diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/62122-0.txt | 2746 | ||||
| -rw-r--r-- | old/62122-0.zip | bin | 69050 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/62122-h.zip | bin | 74034 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/62122-h/62122-h.htm | 2999 | ||||
| -rw-r--r-- | old/old/62122-0.txt | 2746 | ||||
| -rw-r--r-- | old/old/62122-h.htm | 2999 | ||||
| -rw-r--r-- | old/old/62122.txt | 2736 |
10 files changed, 17 insertions, 14226 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..09022ad --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #62122 (https://www.gutenberg.org/ebooks/62122) diff --git a/old/62122-0.txt b/old/62122-0.txt deleted file mode 100644 index dcb5c3f..0000000 --- a/old/62122-0.txt +++ /dev/null @@ -1,2746 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook, Magyar tükör, by Gyula Krúdy - - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most -other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of -the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll have -to check the laws of the country where you are located before using this ebook. - - - - -Title: Magyar tükör - - -Author: Gyula Krúdy - - - -Release Date: May 14, 2020 [eBook #62122] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - - -***START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK MAGYAR TÜKÖR*** - - -E-text prepared by Albert László from page images digitized by the -Google Books Library Project (https://books.google.com) and generously -made available by HathiTrust Digital Library (https://www.hathitrust.org/) - - - -Note: Images of the original pages are available through - HathiTrust Digital Library. See - https://hdl.handle.net/2027/inu.30000121155935 - - - - - -KRÚDY GYULA - -MAGYAR TÜKÖR - -(1921) - - - - - - -BUDAPEST -AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA -1921 - -10179. – Budapest, az Athenaeum r.-t. könyvnyomdája. - - - - -Az égett emberhez. - -Ne hajtsd búbánatnak fejed, jó magyarom; amit elvettek tőled a -hegyszorosban, ahová bekergettek a viszontagságok, balsorsok: amit -elvett a rossz szomszéd, nem veszett el, mert nem rejtheti el sehová, -mint a lopott subát, nem áshatja a föld alá, mint az orgazda a kincset, -el nem viheti helyéről, hogy túladjon rajta, mint az elkötött lovat a -vásárban… Helyén marad minden. Ott állnak a tornyok, a városok, a hidak, -ahol tegnap állottak. A temetőkből nem űzhetik ki ősi halottainkat, de -még a házakból sem eleven testvéreinket. Nem mondhatják a dicsőséges -korok harangjainak, hogy másképen konduljanak a mennybéli szentekről -elnevezett templomok felett, mint talán II. Rákóczi Ferenc alatt -kondultak; nem mondhatják az óráknak, hogy más időt mutassanak, és nem, -az elrejtett szíveknek, hogy ne érezzenek; nem fordíthatják ki a -gondolatot, az álmot, de még a szót sem, amelyre mától fogva titkon, de -halálos komolysággal tanítják a megszületendő gyermekeket; nem -tilthatják meg az imádságot, amely évről-évre lázadozóbb, hogy végül -megostromolja az eget; nem égethetik el a Károlyi Gáspár bibliájából Jób -szenvedéseit, nem semmisíthetik meg Vörösmarty verseit; nem törölhetik a -memóriákból ezer esztendő históriáját, sem a kálvinisták zsoltárait; nem -tehetnek semmit, hogy Szűz Mária elvegye pártfogását a szegény -magyaroktól; nem mondhatják, hogy Petőfi meghalt, és nem kelhetnek -versenyre a magyar kultúrával, amely bizonyosan fokozott mértékben, -minden erők megfeszítésével, minden gyümölcsöző energia felhasználásával -lendül új fejlődésnek, hisz olyan szegények lettünk, hogy a tihanyi -kecskekörmöt is meg kell ezentúl becsülnünk. - -Nem lesznek ágyúink, nem maradnak fegyvereink, se gazdag bányáink, -szövőgépeink, fürészmalmaink, aranyzúzót hajtó hegyi folyóink, sem -merengő várromjaink, piros háztetős felvidékeink, karácsonyfaerdőink, a -határszél felé kanyargó fehér országutaink, – de velünk a lelkünk, a -magyarok lelke, amelynek nincsen új országhatára, új vámsorompója, mert -az elmegy a fináncok orra előtt a széllel, amely a magyar nevű virágok -és fák hímporát is hátán hordja egyik határból a másikba; velünk a -költészetünk, amely a folyók habjainak sarkantyúpengésével szökik át az -idegen vámosok hídjai alatt; velünk a jövendő, amely ott ragyog -ugyanazon csillagsugárban, amelyet a kecskeméti pusztákon és az erdélyi -havasok között egyformán látunk. Velünk az Istenbe vetett bizodalom, -hogy zengő nyelvünket tündérek szőtték, nagyszakállú táltosok énekelték, -kobzosok pengették, Tisza selyemvize susogta, Kárpát mennydörögte, -tatár-török nem bírta, magyar költő kis mécsvilágánál imádkozva -idézgette, mint az aranyvarázsló az ő szellemeit. Ezt a nyelvet nem -tanulhatja meg más igazi kottáján, csak aki itt született. Ezt a nyelvet -nem felejtheti el, aki benne nevelkedett, bár kezét-lábát bilincsbe -verik. - -Ne hajtsd búbánatnak fejed, jó magyarom, hiszen amit elvettek tőlünk, -miénk marad. Nagy a lopott süveg a szomszéd fején, nem viselheti még -éjszaka sem. - -Csak egy kőhajításnyira leszünk testvéreinktől és mindig hallják a -hangunkat, a szívünk dobogását, a lélegzetvételünket, amint a tömlöc -falán át mi is mindvégig halljuk az ő sóhajtásukat. Mintha a rabbá tett -hitvest akarnák kényszeríteni, hogy felejtse el az ő hites jó urát. -Mintha a gyermekkel akarnák elhitetni, hogy édesanyja nem szereti őt. -Mintha az egy tőről fakadt virágoknak mondanák, hogy ne érezzék egymást. -Mintha a Göncölszekeréből szednék ki a csillagokat és azt mondanák -nekik, hogy többé nem tartoznak egymáshoz. - -* - -Most legalább látjuk, hogy mik voltunk, kik voltunk, amíg a magunk urai -voltunk Szűz Mária palástja védelmében. Most látjuk, hogy nem becsültük -meg magunkat, mostohák voltunk hegyvidéki, messze élő testvéreinkhez, -nem hallgattunk a furulyaszóra, amely vérszerint való hűséggel hangzott -a Kárpátról, a Királyhágóról, nem is nagyon tudtuk, hogy kik laknak ott, -ahol a bércek kezdődnek… - -Most látjuk ellutrizott, a sors kockájára dobott boldog gazdagságunkat, -koldusbotra juttatott szépszámú, derék családunkat, lefitymált -határszéli rokonságunkat, adófizető alanynak taksált messzi -atyafiságunkat. Most sírunk Kartágó romjain, a veszendő, elárvult -Magyarország felett, amikor az ország négy tája felől temetésre szólnak -a harangok. A latrok osztoznak a megfeszített köpenyegén. - -* - -A lelkiismeret furdaló hangján át azonban még mást is hallhat a leégett -magyar. Elszerencsétlenedett, félárvaságra jutott gyermekei között tán -észreveszi most a legreményteljesebbet, akinek tegnap még hamupipőke -módjára sarokban volt a helye. Észreveheti, hogy minden gazdagság, nagy -hatalom, önérzet mulandó, csak a kultúra örök. A kultúrát nem bírhatja -le még a háború sárkánya sem. A kultúra nem éghet el, mint a vetés; -főnixmadárként megszépülve, megnemesedve menekül meg a tűzvészből. A -nincstelen országnak azért nem kell koldusbotot venni a kezébe, mert -maradt kultúrája, amely ezentúl pótolja bányáit és várait. A javaitól, -kincseitől megfosztott nemzet új hódításait a szorgalmasan percegő -írótollakra is bízhatja. Az irodalom, a tudomány, a költészet és a -művészet az, ami ezentúl a nem csüggedt magyarság sorsmotorja lehet. -Ezek a lenézett élesfogú egérkék szabadítják ki talán bilincseiből az -oroszlánt. A közömbös vállvonogatás, amelyben eddig a nemzeti -irodalomnak része volt, most majd csendes csodálkozássá áhít. A kis -betűk átmennek, mint a fecskerajok a tömlöcfalakon, a dalok átszökdösnek -a fellegekkel a hegyhátakon, az új légátusok pedig kifúrt -vándorbotjaikban viszik tova a magyar tudományt. Emelhetnek falakat az -egykori és mostani Magyarország közé az idegen kezek: a delizsáncok -megtalálják a gázlókat a folyókon, a vándorlegények átúsznak a vizen a -csillagtalan éjszakán, erdők, hágók, ormok medvejárt ösvényein viszik a -tarisznyákban az új csittvári krónikákat, az új dalokat és új -tudományokat, amelyeket az anyaország küldözget rabgyermekeinek. - - - - -Ének a végekről. - -Hallottátok már a felvidéki harangokat? - -Milyen másképen szólnak a harangok a Felvidéken, mint az Alföldön! -Középkorias csengésükben történelmi zenekarok szólalnak meg, -kifinomodott hangjukra mindenféle látományok tűnnek fel szemeink előtt, -az ó-tornyok körül eszünkbe jutnak hazánk históriájából való jelenetek; -minden harangütés egy varázsló szó, amely csengve, zengve, énekelve mond -el borongó századokból való történeteket. Az ember egyszerre közelebb -érzi magát nemzeti históriájához, mikor a felvidéki városok harangjait -hallja: ősei is ugyanezen harangokat hallották, midőn az akkor még új -kockaköveken a templom felé lépegettek, keresztet vetettek, -felfohászkodtak és ugyanezen harangok gyönyörű zenéje mellett elvonultak -a város falai közül, hogy itt hagyják nekünk izgalmas vagy szomorú -történetüket, egy nevet vagy egy évszámot a múlt időkből. – Ha sohasem -jutna eszünkbe drágalátos történelmi multunk: a felvidéki harangok -szavára megelevenedik minden iskolai olvasmány, regény, tanultság, amit -hazánk történelméből szívünkbe zártunk. A harangöntők tán több ezüstöt -és aranyat kevertek a rézhez, mikor ezeket a harangokat öntötték. Vagy -talán az ősök lelke, fohászkodása, sóhajtása, öröme belévegyült a -harangok hangjába, mint egy örökös visszhang? Bármint múlik az idő, a -felvidéki harangok mindig a magyar középkorról beszélnek, mert akkor -tanulták meg az első hangot, amelyet kiejtettek. - -Az érc-zászlók a toronytetőn pontosan mutatják a hegyekből fujdogáló -szelek irányát, a városházán a pecsétes levelek megmondják, hogy ki a -király Magyarországon, a városi zenekar, amely néhol bányászok -társaságából, máshol zenekedvelő polgárokból alakul: minden ünnepélyes -alkalommal elfujja a Himnuszt vagy a Rákóczit, olyan meghatottsággal, -mintha az egykori magyar királyság mind a négy folyama mellől Késmárkra -irányodna minden figyelem: mily zenedarabokat játszik Szent István -napján a tűzoltózenekar? - -Takácsok szövőgépe kattog a téli délután kékségébe borult házikókból, -amely szövőszékeken egykor Krisztus urunk ingecskéjét szőtték, hogy -örökké az tartson s együtt növekedjen a gyermekkel… Aranymívesek, -régiségkereskedők, hímzéssel foglalkozó iparosok maradtak itt a -középkorból, akik oly szerelmesei mesterségüknek, mint messzi őseik, -akik a két királyságban (a lengyelben is) megbecsültették a szepességi -ipart. A fensíkon, amelyet a Tátra merőlegesen határol, mint valami -operai díszlet: furmányosok nyargalnak a gránic felé tokaji borral, -bélai borovicskával, vászonnal és felpirul az arcuk a meghatottságtól, -ha magyar nyelven szól hozzájuk az utazó. Ez az a táj, az egykori -szepesi grófság, ahol a lakosok mélyen megemelintették a kalapjukat a -magyar szó előtt. Mintha szegény leány ment volna dúsgazdag emberhez: -olyan büszkék voltak hatalmas urukra, Magyarországra a Poprád partjain. -A késmárki tornyok csengő, csilingelő, az örökös szélben foszladozott -melódiájú harangszava, óraütése a pergő magyar történelem számára -jelezte az elmúló órákat, esztendőket, – mintha a közelben állottak -volna a krónikások, akik minden alkalommal feljegyzik a Szepesség -hűségét a gyönyörű Magyarország iránt. Szegény lány volt ő, akinek -ártatlansága és hűsége a hozománya. - -E hegyes háztetők alatt, vasrácsos ablakok körül, döngő kapuboltozatok -mögött olyan magyarok laknak, akik életük büszkeségét, létezésük -pompáját, szívdobogásuknak egészségességét, lelküknek minden reménységét -abba a hitükbe vetették, hogy van valahol egy igen hatalmas, -mindenekfölött való magyar állam, amely dicsőséges kezével sujthat és -felemelhet. A hivatalnok-ünnepeket itt oly pontosan megtartották, mintha -a mindenkori kormányelnök aggodalmasan várná a jelentést a késmárkiak -viselkedéséről, a március tizenötödiki nap csaknem olyan ünnepnek -számított, mint a karácsony, mindenki a legjobb ruháját öltötte magára a -koronázás évfordulóján és a városi notabilitások ősz vagy kopasz -fejükkel megindultan bólongattak, mikor a polgármester a Méze-kertben -(rossz idő esetén a két kövér asszonyok vendégfogadójában) poharát -Ferenc Józsefre emelte. A városháza tanácstermében Ferenc József képe -uralkodott talpig olajban, piros huszárnadrágban és mielőtt a havasi -legelők bérbeadásáról határoztak volna a lojális szenátorok, talán -némelyiknek megfordult a fejében, hogy mit szólna a tanácsi határozathoz -őfelsége. - -Ebben a városban minden utcakő, minden cégtábla a boltok fölött, minden -hang a piarcon vagy a gyülekezetben arról beszélt, hogy a leghatalmasabb -nemzet a világon a magyar, amelyhez tartozni dicsőséges és jövedelmező -állapot. A romjaiban andalgó Thököly-vár mögött alföldi diákok tanulták -a leckét, a hársfaleveles promenádon karöltve sétálgató -_cipcer_-kisasszonyok tüntetőleg és hangosan fitogtatták a magyar szót, -a kis vasúti állomáson az esti vonat beérkezésekor korzózó hölgyek (a -városban egyetlen aszfalttal borított területen), amíg ropogva sétáltak, -magyar dalokat dúdolgattak, hogy a szárnyvonal masinisztája szívesen -időzött a késmárki állomáson. Csak messze, a külső utcákban maradt meg -egy-egy tábla, amely német szóval emlékezetben tartotta az utca régi -nevét, kérkedve, büszkén magyarul beszélt itt mindenki, ha a bérkocsisok -idegeneket hoztak az állomásról, a tánciskolában nemzeti öltözetben -jelentek meg a legjobb táncosnők, az öreg boltosok szégyenkezve hívták -elő fiukat vagy lányukat, ha a vevő magyarul szólalt meg. Még a városi -dobos is magyarul proklamálta mondanivalóit a külső telkeken és csak -suttyomban mondogatta el az öreg tótoknak anyanyelvükön a proklamáció -tartalmát. - -És a líceumban keménykötésű, soviniszta, többnyire függetlenségi érzelmű -professzorok nevelték az ifjúságot, mintha megbizatásukat még Rákóczi -Ferenctől vagy legalább is Kossuth Lajostól nyerték volna az ifjú szívek -felvilágosítására. Sehol Magyarországon nem szavalták bensőségesebb -meggyőződéssel Vörösmarty és Petőfi költeményeit, mint a líceum -önképzőkörében. Csak emlékezzetek, alföldi magyarok, kik néhány ifjú -esztendőtöket Késmárkon vagy más szepességi iskolában töltöttétek, mily -rajongása és földöntúli tisztelete volt itt a magyarságnak. Nemzetet a -végeken még nem imádtak úgy magyar hozzátartozói, mint itt, hideg, -hosszútelű, havas északon imádták a magyarságot szerény, félig-meddig -mostoha fiai, a szepességiek, a Kárpát fagyot és nélkülözést termő -fensíkján. Az esztendő nagyobbik felét mély csendességben élte át itt a -lakosság a fürészporral betömött ablakok mögött, félméteres hóval -borított háztetők alatt. A borzalmas kárpáti tél foga alatt megroppantak -a fenyőerdők, méteres hó borította a piarcot, a vicinális-vonat napokig -adós maradt a pesti újságokkal, idegen hétszámra nem érkezett a szép -Magyarországból e tájra, ám a diákok bálján, amelyet Vízkeresztkor -tartottak, a tűzoltó-zenekar szinte fáradhatatlanul fújta el -számtalanszor a Rákóczi-indulót, amelyre az ifjúság táncolt s az öregek -könnyes szemmel bólongattak. - -Most már a szélvész fújja a tárogatót a Thököly-vár bedőlt ablakain át. - - - - -A peleskei jegyző útján. - -Párisban nem tudják, hogy a szatmármegyei nemesség atyafiságban, vagy -legalább is komaságban van a bihariakkal, a szilágyiakkal, akiket most -elrekesztenek egymástól az új térképen? - -Bizonyosan nem tudják Párisban, hogy itt egy nagy darab földön egy -magyar család lakik (a híres köznemesség maradékai), mert ha tudják, -máshol állították volna fel a határt. A mostani határ annyira nem -számíthat, mint a falusi házak között levő garád (amelyet ezen a vidéken -sárból építenek és góréval, náddal födnek be). A garádon átbeszélget a -szomszéd, még a pipáját is odaát füstölteti, áthajlik a leány dereka, -átnyúlik a kikapós menyecske két teli karja, átpörög a vénasszony -nyelve. Csirke, tyúk átbúvik, házőrző eb itt csinálja magának az utat, -amelyen kiugrik… Hát ilyen az a határ, amelyet a magyarok és magyarok -közé vonnak kelet felé. Nem kell búsulni, hogy magja vész az atyafiságos -érzelemnek, az évszázados komaságnak, testvériségnek. Csak hadd mondják -Párisban, hogy Szilágyban, Biharban, Szatmárban ezentúl románok laknak. -Jóízűen mosolyog ezen a magyar ember, mintha adomát hallana a -Lidérc-kalendáriomból. Kund hadnagy ereszkedett erre hadaival, amikor a -tiszai nádasok Nagyváradig tartottak, tiszai csíkot fogtak a lápból -Szatmár alatt és a Nyirség, Hortobágy, ecsedi láp egy sátoralja birtoka -volt. Árpád valahol a Dunántúl ütötte fel vezéri zászlaját, a hadnagyok -a Tiszántúl a saját szakállukra és bölcsességükre kalandoztak. - -Ugyanazok a kezek emelték a nyirségi földvárat, amelyek a biharit. -Századokon át szaporodott itt a honfoglaló magyarság. Messzire nem -mehetett. Nem engedte a Tisza, a Királyhágó, ugyanazon földön legeltette -barmát, építette házát, az új királyok legfeljebb megerősítették a régi -nemesi leveleket. Itt volt a legerősebb a köznemesség az országban, mert -minden ember a honfoglalásból maradt itt. Még országgyűlést is -tartottak. Jó magyarság ez, amely megmaradott őseredeti alakjában, mint -a farkas, mely a nádasokat járja. A férfiak inkább csontosak, szívósak, -szárazak, nem igen elhízottak, mint másfelé az Alföldön. Az árvízzel, -alkotmánnyal, honfibúval való küzdelemben megszíjjasodtak az inaik. Kis -termetükkel, fekete gubájukban, magyaros bundájukban reggeltől napestig -guggolnak a rázós szekér oldalán. Gyalogszerrel is elbaktatnak nagy -messziségekbe. A nevét mind le tudja írni, mert magyar nemes. Az -udvarházakban arról beszélgetnek, hogy ősi alkotmányunk szerint minden -magyar nemes ember egyenrangú a királlyal és így az új királyválasztó -gyűlésen kikiálthatnák akár Költsey Pált királynak, de lehetne a király -tyukodi ember, de semmiesetre se kenézlői, mert az kún maradék. - -A legjobb magyarság lakik a Felső-Tiszától a Körösig, amelyet most -Romániának akarnak nevezni. A peleskei nótárius eleven alakban jár-kel -itt napjainkban is az eldugott falvakban. A magyar históriai arcok -lépten-nyomon feltünedeznek előttünk a náddal fedett házakban. -Bocskay-képű kisnemesek őgyelegnek a szatmári hetivásáron, -Rákóczi-arculatú férfiak egykedvűen nézik a tornácról a kocsin utazó -küzdelmét a kerékagyig érő sárral, az öregebb emberek az én -gyermekkoromban még fésűt viselnek a hajukban, a kántorok Arany János -pipás kántorai és „nemes, nemzetes és vitézlő“ prédikátumot vésnek a -fejfára, mert a temetőben ez a divat. Magyarság, amely századéveken át -egyetlen férfias örömét az alkotmányos harcokban, követválasztásokban -élte, ha épen nem volt háború. Magyarság, amelyben legerősebben élt a -jogérzet, amely mintha a honfoglalás óta maradt volna itt e tájon. Ezt a -magyarságot akarják elszakítani az anyaországtól, amelynek „első -foglalásból“ való földjei feltalálhatók minden határban, ahonnan a -legtöbb nemes embert mutatta ki az egykori nógrádi levéltáros, Nagy -Iván. Ahol minden ember ügyvéd, politikus születésénél fogva, amikor a -legénytoll kiütött állán. Itt akarják elhitetni a világgal, hogy -Nagy-Károlynál végződik Magyarország. (A nyirségieknek mindig -szerencséjük volt. Még a Tisza is jobban áradt a Szamos felé.) - -A köd, amely így télidőben együtt füstölög a kémények -foghagymás-füstjével: darab időre eltakarhatja előlünk az apró falvakat, -a két- meg háromszáz esztendős évszámokat a háztetők kéményein, a -történelmi redőzetű arcokat, a szép öregembereket, akik oly bölcsek és -tapasztaltak, mintha Bocskay óta élnének egyfolytában és már semmin sem -csodálkoznak, semmitől sem félnek, mert századokon át megismerhették -nemzetüket… A dér, a fagy, a hó, amely erős télen járhatatlanná teszi -errefelé az utakat, hogy a vendégszerető gazda az orrossal kénytelen -önmagát felköszönteni jóravaló vendég hiányában, majd elmúlik; -elindulhat a híres jegyző Gvadányi országútján; Bessenyei összeomlott -kuriáján nemcsak az éjféli kísértetjárásban hangzik magyar szó és a -szatmári piarcon a jézustársaságbeli atyák ismét sétálni viszik a kis -magyar fiúkat, akiket itt a legnagyobb gonddal nevelgettek. – Máskor is -volt tél, máskor is elmaradt a postakocsi, a nagy havakban hetekig élte -a maga elgondolkozó, tűnődő életét a falusi magyar, amikor bibliát vagy -Horáciust olvasott. Ez a tél talán hosszabb lesz, mint a régi telek. De -egyszer felszáll a köd a fehér nádasok felett, a lápokon kinyílik a -sokszínű flóra, a kanyargó országúton, a feszület mellett peregve elhajt -egy könnyű szekér, amelyről kis gubás ember ugrik le a hírrel: megint -csak Magyarország vagyunk… Talán mire a fecsegő nyirfák ezüst -pecsétviaszkot ütnek üvegzöld leveleikre, talán mikor a búskomoly, vén, -emberképű fűzfák a folyók partján hosszú ujjaikra finom csipkét szednek, -mire az áradó vizek elviszik az emberek rossz indulatait… a keresztútra -napraforgót ültetnek, mert ő mutatja a vegyesnyelvű vidékeken a magyar -falvakat. Az emberek megdörzsölik a szemüket: - -– Milyen rosszat álmodtunk! - - - - -A nemzet lelke északkeleten. - -Északkeleten, ahol a hegyszorosokat mutatja a térkép, amely -hegycsúcsokon át egykor a magyarok bevonultak a turulmadár után és -hegyhátról, őserdőből, történelmi völgyekből lefelé ereszkednek, míg a -tokaji Kopasz-hegy ormáról megpillantják a kanyargó Tiszát, amely oly -szeszélyesen fut a síkságon, mint hullámai között a jókedvű magyar hal: -a kecsege, megpillantják a tiszai nádasokon túl elterülő Kanaánt, a -folyókkal négyszögekre osztott Alföldet… északkeleten, az ázsiai úton -rabságba vetett testvéreink várják a szabadulást. Sátoraljaújhelyen túl -lakó magyarság, a békében is legszegényebb magyar sátoralja: idegen -igában nyög, mert gazdag testvérei háborút kezdtek. Mintha a -mostohagyermek fizetne az édesgyermeki adósságáért. Ungvár, Munkács, -Eperjes, Máramarossziget, amely helyek a magyar történelemnek mindig a -bánatos, veszteségteljes lapjain szerepelnek; – itt voltak „Rákóczi -földjei“, ahonnan elment minden épkézláb ember, amikor a gazda fegyvert -fogott (a vonat ma is körülbelül egy óra hosszáig iramodik népmondák, -legendák, regék tájképei között, az egykori Rákóczi-birtokon); az -eperjesi havas háztetők, a januárban hóviharos piarc, az öreg templom -már látták Karaffát, de látták a branyiszkói csatába farsangi bálból -hadrakelő honvédtiszteket; a galíciai piócák ennek a szegény népnek -sovány lábszáraiba kapaszkodtak először és a világháború hitregéhez -hasonlatos kárpáti harca (amikor még a nemzet lelke harcolt, hisz -területét, testét védelmezte 1914 borzalmas telén Duklánál és a többi -hegyszorosoknál), ezen a tájon gázolta még inkább a szegénységbe a -földhöz ragadt népet, – szinte a történelem könyvébe kell felírni, ha -egy falusi gazda disznót ölhetett ezen a télen… Ungvár, Munkács, -Eperjes, Máramarossziget: a magyarság történelmi kálváriájának -imádkozó-lépcsői. Talán most jutottak a krisztusi kálvária legutolsó -stációjához, midőn az történik velük, ami ezer esztendő előtt sohasem, -végleg elszakítani akarják a nemzet lelkét a nemzet testétől, középkori -kegyetlenséggel és eszeveszett hatalmi erőszakkal tépik ki az itteni -magyarok szívét a gyűlölet tüzes harapófogóival, mintha Karaffa -ítélkezne napjainkban is az eperjesi piarcon, Giskra hordóvárai -rejtőzködnének a hegyi utak mellett… de nincs többé Mátyás, akit -várhatnának. - -Északkeleten, ahol az őserdőkben az ezeresztendős fáknak az alkonyi -homályban olyan alakjuk van, mintha fiatalkorukban megcsodáltak volna -(terhes ifjú asszony módjára) egy medvére vadászó Árpád-királyt, akinek -arca a fa kérgébe vésődött, napjainkban is irtja a fát a rutén, de -visszhangos fejszecsapásai többé nem vonják szemeink elé a történelmi -képeket, amikor a honfoglaló magyaroknak, a kétkerekű szekereknek, -táltosok fehér lovának, ázsiai, hosszúfarkú lovakon érkező hét -sátoraljának vágták az utat ezek a fejszék… - -Északkeleten, ahol a Tisza forrásai úgy buggyantak ki a hegyekből, mint -a gazdag, vérbőséges magyarságnak vérhullámai, amelyek kelettől délig -megtermékenyítik azoknak a földjeit, akik egykor a Tisza futását, -vakmerő zuhanását követték itt a hegyek között, hogy Tokajnál végre -ráeszméljenek a jóslat ígéretföldjére… északkeleten a hegyoldalról -legördülő tutaj sápadtarcú menekülő magyarokat hoz a borús éjjeleken, a -harsogó jégtorlaszok között, akiknek panaszos szava úgy hangzik, mint -valamely históriai monda. Néhány hónap előtt is jöttek közénk magyarok, -akik a hidegedő Tiszán csónakon vagy úszva keltek át, – Zabolch vezér -átkelő helyén, Kenézlőnél mutatta az áradat a sűrű éjszakában az utat a -megmaradott Magyarország felé, – ámde most, jégzajláskor, csak a tutaj -tud eligazodni a magyar terület felé, a tokaji vashíd alá. - -Északkeleten, ahol egykor Ungvár fénylő lámpásai, -Gyöngyössy-társaságbeli írói, a máramarosszigeti nemzeti színművészet -vándorapostolai, ősnemes birtokos urak ismeretségei vidámították az -utazást; ahol a pesti délutáni gyorsvonat éjfélkor elérte az -országhatárt, az állomásokon medve-vadász bundákban várták a vonatot -Andrássyak, Majláthok és a perbenyiki vadászatokon oly meghatottsággal -emlegették a messze elterülő Magyarországot, mint Széchenyi és -Wesselényi korszakában emlékeztek meg a magyar Hazáról; ahol a falvak -bocskoros népe kiegyenesítette munkától meggörnyedt derekát, ha -_magyarnak_ nevezte őt a szolgabíró, adóvégrehajtó, csendőr, akivel -dolga volt ebből a tündéri, gyönyörű, hatalmas Magyarországból; ahol a -városok úgy fénylettek, mint egy-egy kis Budapest, a pesti műveltség, -divat, irodalom, művészet a fáradt határszéli vonaton úgy érkezett -idáig, mint akár az indiai gyarmatokra a londoni parfőm; ahol még -állanak a multszázadbeli úri magyarság kastélyai, udvarházai, amelyekben -pirosba és aranyba köttetik a modern magyar könyveket, mint egykor őseik -Kisfaludy Regéit, a kassai vagy eperjesi zárdákban nevelt kisasszonyok -egy sohasem látható magyar költőért rajonganak, a pesti szépirodalmi -ujságot (a Nyugatot) egykor lovasemberrel küldték egyik faluból a -másikba, feldobogott a szívük, ha egy nevezetesebb magyar politikus -mondta el beszédét a városi piarcon; ahol a nemzet lelke úgy értelmezte -a magyar állameszme fogalmát, mintha még mindig Árpád-királyok -parancsolnának Budán, vagy legalább is felsővadászi Rákóczi Ferenc -függesztené alá a munkácsi várból mélabús tekintetét beláthatatlan -birtokaira. - -Északkeleten: a nemzet lelke lakott. A fenyőóriásoktól őrzött -tölgyerdőkben a hitrege csodaszarvasa nyargalt holdfényes éjjeleken, az -ungvári pincék kormos falára bujdosó kurucok neve volt felírva, az -„unghi berkek“ az idegen hatalom elől „rejtezkedő magyarokat“ takarnak -és még a szél sem árulja el őket, a máramarosi magyar gyémánt fénylett -az emberek tekintetében, ha Magyarországról beszéltek és a magyar -hatóság fülön fogta az orosz agitátorokat, ha átszökdöstek a határon. -Kérdezzétek meg őket akár napjainkban is, a mostoha magyar uralom után, -amely vándorbotot nyomott a kivándorlók kezébe: magyarok akarnak maradni -vagy egyebek? – Én tudom, hogy ez az országrész felordítana, mint a -megsebzett medve a rengetegben. Magyar, magyar akar itt lenni mindenki. - -Ha járnak kísértetek, akkor ez az északkeleti Magyarország éjfélenkint -telve van a visszajáró nemzeti lélek búskomoly, soha el nem felejthető -kísérteteivel. A hósapkás hegycsúcsok a viharzó széllel átkiabálják -egymásnak, hogy mi újság Magyarországon, mint a pásztorkürtök -felelgetnek a havasi legelőkön. - - - - -Tiszántúl. - -A vadludak már kelet felé szállnak, mind hosszabbodik a nap járása az -égboltozaton, egyik határból a másikba ér az a láthatatlan kis dobos, -aki vidám szóval szerte hirdeti, hogy mától fogva szabad megszólalni az -énekes madaraknak a magyar népmesékből való hangjaikon, a füzesből -átfüttyenteneki a szőke folyón túlra, az ákácosba, a fekete földről a -homokra; lehelet-finom ágú nyirfáknak, meglapuló, ijedt dűlőutaknak, -elnémult, elcsodálkozott tanyaházaknak, alig látható árnyékú tornyoknak, -(mint a határ csőszeinek,) ámult szélmalmoknak, az iménti tél -búvában-bajában elkeseredett mezőknek, szótalan hidaknak, elbujdosott -tekintetű, elásott kedvű magyaroknak mondja meg a folyón áthangzó -kurjantás, hogy szabad már a madár magyar füttye a rekettyésben, költhet -a ruca a kenézlői nádasokban, karéjba fogózhatnak a gyerekek a pázsiton, -hogy ősi tavaszi dalainkat énekeljék, sujtásos magyar szóval káromkodhat -a télből ébredező öreg ember a nádasház eresze alatt, kiáshatja a föld -alól áldott járású ekéjét, boronáját gazda; kimerészkedhetik a mezőre -Szűz Mária leánya, a magyar menyecske, megszólalhat a Rákóczi-harang, -feldoboghat a szív a magyar zsoltárban, mutathatja a másnapi szép időt -az esti felhő, által mehet a Tiszán holló a fiához, mátkájához a -jegybenjáró, anya a lányához, mézeskalácsos a tavaszi vásárra, -gyantázhat a faluvégi cigány olyan nótákhoz, amelyek eddig tilosak -voltak; nem füttyent az őrszem golyója a hullám felett az éjszakában, -midőn a révészek halkkal megindítják a csónakot a túlsó part felé, a -tokaji vashídon kedvére sípolhat a masiniszta, amidőn az újra -viszontlátott Magyarországba átmegy… - -Az énekes madarak elzengik a tavaszi dalaikat és a tündéri furulyázást -minden teremtett lélek megtanulja egyszeri hallásra. A rejtőzködők, a -kemence mellé bújtak, a padláson üldögélők, a vermekben virrasztók, az -idegen katonák lépteire figyelő álmatlanok, az elsötétedett kedvű -hazafiak, a bátorító mesemondásban megöregedettek, a messzi idegenbe -menekültek egyszerre megértik, hogy tavaszodik a Tiszántúl hajnali -ködbe, vízi-párába borult mezőségei felett; a tétlenségre ítélt -kocsikerekek és utazási kedvek nagyot nyujtózkodva felébrednek a gonosz -varázslatból; a reggeli kiáltás bizakodva keltegeti a túlsó parton -éjszakázó révészlegényeket; a kántorok megköszörülik elnémult hangjukat -a hálaadó istentisztelethez; a mélázó szabolcsi földvárban megmozdulnak -a föld alatt rejtőzködő honfoglaló sarkantyúk, kardok, régi vasak, -magyarok találják meg őket, ha a föld szinére bátorkodnak; a délibáb a -Hortobágyon többé nem mutat ellenséges katonát a felhők között; és a -csillagok szeretettel pilongatnak alá régi pásztoraikra, kerülőikre, -fehér gúlyáikra, amelyeket újra áthajt csordásuk a nagy vizen. A tanyai -komondorok a régi hangjukat veszik elő, midőn a hold merőlegesen áll a -táj felett, a vándorlegényt magyarul szólítja meg a csendőr az -országúton, a csárdákba hangos szóval nyit be az utazó, a földesgazda -reménykedve számolhat alkonyi sétáján földjei felett, a dohányos kocsik -elindulhatnak a sáros országutakon és a papok megint prédikálhatnak -templomaikban harsogó magyar szóval a magyarság örökéletéről. A tiszai -nádasok már zöldülnek, a meggyfa és barackfa alig várja, hogy megmutassa -a napsugárnak gyönyörű hajadonságát, napról-napra későbben száll le az -esti köd a vizes mezőkre és az újhold hivogatólag mutatkozik az -égboltozaton, mintha a gazdát hívná álomba merült földjei -felébresztéséhez. A kis falusi temetőkben megmozdulnak a régi, idegen -őrjáratok elől elbujdosott kísértetek, nemzeti multunk dicsőségéről -mondanak tanítást a falusi mesterek, ismét látszik a kútágas a -kitavaszodó messzi legelőkön, hetykén durran a nyájőrző ostora, a -kovácsműhelyből messzire cseng a kalapács hangja, amint az utazók lovait -patkolják, a falusi bakter tovább kiáltja a maga százesztendős -mondanivalóját az éj csendjében és az útmester kipödrött bajusszal tart -szemlét a lerongálódott megyei utak felett. Félig elfelejtett nóták, -zugolyba húzódott kedves emberek, évfordulók és névnapok, rabságra ítélt -drágalátos hazai hangulatok és szokások térnek vissza. - -Messzi földről tér meg a régen látott testvér és a néma ölelésben -kimondhatatlan fájdalom és öröm. _(A megszállás után.)_ - - - - -Utazás Európa legszegényebb népei között. - -Európa legszegényebb népéről, az orosz-magyarokról, más nevén: -ruténekről szól ez az írás. Hívják még ezt a népet: kisorosznak is, az ő -nyelvükön ez: ruszin-nek hangzik; külföldön uher-nek _(magyarnak)_ -mondja ő magát. Neve tehát volna elég ennek a népnek, ami már jócskán -jellemzi szegénységét. A milliomos Esterházynak sohasem kellett -különösebben megjelölni magát. De az egykori szegény kurtanemes felrakta -névjegyére összes valódi s kölcsönzött predikátumait. - -A ruszin nép azonban nem hivalkodik származásával, a tudósok vitatkoznak -felette. Ő szegény megelégszik e nagy világ legkisebb címével, amely még -az egykori tisztelt címnél is kevesebb ma Európa nagyságos urai előtt: -szívesen, boldogan nevezi magát: _magyarnak_. Ez a nép büszke arra, ha -magyarnak mondják; közmondása, elragadtatása, dícsérete, ha valakire azt -mondhatja: - -– _Olyan, mint egy magyar._ - -A ruszinok földjén van legközelebb az Isten a néphez, mert messze van -tőle a „király“. - -Az Istenben való hit tartja a lelket századokon át a népben; száz évek -múlnak el s ő mindig várja a jobb esztendőt, amely bizonyosan -elkövetkezik. Addig is megelégedetten, csendben, jámboran éldegél, -mintha kiveszett volna lelkéből minden gonosz indulat a sanyargatásban. -A legszelídebb nép ez. Ábrándos, álmodozó, boldogan böjtölő. Csak meg -kell nézni egy igazi ruszinnak a jóságos szemét, indulat, dac nélküli -arcát, bárányszelíd homlokát! Ez a faj nem képes a gonoszságra. Igaz, -hogy élhetetlen, igaz, hogy gyermek még napjainkban is a megvénült, -cinikus, elkorhadt népek között, igaz, hogy a szenvedések, embertelen -nyomorúságok alázattal vonultak el felette: de épen ezért övé a _jövő_. -Ez az egészséges, szegénységében boldog, egyszerűségében bámulatosan -megelégedett nép egyszer még hallatni fog magáról. Ő annak a kisorosznak -az egyenes leszármazottja, akiről azt írja Csehov, a legnagyobb orosz -író, hogy: egykor beszélni fog róla az egész világ. Minden nemes emberi -tulajdonság megtalálható a magyar-oroszban. - -Szeretni senki sem tud úgy, mint ő. - -Hűségét századok óta kipróbálta mostohaapja, a magyar. - -Nagy bűnök, árulások, gazságok nem terhelik ennek a kis nemzetnek a -lelkiismeretét. Emelt fővel állhat a népek ítélőszéke előtt. Ő nem -bántott senkit, nem nyomorgatott, kínzott, rabolt ki szomszédot. Mindig -szegény volt és sohasem áhította a másét. Sziklás hegyeihez, komor -teleihez, fénylő folyóihoz és még fénylőbb tavaszaihoz ragaszkodott. Kis -földecskéjét a tenyerével védelmezte, mint kisdedét. Vallása ellen nem -vétett. A börtönöket alig ismerik a ruszkák tartományában. - -Lássuk közelebbről e népet, amint néha útközben megnézegettem őt régebbi -utazásaimban. - -* - -Európa árvája, Magyarország mostohagyermeke, a mai rutén vidék -földrajzilag Közép-Európa legszebb tájai közül való. Az orosz költő -(Lermontoff) a vad Kaukázusról világhírű művet írt. A mi rutén vidékünk -szépségében hasonlatos a muszka Kaukázushoz, ámde a nagyvilág keveset -tud e helyről, ahol a Tisza ered, a máramarosi só terem, ahol legzordabb -a Kárpát, hosszú, alig elviselhető a tél, aszú nyár soványkeblű földet -fonnyaszt, medve bőg a rengetegben és közel az országhatárhoz fénylő kis -város, egy második kis Budapest csillogtatja lámpásait, Ungvár nézegeti -magát az Ung folyóban. - -Ahol a Poprád elbúcsúzik Magyarországtól, hogy a régi történelemben -Gácsországnak nevezett Galíciában folytassa robogó útját: ott van a -ruténség legészakibb határa. A térkép Poprád-Remetének nevezi a -határközséget. A Kárpát itt az égbe nyúlik, sasok útja, túristák -szédülete, mindennapi járáskelése a szepesi furmányos-szekereseknek, -akik a Poprád völgyéből itt vitték ki a vásznat, bort az egykori lengyel -városokba. - -Ezen a vidéken minden utánozza a hegyek növekedését. A fenyő hosszúra -nyúlik, hogy a hegyek árnyékából néha megpillantsa a napsugarat. A -férfiak szálasak, megtermettek, mint a fenyőfa, amelyet úgy fuvaroznak, -mintha ágyút vinnének. A fenyőfa-szállító szekérnek elől van két kereke, -aztán hosszan nyúlik a fenyő szála, míg a végére ismét két kereket köt a -fuvaros. Ezek a hosszú, nyikorgó szekerek jönnek lefelé százesztendők -óta a Kárpát-hegységből. A kistermetű hegyilovak, néha még a tehénkék -is, csodálatos szorgalommal vonják a nehéz terhet. Egyik szekér követi a -másikat, mint a kalendáriumban a napok. A fenyőfavágó késő vénségéig -megmarad a mestersége mellett, hogy halála után átadja mesterségét a -fiának, aki azután ugyancsak nem tesz egyebet, mint fenyőfát szállít a -hegyekből. A hegység felett nyomtalanul múlnak az évszázadok. Az erdők -észre sem veszik, hogy az emberek fejszével vagdossák. Nyikorog a hosszú -szekér. Kidőlnek a fák, meghalnak a favágók. De mindig terem új fa és új -ember, aki a fát kivágja. - -Ha felfelé haladsz a Poprád völgyében, együtt a folyóval, _felfelé_, -számtalan faszállító szekérrel találkozhatsz a magasra kanyargó -országúton. A lovak csengői messziről jelentkeznek az útkanyarulatoknál. -Keskeny az országút. A hegyek között korán sötétedik. Nagy messziségből, -mély völgyből pislog idáig egy kis völgyi falu mécsese. Tán a gazdát -várják haza, aki elment fát vágni a hegyek közé. A lovak csengői -lassacskán közelednek, nagyokat nyikorog a kerék, amely eszi a -kocsikenőcsöt a hegyi úton. Néha még holdvilágnál is mennek, mendegélnek -a fenyőfás szekerek. A fenyőtörzsek nyugodalmasan feküsznek a kerekes -ravatalon. Bevégezték életüket fenn a hegyen, szemközt néztek ezer hideg -széllel, vadállat-kedvű viharral, álltak a felhők baljóslatú árnyékában, -villám kísérteties zengésében, halálos dermedtségében a hosszú télnek, -patakcsörgésében a tavasznak. - -A rutének fája: a fenyőfa. Ez a sudár, szépséges, délceg fa borítja a -ruszinok földjét. A völgyekben gyermekcipőben jár, bokor, cserje, -törpefenyő alakjában zöldül, míg fenn a hegyek között: a hősök viharos, -mogorva, magányos életét éli a fenyőóriás. Sötétzöld szoknyájában, -hideg, hegyes levelével, száraz gallyával, madárhangtalan sűrűségeivel, -beláthatatlan rengetegeivel végig benövi a Kárpát-hegyláncot. Kőből, -sziklából terem, gyökereit mélyen és messzire küldi, hogy táplálékát -megszerezzék a széllel vívódó koronának; mind távolabbra fut az -emberlakta vidékektől, a hegyvidék lemondó remetéje, életéről alig -tudunk, de halálában gyorsan ellobogó lángjával, piros melegével, -hirtelen tüzével mindnyájunknak jó ismerőse. Olyan hevesen szereti a -tüzet, mint a szűz a szerelmet. Tisztasága, hűvössége, magányossága -alatt vészes szenvedély lakik, olthatatlan vágya a tűz iránt. Mintha a -fenyőfában, amely a legtovább őrzi a tél halott havát, viseli a hideg -évszak dermesztő köpenyegét, a fenyőfában egy szenvedélyes szív lakna, -amely alig várja, hogy elhamvadhasson az egész életében nélkülözött -hőség karjai között. Sokszor ültem kályhámnál, amelyben vetekedve, -rohanva semmisültek meg a fenyők hasábjai. Elgondolkoztam e hideg -teremtmények tűzimádatán. Oly nagy lángot gerjesztenek, mint a szegények -szívei, amidőn egyszer rájuk süt az élet melegsége. - -Amerre a ruténeklakta vidék fekszik, mindenütt fenyők védelmezik a -hegyek csontos, köves hátát. Közöttük vonul az országút, lebátorkodnak a -falvak határáig, sötét rengetegeikben bársony-puhán őrzik meg a talajt, -az évről-évre egymásra hulló magokat, gallyakat, leveleket. A szerzetesi -csend, amely az erdőben honol, messzire visszhangozza a fejsze hangját. -Olyankor az egész erdő figyelni látszik, amint favágók kezdik munkájukat -az erdőszélen s a nagy fák panasztalanul dőlnek le a földre, amelynek -érintését azelőtt sohasem ismerték. - -Itt húzódnak a rutén vidék legészakibb részén (hol a Poprád folyó -Magyarországot elhagyja), azok a mély erdőségek, amelyek sűrűbbek a -Bakonynál, nemesebbek Svájc fáinál, dúsabbak, mint a Kaukázus kopár -hegyláncai. Bármilyen magosak itt a hegyek, a fenyő meghódítja őket. -Felkúszik ez a zöld hadsereg az áthághatatlan hegyláncokra. -Nyugodalmasan várja a nyolchónapos tél után a rövidke nyarat. Gyermekes -örömmel visszhangozza a fuvarosok csengetyűinek hangját, pedig azok az ő -elpusztítására jönnek fel a völgyekből. Boldogan lebeg el a fenyőerdők -felett a kis falucskáknak harangszava. Olyan szelíd a fenyőfa, mint az -emberek, akik ezen a tájon laknak. - -* - -A rutének földjének északi határán hírneves folyó a Poprád, amely -körülbelől a „Magos Tátrában“ ered s innen veszi azt a csodálatos -iramodást, hogy pályája legvégéig – túl Magyarország határain – mindig -_felfelé_, észak felé tud folyni. Átlép hegyeket, városokat, -vizimalmokat, mindvégig siet s úgy öleli meg az országhatárt, mintha -búcsúcsókot nyomna kedves Szepesmegyéje homlokára. - -Annyi mesélnivalója van ennek a folyónak, hogy el sem készül vele az -országhatárig. Régi kolostorok árnyában szalad el, ahol egykor szakállas -barátok, fegyveres szerzetesek szolgálták hűbéres uraikat, a lengyel -hercegeket. Kedves, színes, mesehangulatú kisvárosok mellett lappang, -ahol a háztetők pirosak, és kékek a női szemek. Juhászok egyhangú nótáit -hallgatja a hegyek között. Egy boldog kis országon szalad át, amelyben -vasorrú bábák, lenhajú lányok, jámbor menyecskék mossák ruháikat a hidak -alatt, kékkalapos Nepomuki Szent Jánosok őrködnek a városvégeken, minden -ember keresztet vet, ha megszólal a harangszó, a kísértetek sohasem -jönnek vissza a temetőkből, mert bűn nem terheli lelkiismeretüket. -Tánciskolák, haranglábak, kunyhók és temetők mellett igyekszik a Poprád -hegymászó útjában. Egy jókedvű vándorlegény ő, amely szívesen megáll -minden vendégfogadó, minden parasztház mellett, ahonnan a nép-ének -mélabús dallamai hangzanak. Kalauzolja útjukban a tollaskalapú -varázslókat, medvetáncoltatókat, szilvaárusokat, vásárosokat, akik -Lengyelországból jönnek és az egykori királyság pénzeit eldugják -tarisznyáikba. Ha pedig történelemről kezd mesélni a Poprád: Giskra cseh -rablóról, Rákóczi Ferenc nyalka kurucairól annyi mondanivalója van, hogy -napestig lehet hallgatni. Partjain hol lengyel fejedelmek, hol magyar -királyok uralkodtak. Minden város, minden falu, minden váromladék messzi -néz bele a történelem mélyeibe. Szelíd füzesekben szláv melódiáit -dúdolja a nép. A tájképek a fensíkon olyanok, mintha Oroszországból -volnának kimetszve. A názáreti szelídség ül a nép gyermekszemében. A -Poprád jóemberektől válik el, amikor végre elhagyja a határt. - -A rutén vidéknek három nagyobb városa van: Munkács (székváros), Ungvár -és Máramarossziget. A többi része falvakból áll, hol jámbor -egyszerűségben éli életét a jóravaló ruszin-nép. - -A falvak olyan egyformák, mint akár Oroszországban. - -A házak fából épültek, tetejük szalma, az egyetlen nagyobb épület a -korcsmárosé. Bibliai szegénység és megelégedettség lakik a -ruszinfalukban. Az élet mindennapiságát a vörösbetűs egyházi ünnepek -váltogatják. A ruszin hitbuzgó. Görögkatholikus vallásához híven -ragaszkodik. Papjai és tanítói ugyanolyan egyszerű emberek, mint ő maga. -A pap megfogja az eke-szarvát, a tanító éjszakára az iskolába köti -tehénkéjét s vele együttalszik. Az egyszerű kultúra hősei itt a -lelkipásztorok s a tanítómesterek. A legnagyobb eredmény, amit -elérhetnek, hogy írni meg olvasni tanítják meg a népet. Az évszázados -babonáktól, hegyvidéki népek szokásaitól, gyermekességeitől nem -térítheti el a népet semmi ékesszólás. A korcsmáról nem tudnak -lemondani. A dermesztő telek, csontigjáró hidegek, az életnek -egyhangúságai szinte természetszerűleg megkívántatják e néppel az -alkoholélvezet mámorát, melegét, felejtését. Minden tiszteletet -megérdemel az antialkoholisták bölcs prédikációja, de a ruszinnépnek is -igaza van, amikor nem tud lemondani az alkoholról. Adjatok más hazát -ennek a népnek, ahol véres verejték, végsőkig feszített testi munka -nélkül is megtalálhatja boldogulását. Adjatok neki a kopár, kegyetlen -hegyek helyett dúsan termő síkságokat. Adjatok neki ennivalót, amely a -pálinkát pótolja. Adjatok neki kultúrát, papot, tanítót, előljárót, aki -jó példával jár a nép előtt és nem tekinti maga is büntetésnek az -életet, amely a Kárpátok melankólikus világába száműzte őt. Adjatok neki -rövidebb telet, amely szörnyeteg tartósságával, járhatatlan -országutaival, kőkemény hidegségével, minden életet megállító -konokságával az esztendő felénél többet bebörtönöz a ruszin-életből. A -kis kunyhók, betapasztott ablakaikkal, ritkán nyíló ajtóikkal, -kétségbeesetten őrzött belső melegségükkel, korai estéikkel, lassú -virradásaikkal, tömlöc-életükkel úgy állnak a Kárpát között dúló -hófergetegben, mint az emberiség utolsó őrházikói. Lehetséges, hogy -északabbra még kegyetlenebb a téli szél, gyilkosabb a hideg, zordabb az -éghajlat: ámde Magyarországon mégis csak a szegény ruszinok állják ki a -szibériainak nevezett telet, – rossz esztendőben hét hónapig is – amíg, -ismét kibújhatnak házikóikból, amelyekben barmaikkal és gyermekeikkel -együtt végigszenvedték a tél kísérteties szakát. Északi írók, a jószemű -Lagerlöf Zelma, valamint Jakobsen is, írnak telekről, földbebujt, -elrejtőzött elszerencsétlenedett emberekről, akik „álomszuszékok“ -módjára nem veszik észre a napok fordulását. A mi rutén-népünknek -nincsenek világhírű költői, akik elpanaszolhatnák a boldog emberiségnek, -hogy mit szenvednek keletészak lakosai Magyarországon. Meg kell nézni -ezeket a kis falvakat, csűrjeikkel, földbebujt igénytelenségükkel, -ősemberi félelmükkel, szemrehányásnélküli megnyugvásukkal, -jámborságukkal és jóságukkal, midőn beköszönt a Kárpátba a tél vihara! -Néha már az október meghozza a havat, máskor még áprilisban is dagadnak -a hegyi folyók a hólétől. A hóesés úgy szakad rá e tájra, hogy imádkozva -hajt a kocsis az elszánt utazóval, két lépésnyire nem láthatni előre, az -utak eltűnnek, falvak egyenlőkké lesznek a földdel, csak az országúti -keresztfán látni néha a fekete varjút, megsemmisül élet, gondolat, -nagyravágyás, eszme. A sors igazságtalan büntetéséből északkeleti -Magyarország legjobb népe megfosztódik az élet örömeitől, emberiség, -műveltség, gondolkozás adományaitól. Álmoskönyv és kalendáriom járja -itt. Közeli rokona e népnek az orosz melankólia, amelyből Puskin -született. Mit tegyen tehát e nép, ha az életet elbutító alkohollal nem -gerjesztheti magát új reményekre, jövendő színes terveire, beköszöntő -tavaszaira? Halottak laknak itt zordon télidőben, amidőn a hegyhátak -mögött legélesebb hangjait próbálgatja a tél zenésze, a hó fehér -fergetegében elvakul a szem, a szívdobogás mélyen elhalkul, kis -áristomában szárnyait is elfelejti próbálgatni a lélek színes madárkája; -csak csend van, ereszekről nagy puffanással leszakad a hó, csattan a -jégcsap, rekedten ugat a házőrző, a tehénke nem bődül, mert családtag -lett, az álomnak tömjén-füstjében hajtja le fejét csaknem egymillió -ember! - -Adjatok a magyar-orosznak az esztendő 250 böjtnapja helyett ugyanannyi -evőnapot, amikor legalább megszokott táplálékát: a tengeriből készült -málékenyeret, a szegény burgonyát, a sovány paszulyt magához vehesse oly -bőségesen, hogy ne legyen szüksége testének az alkohol pillanatnyi, -keserves kamatú erejére. - -A rutén ember jóformán kétszer lakik jól életében. - -Először: mikor megházasodik. Egy hétig is tart némely vidéken a -lakodalom. - -Másodszor: jóllakik a halotti toron, amit az elhalt házastársért tart. A -temetés majdnem olyan ünnepély, mint a lakzi. Ilyenkor nem sajnálja a -magyar-orosz a terített asztalt sem magától, sem háznépétől, sem -falujától. Jóformán mindent megesznek egy esztendőre előre. Rántotta -(szalonnával), forralt édestej, tepertős galuska, töltött tyúk, töltött -káposzta, kaszáslé, gomba kerül az asztalra. Félliterszámra isszák a -mézes pálinkát, míg végül mindnyájan lerészegednek. Az evés és az ivás -boldog mámora után jön a kemény böjt, amelyet panasz nélkül visel az -orosz ember. Cifra és körülményes görög-katolikus egyháza szigorú -böjtnapjait még megtoldozza. Böjtöl ősszel, amikor közeleg az első hó, -bevégződik a mezei munka. Azok a gyönyörűséges kárpáti őszök, amelyek az -utazó előtt a legszebb Magyarországot tárják fel, – a néma, sárguló -erdők, a rőt hegyoldalak, a hallgató völgyek, Mednyánszky világhírű őszi -tájképei a bennszülött számára a böjt kezdetét jelentik. A mély -vízmosásokban, völgyekben meglapuló kis falvakban a legöregebb emberek -kimondják a böjt kezdését. - -– Elvitte a gólya az ebédet. - -A madárhang elhalkulásával, a vizimalmok messzire hangzó kelepelésével, -az árnyék hosszabbodásával, a nap rövidebb látogatásával, mintegy a -közelgő, szomorú, hosszú téli sötétség beálltával a magyar-orosz ismét -megkezdi a böjtöt, mintha gyászolná a korán elröppent, boldog nyarat. -Ezentúl csak kétszer esznek napjában a rutének földjén, délelőtt és -délután. Beáll a zordon évszak, mihamar járhatatlanok az utak a viharok -szárnyán megérkező hótól; a magyar-orosz népével, barmával behúzódik -kunyhójába és félálomban hallgatja a postaszán csilingelését. Milyen -bús, emberietlen élet folyik télidőben a rutén falvakban: arról csak -annak lehet fogalma, aki már elakadt útközben a hófergetegben ilyen -ringyes-rongyos falucskában! Az emberi és állati trágya közvetlenül a -lakóház ajtaja elé kerül, mert meleget tart az is, mint a betapasztott -ablak. Napközben alig látni valakit a szabadban, utcán, korcsmában. Az -eresz alatt füstölgő házikókban bujik el a falu népe s álmaival, -babonáival foglalkozik. Könyvnek, újságnak persze híre-hamva sincs. Az -asszonyok, lányok délután fonnak, szőnek. A háztetők felett zúgó vihar -alatt összebujnak a fiatal nők egy-egy kiválasztott háznál, mesét -mondanak és fonják, szövik egyszerű ruhájukat, az inget. Ha egy idegen -férfi betoppanna az ajtón, nyilván az ördögnek néznék. Pedig az -orosz-magyar nők, amíg fiatalok: oly üdék, mint a vadvirágok. Szőke -hajuk, lenvirág szemük, gyengédségük megigézi az utazót. Nekem mindig a -szerény kis nefelejts jutott eszembe, ha utazásaim közben erdők szélén, -patakok partján fiatal rutén nővel találkoztam. Ámde nem sokáig bírják e -nép tavaszi virágai az életmód zordonságát, a sorvasztó böjtöt. A -savanyú répa és káposzta, amelyet télidőben közös hordóból, kanál nélkül -fogyaszt a háznép: silány táplálék az életerő fenntartásához. Az -orosz-magyar azt mondja, hogy télen úgy sincs szüksége testi erejére s -ezért nem táplálkozik, mint akár a föld bogara, amely dermedt -mozdulatlanságban tölti a telet. Nem ritka az olyan fiatal orosz-magyar -férfi vagy hajadon, aki még sohasem evett húst életében, de pálinkától -már részeg volt az apja temetésén. - -Az egyház által kiszabott és az önként vállalt böjtölést kell -rendszabályozni ennek a szelíd, csendes népnek a történelmében. Meg kell -tanítani enni, táplálkozni, erőt és vidámságot gyűjteni nemcsak az -alkoholból. Meg kell tanítani őt a könyvek, olvasmányok örömére, az -életnek sok színére, az emberi boldogság pálinkamentes részeire. Meg -kell tanítani őt járni, mint a gyermeket. Beszélni, érezni, örvendezni, -mosolyogni, hogy az öregség ráncait eltüntethessük e népnek arculatáról, -amely búsan meghúzódik már a gyermek ajkszögletében, elhervasztja az -ifjú nőket, koravénségre ítéli a még életerős férfiakat. Meg kell -menteni e népet az önkéntes éhezéstől, a borzalmas böjtöléstől, hogy -ifjúsága ne egy-két esztendeig tartson csupán. A mult nyáron még üde, -szagos hajadon mosott a pataknál. Az idén fonnyadt vénasszony mereszti -rá fénytelen szemét az utazó kocsijára. A temetők telve sírokkal, -amelyekbe életerős emberek temetkeznek, a kuckókon korai aggastyánok -lesik a gyönge meleget, a nők alig képesek szoptatni gyermekeiket. -Életet kell adni ennek a népnek: mielőtt a pálinkáról akarjuk -leszoktatni. Ha most, nyomban megvonnánk az orosz-magyartól az alkoholt, -rövidesen kipusztulna az egész néptörzs. - -* - -Napfényben és hóviharban eleget utazgattam e tájon. Örvendeztem a -faluszéli csűrök szalmatetőinek, emberi hangon szólott hozzám az első -kutya, amely kocsimat vagy szánomat megugatta, sok mindent gondoltam az -ablakról, amelyet házikókon láttam fürészporral és sárral betapasztva, a -néma udvarokról, amelyeknek havában magányos gyalogösvényt tapos a -gazda. Úgy mentek, mendegéltek tova utam mellett a kis falvak, mint az -emberi nyomorúság, az örök szegénység változatlan, mindig egyforma -képecskéi. Nagyon ismerősnek kell lenni ezen a tájon, aki egyik embert -meg tudja különböztetni a másiktól. A ruházkodásuk egész vármegyékre -kiterjedően egyforma. Bús, szürke halina-posztóban, kopott gubában, -bocskorban vagy mezítláb jönnek ők elő az országutakon. A férfiak -borotválják az arcukat, rövidre nyírják a bajszukat, mert nem szeretnek -szakállt viselni, mint rokonaik, a nagyoroszok, akiket bakkecskének -csúfolnak. Széles, vastag, zsíros kalapjaik elpusztíthatatlanok, -örökségbe megy egyik nemzedékről a másikra. Még téli báránybőrsüvegüket -is csak nagyritkán cserélik. Szürke vagy fekete gubáikban, derékszíjjal -a derekukon, bőrtarisznyával az oldalukon itt élnek évszázadok óta és -látszólag semmit sem változtak. Nem lehet észrevenni, hogy a régi ember -kiment a ruhából a temetőbe, új ember büszkélkedik a rézszeggel, -gombokkal kivert tarisznyával. Még tán a nevük is ugyanaz marad. A -szegénység örökké talpon álló hadserege, lelkek, amelyek már eleven -testtel elkárhoztak a mindig ugyanolyan, egyforma életre, emberek, -akikkel nem történik semmi, mint apáikkal, élnek, hogy észre sem vették, -hogy elmúlott életük, böjtölnek, lerészegednek, karácsonyt, esküvőt -tartanak, aztán elmennek a temetőbe. Ugyanazok most is, akik száz -esztendővel előbb voltak. Ott tolonganak a határszéli vasúti -állomásokon, hosszú hajukat hátrafésülve, fedetlen fejjel állnak úr, -szolgabíró előtt, arcukon az örök alázat, lemondásos szürkeség, -fénytelen élet. Mennek, mendegélnek girbe-gurba országutaikon, mintha -sohasem gondolnának semmire, céltalanul barangolnak hegyeik között, -elmenekülnek a városokból, sőt falvaikat is nyomban elhagyják, amint -enged a szigorú idő. Künn élnek a havasokon, hegyhátakon, réteken, -fészekaljban, mint a vadmadarak. A háznép ritkán bomlik fel. Gyerekek, -öregek, asszonyok és háziállatok lehetőleg együtt vannak, addig, amíg -élnek. Egy test, egy lélek minden család. Ha valaki meghal közülük: -megsiratják, a holttest jelenlétében, szinte részvételével: -lerészegednek, aztán gyorsan felejtenek. - -Egyszer egy faluba érkeztem határszéli bolyongásaimban, ahol a pap (régi -ismerősöm) elvezetett egy házhoz, ahová ő halotti torra volt hivatalos. - -A halott, akinek torára készülődtünk, még élt, de az ágya már a -mestergerenda alá volt tolva, égő gyertyát adtak a kezébe és a kántor -fejére tette az evangeliumi könyvet és a könyv olyan lapon nyílt ki, -ahol alig volt vörös betű. Minden jel meg volt arra, hogy a beteg -rövidesen meghal. - -Öregember volt a beteg. Egykedvűen tartotta kezében a gyertyát, hisz már -délután megkapta az utolsó kenetet. Talán eszébe se jutott, hogy -reggelig éljen s résztvegyen a saját halotti torán, amelyre a háznép már -ugyancsak serénykedett. Az asztalt megterítették vászonnal, mert a -halottnak a helye a ládán lesz. Pálinkát, kenyeret készítettek a papnak, -kántornak, harangozónak. Ámde senkisem nyúlt a várvavárt elemózsiához, -mert az öregember még mindig tartotta a gyertyát. Lassan múlt az idő. A -kántor időtöltésül megpróbálgatta az evangeliumos könyvet az öregember -kopasz homlokán. Vállát vonogatva jelezte, hogy nem tehet róla. A könyv -mindig ugyanazon lapon nyílik, ahol kevés a vörös betű. A harangozó, -mint egy unatkozó strázsa, egyik lábáról a másikra nehezedett. A pap -székre ült és halkan kopogott az asztalon. - -– Bátyuska, nem félsz a haláltól? – kérdeztem. - -Az öregember szemét az égő gyertyára meresztette, mintha azt nézte -volna, hogy meddig tart még a gyertyaszál. Aztán hangtalanul megcsóválta -a fejét. - -A háznép tett-vett a szobában. Egy öregasszony, egy fiatal nő és egy -közömbös suhanc voltak az öreg hozzátartozói. Néha megtapogatták az -öregember kezét: vajjon elkezdhetik-e már a sírást? Künn a havas estében -lábak topogtak, suttogások hangzottak, szomszédok, akik majd zsoltárt -énekelnek. Mikor hangosodott a beszélgetés odakünn, a harangozó, mint -hivatalos személy, kinyitotta az ajtót és kiköpött. - -A bátyuska pedig nézte, kimeredt szemmel leste a kezében égő gyertyát. -Már nem figyelt semmire, ami körülötte történik. Nem is igen látott tán -egyebet, mint a piros nyelvecskét. Szinte pillanatok alatt megváltozott -az arca. Mind kisebb lett a feje. Végül kicsiny lett, mint abban az -időben, amikor anyja szíve alatt élte életét. Az élet visszafelé futott -az arcán. Talán átsuhant előtte minden, ami történt véle, mint egy -vándormadár képe vonul át az alkonyodó éghajláson. A gyertya reszketni -kezdett. Ingadozott, hajladozott, felágaskodott, meg lehanyatlott. Az -élet volt ez, amely most válik el a fiatalkor zöld erdőitől s a komor -vénség hervadt mezőitől. Képektől, arcoktól, melegségektől, ölelésektől, -az életben maradó szavaktól s a tovább pirosló hangoktól elmúlik egy kis -lehelet. A gyertya nagyot koppant a földön, az öregember feje -hátrahanyatlott és sötétebb lett a szobában egy lélekkel. - -A háziak nekiláttak, hogy az öreget az ágyból a ládára cipeljék. -Kimentem a házból. - -Januáriusi éjszaka volt, tiszta, szélmentes, csillagsugáros, amilyen -ritkaság itt a Kárpátok között. A csillagok az égboltozatra fagytak. -Ilyen hideg éjszakákon senki sem vágyódik a csillagokba. - -A hegyipatak a malomgátnál sustorgott, mint a főtt víz. Talán ezen az -éjszakán dermedt jéggé a zuhatag, amelyet idáig nem tudott gyeplőjébe -kapni a tél. Halottak a hegyek, a hótól szikrázó erdők. Mélyek a -völgyek, hogy feneküket sem láthatni. Áll a nagy éjszaka a világ felett, -mintha többé nem lenne feltámadás. A bádog Krisztus a falu végén -elárvultan terjeszti ki karjait. Az országút néptelen és a beláthatatlan -messziségbe visz. A halál éjszakája. Nem volna csoda, ha jéggé fagyott, -lepedős kísértetekkel találkoznék a gyalogúton. - - - - -Debrecen. - -A multja oly sok legendával, mesemondással van telve, mintha századokig -minden Debrecenben történt volna, amit a költőknek feljegyezni érdemes. -A Királyhágón túl Kolozsvár, a Tisza mentén Szeged, a Hortobágyon -Debrecen voltak azok a magyar városok, ahol a legendák, történetek -összegyülekeztek a tornyokon, mint vándormadarak. Jókai egy láda könyvet -írt Debrecenről, – mintha kétszáz esztendeig minden tréfás vagy regényes -magyar férfiú a debreceni kollégiumba járt volna. Mikszáth és mások is -elfuttatják mesemondó kedvüket a Péterfiára. Csokonai óta a kollégium -mögötti városrészből lépnek ki az olvasmányok hősei, akiknek -regényességét már azért is elhiheti az olvasó, mert Csokonai -Debrecenjéből származnak. S így az a magyar, aki a költők műveiből -ismeri meg Debrecent, azt hiheti, hogy a városban csupa felsrófolt -idegzetű, romantikában laboráló asszony és férfi járkál a piacon, holott -a debreceni nép oly józan, mint az egyszeregy. - -Lehetséges, hogy régebbi korokban, amelyeket dohos könyvekből vagy az -ó-temető fejfáiról ismerhetünk: valóban laktak itt józantalan -regényhősök, ámbár én csendesen azt gondolom magamban, hogy akinek itt -hajlama volt a regényeskedésre: rövid ideig szippantgatott a Hortobágy -felől szálló porfelhőkből. Petőfit a vándorlási kedv, Jókait a -szabadságharc balszerencséje hozta e városba. Csokonai pedig épen a -Quekker-puritánságú józanság miatt volt kényszerítve vándorbotot venni a -kezébe, hogy esztendőkre elhagyja a nádfödeles várost. – Ha egész -Magyarország oly józan és bölcs vérmérsékletű lett volna, mint Debrecen, -történelmünkből tán hiányoznának a nagyszerű lendületek és vértanúi -megpróbáltatások, de az ország gazdag és szerencsés lett volna. A -mélyenszántó, holnapra is néző, gyarapodásra való cívis-észjárás már a -török hódoltság alatt megmutatta, hogyan lehet gazdagodni és épségben -maradni idegen rabbilincsben. Bocskay és Rákóczi szabadságharcai nem -rombolták meg a várost gazdagodásában. Szerencse és bölcs mérséklet óvta -meg a várost a történelmi tragédiáktól. A nagytemplomban detronizált -habsburgi Ferenc József is vizitbe, békülni ment Debrecenbe, mert hisz a -trónfosztást Kossuth és a „jött-mentek“ földjéről összesereglett követek -vitték véghez, nem pedig a nyugodalmas temperamentumú debreceniek. - -Az alföldi homoktengernek Hamburgja a cívis-város. Nemcsak Manchesterben -élnek józan kereskedők, hanem erre kelet felé is, ahol a kereskedőknek -és termelőknek elsősorban egy állandóan harcban és bajban álló ország -gyújtogató viszontagságai ellen kellett védelmezniök városuk épségét; -kálvinista nyakassággal és meg nem szűnő magyar elszántsággal óvni a -lelkeket és vagyonokat a nemzeti könnyelműségektől, a rosszindulatú -politikai lázaktól, a meggondolatlan magyar kalandosságoktól. Amíg a -kollégiumi ifjúság tüzet nyelt és vért ivott a magyar történelem -tanításaiból, amíg költők és politikusok ragadták meg farkát a -bizonytalan állomású üstökös-csillagoknak, amelyek időről-időre -átszáguldottak a magyar égboltozaton: Debrecenbe istenfélelemmel hangzik -a zsoltár és győz a bölcs mérséklet a hóbortos elragadtatások -hullámzásain. A tiszta erkölcs, a honszeretet védte Debrecen vagyonát -századokon át… És most meglepték az oláh rablók és kirabolták a -magyarság, a magyar vagyon kaptárát! - - - - -Egy öreg ember elbeszélése. - -A mai öregek, akik a mult századból jöttenek át: láttak olyan dolgokat, -amelyekről az ifjúság legfeljebb memoárokban olvas. - -Egykor éltek emberek, akik Napoleont, Kossuthot, Petőfit a valóságban -látták. Megbámultuk őket, mint kivételes lényeket és mesemondásaikat -sokáig hallgattuk. A mai öregek beszélnek majd arról a Magyarországról, -amelyet többé nem láthatunk viszont; a kedves régi Pestről, amelyre rá -nem ismerhetünk; a jámbor polgárokról, akik a fülükre húzták a paplant, -ha elcsattant egy pofon a városban… Mesemondásaikba belefoglalják, hogy -ebben az országban mindenki fehér kenyeret evett, még a vándorlólegény -is, a faluzó koldus is és az ég madara, amely megette a -mérföldmutatókőre helyezett száraz kenyérszeletet; a bort gödrökbe -öntötték szüret után, mert nem volt elég edény; egy krajcárt adtak a -szegénynek és az imádságot mondott érte; kilencvenesztendős korukig -éltek a magyarok és még akkor se haltak meg könnyedén; annyi gyerek -termett, mint subagallér; a birkának, disznónak időt adtak a járványos -betegségben kedvére elpusztulni, nem siettek őt levágni; a cseresznyefák -oly bőséges terméssel hajoltak az országútra, mintha Krisztus urunk -járna még a földön; a halat ingyen adták a nagy folyamok partjain; a nők -ifjúságuktól öregségükig áldott állapotban voltak; a kalendáriumok és az -emberi szívek telve tréfaságokkal, nevetnivalóságokkal; a férfiak -ragaszkodtak politikai elveikhez és főbelőtték magukat, ha -tisztességtelen dologba keveredtek, gyenge karakternek volt ereje tovább -élni és Amerikába vitorlázni; az adott szó szent volt és a rágalomért -börtön járt; a társadalom egy nagy család volt, amelynek ítéleteit nem -lehetett megfelebbezni; és a gyermekeket úgy nevelték, hogy nem kellett -miattuk szégyenkezni, ha idegenbe vetődtek. - -* - -És ha a régi Pestről szól az agg mesemondó: szavai szinte hihetetlenül -hangzanak. - -Pest erkölcsös város volt, ahol nagy tiszteletben tartották a barátság -szentségét, a családi élet érintetlenségét, a nők hírnevét és a vallás -rendelkezéseit. A városi magisztrátus mindig azon törte a fejét, hogyan -lehetne szebbé, finomabbá építeni Budapestet. Hogyan lehetne azt elérni, -hogy itt a lakosság boldog és büszke életet éljen, hogy másoknak is -kedvük legyen megtelepedni a városban és munkájukkal hozzájárulni a -város fejlesztéséhez. Mindennek örvendeztek az öregek, amit e város -érdekében tehettek. Ünnepély volt, midőn a Dunapartról többé nem -szállott be a por a városba, midőn évről-évre újabb paloták emelkedtek a -nagykörúton, midőn a tramway csengetett, midőn a polgármester királyi -tanácsos lett. Az utcakövezők felfedeztek minden kis lyukat, amelynek -betöméséhez nyomban felállították munkásaikat. A locsoló-ember oly -udvariasan forgatta csövét a körúton, mintha Mazzantini iskolájában -végezte volna a kurzust. A nagy zöld kocsik a mellékutcákat mosták oly -tisztára, amely tisztaságot manapság a lakók arca sem közelíti meg. A -házmestert a rendőrségre taszigálták, ha szemetes volt az udvar. A -háziurat megbüntették, ha nem világított. A henteslegény kezet csókolt a -szakácsnéknak, a kora reggeli pék örvendezett az új vevőnek, a boltos -úgy dörzsölgette a kezét, hogy kénytelen voltál nála hitelben vásárolni. -Szodomát kiáltottak, ha egy nő nagyon festett arccal kibátorkodott az -utcára, az öregebb és gyakorlottabb szemű férfiak megismerték a foltot a -nők homlokán. - -A tisztességes nők pedig csak olyan mondásokat használtak a társaságban, -amelyet anyáiktól, azok pedig nagyanyáiktól hallottak. Az ő lábukat, -vállukat nem igen látta senki a városon végig, olyan bő és hosszú -ruhában jártak, hogy a cipőjük sarkát sem tették közprédává. A -sétatereken megelégedett, büszke nyugdíjasok üldögéltek, lenézték az -egész világot, amely nem élvezett penziót. A leányok jövendőbelieit már -a korai gyermekségben kiválasztották a gondos szülők, igen kapós -vőlegény volt az állami tisztviselő. A házak belsejében boldog, -megelégedett családok vonták meg magukat, akik a polgári jólétben, a -csendességben, a tiszta erkölcsben lepergették az éveket, mint -gyöngyszemeket. Furcsa, szigorú öregasszonyok éltek, akik az ifjúság -erkölcseit ellenőrizték. És virágvasárnapon a templomok környékén -tavaszi ruhában és tavaszi arccal mindig egy megifjodott Pest -mutatkozott. Minden lánynak volt új cipője, új kalapja, minden asszony -szebb lett és a családapák a budai hegyek rétjeit gusztálták, ahová -husvétvasárnapján kirándul a familia. - -Pest csak az idegenek és vidékiek előtt tűnt fel ama mulatságos és -könnyelmű alakjában, amilyennek a mult században elhíresztelték. A -tivornyás város lámpagyújtás után kezdte meg hentergését, a rendőrség -szigorúan vigyázott, hogy a templomba menő tisztességes nők napközben ne -kényszeríttessenek szemük lesütésére. A Kossuth-utcából, a korzóról -elzsuppolták a szemérmetlen, feltűnően öltözködő nőszemélyeket. A -polgárasszonyok jóillata töltötte meg vasárnaponkint a várost, szelid, -alattomosságmentes mosoly tündökölt a leányok arcán és a polgár -kidüllesztett mellel mehetett végig a városon, erkölcs, rend és -tisztelet uralkodott itt. - - - - -Ábrándos városok. - -… A tornyokon kereszt vagy kakas van, a luteránusok mohos zsindelyfedelű -templomai állnak szűk, nedves utcákon, – a hidaknál kékre vagy -piroskásra kopott Nepomukiak tartják fenn a rendet, hogy az útonjárók ne -káromkodjanak túlságosan, – vastagfalú, örökéletre épített vendéglők -extraszobáiban papok, honoráciorok, a mult század adomáskönyveiből itt -maradott tréfás emberek keverik parádival a bort, tót szóval a magyar -beszédet, – állomások, megyék, országrészek, ahol mindenki büszke arra, -hogy magyar (nem is úriember, aki nem olvas magyar újságot, az asszonyok -ugyan még csak tótocskáznak, de hát másképen nem értenék meg őket a -cselédeik, a piarci népek): ez volt valamikor a felvidék, ahová -behavazott vasutakon, kacskaringós szánutakon annyit jártunk valóságban -és képzeletben. - -Szerelmesek világa volt a felvidék. - -Itt mindenki szerelmes volt – Magyarországba. Olyan lágyan, -szláv-odaadással, szinte epekedve még nőkről is ritkán beszélnek a -férfiak, mint a felvidéki intelligencia Magyarországról gondolkozott. Ő, -a legkedvesebb, a legdúsabb, a legszebb és az elérhetetlen. Királynő, -akibe szerelmesek megkopott, messzire lakó gárdisták a Kárpát alatt. -Szürcsölve, mint Tokaj borát isszák, ejtik ki itt a szájak a magyar -nevet. Felpirosodnak az arcok, amikor a históriára fordul a beszélgetés. -Mikor a felvidéken csinálták Magyarország történelmét… „Azóta, sajnos, -mellőznek!“ – mondták, mintha új kedvese volna Hungáriának. - -Rajongók földje ez. Az adóhivatalnok, a tanfelügyelő, az alispán és -mindenki, aki a magyar államot szolgálja, oly büszkeséggel tölti be -hivatalát, mintha éjjel-nappal a szíve felett viselné a magyar címert. -Ezekből a furcsa, ábrándos városkákból, télen eltemetett falvakból, -korai estékből, kis ablakokból: oly gyönyörűnek látszott a messzi igazi -Magyarország, mint a tündérvilág. Innen figyelték epedő szemek az esti -vonatot, amely pesti havat hoz vagonjain, postakocsijában budapesti -újságot. Ezekben a télben halkan pirosló tüzű házakban, varjas, -elhagyott kastélyokban olvasták rajongással az írók munkáit. A helybeli -kereskedés kirakatában (a levéldobozok között) valóban feltűnést keltett -egy-egy új magyar könyv és „beszéltek“ róla még a kaszinóban is. A -legtöbb városnak volt irodalmi társasága. Mily lelkesedő úrihölgyek -látogatták például az ungvári Gyöngyössy-Társaság koncertjeit! A kassai -Kazinczy-kör oly ünnepélyesen fogadta a „fővárosi vendégeket“, mintha -eleven főhercegek jöttek volna látogatóba. Ezekben a vendégszerető, -drágalátos városkákban egy nap alatt megismerkedett mindenkivel az -utazó, barátai, kedveskedő ismerősei akadtak az idegennek. S büszkén -mutatták meg történelmi emlékeiket és élő nevezetességeiket. Friss -pezsdülés, izgalom, költekezés, ha vendég jött a fővárosból. A szemek, -arcok úgy figyeltek a messzi földről jött vándor szavaira, mintha a -legnagyobb titkok derülnének fel. - -Felvidék! Az egyetlen táj a földgömbön, hol a magyart úgy tisztelték, -mintha minden magyar háta mögött Árpád állna vitéz népével. A magyar faj -itt mutatta meg, hogy mennyi erő és báj lakik benne, s mily csodálatos -vonzása van nyelve ezüstpatakjának. Aki egyszer ivott a magyar szó -forrásából, nem felejtette el holta napjáig. Dalaink, mesemondásaink, -irodalmi kincseink olyan megbecsülésben éltek itt, mint sehol a tiszta -magyarság között. A hiában epekedő szerelmes áhitatosságával tisztelte a -magyarság minden lépését, cselekedetét a felvidék. Itt nem volt kritika, -kifogás, ellenmondás, csak a magyar fensőbbség iránti tiszteletnek olyan -foka, amely tisztelet nem okoskodik, hanem kiugrik az ablakból, ha az -imádott így kívánja. A hódoló szeretet és sokszor indokolatlan bámulat a -magyarság iránt: tette, hogy a felvidék többnyire leghűségesebb szolgája -volt a mindenkori magyar kormányzatnak. Csak magyar legyen… - -Amint hűvösödött a hegyek levegője Miskolcon túl, a szívek annál -melegebbek. Kassa, Sátoraljaujhely, Beregszász, Ungvár, a Szepesség, a -honfoglaló folyók völgyei, a Hernádmente, a Latorca völgye, a -Felső-Tisza… Úgy következtek a képek, mintha a históriában lapozgatnánk. -Deresbajszú, pirosarcú, recsegő hangú urak mókás jókedve, jóságos -tekintetű asszonyságok vendégszeretete, tót lelkületű lágysága a -barátságnak, büszke, hiú testvériesség, az atyafiasságos érzületnek -pompázatossága fogadta az utazót. Mintha csak azt akarta volna -megmutatni mindenki, hogy mily nagyra tartja a szerencsét, hogy -magyarnak számít. Mintha tanubizonyságot tenne város és falu, hogy nem -felejtette el a régi magyar erkölcsöket: itt valóban él még az a -nagyszerű magyar báj és kedvesség, amelyet maholnap csak anekdotás -könyvekből ismerünk. A piroshasú tornyok, mohos bástyák, százesztendős -bolthajtások egy régi magyar nemzet rokonságát hitték. Itt még egy -évtized előtt is azt vélték, hogy él valahol, az alföldön tán, az a -büszke, fejedelmi, gyönyörű nemzet, amelyhez tartozni a legnagyobb -gyönyörűség. Ők még történelmi festmények pompájában nézték hegyeik -közül a mindinkább leromló magyarságot. Ha látták volna, hogy pusztul, -szakad, züllik a magyarság alföldjein, városaiban, Budapestjében: -kiábrándultak volna és nagyon szerencsétlennek érzik vala magukat. Az a -büszke, honfoglaló, hatalmas nemzet, amelynek fiaikul ők oly dicsekedve -vallották magukat: ezalatt szerencsétlenül rohant vándorló útján -méltatlan sírja felé. - -Felvidék! Amely egykor úgy rajongta a lezüllött Magyarországot, – mily -háztetőmagas lángú szerelemmel fordul az újonnan éledt magyarság felé! -Hiszen ha valaha lehetett valóban rajongani a magyar nemzetért: most van -annak ideje, amikor a magyar hősiesen, oroszlán-erővel emeli fel a követ -sírja felett. Most jön az idő, amikor minden nemzetek ideája lehet a -magyar. - - - - -Akiket többé nem látunk. - -A pesti nők valaha oly csinosak és tiszták voltak, hogy senkinek se -kellett elkívánkozni a városból, aki itt nyugdíjából éldegélt: ingyen -legeltette a szemét. - -Az ember bizalommal várta öregségét. Lehetőleg teljes penzióval -visszavonul a hivatalából, vagy életjáradékot vesz, hogy minden -eshetőségre biztosítva legyen. Elhordja régi ruháit, a szalonkabátokat, -a hímzett fehérmellényeket, az ünnepélyekre tartogatott köcsögkalapot: a -nyugdíjas önmagát ünnepli, senkitől sem függ többé, senki előtt sem kell -meghajolni, gőgösen vágja könyvecskéjét a hónap elsején az adóhivatal -elé. Függetlenség és szabadság, minden nap. Az ember szert tett valamely -rendjelre vagy címre, amiért elnökké választják egy asztaltársaságban, -ahol kedélyes butaságokkal telik az idő. Hazamenet, amíg a bütykös, -fáradt lábak megszabadíttatnak a lábtyűtől: már kezdődik az elbeszélése -a mamának, hogy mit mondott ez vagy amaz, öreg pajtás, régi barát… És -így a mama is kiélvezi a magáét, mint akár fiatalkorában, midőn azok a -pajtások, barátok még buzgón udvaroltak, szépeket hazudtak és jószagú -pedrővel látták el bajszukat. Ha némi szerencséje és összeköttetése van -a nyugdíjasnak: kaszinó-elnök lehet valahol. Milyen hatalom, tekintély, -sőt ünnepély volt egy kaszinó-elnök például a Józsefvárosban, amikor a -polgárság még javában virágzott! A trafikban a legjobb szivart kapta. A -hentes, mészáros, fűszeres kedvében járt. Visszaköszöngetésekkel, -kézszorításokkal telt el sétája. Pártügyekben tanácskozott, kis -tanítónők tőle várták megválasztásukat, ezüstlakodalmán a polgármester -mondta a pohárköszöntőt és ha olykor éjfélig a kaszinóban maradt, a -familia otthon meg volt győződve, legalább is megbukott a kormány. - -A nyugdíjas volt a legboldogabb ember a városban. A szép időnek, -hamiskodó tavasznak, régi szeretős ősznek ő volt a legnagyobb élvezője. -Néki építették a Halász-bástyát, az ő részére tartották a zenés miséket, -a promenádon ő reá mosolyogtak a gyermekkertésznők, a börze előtti -játszótéren a nevelőnők az ő kedvéért vetették keresztbe a lábukat, hogy -a térdük látszott. A Sefánián korai tavaszkor a nyugdíjas tartott -szemlét és elefántcsontfejű sétapálcájával intett a városi őrnek, ha -valamit nem talált rendben. A ligetben levette a kalapját, amint a nap -sütni kezdett. Hiába harangoztak a Fasorban a toronyban, a nyugdíjas -csak akkor indult el hazafelé, amikor az ő órája mutatta a delet. Ezt az -órát a műegyetemi órához igazította és hetenként ellenőrizte -pontosságát, ami csak egy kis sétába került. Ő volt az, aki sohasem -dobta el újságját, miután kiolvasta. Gondosan összehajtogatva eltette -zsebébe. Milyen bolond a világ, ha az újságból nézi az ember! -Szerencsére nem minden igaz, amit a hírlap ír. Az írók pedig kötözni -valók. Némelyiket meg sem lehet érteni. Ő volt az, aki sohasem sietett -Pesten, ebben a rohanva élő városban. A cipője mindig fényesre volt -kefélve, a nadrágját otthon a mama vasalta, a kalapjáról a könyökével -dörzsölte le a port. A borbéllyal vitázott, ha nem borotválta elég -lassan és alaposan, – hiszen ő ráért. Méregbe gurult, ha valamely -portékának az ára egy krajcárral emelkedett. Ő tudta a messzi boltokat, -ahol olcsón lehet vásárolni. És ő tudta azokat a régi anekdotákat, -nótákat, amelyekre már senki sem emlékezett a városban. Már csak ő -találta meg az Ősz-utcát, az Ötpacsirta-utcát, a Zerge-utcát. De nem -tudta teljes biztonsággal, hogy merre van a Lipót-körút. A mosóintézetet -feljelentette, ha kirojtosodtak a gallérjai. A szabónak öt forintot -küldött minden elsején, – tán még az esküvői frakkját, a hivatalnoki -Ferenc József-kabátját, a tanácsosi bundáját törlesztette. Ő volt az, -akinek az „idejében“, „korában“ minden másképen volt. A nők vallásosak s -erkölcsösek. A férfiak tisztelettudók. Mindenkinek kijár a respektus -vagyona vagy rangja után. Ő volt az, aki büszke arra, hogy harmincöt -esztendeig ült a hivatalában és semmit sem csinált. Ő volt az, aki -kitalálta az újságpapirosból való ülőpárnát, amelytől nem fényesedik a -nadrág. Ő járt karonfogva az öreg élettársával temetésre, esküvőre s -egyéb ingyenmulatságra. Ő járt korán reggel vizet inni az -artézi-forráshoz, térzenét hallgatni (a bosnyák zenekar előadásában) a -császárfürdői platánok alá. Ő ment fel a Gellérthegyre napfölkeltét -nézni, ő rándult ki gyalog Mária-Remetére, ő szaladgált a kormányhoz, -hogy a nyugdíjasoknak is adjanak félárú vasúti jegyet, pedig soha -életében nem utazott sehová. Ő tudta krajcárig a bélyegilletéket, a -tisztviselői fizetéseket, hány krajcár van egy forintban és mennyit -keres a főpincér a borravalóból. Ő volt az, aki a szájától vont el -minden krajcárt, hogy öregségére gyűjtsön… Rakta, rakosgatta -harminc-negyven esztendeig a forintocskákat. És most itt áll -megöregedve, nyugdíjasan, élvezni vágyóan a takarékosság, munka -gyümölcsét. S ráeszmélt, hogy egész életének elvonultsága, -garasfogdosása, kielégületlen gyomrának korgása, aszkéta nyomorúsága mit -sem ért. Egy jó kalapot sem vehet azon a pénzen, amit azelőtt egy egész -esztendeig megtakargatott. Érdemes volt így élni? (1920.) - - - - -Polónyi Géza kalapja. - -Olyan nagy feje volt, hogy senki sem viselheti utána a kalapot. Ez a fej -– tán még a kalap is – a tizenkilencedik századbeli Magyarországból jött -és mindvégig megállotta a helyét a nagyméretű koponya s a kalap sem ment -ki a divatból. Hetvenhárom esztendős volt. - -* - -Mikor Eötvös Károly ment el, azt írták róla a meghatott tollak, hogy az -utolsó táblabíró ballag el az ősök által kitaposott országúton. - -Íme, mielőtt végleg lezárulna a kripta a régi Magyarország felett, még -jelentkezik más is, aki kopogtatásával helyet kér a tizenkilencedik -század magyarjainak sorában; ott, ahol úgy feküsznek halottaink nagy -meggondoltsággal, karbatett kézzel, mindenttudó bölcsességgel, – mint -általában a mult századbeli magyar politikusokat láttuk, elképzeltük, -emlékezetünkbe véstük. Ezek a századvégi magyar politikusok közvetlen -elődeiktől (sőt a még velük karonfogva járó öregektől) tanulták a -tempót, a megjelenést, a hazafias lendületet, a mellet dagasztó nemzeti -önérzetet, – tanulták a mély, bölcsenjáró táblabíráktól. Eötvös is, -Polónyi Géza is fiatalkori ideáljait olyan régi magyarokról választotta, -akikről mi már csak a históriában olvashattunk. S ezért tűnt föl -szemeink előtt néha félszegnek, máskor érthetetlennek, de mindenkor -imponálónak Polónyi és Eötvös is. - -Polónyi Géza fiatalsága például abba a korszakba nyúlik vissza, -amely még nem sokban különbözött Vas Gereben regényeinek légkörétől. -A szegénysorsú, tehetséges diák (aki a „Jurátus-életben“ -csizmatisztítással kezdi és a neve „audiat“), Polónyi Géza fiatalkorában -is a nélkülözés és küzdelem emberfölötti iskoláját járja, amit talán nem -is bírna meg egy huszadik századbeli fiatalember csüggedés, megtörés -nélkül. Az akkori fiatalemberek (akikből később valóban ember lett) nem -riadtak meg semmiféle viszontagságoktól. A szegény diáknak hét -kásahegyet kellett keresztülrágni, amíg tanulmányaiban előrehaladhatott; -a rongyos csizmák, pókhálós-vékony köpenyegek, esztendőkig viselt -süvegek fáradhatatlanul mentek egyik városból a másikba, régi iskolából -az újba, egyik küzdelmes megélhetésből, koplalásból, vidáman viselt -nyomorúságból a másik sorstragédiába, amíg gazdájuk legalább a -házitanító álmodott állomásáig eljuthatott. - -A faggyú-gyertya pisla világításánál, a rongyos szalmazsákon a kietlen -években fogyott egyik tankönyv a másik után, múlott egyik osztály -kitüntetéssel, mint a másik, a derék megfeszült, a korgó gyomor -parancsszóra hallgatott és a diák-kenyérnek, a savanyú brugónak mennyei -ízt tulajdonított az erős akarat. - -A vándor-diák sziget-felfedező útját járta meg ifjú lábaival az öreg -Polónyi. Bolyongásaiban bizonyosan látta a tétlenségében hervadozó -Magyarországot jó közelről, láthatta a düledező udvarházakat, amelyekből -félig már kilicitálták a tunya gazdát; az országúton találkozhatott a -tanulatlan magyar földesurasággal, aki utolsó lovát hetyke homokfutóban, -kutyabőr-keztyűben hajtotta a vásárra eladni; és diákpajtásaitól -hallhatta az előkelő állású atyafiakat felsorolni, amely atyafiakban -bizakodva (nem pedig tudományosságára támaszkodva) vágott neki az -életnek a legtöbb magyar ifjú. - -* - -Amit Polónyi Géza a régi Magyarországból látott: az mind csak arra -serkentette a szegény diákot, hogy eszét kimívelje, önerejére, -találékonyságára, bátorságára appellálva várja, midőn rákerül a sor e -tudatlanok országában. Még éltek ugyan a bölcs, nagykoncepciójú öregek, -akik a nagyszerű tizenkilencedik századot Magyarországon megteremtették, -de már búcsúzóban voltak és helyettük nem jöttek új koponyák. A meddő, -egyedül a protekcióban lélekző Tisza Kálmán-korszak járta. Egy éles elme -könnyedén vágott magának utat az akkori fiatalok között, ha az öregek -kivesző erényeit tartotta pajzs gyanánt. Polónyi Gézán késő öregségéig -meglátszott, hogy fiatal korában jól megtanulta a táblabírák tempóját – -szinte az ő gondolataikat, ravaszságaikat, okoskodásaikat folytatta, -figyelmen kívül hagyván maga körül az elléhásodott nemzedéket. S így -egyenes utóda volt azoknak a magyar politikusoknak, akik egykor az ész -és furfang fegyvereivel védelmezték Magyarországot a töröktől, paktáltak -franciával, túljártak az osztrák eszén: – amilyenek a tizenkilencedik -századbeli magyar táblabírák is voltak, akik bár körömszakadtáig -tartották vármegyéjüket, belenyugodtak Kossuthba, megalkudtak Deákkal a -haza és a nemzet egysége érdekében. - -Ha majd eltávolodnak tőlünk a mai évek és a nagyeszű Polónyi Gézát -messzebbről láthatjuk: ráeszmélünk, hogy évtizedeken át a lepergő -parlamenti évek szálait az ő kezei irányították. Olykor fiskális -furfanggal, máskor a Fráter György eszélyességével, majd a törvénykönyv -káprázatos ismeretével vágott közbe az alantas napi-politikától az orrok -hegyéig sem látó koponyák gondolatainak. Megállította a hájfejű -politikusok birkanyáját, mint a farkas. Vihart élesztett, indulatokat -keltett fel, szenvedélyek alá gyújtott tüzet, vad juhászkutyákat -eresztett szét, forgószélt hívott segítségül, amikor ölbetett kézzel, -fáradt szemhéjjal bóbiskolt körülötte a parlament. Egyszer olyan volt, -mint egy keserű bujdosó, máskor döngette az asztalt, mint egy erőszakos -vidéki kortes. Összevont szemöldökkel figyelt, héja módjára lecsapott, -furfangos úton biztosan haladt, – majd kedélyes volt, mintha egy -negyvenes évekbeli kalendáriumból vágták volna ki. Hetyke begyűrt -kalapja alatt úgy vitázott az utcán, mint egy tüntetésre készülő jogász; -máskor lekonyult ez a kalap, mint egy csatavesztett kortesé. Ez a kalap -mutatta, milyen a politikai helyzet. - -Mindig magyar volt és kitalálásaiban, ötleteiben, támadásaiban és -meggondoltságaiban a magyar élet útjain haladt, azon az úton, amit egy -szegény, nagyeszű ifjúnak a tíz körmével, az ereje megfeszítésével -kellett megásni, hogy végül Magyarország igazságügyminisztere lehessen. -Verbőczy volt a törvénytanítója és úgy fogta kezében a magyar -törvénytárat, mint a buzogányt. - -Polónyi Géza küzdelme, törekvése, győzedelmessége példa arra, hogy -Magyarországon az eszes ember is boldogulhat. Alakja lehetne egy -regénynek, amelyben az igazi Magyarországot írná meg egyszer valaki, a -közelmult országát. - - - - -Az ember, aki mindig vizitbe járt. - -Igen jól hallom az Athenaeum lelkes igazgatóinak, a könyvcsinálás -művészeinek és más kiváló nyomdászoknak panaszkodását: nincs papir, nem -tudunk könyvet nyomtatni. „Egy hónap mulva nemhogy könyvet, de egy -számlacédulát sem készíthetek!“ – mondja Pest egyik legelőkelőbb -könyvnyomtatója. Az írók, akik maguk adják ki könyveiket, maguk szerzik -meg hozzá a papirost. Tízezer példányban már az álmoskönyvet sem merik -nyomtatni. Középkori idők járnak fölöttünk, Gutenberg száz példányban -nyomja a Bibliát, a könyv ritkamadár és ára oly magas, hogy csak a -leggazdagabbak vehetik meg az új könyveket, mint egykor a fejedelmek, -hercegek, rablóvezérek. A könyv drágább a francia parfőmnél; a könyv -drágább a selyemszoknyánál; a könyv drágább a lisztnél, a bornál, a -szivarnál, a mindennapi ennivalónál. A könyv, minden időknek legtudósabb -óramutatója, nemzetek fénykorának vagy balsorsának hangos hírvivője: a -könyv ritka lesz, mint a fehér holló. A drágalátos könyvgyűjtők, akik -egy-egy csinosabb, újonnan megjelent könyvet úgy vittek haza a hónuk -alatt, mint menyasszonyukat; az amatőr-példányok, a ritkaságok -szenvedélyes vásárlói; az éjjeli olvasmányoktól sápadt arcú fiatal nők; -az új regénykönyvek rajongói, fénylőszemű asszonyok; a betegek és -lábtöröttek, akik minden új könyvben szomorú életük megvigasztalódását -remélték; a lemondók, a kályha mellett üldögélők, világcsalódottjai, -kunyhók és kastélyok lakói, a magányosok, a sebzett szívűek, az okosok -és a jámborok, akik megváltást, szívükre, életükre, fájdalmukra röppenő -fehérmadarat, a legbölcsebb tanácsadást, a mindentudó jóbarátot keresték -egy-egy új könyvben: 1920-ban megismerkednek a szükséggel. Ebben az -esztendőben nagyon kevés új magyar könyvet kínálnak a könyvesboltokban, -a nyomtatóműhelyek elhalkulnak, mintha Gutenberg tétovázó keze vezetné a -sajtógépet, az írók az asztalfiókjuk részére írják meg azt, ami eszükbe -jut… A nemzet, amely nemrégiben gőgösen verte a mellét, hogy -kultúrájával (amelyre ezelőtt vajmi keveset gondolt), szellemi -fennsőbbségével, minden európai népek között kimagasló, régi és modern -irodalmával, versengő tudományával: bármely ellenség megszállásának, -elhatalmasodásának, beolvasztó szándékának ellenállhat: a nemzet ma -eljutott a szegénység azon állapotába, hogy kalendáriumait sem -nyomtathatja. A könyvnyomtató műhelyekben napról-napra nagyobb hálót -fonnak a pókok. A könyvespolcokról elmerengve nézegetnek alá a tegnapi -szép könyvek, amelyeknek utódai nem születtek. - -* - -A könyvek szomorú esztendőjében gondolatom elszáll azokhoz a -vadászkalapos, tarka-barka beszédű, piros arcú, fáradhatatlan kedvű -férfiakhoz, akik újesztendő hetében útrakeltek, farkas-bundát és -árjegyzéket vittek magukkal, útrakeltek Magyarországba, mint az -aranyásók Kaliforniába: könyvet mentek eladni. Mily boldog ország volt -ez, ahol a könyvügynököket, a kultúra rettenthetetlen sürgönyhordóit: -szélhámosoknak bélyegzett a sajtó, közvélemény, mert működésük sikerében -furfangos beszélgetéssel segítették portékájukat! Mentek vonaton, -kocsin, gyalog. A legkisebb falu sem kerülte el figyelmüket. Vágtattak -csengős szánon az égbenyúló Kárpátok között, erdélyi rengetegben utaztak -oláh fuvarossal, vicinális vonalak apró állomásain bukkantak fel, -magányos kastélyok, udvarházak remete-lakóihoz állítottak be oly -előkelőséggel, mint eltévedt főúri vadászok, hóba temetkezett kis -falvakba nyomakodtak a búbos kemence mellett szendergő honoráciorhoz, ők -vitték Magyarország nagy képes történetét a nemzetiségi vidékeken -elrekedt magyarokhoz, vitték a Műveltség Könyvtárát falusi jegyzőknek, a -Természettudományi Könyvtárat a világtól elzárt körorvosnak, a magyar -írók regényeit az unatkozó falusi úriasszonyságnak… Árva tanyaházak -mellett tartottak stációt, nyakig sáros bricskán utaztak a nyírségi -vadvizek között, hogy megkérdezzék egy álomszuszék komposszesszortól, -hogy nem rendelné-e meg Krúdy Gyula összegyűjtött műveit havi kétkoronás -részletfizetésért, behatoltak mizantrópoki lezárt ajtaján, világtól -elvált, senkinek sem jó salabakterekhez nyitottak be vígan, fürgén, -frissen, mint előkelő vendégek, fővárosi hírlapírók, grófok, bárók, -képviselők, sohasem hallott bókot mondtak a háziasszonynak, -meghallgatták a gazda panaszait az idei termésről, behatoltak félvad -máramarosi falvakba, munkácsi zsidókhoz, szatócsokhoz és bérlőkhöz, -parasztokhoz és erdészekhez, könyvet sohase látott vakondokhoz, mérges -és jókedvű emberhez, hogy magyar könyvet sózzanak a nyakába havi -két-három korona részletfizetésért. - -És mily gyönyörű könyveket küldtek a könyvcsinálók a megrendelőknek! -Bőrbe, vászonba, selyembe voltak kötve a könyvek, a legfinomabb -papirosra nyomtatták, hogy századok mulva is használható, épséges -állapotban legyen, műgonddal választották a hozzávaló betűt, kipróbálták -a festéket, hónapokig tervezgettek, kalkuláltak egy-egy nagyobb munka -megjelenése előtt, a könyv-író oly izgalmat érzett, mint egy vőlegény s -az ügynökök börzéjén, a régi Newyork-kávéházban nem búsultak többé a -házbértartozás miatt. Felnyergeltek, nekivágtak a régi gazdag -Magyarországnak, ahol mindenre volt költekező-kedv, csak könyvekre nem. -Ám hiszen az egykori könyvügynök sem a dologtalan, könnyű munkához -szokott emberek sorából került ki. Ő volt az az ember, aki örökösen -vizithez volt öltözve. - -* - -A dobott, megvetett, senkinek sem kellő portéka: a könyv, a csontig -leszegényedett Magyarországban elérkezett a ritkaságok közé. Igaz, hogy -még napjainkban nem akad vállalkozó, hogy értékcsökkenőben lévő pénzét -könyvekbe „fektesse“, mint például divat most bélyeget vagy perzsa -szőnyeget vásárolni. De bizonyosan feleszmélnek rövid időn belül a -kalmárok és kalmárkodók, észreveszik a holdvilágként fogyó magyar -könyvtermelést és az új regényeket, tudományos könyveket lánckereskedők -árulják majd, mint a gyapjúszövetet. - - - - -Balaton révészei. - -Aki megelevenedett bibliai festményt akar látni, az keljen át Zamárdi és -Szántód között a kompon. A hajót azok az emberek hajtják evezőikkel, -akik már Jézust a tengeren hajókázták, akiknek arcmásait régi templomok -félhomályos boltozatain láttuk. Az evező ember, az evezésbe elmerült, -szinte átváltozott ember egyforma a biblia ezer esztendőinek -messziségében és a zamárdi kompon. A fárasztó testi munka az Üdvözítő -közelségébe vonja az emberi arcokat, a túlvilágra megy az arc fényekért, -szinekért, a halálosan elfárasztott testből kiválik a lélek és kiül a -szemekbe, mintha elrepülni készülne. Régen láttam szebb embereket, mint -az evező révészeket. - -Bús taktusa a munkának a legősibb. Az evezés ugyanaz volt ezerévek előtt -is. Hat legény, aki hajtja a nehéz kompot, egymás mellett ül párosával. -Mielőtt meghúznák a hosszú, nehéz lapátot, felemelkednek a deszkáról, -amelyen ülnek, aztán ugyanabban a másodpercben vetik hátra magukat, -amidőn meghúzzák a rudat. Előrevetik magukat, hátradőlnek, mintha egy -test, egy izom volna valamennyi. Nem késhet senki egy szempillantást, -nem pihenhet egyik sem egy másodpercet, nem takarékoskodhat a munkával -egy verejtékcseppet sem. Mint egy emberfölötti tánc, ősi ringatása a -testnek, megfeszülő és engedő kötele az izomzatnak, a testi munka -csodálatossága: folyik az evezés a kompon. Szakadatlanul, megállás -nélkül attól a perctől kezdve, amint az evezőket a vízbe merítik: -ringatóznak a testek, külön életet kezdenek élni a lábak, a karok, de -legfőképen a fejek, amelyek lassankint oldalvást dőlnek a -kimerültségtől. Az evező emberek testmozgásában van némi nyoma annak a -legmodernebb festőművészetnek, amelyet kubizmusnak, futurizmusnak -neveznek. Az evező ember testrészei valóban szétválani látszanak -egymástól a mozgás következtében. Egy pillanatban csak hátrafeszülő -karok látszanak: az emberek eltűnnek a karok mögött. A test többi része -elmúlik, levegővé, láthatatlanná válik. Tizenkét kar látszik csupán a -hat evezőn. A másik pillanatban: a karok válnak levegővé és helyüket -elfoglalják az emberi törzsek, amelyek átringanak egy másodpercre a hajó -orrában, mint elvonuló színészek a szinpadon. Aztán legvégül a fejek -maradnak csupán helyükön. Ezek az önfeledkezett, álarc, festéknélküli -fejek, amelyek olyan pírhoz, fényhez jutnak, mint a szentek fejei, -amelyeket egykor régi templomokban láttunk. Nem lehet leírni azt a -változást, amelyen a révészlegények általmennek, amire a Balaton -közepéig hintáztatják a kompot. A szélmarta, esőtépte, viharos arcok -elveszítik minden földi durvaságukat. Megnemesednek a homlokok, belső -fényekben égnek a szemek, alkonyati aranypírban fürdőznek a felhevült -arcok. Az a fiatal legény ott az ifjú János próféta, midőn jelenéseket -lát. Ez a rongyos katona az első padon, olyan, mint a Nepomuki, akinek -szobrait annyit láttuk vizek felett, hidak bejárásánál. Bibliai emberek -ők valamennyien, amint itt a haragos víz fölött, zöld ég alatt, sötét -hegy mögött a hajót vonják, húzzák, megszakadásig eveznek, nem is néznek -egymásra, mert mindegyik azt csinálja, mint a másik, a szemük a távolság -fátyolképeire szegeződik: vajjon mit látnak ott e nedves, örömtelen, -fájdalmas szemek? Fel, le, fel, le. Így folyik a munka megállás nélkül, -nekivetetten, szinte életre-halálra, a nagy víz közepén, távol -a hegyek visszhangjaitól, messzi a mezők dalaitól, földi életek -tarkabarkaságaitól. Fel, le, fel, le. A nagy víznek nincsen vége, a -hullám nem változik, végtelen szövetje a víznek egyforma kedvvel fogadja -a rávonuló gályát minden evezőhúzás után, a szél nem tud új nótát, -mindig csak egyet fuj, a hal nem dugja ki a fejét, hogy itt énekeljen az -evezőknek; komor az ég, zord a víz, reménytelen a csillag, amely a -felhők ablakán átpillant, mozdulatlan a köves part, igérettelen a -holnap, amely a nemsokára beköszöntő éjszaka után következik, a homályba -borult partokon a szél tudja a járást: – ők a vizet ismerik csupán, -amely hallgatva fogadja őket napról-napra, nem mondja nekik, hogy őket -szereti, nem ölelgeti, dédelgeti őket, holott mindig vele s benne -vannak, csak tűri, viszi őket, evezőiket, setét hajóikat, messzejáró -utasaikat, akiknek idegen sár szárad a lábukon, akik majd innen -nemsokára kikötnek s örökre felejtik a hajósokat, akik a víz közepén -minden izmuk megfeszítésével dolgoznak értük. Hátra sem fordulnak többé -a partról, vissza sem néznek a messziből, szürke homokszemként perdül le -az óra a többi közé, elhalaványodik az emlék, mint a felhő a távolban, -elsuhan a szél, mint az álom s a hajósnak nehéz, megszakadó munkától -átnemesedett arcából, ez eleven tüneményekből annyi sem marad meg az -emlékezés számára, mint a gyufa ellobbant lángjából a vak éjszakában. - -Fel, le. Fel, le vonják a kompot a legények, a tihanyi tanító mindig a -hullám közepének irányítja a kormányrudat, mert a hullám közepét kell -kettévágni a hajó orrának, ha céljához egyenes vonalban akar jutni, a -kocsilovak tünődve, ijedt mozdulatlansággal állanak, ismeretlen part -felé tétován kalandozik az utazó szeme, erőlködik a szél, mintha -megérkeztek volna segédei az alkonyattal, mély vízből jön fel a hullám -fehér torkával, a közelgő hegyeken már lábujjhegyen fut az alkonyat -pásztorfia; ásítozva buknak be az esti homályba az eddig fehérlő parti -házikók, vadkacsa-pár vonul a tó felett éji tanyára, lomposan roppanva -száll egy nagy madár, mintha megúnta volna már az életét, a csend -hírnökei futnak szét mindenfelé a kegyelemlevéllel, – csak a -révészlegények dolgoznak a végkimerülésig, inuk rogytáig, az égre nézve, -földet, vizet nem látva, közelgő partot nem érezve, fel, le, mint az -örökös dologban álló emberi nedvek, a verejtéknek ki nem fogyó forrása, -mozgásnak meg nem állása, álomnak leszállhatatlan kerengése, a munkának -elhallgatás nélküli búgása, másvilágig érő evezőcsapása… Amíg felsivít a -révészgazda sirályhangja. Állj. - -S akkor szökkenve, nyögve, feljajdulva állnak meg az örök evezők, messzi -útról térnek vissza a régi emberi arculatok, látni kezdenek a kimerült -szemek, a víz alól bukkannak fel a levegő után nyíló szájak, ernyedten -zuhannak le a karok, partra fut a nehéz alkotmány és oly fürgén -helyezkedik el az út irányában, mint egy táncosnő. - -Igazgatja, illegeti széles fenekét, a lovak robajjal rontanak le a -könnyű kocsival a veszedelmes helyről, a révészgazda beszedi az -útiköltséget a kéknadrágos suszterkétől, aki nem segített a komp -vonásában, a legények mozdulatlanul maradnak helyükön, evezőik mellett, -mintha nem tudnának megválni a fáradalmaknak e kemény deszkájától. -Lepihennek a szíjas, vadmadár-csontú karok, fekete kezek remegve -tapadnak a hídhoz, izmos derekak fájdalmasan összegörnyednek, -megmerevült fejek bágyadtan a mellre hanyatlanak, bajuszok hallgatva -lekonyulnak, szemek megmerevedve a vízre néznek, a kemény, csontot törő, -izmokat végsőkig megfeszítő munka után szinte ijedt ez a nyugalom. -Evezni, húzni, haladni: ez az élet, nem pedig egy helyben állani a -köves, vén partokon. Vadmadár módjára belevágódni a szélbe, a hullámba, -a baljóslatú Balatonba: ez az öröm, nem pedig tunyán pihenni a -deszkapadon. Repülni, utazni, utólérni az este lenyúló köpenyegét, vagy -a napsugár utolsó sarkantyúját elkapni a hullámon… Fütyülve venni a -lélekzetet, próbára tenni a szívet, birkózni az ellenálló vízzel, -legyőzni a vasvillás szelet, küzdeni, felragyogni, győzni a vizen… Ez az -élet, nem az üldögélés a kikötőben. Most egyszerre szegény -munkásemberekké válottak az apostolok… - -A bibliai kép helyett a mindennapi sáros országút következik. A balatoni -zúgás helyett kerekek egykedvű pergése viszi gondolatunkat. Az eső -nyakunk közé csap az út fordulójánál, mint egy lesben álló vándorló. Az -alant maradt tavon halottként marad a fekete komp. A vizionárius arcok -helyett fáradt legények ácsorognak a parton. Hörög a szél a hegynek -kapaszkodó úton. Mintha a boldogságos, fáradságos, biztosan célhoz érő -élet maradt volna odalent a vizen az egyszerű, szótalan, igénytelen -víziemberekkel, akik nem tudnak egyebet az egész világról, mint az -evezőik, vagy a halak, odalent a hullámokban. Az ifjú János apostol, a -rongyos katona és a többiek, akik egy órahossznyira úgy megszépültek, -megnemesedtek a nagy út mélyein: elmaradnak a setétségben. A bibliai -csendet, az evezők boldog hintáját, a hajó megszokott nyikorgását -felváltja a sanda országúti élet; a fájdalom és bánat, e két fütyörésző -szegénylegény kapaszkodik fel a kocsira az első emberi háznál. A -halszemű bibliai emberek helyett csigavonalalakú szemek jönnek szemközt -az országúton. - - - - -Vándorlegények. - -Gyógyszerész mindenét magával hordta, mint a csiga. - -Többnyire gyalogszerrel utazgatott, de szükség esetére volt egy vasúti -menetrend is a zsebében, amelyből tanácsot, útbaigazítást mondott, ha a -városok végén a vándorlók tanyáján megszállott. Ilyenkor nagy élvezettel -ejtette ki száján Püspökladány és más állomások nevét, amelyek mellé a -nyomdász keresztbe villát és kést helyezett. De nem kevésbé örült az -állomásoknak, amelyeknek neve mellett üvegpohár silbakolt: évekig, -változatlanul, amíg Gyógyszerész az állomásokra kívánkozott, de oda soha -el nem jutott. - -Gyógyszerész nevét valamely tömlöcben kapta, ahová sokadmagával volt -bezárva és a rabok unalmukban mindenféle nevekkel látták el egymást. Ő: -Gyógyszerész lett. Ki értené a börtönök filozófiáját? - -Egyszer egy nagy alföldi mezővárosba került Gyógyszerész, ahol még -divatban volt az a városvégi herberg, amelyben mindenféle vándorlegények -néhány rézpénzért kvártélyt kaptak. Harmadmagával vert itt tanyát -Gyógyszerész, szalmazsuppon, egy szálában, amelynek az egyik vége már -bedőlt volt s a holdvilág a vándorlegények fölött himbálódzott, mintha -csupán az ő kedvükért mászott volna az égre. Gyógyszerész előcsalogatta -a tücsköt odvából s az féllábon hegedült a legényeknek. Meglehetősen -felhős volt az ég, a vasúti menetrendből nem lehetett olvasni, előadni -szép utazások történetét, pipára gyújtani sem volt tanácsos a herberg -tulajdonosnéja, egy álmatlan vén banya miatt, Gyógyszerész tehát azzal -mulattatta útitársait, amivel tudta: az előcsalt tücsökkel. - -Az egyik hálótárs azt mondta magáról, hogy suszter, de sehol nem tud -munkát kapni Magyarországon. Füttyösszájú, szurokszínű, helyes legényke -volt. Gyógyszerész nem sokáig foglalkozott vele. Véleménye szerint: a -suszter majd fennakad egy asszonykötényen és aztán helyben marad. - -A másik útitárs kútmesternek mondta magát, de a beszélgetés során -kitűnt, hogy ért a disznóheréléshez, káposzta-gyaluláshoz, -harmónikajavításhoz, táncmesterséghez, toronymászáshoz is. Ez az ember -inkább kedvére volt Gyógyszerésznek, mert szikár, elvadult, -farkas-szakállas, hallgatag férfiú volt, aki lehetett ötven esztendős, -de harminc is. Nem csodálkozott, midőn közbiztonság szempontjából a vén -banya rácsukta az ajtót a vándorlókra. Lehet, hogy már többször rázárták -kívülről az ajtót. Bizalmatlan volt a tücsökkel szemben. Bizalmatlan az -állomások nevével, amelyeket Gyógyszerész a félhomályban emlékezetből -felsorolt. A világért sem mondta, hogy már megfordult valahol a -városokban. - -– Hát még Püspökladányban sem volt? – fakadt ki türelmetlenül -Gyógyszerész. - -A kútmester némán csóválta a fejét. - -– Talán nem engedték kiszállni a vonatból! – vakkantott közbe a kis -suszter, de tréfáján csak egymagában nevetett. - -Gyógyszerésznek rossz éjszakája volt. Megszokta, hogy útitársai, akikkel -mindenfelé megismerkedett, előbb-utóbb beszélgetésbe elegyedtek vele. -Nem hiába hordozta a cók-mókjában a vasúti menetrendet. Benne volt abban -minden város, ahol valaki megfordulhatott. Mindjárt megkezdődhetett a -beszélgetés. De ez a kútmester kemény diónak látszott. Olyan egykedvűen -feküdt a szalmán, mintha nem is sajnálná az álmatlan éjszakát. -Gyógyszerész pedig mindig haragudott az álmatlanságért. Szerette magát -rendesen kipihenni a szálláspénzért. A kutyák túlságosan sokat ugattak -ezen az éjszakán. Aztán nagyon csendesen, lépésben ment el egy kocsi az -úton, hogy alig zörögtek a kerekei. Vajjon mit visznek azon a kocsin? -Majd meg egy csizmásember bandukolt el a városvégén… Tétovázgatott, -meg-megállott, nézelődött, megkerülte a házat, krákogott, dünnyögött, de -zörgetni nem merészelt. - -– Valami vándorló van odakünn, aki erre a tanyára van szokva. Elkésett -az útban. Mert nem mer kopogtatni – szólt Gyógyszerész a kútmesterhez. - -A kútmester csak vállat vont. - -– Pedig, ha a tetőre fölkapaszkodna, bemászhatna. Van még itt hely egy -ember részére – folytatta Gyógyszerész. - -Hanem a csizmás megfontolta a dolgot, elbaktatott, mielőtt Gyógyszerész -jótanácsot adhatott volna. (Hej, lett volna reggel haddelhadd, a vén -banya tüzet kiáltozik a negyedik vendég láttára.) - -– Úgy látszik, magának nagyon jó szíve van – ásított a kútmester és -hátat fordított Gyógyszerésznek. - -* - -Másnap a suszter elmaradt, ketten folytatták az útjukat. - -Napvilágnál még inkább tetszett Gyógyszerésznek az útitársa. Volt annak -különösen egy mellénye, amely zöld posztóból volt varrva s apró -rézgombokkal felpiperézve. De ott volt a kalapján a káposztagyalulók -jelvénye: a zergeköröm is. A kabátja alatt mindenféle drótokkal -megrakott bőrtáska volt. A táncmesterséget tán a pepitanadrág -jelentette. A kútmester nem szólt semmit, csak hagyta maga mellett -lépegetni Gyógyszerészt. Majd elmarad, ha megúnja magát. - -Még alig reggeledett, de az országút már népes volt. - -– Vásár van valahol – jegyezte meg Gyógyszerész. Őt minden és mindenki -érdekelte. A lobogóhajú vándorcigányokat, keszeg vámszedőket, tulipiros -kenyeres kofákat, jószagú pecsenyés-asszonyokat, fürge koldusokat, -komoly parasztokat, varjúhangú vénembereket, recsegő, hangos -útmestereket úgy szemügyre vette, mintha először látta volna őket. -Megjegyzéseit közölte a kútmesterrel, de az ügyet sem vetett -Gyógyszerész sürgős mondanivalóira. Komolyan, hosszant lépkedett, mintha -legalább is üzleti ügyben vagy hivatalos dologban járna. - -Gyógyszerész szeretett volna megállani minden csárdánál, szóbaereszkedni -a szájtátókkal, az udvaron lézengőkkel, álmos udvaroslegényekkel, -részegeskedő fuvarosokkal. - -– Nem mennénk be? – kérdezte. - -– Nem – felelt a kútmester. - -Gyógyszerész kedvelője volt a barátkozásnak útközben. Tréfásan vagy -komolyan megszólongatott mindenkit. Menyecskék mellé oldalgott, akik -liba-lábbal kosarat vittek a fejükön, vagy fehér batyut a hátukon. -Jóízűen nevetett, ha az asszonyok szidták vénségéért. Babonákkal -szeretett traktálni hiszékeny parasztokat. A planéta-kereskedőtől üzlete -felől tudakozódott. A szélescsípőjű, vénvarjú módjára kocsinülő -csizmadia-asszonyoknak tréfaságokat kiáltott. Egy darabig egy hintóra -kapaszkodva tette meg az utat, aztán bevárta a kútmestert egy kőrakáson. - -– Maga olyan rendes, józan embernek látszik – kezdte Gyógyszerész. – -Vajjon minek vándorol az ilyen ember? - -– Dolgom van – felel az útitárs. – Sok dolgom van. - -– Csak a halálnak van sok dolga – kötekedett Gyógyszerész. – Aztán még -az sem végzi rendesen a dolgát. Annyi ember van a világon, hogy maholnap -helye se lesz valamennyinek. - -A kútmester nem felelt. Bizonyosan nem tartotta érdemesnek a szót -vesztegetni. Egyforma, katonás, fáradhatatlan léptekkel ment. -Gyógyszerész titokban irígykedett is. Milyen jó dolga van az ilyen -embernek, akit valahol vár valami tennivaló! - -Déltájban túrót evett a kútmester. Estére megint egy városvégi herbergbe -pihentek le, négy-öt falun is keresztülmentek. A kútmester sehol se -próbálkozott a mesterségeivel. - -És mentek másnap, mentek harmadnap. Gyógyszerész ballagott a néma -kútmester mögött, mint egy kutya. Elfáradt már a kérdezősködésben, -találékonysága megállott, a tréfákat rosszul mondta el, elfelejtett -megjegyzést tenni az országút vándorlóira; csak rászegezte a szemét a -kútmesterre, mint egy megbabonázott és ment, ment annak nagy talpai -után. Az pedig egy pillantást sem vetett rá. - -Negyednapra visszaérkeztek ahhoz a herberghez, amelynek be volt dőlve a -tetője, a vén banya a kapuban állott, a hold megint csak bevilágított a -szalmazsuppra, a kis suszternek ott feketéllett a neve („itt járt Pálcza -János“) a falon, ahová felírta… Gyógyszerész most már nem kérdezett -semmit. A vasúti kalendáriomot eszeágában sem volt fölnyitni, megbukott -a tudományával, elnyújtózott a szalmán, nem csalogatta elő a tücsköt, -mérges volt. - -A kútmester száraz sajtot evett. Becsattantotta a bicskáját és -félszemmel Gyógyszerészre nézett: - -– Maga nagyon kíváncsi embernek látszik, Gyógyszerész, szeret -szimatolni, leskelődni, az orrát mozgatja, mindenbe beleártja magát. - -Gyógyszerész fáradtan bólintott. - -A kútmester elterült a szalmán és a következő történetet mondta el (amin -Gyógyszerész ezután sokáig gondolkozott): - -– Volt nekem valaha feleségem, akinek az volt a kedvére, hogy -leszoktasson engem a vándoréletről. Úgyis történt. Otthon üldögéltem, -madarat neveltem, kutyát tanítottam szolgálni, kijavítottam a kerítést -meg a tetőt. Jó volt-e? Nagyon jó volt. - -Ámde nem hagyott békében a természetem. Menni kívántam. Fölébredtem, ha -szél fujt. Mikor esett, forgolódtam az ágyamban. Szegény feleségem -ilyenkor mindig és mindjárt megbetegedett. De nem úgy tréfából, amint az -asszonyok szokták, ha fejükbe vesznek valamit. Hanem komolyan, bajosan, -ágynak esve, hogy mindig lekerült a tarisznya a vállamról. Volt -forrósága, volt hideglelése, volt köhögése, volt mindenféle baja, mert -olyan gyönge volt, mint a madártoll. És csak akkor gyógyult meg, ha én -mellette voltam. Ha karomba vettem, ha megsimogattam, ha mellette -maradtam. Elszállott a forrósága, a kutya kapta kölcsönbe a köhögést, -még nevetni is csak velem tudott. - -Egyszer nagyon belémbujt az ördög, mehetnékem támadt. - -Az asszony megint köhögött, piros lett a forróságtól, ágynak esett és -összetett kézzel könyörgött, hogy maradnék otthon. - -De ez egyszer nem hallgattam rá. Elmentem, lehajtott fejjel, mérgesen és -mentem három napig, ugyanazon az úton, mint most. - -Mentem, pedig minden megállított. A jajgató szél, amely feldönteni -akart, a szoknyás országúti nagy fa, amely a kalapom után nyúlkált, a -felhő, amely a vállamra támaszkodott sötétségével, a szamártövis, -lábamnak, térdemnek akadálya. A kormos bika a mezőn felém bődült, a -pirosfoltos tehén megvadulva kergetett föl a fára, járomából az ökör -piros szemmel döfött felém a szarvával. Kutyák hemperegtek felém a poros -széllel, feketén, drótos háttal, habos szájjal kaptak a lábszáram után. -Mögöttem leültek a halomra és addig vonítottak, amíg láttak. Egy -korcsmaasztal, amely alatt az éjszakát töltöttem, bedőlt, csaknem maga -alá temetett. A gyalogút elbódorgott velem, mint valami eszeveszettel. -Vércse visított fejem fölött, járván légi táncát, huhogott a bagoly az -erdőszélen, amikor beléptem az erdőbe, a nagy fák ellenségesen mértek -végig, mintha valamennyien tudták volna, milyen hitvány ember vagyok, -odahaza sír a feleségem. A korcsmák, amelyekbe beléptem: mind üresek -voltak, mintha elszöktek volna előlem a vidám, beszédes, mindent -elfelejtető cimborák, a kemence odujából kimászott a rongyos vén cigány -és négykézláb menekült előlem, mint valami veszett ember elől. Azt -hiszem, valami baljóslatú jel volt ezekben a napokban a homlokomra írva, -hogy mindenki elkerült, akivel úton-útfélen találkoztam. Mintha a -feleségem járt volna előttem sírva, jajgatva, panaszkodva, árulkodva; -amerre mentem: komor, sötétlő arcaikat fordították felém az emberek. A -kilincs letépte a kabátomat, a kerítés a nadrágomat, szeg bujt a -csizmámba, az eső utólért és jeges korbáccsal verte a nyakamat, a -hátamat. A tűz nem gyulladt meg a kezemben, az elszabadult kocsikerék az -országúton nekem lódult és az árokba taszított. - -Mégsem fordultam vissza. - -Mentem könyörtelenül, mint egy gyilkos. - -Senkivel sem találkoztam, akinek kinyithattam volna a szívemet. Az -országút megszökött előlem az éj sötétjében, ha panaszkodni kezdtem. A -mezőre tévedtem el, ahol a szél hahotázott. - -Mire hazaértem: az asszony halott volt. - -Ki volt terítve, jéggé volt fagyva, hiába szólongattam, hívtam, -hitetlenül ráztam. Elment tőlem, itthagyott Most már aztán vándorolhatok -kedvemre. Nem szabad megnősülni az embernek. - - - - -Szemere de genere Huba. - -A sors csak annyit engedett meg néki, hogy egy rövidke pillantást vessen -a halottaiból feltámadt, mély sírjából legyengült inakkal kiszálló -hazája felé, aztán meghalt Bécsben, augusztus havában, néhány nappal a -Veresek uralkodásának bukása után. - -Nagy és bús hazafi, bánok, zászlósurak, ázsiai fejedelmek ivadéka: -búskomoly Szemere Miklós meghalt oly egyedül, mint hatvanötesztendős -koráig élt. Talán az utolsó gondolata is a hazája volt, mert pedigréje -szerint azoknak a bús magyaroknak aranyvonalából származott, akik a XIX. -század Magyarországát már egyszer megmentették az elsülyedéstől. -Mindennél jobban szerette hazáját, nem az olvasókönyvek iskolai -rövidlátásával, hanem fájdalmasan, nyitott szemmel, álmatlanul, amint -egy bűnbeesett asszonyt szeretnek tovább a férfiak. - -Ifjúsága azon a Pesten kezdődik, amelyen még nem cserélik fel a -gyalogjárót, amelyet Széchenyi és Wesselényi (ideáljai) lába taposott. A -belvárosi utcák girbe-gurbák, az újvilág-utcai Arany Sasban (ahol -lakott) vidéki urak reggelig huzatják a pestmegyei csárdást, de ő nem -vesz részt e korszak (a kiegyezés utáni időszak) duhaj mulatozásaiban, a -lábra kapó Pest vidékieket hevítő örömeiben, nagy célok felé halad, mint -egy trónkövetelő, olyan ambíciók hevítik, amilyeneket csak egy -zemplénvármegyei magyar nemes ifjú hozhat magával haza Oxfordból, A -mogyoró-orrú Szücs pátrival és a későbbi függetlenségi követtel, Lukáts -Gyulával, az egyetemi ifjúság öblös vezéreivel barátkozik és kardot visz -Konstantinápolyba a muszkaverő pasának… Milyen nagy dolog volt ez a régi -Magyarországon! Csak azok tudják, akik hallották felmelegedni e korszak -szereplőit ifjúkori emlékeiken. A nemzet aggódó és reménykedő álma -kísérte a pesti jogászokat Rákóczi Ferenc útján. S az Egyetértés vérmes -olvasói új török-magyar szövetségben reménykednek. - -Ámde Pest még nem tud feleszmélni a dabasi, nyáregyházi felrándulók -virtuskodásaiból, tovább pattog a pestmegyei csárdás, az ambíciózus -ifjak legfeljebb honibálat rendezhetnek a Redoutban, a politikai pályán -a bihari eredet a kvalifikáció, vagy a szürkülő zekszer a fül mellett, -amelyet átmentettek magukkal az öregek a kiegyezés utáni Magyarországba. -Korszak, amely többé nem szül Széchenyieket, Kossuthokat; úgynevezett -önmagukkal megbékélt és az ősi boldogulás felé arany középúton ballagó -hazafiak nevei, mint a borsószemek hullanak ki a szitából, ha e korszak -történetét megrázzuk. A legmérgesebb hazafiak, akik magukat igaz -magyaroknak nevezik: már elkezdik azt az évtizedekre terjedő vitát, -amelynek az a magva: áruló volt Görgei, vagy nem? Ámde a nagy többség, a -„mindent elfelejtő“, lojális Magyarország díszmagyarokat varrat, -rendjelekről álmodik s azon gondolkozik, hogy mit mond I. Ferenc -Józsefnek, ha egyszer Budára hivatja. A szélsőbaloldalon mind több az -áruló és a Sugár-úton olyan pompa kerekedik, mintha Bécset akarná -lefőzni. Ezt az országot hagyta itt Szemere Miklós, amikor megkezdi -szolgálatát a császári és királyi nagykövetségnél Rómában, Párisban, -Szentpétervárott. Pestről legfeljebb emlékét viszi el néhány uszálynak, -amelyet a nők a Drótszigeten táncközben ügyesen emeltek, a „nagy Róza“ -alig tizennyolc esztendős és szalonja falai még nem teltek meg -búskomoly, a mult időkből elhalaványodva visszatekintgélő gavallérok -arcképeivel… - -Százezer forint anyai ajándék van a tarsolyában, amelyet szerencsésen -elveszít Rómában egy este a nemesek kaszinójában a fiatal magyar. - -Férfikorában: midőn jellegzetes szakállával, kerecsen orrával, mélyen -bentülő fáradt sasszemeivel (amilyen tipusuk van a magyar honfoglaló -családok fiainak, így például a szabolcsi Kállayaknak is), meglehetős -széles vállaival, közepesnél valamivel (tán egy-két centiméterrel) -alacsonyabb termetével, napsütötte, sápadt, egykedvű, hallgatag arcával, -erős mellkasával, tétova, fáradtnak látszó lépéseivel (mintha ázsiai -papucs viseléséhez volna szokva a lába), halk, szinte lefojtott indulatú -hangjával, fehér kalapjában, arany- és ezüstszínű nyakkendőjével, -barátai és ismerősei iránt tanusított bőkezű áldozatkészségével, olykor -szinte fejedelmi pazarlásával, mintha legalább is a kínai falig -terjednének tartományai Ázsiában, – férfikorában viszontlátta őt Pest és -szinte egy nap alatt meghódította a lakosságot ebben a városban, amely -szerette őt anélkül, hogy tudná, miért? Csak az utóbbi évtizedek -sajtótámadásai, tarantella csípései zavarták meg a pesti közönség -szeretetét Szemere iránt. A sajtónak, az emlékezetes képviselőházi -beszéde miatt, amelyben a nagy napilapok pausáléit leplezte le, volt is -oka haragudni Szemerére. (Később maga Szemere belátta, hogy az írók és -hirlapírók nem felelősek a lapkiadók üzleteiért és épen e sorok írója -útján keresett többször érintkezést az akkori Otthon-kör íróival, midőn -persze nem maradt el a pezsgő és a hideg buffet. Szemerét végigkísérte a -francia pezsgő egész életén át, holott ő maga csak kis kortyokban s -keveset ivott.) A közönség azonban tovább szerette őt a turfon, mint -egykor a bécsi Grabenen kedvelték a kedélyes bécsiek „a mi -főhercegünket“. Utcán, – legfeljebb a Váci-utcában, – kávéházban, – -egyszer a nemzeti ellenállás idején a Balaton-kávéház törzsasztala -mellett, – színházban Pesten ritkán láthatta őt a közönség az utolsó -évtizedekben. A gyep volt az ő szalonja, ahol agglegényi furcsaságokkal -és különc emberekkel teli fogadói lakása helyett csevegett -hölgyismerőseivel, mindig volt néhány finom bókja az öregebb grófnők -számára, hódolata az ifjú szépeknek, ancien regime-ből itt maradott idős -urak részére megbeszélnivaló témája, politikusoknak friss külföldi -sürgönye, hirlapíróknak és színésznőknek tipje, bukmékereknek -elveszíteni való tízezer koronája, sárkány-nyakú versenyparipáknak -műértése és az eső ellen széles esernyője, vastag felöltője. És mégis -mindig egyedül volt. Mondják, hogy az elhalt Hadik gróf, aki olyan szép -ember volt, mintha régi balatonfüredi bálról vágták volna ki, bizalmasai -közé tartozott Pesten. Míg bécsi kvártélyán mindig ott találtam Kinsky -grófot, amint a cserépkályha mellett melengette hátát. Ámde én mégis azt -hiszem, hogy igazán bizalmas, nyilt, mindent feltáró senki előtt sem -lehetett. S hogy miért maradt agglegény, mikor úgy tisztelte a nőket, -mintha valamennyi édesanyja vagy húga lett volna? Ezt talán sok esztendő -mulva egy regényben lehetne megírni, könnyed olvasmányul s okulásul -fiatal hölgyeknek, medicinául szerelem miatt elkomorodott férfiaknak. - -A magányosság: ez volt Szemere Miklós. - -A nagy világ volt az eleme. – A társaságában: hol világos-zöld, -habkönnyű és sósízű szellők által bejárt angliai versenypályákon, -apróvirágos kalapot és ultramarinkék cilindert hordó lordok és ladyk -szomszédságába; hol meg esőverte, varjúkárogásos, mélázó udvarházakba -Zemplén és Ung vármegyékbe képzeltem magam, – pedig sokszor voltam -társaságában. Reggeltől estig kilincseltek ajtaján a látogatók. Erdélyi -Gyula öreg magyar író totyogott körülötte piros lovászmellényben és -mindig újságalapítási tervekkel, sok ezer emberrel ismerkedett meg -hatvanöt esztendős koráig: mégis mindig egyedül volt. Zordan, komolyan, -megvetőleg, gőgösen egyedül: ami csak kevés embernek adatik meg a földi -életben. Sohasem érezte szükségét annak, hogy bárkit bevonjon -panaszaiba, legbensőbb életébe. Zárkózott és titokzatos volt, mint -valami ázsiai fejedelem, akit nyomban megbuktatnak alattvalói, amint -gyengeségen rajtakapják. Állítólag sohasem volt beteg, pedig sokat -szenvedett testi fájdalmaktól zárt ajtó mögött, amíg künn a zöldben -majális volt és az ifjú s elszánt szép pesti leányok arról ábrándoztak, -hogy megédesítik öregségét a magyar nábobnak. Anyagi gondja annyi sincs, -mint a perzsa sahnak, – pedig minden forintjáról tud. - -És a magányosságban olyan látományai vannak, mint ideáljának: Széchenyi -Istvánnak. Bár elkerülte őt a döblingi alkonyat, Szemere csaknem oly -vátesze volt hazájának, mint ez a szentek vagy őrültek adománya. Már -évtized előtt elborúlva látja az ország pusztulását, a magyarság -romlását, az erkölcseit cserélő nemzet minden tünetét. Tehetetlenül, -egyedül áll az összeroskadó házban, hisz senkinek sincs ideje és kedve a -haza dolgaival törődni, – csak emlékezzünk, mint futottunk önös -érdekeink, apró céljaink, ma már nevetséges ambícióink után! Mindenki -szaladt az utcán, a városban, az életben, mintha nem akarná észrevenni a -haldokló ország sápadozó arcát. Szemere megindultan, máskor -elkeseredéssel, szinte kétségbeeséssel látta Magyarország rohanását -sírja felé. Nem akartuk meghallgatni aggodalmait. Egymásután írta -röpiratait, – de ez a kor nem volt a Széchenyi kora. Senki sem olvasta a -röpiratokat. A sajtónak legfeljebb egy vigyori mosolya volt a -proféciákra. Az ifjúság, akihez Szemere felebbezett, olyan romlott -kezdett lenni, mint az öregek. Napjainkban szinte könnybelábbad a -szemünk ennek a legendás férfiúnak vergődésén, aki nyitott szemmel látta -hazája romlását és nem segíthetett legszentebb szerelmén. Tréfa, gúny, -élc volt a jutalma a legromlottabb korszaktól, amely valaha volt -Magyarországon, amely a háborút előidézi. Mint Ninive felé a végzet: úgy -közeleg az öldöklések angyala az ország felé, már leszakadóban van az -ötesztendős éjszaka, amelynek hajnalodása előtt a csecsemőket is -meggyilkolják és Pest mulat, tobzódik, a bírák nem győzik elítélni a -csalókat, a vénasszonyok térdig érő szoknyát viselnek és esténként az -aszfalton táncol végig a bűn lidérclángja, mégsem eszmél senki. Csak egy -öreg úr ül magányos fogadói szobájában és látogatói előtt úgy szidja az -országot, mint a bokrot. „Kielégítetlen ambíciók“, gondoljuk magunkban -mi is, akik szeretjük. - -Aztán felnyílott a lap a jóslatok könyvében és kezdődött a csontok -tördelése. (1919.) - - - - -Elveszett Miatyánk. - -A zugligeti régi katonai temetőben a sisakos fejfa alatt azt mondja -magában a majór: „Már nem szeret…“ A kerepesi sírkertben a családi -kriptában hiába várja az egykori belvárosi polgár pazarló unokáját, hogy -meghúzogassa a fülét. Az édesanyák, a drága jó apák, a játékaik mellől -istenke kertjébe tévedt kisgyermekek egyedül maradnak azon az estén, -amelyre pedig már régen számítottak (mint az élők az ő karácsonyukra), -midőn boldog családi körben peregnek le az órák. A sokat szenvedett jó -hitvesek elhalaványodott, bús arcát, gondbaborult szívvel megvált apák -homlokát, karjainkban utolsót sóhajtó kedveseink emlékét nem -világíthatják meg a kis lámpások, gyertyácskák. Az este épen olyan bús a -temetőn, mint közönségesen. - -A szenvedők, a gyászolók, a vesztesek: – mindnyájan, akik Magyarországon -átéltük a szörnyűséges éveket – ennek az estének komor sötétségével is -részletet fizetnek a megmérhetetlen adóból, amelyet a végzet a -magyarságra rótt. Már alig emlékezünk a régi halotti estékre, amelyek -oly szeretetteljesen bandukoltak be az őszi naptár lapjain, mint a -vigasztaló, jólelkű barátok gyengéd szavai szívünk gyásszal bevont -hajlékába… Már alig emlékszünk a temetőben töltött novemberi estékre, -midőn az avart, az ősz-piros fákat és a nyugodalmas sírhantokat a -lámpácskák, mécsesek százai világították. - -A gyászmenet, amely a temetői feszületig vonult, ahol a karinges pap -vezérletével mindnyájan elmondtuk Miatyánkunkat, többé nem közeleg a -nedves, bús estében, mint az élők könyörgő küldöttsége a holtak boldog -nyugalmáért. A világosság, amely a nagyvárosi temetők kőfalai mögül -bőségesen omlott, mint egy nagyszabású ünnepély fénye, az ifjak -tisztelgése az ország nagy férfiainak hamvainál, a megsokasodott -temetőlátogatók meghatott mendegélése, az élők vetélkedése kedveseik -sírjainak megvilágításával, de még a kis falusi temetők barátkozó, -integető gyertyafényei is, midőn vonatunk a ködös tájon áthaladt: mindez -a felséges mult iránti tisztelet nyilvánítása volt. - -Az élők megbecsülték halottaikban azt az életet, amelyet ők annakidején -éltek és természetesen: boldogabban élték, mint mi a magunkét. S -elmondjuk értük ez estén Miatyánkunkat, mert ők már átléptek azon a -sötét kapun, amelytől mi borzadozva húzódozunk. Bármi legyen is e kapun -túl, mi segítségére voltunk halottainknak ez estén a Miatyánkkal. -Bármilyen sors várt rájuk a másvilágon: mi eljöttünk hozzájuk az örök -siralomházba, hogy megújítsuk a gyönyörű mult időket, amelyek az ő -életüket körülragyogták, körülandalogták, lágyan hintáztatták, mielőtt a -siralmak házába jutottak. S ha megállottunk egy-egy sírkő előtt, amelyre -a kőfaragó vésője a mult század számjegyeit rótta fel, halkan -felsóhajtottunk: milyen boldog korszakban éltek ők… - -A felséges mult, bár nem világítunk neki, megtalálja az utat a -temetőből a városba. Ezen az estén beszállingóznak otthonaikba a -boldogtalanok, akik a nemrégen elmúlt esztendők céltalanságában és -elmezavarodottságában ifjan, kínosan, erőszakosan lelték halálukat -(halovány arcuk bús szemrehányás, szomorú emlékezetük keserű vád -ellenünk, élvemaradottak ellen, mintha valamennyien részesei volnánk -ifjú halottaink meggyilkolásának), de eljönnek ez estén a boldog -halottak is a napról-napra tündéribbnek látszó tizenkilencedik -századból, akik békében s megerőltetés nélkül, energiájukat, -agyvelőjüket, munkakedvüket takarékosan beosztva éltek csöndes életet. -Megláttuk azokat az öreg embereket, akik télpiros arccal, izmosan, az -élettől késő vénségükre sem megerőltetve, rugalmas lélekkel és lábbal -mentek a kuglizóba, a budai korcsmába, a nyugdíjasok tisztára kefélt -cipőjében és kabátjában, mintha csak akkor kezdtek volna igazában az -élet örömeihez, midőn hivatali szolgálati évük betelt, hajuk kihullott -vagy megfehéredett. - -Fájdalmas sorsa az emberiségnek, hogy évszázadról-évszázadra többet kell -dolgoznia, hogy helyét megőrizhesse, melegét és élelmét feltalálhassa a -kihűlő, mind ridegebbé váló földgolyón. Ők – a multszázadbeliek felényi -terhét sem vitték ennek a magyar életnek, amely napjainkban, a második -Mohács után alig elviselhető. Mit tudták ők, akiknek sikerült jóidőben -születni és meghalni, hogy milyen élete van most a magyarnak! A régi -pesti polgár, aki a maga girbe-gurba belvárosában halkan totyogott a -keskeny gyalogjárón és nyolcvanesztendős korában vett búcsút Pestjétől; -a vidéki ember, aki a maga házikójában gondtalanul nézett a farkastorkú -tél elé (csak a mindenkori lengedező vándorlók és lábujjhegyen didergő -vagabundok fütyörésztek a hidegtől, éhségtől) – a multszázadbeli magyar -ember jóval szegényebb volt tudományokban, dicsőségekben, emberi -jogokban, politikai szabadságokban, de volt mit ennie, volt tűzhelye, -volt jó tölgyfakoporsója, amelyben egy másik nemzedék elmúlását is -kivárhatta a föld alatt. - -A nemzeti élet szelíd majálisa volt az eszméknek, vérbenforgó szemmel -senki sem járkált a városban éhségtől vagy politikától gyötörten, egy -tündérvilág volt a multszázadbeli magyar életének múldogálása, sírjukba -egy megelégedett lefolyású, csöndesen átlapozott, halkan szürcsölgetett, -békésen megemésztett életnek az emlékét vitték és a veteránzenekar -megnyugtatóan fujta a halotti marsot, amíg a temetésrendező befejezte -körülményes szertartását. Ó, felséges és tekintetes mult, aki -bandaszóval, egy szép élet langyosságából, a feltámadás törhetetlen -bizalmával és az el nem felejtés bizonyos hitével szállott sírba, a -magyar temetőkbe! Ó, nagyságos mult, aki jól tudta, hogy a halottak -karácsonyán nem feledkezik meg róluk az élő nemzedék, sírjaik -megvilágosodnak, hantjaikra érző szívek borulnak és a Miatyánkok a -gyertyák lángjaival együtt szálldosnak az ég felé… Az emlékezet -gyöngéden visszahívogatja őket a befűtött szobákba, az öregek -karosszékeibe, a családi kör szerető lámpafénye mellé, a homokként -szitáló álmokba, a tarka-barka elbeszélésekbe. - -Mily jó volt a mult században éldegélni, csak tekintetes úrnak is és a -szörnyű esztendők bibliai bekövetkezése előtt a halotti papucsot -felvonni s benne elosonni… Lehetséges, hogy akkor is voltak -boldogtalanok, küzdelmesek, halálosan gyötröttek, de mi volt az ő -szenvedésük e korszak kínjaihoz mérten! - -Ez a korszak mindenkinek adósa marad. A harcosoknak győzelem pálmájával, -a tudósoknak, az íróknak az elismerés jutalmával, az államférfiaknak az -építés örömével. Tüzelővel, élelemmel, a gyermekek tejével, a családi -élet csendjével, a férfiak munkakedvének kielégítésével. Az általános -adósságcsinálásban most adósok lettünk halottjainknak is a nekik járó -Miatyánkkal. - - - - -Esti olvasmányok. - -Átjön a szomszédasszony esténkint, – csak nagykendőben, csak egy percre, -mint faluhelyen szokás, mikor elkövetkeznek ezek az ádventi idők, ezek a -karácsony-inneni esték, a szegény vándorlegényként bokázó, fütyörésző -szelek, a kályha melletti hosszadalmas üldögélések, a pipafüstbe való -csendeskedvű merengések: milyen jó volna most valóban falun, egy olyan -régi, vastagfalú, kevésablakú, bolthajtásos, birsalma-illatú házban, -amilyenben a gyermekkorunk telt el s a szél csak messziről hallatszik a -pusztán, mint menekülő vándorcigányok kocsija… Milyen kár volt annyi -időt elpazarolni a nagyvárosban, csaknem húsz esztendőt eltölteni -léhaságokkal, cigarettaszippantásnyi ambíciókkal, kedélytelen emberekkel -üldögélni, akiktől annyit sem tanultunk, mint a vasúti restauráció -vásárosaitól; milyen hiba volt a gőzfűtéssel és a villannyal -megismerkedni, amikor a petróleumlámpa a leghívebb barát és a kályhában -ropogó fa mondja a legszebb tündérmeséket, amelyeket az erdőn tanult. -(Vajjon a fejfák, sírkeresztek, amelyekkel mostanában a temető körül -tüzelnek: elmondják-e egykori gazdáik élettörténetét, amíg nagyokat -pattannak az élők mulattatására?) - -Korán esteledik, a köd úgy eltakarja Pestet, mint a felejtés… Elővesszük -a „Víg cimbora“ naptárát, amelyet az 1902-ik évre adott ki Méhner -Vilmos. (Legalább is itt kellene tartani még az időnek, hogy némileg jól -érezhessük magunkat.) Ebben a kalendáriumban is keddi napra esett -Márton, mint az idén, de még akkor a hitközség hízott ludat vitt a bécsi -Burgba Ferenc Józsefnek, és a naptárakat arannyal, pirossal, zölddel, -kékkel nyomtatták. Annak a „Víg cimborának“, aki piros borral teli -pohárral köszönt a kalendárium borítékáról, olyan egészséges, nyár-színű -az arca, mintha örökké élne Méhner Vilmossal, a naptárkészítővel együtt. -Így is volt ez a régi Magyarországon, „Víg cimbora“ sírjukig kísérte a -kalendárium-vevőket, ő maga sohasem vénült… míg most az utóbbi években -aztán rákerült a sor. A naptár újabb évfolyamain már hiányzik az aranyos -nyomás, fakultak a színek, kopott, halovány a boríték. „Víg cimbora“ a -háború alatt évről-évre kopottabban jelent meg a naptáron. A nevetős -képű jegyző, a terjedelmes bíró, a csacsi-hasú plébános, a Blahánés -bíróné asszonyom, de még a pirosnyelvű komondor is, akik Víg cimbora -körül helyet foglalnak: évről-évre vénültek, szürkültek, rongyosodtak, -amint a nyomtatóműhelyekben hitványult a papir, a festék… Víg cimbora -körülbelül negyven esztendeig maradt meg pirosarcúnak, aranyosnak, -boldognak, nem bírt vele az idő: míg végre az utóbbi évek őt is -összetörték. Az idén tán már nem is látjuk viszont őt. - -S hová lettek ők, a többiek a kalendáriomból, akik a magyar embert -körülvették, elmulattatták a téli estéken? Hová lett az a két barna -vadász, aki lőporszarvval derekán Nyílas havának képében, egy -szalmatetős kunyhó körül mutatkozik? Egyik mindig csak céloz a -fenyőfa-erdőre, a másik mind veri a töltényvesszőt a puskacsőbe… Míg -most ötven esztendő után nyugalomba küldte őket a korszak. Hova lett az -„öreg gazda“, aki évről-évre jóslatait közölte a kalendáriom margóján? -„Ha Mindszentkor hideg, Márton nem lesz hideg.“ – mondta az „öreg -gazda“, de manapság már senki sem hallgat rá. A „100 éves“ naptár, amely -pontosan jósolja ezt a mai cudar szelet, hová lett? A lugosi „Fehér -sas“-patika hirdetései, amelyek minden betegséget meggyógyítottak, hogy -szinte örökélet látszott biztosítottnak a vevőnek? Hová lett az adomázó -zsidó, cigány, Kövéri és Soványi, az aggszűz, a víg kántor? Hová lett a -régi Magyarország mosolya és hahotája, barnapiros arca, pocakja, -egészsége? – Köd van a szigeten, a fák eltávolodnak, mint szellemalakok. -Fát teszek tüzemre és nagyot hallgatok. (1919.) - - - - -A történelmi osztály. - -Kedves, regényes és korszakunkat szép romantikával sugárzó ötletről -hallottam a napokban. - -Egy mélyérzésű, magyar ember kigondolta, hogy egyesítsük a történelmi -Magyarország családjait, – hisz úgyis atyafiak vagyunk! – ne -feledkezzünk meg a királyválasztó, az ország fenntartását ezeresztendőn -át viselő magyar nemesség maradékairól, adjunk kenyeret, iskolát, pályát -az ősnemes családok fiainak, akik föld nélkül maradtak az apák -hibájából, az apák önfeláldozásából, a soha meg nem hálálható -nagylelkűségéből, midőn a magyar nemesség a mult században lemondott -mindenéről, hogy megmentse a magyarságot. - -Nagyon érdekes jelensége korunknak, hogy ez a téma (amelyet egy -félszázadon keresztül szemérmetesen kerültek azok, akik mindenüket -feláldozták) most felbukkant az újjáalakuló Magyarország forrongásaiban. -Egy másodpercig olyan messzire lévő emberek alakjai tünedeznek fel -előttünk, mintha penzionált öreg katonákról volna szó, akik egykor -megnyerték a nemzet legnagyobb diadalát, – de vénségükre persze nem -törődik velük senki. A mai vulkánikus időjárás kellett ahhoz, hogy -felkotorja a csaknem századéve hamu alatt fekvő aranyat és értéket. A -magyarság végső nagy csatájának minden segedelmet összevonó erőfeszítése -lökte fel ezt a témát az elmúlt idők avarjából. A legnagyobb küzdelembe -induló magyarság tétova ötlete ez a mozdulat, amellyel az elfelejtett, -rozsdára ítélt, sokszor szinte kigúnyolt régi kardja után nyul a nemzet, -– a magyar nemességhez, amelyet hetven esztendőn át úgy elfelejtett, -mintha nem is mutatná a történelem ennek a nemességnek ezeresztendős -munkásságát. - -Most valakinek végre eszébe jutott, hogy hol is van az a magyar -nemesség, amely annyi vészben, égzengésben, földindulásban fenntartotta -és védelmezte ezt a darab földet? Hol van az ezeresztendős erő, amely -levegőt, vizet, kenyeret, életet adott a négy folyam országának? Hol -vannak az ősök fiai, akiknek ereiben az Árpádok, Hunyadiak, Rákócziak -vérsejtjei keringenek, mint soha el nem múló éltetői a honszerelemnek, -az önfeláldozásnak? Hol van a magyar nemesség? - -* - -Az íróasztalomon egy arckép áll nagyon régen, Szemere Miklós arcképe; a -könyvespolcom legtetején, ahová csak a szállongó por ér, könyvek -feküsznek: Nagy Iván könyvei, amely könyvekben utoljára sorolja fel -származása szerint a magyar nemes családokat az egykori nógrádi -levéltáros. Jól tudjuk, hogy mennyi gúny és részvétlenség volt -osztályrésze Szemere Miklósnak, mert a legmodernebb huszadik században -is magyar nemességük szerint kezelte az embereket. Ő volt az utolsó -magyar ember az elmúlt évtizedekben, aki rendületlenül, szinte ázsiai -fanatizmussal hitte, hogy a magyar nemesség nem halt meg, ennek a -nemességnek örökké kell élni és újra királyt választani a Rákoson. Már -csak az udvari kancelláriában számít a nemesi próba a kamarási-kulcs -szempontjából, – Szemere Miklós úgy beszél, ír és cselekszik, mintha még -élne szerte a folyamok mentén, a hegyek ölén az a negyvenezer magyar -nemes, aki a honfoglalás óta fenntartója volt az országnak. Az ő ideálja -volt (mint most e mélyérzésű kortársunké), hogy a magyar nemesség ne -hagyja szétforgácsolni testét, ne mondjon le végleg, ezeresztendő -fáradtságával a honfenntartó jogáról… „Lesz még királyválasztás -Magyarországon!“ – mondta jövőbe látó hangsúllyal. – És íme közeleg a -királyválasztás ideje, egy gyönge hang már hívogatja is a magyar -nemességet. Ki tudja, meghallják-e, megértik-e a maradékok, hogy alig -hetven esztendő elmúltával vissza kell térniök a felejtésből, a -nyugalomba vonulásból? - -Csak most látjuk, a nagy veszedelem tisztánlátásában, hogy e történelmi -napokban, midőn minden percben megnyílhat alattunk a föld, mily szükség -van a bölcs, nyugodt, mondjuk: maradi erényekre, mily életetadó a -mérséklet a sietésben, az elgondolkozás a zűrzavarban, a pipafüstnek -zavartalan fodra a viharban… Most látjuk, hogy mily bölcsek voltak -őseink, mily magasztosak apáink, mily sugárzó érzésűek nemeseink, akik -ezer esztendőn át megőrizték ezt a földet. Hol van hát az a sokszor -gúnyolt, figurázott magyar nemesség, amely ennek a nemzetnek -fundamentuma és bástyája volt? - -Ó, ha elindulnának a Nagy Iván könyveiből az ősi nevek viselői -(mindegyik név egy darab hazai történelem), ha jönnének a messziségekből -lóháton és gyalog, forsponton vagy delizsáncon (hisz ez mind -alkalmatosabb az utazáshoz, mint a vonat), ha összegyülekeznének a -Rákoson a zászlók repkedő nyelvei alatt: mily szomorú volna a -viszontlátás! Hetvenesztendő szegénysége, meg nem érettsége, -elhidegülése az arcokon és a szívekben. Már régen nem élnek az öregek, -akik a magyar nemesi kötelességekre nevelték az ifjakat. A régi királyok -pecsétes leveleit megették az egerek, az egykor vérrel szerzett neveket -mások viselik, az ősök sírjait idegen eke szántja fel, a legközelebbi -atyafiak, a századokon át volt szomszédok nem ismerik fel egymást, a -süvegek alatt bojtorjánozó gondolatokat idegen földről hozta az idegen -szél, a kézszorításban, a baráti szóban alig van erő és a történelmi -hivatás, amely oly bőségesen buzgott minden magyar nemes emberben, hogy -egyenlőnek érezte magát a királlyal (nem lehetett tudni, mikor kapja -vissza a nemzet régi királyválasztási jogát, amikor király lehet a -legkisebb nemesből is), a történelmi hivatás átalakult érvényesülési, -kenyérszerző küldetéssé, amelynek alapján az ezeresztendő óta itt élő -magyar helyet kér magának az országában. - -A mélyérzésű álmodozó is, aki most bizonyos szövetséget, régi rokonsági -felújítást tervez a magyar nemesi familiák között: ugyancsak nem akarhat -egyebet, mint pályát és megélhetést biztosítani a nemesi családok -fiainak. Az egykori Teréziánum, a Ludovika-Akadémia, a minisztériumok, a -vármegyék, amelyek eddig szívesen befogadták a nemes ifjakat: a kis -Magyarországban aligha tölthetnék be a régi feladatot. Az apáknak új -pályákról kell gondoskodni fiaik részére. S többet ne is várjunk ez új -egyesüléstől. Elég furcsa álom kószál most a magyarok között, amely -álmokon idő múltával mosolygunk vagy szégyenkezünk. Ne ábrándozzunk, -hogy a régi alakban kiléphetnénk önként választott sírboltunkból, magyar -nemesek! Sőt egészen új alakot kell öltenünk, – az éjjel és nappal -dolgozó, csupán a megélhetéssel törődő, a tízkörömmel verejtékes munkát -végző magyar alakját – hogy életben maradhassunk. Hetven esztendeig kell -dolgozni minden magyar nemes embernek, hogy helyrehozza a hibákat, -amelyeket hetven esztendő alatt elkövettünk. - - - - -TARTALOMMUTATÓ. - - Az égett emberhez 3 - Ének a végekről 8 - A peleskei jegyző útján 13 - A nemzet lelke északkeleten 17 - Tiszántúl 22 - Utazás Európa legszegényebb népei között 25 - Debrecen 42 - Egy öreg ember elbeszélése 45 - Ábrándos városok 49 - Akiket többé nem látunk 53 - Polónyi Géza kalapja 57 - Az ember, aki mindig vizitbe járt 62 - Balaton révészei 67 - Vándorlegények 73 - Szemere de genere Huba 82 - Elveszett Miatyánk 89 - Esti olvasmányok 94 - A történelmi osztály 97 - - - - - * * * * * * - - - - -Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - - -34 |egymillió enber |egymillió ember - -99 |a zűrzavarbtn |a zűrzavarban - - - -***END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK MAGYAR TÜKÖR*** - - -******* This file should be named 62122-0.txt or 62122-0.zip ******* - - -This and all associated files of various formats will be found in: -http://www.gutenberg.org/dirs/6/2/1/2/62122 - - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you'll have to check the laws of the country where you - are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - diff --git a/old/62122-0.zip b/old/62122-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index bda188e..0000000 --- a/old/62122-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/62122-h.zip b/old/62122-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 83bb2e1..0000000 --- a/old/62122-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/62122-h/62122-h.htm b/old/62122-h/62122-h.htm deleted file mode 100644 index ef069eb..0000000 --- a/old/62122-h/62122-h.htm +++ /dev/null @@ -1,2999 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=UTF-8" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Magyar tükör, by Gyula Krúdy</title> -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; -} - -h2,h3 { - line-height: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ - - - h1.pgx { text-align: center; - clear: both; - font-weight: bold; - font-size: 190%; - margin-top: 0em; - margin-bottom: 1em; - word-spacing: 0em; - letter-spacing: 0em; - line-height: 1; } - h2.pgx { text-align: center; - clear: both; - font-weight: bold; - font-size: 135%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 1em; - word-spacing: 0em; - letter-spacing: 0em; - page-break-before: avoid; - line-height: 1; } - h3.pgx { text-align: center; - clear: both; - font-weight: bold; - font-size: 110%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 1em; - word-spacing: 0em; - letter-spacing: 0em; - line-height: 1; } - h4.pgx { text-align: center; - clear: both; - font-weight: bold; - font-size: 100%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 1em; - word-spacing: 0em; - letter-spacing: 0em; - line-height: 1; } - hr.pgx { width: 100%; - margin-top: 3em; - margin-bottom: 0em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - height: 4px; - border-width: 4px 0 0 0; /* remove all borders except the top one */ - border-style: solid; - border-color: #000000; - clear: both; } -</style> -</head> -<body> -<h1 class="pgx" title="">The Project Gutenberg eBook, Magyar tükör, by Gyula Krúdy</h1> -<p>This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States -and most other parts of the world at no cost and with almost no -restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it -under the terms of the Project Gutenberg License included with this -eBook or online at <a -href="http://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you are not -located in the United States, you'll have to check the laws of the -country where you are located before using this ebook.</p> -<p>Title: Magyar tükör</p> -<p>Author: Gyula Krúdy</p> -<p>Release Date: May 14, 2020 [eBook #62122]</p> -<p>Language: Hungarian</p> -<p>Character set encoding: UTF-8</p> -<p>***START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK MAGYAR TÜKÖR***</p> -<p> </p> -<h4 class="pgx" title="">E-text prepared by Albert László<br /> - from page images digitized by<br /> - the Google Books Library Project<br /> - (<a href="https://books.google.com">https://books.google.com</a>)<br /> - and generously made available by<br /> - HathiTrust Digital Library<br /> - (<a href="https://www.hathitrust.org/">https://www.hathitrust.org/</a>)</h4> -<p> </p> -<table border="0" style="background-color: #ccccff;margin: 0 auto;" cellpadding="10"> - <tr> - <td valign="top"> - Note: - </td> - <td> - Images of the original pages are available through - HathiTrust Digital Library. See - <a href="https://hdl.handle.net/2027/inu.30000121155935"> - https://hdl.handle.net/2027/inu.30000121155935</a> - </td> - </tr> -</table> -<p> </p> -<p> </p> -<div class="transnote"> -<h3 title="">Megjegyzések:</h3> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_103">103</a>. oldalon -található.</p> -<p>Az eredeti képek elérhetők innen: <a href= -"https://hdl.handle.net/2027/inu.30000121155935">https://hdl.handle.net/2027/inu.30000121155935</a>.</p> -<p>Facebook oldalunk: <a href= -"http://www.facebook.com/PGHungarianTeam">http://www.facebook.com/PGHungarianTeam</a>.</p> -</div> -<p> </p> -<hr class="pgx" /> -<p> </p> -<p> </p> -<p> </p> - -<div class="chapter"></div> -<p class="center"><span class="caption-large">KRÚDY -GYULA</span></p> -<h1>MAGYAR TÜKÖR</h1> -<p class="center"><span class="caption-large">(1921)</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">AZ ATHENAEUM IRODALMI -ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA</span></p> -<p class="center"><span class="caption">1921</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">10179. – Budapest, az -Athenaeum r.-t. könyvnyomdája.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id= -"Page_3">-3-</a></span></p> -<h2>Az égett emberhez.</h2> -<p>Ne hajtsd búbánatnak fejed, jó magyarom; amit elvettek tőled a -hegyszorosban, ahová bekergettek a viszontagságok, balsorsok: amit -elvett a rossz szomszéd, nem veszett el, mert nem rejtheti el -sehová, mint a lopott subát, nem áshatja a föld alá, mint az -orgazda a kincset, el nem viheti helyéről, hogy túladjon rajta, -mint az elkötött lovat a vásárban… Helyén marad minden. Ott állnak -a tornyok, a városok, a hidak, ahol tegnap állottak. A temetőkből -nem űzhetik ki ősi halottainkat, de még a házakból sem eleven -testvéreinket. Nem mondhatják a dicsőséges korok harangjainak, hogy -másképen konduljanak a mennybéli szentekről elnevezett templomok -felett, mint talán II. Rákóczi Ferenc alatt kondultak; nem -mondhatják az óráknak, hogy más időt mutassanak, és nem, az -elrejtett szíveknek, hogy ne érezzenek; nem fordíthatják ki a -gondolatot, az álmot, de még a szót sem, amelyre mától fogva -titkon, de halálos komolysággal tanítják a megszületendő -gyermekeket; nem tilthatják meg az imádságot, amely évről-évre -lázadozóbb, hogy végül megostromolja az eget; nem égethetik el a -Károlyi Gáspár bibliájából <span class="pagenum"><a name="Page_4" -id="Page_4">-4-</a></span> Jób szenvedéseit, nem semmisíthetik meg -Vörösmarty verseit; nem törölhetik a memóriákból ezer esztendő -históriáját, sem a kálvinisták zsoltárait; nem tehetnek semmit, -hogy Szűz Mária elvegye pártfogását a szegény magyaroktól; nem -mondhatják, hogy Petőfi meghalt, és nem kelhetnek versenyre a -magyar kultúrával, amely bizonyosan fokozott mértékben, minden erők -megfeszítésével, minden gyümölcsöző energia felhasználásával lendül -új fejlődésnek, hisz olyan szegények lettünk, hogy a tihanyi -kecskekörmöt is meg kell ezentúl becsülnünk.</p> -<p>Nem lesznek ágyúink, nem maradnak fegyvereink, se gazdag -bányáink, szövőgépeink, fürészmalmaink, aranyzúzót hajtó hegyi -folyóink, sem merengő várromjaink, piros háztetős felvidékeink, -karácsonyfaerdőink, a határszél felé kanyargó fehér országutaink, – -de velünk a lelkünk, a magyarok lelke, amelynek nincsen új -országhatára, új vámsorompója, mert az elmegy a fináncok orra előtt -a széllel, amely a magyar nevű virágok és fák hímporát is hátán -hordja egyik határból a másikba; velünk a költészetünk, amely a -folyók habjainak sarkantyúpengésével szökik át az idegen vámosok -hídjai alatt; velünk a jövendő, amely ott ragyog ugyanazon -csillagsugárban, amelyet a kecskeméti pusztákon és az erdélyi -havasok között egyformán látunk. Velünk az Istenbe vetett -bizodalom, hogy zengő nyelvünket tündérek szőtték, nagyszakállú -táltosok énekelték, kobzosok pengették, Tisza selyemvize susogta, -Kárpát mennydörögte, tatár-török nem bírta, magyar költő kis -mécsvilágánál imádkozva idézgette, mint az aranyvarázsló az ő -szellemeit. <span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span> Ezt a nyelvet nem tanulhatja meg más igazi -kottáján, csak aki itt született. Ezt a nyelvet nem felejtheti el, -aki benne nevelkedett, bár kezét-lábát bilincsbe verik.</p> -<p>Ne hajtsd búbánatnak fejed, jó magyarom, hiszen amit elvettek -tőlünk, miénk marad. Nagy a lopott süveg a szomszéd fején, nem -viselheti még éjszaka sem.</p> -<p>Csak egy kőhajításnyira leszünk testvéreinktől és mindig hallják -a hangunkat, a szívünk dobogását, a lélegzetvételünket, amint a -tömlöc falán át mi is mindvégig halljuk az ő sóhajtásukat. Mintha a -rabbá tett hitvest akarnák kényszeríteni, hogy felejtse el az ő -hites jó urát. Mintha a gyermekkel akarnák elhitetni, hogy -édesanyja nem szereti őt. Mintha az egy tőről fakadt virágoknak -mondanák, hogy ne érezzék egymást. Mintha a Göncölszekeréből -szednék ki a csillagokat és azt mondanák nekik, hogy többé nem -tartoznak egymáshoz.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Most legalább látjuk, hogy mik voltunk, kik voltunk, amíg a -magunk urai voltunk Szűz Mária palástja védelmében. Most látjuk, -hogy nem becsültük meg magunkat, mostohák voltunk hegyvidéki, -messze élő testvéreinkhez, nem hallgattunk a furulyaszóra, amely -vérszerint való hűséggel hangzott a Kárpátról, a Királyhágóról, nem -is nagyon tudtuk, hogy kik laknak ott, ahol a bércek kezdődnek…</p> -<p>Most látjuk ellutrizott, a sors kockájára dobott boldog -gazdagságunkat, koldusbotra juttatott szépszámú, derék családunkat, -lefitymált határszéli rokonságunkat, adófizető alanynak -<span class="pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> -taksált messzi atyafiságunkat. Most sírunk Kartágó romjain, a -veszendő, elárvult Magyarország felett, amikor az ország négy tája -felől temetésre szólnak a harangok. A latrok osztoznak a -megfeszített köpenyegén.</p> -<p class="center">*</p> -<p>A lelkiismeret furdaló hangján át azonban még mást is hallhat a -leégett magyar. Elszerencsétlenedett, félárvaságra jutott gyermekei -között tán észreveszi most a legreményteljesebbet, akinek tegnap -még hamupipőke módjára sarokban volt a helye. Észreveheti, hogy -minden gazdagság, nagy hatalom, önérzet mulandó, csak a kultúra -örök. A kultúrát nem bírhatja le még a háború sárkánya sem. A -kultúra nem éghet el, mint a vetés; főnixmadárként megszépülve, -megnemesedve menekül meg a tűzvészből. A nincstelen országnak azért -nem kell koldusbotot venni a kezébe, mert maradt kultúrája, amely -ezentúl pótolja bányáit és várait. A javaitól, kincseitől -megfosztott nemzet új hódításait a szorgalmasan percegő írótollakra -is bízhatja. Az irodalom, a tudomány, a költészet és a művészet az, -ami ezentúl a nem csüggedt magyarság sorsmotorja lehet. Ezek a -lenézett élesfogú egérkék szabadítják ki talán bilincseiből az -oroszlánt. A közömbös vállvonogatás, amelyben eddig a nemzeti -irodalomnak része volt, most majd csendes csodálkozássá áhít. A kis -betűk átmennek, mint a fecskerajok a tömlöcfalakon, a dalok -átszökdösnek a fellegekkel a hegyhátakon, az új légátusok pedig -kifúrt vándorbotjaikban viszik tova a magyar tudományt. -<span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> -Emelhetnek falakat az egykori és mostani Magyarország közé az -idegen kezek: a delizsáncok megtalálják a gázlókat a folyókon, a -vándorlegények átúsznak a vizen a csillagtalan éjszakán, erdők, -hágók, ormok medvejárt ösvényein viszik a tarisznyákban az új -csittvári krónikákat, az új dalokat és új tudományokat, amelyeket -az anyaország küldözget rabgyermekeinek.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span></p> -<h2>Ének a végekről.</h2> -<p>Hallottátok már a felvidéki harangokat?</p> -<p>Milyen másképen szólnak a harangok a Felvidéken, mint az -Alföldön! Középkorias csengésükben történelmi zenekarok szólalnak -meg, kifinomodott hangjukra mindenféle látományok tűnnek fel -szemeink előtt, az ó-tornyok körül eszünkbe jutnak hazánk -históriájából való jelenetek; minden harangütés egy varázsló szó, -amely csengve, zengve, énekelve mond el borongó századokból való -történeteket. Az ember egyszerre közelebb érzi magát nemzeti -históriájához, mikor a felvidéki városok harangjait hallja: ősei is -ugyanezen harangokat hallották, midőn az akkor még új kockaköveken -a templom felé lépegettek, keresztet vetettek, felfohászkodtak és -ugyanezen harangok gyönyörű zenéje mellett elvonultak a város falai -közül, hogy itt hagyják nekünk izgalmas vagy szomorú történetüket, -egy nevet vagy egy évszámot a múlt időkből. – Ha sohasem jutna -eszünkbe drágalátos történelmi multunk: a felvidéki harangok -szavára megelevenedik minden iskolai olvasmány, regény, tanultság, -amit hazánk történelméből szívünkbe zártunk. A harangöntők tán több -ezüstöt és <span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span> aranyat kevertek a rézhez, mikor ezeket a -harangokat öntötték. Vagy talán az ősök lelke, fohászkodása, -sóhajtása, öröme belévegyült a harangok hangjába, mint egy örökös -visszhang? Bármint múlik az idő, a felvidéki harangok mindig a -magyar középkorról beszélnek, mert akkor tanulták meg az első -hangot, amelyet kiejtettek.</p> -<p>Az érc-zászlók a toronytetőn pontosan mutatják a hegyekből -fujdogáló szelek irányát, a városházán a pecsétes levelek -megmondják, hogy ki a király Magyarországon, a városi zenekar, -amely néhol bányászok társaságából, máshol zenekedvelő polgárokból -alakul: minden ünnepélyes alkalommal elfujja a Himnuszt vagy a -Rákóczit, olyan meghatottsággal, mintha az egykori magyar királyság -mind a négy folyama mellől Késmárkra irányodna minden figyelem: -mily zenedarabokat játszik Szent István napján a -tűzoltózenekar?</p> -<p>Takácsok szövőgépe kattog a téli délután kékségébe borult -házikókból, amely szövőszékeken egykor Krisztus urunk ingecskéjét -szőtték, hogy örökké az tartson s együtt növekedjen a gyermekkel… -Aranymívesek, régiségkereskedők, hímzéssel foglalkozó iparosok -maradtak itt a középkorból, akik oly szerelmesei mesterségüknek, -mint messzi őseik, akik a két királyságban (a lengyelben is) -megbecsültették a szepességi ipart. A fensíkon, amelyet a Tátra -merőlegesen határol, mint valami operai díszlet: furmányosok -nyargalnak a gránic felé tokaji borral, bélai borovicskával, -vászonnal és felpirul az arcuk a meghatottságtól, ha magyar nyelven -szól hozzájuk az utazó. Ez az a táj, az egykori szepesi grófság, -ahol a lakosok <span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span> mélyen megemelintették a kalapjukat a -magyar szó előtt. Mintha szegény leány ment volna dúsgazdag -emberhez: olyan büszkék voltak hatalmas urukra, Magyarországra a -Poprád partjain. A késmárki tornyok csengő, csilingelő, az örökös -szélben foszladozott melódiájú harangszava, óraütése a pergő magyar -történelem számára jelezte az elmúló órákat, esztendőket, – mintha -a közelben állottak volna a krónikások, akik minden alkalommal -feljegyzik a Szepesség hűségét a gyönyörű Magyarország iránt. -Szegény lány volt ő, akinek ártatlansága és hűsége a hozománya.</p> -<p>E hegyes háztetők alatt, vasrácsos ablakok körül, döngő -kapuboltozatok mögött olyan magyarok laknak, akik életük -büszkeségét, létezésük pompáját, szívdobogásuknak egészségességét, -lelküknek minden reménységét abba a hitükbe vetették, hogy van -valahol egy igen hatalmas, mindenekfölött való magyar állam, amely -dicsőséges kezével sujthat és felemelhet. A hivatalnok-ünnepeket -itt oly pontosan megtartották, mintha a mindenkori kormányelnök -aggodalmasan várná a jelentést a késmárkiak viselkedéséről, a -március tizenötödiki nap csaknem olyan ünnepnek számított, mint a -karácsony, mindenki a legjobb ruháját öltötte magára a koronázás -évfordulóján és a városi notabilitások ősz vagy kopasz fejükkel -megindultan bólongattak, mikor a polgármester a Méze-kertben (rossz -idő esetén a két kövér asszonyok vendégfogadójában) poharát Ferenc -Józsefre emelte. A városháza tanácstermében Ferenc József képe -uralkodott talpig olajban, piros huszárnadrágban és mielőtt a -havasi legelők bérbeadásáról határoztak <span class= -"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> volna a -lojális szenátorok, talán némelyiknek megfordult a fejében, hogy -mit szólna a tanácsi határozathoz őfelsége.</p> -<p>Ebben a városban minden utcakő, minden cégtábla a boltok fölött, -minden hang a piarcon vagy a gyülekezetben arról beszélt, hogy a -leghatalmasabb nemzet a világon a magyar, amelyhez tartozni -dicsőséges és jövedelmező állapot. A romjaiban andalgó Thököly-vár -mögött alföldi diákok tanulták a leckét, a hársfaleveles promenádon -karöltve sétálgató <i>cipcer</i>-kisasszonyok tüntetőleg és -hangosan fitogtatták a magyar szót, a kis vasúti állomáson az esti -vonat beérkezésekor korzózó hölgyek (a városban egyetlen aszfalttal -borított területen), amíg ropogva sétáltak, magyar dalokat -dúdolgattak, hogy a szárnyvonal masinisztája szívesen időzött a -késmárki állomáson. Csak messze, a külső utcákban maradt meg -egy-egy tábla, amely német szóval emlékezetben tartotta az utca -régi nevét, kérkedve, büszkén magyarul beszélt itt mindenki, ha a -bérkocsisok idegeneket hoztak az állomásról, a tánciskolában -nemzeti öltözetben jelentek meg a legjobb táncosnők, az öreg -boltosok szégyenkezve hívták elő fiukat vagy lányukat, ha a vevő -magyarul szólalt meg. Még a városi dobos is magyarul proklamálta -mondanivalóit a külső telkeken és csak suttyomban mondogatta el az -öreg tótoknak anyanyelvükön a proklamáció tartalmát.</p> -<p>És a líceumban keménykötésű, soviniszta, többnyire függetlenségi -érzelmű professzorok nevelték az ifjúságot, mintha megbizatásukat -még Rákóczi Ferenctől vagy legalább is Kossuth Lajostól nyerték -volna az ifjú szívek felvilágosítására. <span class= -"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span> Sehol -Magyarországon nem szavalták bensőségesebb meggyőződéssel -Vörösmarty és Petőfi költeményeit, mint a líceum önképzőkörében. -Csak emlékezzetek, alföldi magyarok, kik néhány ifjú esztendőtöket -Késmárkon vagy más szepességi iskolában töltöttétek, mily rajongása -és földöntúli tisztelete volt itt a magyarságnak. Nemzetet a -végeken még nem imádtak úgy magyar hozzátartozói, mint itt, hideg, -hosszútelű, havas északon imádták a magyarságot szerény, -félig-meddig mostoha fiai, a szepességiek, a Kárpát fagyot és -nélkülözést termő fensíkján. Az esztendő nagyobbik felét mély -csendességben élte át itt a lakosság a fürészporral betömött -ablakok mögött, félméteres hóval borított háztetők alatt. A -borzalmas kárpáti tél foga alatt megroppantak a fenyőerdők, méteres -hó borította a piarcot, a vicinális-vonat napokig adós maradt a -pesti újságokkal, idegen hétszámra nem érkezett a szép -Magyarországból e tájra, ám a diákok bálján, amelyet Vízkeresztkor -tartottak, a tűzoltó-zenekar szinte fáradhatatlanul fújta el -számtalanszor a Rákóczi-indulót, amelyre az ifjúság táncolt s az -öregek könnyes szemmel bólongattak.</p> -<p>Most már a szélvész fújja a tárogatót a Thököly-vár bedőlt -ablakain át.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span></p> -<h2>A peleskei jegyző útján.</h2> -<p>Párisban nem tudják, hogy a szatmármegyei nemesség atyafiságban, -vagy legalább is komaságban van a bihariakkal, a szilágyiakkal, -akiket most elrekesztenek egymástól az új térképen?</p> -<p>Bizonyosan nem tudják Párisban, hogy itt egy nagy darab földön -egy magyar család lakik (a híres köznemesség maradékai), mert ha -tudják, máshol állították volna fel a határt. A mostani határ -annyira nem számíthat, mint a falusi házak között levő garád -(amelyet ezen a vidéken sárból építenek és góréval, náddal födnek -be). A garádon átbeszélget a szomszéd, még a pipáját is odaát -füstölteti, áthajlik a leány dereka, átnyúlik a kikapós menyecske -két teli karja, átpörög a vénasszony nyelve. Csirke, tyúk átbúvik, -házőrző eb itt csinálja magának az utat, amelyen kiugrik… Hát ilyen -az a határ, amelyet a magyarok és magyarok közé vonnak kelet felé. -Nem kell búsulni, hogy magja vész az atyafiságos érzelemnek, az -évszázados komaságnak, testvériségnek. Csak hadd mondják Párisban, -hogy Szilágyban, Biharban, Szatmárban ezentúl románok laknak. -Jóízűen mosolyog ezen a magyar ember, mintha adomát hallana a -Lidérc-kalendáriomból. Kund <span class="pagenum"><a name="Page_14" -id="Page_14">-14-</a></span> hadnagy ereszkedett erre hadaival, -amikor a tiszai nádasok Nagyváradig tartottak, tiszai csíkot fogtak -a lápból Szatmár alatt és a Nyirség, Hortobágy, ecsedi láp egy -sátoralja birtoka volt. Árpád valahol a Dunántúl ütötte fel vezéri -zászlaját, a hadnagyok a Tiszántúl a saját szakállukra és -bölcsességükre kalandoztak.</p> -<p>Ugyanazok a kezek emelték a nyirségi földvárat, amelyek a -biharit. Századokon át szaporodott itt a honfoglaló magyarság. -Messzire nem mehetett. Nem engedte a Tisza, a Királyhágó, ugyanazon -földön legeltette barmát, építette házát, az új királyok legfeljebb -megerősítették a régi nemesi leveleket. Itt volt a legerősebb a -köznemesség az országban, mert minden ember a honfoglalásból maradt -itt. Még országgyűlést is tartottak. Jó magyarság ez, amely -megmaradott őseredeti alakjában, mint a farkas, mely a nádasokat -járja. A férfiak inkább csontosak, szívósak, szárazak, nem igen -elhízottak, mint másfelé az Alföldön. Az árvízzel, alkotmánnyal, -honfibúval való küzdelemben megszíjjasodtak az inaik. Kis -termetükkel, fekete gubájukban, magyaros bundájukban reggeltől -napestig guggolnak a rázós szekér oldalán. Gyalogszerrel is -elbaktatnak nagy messziségekbe. A nevét mind le tudja írni, mert -magyar nemes. Az udvarházakban arról beszélgetnek, hogy ősi -alkotmányunk szerint minden magyar nemes ember egyenrangú a -királlyal és így az új királyválasztó gyűlésen kikiálthatnák akár -Költsey Pált királynak, de lehetne a király tyukodi ember, de -semmiesetre se kenézlői, mert az kún maradék.</p> -<p>A legjobb magyarság lakik a Felső-Tiszától a Körösig, amelyet -most Romániának akarnak <span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span> nevezni. A peleskei nótárius eleven -alakban jár-kel itt napjainkban is az eldugott falvakban. A magyar -históriai arcok lépten-nyomon feltünedeznek előttünk a náddal -fedett házakban. Bocskay-képű kisnemesek őgyelegnek a szatmári -hetivásáron, Rákóczi-arculatú férfiak egykedvűen nézik a tornácról -a kocsin utazó küzdelmét a kerékagyig érő sárral, az öregebb -emberek az én gyermekkoromban még fésűt viselnek a hajukban, a -kántorok Arany János pipás kántorai és „nemes, nemzetes és vitézlő“ -prédikátumot vésnek a fejfára, mert a temetőben ez a divat. -Magyarság, amely századéveken át egyetlen férfias örömét az -alkotmányos harcokban, követválasztásokban élte, ha épen nem volt -háború. Magyarság, amelyben legerősebben élt a jogérzet, amely -mintha a honfoglalás óta maradt volna itt e tájon. Ezt a -magyarságot akarják elszakítani az anyaországtól, amelynek „első -foglalásból“ való földjei feltalálhatók minden határban, ahonnan a -legtöbb nemes embert mutatta ki az egykori nógrádi levéltáros, Nagy -Iván. Ahol minden ember ügyvéd, politikus születésénél fogva, -amikor a legénytoll kiütött állán. Itt akarják elhitetni a -világgal, hogy Nagy-Károlynál végződik Magyarország. (A -nyirségieknek mindig szerencséjük volt. Még a Tisza is jobban áradt -a Szamos felé.)</p> -<p>A köd, amely így télidőben együtt füstölög a kémények -foghagymás-füstjével: darab időre eltakarhatja előlünk az apró -falvakat, a két- meg háromszáz esztendős évszámokat a háztetők -kéményein, a történelmi redőzetű arcokat, a szép öregembereket, -akik oly bölcsek és tapasztaltak, mintha Bocskay óta élnének -egyfolytában és már semmin sem csodálkoznak, <span class= -"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> semmitől -sem félnek, mert századokon át megismerhették nemzetüket… A dér, a -fagy, a hó, amely erős télen járhatatlanná teszi errefelé az -utakat, hogy a vendégszerető gazda az orrossal kénytelen önmagát -felköszönteni jóravaló vendég hiányában, majd elmúlik; elindulhat a -híres jegyző Gvadányi országútján; Bessenyei összeomlott kuriáján -nemcsak az éjféli kísértetjárásban hangzik magyar szó és a szatmári -piarcon a jézustársaságbeli atyák ismét sétálni viszik a kis magyar -fiúkat, akiket itt a legnagyobb gonddal nevelgettek. – Máskor is -volt tél, máskor is elmaradt a postakocsi, a nagy havakban hetekig -élte a maga elgondolkozó, tűnődő életét a falusi magyar, amikor -bibliát vagy Horáciust olvasott. Ez a tél talán hosszabb lesz, mint -a régi telek. De egyszer felszáll a köd a fehér nádasok felett, a -lápokon kinyílik a sokszínű flóra, a kanyargó országúton, a -feszület mellett peregve elhajt egy könnyű szekér, amelyről kis -gubás ember ugrik le a hírrel: megint csak Magyarország vagyunk… -Talán mire a fecsegő nyirfák ezüst pecsétviaszkot ütnek üvegzöld -leveleikre, talán mikor a búskomoly, vén, emberképű fűzfák a folyók -partján hosszú ujjaikra finom csipkét szednek, mire az áradó vizek -elviszik az emberek rossz indulatait… a keresztútra napraforgót -ültetnek, mert ő mutatja a vegyesnyelvű vidékeken a magyar -falvakat. Az emberek megdörzsölik a szemüket:</p> -<p>– Milyen rosszat álmodtunk!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span></p> -<h2>A nemzet lelke északkeleten.</h2> -<p>Északkeleten, ahol a hegyszorosokat mutatja a térkép, amely -hegycsúcsokon át egykor a magyarok bevonultak a turulmadár után és -hegyhátról, őserdőből, történelmi völgyekből lefelé ereszkednek, -míg a tokaji Kopasz-hegy ormáról megpillantják a kanyargó Tiszát, -amely oly szeszélyesen fut a síkságon, mint hullámai között a -jókedvű magyar hal: a kecsege, megpillantják a tiszai nádasokon túl -elterülő Kanaánt, a folyókkal négyszögekre osztott Alföldet… -északkeleten, az ázsiai úton rabságba vetett testvéreink várják a -szabadulást. Sátoraljaújhelyen túl lakó magyarság, a békében is -legszegényebb magyar sátoralja: idegen igában nyög, mert gazdag -testvérei háborút kezdtek. Mintha a mostohagyermek fizetne az -édesgyermeki adósságáért. Ungvár, Munkács, Eperjes, -Máramarossziget, amely helyek a magyar történelemnek mindig a -bánatos, veszteségteljes lapjain szerepelnek; – itt voltak „Rákóczi -földjei“, ahonnan elment minden épkézláb ember, amikor a gazda -fegyvert fogott (a vonat ma is körülbelül egy óra hosszáig iramodik -népmondák, legendák, regék tájképei között, az egykori -Rákóczi-birtokon); <span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span> az eperjesi havas háztetők, a januárban -hóviharos piarc, az öreg templom már látták Karaffát, de látták a -branyiszkói csatába farsangi bálból hadrakelő honvédtiszteket; a -galíciai piócák ennek a szegény népnek sovány lábszáraiba -kapaszkodtak először és a világháború hitregéhez hasonlatos kárpáti -harca (amikor még a nemzet lelke harcolt, hisz területét, testét -védelmezte 1914 borzalmas telén Duklánál és a többi -hegyszorosoknál), ezen a tájon gázolta még inkább a szegénységbe a -földhöz ragadt népet, – szinte a történelem könyvébe kell felírni, -ha egy falusi gazda disznót ölhetett ezen a télen… Ungvár, Munkács, -Eperjes, Máramarossziget: a magyarság történelmi kálváriájának -imádkozó-lépcsői. Talán most jutottak a krisztusi kálvária -legutolsó stációjához, midőn az történik velük, ami ezer esztendő -előtt sohasem, végleg elszakítani akarják a nemzet lelkét a nemzet -testétől, középkori kegyetlenséggel és eszeveszett hatalmi -erőszakkal tépik ki az itteni magyarok szívét a gyűlölet tüzes -harapófogóival, mintha Karaffa ítélkezne napjainkban is az eperjesi -piarcon, Giskra hordóvárai rejtőzködnének a hegyi utak mellett… de -nincs többé Mátyás, akit várhatnának.</p> -<p>Északkeleten, ahol az őserdőkben az ezeresztendős fáknak az -alkonyi homályban olyan alakjuk van, mintha fiatalkorukban -megcsodáltak volna (terhes ifjú asszony módjára) egy medvére -vadászó Árpád-királyt, akinek arca a fa kérgébe vésődött, -napjainkban is irtja a fát a rutén, de visszhangos fejszecsapásai -többé nem vonják szemeink elé a történelmi képeket, amikor a -honfoglaló magyaroknak, a <span class="pagenum"><a name="Page_19" -id="Page_19">-19-</a></span> kétkerekű szekereknek, táltosok fehér -lovának, ázsiai, hosszúfarkú lovakon érkező hét sátoraljának vágták -az utat ezek a fejszék…</p> -<p>Északkeleten, ahol a Tisza forrásai úgy buggyantak ki a -hegyekből, mint a gazdag, vérbőséges magyarságnak vérhullámai, -amelyek kelettől délig megtermékenyítik azoknak a földjeit, akik -egykor a Tisza futását, vakmerő zuhanását követték itt a hegyek -között, hogy Tokajnál végre ráeszméljenek a jóslat ígéretföldjére… -északkeleten a hegyoldalról legördülő tutaj sápadtarcú menekülő -magyarokat hoz a borús éjjeleken, a harsogó jégtorlaszok között, -akiknek panaszos szava úgy hangzik, mint valamely históriai monda. -Néhány hónap előtt is jöttek közénk magyarok, akik a hidegedő -Tiszán csónakon vagy úszva keltek át, – Zabolch vezér átkelő -helyén, Kenézlőnél mutatta az áradat a sűrű éjszakában az utat a -megmaradott Magyarország felé, – ámde most, jégzajláskor, csak a -tutaj tud eligazodni a magyar terület felé, a tokaji vashíd -alá.</p> -<p>Északkeleten, ahol egykor Ungvár fénylő lámpásai, -Gyöngyössy-társaságbeli írói, a máramarosszigeti nemzeti -színművészet vándorapostolai, ősnemes birtokos urak ismeretségei -vidámították az utazást; ahol a pesti délutáni gyorsvonat éjfélkor -elérte az országhatárt, az állomásokon medve-vadász bundákban -várták a vonatot Andrássyak, Majláthok és a perbenyiki vadászatokon -oly meghatottsággal emlegették a messze elterülő Magyarországot, -mint Széchenyi és Wesselényi korszakában emlékeztek meg a magyar -Hazáról; ahol a falvak bocskoros népe kiegyenesítette munkától -meggörnyedt derekát, ha <i>magyarnak</i> nevezte <span class= -"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> őt a -szolgabíró, adóvégrehajtó, csendőr, akivel dolga volt ebből a -tündéri, gyönyörű, hatalmas Magyarországból; ahol a városok úgy -fénylettek, mint egy-egy kis Budapest, a pesti műveltség, divat, -irodalom, művészet a fáradt határszéli vonaton úgy érkezett idáig, -mint akár az indiai gyarmatokra a londoni parfőm; ahol még állanak -a multszázadbeli úri magyarság kastélyai, udvarházai, amelyekben -pirosba és aranyba köttetik a modern magyar könyveket, mint egykor -őseik Kisfaludy Regéit, a kassai vagy eperjesi zárdákban nevelt -kisasszonyok egy sohasem látható magyar költőért rajonganak, a -pesti szépirodalmi ujságot (a Nyugatot) egykor lovasemberrel -küldték egyik faluból a másikba, feldobogott a szívük, ha egy -nevezetesebb magyar politikus mondta el beszédét a városi piarcon; -ahol a nemzet lelke úgy értelmezte a magyar állameszme fogalmát, -mintha még mindig Árpád-királyok parancsolnának Budán, vagy -legalább is felsővadászi Rákóczi Ferenc függesztené alá a munkácsi -várból mélabús tekintetét beláthatatlan birtokaira.</p> -<p>Északkeleten: a nemzet lelke lakott. A fenyőóriásoktól őrzött -tölgyerdőkben a hitrege csodaszarvasa nyargalt holdfényes -éjjeleken, az ungvári pincék kormos falára bujdosó kurucok neve -volt felírva, az „unghi berkek“ az idegen hatalom elől „rejtezkedő -magyarokat“ takarnak és még a szél sem árulja el őket, a máramarosi -magyar gyémánt fénylett az emberek tekintetében, ha Magyarországról -beszéltek és a magyar hatóság fülön fogta az orosz agitátorokat, ha -átszökdöstek a határon. Kérdezzétek meg őket akár napjainkban is, a -mostoha magyar uralom után, amely vándorbotot nyomott a kivándorlók -<span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span> kezébe: magyarok akarnak maradni vagy -egyebek? – Én tudom, hogy ez az országrész felordítana, mint a -megsebzett medve a rengetegben. Magyar, magyar akar itt lenni -mindenki.</p> -<p>Ha járnak kísértetek, akkor ez az északkeleti Magyarország -éjfélenkint telve van a visszajáró nemzeti lélek búskomoly, soha el -nem felejthető kísérteteivel. A hósapkás hegycsúcsok a viharzó -széllel átkiabálják egymásnak, hogy mi újság Magyarországon, mint a -pásztorkürtök felelgetnek a havasi legelőkön.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span></p> -<h2>Tiszántúl.</h2> -<p>A vadludak már kelet felé szállnak, mind hosszabbodik a nap -járása az égboltozaton, egyik határból a másikba ér az a -láthatatlan kis dobos, aki vidám szóval szerte hirdeti, hogy mától -fogva szabad megszólalni az énekes madaraknak a magyar népmesékből -való hangjaikon, a füzesből átfüttyenteneki a szőke folyón túlra, -az ákácosba, a fekete földről a homokra; lehelet-finom ágú -nyirfáknak, meglapuló, ijedt dűlőutaknak, elnémult, elcsodálkozott -tanyaházaknak, alig látható árnyékú tornyoknak, (mint a határ -csőszeinek,) ámult szélmalmoknak, az iménti tél búvában-bajában -elkeseredett mezőknek, szótalan hidaknak, elbujdosott tekintetű, -elásott kedvű magyaroknak mondja meg a folyón áthangzó kurjantás, -hogy szabad már a madár magyar füttye a rekettyésben, költhet a -ruca a kenézlői nádasokban, karéjba fogózhatnak a gyerekek a -pázsiton, hogy ősi tavaszi dalainkat énekeljék, sujtásos magyar -szóval káromkodhat a télből ébredező öreg ember a nádasház eresze -alatt, kiáshatja a föld alól áldott járású ekéjét, boronáját gazda; -kimerészkedhetik a mezőre Szűz Mária leánya, a magyar menyecske, -megszólalhat a Rákóczi-harang, feldoboghat a szív a magyar -zsoltárban, <span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span> mutathatja a másnapi szép időt az esti -felhő, által mehet a Tiszán holló a fiához, mátkájához a -jegybenjáró, anya a lányához, mézeskalácsos a tavaszi vásárra, -gyantázhat a faluvégi cigány olyan nótákhoz, amelyek eddig tilosak -voltak; nem füttyent az őrszem golyója a hullám felett az -éjszakában, midőn a révészek halkkal megindítják a csónakot a túlsó -part felé, a tokaji vashídon kedvére sípolhat a masiniszta, amidőn -az újra viszontlátott Magyarországba átmegy…</p> -<p>Az énekes madarak elzengik a tavaszi dalaikat és a tündéri -furulyázást minden teremtett lélek megtanulja egyszeri hallásra. A -rejtőzködők, a kemence mellé bújtak, a padláson üldögélők, a -vermekben virrasztók, az idegen katonák lépteire figyelő -álmatlanok, az elsötétedett kedvű hazafiak, a bátorító -mesemondásban megöregedettek, a messzi idegenbe menekültek -egyszerre megértik, hogy tavaszodik a Tiszántúl hajnali ködbe, -vízi-párába borult mezőségei felett; a tétlenségre ítélt -kocsikerekek és utazási kedvek nagyot nyujtózkodva felébrednek a -gonosz varázslatból; a reggeli kiáltás bizakodva keltegeti a túlsó -parton éjszakázó révészlegényeket; a kántorok megköszörülik -elnémult hangjukat a hálaadó istentisztelethez; a mélázó szabolcsi -földvárban megmozdulnak a föld alatt rejtőzködő honfoglaló -sarkantyúk, kardok, régi vasak, magyarok találják meg őket, ha a -föld szinére bátorkodnak; a délibáb a Hortobágyon többé nem mutat -ellenséges katonát a felhők között; és a csillagok szeretettel -pilongatnak alá régi pásztoraikra, kerülőikre, fehér gúlyáikra, -amelyeket újra áthajt csordásuk a nagy vizen. A tanyai komondorok -<span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span> a régi hangjukat veszik elő, midőn a hold -merőlegesen áll a táj felett, a vándorlegényt magyarul szólítja meg -a csendőr az országúton, a csárdákba hangos szóval nyit be az -utazó, a földesgazda reménykedve számolhat alkonyi sétáján földjei -felett, a dohányos kocsik elindulhatnak a sáros országutakon és a -papok megint prédikálhatnak templomaikban harsogó magyar szóval a -magyarság örökéletéről. A tiszai nádasok már zöldülnek, a meggyfa -és barackfa alig várja, hogy megmutassa a napsugárnak gyönyörű -hajadonságát, napról-napra későbben száll le az esti köd a vizes -mezőkre és az újhold hivogatólag mutatkozik az égboltozaton, mintha -a gazdát hívná álomba merült földjei felébresztéséhez. A kis falusi -temetőkben megmozdulnak a régi, idegen őrjáratok elől elbujdosott -kísértetek, nemzeti multunk dicsőségéről mondanak tanítást a falusi -mesterek, ismét látszik a kútágas a kitavaszodó messzi legelőkön, -hetykén durran a nyájőrző ostora, a kovácsműhelyből messzire cseng -a kalapács hangja, amint az utazók lovait patkolják, a falusi -bakter tovább kiáltja a maga százesztendős mondanivalóját az éj -csendjében és az útmester kipödrött bajusszal tart szemlét a -lerongálódott megyei utak felett. Félig elfelejtett nóták, zugolyba -húzódott kedves emberek, évfordulók és névnapok, rabságra ítélt -drágalátos hazai hangulatok és szokások térnek vissza.</p> -<p>Messzi földről tér meg a régen látott testvér és a néma -ölelésben kimondhatatlan fájdalom és öröm. <i>(A megszállás -után.)</i></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span></p> -<h2>Utazás Európa legszegényebb népei között.</h2> -<p>Európa legszegényebb népéről, az orosz-magyarokról, más nevén: -ruténekről szól ez az írás. Hívják még ezt a népet: kisorosznak is, -az ő nyelvükön ez: ruszin-nek hangzik; külföldön uher-nek -<i>(magyarnak)</i> mondja ő magát. Neve tehát volna elég ennek a -népnek, ami már jócskán jellemzi szegénységét. A milliomos -Esterházynak sohasem kellett különösebben megjelölni magát. De az -egykori szegény kurtanemes felrakta névjegyére összes valódi s -kölcsönzött predikátumait.</p> -<p>A ruszin nép azonban nem hivalkodik származásával, a tudósok -vitatkoznak felette. Ő szegény megelégszik e nagy világ legkisebb -címével, amely még az egykori tisztelt címnél is kevesebb ma Európa -nagyságos urai előtt: szívesen, boldogan nevezi magát: -<i>magyarnak</i>. Ez a nép büszke arra, ha magyarnak mondják; -közmondása, elragadtatása, dícsérete, ha valakire azt -mondhatja:</p> -<p>– <i>Olyan, mint egy magyar.</i></p> -<p>A ruszinok földjén van legközelebb az Isten a néphez, mert -messze van tőle a „király“.</p> -<p>Az Istenben való hit tartja a lelket századokon <span class= -"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> át a -népben; száz évek múlnak el s ő mindig várja a jobb esztendőt, -amely bizonyosan elkövetkezik. Addig is megelégedetten, csendben, -jámboran éldegél, mintha kiveszett volna lelkéből minden gonosz -indulat a sanyargatásban. A legszelídebb nép ez. Ábrándos, -álmodozó, boldogan böjtölő. Csak meg kell nézni egy igazi ruszinnak -a jóságos szemét, indulat, dac nélküli arcát, bárányszelíd -homlokát! Ez a faj nem képes a gonoszságra. Igaz, hogy élhetetlen, -igaz, hogy gyermek még napjainkban is a megvénült, cinikus, -elkorhadt népek között, igaz, hogy a szenvedések, embertelen -nyomorúságok alázattal vonultak el felette: de épen ezért övé a -<i>jövő</i>. Ez az egészséges, szegénységében boldog, -egyszerűségében bámulatosan megelégedett nép egyszer még hallatni -fog magáról. Ő annak a kisorosznak az egyenes leszármazottja, -akiről azt írja Csehov, a legnagyobb orosz író, hogy: egykor -beszélni fog róla az egész világ. Minden nemes emberi tulajdonság -megtalálható a magyar-oroszban.</p> -<p>Szeretni senki sem tud úgy, mint ő.</p> -<p>Hűségét századok óta kipróbálta mostohaapja, a magyar.</p> -<p>Nagy bűnök, árulások, gazságok nem terhelik ennek a kis -nemzetnek a lelkiismeretét. Emelt fővel állhat a népek ítélőszéke -előtt. Ő nem bántott senkit, nem nyomorgatott, kínzott, rabolt ki -szomszédot. Mindig szegény volt és sohasem áhította a másét. -Sziklás hegyeihez, komor teleihez, fénylő folyóihoz és még fénylőbb -tavaszaihoz ragaszkodott. Kis földecskéjét a tenyerével védelmezte, -mint kisdedét. Vallása ellen nem vétett. A börtönöket alig ismerik -a ruszkák tartományában. <span class="pagenum"><a name="Page_27" -id="Page_27">-27-</a></span></p> -<p>Lássuk közelebbről e népet, amint néha útközben megnézegettem őt -régebbi utazásaimban.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Európa árvája, Magyarország mostohagyermeke, a mai rutén vidék -földrajzilag Közép-Európa legszebb tájai közül való. Az orosz költő -(Lermontoff) a vad Kaukázusról világhírű művet írt. A mi rutén -vidékünk szépségében hasonlatos a muszka Kaukázushoz, ámde a -nagyvilág keveset tud e helyről, ahol a Tisza ered, a máramarosi só -terem, ahol legzordabb a Kárpát, hosszú, alig elviselhető a tél, -aszú nyár soványkeblű földet fonnyaszt, medve bőg a rengetegben és -közel az országhatárhoz fénylő kis város, egy második kis Budapest -csillogtatja lámpásait, Ungvár nézegeti magát az Ung folyóban.</p> -<p>Ahol a Poprád elbúcsúzik Magyarországtól, hogy a régi -történelemben Gácsországnak nevezett Galíciában folytassa robogó -útját: ott van a ruténség legészakibb határa. A térkép -Poprád-Remetének nevezi a határközséget. A Kárpát itt az égbe -nyúlik, sasok útja, túristák szédülete, mindennapi járáskelése a -szepesi furmányos-szekereseknek, akik a Poprád völgyéből itt vitték -ki a vásznat, bort az egykori lengyel városokba.</p> -<p>Ezen a vidéken minden utánozza a hegyek növekedését. A fenyő -hosszúra nyúlik, hogy a hegyek árnyékából néha megpillantsa a -napsugarat. A férfiak szálasak, megtermettek, mint a fenyőfa, -amelyet úgy fuvaroznak, mintha ágyút vinnének. A fenyőfa-szállító -szekérnek elől van két kereke, aztán hosszan nyúlik a <span class= -"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> fenyő -szála, míg a végére ismét két kereket köt a fuvaros. Ezek a hosszú, -nyikorgó szekerek jönnek lefelé százesztendők óta a -Kárpát-hegységből. A kistermetű hegyilovak, néha még a tehénkék is, -csodálatos szorgalommal vonják a nehéz terhet. Egyik szekér követi -a másikat, mint a kalendáriumban a napok. A fenyőfavágó késő -vénségéig megmarad a mestersége mellett, hogy halála után átadja -mesterségét a fiának, aki azután ugyancsak nem tesz egyebet, mint -fenyőfát szállít a hegyekből. A hegység felett nyomtalanul múlnak -az évszázadok. Az erdők észre sem veszik, hogy az emberek fejszével -vagdossák. Nyikorog a hosszú szekér. Kidőlnek a fák, meghalnak a -favágók. De mindig terem új fa és új ember, aki a fát kivágja.</p> -<p>Ha felfelé haladsz a Poprád völgyében, együtt a folyóval, -<i>felfelé</i>, számtalan faszállító szekérrel találkozhatsz a -magasra kanyargó országúton. A lovak csengői messziről jelentkeznek -az útkanyarulatoknál. Keskeny az országút. A hegyek között korán -sötétedik. Nagy messziségből, mély völgyből pislog idáig egy kis -völgyi falu mécsese. Tán a gazdát várják haza, aki elment fát vágni -a hegyek közé. A lovak csengői lassacskán közelednek, nagyokat -nyikorog a kerék, amely eszi a kocsikenőcsöt a hegyi úton. Néha még -holdvilágnál is mennek, mendegélnek a fenyőfás szekerek. A -fenyőtörzsek nyugodalmasan feküsznek a kerekes ravatalon. -Bevégezték életüket fenn a hegyen, szemközt néztek ezer hideg -széllel, vadállat-kedvű viharral, álltak a felhők baljóslatú -árnyékában, villám kísérteties zengésében, halálos dermedtségében a -hosszú télnek, patakcsörgésében a tavasznak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span></p> -<p>A rutének fája: a fenyőfa. Ez a sudár, szépséges, délceg fa -borítja a ruszinok földjét. A völgyekben gyermekcipőben jár, bokor, -cserje, törpefenyő alakjában zöldül, míg fenn a hegyek között: a -hősök viharos, mogorva, magányos életét éli a fenyőóriás. Sötétzöld -szoknyájában, hideg, hegyes levelével, száraz gallyával, -madárhangtalan sűrűségeivel, beláthatatlan rengetegeivel végig -benövi a Kárpát-hegyláncot. Kőből, sziklából terem, gyökereit -mélyen és messzire küldi, hogy táplálékát megszerezzék a széllel -vívódó koronának; mind távolabbra fut az emberlakta vidékektől, a -hegyvidék lemondó remetéje, életéről alig tudunk, de halálában -gyorsan ellobogó lángjával, piros melegével, hirtelen tüzével -mindnyájunknak jó ismerőse. Olyan hevesen szereti a tüzet, mint a -szűz a szerelmet. Tisztasága, hűvössége, magányossága alatt vészes -szenvedély lakik, olthatatlan vágya a tűz iránt. Mintha a -fenyőfában, amely a legtovább őrzi a tél halott havát, viseli a -hideg évszak dermesztő köpenyegét, a fenyőfában egy szenvedélyes -szív lakna, amely alig várja, hogy elhamvadhasson az egész életében -nélkülözött hőség karjai között. Sokszor ültem kályhámnál, amelyben -vetekedve, rohanva semmisültek meg a fenyők hasábjai. -Elgondolkoztam e hideg teremtmények tűzimádatán. Oly nagy lángot -gerjesztenek, mint a szegények szívei, amidőn egyszer rájuk süt az -élet melegsége.</p> -<p>Amerre a ruténeklakta vidék fekszik, mindenütt fenyők védelmezik -a hegyek csontos, köves hátát. Közöttük vonul az országút, -lebátorkodnak a falvak határáig, sötét rengetegeikben bársony-puhán -őrzik meg a talajt, az <span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span> évről-évre egymásra hulló magokat, -gallyakat, leveleket. A szerzetesi csend, amely az erdőben honol, -messzire visszhangozza a fejsze hangját. Olyankor az egész erdő -figyelni látszik, amint favágók kezdik munkájukat az erdőszélen s a -nagy fák panasztalanul dőlnek le a földre, amelynek érintését -azelőtt sohasem ismerték.</p> -<p>Itt húzódnak a rutén vidék legészakibb részén (hol a Poprád -folyó Magyarországot elhagyja), azok a mély erdőségek, amelyek -sűrűbbek a Bakonynál, nemesebbek Svájc fáinál, dúsabbak, mint a -Kaukázus kopár hegyláncai. Bármilyen magosak itt a hegyek, a fenyő -meghódítja őket. Felkúszik ez a zöld hadsereg az áthághatatlan -hegyláncokra. Nyugodalmasan várja a nyolchónapos tél után a rövidke -nyarat. Gyermekes örömmel visszhangozza a fuvarosok csengetyűinek -hangját, pedig azok az ő elpusztítására jönnek fel a völgyekből. -Boldogan lebeg el a fenyőerdők felett a kis falucskáknak -harangszava. Olyan szelíd a fenyőfa, mint az emberek, akik ezen a -tájon laknak.</p> -<p class="center">*</p> -<p>A rutének földjének északi határán hírneves folyó a Poprád, -amely körülbelől a „Magos Tátrában“ ered s innen veszi azt a -csodálatos iramodást, hogy pályája legvégéig – túl Magyarország -határain – mindig <i>felfelé</i>, észak felé tud folyni. Átlép -hegyeket, városokat, vizimalmokat, mindvégig siet s úgy öleli meg -az országhatárt, mintha búcsúcsókot nyomna kedves Szepesmegyéje -homlokára.</p> -<p>Annyi mesélnivalója van ennek a folyónak, hogy el sem készül -vele az országhatárig. Régi <span class="pagenum"><a name="Page_31" -id="Page_31">-31-</a></span> kolostorok árnyában szalad el, ahol -egykor szakállas barátok, fegyveres szerzetesek szolgálták hűbéres -uraikat, a lengyel hercegeket. Kedves, színes, mesehangulatú -kisvárosok mellett lappang, ahol a háztetők pirosak, és kékek a női -szemek. Juhászok egyhangú nótáit hallgatja a hegyek között. Egy -boldog kis országon szalad át, amelyben vasorrú bábák, lenhajú -lányok, jámbor menyecskék mossák ruháikat a hidak alatt, kékkalapos -Nepomuki Szent Jánosok őrködnek a városvégeken, minden ember -keresztet vet, ha megszólal a harangszó, a kísértetek sohasem -jönnek vissza a temetőkből, mert bűn nem terheli lelkiismeretüket. -Tánciskolák, haranglábak, kunyhók és temetők mellett igyekszik a -Poprád hegymászó útjában. Egy jókedvű vándorlegény ő, amely -szívesen megáll minden vendégfogadó, minden parasztház mellett, -ahonnan a nép-ének mélabús dallamai hangzanak. Kalauzolja útjukban -a tollaskalapú varázslókat, medvetáncoltatókat, szilvaárusokat, -vásárosokat, akik Lengyelországból jönnek és az egykori királyság -pénzeit eldugják tarisznyáikba. Ha pedig történelemről kezd mesélni -a Poprád: Giskra cseh rablóról, Rákóczi Ferenc nyalka kurucairól -annyi mondanivalója van, hogy napestig lehet hallgatni. Partjain -hol lengyel fejedelmek, hol magyar királyok uralkodtak. Minden -város, minden falu, minden váromladék messzi néz bele a történelem -mélyeibe. Szelíd füzesekben szláv melódiáit dúdolja a nép. A -tájképek a fensíkon olyanok, mintha Oroszországból volnának -kimetszve. A názáreti szelídség ül a nép gyermekszemében. A Poprád -jóemberektől válik el, amikor végre elhagyja a határt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span></p> -<p>A rutén vidéknek három nagyobb városa van: Munkács (székváros), -Ungvár és Máramarossziget. A többi része falvakból áll, hol jámbor -egyszerűségben éli életét a jóravaló ruszin-nép.</p> -<p>A falvak olyan egyformák, mint akár Oroszországban.</p> -<p>A házak fából épültek, tetejük szalma, az egyetlen nagyobb -épület a korcsmárosé. Bibliai szegénység és megelégedettség lakik a -ruszinfalukban. Az élet mindennapiságát a vörösbetűs egyházi -ünnepek váltogatják. A ruszin hitbuzgó. Görögkatholikus vallásához -híven ragaszkodik. Papjai és tanítói ugyanolyan egyszerű emberek, -mint ő maga. A pap megfogja az eke-szarvát, a tanító éjszakára az -iskolába köti tehénkéjét s vele együttalszik. Az egyszerű kultúra -hősei itt a lelkipásztorok s a tanítómesterek. A legnagyobb -eredmény, amit elérhetnek, hogy írni meg olvasni tanítják meg a -népet. Az évszázados babonáktól, hegyvidéki népek szokásaitól, -gyermekességeitől nem térítheti el a népet semmi ékesszólás. A -korcsmáról nem tudnak lemondani. A dermesztő telek, csontigjáró -hidegek, az életnek egyhangúságai szinte természetszerűleg -megkívántatják e néppel az alkoholélvezet mámorát, melegét, -felejtését. Minden tiszteletet megérdemel az antialkoholisták bölcs -prédikációja, de a ruszinnépnek is igaza van, amikor nem tud -lemondani az alkoholról. Adjatok más hazát ennek a népnek, ahol -véres verejték, végsőkig feszített testi munka nélkül is -megtalálhatja boldogulását. Adjatok neki a kopár, kegyetlen hegyek -helyett dúsan termő síkságokat. Adjatok neki ennivalót, amely a -pálinkát pótolja. <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> Adjatok neki kultúrát, papot, tanítót, -előljárót, aki jó példával jár a nép előtt és nem tekinti maga is -büntetésnek az életet, amely a Kárpátok melankólikus világába -száműzte őt. Adjatok neki rövidebb telet, amely szörnyeteg -tartósságával, járhatatlan országutaival, kőkemény hidegségével, -minden életet megállító konokságával az esztendő felénél többet -bebörtönöz a ruszin-életből. A kis kunyhók, betapasztott -ablakaikkal, ritkán nyíló ajtóikkal, kétségbeesetten őrzött belső -melegségükkel, korai estéikkel, lassú virradásaikkal, -tömlöc-életükkel úgy állnak a Kárpát között dúló hófergetegben, -mint az emberiség utolsó őrházikói. Lehetséges, hogy északabbra még -kegyetlenebb a téli szél, gyilkosabb a hideg, zordabb az éghajlat: -ámde Magyarországon mégis csak a szegény ruszinok állják ki a -szibériainak nevezett telet, – rossz esztendőben hét hónapig is – -amíg, ismét kibújhatnak házikóikból, amelyekben barmaikkal és -gyermekeikkel együtt végigszenvedték a tél kísérteties szakát. -Északi írók, a jószemű Lagerlöf Zelma, valamint Jakobsen is, írnak -telekről, földbebujt, elrejtőzött elszerencsétlenedett emberekről, -akik „álomszuszékok“ módjára nem veszik észre a napok fordulását. A -mi rutén-népünknek nincsenek világhírű költői, akik -elpanaszolhatnák a boldog emberiségnek, hogy mit szenvednek -keletészak lakosai Magyarországon. Meg kell nézni ezeket a kis -falvakat, csűrjeikkel, földbebujt igénytelenségükkel, ősemberi -félelmükkel, szemrehányásnélküli megnyugvásukkal, jámborságukkal és -jóságukkal, midőn beköszönt a Kárpátba a tél vihara! Néha már az -október meghozza a havat, máskor még áprilisban is <span class= -"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> dagadnak a -hegyi folyók a hólétől. A hóesés úgy szakad rá e tájra, hogy -imádkozva hajt a kocsis az elszánt utazóval, két lépésnyire nem -láthatni előre, az utak eltűnnek, falvak egyenlőkké lesznek a -földdel, csak az országúti keresztfán látni néha a fekete varjút, -megsemmisül élet, gondolat, nagyravágyás, eszme. A sors -igazságtalan büntetéséből északkeleti Magyarország legjobb népe -megfosztódik az élet örömeitől, emberiség, műveltség, gondolkozás -adományaitól. Álmoskönyv és kalendáriom járja itt. Közeli rokona e -népnek az orosz melankólia, amelyből Puskin született. Mit tegyen -tehát e nép, ha az életet elbutító alkohollal nem gerjesztheti -magát új reményekre, jövendő színes terveire, beköszöntő -tavaszaira? Halottak laknak itt zordon télidőben, amidőn a -hegyhátak mögött legélesebb hangjait próbálgatja a tél zenésze, a -hó fehér fergetegében elvakul a szem, a szívdobogás mélyen -elhalkul, kis áristomában szárnyait is elfelejti próbálgatni a -lélek színes madárkája; csak csend van, ereszekről nagy puffanással -leszakad a hó, csattan a jégcsap, rekedten ugat a házőrző, a -tehénke nem bődül, mert családtag lett, az álomnak tömjén-füstjében -hajtja le fejét csaknem egymillió ember!</p> -<p>Adjatok a magyar-orosznak az esztendő 250 böjtnapja helyett -ugyanannyi evőnapot, amikor legalább megszokott táplálékát: a -tengeriből készült málékenyeret, a szegény burgonyát, a sovány -paszulyt magához vehesse oly bőségesen, hogy ne legyen szüksége -testének az alkohol pillanatnyi, keserves kamatú erejére.</p> -<p>A rutén ember jóformán kétszer lakik jól életében. <span class= -"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span></p> -<p>Először: mikor megházasodik. Egy hétig is tart némely vidéken a -lakodalom.</p> -<p>Másodszor: jóllakik a halotti toron, amit az elhalt házastársért -tart. A temetés majdnem olyan ünnepély, mint a lakzi. Ilyenkor nem -sajnálja a magyar-orosz a terített asztalt sem magától, sem -háznépétől, sem falujától. Jóformán mindent megesznek egy -esztendőre előre. Rántotta (szalonnával), forralt édestej, tepertős -galuska, töltött tyúk, töltött káposzta, kaszáslé, gomba kerül az -asztalra. Félliterszámra isszák a mézes pálinkát, míg végül -mindnyájan lerészegednek. Az evés és az ivás boldog mámora után jön -a kemény böjt, amelyet panasz nélkül visel az orosz ember. Cifra és -körülményes görög-katolikus egyháza szigorú böjtnapjait még -megtoldozza. Böjtöl ősszel, amikor közeleg az első hó, bevégződik a -mezei munka. Azok a gyönyörűséges kárpáti őszök, amelyek az utazó -előtt a legszebb Magyarországot tárják fel, – a néma, sárguló -erdők, a rőt hegyoldalak, a hallgató völgyek, Mednyánszky világhírű -őszi tájképei a bennszülött számára a böjt kezdetét jelentik. A -mély vízmosásokban, völgyekben meglapuló kis falvakban a legöregebb -emberek kimondják a böjt kezdését.</p> -<p>– Elvitte a gólya az ebédet.</p> -<p>A madárhang elhalkulásával, a vizimalmok messzire hangzó -kelepelésével, az árnyék hosszabbodásával, a nap rövidebb -látogatásával, mintegy a közelgő, szomorú, hosszú téli sötétség -beálltával a magyar-orosz ismét megkezdi a böjtöt, mintha gyászolná -a korán elröppent, boldog nyarat. Ezentúl csak kétszer esznek -napjában a rutének földjén, délelőtt és délután. Beáll a zordon -évszak, mihamar járhatatlanok <span class="pagenum"><a name= -"Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> az utak a viharok szárnyán -megérkező hótól; a magyar-orosz népével, barmával behúzódik -kunyhójába és félálomban hallgatja a postaszán csilingelését. -Milyen bús, emberietlen élet folyik télidőben a rutén falvakban: -arról csak annak lehet fogalma, aki már elakadt útközben a -hófergetegben ilyen ringyes-rongyos falucskában! Az emberi és -állati trágya közvetlenül a lakóház ajtaja elé kerül, mert meleget -tart az is, mint a betapasztott ablak. Napközben alig látni valakit -a szabadban, utcán, korcsmában. Az eresz alatt füstölgő házikókban -bujik el a falu népe s álmaival, babonáival foglalkozik. Könyvnek, -újságnak persze híre-hamva sincs. Az asszonyok, lányok délután -fonnak, szőnek. A háztetők felett zúgó vihar alatt összebujnak a -fiatal nők egy-egy kiválasztott háznál, mesét mondanak és fonják, -szövik egyszerű ruhájukat, az inget. Ha egy idegen férfi betoppanna -az ajtón, nyilván az ördögnek néznék. Pedig az orosz-magyar nők, -amíg fiatalok: oly üdék, mint a vadvirágok. Szőke hajuk, lenvirág -szemük, gyengédségük megigézi az utazót. Nekem mindig a szerény kis -nefelejts jutott eszembe, ha utazásaim közben erdők szélén, patakok -partján fiatal rutén nővel találkoztam. Ámde nem sokáig bírják e -nép tavaszi virágai az életmód zordonságát, a sorvasztó böjtöt. A -savanyú répa és káposzta, amelyet télidőben közös hordóból, kanál -nélkül fogyaszt a háznép: silány táplálék az életerő -fenntartásához. Az orosz-magyar azt mondja, hogy télen úgy sincs -szüksége testi erejére s ezért nem táplálkozik, mint akár a föld -bogara, amely dermedt mozdulatlanságban tölti a telet. Nem ritka -<span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span> az olyan fiatal orosz-magyar férfi vagy -hajadon, aki még sohasem evett húst életében, de pálinkától már -részeg volt az apja temetésén.</p> -<p>Az egyház által kiszabott és az önként vállalt böjtölést kell -rendszabályozni ennek a szelíd, csendes népnek a történelmében. Meg -kell tanítani enni, táplálkozni, erőt és vidámságot gyűjteni -nemcsak az alkoholból. Meg kell tanítani őt a könyvek, olvasmányok -örömére, az életnek sok színére, az emberi boldogság pálinkamentes -részeire. Meg kell tanítani őt járni, mint a gyermeket. Beszélni, -érezni, örvendezni, mosolyogni, hogy az öregség ráncait -eltüntethessük e népnek arculatáról, amely búsan meghúzódik már a -gyermek ajkszögletében, elhervasztja az ifjú nőket, koravénségre -ítéli a még életerős férfiakat. Meg kell menteni e népet az -önkéntes éhezéstől, a borzalmas böjtöléstől, hogy ifjúsága ne -egy-két esztendeig tartson csupán. A mult nyáron még üde, szagos -hajadon mosott a pataknál. Az idén fonnyadt vénasszony mereszti rá -fénytelen szemét az utazó kocsijára. A temetők telve sírokkal, -amelyekbe életerős emberek temetkeznek, a kuckókon korai -aggastyánok lesik a gyönge meleget, a nők alig képesek szoptatni -gyermekeiket. Életet kell adni ennek a népnek: mielőtt a pálinkáról -akarjuk leszoktatni. Ha most, nyomban megvonnánk az orosz-magyartól -az alkoholt, rövidesen kipusztulna az egész néptörzs.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Napfényben és hóviharban eleget utazgattam e tájon. Örvendeztem -a faluszéli csűrök szalmatetőinek, emberi hangon szólott hozzám -<span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span> az első kutya, amely kocsimat vagy -szánomat megugatta, sok mindent gondoltam az ablakról, amelyet -házikókon láttam fürészporral és sárral betapasztva, a néma -udvarokról, amelyeknek havában magányos gyalogösvényt tapos a -gazda. Úgy mentek, mendegéltek tova utam mellett a kis falvak, mint -az emberi nyomorúság, az örök szegénység változatlan, mindig -egyforma képecskéi. Nagyon ismerősnek kell lenni ezen a tájon, aki -egyik embert meg tudja különböztetni a másiktól. A ruházkodásuk -egész vármegyékre kiterjedően egyforma. Bús, szürke -halina-posztóban, kopott gubában, bocskorban vagy mezítláb jönnek -ők elő az országutakon. A férfiak borotválják az arcukat, rövidre -nyírják a bajszukat, mert nem szeretnek szakállt viselni, mint -rokonaik, a nagyoroszok, akiket bakkecskének csúfolnak. Széles, -vastag, zsíros kalapjaik elpusztíthatatlanok, örökségbe megy egyik -nemzedékről a másikra. Még téli báránybőrsüvegüket is csak -nagyritkán cserélik. Szürke vagy fekete gubáikban, derékszíjjal a -derekukon, bőrtarisznyával az oldalukon itt élnek évszázadok óta és -látszólag semmit sem változtak. Nem lehet észrevenni, hogy a régi -ember kiment a ruhából a temetőbe, új ember büszkélkedik a -rézszeggel, gombokkal kivert tarisznyával. Még tán a nevük is -ugyanaz marad. A szegénység örökké talpon álló hadserege, lelkek, -amelyek már eleven testtel elkárhoztak a mindig ugyanolyan, -egyforma életre, emberek, akikkel nem történik semmi, mint -apáikkal, élnek, hogy észre sem vették, hogy elmúlott életük, -böjtölnek, lerészegednek, karácsonyt, esküvőt tartanak, aztán -elmennek a temetőbe. Ugyanazok most <span class="pagenum"><a name= -"Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> is, akik száz esztendővel -előbb voltak. Ott tolonganak a határszéli vasúti állomásokon, -hosszú hajukat hátrafésülve, fedetlen fejjel állnak úr, szolgabíró -előtt, arcukon az örök alázat, lemondásos szürkeség, fénytelen -élet. Mennek, mendegélnek girbe-gurba országutaikon, mintha sohasem -gondolnának semmire, céltalanul barangolnak hegyeik között, -elmenekülnek a városokból, sőt falvaikat is nyomban elhagyják, -amint enged a szigorú idő. Künn élnek a havasokon, hegyhátakon, -réteken, fészekaljban, mint a vadmadarak. A háznép ritkán bomlik -fel. Gyerekek, öregek, asszonyok és háziállatok lehetőleg együtt -vannak, addig, amíg élnek. Egy test, egy lélek minden család. Ha -valaki meghal közülük: megsiratják, a holttest jelenlétében, szinte -részvételével: lerészegednek, aztán gyorsan felejtenek.</p> -<p>Egyszer egy faluba érkeztem határszéli bolyongásaimban, ahol a -pap (régi ismerősöm) elvezetett egy házhoz, ahová ő halotti torra -volt hivatalos.</p> -<p>A halott, akinek torára készülődtünk, még élt, de az ágya már a -mestergerenda alá volt tolva, égő gyertyát adtak a kezébe és a -kántor fejére tette az evangeliumi könyvet és a könyv olyan lapon -nyílt ki, ahol alig volt vörös betű. Minden jel meg volt arra, hogy -a beteg rövidesen meghal.</p> -<p>Öregember volt a beteg. Egykedvűen tartotta kezében a gyertyát, -hisz már délután megkapta az utolsó kenetet. Talán eszébe se -jutott, hogy reggelig éljen s résztvegyen a saját halotti torán, -amelyre a háznép már ugyancsak serénykedett. Az asztalt -megterítették vászonnal, <span class="pagenum"><a name="Page_40" -id="Page_40">-40-</a></span> mert a halottnak a helye a ládán lesz. -Pálinkát, kenyeret készítettek a papnak, kántornak, harangozónak. -Ámde senkisem nyúlt a várvavárt elemózsiához, mert az öregember még -mindig tartotta a gyertyát. Lassan múlt az idő. A kántor -időtöltésül megpróbálgatta az evangeliumos könyvet az öregember -kopasz homlokán. Vállát vonogatva jelezte, hogy nem tehet róla. A -könyv mindig ugyanazon lapon nyílik, ahol kevés a vörös betű. A -harangozó, mint egy unatkozó strázsa, egyik lábáról a másikra -nehezedett. A pap székre ült és halkan kopogott az asztalon.</p> -<p>– Bátyuska, nem félsz a haláltól? – kérdeztem.</p> -<p>Az öregember szemét az égő gyertyára meresztette, mintha azt -nézte volna, hogy meddig tart még a gyertyaszál. Aztán hangtalanul -megcsóválta a fejét.</p> -<p>A háznép tett-vett a szobában. Egy öregasszony, egy fiatal nő és -egy közömbös suhanc voltak az öreg hozzátartozói. Néha -megtapogatták az öregember kezét: vajjon elkezdhetik-e már a -sírást? Künn a havas estében lábak topogtak, suttogások hangzottak, -szomszédok, akik majd zsoltárt énekelnek. Mikor hangosodott a -beszélgetés odakünn, a harangozó, mint hivatalos személy, -kinyitotta az ajtót és kiköpött.</p> -<p>A bátyuska pedig nézte, kimeredt szemmel leste a kezében égő -gyertyát. Már nem figyelt semmire, ami körülötte történik. Nem is -igen látott tán egyebet, mint a piros nyelvecskét. Szinte -pillanatok alatt megváltozott az arca. Mind kisebb lett a feje. -Végül kicsiny lett, mint abban az időben, amikor anyja szíve alatt -élte <span class="pagenum"><a name="Page_41" id= -"Page_41">-41-</a></span> életét. Az élet visszafelé futott az -arcán. Talán átsuhant előtte minden, ami történt véle, mint egy -vándormadár képe vonul át az alkonyodó éghajláson. A gyertya -reszketni kezdett. Ingadozott, hajladozott, felágaskodott, meg -lehanyatlott. Az élet volt ez, amely most válik el a fiatalkor zöld -erdőitől s a komor vénség hervadt mezőitől. Képektől, arcoktól, -melegségektől, ölelésektől, az életben maradó szavaktól s a tovább -pirosló hangoktól elmúlik egy kis lehelet. A gyertya nagyot koppant -a földön, az öregember feje hátrahanyatlott és sötétebb lett a -szobában egy lélekkel.</p> -<p>A háziak nekiláttak, hogy az öreget az ágyból a ládára cipeljék. -Kimentem a házból.</p> -<p>Januáriusi éjszaka volt, tiszta, szélmentes, csillagsugáros, -amilyen ritkaság itt a Kárpátok között. A csillagok az égboltozatra -fagytak. Ilyen hideg éjszakákon senki sem vágyódik a -csillagokba.</p> -<p>A hegyipatak a malomgátnál sustorgott, mint a főtt víz. Talán -ezen az éjszakán dermedt jéggé a zuhatag, amelyet idáig nem tudott -gyeplőjébe kapni a tél. Halottak a hegyek, a hótól szikrázó erdők. -Mélyek a völgyek, hogy feneküket sem láthatni. Áll a nagy éjszaka a -világ felett, mintha többé nem lenne feltámadás. A bádog Krisztus a -falu végén elárvultan terjeszti ki karjait. Az országút néptelen és -a beláthatatlan messziségbe visz. A halál éjszakája. Nem volna -csoda, ha jéggé fagyott, lepedős kísértetekkel találkoznék a -gyalogúton.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span></p> -<h2>Debrecen.</h2> -<p>A multja oly sok legendával, mesemondással van telve, mintha -századokig minden Debrecenben történt volna, amit a költőknek -feljegyezni érdemes. A Királyhágón túl Kolozsvár, a Tisza mentén -Szeged, a Hortobágyon Debrecen voltak azok a magyar városok, ahol a -legendák, történetek összegyülekeztek a tornyokon, mint -vándormadarak. Jókai egy láda könyvet írt Debrecenről, – mintha -kétszáz esztendeig minden tréfás vagy regényes magyar férfiú a -debreceni kollégiumba járt volna. Mikszáth és mások is elfuttatják -mesemondó kedvüket a Péterfiára. Csokonai óta a kollégium mögötti -városrészből lépnek ki az olvasmányok hősei, akiknek regényességét -már azért is elhiheti az olvasó, mert Csokonai Debrecenjéből -származnak. S így az a magyar, aki a költők műveiből ismeri meg -Debrecent, azt hiheti, hogy a városban csupa felsrófolt idegzetű, -romantikában laboráló asszony és férfi járkál a piacon, holott a -debreceni nép oly józan, mint az egyszeregy.</p> -<p>Lehetséges, hogy régebbi korokban, amelyeket dohos könyvekből -vagy az ó-temető fejfáiról ismerhetünk: valóban laktak itt -józantalan regényhősök, ámbár én csendesen azt gondolom -<span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span> magamban, hogy akinek itt hajlama volt a -regényeskedésre: rövid ideig szippantgatott a Hortobágy felől -szálló porfelhőkből. Petőfit a vándorlási kedv, Jókait a -szabadságharc balszerencséje hozta e városba. Csokonai pedig épen a -Quekker-puritánságú józanság miatt volt kényszerítve vándorbotot -venni a kezébe, hogy esztendőkre elhagyja a nádfödeles várost. – Ha -egész Magyarország oly józan és bölcs vérmérsékletű lett volna, -mint Debrecen, történelmünkből tán hiányoznának a nagyszerű -lendületek és vértanúi megpróbáltatások, de az ország gazdag és -szerencsés lett volna. A mélyenszántó, holnapra is néző, -gyarapodásra való cívis-észjárás már a török hódoltság alatt -megmutatta, hogyan lehet gazdagodni és épségben maradni idegen -rabbilincsben. Bocskay és Rákóczi szabadságharcai nem rombolták meg -a várost gazdagodásában. Szerencse és bölcs mérséklet óvta meg a -várost a történelmi tragédiáktól. A nagytemplomban detronizált -habsburgi Ferenc József is vizitbe, békülni ment Debrecenbe, mert -hisz a trónfosztást Kossuth és a „jött-mentek“ földjéről -összesereglett követek vitték véghez, nem pedig a nyugodalmas -temperamentumú debreceniek.</p> -<p>Az alföldi homoktengernek Hamburgja a cívis-város. Nemcsak -Manchesterben élnek józan kereskedők, hanem erre kelet felé is, -ahol a kereskedőknek és termelőknek elsősorban egy állandóan -harcban és bajban álló ország gyújtogató viszontagságai ellen -kellett védelmezniök városuk épségét; kálvinista nyakassággal és -meg nem szűnő magyar elszántsággal óvni a lelkeket és vagyonokat a -nemzeti könnyelműségektől, a rosszindulatú politikai lázaktól, -<span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span> a meggondolatlan magyar kalandosságoktól. -Amíg a kollégiumi ifjúság tüzet nyelt és vért ivott a magyar -történelem tanításaiból, amíg költők és politikusok ragadták meg -farkát a bizonytalan állomású üstökös-csillagoknak, amelyek -időről-időre átszáguldottak a magyar égboltozaton: Debrecenbe -istenfélelemmel hangzik a zsoltár és győz a bölcs mérséklet a -hóbortos elragadtatások hullámzásain. A tiszta erkölcs, a -honszeretet védte Debrecen vagyonát századokon át… És most -meglepték az oláh rablók és kirabolták a magyarság, a magyar vagyon -kaptárát!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span></p> -<h2>Egy öreg ember elbeszélése.</h2> -<p>A mai öregek, akik a mult századból jöttenek át: láttak olyan -dolgokat, amelyekről az ifjúság legfeljebb memoárokban olvas.</p> -<p>Egykor éltek emberek, akik Napoleont, Kossuthot, Petőfit a -valóságban látták. Megbámultuk őket, mint kivételes lényeket és -mesemondásaikat sokáig hallgattuk. A mai öregek beszélnek majd -arról a Magyarországról, amelyet többé nem láthatunk viszont; a -kedves régi Pestről, amelyre rá nem ismerhetünk; a jámbor -polgárokról, akik a fülükre húzták a paplant, ha elcsattant egy -pofon a városban… Mesemondásaikba belefoglalják, hogy ebben az -országban mindenki fehér kenyeret evett, még a vándorlólegény is, a -faluzó koldus is és az ég madara, amely megette a mérföldmutatókőre -helyezett száraz kenyérszeletet; a bort gödrökbe öntötték szüret -után, mert nem volt elég edény; egy krajcárt adtak a szegénynek és -az imádságot mondott érte; kilencvenesztendős korukig éltek a -magyarok és még akkor se haltak meg könnyedén; annyi gyerek -termett, mint subagallér; a birkának, disznónak időt adtak a -járványos betegségben kedvére elpusztulni, nem siettek őt levágni; -a cseresznyefák <span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span> oly bőséges terméssel hajoltak az -országútra, mintha Krisztus urunk járna még a földön; a halat -ingyen adták a nagy folyamok partjain; a nők ifjúságuktól -öregségükig áldott állapotban voltak; a kalendáriumok és az emberi -szívek telve tréfaságokkal, nevetnivalóságokkal; a férfiak -ragaszkodtak politikai elveikhez és főbelőtték magukat, ha -tisztességtelen dologba keveredtek, gyenge karakternek volt ereje -tovább élni és Amerikába vitorlázni; az adott szó szent volt és a -rágalomért börtön járt; a társadalom egy nagy család volt, amelynek -ítéleteit nem lehetett megfelebbezni; és a gyermekeket úgy -nevelték, hogy nem kellett miattuk szégyenkezni, ha idegenbe -vetődtek.</p> -<p class="center">*</p> -<p>És ha a régi Pestről szól az agg mesemondó: szavai szinte -hihetetlenül hangzanak.</p> -<p>Pest erkölcsös város volt, ahol nagy tiszteletben tartották a -barátság szentségét, a családi élet érintetlenségét, a nők hírnevét -és a vallás rendelkezéseit. A városi magisztrátus mindig azon törte -a fejét, hogyan lehetne szebbé, finomabbá építeni Budapestet. -Hogyan lehetne azt elérni, hogy itt a lakosság boldog és büszke -életet éljen, hogy másoknak is kedvük legyen megtelepedni a -városban és munkájukkal hozzájárulni a város fejlesztéséhez. -Mindennek örvendeztek az öregek, amit e város érdekében tehettek. -Ünnepély volt, midőn a Dunapartról többé nem szállott be a por a -városba, midőn évről-évre újabb paloták emelkedtek a nagykörúton, -midőn a tramway csengetett, midőn a polgármester királyi tanácsos -lett. Az utcakövezők <span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span> felfedeztek minden kis lyukat, amelynek -betöméséhez nyomban felállították munkásaikat. A locsoló-ember oly -udvariasan forgatta csövét a körúton, mintha Mazzantini iskolájában -végezte volna a kurzust. A nagy zöld kocsik a mellékutcákat mosták -oly tisztára, amely tisztaságot manapság a lakók arca sem közelíti -meg. A házmestert a rendőrségre taszigálták, ha szemetes volt az -udvar. A háziurat megbüntették, ha nem világított. A henteslegény -kezet csókolt a szakácsnéknak, a kora reggeli pék örvendezett az új -vevőnek, a boltos úgy dörzsölgette a kezét, hogy kénytelen voltál -nála hitelben vásárolni. Szodomát kiáltottak, ha egy nő nagyon -festett arccal kibátorkodott az utcára, az öregebb és gyakorlottabb -szemű férfiak megismerték a foltot a nők homlokán.</p> -<p>A tisztességes nők pedig csak olyan mondásokat használtak a -társaságban, amelyet anyáiktól, azok pedig nagyanyáiktól hallottak. -Az ő lábukat, vállukat nem igen látta senki a városon végig, olyan -bő és hosszú ruhában jártak, hogy a cipőjük sarkát sem tették -közprédává. A sétatereken megelégedett, büszke nyugdíjasok -üldögéltek, lenézték az egész világot, amely nem élvezett penziót. -A leányok jövendőbelieit már a korai gyermekségben kiválasztották a -gondos szülők, igen kapós vőlegény volt az állami tisztviselő. A -házak belsejében boldog, megelégedett családok vonták meg magukat, -akik a polgári jólétben, a csendességben, a tiszta erkölcsben -lepergették az éveket, mint gyöngyszemeket. Furcsa, szigorú -öregasszonyok éltek, akik az ifjúság erkölcseit ellenőrizték. És -virágvasárnapon a templomok környékén tavaszi ruhában és tavaszi -arccal mindig egy <span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span> megifjodott Pest mutatkozott. Minden -lánynak volt új cipője, új kalapja, minden asszony szebb lett és a -családapák a budai hegyek rétjeit gusztálták, ahová -husvétvasárnapján kirándul a familia.</p> -<p>Pest csak az idegenek és vidékiek előtt tűnt fel ama mulatságos -és könnyelmű alakjában, amilyennek a mult században elhíresztelték. -A tivornyás város lámpagyújtás után kezdte meg hentergését, a -rendőrség szigorúan vigyázott, hogy a templomba menő tisztességes -nők napközben ne kényszeríttessenek szemük lesütésére. A -Kossuth-utcából, a korzóról elzsuppolták a szemérmetlen, feltűnően -öltözködő nőszemélyeket. A polgárasszonyok jóillata töltötte meg -vasárnaponkint a várost, szelid, alattomosságmentes mosoly -tündökölt a leányok arcán és a polgár kidüllesztett mellel mehetett -végig a városon, erkölcs, rend és tisztelet uralkodott itt.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span></p> -<h2>Ábrándos városok.</h2> -<p>… A tornyokon kereszt vagy kakas van, a luteránusok mohos -zsindelyfedelű templomai állnak szűk, nedves utcákon, – a hidaknál -kékre vagy piroskásra kopott Nepomukiak tartják fenn a rendet, hogy -az útonjárók ne káromkodjanak túlságosan, – vastagfalú, örökéletre -épített vendéglők extraszobáiban papok, honoráciorok, a mult század -adomáskönyveiből itt maradott tréfás emberek keverik parádival a -bort, tót szóval a magyar beszédet, – állomások, megyék, -országrészek, ahol mindenki büszke arra, hogy magyar (nem is -úriember, aki nem olvas magyar újságot, az asszonyok ugyan még csak -tótocskáznak, de hát másképen nem értenék meg őket a cselédeik, a -piarci népek): ez volt valamikor a felvidék, ahová behavazott -vasutakon, kacskaringós szánutakon annyit jártunk valóságban és -képzeletben.</p> -<p>Szerelmesek világa volt a felvidék.</p> -<p>Itt mindenki szerelmes volt – Magyarországba. Olyan lágyan, -szláv-odaadással, szinte epekedve még nőkről is ritkán beszélnek a -férfiak, mint a felvidéki intelligencia Magyarországról -gondolkozott. Ő, a legkedvesebb, a legdúsabb, a legszebb és az -elérhetetlen. Királynő, akibe <span class="pagenum"><a name= -"Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> szerelmesek megkopott, -messzire lakó gárdisták a Kárpát alatt. Szürcsölve, mint Tokaj -borát isszák, ejtik ki itt a szájak a magyar nevet. Felpirosodnak -az arcok, amikor a históriára fordul a beszélgetés. Mikor a -felvidéken csinálták Magyarország történelmét… „Azóta, sajnos, -mellőznek!“ – mondták, mintha új kedvese volna Hungáriának.</p> -<p>Rajongók földje ez. Az adóhivatalnok, a tanfelügyelő, az alispán -és mindenki, aki a magyar államot szolgálja, oly büszkeséggel tölti -be hivatalát, mintha éjjel-nappal a szíve felett viselné a magyar -címert. Ezekből a furcsa, ábrándos városkákból, télen eltemetett -falvakból, korai estékből, kis ablakokból: oly gyönyörűnek látszott -a messzi igazi Magyarország, mint a tündérvilág. Innen figyelték -epedő szemek az esti vonatot, amely pesti havat hoz vagonjain, -postakocsijában budapesti újságot. Ezekben a télben halkan pirosló -tüzű házakban, varjas, elhagyott kastélyokban olvasták rajongással -az írók munkáit. A helybeli kereskedés kirakatában (a levéldobozok -között) valóban feltűnést keltett egy-egy új magyar könyv és -„beszéltek“ róla még a kaszinóban is. A legtöbb városnak volt -irodalmi társasága. Mily lelkesedő úrihölgyek látogatták például az -ungvári Gyöngyössy-Társaság koncertjeit! A kassai Kazinczy-kör oly -ünnepélyesen fogadta a „fővárosi vendégeket“, mintha eleven -főhercegek jöttek volna látogatóba. Ezekben a vendégszerető, -drágalátos városkákban egy nap alatt megismerkedett mindenkivel az -utazó, barátai, kedveskedő ismerősei akadtak az idegennek. S -büszkén mutatták meg történelmi emlékeiket és élő -nevezetességeiket. Friss pezsdülés, izgalom, <span class= -"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> -költekezés, ha vendég jött a fővárosból. A szemek, arcok úgy -figyeltek a messzi földről jött vándor szavaira, mintha a -legnagyobb titkok derülnének fel.</p> -<p>Felvidék! Az egyetlen táj a földgömbön, hol a magyart úgy -tisztelték, mintha minden magyar háta mögött Árpád állna vitéz -népével. A magyar faj itt mutatta meg, hogy mennyi erő és báj lakik -benne, s mily csodálatos vonzása van nyelve ezüstpatakjának. Aki -egyszer ivott a magyar szó forrásából, nem felejtette el holta -napjáig. Dalaink, mesemondásaink, irodalmi kincseink olyan -megbecsülésben éltek itt, mint sehol a tiszta magyarság között. A -hiában epekedő szerelmes áhitatosságával tisztelte a magyarság -minden lépését, cselekedetét a felvidék. Itt nem volt kritika, -kifogás, ellenmondás, csak a magyar fensőbbség iránti tiszteletnek -olyan foka, amely tisztelet nem okoskodik, hanem kiugrik az -ablakból, ha az imádott így kívánja. A hódoló szeretet és sokszor -indokolatlan bámulat a magyarság iránt: tette, hogy a felvidék -többnyire leghűségesebb szolgája volt a mindenkori magyar -kormányzatnak. Csak magyar legyen…</p> -<p>Amint hűvösödött a hegyek levegője Miskolcon túl, a szívek annál -melegebbek. Kassa, Sátoraljaujhely, Beregszász, Ungvár, a -Szepesség, a honfoglaló folyók völgyei, a Hernádmente, a Latorca -völgye, a Felső-Tisza… Úgy következtek a képek, mintha a -históriában lapozgatnánk. Deresbajszú, pirosarcú, recsegő hangú -urak mókás jókedve, jóságos tekintetű asszonyságok vendégszeretete, -tót lelkületű lágysága a barátságnak, büszke, hiú testvériesség, az -atyafiasságos érzületnek pompázatossága <span class= -"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> fogadta az -utazót. Mintha csak azt akarta volna megmutatni mindenki, hogy mily -nagyra tartja a szerencsét, hogy magyarnak számít. Mintha -tanubizonyságot tenne város és falu, hogy nem felejtette el a régi -magyar erkölcsöket: itt valóban él még az a nagyszerű magyar báj és -kedvesség, amelyet maholnap csak anekdotás könyvekből ismerünk. A -piroshasú tornyok, mohos bástyák, százesztendős bolthajtások egy -régi magyar nemzet rokonságát hitték. Itt még egy évtized előtt is -azt vélték, hogy él valahol, az alföldön tán, az a büszke, -fejedelmi, gyönyörű nemzet, amelyhez tartozni a legnagyobb -gyönyörűség. Ők még történelmi festmények pompájában nézték hegyeik -közül a mindinkább leromló magyarságot. Ha látták volna, hogy -pusztul, szakad, züllik a magyarság alföldjein, városaiban, -Budapestjében: kiábrándultak volna és nagyon szerencsétlennek érzik -vala magukat. Az a büszke, honfoglaló, hatalmas nemzet, amelynek -fiaikul ők oly dicsekedve vallották magukat: ezalatt -szerencsétlenül rohant vándorló útján méltatlan sírja felé.</p> -<p>Felvidék! Amely egykor úgy rajongta a lezüllött Magyarországot, -– mily háztetőmagas lángú szerelemmel fordul az újonnan éledt -magyarság felé! Hiszen ha valaha lehetett valóban rajongani a -magyar nemzetért: most van annak ideje, amikor a magyar hősiesen, -oroszlán-erővel emeli fel a követ sírja felett. Most jön az idő, -amikor minden nemzetek ideája lehet a magyar.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span></p> -<h2>Akiket többé nem látunk.</h2> -<p>A pesti nők valaha oly csinosak és tiszták voltak, hogy senkinek -se kellett elkívánkozni a városból, aki itt nyugdíjából éldegélt: -ingyen legeltette a szemét.</p> -<p>Az ember bizalommal várta öregségét. Lehetőleg teljes penzióval -visszavonul a hivatalából, vagy életjáradékot vesz, hogy minden -eshetőségre biztosítva legyen. Elhordja régi ruháit, a -szalonkabátokat, a hímzett fehérmellényeket, az ünnepélyekre -tartogatott köcsögkalapot: a nyugdíjas önmagát ünnepli, senkitől -sem függ többé, senki előtt sem kell meghajolni, gőgösen vágja -könyvecskéjét a hónap elsején az adóhivatal elé. Függetlenség és -szabadság, minden nap. Az ember szert tett valamely rendjelre vagy -címre, amiért elnökké választják egy asztaltársaságban, ahol -kedélyes butaságokkal telik az idő. Hazamenet, amíg a bütykös, -fáradt lábak megszabadíttatnak a lábtyűtől: már kezdődik az -elbeszélése a mamának, hogy mit mondott ez vagy amaz, öreg pajtás, -régi barát… És így a mama is kiélvezi a magáét, mint akár -fiatalkorában, midőn azok a pajtások, barátok még buzgón -udvaroltak, szépeket hazudtak és jószagú <span class= -"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> pedrővel -látták el bajszukat. Ha némi szerencséje és összeköttetése van a -nyugdíjasnak: kaszinó-elnök lehet valahol. Milyen hatalom, -tekintély, sőt ünnepély volt egy kaszinó-elnök például a -Józsefvárosban, amikor a polgárság még javában virágzott! A -trafikban a legjobb szivart kapta. A hentes, mészáros, fűszeres -kedvében járt. Visszaköszöngetésekkel, kézszorításokkal telt el -sétája. Pártügyekben tanácskozott, kis tanítónők tőle várták -megválasztásukat, ezüstlakodalmán a polgármester mondta a -pohárköszöntőt és ha olykor éjfélig a kaszinóban maradt, a familia -otthon meg volt győződve, legalább is megbukott a kormány.</p> -<p>A nyugdíjas volt a legboldogabb ember a városban. A szép időnek, -hamiskodó tavasznak, régi szeretős ősznek ő volt a legnagyobb -élvezője. Néki építették a Halász-bástyát, az ő részére tartották a -zenés miséket, a promenádon ő reá mosolyogtak a gyermekkertésznők, -a börze előtti játszótéren a nevelőnők az ő kedvéért vetették -keresztbe a lábukat, hogy a térdük látszott. A Sefánián korai -tavaszkor a nyugdíjas tartott szemlét és elefántcsontfejű -sétapálcájával intett a városi őrnek, ha valamit nem talált -rendben. A ligetben levette a kalapját, amint a nap sütni kezdett. -Hiába harangoztak a Fasorban a toronyban, a nyugdíjas csak akkor -indult el hazafelé, amikor az ő órája mutatta a delet. Ezt az órát -a műegyetemi órához igazította és hetenként ellenőrizte -pontosságát, ami csak egy kis sétába került. Ő volt az, aki sohasem -dobta el újságját, miután kiolvasta. Gondosan összehajtogatva -eltette zsebébe. Milyen bolond a világ, <span class= -"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> ha az -újságból nézi az ember! Szerencsére nem minden igaz, amit a hírlap -ír. Az írók pedig kötözni valók. Némelyiket meg sem lehet érteni. Ő -volt az, aki sohasem sietett Pesten, ebben a rohanva élő városban. -A cipője mindig fényesre volt kefélve, a nadrágját otthon a mama -vasalta, a kalapjáról a könyökével dörzsölte le a port. A -borbéllyal vitázott, ha nem borotválta elég lassan és alaposan, – -hiszen ő ráért. Méregbe gurult, ha valamely portékának az ára egy -krajcárral emelkedett. Ő tudta a messzi boltokat, ahol olcsón lehet -vásárolni. És ő tudta azokat a régi anekdotákat, nótákat, amelyekre -már senki sem emlékezett a városban. Már csak ő találta meg az -Ősz-utcát, az Ötpacsirta-utcát, a Zerge-utcát. De nem tudta teljes -biztonsággal, hogy merre van a Lipót-körút. A mosóintézetet -feljelentette, ha kirojtosodtak a gallérjai. A szabónak öt forintot -küldött minden elsején, – tán még az esküvői frakkját, a -hivatalnoki Ferenc József-kabátját, a tanácsosi bundáját -törlesztette. Ő volt az, akinek az „idejében“, „korában“ minden -másképen volt. A nők vallásosak s erkölcsösek. A férfiak -tisztelettudók. Mindenkinek kijár a respektus vagyona vagy rangja -után. Ő volt az, aki büszke arra, hogy harmincöt esztendeig ült a -hivatalában és semmit sem csinált. Ő volt az, aki kitalálta az -újságpapirosból való ülőpárnát, amelytől nem fényesedik a nadrág. Ő -járt karonfogva az öreg élettársával temetésre, esküvőre s egyéb -ingyenmulatságra. Ő járt korán reggel vizet inni az -artézi-forráshoz, térzenét hallgatni (a bosnyák zenekar -előadásában) a császárfürdői platánok alá. Ő ment fel a -Gellérthegyre napfölkeltét <span class="pagenum"><a name="Page_56" -id="Page_56">-56-</a></span> nézni, ő rándult ki gyalog -Mária-Remetére, ő szaladgált a kormányhoz, hogy a nyugdíjasoknak is -adjanak félárú vasúti jegyet, pedig soha életében nem utazott -sehová. Ő tudta krajcárig a bélyegilletéket, a tisztviselői -fizetéseket, hány krajcár van egy forintban és mennyit keres a -főpincér a borravalóból. Ő volt az, aki a szájától vont el minden -krajcárt, hogy öregségére gyűjtsön… Rakta, rakosgatta -harminc-negyven esztendeig a forintocskákat. És most itt áll -megöregedve, nyugdíjasan, élvezni vágyóan a takarékosság, munka -gyümölcsét. S ráeszmélt, hogy egész életének elvonultsága, -garasfogdosása, kielégületlen gyomrának korgása, aszkéta -nyomorúsága mit sem ért. Egy jó kalapot sem vehet azon a pénzen, -amit azelőtt egy egész esztendeig megtakargatott. Érdemes volt így -élni? (1920.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span></p> -<h2>Polónyi Géza kalapja.</h2> -<p>Olyan nagy feje volt, hogy senki sem viselheti utána a kalapot. -Ez a fej – tán még a kalap is – a tizenkilencedik századbeli -Magyarországból jött és mindvégig megállotta a helyét a nagyméretű -koponya s a kalap sem ment ki a divatból. Hetvenhárom esztendős -volt.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Mikor Eötvös Károly ment el, azt írták róla a meghatott tollak, -hogy az utolsó táblabíró ballag el az ősök által kitaposott -országúton.</p> -<p>Íme, mielőtt végleg lezárulna a kripta a régi Magyarország -felett, még jelentkezik más is, aki kopogtatásával helyet kér a -tizenkilencedik század magyarjainak sorában; ott, ahol úgy -feküsznek halottaink nagy meggondoltsággal, karbatett kézzel, -mindenttudó bölcsességgel, – mint általában a mult századbeli -magyar politikusokat láttuk, elképzeltük, emlékezetünkbe véstük. -Ezek a századvégi magyar politikusok közvetlen elődeiktől (sőt a -még velük karonfogva járó öregektől) tanulták a tempót, a -megjelenést, a hazafias lendületet, a mellet dagasztó nemzeti -önérzetet, – tanulták a mély, <span class="pagenum"><a name= -"Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> bölcsenjáró táblabíráktól. -Eötvös is, Polónyi Géza is fiatalkori ideáljait olyan régi -magyarokról választotta, akikről mi már csak a históriában -olvashattunk. S ezért tűnt föl szemeink előtt néha félszegnek, -máskor érthetetlennek, de mindenkor imponálónak Polónyi és Eötvös -is.</p> -<p>Polónyi Géza fiatalsága például abba a korszakba nyúlik vissza, -amely még nem sokban különbözött Vas Gereben regényeinek -légkörétől. A szegénysorsú, tehetséges diák (aki a -„Jurátus-életben“ csizmatisztítással kezdi és a neve „audiat“), -Polónyi Géza fiatalkorában is a nélkülözés és küzdelem emberfölötti -iskoláját járja, amit talán nem is bírna meg egy huszadik -századbeli fiatalember csüggedés, megtörés nélkül. Az akkori -fiatalemberek (akikből később valóban ember lett) nem riadtak meg -semmiféle viszontagságoktól. A szegény diáknak hét kásahegyet -kellett keresztülrágni, amíg tanulmányaiban előrehaladhatott; a -rongyos csizmák, pókhálós-vékony köpenyegek, esztendőkig viselt -süvegek fáradhatatlanul mentek egyik városból a másikba, régi -iskolából az újba, egyik küzdelmes megélhetésből, koplalásból, -vidáman viselt nyomorúságból a másik sorstragédiába, amíg gazdájuk -legalább a házitanító álmodott állomásáig eljuthatott.</p> -<p>A faggyú-gyertya pisla világításánál, a rongyos szalmazsákon a -kietlen években fogyott egyik tankönyv a másik után, múlott egyik -osztály kitüntetéssel, mint a másik, a derék megfeszült, a korgó -gyomor parancsszóra hallgatott és a diák-kenyérnek, a savanyú -brugónak mennyei ízt tulajdonított az erős akarat. <span class= -"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span></p> -<p>A vándor-diák sziget-felfedező útját járta meg ifjú lábaival az -öreg Polónyi. Bolyongásaiban bizonyosan látta a tétlenségében -hervadozó Magyarországot jó közelről, láthatta a düledező -udvarházakat, amelyekből félig már kilicitálták a tunya gazdát; az -országúton találkozhatott a tanulatlan magyar földesurasággal, aki -utolsó lovát hetyke homokfutóban, kutyabőr-keztyűben hajtotta a -vásárra eladni; és diákpajtásaitól hallhatta az előkelő állású -atyafiakat felsorolni, amely atyafiakban bizakodva (nem pedig -tudományosságára támaszkodva) vágott neki az életnek a legtöbb -magyar ifjú.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Amit Polónyi Géza a régi Magyarországból látott: az mind csak -arra serkentette a szegény diákot, hogy eszét kimívelje, önerejére, -találékonyságára, bátorságára appellálva várja, midőn rákerül a sor -e tudatlanok országában. Még éltek ugyan a bölcs, nagykoncepciójú -öregek, akik a nagyszerű tizenkilencedik századot Magyarországon -megteremtették, de már búcsúzóban voltak és helyettük nem jöttek új -koponyák. A meddő, egyedül a protekcióban lélekző Tisza -Kálmán-korszak járta. Egy éles elme könnyedén vágott magának utat -az akkori fiatalok között, ha az öregek kivesző erényeit tartotta -pajzs gyanánt. Polónyi Gézán késő öregségéig meglátszott, hogy -fiatal korában jól megtanulta a táblabírák tempóját – szinte az ő -gondolataikat, ravaszságaikat, okoskodásaikat folytatta, figyelmen -kívül hagyván maga körül az elléhásodott nemzedéket. S így egyenes -utóda volt azoknak a magyar politikusoknak, <span class= -"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> akik -egykor az ész és furfang fegyvereivel védelmezték Magyarországot a -töröktől, paktáltak franciával, túljártak az osztrák eszén: – -amilyenek a tizenkilencedik századbeli magyar táblabírák is voltak, -akik bár körömszakadtáig tartották vármegyéjüket, belenyugodtak -Kossuthba, megalkudtak Deákkal a haza és a nemzet egysége -érdekében.</p> -<p>Ha majd eltávolodnak tőlünk a mai évek és a nagyeszű Polónyi -Gézát messzebbről láthatjuk: ráeszmélünk, hogy évtizedeken át a -lepergő parlamenti évek szálait az ő kezei irányították. Olykor -fiskális furfanggal, máskor a Fráter György eszélyességével, majd a -törvénykönyv káprázatos ismeretével vágott közbe az alantas -napi-politikától az orrok hegyéig sem látó koponyák gondolatainak. -Megállította a hájfejű politikusok birkanyáját, mint a farkas. -Vihart élesztett, indulatokat keltett fel, szenvedélyek alá -gyújtott tüzet, vad juhászkutyákat eresztett szét, forgószélt -hívott segítségül, amikor ölbetett kézzel, fáradt szemhéjjal -bóbiskolt körülötte a parlament. Egyszer olyan volt, mint egy -keserű bujdosó, máskor döngette az asztalt, mint egy erőszakos -vidéki kortes. Összevont szemöldökkel figyelt, héja módjára -lecsapott, furfangos úton biztosan haladt, – majd kedélyes volt, -mintha egy negyvenes évekbeli kalendáriumból vágták volna ki. -Hetyke begyűrt kalapja alatt úgy vitázott az utcán, mint egy -tüntetésre készülő jogász; máskor lekonyult ez a kalap, mint egy -csatavesztett kortesé. Ez a kalap mutatta, milyen a politikai -helyzet.</p> -<p>Mindig magyar volt és kitalálásaiban, ötleteiben, támadásaiban -és meggondoltságaiban a <span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span> magyar élet útjain haladt, azon az úton, -amit egy szegény, nagyeszű ifjúnak a tíz körmével, az ereje -megfeszítésével kellett megásni, hogy végül Magyarország -igazságügyminisztere lehessen. Verbőczy volt a törvénytanítója és -úgy fogta kezében a magyar törvénytárat, mint a buzogányt.</p> -<p>Polónyi Géza küzdelme, törekvése, győzedelmessége példa arra, -hogy Magyarországon az eszes ember is boldogulhat. Alakja lehetne -egy regénynek, amelyben az igazi Magyarországot írná meg egyszer -valaki, a közelmult országát.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span></p> -<h2>Az ember, aki mindig vizitbe járt.</h2> -<p>Igen jól hallom az Athenaeum lelkes igazgatóinak, a -könyvcsinálás művészeinek és más kiváló nyomdászoknak -panaszkodását: nincs papir, nem tudunk könyvet nyomtatni. „Egy -hónap mulva nemhogy könyvet, de egy számlacédulát sem készíthetek!“ -– mondja Pest egyik legelőkelőbb könyvnyomtatója. Az írók, akik -maguk adják ki könyveiket, maguk szerzik meg hozzá a papirost. -Tízezer példányban már az álmoskönyvet sem merik nyomtatni. -Középkori idők járnak fölöttünk, Gutenberg száz példányban nyomja a -Bibliát, a könyv ritkamadár és ára oly magas, hogy csak a -leggazdagabbak vehetik meg az új könyveket, mint egykor a -fejedelmek, hercegek, rablóvezérek. A könyv drágább a francia -parfőmnél; a könyv drágább a selyemszoknyánál; a könyv drágább a -lisztnél, a bornál, a szivarnál, a mindennapi ennivalónál. A könyv, -minden időknek legtudósabb óramutatója, nemzetek fénykorának vagy -balsorsának hangos hírvivője: a könyv ritka lesz, mint a fehér -holló. A drágalátos könyvgyűjtők, akik egy-egy csinosabb, újonnan -megjelent könyvet úgy vittek <span class="pagenum"><a name= -"Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> haza a hónuk alatt, mint -menyasszonyukat; az amatőr-példányok, a ritkaságok szenvedélyes -vásárlói; az éjjeli olvasmányoktól sápadt arcú fiatal nők; az új -regénykönyvek rajongói, fénylőszemű asszonyok; a betegek és -lábtöröttek, akik minden új könyvben szomorú életük -megvigasztalódását remélték; a lemondók, a kályha mellett -üldögélők, világcsalódottjai, kunyhók és kastélyok lakói, a -magányosok, a sebzett szívűek, az okosok és a jámborok, akik -megváltást, szívükre, életükre, fájdalmukra röppenő fehérmadarat, a -legbölcsebb tanácsadást, a mindentudó jóbarátot keresték egy-egy új -könyvben: 1920-ban megismerkednek a szükséggel. Ebben az -esztendőben nagyon kevés új magyar könyvet kínálnak a -könyvesboltokban, a nyomtatóműhelyek elhalkulnak, mintha Gutenberg -tétovázó keze vezetné a sajtógépet, az írók az asztalfiókjuk -részére írják meg azt, ami eszükbe jut… A nemzet, amely nemrégiben -gőgösen verte a mellét, hogy kultúrájával (amelyre ezelőtt vajmi -keveset gondolt), szellemi fennsőbbségével, minden európai népek -között kimagasló, régi és modern irodalmával, versengő -tudományával: bármely ellenség megszállásának, elhatalmasodásának, -beolvasztó szándékának ellenállhat: a nemzet ma eljutott a -szegénység azon állapotába, hogy kalendáriumait sem nyomtathatja. A -könyvnyomtató műhelyekben napról-napra nagyobb hálót fonnak a -pókok. A könyvespolcokról elmerengve nézegetnek alá a tegnapi szép -könyvek, amelyeknek utódai nem születtek.</p> -<p class="center">*</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span></p> -<p>A könyvek szomorú esztendőjében gondolatom elszáll azokhoz a -vadászkalapos, tarka-barka beszédű, piros arcú, fáradhatatlan kedvű -férfiakhoz, akik újesztendő hetében útrakeltek, farkas-bundát és -árjegyzéket vittek magukkal, útrakeltek Magyarországba, mint az -aranyásók Kaliforniába: könyvet mentek eladni. Mily boldog ország -volt ez, ahol a könyvügynököket, a kultúra rettenthetetlen -sürgönyhordóit: szélhámosoknak bélyegzett a sajtó, közvélemény, -mert működésük sikerében furfangos beszélgetéssel segítették -portékájukat! Mentek vonaton, kocsin, gyalog. A legkisebb falu sem -kerülte el figyelmüket. Vágtattak csengős szánon az égbenyúló -Kárpátok között, erdélyi rengetegben utaztak oláh fuvarossal, -vicinális vonalak apró állomásain bukkantak fel, magányos -kastélyok, udvarházak remete-lakóihoz állítottak be oly -előkelőséggel, mint eltévedt főúri vadászok, hóba temetkezett kis -falvakba nyomakodtak a búbos kemence mellett szendergő -honoráciorhoz, ők vitték Magyarország nagy képes történetét a -nemzetiségi vidékeken elrekedt magyarokhoz, vitték a Műveltség -Könyvtárát falusi jegyzőknek, a Természettudományi Könyvtárat a -világtól elzárt körorvosnak, a magyar írók regényeit az unatkozó -falusi úriasszonyságnak… Árva tanyaházak mellett tartottak stációt, -nyakig sáros bricskán utaztak a nyírségi vadvizek között, hogy -megkérdezzék egy álomszuszék komposszesszortól, hogy nem rendelné-e -meg Krúdy Gyula összegyűjtött műveit havi kétkoronás -részletfizetésért, behatoltak mizantrópoki lezárt ajtaján, világtól -elvált, senkinek sem jó salabakterekhez nyitottak be vígan, fürgén, -frissen, mint <span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span> előkelő vendégek, fővárosi hírlapírók, -grófok, bárók, képviselők, sohasem hallott bókot mondtak a -háziasszonynak, meghallgatták a gazda panaszait az idei termésről, -behatoltak félvad máramarosi falvakba, munkácsi zsidókhoz, -szatócsokhoz és bérlőkhöz, parasztokhoz és erdészekhez, könyvet -sohase látott vakondokhoz, mérges és jókedvű emberhez, hogy magyar -könyvet sózzanak a nyakába havi két-három korona -részletfizetésért.</p> -<p>És mily gyönyörű könyveket küldtek a könyvcsinálók a -megrendelőknek! Bőrbe, vászonba, selyembe voltak kötve a könyvek, a -legfinomabb papirosra nyomtatták, hogy századok mulva is -használható, épséges állapotban legyen, műgonddal választották a -hozzávaló betűt, kipróbálták a festéket, hónapokig tervezgettek, -kalkuláltak egy-egy nagyobb munka megjelenése előtt, a könyv-író -oly izgalmat érzett, mint egy vőlegény s az ügynökök börzéjén, a -régi Newyork-kávéházban nem búsultak többé a házbértartozás miatt. -Felnyergeltek, nekivágtak a régi gazdag Magyarországnak, ahol -mindenre volt költekező-kedv, csak könyvekre nem. Ám hiszen az -egykori könyvügynök sem a dologtalan, könnyű munkához szokott -emberek sorából került ki. Ő volt az az ember, aki örökösen -vizithez volt öltözve.</p> -<p class="center">*</p> -<p>A dobott, megvetett, senkinek sem kellő portéka: a könyv, a -csontig leszegényedett Magyarországban elérkezett a ritkaságok -közé. Igaz, hogy még napjainkban nem akad vállalkozó, hogy -értékcsökkenőben lévő pénzét könyvekbe <span class= -"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> -„fektesse“, mint például divat most bélyeget vagy perzsa szőnyeget -vásárolni. De bizonyosan feleszmélnek rövid időn belül a kalmárok -és kalmárkodók, észreveszik a holdvilágként fogyó magyar -könyvtermelést és az új regényeket, tudományos könyveket -lánckereskedők árulják majd, mint a gyapjúszövetet.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span></p> -<h2>Balaton révészei.</h2> -<p>Aki megelevenedett bibliai festményt akar látni, az keljen át -Zamárdi és Szántód között a kompon. A hajót azok az emberek hajtják -evezőikkel, akik már Jézust a tengeren hajókázták, akiknek -arcmásait régi templomok félhomályos boltozatain láttuk. Az evező -ember, az evezésbe elmerült, szinte átváltozott ember egyforma a -biblia ezer esztendőinek messziségében és a zamárdi kompon. A -fárasztó testi munka az Üdvözítő közelségébe vonja az emberi -arcokat, a túlvilágra megy az arc fényekért, szinekért, a halálosan -elfárasztott testből kiválik a lélek és kiül a szemekbe, mintha -elrepülni készülne. Régen láttam szebb embereket, mint az evező -révészeket.</p> -<p>Bús taktusa a munkának a legősibb. Az evezés ugyanaz volt -ezerévek előtt is. Hat legény, aki hajtja a nehéz kompot, egymás -mellett ül párosával. Mielőtt meghúznák a hosszú, nehéz lapátot, -felemelkednek a deszkáról, amelyen ülnek, aztán ugyanabban a -másodpercben vetik hátra magukat, amidőn meghúzzák a rudat. -Előrevetik magukat, hátradőlnek, mintha egy test, egy izom volna -valamennyi. Nem késhet senki egy szempillantást, nem pihenhet egyik -sem egy másodpercet, nem takarékoskodhat a <span class= -"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> munkával -egy verejtékcseppet sem. Mint egy emberfölötti tánc, ősi ringatása -a testnek, megfeszülő és engedő kötele az izomzatnak, a testi munka -csodálatossága: folyik az evezés a kompon. Szakadatlanul, megállás -nélkül attól a perctől kezdve, amint az evezőket a vízbe merítik: -ringatóznak a testek, külön életet kezdenek élni a lábak, a karok, -de legfőképen a fejek, amelyek lassankint oldalvást dőlnek a -kimerültségtől. Az evező emberek testmozgásában van némi nyoma -annak a legmodernebb festőművészetnek, amelyet kubizmusnak, -futurizmusnak neveznek. Az evező ember testrészei valóban -szétválani látszanak egymástól a mozgás következtében. Egy -pillanatban csak hátrafeszülő karok látszanak: az emberek eltűnnek -a karok mögött. A test többi része elmúlik, levegővé, láthatatlanná -válik. Tizenkét kar látszik csupán a hat evezőn. A másik -pillanatban: a karok válnak levegővé és helyüket elfoglalják az -emberi törzsek, amelyek átringanak egy másodpercre a hajó orrában, -mint elvonuló színészek a szinpadon. Aztán legvégül a fejek -maradnak csupán helyükön. Ezek az önfeledkezett, álarc, -festéknélküli fejek, amelyek olyan pírhoz, fényhez jutnak, mint a -szentek fejei, amelyeket egykor régi templomokban láttunk. Nem -lehet leírni azt a változást, amelyen a révészlegények általmennek, -amire a Balaton közepéig hintáztatják a kompot. A szélmarta, -esőtépte, viharos arcok elveszítik minden földi durvaságukat. -Megnemesednek a homlokok, belső fényekben égnek a szemek, alkonyati -aranypírban fürdőznek a felhevült arcok. Az a fiatal legény ott az -ifjú János próféta, midőn jelenéseket lát. Ez a rongyos katona az -első <span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span> padon, olyan, mint a Nepomuki, akinek -szobrait annyit láttuk vizek felett, hidak bejárásánál. Bibliai -emberek ők valamennyien, amint itt a haragos víz fölött, zöld ég -alatt, sötét hegy mögött a hajót vonják, húzzák, megszakadásig -eveznek, nem is néznek egymásra, mert mindegyik azt csinálja, mint -a másik, a szemük a távolság fátyolképeire szegeződik: vajjon mit -látnak ott e nedves, örömtelen, fájdalmas szemek? Fel, le, fel, le. -Így folyik a munka megállás nélkül, nekivetetten, szinte -életre-halálra, a nagy víz közepén, távol a hegyek visszhangjaitól, -messzi a mezők dalaitól, földi életek tarkabarkaságaitól. Fel, le, -fel, le. A nagy víznek nincsen vége, a hullám nem változik, -végtelen szövetje a víznek egyforma kedvvel fogadja a rávonuló -gályát minden evezőhúzás után, a szél nem tud új nótát, mindig csak -egyet fuj, a hal nem dugja ki a fejét, hogy itt énekeljen az -evezőknek; komor az ég, zord a víz, reménytelen a csillag, amely a -felhők ablakán átpillant, mozdulatlan a köves part, igérettelen a -holnap, amely a nemsokára beköszöntő éjszaka után következik, a -homályba borult partokon a szél tudja a járást: – ők a vizet -ismerik csupán, amely hallgatva fogadja őket napról-napra, nem -mondja nekik, hogy őket szereti, nem ölelgeti, dédelgeti őket, -holott mindig vele s benne vannak, csak tűri, viszi őket, -evezőiket, setét hajóikat, messzejáró utasaikat, akiknek idegen sár -szárad a lábukon, akik majd innen nemsokára kikötnek s örökre -felejtik a hajósokat, akik a víz közepén minden izmuk -megfeszítésével dolgoznak értük. Hátra sem fordulnak többé a -partról, vissza sem néznek a messziből, szürke homokszemként perdül -le <span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> az óra a többi közé, elhalaványodik az -emlék, mint a felhő a távolban, elsuhan a szél, mint az álom s a -hajósnak nehéz, megszakadó munkától átnemesedett arcából, ez eleven -tüneményekből annyi sem marad meg az emlékezés számára, mint a -gyufa ellobbant lángjából a vak éjszakában.</p> -<p>Fel, le. Fel, le vonják a kompot a legények, a tihanyi tanító -mindig a hullám közepének irányítja a kormányrudat, mert a hullám -közepét kell kettévágni a hajó orrának, ha céljához egyenes -vonalban akar jutni, a kocsilovak tünődve, ijedt mozdulatlansággal -állanak, ismeretlen part felé tétován kalandozik az utazó szeme, -erőlködik a szél, mintha megérkeztek volna segédei az alkonyattal, -mély vízből jön fel a hullám fehér torkával, a közelgő hegyeken már -lábujjhegyen fut az alkonyat pásztorfia; ásítozva buknak be az esti -homályba az eddig fehérlő parti házikók, vadkacsa-pár vonul a tó -felett éji tanyára, lomposan roppanva száll egy nagy madár, mintha -megúnta volna már az életét, a csend hírnökei futnak szét -mindenfelé a kegyelemlevéllel, – csak a révészlegények dolgoznak a -végkimerülésig, inuk rogytáig, az égre nézve, földet, vizet nem -látva, közelgő partot nem érezve, fel, le, mint az örökös dologban -álló emberi nedvek, a verejtéknek ki nem fogyó forrása, mozgásnak -meg nem állása, álomnak leszállhatatlan kerengése, a munkának -elhallgatás nélküli búgása, másvilágig érő evezőcsapása… Amíg -felsivít a révészgazda sirályhangja. Állj.</p> -<p>S akkor szökkenve, nyögve, feljajdulva állnak meg az örök -evezők, messzi útról térnek vissza a régi emberi arculatok, látni -kezdenek <span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span> a kimerült szemek, a víz alól bukkannak -fel a levegő után nyíló szájak, ernyedten zuhannak le a karok, -partra fut a nehéz alkotmány és oly fürgén helyezkedik el az út -irányában, mint egy táncosnő.</p> -<p>Igazgatja, illegeti széles fenekét, a lovak robajjal rontanak le -a könnyű kocsival a veszedelmes helyről, a révészgazda beszedi az -útiköltséget a kéknadrágos suszterkétől, aki nem segített a komp -vonásában, a legények mozdulatlanul maradnak helyükön, evezőik -mellett, mintha nem tudnának megválni a fáradalmaknak e kemény -deszkájától. Lepihennek a szíjas, vadmadár-csontú karok, fekete -kezek remegve tapadnak a hídhoz, izmos derekak fájdalmasan -összegörnyednek, megmerevült fejek bágyadtan a mellre hanyatlanak, -bajuszok hallgatva lekonyulnak, szemek megmerevedve a vízre néznek, -a kemény, csontot törő, izmokat végsőkig megfeszítő munka után -szinte ijedt ez a nyugalom. Evezni, húzni, haladni: ez az élet, nem -pedig egy helyben állani a köves, vén partokon. Vadmadár módjára -belevágódni a szélbe, a hullámba, a baljóslatú Balatonba: ez az -öröm, nem pedig tunyán pihenni a deszkapadon. Repülni, utazni, -utólérni az este lenyúló köpenyegét, vagy a napsugár utolsó -sarkantyúját elkapni a hullámon… Fütyülve venni a lélekzetet, -próbára tenni a szívet, birkózni az ellenálló vízzel, legyőzni a -vasvillás szelet, küzdeni, felragyogni, győzni a vizen… Ez az élet, -nem az üldögélés a kikötőben. Most egyszerre szegény -munkásemberekké válottak az apostolok…</p> -<p>A bibliai kép helyett a mindennapi sáros országút következik. A -balatoni zúgás helyett <span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span> kerekek egykedvű pergése viszi -gondolatunkat. Az eső nyakunk közé csap az út fordulójánál, mint -egy lesben álló vándorló. Az alant maradt tavon halottként marad a -fekete komp. A vizionárius arcok helyett fáradt legények ácsorognak -a parton. Hörög a szél a hegynek kapaszkodó úton. Mintha a -boldogságos, fáradságos, biztosan célhoz érő élet maradt volna -odalent a vizen az egyszerű, szótalan, igénytelen víziemberekkel, -akik nem tudnak egyebet az egész világról, mint az evezőik, vagy a -halak, odalent a hullámokban. Az ifjú János apostol, a rongyos -katona és a többiek, akik egy órahossznyira úgy megszépültek, -megnemesedtek a nagy út mélyein: elmaradnak a setétségben. A -bibliai csendet, az evezők boldog hintáját, a hajó megszokott -nyikorgását felváltja a sanda országúti élet; a fájdalom és bánat, -e két fütyörésző szegénylegény kapaszkodik fel a kocsira az első -emberi háznál. A halszemű bibliai emberek helyett csigavonalalakú -szemek jönnek szemközt az országúton.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span></p> -<h2>Vándorlegények.</h2> -<p>Gyógyszerész mindenét magával hordta, mint a csiga.</p> -<p>Többnyire gyalogszerrel utazgatott, de szükség esetére volt egy -vasúti menetrend is a zsebében, amelyből tanácsot, útbaigazítást -mondott, ha a városok végén a vándorlók tanyáján megszállott. -Ilyenkor nagy élvezettel ejtette ki száján Püspökladány és más -állomások nevét, amelyek mellé a nyomdász keresztbe villát és kést -helyezett. De nem kevésbé örült az állomásoknak, amelyeknek neve -mellett üvegpohár silbakolt: évekig, változatlanul, amíg -Gyógyszerész az állomásokra kívánkozott, de oda soha el nem -jutott.</p> -<p>Gyógyszerész nevét valamely tömlöcben kapta, ahová sokadmagával -volt bezárva és a rabok unalmukban mindenféle nevekkel látták el -egymást. Ő: Gyógyszerész lett. Ki értené a börtönök -filozófiáját?</p> -<p>Egyszer egy nagy alföldi mezővárosba került Gyógyszerész, ahol -még divatban volt az a városvégi herberg, amelyben mindenféle -vándorlegények néhány rézpénzért kvártélyt kaptak. Harmadmagával -vert itt tanyát Gyógyszerész, <span class="pagenum"><a name= -"Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> szalmazsuppon, egy szálában, -amelynek az egyik vége már bedőlt volt s a holdvilág a -vándorlegények fölött himbálódzott, mintha csupán az ő kedvükért -mászott volna az égre. Gyógyszerész előcsalogatta a tücsköt odvából -s az féllábon hegedült a legényeknek. Meglehetősen felhős volt az -ég, a vasúti menetrendből nem lehetett olvasni, előadni szép -utazások történetét, pipára gyújtani sem volt tanácsos a herberg -tulajdonosnéja, egy álmatlan vén banya miatt, Gyógyszerész tehát -azzal mulattatta útitársait, amivel tudta: az előcsalt -tücsökkel.</p> -<p>Az egyik hálótárs azt mondta magáról, hogy suszter, de sehol nem -tud munkát kapni Magyarországon. Füttyösszájú, szurokszínű, helyes -legényke volt. Gyógyszerész nem sokáig foglalkozott vele. Véleménye -szerint: a suszter majd fennakad egy asszonykötényen és aztán -helyben marad.</p> -<p>A másik útitárs kútmesternek mondta magát, de a beszélgetés -során kitűnt, hogy ért a disznóheréléshez, káposzta-gyaluláshoz, -harmónikajavításhoz, táncmesterséghez, toronymászáshoz is. Ez az -ember inkább kedvére volt Gyógyszerésznek, mert szikár, elvadult, -farkas-szakállas, hallgatag férfiú volt, aki lehetett ötven -esztendős, de harminc is. Nem csodálkozott, midőn közbiztonság -szempontjából a vén banya rácsukta az ajtót a vándorlókra. Lehet, -hogy már többször rázárták kívülről az ajtót. Bizalmatlan volt a -tücsökkel szemben. Bizalmatlan az állomások nevével, amelyeket -Gyógyszerész a félhomályban emlékezetből felsorolt. A világért sem -mondta, hogy már megfordult valahol a városokban. <span class= -"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span></p> -<p>– Hát még Püspökladányban sem volt? – fakadt ki türelmetlenül -Gyógyszerész.</p> -<p>A kútmester némán csóválta a fejét.</p> -<p>– Talán nem engedték kiszállni a vonatból! – vakkantott közbe a -kis suszter, de tréfáján csak egymagában nevetett.</p> -<p>Gyógyszerésznek rossz éjszakája volt. Megszokta, hogy útitársai, -akikkel mindenfelé megismerkedett, előbb-utóbb beszélgetésbe -elegyedtek vele. Nem hiába hordozta a cók-mókjában a vasúti -menetrendet. Benne volt abban minden város, ahol valaki -megfordulhatott. Mindjárt megkezdődhetett a beszélgetés. De ez a -kútmester kemény diónak látszott. Olyan egykedvűen feküdt a -szalmán, mintha nem is sajnálná az álmatlan éjszakát. Gyógyszerész -pedig mindig haragudott az álmatlanságért. Szerette magát rendesen -kipihenni a szálláspénzért. A kutyák túlságosan sokat ugattak ezen -az éjszakán. Aztán nagyon csendesen, lépésben ment el egy kocsi az -úton, hogy alig zörögtek a kerekei. Vajjon mit visznek azon a -kocsin? Majd meg egy csizmásember bandukolt el a városvégén… -Tétovázgatott, meg-megállott, nézelődött, megkerülte a házat, -krákogott, dünnyögött, de zörgetni nem merészelt.</p> -<p>– Valami vándorló van odakünn, aki erre a tanyára van szokva. -Elkésett az útban. Mert nem mer kopogtatni – szólt Gyógyszerész a -kútmesterhez.</p> -<p>A kútmester csak vállat vont.</p> -<p>– Pedig, ha a tetőre fölkapaszkodna, bemászhatna. Van még itt -hely egy ember részére – folytatta Gyógyszerész.</p> -<p>Hanem a csizmás megfontolta a dolgot, elbaktatott, mielőtt -Gyógyszerész jótanácsot adhatott <span class="pagenum"><a name= -"Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> volna. (Hej, lett volna -reggel haddelhadd, a vén banya tüzet kiáltozik a negyedik vendég -láttára.)</p> -<p>– Úgy látszik, magának nagyon jó szíve van – ásított a kútmester -és hátat fordított Gyógyszerésznek.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Másnap a suszter elmaradt, ketten folytatták az útjukat.</p> -<p>Napvilágnál még inkább tetszett Gyógyszerésznek az útitársa. -Volt annak különösen egy mellénye, amely zöld posztóból volt varrva -s apró rézgombokkal felpiperézve. De ott volt a kalapján a -káposztagyalulók jelvénye: a zergeköröm is. A kabátja alatt -mindenféle drótokkal megrakott bőrtáska volt. A táncmesterséget tán -a pepitanadrág jelentette. A kútmester nem szólt semmit, csak -hagyta maga mellett lépegetni Gyógyszerészt. Majd elmarad, ha -megúnja magát.</p> -<p>Még alig reggeledett, de az országút már népes volt.</p> -<p>– Vásár van valahol – jegyezte meg Gyógyszerész. Őt minden és -mindenki érdekelte. A lobogóhajú vándorcigányokat, keszeg -vámszedőket, tulipiros kenyeres kofákat, jószagú -pecsenyés-asszonyokat, fürge koldusokat, komoly parasztokat, -varjúhangú vénembereket, recsegő, hangos útmestereket úgy szemügyre -vette, mintha először látta volna őket. Megjegyzéseit közölte a -kútmesterrel, de az ügyet sem vetett Gyógyszerész sürgős -mondanivalóira. Komolyan, hosszant lépkedett, mintha legalább is -üzleti ügyben vagy hivatalos dologban járna. <span class= -"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span></p> -<p>Gyógyszerész szeretett volna megállani minden csárdánál, -szóbaereszkedni a szájtátókkal, az udvaron lézengőkkel, álmos -udvaroslegényekkel, részegeskedő fuvarosokkal.</p> -<p>– Nem mennénk be? – kérdezte.</p> -<p>– Nem – felelt a kútmester.</p> -<p>Gyógyszerész kedvelője volt a barátkozásnak útközben. Tréfásan -vagy komolyan megszólongatott mindenkit. Menyecskék mellé -oldalgott, akik liba-lábbal kosarat vittek a fejükön, vagy fehér -batyut a hátukon. Jóízűen nevetett, ha az asszonyok szidták -vénségéért. Babonákkal szeretett traktálni hiszékeny parasztokat. A -planéta-kereskedőtől üzlete felől tudakozódott. A szélescsípőjű, -vénvarjú módjára kocsinülő csizmadia-asszonyoknak tréfaságokat -kiáltott. Egy darabig egy hintóra kapaszkodva tette meg az utat, -aztán bevárta a kútmestert egy kőrakáson.</p> -<p>– Maga olyan rendes, józan embernek látszik – kezdte -Gyógyszerész. – Vajjon minek vándorol az ilyen ember?</p> -<p>– Dolgom van – felel az útitárs. – Sok dolgom van.</p> -<p>– Csak a halálnak van sok dolga – kötekedett Gyógyszerész. – -Aztán még az sem végzi rendesen a dolgát. Annyi ember van a -világon, hogy maholnap helye se lesz valamennyinek.</p> -<p>A kútmester nem felelt. Bizonyosan nem tartotta érdemesnek a -szót vesztegetni. Egyforma, katonás, fáradhatatlan léptekkel ment. -Gyógyszerész titokban irígykedett is. Milyen jó dolga van az ilyen -embernek, akit valahol vár valami tennivaló! <span class= -"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span></p> -<p>Déltájban túrót evett a kútmester. Estére megint egy városvégi -herbergbe pihentek le, négy-öt falun is keresztülmentek. A -kútmester sehol se próbálkozott a mesterségeivel.</p> -<p>És mentek másnap, mentek harmadnap. Gyógyszerész ballagott a -néma kútmester mögött, mint egy kutya. Elfáradt már a -kérdezősködésben, találékonysága megállott, a tréfákat rosszul -mondta el, elfelejtett megjegyzést tenni az országút vándorlóira; -csak rászegezte a szemét a kútmesterre, mint egy megbabonázott és -ment, ment annak nagy talpai után. Az pedig egy pillantást sem -vetett rá.</p> -<p>Negyednapra visszaérkeztek ahhoz a herberghez, amelynek be volt -dőlve a tetője, a vén banya a kapuban állott, a hold megint csak -bevilágított a szalmazsuppra, a kis suszternek ott feketéllett a -neve („itt járt Pálcza János“) a falon, ahová felírta… Gyógyszerész -most már nem kérdezett semmit. A vasúti kalendáriomot eszeágában -sem volt fölnyitni, megbukott a tudományával, elnyújtózott a -szalmán, nem csalogatta elő a tücsköt, mérges volt.</p> -<p>A kútmester száraz sajtot evett. Becsattantotta a bicskáját és -félszemmel Gyógyszerészre nézett:</p> -<p>– Maga nagyon kíváncsi embernek látszik, Gyógyszerész, szeret -szimatolni, leskelődni, az orrát mozgatja, mindenbe beleártja -magát.</p> -<p>Gyógyszerész fáradtan bólintott.</p> -<p>A kútmester elterült a szalmán és a következő történetet mondta -el (amin Gyógyszerész ezután sokáig gondolkozott):</p> -<p>– Volt nekem valaha feleségem, akinek az volt a kedvére, hogy -leszoktasson engem a vándoréletről. <span class="pagenum"><a name= -"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> Úgyis történt. Otthon -üldögéltem, madarat neveltem, kutyát tanítottam szolgálni, -kijavítottam a kerítést meg a tetőt. Jó volt-e? Nagyon jó volt.</p> -<p>Ámde nem hagyott békében a természetem. Menni kívántam. -Fölébredtem, ha szél fujt. Mikor esett, forgolódtam az ágyamban. -Szegény feleségem ilyenkor mindig és mindjárt megbetegedett. De nem -úgy tréfából, amint az asszonyok szokták, ha fejükbe vesznek -valamit. Hanem komolyan, bajosan, ágynak esve, hogy mindig lekerült -a tarisznya a vállamról. Volt forrósága, volt hideglelése, volt -köhögése, volt mindenféle baja, mert olyan gyönge volt, mint a -madártoll. És csak akkor gyógyult meg, ha én mellette voltam. Ha -karomba vettem, ha megsimogattam, ha mellette maradtam. Elszállott -a forrósága, a kutya kapta kölcsönbe a köhögést, még nevetni is -csak velem tudott.</p> -<p>Egyszer nagyon belémbujt az ördög, mehetnékem támadt.</p> -<p>Az asszony megint köhögött, piros lett a forróságtól, ágynak -esett és összetett kézzel könyörgött, hogy maradnék otthon.</p> -<p>De ez egyszer nem hallgattam rá. Elmentem, lehajtott fejjel, -mérgesen és mentem három napig, ugyanazon az úton, mint most.</p> -<p>Mentem, pedig minden megállított. A jajgató szél, amely -feldönteni akart, a szoknyás országúti nagy fa, amely a kalapom -után nyúlkált, a felhő, amely a vállamra támaszkodott sötétségével, -a szamártövis, lábamnak, térdemnek akadálya. A kormos bika a mezőn -felém bődült, a pirosfoltos tehén megvadulva kergetett föl a fára, -járomából az ökör piros szemmel döfött <span class= -"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> felém a -szarvával. Kutyák hemperegtek felém a poros széllel, feketén, -drótos háttal, habos szájjal kaptak a lábszáram után. Mögöttem -leültek a halomra és addig vonítottak, amíg láttak. Egy -korcsmaasztal, amely alatt az éjszakát töltöttem, bedőlt, csaknem -maga alá temetett. A gyalogút elbódorgott velem, mint valami -eszeveszettel. Vércse visított fejem fölött, járván légi táncát, -huhogott a bagoly az erdőszélen, amikor beléptem az erdőbe, a nagy -fák ellenségesen mértek végig, mintha valamennyien tudták volna, -milyen hitvány ember vagyok, odahaza sír a feleségem. A korcsmák, -amelyekbe beléptem: mind üresek voltak, mintha elszöktek volna -előlem a vidám, beszédes, mindent elfelejtető cimborák, a kemence -odujából kimászott a rongyos vén cigány és négykézláb menekült -előlem, mint valami veszett ember elől. Azt hiszem, valami -baljóslatú jel volt ezekben a napokban a homlokomra írva, hogy -mindenki elkerült, akivel úton-útfélen találkoztam. Mintha a -feleségem járt volna előttem sírva, jajgatva, panaszkodva, -árulkodva; amerre mentem: komor, sötétlő arcaikat fordították felém -az emberek. A kilincs letépte a kabátomat, a kerítés a nadrágomat, -szeg bujt a csizmámba, az eső utólért és jeges korbáccsal verte a -nyakamat, a hátamat. A tűz nem gyulladt meg a kezemben, az -elszabadult kocsikerék az országúton nekem lódult és az árokba -taszított.</p> -<p>Mégsem fordultam vissza.</p> -<p>Mentem könyörtelenül, mint egy gyilkos.</p> -<p>Senkivel sem találkoztam, akinek kinyithattam volna a szívemet. -Az országút megszökött előlem az éj sötétjében, ha panaszkodni -kezdtem. <span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span> A mezőre tévedtem el, ahol a szél -hahotázott.</p> -<p>Mire hazaértem: az asszony halott volt.</p> -<p>Ki volt terítve, jéggé volt fagyva, hiába szólongattam, hívtam, -hitetlenül ráztam. Elment tőlem, itthagyott Most már aztán -vándorolhatok kedvemre. Nem szabad megnősülni az embernek.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span></p> -<h2>Szemere de genere Huba.</h2> -<p>A sors csak annyit engedett meg néki, hogy egy rövidke -pillantást vessen a halottaiból feltámadt, mély sírjából legyengült -inakkal kiszálló hazája felé, aztán meghalt Bécsben, augusztus -havában, néhány nappal a Veresek uralkodásának bukása után.</p> -<p>Nagy és bús hazafi, bánok, zászlósurak, ázsiai fejedelmek -ivadéka: búskomoly Szemere Miklós meghalt oly egyedül, mint -hatvanötesztendős koráig élt. Talán az utolsó gondolata is a hazája -volt, mert pedigréje szerint azoknak a bús magyaroknak -aranyvonalából származott, akik a XIX. század Magyarországát már -egyszer megmentették az elsülyedéstől. Mindennél jobban szerette -hazáját, nem az olvasókönyvek iskolai rövidlátásával, hanem -fájdalmasan, nyitott szemmel, álmatlanul, amint egy bűnbeesett -asszonyt szeretnek tovább a férfiak.</p> -<p>Ifjúsága azon a Pesten kezdődik, amelyen még nem cserélik fel a -gyalogjárót, amelyet Széchenyi és Wesselényi (ideáljai) lába -taposott. A belvárosi utcák girbe-gurbák, az újvilág-utcai Arany -Sasban (ahol lakott) vidéki urak reggelig huzatják a pestmegyei -csárdást, de ő nem vesz részt e korszak (a kiegyezés <span class= -"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> utáni -időszak) duhaj mulatozásaiban, a lábra kapó Pest vidékieket hevítő -örömeiben, nagy célok felé halad, mint egy trónkövetelő, olyan -ambíciók hevítik, amilyeneket csak egy zemplénvármegyei magyar -nemes ifjú hozhat magával haza Oxfordból, A mogyoró-orrú Szücs -pátrival és a későbbi függetlenségi követtel, Lukáts Gyulával, az -egyetemi ifjúság öblös vezéreivel barátkozik és kardot visz -Konstantinápolyba a muszkaverő pasának… Milyen nagy dolog volt ez a -régi Magyarországon! Csak azok tudják, akik hallották felmelegedni -e korszak szereplőit ifjúkori emlékeiken. A nemzet aggódó és -reménykedő álma kísérte a pesti jogászokat Rákóczi Ferenc útján. S -az Egyetértés vérmes olvasói új török-magyar szövetségben -reménykednek.</p> -<p>Ámde Pest még nem tud feleszmélni a dabasi, nyáregyházi -felrándulók virtuskodásaiból, tovább pattog a pestmegyei csárdás, -az ambíciózus ifjak legfeljebb honibálat rendezhetnek a Redoutban, -a politikai pályán a bihari eredet a kvalifikáció, vagy a szürkülő -zekszer a fül mellett, amelyet átmentettek magukkal az öregek a -kiegyezés utáni Magyarországba. Korszak, amely többé nem szül -Széchenyieket, Kossuthokat; úgynevezett önmagukkal megbékélt és az -ősi boldogulás felé arany középúton ballagó hazafiak nevei, mint a -borsószemek hullanak ki a szitából, ha e korszak történetét -megrázzuk. A legmérgesebb hazafiak, akik magukat igaz magyaroknak -nevezik: már elkezdik azt az évtizedekre terjedő vitát, amelynek az -a magva: áruló volt Görgei, vagy nem? Ámde a nagy többség, a -„mindent elfelejtő“, lojális Magyarország díszmagyarokat varrat, -<span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span> rendjelekről álmodik s azon gondolkozik, -hogy mit mond I. Ferenc Józsefnek, ha egyszer Budára hivatja. A -szélsőbaloldalon mind több az áruló és a Sugár-úton olyan pompa -kerekedik, mintha Bécset akarná lefőzni. Ezt az országot hagyta itt -Szemere Miklós, amikor megkezdi szolgálatát a császári és királyi -nagykövetségnél Rómában, Párisban, Szentpétervárott. Pestről -legfeljebb emlékét viszi el néhány uszálynak, amelyet a nők a -Drótszigeten táncközben ügyesen emeltek, a „nagy Róza“ alig -tizennyolc esztendős és szalonja falai még nem teltek meg -búskomoly, a mult időkből elhalaványodva visszatekintgélő -gavallérok arcképeivel…</p> -<p>Százezer forint anyai ajándék van a tarsolyában, amelyet -szerencsésen elveszít Rómában egy este a nemesek kaszinójában a -fiatal magyar.</p> -<p>Férfikorában: midőn jellegzetes szakállával, kerecsen orrával, -mélyen bentülő fáradt sasszemeivel (amilyen tipusuk van a magyar -honfoglaló családok fiainak, így például a szabolcsi Kállayaknak -is), meglehetős széles vállaival, közepesnél valamivel (tán egy-két -centiméterrel) alacsonyabb termetével, napsütötte, sápadt, -egykedvű, hallgatag arcával, erős mellkasával, tétova, fáradtnak -látszó lépéseivel (mintha ázsiai papucs viseléséhez volna szokva a -lába), halk, szinte lefojtott indulatú hangjával, fehér kalapjában, -arany- és ezüstszínű nyakkendőjével, barátai és ismerősei iránt -tanusított bőkezű áldozatkészségével, olykor szinte fejedelmi -pazarlásával, mintha legalább is a kínai falig terjednének -tartományai Ázsiában, – férfikorában viszontlátta őt Pest és szinte -egy nap alatt meghódította a lakosságot ebben a városban, -<span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span> amely szerette őt anélkül, hogy tudná, -miért? Csak az utóbbi évtizedek sajtótámadásai, tarantella csípései -zavarták meg a pesti közönség szeretetét Szemere iránt. A sajtónak, -az emlékezetes képviselőházi beszéde miatt, amelyben a nagy -napilapok pausáléit leplezte le, volt is oka haragudni Szemerére. -(Később maga Szemere belátta, hogy az írók és hirlapírók nem -felelősek a lapkiadók üzleteiért és épen e sorok írója útján -keresett többször érintkezést az akkori Otthon-kör íróival, midőn -persze nem maradt el a pezsgő és a hideg buffet. Szemerét -végigkísérte a francia pezsgő egész életén át, holott ő maga csak -kis kortyokban s keveset ivott.) A közönség azonban tovább szerette -őt a turfon, mint egykor a bécsi Grabenen kedvelték a kedélyes -bécsiek „a mi főhercegünket“. Utcán, – legfeljebb a Váci-utcában, – -kávéházban, – egyszer a nemzeti ellenállás idején a Balaton-kávéház -törzsasztala mellett, – színházban Pesten ritkán láthatta őt a -közönség az utolsó évtizedekben. A gyep volt az ő szalonja, ahol -agglegényi furcsaságokkal és különc emberekkel teli fogadói lakása -helyett csevegett hölgyismerőseivel, mindig volt néhány finom bókja -az öregebb grófnők számára, hódolata az ifjú szépeknek, ancien -regime-ből itt maradott idős urak részére megbeszélnivaló témája, -politikusoknak friss külföldi sürgönye, hirlapíróknak és -színésznőknek tipje, bukmékereknek elveszíteni való tízezer -koronája, sárkány-nyakú versenyparipáknak műértése és az eső ellen -széles esernyője, vastag felöltője. És mégis mindig egyedül volt. -Mondják, hogy az elhalt Hadik gróf, aki olyan szép ember volt, -mintha régi balatonfüredi bálról vágták volna ki, bizalmasai -<span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span> közé tartozott Pesten. Míg bécsi -kvártélyán mindig ott találtam Kinsky grófot, amint a cserépkályha -mellett melengette hátát. Ámde én mégis azt hiszem, hogy igazán -bizalmas, nyilt, mindent feltáró senki előtt sem lehetett. S hogy -miért maradt agglegény, mikor úgy tisztelte a nőket, mintha -valamennyi édesanyja vagy húga lett volna? Ezt talán sok esztendő -mulva egy regényben lehetne megírni, könnyed olvasmányul s okulásul -fiatal hölgyeknek, medicinául szerelem miatt elkomorodott -férfiaknak.</p> -<p>A magányosság: ez volt Szemere Miklós.</p> -<p>A nagy világ volt az eleme. – A társaságában: hol világos-zöld, -habkönnyű és sósízű szellők által bejárt angliai versenypályákon, -apróvirágos kalapot és ultramarinkék cilindert hordó lordok és -ladyk szomszédságába; hol meg esőverte, varjúkárogásos, mélázó -udvarházakba Zemplén és Ung vármegyékbe képzeltem magam, – pedig -sokszor voltam társaságában. Reggeltől estig kilincseltek ajtaján a -látogatók. Erdélyi Gyula öreg magyar író totyogott körülötte piros -lovászmellényben és mindig újságalapítási tervekkel, sok ezer -emberrel ismerkedett meg hatvanöt esztendős koráig: mégis mindig -egyedül volt. Zordan, komolyan, megvetőleg, gőgösen egyedül: ami -csak kevés embernek adatik meg a földi életben. Sohasem érezte -szükségét annak, hogy bárkit bevonjon panaszaiba, legbensőbb -életébe. Zárkózott és titokzatos volt, mint valami ázsiai -fejedelem, akit nyomban megbuktatnak alattvalói, amint gyengeségen -rajtakapják. Állítólag sohasem volt beteg, pedig sokat szenvedett -testi fájdalmaktól zárt ajtó <span class="pagenum"><a name= -"Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> mögött, amíg künn a zöldben -majális volt és az ifjú s elszánt szép pesti leányok arról -ábrándoztak, hogy megédesítik öregségét a magyar nábobnak. Anyagi -gondja annyi sincs, mint a perzsa sahnak, – pedig minden -forintjáról tud.</p> -<p>És a magányosságban olyan látományai vannak, mint ideáljának: -Széchenyi Istvánnak. Bár elkerülte őt a döblingi alkonyat, Szemere -csaknem oly vátesze volt hazájának, mint ez a szentek vagy őrültek -adománya. Már évtized előtt elborúlva látja az ország pusztulását, -a magyarság romlását, az erkölcseit cserélő nemzet minden tünetét. -Tehetetlenül, egyedül áll az összeroskadó házban, hisz senkinek -sincs ideje és kedve a haza dolgaival törődni, – csak emlékezzünk, -mint futottunk önös érdekeink, apró céljaink, ma már nevetséges -ambícióink után! Mindenki szaladt az utcán, a városban, az életben, -mintha nem akarná észrevenni a haldokló ország sápadozó arcát. -Szemere megindultan, máskor elkeseredéssel, szinte kétségbeeséssel -látta Magyarország rohanását sírja felé. Nem akartuk meghallgatni -aggodalmait. Egymásután írta röpiratait, – de ez a kor nem volt a -Széchenyi kora. Senki sem olvasta a röpiratokat. A sajtónak -legfeljebb egy vigyori mosolya volt a proféciákra. Az ifjúság, -akihez Szemere felebbezett, olyan romlott kezdett lenni, mint az -öregek. Napjainkban szinte könnybelábbad a szemünk ennek a legendás -férfiúnak vergődésén, aki nyitott szemmel látta hazája romlását és -nem segíthetett legszentebb szerelmén. Tréfa, gúny, élc volt a -jutalma a legromlottabb korszaktól, amely valaha volt -Magyarországon, amely a háborút előidézi. Mint Ninive <span class= -"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> felé a -végzet: úgy közeleg az öldöklések angyala az ország felé, már -leszakadóban van az ötesztendős éjszaka, amelynek hajnalodása előtt -a csecsemőket is meggyilkolják és Pest mulat, tobzódik, a bírák nem -győzik elítélni a csalókat, a vénasszonyok térdig érő szoknyát -viselnek és esténként az aszfalton táncol végig a bűn lidérclángja, -mégsem eszmél senki. Csak egy öreg úr ül magányos fogadói -szobájában és látogatói előtt úgy szidja az országot, mint a -bokrot. „Kielégítetlen ambíciók“, gondoljuk magunkban mi is, akik -szeretjük.</p> -<p>Aztán felnyílott a lap a jóslatok könyvében és kezdődött a -csontok tördelése. (1919.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span></p> -<h2>Elveszett Miatyánk.</h2> -<p>A zugligeti régi katonai temetőben a sisakos fejfa alatt azt -mondja magában a majór: „Már nem szeret…“ A kerepesi sírkertben a -családi kriptában hiába várja az egykori belvárosi polgár pazarló -unokáját, hogy meghúzogassa a fülét. Az édesanyák, a drága jó apák, -a játékaik mellől istenke kertjébe tévedt kisgyermekek egyedül -maradnak azon az estén, amelyre pedig már régen számítottak (mint -az élők az ő karácsonyukra), midőn boldog családi körben peregnek -le az órák. A sokat szenvedett jó hitvesek elhalaványodott, bús -arcát, gondbaborult szívvel megvált apák homlokát, karjainkban -utolsót sóhajtó kedveseink emlékét nem világíthatják meg a kis -lámpások, gyertyácskák. Az este épen olyan bús a temetőn, mint -közönségesen.</p> -<p>A szenvedők, a gyászolók, a vesztesek: – mindnyájan, akik -Magyarországon átéltük a szörnyűséges éveket – ennek az estének -komor sötétségével is részletet fizetnek a megmérhetetlen adóból, -amelyet a végzet a magyarságra rótt. Már alig emlékezünk a régi -halotti estékre, amelyek oly szeretetteljesen bandukoltak be az -<span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span> őszi naptár lapjain, mint a vigasztaló, -jólelkű barátok gyengéd szavai szívünk gyásszal bevont hajlékába… -Már alig emlékszünk a temetőben töltött novemberi estékre, midőn az -avart, az ősz-piros fákat és a nyugodalmas sírhantokat a -lámpácskák, mécsesek százai világították.</p> -<p>A gyászmenet, amely a temetői feszületig vonult, ahol a karinges -pap vezérletével mindnyájan elmondtuk Miatyánkunkat, többé nem -közeleg a nedves, bús estében, mint az élők könyörgő küldöttsége a -holtak boldog nyugalmáért. A világosság, amely a nagyvárosi temetők -kőfalai mögül bőségesen omlott, mint egy nagyszabású ünnepély -fénye, az ifjak tisztelgése az ország nagy férfiainak hamvainál, a -megsokasodott temetőlátogatók meghatott mendegélése, az élők -vetélkedése kedveseik sírjainak megvilágításával, de még a kis -falusi temetők barátkozó, integető gyertyafényei is, midőn vonatunk -a ködös tájon áthaladt: mindez a felséges mult iránti tisztelet -nyilvánítása volt.</p> -<p>Az élők megbecsülték halottaikban azt az életet, amelyet ők -annakidején éltek és természetesen: boldogabban élték, mint mi a -magunkét. S elmondjuk értük ez estén Miatyánkunkat, mert ők már -átléptek azon a sötét kapun, amelytől mi borzadozva húzódozunk. -Bármi legyen is e kapun túl, mi segítségére voltunk halottainknak -ez estén a Miatyánkkal. Bármilyen sors várt rájuk a másvilágon: mi -eljöttünk hozzájuk az örök siralomházba, hogy megújítsuk a gyönyörű -mult időket, amelyek az ő életüket körülragyogták, körülandalogták, -lágyan hintáztatták, mielőtt a siralmak házába <span class= -"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> jutottak. -S ha megállottunk egy-egy sírkő előtt, amelyre a kőfaragó vésője a -mult század számjegyeit rótta fel, halkan felsóhajtottunk: milyen -boldog korszakban éltek ők…</p> -<p>A felséges mult, bár nem világítunk neki, megtalálja az utat a -temetőből a városba. Ezen az estén beszállingóznak otthonaikba a -boldogtalanok, akik a nemrégen elmúlt esztendők céltalanságában és -elmezavarodottságában ifjan, kínosan, erőszakosan lelték halálukat -(halovány arcuk bús szemrehányás, szomorú emlékezetük keserű vád -ellenünk, élvemaradottak ellen, mintha valamennyien részesei -volnánk ifjú halottaink meggyilkolásának), de eljönnek ez estén a -boldog halottak is a napról-napra tündéribbnek látszó -tizenkilencedik századból, akik békében s megerőltetés nélkül, -energiájukat, agyvelőjüket, munkakedvüket takarékosan beosztva -éltek csöndes életet. Megláttuk azokat az öreg embereket, akik -télpiros arccal, izmosan, az élettől késő vénségükre sem -megerőltetve, rugalmas lélekkel és lábbal mentek a kuglizóba, a -budai korcsmába, a nyugdíjasok tisztára kefélt cipőjében és -kabátjában, mintha csak akkor kezdtek volna igazában az élet -örömeihez, midőn hivatali szolgálati évük betelt, hajuk kihullott -vagy megfehéredett.</p> -<p>Fájdalmas sorsa az emberiségnek, hogy évszázadról-évszázadra -többet kell dolgoznia, hogy helyét megőrizhesse, melegét és élelmét -feltalálhassa a kihűlő, mind ridegebbé váló földgolyón. Ők – a -multszázadbeliek felényi terhét sem vitték ennek a magyar életnek, -amely napjainkban, a második Mohács után alig elviselhető. Mit -tudták ők, akiknek sikerült jóidőben születni és meghalni, hogy -milyen <span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span> élete van most a magyarnak! A régi pesti -polgár, aki a maga girbe-gurba belvárosában halkan totyogott a -keskeny gyalogjárón és nyolcvanesztendős korában vett búcsút -Pestjétől; a vidéki ember, aki a maga házikójában gondtalanul -nézett a farkastorkú tél elé (csak a mindenkori lengedező vándorlók -és lábujjhegyen didergő vagabundok fütyörésztek a hidegtől, -éhségtől) – a multszázadbeli magyar ember jóval szegényebb volt -tudományokban, dicsőségekben, emberi jogokban, politikai -szabadságokban, de volt mit ennie, volt tűzhelye, volt jó -tölgyfakoporsója, amelyben egy másik nemzedék elmúlását is -kivárhatta a föld alatt.</p> -<p>A nemzeti élet szelíd majálisa volt az eszméknek, vérbenforgó -szemmel senki sem járkált a városban éhségtől vagy politikától -gyötörten, egy tündérvilág volt a multszázadbeli magyar életének -múldogálása, sírjukba egy megelégedett lefolyású, csöndesen -átlapozott, halkan szürcsölgetett, békésen megemésztett életnek az -emlékét vitték és a veteránzenekar megnyugtatóan fujta a halotti -marsot, amíg a temetésrendező befejezte körülményes szertartását. -Ó, felséges és tekintetes mult, aki bandaszóval, egy szép élet -langyosságából, a feltámadás törhetetlen bizalmával és az el nem -felejtés bizonyos hitével szállott sírba, a magyar temetőkbe! Ó, -nagyságos mult, aki jól tudta, hogy a halottak karácsonyán nem -feledkezik meg róluk az élő nemzedék, sírjaik megvilágosodnak, -hantjaikra érző szívek borulnak és a Miatyánkok a gyertyák -lángjaival együtt szálldosnak az ég felé… Az emlékezet gyöngéden -visszahívogatja őket a befűtött szobákba, az öregek karosszékeibe, -a családi kör szerető <span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span> lámpafénye mellé, a homokként szitáló -álmokba, a tarka-barka elbeszélésekbe.</p> -<p>Mily jó volt a mult században éldegélni, csak tekintetes úrnak -is és a szörnyű esztendők bibliai bekövetkezése előtt a halotti -papucsot felvonni s benne elosonni… Lehetséges, hogy akkor is -voltak boldogtalanok, küzdelmesek, halálosan gyötröttek, de mi volt -az ő szenvedésük e korszak kínjaihoz mérten!</p> -<p>Ez a korszak mindenkinek adósa marad. A harcosoknak győzelem -pálmájával, a tudósoknak, az íróknak az elismerés jutalmával, az -államférfiaknak az építés örömével. Tüzelővel, élelemmel, a -gyermekek tejével, a családi élet csendjével, a férfiak -munkakedvének kielégítésével. Az általános adósságcsinálásban most -adósok lettünk halottjainknak is a nekik járó Miatyánkkal.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span></p> -<h2>Esti olvasmányok.</h2> -<p>Átjön a szomszédasszony esténkint, – csak nagykendőben, csak egy -percre, mint faluhelyen szokás, mikor elkövetkeznek ezek az ádventi -idők, ezek a karácsony-inneni esték, a szegény vándorlegényként -bokázó, fütyörésző szelek, a kályha melletti hosszadalmas -üldögélések, a pipafüstbe való csendeskedvű merengések: milyen jó -volna most valóban falun, egy olyan régi, vastagfalú, kevésablakú, -bolthajtásos, birsalma-illatú házban, amilyenben a gyermekkorunk -telt el s a szél csak messziről hallatszik a pusztán, mint menekülő -vándorcigányok kocsija… Milyen kár volt annyi időt elpazarolni a -nagyvárosban, csaknem húsz esztendőt eltölteni léhaságokkal, -cigarettaszippantásnyi ambíciókkal, kedélytelen emberekkel -üldögélni, akiktől annyit sem tanultunk, mint a vasúti restauráció -vásárosaitól; milyen hiba volt a gőzfűtéssel és a villannyal -megismerkedni, amikor a petróleumlámpa a leghívebb barát és a -kályhában ropogó fa mondja a legszebb tündérmeséket, amelyeket az -erdőn tanult. (Vajjon a fejfák, sírkeresztek, amelyekkel mostanában -a temető körül tüzelnek: elmondják-e egykori gazdáik -élettörténetét, <span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span> amíg nagyokat pattannak az élők -mulattatására?)</p> -<p>Korán esteledik, a köd úgy eltakarja Pestet, mint a felejtés… -Elővesszük a „Víg cimbora“ naptárát, amelyet az 1902-ik évre adott -ki Méhner Vilmos. (Legalább is itt kellene tartani még az időnek, -hogy némileg jól érezhessük magunkat.) Ebben a kalendáriumban is -keddi napra esett Márton, mint az idén, de még akkor a hitközség -hízott ludat vitt a bécsi Burgba Ferenc Józsefnek, és a naptárakat -arannyal, pirossal, zölddel, kékkel nyomtatták. Annak a „Víg -cimborának“, aki piros borral teli pohárral köszönt a kalendárium -borítékáról, olyan egészséges, nyár-színű az arca, mintha örökké -élne Méhner Vilmossal, a naptárkészítővel együtt. Így is volt ez a -régi Magyarországon, „Víg cimbora“ sírjukig kísérte a -kalendárium-vevőket, ő maga sohasem vénült… míg most az utóbbi -években aztán rákerült a sor. A naptár újabb évfolyamain már -hiányzik az aranyos nyomás, fakultak a színek, kopott, halovány a -boríték. „Víg cimbora“ a háború alatt évről-évre kopottabban jelent -meg a naptáron. A nevetős képű jegyző, a terjedelmes bíró, a -csacsi-hasú plébános, a Blahánés bíróné asszonyom, de még a -pirosnyelvű komondor is, akik Víg cimbora körül helyet foglalnak: -évről-évre vénültek, szürkültek, rongyosodtak, amint a -nyomtatóműhelyekben hitványult a papir, a festék… Víg cimbora -körülbelül negyven esztendeig maradt meg pirosarcúnak, aranyosnak, -boldognak, nem bírt vele az idő: míg végre az utóbbi évek őt is -összetörték. Az idén tán már nem is látjuk viszont őt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span></p> -<p>S hová lettek ők, a többiek a kalendáriomból, akik a magyar -embert körülvették, elmulattatták a téli estéken? Hová lett az a -két barna vadász, aki lőporszarvval derekán Nyílas havának képében, -egy szalmatetős kunyhó körül mutatkozik? Egyik mindig csak céloz a -fenyőfa-erdőre, a másik mind veri a töltényvesszőt a puskacsőbe… -Míg most ötven esztendő után nyugalomba küldte őket a korszak. Hova -lett az „öreg gazda“, aki évről-évre jóslatait közölte a -kalendáriom margóján? „Ha Mindszentkor hideg, Márton nem lesz -hideg.“ – mondta az „öreg gazda“, de manapság már senki sem hallgat -rá. A „100 éves“ naptár, amely pontosan jósolja ezt a mai cudar -szelet, hová lett? A lugosi „Fehér sas“-patika hirdetései, amelyek -minden betegséget meggyógyítottak, hogy szinte örökélet látszott -biztosítottnak a vevőnek? Hová lett az adomázó zsidó, cigány, -Kövéri és Soványi, az aggszűz, a víg kántor? Hová lett a régi -Magyarország mosolya és hahotája, barnapiros arca, pocakja, -egészsége? – Köd van a szigeten, a fák eltávolodnak, mint -szellemalakok. Fát teszek tüzemre és nagyot hallgatok. (1919.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span></p> -<h2>A történelmi osztály.</h2> -<p>Kedves, regényes és korszakunkat szép romantikával sugárzó -ötletről hallottam a napokban.</p> -<p>Egy mélyérzésű, magyar ember kigondolta, hogy egyesítsük a -történelmi Magyarország családjait, – hisz úgyis atyafiak vagyunk! -– ne feledkezzünk meg a királyválasztó, az ország fenntartását -ezeresztendőn át viselő magyar nemesség maradékairól, adjunk -kenyeret, iskolát, pályát az ősnemes családok fiainak, akik föld -nélkül maradtak az apák hibájából, az apák önfeláldozásából, a soha -meg nem hálálható nagylelkűségéből, midőn a magyar nemesség a mult -században lemondott mindenéről, hogy megmentse a magyarságot.</p> -<p>Nagyon érdekes jelensége korunknak, hogy ez a téma (amelyet egy -félszázadon keresztül szemérmetesen kerültek azok, akik mindenüket -feláldozták) most felbukkant az újjáalakuló Magyarország -forrongásaiban. Egy másodpercig olyan messzire lévő emberek alakjai -tünedeznek fel előttünk, mintha penzionált öreg katonákról volna -szó, akik egykor megnyerték a nemzet legnagyobb diadalát, – de -vénségükre persze nem törődik velük senki. A mai <span class= -"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> vulkánikus -időjárás kellett ahhoz, hogy felkotorja a csaknem századéve hamu -alatt fekvő aranyat és értéket. A magyarság végső nagy csatájának -minden segedelmet összevonó erőfeszítése lökte fel ezt a témát az -elmúlt idők avarjából. A legnagyobb küzdelembe induló magyarság -tétova ötlete ez a mozdulat, amellyel az elfelejtett, rozsdára -ítélt, sokszor szinte kigúnyolt régi kardja után nyul a nemzet, – a -magyar nemességhez, amelyet hetven esztendőn át úgy elfelejtett, -mintha nem is mutatná a történelem ennek a nemességnek -ezeresztendős munkásságát.</p> -<p>Most valakinek végre eszébe jutott, hogy hol is van az a magyar -nemesség, amely annyi vészben, égzengésben, földindulásban -fenntartotta és védelmezte ezt a darab földet? Hol van az -ezeresztendős erő, amely levegőt, vizet, kenyeret, életet adott a -négy folyam országának? Hol vannak az ősök fiai, akiknek ereiben az -Árpádok, Hunyadiak, Rákócziak vérsejtjei keringenek, mint soha el -nem múló éltetői a honszerelemnek, az önfeláldozásnak? Hol van a -magyar nemesség?</p> -<p class="center">*</p> -<p>Az íróasztalomon egy arckép áll nagyon régen, Szemere Miklós -arcképe; a könyvespolcom legtetején, ahová csak a szállongó por ér, -könyvek feküsznek: Nagy Iván könyvei, amely könyvekben utoljára -sorolja fel származása szerint a magyar nemes családokat az egykori -nógrádi levéltáros. Jól tudjuk, hogy mennyi gúny és részvétlenség -volt osztályrésze Szemere Miklósnak, mert a legmodernebb huszadik -században <span class="pagenum"><a name="Page_99" id= -"Page_99">-99-</a></span> is magyar nemességük szerint kezelte az -embereket. Ő volt az utolsó magyar ember az elmúlt évtizedekben, -aki rendületlenül, szinte ázsiai fanatizmussal hitte, hogy a magyar -nemesség nem halt meg, ennek a nemességnek örökké kell élni és újra -királyt választani a Rákoson. Már csak az udvari kancelláriában -számít a nemesi próba a kamarási-kulcs szempontjából, – Szemere -Miklós úgy beszél, ír és cselekszik, mintha még élne szerte a -folyamok mentén, a hegyek ölén az a negyvenezer magyar nemes, aki a -honfoglalás óta fenntartója volt az országnak. Az ő ideálja volt -(mint most e mélyérzésű kortársunké), hogy a magyar nemesség ne -hagyja szétforgácsolni testét, ne mondjon le végleg, ezeresztendő -fáradtságával a honfenntartó jogáról… „Lesz még királyválasztás -Magyarországon!“ – mondta jövőbe látó hangsúllyal. – És íme közeleg -a királyválasztás ideje, egy gyönge hang már hívogatja is a magyar -nemességet. Ki tudja, meghallják-e, megértik-e a maradékok, hogy -alig hetven esztendő elmúltával vissza kell térniök a felejtésből, -a nyugalomba vonulásból?</p> -<p>Csak most látjuk, a nagy veszedelem tisztánlátásában, hogy e -történelmi napokban, midőn minden percben megnyílhat alattunk a -föld, mily szükség van a bölcs, nyugodt, mondjuk: maradi erényekre, -mily életetadó a mérséklet a sietésben, az elgondolkozás a -zűrzavarban, a pipafüstnek zavartalan fodra a viharban… Most -látjuk, hogy mily bölcsek voltak őseink, mily magasztosak apáink, -mily sugárzó érzésűek nemeseink, akik ezer esztendőn át megőrizték -ezt a földet. Hol van hát az a sokszor gúnyolt, figurázott magyar -nemesség, amely <span class="pagenum"><a name="Page_100" id= -"Page_100">-100-</a></span> ennek a nemzetnek fundamentuma és -bástyája volt?</p> -<p>Ó, ha elindulnának a Nagy Iván könyveiből az ősi nevek viselői -(mindegyik név egy darab hazai történelem), ha jönnének a -messziségekből lóháton és gyalog, forsponton vagy delizsáncon (hisz -ez mind alkalmatosabb az utazáshoz, mint a vonat), ha -összegyülekeznének a Rákoson a zászlók repkedő nyelvei alatt: mily -szomorú volna a viszontlátás! Hetvenesztendő szegénysége, meg nem -érettsége, elhidegülése az arcokon és a szívekben. Már régen nem -élnek az öregek, akik a magyar nemesi kötelességekre nevelték az -ifjakat. A régi királyok pecsétes leveleit megették az egerek, az -egykor vérrel szerzett neveket mások viselik, az ősök sírjait -idegen eke szántja fel, a legközelebbi atyafiak, a századokon át -volt szomszédok nem ismerik fel egymást, a süvegek alatt -bojtorjánozó gondolatokat idegen földről hozta az idegen szél, a -kézszorításban, a baráti szóban alig van erő és a történelmi -hivatás, amely oly bőségesen buzgott minden magyar nemes emberben, -hogy egyenlőnek érezte magát a királlyal (nem lehetett tudni, mikor -kapja vissza a nemzet régi királyválasztási jogát, amikor király -lehet a legkisebb nemesből is), a történelmi hivatás átalakult -érvényesülési, kenyérszerző küldetéssé, amelynek alapján az -ezeresztendő óta itt élő magyar helyet kér magának az -országában.</p> -<p>A mélyérzésű álmodozó is, aki most bizonyos szövetséget, régi -rokonsági felújítást tervez a magyar nemesi familiák között: -ugyancsak nem akarhat egyebet, mint pályát és megélhetést -biztosítani a nemesi családok fiainak. Az <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> egykori -Teréziánum, a Ludovika-Akadémia, a minisztériumok, a vármegyék, -amelyek eddig szívesen befogadták a nemes ifjakat: a kis -Magyarországban aligha tölthetnék be a régi feladatot. Az apáknak -új pályákról kell gondoskodni fiaik részére. S többet ne is várjunk -ez új egyesüléstől. Elég furcsa álom kószál most a magyarok között, -amely álmokon idő múltával mosolygunk vagy szégyenkezünk. Ne -ábrándozzunk, hogy a régi alakban kiléphetnénk önként választott -sírboltunkból, magyar nemesek! Sőt egészen új alakot kell öltenünk, -– az éjjel és nappal dolgozó, csupán a megélhetéssel törődő, a -tízkörömmel verejtékes munkát végző magyar alakját – hogy életben -maradhassunk. Hetven esztendeig kell dolgozni minden magyar nemes -embernek, hogy helyrehozza a hibákat, amelyeket hetven esztendő -alatt elkövettünk.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103"><br /> --103-</a></span></p> -<h2>TARTALOMMUTATÓ.</h2> -<ul class="TOC"> -<li>Az égett emberhez <span class="ralign"><a href= -"#Page_3">3</a></span></li> -<li>Ének a végekről <span class="ralign"><a href= -"#Page_8">8</a></span></li> -<li>A peleskei jegyző útján <span class="ralign"><a href= -"#Page_13">13</a></span></li> -<li>A nemzet lelke északkeleten <span class="ralign"><a href= -"#Page_17">17</a></span></li> -<li>Tiszántúl <span class="ralign"><a href= -"#Page_22">22</a></span></li> -<li>Utazás Európa legszegényebb népei között <span class= -"ralign"><a href="#Page_25">25</a></span></li> -<li>Debrecen <span class="ralign"><a href= -"#Page_42">42</a></span></li> -<li>Egy öreg ember elbeszélése <span class="ralign"><a href= -"#Page_45">45</a></span></li> -<li>Ábrándos városok <span class="ralign"><a href= -"#Page_49">49</a></span></li> -<li>Akiket többé nem látunk <span class="ralign"><a href= -"#Page_53">53</a></span></li> -<li>Polónyi Géza kalapja <span class="ralign"><a href= -"#Page_57">57</a></span></li> -<li>Az ember, aki mindig vizitbe járt <span class="ralign"><a href= -"#Page_62">62</a></span></li> -<li>Balaton révészei <span class="ralign"><a href= -"#Page_67">67</a></span></li> -<li>Vándorlegények <span class="ralign"><a href= -"#Page_73">73</a></span></li> -<li>Szemere de genere Huba <span class="ralign"><a href= -"#Page_82">82</a></span></li> -<li>Elveszett Miatyánk <span class="ralign"><a href= -"#Page_89">89</a></span></li> -<li>Esti olvasmányok <span class="ralign"><a href= -"#Page_94">94</a></span></li> -<li>A történelmi osztály <span class="ralign"><a href= -"#Page_97">97</a></span></li> -</ul> -<p> </p> -<hr class="chap" /> -<p> </p> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<h3>Javítások.</h3> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_34">34</a></td> -<td>egymillió enber</td> -<td>egymillió ember</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_99">99</a></td> -<td>a zűrzavarbtn</td> -<td>a zűrzavarban</td> -</tr> -</table> -</div> - -<p> </p> -<p> </p> -<hr class="pgx" /> -<p>***END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK MAGYAR TÜKÖR***</p> -<p>******* This file should be named 62122-h.htm or 62122-h.zip *******</p> -<p>This and all associated files of various formats will be found in:<br /> -<a href="http://www.gutenberg.org/dirs/6/2/1/2/62122">http://www.gutenberg.org/6/2/1/2/62122</a></p> -<p> -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed.</p> - -<p>Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. -</p> - -<h2 class="pgx" title="Full Project Gutenberg License">START: FULL LICENSE<br /> -<br /> -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</h2> - -<p>To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license.</p> - -<h3 class="pgx" title="Section 1. General Terms">Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm electronic works</h3> - -<p>1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8.</p> - -<p>1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below.</p> - -<p>1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others.</p> - -<p>1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States.</p> - -<p>1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:</p> - -<p>1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed:</p> - -<blockquote><p>This eBook is for the use of anyone anywhere in the United - States and most other parts of the world at no cost and with almost - no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use - it under the terms of the Project Gutenberg License included with - this eBook or online - at <a href="http://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you'll have to check the laws - of the country where you are located before using this - ebook.</p></blockquote> - -<p>1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.</p> - -<p>1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work.</p> - -<p>1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.</p> - -<p>1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License.</p> - -<p>1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.</p> - -<p>1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.</p> - -<p>1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that</p> - -<ul> -<li>You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation."</li> - -<li>You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works.</li> - -<li>You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work.</li> - -<li>You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works.</li> -</ul> - -<p>1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below.</p> - -<p>1.F.</p> - -<p>1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment.</p> - -<p>1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE.</p> - -<p>1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem.</p> - -<p>1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.</p> - -<p>1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions.</p> - -<p>1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. </p> - -<h3 class="pgx" title="Section 2. The Mission of Project Gutenberg">Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm</h3> - -<p>Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life.</p> - -<p>Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org.</p> - -<h3 class="pgx" title="Section 3. The Project Gutenberg Literary">Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation</h3> - -<p>The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws.</p> - -<p>The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact</p> - -<p>For additional contact information:</p> - -<p> Dr. Gregory B. Newby<br /> - Chief Executive and Director<br /> - gbnewby@pglaf.org</p> - -<h3 class="pgx" title="Section 4. Donations to PGLAF">Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation</h3> - -<p>Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS.</p> - -<p>The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit <a href="http://www.gutenberg.org/donate">www.gutenberg.org/donate</a>.</p> - -<p>While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate.</p> - -<p>International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.</p> - -<p>Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate</p> - -<h3 class="pgx" title="Section 5. Project Gutenberg Electronic Works">Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works.</h3> - -<p>Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support.</p> - -<p>Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition.</p> - -<p>Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org</p> - -<p>This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.</p> - -</body> -</html> - diff --git a/old/old/62122-0.txt b/old/old/62122-0.txt deleted file mode 100644 index 34ea44d..0000000 --- a/old/old/62122-0.txt +++ /dev/null @@ -1,2746 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook, Magyar tükör, by Gyula Krúdy - - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most -other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of -the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll have -to check the laws of the country where you are located before using this ebook. - - - - -Title: Magyar tükör - - -Author: Gyula Krúdy - - - -Release Date: May 14, 2020 [eBook #62122] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - - -***START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK MAGYAR TüKöR*** - - -E-text prepared by Albert László from page images digitized by the -Google Books Library Project (https://books.google.com) and generously -made available by HathiTrust Digital Library (https://www.hathitrust.org/) - - - -Note: Images of the original pages are available through - HathiTrust Digital Library. See - https://hdl.handle.net/2027/inu.30000121155935 - - - - - -KRÚDY GYULA - -MAGYAR TÜKÖR - -(1921) - - - - - - -BUDAPEST -AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA -1921 - -10179. – Budapest, az Athenaeum r.-t. könyvnyomdája. - - - - -Az égett emberhez. - -Ne hajtsd búbánatnak fejed, jó magyarom; amit elvettek tőled a -hegyszorosban, ahová bekergettek a viszontagságok, balsorsok: amit -elvett a rossz szomszéd, nem veszett el, mert nem rejtheti el sehová, -mint a lopott subát, nem áshatja a föld alá, mint az orgazda a kincset, -el nem viheti helyéről, hogy túladjon rajta, mint az elkötött lovat a -vásárban… Helyén marad minden. Ott állnak a tornyok, a városok, a hidak, -ahol tegnap állottak. A temetőkből nem űzhetik ki ősi halottainkat, de -még a házakból sem eleven testvéreinket. Nem mondhatják a dicsőséges -korok harangjainak, hogy másképen konduljanak a mennybéli szentekről -elnevezett templomok felett, mint talán II. Rákóczi Ferenc alatt -kondultak; nem mondhatják az óráknak, hogy más időt mutassanak, és nem, -az elrejtett szíveknek, hogy ne érezzenek; nem fordíthatják ki a -gondolatot, az álmot, de még a szót sem, amelyre mától fogva titkon, de -halálos komolysággal tanítják a megszületendő gyermekeket; nem -tilthatják meg az imádságot, amely évről-évre lázadozóbb, hogy végül -megostromolja az eget; nem égethetik el a Károlyi Gáspár bibliájából Jób -szenvedéseit, nem semmisíthetik meg Vörösmarty verseit; nem törölhetik a -memóriákból ezer esztendő históriáját, sem a kálvinisták zsoltárait; nem -tehetnek semmit, hogy Szűz Mária elvegye pártfogását a szegény -magyaroktól; nem mondhatják, hogy Petőfi meghalt, és nem kelhetnek -versenyre a magyar kultúrával, amely bizonyosan fokozott mértékben, -minden erők megfeszítésével, minden gyümölcsöző energia felhasználásával -lendül új fejlődésnek, hisz olyan szegények lettünk, hogy a tihanyi -kecskekörmöt is meg kell ezentúl becsülnünk. - -Nem lesznek ágyúink, nem maradnak fegyvereink, se gazdag bányáink, -szövőgépeink, fürészmalmaink, aranyzúzót hajtó hegyi folyóink, sem -merengő várromjaink, piros háztetős felvidékeink, karácsonyfaerdőink, a -határszél felé kanyargó fehér országutaink, – de velünk a lelkünk, a -magyarok lelke, amelynek nincsen új országhatára, új vámsorompója, mert -az elmegy a fináncok orra előtt a széllel, amely a magyar nevű virágok -és fák hímporát is hátán hordja egyik határból a másikba; velünk a -költészetünk, amely a folyók habjainak sarkantyúpengésével szökik át az -idegen vámosok hídjai alatt; velünk a jövendő, amely ott ragyog -ugyanazon csillagsugárban, amelyet a kecskeméti pusztákon és az erdélyi -havasok között egyformán látunk. Velünk az Istenbe vetett bizodalom, -hogy zengő nyelvünket tündérek szőtték, nagyszakállú táltosok énekelték, -kobzosok pengették, Tisza selyemvize susogta, Kárpát mennydörögte, -tatár-török nem bírta, magyar költő kis mécsvilágánál imádkozva -idézgette, mint az aranyvarázsló az ő szellemeit. Ezt a nyelvet nem -tanulhatja meg más igazi kottáján, csak aki itt született. Ezt a nyelvet -nem felejtheti el, aki benne nevelkedett, bár kezét-lábát bilincsbe -verik. - -Ne hajtsd búbánatnak fejed, jó magyarom, hiszen amit elvettek tőlünk, -miénk marad. Nagy a lopott süveg a szomszéd fején, nem viselheti még -éjszaka sem. - -Csak egy kőhajításnyira leszünk testvéreinktől és mindig hallják a -hangunkat, a szívünk dobogását, a lélegzetvételünket, amint a tömlöc -falán át mi is mindvégig halljuk az ő sóhajtásukat. Mintha a rabbá tett -hitvest akarnák kényszeríteni, hogy felejtse el az ő hites jó urát. -Mintha a gyermekkel akarnák elhitetni, hogy édesanyja nem szereti őt. -Mintha az egy tőről fakadt virágoknak mondanák, hogy ne érezzék egymást. -Mintha a Göncölszekeréből szednék ki a csillagokat és azt mondanák -nekik, hogy többé nem tartoznak egymáshoz. - -* - -Most legalább látjuk, hogy mik voltunk, kik voltunk, amíg a magunk urai -voltunk Szűz Mária palástja védelmében. Most látjuk, hogy nem becsültük -meg magunkat, mostohák voltunk hegyvidéki, messze élő testvéreinkhez, -nem hallgattunk a furulyaszóra, amely vérszerint való hűséggel hangzott -a Kárpátról, a Királyhágóról, nem is nagyon tudtuk, hogy kik laknak ott, -ahol a bércek kezdődnek… - -Most látjuk ellutrizott, a sors kockájára dobott boldog gazdagságunkat, -koldusbotra juttatott szépszámú, derék családunkat, lefitymált -határszéli rokonságunkat, adófizető alanynak taksált messzi -atyafiságunkat. Most sírunk Kartágó romjain, a veszendő, elárvult -Magyarország felett, amikor az ország négy tája felől temetésre szólnak -a harangok. A latrok osztoznak a megfeszített köpenyegén. - -* - -A lelkiismeret furdaló hangján át azonban még mást is hallhat a leégett -magyar. Elszerencsétlenedett, félárvaságra jutott gyermekei között tán -észreveszi most a legreményteljesebbet, akinek tegnap még hamupipőke -módjára sarokban volt a helye. Észreveheti, hogy minden gazdagság, nagy -hatalom, önérzet mulandó, csak a kultúra örök. A kultúrát nem bírhatja -le még a háború sárkánya sem. A kultúra nem éghet el, mint a vetés; -főnixmadárként megszépülve, megnemesedve menekül meg a tűzvészből. A -nincstelen országnak azért nem kell koldusbotot venni a kezébe, mert -maradt kultúrája, amely ezentúl pótolja bányáit és várait. A javaitól, -kincseitől megfosztott nemzet új hódításait a szorgalmasan percegő -írótollakra is bízhatja. Az irodalom, a tudomány, a költészet és a -művészet az, ami ezentúl a nem csüggedt magyarság sorsmotorja lehet. -Ezek a lenézett élesfogú egérkék szabadítják ki talán bilincseiből az -oroszlánt. A közömbös vállvonogatás, amelyben eddig a nemzeti -irodalomnak része volt, most majd csendes csodálkozássá áhít. A kis -betűk átmennek, mint a fecskerajok a tömlöcfalakon, a dalok átszökdösnek -a fellegekkel a hegyhátakon, az új légátusok pedig kifúrt -vándorbotjaikban viszik tova a magyar tudományt. Emelhetnek falakat az -egykori és mostani Magyarország közé az idegen kezek: a delizsáncok -megtalálják a gázlókat a folyókon, a vándorlegények átúsznak a vizen a -csillagtalan éjszakán, erdők, hágók, ormok medvejárt ösvényein viszik a -tarisznyákban az új csittvári krónikákat, az új dalokat és új -tudományokat, amelyeket az anyaország küldözget rabgyermekeinek. - - - - -Ének a végekről. - -Hallottátok már a felvidéki harangokat? - -Milyen másképen szólnak a harangok a Felvidéken, mint az Alföldön! -Középkorias csengésükben történelmi zenekarok szólalnak meg, -kifinomodott hangjukra mindenféle látományok tűnnek fel szemeink előtt, -az ó-tornyok körül eszünkbe jutnak hazánk históriájából való jelenetek; -minden harangütés egy varázsló szó, amely csengve, zengve, énekelve mond -el borongó századokból való történeteket. Az ember egyszerre közelebb -érzi magát nemzeti históriájához, mikor a felvidéki városok harangjait -hallja: ősei is ugyanezen harangokat hallották, midőn az akkor még új -kockaköveken a templom felé lépegettek, keresztet vetettek, -felfohászkodtak és ugyanezen harangok gyönyörű zenéje mellett elvonultak -a város falai közül, hogy itt hagyják nekünk izgalmas vagy szomorú -történetüket, egy nevet vagy egy évszámot a múlt időkből. – Ha sohasem -jutna eszünkbe drágalátos történelmi multunk: a felvidéki harangok -szavára megelevenedik minden iskolai olvasmány, regény, tanultság, amit -hazánk történelméből szívünkbe zártunk. A harangöntők tán több ezüstöt -és aranyat kevertek a rézhez, mikor ezeket a harangokat öntötték. Vagy -talán az ősök lelke, fohászkodása, sóhajtása, öröme belévegyült a -harangok hangjába, mint egy örökös visszhang? Bármint múlik az idő, a -felvidéki harangok mindig a magyar középkorról beszélnek, mert akkor -tanulták meg az első hangot, amelyet kiejtettek. - -Az érc-zászlók a toronytetőn pontosan mutatják a hegyekből fujdogáló -szelek irányát, a városházán a pecsétes levelek megmondják, hogy ki a -király Magyarországon, a városi zenekar, amely néhol bányászok -társaságából, máshol zenekedvelő polgárokból alakul: minden ünnepélyes -alkalommal elfujja a Himnuszt vagy a Rákóczit, olyan meghatottsággal, -mintha az egykori magyar királyság mind a négy folyama mellől Késmárkra -irányodna minden figyelem: mily zenedarabokat játszik Szent István -napján a tűzoltózenekar? - -Takácsok szövőgépe kattog a téli délután kékségébe borult házikókból, -amely szövőszékeken egykor Krisztus urunk ingecskéjét szőtték, hogy -örökké az tartson s együtt növekedjen a gyermekkel… Aranymívesek, -régiségkereskedők, hímzéssel foglalkozó iparosok maradtak itt a -középkorból, akik oly szerelmesei mesterségüknek, mint messzi őseik, -akik a két királyságban (a lengyelben is) megbecsültették a szepességi -ipart. A fensíkon, amelyet a Tátra merőlegesen határol, mint valami -operai díszlet: furmányosok nyargalnak a gránic felé tokaji borral, -bélai borovicskával, vászonnal és felpirul az arcuk a meghatottságtól, -ha magyar nyelven szól hozzájuk az utazó. Ez az a táj, az egykori -szepesi grófság, ahol a lakosok mélyen megemelintették a kalapjukat a -magyar szó előtt. Mintha szegény leány ment volna dúsgazdag emberhez: -olyan büszkék voltak hatalmas urukra, Magyarországra a Poprád partjain. -A késmárki tornyok csengő, csilingelő, az örökös szélben foszladozott -melódiájú harangszava, óraütése a pergő magyar történelem számára -jelezte az elmúló órákat, esztendőket, – mintha a közelben állottak -volna a krónikások, akik minden alkalommal feljegyzik a Szepesség -hűségét a gyönyörű Magyarország iránt. Szegény lány volt ő, akinek -ártatlansága és hűsége a hozománya. - -E hegyes háztetők alatt, vasrácsos ablakok körül, döngő kapuboltozatok -mögött olyan magyarok laknak, akik életük büszkeségét, létezésük -pompáját, szívdobogásuknak egészségességét, lelküknek minden reménységét -abba a hitükbe vetették, hogy van valahol egy igen hatalmas, -mindenekfölött való magyar állam, amely dicsőséges kezével sujthat és -felemelhet. A hivatalnok-ünnepeket itt oly pontosan megtartották, mintha -a mindenkori kormányelnök aggodalmasan várná a jelentést a késmárkiak -viselkedéséről, a március tizenötödiki nap csaknem olyan ünnepnek -számított, mint a karácsony, mindenki a legjobb ruháját öltötte magára a -koronázás évfordulóján és a városi notabilitások ősz vagy kopasz -fejükkel megindultan bólongattak, mikor a polgármester a Méze-kertben -(rossz idő esetén a két kövér asszonyok vendégfogadójában) poharát -Ferenc Józsefre emelte. A városháza tanácstermében Ferenc József képe -uralkodott talpig olajban, piros huszárnadrágban és mielőtt a havasi -legelők bérbeadásáról határoztak volna a lojális szenátorok, talán -némelyiknek megfordult a fejében, hogy mit szólna a tanácsi határozathoz -őfelsége. - -Ebben a városban minden utcakő, minden cégtábla a boltok fölött, minden -hang a piarcon vagy a gyülekezetben arról beszélt, hogy a leghatalmasabb -nemzet a világon a magyar, amelyhez tartozni dicsőséges és jövedelmező -állapot. A romjaiban andalgó Thököly-vár mögött alföldi diákok tanulták -a leckét, a hársfaleveles promenádon karöltve sétálgató -_cipcer_-kisasszonyok tüntetőleg és hangosan fitogtatták a magyar szót, -a kis vasúti állomáson az esti vonat beérkezésekor korzózó hölgyek (a -városban egyetlen aszfalttal borított területen), amíg ropogva sétáltak, -magyar dalokat dúdolgattak, hogy a szárnyvonal masinisztája szívesen -időzött a késmárki állomáson. Csak messze, a külső utcákban maradt meg -egy-egy tábla, amely német szóval emlékezetben tartotta az utca régi -nevét, kérkedve, büszkén magyarul beszélt itt mindenki, ha a bérkocsisok -idegeneket hoztak az állomásról, a tánciskolában nemzeti öltözetben -jelentek meg a legjobb táncosnők, az öreg boltosok szégyenkezve hívták -elő fiukat vagy lányukat, ha a vevő magyarul szólalt meg. Még a városi -dobos is magyarul proklamálta mondanivalóit a külső telkeken és csak -suttyomban mondogatta el az öreg tótoknak anyanyelvükön a proklamáció -tartalmát. - -És a líceumban keménykötésű, soviniszta, többnyire függetlenségi érzelmű -professzorok nevelték az ifjúságot, mintha megbizatásukat még Rákóczi -Ferenctől vagy legalább is Kossuth Lajostól nyerték volna az ifjú szívek -felvilágosítására. Sehol Magyarországon nem szavalták bensőségesebb -meggyőződéssel Vörösmarty és Petőfi költeményeit, mint a líceum -önképzőkörében. Csak emlékezzetek, alföldi magyarok, kik néhány ifjú -esztendőtöket Késmárkon vagy más szepességi iskolában töltöttétek, mily -rajongása és földöntúli tisztelete volt itt a magyarságnak. Nemzetet a -végeken még nem imádtak úgy magyar hozzátartozói, mint itt, hideg, -hosszútelű, havas északon imádták a magyarságot szerény, félig-meddig -mostoha fiai, a szepességiek, a Kárpát fagyot és nélkülözést termő -fensíkján. Az esztendő nagyobbik felét mély csendességben élte át itt a -lakosság a fürészporral betömött ablakok mögött, félméteres hóval -borított háztetők alatt. A borzalmas kárpáti tél foga alatt megroppantak -a fenyőerdők, méteres hó borította a piarcot, a vicinális-vonat napokig -adós maradt a pesti újságokkal, idegen hétszámra nem érkezett a szép -Magyarországból e tájra, ám a diákok bálján, amelyet Vízkeresztkor -tartottak, a tűzoltó-zenekar szinte fáradhatatlanul fújta el -számtalanszor a Rákóczi-indulót, amelyre az ifjúság táncolt s az öregek -könnyes szemmel bólongattak. - -Most már a szélvész fújja a tárogatót a Thököly-vár bedőlt ablakain át. - - - - -A peleskei jegyző útján. - -Párisban nem tudják, hogy a szatmármegyei nemesség atyafiságban, vagy -legalább is komaságban van a bihariakkal, a szilágyiakkal, akiket most -elrekesztenek egymástól az új térképen? - -Bizonyosan nem tudják Párisban, hogy itt egy nagy darab földön egy -magyar család lakik (a híres köznemesség maradékai), mert ha tudják, -máshol állították volna fel a határt. A mostani határ annyira nem -számíthat, mint a falusi házak között levő garád (amelyet ezen a vidéken -sárból építenek és góréval, náddal födnek be). A garádon átbeszélget a -szomszéd, még a pipáját is odaát füstölteti, áthajlik a leány dereka, -átnyúlik a kikapós menyecske két teli karja, átpörög a vénasszony -nyelve. Csirke, tyúk átbúvik, házőrző eb itt csinálja magának az utat, -amelyen kiugrik… Hát ilyen az a határ, amelyet a magyarok és magyarok -közé vonnak kelet felé. Nem kell búsulni, hogy magja vész az atyafiságos -érzelemnek, az évszázados komaságnak, testvériségnek. Csak hadd mondják -Párisban, hogy Szilágyban, Biharban, Szatmárban ezentúl románok laknak. -Jóízűen mosolyog ezen a magyar ember, mintha adomát hallana a -Lidérc-kalendáriomból. Kund hadnagy ereszkedett erre hadaival, amikor a -tiszai nádasok Nagyváradig tartottak, tiszai csíkot fogtak a lápból -Szatmár alatt és a Nyirség, Hortobágy, ecsedi láp egy sátoralja birtoka -volt. Árpád valahol a Dunántúl ütötte fel vezéri zászlaját, a hadnagyok -a Tiszántúl a saját szakállukra és bölcsességükre kalandoztak. - -Ugyanazok a kezek emelték a nyirségi földvárat, amelyek a biharit. -Századokon át szaporodott itt a honfoglaló magyarság. Messzire nem -mehetett. Nem engedte a Tisza, a Királyhágó, ugyanazon földön legeltette -barmát, építette házát, az új királyok legfeljebb megerősítették a régi -nemesi leveleket. Itt volt a legerősebb a köznemesség az országban, mert -minden ember a honfoglalásból maradt itt. Még országgyűlést is -tartottak. Jó magyarság ez, amely megmaradott őseredeti alakjában, mint -a farkas, mely a nádasokat járja. A férfiak inkább csontosak, szívósak, -szárazak, nem igen elhízottak, mint másfelé az Alföldön. Az árvízzel, -alkotmánnyal, honfibúval való küzdelemben megszíjjasodtak az inaik. Kis -termetükkel, fekete gubájukban, magyaros bundájukban reggeltől napestig -guggolnak a rázós szekér oldalán. Gyalogszerrel is elbaktatnak nagy -messziségekbe. A nevét mind le tudja írni, mert magyar nemes. Az -udvarházakban arról beszélgetnek, hogy ősi alkotmányunk szerint minden -magyar nemes ember egyenrangú a királlyal és így az új királyválasztó -gyűlésen kikiálthatnák akár Költsey Pált királynak, de lehetne a király -tyukodi ember, de semmiesetre se kenézlői, mert az kún maradék. - -A legjobb magyarság lakik a Felső-Tiszától a Körösig, amelyet most -Romániának akarnak nevezni. A peleskei nótárius eleven alakban jár-kel -itt napjainkban is az eldugott falvakban. A magyar históriai arcok -lépten-nyomon feltünedeznek előttünk a náddal fedett házakban. -Bocskay-képű kisnemesek őgyelegnek a szatmári hetivásáron, -Rákóczi-arculatú férfiak egykedvűen nézik a tornácról a kocsin utazó -küzdelmét a kerékagyig érő sárral, az öregebb emberek az én -gyermekkoromban még fésűt viselnek a hajukban, a kántorok Arany János -pipás kántorai és „nemes, nemzetes és vitézlő“ prédikátumot vésnek a -fejfára, mert a temetőben ez a divat. Magyarság, amely századéveken át -egyetlen férfias örömét az alkotmányos harcokban, követválasztásokban -élte, ha épen nem volt háború. Magyarság, amelyben legerősebben élt a -jogérzet, amely mintha a honfoglalás óta maradt volna itt e tájon. Ezt a -magyarságot akarják elszakítani az anyaországtól, amelynek „első -foglalásból“ való földjei feltalálhatók minden határban, ahonnan a -legtöbb nemes embert mutatta ki az egykori nógrádi levéltáros, Nagy -Iván. Ahol minden ember ügyvéd, politikus születésénél fogva, amikor a -legénytoll kiütött állán. Itt akarják elhitetni a világgal, hogy -Nagy-Károlynál végződik Magyarország. (A nyirségieknek mindig -szerencséjük volt. Még a Tisza is jobban áradt a Szamos felé.) - -A köd, amely így télidőben együtt füstölög a kémények -foghagymás-füstjével: darab időre eltakarhatja előlünk az apró falvakat, -a két- meg háromszáz esztendős évszámokat a háztetők kéményein, a -történelmi redőzetű arcokat, a szép öregembereket, akik oly bölcsek és -tapasztaltak, mintha Bocskay óta élnének egyfolytában és már semmin sem -csodálkoznak, semmitől sem félnek, mert századokon át megismerhették -nemzetüket… A dér, a fagy, a hó, amely erős télen járhatatlanná teszi -errefelé az utakat, hogy a vendégszerető gazda az orrossal kénytelen -önmagát felköszönteni jóravaló vendég hiányában, majd elmúlik; -elindulhat a híres jegyző Gvadányi országútján; Bessenyei összeomlott -kuriáján nemcsak az éjféli kísértetjárásban hangzik magyar szó és a -szatmári piarcon a jézustársaságbeli atyák ismét sétálni viszik a kis -magyar fiúkat, akiket itt a legnagyobb gonddal nevelgettek. – Máskor is -volt tél, máskor is elmaradt a postakocsi, a nagy havakban hetekig élte -a maga elgondolkozó, tűnődő életét a falusi magyar, amikor bibliát vagy -Horáciust olvasott. Ez a tél talán hosszabb lesz, mint a régi telek. De -egyszer felszáll a köd a fehér nádasok felett, a lápokon kinyílik a -sokszínű flóra, a kanyargó országúton, a feszület mellett peregve elhajt -egy könnyű szekér, amelyről kis gubás ember ugrik le a hírrel: megint -csak Magyarország vagyunk… Talán mire a fecsegő nyirfák ezüst -pecsétviaszkot ütnek üvegzöld leveleikre, talán mikor a búskomoly, vén, -emberképű fűzfák a folyók partján hosszú ujjaikra finom csipkét szednek, -mire az áradó vizek elviszik az emberek rossz indulatait… a keresztútra -napraforgót ültetnek, mert ő mutatja a vegyesnyelvű vidékeken a magyar -falvakat. Az emberek megdörzsölik a szemüket: - -– Milyen rosszat álmodtunk! - - - - -A nemzet lelke északkeleten. - -Északkeleten, ahol a hegyszorosokat mutatja a térkép, amely -hegycsúcsokon át egykor a magyarok bevonultak a turulmadár után és -hegyhátról, őserdőből, történelmi völgyekből lefelé ereszkednek, míg a -tokaji Kopasz-hegy ormáról megpillantják a kanyargó Tiszát, amely oly -szeszélyesen fut a síkságon, mint hullámai között a jókedvű magyar hal: -a kecsege, megpillantják a tiszai nádasokon túl elterülő Kanaánt, a -folyókkal négyszögekre osztott Alföldet… északkeleten, az ázsiai úton -rabságba vetett testvéreink várják a szabadulást. Sátoraljaújhelyen túl -lakó magyarság, a békében is legszegényebb magyar sátoralja: idegen -igában nyög, mert gazdag testvérei háborút kezdtek. Mintha a -mostohagyermek fizetne az édesgyermeki adósságáért. Ungvár, Munkács, -Eperjes, Máramarossziget, amely helyek a magyar történelemnek mindig a -bánatos, veszteségteljes lapjain szerepelnek; – itt voltak „Rákóczi -földjei“, ahonnan elment minden épkézláb ember, amikor a gazda fegyvert -fogott (a vonat ma is körülbelül egy óra hosszáig iramodik népmondák, -legendák, regék tájképei között, az egykori Rákóczi-birtokon); az -eperjesi havas háztetők, a januárban hóviharos piarc, az öreg templom -már látták Karaffát, de látták a branyiszkói csatába farsangi bálból -hadrakelő honvédtiszteket; a galíciai piócák ennek a szegény népnek -sovány lábszáraiba kapaszkodtak először és a világháború hitregéhez -hasonlatos kárpáti harca (amikor még a nemzet lelke harcolt, hisz -területét, testét védelmezte 1914 borzalmas telén Duklánál és a többi -hegyszorosoknál), ezen a tájon gázolta még inkább a szegénységbe a -földhöz ragadt népet, – szinte a történelem könyvébe kell felírni, ha -egy falusi gazda disznót ölhetett ezen a télen… Ungvár, Munkács, -Eperjes, Máramarossziget: a magyarság történelmi kálváriájának -imádkozó-lépcsői. Talán most jutottak a krisztusi kálvária legutolsó -stációjához, midőn az történik velük, ami ezer esztendő előtt sohasem, -végleg elszakítani akarják a nemzet lelkét a nemzet testétől, középkori -kegyetlenséggel és eszeveszett hatalmi erőszakkal tépik ki az itteni -magyarok szívét a gyűlölet tüzes harapófogóival, mintha Karaffa -ítélkezne napjainkban is az eperjesi piarcon, Giskra hordóvárai -rejtőzködnének a hegyi utak mellett… de nincs többé Mátyás, akit -várhatnának. - -Északkeleten, ahol az őserdőkben az ezeresztendős fáknak az alkonyi -homályban olyan alakjuk van, mintha fiatalkorukban megcsodáltak volna -(terhes ifjú asszony módjára) egy medvére vadászó Árpád-királyt, akinek -arca a fa kérgébe vésődött, napjainkban is irtja a fát a rutén, de -visszhangos fejszecsapásai többé nem vonják szemeink elé a történelmi -képeket, amikor a honfoglaló magyaroknak, a kétkerekű szekereknek, -táltosok fehér lovának, ázsiai, hosszúfarkú lovakon érkező hét -sátoraljának vágták az utat ezek a fejszék… - -Északkeleten, ahol a Tisza forrásai úgy buggyantak ki a hegyekből, mint -a gazdag, vérbőséges magyarságnak vérhullámai, amelyek kelettől délig -megtermékenyítik azoknak a földjeit, akik egykor a Tisza futását, -vakmerő zuhanását követték itt a hegyek között, hogy Tokajnál végre -ráeszméljenek a jóslat ígéretföldjére… északkeleten a hegyoldalról -legördülő tutaj sápadtarcú menekülő magyarokat hoz a borús éjjeleken, a -harsogó jégtorlaszok között, akiknek panaszos szava úgy hangzik, mint -valamely históriai monda. Néhány hónap előtt is jöttek közénk magyarok, -akik a hidegedő Tiszán csónakon vagy úszva keltek át, – Zabolch vezér -átkelő helyén, Kenézlőnél mutatta az áradat a sűrű éjszakában az utat a -megmaradott Magyarország felé, – ámde most, jégzajláskor, csak a tutaj -tud eligazodni a magyar terület felé, a tokaji vashíd alá. - -Északkeleten, ahol egykor Ungvár fénylő lámpásai, -Gyöngyössy-társaságbeli írói, a máramarosszigeti nemzeti színművészet -vándorapostolai, ősnemes birtokos urak ismeretségei vidámították az -utazást; ahol a pesti délutáni gyorsvonat éjfélkor elérte az -országhatárt, az állomásokon medve-vadász bundákban várták a vonatot -Andrássyak, Majláthok és a perbenyiki vadászatokon oly meghatottsággal -emlegették a messze elterülő Magyarországot, mint Széchenyi és -Wesselényi korszakában emlékeztek meg a magyar Hazáról; ahol a falvak -bocskoros népe kiegyenesítette munkától meggörnyedt derekát, ha -_magyarnak_ nevezte őt a szolgabíró, adóvégrehajtó, csendőr, akivel -dolga volt ebből a tündéri, gyönyörű, hatalmas Magyarországból; ahol a -városok úgy fénylettek, mint egy-egy kis Budapest, a pesti műveltség, -divat, irodalom, művészet a fáradt határszéli vonaton úgy érkezett -idáig, mint akár az indiai gyarmatokra a londoni parfőm; ahol még -állanak a multszázadbeli úri magyarság kastélyai, udvarházai, amelyekben -pirosba és aranyba köttetik a modern magyar könyveket, mint egykor őseik -Kisfaludy Regéit, a kassai vagy eperjesi zárdákban nevelt kisasszonyok -egy sohasem látható magyar költőért rajonganak, a pesti szépirodalmi -ujságot (a Nyugatot) egykor lovasemberrel küldték egyik faluból a -másikba, feldobogott a szívük, ha egy nevezetesebb magyar politikus -mondta el beszédét a városi piarcon; ahol a nemzet lelke úgy értelmezte -a magyar állameszme fogalmát, mintha még mindig Árpád-királyok -parancsolnának Budán, vagy legalább is felsővadászi Rákóczi Ferenc -függesztené alá a munkácsi várból mélabús tekintetét beláthatatlan -birtokaira. - -Északkeleten: a nemzet lelke lakott. A fenyőóriásoktól őrzött -tölgyerdőkben a hitrege csodaszarvasa nyargalt holdfényes éjjeleken, az -ungvári pincék kormos falára bujdosó kurucok neve volt felírva, az -„unghi berkek“ az idegen hatalom elől „rejtezkedő magyarokat“ takarnak -és még a szél sem árulja el őket, a máramarosi magyar gyémánt fénylett -az emberek tekintetében, ha Magyarországról beszéltek és a magyar -hatóság fülön fogta az orosz agitátorokat, ha átszökdöstek a határon. -Kérdezzétek meg őket akár napjainkban is, a mostoha magyar uralom után, -amely vándorbotot nyomott a kivándorlók kezébe: magyarok akarnak maradni -vagy egyebek? – Én tudom, hogy ez az országrész felordítana, mint a -megsebzett medve a rengetegben. Magyar, magyar akar itt lenni mindenki. - -Ha járnak kísértetek, akkor ez az északkeleti Magyarország éjfélenkint -telve van a visszajáró nemzeti lélek búskomoly, soha el nem felejthető -kísérteteivel. A hósapkás hegycsúcsok a viharzó széllel átkiabálják -egymásnak, hogy mi újság Magyarországon, mint a pásztorkürtök -felelgetnek a havasi legelőkön. - - - - -Tiszántúl. - -A vadludak már kelet felé szállnak, mind hosszabbodik a nap járása az -égboltozaton, egyik határból a másikba ér az a láthatatlan kis dobos, -aki vidám szóval szerte hirdeti, hogy mától fogva szabad megszólalni az -énekes madaraknak a magyar népmesékből való hangjaikon, a füzesből -átfüttyenteneki a szőke folyón túlra, az ákácosba, a fekete földről a -homokra; lehelet-finom ágú nyirfáknak, meglapuló, ijedt dűlőutaknak, -elnémult, elcsodálkozott tanyaházaknak, alig látható árnyékú tornyoknak, -(mint a határ csőszeinek,) ámult szélmalmoknak, az iménti tél -búvában-bajában elkeseredett mezőknek, szótalan hidaknak, elbujdosott -tekintetű, elásott kedvű magyaroknak mondja meg a folyón áthangzó -kurjantás, hogy szabad már a madár magyar füttye a rekettyésben, költhet -a ruca a kenézlői nádasokban, karéjba fogózhatnak a gyerekek a pázsiton, -hogy ősi tavaszi dalainkat énekeljék, sujtásos magyar szóval káromkodhat -a télből ébredező öreg ember a nádasház eresze alatt, kiáshatja a föld -alól áldott járású ekéjét, boronáját gazda; kimerészkedhetik a mezőre -Szűz Mária leánya, a magyar menyecske, megszólalhat a Rákóczi-harang, -feldoboghat a szív a magyar zsoltárban, mutathatja a másnapi szép időt -az esti felhő, által mehet a Tiszán holló a fiához, mátkájához a -jegybenjáró, anya a lányához, mézeskalácsos a tavaszi vásárra, -gyantázhat a faluvégi cigány olyan nótákhoz, amelyek eddig tilosak -voltak; nem füttyent az őrszem golyója a hullám felett az éjszakában, -midőn a révészek halkkal megindítják a csónakot a túlsó part felé, a -tokaji vashídon kedvére sípolhat a masiniszta, amidőn az újra -viszontlátott Magyarországba átmegy… - -Az énekes madarak elzengik a tavaszi dalaikat és a tündéri furulyázást -minden teremtett lélek megtanulja egyszeri hallásra. A rejtőzködők, a -kemence mellé bújtak, a padláson üldögélők, a vermekben virrasztók, az -idegen katonák lépteire figyelő álmatlanok, az elsötétedett kedvű -hazafiak, a bátorító mesemondásban megöregedettek, a messzi idegenbe -menekültek egyszerre megértik, hogy tavaszodik a Tiszántúl hajnali -ködbe, vízi-párába borult mezőségei felett; a tétlenségre ítélt -kocsikerekek és utazási kedvek nagyot nyujtózkodva felébrednek a gonosz -varázslatból; a reggeli kiáltás bizakodva keltegeti a túlsó parton -éjszakázó révészlegényeket; a kántorok megköszörülik elnémult hangjukat -a hálaadó istentisztelethez; a mélázó szabolcsi földvárban megmozdulnak -a föld alatt rejtőzködő honfoglaló sarkantyúk, kardok, régi vasak, -magyarok találják meg őket, ha a föld szinére bátorkodnak; a délibáb a -Hortobágyon többé nem mutat ellenséges katonát a felhők között; és a -csillagok szeretettel pilongatnak alá régi pásztoraikra, kerülőikre, -fehér gúlyáikra, amelyeket újra áthajt csordásuk a nagy vizen. A tanyai -komondorok a régi hangjukat veszik elő, midőn a hold merőlegesen áll a -táj felett, a vándorlegényt magyarul szólítja meg a csendőr az -országúton, a csárdákba hangos szóval nyit be az utazó, a földesgazda -reménykedve számolhat alkonyi sétáján földjei felett, a dohányos kocsik -elindulhatnak a sáros országutakon és a papok megint prédikálhatnak -templomaikban harsogó magyar szóval a magyarság örökéletéről. A tiszai -nádasok már zöldülnek, a meggyfa és barackfa alig várja, hogy megmutassa -a napsugárnak gyönyörű hajadonságát, napról-napra későbben száll le az -esti köd a vizes mezőkre és az újhold hivogatólag mutatkozik az -égboltozaton, mintha a gazdát hívná álomba merült földjei -felébresztéséhez. A kis falusi temetőkben megmozdulnak a régi, idegen -őrjáratok elől elbujdosott kísértetek, nemzeti multunk dicsőségéről -mondanak tanítást a falusi mesterek, ismét látszik a kútágas a -kitavaszodó messzi legelőkön, hetykén durran a nyájőrző ostora, a -kovácsműhelyből messzire cseng a kalapács hangja, amint az utazók lovait -patkolják, a falusi bakter tovább kiáltja a maga százesztendős -mondanivalóját az éj csendjében és az útmester kipödrött bajusszal tart -szemlét a lerongálódott megyei utak felett. Félig elfelejtett nóták, -zugolyba húzódott kedves emberek, évfordulók és névnapok, rabságra ítélt -drágalátos hazai hangulatok és szokások térnek vissza. - -Messzi földről tér meg a régen látott testvér és a néma ölelésben -kimondhatatlan fájdalom és öröm. _(A megszállás után.)_ - - - - -Utazás Európa legszegényebb népei között. - -Európa legszegényebb népéről, az orosz-magyarokról, más nevén: -ruténekről szól ez az írás. Hívják még ezt a népet: kisorosznak is, az ő -nyelvükön ez: ruszin-nek hangzik; külföldön uher-nek _(magyarnak)_ -mondja ő magát. Neve tehát volna elég ennek a népnek, ami már jócskán -jellemzi szegénységét. A milliomos Esterházynak sohasem kellett -különösebben megjelölni magát. De az egykori szegény kurtanemes felrakta -névjegyére összes valódi s kölcsönzött predikátumait. - -A ruszin nép azonban nem hivalkodik származásával, a tudósok vitatkoznak -felette. Ő szegény megelégszik e nagy világ legkisebb címével, amely még -az egykori tisztelt címnél is kevesebb ma Európa nagyságos urai előtt: -szívesen, boldogan nevezi magát: _magyarnak_. Ez a nép büszke arra, ha -magyarnak mondják; közmondása, elragadtatása, dícsérete, ha valakire azt -mondhatja: - -– _Olyan, mint egy magyar._ - -A ruszinok földjén van legközelebb az Isten a néphez, mert messze van -tőle a „király“. - -Az Istenben való hit tartja a lelket századokon át a népben; száz évek -múlnak el s ő mindig várja a jobb esztendőt, amely bizonyosan -elkövetkezik. Addig is megelégedetten, csendben, jámboran éldegél, -mintha kiveszett volna lelkéből minden gonosz indulat a sanyargatásban. -A legszelídebb nép ez. Ábrándos, álmodozó, boldogan böjtölő. Csak meg -kell nézni egy igazi ruszinnak a jóságos szemét, indulat, dac nélküli -arcát, bárányszelíd homlokát! Ez a faj nem képes a gonoszságra. Igaz, -hogy élhetetlen, igaz, hogy gyermek még napjainkban is a megvénült, -cinikus, elkorhadt népek között, igaz, hogy a szenvedések, embertelen -nyomorúságok alázattal vonultak el felette: de épen ezért övé a _jövő_. -Ez az egészséges, szegénységében boldog, egyszerűségében bámulatosan -megelégedett nép egyszer még hallatni fog magáról. Ő annak a kisorosznak -az egyenes leszármazottja, akiről azt írja Csehov, a legnagyobb orosz -író, hogy: egykor beszélni fog róla az egész világ. Minden nemes emberi -tulajdonság megtalálható a magyar-oroszban. - -Szeretni senki sem tud úgy, mint ő. - -Hűségét századok óta kipróbálta mostohaapja, a magyar. - -Nagy bűnök, árulások, gazságok nem terhelik ennek a kis nemzetnek a -lelkiismeretét. Emelt fővel állhat a népek ítélőszéke előtt. Ő nem -bántott senkit, nem nyomorgatott, kínzott, rabolt ki szomszédot. Mindig -szegény volt és sohasem áhította a másét. Sziklás hegyeihez, komor -teleihez, fénylő folyóihoz és még fénylőbb tavaszaihoz ragaszkodott. Kis -földecskéjét a tenyerével védelmezte, mint kisdedét. Vallása ellen nem -vétett. A börtönöket alig ismerik a ruszkák tartományában. - -Lássuk közelebbről e népet, amint néha útközben megnézegettem őt régebbi -utazásaimban. - -* - -Európa árvája, Magyarország mostohagyermeke, a mai rutén vidék -földrajzilag Közép-Európa legszebb tájai közül való. Az orosz költő -(Lermontoff) a vad Kaukázusról világhírű művet írt. A mi rutén vidékünk -szépségében hasonlatos a muszka Kaukázushoz, ámde a nagyvilág keveset -tud e helyről, ahol a Tisza ered, a máramarosi só terem, ahol legzordabb -a Kárpát, hosszú, alig elviselhető a tél, aszú nyár soványkeblű földet -fonnyaszt, medve bőg a rengetegben és közel az országhatárhoz fénylő kis -város, egy második kis Budapest csillogtatja lámpásait, Ungvár nézegeti -magát az Ung folyóban. - -Ahol a Poprád elbúcsúzik Magyarországtól, hogy a régi történelemben -Gácsországnak nevezett Galíciában folytassa robogó útját: ott van a -ruténség legészakibb határa. A térkép Poprád-Remetének nevezi a -határközséget. A Kárpát itt az égbe nyúlik, sasok útja, túristák -szédülete, mindennapi járáskelése a szepesi furmányos-szekereseknek, -akik a Poprád völgyéből itt vitték ki a vásznat, bort az egykori lengyel -városokba. - -Ezen a vidéken minden utánozza a hegyek növekedését. A fenyő hosszúra -nyúlik, hogy a hegyek árnyékából néha megpillantsa a napsugarat. A -férfiak szálasak, megtermettek, mint a fenyőfa, amelyet úgy fuvaroznak, -mintha ágyút vinnének. A fenyőfa-szállító szekérnek elől van két kereke, -aztán hosszan nyúlik a fenyő szála, míg a végére ismét két kereket köt a -fuvaros. Ezek a hosszú, nyikorgó szekerek jönnek lefelé százesztendők -óta a Kárpát-hegységből. A kistermetű hegyilovak, néha még a tehénkék -is, csodálatos szorgalommal vonják a nehéz terhet. Egyik szekér követi a -másikat, mint a kalendáriumban a napok. A fenyőfavágó késő vénségéig -megmarad a mestersége mellett, hogy halála után átadja mesterségét a -fiának, aki azután ugyancsak nem tesz egyebet, mint fenyőfát szállít a -hegyekből. A hegység felett nyomtalanul múlnak az évszázadok. Az erdők -észre sem veszik, hogy az emberek fejszével vagdossák. Nyikorog a hosszú -szekér. Kidőlnek a fák, meghalnak a favágók. De mindig terem új fa és új -ember, aki a fát kivágja. - -Ha felfelé haladsz a Poprád völgyében, együtt a folyóval, _felfelé_, -számtalan faszállító szekérrel találkozhatsz a magasra kanyargó -országúton. A lovak csengői messziről jelentkeznek az útkanyarulatoknál. -Keskeny az országút. A hegyek között korán sötétedik. Nagy messziségből, -mély völgyből pislog idáig egy kis völgyi falu mécsese. Tán a gazdát -várják haza, aki elment fát vágni a hegyek közé. A lovak csengői -lassacskán közelednek, nagyokat nyikorog a kerék, amely eszi a -kocsikenőcsöt a hegyi úton. Néha még holdvilágnál is mennek, mendegélnek -a fenyőfás szekerek. A fenyőtörzsek nyugodalmasan feküsznek a kerekes -ravatalon. Bevégezték életüket fenn a hegyen, szemközt néztek ezer hideg -széllel, vadállat-kedvű viharral, álltak a felhők baljóslatú árnyékában, -villám kísérteties zengésében, halálos dermedtségében a hosszú télnek, -patakcsörgésében a tavasznak. - -A rutének fája: a fenyőfa. Ez a sudár, szépséges, délceg fa borítja a -ruszinok földjét. A völgyekben gyermekcipőben jár, bokor, cserje, -törpefenyő alakjában zöldül, míg fenn a hegyek között: a hősök viharos, -mogorva, magányos életét éli a fenyőóriás. Sötétzöld szoknyájában, -hideg, hegyes levelével, száraz gallyával, madárhangtalan sűrűségeivel, -beláthatatlan rengetegeivel végig benövi a Kárpát-hegyláncot. Kőből, -sziklából terem, gyökereit mélyen és messzire küldi, hogy táplálékát -megszerezzék a széllel vívódó koronának; mind távolabbra fut az -emberlakta vidékektől, a hegyvidék lemondó remetéje, életéről alig -tudunk, de halálában gyorsan ellobogó lángjával, piros melegével, -hirtelen tüzével mindnyájunknak jó ismerőse. Olyan hevesen szereti a -tüzet, mint a szűz a szerelmet. Tisztasága, hűvössége, magányossága -alatt vészes szenvedély lakik, olthatatlan vágya a tűz iránt. Mintha a -fenyőfában, amely a legtovább őrzi a tél halott havát, viseli a hideg -évszak dermesztő köpenyegét, a fenyőfában egy szenvedélyes szív lakna, -amely alig várja, hogy elhamvadhasson az egész életében nélkülözött -hőség karjai között. Sokszor ültem kályhámnál, amelyben vetekedve, -rohanva semmisültek meg a fenyők hasábjai. Elgondolkoztam e hideg -teremtmények tűzimádatán. Oly nagy lángot gerjesztenek, mint a szegények -szívei, amidőn egyszer rájuk süt az élet melegsége. - -Amerre a ruténeklakta vidék fekszik, mindenütt fenyők védelmezik a -hegyek csontos, köves hátát. Közöttük vonul az országút, lebátorkodnak a -falvak határáig, sötét rengetegeikben bársony-puhán őrzik meg a talajt, -az évről-évre egymásra hulló magokat, gallyakat, leveleket. A szerzetesi -csend, amely az erdőben honol, messzire visszhangozza a fejsze hangját. -Olyankor az egész erdő figyelni látszik, amint favágók kezdik munkájukat -az erdőszélen s a nagy fák panasztalanul dőlnek le a földre, amelynek -érintését azelőtt sohasem ismerték. - -Itt húzódnak a rutén vidék legészakibb részén (hol a Poprád folyó -Magyarországot elhagyja), azok a mély erdőségek, amelyek sűrűbbek a -Bakonynál, nemesebbek Svájc fáinál, dúsabbak, mint a Kaukázus kopár -hegyláncai. Bármilyen magosak itt a hegyek, a fenyő meghódítja őket. -Felkúszik ez a zöld hadsereg az áthághatatlan hegyláncokra. -Nyugodalmasan várja a nyolchónapos tél után a rövidke nyarat. Gyermekes -örömmel visszhangozza a fuvarosok csengetyűinek hangját, pedig azok az ő -elpusztítására jönnek fel a völgyekből. Boldogan lebeg el a fenyőerdők -felett a kis falucskáknak harangszava. Olyan szelíd a fenyőfa, mint az -emberek, akik ezen a tájon laknak. - -* - -A rutének földjének északi határán hírneves folyó a Poprád, amely -körülbelől a „Magos Tátrában“ ered s innen veszi azt a csodálatos -iramodást, hogy pályája legvégéig – túl Magyarország határain – mindig -_felfelé_, észak felé tud folyni. Átlép hegyeket, városokat, -vizimalmokat, mindvégig siet s úgy öleli meg az országhatárt, mintha -búcsúcsókot nyomna kedves Szepesmegyéje homlokára. - -Annyi mesélnivalója van ennek a folyónak, hogy el sem készül vele az -országhatárig. Régi kolostorok árnyában szalad el, ahol egykor szakállas -barátok, fegyveres szerzetesek szolgálták hűbéres uraikat, a lengyel -hercegeket. Kedves, színes, mesehangulatú kisvárosok mellett lappang, -ahol a háztetők pirosak, és kékek a női szemek. Juhászok egyhangú nótáit -hallgatja a hegyek között. Egy boldog kis országon szalad át, amelyben -vasorrú bábák, lenhajú lányok, jámbor menyecskék mossák ruháikat a hidak -alatt, kékkalapos Nepomuki Szent Jánosok őrködnek a városvégeken, minden -ember keresztet vet, ha megszólal a harangszó, a kísértetek sohasem -jönnek vissza a temetőkből, mert bűn nem terheli lelkiismeretüket. -Tánciskolák, haranglábak, kunyhók és temetők mellett igyekszik a Poprád -hegymászó útjában. Egy jókedvű vándorlegény ő, amely szívesen megáll -minden vendégfogadó, minden parasztház mellett, ahonnan a nép-ének -mélabús dallamai hangzanak. Kalauzolja útjukban a tollaskalapú -varázslókat, medvetáncoltatókat, szilvaárusokat, vásárosokat, akik -Lengyelországból jönnek és az egykori királyság pénzeit eldugják -tarisznyáikba. Ha pedig történelemről kezd mesélni a Poprád: Giskra cseh -rablóról, Rákóczi Ferenc nyalka kurucairól annyi mondanivalója van, hogy -napestig lehet hallgatni. Partjain hol lengyel fejedelmek, hol magyar -királyok uralkodtak. Minden város, minden falu, minden váromladék messzi -néz bele a történelem mélyeibe. Szelíd füzesekben szláv melódiáit -dúdolja a nép. A tájképek a fensíkon olyanok, mintha Oroszországból -volnának kimetszve. A názáreti szelídség ül a nép gyermekszemében. A -Poprád jóemberektől válik el, amikor végre elhagyja a határt. - -A rutén vidéknek három nagyobb városa van: Munkács (székváros), Ungvár -és Máramarossziget. A többi része falvakból áll, hol jámbor -egyszerűségben éli életét a jóravaló ruszin-nép. - -A falvak olyan egyformák, mint akár Oroszországban. - -A házak fából épültek, tetejük szalma, az egyetlen nagyobb épület a -korcsmárosé. Bibliai szegénység és megelégedettség lakik a -ruszinfalukban. Az élet mindennapiságát a vörösbetűs egyházi ünnepek -váltogatják. A ruszin hitbuzgó. Görögkatholikus vallásához híven -ragaszkodik. Papjai és tanítói ugyanolyan egyszerű emberek, mint ő maga. -A pap megfogja az eke-szarvát, a tanító éjszakára az iskolába köti -tehénkéjét s vele együttalszik. Az egyszerű kultúra hősei itt a -lelkipásztorok s a tanítómesterek. A legnagyobb eredmény, amit -elérhetnek, hogy írni meg olvasni tanítják meg a népet. Az évszázados -babonáktól, hegyvidéki népek szokásaitól, gyermekességeitől nem -térítheti el a népet semmi ékesszólás. A korcsmáról nem tudnak -lemondani. A dermesztő telek, csontigjáró hidegek, az életnek -egyhangúságai szinte természetszerűleg megkívántatják e néppel az -alkoholélvezet mámorát, melegét, felejtését. Minden tiszteletet -megérdemel az antialkoholisták bölcs prédikációja, de a ruszinnépnek is -igaza van, amikor nem tud lemondani az alkoholról. Adjatok más hazát -ennek a népnek, ahol véres verejték, végsőkig feszített testi munka -nélkül is megtalálhatja boldogulását. Adjatok neki a kopár, kegyetlen -hegyek helyett dúsan termő síkságokat. Adjatok neki ennivalót, amely a -pálinkát pótolja. Adjatok neki kultúrát, papot, tanítót, előljárót, aki -jó példával jár a nép előtt és nem tekinti maga is büntetésnek az -életet, amely a Kárpátok melankólikus világába száműzte őt. Adjatok neki -rövidebb telet, amely szörnyeteg tartósságával, járhatatlan -országutaival, kőkemény hidegségével, minden életet megállító -konokságával az esztendő felénél többet bebörtönöz a ruszin-életből. A -kis kunyhók, betapasztott ablakaikkal, ritkán nyíló ajtóikkal, -kétségbeesetten őrzött belső melegségükkel, korai estéikkel, lassú -virradásaikkal, tömlöc-életükkel úgy állnak a Kárpát között dúló -hófergetegben, mint az emberiség utolsó őrházikói. Lehetséges, hogy -északabbra még kegyetlenebb a téli szél, gyilkosabb a hideg, zordabb az -éghajlat: ámde Magyarországon mégis csak a szegény ruszinok állják ki a -szibériainak nevezett telet, – rossz esztendőben hét hónapig is – amíg, -ismét kibújhatnak házikóikból, amelyekben barmaikkal és gyermekeikkel -együtt végigszenvedték a tél kísérteties szakát. Északi írók, a jószemű -Lagerlöf Zelma, valamint Jakobsen is, írnak telekről, földbebujt, -elrejtőzött elszerencsétlenedett emberekről, akik „álomszuszékok“ -módjára nem veszik észre a napok fordulását. A mi rutén-népünknek -nincsenek világhírű költői, akik elpanaszolhatnák a boldog emberiségnek, -hogy mit szenvednek keletészak lakosai Magyarországon. Meg kell nézni -ezeket a kis falvakat, csűrjeikkel, földbebujt igénytelenségükkel, -ősemberi félelmükkel, szemrehányásnélküli megnyugvásukkal, -jámborságukkal és jóságukkal, midőn beköszönt a Kárpátba a tél vihara! -Néha már az október meghozza a havat, máskor még áprilisban is dagadnak -a hegyi folyók a hólétől. A hóesés úgy szakad rá e tájra, hogy imádkozva -hajt a kocsis az elszánt utazóval, két lépésnyire nem láthatni előre, az -utak eltűnnek, falvak egyenlőkké lesznek a földdel, csak az országúti -keresztfán látni néha a fekete varjút, megsemmisül élet, gondolat, -nagyravágyás, eszme. A sors igazságtalan büntetéséből északkeleti -Magyarország legjobb népe megfosztódik az élet örömeitől, emberiség, -műveltség, gondolkozás adományaitól. Álmoskönyv és kalendáriom járja -itt. Közeli rokona e népnek az orosz melankólia, amelyből Puskin -született. Mit tegyen tehát e nép, ha az életet elbutító alkohollal nem -gerjesztheti magát új reményekre, jövendő színes terveire, beköszöntő -tavaszaira? Halottak laknak itt zordon télidőben, amidőn a hegyhátak -mögött legélesebb hangjait próbálgatja a tél zenésze, a hó fehér -fergetegében elvakul a szem, a szívdobogás mélyen elhalkul, kis -áristomában szárnyait is elfelejti próbálgatni a lélek színes madárkája; -csak csend van, ereszekről nagy puffanással leszakad a hó, csattan a -jégcsap, rekedten ugat a házőrző, a tehénke nem bődül, mert családtag -lett, az álomnak tömjén-füstjében hajtja le fejét csaknem egymillió -ember! - -Adjatok a magyar-orosznak az esztendő 250 böjtnapja helyett ugyanannyi -evőnapot, amikor legalább megszokott táplálékát: a tengeriből készült -málékenyeret, a szegény burgonyát, a sovány paszulyt magához vehesse oly -bőségesen, hogy ne legyen szüksége testének az alkohol pillanatnyi, -keserves kamatú erejére. - -A rutén ember jóformán kétszer lakik jól életében. - -Először: mikor megházasodik. Egy hétig is tart némely vidéken a -lakodalom. - -Másodszor: jóllakik a halotti toron, amit az elhalt házastársért tart. A -temetés majdnem olyan ünnepély, mint a lakzi. Ilyenkor nem sajnálja a -magyar-orosz a terített asztalt sem magától, sem háznépétől, sem -falujától. Jóformán mindent megesznek egy esztendőre előre. Rántotta -(szalonnával), forralt édestej, tepertős galuska, töltött tyúk, töltött -káposzta, kaszáslé, gomba kerül az asztalra. Félliterszámra isszák a -mézes pálinkát, míg végül mindnyájan lerészegednek. Az evés és az ivás -boldog mámora után jön a kemény böjt, amelyet panasz nélkül visel az -orosz ember. Cifra és körülményes görög-katolikus egyháza szigorú -böjtnapjait még megtoldozza. Böjtöl ősszel, amikor közeleg az első hó, -bevégződik a mezei munka. Azok a gyönyörűséges kárpáti őszök, amelyek az -utazó előtt a legszebb Magyarországot tárják fel, – a néma, sárguló -erdők, a rőt hegyoldalak, a hallgató völgyek, Mednyánszky világhírű őszi -tájképei a bennszülött számára a böjt kezdetét jelentik. A mély -vízmosásokban, völgyekben meglapuló kis falvakban a legöregebb emberek -kimondják a böjt kezdését. - -– Elvitte a gólya az ebédet. - -A madárhang elhalkulásával, a vizimalmok messzire hangzó kelepelésével, -az árnyék hosszabbodásával, a nap rövidebb látogatásával, mintegy a -közelgő, szomorú, hosszú téli sötétség beálltával a magyar-orosz ismét -megkezdi a böjtöt, mintha gyászolná a korán elröppent, boldog nyarat. -Ezentúl csak kétszer esznek napjában a rutének földjén, délelőtt és -délután. Beáll a zordon évszak, mihamar járhatatlanok az utak a viharok -szárnyán megérkező hótól; a magyar-orosz népével, barmával behúzódik -kunyhójába és félálomban hallgatja a postaszán csilingelését. Milyen -bús, emberietlen élet folyik télidőben a rutén falvakban: arról csak -annak lehet fogalma, aki már elakadt útközben a hófergetegben ilyen -ringyes-rongyos falucskában! Az emberi és állati trágya közvetlenül a -lakóház ajtaja elé kerül, mert meleget tart az is, mint a betapasztott -ablak. Napközben alig látni valakit a szabadban, utcán, korcsmában. Az -eresz alatt füstölgő házikókban bujik el a falu népe s álmaival, -babonáival foglalkozik. Könyvnek, újságnak persze híre-hamva sincs. Az -asszonyok, lányok délután fonnak, szőnek. A háztetők felett zúgó vihar -alatt összebujnak a fiatal nők egy-egy kiválasztott háznál, mesét -mondanak és fonják, szövik egyszerű ruhájukat, az inget. Ha egy idegen -férfi betoppanna az ajtón, nyilván az ördögnek néznék. Pedig az -orosz-magyar nők, amíg fiatalok: oly üdék, mint a vadvirágok. Szőke -hajuk, lenvirág szemük, gyengédségük megigézi az utazót. Nekem mindig a -szerény kis nefelejts jutott eszembe, ha utazásaim közben erdők szélén, -patakok partján fiatal rutén nővel találkoztam. Ámde nem sokáig bírják e -nép tavaszi virágai az életmód zordonságát, a sorvasztó böjtöt. A -savanyú répa és káposzta, amelyet télidőben közös hordóból, kanál nélkül -fogyaszt a háznép: silány táplálék az életerő fenntartásához. Az -orosz-magyar azt mondja, hogy télen úgy sincs szüksége testi erejére s -ezért nem táplálkozik, mint akár a föld bogara, amely dermedt -mozdulatlanságban tölti a telet. Nem ritka az olyan fiatal orosz-magyar -férfi vagy hajadon, aki még sohasem evett húst életében, de pálinkától -már részeg volt az apja temetésén. - -Az egyház által kiszabott és az önként vállalt böjtölést kell -rendszabályozni ennek a szelíd, csendes népnek a történelmében. Meg kell -tanítani enni, táplálkozni, erőt és vidámságot gyűjteni nemcsak az -alkoholból. Meg kell tanítani őt a könyvek, olvasmányok örömére, az -életnek sok színére, az emberi boldogság pálinkamentes részeire. Meg -kell tanítani őt járni, mint a gyermeket. Beszélni, érezni, örvendezni, -mosolyogni, hogy az öregség ráncait eltüntethessük e népnek arculatáról, -amely búsan meghúzódik már a gyermek ajkszögletében, elhervasztja az -ifjú nőket, koravénségre ítéli a még életerős férfiakat. Meg kell -menteni e népet az önkéntes éhezéstől, a borzalmas böjtöléstől, hogy -ifjúsága ne egy-két esztendeig tartson csupán. A mult nyáron még üde, -szagos hajadon mosott a pataknál. Az idén fonnyadt vénasszony mereszti -rá fénytelen szemét az utazó kocsijára. A temetők telve sírokkal, -amelyekbe életerős emberek temetkeznek, a kuckókon korai aggastyánok -lesik a gyönge meleget, a nők alig képesek szoptatni gyermekeiket. -Életet kell adni ennek a népnek: mielőtt a pálinkáról akarjuk -leszoktatni. Ha most, nyomban megvonnánk az orosz-magyartól az alkoholt, -rövidesen kipusztulna az egész néptörzs. - -* - -Napfényben és hóviharban eleget utazgattam e tájon. Örvendeztem a -faluszéli csűrök szalmatetőinek, emberi hangon szólott hozzám az első -kutya, amely kocsimat vagy szánomat megugatta, sok mindent gondoltam az -ablakról, amelyet házikókon láttam fürészporral és sárral betapasztva, a -néma udvarokról, amelyeknek havában magányos gyalogösvényt tapos a -gazda. Úgy mentek, mendegéltek tova utam mellett a kis falvak, mint az -emberi nyomorúság, az örök szegénység változatlan, mindig egyforma -képecskéi. Nagyon ismerősnek kell lenni ezen a tájon, aki egyik embert -meg tudja különböztetni a másiktól. A ruházkodásuk egész vármegyékre -kiterjedően egyforma. Bús, szürke halina-posztóban, kopott gubában, -bocskorban vagy mezítláb jönnek ők elő az országutakon. A férfiak -borotválják az arcukat, rövidre nyírják a bajszukat, mert nem szeretnek -szakállt viselni, mint rokonaik, a nagyoroszok, akiket bakkecskének -csúfolnak. Széles, vastag, zsíros kalapjaik elpusztíthatatlanok, -örökségbe megy egyik nemzedékről a másikra. Még téli báránybőrsüvegüket -is csak nagyritkán cserélik. Szürke vagy fekete gubáikban, derékszíjjal -a derekukon, bőrtarisznyával az oldalukon itt élnek évszázadok óta és -látszólag semmit sem változtak. Nem lehet észrevenni, hogy a régi ember -kiment a ruhából a temetőbe, új ember büszkélkedik a rézszeggel, -gombokkal kivert tarisznyával. Még tán a nevük is ugyanaz marad. A -szegénység örökké talpon álló hadserege, lelkek, amelyek már eleven -testtel elkárhoztak a mindig ugyanolyan, egyforma életre, emberek, -akikkel nem történik semmi, mint apáikkal, élnek, hogy észre sem vették, -hogy elmúlott életük, böjtölnek, lerészegednek, karácsonyt, esküvőt -tartanak, aztán elmennek a temetőbe. Ugyanazok most is, akik száz -esztendővel előbb voltak. Ott tolonganak a határszéli vasúti -állomásokon, hosszú hajukat hátrafésülve, fedetlen fejjel állnak úr, -szolgabíró előtt, arcukon az örök alázat, lemondásos szürkeség, -fénytelen élet. Mennek, mendegélnek girbe-gurba országutaikon, mintha -sohasem gondolnának semmire, céltalanul barangolnak hegyeik között, -elmenekülnek a városokból, sőt falvaikat is nyomban elhagyják, amint -enged a szigorú idő. Künn élnek a havasokon, hegyhátakon, réteken, -fészekaljban, mint a vadmadarak. A háznép ritkán bomlik fel. Gyerekek, -öregek, asszonyok és háziállatok lehetőleg együtt vannak, addig, amíg -élnek. Egy test, egy lélek minden család. Ha valaki meghal közülük: -megsiratják, a holttest jelenlétében, szinte részvételével: -lerészegednek, aztán gyorsan felejtenek. - -Egyszer egy faluba érkeztem határszéli bolyongásaimban, ahol a pap (régi -ismerősöm) elvezetett egy házhoz, ahová ő halotti torra volt hivatalos. - -A halott, akinek torára készülődtünk, még élt, de az ágya már a -mestergerenda alá volt tolva, égő gyertyát adtak a kezébe és a kántor -fejére tette az evangeliumi könyvet és a könyv olyan lapon nyílt ki, -ahol alig volt vörös betű. Minden jel meg volt arra, hogy a beteg -rövidesen meghal. - -Öregember volt a beteg. Egykedvűen tartotta kezében a gyertyát, hisz már -délután megkapta az utolsó kenetet. Talán eszébe se jutott, hogy -reggelig éljen s résztvegyen a saját halotti torán, amelyre a háznép már -ugyancsak serénykedett. Az asztalt megterítették vászonnal, mert a -halottnak a helye a ládán lesz. Pálinkát, kenyeret készítettek a papnak, -kántornak, harangozónak. Ámde senkisem nyúlt a várvavárt elemózsiához, -mert az öregember még mindig tartotta a gyertyát. Lassan múlt az idő. A -kántor időtöltésül megpróbálgatta az evangeliumos könyvet az öregember -kopasz homlokán. Vállát vonogatva jelezte, hogy nem tehet róla. A könyv -mindig ugyanazon lapon nyílik, ahol kevés a vörös betű. A harangozó, -mint egy unatkozó strázsa, egyik lábáról a másikra nehezedett. A pap -székre ült és halkan kopogott az asztalon. - -– Bátyuska, nem félsz a haláltól? – kérdeztem. - -Az öregember szemét az égő gyertyára meresztette, mintha azt nézte -volna, hogy meddig tart még a gyertyaszál. Aztán hangtalanul megcsóválta -a fejét. - -A háznép tett-vett a szobában. Egy öregasszony, egy fiatal nő és egy -közömbös suhanc voltak az öreg hozzátartozói. Néha megtapogatták az -öregember kezét: vajjon elkezdhetik-e már a sírást? Künn a havas estében -lábak topogtak, suttogások hangzottak, szomszédok, akik majd zsoltárt -énekelnek. Mikor hangosodott a beszélgetés odakünn, a harangozó, mint -hivatalos személy, kinyitotta az ajtót és kiköpött. - -A bátyuska pedig nézte, kimeredt szemmel leste a kezében égő gyertyát. -Már nem figyelt semmire, ami körülötte történik. Nem is igen látott tán -egyebet, mint a piros nyelvecskét. Szinte pillanatok alatt megváltozott -az arca. Mind kisebb lett a feje. Végül kicsiny lett, mint abban az -időben, amikor anyja szíve alatt élte életét. Az élet visszafelé futott -az arcán. Talán átsuhant előtte minden, ami történt véle, mint egy -vándormadár képe vonul át az alkonyodó éghajláson. A gyertya reszketni -kezdett. Ingadozott, hajladozott, felágaskodott, meg lehanyatlott. Az -élet volt ez, amely most válik el a fiatalkor zöld erdőitől s a komor -vénség hervadt mezőitől. Képektől, arcoktól, melegségektől, ölelésektől, -az életben maradó szavaktól s a tovább pirosló hangoktól elmúlik egy kis -lehelet. A gyertya nagyot koppant a földön, az öregember feje -hátrahanyatlott és sötétebb lett a szobában egy lélekkel. - -A háziak nekiláttak, hogy az öreget az ágyból a ládára cipeljék. -Kimentem a házból. - -Januáriusi éjszaka volt, tiszta, szélmentes, csillagsugáros, amilyen -ritkaság itt a Kárpátok között. A csillagok az égboltozatra fagytak. -Ilyen hideg éjszakákon senki sem vágyódik a csillagokba. - -A hegyipatak a malomgátnál sustorgott, mint a főtt víz. Talán ezen az -éjszakán dermedt jéggé a zuhatag, amelyet idáig nem tudott gyeplőjébe -kapni a tél. Halottak a hegyek, a hótól szikrázó erdők. Mélyek a -völgyek, hogy feneküket sem láthatni. Áll a nagy éjszaka a világ felett, -mintha többé nem lenne feltámadás. A bádog Krisztus a falu végén -elárvultan terjeszti ki karjait. Az országút néptelen és a beláthatatlan -messziségbe visz. A halál éjszakája. Nem volna csoda, ha jéggé fagyott, -lepedős kísértetekkel találkoznék a gyalogúton. - - - - -Debrecen. - -A multja oly sok legendával, mesemondással van telve, mintha századokig -minden Debrecenben történt volna, amit a költőknek feljegyezni érdemes. -A Királyhágón túl Kolozsvár, a Tisza mentén Szeged, a Hortobágyon -Debrecen voltak azok a magyar városok, ahol a legendák, történetek -összegyülekeztek a tornyokon, mint vándormadarak. Jókai egy láda könyvet -írt Debrecenről, – mintha kétszáz esztendeig minden tréfás vagy regényes -magyar férfiú a debreceni kollégiumba járt volna. Mikszáth és mások is -elfuttatják mesemondó kedvüket a Péterfiára. Csokonai óta a kollégium -mögötti városrészből lépnek ki az olvasmányok hősei, akiknek -regényességét már azért is elhiheti az olvasó, mert Csokonai -Debrecenjéből származnak. S így az a magyar, aki a költők műveiből -ismeri meg Debrecent, azt hiheti, hogy a városban csupa felsrófolt -idegzetű, romantikában laboráló asszony és férfi járkál a piacon, holott -a debreceni nép oly józan, mint az egyszeregy. - -Lehetséges, hogy régebbi korokban, amelyeket dohos könyvekből vagy az -ó-temető fejfáiról ismerhetünk: valóban laktak itt józantalan -regényhősök, ámbár én csendesen azt gondolom magamban, hogy akinek itt -hajlama volt a regényeskedésre: rövid ideig szippantgatott a Hortobágy -felől szálló porfelhőkből. Petőfit a vándorlási kedv, Jókait a -szabadságharc balszerencséje hozta e városba. Csokonai pedig épen a -Quekker-puritánságú józanság miatt volt kényszerítve vándorbotot venni a -kezébe, hogy esztendőkre elhagyja a nádfödeles várost. – Ha egész -Magyarország oly józan és bölcs vérmérsékletű lett volna, mint Debrecen, -történelmünkből tán hiányoznának a nagyszerű lendületek és vértanúi -megpróbáltatások, de az ország gazdag és szerencsés lett volna. A -mélyenszántó, holnapra is néző, gyarapodásra való cívis-észjárás már a -török hódoltság alatt megmutatta, hogyan lehet gazdagodni és épségben -maradni idegen rabbilincsben. Bocskay és Rákóczi szabadságharcai nem -rombolták meg a várost gazdagodásában. Szerencse és bölcs mérséklet óvta -meg a várost a történelmi tragédiáktól. A nagytemplomban detronizált -habsburgi Ferenc József is vizitbe, békülni ment Debrecenbe, mert hisz a -trónfosztást Kossuth és a „jött-mentek“ földjéről összesereglett követek -vitték véghez, nem pedig a nyugodalmas temperamentumú debreceniek. - -Az alföldi homoktengernek Hamburgja a cívis-város. Nemcsak Manchesterben -élnek józan kereskedők, hanem erre kelet felé is, ahol a kereskedőknek -és termelőknek elsősorban egy állandóan harcban és bajban álló ország -gyújtogató viszontagságai ellen kellett védelmezniök városuk épségét; -kálvinista nyakassággal és meg nem szűnő magyar elszántsággal óvni a -lelkeket és vagyonokat a nemzeti könnyelműségektől, a rosszindulatú -politikai lázaktól, a meggondolatlan magyar kalandosságoktól. Amíg a -kollégiumi ifjúság tüzet nyelt és vért ivott a magyar történelem -tanításaiból, amíg költők és politikusok ragadták meg farkát a -bizonytalan állomású üstökös-csillagoknak, amelyek időről-időre -átszáguldottak a magyar égboltozaton: Debrecenbe istenfélelemmel hangzik -a zsoltár és győz a bölcs mérséklet a hóbortos elragadtatások -hullámzásain. A tiszta erkölcs, a honszeretet védte Debrecen vagyonát -századokon át… És most meglepték az oláh rablók és kirabolták a -magyarság, a magyar vagyon kaptárát! - - - - -Egy öreg ember elbeszélése. - -A mai öregek, akik a mult századból jöttenek át: láttak olyan dolgokat, -amelyekről az ifjúság legfeljebb memoárokban olvas. - -Egykor éltek emberek, akik Napoleont, Kossuthot, Petőfit a valóságban -látták. Megbámultuk őket, mint kivételes lényeket és mesemondásaikat -sokáig hallgattuk. A mai öregek beszélnek majd arról a Magyarországról, -amelyet többé nem láthatunk viszont; a kedves régi Pestről, amelyre rá -nem ismerhetünk; a jámbor polgárokról, akik a fülükre húzták a paplant, -ha elcsattant egy pofon a városban… Mesemondásaikba belefoglalják, hogy -ebben az országban mindenki fehér kenyeret evett, még a vándorlólegény -is, a faluzó koldus is és az ég madara, amely megette a -mérföldmutatókőre helyezett száraz kenyérszeletet; a bort gödrökbe -öntötték szüret után, mert nem volt elég edény; egy krajcárt adtak a -szegénynek és az imádságot mondott érte; kilencvenesztendős korukig -éltek a magyarok és még akkor se haltak meg könnyedén; annyi gyerek -termett, mint subagallér; a birkának, disznónak időt adtak a járványos -betegségben kedvére elpusztulni, nem siettek őt levágni; a cseresznyefák -oly bőséges terméssel hajoltak az országútra, mintha Krisztus urunk -járna még a földön; a halat ingyen adták a nagy folyamok partjain; a nők -ifjúságuktól öregségükig áldott állapotban voltak; a kalendáriumok és az -emberi szívek telve tréfaságokkal, nevetnivalóságokkal; a férfiak -ragaszkodtak politikai elveikhez és főbelőtték magukat, ha -tisztességtelen dologba keveredtek, gyenge karakternek volt ereje tovább -élni és Amerikába vitorlázni; az adott szó szent volt és a rágalomért -börtön járt; a társadalom egy nagy család volt, amelynek ítéleteit nem -lehetett megfelebbezni; és a gyermekeket úgy nevelték, hogy nem kellett -miattuk szégyenkezni, ha idegenbe vetődtek. - -* - -És ha a régi Pestről szól az agg mesemondó: szavai szinte hihetetlenül -hangzanak. - -Pest erkölcsös város volt, ahol nagy tiszteletben tartották a barátság -szentségét, a családi élet érintetlenségét, a nők hírnevét és a vallás -rendelkezéseit. A városi magisztrátus mindig azon törte a fejét, hogyan -lehetne szebbé, finomabbá építeni Budapestet. Hogyan lehetne azt elérni, -hogy itt a lakosság boldog és büszke életet éljen, hogy másoknak is -kedvük legyen megtelepedni a városban és munkájukkal hozzájárulni a -város fejlesztéséhez. Mindennek örvendeztek az öregek, amit e város -érdekében tehettek. Ünnepély volt, midőn a Dunapartról többé nem -szállott be a por a városba, midőn évről-évre újabb paloták emelkedtek a -nagykörúton, midőn a tramway csengetett, midőn a polgármester királyi -tanácsos lett. Az utcakövezők felfedeztek minden kis lyukat, amelynek -betöméséhez nyomban felállították munkásaikat. A locsoló-ember oly -udvariasan forgatta csövét a körúton, mintha Mazzantini iskolájában -végezte volna a kurzust. A nagy zöld kocsik a mellékutcákat mosták oly -tisztára, amely tisztaságot manapság a lakók arca sem közelíti meg. A -házmestert a rendőrségre taszigálták, ha szemetes volt az udvar. A -háziurat megbüntették, ha nem világított. A henteslegény kezet csókolt a -szakácsnéknak, a kora reggeli pék örvendezett az új vevőnek, a boltos -úgy dörzsölgette a kezét, hogy kénytelen voltál nála hitelben vásárolni. -Szodomát kiáltottak, ha egy nő nagyon festett arccal kibátorkodott az -utcára, az öregebb és gyakorlottabb szemű férfiak megismerték a foltot a -nők homlokán. - -A tisztességes nők pedig csak olyan mondásokat használtak a társaságban, -amelyet anyáiktól, azok pedig nagyanyáiktól hallottak. Az ő lábukat, -vállukat nem igen látta senki a városon végig, olyan bő és hosszú -ruhában jártak, hogy a cipőjük sarkát sem tették közprédává. A -sétatereken megelégedett, büszke nyugdíjasok üldögéltek, lenézték az -egész világot, amely nem élvezett penziót. A leányok jövendőbelieit már -a korai gyermekségben kiválasztották a gondos szülők, igen kapós -vőlegény volt az állami tisztviselő. A házak belsejében boldog, -megelégedett családok vonták meg magukat, akik a polgári jólétben, a -csendességben, a tiszta erkölcsben lepergették az éveket, mint -gyöngyszemeket. Furcsa, szigorú öregasszonyok éltek, akik az ifjúság -erkölcseit ellenőrizték. És virágvasárnapon a templomok környékén -tavaszi ruhában és tavaszi arccal mindig egy megifjodott Pest -mutatkozott. Minden lánynak volt új cipője, új kalapja, minden asszony -szebb lett és a családapák a budai hegyek rétjeit gusztálták, ahová -husvétvasárnapján kirándul a familia. - -Pest csak az idegenek és vidékiek előtt tűnt fel ama mulatságos és -könnyelmű alakjában, amilyennek a mult században elhíresztelték. A -tivornyás város lámpagyújtás után kezdte meg hentergését, a rendőrség -szigorúan vigyázott, hogy a templomba menő tisztességes nők napközben ne -kényszeríttessenek szemük lesütésére. A Kossuth-utcából, a korzóról -elzsuppolták a szemérmetlen, feltűnően öltözködő nőszemélyeket. A -polgárasszonyok jóillata töltötte meg vasárnaponkint a várost, szelid, -alattomosságmentes mosoly tündökölt a leányok arcán és a polgár -kidüllesztett mellel mehetett végig a városon, erkölcs, rend és -tisztelet uralkodott itt. - - - - -Ábrándos városok. - -… A tornyokon kereszt vagy kakas van, a luteránusok mohos zsindelyfedelű -templomai állnak szűk, nedves utcákon, – a hidaknál kékre vagy -piroskásra kopott Nepomukiak tartják fenn a rendet, hogy az útonjárók ne -káromkodjanak túlságosan, – vastagfalú, örökéletre épített vendéglők -extraszobáiban papok, honoráciorok, a mult század adomáskönyveiből itt -maradott tréfás emberek keverik parádival a bort, tót szóval a magyar -beszédet, – állomások, megyék, országrészek, ahol mindenki büszke arra, -hogy magyar (nem is úriember, aki nem olvas magyar újságot, az asszonyok -ugyan még csak tótocskáznak, de hát másképen nem értenék meg őket a -cselédeik, a piarci népek): ez volt valamikor a felvidék, ahová -behavazott vasutakon, kacskaringós szánutakon annyit jártunk valóságban -és képzeletben. - -Szerelmesek világa volt a felvidék. - -Itt mindenki szerelmes volt – Magyarországba. Olyan lágyan, -szláv-odaadással, szinte epekedve még nőkről is ritkán beszélnek a -férfiak, mint a felvidéki intelligencia Magyarországról gondolkozott. Ő, -a legkedvesebb, a legdúsabb, a legszebb és az elérhetetlen. Királynő, -akibe szerelmesek megkopott, messzire lakó gárdisták a Kárpát alatt. -Szürcsölve, mint Tokaj borát isszák, ejtik ki itt a szájak a magyar -nevet. Felpirosodnak az arcok, amikor a históriára fordul a beszélgetés. -Mikor a felvidéken csinálták Magyarország történelmét… „Azóta, sajnos, -mellőznek!“ – mondták, mintha új kedvese volna Hungáriának. - -Rajongók földje ez. Az adóhivatalnok, a tanfelügyelő, az alispán és -mindenki, aki a magyar államot szolgálja, oly büszkeséggel tölti be -hivatalát, mintha éjjel-nappal a szíve felett viselné a magyar címert. -Ezekből a furcsa, ábrándos városkákból, télen eltemetett falvakból, -korai estékből, kis ablakokból: oly gyönyörűnek látszott a messzi igazi -Magyarország, mint a tündérvilág. Innen figyelték epedő szemek az esti -vonatot, amely pesti havat hoz vagonjain, postakocsijában budapesti -újságot. Ezekben a télben halkan pirosló tüzű házakban, varjas, -elhagyott kastélyokban olvasták rajongással az írók munkáit. A helybeli -kereskedés kirakatában (a levéldobozok között) valóban feltűnést keltett -egy-egy új magyar könyv és „beszéltek“ róla még a kaszinóban is. A -legtöbb városnak volt irodalmi társasága. Mily lelkesedő úrihölgyek -látogatták például az ungvári Gyöngyössy-Társaság koncertjeit! A kassai -Kazinczy-kör oly ünnepélyesen fogadta a „fővárosi vendégeket“, mintha -eleven főhercegek jöttek volna látogatóba. Ezekben a vendégszerető, -drágalátos városkákban egy nap alatt megismerkedett mindenkivel az -utazó, barátai, kedveskedő ismerősei akadtak az idegennek. S büszkén -mutatták meg történelmi emlékeiket és élő nevezetességeiket. Friss -pezsdülés, izgalom, költekezés, ha vendég jött a fővárosból. A szemek, -arcok úgy figyeltek a messzi földről jött vándor szavaira, mintha a -legnagyobb titkok derülnének fel. - -Felvidék! Az egyetlen táj a földgömbön, hol a magyart úgy tisztelték, -mintha minden magyar háta mögött Árpád állna vitéz népével. A magyar faj -itt mutatta meg, hogy mennyi erő és báj lakik benne, s mily csodálatos -vonzása van nyelve ezüstpatakjának. Aki egyszer ivott a magyar szó -forrásából, nem felejtette el holta napjáig. Dalaink, mesemondásaink, -irodalmi kincseink olyan megbecsülésben éltek itt, mint sehol a tiszta -magyarság között. A hiában epekedő szerelmes áhitatosságával tisztelte a -magyarság minden lépését, cselekedetét a felvidék. Itt nem volt kritika, -kifogás, ellenmondás, csak a magyar fensőbbség iránti tiszteletnek olyan -foka, amely tisztelet nem okoskodik, hanem kiugrik az ablakból, ha az -imádott így kívánja. A hódoló szeretet és sokszor indokolatlan bámulat a -magyarság iránt: tette, hogy a felvidék többnyire leghűségesebb szolgája -volt a mindenkori magyar kormányzatnak. Csak magyar legyen… - -Amint hűvösödött a hegyek levegője Miskolcon túl, a szívek annál -melegebbek. Kassa, Sátoraljaujhely, Beregszász, Ungvár, a Szepesség, a -honfoglaló folyók völgyei, a Hernádmente, a Latorca völgye, a -Felső-Tisza… Úgy következtek a képek, mintha a históriában lapozgatnánk. -Deresbajszú, pirosarcú, recsegő hangú urak mókás jókedve, jóságos -tekintetű asszonyságok vendégszeretete, tót lelkületű lágysága a -barátságnak, büszke, hiú testvériesség, az atyafiasságos érzületnek -pompázatossága fogadta az utazót. Mintha csak azt akarta volna -megmutatni mindenki, hogy mily nagyra tartja a szerencsét, hogy -magyarnak számít. Mintha tanubizonyságot tenne város és falu, hogy nem -felejtette el a régi magyar erkölcsöket: itt valóban él még az a -nagyszerű magyar báj és kedvesség, amelyet maholnap csak anekdotás -könyvekből ismerünk. A piroshasú tornyok, mohos bástyák, százesztendős -bolthajtások egy régi magyar nemzet rokonságát hitték. Itt még egy -évtized előtt is azt vélték, hogy él valahol, az alföldön tán, az a -büszke, fejedelmi, gyönyörű nemzet, amelyhez tartozni a legnagyobb -gyönyörűség. Ők még történelmi festmények pompájában nézték hegyeik -közül a mindinkább leromló magyarságot. Ha látták volna, hogy pusztul, -szakad, züllik a magyarság alföldjein, városaiban, Budapestjében: -kiábrándultak volna és nagyon szerencsétlennek érzik vala magukat. Az a -büszke, honfoglaló, hatalmas nemzet, amelynek fiaikul ők oly dicsekedve -vallották magukat: ezalatt szerencsétlenül rohant vándorló útján -méltatlan sírja felé. - -Felvidék! Amely egykor úgy rajongta a lezüllött Magyarországot, – mily -háztetőmagas lángú szerelemmel fordul az újonnan éledt magyarság felé! -Hiszen ha valaha lehetett valóban rajongani a magyar nemzetért: most van -annak ideje, amikor a magyar hősiesen, oroszlán-erővel emeli fel a követ -sírja felett. Most jön az idő, amikor minden nemzetek ideája lehet a -magyar. - - - - -Akiket többé nem látunk. - -A pesti nők valaha oly csinosak és tiszták voltak, hogy senkinek se -kellett elkívánkozni a városból, aki itt nyugdíjából éldegélt: ingyen -legeltette a szemét. - -Az ember bizalommal várta öregségét. Lehetőleg teljes penzióval -visszavonul a hivatalából, vagy életjáradékot vesz, hogy minden -eshetőségre biztosítva legyen. Elhordja régi ruháit, a szalonkabátokat, -a hímzett fehérmellényeket, az ünnepélyekre tartogatott köcsögkalapot: a -nyugdíjas önmagát ünnepli, senkitől sem függ többé, senki előtt sem kell -meghajolni, gőgösen vágja könyvecskéjét a hónap elsején az adóhivatal -elé. Függetlenség és szabadság, minden nap. Az ember szert tett valamely -rendjelre vagy címre, amiért elnökké választják egy asztaltársaságban, -ahol kedélyes butaságokkal telik az idő. Hazamenet, amíg a bütykös, -fáradt lábak megszabadíttatnak a lábtyűtől: már kezdődik az elbeszélése -a mamának, hogy mit mondott ez vagy amaz, öreg pajtás, régi barát… És -így a mama is kiélvezi a magáét, mint akár fiatalkorában, midőn azok a -pajtások, barátok még buzgón udvaroltak, szépeket hazudtak és jószagú -pedrővel látták el bajszukat. Ha némi szerencséje és összeköttetése van -a nyugdíjasnak: kaszinó-elnök lehet valahol. Milyen hatalom, tekintély, -sőt ünnepély volt egy kaszinó-elnök például a Józsefvárosban, amikor a -polgárság még javában virágzott! A trafikban a legjobb szivart kapta. A -hentes, mészáros, fűszeres kedvében járt. Visszaköszöngetésekkel, -kézszorításokkal telt el sétája. Pártügyekben tanácskozott, kis -tanítónők tőle várták megválasztásukat, ezüstlakodalmán a polgármester -mondta a pohárköszöntőt és ha olykor éjfélig a kaszinóban maradt, a -familia otthon meg volt győződve, legalább is megbukott a kormány. - -A nyugdíjas volt a legboldogabb ember a városban. A szép időnek, -hamiskodó tavasznak, régi szeretős ősznek ő volt a legnagyobb élvezője. -Néki építették a Halász-bástyát, az ő részére tartották a zenés miséket, -a promenádon ő reá mosolyogtak a gyermekkertésznők, a börze előtti -játszótéren a nevelőnők az ő kedvéért vetették keresztbe a lábukat, hogy -a térdük látszott. A Sefánián korai tavaszkor a nyugdíjas tartott -szemlét és elefántcsontfejű sétapálcájával intett a városi őrnek, ha -valamit nem talált rendben. A ligetben levette a kalapját, amint a nap -sütni kezdett. Hiába harangoztak a Fasorban a toronyban, a nyugdíjas -csak akkor indult el hazafelé, amikor az ő órája mutatta a delet. Ezt az -órát a műegyetemi órához igazította és hetenként ellenőrizte -pontosságát, ami csak egy kis sétába került. Ő volt az, aki sohasem -dobta el újságját, miután kiolvasta. Gondosan összehajtogatva eltette -zsebébe. Milyen bolond a világ, ha az újságból nézi az ember! -Szerencsére nem minden igaz, amit a hírlap ír. Az írók pedig kötözni -valók. Némelyiket meg sem lehet érteni. Ő volt az, aki sohasem sietett -Pesten, ebben a rohanva élő városban. A cipője mindig fényesre volt -kefélve, a nadrágját otthon a mama vasalta, a kalapjáról a könyökével -dörzsölte le a port. A borbéllyal vitázott, ha nem borotválta elég -lassan és alaposan, – hiszen ő ráért. Méregbe gurult, ha valamely -portékának az ára egy krajcárral emelkedett. Ő tudta a messzi boltokat, -ahol olcsón lehet vásárolni. És ő tudta azokat a régi anekdotákat, -nótákat, amelyekre már senki sem emlékezett a városban. Már csak ő -találta meg az Ősz-utcát, az Ötpacsirta-utcát, a Zerge-utcát. De nem -tudta teljes biztonsággal, hogy merre van a Lipót-körút. A mosóintézetet -feljelentette, ha kirojtosodtak a gallérjai. A szabónak öt forintot -küldött minden elsején, – tán még az esküvői frakkját, a hivatalnoki -Ferenc József-kabátját, a tanácsosi bundáját törlesztette. Ő volt az, -akinek az „idejében“, „korában“ minden másképen volt. A nők vallásosak s -erkölcsösek. A férfiak tisztelettudók. Mindenkinek kijár a respektus -vagyona vagy rangja után. Ő volt az, aki büszke arra, hogy harmincöt -esztendeig ült a hivatalában és semmit sem csinált. Ő volt az, aki -kitalálta az újságpapirosból való ülőpárnát, amelytől nem fényesedik a -nadrág. Ő járt karonfogva az öreg élettársával temetésre, esküvőre s -egyéb ingyenmulatságra. Ő járt korán reggel vizet inni az -artézi-forráshoz, térzenét hallgatni (a bosnyák zenekar előadásában) a -császárfürdői platánok alá. Ő ment fel a Gellérthegyre napfölkeltét -nézni, ő rándult ki gyalog Mária-Remetére, ő szaladgált a kormányhoz, -hogy a nyugdíjasoknak is adjanak félárú vasúti jegyet, pedig soha -életében nem utazott sehová. Ő tudta krajcárig a bélyegilletéket, a -tisztviselői fizetéseket, hány krajcár van egy forintban és mennyit -keres a főpincér a borravalóból. Ő volt az, aki a szájától vont el -minden krajcárt, hogy öregségére gyűjtsön… Rakta, rakosgatta -harminc-negyven esztendeig a forintocskákat. És most itt áll -megöregedve, nyugdíjasan, élvezni vágyóan a takarékosság, munka -gyümölcsét. S ráeszmélt, hogy egész életének elvonultsága, -garasfogdosása, kielégületlen gyomrának korgása, aszkéta nyomorúsága mit -sem ért. Egy jó kalapot sem vehet azon a pénzen, amit azelőtt egy egész -esztendeig megtakargatott. Érdemes volt így élni? (1920.) - - - - -Polónyi Géza kalapja. - -Olyan nagy feje volt, hogy senki sem viselheti utána a kalapot. Ez a fej -– tán még a kalap is – a tizenkilencedik századbeli Magyarországból jött -és mindvégig megállotta a helyét a nagyméretű koponya s a kalap sem ment -ki a divatból. Hetvenhárom esztendős volt. - -* - -Mikor Eötvös Károly ment el, azt írták róla a meghatott tollak, hogy az -utolsó táblabíró ballag el az ősök által kitaposott országúton. - -Íme, mielőtt végleg lezárulna a kripta a régi Magyarország felett, még -jelentkezik más is, aki kopogtatásával helyet kér a tizenkilencedik -század magyarjainak sorában; ott, ahol úgy feküsznek halottaink nagy -meggondoltsággal, karbatett kézzel, mindenttudó bölcsességgel, – mint -általában a mult századbeli magyar politikusokat láttuk, elképzeltük, -emlékezetünkbe véstük. Ezek a századvégi magyar politikusok közvetlen -elődeiktől (sőt a még velük karonfogva járó öregektől) tanulták a -tempót, a megjelenést, a hazafias lendületet, a mellet dagasztó nemzeti -önérzetet, – tanulták a mély, bölcsenjáró táblabíráktól. Eötvös is, -Polónyi Géza is fiatalkori ideáljait olyan régi magyarokról választotta, -akikről mi már csak a históriában olvashattunk. S ezért tűnt föl -szemeink előtt néha félszegnek, máskor érthetetlennek, de mindenkor -imponálónak Polónyi és Eötvös is. - -Polónyi Géza fiatalsága például abba a korszakba nyúlik vissza, -amely még nem sokban különbözött Vas Gereben regényeinek légkörétől. -A szegénysorsú, tehetséges diák (aki a „Jurátus-életben“ -csizmatisztítással kezdi és a neve „audiat“), Polónyi Géza fiatalkorában -is a nélkülözés és küzdelem emberfölötti iskoláját járja, amit talán nem -is bírna meg egy huszadik századbeli fiatalember csüggedés, megtörés -nélkül. Az akkori fiatalemberek (akikből később valóban ember lett) nem -riadtak meg semmiféle viszontagságoktól. A szegény diáknak hét -kásahegyet kellett keresztülrágni, amíg tanulmányaiban előrehaladhatott; -a rongyos csizmák, pókhálós-vékony köpenyegek, esztendőkig viselt -süvegek fáradhatatlanul mentek egyik városból a másikba, régi iskolából -az újba, egyik küzdelmes megélhetésből, koplalásból, vidáman viselt -nyomorúságból a másik sorstragédiába, amíg gazdájuk legalább a -házitanító álmodott állomásáig eljuthatott. - -A faggyú-gyertya pisla világításánál, a rongyos szalmazsákon a kietlen -években fogyott egyik tankönyv a másik után, múlott egyik osztály -kitüntetéssel, mint a másik, a derék megfeszült, a korgó gyomor -parancsszóra hallgatott és a diák-kenyérnek, a savanyú brugónak mennyei -ízt tulajdonított az erős akarat. - -A vándor-diák sziget-felfedező útját járta meg ifjú lábaival az öreg -Polónyi. Bolyongásaiban bizonyosan látta a tétlenségében hervadozó -Magyarországot jó közelről, láthatta a düledező udvarházakat, amelyekből -félig már kilicitálták a tunya gazdát; az országúton találkozhatott a -tanulatlan magyar földesurasággal, aki utolsó lovát hetyke homokfutóban, -kutyabőr-keztyűben hajtotta a vásárra eladni; és diákpajtásaitól -hallhatta az előkelő állású atyafiakat felsorolni, amely atyafiakban -bizakodva (nem pedig tudományosságára támaszkodva) vágott neki az -életnek a legtöbb magyar ifjú. - -* - -Amit Polónyi Géza a régi Magyarországból látott: az mind csak arra -serkentette a szegény diákot, hogy eszét kimívelje, önerejére, -találékonyságára, bátorságára appellálva várja, midőn rákerül a sor e -tudatlanok országában. Még éltek ugyan a bölcs, nagykoncepciójú öregek, -akik a nagyszerű tizenkilencedik századot Magyarországon megteremtették, -de már búcsúzóban voltak és helyettük nem jöttek új koponyák. A meddő, -egyedül a protekcióban lélekző Tisza Kálmán-korszak járta. Egy éles elme -könnyedén vágott magának utat az akkori fiatalok között, ha az öregek -kivesző erényeit tartotta pajzs gyanánt. Polónyi Gézán késő öregségéig -meglátszott, hogy fiatal korában jól megtanulta a táblabírák tempóját – -szinte az ő gondolataikat, ravaszságaikat, okoskodásaikat folytatta, -figyelmen kívül hagyván maga körül az elléhásodott nemzedéket. S így -egyenes utóda volt azoknak a magyar politikusoknak, akik egykor az ész -és furfang fegyvereivel védelmezték Magyarországot a töröktől, paktáltak -franciával, túljártak az osztrák eszén: – amilyenek a tizenkilencedik -századbeli magyar táblabírák is voltak, akik bár körömszakadtáig -tartották vármegyéjüket, belenyugodtak Kossuthba, megalkudtak Deákkal a -haza és a nemzet egysége érdekében. - -Ha majd eltávolodnak tőlünk a mai évek és a nagyeszű Polónyi Gézát -messzebbről láthatjuk: ráeszmélünk, hogy évtizedeken át a lepergő -parlamenti évek szálait az ő kezei irányították. Olykor fiskális -furfanggal, máskor a Fráter György eszélyességével, majd a törvénykönyv -káprázatos ismeretével vágott közbe az alantas napi-politikától az orrok -hegyéig sem látó koponyák gondolatainak. Megállította a hájfejű -politikusok birkanyáját, mint a farkas. Vihart élesztett, indulatokat -keltett fel, szenvedélyek alá gyújtott tüzet, vad juhászkutyákat -eresztett szét, forgószélt hívott segítségül, amikor ölbetett kézzel, -fáradt szemhéjjal bóbiskolt körülötte a parlament. Egyszer olyan volt, -mint egy keserű bujdosó, máskor döngette az asztalt, mint egy erőszakos -vidéki kortes. Összevont szemöldökkel figyelt, héja módjára lecsapott, -furfangos úton biztosan haladt, – majd kedélyes volt, mintha egy -negyvenes évekbeli kalendáriumból vágták volna ki. Hetyke begyűrt -kalapja alatt úgy vitázott az utcán, mint egy tüntetésre készülő jogász; -máskor lekonyult ez a kalap, mint egy csatavesztett kortesé. Ez a kalap -mutatta, milyen a politikai helyzet. - -Mindig magyar volt és kitalálásaiban, ötleteiben, támadásaiban és -meggondoltságaiban a magyar élet útjain haladt, azon az úton, amit egy -szegény, nagyeszű ifjúnak a tíz körmével, az ereje megfeszítésével -kellett megásni, hogy végül Magyarország igazságügyminisztere lehessen. -Verbőczy volt a törvénytanítója és úgy fogta kezében a magyar -törvénytárat, mint a buzogányt. - -Polónyi Géza küzdelme, törekvése, győzedelmessége példa arra, hogy -Magyarországon az eszes ember is boldogulhat. Alakja lehetne egy -regénynek, amelyben az igazi Magyarországot írná meg egyszer valaki, a -közelmult országát. - - - - -Az ember, aki mindig vizitbe járt. - -Igen jól hallom az Athenaeum lelkes igazgatóinak, a könyvcsinálás -művészeinek és más kiváló nyomdászoknak panaszkodását: nincs papir, nem -tudunk könyvet nyomtatni. „Egy hónap mulva nemhogy könyvet, de egy -számlacédulát sem készíthetek!“ – mondja Pest egyik legelőkelőbb -könyvnyomtatója. Az írók, akik maguk adják ki könyveiket, maguk szerzik -meg hozzá a papirost. Tízezer példányban már az álmoskönyvet sem merik -nyomtatni. Középkori idők járnak fölöttünk, Gutenberg száz példányban -nyomja a Bibliát, a könyv ritkamadár és ára oly magas, hogy csak a -leggazdagabbak vehetik meg az új könyveket, mint egykor a fejedelmek, -hercegek, rablóvezérek. A könyv drágább a francia parfőmnél; a könyv -drágább a selyemszoknyánál; a könyv drágább a lisztnél, a bornál, a -szivarnál, a mindennapi ennivalónál. A könyv, minden időknek legtudósabb -óramutatója, nemzetek fénykorának vagy balsorsának hangos hírvivője: a -könyv ritka lesz, mint a fehér holló. A drágalátos könyvgyűjtők, akik -egy-egy csinosabb, újonnan megjelent könyvet úgy vittek haza a hónuk -alatt, mint menyasszonyukat; az amatőr-példányok, a ritkaságok -szenvedélyes vásárlói; az éjjeli olvasmányoktól sápadt arcú fiatal nők; -az új regénykönyvek rajongói, fénylőszemű asszonyok; a betegek és -lábtöröttek, akik minden új könyvben szomorú életük megvigasztalódását -remélték; a lemondók, a kályha mellett üldögélők, világcsalódottjai, -kunyhók és kastélyok lakói, a magányosok, a sebzett szívűek, az okosok -és a jámborok, akik megváltást, szívükre, életükre, fájdalmukra röppenő -fehérmadarat, a legbölcsebb tanácsadást, a mindentudó jóbarátot keresték -egy-egy új könyvben: 1920-ban megismerkednek a szükséggel. Ebben az -esztendőben nagyon kevés új magyar könyvet kínálnak a könyvesboltokban, -a nyomtatóműhelyek elhalkulnak, mintha Gutenberg tétovázó keze vezetné a -sajtógépet, az írók az asztalfiókjuk részére írják meg azt, ami eszükbe -jut… A nemzet, amely nemrégiben gőgösen verte a mellét, hogy -kultúrájával (amelyre ezelőtt vajmi keveset gondolt), szellemi -fennsőbbségével, minden európai népek között kimagasló, régi és modern -irodalmával, versengő tudományával: bármely ellenség megszállásának, -elhatalmasodásának, beolvasztó szándékának ellenállhat: a nemzet ma -eljutott a szegénység azon állapotába, hogy kalendáriumait sem -nyomtathatja. A könyvnyomtató műhelyekben napról-napra nagyobb hálót -fonnak a pókok. A könyvespolcokról elmerengve nézegetnek alá a tegnapi -szép könyvek, amelyeknek utódai nem születtek. - -* - -A könyvek szomorú esztendőjében gondolatom elszáll azokhoz a -vadászkalapos, tarka-barka beszédű, piros arcú, fáradhatatlan kedvű -férfiakhoz, akik újesztendő hetében útrakeltek, farkas-bundát és -árjegyzéket vittek magukkal, útrakeltek Magyarországba, mint az -aranyásók Kaliforniába: könyvet mentek eladni. Mily boldog ország volt -ez, ahol a könyvügynököket, a kultúra rettenthetetlen sürgönyhordóit: -szélhámosoknak bélyegzett a sajtó, közvélemény, mert működésük sikerében -furfangos beszélgetéssel segítették portékájukat! Mentek vonaton, -kocsin, gyalog. A legkisebb falu sem kerülte el figyelmüket. Vágtattak -csengős szánon az égbenyúló Kárpátok között, erdélyi rengetegben utaztak -oláh fuvarossal, vicinális vonalak apró állomásain bukkantak fel, -magányos kastélyok, udvarházak remete-lakóihoz állítottak be oly -előkelőséggel, mint eltévedt főúri vadászok, hóba temetkezett kis -falvakba nyomakodtak a búbos kemence mellett szendergő honoráciorhoz, ők -vitték Magyarország nagy képes történetét a nemzetiségi vidékeken -elrekedt magyarokhoz, vitték a Műveltség Könyvtárát falusi jegyzőknek, a -Természettudományi Könyvtárat a világtól elzárt körorvosnak, a magyar -írók regényeit az unatkozó falusi úriasszonyságnak… Árva tanyaházak -mellett tartottak stációt, nyakig sáros bricskán utaztak a nyírségi -vadvizek között, hogy megkérdezzék egy álomszuszék komposszesszortól, -hogy nem rendelné-e meg Krúdy Gyula összegyűjtött műveit havi kétkoronás -részletfizetésért, behatoltak mizantrópoki lezárt ajtaján, világtól -elvált, senkinek sem jó salabakterekhez nyitottak be vígan, fürgén, -frissen, mint előkelő vendégek, fővárosi hírlapírók, grófok, bárók, -képviselők, sohasem hallott bókot mondtak a háziasszonynak, -meghallgatták a gazda panaszait az idei termésről, behatoltak félvad -máramarosi falvakba, munkácsi zsidókhoz, szatócsokhoz és bérlőkhöz, -parasztokhoz és erdészekhez, könyvet sohase látott vakondokhoz, mérges -és jókedvű emberhez, hogy magyar könyvet sózzanak a nyakába havi -két-három korona részletfizetésért. - -És mily gyönyörű könyveket küldtek a könyvcsinálók a megrendelőknek! -Bőrbe, vászonba, selyembe voltak kötve a könyvek, a legfinomabb -papirosra nyomtatták, hogy századok mulva is használható, épséges -állapotban legyen, műgonddal választották a hozzávaló betűt, kipróbálták -a festéket, hónapokig tervezgettek, kalkuláltak egy-egy nagyobb munka -megjelenése előtt, a könyv-író oly izgalmat érzett, mint egy vőlegény s -az ügynökök börzéjén, a régi Newyork-kávéházban nem búsultak többé a -házbértartozás miatt. Felnyergeltek, nekivágtak a régi gazdag -Magyarországnak, ahol mindenre volt költekező-kedv, csak könyvekre nem. -Ám hiszen az egykori könyvügynök sem a dologtalan, könnyű munkához -szokott emberek sorából került ki. Ő volt az az ember, aki örökösen -vizithez volt öltözve. - -* - -A dobott, megvetett, senkinek sem kellő portéka: a könyv, a csontig -leszegényedett Magyarországban elérkezett a ritkaságok közé. Igaz, hogy -még napjainkban nem akad vállalkozó, hogy értékcsökkenőben lévő pénzét -könyvekbe „fektesse“, mint például divat most bélyeget vagy perzsa -szőnyeget vásárolni. De bizonyosan feleszmélnek rövid időn belül a -kalmárok és kalmárkodók, észreveszik a holdvilágként fogyó magyar -könyvtermelést és az új regényeket, tudományos könyveket lánckereskedők -árulják majd, mint a gyapjúszövetet. - - - - -Balaton révészei. - -Aki megelevenedett bibliai festményt akar látni, az keljen át Zamárdi és -Szántód között a kompon. A hajót azok az emberek hajtják evezőikkel, -akik már Jézust a tengeren hajókázták, akiknek arcmásait régi templomok -félhomályos boltozatain láttuk. Az evező ember, az evezésbe elmerült, -szinte átváltozott ember egyforma a biblia ezer esztendőinek -messziségében és a zamárdi kompon. A fárasztó testi munka az Üdvözítő -közelségébe vonja az emberi arcokat, a túlvilágra megy az arc fényekért, -szinekért, a halálosan elfárasztott testből kiválik a lélek és kiül a -szemekbe, mintha elrepülni készülne. Régen láttam szebb embereket, mint -az evező révészeket. - -Bús taktusa a munkának a legősibb. Az evezés ugyanaz volt ezerévek előtt -is. Hat legény, aki hajtja a nehéz kompot, egymás mellett ül párosával. -Mielőtt meghúznák a hosszú, nehéz lapátot, felemelkednek a deszkáról, -amelyen ülnek, aztán ugyanabban a másodpercben vetik hátra magukat, -amidőn meghúzzák a rudat. Előrevetik magukat, hátradőlnek, mintha egy -test, egy izom volna valamennyi. Nem késhet senki egy szempillantást, -nem pihenhet egyik sem egy másodpercet, nem takarékoskodhat a munkával -egy verejtékcseppet sem. Mint egy emberfölötti tánc, ősi ringatása a -testnek, megfeszülő és engedő kötele az izomzatnak, a testi munka -csodálatossága: folyik az evezés a kompon. Szakadatlanul, megállás -nélkül attól a perctől kezdve, amint az evezőket a vízbe merítik: -ringatóznak a testek, külön életet kezdenek élni a lábak, a karok, de -legfőképen a fejek, amelyek lassankint oldalvást dőlnek a -kimerültségtől. Az evező emberek testmozgásában van némi nyoma annak a -legmodernebb festőművészetnek, amelyet kubizmusnak, futurizmusnak -neveznek. Az evező ember testrészei valóban szétválani látszanak -egymástól a mozgás következtében. Egy pillanatban csak hátrafeszülő -karok látszanak: az emberek eltűnnek a karok mögött. A test többi része -elmúlik, levegővé, láthatatlanná válik. Tizenkét kar látszik csupán a -hat evezőn. A másik pillanatban: a karok válnak levegővé és helyüket -elfoglalják az emberi törzsek, amelyek átringanak egy másodpercre a hajó -orrában, mint elvonuló színészek a szinpadon. Aztán legvégül a fejek -maradnak csupán helyükön. Ezek az önfeledkezett, álarc, festéknélküli -fejek, amelyek olyan pírhoz, fényhez jutnak, mint a szentek fejei, -amelyeket egykor régi templomokban láttunk. Nem lehet leírni azt a -változást, amelyen a révészlegények általmennek, amire a Balaton -közepéig hintáztatják a kompot. A szélmarta, esőtépte, viharos arcok -elveszítik minden földi durvaságukat. Megnemesednek a homlokok, belső -fényekben égnek a szemek, alkonyati aranypírban fürdőznek a felhevült -arcok. Az a fiatal legény ott az ifjú János próféta, midőn jelenéseket -lát. Ez a rongyos katona az első padon, olyan, mint a Nepomuki, akinek -szobrait annyit láttuk vizek felett, hidak bejárásánál. Bibliai emberek -ők valamennyien, amint itt a haragos víz fölött, zöld ég alatt, sötét -hegy mögött a hajót vonják, húzzák, megszakadásig eveznek, nem is néznek -egymásra, mert mindegyik azt csinálja, mint a másik, a szemük a távolság -fátyolképeire szegeződik: vajjon mit látnak ott e nedves, örömtelen, -fájdalmas szemek? Fel, le, fel, le. Így folyik a munka megállás nélkül, -nekivetetten, szinte életre-halálra, a nagy víz közepén, távol -a hegyek visszhangjaitól, messzi a mezők dalaitól, földi életek -tarkabarkaságaitól. Fel, le, fel, le. A nagy víznek nincsen vége, a -hullám nem változik, végtelen szövetje a víznek egyforma kedvvel fogadja -a rávonuló gályát minden evezőhúzás után, a szél nem tud új nótát, -mindig csak egyet fuj, a hal nem dugja ki a fejét, hogy itt énekeljen az -evezőknek; komor az ég, zord a víz, reménytelen a csillag, amely a -felhők ablakán átpillant, mozdulatlan a köves part, igérettelen a -holnap, amely a nemsokára beköszöntő éjszaka után következik, a homályba -borult partokon a szél tudja a járást: – ők a vizet ismerik csupán, -amely hallgatva fogadja őket napról-napra, nem mondja nekik, hogy őket -szereti, nem ölelgeti, dédelgeti őket, holott mindig vele s benne -vannak, csak tűri, viszi őket, evezőiket, setét hajóikat, messzejáró -utasaikat, akiknek idegen sár szárad a lábukon, akik majd innen -nemsokára kikötnek s örökre felejtik a hajósokat, akik a víz közepén -minden izmuk megfeszítésével dolgoznak értük. Hátra sem fordulnak többé -a partról, vissza sem néznek a messziből, szürke homokszemként perdül le -az óra a többi közé, elhalaványodik az emlék, mint a felhő a távolban, -elsuhan a szél, mint az álom s a hajósnak nehéz, megszakadó munkától -átnemesedett arcából, ez eleven tüneményekből annyi sem marad meg az -emlékezés számára, mint a gyufa ellobbant lángjából a vak éjszakában. - -Fel, le. Fel, le vonják a kompot a legények, a tihanyi tanító mindig a -hullám közepének irányítja a kormányrudat, mert a hullám közepét kell -kettévágni a hajó orrának, ha céljához egyenes vonalban akar jutni, a -kocsilovak tünődve, ijedt mozdulatlansággal állanak, ismeretlen part -felé tétován kalandozik az utazó szeme, erőlködik a szél, mintha -megérkeztek volna segédei az alkonyattal, mély vízből jön fel a hullám -fehér torkával, a közelgő hegyeken már lábujjhegyen fut az alkonyat -pásztorfia; ásítozva buknak be az esti homályba az eddig fehérlő parti -házikók, vadkacsa-pár vonul a tó felett éji tanyára, lomposan roppanva -száll egy nagy madár, mintha megúnta volna már az életét, a csend -hírnökei futnak szét mindenfelé a kegyelemlevéllel, – csak a -révészlegények dolgoznak a végkimerülésig, inuk rogytáig, az égre nézve, -földet, vizet nem látva, közelgő partot nem érezve, fel, le, mint az -örökös dologban álló emberi nedvek, a verejtéknek ki nem fogyó forrása, -mozgásnak meg nem állása, álomnak leszállhatatlan kerengése, a munkának -elhallgatás nélküli búgása, másvilágig érő evezőcsapása… Amíg felsivít a -révészgazda sirályhangja. Állj. - -S akkor szökkenve, nyögve, feljajdulva állnak meg az örök evezők, messzi -útról térnek vissza a régi emberi arculatok, látni kezdenek a kimerült -szemek, a víz alól bukkannak fel a levegő után nyíló szájak, ernyedten -zuhannak le a karok, partra fut a nehéz alkotmány és oly fürgén -helyezkedik el az út irányában, mint egy táncosnő. - -Igazgatja, illegeti széles fenekét, a lovak robajjal rontanak le a -könnyű kocsival a veszedelmes helyről, a révészgazda beszedi az -útiköltséget a kéknadrágos suszterkétől, aki nem segített a komp -vonásában, a legények mozdulatlanul maradnak helyükön, evezőik mellett, -mintha nem tudnának megválni a fáradalmaknak e kemény deszkájától. -Lepihennek a szíjas, vadmadár-csontú karok, fekete kezek remegve -tapadnak a hídhoz, izmos derekak fájdalmasan összegörnyednek, -megmerevült fejek bágyadtan a mellre hanyatlanak, bajuszok hallgatva -lekonyulnak, szemek megmerevedve a vízre néznek, a kemény, csontot törő, -izmokat végsőkig megfeszítő munka után szinte ijedt ez a nyugalom. -Evezni, húzni, haladni: ez az élet, nem pedig egy helyben állani a -köves, vén partokon. Vadmadár módjára belevágódni a szélbe, a hullámba, -a baljóslatú Balatonba: ez az öröm, nem pedig tunyán pihenni a -deszkapadon. Repülni, utazni, utólérni az este lenyúló köpenyegét, vagy -a napsugár utolsó sarkantyúját elkapni a hullámon… Fütyülve venni a -lélekzetet, próbára tenni a szívet, birkózni az ellenálló vízzel, -legyőzni a vasvillás szelet, küzdeni, felragyogni, győzni a vizen… Ez az -élet, nem az üldögélés a kikötőben. Most egyszerre szegény -munkásemberekké válottak az apostolok… - -A bibliai kép helyett a mindennapi sáros országút következik. A balatoni -zúgás helyett kerekek egykedvű pergése viszi gondolatunkat. Az eső -nyakunk közé csap az út fordulójánál, mint egy lesben álló vándorló. Az -alant maradt tavon halottként marad a fekete komp. A vizionárius arcok -helyett fáradt legények ácsorognak a parton. Hörög a szél a hegynek -kapaszkodó úton. Mintha a boldogságos, fáradságos, biztosan célhoz érő -élet maradt volna odalent a vizen az egyszerű, szótalan, igénytelen -víziemberekkel, akik nem tudnak egyebet az egész világról, mint az -evezőik, vagy a halak, odalent a hullámokban. Az ifjú János apostol, a -rongyos katona és a többiek, akik egy órahossznyira úgy megszépültek, -megnemesedtek a nagy út mélyein: elmaradnak a setétségben. A bibliai -csendet, az evezők boldog hintáját, a hajó megszokott nyikorgását -felváltja a sanda országúti élet; a fájdalom és bánat, e két fütyörésző -szegénylegény kapaszkodik fel a kocsira az első emberi háznál. A -halszemű bibliai emberek helyett csigavonalalakú szemek jönnek szemközt -az országúton. - - - - -Vándorlegények. - -Gyógyszerész mindenét magával hordta, mint a csiga. - -Többnyire gyalogszerrel utazgatott, de szükség esetére volt egy vasúti -menetrend is a zsebében, amelyből tanácsot, útbaigazítást mondott, ha a -városok végén a vándorlók tanyáján megszállott. Ilyenkor nagy élvezettel -ejtette ki száján Püspökladány és más állomások nevét, amelyek mellé a -nyomdász keresztbe villát és kést helyezett. De nem kevésbé örült az -állomásoknak, amelyeknek neve mellett üvegpohár silbakolt: évekig, -változatlanul, amíg Gyógyszerész az állomásokra kívánkozott, de oda soha -el nem jutott. - -Gyógyszerész nevét valamely tömlöcben kapta, ahová sokadmagával volt -bezárva és a rabok unalmukban mindenféle nevekkel látták el egymást. Ő: -Gyógyszerész lett. Ki értené a börtönök filozófiáját? - -Egyszer egy nagy alföldi mezővárosba került Gyógyszerész, ahol még -divatban volt az a városvégi herberg, amelyben mindenféle vándorlegények -néhány rézpénzért kvártélyt kaptak. Harmadmagával vert itt tanyát -Gyógyszerész, szalmazsuppon, egy szálában, amelynek az egyik vége már -bedőlt volt s a holdvilág a vándorlegények fölött himbálódzott, mintha -csupán az ő kedvükért mászott volna az égre. Gyógyszerész előcsalogatta -a tücsköt odvából s az féllábon hegedült a legényeknek. Meglehetősen -felhős volt az ég, a vasúti menetrendből nem lehetett olvasni, előadni -szép utazások történetét, pipára gyújtani sem volt tanácsos a herberg -tulajdonosnéja, egy álmatlan vén banya miatt, Gyógyszerész tehát azzal -mulattatta útitársait, amivel tudta: az előcsalt tücsökkel. - -Az egyik hálótárs azt mondta magáról, hogy suszter, de sehol nem tud -munkát kapni Magyarországon. Füttyösszájú, szurokszínű, helyes legényke -volt. Gyógyszerész nem sokáig foglalkozott vele. Véleménye szerint: a -suszter majd fennakad egy asszonykötényen és aztán helyben marad. - -A másik útitárs kútmesternek mondta magát, de a beszélgetés során -kitűnt, hogy ért a disznóheréléshez, káposzta-gyaluláshoz, -harmónikajavításhoz, táncmesterséghez, toronymászáshoz is. Ez az ember -inkább kedvére volt Gyógyszerésznek, mert szikár, elvadult, -farkas-szakállas, hallgatag férfiú volt, aki lehetett ötven esztendős, -de harminc is. Nem csodálkozott, midőn közbiztonság szempontjából a vén -banya rácsukta az ajtót a vándorlókra. Lehet, hogy már többször rázárták -kívülről az ajtót. Bizalmatlan volt a tücsökkel szemben. Bizalmatlan az -állomások nevével, amelyeket Gyógyszerész a félhomályban emlékezetből -felsorolt. A világért sem mondta, hogy már megfordult valahol a -városokban. - -– Hát még Püspökladányban sem volt? – fakadt ki türelmetlenül -Gyógyszerész. - -A kútmester némán csóválta a fejét. - -– Talán nem engedték kiszállni a vonatból! – vakkantott közbe a kis -suszter, de tréfáján csak egymagában nevetett. - -Gyógyszerésznek rossz éjszakája volt. Megszokta, hogy útitársai, akikkel -mindenfelé megismerkedett, előbb-utóbb beszélgetésbe elegyedtek vele. -Nem hiába hordozta a cók-mókjában a vasúti menetrendet. Benne volt abban -minden város, ahol valaki megfordulhatott. Mindjárt megkezdődhetett a -beszélgetés. De ez a kútmester kemény diónak látszott. Olyan egykedvűen -feküdt a szalmán, mintha nem is sajnálná az álmatlan éjszakát. -Gyógyszerész pedig mindig haragudott az álmatlanságért. Szerette magát -rendesen kipihenni a szálláspénzért. A kutyák túlságosan sokat ugattak -ezen az éjszakán. Aztán nagyon csendesen, lépésben ment el egy kocsi az -úton, hogy alig zörögtek a kerekei. Vajjon mit visznek azon a kocsin? -Majd meg egy csizmásember bandukolt el a városvégén… Tétovázgatott, -meg-megállott, nézelődött, megkerülte a házat, krákogott, dünnyögött, de -zörgetni nem merészelt. - -– Valami vándorló van odakünn, aki erre a tanyára van szokva. Elkésett -az útban. Mert nem mer kopogtatni – szólt Gyógyszerész a kútmesterhez. - -A kútmester csak vállat vont. - -– Pedig, ha a tetőre fölkapaszkodna, bemászhatna. Van még itt hely egy -ember részére – folytatta Gyógyszerész. - -Hanem a csizmás megfontolta a dolgot, elbaktatott, mielőtt Gyógyszerész -jótanácsot adhatott volna. (Hej, lett volna reggel haddelhadd, a vén -banya tüzet kiáltozik a negyedik vendég láttára.) - -– Úgy látszik, magának nagyon jó szíve van – ásított a kútmester és -hátat fordított Gyógyszerésznek. - -* - -Másnap a suszter elmaradt, ketten folytatták az útjukat. - -Napvilágnál még inkább tetszett Gyógyszerésznek az útitársa. Volt annak -különösen egy mellénye, amely zöld posztóból volt varrva s apró -rézgombokkal felpiperézve. De ott volt a kalapján a káposztagyalulók -jelvénye: a zergeköröm is. A kabátja alatt mindenféle drótokkal -megrakott bőrtáska volt. A táncmesterséget tán a pepitanadrág -jelentette. A kútmester nem szólt semmit, csak hagyta maga mellett -lépegetni Gyógyszerészt. Majd elmarad, ha megúnja magát. - -Még alig reggeledett, de az országút már népes volt. - -– Vásár van valahol – jegyezte meg Gyógyszerész. Őt minden és mindenki -érdekelte. A lobogóhajú vándorcigányokat, keszeg vámszedőket, tulipiros -kenyeres kofákat, jószagú pecsenyés-asszonyokat, fürge koldusokat, -komoly parasztokat, varjúhangú vénembereket, recsegő, hangos -útmestereket úgy szemügyre vette, mintha először látta volna őket. -Megjegyzéseit közölte a kútmesterrel, de az ügyet sem vetett -Gyógyszerész sürgős mondanivalóira. Komolyan, hosszant lépkedett, mintha -legalább is üzleti ügyben vagy hivatalos dologban járna. - -Gyógyszerész szeretett volna megállani minden csárdánál, szóbaereszkedni -a szájtátókkal, az udvaron lézengőkkel, álmos udvaroslegényekkel, -részegeskedő fuvarosokkal. - -– Nem mennénk be? – kérdezte. - -– Nem – felelt a kútmester. - -Gyógyszerész kedvelője volt a barátkozásnak útközben. Tréfásan vagy -komolyan megszólongatott mindenkit. Menyecskék mellé oldalgott, akik -liba-lábbal kosarat vittek a fejükön, vagy fehér batyut a hátukon. -Jóízűen nevetett, ha az asszonyok szidták vénségéért. Babonákkal -szeretett traktálni hiszékeny parasztokat. A planéta-kereskedőtől üzlete -felől tudakozódott. A szélescsípőjű, vénvarjú módjára kocsinülő -csizmadia-asszonyoknak tréfaságokat kiáltott. Egy darabig egy hintóra -kapaszkodva tette meg az utat, aztán bevárta a kútmestert egy kőrakáson. - -– Maga olyan rendes, józan embernek látszik – kezdte Gyógyszerész. – -Vajjon minek vándorol az ilyen ember? - -– Dolgom van – felel az útitárs. – Sok dolgom van. - -– Csak a halálnak van sok dolga – kötekedett Gyógyszerész. – Aztán még -az sem végzi rendesen a dolgát. Annyi ember van a világon, hogy maholnap -helye se lesz valamennyinek. - -A kútmester nem felelt. Bizonyosan nem tartotta érdemesnek a szót -vesztegetni. Egyforma, katonás, fáradhatatlan léptekkel ment. -Gyógyszerész titokban irígykedett is. Milyen jó dolga van az ilyen -embernek, akit valahol vár valami tennivaló! - -Déltájban túrót evett a kútmester. Estére megint egy városvégi herbergbe -pihentek le, négy-öt falun is keresztülmentek. A kútmester sehol se -próbálkozott a mesterségeivel. - -És mentek másnap, mentek harmadnap. Gyógyszerész ballagott a néma -kútmester mögött, mint egy kutya. Elfáradt már a kérdezősködésben, -találékonysága megállott, a tréfákat rosszul mondta el, elfelejtett -megjegyzést tenni az országút vándorlóira; csak rászegezte a szemét a -kútmesterre, mint egy megbabonázott és ment, ment annak nagy talpai -után. Az pedig egy pillantást sem vetett rá. - -Negyednapra visszaérkeztek ahhoz a herberghez, amelynek be volt dőlve a -tetője, a vén banya a kapuban állott, a hold megint csak bevilágított a -szalmazsuppra, a kis suszternek ott feketéllett a neve („itt járt Pálcza -János“) a falon, ahová felírta… Gyógyszerész most már nem kérdezett -semmit. A vasúti kalendáriomot eszeágában sem volt fölnyitni, megbukott -a tudományával, elnyújtózott a szalmán, nem csalogatta elő a tücsköt, -mérges volt. - -A kútmester száraz sajtot evett. Becsattantotta a bicskáját és -félszemmel Gyógyszerészre nézett: - -– Maga nagyon kíváncsi embernek látszik, Gyógyszerész, szeret -szimatolni, leskelődni, az orrát mozgatja, mindenbe beleártja magát. - -Gyógyszerész fáradtan bólintott. - -A kútmester elterült a szalmán és a következő történetet mondta el (amin -Gyógyszerész ezután sokáig gondolkozott): - -– Volt nekem valaha feleségem, akinek az volt a kedvére, hogy -leszoktasson engem a vándoréletről. Úgyis történt. Otthon üldögéltem, -madarat neveltem, kutyát tanítottam szolgálni, kijavítottam a kerítést -meg a tetőt. Jó volt-e? Nagyon jó volt. - -Ámde nem hagyott békében a természetem. Menni kívántam. Fölébredtem, ha -szél fujt. Mikor esett, forgolódtam az ágyamban. Szegény feleségem -ilyenkor mindig és mindjárt megbetegedett. De nem úgy tréfából, amint az -asszonyok szokták, ha fejükbe vesznek valamit. Hanem komolyan, bajosan, -ágynak esve, hogy mindig lekerült a tarisznya a vállamról. Volt -forrósága, volt hideglelése, volt köhögése, volt mindenféle baja, mert -olyan gyönge volt, mint a madártoll. És csak akkor gyógyult meg, ha én -mellette voltam. Ha karomba vettem, ha megsimogattam, ha mellette -maradtam. Elszállott a forrósága, a kutya kapta kölcsönbe a köhögést, -még nevetni is csak velem tudott. - -Egyszer nagyon belémbujt az ördög, mehetnékem támadt. - -Az asszony megint köhögött, piros lett a forróságtól, ágynak esett és -összetett kézzel könyörgött, hogy maradnék otthon. - -De ez egyszer nem hallgattam rá. Elmentem, lehajtott fejjel, mérgesen és -mentem három napig, ugyanazon az úton, mint most. - -Mentem, pedig minden megállított. A jajgató szél, amely feldönteni -akart, a szoknyás országúti nagy fa, amely a kalapom után nyúlkált, a -felhő, amely a vállamra támaszkodott sötétségével, a szamártövis, -lábamnak, térdemnek akadálya. A kormos bika a mezőn felém bődült, a -pirosfoltos tehén megvadulva kergetett föl a fára, járomából az ökör -piros szemmel döfött felém a szarvával. Kutyák hemperegtek felém a poros -széllel, feketén, drótos háttal, habos szájjal kaptak a lábszáram után. -Mögöttem leültek a halomra és addig vonítottak, amíg láttak. Egy -korcsmaasztal, amely alatt az éjszakát töltöttem, bedőlt, csaknem maga -alá temetett. A gyalogút elbódorgott velem, mint valami eszeveszettel. -Vércse visított fejem fölött, járván légi táncát, huhogott a bagoly az -erdőszélen, amikor beléptem az erdőbe, a nagy fák ellenségesen mértek -végig, mintha valamennyien tudták volna, milyen hitvány ember vagyok, -odahaza sír a feleségem. A korcsmák, amelyekbe beléptem: mind üresek -voltak, mintha elszöktek volna előlem a vidám, beszédes, mindent -elfelejtető cimborák, a kemence odujából kimászott a rongyos vén cigány -és négykézláb menekült előlem, mint valami veszett ember elől. Azt -hiszem, valami baljóslatú jel volt ezekben a napokban a homlokomra írva, -hogy mindenki elkerült, akivel úton-útfélen találkoztam. Mintha a -feleségem járt volna előttem sírva, jajgatva, panaszkodva, árulkodva; -amerre mentem: komor, sötétlő arcaikat fordították felém az emberek. A -kilincs letépte a kabátomat, a kerítés a nadrágomat, szeg bujt a -csizmámba, az eső utólért és jeges korbáccsal verte a nyakamat, a -hátamat. A tűz nem gyulladt meg a kezemben, az elszabadult kocsikerék az -országúton nekem lódult és az árokba taszított. - -Mégsem fordultam vissza. - -Mentem könyörtelenül, mint egy gyilkos. - -Senkivel sem találkoztam, akinek kinyithattam volna a szívemet. Az -országút megszökött előlem az éj sötétjében, ha panaszkodni kezdtem. A -mezőre tévedtem el, ahol a szél hahotázott. - -Mire hazaértem: az asszony halott volt. - -Ki volt terítve, jéggé volt fagyva, hiába szólongattam, hívtam, -hitetlenül ráztam. Elment tőlem, itthagyott Most már aztán vándorolhatok -kedvemre. Nem szabad megnősülni az embernek. - - - - -Szemere de genere Huba. - -A sors csak annyit engedett meg néki, hogy egy rövidke pillantást vessen -a halottaiból feltámadt, mély sírjából legyengült inakkal kiszálló -hazája felé, aztán meghalt Bécsben, augusztus havában, néhány nappal a -Veresek uralkodásának bukása után. - -Nagy és bús hazafi, bánok, zászlósurak, ázsiai fejedelmek ivadéka: -búskomoly Szemere Miklós meghalt oly egyedül, mint hatvanötesztendős -koráig élt. Talán az utolsó gondolata is a hazája volt, mert pedigréje -szerint azoknak a bús magyaroknak aranyvonalából származott, akik a XIX. -század Magyarországát már egyszer megmentették az elsülyedéstől. -Mindennél jobban szerette hazáját, nem az olvasókönyvek iskolai -rövidlátásával, hanem fájdalmasan, nyitott szemmel, álmatlanul, amint -egy bűnbeesett asszonyt szeretnek tovább a férfiak. - -Ifjúsága azon a Pesten kezdődik, amelyen még nem cserélik fel a -gyalogjárót, amelyet Széchenyi és Wesselényi (ideáljai) lába taposott. A -belvárosi utcák girbe-gurbák, az újvilág-utcai Arany Sasban (ahol -lakott) vidéki urak reggelig huzatják a pestmegyei csárdást, de ő nem -vesz részt e korszak (a kiegyezés utáni időszak) duhaj mulatozásaiban, a -lábra kapó Pest vidékieket hevítő örömeiben, nagy célok felé halad, mint -egy trónkövetelő, olyan ambíciók hevítik, amilyeneket csak egy -zemplénvármegyei magyar nemes ifjú hozhat magával haza Oxfordból, A -mogyoró-orrú Szücs pátrival és a későbbi függetlenségi követtel, Lukáts -Gyulával, az egyetemi ifjúság öblös vezéreivel barátkozik és kardot visz -Konstantinápolyba a muszkaverő pasának… Milyen nagy dolog volt ez a régi -Magyarországon! Csak azok tudják, akik hallották felmelegedni e korszak -szereplőit ifjúkori emlékeiken. A nemzet aggódó és reménykedő álma -kísérte a pesti jogászokat Rákóczi Ferenc útján. S az Egyetértés vérmes -olvasói új török-magyar szövetségben reménykednek. - -Ámde Pest még nem tud feleszmélni a dabasi, nyáregyházi felrándulók -virtuskodásaiból, tovább pattog a pestmegyei csárdás, az ambíciózus -ifjak legfeljebb honibálat rendezhetnek a Redoutban, a politikai pályán -a bihari eredet a kvalifikáció, vagy a szürkülő zekszer a fül mellett, -amelyet átmentettek magukkal az öregek a kiegyezés utáni Magyarországba. -Korszak, amely többé nem szül Széchenyieket, Kossuthokat; úgynevezett -önmagukkal megbékélt és az ősi boldogulás felé arany középúton ballagó -hazafiak nevei, mint a borsószemek hullanak ki a szitából, ha e korszak -történetét megrázzuk. A legmérgesebb hazafiak, akik magukat igaz -magyaroknak nevezik: már elkezdik azt az évtizedekre terjedő vitát, -amelynek az a magva: áruló volt Görgei, vagy nem? Ámde a nagy többség, a -„mindent elfelejtő“, lojális Magyarország díszmagyarokat varrat, -rendjelekről álmodik s azon gondolkozik, hogy mit mond I. Ferenc -Józsefnek, ha egyszer Budára hivatja. A szélsőbaloldalon mind több az -áruló és a Sugár-úton olyan pompa kerekedik, mintha Bécset akarná -lefőzni. Ezt az országot hagyta itt Szemere Miklós, amikor megkezdi -szolgálatát a császári és királyi nagykövetségnél Rómában, Párisban, -Szentpétervárott. Pestről legfeljebb emlékét viszi el néhány uszálynak, -amelyet a nők a Drótszigeten táncközben ügyesen emeltek, a „nagy Róza“ -alig tizennyolc esztendős és szalonja falai még nem teltek meg -búskomoly, a mult időkből elhalaványodva visszatekintgélő gavallérok -arcképeivel… - -Százezer forint anyai ajándék van a tarsolyában, amelyet szerencsésen -elveszít Rómában egy este a nemesek kaszinójában a fiatal magyar. - -Férfikorában: midőn jellegzetes szakállával, kerecsen orrával, mélyen -bentülő fáradt sasszemeivel (amilyen tipusuk van a magyar honfoglaló -családok fiainak, így például a szabolcsi Kállayaknak is), meglehetős -széles vállaival, közepesnél valamivel (tán egy-két centiméterrel) -alacsonyabb termetével, napsütötte, sápadt, egykedvű, hallgatag arcával, -erős mellkasával, tétova, fáradtnak látszó lépéseivel (mintha ázsiai -papucs viseléséhez volna szokva a lába), halk, szinte lefojtott indulatú -hangjával, fehér kalapjában, arany- és ezüstszínű nyakkendőjével, -barátai és ismerősei iránt tanusított bőkezű áldozatkészségével, olykor -szinte fejedelmi pazarlásával, mintha legalább is a kínai falig -terjednének tartományai Ázsiában, – férfikorában viszontlátta őt Pest és -szinte egy nap alatt meghódította a lakosságot ebben a városban, amely -szerette őt anélkül, hogy tudná, miért? Csak az utóbbi évtizedek -sajtótámadásai, tarantella csípései zavarták meg a pesti közönség -szeretetét Szemere iránt. A sajtónak, az emlékezetes képviselőházi -beszéde miatt, amelyben a nagy napilapok pausáléit leplezte le, volt is -oka haragudni Szemerére. (Később maga Szemere belátta, hogy az írók és -hirlapírók nem felelősek a lapkiadók üzleteiért és épen e sorok írója -útján keresett többször érintkezést az akkori Otthon-kör íróival, midőn -persze nem maradt el a pezsgő és a hideg buffet. Szemerét végigkísérte a -francia pezsgő egész életén át, holott ő maga csak kis kortyokban s -keveset ivott.) A közönség azonban tovább szerette őt a turfon, mint -egykor a bécsi Grabenen kedvelték a kedélyes bécsiek „a mi -főhercegünket“. Utcán, – legfeljebb a Váci-utcában, – kávéházban, – -egyszer a nemzeti ellenállás idején a Balaton-kávéház törzsasztala -mellett, – színházban Pesten ritkán láthatta őt a közönség az utolsó -évtizedekben. A gyep volt az ő szalonja, ahol agglegényi furcsaságokkal -és különc emberekkel teli fogadói lakása helyett csevegett -hölgyismerőseivel, mindig volt néhány finom bókja az öregebb grófnők -számára, hódolata az ifjú szépeknek, ancien regime-ből itt maradott idős -urak részére megbeszélnivaló témája, politikusoknak friss külföldi -sürgönye, hirlapíróknak és színésznőknek tipje, bukmékereknek -elveszíteni való tízezer koronája, sárkány-nyakú versenyparipáknak -műértése és az eső ellen széles esernyője, vastag felöltője. És mégis -mindig egyedül volt. Mondják, hogy az elhalt Hadik gróf, aki olyan szép -ember volt, mintha régi balatonfüredi bálról vágták volna ki, bizalmasai -közé tartozott Pesten. Míg bécsi kvártélyán mindig ott találtam Kinsky -grófot, amint a cserépkályha mellett melengette hátát. Ámde én mégis azt -hiszem, hogy igazán bizalmas, nyilt, mindent feltáró senki előtt sem -lehetett. S hogy miért maradt agglegény, mikor úgy tisztelte a nőket, -mintha valamennyi édesanyja vagy húga lett volna? Ezt talán sok esztendő -mulva egy regényben lehetne megírni, könnyed olvasmányul s okulásul -fiatal hölgyeknek, medicinául szerelem miatt elkomorodott férfiaknak. - -A magányosság: ez volt Szemere Miklós. - -A nagy világ volt az eleme. – A társaságában: hol világos-zöld, -habkönnyű és sósízű szellők által bejárt angliai versenypályákon, -apróvirágos kalapot és ultramarinkék cilindert hordó lordok és ladyk -szomszédságába; hol meg esőverte, varjúkárogásos, mélázó udvarházakba -Zemplén és Ung vármegyékbe képzeltem magam, – pedig sokszor voltam -társaságában. Reggeltől estig kilincseltek ajtaján a látogatók. Erdélyi -Gyula öreg magyar író totyogott körülötte piros lovászmellényben és -mindig újságalapítási tervekkel, sok ezer emberrel ismerkedett meg -hatvanöt esztendős koráig: mégis mindig egyedül volt. Zordan, komolyan, -megvetőleg, gőgösen egyedül: ami csak kevés embernek adatik meg a földi -életben. Sohasem érezte szükségét annak, hogy bárkit bevonjon -panaszaiba, legbensőbb életébe. Zárkózott és titokzatos volt, mint -valami ázsiai fejedelem, akit nyomban megbuktatnak alattvalói, amint -gyengeségen rajtakapják. Állítólag sohasem volt beteg, pedig sokat -szenvedett testi fájdalmaktól zárt ajtó mögött, amíg künn a zöldben -majális volt és az ifjú s elszánt szép pesti leányok arról ábrándoztak, -hogy megédesítik öregségét a magyar nábobnak. Anyagi gondja annyi sincs, -mint a perzsa sahnak, – pedig minden forintjáról tud. - -És a magányosságban olyan látományai vannak, mint ideáljának: Széchenyi -Istvánnak. Bár elkerülte őt a döblingi alkonyat, Szemere csaknem oly -vátesze volt hazájának, mint ez a szentek vagy őrültek adománya. Már -évtized előtt elborúlva látja az ország pusztulását, a magyarság -romlását, az erkölcseit cserélő nemzet minden tünetét. Tehetetlenül, -egyedül áll az összeroskadó házban, hisz senkinek sincs ideje és kedve a -haza dolgaival törődni, – csak emlékezzünk, mint futottunk önös -érdekeink, apró céljaink, ma már nevetséges ambícióink után! Mindenki -szaladt az utcán, a városban, az életben, mintha nem akarná észrevenni a -haldokló ország sápadozó arcát. Szemere megindultan, máskor -elkeseredéssel, szinte kétségbeeséssel látta Magyarország rohanását -sírja felé. Nem akartuk meghallgatni aggodalmait. Egymásután írta -röpiratait, – de ez a kor nem volt a Széchenyi kora. Senki sem olvasta a -röpiratokat. A sajtónak legfeljebb egy vigyori mosolya volt a -proféciákra. Az ifjúság, akihez Szemere felebbezett, olyan romlott -kezdett lenni, mint az öregek. Napjainkban szinte könnybelábbad a -szemünk ennek a legendás férfiúnak vergődésén, aki nyitott szemmel látta -hazája romlását és nem segíthetett legszentebb szerelmén. Tréfa, gúny, -élc volt a jutalma a legromlottabb korszaktól, amely valaha volt -Magyarországon, amely a háborút előidézi. Mint Ninive felé a végzet: úgy -közeleg az öldöklések angyala az ország felé, már leszakadóban van az -ötesztendős éjszaka, amelynek hajnalodása előtt a csecsemőket is -meggyilkolják és Pest mulat, tobzódik, a bírák nem győzik elítélni a -csalókat, a vénasszonyok térdig érő szoknyát viselnek és esténként az -aszfalton táncol végig a bűn lidérclángja, mégsem eszmél senki. Csak egy -öreg úr ül magányos fogadói szobájában és látogatói előtt úgy szidja az -országot, mint a bokrot. „Kielégítetlen ambíciók“, gondoljuk magunkban -mi is, akik szeretjük. - -Aztán felnyílott a lap a jóslatok könyvében és kezdődött a csontok -tördelése. (1919.) - - - - -Elveszett Miatyánk. - -A zugligeti régi katonai temetőben a sisakos fejfa alatt azt mondja -magában a majór: „Már nem szeret…“ A kerepesi sírkertben a családi -kriptában hiába várja az egykori belvárosi polgár pazarló unokáját, hogy -meghúzogassa a fülét. Az édesanyák, a drága jó apák, a játékaik mellől -istenke kertjébe tévedt kisgyermekek egyedül maradnak azon az estén, -amelyre pedig már régen számítottak (mint az élők az ő karácsonyukra), -midőn boldog családi körben peregnek le az órák. A sokat szenvedett jó -hitvesek elhalaványodott, bús arcát, gondbaborult szívvel megvált apák -homlokát, karjainkban utolsót sóhajtó kedveseink emlékét nem -világíthatják meg a kis lámpások, gyertyácskák. Az este épen olyan bús a -temetőn, mint közönségesen. - -A szenvedők, a gyászolók, a vesztesek: – mindnyájan, akik Magyarországon -átéltük a szörnyűséges éveket – ennek az estének komor sötétségével is -részletet fizetnek a megmérhetetlen adóból, amelyet a végzet a -magyarságra rótt. Már alig emlékezünk a régi halotti estékre, amelyek -oly szeretetteljesen bandukoltak be az őszi naptár lapjain, mint a -vigasztaló, jólelkű barátok gyengéd szavai szívünk gyásszal bevont -hajlékába… Már alig emlékszünk a temetőben töltött novemberi estékre, -midőn az avart, az ősz-piros fákat és a nyugodalmas sírhantokat a -lámpácskák, mécsesek százai világították. - -A gyászmenet, amely a temetői feszületig vonult, ahol a karinges pap -vezérletével mindnyájan elmondtuk Miatyánkunkat, többé nem közeleg a -nedves, bús estében, mint az élők könyörgő küldöttsége a holtak boldog -nyugalmáért. A világosság, amely a nagyvárosi temetők kőfalai mögül -bőségesen omlott, mint egy nagyszabású ünnepély fénye, az ifjak -tisztelgése az ország nagy férfiainak hamvainál, a megsokasodott -temetőlátogatók meghatott mendegélése, az élők vetélkedése kedveseik -sírjainak megvilágításával, de még a kis falusi temetők barátkozó, -integető gyertyafényei is, midőn vonatunk a ködös tájon áthaladt: mindez -a felséges mult iránti tisztelet nyilvánítása volt. - -Az élők megbecsülték halottaikban azt az életet, amelyet ők annakidején -éltek és természetesen: boldogabban élték, mint mi a magunkét. S -elmondjuk értük ez estén Miatyánkunkat, mert ők már átléptek azon a -sötét kapun, amelytől mi borzadozva húzódozunk. Bármi legyen is e kapun -túl, mi segítségére voltunk halottainknak ez estén a Miatyánkkal. -Bármilyen sors várt rájuk a másvilágon: mi eljöttünk hozzájuk az örök -siralomházba, hogy megújítsuk a gyönyörű mult időket, amelyek az ő -életüket körülragyogták, körülandalogták, lágyan hintáztatták, mielőtt a -siralmak házába jutottak. S ha megállottunk egy-egy sírkő előtt, amelyre -a kőfaragó vésője a mult század számjegyeit rótta fel, halkan -felsóhajtottunk: milyen boldog korszakban éltek ők… - -A felséges mult, bár nem világítunk neki, megtalálja az utat a -temetőből a városba. Ezen az estén beszállingóznak otthonaikba a -boldogtalanok, akik a nemrégen elmúlt esztendők céltalanságában és -elmezavarodottságában ifjan, kínosan, erőszakosan lelték halálukat -(halovány arcuk bús szemrehányás, szomorú emlékezetük keserű vád -ellenünk, élvemaradottak ellen, mintha valamennyien részesei volnánk -ifjú halottaink meggyilkolásának), de eljönnek ez estén a boldog -halottak is a napról-napra tündéribbnek látszó tizenkilencedik -századból, akik békében s megerőltetés nélkül, energiájukat, -agyvelőjüket, munkakedvüket takarékosan beosztva éltek csöndes életet. -Megláttuk azokat az öreg embereket, akik télpiros arccal, izmosan, az -élettől késő vénségükre sem megerőltetve, rugalmas lélekkel és lábbal -mentek a kuglizóba, a budai korcsmába, a nyugdíjasok tisztára kefélt -cipőjében és kabátjában, mintha csak akkor kezdtek volna igazában az -élet örömeihez, midőn hivatali szolgálati évük betelt, hajuk kihullott -vagy megfehéredett. - -Fájdalmas sorsa az emberiségnek, hogy évszázadról-évszázadra többet kell -dolgoznia, hogy helyét megőrizhesse, melegét és élelmét feltalálhassa a -kihűlő, mind ridegebbé váló földgolyón. Ők – a multszázadbeliek felényi -terhét sem vitték ennek a magyar életnek, amely napjainkban, a második -Mohács után alig elviselhető. Mit tudták ők, akiknek sikerült jóidőben -születni és meghalni, hogy milyen élete van most a magyarnak! A régi -pesti polgár, aki a maga girbe-gurba belvárosában halkan totyogott a -keskeny gyalogjárón és nyolcvanesztendős korában vett búcsút Pestjétől; -a vidéki ember, aki a maga házikójában gondtalanul nézett a farkastorkú -tél elé (csak a mindenkori lengedező vándorlók és lábujjhegyen didergő -vagabundok fütyörésztek a hidegtől, éhségtől) – a multszázadbeli magyar -ember jóval szegényebb volt tudományokban, dicsőségekben, emberi -jogokban, politikai szabadságokban, de volt mit ennie, volt tűzhelye, -volt jó tölgyfakoporsója, amelyben egy másik nemzedék elmúlását is -kivárhatta a föld alatt. - -A nemzeti élet szelíd majálisa volt az eszméknek, vérbenforgó szemmel -senki sem járkált a városban éhségtől vagy politikától gyötörten, egy -tündérvilág volt a multszázadbeli magyar életének múldogálása, sírjukba -egy megelégedett lefolyású, csöndesen átlapozott, halkan szürcsölgetett, -békésen megemésztett életnek az emlékét vitték és a veteránzenekar -megnyugtatóan fujta a halotti marsot, amíg a temetésrendező befejezte -körülményes szertartását. Ó, felséges és tekintetes mult, aki -bandaszóval, egy szép élet langyosságából, a feltámadás törhetetlen -bizalmával és az el nem felejtés bizonyos hitével szállott sírba, a -magyar temetőkbe! Ó, nagyságos mult, aki jól tudta, hogy a halottak -karácsonyán nem feledkezik meg róluk az élő nemzedék, sírjaik -megvilágosodnak, hantjaikra érző szívek borulnak és a Miatyánkok a -gyertyák lángjaival együtt szálldosnak az ég felé… Az emlékezet -gyöngéden visszahívogatja őket a befűtött szobákba, az öregek -karosszékeibe, a családi kör szerető lámpafénye mellé, a homokként -szitáló álmokba, a tarka-barka elbeszélésekbe. - -Mily jó volt a mult században éldegélni, csak tekintetes úrnak is és a -szörnyű esztendők bibliai bekövetkezése előtt a halotti papucsot -felvonni s benne elosonni… Lehetséges, hogy akkor is voltak -boldogtalanok, küzdelmesek, halálosan gyötröttek, de mi volt az ő -szenvedésük e korszak kínjaihoz mérten! - -Ez a korszak mindenkinek adósa marad. A harcosoknak győzelem pálmájával, -a tudósoknak, az íróknak az elismerés jutalmával, az államférfiaknak az -építés örömével. Tüzelővel, élelemmel, a gyermekek tejével, a családi -élet csendjével, a férfiak munkakedvének kielégítésével. Az általános -adósságcsinálásban most adósok lettünk halottjainknak is a nekik járó -Miatyánkkal. - - - - -Esti olvasmányok. - -Átjön a szomszédasszony esténkint, – csak nagykendőben, csak egy percre, -mint faluhelyen szokás, mikor elkövetkeznek ezek az ádventi idők, ezek a -karácsony-inneni esték, a szegény vándorlegényként bokázó, fütyörésző -szelek, a kályha melletti hosszadalmas üldögélések, a pipafüstbe való -csendeskedvű merengések: milyen jó volna most valóban falun, egy olyan -régi, vastagfalú, kevésablakú, bolthajtásos, birsalma-illatú házban, -amilyenben a gyermekkorunk telt el s a szél csak messziről hallatszik a -pusztán, mint menekülő vándorcigányok kocsija… Milyen kár volt annyi -időt elpazarolni a nagyvárosban, csaknem húsz esztendőt eltölteni -léhaságokkal, cigarettaszippantásnyi ambíciókkal, kedélytelen emberekkel -üldögélni, akiktől annyit sem tanultunk, mint a vasúti restauráció -vásárosaitól; milyen hiba volt a gőzfűtéssel és a villannyal -megismerkedni, amikor a petróleumlámpa a leghívebb barát és a kályhában -ropogó fa mondja a legszebb tündérmeséket, amelyeket az erdőn tanult. -(Vajjon a fejfák, sírkeresztek, amelyekkel mostanában a temető körül -tüzelnek: elmondják-e egykori gazdáik élettörténetét, amíg nagyokat -pattannak az élők mulattatására?) - -Korán esteledik, a köd úgy eltakarja Pestet, mint a felejtés… Elővesszük -a „Víg cimbora“ naptárát, amelyet az 1902-ik évre adott ki Méhner -Vilmos. (Legalább is itt kellene tartani még az időnek, hogy némileg jól -érezhessük magunkat.) Ebben a kalendáriumban is keddi napra esett -Márton, mint az idén, de még akkor a hitközség hízott ludat vitt a bécsi -Burgba Ferenc Józsefnek, és a naptárakat arannyal, pirossal, zölddel, -kékkel nyomtatták. Annak a „Víg cimborának“, aki piros borral teli -pohárral köszönt a kalendárium borítékáról, olyan egészséges, nyár-színű -az arca, mintha örökké élne Méhner Vilmossal, a naptárkészítővel együtt. -Így is volt ez a régi Magyarországon, „Víg cimbora“ sírjukig kísérte a -kalendárium-vevőket, ő maga sohasem vénült… míg most az utóbbi években -aztán rákerült a sor. A naptár újabb évfolyamain már hiányzik az aranyos -nyomás, fakultak a színek, kopott, halovány a boríték. „Víg cimbora“ a -háború alatt évről-évre kopottabban jelent meg a naptáron. A nevetős -képű jegyző, a terjedelmes bíró, a csacsi-hasú plébános, a Blahánés -bíróné asszonyom, de még a pirosnyelvű komondor is, akik Víg cimbora -körül helyet foglalnak: évről-évre vénültek, szürkültek, rongyosodtak, -amint a nyomtatóműhelyekben hitványult a papir, a festék… Víg cimbora -körülbelül negyven esztendeig maradt meg pirosarcúnak, aranyosnak, -boldognak, nem bírt vele az idő: míg végre az utóbbi évek őt is -összetörték. Az idén tán már nem is látjuk viszont őt. - -S hová lettek ők, a többiek a kalendáriomból, akik a magyar embert -körülvették, elmulattatták a téli estéken? Hová lett az a két barna -vadász, aki lőporszarvval derekán Nyílas havának képében, egy -szalmatetős kunyhó körül mutatkozik? Egyik mindig csak céloz a -fenyőfa-erdőre, a másik mind veri a töltényvesszőt a puskacsőbe… Míg -most ötven esztendő után nyugalomba küldte őket a korszak. Hova lett az -„öreg gazda“, aki évről-évre jóslatait közölte a kalendáriom margóján? -„Ha Mindszentkor hideg, Márton nem lesz hideg.“ – mondta az „öreg -gazda“, de manapság már senki sem hallgat rá. A „100 éves“ naptár, amely -pontosan jósolja ezt a mai cudar szelet, hová lett? A lugosi „Fehér -sas“-patika hirdetései, amelyek minden betegséget meggyógyítottak, hogy -szinte örökélet látszott biztosítottnak a vevőnek? Hová lett az adomázó -zsidó, cigány, Kövéri és Soványi, az aggszűz, a víg kántor? Hová lett a -régi Magyarország mosolya és hahotája, barnapiros arca, pocakja, -egészsége? – Köd van a szigeten, a fák eltávolodnak, mint szellemalakok. -Fát teszek tüzemre és nagyot hallgatok. (1919.) - - - - -A történelmi osztály. - -Kedves, regényes és korszakunkat szép romantikával sugárzó ötletről -hallottam a napokban. - -Egy mélyérzésű, magyar ember kigondolta, hogy egyesítsük a történelmi -Magyarország családjait, – hisz úgyis atyafiak vagyunk! – ne -feledkezzünk meg a királyválasztó, az ország fenntartását ezeresztendőn -át viselő magyar nemesség maradékairól, adjunk kenyeret, iskolát, pályát -az ősnemes családok fiainak, akik föld nélkül maradtak az apák -hibájából, az apák önfeláldozásából, a soha meg nem hálálható -nagylelkűségéből, midőn a magyar nemesség a mult században lemondott -mindenéről, hogy megmentse a magyarságot. - -Nagyon érdekes jelensége korunknak, hogy ez a téma (amelyet egy -félszázadon keresztül szemérmetesen kerültek azok, akik mindenüket -feláldozták) most felbukkant az újjáalakuló Magyarország forrongásaiban. -Egy másodpercig olyan messzire lévő emberek alakjai tünedeznek fel -előttünk, mintha penzionált öreg katonákról volna szó, akik egykor -megnyerték a nemzet legnagyobb diadalát, – de vénségükre persze nem -törődik velük senki. A mai vulkánikus időjárás kellett ahhoz, hogy -felkotorja a csaknem századéve hamu alatt fekvő aranyat és értéket. A -magyarság végső nagy csatájának minden segedelmet összevonó erőfeszítése -lökte fel ezt a témát az elmúlt idők avarjából. A legnagyobb küzdelembe -induló magyarság tétova ötlete ez a mozdulat, amellyel az elfelejtett, -rozsdára ítélt, sokszor szinte kigúnyolt régi kardja után nyul a nemzet, -– a magyar nemességhez, amelyet hetven esztendőn át úgy elfelejtett, -mintha nem is mutatná a történelem ennek a nemességnek ezeresztendős -munkásságát. - -Most valakinek végre eszébe jutott, hogy hol is van az a magyar -nemesség, amely annyi vészben, égzengésben, földindulásban fenntartotta -és védelmezte ezt a darab földet? Hol van az ezeresztendős erő, amely -levegőt, vizet, kenyeret, életet adott a négy folyam országának? Hol -vannak az ősök fiai, akiknek ereiben az Árpádok, Hunyadiak, Rákócziak -vérsejtjei keringenek, mint soha el nem múló éltetői a honszerelemnek, -az önfeláldozásnak? Hol van a magyar nemesség? - -* - -Az íróasztalomon egy arckép áll nagyon régen, Szemere Miklós arcképe; a -könyvespolcom legtetején, ahová csak a szállongó por ér, könyvek -feküsznek: Nagy Iván könyvei, amely könyvekben utoljára sorolja fel -származása szerint a magyar nemes családokat az egykori nógrádi -levéltáros. Jól tudjuk, hogy mennyi gúny és részvétlenség volt -osztályrésze Szemere Miklósnak, mert a legmodernebb huszadik században -is magyar nemességük szerint kezelte az embereket. Ő volt az utolsó -magyar ember az elmúlt évtizedekben, aki rendületlenül, szinte ázsiai -fanatizmussal hitte, hogy a magyar nemesség nem halt meg, ennek a -nemességnek örökké kell élni és újra királyt választani a Rákoson. Már -csak az udvari kancelláriában számít a nemesi próba a kamarási-kulcs -szempontjából, – Szemere Miklós úgy beszél, ír és cselekszik, mintha még -élne szerte a folyamok mentén, a hegyek ölén az a negyvenezer magyar -nemes, aki a honfoglalás óta fenntartója volt az országnak. Az ő ideálja -volt (mint most e mélyérzésű kortársunké), hogy a magyar nemesség ne -hagyja szétforgácsolni testét, ne mondjon le végleg, ezeresztendő -fáradtságával a honfenntartó jogáról… „Lesz még királyválasztás -Magyarországon!“ – mondta jövőbe látó hangsúllyal. – És íme közeleg a -királyválasztás ideje, egy gyönge hang már hívogatja is a magyar -nemességet. Ki tudja, meghallják-e, megértik-e a maradékok, hogy alig -hetven esztendő elmúltával vissza kell térniök a felejtésből, a -nyugalomba vonulásból? - -Csak most látjuk, a nagy veszedelem tisztánlátásában, hogy e történelmi -napokban, midőn minden percben megnyílhat alattunk a föld, mily szükség -van a bölcs, nyugodt, mondjuk: maradi erényekre, mily életetadó a -mérséklet a sietésben, az elgondolkozás a zűrzavarban, a pipafüstnek -zavartalan fodra a viharban… Most látjuk, hogy mily bölcsek voltak -őseink, mily magasztosak apáink, mily sugárzó érzésűek nemeseink, akik -ezer esztendőn át megőrizték ezt a földet. Hol van hát az a sokszor -gúnyolt, figurázott magyar nemesség, amely ennek a nemzetnek -fundamentuma és bástyája volt? - -Ó, ha elindulnának a Nagy Iván könyveiből az ősi nevek viselői -(mindegyik név egy darab hazai történelem), ha jönnének a messziségekből -lóháton és gyalog, forsponton vagy delizsáncon (hisz ez mind -alkalmatosabb az utazáshoz, mint a vonat), ha összegyülekeznének a -Rákoson a zászlók repkedő nyelvei alatt: mily szomorú volna a -viszontlátás! Hetvenesztendő szegénysége, meg nem érettsége, -elhidegülése az arcokon és a szívekben. Már régen nem élnek az öregek, -akik a magyar nemesi kötelességekre nevelték az ifjakat. A régi királyok -pecsétes leveleit megették az egerek, az egykor vérrel szerzett neveket -mások viselik, az ősök sírjait idegen eke szántja fel, a legközelebbi -atyafiak, a századokon át volt szomszédok nem ismerik fel egymást, a -süvegek alatt bojtorjánozó gondolatokat idegen földről hozta az idegen -szél, a kézszorításban, a baráti szóban alig van erő és a történelmi -hivatás, amely oly bőségesen buzgott minden magyar nemes emberben, hogy -egyenlőnek érezte magát a királlyal (nem lehetett tudni, mikor kapja -vissza a nemzet régi királyválasztási jogát, amikor király lehet a -legkisebb nemesből is), a történelmi hivatás átalakult érvényesülési, -kenyérszerző küldetéssé, amelynek alapján az ezeresztendő óta itt élő -magyar helyet kér magának az országában. - -A mélyérzésű álmodozó is, aki most bizonyos szövetséget, régi rokonsági -felújítást tervez a magyar nemesi familiák között: ugyancsak nem akarhat -egyebet, mint pályát és megélhetést biztosítani a nemesi családok -fiainak. Az egykori Teréziánum, a Ludovika-Akadémia, a minisztériumok, a -vármegyék, amelyek eddig szívesen befogadták a nemes ifjakat: a kis -Magyarországban aligha tölthetnék be a régi feladatot. Az apáknak új -pályákról kell gondoskodni fiaik részére. S többet ne is várjunk ez új -egyesüléstől. Elég furcsa álom kószál most a magyarok között, amely -álmokon idő múltával mosolygunk vagy szégyenkezünk. Ne ábrándozzunk, -hogy a régi alakban kiléphetnénk önként választott sírboltunkból, magyar -nemesek! Sőt egészen új alakot kell öltenünk, – az éjjel és nappal -dolgozó, csupán a megélhetéssel törődő, a tízkörömmel verejtékes munkát -végző magyar alakját – hogy életben maradhassunk. Hetven esztendeig kell -dolgozni minden magyar nemes embernek, hogy helyrehozza a hibákat, -amelyeket hetven esztendő alatt elkövettünk. - - - - -TARTALOMMUTATÓ. - - Az égett emberhez 3 - Ének a végekről 8 - A peleskei jegyző útján 13 - A nemzet lelke északkeleten 17 - Tiszántúl 22 - Utazás Európa legszegényebb népei között 25 - Debrecen 42 - Egy öreg ember elbeszélése 45 - Ábrándos városok 49 - Akiket többé nem látunk 53 - Polónyi Géza kalapja 57 - Az ember, aki mindig vizitbe járt 62 - Balaton révészei 67 - Vándorlegények 73 - Szemere de genere Huba 82 - Elveszett Miatyánk 89 - Esti olvasmányok 94 - A történelmi osztály 97 - - - - - * * * * * * - - - - -Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - - -34 |egymillió enber |egymillió ember - -99 |a zűrzavarbtn |a zűrzavarban - - - -***END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK MAGYAR TüKöR*** - - -******* This file should be named 62122-0.txt or 62122-0.zip ******* - - -This and all associated files of various formats will be found in: -http://www.gutenberg.org/dirs/6/2/1/2/62122 - - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you'll have to check the laws of the country where you - are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - diff --git a/old/old/62122-h.htm b/old/old/62122-h.htm deleted file mode 100644 index 04fc4b0..0000000 --- a/old/old/62122-h.htm +++ /dev/null @@ -1,2999 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=UTF-8" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Magyar tükör, by Gyula Krúdy</title> -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; -} - -h2,h3 { - line-height: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ - - - h1.pgx { text-align: center; - clear: both; - font-weight: bold; - font-size: 190%; - margin-top: 0em; - margin-bottom: 1em; - word-spacing: 0em; - letter-spacing: 0em; - line-height: 1; } - h2.pgx { text-align: center; - clear: both; - font-weight: bold; - font-size: 135%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 1em; - word-spacing: 0em; - letter-spacing: 0em; - page-break-before: avoid; - line-height: 1; } - h3.pgx { text-align: center; - clear: both; - font-weight: bold; - font-size: 110%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 1em; - word-spacing: 0em; - letter-spacing: 0em; - line-height: 1; } - h4.pgx { text-align: center; - clear: both; - font-weight: bold; - font-size: 100%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 1em; - word-spacing: 0em; - letter-spacing: 0em; - line-height: 1; } - hr.pgx { width: 100%; - margin-top: 3em; - margin-bottom: 0em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - height: 4px; - border-width: 4px 0 0 0; /* remove all borders except the top one */ - border-style: solid; - border-color: #000000; - clear: both; } -</style> -</head> -<body> -<h1 class="pgx" title="">The Project Gutenberg eBook, Magyar tükör, by Gyula Krúdy</h1> -<p>This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States -and most other parts of the world at no cost and with almost no -restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it -under the terms of the Project Gutenberg License included with this -eBook or online at <a -href="http://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you are not -located in the United States, you'll have to check the laws of the -country where you are located before using this ebook.</p> -<p>Title: Magyar tükör</p> -<p>Author: Gyula Krúdy</p> -<p>Release Date: May 14, 2020 [eBook #62122]</p> -<p>Language: Hungarian</p> -<p>Character set encoding: UTF-8</p> -<p>***START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK MAGYAR TüKöR***</p> -<p> </p> -<h4 class="pgx" title="">E-text prepared by Albert László<br /> - from page images digitized by<br /> - the Google Books Library Project<br /> - (<a href="https://books.google.com">https://books.google.com</a>)<br /> - and generously made available by<br /> - HathiTrust Digital Library<br /> - (<a href="https://www.hathitrust.org/">https://www.hathitrust.org/</a>)</h4> -<p> </p> -<table border="0" style="background-color: #ccccff;margin: 0 auto;" cellpadding="10"> - <tr> - <td valign="top"> - Note: - </td> - <td> - Images of the original pages are available through - HathiTrust Digital Library. See - <a href="https://hdl.handle.net/2027/inu.30000121155935"> - https://hdl.handle.net/2027/inu.30000121155935</a> - </td> - </tr> -</table> -<p> </p> -<p> </p> -<div class="transnote"> -<h3 title="">Megjegyzések:</h3> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_103">103</a>. oldalon -található.</p> -<p>Az eredeti képek elérhetők innen: <a href= -"https://hdl.handle.net/2027/inu.30000121155935">https://hdl.handle.net/2027/inu.30000121155935</a>.</p> -<p>Facebook oldalunk: <a href= -"http://www.facebook.com/PGHungarianTeam">http://www.facebook.com/PGHungarianTeam</a>.</p> -</div> -<p> </p> -<hr class="pgx" /> -<p> </p> -<p> </p> -<p> </p> - -<div class="chapter"></div> -<p class="center"><span class="caption-large">KRÚDY -GYULA</span></p> -<h1>MAGYAR TÜKÖR</h1> -<p class="center"><span class="caption-large">(1921)</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">AZ ATHENAEUM IRODALMI -ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA</span></p> -<p class="center"><span class="caption">1921</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">10179. – Budapest, az -Athenaeum r.-t. könyvnyomdája.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id= -"Page_3">-3-</a></span></p> -<h2>Az égett emberhez.</h2> -<p>Ne hajtsd búbánatnak fejed, jó magyarom; amit elvettek tőled a -hegyszorosban, ahová bekergettek a viszontagságok, balsorsok: amit -elvett a rossz szomszéd, nem veszett el, mert nem rejtheti el -sehová, mint a lopott subát, nem áshatja a föld alá, mint az -orgazda a kincset, el nem viheti helyéről, hogy túladjon rajta, -mint az elkötött lovat a vásárban… Helyén marad minden. Ott állnak -a tornyok, a városok, a hidak, ahol tegnap állottak. A temetőkből -nem űzhetik ki ősi halottainkat, de még a házakból sem eleven -testvéreinket. Nem mondhatják a dicsőséges korok harangjainak, hogy -másképen konduljanak a mennybéli szentekről elnevezett templomok -felett, mint talán II. Rákóczi Ferenc alatt kondultak; nem -mondhatják az óráknak, hogy más időt mutassanak, és nem, az -elrejtett szíveknek, hogy ne érezzenek; nem fordíthatják ki a -gondolatot, az álmot, de még a szót sem, amelyre mától fogva -titkon, de halálos komolysággal tanítják a megszületendő -gyermekeket; nem tilthatják meg az imádságot, amely évről-évre -lázadozóbb, hogy végül megostromolja az eget; nem égethetik el a -Károlyi Gáspár bibliájából <span class="pagenum"><a name="Page_4" -id="Page_4">-4-</a></span> Jób szenvedéseit, nem semmisíthetik meg -Vörösmarty verseit; nem törölhetik a memóriákból ezer esztendő -históriáját, sem a kálvinisták zsoltárait; nem tehetnek semmit, -hogy Szűz Mária elvegye pártfogását a szegény magyaroktól; nem -mondhatják, hogy Petőfi meghalt, és nem kelhetnek versenyre a -magyar kultúrával, amely bizonyosan fokozott mértékben, minden erők -megfeszítésével, minden gyümölcsöző energia felhasználásával lendül -új fejlődésnek, hisz olyan szegények lettünk, hogy a tihanyi -kecskekörmöt is meg kell ezentúl becsülnünk.</p> -<p>Nem lesznek ágyúink, nem maradnak fegyvereink, se gazdag -bányáink, szövőgépeink, fürészmalmaink, aranyzúzót hajtó hegyi -folyóink, sem merengő várromjaink, piros háztetős felvidékeink, -karácsonyfaerdőink, a határszél felé kanyargó fehér országutaink, – -de velünk a lelkünk, a magyarok lelke, amelynek nincsen új -országhatára, új vámsorompója, mert az elmegy a fináncok orra előtt -a széllel, amely a magyar nevű virágok és fák hímporát is hátán -hordja egyik határból a másikba; velünk a költészetünk, amely a -folyók habjainak sarkantyúpengésével szökik át az idegen vámosok -hídjai alatt; velünk a jövendő, amely ott ragyog ugyanazon -csillagsugárban, amelyet a kecskeméti pusztákon és az erdélyi -havasok között egyformán látunk. Velünk az Istenbe vetett -bizodalom, hogy zengő nyelvünket tündérek szőtték, nagyszakállú -táltosok énekelték, kobzosok pengették, Tisza selyemvize susogta, -Kárpát mennydörögte, tatár-török nem bírta, magyar költő kis -mécsvilágánál imádkozva idézgette, mint az aranyvarázsló az ő -szellemeit. <span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span> Ezt a nyelvet nem tanulhatja meg más igazi -kottáján, csak aki itt született. Ezt a nyelvet nem felejtheti el, -aki benne nevelkedett, bár kezét-lábát bilincsbe verik.</p> -<p>Ne hajtsd búbánatnak fejed, jó magyarom, hiszen amit elvettek -tőlünk, miénk marad. Nagy a lopott süveg a szomszéd fején, nem -viselheti még éjszaka sem.</p> -<p>Csak egy kőhajításnyira leszünk testvéreinktől és mindig hallják -a hangunkat, a szívünk dobogását, a lélegzetvételünket, amint a -tömlöc falán át mi is mindvégig halljuk az ő sóhajtásukat. Mintha a -rabbá tett hitvest akarnák kényszeríteni, hogy felejtse el az ő -hites jó urát. Mintha a gyermekkel akarnák elhitetni, hogy -édesanyja nem szereti őt. Mintha az egy tőről fakadt virágoknak -mondanák, hogy ne érezzék egymást. Mintha a Göncölszekeréből -szednék ki a csillagokat és azt mondanák nekik, hogy többé nem -tartoznak egymáshoz.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Most legalább látjuk, hogy mik voltunk, kik voltunk, amíg a -magunk urai voltunk Szűz Mária palástja védelmében. Most látjuk, -hogy nem becsültük meg magunkat, mostohák voltunk hegyvidéki, -messze élő testvéreinkhez, nem hallgattunk a furulyaszóra, amely -vérszerint való hűséggel hangzott a Kárpátról, a Királyhágóról, nem -is nagyon tudtuk, hogy kik laknak ott, ahol a bércek kezdődnek…</p> -<p>Most látjuk ellutrizott, a sors kockájára dobott boldog -gazdagságunkat, koldusbotra juttatott szépszámú, derék családunkat, -lefitymált határszéli rokonságunkat, adófizető alanynak -<span class="pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> -taksált messzi atyafiságunkat. Most sírunk Kartágó romjain, a -veszendő, elárvult Magyarország felett, amikor az ország négy tája -felől temetésre szólnak a harangok. A latrok osztoznak a -megfeszített köpenyegén.</p> -<p class="center">*</p> -<p>A lelkiismeret furdaló hangján át azonban még mást is hallhat a -leégett magyar. Elszerencsétlenedett, félárvaságra jutott gyermekei -között tán észreveszi most a legreményteljesebbet, akinek tegnap -még hamupipőke módjára sarokban volt a helye. Észreveheti, hogy -minden gazdagság, nagy hatalom, önérzet mulandó, csak a kultúra -örök. A kultúrát nem bírhatja le még a háború sárkánya sem. A -kultúra nem éghet el, mint a vetés; főnixmadárként megszépülve, -megnemesedve menekül meg a tűzvészből. A nincstelen országnak azért -nem kell koldusbotot venni a kezébe, mert maradt kultúrája, amely -ezentúl pótolja bányáit és várait. A javaitól, kincseitől -megfosztott nemzet új hódításait a szorgalmasan percegő írótollakra -is bízhatja. Az irodalom, a tudomány, a költészet és a művészet az, -ami ezentúl a nem csüggedt magyarság sorsmotorja lehet. Ezek a -lenézett élesfogú egérkék szabadítják ki talán bilincseiből az -oroszlánt. A közömbös vállvonogatás, amelyben eddig a nemzeti -irodalomnak része volt, most majd csendes csodálkozássá áhít. A kis -betűk átmennek, mint a fecskerajok a tömlöcfalakon, a dalok -átszökdösnek a fellegekkel a hegyhátakon, az új légátusok pedig -kifúrt vándorbotjaikban viszik tova a magyar tudományt. -<span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> -Emelhetnek falakat az egykori és mostani Magyarország közé az -idegen kezek: a delizsáncok megtalálják a gázlókat a folyókon, a -vándorlegények átúsznak a vizen a csillagtalan éjszakán, erdők, -hágók, ormok medvejárt ösvényein viszik a tarisznyákban az új -csittvári krónikákat, az új dalokat és új tudományokat, amelyeket -az anyaország küldözget rabgyermekeinek.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span></p> -<h2>Ének a végekről.</h2> -<p>Hallottátok már a felvidéki harangokat?</p> -<p>Milyen másképen szólnak a harangok a Felvidéken, mint az -Alföldön! Középkorias csengésükben történelmi zenekarok szólalnak -meg, kifinomodott hangjukra mindenféle látományok tűnnek fel -szemeink előtt, az ó-tornyok körül eszünkbe jutnak hazánk -históriájából való jelenetek; minden harangütés egy varázsló szó, -amely csengve, zengve, énekelve mond el borongó századokból való -történeteket. Az ember egyszerre közelebb érzi magát nemzeti -históriájához, mikor a felvidéki városok harangjait hallja: ősei is -ugyanezen harangokat hallották, midőn az akkor még új kockaköveken -a templom felé lépegettek, keresztet vetettek, felfohászkodtak és -ugyanezen harangok gyönyörű zenéje mellett elvonultak a város falai -közül, hogy itt hagyják nekünk izgalmas vagy szomorú történetüket, -egy nevet vagy egy évszámot a múlt időkből. – Ha sohasem jutna -eszünkbe drágalátos történelmi multunk: a felvidéki harangok -szavára megelevenedik minden iskolai olvasmány, regény, tanultság, -amit hazánk történelméből szívünkbe zártunk. A harangöntők tán több -ezüstöt és <span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span> aranyat kevertek a rézhez, mikor ezeket a -harangokat öntötték. Vagy talán az ősök lelke, fohászkodása, -sóhajtása, öröme belévegyült a harangok hangjába, mint egy örökös -visszhang? Bármint múlik az idő, a felvidéki harangok mindig a -magyar középkorról beszélnek, mert akkor tanulták meg az első -hangot, amelyet kiejtettek.</p> -<p>Az érc-zászlók a toronytetőn pontosan mutatják a hegyekből -fujdogáló szelek irányát, a városházán a pecsétes levelek -megmondják, hogy ki a király Magyarországon, a városi zenekar, -amely néhol bányászok társaságából, máshol zenekedvelő polgárokból -alakul: minden ünnepélyes alkalommal elfujja a Himnuszt vagy a -Rákóczit, olyan meghatottsággal, mintha az egykori magyar királyság -mind a négy folyama mellől Késmárkra irányodna minden figyelem: -mily zenedarabokat játszik Szent István napján a -tűzoltózenekar?</p> -<p>Takácsok szövőgépe kattog a téli délután kékségébe borult -házikókból, amely szövőszékeken egykor Krisztus urunk ingecskéjét -szőtték, hogy örökké az tartson s együtt növekedjen a gyermekkel… -Aranymívesek, régiségkereskedők, hímzéssel foglalkozó iparosok -maradtak itt a középkorból, akik oly szerelmesei mesterségüknek, -mint messzi őseik, akik a két királyságban (a lengyelben is) -megbecsültették a szepességi ipart. A fensíkon, amelyet a Tátra -merőlegesen határol, mint valami operai díszlet: furmányosok -nyargalnak a gránic felé tokaji borral, bélai borovicskával, -vászonnal és felpirul az arcuk a meghatottságtól, ha magyar nyelven -szól hozzájuk az utazó. Ez az a táj, az egykori szepesi grófság, -ahol a lakosok <span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span> mélyen megemelintették a kalapjukat a -magyar szó előtt. Mintha szegény leány ment volna dúsgazdag -emberhez: olyan büszkék voltak hatalmas urukra, Magyarországra a -Poprád partjain. A késmárki tornyok csengő, csilingelő, az örökös -szélben foszladozott melódiájú harangszava, óraütése a pergő magyar -történelem számára jelezte az elmúló órákat, esztendőket, – mintha -a közelben állottak volna a krónikások, akik minden alkalommal -feljegyzik a Szepesség hűségét a gyönyörű Magyarország iránt. -Szegény lány volt ő, akinek ártatlansága és hűsége a hozománya.</p> -<p>E hegyes háztetők alatt, vasrácsos ablakok körül, döngő -kapuboltozatok mögött olyan magyarok laknak, akik életük -büszkeségét, létezésük pompáját, szívdobogásuknak egészségességét, -lelküknek minden reménységét abba a hitükbe vetették, hogy van -valahol egy igen hatalmas, mindenekfölött való magyar állam, amely -dicsőséges kezével sujthat és felemelhet. A hivatalnok-ünnepeket -itt oly pontosan megtartották, mintha a mindenkori kormányelnök -aggodalmasan várná a jelentést a késmárkiak viselkedéséről, a -március tizenötödiki nap csaknem olyan ünnepnek számított, mint a -karácsony, mindenki a legjobb ruháját öltötte magára a koronázás -évfordulóján és a városi notabilitások ősz vagy kopasz fejükkel -megindultan bólongattak, mikor a polgármester a Méze-kertben (rossz -idő esetén a két kövér asszonyok vendégfogadójában) poharát Ferenc -Józsefre emelte. A városháza tanácstermében Ferenc József képe -uralkodott talpig olajban, piros huszárnadrágban és mielőtt a -havasi legelők bérbeadásáról határoztak <span class= -"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> volna a -lojális szenátorok, talán némelyiknek megfordult a fejében, hogy -mit szólna a tanácsi határozathoz őfelsége.</p> -<p>Ebben a városban minden utcakő, minden cégtábla a boltok fölött, -minden hang a piarcon vagy a gyülekezetben arról beszélt, hogy a -leghatalmasabb nemzet a világon a magyar, amelyhez tartozni -dicsőséges és jövedelmező állapot. A romjaiban andalgó Thököly-vár -mögött alföldi diákok tanulták a leckét, a hársfaleveles promenádon -karöltve sétálgató <i>cipcer</i>-kisasszonyok tüntetőleg és -hangosan fitogtatták a magyar szót, a kis vasúti állomáson az esti -vonat beérkezésekor korzózó hölgyek (a városban egyetlen aszfalttal -borított területen), amíg ropogva sétáltak, magyar dalokat -dúdolgattak, hogy a szárnyvonal masinisztája szívesen időzött a -késmárki állomáson. Csak messze, a külső utcákban maradt meg -egy-egy tábla, amely német szóval emlékezetben tartotta az utca -régi nevét, kérkedve, büszkén magyarul beszélt itt mindenki, ha a -bérkocsisok idegeneket hoztak az állomásról, a tánciskolában -nemzeti öltözetben jelentek meg a legjobb táncosnők, az öreg -boltosok szégyenkezve hívták elő fiukat vagy lányukat, ha a vevő -magyarul szólalt meg. Még a városi dobos is magyarul proklamálta -mondanivalóit a külső telkeken és csak suttyomban mondogatta el az -öreg tótoknak anyanyelvükön a proklamáció tartalmát.</p> -<p>És a líceumban keménykötésű, soviniszta, többnyire függetlenségi -érzelmű professzorok nevelték az ifjúságot, mintha megbizatásukat -még Rákóczi Ferenctől vagy legalább is Kossuth Lajostól nyerték -volna az ifjú szívek felvilágosítására. <span class= -"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span> Sehol -Magyarországon nem szavalták bensőségesebb meggyőződéssel -Vörösmarty és Petőfi költeményeit, mint a líceum önképzőkörében. -Csak emlékezzetek, alföldi magyarok, kik néhány ifjú esztendőtöket -Késmárkon vagy más szepességi iskolában töltöttétek, mily rajongása -és földöntúli tisztelete volt itt a magyarságnak. Nemzetet a -végeken még nem imádtak úgy magyar hozzátartozói, mint itt, hideg, -hosszútelű, havas északon imádták a magyarságot szerény, -félig-meddig mostoha fiai, a szepességiek, a Kárpát fagyot és -nélkülözést termő fensíkján. Az esztendő nagyobbik felét mély -csendességben élte át itt a lakosság a fürészporral betömött -ablakok mögött, félméteres hóval borított háztetők alatt. A -borzalmas kárpáti tél foga alatt megroppantak a fenyőerdők, méteres -hó borította a piarcot, a vicinális-vonat napokig adós maradt a -pesti újságokkal, idegen hétszámra nem érkezett a szép -Magyarországból e tájra, ám a diákok bálján, amelyet Vízkeresztkor -tartottak, a tűzoltó-zenekar szinte fáradhatatlanul fújta el -számtalanszor a Rákóczi-indulót, amelyre az ifjúság táncolt s az -öregek könnyes szemmel bólongattak.</p> -<p>Most már a szélvész fújja a tárogatót a Thököly-vár bedőlt -ablakain át.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span></p> -<h2>A peleskei jegyző útján.</h2> -<p>Párisban nem tudják, hogy a szatmármegyei nemesség atyafiságban, -vagy legalább is komaságban van a bihariakkal, a szilágyiakkal, -akiket most elrekesztenek egymástól az új térképen?</p> -<p>Bizonyosan nem tudják Párisban, hogy itt egy nagy darab földön -egy magyar család lakik (a híres köznemesség maradékai), mert ha -tudják, máshol állították volna fel a határt. A mostani határ -annyira nem számíthat, mint a falusi házak között levő garád -(amelyet ezen a vidéken sárból építenek és góréval, náddal födnek -be). A garádon átbeszélget a szomszéd, még a pipáját is odaát -füstölteti, áthajlik a leány dereka, átnyúlik a kikapós menyecske -két teli karja, átpörög a vénasszony nyelve. Csirke, tyúk átbúvik, -házőrző eb itt csinálja magának az utat, amelyen kiugrik… Hát ilyen -az a határ, amelyet a magyarok és magyarok közé vonnak kelet felé. -Nem kell búsulni, hogy magja vész az atyafiságos érzelemnek, az -évszázados komaságnak, testvériségnek. Csak hadd mondják Párisban, -hogy Szilágyban, Biharban, Szatmárban ezentúl románok laknak. -Jóízűen mosolyog ezen a magyar ember, mintha adomát hallana a -Lidérc-kalendáriomból. Kund <span class="pagenum"><a name="Page_14" -id="Page_14">-14-</a></span> hadnagy ereszkedett erre hadaival, -amikor a tiszai nádasok Nagyváradig tartottak, tiszai csíkot fogtak -a lápból Szatmár alatt és a Nyirség, Hortobágy, ecsedi láp egy -sátoralja birtoka volt. Árpád valahol a Dunántúl ütötte fel vezéri -zászlaját, a hadnagyok a Tiszántúl a saját szakállukra és -bölcsességükre kalandoztak.</p> -<p>Ugyanazok a kezek emelték a nyirségi földvárat, amelyek a -biharit. Századokon át szaporodott itt a honfoglaló magyarság. -Messzire nem mehetett. Nem engedte a Tisza, a Királyhágó, ugyanazon -földön legeltette barmát, építette házát, az új királyok legfeljebb -megerősítették a régi nemesi leveleket. Itt volt a legerősebb a -köznemesség az országban, mert minden ember a honfoglalásból maradt -itt. Még országgyűlést is tartottak. Jó magyarság ez, amely -megmaradott őseredeti alakjában, mint a farkas, mely a nádasokat -járja. A férfiak inkább csontosak, szívósak, szárazak, nem igen -elhízottak, mint másfelé az Alföldön. Az árvízzel, alkotmánnyal, -honfibúval való küzdelemben megszíjjasodtak az inaik. Kis -termetükkel, fekete gubájukban, magyaros bundájukban reggeltől -napestig guggolnak a rázós szekér oldalán. Gyalogszerrel is -elbaktatnak nagy messziségekbe. A nevét mind le tudja írni, mert -magyar nemes. Az udvarházakban arról beszélgetnek, hogy ősi -alkotmányunk szerint minden magyar nemes ember egyenrangú a -királlyal és így az új királyválasztó gyűlésen kikiálthatnák akár -Költsey Pált királynak, de lehetne a király tyukodi ember, de -semmiesetre se kenézlői, mert az kún maradék.</p> -<p>A legjobb magyarság lakik a Felső-Tiszától a Körösig, amelyet -most Romániának akarnak <span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span> nevezni. A peleskei nótárius eleven -alakban jár-kel itt napjainkban is az eldugott falvakban. A magyar -históriai arcok lépten-nyomon feltünedeznek előttünk a náddal -fedett házakban. Bocskay-képű kisnemesek őgyelegnek a szatmári -hetivásáron, Rákóczi-arculatú férfiak egykedvűen nézik a tornácról -a kocsin utazó küzdelmét a kerékagyig érő sárral, az öregebb -emberek az én gyermekkoromban még fésűt viselnek a hajukban, a -kántorok Arany János pipás kántorai és „nemes, nemzetes és vitézlő“ -prédikátumot vésnek a fejfára, mert a temetőben ez a divat. -Magyarság, amely századéveken át egyetlen férfias örömét az -alkotmányos harcokban, követválasztásokban élte, ha épen nem volt -háború. Magyarság, amelyben legerősebben élt a jogérzet, amely -mintha a honfoglalás óta maradt volna itt e tájon. Ezt a -magyarságot akarják elszakítani az anyaországtól, amelynek „első -foglalásból“ való földjei feltalálhatók minden határban, ahonnan a -legtöbb nemes embert mutatta ki az egykori nógrádi levéltáros, Nagy -Iván. Ahol minden ember ügyvéd, politikus születésénél fogva, -amikor a legénytoll kiütött állán. Itt akarják elhitetni a -világgal, hogy Nagy-Károlynál végződik Magyarország. (A -nyirségieknek mindig szerencséjük volt. Még a Tisza is jobban áradt -a Szamos felé.)</p> -<p>A köd, amely így télidőben együtt füstölög a kémények -foghagymás-füstjével: darab időre eltakarhatja előlünk az apró -falvakat, a két- meg háromszáz esztendős évszámokat a háztetők -kéményein, a történelmi redőzetű arcokat, a szép öregembereket, -akik oly bölcsek és tapasztaltak, mintha Bocskay óta élnének -egyfolytában és már semmin sem csodálkoznak, <span class= -"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> semmitől -sem félnek, mert századokon át megismerhették nemzetüket… A dér, a -fagy, a hó, amely erős télen járhatatlanná teszi errefelé az -utakat, hogy a vendégszerető gazda az orrossal kénytelen önmagát -felköszönteni jóravaló vendég hiányában, majd elmúlik; elindulhat a -híres jegyző Gvadányi országútján; Bessenyei összeomlott kuriáján -nemcsak az éjféli kísértetjárásban hangzik magyar szó és a szatmári -piarcon a jézustársaságbeli atyák ismét sétálni viszik a kis magyar -fiúkat, akiket itt a legnagyobb gonddal nevelgettek. – Máskor is -volt tél, máskor is elmaradt a postakocsi, a nagy havakban hetekig -élte a maga elgondolkozó, tűnődő életét a falusi magyar, amikor -bibliát vagy Horáciust olvasott. Ez a tél talán hosszabb lesz, mint -a régi telek. De egyszer felszáll a köd a fehér nádasok felett, a -lápokon kinyílik a sokszínű flóra, a kanyargó országúton, a -feszület mellett peregve elhajt egy könnyű szekér, amelyről kis -gubás ember ugrik le a hírrel: megint csak Magyarország vagyunk… -Talán mire a fecsegő nyirfák ezüst pecsétviaszkot ütnek üvegzöld -leveleikre, talán mikor a búskomoly, vén, emberképű fűzfák a folyók -partján hosszú ujjaikra finom csipkét szednek, mire az áradó vizek -elviszik az emberek rossz indulatait… a keresztútra napraforgót -ültetnek, mert ő mutatja a vegyesnyelvű vidékeken a magyar -falvakat. Az emberek megdörzsölik a szemüket:</p> -<p>– Milyen rosszat álmodtunk!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span></p> -<h2>A nemzet lelke északkeleten.</h2> -<p>Északkeleten, ahol a hegyszorosokat mutatja a térkép, amely -hegycsúcsokon át egykor a magyarok bevonultak a turulmadár után és -hegyhátról, őserdőből, történelmi völgyekből lefelé ereszkednek, -míg a tokaji Kopasz-hegy ormáról megpillantják a kanyargó Tiszát, -amely oly szeszélyesen fut a síkságon, mint hullámai között a -jókedvű magyar hal: a kecsege, megpillantják a tiszai nádasokon túl -elterülő Kanaánt, a folyókkal négyszögekre osztott Alföldet… -északkeleten, az ázsiai úton rabságba vetett testvéreink várják a -szabadulást. Sátoraljaújhelyen túl lakó magyarság, a békében is -legszegényebb magyar sátoralja: idegen igában nyög, mert gazdag -testvérei háborút kezdtek. Mintha a mostohagyermek fizetne az -édesgyermeki adósságáért. Ungvár, Munkács, Eperjes, -Máramarossziget, amely helyek a magyar történelemnek mindig a -bánatos, veszteségteljes lapjain szerepelnek; – itt voltak „Rákóczi -földjei“, ahonnan elment minden épkézláb ember, amikor a gazda -fegyvert fogott (a vonat ma is körülbelül egy óra hosszáig iramodik -népmondák, legendák, regék tájképei között, az egykori -Rákóczi-birtokon); <span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span> az eperjesi havas háztetők, a januárban -hóviharos piarc, az öreg templom már látták Karaffát, de látták a -branyiszkói csatába farsangi bálból hadrakelő honvédtiszteket; a -galíciai piócák ennek a szegény népnek sovány lábszáraiba -kapaszkodtak először és a világháború hitregéhez hasonlatos kárpáti -harca (amikor még a nemzet lelke harcolt, hisz területét, testét -védelmezte 1914 borzalmas telén Duklánál és a többi -hegyszorosoknál), ezen a tájon gázolta még inkább a szegénységbe a -földhöz ragadt népet, – szinte a történelem könyvébe kell felírni, -ha egy falusi gazda disznót ölhetett ezen a télen… Ungvár, Munkács, -Eperjes, Máramarossziget: a magyarság történelmi kálváriájának -imádkozó-lépcsői. Talán most jutottak a krisztusi kálvária -legutolsó stációjához, midőn az történik velük, ami ezer esztendő -előtt sohasem, végleg elszakítani akarják a nemzet lelkét a nemzet -testétől, középkori kegyetlenséggel és eszeveszett hatalmi -erőszakkal tépik ki az itteni magyarok szívét a gyűlölet tüzes -harapófogóival, mintha Karaffa ítélkezne napjainkban is az eperjesi -piarcon, Giskra hordóvárai rejtőzködnének a hegyi utak mellett… de -nincs többé Mátyás, akit várhatnának.</p> -<p>Északkeleten, ahol az őserdőkben az ezeresztendős fáknak az -alkonyi homályban olyan alakjuk van, mintha fiatalkorukban -megcsodáltak volna (terhes ifjú asszony módjára) egy medvére -vadászó Árpád-királyt, akinek arca a fa kérgébe vésődött, -napjainkban is irtja a fát a rutén, de visszhangos fejszecsapásai -többé nem vonják szemeink elé a történelmi képeket, amikor a -honfoglaló magyaroknak, a <span class="pagenum"><a name="Page_19" -id="Page_19">-19-</a></span> kétkerekű szekereknek, táltosok fehér -lovának, ázsiai, hosszúfarkú lovakon érkező hét sátoraljának vágták -az utat ezek a fejszék…</p> -<p>Északkeleten, ahol a Tisza forrásai úgy buggyantak ki a -hegyekből, mint a gazdag, vérbőséges magyarságnak vérhullámai, -amelyek kelettől délig megtermékenyítik azoknak a földjeit, akik -egykor a Tisza futását, vakmerő zuhanását követték itt a hegyek -között, hogy Tokajnál végre ráeszméljenek a jóslat ígéretföldjére… -északkeleten a hegyoldalról legördülő tutaj sápadtarcú menekülő -magyarokat hoz a borús éjjeleken, a harsogó jégtorlaszok között, -akiknek panaszos szava úgy hangzik, mint valamely históriai monda. -Néhány hónap előtt is jöttek közénk magyarok, akik a hidegedő -Tiszán csónakon vagy úszva keltek át, – Zabolch vezér átkelő -helyén, Kenézlőnél mutatta az áradat a sűrű éjszakában az utat a -megmaradott Magyarország felé, – ámde most, jégzajláskor, csak a -tutaj tud eligazodni a magyar terület felé, a tokaji vashíd -alá.</p> -<p>Északkeleten, ahol egykor Ungvár fénylő lámpásai, -Gyöngyössy-társaságbeli írói, a máramarosszigeti nemzeti -színművészet vándorapostolai, ősnemes birtokos urak ismeretségei -vidámították az utazást; ahol a pesti délutáni gyorsvonat éjfélkor -elérte az országhatárt, az állomásokon medve-vadász bundákban -várták a vonatot Andrássyak, Majláthok és a perbenyiki vadászatokon -oly meghatottsággal emlegették a messze elterülő Magyarországot, -mint Széchenyi és Wesselényi korszakában emlékeztek meg a magyar -Hazáról; ahol a falvak bocskoros népe kiegyenesítette munkától -meggörnyedt derekát, ha <i>magyarnak</i> nevezte <span class= -"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> őt a -szolgabíró, adóvégrehajtó, csendőr, akivel dolga volt ebből a -tündéri, gyönyörű, hatalmas Magyarországból; ahol a városok úgy -fénylettek, mint egy-egy kis Budapest, a pesti műveltség, divat, -irodalom, művészet a fáradt határszéli vonaton úgy érkezett idáig, -mint akár az indiai gyarmatokra a londoni parfőm; ahol még állanak -a multszázadbeli úri magyarság kastélyai, udvarházai, amelyekben -pirosba és aranyba köttetik a modern magyar könyveket, mint egykor -őseik Kisfaludy Regéit, a kassai vagy eperjesi zárdákban nevelt -kisasszonyok egy sohasem látható magyar költőért rajonganak, a -pesti szépirodalmi ujságot (a Nyugatot) egykor lovasemberrel -küldték egyik faluból a másikba, feldobogott a szívük, ha egy -nevezetesebb magyar politikus mondta el beszédét a városi piarcon; -ahol a nemzet lelke úgy értelmezte a magyar állameszme fogalmát, -mintha még mindig Árpád-királyok parancsolnának Budán, vagy -legalább is felsővadászi Rákóczi Ferenc függesztené alá a munkácsi -várból mélabús tekintetét beláthatatlan birtokaira.</p> -<p>Északkeleten: a nemzet lelke lakott. A fenyőóriásoktól őrzött -tölgyerdőkben a hitrege csodaszarvasa nyargalt holdfényes -éjjeleken, az ungvári pincék kormos falára bujdosó kurucok neve -volt felírva, az „unghi berkek“ az idegen hatalom elől „rejtezkedő -magyarokat“ takarnak és még a szél sem árulja el őket, a máramarosi -magyar gyémánt fénylett az emberek tekintetében, ha Magyarországról -beszéltek és a magyar hatóság fülön fogta az orosz agitátorokat, ha -átszökdöstek a határon. Kérdezzétek meg őket akár napjainkban is, a -mostoha magyar uralom után, amely vándorbotot nyomott a kivándorlók -<span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span> kezébe: magyarok akarnak maradni vagy -egyebek? – Én tudom, hogy ez az országrész felordítana, mint a -megsebzett medve a rengetegben. Magyar, magyar akar itt lenni -mindenki.</p> -<p>Ha járnak kísértetek, akkor ez az északkeleti Magyarország -éjfélenkint telve van a visszajáró nemzeti lélek búskomoly, soha el -nem felejthető kísérteteivel. A hósapkás hegycsúcsok a viharzó -széllel átkiabálják egymásnak, hogy mi újság Magyarországon, mint a -pásztorkürtök felelgetnek a havasi legelőkön.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span></p> -<h2>Tiszántúl.</h2> -<p>A vadludak már kelet felé szállnak, mind hosszabbodik a nap -járása az égboltozaton, egyik határból a másikba ér az a -láthatatlan kis dobos, aki vidám szóval szerte hirdeti, hogy mától -fogva szabad megszólalni az énekes madaraknak a magyar népmesékből -való hangjaikon, a füzesből átfüttyenteneki a szőke folyón túlra, -az ákácosba, a fekete földről a homokra; lehelet-finom ágú -nyirfáknak, meglapuló, ijedt dűlőutaknak, elnémult, elcsodálkozott -tanyaházaknak, alig látható árnyékú tornyoknak, (mint a határ -csőszeinek,) ámult szélmalmoknak, az iménti tél búvában-bajában -elkeseredett mezőknek, szótalan hidaknak, elbujdosott tekintetű, -elásott kedvű magyaroknak mondja meg a folyón áthangzó kurjantás, -hogy szabad már a madár magyar füttye a rekettyésben, költhet a -ruca a kenézlői nádasokban, karéjba fogózhatnak a gyerekek a -pázsiton, hogy ősi tavaszi dalainkat énekeljék, sujtásos magyar -szóval káromkodhat a télből ébredező öreg ember a nádasház eresze -alatt, kiáshatja a föld alól áldott járású ekéjét, boronáját gazda; -kimerészkedhetik a mezőre Szűz Mária leánya, a magyar menyecske, -megszólalhat a Rákóczi-harang, feldoboghat a szív a magyar -zsoltárban, <span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span> mutathatja a másnapi szép időt az esti -felhő, által mehet a Tiszán holló a fiához, mátkájához a -jegybenjáró, anya a lányához, mézeskalácsos a tavaszi vásárra, -gyantázhat a faluvégi cigány olyan nótákhoz, amelyek eddig tilosak -voltak; nem füttyent az őrszem golyója a hullám felett az -éjszakában, midőn a révészek halkkal megindítják a csónakot a túlsó -part felé, a tokaji vashídon kedvére sípolhat a masiniszta, amidőn -az újra viszontlátott Magyarországba átmegy…</p> -<p>Az énekes madarak elzengik a tavaszi dalaikat és a tündéri -furulyázást minden teremtett lélek megtanulja egyszeri hallásra. A -rejtőzködők, a kemence mellé bújtak, a padláson üldögélők, a -vermekben virrasztók, az idegen katonák lépteire figyelő -álmatlanok, az elsötétedett kedvű hazafiak, a bátorító -mesemondásban megöregedettek, a messzi idegenbe menekültek -egyszerre megértik, hogy tavaszodik a Tiszántúl hajnali ködbe, -vízi-párába borult mezőségei felett; a tétlenségre ítélt -kocsikerekek és utazási kedvek nagyot nyujtózkodva felébrednek a -gonosz varázslatból; a reggeli kiáltás bizakodva keltegeti a túlsó -parton éjszakázó révészlegényeket; a kántorok megköszörülik -elnémult hangjukat a hálaadó istentisztelethez; a mélázó szabolcsi -földvárban megmozdulnak a föld alatt rejtőzködő honfoglaló -sarkantyúk, kardok, régi vasak, magyarok találják meg őket, ha a -föld szinére bátorkodnak; a délibáb a Hortobágyon többé nem mutat -ellenséges katonát a felhők között; és a csillagok szeretettel -pilongatnak alá régi pásztoraikra, kerülőikre, fehér gúlyáikra, -amelyeket újra áthajt csordásuk a nagy vizen. A tanyai komondorok -<span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span> a régi hangjukat veszik elő, midőn a hold -merőlegesen áll a táj felett, a vándorlegényt magyarul szólítja meg -a csendőr az országúton, a csárdákba hangos szóval nyit be az -utazó, a földesgazda reménykedve számolhat alkonyi sétáján földjei -felett, a dohányos kocsik elindulhatnak a sáros országutakon és a -papok megint prédikálhatnak templomaikban harsogó magyar szóval a -magyarság örökéletéről. A tiszai nádasok már zöldülnek, a meggyfa -és barackfa alig várja, hogy megmutassa a napsugárnak gyönyörű -hajadonságát, napról-napra későbben száll le az esti köd a vizes -mezőkre és az újhold hivogatólag mutatkozik az égboltozaton, mintha -a gazdát hívná álomba merült földjei felébresztéséhez. A kis falusi -temetőkben megmozdulnak a régi, idegen őrjáratok elől elbujdosott -kísértetek, nemzeti multunk dicsőségéről mondanak tanítást a falusi -mesterek, ismét látszik a kútágas a kitavaszodó messzi legelőkön, -hetykén durran a nyájőrző ostora, a kovácsműhelyből messzire cseng -a kalapács hangja, amint az utazók lovait patkolják, a falusi -bakter tovább kiáltja a maga százesztendős mondanivalóját az éj -csendjében és az útmester kipödrött bajusszal tart szemlét a -lerongálódott megyei utak felett. Félig elfelejtett nóták, zugolyba -húzódott kedves emberek, évfordulók és névnapok, rabságra ítélt -drágalátos hazai hangulatok és szokások térnek vissza.</p> -<p>Messzi földről tér meg a régen látott testvér és a néma -ölelésben kimondhatatlan fájdalom és öröm. <i>(A megszállás -után.)</i></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span></p> -<h2>Utazás Európa legszegényebb népei között.</h2> -<p>Európa legszegényebb népéről, az orosz-magyarokról, más nevén: -ruténekről szól ez az írás. Hívják még ezt a népet: kisorosznak is, -az ő nyelvükön ez: ruszin-nek hangzik; külföldön uher-nek -<i>(magyarnak)</i> mondja ő magát. Neve tehát volna elég ennek a -népnek, ami már jócskán jellemzi szegénységét. A milliomos -Esterházynak sohasem kellett különösebben megjelölni magát. De az -egykori szegény kurtanemes felrakta névjegyére összes valódi s -kölcsönzött predikátumait.</p> -<p>A ruszin nép azonban nem hivalkodik származásával, a tudósok -vitatkoznak felette. Ő szegény megelégszik e nagy világ legkisebb -címével, amely még az egykori tisztelt címnél is kevesebb ma Európa -nagyságos urai előtt: szívesen, boldogan nevezi magát: -<i>magyarnak</i>. Ez a nép büszke arra, ha magyarnak mondják; -közmondása, elragadtatása, dícsérete, ha valakire azt -mondhatja:</p> -<p>– <i>Olyan, mint egy magyar.</i></p> -<p>A ruszinok földjén van legközelebb az Isten a néphez, mert -messze van tőle a „király“.</p> -<p>Az Istenben való hit tartja a lelket századokon <span class= -"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> át a -népben; száz évek múlnak el s ő mindig várja a jobb esztendőt, -amely bizonyosan elkövetkezik. Addig is megelégedetten, csendben, -jámboran éldegél, mintha kiveszett volna lelkéből minden gonosz -indulat a sanyargatásban. A legszelídebb nép ez. Ábrándos, -álmodozó, boldogan böjtölő. Csak meg kell nézni egy igazi ruszinnak -a jóságos szemét, indulat, dac nélküli arcát, bárányszelíd -homlokát! Ez a faj nem képes a gonoszságra. Igaz, hogy élhetetlen, -igaz, hogy gyermek még napjainkban is a megvénült, cinikus, -elkorhadt népek között, igaz, hogy a szenvedések, embertelen -nyomorúságok alázattal vonultak el felette: de épen ezért övé a -<i>jövő</i>. Ez az egészséges, szegénységében boldog, -egyszerűségében bámulatosan megelégedett nép egyszer még hallatni -fog magáról. Ő annak a kisorosznak az egyenes leszármazottja, -akiről azt írja Csehov, a legnagyobb orosz író, hogy: egykor -beszélni fog róla az egész világ. Minden nemes emberi tulajdonság -megtalálható a magyar-oroszban.</p> -<p>Szeretni senki sem tud úgy, mint ő.</p> -<p>Hűségét századok óta kipróbálta mostohaapja, a magyar.</p> -<p>Nagy bűnök, árulások, gazságok nem terhelik ennek a kis -nemzetnek a lelkiismeretét. Emelt fővel állhat a népek ítélőszéke -előtt. Ő nem bántott senkit, nem nyomorgatott, kínzott, rabolt ki -szomszédot. Mindig szegény volt és sohasem áhította a másét. -Sziklás hegyeihez, komor teleihez, fénylő folyóihoz és még fénylőbb -tavaszaihoz ragaszkodott. Kis földecskéjét a tenyerével védelmezte, -mint kisdedét. Vallása ellen nem vétett. A börtönöket alig ismerik -a ruszkák tartományában. <span class="pagenum"><a name="Page_27" -id="Page_27">-27-</a></span></p> -<p>Lássuk közelebbről e népet, amint néha útközben megnézegettem őt -régebbi utazásaimban.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Európa árvája, Magyarország mostohagyermeke, a mai rutén vidék -földrajzilag Közép-Európa legszebb tájai közül való. Az orosz költő -(Lermontoff) a vad Kaukázusról világhírű művet írt. A mi rutén -vidékünk szépségében hasonlatos a muszka Kaukázushoz, ámde a -nagyvilág keveset tud e helyről, ahol a Tisza ered, a máramarosi só -terem, ahol legzordabb a Kárpát, hosszú, alig elviselhető a tél, -aszú nyár soványkeblű földet fonnyaszt, medve bőg a rengetegben és -közel az országhatárhoz fénylő kis város, egy második kis Budapest -csillogtatja lámpásait, Ungvár nézegeti magát az Ung folyóban.</p> -<p>Ahol a Poprád elbúcsúzik Magyarországtól, hogy a régi -történelemben Gácsországnak nevezett Galíciában folytassa robogó -útját: ott van a ruténség legészakibb határa. A térkép -Poprád-Remetének nevezi a határközséget. A Kárpát itt az égbe -nyúlik, sasok útja, túristák szédülete, mindennapi járáskelése a -szepesi furmányos-szekereseknek, akik a Poprád völgyéből itt vitték -ki a vásznat, bort az egykori lengyel városokba.</p> -<p>Ezen a vidéken minden utánozza a hegyek növekedését. A fenyő -hosszúra nyúlik, hogy a hegyek árnyékából néha megpillantsa a -napsugarat. A férfiak szálasak, megtermettek, mint a fenyőfa, -amelyet úgy fuvaroznak, mintha ágyút vinnének. A fenyőfa-szállító -szekérnek elől van két kereke, aztán hosszan nyúlik a <span class= -"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> fenyő -szála, míg a végére ismét két kereket köt a fuvaros. Ezek a hosszú, -nyikorgó szekerek jönnek lefelé százesztendők óta a -Kárpát-hegységből. A kistermetű hegyilovak, néha még a tehénkék is, -csodálatos szorgalommal vonják a nehéz terhet. Egyik szekér követi -a másikat, mint a kalendáriumban a napok. A fenyőfavágó késő -vénségéig megmarad a mestersége mellett, hogy halála után átadja -mesterségét a fiának, aki azután ugyancsak nem tesz egyebet, mint -fenyőfát szállít a hegyekből. A hegység felett nyomtalanul múlnak -az évszázadok. Az erdők észre sem veszik, hogy az emberek fejszével -vagdossák. Nyikorog a hosszú szekér. Kidőlnek a fák, meghalnak a -favágók. De mindig terem új fa és új ember, aki a fát kivágja.</p> -<p>Ha felfelé haladsz a Poprád völgyében, együtt a folyóval, -<i>felfelé</i>, számtalan faszállító szekérrel találkozhatsz a -magasra kanyargó országúton. A lovak csengői messziről jelentkeznek -az útkanyarulatoknál. Keskeny az országút. A hegyek között korán -sötétedik. Nagy messziségből, mély völgyből pislog idáig egy kis -völgyi falu mécsese. Tán a gazdát várják haza, aki elment fát vágni -a hegyek közé. A lovak csengői lassacskán közelednek, nagyokat -nyikorog a kerék, amely eszi a kocsikenőcsöt a hegyi úton. Néha még -holdvilágnál is mennek, mendegélnek a fenyőfás szekerek. A -fenyőtörzsek nyugodalmasan feküsznek a kerekes ravatalon. -Bevégezték életüket fenn a hegyen, szemközt néztek ezer hideg -széllel, vadállat-kedvű viharral, álltak a felhők baljóslatú -árnyékában, villám kísérteties zengésében, halálos dermedtségében a -hosszú télnek, patakcsörgésében a tavasznak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span></p> -<p>A rutének fája: a fenyőfa. Ez a sudár, szépséges, délceg fa -borítja a ruszinok földjét. A völgyekben gyermekcipőben jár, bokor, -cserje, törpefenyő alakjában zöldül, míg fenn a hegyek között: a -hősök viharos, mogorva, magányos életét éli a fenyőóriás. Sötétzöld -szoknyájában, hideg, hegyes levelével, száraz gallyával, -madárhangtalan sűrűségeivel, beláthatatlan rengetegeivel végig -benövi a Kárpát-hegyláncot. Kőből, sziklából terem, gyökereit -mélyen és messzire küldi, hogy táplálékát megszerezzék a széllel -vívódó koronának; mind távolabbra fut az emberlakta vidékektől, a -hegyvidék lemondó remetéje, életéről alig tudunk, de halálában -gyorsan ellobogó lángjával, piros melegével, hirtelen tüzével -mindnyájunknak jó ismerőse. Olyan hevesen szereti a tüzet, mint a -szűz a szerelmet. Tisztasága, hűvössége, magányossága alatt vészes -szenvedély lakik, olthatatlan vágya a tűz iránt. Mintha a -fenyőfában, amely a legtovább őrzi a tél halott havát, viseli a -hideg évszak dermesztő köpenyegét, a fenyőfában egy szenvedélyes -szív lakna, amely alig várja, hogy elhamvadhasson az egész életében -nélkülözött hőség karjai között. Sokszor ültem kályhámnál, amelyben -vetekedve, rohanva semmisültek meg a fenyők hasábjai. -Elgondolkoztam e hideg teremtmények tűzimádatán. Oly nagy lángot -gerjesztenek, mint a szegények szívei, amidőn egyszer rájuk süt az -élet melegsége.</p> -<p>Amerre a ruténeklakta vidék fekszik, mindenütt fenyők védelmezik -a hegyek csontos, köves hátát. Közöttük vonul az országút, -lebátorkodnak a falvak határáig, sötét rengetegeikben bársony-puhán -őrzik meg a talajt, az <span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span> évről-évre egymásra hulló magokat, -gallyakat, leveleket. A szerzetesi csend, amely az erdőben honol, -messzire visszhangozza a fejsze hangját. Olyankor az egész erdő -figyelni látszik, amint favágók kezdik munkájukat az erdőszélen s a -nagy fák panasztalanul dőlnek le a földre, amelynek érintését -azelőtt sohasem ismerték.</p> -<p>Itt húzódnak a rutén vidék legészakibb részén (hol a Poprád -folyó Magyarországot elhagyja), azok a mély erdőségek, amelyek -sűrűbbek a Bakonynál, nemesebbek Svájc fáinál, dúsabbak, mint a -Kaukázus kopár hegyláncai. Bármilyen magosak itt a hegyek, a fenyő -meghódítja őket. Felkúszik ez a zöld hadsereg az áthághatatlan -hegyláncokra. Nyugodalmasan várja a nyolchónapos tél után a rövidke -nyarat. Gyermekes örömmel visszhangozza a fuvarosok csengetyűinek -hangját, pedig azok az ő elpusztítására jönnek fel a völgyekből. -Boldogan lebeg el a fenyőerdők felett a kis falucskáknak -harangszava. Olyan szelíd a fenyőfa, mint az emberek, akik ezen a -tájon laknak.</p> -<p class="center">*</p> -<p>A rutének földjének északi határán hírneves folyó a Poprád, -amely körülbelől a „Magos Tátrában“ ered s innen veszi azt a -csodálatos iramodást, hogy pályája legvégéig – túl Magyarország -határain – mindig <i>felfelé</i>, észak felé tud folyni. Átlép -hegyeket, városokat, vizimalmokat, mindvégig siet s úgy öleli meg -az országhatárt, mintha búcsúcsókot nyomna kedves Szepesmegyéje -homlokára.</p> -<p>Annyi mesélnivalója van ennek a folyónak, hogy el sem készül -vele az országhatárig. Régi <span class="pagenum"><a name="Page_31" -id="Page_31">-31-</a></span> kolostorok árnyában szalad el, ahol -egykor szakállas barátok, fegyveres szerzetesek szolgálták hűbéres -uraikat, a lengyel hercegeket. Kedves, színes, mesehangulatú -kisvárosok mellett lappang, ahol a háztetők pirosak, és kékek a női -szemek. Juhászok egyhangú nótáit hallgatja a hegyek között. Egy -boldog kis országon szalad át, amelyben vasorrú bábák, lenhajú -lányok, jámbor menyecskék mossák ruháikat a hidak alatt, kékkalapos -Nepomuki Szent Jánosok őrködnek a városvégeken, minden ember -keresztet vet, ha megszólal a harangszó, a kísértetek sohasem -jönnek vissza a temetőkből, mert bűn nem terheli lelkiismeretüket. -Tánciskolák, haranglábak, kunyhók és temetők mellett igyekszik a -Poprád hegymászó útjában. Egy jókedvű vándorlegény ő, amely -szívesen megáll minden vendégfogadó, minden parasztház mellett, -ahonnan a nép-ének mélabús dallamai hangzanak. Kalauzolja útjukban -a tollaskalapú varázslókat, medvetáncoltatókat, szilvaárusokat, -vásárosokat, akik Lengyelországból jönnek és az egykori királyság -pénzeit eldugják tarisznyáikba. Ha pedig történelemről kezd mesélni -a Poprád: Giskra cseh rablóról, Rákóczi Ferenc nyalka kurucairól -annyi mondanivalója van, hogy napestig lehet hallgatni. Partjain -hol lengyel fejedelmek, hol magyar királyok uralkodtak. Minden -város, minden falu, minden váromladék messzi néz bele a történelem -mélyeibe. Szelíd füzesekben szláv melódiáit dúdolja a nép. A -tájképek a fensíkon olyanok, mintha Oroszországból volnának -kimetszve. A názáreti szelídség ül a nép gyermekszemében. A Poprád -jóemberektől válik el, amikor végre elhagyja a határt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span></p> -<p>A rutén vidéknek három nagyobb városa van: Munkács (székváros), -Ungvár és Máramarossziget. A többi része falvakból áll, hol jámbor -egyszerűségben éli életét a jóravaló ruszin-nép.</p> -<p>A falvak olyan egyformák, mint akár Oroszországban.</p> -<p>A házak fából épültek, tetejük szalma, az egyetlen nagyobb -épület a korcsmárosé. Bibliai szegénység és megelégedettség lakik a -ruszinfalukban. Az élet mindennapiságát a vörösbetűs egyházi -ünnepek váltogatják. A ruszin hitbuzgó. Görögkatholikus vallásához -híven ragaszkodik. Papjai és tanítói ugyanolyan egyszerű emberek, -mint ő maga. A pap megfogja az eke-szarvát, a tanító éjszakára az -iskolába köti tehénkéjét s vele együttalszik. Az egyszerű kultúra -hősei itt a lelkipásztorok s a tanítómesterek. A legnagyobb -eredmény, amit elérhetnek, hogy írni meg olvasni tanítják meg a -népet. Az évszázados babonáktól, hegyvidéki népek szokásaitól, -gyermekességeitől nem térítheti el a népet semmi ékesszólás. A -korcsmáról nem tudnak lemondani. A dermesztő telek, csontigjáró -hidegek, az életnek egyhangúságai szinte természetszerűleg -megkívántatják e néppel az alkoholélvezet mámorát, melegét, -felejtését. Minden tiszteletet megérdemel az antialkoholisták bölcs -prédikációja, de a ruszinnépnek is igaza van, amikor nem tud -lemondani az alkoholról. Adjatok más hazát ennek a népnek, ahol -véres verejték, végsőkig feszített testi munka nélkül is -megtalálhatja boldogulását. Adjatok neki a kopár, kegyetlen hegyek -helyett dúsan termő síkságokat. Adjatok neki ennivalót, amely a -pálinkát pótolja. <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> Adjatok neki kultúrát, papot, tanítót, -előljárót, aki jó példával jár a nép előtt és nem tekinti maga is -büntetésnek az életet, amely a Kárpátok melankólikus világába -száműzte őt. Adjatok neki rövidebb telet, amely szörnyeteg -tartósságával, járhatatlan országutaival, kőkemény hidegségével, -minden életet megállító konokságával az esztendő felénél többet -bebörtönöz a ruszin-életből. A kis kunyhók, betapasztott -ablakaikkal, ritkán nyíló ajtóikkal, kétségbeesetten őrzött belső -melegségükkel, korai estéikkel, lassú virradásaikkal, -tömlöc-életükkel úgy állnak a Kárpát között dúló hófergetegben, -mint az emberiség utolsó őrházikói. Lehetséges, hogy északabbra még -kegyetlenebb a téli szél, gyilkosabb a hideg, zordabb az éghajlat: -ámde Magyarországon mégis csak a szegény ruszinok állják ki a -szibériainak nevezett telet, – rossz esztendőben hét hónapig is – -amíg, ismét kibújhatnak házikóikból, amelyekben barmaikkal és -gyermekeikkel együtt végigszenvedték a tél kísérteties szakát. -Északi írók, a jószemű Lagerlöf Zelma, valamint Jakobsen is, írnak -telekről, földbebujt, elrejtőzött elszerencsétlenedett emberekről, -akik „álomszuszékok“ módjára nem veszik észre a napok fordulását. A -mi rutén-népünknek nincsenek világhírű költői, akik -elpanaszolhatnák a boldog emberiségnek, hogy mit szenvednek -keletészak lakosai Magyarországon. Meg kell nézni ezeket a kis -falvakat, csűrjeikkel, földbebujt igénytelenségükkel, ősemberi -félelmükkel, szemrehányásnélküli megnyugvásukkal, jámborságukkal és -jóságukkal, midőn beköszönt a Kárpátba a tél vihara! Néha már az -október meghozza a havat, máskor még áprilisban is <span class= -"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> dagadnak a -hegyi folyók a hólétől. A hóesés úgy szakad rá e tájra, hogy -imádkozva hajt a kocsis az elszánt utazóval, két lépésnyire nem -láthatni előre, az utak eltűnnek, falvak egyenlőkké lesznek a -földdel, csak az országúti keresztfán látni néha a fekete varjút, -megsemmisül élet, gondolat, nagyravágyás, eszme. A sors -igazságtalan büntetéséből északkeleti Magyarország legjobb népe -megfosztódik az élet örömeitől, emberiség, műveltség, gondolkozás -adományaitól. Álmoskönyv és kalendáriom járja itt. Közeli rokona e -népnek az orosz melankólia, amelyből Puskin született. Mit tegyen -tehát e nép, ha az életet elbutító alkohollal nem gerjesztheti -magát új reményekre, jövendő színes terveire, beköszöntő -tavaszaira? Halottak laknak itt zordon télidőben, amidőn a -hegyhátak mögött legélesebb hangjait próbálgatja a tél zenésze, a -hó fehér fergetegében elvakul a szem, a szívdobogás mélyen -elhalkul, kis áristomában szárnyait is elfelejti próbálgatni a -lélek színes madárkája; csak csend van, ereszekről nagy puffanással -leszakad a hó, csattan a jégcsap, rekedten ugat a házőrző, a -tehénke nem bődül, mert családtag lett, az álomnak tömjén-füstjében -hajtja le fejét csaknem egymillió ember!</p> -<p>Adjatok a magyar-orosznak az esztendő 250 böjtnapja helyett -ugyanannyi evőnapot, amikor legalább megszokott táplálékát: a -tengeriből készült málékenyeret, a szegény burgonyát, a sovány -paszulyt magához vehesse oly bőségesen, hogy ne legyen szüksége -testének az alkohol pillanatnyi, keserves kamatú erejére.</p> -<p>A rutén ember jóformán kétszer lakik jól életében. <span class= -"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span></p> -<p>Először: mikor megházasodik. Egy hétig is tart némely vidéken a -lakodalom.</p> -<p>Másodszor: jóllakik a halotti toron, amit az elhalt házastársért -tart. A temetés majdnem olyan ünnepély, mint a lakzi. Ilyenkor nem -sajnálja a magyar-orosz a terített asztalt sem magától, sem -háznépétől, sem falujától. Jóformán mindent megesznek egy -esztendőre előre. Rántotta (szalonnával), forralt édestej, tepertős -galuska, töltött tyúk, töltött káposzta, kaszáslé, gomba kerül az -asztalra. Félliterszámra isszák a mézes pálinkát, míg végül -mindnyájan lerészegednek. Az evés és az ivás boldog mámora után jön -a kemény böjt, amelyet panasz nélkül visel az orosz ember. Cifra és -körülményes görög-katolikus egyháza szigorú böjtnapjait még -megtoldozza. Böjtöl ősszel, amikor közeleg az első hó, bevégződik a -mezei munka. Azok a gyönyörűséges kárpáti őszök, amelyek az utazó -előtt a legszebb Magyarországot tárják fel, – a néma, sárguló -erdők, a rőt hegyoldalak, a hallgató völgyek, Mednyánszky világhírű -őszi tájképei a bennszülött számára a böjt kezdetét jelentik. A -mély vízmosásokban, völgyekben meglapuló kis falvakban a legöregebb -emberek kimondják a böjt kezdését.</p> -<p>– Elvitte a gólya az ebédet.</p> -<p>A madárhang elhalkulásával, a vizimalmok messzire hangzó -kelepelésével, az árnyék hosszabbodásával, a nap rövidebb -látogatásával, mintegy a közelgő, szomorú, hosszú téli sötétség -beálltával a magyar-orosz ismét megkezdi a böjtöt, mintha gyászolná -a korán elröppent, boldog nyarat. Ezentúl csak kétszer esznek -napjában a rutének földjén, délelőtt és délután. Beáll a zordon -évszak, mihamar járhatatlanok <span class="pagenum"><a name= -"Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> az utak a viharok szárnyán -megérkező hótól; a magyar-orosz népével, barmával behúzódik -kunyhójába és félálomban hallgatja a postaszán csilingelését. -Milyen bús, emberietlen élet folyik télidőben a rutén falvakban: -arról csak annak lehet fogalma, aki már elakadt útközben a -hófergetegben ilyen ringyes-rongyos falucskában! Az emberi és -állati trágya közvetlenül a lakóház ajtaja elé kerül, mert meleget -tart az is, mint a betapasztott ablak. Napközben alig látni valakit -a szabadban, utcán, korcsmában. Az eresz alatt füstölgő házikókban -bujik el a falu népe s álmaival, babonáival foglalkozik. Könyvnek, -újságnak persze híre-hamva sincs. Az asszonyok, lányok délután -fonnak, szőnek. A háztetők felett zúgó vihar alatt összebujnak a -fiatal nők egy-egy kiválasztott háznál, mesét mondanak és fonják, -szövik egyszerű ruhájukat, az inget. Ha egy idegen férfi betoppanna -az ajtón, nyilván az ördögnek néznék. Pedig az orosz-magyar nők, -amíg fiatalok: oly üdék, mint a vadvirágok. Szőke hajuk, lenvirág -szemük, gyengédségük megigézi az utazót. Nekem mindig a szerény kis -nefelejts jutott eszembe, ha utazásaim közben erdők szélén, patakok -partján fiatal rutén nővel találkoztam. Ámde nem sokáig bírják e -nép tavaszi virágai az életmód zordonságát, a sorvasztó böjtöt. A -savanyú répa és káposzta, amelyet télidőben közös hordóból, kanál -nélkül fogyaszt a háznép: silány táplálék az életerő -fenntartásához. Az orosz-magyar azt mondja, hogy télen úgy sincs -szüksége testi erejére s ezért nem táplálkozik, mint akár a föld -bogara, amely dermedt mozdulatlanságban tölti a telet. Nem ritka -<span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span> az olyan fiatal orosz-magyar férfi vagy -hajadon, aki még sohasem evett húst életében, de pálinkától már -részeg volt az apja temetésén.</p> -<p>Az egyház által kiszabott és az önként vállalt böjtölést kell -rendszabályozni ennek a szelíd, csendes népnek a történelmében. Meg -kell tanítani enni, táplálkozni, erőt és vidámságot gyűjteni -nemcsak az alkoholból. Meg kell tanítani őt a könyvek, olvasmányok -örömére, az életnek sok színére, az emberi boldogság pálinkamentes -részeire. Meg kell tanítani őt járni, mint a gyermeket. Beszélni, -érezni, örvendezni, mosolyogni, hogy az öregség ráncait -eltüntethessük e népnek arculatáról, amely búsan meghúzódik már a -gyermek ajkszögletében, elhervasztja az ifjú nőket, koravénségre -ítéli a még életerős férfiakat. Meg kell menteni e népet az -önkéntes éhezéstől, a borzalmas böjtöléstől, hogy ifjúsága ne -egy-két esztendeig tartson csupán. A mult nyáron még üde, szagos -hajadon mosott a pataknál. Az idén fonnyadt vénasszony mereszti rá -fénytelen szemét az utazó kocsijára. A temetők telve sírokkal, -amelyekbe életerős emberek temetkeznek, a kuckókon korai -aggastyánok lesik a gyönge meleget, a nők alig képesek szoptatni -gyermekeiket. Életet kell adni ennek a népnek: mielőtt a pálinkáról -akarjuk leszoktatni. Ha most, nyomban megvonnánk az orosz-magyartól -az alkoholt, rövidesen kipusztulna az egész néptörzs.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Napfényben és hóviharban eleget utazgattam e tájon. Örvendeztem -a faluszéli csűrök szalmatetőinek, emberi hangon szólott hozzám -<span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span> az első kutya, amely kocsimat vagy -szánomat megugatta, sok mindent gondoltam az ablakról, amelyet -házikókon láttam fürészporral és sárral betapasztva, a néma -udvarokról, amelyeknek havában magányos gyalogösvényt tapos a -gazda. Úgy mentek, mendegéltek tova utam mellett a kis falvak, mint -az emberi nyomorúság, az örök szegénység változatlan, mindig -egyforma képecskéi. Nagyon ismerősnek kell lenni ezen a tájon, aki -egyik embert meg tudja különböztetni a másiktól. A ruházkodásuk -egész vármegyékre kiterjedően egyforma. Bús, szürke -halina-posztóban, kopott gubában, bocskorban vagy mezítláb jönnek -ők elő az országutakon. A férfiak borotválják az arcukat, rövidre -nyírják a bajszukat, mert nem szeretnek szakállt viselni, mint -rokonaik, a nagyoroszok, akiket bakkecskének csúfolnak. Széles, -vastag, zsíros kalapjaik elpusztíthatatlanok, örökségbe megy egyik -nemzedékről a másikra. Még téli báránybőrsüvegüket is csak -nagyritkán cserélik. Szürke vagy fekete gubáikban, derékszíjjal a -derekukon, bőrtarisznyával az oldalukon itt élnek évszázadok óta és -látszólag semmit sem változtak. Nem lehet észrevenni, hogy a régi -ember kiment a ruhából a temetőbe, új ember büszkélkedik a -rézszeggel, gombokkal kivert tarisznyával. Még tán a nevük is -ugyanaz marad. A szegénység örökké talpon álló hadserege, lelkek, -amelyek már eleven testtel elkárhoztak a mindig ugyanolyan, -egyforma életre, emberek, akikkel nem történik semmi, mint -apáikkal, élnek, hogy észre sem vették, hogy elmúlott életük, -böjtölnek, lerészegednek, karácsonyt, esküvőt tartanak, aztán -elmennek a temetőbe. Ugyanazok most <span class="pagenum"><a name= -"Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> is, akik száz esztendővel -előbb voltak. Ott tolonganak a határszéli vasúti állomásokon, -hosszú hajukat hátrafésülve, fedetlen fejjel állnak úr, szolgabíró -előtt, arcukon az örök alázat, lemondásos szürkeség, fénytelen -élet. Mennek, mendegélnek girbe-gurba országutaikon, mintha sohasem -gondolnának semmire, céltalanul barangolnak hegyeik között, -elmenekülnek a városokból, sőt falvaikat is nyomban elhagyják, -amint enged a szigorú idő. Künn élnek a havasokon, hegyhátakon, -réteken, fészekaljban, mint a vadmadarak. A háznép ritkán bomlik -fel. Gyerekek, öregek, asszonyok és háziállatok lehetőleg együtt -vannak, addig, amíg élnek. Egy test, egy lélek minden család. Ha -valaki meghal közülük: megsiratják, a holttest jelenlétében, szinte -részvételével: lerészegednek, aztán gyorsan felejtenek.</p> -<p>Egyszer egy faluba érkeztem határszéli bolyongásaimban, ahol a -pap (régi ismerősöm) elvezetett egy házhoz, ahová ő halotti torra -volt hivatalos.</p> -<p>A halott, akinek torára készülődtünk, még élt, de az ágya már a -mestergerenda alá volt tolva, égő gyertyát adtak a kezébe és a -kántor fejére tette az evangeliumi könyvet és a könyv olyan lapon -nyílt ki, ahol alig volt vörös betű. Minden jel meg volt arra, hogy -a beteg rövidesen meghal.</p> -<p>Öregember volt a beteg. Egykedvűen tartotta kezében a gyertyát, -hisz már délután megkapta az utolsó kenetet. Talán eszébe se -jutott, hogy reggelig éljen s résztvegyen a saját halotti torán, -amelyre a háznép már ugyancsak serénykedett. Az asztalt -megterítették vászonnal, <span class="pagenum"><a name="Page_40" -id="Page_40">-40-</a></span> mert a halottnak a helye a ládán lesz. -Pálinkát, kenyeret készítettek a papnak, kántornak, harangozónak. -Ámde senkisem nyúlt a várvavárt elemózsiához, mert az öregember még -mindig tartotta a gyertyát. Lassan múlt az idő. A kántor -időtöltésül megpróbálgatta az evangeliumos könyvet az öregember -kopasz homlokán. Vállát vonogatva jelezte, hogy nem tehet róla. A -könyv mindig ugyanazon lapon nyílik, ahol kevés a vörös betű. A -harangozó, mint egy unatkozó strázsa, egyik lábáról a másikra -nehezedett. A pap székre ült és halkan kopogott az asztalon.</p> -<p>– Bátyuska, nem félsz a haláltól? – kérdeztem.</p> -<p>Az öregember szemét az égő gyertyára meresztette, mintha azt -nézte volna, hogy meddig tart még a gyertyaszál. Aztán hangtalanul -megcsóválta a fejét.</p> -<p>A háznép tett-vett a szobában. Egy öregasszony, egy fiatal nő és -egy közömbös suhanc voltak az öreg hozzátartozói. Néha -megtapogatták az öregember kezét: vajjon elkezdhetik-e már a -sírást? Künn a havas estében lábak topogtak, suttogások hangzottak, -szomszédok, akik majd zsoltárt énekelnek. Mikor hangosodott a -beszélgetés odakünn, a harangozó, mint hivatalos személy, -kinyitotta az ajtót és kiköpött.</p> -<p>A bátyuska pedig nézte, kimeredt szemmel leste a kezében égő -gyertyát. Már nem figyelt semmire, ami körülötte történik. Nem is -igen látott tán egyebet, mint a piros nyelvecskét. Szinte -pillanatok alatt megváltozott az arca. Mind kisebb lett a feje. -Végül kicsiny lett, mint abban az időben, amikor anyja szíve alatt -élte <span class="pagenum"><a name="Page_41" id= -"Page_41">-41-</a></span> életét. Az élet visszafelé futott az -arcán. Talán átsuhant előtte minden, ami történt véle, mint egy -vándormadár képe vonul át az alkonyodó éghajláson. A gyertya -reszketni kezdett. Ingadozott, hajladozott, felágaskodott, meg -lehanyatlott. Az élet volt ez, amely most válik el a fiatalkor zöld -erdőitől s a komor vénség hervadt mezőitől. Képektől, arcoktól, -melegségektől, ölelésektől, az életben maradó szavaktól s a tovább -pirosló hangoktól elmúlik egy kis lehelet. A gyertya nagyot koppant -a földön, az öregember feje hátrahanyatlott és sötétebb lett a -szobában egy lélekkel.</p> -<p>A háziak nekiláttak, hogy az öreget az ágyból a ládára cipeljék. -Kimentem a házból.</p> -<p>Januáriusi éjszaka volt, tiszta, szélmentes, csillagsugáros, -amilyen ritkaság itt a Kárpátok között. A csillagok az égboltozatra -fagytak. Ilyen hideg éjszakákon senki sem vágyódik a -csillagokba.</p> -<p>A hegyipatak a malomgátnál sustorgott, mint a főtt víz. Talán -ezen az éjszakán dermedt jéggé a zuhatag, amelyet idáig nem tudott -gyeplőjébe kapni a tél. Halottak a hegyek, a hótól szikrázó erdők. -Mélyek a völgyek, hogy feneküket sem láthatni. Áll a nagy éjszaka a -világ felett, mintha többé nem lenne feltámadás. A bádog Krisztus a -falu végén elárvultan terjeszti ki karjait. Az országút néptelen és -a beláthatatlan messziségbe visz. A halál éjszakája. Nem volna -csoda, ha jéggé fagyott, lepedős kísértetekkel találkoznék a -gyalogúton.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span></p> -<h2>Debrecen.</h2> -<p>A multja oly sok legendával, mesemondással van telve, mintha -századokig minden Debrecenben történt volna, amit a költőknek -feljegyezni érdemes. A Királyhágón túl Kolozsvár, a Tisza mentén -Szeged, a Hortobágyon Debrecen voltak azok a magyar városok, ahol a -legendák, történetek összegyülekeztek a tornyokon, mint -vándormadarak. Jókai egy láda könyvet írt Debrecenről, – mintha -kétszáz esztendeig minden tréfás vagy regényes magyar férfiú a -debreceni kollégiumba járt volna. Mikszáth és mások is elfuttatják -mesemondó kedvüket a Péterfiára. Csokonai óta a kollégium mögötti -városrészből lépnek ki az olvasmányok hősei, akiknek regényességét -már azért is elhiheti az olvasó, mert Csokonai Debrecenjéből -származnak. S így az a magyar, aki a költők műveiből ismeri meg -Debrecent, azt hiheti, hogy a városban csupa felsrófolt idegzetű, -romantikában laboráló asszony és férfi járkál a piacon, holott a -debreceni nép oly józan, mint az egyszeregy.</p> -<p>Lehetséges, hogy régebbi korokban, amelyeket dohos könyvekből -vagy az ó-temető fejfáiról ismerhetünk: valóban laktak itt -józantalan regényhősök, ámbár én csendesen azt gondolom -<span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span> magamban, hogy akinek itt hajlama volt a -regényeskedésre: rövid ideig szippantgatott a Hortobágy felől -szálló porfelhőkből. Petőfit a vándorlási kedv, Jókait a -szabadságharc balszerencséje hozta e városba. Csokonai pedig épen a -Quekker-puritánságú józanság miatt volt kényszerítve vándorbotot -venni a kezébe, hogy esztendőkre elhagyja a nádfödeles várost. – Ha -egész Magyarország oly józan és bölcs vérmérsékletű lett volna, -mint Debrecen, történelmünkből tán hiányoznának a nagyszerű -lendületek és vértanúi megpróbáltatások, de az ország gazdag és -szerencsés lett volna. A mélyenszántó, holnapra is néző, -gyarapodásra való cívis-észjárás már a török hódoltság alatt -megmutatta, hogyan lehet gazdagodni és épségben maradni idegen -rabbilincsben. Bocskay és Rákóczi szabadságharcai nem rombolták meg -a várost gazdagodásában. Szerencse és bölcs mérséklet óvta meg a -várost a történelmi tragédiáktól. A nagytemplomban detronizált -habsburgi Ferenc József is vizitbe, békülni ment Debrecenbe, mert -hisz a trónfosztást Kossuth és a „jött-mentek“ földjéről -összesereglett követek vitték véghez, nem pedig a nyugodalmas -temperamentumú debreceniek.</p> -<p>Az alföldi homoktengernek Hamburgja a cívis-város. Nemcsak -Manchesterben élnek józan kereskedők, hanem erre kelet felé is, -ahol a kereskedőknek és termelőknek elsősorban egy állandóan -harcban és bajban álló ország gyújtogató viszontagságai ellen -kellett védelmezniök városuk épségét; kálvinista nyakassággal és -meg nem szűnő magyar elszántsággal óvni a lelkeket és vagyonokat a -nemzeti könnyelműségektől, a rosszindulatú politikai lázaktól, -<span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span> a meggondolatlan magyar kalandosságoktól. -Amíg a kollégiumi ifjúság tüzet nyelt és vért ivott a magyar -történelem tanításaiból, amíg költők és politikusok ragadták meg -farkát a bizonytalan állomású üstökös-csillagoknak, amelyek -időről-időre átszáguldottak a magyar égboltozaton: Debrecenbe -istenfélelemmel hangzik a zsoltár és győz a bölcs mérséklet a -hóbortos elragadtatások hullámzásain. A tiszta erkölcs, a -honszeretet védte Debrecen vagyonát századokon át… És most -meglepték az oláh rablók és kirabolták a magyarság, a magyar vagyon -kaptárát!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span></p> -<h2>Egy öreg ember elbeszélése.</h2> -<p>A mai öregek, akik a mult századból jöttenek át: láttak olyan -dolgokat, amelyekről az ifjúság legfeljebb memoárokban olvas.</p> -<p>Egykor éltek emberek, akik Napoleont, Kossuthot, Petőfit a -valóságban látták. Megbámultuk őket, mint kivételes lényeket és -mesemondásaikat sokáig hallgattuk. A mai öregek beszélnek majd -arról a Magyarországról, amelyet többé nem láthatunk viszont; a -kedves régi Pestről, amelyre rá nem ismerhetünk; a jámbor -polgárokról, akik a fülükre húzták a paplant, ha elcsattant egy -pofon a városban… Mesemondásaikba belefoglalják, hogy ebben az -országban mindenki fehér kenyeret evett, még a vándorlólegény is, a -faluzó koldus is és az ég madara, amely megette a mérföldmutatókőre -helyezett száraz kenyérszeletet; a bort gödrökbe öntötték szüret -után, mert nem volt elég edény; egy krajcárt adtak a szegénynek és -az imádságot mondott érte; kilencvenesztendős korukig éltek a -magyarok és még akkor se haltak meg könnyedén; annyi gyerek -termett, mint subagallér; a birkának, disznónak időt adtak a -járványos betegségben kedvére elpusztulni, nem siettek őt levágni; -a cseresznyefák <span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span> oly bőséges terméssel hajoltak az -országútra, mintha Krisztus urunk járna még a földön; a halat -ingyen adták a nagy folyamok partjain; a nők ifjúságuktól -öregségükig áldott állapotban voltak; a kalendáriumok és az emberi -szívek telve tréfaságokkal, nevetnivalóságokkal; a férfiak -ragaszkodtak politikai elveikhez és főbelőtték magukat, ha -tisztességtelen dologba keveredtek, gyenge karakternek volt ereje -tovább élni és Amerikába vitorlázni; az adott szó szent volt és a -rágalomért börtön járt; a társadalom egy nagy család volt, amelynek -ítéleteit nem lehetett megfelebbezni; és a gyermekeket úgy -nevelték, hogy nem kellett miattuk szégyenkezni, ha idegenbe -vetődtek.</p> -<p class="center">*</p> -<p>És ha a régi Pestről szól az agg mesemondó: szavai szinte -hihetetlenül hangzanak.</p> -<p>Pest erkölcsös város volt, ahol nagy tiszteletben tartották a -barátság szentségét, a családi élet érintetlenségét, a nők hírnevét -és a vallás rendelkezéseit. A városi magisztrátus mindig azon törte -a fejét, hogyan lehetne szebbé, finomabbá építeni Budapestet. -Hogyan lehetne azt elérni, hogy itt a lakosság boldog és büszke -életet éljen, hogy másoknak is kedvük legyen megtelepedni a -városban és munkájukkal hozzájárulni a város fejlesztéséhez. -Mindennek örvendeztek az öregek, amit e város érdekében tehettek. -Ünnepély volt, midőn a Dunapartról többé nem szállott be a por a -városba, midőn évről-évre újabb paloták emelkedtek a nagykörúton, -midőn a tramway csengetett, midőn a polgármester királyi tanácsos -lett. Az utcakövezők <span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span> felfedeztek minden kis lyukat, amelynek -betöméséhez nyomban felállították munkásaikat. A locsoló-ember oly -udvariasan forgatta csövét a körúton, mintha Mazzantini iskolájában -végezte volna a kurzust. A nagy zöld kocsik a mellékutcákat mosták -oly tisztára, amely tisztaságot manapság a lakók arca sem közelíti -meg. A házmestert a rendőrségre taszigálták, ha szemetes volt az -udvar. A háziurat megbüntették, ha nem világított. A henteslegény -kezet csókolt a szakácsnéknak, a kora reggeli pék örvendezett az új -vevőnek, a boltos úgy dörzsölgette a kezét, hogy kénytelen voltál -nála hitelben vásárolni. Szodomát kiáltottak, ha egy nő nagyon -festett arccal kibátorkodott az utcára, az öregebb és gyakorlottabb -szemű férfiak megismerték a foltot a nők homlokán.</p> -<p>A tisztességes nők pedig csak olyan mondásokat használtak a -társaságban, amelyet anyáiktól, azok pedig nagyanyáiktól hallottak. -Az ő lábukat, vállukat nem igen látta senki a városon végig, olyan -bő és hosszú ruhában jártak, hogy a cipőjük sarkát sem tették -közprédává. A sétatereken megelégedett, büszke nyugdíjasok -üldögéltek, lenézték az egész világot, amely nem élvezett penziót. -A leányok jövendőbelieit már a korai gyermekségben kiválasztották a -gondos szülők, igen kapós vőlegény volt az állami tisztviselő. A -házak belsejében boldog, megelégedett családok vonták meg magukat, -akik a polgári jólétben, a csendességben, a tiszta erkölcsben -lepergették az éveket, mint gyöngyszemeket. Furcsa, szigorú -öregasszonyok éltek, akik az ifjúság erkölcseit ellenőrizték. És -virágvasárnapon a templomok környékén tavaszi ruhában és tavaszi -arccal mindig egy <span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span> megifjodott Pest mutatkozott. Minden -lánynak volt új cipője, új kalapja, minden asszony szebb lett és a -családapák a budai hegyek rétjeit gusztálták, ahová -husvétvasárnapján kirándul a familia.</p> -<p>Pest csak az idegenek és vidékiek előtt tűnt fel ama mulatságos -és könnyelmű alakjában, amilyennek a mult században elhíresztelték. -A tivornyás város lámpagyújtás után kezdte meg hentergését, a -rendőrség szigorúan vigyázott, hogy a templomba menő tisztességes -nők napközben ne kényszeríttessenek szemük lesütésére. A -Kossuth-utcából, a korzóról elzsuppolták a szemérmetlen, feltűnően -öltözködő nőszemélyeket. A polgárasszonyok jóillata töltötte meg -vasárnaponkint a várost, szelid, alattomosságmentes mosoly -tündökölt a leányok arcán és a polgár kidüllesztett mellel mehetett -végig a városon, erkölcs, rend és tisztelet uralkodott itt.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span></p> -<h2>Ábrándos városok.</h2> -<p>… A tornyokon kereszt vagy kakas van, a luteránusok mohos -zsindelyfedelű templomai állnak szűk, nedves utcákon, – a hidaknál -kékre vagy piroskásra kopott Nepomukiak tartják fenn a rendet, hogy -az útonjárók ne káromkodjanak túlságosan, – vastagfalú, örökéletre -épített vendéglők extraszobáiban papok, honoráciorok, a mult század -adomáskönyveiből itt maradott tréfás emberek keverik parádival a -bort, tót szóval a magyar beszédet, – állomások, megyék, -országrészek, ahol mindenki büszke arra, hogy magyar (nem is -úriember, aki nem olvas magyar újságot, az asszonyok ugyan még csak -tótocskáznak, de hát másképen nem értenék meg őket a cselédeik, a -piarci népek): ez volt valamikor a felvidék, ahová behavazott -vasutakon, kacskaringós szánutakon annyit jártunk valóságban és -képzeletben.</p> -<p>Szerelmesek világa volt a felvidék.</p> -<p>Itt mindenki szerelmes volt – Magyarországba. Olyan lágyan, -szláv-odaadással, szinte epekedve még nőkről is ritkán beszélnek a -férfiak, mint a felvidéki intelligencia Magyarországról -gondolkozott. Ő, a legkedvesebb, a legdúsabb, a legszebb és az -elérhetetlen. Királynő, akibe <span class="pagenum"><a name= -"Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> szerelmesek megkopott, -messzire lakó gárdisták a Kárpát alatt. Szürcsölve, mint Tokaj -borát isszák, ejtik ki itt a szájak a magyar nevet. Felpirosodnak -az arcok, amikor a históriára fordul a beszélgetés. Mikor a -felvidéken csinálták Magyarország történelmét… „Azóta, sajnos, -mellőznek!“ – mondták, mintha új kedvese volna Hungáriának.</p> -<p>Rajongók földje ez. Az adóhivatalnok, a tanfelügyelő, az alispán -és mindenki, aki a magyar államot szolgálja, oly büszkeséggel tölti -be hivatalát, mintha éjjel-nappal a szíve felett viselné a magyar -címert. Ezekből a furcsa, ábrándos városkákból, télen eltemetett -falvakból, korai estékből, kis ablakokból: oly gyönyörűnek látszott -a messzi igazi Magyarország, mint a tündérvilág. Innen figyelték -epedő szemek az esti vonatot, amely pesti havat hoz vagonjain, -postakocsijában budapesti újságot. Ezekben a télben halkan pirosló -tüzű házakban, varjas, elhagyott kastélyokban olvasták rajongással -az írók munkáit. A helybeli kereskedés kirakatában (a levéldobozok -között) valóban feltűnést keltett egy-egy új magyar könyv és -„beszéltek“ róla még a kaszinóban is. A legtöbb városnak volt -irodalmi társasága. Mily lelkesedő úrihölgyek látogatták például az -ungvári Gyöngyössy-Társaság koncertjeit! A kassai Kazinczy-kör oly -ünnepélyesen fogadta a „fővárosi vendégeket“, mintha eleven -főhercegek jöttek volna látogatóba. Ezekben a vendégszerető, -drágalátos városkákban egy nap alatt megismerkedett mindenkivel az -utazó, barátai, kedveskedő ismerősei akadtak az idegennek. S -büszkén mutatták meg történelmi emlékeiket és élő -nevezetességeiket. Friss pezsdülés, izgalom, <span class= -"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> -költekezés, ha vendég jött a fővárosból. A szemek, arcok úgy -figyeltek a messzi földről jött vándor szavaira, mintha a -legnagyobb titkok derülnének fel.</p> -<p>Felvidék! Az egyetlen táj a földgömbön, hol a magyart úgy -tisztelték, mintha minden magyar háta mögött Árpád állna vitéz -népével. A magyar faj itt mutatta meg, hogy mennyi erő és báj lakik -benne, s mily csodálatos vonzása van nyelve ezüstpatakjának. Aki -egyszer ivott a magyar szó forrásából, nem felejtette el holta -napjáig. Dalaink, mesemondásaink, irodalmi kincseink olyan -megbecsülésben éltek itt, mint sehol a tiszta magyarság között. A -hiában epekedő szerelmes áhitatosságával tisztelte a magyarság -minden lépését, cselekedetét a felvidék. Itt nem volt kritika, -kifogás, ellenmondás, csak a magyar fensőbbség iránti tiszteletnek -olyan foka, amely tisztelet nem okoskodik, hanem kiugrik az -ablakból, ha az imádott így kívánja. A hódoló szeretet és sokszor -indokolatlan bámulat a magyarság iránt: tette, hogy a felvidék -többnyire leghűségesebb szolgája volt a mindenkori magyar -kormányzatnak. Csak magyar legyen…</p> -<p>Amint hűvösödött a hegyek levegője Miskolcon túl, a szívek annál -melegebbek. Kassa, Sátoraljaujhely, Beregszász, Ungvár, a -Szepesség, a honfoglaló folyók völgyei, a Hernádmente, a Latorca -völgye, a Felső-Tisza… Úgy következtek a képek, mintha a -históriában lapozgatnánk. Deresbajszú, pirosarcú, recsegő hangú -urak mókás jókedve, jóságos tekintetű asszonyságok vendégszeretete, -tót lelkületű lágysága a barátságnak, büszke, hiú testvériesség, az -atyafiasságos érzületnek pompázatossága <span class= -"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> fogadta az -utazót. Mintha csak azt akarta volna megmutatni mindenki, hogy mily -nagyra tartja a szerencsét, hogy magyarnak számít. Mintha -tanubizonyságot tenne város és falu, hogy nem felejtette el a régi -magyar erkölcsöket: itt valóban él még az a nagyszerű magyar báj és -kedvesség, amelyet maholnap csak anekdotás könyvekből ismerünk. A -piroshasú tornyok, mohos bástyák, százesztendős bolthajtások egy -régi magyar nemzet rokonságát hitték. Itt még egy évtized előtt is -azt vélték, hogy él valahol, az alföldön tán, az a büszke, -fejedelmi, gyönyörű nemzet, amelyhez tartozni a legnagyobb -gyönyörűség. Ők még történelmi festmények pompájában nézték hegyeik -közül a mindinkább leromló magyarságot. Ha látták volna, hogy -pusztul, szakad, züllik a magyarság alföldjein, városaiban, -Budapestjében: kiábrándultak volna és nagyon szerencsétlennek érzik -vala magukat. Az a büszke, honfoglaló, hatalmas nemzet, amelynek -fiaikul ők oly dicsekedve vallották magukat: ezalatt -szerencsétlenül rohant vándorló útján méltatlan sírja felé.</p> -<p>Felvidék! Amely egykor úgy rajongta a lezüllött Magyarországot, -– mily háztetőmagas lángú szerelemmel fordul az újonnan éledt -magyarság felé! Hiszen ha valaha lehetett valóban rajongani a -magyar nemzetért: most van annak ideje, amikor a magyar hősiesen, -oroszlán-erővel emeli fel a követ sírja felett. Most jön az idő, -amikor minden nemzetek ideája lehet a magyar.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span></p> -<h2>Akiket többé nem látunk.</h2> -<p>A pesti nők valaha oly csinosak és tiszták voltak, hogy senkinek -se kellett elkívánkozni a városból, aki itt nyugdíjából éldegélt: -ingyen legeltette a szemét.</p> -<p>Az ember bizalommal várta öregségét. Lehetőleg teljes penzióval -visszavonul a hivatalából, vagy életjáradékot vesz, hogy minden -eshetőségre biztosítva legyen. Elhordja régi ruháit, a -szalonkabátokat, a hímzett fehérmellényeket, az ünnepélyekre -tartogatott köcsögkalapot: a nyugdíjas önmagát ünnepli, senkitől -sem függ többé, senki előtt sem kell meghajolni, gőgösen vágja -könyvecskéjét a hónap elsején az adóhivatal elé. Függetlenség és -szabadság, minden nap. Az ember szert tett valamely rendjelre vagy -címre, amiért elnökké választják egy asztaltársaságban, ahol -kedélyes butaságokkal telik az idő. Hazamenet, amíg a bütykös, -fáradt lábak megszabadíttatnak a lábtyűtől: már kezdődik az -elbeszélése a mamának, hogy mit mondott ez vagy amaz, öreg pajtás, -régi barát… És így a mama is kiélvezi a magáét, mint akár -fiatalkorában, midőn azok a pajtások, barátok még buzgón -udvaroltak, szépeket hazudtak és jószagú <span class= -"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> pedrővel -látták el bajszukat. Ha némi szerencséje és összeköttetése van a -nyugdíjasnak: kaszinó-elnök lehet valahol. Milyen hatalom, -tekintély, sőt ünnepély volt egy kaszinó-elnök például a -Józsefvárosban, amikor a polgárság még javában virágzott! A -trafikban a legjobb szivart kapta. A hentes, mészáros, fűszeres -kedvében járt. Visszaköszöngetésekkel, kézszorításokkal telt el -sétája. Pártügyekben tanácskozott, kis tanítónők tőle várták -megválasztásukat, ezüstlakodalmán a polgármester mondta a -pohárköszöntőt és ha olykor éjfélig a kaszinóban maradt, a familia -otthon meg volt győződve, legalább is megbukott a kormány.</p> -<p>A nyugdíjas volt a legboldogabb ember a városban. A szép időnek, -hamiskodó tavasznak, régi szeretős ősznek ő volt a legnagyobb -élvezője. Néki építették a Halász-bástyát, az ő részére tartották a -zenés miséket, a promenádon ő reá mosolyogtak a gyermekkertésznők, -a börze előtti játszótéren a nevelőnők az ő kedvéért vetették -keresztbe a lábukat, hogy a térdük látszott. A Sefánián korai -tavaszkor a nyugdíjas tartott szemlét és elefántcsontfejű -sétapálcájával intett a városi őrnek, ha valamit nem talált -rendben. A ligetben levette a kalapját, amint a nap sütni kezdett. -Hiába harangoztak a Fasorban a toronyban, a nyugdíjas csak akkor -indult el hazafelé, amikor az ő órája mutatta a delet. Ezt az órát -a műegyetemi órához igazította és hetenként ellenőrizte -pontosságát, ami csak egy kis sétába került. Ő volt az, aki sohasem -dobta el újságját, miután kiolvasta. Gondosan összehajtogatva -eltette zsebébe. Milyen bolond a világ, <span class= -"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> ha az -újságból nézi az ember! Szerencsére nem minden igaz, amit a hírlap -ír. Az írók pedig kötözni valók. Némelyiket meg sem lehet érteni. Ő -volt az, aki sohasem sietett Pesten, ebben a rohanva élő városban. -A cipője mindig fényesre volt kefélve, a nadrágját otthon a mama -vasalta, a kalapjáról a könyökével dörzsölte le a port. A -borbéllyal vitázott, ha nem borotválta elég lassan és alaposan, – -hiszen ő ráért. Méregbe gurult, ha valamely portékának az ára egy -krajcárral emelkedett. Ő tudta a messzi boltokat, ahol olcsón lehet -vásárolni. És ő tudta azokat a régi anekdotákat, nótákat, amelyekre -már senki sem emlékezett a városban. Már csak ő találta meg az -Ősz-utcát, az Ötpacsirta-utcát, a Zerge-utcát. De nem tudta teljes -biztonsággal, hogy merre van a Lipót-körút. A mosóintézetet -feljelentette, ha kirojtosodtak a gallérjai. A szabónak öt forintot -küldött minden elsején, – tán még az esküvői frakkját, a -hivatalnoki Ferenc József-kabátját, a tanácsosi bundáját -törlesztette. Ő volt az, akinek az „idejében“, „korában“ minden -másképen volt. A nők vallásosak s erkölcsösek. A férfiak -tisztelettudók. Mindenkinek kijár a respektus vagyona vagy rangja -után. Ő volt az, aki büszke arra, hogy harmincöt esztendeig ült a -hivatalában és semmit sem csinált. Ő volt az, aki kitalálta az -újságpapirosból való ülőpárnát, amelytől nem fényesedik a nadrág. Ő -járt karonfogva az öreg élettársával temetésre, esküvőre s egyéb -ingyenmulatságra. Ő járt korán reggel vizet inni az -artézi-forráshoz, térzenét hallgatni (a bosnyák zenekar -előadásában) a császárfürdői platánok alá. Ő ment fel a -Gellérthegyre napfölkeltét <span class="pagenum"><a name="Page_56" -id="Page_56">-56-</a></span> nézni, ő rándult ki gyalog -Mária-Remetére, ő szaladgált a kormányhoz, hogy a nyugdíjasoknak is -adjanak félárú vasúti jegyet, pedig soha életében nem utazott -sehová. Ő tudta krajcárig a bélyegilletéket, a tisztviselői -fizetéseket, hány krajcár van egy forintban és mennyit keres a -főpincér a borravalóból. Ő volt az, aki a szájától vont el minden -krajcárt, hogy öregségére gyűjtsön… Rakta, rakosgatta -harminc-negyven esztendeig a forintocskákat. És most itt áll -megöregedve, nyugdíjasan, élvezni vágyóan a takarékosság, munka -gyümölcsét. S ráeszmélt, hogy egész életének elvonultsága, -garasfogdosása, kielégületlen gyomrának korgása, aszkéta -nyomorúsága mit sem ért. Egy jó kalapot sem vehet azon a pénzen, -amit azelőtt egy egész esztendeig megtakargatott. Érdemes volt így -élni? (1920.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span></p> -<h2>Polónyi Géza kalapja.</h2> -<p>Olyan nagy feje volt, hogy senki sem viselheti utána a kalapot. -Ez a fej – tán még a kalap is – a tizenkilencedik századbeli -Magyarországból jött és mindvégig megállotta a helyét a nagyméretű -koponya s a kalap sem ment ki a divatból. Hetvenhárom esztendős -volt.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Mikor Eötvös Károly ment el, azt írták róla a meghatott tollak, -hogy az utolsó táblabíró ballag el az ősök által kitaposott -országúton.</p> -<p>Íme, mielőtt végleg lezárulna a kripta a régi Magyarország -felett, még jelentkezik más is, aki kopogtatásával helyet kér a -tizenkilencedik század magyarjainak sorában; ott, ahol úgy -feküsznek halottaink nagy meggondoltsággal, karbatett kézzel, -mindenttudó bölcsességgel, – mint általában a mult századbeli -magyar politikusokat láttuk, elképzeltük, emlékezetünkbe véstük. -Ezek a századvégi magyar politikusok közvetlen elődeiktől (sőt a -még velük karonfogva járó öregektől) tanulták a tempót, a -megjelenést, a hazafias lendületet, a mellet dagasztó nemzeti -önérzetet, – tanulták a mély, <span class="pagenum"><a name= -"Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> bölcsenjáró táblabíráktól. -Eötvös is, Polónyi Géza is fiatalkori ideáljait olyan régi -magyarokról választotta, akikről mi már csak a históriában -olvashattunk. S ezért tűnt föl szemeink előtt néha félszegnek, -máskor érthetetlennek, de mindenkor imponálónak Polónyi és Eötvös -is.</p> -<p>Polónyi Géza fiatalsága például abba a korszakba nyúlik vissza, -amely még nem sokban különbözött Vas Gereben regényeinek -légkörétől. A szegénysorsú, tehetséges diák (aki a -„Jurátus-életben“ csizmatisztítással kezdi és a neve „audiat“), -Polónyi Géza fiatalkorában is a nélkülözés és küzdelem emberfölötti -iskoláját járja, amit talán nem is bírna meg egy huszadik -századbeli fiatalember csüggedés, megtörés nélkül. Az akkori -fiatalemberek (akikből később valóban ember lett) nem riadtak meg -semmiféle viszontagságoktól. A szegény diáknak hét kásahegyet -kellett keresztülrágni, amíg tanulmányaiban előrehaladhatott; a -rongyos csizmák, pókhálós-vékony köpenyegek, esztendőkig viselt -süvegek fáradhatatlanul mentek egyik városból a másikba, régi -iskolából az újba, egyik küzdelmes megélhetésből, koplalásból, -vidáman viselt nyomorúságból a másik sorstragédiába, amíg gazdájuk -legalább a házitanító álmodott állomásáig eljuthatott.</p> -<p>A faggyú-gyertya pisla világításánál, a rongyos szalmazsákon a -kietlen években fogyott egyik tankönyv a másik után, múlott egyik -osztály kitüntetéssel, mint a másik, a derék megfeszült, a korgó -gyomor parancsszóra hallgatott és a diák-kenyérnek, a savanyú -brugónak mennyei ízt tulajdonított az erős akarat. <span class= -"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span></p> -<p>A vándor-diák sziget-felfedező útját járta meg ifjú lábaival az -öreg Polónyi. Bolyongásaiban bizonyosan látta a tétlenségében -hervadozó Magyarországot jó közelről, láthatta a düledező -udvarházakat, amelyekből félig már kilicitálták a tunya gazdát; az -országúton találkozhatott a tanulatlan magyar földesurasággal, aki -utolsó lovát hetyke homokfutóban, kutyabőr-keztyűben hajtotta a -vásárra eladni; és diákpajtásaitól hallhatta az előkelő állású -atyafiakat felsorolni, amely atyafiakban bizakodva (nem pedig -tudományosságára támaszkodva) vágott neki az életnek a legtöbb -magyar ifjú.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Amit Polónyi Géza a régi Magyarországból látott: az mind csak -arra serkentette a szegény diákot, hogy eszét kimívelje, önerejére, -találékonyságára, bátorságára appellálva várja, midőn rákerül a sor -e tudatlanok országában. Még éltek ugyan a bölcs, nagykoncepciójú -öregek, akik a nagyszerű tizenkilencedik századot Magyarországon -megteremtették, de már búcsúzóban voltak és helyettük nem jöttek új -koponyák. A meddő, egyedül a protekcióban lélekző Tisza -Kálmán-korszak járta. Egy éles elme könnyedén vágott magának utat -az akkori fiatalok között, ha az öregek kivesző erényeit tartotta -pajzs gyanánt. Polónyi Gézán késő öregségéig meglátszott, hogy -fiatal korában jól megtanulta a táblabírák tempóját – szinte az ő -gondolataikat, ravaszságaikat, okoskodásaikat folytatta, figyelmen -kívül hagyván maga körül az elléhásodott nemzedéket. S így egyenes -utóda volt azoknak a magyar politikusoknak, <span class= -"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> akik -egykor az ész és furfang fegyvereivel védelmezték Magyarországot a -töröktől, paktáltak franciával, túljártak az osztrák eszén: – -amilyenek a tizenkilencedik századbeli magyar táblabírák is voltak, -akik bár körömszakadtáig tartották vármegyéjüket, belenyugodtak -Kossuthba, megalkudtak Deákkal a haza és a nemzet egysége -érdekében.</p> -<p>Ha majd eltávolodnak tőlünk a mai évek és a nagyeszű Polónyi -Gézát messzebbről láthatjuk: ráeszmélünk, hogy évtizedeken át a -lepergő parlamenti évek szálait az ő kezei irányították. Olykor -fiskális furfanggal, máskor a Fráter György eszélyességével, majd a -törvénykönyv káprázatos ismeretével vágott közbe az alantas -napi-politikától az orrok hegyéig sem látó koponyák gondolatainak. -Megállította a hájfejű politikusok birkanyáját, mint a farkas. -Vihart élesztett, indulatokat keltett fel, szenvedélyek alá -gyújtott tüzet, vad juhászkutyákat eresztett szét, forgószélt -hívott segítségül, amikor ölbetett kézzel, fáradt szemhéjjal -bóbiskolt körülötte a parlament. Egyszer olyan volt, mint egy -keserű bujdosó, máskor döngette az asztalt, mint egy erőszakos -vidéki kortes. Összevont szemöldökkel figyelt, héja módjára -lecsapott, furfangos úton biztosan haladt, – majd kedélyes volt, -mintha egy negyvenes évekbeli kalendáriumból vágták volna ki. -Hetyke begyűrt kalapja alatt úgy vitázott az utcán, mint egy -tüntetésre készülő jogász; máskor lekonyult ez a kalap, mint egy -csatavesztett kortesé. Ez a kalap mutatta, milyen a politikai -helyzet.</p> -<p>Mindig magyar volt és kitalálásaiban, ötleteiben, támadásaiban -és meggondoltságaiban a <span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span> magyar élet útjain haladt, azon az úton, -amit egy szegény, nagyeszű ifjúnak a tíz körmével, az ereje -megfeszítésével kellett megásni, hogy végül Magyarország -igazságügyminisztere lehessen. Verbőczy volt a törvénytanítója és -úgy fogta kezében a magyar törvénytárat, mint a buzogányt.</p> -<p>Polónyi Géza küzdelme, törekvése, győzedelmessége példa arra, -hogy Magyarországon az eszes ember is boldogulhat. Alakja lehetne -egy regénynek, amelyben az igazi Magyarországot írná meg egyszer -valaki, a közelmult országát.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span></p> -<h2>Az ember, aki mindig vizitbe járt.</h2> -<p>Igen jól hallom az Athenaeum lelkes igazgatóinak, a -könyvcsinálás művészeinek és más kiváló nyomdászoknak -panaszkodását: nincs papir, nem tudunk könyvet nyomtatni. „Egy -hónap mulva nemhogy könyvet, de egy számlacédulát sem készíthetek!“ -– mondja Pest egyik legelőkelőbb könyvnyomtatója. Az írók, akik -maguk adják ki könyveiket, maguk szerzik meg hozzá a papirost. -Tízezer példányban már az álmoskönyvet sem merik nyomtatni. -Középkori idők járnak fölöttünk, Gutenberg száz példányban nyomja a -Bibliát, a könyv ritkamadár és ára oly magas, hogy csak a -leggazdagabbak vehetik meg az új könyveket, mint egykor a -fejedelmek, hercegek, rablóvezérek. A könyv drágább a francia -parfőmnél; a könyv drágább a selyemszoknyánál; a könyv drágább a -lisztnél, a bornál, a szivarnál, a mindennapi ennivalónál. A könyv, -minden időknek legtudósabb óramutatója, nemzetek fénykorának vagy -balsorsának hangos hírvivője: a könyv ritka lesz, mint a fehér -holló. A drágalátos könyvgyűjtők, akik egy-egy csinosabb, újonnan -megjelent könyvet úgy vittek <span class="pagenum"><a name= -"Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> haza a hónuk alatt, mint -menyasszonyukat; az amatőr-példányok, a ritkaságok szenvedélyes -vásárlói; az éjjeli olvasmányoktól sápadt arcú fiatal nők; az új -regénykönyvek rajongói, fénylőszemű asszonyok; a betegek és -lábtöröttek, akik minden új könyvben szomorú életük -megvigasztalódását remélték; a lemondók, a kályha mellett -üldögélők, világcsalódottjai, kunyhók és kastélyok lakói, a -magányosok, a sebzett szívűek, az okosok és a jámborok, akik -megváltást, szívükre, életükre, fájdalmukra röppenő fehérmadarat, a -legbölcsebb tanácsadást, a mindentudó jóbarátot keresték egy-egy új -könyvben: 1920-ban megismerkednek a szükséggel. Ebben az -esztendőben nagyon kevés új magyar könyvet kínálnak a -könyvesboltokban, a nyomtatóműhelyek elhalkulnak, mintha Gutenberg -tétovázó keze vezetné a sajtógépet, az írók az asztalfiókjuk -részére írják meg azt, ami eszükbe jut… A nemzet, amely nemrégiben -gőgösen verte a mellét, hogy kultúrájával (amelyre ezelőtt vajmi -keveset gondolt), szellemi fennsőbbségével, minden európai népek -között kimagasló, régi és modern irodalmával, versengő -tudományával: bármely ellenség megszállásának, elhatalmasodásának, -beolvasztó szándékának ellenállhat: a nemzet ma eljutott a -szegénység azon állapotába, hogy kalendáriumait sem nyomtathatja. A -könyvnyomtató műhelyekben napról-napra nagyobb hálót fonnak a -pókok. A könyvespolcokról elmerengve nézegetnek alá a tegnapi szép -könyvek, amelyeknek utódai nem születtek.</p> -<p class="center">*</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span></p> -<p>A könyvek szomorú esztendőjében gondolatom elszáll azokhoz a -vadászkalapos, tarka-barka beszédű, piros arcú, fáradhatatlan kedvű -férfiakhoz, akik újesztendő hetében útrakeltek, farkas-bundát és -árjegyzéket vittek magukkal, útrakeltek Magyarországba, mint az -aranyásók Kaliforniába: könyvet mentek eladni. Mily boldog ország -volt ez, ahol a könyvügynököket, a kultúra rettenthetetlen -sürgönyhordóit: szélhámosoknak bélyegzett a sajtó, közvélemény, -mert működésük sikerében furfangos beszélgetéssel segítették -portékájukat! Mentek vonaton, kocsin, gyalog. A legkisebb falu sem -kerülte el figyelmüket. Vágtattak csengős szánon az égbenyúló -Kárpátok között, erdélyi rengetegben utaztak oláh fuvarossal, -vicinális vonalak apró állomásain bukkantak fel, magányos -kastélyok, udvarházak remete-lakóihoz állítottak be oly -előkelőséggel, mint eltévedt főúri vadászok, hóba temetkezett kis -falvakba nyomakodtak a búbos kemence mellett szendergő -honoráciorhoz, ők vitték Magyarország nagy képes történetét a -nemzetiségi vidékeken elrekedt magyarokhoz, vitték a Műveltség -Könyvtárát falusi jegyzőknek, a Természettudományi Könyvtárat a -világtól elzárt körorvosnak, a magyar írók regényeit az unatkozó -falusi úriasszonyságnak… Árva tanyaházak mellett tartottak stációt, -nyakig sáros bricskán utaztak a nyírségi vadvizek között, hogy -megkérdezzék egy álomszuszék komposszesszortól, hogy nem rendelné-e -meg Krúdy Gyula összegyűjtött műveit havi kétkoronás -részletfizetésért, behatoltak mizantrópoki lezárt ajtaján, világtól -elvált, senkinek sem jó salabakterekhez nyitottak be vígan, fürgén, -frissen, mint <span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span> előkelő vendégek, fővárosi hírlapírók, -grófok, bárók, képviselők, sohasem hallott bókot mondtak a -háziasszonynak, meghallgatták a gazda panaszait az idei termésről, -behatoltak félvad máramarosi falvakba, munkácsi zsidókhoz, -szatócsokhoz és bérlőkhöz, parasztokhoz és erdészekhez, könyvet -sohase látott vakondokhoz, mérges és jókedvű emberhez, hogy magyar -könyvet sózzanak a nyakába havi két-három korona -részletfizetésért.</p> -<p>És mily gyönyörű könyveket küldtek a könyvcsinálók a -megrendelőknek! Bőrbe, vászonba, selyembe voltak kötve a könyvek, a -legfinomabb papirosra nyomtatták, hogy századok mulva is -használható, épséges állapotban legyen, műgonddal választották a -hozzávaló betűt, kipróbálták a festéket, hónapokig tervezgettek, -kalkuláltak egy-egy nagyobb munka megjelenése előtt, a könyv-író -oly izgalmat érzett, mint egy vőlegény s az ügynökök börzéjén, a -régi Newyork-kávéházban nem búsultak többé a házbértartozás miatt. -Felnyergeltek, nekivágtak a régi gazdag Magyarországnak, ahol -mindenre volt költekező-kedv, csak könyvekre nem. Ám hiszen az -egykori könyvügynök sem a dologtalan, könnyű munkához szokott -emberek sorából került ki. Ő volt az az ember, aki örökösen -vizithez volt öltözve.</p> -<p class="center">*</p> -<p>A dobott, megvetett, senkinek sem kellő portéka: a könyv, a -csontig leszegényedett Magyarországban elérkezett a ritkaságok -közé. Igaz, hogy még napjainkban nem akad vállalkozó, hogy -értékcsökkenőben lévő pénzét könyvekbe <span class= -"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> -„fektesse“, mint például divat most bélyeget vagy perzsa szőnyeget -vásárolni. De bizonyosan feleszmélnek rövid időn belül a kalmárok -és kalmárkodók, észreveszik a holdvilágként fogyó magyar -könyvtermelést és az új regényeket, tudományos könyveket -lánckereskedők árulják majd, mint a gyapjúszövetet.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span></p> -<h2>Balaton révészei.</h2> -<p>Aki megelevenedett bibliai festményt akar látni, az keljen át -Zamárdi és Szántód között a kompon. A hajót azok az emberek hajtják -evezőikkel, akik már Jézust a tengeren hajókázták, akiknek -arcmásait régi templomok félhomályos boltozatain láttuk. Az evező -ember, az evezésbe elmerült, szinte átváltozott ember egyforma a -biblia ezer esztendőinek messziségében és a zamárdi kompon. A -fárasztó testi munka az Üdvözítő közelségébe vonja az emberi -arcokat, a túlvilágra megy az arc fényekért, szinekért, a halálosan -elfárasztott testből kiválik a lélek és kiül a szemekbe, mintha -elrepülni készülne. Régen láttam szebb embereket, mint az evező -révészeket.</p> -<p>Bús taktusa a munkának a legősibb. Az evezés ugyanaz volt -ezerévek előtt is. Hat legény, aki hajtja a nehéz kompot, egymás -mellett ül párosával. Mielőtt meghúznák a hosszú, nehéz lapátot, -felemelkednek a deszkáról, amelyen ülnek, aztán ugyanabban a -másodpercben vetik hátra magukat, amidőn meghúzzák a rudat. -Előrevetik magukat, hátradőlnek, mintha egy test, egy izom volna -valamennyi. Nem késhet senki egy szempillantást, nem pihenhet egyik -sem egy másodpercet, nem takarékoskodhat a <span class= -"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> munkával -egy verejtékcseppet sem. Mint egy emberfölötti tánc, ősi ringatása -a testnek, megfeszülő és engedő kötele az izomzatnak, a testi munka -csodálatossága: folyik az evezés a kompon. Szakadatlanul, megállás -nélkül attól a perctől kezdve, amint az evezőket a vízbe merítik: -ringatóznak a testek, külön életet kezdenek élni a lábak, a karok, -de legfőképen a fejek, amelyek lassankint oldalvást dőlnek a -kimerültségtől. Az evező emberek testmozgásában van némi nyoma -annak a legmodernebb festőművészetnek, amelyet kubizmusnak, -futurizmusnak neveznek. Az evező ember testrészei valóban -szétválani látszanak egymástól a mozgás következtében. Egy -pillanatban csak hátrafeszülő karok látszanak: az emberek eltűnnek -a karok mögött. A test többi része elmúlik, levegővé, láthatatlanná -válik. Tizenkét kar látszik csupán a hat evezőn. A másik -pillanatban: a karok válnak levegővé és helyüket elfoglalják az -emberi törzsek, amelyek átringanak egy másodpercre a hajó orrában, -mint elvonuló színészek a szinpadon. Aztán legvégül a fejek -maradnak csupán helyükön. Ezek az önfeledkezett, álarc, -festéknélküli fejek, amelyek olyan pírhoz, fényhez jutnak, mint a -szentek fejei, amelyeket egykor régi templomokban láttunk. Nem -lehet leírni azt a változást, amelyen a révészlegények általmennek, -amire a Balaton közepéig hintáztatják a kompot. A szélmarta, -esőtépte, viharos arcok elveszítik minden földi durvaságukat. -Megnemesednek a homlokok, belső fényekben égnek a szemek, alkonyati -aranypírban fürdőznek a felhevült arcok. Az a fiatal legény ott az -ifjú János próféta, midőn jelenéseket lát. Ez a rongyos katona az -első <span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span> padon, olyan, mint a Nepomuki, akinek -szobrait annyit láttuk vizek felett, hidak bejárásánál. Bibliai -emberek ők valamennyien, amint itt a haragos víz fölött, zöld ég -alatt, sötét hegy mögött a hajót vonják, húzzák, megszakadásig -eveznek, nem is néznek egymásra, mert mindegyik azt csinálja, mint -a másik, a szemük a távolság fátyolképeire szegeződik: vajjon mit -látnak ott e nedves, örömtelen, fájdalmas szemek? Fel, le, fel, le. -Így folyik a munka megállás nélkül, nekivetetten, szinte -életre-halálra, a nagy víz közepén, távol a hegyek visszhangjaitól, -messzi a mezők dalaitól, földi életek tarkabarkaságaitól. Fel, le, -fel, le. A nagy víznek nincsen vége, a hullám nem változik, -végtelen szövetje a víznek egyforma kedvvel fogadja a rávonuló -gályát minden evezőhúzás után, a szél nem tud új nótát, mindig csak -egyet fuj, a hal nem dugja ki a fejét, hogy itt énekeljen az -evezőknek; komor az ég, zord a víz, reménytelen a csillag, amely a -felhők ablakán átpillant, mozdulatlan a köves part, igérettelen a -holnap, amely a nemsokára beköszöntő éjszaka után következik, a -homályba borult partokon a szél tudja a járást: – ők a vizet -ismerik csupán, amely hallgatva fogadja őket napról-napra, nem -mondja nekik, hogy őket szereti, nem ölelgeti, dédelgeti őket, -holott mindig vele s benne vannak, csak tűri, viszi őket, -evezőiket, setét hajóikat, messzejáró utasaikat, akiknek idegen sár -szárad a lábukon, akik majd innen nemsokára kikötnek s örökre -felejtik a hajósokat, akik a víz közepén minden izmuk -megfeszítésével dolgoznak értük. Hátra sem fordulnak többé a -partról, vissza sem néznek a messziből, szürke homokszemként perdül -le <span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> az óra a többi közé, elhalaványodik az -emlék, mint a felhő a távolban, elsuhan a szél, mint az álom s a -hajósnak nehéz, megszakadó munkától átnemesedett arcából, ez eleven -tüneményekből annyi sem marad meg az emlékezés számára, mint a -gyufa ellobbant lángjából a vak éjszakában.</p> -<p>Fel, le. Fel, le vonják a kompot a legények, a tihanyi tanító -mindig a hullám közepének irányítja a kormányrudat, mert a hullám -közepét kell kettévágni a hajó orrának, ha céljához egyenes -vonalban akar jutni, a kocsilovak tünődve, ijedt mozdulatlansággal -állanak, ismeretlen part felé tétován kalandozik az utazó szeme, -erőlködik a szél, mintha megérkeztek volna segédei az alkonyattal, -mély vízből jön fel a hullám fehér torkával, a közelgő hegyeken már -lábujjhegyen fut az alkonyat pásztorfia; ásítozva buknak be az esti -homályba az eddig fehérlő parti házikók, vadkacsa-pár vonul a tó -felett éji tanyára, lomposan roppanva száll egy nagy madár, mintha -megúnta volna már az életét, a csend hírnökei futnak szét -mindenfelé a kegyelemlevéllel, – csak a révészlegények dolgoznak a -végkimerülésig, inuk rogytáig, az égre nézve, földet, vizet nem -látva, közelgő partot nem érezve, fel, le, mint az örökös dologban -álló emberi nedvek, a verejtéknek ki nem fogyó forrása, mozgásnak -meg nem állása, álomnak leszállhatatlan kerengése, a munkának -elhallgatás nélküli búgása, másvilágig érő evezőcsapása… Amíg -felsivít a révészgazda sirályhangja. Állj.</p> -<p>S akkor szökkenve, nyögve, feljajdulva állnak meg az örök -evezők, messzi útról térnek vissza a régi emberi arculatok, látni -kezdenek <span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span> a kimerült szemek, a víz alól bukkannak -fel a levegő után nyíló szájak, ernyedten zuhannak le a karok, -partra fut a nehéz alkotmány és oly fürgén helyezkedik el az út -irányában, mint egy táncosnő.</p> -<p>Igazgatja, illegeti széles fenekét, a lovak robajjal rontanak le -a könnyű kocsival a veszedelmes helyről, a révészgazda beszedi az -útiköltséget a kéknadrágos suszterkétől, aki nem segített a komp -vonásában, a legények mozdulatlanul maradnak helyükön, evezőik -mellett, mintha nem tudnának megválni a fáradalmaknak e kemény -deszkájától. Lepihennek a szíjas, vadmadár-csontú karok, fekete -kezek remegve tapadnak a hídhoz, izmos derekak fájdalmasan -összegörnyednek, megmerevült fejek bágyadtan a mellre hanyatlanak, -bajuszok hallgatva lekonyulnak, szemek megmerevedve a vízre néznek, -a kemény, csontot törő, izmokat végsőkig megfeszítő munka után -szinte ijedt ez a nyugalom. Evezni, húzni, haladni: ez az élet, nem -pedig egy helyben állani a köves, vén partokon. Vadmadár módjára -belevágódni a szélbe, a hullámba, a baljóslatú Balatonba: ez az -öröm, nem pedig tunyán pihenni a deszkapadon. Repülni, utazni, -utólérni az este lenyúló köpenyegét, vagy a napsugár utolsó -sarkantyúját elkapni a hullámon… Fütyülve venni a lélekzetet, -próbára tenni a szívet, birkózni az ellenálló vízzel, legyőzni a -vasvillás szelet, küzdeni, felragyogni, győzni a vizen… Ez az élet, -nem az üldögélés a kikötőben. Most egyszerre szegény -munkásemberekké válottak az apostolok…</p> -<p>A bibliai kép helyett a mindennapi sáros országút következik. A -balatoni zúgás helyett <span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span> kerekek egykedvű pergése viszi -gondolatunkat. Az eső nyakunk közé csap az út fordulójánál, mint -egy lesben álló vándorló. Az alant maradt tavon halottként marad a -fekete komp. A vizionárius arcok helyett fáradt legények ácsorognak -a parton. Hörög a szél a hegynek kapaszkodó úton. Mintha a -boldogságos, fáradságos, biztosan célhoz érő élet maradt volna -odalent a vizen az egyszerű, szótalan, igénytelen víziemberekkel, -akik nem tudnak egyebet az egész világról, mint az evezőik, vagy a -halak, odalent a hullámokban. Az ifjú János apostol, a rongyos -katona és a többiek, akik egy órahossznyira úgy megszépültek, -megnemesedtek a nagy út mélyein: elmaradnak a setétségben. A -bibliai csendet, az evezők boldog hintáját, a hajó megszokott -nyikorgását felváltja a sanda országúti élet; a fájdalom és bánat, -e két fütyörésző szegénylegény kapaszkodik fel a kocsira az első -emberi háznál. A halszemű bibliai emberek helyett csigavonalalakú -szemek jönnek szemközt az országúton.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span></p> -<h2>Vándorlegények.</h2> -<p>Gyógyszerész mindenét magával hordta, mint a csiga.</p> -<p>Többnyire gyalogszerrel utazgatott, de szükség esetére volt egy -vasúti menetrend is a zsebében, amelyből tanácsot, útbaigazítást -mondott, ha a városok végén a vándorlók tanyáján megszállott. -Ilyenkor nagy élvezettel ejtette ki száján Püspökladány és más -állomások nevét, amelyek mellé a nyomdász keresztbe villát és kést -helyezett. De nem kevésbé örült az állomásoknak, amelyeknek neve -mellett üvegpohár silbakolt: évekig, változatlanul, amíg -Gyógyszerész az állomásokra kívánkozott, de oda soha el nem -jutott.</p> -<p>Gyógyszerész nevét valamely tömlöcben kapta, ahová sokadmagával -volt bezárva és a rabok unalmukban mindenféle nevekkel látták el -egymást. Ő: Gyógyszerész lett. Ki értené a börtönök -filozófiáját?</p> -<p>Egyszer egy nagy alföldi mezővárosba került Gyógyszerész, ahol -még divatban volt az a városvégi herberg, amelyben mindenféle -vándorlegények néhány rézpénzért kvártélyt kaptak. Harmadmagával -vert itt tanyát Gyógyszerész, <span class="pagenum"><a name= -"Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> szalmazsuppon, egy szálában, -amelynek az egyik vége már bedőlt volt s a holdvilág a -vándorlegények fölött himbálódzott, mintha csupán az ő kedvükért -mászott volna az égre. Gyógyszerész előcsalogatta a tücsköt odvából -s az féllábon hegedült a legényeknek. Meglehetősen felhős volt az -ég, a vasúti menetrendből nem lehetett olvasni, előadni szép -utazások történetét, pipára gyújtani sem volt tanácsos a herberg -tulajdonosnéja, egy álmatlan vén banya miatt, Gyógyszerész tehát -azzal mulattatta útitársait, amivel tudta: az előcsalt -tücsökkel.</p> -<p>Az egyik hálótárs azt mondta magáról, hogy suszter, de sehol nem -tud munkát kapni Magyarországon. Füttyösszájú, szurokszínű, helyes -legényke volt. Gyógyszerész nem sokáig foglalkozott vele. Véleménye -szerint: a suszter majd fennakad egy asszonykötényen és aztán -helyben marad.</p> -<p>A másik útitárs kútmesternek mondta magát, de a beszélgetés -során kitűnt, hogy ért a disznóheréléshez, káposzta-gyaluláshoz, -harmónikajavításhoz, táncmesterséghez, toronymászáshoz is. Ez az -ember inkább kedvére volt Gyógyszerésznek, mert szikár, elvadult, -farkas-szakállas, hallgatag férfiú volt, aki lehetett ötven -esztendős, de harminc is. Nem csodálkozott, midőn közbiztonság -szempontjából a vén banya rácsukta az ajtót a vándorlókra. Lehet, -hogy már többször rázárták kívülről az ajtót. Bizalmatlan volt a -tücsökkel szemben. Bizalmatlan az állomások nevével, amelyeket -Gyógyszerész a félhomályban emlékezetből felsorolt. A világért sem -mondta, hogy már megfordult valahol a városokban. <span class= -"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span></p> -<p>– Hát még Püspökladányban sem volt? – fakadt ki türelmetlenül -Gyógyszerész.</p> -<p>A kútmester némán csóválta a fejét.</p> -<p>– Talán nem engedték kiszállni a vonatból! – vakkantott közbe a -kis suszter, de tréfáján csak egymagában nevetett.</p> -<p>Gyógyszerésznek rossz éjszakája volt. Megszokta, hogy útitársai, -akikkel mindenfelé megismerkedett, előbb-utóbb beszélgetésbe -elegyedtek vele. Nem hiába hordozta a cók-mókjában a vasúti -menetrendet. Benne volt abban minden város, ahol valaki -megfordulhatott. Mindjárt megkezdődhetett a beszélgetés. De ez a -kútmester kemény diónak látszott. Olyan egykedvűen feküdt a -szalmán, mintha nem is sajnálná az álmatlan éjszakát. Gyógyszerész -pedig mindig haragudott az álmatlanságért. Szerette magát rendesen -kipihenni a szálláspénzért. A kutyák túlságosan sokat ugattak ezen -az éjszakán. Aztán nagyon csendesen, lépésben ment el egy kocsi az -úton, hogy alig zörögtek a kerekei. Vajjon mit visznek azon a -kocsin? Majd meg egy csizmásember bandukolt el a városvégén… -Tétovázgatott, meg-megállott, nézelődött, megkerülte a házat, -krákogott, dünnyögött, de zörgetni nem merészelt.</p> -<p>– Valami vándorló van odakünn, aki erre a tanyára van szokva. -Elkésett az útban. Mert nem mer kopogtatni – szólt Gyógyszerész a -kútmesterhez.</p> -<p>A kútmester csak vállat vont.</p> -<p>– Pedig, ha a tetőre fölkapaszkodna, bemászhatna. Van még itt -hely egy ember részére – folytatta Gyógyszerész.</p> -<p>Hanem a csizmás megfontolta a dolgot, elbaktatott, mielőtt -Gyógyszerész jótanácsot adhatott <span class="pagenum"><a name= -"Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> volna. (Hej, lett volna -reggel haddelhadd, a vén banya tüzet kiáltozik a negyedik vendég -láttára.)</p> -<p>– Úgy látszik, magának nagyon jó szíve van – ásított a kútmester -és hátat fordított Gyógyszerésznek.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Másnap a suszter elmaradt, ketten folytatták az útjukat.</p> -<p>Napvilágnál még inkább tetszett Gyógyszerésznek az útitársa. -Volt annak különösen egy mellénye, amely zöld posztóból volt varrva -s apró rézgombokkal felpiperézve. De ott volt a kalapján a -káposztagyalulók jelvénye: a zergeköröm is. A kabátja alatt -mindenféle drótokkal megrakott bőrtáska volt. A táncmesterséget tán -a pepitanadrág jelentette. A kútmester nem szólt semmit, csak -hagyta maga mellett lépegetni Gyógyszerészt. Majd elmarad, ha -megúnja magát.</p> -<p>Még alig reggeledett, de az országút már népes volt.</p> -<p>– Vásár van valahol – jegyezte meg Gyógyszerész. Őt minden és -mindenki érdekelte. A lobogóhajú vándorcigányokat, keszeg -vámszedőket, tulipiros kenyeres kofákat, jószagú -pecsenyés-asszonyokat, fürge koldusokat, komoly parasztokat, -varjúhangú vénembereket, recsegő, hangos útmestereket úgy szemügyre -vette, mintha először látta volna őket. Megjegyzéseit közölte a -kútmesterrel, de az ügyet sem vetett Gyógyszerész sürgős -mondanivalóira. Komolyan, hosszant lépkedett, mintha legalább is -üzleti ügyben vagy hivatalos dologban járna. <span class= -"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span></p> -<p>Gyógyszerész szeretett volna megállani minden csárdánál, -szóbaereszkedni a szájtátókkal, az udvaron lézengőkkel, álmos -udvaroslegényekkel, részegeskedő fuvarosokkal.</p> -<p>– Nem mennénk be? – kérdezte.</p> -<p>– Nem – felelt a kútmester.</p> -<p>Gyógyszerész kedvelője volt a barátkozásnak útközben. Tréfásan -vagy komolyan megszólongatott mindenkit. Menyecskék mellé -oldalgott, akik liba-lábbal kosarat vittek a fejükön, vagy fehér -batyut a hátukon. Jóízűen nevetett, ha az asszonyok szidták -vénségéért. Babonákkal szeretett traktálni hiszékeny parasztokat. A -planéta-kereskedőtől üzlete felől tudakozódott. A szélescsípőjű, -vénvarjú módjára kocsinülő csizmadia-asszonyoknak tréfaságokat -kiáltott. Egy darabig egy hintóra kapaszkodva tette meg az utat, -aztán bevárta a kútmestert egy kőrakáson.</p> -<p>– Maga olyan rendes, józan embernek látszik – kezdte -Gyógyszerész. – Vajjon minek vándorol az ilyen ember?</p> -<p>– Dolgom van – felel az útitárs. – Sok dolgom van.</p> -<p>– Csak a halálnak van sok dolga – kötekedett Gyógyszerész. – -Aztán még az sem végzi rendesen a dolgát. Annyi ember van a -világon, hogy maholnap helye se lesz valamennyinek.</p> -<p>A kútmester nem felelt. Bizonyosan nem tartotta érdemesnek a -szót vesztegetni. Egyforma, katonás, fáradhatatlan léptekkel ment. -Gyógyszerész titokban irígykedett is. Milyen jó dolga van az ilyen -embernek, akit valahol vár valami tennivaló! <span class= -"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span></p> -<p>Déltájban túrót evett a kútmester. Estére megint egy városvégi -herbergbe pihentek le, négy-öt falun is keresztülmentek. A -kútmester sehol se próbálkozott a mesterségeivel.</p> -<p>És mentek másnap, mentek harmadnap. Gyógyszerész ballagott a -néma kútmester mögött, mint egy kutya. Elfáradt már a -kérdezősködésben, találékonysága megállott, a tréfákat rosszul -mondta el, elfelejtett megjegyzést tenni az országút vándorlóira; -csak rászegezte a szemét a kútmesterre, mint egy megbabonázott és -ment, ment annak nagy talpai után. Az pedig egy pillantást sem -vetett rá.</p> -<p>Negyednapra visszaérkeztek ahhoz a herberghez, amelynek be volt -dőlve a tetője, a vén banya a kapuban állott, a hold megint csak -bevilágított a szalmazsuppra, a kis suszternek ott feketéllett a -neve („itt járt Pálcza János“) a falon, ahová felírta… Gyógyszerész -most már nem kérdezett semmit. A vasúti kalendáriomot eszeágában -sem volt fölnyitni, megbukott a tudományával, elnyújtózott a -szalmán, nem csalogatta elő a tücsköt, mérges volt.</p> -<p>A kútmester száraz sajtot evett. Becsattantotta a bicskáját és -félszemmel Gyógyszerészre nézett:</p> -<p>– Maga nagyon kíváncsi embernek látszik, Gyógyszerész, szeret -szimatolni, leskelődni, az orrát mozgatja, mindenbe beleártja -magát.</p> -<p>Gyógyszerész fáradtan bólintott.</p> -<p>A kútmester elterült a szalmán és a következő történetet mondta -el (amin Gyógyszerész ezután sokáig gondolkozott):</p> -<p>– Volt nekem valaha feleségem, akinek az volt a kedvére, hogy -leszoktasson engem a vándoréletről. <span class="pagenum"><a name= -"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> Úgyis történt. Otthon -üldögéltem, madarat neveltem, kutyát tanítottam szolgálni, -kijavítottam a kerítést meg a tetőt. Jó volt-e? Nagyon jó volt.</p> -<p>Ámde nem hagyott békében a természetem. Menni kívántam. -Fölébredtem, ha szél fujt. Mikor esett, forgolódtam az ágyamban. -Szegény feleségem ilyenkor mindig és mindjárt megbetegedett. De nem -úgy tréfából, amint az asszonyok szokták, ha fejükbe vesznek -valamit. Hanem komolyan, bajosan, ágynak esve, hogy mindig lekerült -a tarisznya a vállamról. Volt forrósága, volt hideglelése, volt -köhögése, volt mindenféle baja, mert olyan gyönge volt, mint a -madártoll. És csak akkor gyógyult meg, ha én mellette voltam. Ha -karomba vettem, ha megsimogattam, ha mellette maradtam. Elszállott -a forrósága, a kutya kapta kölcsönbe a köhögést, még nevetni is -csak velem tudott.</p> -<p>Egyszer nagyon belémbujt az ördög, mehetnékem támadt.</p> -<p>Az asszony megint köhögött, piros lett a forróságtól, ágynak -esett és összetett kézzel könyörgött, hogy maradnék otthon.</p> -<p>De ez egyszer nem hallgattam rá. Elmentem, lehajtott fejjel, -mérgesen és mentem három napig, ugyanazon az úton, mint most.</p> -<p>Mentem, pedig minden megállított. A jajgató szél, amely -feldönteni akart, a szoknyás országúti nagy fa, amely a kalapom -után nyúlkált, a felhő, amely a vállamra támaszkodott sötétségével, -a szamártövis, lábamnak, térdemnek akadálya. A kormos bika a mezőn -felém bődült, a pirosfoltos tehén megvadulva kergetett föl a fára, -járomából az ökör piros szemmel döfött <span class= -"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> felém a -szarvával. Kutyák hemperegtek felém a poros széllel, feketén, -drótos háttal, habos szájjal kaptak a lábszáram után. Mögöttem -leültek a halomra és addig vonítottak, amíg láttak. Egy -korcsmaasztal, amely alatt az éjszakát töltöttem, bedőlt, csaknem -maga alá temetett. A gyalogút elbódorgott velem, mint valami -eszeveszettel. Vércse visított fejem fölött, járván légi táncát, -huhogott a bagoly az erdőszélen, amikor beléptem az erdőbe, a nagy -fák ellenségesen mértek végig, mintha valamennyien tudták volna, -milyen hitvány ember vagyok, odahaza sír a feleségem. A korcsmák, -amelyekbe beléptem: mind üresek voltak, mintha elszöktek volna -előlem a vidám, beszédes, mindent elfelejtető cimborák, a kemence -odujából kimászott a rongyos vén cigány és négykézláb menekült -előlem, mint valami veszett ember elől. Azt hiszem, valami -baljóslatú jel volt ezekben a napokban a homlokomra írva, hogy -mindenki elkerült, akivel úton-útfélen találkoztam. Mintha a -feleségem járt volna előttem sírva, jajgatva, panaszkodva, -árulkodva; amerre mentem: komor, sötétlő arcaikat fordították felém -az emberek. A kilincs letépte a kabátomat, a kerítés a nadrágomat, -szeg bujt a csizmámba, az eső utólért és jeges korbáccsal verte a -nyakamat, a hátamat. A tűz nem gyulladt meg a kezemben, az -elszabadult kocsikerék az országúton nekem lódult és az árokba -taszított.</p> -<p>Mégsem fordultam vissza.</p> -<p>Mentem könyörtelenül, mint egy gyilkos.</p> -<p>Senkivel sem találkoztam, akinek kinyithattam volna a szívemet. -Az országút megszökött előlem az éj sötétjében, ha panaszkodni -kezdtem. <span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span> A mezőre tévedtem el, ahol a szél -hahotázott.</p> -<p>Mire hazaértem: az asszony halott volt.</p> -<p>Ki volt terítve, jéggé volt fagyva, hiába szólongattam, hívtam, -hitetlenül ráztam. Elment tőlem, itthagyott Most már aztán -vándorolhatok kedvemre. Nem szabad megnősülni az embernek.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span></p> -<h2>Szemere de genere Huba.</h2> -<p>A sors csak annyit engedett meg néki, hogy egy rövidke -pillantást vessen a halottaiból feltámadt, mély sírjából legyengült -inakkal kiszálló hazája felé, aztán meghalt Bécsben, augusztus -havában, néhány nappal a Veresek uralkodásának bukása után.</p> -<p>Nagy és bús hazafi, bánok, zászlósurak, ázsiai fejedelmek -ivadéka: búskomoly Szemere Miklós meghalt oly egyedül, mint -hatvanötesztendős koráig élt. Talán az utolsó gondolata is a hazája -volt, mert pedigréje szerint azoknak a bús magyaroknak -aranyvonalából származott, akik a XIX. század Magyarországát már -egyszer megmentették az elsülyedéstől. Mindennél jobban szerette -hazáját, nem az olvasókönyvek iskolai rövidlátásával, hanem -fájdalmasan, nyitott szemmel, álmatlanul, amint egy bűnbeesett -asszonyt szeretnek tovább a férfiak.</p> -<p>Ifjúsága azon a Pesten kezdődik, amelyen még nem cserélik fel a -gyalogjárót, amelyet Széchenyi és Wesselényi (ideáljai) lába -taposott. A belvárosi utcák girbe-gurbák, az újvilág-utcai Arany -Sasban (ahol lakott) vidéki urak reggelig huzatják a pestmegyei -csárdást, de ő nem vesz részt e korszak (a kiegyezés <span class= -"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> utáni -időszak) duhaj mulatozásaiban, a lábra kapó Pest vidékieket hevítő -örömeiben, nagy célok felé halad, mint egy trónkövetelő, olyan -ambíciók hevítik, amilyeneket csak egy zemplénvármegyei magyar -nemes ifjú hozhat magával haza Oxfordból, A mogyoró-orrú Szücs -pátrival és a későbbi függetlenségi követtel, Lukáts Gyulával, az -egyetemi ifjúság öblös vezéreivel barátkozik és kardot visz -Konstantinápolyba a muszkaverő pasának… Milyen nagy dolog volt ez a -régi Magyarországon! Csak azok tudják, akik hallották felmelegedni -e korszak szereplőit ifjúkori emlékeiken. A nemzet aggódó és -reménykedő álma kísérte a pesti jogászokat Rákóczi Ferenc útján. S -az Egyetértés vérmes olvasói új török-magyar szövetségben -reménykednek.</p> -<p>Ámde Pest még nem tud feleszmélni a dabasi, nyáregyházi -felrándulók virtuskodásaiból, tovább pattog a pestmegyei csárdás, -az ambíciózus ifjak legfeljebb honibálat rendezhetnek a Redoutban, -a politikai pályán a bihari eredet a kvalifikáció, vagy a szürkülő -zekszer a fül mellett, amelyet átmentettek magukkal az öregek a -kiegyezés utáni Magyarországba. Korszak, amely többé nem szül -Széchenyieket, Kossuthokat; úgynevezett önmagukkal megbékélt és az -ősi boldogulás felé arany középúton ballagó hazafiak nevei, mint a -borsószemek hullanak ki a szitából, ha e korszak történetét -megrázzuk. A legmérgesebb hazafiak, akik magukat igaz magyaroknak -nevezik: már elkezdik azt az évtizedekre terjedő vitát, amelynek az -a magva: áruló volt Görgei, vagy nem? Ámde a nagy többség, a -„mindent elfelejtő“, lojális Magyarország díszmagyarokat varrat, -<span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span> rendjelekről álmodik s azon gondolkozik, -hogy mit mond I. Ferenc Józsefnek, ha egyszer Budára hivatja. A -szélsőbaloldalon mind több az áruló és a Sugár-úton olyan pompa -kerekedik, mintha Bécset akarná lefőzni. Ezt az országot hagyta itt -Szemere Miklós, amikor megkezdi szolgálatát a császári és királyi -nagykövetségnél Rómában, Párisban, Szentpétervárott. Pestről -legfeljebb emlékét viszi el néhány uszálynak, amelyet a nők a -Drótszigeten táncközben ügyesen emeltek, a „nagy Róza“ alig -tizennyolc esztendős és szalonja falai még nem teltek meg -búskomoly, a mult időkből elhalaványodva visszatekintgélő -gavallérok arcképeivel…</p> -<p>Százezer forint anyai ajándék van a tarsolyában, amelyet -szerencsésen elveszít Rómában egy este a nemesek kaszinójában a -fiatal magyar.</p> -<p>Férfikorában: midőn jellegzetes szakállával, kerecsen orrával, -mélyen bentülő fáradt sasszemeivel (amilyen tipusuk van a magyar -honfoglaló családok fiainak, így például a szabolcsi Kállayaknak -is), meglehetős széles vállaival, közepesnél valamivel (tán egy-két -centiméterrel) alacsonyabb termetével, napsütötte, sápadt, -egykedvű, hallgatag arcával, erős mellkasával, tétova, fáradtnak -látszó lépéseivel (mintha ázsiai papucs viseléséhez volna szokva a -lába), halk, szinte lefojtott indulatú hangjával, fehér kalapjában, -arany- és ezüstszínű nyakkendőjével, barátai és ismerősei iránt -tanusított bőkezű áldozatkészségével, olykor szinte fejedelmi -pazarlásával, mintha legalább is a kínai falig terjednének -tartományai Ázsiában, – férfikorában viszontlátta őt Pest és szinte -egy nap alatt meghódította a lakosságot ebben a városban, -<span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span> amely szerette őt anélkül, hogy tudná, -miért? Csak az utóbbi évtizedek sajtótámadásai, tarantella csípései -zavarták meg a pesti közönség szeretetét Szemere iránt. A sajtónak, -az emlékezetes képviselőházi beszéde miatt, amelyben a nagy -napilapok pausáléit leplezte le, volt is oka haragudni Szemerére. -(Később maga Szemere belátta, hogy az írók és hirlapírók nem -felelősek a lapkiadók üzleteiért és épen e sorok írója útján -keresett többször érintkezést az akkori Otthon-kör íróival, midőn -persze nem maradt el a pezsgő és a hideg buffet. Szemerét -végigkísérte a francia pezsgő egész életén át, holott ő maga csak -kis kortyokban s keveset ivott.) A közönség azonban tovább szerette -őt a turfon, mint egykor a bécsi Grabenen kedvelték a kedélyes -bécsiek „a mi főhercegünket“. Utcán, – legfeljebb a Váci-utcában, – -kávéházban, – egyszer a nemzeti ellenállás idején a Balaton-kávéház -törzsasztala mellett, – színházban Pesten ritkán láthatta őt a -közönség az utolsó évtizedekben. A gyep volt az ő szalonja, ahol -agglegényi furcsaságokkal és különc emberekkel teli fogadói lakása -helyett csevegett hölgyismerőseivel, mindig volt néhány finom bókja -az öregebb grófnők számára, hódolata az ifjú szépeknek, ancien -regime-ből itt maradott idős urak részére megbeszélnivaló témája, -politikusoknak friss külföldi sürgönye, hirlapíróknak és -színésznőknek tipje, bukmékereknek elveszíteni való tízezer -koronája, sárkány-nyakú versenyparipáknak műértése és az eső ellen -széles esernyője, vastag felöltője. És mégis mindig egyedül volt. -Mondják, hogy az elhalt Hadik gróf, aki olyan szép ember volt, -mintha régi balatonfüredi bálról vágták volna ki, bizalmasai -<span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span> közé tartozott Pesten. Míg bécsi -kvártélyán mindig ott találtam Kinsky grófot, amint a cserépkályha -mellett melengette hátát. Ámde én mégis azt hiszem, hogy igazán -bizalmas, nyilt, mindent feltáró senki előtt sem lehetett. S hogy -miért maradt agglegény, mikor úgy tisztelte a nőket, mintha -valamennyi édesanyja vagy húga lett volna? Ezt talán sok esztendő -mulva egy regényben lehetne megírni, könnyed olvasmányul s okulásul -fiatal hölgyeknek, medicinául szerelem miatt elkomorodott -férfiaknak.</p> -<p>A magányosság: ez volt Szemere Miklós.</p> -<p>A nagy világ volt az eleme. – A társaságában: hol világos-zöld, -habkönnyű és sósízű szellők által bejárt angliai versenypályákon, -apróvirágos kalapot és ultramarinkék cilindert hordó lordok és -ladyk szomszédságába; hol meg esőverte, varjúkárogásos, mélázó -udvarházakba Zemplén és Ung vármegyékbe képzeltem magam, – pedig -sokszor voltam társaságában. Reggeltől estig kilincseltek ajtaján a -látogatók. Erdélyi Gyula öreg magyar író totyogott körülötte piros -lovászmellényben és mindig újságalapítási tervekkel, sok ezer -emberrel ismerkedett meg hatvanöt esztendős koráig: mégis mindig -egyedül volt. Zordan, komolyan, megvetőleg, gőgösen egyedül: ami -csak kevés embernek adatik meg a földi életben. Sohasem érezte -szükségét annak, hogy bárkit bevonjon panaszaiba, legbensőbb -életébe. Zárkózott és titokzatos volt, mint valami ázsiai -fejedelem, akit nyomban megbuktatnak alattvalói, amint gyengeségen -rajtakapják. Állítólag sohasem volt beteg, pedig sokat szenvedett -testi fájdalmaktól zárt ajtó <span class="pagenum"><a name= -"Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> mögött, amíg künn a zöldben -majális volt és az ifjú s elszánt szép pesti leányok arról -ábrándoztak, hogy megédesítik öregségét a magyar nábobnak. Anyagi -gondja annyi sincs, mint a perzsa sahnak, – pedig minden -forintjáról tud.</p> -<p>És a magányosságban olyan látományai vannak, mint ideáljának: -Széchenyi Istvánnak. Bár elkerülte őt a döblingi alkonyat, Szemere -csaknem oly vátesze volt hazájának, mint ez a szentek vagy őrültek -adománya. Már évtized előtt elborúlva látja az ország pusztulását, -a magyarság romlását, az erkölcseit cserélő nemzet minden tünetét. -Tehetetlenül, egyedül áll az összeroskadó házban, hisz senkinek -sincs ideje és kedve a haza dolgaival törődni, – csak emlékezzünk, -mint futottunk önös érdekeink, apró céljaink, ma már nevetséges -ambícióink után! Mindenki szaladt az utcán, a városban, az életben, -mintha nem akarná észrevenni a haldokló ország sápadozó arcát. -Szemere megindultan, máskor elkeseredéssel, szinte kétségbeeséssel -látta Magyarország rohanását sírja felé. Nem akartuk meghallgatni -aggodalmait. Egymásután írta röpiratait, – de ez a kor nem volt a -Széchenyi kora. Senki sem olvasta a röpiratokat. A sajtónak -legfeljebb egy vigyori mosolya volt a proféciákra. Az ifjúság, -akihez Szemere felebbezett, olyan romlott kezdett lenni, mint az -öregek. Napjainkban szinte könnybelábbad a szemünk ennek a legendás -férfiúnak vergődésén, aki nyitott szemmel látta hazája romlását és -nem segíthetett legszentebb szerelmén. Tréfa, gúny, élc volt a -jutalma a legromlottabb korszaktól, amely valaha volt -Magyarországon, amely a háborút előidézi. Mint Ninive <span class= -"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> felé a -végzet: úgy közeleg az öldöklések angyala az ország felé, már -leszakadóban van az ötesztendős éjszaka, amelynek hajnalodása előtt -a csecsemőket is meggyilkolják és Pest mulat, tobzódik, a bírák nem -győzik elítélni a csalókat, a vénasszonyok térdig érő szoknyát -viselnek és esténként az aszfalton táncol végig a bűn lidérclángja, -mégsem eszmél senki. Csak egy öreg úr ül magányos fogadói -szobájában és látogatói előtt úgy szidja az országot, mint a -bokrot. „Kielégítetlen ambíciók“, gondoljuk magunkban mi is, akik -szeretjük.</p> -<p>Aztán felnyílott a lap a jóslatok könyvében és kezdődött a -csontok tördelése. (1919.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span></p> -<h2>Elveszett Miatyánk.</h2> -<p>A zugligeti régi katonai temetőben a sisakos fejfa alatt azt -mondja magában a majór: „Már nem szeret…“ A kerepesi sírkertben a -családi kriptában hiába várja az egykori belvárosi polgár pazarló -unokáját, hogy meghúzogassa a fülét. Az édesanyák, a drága jó apák, -a játékaik mellől istenke kertjébe tévedt kisgyermekek egyedül -maradnak azon az estén, amelyre pedig már régen számítottak (mint -az élők az ő karácsonyukra), midőn boldog családi körben peregnek -le az órák. A sokat szenvedett jó hitvesek elhalaványodott, bús -arcát, gondbaborult szívvel megvált apák homlokát, karjainkban -utolsót sóhajtó kedveseink emlékét nem világíthatják meg a kis -lámpások, gyertyácskák. Az este épen olyan bús a temetőn, mint -közönségesen.</p> -<p>A szenvedők, a gyászolók, a vesztesek: – mindnyájan, akik -Magyarországon átéltük a szörnyűséges éveket – ennek az estének -komor sötétségével is részletet fizetnek a megmérhetetlen adóból, -amelyet a végzet a magyarságra rótt. Már alig emlékezünk a régi -halotti estékre, amelyek oly szeretetteljesen bandukoltak be az -<span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span> őszi naptár lapjain, mint a vigasztaló, -jólelkű barátok gyengéd szavai szívünk gyásszal bevont hajlékába… -Már alig emlékszünk a temetőben töltött novemberi estékre, midőn az -avart, az ősz-piros fákat és a nyugodalmas sírhantokat a -lámpácskák, mécsesek százai világították.</p> -<p>A gyászmenet, amely a temetői feszületig vonult, ahol a karinges -pap vezérletével mindnyájan elmondtuk Miatyánkunkat, többé nem -közeleg a nedves, bús estében, mint az élők könyörgő küldöttsége a -holtak boldog nyugalmáért. A világosság, amely a nagyvárosi temetők -kőfalai mögül bőségesen omlott, mint egy nagyszabású ünnepély -fénye, az ifjak tisztelgése az ország nagy férfiainak hamvainál, a -megsokasodott temetőlátogatók meghatott mendegélése, az élők -vetélkedése kedveseik sírjainak megvilágításával, de még a kis -falusi temetők barátkozó, integető gyertyafényei is, midőn vonatunk -a ködös tájon áthaladt: mindez a felséges mult iránti tisztelet -nyilvánítása volt.</p> -<p>Az élők megbecsülték halottaikban azt az életet, amelyet ők -annakidején éltek és természetesen: boldogabban élték, mint mi a -magunkét. S elmondjuk értük ez estén Miatyánkunkat, mert ők már -átléptek azon a sötét kapun, amelytől mi borzadozva húzódozunk. -Bármi legyen is e kapun túl, mi segítségére voltunk halottainknak -ez estén a Miatyánkkal. Bármilyen sors várt rájuk a másvilágon: mi -eljöttünk hozzájuk az örök siralomházba, hogy megújítsuk a gyönyörű -mult időket, amelyek az ő életüket körülragyogták, körülandalogták, -lágyan hintáztatták, mielőtt a siralmak házába <span class= -"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> jutottak. -S ha megállottunk egy-egy sírkő előtt, amelyre a kőfaragó vésője a -mult század számjegyeit rótta fel, halkan felsóhajtottunk: milyen -boldog korszakban éltek ők…</p> -<p>A felséges mult, bár nem világítunk neki, megtalálja az utat a -temetőből a városba. Ezen az estén beszállingóznak otthonaikba a -boldogtalanok, akik a nemrégen elmúlt esztendők céltalanságában és -elmezavarodottságában ifjan, kínosan, erőszakosan lelték halálukat -(halovány arcuk bús szemrehányás, szomorú emlékezetük keserű vád -ellenünk, élvemaradottak ellen, mintha valamennyien részesei -volnánk ifjú halottaink meggyilkolásának), de eljönnek ez estén a -boldog halottak is a napról-napra tündéribbnek látszó -tizenkilencedik századból, akik békében s megerőltetés nélkül, -energiájukat, agyvelőjüket, munkakedvüket takarékosan beosztva -éltek csöndes életet. Megláttuk azokat az öreg embereket, akik -télpiros arccal, izmosan, az élettől késő vénségükre sem -megerőltetve, rugalmas lélekkel és lábbal mentek a kuglizóba, a -budai korcsmába, a nyugdíjasok tisztára kefélt cipőjében és -kabátjában, mintha csak akkor kezdtek volna igazában az élet -örömeihez, midőn hivatali szolgálati évük betelt, hajuk kihullott -vagy megfehéredett.</p> -<p>Fájdalmas sorsa az emberiségnek, hogy évszázadról-évszázadra -többet kell dolgoznia, hogy helyét megőrizhesse, melegét és élelmét -feltalálhassa a kihűlő, mind ridegebbé váló földgolyón. Ők – a -multszázadbeliek felényi terhét sem vitték ennek a magyar életnek, -amely napjainkban, a második Mohács után alig elviselhető. Mit -tudták ők, akiknek sikerült jóidőben születni és meghalni, hogy -milyen <span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span> élete van most a magyarnak! A régi pesti -polgár, aki a maga girbe-gurba belvárosában halkan totyogott a -keskeny gyalogjárón és nyolcvanesztendős korában vett búcsút -Pestjétől; a vidéki ember, aki a maga házikójában gondtalanul -nézett a farkastorkú tél elé (csak a mindenkori lengedező vándorlók -és lábujjhegyen didergő vagabundok fütyörésztek a hidegtől, -éhségtől) – a multszázadbeli magyar ember jóval szegényebb volt -tudományokban, dicsőségekben, emberi jogokban, politikai -szabadságokban, de volt mit ennie, volt tűzhelye, volt jó -tölgyfakoporsója, amelyben egy másik nemzedék elmúlását is -kivárhatta a föld alatt.</p> -<p>A nemzeti élet szelíd majálisa volt az eszméknek, vérbenforgó -szemmel senki sem járkált a városban éhségtől vagy politikától -gyötörten, egy tündérvilág volt a multszázadbeli magyar életének -múldogálása, sírjukba egy megelégedett lefolyású, csöndesen -átlapozott, halkan szürcsölgetett, békésen megemésztett életnek az -emlékét vitték és a veteránzenekar megnyugtatóan fujta a halotti -marsot, amíg a temetésrendező befejezte körülményes szertartását. -Ó, felséges és tekintetes mult, aki bandaszóval, egy szép élet -langyosságából, a feltámadás törhetetlen bizalmával és az el nem -felejtés bizonyos hitével szállott sírba, a magyar temetőkbe! Ó, -nagyságos mult, aki jól tudta, hogy a halottak karácsonyán nem -feledkezik meg róluk az élő nemzedék, sírjaik megvilágosodnak, -hantjaikra érző szívek borulnak és a Miatyánkok a gyertyák -lángjaival együtt szálldosnak az ég felé… Az emlékezet gyöngéden -visszahívogatja őket a befűtött szobákba, az öregek karosszékeibe, -a családi kör szerető <span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span> lámpafénye mellé, a homokként szitáló -álmokba, a tarka-barka elbeszélésekbe.</p> -<p>Mily jó volt a mult században éldegélni, csak tekintetes úrnak -is és a szörnyű esztendők bibliai bekövetkezése előtt a halotti -papucsot felvonni s benne elosonni… Lehetséges, hogy akkor is -voltak boldogtalanok, küzdelmesek, halálosan gyötröttek, de mi volt -az ő szenvedésük e korszak kínjaihoz mérten!</p> -<p>Ez a korszak mindenkinek adósa marad. A harcosoknak győzelem -pálmájával, a tudósoknak, az íróknak az elismerés jutalmával, az -államférfiaknak az építés örömével. Tüzelővel, élelemmel, a -gyermekek tejével, a családi élet csendjével, a férfiak -munkakedvének kielégítésével. Az általános adósságcsinálásban most -adósok lettünk halottjainknak is a nekik járó Miatyánkkal.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span></p> -<h2>Esti olvasmányok.</h2> -<p>Átjön a szomszédasszony esténkint, – csak nagykendőben, csak egy -percre, mint faluhelyen szokás, mikor elkövetkeznek ezek az ádventi -idők, ezek a karácsony-inneni esték, a szegény vándorlegényként -bokázó, fütyörésző szelek, a kályha melletti hosszadalmas -üldögélések, a pipafüstbe való csendeskedvű merengések: milyen jó -volna most valóban falun, egy olyan régi, vastagfalú, kevésablakú, -bolthajtásos, birsalma-illatú házban, amilyenben a gyermekkorunk -telt el s a szél csak messziről hallatszik a pusztán, mint menekülő -vándorcigányok kocsija… Milyen kár volt annyi időt elpazarolni a -nagyvárosban, csaknem húsz esztendőt eltölteni léhaságokkal, -cigarettaszippantásnyi ambíciókkal, kedélytelen emberekkel -üldögélni, akiktől annyit sem tanultunk, mint a vasúti restauráció -vásárosaitól; milyen hiba volt a gőzfűtéssel és a villannyal -megismerkedni, amikor a petróleumlámpa a leghívebb barát és a -kályhában ropogó fa mondja a legszebb tündérmeséket, amelyeket az -erdőn tanult. (Vajjon a fejfák, sírkeresztek, amelyekkel mostanában -a temető körül tüzelnek: elmondják-e egykori gazdáik -élettörténetét, <span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span> amíg nagyokat pattannak az élők -mulattatására?)</p> -<p>Korán esteledik, a köd úgy eltakarja Pestet, mint a felejtés… -Elővesszük a „Víg cimbora“ naptárát, amelyet az 1902-ik évre adott -ki Méhner Vilmos. (Legalább is itt kellene tartani még az időnek, -hogy némileg jól érezhessük magunkat.) Ebben a kalendáriumban is -keddi napra esett Márton, mint az idén, de még akkor a hitközség -hízott ludat vitt a bécsi Burgba Ferenc Józsefnek, és a naptárakat -arannyal, pirossal, zölddel, kékkel nyomtatták. Annak a „Víg -cimborának“, aki piros borral teli pohárral köszönt a kalendárium -borítékáról, olyan egészséges, nyár-színű az arca, mintha örökké -élne Méhner Vilmossal, a naptárkészítővel együtt. Így is volt ez a -régi Magyarországon, „Víg cimbora“ sírjukig kísérte a -kalendárium-vevőket, ő maga sohasem vénült… míg most az utóbbi -években aztán rákerült a sor. A naptár újabb évfolyamain már -hiányzik az aranyos nyomás, fakultak a színek, kopott, halovány a -boríték. „Víg cimbora“ a háború alatt évről-évre kopottabban jelent -meg a naptáron. A nevetős képű jegyző, a terjedelmes bíró, a -csacsi-hasú plébános, a Blahánés bíróné asszonyom, de még a -pirosnyelvű komondor is, akik Víg cimbora körül helyet foglalnak: -évről-évre vénültek, szürkültek, rongyosodtak, amint a -nyomtatóműhelyekben hitványult a papir, a festék… Víg cimbora -körülbelül negyven esztendeig maradt meg pirosarcúnak, aranyosnak, -boldognak, nem bírt vele az idő: míg végre az utóbbi évek őt is -összetörték. Az idén tán már nem is látjuk viszont őt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span></p> -<p>S hová lettek ők, a többiek a kalendáriomból, akik a magyar -embert körülvették, elmulattatták a téli estéken? Hová lett az a -két barna vadász, aki lőporszarvval derekán Nyílas havának képében, -egy szalmatetős kunyhó körül mutatkozik? Egyik mindig csak céloz a -fenyőfa-erdőre, a másik mind veri a töltényvesszőt a puskacsőbe… -Míg most ötven esztendő után nyugalomba küldte őket a korszak. Hova -lett az „öreg gazda“, aki évről-évre jóslatait közölte a -kalendáriom margóján? „Ha Mindszentkor hideg, Márton nem lesz -hideg.“ – mondta az „öreg gazda“, de manapság már senki sem hallgat -rá. A „100 éves“ naptár, amely pontosan jósolja ezt a mai cudar -szelet, hová lett? A lugosi „Fehér sas“-patika hirdetései, amelyek -minden betegséget meggyógyítottak, hogy szinte örökélet látszott -biztosítottnak a vevőnek? Hová lett az adomázó zsidó, cigány, -Kövéri és Soványi, az aggszűz, a víg kántor? Hová lett a régi -Magyarország mosolya és hahotája, barnapiros arca, pocakja, -egészsége? – Köd van a szigeten, a fák eltávolodnak, mint -szellemalakok. Fát teszek tüzemre és nagyot hallgatok. (1919.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span></p> -<h2>A történelmi osztály.</h2> -<p>Kedves, regényes és korszakunkat szép romantikával sugárzó -ötletről hallottam a napokban.</p> -<p>Egy mélyérzésű, magyar ember kigondolta, hogy egyesítsük a -történelmi Magyarország családjait, – hisz úgyis atyafiak vagyunk! -– ne feledkezzünk meg a királyválasztó, az ország fenntartását -ezeresztendőn át viselő magyar nemesség maradékairól, adjunk -kenyeret, iskolát, pályát az ősnemes családok fiainak, akik föld -nélkül maradtak az apák hibájából, az apák önfeláldozásából, a soha -meg nem hálálható nagylelkűségéből, midőn a magyar nemesség a mult -században lemondott mindenéről, hogy megmentse a magyarságot.</p> -<p>Nagyon érdekes jelensége korunknak, hogy ez a téma (amelyet egy -félszázadon keresztül szemérmetesen kerültek azok, akik mindenüket -feláldozták) most felbukkant az újjáalakuló Magyarország -forrongásaiban. Egy másodpercig olyan messzire lévő emberek alakjai -tünedeznek fel előttünk, mintha penzionált öreg katonákról volna -szó, akik egykor megnyerték a nemzet legnagyobb diadalát, – de -vénségükre persze nem törődik velük senki. A mai <span class= -"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> vulkánikus -időjárás kellett ahhoz, hogy felkotorja a csaknem századéve hamu -alatt fekvő aranyat és értéket. A magyarság végső nagy csatájának -minden segedelmet összevonó erőfeszítése lökte fel ezt a témát az -elmúlt idők avarjából. A legnagyobb küzdelembe induló magyarság -tétova ötlete ez a mozdulat, amellyel az elfelejtett, rozsdára -ítélt, sokszor szinte kigúnyolt régi kardja után nyul a nemzet, – a -magyar nemességhez, amelyet hetven esztendőn át úgy elfelejtett, -mintha nem is mutatná a történelem ennek a nemességnek -ezeresztendős munkásságát.</p> -<p>Most valakinek végre eszébe jutott, hogy hol is van az a magyar -nemesség, amely annyi vészben, égzengésben, földindulásban -fenntartotta és védelmezte ezt a darab földet? Hol van az -ezeresztendős erő, amely levegőt, vizet, kenyeret, életet adott a -négy folyam országának? Hol vannak az ősök fiai, akiknek ereiben az -Árpádok, Hunyadiak, Rákócziak vérsejtjei keringenek, mint soha el -nem múló éltetői a honszerelemnek, az önfeláldozásnak? Hol van a -magyar nemesség?</p> -<p class="center">*</p> -<p>Az íróasztalomon egy arckép áll nagyon régen, Szemere Miklós -arcképe; a könyvespolcom legtetején, ahová csak a szállongó por ér, -könyvek feküsznek: Nagy Iván könyvei, amely könyvekben utoljára -sorolja fel származása szerint a magyar nemes családokat az egykori -nógrádi levéltáros. Jól tudjuk, hogy mennyi gúny és részvétlenség -volt osztályrésze Szemere Miklósnak, mert a legmodernebb huszadik -században <span class="pagenum"><a name="Page_99" id= -"Page_99">-99-</a></span> is magyar nemességük szerint kezelte az -embereket. Ő volt az utolsó magyar ember az elmúlt évtizedekben, -aki rendületlenül, szinte ázsiai fanatizmussal hitte, hogy a magyar -nemesség nem halt meg, ennek a nemességnek örökké kell élni és újra -királyt választani a Rákoson. Már csak az udvari kancelláriában -számít a nemesi próba a kamarási-kulcs szempontjából, – Szemere -Miklós úgy beszél, ír és cselekszik, mintha még élne szerte a -folyamok mentén, a hegyek ölén az a negyvenezer magyar nemes, aki a -honfoglalás óta fenntartója volt az országnak. Az ő ideálja volt -(mint most e mélyérzésű kortársunké), hogy a magyar nemesség ne -hagyja szétforgácsolni testét, ne mondjon le végleg, ezeresztendő -fáradtságával a honfenntartó jogáról… „Lesz még királyválasztás -Magyarországon!“ – mondta jövőbe látó hangsúllyal. – És íme közeleg -a királyválasztás ideje, egy gyönge hang már hívogatja is a magyar -nemességet. Ki tudja, meghallják-e, megértik-e a maradékok, hogy -alig hetven esztendő elmúltával vissza kell térniök a felejtésből, -a nyugalomba vonulásból?</p> -<p>Csak most látjuk, a nagy veszedelem tisztánlátásában, hogy e -történelmi napokban, midőn minden percben megnyílhat alattunk a -föld, mily szükség van a bölcs, nyugodt, mondjuk: maradi erényekre, -mily életetadó a mérséklet a sietésben, az elgondolkozás a -zűrzavarban, a pipafüstnek zavartalan fodra a viharban… Most -látjuk, hogy mily bölcsek voltak őseink, mily magasztosak apáink, -mily sugárzó érzésűek nemeseink, akik ezer esztendőn át megőrizték -ezt a földet. Hol van hát az a sokszor gúnyolt, figurázott magyar -nemesség, amely <span class="pagenum"><a name="Page_100" id= -"Page_100">-100-</a></span> ennek a nemzetnek fundamentuma és -bástyája volt?</p> -<p>Ó, ha elindulnának a Nagy Iván könyveiből az ősi nevek viselői -(mindegyik név egy darab hazai történelem), ha jönnének a -messziségekből lóháton és gyalog, forsponton vagy delizsáncon (hisz -ez mind alkalmatosabb az utazáshoz, mint a vonat), ha -összegyülekeznének a Rákoson a zászlók repkedő nyelvei alatt: mily -szomorú volna a viszontlátás! Hetvenesztendő szegénysége, meg nem -érettsége, elhidegülése az arcokon és a szívekben. Már régen nem -élnek az öregek, akik a magyar nemesi kötelességekre nevelték az -ifjakat. A régi királyok pecsétes leveleit megették az egerek, az -egykor vérrel szerzett neveket mások viselik, az ősök sírjait -idegen eke szántja fel, a legközelebbi atyafiak, a századokon át -volt szomszédok nem ismerik fel egymást, a süvegek alatt -bojtorjánozó gondolatokat idegen földről hozta az idegen szél, a -kézszorításban, a baráti szóban alig van erő és a történelmi -hivatás, amely oly bőségesen buzgott minden magyar nemes emberben, -hogy egyenlőnek érezte magát a királlyal (nem lehetett tudni, mikor -kapja vissza a nemzet régi királyválasztási jogát, amikor király -lehet a legkisebb nemesből is), a történelmi hivatás átalakult -érvényesülési, kenyérszerző küldetéssé, amelynek alapján az -ezeresztendő óta itt élő magyar helyet kér magának az -országában.</p> -<p>A mélyérzésű álmodozó is, aki most bizonyos szövetséget, régi -rokonsági felújítást tervez a magyar nemesi familiák között: -ugyancsak nem akarhat egyebet, mint pályát és megélhetést -biztosítani a nemesi családok fiainak. Az <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> egykori -Teréziánum, a Ludovika-Akadémia, a minisztériumok, a vármegyék, -amelyek eddig szívesen befogadták a nemes ifjakat: a kis -Magyarországban aligha tölthetnék be a régi feladatot. Az apáknak -új pályákról kell gondoskodni fiaik részére. S többet ne is várjunk -ez új egyesüléstől. Elég furcsa álom kószál most a magyarok között, -amely álmokon idő múltával mosolygunk vagy szégyenkezünk. Ne -ábrándozzunk, hogy a régi alakban kiléphetnénk önként választott -sírboltunkból, magyar nemesek! Sőt egészen új alakot kell öltenünk, -– az éjjel és nappal dolgozó, csupán a megélhetéssel törődő, a -tízkörömmel verejtékes munkát végző magyar alakját – hogy életben -maradhassunk. Hetven esztendeig kell dolgozni minden magyar nemes -embernek, hogy helyrehozza a hibákat, amelyeket hetven esztendő -alatt elkövettünk.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103"><br /> --103-</a></span></p> -<h2>TARTALOMMUTATÓ.</h2> -<ul class="TOC"> -<li>Az égett emberhez <span class="ralign"><a href= -"#Page_3">3</a></span></li> -<li>Ének a végekről <span class="ralign"><a href= -"#Page_8">8</a></span></li> -<li>A peleskei jegyző útján <span class="ralign"><a href= -"#Page_13">13</a></span></li> -<li>A nemzet lelke északkeleten <span class="ralign"><a href= -"#Page_17">17</a></span></li> -<li>Tiszántúl <span class="ralign"><a href= -"#Page_22">22</a></span></li> -<li>Utazás Európa legszegényebb népei között <span class= -"ralign"><a href="#Page_25">25</a></span></li> -<li>Debrecen <span class="ralign"><a href= -"#Page_42">42</a></span></li> -<li>Egy öreg ember elbeszélése <span class="ralign"><a href= -"#Page_45">45</a></span></li> -<li>Ábrándos városok <span class="ralign"><a href= -"#Page_49">49</a></span></li> -<li>Akiket többé nem látunk <span class="ralign"><a href= -"#Page_53">53</a></span></li> -<li>Polónyi Géza kalapja <span class="ralign"><a href= -"#Page_57">57</a></span></li> -<li>Az ember, aki mindig vizitbe járt <span class="ralign"><a href= -"#Page_62">62</a></span></li> -<li>Balaton révészei <span class="ralign"><a href= -"#Page_67">67</a></span></li> -<li>Vándorlegények <span class="ralign"><a href= -"#Page_73">73</a></span></li> -<li>Szemere de genere Huba <span class="ralign"><a href= -"#Page_82">82</a></span></li> -<li>Elveszett Miatyánk <span class="ralign"><a href= -"#Page_89">89</a></span></li> -<li>Esti olvasmányok <span class="ralign"><a href= -"#Page_94">94</a></span></li> -<li>A történelmi osztály <span class="ralign"><a href= -"#Page_97">97</a></span></li> -</ul> -<p> </p> -<hr class="chap" /> -<p> </p> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<h3>Javítások.</h3> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_34">34</a></td> -<td>egymillió enber</td> -<td>egymillió ember</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_99">99</a></td> -<td>a zűrzavarbtn</td> -<td>a zűrzavarban</td> -</tr> -</table> -</div> - -<p> </p> -<p> </p> -<hr class="pgx" /> -<p>***END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK MAGYAR TüKöR***</p> -<p>******* This file should be named 62122-h.htm or 62122-h.zip *******</p> -<p>This and all associated files of various formats will be found in:<br /> -<a href="http://www.gutenberg.org/dirs/6/2/1/2/62122">http://www.gutenberg.org/6/2/1/2/62122</a></p> -<p> -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed.</p> - -<p>Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. -</p> - -<h2 class="pgx" title="Full Project Gutenberg License">START: FULL LICENSE<br /> -<br /> -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</h2> - -<p>To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license.</p> - -<h3 class="pgx" title="Section 1. General Terms">Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm electronic works</h3> - -<p>1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8.</p> - -<p>1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below.</p> - -<p>1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others.</p> - -<p>1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States.</p> - -<p>1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:</p> - -<p>1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed:</p> - -<blockquote><p>This eBook is for the use of anyone anywhere in the United - States and most other parts of the world at no cost and with almost - no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use - it under the terms of the Project Gutenberg License included with - this eBook or online - at <a href="http://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you'll have to check the laws - of the country where you are located before using this - ebook.</p></blockquote> - -<p>1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.</p> - -<p>1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work.</p> - -<p>1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.</p> - -<p>1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License.</p> - -<p>1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.</p> - -<p>1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.</p> - -<p>1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that</p> - -<ul> -<li>You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation."</li> - -<li>You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works.</li> - -<li>You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work.</li> - -<li>You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works.</li> -</ul> - -<p>1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below.</p> - -<p>1.F.</p> - -<p>1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment.</p> - -<p>1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE.</p> - -<p>1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem.</p> - -<p>1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.</p> - -<p>1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions.</p> - -<p>1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. </p> - -<h3 class="pgx" title="Section 2. The Mission of Project Gutenberg">Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm</h3> - -<p>Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life.</p> - -<p>Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org.</p> - -<h3 class="pgx" title="Section 3. The Project Gutenberg Literary">Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation</h3> - -<p>The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws.</p> - -<p>The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact</p> - -<p>For additional contact information:</p> - -<p> Dr. Gregory B. Newby<br /> - Chief Executive and Director<br /> - gbnewby@pglaf.org</p> - -<h3 class="pgx" title="Section 4. Donations to PGLAF">Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation</h3> - -<p>Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS.</p> - -<p>The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit <a href="http://www.gutenberg.org/donate">www.gutenberg.org/donate</a>.</p> - -<p>While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate.</p> - -<p>International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.</p> - -<p>Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate</p> - -<h3 class="pgx" title="Section 5. Project Gutenberg Electronic Works">Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works.</h3> - -<p>Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support.</p> - -<p>Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition.</p> - -<p>Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org</p> - -<p>This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.</p> - -</body> -</html> - diff --git a/old/old/62122.txt b/old/old/62122.txt deleted file mode 100644 index 7497c1a..0000000 --- a/old/old/62122.txt +++ /dev/null @@ -1,2736 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook, Magyar tükör, by Gyula Krúdy - - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most -other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of -the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll have -to check the laws of the country where you are located before using this ebook. - - - - -Title: Magyar tükör - - -Author: Gyula Krúdy - - - -Release Date: May 14, 2020 [eBook #62122] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: ISO-646-US (US-ASCII) - - -***START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK MAGYAR TüKöR*** - - -E-text prepared by Albert László from page images digitized by the -Google Books Library Project (https://books.google.com) and generously -made available by HathiTrust Digital Library (https://www.hathitrust.org/) - - - - -KRDY GYULA - - - - - - -MAGYAR TKR - -(1921) - -BUDAPEST - -AZ ATHENAEUM IRODALMI S NYOMDAI R.-T. KIADSA - -1921 - -10179. - Budapest, az Athenaeum r.-t. knyvnyomdja. - - - - -Az gett emberhez. - -Ne hajtsd bbnatnak fejed, j magyarom; amit elvettek toled a -hegyszorosban, ahov bekergettek a viszontagsgok, balsorsok: amit -elvett a rossz szomszd, nem veszett el, mert nem rejtheti el sehov, -mint a lopott subt, nem shatja a fld al, mint az orgazda a kincset, -el nem viheti helyrol, hogy tladjon rajta, mint az elkttt lovat a -vsrban{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} Helyn marad minden. Ott llnak a tornyok, a vrosok, a hidak, -ahol tegnap llottak. A temetokbol nem uzhetik ki osi halottainkat, de -mg a hzakbl sem eleven testvreinket. Nem mondhatjk a dicsosges -korok harangjainak, hogy mskpen konduljanak a mennybli szentekrol -elnevezett templomok felett, mint taln II. Rkczi Ferenc alatt -kondultak; nem mondhatjk az rknak, hogy ms idot mutassanak, s nem, -az elrejtett szveknek, hogy ne rezzenek; nem fordthatjk ki a -gondolatot, az lmot, de mg a szt sem, amelyre mtl fogva titkon, de -hallos komolysggal tantjk a megszletendo gyermekeket; nem -tilthatjk meg az imdsgot, amely vrol-vre lzadozbb, hogy vgl -megostromolja az eget; nem gethetik el a Krolyi Gspr biblijbl Jb -szenvedseit, nem semmisthetik meg Vrsmarty verseit; nem trlhetik a -memrikbl ezer esztendo histrijt, sem a klvinistk zsoltrait; nem -tehetnek semmit, hogy Szuz Mria elvegye prtfogst a szegny -magyaroktl; nem mondhatjk, hogy Petofi meghalt, s nem kelhetnek -versenyre a magyar kultrval, amely bizonyosan fokozott mrtkben, -minden erok megfesztsvel, minden gymlcszo energia felhasznlsval -lendl j fejlodsnek, hisz olyan szegnyek lettnk, hogy a tihanyi -kecskekrmt is meg kell ezentl becslnnk. - -Nem lesznek gyink, nem maradnak fegyvereink, se gazdag bnyink, -szvogpeink, frszmalmaink, aranyzzt hajt hegyi folyink, sem -merengo vrromjaink, piros hztetos felvidkeink, karcsonyfaerdoink, a -hatrszl fel kanyarg fehr orszgutaink, - de velnk a lelknk, a -magyarok lelke, amelynek nincsen j orszghatra, j vmsorompja, mert -az elmegy a finncok orra elott a szllel, amely a magyar nevu virgok -s fk hmport is htn hordja egyik hatrbl a msikba; velnk a -kltszetnk, amely a folyk habjainak sarkantypengsvel szkik t az -idegen vmosok hdjai alatt; velnk a jvendo, amely ott ragyog -ugyanazon csillagsugrban, amelyet a kecskemti pusztkon s az erdlyi -havasok kztt egyformn ltunk. Velnk az Istenbe vetett bizodalom, -hogy zengo nyelvnket tndrek szottk, nagyszakll tltosok nekeltk, -kobzosok pengettk, Tisza selyemvize susogta, Krpt mennydrgte, -tatr-trk nem brta, magyar klto kis mcsvilgnl imdkozva -idzgette, mint az aranyvarzsl az o szellemeit. Ezt a nyelvet nem -tanulhatja meg ms igazi kottjn, csak aki itt szletett. Ezt a nyelvet -nem felejtheti el, aki benne nevelkedett, br kezt-lbt bilincsbe -verik. - -Ne hajtsd bbnatnak fejed, j magyarom, hiszen amit elvettek tolnk, -mink marad. Nagy a lopott sveg a szomszd fejn, nem viselheti mg -jszaka sem. - -Csak egy kohajtsnyira lesznk testvreinktol s mindig halljk a -hangunkat, a szvnk dobogst, a llegzetvtelnket, amint a tmlc -faln t mi is mindvgig halljuk az o shajtsukat. Mintha a rabb tett -hitvest akarnk knyszerteni, hogy felejtse el az o hites j urt. -Mintha a gyermekkel akarnk elhitetni, hogy desanyja nem szereti ot. -Mintha az egy torol fakadt virgoknak mondank, hogy ne rezzk egymst. -Mintha a Gnclszekerbol szednk ki a csillagokat s azt mondank -nekik, hogy tbb nem tartoznak egymshoz. - -* - -Most legalbb ltjuk, hogy mik voltunk, kik voltunk, amg a magunk urai -voltunk Szuz Mria palstja vdelmben. Most ltjuk, hogy nem becsltk -meg magunkat, mostohk voltunk hegyvidki, messze lo testvreinkhez, -nem hallgattunk a furulyaszra, amely vrszerint val husggel hangzott -a Krptrl, a Kirlyhgrl, nem is nagyon tudtuk, hogy kik laknak ott, -ahol a brcek kezdodnek{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} - -Most ltjuk ellutrizott, a sors kockjra dobott boldog gazdagsgunkat, -koldusbotra juttatott szpszm, derk csaldunkat, lefitymlt -hatrszli rokonsgunkat, adfizeto alanynak takslt messzi -atyafisgunkat. Most srunk Kartg romjain, a veszendo, elrvult -Magyarorszg felett, amikor az orszg ngy tja felol temetsre szlnak -a harangok. A latrok osztoznak a megfesztett kpenyegn. - -* - -A lelkiismeret furdal hangjn t azonban mg mst is hallhat a legett -magyar. Elszerencstlenedett, flrvasgra jutott gyermekei kztt tn -szreveszi most a legremnyteljesebbet, akinek tegnap mg hamupipoke -mdjra sarokban volt a helye. szreveheti, hogy minden gazdagsg, nagy -hatalom, nrzet muland, csak a kultra rk. A kultrt nem brhatja -le mg a hbor srknya sem. A kultra nem ghet el, mint a vets; -fonixmadrknt megszplve, megnemesedve menekl meg a tuzvszbol. A -nincstelen orszgnak azrt nem kell koldusbotot venni a kezbe, mert -maradt kultrja, amely ezentl ptolja bnyit s vrait. A javaitl, -kincseitol megfosztott nemzet j hdtsait a szorgalmasan percego -rtollakra is bzhatja. Az irodalom, a tudomny, a kltszet s a -muvszet az, ami ezentl a nem csggedt magyarsg sorsmotorja lehet. -Ezek a lenzett lesfog egrkk szabadtjk ki taln bilincseibol az -oroszlnt. A kzmbs vllvonogats, amelyben eddig a nemzeti -irodalomnak rsze volt, most majd csendes csodlkozss ht. A kis -betuk tmennek, mint a fecskerajok a tmlcfalakon, a dalok tszkdsnek -a fellegekkel a hegyhtakon, az j lgtusok pedig kifrt -vndorbotjaikban viszik tova a magyar tudomnyt. Emelhetnek falakat az -egykori s mostani Magyarorszg kz az idegen kezek: a delizsncok -megtalljk a gzlkat a folykon, a vndorlegnyek tsznak a vizen a -csillagtalan jszakn, erdok, hgk, ormok medvejrt svnyein viszik a -tarisznykban az j csittvri krnikkat, az j dalokat s j -tudomnyokat, amelyeket az anyaorszg kldzget rabgyermekeinek. - - - - -nek a vgekrol. - -Hallotttok mr a felvidki harangokat? - -Milyen mskpen szlnak a harangok a Felvidken, mint az Alfldn! -Kzpkorias csengskben trtnelmi zenekarok szlalnak meg, -kifinomodott hangjukra mindenfle ltomnyok tunnek fel szemeink elott, -az -tornyok krl esznkbe jutnak haznk histrijbl val jelenetek; -minden harangts egy varzsl sz, amely csengve, zengve, nekelve mond -el borong szzadokbl val trtneteket. Az ember egyszerre kzelebb -rzi magt nemzeti histrijhoz, mikor a felvidki vrosok harangjait -hallja: osei is ugyanezen harangokat hallottk, midon az akkor mg j -kockakveken a templom fel lpegettek, keresztet vetettek, -felfohszkodtak s ugyanezen harangok gynyru zenje mellett elvonultak -a vros falai kzl, hogy itt hagyjk neknk izgalmas vagy szomor -trtnetket, egy nevet vagy egy vszmot a mlt idokbol. - Ha sohasem -jutna esznkbe drgaltos trtnelmi multunk: a felvidki harangok -szavra megelevenedik minden iskolai olvasmny, regny, tanultsg, amit -haznk trtnelmbol szvnkbe zrtunk. A harangntok tn tbb ezstt -s aranyat kevertek a rzhez, mikor ezeket a harangokat ntttk. Vagy -taln az osk lelke, fohszkodsa, shajtsa, rme belvegylt a -harangok hangjba, mint egy rks visszhang? Brmint mlik az ido, a -felvidki harangok mindig a magyar kzpkorrl beszlnek, mert akkor -tanultk meg az elso hangot, amelyet kiejtettek. - -Az rc-zszlk a toronyteton pontosan mutatjk a hegyekbol fujdogl -szelek irnyt, a vroshzn a pecstes levelek megmondjk, hogy ki a -kirly Magyarorszgon, a vrosi zenekar, amely nhol bnyszok -trsasgbl, mshol zenekedvelo polgrokbl alakul: minden nneplyes -alkalommal elfujja a Himnuszt vagy a Rkczit, olyan meghatottsggal, -mintha az egykori magyar kirlysg mind a ngy folyama mellol Ksmrkra -irnyodna minden figyelem: mily zenedarabokat jtszik Szent Istvn -napjn a tuzoltzenekar? - -Takcsok szvogpe kattog a tli dlutn kksgbe borult hzikkbl, -amely szvoszkeken egykor Krisztus urunk ingecskjt szottk, hogy -rkk az tartson s egytt nvekedjen a gyermekkel{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} Aranymvesek, -rgisgkereskedok, hmzssel foglalkoz iparosok maradtak itt a -kzpkorbl, akik oly szerelmesei mestersgknek, mint messzi oseik, -akik a kt kirlysgban (a lengyelben is) megbecsltettk a szepessgi -ipart. A fenskon, amelyet a Ttra merolegesen hatrol, mint valami -operai dszlet: furmnyosok nyargalnak a grnic fel tokaji borral, -blai borovicskval, vszonnal s felpirul az arcuk a meghatottsgtl, -ha magyar nyelven szl hozzjuk az utaz. Ez az a tj, az egykori -szepesi grfsg, ahol a lakosok mlyen megemelintettk a kalapjukat a -magyar sz elott. Mintha szegny leny ment volna dsgazdag emberhez: -olyan bszkk voltak hatalmas urukra, Magyarorszgra a Poprd partjain. -A ksmrki tornyok csengo, csilingelo, az rks szlben foszladozott -meldij harangszava, ratse a pergo magyar trtnelem szmra -jelezte az elml rkat, esztendoket, - mintha a kzelben llottak -volna a krniksok, akik minden alkalommal feljegyzik a Szepessg -husgt a gynyru Magyarorszg irnt. Szegny lny volt o, akinek -rtatlansga s husge a hozomnya. - -E hegyes hztetok alatt, vasrcsos ablakok krl, dngo kapuboltozatok -mgtt olyan magyarok laknak, akik letk bszkesgt, ltezsk -pompjt, szvdobogsuknak egszsgessgt, lelkknek minden remnysgt -abba a hitkbe vetettk, hogy van valahol egy igen hatalmas, -mindenekfltt val magyar llam, amely dicsosges kezvel sujthat s -felemelhet. A hivatalnok-nnepeket itt oly pontosan megtartottk, mintha -a mindenkori kormnyelnk aggodalmasan vrn a jelentst a ksmrkiak -viselkedsrol, a mrcius tizentdiki nap csaknem olyan nnepnek -szmtott, mint a karcsony, mindenki a legjobb ruhjt lttte magra a -koronzs vforduljn s a vrosi notabilitsok osz vagy kopasz -fejkkel megindultan blongattak, mikor a polgrmester a Mze-kertben -(rossz ido esetn a kt kvr asszonyok vendgfogadjban) pohart -Ferenc Jzsefre emelte. A vroshza tancstermben Ferenc Jzsef kpe -uralkodott talpig olajban, piros huszrnadrgban s mielott a havasi -legelok brbeadsrl hatroztak volna a lojlis szentorok, taln -nmelyiknek megfordult a fejben, hogy mit szlna a tancsi hatrozathoz -ofelsge. - -Ebben a vrosban minden utcako, minden cgtbla a boltok fltt, minden -hang a piarcon vagy a gylekezetben arrl beszlt, hogy a leghatalmasabb -nemzet a vilgon a magyar, amelyhez tartozni dicsosges s jvedelmezo -llapot. A romjaiban andalg Thkly-vr mgtt alfldi dikok tanultk -a leckt, a hrsfaleveles promendon karltve stlgat -_cipcer_-kisasszonyok tntetoleg s hangosan fitogtattk a magyar szt, -a kis vasti llomson az esti vonat berkezsekor korzz hlgyek (a -vrosban egyetlen aszfalttal bortott terleten), amg ropogva stltak, -magyar dalokat ddolgattak, hogy a szrnyvonal masinisztja szvesen -idoztt a ksmrki llomson. Csak messze, a klso utckban maradt meg -egy-egy tbla, amely nmet szval emlkezetben tartotta az utca rgi -nevt, krkedve, bszkn magyarul beszlt itt mindenki, ha a brkocsisok -idegeneket hoztak az llomsrl, a tnciskolban nemzeti ltzetben -jelentek meg a legjobb tncosnok, az reg boltosok szgyenkezve hvtk -elo fiukat vagy lnyukat, ha a vevo magyarul szlalt meg. Mg a vrosi -dobos is magyarul proklamlta mondanivalit a klso telkeken s csak -suttyomban mondogatta el az reg ttoknak anyanyelvkn a proklamci -tartalmt. - -s a lceumban kemnyktsu, soviniszta, tbbnyire fggetlensgi rzelmu -professzorok neveltk az ifjsgot, mintha megbizatsukat mg Rkczi -Ferenctol vagy legalbb is Kossuth Lajostl nyertk volna az ifj szvek -felvilgostsra. Sehol Magyarorszgon nem szavaltk bensosgesebb -meggyozodssel Vrsmarty s Petofi kltemnyeit, mint a lceum -nkpzokrben. Csak emlkezzetek, alfldi magyarok, kik nhny ifj -esztendotket Ksmrkon vagy ms szepessgi iskolban tlttttek, mily -rajongsa s fldntli tisztelete volt itt a magyarsgnak. Nemzetet a -vgeken mg nem imdtak gy magyar hozztartozi, mint itt, hideg, -hossztelu, havas szakon imdtk a magyarsgot szerny, flig-meddig -mostoha fiai, a szepessgiek, a Krpt fagyot s nlklzst termo -fenskjn. Az esztendo nagyobbik felt mly csendessgben lte t itt a -lakossg a frszporral betmtt ablakok mgtt, flmteres hval -bortott hztetok alatt. A borzalmas krpti tl foga alatt megroppantak -a fenyoerdok, mteres h bortotta a piarcot, a vicinlis-vonat napokig -ads maradt a pesti jsgokkal, idegen htszmra nem rkezett a szp -Magyarorszgbl e tjra, m a dikok bljn, amelyet Vzkeresztkor -tartottak, a tuzolt-zenekar szinte fradhatatlanul fjta el -szmtalanszor a Rkczi-indult, amelyre az ifjsg tncolt s az regek -knnyes szemmel blongattak. - -Most mr a szlvsz fjja a trogatt a Thkly-vr bedolt ablakain t. - - - - -A peleskei jegyzo tjn. - -Prisban nem tudjk, hogy a szatmrmegyei nemessg atyafisgban, vagy -legalbb is komasgban van a bihariakkal, a szilgyiakkal, akiket most -elrekesztenek egymstl az j trkpen? - -Bizonyosan nem tudjk Prisban, hogy itt egy nagy darab fldn egy -magyar csald lakik (a hres kznemessg maradkai), mert ha tudjk, -mshol lltottk volna fel a hatrt. A mostani hatr annyira nem -szmthat, mint a falusi hzak kztt levo gard (amelyet ezen a vidken -srbl ptenek s grval, nddal fdnek be). A gardon tbeszlget a -szomszd, mg a pipjt is odat fstlteti, thajlik a leny dereka, -tnylik a kikaps menyecske kt teli karja, tprg a vnasszony -nyelve. Csirke, tyk tbvik, hzorzo eb itt csinlja magnak az utat, -amelyen kiugrik{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} Ht ilyen az a hatr, amelyet a magyarok s magyarok -kz vonnak kelet fel. Nem kell bsulni, hogy magja vsz az atyafisgos -rzelemnek, az vszzados komasgnak, testvrisgnek. Csak hadd mondjk -Prisban, hogy Szilgyban, Biharban, Szatmrban ezentl romnok laknak. -Jzuen mosolyog ezen a magyar ember, mintha adomt hallana a -Lidrc-kalendriombl. Kund hadnagy ereszkedett erre hadaival, amikor a -tiszai ndasok Nagyvradig tartottak, tiszai cskot fogtak a lpbl -Szatmr alatt s a Nyirsg, Hortobgy, ecsedi lp egy storalja birtoka -volt. rpd valahol a Dunntl ttte fel vezri zszlajt, a hadnagyok -a Tiszntl a sajt szakllukra s blcsessgkre kalandoztak. - -Ugyanazok a kezek emeltk a nyirsgi fldvrat, amelyek a biharit. -Szzadokon t szaporodott itt a honfoglal magyarsg. Messzire nem -mehetett. Nem engedte a Tisza, a Kirlyhg, ugyanazon fldn legeltette -barmt, ptette hzt, az j kirlyok legfeljebb megerostettk a rgi -nemesi leveleket. Itt volt a legerosebb a kznemessg az orszgban, mert -minden ember a honfoglalsbl maradt itt. Mg orszggyulst is -tartottak. J magyarsg ez, amely megmaradott oseredeti alakjban, mint -a farkas, mely a ndasokat jrja. A frfiak inkbb csontosak, szvsak, -szrazak, nem igen elhzottak, mint msfel az Alfldn. Az rvzzel, -alkotmnnyal, honfibval val kzdelemben megszjjasodtak az inaik. Kis -termetkkel, fekete gubjukban, magyaros bundjukban reggeltol napestig -guggolnak a rzs szekr oldaln. Gyalogszerrel is elbaktatnak nagy -messzisgekbe. A nevt mind le tudja rni, mert magyar nemes. Az -udvarhzakban arrl beszlgetnek, hogy osi alkotmnyunk szerint minden -magyar nemes ember egyenrang a kirllyal s gy az j kirlyvlaszt -gyulsen kikilthatnk akr Kltsey Plt kirlynak, de lehetne a kirly -tyukodi ember, de semmiesetre se kenzloi, mert az kn maradk. - -A legjobb magyarsg lakik a Felso-Tisztl a Krsig, amelyet most -Romninak akarnak nevezni. A peleskei ntrius eleven alakban jr-kel -itt napjainkban is az eldugott falvakban. A magyar histriai arcok -lpten-nyomon feltnedeznek elottnk a nddal fedett hzakban. -Bocskay-kpu kisnemesek ogyelegnek a szatmri hetivsron, -Rkczi-arculat frfiak egykedvuen nzik a torncrl a kocsin utaz -kzdelmt a kerkagyig ro srral, az regebb emberek az n -gyermekkoromban mg fsut viselnek a hajukban, a kntorok Arany Jnos -pips kntorai s "nemes, nemzetes s vitzlo" prdiktumot vsnek a -fejfra, mert a temetoben ez a divat. Magyarsg, amely szzadveken t -egyetlen frfias rmt az alkotmnyos harcokban, kvetvlasztsokban -lte, ha pen nem volt hbor. Magyarsg, amelyben legerosebben lt a -jogrzet, amely mintha a honfoglals ta maradt volna itt e tjon. Ezt a -magyarsgot akarjk elszaktani az anyaorszgtl, amelynek "elso -foglalsbl" val fldjei feltallhatk minden hatrban, ahonnan a -legtbb nemes embert mutatta ki az egykori ngrdi levltros, Nagy -Ivn. Ahol minden ember gyvd, politikus szletsnl fogva, amikor a -legnytoll kittt lln. Itt akarjk elhitetni a vilggal, hogy -Nagy-Krolynl vgzodik Magyarorszg. (A nyirsgieknek mindig -szerencsjk volt. Mg a Tisza is jobban radt a Szamos fel.) - -A kd, amely gy tlidoben egytt fstlg a kmnyek -foghagyms-fstjvel: darab idore eltakarhatja elolnk az apr falvakat, -a kt- meg hromszz esztendos vszmokat a hztetok kmnyein, a -trtnelmi redozetu arcokat, a szp regembereket, akik oly blcsek s -tapasztaltak, mintha Bocskay ta lnnek egyfolytban s mr semmin sem -csodlkoznak, semmitol sem flnek, mert szzadokon t megismerhettk -nemzetket{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} A dr, a fagy, a h, amely eros tlen jrhatatlann teszi -errefel az utakat, hogy a vendgszereto gazda az orrossal knytelen -nmagt felksznteni jraval vendg hinyban, majd elmlik; -elindulhat a hres jegyzo Gvadnyi orszgtjn; Bessenyei sszeomlott -kurijn nemcsak az jfli ksrtetjrsban hangzik magyar sz s a -szatmri piarcon a jzustrsasgbeli atyk ismt stlni viszik a kis -magyar fikat, akiket itt a legnagyobb gonddal nevelgettek. - Mskor is -volt tl, mskor is elmaradt a postakocsi, a nagy havakban hetekig lte -a maga elgondolkoz, tunodo lett a falusi magyar, amikor biblit vagy -Horciust olvasott. Ez a tl taln hosszabb lesz, mint a rgi telek. De -egyszer felszll a kd a fehr ndasok felett, a lpokon kinylik a -soksznu flra, a kanyarg orszgton, a feszlet mellett peregve elhajt -egy knnyu szekr, amelyrol kis gubs ember ugrik le a hrrel: megint -csak Magyarorszg vagyunk{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} Taln mire a fecsego nyirfk ezst -pecstviaszkot tnek vegzld leveleikre, taln mikor a bskomoly, vn, -emberkpu fuzfk a folyk partjn hossz ujjaikra finom csipkt szednek, -mire az rad vizek elviszik az emberek rossz indulatait{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} a kereszttra -napraforgt ltetnek, mert o mutatja a vegyesnyelvu vidkeken a magyar -falvakat. Az emberek megdrzslik a szemket: - -- Milyen rosszat lmodtunk! - - - - -A nemzet lelke szakkeleten. - -szakkeleten, ahol a hegyszorosokat mutatja a trkp, amely -hegycscsokon t egykor a magyarok bevonultak a turulmadr utn s -hegyhtrl, oserdobol, trtnelmi vlgyekbol lefel ereszkednek, mg a -tokaji Kopasz-hegy ormrl megpillantjk a kanyarg Tiszt, amely oly -szeszlyesen fut a sksgon, mint hullmai kztt a jkedvu magyar hal: -a kecsege, megpillantjk a tiszai ndasokon tl elterlo Kanant, a -folykkal ngyszgekre osztott Alfldet{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} szakkeleten, az zsiai ton -rabsgba vetett testvreink vrjk a szabadulst. Storaljajhelyen tl -lak magyarsg, a bkben is legszegnyebb magyar storalja: idegen -igban nyg, mert gazdag testvrei hbort kezdtek. Mintha a -mostohagyermek fizetne az desgyermeki adssgrt. Ungvr, Munkcs, -Eperjes, Mramarossziget, amely helyek a magyar trtnelemnek mindig a -bnatos, vesztesgteljes lapjain szerepelnek; - itt voltak "Rkczi -fldjei", ahonnan elment minden pkzlb ember, amikor a gazda fegyvert -fogott (a vonat ma is krlbell egy ra hosszig iramodik npmondk, -legendk, regk tjkpei kztt, az egykori Rkczi-birtokon); az -eperjesi havas hztetok, a janurban hviharos piarc, az reg templom -mr lttk Karafft, de lttk a branyiszki csatba farsangi blbl -hadrakelo honvdtiszteket; a galciai pick ennek a szegny npnek -sovny lbszraiba kapaszkodtak eloszr s a vilghbor hitreghez -hasonlatos krpti harca (amikor mg a nemzet lelke harcolt, hisz -terlett, testt vdelmezte 1914 borzalmas teln Duklnl s a tbbi -hegyszorosoknl), ezen a tjon gzolta mg inkbb a szegnysgbe a -fldhz ragadt npet, - szinte a trtnelem knyvbe kell felrni, ha -egy falusi gazda disznt lhetett ezen a tlen{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} Ungvr, Munkcs, -Eperjes, Mramarossziget: a magyarsg trtnelmi klvrijnak -imdkoz-lpcsoi. Taln most jutottak a krisztusi klvria legutols -stcijhoz, midon az trtnik velk, ami ezer esztendo elott sohasem, -vgleg elszaktani akarjk a nemzet lelkt a nemzet testtol, kzpkori -kegyetlensggel s eszeveszett hatalmi eroszakkal tpik ki az itteni -magyarok szvt a gyullet tzes harapfogival, mintha Karaffa -tlkezne napjainkban is az eperjesi piarcon, Giskra hordvrai -rejtozkdnnek a hegyi utak mellett{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} de nincs tbb Mtys, akit -vrhatnnak. - -szakkeleten, ahol az oserdokben az ezeresztendos fknak az alkonyi -homlyban olyan alakjuk van, mintha fiatalkorukban megcsodltak volna -(terhes ifj asszony mdjra) egy medvre vadsz rpd-kirlyt, akinek -arca a fa krgbe vsodtt, napjainkban is irtja a ft a rutn, de -visszhangos fejszecsapsai tbb nem vonjk szemeink el a trtnelmi -kpeket, amikor a honfoglal magyaroknak, a ktkereku szekereknek, -tltosok fehr lovnak, zsiai, hosszfark lovakon rkezo ht -storaljnak vgtk az utat ezek a fejszk{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} - -szakkeleten, ahol a Tisza forrsai gy buggyantak ki a hegyekbol, mint -a gazdag, vrbosges magyarsgnak vrhullmai, amelyek kelettol dlig -megtermkenytik azoknak a fldjeit, akik egykor a Tisza futst, -vakmero zuhanst kvettk itt a hegyek kztt, hogy Tokajnl vgre -reszmljenek a jslat gretfldjre{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} szakkeleten a hegyoldalrl -legrdlo tutaj spadtarc meneklo magyarokat hoz a bors jjeleken, a -harsog jgtorlaszok kztt, akiknek panaszos szava gy hangzik, mint -valamely histriai monda. Nhny hnap elott is jttek kznk magyarok, -akik a hidegedo Tiszn csnakon vagy szva keltek t, - Zabolch vezr -tkelo helyn, Kenzlonl mutatta az radat a suru jszakban az utat a -megmaradott Magyarorszg fel, - mde most, jgzajlskor, csak a tutaj -tud eligazodni a magyar terlet fel, a tokaji vashd al. - -szakkeleten, ahol egykor Ungvr fnylo lmpsai, -Gyngyssy-trsasgbeli ri, a mramarosszigeti nemzeti sznmuvszet -vndorapostolai, osnemes birtokos urak ismeretsgei vidmtottk az -utazst; ahol a pesti dlutni gyorsvonat jflkor elrte az -orszghatrt, az llomsokon medve-vadsz bundkban vrtk a vonatot -Andrssyak, Majlthok s a perbenyiki vadszatokon oly meghatottsggal -emlegettk a messze elterlo Magyarorszgot, mint Szchenyi s -Wesselnyi korszakban emlkeztek meg a magyar Hazrl; ahol a falvak -bocskoros npe kiegyenestette munktl meggrnyedt derekt, ha -_magyarnak_ nevezte ot a szolgabr, advgrehajt, csendor, akivel -dolga volt ebbol a tndri, gynyru, hatalmas Magyarorszgbl; ahol a -vrosok gy fnylettek, mint egy-egy kis Budapest, a pesti muveltsg, -divat, irodalom, muvszet a fradt hatrszli vonaton gy rkezett -idig, mint akr az indiai gyarmatokra a londoni parfom; ahol mg -llanak a multszzadbeli ri magyarsg kastlyai, udvarhzai, amelyekben -pirosba s aranyba kttetik a modern magyar knyveket, mint egykor oseik -Kisfaludy Regit, a kassai vagy eperjesi zrdkban nevelt kisasszonyok -egy sohasem lthat magyar kltort rajonganak, a pesti szpirodalmi -ujsgot (a Nyugatot) egykor lovasemberrel kldtk egyik falubl a -msikba, feldobogott a szvk, ha egy nevezetesebb magyar politikus -mondta el beszdt a vrosi piarcon; ahol a nemzet lelke gy rtelmezte -a magyar llameszme fogalmt, mintha mg mindig rpd-kirlyok -parancsolnnak Budn, vagy legalbb is felsovadszi Rkczi Ferenc -fggeszten al a munkcsi vrbl mlabs tekintett belthatatlan -birtokaira. - -szakkeleten: a nemzet lelke lakott. A fenyorisoktl orztt -tlgyerdokben a hitrege csodaszarvasa nyargalt holdfnyes jjeleken, az -ungvri pinck kormos falra bujdos kurucok neve volt felrva, az -"unghi berkek" az idegen hatalom elol "rejtezkedo magyarokat" takarnak -s mg a szl sem rulja el oket, a mramarosi magyar gymnt fnylett -az emberek tekintetben, ha Magyarorszgrl beszltek s a magyar -hatsg fln fogta az orosz agittorokat, ha tszkdstek a hatron. -Krdezztek meg oket akr napjainkban is, a mostoha magyar uralom utn, -amely vndorbotot nyomott a kivndorlk kezbe: magyarok akarnak maradni -vagy egyebek? - n tudom, hogy ez az orszgrsz felordtana, mint a -megsebzett medve a rengetegben. Magyar, magyar akar itt lenni mindenki. - -Ha jrnak ksrtetek, akkor ez az szakkeleti Magyarorszg jflenkint -telve van a visszajr nemzeti llek bskomoly, soha el nem felejtheto -ksrteteivel. A hsapks hegycscsok a viharz szllel tkiabljk -egymsnak, hogy mi jsg Magyarorszgon, mint a psztorkrtk -felelgetnek a havasi legelokn. - - - - -Tiszntl. - -A vadludak mr kelet fel szllnak, mind hosszabbodik a nap jrsa az -gboltozaton, egyik hatrbl a msikba r az a lthatatlan kis dobos, -aki vidm szval szerte hirdeti, hogy mtl fogva szabad megszlalni az -nekes madaraknak a magyar npmeskbol val hangjaikon, a fzesbol -tfttyenteneki a szoke folyn tlra, az kcosba, a fekete fldrol a -homokra; lehelet-finom g nyirfknak, meglapul, ijedt duloutaknak, -elnmult, elcsodlkozott tanyahzaknak, alig lthat rnyk tornyoknak, -(mint a hatr csoszeinek,) mult szlmalmoknak, az imnti tl -bvban-bajban elkeseredett mezoknek, sztalan hidaknak, elbujdosott -tekintetu, elsott kedvu magyaroknak mondja meg a folyn thangz -kurjants, hogy szabad mr a madr magyar fttye a rekettysben, klthet -a ruca a kenzloi ndasokban, karjba fogzhatnak a gyerekek a pzsiton, -hogy osi tavaszi dalainkat nekeljk, sujtsos magyar szval kromkodhat -a tlbol bredezo reg ember a ndashz eresze alatt, kishatja a fld -all ldott jrs ekjt, boronjt gazda; kimerszkedhetik a mezore -Szuz Mria lenya, a magyar menyecske, megszlalhat a Rkczi-harang, -feldoboghat a szv a magyar zsoltrban, mutathatja a msnapi szp idot -az esti felho, ltal mehet a Tiszn holl a fihoz, mtkjhoz a -jegybenjr, anya a lnyhoz, mzeskalcsos a tavaszi vsrra, -gyantzhat a faluvgi cigny olyan ntkhoz, amelyek eddig tilosak -voltak; nem fttyent az orszem golyja a hullm felett az jszakban, -midon a rvszek halkkal megindtjk a csnakot a tls part fel, a -tokaji vashdon kedvre spolhat a masiniszta, amidon az jra -viszontltott Magyarorszgba tmegy{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} - -Az nekes madarak elzengik a tavaszi dalaikat s a tndri furulyzst -minden teremtett llek megtanulja egyszeri hallsra. A rejtozkdok, a -kemence mell bjtak, a padlson ldglok, a vermekben virrasztk, az -idegen katonk lpteire figyelo lmatlanok, az elsttedett kedvu -hazafiak, a btort mesemondsban megregedettek, a messzi idegenbe -menekltek egyszerre megrtik, hogy tavaszodik a Tiszntl hajnali -kdbe, vzi-prba borult mezosgei felett; a ttlensgre tlt -kocsikerekek s utazsi kedvek nagyot nyujtzkodva felbrednek a gonosz -varzslatbl; a reggeli kilts bizakodva keltegeti a tls parton -jszakz rvszlegnyeket; a kntorok megkszrlik elnmult hangjukat -a hlaad istentisztelethez; a mlz szabolcsi fldvrban megmozdulnak -a fld alatt rejtozkdo honfoglal sarkantyk, kardok, rgi vasak, -magyarok talljk meg oket, ha a fld szinre btorkodnak; a dlibb a -Hortobgyon tbb nem mutat ellensges katont a felhok kztt; s a -csillagok szeretettel pilongatnak al rgi psztoraikra, kerloikre, -fehr glyikra, amelyeket jra thajt csordsuk a nagy vizen. A tanyai -komondorok a rgi hangjukat veszik elo, midon a hold merolegesen ll a -tj felett, a vndorlegnyt magyarul szltja meg a csendor az -orszgton, a csrdkba hangos szval nyit be az utaz, a fldesgazda -remnykedve szmolhat alkonyi stjn fldjei felett, a dohnyos kocsik -elindulhatnak a sros orszgutakon s a papok megint prdiklhatnak -templomaikban harsog magyar szval a magyarsg rkletrol. A tiszai -ndasok mr zldlnek, a meggyfa s barackfa alig vrja, hogy megmutassa -a napsugrnak gynyru hajadonsgt, naprl-napra ksobben szll le az -esti kd a vizes mezokre s az jhold hivogatlag mutatkozik az -gboltozaton, mintha a gazdt hvn lomba merlt fldjei -felbresztshez. A kis falusi temetokben megmozdulnak a rgi, idegen -orjratok elol elbujdosott ksrtetek, nemzeti multunk dicsosgrol -mondanak tantst a falusi mesterek, ismt ltszik a ktgas a -kitavaszod messzi legelokn, hetykn durran a nyjorzo ostora, a -kovcsmuhelybol messzire cseng a kalapcs hangja, amint az utazk lovait -patkoljk, a falusi bakter tovbb kiltja a maga szzesztendos -mondanivaljt az j csendjben s az tmester kipdrtt bajusszal tart -szemlt a lerongldott megyei utak felett. Flig elfelejtett ntk, -zugolyba hzdott kedves emberek, vfordulk s nvnapok, rabsgra tlt -drgaltos hazai hangulatok s szoksok trnek vissza. - -Messzi fldrol tr meg a rgen ltott testvr s a nma lelsben -kimondhatatlan fjdalom s rm. _(A megszlls utn.)_ - - - - -Utazs Eurpa legszegnyebb npei kztt. - -Eurpa legszegnyebb nprol, az orosz-magyarokrl, ms nevn: -rutnekrol szl ez az rs. Hvjk mg ezt a npet: kisorosznak is, az o -nyelvkn ez: ruszin-nek hangzik; klfldn uher-nek _(magyarnak)_ -mondja o magt. Neve teht volna elg ennek a npnek, ami mr jcskn -jellemzi szegnysgt. A milliomos Esterhzynak sohasem kellett -klnsebben megjellni magt. De az egykori szegny kurtanemes felrakta -nvjegyre sszes valdi s klcsnztt prediktumait. - -A ruszin np azonban nem hivalkodik szrmazsval, a tudsok vitatkoznak -felette. O szegny megelgszik e nagy vilg legkisebb cmvel, amely mg -az egykori tisztelt cmnl is kevesebb ma Eurpa nagysgos urai elott: -szvesen, boldogan nevezi magt: _magyarnak_. Ez a np bszke arra, ha -magyarnak mondjk; kzmondsa, elragadtatsa, dcsrete, ha valakire azt -mondhatja: - -- _Olyan, mint egy magyar._ - -A ruszinok fldjn van legkzelebb az Isten a nphez, mert messze van -tole a "kirly". - -Az Istenben val hit tartja a lelket szzadokon t a npben; szz vek -mlnak el s o mindig vrja a jobb esztendot, amely bizonyosan -elkvetkezik. Addig is megelgedetten, csendben, jmboran ldegl, -mintha kiveszett volna lelkbol minden gonosz indulat a sanyargatsban. -A legszeldebb np ez. brndos, lmodoz, boldogan bjtlo. Csak meg -kell nzni egy igazi ruszinnak a jsgos szemt, indulat, dac nlkli -arct, brnyszeld homlokt! Ez a faj nem kpes a gonoszsgra. Igaz, -hogy lhetetlen, igaz, hogy gyermek mg napjainkban is a megvnlt, -cinikus, elkorhadt npek kztt, igaz, hogy a szenvedsek, embertelen -nyomorsgok alzattal vonultak el felette: de pen ezrt v a _jvo_. -Ez az egszsges, szegnysgben boldog, egyszerusgben bmulatosan -megelgedett np egyszer mg hallatni fog magrl. O annak a kisorosznak -az egyenes leszrmazottja, akirol azt rja Csehov, a legnagyobb orosz -r, hogy: egykor beszlni fog rla az egsz vilg. Minden nemes emberi -tulajdonsg megtallhat a magyar-oroszban. - -Szeretni senki sem tud gy, mint o. - -Husgt szzadok ta kiprblta mostohaapja, a magyar. - -Nagy bunk, rulsok, gazsgok nem terhelik ennek a kis nemzetnek a -lelkiismerett. Emelt fovel llhat a npek tloszke elott. O nem -bntott senkit, nem nyomorgatott, knzott, rabolt ki szomszdot. Mindig -szegny volt s sohasem htotta a mst. Szikls hegyeihez, komor -teleihez, fnylo folyihoz s mg fnylobb tavaszaihoz ragaszkodott. Kis -fldecskjt a tenyervel vdelmezte, mint kisdedt. Vallsa ellen nem -vtett. A brtnket alig ismerik a ruszkk tartomnyban. - -Lssuk kzelebbrol e npet, amint nha tkzben megnzegettem ot rgebbi -utazsaimban. - -* - -Eurpa rvja, Magyarorszg mostohagyermeke, a mai rutn vidk -fldrajzilag Kzp-Eurpa legszebb tjai kzl val. Az orosz klto -(Lermontoff) a vad Kaukzusrl vilghru muvet rt. A mi rutn vidknk -szpsgben hasonlatos a muszka Kaukzushoz, mde a nagyvilg keveset -tud e helyrol, ahol a Tisza ered, a mramarosi s terem, ahol legzordabb -a Krpt, hossz, alig elviselheto a tl, asz nyr sovnykeblu fldet -fonnyaszt, medve bog a rengetegben s kzel az orszghatrhoz fnylo kis -vros, egy msodik kis Budapest csillogtatja lmpsait, Ungvr nzegeti -magt az Ung folyban. - -Ahol a Poprd elbcszik Magyarorszgtl, hogy a rgi trtnelemben -Gcsorszgnak nevezett Galciban folytassa robog tjt: ott van a -rutnsg legszakibb hatra. A trkp Poprd-Remetnek nevezi a -hatrkzsget. A Krpt itt az gbe nylik, sasok tja, tristk -szdlete, mindennapi jrskelse a szepesi furmnyos-szekereseknek, -akik a Poprd vlgybol itt vittk ki a vsznat, bort az egykori lengyel -vrosokba. - -Ezen a vidken minden utnozza a hegyek nvekedst. A fenyo hosszra -nylik, hogy a hegyek rnykbl nha megpillantsa a napsugarat. A -frfiak szlasak, megtermettek, mint a fenyofa, amelyet gy fuvaroznak, -mintha gyt vinnnek. A fenyofa-szllt szekrnek elol van kt kereke, -aztn hosszan nylik a fenyo szla, mg a vgre ismt kt kereket kt a -fuvaros. Ezek a hossz, nyikorg szekerek jnnek lefel szzesztendok -ta a Krpt-hegysgbol. A kistermetu hegyilovak, nha mg a tehnkk -is, csodlatos szorgalommal vonjk a nehz terhet. Egyik szekr kveti a -msikat, mint a kalendriumban a napok. A fenyofavg kso vnsgig -megmarad a mestersge mellett, hogy halla utn tadja mestersgt a -finak, aki azutn ugyancsak nem tesz egyebet, mint fenyoft szllt a -hegyekbol. A hegysg felett nyomtalanul mlnak az vszzadok. Az erdok -szre sem veszik, hogy az emberek fejszvel vagdossk. Nyikorog a hossz -szekr. Kidolnek a fk, meghalnak a favgk. De mindig terem j fa s j -ember, aki a ft kivgja. - -Ha felfel haladsz a Poprd vlgyben, egytt a folyval, _felfel_, -szmtalan faszllt szekrrel tallkozhatsz a magasra kanyarg -orszgton. A lovak csengoi messzirol jelentkeznek az tkanyarulatoknl. -Keskeny az orszgt. A hegyek kztt korn sttedik. Nagy messzisgbol, -mly vlgybol pislog idig egy kis vlgyi falu mcsese. Tn a gazdt -vrjk haza, aki elment ft vgni a hegyek kz. A lovak csengoi -lassacskn kzelednek, nagyokat nyikorog a kerk, amely eszi a -kocsikenocst a hegyi ton. Nha mg holdvilgnl is mennek, mendeglnek -a fenyofs szekerek. A fenyotrzsek nyugodalmasan feksznek a kerekes -ravatalon. Bevgeztk letket fenn a hegyen, szemkzt nztek ezer hideg -szllel, vadllat-kedvu viharral, lltak a felhok baljslat rnykban, -villm ksrteties zengsben, hallos dermedtsgben a hossz tlnek, -patakcsrgsben a tavasznak. - -A rutnek fja: a fenyofa. Ez a sudr, szpsges, dlceg fa bortja a -ruszinok fldjt. A vlgyekben gyermekcipoben jr, bokor, cserje, -trpefenyo alakjban zldl, mg fenn a hegyek kztt: a hosk viharos, -mogorva, magnyos lett li a fenyoris. Sttzld szoknyjban, -hideg, hegyes levelvel, szraz gallyval, madrhangtalan surusgeivel, -belthatatlan rengetegeivel vgig benvi a Krpt-hegylncot. Kobol, -sziklbl terem, gykereit mlyen s messzire kldi, hogy tpllkt -megszerezzk a szllel vvd koronnak; mind tvolabbra fut az -emberlakta vidkektol, a hegyvidk lemond remetje, letrol alig -tudunk, de hallban gyorsan ellobog lngjval, piros melegvel, -hirtelen tzvel mindnyjunknak j ismerose. Olyan hevesen szereti a -tzet, mint a szuz a szerelmet. Tisztasga, huvssge, magnyossga -alatt vszes szenvedly lakik, olthatatlan vgya a tuz irnt. Mintha a -fenyofban, amely a legtovbb orzi a tl halott havt, viseli a hideg -vszak dermeszto kpenyegt, a fenyofban egy szenvedlyes szv lakna, -amely alig vrja, hogy elhamvadhasson az egsz letben nlklztt -hosg karjai kztt. Sokszor ltem klyhmnl, amelyben vetekedve, -rohanva semmisltek meg a fenyok hasbjai. Elgondolkoztam e hideg -teremtmnyek tuzimdatn. Oly nagy lngot gerjesztenek, mint a szegnyek -szvei, amidon egyszer rjuk st az let melegsge. - -Amerre a rutneklakta vidk fekszik, mindentt fenyok vdelmezik a -hegyek csontos, kves htt. Kzttk vonul az orszgt, lebtorkodnak a -falvak hatrig, stt rengetegeikben brsony-puhn orzik meg a talajt, -az vrol-vre egymsra hull magokat, gallyakat, leveleket. A szerzetesi -csend, amely az erdoben honol, messzire visszhangozza a fejsze hangjt. -Olyankor az egsz erdo figyelni ltszik, amint favgk kezdik munkjukat -az erdoszlen s a nagy fk panasztalanul dolnek le a fldre, amelynek -rintst azelott sohasem ismertk. - -Itt hzdnak a rutn vidk legszakibb rszn (hol a Poprd foly -Magyarorszgot elhagyja), azok a mly erdosgek, amelyek surubbek a -Bakonynl, nemesebbek Svjc finl, dsabbak, mint a Kaukzus kopr -hegylncai. Brmilyen magosak itt a hegyek, a fenyo meghdtja oket. -Felkszik ez a zld hadsereg az thghatatlan hegylncokra. -Nyugodalmasan vrja a nyolchnapos tl utn a rvidke nyarat. Gyermekes -rmmel visszhangozza a fuvarosok csengetyuinek hangjt, pedig azok az o -elpuszttsra jnnek fel a vlgyekbol. Boldogan lebeg el a fenyoerdok -felett a kis falucskknak harangszava. Olyan szeld a fenyofa, mint az -emberek, akik ezen a tjon laknak. - -* - -A rutnek fldjnek szaki hatrn hrneves foly a Poprd, amely -krlbelol a "Magos Ttrban" ered s innen veszi azt a csodlatos -iramodst, hogy plyja legvgig - tl Magyarorszg hatrain - mindig -_felfel_, szak fel tud folyni. tlp hegyeket, vrosokat, -vizimalmokat, mindvgig siet s gy leli meg az orszghatrt, mintha -bcscskot nyomna kedves Szepesmegyje homlokra. - -Annyi meslnivalja van ennek a folynak, hogy el sem kszl vele az -orszghatrig. Rgi kolostorok rnyban szalad el, ahol egykor szakllas -bartok, fegyveres szerzetesek szolgltk hubres uraikat, a lengyel -hercegeket. Kedves, sznes, mesehangulat kisvrosok mellett lappang, -ahol a hztetok pirosak, s kkek a noi szemek. Juhszok egyhang ntit -hallgatja a hegyek kztt. Egy boldog kis orszgon szalad t, amelyben -vasorr bbk, lenhaj lnyok, jmbor menyecskk mossk ruhikat a hidak -alatt, kkkalapos Nepomuki Szent Jnosok orkdnek a vrosvgeken, minden -ember keresztet vet, ha megszlal a harangsz, a ksrtetek sohasem -jnnek vissza a temetokbol, mert bun nem terheli lelkiismeretket. -Tnciskolk, haranglbak, kunyhk s temetok mellett igyekszik a Poprd -hegymsz tjban. Egy jkedvu vndorlegny o, amely szvesen megll -minden vendgfogad, minden paraszthz mellett, ahonnan a np-nek -mlabs dallamai hangzanak. Kalauzolja tjukban a tollaskalap -varzslkat, medvetncoltatkat, szilvarusokat, vsrosokat, akik -Lengyelorszgbl jnnek s az egykori kirlysg pnzeit eldugjk -tarisznyikba. Ha pedig trtnelemrol kezd meslni a Poprd: Giskra cseh -rablrl, Rkczi Ferenc nyalka kurucairl annyi mondanivalja van, hogy -napestig lehet hallgatni. Partjain hol lengyel fejedelmek, hol magyar -kirlyok uralkodtak. Minden vros, minden falu, minden vromladk messzi -nz bele a trtnelem mlyeibe. Szeld fzesekben szlv meldiit -ddolja a np. A tjkpek a fenskon olyanok, mintha Oroszorszgbl -volnnak kimetszve. A nzreti szeldsg l a np gyermekszemben. A -Poprd jemberektol vlik el, amikor vgre elhagyja a hatrt. - -A rutn vidknek hrom nagyobb vrosa van: Munkcs (szkvros), Ungvr -s Mramarossziget. A tbbi rsze falvakbl ll, hol jmbor -egyszerusgben li lett a jraval ruszin-np. - -A falvak olyan egyformk, mint akr Oroszorszgban. - -A hzak fbl pltek, tetejk szalma, az egyetlen nagyobb plet a -korcsmros. Bibliai szegnysg s megelgedettsg lakik a -ruszinfalukban. Az let mindennapisgt a vrsbetus egyhzi nnepek -vltogatjk. A ruszin hitbuzg. Grgkatholikus vallshoz hven -ragaszkodik. Papjai s tanti ugyanolyan egyszeru emberek, mint o maga. -A pap megfogja az eke-szarvt, a tant jszakra az iskolba kti -tehnkjt s vele egyttalszik. Az egyszeru kultra hosei itt a -lelkipsztorok s a tantmesterek. A legnagyobb eredmny, amit -elrhetnek, hogy rni meg olvasni tantjk meg a npet. Az vszzados -babonktl, hegyvidki npek szoksaitl, gyermekessgeitol nem -trtheti el a npet semmi kesszls. A korcsmrl nem tudnak -lemondani. A dermeszto telek, csontigjr hidegek, az letnek -egyhangsgai szinte termszetszeruleg megkvntatjk e nppel az -alkohollvezet mmort, melegt, felejtst. Minden tiszteletet -megrdemel az antialkoholistk blcs prdikcija, de a ruszinnpnek is -igaza van, amikor nem tud lemondani az alkoholrl. Adjatok ms hazt -ennek a npnek, ahol vres verejtk, vgsokig fesztett testi munka -nlkl is megtallhatja boldogulst. Adjatok neki a kopr, kegyetlen -hegyek helyett dsan termo sksgokat. Adjatok neki ennivalt, amely a -plinkt ptolja. Adjatok neki kultrt, papot, tantt, eloljrt, aki -j pldval jr a np elott s nem tekinti maga is bntetsnek az -letet, amely a Krptok melanklikus vilgba szmuzte ot. Adjatok neki -rvidebb telet, amely szrnyeteg tartssgval, jrhatatlan -orszgutaival, kokemny hidegsgvel, minden letet megllt -konoksgval az esztendo felnl tbbet bebrtnz a ruszin-letbol. A -kis kunyhk, betapasztott ablakaikkal, ritkn nyl ajtikkal, -ktsgbeesetten orztt belso melegsgkkel, korai estikkel, lass -virradsaikkal, tmlc-letkkel gy llnak a Krpt kztt dl -hfergetegben, mint az emberisg utols orhziki. Lehetsges, hogy -szakabbra mg kegyetlenebb a tli szl, gyilkosabb a hideg, zordabb az -ghajlat: mde Magyarorszgon mgis csak a szegny ruszinok lljk ki a -szibriainak nevezett telet, - rossz esztendoben ht hnapig is - amg, -ismt kibjhatnak hzikikbl, amelyekben barmaikkal s gyermekeikkel -egytt vgigszenvedtk a tl ksrteties szakt. szaki rk, a jszemu -Lagerlf Zelma, valamint Jakobsen is, rnak telekrol, fldbebujt, -elrejtoztt elszerencstlenedett emberekrol, akik "lomszuszkok" -mdjra nem veszik szre a napok fordulst. A mi rutn-npnknek -nincsenek vilghru kltoi, akik elpanaszolhatnk a boldog emberisgnek, -hogy mit szenvednek keletszak lakosai Magyarorszgon. Meg kell nzni -ezeket a kis falvakat, csurjeikkel, fldbebujt ignytelensgkkel, -osemberi flelmkkel, szemrehnysnlkli megnyugvsukkal, -jmborsgukkal s jsgukkal, midon beksznt a Krptba a tl vihara! -Nha mr az oktber meghozza a havat, mskor mg prilisban is dagadnak -a hegyi folyk a hltol. A hess gy szakad r e tjra, hogy imdkozva -hajt a kocsis az elsznt utazval, kt lpsnyire nem lthatni elore, az -utak eltunnek, falvak egyenlokk lesznek a flddel, csak az orszgti -keresztfn ltni nha a fekete varjt, megsemmisl let, gondolat, -nagyravgys, eszme. A sors igazsgtalan bntetsbol szakkeleti -Magyarorszg legjobb npe megfosztdik az let rmeitol, emberisg, -muveltsg, gondolkozs adomnyaitl. lmosknyv s kalendriom jrja -itt. Kzeli rokona e npnek az orosz melanklia, amelybol Puskin -szletett. Mit tegyen teht e np, ha az letet elbutt alkohollal nem -gerjesztheti magt j remnyekre, jvendo sznes terveire, beksznto -tavaszaira? Halottak laknak itt zordon tlidoben, amidon a hegyhtak -mgtt leglesebb hangjait prblgatja a tl zensze, a h fehr -fergetegben elvakul a szem, a szvdobogs mlyen elhalkul, kis -ristomban szrnyait is elfelejti prblgatni a llek sznes madrkja; -csak csend van, ereszekrol nagy puffanssal leszakad a h, csattan a -jgcsap, rekedten ugat a hzorzo, a tehnke nem bodl, mert csaldtag -lett, az lomnak tmjn-fstjben hajtja le fejt csaknem egymilli -ember! - -Adjatok a magyar-orosznak az esztendo 250 bjtnapja helyett ugyanannyi -evonapot, amikor legalbb megszokott tpllkt: a tengeribol kszlt -mlkenyeret, a szegny burgonyt, a sovny paszulyt maghoz vehesse oly -bosgesen, hogy ne legyen szksge testnek az alkohol pillanatnyi, -keserves kamat erejre. - -A rutn ember jformn ktszer lakik jl letben. - -Eloszr: mikor meghzasodik. Egy htig is tart nmely vidken a -lakodalom. - -Msodszor: jllakik a halotti toron, amit az elhalt hzastrsrt tart. A -temets majdnem olyan nneply, mint a lakzi. Ilyenkor nem sajnlja a -magyar-orosz a tertett asztalt sem magtl, sem hznptol, sem -falujtl. Jformn mindent megesznek egy esztendore elore. Rntotta -(szalonnval), forralt destej, tepertos galuska, tlttt tyk, tlttt -kposzta, kaszsl, gomba kerl az asztalra. Flliterszmra isszk a -mzes plinkt, mg vgl mindnyjan lerszegednek. Az evs s az ivs -boldog mmora utn jn a kemny bjt, amelyet panasz nlkl visel az -orosz ember. Cifra s krlmnyes grg-katolikus egyhza szigor -bjtnapjait mg megtoldozza. Bjtl osszel, amikor kzeleg az elso h, -bevgzodik a mezei munka. Azok a gynyrusges krpti oszk, amelyek az -utaz elott a legszebb Magyarorszgot trjk fel, - a nma, srgul -erdok, a rot hegyoldalak, a hallgat vlgyek, Mednynszky vilghru oszi -tjkpei a bennszltt szmra a bjt kezdett jelentik. A mly -vzmossokban, vlgyekben meglapul kis falvakban a legregebb emberek -kimondjk a bjt kezdst. - -- Elvitte a glya az ebdet. - -A madrhang elhalkulsval, a vizimalmok messzire hangz kelepelsvel, -az rnyk hosszabbodsval, a nap rvidebb ltogatsval, mintegy a -kzelgo, szomor, hossz tli sttsg belltval a magyar-orosz ismt -megkezdi a bjtt, mintha gyszoln a korn elrppent, boldog nyarat. -Ezentl csak ktszer esznek napjban a rutnek fldjn, dlelott s -dlutn. Bell a zordon vszak, mihamar jrhatatlanok az utak a viharok -szrnyn megrkezo htl; a magyar-orosz npvel, barmval behzdik -kunyhjba s fllomban hallgatja a postaszn csilingelst. Milyen -bs, emberietlen let folyik tlidoben a rutn falvakban: arrl csak -annak lehet fogalma, aki mr elakadt tkzben a hfergetegben ilyen -ringyes-rongyos falucskban! Az emberi s llati trgya kzvetlenl a -lakhz ajtaja el kerl, mert meleget tart az is, mint a betapasztott -ablak. Napkzben alig ltni valakit a szabadban, utcn, korcsmban. Az -eresz alatt fstlgo hzikkban bujik el a falu npe s lmaival, -babonival foglalkozik. Knyvnek, jsgnak persze hre-hamva sincs. Az -asszonyok, lnyok dlutn fonnak, szonek. A hztetok felett zg vihar -alatt sszebujnak a fiatal nok egy-egy kivlasztott hznl, mest -mondanak s fonjk, szvik egyszeru ruhjukat, az inget. Ha egy idegen -frfi betoppanna az ajtn, nyilvn az rdgnek nznk. Pedig az -orosz-magyar nok, amg fiatalok: oly dk, mint a vadvirgok. Szoke -hajuk, lenvirg szemk, gyengdsgk megigzi az utazt. Nekem mindig a -szerny kis nefelejts jutott eszembe, ha utazsaim kzben erdok szln, -patakok partjn fiatal rutn novel tallkoztam. mde nem sokig brjk e -np tavaszi virgai az letmd zordonsgt, a sorvaszt bjtt. A -savany rpa s kposzta, amelyet tlidoben kzs hordbl, kanl nlkl -fogyaszt a hznp: silny tpllk az letero fenntartshoz. Az -orosz-magyar azt mondja, hogy tlen gy sincs szksge testi erejre s -ezrt nem tpllkozik, mint akr a fld bogara, amely dermedt -mozdulatlansgban tlti a telet. Nem ritka az olyan fiatal orosz-magyar -frfi vagy hajadon, aki mg sohasem evett hst letben, de plinktl -mr rszeg volt az apja temetsn. - -Az egyhz ltal kiszabott s az nknt vllalt bjtlst kell -rendszablyozni ennek a szeld, csendes npnek a trtnelmben. Meg kell -tantani enni, tpllkozni, erot s vidmsgot gyujteni nemcsak az -alkoholbl. Meg kell tantani ot a knyvek, olvasmnyok rmre, az -letnek sok sznre, az emberi boldogsg plinkamentes rszeire. Meg -kell tantani ot jrni, mint a gyermeket. Beszlni, rezni, rvendezni, -mosolyogni, hogy az regsg rncait eltntethessk e npnek arculatrl, -amely bsan meghzdik mr a gyermek ajkszgletben, elhervasztja az -ifj noket, koravnsgre tli a mg leteros frfiakat. Meg kell -menteni e npet az nkntes hezstol, a borzalmas bjtlstol, hogy -ifjsga ne egy-kt esztendeig tartson csupn. A mult nyron mg de, -szagos hajadon mosott a pataknl. Az idn fonnyadt vnasszony mereszti -r fnytelen szemt az utaz kocsijra. A temetok telve srokkal, -amelyekbe leteros emberek temetkeznek, a kuckkon korai aggastynok -lesik a gynge meleget, a nok alig kpesek szoptatni gyermekeiket. -letet kell adni ennek a npnek: mielott a plinkrl akarjuk -leszoktatni. Ha most, nyomban megvonnnk az orosz-magyartl az alkoholt, -rvidesen kipusztulna az egsz nptrzs. - -* - -Napfnyben s hviharban eleget utazgattam e tjon. rvendeztem a -faluszli csurk szalmatetoinek, emberi hangon szlott hozzm az elso -kutya, amely kocsimat vagy sznomat megugatta, sok mindent gondoltam az -ablakrl, amelyet hzikkon lttam frszporral s srral betapasztva, a -nma udvarokrl, amelyeknek havban magnyos gyalogsvnyt tapos a -gazda. gy mentek, mendegltek tova utam mellett a kis falvak, mint az -emberi nyomorsg, az rk szegnysg vltozatlan, mindig egyforma -kpecski. Nagyon ismerosnek kell lenni ezen a tjon, aki egyik embert -meg tudja klnbztetni a msiktl. A ruhzkodsuk egsz vrmegykre -kiterjedoen egyforma. Bs, szrke halina-posztban, kopott gubban, -bocskorban vagy meztlb jnnek ok elo az orszgutakon. A frfiak -borotvljk az arcukat, rvidre nyrjk a bajszukat, mert nem szeretnek -szakllt viselni, mint rokonaik, a nagyoroszok, akiket bakkecsknek -csfolnak. Szles, vastag, zsros kalapjaik elpusztthatatlanok, -rksgbe megy egyik nemzedkrol a msikra. Mg tli brnyborsvegket -is csak nagyritkn cserlik. Szrke vagy fekete gubikban, derkszjjal -a derekukon, bortarisznyval az oldalukon itt lnek vszzadok ta s -ltszlag semmit sem vltoztak. Nem lehet szrevenni, hogy a rgi ember -kiment a ruhbl a temetobe, j ember bszklkedik a rzszeggel, -gombokkal kivert tarisznyval. Mg tn a nevk is ugyanaz marad. A -szegnysg rkk talpon ll hadserege, lelkek, amelyek mr eleven -testtel elkrhoztak a mindig ugyanolyan, egyforma letre, emberek, -akikkel nem trtnik semmi, mint apikkal, lnek, hogy szre sem vettk, -hogy elmlott letk, bjtlnek, lerszegednek, karcsonyt, eskvot -tartanak, aztn elmennek a temetobe. Ugyanazok most is, akik szz -esztendovel elobb voltak. Ott tolonganak a hatrszli vasti -llomsokon, hossz hajukat htrafslve, fedetlen fejjel llnak r, -szolgabr elott, arcukon az rk alzat, lemondsos szrkesg, -fnytelen let. Mennek, mendeglnek girbe-gurba orszgutaikon, mintha -sohasem gondolnnak semmire, cltalanul barangolnak hegyeik kztt, -elmeneklnek a vrosokbl, sot falvaikat is nyomban elhagyjk, amint -enged a szigor ido. Knn lnek a havasokon, hegyhtakon, rteken, -fszekaljban, mint a vadmadarak. A hznp ritkn bomlik fel. Gyerekek, -regek, asszonyok s hzillatok lehetoleg egytt vannak, addig, amg -lnek. Egy test, egy llek minden csald. Ha valaki meghal kzlk: -megsiratjk, a holttest jelenltben, szinte rszvtelvel: -lerszegednek, aztn gyorsan felejtenek. - -Egyszer egy faluba rkeztem hatrszli bolyongsaimban, ahol a pap (rgi -ismerosm) elvezetett egy hzhoz, ahov o halotti torra volt hivatalos. - -A halott, akinek torra kszlodtnk, mg lt, de az gya mr a -mestergerenda al volt tolva, go gyertyt adtak a kezbe s a kntor -fejre tette az evangeliumi knyvet s a knyv olyan lapon nylt ki, -ahol alig volt vrs betu. Minden jel meg volt arra, hogy a beteg -rvidesen meghal. - -regember volt a beteg. Egykedvuen tartotta kezben a gyertyt, hisz mr -dlutn megkapta az utols kenetet. Taln eszbe se jutott, hogy -reggelig ljen s rsztvegyen a sajt halotti torn, amelyre a hznp mr -ugyancsak sernykedett. Az asztalt megtertettk vszonnal, mert a -halottnak a helye a ldn lesz. Plinkt, kenyeret ksztettek a papnak, -kntornak, harangoznak. mde senkisem nylt a vrvavrt elemzsihoz, -mert az regember mg mindig tartotta a gyertyt. Lassan mlt az ido. A -kntor idotltsl megprblgatta az evangeliumos knyvet az regember -kopasz homlokn. Vllt vonogatva jelezte, hogy nem tehet rla. A knyv -mindig ugyanazon lapon nylik, ahol kevs a vrs betu. A harangoz, -mint egy unatkoz strzsa, egyik lbrl a msikra nehezedett. A pap -szkre lt s halkan kopogott az asztalon. - -- Btyuska, nem flsz a halltl? - krdeztem. - -Az regember szemt az go gyertyra meresztette, mintha azt nzte -volna, hogy meddig tart mg a gyertyaszl. Aztn hangtalanul megcsvlta -a fejt. - -A hznp tett-vett a szobban. Egy regasszony, egy fiatal no s egy -kzmbs suhanc voltak az reg hozztartozi. Nha megtapogattk az -regember kezt: vajjon elkezdhetik-e mr a srst? Knn a havas estben -lbak topogtak, suttogsok hangzottak, szomszdok, akik majd zsoltrt -nekelnek. Mikor hangosodott a beszlgets odaknn, a harangoz, mint -hivatalos szemly, kinyitotta az ajtt s kikptt. - -A btyuska pedig nzte, kimeredt szemmel leste a kezben go gyertyt. -Mr nem figyelt semmire, ami krltte trtnik. Nem is igen ltott tn -egyebet, mint a piros nyelvecskt. Szinte pillanatok alatt megvltozott -az arca. Mind kisebb lett a feje. Vgl kicsiny lett, mint abban az -idoben, amikor anyja szve alatt lte lett. Az let visszafel futott -az arcn. Taln tsuhant elotte minden, ami trtnt vle, mint egy -vndormadr kpe vonul t az alkonyod ghajlson. A gyertya reszketni -kezdett. Ingadozott, hajladozott, felgaskodott, meg lehanyatlott. Az -let volt ez, amely most vlik el a fiatalkor zld erdoitol s a komor -vnsg hervadt mezoitol. Kpektol, arcoktl, melegsgektol, lelsektol, -az letben marad szavaktl s a tovbb pirosl hangoktl elmlik egy kis -lehelet. A gyertya nagyot koppant a fldn, az regember feje -htrahanyatlott s sttebb lett a szobban egy llekkel. - -A hziak nekilttak, hogy az reget az gybl a ldra cipeljk. -Kimentem a hzbl. - -Januriusi jszaka volt, tiszta, szlmentes, csillagsugros, amilyen -ritkasg itt a Krptok kztt. A csillagok az gboltozatra fagytak. -Ilyen hideg jszakkon senki sem vgydik a csillagokba. - -A hegyipatak a malomgtnl sustorgott, mint a fott vz. Taln ezen az -jszakn dermedt jgg a zuhatag, amelyet idig nem tudott gyeplojbe -kapni a tl. Halottak a hegyek, a htl szikrz erdok. Mlyek a -vlgyek, hogy fenekket sem lthatni. ll a nagy jszaka a vilg felett, -mintha tbb nem lenne feltmads. A bdog Krisztus a falu vgn -elrvultan terjeszti ki karjait. Az orszgt nptelen s a belthatatlan -messzisgbe visz. A hall jszakja. Nem volna csoda, ha jgg fagyott, -lepedos ksrtetekkel tallkoznk a gyalogton. - - - - -Debrecen. - -A multja oly sok legendval, mesemondssal van telve, mintha szzadokig -minden Debrecenben trtnt volna, amit a kltoknek feljegyezni rdemes. -A Kirlyhgn tl Kolozsvr, a Tisza mentn Szeged, a Hortobgyon -Debrecen voltak azok a magyar vrosok, ahol a legendk, trtnetek -sszegylekeztek a tornyokon, mint vndormadarak. Jkai egy lda knyvet -rt Debrecenrol, - mintha ktszz esztendeig minden trfs vagy regnyes -magyar frfi a debreceni kollgiumba jrt volna. Mikszth s msok is -elfuttatjk mesemond kedvket a Pterfira. Csokonai ta a kollgium -mgtti vrosrszbol lpnek ki az olvasmnyok hosei, akiknek -regnyessgt mr azrt is elhiheti az olvas, mert Csokonai -Debrecenjbol szrmaznak. S gy az a magyar, aki a kltok muveibol -ismeri meg Debrecent, azt hiheti, hogy a vrosban csupa felsrfolt -idegzetu, romantikban laborl asszony s frfi jrkl a piacon, holott -a debreceni np oly jzan, mint az egyszeregy. - -Lehetsges, hogy rgebbi korokban, amelyeket dohos knyvekbol vagy az --temeto fejfirl ismerhetnk: valban laktak itt jzantalan -regnyhosk, mbr n csendesen azt gondolom magamban, hogy akinek itt -hajlama volt a regnyeskedsre: rvid ideig szippantgatott a Hortobgy -felol szll porfelhokbol. Petofit a vndorlsi kedv, Jkait a -szabadsgharc balszerencsje hozta e vrosba. Csokonai pedig pen a -Quekker-puritnsg jzansg miatt volt knyszertve vndorbotot venni a -kezbe, hogy esztendokre elhagyja a ndfdeles vrost. - Ha egsz -Magyarorszg oly jzan s blcs vrmrskletu lett volna, mint Debrecen, -trtnelmnkbol tn hinyoznnak a nagyszeru lendletek s vrtani -megprbltatsok, de az orszg gazdag s szerencss lett volna. A -mlyensznt, holnapra is nzo, gyarapodsra val cvis-szjrs mr a -trk hdoltsg alatt megmutatta, hogyan lehet gazdagodni s psgben -maradni idegen rabbilincsben. Bocskay s Rkczi szabadsgharcai nem -romboltk meg a vrost gazdagodsban. Szerencse s blcs mrsklet vta -meg a vrost a trtnelmi tragdiktl. A nagytemplomban detronizlt -habsburgi Ferenc Jzsef is vizitbe, bklni ment Debrecenbe, mert hisz a -trnfosztst Kossuth s a "jtt-mentek" fldjrol sszesereglett kvetek -vittk vghez, nem pedig a nyugodalmas temperamentum debreceniek. - -Az alfldi homoktengernek Hamburgja a cvis-vros. Nemcsak Manchesterben -lnek jzan kereskedok, hanem erre kelet fel is, ahol a kereskedoknek -s termeloknek elsosorban egy llandan harcban s bajban ll orszg -gyjtogat viszontagsgai ellen kellett vdelmeznik vrosuk psgt; -klvinista nyakassggal s meg nem szuno magyar elszntsggal vni a -lelkeket s vagyonokat a nemzeti knnyelmusgektol, a rosszindulat -politikai lzaktl, a meggondolatlan magyar kalandossgoktl. Amg a -kollgiumi ifjsg tzet nyelt s vrt ivott a magyar trtnelem -tantsaibl, amg kltok s politikusok ragadtk meg farkt a -bizonytalan lloms stks-csillagoknak, amelyek idorol-idore -tszguldottak a magyar gboltozaton: Debrecenbe istenflelemmel hangzik -a zsoltr s gyoz a blcs mrsklet a hbortos elragadtatsok -hullmzsain. A tiszta erklcs, a honszeretet vdte Debrecen vagyont -szzadokon t{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} s most megleptk az olh rablk s kiraboltk a -magyarsg, a magyar vagyon kaptrt! - - - - -Egy reg ember elbeszlse. - -A mai regek, akik a mult szzadbl jttenek t: lttak olyan dolgokat, -amelyekrol az ifjsg legfeljebb memorokban olvas. - -Egykor ltek emberek, akik Napoleont, Kossuthot, Petofit a valsgban -lttk. Megbmultuk oket, mint kivteles lnyeket s mesemondsaikat -sokig hallgattuk. A mai regek beszlnek majd arrl a Magyarorszgrl, -amelyet tbb nem lthatunk viszont; a kedves rgi Pestrol, amelyre r -nem ismerhetnk; a jmbor polgrokrl, akik a flkre hztk a paplant, -ha elcsattant egy pofon a vrosban{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} Mesemondsaikba belefoglaljk, hogy -ebben az orszgban mindenki fehr kenyeret evett, mg a vndorllegny -is, a faluz koldus is s az g madara, amely megette a -mrfldmutatkore helyezett szraz kenyrszeletet; a bort gdrkbe -ntttk szret utn, mert nem volt elg edny; egy krajcrt adtak a -szegnynek s az imdsgot mondott rte; kilencvenesztendos korukig -ltek a magyarok s mg akkor se haltak meg knnyedn; annyi gyerek -termett, mint subagallr; a birknak, disznnak idot adtak a jrvnyos -betegsgben kedvre elpusztulni, nem siettek ot levgni; a cseresznyefk -oly bosges termssel hajoltak az orszgtra, mintha Krisztus urunk -jrna mg a fldn; a halat ingyen adtk a nagy folyamok partjain; a nok -ifjsguktl regsgkig ldott llapotban voltak; a kalendriumok s az -emberi szvek telve trfasgokkal, nevetnivalsgokkal; a frfiak -ragaszkodtak politikai elveikhez s fobelottk magukat, ha -tisztessgtelen dologba keveredtek, gyenge karakternek volt ereje tovbb -lni s Amerikba vitorlzni; az adott sz szent volt s a rgalomrt -brtn jrt; a trsadalom egy nagy csald volt, amelynek tleteit nem -lehetett megfelebbezni; s a gyermekeket gy neveltk, hogy nem kellett -miattuk szgyenkezni, ha idegenbe vetodtek. - -* - -s ha a rgi Pestrol szl az agg mesemond: szavai szinte hihetetlenl -hangzanak. - -Pest erklcss vros volt, ahol nagy tiszteletben tartottk a bartsg -szentsgt, a csaldi let rintetlensgt, a nok hrnevt s a valls -rendelkezseit. A vrosi magisztrtus mindig azon trte a fejt, hogyan -lehetne szebb, finomabb pteni Budapestet. Hogyan lehetne azt elrni, -hogy itt a lakossg boldog s bszke letet ljen, hogy msoknak is -kedvk legyen megtelepedni a vrosban s munkjukkal hozzjrulni a -vros fejlesztshez. Mindennek rvendeztek az regek, amit e vros -rdekben tehettek. nneply volt, midon a Dunapartrl tbb nem -szllott be a por a vrosba, midon vrol-vre jabb palotk emelkedtek a -nagykrton, midon a tramway csengetett, midon a polgrmester kirlyi -tancsos lett. Az utcakvezok felfedeztek minden kis lyukat, amelynek -betmshez nyomban fellltottk munksaikat. A locsol-ember oly -udvariasan forgatta csvt a krton, mintha Mazzantini iskoljban -vgezte volna a kurzust. A nagy zld kocsik a mellkutckat mostk oly -tisztra, amely tisztasgot manapsg a lakk arca sem kzelti meg. A -hzmestert a rendorsgre taszigltk, ha szemetes volt az udvar. A -hziurat megbntettk, ha nem vilgtott. A henteslegny kezet cskolt a -szakcsnknak, a kora reggeli pk rvendezett az j vevonek, a boltos -gy drzslgette a kezt, hogy knytelen voltl nla hitelben vsrolni. -Szodomt kiltottak, ha egy no nagyon festett arccal kibtorkodott az -utcra, az regebb s gyakorlottabb szemu frfiak megismertk a foltot a -nok homlokn. - -A tisztessges nok pedig csak olyan mondsokat hasznltak a trsasgban, -amelyet anyiktl, azok pedig nagyanyiktl hallottak. Az o lbukat, -vllukat nem igen ltta senki a vroson vgig, olyan bo s hossz -ruhban jrtak, hogy a cipojk sarkt sem tettk kzprdv. A -statereken megelgedett, bszke nyugdjasok ldgltek, lenztk az -egsz vilgot, amely nem lvezett penzit. A lenyok jvendobelieit mr -a korai gyermeksgben kivlasztottk a gondos szlok, igen kaps -volegny volt az llami tisztviselo. A hzak belsejben boldog, -megelgedett csaldok vontk meg magukat, akik a polgri jltben, a -csendessgben, a tiszta erklcsben lepergettk az veket, mint -gyngyszemeket. Furcsa, szigor regasszonyok ltek, akik az ifjsg -erklcseit ellenoriztk. s virgvasrnapon a templomok krnykn -tavaszi ruhban s tavaszi arccal mindig egy megifjodott Pest -mutatkozott. Minden lnynak volt j cipoje, j kalapja, minden asszony -szebb lett s a csaldapk a budai hegyek rtjeit gusztltk, ahov -husvtvasrnapjn kirndul a familia. - -Pest csak az idegenek s vidkiek elott tunt fel ama mulatsgos s -knnyelmu alakjban, amilyennek a mult szzadban elhreszteltk. A -tivornys vros lmpagyjts utn kezdte meg hentergst, a rendorsg -szigoran vigyzott, hogy a templomba meno tisztessges nok napkzben ne -knyszerttessenek szemk lestsre. A Kossuth-utcbl, a korzrl -elzsuppoltk a szemrmetlen, feltunoen ltzkdo noszemlyeket. A -polgrasszonyok jillata tlttte meg vasrnaponkint a vrost, szelid, -alattomossgmentes mosoly tndklt a lenyok arcn s a polgr -kidllesztett mellel mehetett vgig a vroson, erklcs, rend s -tisztelet uralkodott itt. - - - - -brndos vrosok. - -{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} A tornyokon kereszt vagy kakas van, a luternusok mohos zsindelyfedelu -templomai llnak szuk, nedves utckon, - a hidaknl kkre vagy -pirosksra kopott Nepomukiak tartjk fenn a rendet, hogy az tonjrk ne -kromkodjanak tlsgosan, - vastagfal, rkletre ptett vendglok -extraszobiban papok, honorciorok, a mult szzad adomsknyveibol itt -maradott trfs emberek keverik pardival a bort, tt szval a magyar -beszdet, - llomsok, megyk, orszgrszek, ahol mindenki bszke arra, -hogy magyar (nem is riember, aki nem olvas magyar jsgot, az asszonyok -ugyan mg csak ttocskznak, de ht mskpen nem rtenk meg oket a -cseldeik, a piarci npek): ez volt valamikor a felvidk, ahov -behavazott vasutakon, kacskarings sznutakon annyit jrtunk valsgban -s kpzeletben. - -Szerelmesek vilga volt a felvidk. - -Itt mindenki szerelmes volt - Magyarorszgba. Olyan lgyan, -szlv-odaadssal, szinte epekedve mg nokrol is ritkn beszlnek a -frfiak, mint a felvidki intelligencia Magyarorszgrl gondolkozott. O, -a legkedvesebb, a legdsabb, a legszebb s az elrhetetlen. Kirlyno, -akibe szerelmesek megkopott, messzire lak grdistk a Krpt alatt. -Szrcslve, mint Tokaj bort isszk, ejtik ki itt a szjak a magyar -nevet. Felpirosodnak az arcok, amikor a histrira fordul a beszlgets. -Mikor a felvidken csinltk Magyarorszg trtnelmt{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} "Azta, sajnos, -melloznek!" - mondtk, mintha j kedvese volna Hungrinak. - -Rajongk fldje ez. Az adhivatalnok, a tanfelgyelo, az alispn s -mindenki, aki a magyar llamot szolglja, oly bszkesggel tlti be -hivatalt, mintha jjel-nappal a szve felett viseln a magyar cmert. -Ezekbol a furcsa, brndos vroskkbl, tlen eltemetett falvakbl, -korai estkbol, kis ablakokbl: oly gynyrunek ltszott a messzi igazi -Magyarorszg, mint a tndrvilg. Innen figyeltk epedo szemek az esti -vonatot, amely pesti havat hoz vagonjain, postakocsijban budapesti -jsgot. Ezekben a tlben halkan pirosl tzu hzakban, varjas, -elhagyott kastlyokban olvastk rajongssal az rk munkit. A helybeli -kereskeds kirakatban (a levldobozok kztt) valban feltunst keltett -egy-egy j magyar knyv s "beszltek" rla mg a kaszinban is. A -legtbb vrosnak volt irodalmi trsasga. Mily lelkesedo rihlgyek -ltogattk pldul az ungvri Gyngyssy-Trsasg koncertjeit! A kassai -Kazinczy-kr oly nneplyesen fogadta a "fovrosi vendgeket", mintha -eleven fohercegek jttek volna ltogatba. Ezekben a vendgszereto, -drgaltos vroskkban egy nap alatt megismerkedett mindenkivel az -utaz, bartai, kedveskedo ismerosei akadtak az idegennek. S bszkn -mutattk meg trtnelmi emlkeiket s lo nevezetessgeiket. Friss -pezsdls, izgalom, kltekezs, ha vendg jtt a fovrosbl. A szemek, -arcok gy figyeltek a messzi fldrol jtt vndor szavaira, mintha a -legnagyobb titkok derlnnek fel. - -Felvidk! Az egyetlen tj a fldgmbn, hol a magyart gy tiszteltk, -mintha minden magyar hta mgtt rpd llna vitz npvel. A magyar faj -itt mutatta meg, hogy mennyi ero s bj lakik benne, s mily csodlatos -vonzsa van nyelve ezstpatakjnak. Aki egyszer ivott a magyar sz -forrsbl, nem felejtette el holta napjig. Dalaink, mesemondsaink, -irodalmi kincseink olyan megbecslsben ltek itt, mint sehol a tiszta -magyarsg kztt. A hiban epekedo szerelmes hitatossgval tisztelte a -magyarsg minden lpst, cselekedett a felvidk. Itt nem volt kritika, -kifogs, ellenmonds, csak a magyar fensobbsg irnti tiszteletnek olyan -foka, amely tisztelet nem okoskodik, hanem kiugrik az ablakbl, ha az -imdott gy kvnja. A hdol szeretet s sokszor indokolatlan bmulat a -magyarsg irnt: tette, hogy a felvidk tbbnyire leghusgesebb szolgja -volt a mindenkori magyar kormnyzatnak. Csak magyar legyen{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} - -Amint huvsdtt a hegyek levegoje Miskolcon tl, a szvek annl -melegebbek. Kassa, Storaljaujhely, Beregszsz, Ungvr, a Szepessg, a -honfoglal folyk vlgyei, a Herndmente, a Latorca vlgye, a -Felso-Tisza{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} gy kvetkeztek a kpek, mintha a histriban lapozgatnnk. -Deresbajsz, pirosarc, recsego hang urak mks jkedve, jsgos -tekintetu asszonysgok vendgszeretete, tt lelkletu lgysga a -bartsgnak, bszke, hi testvriessg, az atyafiassgos rzletnek -pompzatossga fogadta az utazt. Mintha csak azt akarta volna -megmutatni mindenki, hogy mily nagyra tartja a szerencst, hogy -magyarnak szmt. Mintha tanubizonysgot tenne vros s falu, hogy nem -felejtette el a rgi magyar erklcsket: itt valban l mg az a -nagyszeru magyar bj s kedvessg, amelyet maholnap csak anekdots -knyvekbol ismernk. A piroshas tornyok, mohos bstyk, szzesztendos -bolthajtsok egy rgi magyar nemzet rokonsgt hittk. Itt mg egy -vtized elott is azt vltk, hogy l valahol, az alfldn tn, az a -bszke, fejedelmi, gynyru nemzet, amelyhez tartozni a legnagyobb -gynyrusg. Ok mg trtnelmi festmnyek pompjban nztk hegyeik -kzl a mindinkbb leroml magyarsgot. Ha lttk volna, hogy pusztul, -szakad, zllik a magyarsg alfldjein, vrosaiban, Budapestjben: -kibrndultak volna s nagyon szerencstlennek rzik vala magukat. Az a -bszke, honfoglal, hatalmas nemzet, amelynek fiaikul ok oly dicsekedve -vallottk magukat: ezalatt szerencstlenl rohant vndorl tjn -mltatlan srja fel. - -Felvidk! Amely egykor gy rajongta a lezlltt Magyarorszgot, - mily -hztetomagas lng szerelemmel fordul az jonnan ledt magyarsg fel! -Hiszen ha valaha lehetett valban rajongani a magyar nemzetrt: most van -annak ideje, amikor a magyar hosiesen, oroszln-erovel emeli fel a kvet -srja felett. Most jn az ido, amikor minden nemzetek ideja lehet a -magyar. - - - - -Akiket tbb nem ltunk. - -A pesti nok valaha oly csinosak s tisztk voltak, hogy senkinek se -kellett elkvnkozni a vrosbl, aki itt nyugdjbl ldeglt: ingyen -legeltette a szemt. - -Az ember bizalommal vrta regsgt. Lehetoleg teljes penzival -visszavonul a hivatalbl, vagy letjradkot vesz, hogy minden -eshetosgre biztostva legyen. Elhordja rgi ruhit, a szalonkabtokat, -a hmzett fehrmellnyeket, az nneplyekre tartogatott kcsgkalapot: a -nyugdjas nmagt nnepli, senkitol sem fgg tbb, senki elott sem kell -meghajolni, gogsen vgja knyvecskjt a hnap elsejn az adhivatal -el. Fggetlensg s szabadsg, minden nap. Az ember szert tett valamely -rendjelre vagy cmre, amirt elnkk vlasztjk egy asztaltrsasgban, -ahol kedlyes butasgokkal telik az ido. Hazamenet, amg a btyks, -fradt lbak megszabadttatnak a lbtyutol: mr kezdodik az elbeszlse -a mamnak, hogy mit mondott ez vagy amaz, reg pajts, rgi bart{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} s -gy a mama is kilvezi a magt, mint akr fiatalkorban, midon azok a -pajtsok, bartok mg buzgn udvaroltak, szpeket hazudtak s jszag -pedrovel lttk el bajszukat. Ha nmi szerencsje s sszekttetse van -a nyugdjasnak: kaszin-elnk lehet valahol. Milyen hatalom, tekintly, -sot nneply volt egy kaszin-elnk pldul a Jzsefvrosban, amikor a -polgrsg mg javban virgzott! A trafikban a legjobb szivart kapta. A -hentes, mszros, fuszeres kedvben jrt. Visszakszngetsekkel, -kzszortsokkal telt el stja. Prtgyekben tancskozott, kis -tantnok tole vrtk megvlasztsukat, ezstlakodalmn a polgrmester -mondta a pohrkszntot s ha olykor jflig a kaszinban maradt, a -familia otthon meg volt gyozodve, legalbb is megbukott a kormny. - -A nyugdjas volt a legboldogabb ember a vrosban. A szp idonek, -hamiskod tavasznak, rgi szeretos osznek o volt a legnagyobb lvezoje. -Nki ptettk a Halsz-bstyt, az o rszre tartottk a zens misket, -a promendon o re mosolyogtak a gyermekkertsznok, a brze elotti -jtsztren a nevelonok az o kedvrt vetettk keresztbe a lbukat, hogy -a trdk ltszott. A Sefnin korai tavaszkor a nyugdjas tartott -szemlt s elefntcsontfeju staplcjval intett a vrosi ornek, ha -valamit nem tallt rendben. A ligetben levette a kalapjt, amint a nap -stni kezdett. Hiba harangoztak a Fasorban a toronyban, a nyugdjas -csak akkor indult el hazafel, amikor az o rja mutatta a delet. Ezt az -rt a muegyetemi rhoz igaztotta s hetenknt ellenorizte -pontossgt, ami csak egy kis stba kerlt. O volt az, aki sohasem -dobta el jsgjt, miutn kiolvasta. Gondosan sszehajtogatva eltette -zsebbe. Milyen bolond a vilg, ha az jsgbl nzi az ember! -Szerencsre nem minden igaz, amit a hrlap r. Az rk pedig ktzni -valk. Nmelyiket meg sem lehet rteni. O volt az, aki sohasem sietett -Pesten, ebben a rohanva lo vrosban. A cipoje mindig fnyesre volt -keflve, a nadrgjt otthon a mama vasalta, a kalapjrl a knykvel -drzslte le a port. A borbllyal vitzott, ha nem borotvlta elg -lassan s alaposan, - hiszen o rrt. Mregbe gurult, ha valamely -portknak az ra egy krajcrral emelkedett. O tudta a messzi boltokat, -ahol olcsn lehet vsrolni. s o tudta azokat a rgi anekdotkat, -ntkat, amelyekre mr senki sem emlkezett a vrosban. Mr csak o -tallta meg az Osz-utct, az tpacsirta-utct, a Zerge-utct. De nem -tudta teljes biztonsggal, hogy merre van a Lipt-krt. A mosintzetet -feljelentette, ha kirojtosodtak a gallrjai. A szabnak t forintot -kldtt minden elsejn, - tn mg az eskvoi frakkjt, a hivatalnoki -Ferenc Jzsef-kabtjt, a tancsosi bundjt trlesztette. O volt az, -akinek az "idejben", "korban" minden mskpen volt. A nok vallsosak s -erklcssek. A frfiak tisztelettudk. Mindenkinek kijr a respektus -vagyona vagy rangja utn. O volt az, aki bszke arra, hogy harminct -esztendeig lt a hivatalban s semmit sem csinlt. O volt az, aki -kitallta az jsgpapirosbl val loprnt, amelytol nem fnyesedik a -nadrg. O jrt karonfogva az reg lettrsval temetsre, eskvore s -egyb ingyenmulatsgra. O jrt korn reggel vizet inni az -artzi-forrshoz, trzent hallgatni (a bosnyk zenekar eloadsban) a -csszrfrdoi platnok al. O ment fel a Gellrthegyre napflkeltt -nzni, o rndult ki gyalog Mria-Remetre, o szaladglt a kormnyhoz, -hogy a nyugdjasoknak is adjanak flr vasti jegyet, pedig soha -letben nem utazott sehov. O tudta krajcrig a blyegilletket, a -tisztviseloi fizetseket, hny krajcr van egy forintban s mennyit -keres a fopincr a borravalbl. O volt az, aki a szjtl vont el -minden krajcrt, hogy regsgre gyujtsn{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} Rakta, rakosgatta -harminc-negyven esztendeig a forintocskkat. s most itt ll -megregedve, nyugdjasan, lvezni vgyan a takarkossg, munka -gymlcst. S reszmlt, hogy egsz letnek elvonultsga, -garasfogdossa, kielgletlen gyomrnak korgsa, aszkta nyomorsga mit -sem rt. Egy j kalapot sem vehet azon a pnzen, amit azelott egy egsz -esztendeig megtakargatott. rdemes volt gy lni? (1920.) - - - - -Polnyi Gza kalapja. - -Olyan nagy feje volt, hogy senki sem viselheti utna a kalapot. Ez a fej -- tn mg a kalap is - a tizenkilencedik szzadbeli Magyarorszgbl jtt -s mindvgig megllotta a helyt a nagymretu koponya s a kalap sem ment -ki a divatbl. Hetvenhrom esztendos volt. - -* - -Mikor Etvs Kroly ment el, azt rtk rla a meghatott tollak, hogy az -utols tblabr ballag el az osk ltal kitaposott orszgton. - -me, mielott vgleg lezrulna a kripta a rgi Magyarorszg felett, mg -jelentkezik ms is, aki kopogtatsval helyet kr a tizenkilencedik -szzad magyarjainak sorban; ott, ahol gy feksznek halottaink nagy -meggondoltsggal, karbatett kzzel, mindenttud blcsessggel, - mint -ltalban a mult szzadbeli magyar politikusokat lttuk, elkpzeltk, -emlkezetnkbe vstk. Ezek a szzadvgi magyar politikusok kzvetlen -elodeiktol (sot a mg velk karonfogva jr regektol) tanultk a -tempt, a megjelenst, a hazafias lendletet, a mellet dagaszt nemzeti -nrzetet, - tanultk a mly, blcsenjr tblabrktl. Etvs is, -Polnyi Gza is fiatalkori ideljait olyan rgi magyarokrl vlasztotta, -akikrol mi mr csak a histriban olvashattunk. S ezrt tunt fl -szemeink elott nha flszegnek, mskor rthetetlennek, de mindenkor -imponlnak Polnyi s Etvs is. - -Polnyi Gza fiatalsga pldul abba a korszakba nylik vissza, amely -mg nem sokban klnbztt Vas Gereben regnyeinek lgkrtol. A -szegnysors, tehetsges dik (aki a "Jurtus-letben" -csizmatiszttssal kezdi s a neve "audiat"), Polnyi Gza fiatalkorban -is a nlklzs s kzdelem emberfltti iskoljt jrja, amit taln nem -is brna meg egy huszadik szzadbeli fiatalember csggeds, megtrs -nlkl. Az akkori fiatalemberek (akikbol ksobb valban ember lett) nem -riadtak meg semmifle viszontagsgoktl. A szegny diknak ht -ksahegyet kellett keresztlrgni, amg tanulmnyaiban elorehaladhatott; -a rongyos csizmk, pkhls-vkony kpenyegek, esztendokig viselt -svegek fradhatatlanul mentek egyik vrosbl a msikba, rgi iskolbl -az jba, egyik kzdelmes meglhetsbol, koplalsbl, vidman viselt -nyomorsgbl a msik sorstragdiba, amg gazdjuk legalbb a -hzitant lmodott llomsig eljuthatott. - -A faggy-gyertya pisla vilgtsnl, a rongyos szalmazskon a kietlen -vekben fogyott egyik tanknyv a msik utn, mlott egyik osztly -kitntetssel, mint a msik, a derk megfeszlt, a korg gyomor -parancsszra hallgatott s a dik-kenyrnek, a savany brugnak mennyei -zt tulajdontott az eros akarat. - -A vndor-dik sziget-felfedezo tjt jrta meg ifj lbaival az reg -Polnyi. Bolyongsaiban bizonyosan ltta a ttlensgben hervadoz -Magyarorszgot j kzelrol, lthatta a dledezo udvarhzakat, amelyekbol -flig mr kilicitltk a tunya gazdt; az orszgton tallkozhatott a -tanulatlan magyar fldesurasggal, aki utols lovt hetyke homokfutban, -kutyabor-keztyuben hajtotta a vsrra eladni; s dikpajtsaitl -hallhatta az elokelo lls atyafiakat felsorolni, amely atyafiakban -bizakodva (nem pedig tudomnyossgra tmaszkodva) vgott neki az -letnek a legtbb magyar ifj. - -* - -Amit Polnyi Gza a rgi Magyarorszgbl ltott: az mind csak arra -serkentette a szegny dikot, hogy eszt kimvelje, nerejre, -tallkonysgra, btorsgra appelllva vrja, midon rkerl a sor e -tudatlanok orszgban. Mg ltek ugyan a blcs, nagykoncepcij regek, -akik a nagyszeru tizenkilencedik szzadot Magyarorszgon megteremtettk, -de mr bcszban voltak s helyettk nem jttek j koponyk. A meddo, -egyedl a protekciban llekzo Tisza Klmn-korszak jrta. Egy les elme -knnyedn vgott magnak utat az akkori fiatalok kztt, ha az regek -kiveszo ernyeit tartotta pajzs gyannt. Polnyi Gzn kso regsgig -megltszott, hogy fiatal korban jl megtanulta a tblabrk tempjt - -szinte az o gondolataikat, ravaszsgaikat, okoskodsaikat folytatta, -figyelmen kvl hagyvn maga krl az ellhsodott nemzedket. S gy -egyenes utda volt azoknak a magyar politikusoknak, akik egykor az sz -s furfang fegyvereivel vdelmeztk Magyarorszgot a trktol, paktltak -francival, tljrtak az osztrk eszn: - amilyenek a tizenkilencedik -szzadbeli magyar tblabrk is voltak, akik br krmszakadtig -tartottk vrmegyjket, belenyugodtak Kossuthba, megalkudtak Dekkal a -haza s a nemzet egysge rdekben. - -Ha majd eltvolodnak tolnk a mai vek s a nagyeszu Polnyi Gzt -messzebbrol lthatjuk: reszmlnk, hogy vtizedeken t a lepergo -parlamenti vek szlait az o kezei irnytottk. Olykor fisklis -furfanggal, mskor a Frter Gyrgy eszlyessgvel, majd a trvnyknyv -kprzatos ismeretvel vgott kzbe az alantas napi-politiktl az orrok -hegyig sem lt koponyk gondolatainak. Meglltotta a hjfeju -politikusok birkanyjt, mint a farkas. Vihart lesztett, indulatokat -keltett fel, szenvedlyek al gyjtott tzet, vad juhszkutykat -eresztett szt, forgszlt hvott segtsgl, amikor lbetett kzzel, -fradt szemhjjal bbiskolt krltte a parlament. Egyszer olyan volt, -mint egy keseru bujdos, mskor dngette az asztalt, mint egy eroszakos -vidki kortes. sszevont szemldkkel figyelt, hja mdjra lecsapott, -furfangos ton biztosan haladt, - majd kedlyes volt, mintha egy -negyvenes vekbeli kalendriumbl vgtk volna ki. Hetyke begyurt -kalapja alatt gy vitzott az utcn, mint egy tntetsre kszlo jogsz; -mskor lekonyult ez a kalap, mint egy csatavesztett kortes. Ez a kalap -mutatta, milyen a politikai helyzet. - -Mindig magyar volt s kitallsaiban, tleteiben, tmadsaiban s -meggondoltsgaiban a magyar let tjain haladt, azon az ton, amit egy -szegny, nagyeszu ifjnak a tz krmvel, az ereje megfesztsvel -kellett megsni, hogy vgl Magyarorszg igazsggyminisztere lehessen. -Verboczy volt a trvnytantja s gy fogta kezben a magyar -trvnytrat, mint a buzognyt. - -Polnyi Gza kzdelme, trekvse, gyozedelmessge plda arra, hogy -Magyarorszgon az eszes ember is boldogulhat. Alakja lehetne egy -regnynek, amelyben az igazi Magyarorszgot rn meg egyszer valaki, a -kzelmult orszgt. - - - - -Az ember, aki mindig vizitbe jrt. - -Igen jl hallom az Athenaeum lelkes igazgatinak, a knyvcsinls -muvszeinek s ms kivl nyomdszoknak panaszkodst: nincs papir, nem -tudunk knyvet nyomtatni. "Egy hnap mulva nemhogy knyvet, de egy -szmlacdult sem kszthetek!" - mondja Pest egyik legelokelobb -knyvnyomtatja. Az rk, akik maguk adjk ki knyveiket, maguk szerzik -meg hozz a papirost. Tzezer pldnyban mr az lmosknyvet sem merik -nyomtatni. Kzpkori idok jrnak flttnk, Gutenberg szz pldnyban -nyomja a Biblit, a knyv ritkamadr s ra oly magas, hogy csak a -leggazdagabbak vehetik meg az j knyveket, mint egykor a fejedelmek, -hercegek, rablvezrek. A knyv drgbb a francia parfomnl; a knyv -drgbb a selyemszoknynl; a knyv drgbb a lisztnl, a bornl, a -szivarnl, a mindennapi ennivalnl. A knyv, minden idoknek legtudsabb -ramutatja, nemzetek fnykornak vagy balsorsnak hangos hrvivoje: a -knyv ritka lesz, mint a fehr holl. A drgaltos knyvgyujtok, akik -egy-egy csinosabb, jonnan megjelent knyvet gy vittek haza a hnuk -alatt, mint menyasszonyukat; az amator-pldnyok, a ritkasgok -szenvedlyes vsrli; az jjeli olvasmnyoktl spadt arc fiatal nok; -az j regnyknyvek rajongi, fnyloszemu asszonyok; a betegek s -lbtrttek, akik minden j knyvben szomor letk megvigasztaldst -remltk; a lemondk, a klyha mellett ldglok, vilgcsaldottjai, -kunyhk s kastlyok laki, a magnyosok, a sebzett szvuek, az okosok -s a jmborok, akik megvltst, szvkre, letkre, fjdalmukra rppeno -fehrmadarat, a legblcsebb tancsadst, a mindentud jbartot kerestk -egy-egy j knyvben: 1920-ban megismerkednek a szksggel. Ebben az -esztendoben nagyon kevs j magyar knyvet knlnak a knyvesboltokban, -a nyomtatmuhelyek elhalkulnak, mintha Gutenberg ttovz keze vezetn a -sajtgpet, az rk az asztalfikjuk rszre rjk meg azt, ami eszkbe -jut{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} A nemzet, amely nemrgiben gogsen verte a mellt, hogy -kultrjval (amelyre ezelott vajmi keveset gondolt), szellemi -fennsobbsgvel, minden eurpai npek kztt kimagasl, rgi s modern -irodalmval, versengo tudomnyval: brmely ellensg megszllsnak, -elhatalmasodsnak, beolvaszt szndknak ellenllhat: a nemzet ma -eljutott a szegnysg azon llapotba, hogy kalendriumait sem -nyomtathatja. A knyvnyomtat muhelyekben naprl-napra nagyobb hlt -fonnak a pkok. A knyvespolcokrl elmerengve nzegetnek al a tegnapi -szp knyvek, amelyeknek utdai nem szlettek. - -* - -A knyvek szomor esztendojben gondolatom elszll azokhoz a -vadszkalapos, tarka-barka beszdu, piros arc, fradhatatlan kedvu -frfiakhoz, akik jesztendo hetben trakeltek, farkas-bundt s -rjegyzket vittek magukkal, trakeltek Magyarorszgba, mint az -aranysk Kaliforniba: knyvet mentek eladni. Mily boldog orszg volt -ez, ahol a knyvgynkket, a kultra rettenthetetlen srgnyhordit: -szlhmosoknak blyegzett a sajt, kzvlemny, mert mukdsk sikerben -furfangos beszlgetssel segtettk portkjukat! Mentek vonaton, -kocsin, gyalog. A legkisebb falu sem kerlte el figyelmket. Vgtattak -csengos sznon az gbenyl Krptok kztt, erdlyi rengetegben utaztak -olh fuvarossal, vicinlis vonalak apr llomsain bukkantak fel, -magnyos kastlyok, udvarhzak remete-lakihoz lltottak be oly -elokelosggel, mint eltvedt fori vadszok, hba temetkezett kis -falvakba nyomakodtak a bbos kemence mellett szendergo honorciorhoz, ok -vittk Magyarorszg nagy kpes trtnett a nemzetisgi vidkeken -elrekedt magyarokhoz, vittk a Muveltsg Knyvtrt falusi jegyzoknek, a -Termszettudomnyi Knyvtrat a vilgtl elzrt krorvosnak, a magyar -rk regnyeit az unatkoz falusi riasszonysgnak{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} rva tanyahzak -mellett tartottak stcit, nyakig sros bricskn utaztak a nyrsgi -vadvizek kztt, hogy megkrdezzk egy lomszuszk komposszesszortl, -hogy nem rendeln-e meg Krdy Gyula sszegyujttt muveit havi ktkorons -rszletfizetsrt, behatoltak mizantrpoki lezrt ajtajn, vilgtl -elvlt, senkinek sem j salabakterekhez nyitottak be vgan, frgn, -frissen, mint elokelo vendgek, fovrosi hrlaprk, grfok, brk, -kpviselok, sohasem hallott bkot mondtak a hziasszonynak, -meghallgattk a gazda panaszait az idei termsrol, behatoltak flvad -mramarosi falvakba, munkcsi zsidkhoz, szatcsokhoz s brlokhz, -parasztokhoz s erdszekhez, knyvet sohase ltott vakondokhoz, mrges -s jkedvu emberhez, hogy magyar knyvet szzanak a nyakba havi -kt-hrom korona rszletfizetsrt. - -s mily gynyru knyveket kldtek a knyvcsinlk a megrendeloknek! -Borbe, vszonba, selyembe voltak ktve a knyvek, a legfinomabb -papirosra nyomtattk, hogy szzadok mulva is hasznlhat, psges -llapotban legyen, mugonddal vlasztottk a hozzval betut, kiprbltk -a festket, hnapokig tervezgettek, kalkulltak egy-egy nagyobb munka -megjelense elott, a knyv-r oly izgalmat rzett, mint egy volegny s -az gynkk brzjn, a rgi Newyork-kvhzban nem bsultak tbb a -hzbrtartozs miatt. Felnyergeltek, nekivgtak a rgi gazdag -Magyarorszgnak, ahol mindenre volt kltekezo-kedv, csak knyvekre nem. -m hiszen az egykori knyvgynk sem a dologtalan, knnyu munkhoz -szokott emberek sorbl kerlt ki. O volt az az ember, aki rksen -vizithez volt ltzve. - -* - -A dobott, megvetett, senkinek sem kello portka: a knyv, a csontig -leszegnyedett Magyarorszgban elrkezett a ritkasgok kz. Igaz, hogy -mg napjainkban nem akad vllalkoz, hogy rtkcskkenoben lvo pnzt -knyvekbe "fektesse", mint pldul divat most blyeget vagy perzsa -szonyeget vsrolni. De bizonyosan feleszmlnek rvid idon bell a -kalmrok s kalmrkodk, szreveszik a holdvilgknt fogy magyar -knyvtermelst s az j regnyeket, tudomnyos knyveket lnckereskedok -ruljk majd, mint a gyapjszvetet. - - - - -Balaton rvszei. - -Aki megelevenedett bibliai festmnyt akar ltni, az keljen t Zamrdi s -Szntd kztt a kompon. A hajt azok az emberek hajtjk evezoikkel, -akik mr Jzust a tengeren hajkztk, akiknek arcmsait rgi templomok -flhomlyos boltozatain lttuk. Az evezo ember, az evezsbe elmerlt, -szinte tvltozott ember egyforma a biblia ezer esztendoinek -messzisgben s a zamrdi kompon. A fraszt testi munka az dvzto -kzelsgbe vonja az emberi arcokat, a tlvilgra megy az arc fnyekrt, -szinekrt, a hallosan elfrasztott testbol kivlik a llek s kil a -szemekbe, mintha elreplni kszlne. Rgen lttam szebb embereket, mint -az evezo rvszeket. - -Bs taktusa a munknak a legosibb. Az evezs ugyanaz volt ezervek elott -is. Hat legny, aki hajtja a nehz kompot, egyms mellett l prosval. -Mielott meghznk a hossz, nehz laptot, felemelkednek a deszkrl, -amelyen lnek, aztn ugyanabban a msodpercben vetik htra magukat, -amidon meghzzk a rudat. Elorevetik magukat, htradolnek, mintha egy -test, egy izom volna valamennyi. Nem kshet senki egy szempillantst, -nem pihenhet egyik sem egy msodpercet, nem takarkoskodhat a munkval -egy verejtkcseppet sem. Mint egy emberfltti tnc, osi ringatsa a -testnek, megfeszlo s engedo ktele az izomzatnak, a testi munka -csodlatossga: folyik az evezs a kompon. Szakadatlanul, meglls -nlkl attl a perctol kezdve, amint az evezoket a vzbe mertik: -ringatznak a testek, kln letet kezdenek lni a lbak, a karok, de -legfokpen a fejek, amelyek lassankint oldalvst dolnek a -kimerltsgtol. Az evezo emberek testmozgsban van nmi nyoma annak a -legmodernebb festomuvszetnek, amelyet kubizmusnak, futurizmusnak -neveznek. Az evezo ember testrszei valban sztvlani ltszanak -egymstl a mozgs kvetkeztben. Egy pillanatban csak htrafeszlo -karok ltszanak: az emberek eltunnek a karok mgtt. A test tbbi rsze -elmlik, levegov, lthatatlann vlik. Tizenkt kar ltszik csupn a -hat evezon. A msik pillanatban: a karok vlnak levegov s helyket -elfoglaljk az emberi trzsek, amelyek tringanak egy msodpercre a haj -orrban, mint elvonul sznszek a szinpadon. Aztn legvgl a fejek -maradnak csupn helykn. Ezek az nfeledkezett, larc, festknlkli -fejek, amelyek olyan prhoz, fnyhez jutnak, mint a szentek fejei, -amelyeket egykor rgi templomokban lttunk. Nem lehet lerni azt a -vltozst, amelyen a rvszlegnyek ltalmennek, amire a Balaton -kzepig hintztatjk a kompot. A szlmarta, esotpte, viharos arcok -elvesztik minden fldi durvasgukat. Megnemesednek a homlokok, belso -fnyekben gnek a szemek, alkonyati aranyprban frdoznek a felhevlt -arcok. Az a fiatal legny ott az ifj Jnos prfta, midon jelenseket -lt. Ez a rongyos katona az elso padon, olyan, mint a Nepomuki, akinek -szobrait annyit lttuk vizek felett, hidak bejrsnl. Bibliai emberek -ok valamennyien, amint itt a haragos vz fltt, zld g alatt, stt -hegy mgtt a hajt vonjk, hzzk, megszakadsig eveznek, nem is nznek -egymsra, mert mindegyik azt csinlja, mint a msik, a szemk a tvolsg -ftyolkpeire szegezodik: vajjon mit ltnak ott e nedves, rmtelen, -fjdalmas szemek? Fel, le, fel, le. gy folyik a munka meglls nlkl, -nekivetetten, szinte letre-hallra, a nagy vz kzepn, tvol a hegyek -visszhangjaitl, messzi a mezok dalaitl, fldi letek -tarkabarkasgaitl. Fel, le, fel, le. A nagy vznek nincsen vge, a -hullm nem vltozik, vgtelen szvetje a vznek egyforma kedvvel fogadja -a rvonul glyt minden evezohzs utn, a szl nem tud j ntt, -mindig csak egyet fuj, a hal nem dugja ki a fejt, hogy itt nekeljen az -evezoknek; komor az g, zord a vz, remnytelen a csillag, amely a -felhok ablakn tpillant, mozdulatlan a kves part, igrettelen a -holnap, amely a nemsokra beksznto jszaka utn kvetkezik, a homlyba -borult partokon a szl tudja a jrst: - ok a vizet ismerik csupn, -amely hallgatva fogadja oket naprl-napra, nem mondja nekik, hogy oket -szereti, nem lelgeti, ddelgeti oket, holott mindig vele s benne -vannak, csak turi, viszi oket, evezoiket, sett hajikat, messzejr -utasaikat, akiknek idegen sr szrad a lbukon, akik majd innen -nemsokra kiktnek s rkre felejtik a hajsokat, akik a vz kzepn -minden izmuk megfesztsvel dolgoznak rtk. Htra sem fordulnak tbb -a partrl, vissza sem nznek a messzibol, szrke homokszemknt perdl le -az ra a tbbi kz, elhalavnyodik az emlk, mint a felho a tvolban, -elsuhan a szl, mint az lom s a hajsnak nehz, megszakad munktl -tnemesedett arcbl, ez eleven tnemnyekbol annyi sem marad meg az -emlkezs szmra, mint a gyufa ellobbant lngjbl a vak jszakban. - -Fel, le. Fel, le vonjk a kompot a legnyek, a tihanyi tant mindig a -hullm kzepnek irnytja a kormnyrudat, mert a hullm kzept kell -kettvgni a haj orrnak, ha cljhoz egyenes vonalban akar jutni, a -kocsilovak tnodve, ijedt mozdulatlansggal llanak, ismeretlen part -fel ttovn kalandozik az utaz szeme, erolkdik a szl, mintha -megrkeztek volna segdei az alkonyattal, mly vzbol jn fel a hullm -fehr torkval, a kzelgo hegyeken mr lbujjhegyen fut az alkonyat -psztorfia; stozva buknak be az esti homlyba az eddig fehrlo parti -hzikk, vadkacsa-pr vonul a t felett ji tanyra, lomposan roppanva -szll egy nagy madr, mintha megnta volna mr az lett, a csend -hrnkei futnak szt mindenfel a kegyelemlevllel, - csak a -rvszlegnyek dolgoznak a vgkimerlsig, inuk rogytig, az gre nzve, -fldet, vizet nem ltva, kzelgo partot nem rezve, fel, le, mint az -rks dologban ll emberi nedvek, a verejtknek ki nem fogy forrsa, -mozgsnak meg nem llsa, lomnak leszllhatatlan kerengse, a munknak -elhallgats nlkli bgsa, msvilgig ro evezocsapsa{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} Amg felsivt a -rvszgazda sirlyhangja. llj. - -S akkor szkkenve, nygve, feljajdulva llnak meg az rk evezok, messzi -trl trnek vissza a rgi emberi arculatok, ltni kezdenek a kimerlt -szemek, a vz all bukkannak fel a levego utn nyl szjak, ernyedten -zuhannak le a karok, partra fut a nehz alkotmny s oly frgn -helyezkedik el az t irnyban, mint egy tncosno. - -Igazgatja, illegeti szles fenekt, a lovak robajjal rontanak le a -knnyu kocsival a veszedelmes helyrol, a rvszgazda beszedi az -tikltsget a kknadrgos suszterktol, aki nem segtett a komp -vonsban, a legnyek mozdulatlanul maradnak helykn, evezoik mellett, -mintha nem tudnnak megvlni a fradalmaknak e kemny deszkjtl. -Lepihennek a szjas, vadmadr-csont karok, fekete kezek remegve -tapadnak a hdhoz, izmos derekak fjdalmasan sszegrnyednek, -megmerevlt fejek bgyadtan a mellre hanyatlanak, bajuszok hallgatva -lekonyulnak, szemek megmerevedve a vzre nznek, a kemny, csontot tro, -izmokat vgsokig megfeszto munka utn szinte ijedt ez a nyugalom. -Evezni, hzni, haladni: ez az let, nem pedig egy helyben llani a -kves, vn partokon. Vadmadr mdjra belevgdni a szlbe, a hullmba, -a baljslat Balatonba: ez az rm, nem pedig tunyn pihenni a -deszkapadon. Replni, utazni, utlrni az este lenyl kpenyegt, vagy -a napsugr utols sarkantyjt elkapni a hullmon{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} Ftylve venni a -llekzetet, prbra tenni a szvet, birkzni az ellenll vzzel, -legyozni a vasvills szelet, kzdeni, felragyogni, gyozni a vizen{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} Ez az -let, nem az ldgls a kiktoben. Most egyszerre szegny -munksemberekk vlottak az apostolok{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} - -A bibliai kp helyett a mindennapi sros orszgt kvetkezik. A balatoni -zgs helyett kerekek egykedvu pergse viszi gondolatunkat. Az eso -nyakunk kz csap az t forduljnl, mint egy lesben ll vndorl. Az -alant maradt tavon halottknt marad a fekete komp. A vizionrius arcok -helyett fradt legnyek csorognak a parton. Hrg a szl a hegynek -kapaszkod ton. Mintha a boldogsgos, fradsgos, biztosan clhoz ro -let maradt volna odalent a vizen az egyszeru, sztalan, ignytelen -vziemberekkel, akik nem tudnak egyebet az egsz vilgrl, mint az -evezoik, vagy a halak, odalent a hullmokban. Az ifj Jnos apostol, a -rongyos katona s a tbbiek, akik egy rahossznyira gy megszpltek, -megnemesedtek a nagy t mlyein: elmaradnak a settsgben. A bibliai -csendet, az evezok boldog hintjt, a haj megszokott nyikorgst -felvltja a sanda orszgti let; a fjdalom s bnat, e kt ftyrszo -szegnylegny kapaszkodik fel a kocsira az elso emberi hznl. A -halszemu bibliai emberek helyett csigavonalalak szemek jnnek szemkzt -az orszgton. - - - - -Vndorlegnyek. - -Gygyszersz mindent magval hordta, mint a csiga. - -Tbbnyire gyalogszerrel utazgatott, de szksg esetre volt egy vasti -menetrend is a zsebben, amelybol tancsot, tbaigaztst mondott, ha a -vrosok vgn a vndorlk tanyjn megszllott. Ilyenkor nagy lvezettel -ejtette ki szjn Pspkladny s ms llomsok nevt, amelyek mell a -nyomdsz keresztbe villt s kst helyezett. De nem kevsb rlt az -llomsoknak, amelyeknek neve mellett vegpohr silbakolt: vekig, -vltozatlanul, amg Gygyszersz az llomsokra kvnkozott, de oda soha -el nem jutott. - -Gygyszersz nevt valamely tmlcben kapta, ahov sokadmagval volt -bezrva s a rabok unalmukban mindenfle nevekkel lttk el egymst. O: -Gygyszersz lett. Ki rten a brtnk filozfijt? - -Egyszer egy nagy alfldi mezovrosba kerlt Gygyszersz, ahol mg -divatban volt az a vrosvgi herberg, amelyben mindenfle vndorlegnyek -nhny rzpnzrt kvrtlyt kaptak. Harmadmagval vert itt tanyt -Gygyszersz, szalmazsuppon, egy szlban, amelynek az egyik vge mr -bedolt volt s a holdvilg a vndorlegnyek fltt himbldzott, mintha -csupn az o kedvkrt mszott volna az gre. Gygyszersz elocsalogatta -a tcskt odvbl s az fllbon hegedlt a legnyeknek. Meglehetosen -felhos volt az g, a vasti menetrendbol nem lehetett olvasni, eloadni -szp utazsok trtnett, pipra gyjtani sem volt tancsos a herberg -tulajdonosnja, egy lmatlan vn banya miatt, Gygyszersz teht azzal -mulattatta titrsait, amivel tudta: az elocsalt tcskkel. - -Az egyik hltrs azt mondta magrl, hogy suszter, de sehol nem tud -munkt kapni Magyarorszgon. Fttysszj, szuroksznu, helyes legnyke -volt. Gygyszersz nem sokig foglalkozott vele. Vlemnye szerint: a -suszter majd fennakad egy asszonyktnyen s aztn helyben marad. - -A msik titrs ktmesternek mondta magt, de a beszlgets sorn -kitunt, hogy rt a disznherlshez, kposzta-gyalulshoz, -harmnikajavtshoz, tncmestersghez, toronymszshoz is. Ez az ember -inkbb kedvre volt Gygyszersznek, mert szikr, elvadult, -farkas-szakllas, hallgatag frfi volt, aki lehetett tven esztendos, -de harminc is. Nem csodlkozott, midon kzbiztonsg szempontjbl a vn -banya rcsukta az ajtt a vndorlkra. Lehet, hogy mr tbbszr rzrtk -kvlrol az ajtt. Bizalmatlan volt a tcskkel szemben. Bizalmatlan az -llomsok nevvel, amelyeket Gygyszersz a flhomlyban emlkezetbol -felsorolt. A vilgrt sem mondta, hogy mr megfordult valahol a -vrosokban. - -- Ht mg Pspkladnyban sem volt? - fakadt ki trelmetlenl -Gygyszersz. - -A ktmester nmn csvlta a fejt. - -- Taln nem engedtk kiszllni a vonatbl! - vakkantott kzbe a kis -suszter, de trfjn csak egymagban nevetett. - -Gygyszersznek rossz jszakja volt. Megszokta, hogy titrsai, akikkel -mindenfel megismerkedett, elobb-utbb beszlgetsbe elegyedtek vele. -Nem hiba hordozta a ck-mkjban a vasti menetrendet. Benne volt abban -minden vros, ahol valaki megfordulhatott. Mindjrt megkezdodhetett a -beszlgets. De ez a ktmester kemny dinak ltszott. Olyan egykedvuen -fekdt a szalmn, mintha nem is sajnln az lmatlan jszakt. -Gygyszersz pedig mindig haragudott az lmatlansgrt. Szerette magt -rendesen kipihenni a szllspnzrt. A kutyk tlsgosan sokat ugattak -ezen az jszakn. Aztn nagyon csendesen, lpsben ment el egy kocsi az -ton, hogy alig zrgtek a kerekei. Vajjon mit visznek azon a kocsin? -Majd meg egy csizmsember bandukolt el a vrosvgn{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} Ttovzgatott, -meg-megllott, nzelodtt, megkerlte a hzat, krkogott, dnnygtt, de -zrgetni nem merszelt. - -- Valami vndorl van odaknn, aki erre a tanyra van szokva. Elksett -az tban. Mert nem mer kopogtatni - szlt Gygyszersz a ktmesterhez. - -A ktmester csak vllat vont. - -- Pedig, ha a tetore flkapaszkodna, bemszhatna. Van mg itt hely egy -ember rszre - folytatta Gygyszersz. - -Hanem a csizms megfontolta a dolgot, elbaktatott, mielott Gygyszersz -jtancsot adhatott volna. (Hej, lett volna reggel haddelhadd, a vn -banya tzet kiltozik a negyedik vendg lttra.) - -- gy ltszik, magnak nagyon j szve van - stott a ktmester s -htat fordtott Gygyszersznek. - -* - -Msnap a suszter elmaradt, ketten folytattk az tjukat. - -Napvilgnl mg inkbb tetszett Gygyszersznek az titrsa. Volt annak -klnsen egy mellnye, amely zld posztbl volt varrva s apr -rzgombokkal felpiperzve. De ott volt a kalapjn a kposztagyalulk -jelvnye: a zergekrm is. A kabtja alatt mindenfle drtokkal -megrakott bortska volt. A tncmestersget tn a pepitanadrg -jelentette. A ktmester nem szlt semmit, csak hagyta maga mellett -lpegetni Gygyszerszt. Majd elmarad, ha megnja magt. - -Mg alig reggeledett, de az orszgt mr npes volt. - -- Vsr van valahol - jegyezte meg Gygyszersz. Ot minden s mindenki -rdekelte. A loboghaj vndorcignyokat, keszeg vmszedoket, tulipiros -kenyeres kofkat, jszag pecsenys-asszonyokat, frge koldusokat, -komoly parasztokat, varjhang vnembereket, recsego, hangos -tmestereket gy szemgyre vette, mintha eloszr ltta volna oket. -Megjegyzseit kzlte a ktmesterrel, de az gyet sem vetett -Gygyszersz srgos mondanivalira. Komolyan, hosszant lpkedett, mintha -legalbb is zleti gyben vagy hivatalos dologban jrna. - -Gygyszersz szeretett volna megllani minden csrdnl, szbaereszkedni -a szjttkkal, az udvaron lzengokkel, lmos udvaroslegnyekkel, -rszegeskedo fuvarosokkal. - -- Nem mennnk be? - krdezte. - -- Nem - felelt a ktmester. - -Gygyszersz kedveloje volt a bartkozsnak tkzben. Trfsan vagy -komolyan megszlongatott mindenkit. Menyecskk mell oldalgott, akik -liba-lbbal kosarat vittek a fejkn, vagy fehr batyut a htukon. -Jzuen nevetett, ha az asszonyok szidtk vnsgrt. Babonkkal -szeretett traktlni hiszkeny parasztokat. A planta-kereskedotol zlete -felol tudakozdott. A szlescspoju, vnvarj mdjra kocsinlo -csizmadia-asszonyoknak trfasgokat kiltott. Egy darabig egy hintra -kapaszkodva tette meg az utat, aztn bevrta a ktmestert egy korakson. - -- Maga olyan rendes, jzan embernek ltszik - kezdte Gygyszersz. - -Vajjon minek vndorol az ilyen ember? - -- Dolgom van - felel az titrs. - Sok dolgom van. - -- Csak a hallnak van sok dolga - ktekedett Gygyszersz. - Aztn mg -az sem vgzi rendesen a dolgt. Annyi ember van a vilgon, hogy maholnap -helye se lesz valamennyinek. - -A ktmester nem felelt. Bizonyosan nem tartotta rdemesnek a szt -vesztegetni. Egyforma, katons, fradhatatlan lptekkel ment. -Gygyszersz titokban irgykedett is. Milyen j dolga van az ilyen -embernek, akit valahol vr valami tennival! - -Dltjban trt evett a ktmester. Estre megint egy vrosvgi herbergbe -pihentek le, ngy-t falun is keresztlmentek. A ktmester sehol se -prblkozott a mestersgeivel. - -s mentek msnap, mentek harmadnap. Gygyszersz ballagott a nma -ktmester mgtt, mint egy kutya. Elfradt mr a krdezoskdsben, -tallkonysga megllott, a trfkat rosszul mondta el, elfelejtett -megjegyzst tenni az orszgt vndorlira; csak rszegezte a szemt a -ktmesterre, mint egy megbabonzott s ment, ment annak nagy talpai -utn. Az pedig egy pillantst sem vetett r. - -Negyednapra visszarkeztek ahhoz a herberghez, amelynek be volt dolve a -tetoje, a vn banya a kapuban llott, a hold megint csak bevilgtott a -szalmazsuppra, a kis suszternek ott feketllett a neve ("itt jrt Plcza -Jnos") a falon, ahov felrta{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} Gygyszersz most mr nem krdezett -semmit. A vasti kalendriomot eszegban sem volt flnyitni, megbukott -a tudomnyval, elnyjtzott a szalmn, nem csalogatta elo a tcskt, -mrges volt. - -A ktmester szraz sajtot evett. Becsattantotta a bicskjt s -flszemmel Gygyszerszre nzett: - -- Maga nagyon kvncsi embernek ltszik, Gygyszersz, szeret -szimatolni, leskelodni, az orrt mozgatja, mindenbe belertja magt. - -Gygyszersz fradtan blintott. - -A ktmester elterlt a szalmn s a kvetkezo trtnetet mondta el (amin -Gygyszersz ezutn sokig gondolkozott): - -- Volt nekem valaha felesgem, akinek az volt a kedvre, hogy -leszoktasson engem a vndorletrol. gyis trtnt. Otthon ldgltem, -madarat neveltem, kutyt tantottam szolglni, kijavtottam a kertst -meg a tetot. J volt-e? Nagyon j volt. - -mde nem hagyott bkben a termszetem. Menni kvntam. Flbredtem, ha -szl fujt. Mikor esett, forgoldtam az gyamban. Szegny felesgem -ilyenkor mindig s mindjrt megbetegedett. De nem gy trfbl, amint az -asszonyok szoktk, ha fejkbe vesznek valamit. Hanem komolyan, bajosan, -gynak esve, hogy mindig lekerlt a tarisznya a vllamrl. Volt -forrsga, volt hideglelse, volt khgse, volt mindenfle baja, mert -olyan gynge volt, mint a madrtoll. s csak akkor gygyult meg, ha n -mellette voltam. Ha karomba vettem, ha megsimogattam, ha mellette -maradtam. Elszllott a forrsga, a kutya kapta klcsnbe a khgst, -mg nevetni is csak velem tudott. - -Egyszer nagyon belmbujt az rdg, mehetnkem tmadt. - -Az asszony megint khgtt, piros lett a forrsgtl, gynak esett s -sszetett kzzel knyrgtt, hogy maradnk otthon. - -De ez egyszer nem hallgattam r. Elmentem, lehajtott fejjel, mrgesen s -mentem hrom napig, ugyanazon az ton, mint most. - -Mentem, pedig minden meglltott. A jajgat szl, amely feldnteni -akart, a szoknys orszgti nagy fa, amely a kalapom utn nylklt, a -felho, amely a vllamra tmaszkodott sttsgvel, a szamrtvis, -lbamnak, trdemnek akadlya. A kormos bika a mezon felm bodlt, a -pirosfoltos tehn megvadulva kergetett fl a fra, jrombl az kr -piros szemmel dftt felm a szarvval. Kutyk hemperegtek felm a poros -szllel, feketn, drtos httal, habos szjjal kaptak a lbszram utn. -Mgttem leltek a halomra s addig vontottak, amg lttak. Egy -korcsmaasztal, amely alatt az jszakt tltttem, bedolt, csaknem maga -al temetett. A gyalogt elbdorgott velem, mint valami eszeveszettel. -Vrcse vistott fejem fltt, jrvn lgi tnct, huhogott a bagoly az -erdoszlen, amikor belptem az erdobe, a nagy fk ellensgesen mrtek -vgig, mintha valamennyien tudtk volna, milyen hitvny ember vagyok, -odahaza sr a felesgem. A korcsmk, amelyekbe belptem: mind resek -voltak, mintha elszktek volna elolem a vidm, beszdes, mindent -elfelejteto cimbork, a kemence odujbl kimszott a rongyos vn cigny -s ngykzlb meneklt elolem, mint valami veszett ember elol. Azt -hiszem, valami baljslat jel volt ezekben a napokban a homlokomra rva, -hogy mindenki elkerlt, akivel ton-tflen tallkoztam. Mintha a -felesgem jrt volna elottem srva, jajgatva, panaszkodva, rulkodva; -amerre mentem: komor, sttlo arcaikat fordtottk felm az emberek. A -kilincs letpte a kabtomat, a kerts a nadrgomat, szeg bujt a -csizmmba, az eso utlrt s jeges korbccsal verte a nyakamat, a -htamat. A tuz nem gyulladt meg a kezemben, az elszabadult kocsikerk az -orszgton nekem ldult s az rokba tasztott. - -Mgsem fordultam vissza. - -Mentem knyrtelenl, mint egy gyilkos. - -Senkivel sem tallkoztam, akinek kinyithattam volna a szvemet. Az -orszgt megszktt elolem az j sttjben, ha panaszkodni kezdtem. A -mezore tvedtem el, ahol a szl hahotzott. - -Mire hazartem: az asszony halott volt. - -Ki volt tertve, jgg volt fagyva, hiba szlongattam, hvtam, -hitetlenl rztam. Elment tolem, itthagyott Most mr aztn vndorolhatok -kedvemre. Nem szabad megnoslni az embernek. - - - - -Szemere de genere Huba. - -A sors csak annyit engedett meg nki, hogy egy rvidke pillantst vessen -a halottaibl feltmadt, mly srjbl legyenglt inakkal kiszll -hazja fel, aztn meghalt Bcsben, augusztus havban, nhny nappal a -Veresek uralkodsnak buksa utn. - -Nagy s bs hazafi, bnok, zszlsurak, zsiai fejedelmek ivadka: -bskomoly Szemere Mikls meghalt oly egyedl, mint hatvantesztendos -korig lt. Taln az utols gondolata is a hazja volt, mert pedigrje -szerint azoknak a bs magyaroknak aranyvonalbl szrmazott, akik a XIX. -szzad Magyarorszgt mr egyszer megmentettk az elslyedstol. -Mindennl jobban szerette hazjt, nem az olvasknyvek iskolai -rvidltsval, hanem fjdalmasan, nyitott szemmel, lmatlanul, amint -egy bunbeesett asszonyt szeretnek tovbb a frfiak. - -Ifjsga azon a Pesten kezdodik, amelyen mg nem cserlik fel a -gyalogjrt, amelyet Szchenyi s Wesselnyi (ideljai) lba taposott. A -belvrosi utck girbe-gurbk, az jvilg-utcai Arany Sasban (ahol -lakott) vidki urak reggelig huzatjk a pestmegyei csrdst, de o nem -vesz rszt e korszak (a kiegyezs utni idoszak) duhaj mulatozsaiban, a -lbra kap Pest vidkieket hevto rmeiben, nagy clok fel halad, mint -egy trnkvetelo, olyan ambcik hevtik, amilyeneket csak egy -zemplnvrmegyei magyar nemes ifj hozhat magval haza Oxfordbl, A -mogyor-orr Szcs ptrival s a ksobbi fggetlensgi kvettel, Lukts -Gyulval, az egyetemi ifjsg bls vezreivel bartkozik s kardot visz -Konstantinpolyba a muszkavero pasnak{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} Milyen nagy dolog volt ez a rgi -Magyarorszgon! Csak azok tudjk, akik hallottk felmelegedni e korszak -szereploit ifjkori emlkeiken. A nemzet aggd s remnykedo lma -ksrte a pesti jogszokat Rkczi Ferenc tjn. S az Egyetrts vrmes -olvasi j trk-magyar szvetsgben remnykednek. - -mde Pest mg nem tud feleszmlni a dabasi, nyregyhzi felrndulk -virtuskodsaibl, tovbb pattog a pestmegyei csrds, az ambcizus -ifjak legfeljebb honiblat rendezhetnek a Redoutban, a politikai plyn -a bihari eredet a kvalifikci, vagy a szrklo zekszer a fl mellett, -amelyet tmentettek magukkal az regek a kiegyezs utni Magyarorszgba. -Korszak, amely tbb nem szl Szchenyieket, Kossuthokat; gynevezett -nmagukkal megbklt s az osi boldoguls fel arany kzpton ballag -hazafiak nevei, mint a borsszemek hullanak ki a szitbl, ha e korszak -trtnett megrzzuk. A legmrgesebb hazafiak, akik magukat igaz -magyaroknak nevezik: mr elkezdik azt az vtizedekre terjedo vitt, -amelynek az a magva: rul volt Grgei, vagy nem? mde a nagy tbbsg, a -"mindent elfelejto", lojlis Magyarorszg dszmagyarokat varrat, -rendjelekrol lmodik s azon gondolkozik, hogy mit mond I. Ferenc -Jzsefnek, ha egyszer Budra hivatja. A szlsobaloldalon mind tbb az -rul s a Sugr-ton olyan pompa kerekedik, mintha Bcset akarn -lefozni. Ezt az orszgot hagyta itt Szemere Mikls, amikor megkezdi -szolglatt a csszri s kirlyi nagykvetsgnl Rmban, Prisban, -Szentptervrott. Pestrol legfeljebb emlkt viszi el nhny uszlynak, -amelyet a nok a Drtszigeten tnckzben gyesen emeltek, a "nagy Rza" -alig tizennyolc esztendos s szalonja falai mg nem teltek meg -bskomoly, a mult idokbol elhalavnyodva visszatekintglo gavallrok -arckpeivel{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} - -Szzezer forint anyai ajndk van a tarsolyban, amelyet szerencssen -elveszt Rmban egy este a nemesek kaszinjban a fiatal magyar. - -Frfikorban: midon jellegzetes szakllval, kerecsen orrval, mlyen -bentlo fradt sasszemeivel (amilyen tipusuk van a magyar honfoglal -csaldok fiainak, gy pldul a szabolcsi Kllayaknak is), meglehetos -szles vllaival, kzepesnl valamivel (tn egy-kt centimterrel) -alacsonyabb termetvel, napsttte, spadt, egykedvu, hallgatag arcval, -eros mellkasval, ttova, fradtnak ltsz lpseivel (mintha zsiai -papucs viselshez volna szokva a lba), halk, szinte lefojtott indulat -hangjval, fehr kalapjban, arany- s ezstsznu nyakkendojvel, -bartai s ismerosei irnt tanustott bokezu ldozatkszsgvel, olykor -szinte fejedelmi pazarlsval, mintha legalbb is a knai falig -terjednnek tartomnyai zsiban, - frfikorban viszontltta ot Pest s -szinte egy nap alatt meghdtotta a lakossgot ebben a vrosban, amely -szerette ot anlkl, hogy tudn, mirt? Csak az utbbi vtizedek -sajttmadsai, tarantella cspsei zavartk meg a pesti kznsg -szeretett Szemere irnt. A sajtnak, az emlkezetes kpviselohzi -beszde miatt, amelyben a nagy napilapok pauslit leplezte le, volt is -oka haragudni Szemerre. (Ksobb maga Szemere beltta, hogy az rk s -hirlaprk nem felelosek a lapkiadk zleteirt s pen e sorok rja -tjn keresett tbbszr rintkezst az akkori Otthon-kr rival, midon -persze nem maradt el a pezsgo s a hideg buffet. Szemert vgigksrte a -francia pezsgo egsz letn t, holott o maga csak kis kortyokban s -keveset ivott.) A kznsg azonban tovbb szerette ot a turfon, mint -egykor a bcsi Grabenen kedveltk a kedlyes bcsiek "a mi -fohercegnket". Utcn, - legfeljebb a Vci-utcban, - kvhzban, - -egyszer a nemzeti ellenlls idejn a Balaton-kvhz trzsasztala -mellett, - sznhzban Pesten ritkn lthatta ot a kznsg az utols -vtizedekben. A gyep volt az o szalonja, ahol agglegnyi furcsasgokkal -s klnc emberekkel teli fogadi laksa helyett csevegett -hlgyismeroseivel, mindig volt nhny finom bkja az regebb grfnok -szmra, hdolata az ifj szpeknek, ancien regime-bol itt maradott idos -urak rszre megbeszlnival tmja, politikusoknak friss klfldi -srgnye, hirlaprknak s sznsznoknek tipje, bukmkereknek -elveszteni val tzezer koronja, srkny-nyak versenyparipknak -murtse s az eso ellen szles esernyoje, vastag felltoje. s mgis -mindig egyedl volt. Mondjk, hogy az elhalt Hadik grf, aki olyan szp -ember volt, mintha rgi balatonfredi blrl vgtk volna ki, bizalmasai -kz tartozott Pesten. Mg bcsi kvrtlyn mindig ott talltam Kinsky -grfot, amint a cserpklyha mellett melengette htt. mde n mgis azt -hiszem, hogy igazn bizalmas, nyilt, mindent feltr senki elott sem -lehetett. S hogy mirt maradt agglegny, mikor gy tisztelte a noket, -mintha valamennyi desanyja vagy hga lett volna? Ezt taln sok esztendo -mulva egy regnyben lehetne megrni, knnyed olvasmnyul s okulsul -fiatal hlgyeknek, medicinul szerelem miatt elkomorodott frfiaknak. - -A magnyossg: ez volt Szemere Mikls. - -A nagy vilg volt az eleme. - A trsasgban: hol vilgos-zld, -habknnyu s sszu szellok ltal bejrt angliai versenyplykon, -aprvirgos kalapot s ultramarinkk cilindert hord lordok s ladyk -szomszdsgba; hol meg esoverte, varjkrogsos, mlz udvarhzakba -Zempln s Ung vrmegykbe kpzeltem magam, - pedig sokszor voltam -trsasgban. Reggeltol estig kilincseltek ajtajn a ltogatk. Erdlyi -Gyula reg magyar r totyogott krltte piros lovszmellnyben s -mindig jsgalaptsi tervekkel, sok ezer emberrel ismerkedett meg -hatvant esztendos korig: mgis mindig egyedl volt. Zordan, komolyan, -megvetoleg, gogsen egyedl: ami csak kevs embernek adatik meg a fldi -letben. Sohasem rezte szksgt annak, hogy brkit bevonjon -panaszaiba, legbensobb letbe. Zrkzott s titokzatos volt, mint -valami zsiai fejedelem, akit nyomban megbuktatnak alattvali, amint -gyengesgen rajtakapjk. lltlag sohasem volt beteg, pedig sokat -szenvedett testi fjdalmaktl zrt ajt mgtt, amg knn a zldben -majlis volt s az ifj s elsznt szp pesti lenyok arrl brndoztak, -hogy megdestik regsgt a magyar nbobnak. Anyagi gondja annyi sincs, -mint a perzsa sahnak, - pedig minden forintjrl tud. - -s a magnyossgban olyan ltomnyai vannak, mint ideljnak: Szchenyi -Istvnnak. Br elkerlte ot a dblingi alkonyat, Szemere csaknem oly -vtesze volt hazjnak, mint ez a szentek vagy orltek adomnya. Mr -vtized elott elborlva ltja az orszg pusztulst, a magyarsg -romlst, az erklcseit cserlo nemzet minden tnett. Tehetetlenl, -egyedl ll az sszeroskad hzban, hisz senkinek sincs ideje s kedve a -haza dolgaival trodni, - csak emlkezznk, mint futottunk ns -rdekeink, apr cljaink, ma mr nevetsges ambciink utn! Mindenki -szaladt az utcn, a vrosban, az letben, mintha nem akarn szrevenni a -haldokl orszg spadoz arct. Szemere megindultan, mskor -elkeseredssel, szinte ktsgbeesssel ltta Magyarorszg rohanst -srja fel. Nem akartuk meghallgatni aggodalmait. Egymsutn rta -rpiratait, - de ez a kor nem volt a Szchenyi kora. Senki sem olvasta a -rpiratokat. A sajtnak legfeljebb egy vigyori mosolya volt a -profcikra. Az ifjsg, akihez Szemere felebbezett, olyan romlott -kezdett lenni, mint az regek. Napjainkban szinte knnybelbbad a -szemnk ennek a legends frfinak vergodsn, aki nyitott szemmel ltta -hazja romlst s nem segthetett legszentebb szerelmn. Trfa, gny, -lc volt a jutalma a legromlottabb korszaktl, amely valaha volt -Magyarorszgon, amely a hbort eloidzi. Mint Ninive fel a vgzet: gy -kzeleg az ldklsek angyala az orszg fel, mr leszakadban van az -tesztendos jszaka, amelynek hajnalodsa elott a csecsemoket is -meggyilkoljk s Pest mulat, tobzdik, a brk nem gyozik eltlni a -csalkat, a vnasszonyok trdig ro szoknyt viselnek s estnknt az -aszfalton tncol vgig a bun lidrclngja, mgsem eszml senki. Csak egy -reg r l magnyos fogadi szobjban s ltogati elott gy szidja az -orszgot, mint a bokrot. "Kielgtetlen ambcik", gondoljuk magunkban -mi is, akik szeretjk. - -Aztn felnylott a lap a jslatok knyvben s kezdodtt a csontok -trdelse. (1919.) - - - - -Elveszett Miatynk. - -A zugligeti rgi katonai temetoben a sisakos fejfa alatt azt mondja -magban a majr: "Mr nem szeret{~HORIZONTAL ELLIPSIS~}" A kerepesi srkertben a csaldi -kriptban hiba vrja az egykori belvrosi polgr pazarl unokjt, hogy -meghzogassa a flt. Az desanyk, a drga j apk, a jtkaik mellol -istenke kertjbe tvedt kisgyermekek egyedl maradnak azon az estn, -amelyre pedig mr rgen szmtottak (mint az lok az o karcsonyukra), -midon boldog csaldi krben peregnek le az rk. A sokat szenvedett j -hitvesek elhalavnyodott, bs arct, gondbaborult szvvel megvlt apk -homlokt, karjainkban utolst shajt kedveseink emlkt nem -vilgthatjk meg a kis lmpsok, gyertycskk. Az este pen olyan bs a -temeton, mint kznsgesen. - -A szenvedok, a gyszolk, a vesztesek: - mindnyjan, akik Magyarorszgon -tltk a szrnyusges veket - ennek az estnek komor sttsgvel is -rszletet fizetnek a megmrhetetlen adbl, amelyet a vgzet a -magyarsgra rtt. Mr alig emlkeznk a rgi halotti estkre, amelyek -oly szeretetteljesen bandukoltak be az oszi naptr lapjain, mint a -vigasztal, jlelku bartok gyengd szavai szvnk gysszal bevont -hajlkba{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} Mr alig emlksznk a temetoben tlttt novemberi estkre, -midon az avart, az osz-piros fkat s a nyugodalmas srhantokat a -lmpcskk, mcsesek szzai vilgtottk. - -A gyszmenet, amely a temetoi feszletig vonult, ahol a karinges pap -vezrletvel mindnyjan elmondtuk Miatynkunkat, tbb nem kzeleg a -nedves, bs estben, mint az lok knyrgo kldttsge a holtak boldog -nyugalmrt. A vilgossg, amely a nagyvrosi temetok kofalai mgl -bosgesen omlott, mint egy nagyszabs nneply fnye, az ifjak -tisztelgse az orszg nagy frfiainak hamvainl, a megsokasodott -temetoltogatk meghatott mendeglse, az lok vetlkedse kedveseik -srjainak megvilgtsval, de mg a kis falusi temetok bartkoz, -integeto gyertyafnyei is, midon vonatunk a kds tjon thaladt: mindez -a felsges mult irnti tisztelet nyilvntsa volt. - -Az lok megbecsltk halottaikban azt az letet, amelyet ok annakidejn -ltek s termszetesen: boldogabban ltk, mint mi a magunkt. S -elmondjuk rtk ez estn Miatynkunkat, mert ok mr tlptek azon a -stt kapun, amelytol mi borzadozva hzdozunk. Brmi legyen is e kapun -tl, mi segtsgre voltunk halottainknak ez estn a Miatynkkal. -Brmilyen sors vrt rjuk a msvilgon: mi eljttnk hozzjuk az rk -siralomhzba, hogy megjtsuk a gynyru mult idoket, amelyek az o -letket krlragyogtk, krlandalogtk, lgyan hintztattk, mielott a -siralmak hzba jutottak. S ha megllottunk egy-egy srko elott, amelyre -a kofarag vsoje a mult szzad szmjegyeit rtta fel, halkan -felshajtottunk: milyen boldog korszakban ltek ok{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} - -A felsges mult, br nem vilgtunk neki, megtallja az utat a temetobol -a vrosba. Ezen az estn beszllingznak otthonaikba a boldogtalanok, -akik a nemrgen elmlt esztendok cltalansgban s -elmezavarodottsgban ifjan, knosan, eroszakosan leltk hallukat -(halovny arcuk bs szemrehnys, szomor emlkezetk keseru vd -ellennk, lvemaradottak ellen, mintha valamennyien rszesei volnnk -ifj halottaink meggyilkolsnak), de eljnnek ez estn a boldog -halottak is a naprl-napra tndribbnek ltsz tizenkilencedik -szzadbl, akik bkben s megeroltets nlkl, energijukat, -agyvelojket, munkakedvket takarkosan beosztva ltek csndes letet. -Meglttuk azokat az reg embereket, akik tlpiros arccal, izmosan, az -lettol kso vnsgkre sem megeroltetve, rugalmas llekkel s lbbal -mentek a kuglizba, a budai korcsmba, a nyugdjasok tisztra keflt -cipojben s kabtjban, mintha csak akkor kezdtek volna igazban az -let rmeihez, midon hivatali szolglati vk betelt, hajuk kihullott -vagy megfehredett. - -Fjdalmas sorsa az emberisgnek, hogy vszzadrl-vszzadra tbbet kell -dolgoznia, hogy helyt megorizhesse, melegt s lelmt feltallhassa a -kihulo, mind ridegebb vl fldgolyn. Ok - a multszzadbeliek felnyi -terht sem vittk ennek a magyar letnek, amely napjainkban, a msodik -Mohcs utn alig elviselheto. Mit tudtk ok, akiknek sikerlt jidoben -szletni s meghalni, hogy milyen lete van most a magyarnak! A rgi -pesti polgr, aki a maga girbe-gurba belvrosban halkan totyogott a -keskeny gyalogjrn s nyolcvanesztendos korban vett bcst Pestjtol; -a vidki ember, aki a maga hzikjban gondtalanul nzett a farkastork -tl el (csak a mindenkori lengedezo vndorlk s lbujjhegyen didergo -vagabundok ftyrsztek a hidegtol, hsgtol) - a multszzadbeli magyar -ember jval szegnyebb volt tudomnyokban, dicsosgekben, emberi -jogokban, politikai szabadsgokban, de volt mit ennie, volt tuzhelye, -volt j tlgyfakoporsja, amelyben egy msik nemzedk elmlst is -kivrhatta a fld alatt. - -A nemzeti let szeld majlisa volt az eszmknek, vrbenforg szemmel -senki sem jrklt a vrosban hsgtol vagy politiktl gytrten, egy -tndrvilg volt a multszzadbeli magyar letnek mldoglsa, srjukba -egy megelgedett lefolys, csndesen tlapozott, halkan szrcslgetett, -bksen megemsztett letnek az emlkt vittk s a veternzenekar -megnyugtatan fujta a halotti marsot, amg a temetsrendezo befejezte -krlmnyes szertartst. , felsges s tekintetes mult, aki -bandaszval, egy szp let langyossgbl, a feltmads trhetetlen -bizalmval s az el nem felejts bizonyos hitvel szllott srba, a -magyar temetokbe! , nagysgos mult, aki jl tudta, hogy a halottak -karcsonyn nem feledkezik meg rluk az lo nemzedk, srjaik -megvilgosodnak, hantjaikra rzo szvek borulnak s a Miatynkok a -gyertyk lngjaival egytt szlldosnak az g fel{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} Az emlkezet -gyngden visszahvogatja oket a befuttt szobkba, az regek -karosszkeibe, a csaldi kr szereto lmpafnye mell, a homokknt -szitl lmokba, a tarka-barka elbeszlsekbe. - -Mily j volt a mult szzadban ldeglni, csak tekintetes rnak is s a -szrnyu esztendok bibliai bekvetkezse elott a halotti papucsot -felvonni s benne elosonni{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} Lehetsges, hogy akkor is voltak -boldogtalanok, kzdelmesek, hallosan gytrttek, de mi volt az o -szenvedsk e korszak knjaihoz mrten! - -Ez a korszak mindenkinek adsa marad. A harcosoknak gyozelem plmjval, -a tudsoknak, az rknak az elismers jutalmval, az llamfrfiaknak az -pts rmvel. Tzelovel, lelemmel, a gyermekek tejvel, a csaldi -let csendjvel, a frfiak munkakedvnek kielgtsvel. Az ltalnos -adssgcsinlsban most adsok lettnk halottjainknak is a nekik jr -Miatynkkal. - - - - -Esti olvasmnyok. - -tjn a szomszdasszony estnkint, - csak nagykendoben, csak egy percre, -mint faluhelyen szoks, mikor elkvetkeznek ezek az dventi idok, ezek a -karcsony-inneni estk, a szegny vndorlegnyknt bokz, ftyrszo -szelek, a klyha melletti hosszadalmas ldglsek, a pipafstbe val -csendeskedvu merengsek: milyen j volna most valban falun, egy olyan -rgi, vastagfal, kevsablak, bolthajtsos, birsalma-illat hzban, -amilyenben a gyermekkorunk telt el s a szl csak messzirol hallatszik a -pusztn, mint meneklo vndorcignyok kocsija{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} Milyen kr volt annyi -idot elpazarolni a nagyvrosban, csaknem hsz esztendot eltlteni -lhasgokkal, cigarettaszippantsnyi ambcikkal, kedlytelen emberekkel -ldglni, akiktol annyit sem tanultunk, mint a vasti restaurci -vsrosaitl; milyen hiba volt a gozfutssel s a villannyal -megismerkedni, amikor a petrleumlmpa a leghvebb bart s a klyhban -ropog fa mondja a legszebb tndrmesket, amelyeket az erdon tanult. -(Vajjon a fejfk, srkeresztek, amelyekkel mostanban a temeto krl -tzelnek: elmondjk-e egykori gazdik lettrtnett, amg nagyokat -pattannak az lok mulattatsra?) - -Korn esteledik, a kd gy eltakarja Pestet, mint a felejts{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} Elovesszk -a "Vg cimbora" naptrt, amelyet az 1902-ik vre adott ki Mhner -Vilmos. (Legalbb is itt kellene tartani mg az idonek, hogy nmileg jl -rezhessk magunkat.) Ebben a kalendriumban is keddi napra esett -Mrton, mint az idn, de mg akkor a hitkzsg hzott ludat vitt a bcsi -Burgba Ferenc Jzsefnek, s a naptrakat arannyal, pirossal, zlddel, -kkkel nyomtattk. Annak a "Vg cimbornak", aki piros borral teli -pohrral ksznt a kalendrium bortkrl, olyan egszsges, nyr-sznu -az arca, mintha rkk lne Mhner Vilmossal, a naptrksztovel egytt. -gy is volt ez a rgi Magyarorszgon, "Vg cimbora" srjukig ksrte a -kalendrium-vevoket, o maga sohasem vnlt{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} mg most az utbbi vekben -aztn rkerlt a sor. A naptr jabb vfolyamain mr hinyzik az aranyos -nyoms, fakultak a sznek, kopott, halovny a bortk. "Vg cimbora" a -hbor alatt vrol-vre kopottabban jelent meg a naptron. A nevetos -kpu jegyzo, a terjedelmes br, a csacsi-has plbnos, a Blahns -brn asszonyom, de mg a pirosnyelvu komondor is, akik Vg cimbora -krl helyet foglalnak: vrol-vre vnltek, szrkltek, rongyosodtak, -amint a nyomtatmuhelyekben hitvnyult a papir, a festk{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} Vg cimbora -krlbell negyven esztendeig maradt meg pirosarcnak, aranyosnak, -boldognak, nem brt vele az ido: mg vgre az utbbi vek ot is -sszetrtk. Az idn tn mr nem is ltjuk viszont ot. - -S hov lettek ok, a tbbiek a kalendriombl, akik a magyar embert -krlvettk, elmulattattk a tli estken? Hov lett az a kt barna -vadsz, aki loporszarvval derekn Nylas havnak kpben, egy -szalmatetos kunyh krl mutatkozik? Egyik mindig csak cloz a -fenyofa-erdore, a msik mind veri a tltnyvesszot a puskacsobe{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} Mg -most tven esztendo utn nyugalomba kldte oket a korszak. Hova lett az -"reg gazda", aki vrol-vre jslatait kzlte a kalendriom margjn? -"Ha Mindszentkor hideg, Mrton nem lesz hideg." - mondta az "reg -gazda", de manapsg mr senki sem hallgat r. A "100 ves" naptr, amely -pontosan jsolja ezt a mai cudar szelet, hov lett? A lugosi "Fehr -sas"-patika hirdetsei, amelyek minden betegsget meggygytottak, hogy -szinte rklet ltszott biztostottnak a vevonek? Hov lett az adomz -zsid, cigny, Kvri s Sovnyi, az aggszuz, a vg kntor? Hov lett a -rgi Magyarorszg mosolya s hahotja, barnapiros arca, pocakja, -egszsge? - Kd van a szigeten, a fk eltvolodnak, mint szellemalakok. -Ft teszek tzemre s nagyot hallgatok. (1919.) - - - - -A trtnelmi osztly. - -Kedves, regnyes s korszakunkat szp romantikval sugrz tletrol -hallottam a napokban. - -Egy mlyrzsu, magyar ember kigondolta, hogy egyestsk a trtnelmi -Magyarorszg csaldjait, - hisz gyis atyafiak vagyunk! - ne -feledkezznk meg a kirlyvlaszt, az orszg fenntartst ezeresztendon -t viselo magyar nemessg maradkairl, adjunk kenyeret, iskolt, plyt -az osnemes csaldok fiainak, akik fld nlkl maradtak az apk -hibjbl, az apk nfelldozsbl, a soha meg nem hllhat -nagylelkusgbol, midon a magyar nemessg a mult szzadban lemondott -mindenrol, hogy megmentse a magyarsgot. - -Nagyon rdekes jelensge korunknak, hogy ez a tma (amelyet egy -flszzadon keresztl szemrmetesen kerltek azok, akik mindenket -felldoztk) most felbukkant az jjalakul Magyarorszg forrongsaiban. -Egy msodpercig olyan messzire lvo emberek alakjai tnedeznek fel -elottnk, mintha penzionlt reg katonkrl volna sz, akik egykor -megnyertk a nemzet legnagyobb diadalt, - de vnsgkre persze nem -trodik velk senki. A mai vulknikus idojrs kellett ahhoz, hogy -felkotorja a csaknem szzadve hamu alatt fekvo aranyat s rtket. A -magyarsg vgso nagy csatjnak minden segedelmet sszevon erofesztse -lkte fel ezt a tmt az elmlt idok avarjbl. A legnagyobb kzdelembe -indul magyarsg ttova tlete ez a mozdulat, amellyel az elfelejtett, -rozsdra tlt, sokszor szinte kignyolt rgi kardja utn nyul a nemzet, -- a magyar nemessghez, amelyet hetven esztendon t gy elfelejtett, -mintha nem is mutatn a trtnelem ennek a nemessgnek ezeresztendos -munkssgt. - -Most valakinek vgre eszbe jutott, hogy hol is van az a magyar -nemessg, amely annyi vszben, gzengsben, fldindulsban fenntartotta -s vdelmezte ezt a darab fldet? Hol van az ezeresztendos ero, amely -levegot, vizet, kenyeret, letet adott a ngy folyam orszgnak? Hol -vannak az osk fiai, akiknek ereiben az rpdok, Hunyadiak, Rkcziak -vrsejtjei keringenek, mint soha el nem ml ltetoi a honszerelemnek, -az nfelldozsnak? Hol van a magyar nemessg? - -* - -Az rasztalomon egy arckp ll nagyon rgen, Szemere Mikls arckpe; a -knyvespolcom legtetejn, ahov csak a szllong por r, knyvek -feksznek: Nagy Ivn knyvei, amely knyvekben utoljra sorolja fel -szrmazsa szerint a magyar nemes csaldokat az egykori ngrdi -levltros. Jl tudjuk, hogy mennyi gny s rszvtlensg volt -osztlyrsze Szemere Miklsnak, mert a legmodernebb huszadik szzadban -is magyar nemessgk szerint kezelte az embereket. O volt az utols -magyar ember az elmlt vtizedekben, aki rendletlenl, szinte zsiai -fanatizmussal hitte, hogy a magyar nemessg nem halt meg, ennek a -nemessgnek rkk kell lni s jra kirlyt vlasztani a Rkoson. Mr -csak az udvari kancellriban szmt a nemesi prba a kamarsi-kulcs -szempontjbl, - Szemere Mikls gy beszl, r s cselekszik, mintha mg -lne szerte a folyamok mentn, a hegyek ln az a negyvenezer magyar -nemes, aki a honfoglals ta fenntartja volt az orszgnak. Az o idelja -volt (mint most e mlyrzsu kortrsunk), hogy a magyar nemessg ne -hagyja sztforgcsolni testt, ne mondjon le vgleg, ezeresztendo -fradtsgval a honfenntart jogrl{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} "Lesz mg kirlyvlaszts -Magyarorszgon!" - mondta jvobe lt hangsllyal. - s me kzeleg a -kirlyvlaszts ideje, egy gynge hang mr hvogatja is a magyar -nemessget. Ki tudja, meghalljk-e, megrtik-e a maradkok, hogy alig -hetven esztendo elmltval vissza kell trnik a felejtsbol, a -nyugalomba vonulsbl? - -Csak most ltjuk, a nagy veszedelem tisztnltsban, hogy e trtnelmi -napokban, midon minden percben megnylhat alattunk a fld, mily szksg -van a blcs, nyugodt, mondjuk: maradi ernyekre, mily letetad a -mrsklet a sietsben, az elgondolkozs a zurzavarban, a pipafstnek -zavartalan fodra a viharban{~HORIZONTAL ELLIPSIS~} Most ltjuk, hogy mily blcsek voltak -oseink, mily magasztosak apink, mily sugrz rzsuek nemeseink, akik -ezer esztendon t megoriztk ezt a fldet. Hol van ht az a sokszor -gnyolt, figurzott magyar nemessg, amely ennek a nemzetnek -fundamentuma s bstyja volt? - -, ha elindulnnak a Nagy Ivn knyveibol az osi nevek viseloi -(mindegyik nv egy darab hazai trtnelem), ha jnnnek a messzisgekbol -lhton s gyalog, forsponton vagy delizsncon (hisz ez mind -alkalmatosabb az utazshoz, mint a vonat), ha sszegylekeznnek a -Rkoson a zszlk repkedo nyelvei alatt: mily szomor volna a -viszontlts! Hetvenesztendo szegnysge, meg nem rettsge, -elhideglse az arcokon s a szvekben. Mr rgen nem lnek az regek, -akik a magyar nemesi ktelessgekre neveltk az ifjakat. A rgi kirlyok -pecstes leveleit megettk az egerek, az egykor vrrel szerzett neveket -msok viselik, az osk srjait idegen eke szntja fel, a legkzelebbi -atyafiak, a szzadokon t volt szomszdok nem ismerik fel egymst, a -svegek alatt bojtorjnoz gondolatokat idegen fldrol hozta az idegen -szl, a kzszortsban, a barti szban alig van ero s a trtnelmi -hivats, amely oly bosgesen buzgott minden magyar nemes emberben, hogy -egyenlonek rezte magt a kirllyal (nem lehetett tudni, mikor kapja -vissza a nemzet rgi kirlyvlasztsi jogt, amikor kirly lehet a -legkisebb nemesbol is), a trtnelmi hivats talakult rvnyeslsi, -kenyrszerzo kldetss, amelynek alapjn az ezeresztendo ta itt lo -magyar helyet kr magnak az orszgban. - -A mlyrzsu lmodoz is, aki most bizonyos szvetsget, rgi rokonsgi -feljtst tervez a magyar nemesi familik kztt: ugyancsak nem akarhat -egyebet, mint plyt s meglhetst biztostani a nemesi csaldok -fiainak. Az egykori Terzinum, a Ludovika-Akadmia, a minisztriumok, a -vrmegyk, amelyek eddig szvesen befogadtk a nemes ifjakat: a kis -Magyarorszgban aligha tlthetnk be a rgi feladatot. Az apknak j -plykrl kell gondoskodni fiaik rszre. S tbbet ne is vrjunk ez j -egyeslstol. Elg furcsa lom kszl most a magyarok kztt, amely -lmokon ido mltval mosolygunk vagy szgyenkeznk. Ne brndozzunk, -hogy a rgi alakban kilphetnnk nknt vlasztott srboltunkbl, magyar -nemesek! Sot egszen j alakot kell ltennk, - az jjel s nappal -dolgoz, csupn a meglhetssel trodo, a tzkrmmel verejtkes munkt -vgzo magyar alakjt - hogy letben maradhassunk. Hetven esztendeig kell -dolgozni minden magyar nemes embernek, hogy helyrehozza a hibkat, -amelyeket hetven esztendo alatt elkvettnk. - - - - -TARTALOMMUTAT. - - Az gett emberhez 3 - nek a vgekrol 8 - A peleskei jegyzo tjn 13 - A nemzet lelke szakkeleten 17 - Tiszntl 22 - Utazs Eurpa legszegnyebb npei kztt 25 - Debrecen 42 - Egy reg ember elbeszlse 45 - brndos vrosok 49 - Akiket tbb nem ltunk 53 - Polnyi Gza kalapja 57 - Az ember, aki mindig vizitbe jrt 62 - Balaton rvszei 67 - Vndorlegnyek 73 - Szemere de genere Huba 82 - Elveszett Miatynk 89 - Esti olvasmnyok 94 - A trtnelmi osztly 97 - - -[Transcriber's Note: - - -Javtsok. - -Az eredeti szveg helyesrsn nem vltoztattunk. - -A nyomdai hibkat javtottuk. Ezek listja: - - -34 |egymilli enber |egymilli ember - -99 |a zurzavarbtn |a zurzavarban] - - - - -***END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK MAGYAR TüKöR*** - - -******* This file should be named 62122.txt or 62122.zip ******* - - -This and all associated files of various formats will be found in: -http://www.gutenberg.org/dirs/6/2/1/2/62122 - - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you'll have to check the laws of the country where you - are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - |