p> -<p>– Lehettek bennünk czélzatok, a mik a társulat titkos -irányzatára vonatkoztak. Ennek következtében a törvényszék -<span class="pagenum"><a name="Page_16" id= -"Page_16">-16-</a></span> kimondta önre a degradatiót; elitélte önt -vállrózsáinak elvesztésére, érdemjeleitől megfosztatásra s hatévi -közkatonai szolgálatra a gelendzsiki várőrségben.</p> -<p>Riumin ajkaiba harapott, szemei úgy égtek, majd kipattantak.</p> -<p>– Én még Anapában megkaptam önnek az itéletét; de késtem a -végrehajtásával. Azt gondoltam, itt a mód Szucsuk Kahle ostrománál -egy különben vitéz katonának alkalmat adni, hogy becsületesen -meghalhasson a csatában. Olyan helyre küldtem önt, a hol -legbizonyosabb volt a hősi meghalás. Az önvédelmet is megtiltottam. -Mit tehetek róla, hogy az ellenség ravasz fogása meghiúsította jó -szándékomat.</p> -<p>– Köszönöm, szólt Riumin keserű mosolylyal. Tegyen ön velem, a -hogy parancsolva van.</p> -<p>S azzal büszkén emelte föl a fejét, mint a ki érzi azt, hogy -leszámolt a világ minden nagy uraival: «nincs semmije és nem -tartozik semmivel».</p> -<p>– Hiszen ha ezzel be volna fejezve a szomorú történet! mondá -Weljaminoff; de azt is meg kell még önnek tudnia, hogy ősz atyját -herczeg Kalamoff Stefanovics Tódort, ugyanez ügy miatt elitélték -Szibériába deportáltatásra.</p> -<p>– Atyámat! kiálta fel Riumin indulatosan. Az én szegény atyámat. -A hang elszorúlt a torkában.</p> -<p>Weljaminoff tábornok folytatá azzal a merev egykedvűséggel, mint -ha egy viaszalak beszélné el mindezeket.</p> -<p>– Egyelőre csak Jekaterin várba küldték őt fogságra.</p> -<p>– Meghal, ha anyámtól elszakítják! rebegé Riumin reszkető -ajakkal.</p> -<p>– Hát hiszen nem szakítják el tőle. A herczegnő is követi férjét -a fogságba.</p> -<p>– Hogyan? Az én anyám! Az én szegény, szenvedő anyám; a kinek az -életét csak a gondos ápolás tartja fönn, elhurczolva Szibériába! -Megfosztva minden kényelemtől, <span class="pagenum"><a name= -"Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> a mi beteg testét -fenntartotta, megfosztva minden ápolástól!</p> -<p>A köny elfojtotta szavait; a nagy erős férfi el kezdett zokogni, -mint a gyermek s arczát eltakarta tenyerével, a mi kard és -lándzsaforgatásban kérgesült meg.</p> -<p>– Hiszen nem lesz megfosztva az ápolástól, vígasztalá őt -Weljaminoff tábornok. Ott lesz mellette leánya is.</p> -<p>– Micsoda? Még hugom is! kiáltá fel Riumin s könyeitől nedves -kezét most már ökölre szorítá. Tatjánám! Az én kedves kicsinyem! – -Ugy tudom, hogy menyasszony volt!</p> -<p>– Akkor meg ne mondja ön nekem a vőlegénye nevét, mert még azt -is bajba keveri.</p> -<p>Riumint átfutotta a düh, fejébe tódult a vér; egy mozdulata azt -árulta el, a mint jobbjával vállrózsájához kapott, hogy saját maga -akarja azt onnan letépni, hogy előljárójának a lábához s a -szentséges hatalomnak a szeme közé vágja azt, s aztán sarkával -tapossa össze vérével szerzett érdemrendeit; hanem a másik perczben -már lehűté lángbaborult lelkét az a gondolat, hogy -indulatoskodásával megint családja sorsát nehezítené; aláereszté -kezét s csendes hangon szólt:</p> -<p>– Mennyi időre van atyám elitélve?</p> -<p>– Fogsága csak három évig tart s a szelídebb fokozatú.</p> -<p>Külön házban lakik. Igaz, hogy annak csak egy szobája van, s -abban rajta és családján kívül még annak a négy katonának is ott -kell tanyázni, a kik őrizetére vannak rendelve s a kik közül egynek -mindig ébren kell lenni és vigyázni minden mozdulatára. Hanem azt -megszokja időjártával az ember.</p> -<p>– És ha a három év letelt?</p> -<p>– Akkor elszállítják Irkuczkba, vagy Nercsinszkbe, s az -ólombányákban fog dolgozni. Itt már csak minden héten egyszer -láthatja a családját, úgy hogy azok látogatják meg a bányában. Biz -ez nehéz sors. De utóbb ezt is <span class="pagenum"><a name= -"Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> csak megszokja az ember. Itt -megint három évig fog maradni.</p> -<p>– És azután?</p> -<p>– Azután felszabadul, s csupán belebbeztetni fog a tobolszki -kerületbe, a hol a nyestvadászok telepét fogja szaporítani. Ez már -olyan sors, a hol teljes szabadsága van mindenkinek; – de azt, -mondhatom, hogy soha se szokja meg az ember…</p> -<p>Riumin most már elhallgatott.</p> -<p>– No úgy-e, hogy ezek már elég komoly dolgok Kalamoff herczeg? -szólt Weljaminoff tábornok. Már most hát édes Riumin, mit gondolsz, -ne térjünk vissza az elhagyott tréfás tárgyra megint? Ha azt -mondanám még egyszer: eredj el, járd be, a mi hegy és völgy van a -Kubán és a Terek között; igyekezzél feltalálni azt a vidéket, a -melyben a Kaukazus aranytelepei vannak; ha megtaláltad, jőjj -vissza. Akkor megkapod újra vállrózsáidat, a vezényletet azon -hadoszlopnál, mely e vidék elfoglalására lesz kiküldve, a -kormányzói rangot e fölfedezett tartományban, s azon a napon vissza -lesz híva a családod, ha három év alatt hajtod ezt végre, a -jekaterinvári fogházból, ha hat alatt, a bajkáli ólombányából, ha -kilencz alatt, a tobolszki vadászgunyhóból s ismét visszakapja apád -palotáját és uradalmait, anyád zsöllyeszékét és hugod a vőlegényét; -– nem nevetnél ki vele?</p> -<p>– Elfogadom azt; suttogá Riumin.</p> -<p>– Ez már okos szó volt. – Most már rajtad áll a választás.</p> -<p>Mint angol utazó akarsz-e barangolni, a mihez sok pénz kell, de -a mennyi kell, rendelkezésedre áll; vagy pedig mint kóborló nemzeti -bárd, a mihez nem kell egyéb, mint egy czitera.</p> -<p>– A cziterát választom.</p> -<p>– Az mindegy ám; mert a mi pénz erre már egyszer utalványozva -van, akár te viszed el, akár más; többet a maga kútforrásához -vissza soha nem folyik. <span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span></p> -<p>– Akkor küldje ön el a nekem szánt összeget szegény atyámnak, -hogy nyomorát enyhíthesse vele.</p> -<p>– Hidd el nekem Riumin, hogy a mennyi kézen ez a pénz keresztül -menne, a te apádhoz egy rézkopek se jutna el belőle. Majd segít az -öreg magán. Megtanúl kosarat fonni, vagy pipát faragni. Az anyád is -tud kártyázni s megteheti, a mit Trubetzkoi herczegnő tett, hogy -leül az őrül berendelt katonákkal kártyázni, s minden nap elnyer -tőlük annyi kopeket, a mennyivel a családját élelmezheti. Az -asszonyok a megélhetés dolgában nagy mesterek. Te ha csakugyan azt -a vándorlási módot választod, a mihez nem kell úti költség, -legjobban teszed, ha a fölösleges pénzedet eltraktálod a -bajtársaiddal. Még most a kantintartónak vannak borai s még most a -tiszttársaid megéljeneznek, ha megitatod őket; holnap, mikor -megtudják, hogy degradálva vagy, úgy is elfelejtik nevedet.</p> -<p>– Megtudják?</p> -<p>– Természetesen. Nekem is ki kell hirdetnem az itéletedet és -egyúttal azt, hogy megszöktél, s a ki élve visszahoz, ezer rubel -jutalmat kap. Ezzel kettős czélt érek el: egyet azt, hogy te -ugyancsak sietni fogsz magadat minél előbb túl tenni mindazon a -vidéken, a hová az orosz fennhatóság kiterjed, másikat pedig, a -sokkal fontosabbat, hogy mihelyt e hirdetményem az ellenség kémei -által, a kikkel körül vagyunk untalan véve, szépen elterjed, téged -abban az esetben, ha valahol mint idegent fölismernek, nemcsak hogy -meg nem ölnek, sőt még oltalmazni fognak s elősegítenek a -továbbmenekülésben, azt gondolva, hogy a mi üldözöttünk vagy. -Látod, hogy milyen jól gondoskodtam rólad.</p> -<p>– Köszönöm.</p> -<p>– No hát ne soká időzz. Keress magadnak egy kalauzt, ne abcházt, -mert az ostoba, ne is csecsenczet, mert az áruló, hanem oszszetet, -a ki hű és okos. Hajadat, szakállodat fesd be feketére, mert a -szőke gyanus szín a hegyek között. Aztán vigyázz az életedre és az -egészségedre. Tudod, <span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span> hogy neked nem szabad meghalnod! Használd -föl minden tehetségedet, hogy minél előbb czélhoz juthass. Tehát a -viszontlátásig.</p> -<p>S azzal kezét nyujtá neki.</p> -<p>Még ma tehette. Még ma nem volt kihirdetve Riumin itélete, mely -őt infamiával sújtja.</p> -<h3>II. MČZCHETISZ, AZ OSZSZET KALAUZ.</h3> -<p>Mire Rumin visszatért a csapatja által megszállt házhoz, már ott -várta az előre küldött oszszet kalauz.</p> -<p>Alacsony, szikár alak volt, világos szinű kaukázusi jellegű -arczczal, nemzeti viseletben, a mit kiegészített az oldalára kötött -saska, az övébe dugott kindzsál és pisztolyok, a mellére csatolt -ércztölténytartó, az övéről lecsüggő kulacs és lőportülök, a -nyakából lelógó érczsíp, a hátára vetett duda, a vállára akasztott -hosszú puska s a csizmaszárába dugott pipa. Míg ha háttal fordult, -ott is lehetett az övébe dugva látni a vándor utensiliák -folytatását, a kurtanyelű baltát és a sallangos dohányzacskót. Ez -is elmondhatta a bölcscsel, hogy «omnia mea mecum porto.»</p> -<p>A mint Riumin egyedül maradt vele a hán toronyszobájában, -melynek ablaka a hegyek felé nyilt, az oszszet a fajánál szokásos -üdvözlet után, a mi abból áll, hogy a köszöntő a tenyerét -végighúzza az arczán, egy levelet adott át Riuminnak -Weljaminofftól, a miben csak ennyi volt írva: «Bízd magadat erre az -emberre, ő a mi hívünk.»</p> -<p>– Te fogsz a vezetőm lenni? kérdé tőle cserkeszül.</p> -<p>– Én.</p> -<p>– Tudod hová megyünk?</p> -<p>– Egy országba, a mit nem tudunk hol van.</p> -<p>– Hiszed, hogy rátalálunk?</p> -<p>– Hogy odatalálunk, azt hiszem; hanem hogy visszajövünk-e, azt -nem tudom. <span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span></p> -<p>– Miről gondolod?</p> -<p>– Mert már három bátyám elindult erre az útra s egy sem tért -vissza.</p> -<p>– Megölték őket?</p> -<p>– Hiszen csak egyedül mentek. Magányos kalandozót a cserkesz meg -nem öl.</p> -<p>Ezalatt Riumin hozzáfogott a toilettjéhez. Utibőröndjéből -kiszedte a cserkesz viselethez szükséges alkatrészeket, a miket a -vadászkirándulásoknál használni szokott, a georgiai harcztalan -táborozás alatt. Minden orosz tisztnek a Kaukazusban van cserkesz -ruhája, a mit vadászaton hord: a nélkül könnyen ő maga lenne a -«vad». E közben az oszszet neki gyürkőzött s a magával hozott -dióhéjolajjal bedörzsölte Riumin haját, szakállát, míg az szép -gesztenyeszinűvé lett.</p> -<p>– Tehát azt hiszed, hogy akadálytalanul hatolhatunk be a hegyek -közé? kérdé rögtönzött komornyikjától Riumin. Nem hiszed, hogy -felismerik bennem a kiejtésemről az idegent.</p> -<p>– Sőt bizonyos, hogy felismerik az «idegent», mert itt minden -völgy népe más nyelven beszél; hanem egyet megért mindenki, a -nemzeti dalt. Ez mindenütt ismeretes. «Tamara királynő hősregéje», -«a gruzi királynő vérboszúja» olyan dalok, a mikkel a lazisztáni -énekesek az egész Kabardát és Csecsniát bejárják. S ha azokat tőlem -megtanulod s szép csengő hangod van, repülhetsz vele, mint a madár -egyik fáról a másikra; mert a cserkesz szereti a dalt, de maga nem -énekel.</p> -<p>Riumin megkisérté próbáját adni a hangjának. Az oszszet el volt -tőle ragadva.</p> -<p>– Ha így tudsz dalolni, bele fojtanak a borba.</p> -<p>– Hát a cserkeszek bort is isznak?</p> -<p>– De még mennyire! Hisz ez az őshazája a szőlőnek.</p> -<p>– De a próféta megtiltotta a boritalt.</p> -<p>– A megholt próféta. De az élő próféták felszabadították -<span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span> s a cserkesz azokra hallgat és megiszsza, -a mit Allah és a Daal adott.</p> -<p>– Hát az kicsoda?</p> -<p>– A Daal a «suani» nép istene, a kik között az «Udi» az uralkodó -faj. Ezeket akarjuk épen meglátogatni.</p> -<p>– S hiszed, hogy eljutunk hozzájuk?</p> -<p>– Csak az «elátkozottak» völgyein áthatolhassunk épkézláb.</p> -<p>– Kik azok az elátkozottak?</p> -<p>– Azt neked jobban kell tudnod. Ti külditek őket ide. A te -fajodbeli népek, a kik otthon nem tudnak a többiekkel megférni. A -hány ault alakítanak, annyiféle vallásuk van: valamennyi mind -keresztyén, egyik mondja: «raszkolnik», a másik «moraltsik»; a -harmadik «bespopovczi»; a negyedik «skoptsi»; megint tovább a -«čhlistik», a kik a bolhát meg nem ölik, mert embervér van benne, -hanem a kis gyermekeket elássák élve; vagy még aztán a -«duchoborcsik». Ezek mind gyülölik egymást, s meg nem nyitják az -ajtót az idegen előtt, s ha nem úgy van a kabátod szabva mint az -övék, ha nem úgy veted a keresztet, mint ők, ha nem úgy dörzsölöd a -nyelveddel az «rz» betűt: akkor nem kapsz tőlük egy falat kenyeret, -egy ital vizet, s kalauzolás helyett belevezetnek a mocsárba. S ha -még a «bezszlovecsniék» közé tévedsz, ott járod meg hiresen. -Azoknak a vallása azt kivánja, hogy némák legyenek. Se pénzért, se -ütleggel egy szót ki nem vehetsz belőlük. A hová a magatok -keresztyén faját beültettétek, ott meg kell veszni az utazónak, ha -nem vitt magával fegyvert, ételt, italt, meg bundát.</p> -<p>– Hát te nem vagy keresztyén?</p> -<p>– Oh igen, mi oszszetek mind keresztyének vagyunk.</p> -<p>– Mikor kereszteltek meg?</p> -<p>– Legelőször most hét éve, s azóta minden évben egyszer.</p> -<p>– Tehát hétszer?</p> -<p>– Biz igen. A hatalmas Woronzoff herczeg kihirdetteté, -<span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span> hogy minden oszszet, a ki -megkeresztelkedik, kap egy rubelt, meg egy inget. S az ing bizony -csak elszakad egy esztendő alatt, ha viselik; aztán egy rubel is -jól esik.</p> -<p>– Tökéletesen igazad van. Hát aztán keresztyén istentiszteletre -elszoktál-e járni?</p> -<p>– Ha hozzájutok, eljárok a duchobortzikhoz.</p> -<p>– De hát miért a duchobortzikhoz?</p> -<p>– Mert azokat legjobban megértem, aztán a ceremóniájukba is -legjobban beleegyezem. Tánczolva és ugrálva dicsérik az Istent.</p> -<p>– De tudod-e, hogy azok nem igazhivők, hanem eretnekek?</p> -<p>– Hiszen próbáltam az igazhivők között is; de rosszul ütött ki. -Egyszer a megkereszteltetésem után a pap ottmarasztott, hogy várjam -végig, mi lesz? A két keresztkomám megfogta az övemet, hogy el ne -mehessek. Én szépen feltettem a papást a fejemre. Arra odajött a -pap s úgy pofonütött, hogy a szemem is szikrát hányt. «Azt hiszed, -hogy teveólban vagy, hogy a papást fölteszed a fejedre?» Akkor -aztán elkezdett a pap magamagának valamit beszélni olyan nyelven, a -mit senki sem értett. Gondoltam: az én rám nem tartozik. Mondom az -egyik komámnak: «hát csak nem adod a kanczatevédet az én hóka -lovamért?» Rám förmedt, hogy ne lármázzak. «Még a csikaját is -odaadom ráadásul», mondok. Erre befogták a számat s a fejemre -kopogtattak. A pap meg csak egyre énekelt meg ivott; de engem nem -kinált. Nagyon untam a dolgot: akkorákat ásítottam, mint egy agár. -Szerettem volna leülni a földre: de az sem volt szabad. Kaptam -magam, hogy el ne aludjam, előhúztam a pipámat, megtöltöttem a -zacskómból s aztán neki fogtam, hogy majd kicsiholok. Hát akkor -látom, hogy nincsen tűzkövem. «Melyitek lopta el a kovámat?» mondok -az egyik komámnak. Az jól oldalba döfött a könyökével. Akkor a -másikhoz fordulok szépen kérve: «add ide kölcsön a kovádat.» Az meg -azt mondta, hogy neki sincsen. Erre a pap odajön <span class= -"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> felém: a -kezében lóbál egy nagy füstölőt, tele parázszsal: «utczu de jó, -hogy épen jösz, mondok neki: adsza egy kis tüzet a pipámba.» Arra -fölkaptak a levegőbe, kezemnél-lábamnál fogva, s úgy kidobtak az -ajtón, hogy az orrom is betörött. Hát hogy menjek én oda, a honnan -kidobtak, holott senkit se bántottam?</p> -<p>Riumin el se mosolyodott.</p> -<p>Ezalatt összekapcsolá az ötven apró ezüstgombot, a mi a besmetet -összetartja s engedé az oszszettől a dereka körül csavargattatni az -övet, mely gyönyörű aranynyal áttört kashmir-szövet volt; -szétbontva egész palást, övnek pedig ötször átéri az ember derekát -s abba jön a cserkesz kindzsálja és pisztolyai: az lesz a halotti -lepedője, ha a csatából meghozzák: az a fehér aranyos öv.</p> -<p>– Mi a neved? kérdezé Riumin az oszszettől.</p> -<p>– Mčzchetisz.</p> -<p>– Furcsa!</p> -<p>– Biz az oszszet nyelvhez erős tüdő kell.</p> -<p>– S hát én aztán valahányszor híni akarlak, mindig -trüszszentsek? Mčzchetisz!</p> -<p>– A mire én viszont mindig nagyot karistolok a torkomon, s egyet -köpök, a mi annyit tesz, hogy «zdrawtvoujtje!» (légy üdvöz.)</p> -<p>Az orosz nyelv sem enged az oszszetnek, ha birokra kerül a -dolog.</p> -<p>Riumin ennek se nevetett.</p> -<p>Az oszszet most fejébe nyomta neki a magas papást, lefelé húzta -a bajusza végeit s aztán eléje tartotta a kézi tükröt, hogy nézze -meg benne magát.</p> -<p>– No hát nem vagy a legszebb cserkesz?</p> -<p>És Riumin még arra sem mosolyodott el, a mi pedig rendes, hogy -az ember elvigyorodjék, mikor a tükörben meglátja magát szokatlan -álczában.</p> -<p>– Még az anyád sem ösmerne rád, mondá az oszszet.</p> -<p>– Hallod-e Mčzchetisz, szólt Riumin szigorú tekintettel. Mindig -ilyen tréfás ficzkó vagy te? <span class="pagenum"><a name= -"Page_25" id="Page_25">-25-</a></span></p> -<p>– Én uram? Én sohasem vagyok tréfás ficzkó. Most csak -kipróbáltalak, hogy tudsz-e igazán cserkeszül?</p> -<p>– No, és elég mélyen vettem a hangot?</p> -<p>– Nem az teszi meg egyedül, hogy milyen mélyből tudja valaki a -szavakat feleregetni, mintha nem is melléből, de a hasából beszélne -föl, hanem az, hogy milyen komoly tud maradni? A cserkesz férfi nem -nevet soha. Azt tartja, hogy a kaczaj asszonyok és gyermekek -hangja. A mint azt a kort eléri, hogy fegyvert kap a kezébe, -nevetés ki nem jön a száján soha. Az orosz pedig mindig röhög. -Kettő-három: ha összejön, alig vált három szót, már vihog. Sőt -messziről vigyorog egymásra, ha összetalálkozik. Erről ismer rá -álruha alatt is a cserkesz. Bohó kalandokat mesélnek a lakoma -alatt, ivás közben. A ki elmosolyodik, az idegen, az moszkó! A -cserkesz arcza mindig olyan marad, még a dáridó közepett is, mintha -mindig apja, anyja, huga volna ellenség fogságában, s folyvást azon -törné a fejét, azokat hogyan szabadítsa ki?</p> -<p>Riumin, belőled jó cserkesz lesz!</p> -<p>Riumin még a cziteráját kereste elő, a hű bajtárst, a ki a -kaukazusi favárak unalmas napjait szokta neki megrövidíteni. Azt -egyenruhájáról levett vállszalagjára kötötte s úgy akasztá a -vállára. A vállszalagon az Alexander Newszki érdemrende csüggött. A -czitera pedig egy szinlapba volt takarva, mely a moszkvai hires -udvari hangversenyt hirdeté, a hol Riumin is bemutatta művészetét a -herczegekből és fejedelmekből álló közönség előtt; (ugyanakkor -Shakespeare Hamletjéből is előadtak egy felvonást, mint tudva van, -a czár parancsára orosz egyenruhákat használva a dán darabban) -Riumin eldobta a földre a szinlapot is, meg az érdemrendet is.</p> -<p>– Ohó! szólt az oszszet utitárs, ennek még én mind hasznát -vehetem. S felszedte a szinlapot, meg az érdemrendet s eldugta -besmetje zsebébe.</p> -<p>– Hanem már most így átöltözötten nehéz lesz innen kimenni, -mondá Riumin. Az őrtálló kozák megjegyezte, <span class= -"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> hogy ide a -toronyba egy orosz tiszt, meg egy cserkesz jöttek fel: két -cserkeszt az innen visszamenni nem enged.</p> -<p>– Azon könnyen segítünk, szólt az oszszet. Én felveszem a te -egyenruhádat; te pedig a hátadra veszed az én batyuba kötött -öltözetemet, dudámat s hozod utánam. Azt már nem jegyezte meg a -kozák, hogy a magasabb volt-e az orosz, vagy az alacsonyabb?</p> -<p>Úgy történt. Mčzchetisz felvette Riumin levetett öltönyeit s -Riumin ment utána alázatosan. A tábori jelszót ismerték. Az oszszet -két egymáshoz szokott cserkesz lovat, jó hegyjárókat, hozott -kettőjük számára: más ló a kaukazusi sétából kidől. Lovaikon ülve a -Szemes part mentében eljutottak feltartóztatlanul az utolsó -előőrsig, a hol négy kozák volt felállítva. Három a nyeregben ült -felvont karabélylyal, a negyedik lováról leszállva, kalapácscsal -igyekezett valami irott papirost felszegezni egy, az út közepén -álló terebély bükkfa törzsére.</p> -<p>– Mi az? kérdezé tőle az oszszet.</p> -<p>– Egy ukáz! felelt a kozák, tisztelegve az ezredesi egyenruha -előtt.</p> -<p>Az oszszet odalovagolt Riuminnal s olvasá magában mind a kettő a -hirdetményt.</p> -<p>«Szucsuk Kaleh. Mai napon Kalomoff Riumin Theodorovics Oleg, -egykor herczeg és ezredes, most pedig degradált közkatona, kit a -szentpétervári senatus hütlenségért elitélt, zászlójától -megszökött. A ki élve visszahozza, ezer rubel jutalmat kap. -Weljaminoff tábornok.» Következett a szökevény személyleirása.</p> -<p>– Ez ugyan sarkal bennünket! dörmögé az oszszet Riuminhoz. -Azután a kozákhoz fordult, parancsoló szóval:</p> -<p>– Tudsz te olvasni?</p> -<p>– Hogy ne tudnék!</p> -<p>– Hát akkor minek szegezted fel megfordítva a hirdetményt? (A -hirdetmény pedig jól volt felszegezve.)</p> -<p>– Hát meg van fordítva? No várj, majd megigazítom. <span class= -"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> Mert hát -csak pénzt tudok olvasni, aztán meg a katonákat megolvasni, meg ha -valakit hideg lel, arra ráolvasni; de papirosrul olvasni – nem -vagyok én pópa!</p> -<p>Azzal kihuzogatta a fogával a fából a szegeket s aztán -megfordította a hirdetményt fejével lefelé.</p> -<p>– Aztán ne olyan alacsonyra szegezd, hogy könnyen letéphessék, -hanem jó magasra, te «durák».</p> -<p>S azzal jót húzott a kozák hátára a nogajiszkával, a mi nem más, -mint egy légycsapó alakú bőrkorbács, a mi ezen a tájon a -beszélgetéshez mulhatatlanul megkivántatik. Ez a hangsúly.</p> -<p>A kozák aztán felállt a lova hátára s olyan magasra szegezte fel -a megfordított hirdetményt, hogy ott földi ember hozzá nem -férhetett.</p> -<p>– Most már ballaghatunk csendesen, szólt az oszszet s halkan -léptetett előre a lovával az úton, míg annyira haladtak, hogy a fák -eltakarták őket a kozákok elől. Akkor azt mondta Riuminnak: – Már -most add ide a besmetemet és a papásomat, hadd öltöm fel az orosz -egyenruha fölé, mert ez könnyen kilikad ebben az erdőben.</p> -<p>Olyan erdőket csak a Kaukazusban lehet látni: a bükk, a tölgy, a -platán és a szelid gesztenye oly óriásokká magasulva, mint a -legszálasabb fenyő, s az erdő alja tele nőve ölnyi magas puszpáng -és tiszafabozóttal, míg a fák derekait mint óriás-kigyók ölelik át -a százados vadszőlő tekervényes fonadékai, fönn a fák koronáiban -összeölelkezve a repkény örökzöld lombos indáival: ez egy oly -végtelen sötét labyrinthot képez, a mibe napsugár le nem látogat -soha. A vihar nem képes ezt az összenőtt rengeteget megbontani, s a -hol egy ösvény vezet a hallgató országba, az oly sötét, mint egy -barlang: állatoknak való, a miknek a szeme a sötétben világlik.</p> -<p>S az út két ily eleven zöld fal között visz végig fel a -hegytetőnek.</p> -<p>Csendes, zaj nélküli út ez: emberkéz alkotása, bár a -legkezdetlegesebb. A fák kivágva oly szélességben, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span> négy-öt lovas elférjen egymás mellett: a -csonka törzsek ott vannak most is az út közepén. A hol ritkás az -erdő, ott csak a bozót van kiirtva, s hol az út a folyam medrébe -száll le, ott a gázló egyre változik, a hogy a rohanó folyam -változtatja zuhatagait s sziklatorlatait előbbre tolja. Hidakat nem -építenek itt. A tátongó sziklaszakadékon úgy ugratnak át a lovak. -Ezt az útat a «leányok útjának» nevezik: az ide szállított eladó -leányok után.</p> -<p>A két lovas nem találkozott sem előttük menő, sem szemközt jövő -emberi lénynyel; csak a ragyogó tollú fáczánok repkedtek keresztül -a fejeik fölött, egyik fasátorról a másikra. Még négylábú vad sem -csatangolt előttük bujkálva, a miből azt lehetett sejteni, hogy az -erdők hallgató mélye tele van elrejtőzött emberekkel.</p> -<h3>III. A DUCHOBORCZIK.</h3> -<p>A mint a szucsuk-kalei kikötőn uralgó első hegy magaslatára -felértek, ott egy koloszszális sziklacsompó emelkedett fel a sűrű -lombfák közül. Innen a dombtetőről le lehetett látni nyugatra az -elhagyott Szucsuk-Kalehra és a tengerre, kelet felé a még magasabb -hegyektől körített völgybe.</p> -<p>A völgyben már alkonyi árnyék volt, a hegyoldalban fehér és -fekete pontok mozogtak: juhok és fekete hosszúszőrű kecskék.</p> -<p>Az elhagyott város házait és a széthányt erőd romjait pedig -tűzvörös visszfényben ragyogtatá az alkonyodó nap, kettősen -odatűzve a sötétkék tenger tükréből.</p> -<p>Annak a magas sziklacsompónak a tetején pedig ült valami száz -darab sas. Legszebb példányai a kaukazusi keselyűnek. Még csak föl -sem rebbentek a lovasok köze ledtére. Úgy látszott, mintha -haditanácsot tartottak volna, hogy merre forduljanak?</p> -<p>– Még ma el kell a völgybe jutnunk, mond Mčzchetisz; -<span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span> ott emberi telep van, bizonyítják a -juhnyájak s nekünk nem szabad az éjjelt a szabadban töltenünk, mert -a lovainkat levágják a farkasok.</p> -<p>Hanem a völgyet elérni már nehéz föladat volt. Az út szándékosan -el volt rongálva; kivágott szálfák voltak keresztül-kasul -döntögetve, a miken csak a cserkesz lovak tudnak keresztül -szökellni.</p> -<p>Késő este volt, mire a legelső tüzet megpillantották, a hogy a -fák közül kivillant.</p> -<p>Az pedig sajátszerű tűz volt. Egy gúla alakú gunyhó égett. S ezt -a gunyhót egy csoport férfi állta körül, a kik nem hogy eloltani -törekedtek volna a tüzet, sőt még boróka- és puszpánggalyakat -hánytak rá, a mitől az még vígabban lobogott. Ezeket megint az -asszonyok állták körül, mozdulatlan és szótlan bámulva.</p> -<p>A férfiak kurta ködmeneket viseltek, a nők viselete pedig -tökéletesen hasonlított a magyar alföldi falvak népjelmezéhez.</p> -<p>– Ah, ezek jó barátok! kiáltá föl az oszszet; ezek duchoborczik. -Valamennyi orosz nép közt csupán ők viselnek kurta ködment. Itt -szivesen leszünk látva. Most, a mint látom, épen husvétjuk van. -Csak arra kérlek, ne mond nekik, hogy orosz vagy s ne kérdezd -tőlük, hogy mit csinálnak azzal a nagy tűzzel: az náluk valami -ünnepélyes szertartás.</p> -<p>– A mai napra nem esik semmi ünnep: legkevésbbé husvét, jegyzé -meg erre Riumin Oleg.</p> -<p>– Akkor hát más ok van erre a szertartásra. Bizonyosan -megtudták, hogy orosz sereg szállt partra a közelükben, azért -építik azt a nagy tüzet.</p> -<p>– Annak az örömére?</p> -<p>– Annak a gyászára. Akkor ők elkezdik a bőjtöt, s mi ezentul, a -míg csak a roskolnik telepeket el nem hagyjuk, nem kapunk egyebet, -mint kenyeret és tejet.</p> -<p>– Azon szomorkodnak, hogy védelmezőik újra elfoglalták -Szucsuk-Kaleht? kérdé Riumin hitetlenül. <span class= -"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span></p> -<p>– Természetesen. Mert a míg a védelmezőik távol voltak, addig az -abchazok szép jó barátságban éltek velük. Az orosz roskolnikok -jámbor, békességes emberek; szőnek, fonnak a cserkeszek számára; -szántanak, vetnek, kereskednek, sert főznek; senkinek nem vétenek, -őket sem háborgatja senki. De a mint az orosz sereg leteszi a lábát -az abchaz partra, első, a ki a földühített cserkeszek haragjának -útjába esik, az orosz telepítvényes. Ha pedig a cserkeszekkel ki -tudnak alkudni, akkor meg bizonyos, hogy a kozákok jönnek a -nyakukra, meg az igazhitűek pópái és tsinovnikjai<a name= -"FNanchor_3" id="FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" class= -"fnanchor">3)</a> s azoktól még jobban félnek, mint a -cserkeszektől.</p> -<p>Az orosz eretnekek faluja csinos kis telep volt egy rejtett -völgy mélyén; utczáját egy patak hasítá át, s a patakon malom is -volt, annak a jeléül, hogy itt kenyérevő emberek laknak.</p> -<p>Mikor az égő gunyhó körül összegyült emberek a két jövevényt -meglátták: cserkeszül üdvözlék őket s maguk kérték, hogy maradjanak -ott éjszakára.</p> -<p>– Mink is duchoborczik vagyunk, meghódolt oszszetek, sugá -Mčzchetisz a nép élén álló hosszu szakálu ember fülébe, mire az -kezet szorított vele. Férfia, asszonya mind olyan komoly, szigoru, -sovány volt: egy fiatal férfit nem lehetett közöttük látni; vén -volt az már suhancz korában is mind, egymás között sem igen -beszéltek.</p> -<p>A falu véne, a kit Mčzchetisz «prófétának» tisztelt meg, -meghivta őket a vallási szertartásukhoz, a mi éjjel megy végbe. Egy -nagy tágas, gömbölyű faházban gyűltek össze mind, s helyet -foglaltak a lóczákon, külön a férfiak, külön az asszonyok. Középen -ült a próféta, egy nehéz tölgyfaasztal mellett. (A máglyát az alatt -hagyták égni.)</p> -<p>«Duchoborczi» szó szerint annyit jelent, hogy -«szentlélekkel-küzdő.» Az igazhivő orthodoxok e szóból azt -magyarázták, hogy a schismatikusok a szent lélek «ellen» -<span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span> küzdenek, holott ők azt értik alatta, -hogy a szentlélekkel az ördög ellen.</p> -<p>A próféta olvasta a bibliát, s a gyülekezet hallgatta, kezeiket -szépen összetéve: nem különben, mint egy kálvinista falusi -gyülekezet a délesti prédikácziót, s Riumin eddig nem talált ebben -az egész szertartásban semmi különöst. Egyetlenegy faggyugyertya -világítá be az egész gyülekezetet, mely oly csendesen ült a helyén, -mint egy halottak csoportja. (Már a leülés maga is nagy hæresis az -orthodox egyházban. Mint tudva van, Miklós czár egy német tanárt, -ki a szentpétervári Izsáktemplomban, az állásban elfáradva leült, -ezért a bolondok házába záratott be, a hol az azután valóban -megőrült.)</p> -<p>Egyszer csak azt veszi észre Riumin, hogy a mellette ülő -hóri-horgas suhancz elkezdi a szemöldökeit, az állkapczáját -rángatni, az ökleit fölemelgeti, a lábával rugdalódzik, utoljára -nagyot rikkant, magasra ugrik, s elkezd a levegővel birkózni. A -gyülekezet csendesen nézi a magában dulakodót. Nemsokára társa -akad. Kettő-három ugrik föl a helyéről, s az is elkezd -toporzékolni. Most az asszonyokra kerül a sor. Rikoltozva ugrálnak -föl helyeikről. Az ugrándozás elkapja az egész gyülekezetet; -mindenki tánczolni kezd, tagficzamító rugdalódzásokkal, utoljára -maga a próféta is fölugrik az asztalra, rákezdi a leglehetetlenebb -mozdulatok ficzamait, minden combinatión kivül eső hadakozásait -karoknak és lábaknak, kezével a térde alatt, fejével a lába között, -sarkával a levegőben, úgy birkózza le a láthatatlan rossz -szellemet: a szent düh ragadós lesz; Riumin egyszer csak azt látja, -hogy oszszet kisérője is belevegyült a szent ugrándozásba, s -bakugrások remekeiben tul tesz valamennyi hitsorsosán. Ez nem -tettetés. Ez valódi fanatizmus. Már maga Riumin is azt kezdi -érezni, hogy a szája rángatódzik, s kezeit kénytelen eldugni az -övébe, nehogy ő rá is elragadjon az őrjöngő vidatáncz. A dühöngés -addig tart, a míg csak asszony, férfi erőfogyottan ki nem dül, s a -földre nem hull. Utolsónak marad az <span class="pagenum"><a name= -"Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> oszszet proselyta, meg a vén -próféta maga. Azok legtovább kitartják, s végesvégül, egy groteszk -pas des deuxben, a közbeszorult láthatatlan ördögöt előlhátul -agyba-főbe úgy összerugdalják, hogy annak lesz mit megemlegetni, ha -hazakerül. Utoljára valamelyik leütötte a fejével az egyetlen -gyertyát a polczrul, s ezzel vége lett az áhitatoskodásnak.</p> -<p>E kegyeletes szertartás után az egész gyülekezet fölkerekedett -az urvacsorájához.</p> -<p>Férfi- és asszonynép kivonult a szabadba ismét. Az égő gunyhó -üszkei még most is megvilágíták az egész vidéket. Ezen a -máglyagulán túl egész sorozata volt látható valami sajátszerű -halmoknak, a mik hasonlítanak a sütőkemenczékhez: elől mindegyiknek -ajtaja van. A legutolsót kivéve, valamennyi mind nyitva volt.</p> -<p>A próféta most egy csákányt vett a kezébe s ezt a bezárt -agyagdarabot felnyitá vele. Épen olyan agyagtévő tömte azt be, a -minőt a mi sütőnéink használnak a kemenczéik elzárására. S -csakugyan sütőkemencze volt az.</p> -<p>A próféta egy roppant nagy, hosszukás, halformára idomított -kenyeret huzott elő az üregből.</p> -<p>Ezt a kenyeret épen ma esztendeje tették be abba a kemenczébe. -Ilyen kenyérrel áldoznak a duchoborczik.</p> -<p>A kenyér a légmentesen elzárt sütőkemenczében nem penészedhetett -ugyan meg, hanem annyira ki volt száradva, hogy a próféta csak -fejszével tudta szétdarabolni; aztán mindenkinek adott belőle. De -mivel azt emberi fog megőrölni képes nem lett volna, az asszonyok -mindenkinek hoztak egy fatálat, tele kecsketejjel; az abba -beáztatott kenyér aztán megehető volt.</p> -<p>– Mondtam, sugá az oszszet Riuminnak, hogy nem kapunk már -ezentul egyebet, mint tejet és kenyeret: azt is tavalysültet.</p> -<p>– A jövő esztendei czipó valószinüleg itt sül, ebben a -gunyhóforma máglyában? dörmögé vissza Riumin.</p> -<p>– Az ám, de ne beszéljünk róla. <span class="pagenum"><a name= -"Page_33" id="Page_33">-33-</a></span></p> -<p>Ezután valami zsoltárt kezdtek el énekelni a duchoborczik, s -igen jó néven vették a két jövevénynek, hogy egyik a dudájával, a -másik a cziterájával kiséré a szent éneket. Ezt folytatták addig, a -míg a parázs a rakott máglyán csaknem egészen elhamvadt. Akkor mind -elhallgattak s a kantákban maradt tejjel végkép elolták a -tüzet.</p> -<p>Riuminnak úgy tetszett, mintha a csend közepett valami -elfojtott, letemetett hang onnan a föld alól folytatná azt a -vontatott, elszomorító dallamot. A próféta felhivta az idegeneket, -hogy menjenek éji szállásukra.</p> -<p>Egyike a legcsinosabb fakunyhóknak volt számukra rendelve, a -minek az egyik ablaka az őserdő felé nézett. Tulajdonképen nem -nézett, mert vak volt: üveg helyett olajos papirral takarva. A -vendégek számára vetve volt az ágy birkabőrökből. Mčzchetisz a mint -levetette magát a fekhelyére, már a másik perczben horkolt.</p> -<p>De Riumint soká nem engedték elaludni a lelke előtt elvonuló -káprázatos képek. A szörnyű fordulat, mely egész életét kitaszítá -pályaköréből. Még reggel herczeg és ezredes; a tsinn tizenegyedik -hágcsófokán, gazdag és hős, a kinek a neve előtt ez a czím állt: -«vycokoprevoszkodithretro» (magyarul «nagyméltóságu-kegyelmes») és -este már szökevény, álczázott komédiás, koldus és száműzött, kinek -már nincs neve, csak czíme van: «voncsik» (szökött rab).</p> -<p>És aztán az a képlet, mely szerencsétlen családja hosszú útjának -szomorú tableauiból egymásba folyik. A megalázott apa, a beteg -anya, a gyönge testvér a vigasztalan hómező közepett!</p> -<p>Az élénk képzelet még az álomtündér ölében sem hagyja magát -elringattatni. Odaragadja az alvó lelkét a futó szán nyomába, mely -kedveseit viszi magával, felmutogatva előtte az erdőket, a -bérczeket, a fenevadakat, a mik között végig korbácsolja őket a -zivatar. És mindennek emberalakja van, a bércznek, felhőnek, a -száraz fának; maga a a zivatar, mint egy bundás, szakálas, süveges -rém csapkod <span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span> a kancsukájával, a villámmal feléjük. S a -fenevadak, a mik seregestül rohannak utánuk, mind emberarczot -viselnek. Ezek talán a «szakállasfarkasok» a meséből?</p> -<p>És az valami rettenetes: ez az ordítás! Az ember szive -lázdobogást kap tőle s tagjain a hideglelés borzongása fut -végig.</p> -<p>Riumin felriadt álmából. És azt a rémületes ordítást még akkor -is hallá.</p> -<p>Ez nem vadállati, ez dæmoni üvöltés! Mintha ezernyi meg ezernyi -ördög versenyezne egymással, hogy melyik tudja a másikat -tulordítani? Gunykaczaj, hienanevetés, csikaszvonítás, -vérszomjröhögés, fenyegető bölénybőgés, éhes farkas kínordítása, -bőszült mén kihivó nyerítése keveredik össze egy érzékzsibbasztó -hangzürzavarrá, a mitől reszketés áll az ember inaiba.</p> -<p>– Mi ez? kiált fel Riumin, fekhelyéről felugorva. Nem hallod-e? -szólítja társát.</p> -<p>– Hallom, felel ez nyugodtan. Ez a cserkeszek csataordítása. Nem -nekünk szól. Aludjunk tovább.</p> -<p>A rettenetes ordítás lassan elhangzott, elveszett a távoli -erdőkben s aztán mély csendesség lett.</p> -<p>De Riumin szemeire nem jött vissza többé a szender. Álmának -képei az ébrenlét rémhangjaival összeidomultak, úgy tünedeztek -végig előtte a mély éjjeli csendben: látható hangok és kiáltó -képek.</p> -<p>Egyszer aztán ebben a siri némaságban megszólalt feje fölött egy -újabb rejtélyes hang.</p> -<p>Olyan volt az, mintha közvetlen mellette szólalna meg valami -test nélküli lélek; azon a mélakisérteties hangon, a mit a -dajkamesék emléke hagyott fenn: valami lassu, vontatott, sirbolti -dünnyögés:</p> -<p>– Ülüm, ülüm, ülüm, čhva.</p> -<p>– Ki az? kiálta fel Riumin: kindzsálját markába kapva.</p> -<p>Nem felel senki: megint csendesség lett. A kalauz horkolt a maga -fekhelyén.</p> -<p>Kevés idő mulva megint hangzott: <span class="pagenum"><a name= -"Page_35" id="Page_35">-35-</a></span></p> -<p>– Ülüm, ülüm, ülüm, čhva!</p> -<p>Riumin most már fölczibálta hajánál fogva utitársát.</p> -<p>– Hallgasd, mi szól itt?</p> -<p>Nemsokára ismét hangzott a kisérteties ümmögés.</p> -<p>Erre az oszszett rögtön talpra ugrott s a süvegét, a mit addig -vánkosul használt, felcsapta fejére.</p> -<p>– Ez már nekünk szól. Most már lássunk a lovaink után és -meneküljünk. Ez a «čhva» békának a hangja. Innen fussunk.</p> -<p>– Fussunk egy béka elől? kérdé boszusan Riumin, ki még alig -szunnyadt egy órára valót.</p> -<p>Az oszszet azonban sietett a sötétben megtalálni a dudáját s nem -látszott tréfálni.</p> -<p>– Már hiszen a čhva béka se nem olyan nagy, hogy elnyeljen -bennünket, se nem olyan mérges, hogy megsebezzen, ha megharap; -hanem azért mégis jó előle elfutni az idegennek; mert a hol az -megszólal, azt jelenti be, hogy a vidéken megérkezett a jövevények -legkegyetlenebb pusztítója: a kaukazusi láz. A čhva béka és ez a -rettenetes járvány együtt jelennek meg a földből. Ez a béka több -moszkót eltemetett, mint «Kasi Mulláh» és a «murtizigátorok.»</p> -<p>A kisértetes ümmögés nem maradt egyedül; nem sokára az egész aul -zengett a vartyogásától, brekegésétől a föld alá hivogató állatnak; -Riumin szükségét látta, hogy kulacsából egy jó korty rakival elűzze -a tagjaiba állt baljós borzongást. Odakünn hajnalodott már. Tovább -lehetett menni bucsúvétel nélkül. A legelső föladat volt, az orosz -települők vidékeiből kikeveredni.</p> -<p>Mikor ismét nyergükben ültek a kalandorok s jól eltávoztak a -duchoborczik falujától, azt mondá az oszszet Riuminnak:</p> -<p>– Hát tudod, hogy mi volt az a tegnapi tűzrakás a -duchoborcziknál?</p> -<p>– Gondolom. A jövő esztendőre való áldozatkenyeret sütötték -ki.</p> -<p>– Ugy van. Arra való a kemencze. A hány kemenczét <span class= -"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> láttál, -annyi esztendős a telep. Hanem a kemencze alatt van még valami más -is. Egy sirbolt. A tavalyi prófétát, ki mindig a legöregebb ember -az aulban, ebbe a sirboltba teszik le elevenen: arra ráépítik a -sütőkemenczét s máglyát raknak fölé, hogy a próféta lelke átmenjen -az áldozatkenyérbe. Mi a tavalyi próféta lelkét ettük meg. Az idei -prófétát hallhattad a föld alul fölénekelni. A jövő évben -megsütendő prófétával pedig együtt tánczoltunk. Ez így megy.</p> -<p>Riumin összeborzadt.</p> -<p>– Eltemetik a prófétákat élve!</p> -<p>– Azt teszik a duchoborczik. Nem tudom, a -starovecsniknél<a name="FNanchor_4" id="FNanchor_4"></a><a href= -"#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a> ki vállalkoznék ilyen -föltétel alatt a püspökségre?</p> -<p>– De hisz ez emberáldozat!</p> -<p>– Ez még csak tréfa; ha a moraltsikok közé találunk tévedni, ott -majd furcsább dolgokat látsz. Azok olyan kegyes emberek, hogy nem -várják be a halálukat, hanem mikor kedvük szottyan hozzá, máglyát -raknak, ráfeküsznek s élve égetik meg magukat. Úgy nevezik, hogy -«tűzkeresztség». Ezek roppant gazdagok, messze földre eljárnak -kereskedni, be a hegyek közé s le a kikötőkig. Az orosz tsinovnikok -kegyetlenül üldözik őket, mert a moraltsikok sok katonát -elcsábítanak a vallásukra: az áttérőnek tízezer rubelt is adnak. -Míg a tízezer rubelben tart, addig vigan él az ember, s ha -elfogyott, akkor megégeti magát.</p> -<p>Riuminnak a gondolataiban ez ragadt meg, hogy a moraltsikok -messze behatolnak a hegyország belsejébe s azt mondta rá:</p> -<p>– Ezeket föl fogjuk keresni.</p> -<p>– De aztán vigyázz, hogy át ne térítsenek!</p> -<p>Ez alatt lassan fölértek a völgyet bezáró hegyoldal keleti -magaslatára. Ez ismét a kikötőt elzáró domb fölött uralgott. A -hegytető sziklás gerinczen végződik, s innen, <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> a mint -egyszerre elmaradt mögöttük a sűrű őserdő, megláthatták a -kalandorok, hogy hajnalodik az ég.</p> -<p>Az volt a különös, hogy nemcsak kelet felől, hanem nyugot felől -is hajnalodott. Keletről biborban, nyugatról tűzfényben.</p> -<p>– Tudod, hogy mi az ott? mondá Mčzchetisz Riuminnak. A -cserkeszek megrohanták az éjjel Weljaminoff seregét. Annak szólt a -rémordítás, a mi téged fölriasztott. Az a tűzfény bizonyítja, hogy -sikerült nekik az alvók fejére rágyujtani Szemes várost, s a hogy a -cserkesz épületek vannak alkotva, csupa fából, ott ma egy ép hajlék -nem marad.</p> -<p>A sasok nem ültek már tanácsot a sziklacsompón, oly tömegben -kóvályogtak a szucsukkalehi öböl tája fölött, mint vidékeinken a -varjusereg. Ugy látszik, munkájuk akadt.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Ugy is volt. Az abchazok az éjjeli támadásban az oroszoktól -elfoglalt várost a földig leégették, nem maradt a kiszálló sereg -számára egy zúg sem, a hova a fejét lehajtsa. Azzal megint eltüntek -az erdőben.</p> -<p>Weljaminoff tábornok aztán elküldé Szentpétervárra a -diadaljelentést, hogy sikerült Szucsukkálét Szemes várossal együtt -elfoglalnia, a cserkeszek tökéletes megsemmisítésével. Részükről -volt egy halott. A mire Szentpétervárát fényesen kivilágíták.</p> -<h3>IV. TAMERA KIRÁLYNŐ VÁRA.</h3> -<p>Az út most a mély völgybe vezetett le. Igen jól kivehető út -volt. Alig néhány nap előtt tízezrei a lovaknak és ökröknek -vonultak azon végig, miket a Szemes várost elhagyott cserkeszek -hajtottak el biztos hegyszakadékaik által védett havasi völgyeikbe. -Mindenütt nyomukon lehetett haladni. Még egyéb útjelölők is vannak -a Kaukazusban, a benszülöttek «gurbán» néven hívják. Hosszúkás, -<span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span> lapos dombok azok, a négy szegletükön -négy kővel. A gurbán az útban elhaltak csontjait takarja. A -cserkesznek azért van széles lapátalakú és éles kengyelvasa, hogy -ott azon a helyen, a hol meghalt, mindjárt sirt lehessen vele ásni -a számára. Derekán a halotti lepedője, talpa alatt a sirverem -ásója. Az út ismét letért a Szemes folyó völgyéhez, mely mind -jobban összeszorult; a folyamnak hol az egyik, hol a másik partjára -térve át, a mikor a cserkesz paripák egész megszokottan vágtak neki -a hullámnak s átúsztattak lovasaikkal. A hegyszakadék falai egyre -magasabban emelkedtek fel mind a két oldalon; de még e kopár falak -is be voltak futtatva repkénynyel és szőlővenyigével. Az útszoros -hasonlított egy sziklafolyosóhoz, melyben viszhangot költött a -zuhatag zenéje.</p> -<p>E tündérvilági zenekiséret mellett tanítá be az oszszet utitárs -Riuminnak a lazisztáni bárdok dalait: a hős balladát Tamera -királynéról, a kit a Kaukazus minden népe, mely a «Kartuli» fajhoz -számítja magát, a maga őskirálynéjának vall s tőle származtatja le -történetét ezredévek távol homályából. Valaha történet volt az, -most már csak néprege. Tamera királynő és Semiramis egy időben -éltek. Az ozmanok «Van» várát a hegylakók most is -«Shemiramgard»-nak hiják. Shemiram volt a legszebb asszony a -földön, Tamera a legjobb asszony, s Ariál a legderekabb férfi, -Tamera férje. Shemiram köröskörül minden országot meghódított; s a -hány királyt elfogott, azt mind férjévé is tette. Mikor megúnta a -férjét, akkor megölette. Mikor megölette, akkor megsiratta. Pompás -Babyloni kertjében nagyszerű siremléket építtetett a megölt férj -hamvai fölé. Egész városa volt már sirpalotákból, mikben megölt -férjei laktak. Hire ment Shemiramhoz a legnagyobb hősnek, Ariálnak. -Neki ajánlá kezét és országát. Ariál visszaizente: van már nekem -királynőm is, országom is, másik nem kell. Shemiram azt felelte: No -hát elveszlek erővel. Nagy sereggel jött ellene: hegytetőről nem -lehetett végét látni táborának. Ariált követte a csatába, a ki csak -férfi volt <span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span> egész országában. Shemiram maga jött a -csatába, megparancsolva vezéreinek, hogy Ariált élve fogják el, meg -ne öljék. De Ariál eldobta a pánczélt, paizst, sisakot, úgy -harczolt. El is esett az ütközetben, úgy hozták Shemiram elé. -Shemiram ölébe vette a halottat, melengeté csókjaival, megfüröszté -könyeivel; összehivatta varázslóit, hogy adjanak neki új életet; de -nem jött az életre többé. Shemiram a férjei sirvárosában Ariálnak -emeltetett legpompásabb halottkastélyt. «Nem adtad a férjedet a -babyloni asszonynak!» izent Shemiram Tamera királynénak, «azért -megölte a babyloni asszony a kartuli férfiakat s jön az országodat -elvenni.» De Tamera királyné lóra ülteté a kartuli asszonyokat, -leányokat, sisakot, pánczélt adott rájuk, nyilat, kardot a kezükbe -s a kaukazusi várak előtt csonthalmokat csinált az assyr -harczosokból s aztán visszaizent Shemiramnak: a kartuli asszonyok -megölték a babyloni férfiakat, téged pedig öljön meg az, a kit -legjobban szeretsz. Ki ölte meg Shemiramot? A saját egyetlen fia. -Tamera nevét pedig megtanulták rettegni a szomszéd népek, s -reszketve szóltak a kartuli asszonyokról, a kik lóháton harczolnak -s nyillal lőnek; s azért, hogy jobban tudjanak czélozni a meghúzott -kézijjal, leányaik jobb keblét kiírtják.</p> -<p>Így szól Tamera királynő regéje, a mit a lazisztáni énekesek -vándorútjokban dalolnak.</p> -<p>– Különös, mondá Riumin, a mint utána dalolta az oszszetnek a -balladát, hogy a keleti népeknél is megvan az a mese az -amazonokról, kiknek egyik keblét kiirták, hogy a nyíllal lőni -tudjanak; a hogy ezt görög nevük bizonyítja.</p> -<p>– Ez nem mese, szólt az oszszet, vándorútunkban találni fogunk -még ilyen leányokat, kiket most szenteknek tartanak, s jóslatokat -mondatnak velük: leginkább a te hazádfiainál, a moraltsikoknál -fordulnak elő.</p> -<p>Riumin nem hozta ezt kétségbe. Tapasztalatból tudta, hogy a hol -az orosz keresztyének letelepülnek a pogányok <span class= -"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> között, a -helyett, hogy azokat térítenék meg, ők veszik át azoknak a -babonáit, bálványimádó szokásait, mysteriumait: emberáldozatok, -gyermekek kivégzése, nők, férfiak megcsonkítása hitágazataik -rettentő titkait képezik.</p> -<p>A sziklafolyosó visszhangozta Tamera királynő hős -balladáját.</p> -<p>– No ezt remekül betanultad. Biztatá Mčzchetisz Riumint, csak -egy hiányzik még belőled, hogy tökéletes lazisztani hegyedüs légy. -Egy kisérő leány. Azok rendesen másodmagokkal szoktak járni, s míg -az énekes dalol és a húrokat pengeti, az alatt a leány tánczolva -fejezi ki a történet változatait s némelyik oly remekül tudja azt -arczával, kezével, szökelléseivel előtüntetni, hogy azt még az is -fel tudja fogni, a ki a szavakat nem érti. Egy szép leány kellene -melléd! – Még erre sem mosolyogsz? – Így nagyon jó. – Mert a -cserkesz minden nevetés közt a legnehezebb szívvel veszi azt, ha -egy leányra nevetnek. Azt «megvenni» becsület; «elrabolni» -vitézség; de «elcsábítani» czudarság.</p> -<p>Még emberrel nem találkoztak az útban.</p> -<p>Délfelé Riumin egy őzet lőtt s Mčzchetisznek alkalmat adott -szakácsművészetét bemutathatni; a puszpángfa nyersen is pompás -tüzet ad, minél finoman meg lehet sütni a pecsenyét. A mit meg nem -sütöttek, tarisznyára rakták. A maradék kedves utiteher lesz, a míg -a «tejfaló» orosz atyafiak telepén keresztül vergődnek a vándorok; -a hol az új települők az istenáldotta Kaukazus földét azzal -gyalázzák meg, hogy burgonyát termesztenek rajta. Az óhitüek -«malakainok»-nak csufolják a sectariusokat, azért hogy azok pálinka -helyett csupa tejet isznak.</p> -<p>A sziklafolyosó szakadatlanul bezárva tartá az utat; még semmi -völgy nem nyilt belőle: az előrehaladt gulyák, ménesek mind a két -partján a közbeszorult folyónak rücskössé taposták az iszapot.</p> -<p>Egyszer aztán, jó alkony felé, olyan helyre ért a két kalandor, -a hol a sziklafolyosó egy tág öbölbe kezdett <span class= -"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> -szétterülni, hanem e bérczkatlan fenekét egy messze kiálló -sziklatömeg zárta el.</p> -<p>A bércztömeg valóságos előfok volt; nagy sötét trachitszikla, -tetején laposra vágott fennsikkal, melyről várrom alakú -sziklacsoportok meredeztek föl, míg oldalaiból félgömbölyű -barlangnyílások sötétlettek elő. Egy keskeny ösvény, melyen -egyszerre csak egy ló léptethetett végig, vezetett föl a -sziklatömeg magaslatára, néhol a meredekebb kapaszkodónál lépcsők -voltak vágva az ösvénybe.</p> -<p>– Ez Tamera királyné vára, mondá az oszszet Riuminnak.</p> -<p>– Ez már a negyedik várrom, a miről azt hallom, hogy Tamera -királyné vára, viszonzá Riumin.</p> -<p>– Még hallani fogod azt nem négyszer, de negyvennégyszer. A -Kaukázus valamennyi folyamának mentét őrzi egy ilyen vár. S Tamera -királyné várától sokan visszatértek már, a kik erővel akartak -keresztül törni.</p> -<p>– Igaz. Semiramis, Mithridates, Pompeius kénytelenek voltak -visszafordulni.</p> -<p>– Mind tudom én azt, csak hogy más neveik vannak közöttünk.</p> -<p>– Hanem akárkié legyen ez a vár, nekünk erre, úgy látom, hogy -föl kell másznunk.</p> -<p>A szikla-előfok annyira előre volt dőlve, hogy csaknem elzárta a -hegyvágányt. Az összeszorított Szemes folyónak itt már épen semmi -martja sem volt. A víz a vár sziklájának az oldalát alámosva -csiszolt a maga számára egy félfedett alagutat, mely a medertől -számítva, embermagasságnyi lehetett s itt oly sebes rohama volt a -hullámnak, hogy azzal szemközt embernek, állatnak előrehatolni -lehetetlenség volt. A lépcsőzetes zuhatagok a legjobb paripát is -leütötték volna lábáról.</p> -<p>Az előrehaladt nyájak nyomai itt ennél a szorosnál véget értek. -Hogy haladtak itt tovább? A vízrohammal szemközt uszniok -képtelenség volt: az pedig, hogy oly rövid idő alatt, a mely az -orosz hajóhadnak a tengeren <span class="pagenum"><a name="Page_42" -id="Page_42">-42-</a></span> megjelenésétől a kikötéséig letelt, a -cserkeszek tízezernyi marhái mind egyesével ezen a meredek -sziklaúton hajtattak volna keresztül, szintén lehetetlenség.</p> -<p>Majd megtudjuk, ha odafönn leszünk.</p> -<p>Mčzchetisz előre indult a sziklába vágott uton, fegyverét -lövésre tartva készen.</p> -<p>– Ezekben a barlangokban párduczok is szoktak tanyázni.</p> -<p>– Az nagy megtiszteltetés Európára nézve. Eddig azt hittem, hogy -a párduczok hazája Ázsia.</p> -<p>– Nem igen ismerik ám azok a térképet. Igen sok cserkesznél -láthattál párduczbőr nyeregtakarót.</p> -<p>A mint a kalandorok fölfelé haladtak a Tamera várához vezető -ösvényen, meggyőződtek róla, hogy a hegyek közé menekülő cserkesz -nép a maga csordáival nem ezen az úton haladt végig. Csordajárásnak -ott semmi hátrahagyott nyoma. Ellenben az út mellékén, a mint az -szélesedni kezd, írtatlan szövevénye látszik a kaukázusi bozótnak. -A piros bogyójú repkény, a szagos virágú iszalaggal oly sűrű -berekké fonódik össze, hogy a saskával kell rést vágni a lovak -előtt. Hetek óta nem járt ezen az úton senki. A fensíkra -fölkanyarodó ösvényt elnyeli az öles puszpángbokor s a -gyümölcstermő galagonya; a sűrűből csak a siketfajd kurrogása, s a -vadmacskák nyervákolása hangzik elő. Évek óta nem járt ezen az úton -senki. Talán Tamera királyné óta sem. Annak pedig háromezer -esztendeje! De hát merre járnak akkor?</p> -<p>A két lovag a bozót közül egy toronyalakú romot látott -fölmeredni; ahhoz igyekezett utat törni.</p> -<p>A torony cyclopi építészet szerint volt összerakva; észak felőli -oldalán egy félkerek ablakkal, mely valami üregbe vezethetett le, -körülötte félig összerágott csontok hevertek. Valami dúvad tanyája -lehetett itt.</p> -<p>A kőfalat befutó karvastagságú repkényen fölmásztak a férfiak a -torony tetejébe, hogy onnan a magasról tájékozást szerezzenek -maguknak. <span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span></p> -<p>Meglepő kép tárult föl előttük. A nap akkor áldozott le a -meghaladt hegyek mögött, s a zodiacus fényoszlopa félredült -parabolájával világítá be az eget.</p> -<p>Szemben az eddigieknél még magasabb hegygerinczek állták el a -láthatárt, valamennyi arany köddel elfátyolozva, s túl a -legmagasabb hegyeken, mint valami álomkép, mint egy égre rajzolt -felhő csillámlott a fenséges Elborusz.</p> -<p>Közben pedig hullámzó völgyek feküdtek, végighasogatva a -sziklákról leomló patakoktól, s ezek a patakok egy völgymedenczében -mind egyetlen tóvá egyesültek, melynek csendes smaragd tüköréből az -erdő borította hegyoldalak viszképe tetszett vissza. A hol tűz -égett a hegyoldalban, tűz ragyogott a tóban is.</p> -<p>Ez a völgy maga aztán ezreivel, meg ezreivel volt megrakva a -szarvasmarháknak és lovaknak; a dombtetők fehérlettek a juhoktól, s -az uszóbivalyok nyomán a sötét tó felszinén ezüst vonalak huzódtak -végig. Itt voltak az elmenekült cserkesz nép asszonyai, gyermekei -és minden gazdagsága.</p> -<p>De hogy tudták azt idehozni? Hogy birtak a Tamera vára alatti -zuhatag szorosán fölhatolni?</p> -<p>Riumin tábori távcsöve meghozta a fölvilágosítást.</p> -<p>Egy zsilippel a tulsó hegyszakadékból alárohanó Szemes folyam el -volt zárható, s egy gát lerombolása által az egész folyam ama tó -sziklamedenczéjébe vezethető. Azalatt a Tamera vár alatti szoros, -és a Szemes egész medre szárazon maradt, a menekülőknek csordáikkal -együtt át lehetett rajta kelniök. Akkor ismét megnyitották a -zsilipet, elzárták a megnyitott gátat, s a Szemes rohant tovább az -előbbi medrébe, s ezzel a rejtett völgy kapuja be volt csukva. A -folyam volt az örökké éber őr: egymaga hadsereg és ágyutelep; -stratagema és hadvezér, csalhatatlan és megvesztegethetetlen.</p> -<p>Ha ez a kapuja az «arany országot» elzáró bérczfalnak, akkor -ugyan kulcs kell hozzá, a mely felnyissa! <span class= -"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span></p> -<p>Miért ne? Vas kapuhoz – arany kulcs.</p> -<p>Az a kérdés, hogy kik laknak a kapu közelében, a kik egy -jeladásra a Szemes zsilipjét leeresztik s a gátjait felnyitják?</p> -<p>Az utazók ismét leszálltak a toronyból s haditanácsot tartottak -a további teendőkre nézve.</p> -<p>A Szemes völgyébe leszállni oktalan merénylet volna tőlük. Ott -most a környékből elmenekült abcház nép asszonyai vannak csupán, a -férfiak a szucsuk-kalehi erdőkben vannak elrejtőzve, onnan -folytatják az éjszakai megrohanásokat; a házaikból kivert, -tűzhelyeiktől elüzött asszonyok pedig nem asszonyok most, hanem -furiák: azoknak az útjokból ki kell térni. A Tamera várának -sziklatömege előfoka látszott lenni egy kelet felé benyuló erdős -hegyhátnak, s az ős bükkfarengetegben látszott egy végig kigyózó -irtás a hegytetőn, a mi azt árulta el, hogy ott emberkézvágta út -van.</p> -<p>Az est közel volt: tanácsos volt e helyen megmaradni. A magas -torony oldalában volt egy mindenféle folyondárral benőtt kapuív, e -szivós bozóton keresztül baltáikkal bejáratot vágtak a férfiak s -ott helyet csináltak éjszakára maguknak és lovaiknak.</p> -<p>Azután az estebéd elkészítéséhez láttak: Mčzchetisz előhuzta a -tarisznyából az őzczombokat s fanyársakat faragott hozzá; Riumin -pedig tüzet rakott egy kandallónak ajánlkozó romüregben.</p> -<p>A mint a tűz pattogni kezdett, a torony fél körű ablakán belül -valami nyüzsgés, nyöszörgés hallatszott. A lovak vették azt -legelébb is észre s horkolásuk, nyugtalan toporzékolásuk fejezte ki -megijedésüket.</p> -<p>Erre a két férfi is figyelmes lett a toronyüregből közeledő -neszre s felvont fegyverével kezében várta, hogy mi jön onnan -elő.</p> -<p>Egy kisértet!</p> -<p>Annak nevezhető, nem egyébnek. Ilyen alakot nem teremtett Isten: -ezzé csak ember torzíthatta el embertársát. <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span></p> -<p>Egy leány, a kinek arcza még fiatal, de már teli ránczokkal, -beesett szemeiben az őrültség lángja s az arcz inkább halálfő, mint -emberi kép. Haja összekúszáltan csügg előre s sovány keze, a mint -az üregből előmászik, mint valami eltakaró függönyt hárítja azt a -hajsátort félre, hogy kilásson alóla. Tagjai soványak s az -elkallott rongy, a mi rájuk van vetve, látni engedi az iszonyú -sebhelyet, a mit e rémalakon istentelen kezek ejtettek. Jobb -kezével azt a helyet takargatja mellén, mintha folyvást visszatérő -fájdalom emlékeztetné veszteségére.</p> -<p>Az első rátekintés megmondja, hogy ki ez? Ez az eretnekek -szentté csinált alakja. Nem Tamera királynő amazonja, hanem a -moraltsikoké.</p> -<p>A szent megszólalt. Valami fájdalmas panasz volt az: hasonlatos -a nyügös betegekéhez, a kiknek teher az élet s mégis félelmes -halálkínba kerűl a szó, de a szótól még az is szenved, a ki azt -hallja.</p> -<p>Oroszul beszélt.</p> -<p>– Oltsátok el a tüzet! s hogy rögtön meg nem fogadták szavát, -haragba jött: «parancsolom, hogy oltsátok el». Parancsának hatást -szerezni sajátszerű eszköze volt. Elkezdett minden tagja reszketni, -fogai összevaczogtak a tehetetlen indulattól, míg a férfiak nem -állhatták ki tovább a reszketését nézni s megtették a kivánságát, -elfojtották a tüzet rádobált kövekkel.</p> -<p>Akkor aztán odavánszorgott a nyomorult alak hozzájuk és -összekuporodva, leült előttük. Olyan kicsiny kis gubaczczá tudta -összezsugorítani magát, hogy nem hasonlított emberi alakhoz, inkább -varangyhoz. A hol a rongy nem takarta a testét, ott tenyereivel -igyekezett azt elfedni. Fázott.</p> -<p>– Miért oltattad el a tüzet, mikor fázol? kérdé tőle az -oszszet.</p> -<p>A nyomorult nyafogva felelt:</p> -<p>– Mert az én uram haragszik a tűzre.</p> -<p>– S ki a te urad? <span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span></p> -<p>– Az, a ki a nagy barlangban lakik.</p> -<p>– Hogy hiják?</p> -<p>– A bajuszos goszpodár.</p> -<p>– Mi az? Adighe, vagy moszkó?</p> -<p>– Egy párducz.</p> -<p>– Egy vadállat! S az neked urad?</p> -<p>– Az övé vagyok, ha megharagszik, megesz.</p> -<p>– S mit tész vele, hogy meg ne egyen?</p> -<p>– Odaadom neki, a mit nekem hoznak a faluból enni.</p> -<p>– Tehát itt falu van közel?</p> -<p>– Igen. Az «angyalok fiaié».</p> -<p>– Hát te miért nem lakol a faluban?</p> -<p>– Mert én vagyok a szent.</p> -<p>– Tehát hozzád eljönnek az angyalok fiai s neked áldozatot -hoznak.</p> -<p>– Minden napra egy kecskeczombot.</p> -<p>– S te azt odaadod a párducznak, azért hogy ne egyen meg? hát -aztán magad mivel élsz?</p> -<p>– A húsnak a nedvét kiszivom.</p> -<p>– De hát az angyalok fiai miért nem ölik meg a párduczot?</p> -<p>– Mert az a nagy temető.</p> -<p>– Már hogyan temető?</p> -<p>– Mikor az angyalok fiai azt akarják, hogy a szent elmenjen a -mennyországba, s más szent jöjjön a helyébe, akkor nem hoznak neki -több kecskeczombot, s aztán a párducz eltemeti magát a szentet.</p> -<p>– Talán neked se hoznak már enni?</p> -<p>– Már két nap óta semmit. Az én uram haragszik nagyon.</p> -<p>Riumin megszánta a nyomorult teremtést, s odaadta neki az egyik -őzczombot.</p> -<p>Az mohó kapzsisággal ragadta azt meg mind a két kezével, s -egyszerre beleharapott a fogaival. És aztán egész erejéből szivta, -szopta belőle a nyers hús nedvét, hogy csak úgy ragyogtak bele a -szemei, mint a hiuzé. Hamar <span class="pagenum"><a name="Page_47" -id="Page_47">-47-</a></span> jóllakott – egy harapást se nyelve a -húsból – a puszta nedvvel. Az őzczombot aztán elrejté az ölébe: «Jó -lesz az uramnak».</p> -<p>Úgy örült neki, hogy még egy napig megválthatja az életét. Ezt a -nyomorult életet.</p> -<p>Riumin megszánta a szerencsétlen teremtést s odanyujtá neki a -pálinkás csutoráját; hadd melegítse fel vértelen alakját e -tűzitallal.</p> -<p>A rémalak nagyot huzott a kulacsból, a mekkorát csak lélekzete -kibirt; s akkor aztán egész boldogság terült az arczán. Mosolygott. -Egy halálfej, egy mumia, a ki mosolyog. S a mosolygás közben -meglátszott vonásain, hogy azok valaha szépek voltak. Szemei a -legragyogóbb kék szivárványok. A lángital föllobbantá kialudni kész -életerejét. Háladatosan tekinte Riuminra s száraz csont kezét -odatevé az övére.</p> -<p>– Hány éves voltál, mikor szentet csináltak belőled? kérdé tőle -Riumin.</p> -<p>– Tizenhat.</p> -<p>– S hány esztendő óta vagy már szent?</p> -<p>– Már négy óta.</p> -<p>(Csak négy év óta! Tehát e borzasztó eléktelenítés után négy év -annyi, mint negyven év! S még négy évig lehet e kinzás után -élni.)</p> -<p>– S miért csináltak szentté az angyalok fiai?</p> -<p>– Azért, hogy közbenjárójuk legyek. Én elviszem az izeneteket az -Istenhez, s meghozom onnan a választ; jóslatokat mondok és -bűnbocsánatot. Csak hogy már nem tudom olyan jól elmondani az Isten -előtt, a mit az emberek rám biztak, és az embereknek, a mit az -Isten izent. Ezért nincsenek velem megelégedve. Talán haza is -küldenek. (Hová: «haza?»)</p> -<p>Riumin kedélyét a szánalom és borzadály tartá elfoglalva ez élő -áldozatával szemközt a vallásos tévelygésnek; hanem a ravasz -oszszetnek az esze messzebbre járt.</p> -<p>– Mi is az angyalok fiai közé akarunk felvétetni, mondá -<span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span> ájtatos arczczal a szentnek; útasíts -bennünket, mit tegyünk, hogy befogadjanak.</p> -<p>E szóra a leány felsikoltott és elkezdett minden tagja -reszketni.</p> -<p>– Ne kivánd ezt tőlem!</p> -<p>S azzal, mintha védelmet keresne, háttal Riuminhoz közeledett s -kezeit az oszszet felé tartá begörbített ujjaival.</p> -<p>Mčzchetisz inte a szemöldeivel Riuminnak. Ez elérté azt s azt -mondá a reszkető szentnek:</p> -<p>– Én is kivánom.</p> -<p>Erre a leány leroskadt a földre és zokogott; de könytelenül. Még -a köny forrása is kiszáradt nála régen. Azután térdreemelkedék s -inte a két férfinak, hogy jöjjenek hozzá közelebb.</p> -<p>A három alak egymással szemközt térdelt, fejeiket -összedugva.</p> -<p>Köröskörül a feketezöld puszpángbokrok sűrű rejteke, fejük -fölött repkedő denevérek.</p> -<p>A szent elkezdett tompa, búgó hangon énekelni.</p> -<p>Riumin emlékezett erre a dallamra. Többször hallá azt, csendes -éjszakákon, a szabadban táborozva, s most már kezdett kapcsolatot -találni az énekhang és a következményei között. Azon az éjszakán -rendesen elszöktették a moraltsikok egynehány katonáját.</p> -<p>Azoknak a zsolozsmája ez.</p> -<p>Szomorú, kisértetszerű, gyászszal teljes dallam az, egészen -méltó a szövegéhez. A szent két ujját ajka elé tartva dúdolá azt -Riuminnak:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«A mit legjobban -szeretsz,<br /></span> <span class="i2">Azt megöld.<br /></span> -<span class="i0">A mi legdrágább neked,<br /></span> <span class= -"i2">Összetörd.<br /></span> <span class="i2">Testedet feszítsd -keresztre<br /></span> <span class="i2">Mennyországba úgy mehetsz -be<br /></span> <span class="i12">Oh Jehova nézz -reánk.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Hogy ha véred -elfolyik,<br /></span> <span class="i2">Ne kiálts!<br /></span> -<span class="i0">Megszámlálja cseppjeit a<br /></span> <span class= -"i2">Messiás.<br /></span> <span class="i2">Jobb ha itt égsz, mint -pokolban,<br /></span> <span class="i2">Sátán körme tépne -jobban.<br /></span> <span class="i12">Oh Jehova nézz -reánk.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Kiért fiát áldozá<br /></span> -<span class="i2">Ábrahám,<br /></span> <span class="i0">Jefta -lányát elnyelé<br /></span> <span class= -"i2">Máglyaláng.<br /></span> <span class="i2">Sidrach, Misach, -Abadnéget<br /></span> <span class="i2">Kövessétek! Tűz nem -éget.<br /></span> <span class="i12">Oh Jehova nézz -reánk.»<br /></span></div> -</div> -<p>Az embernek a hátába áll a borsózás e fanatikus őrjöngés -danájától, a mire egy kripta-lakó tanítja az élőket.</p> -<p>A mint az énekhang elnémult, a bozótban megszólalt a párducz -röhejszerű hurrogatása s a sűrű lombsötétből két tűzfényű szem -ragyogott. A lovak tombolva nyerítettek a boltüregben, míg a -fenevad bátran jött elő a bozótból a tisztásra: nem félt az -emberektől, tudta jól, hogy ő a bálvány: őt nem bántja senki; ő a -nagy «temető», a ki a szenteket bekebelezi.</p> -<p>A szerencsétlen teremtés arczát eltakarta az iszonyattól egyik -sovány karjával, odahajítva a fenevad elé a Riumintól kapott -őzczombot, a mit az morogva kapott fel s aztán a farkával verve a -két oldalát, tanakodni látszott rajta, hogy a pecsenyét egye-e meg, -vagy inkább annak az adóját.</p> -<p>Vén párducz volt már, a kinek a vadászat nehezére eshetett, -nyugdíjon élődött inkább, s azt a prédát válogatta, a melyik nem -védi magát s nem tud előle elfutni.</p> -<p>Ott maradt a lakomáját elkölteni, folyvást rémítve mormogásával -a szegény leányt, ki jelenlététől reszketett, mintha láz gyötörné s -a mellett alázatosan térdelt az ő zsarnoka előtt.</p> -<p>Az oszszet leszidta a zsarnokot becsületesen. <span class= -"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span></p> -<p>– Hát te bajuszos goszpodár! Nem szégyenled, idejönni s -megzabálni egy szent leánynak az utolsó falatját? Ha becsületes -fenevad volnál, te hordanál a pusztában lakó szentnek ennivalót, a -hogy megosztotta az oroszlán Mohamed prófétával az antilopét a -pusztában, a hogy hordott a holló Illés prófétának zsemlyét a -szájában, s te még a szenthez jársz koldulni! előtted van az egész -erdő; foghatsz benne vad kecskét, a mennyi kell. Soha se láttam -tányérnyaló párduczot. Most sem akarok látni!</p> -<p>S azzal odahajított hozzá egy nagy követ. Erre a párducz nagyot -ordított a csörtetve tünt el a bozót között. A paripák ijedve -nyeritettek rejtekeikben.</p> -<p>A szent leány a párducz eltünése után is reszketett. A harmattól -fáztak érzékeny idegei. Vértelen tagjai egymásra kuczorodva kértek -egymástól kölcsön meleget. Riumin még egyszer megkinálta őt a -kulacscsal.</p> -<p>– Nem, nem! szólt a nyomorult, elutasítva a tüzitalt s mutatá, -hogy az első kortytól is nehéz lett már a feje. Lábai nem birták. -Térdein, könyökein csúszmászott vissza a torony üregébe, a hol a -szénaágyába elbujhatott, s még azután sokáig hangzott ki a sírbolti -üregből:</p> -<p>– Jefta lyányát elnyelé – Máglyaláng. – Oh Jehova nézz -reánk!</p> -<p>– Minthogy tüzet nem szabad raknunk, mert arról megtudnák, hogy -a Tamera vára előtt idegenek tanyáznak, mondá az oszszet, -annálfogva azt tesszük, egyikünk ébren marad s fegyveresen őrt áll, -mig a másik alszik. Aludjál előbb te.</p> -<p>Riumin nem mondatta ezt másodszor magának, lefeküdt a földre és -elaludt. Az oszszet hagyta őt alunni reggelig. Látta, hogy milyen -édesdeden aluszik. A hajnalsugár verte csak fel.</p> -<p>A mint felébredt s körültekintett, félálom mámorában így -szólt:</p> -<p>– Hol van a hugom? <span class="pagenum"><a name="Page_51" id= -"Page_51">-51-</a></span></p> -<p>Arról a hugáról álmodott, a kivel legutolszor a Czarszkoe Zélo -kertjében sétált karöltve.</p> -<p>– Ott van! szólt Mčzchetisz, az odúra mutatva. Már dalol.</p> -<p>A zsolozsma felhangzott a mélyből:</p> -<p>– Jefta lyányát elnyelé – Máglyaláng. – Oh Jehova nézz -reánk.</p> -<p>– Siessünk innen!</p> -<p>A bozóton át kivehető volt a csapás, amit az áhítatos testvérek -törtek, kik a faluból ennivalót hordtak az angyalok fiai -szentjének.</p> -<h3>V. AZ ANGYALOK FIAI.</h3> -<p>Az «angyalok fiainak» tanyája a rengeteg mélyében feküdt egy -szabályos négyszögű irtás közepett.</p> -<p>Az irtványföld nagy táblákban volt mívelve. Egyik koczka -felszántott ugart, másik learatott tarlót, harmadik burgonya, -negyedik máléföldet mutatott fel; a legujabb törés, fehér virágával -tatárkavetést árult el. Ez a föld nincs felosztva, együtt míveli a -lakosság s a termékét egyenlőn osztja fel. A moraltsik telepben a -communismus uralkodik.</p> -<p>A házak is olyan egyformák mind. Csinosan, jó izléssel készült -épületek, magas tetőkkel, a miknek szarufái keresztekben végződnek. -Az utczák egyenesek, a falun keresztül folyó patak rendes mederbe -van szorítva s onnan rétöntöző csatornák vezetnek szerteszét, s -karfákkal ellátott hidak kötik a két utczasort össze. Minden ház -mögött gyümölcsös-kert van, s a mosolygó gazdag termés gondos -ápolásról tanuskodik. A faluhoz vezető út már a civilisatio nyomát -árulja el – a kerékvágást. A moraltsikoknak szekereik vannak, igaz, -hogy e tájhoz alkalmazottan hosszuak, alacsony tömzsi kerekűek s -azok elé tiz-tizenkét ökör van fogva. <span class= -"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span></p> -<p>A két utazónak nem volt semmi szüksége a szenttől eltanult -zsoltárt énekelni, hogy az angyalok fiainak városába -befogadtassanak. Cserkesz ruhájuk volt, dudát, cziterát hordtak -magukkal. Az idegent szivesen fogadják itt, az eretnekek csak a -saját fajtájuktól félnek.</p> -<p>Munkaideje volt: buzatakaritás; de azért a legelső férfi, a kit -megszólítottak, otthagyta a megrakott szekerét az útfélen, hogy -elvezesse őket a sztaroszta házához.</p> -<p>Meglepő volt, hogy ebben az országban, a hol minden ember álltól -sarkig felfegyverkezve jár, eszik és alszik, az itteni férfiak -egészen fegyvertelenek, még csak egy csizmaszárba dugott kést sem -hordanak magukkal. Az is feltünő sajátsága volt a népnek, hogy a -míg a fiatal férfiak bajuszt és szakállt viseltek, az éltesebbek -közül egynek sem volt semmi szőr az arczán. Végül az is, hogy ifju -asszonyt és gyermeket nem lehetett az utczán látni. A mi künn járt, -az vén asszony volt.</p> -<p>A sztaroszta háza, hova Riumint és útitársát vezették, egész -európai kényelemmel volt berendezve; a butorok csinosak s különösen -tiszta minden.</p> -<p>A sztaroszta maga jó husban levő magas, erős férfi volt; arcza -sima, szőrtelen. Volt két szép suhancz fia. Ez ugyan rendkívüliség -az angyalok fiainál; mert náluk egy apának csak egy fimagzattal -szabad nemzetségét tovább terjeszteni s azontul «szent» lesz a -neve. Hanem ezek ikrek voltak, egyszerre születtek: ez okozta a -kivételt a szabály alól.</p> -<p>A sztaroszta maga kereskedő volt. Cserkesz ötvösök által -készített ékszerekkel és kirakott fegyverekkel járt egész -Szuchum-Káléig a hol még damaskusi és bagdadi kalmárok nagyban -vásárolták e czikkeket, s onnan viszont persa és kashmir szöveteket -hordott vissza, a miknek a cserkeszeknél volt nagy keletük. -Aklaiban nyolczvan teherhordó öszvér állt, a miket utazásai -alkalmával pénzért fogadott abchaz fegyveresek szoktak kisérni a -szomszéd falvakból. A sztaroszta gazdag ember volt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span></p> -<p>Az egész község tehetősségről tanuskodott. A nép dologszerető, -keveset eszik és tejet vagy sört iszik, a mit maga készít, nem -pálinkát. Mindenben szakított a nemzetével, mintha a nyelvén kivül -mindent le akarna magáról vetkőzni, a mi orosz. Valamennyi komoly, -nem fecsegő, nem hazug. Nem hetvenkedik, de nem is hizelkedik. -Iparkodik, tanul, jót tesz, senkivel harczot nem visel, tür minden -bántalmat, mindenért megbocsát; maga nem lop, nem csal, s ha őt -meglopják, megcsalják, nem perlekedik érte. Külön vagyona senkinek -nincs, hogy az enyim tied fölött veszekedjék; a mit a sztaroszta, -mint kereskedő gyűjt, a roppant gazdagság, az arravaló, hogy uj -proselytákat szerezzenek vele.</p> -<p>És ez a felekezet a legkegyetlenebbül üldözött népe az orosz -birodalomnak.</p> -<p>És ez a felekezet megérdemlette ezt a kegyetlen üldözést.</p> -<p>Száz erényét és jó tulajdonát lenyomja tévhitének egyetlen -alapelve. Ők az emberinem kiirtására esküdtek össze.</p> -<p>Mesés gazdagságuk, a mit össze tudnak gyüjteni, megfoghatóvá -teszi, hogy rettentő vallásuk számára annyi proselytát tudnak -szerezni. Makacsabb, erősebb ellenségei a czár kettős keresztes -koronájának, mint minden hitetlene az izlamnak és Buddhának és a -Shamannak. Ezek a gyökerében támadják meg az égbenövő orosz -fenyőfát.</p> -<p>Riumin azt a tervet gondolta ki magában, hogy a fanatikusok -hitközségéhez ragaszkodást tettetve, valahogy alkalmat szerezzen -magának valamelyik kereskedőt egy olyan útjában követhetni, a mely -a Kaukázus belsejébe viszen, a hol számítása szerint a keresett -arany-, ezüsttelepnek létezni kell. Tény az, hogy ott egy egész -ötvösművészet fejlődött ki e hegyvilág közepett, melynek remekeit -Bagdadtól Londonig és Delhitől Szent-Pétervárig az érczérték -négyszeres, ötszörös árával fizetik. Az oszszet által megsugatta a -sztarosztának, hogy ők mindketten oszszet-keresztyének, hajlandók -az ő felekezetébe áttérni. <span class="pagenum"><a name="Page_54" -id="Page_54">-54-</a></span></p> -<p>A sztaroszta azt mondta nekik: «maradjatok addig a házamnál, míg -a szent főlavatás ünnepe elkövetkezik».</p> -<p>A sztarosztának felesége is volt. Szikár, rideg tekintetű alak, -az egykori szépség kigyóvonalai mind szegletekké váltak már az -arczán. Kevés beszédű teremtés volt. Fiatal leány nem került a -szobába. Evés előtt és után, felkeléskor, lefekvéskor igen hosszan -imádkozott minden ember, úgy hogy Mčzchetisz mindig elaludt -alatta.</p> -<p>Riuiminnak többször a nyelvén volt már megkérdezni házi -gazdájától, hogy mi történik a Tamera várában lakó szenttel? de -mindig másnapra halasztotta a kérdést.</p> -<p>Egy éjjel, mikor az álom ismét kerülte szemeit, Riumin azt a -zsolozsmát hallá megzendülni a mit a tameravári martyrnőtől -eltanult. A mellette levő szoba falán hangzott az keresztül.</p> -<p>Ugyanazok a strófák, az égrekiáltó refrainnel: «Oh Jehova nézz -reánk!» Most egy mélabúsan csengő leányhang énekelte azt.</p> -<p>Fölkelt az ágyából s addig kutatott, míg a gerendák között, -mikből a közfal össze volt róva, valahol fölfedezett egy hasadékot, -a melyen át a mellékszobába beláthatott.</p> -<p>A szobában gyertya égett egy asztalon s mellette volt egy -Máriakép; hasonlatos azokhoz, a minőket Oroszországban készítenek, -arany alapra rikító szinekkel festve s virágokkal -körülkoszoruzva.</p> -<p>E kép előtt térdelt egy fiatal leány, kinek karcsu termetét csak -egy lenge vékony gyapjuing fedte; de azonfelül, mint egy gazdag -aranypalást terült el vállain a hullámzó hosszú hajsátor, mely -térdeltében a földet seperte.</p> -<p>A leány finom vonásaiban, nagy tündöklő szemeiben, picziny -ajkaiban a legnagyobb áhítat volt kifejezve. Úgy tünt az föl, mint -egy álomlátás, mint egy varázsszerű tünemény.</p> -<p>Egyedül volt a szobájában. Mi oka lehetett mély éjszakának -idején fölkelni s a szent kép előtt ezt a gyászzsolozsmát énekelni? -<span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span></p> -<p>Riumin meg akart felőle győződni, hogy nem álmodik-e? Elővette -cziteráját s a szobájába áthangzó éneket kisérni kezdé annak -húrjain.</p> -<p>Erre rögtön félbeszakadt az ének, a mellékszobában sötét lett, a -varázstünemény elmult előle.</p> -<p>– Csakugyan álmodtam ezt is, mondá magában és tovább aludt.</p> -<p>Másnap reggel azt mondá neki Mčzchetisz:</p> -<p>– Ma beavatnak minket a szertartás rejtelmeibe. Uj szentet -csinálnak maguknak az angyalok fiai. Kegyetlen egy áldozat. A -leánynak folyvást a zsolozsmát kell énekelni alatta. S nekünk uj -beavatottaknak az éneket a cziteránkkal és csimpolyánkkal kell -kisérni. De hát mi nem tartozunk elérzékenyülni. Mit tartozik ez mi -reánk? Mi útkeresők vagyunk. Ma a moraltsikok áldozatainál csak azt -nézzük, hogy folyik el egy leány vére, s a legközelebbi alkalommal -tán egy cserkesz vérboszu kalandjában kell résztvennünk, a hol a -magunk vére folyik. Csakhogy elérjük a czélt. A hogy mondtam. A -cserkesz arról ismer rá a moszkóra, ha az a tréfára elneveti magát; -a moraltsik pedig arról ismer a starovecsnire, ha az összeborzad, -mikor az ő kegyetlen szertartását végig nézi. Hát csak hideg vér, -Riumin Oleg. Ne gondolj te arra, a kit előtted kinoznak, hanem arra -gondolj, hogy herczeg voltál s voncsik vagy.</p> -<p>Riumin még egyébre is gondolhatott. Azt hitte, hogy kipróbált -muszka hidegvérét soha sem fogja elárulni.</p> -<p>A szertartás este kezdődött meg: éj kell ahhoz és sötétség.</p> -<p>A helységnek a Tamera vára felé eső szélén volt egy nagy -négyszögű épület, mindenben hasonlatos az óhitüek templomaihoz, -csak hogy tornya nincsen.</p> -<p>A szaroszta két fiával együtt ünnepi öltözetben járult a házhoz, -Riumint és társát közrevéve, kik egész cserkesz fegyverzetükben, -lóháton és hangszereikkel együtt jelentek meg a templom előtt, ott -megkötötték lovaikat a tornácz oszlopaihoz s süveglevéve beléptek. -<span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span></p> -<p>A szertartás épen úgy kezdődött, miként a duchoborcziknál. -Közepett volt egy roppant nagy fatuskó, azon egy asztaltábla, a -fölött csüggött le a gerendáról egy négyágú gyertyatartó, alig -derítve föl a nagy épület rideg homályát. Egy oldalon ültek a -férfiak, más oldalon a vén asszonyok; egy fiatal női arcz nem volt -jelen, sem egy gyermek.</p> -<p>A sztaroszta először valamit olvasott fel a bibliából. Az is -sajátszerű egy biblia volt; egyenesen a moraltsikok számára -készítve, úgy, hogy az mind az ő tanaik bizonyságául szolgáljon. E -bibliában Ábrahám valósággal megáldozza Izsákot, s Noé, a -vallásfelekezet feje az első moraltsik. A betüi sem az orosz cyrill -jegyek, hanem a kaukázusi mčhdruli irás, hogy a pópák ne tudják azt -olvasni. Aztán rákezdé azt a félelemidéző, kisértetes zsolozsmát. A -gyülekezet énekelt csendesen. Alig látszott, hogy az ajkát mozgatja -valaki. A czitera és csimpolyakiséret még szomorubbá tudta tenni az -éneket.</p> -<p>Mikor az ének folyt, akkor a sztaroszta leemelte az asztaltáblát -s kitünt, hogy a mit az eltakart, a fatuskó kádnak van kivájva s az -félig meg van töltve vízzel.</p> -<p>E jeladásra megnyilt a sötét háttérben egy kis mellékajtó, s -ezen belépett a sztaroszta felesége.</p> -<p>Az egyik kezében volt egy kés, a másikkal egy fehér, hosszú -gyapjuingbe öltözött leányt vezetett.</p> -<p>A leány haja hosszan leeresztve takarta termetét, két -összefogott kezében egy aranyozott szent képet szorított s szemeit -folyvást arra függesztve tartá.</p> -<p>Az asszony odavezette a leányt a víztartó áldozatmedenczéig. -Riumin megdöbbenve ismerte meg mult éjjeli álomképét.</p> -<p>Akkor a sztaroszta fölemelte a szent könyvet két kezével a feje -fölé s csendes, izgalomtalan hangon szólt:</p> -<p>– Angyalok fiai! A mi őrszentünk haza készül térni az égbe, a -hova híják s onnan vissza nem jön többé. Uj szentet küldünk -helyébe, a ki közbejárónk legyen az ég <span class= -"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> és a -bűnösök között. A sors Izménére esett s Izméne az én leányom. Jefta -megáldozta az ő leányát: én sem leszek Jeftánál rosszabb. -Teljesüljön Jehova akarata. Amen!</p> -<p>És azzal a szent könyvet a leány fejére tette, ki ajkait a szent -képhez szorítva tartá.</p> -<p>– Énekeljetek! mondá a sztaroszta a gyülekezetnek. S erre az -áldozatra szánt leány szava is beleszólt a gyászzsolozsmába, -ugyanaz a hang volt az, melyet Riumin a mult éjjel álmodni vélt. -Egyedüli csengő hang a gyülekezetben. Egy szeráf éneke az -elkárhozottak zúgása közepett.</p> -<p>Riumin cziterája már nem kisérte az éneket. Mčzchetisz fujta -egyedül hozzá a csimpolyát s a dudafujástól kidülledt szemeivel -aggódva vizsgálta Riumint, hogy mereszti az előtte állókra vad -tekintetét s kezével oly hangszert keres, a minek pengése a -halálordítás kisérő zenéje szokott lenni: a saska markolatát -fogdosta.</p> -<p>Most férfiak, asszonyok felkeltek helyeikről s elkezdték lassú -tánczléptekben körüllejteni a rettenetes oltárt, hozzá mély, zúgó -hangon e rithmust dönögve: <span class="poem"><span class="i0">«po -pjaszszachom<br /></span> <span class="i0">po goruchom<br /></span> -<span class="i0">na Szionszkaju goru!»<br /></span></span> (no -tánczoljunk! no danoljunk! a Sion hegyén!) s a közben mindegyik -megmosta az arczát annak a medenczének a vizével.</p> -<p>A leány lehunyta szemeit s engedte magát a medencze szélére -leültetni, folyvást énekelve és kezei között a szent alakot -szorongatva.</p> -<p>Saját édes anyja tartá kezében az éles kést.</p> -<p>Riumin nem nézhette tovább! Minden csepp vére fellázadt ez -istenmegcsufoló merénylet ellen. Elfeledé e pillanatban a Kaukazus -minden aranyhegyeit s Szibéria minden hósivatagait. Elfeledé azt, -hogy herczeg volt s voncsikká lett. Csak az jutott eszébe, hogy -férfi, s ez ott előtte egy leány, ártatlan és védtelen, a kit egy -csoport <span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span> őrjöngő szemeláttára szét akar -marczangolni! Felugrott székéről, kirántotta kardját, eltaszítá az -asszonyt a leánytól, ki éles kését annak keble felé emelve tartá s -ordító hangon kiáltá a gyülekezetbe:</p> -<p>– Istentelenek! Nem fogjátok e gyermeket előttem megölni!</p> -<p>Oroszul kiáltott nekik. Elfeledte cserkesz voltát.</p> -<p>Általános elszörnyedés hangja tölté be egyszerre az egész -templomot.</p> -<p>– Óhitü! Áruló! Kém! rivalták felé száz torokból. Az asszonyok -voltak legdühösebbek.</p> -<p>Riumin odavetette magát a leány elé, s kardját megforgatta feje -fölött.</p> -<p>– Jertek!</p> -<p>Azok ugyan mind fegyvertelenek voltak de százan kettő ellen, s a -vakbuzgónak nincs félelme az éles kard iránt. Riuminnak e tusában -el kell veszni.</p> -<p>Az oszszet utitárs látta, hogy itt az ő eszének kell -kisegíteni.</p> -<p>Hirtelen szétrántotta besmetjét melléről s kitárta az alatta -lévő orosz ezredesi egyenruhát, mellén a ragyogó Alexander Newsky -érdemrend csillagával s rikácsoló parancshangon kiáltá a zaj -közé:</p> -<p>– Csendesen! Lázadók! Eretnekek! Moraltsikok! A czár nevében -parancsolom!</p> -<p>– Jaj! A czár!</p> -<p>Ez olyan szó, a minek varázsereje még a Kaukazus bérczei között -is utoléri az oroszt; a mi megtalálja őt még az ellenlábasok -világában is, a mi kiveszi a lázadó kezéből a fegyvert, -megfagyasztja panaszkodó szájában a szót, bárd alá hajtja a daczoló -fejét. «Jaj! A czár!»</p> -<p>S hogy szavainak nagyobb nyomatéka legyen, előhuzta a kebeléből -Mčzchetisz azt a moszkvai szinlapot, a mire óriási kék és veres -betükkel volt nyomtatva az udvari hangverseny programmja s -kiterjeszté azt a gyülekezet előtt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_59" id="Page_59">-59-</a></span></p> -<p>Mit tudták azok, hogy mit tartalmaz e cyrill-betüs nyomatott -lap, csak azt látták, hogy a közepén ott van az óriási nagy kétfejű -sas; a mindennél erősebb jelvény, s reszketve hullottak előtte -térdre: «Jaj! jaj! A czár!»</p> -<p>Csak a sztaroszta maga nem borult előtte a földre.</p> -<p>Elszántan oda lépett Riumin elé s azt kérdezé:</p> -<p>– Mit akarok hát? Miért jöttetek? Büntetni akartok-e?</p> -<p>– Nem. Szólt Riumin. Tévelygéstek undorító; irtózatos, ti -megcsufoljátok az Istent, a mikor imádni hiszitek. De én nem vagyok -pap, mi közöm vallástokhoz. Hanem lovag vagyok. Előttem egy leányt -kínozni nem szabad.</p> -<p>– A hogy neki tetszeni fog. Szólt a sztaroszta nyugodtan. Nem -hurczolta ide senki. Nem kábították el bódító itallal, hogy ne -tudja hová jön. El volt készítve ez áldozatra. Saját anyjával jött -ide. Feleljen ő. Akarod-e ez áldozatot? Ha akarod, tárd ki -kebledet.</p> -<p>A leány lihegve, megtört szemekkel tekinte anyjára; de annak -tekintetében nem talált semmi irgalmat: aléldozva széttárta két -karját, s libegve, suttogva énekelte a zsoltár végsorát: «Oh Jehova -nézz reánk.»</p> -<p>Hanem a mint az anyja vállára tette a kezét, fölsikoltott, az -életvágy ifjuságának ösztöne, a szép világ iránti szeretet, az -iszonyat erőt vett rajta s mindkét kezével összeszorítva keble -fölött öltönyét, leveté magát a földre s megtagadta az -áldozatot.</p> -<p>– Átkozott! Átkozott! Átkozott! hangzott feléje minden oldalról. -Apja, anyja, testvérei mondták legelőször és legutoljára e -szót.</p> -<p>– Emberek! orosz alattvalók! dörgé Riumin kardját hüvelyébe -taszitva, s karjait összefonva mellén. Én a czár nevében meghagyom -és parancsolom nektek, hogy ez ártatlan szűzön itt semmi -kegyetlenséget se most, se az én eltávoztommal el ne -kövessetek!</p> -<p>– Hahaha! kaczagott fel a sztaroszta; te megparancsolod, és úgy -lesz. Légy nyugodt felőle. Az angyalok fiainak szentje csak -ártatlan, tiszta hajadon lehet. Ez a <span class="pagenum"><a name= -"Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> leány itt fogja tölteni az -éjszakát veled, s egy leány, a ki egy férfival be volt zárva egy -éjen át, bizony hidd el, hogy nem lehet az ur szentje többé; -oszoljatok szét. Ez nem templom többé, hanem rabszolga szerály. -Csináljatok sötétséget!</p> -<p>Riumin a szándékot észrevevé, fölkiálta:</p> -<p>– A ki a gyertyákat eloltja, meghal! s pisztolyát emelé a -sokaság ellen.</p> -<p>– Annál rosszabb hát! ordítá a sztaroszta, s azzal odarohanva -leányához, letépte róla az egyetlen öltönyt s úgy hajítá oda a -leányt Riumin lábaihoz, mire minden ember futott, az arczát -eltakarva, a megátkozott helyről; az oszszetet is magukkal -ragadták; az ajtóból visszakiáltott a sztaroszta: Holnap reggel -majd ismét eljövünk.</p> -<p>Azzal rázárták az ajtót Riuminra és a leányra.</p> -<p>A szegény gyermek összezsugorodva feküdt a földön, s szégyentől -égő arczát fölemelt karjai mögé takarta, önmagával akarta eltakarni -szegény meggyalázott testét.</p> -<p>Riumin pedig leoldá derekáról azt az aranynyal áttört kashmir -övet, a mi a cserkesznek halotti lepedőül szolgál, ha a csatában -elesik s azt szétbontva, ráteríté a reszkető alakra, szeliden -szólva hozzá.</p> -<p>– Íme, fedd be magad vele.</p> -<p>A leány a hála, az imádat megdicsőült tekintetével tekinte fel -rá, s aztán abból az egy darab szövetből művészi kanyargatással -teljes öltözetet pólált magára. A palást felkötésében a kaukázusi -leányok mesterek. Olyan volt, mint egy görög istennő-szobor.</p> -<p>S most már, hogy szeméremérzete ki volt engesztelve, egészen -nyugodtnak látszott. Szeliden megfogta Riumin kezét és megcsókolta -azt háromszor, gyöngéden. Azután a padok közé vonult, a hol az -asszonyok szoktak ülni, ott egy lóczára hanyatt feküdt, kezeit -összetette keblén és addig imádkozott, míg elaludt. Riumin odament -hozzá, s betakarta a leányt hosszú hajával, hogy meg ne fázzék. A -leány felébredt egy pillanatra. «Ne félj», sugá neki <span class= -"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> Riumin, s -feje alá tette vánkosul nagy prémes süvegét. A leány azt mondta: -«Áldassék Isten!» és tovább aludt.</p> -<p>Riumin pedig ébren maradt a hallgató éjszakában. Ebugatás sem -zavarta meg a csendet.</p> -<p>(A raskolnikok nem tartanak kutyákat; azokat a rossz lelkektől -megszállt állatoknak hiszik, ellenben macskákkal tele vannak a -házaik.)</p> -<p>Elgondolkozott a mai kalandján. Ez nem mozdítja őt czéljához -közelebb. Életéért nem remegett, attól régen elszokott már, de -ebből a kelepczéből, a mibe belejutott, nem képzelte, hogyan -szabadulhat ki?</p> -<p>Ez a leány már a lelkén van. Megzavarta miatta az eretnekek -legnagyobb ünnepét. Ez épen olyan, mintha az igazhivők templomában, -mikor a pap azt mondja: «ez a Krisztus teste, jertek, vegyétek, -egyétek; ez az ő vére, jertek, igyátok!» odarontana egy értetlen -idegen kivont karddal s azt ordítaná: «gonosztevők! emberi testet -esztek és vért isztok, ezt én nem engedem». Pedig az igazhivőnek -hinni kell, hogy az valóban test és vér. Ezek az eretnekek pedig -szószerint veszik a dolgot s akkép áldoznak s azt hiszik, hogy ők -magyarázzák helyesen az irást.</p> -<p>És ez nem mese, nem véletlen, nem rémtörténet, ez rendes ünnepük -a sectáriusoknak, a hogy azt szemtanuk leirták, a többek között -Vereschagin Vazul, hires orosz festő és Kaukázus-utazó, és -Haxthausen és sokan mások, kik az orosz nép rejtelmeit -buvárlották.</p> -<p>Hogy őt magát nem fogják bántani, a felől bizonyos volt Riumin; -de mi fog történni ezzel a leánynyal?</p> -<p>Ha holnap reggel visszajönnek a fanatikusok, vagy azt fogják -hinni, hogy az idegen férfival együtt bezárt leány meg van gyalázva -s akkor kiüzik őt községükből csúfosan, elpusztulhat az erdőn, vagy -pedig el fogják hinni az ő szavára, hogy a leány oly tisztán jött -elő, a hogy az első martyrnők a kisértetek közül, akkor meg épen -szentté fogják tenni. Magával vigye tán? Hová?</p> -<p>Az oszszetnek sem hallja semmi neszét, ha az valahogy -<span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span> elzüllik tőle, akkor ő tájékozni sem -tudja magát a vadidegen világban.</p> -<p>Töprengései közben szép csendesen megvirradt. Alig hogy az első -hajnali derengés áthatott a templom ablakain, a falu felől -közeledett a csoportok dobaja s a csendes bucsujáró ének.</p> -<p>Az ajtó felnyilt s belépett rajta egymásután negyven férfi, azok -között a sztaroszta két fia. Senkinél sem volt fegyver, csak a -sztaroszta kezében volt egy nagy nehéz bárd.</p> -<p>Riumin balsejtelemtől elfogva, odaállt azon pad elé, a melyen -Izméne feküdt. Azt hitte, ő ellene van a készület. A leány még -aludt.</p> -<p>A sztaroszta a víztartó medenczéig jött s akkor annak a szélébe -belevágta a bárdot. E csattanásra felébredt a leány.</p> -<p>– Mit akartok? kérdé Riumin kemény hangon.</p> -<p>– Te veled semmit. Felelt hidegen a sztaroszta. Sem azzal a -leánynyal. Mi a magunk dolgát végezzük itt. A ti dolgotok csak a -nézés.</p> -<p>– Mit kell néznünk? kérdé Riumin sötét aggodalommal.</p> -<p>– Azt, hogy mit tesznek a moraltsikok akkor, mikor arra vannak -kényszerítve, hogy Jehovához meneküljenek. Látod ott a negyven -férfit? Látod ezt e bárdot és ezt a medenczét? Ezek azért jöttek -ide, hogy itt előtted megtöltsék vérükkel ezt a nagy -áldozat-kelyhet. Aztán majd eredj és mondd el a hatalmas czárnak, -hogy mit láttál! Mondd el a minden oroszok hatalmas uralkodójának, -hogy vannak végtelen birodalmában ilyen boldog népek, a miknek a -férfiai így tudnak meghalni; hogy vannak jobbágyai, a kik el tudnak -menni olyan országba, a hova az ő kémei és hóhérai utánuk nem -találnak, hogy őket visszahurczolják! Első! Kezd el!</p> -<p>Riumin visszaborzadt e rettentő szavaktól, de a józan ész még -tiltakozott annak elhivése ellen, a mit érzékei felfogtak. -Lehetetlen az! <span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span></p> -<p>Az pedig, a kihez a felhivás szólt, volt a sztarosztának egyik -fia.</p> -<p>Szép, szőke tizenötéves gyermek.</p> -<p>Leveté kabátját, leoldozta nyakkendőjét, s letérdelve a medencze -elé, annak a párkányára fektette a nyakát.</p> -<p>– Második! kiáltá a sztaroszta.</p> -<p>Ekkor az ikertestvér lépett oda s kezébe vette a medencze -szélébe vágott szekerczét.</p> -<p>A leány e látványra felszökött helyéből s kétségbeesett -sikoltással rohant előre, megragadta testvére kezében a bárdot.</p> -<p>– Ne bántsd! öcsém! öcsémet ne öld meg! öljetek meg engem! -ontsátok ki az én véremet! Tépjetek darabokra. Áldozat leszek! Kész -vagyok mindenre!</p> -<p>Az apa felkapta leányát karjainál fogva s odalökte őt Riumin -karjaiba.</p> -<p>– El innen, tisztátalan asszonyi állat! ott a helyed! Ez itt a -mi helyünk! Második! végezz!</p> -<p>A bárd lecsattant s egy fejetlen test ott hevert a padlón.</p> -<p>Izméne ájultan rogyott össze Riumin lábainál, mielőtt ezt látta, -ezt hallotta volna.</p> -<p>– Harmadik! utána! hangzott a kegyetlen parancsszó.</p> -<p>A másik ikertestvér letérdelt ugyanarra a helyre, a honnan -testvére lebukott, s ugyanarra a helyre hajtá le a fejét, a honnét -azé legördült.</p> -<p>– Emberek! őrjöngők! Megálljatok! ordítá Riumin, reszketve az -iszonyattól; ne hajtsátok végre rettentő áldozástokat. Esküszöm -nektek hitemre, katonai becsületszavamra, esküszöm saját szenvedő -családom jó és balsorsára, hogy el nem árullak titeket! Soha -senkinek egy szót sem mondok el abból, a mit itt láttam. Hagyjátok -abba!</p> -<p>– Késő már, földi úr! kiálta a sztaroszta. Nincs semmi alku. Te -hittál bennünket Jehova elé, mi megyünk. Te megloptad a mi -titkainkat, hogy fölfedezd a czárnak, az archimandritának: ismerd -meg azokat végig s aztán fedezd <span class="pagenum"><a name= -"Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> fel nekik! Ime, látni fogod, -hogy hajtja le a fejét egyik férfi a másik után az áldozatkehely -felé s meg tud halni egy sóhajtás, egy könyhullatás nélkül, s mikor -az utolsó megmarad, a ki az utolsóelőttit föloldozta az élet terhei -alól, az leszek én, az föl fogja gyujtani magára és halott-társaira -a megfertőztetett Istenházat és tetszeni fog az égő áldozat az -Úrnak! Ezt nevezik tűzkeresztségnek a chlisztik, skoptsik és -moraltsikok! Harmadik! végezz!</p> -<p>Riumin e rémjelenetben az őrültek erőszakos dühét érezte minden -idegein végigvonaglani. Meg kell tébolyodnia, ha ezt végig nézte! -Negyven férfi vakbuzgó öngyilkosságát! Hirtelen fölragadta a -vállára az alélt leányt s azzal erőszakosan utat tört magának a -tömegen keresztül a templomajtóig s kirohant a szabadba.</p> -<p>A szeme előtt lefolyt rémjelenetektől egészen el volt -kábulva.</p> -<p>A templomüregből kihangzott a búsan ődöngő ének:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Hogyha véred -elfolyik,<br /></span> <span class="i2">Ne kiálts…<br /></span> -<span class="i0">Megszámlálja cseppjeit a<br /></span> <span class= -"i2">Messiás…»<br /></span></div> -</div> -<p>A feje fölött pedig a pacsirta énekelt a levegőben s a mezőkön a -juhok kolompja csengett. Agyában oly zürzavar volt, mint mikor -valaki nehéz álmokat lát s álmában sejtelme támad, hogy mindez nem -való; akar, de nem tud fölébredni; a karján tartott alélt leányka, -a mint fejével hátracsüggött, földet seprő hajával minden perczben -gátolta lépteit, nem tudott tőle haladni; épen úgy, a hogy álmában -akar az ember futni és nem tud.</p> -<p>Egyszerre hangos lónyerítés riasztá föl. A templom -tornáczoszlopához volt kötve egy paripa. Saját cserkeszlovára -ismert benne. Vagy inkább a paripa ismert ő benne a gazdájára. Ez -eszméletéhez téríté. E rémületes telepről menekülni kell! Ez a -legelső feladat. Merre? Hová? Egyedül? Sőt nem is egyedül, hanem -egy félhalott leánynyal az ölében. Hová lett az oszszet útitárs? -<span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span></p> -<p>Mindezen kérdésekre csak az az egy volt a felelet, hogy merre -nem lehet fordulni? A falu felé nem, ott az özvegyasszonyok -dühkiáltása zeng már.</p> -<p>Utoljára is arra az ötletre bízta magát, hogy az egymáshoz -szokott cserkesz-lovak egyike utána talál a másiknak s ráhagyta -magát a lova ösztönére. A leányt oda fektette maga elé a -nyeregbe.</p> -<p>A paripa a Tamera vára felé tartott.</p> -<p>Félórai futás után, a mint visszatekintett Riumin az elhagyott -falu felé, látta magasra szállni a füstoszlopot, a mint a -fanatikusok által fölgyujtott templom égett. Azok szavoknak álltak: -«elmondhatod a hatalmas czárnak, hogy vannak végtelen birodalmában -ilyen boldog népek, melyeknek férfiai így tudnak meghalni».</p> -<h3>VI. A KAUKÁZUSI LÁZ.</h3> -<p>A legelső patakhoz érve, Riumin leszállt a lováról s az elalélt -leány fejét hűs vízzel locsolva, ismét életre kelté őt.</p> -<p>– Mind meghaltak? Ez volt az első szava a leánynak.</p> -<p>– Kik? kérdé Riumin, bámulást tettetve.</p> -<p>– Öcséim. Rokonaim. Apám. Valamennyi férfi!</p> -<p>– Álmodtad azt, szólt Riumin. Tégedet elűztek velem együtt. -Félsz-e velem jönni?</p> -<p>A leány azt felelte rá «nem».</p> -<p>– No hát ülj föl a hátam mögé a nyeregbe s kapaszkodjál -belém.</p> -<p>– Hová megyünk?</p> -<p>– Nem tudom. A hová a lovam visz.</p> -<p>Az pedig a Tamera várához vitte vissza őket.</p> -<p>Jó este volt, mire az első rommaradványokat elérték.</p> -<p>A paripa nyeríteni kezdett és sörényét rázogatta. Szavára a -távolabb romok közül más ló nyerítése felelt. Azok már ismerősök -voltak.</p> -<p>– Az oszszet itt vár rám, mondá Riumin s örült neki, -<span class="pagenum"><a name="Page_66" id= -"Page_66">-66-</a></span> hogy ismét rátalál útitársára a lova -ösztöne után. Csak azon csodálkozott, hogy az nem jön eléje, mikor -közeledő lova nyerítését hallja.</p> -<p>A tört csapáson visszatalált a több nap előtt elhagyott -tanyához. Ott azután meglelte útitársát is.</p> -<p>De minő állapotban.</p> -<p>Az oszszet ott feküdt a fűben, az akolnak készített romboltozat -bejárata előtt s nem birt megmozdulni.</p> -<p>Se megmozdulni, se nyugton maradni.</p> -<p>Mert a mellett, hogy lábán állni vagy karjait felemelni nem -birta, minden tagja folyvást reszketett és vonaglott, mint egy -nyavalyatörősé, arcza zöld volt és szemgolyói sárgák; szája -nyitva.</p> -<p>– Mit csinálsz itt? kérdé ijedve Riumin.</p> -<p>– Nem látod? Haldoklom.</p> -<p>– Mi bajod?</p> -<p>– Nem hallod? A békák!</p> -<p>Három-négy sárgahasú, kékzöld hátú béka ült ott a romok nyirkos -kövein s fölváltva énekeltek; ha az egyik elhagyta, a másik -rákezdte: «ülüm, ülüm chva!»</p> -<p>– Megkaptad a hideglelést? szólt Riumin, odatérdelve mellé.</p> -<p>– Ne sokat ápolgass, mert te is megkapod. Ez ragályos.</p> -<p>– Mit kivánsz? Mit tegyek veled?</p> -<p>– Megcsinálod számomra a «gurbánt», s belefektetsz szépen.</p> -<p>– Nem! Nem! Én azt akarom, hogy meggyógyulj! Légy bizalommal. -Meggyógyulsz.</p> -<p>– Jobban tudja azt a chva béka! Hagyj föl velem. Minden -varázslója a kerek földnek el nem tudja csendesíteni ezt a -reszketést. Vágyom le a hideg földbe. Mindenem ég belül. Ezrével -láttam én az embereket így meghalni. Moszkókat és oszszeteket. Tíz -közül egy gyógyult meg. Az is nyomorék maradt. Csak arra kérlek, -hogy ruhámmal együtt temess el, s kardomat tedd a jobb kezem -felől.</p> -<p>Aztán elkezdett félrebeszélni, s szavainak nem volt <span class= -"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> semmi -értelme, fél óra mulva dühbe ment át a hagymáz; ordított, dalolt. -Egyszer csak, mintha visszatért volna életereje, fölugrott, -elkezdett szaladni, egy kőben elbotlott, s végig zuhant a földön, -akkor aztán még hanyatt fordult, a két karját szétterjesztette, és -elcsendesült.</p> -<p>Riumin odasietett hozzá.</p> -<p>A haldokló egészen magánál volt már, ráismert útitársára, s -nevén szólítá őt.</p> -<p>– Riumin! Vigyázz. A szentet az előbb elhurczolta a bajuszos -goszpodár. Még visszajön. Aztán Weljaminoffnak megmondd, ha -visszakerülsz, hogy mikor egyszer a Szemes folyó kiszárad, akkor -őrizze magát az árvíztől.</p> -<p>Nem lehetett tőle megkérdezni, hogy mit akart ezzel mondani, -mert meghalt.</p> -<p>Riumin az egész éjet azzal tölté, hogy sírt ásott utitársa -számára. Mikor beléfektette, kivánsága szerint rajta hagyta minden -öltönyét, még a saját orosz egyenruháját is, de mégis, mikor a -hantot rá kezdte hányni, megesett a szíve azon a szép fényes -érdemrenden, a mit ő egy hosszú hadjáratban vivott ki magának, azt -nem tudta eltemetni a föld alá, visszavette s eldugta a keblébe, s -aztán szép gurbánt emelt a halott fölé, négy hatalmas kővel a négy -szegletén. Izméne segített neki a munkában.</p> -<p>Virradat felé elnyomta Riumint az álom. A mult éjjeli virrasztás -és a kedélylázító izgalmak úgy ellankaszták, hogy akarata ellen -aludt el.</p> -<p>Mikor fölébredt, valami kínos bágyadtságot érzett minden -tagjában. Föl akart kelni, de a feje oly nehéz volt és a karjai, -mintha mind ólomból volnának. Torka ki volt száradva és szemei -égtek. Hátán borzongó hideg futott végig, mely megrázta minden -tagját. A chva békák ott ümmögtek köröskörül a falon.</p> -<p>Izméne pedig ott ült a lábainál, s egy puszpanggalylyal hajtotta -arczáról a muszkitókat.</p> -<p>– Úgy fázom! rebegé Riumin. Úgy reszketek, mintha valami rémtől -félnék! Oh bizony az olyan rém volt, a mitől <span class= -"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> illik -félni. Ugyanaz a rém, a ki Tagánrogban I. Sándor czárnak fülébe -sugdosta ugyanazzal a hideg lehellettel: «jer velem! szíved fölött -orgyilok függ! nekem van egy jó kis hűvös menedékem… rejtsd el -magad oda… ott rád nem talál majd!» És a czár el is ment a -suttogásra… Ez a pontusi láz lehellete!</p> -<p>A leány rögtön felszökött, egy nyaláb apró fát vagdalt össze -baltával; azután előkeresve Riumin útitarsolyából a tűzszereket, -tüzet rakott mellette négy felől, úgy, hogy az mintegy -várnégyszögbe volt bezárva. A füst egyúttal a moszkitókat is -elűzte.</p> -<p>Riumin tudta már, hogy mi baja? ő is megkapta a kaukázusi lázt. -Ugyanaz a halálos vész lepte meg őt is, mely az égaljhoz szokott, -edzett oszszetet egy nap alatt kivégzé. Hogy fog az ő vele bánni, -az idegennel?</p> -<p>Ime tehát még el sem kezdte az útját, már eljutott a végére. Még -nem is látta a legfélelmesebb ellenséget, e földnek az urát, s már -elhal, e földnek a lehelletétől. Tűzbe sem kerül; elég volt neki a -levegő, a mely annyi ezer honfitársának elég, kik évenkint -meghalnak a nélkül, hogy ellenség szemébe néztek volna.</p> -<p>Senki sem segíthet itt rajta. Nincs közelében más, csak ez a -leány. Egy gyermek. Egy öngyilkosul kivégzett családnak, egy -gyászba borult aulnak kitagadott nyomorultja. Mit segíthetne ez -rajta?</p> -<p>Izméne odatette a homlokára a kezét. És szemeibe bámult.</p> -<p>Azután fölkelt, fölvette Riuminnak a puskáját, a mi melléje volt -támasztva egy sziklához, meg a baltáját s eltünt vele a sűrű -bozótban.</p> -<p>– Ez is itt hagyott, mondá magában Riumin; tudja, hogy ragályos -beteg vagyok s ösztöne azt mondja, hogy meneküljön tőlem.</p> -<p>És aztán várt visszatértének neszére.</p> -<p>A lázban szenvedőnek a pillanatok éveknek tünnek fel, a miknek -végét nem lehet várni. <span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span></p> -<p>Végre hangzott a csörtetés a bozótban. Egyre közelebb jött, -megállt. Csúszva látszott utat törni. Utoljára kidugta a fejét. Az -a párducz volt.</p> -<p>Hogy sunyta hátra a füleit! Hogy lihegett a piros nyelvével.</p> -<p>Egészen odajött a bozótból s farkával csapkodta az oldalait.</p> -<p>A lázbeteg rémlátása szörnyalakító erővel bir. Riumin a -párduczot királytigrisnek nézte, ősvilági szörnynek.</p> -<p>A fenevad nem mert hozzá közelíteni, csak kerülgette óvakodva, s -fejét lehajtva a földre, boszúsan ordított.</p> -<p>A lázbeteg fülében oroszlánordítás hangjáig fokozódott az.</p> -<p>Ott voltak az övében a pisztolyai s ő hagymázos viziójában -erőszakosan azt akarta, hogy kezei vegyék elő azokat, fogják rá a -vadállatra, s hogy a pisztoly nem akart elsülni, magában kiáltá a -fegyver helyett «bumm!» aztán «nesze! dögölj meg!» De a kéz nem -akart mozdulni, a pisztoly elsülni, a dúvad megdögleni.</p> -<p>Akközben magában kiszámítá, hogy a mint a körüle rakott tüzek -kialszanak, a miktől a párducz fél, az rögtön meg fogja őt rohanni -és megeszi. Addig nem mer közelíteni.</p> -<p>Egyszer aztán, a mit olyan nagyon kivánt maga előidézni, de nem -tudott, egy dörgő ropogás szólalt meg közelében s azzal a szeme -közé néző dúvad felugrott magasra a levegőbe, s aztán hanyatt -esett, a négy lábát rázva, a fejét a földhöz verve s utoljára -görcsösen elnyulva. A másik perczben előrohan a bozótból az -eltávozott leány, nem, – egy másik leány, egy dühös, szilaj mænád, -kiben nem lehet az előbbeni szelid, szenvedő, összetört alakra -ráismerni; haja iszalaggal magasra felkötve, s a mint a termetét -fedő lepel övébe fel van tűzve s térdeit és lábszárait fedetlen -hagyja, úgy rohan oda a megölt fenevadhoz, megrugdossa azt a -sarkaival s a puska agyával fogait tördeli, utoljára a baltával -levágja a párducznak a farkát, s azt felvéve, a dereka körül köti, -mint egy övet. <span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span></p> -<p>Riumin bámulva nézte ezt a visiót.</p> -<p>Ez a «másik» leány nem sokat szemérmeskedett előtte a miatt, -hogy egyetlen lenge öltönye lábszárait nem takarja, hisz ez a -feltűzött öltöny tele volt szedve falevelekkel és gyógyfüvekkel. A -leány odatérdelt Riumin mellé.</p> -<p>Mit nézte az, hogy ez férfi, lehuzta róla felső öltönyét, -szétnyitotta mellén az inget, s két kő között összezúzott füveket -rakott ennek mellére, gyomrára, mik csípni, marni, égetni kezdték; -nagy széles faleveleket rakott homlokára átkötve iszalag-gúzszsal, -s gyógyfüveket rágott össze fogai között, mint a hogy az ősmajom -készíti a primitiv gyógyszert s azokat tömte a beteg szájába. S -Riumin érzé, hogy az égető tapasz keblén, a hűsítő boríték homlokán -s a keserű gyógyszer szájában, jót tesz neki.</p> -<p>Most egyet fordított rajta az a «másik» leány, lehuzta a hátáról -az ingét, s akkor elkezdte a válláról a derekáig végig zsurolni -azzal a levágott párduczfarkkal, s ökleivel dömöczkölni, -dagasztani, míg a kinzó borzongás helyett jótékony melegség ömlött -át rajta, s aztán ismét betakargatta szépen, s melegített köveket -rakott a lábaihoz, hogy izzadásba jöjjön.</p> -<p>Egy perczig nem volt az alak tétlen. Elfutott egy pillanatra, s -nehány percz mulva egész nyaláb mohával és száraz haraszttal tért -vissza, abból csinált ágyat a betegnek, hogy ne feküdjék a hideg -földön; aztán neki állt a fáknak baltájával, kivagdalta a -puszpángbokrokat, s a beteg fölött sátort rögtönzött belőlük, hogy -az éji harmat meg ne ártson neki, s mikor észrevette, hogy azt -nyugtalanítják a chva béka ümmögései, két darab fából castagnettet -csinált és azokat verve, elkergette az alkalmatlan halálhirnököket. -Azok azt hitték, gólya kelepel s elbujtak oduikba.</p> -<p>Riumin most már nem fázott; hősége volt.</p> -<p>– Szomjazom, rebegé. Vagy talán nem is rebegé. Ajkainak száraz -epekedése elárulá azt a leány előtt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_71" id="Page_71">-71-</a></span></p> -<p>Arra az hirtelen visszafutott az erdőbe. Fegyvert nem vitt -magával. A berek zsarnoka halva volt.</p> -<p>A beteg sokáig várta annak a «második» leánynak a visszatértét; -aztán egyszer csak visszajött az «első» leány.</p> -<p>Annak már szőlőindával volt felkötve a haja bomlatag fürtökbe, -(az erdők toilettje pazar!) s az öltönyt képező lepelnek egészen -más ránczvetése volt mint imént; nem oly merész; egészen szemérmes; -arcza is a régi szelid kép. Két kezében egy kosarat czepelt, a mi -venyigéből volt fonva hevenyén, még zölden s ez a kosár tetézve -tele azokkal a fekete fürtökkel, a miket a vadszőlő terem künn a -kaukázusi őserdőkben, a hol a szőlőt se nem metszik, se nem -kapálják, csak leszedik az erdőben, a mit az Isten adott. Azzal -letelepedett Riumin mellé, térdei közé fogta annak az ivókürtjét, s -aztán a két markába szorított szőlőfürtökből pirosló nedvet facsart -bele.</p> -<p>– Kóstold meg, igyál! szólt azután, a tülköt odatartva a -lázbeteg ajkaihoz.</p> -<p>Az nagyot ivott belőle. Nem győzött eleget inni. Az a nedv -valami kedvesen egyesíté az édeset, savanyút és keserűt, a mi mind -olyan jól esik.</p> -<p>– Adj még többet! lihegé.</p> -<p>S ennek úgy örült az a leány! Még mosolygott is az arcza. Hogy -úgy megnyerte a tetszését az itala!</p> -<p>Ismét odanyujtá neki a tele tülköt. Most már nem itta azt ki -Riumin egészen. Lehunyt szemei alól lopva a leányra nézett s látta, -hogy az a maradékot maga szürcsöli fel félrefordulva.</p> -<p>– Milyen különös, hogy ez az első leány megtudta azt, a mit -annak a másodiknak mondtam, gondolá magában Riumin s aztán valami -édes zsibbadást érzett egész valójában, mint mikor az embernek a -lelke elébb elalszik, mint a teste. S e félébrenlét alatt folyvást -látta maga előtt a leányt, a mint az egész éjjel rakta az őrtüzet -mellette s takargatá a beteget a levetett prémes felöltőjével. -<span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span> Egyik keze kimaradt annak a takaró alól s -hideg lett. Azt a leány két keze közé vette s a szájával -lehelgetett rá, hogy átmelegüljön. Mikor felébredt, akkor -megkinálta a szőlőnedvvel.</p> -<p>Hajnal felé teljes mély álomba merült Riumin s abból csak későre -ébredt föl, mikor már a nap sátora lombjain keresztül sütött. A -leány akkor is ott térdelt előtte.</p> -<p>– Éhes vagyok, mondá Riumin. (Két nap óta nem evett már -semmit.)</p> -<p>A leány örömtől ragyogó arczczal tapsolt kezeibe.</p> -<p>– Ha éhes vagy, akkor már nem vagy beteg! Mindjárt jövök. De ne -hagyd elaludni a tüzet.</p> -<p>Riumin úgy találta, hogy már ki tudja nyujtani a kezeit s a -pisztolyát is meg tudja már ragadni s képes lombokat rakni a -mellette égő tűzre, de felkelni még nem volt kedve.</p> -<p>Üdülők szokása szerint, azon törte a fejét, vajjon mit fog neki -enni hozni az eltávozott leány? Ugyan mi minden van itt az erdőben -megehető. (Az erdők menüje pazarló.)</p> -<p>Egyszer aztán megint zördült a haraszt s előtánczolt ismét az a -«másik» leány. A haja megint másképen volt felcsavarva s összekötve -egy páponya-indával (physalis alkekengi), melynek nagy sárga-vörös -tulipános gyümölcssikjai homloka körül csengtek-bongtak, mint egy -sor csengetyű, ruhája szegélye ismét fel volt emelve, azt kezében -tartá, s a másik kezével egy lombos babérfa-ágat forgatott a feje -körül; és verekedett, valami hat-hét fáczánnal, a mik dühösen -repkedtek a feje körül.</p> -<p>A leány szilajon csapkodott a madarakhoz, a mik ellenségül -támadtak rá minden oldalról (a tyúkméreg nevezetes) s alig birta -őket elverni magáról.</p> -<p>– Lőjj hát közéjük! kiáltá Riuminhez.</p> -<p>Oleg felemelte a pisztolyát s a madárcsapat közé lőtt, egy -leesett, a többi rikoltozva rebbent szét.</p> -<p>A leány felkapta fél kezével a lőtt vadat diadalmasan, -<span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span> másik kezével ruhája szegélyét emelve; -így futott oda Riuminhoz; aztán kitölté előtte, a mivel leple meg -volt töltve, egy sereg fáczántojást.</p> -<p>– Lásd, ez fog neked majd jól esni.</p> -<p>Riumin kezdett rátérni, hogy ez a két leány csak egy.</p> -<p>Izméne három fáczántojást egymásután a forró hamuban lágyra -főzve, megitatott Riuminnal; a ki ennél nagyobb delicatesset sem a -«téli palota» estélyein, sem a maison dorée lakomáin nem izlelt -soha.</p> -<p>– Lásd, már meggyógyulsz, ha jól esik az evés.</p> -<p>Riumin valami lankasztó gyönyört érzett ez után.</p> -<p>– Izméne! sugá a leánynak: légy te nekem testvérem.</p> -<p>A leány mosolygott, a fejével bólintva inte s megcsókolta Riumin -ajkát.</p> -<p>És Riuminnak már jól esett a csók.</p> -<p>Talán igazán felgyógyul még?</p> -<p>Most ismét mély álomba merült, s a mit azalatt összeálmodott, -azt mind olyan elevenen látta, mintha ébren élné át.</p> -<p>Mire fölébredt, már a nap alkonyatra szállt, bogárzümmögésre, -prücsökczirpelésre hallgató csend volt körüle: ünnepe a -természetnek; semmi békavartyogás, semmi sakálüvöltés a berekben, a -nap utósugarai átszürődtek a zöld lombokon. S zöld aranyszinnel -fátyolozták be azt a tündéralakot ott előtte, ki kezeit egymásba -téve, leste fölébredte perczét. Erdők sugáros homályából, bokrok -illatából látszott ez alak teremtve lenni.</p> -<p>Riumin még most is álomlátványainak befolyása alatt állt.</p> -<p>– Izméne, szólt a leányhoz: légy az én szentem!</p> -<p>Izméne oda térdelt melléje.</p> -<p>– Tartsd ide a füledet az én szájamhoz, hadd gyónjam meg, a mi -lelkemet terheli.</p> -<p>A leány úgy tett.</p> -<p>És aztán Riumin meggyónta neki mind azt a bünét, a <span class= -"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> mi őt ez -útra hozta. Oly igazán elmondott neki mindent, mintha papnak gyónná -meg. A leány megtudta, hogy ki ő és miért jutott ide?</p> -<p>És már most itt vagyok, és nem mehetek tovább, suttogá tovább a -kór. Lefeküdtem és nem kelek föl többet. Ha meghalok, arra kérlek, -ne vesztegesd idődet, erődet azzal, hogy eltemess; van a -Kaukazusban sas elég, azok dicső madarak, majd elvégzik. A helyett -tedd meg azt, hogy törekedjél Szucsuk-Kalehba eljutni. Itt a -paripám; az irányt megmutatja a Szemes folyam, meg a «leányok -útja». Ott keresd föl a fővezért, Weljaminoff tábornokot. Vidd el -hozzá ezt a rendcsillagot, a mit kezedbe adok. Mondd meg neki, hol -találtál, hol hagytál el; mondd meg neki, hogy kötelességem -teljesítésében haltam meg. A mennyit a rám bizott föladatból -megtudtam, kezdetnek elég: jöjjön a nyomomon más tovább. Azután -vidd el magaddal zsebórámat, annak a belső lapjára van festve egy -nő, egy férfi, meg egy kis gyermek arczképe. Te már tudod, hogy kik -azok? Mondjad meg a tábornoknak, hogy ezek számára -engedelmességemmel és halálommal kiérdemeltem a kegyelmet. Azután -indulj neki a világnak. Menj, a míg reájuk nem találsz azokra, a -kik az óralapon le vannak festve. Ha Moszkvában lesznek otthon, -keresd föl őket palotájukban, ha Szibériában lesznek otthon, keresd -föl a gunyhójukban, s mondd meg nekik, hogy az én hugom voltál, az -ő leányuk, testvérük lettél. S beszéld el nekik, a mit felőlem -megtudtál. Úgy-e, így fogsz tenni szentem?</p> -<p>– Nem fogok így tenni, mondá rá Izméne. Eszedbe se tartsd, hogy -meghalj. Én nem engedlek. Két nap mulva semmi bajod: tovább -megyünk. Hiszen Isten vigyáz te rád. Hogy az oszszet kalauzod -meghalt, az Isten gondviselésének tanusága. Ha ennek a kiséretében -mentél volna tovább, a legelső adighé aulban fölismerték volna. S -tudod, hogy mit csinálnak az adighék, ha egy kémet elfognak, a -kiről megtudják, hogy orosz tiszt? Lehúzzák <span class= -"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> a sarkáról -a bőrt s az eleven husra egy darab, sertéivel befelé fordított -disznóbőrt kötnek s azt mondják, «már most szaladj, ha tudsz!» Az -oszszet kisérő első szava elárulta volna, hogy nem vagy lazisztáni -énekes. De ha én leszek a kisérőd, az egészen más lesz.</p> -<p>– Te akarsz az én kisérőm lenni?</p> -<p>– És kalauzod is. Apám, mikor messze utakra járt, távol -országokba, a hol az ötvösök városai vannak, a városok, a mik -térképeiteken meg sincsenek jelölve, sokszor magával vitt engem; én -voltam a kegyencze.</p> -<p>– Kegyencz leánya voltál? s mégis oly iszonyuan föl akart -áldozni!</p> -<p>– Hát hiszen épen azért akart föláldozni: a zsoltár azt -parancsolja. A mit legjobban szeretsz: azt megöld! Láttad volna azt -a leányt, a kit előttem avattak föl szentnek, az volt a gyönyörű -szép leány! Azt szerette még minden ember!</p> -<p>Riumin nem mondta meg neki, hogy látta azt, és milyennek -látta?</p> -<p>– Az én jó atyám magával hordozott mindenüvé; nem tudott -elhagyni, úgy szeretett. Ezeken a hegyeken túl egész világ van. A -hány völgy, annyi népfaj. Neveiket elszámlálni egész tudomány: -dzsigetek, ubichok, sapnuchok, catuchaiczok a legközelebb lakók; -túl rajtuk a ksiták, galgárok és jezidek, egész az Udi országig, a -hol a gazdag és hatalmas szuánok laknak. Ezek valamennyien még nem -hiszik azt, hogy az orosz birodalom hatalmasabb, mint akármelyik -szomszéd falu s annak a czárja erősebb ellenség, mint akármelyik -ghirai khán és mullaló. Ők egymás között folytatnak harczot. Ha -valaha egyesülnének, rettenetesek volnának. S azokon túl az Elborus -déli oldalán laknak még a tsúsok, psávok, chewsárok, a kiknél nem -jártunk. S tulnan kelet felé lakik a csecsencz nép, a kabardi, a -kikkel már harczoltatok, a lázi, a kit már legyőztetek, az avar, a -kit már elcsábítottatok. <span class="pagenum"><a name="Page_76" -id="Page_76">-76-</a></span></p> -<p>Az érdekeltség, a mit Izméne szavai támasztottak, elfeledteté -Riuminnal, hogy beteg. A válság utáni kórállapotot egy érdekfeszítő -kedélyizgalom gyorsabban megszünteti, mint Galenus minden -arcanumai.</p> -<p>– Mondjad csak, mondjad tovább! Te jártál e népek között?</p> -<p>– Igen. Én eltanultam dalaikat, tánczaikat. Ismerem az egyes -népek hőstörténeteit, a miktől azok fellelkesülnek. A vándor -lazisztáni énekesek úgy szokták, hogy rabnőjük énekel és tánczol, -ők csak zenével kisérik; a mely énekes a «beke» (nemes) névre akar -érdemes lenni, az így tesz: azt megünneplik; a melyik maga gajdol, -arra gyanakosznak, hogy dagesztáni kém, s odább küldik. Én leszek a -te rabnőd, a ki tánczolva, dalolva kisér majd.</p> -<p>– Te? Húgom is, szentem is, rabnőm is! suttogá bámulva -Riumin.</p> -<p>– Ha a czár így parancsolja, rebegé Izméne, meghajtva a fejét. -(«Czar kazál!» E szó az alpha és az omega az orosz ábéczében.)</p> -<p>És Riumin elmélázott rajta, hogy mégis dicső egy intézmény ez! -Oroszország a maga számüzöttjeit, üldözöttjeit kiteszi egy -sziklapartra, a hol meghódíthatlan ellenségei laknak. Az üldözöttek -menekülnek saját fajuk hatalmasai elől, jobban rettegve a czártól, -mint a cserkeszektől, huzódnak minél beljebb a kietlen -hegyszakadékok közé. A vad, törhetlen idegen bennszülött látja, -hogy valaki letelepedik közé, a ki még nálánál is határozottabban -gyülöli a moszkót s a közös harag alapján barátságot köt vele. -Ezeknek a nyomán aztán nyomul előre a hódító had. Elől az üldözött -fanatikusok, a skoptsik, chlistik, moraltsikok, a kik -fegyvertelenül, fedetlen mellel rohannak bele a farkasverembe; -mikor azt betöltik, akkor jönnek utánuk az igazhivők a kettős -kereszttel és a congrevröppentyükkel.</p> -<p>Ez alatt a leány öltözetét vizsgálta Riumin. <span class= -"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span></p> -<p>– De hisz, hogy vihetnélek magammal, mint tánczosnőt. Nincs egy -öltözeted, a miben emberek előtt megjelenhess.</p> -<p>– Csalatkozol. Épen így jó. A lazisztáni énekes, az igazi -«beke», nem ad a rabnőjének más öltözetet, mint a «csadrit». Ez az, -a mi engem körülvesz. Ha gazdag a trubadúr, akkor drága csadrit -vesz neki, a milyen a tied. S ha vitéz a trubadúr, akkor lő egy -párduczot, s annak a bőrét ajándékozza rabnőjének palástul, s az -viseli azt, azon kicserzetlenül, a hogy lehántották, annál nagyobb -dicsőség a gazdájának, ha nem szűcs kezéről került a párduczbőr. -Legfeljebb elől, a vállon, a hol a párducz karmai összeérnek, -ékesíti azt egy drága boglár. Nézd, az enyim már készen van!</p> -<p>Azzal elfutott a fal mögé Izméne. A párduczról azalatt, míg Oleg -szunnyadt, az a «másik» leány lehuzta a szép tarka köntöst s -kifeszíté száradni a napra.</p> -<p>Az a «másik» leány jött elő a fal mögül azután, derekán átkötve -a pompás bacchansnői palást s hogy semmi se hiányozzék hozzá, a -vállán összeérő két előlába a párduczhüvelynek szépen össze volt -tűzve a fényes Alexandre Newsky gyémántokba foglalt -érdemcsillagával.</p> -<p>Riumin fölemelkedett a kezére fektéből s kaczagott -gyönyörüségében. S ezzel a kaczajjal el lett kergetve a betegsége -pokolra.</p> -<p>Most már nem gondolkozott meghalásról, hanem főzte a terveit -azokból a regékből tovább, a miket Izméne, melléje lekuporodva, s -térdeit kezei közé fogva, elmesélt neki, miket apja utazásai alatt -ellesett, a kinek ő kegyencz gyermeke volt: a paradicsomi tájakról, -a sapszuch asszonyokról, kik a csatákban kelevézzel, saskával -harczolnak, s hogy elvegyék az ellenséges férfi bátorságát, viadal -közben kitakarják kebleiket: beszélt neki Manszur Éliás nagy -próféta hadvezérről, ki többször eltemetteté magát ravaszul, hogy -az ellenséget támadásra csábítsa, s mikor az jött nagy bizakodva, -előtört a sírjából, s jót vert rajta; a <span class= -"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> családi -harczokat folytató derebiekről, kik egyik aullal a másik ellen -folytatják ivadékról-ivadékra a vérboszu harczát; a jezidek -lakomáiról, hol a vendég egy palacsintát kap asztalkendő gyanánt, s -végül megeszi az asztalkendőjét; a hegyektől eltemetett városról, -melynek utczáit ma is be lehet járni fáklya mellett, s a hajdani -királyresidentiáról, Aniról, melynek minden palotája most is úgy -áll, mint ezer év előtt, fehér, rózsaszin és fekete kövekből tarkán -fölépítve: de kétszáz év óta nem lakik benne ember. A régi királyok -óriási arany koronáiról, mik semmi emberi fejre nem valók, s ott -csüggnek a kartuli bálványtemplomban fölakasztva; a muriditák -«naib»-jairól és «imám»-jairól, kik papok, próféták és hadvezérek -egy személyben és a «murtizigátorok»-ról, a cserkeszek «ezer» -emberéről, mely mindig megmarad ezernek; nevük «a halhatatlanok», -kitüntető jelül fehér süveget viselnek; s aztán a természeti -tünemények nagyszerű voltáról, a viharokról a vízrohamokról, a -Deodorák jéghegytáj-idomító csuszamlásairól, mely folyamokat zár el -s tavakat növel, városokat merít el mély tengerszem fenekére, s a -csodaszerű kaukázusi délibábról, és aztán a «chariate» törvényről, -mely az egész Kaukázus minden nemzetét egyformán kötelezi, s végül -a mesés Alzahira királynéról, a kit minden nemzet fél, tisztel és -imád, s viszálykodásaiban birául, veszedelmében segélyül hiv, de a -kinek országáig Izméne és atyja soha sem tudtak elhatolni.</p> -<p>Már a csillagok jöttek és eltüntek a sötét lombok sátora fölött, -és Riumin még mindig ámulva hallgatta, a mit a leány beszélt. -Izméne utóljára oda simult mellé, s fejét odatette az övéhez a -mohvánkosra, a karját válla körül fonta: «meg ne fázzál, édes -bátyám!»</p> -<p>Saját melegét adta volna neki kölcsön.</p> -<p>Riumin gyöngéden el akarta őt tolni magától:</p> -<p>– Félsz tőlem? kérdezé a leány szomorun.</p> -<p>– Félek miattad. Betegségem ragályos, meg találod tőlem kapni. -<span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span></p> -<p>– Hát nem vagyok én a te szented? Mitől félhetsz? Aludjál -szépen.</p> -<p>S lecsókolta a szempilláit.</p> -<p>S Riumin megtanult szót fogadni a rabnőjének.</p> -<h3>VII. A KAUKÁZUSI DÉLIBÁB.</h3> -<p>A pontusi láz, mint minden endemikus kór, olyan, hogy ha -mindjárt elejét veszik a bajnak, oly gyorsan elmulik, a hogy -támadt. Harmadnapra már Riumin nem érzett utána egyebet, mint -szertelen nagy éhséget: a visszatérő életerő -szállás-csinálóját.</p> -<p>Szerencsére, a hol fáczán van az erdőn, s asszonykéz a közelben, -ott nem lehet a lakoma felől zavarba jönni. Izménének csak arra -kellett ügyelni, hogy ápoltja egyszerre sokat ne egyék a jóból -reggelire.</p> -<p>Fölséges reggel volt. Az erdő átfülve a cziprus és babérfa -ámbraillatától, a falevelek hegyén gyémántmilliók gyanánt ragyogott -a harmat, a beszivott lég tele volt gyógyerővel.</p> -<p>– Most sietnünk kell innen! mondá Riumin. Falvatokból aligha el -nem látogatnak majd ide, a régi szentet keresni s az nem jó volna, -ha téged itt találnának.</p> -<p>– Előbb azonban ki kell kémlelnünk a környéket, szólt Izméne. -Mert a közeli völgyek most mind teli vannak a tengerparti vidékről -ide menekült abcházokkal, s azokkal nem lenne jó most találkoznunk. -Ha pedig az én falum népe lát meg kettőnket együtt haladni, az meg -épen elárul a cserkeszeknek, s kelepczébe juttat. Azért szét kell -néznünk, merre szabad az út. Csak azután a Szucha hegyen túl -lehessünk, ott már majd elvezetlek én minden veszély nélkül.</p> -<p>A kémszemlészet végett fel kellett kapaszkodniok a Tamera vár -kiváló tornyára, a hol már volt egyszer Riumin. Nem érzett semmi -testi gyöngeséget többé, még ő segített Izménének is a -felkuszásban. <span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span></p> -<p>S bizony nem bánta meg, hogy ide felhatolt. A látvány kárpótolta -érte.</p> -<p>A multkor látott gyönyörű völgyek, halmok helyén egy sima tenger -terült el nagy messziségben. Ködtenger. Felülről nézve épen olyan a -felhő, mint a hullámos oceán, csakhogy nem zöld, hanem vakító -fehér, mintha a hó tornyosulna dagadó habokká. S a tündöklő tenger -körül, mint szigetek válnak ki a magasabb hegyormok, s úszni -látszanak benne el-elmerülve, meg kiemelkedve.</p> -<p>– Lásd! Megint Isten keze oltalmaz bennünket, mondá Izméne, a -végtelen új képre mutatva. Befedte köddel az egész tájat s ez -eltakar bennünket az emberek szemei elől, a míg a hegyháton végig -haladunk, hogy meg ne láthasson senki. Nem kell félnünk senkitől. -Az őrszemek nem láthatnak, a nyájakat nem hajtják fel a hegyekre -ilyenkor. Csak azt kell megvárnunk, míg a köd egészen felszáll -idáig.</p> -<p>Azalatt ráért Izméne leülni egy csonka oszlopára a romnak s -eddig csak mindenféle folyondárindákkal felkötözött haját rendesen -két tekercsbe fonta. Csak szalag hiányzott hozzá.</p> -<p>Azt is adott az Isten. Riumin észrevéve a szükséget, leszállt az -éji tanyához, leoldozta a cziterájáról a selyemszalagot (egy -kantársallang is helyettesíti azt) s azt kétfelé vágva, oda vitte -Izménének: «Fond ezt a hajad közé.»</p> -<p>S a leány elkészíté toilletjét.</p> -<p>S azt mondhatni, hogy az fejedelmi öltözet volt. Csadrinak egy -nemes lovag aranyvirágos szövetű kashmir öve, palástnak a -legpompásabb párducz hüvelye, mit a viselő maga szerzett fegyveres -kézzel, annak a boglárcsatja egy tündöklő rendcsillag, közepén egy -szent lovag zománczképével, négy ágán gyémántszegélylyel, a másik -négyen kétfejű sasokkal, s a leány hosszú hajfürteiben az a -császárpiros szalag, a miért ezer meg ezer áhitó uraság térden -mászik föl a trón zsámolya lépcsőin s míg meg <span class= -"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> nem kapta, -róla álmodik, ha megkapta, attól üdvözül. Jól illett a szép leány -aranyhajába.</p> -<p>Egyszerre, a mint a köd folyvást magasabbra emelkedett a -völgyből, a távol Szucha hegy fölötti szürke ürességből két óriási -emberárny merült elő. Egy férfi, a ki fegyverére támaszkodik s egy -leány, a ki a haját fonja. Két titáni árnykép, kékes-szürke szinnel -az opálsápadt égre rajzolva.</p> -<p>– Nézd, a kaukázusi délibábot! kiálta fel a leány oda -mutatva.</p> -<p>S arra a fantom leány alakja is felemelte kezét és felmutatott. -De az már mintha a végtelenbe mutatna.</p> -<p>Riumin elbámult a megragadó tüneményen. Tudta jól, hogy mi -az?</p> -<p>A rigai egyetem növendéke volt. Tanult a fény és lég -meteorjairól eleget; de azért még sem állhatta meg, hogy azt ne -mondja:</p> -<p>– Vajjon szerencsénk, vagy szerencsétlenségünk hirnöke-e e -tünemény?</p> -<p>A leány pedig üdvözült volt attól a gondolattól, hogy az ő -alakját Riuminéval egyesítve tünteti föl a távol ég.</p> -<p>Nehány percz mulva nagy ködgomoly tolakodott elé s letörülte az -óriás árnyakat az égről.</p> -<p>Lehetett útnak indulni.</p> -<p>A «leányok útja» keresztül vonul az egész hegyországon, ha nem -is lehet alatta érteni európai fogalmak szerinti utat.</p> -<p>Ezt a hegygerinczekre fölkapaszkodó, sziklaoldalakon végig -szédelgő, rohanó hegyi folyókon átvezető utat csak egy különös -ajándéka a természetnek teszi lehetővé: ez a kaukázusi ló. A -hegylakónak elválhatatlan barátja, kiegészítő része. A -cserkeszeknek azért vannak olyan kicsiny lábaik, mert azok soha sem -járnak gyalog. A pásztor lóháton őrzi a juhait s az asszonyok -lóháton járnak a szomszédba látogatni. Lóháton gyülnek össze a -vásárra, lovon <span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span> alkusznak, adnak, vesznek, lóháton -dalolnak, mulatnak, isznak, lovon vadásznak és lóháton -imádkoznak.</p> -<p>S a kaukázusi lónak gondolkozó esze van; az együtt tud érezni a -hegylakó emberrel. Épen úgy szereti a szabadságot, a maga esze után -való járást. A kaukázusi ló soha sincs istállóban; telet, nyarat a -fa alatt tölti. Annak a két szeme nem arra való, hogy betakarják -ellenzővel, hanem hogy lásson vele. Ő maga kinézi messziről, merre -van az út, a mi a völgyből kivezet; ha hegyszakadék áll eléje, -annak messziről neki fut, úgy ugrik át rajta: ha gyanus sziklaútra -talál, előbb az első lábával megtapogatja a talajt, hogy megbirja-e -a kiálló kő az ő terhét, ha lehetetlennek látszó meredek elé jut, a -maga eszében zegzug útban mászik föl rá. Nem botlik és nem ijedez. -A veszélyt messziről észreveszi, s lovagját figyelmezteti reá. Csak -beszélni kell vele okosan, mint egy emberrel és megérti. Éjszaka is -tájékozni tudja magát az erdők tömkelegében. S ha valahol meg kell -hálni, nem vár abrakot; a mint a zablát kivették a szájából, keres -ő magának, a mivel jól lakjék s nem kell neki se pányva, se békó, -nem szökik el; a füttyentésre visszajön; s őrizet se kell neki a -dúvadak ellen, farkast, sakált, még a fiatal párduczot is úgy -megrugdalja, hogy békét hagy neki. S ha meg aztán igazi nagy -veszély elől kell menekülni, nem kell neki ostor, s ha szemközt -kell menni a veszélybe, nem kell neki sarkantyu: a lovagja -odavetheti a kantárt a nyakába s mind a két kezével harczolhat; a -paripája olyankor harczoló bajtárs. S ha megsebesül, átölelheti a -paripája nyakát, az bizton hazaviszi.</p> -<p>Mire a köd fölszakadt, Riumin és Izméne már a szuchai mély úttól -voltak elfedve, a hol már szemközt jövő utazókkal találkoztak, a -kik a «galgár» nép tartományából jöttek, s hosszú selyem -kecskeszőrt szállítottak drága szőnyegkészítéshez; Izméne rájuk -ismert a turbános hegyes süvegeikről s tudott velük beszélni. A -Kaukázus-lakók nemzetiségét a föveg mutatja messziről: a csecsencz -magas, <span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span> kalpagalakú papást visel -bocharaszőrméből, a chavsur csuklyaszerű baslikot, az oszszet -hegyes süveget, a georgiai gömbölyű sipkát, a szuani karimás -kalapot, az udi sisakforma sima bőrkucsmát, s a dagesztani egy -lapos tányéralakú bőrt, szijjal lekötve, míg az imeretiak már -turbánt hordanak. Azoktól megtudták, hogy a hegyszoroson tul lakó -galgárok mostani ghiraiját Tsenglinek hiják, a ki Chod várában -lakik. Fiatal huszonöt éves férfi. Az öreg ghirait Nachalit tavaly -ölték meg a Jezidek egy éjszakai rablókaland alkalmával, a hol a -jezidek voltak a megtámadók, a mi még mindig a rováson van nekik. -Tsengli ghirai épen most nagyszerű vadászatra készül bölényekre. Ez -óriás bikafaj már akkor csak a Kaukázus őserdeiben létezett.</p> -<p>Riumin megtudta a galgároktól, hogy a ghirai városához egy -közelebb út is vezet, mint a melyet a teherhordó állatokkal járnak -a Jachwa folyó mentében, azon még alkonyat előtt eljuthatnak -Chodba, legfeljebb medvékkel és farkasokkal lesz egy kis -vitájuk.</p> -<p>Megfogadták az utasítást s a mint az ösvény letért a Jachwa -gázlójához, annak a mentében indultak fölfelé.</p> -<p>S Riumin nagyon meg lett jutalmazva e félretérésért. A Jachwa -egy széles mederben elterülő hegyi folyam, melynek sekélyei -kényelmes gázlóul szolgálnak, a zuhatagok megtört vízpárája üdítően -csapkod a szemközt jövő arczába. Egyszer Riumin a folyamzugáson -keresztül sajátszerű kopogás hangjait kezdi kivenni. Egy -kanyarulatból kijutva, maga előtt látja a zuhaj okozóját. Az egy -hajdani ércz-zuzó. De nagyon hajdani lehet, mert az épületből már -semmi sincs meg körüle, csak a hajtó kerék, a vályu és a kallók -maradtak meg, miket a mésztartalmú folyam fehér kéreggel vont be; -századok mulhattak el azóta, hogy a kallót magára hagyták, s az -örök folyam azóta folyvást hajtja a kereket és a nyilakat. Sűrű -bokor, berek magasan benőtte az egészet, de az örökmozgó gép helyet -csinált magának közötte. <span class="pagenum"><a name="Page_84" -id="Page_84">-84-</a></span></p> -<p>Itt tehát valamikor aranyat mostak!</p> -<p>A bányának semmi nyoma már, a kihordott földet azóta betakarta a -bozót, s a tárnák fölött halomra dűlt a korhadt fa; de az itt -hagyott ércz-zúzó élő tanuja a bányamívelésnek.</p> -<p>Tehát az első nyomra már ráakadt!</p> -<p>Ez új erőt adott szivének. Egy halavány sugár világított már -előtte az ismeretlen sötétségben.</p> -<p>Tovább haladtak.</p> -<p>A folyam mentén egy sűrű platánerdőtől lepett fennsikra jutottak -fel, s ott egy másik tanujelre találtak, egy hajdani vízvezető -csatorna medrére, mely a folyamtól a hegyvágányba vezetett. Valaha -ezen keresztül vezették a folyamból a vizet a bányákhoz.</p> -<p>Aztán egyszerre, mint egy ködfátyolkép alakja, előttük állt a -keresett Chod vára.</p> -<p>Három oldalról körülvéve magas szálfákkal, a negyedik oldala a -homlokzatával egy tágas zöld pázsitos térre nyilt, melyen egy egész -ménes legelt, hegyes süvegű lovas pásztorok által őrizve.</p> -<p>A várkastély meglepő izléssel volt építve. A szabálytalanság -maga képezte a modort: kisebb-nagyobb romjai párkányos bástyafalak -által voltak összekötve, s a belső tornyok befuttatva egész az -ablakokig repkényszőnyeggel.</p> -<p>A két lovas szerencsésen megszabadult attól a veszélytől, hogy a -ghirai száz vadászebétől összetépessenek, eljutott a várkastély -felvonó hidjáig s ott az őrök lesegíték őket lovaikról, a peczérek -elverték róluk a kutyákat s a szolgák felvezették őket egyenesen a -fejedelemhez, kihez épen jókor érkeztek ma. Nagy vendégség volt a -holnapi vadászatra összegyült nemes urak tiszteletére s ilyenkor a -lazisztáni énekesek a legszivesebben látott vendégek. Mert a -hegylakók saját zeneművészete, kürt és dobszóval, csak medvét -tánczoltatni való.</p> -<p>Riumin és Izméne megérkeztekor a vendégsereg és a házigazda már -jó előre voltak, s az ujonérkezőket legelébb <span class= -"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> is azzal -fogadták, hogy ételt, italt adtak eléjük, érjék a többieket utól. -Mindenből volt bőségig elég. Tyúk «gárni»-val, a mi nem más, mint -köleskása, a cserkeszek kedvencz csemegéje s erősen paprikázott -vadkecsketokány. És hozzá fölséges vörös bor, társa a hires cacheti -bornak: ott áll rengeteg agyagvedrekben, miket a cserkesz -«kwevri»-nek, a tatár «kupcsin»-nak nevez: tíz akónagyságú edények, -mikből hosszúnyelű kantákkal merik ki a bort.</p> -<p>– Ne egyél és ne igyál sokat! sugá Izméne Riuminnak. Beteg -voltál.</p> -<p>Riuminnak azonban az egész napi út alatt nagyon megjött az -étvágya s a paprikás jól esett a testnek: nem is azért volt rigai -diák valaha, hogy ivás dolgában valakinek átengedje az elsőbbséget; -s ha ráköszönték az áldomást: «Allah verdi!» ő vissza tudta adni a -köszöntést: «Jachsi jól!» úgy hogy elvégre is Izménének kellett -több eszének lenni, s mikor látta, hogy Riumin versenyt «gulájázik» -a cserkesz urakkal, bebizonyítva igaz cserkesz voltát azzal, hogy a -szűknyakú «gulából» (kulacs) fenékig ki tudja szopni a bort a -nélkül, hogy a szájáról levenné, a leány maga állt fel, hogy -elkezdjen énekelni.</p> -<p>Erre aztán a vendég urak abba hagyták a «mrævia!» kardalt, a mi -minden felköszöntésre következett s figyelni kezdtek a leány -dalára, a mit azután Riumin is kénytelen volt cziterájával kisérni -s az alatt nem ihatott.</p> -<p>Izméne elénekelt egy népballadát, a samuri várról, a mit -atyjával tett utazásai alatt tanult el vándor énekesektől. Gyönyörű -csengő hangjáért is meg lehetett azt hallgatni; de a mese is oly -megragadó, mit a cserkesz népköltészet megörökített. A samuri -királynénak egyetlenegy fia volt, s azt, mikor az országa védelmére -várat építtetett, a jósok tanácsára a vár fundamentomába élve -befalaztatá, hogy bevehetetlen legyen a vár. Gyönyörű részletei -vannak: mikor az anya búcsúzik a fiától, mikor a máguszok ráteszik -a sírüregre az utolsó követ, s mikor jön az ostromló ellenség, s az -eltemetett, befalazott fejedelemfi <span class="pagenum"><a name= -"Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> a zár alapfalából felkiált -népéhez s hősi ellenállásra buzdítja azt. Az énekközben Izméne -egy-egy jellemtánczot lejtett el, castagnetjeit csattogtatva. -Énekét és tánczát Riumin kisérte cziterájával.</p> -<p>Úr és vendégsereg el volt ragadtatva, Izméne tökéletes gruzi -énekesnőnek mutatta be magát. Útközben, játékból tanulta ő be e -dalokat s most talizmánul szolgáltak neki és Riuminnak; sorba vette -őket: «Amirani», «Dilariani», «Miri», «Omain» balladáit, miket a -népajk tart fönn századokon át; a bölcs Shosta Rusthavel «Tariel» -költeményét, mely háromezer éven át megmaradt élőnek.</p> -<p>Tsengli fejedelem fiatal, szelid arczú férfi volt, okos nyugodt -tekintettel. Mellette ült a huga: egy szép, de mozdulatlan arczú -leányka, nagy fekete szemekkel és sugár szemöldökkel: karcsú -termetén a himzett cserkeszka, melynek hosszú ujjai a keze fején -alul csüggtek, s szárnyai alól csak a fehér selyem bugyogó látszott -ki, a piros czipős lábacskákkal. A hajadonok fehér bugyogót -viselnek, a férjes nők pirosat, az özvegyek kéket. (Ez a -megkülönböztetés arra való, mert a kaukázusi nép «chariate» -törvénye szerint csak az özvegy nő lehet tanu bűneseteknél, férjes -nő és leány nem.) Az asszonyok együtt étkeztek a férfiakkal; a -cserkesz asszonyok egyenranguak: szépségüket nem oltalmazza fátyol, -hanem a kétélű kindzsál, a mi övükre akasztva, lecsügg elől.</p> -<p>Mikor Izméne elvégezte a Táriel, a «tigrisbőrös férfi» -balladáját, a vendégsereg tombolva ordítá rá a «mræviát!» s a -ghirai odainté maga elé az énekes párt. Ilyenkor szokás ajándékot -osztani.</p> -<p>– Hallod-e énekes? mondá neki a ghirai: én megveszem tőled -rabnődet, hogy adod? Ha kell arany, ezüst, adok annyit, hogy úr -lehetsz vele a hazádban, s ha itt akarsz maradni, adok annyi földet -s lovat, ökröt hozzá, hogy nem kell többet vándorolnod -aulról-aulra.</p> -<p>(No még csak ez kellene nekem, gondolá magában Riumin.) -<span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span></p> -<p>Azonban büszkén kifeszíté a mellét s kevély szóval így felelt -vissza:</p> -<p>– Tudd meg, ghirai, hogy én nem azért vándorlok énekelve aulról -aulra, mintha otthon nem volna mit ennem, hanem azért, hogy -hirdessem minden országszerte őseinknek dicsőségét s ne hagyjam -kialudni a nagyok emlékezetét. Azt is tudd meg, hogy egy «beke» nem -szokta eladni pénzért a társnéját; – se ökörért, se lóért; s én -csak olyan jó beke vagyok, mint vendégeid közül akármelyik! Nevem -Chunzab Murid! Ez a leány pedig hugom.</p> -<p>Ez a merész szó nagyon tetszett a főuraknak, még a szép -fejedelemleány szemei is kerekre nyiltak egy pillanatig; Izméne -pedig odaborult Riumin lábaihoz s hálateljesen csókolta meg annak a -kezét.</p> -<p>A ghirai a mellette ülő öreg harczoshoz sugott titokban nehány -szót s aztán hogy lecsendesedett a tetszészaj, megint odafordult -Riuminhez.</p> -<p>– No majd holnap meglátom, hogy olyan igazi beke vagy-e, mint a -milyennek mondod magadat? S minthogy olyan megvetőleg szóltál az én -ökreimről, majd mutatok én neked holnap egyet olyat, hogy -megtanulod az ökröt tisztelni. Holnap együtt jöttök velem a «Zúr» -vadászatra. Most menjenek az asszonyok pihenni.</p> -<p>E szóra az asztalnál ülő asszonyok mind fölkerekedtek és -eltávoztak. A ghirai huga odament Izménéhez s kezét megfogva, -elvitte őt is magával. A cserkeszeknél nincs az úrnő és a rabnő -között az az elválasztó fal, a mi nálunk például haute-volée és -polgárleány között. Azok alhatnak egy szobában.</p> -<h3>VIII. A ZÚR.</h3> -<p>A ghirai szava pedig nem volt üres beszéd.</p> -<p>A «Zúr», az ősbölény, az az ökör, a melyik tiszteletet tud -magának parancsolni.</p> -<p>Most már csak Oroszországnak van még bölénye; Litvániában -<span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span> és a Kaukázusban. Amott már jól őrzött -alattvaló, körülfogva tizenkét mértföldnyi területen kőfallal; -emitt még rebellis.</p> -<p>Gyönyörű fenevad! A föld oroszlánnal álmodott, mikor ezt szülte. -Épen olyan vörösbarna a szőre, mint az állatok királyáé és sörényes -a nyaka, szügye, mint azé. Termete nyakban hét láb magas és -hosszában tíz láb, homloka oly széles, mint egy férfi váll, s a -homlokot két lant alakura görbült fényes fekete szarv fegyverzi -föl, s ijesztővé teszi egy pár vad, kihivó, dühtől villogó -szem.</p> -<p>Vastag nyakának iszonyu erejét még növeli egy magasra emelkedő -púp a gerinczén, s hogy alakja még félelmesebb legyen, az álláról -hosszú fényes, fekete szakáll lóg alá.</p> -<p>S a félelmes állatnak kedve is van a harczoláshoz; ő szokott -támadni, hogy ha rejtekében háborgatják s homlokának pézsma -szagától úgy irtóznak a lovak, hogy a hol megérzik, horkolnak, -szétfutnak előle, s ugyan derék paripának kell annak lenni, a -melyik a bölénynek helyt áll; míg őt magát semmivel meg nem lehet -riasztani, mint a pipamocsok bűzével. Azt megérzi ötszáz -lépésnyiről: azért, mikor meg akarják hajtani, pipanedvvel kenik be -a hajtók süvegeik tetejét.</p> -<p>Ennek a vadászatára indult el másnap reggel az ifjú ghirai. -Hajtók és vadászok többen voltak ezernél, mind lóháton, a puskák -borzbőrből készült tokba rejtve s minden lovas hosszú lándzsával -fölfegyverezve, melynek nyele a Kaukázusban honos rotang fajú -nádból készül. Asszonyok is voltak a vadásztársasággal, de csak a -ghirai kiséretében.</p> -<p>Valamennyi vadászparipának rutát kötöttek az orra fölé, hogy -annak a szagától ne érezze messziről a bölény pézsmabűzét: csak -Riumin és Izméne lovainál mulasztották el az óvó intézkedést, -számítva arra a vastag tréfára, hogy a hetvenkedő énekest hogy -ragadja majd el a lova ijedten, ha bölény közelít. Azért vittek -magukkal asszonyokat, hogy legyen majd, a ki kaczagjon a tréfa -fölött.</p> -<p>Különösen szánakozva tekintett a ghirai Riumin kurta -<span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span> vadászfegyverére. Az övé hatalmas, ölnyi -hosszú damaszkcső volt.</p> -<p>A bölényhajtás egész hadjárat volt; elébb ki kellett puhatolni a -vadállat tanyáját s azután azt körülfogni s kiugratni a -rejtekéből.</p> -<p>A siker rendesen az időjárástól függ. Ha csendes, száraz idő -van, akkor a bölénybikának tülekedő kedve van, a bőgölyök is -csípik: ezért haragos; könnyen meg lehet lepni s akkor dühbe jön és -szembeáll akármilyen sokasággal. Hanem ha szél fú, akkor messziről -megérzi a szélmentében közeledőket s teheneit, tinóit maga előtt -hajtva, kitör, mielőtt szorosra húzhatták volna körüle a kört.</p> -<p>Ez alkalommal legrosszabb kedvében volt. A lég fülledt volt és -nehéz; a nap forrón sütött, milliárd légy zsibongott a légben; a -bölény érezte a közelgő zivatart előre s úgy elbujt az -áthatolhatlan bozót közé, hogy semmi hajszával ki nem lehetett -belőle ugratni.</p> -<p>Feltalálták a csapáját, a nyomait; de olyan sűrü berekbe vette -magát, hogy még a vérebek sem bírtak hozzá behatolni.</p> -<p>A ghirai a vérebfalkán kívül egy vadászpárduczot (gepárd) is -hozott magával; az egyik peczére tartotta maga elé fektetve a -nyeregben, a kitanított állat fejére a támadás pillanatáig sűrű -zacskó volt húzva.</p> -<p>A mit a bölény állatösztöne előre megérzett, az bekövetkezett. -Délfelé olyan zivatar támadt a völgy fölött, hogy a szakadó -záportól nem lehetett tíz lépésnyire látni; egészen besötétűlt s a -mennykő-csattogástól zengett köröskörül minden bércz.</p> -<p>A vadászok nyakukba keríték a «burkát» (a cserkesz guba csak -féloldalát takarja az embernek, a mit a vihar ellen fordít) s a -bölényre senki sem gondolt most.</p> -<p>Ekkor egy villám lecsapott az erdőbe s végig hasítva egy óriási -fenyőszálat, azt egy pillanat alatt a tövétől a tetejéig lángba -borítá. Most aztán volt már kivilágítás a nappali sötétséghez. A -szakadó zápor vízsugarai úgy tündököltek, <span class= -"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> mintha -tűzeső hullana az izzó égboltozatból. S hogy a pokolbeli képnek -uralkodó réme is legyen, a villámcsattanás s az égő lángoszlop -kivadítá a bölényt rejtekéből. Nagyot ordítva tört elő a bozótból, -iszonyú fejével rést törve maga előtt s kirohant a kerek térre, a -hol a ghirai és vadászkísérete állt.</p> -<p>A szörnyeteg ennyi embert meglátva, egyszerre a pokoli tűz és -vízvilágítás közepett elbámulva megállt, lábait előre feszíté s -farkával csapkodta két oldalát.</p> -<p>A vérebek rárohantak minden oldalról.</p> -<p>A bölény egy pillanat alatt szétverte valamennyit. Kettőt-hármat -agyongázolt, négyet-ötöt felvillázott, csak úgy repkedtek a -levegőben, a többi vonítva szaladt szét; a nagy tizenhat mázsás -állat oly gyors szökellő, mint egy kecskebak.</p> -<p>Most azután a vadászok elővették a puskáikat a bőrtokból.</p> -<p>A ghirait illette az első lövés. Hosszú puskáját végig fekteté a -baltenyerén s odaczélzott. Hanem a puska nem sült el. A kova nem ad -szikrát az ilyen szakadó záporban.</p> -<p>– Lőjetek ti! parancsolá kísérőinek.</p> -<p>Egytől-egyig minden puska csütörtököt adott. A felhőszakadástól -nyirkos lett minden lőpor a lőserpenyőben.</p> -<p>– Még megcsúfol bennünket ez az ökör! Ereszszétek rá a -párduczot!</p> -<p>A peczér levette a párducz fejéről a sipkát s leereszté azt a -földre. A nemes állat megpillantva a bölényt, elkezdett hason -csúszva közelíteni feléje. De ez is észrevette őt, s néhány lépésre -visszavonult. A vadászpárducz egy villámgyors szökéssel a bölény -fején termett s oly ügyesen ragadta azt meg, hogy a míg felső teste -a bölény két széjjel álló szarva közé jutott, a nélkül, hogy azok -egyikébe felnyársalhatta volna magát, első és hátulsó lábai az -óriás nyakába és szügyébe vágták karmaikat s ugyanakkor fogaival a -megtámadott csigolyáját harapta keresztül.</p> -<p>Hanem ekkor a bölény vad dühvel rohant egy terebély <span class= -"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> platánfa -derekának s a fején csimpajkozó párduczot úgy zúzta annak az -oldalához, hogy az összetört hátgerinczczel fordult le róla, -élettelenül.</p> -<p>Ekkor aztán bőszült bömböléssel emelte fel a fejét a vadállat, -az ökrök királya, s lábaival kapálva a földet, kérdezé a maga -nyelvén: «Van-e hát az emberek között, a ki az ökröt megveti?» -Öt-hat dárda süvöltött feléje, (a lőfegyver használhatlan volt -mind) azok mint tüskék álltak meg az óriás testében; nem is ügyelt -rájuk. Két szarvát a földre szegezve, neki rohant a ghirainak.</p> -<p>– Most lőjj rá. Így szólt e pillanatban Izménéhez Riumin.</p> -<p>És a leány a fegyvert, melyet Mčzchetisz hagyott rá örökben, -arczához emelve, ő a vadállat ballapoczkájára czélzott. Ez a -fegyver elsült; gyutacsos puska volt, nem ártott neki a zápor, s a -halálra sebzett vad egyszerre megváltoztatta rohamát s arra felé -fordult, a honnan a lövést kapta.</p> -<p>A leány mellett volt Riumin, lován ülve. A derék paripa horkolás -nélkül várta be a felé rohanó szörnyet: tudta jól, hogy lovagja el -fog azzal bánni. Mikor nyolcz lépésnyire volt a bölény, akkor lőtte -azt Riumin épen a homloka közepén, s az aczélhegyű golyó keresztül -fúrta az iszonyú koponyát. Csak most ugrott aztán félre a paripa, -helyet adva a mellette elrohanó szörnyetegnek, mely még két halálos -sebbel is tovább robogott, míg egy fatörzsbe belecsapva a fejét, -összeroskadt, csak úgy döngött utána a föld.</p> -<p>Egy átalános üdvkiáltás hangzott Riumin felé, hasonlatos ama -csataordításhoz, a mi álmából fölriasztá. Ő pedig leugrott lováról -s kindzsálját kirántva, oda futott az elejtett szörnyeteghez s -levágta annak hosszú fekete, fényes szakállát.</p> -<p>Mi volt igazságosabb, mint hogy Riumin a diadaljelvényt -megoszsza azzal, ki a vadászhőstettben társa volt, Izménével? De ő -nem az igazságot követte, hanem a diplomatiát. <span class= -"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> A -diadaljelvénynyel oda lépett a ghirai hugához s annak ajánlá azt -föl. A szép cserkesz leány szemei szikráztak; megköszönte az -ajándékot, és rögtön feltüzte azt kerek sipkája mellé, a honnan az -hosszan lelógott vállára, mint egy lobogó bojt.</p> -<p>Riumin úgy tett, a hogy Weljaminoff tábornok utasítása -parancsolá.</p> -<p>– Te meg tudod nyerni az asszonyszíveket. Láss hozzá!</p> -<p>Kettőt már megnyert.</p> -<h3>IX. A LEÁNYKÉRÉS.</h3> -<p>– Azt már látom, hogy igazi beke vagy, mondá a ghirai Riuminnak, -midőn a vadászatból visszatértek; hanem már most magyarázd meg -nekem, micsoda fegyver az a tied, a mi még a zápor közepett is -elsül?</p> -<p>Riumin odaadta a fegyverét a főnöknek s megmagyarázta neki a -csappantyús fegyver szerkezetét.</p> -<p>– Ez derék találmány, szólt a ghirai. Ha az én harczosaimnak -ilyen fegyverük volna, az ellenségeimet megtámadhatnám zivatar -idején s legyőzhetném. Honnan hoztad te e fegyvert?</p> -<p>– Hazámban Lazisztánban készítik.</p> -<p>– Nem lehetne ilyenné átalakítani az én vitézeim fegyvereit -is?</p> -<p>– Lehetne, hanem a fődolog az a robbanó anyag, a mi a gyutacsban -van.</p> -<p>– S te tudod, hogy az miből van?</p> -<p>– Tudom, aranyból meg kéklő savanyból.</p> -<p>– Én adok neked aranyat, a mennyit akarsz.</p> -<p>– De ahhoz nem olyan arany kell, a mi már használatban van: -ahhoz csak olyan aranyat lehet használni, a mi tisztán, -vegyítetlenül jön elő. Vannak aranybányáid?</p> -<p>– Nekem nincsenek. Mesélik az öregek, hogy volt valaha az én -országomban is, de már nem tudják hol; hanem <span class= -"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> tudok egy -országot a Nuamchwam hegyen túl, ott sok van. Riumin közönyös -arczczal mondá:</p> -<p>– No hát hozass onnan tiszta aranyport.</p> -<p>– Csakhogy oda most el van zárva az utam. Látod ott a Latpari -jéghegyeinek ormát? Az zárja el tőlünk a Nuamchwam hegy vidékét, -azon még ember keresztül nem hatolt: a másik út pedig az Aada-Choch -hegyen át vezetne, s az most el van zárva.</p> -<p>– Ki által?</p> -<p>– A jezidek által, a kik megszállva tartják.</p> -<p>– Ki kell nyitni, ha el van zárva!</p> -<p>– Az lehetetlen!</p> -<p>– No hát érd be a kovás puskáddal!</p> -<p>Riumin nem beszélt erről többet a ghirainak.</p> -<p>Az esteli lakománál azonban már az asztalfőre ültette a ghirai -Riumint és rabnőjét. A férfit maga mellé, a leányt huga -oldalára.</p> -<p>Mikor aztán már mindenkit felmelegített a jó bor, akkor így -szólt a fejedelem Riuminhoz:</p> -<p>– Hallod-e, lazisztáni énekes, most már látom, hogy igazi jó -beke vagy magad is, a társnőd is. Most már hát nem pénzért kérem -tőled az énekesnődet, hanem cserébe és nem rabnőül, hanem -feleségül. Én neked adom a hugomat hitvestársul; te add nekem a -tiedet, s aztán légy vezéreim között a legelső, s osztozzál a -birtokaimban.</p> -<p>Riumint megdöbbenté ez a szó. Természetes volt az, nem -erőtetett. A személyes bátorság teljes varázszsal szokott hatni az -egyszerű, félvad és egész nemes népfajokra; mind a leányra, mind a -férfira nézve megérdemelt volt e felmagasztalás. A galgárok -előkelőinek helyeslő morgása tudatá, hogy e fejedelmi ötlet a nép -helyeslésével találkozik. S a ghirai hugának lesütött szeme s -elpirult arcza tanuskodik róla, hogy e szó az ő szívében sem maradt -viszhangtalan. Hanem Izméne elsápadt s félve tekinte Riuminra.</p> -<p>Riumin arcza elborult. Egy pillanatra azt látta csak, a -<span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span> mi körüle van. Egy vitéz derék nép, annak -egy fiatal, jó indulatú fejedelme; egy szegény árvaleány, a kinek a -fejedelem hazát, családi boldogságot, örömteljes életet kinál, s a -kit, hogy magának tartson, ahhoz semmi joga: a véletlen, a vakeset -adta kezébe; nem rabnője, nem testvére, nem is szeretője. Mi okon, -mi jogon mondaná azt róla: «nem adom!»</p> -<p>És mégis azt kell mondania. Hiszen ha ezt a leányt itt hagyja, -maga nem tud tovább hatolni. És most már mennie kell. Most már -tudja, hová? Már meg van mutatva a távol jégorom, mely végczélját -képezi: ez az aranyvidék, s ha az fel van fedezve, akkor apa, anya -és testvér visszajönnek Szibériából.</p> -<p>Mit parancsolt az útraküldő rettenetes zsarnok?</p> -<p>«Ha találsz két népfajt, mely egymással vetélkedik, veszítsd -őket össze! Veszítsd a testvért a testvérre, hogy az egyik -holttestén keresztül léphess a következő lépcsőre.»</p> -<p>Szemei találkoztak Izméne tekintetével. E kétségbeesett esdeklő -tekintet valamit súgott neki. Érzé, hogy ördög is tudna már lenni, -hogy czéljához közelebb jusson.</p> -<p>Felállt helyéről, s süvegét mélyen lenyomva homlokára, így szólt -a ghiraihoz:</p> -<p>– Ajánlatod fölöttébb megtisztelő mind rám, mind e hajadonra -nézve, a ki bizony mondom, érdemes arra, hogy tisztelve legyen. -Gyilkosok közül szabadítám meg egykor: az volt az ára, a min -magamévá tettem; hugomul tartottam, egyéb szeretet közöttünk nem -volt. Én is egész szívet adhatok hugodnak, a kinél szebb lányt a -két tenger között nem láttam! De jusson eszedbe ifjú ghirai -Csengli, hogy igaz kalgár ifjú addig lakadalmat nem ül, sem hugát -addig férjhez nem adja, a míg megölt apjának halála megboszulva -nincsen. Te még nem törülted fel apád vérét a gyilkos szakállával. -Majd ha azt megtetted, akkor lakodalmazzunk.</p> -<p>E kegyetlen szemrehányásra felugrott helyéből az ifjú -<span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span> ghirai s kirántva oldaláról a saskát, -odadobá azt az asztalra, kiáltva:</p> -<p>– No hát legyen meg! Te mondád! Vezetni fogsz bennünket.</p> -<h3>X. A VÉRBOSZÚ.</h3> -<p>Riumin lázító felhívása lángra gyujtotta az egész kalgár -törzset; a felhívásra minden aulból felsereglettek a lovas vitézek -saját választotta vezéreikkel, harczhoz szokott, a halállal játszó -férfiak.</p> -<p>Azt a szót, hogy Načhali ghirai haláláért vérboszút kell állani, -mindenki megértette. A vérboszú a kaukázusi törzsek törvénykönyve. -Ha egy apát, testvért megölnek, annak a fia, testvére adósa lesz a -megölt lelkének a gyilkos vérével s mindaddig nyomja a lelkét az -adósság, míg az áldozatvért be nem iszsza a föld. Akkor megint -ennek a pereputyjai lesznek adósok a vérboszúval. Egy család -vérboszúja magával viszi az atyafiságot, az atyafiság egy egész -ault a másik ellen. S ha fejedelem családja tartozik a vérboszúval, -akkor az egész törzs feltámad a megtorlásra s aztán folyik a harcz -ivadékról-ivadékra, míg az egyik vagy elpusztul, vagy kivándorol, -mert a míg a határaik összeesnek, addig minden szemközt találkozó -szomszéd adósa a másiknak a maga vérével s a süvegének a különböző -alakja ad jogot a másiknak, hogy őt dúvadnak nézze, a mit bokorból, -fa mögül, rálesve, agyon kell lőni.</p> -<p>Ilyen vérboszút indított meg Riumin a kalgár törzs közt a jezid -törzs ellen. A két testvértörzs között egyébiránt az a különbség -van, hogy a kalgárok süvegének tetején veres posztóbetét van, a -jezidekén pedig kék.</p> -<p>De hát mit vétett ez a két nemzet Riuminnak s mit vétett az -orosz czárnak, hogy egy ilyen irtó harczot kellett közöttük -megindítani?</p> -<p>Hát azt vétette, hogy útjába esett annak az egyenes vonalnak, -mely a Kaukázus aranytartományába vezet; s <span class= -"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> hogy ez az -út parallel vonalt képez azzal, a melyen a Szibériába számüzöttek -oda- és visszatérnek.</p> -<p>Az orosz fanatikusok között találni olyanokat, a kiknek csupasz -testére van felakasztva a Szent György-kép, olyanformán, hogy egy -vékony aczélláncz fut körül a derekukon, az eleven bőr alá húzva, -azon függ a kép. Ilyen örökké kínzó láncz volt az, a mivel Riumin -meg volt fogva. Ezen viselte ő is a maga sárkányát megölő Szent -György-képét.</p> -<p>Hadd folyjon ezernyi ezer családnak a könyje, csak az ő -családjáé legyen letörülve!</p> -<p>Az orosznak még a leggyöngédebb érzelmeiben is van valami -őslénytani vonás.</p> -<p>Riumin a maga katonai tudományával fölényt gyakorolt a primitiv -harczmodorú törzs népe között; szervezte a csapatokat, kikémlelte a -csatatért, elkészíté a haditervet.</p> -<p>Megtudta, hogy a legnagyobb akadály, mely útjában áll, a -Jachwa-völgyet elzáró Aada-Choch hegyéből kivezető szoros, mely az -egész hegygerinczet többször megtört vonalban, mint egy árok -repeszti ketté, a falak csaknem függőlegesen merednek fölfelé mind -a két oldalon s a sziklaút alapja néhol nem szélesebb húsz -ölnél.</p> -<p>Ha e szorosban egy halálra elszánt csapat útját akarja állni a -keresztültörni szándékozónak, ott csontház marad a harcz után, nem -csatatér.</p> -<p>Riumin azonban tanult valamit a kirgizektől.</p> -<p>A mint meggyőződött felőle, hogy a jezidek erős csapatokkal -megszállva tartják az aada-chochi útszorost, összetereltetett ezer -szilaj tulkot a mezőről, azokat neki hajtatta a hegyszakadéknak; a -vad ökröket hátulról dárdaszúrásokkal terelték előre s égő -farkasszőrből gyúrt kanóczokat hajigáltak közéjük, a minek a -bűzétől a szarvasállat megszilajul.</p> -<p>A stratagémának sikerülni kellett. A vad baromtömeg olyan volt, -mint az áradat; az letiport maga előtt mindent, <span class= -"pagenum"><a name="Page_97" id="Page_97">-97-</a></span> a mi -ellent akart állni, azt meg nem állította se lövöldözés, se -tűzrakás; a mint a sziklaút folyvást összébb szorult, az egymást -szorító vadállatok annál bőszültebbek lettek, bömbölésük hadi -lármájától dörgött a szikla-folyosó. Ez eleven mozgó sáncz -kiseperte a nyomában rohanó kalgárok előtt a szorosútat, a nélkül, -hogy az ellenség dárdáik hegyét meglátta volna. Egész a -hegyszakadék túlsó kapujáig harcztalanul, mégis győzve hatoltak -elő.</p> -<p>– Látod, mondá Riumin a ghirainak, a mi be van zárva, azt ki is -lehet nyitni.</p> -<p>– Csak várd el még a végét, viszonzá rá a fejedelem.</p> -<p>A sziklafolyosó egész a túlsó kijáratáig meg volt hódítva. Az -előre hajtott baromcsorda megtörte az emberi ellenállást; hanem itt -a folyosó egyszerre félregörbült s ott azután következett valami, a -mit ökörerővel nem lehetett legyőzni.</p> -<p>Az éjszaknak fordult sziklafal olyan képet mutatott, mint egy -darázsfészek. Rendszeresen egymás mellé és egymás fölé vájt üregek -tátongtak négy-ötsoros folyosókban, mellvédekkel és karzatokkal s -fölvezető lépcsőkkel egymással összekötve. Ez a jezidek -bevehetetlen vára.</p> -<p>A kétezer láb magas sziklafal még a függélyesnél is meredekebb, -mert a felső párkánya előre hajlik. Onnan a barlangokhoz le nem -lehet szállni. Alulról lépcsők vezetnek föl hozzá, de azok oly -keskenyek, hogy egy embernél több egyszerre nem fér el rajtuk. A -darázssejt pedig nincsen darazsak nélkül: minden üregből a jezidek -fegyverei villognak elő. Azok onnan a hozzájárulhatlan -sziklaodúkból a betörő sereget megsemmisíthetik, a nélkül, hogy az -árthatna nekik valamit.</p> -<p>– No hát ezt nyisd ki, ha tudod, mondá most a ghirai -Riuminnak.</p> -<p>– Pedig tudom, felelt Riumin, s azzal lovagjai egy részének -megparancsolva, hogy foglaljanak állást a sziklaút egyik kivölgyelt -öblében, a többit visszaküldé, azzal az utasítással, hogy kiki -hozzon magával az erdőből annyi <span class="pagenum"><a name= -"Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> nyers galyat, a mennyit a -lova elbír. Ezeket rőzsekötegekké csomagoltatá, s azután egyenkint -minden harczosnak két ilyen csomagot adott a kezébe. Az egyiket az -a darázsfészek közelében letette, a másikat a hátán visszahozta. A -rőzseköteg megvédte az ellenfél golyóitól. Lassankint egész torlasz -rakatott így a sziklasejt alá. A jezidek csúfolódtak vele; azt -hitték, a rőzsetorlaszon át akarja a várukat megostromolni.</p> -<p>Riuminnak pedig más szándéka volt velük. Ezt megint a -turkománoknál tanulta.</p> -<p>Mikor a torlasz a fél sziklafolyosót egy oldalán magasra tölté, -akkor megvárta, míg egy éjfél után fölkerekedik a rendes éjszaki -szél, akkor meggyujtatta az egész rőzsehalmazt.</p> -<p>A szél egyenesen belehordta a barlangodúk torkába a nyers bozót -vastag keserű füstjét s reggelre, a mire a tűz elhamvadt, már nem -volt, a ki a darázsfészket védje.</p> -<p>Így füstölte ki tábornokja a turkománokat is bevehetlen -barlangjukból. Azok mind odafulladtak. A jezideknek volt egy -egérútjok a sziklaösvényen, azon megmenekültek; de a várukat üresen -hagyták.</p> -<p>– No, úgy-e, hogy ki lehet mindent nyitni, a mi be van zárva? -mondá Riumin.</p> -<p>Erre már azt felelte neki a ghirai, hogy «mesterem vagy!»</p> -<p>A kalgárok pedig most már Riumint nagyobbra becsülték, mint a -fejedelmüket.</p> -<p>A félelmes útszoros el volt foglalva egy ember elvesztése -nélkül.</p> -<p>Riumin egy országgal ismét közelebb volt útja végczéljához.</p> -<p>Most már eszköze is volt hozzá, hogy erőszakkal elvehesse azt, a -miről eddig csak álmodozott.</p> -<p>A szoros elfoglalásával azután megnyilt a harcztér.</p> -<p>S az valóban jól van elrendelve, hogy cserkesz harczoljon -cserkesz ellen, mert ezen a harcztéren a nehézkes <span class= -"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> orosz -katona, a ki ahhoz van szokva, hogy mindent parancsszóra tegyen, -mind elpusztulna. Csak úgy lehet itt győzni, ha egyik hegyszülött -törzs harczol a másik ellen, ezek a kifáradhatlan, megrémíthetlen -vitézek, kiknek mindegyike külön egymagában is hős, s közvitéz és -csapatvezér nem jön zavarba, ha előre nem látott akadályt talál -maga előtt.</p> -<p>Maga a harcztér is oly kuszált. Csupa erdő, hegyszakadékok, -három-négy ház egy csoportban, azoknak egy közös magas tömör -tornya. Abba menekülnek a körüllakók a rögtöni támadás esetén s ott -azután férfi, asszony, gyermek védi magát a kétségbeesés erejével. -Ha egyet elfoglaltak, következik a másik, minden erdő kelepcze -lehet az előrehatolónak, a hol nem várja, ott fogja egyszerre az -ellenség körül s mire szembe akar vele szállni, már akkorra megint -eltünt előle; támadása gyors, váratlan, védelme makacs, törhetlen, -megfutása csalárd; futtában visszafordul a nyeregben s úgy lövi le -üldözőjét. Mintha földből nőne, égből hullna, úgy támad elő, s -mintha ördög volna, úgy tünik el megint.</p> -<p>Riuminnak csak a kalgárokkal sikerülhetett a jezidek városáig -előretörni. Azonban ő is ügyes hadvezetőnek vált be. Fel tudta az -orosz hadviselésnek a sajátságait használni: az ellenséget több -ponton megtámadni s a főerővel egy helyen keresztültörni; merész -megkerülésekkel állásából kizavarni, cseltámadásokkal erejét -félrevonni.</p> -<p>Ott állt már a jezid törzs tartománya közepén; mind a két -rokonfaj összegyüjté csapatjait a főváros előtt egy döntő -ütközetre, s ha a kalgárokat hevíté a biztos győzelem reménye, a -jezidet is félelmessé tette a kétségbeesés.</p> -<p>S annyi vérszomjas férfi között volt egy gyenge leány is, a -kinek semmi köze se volt sem a hódításhoz, sem a vérboszúhoz; csak -épen, hogy nem tudott elmaradni attól a férfitól, a kit oly nagyon -imádott. Pedig Csengli ghirai jobb szerette volna Izménét otthon -hagyni a hugánál; de a leány azt mondá: «én követem az én uramat». -<span class="pagenum"><a name="Page_100" id= -"Page_100">-100-</a></span></p> -<h3>XI. ALZAHIRA.</h3> -<p>A mint a két ellenséges sereg egymással szemközt felállt, s -egyik táborból a másikba kezdett áthangzani, a hogy a nyugtalan -paripák nyerítenek egymásra s a hetvenkedő harczosok ingerlik -egymást kölcsönös kihivásokkal: egyszerre trombitaszó hangzik a -havasok felől, s a sima fenyérlepte lejtőn egy új lovas sereg száll -alá, melynek minden vitéze fehér kucsmát visel.</p> -<p>Riumint meglepte az új csapat megjelenése, a mire nem számított; -a mint azonban az ősz vezérek felé fordult, azoknak az arczán -valami különös elfogódást vett észre.</p> -<p>– Legyünk nyugton, mondá neki a legvénebb. Itt jön Alzahira.</p> -<p>– Ki az az Alzahira?</p> -<p>– Az udi királyné.</p> -<p>– Ellenség, vagy jó barát?</p> -<p>– Egyik sem. Ő a biró.</p> -<p>S azzal senki se kérdte többé Riumintól, hogy mi tetszik neki? -Mind a két táborban pihenőt fujtak a kürtök; a hadsorok -meglazultak, innen és túlról is kiváltak a fényesebb fegyverzetű -alakok, hogy a csatatérűl kiszemelt helyre előjőjjenek.</p> -<p>Az érkező új hadcsapat azonban érthető kifejezést adott annak az -elhatározásnak, hogy ide nem pusztán beszélgetni jött, hanem hogy -megjelenésének nyomatékot is tud adni. Riumin bámulva látta, hogy -az udi királynő emberei egy csoport öszvérről nagy hirtelen -kerekeket, ágyútalpakat, rézcsöveket szednek le, azokat ép oly -hirtelen összerakják s pillanatok alatt négy ágyú van felállítva a -legkedvezőbb magaslaton, míg az egész völgyet uraló sziklafensíkon -egy üteg röppentyű háromlábú állványait lehet felismerni. Itt -rendszeres haderő áll szemközt.</p> -<p>A királynő kiséretével a hadrendben felállított lovasság -<span class="pagenum"><a name="Page_101" id= -"Page_101">-101-</a></span> előtt megállt, s akkor hatalmas -trombitaszó harsogott fel s e trombitaszóra a hadsor közepén egy -zöld zászló lett kibontva, melynek lobogóján egy földteke volt -kivarrva aranynyal, felül a tekén egy kereszt, alul pedig a félhold -ölelte azt át.</p> -<p>Erre a jelre mind a két ellenséges sereg vezérei tétova nélkül -vágtattak a királynő elé, mintha maga Izrafil angyal jönne közéjük -igazságot tenni. Riuminnak és Izménének is követni kellett e -hivást, ha azt akarták elhitetni, hogy igazhivők.</p> -<p>Az udi csapatoknak mind egyenlő öltözete és fegyverzete volt. -Fekete az öltözet, a süveg fehér. Puskáik mind gyutacsra voltak -alkalmazva. Ezek rendes katonák.</p> -<p>A királyné öltözete nem volt különböző katonáiétól. Vállától a -kengyelvasig omló fekete selyempalást takarta el egész termetét s -fejét ezüst sisak födte, azon a földteke, a kereszttel és -félholddal.</p> -<p>Nem volt rajta semmi királyi dísz, hanem az arcza: az királynői -volt. A reá tekintő nem tudott magának számot adni róla, hogy mit -látott? ez arczot érezni kellett, nem látni; nem volt annak -szépsége részletezhető, az egész együttesen hatott, mint a földre -szállt istennőké s csak a lélekteljes nagy sötét szemekre tudott -visszaemlékezni a halandó, a kit sorsa valaha arra kényszerített, -hogy e fölséges alak színe előtt álljon s ezek a szemek úgy fogva -tarták, úgy kivallatták, úgy kimondatták vele legféltettebb titkait -is, úgy rá tudtak parancsolni, úgy kikergettek belőle minden -ellenmondási ösztönt, úgy kiforgatták minden akaratából, hogy soha -se kivánt többet eléjük kerülni.</p> -<p>– Szelim aleikum.</p> -<p>– Aleikum unallah; mondának a cserkesz vezérek.</p> -<p>– A királynő viszon üdvözlése így szólt «Daal áldjon».</p> -<p>Hangja olyan volt, mint a megkondult harangé. Mély, de csengő, -mint az üvegharangé; mindig nyugodt, soha sem szenvedélyes, de -azért mégis ellenállhatatlan. <span class="pagenum"><a name= -"Page_102" id="Page_102">-102-</a></span></p> -<p>Cserkeszül szólt hozzájuk, a szuáni kiejtés szerint, mely -leghangzatosabb.</p> -<p>– Adighe férfiak! Miért törtök egymás ellen? Azért hozta meg a -békét a nagy próféta Manszur Elia a népnek? azért szüntette meg a -tíz ivadék harczát a szunnita és shiita között hogy most az egygyé -lett muriditák néptörzsenkint pusztítsák egymást? Feleljen a -támadó!</p> -<p>Csengli ghirai felelt, ellenfelére mutatva.</p> -<p>– Vér van közöttünk. Apám vére van az ő fején.</p> -<p>A jezid vezér válaszolt:</p> -<p>– Az én bátyám vérét mosta az le. Apád megölte testvéremet.</p> -<p>– Mullah! Nincs igazad. Szólt közbe a királyné. Načhali nyilt -harczban ejté el testvéredet; te pedig megrohantad éjjel, hadizenet -nélkül Nachalit, mikor vadászatból hazatért. A «chariate» ellened -szól.</p> -<p>– No úgye? szólt bele a kalgár vezér. A chariate is azt mondja, -hogy a vérért meg kell fizetni.</p> -<p>– Igen, szólt a királyné; de azt kivánja, hogy a vétkes helyett -ne fizessen meg az ártatlan. Ti pedig mind a ketten sereget hoztok -egymás ellen, a miknek férfiai egymásnak nem vétettek s egy -vérboszúból ezeret csináltok.</p> -<p>– No nem bánom, szólt Csengli ghirai, legyen hát kettőnk között -a harcz. Álljunk ki karddal egymás ellen a két sereg közé s -végezzünk egyedül.</p> -<p>– Én sem bánom, szólt erre a jezid főnök.</p> -<p>– Hallgassatok, csitítá őket Alzahira királyné. Több vérnek nem -szabad az adighe törzsei között folyni. Jön egy közös ellenség, a -ki mindnyájunkat le akar igázni; az ellen kell egyesülnünk. Ha meg -tudták az izlam hivei egymásnak bocsátani Haszszun vérét, a ki -fényes arczú próféta volt s a kit az égbe fölvitték a próféták; meg -kell alkudni az apa és testvér halála fölött is. A chariate nem -mondja azt, hogy vérért csak vérrel kell fizetni. Hisz akkor mindig -fönmarad az adósság, csak hogy a másik félre száll át. Fizessen a -vétkes aranynyal; akkor vége <span class="pagenum"><a name= -"Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> szakad a viszálynak. Te -Mullah vért ontottál, fejedelmi vért. Ezért fizetni fogsz a megölt -fiának ezer arany tumánt.</p> -<p>Az elitélt szabadkozott.</p> -<p>– Nekem nincs annyi pénzem. Egész népemre adót kellene érte -vetnem.</p> -<p>– Tudom. Rossz gazda vagy. Én az ezer tumánt lefizetem -helyetted; nem ingyen, nem is kölcsön, hanem szolgálatért. A Tundra -folyam, mely az én országomból a tiétekbe átfolyik, két év előtt a -ti telketeken olyan torlaszt rakott le, mely a vizét felszorítja az -én vidékemre s ott egész völgyeket csinál tó-fenékké. Ti a -sziklatorlaszt el fogjátok távolítani. Munkát adok nektek, az lesz -a büntetéstek. Tudom jól, hogy a csatában kapott sebtől nem -irtóztok úgy, mint a kapa nyelétől, mely tenyereiteket feltöri. Ez -az én itéletem. Belenyugosztok-e?</p> -<p>A jezid főnök hogy ne nyugodott volna bele? Így ő minden -vérontás és fizetés nélkül megszabadult a nehéz adósságtól, a -népének a tenyere pedig hadd törjék; hanem a kalgár ghirai nem -vette olyan könnyen az egyezséget. Ott állt mögötte Riumin s az -meg-megrántotta a mentéje ujját s Izménére mutatott, a mit a ghirai -meg is értett.</p> -<p>– Királynő! Én nem magam parancsolok a seregemnek. Ime egy derék -lazisztáni beke van velem, a kinek a hugát nőül kértem, a mire ő -azt felelte, hogy kalgár fejedelemfi addig nem házasodhatik, míg -atyja vérét a gyilkos szakállával fel nem törülte. Én neki adtam át -seregem vezérlését. Itt van a vezér s itt van a huga. Itéld meg, -vissza vehetem-e tőle adott szavamat?</p> -<p>– Jőjjetek elém! szólt a királyné Riuminnak és Izménének. Sokáig -nézett sötét lélekbelátó szemeivel hol az egyikre, hol a -másikra.</p> -<p>Riumin érzé, hogy itt minden lélekjelenlétét össze kell szednie. -Nyugalmat erőltetett arczára s midőn a királyné némán inte neki a -kezével, hogy szóljon, csendes, de szilárd hangon mondá: -<span class="pagenum"><a name="Page_104" id= -"Page_104">-104-</a></span></p> -<p>– A kalgár sereg vezére én vagyok, nevem…</p> -<p>A királyné eléje vágott:</p> -<p>– A neved «Riumin Oleg».</p> -<h3>XII. RIUMIN OLEG.</h3> -<p>Riumin azt hitte eddig, hogy őt senki személyesen harczban le -nem győzi, asszonyokkal szemközt pedig biztos diadalhoz volt szokva -mindig, és most ez a szemközt jövő asszony olyat ütött a fejére -ezzel a szóval, hogy holt embernek érezte magát egyszerre.</p> -<p>Alzahira pedig nem Oleg arczán nézte szavai hatását, hanem -Izméneén. A férfiarcz kemény, az tud nagy ijedelmeket eltitkolni; -de a leányé elárulja a gondolatot. Izméne nem titkolá ijedelmét, a -mint Riumin nevét kimondatni hallá.</p> -<p>Riuminnak is a torkán akadt minden további szó. Ha a királyné -most elmondja itt e cserkesz vezéreknek, hogy ki az a Riumin -Oleg?</p> -<p>Alzahira pedig megveregette a lova nyakát s aztán megszólalt a -legtisztább latin nyelven.<a name="FNanchor_5" id= -"FNanchor_5"></a><a href="#Footnote_5" class="fnanchor">5)</a></p> -<p>– Nekünk jobb kémeink vannak, mint ti nektek.</p> -<p>Riumin diák korában mindig átkozta azt a tanárt, a ki Cicero -nyelvét verte a fejébe, de most áldani kezdte magában.</p> -<p>Ha Alzahira királynő latinul beszél, akkor az először is azt -bizonyítja, hogy európai műveltségű hölgy, másodszor pedig azt, -hogy gyöngéd szívű asszony, a ki nem akarja e vad népek előtt -elárulni a kelepczébe jutott hőst. Ez <span class= -"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> -visszaadta lélekjelenlétét. Ő is latinul felelt a királynőnek.</p> -<p>– Ha kémeid elhozták a híremet hozzád, úgy bizonynyal azt is -megtutad, hogy én az orosz czár üldözöttje vagyok: szökevény és -száműzött, ki oltalmat keres az oroszok ellenségeinél.</p> -<p>Alzahira csendesen intett a fejével.</p> -<p>– Az lehet igaz, szólt nyugodtan; és lehet hamisság! Hogy -melyik? azt én bizonyosan meg fogom tudni. Most hallgass és tedd, a -mit én mondok.</p> -<p>Riumin fejében valami terv kezdett vajudni.</p> -<p>Alzahira inte neki és Izménének, hogy vonuljanak vissza s azzal -a cserkesz vezérekhez fordult:</p> -<p>– A kalgár vezér beleegyezett a békekötésbe. Te Csengli Ghirai -átveszed az ezer tumánt, mint apád vérdíját; te Mullah Khumai -elvégezteted a folyamgát széttörését országod területén s aztán -éltek kölcsönös békességben, s ha megtámadja kettőtök közül egyiket -valaki, egyesült erővel fordultok ellene. És most kicserélitek -egymással fegyvereiteket. Helybenhagyjátok-e?</p> -<p>Mind azt mondták, hogy «Allah ekber!» Még Riuminnak is azt kelle -mondania, hogy jól van így; pedig ezzel a kibéküléssel az a -vaskapu, a mit ő most fölnyitott, jövendőre kétszeresen bezárt kapu -lesz, a mit innen is, túl is őriznek.</p> -<p>A két fejedelem minden fegyverét kicserélte egymással, s a vad -népek még babonásak: az ilyen szertartásokra adnak valamit. «Saját» -fegyvere ellen senki sem harczol.</p> -<p>Alig történt ez meg, alig hirdették ki nagy trombitaszó mellett -a két szemközt álló seregnek, hogy a szövetség meg van kötve, midőn -Csengli Ghirai Riuminhoz fordult.</p> -<p>– És már most lakodalmunknak semmi sem áll utjában.</p> -<p>Riumin ugyan meg volt akadva. Most mindjárt megházasítják s itt -fogják fejedelemnek.</p> -<p>Alzahira inte neki, hogy csak hallgasson! <span class= -"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span></p> -<p>– Az nem megy oly gyorsan, Csengli Ghirai. A szövetség meg van -kötve, de nekem biztosíték kell, hogy az meg is lesz tartva. Én -adtam Mullah Khumainak az ezer tumánt, ő azért egy sziklameder -helyreállítását vállalta el; ha ti ez alatt őt hitszegőűl -megtámadjátok, ő nem végezheti el a munkát, a mit nekem fogadott. -Azért én elviszem magammal túszul a te menyasszonyodat és a hugod -vőlegényét, s nem bocsátom előbb vissza, mint mikor az igért munka -elkészül!</p> -<p>– Úgy a prófétára esküszöm, hogy magam is csákányt fogok és -segítek a jezideknek követ vágni! mondá elbúsultan a kalgár -fejedelem.</p> -<p>Alzahira pedig odalovagolt Izménéhez s megfogva annak a kezét, -oda vezette őt kíséretéhez. Riumin homlokát és mellét érinté -tenyerével, legmélyebb hódolatát fejezve ki, s követte Izménét. -Minden vágya teljesült így. Mintha csak a szive legtitkosabb -óhajtásait olvasta volna betűhiba nélkül, úgy mondta el azokat a -királynő. Igen, igen: ő vele menni, az ő országába behatolni: ez -volt Riumin feladata. Csak egyszer aztán ott legyen a mesés Udi -hazában, az arany és a tündérrege országában, ott majd az ő dolga -lesz azon kezdeni a feladatát, hogy magát a királynőt hódítsa meg. -Azt hitte, az könnyű munka lesz. Hisz az is asszony. Ez ötlet a -királynőtől, hogy őt magával vigye kezesül, Riumin önérzetének -hizelkedett. Miért volna a királynő más anyagból alkotva, mint -voltak az orosz Katalinok és Erzsébetek?</p> -<p>Hanem erre a hiúságra nagyon hamar eljött a kiábrándulás -dere.</p> -<p>A békekötést nagyszerű lakoma követte. Kalgárok, jezidek a -dáridó alatt tökéletessé tették a kibékülést, azt a friss -«lángos»-t, a mit az asszonyok minden asztaltárs számára sütnek -kardlap vékonyságú tésztából, a teljes barátság jeléül, különösen -tépegették szét, darabjait a bográcsba mártva s úgy tömve a -szomszédok szájába, a mi épen nem oly undorító szeretkőzési jel, -mint mikor <span class="pagenum"><a name="Page_107" id= -"Page_107">-107-</a></span> orosz módra két férfi, pálinkától -csapzott bajuszos szájával egymást csókolgatja. Áldomás is hangzott -elég s Riumin sem maradt hátra az ő fölköszöntésével Alzahira -királynéra, kinek bájai iránti hódolatát semmi oka sem volt -eltitkolni. Asztalnál a királynő fekete selyem cserkeszszabású -ruhát viselt, minden czifraság nélkül.</p> -<p>Alzahira nem várta a hosszú lakoma végét; lovagjainak indulót -fuvatott s búcsút véve a kibékített fejedelmektől, a két egyesült -néptörzs üdvrivallása közt tért vissza saját táborába, kiséretével -és a túszul elvitt Riuminnal és Izménével.</p> -<p>Riumin, mint ember, nem titkolhatta el hódolatát e csodaszerű -alak iránt, ki varázsszavaival két néptörzset az öldöklésre -ösztökélő dühből a testvéri ölelkezésre tudott áthajlítani; de mint -orosz katona, átkozta őt azért a munkáért, a mi nagy akadályokat -gördített a czár és az ő tábornokai elé.</p> -<p>Mikor az udi sereghez visszatértek, Riumin látta, hogy az -ágyúkat mikép szedik ismét szét, s azon bámult legjobban, hogy egy -ilyen ágyúcsövet, a mi látszólag hatfontosok számára készült, -hogyan birhat el egy öszvér a hátán? – Alzahira ezt a gondolatát is -kitalálta.</p> -<p>– Te az ágyúinkat vizsgálod? Azt hallottad úgy-e, hogy a -cserkeszeknek nincsenek ágyúik? Ez igaz is, nem is. Ágyúk azok; de -még sem ágyúk. Puskákat kitünőket tudunk készíteni, de ágyúkat nem. -Ezt kovácsaink, rézöntőink ki nem tudják találni. Öntött csöveik az -első lövésre szétrepednek. Ezek, a miket itt látsz, sok rétegben -összegöngyölt rézlapokból állnak, azért olyan könnyűek, hogy egy -öszvér elbirja a hátán. Lehet is velök lőni de csak egyszer. A mint -az első golyót kilőttük e csőből, az összegöngyölt lemez úgy -széttágul, hogy a második lövésnél a golyót már nem röpíti, hanem -csak taszítja. Te azt mondod, hogy az orosz czár üldözöttje vagy, -számkivetett és meggyalázott. A szucsuk-kalehi hirdetmény is azt -tudatja rólad. Hadd lássam: igaz-e? Tanítsd meg az én -fegyverkovácsaimat <span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span> arra, hogy minők azok az ágyúk, a -mikkel az oroszok lőnek!</p> -<p>Ez volt aztán a szép kelepcze!</p> -<p>Alzahira úgy játszott Riuminnal, mint a macska az egérrel.</p> -<p>Erre lehet igazat mondani és nem mondani. De mind a kettő nagyon -drága lesz.</p> -<p>Ha kap az alkalmon, egyszerre olyan nagy szolgálatot tenne az -udi népnek, mely az egész ország háláját biztosítja számára s talán -még a királynő szivét is; akkor eljut a végczéljához, az egész -Kaukázus gazdagságának, erejének titka ki lesz tárva előtte. -Csakhogy e szolgálat által egy eddig hiányzó fegyvert fog a -cserkeszek kezébe szolgáltatni, s ha azokat megtanítja ágyúkat -készíteni és azokat harczban használni, ezzel az orosz fegyverek -diadalát teszi kétségessé s a saját honfiainak a vérét pazarolja -el. Ha pedig megtagadja ezt a szolgálatot, ha azt mondja «én ehhez -nem értek!» azt neki, orosz ezredesnek, senki sem hiszi el; azt -mondják: «áruló vagy! csak azért hirdettek ki szökevénynek, hogy jó -hired fusson előtted közöttünk!» s azzal úgy becsukják egy hűs -toronyba, hogy soha senki hírét se fogja többé hallani.</p> -<p>Elvégre is; az utasítás semmi kedélyeskedésnek nem hágy helyet: -«uszíts egymásra nemzeteket, csábíts el asszonyokat, ne kimélj se -pénzt, se vért, csak elérd a czélt!»</p> -<p>A czél itt van; a vár ugyan rossz vár lesz, de hát az nem tesz -különbséget: vedd úgy Riumin, mintha most tízezer orosz élén -kellene megostromolnod ezt a sziklát; úgy hogy a holttestek -betöltsenek egy szakadékot az utánuk jövők számára!</p> -<p>Riumin azt felelte a királynénak:</p> -<p>– Én megtanítom a fegyvergyárosaidat igazi ágyúkat -készíteni!<a name="FNanchor_6" id="FNanchor_6"></a><a href= -"#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a> <span class= -"pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109">-109-</a></span> Ő maga -is beutazta ez országot, s azonkívül Curson, Makintosh, Spenczer és -Vilbruham stb. leírásait használta föl kútforrásul.</p> -<p>«Reineggs, orosz utazó, egyike a legelső Kaukázus-utazóknak, még -a múlt században megbizatott az orosz kormánytól, hogy a hegyvidék -fejedelmeinek ajándékot vigyen, valósággal pedig, hogy kutassa ki -azon hirek hitelességét, a mik a kaukázusi aranyról beszélnek. Ezen -utazó (orosz) írja a tudósításaiban, hogy a szuánok (másutt udiák) -tartományában feltalálta azon tárnákat és aknákat, a mikből a -régiek csodás arany- és ezüstmennyiségeiket bányászták. Azóta -azonban e nyomok elvesztek; valószínű, hogy a hegyi népek maguk -rombolták el féltükben a bányák minden nyomát. Hogy a Kaukázus e -részében csakugyan van arany, azt bizonyítják az Elborus hegyei -közül jövő folyók, a mik mind aranyszemeket hordanak. – Az is -nevezetes, hogy rögtön Reineggs jelentései után megindították az -oroszok a hadjáratot Kaukázusban, kétségtelenül azon reményben, -hogy e gazdag aranytelepek birtokába jussanak. Nincs egy mívelt -orosz sem, bármely politikai nézeten legyen is, a ki ne hinné, hogy -ezek a bányák arra a hatalomra nézve, mely e vidéket állandóul -birtokában tarthatja, a gazdagság kimeríthetlen forrását fogják -képezni. Reineggs óta sok kisérletet tettek orosz kalandorok, hogy -a szuonoknak e titokteljes országrészébe elhatolhassanak; az -aranykeresés vitte őket oda, – de soha se tértek vissza.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span></p> -<h2>MÁSODIK RÉSZ.</h2> -<h3>I. A DAAL ISTEN.</h3> -<p>A mint a visszavonuló hadcsapat az Udi tartomány határát elérte, -a mit magas sziklaobeliszkok jelöltek meg, Riumin tapasztalá, hogy -itt czivilizált világ kezdődik. Rendes egyenes utak voltak vágva az -erdőkön keresztül s a hegyszakadékok áthidalva, a Kaukázusban új -tünemény.</p> -<p>E hidakat mindenütt óriási sziklalapok képezték, egyetlen -darabból hasítva, minőket a saumuri tündérgrottán mint a -loch-mariakeri kalmárasztalon szemlélünk s miknek látása kétséget -kelt bennünk, hogy őseink tán óriások voltak, mikor ily roppant -szirtlapokat minden segítőgép nélkül egy üreg fölé emelni -birtak.</p> -<p>Az Udi hegyvidék egy élő muzeuma volt az emberi művelődés -fokozatos haladásának.</p> -<p>Ott jöttek szemközt a bálványalakká kifaragott sziklacsompók, -első istenei a földnek, kiknek a nevét is elfeledte mindenki, majd -egy meredek sziklafal, közepén oszlopok, homlokzat, kifaragva egy -darab kőből; a homlokzaton irás, melyet senki se tud elolvasni -többé, királyok síremlékei talán, vagy emléklapok, őstörténetet -megörökítők. Egy erdővel körülnőtt sziklatetőn egykori tűzoltárok -csonka pyramid-alakú tűzhelyei, tűzveres maga a kő is, a runairás -ölnyi jegyei oldalaikon ezer lépésnyiről megkülönböztethetők; mély -sziklavölgyekbe letekintve, mint egymás fölé épített kártyavár -szédelegnek a pelasgi modorú tumulusok kapui, benőve repkénynyel; a -zuhatag rég elmosott minden <span class="pagenum"><a name= -"Page_111" id="Page_111">-111-</a></span> hozzájuk vezető utat, -most ott függnek a szédítő magasban: egyptomi tömör oszlopsorok -magas kopár hegytetőkön, mint egy óriás csontváz gerincze, -megaranyozva a lemenő naptól s ködlepte völgy homályából, mint -álmodott tündérkép rémlik elő az egy darab sziklából faragott s -indus pagoda szomszédságában a hajdankori amazonok építménye, egy -elpusztíthatlan mauzoleum.</p> -<p>A hajdani istenek és emberek ősszármazásának classicus földe ez -itt. S az újkori emberek és istenek temetkezési helye.</p> -<p>Néhol aztán a természet maga is építészi szeszélyre kelve, -elkezdett titáni várakat, tornyokat, obeliskeket egymásra halmozni; -egy négyszögű, gömbölyüen hajlott oldalú pyramid, szabályos -kőrétegeivel, távolból egészen úgy tünik fel, mind az ind -buvaneszvárai civaoltár, s a mély hegyszakadék két oldalát, melynek -szorosán egy hegyi folyam alárohan, egy demiurgusi kéztől épített -ördöghídja köti össze.</p> -<p>Ha e hidakat szétrombolná a védő lakosság, a támadónak újakat -kellene építeni, a mi nehéz munka lenne, s ha a védőnek is vannak -ágyúi, nemcsak a támadónak, akkor ez sok vérontásba kerülhet. Hanem -azért még ez mind nem teszi hozzájárulhatlanná a kaukázusi -Eldorádót. Riumin, mikor nem figyeltek rá, térképeket rajzolt a -bejárt vidékekről.</p> -<p>Végre fölértek a legmagasabb hegyhátra, melynek növényzete már a -havasi jelleget árulja el. Onnan aztán egyszerre végtől-végig -beláthatá Riumin az egész rejtélyes országot, melybe eljutni -törekedett.</p> -<p>Egy akkora terület, mint az Engadin-völgy Helvécziában, hullámzó -halmokból, völgyekből összerakva s köröskörül fogva óriási -hegyektől, a mik azt minden széljárás ellen védik. S hogy a svájczi -jelleg tökéletes legyen, a völgy egyik oldalát több mértföldnyi -hosszúságban elfoglalva tartja egy sötétkék tó, melynek partjai -egymáshoz nőtt falvakkal vannak beépítve, s szakadatlan kertekkel -beültetve. <span class="pagenum"><a name="Page_112" id= -"Page_112">-112-</a></span> Más völgyeiben a Kaukázusnak merőben -hiányoznak a hegyi tavak; többnyire a hegyvágány egyenesen vezet le -a lapály felé, folyamvizét zuhatagokban eresztve alá. Itt valami -útját állta a hegyfolyamnak, természet- vagy emberkézalkotta -akadály.</p> -<p>Az egész kis tartomány olyan volt, mint egy kert, a számtalan -patak, mely minden völgyből ezüst szalagkép kigyózott alá, a -lapályon öntöző csatornákba volt szorítva, s azok, mint ragyogó -tükörrámák foglalták be a bujazöld réteket; az északi magas -domboldalakat sötétzöld gesztenyeerdők boríták, a délnek fekvő -halmokat ezüstbe őszülő olajfaligetek koronázták, s a paradicsomi -tájkép tele volt szórva lakházakkal, kastélyokkal, köskökkel, -miknek fehér homlokzatai, piros tetői, bádogtorony födelei -kivillogtak a bujazöld közül.</p> -<p>De a Riumin figyelmét nem az elragadó bűbájos tájkép kötötte le, -hanem az a stratégiai kérdés, hogy mint lehet ez országba egy -hódítónak bejutni? Ime, annak a bejáratát egy tó zárja el. Minden -eddig eléje került akadály olyan, hogy nagy erőpazarlással egy -orosz hadvezér azon keresztül törhet, de mikor egész idáig -eljutott, itt meg kell neki állni és gondolkozni rajta, hogy mit -csináljon most? Ide dereglyék, kompok kellenek. Átusztatni lóháton -a széles tavat nem lehet.</p> -<p>A hegygerinczről a sziklába vágott szabályos kanyargó út -vezetett le egész a tóig. Ott vártak a visszatérő hadcsapatokra a -szuávok kompjai, mik erős tölgyfákból voltak készítve, egész kis -hajóhad. A királynő csapatja átkelt a tulsó partra.</p> -<p>A tulsó részben több ház, a mi a parthoz közel épült, egész az -ereszéig el volt borítva a víztől, s a gyümölcsfáknak a koronáin -akadt fel a hinár. Alzahira alkuja a jezid szomszédokkal nagyon -alapos volt. A folyam menetét valami hegyomlás visszatartotta az ő -völgyeikben, s az által e tó felszíne nagyon felemelkedett, s -hektárokat foglalt el a paradicsomi kertekből. <span class= -"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span></p> -<p>A tó közepe táján, szemközt a sziklaúttal egy magas sziklatömeg -emelkedett ki a vízből, melynek fensíkján tömör bástyák voltak -építve, lőréseikkel az egyetlen bejárat felé fordulva, azok is -valószínűleg olyan kezdetleges ágyúkkal lehettek felszerelve.</p> -<p>Nagy város nem látszott az egész messze belátható területen -sehol. Három-négy épület egy csoportban, azok körül kertek, -szántóföldek, de minden halom, minden hegyoldal tele volt -épületekkel, s azokban a világ minden építészeti rendszere volt -képviselve.</p> -<p>Riumin az első széttekintésre azt számította fel magában, hogy -ennek a tartománynak lehet öt-hatszázezer lakosa. És e szerint az -ki tud állítani harminczezer harczost.</p> -<p>A tó tulpartjára érve, tovább haladt a királynő csapatja a -tartomány belsejébe, mindenütt eperfákkal szegélyezett utakon, -gyümölcseik terhe alatt hajladozó kertek között; az eddig látott -ősrengeteg helyét olajfa- és mandulaültetvények foglalták el, s a -szőlő nem futott vadon a bükkfákra, hanem lugasokra volt mívelve, -köztük mesés terjedelmű törzsek, embervastagságú derékkal, miknek -ágai, mint az óriáskigyók, kúsztak fel az alájuk épített kőívekre; -egy tő elég volt egy házat udvarostul beborítani s tízezerei a -biborfürtöknek csüggtek le róla. Mindenütt élet és munka nyüzsgött. -A házak, mint körülkoszorúzott oltárok tüntek fel a felaggatott -dohány-, tengeri- és paprikafüzérektől, az aszalók tetején -piroslott a gyümölcs; kemenczéik előtt aranyat játszott a lefojtott -selyemgubók halmaza; a patakok, öntöző csatornák menetét ellepte a -fehérített vászon, s nyájakkal, gulyákkal, ménesekkel volt tele -minden kerített völgy.</p> -<p>Ha már a házak különféle építkezési rendje meglepte Riumint, még -inkább a lakosok viselete, mely, a hány házcsoport, annyiféle volt. -Maga a főváros, «Dauri», hasonlított egy roppant terjedelmű nyári -lakcsoporthoz, melyből semmi torony nem meredt föl, csupán az -óriási cziprusfák; valamennyi utcza zöld sövénynyel szegélyezve, s -gesztenyefákkal, <span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span> diófasorokkal beültetve végig; a -paloták széles kőkerítéssel körülzárva, de a kőfal teteje is csupa -zöld a tövér kövirózsa bokraitól, mint az El-Baruhi palotáknál -látni.</p> -<p>A királynő vára nem volt védelemre szánt erősség. Magas, -földszinti kastély volt, négy oldalán tornyokkal, s egy körülfutó, -doriai oszlopcsarnokkal. Mintha Strabo vagy Plinius idejéből maradt -volna fenn; belső elrendezése, a freskó-festmények a falakon, a -tágas atriumok, a tepidarium, mind a Pompejiben kiásott régi római -patriczius lakokra emlékeztetett. Hanem a mi a haladó korról -tanuskodott, az volt – a villámhárító. A homlokzaton volt látható -egy szoborcsoportozat csonkja: egy trón négy lába, egy emberalak -két lábfeje, és egy sasnak a két karma, azok közül az egyikben az -ismeretes villámtekercs. Itt valaha Jupiter tonans szobra állott, -most pedig a villámhárító hirdeti, hogy itt Jupiternek -mennykövekkel hajigálni tiltatik.</p> -<p>Mikor a csarnokba felhaladtak a tágas lépcsőzeten, a királynő -így szólt Riuminnak:</p> -<p>– Ime, ez az Udi ország, a mit még ellenség meg nem taposott -soha. Lehetsz benne vendég, lehetsz fogoly és lehetsz honfi, -tetszésed szerint.</p> -<p>Riumin pedig azt gondolta magában:</p> -<p>– Leszek én ebben házi gazda.</p> -<p>Hanem mást mondott:</p> -<p>– Leszek ez országban oktató, a ki megtanítom népedet az -újabbkori fegyverek használatára.</p> -<p>A királynő e szóra kezét nyujtá neki, s azt mondá:</p> -<p>– Akkor első ember fogsz lenni ez országban, én utánam.</p> -<p>Riumin pedig utána gondolá:</p> -<p>– Leszek én első ember ebben az országban – te előtted.</p> -<p>A «cœnához» Riuminnak könnyű selyemöltönyöket hoztak, s a -számára rendelt lakosztályban megtalálta a rómaiaknál <span class= -"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> -nélkülözhetlen tepidariumot, a mi viszontagságteljes kalandútja -után nagyon kedvére esett.</p> -<p>Az étkező teremben megismerte a tricliniumokat. Amphorák, -vedrek, mind a római mintára készültek. Maga a cœnához megjelenő -királynő ezuttal a latiumi úrhölgyek festői redőzetű öltözetét -viselte, mely büszke termetének szoborszépségét elárulá, befont -haja arczának szelid méltóságát emelte. Minden öltönye hófehér -volt, és haja fekete, szemei sötétek. Csak naparanyozta arczszíne -árulá el keleti eredetét. S a selyemfonású öv, a középen lecsüngő -hosszú tőrrel, jellemezte a cserkesz nőt.</p> -<p>Riuminnak tetszett az, hogy Izménével is levetették a vad -bacchansnői gúnyát, s a királynő kiséretében ő is abban a testhez -simuló tunikában jelent meg, melyben a többi kisérő hölgyek; ő -rajta halvány rózsaszín öltöny volt. Hasonlított az Olymp -tüneményes alakjához, a Horák egyikéhez.</p> -<p>Több férfi Riuminon kívül nem volt a tricliniumhoz hivatalos. A -kik felszolgáltak is, mind nők voltak. A férfi ez országban csak -dolgozik, de nem szolgál. A vacsora egyszerű volt és izletes, a bor -édes és tüzes. A királynő maga is ivott bort. Az ujjaikkal ettek -mindent, kés, villa nélkül. Mikor aztán a kezeiket megmosták, akkor -a királynő nargyléhket hozatott maga és Riumin számára, s a rómaiak -átalakultak törökökké. Lollia Paulina, Cleopatra még nem ismerték a -csibukszopóka gyönyörűségét, ha ismerték volna, talán kevésbé unták -volna magukat, s kevesebb kegyetlenségen törték volna a fejüket. A -ki a dohányzást föltalálta, felére szállította le az emberi szív -vad hajlamait.</p> -<p>– Ime, látod, szólt a királynő, a nyugatot és keletet együtt. A -mi Róma és Singapoor között esik, az mind egy országban -összegyülve. Az Udi tartományban háromszázféle nép lakik, a kinek -nyelve, öltözete, eredete egymástól merőben idegen, és a ki -egymással mégis békében él.</p> -<p>– Hogy kerültek itt össze? kérdezé Riumin.</p> -<p>– Ezredévek gyüjtötték őket össze. Már a görögök idejében -<span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span> virágzó országok népei laktak itten; a -meseszerű Amazonország itt folytatta diadalmas harczait; az udi -népet a byzancziak «Zychy»-nek nevezték. Itt volt Colchys, a -Jázon-mondakör végczélja. A nép minden világrészből özönlött ide. A -merész kalmárok, kik a Jóremény-fok felfedezése előtt a -kereskedelmet India és Európa között az országon át vezették, itt -találtak emporiumot. A békés iparüző népek, kiket a persa, méd, -örmény nagy hódítók országaikból kizavartak, a kiket Nagy Sándor, -Aurelián lakhelyeikből elűzött, Palmyra őslakói, Palæstina -vándorai, Egyptom számüzöttei itt találtak menedéket. Hozzákerültek -a népvándorlások maradványai, valamennyi hazavesztett nép; az -utolsó töredékek az avar csakánok seregeiből, Attila hunjainak -véghada, a kiirtott parsok felekezetei, a száműzött görögök, -franczia emigránsok, hugonották, hassiai németek, velenczei olasz -kalandorok, szaraczénok, török eretnekek, wahabiták és assasinok, -kiket kalandvágy, nyereségösztön, világgyülölet, irtóháború, -vallásüldözés addig kergetett, míg visszakerültek azok közé a -hegyek közé, a honnan az emberiség kiindult s itt találtak egy -olyan közös hazát, a mely azt, a kit egyszer megfogott, nem ereszti -tovább. Háromezer évnek egymást kiirtó czivilizácziója talált itt -végmenedéket.</p> -<p>– S mi tart ennyiféle népet össze?</p> -<p>– Épen az, hogy oly sokfélék. A maga csoportjában mindegyik -fentartja ősi nyelvét, viseletét, szokásait. A kormányzatban pedig -van egy közös nyelv, melyet elfogadott valamennyi, azért, mert -egyiké sem: ez a latin. Törvényhozás, kereskedés e nyelven -folyik.</p> -<p>– Akkor mégis a római faj uralkodik a többi fölött.</p> -<p>– Csakhogy ilyen faj nincs. A római nyelvet behozták e kis -világba Sextus Pompejus szétszórt hivei, de azok egy tömegben nem -maradtak. Műveltségüknél fogva az itt talált törzsek vezetői, -tanítói lettek s azokban elmultak úgy, hogy nyelvük és műveltségük -fenmaradt utánuk. Ős rómait nem találsz itt már ez országban. Az én -ősöm Tamera <span class="pagenum"><a name="Page_117" id= -"Page_117">-117-</a></span> királynő volt, s azt tartja az egész -Elborus vidéke hajdankori fejedelemnőjének s ő rajta kezdve mindig -nő uralkodik Udiban, a korona leányról-leányra száll.</p> -<p>– Épen úgy, mint Madagascar szigetén.</p> -<p>– Ebben van kifejezve az az eszme, hogy ez az ország csak véd és -nem támad.</p> -<p>– Én ismertem országokat, a miknek asszony-uralkodóik nagyon -szerettek háborut viselni.</p> -<p>– Azok bizonyosan istenfélő országok voltak.</p> -<p>– Hát Udi népei nem félik az Istent? Azt kellene hinni, hogy a -hol háromszázféle nemzet lakik együtt, ott nagyon sokféle vallásnak -kell lenni, s ha egyébért nem, vallásgyülöletből tépik, marják a -külömböző felekezetek egymást, s ha kiegyeznek is a hazán és -nyelvkülömbségen, de csak összevesznek a tornyaik külömböző -jelvényein!</p> -<p>– Udiban minden nemzet csak egy Istent ismer s azt együtt -szereti, abban megnyugszik, annak a neve Daal.</p> -<p>– S ki az a Daal Isten? Az a láthatatlan Isten?</p> -<p>– A Daal a látható Isten, a kit mindenki rögtön megismer, a mint -rátekint, és meglát mindenütt, a hova tekint, a ki minden élőnek -egyformán atyja és anyja, a ki csak szeret, megtart, megáld, soha -sem gyűlöl, nem büntet, nem átkoz: a Daal Isten a föld.</p> -<p>– Az Udi nép a földet imádja?</p> -<p>– Az ő istene a föld. Nem a nap, a ki magára nézni nem enged, s -a ki éjjel elhágy, megszünik lenni. A föld mindig velünk van, ez a -mindenütt jelenlevő, ez, a ki minden fiát táplálja, ruházza, -árnyékkal betakarja, álmában ringatja, holtában visszafogadja. Ez, -a ki nem kér magának templomot, a mit ő épít, szebb a münsztereknél -és a basilikáknál; harang se kell bele, a madárdal összecsengeti az -imádkozókat. Nem kell neki se Imám, se Protopopa, se Láma, se -Pontifex, egy búzakalászban benne van az egész katechismus. Ki adta -azt a búzakalászt? A Daal Isten! Hisz a kebléről szakítottad le. -Kell ide még prédikáczió? Más Istennek vérrel áldoznak, pedig a -vérből csak <span class="pagenum"><a name="Page_118" id= -"Page_118">-118-</a></span> féreg támad. A Daal Istennek adott -áldozat pedig kizöldül és kenyeret ad. Ezt prédikálja a búzakalász. -A Daal hivők vallása az, hogy az embernek itt ezen a földön kell -boldognak lenni. Itt nincsenek próféták, a kik azt hirdessék a -népnek: türj, nyomorogj, izzadj, fáradj helyettem, mert én rest -vagyok, ontsd ki a véredet érettem, mert én dicsszomjú vagyok; -minél többet szenvedsz, annál nagyobb lesz a bologságod majd egy -másik világban! Pedig hiszen abba a másik világba is utánna fog -menni a hivőknek az a próféta, s ő ott is olyan rest lesz és olyan -éhes, és olyan dicsszomjú, s megint egy harmadik más világgal fogja -biztatni a nyomorultat. A Daal Isten azt akarja, hogy még itt ezen -a földön üdvözüljön minden halandó, s ha mind egyetértenek benne, -senki sem akadályozza meg őket e szándékukban. – Riumin gondolta -magában:</p> -<p>– Megálljatok csak! Hozunk mi ide egy archimandritát egy pár -száz pópával, majd megtanítanak azok titeket a pokol és purgatórium -tiszteletére!</p> -<p>– És aztán nézd, szólt Alzahira, a földisten meg is tudja védeni -azokat, a kik őt imádják. Benn az országban békét ád, s szikláival -visszatart minden külellenséget. Kapuinkat tavakkal, folyamokkal -őrzi, s karjainkba erőt, egészséget ad, ha kell fegyverrel is -megoltalmazni azt, a ki egy személyben «Isten» és «haza».</p> -<p>– Királynő, szólt Riumin, a te vallásod nekem nagyon tetszik, -hanem hogy tökéletes legyen, kérjünk kölcsön a Daal Istentől még -egy kis rezet és czinket is, aztán meg ként és salétromot, hogy -ágyúkkal láthassuk el ezt a paradicsomot; mert e nélkül nincs -tökéletes boldogság az «isteni» földön!</p> -<p>A földimádás külömben római hagyomány. A föld maga volt az ős -istene Latium lakóinak, s megmaradt még a classicus mythosz fényes -korszakában is, akkor «bona Dea» néven nevezték, templomába csak -nőket bocsátottak, s igazi nevét férfi előtt soha ki nem mondták. -Talán innen honosult meg e cultus a Kaukázus havasai között. -<span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span></p> -<h3>II. A PARADICSOM.</h3> -<p>Riumin beváltotta a szavát, a mit a királynőnek adott. A -szentpétervári ágyuöntőde mintájára saját felügyelete alatt -készíttetett hatalmas fegyverműhelyt, s beavatta az udii -fegyverkovácsokat abba a titokba, hogy az ágyucsövet fúrni kell. A -tartomány bejáratait őrző sziklaerődöket ellátták hatalmas tűzokádó -csövekkel s ezzel az aranyország hozzájárulhatlanná volt téve.</p> -<p>Hozzájárulhatlanná az erőszaknak; de hát nincs-e egyéb hatalom -is Oroszország kezében?</p> -<p>Nincsenek-e meg azok a fegyverek, a mik elfoglalták Mingreliát, -Daghestant, Armeniát, Gruziát; szép szóval, hizelkedéssel, a -királynők, herczegasszonyok szivén keresztül, elcsábítva a nőt, -megvesztegetve a férfit, megejtve mind a kettőnél a hiuságot? ezek -az idegen szürke szemek, ezek a rőt szakállak sokkal több -pusztítást követtek el Kaukázusban, mint az ágyúk és szuronyok.</p> -<p>Riumin napról-napra magasabbra tanulta becsülni e kis tartomány -gazdagságát. Pedig még csak a népeit és a földjét ismerte meg. A -föld maga is gazdag; de a nép szorgalma még nagyobb kincs. A száz -meg százféle népnek mindegyike hozott ide magával valamit, a mi az -iparban tökély; a velenczések az üveggyártást, az aranyművességet, -a hugonotta a virág- és gyümölcskertészetet; a német a -vászonszövést, a Perzsiából kiüzött babismus híve a szőnyeg és -shawl készítést, a szaraczén a kardvasgyártást, a chinai a -selyemtenyésztést, s az egyptomi a holttestek bebalzsamozását; -építészetben, szobrászatban, festészetben versenyeznek egymással. -Túlömlő jólét van mindenütt. Az államnyelvet a főtanodákban, az -anyanyelvet a népiskolákban tanítják, s a könyvtárak kincsekkel -vannak megrakva.</p> -<p>Minden ember dolgozik, tanul; s a háromszáz népfaj nemzeti -büszkeségét abban versenyezteti, hogy melyik tud <span class= -"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> nagyobb -jólétet felmutatni? melyik mulja fölül a másikat szellemi -haladásban? Békességük nem közöny, hanem nemes verseny.</p> -<p>Magának a hegyvidék légkörének is van erre befolyása. Miként -Svájczban három olyan nemzet tud békében együtt élni, mely künn a -nagyvilágban egymással a legelkeseredettebb harczot viseli, úgy -összeszövetkeznek a Kaukázusban is az idegen ajkuak egy hazaszerető -néppé. Ki tette a helvétát szabaddá, gazdaggá, műveltté, boldoggá? -A Föld-Isten tette azzá: a hegyek.</p> -<p>A példát megadta rá Manszur Elia, a nagy próféta, ki a mohamedán -vallásnak egymást rongáló két felekezetét, a schiitát és szunnitát -itt a hegyek között ki tudta békíteni s miridita név alatt egyesíte -törököt, persát, arabot, tatárt és cserkeszt. Az Udiak tovább -mentek, ők egyesíték a keresztyént a mohamedánnal és a zsidóval, a -polytheistával, a buddhistával és a tűzimádóval s azt mondták: -közös Istenünk a föld, a haza.</p> -<p>Hanem egyet nem tudott jártában-keltében felfedezni Riumin, -saját nemzetebelit. Lehetetlen pedig, hogy háromszáz népfaj között -orosz is ne legyen.</p> -<p>És a másik, a mit nem tudott felfedezni sehogy: a keresett -aranytelep.</p> -<p>A rábizott ágyugyártás miatt feladata volt felkutatni a -tartomány hegyeit, a hol érczet ásnak; talált rezet, vasat, ólmot, -czinket, ként eleget, de sehol se találta nyomát ezüst-, vagy -aranybányának.</p> -<p>Pedig az ország népe ragyog a két nemes ércztől. Az előkelők -ezüst-tálakról esznek; a köznép minden öltönygombja, csatja -ezüstből van, az asszonyok aranylánczokat, karpereczeket viselnek, -s a vezérek lovainak zablája és kengyelhágója szinarany. A királynő -trónja tömör aranyból készült, s az asztal-táblája, melynél a -törvényt szentesítik, egy roppant aranylap maga.</p> -<p>És mégsem tudott rábukkanni. Kérdezősködnie a kettő felől nem -volt szabad. Az gyanut keltett volna ellene. <span class= -"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span></p> -<p>Riumin jól játszotta szerepét. Tehetségeit egész mértékben -fogadott hazájának szentelé; a fegyverkezéstől elkezdve az ipar- és -gazdálkodás teréig mindenben túlhaladva volt az elzárkózott ország -a külvilág által. Az új találmányokat csak a szökevények és -kalandorok ismerteték meg, kik nagy időközökben ide vetődtek. -Riumin e haladást közölte a tartomány kiváló embereivel s a jó -siker hálára kötelezte a népet.</p> -<p>Hogy Alzahira szivében minő foglalást tett a hódító, azt a -«királynő» nem vallotta meg, de az «asszony» epedő arcza, s titkos -sóhajtásai annál inkább elárulták.</p> -<p>Az idő lejártához közelgett, mely mint kezeseket kötelezte -Riumint és Izménét az Udi tartományban maradásra. A jezidek a rájuk -kivetett munkát egész odáig bevégezték, elhordva a hegyomlás -torlaszait, a hol csak egy óriási bazalt-tömeg állta el a folyam -rohamát, a mit egy földrengés döntött oda le a mult esztendőben. -Ezzel már nem tudtak boldogulni. A folyam szakadatlan zuhatagban -omlott a sziklatorlaszon keresztül, mely a mögötte levő tó -felszinét épen annyira felemelte, a mennyi saját magassága volt. A -jezid munkások nem fértek hozzá a zuhatag miatt a sziklához, s az -alatt százai a túlpartra épített házaknak úsztak a szokatlan -vízárban.</p> -<p>Riumin felajánlotta a királynénak, hogy ezen is fog segíteni. -Buvárharangot készített, a mi még akkor Európában is új találmány -volt, s annak a segélyével a tóban, a víz alatt furatott tűzaknákat -az ellenálló sziklatömegbe. A mikor ez elkészült, akkor a jezidek -kényszermunkája be lesz fejezve.</p> -<p>És akkor aztán mehet Riumin és Izméne Chod várába a kettős -lakodalmat megtartani.</p> -<p>Izméne kedvencz hölgye lett Alzahirának. Leány leány előtt nem -tud titkolózni. Izméne rég tudta azt már, hogy a királyné busongva -gondol arra a napra, a mikor Riumin el fogja hagyni az ő országát. -És Izméne mindent megsugdosott Riuminnak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span></p> -<p>A sugdosó szót, az egymást kereső pillantásokat pedig észrevette -az a nő, a ki szeret; már féltékeny is volt.</p> -<p>Egyszer azt kérdezé Riumintól:</p> -<p>– Mikor készülsz el a tűzaknával?</p> -<p>– Már készen vagyok.</p> -<p>– Mi van még hátra?</p> -<p>– A megtöltés és felrobbantás.</p> -<p>– S mikor történik ez meg?</p> -<p>Riumin mélyen a szemébe nézett a kérdező nőnek s azt felelé:</p> -<p>– Ha akarod, holnap; – ha akarod, egy év mulva; – ha akarod, -soha sem.</p> -<p>– Tehát – egy év mulva! mondá a királynő, kezét nyujtva a -délczeg férfinak, a ki szemébe merte ezt mondani.</p> -<p>(Riuminnak nem lehetett addig az eltávozásra gondolni, a míg föl -nem fedezte az ország aranytelepeit.)</p> -<p>Alzahira megtudta azt, hogy viszont szerettetik, Riumin addig -marad itt, a meddig ő kivánja.</p> -<p>Hanem a féltékenység a paradicsomban is otthon van. A hol a -szerelem napja süt, ott az árnyékot is vet.</p> -<p>E találkozás utáni napon Izméne alkalmat talált a királyné -oldala mellől eltávozhatni s Riumint fölkeresni.</p> -<p>Oleg az arczáról látta, hogy a leánynak valami nagy baja -van.</p> -<p>– Mi lelt? kérdé, megczirógatva a leány arczát.</p> -<p>A leány sohajtva felelt:</p> -<p>– A királynő azt mondta, hogy neked még egy évig itt kell -maradnod.</p> -<p>– S ez neked fáj?</p> -<p>– Nem az. Hanem azután azt mondta, hogy a te itt maradásod nem -ok arra, hogy engemet is visszatartson vőlegényemtől. Engemet el -fog bocsátani Csengli Ghiraihoz.</p> -<p>Riumin nevetett.</p> -<p>– No és te attól ijedtél meg, hogy férjhez vesznek? <span class= -"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span></p> -<p>– Én nem akarok férjhez menni.</p> -<p>– Gondold meg, egy fejedelem kér feleségül!</p> -<p>– Én nem megyek hozzá, inkább meghalok.</p> -<p>– De ezt nem mondhatod a királynénak.</p> -<p>– Nem ám. Valami rosszat hinne felőlem.</p> -<p>– Azt hinné, hogy valakit mást szeretsz.</p> -<p>– S ezt nem szabad neki hinni soha, soha! szólt a leány -kigyuladt arczczal.</p> -<p>– Jól van. Ne szólj semmit. Fogadd hallgatva, a mit mond, s tégy -úgy, mintha beleegyeznél.</p> -<p>– Te nem akarsz elküldeni magadtól? kérdé Izméne félénken repeső -várakozással.</p> -<p>– Nem! felelt Riumin s marasztaló szorítással fogta meg a leány -kezét.</p> -<p>A leány szemeiben öröm sugárzott a könyeken keresztül.</p> -<p>Riumin elhatározta, hogy egyenesen törni fog a czél felé. -Felkereste Alzahirát.</p> -<p>– Királynő! kezdé Riumin. Ha te nekem egy évet adsz néped -korszakából, én azt csak úgy fogadhatom el, ha megengeded, hogy én -ebből az évből történetet csináljak.</p> -<p>A királynő komolyan ingatta szép szoborfejét.</p> -<p>– Ez a nép addig boldog, a míg története nincs. Láttad utolsó -királynéjának sirját, a ki hadat viselt; siremlékén olvastad a -khuczuri betűkből, miket tett? Az a két aranyozott arczképe, a mi -sírja fölé van fölállítva, a meghódított Gündzséból lett ide hozva. -Mind a kettő félig sülyedt már a földbe. Az örökké élő fű el szokta -nyelni a halott tárgyakat. Századok kellenek hozzá. Annyi időtől -fogva nem viselt ez a nép háborut. Fegyverét csak arra tartja, hogy -a hol egymással viszálkodó törzseket talál, közéjük álljon és -szétválaszsza őket. Olvasd végig arany krónikánkat, hosszú sorát -fogod benne találni a királynőknek, a kiknek nevei után csak az van -irva: «boldog volt, szerette férjét, és népei szerették őt». Miért -akarod, hogy az én nevem után más legyen följegyezve. <span class= -"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span></p> -<p>– Nem én akarom, hanem a végzet. Te magad jól tudod; kémeid -hirül hoznak mindent, hogy a pontusi partok felől egy hatalmasabb -hódító közelít tartományod felé, mint a milyenekkel Tamera királyné -küzdött. Én ismerem, mert száműzöttje vagyok. Ez az egy fenyegető -rém kényszeríti egész Európa minden népét fegyverben állani. Pedig -azok is szeretnének boldog népek lenni; ifjuságuk boldog korát nem -tölteni fegyverhordozásban, s kenyerük felét nem adni annak, a ki -fegyvert hordoz. De Oroszország úgy akarja, hogy fegyverben -álljanak s a mit ő akar, azt a többinek tenni kell. Mindenki -útjában áll ennek. Már közelít feléd!</p> -<p>A királynő elhitte az orosz menekültnek, hogy az ellenségévé -lett saját nemzetének, a miért a czár oly kegyetlenül bánt vele és -családjával.</p> -<p>– Hadd jöjjön! Mondá a fenyegetésre. Három nap alatt -harminczezer fegyveresünk fogadja, s ha kell, a számot -megkétszerezzük.</p> -<p>– Sok fegyveres még nem hadsereg. Ez ellenféllel szemben rendes -hadcsapatokat kell tartani.</p> -<p>– Ha szükségesnek találod, hajtsd végre. Én elrendelem s -tanácsunk helybenhagyja.</p> -<p>– Ezzel szemben sulyos költség fog nehezedni az országra.</p> -<p>– Megbirjuk azt. Láthatod, hogy elég gazdagok vagyunk. -Raktáraink telve: aratásunk dúsan jövedelmez. Képesek vagyunk -nemcsak a magunk népét, de még a szomszéd szövetségeseinket is -évekig ellátni élelemmel.</p> -<p>– A rendes hadcsapatokat azonban nem lehet buzával és -selyemgubókkal fizetni; oda arany- és ezüst pénz kell, a mi kis -tömegben nagy értéket képvisel, s a hogy tudom, országodban nem -fizetnek semmiféle adót, a királynő csak a legnagyobb földbirtokos. -Egyéb jövedelme nincs.</p> -<p>Alzahira erre fölkelt a helyéről s azt mondá Riuminnak:</p> -<p>– Kövess! <span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span></p> -<p>A királynő palotája folyosóin át a trónterembe vezette Riumint. -Ott megállítá őt a trón előtt.</p> -<p>– Tudod, hogy ez szinaranyból van?</p> -<p>– Nagybecsü ereklye.</p> -<p>– De azért, ha ereklye is, mikor rákerülne a sor, bizony nem -késnénk azt pénzzé kiveretni, ha az ország védelme úgy kivánná. -Azonban elhiheted, hogy a mely országban aranyból öntik a fejedelmi -széket, ott az aranynak bőven kell tanyázni.</p> -<p>Alzahira, ezt mondva, kezével könnyű taszítást adott a trónnak, -mire az elmozdult helyéről, s egy csapóajtót tüntetett elő a -falban, melynek hármas zárját a királyné felnyitá s a feltárult -ajtón át egy szűk kőlépcsőn levezette Riumint.</p> -<p>A lépcsőgádor egy sziklába vágott boltozatos teremben végződött. -E terem padmalyát széles nagy gömbölyű oszlopok látszottak emelni. -Csak látszottak. Nem oszlopok voltak azok, hanem szabályosan -egymásra rakott tömegei a zacskókba kötött kivert ezüst pénznek. -Közöttük nagy érczurnák, megtöltve aranynyal. Megannyi millió!</p> -<p>A földalatti boltozatnak világítása is volt. Közepén egy örökké -égő lámpa lobogott, távolról ide vezetett naphtha lángja, minő a -tűzimádók bákui templomában ég, ezredévek előtt föltalált neme a -gázvilágításnak. Ez örök fény mellett látta Riumin egymásra -halmozva ragyogni az örök érczeket.</p> -<p>Végre egy állványhoz vezette Riumint a királynő, melyen a nyers -arany- és ezüst egyes mintadarabjai voltak elhelyezve. A -termésezüst a maga fonálmatring alakjában, vagy mint hamvas szürke -szalag és az aranynak mindennemű alakjai, a rutalevéltől kezdve a -begyűrt pyramid jegeczig s megannyi csodálatos cabbalisticus -képletei a föld alatt működő istenségnek; és azután nagy nehéz -aranygöröngyök a maguk fölséges idomtalanságában szikrázó -hegykristályokkal keresztül furkálva.</p> -<p>Megmutatta Riuminnak végre az aranynál is becsesebb <span class= -"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> érczet, -mely fehérebb a hónál és ragyog, mint a kristály; a hajdankorban -«Androdamant»-nak nevezték, a mi annyit tesz, hogy férfiszelidítő; -egy gyűrű ebből a férfit engedelmessé bűvöli, azért csak asszonyok -viselik, kiknek hódító erőt ád. A királynő sisakja ez érczből van -készítve egészen, Európában csak a muzeumok rejtegetik még.</p> -<p>Alzahira rá mutatott a kincsekre.</p> -<p>– Ha kell, ez mind a tied.</p> -<p>S azok között a legdrágább arany, a királynő szíve maga is.</p> -<p>– Hiszed-e, hogy a Kaukázus bányái elég gazdagok?</p> -<p>Riumin látta azt már. Előtte voltak a csalhatatlan tanuk. Az -elevenné lett álmok, az ezeregy éjszaka mesés kincsbarlangja -maga.</p> -<p>Nem tudta visszatartani magát, hogy meg ne ragadja Alzahira -kezét s azt szivéhez ne szorítsa, azt kérdezve: «hol vannak ezek a -bányák?»</p> -<p>Észrevette-e a királynő azt a dæmoni tűzfényt, a mi e perczben -Riumin szemének világot adott? elárult-e neki valamit az a lázas -szívdobogás a maga titkaiból? Alzahira azt felelte erre a -kérdésre:</p> -<p>– Én nem tudom.</p> -<p>Riumin igyekezett visszanyerni önuralmát.</p> -<p>– Ha te nem tudod, akkor ki tudja?</p> -<p>– Egyedül a bányászok.</p> -<p>– S azok nem a te népedből valók?</p> -<p>– Azokkal nem lehet beszélni se nekem, se neked, se másnak; azok -a te honfitársaid: «oroszok».</p> -<p>– Oroszok! S mégsem lehet velük nekem beszélni? Miért nem?</p> -<p>– Azért, mert az ő nevük «Bezszlovecsnie».</p> -<h3>III. LEVERTE AZ AZ EGY SZÓ.</h3> -<p>Riumint úgy leverte az az egy szó, mint mikor a tengerész -hajóját a sík oceánon meglepi a szélcsend. <span class= -"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span></p> -<p>S még a királynő azt a kegyetlenséget tette, hogy meg is -magyarázta neki, mit tesz ez a szó: «bezszlovecsnie?»</p> -<p>– A hány orosz csak idáig elvergődik, a legelső találkozás után -honfitársaival, mind a bezszlovecsnie tagja lesz. Ők egy -felekezetet képeznek. Emberemlékezet óta ők mivelik az -aranybányákat; ők fedezték föl azokat ujabb időkben. Hogy hol -vannak ez ércztelepek? Azt nem tudja senki. Hogy egész országomban -nincsenek, az bizonyos: mert ennek minden hegye-völgye be van -népesítve; mi is ismernők azokat. Az aranyásók egy-egy sötét éjjel -úgy teremnek közöttünk, mintha szikla nyilt volna meg előttük, s -úgy tünnek el ismét, mintha föld nyelte volna el őket. Érzik rajtuk -a penészszag, mint a kik hosszú utat tettek a föld alatt. Ki nem -leste őket senki. A ki velük ment, náluk maradt. Minden évben -őszszel, tavaszszal feljönnek fővárosunkba, a vének vénje, a -sztaroszta vezetése alatt; a kibányászott aranyat, ezüstöt -elhozzák, azért cserébe gabonát, gyümölcsöt, szöveteket vásárolnak -s a mily titokban jöttek, oly észrevétlenül eltünnek ismét és senki -sem tudja meg, hová? Te tudod, hogy mit tesz e szó?… Ez a «némák» -felekezete. A ki közéjük áll, annak utolsó szava életében az az -eskü, a melylyel elátkozza magát, hogy soha többet egy szó az -ajkain ki nem fog jönni. A bezszlovecsnie nem kér, nem imádkozik, -bűneit nem gyónja meg papnak, nem vallja ki birónak, nincs kínzás, -a mivel egy emberi szót ki lehessen belőle csikarni. Férfia, -asszonya örök hallgatást fogad, a mit rettenetesebb szigorral -megtart, mint a carthausi, mert az legalább a «memento mori» -egyetlen mondatában ki tudja fejezni, hogy még él, még nem halt -meg, de az orosz bezszlovecsnie csak egy halott, a ki jár-kel, -dolgozik, lát és hall; de nem tartozik többé az Isten -világához.</p> -<p>Országomban lakó honfitársaid e rettenetes vallás hivei mind s -azoktól nem tudhatja senki, még a királynő sem, merre járnak és hol -laknak? Ők hordják fel az ország számára a bányák kincseit, s nem -kivánnak érte egyebet, <span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span> mint háborítatlan védelmet. Nem -viselnek fegyvert, mert az egész ország védelmezi őket.</p> -<p>Most azután megtudta Riumin, hogy hová lettek mindazok a kémek, -a kiket az orosz hadvezérek az arany-tartomány felkutatására -küldöttek? Eljutottak azok mind a czélhoz, – és ott ragadtak.</p> -<p>Valami olyan ragályos, kábító, szédítő eszme az: eltagadni az -emberi szót örökre! Megkötni a nyelvet, hogy ki ne mondja az -átkozott emberi beszédet, mely külömbséget tesz nép és nép között: -az átkozott emberi beszédet, mely miatt tengere folyott el már a -vérnek, mely több iszonyatot hozott a világra, mint a két -gonosztevő kéz és minden bűngerjesztő hús az emberi csontvázon; az -átkozott emberi beszédet, mely édes, ha csábít; lángol, ha lázít; -nyafog, ha koldul; ugat, ha káromol; ki nem mondani azt, se -suttogva, se kiáltva, se leírva! A «némák» felekezete még a kezével -sem beszél. Egyedüli beszédük a külvilággal a vásárlás s «ott -beszél a pénz». Valami dicsőséges megvetése ez az emberi -hatalomnak; valami bevehetetlen vár a világ közepén: a némaság. Nem -lehet csodálni, hogy e felekezet oly hódító hatalmat foglal egy -elnyomott nép közt; csak az oroszok közt támadhatott ez a -hitvallás: «ha meg van tiltva a szabad szó: legyünk akkor -némák!»</p> -<p>Riumin jól ismerte a hatalmas varázserőt, mely e sectát -összeköti.</p> -<p>És most azután kétségbeeshetett a fölött, hogy a mit keresett -azt valaha föltalálja.</p> -<p>Itt a czél küszöbénél, mikor már ujjai hegyével érintette azokat -a kincseket, a miknek létele a mesevilágból származik le: meg kell -azt tudnia, hogy ez aranytelepek országa maga az őslakók előtt -ismeretlen. Ők készen veszik át a nemes érczeket, terményeket, -iparczikkeket adnak értük; de a kik azokat előhozzák a föld alól, -azok a koboldok legkérlelhetetlenebb fajtája, a kik fölött nincs -hatalma semmi szellemidézésnek, kincskereső varázsbotnak. -<span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span></p> -<p>Alzahira királynő fölfedezése csak elrontotta Riumin álmait.</p> -<p>Másnap ismét fölkereste őt Izméne.</p> -<p>– A királynő sürget, hogy határozzam el magamat. Csengli Ghirai -nyugtalanul követel. Szólj, mit tegyek?</p> -<p>Riumin két keze közé fogta a leány kezét s így szólt hozzá:</p> -<p>– Izméne, szeretsz-e engemet egy kevéssé?</p> -<p>A leány ránézett, aztán lesüté szemeit s fejével csendesen -tagadólag inte.</p> -<p>A kérdés rosszul volt feltéve; Riumin újra kezdte azt:</p> -<p>– Izméne, szeretsz-e engem nagyon, végtelenül nagyon?</p> -<p>Most azután megdicsőült tekintettel nézett szemébe a leány, s -suttogva rebegé: «nagyon! végtelenül nagyon!»</p> -<p>– Olyan nagyon, hogy fel tudnád-e áldozni érettem életedet?</p> -<p>A leány nem szólt, csak ragyogó arcza beszélt.</p> -<p>– De nem ezt az életet; hanem az örök életet? Magát a -mennyországot, az örök üdvösséget! A lelkedet magát.</p> -<p>– Tied az! felelt a leány. Bizony mondom, a tied?</p> -<p>– Ha nekem adod, én elveszem tőled a lelkedet, mondá erre -Riumin. Te ismered a bezszlovecsniek felekezetét?</p> -<p>– Rettenetes secta! Borzalom rágondolni. Vallásuk még a -moralcsikokénál is kegyetlenebb. Örök némaságot fogadnak s azt még -a végső halálfájdalmak közt sem szegik meg. Szomszédunkban is -laktak egy aulban. Még mi is szánakozva szóltunk róluk. A ki belép -közéjük, egy eskűt tesz, melynek szavai irtózatosak. Elátkozza -magát, minden csontját, minden csepp vérét, köröskörül az éltető -elemeket: ég leszakadjon, föld beomoljon, víz megáradjon, tűz -fellobbanjon az ellen, a ki még egy szót kiejt az ajkán; minden -állat, fa és szikla megszólaljon előtte és bűneiről beszéljen; -kisértet üldözze, álmai kinozzák, lelke megháborodásáig; ugasson, -mint az eb; kuruttyoljon, <span class="pagenum"><a name="Page_130" -id="Page_130">-130-</a></span> mint a varangy; nyelve megrohadjon, -szive elszáradjon, lehellete dögvészszé váljon; emberek elfussanak -előle, Istent ne találja sehol. Sirjában ne legyen nyugalma, még -onnan is felbeszéljen, még a lelke is jajgasson, a ki egyetlen egy -szóval megtöri a némaság fogadalmát.</p> -<p>– Van rá eset, hogy nők is beállanak a felekezetbe?</p> -<p>– Ritka eset. A bezszlovecsniek férfiai szentek: szerelem nem -vezet hozzájuk asszonyt. Aztán a nőnek a némaság nagyobb szenvedés, -mint a férfinak. Minket kinoz az, ha el nem mondhatjuk valakinek, a -mi fáj; s ha senkink sincs, a kinek elmondhassuk: jól esik azt -eldalolni, elpanaszolni erdők fáinak, mezők madarainak énekszóval, -a mi szivünket nyomja. Az, a ki a beszédet elveszi a nőtől, -rosszabbat tett vele, mint ha élve eltemetné.</p> -<p>– S te láttál olyan nőket, kik e fogadást megtartották?</p> -<p>– Láttam és irtóztam tőlük, jobban, mint a moralcsikok szent -nőitől. Ezeknek csak a testük van megcsonkítva, azoknak a lelkük. -Nem is tudtak vele sokáig élni. Olyanok lettek, mint a kisértetek, -a kik itt felejtették magukat a kakasszó után, mikor sirjaik -becsukódtak. Mindig féltem auljok közelébe menni.</p> -<p>– És lásd, itt ebben az országban is laknak bezszlovecsniek, egy -nagy titkos szövetséget képeznek, s minden évben kétszer, őszszel -és tavaszszal feljönnek a királynéhoz: elhozzák neki a kibányászott -ezüstöt, aranyat; egyedül ők azok, a kik az én általam üldözött -titok kulcsát birják.</p> -<p>– Akkor azt soha sem fogod megkapni.</p> -<p>– De igen. Ha még egyszer a királynő azt fogja tőled kérdezni, -hogy akarsz-e Csengli Ghiraihoz visszamenni, hogy neje légy? azt -feleled rá neki: «nem!» És azután azt mondod, hogy ama borzalom -éjszakáján, a melyen apád, anyád, testvéreid fel akartak áldozni, -fogadást tettél a szent szűznek, hogy ha csodamódon megszabadít, -akkor neki szenteled magadat, soha férjhez nem mégy, <span class= -"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> hanem -áttérsz a bezszlovecsnie felekezetbe, a hol férfiak, nők úgy élnek, -mint a szentek.</p> -<p>Izméne összetette két kezét keblén s szemeit ég felé emelve, -mondá:</p> -<p>– Ha te úgy kivánod, azt teszem.</p> -<p>Riumin gyöngéden fejére tette a leánynak jobbját.</p> -<p>– Nem vagy-e te nekem testvérem? Nem vagy-e szentem?</p> -<p>– És nem vagyok-e rabnőd? tevé hozzá a leány.</p> -<p>– Le mered tenni azt a rettenetes esküt?</p> -<p>– Ha kivánod, leteszem.</p> -<p>– És azután elmersz menni e rettenetes halott emberekkel az ő -ismeretlen sirjukba, a föld alá vagy a föld olyan szegletébe, a hol -örök hallgatás van, a hol nem hallasz emberszót, nem látsz világot -többé? valami elhagyott bánya sötét tárnáján keresztül, mely az -átfurt hegy túlsó oldalán egy olyan sziklavilágba vezet, a hol nem -terem se kenyér, se gyümölcs; a hol nincs más, csak kőhalmok, -murvahegyek, érczsalak, rozsdaviz-patakok, örökké csattogó -érczzúzók és örökké hallgató emberek. El mernél oda menni?</p> -<p>– Hogy a világot nem látom, hogy az emberek szavát nem hallom, -az nem sokáig fog fájni; hanem hogy tégedet nem látlak s a te -szavadat nem hallom, az fájni fog holtig. De te boldog lészsz -idefenn, s ez megnyugtat engem oda alant. Úgy-e nőül fogod venni a -királynőt? ő téged szeret nagyon.</p> -<p>– Ne beszéljünk most én rólam és a királynőről.</p> -<p>– De arról beszéljünk, mert ez ad nekem erőt elevenen leszállni -a sirba, hogy ti szeretni fogjátok egymást.</p> -<p>– De én nem akarom, hogy te ott maradj a sirban.</p> -<p>– Hát mit akarsz?</p> -<p>– Meg akarom általad tudni, hogy mi van a túlvilágon?</p> -<p>A leány ijedten ragadta meg Riumin kezét.</p> -<p>– Mit akarsz? <span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span></p> -<p>– Azt akarom, hogy ha őszszel elmégy a halottakkal, tavaszszal -visszajőjj velük, és azután ne törődjél a kárhozattal; ne rettegj, -hogy a lelked elvész; hanem törd meg azt a rettenetes esküt és -mondj el nekem mindent, a mit láttál, a mit kitanultál.</p> -<p>A leány arczát a rémület rángatózó görcsei torzíták el e -szavaknál; szemei kerekre felnyiltak a látnoki félelemtől, két -kezével homlokához kapott: ez iszonyú kinzás volt! Riuminnak át -kellett őt ölelni, hogy össze ne roskadjon; de a leány erőszakkal -kifacsarta gyönge tagjait öleléséből, vágyott a földre leesni s -arczát eltemetni a porba.</p> -<p>– A lelkedet kértem, mondá neki Riumin kegyetlenül. Az örök -életedet kivántam áldozatul.</p> -<p>A leány aztán térdre emelkedék kinos vonaglással, s oly arczot -meresztve Riuminra, melyben már nem volt lélek, két reszkető kezét -felfelé fordított tenyereivel odanyújtá feléje, mintha kitépett -lelkét nyújtaná oda neki.</p> -<p>– Úgy lesz.</p> -<p>És úgy lett.</p> -<p>Izméne azt mondta Alzahirának, hogy nem fog nőül menni, hanem -elmegy szent leánynak a halott emberekkel. S a királynő sokkal -többet tudott az orosz raskolnikok fanatizmusáról, mint hogy ezt el -ne hitte volna, s a szerelmes nő sokkal jobban örült annak, hogy ez -a leány feláldozza magát, hogysem abban meg akarta volna őt -akadályozni.</p> -<p>Hisz a czivilizált világban is szokás az, hogy ha egy szegény -leánynak a vőlegénye gazdag menyasszonyra talál, a szegény leány -akkor kolostorba megy. Csakhogy «ez» épen orosz methodus.</p> -<p>A mint az új bor kiforrt, megjelentek a királyi lak előtt a -rejtélyes emberek, egész karaván, teherhordó öszvéreikkel. Riumin -megismerte arczvonásaikban nemzete szülötteit, bár ezek szakállt -nem viseltek.</p> -<p>A félévi arany- és ezüsttermelés, a mit magukkal hoztak, annyi -lehetett, mint az uralhegyi bányák egész <span class= -"pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> évi -zsákmánya. S talán ha több erővel fognának a bányászathoz, az -eredmény még nagyobb lehetne.</p> -<p>Abból, hogy az általuk cserében átvett élelmi szerek félévre -vannak szánva, utána lehetett számítani, körülbelül hány emberből -állhat a bányásztelep. Hozzá kellett azonban vetni, hogy a halottak -felekezetében nincsenek gyermekek. Náluk a szökevények, a -proselyták képezik a népszaporodást, a fanatizmus hódítása pótolja -azoknak a helyét, a kik az igazi sirba elmennek.</p> -<p>Mikor a királynő elfogadta a tróntermében megjelenő sztarosztát -és a küldöttség véneit, a kik szótalanul hozták zsákjaikat, mázsáló -gépeiket, fölmérve az udii országnagyok előtt a sziklaország -ajándékát, a királynő egy viszonajándékot adott át nekik: maga -vezette kézen fogva a sztaroszta elé a beavatandó neophitát, -Izménét.</p> -<p>Még most is az a rózsaszinű kettős chiton volt rajta, mely -hasonlóvá tette egy olympi félistennőhöz.</p> -<p>A némák sztarosztja pedig elővett bő, szürke köpenye alól egy -hasonló szürke palástot. Annak is, mint valamennyinek, a mit a -férfiak viseltek, a főt betakaró csuklyája volt. A sztaroszta -odatartá a palástot a leány elé.</p> -<p>Mindenki érezheté a daróczköpenyen azt a mellfojtó, nehéz -szagot, a mit magába vesz az az öltözet a földalatti nyirokból, az -érczrozsdából, a penészből. Az egész küldöttség ezt a dohos -sirboltlehelletet terjeszté maga körül.</p> -<p>És a leány nem irtózott ezt a szomorú köntöst magára venni, -eltakarni vele azt a szép rózsaszinű selyem chitont, azokkal a -csábító redőkkel, a melyek szép termetét körülfolyták. Ez egy -ráadott koporsó volt. Fölvette.</p> -<p>Akkor a sztaroszta előhúzott egy papirtekercset az övéből. Fakó -volt az is már és penészfoltoktól iromba; az irott betűk olyan -szinűek rajta, mint a vasrozsda; bűzlött belőle az incunábulák -szaga.</p> -<p>Erre volt fölírva az a rettenetes eskű.</p> -<p>És a leány elmondta ezt az eskűt az eléje tartott papirról, -<span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span> mondatról-mondatra, nyugodt, csendes -hangon. S az az «Amen» a végén, az volt az utolsó szó, a mit szabad -volt ajkainak e világon kimondani. Még csak azt sem többé, hogy -«Isten hozzád», valakihez fordulva, a ki a királyné jobbján -áll.</p> -<p>És nem reszketett a szava, mikor az eskűt végig mondá.</p> -<p>Pedig arra gondolt az átokmondás pillanatában, hogy én az átkok -daczára meg fogom szegni ezt az eskűt: «Isten engem úgy -büntessen!»</p> -<p>És szörnyű ez eskűt megtartani; de szörnyebb lesz megszegni. – A -végső szó után fejére hajták a palást csuklyáját. A koporsófödél le -volt zárva. A szép szeráfarczból nem látszott más, mint a bezárt -ajk, a mi se hangot, se csókot ne adjon soha többé.</p> -<p>A következő éjjel nyomtalanul eltüntek a némák. Szokásuk volt -folyamok medrében utat veszteni; nem találhatta ki járásukat senki. -És tiltva is volt őket kiváncsi leskelődéssel elidegeníteni. A -bányászpalást nagy szabadalommal bírt az egész országban. A -szótlanok intése parancs volt.</p> -<h3>IV. A VISSZATÉRŐ LÉLEK.</h3> -<p>Bekövetkezett a tél.</p> -<p>Az udii tartomány ugyanazon földöv alatt fekszik, a mely alatt -Toscana, s a tél ott nem ridegebb, mint Közép-Olaszországban. A -czyprus, olajfa és babérfa a szabadban tenyészik s már februárban -jelentkezik a tavasz, a déli hegyoldalak piroslanak a mandula és -őszi baraczk virágzó ligeteitől s mikor a körül felmagasló -Tösönáld, Laspari és Leila hegytetőket belepi a hó, a köröskörül -befoglalt völgyországban minden mező, erdő zöld marad; a folyamok -be nem fagynak soha.</p> -<p>Riumin napról-napra jobban érzé, hogy a Föld-Isten őt is mily -titokteljes bűbájjal vonzza magához itt. Lelkének <span class= -"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> erélye -vész, akarata elolvad a nép tömegében, mely nem mond ellent, minden -szavát híven megfogadja. Éreztetik vele, hogy ő ebben az országban -a legokosabb ember. S ez olyan zsibbasztó tudat. Elérte a -legmagasabb polczot, a mi e kis országban legfölül van: ő a -királynő vőlegénye, a leendő együtturalkodó. S e koronás mátka csak -ő vele szemközt nem királynő; ott nincsen akarata; ott nem gondol -egyébre, mint hogy az ő kedvét keresse. S az engedelmes nő a -legerősebb hódító, a női szelídség a legvalódibb absolut hatalom. -Kivált midőn ugyanez a nő a házon kivül igazi királynő; mikor -trónján, lova nyergében, a birói tribünön ül, fejére téve a -földjelvényes sisakot, akkor tud parancsolni néptörzseknek s rendet -tartani háromszázféle együttlakó nemzet között s hizelegni csak a -háromszázegyediknek tud: a ki ellenségül támad honára, a ki kémül -lopta be magát országába és szivébe.</p> -<p>Riumin azon a télen egészen beletalálta magát azoknak a kis -német fejedelmeknek a szerepébe, a kikre nézve hosszú időn át -lehetetlenné lett téve minden beavatkozás a világtörténetbe; a -kiket nem zaklatott fel se háború, se forradalom, s a kik aztán -fejedelmi hatalmukat a zene, építészet, művészet, gazdálkodás -szelid országaiba vitték át. Riumin szinésztársaságot toborzott, -irókat, zenészeket jutalmazott, drámákat, operákat adott elő; -megismertette a gazdagokat a tánczestélyek élvezetével; -összegyűjtötte a festőket s a nagy nemzeti mult emlékeit örökítteté -meg velük, s téli kertjében a kaukázusi flóra csodaszép növényeit -gyüjté össze. Egészen azon az úton volt, hogy olyan uralkodóvá -váljék, a kinek a kedveért megváltoztatja egykor az udii nép a -Chariate alkotmányt, mely szerint Tamera királynő óta folyvást -leányágra száll a korona. Riumin a törököt, a ki soha sem énekel, -megtanította dalolni, s a cserkeszt, a ki soha sem nevet, -megtanította kaczagni. Szinházában énekeltek és kaczagtak. (A -cserkesz nők, ha a háremekbe kerülnek, még ott is megtartják örök -komolyságukat; a szultáni szerályban egy sajátszerű czukrot -<span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span> készítenek számukra, a minek neve -«helau hindi»; ez ingerel a nevetésre.)</p> -<p>S miért ne fogadta volna el Riumin e zajtalan boldogságot? A -Föld-Isten kinálja azt. A Föld-Isten azt akarja, hogy minden ember -itt ezen a világon, és a mai napon legyen boldog; ne keresse azt, a -mi a halhatatlanságnak való. Éljen magának és engedjen másokat -élni. Tegye azt, a mi magának jól esik és másnak nem fáj. Legyen -fiatal mindvégig s ne vegye észre, mikor őszült meg?</p> -<p>Már ki volt tűzve az egybekelés napja. Az egy ünnepnapra volt -hagyva. Mert a Föld-Istennek is vannak sátoros ünnepei. Van egy -nap, a mikor egyszerre ellep minden mezőt a sárga virág; mintha be -volna húzva a föld arany terítővel. Nálunk «gólyahir»-nek hiják ezt -a virágot, s mikor az megjelen, ugyanaz jelszó a hegyeken levő -hónak az olvadásra.</p> -<p>A gólyahir-virág megjelenésének napja volt a menyegző -határideje.</p> -<p>Előre látható volt, hogy ha a havasokról elkezdik a folyamok az -áradatot mind az Alazán-tóba önteni, akkor annak a partján még több -ház ereszét eléri a víz s a gyümölcsligetek úszni fognak.</p> -<p>– Nem akarod a Jachwa tűzaknáját még fellobbantani? kérdé -Alzahira Riumintól, a fenyegetett tóparti falvak miatt aggódva.</p> -<p>– Még nem, felelt rá Riumin.</p> -<p>És Alzahira a szerelem hálamosolyával jutalmazá e választ. -Hiszen ha ez akadály el lesz hárítva, akkor a jezidek bevégezték -föladatukat s a galgár fejedelem azonnal itt terem visszakérni az -elvitt túszokat: a maga menyasszonyát és a testvére vőlegényét. S -mivel lehet az ellen védekezni? Ágyúk már vannak. Harminczezer -moszkó ellen meg tudja már magát védelmezni; de olyan ágyút még nem -találtak fel, a mivel egyetlen egy embertől megvédhesse magát, a ki -a saját adott szavával jön ellene.</p> -<p>– Hogy lehessen azt megmondani Csengli Ghirainak: <span class= -"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> «a te -hugod vőlegényét magam tartottam meg férjemül; menyasszonyodat -pedig elbocsátottam a halott emberekkel a földalatti világba?</p> -<p>Azért csak hadd úszszanak a falvak, kertek ott az Alazán-tó -körül.</p> -<p>A Föld-Isten bűvhatalma az egész lélekre hat; az ember gyorsan -felejt, a fájó gondolatok, mint a férgek, lebujnak a földbe, s mint -mozdulatlan rovarbábok alusznak.</p> -<p>De hátha egyszer az égi Isten felkölti az alvó rovarbábokat!</p> -<p>Az utazók emlegetik a kaukázusi mézet, a miről már a római irók -azt jegyzék föl, hogy bódító hatással bir. (Tán az azaleák -virágnedvétől.) Ez a méz édes önfeledést hoz a lélekre, s a test -idegeire valami olyan érzést, mintha az ember repülne fölfelé. -Ilyen bódító méz volt Riuminra nézve az egész élet Udiban. Egy -szakadatlan gyönyör.</p> -<p>Alzahirában a nők eszményképét ismerte föl. Úgy reszketett a -közelgő naptól, mely őt karjaiba fogja vezetni, mint a ki előtt a -nőszívadta boldogság még ismeretlen titok.</p> -<p>S a mezők szép zöldek voltak már, a milliárd virágbimbó csak az -utolsó éjjeli harmatra várt még, hogy a hajnal sugarai előtt -kipattanjon, s akkor a völgyön, mezőn végig fog hangzani a -hozsánnakiáltás: «itt a tavasz!» S a tavasz legelső ünnepe lesz a -menyegző napja.</p> -<p>Hanem az éltető harmat helyett valami más jelent meg. Az északi -havasok felől hirtelen egy fagyos hózivatar zudult alá; ritkaság a -kies udii tartományban de épen úgy előfordul ott is, mint a hogy -meglepi a nápolyi narancsligeteket az, hogy nyiló virágaikra fehér -lepkék szállnak, a miknek csókja fagyaszt, nevük hópehely. Éjfélre -be volt terítve hóval az egész mező, mely a gólyahir kivirágzását -várta.</p> -<p>Riumin aludt és mesés boldogságról álmodott, a midőn egy -kellemetlen siró, panaszló hang ébreszté föl álmából.</p> -<p>Ismerte ezt a hangot jól. Gyakran hallotta azt Szentpétervárott. -<span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span> A jégmadár kiáltoz így, melyet sokszor -lever a szél az északi tenger mellől a déli vidékekre, madárnak -gyönyörű, tollazata kék, zöld és veres, de hangja ijesztő; ez a -hóförgeteget, a buránát szokta kisérni.</p> -<p>Riumin kitekintett az ablakán: fehér volt az egész vidék. A park -lombos fái görnyedtek a hóteher alatt s a szökőkút vízömlenye -helyét jégcsapcsipkézet váltotta fel; a vizöntő triton vállán ült a -sötétzöld jégmadár s onnan kiabált alá.</p> -<p>S a mit az alcedo kiáltozott, annak csodálatos értelme volt.</p> -<p>– Van egy ország, a hol még hó a mező, jég a virág, északfény a -nap.</p> -<p>– Ott van egy gunyhó, ereszéig ér a hófuvat, a kémény füstje -elterül a havon, ablakából nincs kilátás.</p> -<p>– Abban a gunyhóban lakik egy öreg asszony, a ki tőzegtűznél -derczepogácsát süt, az ura számára.</p> -<p>– Mellette zsombikból készült széken ül egy fiatal leány s egy -rongyos kabátot foltoz vastag czérnával; az apja gunyája az.</p> -<p>– Mikor készen lesz a vakarcs és a szűrködmen, akkor az a gyönge -leány el fog indulni azzal a hófuvaton keresztül, egyes-egyedül a -virradatlan éjszakában, hogy elvigye azokat az apjának, a ki az -ólombányában dolgozik, nehéz csákánynyal vágva a követ, kezén, -lábán csörög a láncz. Egy héten egyszer szabad csak vele beszélni: -egyik héten a feleségének, másik héten a leányának. Akkor ennivalót -is vihetnek neki, s ha valamije elszakadt, megfoltozhatják.</p> -<p>– Ez az öreg asszony a te anyád, ez a gyönge leány a te hugod, -ez a rabember a te apád.</p> -<p>– Palotákban laktak, cselédseregnek parancsoltak, fényben, -jóllétben éltek egykor.</p> -<p>– Te vétettél a czár ellen, és ők szenvednek.</p> -<p>– Ők szenvednek te miattad, és azért mégis, mikor ketten együtt -vannak, letérdelnek a szent kép elé és teérted imádkoznak. -<span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span></p> -<p>– Ők teérted szenvednek és imádkoznak; te pedig elfelejted őket -és megteszed magadat tündér-királynő férjének, tündérország -királyának.</p> -<p>– Pedig kezedbe van adva börtönük kulcsa és palotájuk kulcsa. -Onnan kibocsáthatnád, ide bevezethetnéd őket.</p> -<p>– De te elfelejted őket s örülsz a magad gyönyöreinek.</p> -<p>– Jaj nekik! Jaj mindazoknak, a kik tégedet szeretnek. Jaj!</p> -<p>Mondta ezt mind az alcedo? Vagy csak úgy hallotta azt Riumin -Oleg?</p> -<p>Meg akarta mutatni az égi Isten, hogy ő mégis hatalmasabb úr a -Föld-Istennél. Ez csak elnyugtat; de ő az, a ki fölébreszt! Ő az, a -ki az emberi szenvedélyeket uralja, a mik rombolnak és teremtenek. -Ő az, a ki csinálja a zivatart és a világtörténetet.</p> -<p>A felriasztott álomlátó gondolatai nehezek.</p> -<p>Riumin Oleg nem tudott tovább fekhelyén nyugodni; a -félbeszakított boldog álom nem engedi fonalát megtalálni többé. -Fölkelt, fölöltözött s kibámult ablakán át a hótól világos -éjszakába. A hideg éjszaki szél kapta magát s telerajzolta az -ablakát phantastikus virágképekkel, hogy nem nézhetett ki többet -rajta.</p> -<p>Akkor még jobban elővették üldöző rémlátásai.</p> -<p>Eszébe jutott az áldozatul oda vetett leány, a ki eltávozott az -ő parancsára a sziklák és hegyek dohos titkait fölkutatni, a némák -között némává, a holtak között halottá lenni.</p> -<p>Annak is «jaj!» Az is szerette őt. Mit tett ő e leánynyal? -Kegyetlenebbül bánt vele, mint azok az istencsufolók, a kik meg -akarták csonkítani. Nem megszabadítója, hanem elvesztője lett ő. -Elébb magáévá tette testét, lelkét, elrabolta a szivét, minden -érzelmét, s akkor eldobta magától, eltemette élve, megfosztotta az -utolsó vigaszától, a panasztevő szótól. Az oly hű volt hozzá, -<span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span> mint az arany, úgy szerette őt, mint az -Istenét, s ő eltiporta őt, mint egy ördög; kisértetet csinált -belőle. Az alcedotól kellett-e meghallani ezt is? olyan jó álmokat -ád a Daal Isten?</p> -<p>Egyszer az át nem látszó ablakot halk koczintás éri -kivülről.</p> -<p>Riumin, hogy kiláthasson a szabadba, lélekzete melegével -olvasztott egy kerek foltot a jégbokréta közepébe.</p> -<p>Künn az ablaka előtt egy szürke köpenybe burkolt alakot látott -meg, mely mozdulatlanul állt ott, palástjának csuklyája a fejére -volt huzva.</p> -<p>– Ki az? kiáltá rá Riumin az ablakon keresztül.</p> -<p>Az éjféli látogató nem felelt.</p> -<p>Riumin másodszor és harmadszor is ismétlé a megszólítást, a -harmadiknál a rejtélyes alak hátratolta fejéről a csuklyát. A -hóvilág megismertette arczát.</p> -<p>Izméne állt ott.</p> -<h3>V. IZMÉNE.</h3> -<p>– Izméne! suttogá Riumin, felnyitva ablakát s hogy az alak -hivására is mozdulatlan maradt, kihajolt hozzá, átölelte a derekát -és felemelte magához az ablakon át.</p> -<p>A leány fázott és reszketett. Össze volt fagyva a szokatlan -hidegtől. Az a szürke, földpenészszagú palást keresztül volt ázva -rajta.</p> -<p>Vesd le ez átkozott öltönyt magadról!</p> -<p>Hanem a szobában is hideg volt. Riumin lefekteté a leányt még -meleg fekhelyére s betakargatá gyöngéden, és azután kezei közé -vette fagyos kezeit s lehelletével melengeté fel azokat, a hogy a -leány tett egykor ő vele a Tamera váránál.</p> -<p>– Visszajöttél hozzám? Egyedül jöttél, vagy társaid is itt -vannak?</p> -<p>A leány nem felelt rá semmit.</p> -<p>– Istenem! Hiszen épen most gondolkoztam felőled! <span class= -"pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141">-141-</a></span></p> -<p>A leány nem mondá rá, hogy köszönöm.</p> -<p>– Téged az Isten küldött ez órában hozzám, suttogott tovább -Riumin. Szólj, hogy jöttél vissza? Merre jártál, miket szenvedtél? -Szólj! szólj! szólj!</p> -<p>A leány pedig egyre hallgatott, és esküre emelt ujjait ajkai elé -tette.</p> -<p>– Te esküdre emlékezel? szólt Riumin elrémülve. Te félsz az -átkot átlépni? örökre hallgatni akarsz előttem is?</p> -<p>A leány csak fejével inte.</p> -<p>– Mikor jól tudod, hogy a te szavad vált meg engem és egész -szenvedő családomat: egy ősz apát, egy beteges anyát, egy hervadó -testvért az iszonyú itélet alól! Hiszen én érettem mentél a föld -alá, az én szavamra vetted föl ezt az áldozatot s most néma -maradsz-e?</p> -<p>A leány összerázkódott s arczát eltemette kezei közé. Még a -sohajtást is visszafojtotta keblébe. Annak is szó értelme van.</p> -<p>A bezszlovecsnie esküje megtörhetetlen!</p> -<p>A kinpad sem vesz ki többé emberi hangot abból, a ki a szörnyű -fogadást elmondta.</p> -<p>A kínpad nem; de hát egy édes kérés?</p> -<p>– Izméne! szólt Riumin, felölelve a leányt. Szeretsz-e még -engem? Szeretsz-e úgy, a hogy én téged? Akarsz-e feleségem lenni? -Akarsz-e velem együtt futni innen? Akarod-e velem együtt felkeresni -az én apámat, anyámat, testvéremet? Akarod-e azt hallani, hogy ime -ez a ti leányotok, a te testvéred, az én imádott nőm?</p> -<p>Oh ettől a bűvmondattól le kellett omlani a csontokból rakott -varázskörnek! Ezeknek a szavaknak még az eltemetett halottól is -választ kell hozni.</p> -<p>– Igen! Igen! Igen! kiáltá a leány gyönyörlázzal szivében s -elfeledte e perczben a lánczraverő minden átkokat, a bosszuálló -elementumokat és az örök kárhozatot, s karjait a kérdező nyaka -körül fonva, folytatá az örök némaságból kitörő szót: igen! igen! -igen! Az utolsó már nem is volt szó, csak félig sóhajtás, félig -csók. <span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span></p> -<p>A szerelem a legerősebb vallás.</p> -<p>– S most már el fogod nekem mondani, honnét jösz? kérdé Riumin, -diadaltól sugárzó arczczal.</p> -<p>– Mindent! igéré a leány.</p> -<p>– Akkor nincs elveszteni való időnk. Rögtön futnunk kell innen, -hogy mire megvirrad, az Alezán-tavon túl lehessünk.</p> -<p>– És te itt hagynád én értem a királynőt? Azt hallám, hogy a -tavasz első napjára van kitüzve a menyegzőtök?</p> -<p>– Azt a napot betakarta a hó! nézd, itt vannak a neki szánt -menyasszonyi öltönyök. A vőlegény nászajándéka: a fényes chewsuri -viselet. Ezt te fogod most felvenni, úgy viszlek el magammal.</p> -<p>– Mennyivel szebb ő, mint én!</p> -<p>– Az nem igaz! Te vagy az egyedüli szép a kerek földön, mondá -Riumin, s a míg feladta a királynői mátkának szánt menyasszonyi -öltönyöket Izménére, bálványimádást követett el annak szép -termetével, s mikor az aranyhimzett szandált felhuzta neki, előbb -megcsókolta a lábát.</p> -<p>A zivatar zúgása elnyelte a távozó paripák dobogását, a -hófergeteg betakarta nyomaikat.</p> -<p>A virradat sokáig késett: odáig messze elfuthattak együtt.</p> -<h3>VI. A FÖLD-ISTEN.</h3> -<p>Senki se látta őket mikor elfutottak, csak a sztaroszta. A -bezszlovecsniek vénje. A hófuvatban rájuk ismert. Látta, hogy -szöknek. Hallotta, hogy egymással beszélnek. Abból, hogy szöknek és -beszélnek, megtudta azt, hogy árulók…</p> -<p>… De hát mit használ a halott embernek tudni valamit? Ő nem -mondhatja azt el.</p> -<p>Rájuk kiálthatott volna: «megálljatok!» Fölordíthatta -<span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span> volna álmaikból az őröket: «fogjátok el -őket!» fölébreszthette volna Alzahirát: «el vagy árulva, királynő! -meg vagy csalva, asszony!» de a bezszlovecsninek nem szabad emberi -szót kimondani…</p> -<p>Ott várt a sztaroszta a királynő kapujában reggelig, a míg -bebocsátották.</p> -<p>Alzahira álmait is elrontotta az északi vihar. Mikor elvált az -este Riumintól, azt sugták egymásnak: «boldog álmot, rólam álmodj, -együtt ébredj velem a csalogányszóra!»</p> -<p>Együtt ébreszté föl őket a jégmadár szava.</p> -<p>Nagy ünnepély készült e mai napra; az ország minden nemzete -küldött föl egy fiatal párt, a ki a vőlegényt és menyasszonyt -üdvözölje, virágünnep volt rendezve mára; hanem a Föld-Isten -ünnepei nincsenek a naptárba előre megírva. A vihar azt mondta, ma -nincs tavaszkezdet, s elmaradt madárdal és üdvözlő ének.</p> -<p>A helyett azt jelenték a királynőnek, hogy megérkeztek a holt -emberek a föld alól az aranyzsákmánynyal.</p> -<p>Alzahirának a menyasszonyi öltöny helyett föl kellett venni a -királynői jelmezt, fejére a mirtuskoszorú helyett az androdemant -sisakot, a Föld-Isten jelvényével.</p> -<p>Mikor a trónterembe lépett, már ott álltak félkörben az -aranytelep küldöttei.</p> -<p>Alzahira végigfutott rajtuk tekintetével, ha nem talál-e -közöttük egy leányarczot? Hiszen e durva, elfakult szőrpalást alatt -is rá kellene ismernie az eltávozott leányra; bárha a csuklya a -félarczot elfödi is, a néma ajka elárulná, hogy ő az. Azután, hogy -nem találta őt sehol, bámuló tekintete kérdezé a vén sztaroszttól, -hogy hol maradt Izméne? S a néma ember megérté a néma kérdést.</p> -<p>A sztaroszt Alzahira elé lépett, kétfelé szakítá mellén -köntösét, s aztán kimarkolva iszákjából egy tele ökölre való -por-aranyat, azt szétszórta a levegőbe, s elévonva övéből az eskűt -tartalmazó penészes iratot, azt ledobta a földre s sarujával -rátaposott, és sirt. <span class="pagenum"><a name="Page_144" id= -"Page_144">-144-</a></span></p> -<p>– Mit jelent ez? kiálta a királynő.</p> -<p>A sztaroszta hevesen mutatott mind a két kezével arra felé, a -merre a szökevények eltávoztak. Meg lehetett érteni taglejtéséből, -torzarcza keserűségéből a választ.</p> -<p>A királynő megérté a néma beszédet s reszketve mondá:</p> -<p>– Hívjátok ide Riumint! Miért nincs ő már itten?</p> -<p>Asszonyai, kik elmentek Riumint keresni, azzal a szóval jöttek -vissza, hogy a kösk üres, melyben Riumin lakott, ablaka nyitva, -ajtaja bezárva. Paripái eltüntek az akolból. Senki sem látta őt -eltávozni. Asztalán egy levél volt, a királynőhöz intézve.</p> -<p>Alzahira nagy szivdobogás közt nyitotta fel a levelet s ezt -olvasá belőle:</p> -<p>– Királynő!</p> -<p>– Én nem jöttem hozzád, mint jó barát, hanem mint ellenség, s -távozom, mint ellenség, s visszajövök, mint ellenség. Országod a -czáré, a kinek azt a szultán a drinápolyi békekötéskor átadta; s a -czár elveszi azt tőled, mert szüksége van hegyei aranyára. Én az -aranyat kerestem itt, és megtaláltam. Én kezedbe adtam a fegyvert, -hogy mikor visszajövök, ellenem egyenlő fegyverrel védhesd magad; -ágyuitok olyan jók, mint a mieink. Légy készen és őriztesd országod -kapuit, mert visszajövök!</p> -<p>S hogy egészen bebizonyítsa a királynőnek azt, hogy ellensége, -végül azt írta oda:</p> -<p>– Izméne kedvesem volt, minden titkot elbeszélt, s most együtt -menekül velem.</p> -<p>Lehet-e ennél kegyetlenebb módja a hadüzenetnek?</p> -<p>Alzahira szemei kápráztak, feje szédült, elejté a levelet s -kezeivel a homlokához kapott. S ekkor megérzé, hogy azon koronás -sisak van, nem főkötő. A királynő áll itt, nem a szerelmes -asszony.</p> -<p>– Lovakat hozzatok elő! kiálta parancsoló szóval, s leereszté -sisakja rostélyát, hogy arczának szégyenpírja ne lássék. Üldözni -kell a szökevényeket! Országunk titkai el vannak árulva. -<span class="pagenum"><a name="Page_145" id= -"Page_145">-145-</a></span></p> -<p>E szóra a bezszlovecsniek ajkai egyszerre megnyiltak, mintha -örömtől, bosszutól akarnának felkiáltani, de emberhang még elvétve -se jött ki szájukon, az csak egy néma lehellet volt; a forró -kilehellt pára meglátszott a hideg légben.</p> -<p>A lármakürtök megszólaltak, az ércz tám-tám bömbölése fölverte a -népet, az ágyúk megdördültek; minden uton vágtattak az üldöző -csapatok az Alazán-tó felé. Kijárás ez országból egyedül e tavon -keresztül vezet.</p> -<p>Mikor odaértek, akkor aztán tapasztalták, hogy a moszkó nem -hiába járt a maga iskolájába.</p> -<p>Riumin jó eleve úgy intézte a dolgát, hogy az Alazán-tavon levő -kompokat és dereglyéket ágyúkkal ellátva, rendszeres hajóhaddá -alakította át; ő maga volt azoknak az admirálja, a ki rendes -hadmozdulatokba begyakorlá a kis flottillát.</p> -<p>A menekülés éjszakáján a tó innenső partjához érve, parancsot -adott valamennyi hajósnak, hogy dereglyéikkel kisérjék őt át a -túlsó partra.</p> -<p>Azok engedelmeskedtek az admiráli parancsszónak. Az éjsötétben -Izménét, királyi jelmezében, Alzahirának nézték. Riumin az egész -dereglyecsoportot átvitte magával az Alazán-tó túlsó partjára. -Azóta a vihar nőttön-nőtt, a dereglyék szél ellenében vissza nem -térhetnek, a mély tó oly hullámokat hányt, mint a tenger.</p> -<p>S mire a vihar lecsendesül, mire a dereglyések a cselről -értesülnek, mire ide megint ismét visszatérnek a lovasokkal, az -alatt a szökevények két ország határán túl lesznek üldözőik -elől.</p> -<p>A nép dühe hangos átkozódásban tört ki.</p> -<p>– Csendesen! kiálta Alzahira felcsattanó hangon. Hívjátok ide a -halászokat! Kinek van kedve közületek lélekvesztőjével ebben a -viharban a hullámokkal daczolni s átverni magát a Jachwa -torkolatáig, a hol a sziklagát áll?</p> -<p>Tizen is jelentkeztek egyszerre. <span class="pagenum"><a name= -"Page_146" id="Page_146">-146-</a></span></p> -<p>– Menjetek mindannyian! Egy talán odaér. A melyik odajut, -keresse föl a munkavezetőt s mondja meg neki ezt: «Daal Isten nem -hagyja megcsufolni magát». Az tudni fogja, hogy mit tegyen erre? -Siessetek!</p> -<p>A halászok neki indultak a haragos tónak lélekvesztőikkel, a -hullám oly magasan járt, hogy a távozókat alig lehetett többé -látni; néha-néha bukkant fel egy a hullám gerinczén. Hanem a sok -hajós között volt egy vakmerő, a ki a bőszült vihar elé felhuzta a -vitorláját. Azt aztán repülve vitte előre a szél. Az nem uszott, -hanem szökött egyik hullámhátról a másikra. Az bizonyosan túlpartra -ért.</p> -<p>S a mint a vitorlás csónak átjutott a tavon, egyszerre megszünt -a télförmeteg: a felhők eloszoltak, s a nap olyan melegen kezdett -sütni, mint a hogy tegnap elhagyta.</p> -<p>A tó innenső partja tele volt néppel, mindenki a -Jachwa-torkolatból felmeredő fekete sziklatömegre nézett, melynek -két oldalán ömlött tovább a tóból a folyam.</p> -<p>Egyszer aztán a tóból egy óriási víztorony emelkedett fel, -melynek kupolája hirtelen felhővé terjedt szét, s míg ez két oldalt -szerteomló vízsugarakra szakadt, a közepéből villámló tűzkéve -lövellt föl magasra.</p> -<p>A föld alatt siketítő moraj zugott hosszasan s az álló föld -reszketett az élők lábai alatt.</p> -<p>– Föld-Isten nem hagyja megcsufolni magát!</p> -<p>Alzahira leszállt lováról és megcsókolta egyetlen hű vőlegényét: -a földet.</p> -<p>A nép pedig bámulva látta, hogy a mint a víztorony leomlott, a -felleg szétoszlott, a Jachwa-torkolatból fölmeredő sziklapúp nem -volt sehol.</p> -<p>S arra az innenső parton levő házak, gyümölcsfák kezdtek -lassankint kiemelkedni a viz alól. A hullám, mint a megkorbácsolt -szörnyeteg, mindig odább huzódott.</p> -<p>A távolban folytonos mennydörgés hangzott.</p> -<p>Alzahira felmagasult s kezét kinyujtva az Alazán-tó felé kiálta: -<span class="pagenum"><a name="Page_147" id= -"Page_147">-147-</a></span></p> -<p>«E dörgésben izeni meg a Daal-Isten, hogy e hegyek országa nem -volt a szultáné s nem lesz a czáré soha!»</p> -<p>(Tudva van, hogy a Kaukázust azon a jogon foglalta el az orosz, -mert a török szultán a drinápolyi békekötéskor aláirta e szókat: -átengedek «több» tartományt a Kaukázusban. Pedig «egy» sem volt az -övé soha. A czár ennélfogva elvette «mind».)</p> -<h3>VII. UVILSZÁSZ VÁROS.</h3> -<p>A két szökevénynek kedvezett az időjárás és szerencse.</p> -<p>A kemény északi szél elvette a szimatot: a hó befutta a nyomot, -a jezid falvak őrebei nem vették őket észre, mikor mellettük -elhaladtak. Mindenütt a Jachwa mentét követve, folyvást hófuvás -alatt siettek előre. A folyam jó vezető volt. Mikor aztán megszünt -a vihar, a nap ujra kisütött; az olvadó hó egyszerre mindenünnen -patakokat eresztett a folyam partjain alá; egy sűrű tölgyerdő vette -őket védelme alá. Keskeny ösvény vezetett azon keresztül, csupán -két lovas számára törve. Senki sem jött rájuk szemközt e szűk -ösvényen. Egy napi járó ugrás volt közöttük és üldözőik között. -Paripáik azok a jó cserkesz lovak, a mik napjában húsz órát -vágtatnak hegyen-völgyön keresztül, s másnap nincsenek -kifáradva.</p> -<p>Mikor egy sziklaforrás előtt pihenőt tartottak s előszedték -élelmi készletüket, Riumin maga leült egy sziklára s Izménét ölébe -vette, hogy meg ne hűtse magát a nedves kövön. Tegnap még nem -sajnálta, hogy a hideg sziklába van bezárva, s ma már a rajta -megpihenéstől is féltette.</p> -<p>Izméne ezután előszedte egy kis tüszőből azokat a kíncseket, a -mikre Riuminnak legnagyobb szüksége volt: a termésaranyat, a prizma -alakú, a rutalevél mintáju aranyjegeczeket, a hogy azok a föld -méhéből előkerülnek. Ezek lesznek Riumin bizonyítékai, hogy a -kaukázusi Eldorádót csakugyan föltalálta. Ő maga nem gondolt erre. -<span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span></p> -<p>– Hogy jutottál ezekhez? kérdé Riumin.</p> -<p>– Úgy loptam.</p> -<p>– Te loptál? szólt Riumin elbámulva.</p> -<p>– Te kívántad, hogy kárhozzam el érted. Vessem oda a lelkemet a -pokolnak. Megtettem. Isten nevét kicsúfoltam; esküt szegtem; -apámat, anyámat megvetettem; loptam; két kezem tele van rokonaim -vérével. Mi van még hátra? Az is vétek lesz, ha megcsókollak, hogy -semmi se maradjon föl a tízparancsolatból! Jobban szeretlek, mint -az Istenemet.</p> -<p>Riumin a leány kezét a saját fejére tette.</p> -<p>– Szálljon az én fejemre minden bűnöd!</p> -<p>És azután elgondolkozott rajta, hogy mindaz, a mi most ő vele -történik, már megtörtént egyszer a világon, s talán épen ezen a -helyen? Talán épen itt ennél a forrásnál suttogta Medea a csábító -argonauta fülébe e szókat: «Én megloptam a földalatti szörnyet, -meggyaláztam az istennőt, megcsaltam az apámat, megöltem az öcsémet -te érted, hogy a mesés aranygyapjut elhozzam a számodra, mert -jobban szeretlek, mint az isteneket!» Vajjon ő is úgy meg fogja-e -csalni Izménét, mint Jázon megcsalta Medeát?</p> -<p>De hallga, mi dörg a távolban? A távol zivatar talán? vagy a -«Simpleidok» mozgó szirtjei verik össze homlokaikat, mint az -argonauták idejében?</p> -<p>– Siessünk!</p> -<p>Az út mély völgybe kanyarult le; a sziklaszorost, mely a kalgár -tartományba vezet, meg kelle kerülni: ott a két bejáratot -őrzik.</p> -<p>– Én jól ismerem erre az utakat, biztatá Riumint a szerető -leány. Apámmal sokszor kikerültük itt a rabló jezidek cseleit. Bizd -magadat én rám!</p> -<p>Hogy ne bizhatta volna rá magát Riumin?</p> -<p>– Hallod, hogy mennydörög a távolban? Siessünk az éji tanyára. -Mindjárt megtaláljuk Uwilszász várost.</p> -<p>– Várost? szólt Riumin megütközve. <span class= -"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span></p> -<p>– Ne félj! holtak városa az. Egy őskori nagy metropolis -eltemetve két összeroppant hegy omladékai alá. Utazásainkban -kétszer töltöttük ott az éjszakát. Félelmes hely, felséges hely az! -Isteni és ördögi tanya. Nem félsz velem ott tölteni egy éjt?</p> -<p>– Paradicsom lesz az, ha te ott léssz!</p> -<p>Erre Izméne elhagyta a járható utat, s azzal mindketten -lovaikról leszállva, egy idomtalan sziklákból összehányt omladvány -mélyébe kezdtek alászállni, melyet egy itéletnapi világrombolás -látszott összedönteni. A vadszőlő, az örökzöld folyondár -keresztül-kasul szőtte az omladványokat, a saxifragák belefonták -gyökereiket a sziklákba s a kőrózsa, a kövér szaka, az aloék és -pozsgárok nem hagytak meztelen egy sziklaormot sem. Talán valaha -Cicero virágos kertje volt ott.</p> -<p>Izméne mind mélyebben vezette a sziklalabyrinthba utitársát.</p> -<p>– A mennydörgés egyre közelít, siessünk menedékünkbe; még -utólér!</p> -<p>A sziklagörgeteg között már egy-egy letört oszlop, egy keresztül -tört fal maradványa állta el az utat. Izméne olyan biztosan járt -itt, mintha otthon volna.</p> -<p>Kivehető volt egy sziklába vágott lépcső maradványa, egy bástya -félboltozatával egyik felén. A szédítő mélység fölött, mely egy -tátongó hegyszakadékot elválasztott, egy sziklacsompó feküdt -keresztül, mintegy természetalkotta ördöghidja. Ezen haladtak -keresztül, lovaikat künn hagyva a berekben legelni. És azután egy -alacsony boltüreg száda elé értek, melyet sűrűn benőtt a vad bozót; -utat törtek azon át, a boltüreg egy eltemetett palota bejárata volt -valaha; a roppant architrabok szétzúzva hevertek a rájuk omlott -sziklák alatt, csarnokok, tornáczok össze voltak döntve; a -cziszternák betemetve, csak egyedül a tepidarium kis boltürege -maradt meg, annak a földdel fedett boltozatát nem törték keresztül -a sziklák. A kis boltüreg belseje fénylő kavicscsal volt kirakva -<span class="pagenum"><a name="Page_150" id= -"Page_150">-150-</a></span> mozaik módra s a forrásvizet most is -csorgatta a szájába fogott csövön át egy chalcedonból faragott -satyr fő.</p> -<p>– Lásd, milyen jó helyünk lesz itten! suttogá Izméne.</p> -<p>Egy szerető párnak épen elég.</p> -<p>A kik ég és föld üldözése elől menekülnek, felséges bűnükkel, a -mik nem közönséges halandók bűnei. Bűnök, a miknek neve hőstett; -szerelem, a minek neve mysterium.</p> -<p>A mennydörgés egyre közelít, hangja messze betölti a világot. -Vannak, a kik nem félnek tőle.</p> -<p>– Olyan jó minekünk itten. Sötét van, csak viasztekercsünk pisla -fénye lángol. A villámlobbanás nem hat ide. Sziklák tömegébe -vagyunk elrejtve mélyen. Az egész város alszik. Már ezer esztendő -óta alszik. Mienk egyedül az élet. Ha félsz, szoríts jobban -magadhoz!</p> -<p>Van-e felségesebb hang, mint a csók a mennydörgésen -keresztül?</p> -<p>És azután átölelték és megcsókolták egymást s nem féltek tőle, -akárhogy dörög az ég fejük fölött.</p> -<p>Az pedig nem az ég volt, a ki dörgött, hanem a Daal-Isten.</p> -<p>Mint az elszabadult tenger, omlott alá az Audi hegyekből a -gátját tört Alazán áradata. Víztömeg, mely nem ömlik, hanem -hömpölyög mint a hógörgeteg, rohanva, bömbölve; nem a hogy víz -szokott, kigyófutásban, kerülgetve az akadályt, hanem mint a -tűzokádó lávája egyenes vonalban, keresztül törve halmokat, -szirteket, a miket útjában talál, kiforgatva helyéből az álló -bérczet, s medret ásva a sziklatalajban. A kaukázusi őserdő nem -állja útját, a félezredéves törzseket kinyüvi gyökereiből, s az -egész rengeteget pozdorjává törve zudítja maga előtt, míg egy-egy -szűk völgyszorosban megreked vele. Az iszonyú erdő-tömeg betömi a -hegyszakadékok kijáratát s daczolni kezd szörnyetegével. A -rettenetes ár küzd az önrakta akadálylyal, ha felül nem törhet -rajta keresztül, alatta ássa alá <span class="pagenum"><a name= -"Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> forgatagaival a talajt, -míg egyszer, ha a fatömeg nem akart engedni, a szikla tágít; egy -oldala beomlik: a tengerré gyűlt áradat azzal megint örvénylik -odább, viszi magával egy országgal alább az összezúzott sziklát és -rengeteget.</p> -<p>Még az örökkévaló hó is megszünik előtte; hát még a mi -halandónak született…</p> -<p>Azok pedig suttogtak ott alant, a gyönyörök isteneitől feltalált -szavakat; s a szerelemvallomások időközeit kitölték Sheherezádé -végnélküli regéi a földalatti gnomok titkos életéről, kik a sziklák -kincseit kizsákmányolják és soha sem beszélnek, mégis megértik -egymást. A satyrfő vízsugára csorogta hozzá az altató zenét.</p> -<h3>VIII. HA A SZEMES KISZÁRAD.</h3> -<p>Weljaminoff tábornok ezóta hatalmas erősített helylyé alakította -át Szucsuk-Kálét. Nem is az most már annak a neve, hanem -Weljaminovszk.</p> -<p>Bevehetetlen csillagsánczok, redouteok lánczolata őrzi a -kikötőt, messzehordó ágyúk ütegeivel ellátva s a Szemes folyam -partján végig már elkészült a hatalmas katonai étappe-út csaknem -egészen a Tamera királynő váráig.</p> -<p>Eleinte sok baj volt az akadékoskodó cserkeszekkel, kik a sűrű -erdőkből folytonosan vadászatot tartottak az orosz katonákra. -Minden talyigatoló katonának a hátán kellett vinnie a puskáját, -mert egy nap nem maradt el támadás nélkül s sokszor, mikor ebédhez -leültek, nem az ette meg a kétszersültet, a ki a forró vízben -megáztatta.</p> -<p>Egyszer már haragjában arra a gondolatra vetemedett a fővezér, -hogy az egész erdőséget leégeti. De az nem engedett magával -elbánni. Az őserdő a Kaukázusban oly tömött, hogy a meggyujtott tűz -nem terjed benne tovább; kialszik a légvonathiány miatt. Úgy -kellett széles utakat <span class="pagenum"><a name="Page_152" id= -"Page_152">-152-</a></span> vágni fejszével az erdőn keresztül s -aztán minden puskalövésnyire magas őrházakat állítani fel, a mik -olyanok, mint a galambducz. Az őrt hágcsón bocsátják fel s ott -hagyják, míg az őrjárat eljön a felváltására a tovavitt -lábtóval.</p> -<p>Mikor a tábornok elindult valahová sétálni, bárha csak a -palotája kerítésén kívül is, azt nem tette a nélkül, hogy a -kétcsövű puskáját magával ne vigye: azután meg egy amerikai -sinkoránt, mely odahaza szökevény rabszolgák üldözésére volt -betanítva. Ha kocsin sétázott ki, a hintaja előtt haladt egy -kerekes ágyu; az ágyúknak előtte-utána egy-egy pulk kozák. Csak -épen hogy esernyőt nem vitt magával.</p> -<p>– Pompás szibériai idő van! mondá egy napon a tábornok, mikor az -északi szél tele fútta hóval az egész vidéket, s ő korán reggel -kitekintve az ablakán, a gyülölt örökzöld erdők helyett megpillantá -az otthonra emlékeztető téli tájképet. – Ma minden ember kétszeres -jó kedvvel dolgozik, tudom, s a cserkesz elbujik az odujába!</p> -<p>Hadsegédét hivatta:</p> -<p>– Mi ujság?</p> -<p>– Parancsára, tábornok. Az éjjel nagy vihar volt.</p> -<p>– Jól van. Ez az én parancsomra történt. Hát aztán?</p> -<p>– Parancsára, tábornok. A vihar a kikötőben valamennyi szállító -hajónkat mind elsülyeszté.</p> -<p>– De már ez nem az én parancsomra történt. A hajósok -megmenekültek-e?</p> -<p>– Parancsára, tábornok, tizen kívül mind a tengerbe -fuladtak.</p> -<p>– No hát annak a tíznek kancsukát kell adni.</p> -<p>– Engedelmet tábornok, a hajósoknak kiváltságuk van.</p> -<p>– Micsoda kiváltságuk?</p> -<p>– Azok nem kancsukát kapnak, hanem kilenczfarkú macskát.</p> -<p>A tábornok most már elégedetlen volt a téli tájképpel; -<span class="pagenum"><a name="Page_153" id= -"Page_153">-153-</a></span> a tengerpart tele volt hajói roncsaival -s az egész végtelen Pontus-tükör simára volt söpörve minden -vitorlától.</p> -<p>S a déli nap aztán elrontá a téli tájképet is, egyszerre -rohamosan olvadni kezdett.</p> -<p>Mikor este felé a tábornok szokott kedélyes sétájára elindult, -megtekinteni a nagy Weljaminoff-utat a Szemes mentében, azt kérdezé -a legelső munkafelügyelőtől:</p> -<p>– Mi ujság?</p> -<p>– Parancsára, tábornok; egy óra óta a Szemes folyam egészen -kiszáradt.</p> -<p>– Hogyan száradt ki?</p> -<p>– Hát úgy, hogy elfogyott belőle a víz. Halak, rákok, tekenős -békák mind ott nyüzsögnek a meder kopotyúiban.</p> -<p>– Hát hiszen ez nagyon jó. Csináljatok egy jó napot a -legénységnek. Fogjanak halat.</p> -<p>S azzal dobszóra minden ember az egész folyam mentén neki állt a -halászás legolcsóbb nemének.</p> -<p>A tábornok és tisztjei csodálkozva nézték ezt a tüneményt s -találgatták az okát, fenhangon.</p> -<p>Hejh! ha valaki meghozta volna Mčzchetisz végrendeletét, a mit -az Weljaminoffnak hagyott hátra: «mikor a Szemes folyó kiszárad, -akkor őrizd magadat az árvíztől».</p> -<p>Szokott ez így történni máskor is.</p> -<p>Az oka bizonyosan az, hogy a gátattört Alazán tó a Jachwa régi -medrét elfoglalta s a magával hozott szálfa és sziklatömeggel a -Szemesbe szakadva, azt a sziklaszorost, a mit a Tamera várhegye -képez, eltorlaszolta. Minél nagyobb az ár, annál magasabb a -torlasz; az erdő fenn uszik, s most aztán két folyam egyesülten -küzd a torlasz ellen. Ha azok azt végre keresztültörik!</p> -<p>… Nyolcz óra hosszat tartott a Szemes folyam elapadása, az egész -folyam medre teli volt fáklyákkal, egész éjen át halásztak a -legények. Soha ilyen préda nem kinálkozott a számukra.</p> -<p>Reggel három óra tájon aztán valami apocalyptikus <span class= -"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> -világomlás robaja hangzott föl a távol hegyek mögül, a mi nőttön -növekedő pokoli hangemelkedésben közelített Weljaminowszk felé.</p> -<p>– Mi az? kiáltá a tábornok, álmából fölriadva, berohanó -hadsegédéhez.</p> -<p>– Parancsára, tábornok, uszunk.</p> -<p>– Uszunk? Hol?</p> -<p>– Itt a vár közepén.</p> -<p>– Miben?</p> -<p>– Vízben. Épen olyan szép látványunk van, mint mikor négy év -előtt a Newa elöntötte egész Szent-Pétervárát, s a tengerről a -gályákat a czári palota erkélyeihez csapkodta oda.</p> -<p>Ez hihetetlen volt.</p> -<p>Weljaminoff tábornok (ki mindig teljes egyenruhájában aludt) -futott ki a sáncztetőre s a mit látott, az káprázatnak is sok -volt.</p> -<p>Egy uszó fatörzsekkel kavargó tengerár borította el a vidéket -nagy messzeségben s ez ár közepett, mint mértani szigetkék úsztak -az ő váracsai, csillagsánczai.</p> -<p>És ő látta a bevehetetlen erősségeket óranegyedek alatt -összeomlani, elsepertetni, eltünni az örvények forgatagai alá. Az -erdőket megszálló legénység minden oldalról rohant a magaslatra -épült fellegvár felé, s jajkiáltásával tölté el annak -környékét.</p> -<p>Mint mikor Farao üldöző hadaira ráomlott a Vörös-tenger dagálya, -úgy menekült, kapaszkodott ki a harsogó vízárból ember és paripa, -úszva, egymásra gázolva, körben forgó háztetőkre, hömpölygő -fakunyhókba kapaszkodva: a magas őrházak galambduczai megteltek -fölmászó emberi hangyabolylyal, míg egy új hullámtorlat hangyástól -együtt ragadta el a letört alkotványt.</p> -<p>S a vízözön egyre nőtt, minden óranegyedenkint két-három méter -magasságot emelkedett, s már a fellegvár sánczait fogta körül. Az -itéletnapi vízroham tízmázsás sziklákkal játszott lapdakép s -azokkal döngette a fellegvár <span class="pagenum"><a name= -"Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> falait; aláfurta magát a -földalatti tűzaknáknak s azokat fölemelve, rést tört a legerősebb -bastionokon, ágyúk, bombapyramidok odaomlottak a vízbe, az iszapár -háztetőkkel borítá be a tengeröbölt s sárgára festé messze a zöld -hullámtükört.</p> -<p>A büszke megszálló sereg zöme hálákat adhatott szent Kristófnak, -hogy kimenekülhetett a végromlásból egy keskeny sziklaháton át a -magasabb hegyoldalra s onnan nézhette, mikép nyeli el az irtóztató -szörny egymásután Weljaminowszk erődét; sáncz sáncz után mint omlik -le előtte; csak az őrtorony védi életre-halálra magát és azt a -tetején lobogó büszke zászlót.</p> -<p>Estére Weljaminowszk várából egy sáncz sem volt.</p> -<p>… A Daal-Isten úgy szokott tenni, ha megharagszik.</p> -<p>S ez nemcsak a Szemes folyóval történt meg. A Terek folyam -háromszor rombolta szét így az oroszok által a Kabárdában épített -védműveket, s a Kázbek hegy folyama két ízben lepte meg ilyen -kataklizmával a völgyeibe feltolakodó oroszokat. Az orosz katonai -nevezetességek véleménye szerint a hegyvidék soha meg nem hódított -népei a folyamokat mindenütt elrekesztik mesterséges tavakká, s -egyszer-egyszer lezúdítják az egész meggyűjtött tengert a hódítók -fejére. Ezek a Daal-Isten népei, a kik védik a maguk Istenét, a -földet, tűzzel, vassal, vízzel. Védik Tamera királynő óta; – védték -már Semiramis ellen, – védték Mithridates ellen, – védték Róma -minden cæsárjai, – Dzsingiszkán minden hordái ellen; – védték és -védik Oroszország diadalmas hadvezetői ellen s védeni fogják még -akkor is, mikor Szent-Pétervár palotái fölött épen úgy összecsap a -tengerfövény, a hogy eltakarta Ninivét a puszták homokja, s egy még -ma nem is nevezett új hódító jön a népeket irtani.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A veszedelemnek azonban nem volt azzal vége, hogy a víz megint -leapadt, s a Szemes megint visszatért a medrébe. <span class= -"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span></p> -<p>Oda volt az egész élelmi készlet, minden raktár eliszapolva, s -új élelmet beszerezni az abcház parton tiszta képtelenség -tavaszszal és ellenségnek.</p> -<p>De a mi még nagyobb baj volt a kenyér tönkretételénél is: az, -hogy a lőpor mind összeázott, az ágyúk számára nem maradt egyetlen -egy töltény, s a lőfegyverekhez csak annyi, a mennyit a katonák a -tölténytáskáikban elvittek.</p> -<p>Nem maradt más választás, mint a tengerpart mentében utat törni -Anapáig az erdőkön keresztül. Azok pedig tele vannak boszúszomjas -cserkeszekkel, a kik minden napijáró földet csonthalmokkal tesznek -emlékezetessé.</p> -<p>Weljaminoff tábornok a tizenötezer emberéből nem vitt vissza -többet Anapába kétezernél, a többit eltemette a fegyver, az éhség, -a vízár, a kaukázusi láz.</p> -<p>Ott a beomlott sáncz ormán, a magára maradt ágyu ürlyukában -gubbaszkodott a sárgazöld béka s énekelte: «ülüm, ülüm, chva!»</p> -<p>Tizenháromezer embernek szóló halotti dal!</p> -<p class="center">*</p> -<p>Azóta is mindig keresik az oroszok a kaukázusi aranytelepek -országát; de minden küldönczük odavesz most is.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Hát Riumin és Izméne?</p> -<p>Ők most is jó helyen vannak; még most is ölelik egymást; a -satyrfő vízsugara most is altató zenét dönög fölöttük. Alszik az -egész város. Daal-Isten még egy roppant sziklatömeggel takarta be -azt kegyesen.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span></p> -<h2>HARMADIK RÉSZ.</h2> -<h3>I. SAMYL FIAI.</h3> -<p>Az egyik fiát a nagy cserkesz hősnek elvitték Sztambulba, a -másikat Szent-Pétervárra.</p> -<p>Annak a neve, a melyik Sztambulba jutott, Kazi Mehemed. A melyik -Szent-Pétervárra került, – annak a nevét majd megtudjuk később. -Addig is kap egy nevet, a miről ráismerjen az ember, hogy ez a -másik.</p> -<p>Az ilyen névajándékozás nem szokatlan. Miklós czár Leuchtenberg -herczeg fiaitól (azért, mert az apjuk végrendeletében nem tetszett -neki valami), elvette a Beauharnais nevet, s Romanovszkynak nevezte -el őket. Hát a mi a czár saját unokáival megtörténhetett, miért ne -eshetett volna meg Samyl fiaival?</p> -<p>Mikor megkeresztelték, keresztapja a czár neve után Nicolajevics -Iván nevet kapott. A helsingforsi egyetem lajstromába még a mellé -egy Kochanoff is van irva. A vezetéknevet az oroszok nem igen sokat -koptatják.</p> -<p>Mint láthatjuk, a fejedelemfi igen jó «iskolába» jutott, a hol -megtanulhatott elfelejteni három dolgot: a nevét, az apját és a -hazáját.</p> -<p>Mert Finnország ilyen jó iskola.</p> -<p>Az egész finn nemzet maga az iskolamester, a kitől a -nyughatatlan, szabadságvágyó népek ivadékai megtanulhatják, hogyan -lehet egy elnyomott népnek nyugodtan élni?</p> -<p>Mert különféle nemzetek bölcsészete különbözően fogja -<span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span> fel a kérdést, hogy mi teendője van egy -meghódított nemzetnek?</p> -<p>Az egyik azt állítja, hogy egy meghódított nemzetnek nem is -szabad boldognak lenni. Annak minden törekvését arra kell -fordítani, hogy jármát lerázhassa, az összeesküvésből soha ki nem -jönni, hódítójának minden ivadékát kerülni, gyülölni s minden -ellenségében jó barátot keresni, tőle semmi kegyelmet el nem -fogadni, sőt ingerelni őt a kegyetlenkedésre, hogy soha meg ne -pihenjen a visszatorlás örök harcza, és a nép szivéből ki ne -fogyjon a gyülölet.</p> -<p>A másik azt hiszi, hogy ha egy leigázott nemzet a szabadulás -reményével nem bír, legjobban teszi, ha a meghódolásban felülmulja -az igazi bennszülöttet: – szolgálni, hizelkedni, zsoldért ölni, -halni megtanul; kiszorítja hunyász érdemekkel az uralkodó faj -nemességét a trón melletti karszékekből, a főhivatalokból s maga ül -a helyébe, s ha egyszer helyben van, maga után telepíti be az egész -atyafiságát, míg a meghódító egyszer azon veszi észre, hogy a járom -ugyan megvan, csakhogy az ő saját nyakán.</p> -<p>A harmadiknak az iskolájában pedig azt tanítják, hogy a -meghódított népnek nem kell semmiről gondolkozni, semmire -emlékezni, semmit remélni, semmit szeretni. Annak a boldogsága a -tudatlanság, szegénység és reménytelenség: annak le kell feküdni a -sárba, ott jó neki.</p> -<p>A finn nemzeti bölcsészet pedig e három közül egyik iskolát sem -követi.</p> -<p>Egy nemes, öntudatos kicsiny nép, mely nem nevezi magát -«finnek»-nek, a hogy az idegenek csufolják, hanem «kalevainok»-nak, -a nagy nemzeti hős Kaleva után, kinek harczi erényeit a népmondai -hősköltemény megörökítette.</p> -<p>A finn «Kalevala» Homér Iliasa mellé sorakozik. Tehát hős -korszaka is volt e népnek, mint a magyarnak. S arra lelkesülten -emlékezik. Hőskölteményeit minden <span class="pagenum"><a name= -"Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> kunyhóban éneklik. Most -is bátor, elszánt és a legjobb lövő. – De az egész északi kolossz -fekszik fölötte.</p> -<p>Ha fegyverrel akarná megvédeni magát, egy esztendeig nem tartana -az élete. Sík mezősége, fenyérfedte homokbuczkái hamar át lennének -változtatva temetőkertté. Nem kérhet segélyt hatalmasabb rokon -nemzetektől. Egyik szomszédja a tenger, a másik Svédország. Idegen -elem mind a kettő. A kis anonym statiszta nemzet akármikor -letűnhetne a nagy európai komédiaház színpadáról, a t. cz. közönség -azt se fogná kérdezni, hová lett?</p> -<p>És a kis népecske megmutatja, hogyan lehet sokáig élni? Ha a -test kicsiny, a szellem lehet nagy. Hősisége a türelem, a lemondás, -a sorssal kibékült szenvedés; szereti a munkát; természete a -takarékosság; az egész nemzet egy család, melynek első törvénye a -közös szeretet. Hogy a börtönök, rendőrök ne kerüljenek pénzbe, nem -támaszt tolvajokat magából, nem énekli meg a rablókat, hanem inkább -az erényt, emberszeretetet, jótékonyságot oltja be a nép szívébe. -(Minden embert becsületessé tenni, az az ő criminálcodexe; egy §. -az egész.) A kalevain nép tiszteli az öregséget, ápolja a -gyermekeket, vezeti a fiatalságot, úgy tartja meg magát. Tanul és -tanít. S kinek tanul, kinek tanít? Csak egyedül magának. Nyelvét -maroknyi népén kívül nem beszéli senki a kerek földön. S nyelve -tiszta és gazdag, tele kifejezéssel. Költőiben láng, tudósaiban -alaposság. A tudomány átalános nemzeti kincs nála. Mikor egy ifjút -tudorrá babérkoszorúznak, az egy nemzeti ünnep, mint másutt a -csatából hazatérő hős diadalbevonulása. Büszkesége a tudományos -egyetem és az akadémia. Ez az ő várnégyszöge, az ő arsenálja. -Senkitől sem vár semmit, senkire sem szorul semmiért. Ez az ő -aranybányája. Lerója a tartozását a hatalom iránt, de el nem adja -magát szolgájának. Ez az ő alkotmányos szabadsága.</p> -<p>S mennyire tudja szeretni azt az ő kicsiny, szegény hazáját! -Minő lelkesedéssel szól róla a nemzeti költő <span class= -"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> éneke! -Annak a homokpartjai, szigetkéi, szalmás gunyhói szebbek, drágábbak -a világ minden gazdag vidékeinél! Hálát ad az égnek, hogy ilyen -szép hazát adott neki. Nem siránkozik hazája elvesztén, azért mert -meghódította azt az idegen. Nincs az ő hazája elveszve. Megmaradtak -neki a fiai s boldogok, hogy hazájuknak élhetnek. Megkoszorúzzák -őseik emlékét, kik vérüket ontották a kis hazáért, s azt mondják: -«legyen áldott, a ki ezt a boldog országot szerezte számukra; a mi -után még a túlvilág üdvösségéből is vissza fognak sóhajtozni!»</p> -<p>Ebbe az iskolába hozták el tanúlni Samyl fiát.</p> -<p>Annak a nagy rector magnificusnak a fiát, a ki a maga -sziklakathedrájából Achulkóban és Dargóban azt tanította a maga -növendékeinek, hogy csak egy könyv van, s az az Alkorán s az -Alkoránnak csak egy sorát kell ismerni, abban minden megvan: – «az -üdvösség csak a kardok árnyékában található!»</p> -<p>Ide hozták Nicolajevics Ivánt, ki még akkor emlékezett rá, hogy -az ő neve valaha «Mahomed Szádi» volt. – Nem lehetett több öt -évesnél.</p> -<p>Samylnak egy másik fia, Dzsemál Eddin, még a korábbi években -került orosz fogságba. Achulko ostromakor történt az, mikor az -orosz sereg tízszeres erővel rohanta meg Samyl sziklafészkét, s azt -kétségbeesett ellenállás után elfoglalta. Samyl egyedül menekült -meg a várból. Két társával együtt kötélen ereszkedett le a szédítő -sziklamélységbe, mely fölött vára emelkedik. Ellenségei oda nem -követhették; de golyóik igen. Két társa holtan zuhant alá, ő maga -egy merész szökéssel elérte a sziklavágányt s az oroszok -golyózápora közt elmenekült. Samylnak Achulko vára, vitéz csapatja, -felesége és fia az oroszok kezébe került. Dargóban volt neki másik -sziklavára, másik csapatja, másik felesége és fiai. Onnan ujra -kezdte a harczot.</p> -<p>Hanem Dzsemál Eddint, elsőszülöttét, legkedvesebb fiát nem tudta -elfeledni. Igért érte kincseket váltságdíjul <span class= -"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> az -oroszoknak. Azok kinevették vele, azt kívánták tőle, hogy adja oda -a kardját. Azt pedig még az elsőszülött édes kedves fiáért sem adná -oda cserébe Samyl.</p> -<p>Hanem mást gondolt ki azzal a karddal. Egy vakmerő, hihetetlen -rohammal keresztültört járhatatlan hegyeken át Georgiába, s két -fejedelemnek a feleségeit elrabolta és magával vitte Dargó várába. -Csaricsard és Orbeliane fejedelmek az orosz hadseregben szolgáltak, -s most ezeknek a herczegasszonyai elég méltó váltságdíjt képeztek -az elfogott fiuért.</p> -<p>Az oroszok azt felelték az ajánlatra, hogy ők nem adnak oda két -asszonyért egy férfit. Csaricsard és Orbeliane herczegek vegyenek -maguknak másik feleséget.</p> -<p>Samyl aztán szabadon bocsátá a két asszonyt.</p> -<p>S akkor azt mondta, hogy «no megálljatok! Azért mégis megmutatom -én nektek, hogy a fiamat kiszabadítom körmeitek közül.»</p> -<p>Voltak furfangos, vakmerő mollái. Azokat elküldé álruhában, sok -pénzzel ellátva, Oroszországba, hogy keressék fel Dzsemál Eddint s -szabadítsák ki. Arany-kulcscsal minden zárt ki lehet nyitni: jól -tudta.</p> -<p>A mollák visszajöttek – üres kézzel.</p> -<p>– Nem találtátok a fiamat?</p> -<p>– Megtaláltuk, beszéltünk is vele. De nem hozhattuk el.</p> -<p>– Börtönben van? Lánczok között?</p> -<p>– Börtönben és lánczok között. A honnan, ha Isten nem, ember ki -nem szabadítja: egy szép asszonynak a karjai között.</p> -<p>Az orosz tudta jól, hogy a merész cserkesz minden sziklavár -börtönéből ki fogja szabadítani a fiát: tehát becsukta őt egy -csábító hölgy tündérvilágába; onnan nem szabadulhatott ki.</p> -<p>Dzsemál Eddin azt izente az apjának, hogy nem megy haza.</p> -<p>Samyl kétségbeesett, hogy a fiát még valaha megláthassa. -<span class="pagenum"><a name="Page_162" id= -"Page_162">-162-</a></span></p> -<p>Egyszer aztán hazaküldték neki az oroszok Dzsemál Eddint – -ingyen, minden váltságdíj nélkül.</p> -<p>Odahozták a várába. Odatették a karjaiba, épen s elevenen. Se a -szeme nem volt kiszúrva, se a hüvelykujjai nem voltak levágva, a -hogy szoktak a hajdani barbár korban a szabadon bocsátott rabokkal -elbánni.</p> -<p>Samylt most győzte le először az orosz.</p> -<p>Minden ágyujával nem birta őt leverni: ezzel a nagylelküségével -összetörte. – A Danausok ajándékai félelmesek!</p> -<p>Nyomban kitört a keleti háboru.</p> -<p>Az egész világ leste, hogy mi fog történni a Kaukázusban? A -legyőzhetetlen cserkesz hős hogy fogja megrohanni régi ellenségét -most, mikor azt három nagy hatalom támadta meg! Nem történt úgy. -Circassia csendes maradt.</p> -<p>Mit csinál Samyl? Kérdék bámulva. A fiát őrzi, annak a fejét -tartja az ölében, azt dédelgeti, csókolgatja, attól kérdezgeti: «mi -bajod édes?» A világ minden kérdése nem érdekli őt most, csak ez az -egy. Mert a visszaadott fiú nagy beteg. Nem is ismerik ezen a tájon -azt a bajt, a miben ő szenved. Vajákos asszonyok, ráolvasó -varázslók nem ismerik annak semmi irját. Cserkesz nem szenvedett -még abban soha. A szép délczeg ifjú deli virágkorában hervadásnak -indult, arczán az alattomos halál tűzrózsái égtek; szótlan volt, -búskomoly és méla. S a hős cserkesz vezér, a ki az orosz ágyúk -dördüléseire csak visszanevetett, – most megtudta, hogy mi az a -hang, a mitől az erős emberek is megijednek? a minek hallatára a -szív fenekéig lehat a jéghideg rémület. A mi megzsibbasztja a -csaták hősének az idegeit. Ez az, mikor egy apa meghallja azt a -bizonyos száraz, döngő köhintést fiatal gyermeke ajkán, a miről azt -mondják, hogy «ott ugatnak a halál kutyái».</p> -<p>Dzsemál Eddin halálos betegséget hozott el magával -Szent-Pétervárról. Az orosz klima hidege veszedelmes a <span class= -"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> -hevesvérű délszaki ifjaknak, hanem az orosznők szemeinek melege még -veszedelmesebb.</p> -<p>Samyl addig ápolgatta a kedvencz fiát, a míg a nagy háborúnak -vége lett. Akkorra vége lett az ő fiának is. – Eltemetheté.</p> -<p>S hogy aztán annál szebb legyen a temetés, eljött hozzá az orosz -is s eltemette az egész cserkesz népet. Samyl családjával együtt -fogságra jutott.</p> -<p>Hanem az elsőszülött példájából annyit tanult a hős apa, hogy a -második fiát, a ki már akkor tizenöt éves volt, nem engedte bátyja -útjára menni, hanem elküldte eleve Sztambulba.</p> -<p>Kazi Mehemet bég, vagy a hogy helyesebben irják: «Hari Mahomed» -a sztambuli katonai iskolában növekedett föl, s erőteljes -férfikorra jutva, nőül vette Daniál bég leányát, Kharimantét, s -házassági boldogságát az egykorú történetíró e szavakkal jelzé: -«oly nagyon szerette nejét, hogy megesküvék, soha rajta kívül több -feleséget nőül nem venni.» A mi nagy szó egy embernél, a kinek a -vallása megengedi, hogy négy törvényes feleséget tartson, – s a ki -az esküjét úgy meg szokta tartani, mintha váltó-aláírás volna.</p> -<p>A kisebbik fia Samylnak pedig csak öt éves volt még akkor. -Bátyját Dsemál Eddint elküldték a földi paradicsomon keresztül a -mennyei paradicsomba. (Gyönyörű út! De csakhogy czélhoz vezetett!) -A kis öcsnek az üdvéről másképen kellett gondoskodni. Azt elküldték -Finnországba, rábízták egy kegyes lelkipásztorra, hogy neveljen -belőle – derék tudóst. Tán egykor professort a helsingforsi egyetem -számára.</p> -<p>Samyl fiából tanár! Miért ne? Ha Napoleon Lajos kezdhette az -élet drámáját az iskolamesterségen s Dyonis tyrann végezhette -azon?</p> -<p>A jó iskola azzá neveli az embert, a mivé akarják. A -toprongyosból nevel jó katonát, a pákosz ficzkóból jó papot. -<span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span></p> -<p>(Egyszer én egy és ugyanazon napon láttam egy állatseregletet, -meg egy őrültek házát. Amott egy oroszlánnal játszott betanult -komédiát a gazdája egy ketreczben; emitt egy másik ketreczben egy -ember dühöngött a vasrostélya ellen. S maig se tudom, hogy melyik -volt a szánalomra méltóbb; az oroszlán-e, a ki megtanult -gondolkozni, vagy az ember, a ki elfelejtette azt?)</p> -<p>Az ifjú Ivánnak fogékony esze volt; megtanult mindent, még az -engedelmességet is. Mikor eljött az idő, hogy a magas egyetembe, -mint deák fölvétessék, egészen képes volt magát az ott divatozó -szertartásoknak alávetni.</p> -<p>Ezek a fölvételi szertartások pedig nem csekélyek. Érdekesnek -találjuk azokat a finnekért rajongó derék De La Mostraye úr után -bemutatni. Talán a mi fiatalságunk is kedvet kap hozzá, a velünk -közel rokon nemzet egyetemi ünnepélyes szokásait nálunk is -meghonosítani.</p> -<p>A fölvételi napon az ujon beirt ifjak mind fölgyülnek az egyetem -muzeumába. Ott a muzeumőr legelőször is mindegyiknek az arczát -befesti korommal, a szájába pedig két-két disznóagyarat nyom, -mintha két pipa volna. Azután a vállaikra egy-egy kopott fekete -köpönyeget terít, fejökre pedig ócska, csurgóra álló kalapot nyom -melyek nagy szarvakkal és szamárfülekkel vannak földiszítve.</p> -<p>Ekkép felegyenruhásítva őket, lehajtja csoportostul az egyetem -gyűléstermébe, egy valóságos magyar fokossal terelvén hátulról, s -olyanforma buzdító kiáltásokat intézvén hozzájuk, a mik nyelvünkön -leginkább a «hüccs ki!» és «tala-ki!» fölkiáltások által adhatók -vissza.</p> -<p>A nagy teremben várja őket az egész tanári kar, pompás -jelmezeikben, és a vénebb diákok serege, a karzaton pedig díszes -hölgykoszoru. S ezeknek a láttára kell a novicziusoknak ily -eltorzított alakban hadrendbe sorakozni.</p> -<p>Senki sem neveti el magát.</p> -<p>A rector magnificus átveszi a fokost a muzeumőr kezéből, -<span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span> s ünnepélyes komolysággal lép az új -diákok elé, elmondva nekik, hogy mit jelent utálatos jelmezük?</p> -<p>Az allegoria értelme ez:</p> -<p>– Fekete arczotok azt jelenti, hogy gonoszok vagytok, mint az -ördögök. – Disznóagyaraitok mutatják, hogy dobzódásra, -fertelmeskedésre hajlandók vagytok. – Szarvaitok bizonyítják -dulakodásra kész ösztöneiteket. – Szamárfüleitek elárulják buta -tudatlanságtokat. Ördögök, – disznók, – ökrök – és szamarak -vagytok! – Mertek-e ennek ellenmondani? – Szóljatok!</p> -<p>Azok a szájukba fogott agyarak miatt csak vadállati hangokat -tudnak adni.</p> -<p>– Vadállatok vagytok! folytatja a rector magnificus. De az «alma -mater» ki fogja belőletek verni a vadállatot!</p> -<p>Erre a fokossal allegorice a nyakuk közé huzogat.</p> -<p>– Le fogja rázni agyaraitokat, szarvaitokat és -szamárfüleiteket!</p> -<p>E szavaknál oldaltáskájából egy olyanforma facsiptetőt vesz elő, -minőt a «három királyok csillagánál» használnak a fiuk s azzal -nyakon ragadva a novitiusokat egyenkint, megrázza őket, hogy az -említett jelvények mind lehullanak róluk.</p> -<p>– És ki fog benneteket csiszolni!</p> -<p>Mire egy nagy fa-ráspolylyal tarkótól talpig végig politirozza a -padra lefektetett diákot.</p> -<p>– És lemossa rólatok rossz erkölcseitek pokol kormát!</p> -<p>Erre aztán a pedellusok előjönnek a medenczékkel, megmosdatják -az ifjakat s megtörülik az arczaikat kegyetlen durva -pokróczlepedőkkel.</p> -<p>Ekkor aztán az egyetem dékánja tudtukra adja, hogy fel vannak -véve a nagy alma mater virágos kertjébe. Ez alkalommal egyenruhát -is kapnak. Azt a konya kalapot, és azt a kopott fekete köpönyeget, -a miben annyi elődük pompázott, azt tartoznak viselni egy -esztendeig: azért, hogy eszükbe jusson róla, hogy a diák a -legszegényebb <span class="pagenum"><a name="Page_166" id= -"Page_166">-166-</a></span> embere a világi társaságnak, a kinek a -számára más keresi a kenyeret.</p> -<p>S hogy alázatos helyzetüket annál tökéletesebben felfoghassák, -meghagyatik a novitiusoknak, hogy egy év lefolyásáig az öregebb -diákokat fogják szolgálni: kiki azon vidékből való diákot, a -melyből maga ide került; ezeknek minden parancsolatját meg kell -fogadnia a novitiusnak, eltűrni boszantásaikat s panaszra soha nem -menni ellenük!</p> -<p>Ezen kezdődik a finn diáknak az ujonczesztendeje.</p> -<p>Mikor a novitiusokat mind kiosztották a vének maguk között, -Nikolajevics Iván Kochanoff végül maradt. Ő sehova sem -tartozott.</p> -<p>– Hát én kinek fogok szolgálni? kérdezé a dékántól.</p> -<p>– Neked sehol sincs hazád: – te mindenkinek fogsz szolgálni.</p> -<p>… S Nicolajevics Iván kiállta dicséretesen az ujonczévet. Samyl -fia, a kinek sehol sincs hazája, tanult szolgálni mindenkinek.</p> -<p>És a mit tanult, azt jól megtanulta. A szolgálatot és -alázatosságot.</p> -<p>Ámbár a diák mindenütt a világon csak diák.</p> -<p>Hiába öltöztetik sarkig érő tógába: az alól is ki tud rúgni.</p> -<p>A diák még Finnországban is forradalmi elemet képvisel, a mit -ezen években fényesen bebizonyított.</p> -<p>Mikor még Magyarországon senki se beszélt arról, hogy a finnek -velünk rokonnemzet: (resteltük is egy kicsit; – olyan szegény -atyafiság, nekünk nagy uraknak!) ők már régen tanulmányoztak -minket. Fölfedezték nyelvtanunk, szókötésünk rokonságát s nagyon -büszkék is voltak reánk.</p> -<p>Mikor Magyarország szabadságharczában a világ figyelmét magára -vonta, a kis Finnország minden hirlapja tele volt nemzetünk -dicsőítésével. Minden bajunkat, örömünket úgy hirdették, mintha -sajátjuk volna. <span class="pagenum"><a name="Page_167" id= -"Page_167">-167-</a></span></p> -<p>De meg is adták az árát szegények a híres atyafisággal való -dicsekedésnek.</p> -<p>A mint az északi koloszsz a magyar leopárd csataordítását -elfojtotta, hazatért s azt kérdé: «hát itten ki czinczog?»</p> -<p>A szegény kalevainok, azért, hogy a mi dicsőségünket olyan szép -versekben énekelték meg, megkapták a cenzurát.</p> -<p>Addig az ideig sajtószabadságuk volt. Kinek jutott volna eszébe -azzal törődni, hogy mit nyomtatnak a finnek? Úgy sem érti azt -senki.</p> -<p>Most aztán kaptak censurát.</p> -<p>Nem volt szabad többé hazafias dalokat kinyomatni.</p> -<p>A finn költő segített magán. Dalra tette a költeményét s a dal -épen olyan hatalmas, mint a sajtó. A mit nem volt szabad olvasni, -azt énekelték.</p> -<p>Ekkor aztán megtiltották nekik az éneklést is.</p> -<p>Utoljára a kormányzó megtiltotta nekik még a toasztmondást is. -Pedig a finn nem tud a nélkül étkezni, hogy felköszöntést ne -mondjon. Megparancsoltatott nekik, hogy ha toasztot akarnak -mondani, azt mondják oroszúl:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Eläköön armiász<br /></span> -<span class="i0">Rakkahin Ruhtinász<br /></span> <span class= -"i0">Kanszlerimme!»<br /></span></div> -</div> -<p>A finn nemzet türelemmel viselt el mindent; de nem a finn -deák.</p> -<p>A diák mindenütt ugyanaz. Forradalmi elem. Itt is rebellis.</p> -<p>Igaz ugyan, hogy a rebelliója csak annyiból állt, hogy mikor az -alkorlátnok, a gyülöletes Nordenstam tábornok egyszer nagyszerű -balparéet adott, arra szokás szerint az egyetemet is meghivta – s -egyetlen diák sem ment el tánczolni a balparéejába.</p> -<p>Hallatlan merénylet ez Finnországban! Nem menni el az -alkanczellár báljába a meghívásra! Nem tánczolni a diáknak, mikor -parancsolják! <span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span></p> -<p>A czár dühbe jött. Fenyegette a finneket egyetemük bezárásával. -Végre úgy lett kiegyenlítve a sajnos összeütközés, hogy Nordenstam -alkanczellár még egy fényes bált fog adni, arra még egyszer meg -fogja hívni a diákokat; ha csak egyetlen egy megjelenik közülök és -tánczolni fog, bocsánat és kegyelem, de ha egy sem engedelmeskedik, -akkor elviszik az egyetemet Kiewbe.</p> -<p>Már pedig a diák csak mindig megmarad diáknak.</p> -<p>A helsingforsiak azt mondták, hogy ők nem bánják, ha Kamcsatkába -teszik is át az egyetemüket, de ők Nordenstam báljában nem -tánczolnak.</p> -<p>Ekkor aztán kisegíté őket a bajból az az egy diák, a kinek -nincsen sehol hazája, a kinek nincs kit megszégyeníteni otthon: se -apát, se nemzetet. – Samyl fia elment annak a követelt egyetlen egy -diáknak Nordenstam soiréejába s tánczolt écossaiset a szép -tábornoknéval.</p> -<p>Diáktársai leköpték érte; de az egyetem meg volt mentve.</p> -<p>Huszonegy éves lehetett Nikolajevics Iván, mikor az egyetemi -tanulmányokat bevégezte. Olyan lángesze volt, hogy kétszáz évvel -ezelőtt még úgy járhatott volna, mint az a diák, a kit helsingforsi -egyetem consistoriuma halálra itélt ördöngösség miatt; mert -lehetetlennek találta, hogy valaki oly gyorsan tudjon tanulni az -ördöggel kötött szövetség nélkül; vagy mint az a másik diák, a kit -száműztek az országból, mert egy hallásra megtanult mindent.</p> -<p>Szép, sugár termetű ifjú volt, oly izmos, mint az apja. A -collegiumi életmód nem bírta elferdíteni alakját. Hanem kedélyét -valami ködös búskomorság homályosítá el. Magába vonúlt, zárkózott -volt. A helsingforsi diákság «nemzetek»-re osztja fel magát, s -minden nemzet együtt mulat, népünnepeket rendez, énekel, zenéz, -disputál; egymást oktatja, tornáz és versenyez «nemzetenkint» a -pályakoszoruért. Ő egyik nemzethez sem tartozott. Nem vett részt se -dalárdáikban, se kirándulásaikban, se ivótársaságaikban. Nem ismert -más barátot, mint a könyveit. Őt <span class="pagenum"><a name= -"Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> nem hallotta dalolni -senki; ő nem birkózott senkivel. Mindenkinek kitért, minden -boszantást eltűrt és nem lelkesült semmiért. Tekintete kifejezte -azt a névtelen fájdalmat, a mi a serdülő ifjak tulajdona s olyan -közel rokona az öngyilkosságnak. Lányok után sem járt soha.</p> -<p>Mikor a pályakör be volt fejezve, következett a «doctorrá» -emeltetés.</p> -<p>A finn népnél ez nagy nemzeti ünnepély. A nép szine-java a szent -Miklós székesegyházban gyül össze, az utczák fűvel és virággal -vannak hintve; ágyúdörgés, zeneszó hirdeti az örömnap eseményeit, s -a processióhoz a világi és katonai hatóság minden előkelői -csatlakoznak. A doktorrá emelendők a nap hősei, kiknek a «promotor» -az oltár előtt teszi fejükre a doktori kalapot, hogy fedett fővel -állnak a templomban, s arany gyürüvel jegyzi el őket az -elválaszthatatlan muzsának örök társúl. A nép Te-Deumot énekel -hozzá.</p> -<p>Iván, mikor kérdezték tőle, hogy akar-e ő is «doktorrá» -előmozdíttatni? azt mondá: – nem! Én «magisterré» akarok -emeltetni!</p> -<p>Vakmerő mondás!</p> -<p>A magister a legmagasabb rangfokozat a tudomány -hadseregében.</p> -<p>A ki a «magisterré» emeltetésre érdemesnek találtatik, az nem -kalapot nyer a templomban a homlokára, hanem egy babérkoszorút, s -azt a babérkoszorút viseli egész nap, az utczákon, a lakomán, a -tánczvigalomban, melyet az ő tiszteletére rendez a város. S ezt a -babérkoszorút a város legszebb leányának kell elkészíteni a -számára. Az neki ez ünnepnapon társnéja, az oltár előtt, az -asztalnál, a bálban s annak az öltönye is babérfüzérekkel van -feldiszítve. Ritka eset, hogy örök társnője is ne maradjon az egész -életen át. A kalevain ifjú magisterré emeltetése idyll és -hősköltemény együtt. S a hős fegyverzete nehéz! A «magister» -diadalát nem adják könnyen. Hat hétig tart a nyilvános vizsga. S -felelni kell szóval és irásban. Meg <span class="pagenum"><a name= -"Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> kell küzdeni sorban -mindegyik tanárral, s aztán együtt valamennyivel. A harcz tárgyai: -földtan, számtan, mértan, háromszögelléstan, külömbözeti számtan, -természettan, csillagászat, vegytan, ásványtan, Hegel -encyclopediája, természetrajz, Becker világtörténete, latin, görög, -zsidó, arab, persa és török nyelv, a zsoltárok, a pentateuch, a -talmud, az alkorán és a Zendavesta, Homér Iliásza, Horácz ódái, -Virgil Aeneise, Tacitus, Plinius, Herodot, Thucydides, Anacreon, -Pindar, Xenophon Anabasisa, Lokman meséi, a Shah Nameh – és -Oroszország története.</p> -<p>Mindezekből annyi kérdésre kell felelni, a hány a napot kitölti -s a feleletre a három kalkulus közül egyet kell nyerni: -«approbatur, – approbatur cum laude – laudatur». Egyetlen feleletre -adott «non approbatur» fejtetőre buktatja a vakmerő viadort.</p> -<p>Azután következik a saját maga által fölvetett thesisek fölötti -vitatkozás, szóval és irásban. Ha tétele megbukik, a vívó bukott -el, ha sarokba hagyja magát szorítani, ha állítását ad absurdum -deducálták, az neki halálos seb, s ha iratát széttépve dobják -lábaihoz, ő maga van semmivé téve.</p> -<p>Iván minden feleletére az lett a válasz, hogy «laudatur». -Thesiseit affirmálva adták vissza. Kivívta a «magister» legmagasabb -rangját.</p> -<p>A fölemeltetés roppant pompával ment végbe. A templom előtt egy -teljes ezred cserkesz lovasság állt díszőrségűl a magister -tiszteletére, s a templomban a kormányzó maga egész tisztikarával, -teljes ünnepi díszben foglalt helyet az oltár előtt. Minden tiszt -leereszté félválláról a köpenyét.</p> -<p>A város legszebb leánya átnyujtá a hősnek babérkoszorúját, -arczán a szemérmetes hév ragyogásával mondva el hozzá az üdvözlő -verset, a melyben nemcsak rím volt, de bizonyosan szív is; s a -halavány ifjú arczán talán egy pillanatra meglátszott a viszfény, a -mit ez égő szüz arcz reá vetett. <span class="pagenum"><a name= -"Page_171" id="Page_171">-171-</a></span></p> -<p>Akkor aztán a promotor feltette homlokára a koszorút s tartott -hozzá egy kenetteljes classicus latin beszédet.</p> -<p>Mely után az következett, hogy a pedellus előhozá a nagy ezüst -buzogányt, melyre a magisternek két ujját rátéve, el kellett -mondania az ünnepélyes esküt.</p> -<p>De mielőtt a promotor előkereshette volna kapcsos könyvéből az -esküformát, a kormányzó leszállt imaszékéből s sarkantyús -lábdobbanásokkal oda lépve közéjük, megfogá a babérkoszorús ifjú -kezét s szólt hozzá nem latinúl, hanem oroszúl.</p> -<p>– Ön nem fogja a magisteri esküt letenni. Ön nem Kochanoff -Nikolajevits Iván baccalaureus, hanem Mohamed Szadi, Circassia -fejedelme, a minden oroszok czárjának hűbérese, a 3. számú vértes -cserkesz ezred tulajdonosa és parancsnoka, ki ez órában indulni fog -ezrede élén, megvédeni a szent orosz birodalom határát a betörő -gonosz ellenség ellen. Így parancsolja azt a minden oroszok -czárja!</p> -<p>Erre rázendíték a harsonák a «Bozse czarja chrani!»-t az ágyúk -megdördültek a piaczon, a cserkesz lovas-ezred üdvsorlövést adott, -s a hős homlokáról a kormányzó levette a babérkoszorút, helyette -föltette fejére a cserkesz sisakot, a hegyes kócsagtollas nyíllal, -s pikkelyes nyakvéddel, s a nap hősének a magisteri aranygombos -pálcza helyett adtak görbe kardot s a kathedra helyett felültették -a tüzes telivér paripára.</p> -<p>A koszorú ott maradt gazdátlanúl s a város legszebb leánya -társtalanúl.</p> -<p>Iván megtudta, hogy az ő neve «Mohamed Szadi» s hogy a hazája -Circassia.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ugyanakkor a sztambuli szeraszkier tudatta Samyl másik fiával – -minden czeremonia nélkül –, hogy rögtön <span class= -"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> indulni -fog, cserkesz csapatjai élén, az abcház partokra, nemzetét -fölszabadítani.</p> -<p>Mohamed Kázi azt mondta rá: «Valahára!»</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>De nagyot bámulhattak Szentpétervárott, mikor Samylnak azt a -fiát meglátták, a melyiknek hivatása lesz a saját bátyját, a saját -cserkesz népe segélyével kiverni az Elborus, a Kabarda szikla -erődei közül.</p> -<p>Ez a méla, ábrándos arcz legyen az? A ki még egy asszonyt -megszólítani is fél? A ki még egy tüzes szem nyilait sem tudja -kiállni?</p> -<p>Pedig a csecsenczek előtt majd be kell ám bizonyítania, hogy ő -valóban az apja fia; s azoknak nem lesz elég Homér Iliászából -elmondani, hogy:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Μῆνιν ἄιδε θεὰ Πηληϊαδεω -Ἀχιλλῆος<br /></span> <span class="i0">Οὐλομένην, ἥ μυρἴν Ἀχαιοἱς -ἔθηκε.<br /></span> <span class="i0">Πολλὰς δ᾿ ἰωθίμους ψυχὰς Ἄϊδι -προΐαψεν Ἡροων<br /></span></div> -</div> -<p>…<a name="FNanchor_7" id="FNanchor_7"></a><a href="#Footnote_7" -class="fnanchor">7)</a> hanem azt mondják, hogy hadd lássuk: -csináld meg! hadd lássuk, hogy ülöd meg a szilaj paripát, hogy -usztatsz át rajta még szilajabb folyón? Hadd lássuk, hogy fog a -kezedben az a híres szablya? hadd lássuk, mikor ágyú lobban, -mennykő villan, a te szemed fénylik-e jobban, mint az a kettő? Hadd -lássuk, mikor előre vágtatsz, nézesz-e hátra, hogy megy-e valaki -utánad? S mikor sebet kapsz, tudsz-e kaczagni rajta? Hadd lássuk, -tudsz-e hadakat vezetni?</p> -<p>Meglehet, hogy tud. Meglehet, hogy odáig megtanul. Az is -meglehet, hogy tudott már valaha. Hiszen ötesztendős <span class= -"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> -Samylfiúnak már kellett lovának, kardjának lenni; az már hallott -ágyúszót, harczi trombitát, dulakodó hősök csataordítását. Talán -vissza fog még emlékezni rá.</p> -<p>De hátha aztán még majd valami egyébre is visszaemlékezik!</p> -<p>Ez ám az álomrontó kérdés.</p> -<p>Hátha az, a kinek oly hatalmas memoriája van, hogy tizenkét -nyelvből «laudatur»-ra tett le exament, még a tizenharmadikat is -tudja, a mire nem tanította professor, a mit csak az anyjától -tanult, s nemcsak a Horácz ódáit, Ovid hizelkedéseit tudja könyv -nélkül, hanem a kabardai dalokat is, a mik egészen másról zengenek, -mint a Mæcenas magasztalásáról, meg a Jupiterrel osztozó Cæsarról!? -(Divisum imperium cum Jove Cæsar habet.)</p> -<p>Itt a göcs!</p> -<p>Erre kell vigyázni, okos, előrelátó diplomata urak! Nehogy a -rákot beleöljük a vízbe! Ennek kell valami garantiáját -kitalálni!</p> -<p>Meglesz.</p> -<h3>II. URGULANILLA.</h3> -<p class="center">(Még mindig bevezetés.)</p> -<p>Urgulanilla egy nevezetes historiai alak neve, a kit azonban, -hirhedettsége daczára, kevesen fognak mai nap ismerni; azért nem -lesz fölösleges nehány szóval elmondanunk, hogy ez az első felesége -volt annak a Claudius Cæsarnak, a ki híresebbé lett a nejei, mint a -saját viselt dolgai által. A második neje Messalina, a harmadik -Agrippina volt. Urgulanilla pedig még a két utódján is túltett: a -mi nagy szó.</p> -<p>Ezúttal azonban egy most is élő személyről beszélünk.</p> -<p>De ugyan kinek lehetett kedve egy ilyen nevet foglalni el -magának, hogy azt a világ előtt viselje?</p> -<hr class="tb" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_174" id= -"Page_174">-174-</a></span></p> -<p>Beloborovszky herczegnő valódi fejedelmi fényűzést folytatott -Szentpétervárott.</p> -<p>De volt is benne módja.</p> -<p>Huszonötezer jobbágynak volt birtokosa Volhyniában: egy olyan -vidéken, mely arról nevezetes, hogy a legszebb leányok teremnek -benne.</p> -<p>A herczegnő minden évben lerándult volhyniai birtokára, s ott -sorba látogatta a gunyhókat. Átalában igen kegyesen bánt a -parasztjaival. Rendesen friss tehénhimlőlymphát is vitt magával s -gondja volt rá, hogy a gyermekeket beoltsák.</p> -<p>Ha a szegény embereknél fölösleges leánykákat talált, a kik szép -arcz, termet, eleven beszéd, csengő hang által kitüntek, azokat -tizével, huszával összeszedte, szülőiket bőkezűleg megajándékozá s -a leánykákat fölvitte magával a metropolisba.</p> -<p>Ott volt egy nevelő-intézete, nevezhetjük conservatoriumnak, -melyben az így összeszedett jobbágyleányok a legfinomabb oktatást -nyerték, s egész hajadonkorukig úri kényelemben tartattak.</p> -<p>Váltak közülök nevezetes énekesnők, tánczosnők és -lovarművésznők, kik a rájuk fordított költség fejében szerződési -díjuk nagy részével a növelde tulajdonosnéjának adóztak. Mert még -azért, hogy valaki primadonna, nem szünik meg az ő -földesasszonyának jobbágyleánya lenni s annak testével, lelkével -tartozik mind halálig.</p> -<p>Mások e szép gyermekek közül «szerencsét csináltak», a herczegnő -közvetítése által. Alkalmuk nyilt a fényes estélyeken, a -szinházakban megismerkedni a társaság előkelőivel, kik azután a -herczegnő beleegyezésével nőül vették őket. Igaz, hogy csak -balkézre; de hát czivilizált ember a kezei között nem tesz -külömbséget: ha balkézzel enni urias dolog, hát balkézzel kézfogót -tartani miért ne lenne az?</p> -<p>S a herczegnő értette a maga üzletét; úgy ismerte azt, mint egy -gyémántkereskedő s tudta, hogy egy-egy fantaisie <span class= -"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span> -darabnak a becse a műértők előtt mennyire nem a karatok szerint -számíttatik?</p> -<p>De hisz ezen nem kell megütközni.</p> -<p>Ez Oroszországban rendezett társadalmi viszony volt. A földes úr -eladhatta a jobbágyát a másiknak, s az akkor annak a jobbágya, a ki -megvette.</p> -<p>S aztán az üzlet tárgyainak maguknak sem volt az ellen semmi -kifogásuk. Jólétbe jutottak. Ha otthon maradtak volna, kapálniok -kellene. Az, a ki jobb kézre vette volna őket férjhez, ezzel a jobb -kézzel mindennap meg is döngetné őket, a balkéz pedig csak -ajándékot oszt.</p> -<p>Ezeknek a szép gyermekeknek aztán a herczegnő nagyotjelentő -neveket is adott: a költészet, a história, a mythosz világából. -Delila, Cleopatra, Semiramis, Dido, Ariadne, Turandot, és a többi; -a mikre igazhivő papok nem szoktak keresztelni.</p> -<p>Így jutott egynek ez a név «Urgulanilla».</p> -<p>Gyönyörű egy példány!</p> -<p>Az első Urgulanilla nem lehetett bűbájosabb, mikor a világ -urának császári palástja betakarta. Az is egy rab jobbágy leánya -volt.</p> -<p>Eleven, hevülni tudó arcz, mély tüzű kék szemekkel, fölvetett, -kaczagó, duzzogó, parancsoló, hizelgő ajkakkal, szőke, göndör -hajfürtökkel, mik ziláltan a szemek elé csüggnek; büszkén -fönhordott fej, kérkedő kebel, karcsu, hajlékony termet, férfiasan -ideges karokkal, csak a vállai árulják el az asszonyt. És a mellett -tűzláng kedély, egy amazon bátorsága, egy nympha szenvedélyessége, -s egy rabnő odaadása. Hajlamai, izlése a bizarrhoz hajlók, egészen -napkeleti phantasiával.</p> -<p>Klenodium!</p> -<p>Nem is olyan olcsó az ára.</p> -<p>A fiatal Arkanszkói Wladimir herczeg tizenkétezer rubel -váltságdíjt igért már a szép jobbágyleányért s úrnője még -gondolkozik rajta.</p> -<p>Hiszen mindnyájan ismerjük a fiatal Arkanszkoi herczeget. -<span class="pagenum"><a name="Page_176" id= -"Page_176">-176-</a></span> Nevezetes utazó. Igen szép könyveket -írt úti élményeiről, franczia nyelven. S nincs olyan vadállat, -melynek családjában vadászfegyverével gyászt ne okozott volna. Igen -finom, derék mívelt ember; igazi gavallér. Valódi gyöngédséggel -viseltetik Urgulanilla iránt. Ez nem valami «fantaisie passagère». -El akarja őt vinni magával a földet körülutazni. S csínos fiatal -ember: ámbár mintegy három hüvelykkel alacsonyabb Urgulanillánál. -Hanem az nem tesz semmit. Lovon ülve a külömbség elenyészik.</p> -<p>Mikor a herczegnő tudatta szép védenczével, hogy a herczegnek -komoly szándékai vannak iránta, a pajkos amazon nagyot nevetett, -gömbölyű vállán egyet rántva:</p> -<p>– Hisz ezt a kis czukorembert én egy esztendő alatt -agyonszeretem.</p> -<p>Volt egy másik kérője is. Az nem volt herczeg, se gróf, csak -Kandrominikoff Procopovics Mihály; hanem dúsgazdag vállalkozó: -élelmezési biztos s ez épen két annyi «moring»-ot kinált, mint a -másik.</p> -<p>Csakhogy kétannyi idős is volt, mint a másik, és háromszor olyan -vastag. S a mely szobában tíz perczig tartózkodott, olyan -keserű-savanyú pipafüst és áporodott hajkenőcs-szagot hagyott maga -után hátra, hogy ki kellett utána füstölni. Mikor józan volt, akkor -mindenkinek ostobaságokat beszélt és nevetett rajta s mikor részeg -volt, akkor meg veszekedett, s utoljára csendesen elaludt az -asztalnál. S ha szépeket mondott az asszonyoknak, hát azok olyan -szépek voltak, hogy mindenki szétszaladt tőle. Urgulanilla ki nem -állhatta őt.</p> -<p>S a herczegnő véghetetlen jó szivét eléggé jellemzi az, hogy -inkább választá számára a finom herczeget tizenkétezer rubel -mellett, mint a bankárt huszonnégyezerrel. Holott ez egyenesen az ő -kára.</p> -<p>De hát a leányra is volt tekintettel.</p> -<p>Egyszer aztán herczeg Arkanszkóinak azt izente a -hadügyminiszter, hogy soha se tessék oroszlán-fókák után járni az -Auckland szigetre, hanem tessék leutazni Tifliszbe <span class= -"pagenum"><a name="Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> s -elfoglalni a helyét a dragonyosoknál, a kik Örményországot -meghódítani indulnak.</p> -<p>Ezzel aztán a szép Urgulanillától is bucsut kellett venni.</p> -<p>– Már most még sem marad más, mint Kandrominikoff Procopovics -Mihály, mondá a herczegnő Urgulanillának.</p> -<p>A leány épen úgy rántott egyet a gömbölyű vállán s épen úgy -nevetett, mint a másiknál.</p> -<p>– Hisz azt a hájbálványt én egy esztendő alatt -agyonboszantom.</p> -<p>A herczegnő mindjárt tudósította Kandrominikoffot, hogy ajánlata -a versenyzők között legelőnyösebbnek találtatott, annálfogva a -meghatározott napon az ügy végbefejezésére meghivatik.</p> -<p>Kandrominikoff Procopovics Mihály azonban akkor épen -Kisseneffben volt, a hadsereg számára szállítandó kétszersült iránt -szerződést kötni az intendaturával, s rögtön nem jöhetett. Mert hát -hiszen egy istennői szépségnek az első csókja minden esetre igen -nevezetes dolog, de már a hadsereg profuntja mégis csak -nevezetesebb. Úgy, hogy három nap mult el a kitűzött határidőn túl, -a midőn a szerelmes vállalkozó a herczegnő ajtaján betoppant.</p> -<p>– Itt vagyok!</p> -<p>– Azt látom. Hanem későn jött ön.</p> -<p>– Nem tesz semmit. A hány napot késtem, annyival sokszorozzuk az -ajánlott bért. Nem jöhettem a profunt miatt. Háromszor huszonnégy: -hetvenkettő. Telik tőlem. Nyertem sokat a gypszen: akarom mondani a -liszten.</p> -<p>– Sajnálom, de már Urgulanilla nincs itt.</p> -<p>– De hát hol a pokolban? Mit csinált ön belőle?</p> -<p>– Azt nem mondom meg.</p> -<p>– Szerződtette talán az operaházhoz.</p> -<p>– Akkor még önre nézve meg volna.</p> -<p>– Talán professornét csinált belőle az asszonyakadémiában? -<span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span></p> -<p>– Arra nem lett volna elég az idő.</p> -<p>– Hát talán csak igazán férjhez adta?</p> -<p>– Uram! Ne sértegessen.</p> -<p>– És én esküszöm önnek, szent Prokopra! hogy akárhová tette őt, -én visszarablom, visszavásárlom! Van rá pénzem elég. Megszöktetem, -akárhová lett.</p> -<p>A herczegnő nevetett a dühösködőn, s nem akarta neki kivallani, -hogy hová tette Urgulanillát?</p> -<p>Ekkor jön be kívülről nagy zajjal egy új látogató: Csudobogomir -Sztanissza litvániai herczeg, a kit nem vittek el a háboruba, mert -süket, nem hallja meg a vezényszót. Ez jó napot se mond, csak -megragadja a herczegnő és Procopovics Mihály kezeit félnederes -módon.</p> -<p>– Jöjjenek, jöjjenek, frissen az erkélyre; most vonul végig a -Nyewsky prospekten Samyl fia a maga cserkesz ezredével s vele -együtt a szép Daghesztáni herczegasszony, a ki egy egész -lovascsapatot toborzott, s azt maga vezeti Mahumed Szádi mellett a -törökök ellen!</p> -<p>Ennek a csodájára csakugyan mind kirohantak az erkélyre.</p> -<p>A széles utczán végig, melyet a májusi hó szépen befehérített, -jött szabályos tömegben a lovas-csapat, dob és sípzenével.</p> -<p>A csapat élén lovagolt egy ifju férfi, a cserkesz lovasok fényes -egyenruhájában. Mellette pedig egy délczeg amazoni alak, -phantasticus eszményi öltözetben. Szőke hajfürtei lobogva lengtek -alá lánczgyöngysoros sisakja alól; keblét a legkaczérabb pánczél -takarta, a mit valaha párisi szinházszabó kigondolt; öltönyének -arany himzetei méltók voltak a legdaghesztanibb -herczegasszonyhoz.</p> -<p>A szép amazon, mikor a Beloborodszky palota előtt elhaladt, -büszke mosolylyal tekinte föl az erkélyre, s kardjával üdvözölte az -ott levőket, míg lova caracolirozott.</p> -<p>A herczegnő visszaszaladt szobájába, mert kitört belőle a -kaczagás. Procopovics Mihály utána rohant. <span class= -"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span></p> -<p>– Szent Prokopra! herczegnő! Ez szörnyűség! Ön az én -Urgulanillámból huszárkapitányt csinált.</p> -<p>– Kitalálta ön. Már most hát menjen oda s rabolja el! boszantá -őt a herczegnő. Szent Prokopra fogadta ön.</p> -<p>– De Szent Mihályra fogadom, hogy a mit Szent Prokopnak -fogadtam, azt nem tartom meg! mondá fejét vakarva az intendáns. -Hanem azt a kétszersültet kell majd megnézni, a mit én ezeknek -süttetek!</p> -<p>Mikor a helsingforsi diákot úgy kezdték czímezni, hogy -«kegyelmes herczeg!» mikor az éhenkórásznak az eddigi jusculum és -mensa ambulatoria helyett mindennap egy bankettet kellett végig -lakmározni, a mit egyenesen az ő tiszteletére rendeztek, s a hol -habzó epernayivel «dörzsölték a szalamandert», nem pedig komisz -méhserrel; mikor a «magaduramhaszolgádnincs» reggelenkint, a -helyett, hogy a csizmája kifényesítésén kezdené a napot, -vállrózsás, écharpeos hadsegéd által kéretett fel parancsainak -tudatására, még ettől mind nem vesztette el a fejét.</p> -<p>Mikor a szegénységhez szoktatott, egy ágyhely tulajdonosa egy -egész palotát kapott rendelkezésére s kezében tartá a czári ukázt, -mely őt várai s uradalmai birtokába visszahelyezi; mikor felnyitva -látta maga előtt a chatouillet, tele arany imperiálokkal, még ettől -sem vesztette el a fejét.</p> -<p>Mikor a «téli palotában» az a hatalmas ember, a ki a földtekének -oly nagy darabját birja, a minőt senki más, nyájas mosolygással -fogadta azt, a kit eddig senki sem látott meg s kegyelmes mosolyára -még a lábainál fekvő bernáthegyi is elkezdte a farkát csóválni az -előtt, a kit még a jó pajtás is megugatott eddig; mikor mellére -feltűzték a Wladimir-rend gyémántos csillagkeresztjét, a hol az -iskolai érdemjelen s kotillionrenden kívül soha se lógott más -decoratio; mikor az, a kinek eddig minden szemközt jövő katonatiszt -előtt az utczán ki kellett vennie a pipáját a szájából, most az -udvari tánczestélyen magának <span class="pagenum"><a name= -"Page_180" id="Page_180">-180-</a></span> Sergius főherczegnek a -szivaránál gyujthatta meg a magáét, még attól sem vesztette el a -fejét.</p> -<p>Mikor a szemlélő philosoph a tomboló paripán ülve, egy egész -ezred gyönyörű lovas vitéz élén végig lovagolt a Mars-mezőn -felállított hadi karély közepett, s a hány ezred előtt elment, -annyi «hurrah»-t ordítottak eléje, s míg zászlóalját fölszentelték, -míg a zászló védelmére őt és vitézeit föleskették, Szent-Pétervár -ezer harangja zúgott, s az egész fényes hadsor ott előtte, -féltérdét a földre hajtva, mind az ő arczára nézett merően, s aztán -egy parancsszóra száz ágyu és húszezer fegyver dördült el -egyszerre: még ettől sem vesztette el a fejét.</p> -<p>Hanem mikor a hegeli kutató, ki eddig azt hitte, hogy az a pír, -melyet megszólító szava egy gyöngéd leány arczára idéz, a -megbántott szemérem viharfénye; az asceta, ki nem merte a kezébe -tett kezet megszorítani táncz közben; a Gœthe-rajongó, ki ha -szerelmes verset írt, nem tett föléje egész nevet, csak a kezdő -betűket; mikor az a holdbeli ember egyszerre összetalálkozott azzal -a földszülte nővel, a ki egyenesen a meleg ősagyagból készült, -kiben a «Nephitinek» vére lüktet, az igazi Kainita ivadékkal, kinek -ősanyái angyalokat csábítottak alá az égből; egy nő, a ki a hódítás -minden fegyverzetével lép eléje, imádást követelve, mint egy -istennő, s akkor a lábaihoz veti magát, mint egy rabnő s azt -mondja: «tiéd vagyok: szeretlek!» – akkor – aligha el nem vesztett -valamit, a mit nehéz visszaszerezni.</p> -<p>S ha még hozzá egész hivatalosan tudatták vele, hogy ez a -daghesztáni herczegnő, ki oldala mellé van rendelve, hogy a saját -bennszülötteiből alkotott lovascsapatot vezesse a lázadók ellen, az -ő parancsnoksága alatt.</p> -<p>Ebben ismét semmi csodálkozásra méltó nincsen. Miklós czárnak -valamennyi leánya és a czárnő maga is, saját személyükben vezették -a hadgyakorlatokon azokat a lovasezredeket, a miknek tulajdonosai -voltak. Oroszországban az asszonynak annyi joga van, a mennyi a -férfinak <span class="pagenum"><a name="Page_181" id= -"Page_181">-181-</a></span> (a mivel ugyan nem sok van mondva) és -annyi kötelessége, mint a férfinak (s ezzel már több van -mondva).</p> -<p>És ezzel Samyl kisebb fiára is rá volt csukva a börtön, a miben -bátyját Dzsemál Eddint fogva tarták. Csakhogy ez a börtönét magával -fogja hordani. Utána megy, vele megy az, s egy perczig sem engedi -szabadon. Csak a szive van bezárva, mint a hogy a «vasálarczosnak» -csak a fejét zárták be hajdanában.</p> -<p>S ez a nő tökéletesen képes azt végrehajtani, a mi rá van -bizva.</p> -<p>Éjjel-nappal őrködni foglya fölött. Kilesni gondolatjait. Még -azt is megtudni, hogy mit álmodik.</p> -<p>Képes őt úgy körülvenni bűvhálójával, hogy az ő aranyfátyolán -keresztül meg ne lássa nemzete könyeit, hogy az ő lehelletének -mámorító illatától meg ne érezhesse a szabadságra hivogató -fenyőerdők illatát, a mit tele tüdővel szítt egykor, s miről vissza -kellene emlékezni a hajdani dicsőség napjaira.</p> -<p>Ez a nő képes lesz vele együtt belerohanni a vérontás orgiáiba, -kardok csattogásai közé, szilajon kiáltozva «öljed! vágjad!» Képes -lesz rá, hogy kikeresse számára a legvitézebb ellenfélt: «nézz oda: -az ott a bátyád! a lázadó! öld meg!» és fegyverét segíti neki -irányozni a testvér melle közepének. Aztán magához ölelni s a -fülébe csókolni, hogy megcsendüljön az, s ne hallja meg tőle a -halálra sebesült testvér szemrehányó jajkiáltását. És aztán képes -lesz megfürdeni az általa kiontott cserkeszvérben s azt mondani: -«nézz reám, milyen szép fehér lettem ettől a fürdőtől».</p> -<p>S ha a fejedelemfi valóban bele talál szeretni: annál rosszabb -reá nézve.</p> -<p>A harcznak egyszer vége lesz, a «béke uralkodni fog» -Circassiában. Akkor ők is majd visszatérnek. Küldetésük be lesz -fejezve.</p> -<p>Akkor azt fogja neki mondani a «daghesztani herczegasszony»: -<span class="pagenum"><a name="Page_182" id= -"Page_182">-182-</a></span></p> -<p>– Már most, édesem, nem szükség a Kabarda és az Abchasia -fejedelmének lenned tovább. Majd elvégzik a többi dolgot nálad -nélkül mások. Vesd le szépen a vállrózsás czifra ruhát és a bolond -Mahomed Szádi nevet. Oltsd föl a bölcs fekete palástodat, meg a -jámbor Kochanoff Nikolajevics Iván nevet újra. A helsingforsi -kathedra még mindig üres a számodra, s a kis pirosképű leány, a ki -babérkoszorudat fonta, még mindig jó hozzád. Eredj haza, a honnan -jöttél. Kapsz kétezer rubel fizetést, abból a kis feleségeddel -együtt, a ki jó gazdasszony, majd megélhetsz. Én is levetem a -daghesztani herczegasszony jelmezét. Van a világon egy náladnál -külömb férfi: a neve Kandrominikoff. Mert te csak sebeket hoztál el -ebből a hadjáratból; de az, ha olyan kutyául tartotta az egész -hadsereget, mint minket, hát legalább hozott haza egy milliót. -Ennek a feleért megvett engemet az én asszonyomtól, Beloborovszky -herczegnőtől, a kinek én engedelmes szolgálója vagyok. A nevem -Urgulanilla.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Samyl másik fia pedig elvitte magával a nagy veszedelmes útra -egyetlen hitvesét, az örök hűségű Kherimantát, a ki megesküdött rá, -hogy a hol Kazi Mehemed meghal, ott meghal ő is.</p> -<p>Most épen útban vannak.</p> -<p>Ez történetünk bevezetése.</p> -<p>Hogy mi lesz a vége? azt Allah tudja, a ki előre megirta a -következő napok történetét. Fájdalom, hogy ő felsége regényére is -ép oly türelmesen kell várnunk, mint valamely franczia tárczaregény -szerzőjére.</p> -<p>A keretet ki fogják tölteni Kherimante és Urgulanilla apró -elbeszélései, a mik azon czélból mondatnak el, hogy a két hősnek a -szivét azon ügy mellett megerősítsék, a miért fölkötötték a kardot. -<span class="pagenum"><a name="Page_183" id= -"Page_183">-183-</a></span></p> -<h3>III. IRZAMBEK HERCZEG.</h3> -<p>Szent Pétervártól Tifliszig egyhuzamban, az olyan «távlovaglás», -a mihez orosz elhatározás kell. Ha harmincz napot veszünk egy -hónapnak s harminczhárom verstet minden napra, akkor még csak a -fele útján vagyunk.</p> -<p>Hanem hát van egy tréfás közmondás, a mi félig igaz, félig nem. -Ha «ketten együtt teszik meg az utat, akkor csak fele esik -egyre-egyre.» Attól függ, ki az a másik?</p> -<p>A jó kedv és szerelem valóban megrövidítik az utat. Hisz Ivánra -és Urgulanillára nézve ez csak egy nászút volt, a milyen divatban -van mai napság. Csakhogy regényesebb alakban, mint a minők a -vasuton tett menyegzői templomtorony futtatások. Ez kéjutazás, -nyeregben ülve, orosz menyasszony kell hozzá, a ki erre -vállalkozzék.</p> -<p>Urgulanilla útközben mesemondással rövidíté az időt -kedvesének.</p> -<p>Az első meséje szólt Irzambek herczegről.</p> -<p>Irzambek herczeg Miklós czár idejében nevezetes alak volt egy -ideig Szent-Pétervárott. Egyetlen fia és trónörököse az Amur -melletti kalmukok fejedelmének, a kik a Chinával kötött egyezség -után orosz fenhatóság alá jutottak. A nagyfejedelem, a kinek a -nevét tudnunk nem szükséges, maga küldte fel a fiát -Szent-Pétervárra, hogy hódolatát jelentse ki a czárnak.</p> -<p>Irzambek herczeg csinos fiatal ember volt – kalmuknak, -szilvamagforma szemeivel, V betű alakra összefutó szemöldökeivel, -kissé széles, de nem kifejezéstelen szájával, melyet alól vékony, -hegyes szakál, fölül félhold alakú bajusz ékesített. Tudatlansága a -legtökéletesebb volt, de természetes esze helyreütötte azt s -naivsága épen szeretetre méltóvá tette.</p> -<p>Tolmácsa és kedvencze, ki őt elválhatlan társul az Amurtól egész -a Néváig kísérte, Tseremikoff Anatol szibériai bennszülött volt, ki -legközelebb azon kegyben részesült, <span class="pagenum"><a name= -"Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> hogy Oroszországba -visszatérhetett, miután a családi nevét ott hagyta, a mit az apja -(a gonosz decembristák egyike), veszített el méltó bünhődésül.</p> -<p>Irzambek herczeget nagy kitüntetéssel fogadták a birodalmi -fővárosban s ezt helyzeténél fogva meg is érdemlé. Örökös fejedelme -egy kerek millió főre menő népnek, mely az orosz birodalom -leggyönyörűbb vidékét lakja, s szükség esetén százezer lovast tud a -csatába vezetni. Aztán egy millió tévelygő lélek, a ki még pogány: -Buddhaimádó, ezeknek a megtérítése megérdemli a fáradságot.</p> -<p>Tseremikoff nem is csinált belőle titkot Irzambek herczeg előtt, -hogy bizony nem ártana neki mind egész nemzetestül együtt a -keresztyén hitre áttérni, a mire Irzambek herczeg azt felelte jó -szívvel, hogy «majd meglássuk!»</p> -<p>Mikor hazulról eljött, az anyja a saját kezeivel hímzett -legpompásabb öltözetét adta föl rá, vizabőrből volt az készítve s -mindenféle szinű szironynyal tarkára kivarrva, s drága prémekkel -szegélyezve, sarujai irambőrből voltak, csónak alakú orral. Ebben a -jelmezben mutatta be magát a czárnak, ki őt udvara egész pompájával -fogadta.</p> -<p>A hódolat átnyujtása után a czár igen kegyelmesen szólt hozzá s -annak a jeléül, hogy őt vazalljának elfogadja, küldött neki pompás -orosz egyenruhát, földiszítve arany vállrózsákkal, -érdemrendekkel.</p> -<p>Azt hitték, hogy a czári udvar pompája el fogja kábítani a -fiatal nomádot. Az pedig föl sem vette az egészet. Azt mondta, hogy -a chinai még czifrább s ő azt is látta.</p> -<p>Mikor Tseremikoff azt kérdezte tőle, hogy van megelégedve a czár -kegyével? ezt felelte rá, hogy «nagyon szorít». Nem volt szokva -azokhoz a kemény hosszuszárú csizmákhoz.</p> -<p>Meghivták őt az udvari ebédre, a hol az a nagy kitüntetés érte, -hogy az asztalfőnél a czár mellé ülhetett, míg Tseremikoff a széke -mögött állt és tolmácsul szolgált.</p> -<p>Irzambek herczeg persze, hogy azokból az ételekből egy -<span class="pagenum"><a name="Page_185" id= -"Page_185">-185-</a></span> falatot sem evett, a mihez kanál vagy -villa szükséges, hanem mikor egyszer hoztak valami sült húsfélét, a -mi megtetszett neki, azt az egész tállal ott tartotta magánál, s -megette, a mi benne volt az utolsó betevő falatig, még a tálat is -kitörülte simára. Mikor aztán még több ételt hoztak, s látta, hogy -a vendégurak valamennyien hozzálátnak, azt kérdezé Tseremikofftól: -«te, húsz gyomruk van ezeknek az uraknak?» Mikor vége volt a -sülteknek, Irzambek szemlátomást elszomorodott. Tseremikoff által -kérdezteté a czár, hogy mi baja? Tán nincs megelégedve a lakomával? -– Nincs! – Mi hiányzott? – A kalmukoknál, mikor a fejedelmi -asztalnál a pörkölt tokányt megették, a közös bográcsból kiki tíz -ujjával halászva ki a falatokat, végre a házigazda kiválasztja a -legkedvesebb vendégét s annak nyujtja oda a kezét, hogy szopja le -róla a zsírt, ez a fejedelmi kegy legmagasabb kifejezése. S a czár -ebben a kegyben őt nem részesíté. Ezért volt a nagy levertség. A -mint a nagy szomoruság okát megtudták, előhozták annak az -orvosszerét, a franczia pezsgőt, s tele töltötték a poharát. Ez -aztán megvigasztalá. A tizedik pohárnál egészen jó kedve lett, s a -tizenötödiknél azt mondta Tseremikoffnak: «ez a ti vallástok nekem -nagyon tetszik».</p> -<p>– Valósággal azt hitte, hogy ez az állapot az az üdvösség, a -miről már hallott egyetmást példálózni s a miben van is valami. El -is ment a huszadik pohárnál abba a túlvilágba, a hol az ember a -mulandó világot elfelejti.</p> -<p>Hanem mikor másnap Tseremikoff eléje került, azt mondá neki: -«te! ez a te vallásod nem maradt meg bennem, s ma úgy fáj tőle a -fejem, mintha minden hajam szálán egy-egy dzsin ülne, s azt a -fogával huzogatná».</p> -<p>Tseremikoff megvigasztalta őt, hogy elmulik az, mihelyt egy kis -stsi levest eszik rá, a mi káposztaléből készül s a mámor utóbajait -legyőzi. Irzambek herczeg mégis azt mondta rá, hogy ez a vallás -mégsem való mindennapra. <span class="pagenum"><a name="Page_186" -id="Page_186">-186-</a></span> Legjobb lenne úgy megalkudni, hogy -három nap lenne az ember pogány, s csak a negyedik nap -keresztyén.</p> -<p>Azután meg nagy tábori szemlét tartottak a tiszteletére. -Kivonult negyvenezer ember, gyalog és lóháton, egész tüzérparkkal. -Felvonulásokat, hadmozdulatokat tettek, lövöldöztek. Azt hitték, ez -nagy bámulatot fog gerjeszteni a herczegben. Az pedig meg sem -pislantotta azokat a szilvamag szemeit, hanem mikor vége volt -mindennek, azt kérdezte Tseremikofftól, hogy hol van hát az a «nagy -szarvas», a mit ezekkel a nagy puskákkal meglőttek? Nem ment a -fejébe, hogy negyvenezer ember puskával, ágyuval fél napig -lövöldözzön a nélkül, hogy egy őzet hozzon haza a vadászatból.</p> -<p>Most aztán egész komolysággal kezdtek hozzálátni a pogány -fejedelem megtérítéséhez. Elvitték őt a Szent-Izsák templomba az -eucharistia ünnepélye alatt. Vajjon az egyházi pompa minő hatást -fog gyakorolni a vad ember lelkére?</p> -<p>Megijedt tőle.</p> -<p>Mikor vége volt a szertartásnak, azt mondá tolmácsának:</p> -<p>– Te! Én ilyen költséges Istent nem tarthatok. Hisz a kinek -ilyen nagy templom, ennyi czifra pap kell, aztán meg arany, ezüst, -az én nálam meg nem marad. Buddha mégis csak olcsóbb isten, az -beéri egy vályogfülkével s az én Lámáimnak az a fizetésük, hogy -szabadon koldulhatnak.</p> -<p>Ekkor aztán elküldték hozzá az archimandritát, a ki őt a -keresztyén vallás alapelveivel megismertesse s felvilágosítsa őt az -egy igaz Isten, a Jehova dicső tulajdonai felől. Irzambek herczeg -megértett mindent.</p> -<p>– De hallod-e, mondá az archimandritának, ha ti nektek olyan jó -Istenetek van, a ki mindig csak jót cselekszik, rosszat tenni nem -is tud, a ki minden embert egyformán szeret s azt akarja, hogy azok -is szeressék egymást: hisz akkor azt nem is szükség imádni, mert a -<span class="pagenum"><a name="Page_187" id= -"Page_187">-187-</a></span> nélkül is mindig jót tesz, ahhoz -imádkozni is fölösleges, mert úgyis mindent tud; annak áldozni se -kell, mert ingyen, a maga jóvoltából tesz jót az emberekkel. Én -bizony nem látom át, hogy minek erőltessem meg magamat a -tiszteletével, mikor úgyis jóbarátom s akármi bolondot vagy rosszat -cselekszem, azt mind jóra fordítja? Bezzeg Buddhának kell a -folytonos hizelkedés és vesztegetés; mert az egy alattomos, -rosszkedvű Isten, azt ha folytonosan nem dédelgetem, hát megcsal. -Az én áldozatomat is elfogadja, meg az ellenségemét is s ha az -enyimet kevesli, kiád az ellenségemnek. Az mindig azon töri a -fejét, hogy mi rosszat tegyen velem? Ragadozó állatokat küld a -nyájaimra, nyomomba vezeti a kegyetlen afgánokat, tatárokat, nyáron -kiszárasztja a kutakat a mezőn, s meghosszabbítja a telet; -boszorkányokat küld rám, a kik éjjel a gyomromra ülnek s rosszakat -álmodtatnak velem. Forgószeleket ereszt rám, a mik a jurtámat -leszedik a fejem fölül s a méneseimet a tengerbe kergetik; aztán -meg pokolvarral, körömméreggel kinoz, ha megharagszik rám. Ennek -már ugyan kell az áldozat, hogy ne haragudjék! Aztán ez ingyen nem -tesz semmit. Ehhez még a szegény rab se közeledjék üres kézzel. Nem -a jó Istennek kell az imádás, a ki szeret minket, hanem a rossznak, -a melyik haragszik ránk. A ti Istenetek nem való én nekem. A -pusztában a rossz Isten az úr!</p> -<p>Nem lehet Irzambek herczeghez az ész oldaláról hozzáférni a -raffinirozott butaság miatt.</p> -<p>Egyszer aztán nagy udvari bált rendeztek a tiszteletére.</p> -<p>A téli palota termei teljes császári fényükben ragyogtak.</p> -<p>De nem az ezernyi csillárfény, nem az illatszeres szökőkutak, -nem az arany és selyem pazar tömege, nem a drágakövek, nem az -egyenruhák csillogása volt az, a mi Irzambek herczeget bámulatra -ragadá, hanem a szép hölgyek hófehér vállai: a mikhez hasonlókat ő -még eddig soha sem látott. <span class="pagenum"><a name="Page_188" -id="Page_188">-188-</a></span></p> -<p>– Périk ezek a paradicsomból? kérdezé tolmácsától.</p> -<p>Az megmondá neki, hogy ezek herczegasszonyok.</p> -<p>Irzambek herczeg azt mondá:</p> -<p>– Hogyan kivánkozhatnak hát a keresztyének a paradicsomba, mikor -számukra ez a föld is ilyen angyalokkal van tele? – Lehetetlen, -hogy ezek földi lények legyenek: ezekkel a sárga hajfürtökkel, -ezekkel a kék szemekkel! s minő hófehér keblek!</p> -<p>S látta tánczolni őket. Keringőt, mazurkát. A feje elkábult e -látványtól. Azt hitte: az égben jár. Nem lehetett szavát venni. -Lélekzeni sem mert. Kivették belőle a lelket ezek a tündérek.</p> -<p>Egyszer aztán történt vele valami, a mi ismét visszaállítá a -földre. Még pedig igen kellemes módon.</p> -<p>Jó ötlet volt ez a főudvarmestertől s Irzambek herczeg -meglepetésére szánva.</p> -<p>Egyszerre csak rázendíté a zenekar a kalmukok kedvencz nemzeti -nótáját; utánozva az ő otthoni sípjaikat, pásztorkürtjeiket.</p> -<p>E dal hallattára egyszerre a fejébe szökkent a vér a herczegnek. -Az ő otthoni nótája volt az.</p> -<p>S a zenehangra hat kalmuk nemzeti jelmezbe öltözött pár lépett -ki a tánczterem közepére s elkezdték tánczolni a kalmuk -fátyoltánczot.</p> -<p>Hah, hogy ragyogtak erre Irzambek herczeg szemei! Hogy feszültek -az izmai az orosz egyenruha alatt, hogy rángatóztak öklei! Ezt a -tánczot ő jobban érti, mint azok, a kik produkálják. -Egyszer-egyszer már föl is emelte a levegőbe az öklét. Utoljára nem -állhatta meg, hogy nagyot ne toppantson a lábával.</p> -<p>S nem vették neki rossz néven e rendkívüliséget.</p> -<p>Ellenkezőleg, a főszertartásmester nehány szót váltott a -hölgykörben álló delnők egyikével, ki eszményi népies jelmezt -viselt, mire ez odavezetteté magához Irzambek herczeget s fölkérte -egy tánczra. <span class="pagenum"><a name="Page_189" id= -"Page_189">-189-</a></span></p> -<p>A fejedelemfi, ha nemzeti tánczról volt szó, nem is kérette -magát kétszer s feszes egyenruhája daczára egész hévvel és -méltósággal járta el azt, kétszeresen lelkesülve a szép tánczosnő -csábító tekintete által.</p> -<p>Mikor visszakerült Tseremikoffhoz, kérdezé tőle, hogy ki volt ez -a szultána?</p> -<p>Az megsugá neki, hogy az Axantine herczegnő, fiatal özvegy, a -leggazdagabb úrnők egyike Oroszországban, a kinek két palotája van -Szent-Péterváron: egy nyári, meg egy téli.</p> -<p>Irzambek herczeg nagyot sóhajtott. Szivébe volt már a nyil -lőve.</p> -<p>Mikor vége volt a bálnak, a ruhatárban, a hol az urak -köpenyeiket átvették, Irzambek herczegnek valaki valamit nyomott a -kezébe.</p> -<p>– Te! mondá Tseremikoffnak. Ez a tábornok nekem valamit -adott.</p> -<p>– Nem tábornok az, hanem inas.</p> -<p>– No hát legyen inas. Egy darab tündérbőrt adott a kezembe.</p> -<p>– Levél az.</p> -<p>Irzambek a rózsaszínű papirost nem képzelhette másnak, mint -tündérbőrnek.</p> -<p>– Hát mi az a levél?</p> -<p>– Ezt Axantine herczegnő küldi neked.</p> -<p>– Hát te azt hogy tudod?</p> -<p>– Itt van a levélben.</p> -<p>– Ő maga benne van a levélben?</p> -<p>– Azt irja neked, hogy holnap estére szivesen lát -palotájában.</p> -<p>– Hát ez a levél beszél?</p> -<p>– Bele van irva.</p> -<p>– Hadd hallom!</p> -<p>S Irzambek herczeg a füléhez tartotta a levelet, míg Tseremikoff -megmagyarázta neki, hogy a levél beszédét a szemen keresztül szokta -meghallani az ember. <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span></p> -<p>Másnap alig lehetett nyugtát lelni a herczegnek. Folyvást -előbbre igazgatta a mutatót azon a bolondságon, a mi az órákat üti; -azt hitte, akkor hamarább lesz este.</p> -<p>Végre eljött a várva várt idő s Irzambek herczeg Tseremikoff -társaságában elszánkázott a herczegnő palotájáig; a hol medvebundás -kapus fogadta s ezüst vállzsinóros inasok nyitották előtte az ajtót -s vezették számtalan illatos termeken keresztül.</p> -<p>Axantine herczegnő válogatott társaság közepett fogadta az -érkezőket s itthon még szebbnek látszott, mint a bálban.</p> -<p>A herczegnő nyájasan fogadta Irzambek herczeget s maga mellett -mutatott neki helyet.</p> -<p>A fejedelemfi elővette kebléből a tegnap kapott levelet s azt a -herczegnő elé tartva, oly érthető pantomimikával magyarázta -kérdését, hogy a herczegnő tolmács nélkül is megérté óhajtását: azt -akarta megtudni, hogy hol van «ő maga» ebben a levélben?</p> -<p>A herczegnő rámutatott a névaláirására.</p> -<p>Azt azután Irzambek herczeg áhitattal érinté ajkaival. S azután -hálásan tekinte Tseremikoffra bocsánatkérőleg.</p> -<p>– Látod, mondá Tseremikoff, igazat mondtam, hogy az a levél -beszél te hozzád.</p> -<p>– De hogy tudnék én erre a levélre visszabeszélni?</p> -<p>– Azt hasonlóképen teheted meg, a hogy a herczegnő tette.</p> -<p>– De én nem tudok oroszul beszélni.</p> -<p>– Tud a kezed.</p> -<p>– A kezem? Ezt meg épen nem birta felfogni a herczeg.</p> -<p>Tseremikoff azután odavezette őt a herczegnő iróasztalához s -eléje terítve egyikét azoknak a finom rózsaszínű angyalbőröknek, -rátette a herczeg kezét, annak a hüvelyk, mutató és középujja közé -odadugott egy töviskésdisznó tüskét, melynek a végére valami -nyilforma volt erősítve s <span class="pagenum"><a name="Page_191" -id="Page_191">-191-</a></span> az meg valami lilaszínű folyadékba -mártva s akkor megfogva a saját kezével a herczeg kezét, azt kérdé -tőle:</p> -<p>– No hát mit akarsz a herczegnőnek oroszul elmondani?</p> -<p>A fejedelemfi nem soká gondolkozott rajta.</p> -<p>– Hajfürteid hasonlatosak a Kioi madár farktollához, melyeket a -ki föltűz a fejére, fejedelemmé lesz általa; szemeid pedig -hasonlatosak a Hamlák fa bogyójához, melyből a ki egyet megízlel, -meghal tőle.</p> -<p>Tseremikoff vezette a papiron a herczeg kezét s természetesen -létre hozta vele a megfelelő cyrillbetüket.</p> -<p>– Ugyan mi lesz ebből? gondolá magában a kalmuk herczeg.</p> -<p>– Vidd oda a herczegnőnek magad.</p> -<p>Az ifjú vadember odalépett a herczegnő elé s átnyujtá neki -reszkető kézzel a levelet.</p> -<p>S aztán leste, hogy mint hallgatja ki a fehérvállú péri lesütött -szemeivel az ő kezének beszédét. S a mint látta, hogy az olvasónő -kis fehér kezével előbb a hajfürteit, azután a szemeit takarja el s -végtére mélyen elpirul: teljesen meggyőződött róla, hogy az ő keze -csakugyan többet tud, mint ő maga: tud oroszul beszélni.</p> -<p>Irzambek herczegnek a haja két hosszú varkocsba volt fonva. -Mikor eltávozott Axantine herczegnőtől, ennek a két varkocsnak a -hegyéig szerelmes lett bele.</p> -<p>A herczegnő azzal a biztatással bocsátá el, hogy szivesen látja -a fejedelemfit máskor is.</p> -<p>– Te! szólt Irzambek Tseremikoffhoz, én ezután úgy szeretnék -beszélni a szép szultánával, hogy senki se volna ott más, még te -se.</p> -<p>– Az csak akkép történhetnék meg, ha egymásnak a szavait -értenétek. A te kezed pedig nálam nélkül oroszul nem tud. Tehát a -nyelvednek kellene megtanulni oroszul.</p> -<p>– Azt pedig az én nyelvem nem teszi meg. A ló nyerít, a szamár -iákol s a ló nem tanulja meg a szamártól az iákolást s a szamár nem -a lótól a nyerítést s a lónak <span class="pagenum"><a name= -"Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> és a szamárnak a fia, az -öszvér, pedig egyiket sem: az néma marad. Ha tehát az oktalan állat -büszke arra, hogy más fajbeli kiáltását el nem tanulja: hát én, egy -szabad nemzet fejedelme, hogy aláznám meg magamat arra, hogy -másfelé forgassam a nyelvemet, mint a merre magától forog.</p> -<p>– Akkor bizonyára a szép herczegnő fogja megtenni azt, hogy -megtanulja a te nyelvedet, azért, hogy veled egyedül -beszélhessen.</p> -<p>És Axantine herczegnő megtette azt, a mit Tseremikoff mondott. -Tseremikofftól leczkéket vett a kalmuk nyelvből. S megtanulta -azokat a szavakat, a miket Irzambek herczeg megértett s aztán -beszélhettek egymással a nélkül, hogy alkalmatlan tolmács -háborgatta volna a beszélgetést.</p> -<p>Ily áldozatra képes egy orosznő az ő hitéért és hazájáért.</p> -<p>(Ezt Urgulanilla mondta elbeszélés közben Ivánnak.)</p> -<p>Mert mindennek az volt a czélja, hogy Irzambek herczeg az igaz -hitre áttéríttessék s vele együtt egy milliónyi sötétben tévelygő -nép legyen megnyerve a mennyországnak és az orosz nemzetnek, a -mihez leghivebb vezető volt a szerelem.</p> -<p>Axantine herczegnő napról-napra tökéletesebben beszélte a kalmuk -nyelvet. Irzambek herczeg pedig napról-napra szomorúbb lett.</p> -<p>– Beteg vagyok, mondá egyszer Tseremikoffnak, nem tudok enni s -nem tudok aludni. Ezek nemzeti betegségek minálunk. Tudod azt, -hogyan szokták gyógyítani? Ha gyermeket lep meg az éttelenség, ezt -az anyja beburkolja kovászba s azzal bedugja a sütőkemenczébe. -Mikor a tészta kenyérré sült a magzaton, akkor kihuzza s a gyermek -meggyógyul. Ha azonban vén ember esik e bajba, akkor a Lámát -hivatják el, még pedig, ha fejedelem a beteg, akkor magát a Bandika -Chambót; az elhozza magával a Chowarekjeit, kirakja a beteg körül -az agyagból <span class="pagenum"><a name="Page_193" id= -"Page_193">-193-</a></span> gyurt «Csort» ördögbálványokat s azután -elkezdenek dobolni s a bálványokat agyonverni, míg a beteg meg nem -gyógyul. Már most csak az a kérdés, hogy gyerek vagyok-e én, vagy -vén ember? sütőkemencze kell-e, vagy a Gelongdobolás.</p> -<p>– Nem vagy te se gyerek, se vén, se beteg, hanem szerelmes s nem -kell neked se Láma, se sütőkemencze, hanem házasság. Kérjed -feleségül a herczegnőt és hozzád megy.</p> -<p>Fejet csóvált erre a fejedelemfi.</p> -<p>– Nincs nekem annyi juhom és tevém, ámbár annyi van, hogy a -számát sem tudom, hogy én ennek a szultánának a «kalimját» ki -tudjam fizetni.</p> -<p>Kalimnak hiják a menyasszonyi díjt, a mit a kalmuk vőlegények -szoktak fizetni.</p> -<p>– Nem kell annak semmi kalim; még inkább ő visz te hozzád annyi -aranyat, ezüstöt, drága ruhákat, a mennyit ötven tevéd elbir, mert -nagyon szerelmes beléd.</p> -<p>Ettől a szótól aztán még jobban elvesztette az étvágyát és az -álmát Irzambek herczeg.</p> -<p>Mint afféle természet embere, azt tevé, hogy a legközelebbi -látogatásnál elmondá a herczegnőnek azt, a mit Tseremikofftól -hallott.</p> -<p>A herczegnő azt mondta rá, hogy Tseremikoff igazat mondott.</p> -<p>Czivilizált európai imádó ily nyilatkozatra rögtön imádottja -lábaihoz borult volna, a barbár lótevijót azonban ez csak -elbizottabbá tette.</p> -<p>Úgy bánt a herczegnővel, mintha ő volna az orosz birodalom -legderekabb férfia.</p> -<p>– S mit kivánsz tőlem azért, hogy az én feleségem légy?</p> -<p>– Nagyon sokat. A lelkedet.</p> -<p>– S hogyan tudom én neked adni a lelkemet, a míg élek?</p> -<p>– Úgy, hogy az én vallásomra térsz. <span class= -"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span></p> -<p>– S mi szükséged van neked az én lelkemre?</p> -<p>– Az, hogy a nélkül az én papjaim nem esketnek össze bennünket. -Én pedig azt akarom, hogy egyedüli s egyetlen felesége legyek az én -férjemnek s több asszonya ne legyen rajtam kívül.</p> -<p>– Ha látnád, mily rútak, törpék, feketék, borzasak, széles -kezüek azok a némberek, a kik a mi pusztáinkon laknak, nem félnél, -hogy melletted szeretni lehessen őket.</p> -<p>– Bizonyosan vannak olyan jó tulajdonaik, a mik őket -szeretetreméltókká teszik. De ez nem az egyedüli ok. Én azt akarom, -hogy a kit én szeretek, az még a túlvilágon is az enyém legyen, -hogy az is abba a mennyországba jusson, a hová én.</p> -<p>– S mi kell arra, hogy a te mennyországodba jussak?</p> -<p>– Az, hogy megkereszteljenek.</p> -<p>– A lovamat is meg fogják-e keresztelni?</p> -<p>– Minek?</p> -<p>– Azért, hogy az is a mennyországba jusson; mert én gyalog ott -sem akarok járni.</p> -<p>– Ott szárnyaink lesznek és repülni tudunk.</p> -<p>– Te sokat tudsz, a mit én nem tudok; de sokat nem tudsz, a mit -ha megmondok neked, mindjárt nem fogsz velem repülni a -mennyországba.</p> -<p>– Beszélj.</p> -<p>– Az én feleségemre nem vár ilyen fényes palota, mint a tied, -hanem egy kunyhó, a minek a neve «jurta», annak a czölöpeit ő maga -segíti leverni a földbe, a hol letelepedünk, mert mi nem lakunk egy -helyben; ő maga rakja föl rá a teveszőr-takarókat s belül kibélleli -nyest és kék róka prémeivel: a telet abban tölti velem.</p> -<p>– Be fogom érni azzal a gunyhóval.</p> -<p>– Az én feleségemnek magának kell elkészítenie a birkasajtot, a -mozsárban zúzott gabnából a tejes kölespogácsát, a lótejből -posajtott kumiszt, magának kell kicserzeni az irambőrt és a -vizabőrt, a mit a férje leszúrt és haza hozott s azt kihímezni -saját maga festette szironynyal. <span class="pagenum"><a name= -"Page_195" id="Page_195">-195-</a></span></p> -<p>– Megtanulom azt és elvégzem.</p> -<p>– Az én feleségemre nem vár semmi mulatság. Egy háromhúrú lant -függ a jurtámban; egyéb hangszerem nincsen.</p> -<p>– Megtanulok rajta játszani.</p> -<p>– Az én feleségemnek nem lesznek czifra köntösei. A mit maga -fon, sző, mezőn, mocsárban termett, juhokról lenyirt gubanczokból, -azt viseli.</p> -<p>– Abban is tetszeni fogok az én uramnak.</p> -<p>Ezen a találkozáson annyira vitte Irzambek herczeg, hogy -megtanult kezet csókolni.</p> -<p>Másnap megint eljött a herczegnőhöz s azt mondá neki:</p> -<p>– Én kész vagyok te veled keresztyén módra megesküdni, azontul -keresztyénképen élni, ha te beleegyezel, hogy az eljegyzés az én -nemzetem szokása szerint történjék meg.</p> -<p>– S miből áll az a szokás?</p> -<p>– Megosztod velem a falatomat.</p> -<p>A herczegnő nem látott benne semmi lehetetlent s szavát adta rá. -Irzambek megjegyzé, hogy a szertartásnak kertben kell véghez menni, -mikor szép, derült napos idő van.</p> -<p>Egy ilyen szép meleg nyári délután ismét eljött a herczegnőhöz -Irzambek, nemzeti öltözete teljes pompájában.</p> -<p>A herczegnő is egészen hozzá volt készülve ez elfogadáshoz.</p> -<p>Palotája parkjában egy nagy nyirfáktól szegélyezett téren volt -felállítva a nemzeti sátor, elég tágas, hogy a herczegnőt és udvari -kiséretét befogadhassa.</p> -<p>A herczegnő öltözete hű utánzata volt a Volga melletti kalmuk -fejedelemnőének, Thamanénak, a kinek a férje már orosz vazall s -nagy fényt űz udvarában. Négy köntös volt rajta, a három felső más -színű selyemből s elől mindenik nyitva, hogy a másik kitünjék -alóla. A legfelső, uszályos öltöny karmazsinszin nehéz selyem, az -alatt egy <span class="pagenum"><a name="Page_196" id= -"Page_196">-196-</a></span> rövidebb kantus égszinkék, igaz -gyöngyökkel hímezve, az alatt ismét egy halaványsárga mellényke, -turquois boglárokkal s az utolsó a patyolat ing, mely nyakáig -felért, brilliánt gombokkal összetartva. Lábain himzett papucsok, -fején gyönyörű süveg, paradicsom-madártollal; hosszú két -hajfonadéka szines szalagok közé tekerve, igazi kalmuk módra, a hol -az asszony hajából semminek sem szabad meglátszani. Társalkodónői -szintolyan szabású öltözeteket viseltek s két felől mellette drága -perzsa szőnyegeken ültek, maguk alá szedett lábakkal, míg a -herczegnő pompás trónmennyezet alatt foglalt helyet. Sátorában -jelenvoltak a szertartáshoz hivatalos násznagyok is.</p> -<p>Irzambek herczeg ezuttal nem hozta magával Tseremikoffot. Semmi -szüksége sem volt tolmácsra: ő és a herczegnő már megértették -egymást.</p> -<p>Irzambek herczeg homlokával érinté a herczegnő előtt leterített -szőnyeget, a mi a legmélyebb tiszteletet jelenti s azután elévont -kebléből egy drága, finom fátyolt, a mit a chinaiak csak igen nagy -urak számára készítenek himbojon (ricinus) élő selyembogarak -fonalából s ünnepélyesen felkérte a herczegnőt, hogy fogadja el azt -kezéből, a nőül kérés jelképe gyanánt.</p> -<p>A herczegnő komoly elhatározással felelt a felkérésre s -elfogadta a jegyzálogot; ő viszont egy kalmuk övet nyujtott át a -herczegnek, melyre mindenféle állatok voltak himezve.</p> -<p>– És most oldd le a nyakadról a te amulettedet s vedd föl az -enyimet, mondá neki a szép ara.</p> -<p>A kalmuk herczeg, nemzetbeliei szokása szerint, egy veres -rézlapból kimetszett torzalakot viselt a nyakába akasztva, a minek -valami rossz szellemet kell ábrázolni. A herczegnő a helyett egy -zománczozott arany kettős keresztet kinált neki cserébe.</p> -<p>– Még hátra van a «jó áldás», mondá a herczeg. Engedd meg, hogy -elhozzam azt. <span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span></p> -<p>Azzal ismét földig lehajolva, visszavonult a sátorból s a park -utjain eltávozott.</p> -<p>Hagyták menni. Kiváncsiak voltak rá, vajjon minő áldással fog -visszatérni?</p> -<p>Azalatt a herczegnő előkészítteté az iróasztalkát, melyen a -házassági szerződés feküdt. Abban le volt kötve Irzambek herczegnek -minden világi birtoka a menyasszony részére nászajándokul, minden -rajta lévő élő állattal és emberi lélekkel együtt, mind ezen a -földön, mind a másvilágon. Ha azt aláirja a herczeg, akkor az egész -népe meg van hódítva és meg van térítve, a szent orosz birodalom s -a szent orthodox egyház számára. Azt pedig alá fogja irni -bizonynyal, ha a kezébe szorított tollat olyan csodatevő kéz fogja -vezetni, a milyen a szerelmes menyasszonyé. Maga az archimandrita -is jelen volt a sátorban.</p> -<p>Irzambek herczeg pedig nem ment messze, csak a park utjain -kalandozott egyideig, szerteszét kémlelve a bokrok között. Végre -megtalálta a mit keresett.</p> -<p>Egy hatalmas nagy kerek pókháló volt kifeszítve két virginiai -boróka között: annak a központjában ült egy olasz mogyoró nagyságú -keresztes pók, a nőstény; a kisebbik, a hím, egy közönséges -mogyorónyi állat, félénken tapogatódzott a háló szélén, nősténye -haragjától rettegve.</p> -<p>Irzambek herczeg egyszerre a jobb és bal kezével elfogta mind a -kettőt.</p> -<p>Azzal visszatért a sátorba.</p> -<p>– Szerencsés voltam; nem kellett sokáig keresnem az áldást, -mondá a herczegnőnek. Ime megtaláltam.</p> -<p>Azzal kinyitva a jobb és bal markát, megmutatta neki a két -pókot. Azok féltükben összehuzták magukat gomolylyá a -tenyereiben.</p> -<p>A herczegnő meg volt lepetve.</p> -<p>– A pók a szerencse és az áldás a házasságon. Magyarázá neki -Irzambek herczeg. Ettől jön meg a hűség, a termékenység és az -állandó szeretet. Ez adja a nőnek a <span class="pagenum"><a name= -"Page_198" id="Page_198">-198-</a></span> munkásság és otthonülés -erényét. A nősténypók minden hozzá közeledő idegen himet azonnal -megöl. Ilyennek kell lenni a nőnek.</p> -<p>A herczegnőnek tetszett ez a jelképes magyarázat; ámbár nem igen -nagyon szerette is az állatok legrutabbját így szinről-szinre.</p> -<p>– S mi fog történni e pókokkal? Kérdezé vőlegényétől.</p> -<p>– A nőstény pók a tied, a hím az enyim.</p> -<p>A herczegnő gondolta magában, majd elfogják azokat tenni üvegbe, -a hogy szokták a parasztok, a kik lutriszámokat akarnak kihuzatni a -jámbor pókokkal.</p> -<p>– S mit fogunk velük tenni? kérdezé.</p> -<p>– Megeszszük őket.</p> -<p>… Jó, hogy a herczegnő erre a napra a legfinomabb chinai -arczfestékkel volt kiszinezve, külömben meg kellett volna látszania -arczán rettentő elsáppadásának. Így is elárulta rémületét térdeinek -összecsuklása, szemeinek elmeredése s két kezének visszatiltó -felemelése.</p> -<p>Az archimandrita, ki a kalmuk nyelven folytatott párbeszédből -semmit sem értett, azt gondolta, hogy csupán arról van szó, hogy a -herczegnő vegye kezébe a neki kinált fertelmes állatot, a mit ugyan -pusztán a tenyerébe fogni is elég borzasztó eszme egy asszonyra -nézve. Megijedt a herczegnő vonakodásán. Lelkére beszélt. Ne -rettenjen vissza! Meg kell tenni ezt az áldozatot. Egy ország, egy -nép megnyerése annak a jutalma. Ne engedje idegeinek érzékenységén -elmulni azt a nagy diadalt országa, egyháza számára. Gondoljon a -martyrnőkre, a kik hitükért a tüzes vasat is megfogtak. Emlékezzék -rá, hogy orosz nő! Egy orosz nőnek nem szabad gyávábbnak lenni a -világ bármely asszonyánál. A mitől a kalmuk fejedelemnők vissza nem -rettennek, attól az orosz herczegasszonyok se riadjanak vissza. -Csak bátran! Szent Mihály és Szent Miklós segítségével.</p> -<p>Axantine herczegasszony szemei előtt pókhálóval lett belepve az -egész világ; minden érzéke, szeme, szája, <span class= -"pagenum"><a name="Page_199" id="Page_199">-199-</a></span> nyelve, -minden idege, szivének minden vércseppje, minden gondolatja -tiltakozott az undorító áldozattól. – Aztán eszébe jutott, hogy ő -orosz nő. – Azzal megrázkódott, ökleit kifeszített karjaival maga -elé csapta, lábával dobbantott, fogait összeszorítá. – Azzal -sebesen odanyomult Irzambek herczeg kinyujtott tenyeréhez, melyben -a nagyobbik pók feküdt s a másik perczben a szörnyeteg eltünt -rózsás ajkai között.</p> -<p>Irzambek hasonlót tett a pók hímjével.</p> -<p>Az asszonyok, kik csak most értették meg, hogy miről volt szó, -mind jobbra-balra ájultak rémületökben, s az archimandrita kifutott -a sátorból s fejét egy fa derekának támasztva, váratlan -megkönnyebbülést szerzett magának.</p> -<p>Axantine herczegnő pedig mosolyogva nyujtá kezét Irzambek -herczegnek s azt mondá csengő hangon:</p> -<p>– Nem is volt rossz. Az ize tökéletesen hasonlít a zöld -dióéhoz.</p> -<p>– Ily tettekre képes egy orosz nő az ő hazájáért és vallásáért. -Mondá Urgulanilla Ivánnak s várta annak bámulatkifejezését, az -önfeláldozó hőstett fölött.</p> -<p>Iván pedig nagyszerű orrot fintorított rá s azt mondta fitymáló -hangon:</p> -<p>– Azon nem csodálkozom, hogy a herczegnő a pókot megette, hanem, -hogy a kalmuk herczeghez férjhez tudott menni, azon inkább -csodálkoznám; ha mint philosophnak egyátalában meg volna engedve a -csodálkozás. Ebben az élvezetben pedig többször is lehetett aztán -része a szép herczegnőnek, mert a kalmukok entomophagok: rovarevők. -Más nép Isten csapásának tartja a sáskát; ők pedig az ég legnagyobb -áldását fogadják benne. Mikor jön a sáskatábor, énekelve vonulnak -ki eléje, szedik kosárra, aszalják kemenczében, s elrakják télre -verembe. A leendő fejedelemasszonynak jó volt ehhez hozzászokni -mindjárt az eljegyzés napján.</p> -<p>– De gondold meg, hogy minő irtózatot kellett leküzdenie -<span class="pagenum"><a name="Page_200" id= -"Page_200">-200-</a></span> egy európai nevelésű asszonynak. -Mennyire uralkodni kellett az iszonyaton az ő hazaszeretetének!</p> -<p>– Talán nem is a hazáját szerette olyan nagyon, mint a kalmuk -herczeget. Egy férfi a ki semmit sem tud: az egy félisten, és -félállat, asszonyok ideálja.</p> -<p>– Képes volnál te megenni egy pókot annak a kedveért, a kit -szeretsz?</p> -<p>– Feleded, hogy én Mohamed Száni vagyok, s az Alkorán tiltja -megölni a pókot az igazhivőknek.</p> -<p>– Feledtem, hogy helsingforsi magister vagy, a ki minden -tudományból doktor.</p> -<p>– Csak a szerelemből nem még. Taníts tovább. Hallgatom. Azt már -tudom, a szép herczegnő hogyan költötte el a keresztes pókot. -Kiváncsi vagyok rá, hogyan költötte el a kalmuk herczeget?</p> -<p>– Irzambeket az eljegyzés után ünnepélyesen megkeresztelték, az -egész udvar jelenlétében.</p> -<p>– A mi nagyon jól eshetett Irzambék herczegnek, de még inkább a -czeremoniában résztvett udvarhölgyeknek, azt tudva, hogy orthodox -egyházunkban a keresztelés azon módon megy végbe, a hogy azt az -első keresztyének gyakorolták: egész vizbemártással.</p> -<p>– Ne légy gonosz, mert becsukom a szádat!</p> -<p>– Magamról tudom. Már öt esztendős voltam, mikor átestem e -sacramentumon. Rugtam, haraptam, mikor a pópa a nyakamnál fogva -lebuktatott a jeges vizbe; de kiálltam vitézül. Az utánam következő -kölyök nem vette olyan tréfára a dolgot: az belefuladt a -medenczébe. A pópa megcsóválta a fejét s azt mondta: ez bizony -megtetszett az Istennek s magához vette az ártatlant. Adjatok -másikat!</p> -<p>– Csitt! Hallgasd tovább Irzambek herczeg történetét, s ne -gondold, hogy ez valami közönséges szerelmi história lesz; ellenben -légy készen, hogy egy igen erkölcsös, istenfélő szent történet fog -belőle kikerekedni, a miből példát vehetnél magadnak. – A -herczegnek türelemmel <span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span> kellett végig várni a hosszadalmas -előkészületeket, a mik az eljegyzés és a menyegző napjait egymástól -távol tartják.</p> -<p>Előbb számtalan okiratot kellett aláirnia, szép menyasszonya -segélyével, ki mellett többé tolmácsra nem volt szüksége s nem volt -hiánya kegyes oktatásokban, a mik az igaz hit ágazataival -megismertették. A menyasszonyi öltözet himzése is igénybe vett -néhány hónapot.</p> -<p>Ez alatt bekövetkezett az advent, s advent alatt igazhivőt össze -nem esketnek; be kellett várni a farsangot, a mikor aztán a -menyegző egész fejedelmi pompával ment végbe az Izsák templomban, a -császári család jelenlétében s végződött nagyszerű -lakodalommal.</p> -<p>– Mely ismét azon végződött, vágott közbe Iván, hogy a toasztok -sokasága miatt a vőlegényt kézen-lábon fogva fektették le a -szalmára: akarom mondani a menyegzői ágyba.</p> -<p>– Ismét csalatkozik az én kedves barátom. Menyegzőinknél azon -erkölcsös szokás uralkodik, hogy mielőtt elkezdené a «bratina» a -«végtelen pohár» körutját, a menyasszony és a vőlegény -visszavonulnak a társaságból és eltünnek boldogságuk -menedékébe.</p> -<p>– A hová nekünk már nem szabad utánuk mennünk.</p> -<p>– De igenis szabad utánuk mennünk, és ott fogjuk találni a -menyasszonyt az imazsámolyon térdepelve, kezében egy olvasóval, -melynek szemei gránát-gyöngyökből és fehér korallból voltak.</p> -<p>– Szerelmes paradicsom madaram, mit mivelsz itt? kérdezé a -boldog vőlegény.</p> -<p>– Szent fogadást tettem, mondá a menyasszony, hogy azon naptól -kezdve, a melyen sikerült tégedet az egyedül üdvözítő orthodox -hitnek megnyernem, este lefekvés előtt és reggel fölébredés után -harminczhárom miatyánkot, negyvennégy üdvözletet és ötvenegy -hiszekegyet fogok elmondani.</p> -<p>Irzambek herczeg okos ember volt, a ki belátta annak -<span class="pagenum"><a name="Page_202" id= -"Page_202">-202-</a></span> a szükségét, hogy a jó Istent meg kell -jutalmazni azért, hogy valakinek kivánságát hiven teljesítette; -mert megérdemli. Hanem azt hitte, hogy könnyíteni lehet a -dolgon.</p> -<p>– Hallod-e, gyönyörű csillagos egem; az én nagyapámnak, a ki még -Chinában lakott, volt egy olyan imádkozó gépe, a mi olyan volt, -mint egy motóla, azt lehetett hajtani; mikor egyet csettent, akkor -lejárt egy imádság. A jó öreg szintén ilyen nagy imádkozási -fogadalmat tett Buddhának azért, hogy én fiunak és ne leánynak -szülessem a világra. Meghallgattatván kérése, egy derék Chowarek -Láma ezt az imádkozó gépet szerezte neki, a min tizedrész idő alatt -leőrölhette a fogadott imádságokat. Később, hogy sok boszuságokat -szereztem neki, már aztán nem is maga forgatta az imádkozó gépet, -hanem az inasára hagyta. Hát, kedvesem, ha te is örülsz azon, hogy -nem leánynak, hanem férfinak születtem, akkor meghozatom neked ezt -a gépet minél elébb.</p> -<p>A fejedelmi asszony természetesen visszautasítá e pogány -ajánlatot s folytatta az imádkozást, míg Irzambek herczeget -elnyomta az álom.</p> -<p>Reggel pedig, mikor fölnyitotta a szemeit a fejedelemfi, már -arra ébredt, hogy szép menyasszonya megint az olvasó gyöngyszemeit -pergeti alá.</p> -<p>– Gyönyörűvirágos zöld mezőm! szólítá meg az ájtatos hölgyet. -Meddig fog ez így tartani?</p> -<p>A hölgy ég felé emelve szemeit, mondá:</p> -<p>– Fogadásom azt tartja, hogy addig meg ne oszszam veled az élet -legnagyobb örömét, a míg a te atyád áldása nem szentesíti a mi -frigyünket.</p> -<p>E szóra azonnal sietett a herczeg beleugrani a csizmába. Egy -szót sem szólt többet; szaladt Tseremikoff után. Rögtön indulni -akart az Amur tája felé, a hol az örege lakik.</p> -<p>Az Isten szerelméért: jó időben is kétszáz napi járó föld! Hát -még télvíz idején? Messze van az az apai áldás nagyon! <span class= -"pagenum"><a name="Page_203" id="Page_203">-203-</a></span></p> -<p>Ehhez nagy uti előkészület kell. A fejedelemnő és a hozzá -tartozó frajoknak málhái egész szánvonatot képeztek. Udvari -személyzet is adatott melléjük: czeremoniamesterek, intendánsok, -gyóntatók és szakácsok, mindezeknek biztosítására négy szotnya -kozák adatott fedezetül; annyi embernek élelmiszerről is kellett -gondoskodni, azzal megint sok szánkó lett tele, a sok lónak sok -zabot is kellett szállítani s ezzel még több szánkó telt meg, s még -több ló kellett; úgy, hogy mikor végesvégül ki tudott mozdulni a -lakodalmas menet, ugyan örülhetett neki, ha reggeltől estig a -szomszéd városig elvergődhetett.</p> -<p>Ott azután mindenütt nagy tisztességgel fogadták a fejedelmet, -kit a czári ukáz Kalmukország törvényes és örökös uralkodójává -nevezett ki. Előre küldött staféták vitték a katonai, egyházi és -polgári hatóságokhoz a parancsot, hogy a fejedelemnek rangjához -illő fogadtatás adassék.</p> -<p>Irzambek alig szállt le a szánkóból, már ott várta a küldöttség, -felköszöntötték, vitték a templomba, megáldották; onnan a -diszlakomához, jól tartották, soha egy órára egyedül nem hagyták; s -mikor már azt hitte, hogy mind a tisztelkedés, mind a felesége -imádkozása feneket ért s kezdett kényelembe helyezkedni, akkor -elkezdtek az ablaka alatt lövöldözni s örömtüzeket gyujtogatni mind -az ő üdvözlésére s a hű kozákok minden óranegyedben rázendítettek -egy trombitatust, annak a megállapítására, hogy ők ébren -vannak.</p> -<p>Ez így ment egész Jekaterinburgig.</p> -<p>Itt végződik a rendezett út, s kezdődnek a viszontagságok: -átkelés az Uralon, az Altajon, hajóut a Csusszováján, lovaglás -nyeregben és teveháton a Dzungar sivatagokon, a Siansahon és -Balkanon keresztül, küzdelem a buránával és a homoktölcsérrel, -fagygyal és hőséggel, tatárhordákkal és moszkitókkal, medvékkel és -tigrisekkel; futtatás égő erdőkön keresztül, szabad ég alatt -töltött éjszakák; rövid pihenés a civilisált Irkutzkban; átkelés a -<span class="pagenum"><a name="Page_204" id= -"Page_204">-204-</a></span> Bajkál tavon; átmászás a dauri -hegyhátakon, míg végre késő őszszel eljutottak az Amur folyamig, -mely Irzambek herczeg birodalmának határát képezé s ott hajóra -szállva, leeveztek Nikolajewszkig. – Épen egy esztendő telt bele -Irzambek herczeg keresztyén hitre térése óta.</p> -<p>No, és találd ki, hogy mire való volt az egy esztendői -időhaladék?</p> -<p>Arra hogy ez idő alatt a czár parancsára Irzambek fejedelem népe -az orthodox hitbe kellően bevezettessék, hogy Nikolajevszkben, az -Amur vidék fejedelme számára a rangjához illő palotát -felépíthessék, s Nikolajewszk parancsnoka, herczeg Arzenkoff -Alexandrovics Mihály, e szókkal fogadhassa a megérkező fejedelmi -párt: «Ime itt van rezidencziátok. Az ég adjon nektek és felséges -családotoknak boldog uralkodást!» A fejedelmi palota tökéletes -hasonmása volt annak, a melyben Axantine herczegnő lakott -Szent-Pétervárott. Így tudja jutalmazni a czár az ő hiveit…</p> -<p>– No! és az atyai áldás? sürgetőzék Nikolajevics Iván.</p> -<p>– Te türelmetlen bohó! Azt képzelheted, hogy nem maradt el; s a -mely napon az öreg kalmuk fejedelem áldásával együtt a kioitollas -süveget is átadta fiának, a szerető hölgy is odadobta az olvasót -annak a nyakába, azt mondva neki, a mit én teneked: Számomra -ezentúl csak egy «hiszekegy» van; hiszek te benned, az én -teremtőmben, üdvösségemben, feltámadásomban. Amen.</p> -<p>A többit nem mondta.</p> -<p>. . . . . . . .</p> -<p>Mohamed Szádi aztán elmélkedhetett rajta, hogy ha ilyen -boldogságba jutott egy kalmuk fejedelemfi, a ki se írni se olvasni -nem tud, hát ő rá még mi nem vár akkor, a kit a helsingforsi alma -mater megbabérkoszoruzott, ha jól viseli magát? <span class= -"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span></p> -<h3>IV. TALAPÓR KHÁN.</h3> -<p>Most lássuk: a pirosító görög-tűz után milyen hatása lesz a -zöldítő görög-tűznek ugyan arra a szinpadi csoportozatra?</p> -<p>Kazi Mehemet, Samyl nagyobbik fia, a Feketetengeren át hajózik -ugyanazon hegyek felé, a hová öcscse igyekszik. A míg a vontató -gőzös odáig elczepeli, elég ideje van a jó Kharimante meséit -hallgatni.</p> -<p>Kharimante tizennyolcz év óta felesége Kazi Mehemetnek, s -ilyenkor már az asszony kiérdemelte azt a melléknevet, hogy «jó», -nyereséges cserébe azért ez elhagyott másikért, a «szép»; a mi -közös a virággal, a paripával és a rabnővel.</p> -<p>A jó Kharimante vándor dervisektől hallá ezt a történetet.</p> -<p>A kalmuk nemzet ott lakott századok előtt a chinai falon belül, -a Kék-tó körül, a Góbi sivatagon. Egyszer megunta az örökös -hadakozást a mongol szomszédokkal, s hatvanezer család -felkerekedett valamennyi nyájával, ménesével s ment-ment addig, a -míg egy nagy folyóvizet nem talált maga előtt: még azon is átkelt; -a folyón túl gyönyörű zöld pusztaság terül el; ott letelepedett. Az -a folyó volt a Volga s az a zöld sivatag az orosz czár országa.</p> -<p>Laktak ott már akkor tatárok is: azok is lovakat, ökröket, -juhokat legeltettek; elfértek a pusztán mind a ketten, s ha nem -keresték a veszekedést, nem voltak vele kénytelenek.</p> -<p>A kalmukok magukat törgautáknak nevezik, a kalmuk csak az -idegenektől rájuk adott gunynév.</p> -<p>Szelid, békeszerető nép, ki csak akkor harczol, ha megtámadják. -Életének csak egy czélja van: a szabadság; hanem e nélkül aztán -meghal.</p> -<p>Mikor Péter czár hadat viselt a persák ellen, Ubakha -<span class="pagenum"><a name="Page_206" id= -"Page_206">-206-</a></span> khán, a törgauták fejedelme, húszezer -lovassal segítette. Vitézül harczoltak.</p> -<p>A czár igazán méltó jutalmat gondolt ki a számukra. A vitéz -lovasokat besorozta rendes ezredeibe, s a kalmuk népre -missionáriusokat küldött, a kik azt a bálványimádástól -megszabadítsák s a görög egyház kebelébe áttérítsék.</p> -<p>Hanem a pusztalakók háládatlanok voltak azért az atyai -gondoskodásért: nem hogy megköszönték volna, hogy a művelődés és az -üdvözülés útja megnyittatott előttük; összeszólalkoztak s egy -őszszel, minden gulyástól, ménesestől visszamentek Ázsia belsejébe. -Úgy eltüntek, hogy nyomukba se lehetett többé találni. A Volga -pusztaságai, a miket addig félmillió ember, s végtelen -megszámlálhatatlan teve, ló, barom, juh népesített be: egyszerre -üresek lettek. Nem maradt ott több huszonötezer törgautánál; a -Zoochor törzs maga volt az.</p> -<p>Ennek a fejedelme megkeresztelkedett s Dundukow nevett föl. -Czímül a kalmukok főhetmanjának nevét nyerte.</p> -<p>Ivadékei nagy tiszteletben részesültek Szent-Pétervárott.</p> -<p>A mostani fejedelem atyja Kosot khán, ezredesi rangot viselt az -orosz hadseregben s egy saját kalmuk ezredet vezényelt a napoleoni -hadjáratokban. Kalmuk lovasai egész Párisig hatoltak, s a Szajnában -itatták meg lovaikat. Roppant gazdag ember volt. Két millió juhot, -hatvanezer lovat s négyezer tevét hagyott a fiára. A Volga szigetén -pompás palotát emeltetett, keleti fényüzéssel, de abban soha sem -lakott. Régi vallásának rossz szellemei üldözték benne mindig. -Visszatért a sátorba.</p> -<p>A mostani fejedelem, Tumán khán, csak az idegen látogatókat -fogadja e palotában: ő maga most is sátor alatt lakik, a mi belüről -drága selyem függönyökkel s perzsa szőnyegekkel van fölpompázva, s -a míg sátoros ünnepeken szorgalmasan feljár Astrakanba a nagy -misére, <span class="pagenum"><a name="Page_207" id= -"Page_207">-207-</a></span> máskor annál ájtatosabban látogatja a -Buddha templomát, s hallgatja a Láma imáját. A pópa görög beszédét -ép úgy nem érti, mint a Láma tangút szónoklatát, de eleget tesz -mind a kettőnek.</p> -<p>Mikor egyszer a koronaörökös látogatást tett nála a pusztában, -azt kérdezte tőle, hogyan lehetett annyi népnek oly gyorsan eltünni -erről a tájról?</p> -<p>Tumán khán megigérte a nagyherczegnek, hogy azt láthatóvá fogja -előtte tenni holnap.</p> -<p>Másnap korán reggel a nagyherczeg arra ébredt föl, mintha -földrengés és mennydörgés közelednék egyszerre a távolból.</p> -<p>Kitekintett a sátorból, s egy közeledő porfelleget pillantott -meg, melyből rövid időn négyszáz teve idomtalan alakja kezdett -kibontakozni. A tevék nyomában jöttek a lovak, marhák és juhok -végtelen csapatjai, a miket négyezer lovas hajtott előre. Az -asszonyok ép úgy lovon ültek, mint a férfiak, még a négy éves -gyermekek is. A kalmukok nem járnak soha gyalog, azért vannak olyan -kicsiny lábaik. A tevékre voltak fölhalmozva a sátorok, a házi -butorok, ládák, málhák és a kis csecsemő gyermekek, kiket bölcső -helyett bőriszákokban tartanak, s azon keresztül egy darab fa van -feszítve, mely a gyermek lába közé jön, úgy, hogy a kalmuk már -csecsemő korában lovagolni tanul.</p> -<p>A vágtató tömeg megállapodott a fejedelmi sátor előtti síkságon, -s elkezdte jurtáit leverni. Egy óra alatt ott állt a kész város, -négyszáz sátorral, szép szabályos utczákba szedve. Minden sátorban -égett a tűz, tevetrágyából rakva, – a Volga pusztáin nem ismerik a -fát – a bográcsban főtt a lóhús; az asszonyok készítették friss -kanczatejből a mámorító italt, a férfiak felállították a házi -oltárokat rézbálványaik számára, fegyver, kézíj, kelevéz, -halász-szigony a maga helyére volt akasztva, négyezer ember számára -készen volt az otthon. Az asszonyok szoptatták gyermekeiket. -<span class="pagenum"><a name="Page_208" id= -"Page_208">-208-</a></span></p> -<p>Akkor egy kürtrivallásra egyszerre megelevenűlt a kép, a -jurtákat szétbontották, a sátor-karókat felszedték, a szőnyegek, -ládák a teve hátára rakattak, a csecsemők fejei a teve oldaláról -lecsüggő iszákokból kandikáltak ki ismét; férfi, asszony, gyermek, -felugrált lovára ismét, a meg nem főtt húst a nyereg alá -szorították, ott majd megparáhul a lovaglás alatt; a földrengés, -égdörgés újra megindult, a porfelleg újra eltakarta a néptömeget s -kisérte azt egész a Volga partig. Ott elmaradt a porfelleg, s a víz -közepén úszott az egész ember- és állatraj csendesen. Elérte a -tulsó partot, s alkonyatra már a porfelleg is eltünt a láthatárról, -mely útjokat jelölte.</p> -<p>– Így tudnak a törgauták jönni és elmenni!</p> -<p>A törgautának a szabadság elvesztése kínosabb az élet -elvesztésénél.</p> -<p>Egy európai utazónő beszél el egy történetet, a miből ezt -legjobban megtudhatod.</p> -<p>Egy törgauta fiatal törzsfőnök szerelemféltésből agyonütött egy -kozák tisztet Asztrakánban.</p> -<p>Az oroszok elfogták a gyilkost, kemény védelem után, s a -gyilkosságért és az ellenállásért elitélték örök kényszerfogságra a -szibériai ólombányákban.</p> -<p>Mikor az elitéltet föltették arra a telegára, a melyiknek őt -örök fogságba kellett szállítani, két bátyjának megengedték, hogy -odamenjen hozzá, tőle bucsut venni.</p> -<p>– Mit tehetünk érted, öcsém? kérdé az egyik bátya.</p> -<p>– Azt ti nagyon jól tudjátok. Felelt az öcs.</p> -<p>Erre a bátya kihuzta az öve mellől pisztolyát, elitélt öcscsét a -szívén keresztül lőtte vele.</p> -<p>– Köszönöm! mondá a haldokló.</p> -<p>… Ezek azok a törgauták, a kik ott maradtak a Volga mellett -orosz alattvalóknak.</p> -<p>… Milyenek lehetnek még azok, a kik elmentek előlük!</p> -<p>A menekülő törgauták a késő őszt választották útjuk kezdetéül, -mert az előttük álló sivatagon az a legenyhébb időszak. Három -óránál hosszabb pihenőt egy <span class="pagenum"><a name= -"Page_209" id="Page_209">-209-</a></span> helyen nem tartottak. A -Volgától az Ural folyóig észrevétlenül jutottak el; a kozákok, -kirgizek, tatárok csak azt hitték, hogy legelőt változtatni jöttek, -nyájastul, csordástul a Volga mellől s mikor aztán az Uralon túl -voltak, akkor elnyelte hirüket a sivatag, ez a nagy hallgató rém, a -ki nem tartja meg az ember emlékét. A homoktengeren befujja nyomát -a szél, eliszsza vérét a porond. Még csak tűzhelyeik nyoma sem -jelölte meg az utat, a merre jártak. Az Uraltól az Aral-tóig -nincsen fa. És ők minden reggel megindultak egyenesen arra felé, a -hol a nap a sivatag szélén fölkel, s naplementig követték a saját -árnyékukat, a merre az vezette őket. Nem volt más kalauzuk, mint a -népénekesek mesemondásai, a kik másfélszáz esztendő előtti -hősregéket daloltak a pihenő csoportoknak, a hajdani saisánokról és -akhákról, kik a Kokonoor-tó mellett a fehér csont és fekete csont -fölött uralkodtak. Régi hazájukban a nemességet hivták fehér -csontnak, a köznépet fekete csontnak.</p> -<p>Télen és tavaszszal együtt utazott velük a zivatar, mely -mocsárrá áztatta előttük a pusztát; aztán jött a nyár, akkor meg -versenyt futott velük a homokpuszták réme, a «tebbád», a forró -szél, mit a kalmuk nyelv a levegő hagymázának nevez, az meg aztán -felitta előttük a tavakat, a folyamokat, betemette a forrásokat, és -hamukatlanná változtatta alattuk a földet.</p> -<p>Mégis előre haladtak.</p> -<p>Útbaeső ellenséges néptörzseken törtek keresztül. Ötszázezer -ember egy tömegben, fegyverrel, lóháton, nem könyörög engedelemért, -keresztül tör, mint a hógörgeteg. Ha egy népfajt levertek, azt nem -ölték le, hanem maguk közé sorozták s vitték magukkal, egyre -szaporodva, mint a hógörgeteg.</p> -<p>Van egy tündére a homokpusztáknak, a ki az eltikkadt utazó előtt -hűs tavakat, erdőket mutogat, úgy csalogatja maga után. Az sokszor -eltéveszté őket a nagy sivatagban, hanem a csillagok aztán megint -útbaigazíták. <span class="pagenum"><a name="Page_210" id= -"Page_210">-210-</a></span></p> -<p>Úgy futottak el országok, birodalmak fölött, mint egy felhő -árnyéka.</p> -<p>Vágtattak olyan pusztákon keresztül, a hol a víz keserű volt, a -föld pedig sós és semmi növény nem zöldült a földön, azután meg -olyan vidékeken, a hol a napfülesztette mocsár átváltozott egy -féregözönné, s fellegeit a bögölynek, szipolynak, sáskának zudítá -ellenük, míg hálótanyájukat felverte a bőr alá furódó fonalféreg, a -pokolfuria és a százlábú, gonoszabb minden vérontó ellenségnél.</p> -<p>Végre három évszakon át tartó küzdelem, szenvedés, viszontagság -után, a nyár végével megérkeztek a chinai falhoz, ahhoz a -világrészhez, a mi kőfallal kerítette el magát a többi emberlakta -világtól. Ezen belül volt az ő elhagyott hazájuk.</p> -<p>Az ismét kebelébe fogadta őket.</p> -<p>Első és egyetlen példa, hogy Európából egy egész nemzet -visszavándoroljon atyái őshazájába.</p> -<p>Itt a honmaradt rokonok ölelő karokkal fogadták őket. Testvér a -testvérnyelvet újra megérté nagyhamar, s a Volga mellől érkező -paripáknak a Kokonoor síkjain legelő mének nyerítése felelt -üdvözletül.</p> -<p>A régi haza, a nagy Góbi puszta, elég tágas volt a -hazaérkezteknek is s nagy volt az örömük a fölött, hogy itt nem -találhat rájuk a moszkó.</p> -<p>Hanem azután kezdtek megismerkedni azokkal a nyomorúságokkal, a -mik apáikat innen száznegyven év előtt kiköltözni kényszeríték. -Rossz szomszédjaik voltak. Az afghán, turkmán, dsungár, mongol se -szánt, se vet, se barmot nem tenyészt, hanem abból él, hogy a -szomszéd országok népeire tör rá, s azoknak a marháit hajtja el. Ez -így még sokkal kényelmesebb.</p> -<p>S ha még csak a marháit hajtaná el, de magával ragadja a -meglepett férfiakat, asszonyokat, gyermekeket, s azokat elhurczolja -távol országokba, a hol kőből vannak építve a városok, s hol az -emberek megtörik a földet, úgy vetnek bele gabonát, és azzal élnek. -<span class="pagenum"><a name="Page_211" id= -"Page_211">-211-</a></span></p> -<p>Rettenetes gondolat! odaragasztani a földhöz a házat, hogy benne -lakjék örökké az ember, mint a halott a sírjában, ne vihesse el a -helyéről, ha tanyáját megunta, s hogy annál erősebb legyen a -rabsága, még a földet is fölszántja a kőváros körül s beveti -gabonával, hogy a fűnek a gyökere által legyen odakötve a földhöz, -hogy ott kelljen őriznie a kalász megérését s egyik esztendőben már -előre azon aggódni, hogy mit eszik a másik évben s a jövendő -kenyérnek a magját még az idén a földbe takarni, és azután egész -esztendőn át térdepelni a rézbálvány előtt, hogy adjon ma esőt, -holnap napfényt, holnapután szelet s csókolni a papnak a palástját, -hogy imádkozzék a kegyetlen isteneknek, a kik semmivé teszik az -ember fáradságos munkáját, s ha föld és Isten megadta a mit kértek, -még azután tüzet, vizet és asszonykezet segítségül hivni, hogy -csináljanak a fűmagból kenyeret.</p> -<p>Milyen szánalommal tekintenek le a nomádok az ilyen -szerencsétlen népekre.</p> -<p>S az ő honfitársaikat, a kiket a rablók elragadtak, épen ilyen -földmívelő országoknak adták el rabszolgákul.</p> -<p>Mert a földturás rabszolga dolga. Egyátalában a munka nem -férfihoz illő foglalatosság. Azt meg lehet engedni alacsonyabb -lényeknek, asszonyoknak és rabszolgáknak, de egy férfi méltóságát -sérti az, hogy ő valami munkában találtassék.</p> -<p>Azért az volt a törgautákra nézve a legelviselhetlenebb -keserűség, hogy az ő honfitársaikat elviszik szántóvető -rabszolgáknak. Néhányan, a kik vissza tudtak szökni a fogságból, -rémséges meséket tudtak elmondani az otthoni rokonoknak azokról a -pokolgépekről, a miknek «eke» és «malom» a neve, s ember és állat -van beléjük fogva.</p> -<p>Ezt a kínzást nem viselhették el soká. Odább vándoroltak; de -most már nem nyugatnak, mint őseik, az európai gazdag rónák felé, -hanem tovább keletnek, a nagy mongol pusztába, ott aztán találtak -olyan jó csendes helyre, a hol nem háborgatta őket többé senki, se -moszkó hetman, <span class="pagenum"><a name="Page_212" id= -"Page_212">-212-</a></span> se chinai mandarin, se tatár khán, -egyedül voltak a pusztán.</p> -<p>Hanem az uratlan pusztának is meg volt a maga átka, a mi -nagyhamar felvilágosítá őket a felől, hogy miért lett ez a sivatag -úgy elhagyva a nemzetektől, a mik a földön mindenütt el vannak -szórva?</p> -<p>Minden harmadik évben előjön a végtelen mocsarakból, miket lomha -folyású folyamok támasztanak, a táborjáró sáska; mikor az -felemelkedik az égre, a nap elsötétül bele, nem látszik tőle az ég -s mikor leszáll a földre, nem látszik tőle a föld, s mikor felszáll -a földről, nem marad utána egy zöld fűszál.</p> -<p>A sáska a legelőt tarolta le előttük s a méneseknek, gulyáknak -éhezni kellett, s minthogy az éhező állat nem ád se tejet, se húst, -éhezni kellett az embernek is.</p> -<p>Ekkor, az inség keserű napján, azt mondá a népnek a Láma: «Ime, -e sáskáknak a szárnyaira tamul betükkel ez van irva: «öljed és -egyed!» az ég küldöttei ezek, s a mit az ég küld, annak jónak kell -lenni».</p> -<p>S kitalálták a módját. A szükség leleményessé tesz. A sáskarajt -összefogdosták nagy kosarakba, aztán mély gödröket ástak, azokat -jól kifütötték s akkor a kemenczeoduba öntve a sáskarajt, azt -megaszalták, aztán besózva elrakták kőhombárokba. Ez volt a -törgauták betakarított elesége a jövő télszakra. Innen kezdtek el a -kalmukok rovarevők lenni. Utóbb hozzászoktak s még divatot -csináltak belőle. A kalmuk rabnők, kik a sah és a szultán háremébe -kerültek, ott a kadinák és odalikák között meghonosították a -«blapsz» bogárevést, a mitől az asszonyok meghiznak.</p> -<p>Egyszer aztán támadt közöttük egy fiatal saissán, a ki azt -mondta, «ejh, az én nagyapám még bölényre, szarvasra vadászott -kelevézzel s mi már csak bogarakra vadászunk seprüvel».</p> -<p>S azzal elindult a távol kék hegyek felé, magának bölényt, -szarvast keresni. <span class="pagenum"><a name="Page_213" id= -"Page_213">-213-</a></span></p> -<p>Szép fiatal legény volt Zikohór saissán, mikor elindult a kék -hegyek felé bölényt vadászni s ugyan kemény férfi lett belőle, -mikor ismét visszakerült elhagyott rokonaihoz.</p> -<p>Azok tán be se fogadták volna, ha az anyja rá nem ismer; mert a -kalmuk nyelvet is alig értette már s keverten beszélte idegen, soha -nem hallott szavakkal.</p> -<p>Tizenhárom esztendeig tartott a vadász kirándulása.</p> -<p>Még annak a lónak is, a melyen kalandjára elindult, csak a bőre -került vissza. De ez is egyik tanubizonyság volt mellette, mert ez -a ló világossárga volt, fekete sörénynyel, a mi a kalmukok -ménesében nagy ritkaság, a sárga lónak rendesen fehér sörénye van. -Ennek a bőréből viselt a saissán kalmuk módra készített ködment, -úgy, hogy a ló fejbőre, mint a sisak, takarta a koponyát s a -sörénye a hátán omlott végig.</p> -<p>Hosszú történet volt az, a mit Zikohór saissán az egybegyült -véneknek, vezéreknek és Lámáknak elbeszélt arról, hogy mi van a kék -hegyeken túl?</p> -<p>A Lámák mindig azt hirdették a kalmuk népnek, mikor az a -sivatagot megunva, a kék hegyek felé kivánkozott, hogy oda nem -lehet menni, mert ott a rossz szellemek országa van, a kik -mindenkit megölnek, a ki birodalmuk területére lép. A legmagasabb -hegynek a neve: a «Haragos Isten hegye», az örökké felhőkkel és -kövekkel van borítva, s nem engedi magát emberektől megtaposni.</p> -<p>A kék hegyeken túli tájnak a neve tamul nyelven az «örök -hallgatás országa»; mongol nyelven «mennyei öröm birodalma». -Halandónak abba belépni nem szabad. A ki a tilalmat megtörte és -annak ellenére is odament, onnan soha vissza nem tért.</p> -<p>Ime Zikohór saissán megjött onnan s elmondá, hogy a kék -hegyeknek a neve: «arany hegy». Azért hiják így, mert aranyat ásnak -bennük s ez az arany a mongol Nagy-Láma tulajdona, ki ott héttornyú -palotában lakik s lakhelye körül van véve bálványtemplomokkal.</p> -<p>Ezért őrzik az ország határát oly szigorúan. <span class= -"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span></p> -<p>A hogy a mennyei birodalmat elválasztja a nagy kőfal a Góbi -pusztától, úgy választja el tőle a «hallgatás országát» egy -végtelen fapalánk, mely hegyeken, völgyeken végig fut, s csak a -megközelíthetlen hegyszakadékokban maradoz el, a mik maguk is gátat -képeznek. Egy ilyen kőhalmaz neve: «Adamkirilgán» – «embervesztő -hely». A ki beletéved, elvész.</p> -<p>Zikohór saissán, mikor puzdráját megtömve nyilakkal, megindult a -vadászatra, egy olyan zöld mezőre ért, a hol ingott a zöld pázsit a -ló lába alatt s a patkó nyomán víz serkedezett föl.</p> -<p>E zöld bozótos ingoványban talán el is kellett volna vesznie, ha -nem találkozott volna egy olyan állattal, minőt még eddig soha nem -látott, de az énekesektől hallott felőle regélni.</p> -<p>Ez az a megszelidíthetlen ló, ki az embert közelre be nem várja, -s rajta nem ült még senki más, mint maga a hadak istene, a «Dalle». -Az szokott vágtatva megjelenni rajta, mikor az őt imádó nép a -csatában veszedelmét járja s akkor megfordítja az ütközetet. A -hadisten paripájának a neve: «dzsiggetáj».</p> -<p>Alakjára fölséges; nem olyan csúf, mint a «targán», a -bundaviselő, vastagfejű vad ló. Ez karcsúbb a paripánál, a feje, -mint a szarvasé, a szőre világossárga, de a sörénye fekete, s a -farka lombosvégű, mint az oroszláné. A dzsiggetáj farkát a khánok -fejedelmi korbácsul viselik.</p> -<p>S pecsenyének is felséges. De nehéz megejteni, mert szilaj, éber -és szaglása, hallása, látása minden más állatét fölülmulja.</p> -<p>Csak olyankor lehet a nemes vadat megközelíteni, mikor a -dzsiggetáj-mének a fiatalokat kiverik a maguk karámjából s azok -neki indulnak új ménest keresni, s kiállnak a hegytetőre, felemelt -fővel, széttágult orrlyukkal, napbanéző szemekkel, lesve a közeledő -kanczát.</p> -<p>Az ujoncz, kivert dzsiggetáj-mén a saissán sárga paripáját saját -fajtájának nézte, s csak akkor vette észre <span class= -"pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span> -csalódását, mikor az már közel ért hozzá. De Zikohór még sem -kaphatta őt lövésre, mert a mint őt meglátta a ló hasa alól -fölbukkanni, egyszerre fölszökött a vadmén s elvágtatott előle. A -saissán üldözte. A dzsiggetáj belevezette őt az elátkozott -Adamkirilgán nyaktörő sziklaomladékába. Ő nem tágított tőle. A hová -a dzsiggetáj elmehet, oda az ő paripája is eljut. Így vezette őt -keresztül a vad méncsikó a járhatlannak hitt hegyszakadékon át az -«örök hallgatás országába», az arany hegyek közé, a hová tiltva van -idegennek belépni.</p> -<p>Futás közben látott a saissán sötét erdők mélyébe rejtve hét -fehér házat, a mik kört képeztek, s a házak előtt ült hét öreg -ember, övig érő fehér szakállal, a kik az ő láttára sem mozdultak -meg helyeikből. A hét ház mellett patakzott egy forrás.</p> -<p>Nem szólítá meg őket, a dzsiggetáj üldözésére volt csak gondja; -a forrás vizéből inni sem állt meg, bár mennyire el volt is -tikkadva.</p> -<p>A dzsiggetájt még sem érhette el, az elmenekült előle, s Zikohór -éjszakára egy gunyhóba jutott, a melyben egy tatár lakott, a kit a -chinai császár küldött az aranyhegyek közé, ginzenget keresni.</p> -<p>A ginzeng az a drága gyökér, a mi minden betegséget meggyógyít, -s a rossz szellemeket távol tartja. Ez a chinai császár tulajdonát -képezi, egyedül neki szabad azt kerestetni az aranyhegyek között. -Fontja e gyökérnek tízezer ezüst pénz. Ezért is hivják «növények -királyának».</p> -<p>Ettől a szegény ginzeng-kutatótól tudta meg, hogy hol jár? Ez a -kentei völgy s az a hét fehér ház a rengetegben a Dzsingisz-Khán -emléke. Ott van a nagy Temudzsin eltemetve, szekerével együtt, a -miről nem lehetett a koporsóját leemelni, oly nehéz volt. Ugyan jól -járt Zikohór, hogy meg nem szólítá a sírt őrző véneket, s meg nem -állt a patakból inni, mert ott rögtön megölik azt, a ki a szent -helyen emberi szóval félbeszakítja a csendet. A sír melletti forrás -neve «Kerlon». <span class="pagenum"><a name="Page_216" id= -"Page_216">-216-</a></span></p> -<p>E gunyhó gazdája aztán útba igazítá őt tovább, oly vidékekre, a -hol vadászkedvét kielégítheti.</p> -<p>S ettől fogva folyton egy szellem ült a háta mögött, a ki mindig -előre tolta, hogy folyvást újabb vidékeket keressen föl és minden -új naptól új titkokat kérdezzen, a mikre csodálatos a felelet.</p> -<p>Eljutott ahhoz a nagy vízhez, a mi azt akarja, hogy őt -«tengisz»-nek (tengernek) nevezzék; s ha tónak csufolják, -felháborodik érte s derült időben, szélcsendben is tengervihart -támaszt a hajósnak és elmeríti. Partjai körül vannak rakva a -vízimádók oltáraival, kik a forró vízforrásoknál áldoznak, és -halakból készítenek kenyeret, azt teszik el télire. Ebben a -tengerben vízi tehenek laknak, a miknek csak első lábaik vannak s -halfarkuk s a fiaikat szoptatják.</p> -<p>Egy másik országnak a folyamaiban annyi hal van, hogy a haltömeg -megrekeszti a vizet, s a partra kihányt döghalaktól az egész ország -folytonosan záptojás szagú, a mit az ottlakók «Szamosz»-nak -neveznek.</p> -<p>Látott olyan vidékeket, a hol a mezők elefántagyarakkal s óriási -állatok csontjaival vannak beszórva. Innen hozták azt a két -elefántagyarat is, a miből Dsingisz-Khán trónja készült. Másutt -nagy torlaszhegyek voltak emelve rengeteg nagy fákból, a miket -óriásoknak kellett egymásra hordani. A körül lakó nép folyvást -azzal tüzel s meg se látszik rajta a megfogyatkozás.</p> -<p>Járt oly pusztaságokban, a hol nem volt más hajlék, mint óriási -nagy sirok, égetett téglából, hasonlók egy kalmuk-sátorhoz, de -húszszorta nagyobbak; egész utcza-, egész faluszámra. Csupa sír, és -sehol egy élő ember. És bukkant egész városokra, a mik el voltak -sülyedve, csendes vizekbe, csak a falaik teteje állt ki a -hullámból. Halottak városa és halott város.</p> -<p>S végig járt ötvenféle nemzetet, a ki egy sem rokon a másikkal, -egy sem beszéli a másik nyelvét, s mindenik más istenséget imád, -más szokásokat tart, másképen él, öltözik, eszik, nősül és -temetkezik. <span class="pagenum"><a name="Page_217" id= -"Page_217">-217-</a></span></p> -<p>Látta a nagy nemzetek maradványait; mik egykor belebeszéltek a -világtörténetbe, s aztán mikép a vad, mikor halálát érzi, elbujik a -vadonba, leolvadtak családokra, egyik napról a másikra élnek – és -még most is emlékeznek reá, hogy valaha kerített városaik, s -hőseik, hadvezéreik, tudósaik voltak.</p> -<p>Telet, nyarat töltött a «burjetek» között, kik a viza és lazacz -bőréből készítenek maguknak nyári öltözetet s nyáron át mind a -vizen laknak; a jó istent «Osztorgon Burkán»-nak nevezik s az -ördögöt «okodől»-nek, a fejedelmüket «tulungász»-nak s mind a -háromtól egyformán félnek.</p> -<p>Lakott a «kellem»-eknél, kik nagy lapátszarvú irámokon -lovagolnak, nyáron a napot imádják, télen a tüzet, guggonülve -alusznak, s halottaikat felakasztják a fákra; még holtan sem -feküsznek le.</p> -<p>Követte a «sifánokat» csatangolásaikban, kik egy nemzet a -«kosos»-okkal, egyforma szálas, erős alakok, kilenczvennyolcz -irásjegyük van s azokon egynéhányan írni, olvasni is tudnak, de -azért mégis egymással soha összeférni nem képesek, mert az egyiknek -sárga sátora van, a másiknak meg fekete.</p> -<p>Megismerkedett a «vogul»-okkal, a kik magukról azt állítják, -hogy valaha nagy nemzet voltak, távol nyugatról kerültek ide; -szeretik a zenét, tánczot; a hány család annyi fejedelem, minden -nyáron összegyülnek nagy gyülést tartani; de soha sem egyeznek meg -semmiben: megint szétmennek.</p> -<p>Találkozott az «osztyákokkal» a kiknek veres hajuk van, és -hegyes orruk: ezek a medvét tartják nemzeti istenüknek s ahhoz -imádkoznak.</p> -<p>Rábukkant a «hajdut» népre, a hol az asszonyok haját és a -kanczák sörényét levágják, csak a himet illeti meg a borzasság. Az -asszonyokat annyira lenézik, hogy egy férfi le nem ül a sátorban -arra a helyre, melyről egy asszony felkelt, míg azt meg nem -füstöli. Ezek nem ismerik a csókot, <span class="pagenum"><a name= -"Page_218" id="Page_218">-218-</a></span> hanem a szeretet jeléül -csak az orraikat ütik össze s egymást megszagolják. Az egész nemzet -kétszáz lélek és mind nemes ember.</p> -<p>Betévedt a «szamojédek» közé, a kik csak olyan magasak vén -korukban is, mint egy gyermek, s tíz esztendős korukban már -megházasodnak, télen csónakot kötnek a lábukra, azzal futnak a hó -fölött.</p> -<p>Megismerte a «birár»-okat, kik az arczukra hegyes halszálkával -kacskaringókat szurkálnak, s a «Dalle» bálványt tartják a -sátorukban, valahányszor ebédhez ülnek, elébb a bálvány száját -bekenik friss vérrel.</p> -<p>Bevándorolta a «bukhárok» országát, a kiknek egy része már -földet mível, a másik állatot tenyészt, s egymást «Vachán Szolon» -és «Talokán Szolon»-nak csufolják; húsevőknek és fűevőknek.</p> -<p>Ezek a négylábú állatoktól tanulták meg a magevést. Hazájukban -tömérdek a «bobák» és «szuszlik» (marmota és hörcsök), a mik a -vermeiket megtöltik télire tönkölylyel, a mi vadon terem; az -emberek ezeket verték fel elébb s úgy jöttek rá a fűvetésre. Itt a -méhek is a földbe gyüjtik a mézüket.</p> -<p>Belebotlott a «jupik» törpe népébe, a kiknek széles piros szájuk -van, bezárt lapos szemük, s a hajuk hét ágra befonva. Szomszédjaik -a «kecsek» már más nyelven beszélnek, s hajukat a fejük tetején egy -csomóba kötve viselik.</p> -<p>Az «övenkik» nem tartják magukat semmiféle nemzetnek, azt -mondják, hogy ők csak «emberek», s soha sem czivódnak senkivel.</p> -<p>A «jakutok» annál kevélyebbek. Ők tizenötféle törzsre osztják -fel magukat s mindegyik előkelőbbnek tartja magát a másiknál, s -valamennyi szultánt választ.</p> -<p>A tizenöt szultán fölött uralkodik egy császár. Ők az Istenüket -is az «ég császár»-jának nevezik, s büszkék rá, hogy szövetségesei -lehetnek a fehér czárnak. Mikor megtudták, hogy a francziák -elégették a czár fővárosát, elhatározták <span class= -"pagenum"><a name="Page_219" id="Page_219">-219-</a></span> -országgyülésükön, hogy rögtön hadat izennek Francziaországnak. -Lehetnek együtt, asszony, férfi, gyermek, tizenötezeren.</p> -<p>Az «iltsik»-ek prémes állatokra vadásznak, hires nyestfogók. -Vallásuk azt tartja, hogy az ember lelke holta után a marmotákba -költözik. Azért, mikor marmotát lőnek s hazaviszik pecsenyének, azt -mondják az asszonynak: «külön válaszd az emberhúst az állathústól». -Mert a marmotának az első lába lapoczkáján fehér hús van. Azt -tartják, hogy ez még emberkorából való s azt nem eszik meg.</p> -<p>A «manyargók» iramvadászok: valamennyi között ők a legharczosabb -nemzet, elkergetik az iramot három nép országán keresztül is, s nem -ismernek hazát. A holdat tartják az istennek, a ki soká fenn van az -egükön, hosszú az éj, s mikor holdfogyatkozás van, dobolnak és -kerepelnek, hogy elriaszszák a nagy fekete kutyát, a ki a talpát -rátette az isten képére s rendesen el is riasztják.</p> -<p>Ezeken túl laknak a «gilyákok», a kinél egy asszonynak van két -férje, nem egy férjnek két asszonya. Ezek is a medvét imádják -istenképen, mint az osztyákok; de annyiban javítva van a vallásuk, -hogy télen, mikor a medve elmegy alunni, azt mondják, no most nincs -szükség istenre, rajta mennek, megkötözik, hazaviszik, lerántják a -bőrét, a husát szétosztják és megeszik. Ezt tartják a legnagyobb -tiszteletnek. Tavaszszal más medvét választanak meg istennek.</p> -<p>Mikor ezeket is elhagyta, akkor már nagy földet kellett bejárni, -míg valahol ismét emberekre talált; de már azok hasonlítottak a -vadállatokhoz. Egészen szőrös az arczuk, csak a szemük villog ki a -bozontból s még a nőknek is szakálluk van. Magukat «dauroknak» -nevezik, s ők maguk dicsekesznek vele, hogy az ő eredetük kettős. -Egyszer egy birártunguz vadászt elfogott egy nőstény medve, s haza -czipelve a barlangjába, megsajnálta, élve hagyta, és azután -kényszeríté, hogy nőül vegye. A birártunguz és a <span class= -"pagenum"><a name="Page_220" id="Page_220">-220-</a></span> medvenő -fejedelmi vérvegyülékékből származott a nemes «daur» nemzet, s -azért magát legelőkelőbbnek tartja a világon, a hust nyersen -eszi.</p> -<p>Ezt a népet bezárja egy meredek hegyláncz, a minek Machada a -neve. A lakosok azt állítják, hogy ott van a világnak a vége, s -azontúl már csak a rossz szellemek laknak.</p> -<p>De Zikohór saissánt az sem riasztá vissza: meg akarta tudni, -hogy mi van még a világvégén is túl? s átmászott a nagy havas -hegyeken.</p> -<p>S akkor onnan a hegymagasról látott maga előtt egy végtelen nagy -országot, rengeteg erdőkkel és buja mezőkkel, a miken ezer virág -nyilik, minőket ő soha nem látott életében.</p> -<p>S erdő, mező tele mindenféle vaddal; tehenek hosszú sörénynyel -és lófarkkal, juhok bivalnyi szarvakkal csorda számra legelnek -együtt s csak a bikák, kosok küzdenek egymással, pásztor nem őrzi -őket. A dzsiggetáj ménesek körül száguldoznak az őrt álló csődörök, -dúvadaktól védve népüket, s a mocsarakban vadkanok kondái -tenyésznek. A sziklákon sárga gyapjas kecskék legelnek, hosszú, -hátra hajló szarvakkal, hasonlók a gazellához. A fákon a nádasokban -serege a madaraknak; ölnyi magas gázlók, rózsaszinű tollazattal, -középen megtört csőrrel. Maga a fejedelmi kiói madár is itt ül a -fészkén.</p> -<p>S a pagonyok teli vannak olyan fákkal, a mik édes gyümölcsöket -teremnek s csak a rigók, és a repülő mókusok osztoznak rajta. Nevét -sem hallotta azoknak soha a puszták lakója. Embernek is jó azt -megenni. Némely gyümölcsnek illatja is van: nem olyan édes ugyan, -mint a tevetrágya füstjének, vagy a póshadt lótejnek, de elég -kellemetes.</p> -<p>S az egész nagy országon végig folyik egy óriás folyam, nagyobb -mind azoknál, a miken eddig keresztül jött: partjai erdőkkel -benőve. S a folyó teli van csodálatos halakkal, a víz szine csillog -a hátaiktól, mintha ezüstből <span class="pagenum"><a name= -"Page_221" id="Page_221">-221-</a></span> volna, s a felszökő -halaktól úgy bugyborékol, mintha tűz forralná.</p> -<p>És semmi vad nem fél a közeledő vándortól; bevárják közelre s -csak rábámulnak: hát ez micsoda vad?</p> -<p>Itt nem lakik ember.</p> -<p>Pedig, hogy lakott itt valaha, s hogy az hatalmas ember volt, -azt bizonyítják a hátrahagyott nyomok.</p> -<p>Óriási sziklák vannak kifaragva emberalakká; valaha bálványok -lehettek; most félalakjukat eltakarja a rengeteg erdő. Egy -sziklafensikon roppant kőoszlop van magasra emelve, alant négyszögű -talappal, fenn tarajos süveges emberfővel s az a sziklacsúp teli -van vésve állat- és emberalakokkal.</p> -<p>Egy hegyoldalban drágaköveket ástak ki az itt lakottak, az -apraját, hitványát halomra szórva hagyták ott.</p> -<p>És sátoraik nincsenek már sehol.</p> -<p>A legmagasabb hegytetőről el lehet nézni köröskörül és füstöt -nem lehet látni, élő ember hirdetőjét.</p> -<p>Zikohór saissán napokon, heteken át bujdokolt gazdag őserdőkön -keresztül; más urát nem találta a vidéknek, mint egy ocsmány, -nagyfejű állatot, a mi nagyobb a farkasnál, párducznál, rút -idomtalan alak, és mindig eszik; tanyája körül van rakva -csontokkal; hanem az ember elől elbuvik.</p> -<p>Végre hosszú, magános vándorlás után rábukkant egy -fenyőfaerdőnek a mélyén egy «giráj»-ra.</p> -<p>A giráj egy gömbölyű épület, égetett sárból vagy téglából, a mit -a Buddha-imádók építenek a bálvány számára, a hol egy törzs -letelepedett s a hova búcsújárás idején mindannyiszor visszatér. A -giráj az évenkint tartott vásárok jelzője.</p> -<p>A girájhoz pedig két kalauz vezette őt: az uti lapu és a -csalán.</p> -<p>Ez a két növény hirdeti azt, hogy ember lakott itt ezen a -tájon.</p> -<p>A girájt és az azt körülvevő «csortát» mind befutotta -<span class="pagenum"><a name="Page_222" id= -"Page_222">-222-</a></span> már a folyondár, a mi tele volt kék és -piros bogyókkal. Maga a bejárás is el volt lepve keresztül-kasul -fonódott indákkal.</p> -<p>Zikohór nem félt e magányos imahelyre belépni. S annak a -mélyében talált egy tevebőrön ülve egy élő embert. Egy Lámát.</p> -<p>A nomád Buddha-imádók, ha egy országot úgy elhagynak, hogy oda -vissza ne térjenek, azokat az egyedüli téglaépületeket, a miket -Buddha tiszteletére emeltek, nem hagyják üresen, hogy azokban -pusztai vad ne üssön fel tanyát; hanem egy Lámát hagynak benne -hátra. Annak a czíme Tuptsin Láma. És azután bármilyen messze -elmennek is, minden évben egyszer küldenek egy karavánt szent -zarándokokból az elhagyott girájhoz, mely a Tuptsin Lámának egy -évre való élelmi szert szállít. S a Tuptsin Láma keveset eszik és -sohasem iszik. Azért sokáig él. Mint a kőbe szorult béka.</p> -<p>A csortába lépve s meglátva az élő embert, Zikohór rögtön -sietett kimondani a «mendumur»-t.</p> -<p>«Mendumur» az üdvözlő szó, a miről a Buddhahivek, bármely -nemzethez tartozzanak, egymásra ismernek.</p> -<p>A Tuptsin Láma szava csak suttogás volt már, a mint az -üdvözlésre visszamondá a «mendumurt».</p> -<p>Zikohór, ismerve a hivek kötelességeit, első dolgának tartá, -mindazt az élelmi szert, a mit magával hozott uti eleségül, -besózott húst, halat, gyümölcsöt, lisztes gesztenyéket, a Láma elé -lerakni; mire az őt megáldotta s vendégül ott tartá magánál.</p> -<p>Attól aztán megtudta ez ország nevét és történetét.</p> -<p>A tamul nyelv a Buddha-imádók minden nemzetével közös, azon a -Lámák és a saissánok tudnak egymással beszélni.</p> -<p>Annak a nagy folyó víznek a neve «Sachalim Ula» – a «feketevíz». -S annak mind a két partját egy hatalmas harczos nép lakta, a kit a -mongolok «karaszurun»-oknak hivtak, ők magok «mandzsuk»-nak nevezik -magukat. <span class="pagenum"><a name="Page_223" id= -"Page_223">-223-</a></span> Országuk egész a «mennyei birodalomig» -terjed, mely magas kőfallal van a többi világtól elválasztva.</p> -<p>Több száz év előtt a mennyei birodalom császári trónján két -császárfiú összeveszett. Niu Tsi, az ifjabb, a melyik gyöngébb -volt, segítségül hivta a szomszéd mandzsukat. Azok megindultak a -hivására. Hatvanezer mandzsu vitéz tört keresztül a nagy falon s -levert maga előtt minden ellenséget. Azután leverte a szövetségest -is, s maga a mandzsu vezér Taitson Kongi ült fel a mennyei -birodalom trónjára. Ő és a mandzsu nép ura most is a roppant nagy -országnak, a minek annyi lakosa van, mint az egész földnek azon -kívül.</p> -<p>A honnmaradtak, a mint megtudták harczosaik diadalát, siettek -utánuk a meghódított országba. Boldog ország ez, a hol soha sincs -tél; a hol az emberek selyemruhában járnak. Van egy olyan bolond -féreg, mely falevelet eszik s fonalat ereszt tőle, s egy még -bolondabb emberfaj, mely szeret szolgálni, dolgozni, fizetni a -mandzsunak, a ki úrnak született s tetszik neki a rabszolgaság.</p> -<p>A kik csak előkerültek a mennyei birodalomból, mind oly csábító -meséket mondtak arról, hogy a mandzsuk népe lassankint mind -leköltözött az elfoglalt országba régi hazájából, s a Sachalin Ula -partjain üresek maradtak erdők és mezők.</p> -<p>Pedig a feketevíz országa is boldog ország, a hol bőven terem a -fű, fa és állat, csak érte kell menni, csak utána kell futni; de a -mennyei birodalom még annál is boldogabb, mert ott még olyan ember -is van, a ki a gyümölcsöt leszedi, a vadat elfogja a mandzsu -számára, s csak a szájába rakja bele; sző, fon a számára, aranyat, -ezüstöt hoz föl a hegy gyomrából a kiengesztelésére; palotát épít -neki átlátszó égetett kőből, fényesen festett fából, s legyezi róla -a legyet és meleget, ha jóllakott és aludni akar. Jó ott úrnak -lenni.</p> -<p>Az utolsó lakói ez országnak a mandzsu nép «Orotson» törzse -ezelőtt ötven évvel hagyta el a Mamu és Szikla <span class= -"pagenum"><a name="Page_224" id="Page_224">-224-</a></span> -folyamok közötti lakhelyét s azóta az egész vidék egyedüli lakója – -a Tuptsin Láma a girájban, a kit minden évben egyszer meglátogat -egy zarándok karaván az eltünt népből.</p> -<p>A Tuptsin Láma azután elmondotta magának Zikohórral a Góbi -pusztán lakó törgauták sorsát.</p> -<p>Minő mostoha föld, minő kegyetlen ég között laknak? Milyen -sanyaruságban élnek?</p> -<p>«Eredj vissza hozzájuk, mondá a Tupstin Láma. Mondd el nekik, -minő ország a Sachalim Ula vidéke. Ez az ország most senkié, csak -Buddháé és az enyém. Én nektek adom, s Buddha megerősíti azt. -Jöjjetek ide.</p> -<p>És azután elutasítá a Tuptsin Láma Zikohór saissánt, merre -találja föl ismét legközelebb uton a Góbi pusztát, s ime a bujdosó, -ki tizenhárom év alatt jutott el a Sachalim Uláig, onnan vissza -került a Góbi pusztára három hold megtelése alatt.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_225" id= -"Page_225">-225-</a></span></p> -<h2>NEGYEDIK RÉSZ.</h2> -<h3>I.</h3> -<p>A Lámák végig hallgatták a hazatért regéit, s akkor azt mondták -neki:</p> -<p>– Hazudsz!</p> -<p>Akkor aztán Zikohór saissán előkereste iszákjából igazmondásának -bizonyítékait. Az argali juh tülökszarvát, a pézsmaállat -ambragubóját, a kiói madár farkatollát, a mindenszínű drágaköveket, -az idegen fák hullatta diókat, s végül a mindennél erősebb -tanúbizonyságot, az «orkind zsit». A mi, mint tudva van, egy széles -bőröv, teleaggatva lecsüggő bálványképekkel, s kiczifrázva -vadállatok és szörnyetegek alakjaival. Az orkindzsit csak a Lámák -készítik, s igen nagy kincsekért osztják fejedelmeknek, vagy igen -nagy kegyelemből azoknak, a kiket fejedelmekké akarnak tenni.</p> -<p>E beszélő tanújeleket meglátva, azt mondák a Lámák a -saissánnak:</p> -<p>– Loptad!</p> -<p>Mert a Lámák (papok) mind czinkostársai voltak a mongol fő -Lámának, a ki a törgauta népet nem akarta a maga markából -kiszalasztani s más Láma hatalma alá kerülni, s különösen nem -kivánta, hogy egy ilyen nagy vándor horda az ő «örök béke -uradalmán» keresztül vonuljon seregével egyben.</p> -<p>Zikohór pedig ezt mondá a Lámának:</p> -<p>– Meg fogjátok látni; a Tuptsin Láma megmondá, <span class= -"pagenum"><a name="Page_226" id="Page_226">-226-</a></span> hogy ha -a törgauták el nem akarnak menni a Góbi pusztáról, maga a föld -fogja őket lerázni a hátáról.</p> -<p>És bekövetkezett, a mit jósolt. Nem sokára oly földindulás -támadt a sivatagon, hogy a kútakból kiömlött a víz s színig teltek -homokkal, és a hegyek meghasadtak s elkezdtek vándorolni s a tavak -eltüntek a helyeikről.</p> -<p>Ekkor átlátták a törgauták, hogy a saissán igazat mondott s -többé semmi sem tarthatta őket vissza, összegyültek a giráj mellé, -a főlámájukat, a ki az elköltözést ellenezte, befalazták a girájba, -csak a fejének hagytak egy lyukat, a melyen keresztül etetni -lehessen a szent embert. Az pedig még a lyukon keresztül is -fenyegetőzött, hogy ha a «haragos isten» hegyeihez mernek -közelíteni, az majd lerohan rájuk és pozdorjává töri őket.</p> -<p>S a jóslat be is teljesült, mert a mint a vándorútra kelő -törgauta had az «arany hegy» lábánál összetalálkozott az útját -elálló mongol sereggel, egyszerre oly vihar rohant alá a hegyekről, -a minőt csak egy megharagított isten képes támasztani.</p> -<p>Ámde a haragvó isten nem a törgauták ellen fordult, hanem -ellenségeikre támadt, a mongolokra, oly homokzáport vágva a szemeik -közé, hogy azok feledték a harczot, hátat adtak rémültükben s -elfutottak a törgauták elől. A Dalle Isten, dzsiggetáj paripáján -száguldva, elfujta a csatatérről az egész mongol tábort. Így -szokott a hadisten harczolni a sivatagon, ha felharagítják.</p> -<p>E diadal után a törgauták kikiáltották Zikohór saisszánt -vezérüknek s az elvezette őket három holdmegtelés alatt a fekete -folyam országáig, a mit a Tuptsin Láma az ő népének ajándékozott; a -mi tele van őrzetlen nyájakkal, szedetlen gyümölcscsel, megtaposott -drágakővel, s a hol nem lakik ember s a mit még nem fenyegetett -ellenség sehonnan.</p> -<p>Húsz esztendő mult el, hogy a törgauták vándor előcsapatja -megtalálta az első mandzsu «obon»-t a fekete viz mellett. Obonnak -nevezik azokat a kőhalmokat, a mikkel <span class= -"pagenum"><a name="Page_227" id="Page_227">-227-</a></span> a nomád -népek meg szokták jelölni azokat a vidékeket, a miket a magukénak -tartanak. Mikor egy ilyen vidéket elhagynak, az onnan eltávozó nép -apraja, nagyja, hajít a dombra egy követ s a kőhalom így nő -magasra.</p> -<p>Ez idő alatt folyvást Zikohór khán uralkodott felettük, bölcsen -és eszesen intézve országa dolgát.</p> -<p>Az elhagyott girájok környéke újra megnépesült felczifrázott -jurtákkal, a gazdag legelőket ellepték a gulyák, ménesek és nyájak; -s a fekete folyamon chinai és japán hajók kezdtek járni, cserébe -hordva a törgauták terményeiért fényes szöveteiket.</p> -<p>Hanem ez idő alatt kezdték a törgauták észrevenni, hogy onnan -felülről, észak felől, nyomja őket valami.</p> -<p>Még nem tudták, hogy mi az?</p> -<p>Fölöttük lakott a moszkó!</p> -<p>Hetven esztendeig futottak előle a messzeségbe s a hetvenedikben -megint odataláltak a szomszédságába. Olyan szörnyű ország az.</p> -<p>Csak a határmutató obonok választották el őket egymástól.</p> -<p>Azonban itt e világrészben a moszkó még nem volt olyan hatalmas, -hogy erőszakkal és nyiltan támadhatta volna meg őket.</p> -<p>Mindazok az apró-cseprő népfajok, a miket Zikohór khán, még mint -saissán, kóboroltában megismert, a fehér czár alattvalói. Ezek -között legerősebb a tungúz.</p> -<p>A tungúz is állattenyésztő nép, mint a kalmuk; csakhogy az ő -állatja egyetlen egy: az irám.</p> -<p>Az irám az ő tehene, a mit fej; a juh, a mit megnyír; ökre, a -mit szánjába fog; lova, a mit megnyergel, és vadkorában szarvasa, a -mire vadászik. Az irám az ő életfentartója.</p> -<p>S az irám az a csodálatos állat, mely ennyi szolgálatra engedi -magát használtatni s még sem kér a gazdájától enni soha. Ló, birka, -tehén azt akarja, hogy télen takarmánynyal tartsák, vagy letereljék -olyan vidékre, a hol zöld <span class="pagenum"><a name="Page_228" -id="Page_228">-228-</a></span> legelő van; az irámnak pedig vannak -jó lapátvégű szarvai, azokkal ő fellapátolja a havat, s megkeresi a -maga táplálékát. Ez a tápszer a zuzmó (lichen). Az a virágtalan -lopvanősző, a mire nézve nincs se tél, se nyár; a hó alatt is nő, s -a nap alatt se virágzik, a mi olyan keserű, hogy azt semmi -fűpusztító állat meg nem ízleli, még ennek a számára is alkotott a -teremtő egy állatot, mely azt szeresse. Az irámnak nem kell más, -csak a zuzmó, s a zuzmó nem kell másnak, csak az irámnak.</p> -<p>A tél az Amur vidékén is meg szokta hozni a havat, s mikor az -belepi a mezőt, a törgauták lejebb huzódnak nyájaikkal a déli -vidékre, a hol erdők vannak, az állat könnyen kitelel.</p> -<p>Akkor aztán, a hogy elhagyta a téli vidéket a ló, teve és ökör: -leszállt bele az irám. Előbb a vadirám, a melyre vadásznak; azután -a szelíd, a melyen vadásznak. A tungúz megtelepedett, az irám -felkereste a zuzmót s mind a ketten jól otthon érezték magukat.</p> -<p>És aztán a tungúz megtette azt a ravaszságot, hogy felszedte a -kalmuk határdombjait s az egész kőhalmazt messzire, napi járó -földre lehordta, ott rakta le neki az obont.</p> -<p>Mikor aztán elolvadt a hó, a télre nyomban jött a nyár, a tungúz -megint visszament irámjaival együtt a maga nyirfatermő országába s -a törgauták újra fölvonultak: ezek bámulva vették észre, hogy az ő -obonjaik vándorolnak. Az országuk évről-évre szűkebb lesz. A határt -valaki folyvást tolja előbbre.</p> -<p>Az a valaki volt a moszkó.</p> -<p>Nem kellett neki diplomatia, nem kellett neki hadjárat, -conventió, mégis mindig előbbre nyomult. Elég volt hozzá az -irám.</p> -<p>Valóságos harcz volt ez az irám és a paripa között.</p> -<p>S a ménnek veszteni kellett. A hólepte vidéken nem verhette ki a -betörő szomszédot a kalmuk a maga birtokából, mert a ló elsüpped a -hóban, a széles talpú irám pedig <span class="pagenum"><a name= -"Page_229" id="Page_229">-229-</a></span> elfut a szánnal fölötte, -s a tungúznak hószánkák vannak a lábain, csak úgy korcsolyázik a hó -tetején, vagy befog tizenkét kutyát a szánjába, s úgy -kutyaszánkázik végig a ragyogó sikon; míg a kalmuk megreked a hóban -a maga paripájával.</p> -<p>Ekkor a vén Tuptsin Láma, ki már akkor száz éves volt, azt a -tanácsot adta Zikohór khánnak, hogy őszszel, mikor a fű megszárad, -gyujtassa föl az egész avart, melyet télire el akarnak hagyni.</p> -<p>Zikohór khán úgy tett; az avart mindenütt fölgyujtották s -végtől-végig leégették a mezőt, mielőtt odább költöztek volna.</p> -<p>És aztán megjött a tél az elhagyott tájra s megjöttek a -tungúzok, és megjöttek az irámok.</p> -<p>De egy hét mulva tungúz és irám, a hogy csak szaladni birt, úgy -futott el az elfoglalt tájról, s feledte az obont odább -czepelni.</p> -<p>Mi lelte őket?</p> -<p>Az, hogy az avarfűvel együtt leégett a zuzmó is, s az irám -hasztalan kereste egyetlen táplálékát; nem volt sehol. Futni -kellett más vidékre.</p> -<p>Jövő nyáron pedig a leégett mező annál bujábban zöldült ki, a -visszatérő paripák diadalmas nyerítése hangzott végig az -ujjászülető pusztán. Mégis csak a mén verte ki az irámot a -csatamezőről végképen; mert az egyszer leégetett zuzmó ötven -esztendeig vissza nem kerül arra a vidékre.</p> -<p>És így a moszkó diplomatia ravaszsága megbukott azon a -nyomorúságos kis lichen növényen, a mit nálunk a gyógytárban -árulnak köhögős emberek számára s egy reszketős fejű vén Láma -túljárt az eszén a szentpétervári állambölcseknek.</p> -<p>Ezen győzelem után bevégezte életét és uralkodását Zikohór khán -s a kíóitollas süveg és a fölszentelt orkindzsi a fiára maradt, a -kinek neve volt Talapór.</p> -<p>Talapór khán komoly, szelid természetű férfi volt, a ki -<span class="pagenum"><a name="Page_230" id= -"Page_230">-230-</a></span> minden czivódást, bajt szeretett -elkerülni; inkább eltűrte, ha bántották, hanem azután, ha egyszer -benne volt a bajban, akkor annál gyorsabb volt az elhatározása, s a -szelid alamuszi ember akkor mutatta ki egyszerre, hogy mi lakik -benne.</p> -<p>A felesége volt Arizme, Olmán mongol emir leánya, a kit Talapór -khán tízezer lovon, hatezer birkán, kétezer tulkon és négyszáz -tevén vásárolt meg az apjától. Derék asszony volt: megérte az -árát!</p> -<p>Ettől született neki egy fia, Irzambek. Ez volt Talapór khán -büszkesége. Azt maga tanította lovagolni, vágtató ló hátáról -visszafordulva, kézíjjal czélba lőni. Ennek minden öltözetét maga a -fejedelemnő Arizme varrta és himzette; a Buddhavallásra pedig a vén -Tuptsin Láma oktatta.</p> -<p>Tehát igazi fejedelmi nevelésben részesült.</p> -<p>Talapór khán azt akarta, hogy a fia szokjék hozzá a fejedelmet -ékesítő bátorsághoz, a mit a veszélyek edzenek meg. Elhordta őt -magával a vadászatokra a Sachalim Ula vidék dúvadai ellen.</p> -<p>Két ilyen, harczraméltó fenevada volt az erdőknek, az egyik a -fekete medve, a melyiknek ott fehér örv alakú folt van a nyakán. -Ezt kelevézzel szokták megtámadni; de Talapór khán azt is megtette -akárhányszor, hogy hosszú késével kezében, birokra ment a medvével -s úgy szúrta azt szíven. Ezt azonban még nem engedte Irzambéknek -megkisérteni. Ahhoz nagy hideg vér kell.</p> -<p>A másik dúvada az Amurvidéknek a «sokatevő». Csunya, idomtalan -állat, széles, vastag fejével, sunyi gonosztevő pofájával első -tekintetre megvetést költ maga ellen. Falánk, egy egész ökröt meg -bir enni. Maró bűze van, mely közellétét elárulja. A mellett gyáva, -pedig iszonyú erős, s állkapczája oly erővel bir, hogy fogaival a -vaslándzsát ketté tudja harapni. De csak akkor védi magát, ha -üldözőbe veszik s méregbe jön. S minthogy a nyil és lándzsa kemény -bőrének nem sokat árt, parittyával szokták <span class= -"pagenum"><a name="Page_231" id="Page_231">-231-</a></span> -egyetlen érzékeny részét, a fejét megostromolni s vasbunkóval verik -agyon.</p> -<p>Egyszer az történt, hogy az éjszaka Irzambéknek a kedvencz -paripáját a pányváról ragadta el valami dúvad s elvitte az erdőbe. -Senki se látta, éjjel volt, a pásztorok aludtak; nem tudták -megmondani: medve volt-e vagy sokatevő?</p> -<p>Most már azt kérte Irzambek az atyjától, hogy hadd legyen neki -is szabad ezen gonosztevőn boszút állni, személyesen s késsel -leszúrni, ha medve, bunkóval leütni, ha sokatevő.</p> -<p>Talpóra khán egészen bizonyos volt a maga fiáról, hogy ez -dicsőségesen fogja letenni a vitézi próbát a vadállat elleni -harczban; az ifjú derék legény volt, s késsel és buzogánynyal jól -tudott bánni; nem aggódott fölötte, hogy akár medve, akár sokatevő -a felkeresendő dúvad, annak Irzambek fejedelemfi majd meg fog -felelni.</p> -<p>Hanem Arizme, az édes anyja féltette az egyetlen fiát s -alattomban megbizta a szolgáját Tekuszt, Irzambeknek gyermekkori -játszótársát, hogy mindenütt a fia közelében tartsa magát, s ha -veszélyben forogna, segítségére siessen.</p> -<p>A dúvad ellen nagy hajtósereg indult ki, körülfogták a bozótot, -a hová a vérnyomok vezettek, s mikor a vadászebek felfedezték a -rejtekét, azt mindenünnen körülállták, hogy a vad el ne -illanhasson, s akkor azután, a hogy a törgauták szoktak medvére, -sokatevőre menni, Irzambek fogta az egyik kezébe a hosszú kést, a -másikba a buzogányt, s délczeg nekipirult orczával lépett be a -sűrűbe, a hol a fenevad lakott.</p> -<p>Lehetett hallani a sűrű bokrok között, hogy ropogtatja a dúvad a -fogai közt a csontokat. Még csak félbe sem hagyta a lakomáját a -közeledő vadászsereg nagy zajára.</p> -<p>Rövid időn Irzambek herczeg futva rohant vissza a bozótból. -Arcza nem volt piros, hanem olyan színű, mint a sajt, s a kezében -nem volt se kés, se buzogány, azokat eldobta. <span class= -"pagenum"><a name="Page_232" id="Page_232">-232-</a></span></p> -<p>– Az én fiam megszaladt! ordítá dühösen Talapór khán, s azzal -leszökött lováról s fogta a hosszú szijostort, azzal rohont a -fiának. Kés nélkül! Buzogány nélkül! Diadal nélkül! Vissza kölyök! -vagy korbácsot kapsz!</p> -<p>Most azután Irzambék még jobban megijedt a korbácstól, s -visszafordult a bozótnak s fel akarta venni eldobott fegyverét, -nyomában az apja a korbácscsal. De alig volt Irzambeknek a kezében -a fegyvere, egyszerre csak lecsapta magát arczczal a földre, a -fenevad ott áll előtte.</p> -<p>Ez nem volt se medve, se sokatevő; hanem mindegyiknél -rettenetesebb. Egy idegen szörnyeteg, a minőt törgauta vadász még -soha sem látott. Másfél öl hosszú vadállat, négy lábon állva is oly -magas, hogy a felemelt fejével az ember szeme közé néz. S minő fej, -minő szemek azok. Fölnyitott álkapczája közé egy emberfej elfér, s -fogai akkorák, mint a vadkan agyara; vörös karikájú szemei -zöldes-sárga haragtűzben égnek. S kigyóalakú farka oldalait -korbácsolja; teste rőtbarna sávokkal van végig csíkozva; egész -tekintete a kegyetlenség, a düh és zsarnokság maga. Ez a -királytigris.</p> -<p>De ha királytigris volt is, Talapór khán mégis a szeme közé -vágott hosszú szijostorával, fölgerjedt haragjában, annak az -ellenségnek, a ki előtt az ő fia arczra bukott és fegyvereit -elejté.</p> -<p>A korbácscal megütött tigris e perczben hátra vonult és hasra -lapult; de úgy, mint az ugrásra készülő macska, négy lábát maga elé -szedegetve, s az alatt azt válogatva, hogy melyikre rontson, az -apára-e, vagy a fiura.</p> -<p>De mielőtt elhatározta volna magát, a hű Tekusz kétségbeesett -ordítással rohant előre s kopjáját ráhajítá a fenevadra. A hegyes -vas csak fájdalmat okozott az állatóriásnak, de boszúját mégis a -megsebző ellen vonta; egy szökéssel rajta termett a szolgán s -átharapta az ember nyakát, megrázta azt a szájában, s aztán -fölemelve a fejét, úgy tartá azt a fogai közt, mint a macska a -patkányt, s a távoli mennydörgéshez hasonlatos morgást hallatva, -nézett <span class="pagenum"><a name="Page_233" id= -"Page_233">-233-</a></span> széjjel néhány pillanatig a körülálló -vadászseregen, s akkor két óriási szökéssel visszarohant prédájával -együtt a bozótba, s ott rákezdte rettenetes ordítását, a minek a -haragjától minden paripa megfordult és elfutott a bozótból és -futott oly messze, a mennyire ez a hang üldözé, s az elhangzik -mértföldnyire.</p> -<p>Ez volt az az ellenség, a kivel a kalmukok nem birtak.</p> -<p>A nyil, kelevéz ezt meg nem öli: nekik pedig más fegyverük nem -volt. Az önlövő gép, a mivel a medve ki szokta végezni magát, ez -ellen nem használt semmit; mert a tigris nem jár a tört csapáson. -Ezt veremben sem lehet megfogni, mert nem fogadja el a csalétket. -Ez kecskemekegés után nem indul. Ez válogatós. Embert eszik. Ha -egyszer az emberhúsba belekóstolt, többet aztán mással nem is akar -élni. Ha megkaphatja a lovast, a lovat ott hagyja s a lovagot viszi -el. Kegyetlensége, szörnyű ereje mellett még alattomos is. A tanyák -körül ólálkodik, meghuzza magát s egyszerre rohanja meg a gyanútlan -közeledőt.</p> -<p>S e tigris nem volt egyedül. Az Amur-menti kalmuk telepekből -mindenünnen jöttek a rémhírek, hogy soha nem látott óriási dúvadak -pusztítják a népet és a nyájakat: senki sem tud ellenük tenni.</p> -<p>A törgauták már fényes nappal sem mertek kevesedmagukkal járni -az erdőn-mezőn, csak nagy csapatokban s éjjel mindenütt nagy -tüzeket raktak és doboltak, hogy a tigrist elriaszszák.</p> -<p>Az pedig oly vakmerő volt, hogy éjszaka bement a falvakba, s -végig száguldozott az utczákon, míg el nem kaphatott valakit, s -ordításával rettegésben tartott mindenkit.</p> -<p>Hasztalan volt előle odább költözni: a tigris követte a -vándorlókat, s a hol letelepedtek, ott ütött tanyát ő is.</p> -<p>Talapór khán ez ellen az ördög küldte ellen nem tudott semmi -segítséget. A Lámák új áldozatokat indítványoztak a bálványnak, de -az vagy nem birt a tigrissel, vagy egyetértett vele. <span class= -"pagenum"><a name="Page_234" id="Page_234">-234-</a></span></p> -<p>Utoljára már fényes nappal be mert sétálni a tanyára a rémállat, -s végig sunnyogott a khán csordája előtt is; fel sem véve a -jurtákból felé röpített nyilakat.</p> -<p>Egy szép napon épen oda feküdt a khán sátora elé, csendesen -veregetve a földet a farkával s koronkint egyet ordítva. Senki se -mert kijönni, hogy őt elűzze onnan. Minden ember bezárta magára a -jurtája ajtaját.</p> -<p>Ekkor a hosszú utcza végén, melyet az egyforma kalmuk jurták -alkottak, egy magányos férfi közeledett lóháton.</p> -<p>Öltözete idegen volt, sürű szakállú, szőke hajzatú arcza -mutatta, hogy nem e népből való.</p> -<p>A jurták nyilásain át kiáltoztak a jövevényre, hogy forduljon -meg gyorsan, és fusson, a hogy csak tud; ott fekszik a tigris!</p> -<p>Az idegen pedig, a helyett, hogy megrettent volna, levett a -válláról valamit, a mi hasonlít egy pásztorkürthöz, annak a bunkós -végét az arczához szorítá, a lyukas végét pedig az előtte fekvő -ugrásra készülő dúvadra irányozta. Egyszerre csak a csőből tűz -lobbant ki, füsttel vegyest, azt nagy dörgés követte; erre az -óriási vad nagyot ordított és nagyot fordult, azután megint -felszökött s egész rettentő dühével rohant a lovas férfira. Az -pedig még egyszer felé irányozta a lyukas csövet; még egy tűz -lobbant ki, egy dördülés hangzott s arra az óriási szörnyeteg a -négy lábát szétvetve terült el a földön, tehetetlenül fetrengve, -mint egy eltaposott féreg.</p> -<p>A férfi pedig megczirógatta lova nyakát, mely sem a -tigris-ordítástól, sem a dördüléstől még csak meg sem szökkent.</p> -<p>Minden jurtából üdvkiáltással rohantak az idegen elé.</p> -<p>Talapór khán maga volt az első, ki a jövevény kengyelvasát -tartani előjött, a míg az leszáll a lóról; s nyakába borulva, -testvérének nevezte őt, ha ugyan nem Buddha küldötte egyenesen az -égből.</p> -<p>Az idegen pedig igen jól beszélte a kalmuk nyelvet. <span class= -"pagenum"><a name="Page_235" id="Page_235">-235-</a></span> -Elmondta, hogy ő az orosz czár alattvalója, neve Tseremikoff. -Egyenesen azért jött, hogy derék szomszédait, a nemes törgauta -népet megismerje.</p> -<p>Azok tejben-vajban fürösztötték a hősi vendéget, ki őket -legnagyobb ellenségüktől megszabadítá, az pedig nem késett őket -felvilágosítani, hogy hőstettének eszköze nem varázsszer, hanem egy -tökéletesített lőfegyver, mely biztosabban lő, mint a kézijj és -halálosabb sebet okoz. Ilyen lőfegyverrel bánó vitéze van az orosz -czárnak annyi, a mennyi férfi, asszony és gyermek együtt véve lakik -a Sachalim Ula országában.</p> -<p>És ha kivánja a khán, az orosz czár igen szivesen fog küldeni -elegendő számú olyan vitézeket szomszédai oltalmára, a kik az őket -pusztító vadállatokat innen kiirtsák; sőt azt a kegyelmet is -éreztetni fogja velük, hogy ha maguk a nemes törgauták is óhajtanak -e tökéletes fegyver gyakorlatába beoktattatni, azoknak a számára a -saját vitézei között tért nyit s ellátja őket saját -nagylelküségéből fegyverrel és lőszerekkel.</p> -<p>Lehetett volna-e e megmérhetetlen nagyságú kegyelmet arczra -boruló hódolat nélkül fogadni?</p> -<p>A Lámák és a népénekesek ugyan emlegettek valami törgauta ősök -hajdani történetéről, a kiknek már egyszer torkukra forrott az -orosz pártfogás; de azóta az idők változtak, a haza is más világ -szélére lett áttolva: száznegyven esztendő utáni ivadék másképen -gondolkozik már. Talapór khán nagy örömmel fogadta az ajánlatot, -hogy eleinte a hatalmas szomszéd vitézei jőjjenek be az ő országába -s minden nagyobb telepen szálljanak meg, és segítsenek a tigriseket -kiirtani, később pedig az ő válogatott vitézei is menjenek ki a -czár városaiba, a tűzfegyverrel bánást megtanulni. Meg volt ezért -az a gyönyörüsége, hogy Irzambék herczeget a legjobb lövészszé -idomulni látta, a ki most már nem futott el a bozótból többé; hanem -rendesen haza hozta a tigris bőrét a vadászatról. Azok a -diadaljelek ékesíték a sátorát köröskörül. <span class= -"pagenum"><a name="Page_236" id="Page_236">-236-</a></span></p> -<p>Egyszer, mikor a lakoma végén együtt nyakalták a tömlőből a jó -karczos kumiszt, a mit maga a drága Arizme készített, Irzambek -fejedelemfi azt a furfangos kérdést intézte kedves vendégükhöz:</p> -<p>– Ugyan mondd meg, te Tseremikoff, hogyan lehet az, hogy mink -már eddig megöltünk legalább ötven «márét», (így nevezték el a -kalmukok a tigrist: «parancsoló»), de azok mind nagy felnőtt öregek -voltak. És soha egyetlen egy kölykét nem találtuk -járunkban-keltünkben, a hogy lehet találni a medvének, a -sokatevőnek ijátfiját. Hogyan támad itt nálunk a «máre», ha nincsen -fia?</p> -<p>Tseremikoff e szóra megtaszítá Talapór khánnak a vállát.</p> -<p>– Hallod-e ezt, fejedelem? No mondhatom, igazi fejedelmi ész -lakik a te fiadban! Mert ilyen messzelátó bölcseség, ilyen mély -belátás ritkaság egy fiatal embernél. Ebből még nevezetes uralkodó -lesz! Igenis, Irzambek herczeg, nagyon jól tapogatózol. Itt van a -dolognak a bibéje. Hogyan lehet az, hogy az Amur balpartján -tigrisek laknak? Mindig csak felnőtt tigrisek, kölykek soha. Holott -a tigrisek hazája Bengál, a honnan a tigrisnek csak egész Chinán -keresztül lehetne idáig hatolni, egy nagy népességű birodalmon át, -vagy pedig úsznia kellene a tengeren olyan messzeségre, a mi egy -czethalat is kipróbálna. Én fel foglak téged a felől világosítani, -hogy mi módon kerülnek a tigrisek a ti országotokba, ha rászánod -magadat, s nem restelled a fáradságot és a veszedelmet.</p> -<p>Irzambek herczeg rászánta magát mind a fáradsággal, mind a -veszedelemmel szembenézni, hogy országának ily nagy baját -kipuhatolja. Tseremikoff azonban nem engedte meg, hogy a saját -népéből vigyen magával valakit kiséretül, neki egyedül magának volt -szabad a titkot saját szemeivel meglátni.</p> -<p>A Sachalim Ulán ketten egy nyirfahéjcsónakba szállva, éjnek -idején leereszkedtek a folyam mentén, nappal elrejtőzve -<span class="pagenum"><a name="Page_237" id= -"Page_237">-237-</a></span> a szigetek berkeiben, egész a folyam -torkolatáig, a hol a tenger kezdődik. Ott azután sátort ütöttek és -rejtve tartották magukat több napig, annyira, hogy még tüzet sem -raktak, nehogy a füst elárulja őket.</p> -<p>Tseremikoff ez alatt egy hosszú csövön keresztül nézegetett -gyakran a messzeségbe, a melyiknek mind a két végén üveg volt. -Egyszer aztán azt mondá: «megvan! ez az!»</p> -<p>Irzambek is arrafelé nézett: éles szemei voltak, valami füstöt -vett észre a tengeren.</p> -<p>– Valami pásztortűz ég a vízen, mondá.</p> -<p>– Nézz e csővön keresztül, szólt neki a vezetője.</p> -<p>Irzambék a távcsőbe nézett s ezt mondá:</p> -<p>– Egy nagy csónak, a mely pipázik.</p> -<p>Később, mikor ismét belenézett s meglátta, hogy a nagy csónaknak -kerekei is vannak, ezt mondá:</p> -<p>– Egy vizi szekér, a melybe bizonyosan nagy tengeri lovak vannak -fogva, azok huzzák.</p> -<p>A vizi szekér egyre közelebb pipázott, utoljára az Amur -torkolatánál horgonyt vetett s akkor aztán azon a varázsló csövön -keresztül olyan közelre hozta azt Tseremikoff, hogy a hajó födelén -járó-kelő embereket is ki lehetett venni, hogy mit csinálnak?</p> -<p>A hajó hátuljában volt elhelyezve tíz ketrecz, rácsajtajaival a -tenger felé fordítva mind. A hajósok felhuzták az egyik ketrecz -csapóajtaját s arra a ketreczből egy roppant nagy hímtigris szökött -bele egyenesen a tengerbe s aztán feltartott fővel úszott a part -felé, míg egyszer elérte az Amur torkolatát ellepő fatorlatot, s -arra kikapaszkodva, felemelte a fejét s torkát eltátva, nagyot -ordított. A távcső oly közel hozta a dúvadat, hogy Irzambék a -puskáját ragadta fel s csak azután bámult el, mikor a távcsőtől -elkapva a fejét, nem látott maga előtt semmi tigrist és nem hallott -semmi ordítást.</p> -<p>– Csak nézd tovább. Még több is jön, mondá neki Tseremikoff. -<span class="pagenum"><a name="Page_238" id= -"Page_238">-238-</a></span></p> -<p>Irzambek a távcsövön át tíz darab tigrist látott a tengerbe -ugrálni a hajón levő ketreczekből, a mik mind kiusztak a partra. -Ezt elvégezve, a vizi szekér megint tovább füstölt a tengeren.</p> -<p>– Már most lássunk az evezéshez, hogy a tigrisek utól ne érjenek -minket, sürgeté a bámuló herczeget Tseremikoff.</p> -<p>– De hát magyarázd meg nekem, mi volt ez, a mit én most láttam -ezen a bűbájos csövön keresztül, ha nem káprázat?</p> -<p>– Ez bizony valóság volt. Így szállítják ti nektek a «márékat» -messze földről, heves Indiából a Sachalim Ula torkolatáig hajó -hátán, szép kinőtt példányokban.</p> -<p>– De hát kik szállítják azt, és mi okból?</p> -<p>– Azt bizony egy olyan nép cselekszi, mely a tigrist imádja -Isten gyanánt, a hogy imádják az osztyákok a medvét. Ennek a -vallása azt parancsolja, hogy a saját istenét minden országban -meghonosítsa s más népek rovására táplálja, nehogy az otthoni -híveket falja fel mind.</p> -<p>– Rettenetes vallás! Miért nem pusztítják el ezt a népet?</p> -<p>– Mert nagyon hatalmas. Vele csak egyetlen egy nemzet -mérkőzhetik meg: ez a moszkó. A tigrisimádó népnek a neve: az -«angol».</p> -<p>Irzambék herczeg most már szíve mélyéből meggyűlölte az angolt -és annál jobban megszerette az oroszt.</p> -<p>A jámbor vadfejedelemnek nem volt elég ösztöne kitalálni, hogy a -mit látott, az ugyan igaz, hanem a kik az ő országát ezzel a szép -ajándékkal ellátják, azok maguk a moszkók, a kik a tigrisvadászat -útján jutnak hozzá, hogy az Amurvidék lakóinak országában, mint -pártfogók letelepüljenek s ott befészkeljék magukat. Ők szedetik -össze az anami királyságban a tigriseket, a honnan a legszebb -példányok kerülnek az európai állatseregletekbe s ők eregetik -azokat el időről-időre a jámbor kalmukok új hazájába. <span class= -"pagenum"><a name="Page_239" id="Page_239">-239-</a></span></p> -<p>S a következő évben már láthatott Irzambek herczeg egy egész -hatalmas orosz hadi flottát az Amuron végig füstölni s hallhatta a -rézcsövek dörgését, a mikkel Muravieff az Amurról minden angol, -franczia és chinai hajót kiparancsolt.</p> -<p>Ez ugyanabban az évben történt, a melyben Oroszország a keleti -háborút megindította az ozman birodalom ellen. A moszkó ráért még -akkor is, a midőn Európa három nagyhatalmával kellett megküzdenie a -legnehezebb harczot, Ázsiának egy másik nagyhatalmától elvenni egy -egész országot. A világ figyelme most épen másfelé volt -elvonva.</p> -<p>Mert az Amur vidék nem volt a senki országa, hogy azt a Tuptsin -Láma és a Buddha isten csak úgy rövid kézből elajándékozhassák -akárkinek. Az a mandzsuk országa volt, s miután a mandzsuk mind -bementek Chinába uraknak, s az ő fejedelmeik lettek chinai -császárok, természetes, hogy elhagyott hazájuk China tartományává -lett. A szolga lett az úr s az anya lett a leány. Az Amur vidék -birtoka fölött erős harczai voltak már Oroszországnak Chinával, s -ránézve mind kedvezőtlenül ütött ki, a mandzsu harczosok meg tudtak -felelni a kozáknak. Más úton kellett hát őket megkerülni.</p> -<p>Irzambék herczeg e felfedezéstől fogva dühös ellenségük lett az -angoloknak.</p> -<p>Arra a kérdésére, hogy hol találhatók ezek a tigrisimádók? azt a -választ nyerte Tseremikofftól, hogy «mindenütt a földön». A hol -csak a moszkónak ellensége valaki, az mind angol és – -tigrisimádó.</p> -<p>A mellett annyira telebeszélte a fejét a fiatal fejedelemnek az -orosz czár hatalmával, a szent orosz birodalom dicsőségével, -Szentpétervár pompájával, hogy annak nem volt nyugta többé az apai -sátorban. Arra unszolta Talapór khánt, hogy engedje őt felmenni -Szentpétervárra, s hódolatát a törgauta nemzet nevében átadni a -hatalmas védelmezőnek. <span class="pagenum"><a name="Page_240" id= -"Page_240">-240-</a></span></p> -<p>Talapór khán erős kezű, de gyönge szívű ember volt: egyetlen -fiától nem tudott semmit megtagadni. Beleegyezett, hogy menjen hát -el a czár fővárosába s jelentse ki népe hódolatát.</p> -<p>– Ha Irzambék úgy kivánja: legyen úgy.</p> -<p>Tseremikoff azonban felvilágosítá Talapór khánt a felől, hogy -Irzambék herczeg nem beszélhet a czárral máskülönben, mint ha ő -maga is már uralkodó fejedelem, a kinek a szava egyenlő a czáréval. -Mert szemtől-szemben egy uralkodóval csak egy másik uralkodó -beszélhet, más halandónak, hasrafekve előtte, lábcsókolás és -hallgatás a dolga. Azért fölöttébb szükséges, hogy útrakelése előtt -Talapór khán Irzambek herczeget emelje magához trónra s tegye őt -uralkodó társává.</p> -<p>Talapór khán abba is beleegyezett.</p> -<p>– Ha Irzambek úgy kivánja: legyen úgy.</p> -<p>És azzal átadta a fiának a kiói-tollas süveget és a szentelt -orkindzsit, a fejedelmi investitura jelvényeül.</p> -<p>Tseremikoff még olyasmit is emlegetett, hogy jó volna Irzambék -herczegnek valami irott meghatalmazást is adni, a mivel -megjelenését és kijelentését kellőleg legitimálja.</p> -<p>Erre Talapór khán nagyot bámult Tseremikoffra.</p> -<p>– Hát chinai butorfestő vagyok-e én, hogy te neked mókus farkkal -ákombákomokat mázoljak halhártyára? Hát nem odaadtam-e fiamnak az -orkindzsit? Nem láthatja-e, a kinek szeme van, mindazokat, a mik -arra fel vannak vésve, és a mik arról lecsüggnek? Ez a ló, ökör, -teve nem azt jelenti-e, hogy az övé minden, a mi ez országban él és -mozog? az egymás mellett fekvő ember és kutya pedig azt, hogy ez a -nép neki tartozik hűséggel? A nap és a hold nem azt mondják-e, hogy -az ő dolga az uralkodás? a kard és nyíl pedig, hogy a hatalom az ő -kezében van? A repülő madár nem a szabadságot jelenti-e, a miben a -törgauta nép él? Ez a félgömb nem a fejedelmi sátor? Hát ez a -háromszög nem a Buddha girájja? <span class="pagenum"><a name= -"Page_241" id="Page_241">-241-</a></span> S vajjon tagadná-e -valaki, hogy ez a lecsüggő rézalak a jó Isten képe? S ez a másik a -négy szarvával a rossz istené, a kik mind a ketten az adott szó -megtartása fölött őrködnek? s hogy ez a lovas alak a had istene: -Dalle? ez a halat nyergelő alak a termékenység és a vízek istene? -Hát hiszen a kinek szeme és ép esze van, az jobban megértheti ebből -azt, hogy Irzambek a törgauták fejedelme, s a mit kimond, az -fejedelmi szó, mint ha én egy kaszás póknak kitépem a hat lábát, -azokat belemártom festékbe, s aztán eleresztem egy fehér lapon, s a -mit azok összerugdaltak, arra azt mondom, hogy «írás!»</p> -<p>Tseremikoff megnyugodott a khán biztosításában, s följegyzé -annak a szavait az irótárczájába.</p> -<p>Hanem most meg Talapór khánnak támadt egy nehézsége.</p> -<p>A törgauták fejedelmi tevebőr szőnyegére nem ülhet olyan férfi, -a ki még nőtelen, vagy eljegyezve nincs. Irzambek herczegnek addig, -a míg útra kelne, előbb feleséget kell keresni. S minthogy a nagy -kalmuk nemzet fejedelme holmi aprócseprő fejedelmecskék -herczegasszonyaival kháni jurtáját be nem szennyezheti, annálfogva -a feleségválasztás ránézve nagyon meg van nehezítve. Hol kapjanak -most hirtelenében számára eljegyezhető menyasszonyt, nehogy az a -szégyen érje, hogy mikor a czár ki fogja kérdezni, hány lova, hány -tevéje, hány tulka van s végül arra kerül a sor, hogy hát felesége -hány van? nagy arczpirulással azt felelje, hogy «egy sincs».</p> -<p>E fönakadásból kisegíté a férfiakat a derék Arizme.</p> -<p>– Van az én atyámnak Almun khánnak még egy leánya; az -Irzambéknek igen jó lesz!</p> -<p>– A bizony tökéletes szó. Monda rá Talapór khán. Ha Irzambek is -úgy kivánja, legyen úgy.</p> -<p>Irzambek pedig miért ne kivánta volna? Az anyja is szép asszony -volt, annak a testvére is bizonyosan szép leány lesz. <span class= -"pagenum"><a name="Page_242" id="Page_242">-242-</a></span></p> -<p>Keresztyének és mozaisták ugyan ezt rendkivüli dolognak fogják -találni, hogy egy fiú az anyja testvérét vegye nőül, de hát könnyű -nekik, mert ők az életet úgy rendezték be, hogy annak a boldogabb -fele még a halál után következik, de a szegény sivataglakó -pogánynak, a kinek a lelke halála után mókusba és marmotába -költözik, nem igen lehet az innenső világon nagyon válogatni a -jóban.</p> -<p>Talapór khán Irzambek herczeggel együtt útra kelt ipa ura a -mongol khán látogatására, s egyúttal leánynézőbe.</p> -<p>Kiséretüket képezte ezer lovas, a kikkel együtt egy pár heti -utazás után fel is találták a mongol khán fővárosát, melynek nem -volt állandó tartózkodási helye.</p> -<p>Irzambek herczeg a kiszemelt menyasszonyban minden -tökéletességet feltalált. Gyönyörű karcsú termet volt, oly eleven -és rugékony, hogy földről fel tudott ugrani a nyeregbe, s apjának a -legjobb paripáján versenyt futtatni a széllel; arczszine olyan -volt, mint mikor a finom kormos alma napsütötte oldalán keresztül -tör a tündöklő pirosság, szemei olyanok, mint a szén, a minek a -közepe még izzó parázs s fölöttük a szemöldök pár, mint két vonagló -kigyó; gyönyörű pisze orra, lihegő, táguló orrczimpákkal, -gyöngysormutogató piros ajkai s olyan hosszú sűrű haja, hogy mikor -azzal lovon nyargalt, a két karfonat, mint a korbács, verte a -paripa két oldalát hátul.</p> -<p>Hát ez a menyasszony egészen megtetszett Irzambeknek.</p> -<p>Hogy a leánynak tetszik-e Irzambek? Az nem jött kérdésbe.</p> -<p>A leány bizony azt találta mondani, hogy külömb férfi az apja, -mint a fia.</p> -<p>A leány neve volt Ain Kháne.</p> -<p>Hanem ezt a nagy szépséget nem is adták ingyen.</p> -<p>A khán tizenötezer lovat, nyolczezer ökröt és hatszáz tevét -követelt érte khalym gyanánt, a maga részéről fölajánlva -<span class="pagenum"><a name="Page_243" id= -"Page_243">-243-</a></span> a menyasszonynak hozományul tizenkét -öltöző ruhát, egy egész sátort selyem szőnyegekkel, hat persa -szőnyeget, egy teljes chinai theázó készletet, egy ezüst övet, meg -egy aranynyal hímzett tarbust; két sor kláris gyöngyöt, meg két -topáz kösöntyüt és kedvencz paripáját, a minek a szél sem ér -nyomába, s a mi a leány nélkül nem eladó.</p> -<p>Talapór khán alig tudott a menyasszonyi dijból valamit lealkudni -s még egy veresréz bálványt a hozományhoz kicsikarni, a mongol khán -nagyon rátartó volt a leányával. Azt mondta, hogy többen is kérik. -Buddhára esküdött, hogy dzungár szultán Khúz még nagyobb díjat -igért Ain Kháneért; s csak azért adja inkább Talapór khán fiának, -mert az apja régi vásárlója.</p> -<p>Ezzel megkötötték az alkut, Irzambek herczeg megtartotta az -eljegyzést a szép Ain Khánéval, a minek a szertartása az, hogy mind -a ketten lóra ülnek, a menyasszony ölében van egy kis kecskegidó, a -vőlegénynek azt kell tőle elragadni. Irzambeknek sikerült a -kecskegidó elrablása s ezzel bekövetkezett a jegyváltás. A szép Ain -Kháne egy pompás, aranynyal hímzett övet adott Irzambeknek; ez -pedig a maga részéről egy gyönyörű chinai gyöngyös fátyolt a -menyasszonyának, a mit a majmatsuni bazárban száz tevebőrön vett -meg Zikohór khán, az öreg apja. S ezzel megegyeztek, hogy mihelyt -Irzambek hazakerül Szentpétervárról, azonnal megülik a menyegzőt, -fejedelmekhez illő pompával és fényűzéssel.</p> -<p>Az eljegyzés után rögtön útnak indult Irzambek herczeg, -elválhatatlan Tseremikoffjával, s nagy kozák kisérettel a tündéri -Szentpétervár felé, biztosítva az apját, hogy onnan minden -bizonnyal olyan szép piros palástot fog haza hozni, és mellé akkora -arany rendcsillagot, mint a minőkkel a dzungár szultán Khúz khán -dicsekedik.</p> -<p>Mert Khúz szultán is egyike azoknak a felkent főknek, -<span class="pagenum"><a name="Page_244" id= -"Page_244">-244-</a></span> a kik a hatalmas éjszaki kolossz -árnyékában kerestek oltalmat, szomszédaik ellen. Ezért kapta azután -jutalmul a fentemlített gárderobot.</p> -<p>Khúz szultán nyalka legény volt, kivált ha a piros palástot -föltette s az aranycsillagkeresztet a nyakába akasztotta. Így -mutatta be magát a mongol khán előtt, mikor a szép Ain Kháne -kezéért először esdekelt. Ekkor, mint tudjuk, kosarat kapott.</p> -<p>Azonban Irzambek herczeg alig pihenhetett még meg -Szentpétervárott, a midőn Khúz szultán násznagyai újra megjelentek -Almun khán előtt, a megujított menyasszonyi díjfelajánlást -megtoldva még ötezer ezüst rubellel.</p> -<p>Honnan vette Khúz szultán ezt a sok rubelt? ezt vége felé majd -kitaláljuk; Almun khán fülében azonban ez igen kellemes csengésü -hang volt; mert a sátorozó fejedelmeknél a kivert pénz ritka -madár.</p> -<p>Almun khán tehát «megrágta a szijat», a mi napkeleti -virágnyelven annyit tesz, hogy megtörte az adott szavát s -visszaküldte Talapór khánnak az eljegyzési gyöngyös fátyolt, -megizenve neki, hogy a leányát mégis csak inkább Khúz szultánnak -adja feleségül; mert ez egy láda rubelt is hoz, s azonkivül másfél -annyi ökröt, lovat s egyéb marhát, mint a mennyiben Irzambek -herczeggel megalkudtak.</p> -<p>Erre a goromba hitszegésre Talapór khán csak annyit felelt, hogy -«jól van».</p> -<p>Csendes természetű ember volt: sót lehetett a hátán vágni, hanem -aztán, mikor egyszer a türelmének az olaja kifogyott, akkor -egyszerre úgy szétrugott maga körül, hogy mindent levert, a mi -útjában állt.</p> -<p>Nem szólt semmit, csak kikereste a legjobb tiz paripáját s -kiválogatta a vitézei között a legjobb ezer lovast s aztán a -feleségének azt mondta, hogy elmegy dzsiggetájt vadászni.</p> -<p>Oda pedig nem ment, hanem neki indult egyenesen Almun khán -fővárosának a sivatagokon és rengetegeken keresztül. <span class= -"pagenum"><a name="Page_245" id="Page_245">-245-</a></span></p> -<p>Úgy rendezte el az útját pedig, hogy százat-százat a lovas -vitézei közül imitt-amott hátrahagyott, erdőkben, -sziklaszorosoknál, sebes folyamok átjárói előtt, sűrű -nádasokban.</p> -<p>Az utolsó százat az Urtán tó egy félszigetére rejté el, s azután -egy maga, minden csatlós, szolga nélkül, elindult Almun khán -tanyáját felkeresni.</p> -<p>Az épen akkor ülte javában leánya menyegzőjét Khúz szultánnal, s -nagy volt az ünnepi pompa az egész sátorvárosban.</p> -<p>Khúz szultánnal azonban időközben valami kellemetlenség történt. -Ő tudniillik, mint igazi jó államgazda és takarékos fejedelem, úgy -gondolkozott, hogy a menyasszonyi hozományul fölajánlott nagy -mennyiségü lábas jószágoktól kár volna a saját országát -megfosztani, mikor az másutt is megszerezhető. Egy éjjel -összeszedett nehány ezer vakmerő ficzkót s azokkal beütött a -szomszéd Batyúr szultán birodalmába.</p> -<p>Az ilyen éjjeli rablóhadjáratot «barantá»-nak hijják. A -sivataglakóknak ez egy nemes mulatságuk, s egyúttal tisztességes -keresetmódjuk. A szomszédtól elhajtanak hevenyében tiz-huszezer -lábas marhát, s a ki ellentáll, azt lekaszabolják; asszonyt, -gyermeket, ha megkaphatnak, azt is elviszik.</p> -<p>Tehát Khúz szultán is egy ilyen nagyszerű barantát rendezett, s -azt saját maga vezette, mely alkalommal hadvezéri tehetségeinek -teljes érvényt is szerzett, a mennyiben sikerült elhajtania Batyúr -szultánnak tizenkétezer lovát és hatezer ökrét, de annyiban mégis ő -maradt a vesztes, hogy otthagyott a csatatéren valamit, a mit nem -adott volna a világ minden lováért. A csata hevében tudniillik -valami bolond kirgiz levágta Khúz szultánnak az orrát.</p> -<p>Most azután mehetett orr nélkül a lakodalomra.</p> -<p>Ez nagy boszuság volt.</p> -<p>Khúz szultán azt gondolta ki, hogy a kapott csillagkeresztet -<span class="pagenum"><a name="Page_246" id= -"Page_246">-246-</a></span> a süvegére akasztja ezentúl zsinórra -kötve, úgy, hogy annak az arany fityegője épen ezt a hiányzó -arczrészt takarta el, a mi egészen helyreütötte a dolgot; úgy, hogy -rangjához illő pompával jelenhetett meg a mongol khán udvaránál, a -hol az átadott ajándékok sokasága miatt senki sem ért rá az orra -felől tudakozódni.</p> -<p>A menyegzői hét utolsó napján érkezett meg Talapór khán s még -lehetett része a vendégségben.</p> -<p>A khánnak azt mondta idejövetele okául, hogy ő is visszaadja Ain -Khánénak a jegyül adott vőlegényi övet, s ipának az adott szót, -hogy adósai ne maradjanak egymásnak.</p> -<p>Nagyon szivesen látták, s aztán kinálták, hogy ő is igyék. Meg -is tette, versenyt ivott a khánnal és a szultánnal a savanyú -kumiszból, s az édes tűzitalból, a mit a szultán hozott -csobolyóval. Csakhogy ő azt a ravaszságot tette, hogy a míg -felséges ivótársai lelkiismeretesen a torkukba eresztették le az -italt, ő a kobak nyilását a ködmöne gallérjához illeszté, s oda -csorgatta le a drága borszeszt, úgy, hogy midőn azoknak a fejük -egészen megtelt a jó rostopsinnal, ő neki csak a két csizmaszára -lett vele csordultig. Mikor aztán amazok a világról semmit sem -tudtak többet, akkor az egyedül maradt Ain Khánét megszólítá -Talapór khán.</p> -<p>– Ain Kháne! Szebb férfi-e Khúz szultán, mint Irzambek -herczeg?</p> -<p>A leány ellökte az öléből az odaheveredett részeg vőlegény -fejét, s így szólt:</p> -<p>– Mikor orra volt is csúf volt; most pedig épen utálatos.</p> -<p>– Ha te akarod, én elszöktetlek tőle s elviszlek az én -országomba, Irzambek feleségeül.</p> -<p>– Én örömest elszöknék veled, csak szerét ejthetném; de lásd, -nagyon őriznek, soha magamra nem hagynak, Khúz szultán mindig -vigyáz rám. Jobb lett volna, ha az egyik szemét ütötték volna ki a -csatában. Nézd most is, <span class="pagenum"><a name="Page_247" -id="Page_247">-247-</a></span> pedig holt részeg, úgy alszik, hogy -az egyik hajtekercsemet a markába szorítja.</p> -<p>– Megmondom neked, mit tégy, ha rá akarod magadat szánni. Ma -alkonyatkor lesz a nagy szertartás, a mikor a vőlegény a -menyasszonyát karjai közé ragadja, elfogva őt a kecskegidóval. Te -válaszd ki apádnak a legjobb paripáját, a mi nálad nélkül senkinek -sem eladó. Azután mikor a nászfuttatást megkezded, tekints szét a -rónán s a hol meglátsz egy legelésző lovat, mely egy letüzött -kopjához lesz kipányvázva s a kopja hegyére ez az én süvegem -feltüzve, irányozd arra felé a lovad futását. A többi azután majd -az én gondom.</p> -<p>A leány kezet adott rá, hogy úgy tesz, s aztán tovább legyezte a -jakfarkkal az alvó apát és vőlegényt; Talapór khán pedig felült a -lovára, s egyedül, a hogy jött, visszatért a pusztába.</p> -<p>Alkonyat felé, mikor gazdák és vendégek kialudták a mámort, s a -nagy dobverésre és kürtölésre fölébredtek, következett a -menyasszony átadásának szertartása, az egész mongol és dzungár -nászkiséret láttára. Lovon ült minden ember. Ain Kháne kiválasztá -legjobb paripáját, s aztán szétnézett, hogy merre van a megigért -jel?</p> -<p>Mintegy négyezer lépésnyi távolban legelészett egy paripa a -felsüvegezett kopjához pányvázva.</p> -<p>Ain Kháne arra felé irányozta futtatását. Csak a szokásos egérút -volt adva a menyasszonynak a vőlegénye előtt, a ki szintén bizott a -maga paripájában.</p> -<p>De Ain Kháne nem engedte magát elfogatni, kezébe kapta a -hajfonadékát s ostor helyett azzal vágta a lovát, hogy gyorsabban -rohanjon, s még a kecskegidót is eldobta magától, hogy azzal is -kevesebb teher legyen a paripán. Mikor aztán a kipányvázott paripa -közelébe értek, egyszerre kiugrott a pusztai rekettyebokrok közül -Talapór khán, felszökött a lovára, szembe került Khúz szultánnak s -a fejszéje fokával olyat mért neki egyet a nyakszirtjére, hogy az -csak lefordult a lováról. <span class="pagenum"><a name="Page_248" -id="Page_248">-248-</a></span></p> -<p>– Most aztán előre!</p> -<p>A bámuló ezernyi meg tizezernyi lovas nép elszörnyedve ordított -föl e vakmerőségen.</p> -<p>Elrabolni a felséges khán legszebbik leányát, az apja -szemeláttára, a vőlegénye orra elől (a mi nincs is), az egész -násznép tömege közül! A drága leányt, a kinek az ára huszezer ló, -teve, ökör, meg ötezer ezüst rubel, elkapni csak úgy ingyen, minden -khalym-adás nélkül; meggyalázni, megcsúfolni Dzsingiszkán ivadékát! -ez nem történhetik meg a nap alatt.</p> -<p>Az ezernyi lovasnép mind utána rohant a szökevénynek és a -szöktetőnek. Ütötték a tám-támot, fujták a kürtöt; az egész -sivatagot fellármázták, mindenünnen lovasok ugráltak elő; egy -csoport útját is állta a menekülőknek; de Talapór khán, mint a -hadisten maga, úgy vágott közéjük, egyet fejbe, mást nyakszirten -csapott fejszéjével, a többi eloldalgott a keze ügyéből. Ez alatt -elértek az Urtán tóhoz, onnan Talapór khán kürtszavára a -félszigetről előrohant a száz kalmuk harczos, s míg azok -összeverekedtek a khánt és a menyasszonyt legközelebb érő -üldözőkkel s feltartóztatták azokat, azalatt a menekülő pár nagy -egérutat nyert előttük s végre eltakarta őket a sötét éjszaka.</p> -<p>De az éjjeli árnyak csak megnehezíték, de meg nem állíták a -szörnyű hajszát. Tovább folyt az, erdőkön, mezőkön keresztül, -meredek hegyoldalaknak fel, mély hegyárkokba alá. S míg hátuk -mögött az üldözők vad ordítása üvölté be a pusztát, köröskörül a -vésztüzek kigyuladtak a hegyormokon, fegyverbe szólítva az egész -mongol népet.</p> -<p>És Ain Kháne ennyi veszély, rémség között látta Talapór khánt -meg nem rettenve, arczczal fordulni a halállal szemközt; látta őt -útját álló ellencsapatok közé merészen bevágni, szétszórva azokat, -mint farkas a juhnyájat, látta őt futását gátoló folyamok -zuhatagaiba vakmerőn beleszöktetni, társnőjét magával rántva, s a -feje fölött átcsapó <span class="pagenum"><a name="Page_249" id= -"Page_249">-249-</a></span> hullámot korbácscsal megütni s azt a -vizet, mely csaknem megfojtá, visszaköpni az üldözőire, kik nem -mernek utána rohanni, hanem messze lekerülnek, a sekélyes gázlót -keresik, újabb egérutat nyeretve a menekülőkkel. S e vágtatás ezer -veszélyen keresztül így tart reggeltől alkonyatig s estétől -virradatig. Az üldözők rohamát fel-feltartja egy-egy újabb -segédcsapat, de az csak annyi annak, mint a tengernek a -homoktorlat. Mint a zúgó tenger jön utánuk harsogva a mongolok, -dzungárok haragos tábora s ők csak ketten vannak már, mire a nagy -homokpusztára elérnek, melyen túl a Sachalim Ula csillámlik. Itt -egy új ellenség támad eléjük szemközt. Tábor az is, tenger az is. A -homokzivatar az, a puszták réme. Az ég elsötétül, a szélfergeteg -homoktölcsérei, mint egetemelő oszlopok orsóznak végig a sivatagon; -a fövény hullámra kel, mint a háborgó tenger. A két futó e két -bőszült óriás közé jutott.</p> -<p>Melyiknek adja meg magát?</p> -<p>Egyiknek sem.</p> -<p>– Mersz-e velem jönni tovább? kérdi Talapór khán a -menyasszonyt.</p> -<p>Az a szemébe néz a férfinak s azt hiszi, hogy az egy isten.</p> -<p>– Megyek veled!</p> -<p>S Talapór khán neki vág a homokviharnak, keresztül vágtatva a -leánynyal, két közeledő homoktölcsér között: a «szél menyasszonyai» -között harmadik menyasszony. A forró homok éget, mintha tűzzápor -volna. Le kell előtte feküdni a földre. Talapór khán keblére -fekteti Ain Kháne arczát s köntösével takarja el, hogy a forró szél -meg ne fojtsa; a fövény elsirolja őket, hogy csak a férfi kevély -feje látszik ki a föld alól.</p> -<p>A vihar elvonul, Talapór khán kivonszolja a homok közül vele -eltemetett társnőjét, szájába tölti kobakjából az utolsó maradék -italt, életre támasztja; aztán a paripák után lát. Azok közül csak -egy maradt élve: Talapór <span class="pagenum"><a name="Page_250" -id="Page_250">-250-</a></span> kháné, a menyasszony paripája a -homokba fuladt. Most Talapór khán maga elé emeli a nyeregbe a -leányt s így viszi az aléltat tovább az ölében. Csendesen -haladhatnak már előre: az üldözők táborát is szétkergette a vihar. -Tisztára seperte az a láthatárt. Az utolsó mén még kitart. Kettős -terhével is elüget a Sachalim Ula partjáig. Ott nagyot iszik a -fekete vizből s aztán biztatás nélkül beleveti magát, s átkaptat -prüszkölve a tulsó partra, ott megrázkódik, térdre rogy, nagyot -nyerít, gazdája szeme közé nézve megtört szemeivel, még egyszer -csülökre kap, aztán levágja magát s kileheli nemes páráját.</p> -<p>Hazáig elhozta az urát.</p> -<p>Itt aztán már Talapór khánnak az ölébe kellett venni az elalélt -leányt s így vinni tovább.</p> -<p>És az a férfi, a ki annyi napon és éjszakán át, egyik paripáról -a másikra szökve, vágtatott úttalan országokon keresztül, harczolt, -vérben fürdött, ellenséget gázolt, agyonnyargalt lovának a husából -evett s akkor ivott, mikor a fejét elborító zuhatag megbuktatá s ez -idő alatt álomra le nem hunyta a szemeit; a rettentő roham után, -melyben elhullott mind az ezer kisérője, melyben elveszett az -utolsó két paripája is, melynek a végén az érczből alkotott hős -menyasszony maga is, mint egy bágyadt, halavány gyermek roskadt -össze, megvallva asszonylétét, ez a férfi még akkor bírt elég -testi-lelki erővel, felvenni a karjára az elrabolt menyasszonyt s -úgy vinni azt a legközelebbi emberlakig.</p> -<p>Az pedig a feleségének a sátora volt.</p> -<p>A jó Arizme, mikor megtudta, hogy férje minő útra vállalkozott, -leköltözött minden jurtájával a Sachalim Ulának a partjára, a -honnan Talapór khán visszatértét várhatta.</p> -<p>Talapór khán odafektette a karjain hozott leányt a jó Arizme -ölébe, s azt mondá neki:</p> -<p>– Ime elhoztam Ain Khánét, Irzambek aráját. Itt van.</p> -<p>A mire a jó Arizme így szólt: <span class="pagenum"><a name= -"Page_251" id="Page_251">-251-</a></span></p> -<p>– Ain Kháne már itt van; de most meg Irzambek nincs hozzá. Ma -érkezett tőle Szentpétervárról egy moszkó lovas izenettel, a kitől -visszaküldte a menyasszonyának a jegyben kapott vőlegényi övet, -Irzambek Szentpétervárott már megházasodott: elvett egy aranyhaju -herczegasszonyt, a ki szép, gazdag és hatalmas s a ki mellett több -feleséget tiltva van neki tartani.</p> -<p>Talapór khán e szóra körüldörzsölte az üstökét s azt mondá:</p> -<p>– Ha Irzambek úgy kivánta, hát legyen úgy.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>De már most mi történjék Ain Khánéval?</p> -<p>A khánleány, a kit menyegzője napján a vőlegénye keze közül, az -apja és az egész nemzet láttára elraboltak, hogy előbbi -vőlegényének juttassák, most egyszerre azzal legyen meggyalázva, -hogy ismét visszaküldjék az apjához azzal a szóval, hogy most már a -vőlegénynek nem kell a leány.</p> -<p>– Hisz az olyan országos gyalázat volna: elragadni egy khánnak a -leányát és nem adni annak egy másik khánt férjül, a mi méltó ok -lenne rá, hogy az egész mongol nemzet felkerekedjék s haddal -támadja meg a törgauta nemzetet s az ebből támadó keserves -háborúnak vége ne szakadjon addig, mig a megsértő népből egyetlen -férfi él.</p> -<p>– Mit tegyünk most? kérdé Talapór khán a jó Arizmétől, miután jó -maga hasztalan törte a fejét azon, hogy valamit kitaláljon.</p> -<p>– Én megmondom, hogy mit tégy? mondá neki a jó Arizme; vedd nőül -te magad Ain Khánét.</p> -<p>– Hogyan? Rajtad kivül még egy feleséget vegyek?</p> -<p>– Ez nálunk szokás. Apádnak, nagyapádnak mind két neje volt.</p> -<p>– De mikor én téged olyan nagyon szeretlek.</p> -<p>– Azért csak úgy fogsz szeretni. Hátha egy apának <span class= -"pagenum"><a name="Page_252" id="Page_252">-252-</a></span> több -gyermeke van, nem szereti-e valamennyit, a később szülöttért -elvesz-e a korábbszülöttől valamit az eddigi szeretetéből? Nem egy -asztalhoz ülteti-e valamennyit? Nem egyformán öleli-e meg -valamennyit? Ha két gyermeket lehet egyformán szeretni, hát két -feleséget miért ne lehetne?</p> -<p>No, képzelem, hogy erre az okoskodásra hogy kiáltana fel -elszörnyedve minden keresztyén ember, a ki ezt hallaná, (a mozaista -már ne szóljon, mert annak ott van Jákob a két feleségével, meg -szent Dávid négygyel, hogy bölcs Salamonról ne is szóljunk); pedig -hát lehet-e annál nemesebb vonás egy nő jellemében, mint mikor a -keleti nő azt a kincset, a mi a nőnek legdrágább, legféltettebb, a -férj szerelmét egy más nővel meg tudja osztani, harag, gyűlölség -nélkül; nem kever mérget a másik nő italába, a kinek mosolyától -szerelmesének arczát felvidulni látja, hanem tanítja a saját -gyermekét jó testvérnek lenni annak a másik asszonynak a -gyermekével?</p> -<p>A jó Arizme, mikor látta, hogy Talapór khán nem idegen ettől a -gondolattól, maga fogott hozzá, hogy a szép Ain Kháné szivét -megnyerje a számára. Felmagasztalta előtte Talapór khán nemes jó -tulajdonait, a miket csak egy boldog feleség tudott egy férjben -kiismerni. Annak az engedékenységét, derült kedélyét, hosszú -türelmét, józanságát, harag nemtartását, míg egészen megszeretteté -őt Ain Khánéval, s akkor aztán megkérte őt az ura számára második -feleségül.</p> -<p>Ain Kháne azt válaszolta, hogy ha a nénje megengedi, ő kész -férjhez menni Talapór khánhoz.</p> -<p>Akkor aztán ketten együtt hozzáfogtak a menyegzői öltöny -hímzéséhez, hogy hamarább meglegyen s ez idő alatt, egy himző ráma -mellett ülve mind a ketten, a jó Arizme folyton oktatta a -menyasszonyt, hogy kell viselnie magát, ha Talapór khán szeretetét -meg akarja nyerni? mik annak a szokásai? hogy szereti a kedvencz -ételeit elkészíttetni? micsoda indulatai vannak, a mik elől az -<span class="pagenum"><a name="Page_253" id= -"Page_253">-253-</a></span> asszonynak ki kell térni, hogy a -férjével meg ne utáltassa magát? S Ain Kháné figyelmes tanítvány -volt.</p> -<p>És azután Arizme egy külön jurtát készíttetett Ain Kháne -számára, a hol mint új asszony lakjék; abba átrakta legszebb selyem -szőnyegeit, prémes takaróit, chinai ládáit; még a házi istenei -közül is a leghatalmasabb rézbálványt az ő számára választotta ki. -A menyegző napján ő fésülte meg, ő fonta be a haját s mikor -megcsókolta őt és bevezette az új sátorba a menyegző éjén, a -csortában minden kakast leborított fonott kas alá, hogy meg ne -háborítsák a boldogok álmát.</p> -<p>S ettől fogva Talapór khánnak jobbról is ült egy asszony az -oldala mellett, balról is, s mind a kettő versenyezett, hogy izes -falatokat dugdosson a szájába, édes szavakat sugdosson a fülébe s -édes mosolygással nézzen a szemébe s Talapór khán épen nem érezte -magát szerencsétlennek.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Hanem hát mi közünk nekünk a pogány bálványimádók -bolondságaihoz, hogy én azokat neked úgy hegyiről-tövire -elmeséljem, kedves Kazi Mehemet?</p> -<p>Nem arról van itt most szó; hanem hogy mint jutott hozzá a -moszkó az Amur vidék birtokához.</p> -<p>Mint tudod, Ázsiában az orosz szent birodalom s a chinai mennyei -birodalom régóta határosak egymással.</p> -<p>Csakhogy az iránt nem voltak tisztában, hogy mi az a -«határ».</p> -<p>Mert voltak ugyan határköveik, csakhogy azokat, ha a chinaiak -lerakták valahová, az orosz mérnökök neki mentek, s egy-egy repülő -hadoszlop fedezete alatt messze földre belebb vitték, ott tették -le. Egy-egy ország volt a közbeeső külömbözet.</p> -<p>Eközben az történt, hogy a chinaiak valami hiábavalóság miatt -összevesztek az angolokkal és francziákkal. Azok hadsereggel jöttek -boszút állani e sérelemért. <span class="pagenum"><a name= -"Page_254" id="Page_254">-254-</a></span> Könnyű munkájuk volt. A -mandzsu hadsereg rég elveszté hajdani harczi erényeit s régi -rendszerű rossz fegyvereivel meg sem állhatott az új találmányú -hadi gépek előtt. A francziák és angolok a birodalom fővárosa előtt -álltak s csak akarniok kellett volna, a fővárossal együtt az egész -mennyei birodalom az ő hatalmukba eshetett volna.</p> -<p>A mandarinok, a császár kétségbe voltak esve.</p> -<p>Ekkor előállt a hajdani legveszélyesebb ellenség, s a most még -veszélyesebb jóbarát, az orosz birodalom követe. Ugyanaz, ki ez -évben, mint sztambuli követ magát a szultánt is meg akarta venni -husz millió rubelért. Az most megvette a chinai császárt. Még pedig -igen olcsó áron: egy kis ijedségért.</p> -<p>Mikor a császár, a mandarinok, a fővezérek, a varkocsaikat tépve -szaladgáltak kétségbeesetten, akkor odament hozzájuk a moszkó s azt -mondá:</p> -<p>– Én megszabadítlak titeket a veres haju szörnyetegektől, ha -aláírjátok, hogy az Amur balpartja legyen a határ a két birodalom -között.</p> -<p>Törődtek is ezek az Amurral akkor, mikor a «sárga folyó» volt -nekik legforróbb. Aláirták minden kivánságát. Még azt is, hogy az -orosz karavánoknak legyen egyedüli joguk Chinával a kereskedést -fentartani.</p> -<p>– De hát hol vannak a hadseregeid, a mikkel a vereshaju -gonosztevőket elűzöd? kérdezék a mandarinok a moszkótól.</p> -<p>– Elfujom én azokat a szájammal, mondá az orosz diplomata s -azzal kivitette magát hordszéken a szövetségesek táborába. Ott -elmondta a fővezéreknek, hogy a chinaiak négyszázezer harczost -tartanak Peking körül elrejtve s csak azt várják, hogy a -szövetségesek megszállják a várost, akkor minden oldalról meg -fogják őket rohanni s lemészárolják az utolsó emberig. Az orosz -követ felfedte európai barátainak csupa emberszeretetből az egész -pokoli hadi tervet – a miről a szegény chinaiak maguk egy szót sem -tudtak, s azzal úgy megrökönyíté a betörőket, <span class= -"pagenum"><a name="Page_255" id="Page_255">-255-</a></span> hogy -semmit sem tartottak tanácsosabbnak, mint békét kötni a chinai -császárral, a minek a végén ők kaptak egy kis tengerpartot, de a -közbenjáró moszkó megkapta az egész Amur vidéket, egy akkora -országot, mint az egész európai Törökország; a minek elnyerése után -már most az orosz költők a pompás magnolia-erdőkről énekelhetnek, a -mik tavaszszal lilaszin virágözönnel borítják az Amur partját s azt -mondják, hogy ez a paradicsom, ez a tejjel-mézzel folyó Kanaán – -Szibéria. És tökéletes igazuk van.</p> -<p>Csak nép kellett még a boldog Kanaánnak. Azt is meghozta a jó -sors.</p> -<p>A nyolczvanezer kalmuk család, a mi százötven év előtt elhagyta -a Volga vidékét, hogy elfusson az orosz elől, addig ment előre, míg -kilenczven délkörrel odább, az egész kerek föld egy negyed részével -távolabb megint belement Oroszországba. Félig ő húzta magához -Oroszországot, félig az húzta magához őt. Alája furta magát, mint a -vakond.</p> -<p>Csak még meg kellett hódoltatni a letelepült törgauta népet s -ezt végezte el egy pár bűbájos kék szem ott a Néwa mellett.</p> -<p>Annak a bűbájos kék szempárnak a tulajdonosnéja előkelő -herczegasszony volt Szentpétervárott, a kinek a férje magas -államhivatalt viselt.</p> -<p>A szép hölgy szenvedélyesen szeretett egy más fiatal bojárt, ki -a császári testőrségnél szolgált.</p> -<p>A fiatal szerető és az öreg férj egy napon találkozót adtak -egymásnak a Néwa szigetén s onnan a férj nem tért vissza.</p> -<p>E párbaj miatt a testőrtisztet elküldték a Csendes-oczeán -partjára, egy akkor keletkező város: Nikolajewszk kormányzójáúl -kinevezve. A szép hölgynek pedig, kinek a férjét megölte, be -kellett menni egy kolostorba.</p> -<p>Ekkor került a lámpafény elé Irzambek herczeg, a kit az orosz -birodalmi városban rendkívüli kitüntetésekkel fogadtak. -<span class="pagenum"><a name="Page_256" id= -"Page_256">-256-</a></span></p> -<p>Az mind nem hatott a nomád ifjura.</p> -<p>Egyszer aztán előhívták a kolostorból a szép varázsló kék szemek -tündérét, s tudtára adták, hogy van egy út, mely őt Nikolajewszkbe -elvezeti: ez a nászút a kalmuk fejedelemfi oldalán. Mint a kalmukok -fejedelemnője, eljuthat Nikolajewszkbe s elfoglalhatja -rezidentiáját, mely szomszédos lesz a kormányzó palotájával!</p> -<p>Mit meg nem tett ez a szerelmes asszony azért, hogy régi -kedvesét ujra föltalálhassa! Még a kalmukok eljegyzési lakomáját is -elkölté Irzambekkel, a mi pedig egy pár keresztes pók. Hisz ő maga -gonoszabb pók volt annál, a ki úgy körül tudta hálózni a gyanútlan -kalmuk herczeget, mint egy dongót, s mikor aztán megkötötte, akkor -elvitte őt magával hálója tulsó szegletébe, a mi a jégtenger -partjához volt kötve.</p> -<p>S a míg a nászút tartott, közelíteni sem engedte magához a -fejedelmi házastárst, azt mondta neki: «hitünk tiltja, hogy addig -megöleljük egymást, a míg atyád ránk nem adja az áldását!»</p> -<p>Irzambek khán sietett haza az atyja áldását megnyerni.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Talapór khán pedig azalatt ült békében a tevebőrön, egyik felől -a jó Arizmét, másik felől a szép Ain Khánét engedve vállára dülni. -Délelőtt vadászott, délután pipázott.</p> -<p>Tigrisek nem nyugtalanították a birodalmát többé. Minden aulnak -volt védelmező kozák őrsége.</p> -<p>Egyszer aztán visszaérkezett Szentpétervárról a jó -Tseremikoff.</p> -<p>Talapór khán nagyon örült, hogy ujra megláthatta a derék, jó -barátot.</p> -<p>A nemes férfiú előmutatott a khánnak egy irást, a mire nagy -veres pecsét volt ütve kétfejű sassal s azt magyarázta ki neki -ebből az irkafirkából, hogy a hatalmas czár Tseremikoffot tette meg -az Amur vidék főfelügyelőjévé, <span class="pagenum"><a name= -"Page_257" id="Page_257">-257-</a></span> ki a kháni méltóságban -megerősített Irzambek fejedelem mellett az országot rendben fogja -tartani: rendőrséget, rendes postajárást szervez, az arany és -ezüstbányákat mívelteti, a védelem költségei fejében valami kis -adófizetést is óhajt s a törgauta nép javából rendes ezredeket -szervez, a miknek szabad lesz a czár hadseregében szolgálni.</p> -<p>Talapór khán azt felelte rá, hogy «ha Irzambek úgy kivánta, hát -legyen úgy». És tovább pipázott.</p> -<p>S attól fogva a kozák szolgáltatta az igazságot a kalmuknak, s -tanította őt engedelmességre és egy helyben maradásra.</p> -<p>Rövid időn megint előkerült Tseremikoff s hozott magával egy -hosszú kabátos és magas süveges urat, a kit úgy mutatott be, mint -Dundukoff archimandritát, ki a fenséges, Volga melletti uralkodó -kalmuk fejedelemág sarja; a czár kegyelméből a solovetski zárdában -papi pályára neveltetett s most az Amur melletti kalmuk nemzet -főpapjává lett kinevezve, ki a keresztyén hitet be fogja plántálni -ez országba.</p> -<p>S azzal előmutatott egy másik írást, a melyikből megint azt -mutogatta ki, hogy Irzambek khán az egész népével együtt áttért az -egyedül üdvözítő orthodox hitre.</p> -<p>Talapór khán kiverte a pipáját s azt mondta, hogy ha Irzambek -úgy kivánta, hát legyen úgy! s azzal maga is neki vetkőzött és -meghagyta magát kereszteltetni s aztán megint megtöltötte a pipáját -s tovább pipázott.</p> -<p>Tseremikoffot aztán nem látta többet; hanem Dundukoff ott maradt -nála és igyekezett őt a felvett hit alapelveibe bevezetgetni.</p> -<p>Megmagyarázta neki, hogy a hittérítés nem megy a nélkül, hogy a -régi rézbálványok más szebb jelvényekkel ki ne cseréltessenek s a -Lámákra sincs szükség: azokat ki kell űzni a Góbi pusztára.</p> -<p>Talapór khán azt mondta rá, hogy ha Irzambek úgy kivánta, hát -legyen úgy, s azontúl a kozák tanította a kalmuknak a katechizmust. -<span class="pagenum"><a name="Page_258" id= -"Page_258">-258-</a></span></p> -<p>A törzsek vezéreinek mind nem tetszettek ezek az új dolgok; fel -is gyülekeztek Talapór khánhoz s elmentek a jurtájához s ott -pipáztak vele együtt, körülülve a tevebőrt és szürcsölgetve a -marhavérrel kövesztett téglathea finom italát, hanem szót emelni -mind nem mertek Dundukoff archimandritától, a kinek ékesen szólása -hatalmasabb gyorsaságú volt, mint a dzsiggetáj nyargalása a -pusztán. Csak úgy a szakálluk közé dohogtak, hogy nem jó dolgok -ezek!</p> -<p>Egy napon aztán, mikor Talapór khán ismét együtt ült -országnagyjaival a fejedelmi jurtában, hosszú pipaszáraikból -szopogatva az édes füstöt s pipáikat mind a középen egymáshoz -rakva; – egyfelől ott ült mellette a jó Arizme, másfelől a szép Ain -Kháné, s ha Arizme megtölté a pipáját, akkor Ain Kháne hozott rá -parazsat a tűzhelyről, gyöngéd markában rázogatva azt, hogy meg ne -égesse a tenyerét, ezért jutalmul Talapór khán a saját theás -csészéjét egyszer a jó Arizmének, másszor meg a szép Ain Khánénak -nyujtá oda szürcsölésre, – hát ekkor rátért a kényes pontra -Dundukoff archimandrita.</p> -<p>– Talapór khán! Az új hit, melyet fölvettél, tiltja neked a két -feleség-tartást.</p> -<p>– De ha az nekem jól esik, s a két asszony meg van vele -elégedve.</p> -<p>– Ez nem elég az üdvösségre. A vallás csak egy feleséget enged -elvenni.</p> -<p>– De hátha egy keresztyén ember két asszonyt talál megszeretni, -akkor mit cselekszik?</p> -<p>– Az egyiket titokban szereti, s azzal bűnt követ el, a miért, -ha pap föl nem oldja, (az pedig pénzbe kerül) a pokolra jut.</p> -<p>– Az apámnak is két felesége volt, meg a nagyapámnak is.</p> -<p>– Azok mind a pokolra jutottak.</p> -<p>– De már akkor én is megyek oda, a hol az apám, meg a nagyapám -van; mert ott jó társaságban leszek. <span class="pagenum"><a name= -"Page_259" id="Page_259">-259-</a></span></p> -<p>– De azonban a bűnös életnek még ezen a világon is meg van a -maga büntetése. Ha te két feleséget tartasz, akkor nem vagy -udvarképes. Soha meg nem jelenhetsz sem a czár, sem az ő helytartói -előtt, s feleségedet be nem mutathatod. Azonkívül a törvény előtt -is meglakolsz, mert két feleségtől származó gyermekeidet nem fogják -elismerni törvényes örököseidnek, s vagyonod holtod után a czárra -száll.</p> -<p>– Tehát hogy segítsek ezen?</p> -<p>– Az egyik feleségedet el kell bocsátanod.</p> -<p>– De hát melyiket?</p> -<p>– Azt magad határozd el. Talán az öregebbet.</p> -<p>– Hogyan? Az én drága jó Arizmémet, a ki húsz év óta takargatja -be az én lelkemet az ő meleg hűségével: az én Irzambek fiamnak az -anyját, ki gyermekemet világra hozta, tejével táplálta, szavaival -szelidítgeté; a jó tanácsadót, a ki helyettem gondolkozik, mikor az -én eszem pihen; a ki ifjusága virágával az én szivemet -megkoszorúzta; a kinek a hangját ha hallom, akkor tudom csak, hogy -otthon vagyok; a kihez hasonló áldott lélek nincs több a világon. -Dejsz az én Arizmémet el nem bocsátom.</p> -<p>S gyöngéden magához szorítá a jó asszonyt a jobb karjával.</p> -<p>– Hát akkor bocsásd el a másikat, az ifjabbat, mondá rá -Dundukoff Eleuther archimandrita.</p> -<p>– Micsoda? Az én drága Ain Khánémtől váljak-e meg, a kit -fegyverrel, harczczal ragadtam el az atyja sátorából; kiben minden -tökéletességet föltalálok, a mi a tündér és az asszony között van, -a ki mellett nekem a sivatag is paradicsom, s a ki nélkül a -paradicsom is sivatag. Ah az én Ain Khánémat én magamtól el nem -taszítom.</p> -<p>S ezzel forrón ölelé kebléhez a szép asszonyt balkarjával.</p> -<p>– Már pedig, ha a szent orosz birodalomban igazhivő <span class= -"pagenum"><a name="Page_260" id="Page_260">-260-</a></span> -fejedelmül meg akarsz maradni, vagy az egyiken, vagy a másikon túl -kell adnod. Válaszsz!</p> -<p>Talapór khánnak szájából kiesett a pipa. Megállt az esze.</p> -<p>– Mit tegyek?</p> -<p>Ekkor mind a két asszony, a kiket magához szorítva tartott, oda -sugott a fülébe valamit. Talán mind a kettő ugyanazt a szót -mondta.</p> -<p>Talapór khán szemei egyszerre kivillantak erre a szóra, -fölugrott ültéből, kiállt a tevebőr közepére. Először az egyik -öklét, azután a másik öklét lökte föl a levegőbe, lábaival -dobbantott, kirántotta öve mellől a baltáját, azt elkezdte -forgatni, tánczra kelt és dalolt hozzá: valami mélán vontatott, s -éles fölkiáltásoktól megszakgatott dalt. És arra a többi -törzsvezérek is fölugráltak: ugyanazt a tánczot kezdték járni, s -ugyanazt a dalt dalolták, – ragályos volt az, mint a szent őrjöngők -táncza, Dundukoff Eleuther maga is sápadt és reszketett, mikor azt -a tánczot látta, s azt a dalt hallá. Valami eszébe jutott -gyermekkorából, mikor még a pusztán lakott. Utoljára ő is -fölugrott, félrecsapta a püspöksüvegét, övébe dugta a palástja -végét s együtt járta testvéreivel a fegyvertánczot.</p> -<p>Kivonultak a jurtából a szabadba, e tánczot, e dalt folytatva; -az aul minden jurtájából előjöttek a férfiak, s aztán végig terjedt -az egész országon az az őrjöngés, hogy a férfiak elkezdtek -tánczolni, dalolni s baltáikat forgatni a fejük fölött.</p> -<p>A kozákok bámulták, hogy mit jelent ez?</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Irzambek khán szerencsésen megérkezett kék szemű tűndérével -Nikolajewszkbe. A kormányzó megcsókolta először őtet, azután a -feleségét.</p> -<p>A szép tündérnő megmagyarázta ezt neki. Oroszországban -<span class="pagenum"><a name="Page_261" id= -"Page_261">-261-</a></span> ez a szokás: az idegenek megcsókolják -egymás ajkát üdvözlésképen.</p> -<p>– Ejnye, de szeretnék én akkor a feleségemre nézve idegen ember -lenni! mondá Irzambek khán. Neki még nem volt szabad a hitvese -ajkait szájával érinteni, a míg az apja áldását el nem hozza.</p> -<p>De sietett is minél előbb felkeresni a Sachalim Ula vidékét, s a -törgauta népet.</p> -<p>A Sachalim Ula vidékét megtalálta; de a törgauta népet -sehol.</p> -<p>Ott voltak a lerakott obonjaik, lókoponyákból emelt emlékguláik; -de ők maguk sehol.</p> -<p>Mikép nagy apja Zikohór khán egykor, úgy vándorolt Irzambek -erdőről-erdőre, s nem talált egy élő embert, nem egy őrzött nyájat, -a buja legelőket ellepték a dzsiggetáj ménesek s azok rábámultak a -közeledőre: hát ez miféle vad?</p> -<p>Míg aztán az utilapu és a csalán elvezette őt is ahhoz az ősi -girájhoz, a miben a Tuptsin Láma lakott.</p> -<p>A Tuptsin Láma száznegyven évet számlált már, s helyéből nem -tudott megmozdulni többé. Keze, lába és feje folyvást apróra -reszketett s a hangja csupa suttogás volt.</p> -<p>A kő mellett, a melyen ült, minden reggel nőtt ki a lágy nyirkos -földből egy husos gomba, a minek «Kemma» a neve. Ezzel táplálta őt -csodamódon a föld. Csak le kellett hajolnia a lábához: ott volt az -étke.</p> -<p>Mikor Irzambek khán belépett a girájba, a Tuptsin Láma ráismert -s elkezdett mosolyogni. Kiszáradt arczán a száz redő nevetésre -torzult el.</p> -<p>– Hol van apám? Hol a törgauta nép? Kérdezé tőle nyers, -parancsoló hangon Irzambek.</p> -<p>A Tuptsin Láma reszketve, suttogva felelt.</p> -<p>– Visszamentek a pusztába, a kinek neve Sámó.</p> -<p>– És nyájaim, gúlyáim, méneseim?</p> -<p>– Azokat is magukkal vitték a pusztába, a kinek neve Sámó. -<span class="pagenum"><a name="Page_262" id= -"Page_262">-262-</a></span></p> -<p>– De hiszen hódolatot fogadtak az oroszok czárjának.</p> -<p>– Azzal együtt mentek a pusztába, a kinek neve Sámó.</p> -<p>– De hogy mertek az én akaratom ellen cselekedni? Nem vagyok-e -én a törgauta nemzet khánja?</p> -<p>E szóra felemelkedett helyéről a Tuptsin Láma s reszkető kezét -kinyujtva Irzambek felé, mint a mécs, mely a kialvásához közelg, -suttogó szavát hallható hanggá emelve, kiálta:</p> -<p>– Mi vagy te? A törgauta nemzet khánja vagy te? Majd én -megmondom neked, hogy mi vagy te, Irzambek? A nikolajewszki -kormányzó szeretőjének a férje vagy te; – az irám szarvainak -viselője vagy te; – a kutyának a farka vagy te, a kit az eb, mikor -a gazdájának hizelkedik, jobbra csóvál, balra csóvál. Ez vagy -te!</p> -<p>Azzal hanyattesett a kőre s megszünt reszketni: meghalt.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Így vesztett el az orosz birodalom egy pár szép szem epedő -ragyogása miatt egy millióra menő, békében, harczban erős népet, -annak minden lábon mozgó gazdagságával együtt.</p> -<p>Azóta folyvást igyekezik az üresen maradt paradicsomot -benépesíteni száműzött lengyelekkel, elfogott cserkeszekkel és -szabadelvű oroszokkal; de lassan megy a munka.</p> -<p>No majd ha a szerbek, románok és bolgárok is hozzájárulnak a -maguk illetékeivel, akkor gyorsabban fog menni Szibéria -benépesítése.</p> -<p class="center">Vége.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> 1836-ban még sem a -kaliforniai, sem az ausztráliai aranytelepek nem voltak -fölfedezve.</p> -<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= -"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Egy pud – 32½ -vámfont.</p> -<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= -"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Igy neveznek az -oroszok mindenféle rangbeli embert.</p> -<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href= -"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Ohitüek.</p> -<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href= -"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Több kaukázusi -utazó, orosz, német és franczia bizonyitja, hogy az Elborus -környékének ős települői latin eredetűek; még a nevek is ősrómai -hangzásúak. Sextus Pompejus idejében kerültek oda, a Nagy Pompejus -fia seregének romjaiból, a kisázsiai leveretés után, a mi könnyen -kimagyarázható a felülkerült caesarpártiak kegyetlen -üldözéséből.</p> -<p class="right">J. M.</p> -<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href= -"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> E regény -alapeszméjének igazolásaul szolgáljanak a következő adatok dr. Koch -Károly legjobb hitelű Kaukázus leírásából.</p> -<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href= -"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> A mi magyarúl -ilyenformán hangzanék szabad fordításban:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Zengd hát, Istennőm, a Pélida -Sámyl haragját,<br /></span> <span class="i0">A veszedelmest, mely -sok orosznak okozta halálát<br /></span> <span class="i0">S sok -főtiszt lelkét gyóntatlan küldte pokolra.»<br /></span></div> -</div> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_263" id= -"Page_263">-263-</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<p class="center">ELSŐ RÉSZ: RIUMIN.</p> -<ul class="TOC"> -<li><span class="roman">I.</span> Az arany szimatja <span class= -"ralign"><a href="#Page_1">1</a></span></li> -<li><span class="roman">II.</span> Mczhetisz, az Oszszet kalauz -<span class="ralign"><a href="#Page_20">20</a></span></li> -<li><span class="roman">III.</span> A duchoborczik <span class= -"ralign"><a href="#Page_28">28</a></span></li> -<li><span class="roman">IV.</span> Tamera királynő vára -<span class="ralign"><a href="#Page_37">37</a></span></li> -<li><span class="roman">V.</span> Az angyalok fiai <span class= -"ralign"><a href="#Page_51">51</a></span></li> -<li><span class="roman">VI.</span> A kaukázusi láz <span class= -"ralign"><a href="#Page_65">65</a></span></li> -<li><span class="roman">VII.</span> A kaukazusi délibáb -<span class="ralign"><a href="#Page_79">79</a></span></li> -<li><span class="roman">VIII.</span> A zúr <span class= -"ralign"><a href="#Page_87">87</a></span></li> -<li><span class="roman">IX.</span> A leánykérés <span class= -"ralign"><a href="#Page_92">92</a></span></li> -<li><span class="roman">X.</span> A vérboszú <span class= -"ralign"><a href="#Page_95">95</a></span></li> -<li><span class="roman">XI.</span> Alzahira <span class= -"ralign"><a href="#Page_100">100</a></span></li> -<li><span class="roman">XII.</span> Riuminoleg <span class= -"ralign"><a href="#Page_104">104</a></span></li> -</ul> -<p class="center">MÁSODIK RÉSZ.</p> -<ul class="TOC"> -<li><span class="roman">I.</span> A Daal-isten <span class= -"ralign"><a href="#Page_110">110</a></span></li> -<li><span class="roman">II.</span> A paradicsom <span class= -"ralign"><a href="#Page_119">119</a></span></li> -<li><span class="roman">III.</span> Leverte az az egy szó -<span class="ralign"><a href="#Page_126">126</a></span></li> -<li><span class="roman">IV.</span> A visszatérő lélek <span class= -"ralign"><a href="#Page_134">134</a></span></li> -<li><span class="roman">V.</span> Izméne <span class= -"ralign"><a href="#Page_140">140</a></span></li> -<li><span class="roman">VI.</span> A zöld-isten <span class= -"ralign"><a href="#Page_142">142</a></span></li> -<li><span class="roman">VII.</span> Uoilszász város <span class= -"ralign"><a href="#Page_147">147</a></span></li> -<li><span class="roman">VIII.</span> Ha a Szemes kiszárad -<span class="ralign"><a href="#Page_151">151</a></span></li> -</ul> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_264" id= -"Page_264">-264-</a></span></p> -<p class="center">HARMADIK RÉSZ.</p> -<ul class="TOC"> -<li><span class="roman">I.</span> Samyl fiai <span class= -"ralign"><a href="#Page_157">157</a></span></li> -<li><span class="roman">II.</span> Urgulanilla <span class= -"ralign"><a href="#Page_173">173</a></span></li> -<li><span class="roman">III.</span> Irzambek herczeg <span class= -"ralign"><a href="#Page_183">183</a></span></li> -<li><span class="roman">IV.</span> Talapor Khán <span class= -"ralign"><a href="#Page_205">205</a></span></li> -</ul> -<ul class="TOC"> -<li>NEGYEDIK RÉSZ <span class="ralign"><a href= -"#Page_225">225</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<h3>Javítások.</h3> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_126">126</a></td> -<td>lázas szvídobogás</td> -<td>lázas szívdobogás</td> -</tr> -</table> -</div> - - - - - - - -<pre> - - - - - -End of the Project Gutenberg EBook of Görög tüz, by Mór Jókai - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK GÖRÖG TÜZ *** - -***** This file should be named 62616-h.htm or 62616-h.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/2/6/1/62616/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - -Updated editions will replace the previous one--the old editions -will be renamed. - -Creating the works from public domain print editions means that no -one owns a United States copyright in these works, so the Foundation -(and you!) can copy and distribute it in the United States without -permission and without paying copyright royalties. Special rules, -set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to -copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to -protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project -Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you -charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you -do not charge anything for copies of this eBook, complying with the -rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose -such as creation of derivative works, reports, performances and -research. They may be modified and printed and given away--you may do -practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is -subject to the trademark license, especially commercial -redistribution. - - - -*** START: FULL LICENSE *** - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project -Gutenberg-tm License (available with this file or online at -http://gutenberg.org/license). - - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm -electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy -all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. -If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project -Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the -terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or -entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement -and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic -works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" -or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project -Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the -collection are in the public domain in the United States. If an -individual work is in the public domain in the United States and you are -located in the United States, we do not claim a right to prevent you from -copying, distributing, performing, displaying or creating derivative -works based on the work as long as all references to Project Gutenberg -are removed. Of course, we hope that you will support the Project -Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by -freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of -this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with -the work. You can easily comply with the terms of this agreement by -keeping this work in the same format with its attached full Project -Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in -a constant state of change. If you are outside the United States, check -the laws of your country in addition to the terms of this agreement -before downloading, copying, displaying, performing, distributing or -creating derivative works based on this work or any other Project -Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning -the copyright status of any work in any country outside the United -States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate -access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently -whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the -phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project -Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, -copied or distributed: - -This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with -almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or -re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included -with this eBook or online at www.gutenberg.org/license - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived -from the public domain (does not contain a notice indicating that it is -posted with permission of the copyright holder), the work can be copied -and distributed to anyone in the United States without paying any fees -or charges. If you are redistributing or providing access to a work -with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the -work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 -through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the -Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or -1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional -terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked -to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the -permission of the copyright holder found at the beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any -word processing or hypertext form. However, if you provide access to or -distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than -"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version -posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), -you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a -copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon -request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other -form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm -License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided -that - -- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is - owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he - has agreed to donate royalties under this paragraph to the - Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments - must be paid within 60 days following each date on which you - prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax - returns. Royalty payments should be clearly marked as such and - sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the - address specified in Section 4, "Information about donations to - the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." - -- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or - destroy all copies of the works possessed in a physical medium - and discontinue all use of and all access to other copies of - Project Gutenberg-tm works. - -- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any - money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days - of receipt of the work. - -- You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm -electronic work or group of works on different terms than are set -forth in this agreement, you must obtain permission in writing from -both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael -Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the -Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -public domain works in creating the Project Gutenberg-tm -collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic -works, and the medium on which they may be stored, may contain -"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or -corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual -property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a -computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by -your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium with -your written explanation. The person or entity that provided you with -the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a -refund. If you received the work electronically, the person or entity -providing it to you may choose to give you a second opportunity to -receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy -is also defective, you may demand a refund in writing without further -opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER -WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO -WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. -If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the -law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be -interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by -the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any -provision of this agreement shall not void the remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance -with this agreement, and any volunteers associated with the production, -promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, -harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, -that arise directly or indirectly from any of the following which you do -or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm -work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any -Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. - - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of computers -including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists -because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from -people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need, are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. -To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 -and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. - - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive -Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at -http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent -permitted by U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. -Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered -throughout numerous locations. Its business office is located at -809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email -business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact -information can be found at the Foundation's web site and official -page at http://pglaf.org - -For additional contact information: - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To -SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any -particular state visit http://pglaf.org - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. -To donate, please visit: http://pglaf.org/donate - - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic -works. - -Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm -concept of a library of electronic works that could be freely shared -with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project -Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. - - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. -unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily -keep eBooks in compliance with any particular paper edition. - - -Most people start at our Web site which has the main PG search facility: - - http://www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - - -</pre> - -</body> -</html> diff --git a/old/62616-h/images/cover.jpg b/old/62616-h/images/cover.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index faf9a0e..0000000 --- a/old/62616-h/images/cover.jpg +++ /dev/null |
