diff options
Diffstat (limited to 'old/56296-h/56296-h.htm')
| -rw-r--r-- | old/56296-h/56296-h.htm | 8941 |
1 files changed, 0 insertions, 8941 deletions
diff --git a/old/56296-h/56296-h.htm b/old/56296-h/56296-h.htm deleted file mode 100644 index 868d0bd..0000000 --- a/old/56296-h/56296-h.htm +++ /dev/null @@ -1,8941 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.4.0" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Török világ Magyarországon -(2. rész) by Mór Jókai</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} -hr.tb {width: 25%;} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - /* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -.figright { - float: right; - clear: right; - margin: 0 0 0 4px; - padding: 0; - text-align: center; -} - -p.clear { - clear: both; -} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.poem { -/* margin-left:5%; */ -/* width: 90%; */ - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem p { - margin: 1em auto 1em auto; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -.TOC .roman { - display: inline-block; - text-align: right; - margin-left: 1em; - margin-right: 1em; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - - -<pre> - -Project Gutenberg's Török ?világ Magyarországon (2. rész), by Mór Jókai - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most -other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of -the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll have -to check the laws of the country where you are located before using this ebook. - -Title: Török ?világ Magyarországon (2. rész) - Történeti regény - -Author: Mór Jókai - -Release Date: January 2, 2018 [EBook #56296] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK TÖRÖK ?VILÁG MAGYARORSZÁGON *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - - - - - -</pre> - -<div class="transnote"> -<h3>Megjegyzések:</h3> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_251">251</a>. oldalon -található.</p> -<p>Az eredeti képek elérhetők innen: <a href= -"http://books.google.com/books?id=At1iAAAAMAAJ">http://books.google.com/books?id=At1iAAAAMAAJ</a>.</p> -<p>Facebook oldalunk: <a href= -"http://www.facebook.com/PGHungarianTeam">http://www.facebook.com/PGHungarianTeam</a>.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150">JÓKAI MÓR<br /> -ÖSSZES MŰVEI</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">NEMZETI KIADÁS</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">III. KÖTET</span></p> -<p class="center"><span class="caption">TÖRÖK VILÁG MAGYARORSZÁGON. -II.</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">RÉVAI TESTVÉREK -KIADÁSA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">1894</span></p> -<hr class="chap" /> -<h1>TÖRÖK VILÁG MAGYARORSZÁGON</h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">TÖRTÉNETI REGÉNY</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">JÓKAI MÓR</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">II. RÉSZ</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">A FRANKLIN-TÁRSULAT -TULAJDONA</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">RÉVAI TESTVÉREK -KIADÁSA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">1894</span></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id="Page_1"><br /> --1-</a></span></p> -<h2>AZ ÁLDOZAT.</h2> -<p>A herczegné meg volt mentve, de a megszabadító elveszett!</p> -<p>Ily merény elkövetője e percz óta át volt adva az elfordíthatlan -halálnak, ha menekülni nem tudott, – és ha nem akart.</p> -<p>A part hosszában és a várfokon kigyuladtak már a vésztüzek, -hirdetve a szökevények futását. Késő volt már. Azok gyors arab -paripákon versenyt futottak a széllel. Pedig a szél sem volt rest, -úgy megindult, úgy fellázadt, hogy a Duna tajtékot hánya, vele -küzdve, s valahány csónak megindult rajta, visszaverte, -felforgatta.</p> -<p>Csak egy naszád mer úszni. Duna közepén a folyam hullámokat -hány, mint a tenger, a csónak felvetődik, hol elbukik közöttük. Egy -fehér alak áll benne merészen; lenge ruháit termete körül -csavargatja a szél. A csónakos rebegve emlegeti Allah nevét.</p> -<p>– Ne félj, midőn engem viszesz! szól Azraële hozzá, s szemeivel -egy csillagon függ, a mely feje fölött ragyog, keresztül világítva -a nyargaló felhők rongyain. Az a csillag látta őt merészebb utat is -tenni a vizen keresztül, s ez emlék megújult szivében.</p> -<p>A Margit-sziget partját elérte végre a naszád. A hölgy kiszállt, -leoldá kezéről egyetlen utolsó karpereczét, s odaveté a -csónakosnak.</p> -<p>– Emlékezzél meg rólam, és eredj vissza.</p> -<p>– Te itt maradsz?</p> -<p>– Nem. <span class="pagenum"><a name="Page_2" id= -"Page_2">-2-</a></span></p> -<p>– Hová fogsz menni innen?</p> -<p>Azraële nem felelt semmit, csak némán felmutatott az égre.</p> -<p>A csónakos nem sokat értett ebből, de annyit mindenesetre mégis, -hogy oda nem ő fogja szállítani a delnőt, s visszataszítá a -csónakot.</p> -<p>Azraële egyedül maradt a szigeten: egészen egyedül, mert aznap -mindenkit eltávolíta onnan a vezér nevében; hölgyek, őrök és -eunuchok mind átvitettek a várba, a paradicsom üres volt és -laktalan.</p> -<p>Azraële körüljárta a part hosszát. A várfokon dörögtek a -taraczkok, a parton kiáltozott a nyargaló lovasság, a bástyákon -égtek a tüzek, az éj sötét volt, a szél bömbölve tépte, szakgatta a -fák lombjait; – de ő nem látott sem vésztüzet, sem éj sötétjét, nem -hallott zajt és szélsüvöltést, az ő lelkében ég világa volt és -angyalok harmoniája, melybe nem elegyült a külső világból semmi -nesz, semmi kép.</p> -<p>– Tehát ez a boldogság… Tehát megtaláltam mégis. Gondolá magában -s néha suttogó hangokban mondá el magának titkos gondolatait. Jót -tenni, szeretni, imádkozni: tehát itt nyugoszik meg a lélek!… A -nőnek is van lelke, s a lélek szerelme tovább tart, mint az élet. -Hol volt e lélek eddig? hol szunnyadt, hol késett ily sokáig? ha -látta volna önmagát, hogy borzadt volna vissza, hogy iszonyodott -volna az élettől, tulajdon testétől, mint a hogy iszonyodik most s -borzongással tölti el halálos gyűlölete e megfertőzött alakot, mely -játékszere volt azok undok szenvedélyének, a kik azt állítják, hogy -a nőnek nincsen lelke. De van! E kimondhatlan meghasonlás az -érzések között bizonyítja, hogy valami él ott belül; mert a míg a -test remeg, irtózat és halálfélelemtől, egy más lény ismeretlen -gyönyörök előélvezetét ízleli. Emez boldog, új életnek, amaz -porrálétének közelgését érzi… Hisz a lélek nem vétett soha, a lélek -nem érzett, nem adott vissza utált csókokat, a lélek nem hevert -undok <span class="pagenum"><a name="Page_3" id= -"Page_3">-3-</a></span> ölelésben, nem szívta a kábító gyönyörök -illatát, nem mutatá meg leplezetlen alakját kéjelgő szemeknek; a -lélek aludt hófehér leplek alatt, nem tudva arról, a mi kívüle -történik; a mi szenny, a mi utálat, a mi bűn, az kívül maradt, az -egy irtózatos álom volt, mely a fölébredéssel megszünt… Az arany -is, kénköves, mérges kövek között terem, de ha tűzbe vetik, megég a -salak, s az arany tisztán jő ki belőle, és nem fáj neki az.</p> -<p>A hölgy e gondolattal ért a szigetbeli kioszk elé. Öntudatlanul -bolyongva, a szövevényes út ide vezette. Megdöbbenve vette észre a -nyári lakot, mintha két gondolat találkozott volna e helyen -szivében: egyik az emlékezet, másik a képzeleté.</p> -<p>Eszébe jutott határozata, melylyel e szigetre jött. Eszébe -jutott, hogy midőn lelke ifjától elvált, azt mondá neki:</p> -<p>«Ha kioszkodba érsz, ne feküdjél még le… ülj ki az ablakodba s -nézz a sziget felé, merről a nap keltét szoktad várni. Ez éjjel -korábban fog onnan az ég pirulni, mint máskor. Ha ezt látod, -gondolj reám s mondj értem egy imát, mely kísérőm legyen.»</p> -<p>És gondolá, hogy az ifjú most ablakában ülve néz a sziget felé, -szép szemeit az éj sötétjén fárasztva. Ne fáraszsza szép szemeit -sokáig.</p> -<p>Hirtelen felnyitá az ajtót ezüst kulcsával s belépett a -csarnokba. A mint a szolgáknak reggel meghagyá, a terem közepén -égett a függő lámpa. Egy viasztekercset vőn elő, s meggyújtva nála, -végig ment az egymásba nyíló szobákon, melyeknek padozata drága -keleti szőnyegekkel volt bevonva, falai külföldről hozott fákkal -kitáblázva és függönyökkel redőzve, miken kelet művészete -ragyogott, a szobák levegője mámoros illattal volt eltelve.</p> -<p>Oly iszonyító, oly undorteljes volt rá nézve mind ez. Midőn a -szőnyegre lépett, mintha égő parázson járna, midőn az illatos -levegőt beszívta, mintha dögvészes dohot lélekzene, minden, a mi e -termekben volt, bűn és undor emlékét hozta szivébe, itt egy titkos -függöny, amott egy <span class="pagenum"><a name="Page_4" id= -"Page_4">-4-</a></span> dagadó kerevet; majd egy öltönydarab, vagy -egy pompás kelme, porczellán vázák, ezüst edények, utálatos -pillanatok jutalmai, miknek legfőbb büntetése az volt, hogy -emlékezni kellett rájok.</p> -<p>De el fognak enyészni mind. És ha elenyésztek mind, ha e -bűntanújelek, és e százszor bűnös test maga, porrá lettek, akkor -úgy-e a lélek sem fog emlékezni rájok? hanem elszáll messze, -messze, tán ama távol csillagba, s oly boldog lesz, mint a többiek, -kik Istenhez közel vannak, s nem tudnak vétkeikről semmit, csak -Isten véghetlen irgalmáról, hogy meghagyta őket szabadulni -innen.</p> -<p>Mert nem haragos, nem bosszúálló a csillagok Istene! mindenkinek -megmutatja arczát, a ki őt keresi, s nem oly magas az ég, a -milyennek látszik, bár a legmagasabb hegy orma sem éri azt el, a -bűnbánó lélek sóhaja mégis egy percz alatt eljut oda.</p> -<p>Az égő szövétnekkel kezében végigjárt minden szobát, letépve -függönyöket, szőnyegeket, s mind egy kerevetre halmozva, s a mint -az utolsó szobába belépett, ime annak sötét hátteréből egy halvány, -fehér alakot lát magára szemközt jőni. Oly ismerős volt ez alak -előtte, mintha sokszor, számtalanszor találkozott volna vele, a -nélkül, hogy tudná hol, arcza oly szelid, oly túlvilági volt, -valami nem földi bánat ömlött el szép vonásain, s tiszta csendes -szemeiből égiek öröme világolt, hajzata rövid repkedő fürtökben -fogá körül e magasztos arczot, a hogy az őrangyalokat szokták -festeni.</p> -<p>A hölgy remegve bámult e tüneményre: azt hivé, az ég küldte le -hozzá bűnbocsánata hirnökét, pedig saját alakja volt az, melyet a -sötét háttérben rejtett tükör mutatott vissza; de nem ismert magára -benne: e szelid, földfeletti báratos arczot, e tisztán sugárzó -szemeket soha sem látta ő tükörből, s levágott hajfürtei még -nevelték a csalódást. Rövid hajzata egészen kivette női alakjából, -– angyalokhoz téve őt hasonlóvá, – elesettekhez, – megtérőkhöz.</p> -<p>Reszketve borult térdre a tünemény láttára, s arczával -<span class="pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> a -földet érintve, ott zokogott sok ideig, s midőn ismét fölemelkedék, -úgy tetszett neki, mintha ama tünemény feléje nyújtaná hófehér -karját, tele részvéttel, tele szánalommal, s midőn ő égre emelé -kezeit, az is oda mutatott, megdicsőült arczát magasztos vágygyal -emelve fel… Nem, ez arczra nem lehetett neki ráismerni, ily szépnek -ő nem látta magát soha!</p> -<p>Oh az nem hazugság, az nem költők leleménye. A tükörben -véletlenül meglátott arcz sokszor idegenül lep meg, a gondolat, -melylyel csak a lélek küzdött, egyszerre a testi szemek előtt -lerajzolja az arcz vonásait és nevet ad önmagának.</p> -<p>Azraële áhitattal tevé össze kezeit keble fölött s kezével intve -a tüneménynek, hogy követni fogja, felvevé szövétnekét és -visszatért azon szobába, hol az összehalmozott bútorok- és -szőnyegekből ravatalt készíte magának.</p> -<p>Ott voltak egymásra hányva az aranynyal áttört párnák, India -tollas kelméi, a hattyúpehelylyel töltött divánok, a könnyű, -fényüző asztalkák, aranyozott kámfor-fából a gyöngyökkel ékes -hárfák, ezüst hangú húrjaikkal, egy arany medenczécskében finom -illatos olaj volt töltve, mely ezer keleti virág zamatjából -készült, azt szerte kilocsolta a felhalmozott kelmékre, beitatta -azt a vastag szőnyegekkel; a repülő illat eltölté az egész -levegőt.</p> -<p>Ekkor kezeit hevülő szivére nyomva, felsóhajta:</p> -<p>– Isten! velem légy!</p> -<p>S azzal körül négy oldalon meggyújtá az összerakott máglyát, s -mintha menyasszonyi ágyába lépne, gyönyörteljes, mosolygó arczczal -lépett fel annak párnáira, ott lefeküdt annak közepén, szemeit -lehunyva, csendesen és boldogan mosolyogva.</p> -<p>Nehány pillanat mulva mind a négy oldalon fellobogott a láng, -élesztve a könnyű száraz kelméktől, s négy felől összecsapva, mint -egy égő hullám, mennyezetet képezett fölötte… És ő még akkor is -mosolygott boldogan, édesen. A repülő olajtól eltöltött levegő maga -is meggyuladt, <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span> kéken világló tengerré válva; a máglya -felett fehér füstfelhők kezdtek gomolygani, s ha olykor elhajtá a -láng a füstöt, ott feküdt a leány mosolyogva, boldogan. A tűzbe -vetett hárfa húrjai egyenkint pattantak le az égő rámáról, -fájdalmas, reszkető hangokat adva, mintha ők sírnának a helyett, a -ki meghal… Midőn az utolsó hárfahúr lepattant, – az odaliszk halva -volt.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az éj vége felé járt már. Feriz bég csendesen figyelve ült -kioszkja ablakában, a hogy az odaliszknak megigéré. Nem érté annak -rejtélyes szavait, de teljesíté, mert jól tudta, hogy az egy -haldokló kivánsága.</p> -<p>Jól esett neki arra gondolni, hogy őt megcsókolta. Kegyes -adomány volt ez a legszánandóbb teremtménynek; kit a bűn csókja -meggyalázott, azt fölemelte, megmenté, visszaadta önlelkének azon -ajkak érintése, melyek nőarczhoz bűn gondolatával nem közelítének -soha.</p> -<p>Hirtelen, – a mint a Duna fekete hullámait s az ég még feketébb -felhőit nézné, az átellenben fekvő sziget közepéről egy fényes -lángoszlopot lát szélsebességgel előtörni, fehér gomolygó -füstfelleget hajtva maga előtt; és úgy tetszett neki, mintha a -fényes füstfellegek között egy tündöklő alak szállna a magasba.</p> -<p>Pillanat mulva az égő kioszk lángjai bevilágíták az egész -környéket. A fellármázott lakosság bámulva nézte a a pompás tüzet, -melynek lángjait toronymagasra emelte a dühöngő vihar. Mentésre -senki sem gondolt.</p> -<p>– Csakhogy emberélet nem veszett ott; mondák nyugodtan; a hárem -és őrei még tegnap átszállíttattak.</p> -<p>A szél is jól segített a tűznek, a könnyű, csupa fából épült -kioszk reggelre már el is hamvadt. Feriz bég addig imádkozott, míg -egy láng vereslett az égen.</p> -<p>Reggel csónakba ülve, átvitette magát a szigetre, a hivatalos -müderrisz kiséretében; az égés helyén már üszkök sem voltak. Minden -porig égett. Nem látszott egyéb, <span class="pagenum"><a name= -"Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> mint egy nagy fekete szérű, -beomlott hamvakkal. A bűnök tanyáját és a vétkezőt eltörölte a -láng; nem maradt egyéb utánok, mint egy fekete folt. Jövő tavaszra -azt is be fogja zöldelni a mező.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Másnap déltájban egy ismerős lovagot látunk ügetni a várkapun -fölfelé; ha nem csalódunk – Yffim bég.</p> -<p>Kolozsvártól egész idáig mind azon törte a fejét, hogy találjon -eléggé méltó szavakat azon nagy sérelem előadására, mely rajta és -személyében kegyelmes vezérén az erdélyi rendek által -elkövettetett, s kigondolá, mint fogja leírni iszonyú szemekkel a -vakmerő, vérszopó had kegyetlenségeit, kik őt az ország határáig -korbácscsal hajtották, s valahányszor a ló helyett egyet ő rá -találtak ütni, azzal vigasztalták, hogy azt Hasszán basának -küldik.</p> -<p>Megérkezve Hasszán palotája elé, mint szoká, nem is -kérdezősködött, hanem leszállva lováról, kantárját oda adta az -ismert eunuchoknak, hogy vezessék a lovát az udvaron.</p> -<p>A tegnap este felállított vérpadnak már nyoma sem volt a kapu -előtt; Yffim bég benyitott rajta s végig menve az ismert szobákon, -miknek ajtait mind Hasszán drabantjai őrzék, végre Hasszán szokott -elfogadási termébe érkezett, s ott találta Olaj béget, divánon -ülve, s az alkoránból olvasva.</p> -<p>Yffim bég körültekintett, s a mint rövid üdvözlés után nem -találta azt, a kit keresett, megszólítá Olaj béget:</p> -<p>– Én Hasszán basával akarok beszélni.</p> -<p>Olaj bég rátekinte, azzal felkelt nagy nyugalommal, az asztalon -egy ezüst tálcza állt szőnyeggel leterítve; odament, azt -feltakarta, egy levágott véres fő nézett merev kőszemekkel Yffim -bégre.</p> -<p>– Ime, – beszélj vele… <span class="pagenum"><a name="Page_8" -id="Page_8">-8-</a></span></p> -<h2>VÁLTOZÓ IDŐK, VÁLTOZÓ EMBEREK.</h2> -<p>Kis országoknak nincs nagyobb veszedelmük, mint ha nagy embereik -vannak.</p> -<p>Némely ember hadvezéri hivatással született s mint rablóvezér -hal meg.</p> -<p>Ha Teleki Mihály egy nagy ország kormányán ült volna, neve tán -Richelieué mellett állana, s azon ország büszke volna amaz évekre, -melyekben általa vezérelteték; így átka maradt neki, hogy Erdély -kicsiny volt az ő szellemének, de még Erdélynek is az, hogy ő volt -kelleténél nagyobb.</p> -<p>Azon ügyesség, melylyel ő magát, megérzett veszély idején, az -észrevétlenségig össze tudta húzni, s a legelső szerencsés alkalmat -már vasmarokkal ragadta meg, – ez tevé képessé őt, hogy annyi időn -keresztül oly egymással teljesen ellentétben álló irányt bírjon -követni, hogy majd a római császárral, majd a szultánnal -szövetkezzék; egyszerre mindkettőnek hódolatot mutasson, másszor -mind a kettő ellen törekedjék; hogy egy évben minden diplomatiai -erélyét, ravaszságát felhasználja, miszerint a már készen álló -erdélyi hadak kénytelenek ne legyenek a törököt a római császár -ellen segíteni, másszor ismét a legvakmerőbb eszközöktől se -rettenjen vissza, hogy a szultánt és az erdélyi rendeket a -császárral kötött béke felbontására bírja.</p> -<p>A szentgotthárdi csatával csak fájó seb volt ütve az ozmán -dicsőségen, de annak sajgása csak örök emlékeztetés volt a -visszatorlásra, s bár akkor tíz évre köttetett béke, nem sokára -sokkal kinálkozóbban jött szembe az alkalom, mintsem az az ulemák -magyarázatait, s az erdélyi urak bölcseségét meg ne ingathatta -volna.</p> -<p>A római császár a spanyol trón fölötti örökösödési harczban -seregei javát XIV. Lajos ellen volt kénytelen <span class= -"pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> vezetni, s az -ellenzék most látta idejét túlfelől felemelni ellene a zászlót. -Erdélyből kellett megindulni a harcznak, melynek fejedelmére a -harcz azon jutalma várt, a mit hasonló utat követett elődei nem -bírtak kivívni: a magyar királyság.</p> -<p>A játék ugyan veszélyes volt, egy ország volt egy országért -koczkára téve. Vagy mind a kettő, vagy egyik sem. És voltak -Erdélyben pártok, melyek nem örömest látták a kis fejedelemséget -játékra téve a nagy királyságért, s e pártnak bár leghatalmasabb -karja, Bánfi Dénes, levágatott, még mindig voltak tekintélyes -fejei: Béldi Pál és az ifjú Bethlen Miklós.</p> -<p>Egy napon a Fogarasra hívott országgyűlésen a fejedelem -németjei<a name="FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href= -"#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a> körülfogták Béldi Pál és -Bethlen Miklós szállásait s kijelentették nekik, hogy az ország -foglyai maradnak.</p> -<p>Mit vétettek? Ki tudott bűneikről valamit? csakhogy egyszer -fogva voltak.</p> -<p>Jó Apafi Mihály azt hivé felőlök, hogy fejedelemséget keresnek; -ez a bűn volt az, a mit egy szóra el szokott hinni, és sürgeté az -elfogató főurakat, hogy szolgáltassanak törvényt az elfogottak -felett. De jól őrizkedének ezek attól. Sokkal könnyebb volt az -elfogottakat elébb megöletni s azután szolgáltatni rájuk -törvényt.</p> -<p>A fogarasi várnak ez időben a jámbor Cserei vala dicséretes -főkapitánya, s a vár, melyben az elfogott urak letartóztattak, a -fejedelemasszony tulajdona volt. A mint Annának tudtára esett az -elfogatás, rögtön felhivatá magához Csereyt s megmutatva az újján -lévő pecsétgyűrűt, azt mondá neki:</p> -<p>– Nézze meg kegyelmed e gyűrű czímerét, s akármi halálos itélet -érkezzék kegyelmedhez, a míg ezen czímert a levélre nyomva nem -találja, a foglyokat kivégeztetni <span class="pagenum"><a name= -"Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> őrizkedjék, a vár enyim, s -kegyelmednek inkább én parancsolok, mint a fejedelem.</p> -<p>A fejedelem nejével együtt visszament Fejérvárra. Megérkezésük -utáni napon az ország első férfiai összegyülekeztek -magántanácskozásra a fejedelemhez, s Telekinek gondja volt rá, hogy -délesti barátságos pohárra csak azok maradjanak jelen, a kik vele -egyetértenek: Mikes Kelemen, a Bethlen urak, kik öcscsüket, -Miklóst, nagy esze végett különösen gyűlölték, Naláczi, Székely és -Vajda László; kik is a fejedelemmel késő estig elmulatának, sokat -nevetvén az udvari bohócz, Biró Gergely mulatságos tréfáin, ki -sokféle gyönyörködtető dolgokat bírt elkövetni, kanalat, villát úgy -elnyelt, hogy senki se látta, hová lettek, s utoljára még emberek -elnyelésére is vállalkozott; s az ebben kétséget támasztó Naláczi -Istvánra úgy rá ijesztett, hogy utóbb kérve könyörgött neki, hogy -ne nyelje el.</p> -<p>Apafi maga sem vette észre, hogy mennyit ivott, mert a mellette -álló vederből valahányszor egy serleggel kimerített, annyit ismét -visszatöltöttek bele, úgy hogy azt hivé, miszerint félejtelre valót -sem ivott még. Arcza mindig lángolóbb, veresebb kezdett lenni. -Egyszerre egy üres széket látott meg maga mellett, s dühösen -felkiáltott:</p> -<p>– Ki szökött el innen ismét. Már megint Bánfi Dénes szökött el, -mert ez az ő helye; hová lett innen Bánfi Dénes?</p> -<p>Az urak mind megnémultak, csak Teleki bírt felelni.</p> -<p>– Bánfi Dénes meghalt.</p> -<p>– Meghalt? kérdé Apafi. Hogyan halt meg?</p> -<p>– Béldi Pál ligát kötött ellene s lefejezteté.</p> -<p>– Béldi? szólt Apafi, vak dühvel emelkedve fel székéről, s hol -van ez az ember?</p> -<p>– Most börtönben, de majd nem sokára fejedelmi széken.</p> -<p>– Vérpadon! ordítá magán kívül Apafi, vérszomjú haraggal. -Vérpadon, nem fejedelmi széken. Megmutatom <span class= -"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> e dölyfös -székelynek, hogy ki vagyok? ha ellenem vétenek. Hívjátok az -itélőmestert, törvényszéket kell tartani.</p> -<p>– Az itéletek már készek, uram, szólt Naláczi, kivonva zsebéből -három egyenlő nagyságú iratot, csak aláirásod hiányzik.</p> -<p>Hirtelen ott termettek tintával és irónáddal, s azt a fejedelem -reszkető kezébe nyomták, újjal mutatva neki a papiron, hová írja -nevét. Megtörtént.</p> -<p>– Nincs közöttünk idegen ember? kérdé Teleki, gyanúsan nézve -szét.</p> -<p>– Csak a bolond, de attól nincs mit tartani.</p> -<p>A bohócz e perczben épen egy kardot tánczoltatott az orrahegyén, -felül meg egy tányér volt rá téve, s váltig kiáltozott az urakra, -hogy ő rá nézzenek, ne arra a másikra, bizonyosan nem is látta, mi -dolog történik ott az asztalon?</p> -<p>A levelek három parancsot tartalmaztak. Egy szólt Csereinek, -meghagyatván neki, hogy a foglyokat rögtön ölesse meg; másik a -porkolábnak, Boer Zsigmondnak, mely azt tartalmazá, hogy ha Cserei -vonakodik engedelmeskedni, ölesse meg őt is az urakkal együtt; -harmadik végre a várőrséghez, melyben az felhivatik, azon esetre, -ha a porkoláb is késedelmeskednék, őt is a többiekkel együtt -felkonczolni. Mind a három levelet sárga viaszszal lepecsételve -átadák Naláczi Istvánnak, ki azokat kalpagjába téve, a kalpagot -felnyomá fejére s indult sebtén a szobából. Épen a bohócz mellett -kellett neki elhaladnia, s ez azonnal odaugrott hozzá, rákiáltva: -«ohó, te az én kalpagomat tetted fel, ide vele, ez a tied!» s -mielőtt Naláczi meglepetéséből magához térhetett volna, kalpagja -helyett a csörgő sipka volt a helyén.</p> -<p>A főúr nagyon idétlennek találta most e tréfát s torkon ragadta -a bohóczot.</p> -<p>– Semmirekellő, hová tetted a kalpagom? szólj, vagy -megfojtalak.</p> -<p>– Meg ne fojts, uram, szabódék a bohócz, mert akkor <span class= -"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span> magad -leszesz a legnagyobb bolond a fejedelem udvaránál.</p> -<p>– A kalpagot ide! kiálta Naláczi dühösen; hova tetted?</p> -<p>– Elnyeltem uram.</p> -<p>– Gaz ficzkó! dühönge Naláczi, fojtogatva a bohóczot; te -kötekedel velem.</p> -<p>– Hisz uram, elő nem tudom adni, ha a torkomat -összeszorítod.</p> -<p>– Megállj, majd megkeresem én nálad; szólt Naláczi s elkezdé a -bohócz köntösét feltépni, mire a kalpag nem sokára kihullott annak -ránczai közül. Ügyetlen szemfényvesztő! nevete akkor Naláczi. Ezt -ugyan jól eldugtad. Azzal felvevé kalpagját, mind a három levél -benne volt, jól lepecsételve sárga viaszszal; hanem azután csak -odakünn tette fel ismét, hogy a bohócz másodszor el ne -csenhesse.</p> -<p>Még azon éjjel vágtatott Fogarasra, odaérve nagy lóhalálában, -maga elé hivatá Csereit, s a neki szóló levelet átadva, mondá:</p> -<p>– Ime e szigorú parancsot rögtön hajtsa kegyelmed végre, -szentnek tartván annak minden betűjét.</p> -<p>A kapitány átvevé a levelet s felszakítván annak pecsétjét, nagy -bámulattal tekinte a főúrra:</p> -<p>– Én nem tudom uram, neked van-e április első napja, vagy nekem? -ebben a levélben egy fiabetű sincs.</p> -<p>Naláczi hihetlenül tekinte a levélbe. Üres volt az egészen. -Hirtelen felszakítá a másik két levelet is. Azokban sem volt egyéb -tiszta papirosnál.</p> -<p>Az ügyetlen bohócz az alatt, míg a főúr őt fojtogatta, -elcserélte a leveleket más üres készen tartottakkal, s az -itéleteket még azon este megvitte a fejedelemnének, ki általa -tudott meg mindent, a mi a fejedelem körül történt.</p> -<p>Reggel aztán a három parancscsal kezében Apafihoz ment a -fejedelemné, szemére hányva, hogy tisztviselőit így akarta -megöletni. <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span></p> -<p>A jámbor fejedelem csak elbámult, meglátva a parancsokat saját -irásával, miről már semmit sem tudott, s megölelve nejét, hálát -adott neki, hogy őrködött felette, s nem engedé e parancsokat -elküldeni; Naláczi uram pedig a nagy kudarcz miatt alig merte magát -mutatni az udvarnál s csak a bohóczra fenekedett.</p> -<p>Ez eset megdöbbenté a jámbor fejedelmet s rögtön elhatározá, -hogy a foglyokat szabadon bocsáttassa. Előbb azonban reversalist -kellett aláírniok, melyben kötelezték magukat, hogy vádlóik ellen -visszatorlást nem fognak kezdeni.</p> -<p>Béldi Pál vérig volt bár sértve, de úgy vevé e szenvedést, mint -érdemlett büntetését annak, hogy Bánfi Dénes ellen ő írta legelső -alá a ligát, most ugyanaz a fegyver sújtotta őt vissza.</p> -<p>Ámde legkisebb volt a magánsérelem; az alatt, míg Béldi és -Bethlen Miklós börtönben ültek, a harczias párt keze szabadon -működött, úgy, hogy a midőn ezek kiszabadultak, megdöbbenve kapák -hírül párthíveik által, miszerint csupán a diván megegyezése van -még hátra, hogy a béke felbontassék.</p> -<p>Béldi átlátta, hogy tovább hallgatni annyit tesz, mint csendesen -elnézni, mint rohan az ország saját veszte felé.</p> -<p>Rögtön összehívá mindazokat, kik vele egy gondolaton voltak, -köztük Csáky Lászlót, Haller Jánost, Kapy Györgyöt, s tanácsot -tartának az ország jövője felett.</p> -<p>Béldi szüntelen azon volt, hogy a fejedelmet kimélni kell, hanem -arra kell őt kényszeríteni, hogy tanácsosait, Telekit, Székelyt, -Mikest és Naláczit, meg a két Bethlent távolítsa el magától, s -alkosson új országtanácsot.</p> -<p>Kapy többet akart.</p> -<p>– Ha már ennyire vagyunk, monda, akkor jobb nyiltan kilépnünk, s -ha kihúztuk a kardot, akkor ne könyörögjünk, hanem verekedjünk, s a -ki győz, győzzön magának, és ő legyen fejedelmünk.</p> -<p>– Isten úgy szállítsa fejemre legnagyobb büntetését, -<span class="pagenum"><a name="Page_14" id= -"Page_14">-14-</a></span> monda Béldi, a mint a fejedelemségre -vágyom. Én hűséget esküvém a fejedelemnek, s bár szeretem hazámat, -e szeretet mellett el tudok vérezni, de eskümet meg nem szegem -soha. Az én javaslatom nem egyéb, mint hogy a kihirdetett -országgyűlésre, mely Nagy-Sinken fog megtartatni, jelenjünk meg -fegyveresen, a felültetett székelyekkel együtt, s ha megmutattuk -erőnket, bizonyára a fejedelem nem fog kételkedni, hogy -tanácsuraitól megváljon; mert én jó embernek ismerem őt s tudom, -hogy inkább fél tőlök, mint szereti őket.</p> -<p>A jelenlevő urak elfogadták Béldi ajánlatát.</p> -<p>– Akkor én itt hagyom kegyelmeteket, monda Kapy, fázósan -gombolva be mentéjét. A harcztól nem irtózom, mert ott látom az -ellenséget és verekszem vele, de a fegyveres instántiákat nem -szeretem, mert hamar kiveszik az ember kezéből a kardot és saját -nyakát vágják le vele.</p> -<p>El is távozott. A többi urak pedig eloszolván, kiki felfegyverzé -a maga híveit. Béldi egy szavára felült Háromszékben, Csikban és -Udvarhelyszéken a fegyveres székelység, generálisuk parancsára -minden órában indulásra készen.</p> -<p>E merész felkelés híre Gernyeszegen találta Teleki Mihályt, ki -magánkívül lett örömében: jól tudva, hogy Béldi nem azon ember, ki -polgárháborúban győzni tudjon, ellenkező esetben pedig saját -vesztére kelt föl, mert vissza nem léphet többé. Rögtön sietett a -fejedelemhez, s ágyából verve fel, elmondá neki, hogy Béldi -feltámadt ellene, s úgy megrettenté Apafit, hogy azonnal kocsijába -fogatott s fáklyakiséret mellett elfutott Fogarasba; Bethlen -Gergely és Farkas, s a többi tanácsurak rémülten futottak, ki merre -látott; csak Teleki nem rémült meg. Sokkal jobban ismeré Béldi -jellemét, mint hogy félhetett volna tőle.</p> -<p>Egy szikrája a nagyravágyásnak, a boszúnak Béldi Pál szivében, s -ő nehány nap alatt Erdély ura leendett, a mellette felült -székelységnek senki sem bírt volna ellenállani, mert a hadak a -végvárakba voltak szétosztva. <span class="pagenum"><a name= -"Page_15" id="Page_15">-15-</a></span></p> -<p>De Béldi elégnek tartá fegyverét megmutatni, nemhogy éreztesse -is azt. Harcz helyett hódolatteljes nyilatkozatot külde a -fejedelemhez, melyben tudtul adá, hogy nem ő nagysága ellen vette -fel a hadakat, hanem az ország nevében; csupán azt követeli, hogy a -tanácsosok állíttassanak ország törvényei elé.</p> -<p>Míg e szelid levél megjárta az útat, az alatt Telekinek ideje -maradt összehivatni a végvárak hadait, s a fel nem ült székelyekre -parancsot küldeni, hogy a fejedelem védelmére Mikes Kelemen mellé -gyűljenek, s míg Béldi kikerülte a megtámadást, ő jött ellene -támadólag.</p> -<p>Egy napon Csáky Lászlóval együtt Bodola várában ült Béldi, a -midőn hírül hozzák neki, hogy Bethlen Gergely a fejedelem hadaival -már Brassó alatt áll.</p> -<p>– Többé nem kerülhetjük a harczot, uram, sóhajta fel Csáky.</p> -<p>– Kikerülhetjük, viszonza Béldi, ha leteszszük a fegyvert.</p> -<p>– Csak nem gondol arra kegyelmed? kérdé Csáky megijedve.</p> -<p>– Mire gondolnék egyébre. Én pártharczban nem csatázok.</p> -<p>– Akkor mi vesztünk el.</p> -<p>– Inkább mi, mint érettünk ezerek.</p> -<p>Még azon nap kiadá a parancsot a mellette ülő hadaknak, hogy -oszoljanak haza.</p> -<p>Másnap Bethlen Gergely átküldé Bodolára Vay Mihályt, ki a -fejedelem kegyelmét hozá meg számára.</p> -<p>Csáky fogait szítta; eszébe jutott, hogy épen ő fejezteté le -Bánfi Dénest, pedig annak is kegyelem volt adva, s remegve kérdezé -Vaytól:</p> -<p>– Bizton megnyughatunk-e e kegyelmi levélben?</p> -<p>Vay Mihályban volt annyi őszinteség, hogy így feleljen:</p> -<p>– Bizony, édes atyámfiai, száz kegyelemnél is nagyobb bátorság -lesz rátok nézve, ha kimentek Erdélyből.</p> -<p>Csáky egy pillanatig sem gondolkozott tovább, hanem <span class= -"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> málházott -és még fényes nappal elutazott a bozzai szoroson keresztül.</p> -<p>Béldi ott akart maradni, őt a szégyen visszatartá a -futástól.</p> -<p>Vay Mihály azonban tudatá nejével és gyermekeivel a veszélyt s -azok ráestek, térden állva könyörögve, hogy siessen, mentse meg -magát.</p> -<p>– Hát ti? kérdé Béldi, könyező családjára tekintve.</p> -<p>Szép két fia volt, Aranka leánya már szép hajadonná serdülve, ő -volt apjának szemefénye, büszkesége, öröme.</p> -<p>– Hát ti? szólt elborult szózattal.</p> -<p>– Minket könnyebben megvédhetsz Stambulban, mint itt; szólt -Béldiné, és Béldi átlátta, hogy ez helyesen van mondva.</p> -<p>E szó megváltoztatta akaratát; valóban, a portánál keresve -menekülést, mind családján, mind magán többet segíthetett, s tán -még hazája ügyeit is jobbra fordíthatá; hisz ott sok legmagasb -vezér jó ismerőse volt, kik e dologban mindent kivihettek.</p> -<p>Rögtön lovat nyergeltetett, s családjától a legbiztosabb -reményben elbucsúzva, nehány szolgája kiséretében a bozzai szoroson -át Havasalföldre még azon éjjel átmenekült, ott találkozott több -futó társaival, s együtt velök Erdély akkori legfelsőbb -törvényszékéhez, a portához menekült.</p> -<h2>A DIVÁN.</h2> -<p>A serail kapui széttárultak, a harmoniátlan csengő harsogó zene -egy mennydörgő dobütéssel elhallgattatott, s tizenkét lovas csausz -nagy ügygyel bajjal tört útat az odáig érkezett vezérkarnak a -megtolult néptömeg között, fabuzogányokkal és -rhinoceros-korbácscsal püfölve az elől-utól találhatókat. Az -indolens bámész sokaság látta, hogy üttetni fog, de azért egy -nyommal sem széledezett odább, mint a mennyire eldöfölték. -<span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span></p> -<p>A diván tagjai leszálltak az udvarban lovaikról s felmentek a -lépcsőkön, miket két sorban janicsárok őrzöttek kivont szablyákkal, -a divánterem kék és sárga függönyei szétvonattak előttük, s előtünt -az egykor annyi fényt, annyi hatalmat szülemlő rejtélyes teremnek -belseje.</p> -<p>Egy nagy nyolczszegletű szoba az, minden festvények nélkül, mint -a miket a Korán tilt, márvány padozata keleti szőnyegekkel bevonva, -falai embermagasságnyira kirakva gyöngyházzal, a falak mellett -egyszerű veres bársonynyal bevont alacsony pamlagok, minden -háttámasz nélkül, a háttérben valami oszlopzatos fülkeforma, mely -egy rejtekajtót fed el, a honnan Amurat szokta titokban kihallgatni -divánja tanácskozmányait.</p> -<p>A függönyök szétnyíltával beléptek a divántanács-tagok: elől a -nagyvezér, egy magas száraz ember, szüntelen előre görbült nyakkal; -feje untalan mozog, szemei jobbra, balra járnak, mintha mindig -vizsgálna, fürkészne valamit. Barna, szennyes színű arczán -csodálatos lélekhíven van kifejezve az örök elégületlenség, minden -tekintete gúny, harag, betegséggé vált epéskedés, ha szól, fekete -fogait összeszorítja, azokon keresztül szűri a hangot, s ilyenkor -arcza egy pillanatig sincs nyugalomban, szemöldeit majd úgy -levonja, hogy szemeit eltakarják, majd felrántja, hogy homloka ezer -ránczczá reped s szemfehére látszik; szájszegletei vonaglanak, álla -reszket, ritkás, soha nem fésült szakállával, mosolygani csak akkor -szokott, midőn azt, a kihez beszél, remegni látja, s ruhája oly -kuszáltan áll rajta, hogy daczára a ráhalmozott fénynek, úgy néz -ki, mintha mindig szennyes és törődött volna.</p> -<p>A nagyvezér után jött a Küprili, egy elhízott, testes, vörösképű -basa, terjedelmes rengő szakállal; a tenyérnyi széles kard, melyet -oldalán visel, gyaníttatja, hogy a kar, mely azt forgatni szokta, -nem lehet elgyengülve; hangja hasonlít a bika mormogásához, oly -mély, oly dörgő az, hogy mikor csendesen beszél, alig lehet -megérteni, míg a csatákban az ágyúk dörgése közül is kihallik. -<span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span></p> -<p>A diván többi tagjai közül még három férfi vonja magára a -figyelmet.</p> -<p>Az egyik Kucsuk basa, egy izmos, harczias férfi; napbarnított -arczán keresztül kasul vágott sebhelyek mély forradásai láthatók, -szemei oly fényesek, oly feketék, mint a sasé, egész magatartása, -agg kora daczára, bátor és kihivó; kardját balkezében hordja; -merészen lép, áll, tekint; röviden szól, gyorsan cselekszik.</p> -<p>Mellette fia jön, az ifjú Feriz bég, apja csatáinak és -dicsőségének részese, magas daliás ifjú, a keleties öltözet, piros -kaftán, a kócsagtoll, fehér turbán, mind úgy illik karcsú -termetéhez, égő szemeiben annyi tápanyagot kereső szenvedély -látszik lobogni, arczán még látható az ifjúság hamvas -életpirossága. Gyakran meglepi őt a szótlan elmélázás, s ha -ilyenkor megszólítják, felijed, megrezzen, mintha ott járt volna, a -hová mennie nem szabad.</p> -<p>Legvégül, valamennyi háta mögött jő a szultán keresztyén orvosa, -az udvari tolmács, Maurocordato Sándor, magas, athletai férfi, -hosszú, bő, redős palástban, nagy, fényes, fekete szakálla csaknem -övéig ér, ó-görög vonalmú arczán a tudományszerezte nyugalom, sűrű -sötét hajzata gazdag fürtökben foly két felől alá vállaira.</p> -<p>A vezérek helyet foglaltak, a szultán divánja üres maradt, -legközelebb ült hozzá a nagyvezér, túl rajta a többi basák, agák és -bégek.</p> -<p>– Kegyelmes uram, szólt Maurocordato, a vezér elé járulva, a -szegény magyar urak már reggel óta itt várakoznak a küszöb -előtt.</p> -<p>A vezér mérgesen nézett a tolmácsra, fejét még előbbre -nyújtva.</p> -<p>– Hadd várakozzanak! Tán inkább illik: hogy ők várjanak mi -reánk, mint mi várjunk ő reájok.</p> -<p>S azzal inte a főcsausznak, hogy vezesse elő a folyamodókat.</p> -<p>Tizenketten voltak a menekültek, kiket egy mellékajtó -szőnyegének elvontával előszólított a főcsausz. Közöttük -<span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span> legelől jött Béldi Pál, a többi mind -aggodalmas arczczal, tétovázva, remegve, egyedül ő bátran, nemesen, -nyugodtan.</p> -<p>Arcza még most is férfiasan szép volt; az idők, a viszontagságok -letörülték róla az ifjúság színét, de nem a lélek nemességét; -tojásdad képének szabályos vonásain valami összhangzó öntudatos -nyugalom látszék, mely tanúja a szívben lakó becsületességnek és -elhatározottságnak. Vonásain semmi elfogultság és a mellett semmi -betanult hatásvadászó gerjedelem; szép metszésű telt ajkai csukva -is beszédesek, s nagy, szelid kék szemei, mik végig járnak a -jelenlevők arczain, mielőtt megszólalt volna, egész bánatos -eseményeket mondanak el, fájdalmas rokonszenvet költve a jelenlevők -keblében.</p> -<p>Csupán a vezér néz reá mérges, elégületlen arczczal; minthogy ez -neki szokása s más képet nem tud csinálni.</p> -<p>– Szóljatok hát, mit akartok? ne féljetek; inte a vezér a -menekvőknek.</p> -<p>Béldi előlépett, meghajtá magát a vezér előtt. Egy a magyarok -közül odament a vezérhez, s kezet csókolt neki, a többinek útját -állta Maurocordato, s inte Béldinek: hogy siessen beszélni.</p> -<p>– Kegyelmes uraim! kezdé Béldi a szót, sorsunk tudvalevő dolog -előttetek: mint földönfutók jöttünk el hazánkból, mint koldusok -állunk előttetek; de nem mint földönfutók, nem mint koldusok -könyörgünk e pillanatban, hanem mint hazafiak. Hazánkból elűzeténk, -nem mint bűnösök, nem mint pártütők, hanem azért, mert meg akartuk -azt menteni. A fejedelem hanyatthomlok rohan veszedelmébe s viszi -magával a hazát. Főtanácsadója magyar királysággal biztatja őt, -hogy maga magyar nádorrá lehessen. Ti tudjátok, kegyelmes uraim! mi -jövendő vár Erdélyre egy ily harcz után? Többen az ország nagyjai -közül velem együtt felszólalának ellene; mi tudtuk, mit -veszíthetünk? És im néhány év alatt azok közül, kik az indítandó -harczot rosszalák, mi állunk utolsók előttetek, <span class= -"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> a többi -méltatlan börtönben ül, vagy méltatlan halállal veszett el… -Kegyelmes uraim, mi egykor mint boldog családapák éltünk ősi -tűzhelyeink mellett, most gyermekeink, feleségeink tömlöczre vannak -hányva; váraink tőből szétszórva, czímereink összetörve; de mi nem -kérjük tőletek azt, a mit magunk veszíténk, nem vagyonaink -birtokát, nem nőink, gyermekeink ölelhetését, még csak hazánk -láthatását sem; készek vagyunk élni koldusul, elhagyatva, -számkivetve; csupán azon hon életének megtartásáért esengünk -hozzátok, mely minket elvetett, s mely sebes léptekkel rohan az -elveszésnek; siessetek azt megmenteni.</p> -<p>Kucsuk basa, ki jól értett magyarul, boszúsan csapott kardjára, -azt félig kihúzva, s ismét visszadobva hüvelyébe; Feriz bég, egy -önkénytelen szemeibe lopózott könnyet törült le ifjú arczáról.</p> -<p>– Kegyelmes uraim! folytatá Béldi nyugodtan; nem kivánjuk -tőletek, hogy boszút álljatok a fejedelmen a kiontott vérért s a -kiontott könyért; magánosok fájdalma az, melyet nem kell érezni a -honnak; mi magunk elhordozzuk a magunk gyászát, s nem adjuk azt a -nemzetre; hanem küldjetek jobb tanácsadókat a fejedelemre, mint a -milyenekkel most körül van véve, figyelmeztessétek őt esküjére, mit -a nemzetnek és a nagyúrnak adott, mert esküt senki hiába nem teszen -s büntetlenül meg nem szegi azt, s kényszerítsétek őt: hogy legyen -jobb atyja azoknak, a kik még megmaradtak a hazában, mint volt -nekünk.</p> -<p>A mint Béldi elhallgatott, előlépett Maurocordato, a szónok és a -nagyvezér között foglalva helyet, s elkezdé tolmácsolni Béldi -szavait.</p> -<p>A legelső szavak után kigyúladt a tolmács arcza; csengő, -hangzatos beszéde betöltötte a teremet; lelke tűzbe jött; arczán az -indulatok kifejezései váltották egymást; hol a Béldi szava nyugodt -volt és panasztalan, a keservek leírásánál, ott a tolmács hangja -reszketett és háborított; hol <span class="pagenum"><a name= -"Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> Béldi a jövendőt rajzolá a -meggyőződés komoly hangulatán, azon helyet Maurocordato prófétai -ihlettel fogá fel, s kebelrendítő lőn szava, midőn a szónokra -mutatott, ki utolsó azon férfiak közül, kik jobban szerették -Erdélyt, mint saját hasznukat; és végül, a lemondás szavainál, a -hon megmentéseérti könyörgésben oly átható, oly keserűen megragadó -lőn szózata, mintha az ő szava volna az eredeti, és nem a másolat. -A szenvedélyes ó-görög alakban Demosthenes látszott feltámadni.</p> -<p>A hallgató basák tűzbe jött arczczal hajtogaták fejeiket, -helyeslésül Maurocordato tolmácslatára; a nagyvezér összehúzta -szemöldeit, ajkait epés szegletekbe vonta, s mellén összefogva -kaftánját, elkezde beszélni, mialatt öklelő szemekkel tekinte -szanaszét, minden pillanatban lekapva tekintetét arról, a kivel -szólt s mérgesen vágva szét szemeivel a légben s ismét gúnyosan a -megszólítottra szegezve azokat. Rikácsoló hangja, melyet szűrve -bocsátott ki fogai között, kellemetlenül hatott arra, a ki először -hallotta, ehez minden pillanatban a düh, harag és gyűlölet minden -fokozatán keresztül változó arczvonalmai, száraz kezének nyugtalan, -reszketeg hadonázása nem engedének egyebet gyanítani a törökül nem -értő magyaroknak, minthogy a nagyvezér most éktelenül lehordja -őket, s a mit mond, az elejétől végig nem egyéb szitkozódásnál.</p> -<p>Csáky László uram, ki Béldi Pál mellett állt, megrántá annak -bekesét, s reszkető állal sugá fülébe:</p> -<p>– Kegyelmed elölt bennünket, miért nem szólt elég alázattal? -most karóba húznak mindnyájunkat…</p> -<p>A vezér beszédét szokás szerint egy fáradt mosolylyal végzé, -gúnyos ajkai felhuzódtak, helyet nyitva a fekete, hegyes fogaknak. -A magyarok szivében hülni kezde a vér e mosolygástól.</p> -<p>Előállott azonban Maurocordato. Nemes vonalmú arczán biztató -szelidség mosolygott, s elkezdé tolmácsolni a vezér szavait:</p> -<p>– Becsületes magyarok! Legyetek jó bizalommal. Szavaitok -<span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span> részvétre találtak, igazságotok napnál -fényesebben áll előttünk; bajaitok teljes mértékben meg lesznek -orvosolva. Jól tevétek, hogy a felséges szultán köntöséhez -folyamodtatok, ragaszkodjatok ezután is ő hozzá és semmi -bántódástok nem lészen. Most menjetek ki békével, ha kelleni -fogtok, majd hivatunk.</p> -<p>Mindenki könnyebben lélekzett, Béldi néhány egyszerű szóval -kifejezé a vezérnek köszönetét s távozni készült.</p> -<p>Csáky László azonban, kit inkább érdekelt Sóvára uradalma, mint -Erdély jövendője, s kit épen nem látszott kielégíteni Béldi -ajánlata, mely egyedül a haza megmentését kéri s az elfoglalt -vagyonnak visszaadását nem, alig várta, hogy szóhoz juthasson; s -azzal odarohant a vezér lábaihoz, egyet megkapott közülök, azt -átkarolta, s elkezde rettenetesen sírni; a sírás különben is -érthetlenné teszi a szavakat, Csáky uram beszédét pedig a nélkül is -nehéz volt érteni, még azonfölül a phlegmájából kihozott vezér is -kiabált, most már komolyan szitkozódva, míglen a többi magyar urak -odarohanva, erővel vitték el Csákyt magukkal, Maurocordato -haragosan terelte őket kifelé, véget vetendő a boszantó -jelenetnek.</p> -<p>– Ha már letérdepelt kegyelmed egy ember előtt, szólt hozzá -Béldi, kifelé menvén, legalább ne sírt volna, mint egy gyermek.</p> -<p>A távozó Béldi, mielőtt az ajtón kilépne, egy meleg kézszorítást -érze kezén. Odatekinte. Feriz bég volt az, az ifjú bajnok.</p> -<p>– Azt mondád, szólt az ifjú reszkető hangon, hogy nőd fogva -van?</p> -<p>– És gyermekem is.</p> -<p>Feriz arcza lángolt:</p> -<p>– Meg fognak szabadulni! szólt hévvel, Béldi kezét megragadva. -Várj reám szállásodon.</p> -<p>A magyar menekvők eltávoztak, mindenki saját reményeit szőve -odább a vezér biztatásaiból, csupán Csáky László uram nem volt -megelégedve az eredménynyel, ő <span class="pagenum"><a name= -"Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> menvén szállására, rögtön -leült. Irt két levelet. Egyet a római császár tábornokának, másikat -a franczia király szónokainak, melyben mind a kettőnek igér minden -kitelhetőt, ha őt dolgaiban megsegítik, gondolván magában: ha a -török császár nem segít, megsegít a római császár, ha az sem, a -franczia király; legjobb az embernek magát minden oldalról -biztosítani.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Alig léptek ki a divánból a menekvők, az elbocsátási ajtón egy -aga lépett be a bejelentési teremből, jelentve: «a magyar -urak».</p> -<p>– Miféle magyar urak? riadt rá a nagyvezér.</p> -<p>– A kiket a fejedelem küldött.</p> -<p>– Épen jókor! monda a vezér, hadd jőjjenek, s positurába vágta -magát, számukra tartogatva legmérgesebb arczkifejezését.</p> -<p>A függönyök szétvonattak, s belépett a fejedelem küldöttsége; -bogláros, bársonyos udvari nép, nyájas édeskés arczokkal. Elnökük, -Bethlen Farkas, megállt azon helyen, hol előtte egy órával Béldi -Pál állott, bizarr ellentétül hattyúprémes meggyszín bársony -mentéjével, bogláros vitézkötéseivel s turquoissal kirakott -kardjával, s öltözete egyéb pompája mellett alázatos arczával, -amannak egyszerű, fénytelen viseletéhez és nyugodt, szilárd -arczához.</p> -<p>– Nos mi kell? mit akartok? mondjátok el szaporán, támadt reájok -a nagyvezér, nyughatatlan veszekedő képpel.</p> -<p>Bethlen Farkas térdeig hajtotta fejét, s azután elkezde -szónokolni, az akkori idők tárgykerülgető rhetorikájával, felelve -mindenre, csak a kérdésre nem.</p> -<p>– Kegyelmes és nagyságos, dicsőséges és vitézlő uraim, -méltóságos nagyvezér, győzhetetlen basák, hatalmas bégek és agák, -országunk legerősebb oszlopai, három világrész fejedelmei, -hires-nevezetes hősök tengeren és szárazon; nekem különösen jóakaró -uraim!!!</p> -<p>Ennyi volt csupán a megszólítás. <span class="pagenum"><a name= -"Page_24" id="Page_24">-24-</a></span></p> -<p>A Küprili fújt izzadtságában. Kucsuk basa kardját verte -térdéhez, Feriz félre fordult, s az ablakon keresztül a serail -szökőkutait bámulta.</p> -<p>– Siessenek kegyelmetek! kiálta közbe türelmetlenül -Maurocordato, mire Bethlen Farkas, azt vélve, hogy a tolmácsot az -által bántotta meg, hogy kifeledte a megszólításból, odafordult -hozzá, pótlólag utánragasztva:</p> -<p>– Nagybölcseségű tolmács, mély tudományú és rendkívüli -tiszteletreméltó udvari orvosa a leghatalmasabb császárnak.</p> -<p>Küprili nagyot ásított, s akkorát nyújtózkodott, hogy az öv -ketté szakadt a derekán.</p> -<p>Bethlen Farkas nem hagyá magát megzavartatni, hanem folytatá, a -mit kezdett:</p> -<p>– Fájdalommal értesült róla jámbor fejedelmünk, Apafi Mihály -uram ő nagysága, miszerint ama lázadó pártütők, kik nemcsak a -fejedelem, hanem az ő személyében a magas porta ellen is fel merték -emelni gonosz fejeiket, meghiusult terveik után ide futottanak, -hazug insinuatiók által a fejedelmet megrontani. Ámbátor azonban -meg vagyon győződve a jámbor fejedelem, hogy amaz ámító szavakat -méltóságtok bölcsesége megczáfolandná, jóakarata meghiusítandaná, -hatalmassága megbüntetendené, mindazonáltal jónak látta ő nagysága -bennünket kegyelmességtekhez elküldeni a végett, hogy mindazon -vádakat, melyeket az ország felforgatására koholtak, hamisaknak és -rágalmaknak declaráljuk…</p> -<p>Maurocordato kapott a szónok megpihenésén, ki az exordium után -megállt lélekzetet venni a további beszédhez, s mielőtt ennek -alkalma volna a tárgy érdemleges kérdésére térni, elkezdé a már -eddig mondottakat tolmácsolni a nagyvezérnek, jól tudva, hogy -miután a vezér beszélt, másodszori szót nem enged senkinek.</p> -<p>A tolmács szava ezúttal száraz volt és egyhangú. Bethlen Farkas -uram minden homiletikai fáradsága kárba veszett Maurocordato -vontatott, egykedvű átfordításában. <span class="pagenum"><a name= -"Page_25" id="Page_25">-25-</a></span></p> -<p>A fővezér erre szikrázó szemekkel válaszolt, arcza még egyszer -oly mérges volt, mint egyébkor, s a keze hadonázásából nagyon -világosan kivehető volt azon mozdulat, melylyel a követeknek az -ajtót mutatta.</p> -<p>Maurocordato tolmácsolá neki a választ.</p> -<p>– A fővezér azt mondja: hogy ti vagytok a pártütők, ti szegtétek -meg a magas portának adott esküt, nem azok, kiket ti elűztetek; -nagyravágyó terveitek Erdélynek a portátóli elszakadását, -Magyarország meghódítását czélozzák, s mindkettőnek elvesztését -vonandják maguk után. Mire nézve tudtotokra adja a nagyvezér: hogy, -ha veszteg nem tudtok ülni, és saját honfitársaitokkal békében meg -nem férhettek, majd küld ő rátok olyan közbenjárót, hogy sírva -néztek utána.</p> -<p>A megszeppent magyar urak összenéztek. Bethlen Farkas arczán nem -látszott az édességtől és nyájasságtól semmi nyoma a boszúságnak, -mely betanult beszédje kárba vesztén érte, meghajtotta magát még -mélyebben, mint először, s rendületlen önmegtagadással vevé fel a -szót, s miután ezúttal átlátta, hogy a hosszú beszéd nem járja, -drastikusabb eszközökhöz folyamodék.</p> -<p>– Oh uram, avagy miképen illenének e vádak mi reánk, kik minden -kivánságaitokat híven teljesítők mindenha? Adtunk adót, adtunk -ajándékokat, a mi szegénységünktől telt, ime most is a jámbor -fejedelem nem bocsáta bennünket üresen; meghagyá Teleki Mihály -uramnak, hogy benneteket illendő ajándékkal megtisztelni el ne -mulaszsza, ki is ime általam kegyelmeteknek kétszáz erszény -pénzt<a name="FNanchor_2" id="FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" -class="fnanchor">2)</a> kiván tisztelete és hódolata jeléül átadni, -könyörögve, hogy fogadja el kegyelmességtek tőlünk szegény -szolgáitoktól e csekély ajándékot.</p> -<p>Ezt mondva, inte egynek követői közül a szónok, kinek hívására -négy teherhordó jelent meg, vállaikon keresztbe vetett rudakon -hozva egy nagy vasas ládát, melyet Bethlen <span class= -"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> Farkas -felnyitva, tartalmát a fővezér lábai elé döntette.</p> -<p>A csengő tallérok halomra omoltak a diván előtt, még hallatszott -egyes szétguruló darabok pengése; a fővezér arcza egyszerre -átváltozott. Maurocordato hátraállt. E szavakhoz nem kelle tolmács; -a vezér nem birt visszatartani egy undok mosolygást arczáról, a -fukarság ördögének vigyorgó mosolyát. Szemei kerekre felnyiltak, -fogait nem szorította össze mosoly közben, inkább úgy tett, mint -egy prédára leső vadállat.</p> -<p>Bethlen Farkas alázattal húzta magát vissza társai közé; a vezér -nem állhatta a szerénységet, leszállt divánjáról, kezeit morzsolva -s megveregette a szónok vállait s mindenik követ szeme közé -mosolygott, egynek kettőnek kezét is nyujtá, az a szerencsés -sietett azt megcsókolni, s beszélt hozzájuk valamit törökül, melyre -azok nem győztek bókokkal felelni.</p> -<p>Maurocordato e jelenet alatt megszökött a divánból, s miután -tolmács hiányában a követek nem bírták megérteni a vezér szavait, s -csak egyre hajlongtak, fölállt Küprili, ki egri basa korában -megtanult magyarul, s rájuk ordított boltozatreszkettető -hangon:</p> -<p>– A vezér szava az hozzátok, giaur kutyák! hogy elmehettek a -pokolba, ha kelleni fogtok, majd hivatni fog benneteket.</p> -<p>S ezzel nagy mérgesen elrugott a papucsa orrával egy lábaihoz -gurult tallért, míg a követek számtalan üdvözlés után elhagyták a -divánt.</p> -<hr class="tb" /> -<p>A fejedelem követeinek eltávoztával rögtön hivatta a nagyvezér -Béldit és társait. A mint a menekültek beléptek a divánba, egyik -sem tudta még, hogy a fejedelem követei itt jártak, s azok hozák a -halomra öntött pénzt, mire nézve senki sem birta magának -kimagyarázni, hogy valjon mit akar a nagyvezér azzal a pénzzel és -velök? s miután Maurocordato eltávozott s az utána küldött csauszok -sehol <span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span> sem birtak ráakadni, tolmács nem létében -a megjelent magyarok hosszú ideig a legnagyobb kétségek közt -forogtak, s idejök maradt találgatni magukban azon töredezett -mondatok értelmét, miket a fővezér koronkint hozzájuk intézett, -majd a pénzhalomra, majd rájuk mutatva, s mind a tíz újjával -magyarázva mondatait. Valahányszor a pénzre tekinte, nem óvhatta -meg arczát amaz utálatos hyenai mosolygástól.</p> -<p>– Meglássa kegyelmed, sugá Csáky uram Béldinek, hogy a nagyvezér -azt a pénzt nekünk szánta.</p> -<p>Béldi nem állhatta, hogy el ne mosolyodjék az ártatlan -óhajtásra.</p> -<p>Végre, hogy a tolmács nem jött, kénytelen kelletlen felállt -Küprili s jól-rosszul elkezdé tolmácsolni a vezér kivánságát:</p> -<p>– Becsületes urak! ezt mondja tinektek a vezér. Itt voltak a -fejedelem küldöttei. Tört volna ki nekik a nyakuk, ezt mondom én. -Azok hozták ezt a summa pénzt, és azon felül beszéltek sok -mindenféle dolgot, a mi nem igaz: hanem ez a pénz, a mit hoztak, ez -igaz. Mire nézve azt mondja tinektek a nagyvezér, hogy ő átlátja a -ti ügyetek igazságát, és azt helybenhagyja, hanem azzal, ha ő -tinektek igazságot ad, sem könnyebb, sem nehezebb nem lesz, nem is -szaporodik semmit. Hanem ha tehát azt akarjátok, hogy a ti -igazságtoknak foganatja és előmenetele legyen, igérjetek neki vagy -hetven erszénynyel többet, mint a fejedelem követei, s akkor -fogadom, mind a Bosporusba hányatja őket zsákba varrva, titeket -pedig visszasegít hazátokba, és urakká tészen.</p> -<p>Béldi Pál keserű mosolyra vonta ajkait, búsan felsóhajtott, -visszatekintve társaira.</p> -<p>– Jól tudhatod, uram, szólt Küprilihez, hogy nekem pénzem nincs, -nem is tudnám, hol vegyek annyit? és társaim is oly szegények, mint -én; mi soha sem gazdálkodtunk az ország vagyonával, hogy kincseket -gyűjtögethettünk volna magunk számára, a mi kevesünk őseinktől -<span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span> maradt, azon megosztoztak a fejedelem -szolgái. Nekünk nincs pénzünk, melylyel igazságunkat megvásároljuk, -s ha máskülönben nincs módunk hazánkat megszabadítani, úgy -bocsássatok bennünket Isten hirével, idegen fejedelmek lábai elé -fogjuk magunkat vetni, s addig könyörgünk, míg egy akad, a ki -meghallgatand. Isten veletek, nekünk pénzünk nincsen.</p> -<p>– Van nekem! kiálta fel Béldi mellett egy hang, s az odatekintők -Kucsuk basát látták Béldi Pálhoz lépni, ki férfias szorítással -nyújtá az elbúsult férfinak jobbját. Ha kell kétszázhetven erszény, -én adok; ha kell még egyszer annyi, adok; akár mennyi kell, -megkapod; alkudjál velök, árverezd a díjat; itt vagyok én, én -kifizetem helyetted.</p> -<p>Feriz bég odarohant apjához, elérzékenyülten borulva keblére, -Béldi magasztosan szorítá meg az agg bajnok kezét, s alig birta -kimondani szavait az elfogódás miatt.</p> -<p>– Köszönöm, ezerszer köszönöm; de nem fogadhatom el; az oly -adósság volna, melyet nem fizethetnék vissza sem én, sem maradékom -soha. Jó akaratodért légy megáldva, de nem segíthetsz vele.</p> -<p>Küprili türelmetlenül közbe vágott:</p> -<p>– Legyen eszed, Béldi Pál, és ne vond magadra haragomat, várd -végig, a mit beszélek és vedd be a jó tanácsot. Ennyi pénzt kérni -tőled, mint magános száműzött embertől, csakugyan nagy bolondság -volna, de teszem föl, egy fejedelemnek, úgy-e, hogy potomság ily -összegecskét kivetni, a mit egyik zsebéből kiránthat, s az országon -egy esztendőben kivehet? Tehát csak igérd te meg a kimondott -summát; az sem szükséges, hogy azt elébb kifizesd, mint a midőn -általunk fejedelemmé fogsz tétetni.</p> -<p>Béldi összeborzadt s reszketeg hangon mondá Küprilinek:</p> -<p>– Nem jól értettelek uram, vagy rosszul hallottam, a mit -mondál.</p> -<p>– Tehát érts meg végképen: ha igaz az, a mit állítál, -<span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span> hogy Erdély mostani fejedelme rosszul -vezeti az ország dolgait: tegye ő le rögtön a fejedelemsüveget, s -ha igaz az, a mit ismét állítál, hogy te annyira szereted hazádat s -jobban látod, mit kellene tenni? vedd fel azt te. Egy izenet a -határszéli basákhoz és ők rögtön elárasztják haddal az országot, s -Apafi Mihály uramat minden tanácsosaival egyben fogva hozzák a -Jedikulába és tégedet társaiddal együtt beültetnek az ő helyeikbe. -Az egészhez nem kell egyéb, mint megigérned a nagyvezérnek a -kétszázhetven erszény pénzt, ő aztán majd rajta leend, hogy minél -elébb fejedelemmé tegyen, a mikor azt kifizethesd; a mit ha igérni -vonakodnál, bizony mondom néked: Apafi Mihály uram helyett te fogsz -menni a Jedikulába.</p> -<p>Béldi Pál szive magasan vert az egész beszéd alatt, férfias -arczát az érzelmek lázas küzdései hevíték, sokszor annyira -elfeledkezék magáról, hogy a Küprili beszédjébe akart vágni; de a -magyar urak visszarángatták. Midőn végre Küprili elvégzé beszédét, -Béldi Pál egy lépést tett előre s fejét magasan fölemelve, hogy egy -fővel látszék nagyobbnak, erős, szilárd hangon viszonzá:</p> -<p>– Köszönöm ajánlatodat, kegyelmes úr, de elfogadni soha nem -fogom! Engem szent eskű köt Erdély mostani fejedelméhez, s ha ő -elfeledte esküjét, melyet a nemzetnek adott, nem az rá a felelet, -hogy mi is megszegjük a magunkét, hanem az, hogy emlékeztessük őt a -magáéra. Én igazságot kérni emeltem föl fejemet s nem egyik -jogtalanságot a másikkal torlani meg; nem új fejedelemre, hanem a -régi szabadságra van Erdélynek szüksége, s ha nekem csak az kellett -volna, hogy hadat támaszszak a fejedelem ellen, egy intésemre -talpon állott az ország, az egész székelység kardot vont mellettem, -én voltam, ki kardjaikat visszatettem hüvelyeikbe. Nem boszúért -jövök kaputok elébe, hanem – itéletért; nem a magam sorsát, hanem -hazámét ajánlám kegyelmetekbe. Nekem a fejedelemség ingyen sem -kell; azért, hogy egy bitorlót elűzzek, nem fogok százat vinni az -országra, azért, hogy Teleki <span class="pagenum"><a name= -"Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> Mihály uramat kipörköljem, -nem fogom felgyújtani egész Erdélyt, s azért, hogy tíz embert -kiszabadítsak méltatlan börtönéből, nem fogok tizezeret rabságra -hurczoltatni; történjék igazságtalanság inkább velem, mint egész -Erdélyországgal, átkozott legyek én és minden maradékom, ha valaha -alkudni fogok nyomorult nemzetem filléreire, s hadat viendek saját -szülőföldem ellen!… A mi végre fenyegetésedet illeti: én mindenre -kész vagyok, kész a börtönre, kész a halálra. Igazságért jöttem -hozzátok: ám ölessetek meg.</p> -<p>Küprili elhüledezve veté magát hátra divánján, ilyen -ellenállásra nem számolt, ily jellemről nem volt fogalma; a többi -urak, kik egyszer-másszor Erdélyből elűzetve, a portára futottak, -rimánkodni, alkalmatlankodni szoktak azon kegyért, melyet ez ember -most nemes ellenzéssel visszautasított.</p> -<p>A nagyvezér látva az arczokon a meglepetést, jobbra-balra -fordult, megmagyaráztatni magának Béldi Pál feleletét, s -elszörnyedése fokonként láthatóan növekedett sápadozó arczán, a -mint azt megkezdé érteni.</p> -<p>A Béldivel jött urak elsápadva, földrezúzva várták a megijesztő -felelet hatását, míg végre Csáky László nem állhatva tovább a -rettegést, odarohant Béldihez, kétségbeesetten nyakába veté magát, -mennyre, földre rimánkodva, hogy fogadja el a vezér ajánlatát.</p> -<p>Ha neki tették volna ez ajánlatot, ő bizonyosan elfogadja.</p> -<p>– Soha, soha, viszonzá Béldi márványhidegen.</p> -<p>A többi urak odatérdepeltek lábai elé, összekulcsolt kézzel -könyörögve, hogy ne tegye magát, gyermekeit és őket is mind -szerencsétlenekké.</p> -<p>– Keljenek föl kegyelmetek, nem vagyok én Isten! szólt Béldi, -elfordulva könyörgő társaitól.</p> -<p>A nagyvezér megértve a dolgot, dühösen ugrott fel ülhelyéről s -letépve turbánját, azt gáttalan dühében földhöz vagdalva ordíta -tajtékzó szájjal: «Csauszok!» <span class="pagenum"><a name= -"Page_31" id="Page_31">-31-</a></span></p> -<p>– Lánczokat ennek a veszett kutyának! rikácsolá, vérben forgó -szemekkel Béldire mutatva, ki nyugodt, elszánt arczczal engedé -magára lakatoltatni a félmázsás vasakat, miket a szolgasereg mindig -kézügy alatt tartott.</p> -<p>– Akarsz-e szót fogadni, gyaur czenk! kiálta rá a vezér, mikor -már meg volt lánczolva.</p> -<p>– A mit kimondtam, megállom, szólt ünnepélyesen a honfi, -bilincses kezét az égnek emelve, Isten engem úgy segéljen!</p> -<p>– Úgy gebedj meg a börtönben! harsogá Kara Mustafa, kezével -intve a poroszlóknak, hogy Béldit ragadják meg.</p> -<p>Mint a kemény kő, ha megütik, szikrákat ad, úgy fordult még -egyszer a vezér felé Béldi, megrázva lánczait: «a te órád is ütni -fog!»</p> -<p>S azzal hagyta magát börtönébe vezettetni.</p> -<hr class="tb" /> -<p>A fővezér rögtön visszahivatá a fejedelem követeit, s -megdicsérve őket és küldőiket, felkaftányoztatá valamennyit, kegyes -biztatással bocsátva őket vissza hazájukba, a hol azontúl Bethlen -Farkas uramnál senki sem tartatott nagyobb szónoknak.</p> -<p>A serail kapujában találkoztanak az elbocsátott követek Csáky -László urammal. A jó úr mindjárt látta a jövők elégült -mosolygásáról, s most kapott kaftánjaikról, hogy jó válaszszal -bocsáttatának el, mire nézve nem tartá fölöslegesnek azon fölül, -hogy Béldi Pállal szövetkezett, a franczia és német követeknek -hódolatot ajánlt, Bethlen Farkas uramat is körülvenni, s ajánlani -testét lelkét, ha számára a fejedelem bocsánatát, s vagyonai -visszaadását kieszközlendi.</p> -<p>Bethlen Farkas kapott az ajánlaton, s nemcsak amnestiát, de sőt -hivatalt is igért Csákynak, ha Bélditől elválik, sőt meg is -ajándékozá az urat, ki ekképen négy helyre is elköté sorsának -fonalát nagy bölcsen, hogy ha az egyik szakadni talál, a másik -fentartsa.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_32" id= -"Page_32">-32-</a></span></p> -<p>– Béldi mindent elrontott a maga ügyében, szólt Kucsuk basa -fiához, a divánból eltávoztában, én egészen lemondok a rajta -segíthetésről.</p> -<p>– Én nem, szólt felsóhajtva Feriz bég, vagy kimentem, vagy -együtt veszek vele.</p> -<p>– Jerünk Maurocordatohoz, ő még tán fog tanácsot adhatni.</p> -<p>Egy órai tanácskozmány után Maurocordatonál, Feriz bég útnak -indult ötven fegyveres albán lovaggal Nagyvárad felé.</p> -<h2>A TÖRÖK HALÁL.</h2> -<p>A nagyváradi basa kapujában, a többi ott szájongó fegyveres nép -között egy sovány, beesett képű mozlemint is lehet látni, ki nagy -lustán ül a küszöbön, mintha semmire sem figyelmezne, álmos -szemeivel macska módra pillantva néha fel, s olykor-olykor ravaszul -elmosolyodva magában.</p> -<p>Egyszerre egy délczeg, daliás ifjú lovagol ki a kapuból, ki -előtt földig hajtják magukat a katonák; a basa legkedvesebb lovagja -az, Feriz bég, ki nem rég érkezett Stambulból.</p> -<p>A bég, mintha csak történetesen akadna meg tekintetével az ülő -mozleminen, odafordul hozzá, kopjájával vállára ütve, s míg az -csodálkozást és nem ismerést tettetve bámul fel reá, odainti őt -magához.</p> -<p>– Tán nem is ismersz már reám, Zülfikár?</p> -<p>A megszólított földig hajtá magát.</p> -<p>– Allah kegyelmes, hozott a próféta lelke, kegyelmes úr! s azzal -elkezde gyalogolni a felszólított bég lova mellett, ki inte neki, -hogy kövesse.</p> -<p>– Sok pénzt elvesztettem a koczkán Stambulban, Zülfikár, és sok -lovat, monda Feriz bég, most azért jöttem e <span class= -"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> tájékra, -hogy egy kissé helyrehozzam erszényem állapotját. Hová szoktatok -most rabolni járni, Zülfikár?</p> -<p>– La illah, il Allah! az Isten kegyelmes, és Mahomed az ő szent -prófétája; szólt Zülfikár, ég felé forgatott szemmel.</p> -<p>– Hagyd a szenteskedést, Zülfikár! ti renegátok kiállhatatlan -szemtelenséggel dicséritek a prófétát, született török felényit sem -emlegeti. Azt kérdezém: hova mentek az éjjel rabolni?</p> -<p>– Köszönöm, kegyelmes úr, felele Zülfikár, faképet csinálva -arczából, feleségem egészséges, magamnak sincs semmi bajom.</p> -<p>– Zülfikár, én becsülöm benned azt a tulajdonságot, hogy mikor -akarod, meg tudsz siketülni, hanem én meg igen jó orvosságát tudom -ennek a bajnak, s ha akarod, kigyógyítlak belőle.</p> -<p>Zülfikár meghunyászkodott a ráemelt kopjanyéltől, s -farizeus-képpel monda:</p> -<p>– Mit is méltóztatott kegyelmességed tőlem kérdeni?</p> -<p>– Hallottad te azt, ne kérdezd másodszor.</p> -<p>– Hogy már mint hova járunk rabolni? Én a próféta szakállára -esküszöm, hogy sehova sem járok.</p> -<p>– Azt tudom, te macska, hogy te nem jársz ott, a hol baj van, de -te fürkészed ki, a hol kövér préda van elrejtve, s te vezeted -nyomba a spahikat, a miért aztán neked osztalékot adnak, tehát csak -felelj szaporán, kit látogattok meg az éjjel, mert különben még egy -szájat nyitok a fejeden.</p> -<p>– Uram, de el ne árulj, mert a spahik lófarkra kötnek, s a basa -karóba huzat. Tudod, hogy nem engedi a rablást, de ha megtörtént, -keresztül néz újjain.</p> -<p>– Nem hogy el nem árullak, sőt magam is oda akarok menni; én -tudom csak a módját, hogy kell a zsákmányt kézrekeríteni. Míg ezek -egy falut megrohannak, addig én távolacska a túlsó faluvégére -állok; a kinek valami kincse van, az siet menekülni a túlsó -faluvégen, s így mind az én kezemre jut. <span class= -"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span></p> -<p>A renegát elemében kezdé magát találni.</p> -<p>– Jó uram, az éjjel Élesdre mennek a spahik; ott gazdag oláhok -laknak, kívül esnek az országúton, soha sem voltak sarczolva, -döbözzel áll az ágyuk alatt az arany és ezüst; ha jó zsákmányod -lesz, meg ne felejtkezzél rólam.</p> -<p>– De nem bukkannak-e ott ránk Székely László katonái?</p> -<p>– Dehogy uram, szólt Zülfikár, szemeivel hunyorítva, messze -vannak azok oda. El ne felejtkezzél hűséges szolgádról.</p> -<p>Feriz bég sarkantyúba kapta lovát s elvágtatott, Zülfikár -visszaült a kapu mellé, nagy álmosan hunyorgatva és titkosan -mosolyogva.</p> -<p>Este felé kilopózott huszonnégy spahi a városból s elindult az -Élesdre vezető úton. Feriz bég szemmel tartá őket s midőn eltüntek -az erdőben, felülteté albán lovagjait, s csendesen utánuk -indult.</p> -<p>Az éjfélen túl volt már az idő, midőn Feriz bég csapata az -Élesdet eltakaró hegyoldalt elérte. A spahik már azóta rabolták a -helységet, mit tanusított a távoli lárma, sikoltozás, -harangfélreverés, s nemsokára egy pár felgyújtott szénaboglya, -melyet világításul gyujtottak meg a fosztogatók.</p> -<p>Itt egy szoros-út torkolatánál megállítá albán lovagjait Feriz -bég, elosztá őket négy csapatra, parancsot adott ki, hogy mindenki -a legcsendesebben legyen, s azzal nyugodtan várt ott, míg a spahik -visszatérnek.</p> -<p>Néhány órai rablás után megszünt a távoli lárma, s helyette -közeledő zsivaj, veszekedés kezde hallatszani, a mély völgyben -lehete látni a közelítő spahikat, a mint a rablott vagyonnal -túlterhelve, szétszórtan, kettesével, hármasával jöttek, a prédán -veszekedve egymás között.</p> -<p>Feriz bég hagyta őket jőni a szoros-útba, s a mint azok egész -gyanútlanul folytaták a czivakodó osztozást, hirtelen kürtjébe -fúva, albán lovagjaival egyszerre minden oldalról előrohant, -körülfogá a meglepett martalóczokat s mielőtt <span class= -"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> azoknak a -meglepetés zavarában idejük leendett fegyvereiket használni, -elkezdte őket öletni minden felől. Hajrá! hajrá! A tusa rövid ideig -tart. Az albánok közül egy sem esett el, a spahik közül egy sem -menekült meg.</p> -<p>Feriz megtörlé kardját, s a leölt spahikat ott hagyva az -útfélen, visszanyargalt csapatával Nagy-Váradra.</p> -<p>A basa kapujában ismét összetalálkozott Zülfikárral. A bég -megfenyegetve öklével, lekiálta rá lováról:</p> -<p>– Te kutya, elárultál bennünket Székely Lászlónak, a spahikat -mind levágták.</p> -<p>Zülfikár sárga lett ijedtében. Igaz, hogy ő szokta azt -cselekedni, hogy ha a spahik kevés osztalékot igértek neki, néhány -arany fölöslegért a magyar vezéreket előre figyelmezteté jöttükre s -olyankor egy-kettő mindig ott hagyta a fogát, s a többi is zsákmány -nélkül tért meg. A mult éjjeli kalandról is tudósítá a kolozsvári -kapitányt, de ki nem veheté hasznát a tudósításnak, mert a -fejedelem nevenapja volt, s a katonáknak tisztelkedni kellett.</p> -<p>Zülfikár görcsöt érze a torkában, azt hallva, hogy mind a -huszonnégy spahi ott veszett s rögtön kifordult a városból, s az -erdőkön keresztül Kolozsvárra szökött.</p> -<p>Feriz bég elszörnyedve lépett be a basához.</p> -<p>– Kegyelmes uram, szólt neheztelést utánzó arczczal, ime ilyen -szövetségeseink vannak nekünk. A mult éjjel kiindulék, lovagjaimhoz -még huszonnégy spahit véve, a környékbe, magam számára lovakat -vásárlani. Becsülettel bevásárlánk, én a lovakat rábíztam a -spahikra s magam jó előre lovagoltam. Egy szoros útnál a spahiknak -cselt vetettek Székely László katonái, körülfogták őket s egytől -egyig mind megölték, mire segélyükre érkezhetém, mind egyig le -voltak gyilkolva, s megölőik saját jó paripáimon menekültek meg -előlem. Kegyelmes uram, ez hittelenség! így bánni velünk saját -szövetségeseinknek. Ezt én el nem tűröm, hanem ha te nekem -elégtételt nem szerzesz, megyek magam Kolozsvárra, s kihívom mind -valamennyit <span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span> egy szál kardra Apafi Mihály uramon -kezdve, Székely László uramig.</p> -<p>Ajász basa, kinek Feriz bég különösen kegyencze volt, elnevette -magát az előadásra, nyájasan megveregetve a szép ifju arczát, -vigasztaló hangon mondá:</p> -<p>– Már azt te bizony édes fiam ne tedd, ne vesztegesd e -hitetlenekre a te szép tüzedet, rövideden majd elvégzem én azt, -csak bízd reám.</p> -<p>S ezzel előkurjanta egy agát s ilyenforma parancsot adott -neki:</p> -<p>– Ülj lovadra és menj Kolozsvárra szaporán. Ott térj be a -parancsnokhoz, Székely László uramhoz és szólj neki ekképen: «Ajász -basa jó napot kiván te néked, hitetlen gyaur, és azt izeni, hogy -miután a te kutyahitű szolgáid a mult éjjel Feriz bég embereit -orozva megtámadván, azok közül huszonnégyet leaprítottak, azért -nékem azon gyilkosokat felkerestetvén, menten és minden időhaladék -nélkül megküldjed, különben várhatod egész haragomat nyomorú -fejedre. Azonfelül az ellopott lovak helyébe nekem ugyanannyi -havasalföldi paripát megküldeni egyúttal el ne mulaszszad és -semmikép ne várd, hogy magam menjek érte, mert azt meg nem -köszönöd.»</p> -<p>Az aga jól megértvén az izenetet, eltávozott, Ajász basa pedig -megnyugtatólag fordult Feriz béghez: «ne törődjél rajta, úgymond, -két nap alatt itt lesznek a gyilkosok».</p> -<p>– Attól tartok, szólt Feriz bég, hogy a fejedelem közbeveti -magát értök.</p> -<p>– Csak nem hiszed tán, hogy a magas portával ujjat merjen húzni -egynehány gyaur zsoldos életéért, a milyet ezrével veszteget el a -csatamezőn.</p> -<p>– És én mégis fogadni mernék száz aranyban hogy Székely László -uram azt fogja visszaizenni, hogy az ő katonái az éjjel künn sem -voltak a városból.</p> -<p>– Sajnálom a száz aranyodat, édes fiam, de tartom a fogadásodat, -és ha el találom veszíteni, akkor annyi darabot vágok ki Székely -László uram bőréből. <span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span></p> -<p>A megszeppent Zülfikár addig lélekzetet venni sem állapodott -meg, a míg Székely László uram udvarába nem ért, ott nagy fáradtan -felkereste a várnagyot, ki nagy prémgalléros mentéjében épen -rubinjait és smaragdjait tisztogatta.</p> -<p>Ezek voltak a jó öreg úr gyenge oldalai, a legszebb -drágakő-gyűjteménye volt egész Erdélyben, semmivel sem lehetett -annyira megnyerni szivét, mint egy-egy ritka szépségű -boglárral.</p> -<p>Épen egy chrysopras és hyaczinttal kirakott nyaklánczot -fényesítgetett egy nyúl-lábbal, midőn a renegát lélektelenül -beesett hozzá az ajtón, s nem bírt a fáradságtól szóhoz jutni. -Székely László azt hitte, hogy Zülfikár az árulás díjáért jött ily -sietve s nagy fanyarúl fordult hozzá, hogy kérését megelőzze.</p> -<p>– Nem vehettem semmi hasznát tudósításodnak Zülfikár, a -fejedelemnek nevenapja volt, a katonáknak nem volt szabad kimenni a -városból.</p> -<p>– Beszélhet kegyelmed, szólt Zülfikár fulladozva. Levágtak -kendtek huszonnégy spahit Élesdnél. Ki a bolond mondta kendteknek, -hogy megöljék őket, csak a prédát kellett volna tőlük elvenni.</p> -<p>Székely László kiejté ijedtében a nyaklánczot kezeiből, s nagy -szemeket mereszte a renegátra.</p> -<p>– Ne bolondulj fiam, Zülfikár. Egy lélek sem volt innen ki a -várból, ma és tegnap.</p> -<p>– De jól megtanulta kend, mit kell majd mondani! szólt neheztelő -duzzogással a renegát; milyen jó ártatlan képet tud kegyelmed -csinálni a dologhoz, mint a ma született bárány.</p> -<p>– De én esküszöm neked, hogy egy szót sem értek a dologból.</p> -<p>– Így! így! bizony nagyon jól van! Hanem csak tartogassa -kegyelmed ezeket a hazugságokat Ájász basa követei számára, a kik -menten ide fognak kegyelmedre jőni; azokat lássa, hogy mint -bolondíthatja el kegyelmed, ne engemet. <span class= -"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span></p> -<p>Székely László uram azon öntudatban, hogy a mit mondott, most az -egyszer szóról-szóra szent igazság, s Zülfikár állítása nem egyéb -goromba tréfánál, ki akart tenni magáért s haragos tekintélylyel -támadt a renegátra.</p> -<p>– Elmenj innen, fiam Zülfikár, tréfálni, mert úgy találom hozzád -vágni ezt a nyúllábat, hogy a holdvilágba esel tőle.</p> -<p>Ez valóban merész állítás volt, de Zülfikár is megfelelt rá.</p> -<p>– Hozzám ne vágd a nyúllábadat, ha még hozzám nem vágtad, -kegyelmes úr, mert ha kikapom a handzsáromat, ugyan a tenyeredbe -teszem a fejedet.</p> -<p>– Ejnye lélek, lélek, beste lélek fia! kiálta fel Székely László -uram, széttekintve egy bot után, s a mint meglát ott a szegletben -egy nagy ezüstgombú nádat, azt felkapta, biztatva Zülfikárt: csak -addig el ne fuss, míg oda megyek.</p> -<p>Zülfikár azonban meglátá az ablakon keresztül a várudvarra -bevágtató agát, kit Ajász basa küldött, s félve a vele való -találkozástól, hirtelen kiugrott az ajtón, a mit Székely László -uram az ő fenyegetésétőli megfutamodásnak tulajdonítván, utána -eredett, s így történt, hogy a mint az ajtón kifelé szaladna, a rá -épen szemközt jövő agát szinte hanyatt taszította. Az aga is -méregbe jött, s hasba ütvén ököllel a várnagyot, összeszidá annak -apját, anyját, pereputyját, s csak úgy kezdett Ajász basa -izenetének elmondásához, melyet hogy haragjában szörnyen -kiczifrázott, szépen gondolható.</p> -<p>Székely László uram annyi színt váltott e szavakra, mint a -jóféle opál, vagy mint a kettétört tinórú gomba, s tulajdon bekecse -vitézkötésébe kezde fogózkodni, hogy míg gondolatait -rendbeszedheti, el ne tántorodjék.</p> -<p>Annyi világos volt előtte, hogy a rabló spahikat valaki -csakugyan megölte, azt pedig bölcsen tudta, hogy e hőstettet sem ő, -sem az ő emberei el nem követték, mert csak azon estve tíz órakor -takarodtak haza, és mégis hinnie kellett, hogy ennek ő fogja -megadni az árát. <span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span></p> -<p>– Kegyelmes uram, győzhetetlen aga, szólt végre az agához, ki -miután kifogyott a szóból, őt hagyta beszélni, az én embereim azon -egész napon a fejedelem ablakai előtt tisztelkedtek s bizonyára -estve magam zártam be rájuk a kaput, úgy, hogy innen egy lélek sem -mehetett ki, ha csak madárrá nem lett. Mire nézve kérlek, ne kivánd -tőlem a spahik megölőit, mert én bizonyára soha életemben még egyet -sem öltem meg.</p> -<p>Az aga fogait csikorgatta s kipkapkodott szemeivel a levegőben, -mintha valami nagy szót keresne, melyen feleletét kezdje.</p> -<p>– S még te ilyeket mersz nekem mondani, te borivó hitetlen! Azt -jól tudom én, hogy te egy magad huszonnégy spahit le nem -kaszaboltál, sőt bizonyosan hiszem, hogy voltatok kétezeren, a kik -rajtuk hajtottatok; hanem azokat add elő nekem mind egy lábig.</p> -<p>A várnagy nagy cseppeket kezde izzadni, s szorongásában az -jutott eszébe, hogy a tett minden beszédnél többet ér, fogá tehát -azt a chrysopras és hyaczinttal kirakott lánczot, melyet az imént -kitisztított, s odanyujtá engesztelő ábrázattal a töröknek; tudván, -hogy az ily védelem legjobban meg szokott hallgatva lenni.</p> -<p>A követ azonban úgy vágta lábaihoz a kezébe adott lánczot, hogy -a drágakövek szanaszét ugráltak a pallón, s megtoporzékolva magát -lábaival, vörösre gyulladt pofával ordítá:</p> -<p>– A gyilkosok kellenek nekem, nem a te drágaköveid!</p> -<p>A várnagy ebben átlátva, hogy az aga követelése csakugyan -komoly, levezeté őt katonáihoz, kiket a várudvaron rendbe állítva, -a követ hallatára sorba kérdezé mindegyiket, hogy hol volt a -kérdéses éjjel? Természetesen mindegyik ki tudta mutatni az alibit, -még a gyanút sem lehet ráfogni egyre sem.</p> -<p>Az agát elfutotta az epe. Nem szólt semmit, csak a szemei -jártak; a hogy az utolsó katona is kitagadta magát <span class= -"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> a török -halálból, felugrott lovára s ököllel megfenyegetve őket, -fogcsikorgatva mormolá:</p> -<p>– Megálljatok! lesz még nektek is szent Demeter napja! s azzal -vágtatott vissza Nagyváradra.</p> -<p>Az érkező követ épen ott találta Feriz béget a basánál; elmondá -járása eredményét, megtoldva és nagyítva, a hogy lehetett.</p> -<p>– Mondtam úgy-e? szólt Feriz bég a basához, hogy azt fogják -visszaizenni, hogy ők ki sem voltak a várból; sajnálom a kegyelmed -száz aranyát.</p> -<p>Ajász basa felrúgta e szóra nargylás csibukját és sorbethes -csészéjét, s rekedt, alig érthető hangon mondá az agának:</p> -<p>– Vágtass azonnal Stambulba. Mondd el a nagyvezérnek, a mi -történt, s add tudtára, hogy ha ő nekem teljes elégtételt nem ad, -úgy én magam megyek azon nemkérődző állatokat emésztő hitetlenekre, -a kik nekem ilyeneket mernek izenni s felforgatom őket váraikkal -együtt, vagy pedig földhöz vágom a kardomat s kötelet kötök a -derekamra és elmegyek Iskenderbe keringelő barátnak! Ezt mondjad és -el ne felejtsd.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Nem sokára egyik fermán a másikat érte Stambulból a -fejedelemhez, melyeknek mindegyike nőttön növekedő haraggal -követelé a spahik megölőinek előteremtését. A fejedelem kutatta, -kerestette őket, de utoljára sem akadt senki, a ki az el nem -követett hőstettet magára vállalta volna.</p> -<p>A porta üzenetei naponként dühösebb hangon kezdettek szólani. -Magában véve huszonnégy spahi halála nem lett volna olyan nagy -botránykő, de a mi a török vezéreket leginkább haragra gerjeszté, -az a folytonos állhatatos tagadás volt, melylyel a fejedelem a -tényt félrehárítani látszott. Pedig mást a legnagyobb akarat -mellett sem lehetett tennie, miután egész országában még csak gyanú -alá eshető emberre sem talált.</p> -<hr class="tb" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_41" id= -"Page_41">-41-</a></span></p> -<p>A kolozsvári börtön ez idő szerint jól meg vala tömve elitélt -rablókkal, csak a mult évben elfogtak mintegy harmincz gyujtogatót, -kiknek szándékuk volt egész Erdélyt leégetni.</p> -<p>Egy napon belépett a rabokhoz nemzetes Pók Márton uram, az -ottani porkoláb, s félrevezettetve a leggonoszabb elméjű -zsiványokat és gyujtogatókat, ilyen szót intéze hozzájuk:</p> -<p>– Semmirekellő, akasztanivalók! Ki akar közületek megszabadulni -minden áron?</p> -<p>– Én is, én is! kiáltozá valamennyi.</p> -<p>– Mert drága lesz az idén a kenyér, nem vesztegethetik rátok, -azért Székely László uram azt határozta, hogy a ki közületek -törökké akar lenni, azt átadja a mi kegyelmes urunknak Ajász -basának, ott lesz belőle janicsár, a többit bele hányatja a -Szamosba. A ki tehát törökké akar lenni, szóljon.</p> -<p>Egytől egyig mind akartak.</p> -<p>– Jól van semmirekellők; tehát tanuljátok meg, hogy mit kelljen -mondanotok, ha a kegyelmes basa elé fogtok állíttatni, hogy -bolondul ne szóljatok, a miért a talpatokra veressen. Először azt -fogja tőletek kérdeni: ti vagytok-e Székely László uram emberei? Ti -erre azt felelitek: igenis, mi vagyunk. Azután azt kérdezi: ti -voltatok-e ez s ez napon Élesd alatt? Ti hagyjátok rá, hogy ott -voltatok. Végre azt kérdendi, hogy ti találkoztatok-e Feriz béggel; -ti hagyjatok rá mindent, s akkor ő menten fel fog benneteket -szabadítani a rabság alól. Jól megértettetek mindent?</p> -<p>– Igenis! igenis! ordítozák a gyujtogatók, s bilincseik közt -tánczolva követék fel a lépcsőkön a porkolábot, a ki szertelenül -kicsiny fejével olykor mosolyogva tekinte vissza reájuk, s vézna, -ritka bajszát önelégült hamissággal törülgette kétfelé.</p> -<hr class="tb" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span></p> -<p>Egy napon két levél érkezett Stambulból Nagyváradra. Az egyiket -Kucsuk basa irta fiának, a másikat maga a szultán Ajász -basának.</p> -<p>A Feriz béghez írt levél így szólt:</p> -<p>«Fiam! Légy örvendetes szívvel, a Küprili és Maurocordato nem -töltik haszontalanul az időt. A nagyvezér haraggal van eltelve a -fejedelem és udvara iránt. A huszonnégy spahi halála fontosabb -tárgy most Stambulban, mint Candia elfoglalása. Úgy hiszem, nem -sokára elértük azt, a mit akartunk.»</p> -<p>Feriz bég megértve a tudósítást, jó kedvvel ment fel a basához, -kiben azonban még magánál is jobb kedvű emberre talált.</p> -<p>– Halljad, mit ír a hatalmas szultán, szólt, kiterítve Feriz bég -előtt a zöldviaszos pergament, mely alatt ott díszlett a szultán -czifra aláírása, mint egy póklábakkal összegubanczolt -madárfészek.</p> -<p>Feriz bég homlokához s ajkaihoz érteté a pergament, s a mint -annak sorait odább olvasá, arczán reszketett az öröm, a -meglepetés.</p> -<p>«Vitéz Ajász basa, hű szolgám! Sok minden jót és becsületet -kivánok te néked. Megértvén általad, hogy a fejedelem hűtelen -szolgái békesség és szövetség idején huszonnégy spahit leöltek s -uraik e tettet nemcsak hogy meg nem boszulták, de sőt engemet hazug -tudósításokkal ámítani törekesznek, s ezáltal bőven kimutatják -irántam való rossz akaratjukat; annálfogva ezennel megbízlak és -hatalmat adok néked abban az esetben, ha a fejedelem tanácsosai a -legutolsó, már útban levő felszólításomra a gyilkosokat ki nem -adják, vagy akármiféle kifogást tesznek, avagy ha a dolgot csak -hallgatással mellőzik is, hogy te rögtön a nálad levő seregekkel a -legközelebbi passzuson rohanj be Erdélyországba. Kucsuk basa már -szintén ott áll dandáraival Vöröstoronynál, valamint a tatár király -is felült parancsunkra neked segítségedre leendő. Ezt tévén pedig, -én nekem a fejedelmet vagy elűzd, vagy fogva elhozd, a mikor -<span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span> is én rögtön leveszem a lánczokat Béldi -Pál uramról, ki most makacssága miatt Jedikulában ül, s vagy -akarja, vagy nem, menten beültetem őt a fejedelmi székbe» stb.</p> -<p>Feriz bég százszor összecsókolá a fermánt, s midőn visszanyujtá -azt Ajász basának, félre kelle fordítania arczát, hogy örömkönyeit -észre ne vehesse.</p> -<p>– Hiszed-e már, hogy megkapjuk a gyilkosokat? kérdé triumpháló -arczczal Ajász basa.</p> -<p>– Soha! kiálta fel magánkívül, örömében kaczagva Feriz bég.</p> -<p>– Mit szólsz? dörmögé megütközve Ajász; de ha magunk megyünk -érte!</p> -<p>– Vagy úgy! szólt Feriz, észrevéve, hogy szinte elárulta magát. -Akkor már igen. (Ide utána tevé magában: «akkor sem; soha sem, -Béldi Pál ki fog szabadulni, Béldi Pál fejedelem lesz, és felesége -fejedelemasszony, és Aranka fejedelemleány, és mi újra látni fogjuk -egymást».)</p> -<p>E perczben belépett az aga, elégült arczczal jelentve:</p> -<p>– Itt küldi Székely László uram a gyilkosokat.</p> -<p>Feriz bég hátratántorodék, a szó megakadt nyelvén. «Lehetetlen!» -akará kiáltani. Az lehetetlen.</p> -<p>– Jőjjenek be! kiálta mérgesen Ajász basa, ki szintén nem bánta -volna, ha inkább teljesíthette volna a szultán föltételes -parancsát, s mehetett volna országot foglalni, csatákat -viselni.</p> -<p>Feriz bég azt hivé, hogy álmodik, midőn megpillantá azt a -negyven, ötven szemenszedett gazembert, kiket Pók Márton uramtól -vezetve, Ajász basa elé hoztak; a ficzkók fel voltak öltöztetve -csatlósoknak, de a pofájából mindeniknek kirítt a bunyik, a -zsivány.</p> -<p>Pók Márton uram bemutatta őket a basának és Feriz bégnek, s maga -nagy bölcsen félreállt közülök. Feriz bég csodálkozva csapta össze -kezeit. Hisz ő maga tudta legjobban, hogy a spahikat ezek nem is -látták, s várta, hogy mit fognak mondani.</p> -<p>Ajász basa márványhideg arczczal ült le zófájára, s egy -<span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span> szemöld-intésére egy sor janicsár vonult -a rendbe állított ficzkók háta mögé, a kik iparkodtak mentül -mosolygóbb és tetszetősebb képeket vágni a basa előtt, hogy magukat -kedvébe ajánlják.</p> -<p>– Ti vagytok Székely László uram emberei? kérdé Ajász basa az -álhősöktől.</p> -<p>– Mi vagyunk igenis szolgálatodra, győzhetetlen basa, felelének -azok egyhangúlag, mellükön keresztbetett kézzel földig hajtva meg -magukat.</p> -<p>A basa egyet intett s a hátul álló janicsárok közül mindenik rab -háta mögé csöndesen odalépett egy-egy.</p> -<p>– Ti voltatok szent Mihály őrangyal nevenapjának éjszakáján -Élesden? kérdé tőlük újra.</p> -<p>– Mi voltunk igenis szolgálatodra, győzhetetlen basa, -viszonzának azok újra, térdeiket ütve homlokukkal.</p> -<p>Feriz bég ruháját tépte dühében. Szeretett volna közbe ordítani: -«Hazudtok gazemberek, nem voltatok ti ott!» de kénytelen volt -hallgatni.</p> -<p>Ajász basa inte a janicsároknak s azok szép csendesen kivonták -öveik mellől handzsáraikat s azokat marokra fogva, elrejték magok -mögé tett kezeikben.</p> -<p>A basa harmadik kérdést intézett a rabokhoz:</p> -<p>– Ti találkoztatok Feriz béggel?</p> -<p>– Ne hazudjatok! kiálta közbe Feriz bég dühösen. Nézzetek jól -szemembe: láttatok ti engemet valaha? Találkoztatok ti velem Élesd -alatt?</p> -<p>A kérdezettek földig hajolva felelének legnagyobb -devotióval:</p> -<p>– Igenis szolgálatodra, győzhetetlen basa és legvitézebb -bég.</p> -<p>Azon pillanatban megvillant a handzsár a janicsárok kezeiben, s -a rabok fejei mind egyszerre gördültek le lábaikhoz.</p> -<p>– Oh ti hitetlen gazemberek! ordíta fel Feriz bég, homlokára -csapva öklével.</p> -<p>Ajász basa hideg vérrel fordult Pók Mártonhoz: «köszöntetem -<span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span> uradat, hogy máskor hamarább fogadjon -szót és ne mérgesítsen meg. – Te pedig fiam, Feriz bég, a száz -aranyomat fizesd vissza».</p> -<h2>A KEZES.</h2> -<p>Egy estve a szamosújvári vár udvarára két törökösen öltözött -lovag ügetett be, s a várkapitány, nemzetes Sólymosi Danó uram után -kérdezősködék. Egy csatlós fölvezette a két mozlemin férfit, kiknek -egyike éltesebbnek látszott, napsütötte arcza sebhelyekkel fedve, a -másik fiatal; körülvetett köpenye félig elburkolá arczát, csak -granát fekete szemei tünnek elő.</p> -<p>– Jó estvét kapitány, szólt az éltesebb török, beköszöntve a -várnagyhoz; az a legelső pillanatra megismerte a belépőt s örvendő -meglepetéssel sietett elé, megrázva annak elébe nyujtott kezét: -«hozott Isten szegény lakomba Kucsuk basa».</p> -<p>– Tehát megismersz még, te derék öreg? kérdé Kucsuk alig -eresztve el a jó ősmagyar képű vén várnagy kezét.</p> -<p>– Hogy ne ismernélek jó uram? Te szabadítád meg egyetlen -leányomat undok tatárok kezei közül, te váltottál ki nehéz -rabságomból, te adtál menhelyet, ételt és vigasztaló szót az idegen -földön. Nem lennék ember, ha rólad megfeledkezhetném.</p> -<p>– Te derék fiú vagy, öreg. Mindezekre ekép emlékezve, egy -kérésem van hozzád, a miért ide jöttem.</p> -<p>– Parancsolj velem! Életem, vagyonom szolgálatodra áll.</p> -<p>– Nemde, te őrzöd itt Béldi Pál családját?</p> -<p>– Igenis uram. Ide hozták a szerencsétleneket.</p> -<p>– Nekem két heti határidőre ki kell adnod Béldi Pál feleségét a -börtönből; melynek leteltével ismét, a hogy elvittem, visszahozom. -<span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span></p> -<p>A kapitány megdöbbenve szólt: Fejemmel játszom, uram.</p> -<p>– Senki sem fogja megtudni, s két hét múlva ismét itt leszek -vele.</p> -<p>– De ha eltalálnád felejteni.</p> -<p>– Arról ne aggódjál. Azon időre az asszony helyett itt hagyom -kezesül – saját fiamat.</p> -<p>Az ifjabb lovag előlépett, köpenyét leeresztve, s a kapitány -álmélkodva rebegé: «uram, Feriz bég».</p> -<p>– Elhiszed-e hát, hogy vissza fogom hozni az asszonyt, fiam -helyett? kérdé Kucsuk basa.</p> -<p>– Tégy, a hogy jónak látod, uram; szólt a várnagy. Egy élettel -tartozom neked, azt most visszafizetem. Jertek utánam.</p> -<p>A várnagy fölvezette vendégeit a szűk csigalépcsőn a nyugoti -toronyba, mely börtönül használtatott státusfoglyok számára; a -félkerek ablakokat kívül-belül nehéz vasrácsok őrzék, a nehéz -vaspántos tölgyfaajtók csikorogva fordultak sarkaikban, jeléül -annak, hogy ritkán szoktak nyitogattatni.</p> -<p>– Miért tevétek őket e rideg helyre? szólt Kucsuk basa a -várnagyhoz, nem volt más börtön a várban?</p> -<p>– Ne kárhoztass, uram, parancsom volt a nőt külön zárni -gyermekeitől, s e toronyban van két egymás melletti szoba, melyeket -egy közös ablak köt össze, az egyikbe tettem a nőt, a másikba a -gyermekeket; tudtam, hogy jól fog nekik esni, ha egymással csak az -ablakon keresztül is beszélhetnek, ha csak kezeiket nyujthatják is -egymásnak, ha csak megcsókolhatják is egymást a vasrácson -keresztül.</p> -<p>– Ember vagy, jó öreg, szólt Kucsuk basa, megveregetve a várnagy -vállát, míg Feriz bég hévvel ragadta meg kezét: Engemet is -ugyanazon börtönbe fogsz zárni, nemde?</p> -<p>– Nem vagy kénytelen vele, jó Feriz bég, az én szobáimban -lakhatol.</p> -<p>– De én magam akarom úgy, szólt az ifju, égő arczczal -<span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span> gondolva álmai képére, a szép Arankára, -kivel börtönszomszédságban fog lakhatni.</p> -<p>Végre nyílt a börtön vasajtaja, a várnagy megállt künn, be -hagyva lépni a két ozman férfit. Durva tölgyasztal mellett egy -gyászba öltözött nő ült a szűk ablak előtt, egy nagy ezüstkapcsos -bibliából olvasva fenhangon; gyermekei, három angyalarcz, egy kerek -ablakban, melyet vasrácsozat őriz, a szomszéd börtönből hallgatták -az isteni malaszt szavait.</p> -<p>A mint a férfiak beléptek, a nő felrezzent és odatekinte: a szűk -ablak halvány folyosóvilága még fehérebbé tette arczát, mint -egyébkor volt; merően, szigorúan tekinte föl; a bánatos nyugalom -halotti komolyságot kölcsönze szép arczának, mely egykor oly vidám -tudott lenni, s melyen később annyi kétségbeejtő szenvedés -viharzott keresztül.</p> -<p>Kucsuk basa odalépett hozzá, s megfogva a nő csaknem átlátszó -gyöngéd kezét, röviden megismerteté vele magát.</p> -<p>– Én vagyok Kucsuk basa, férjednek te utánad legjobb barátja a -földön. Üdvözöllek.</p> -<p>– Köszönöm látogatásodat. Férjem sokszor említette nevedet. Tőle -hozasz talán izenetet?</p> -<p>– Ő hozzá akarlak vinni.</p> -<p>– Tehát szabad vagyok? kiálta fel a nő tétovázó reszketeg -örömmel.</p> -<p>– Ne örvendj, jó asszony, szabadságodat megszerezni nincs -hatalmamban, én csupán egy rövid találkozást igérek neked Béldi -Pállal, annyi időt, mennyi alatt elmondhasd neki, a mit szenvedél. -Ő tehozzád nem jöhet, neked szükség hozzá menned. Velem jösz a -legnagyobb sietséggel, mert az idő legnagyobb része utazásban telik -el.</p> -<p>– Gyermekeim is velem jöhetnek?</p> -<p>– Ők itt maradnak. De ismét látni fogod őket. Mert vagy -győzedelmeskedel te Béldi Pál szívén s könyeid meg fogják -olvasztani vasnál keményebb akaratát, s akkor ő mint fejedelem jön -haza Erdélybe s minden vár kapui <span class="pagenum"><a name= -"Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> megnyílnak előtte; vagy -pedig megállja ő, a mit kimondott, s akkor visszatérsz te is -börtönödbe, ő is a magáéba, s úgy fogtok elhalni két külön ország -börtönében. Most végy búcsút gyermekeidtől és siess. Tőled függ, -hogy fejedelmekké tedd őket, vagy örök rabokká.</p> -<p>– S ki fogja őket védeni, ki fog rájok vigyázni, ki fog együtt -imádkozni velök, míg én odaleszek?</p> -<p>– Ne búsulj. Tulajdon fiamat hagyom itt kezesül, míg te oda -maradsz. Börtönödet Feriz bég foglalja el, ő vigyázni fog -gyermekeidre, s nem engedi, hogy féljenek. Most végy búcsút és -siess.</p> -<p>Béldiné oda rohant a kerek ablakhoz, fuldokló zokogással ragadá -meg egyenkint gyermekeit, azután mindnyáját egybeölelte. A hideg -vas elzárta kebleiket egymástól. A síró arczok könyei nem -omolhattak össze.</p> -<p>– Ezt a csókot apámnak! És az enyimet, és az enyimet! rebegék a -gyermekek fehér kezecskéiket a vasrostélyon keresztül anyjuk nyaka -körül fűzve.</p> -<p>– Gyermekem, jó Arankám, szólt Béldiné leányához, ki köztük -legidősebb volt, mintegy tizenöt, tizenhat éves; viselj gondot -testvéreidre. És ti lelkem jó fiaim, vigyázzatok Arankára. Isten -áldjon, Isten védjen. Még egy csókot jó Arankám és neked kis -Dávidom.</p> -<p>– Asszonyom, az idő halad s Béldi Pál börtönajtaja rád vár, hogy -felnyissad! szólott közbe Kucsuk basa, elvonva Béldinét gyermekei -börtönének ablakától, ki ekkor könytől ázott arczczal Feriz béghez -fordult s fájdalmas szenvedélylyel rogyott az ifju nyakába, -zokogástól alig érthető hangon szólva hozzá:</p> -<p>– Te nemes lélek! Igérd meg nekem, hogy árva gyermekeimet -szeretni fogod, míg én távol leszek.</p> -<p>– Esküszöm Allahra! kiálta fel az ifju, kebléhez szorítva a -fájdalmaiban elaléló hölgyet, hogy szeretni fogom őket örökké.</p> -<p>Hisz egyet közülök már oly régen szeretett.</p> -<p>– Asszonyom, siess! sürgetőzék a basa. Vedd e köpenyt -<span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span> magadra, fejedre kösd e turbánt, hogy az -őrség észre ne vegye távozásodat: az út hosszú, az idő rövid.</p> -<p>– Isten veletek! Isten veletek! suttogá Béldiné, száz csókot -hányva reszkető kezével gyermekei felé, kik börtönük ablakán át -integettek felé búcsút, s azzal hirtelen erőszakosan összeszedve -magát, kirohant a börtönajtón.</p> -<p>Kucsuk basa némán szorítá fia kezét, azzal ott hagyta őt Béldiné -börtönében.</p> -<p>A gyermekek sírtak a börtönablakban.</p> -<p>Az ifju odalépett hozzájok.</p> -<p>– Ne sírjatok! szólt vigasztaló hangon, anyátok nemsokára -visszajő, s visszahozza atyátokat is, s ismét örülni fogtok -egymásnak.</p> -<p>– Ah, akkor megölik apámat! rebegé félelmes hangon az egyik -gyermek.</p> -<p>– Kicsoda? kiálta fel kigyuladt hős arczczal az ifju. A míg -Feriz bég kardját fel birja emelni, nem nyúl addig senki Béldi -Pálhoz. Az én kardom és apámé fog ő körüle villogni, az ő -ellenségei az én ellenségeim lesznek, és bizonyára Kemény János is, -a mult fejedelem, velem harczolva esett el. Ne féljetek, midőn én -kardomat visszakapom, akkor ti a szabadságot kapjátok vissza.</p> -<p>– Köszönöm, köszönöm, rebegé egy elérzékenyült hang édes -keservesen; Feriz bég megismeré benne Aranka csengő hangját s a -rátekintő szeráf-arcz könyező kék szemeiben, mik felé ragyogtak, -mint az eső utáni ég, azt az örökké égő sugárt, mely emlékéből, -mely álmaiból soha ki nem veszett.</p> -<p>Feriz bég szíve ki akart szökellni az öröm miatt. Nagy gránát -szemei lángoló hévvel égeték a kedves lányka könyben úszó arczát. -Belefogózott a börtönrostélyba, hogy hozzá még közelebb legyen s -édes epedő hangon szólt a lányhoz:</p> -<p>– És majd ha boldogok lesztek, visszatérve ősi váratokba, meg -fogjátok-e nekem engedni, hogy mint most, akkor is szeresselek -titeket? Elfogadsz-e testvérednek akkor <span class= -"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> is, te -kedves lányka? Megbocsátod-e, ha arczod látása mellett akkor is -örülök, sírok, idvezülök? A mily boldog vagyok most, midőn -börtönszomszédságban lakunk, leszek-e az, ha többé nem fogják ránk -zárni az ajtókat? Lesz-e helyem tűzhelyetek mellett, lesz-e helyem -szívetekben?</p> -<p>A bánatos szép lányka félig értő, félig sejtő arczczal, némán -nyújtá ki hónál, liliomnál fehérebb kezét a börtön ablakán. Feriz -bég idvezülten ragadta azt meg kezeivel, szorítá égő ajkaihoz s -felmagasztalt áhitattal rogyott le térdeire, ajkaival és homlokával -érintve a kedves kezet.</p> -<h2>A FÉRFI.</h2> -<p>A mely órában Kucsuk basa Stambulba érkezett, épen akkor szállt -le szekeréről Székely László uram is, kit Teleki Mihály uram szép -ajándékokkal küldött a portára: hogy ott a megdühödött nagyvezér és -basák kedvét megcsinálja, a kik újra erősen kezdék Béldi Pál -fejedelemségét sürgetni.</p> -<p>Székely László uram magával hozta Zülfikárt is, hogy Stambul -tekervényes utczáin tolmácsa és dragomanja legyen.</p> -<p>Mint már tudjuk, a jó úrnak különös szenvedélye volt az -ékszergyűjtés s ezúttal a fejedelem annyi sok szép drágakövekkel -kirakott ritkaságot külde általa, miszerint a jó úr szíve, midőn -azokat maga előtt kirakva szemlélné, szinte megesett azon -gondolatra, hogy ő ezeket már most a sok idegen basa között -szerteszét kioszsza.</p> -<p>– Milyen kár azokat rájuk vesztegetni, gondolá magában. S aztán -még ki tudja, lesz-e majd sikere. Elveszik a pokol pozdorjái és -semmit sem tesznek érte. Sárba dobott igaz gyöngyök. Mennyivel -rövidebb dolog lenne ennél Béldi Pál uramat megöletni. Azzal ketté -volna vágva a csomó, többé nem fenyegetőzhetnének vele. Teleki -Mihály, tudom, nem vágatna le érte, hisz Apafi István sem halt -<span class="pagenum"><a name="Page_51" id= -"Page_51">-51-</a></span> meg másképen. Te fiam Zülfikár, meg -tudnál-e valakit mérgezni? szólt a renegátot oda intve.</p> -<p>– Akár egy egész várost.</p> -<p>– Csak Béldi Pál uramat, a kire nézve úgyis mindegy, akár -meghal, akár örök fogságban marad.</p> -<p>– Megteszem kétszáz aranyért, ha felét előbb kifizeted.</p> -<p>– Kifizetem Zülfikár, de mikép fogsz hozzá?</p> -<p>– Az az én gondom, te csak a pénzedet készítsd.</p> -<p>Székely László tehát megadta a foglalót a renegátnak, ezzel ez -haza ment s egy levelet írt a Begler bég nevében, ilyforma -tartalommal:</p> -<p>«Legyen kend bizalommal, ügyei legjobban állanak, nemsokára -czélját fogja érni.»</p> -<p>E sorokat azután behinté valami finom kék porral, mely a -legerősebb méreg volt, úgy számítva, hogy a ki a levelet el akarja -olvasni, előbb leüti róla a port, s az rögtön felszáll s az olvasó -által felszivatva, halált okoz.</p> -<p>E levelet azután turbánjába kötve, elkezde Béldi Pál börtöne -körül ácsorogni, lesve az alkalmat, melyben befurakodhassék -hozzá.</p> -<p>Egyedül ült a Jedikula legsötétebb börtönében Béldi Pál. -Lábainál ott feküdt hű vizslája, a vén Körtövély, szemeivel olykor -búsan felpillantva urára. Ha ura el talált aludni, akkor felült az -eb, szemeit le nem vette róla s a legkisebb zörejre, mely kívül -hallatszott, elkezde morogni.</p> -<p>Béldi összefont karokkal ült a kövön, melyhez meg volt -lánczolva, arcza szörnyen megsoványodott; de ez által vonásai, -kifejezése még inkább megkeményültek, semmi bánat, semmi gyöngeség -nem látszott rajta, a halvány külvilág, mely egy szűk lőrésen -lesütött arczára, nem találta azon ama sorvasztó vágyat, melyet -érez a börtön lakója a napsugár után. Az ember testestől lelkestől -aczéllá volt edzve.</p> -<p>Egyszerre nyugtalanul emelé fel a lábainál fekvő eb okos fejét, -s nyihogó örömmel tekinte urára, azután elfutott az ajtóig; ott -vígan ugatva megállt, megint visszafutott <span class= -"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> urához, s -farkcsóválva felállt, első lábaival annak vállát rángatva s oly -élénk örömmel nyihogva, csaholva, hogy szinte érteni lehete, mit -akar mondani.</p> -<p>– Mi bajod, jó kutyám? szólt Béldi, megczirógatva kutyája fejét. -Mit érzesz? Nem jön én hozzám senki, a kinek te örülj.</p> -<p>E perczben fordult a kulcs a börtönajtóban, s a betörő -fáklyavilágnál egy csoport férfi szállt alá a lépcsőkön Béldi -börtönébe.</p> -<p>Körtövély erre hirtelen elfutott urától, a csoport közé -furakodva, ott elkezde vígan csaholni valakire, s azzal ismét -visszafutott urához, két első lábát annak mellére téve s erősen -ugatott, mintha szidná érte, hogy ő nem tudja megérezni azt az -örömet, a mit kutyájának csodás ösztöne megsugott.</p> -<p>Béldi látva a bejövők között a nagyvezért, Küprilit és -Maurocordatot, hallgatást parancsolt ebének, s fölkelve előttük, -meghajtá magát.</p> -<p>– No te makacs ember, meddig kínzod még magadat, s bosszantod a -császárt s jó barátidat? Átláttad-e valahára, hogy különb dolog a -fejedelmi széken ülni, mint nyirkos börtönben a hideg kövön?</p> -<p>– Mentől többet szenvedek, szólt Béldi csodálatosan nyugodt -hangon, annál több okom van örülni, hogy e szenvedéseket nem hazám -állja ki helyettem.</p> -<p>Erre a vezér szólt valamit törökül, Maurocordato szomorúan -tolmácslá:</p> -<p>– A nagyúr azt izeni teneked, hogy pénz miatt vettetél börtönbe -s csak pénz által fogsz kiszabadulni; azért igérd meg azt a -kétszázhetven erszény pénzt, és fogadd el a fejedelemséget, hogy -azt kifizethesd.</p> -<p>– Megmondám határozatomat, viszonzá Béldi, és semmi attól el nem -tántorít. Pénzt nemzetem rovására nem igérek, hadat saját hazámra -nem viszek, és adott eskümet meg nem szegem. Ezek voltak és lesznek -szavaim, a miktől semmi el nem tántorít. <span class= -"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span></p> -<p>– Semmi? kiálta ekkor Kucsuk basa, előlépve a tömeg közül. Még -ez sem? s azzal egy halovány női alakot vezetett Béldi Pál elé.</p> -<p>– Nőm! kiálta a fogoly, s lánczaiba fogózék, hogy le ne rogyjon -öröm, ijedtség és meglepetés miatt.</p> -<p>A halvány gyászos nő odarogyott férje keblére, csókjaival -illetve annak bilincseit.</p> -<p>Béldi Pál sírva fakadt, s összezúzott lélekkel rogyott le ülő -kövére. Neje nyakára kulcsolva maradt szótlanul, egy hang nem jött -ki ajkán, az eb nyüzsögve csókolá majd ura, majd asszonya -kezét.</p> -<p>– Vonuljunk félre, szólt Kucsuk basa, hadd beszéljenek magukban; -s a törökök elhagyták a börtönt, egyedül hagyva Béldi Pált -nejével.</p> -<p>– Azt hivém, szólt Béldiné, midőn fulasztó zokogása szóhoz -engedé jönni, hogy én szenvedek helyetted is; és oh te még többet -szenvedsz, mint én?</p> -<p>– Hogy jöhettél ide? kérdé Béldi tompa, elfojtott hangon -nejétől.</p> -<p>– Kucsuk basa fiát hagyta helyettem kezesül.</p> -<p>– Derék ember. Mily hasztalan tesz értem minden áldozatot. És -gyermekeim?</p> -<p>– Ők a börtönben maradtak, a hova nekem is vissza kell térni, ha -te a szultán ajánlatát el nem fogadod.</p> -<p>– Aranka leányomat is elvivék? kérdé Béldi szorongó -kebellel.</p> -<p>– Őt is, ha kiszabadulnánk is, nem volna hova menjünk. -Mindenünket elvevék. Bethleni jószágunk Bethlen Farkasnak jutott -prédául, háromszéki jószágaink Mikes Kelemené lettek; pedig soha -székelytől nem volt szabad elvenni jószágát, még ha felségsértő -volt is. Bodolai várunkat tőből kihányták, czímeredet összetörték, -nevedet az országgyűlés naplójába írták, mint hazaárulóét!</p> -<p>– Emberek! ordítá fel, lánczait keserű dühével rázva meg, Béldi: -ha én most nem volnék Béldi Pál, az Isten haragja még ma sújtana le -fejetekre. De én – szeretem <span class="pagenum"><a name="Page_54" -id="Page_54">-54-</a></span> hazámat, ha féreg rág is benne. Töröld -le könyeidet jó nő, látod, már én nem sírok. A mit szenvedünk, -Isten látogatása rajtunk; a ki ránk mérte itt, visszafizeti -elleneinknek amott, én keresztyén maradok és hazafi. Ügyemet bízom -az Istenre.</p> -<p>– Te nem akarod a szultán ajánlatát elfogadni? kérdé -kétségbeeséshez közelgő ijedtséggel Béldiné.</p> -<p>– Soha! viszonzá tompán Béldi.</p> -<p>A nő felsikoltva veté magát férje lábaihoz, s annak térdeit -vonagló öleléssel karolva át, rebegé: Te vissza akarsz engem -küldeni börtönömbe, örökre elszakítnak tőled, soha, soha, még -halálom órájában sem foglak látni többet.</p> -<p>– Az által bizonyítod be, hogy szerettél és méltó voltál hozzám, -ha tudsz szenvedni úgy, miként én, és miattam.</p> -<p>– Gyermekeid is ott veszszenek-e el örök fogságban?</p> -<p>– Mondd meg nekik, hogy apjuk becsületesen élt, becsületesen -halt meg, tanuljanak úgy élni és halni, mint ő.</p> -<p>– Gondolj Aranka lányodra, kegyenczedre, legkedvesebb -gyermekedre.</p> -<p>– Inkább hervadjon ő is el, mint Erdély lángba boruljon.</p> -<p>– Béldi, ne ejts kétségbe engem! kiálta a nő erőszakos -reszketéssel; én félek, én irtózom a börtöntől. Kétszer lepett meg -a láz a fojtott nedves légtől, nem volt senki, a ki betegségemben -ápoljon, mindig nevedet kiáltottam és te távol voltál, láttam -képedet és nem ölelhetélek meg. Oh Béldi, én meghalok nálad nélkül! -A halál legirtózatosabb neme öl meg: a kétségbeesés!</p> -<p>Béldi lehajolt nejéhez, felölelé, megcsókolá. A nő elalélt -karjai közt, a törökök beléptek a börtönbe. Béldi oda hivá Kucsuk -basát. Arczán valami halálos ónszín kezde elterjedni, alig látta -már a kivel beszél. Oda fektette elájult nejét a basa karjaiba, s -alig érthető szavakkal hebegé:</p> -<p>– Köszönöm – jóakaratodat. – Ime – – itt van nőm – vidd őt – -vissza börtönébe.</p> -<p>A törökök bámulattól szótlanul fogták fel az alélt asszonyt, -<span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span> s a nélkül, hogy Béldit több kérdéssel -unszolnák, eltávoztak a börtönből.</p> -<p>Béldi csak állt elmerevülten, míg elmentek, nyitott ajakkal, -fénytelen szemekkel; midőn az utolsó török is kilépett s nejét nem -láthatá többé, feje nehézkesen kezde alá felé hanyatlani s azzal -egyszerre arczczal a földre esett.</p> -<p>Körtövély, a vén eb, szomorúan, kisértetiesen kezdett el -vonítni.</p> -<p>E pillanatban lépett be a börtönbe Zülfikár a megmérgezett -levéllel.</p> -<p>Későn jött. Béldi Pál már akkor kiszenvedett.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Székely László uram Béldi Pál halálának hírére pompás lakomát -rendezett, s midőn legvígabban volna a társaság, akkor lépett be -Zülfikár.</p> -<p>– Ide azzal a száz aranynyal, sugá Székely László uram -fülébe.</p> -<p>– Hogy, hogy? szólt ez bortól fölhevült arczczal, Béldi Pált a -guta ütötte meg, köszönd meg, a mit eddig kaptál.</p> -<p>– Ejnye te hitetlen gyaur kutya! kiálta fel fenhangon a renegát, -úgy, hogy az egész társaság hallhatá, hát így csalsz te meg engem? -kialkuszod velem Béldi Pál halálát, kétszáz aranyba, s most felét -lehúzod; te hóhérnak való gazember, hát így szeded te rá a -becsületes embert! majd ölök én neked máskor embert, ha előre meg -nem adod az árát, te hitetlen rabló!</p> -<p>A társaság kaczagott e jeleneten. Székely László uramat azonban -mégis keseríteni látszék a tréfa: Mit beszélsz, te félbolond? ki -bízott te rád valamit? Én nem is láttalak soha.</p> -<p>– Ejnye! kiált fel Zülfikár, bár még azt is eltagadnád, hogy ezt -a levelet te írtad Béldi Pálnak; s azzal odaveté Székely Lászlónak -a megmérgezett levelet. Ez felkapta azt s feltörve pecsétjét, leüté -róla a port, s végig futva rajta, <span class="pagenum"><a name= -"Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> oda veté a renegát lábaihoz: -«soha sem volt ez az én írásom».</p> -<p>Azzal inte szolgáinak, a kik Zülfikárt galléron ragadván, -kivetették az utczára. A renegát azonban akkor az ablak alá állt, s -az összecsődült nép előtt kezdte el szidni Székelyt, hogy nem -fizette ki neki a méreg árát.</p> -<p>Odabenn a vendégek hangosan kaczagtak rajta, utóbb maga Székely -is tréfának vette a dolgot, s úgy kaczagott, mint a többi, hanem a -mint haza érkezék Erdélybe, elkezdé gyomrát fájlalni, nem tudta, mi -baja? Hallása elveszett, enni, inni nem tudott, belei kezdtek -megrothadni.</p> -<p>Senki sem bírta kigyógyítani irtózatos nyavalyájából, végre egy -német borbély akadt, a ki elhitette vele, hogy ő jóféle gyémánt- és -zafir-porral ki tudja őt gyógyítani. Székely László átadta a -kuruzslónak drágaságai gyűjteményét. Az kiszedte belőle a becses -köveket, de helyettök hitvány kavicsot tört meg az orvosságkészítő -mozsárban, s maga elszökve a drágaságokkal, Székely Lászlót ott -hagyta meghalni iszonyú kínok közt, ugyanazon méreg által, melyet ő -szánt Béldi Pálnak.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Béldi Pált eltemették az idegen földön, sírját nem látogatta -senki. Hű kutyája ült csupán mellette. Hat napig sem evett, sem -ivott. Heted napon megszünt élni urának elhagyott sírja -mellett.</p> -<h2>VIRÁGHERVADÁS.</h2> -<p>Mit érzek oly nyomasztót, midőn e történeten elgondolkozom? Mi -ül szívemen oly teherrel, mint a bűnbánat, mint a kisértetnyomás? -Talán azon elhagyottság érzete, mely mindig jobban gondolataimra -nehezül, mentől inkább közeledem a vég felé, s a mennyi nyájas, -szelid, nemes alak lelkemet környezé, kiket magamban enyimeknek -nevezek, <span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span> egyenként elmúlnak lelkemből, letünnek -képzeletem látköréből, egyedül hagynak azon alakokkal, kik iránt -szívem idegen; és tudnom kell azt, hogy az elmuló alakok nem költői -szeszély teremtményei, mert ha azok volnának, a boldogságot -rajzolnám homlokaikra, s a mi édest, a mi kedvezőt lelkem gondolni -tud, rájuk halmoznám; de a sors teremtményei ők, kiket teremtett -magának az idő, hogy játékot űzzön velük; való, igazi, az életben -kiszenvedett lények, a historia eleven alakjai, kikkel a történet -parancsolt; a költőnek nem jutott egyéb, mint látni hervadásukat, -látni esésüket, s elmondani, mint hervadtak, mint estek el?</p> -<p>Már régóta kísérem történetem alakjait s csak most tünik fel -előttem, hogy szüntelen börtönökben járunk. Egyikből ki, másikba -be; s a hol kilépünk, ott a temető.</p> -<p>Keressük fel Arankát és Ferizt.</p> -<p>Végre egy födél alatt vannak; e födél valamivel jobb, mint ha -egy koporsóban volnának, de nem sokkal, mert e födél – börtön. Csak -egy szűk ablakon keresztül láthatják egymást; de jól esik az is: a -vasrostélyon keresztül megszoríthatni egymás kezét, hallhatni a -kölcsönös vigaszt, beszélhetni jövendő örömekről, határtalan -boldogságról. A börtön falai oly szűkek, oly nedvesek, a szűk -folyosó alig engedi belé hatolni a világot, de ha az ifjú elkezde -beszélni hazájáról, a rózsatermő Damaskusról, szélben ingó -pálmáival, meleg napfényes egével, hol a háztetők virággal vannak -beültetve, s örökzöld ad árnyat az örök nap ellen, ilyenkor a leány -elfelejté börtönét és azt hivé, Damaskus rózsaerdeiben van, s ha ő -beszélt a jövőről az ifjúnak, akkor az elfeledé Damaskus -rózsaberkeit, és azt hivé, a mennyben van.</p> -<p>Napok multak, hogy Béldiné eltávozott, s még semmi hír felőle. -Minden nappal jobban mult a leányka kedve, minden estve szomorúbban -búcsúzék el Feriztől, s minden reggel nagyobb munkába került őt -megvigasztalni. Majd megdöbbenve kezdé az ifjú észrevenni, hogy a -lányka <span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span> nagyon halvány; gömbölyű, piros arczáról -az élet színe fogy; s a mi szemeiben ragyog, az valami új, nem -földi fény, hogy megremeg a szíve, a kire néz. Az ifjú nem merte -kérdezni: mi baja? de megmondá a leány.</p> -<p>– Oh Feriz! én meghalok itten és mosolygó egedet soha sem fogom -látni.</p> -<p>– Elébb lássam az eget feketének, mint téged halva.</p> -<p>– Az ég azután is mosolygani fog, hanem én soha sem többet. -Valamit érzek itt belül, a mi szívem verését lankasztja, s -éjjelenkint meghalt rokonaimat látom s velök járok ismeretlen -vidékeken, miket soha sem láttam még, s mik oly elevenen állnak -előttem, hogy minden bokrot, minden házat le tudnék egyenkint -írni.</p> -<p>– Ez azt jelenti, hogy ismeretlen vidékekre fogsz jönni -velem.</p> -<p>– Oh Feriz, nekem nincs örömem e vidékek után többé, nem örülök, -ha pálmáidra gondolok, s valahányszor téged látlak, sötétség száll -lelkemre, mert érzem, hogy el foglak hagyni!</p> -<p>– Ne szólj így, lételem öröme te! Ne búsítsd szavaiddal az -Istent, lásd az Isten elszomorodik, ha az ártatlanok -panaszkodnak.</p> -<p>– Nem panasz, a mit beszélek. Egy rosszabb világból egy jobb -világba menni: és onnan is foglak látni téged, s álmaidban -meglátogatlak.</p> -<p>– De ha e rossz világ lehetne jóvá, s te élve boldog…</p> -<p>Aranka szomorúan csóválta meg szép szőke angyalfejét.</p> -<p>– Hogy nem szükség e világnak megjavulni, látod abból, hogy a -jóknak meg kell halni, s a gonoszoknak hosszú élete van. Az Isten -fölkeresi, a kiket szeret s elveszi innen magához, mert nem engedi, -hogy soká szenvedjenek.</p> -<p>Feriz összeborzadt. Mi sugallta ez ábrándos, komoly eszméket a -gyermekleány szívébe? A halál közelléte volt az; a féregtől -megszúrt gyümölcs korábban érik, mint a <span class= -"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> többi. A -csendes, lassú halál megérleli a gyermeteg kedélyt, hogy úgy -beszéljen, mint az agg, s oly szomorú azt hallani.</p> -<p>– Légy vidám, esenge Feriz, ajkaival melengetve a leányka fehér -kezét, mit a rostélyon keresztül nyújta hozzá. Anyád nem sokára -megjő, atyád fejedelmi trónra ül, melyre méltó, te fejedelemnő -leendsz, s én küzdök addig, míg elég magas leszek hozzád, akkor -lábaidhoz teszem hírem, dicsőségem, és te menyasszonyom leendsz, -királyném, védangyalom.</p> -<p>A leányka fejét rázta búsan.</p> -<p>– És elmegyünk a csendes folyók partjaira, az ős hazákba, hol a -vitézség uralkodik, nem a ravaszság, hol a bölcsek tudománya csak a -csillagok járását és a füvek gyógyerejét tanítja, nem az országok -felforgatását; ott szellős kioszkom ablakából, mely a Libanon -hegyoldalában épült, az egész vidéken végig látni, fenn a czédrus -erdők sötétjében a pásztorok tüzei égnek; alant a hegyi folyam -csattog s köröskörül a csalogány dalol, s a miről az dalol, az a -boldog szerelem. A messze távolban a magas tenger tükre látszik, a -szélcsendben fehér vitorlájú sajka ringatózik, mint a bölcső, az -átlátszó habok között; a hold nézi magát a végtelen tükörben, a -sajkában szép leány ül, lábainál hever az ifjú és hallgatnak mind a -ketten, csak a szív dobogása szól, és a miről az beszél, az a -boldog szerelem…</p> -<p>A leányka szemeiből egy pár köny hullott ki, oly csábító volt e -jövő és e tájat és e képet ő már nem a földről látta, úgy tetszék -neki, mintha az égből nézne le rá és sajnálná, hogy el kell hagynia -e szép földet…</p> -<p>Aranka bálványozva szerette atyját. A férfi, kit erényeiért az -egész ország becsült, gyermekének legmagasabb ideálja volt; ha -Feriz róla kezdett el beszélni, akkor felvidult a leány arcza, a -hős, a nemes férfi tetteinek hallatára felszáradt a köny szempillái -alatt; s ha elmondá az ifjú, mint fog visszatérni a -leghatalmasabbaktól pártolt <span class="pagenum"><a name="Page_60" -id="Page_60">-60-</a></span> hazafi, dicsően, hatalmasan, mint -nyitja meg majdan gyermekei börtönét s többé meg nem válik tőlük, -akkor lassú mosolygás derült szét a leányka ábrázatán, boldognak -érzé magát, aztán félrelopózott börtönébe, ágyára leborult s buzgón -imádkozott, hogy atyját minél elébb lássa.</p> -<p>Meg is kellett látnia nem sokára.</p> -<p>Béldi Pál már akkor hat láb mélyen volt a földben s egy -csillaggal távolabb az égen: neki is utána kelle menni.</p> -<p>Napról-napra halványabb lőn; ébrenléte alig különbözött az -álomtól s álmai az ébrenléttől; a porkoláb megszánta a hervatag -virágot s megengedé neki, hogy napfényes délutánokon kijárhasson a -bástyákra szabad léget szívni. De sem napfény, sem szabad lég többé -meg nem gyógyíthatá őt. Gyakran átvonta magához Feriz bég kezét s -odatevé homlokára.</p> -<p>– Nézd, milyen forró, mint a tűz; oh csak addig meg ne halnék, a -míg jó atyám megérkezik. Hogyan búsulna utánam.</p> -<p>Feriz bég látta őt napról-napra hervadni, s a szabadulás még sem -érkezett, az ifjú gyakran félnapokig eljárkált künn az udvaron, -mint a kalitkába zárt oroszlán, s homlokával a falakat verte, -elgondolva azt, hogy a kiért egész életén át küzdött, kinek -bírhatása éltének végczélja volt, most alig nehány arasznyi -távolban a halálhoz közelít óráról-órára, s nincs emberi hatalom, -mely őt visszahozza onnan!</p> -<p>A porkoláb neje, egy jó, tisztes asszonyság, ápolta végre a -mindinkább gyengülő leányt; az orvosi tudományt még akkor nagyon -kevesen ápolák Erdélyben, minden segély ismerős füvekben, s öregek -tapasztalásain alapult házi gyógyszerekben keresteték; legtöbbet -bíztak az áldott természetre s Isten irgalmára.</p> -<p>A jó asszony mindent elkövetett, a mi tőle kitelt; de megvallá -jámbor szívvel, hogy mind azoknál többet segítene, <span class= -"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> ha -Arankának atyja, anyja megérkeznék minél elébb. Ez megfordítaná -betegségét s az öröm visszaadná az eltünt életerőt.</p> -<p>Feriz bég már két nap óta nem beszélhetett Arankával, a leány -éjente nagyon szenvedett, s Feriz bég arra volt kárhoztatva, hogy -hallja kedvese nyögését, hallja a lázas lihegést börtöne ablakán -keresztül, s még csak oda se mehessen hozzá, hogy homlokáról az -izzadságot letörölje, hogy szomját enyhíteni egy pohár vizet -nyújtson neki, hogy suttogó szavával vigasztalja, s megnyugtassa -annak tudatával, hogy van, a ki fölötte hűségesen virraszt!</p> -<p>Oh a halál nem a haldoklóra nézve legkeserűbb!</p> -<p>Reggelre alább hagyott a láz. A kelő nap épen besütött az -alacsony gömbölyű ablakon, a szenvedő leány óhajtá, hogy vigyék ki -a szabadba, a meleg reggeli verőfényre. Már ekkor nem tudott -magától járni, úgy kellett nagy karszékben felvinni a bástyára. A -porkoláb emberszeretetéből történt, hogy foglyainak megengedé a -szabad lég élvezését.</p> -<p>Szép őszi reggel volt; valami könnyű átlátszó köd derengett az -egész tájon, halvány lilaszínt adva a napsütötte vidéknek. A mint -az út a székely hegyek felől kanyarogva letér, könnyű porfelleg -volt észrevehető a hajnal ködében, mely Szamosújvár felé látszott -közeledni.</p> -<p>– Ha ott most az én atyám jőne! rebegé Aranka reménylő -arczczal.</p> -<p>Az ifjú török arcza elé tartva kezét, odafüggeszté éles -sasszemeit, s midőn egy pillanatban a szellő félrekapta a port az -útról, s egy függő hintó tűnt elé, öt ló által vonatva, dobogó -szívvel kiálta fel:</p> -<p>– Valóban, ez ugyanazon szekér, melyben anyádat elvivék.</p> -<p>Aranka megnémult az öröm és elfogódás miatt; egy szót sem bírt -szólni, csak forrón szorítá Feriz bég kezeit s hálás tekintetét, -könyező szemeit feléje emelte.</p> -<p>A hintó sebesen látszott közeledni. Igy csak azok siethetnek, -<span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span> kiknek valami örömük van; gondolá magában -Feriz s azon látszott magában tünődni, hogy az öröm féktelen ereje -meg ne ártson kedvese éltének.</p> -<p>Nem sokára a vár elé ért a hintó s robogva gördült be annak -dobogó hídján; Aranka Feriz karjára támaszkodva ment le az udvarba, -gyöngéd habtermete úgy reszketett; inkább illett már angyalnak, -mint földi nőnek. Odavánszorgott a hintóhoz, halvány arczán oly -szomorú volt a mosoly.</p> -<p>A hintó üvegajtaja megnyílt, s a ki kiszállt belőle, az Kucsuk -basa volt.</p> -<p>Tekintetében nem látszott semmi vigasztaló, nem szólt sem -fiához, sem a leányhoz, ki rá támaszkodott, ott állt közel a -várnagy, ezt odainté magához.</p> -<p>– Im, itt e hintóban a fogoly, kiért kezesül hagytam fiamat, -vedd vissza és számolj felőle, mert a fogoly nagyon beteg.</p> -<p>Béldiné feküdt a hintóban, öntudatlanul, mozdulatlanul.</p> -<p>Aranka reszketve, elhalványulva kérdé:</p> -<p>– Hol van atyám?</p> -<p>Kucsuk basa szólni akart, de szó helyett könyei jöttek elő, -végig csordulva férfias arczán; kezét az égre emelte némán s alig -hallhatón suttogá: «az égben!»</p> -<p>A szelid leány, mint a lekaszált virág, hajlott össze e szóra; -Feriz bég karjai felfogák az elalélót, szép, éghez hasonló szemeit -fölveté a derült égre, egy hosszú fohász repült el ajkairól, azután -lecsukódtak a szép ajkak, szép szemek, s azután vége volt -mindennek.</p> -<p>A kedves leány atyjához ment az égbe. <span class= -"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span></p> -<h2>ISTEN KARDJA.</h2> -<div class="poem figright"> -<div class="stanza"><span class="i0">«A villámos égben ki -mennydörög ott fent?<br /></span> <span class="i0">A földnek -haragos ingása kit jelent?»…<br /></span></div> -<p class="right">(Dicséret.)</p> -</div> -<p class="clear">Egy idő óta megszaporodtak az Isten csodái -Erdélyország felett. Többé nem nyugtalanító hírek voltak azok, -miket népzavaró elmék gondoltak ki a világbéke felforgatására; -hanem a természet szokatlan tüneményei, miknek egymásra következése -megrendíté a leghidegebb skeptikus szívét is.</p> -<p>Ama titokteljes jelenetek voltak ezek, mikből a köznép függőben -levő országos változásokat sejt, s hitével sietteti a rettegett -fátumot.</p> -<p>Egy nyári hajnalon virradóra, derült éjszaka után, egyszerre -szokatlan sűrű nehéz köd ereszkedett a földre, mely csak délutánra -szakadozott fel, végtelen sötét felleg alakjában terülve szét az -égen, s ott megállt, mint egy mozdulatlan nehéz kárpít, egy csepp -víz nem hullott belőle s kora délután nem lehetett a szobákban -gyertya nélkül látni.</p> -<p>Este felé minden madár elhallgatott, a virágok becsukták -kelyheiket, a fák levelei lelankadtak. A künn járók fullasztó -köhögésről kezdtek panaszkodni, s ez időtől kezdve vetve volt -minden természet elleni kór magva minden fűbe, minden gyümölcsbe, -meg volt vesztegetve a folyamok vize, az emberi forró vér, magát a -földet is meglepé valami járvány, hogy azelőtt soha nem látott -gyomokkal verte föl a leggazdagabb vetést, s erdőszámra száradtak -ki a legerősebb cserfák, ellepve szürke rozsda és mohoktól, s a -szántóföldek termékeny fekete hantjain a zöld penész ütötte ki -magát.</p> -<p>Három napig nem tisztult ki az ég, negyed nap délutánján a -fullasztó szélcsendre irtózatos orkán következék, <span class= -"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> mely a -házak tetőit hajigálta le, s a templomokról dobálta le a -csillagokat és kereszteket, felkavarta az országútak porát s oly -sötétséget támaszta, hogy látni nem lehetett, s felszedve az épen -nyílni kezdő fenyőfák veres himporait, azt megkavarta a felhőkkel, -s a mint azokat gomolygó tömegben korbácsolva maga előtt, a legelső -nagy záporcseppek kezdtek esni, a nép borzadva nézett a házak fehér -oldalára, miken az esőcseppek vérnyomokat hagytak. «Vér esik az -égből» volt a rémület kiáltása; rá nem sokára megdördültek a -villámok, vakító fénynyel lobogva, mintha százágú tűzostor jönne -korbácsolni a földet, míg egy függőleges villámsugár egyenesen a -város közepére csapva le, megrendíté sujtó csattanásával a földet -és a sziveket, hogy senki se hinne mást, mint hogy itt van az -itélet órája.</p> -<p>A fergeteg azonban szétszórta a felhőket, alig volt még -alkonyat, hogy az ég kitisztult, s ime a bámuló lakosság szemei -előtt egy roppant nagy üstökös állt az égen, annyival meglepőbb, -minthogy az eget három nap óta elborító felhők miatt közeledtéről -semmit sem lehete tudni.</p> -<p>Az üstökös magva épen azon a helyen állt, a hol a nap lement, s -a vérvörös alkonyi fény nem volt képes a vészes csillagot -elhomályosítani; úgy tűnt fel, mintha épen a napot ölte volna meg, -s most annak vérében fürdenék.</p> -<p>Üstöke oly hosszú volt, hogy az ég két harmadán keresztül -látszott nyulni, s a vége felé szélesen meggörbült, mint egy török -kard.</p> -<p>«Az Isten kardja!» rebegték az emberek ösztönszerű -félelemmel.</p> -<p>Két hétig állt e tünemény az égen, majd korábban, majd későbben -jött fel az égre, néha fényes nappal is megjelent, s a nappali -fényben is ott látszott az égen, mely elveszté kék zománczát, s -valami lázas sápadtság terült szét rajta, mintha a levegő maga is -beteg volna, míg fényes délben puszta szemmel bele lehetett a napba -nézni. <span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span></p> -<p>A nép félt, iszonyodott e rendkívüli jelenségektől, s midőn a -vak tömegek öntudatlan rettegésben vannak, akkor áll legközelebb a -vihar, akkor képesek mindenre, hogy e félelemtől szabaduljanak.</p> -<p>E napjaiban a közrémületnek adák csodálatos tanúbizonyságát a -lélekerőnek Erdélyország minden vallású papjai. A templomok egész -nap nyitva tartattak a nép előtt, s a szószékekből fáradatlan -lelkivezérek mondának biztató szavakat az egybesereglett híveknek. -Magyari, a fejedelem papja, mindennap négyszer tartott prédikácziót -a székesegyházban, mely annyira meg szokott telni ilyenkor, hogy a -népesség fele nem fért be, hanem az ajtón kívül maradt.</p> -<p>Egy estéli órában épen annyira el volt foglalva a templom -ájtatos hívekkel, miszerint még a lépcsőket is tele ülték; -mindenféle kolozsvári polgárok, vegyesen keresztül utazó -székelyekkel, álltak egy csoportban a fő bejárás előtt, s miután -kegyes énekléseiket elvégezék, kapcsos zsoltáraikat betéve, -elkezdének az alatt, míg a prédikáczió tart, egyről-másról -beszélgetni.</p> -<p>– Gonosz időket élünk, szólt egy öreg timármester, nagy süvegét -megcsóválva.</p> -<p>– Mi beszélhetünk csak arról, sietett belevágni egy keresetben -járó székely, ki azon rovásra, hogy messzünnen jött, kapott az -alkalmon, a mit tudott, elmondhatni; kegyelmeteknél még mind -istenes a világ sorja, de nálunk kell azt megnézni.</p> -<p>– Hát kegyelmeteknél is meglátszik az Isten kardja? kérdé egy -fiatal siheder.</p> -<p>– Nemcsak meglátszik, öcsém, hanem meg is érzik rajtunk; egy -este sem fekszünk le a nélkül, hogy a halálunk óráján mondandó -imádságot a cselédjeinknek fel ne olvasnók s alig van éjszaka, -melyben jobb vagy bal kéz felől égés verességit ne látnók az -égen.</p> -<p>– Hát az micsoda?</p> -<p>– Olyankor fiam egy-egy falu ég porrá. Azt mondják, <span class= -"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> -mordályégetőkkel van tele az ország, soha sem tudjuk, mikor gyullad -ki a hiju a fejünk felett?</p> -<p>– Én Istenem, őrizz meg minden jó lelket tőlük.</p> -<p>– Hát azt hallották-e kegyelmetek, hogy Háromszéken egy oláh -pakulárnak a felesége szült és a gyermekének kettős feje lett, -minden fején három orra, a kezein tizenhat újja, s fogai és -szakálla nőve? Az asszony szörnyet halt ijedtében, s a csoda sem -élt meg szerencsére. Nagytiszteletű Gencsery uram borszeszbe akarta -tetetni, de a népség nem engedte, csak azon volt, hogy el kell -temetni, még pedig jó távol. Lopva el is ásták egy brassai szász -földje végébe; s mi történt? az, hogy a hova csak a szász -tisztabuzát vetett, mind rozs termett rajta.</p> -<p>– Mindenünnen gonosz hireket hallani, beszélt egy kolozsvári -mézeskalácsos; tegnap beszéltem egy oláh feleségével, a kinek az -ura megindult a Járas vizén egy tutajon, sajtot akart vinni -Tordára. Alig volt egy napi járásra a lakásától, megfordul a Járas, -elkezd felfelé folyni s visszaviszi az oláhot haza, a honnan -elindult. A tisztelendő úr ugyan úgy magyarázta ki a dolgot, hogy -az Aranyos, a mibe a Járas szakad, akkor épen nagyon meg volt -áradva, s annak a visszaömlő vize tolta felfelé a Járast; de az -oláhot még is csak az isteni gondviselés hozta vissza, mert ha -tovább mehet, épen akkor ott tatárok jártak, bizonyos, hogy -levágták volna.</p> -<p>– Én mindent megértem már, szólt a legelébbi öreg polgár, -háborut, dögvészt, árvizet és gyulladást, csak egytől tudok -rettegni, a földindulástól, mert az elől még csak a templomba sem -mehet az ember, hogy imádkozzék.</p> -<p>– Biz azt pedig ki nem kerüljük, öreg bátya, válaszolt a -székely. Magam füleimmel hallom elégszer, mikor a gyergyói -szakadékok között medvére lesni járok, hogy zúg, morog a hegy -alattam, mintha valami nagy hordókat hengergetnének, úgy, hogy a -medvék ijedtükben kiszaladnak bömbölő barlangjaikból s féltükben -olyan szelidek, hogy füleiknél foghatná meg őket az ember, ha épen -úgy <span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span> meg nem volna ijedve, mint ők. Csak a -napokban történt, hogy egy kis székely falu mellett, mely egy -völgyben épült, egyszer csak elkezdett a hegy odább csúszni. Erdők, -kertek, azok közt kalyibák voltak rajta, az mind azon módon ment -vele együtt, csak egy szeg meg nem mozdult a helyéről. Három napig -csúszott ilyenformán, akkor az átellenben levő hegyben megakadva -megállt és ott maradt; a jámbor emberek még örültek neki, hogy a -kertjeik közelebb jöttek, de nem soká tartott az örömük, mert a -falu alatt volt egy kis csekély patak, mely száraz időben elég volt -italra a lakosságnak, az most a két hegy összezártával egyszerre -megrekedt, s nem találván semerre útat, elkezde lassankint iszapot -támasztani, egy éjjel az egész rétet elöntötte, már másik reggelre -a házakba kezdett befolyni; a szegény embereknek utóbb is fel -kellett szedni a motyóikat s kiköltözni lakásaikból. A víz ezután -is csak egyre nőtt, lassankint a házak tetejénél is magasabb lett -úgy hogy most nem látszik ki az egész faluból egyéb, mint a templom -tornyán a rézkakas.</p> -<p>E perczben a templomi szónok oly hangosan kezde beszélni, hogy a -künn levők is meghallották szavait, s egyszerre elhallgattak, -közelebb tolakodva a templomajtóhoz s figyelve, mit beszél.</p> -<p>Főtisztelendő Magyari uram kegyetlenül mosta a jelen levő urak -fejeit:</p> -<p>«– – Harczra készül ellenetek az Isten, mert ti is harczra -készültök ellene. Az esküvel kötött békét felforgatjátok -jobbra-balra, és lészen ti néktek, a mit kivántatok, háboru kívül -és belől, hogy azt fogjátok mondani: elég, elég uram! és nem -fogjátok végit látni annak, a mit bolondul megkezdtetek. – –»</p> -<p>(Már ekkor tudva volt Magyari előtt, hogy Teleki a szamosujvári -országgyűlésen előterjeszti a megkezdendő harczot.)</p> -<p>Épen erre a szóra érkezik egy pár nyusztos, kalpagos úrirenden -levő férfi, kik közül a kolozsváriak az egyikben <span class= -"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> Telekire, -másikban Vajda Lászlóra ismerének, s a mint telhetett, nagy -szorulkodással útat csináltak előttük, hogy bejuthassanak a -templomba, de a székely egyiket sem ismervén, a mint Vajda László -nagy büszkén oldalba taszítá könyökkel, ő is hátra fordula, -mondván:</p> -<p>– Lassabban uram; az Isten háza ez, nem valami nagy úré, itt én -is csak olyan ember vagyok, mint kegyelmed.</p> -<p>A mellette állók ránczigálták a zekéjét, de a székelynek az a -tulajdonsága, hogy ha ránczigálják, még dühösebb; ő is tehát, a -mint Vajda László a néptömegen keresztül nem hatolhatván, -mindenfelé nézelődnék, hogy mint juthasson a székéhez, előre -kiálta:</p> -<p>– Engedjék ezt a két urat a templomba menni kegyelmetek, nem -hallják, hogy nekik szól a leczke?</p> -<p>Teleki erre meghúzta magát az egyik küszöbben, levevé kalpagját -s ott állt fedetlen kopasz fővel a nép előtt, minden arcz feléje -volt fordulva a székely kiáltása következtében.</p> -<p>Magyari folytatá mennydörgő szavait a szószékről:</p> -<p>«– – Most senki sem mer ellenetek szólani, mert mintha mennykő -hullana szavatok után, olyanok vagytok mikor megharagusztok, sőt -minden emberek térdfőhajtással azt mondják nektek: méltóságos uram, -méltóságos asszonyom; de eljön az Úrnak itélete reátok, megöl az -Isten benneteket s akkor újjal fogják mutatni az emberek: ez amaz -átkozott hazájaáruló embernek a felesége, ezek amaz istentelen -embernek a gyermekei. S szégyenleni fogják utódaitok, mely -gyalázatos névvel nevezik őket; mert akkor minden embernek a szája, -nyelve felnyílik ellenetek s úgy kiáltanak maradékaitokra: ezeknek -az atyja árulá el Erdélyországot s olyan sárba ugraszta bennünket, -melyből már lábainkat ki nem vonhatjuk. – –»<a name="FNanchor_3" -id="FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" class= -"fnanchor">3)</a></p> -<p>– Gyerünk innen, kegyelmes uram, szólt halkan Vajda <span class= -"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> László -Telekihez, kit úgy látszott, hogy észrevett a pap, mert egészen -feléje fordult, a mint beszélt.</p> -<p>– Mit gondol kegyelmed? szólt visszautasítólag Teleki. Ez a pap -igazat beszél, de az nem tesz semmit.</p> -<p>«– – Hová akartok menni esztelenek, tétovázók? – folytatá -Magyari. Kinek adatott közületek a felelés, hogy Erdélyország -férfiai földönfutók, asszonyai özvegyek és gyermekei árvák -legyenek? Bizony mondom néktek, hogy úgy fogtok járni, mint a teve, -mely elment Jupiterhez, hogy adjon neki szarvakat, s ott még a -füleit is levágták. – –»</p> -<p>– Az meglehet; monda Teleki Vajda Lászlóhoz, de azért -elmegyünk.</p> -<p>A pap meglátta, hogy a tanácsúr észrevételeket tesz beszédére s -erre homlokát redőkbe szedve, ezt mondá:</p> -<p>«– – Midőn elveszett Lajos király Mohácsnál, a török császár -eleibe hordatván a holttesteket, egy Szalánczi nevű gonosz -praktikus magyar úr holttestét megismervén, kezében levő -pálczájával holttestének fejét megüti s azt mondja: ha te nem -lettél volna, kutya, az a jámbor gyermek király nem feküdnék most -halva. Adná Isten, még veletek is úgy ne bánjék az idegen nemzet. – -–»</p> -<p>Teleki megrázta fejét s susogva monda:</p> -<p>– Az velem is megtörténhetik, de nem változtat semmit.</p> -<p>Nem sokára megzendült az ének, a két főúr feltevé kalpagját és -távozott, a kitóduló néptömeg által körül özönlve, kik között az -iménti székely különös kitartással mindenütt a két úr sarkában -volt, égig magasztalva mindenki előtt a mondott beszédet, jó -fenhangon, hogy az előtte menő két úr is megértse, ilyen -formán:</p> -<p>– Ez volt aztán a prédikáczió! Ilyen kell a mi urainknak, ugyan -csak megmosdatta őket szappan nélkül. Helyesen tevé; mit csinálnak -háborut az országnak; ha Magyarországnak fáj a hasa, mi szükség -azért Erdély talpára kötni a mustárt? Mi közünk nekünk ehez a sok -jött-ment, sehonnából szakadt idegen emberhez? a kik bejöttek -soványan a hazába s most mind úgy meghiztak, hogy kicsiny már -<span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> nekik az ország, pedig egynémelynek, ha -visszamenne is Magyarországba, nem lenne egy bogarat érője is, a -mit visszafoglaljon, s mink szegény erdélyiek vérezzünk érte?</p> -<p>Vajda László végtére nem tűrhette az üldözést s visszafordulva, -rákiálta a székelyre:</p> -<p>– Elmaradj hátam mögül, ilyen olyan lélekadta fattya! vagy -beszélj emberek módjára s ne ugass itt, mint egy veszett állat, -mikor magadnál különb embereket látsz.</p> -<p>A székely meggörbítvén erre a szóra a nyakát, odatartá a képét a -megszólító úr orra alá s éles két öklelő szemével odanézve annak -szeme közé, egyet sodorinta a bajusza félfelén s hetykén -visszafelelt:</p> -<p>– Hátrább az agarakkal nagy jó uram! Mert engem sem a gólya -költött ki a világra; ne is próbálj engem még egyszer fattyú névvel -nevezni, mert ha haza megyek a kardomért, tüstént megajándékozlak -egy fővel, s az pedig a tulajdon magad feje lesz.</p> -<p>Vajda László még akart valamit felelni, hanem Teleki Mihály -megfogta a karját s magával vonta.</p> -<p>– Kegyelmed semmire sem indul meg, szólt a felgerjedt főúr.</p> -<p>– Hagyjuk őt zúgolódni, azért jó katona lesz, ha a harczba -viszszük. Székelylyel ne állj vitába barátom, mert az a maga fejét -mindig többre becsüli, mint a másét.</p> -<p>A két úr nem sokára eltünt a fejedelmi palota kapuja alatt.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A fejedelem maga is jelen vala ezen hitszónoklaton, s annyira -elméjére vette annak tanításait, hogy másnapon bőjtöt tartana egész -háza népével együtt s úgy feküdnék le. Éjszaka pedig számtalanszor -fölébrede s elannyira gyötrő álomlátásai voltak, hogy minden -apródját felköltötte, sőt utóbb kénytelenek voltak a -fejedelemasszony után küldeni, s csak akkor nyugodott meg egy -kissé, midőn az ágyánál megjelent; nem is bocsátá el addig magától, -míg csak reggel <span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span> nem lőn, folyvást szomorú és gyötrelmes -dolgokat mondva el neki, úgy, hogy a fejedelemné szörnyűködését az -ajtón keresztül hallhatták, a kik ott voltak.</p> -<p>Reggel a fejedelemasszony szobáiba eltávozván, rögtön hivatá -maga eleibe Teleki Mihályt, ki is, minthogy ugyanazon házban lakott -a fejedelem udvaránál, nem késett azonnal megjelenni s olyan -nyugodt képpel fogadta el a kinált leülést, mint a kit épen csak -lakodalomra hívtak; pedig ott már csordultig állt számára a keserű -pohár.</p> -<p>– Uram, szólítá meg őt a fejedelemné, Apafi igen rosszul volt az -éjjel.</p> -<p>– A bőjt okozta; ilyesmihez ő nincs szokva, ő esténkint jól -szokott vacsorálni, s hogy életrendéből kihágott, azért kellett -rosszul aludnia. Az álom épen oly rosszul esik üres, mint -megterhelt gyomorral.</p> -<p>– Hát még megterhelt lélekkel, uram! Én az egész éjet ágya -mellett töltöttem, csak most jöhettem el mellőle, el nem bocsátott -maga mellől, kezemet fogta szüntelen s oly dolgokat beszélt józan, -éber képpel, minőket csak hagymázbeteg beszélhet. Azt mondá, hogy -az éjjel Isten itélőszéke előtt állott, s egy nagy asztal előtt, -mely oly hosszú volt, hogy nem láthatta végit, ültek a terhelő -tanúk, legelől Bánfi Dénes, Béldi, Béldiné, leánya és nagyobb fia, -kik a börtönben haltak meg; Kapi és az ifju Kornis, az öreg Bethlen -János és a többiek is mind oly ismerős arczok voltak előtte, kik a -mint ő reszketve Isten trónja elé lépett, szemeiket rászegezték s -ujjaikkal mindenfelől rámutattak. Uram, ez irtózatos kép.</p> -<p>– Álommagyarázónak hisz-e engemet, nagyságod? kérdé Teleki -bosszús kicsinyléssel.</p> -<p>– Uram, ez több mint álomlátás: ez visio, ez égi jelenés!</p> -<p>– Az is meglehet; az elszámlált urak lelkei bizonyára mind az -égben vannak s lehet, hogy megszámlálhatlanok fognak utánok -menni.</p> -<p>– Az ő lelkeik oda szállnak, hát vérök ki lelkére száll?… -<span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span></p> -<p>– Csak mondja ki nagyságod bizton: az enyimre… Hisz én vagyok -minden rossznak okozója Erdélyországban. Oh, egész ez ideig csupa -báránylelkű emberek lakták e birodalmat, kiknek ereiben tej és méz -folyott vér helyett, én ismertettem meg velök legelőször a -kardforgatást; Zsigmond király, Bethlen, Bocskai, Rákóczi György -alatt alig veszett el ötven-hatvanezer ember pártvitákban, önző -hadviselésekben; ők derék emberek voltak, mindenki nagy hazafiaknak -nevezi őket; hanem én, kinek kezébe a kardot nem egy engemet nem -illető korona utáni vágy, hanem egy magasabb eszme, egy nagy, -hatalmas gondolat adá, – én gyilkos vagyok s felelek a világnak -nemcsak azokért, a kik a csatában elesnek, hanem még azokért is, a -kik az ágyban szép csendesen meghalnak, ha történetből nem voltak -jó barátaim.</p> -<p>– Volt idő uram, a midőn kegyelmed eszének minden erejét -megfeszítette, hogy e harczból Erdélyt kivonhassa.</p> -<p>– És volt idő, nagyságos asszonyom, a midőn kegyelmed a -fejedelem előtt magyarországi rokonai nevében segélyt és harczot -kivánt. Változnak az idők, változnak az emberek.</p> -<p>– Akkor még nem tudtam, hogy e kivánság annyi nagy és becsületes -férfi romlásába fog kerülni.</p> -<p>– Féltek a harcztól s elestek a harcz előtt. A ki az omló -hófuvatag elé áll, hogy ezt feltartóztassa, elgázoltatik. Nem -emberek, hanem országok sorsa forog kérdésben itt; s ez iránt -legyen nyugodt Apafi: Isten sokkal csekélyebb eszközöknek tart -mindkettőnket, hogysem lelkeinkre vesse, a mit az idők teljessége -hozand magával és a mi megtörténik nálunk nélkül is, mert az a -sírás, a mi elhatott mi hozzánk, elhatott, asszonyom, az égbe is. A -mi czímereink jelmondatai legjobban összeillenek; Apafié: «fata -viam inveniunt» (a sors megtalálja a maga útját), az enyim: «gutta -cavat lapidem» (a vízcsepp kivájja a követ). Bízzuk jelszavainkra -magunkat.</p> -<p>Apafiné összefont karokkal nézett ki az ablakon, s hosszasan -<span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span> merengve elgondolkozott. Majd, mintha -eszméi messze tévedeztek volna, egyszerre felsóhajta:</p> -<p>– Ez a Béldi család milyen szerencsétlenül elpusztult! s hánynak -kell még elveszni így?</p> -<p>– Nagyságos asszonyom, viszonzá a tanácsúr változatlan arczczal; -mikor nagy szárazságban esőért imádkozik az egész nép, senki sem -kérdi azt, mi történik a szegény utasokkal, kiket a zápor majd az -uton kap? pedig meglehet, hogy némelyik meghűti magát bele, és -elhal.</p> -<p>– Nem értem e hasonlatot.</p> -<p>– Pedig most is esőért könyörög az ország, hanem véresőért és -minden jel arra mutat, hogy Isten meg fogja adni azt. Nem a csodák -jeleit értem; azokban higyjen a köznép, hanem az idők tanuságait, -mikre gondolkozó ember figyelmezni szokott. Midőn ez az eszme -született, akkor egy nagy párt volt Erdélyországban, mely e rothadt -békének fentartását követelte, melynek tetszett ez a negyedrész -telkeni uralkodás, s mely úgy meg volt kötve mind a római császár, -mind a szultán birodalmában levő leghatalmasabb emberek -szövetségével, hogy egy ízben bátran mondhatá szemembe Bánfi Dénes, -hogy e párt egy száz újju kéz, mely ha markába szorít, úgy -kifacsar, mint egy spongyiát. És íme az ujjak egyenkint lehulltak. -Elveszett Bánfi Dénes, azt mondják, én ölettem meg; Béldi Pál -börtönében halt meg, azt mondják, ezt is én mérgeztetém meg; -Bethlen Jánost is magához szólítá Isten; elhalt Kapi; a -legmerészebb ellenfelem, Kornis Gábor, élte virágában, díszlő -egészség közepett, egy éjjel kimult; természetesen az ő halálát is -nekem tulajdonítják; de hát azokat, kik sokkal messzebb, és sokkal -magasabban állnak, mint hogy kezem elérhetné, ki ölte meg? -Mindazok, a kik a divánban a harczot ellenzették, s a szultánt -örökösen arra bírták, hogy a fegyvereihez folyamodó magyaroktól a -segélyt megtagadja s csak azokat pártolja, kik a békére -figyelmeztetik: elmultak egyenkint. Kucsuk basát Lippánál egy golyó -halálosan <span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span> találta, a Küprilit a háj fojtotta meg, s -a legfiatalabb vezér, Feriz bég, megtébolyodott.</p> -<p>– Megtébolyodott! kiálta fel Apafiné, arczát kezébe rejtve el; e -nemes, derék ifju, ki Erdélyt úgy szerette.</p> -<p>– Nem Isten keze jár-e itt? kérdé a tanácsúr.</p> -<p>– Nem, uram, válaszolt Apafiné, fájdalmas arczczal kelve fel -helyéről s odalépve a tanácsúr elé, hogy szemébe mondhassa e -szavakat: mindenütt kegyelmed kezei járnak. Elveszett Bánfi Dénes: -kegyelmed fejezteté le; meghalt Béldi: kegyelmed üldözé a -kétségbeesésbe; családját kegyelmed vetteté börtönre s csak akkor -bocsátá ki, midőn a büzhödt lég halálos betegséget olta vérükbe; s -Feriz bég megőrült, mert szerette Béldi leányát, és az meghalt.</p> -<p>– Jó! nagyságos asszonyom, szólt az ingerelt tanácsúr. Legyen -úgy. Illessen engemet azon dicsőség, hogy én vezetem a sorsot. -Higyjék tehát azt, hogy minden, a mi történik az országtanácsban és -a családok szívében, tőlem származik; felelek érte! És ha azt hiszi -kegyelmed, hogy amaz égő üstökös, melyet a nép Isten kardjának -nevez, az én kezemben van, – legyen! én megsuhintom azt és lecsapok -vele a földre, hogy megrendül az álló sarkaiban…</p> -<p>… E pillanatban megrázkódék a palota, megindulva -fundamentomaiban.</p> -<p>A fejedelemné sikoltva ugrék fel.</p> -<p>– Ah! mi ez? kérdé halálsápadtan.</p> -<p>– Ez földindulás, asszonyom, felelt Teleki csodálandó -nyugalommal. Nincs mit remegni, a palotának erős bolthajtásai -vannak, de ha fél kegyelmed, álljon az ajtó eresze alá, az nem -szakadhat le.</p> -<p>A fejedelemné nem birt helyéből megmozdulni rémültében.</p> -<p>Nincs irtóztatóbb tünemény a földrengésnél, a hullámzó tengeren -van a hajósnak árbocza, melybe kapaszkodjék, de a hullámzó földet -hová kerülje ki? Azt érezni, hogy azon éltető elem, mely eddig -kenyerünket adta, mely nyugodtan viselte bűneink terhét, egyszerre -haragra gerjed s <span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span> föllázad a rajta lakók ellen. Minden -ember kifut házából, a künn legelő barmok bömbölve futnak be a -városba, a kertek kutjaiból forró kénköves víz és iszapos salak -ömlik fölfelé, az élő fák jobbra-balra hajladozva, koronáikkal -csaknem a földet látszanak csókolni, s a megrengetett tornyokban -megkondulnak a harangok, mintha tűzvészt hirdetnének.</p> -<p>Az első ijedelemből magához térve, hirtelen föleszmélt a -fejedelemnő.</p> -<p>– Isten oltalmazzon bennünket, én sietek a fejedelemhez. Nem jön -kegyelmed a szobából?</p> -<p>– Én maradok, szólt Teleki csodás hidegvérrel, Isten kezében -vagyok mindenütt, s a mely órában magához szólít, számolok azokért, -a miket tettem.</p> -<p>Apafiné sietve futott végig a rengő folyosókon s férjét -feltalálva, levitte magával a palota kertjébe.</p> -<p>Iszonyító volt kívülről látni, mint mozog, mint hajlong a -roppant nagy épület a föld hullámzása alatt, minden perczben attól -lehete félni, hogy egy halommá dűl.</p> -<p>A fejedelem nem látva Telekit, kérdezé hol van? A fejedelemné -azt mondá, hogy szobáiban hagyta.</p> -<p>– Rögtön érte kell menni! kiálta a fejedelem, de a körüle álló -reszkető arczok közül nem talált senkit, a ki szavát fogadja. Lehet -bátorsága az embernek csaták kardjai közé rohanni puszta kézzel, -fölmászni az égő torony tetőibe, viharos tengerre bocsátkozni -kormanytalan naszádon; de a földrengésnél elvesz minden bátorság a -szívből, az ember, ki semmitől sem félt, itt gyáva lesz.</p> -<p>A tanácsúr ez alatt csendesen ült iróasztala mellett és írt egy -levelet Kara Mustafának, ki a meghalt Küprili helyét foglalta el; -nagy harczos férfiu, a szultán jobb keze, ki nem rég is a kozákok -által a lengyelek ellen segítségül hivatva, azt oly szépen -elvégezte, hogy elébb sok lengyel várost elpusztítva, később a -megsegített kozákoknak fordult s levágva bennök több százezret, -háromszázezret elhajta rabságba… <span class="pagenum"><a name= -"Page_76" id="Page_76">-76-</a></span></p> -<p>Ennek írt Teleki a magyaroknak hozandó segély iránt.</p> -<p>Minden butor ingott, recsegett körülte, ablakai, mintha láz -gyötrené, rázódtak zörögve, maga a szék, a melyen ült, csúszott -alatta idébb-odább, s iróasztala fel-fellökődött keze alatt, úgy -hogy tolla félrement a papiron; de azért mégis megírta a levelét; s -a mint a végére jutott, kemény vonásokkal jegyezte alája:</p> -<p>«Si fractus illabatur orbis, impavidum ferient ruinæ!»</p> -<p>(Ha az összetört világ rám omlik is, rémületlen sujtnak -omladéki.)</p> -<p>Mustafa törhette rajta a fejét, mint jött az ő levelébe ez a -szöveghez nem tartozó vers, melyet a tanácsúr a percz rémületével -küzdő vas akaratának befolyása alatt mintegy öntudatlanul írt -oda.</p> -<p>Midőn az ijesztő vész elmult, s a palotába lassankint ismét -visszatértek apródai, a bepecsételt levéllel kezében, -szemrehányólag fordult feléjök.</p> -<p>– Hol jártatok? Egyet sem találok közületek, mikor szükségem van -rá. Ezt a levelet rögtön két lovas drabant kiséretében az étekfogó -vigye Várnába, a fővezérhez.</p> -<p>Azzal sétálni kezde fel s alá szobájában, mintha semmi sem -történt volna.</p> -<h2>AZ ŐRÜLT.</h2> -<p>A diván legtitkosabb termeiben voltak összegyűlve a vezérek nagy -fontos tanácskozás felett. A megkezdendő harcz volt a komoly -határozatok tárgya. Mert a mint Mohamed kimondá, hogy egy Allah -legyen az égben s egy úr a földön, sokan eljöttnek hivék az időt, -melyben az teljesülni fog.</p> -<p>Az ország bölcsei, a becsületes tanácsadók, Kucsuk és Küprili, -halva voltak már, a fővezér, Kara Mustafa, egy dölyfös, elbizott -ember vezette a diván elméjét és mindnyájan azt akarták, a mit ő. -<span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span></p> -<p>Maga a szultán is jelen volt. Szép, szabályos arczú férfi, de -minden vonásán valami kimerültség, lankadtság terült el; nagy, -szelid metszésű szemeire bágyadtan ereszkedtek le hosszú sötét -pillái; sűrű fényes szakálla hullámzatosan borult keblére, -összefolyva tömött fekete bajuszával. Az egész tanácskozás alatt -sem egy szót nem szólt, sem egy arczvonása meg nem mozdult. Úgy ült -ott, mint egy holt alak.</p> -<p>Jöttek egyenkint a külországok követei: XIV. Lajos -szószólója<a name="FNanchor_4" id="FNanchor_4"></a><a href= -"#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a> előadva, miszerint a franczia -király teljes haderővel támadandja meg a római császárt; ha a -szultán is fölkél ellene, nemcsak Magyarországot, hanem Bécset is -elfoglalhatja tőle.</p> -<p>A szultán hallgatott; helyette a nagyvezér felelt, elmondva, -hogy Magyarország régóta a szultán tartománya, s bizonyára Bécs és -Lengyelország is nemsokára osztozni fog annak sorsában. A szultán -csak adófizető királyokat tűr meg a földön.</p> -<p>A követ egy kicsinyt furcsán nézett erre a szóra, elgondolva, -hogy Francziaország is a földön van és eltávozott.</p> -<p>Utána jöttek Thököly Imre küldöttei, a magyarországi -elégületlenek vérét és kardjait ajánlva fel a szultánnak, ha nekik -Magyarország visszafoglalásában segítségül leend.</p> -<p>A szultán helyett ismét Mustafa felelt:</p> -<p>– A nagyúr köszöni a szolgálatot és kegyelmes leend hozzátok, ha -neki Magyarország visszafoglalásában segítségül lesztek.</p> -<p>A követek hallák, hogy meg van fordítva a mondat; de nekik is -voltak a török irányában utógondolataik; egymás szemébe mosolyogtak -és távozának.</p> -<p>Következett az erdélyi küldöttség: nyájas, édes képű urak, -kiknek szónoka nagy ékesszólással adá elő: mily kész Apafi Mihály -uram ő nagysága és az erdélyi rendek <span class="pagenum"><a name= -"Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> mind, a nagyúr dicsőségére -fegyvert vonni, hogy Magyarországra kirohanjanak.</p> -<p>Mustafa válaszolt:</p> -<p>– A nagyúr megengedi tinektek, hogy magyarországi társaitoknak -segítségül legyetek.</p> -<p>A szónok szeretett volna még más egyebet is hallani; például: -magyarországi koronát Apafi Mihály uram ő nagysága részére, nádori -hivatalt Telekinek, s más ilyenformákat, s csak állt, az orrát -vakarva, míg a vezér nem inte neki, hogy elmehet.</p> -<p>Hja! a török politika törökül van írva.</p> -<p>A külső követek után jöttek az egyes basák és várvezérek -hirnökei Magyarországról.</p> -<p>Egyik nagyobb borzalmakat adott elő, mint a másik.</p> -<p>Az egri, budai, érsekújvári basák panaszainak nem volt vége a -füleki, győri és selmeczi német őrségek pusztításai ellen.</p> -<p>A nagyváradi basának egy éjjel az egész remonda ménesét -elhajtotta Kökényesdi Feri Böszörménybe, másszor a nagykállói őrség -vágta le a város alatt portyázó szarácsiakat, s a füleikkel számolt -be a basának; sőt egy ízben a füleki várőrségből néhány vakmerő -vitéz egész a budai hostáig leszáguldott, a holott a jámbor Yffim -béget fürdőházában kapva, az üstben főzött vízzel úgy leforrázták, -hogy minden bőre lement.</p> -<p>A vezérek szörnyűködve kiáltának fel minden újabb hírre, csak a -szultán hallgatott.</p> -<p>Végre jöttek az ulemák.</p> -<p>Az ő határozatuktól függött a legtöbb. Ők mondhatták meg, vajjon -a béke felbontható-e a fegyverszünetre kikötött idő lefolyta előtt? -E kegyes lelki kérdésben az ulemák tanácsa volt a legfelsőbb -törvényszék.</p> -<p>Nagy ünnepélyesen járultak a diván elé; elől lépdelt a fő mufti, -hosszú, sarkig érő talárban, fején méhkas alakú nagy süveg, fehér -szakálla övéig folyt le rezegve; utána jött két imám, egyik nagy -bibortokba zárt levelet hozott, <span class="pagenum"><a name= -"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> melynek függő pecsétje nagy -aranyszelenczében, hosszú zsinóron lógott alá; a másik egy rettentő -vastag könyv alatt görnyedezett, ez volt az Alkorán.</p> -<p>Az Alkorán szép vastag könyv, nagyobb, mint a hajdani corpus -juris, s benne is meg lehet találni mindent, a mit valaki keres: -vádló, elmarasztaló, felmentő és rászabadító mondatokat egy és -ugyanazon tárgyról.</p> -<p>A mufti sorba hordoztatá az Alkoránt a szultán és a vezérek -között, mindenik megcsókolá azt mély hódolattal; azután inte az -egyik imámnak, hogy térdepeljen le a diván zsámolya előtt s álljon -ott négykézláb; ezzel hátára téve az Alkoránt, elkezdé abból a -megjegyzett mondatokat felsorolni.</p> -<p>Úgy tudta már a járást e bölcs könyvben, hogy ha annak lapjain -egy tűt keresztül szúrtak, meg tudta mondani, az első lapot látván, -a többi lapokon mely sorok vannak keresztül szúrva?</p> -<p>Hetven évig foglalkozott e tiszteletreméltó munkával s ez idő -alatt, mint maga mondá: hétszázkilenczvenháromszor olvasta -keresztül e szent könyvet. Tehát ismerte annak minden rejtekét s -egyszerre azon lapra tudott fordítani, melyen az elolvasandó mondat -állt.</p> -<p>– Az Alkorán azt mondja, szólt kegyes áhitattal: «a mely csomó -Allah előtt köttetett, az Allah keze által bontható fel» – az -Alkorán ismét azt mondja: «akárhol legyünk és akármink legyen, -mindenütt és mindenünk Allah kezében vagyon». Tehát e békekötés is -Allah kezében van és Allah keze mindent felbonthat. Továbbá azt -mondja az Alkorán: «ha valaki szenvedő atyádfiai közül segítségért -folyamodik hozzád, hogy rajta segíts, ne feleld azt neki: majd -holnap, mert ma fogadásod tartja nem kelni fel a földről; vagy ha -alamizsnát kér, azt ne feleld: ma nem lehet, mert fogadásod tartja, -nem nyúlni érczhez; vagy ha előtted meg akarnak gyilkolni valakit -és te azt felelnéd: holnap segítségére leendesz, mert ma fogadást -tevél, nem húzni ki a kardot: bizonyára fogadásod megtartása -<span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span> nagyobb veszedelmedre lenne néked, mint -annak megszegése». Továbbá így szól az Alkorán: «a népek boldogsága -legelső kötelessége a földi uralkodóknak, de Allah dicsősége még -annál is elébb való». És végtére az vagyon megírva: «a ki -szövetséget köt a hitetlenekkel, háborút kötött magának Allah -ellen; mert hiába szövetkeznek egymással a föld népei, hogy sokáig -éljenek; Allah rájok küldi lehelletét, s több elvész belőlök egy -nap alatt, mint tíz esztendeig a háborúban: királyok és koldusok -egyformán!»</p> -<p>A vezérek és ulemák minden újabb mondatnál földig meghajták -fejöket; Mustafa nem bírta arczán visszatartani azt a vérszomjú -mosolygást, mely azt minden újabb mondatnál jobban eltorzítá; az -utolsó szóknál fanatikus felgerjedéssel veté magát arczczal a -szőnyegre, s örömtől ordítva csókolgatá meg a fő mufti palástja -szegélyét.</p> -<p>A mufti ekkor felkapcsolá a bibortokot, melyben a békekötés -oklevele tartatott, s kivéve belőle a négyrétbe hajtogatott -pergament, azt nagy ünnepélyességgel felbontá s kitártan a másik -imám kezébe adta, úgy, hogy ez a pergamen két szélét fogva, a -vezérek felé tartá az irást.</p> -<p>Hosszú czifra irás volt az, a legelső kezdőbetű akkora, mint egy -lefestett vár, körülfonva virágokkal és madarakkal, az első sor -egészen ultramarin-kék betűkkel rajzolva, a többi fokozatosan -apróbb, s a hol Allah neve előfordul, az mindenütt nagy -aranybetűkkel írva; a szultán neve pedig vörössel, a római császáré -világos zölddel. Alatta látszott a szultán kacskaringós -névjegyzése, melyet ő nem győzött volna leirni, hanem egy az újján -levő gyűrűbe metszett formával szokott mindig oda nyomni.</p> -<p>– Ime, itt áll a szerződés, szólt a mufti, a kitárt iratra -mutatva, melyről én a reá tett irást Allah parancsolatjára vízzel -letörülöm.</p> -<p>Ezzel egy eléhozott vederbe mártott pamacscsal valami alchymiai -ércznedvvel végig huzá az irott sorokat, s ime egyszerre elkezdének -azok halaványodni, a szultán neve, a vörössel írt betűk az első -pillanatban eltüntek a pergamenről, <span class="pagenum"><a name= -"Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> utána szemlátomást multak el -a feketével írott sorok, legmakacsabbul tarták meg a zölddel írt -betűk színeiket, a római császár nevén, végre azok is elfogytak -egészen, s nem maradt más a fehér pergamenen, mint az Isten neve -arany betűivel; azon nem fogott az érczvíz.</p> -<p>A divánban mély csend uralkodott, minden szem áhitatos -bámulattal volt az elfehérülő írásra függesztve.</p> -<p>Ekkor egy kivont kardot vőn kezébe a mufti és azt égre emelve, -szólt:</p> -<p>– Letörülve az irást, mely gyalázattal vevé körül Allah nevét, e -levelet én kardnak élével négyfelé vágom.</p> -<p>S azzal, a mint a pergament két kézzel kiterjesztve tartá az -imám, a kezében tartott karddal négyfelé vágta azt a mufti s -darabjait egy serpenyőbe téve, egy kisded kristály üvegből repülő -naphtha-olajat tölte fölé:</p> -<p>– És megégetem azt Allah orczája előtt.</p> -<p>Ekkor egy égő viaszgyertyát tarta a serpenyő fölé; mire a -naphtha rögtön lángra kapott s a támadt kék láng és fehér füst -elborítá a szétvágott levél darabjait. Nemsokára vörössé vált a -láng, feketévé a füst, a pergamen porrá égett.</p> -<p>– És most elszórom ennek hamvait a semmibe, hogy oszoljon fel -benne; szólt a mufti s vevén a hamvakat, kihajlott a palota ablakán -s elszórta azokat szerteszét a légben; az égett papirrongyok, mint -fekete pillangók, szálltak csendesen a szélben az alant zúgó -Bosporusra vissza.</p> -<p>A mint ez megtörtént, a basák, vezérek mind felugráltak és -kardjaikat rántva, nagy lelkesedéssel megesküvének a próféta -szakállára: hogy addig vissza nem dugják fegyvereiket a hüvelybe, -míg a bécsi szent István templom tornya tetején a félhold nem fog -ragyogni.</p> -<p>E pillanatban félrehuzódtak az ajtó szőnyegei, s belépett a -divánba – Feriz bég…</p> -<p>Ifjú arczára alig lehete ráismerni, turbánja mélyen lecsúszott -homlokára; szemei tompa búskomorsággal néztek maga elé mereven, -ruhája ki volt gombolva mellén s palástja <span class= -"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> hanyagul -lógott vállain, kardja fel volt kötve oldalára, de le volt róla -törve a markolat: úgy viselte azt hüvelyébe dugva.</p> -<p>Senki sem tartóztatá fel annyi szobán keresztül a divánba -léphetéstől, s a mint belépett, az előtte álló ulemák szent -irtózattal álltak félre útjából. A mint az ifjú a terem közepére -jutott s ott megállva, végig nézett a vezéreken, karjait -összefonva, oly módon, mintha számlálná, hányan vannak, egyenkint -fölkeltek azok előtte, maga a szultán is és remegve várták -szavait.</p> -<p>Az őrültek iránt keleten szent iszonyattal viseltetik mindenki, -s ha egy tébolyodott fakir megállítja a legelőkelőbb kalifát az -úton, s azt mondja neki: szállj le lovadról s cseréld meg velem -köntösöd! nem mer neki ellentmondani, hanem teljesíti, a mit -kivánt; mert idegen szellem vagyon abban és az Isten küldötte -bele.</p> -<p>Hát még, a midőn az őrültség rettegett szelleme egy oly bátor -daliát, oly jeles hadvezért száll meg, mint Feriz bég, ki már -huszonhat éves korában száz diadalmas csatát vívott s bölcseségével -gyakorta ősz szakállakat szégyeníte meg! S ime egyszerre tébolyodva -jár végig az utczákon és a kivel szóba ered, azt megrémíti -beszédével úgy, hogy utána aludni nem bír.</p> -<p>Az ifjú csendesen, szelid szemekkel, fájdalmas arczczal tekinte -végig a jelenlevők arczain s lélekrendítő volt szavában az a mély -bú kifejezése, a midőn megszólalt.</p> -<p>– Megbocsássatok, méltóságos urak, hogy közöttetek hivatlanul -megjelenek, én, kinek semmi közöm sincsen a földön végbemenendő -ügyekhez mostan. Az a világ, a melyben én éltem, meghalt, -eltávozott az égbe, messze van tőlem; mindazok, kik szivemet -bírták, magasan vannak fejem fölött, s nekem most nincs szivem és -semmi érzésem, a mit a sziv tartogat magában: sem szeretet, sem -bátorság, sem vágy hír, dicsőség után; ereimben összevissza foly a -vér: hogy sokszor ordítva rohanok a körülem levő falaknak és tépek -szőnyegeket, vánkosokat, melyek <span class="pagenum"><a name= -"Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> nekem nem vétenek; majd -ismét megáll bennem a vér, ereim egyet sem ütnek, hogy fekszem -mereven, mint egy halott. Kérlek titeket, méltóságos urak, kik -elmenendők vagytok rövid időn a paradicsomba, vigyétek el -izenetemet oda.</p> -<p>Az urak borzadva hallák az őrült nyugalommal mondott szavait, s -egymást sápadni látták.</p> -<p>Feriz nem vevé észre az irtóztató hatást az arczokon.</p> -<p>– Mondjátok meg azoknak, a kiket szerettem s kiknél szivem van: -adják vissza szivemet; mert a nélkül nagyon beteg vagyok. Nem érzem -a rózsa illatát, ajkamnak a bor nem édes, – nem melegít sem a tűz, -sem a napsugár, – s a mi gyújtóbb mindezeknél: a harczi kürt -rivallása, a paripák nyerítése sem támaszt meleget bennem. -Méltóságos urak, mondjátok ezt el odafenn, ha majd nem sokára -elutaztok.</p> -<p>Jelen voltak pedig Mustafán kívül Rizlán basa, Ajász bég, Rifát -aga, Kara Ogli, a kapudán s többen mások, kik hosszú életet igértek -maguknak.</p> -<p>A nagyúr különösen kedvelé Ferizt s megszólítá nyájas atyai -hangon:</p> -<p>– Kedves fiam, térj magadhoz, ne vesd el magadtól kardodat, -vezéreim győzhetlen táborral készülnek világot hódító harczra: -eredj velök; a harcz tombolásai közt fel fogod találni bajnoki -szivedet és kigyógyulandsz ottan.</p> -<p>Feriz bég arczán csodálatos mosoly vonult el, kezével tagadólag -inte s fejét előre hajtogatá, a mi török különös szokás szerint -tagadást jelent.</p> -<p>– E harcz nem lehet győzelmek harcza, mert emberek szerezték azt -és Allah el fogja rontani; gyilkosok, cselszövők, hazaárulók javára -vontatok kardot, én letörtem az enyim markolatát, hogy ki ne -húzhassam azt és elvetettem. Ők megölték azokat, a kiket én -szerettem, s én harczoljak azon hadban, mely értük kezdetett és oka -volt szeretteim vesztének?!</p> -<p>Az ifjú arczát e gondolatra elfutotta a vér, szemeiben -<span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span> az őrültség lelke lángolt, felegyenesedék -magasra a szultán előtt s vakmerő hangon kiálta:</p> -<p>– Elveszted e harczot, a melyet most kezdesz, mert vezéreid -tehetetlenek, – katonáid gyávák, – szövetségeseid árulók, – -bölcseid bolondok, – papjaid szentségtörők, – és te magad -esküszegő!</p> -<p>Azután mintha egyszerre megbánta volna, a mit a szultánnak -mondott, alázatosan lehajolt annak köntöséhez, s megfogva kaftánja -szélét, azt fölemelé és megcsókolta, – s aztán oly igazi -szánalommal nézett rá, lassudan suttogva:</p> -<p>– Szegény szultán, – ily ifjan, ily ifjan – kell neked -meghalnod.</p> -<p>S azzal lecsüggesztett fővel megfordult ismét s kifelé kezde -menni. Senki sem tartóztatá.</p> -<p>Az ajtóba érve, ott kardjában megbotlott, s a mint hozzá kapna, -érzé a markolat hiányát s akkor még egyszer visszafordult és -csaknem suttogó hangon szólt:</p> -<p>– Ne véljétek, hogy hüvelyébe rozsdásodni fog. Jön idő, midőn -ismét kihúzom azt és megitatom vérnek italával; majd, a midőn azok, -kik most benneteket felbiztatnak a harczra, ellenetek fognak -fordulni, majd ha azok, kik most egy sorban állanak veletek, -zászlóitokkal szemközt fognak állni, akkor visszajövök én is, -csakhogy akkor ti nem lesztek már jelen. De látni fogjátok onnan -felül a paradicsomból! Úgy van: látni fogjátok. – S ha nem hisztek -azoknak, a miket mondtam, álljatok ki a temetőbe, s tapasztaljátok, -hogy a hova egyitek áll, ott kijönnek a földből a sírok férgei, -melyek sohasem keresik a napvilágot. Szegény fiatal szultán…</p> -<p>E látnoki szavakat suttogva, eltávozott az őrült ifjú, s a -divánban levő urak annyira meg valának zavarodva, hogy arczczal a -földre borulva imádkozának, hogy fordítsa el Allah fejeikről a -jóslat gonosz szellemét s ne engedje kettőbe törni az ő -dicsőségének öregbítésére kivont fegyvereiket. <span class= -"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span></p> -<h2>ÜDVÖS CSALATKOZÁSOK.</h2> -<p>A szultán parancsai kiadattak mind a fővezérnek, mind a végbeli -basáknak, hogy hadaikat fölvevén, induljanak a római császár ellen -való harczra, s a viszály megkezdésére ürügyet szolgáltatott -helyeket, Fülek várát, Böszörményt és Nagy-Kállót vegyék ostrom -alá.</p> -<p>Ugyanekkor az erdélyi rendek is megkapták az engedélyt hadaikkal -Magyarországra mehetni, a mint a szamosujvári országgyűlésen -elhatározák.</p> -<p>Roppant készület tétetett mindenfelé; a magyar faj, bármilyen -nehezen rávehető arra, hogy ok nélkül harczot keressen: ha már -egyszer bele van hozva, nem bölcselkedik többé. Az okoskodó emberek -végképen elültek, vagy átcsaptak a győzedelmes párthoz s -hadnagyságot, hadi tisztséget vállaltak az összehítt hadaknál. – -Akkor az volt a világ sora: hogy a kik békesség idején főispánok, -főkapitányok, királybirák voltak, harczos időkben ők lettek a -katonaság hadi vezérei, s a kik szántottak, vetettek, azok lettek a -katonák; a lófőszékely volt a lovas, a prixidárius a gyalog, s a -legelső tanácsúr a fővezér.</p> -<p>Teleki is megérte, a miről teljes életében álmodozott, a mi -fáradalmainak czélja, törekvéseinek koszorúja volt, a miért -öntudatot, lelki nyugalmat s annyi jó hazafivért áldozott: – ő lett -az erdélyi hadak tábornoka.</p> -<p>Az Erdélybe futott magyar menekültek őt üdvözlék mint -megszabadítójukat, s ő egy nagy lépéssel tovább látta már magát: -Eszterházy helyén. S miért ne? Nem tarthatta-e magát oly bölcsnek -és magaslelkűnek, mint az? bár Eszterházy korának és nemzetének -első státusférfiai között állhatott.</p> -<p>Egész táborútjában Fülekig folytonos hizelgés, elbizató remények -fogadták mindenütt, a magyarság seregestül gyülekezett zászlói alá, -hadnagyok, kapitányok őt uralták. <span class="pagenum"><a name= -"Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> A jámbor fejedelem nem is -igen mutatta magát, csak sátorában ült és olvasott, vagy ha megunta -magát, az óráját szedte szét, hogy ismét összerakhassa.</p> -<p>Fülek alatt találkozék az erdélyi had Kara Mustafa -táborával.</p> -<p>Teleki, felöltöztetve a fejedelmet legszebb köntösébe, vele és -udvari kiséretével együtt a fővezér sátora elé lovagolt s -nőttön-nőtt büszkesége, a mint tapasztalá, hogy közeledtökre -trombitát fuvatnak az őrséggel s a fővezér különös kegyességgel -bocsátja őket maga elé s kézcsókjára eresztve, maga elébe ülteti a -főurakat s megdicsérve őket hűségük és buzgóságukért, mindegyikre -egy új kaftányt adat, s eként felöltöztetve, egy aga és egy -dragoman s tizenkét csausz kiséretében elbocsátja őket, hogy nézzék -meg az egész török tábort, a merre nekik tetszik.</p> -<p>Teleki igen jó előjelt vélt látni az engedélyben; a török -hadvezérek e pontban igen féltékenyek szoktak lenni, s az nagy -kegynek volt tekinthető náluk, ha egy idegennek meg hagyták -tekinteni táborukat.</p> -<p>A dragoman mindenütt meghordozá a magyar urakat; elmondva nekik, -melyik dombon melyik aga serege táboroz? hányan vannak egy lovas -ezredben? mennyi puskás, mennyi lándzsás van egy-egy dandárban? -Megmutogatta neki azon hosszú deszkasátorokat, mikben nagy hordókra -rakva állt a lőpor s nagy pyramidokba felhalmozva a roppant golyók, -mellettök százával egymás mellé sorozva s szurkos ponyvákkal -leterítve a kerekes ágyúk, a roppant csatakigyók, a tágöblű -ostromlövegek, a fahengereken álló vastaraczkok. A felhalmozott -hadkészlet elég lehetett egy világrészt meghódítani.</p> -<p>A körüljárt urak nagy bizakodással tértek vissza sátoraikba s a -látott készületek örömére a fejedelem nagy lakomát adott, melyre a -vele levő magyarországi urak is mind hivatalosok lőnek. Egy nagy -rögtönzött deszkaszin alatt voltak megterítve az asztalok, melyek -körül, kivált ebéd vége felé, vigan kezdtek lenni a lakmározó urak; -kiki teljesedő <span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span> félben látta immár reményeit, de senki -sem annyira, mint Teleki Mihály.</p> -<p>Egyik áldomás a másikat követte, s mindannyiba bele volt fonva a -fejedelem és Teleki Mihály egészsége; úgy, hogy utóbb a jó Apafi -maga is elkezdte hinni, hogy biz az jeles állapot volna, ha ő -magyar király lenne. Hogy Teleki már képzeletében a nádori magas -széken gondolja magát, azt fejetartásából is ki lehete venni.</p> -<p>Mi akadály állhatott többé előtte? Az egyesült magyar, erdélyi -és török seregeknek nem volt lehetetlen többé a minden oldalról -megtámadott Leopold kezei közül kivenni az országot, vagy -legrosszabb esetben olyan békét kötni vele, melynek nyereményei, ha -az országra nézve nem is, de a vezérekre nézve fölérnek egy -királysággal. Végig gondolta a legrosszabb eseteket; a hosszúra -nyuló harczot, – seregeik megveretését, – a forgó hadi szerencsét, -de mindazok mellett is czélt kellett érnie: Magyarországban örök -nevet, a hatalmasságok előtt tekintélyes állást vívhatott ki -magának… Csak egyre nem gondolt… és az volt a legrosszabb eset rá -nézve, és épen az teljesült be rajta.</p> -<p>Mert a sors leleményességéhez képest csak árnyék a költők -igazságtétele, a sors nem büntet pallossal, méreggel, hanem -gyümölcsöt növeszt az elvetett hibának magvából s csodás -következetességgel épen a legkedvenczebb bűnéből támaszt büntetést -a vétkezőnek.</p> -<p>Telekit az eddig történtekből ismerve, bátran úgy itélhetjük -meg, mint egy nagyeszű férfit, kinek uralkodó vonása a -nagyravágyás, ki örömest számíttatta volna magát a magyar történet -hősei közé és tudott volna is az lenni; de e nemes vágy lassankint -bűnévé fajult, s épen azért, mert annyit áldozott érte, kellett -neki megszégyenülni benne.</p> -<p>Midőn legvígabban poharaznának az asztalnál, egyszerre harsogó -tábori zene szólal meg a síkságon s nagy lárma hallik, mintha a -török hadak valami érkező fejedelmet üdvözölnének. <span class= -"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span></p> -<p>A vigadó urak rögtön felugráltak székeikről s kicsődültek a -sátor elé, meglátni, minő öröm érte a szövetségeseket s a bámulat -és meglepetés kiáltása hangzott fel ajkaikról, a midőn az előttük -álló látvány szemükbe tünt.</p> -<p>Thököli Imre érkezék meg tízezer főnyi magyar sereg élén. Hadai -mind pompás válogatott lovas vitézek voltak, aranyzsinóros dolmányú -huszárok, farkas kaczagánynyal, csákós, kerecsentollas süvegekkel. -Maga Thököli fejedelmi pompától környezve léptetett hadai élén; -kisérői mind Magyarország első főnemesei: bogláros, bársonyos, -hattyuprémes lovagok, kik közül Thököli csak kiváló férfiúi daliás -szépsége s fejedelmi tekintete által tünt ki.</p> -<p>Teleki arcza elsötétült e látványra, míg a körüle állók arczain -kimondhatlan öröm villáma gyuladt egyszerre ki, s oly egyhangulag, -oly átható lelkesüléssel kiálták egyszerre éljeneiket a meglátott -ifju elé, hogy Teleki szédülést érzett bele.</p> -<p>Ah ez egészen más hang volt, mint a minővel az imént őt élteték, -az arczoknak egészen más volt a mosolygása, mint a milyet ő előtte -szoktak mutatni.</p> -<p>Thököli e közben a felállított török seregek elé ért, melyek két -sort képezve a fővezér sátoráig, közöttük hagyták ellépdelni az -ifjút és kiséretét, üdvözlőleg hajtva meg előtte lófarkas -zászlóikat. Alig ért az ifju vezér a sor közepéig, midőn szemközt -jöve rá maga a fővezér, hat fehér paripától vont díszhintajában -ülve.</p> -<p>A dombról, melyen Teleki állott, mindent jól lehete látni.</p> -<p>A mint Thököli a fővezér hintajához ért, hirtelen leugrott -lováról, a mit látva, Kara Mustafa is leszállt hintajáról s az ifjú -vezér elé sietve, azt kitárt karokkal átölelte, tág palástjával -többször betakarta s homlokát megcsókolgatá, azután felülteté -hintajába maga mellé s úgy vitte őt sátorába, nagy örömriadal -közt.</p> -<p>Telekinek mind ezt látnia kellett! Ez egészen más fogadtatás -<span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span> volt, mint a minőben ő és Erdély -fejedelme részesültek.</p> -<p>Körülnézett, – vidámság, derült mosoly ragyogott mindenfelől az -arczokon. Oh e mosolygás megannyi gyilokdöfés volt az ő -szivének!</p> -<p>Félóra mulva kilépett Thököli a nagyvezér sátorából. Fejét azon -gyémántos diadem köríté, melyet a szultán Nándorfejérvárról küldött -számára s kezében hozá a fejedelmi zászlós botot. A mint ismét lóra -ült, s az erdélyi sátorokhoz közel ellovagolt, a Telekivel levő -magyarországiak nem birták tovább tartani magukat, odarohantak -hozzá, kezeit, lábait, ruháját csókokkal boríták, levették lováról -s vállaikon, karjaikon vitték seregéhez vissza.</p> -<p>Teleki nem nézhette tovább; elfutott sátorába s levetve magát -tábori ágyára, sírt, mint egy gyermek.</p> -<p>Tehát mindazon építmény, melyet hosszú élet fáradalmaival, annyi -veszélylyel, annyi kitartással összeállíta, – a miért barátait, -rokonait, az ország bölcseit és nemeseit feláldozá, – a miért lelke -nyugalmát adta zálogul, semmivé legyen puszta megjelenése által egy -ifjoncznak, kinek semmi egyéb érdeme nincs, mint nehány szerencsés -ütközet nagyított híre? – Tehát, a mit Erdély leghatalmasabb -férfiai kezéből ki tudott ragadni, a mit nem féltett többé sem -háborútól, sem békekötéstől: leendő nagysága alapját, szétleheli -egy tekintet… Ez volt a legsúlyosabb büntetés a tanácsúrra… Oh a -sors oly leleményes…</p> -<p>Teleki estig ki nem jött sátorából; este felé maga a fejedelem -látogatta őt meg. Teleki nem akart semmi felől tudakozódni; de a -fejedelem elmondott neki mindent.</p> -<p>– Hallja kegyelmed, Teleki Mihály uram: a magyar urak nem jöttek -többet vissza hozzánk; hanem ott maradtak Thökölivel. És Thököli -úgy látszik, hogy nem sokat akar rólunk tudni, mert nem -csatlakozott hozzánk, hanem átment a török tábor tulsó oldalára, -ott ütteté fel sátrait. <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span></p> -<p>Teleki nyögött a kín miatt, melyet lelkében e szavak facsaró -mérge okozott.</p> -<p>– Úgy látszik, Teleki Mihály uram, hogy mi arany hegyekkel -álmodtunk, beszélt tovább Apafi jovialis nyiltsággal. Magyar -királyság és magyar palatinusság nem a mi számunkra érett meg a -fán. Eszembe kezd jutni a mesebeli macska, melynek körmével más -szedte ki a parázsból a gesztenyét.</p> -<p>Telekit a hideg kezdte törni a visszás érzésektől.</p> -<p>Apafi a neki sajátságos cynismussal folytatá:</p> -<p>– Bizony, édes Teleki Mihály uram, jobb szeretném, ha otthon -volnánk és Bánfi Dénes, Béldi Pál és a többi okos urak ott ülnének -mellettem és hallgatnám, hogy mit beszélnek?</p> -<p>Teleki ökleit összeszorítva, lábával a földre dobbantott, mintha -mondaná: «Azért sem fogok engedni!»</p> -<p>Azután fanyar mosolygással tekinte a sátorában fel s alá -száguldó fejedelemre s hideg, érczkemény hangon monda:</p> -<p>– Egy fecske nem csinál tavaszt; hogy az a tíz, tizenkét léhütő -úr átment Thökölihez, nem irigylem tőle; – haszontalan szájvitézek -voltak, csak költségeinket szaporíták; – a magyarországi igazi -bajnokok serege nem fog utánok menni, s mikor egy fejedelem zászlói -alatt harczolhat, nem fogja magát egy hazátlan kalandor kezeibe -vetni.</p> -<p>– Akkor jó lesz, ha mindjárt beszél velök kegyelmed, mert tartok -tőle, hogy az éjjel mind hátat fordítanak.</p> -<p>Telekit meglátszott lepni e szó, tüstént parancsot adott -drabantjainak, hogy járják el a magyarországi csatlakozott seregek -hadnagyait, kik Apafival együtt jöttek Fülek alá s hivják őket -össze sátorába rögtön.</p> -<p>A meghivottak nagy immel-ámmal felgyülekeztek Teleki sátorába s -ott a tanácsúr két óra hosszat beszélt beléjük, elmondva: mennyi -jót várhatnak, ha Apafihoz ragaszkodnak s mennyi rosszat, ha -Thökölihez találnak átcsábulni; úgy hogy az emberek már utóbb -megunták az álldogolást <span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span> s rákiáltották, hogy éljen! csak hogy már -ereszsze őket.</p> -<p>Még azon éjjel mind átszöktek Thököli Imre táborába. Apafival -nem maradt más, mint az erdélyi atyafiak.</p> -<p>De Teleki még most sem akarta magát megadni azon gondolatban, -hogy ők itt csak másodrendű szerepet játszanak, hanem még egy -utolsó kétségbeesett merényletre veté fejét; – elment a -nagyvezérhez. Bejelenteté magát és bebocsáttatott.</p> -<p>A nagyvezér egyedül volt sátorában a tihájával; a mint meglátta -Telekit, kellemetlen ábrázatját még lehetőleg visszataszítóbbá -iparkodott tenni s nagy mérgesen kérdezé:</p> -<p>– Ki vagy? Hogy hinak? Mit akarsz?</p> -<p>– Én az erdélyi hadak generálja vagyok uram; Teleki Mihály, – -jól ismerhetsz; csak tegnap voltam itt, fejedelmemmel együtt.</p> -<p>(Minthogy a két beszélő egymás nyelvét nem értette, a tihának -kellett mindig a kérdéseket és válaszokat tolmácsolni.)</p> -<p>– Tán nem kivánod tőlem, válaszolt a vezér, hogy minden kis -fejedelmecskét, generálisocskát, a kit valaha láttam, -szinről-szinre felismerjek? Az én uramnak, a hatalmas szultánnak -annyi jobbágy fejedelme van Európában, Ázsiában és Afrikában, hogy -számukat sem lehet tudni és azok mind különb emberek te nálad, hogy -tudnálak én tégedet annyi közül kiismerni?</p> -<p>Teleki eltette a gorombaságot, s látva, hogy a nagyvezér -kitérésekkel akar rajta kifogni, egyenesen a tárgyra indult.</p> -<p>– Kegyelmes uram, igen fontos beszédem lenne veled, ha -sziveskednél négyszem között meghallgatni.</p> -<p>A nagyvezér dühbe látszott jönni erre a szóra.</p> -<p>– Hát megőrültél-e, vagy édes bortól vagy ittas, hogy velem -négyszem között akarsz beszélni, holott én magyarul nem értek, te -pedig törökül; vagy tán azt akarod, hogy én tanuljak meg a -kedvedért magyarul? Ugy-e, <span class="pagenum"><a name="Page_92" -id="Page_92">-92-</a></span> diákul meg tudtatok tanulni, melyen -pedig semmi élő nemzet nem beszél? ugy-e, németül is meg tudtatok -tanulni, meg francziául, görögül, – csak törökül resteltek tanulni, -a ki uratok és védelmezőtök? Százötven esztendő óta járják -hadseregeink az országot; tanult meg azóta valaki közületek -törökül? Igen bizony! Megtanultak a mi katonáink magyarul, mert -ragadós a nyelvetek, mint a fákon termő macskaméz. Azért, ha én -nekem ilyen bolondokat akarsz mondani, hogy beszéljünk négyszem -között, eredj haza és tanulj meg törökül.</p> -<p>Teleki meghajtá magát, haza ment és megtanult törökül; -tudniillik, hogy bekötöztetett egy pár ezer darab tallért zacskóba, -s azokat maga után vitetve, úgy tért vissza ujonnan a nagyvezér -sátorába.</p> -<p>Ezuttal megérte a vezér mindent, a mit a főúr mondani akart. A -tolmácsló tiha mindent megmagyaráza szépen; elmondá, hogy a szultán -jégre épít várat, a midőn oly könnyelmű ifjura bízza a magyarok -sorsát, mint Thököli Imre, ki saját jószágainak is rossz gazdája -volt, hát még egy egész országnak? s annyira nem szeret magán kívül -urat ismerni, hogy inkább számüzeté magát Erdélyből s veszni -engedte ottan javait, mintsem akaratát a törvényes fejedelemnek -alárendelte volna; a ki két uralkodó ellen fellázadt, bizonyára a -harmadiknak sem lesz híve; míg ellenkezőleg Apafi teljes életében -hűséges jobbágya volt a magas portának s minthogy szerény, alázatos -ember, sokkal több hasznára fog válhatni, mint Thököli; ennek -mindig a porta lesz kénytelen pénzzel és hadakkal segítségére -lenni, míg amaz segíti haddal és pénzzel a portát és az érdemes -vezéreket, uti figura docet.</p> -<p>Mustafa meghallgatá a hosszú beszédet, elvevé a pénzt, s azt -válaszolta, hogy majd meglátja, mit cselekedjék?</p> -<p>Teleki nem volt egészen tisztában a hatás felől, melyet szavai -előidéztek, de nem sokáig maradt bizonytalanságban, mert alig ért a -fejedelem sátorába, jött utána egy defterdár tizenkét lovas -csauszszal s jelenté: miszerint <span class="pagenum"><a name= -"Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> neki a nagyvezértől parancsa -van Teleki Mihályt menten elfogatni s vasra verve a basák tanácsa -elé kisérni.</p> -<p>Teleki Mihály elsápadt e szóra. A hűtlen tiha minden szavát -elmondta Thökölinek, s ez most elégtételt követelt a nagyvezértől, -ki legkisebb lelkiismeretet sem formált belőle, a kitől egy órával -elébb ajándékot fogadott el, ugyanannak a fejét ismét elajándékozni -másnak.</p> -<p>A főúr elveszett embernek tartá magát.</p> -<p>De a fejedelem oda lépe hozzá, s vállára téve kezét, így -szólt:</p> -<p>– Ha én most az az ember volnék, a kinek kegyelmetek engemet oly -örömest hisznek, a milyennek elhireszteltek, – gyáva, minden -kényszerűségnek engedő: egy óra mulva nem volna kegyelmednek feje a -vállai között. De ám lássa meg mindenki, hogy csalatkoztak -bennem.</p> -<p>Azzal a defterdárhoz fordult és szilárd, határozott hangon -monda:</p> -<p>– Eredj uradhoz vissza és mondjad neki, hogy Teleki Mihály uram -az én hadaim generálisa, az én oltalmam alatt áll; most is az én -sátoromban tartózkodik, a ki tehát valami bűnét tudja, jelentse meg -nekem és én tudni fogok itéletet tartani fölötte; senki pedig az én -sátorom deszkáin belől az ő kezeit rátenni ne merészelje, mert -fogadom annak a szentháromság egy Istenre, hogy ezzel az én -buzogányommal töröm össze a koponyáját; sőt készebb vagyok az -előttünk álló ellenséghez minden seregeimmel együtt rögtön -általmenni, hogysem azon gyalázatot megengedjem történni, hogy az -én sátoromon belül csak egy idegen macska is egy házamhoz tartozó -egeret elfogjon, nemhogy hadaim generálisát ki hagyjam innen -húzni!</p> -<p>A defterdár megvivé a felboszantott fejedelem izenetét a -nagyvezérnek; épen jelen volt Thököli Imre nála; a két úr meghallva -az erős mondásokat, fejeiket hajtogatták rá és azt felelték, hogy -«deiszen Apafi Mihály még is csak derék ember» s újabban -visszaküldve a defterdárt, <span class="pagenum"><a name="Page_94" -id="Page_94">-94-</a></span> azt izenték neki, hogy igen helyesen -mondta, a mit mondott és fejedelemhez méltón, s ha Teleki Mihály az -ő sátorában van, ott egy hajszálának sem szabad meggörbülni; de úgy -vigyázzon magára, hogy ha ki talál lépni a sátorból, a rá vigyázó -csauszok legottan elkapják s úgy elbánnak vele, mintha soha Erdély -generálisa nem lett volna; most is csak fejedelme kegyének -köszönje, hogy életben marad.</p> -<p>Teleki semmivé volt téve; nagyratörekvő lelkét semmi sem sérté -oly mélyen, mint annak öntudata, hogy őt a fejedelem védi; hogy -azon ember, kit országszerte gyávának, lelki tehetlennek tartottak, -nagy tudott lenni akkor, a midőn ő egyszerre kicsiny lett; kit még -tegnap úgy képzelt magának, mint egy királynak öltöztetett alakot, -kit ő kénye-kedve szerint igazgat, az ma egyszerre szerepet cserél -vele, s midőn ő benne a bátorság utolsó szikrája kialudt, midőn ő -elvesztette edzett, kipróbált szivét, az megtartá lélekjelenlétét, -s most az ő oltalmára van szorulva.</p> -<p>Teleki önmaga előtt volt semmivé téve. A bölcseség, hatalom, -bátorság nimbusza eloszlott önhite körül; látta, hogy egy ember, – -kivel ő csak aláirás végett szokta közleni tanácsait, – bölcsebb, -hatalmasabb és bátrabb, mint ő.</p> -<p>A sátor nyilásain kitekintve, láthatá, hogy az izenet -fenyegetőzéséhez híven a csauszok ott ólálkodnak a sátor körül, s -beszélik az ácsorgó katonáknak, hogy a mint Teleki a sátorból -kilép, menten megfogják. A székelyek nevetnek és ujjongatnak -rajta.</p> -<p>A főúr azon kezdett gondolkozni, hogy ne húzzon-e kardot s -kirohanva addig vagdalkozzék velök, míg össze nem aprítják.</p> -<p>Mily nevetséges vége lett volna!</p> -<p>Este felé meglátogatta a fejedelmet Thököli Imre. Gyermeki -tisztelettel járult a tisztes öreg elé, lehajolt, meg akarta kezét -csókolni. Apafi nem engedé, hanem megölelte, <span class= -"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> -megcsókolgatá homlokát s leülteté maga mellé medvebőrös tábori -ágyára.</p> -<p>Az ifju vezér érzékenyen kért bocsánatot az öregtől azon -szomorúságokért, melyeket neki okozott s melyek utóbb annyira -vitték Apafit, hogy Erdélyből számkivesse.</p> -<p>– Nekem kellene azért kegyelmedtől bocsánatot kérnem, szólt -Apafi engedelmes hangon.</p> -<p>– Korántsem, nagyságos fejedelmem, édes atyám; én tudom, hogy te -mindig szerettél engem, de gonosz tanácsosaid oly dolgokat -sugdostak felőlem untalan, mikért meg kellett gyűlölnöd, – de -megfizet nekik az Isten érte, ha én meg nem fizethetek is.</p> -<p>– Légy nagylelkű irántok, én édes fiam, és ha bántottalak én ő -miattuk, bocsáss meg te nekik én miattam.</p> -<p>Thököli elhallgatott. Tudta, hogy Teleki a sátorban van, látta -is őt, de nem akarta észrevenni. Végre, a nélkül, hogy tekintetét -feléje fordítaná, a legszenvedélyesebb fenyegetés hangján hozzá -szólt:</p> -<p>– «Hidd el Teleki, sokat practikáltál mindig ellenem, de ki ne -kaphassalak a fejedelem sátora mellől, mert soha bizony több -kenyeret nem eszel. Most is kezemben volnál; ha a méltóságos -fejedelmet, kit atyám helyett tartok, nem nézném, itt üttetném el a -fejedet, ilyen s ilyen áruló fia.»</p> -<p>Teleki Mihály hallgatott; hogy szive mit beszélt, az a -következőkben van megírva.</p> -<p>A mint Fülek várát feladták a töröknek, az erdélyi urak -hadaikkal együtt visszamentek hazájokba, s Teleki Mihály a midőn -hazaért, meglátogatta a bethleni templomot, hol Bánfi Dénes hamvai -porladoztak és annak sírkövére borulva megsiratá keservesen a nemes -hazafit, kit nagyravágyó terveinek feláldozott. <span class= -"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span></p> -<h2>EGY FÉRFI, KIT ŐRANGYALA ELHAGYOTT.</h2> -<p>Egyik csapás a másikat követte ezután.</p> -<p>A következő évben irtóztató tábort gyűjte Bécs ellen a szultán; -az erdélyi hadaknak is ki kelle menniök. Teleki el akart maradni a -harczból, de kifogásai, ürügyei nem találtak hallgató fülekre; azt -mondák neki, hogy ha eddig ő sürgette a hadakozást, most midőn azt -egész erővel megkezdték, hogy akar épen ő elmaradni belőle? Ha -tetszett a kezdete, tessék a vége is!</p> -<p>A vége pedig nagyon keserű lett.</p> -<p>Az irtóztató tábor, mely Bécset körülözönlé, egy éjszaka -szétveretett Szobieszky hős kardja által; a roppant harczi -készletek mind ott vesztek; a diadalra vitt zászlókkal kigúnyolt -ellenség dicsekedett, a sereg szine-java, hősei ott vesztek.</p> -<p>Az erdélyi hadak nem részesültek e tisztességben, őket Bécs -ostroma folytán Győr alatt hagyták s Teleki nem hagyta -használatlanul lefolyni az időt: míg az ostoba török a sánczokat -mászta, ő azalatt a győri német tábornokkal értekezve, elköté -Erdély sorsát a diadalmas félhez.</p> -<p>Minden beteljesült nyomról nyomra, mit a tébolyodott Feriz a -divánban megjósolt.</p> -<p>A török hadak mindenütt megverettek.</p> -<p>Elveszett a török kézről egymás után Esztergom, Visegrád, -Érsekújvár; Nógrád várát megütötte a villám, s szétvetette a lőpor, -beletemetve a várőrséget; végre megostromoltatott Buda s a -nagyvezér szemeláttára kivívatott, s százötven esztendei uralkodás -után lehányattak tornyairól a félholdak, hogy helyeiket újra -keresztek foglalják el.</p> -<p>És mind azokon, kik a divánban jelen voltak, egytül egyig -beteljesült a jóslat, hogy nem sokára meglátandják a -paradicsomot.</p> -<p>Rizlán basa elesett Bécs alatt a janicsárok élén, a budai -<span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span> vezért a vesztett harcz után Kara Mustafa -fojtatá meg; Rifát agát Esztergomnál taszíták a Dunába a futó -seregek a hídról; Kara Ogli Buda sánczait védve esett el. Ajász -basát Thököli ölette meg a szultán parancsára, s Buda eleste után -Olaj bég elhozá Kara Mustafa számára is a selyemzsinórt és a bíbor -erszényt: ez volt az utolsó erszény, melyet Kara Mustafa látott, -mert feje levágatván, abba tétetett bele.</p> -<p>És végre, midőn nem volt már senki életben a halálra jelöltek -közül, csupán a szultán maga, akkor fellázadt a stambuli nép, -feldühödve annyi veszteség fölött, s a pártütő janicsárokkal -rárohantak a serailra, levágták a szultán tanácsosait, s magát azon -börtönbe veték, a melyben ő saját testvérét harminczkilencz évig -sanyargatta; azt a trónra ültették helyette, ő pedig meghalt a -börtönben.</p> -<p>És nemcsak az teljesült be; hanem az is, hogy a kik a törököt -felbiztatták a harcz kezdésére, a harcz végzetén ellene fordultak. -Erdély letette a hódolat esküjét Caraffa kezébe és Teleki Mihály -lőn római birodalmi gróf, a várak és kerített városok német -helyőrségek előtt nyiták meg kapuikat. A fejedelem fizetett a -győzőknek tizenháromezer rénes forintot, melyet két hétig hordának -nagy társzekereken öreg átalagokba rakva fogarasi tárházából -Nagyszebenbe; Teleki Mihály pedig kapott ajándékba római birodalmi -gróf czímet s ezüst asztalterítéket, mely megért tizezer forintot. -Ezzel Erdély a római császár tartománya lett, s fel volt bontva a -szövetség a porta és közötte…</p> -<p>Ekkor szólítá magához az Isten történetünk utolsó kedves -alakját, az erényes, magaslelkű Bornemisza Annát.</p> -<p>Apafi csak felesége holta után érzé, mije volt neki e nő? -Őrangyala, vigasztalója minden bajában, életének világosabb fele, -ki a mint letünt, kétszeresen sötét lett körüle minden.</p> -<p>Minden baleset, minden gond kétszeres teherrel nehezkedék -lelkére, szivére; nem volt hova menekülnie többé <span class= -"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> üldöző -bánata elől: futott egyik városból a másikba, mint a meglőtt vad, -mely a benne akadt nyíltól nem tud menekülni; végre bezárkózott -szobájába s hat hétig ki nem jött abból, s ha látogatói jöttek, -panaszkodott nekik, mint egy gyermek:</p> -<p>– Éhen kell meghalnom. Mindenemet elvették már. Esztendeje, hogy -egy batkát sem kapok sem a harminczadokból, sem a bányákból, sem a -sóadóból; ha rám jön a szűcs, a mentém árát nem tudom neki -kifizetni, mert egy fillérem sincs. Hát a fiamból mi lesz, ha -meghalok, utánam? szegény kis fejedelem. Az sem marad neki, a miből -az iskoláit kitanulhassa!</p> -<p>Egészen meg kezde háborodni; sem étele, sem itala, sem álma nem -volt. Egész nap járkált nagy léptekkel a szobában alá s fel, s -fenhangon beszélt magában csodadolgokat. Azon törődött legjobban, -hogy éhen kell neki meghalni.</p> -<p>Végre azt találták ki gyógyítására környezői, hogy minden nap -erszény pénzeket hoztak eléje, azt mondva: «ezt a pénzt most hozta -Apor István a harminczadokról, ezt a pénzt a sóaknából hozatta -Inczédi Pál, azt a pénzt ez s amaz udvarbíró küldötte; mit búsul -nagyságod, mikor elég pénze van».</p> -<p>Ugyanazokat az erszényeket aztán másnap ismét előhozták s új -czímeket gondoltak ki számukra.</p> -<p>Ezen együgyű csel némileg megnyugtatá a jámbor öreget; de a régi -aggodalom annyira lerombolá már különben sem erős kedélyét, hogy az -sohasem nyeré vissza életfrisseségét többé.</p> -<p>Mindig ernyedettebb, tompább lett, s ha azelőtt kerülte az álom, -most meg úgy rájött, hogy két nap is elaludt egyhosszában.</p> -<p>Végre, a mi az utolsó foka a halálos elmeháborodásnak öreg -embereknél, elkezde azon nemébe jutni a nymphomaniának, midőn az -élvezni erőtlen vágy kínzó óhajtással kiséri a női kellemeket. -Egyszer-másszor megpillantá <span class="pagenum"><a name="Page_99" -id="Page_99">-99-</a></span> a szép telivér Mikó Istvánnét és a -kedves deli Vér Györgynét, mindkettő özvegy asszony volt, s órákig -elleskelődött ablakában, ha nem láthatná-e meg őket az utczán? -Titokban mindenféle csatlós által tudakozódtatott utánok: ha nem -volna-e kedvök hozzá nőül menni?</p> -<p>Teleki megtudá a dolgot, s rajta menvén, megpirongatá keményen, -hogy minő bolondságon töri a fejét; emlékezteté első feleségére, -kinek jóságát, szépségét oly könnyen s oly rövid idő alatt feledni -tudja.</p> -<p>A szegény ember erre elérzékenyült s fölkereste szobájában -Bornemisza Anna életnagyságú arczképét, s odajárulva hozzá -megcsókolá annak kezét, s kezeit összetéve, könyörgött hozzá, hogy -bocsásson meg neki, szegény eltántorodott bűnösnek s nézzen le rá -onnan a magas mennyből, s ekkor ismét vigasztalhatlan volt a -felett, hogy oly szép, oly kedves, oly páratlan asszonyt, mint Anna -volt, el tudott feledni, más asszonyra nézve. Hogy fog szemébe -nézhetni majd a túlvilágon.</p> -<p>Végre megszánta őt a Mindenható s elszólítá e siralom völgyéből; -elmene azon hazába, a hol nem laknak törökök és nincsen háború.</p> -<p>Kevesen siratták meg; legtöbben azt mondták: «Jól járt szegény, -Isten nyugtassa meg!»</p> -<p>Földnek vált hamvai az Apafi-család ősi temetkezési helyén, -Almakeréken adattak át az örök nyugalomnak.</p> -<h2>AZ ÚJRA KIHÚZOTT KARD.</h2> -<p>A német seregek teljesen birtokában voltak már Erdélynek, a -török mindenütt visszanyomva, elgázolva; a bajor -választó-fejedelem, Miksa, Nándor-Fehérvárt ostrommal megvevé, a -várat védő tizenkétezer janicsárt kardélre hányatva. Ezzel -Törökország kapuja volt bedöntve; a győztesen előre haladó -birodalmi seregek a badeni herczeg vezetése alatt a török seregek -maradványait Niszszánál <span class="pagenum"><a name="Page_100" -id="Page_100">-100-</a></span> tönkre verék. Viddint elfoglalák; -onnan behódoltaták Bolgárországot, az Arnótságot, le egész a joni -tengerpartokig, Stambult nem védte más többé, mint a Hæmus -havasai.</p> -<p>A kiöntött ár semmit sem hagyott elfoglalatlan, még a kis -Havasalföld is meglátta a hódító zászlókat, melyet pedig szerencsés -helyzete, vad vidékei s fölséges rossz utai eddig mindig -megőrizének seregjárásoktól.</p> -<p>Még mindig az öreg S*a volt a fejedelem s ezúttal gyönyörű -példáját adá az oláh politikai ügyességnek, mely más részről az ő -egyszerű észjárását is kereken jellemzi.</p> -<p>A birodalmi seregeket Oláhországba vezetni Heiszler tábornok -volt megbízva; ez tehát előre írt S*a herczegnek, hogy ő tizezer -emberrel Bukarestbe menend az erdélyi havasokon keresztül, tehát -előre gondoskodjék hadainak szállásáról és élelmezéséről, miután a -téli táboridőt ott akarja tölteni.</p> -<p>Ugyanakkor a tatár chám is tudósítá a herczeget, hogy ő -negyvenezer emberrel szándékozik Oláhországot megszállani, miután -az erdélyi seregek mozdulatait a közelből akarja figyelemmel -kisérni.</p> -<p>A herczegnek az egyik igéret ép úgy nem tetszett, mint a másik; -fogta tehát, és a tatár chám levelét elküldte Heiszlernek, tudtára -adva, hogy óvakodjék, mert nagy erővel jönnek ellene; a Heiszler -levelét pedig elküldte a tatár chámnak, barátságosan figyelmeztetve -rá, hogy ne sokat mozogjon, mert Heiszler majd a háta mögé -kerül.</p> -<p>Ilyenformán mind a két sereg visszavonult az országból, s -Havasalföldre sem a német, sem a tatár nem ment telelni.</p> -<p>Ez az apró státusok diplomatiája.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A Libanon vadregényes hegyei között van egy kies völgy, már -magától a természettől különös előszeretettel alkotva; az óriási -bércztömegek között, melyek nagy tág öblöt körítnek körüle, -emelkedik ki egy gömbölyű domb: <span class="pagenum"><a name= -"Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> síkságon hegynek is -megjárná, de ez óriási havas bérczek között csak úgy tünik fel, -mint egy kicsiny halom, maig sem terem rajta egyéb, mint czédrus, a -legszebb, a legsötétebb, legterebélyesebb törzseit e nemes, illatos -fának itt lehet találni. Egy tajtékzó hegyi folyam zuhogva rohan el -mellette kétfelől, keskeny fahíd köti össze az átelleni bérczczel, -a híd közepe egy a vízből kiálló szikla hegyére támaszkodik. Távol -a kékülő erdők közül elővillannak Éden város fehér, tetőtlen -házikói, melyek a hegyoldalba építve, úgy tünnek elő, mint valami -rakott kártyavár s távol a hegyek nyilásai a syriai tengeröbölt -engedik láttatni.</p> -<p>E szép helyen van jelenleg Lady Stanhope Eszther, a regényes -szellemű angol hölgy európai comforttal épült lakása; hajdan itt -állt a magányba vonult Feriz bég költőien regényes kioszkja.</p> -<p>Az ifju makacs kitartással élte le a magányban lefolyt éveit, a -körülhangzó csatazaj közepett.</p> -<p>Azon jóslat, melyet egykor a divánban tett, kiszivárgott a nép -közé, elterjedt a hadseregben s a mint egyenkint bekövetkeztek -egyes mondatai, annál leverőbben vert gyökeret a babonás tudat a -harczosok szivében, végre általános hitté kezde válni a török nép -között, hogy a míg ő fegyvert nem ragad, addig mindenütt veszteni -fognak és mihelyt újra megjelenik a csatamezőn, meg fog fordulni a -hadi szerencse s újra kedvező lesz az ozman fegyvernek.</p> -<p>E vakhitet régóta hasznára akarta fordítani a diván, szüntelen -küldözte követeit az ifjú remete magányába, tudósítva vezérek -elestéről, elvesztett csatákról, szorongatott veszélyeiről.</p> -<p>Ferizt meg nem indítá semmi. Mindezekre azt felelte: «úgy kelle -történni mindennek; – a kigyó tojásából nem kelnek ki galambok; – -eltemettétek jó barátaitokat, hogy szolgálhassatok -ellenségeiteknek; hallgattatok a bolondokra és bíztatok a -hitszegőkben és tánczoltatok az igaz emberek sírjain. Énekszóval -fogadtátok, a ki megrontott benneteket, és börtönben öltétek el, a -ki megakart szabadítani. <span class="pagenum"><a name="Page_102" -id="Page_102">-102-</a></span> Most álljanak elő azok, a kik le -tudták törülni a szent esküvést egy türelmes lapról, kik -megszaggaták, megégeték, szélnek szórták az Isten előtt tett -fogadás lapját, most törüljék le a történet lapjáról a rajtok esett -gyalázatot; mondják azt: volt! nincs! ne legyen! mi úgy akarjuk! -támaszszák fel az elesett hősök seregeit, vegyék vissza az -elfoglalt várakat és keressenek tanácsot ott, a hol találtak eddig. -Ti pedig tanuljátok meg, hogy Allah nevével játszani veszélyes, s -bár oly magasra nőjön is valaki, hogy fejével az egeket érje: – -ember ő és lábai alatt ha megmozdul a föld, menten összeomlik.»</p> -<p>Az emberek átlátták, hogy nem oly őrült szavak ezek, minőknek -látszanak, s minden újabb harczi veszteség után több-több régi -ismerője látogatá meg, kérve, unszolva, hogy vegye fel újra kardját -s vállaljon vezérséget a hadseregnél.</p> -<p>Ő minden ajánlatot szigorúan visszautasított. Semmi kecsegtetés -sem volt képes őt határozata megváltoztatására bírni.</p> -<p>– Majd ha az én kardom aratásának kalászai megértek, nem várom, -hogy hívjatok: önként megyek. Ám az idő senki kedvéért sem siet; de -el sem marad…</p> -<p>Lőn azonban, hogy ezen idő eljövetelére nagy szükség lenne már -az ozman birodalomban: a német birodalmi zászlók Törökország -belsejében lobogtak; a lengyel visszafoglalta Podoliát; a -velenczések a török szigeteken voltak, s végre Erdély is elszakadt -a portától s a vele ellenkező hadaknak nyitá meg várait.</p> -<p>Az új szultán hadsereg, vezérek és dicsőség nélkül vette át az -uralkodást, de e hosszú börtönélet megtanítá, mint kell kitartó -erővel évekig egy cserépdarabbal kőfalakat keresztül vájni s nem -esni kétségbe a jövendő vigasztalanságán.</p> -<p>Rögtön új hadakat gyűjtetett fel; jutalmakkal buzdítá a harczi -érdemet; megnyeré szövetségeseit, kik közül legtöbb bizalma volt -Thökölihez; őt kinevezé Erdély fejedelmének <span class= -"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> s -parancsot adott ki a tatár chámnak és moldvai vajdának, hogy őt -hadaikkal Erdélybe betörni segítsék.</p> -<p>Thököli nyugtalan, hír- és dicsszomjú lelke örült az új -munkának, s csak akkor búsult el, midőn meglátta a hadat, melylyel -neki Erdélyt elfoglalnia kellene. Rabolni, gyujtogatni jók lehettek -azok, számra is elég sokan voltak; de minő harczot lehete víni ily -rendetlen néppel, melyet semmiféle erő nem birt valami alakú -tömegbe állítani; kik nem ismertek semmi más hadi tudományt, mint -előre futni és hátra futni; kiknek legokosabb fegyverök volt a -nyíl, kik ha puskaropogást hallottak, bedugták füleiket és -szétfutottak, mint az egerek.</p> -<p>És ezekkel induljon ő a birodalmi jól rendezett, fegyelemtartó, -fegyverforgatásban gyakorlott hadak ellen, országot foglalni?</p> -<p>Hirtelen egy gondolat ötlött eszébe. Leült és levelet írt, s azt -gyors futárjának adta; lelkére kötve, hogy még pihenni se -állapodjék meg sehol, a míg azt kézhez nem adta.</p> -<p>E levél Feriz béghez volt intézve.</p> -<p>Benne tudatá vele Thököli az erdélyi eseményeket, s a levél -végére tevé:</p> -<p>«Ime a mit megjósolál, bekövetkezett; a kik velünk egy sorban -kezdték a harczot, most ellenünk fordulva folytatják azt. -Emlékezzél meg, hogy fogadást tevél azon időre és a fogadás -teljesítésre vár.»</p> -<p>Feriz bég korán reggel kapá e levelet, s a mint végig olvasta -azt, egy pillanatig sem gondolkozott rajta s parancsot adott -lovászainak, hogy rögtön nyergeljék fel harczi paripáját; kardjai -közül kiválasztotta, a melyikkel legsúlyosabb csapásokat szokott -osztani a harczban; leveté szürke palástját s fényes drága öltönyt -övedzett magára; pinczéjében megnyittatá az évek óta meg nem -érintett tömlőket, s csatlósait, válogatott szolgáit, kik ott -együtt laktak vele, megvendégelé és együtt ivott velük, mit évek -óta nem cselekedett már s mondá nekik, hogy vígan legyenek, mert -egy óra mulva indulni fognak a hadba. <span class= -"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span></p> -<p>A birodalmi sereg egészen otthon tevé már magát Arnótországban. -Szép vidékek, szép asszonyok mosolyogtak a győzőkre; pénz is volt, -a mennyi kellett, minden arnót férfi fejenkint egy aranyat fizetett -adóba, s meg sem érezte azt. De hogy arnót asszonyok is fejenkint -egy-egy csókot kezdtek fizetni, azt már megérezék.</p> -<p>És nem sokára jött a hír, hogy roppant tatár had közelít az -arnót hegyek felé, számuk többre megy hatvanezernél.</p> -<p>A birodalmi had nem volt több mint kilenczezer, de ők csak -nevették a harczi hírt; nagyobb seregeket is láttak ők már futni -maguk előtt; a török hadsereg színe, válogatott hősei, a spahik, a -janicsárok ezrével omlottak le fegyvereik alatt, ott ölettek meg -bevehetlennek hiresztelt váraik piaczán, mit félhettek e -rendezetlen tatár csapattól, melyet soha sem használtak egyébre, -mint a megszállott tartományokat fölégetni? Még csak arra sem -tarták méltónak a hírt, hogy Magyarországból segítséget vonnának -maguk mellé, hol a badeni herczeg Nándor-Fehérvár alatt feles számú -sereggel táborozott.</p> -<p>Az arnótországi hadak vezére volt a hannoveri fejedelem.</p> -<p>Ő váltá föl a nem rég meghalálozott bölcs Piccolominit, s bár -öröklé is annak vitéz szellemét, de aligha bölcs elővigyázatát.</p> -<p>Azon hírre, hogy a tatár sereg közelg, kiállt a fejedelem a -síkra kilencz ezredével, s elfogadta a közelgő ellenséggel a -harczot.</p> -<p>Mi volt ez az ellenség? A régi gyülevész, a mely az első -sortüzelésre hátat szokott fordítani s megfutamodni a harczból, -mert csak azért járt lovon, hogy nehezebb legyen utólérni.</p> -<p>Igen, a régi gyülevész volt ez most is, de új szellem lelkesíté -azt most, új vezér állt előtte, kit soha futva, soha megverve nem -látott az ellen; a halottaiból feltámadott Feriz bég.</p> -<p>Thököli levele után rögtön sietett az ifju bajnok Syriából, -<span class="pagenum"><a name="Page_105" id= -"Page_105">-105-</a></span> az új szultánnak kardját és eszét -felajánlani. A szultán az első szók után megismeré, hogy nem ez -ifju az őrült, hanem azok voltak őrültek, kik ellenkeztek vele s -rögtön reá bízá a legelső tatárcsordát, hogy vezesse azt a -birodalmi seregek ellen.</p> -<p>A török hadakba új lélek látszott szállani azon hírre, hogy -Feriz bég ismét kardot emelt, mert ez volt a jóslat vége: a harczi -koczka megfordulása, a győzelmek újra kezdődése. Mindenünnen -seregestől tódultak zászlói alá, és az sokat tesz, azon vak -meggyőződés, hogy a diadal Istentől van igérve.</p> -<p>És Feriz bég nem volt az csupán, a mik török vezérek szoktak -lenni: vitéz katona, ki bátran mer elől rohanni a harczban, ő -egyúttal eszes hadvezér is volt, ki minden mozdulat hatását ki -tudta számítani, ki emberei életét eredménytelenül nem koczkáztatá -soha, ki minden legjelentéktelenebb erőnek hasznát tudta venni, föl -tudta fogni a tér és helyzet előnyeit, ismeretes volt minden egyes -nemzet harczolás módjával, s kit a véletlen soha zavarba nem -hozott. E miatt katonái határtalan ragaszkodással voltak hozzája, -mert tudták, hogy ha elvesznek is, haláluk nem vezérük -gyalázatának, hanem a győzelemnek leend pecsétje.</p> -<p>A mint Feriz a hannoveri fejedelem fölállított hadait egy -dombról végig nézte, melyek emelkedett szabad téren álltak előtte, -megbonthatlan tömött harcz-sorokba verve, mint egy eleven gép, mely -egyszerre mozdítja irtóztató karját: hirtelen visszaküldé a vele -levő tatárokat a fenyves erdőkbe, hogy ott a fenyőkből kifolyó lágy -szurokkal és terpetinnel vonják be nyilaikat, s ez megtörténve, -elküldé őket, hogy lovagolják körül a fejedelem táborát s fogják -minden oldalról egy nyillövésnyire körül.</p> -<p>A fejedelem látta e mozdulatokat s engedett történni mindent; -többször megpróbálták már a törökök a német sereg ellen ez együgyű -fogást; körülözönlék máskor is baromsokaságukkal a kisded, -rendezett tábort s úgy rohanták <span class="pagenum"><a name= -"Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> meg minden oldalról; ezek -engedték őket szépen egész puskáik végeig jönni, s akkor egyszerre -kilőttek rájuk minden fegyvert és rendesen ez volt a vége az -ütközetnek.</p> -<p>De Feriz nem intézett ellenük rohamot, hanem körülállítva a -tatárokat, azt parancsolá nekik, hogy nyilaikat meggyujtva, úgy -lövöldözzék fel a levegőbe, hogy azok a német táborra -visszahulljanak.</p> -<p>Ily módon sokkal távolabbról lőhettek ellenfeleikre, mint azok ő -reájok, mert az ívben repülő nyíl sokkal távolabb ér, mint az -egyenesen kilőtt puskagolyó, s bárhova esik, hegyével sebet ejt, a -fáradt golyó pedig lepattan.</p> -<p>Egyszerre lángoló nyilak özöne borítá el az eget, s minden -oldalról hullottak a birodalmi seregek tömött soraira az égő -gyantás nyilvesszők, mintha pokoli tűzeső viharzanék le fejeikre; a -nyilak hegyeikkel bele akadtak a lovak hátába, égő cseppjeiket a -harczosok arczára hullaták, ruháikon, kalapjaikon keresztülfuródva -égető sebeket ejtének rajtuk; a lovak szilajul kezdtek hánykódni e -szokatlan támadás rémületében, a katonák káromkodva kezdék el -puskáikat kilődözni ellenfeleikre: elébb egyenkint, majd -össze-vissza, egy-egy hadsor, egy külön álló csapat; a vezér -szavára senki sem hallgatott, a rend felbomlott egészen, az égő -nyilak kárhozatossá tevék a tömött hadi rendet, mert sehova sem -lehete menekülni előlök, s minden nyíl emberére talált.</p> -<p>Ekkor megfuvatta Feriz bég a trombitákat s egyszerre minden -oldalról megrohanták a birodalmi seregeket; azok nem voltak képesek -a támadást szokott harczi renddel visszautasítani többé, hanem -összeelegyültek megtámadóikkal, férfi férfi ellen vívott, a jó -válogatott német hadak nem adták meg magukat gyáván, egy sem ment -el a nélkül, hogy magával valakit ne vitt volna a másvilágra; de a -török végre is több volt, s midőn a fejedelem hada már kifáradt a -tatárokkali viadalban, Feriz bég akkor hozá elő a pihent -tartalék-hadat: a janicsárokat, a spahikat, kik égtek <span class= -"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> a -vágytól, a neveiken száradt gyalázatot valahára lemoshatni.</p> -<p>A hannoveri fejedelem elbúsultan látta végveszélyét, még egyszer -keresztül akarta magát törni ellenfelei sokaságán, de egy erdőt -látott maga körül mindenütt fölemelt dárdákból s kétségbeesetten -rántva kardot, ott esett el a csatamezőn és a többi is mind -elhullott. Az egész hadból hírmondó sem jutott haza.</p> -<p>Ez volt az első győzelem, mely annyi veszteség után még egyszer -megfordítá a török had szerencséjét s mint a jóslat és a közhit -tartá, e fordulat Feriz bég kardjától támadt, mely el volt átkozva -Allahtól addig hüvelyben maradni, a míg a harczi veszteségek -tartanak s csak akkor támadni elő, midőn a diadalok napja újra -kisüt.</p> -<p>A hír rögtön elterjedt az ozman birodalomban s új erő, új lélek -szállta meg egyszerre annak harczosait, a gyászbúcsújárásokat -megszüntették, az elcsüggedt, szétszaladt népek újra zászlóik körül -kezdtek gyűlni s Stambulban ez volt az első szabad lélekzet: a -veszély nem függött feje fölött többé.</p> -<h2>AZ UTOLSÓ NAP.</h2> -<p>Készen vagyok már mindennel: csak a fizető nap van még -hátra.</p> -<p>A mi fényes, a mi derült volt történetünkben, azt mind szépen -eltemettük: a kedves leánykák, a deli hölgyek, a bűbájos -odaliszkok, – helyeiken vannak már, – az égben. Úgy látszik, hogy a -sors csak azért tartá meg a legsötétebb alakot, hogy igazságot -szolgáltasson népek és országok szeme láttára, Isten dicsőségére, -emberek okulására.</p> -<p>Erdélyben jól tudták már, hogy a porta Thökölit nevezte ki -erdélyi fejedelemmé, s hadakat adott kezére, mikkel az országba -betörve, azt elfoglalja. E hírre Heiszler parancsot <span class= -"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> adott a -vármegyéknek és a székelységnek, hogy az ország védelmére keljenek -föl, a mit azok meg is tőnek. Valóban az erdélyi népnek annyit -kellett szenvedni mindenféle szövetségeseitől és pártfogóitól, -miszerint épen nincs mit csodálni rajta, ha egyszerre készen volt -majd az egyiket, majd a másikat ütni, ha felszólították.</p> -<p>A magyar seregeket Macskási Boldizsár és maga Teleki Mihály -vezérelte, a németek fővezére volt Heiszler, ki mellé még Norche és -Magni tábornokok voltak adva, s az ifju hős Doria, főcolonell; -csatákban edzett hős mindenik, kiket a hadi szerencse mindig -tenyerén hordozott, s az a sereg, melyet vezérlettek, Bécstől -Havasalföldig nem látott másforma törököt, mint elhullottat vagy -szaladót.</p> -<p>A mint Thököli Havasalföldön keresztül hadaival közelített, -Heiszler hirtelen elzáratá a szorosokat, három ezredet lerendelt a -vaskapuhoz, a marosszéki hadakat a törcsvári szorosba állítá, ő -maga a bozzai szoroson állt derék seregével, s ott a hegyek között -tábort ütött.</p> -<p>A német generálisok semmit sem szerettek olyan kevéssé, mint ha -a magyar vezérek a hadvezér titkaiba belebeszéltek; Heiszler -szüntelen rusticus generálisoknak csúfolta őket, Telekinek pedig -megvolt az a szokása, hogy bölcsesége bebizonyítása végett -szüntelen ostromlotta tanácsadásaival a német vezért; elmondott -neki egy csomó dolgot, a mikre Heiszler kénytelen volt azt felelni, -hogy mi haszna neki abból, hogy ezeket megtudta? Egész hadi -terveket készített neki, miket Heiszler kegyesen helybehagyott, de -egy betűt sem hajtott belőlök végre.</p> -<p>Ott igen vígan mulatoztak a táborban levő hadak, sem enni, sem -inni valójuk nem hiányzott, a székelyek is közel voltak -feleségeikhez, tűzhelyeikhez, tehát ők sem kivánkoztak haza; csak -Teleki volt örökké nyughatatlan. Azt szerette volna, ha szüntelen -sétáltatták volna a hadakat egyik szorostól a másikig, az emberek -éjjel-nappal fegyverben állva őrzöttek volna minden gyalog-ösvényt, -mely az országba vezet. <span class="pagenum"><a name="Page_109" -id="Page_109">-109-</a></span></p> -<p>Midőn már harmadik hete mult, hogy Bozzán tábort ütöttek, -egyszerre megszólítá komoly aggódó arczczal a tábornokot:</p> -<p>– Uram, mit gondolsz: hátha Thököli azalatt, míg mi itt lesünk -rá, az országnak valamelyik más kapuján talál megjelenni?</p> -<p>– Mindeniket zárva találja maga előtt, felelt Heiszler.</p> -<p>– Hátha kinyítja addig, míg mi odaérünk?</p> -<p>– Akkor nem az lesz a baja, hogy mint jőjjön be, hanem, hogy -mint menjen ki?</p> -<p>Teleki meg akarta mutatni, hogy ő is ért a hadviseléshez s -komoly tanácsadásképen mondá:</p> -<p>– Én épen nem találom czélszerűnek, hogy a derékseregek az -ország egyik szegletében tartózkodjanak; szerintem sokkal biztosabb -volna némi helyőrséget hagyva minden szorosnál, oly közép helyen -állapodni meg, a honnan egyenlőn közel volnánk Törcsvárhoz úgy, -mint Bozzához.</p> -<p>Most az egyszer igaza volt Telekinek, de Heiszlert épen az -boszantá, hogy a diák generális oly dolgot mondott neki, a mit nem -czáfolhat meg. Teleki, mintha valamit érzene, különösen nyugtalan -volt ezúttal; azt sejté-e, hogy a kik Erdélybe be akarnak törni, -azok senkinek sem oly elkeseredett ellenségei, mint épen ő -neki?</p> -<p>– Uram, monda, nem hagyva békét a tábornoknak. Én itt semmi -munkában sem részesülök, tégy velem valamit, parancsolj valami -állomásra és én betöltöm azt becsülettel, csak foglalkozást -adj.</p> -<p>– Mindjárt adok, monda Heiszler s karját Telekiébe öltve, -bevitte őt magával a sátorába, ott leültette a kerek tábori asztal -mellé, s az ott ácsorgó őrök közül egyet elkülde, hogy hívja össze -a tábornokokat; a mint Norcher, Magni és Doria megérkeztek, azokat -is leülteté Teleki mellé, végre maga is az asztalhoz ült, s akkor -kihuzva a fiókból egy tuczat kártyát, odaadá azt Telekinek, ezen -szavakkal: <span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span></p> -<p>– Itt van a kivánt foglalkozás, oszszon kegyelmed.</p> -<p>– De uram, pattant fel Teleki egészen zavarba hozva e tréfa -által, kártyázni, midőn az ellenség előtt állunk?…</p> -<p>– Nem tehetünk okosabbat, a míg az ellenség nem áll előttünk. -Tud kegyelmed landsknechtet játszani?</p> -<p>– Nem tudok, uram.</p> -<p>– No majd megtanítjuk rá.</p> -<p>Meg is tanították, mert pár óra alatt elnyertek tőle pár száz -aranyat, mire Teleki azon ürügy alatt, hogy nincs nála több pénz, -félre vonult a játéktól; nem e nehány arany vesztesége bántotta őt, -hanem azon tudat, hogy bölcs tanácsait annyira semmibe sem -veszik.</p> -<p>A többi urak folytatták a játékot; Heiszler egyre nyert -bomlottul, elnyerte a többi tábornok minden kézi pénzét, úgy, hogy -utoljára garmadává nőtt előtte a tallér és arany, s a háromszegletű -kalapját egészen színig tölté meg vele.</p> -<p>A vesztes fél tréfákkal iparkodott magát vigasztalni.</p> -<p>– No no! a ki szerencsés a játékban, szerencsétlen a -szerelemben.</p> -<p>– Ejh! kiáltá Heiszler, beseperve a vesztett tételeket; nekem -csak egy szerelmem volt életemben és az a harczmező; ott pedig -szerencsés voltam mindig.</p> -<p>E perczben sebes lódobogás hangzék kívül s rövid szóváltás után -a künn álló őrrel, belépett egy porlepte dragonyos hírnök a sátor -nyilásán s fulladozó hangon rebegé Heiszlernek:</p> -<p>– Thököli előcsapatai Törcsvár előtt vannak, a szorosba állított -hadakat megtámadták és leölték, csak a székelység áll még ellent, -ha sietve nem jöttök, elfoglalják a szorost.</p> -<p>Heiszler egyszerre lecsapta az asztalra a kártyát, s kifordítva -a kalapjába töltött pénzt, hogy az szanaszét gurult a sátorban, -hirtelen felcsapta kalapját fejére, s kardját kivonva, kiáltá:</p> -<p>– Lóra uraim! Gyorsan Törcsvár felé. Még jókor érkezhetünk. -<span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span></p> -<p>– Nem mondtam-e igazat! dörmögé Teleki.</p> -<p>– Ejh, semmi baj. Fuvassátok meg a trombitákat, le kell a -sátrakat törni; az őrtüzek hadd maradjanak égve, a harmadik -trombitaszóra mindenki indul Törcsvár felé. Itt csak egy kornétás -osztály marad két taraczkkal a szorost őrzeni. Helyre, Teleki -Mihály uram.</p> -<p>Ezzel lóra veté magát. Teleki is visszasietett a vármegyék -hadaihoz, s nemsokára az éj sötétjében ügetve haladt előre az egész -tábor Törcsvár felé.</p> -<p>Augusztus 19-ike vala; oly csendes, langyos nyári éjszaka, hogy -egy falevél sem mozdult. A szép csillagos égre nagy méltóságosan -emelkedtek az óriási havasok, melyek roppant lánczolatban fogják -körül Erdélyt; minden hallgatott, csak néha-néha hangzott fel a -méla éjben távol csörtető hadak robogása, melyek Törcsvár felé -siettek.</p> -<p>Itt a hegyek lánczolata egy tág nyilást enged láttatni, mely -később annyira összeszorul, hogy alig képes két szekér egymás -mellett haladni. Az út mélyen visz el két sziklafal között, s ha -szemközt nehány száz elszánt kitartó férfi áll, e helyen képes a -legnagyobb hadsereget feltartóztatni.</p> -<p>Túlnan Oláhország felől, ha a hegyekről letekintünk, látjuk -Thököli seregének őrtüzeit égni, mely a havasok tulsó oldalán -táboroz, roppant kiterjedésben.</p> -<p>Innen sötét minden. Az első meglepetés után, mely nehány száz -dragonyos életébe került, kik áthatoltak Oláhországba, a székelység -hirtelen levágott fákkal eltorlaszolta a szorost s felvonult a -hegytetőkre, s a szoroshoz közeledő tatárokat oly kőzáporral -fogadta onnan, hogy azok kénytelenek voltak a továbbnyomulással -felhagyni s visszavonulni.</p> -<p>A török táborban élénk sürgés-forgás látszott, a tatárok egész -ökröt sütöttek nyárson s metszették a meddig megsült; nehány -jókedvű oláh, borhoz jutva, tánczolta a maga nemzeti tánczát, a -halmokon a magyar huszárok fuvatták maguknak a tárogatót, melynek -elható hangjai gyakran a <span class="pagenum"><a name="Page_112" -id="Page_112">-112-</a></span> havas tulsó oldalára is -áttévedeztek. De azért, hogy a tábor vigad, az előörsök rendesen ki -vannak állítva. A seregnek két oly ifju vezére van, kiket a harczi -tapasztalás öreg emberekké tett, ők virrasztanak valamennyi -helyett.</p> -<p>A szélylyel felállított előörsöket két lovag látszik sorban -látogatni. Ellenkező irányban haladva, egy helyen összetalálkoznak. -A két vezér az.</p> -<p>A mint Thököli megismerte Ferizt, odalovagolt mellé s kezet -szorítva vele, együtt lovagoltak tovább.</p> -<p>A nélkül, hogy maguk észrevennék, félretértek a tábortól, a -hegyi ösvényeken előre haladva szótlanul.</p> -<p>Végre megtöré a csendet Feriz, búskomor hangon szólva -Thökölihez:</p> -<p>– Van-e kétségbeejtőbb, mint hegyet látni és nem tudni -repülni?</p> -<p>– Kivált akkor, midőn a vágyak a hegy tulsó oldalára -vonzanak.</p> -<p>– Mik a te vágyaid, szólt keserűen Feriz, az enyimekhez képest, -a tied csak a dicsszomj, de az enyim a vérszomj.</p> -<p>– Még annál is erősebb, a mi engem ösztönöz; szólt búsan -Thököli. Nekem nőm van.</p> -<p>– Ah értelek! és nődet akarod látni? Nekem is volna, ha meg nem -ölik. És derék, hozzád méltó asszony e nő?</p> -<p>– Messze kellett laknod ez országtól, szólt Thököli büszkén, -hogy hírét ne halljad. Nem az én nevem adott kölcsön fényt Ilonám -nevének, mint ő az enyimnek. Mikor mindenki elveté már a fegyvert -Magyarországon, én magam is kijöttem az országból, maga maradt -Munkács várában és védte azt oly hősiesen, hogy egy férfi büszke -lehetne rá. Az ellen megszállotta az erősséget, s éjjel-nappal -löveté annak falait ágyúkkal, bombákkal. Ilona mint egy férfi állt -az ostromlott falakon, golyók süvöltése, ágyúk dörgése között, a -várba esett bombákat nagy áztatott bivalybőrökkel oltatta el, s az -ágyúkat saját kezével sütögeté ki az ostromlókra, s éjjelenkint -felragadva a zászlót, rajta <span class="pagenum"><a name= -"Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> rohant a sánczaiban alvó -ellenfélre s levágta katonáit, beszegezteté ágyúit és sátorait -felgyújtatá.</p> -<p>Ferizt egészen fellelkesíték e szavak.</p> -<p>– Meg fogjuk szabadítani e derék asszonyt; még most is védi -magát?</p> -<p>– Többé nem. Legkedvesebb emberem, a kire rá bíztam, hogy -viselje gondját, egy ember, kit koldusból én tettem úrrá; az árulta -el, s most fogva tartják. Oh, hidd el Feriz, ha visszaadnák őt -nekem, talán cserében örökre el tudnék felejteni dicsőséget, korona -utáni vágyat; de a míg őt vissza nem vívtam, keresztül török a -poklokon is érte, s látni fogod, hogy keresztül megyek e -hegylánczon, mert bár keresztül repülni nincs erőm, de átmászni -rajta van türelmem.</p> -<p>Feriz bég búsan sohajta fel:</p> -<p>– Oh, én nekem már nincs senkim, a kiért úgy siessek a -harczba.</p> -<p>E közben a két ifju ismét a legelső őrtűzhöz ért, ott kezet -szorítva, elváltak egymástól és eltávoztak jobbra sátraikba.</p> -<p>Másnap korán reggel belépett Thököli Ferizhez, mondva, hogy épen -most hozzák hírül, miként Heiszler megérkezett még az éjszaka, -pihenéstelen nyargalva Nyén és Szent-Péteren keresztül Törcsvárára. -Teleki is vele van.</p> -<p>E név felvillanyozta az ifju törököt.</p> -<p>Hirtelen felszökött fektéből, s kardját kirántva, azt az ég felé -emelé, szavakat nem találó düh kifejezésével arczán.</p> -<p>– Köszönöm neked Allah! hogy őt is előmbe hozád! Azzal -Thökölinek nyújtá kezét: most már én is azt mondom, hogy ha röpülni -kell is, át fogunk menni a hegyeken.</p> -<p>A két vezér ezután tovább egy óránál tanácskozott együtt -titokban, mindenkit kiküldve a sátorból. Akkor eljövének, rendbe -állíták a hadakat; Feriz kiválogatá legjobb janicsárjait és -spahiait, Thököli a magyar huszárságot s a leggyorsabb tatárokat, s -e kisded, mintegy hatezer főre menő sereggel eltávoztak, a nélkül, -hogy megmondanák, hová? <span class="pagenum"><a name="Page_114" -id="Page_114">-114-</a></span> A roppant tábor azalatt a moldvai -vajdára bizatott, meghagyatva neki, hogy éjjel-nappal ellenkezzék a -túlnan levő erdélyi sereggel és helyéből meg ne mozduljon.</p> -<p>A két ifju vezér ez alatt a kis válogatott csapatot bevezette a -hegyek közé, a sötét, erdős hegyszakadékokba, miknek kietlenét -emberi láb nem taposta soha. Most ez ösvénytelen ősvilági vadonon -keresztül ők egy hadsereget akartak átvinni. Ha valaki a magasból -egymásra hányt bérczek tömkelegére tekint, azt fogja mondani: őrült -gondolat! Hanem hiszen az is volt mind a kettő. Egyiket élő -szerelmének kiszabadítása, másikat a meggyilkolt szerelemérti -bosszuállás ragadta magával, s ez mindkettő közel atyafi az -őrültséghez.</p> -<p>Azon eszme, hogy e meredek sziklákon, vad folyam szaggatta -örvényeken keresztül egy egész lovas hadsereget szállítsanak át, -valóban nem születhetett más lélekben, mint a hol oly erős az -akarat, mint Thökölinél.</p> -<p>Majd irtóztató meredek lejtő állt a sereg előtt, melyen -térdeiken csúszva kellett egyenkint aláereszkedniök, a lovak -farkaira pedig nagy fákat kötöttek, azok tartották vissza -gallyaiknál fogva, hogy a mélységbe le ne hengerüljenek; majd ismét -óriási sziklafal állta útjokat, mely egy szűk hegytorkolatba zárta -be őket, a honnan nem volt kijárás; itt nehányan a -sziklahasadékokba s a falból kinőtt folyondárok gyökereibe -kapaszkodva, kötelet vittek fel magukkal, s azokat kiálló -fatörzsökre kötött vascsigákra téve, odalenn malomkorongot -állítának fel, s úgy húztak fel egyenkint minden embert, minden -lovat. Olykor hosszú sziklagerinczeken kellett végig menniök, -melyek épen csak oly szélesek voltak, hogy egy ló végig mehetett -rajtok, jobbra és balra ezer lábnyi mélység, melynek a rajta fekvő -ködtől fenekét nem látni, s mikor közepére értek, öles szakadások -tátongtak előttük, melyek ketté vágták a sziklaösvényt; a ki át nem -bírta ugratni, ott veszett, mert visszafordulni nem lehetett.</p> -<p>E helyeken soha sem jár egyéb a vadmadárnál, s a fészkéről -<span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span> felriasztott kövi sas bámulva nézett le -a kőszálról, melyre fölrepült, a nyüzsgő, iparkodó harczi tömegre, -hogy mit keres ennyi nép e kietlen hazában?</p> -<p>A két ifju vezér mindenütt legelől járt, merészségük példát -adott a seregnek, kitartásuk buzdítá új erőre, s kifogyhatlan -leleményességük minden újabb akadálynál új segélyt gondolt ki, mely -nyomrul nyomra vitte őket elébb az ismeretlen havasokon -keresztül.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az erdélyi urak Törcsvár alatt egy jó magas dombtetőre állva -nézték, mint ellenkezik egymással a szorosokra gyülekezett két -ellenhad. Olykor a székelyek csapnak ki az erdőből a száguldó -tatárokra s bekergetik őket sátorukig, majd ismét, mint a -bolygatott darázsraj özönlik elő a tatár és oláh nép, megűzve -amazokat az erdő széléig. Néha majd az egyik, majd a másik -megkeríti vigyázatlanabb ellenfelét, azt azután ismét társai -kivágják. Csupa mulatság mindezt nézni a dombtetőről, hol Heiszler, -Doria és Teleki állanak, hosszú távcsöveken gyönyörködve a férfias -játékban.</p> -<p>Egyszer az őrök egy oláhot hoznak Heiszler elé, ki az előörsökön -átjött, s azt állítá, hogy a vajdától küldetett a fővezérhez titkos -izenettel.</p> -<p>– Bizonyosan megint azt izeni, hogy be ne menjek Havasalföldre, -mert az ellenség megesz; mondá Telekihez fordulva Heiszler, ki -nyomára jött a herczeg elébbeni ravaszságának. Hát mit izent urad? -kérdé az oláhtól.</p> -<p>– Tiszteltet és tudósít, hogy őrizkedjél nagyon Thökölitől, mert -nagy haderővel van és igen ravasz ember; mert a helyett, hogy eléje -jönnél Oláhországba, sokkal helyesebben cselekszel, ha vigyáztatsz, -hogy Erdélybe be ne törjön, a mitől annyival inkább kell óvakodnod, -mert három nap előtt Feriz béggel, a főszerdárral együtt eltávozott -a seregtől hatezernyi válogatott haddal, s azóta, mintha a föld -nyelte volna el, úgy eltünt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_116" id="Page_116">-116-</a></span></p> -<p>– Hát nem mondtam, hogy ezt izeni? szólt mosolyogva Heiszler, -visszamehetsz fiam, a honnan jöttél.</p> -<p>De Teleki fejébe szeget ütött e tudósítás.</p> -<p>– Hátha mégis lehetséges volna, hogy Thököli azalatt, míg mi itt -strázsáljuk, valahol a hátunk mögött bejön.</p> -<p>Heiszler a havasokra mutatott.</p> -<p>– Jöhet azokon egyéb keresztül, mint madár?</p> -<p>– Ember nem, de ha Thököli vezeti, igen.</p> -<p>– Kegyelmed nagyon sokra becsüli azt az urat.</p> -<p>– Valóban, tábornok úr, én tanácslanám, hogy a Vaskapunál levő -ezredeket vonjuk magunkhoz, s hozassunk több ágyút.</p> -<p>Heiszler nem is válaszolt neki, csak a kezével inte, hogy -hallgasson el már.</p> -<p>E pillanatban egyszerre vad ordítás üti meg a vezér füleit, s -hátra tekintve Zernyest felé, nagy füstoszlopot lát az égnek -emelkedni, míg előörsei nyargalvást futnak a tábor felé.</p> -<p>– Mi az?</p> -<p>– Thököli átjött a havason! hangzék a futók szájából a rémhír; a -tatárok felgyújtották Tohánt s elrablák a tábori podgyászt.</p> -<p>– Lóra, fegyverre minden ember! kiálta Heiszler felriadva, s -maga kardját rántva, paripájára szökött; Doria, Norcher és Magni -hirtelen rendbe állíták a csapatokat, Macskási összeterelte gyorsan -a székelységet s kiszállának a síkra.</p> -<p>A mint csatarendben álltak, akkor érkezék oda Balacsán boér, -moldvai menekült főnemes, kit a vajda elűzött, s ki most saját -költségén két zászlóalj magyar és oláh haddal jött Heiszler -segítségére.</p> -<p>A rabló tatárok kiáltása már hallható volt a közel Tohán -faluban, mely lángjaival az erdélyi hadak előtt lobogott; Balacsán -harczszomjú katonái elkéredzének Heiszlertől, hogy kiverjék őket a -faluból, s előre rohanva, nem sokára vad viadal közt nyomták vissza -a tatárokat az égő utczákon <span class="pagenum"><a name= -"Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> keresztül, míg Heiszler a -derék-sereggel Zernyest felé vágtatott a legnagyobb sietséggel. Azt -sikerült is elébb elfoglalhatni, mielőtt Thököli odaérhetett -volna.</p> -<p>Itt kissé megpihentek a hadak a nagy nyargalás után; Heiszler -bort, pálinkát osztogatott ki közöttük, azután rendbe állva, -előjöttek a tábori lelkészek, két jezsuita, kezében feszülettel, -megimádkoztatá szakaszonkint a német harczosokat; tisztelendő -Gernyeszegi uram pedig tarta a reformátusoknak ilyen beszédet:</p> -<p>– Édes fiaim, ám lássátok, hogy a kardot hiába fel ne kötöttétek -légyen. Harczoljon mindenki becsülettel; a ki elesik, haza földébe, -Isten kezébe jut: ime én magam is kardot kötöttem és megyek -veletek.</p> -<p>Ezenben előtámadt Thököli hada Zernyesten fölül. Egyik oldalon a -havasok voltak mellette, másikon egy nádas, csereklés rét terült, -mely az augusztusi hő napoktól most ki volt egészen száradva, s -könnyen meg lehetett gázolni.</p> -<p>A mint a székelyek megpillanták a törököt, a maguk jellemző -agyafurtságával rögtön kopját ragadtak, s rohantak volna neki, -lelkesülten ordítva:</p> -<p>– Jézus segíts! Jézus! Jézus!</p> -<p>A vezérek erővel kardlapozták őket vissza, s minden tekintélyt, -szidást, fenyegetést elő kellett venni ellenökben, hogy idő előtt -meg ne kezdjék a harczot. Végre nagy durczásan visszasompolyogtak, -magukban morogva:</p> -<p>– No ha nem eresztettetek, akkor aztán ne küldjetek -bennünket.</p> -<p>Teleki ezalatt előhivatá megbizott szolgáját, s a mint fekete -köntösbe volt öltözve, mert még mindig a fejedelmet gyászolta, úgy -sem sok ékszer levén rajta, azt is leszedte magáról, gyémántos -forgóját, nyaklánczát, s azokat újjáról levont pecsétgyűrűjével -együtt átadta neki, hogy még a csata előtt vigye meg azokat -Gernyeszegre, s adja át leányának, Vay Mihálynénak.</p> -<p>A vén szolga kérdezni akarta, hogy miért ez? de Teleki csak -elfordult tőle, s kezével inte némán, hogy távozzék. <span class= -"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span></p> -<p>Azzal eléhozatá kedves, Kálmán nevezetű paripáját, s -megveregetve annak nyakát érzékenyen, kilovagolt a seregek elé, s -ott megállva, e szavakat mondá nekik:</p> -<p>– Jó vitézek, erdélyiek, most az ideje, hogy a mi felséges -császárunk hűsége mellett harczolván, magunknak s maradékunknak -állandó nyugodalmat s szabadságot nagy dicsérettel szerezzünk, s -házainkat, feleségeinket, gyermekeinket a török rabságtól s annak a -gonosz Thökölinek tyrannusságától megoltalmazzuk, mert különben ha -nem forgódunk, örökös jobbágyságba esik még a maradékunk is; soha -német a töröknek Erdélyt nem engedi, levén Magyarországban nagy, -erős armadiája, a mely mindjárt benyomul s a törököt kiveri. Hogy -pedig én rám senki ne panaszkodjék, hogy az ország generálisa -levén, elbujtam: im ezt a fehér szakállamat ide kegyelmetek közibe -hoztam, s kész vagyok itt is meghalni.</p> -<p>Ezt mondva, odajárult hozzá Macskási s panaszkodni kezde előtte, -hogy az erdélyi magyar hadakat a hátulsó sorba rendelék s ezek -zugolódnak a mellőzés miatt.</p> -<p>Teleki ezt hallva, rögtön nyargalt Heiszlerhez.</p> -<p>– Uram, roszul ismered a magyar természetét a hadban, a midőn -azt a hátulsó sorba rendeled; különösen a székely nagyon alkalmas -arra, hogy rohamra indítsd, de hogy a hátad megett várakozzék, vagy -hogy ha első soraidat megbontották, megsegítsen, azt ne várd -tőle.</p> -<p>Hadvezérek, igen természetes okoknál fogva, csata előtti -perczekben igen türelmetlenek szoktak lenni, kivált a -csatarendjükbe avatkozó tanácsadások iránt. Heiszler is ezúttal -kissé kiméletlenül találta visszautasítani a tanácsurat; mire az -hallgatva lovagolt hadaihoz vissza s egy szót sem szólt többet.</p> -<p>Később azonban engesztelésül utána ment a vezér, s latinul -szólva, megbiztatá az erdélyi hadakat:</p> -<p>– Majd kegyelmeteknek szép mulatsága leszen, meglátja -kegyelmetek, a török mint elszalad, nem állhatván ki a mi tüzünket, -kegyelmetek aztán Isten hirével űzze, <span class= -"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> vágja s -ha vissza találják kegyelmeteket nyomni, ne jőjön egyenesen a -regimentek elébe, hanem oldalaslag, és én ismét visszaverem a -törököt.</p> -<p>E közben a török had lassan megkezde mozdulni; a balszárnyon egy -ezred tatár megindult a nádasba lopózva, s ott csendesen az -erdélyiek jobb szárnyát kezdé megkerülni, de a tapasztalt vezér -észrevevé a nádszálak hullámzásáról a közeledést, s hirtelen -parancsot adott Doriának, hat szakasz dragonyossal siessen ellenük; -mire Teleki is elkülde tizenhárom zászlóalj székelyt Henter Mihály -vezénylete alatt, s nem sokára lehete látni, mint találkozik össze -a két lappangó sereg a sűrű nádasban, a székelyek vad ordítással -rohantak a tatárokra, kik az első összecsapás után hátat -fordítottak, s futottak még mélyebben a nádas közé. Doria mindenütt -utánuk, a lövésektől több helyen meggyuladt a nádas s égni kezde a -harczolók feje fölött.</p> -<p>E pillanatban egyszerre megfuvatá Thököli a trombitákat, s -harminczkét zászlóval kiállva a síkra, egetverő ordítással rohanta -meg az ellensereget.</p> -<p>Úgy állt a roham előtt, mint vihar előtt az erdő! A mint a -támadók közel jutottak hozzá, egyszerre dördült el a muskétások -sortüzelése, s azon pillanatban kilencz zászló bukott le a -harminczkettő közül s száz meg száz harczos hullott le lováról.</p> -<p>De a többi nem fordult vissza azért, mint máskor szokott. Feriz -bég vezeté őket ezúttal, annak kardját látták magasan villogni a -seregek élén, s a diadal bizonyos volt előttük.</p> -<p>A lövés perczében egy golyó hatott az ifju mellébe, de ő észre -sem vevé azt, csak Telekit látta maga előtt, fekete öltözetében: -ráismert messziről, s feléje vágtatott egyenesen.</p> -<p>Az ádáz roham a német dragonyosokhoz érve, egy percz alatt -szétbontá azoknak sorait, a karcsú spahik dárdája s a könnyű -huszárság csákányai ellen rossz védelem volt <span class= -"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> az -egyenes kard és a nehéz pánczéling. Az első sor a másodikra -vettetett, s a mint Norcher generál egy hajító dárdától homlokán -találva leesett, keresztültöretett a középpont.</p> -<p>A székelyek ott hátul csak nézték a harczot.</p> -<p>– Mint gondolsz komé, mondának egymáshoz; ha minket csak nézni -hoztak ide, nem jobban meglátnók ezt onnan a túlsó hegyről?</p> -<p>Ezt mondva, vállaikra veték dárdáikat, s a nélkül, hogy -legkisebb kárt tennének a törökben, nagy zúgással megszaladtak.</p> -<p>A még folyvást elszántan harczoló lovasság, meglátva, hogy a -gyalogság elfutott, egyszerre elveszté bátorságát s neki eresztve a -kantárt, rohant, ki merre látott.</p> -<p>Legvégig ott maradt Heiszler a csatamezőn, s az utolsó -pillanatig megfeszített erővel törekvék a harcz sorsát -megfordítani.</p> -<p>Mind hiába. A balszárny szeme láttára elesék Balacsán, s -nemsokára eltikkadtan érkezék hozzá Magni tábornok, alig lehete -ráismerni, fején egy irtóztató vágás volt keresztül, mely vérrel -borítá el arczát, s balkarja keresztül volt szúrva dárdával. Még -most sem magáért aggódott, hanem belekapaszkodott Heiszler lovának -zablájába, s erőfeszítve ragadta magával.</p> -<p>Heiszler kétségbeesve küzdött most saját emberei ellen, kik -erőszakkal vitték el a csatatérről. A mint azonban egy dombtetőre -felért s onnan visszatekinte, még egy küzdő csapatot látott a -csatatéren. A különvált Doria osztálya volt az, ki a mint a -tatárokat űzve, különszakasztatott a seregektől, látva, hogy -egyedül maradt, hirtelen összevoná kisded csapatját, s egyedül állt -ki a minden oldalról reá rohanó győztes seregnek s elszántan -harczolt velük, magát meg nem adva.</p> -<p>Ezt látva Heiszler, kiragadta magát kisérői közül, s még egyszer -visszafordulva, egyedül visszavágtatott a csatatérre; nehány hű -vitéze száguldott utána, s a szembejövő <span class= -"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> -huszárokon keresztül akarta magát vágni egész Doriáig.</p> -<p>Egy magas daliás férfi állta útját.</p> -<p>– Add meg magad vezér; nem válik szégyenedre: én Thököli -vagyok.</p> -<p>Heiszler nem válaszolt, hanem neki nyargalt s kardját -megforgatva feje fölött, összecsapott a magyar vezérrel.</p> -<p>Thököli kiálta a körüle levőknek, hogy senki se nyuljon hozzá; -egyedül vívott méltó ellenével, míg egy dühös csapásnál egyszerre -markolatban törött ketté a német vezér kardja, s az kénytelen volt -magát megadni neki.</p> -<p>Ez alatt Doria csapatjait letörte a túlnyomó erő, ő maga lelőtt -lova alá szorulva, elfogatott; Thököli ott a harcz színén magához -váltá őt a tatároktól és saját sátorába küldé.</p> -<p>A többiek elfutottak.</p> -<p>Futott Teleki Mihály is, biztatva kedves Kálmán paripáját; hallá -háta mögött az üldözők kiáltását, különösen egy alak volt, mely nem -akart mögötte elmaradni, s Telekinek úgy tetszék, mintha már látta -volna ez alakot.</p> -<p>Maga volt az a főszerdár, Feriz bég. Halálosan megsebesülve bár, -még sem feledte el halálos boszúját, s bár vére patakban omlott, -még érze karjában elég erőt, ellenfeléét kiontani.</p> -<p>Egyszerre Teleki Mihály egy buzaföld felé vette futását, hogy az -általános irányból félre térjen, lova megbotlott egy kalangyában s -elbukott vele együtt, kengyelébe keverve lovagját.</p> -<p>Itt utólérte Feriz bég a tanácsurat, s kardját megsuhintva, -kiálta rá:</p> -<p>– E csapást neked Bánfi Dénesért!</p> -<p>Teleki védelmére emelé kardját, de e névnél megrendült az -kezében, s a vágás arczát érte; az első vérre kihullt a főúr -kezéből a kard, csak kezét tartá még elboruló szemei elé, s csak e -szavakat hallá: <span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span></p> -<p>– E csapás neked Béldi Pálért! Ez Béldi gyermekiért! E csapás -Erdélyországért!…</p> -<p>Az volt a legsúlyosabb.</p> -<p>Teleki holtan terült el a síkon.</p> -<p>Feriz bég feltekinte az égre, megdicsőült arczczal nagyot, -nehezet sohajtott, mintha az egész eget be akarná lélekzeni, s -azzal holtan hanyatlott lova nyakára.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Másnap midőn a holtak mezején Telekit megtalálták és Thököli elé -vitték, felkiálta:</p> -<p>– Hej kopasz, kopasz! ha te nem lettél volna Erdélyben, nem -folyna annyi vér itten!</p> -<p>Így teljesült be Magyari jövendölése.</p> -<p>Azután felöltözteté Thököli a megfosztott hullát saját ruháiba, -s úgy küldé el Görgénybe özvegyéhez.</p> -<p>Az elfogott Heiszler és Doriáért cserében visszakapta feleségét, -Ilonát. Ez volt legnagyobb nyeresége a harczból.</p> -<p>Most mind a ketten távol Nikomedia völgyében alusznak.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span></p> -<h1>A KÉTSZARVU EMBER</h1> -<p class="center">HISTORIAI BESZÉLY <span class="pagenum"><a name= -"Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125"><br /> --125-</a></span></p> -<h2>I. A KÉT ÁRVA.</h2> -<p>Néhány órányira a Serethtől, őseinknek Magyarország előtti -lakhelyén, állt Kucsuk Mehmed basa vára egy kellemes völgy -ölében.</p> -<p>Keletről egy roppant barlang van a hegyben, inkább egy óriási -fülkének nevezhetni, mert nyilása épen oly magas, mint az üreg -maga, s a nap délutánonként egész a fenekéig besüt, buja pázsittal -s hímes virágokkal vonva be annak felszinét, míg köröskörül virágos -bokrok, sötét lombú fák, repkényfüzérek csüngnek padmalyairól alá, -olylyá varázsolva a nyilt üreget, mint egy felkoszorúzott -ágymennyezet, vagy diszített szinpad, s még legbelső falai is be -vannak vonva sötétzöld mohával, mi közől oly szépen tünik elő -egy-egy tarka csigahéj.</p> -<p>E hely legkedvesebb mulatóhelye Katalinnak, a basa egyetlen -nejének. A barlang repkénykoszorús nyilása, belőle kitekintve, -mintegy óriási rámába fogja a vidéket, s a kép méltó a rámához. -Előtte egy tó terül, sima tükre csaknem a barlang nyilásáig jő, -kétfelől mellette magas virágos partok, miknek gömbölyű fái -kétfelől csaknem összehajlanak a tó felett, s e lombkárpiton át egy -szemközti lovagvár fehér ormai tekintenek le a tó sötét vizébe, s -túl e váron, messze, messze! a halványkék égre rajzolva, mintegy -álomkép tünnek elő a székely havasok.</p> -<p>Itt ül most is a kadina a lágy fűbe leheveredve, illatos -ezüstfűz árnyában, a keleti szőnyegek, a madártollas napernyők -szögletben hevernek, helyettök virágos pázsitot s illatos lombokat -adott a természet. <span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span></p> -<p>A délczeg úrnő hölgyei a tóban fürdenek, s ki-kijőnek a partra -játszani, enyelegni, – egy-egy hárfát kap kezébe és énekel, – közbe -felsikoltoz némely rabnő, kit társnéja tréfából a víz alá -buktatott. Katalin nem látja, nem hallja őket, tekintete, lelke, -gondolatjai túljárnak a bérczeken, mik amott a távolban rémlenek, -szemei az alkony-égen vesztek, mely annál távolabbnak látszik, -minél tovább nézzük.</p> -<p>Mit vár onnan? Tán a postagalambot, mely izenetet hoz távol -kedvesei felől? vagy tán egy felhőnek is örülne, ha onnan látná -jőni?</p> -<p>Hisz ott neki hazája van, azon bérczeken túl született, ott -laknak rokonai, ösmerősei mind. De azok nem rokonai többé, a büszke -nemes Kállay család megtagadta a leányt, ki törököt választa -férjül; s férje és egyetlen fia most ott harczolnak azon haza -földén, s tán győzni fognak és eltemetik Magyarországot, vagy -vesztenek, s akkor Magyarhon temeti el őket! Miért imádkozzék?!</p> -<p>Végig gondol lelkében mindazoknak arczain, kiket egykor oly jól -ismert; – előtte félig öltözött bayadérek tánczolnak vidám -karéjban, egymást ölelve, virágfüzérekkel átfonva, rózsapiros -ajkaik mosolygnak, gyöngysor fogaikat láttatva; ő Béldinét látja -maga előtt szende leánykori arczával, Apafiné méltóságos -tekintetét, Csákyné büszke arczát s Bánfi Dénesné szenvedő -vonásait; a legutolsó cselédre is emlékezik, ki anyja udvaránál -lakott, öreg dajkáját, szobaleányait gondolja maga mellett járni, -hallani képzeli a pusztai aratóleányok mezei dalait, kiket arcz- és -névszerint ismer, az oly mélabús danákat, hogy szinte sírt bele, a -ki eldalolta, a ki meghallgatta, – maga sem tudta, miért?</p> -<p>És e pillanatban a kertajtó előtt egy magyar népdal bús -melódiája kezdett elhangzani.</p> -<p>Katalin fölrezzent az ismerős dallam hallatára s figyelni -kezde.</p> -<p>Szelid gyermekhangok éneklék ez anda verset: <span class= -"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Hová repülsz, -hová,<br /></span> <span class="i0">Kis gerlicze -madár?<br /></span> <span class="i0">Mit hordogatsz -össze<br /></span> <span class="i0">Gyönge -szájacskáddal?»<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">«Puha tollat -hordok<br /></span> <span class="i0">Apámnak ágyába,<br /></span> -<span class="i0">Hímes szép virágot<br /></span> <span class= -"i0">Anyám sírja fölé.»<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">«Virág legyen -rajta,<br /></span> <span class="i0">Mikor apám megjő,<br /></span> -<span class="i0">Puha legyen ágya,<br /></span> <span class= -"i0">Mikor bele fekszik.»<br /></span></div> -</div> -<p>– Kik azok, kik ott énekelnek? kérdé Katalin hölgyeitől.</p> -<p>– Csavargó énekesek, elhajtsuk őket?</p> -<p>– Adjatok nekik tíz aranyat s engedjétek a kertbe jőni, hogy -énekeljenek.</p> -<p>A gyermekhangok még búsabb dalt kezdtek:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Nem az ám az -árva,<br /></span> <span class="i0">Kinek apja -nincsen;<br /></span> <span class="i0">Hanem az az -árva<br /></span> <span class="i0">Kinek hazája nincs;<br /></span> -<span class="i0">Mindig van halottja<br /></span> <span class= -"i0">Reggel este sírhat,<br /></span> <span class="i0">Akármerre -menjen,<br /></span> <span class="i0">Mindig temetni -jár,<br /></span> <span class="i0">Akármit vegyen fel,<br /></span> -<span class="i0">Mind gyászruha rajta.»<br /></span></div> -</div> -<p>Katalin szeméből két köny esett szép keblére.</p> -<p>– Elhajtsuk ez alkalmatlanokat? kérdék a rabnők; kik így -megszomorítnak dalaikkal?</p> -<p>– Adjatok nekik ötven aranyat, kérjétek, hogy énekeljenek még -többet, csak szomorút, a dalban nem szeretem a vígat.</p> -<p>És újra hangzott:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Szomorú -fogságban<br /></span> <span class="i0">Tenger partja -mellől<br /></span> <span class="i0">Szegény magyar -bajnok<br /></span> <span class="i0">Kitől -izenhessen?»<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">«Kitől izenhessen<br /></span> -<span class="i0">Kedves jó nejének?<br /></span> <span class= -"i0">Gyönge kis fiának?<br /></span> <span class="i0">Síró -leányának?»<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_128" -id="Page_128">-128-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">«Szállnak a nagy -égen<br /></span> <span class="i0">Vándorló madarak,<br /></span> -<span class="i0">Fecske, gólya, hattyú,<br /></span> <span class= -"i0">Szép hazája felé.»<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">«De fecske -fecsegő,<br /></span> <span class="i0">Gólya kelepelő,<br /></span> -<span class="i0">Rájok nem bízhatja<br /></span> <span class= -"i0">Titkos izenetét.»<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">«Bízza a -hattyúra,<br /></span> <span class="i0">Hattyú olyan -madár:<br /></span> <span class="i0">Az csak akkor -szólal,<br /></span> <span class="i0">Mikor halni -készül.»<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">«Ne izenj -senkitől<br /></span> <span class="i0">Szegény magyar -bajnok<br /></span> <span class="i0">Tenger partja -mellől<br /></span> <span class="i0">Tatár -rabságából.»<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">«Feleséged már a<br /></span> -<span class="i0">Föld alatt nem hallja.<br /></span> <span class= -"i0">S két árva gyermeked<br /></span> <span class="i0">Bujdosni -ment hozzád.»<br /></span></div> -</div> -<p>– Hívjátok elém e dalosokat, mondá Katalin, s a hölgyek -nemsokára két fiatal gyermekkel tértek vissza, egyik fiú volt, -másik leány. Arczaik a naptól leégve, ruháik kopottak, de -vonásaikban annyi őszinte fájdalom látszott, mintha azon szomorú -dalokat, miket nagy urak mulattatására, ajtók küszöbei előtt -énekeltek, magukban érzenék; a fiú arczán meglátszott a köny nedves -nyoma, mely azon végig gördült.</p> -<p>– Jertek közelebb, inte Katalin, üljetek ide lábaimhoz, s egy -szőnyeget teríttetett le számukra s nyájasan hívta magához.</p> -<p>A fiú alig lehetett több tizenhárom, a lányka tizenkét évesnél, -amannak göndör gesztenyeszín haj fedé szép domború homlokát, s -halvány arcza felett erős szemöldök s egy pár olajsötét szem -uralgott, míg a lányka piros telt arczához s derült kék szemeihez -úgy illett a szabadon alá folyó selyemszőke hajzat.</p> -<p>A fiú félénk, szemérmesnek látszék, a leányka bátrabb, vidorabb -volt, ő biztatta bátyját, kézen fogva:</p> -<p>– No jer, üljünk ide a jó török asszonyság lábaihoz. Látod, -milyen szeliden néz ránk. Jer, ne félj.</p> -<p>A fiú felveté szemeit nagy büszkén, mintha azt kérdené velök: -«hát féltem-e én valaha?» s azzal fogá mandolinját s leült vele a -szőnyegre. <span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span></p> -<p>– Oh ne gondolja ám azt kegyelmed, jó asszonyság, hogy Károly -fél; beszélt kedves csacskasággal a lányka; csakhogy valami jutott -neki eszébe, s azon elszomorodott; majd mindjárt fogunk mi -énekelni, azonnal; tudunk igen szép dalokat.</p> -<p>Katalin odavoná magához a gyermeket, s végig simogatva annak -szép szőke haját, résztvevőleg kérdezé tőle:</p> -<p>– Honnét jöttök ti e tájra, jó gyermekek?</p> -<p>– Hazánkból, Erdélyországból, Felső-Fehérvármegyéből; válaszolta -leányka, a fiú szótalan volt; nekünk is volt ott kastélyunk, majd -olyan szép, mint a kegyelmedé, folytatá lelkesülve, s hozzátevé -nagy szemérmesen: de ki kellett belőle jönnünk.</p> -<p>Katalin érdekelten voná maga mellé a leánykát.</p> -<p>– Hogy jutottatok e sorsra, gyermekem? Nincsenek szülőitek, hogy -idegen országban énekléssel keresitek a kenyeret?</p> -<p>– Anyánk meghalt, viszonzá a leányka, egy szemeibe lövellő -könyet törölve szét; atyánkat pedig elfogták, s most tatár -uraságnál van rablánczon, azt sem tudjuk, kinél? csak annyit, hogy -ebben az országban van; míg anyánk élt, kétszer is megküldte érte a -váltságdíját annak az úrnak, a kinél fogva van, de a hirnök sem -jött soha vissza, vagy elszökött a pénzzel, vagy megölték az úton; -egyszer aztán, hogy anyánk meghalt és mi árvaságra jutottunk, -érkezett haza egy ember Tatárországból, a ki együtt volt fogságban -atyánkkal, az egy ideig gondot viselt reánk, hanem nemsokára azt -mondta, hogy ki kell mennünk a házból és a jószágból, mert azt az -atyánk neki eladta és a fejedelem odaajándékozta. Nem maradt -semmink, mint egy fülönfüggőm, a mit az anyám vett, és Károlynak a -lantja.</p> -<p>– De egyebem is maradt, szólt közbe a fiú bátor tekintettel. Egy -vadászkésem.</p> -<p>A fiatal suhancz olyan képpel mondta azt, mintha valakire -gondolna, mikor annak a markolatját fogja. <span class= -"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span></p> -<p>– S mi történt veletek tovább, hogy jutottatok ide? kérdé -részvét és tudvágytól érdekelve Katalin.</p> -<p>– Hát, előbb kimentünk kedves anyánkhoz a temetőbe, ott sokáig -sírtunk, azután pedig megéheztünk, egész nap elbolyongtunk az -erdőben, s ettünk vadgyümölcsöt, akkor én azt mondám Károlynak: -hallod-e: Koldulni nem szép, ahoz nem is értünk, hanem neked van -lantod, én pedig tudok énekelni; mikor a török urak erre jártak, -sokszor kértek, hogy énekeljünk nekik, s tréfából nem egyszer adtak -ezüst és arany pénzt. Menjünk el oda, a hol ők laknak, a hol atyánk -fogva van, hátha ott még többen szeretik a dalt; s most igazán is -adnak pénzt? Mi így majd bejárjuk egész Törökországot, mindenütt -énekelünk a városokban, s majd ha sok ember gyűl hozzánk, -megkérdezzük, hogy nem tudják-e, merre van édes atyánk? a mi pénzt -pedig adnak, azt megtakarítjuk szépen, s ha föltaláltuk az -atyánkat, akkor kiváltjuk rajta.</p> -<p>Katalin elragadtatva szorítá magához a fecsegő gyermeket, -hangosan zokogva.</p> -<p>– Nem! Ilyen vér csak az én hazám gyermekeiben buzog.</p> -<p>A leányka megcsókolá a nő kezét, s kebeléből kicsiny, de jól -tömött erszényt vonva ki, mutatá dicsekedve:</p> -<p>– Lásd, kegyelmes asszony, nem jártunk hiába, a jó török urak -nem hagytak bennünket üres kézzel távozni kapuiktól és mi -megtakargattunk szépen minden fillért, ebből nem szabad semmit -elvennünk, mert ez apám váltságdíja, sokszor fekszünk le éhesen, de -ehhez nem nyulunk soha.</p> -<p>Katalin remegve tartá a gyermek kezeit kezében.</p> -<p>– De gyermekem, nem félsz-e, hogy idegen országban valaki -bántani fog tégedet, ily fiatal leánykát?</p> -<p>– Hát nem azért vagyok-e én mellette? szólt közbe délczegen a -fiatal bátya, oly önhitten, mintha a vadászkés már óriássá tenné. -<span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span></p> -<p>– Mondjad, Károly: azért van mindkettőnkkel az Isten, igazítá ki -helyesen a leányka.</p> -<p>– Azután, folytatá a kis fecsegő, ki bántana bennünket, ha -megmondjuk, hogy mi atyánkat keressük? A mult télen, hogy egy nagy -várost el kellett hagynunk, s húsz napig vándorolnunk, – a zivatar -az úton ért, esett a hó zúgott a szél, a hófuvás belepte az útat, a -varjuk károgtak fölöttünk, mi behúztuk magunkat egy kis barlangba, -ott összetettük kezünket és könyörögtünk: «jó zivatar, -fehérszakállú öreg bátya, légy kegyelmes, ne hagyj megfagynunk az -úton, mert mi jó atyánkat keressük!» Azzal megöleltük egymást s -aludtunk egymás ölében. S lásd: a mint reggel fölébredénk, nem volt -hó, sem zivatar, meleg eső elverte a havat, szivárvány látszott az -égen, kis madár fütyült a bokron a rút varjuk helyett, s húsz napig -olyan meleg volt, mint tavaszszal, majd egy erdőbe jutottunk, ott -eltévedtünk s nem ettünk nagyon sokáig, s még gunyhót sem leltünk -sehol, «jó erdőcske! kértük szépen, ti derék rengeteg szálfák, ne -hagyjatok éhen elveszni bennünket, mert mi jó atyánkhoz indultunk!» -s lásd, asszonyom, tél derekán, mikor semmi gyümölcs nincsen, egy -nagy diófát találtunk, annak alja terítve volt mind dióval, s három -napig volt mit ennünk. Egyszer éjjel farkasok ordítottak az -erdőben, mi felfutottunk egy fára, a farkasok oda jöttek, s -elkezdtek rútul üvölteni, «jó farkasok, kértük őket, ti kedves szép -állatocskák, ne bántsatok ti bennünket, hagyjatok elmenni -atyánkhoz», s im, asszonyom, egy közülök, a legvénebb, a szakállas, -farkasvezér, elment tova; nemsokára visszajött, egy nagy őzet -hozott a hátán, s magával hívta a többieket, s úgy nevetett fehér -fogaival ránk, mintha mondta volna, mehettek már jó gyermekek, ne -féljetek… Ha fuvó szél, téli erdő, éhes farkas irgalmas lehetett -hozzánk, az ember rosszabb lenne-e, mint ők?</p> -<p>Katalin mindig közelebb kezdé vonni magához a gyermeket; a míg -azon vevé észre, hogy egészen keblén tartja.</p> -<p>– Ne menjetek innen tovább, mondá hozzájuk ellágyult -<span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span> hangon; maradjatok itten nálam, nekem -is van jó gyermekem a távolban, a helyett lesztek ti nekem, -valahányszor nyájasságot teszek veletek, azt fogom hinni, idegen nő -ép oly nyájas az én fiamhoz, ki nemcsak havas zivatarban, hanem -kardok éle közt jár.</p> -<p>– De mi atyánkat keressük és nem maradhatunk te nálad.</p> -<p>– Évekig eljárhattok az országban, jó gyermekeim, még sem -találtok reá, keresztül mehettek azon falun, melyben rejtve van, a -nélkül, hogy ráakadnátok; gyorsabban és biztosabban segíthetek én -rajtatok. Rögtön elküldök én gyors követeket az ország mindazon -főuraihoz, kik rabszolgákat tartanak, s kérdezősködni fogok atyátok -után és ha ráakadtam, kiváltom.</p> -<p>A két gyermek sírva borult Katalin elé, kezeit szorítva -ajkaikhoz.</p> -<p>– Rögtön hozzá fogunk a kivitelhez; szólt az odaliszk, intve -hölgyeinek, kik nemsokára frissítővel tértek vissza, s a két -gyermek elé téve, kinálni kezdték őket jó szívvel.</p> -<p>A leányka olyan keveset evett, mint egy madár; a fiú szemét -lesütve fordult a kadinához:</p> -<p>– Adass nekem, asszonyom, fekete kenyeret.</p> -<p>Katalin csodálkozva kérdé, miért?</p> -<p>– Mert nekem csak az esik jól; felelt a fiú szigorún s komoly -daczczal védve magát könnyebblelkű testvére ellen, ki erővel ajkai -közé akart dugni egy czukros banaánt.</p> -<p>E közben három eunuch állt meg a grotta előtt, melleiken -keresztbe tett kézzel, az úrnő parancsára várva.</p> -<p>– El fogtok menni azonnal hárman három felé. Egyitek sorba veszi -Riza bég, Omár aga és Ben Mutaszem fő uléma laktanyáit; másik -meglátogatja Halil effendit; harmadik felkeresi az alseraskiert, -Baruch Tavaifot, mindeniket felszólítjátok, hogy ha találkozik -rabszolgáik között egy magyar nemes, kinek neve…</p> -<p>– Boór Ádám, ilyefalvi… egészíté ki büszke hangon a fiú. -<span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span></p> -<p>– Tehát azt, az érte várandó váltságdíjat kezemből átvéve, nekem -szolgáltassák ki; üdvözletemet adjátok át mindenütt, s -biztosítsátok őket férjem barátságáról. Megálljatok még: akadhat -némely, ki rabjainak más nevet adott, s valódi nevénél fogva így rá -nem akadhattok, ha csak leirás után nem. Jó gyermekeim: -emlékeztek-e atyátok alakjára, arczára? el tudnátok-e mondani, -milyen volt?</p> -<p>A fiú elgondolkozni látszott, de a mint előidézé lelkében -atyjának vonásait, szemei lassankint könybe lábadtak s -összeszorított ajkainak rebegésén látszott, miszerint közelebb van -ahhoz, hogy sírjon, minthogy beszéljen.</p> -<p>A leányka várta, hogy előbb testvére fog beszélni, s hogy az -hallgatott, ő kezdte elmondani:</p> -<p>– Atyánk magas karcsú férfi volt…</p> -<p>– De szélesvállú és izmos… Egészíté ki hévvel a fiú.</p> -<p>– Szép fehér kezei voltak…</p> -<p>– De erősek… monda emez.</p> -<p>– Szelid arcza volt, szép szőke bajusza és kék szemei, mik -mindig mosolyogtak, ha velünk beszélt.</p> -<p>– De villogtak, mikor haragos volt.</p> -<p>– Egyéb jel nem volt arczán? kérdé Katalin.</p> -<p>– De igen, felelt a fiú; egy sebhely a jobb halántékán, a mit -Vöröstoronynál kapott. De a ki a sebet adta, az meghalt ám! tevé -utána sietve.</p> -<p>– Jó, szólt Katalin az eunuchokhoz fordulva, ti sorba néztek -minden rabot, ki e leiráshoz legkevésbbé is hasonlít; – lehet, hogy -azóta már megőszült, a kit keresni fogtok, arcza elvadult, de ti -azért minden ott levő magyartól kérdezzétek meg nevét, s ha -ráakadtok ilyefalvi Boór Ádámra, sietve jőjjetek vissza, megvinni -érte a kivánt váltságdíjt.</p> -<p>A küldöttek lóra ültek s elvágtattak; a leányka oly jó kedvű -lett, mintha azok már bizonyosra mennének, s vissza nem jőnének -atyja nélkül, de a fiú elkomorult, s míg testvére kedves danákat -zengve vidítá hálaadó kedélylyel <span class="pagenum"><a name= -"Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> a jóltevő úrnőt, ő -félrevonult egy bokor alá s ott elszomorodva megült, míg a leányka -oda nem ment hozzá.</p> -<p>– Mit szomorkodol? Hisz elhozzák majd atyánkat, szóla hozzá -biztatólag.</p> -<p>– Azon búsulok, hogy itt maradtunk, felelt a fiú bánatosan; én -tudom, hogy nem találja őt fel senki, csak én…</p> -<p>– Én sem?</p> -<p>A fiú tagadólag inte fejével. Erre aztán a leányka is szomorú -lett, s visszatérve Katalinhoz, oly bús dalokat énekelt ismét, hogy -szinte sírtak belé.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Néhány nap mult el, mialatt Katalin mindennek bővében tartá a -két felfogadott árvát, csak jó kedvet nem tudott nekik adni. Károly -egyre menni vágyott, s úgy elült naphosszant egy magas dombtetőn, -szüntelen egy táj felé nézve s gyakran mondá testvérének: «arra -szeretnék én menni, arra hiszem én apámat».</p> -<p>Napok mulva előkerültek a küldöttek, előbb az egyik, majd a -másik, utoljára a harmadik.</p> -<p>A két első minden rabját sorra nézte a bégnek, az agának, az -ulemának, az effendinek; sehol sem találta, a kit keresett; a -harmadik pedig, ki a seraskiernél járt, ilyen goromba választ -hozott vissza azon kérdésre, hogy nincs-e nála egy ilyefalvi Boór -Ádám nevű, ilyen és ilyen arczú, termetű magyar rab?</p> -<p>«Hát mióta vannak neveik a kutyáknak? ki hívja az ökröket, -lovakat úgy, a hogy ők akarják? egyik kesely, másik fakó, egyik -villás, másik kormos, én hivom pejkónak, a kinek eladom, hivja -rárónak, s az nem megy az anyakönyvbe. A rabszolgák között pedig -nincs semmi különbség, hogy egyik ilyen, másik olyan! van két füle, -van két keze, lába, ha még le nem vágattam: van egynek két szarva -is. Pusztulj a pokolba!»</p> -<p>– Mondtam, sohajtá a fiú, hogy nem fogja őt feltalálni senki, -csak én. <span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span></p> -<p>E pillanattól fogva nem volt a fiúnak többé maradása. Rögtön -menni akart, azon táj felé, merre őt egy titkos ösztön vonta, s nem -fogott rajta sem kérlelés, sem vigasztalás.</p> -<p>Katalin látva, hogy vissza nem tarthatja őket, még egy utolsó -próbát kivánt értök tenni, s ez az volt, hogy elmenjen velök együtt -a seraskierhez; – a mit a fiúnak csak a titkos sejtelem súgott a -vizentúli táj felől, azt Katalin érett meggyőződésből hitte: a -seraskier birtoka volt azon táj, s épen a durva visszautasítás volt -legnagyobb ok azt hinnie, hogy a keresett rab az ő birtokában -van.</p> -<p>Másnap mindjárt felkészült az útra a derék hölgy; azon időkben -és kivált Moldva belsejében, nagy hozzákészüléssel járt egy több -mérföldnyire teendő utazás; a keskeny, vízmosás rongálta hegyi -utakon csak szoktatott paripán vagy öszvéren lehetett haladni, -gyakorlott kalauz vezetése mellett, ki a hegyek minden zegezugát -ismerte s nem jött zavarba, ha egy vagy más ösvény el volt zárva -aláhengerült kövekkel, s jól ismerte a hegyi folyamok átgázolható -sekélyeit. Elől-hátul jó csomó bátor fegyveres szolga vette körül -az utazókat, védve őket ólálkodó rablók ellen, s velök ment egy -fizetett csausz, ki mint eleven útlevél, biztos átjárást szerezzen -nekik a mamelukoktól őrzött kapukon, s a murzák hajdui között. -Öt-hat teherhordó öszvér szállítá utánuk a több hétre való -eleséget, mert vendégfogadóknak sehol híre sem volt, -vendégszeretetnek még kevésbbé, s ha vagy egy folyamnak ki tetszett -áradni, három napig tehettek egy órai utat, s ugyanezen okból -sátraikat is magukkal hordták, s a hol elesteledtek, ott ütöttek -tanyát.</p> -<p>A fiú látva e terhes készületet, szerényen mondá fogadott -anyjának:</p> -<p>– Miért tész magadnak ennyi alkalmatlanságot? áldj meg bennünket -és bocsáss tova. Elmegyünk mi egyedül a seraskierhez. Álltunk mi -nagyobb urak előtt is.</p> -<p>– Nem bocsátlak nálam nélkül. Ő bizonyosan titeket <span class= -"pagenum"><a name="Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> is ott -fogna. Én ismerem jól a vén renegátot. Lopás, rablás, csalás, -gyilkolás nála mindennapi kenyér.</p> -<p>– Az Istenért, kegyelmes asszony. Akkor te is félj oda jőni.</p> -<p>– Ne feledd, fiam, hogy én Kucsuk basa neje s Feriz bég anyja -vagyok, kiknek kardjait Moldvában is jól ismerik.</p> -<p>Az asszony annyi önbizalommal mondá ezt, hogy a fiú szinte -büszke kezdett lenni, hogy neki ily bátor fogadott anyja van.</p> -<p>Még az nap este Katalin egész kiséretével útnak indult, ő maga -erős oláh ménen lovagolt keleties török öltözetben, mint azon táj -amazonai szokták, magas gyöngyháznyeregben, turbánjában rengő -kócsag, oldalán görbe szablya.</p> -<p>A leányka csengős öszvéren ült, mellette bátyja ment gyalog, -nyeregkápáját fogva, hogy kis testvére le ne essék. Az öszvért -zabláján fogva vezette egy barnaképű oláh kalauz, míg a karaván -élén egy török kalauz ballagott.</p> -<p>A török kalauznak fogadása tartá, akárhol az úton keresztül -folyó patakot talált, abban harminczháromszor megmosni kezeit és -ábrázatját; az oláhnak pedig az a fogadása volt, hogy a hol egy -szent képet talált az útfélen, s előtte kiürülve a pomana korsaját, -addig odább nem ment, míg forrást nem talált, a miből azt -megmerítse; mely vallásos és emberbaráti fogadások számtalanszor -nyujtának az egész társaságnak alkalmat a megpihenhetésre.</p> -<p>A török kalauz szótalan ember volt, annál beszédesebb volt az -oláh, elmondta apjának, anyjának, öregapjának minden viselt -dolgait; minden bokorról, patakról tudott valami emlékezetest: «itt -ebben a kőben bukott el a Murza paripája tavaly nyáron; amott, ama -fába véste a nevét Drágu Lupuj, meg a szeretője, muntye Ljubu, -derék egy pár voltak; itt akasztatta fel azt a harmincz rablót -sorba egymás mellé Halil effendi; abban a lyukban ott lakott a -<span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span> süvöltő sárkány, a kit Balina Gregu -szurokpogácsával megölt. Itt nyomta agyon a terhes szekér azt a -zsidót, a ki öt esztendővel ezelőtt felfordult s a szekér alá -esett. Amott verték agyon a debrenyi kántort a zsiványok öt -dénárért. Itt volt ezer esztendő előtt az a nagy tó, a miben -aranyhajú Flore fürdött, meg az arany ludak. Ezen a kövön állt -Drakul vajda, mikor a czigányasszony megjövendölte neki, hogy Várna -alatt el fog esni a magyar király s ő a fiát küldte hozzá két jó -futó paripával, hogy megszabadítsa…»</p> -<p>Mindezen helyeket már messziről mutogatá a jó oláh, ki szüntelen -karavánok vezetésében vénült meg, s valahányszor egy említett -helyhez ért, mindig egy követ vetett oda, úgy hogy idő jártával -egész halmot rakott mindenüvé.</p> -<p>Ilonka, így hívták a kis árvaleányt, figyelmesen hallgatá mind e -meséket, gyermek lelke elandalgott a tündéres, a szokatlan, a -borzasztó regéken, s ha vezetője el talált hallgatni, ő kérdezé: -hát e helyről nem tudsz valami mesét? Mi gyujtotta fel ezt a fát? -ki égeti ezt a tüzet ott a távolban, mi füstöl ott az erdők közt, -micsoda veresség csorgott ottan le a sziklán? mi csattog úgy a -távolban? És az oláh semmire sem felelte volna azt, hogy nem tud -róla; sem oly tudatlan választ nem adott, hogy azt a fát a villám -gyujtotta volna meg, hogy a tűz pásztorok műve, a füst pedig -szénégetőké és a veresség nem egyéb zápormosta veres földnél, s a -távoli zörej a hegyi patak moraja; hanem megmagyarázta szépen, hogy -ahoz a fához egy szegény kegyes oláh barátot kötöztek kegyetlen -tatárok s úgy gyujtották meg alatta, ott a tűznél zsiványok sütnek -ökröt, s a füst a föld alól jő, hol kecskelábú boszorkányok főznek -irtóztató üstben rettenetes főzeléket, az a veresség pedig ott a -griff-madárnak a vére s a mi zuhogást hallani olykor a -messzeségből, az nem egyéb, mint a kétszarvú embernek a -köhögése.</p> -<p>A leányka csak hallgatta, a míg csodákról és tündérekről -<span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span> volt szó, de a legutóbbinál elnevette -magát, s megtaszítva kis kezecskéjével az oláh mozsárnyi -báránysüvegét, monda:</p> -<p>– Eredj, te bolond! mit mesélsz nekem kétszarvú emberről.</p> -<p>– No, no, inté az oláh, majd meglátod, csak jól ne viseld -magad.</p> -<p>– Hát milyen az? mit csinál az itt?</p> -<p>– Tudom is én, hogy mit csinál? Én csak azt tudom, hogy -elszaladok, ha meglátom.</p> -<p>– Hát láttad te? kérdé a lányka, féltében nevetve.</p> -<p>– No, no, csak nevess. Épen az ilyen gyermeket kapja el, mint te -vagy.</p> -<p>– Mit ijesztgeted azt a gyermeket? riadt rá odafordulva Katalin. -Mit hazudozol annyit?</p> -<p>– De nem hazudok én, állítá az oláh; a hányszor gyermekhangot -hall, mindjárt előjön a kétszarvú ember, a miért ha valaki -keresztül megy a Dzerdzina völgyén, már előre beköti a gyermekei -száját, hogy ne beszéljenek.</p> -<p>Katalin elkaczagta magát.</p> -<p>– No itt nincs több gyermek, csak te magad, jó kalauz, hát kösd -be a szádat, mert mindjárt a Dzerdzina völgyét érjük.</p> -<p>Az említett völgy egy sivár, elhagyott hely, már messziről -kiválik az egész táj közől; egymásra hányt sziklák, égnek emelkedő -csúcsok vadon tömkelege az, mikről kuszáltan merednek szét a -vihartépte fák. Alig látszik rajta valami zöld, az út sötét -mélységbe kanyarodik alá, s ott elvész szem elől, míg ismét szörnyű -távol látszik újra, a mint előtekeredik a magas hegyháton, mint egy -fáradt kigyó; a sziklák közől nagy zuhogva, csattogva jön alá egy -sebes hegyi patak, mely mintegy körülölelni látszik a szomorú, -barátságtalan völgyet, elválasztva azt a vidék mosolygóbb -részeitől. Az egész völgy alig mutat valami élőt, csak a bérczi -sasok kóvályognak a magasban kanyargó méltóságos röpttel. -<span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span></p> -<p>A nap már alá felé hanyatlott s a félhold ezüst sarlója kezdett -meglátszani az égen. A mint a hegyi folyamhoz értek, a török kalauz -ismét megmosta kezeit és orczáját harminczháromszor, a társaság az -alatt várt.</p> -<p>Mikor ennek vége volt, akkor meg a papucsait húzta le.</p> -<p>– Barátom! kiálta rá Katalin, csak nem tettél magadban új -fogadást, hogy a lábaidat is megmosod harminczháromszor minden -patakban?</p> -<p>A török röviden válaszolt:</p> -<p>– Ma nem megyünk tovább.</p> -<p>– Hogyne mennénk? sürgeté a nő; az idő szép és még elég világos, -az állatok nincsenek elfáradva s elég pihenve jövünk.</p> -<p>– A hold már feljött, viszonzá a török, s holdfeljötte után nem -megyek keresztül a Dzerdzina völgyén.</p> -<p>– Miért ne mennél?</p> -<p>– Mert ott lakik a kétszarvú ember.</p> -<p>– Te tréfálsz.</p> -<p>A török bólintott fejével, mintha azt jelentené, hogy bár -tréfálhatna.</p> -<p>– Hát kicsoda, micsoda az a kétszarvú ember?</p> -<p>A török vállat vont.</p> -<p>– Iblisz.<a name="FNanchor_5" id="FNanchor_5"></a><a href= -"#Footnote_5" class="fnanchor">5)</a></p> -<p>– S láttad te ezt az ibliszt?</p> -<p>– Szaladtam előle.</p> -<p>– S ő kergetett?</p> -<p>– Nem néztem hátra.</p> -<p>– Adj legalább hosszabb feleletet: minő alakja? arcza? -viselete?</p> -<p>– Szarvai homlokából vannak kinőve, felfelé, mint egy -kecskebaké! lábai szőrös tehénlábak, hasított körömmel, válláról -kérges bivalybőr csügg, farka hosszan lóg utána. <span class= -"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span></p> -<p>– Úgy van, asszonyom, szóról-szóra ilyen, állítá az oláh kalauz -is.</p> -<p>– Ejh. Álmodtátok ti ez alakot, s most azt hiszitek, hogy -láttátok.</p> -<p>– Én nem álmodtam, asszonyom, szólt a török, mert ijedtemben úgy -neki futottam egy fának az orrommal, hogy most is félre áll -tőle.</p> -<p>– Vagy hát szemeid csaltak meg, s lehetett, a kit láttál, valami -pajkos pásztorgyerek, ki kecskebőrt húzott fejére, hogy az utasokat -ijesztgesse.</p> -<p>– Mellettem haladt el tíz lépésnyire, asszonyom, mert a mint fél -arczommal a fába ütődtem, elestem egy bokorban, s onnan láthattam -és ő nem vett észre; idős férfikorban levő ember volt, az arcza -szomorú és nem rút, nagy hosszú szőke szakálla melléig ér, s a két -hátra hajló fényes szarv egyenesen a homlokból van kinőve, a haj -választékai közől, még a bőr repedései is látszanak mellette -köröskörül. Mellettem ment el, asszonyom, kezében nagy furkós -bottal; Allah lássa meg lelkemet, ha csak egy szót nem mondtam -igazat!</p> -<p>Katalin boszúsan ránczolá össze homlokát.</p> -<p>– Tehát nem jösz velünk keresztül?</p> -<p>– Ha három esztendőt igérsz a paradicsomból, még akkor sem.</p> -<p>– Akkor itt maradsz kardos,<a name="FNanchor_6" id= -"FNanchor_6"></a><a href="#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a> mert -mi tovább megyünk, holnap utólérhetsz bennünket. Hát te frátye! -fordult ekkor az oláhhoz, két arany felpénzért megteszed-e az -útat?</p> -<p>Az oláh vakargatni kezdett a csimbókjai között, mintha -gondolkoznék.</p> -<p>– Soha se hányd, vesd a dolgot; ha ember az, a kitől félsz, -akkor látod, hogy elég sokan vagyunk ellene; ha pedig ördög, akkor -gondolhatod, hogy van jó izlése, hogy nem téged ragad el, hanem -hármunk közől egyikünket. <span class="pagenum"><a name="Page_141" -id="Page_141">-141-</a></span></p> -<p>– Igazságod van, asszonyom, szólt az oláh, megnyugtatva. Ezt a -két gyermeket fogja elkapni. No gyermekek, befogjátok a -szátokat.</p> -<p>Azzal szépen elébb került a gyermekektől az oláh, mintha e -kritikus órában nem óhajtana közel lézengni hozzájok, hanem a -fegyveresek közé vegyült, elmondva százszor, hogy ő nem fél.</p> -<p>A karaván átgázolt a hegyi patak sekélyén, s a mint leereszkedve -a völgybe, még egyszer visszatekintének, látták, mint imádkozik a -hátramaradt török, arczra borulva leterített burkonyán.</p> -<h2>II. A RÉM.</h2> -<p>A nap még fenn volt az égen, de a mély völgyben rég este volt -már. Ide naponta csak hat óra hosszat süt verőfény, az sem talál -semmit a komor sziklákon, a mit kikeltsen, csak a tetőkön zöldül -holmi gindár bokor s a törpe sóskafa, melynek lombjain elszórt -kecskenyáj legelész, inkább vad, mint szelid, miket csak egy-egy -zivatar képes összeterelni: olyankor együvé bújnak egy sziklaoduba, -számbaveheti a pásztor: hánynyal fogyott? hánynyal szaporodott?</p> -<p>Mentül tovább halad a karaván, a völgy annál sötétebb, -szorosabb; óriás sziklafalak merednek fel két felől, miknek -hasadékaiból bömbölő barlangok nyilásai tátongnak elé. Az ember úgy -fél, úgy szorong: ha ezek a roppant függő bérczek egyszerre csak -összeomlanának! Az ég mindig keskenyebb lesz, már valami homályos -köd kezd ülni a völgyre, az emberek úgy hallgatnak, csak az öszvér -csengetyűje ad dolgot a visszhangnak, s az utasok után legördülő -kavics.</p> -<p>Végre a völgy legmélyebb helyére érnek, itt egy roppant kődarab -zárja el az útat, melyet valaha földrengés vethetett a völgy -hasadékába, s a mint egyik felével a meredek <span class= -"pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> -sziklaoldalhoz lapul, másfelől úgy elszorítja az útat, hogy -mellette elhaladva alig enged két arasznyi tért az utazónak, azon -túl száz ölnyi mélység, s a ki lovon halad, kénytelen féloldalt -hajolni, hogy a sziklához ne dörzsölődjék: egy botlás, egy -szédülés, s ló és lovas ezer darabra zúzott.</p> -<p>Mindenki szorongva közeledett a helyhez, az emberek egymásra -tekintgettek.</p> -<p>– No gyermekek, szólt az oláh kalauz, most aztán imádkozzatok, -mert ha itt kap bennünket a gonosz, még csak futni sincs hová.</p> -<p>A fiú boszankodva hallá a figyelmeztetést, s a mint a sziklához -érve, még egyszer hozzá fordult a kalauz, intve őket:</p> -<p>– Itt azután elhallgassatok egészen, mert bizony Isten, nem -engem kap el valami, hanem titeket.</p> -<p>Károly csak azért is daczosan levevé nyakából mandolinját s egy -víg accordot adva rajta, elkezdé bátor hangon dalolni:</p> -<p>«Sárga ló, sárga ló, arany patkó rajta!»</p> -<p>Azon pillanatban ijedten kapott az oláh Katalin lovának -zablájához, csaknem hanyatt esve:</p> -<p>– Jézus Mária! ahol a kétszarvú ember!</p> -<p>Mindnyájan oda tekintettek. Valóban ott állt, a sziklaköb -tetején, mintha egy rejtett üregből bújt volna egyszerre elő a -meghallott dal szavára.</p> -<p>Úgy, a hogy a török által leiratott: lábai szőrös tehénlábak, -hátán összekötött bivalybőr, homlokából két hátrahajló szarv nőtt -elő, mely vad, ijedelmes tekintetet adott különben oly szelid -arczának, melynek vonásain e pillanatban még örömöt, még mosolyt, -még emberi vágyakat is lehete látni.</p> -<p>A mint ott a magasban állt, a karaván feje fölött, görcsös -botjára támaszkodva, sötét alakja, hegyes meghajlott szarvai élesen -kitünve az alkonyéj színéből: az egész karaván holttá bűvölve állt; -Katalin paripája horkolva ágaskodott, <span class= -"pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> -orrlyukaiból forró gőzt fútatva, s felborzadt serényét hányva -jobbra-balra, míg Ilonka felsikoltva takarta el arczát bátyja -kebelébe, ki vadul tekinte hátradobbanva az előidézett rémre, s -kezével vadászkéséhez kapott.</p> -<p>De a következő pillanatban reszketni kezdett a fiú, keze -elbocsátá a kés markolatát, arcza elsápadt, ajkai szótlanul nyiltak -meg rebegve, melle zihált, szó sem jött nyelvére, szemeit elfutotta -a veresség; egyszerre elveté fejéről fövegét, s neki rohanva a -sziklának, mielőtt valakinek eszébe juthatott volna meggátolni, a -sziklahasadékokba fogózva, mint a vad hiúz, oly sebesen -felkapaszkodott a rémalakhoz, ott térdre bukott, megragadva annak -kezét, elhalmozá csókjaival, sokáig nem jött más hang -összekulcsolódott ajkaira, mint egy szótalan sirásé, minő annak -sirása, ki álmában kiáltani akar és nem tud; míg egyszerre, mint a -zápor, megeredt szeméből a köny, s akkor minden ízében megrendülve -kiálta fel:</p> -<p>– Édes atyám!</p> -<p>A csodálkozás moraja zúgott fel a karavánból. Maga a fiatal -testvér oly kétkedő idegenséggel tekinte fel a rémalakra, s majd -támadt, majd ismét elmult arczáról a könnyű derű, mit a megismerés -idézett néha reá. Ő nem ismert apjára többé. Azokhoz a szép -szemekhez, ama szelid mosolygó arczhoz, mely az ő gyermeki szivében -élt felőle, oly hasonlótlan volt e kép, rémes két szarvval -homlokán: jól mondá a fiú, hogy egyedűl ő fog apjára találni és -senki más.</p> -<p>De a férfi megismerte őket, s míg szótlan fájdalommal szorítá -kebelére fiát, szemeivel leányára tekinte le, oly búsan, oly -fájdalmasan, mintha könyörögne neki, hogy ismerjen ő is reá!</p> -<p>A fiú szóhoz kezde jönni, s könnyeivel együtt beszéde is -megeredt.</p> -<p>– Emberek! jó emberek! Nézzétek, hisz nem rém ő, nem ördög, nem -kisértet; ember, mint én és ti; meggyalázva, elcsúfolva, megrontva, -de bizonyára nem Isten által, <span class="pagenum"><a name= -"Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> hanem gonosz emberek -által; oh de én megismerném apámat, ha arcza össze volna is törve; -hát te? Ilonka! Nem látod-e őt?</p> -<p>– Leányom! rebegé a rém, oly hangon, melynek keserves rezgése a -sziveken hatott keresztül, hogy Ilonka az ismerős hangra félájultan -omlott le az öszvérről, s csak Katalin védő karjai tarták fel.</p> -<p>– Jer, szállj le onnan! kiáltá fel az amazon, ha ember vagy és -Istent hiszesz, szállj le hozzánk!</p> -<p>Katalin egyedül mert megállani a közeledő rém előtt, ki fia -karjára támaszkodva, a szikla rovátkáin alászállt, kisérete -szétfutva, biztos távolból nézte őket; a kalauz felfutott egy -fára.</p> -<p>Az ember lejött, s letérdelve leánykája mellé, összecsókolgatá -annak homlokát, szemeit, míg a gyermek magához tért ölében az atyai -csókok melegétől, s felpillantott, de hirtelen eldugta ismét -arczát, s míg kezecskéi apja nyakát ölelték át, arczát annak -kebelébe rejté.</p> -<p>– Irtózik tőlem, susogá az ember bánatos sóhajjal, s azután -fiához fordult:</p> -<p>– Hol jártok itt? Miért jöttetek ki Erdélyből?</p> -<p>– Kétszer küldöttük el váltságdíjadat, mindannyiszor el kellett -annak tévedni, most magunk indultunk el vele.</p> -<p>– Későn érkeztetek vele, szólt az ember lecsüggesztett -fővel.</p> -<p>– Oh, apám, sóhajtott a gyermek, jöttünk volna hamarább, de -koldulva gyűjtöttük váltságdíjadat idegen országban.</p> -<p>– Koldulva! ti? kiálta fel az ember, hát barátom, kit megbiztam, -hogy vagyonaim egy részét eladva, azt küldje el: Pozsgai nem él-e? -Hát nőm elfeledett-e?</p> -<p>– Barátod! kiálta dühösen égő arczczal a gyermek. Barátod -kihajta bennünket házunkból, mint mondá, a te megbizásod szerint. -Nőd pedig, anyánk, most is emlékezik rád – a túlvilágon. -<span class="pagenum"><a name="Page_145" id= -"Page_145">-145-</a></span></p> -<p>Az ember hátratántorodék, s a sziklához kelle támasztania fejét, -hogy el ne essék.</p> -<p>– Úgy van, apám. Ha e derék hölgy itt, ki mellettünk áll, -Istentől nincs segélyünkre küldve, most is koldulunk talán; ő -küldözött, ő fáradt velünk érted, neki köszönjük, hogy -megtaláltunk, hogy megszabadítunk.</p> -<p>Az ember odaborult Katalin kezére, s csókjaival halmozá el -azt.</p> -<p>– Oh, asszonyom, iszonyúk, a mik én velem történtek; de te légy -áldva százszor, hogy gyermekeimre kiterjesztéd kezeidet; nem -adhatok jóságodért egyebet, mintha őket adom neked, mert hisz -enyémek úgy sem lehetnek többé.</p> -<p>– Bármily borzasztó legyen is a sors, mely téged ért, él az -Isten, hogy azt megfordítsa rajtad, szólt szilárdul a delnő; s ha -megengedé, hogy gyermekeid feltaláljanak, nem újjmutatása-e a -Mindenhatónak ez, hogy ismét boldoggá fog tenni és visszasegítend -hazádba?</p> -<p>– Lehetetlen! én rabja vagyok a seraskiernek, kezemen nincs -láncz, nyakamon nincsen vas, de erősebben rabbá tesz, a mi itt -homlokomon van…</p> -<p>Katalin nem tudta magát megtartóztatni a borzadálytól.</p> -<p>– Mely kéz tette e csodát veled?</p> -<p>Az ember lecsüggeszté fejét felsóhajtva:</p> -<p>– Oh, asszonyom! neked bizonyosan édes álmaid szoktak lenni, -mert lelked tiszta és arczodon boldogság látszik, ne akarj tudni -dolgokat, mik álmaidba kisérteteket kevernek s megingatják benned a -hitet.</p> -<p>– Akarom, hogy beszélj; mert kell ismernem sorsodat, hogy azon -fordíthassak. Ha borzalom hallani, a mit mondasz, gyermekeidet -küldd félre.</p> -<p>– Én hallani akarom azt, apám! szólt a fiú fendobogó szívvel, -míg a lányka még szorosabban simult apja keblére, s még mélyebben -rejté annak daróczöltönyébe arczát.</p> -<p>– Halld tehát, a mit hinni nehéz. Ezelőtt hat évvel, -<span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span> midőn Rákóczy György nem érve be saját -fejedelemségével, kiment országot hódítani Lengyelországba, s -kivitte magával az erdélyi nemesség színét, én is azok közt voltam. -Honn két fiatal gyermekem s áldott jó nőm maradt.</p> -<p>Ez emléknél elfogult az ember hangja s szemeibe könyek -tolultak.</p> -<p>– A lengyelek tatárt híttak segítségül, elhullott a szép nemes -had, s a ki élve maradt, azt rabszíjra fűzték s elhurczolták messze -országokba. E sors ért engemet is, s legjobb barátomat, Pozsgai -Ferenczet. Gyermekkori barátom volt, asszonyom; atyám mint szegény -fiút fogta fel, velem nevelteté; együtt éltünk, együtt harczoltunk, -egy lánczra voltunk verve. Midőn elfogatásunknak híre futamodott, -kinek rokonaink, családunk volt, az sietett váltságdíjunkat -megküldeni, de a mely nap a bennünket fogva tartó murza felvette a -díjat, érkezett a seraskier a szultán halálparancsával, mely -selyemzsinórt itélt a murzára s annak minden pénzét és marháit a -seraskierre juttatá. Ez utóbbiak közé tartozánk mi is. És a -seraskier semmit sem akart tudni a váltságdíjról, s mi rossz után -rosszabbat cseréltünk, amaz rossz volt embernek, de imez jó volt -ördögnek. E szorongattatásunkban mi néhány százan a mi pénzecskénk -volt, koldulásból, nagy elrejtegetve összeraktuk, azon szándékból, -hogy egyet magunk közől kiváltunk, s azt haza küldve Erdélybe, -meghatalmazzuk, hogy mindnyájunk vagyonából adjon el annyit, a -mennyi a váltságdíjra kell, s küldje meg értünk. Én legjobb -barátomat ajánlám erre, Pozsgait. Mondám, hogy ő becsületes ember, -benne bízni lehet, mert jó hazafi, jó keresztyén, és mindnyájunkat -szeret. Mi kiváltók e férfit s elküldtük Erdélybe és vártuk sokáig, -egyik napról a másikig; a napokból évek lettek és nem tudtuk, miért -nem érkezik váltságdíjunk…</p> -<p>Az ember elfuladt a beszéd és fájdalom miatt.</p> -<p>– És e becsületes ember, szólt Károly, mintha folytatni akarná -apja beszédét, elfoglalá a küldők jószágait, árváikat, <span class= -"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> -özvegyeiket kiverte házaikból, birtokaikat elvesztegette potom -pénzért és gazdáikat rabságban hagyta veszni.<a name="FNanchor_7" -id="FNanchor_7"></a><a href="#Footnote_7" class= -"fnanchor">7)</a></p> -<p>– Úgy-e, Istenhez kiált e szó, asszonyom?</p> -<p>– És Isten keze nem rövidült még meg.</p> -<p>– Nem zúgolódom. Mi vártunk évekig, s itt vesztünk a -várakozásban, a seraskier maga is undok renegát, gyűlölte -mindazokat, kik hitükhöz állhatatosak maradtak, s mindent -elkövetett, hogy bennünket eltántorítson, velünk teljesítteté a -legaljasabb munkákat, miket másutt a czigány is csak akkor vállal -el, ha éhenhalni készül; de én nem engedtem eltántorulni társaimnak -lelkét, s midőn leroskadtak sorsuk terhe alatt, én vigasztalám -őket, s példát mutaték nekik, mint kell a balsorsban erősnek lenni. -Egyetlenegy sem hagyta el hitét. A seraskier dühös volt, s -megtudva, hogy társaim engem tartanak magok előtt mintegy -példaképül, maga elé állíttata, s előbb hizelge, majd -fenyegetőzött, hogy társaimat vegyem rá az áttérésre; én Istenben -vetém reményemet s daczoltam vele. Ekkor irtóztató bosszut esküdött -fejemre és beteljesíté azt; megkötöztetett egy széles gerendához, s -homlokomon felhasíttatva a bőrt, egy eleven kecskebak fejéről -leszakíttatá a szarvakat s azon forrón, véresen a homlokomon vágott -sebbe kötteté azokat, erősen rászorítva, úgy hogy hat hét alatt -fejemhez voltak azok nőve, elválaszthatlanul, a mint látod.<a name= -"FNanchor_8" id="FNanchor_8"></a><a href="#Footnote_8" class= -"fnanchor">8)</a></p> -<p>Katalin elsápadt az iszonyat miatt. Károly tenyereibe hajtá -homlokát, a kis leány pedig féltében elaludt apja ölében.</p> -<p>– Ugyanekkor, folytatá a rab, egy tulok hátulsó lábairól -lehúzatva a bőrt, azon nyersen lábaimra vonatá, míg rászáradtak, -úgy, hogy levágni sem lehet többé. Akkor <span class= -"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> ezen -vadonba bocsáta el: «itt fogsz lakni, s innen ki nem jöendsz soha, -mert borzadni fog tőled mindenki, a ki meglát, s iszonyattal -kerülend ki minden élő ember, s ha vezére voltál társaidnak, most -vezesd a hozzád hasonlókat!» E szavakkal ama kecskenyájra mutatott, -melyet amott a sziklákon legelni láttok, s mikhez ime hasonlatos -vagyok.</p> -<p>Katalin alig bírt magához térni a bámuló iszonyatból; azzal egy -gondolat járta át lelkét.</p> -<p>– Menj vissza gyermekeiddel az én jószágaimra, szolgáim egy -része vezetni fog, magam elmegyek a seraskierhez.</p> -<p>– Szöknöm nem lehet, asszonyom, mert e gúnyjelről mindenki rám -ismer, s a seraskier hatalmas, csak arra hoznék veszélyt, ki velem -jót akar tenni.</p> -<p>– De én váltságdíjt ajánlok neki s akkor elbocsát.</p> -<p>– Alig hiszem.</p> -<p>– Én tudni fogom kényszeríteni, én nem félek tőle.</p> -<p>– Oh, asszonyom, ne tégy egy lépést sem miattam, én nem óhajtom -a világot látni többé, és a világ elborzadna, ha engem látna. Menj -vissza gyermekeimmel és légy anyjok nekik, én itt csendes -elmerengésben fogok élni és elmulni, s a míg élek, érted és ő értök -imádkozom.</p> -<p>– Nem, nem, szólt a fiú, mi elmegyünk a seraskierhez érted -könyörögni.</p> -<p>– Ő hozzá könyörögni? Hát könyörög valaki egy kiszáradt fának, -egy dühödt fenevadnak?</p> -<p>– Jehova Istenre! kiáltá az amazon, büszkén kardjára ütve. -Kucsuk basa neje mást is tud, mint könyörögni.</p> -<p>A Jehova névre felderült az ember arcza. Hévvel ragadá meg a -hölgy kezét.</p> -<p>– Te keresztyén vagy?</p> -<p>– Én is megtartám hitemet annyi kisértet között, válaszolt a nő -szent ihlettel szemeiben.</p> -<p>– Úgy bízom benned, hogy megőrzöd gyermekeimet; hogy engem -megszabadítasz-e, az előttem közönyös dolog.</p> -<p>– A mit Isten akar, az teljesülni fog. <span class= -"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span></p> -<p>– S nem kell-e megnyugodnom, ha az van felettem határozva a -magasban, hogy itt haljak meg e völgyben, mint hitem vértanúja? Ki -tudja, hátha kiszabadulnék innen, nem lenne-e belőlem kegyetlen, -bosszuálló ember, ki véres visszatorlást gyakorol azokon, a kik így -bántották, nem lennék-e ellenségeim üldözője, gyilkosaimnak -hóhérja, árulóim elvesztője?</p> -<p>Károly szólni akart valamit, arczán átfutott a pir; tán azt -akarta mondani:</p> -<p>– Az leszek én!</p> -<p>Katalin megszorítá Boór Ádám kezét.</p> -<p>– A mit Isten végzett, s a miért angyalok imádkoznak, az meg fog -történni. E szavaknál a két térdepelő gyermekre mutatott. Most végy -búcsút gyermekeidtől, öleld meg őket. Négy nap mulva ismét -visszatérünk, várj reánk e helyen, ha velünk jönnöd veszélyes.</p> -<p>Boór Ádám még egyszer megölelé, megcsókolgatá gyermekeit s azzal -megrázva Katalin férfiasan nyujtott jobbját, kiszakítá magát -gyermekei karjai közül s ismét felment a sziklaköbre.</p> -<p>Katalin inte kisérőinek, hogy menjenek tovább.</p> -<p>A kalauz lemászott a fáról, magában mormogva:</p> -<p>– No ezeket megvette az ördög.</p> -<p>A távozó gyermekek sokáig visszatekintgetének, Károly kalapjával -köszöntgetett vissza, Ilonka csókokat hányt piczi kezeivel. A -kalauz, bármennyire félt is, hogy ha hátra talál nézni, úgy marad a -feje, még sem állhatta meg, hogy egyszer hátra ne tekintsen, s a -mint megpillantá a kétszarvú embert ott a sziklacsúcson térdepelni, -arczát imára kulcsolt kezeire hajtva, álmélkodva rántá meg társa -zekéjét:</p> -<p>– Nézd el, nézd: az ördög imádkozik! <span class= -"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span></p> -<h2>III. A SERASKIER.</h2> -<p>Csúnya nagy potrohos ember volt a seraskier, hájjal volt -béllelve minden porczikája, az ujjait ökölre nem birta volna fogni, -mert még a tenyerén is szalonna volt, tripla tokája volt s lelógott -nagy lomhán, s hasának nagy terjedelme miatt soha sem látta lábait. -Mindamellett szüntelen gyalogszekéren hordatta magát nyolcz-nyolcz -rabszolga által felváltva, s az a lebtica is vasból volt; mert ha -fából lett volna, ízre-porrá tört volna.</p> -<p>Számtalan rabszolgát tartott e derék úr, ilyen gazdasági elve -lévén:</p> -<p>Minden igavonó állat között a legolcsóbb az ember; egy ökör -tíz-húsz arany, egy ló ötven, száz, százötven denár, ki micsodás? -egy erős legényt pedig megvehetni két talléron, mikor vásárja van. -Egy ló csak tíz-tizenöt esztendeig ló, de egy markos ficzkó eltart -ötvenig is. Lovat, ökröt drága szénán kell teleltetni, az ember -megél abból, a mi hulladék marad; a barom csak nyáron dolgozik, -télen pedig pihen; a rabszolga nyáron ekét, boronát húz, télen -pedig malomban őröl, vagy bányában kopácsol. E végett a derék ember -egész gazdaságát úgy rendezte, hogy a hol csak lehetett, emberi -kezek végeztek minden munkát, azok szántottak, takarítottak, -csépeltek és hajtották a gázlómalmokat, vontatták a hajókat.</p> -<p>Épen most is gabonát csépeltet rabszolgáival a derék úri ember a -szérűs udvaron, két rabszolganő hajtja róla pávafarkakkal a legyet, -kettő lábait mosogatja, a többiek nagy tekenőkben szemelgetik a -konkolyt a tisztabúza közől, s jaj nekik, ha nem vigyáznak! a hány -szem közte marad, annyi korbácsütést kapnak, – a midőn egy csausz -jő sietve jelenteni, hogy Kucsuk basa feleségének egy előre küldött -futárja köszönteti a kegyelmes urat, miszerint nemsokára be fog -hozzá szállni egész úti kiséretével együtt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_151" id="Page_151">-151-</a></span></p> -<p>– No már megint vendég! szólt mérgesen a renegát. Hogy nem -tudnak ezek az emberek odahaza maradni! S micsoda új szokás már ez, -hogy az asszonyok utazni járjanak? minden becsületes vallásos török -utálattal fordulna el az ilyen becstelen asszonyoktól, ha még -volnának becsületes vallásos törökök sokan, mint én. Veszendőben -van a régi muzulmán erkölcs!</p> -<p>S mindezt oly pofával mondta a jó seraskier, mintha Orkhán -szultánnal jöttek volna ki ősei Ázsiából, pedig tíz év előtt még -genuai olajkereskedő volt a jámbor.</p> -<p>– Hanem hát csak hadd jőjjön az asszony; «ebet gazdájáért, mond -a példabeszéd, asszonyt az uráért illik megbecsülni».</p> -<p>Hanem azért csak oda kinn maradt a szérűn, gondolva, hogy ha ott -fogadja el, majd csak hamarább tova megy, s utasítást adott az -étekfogóinak, hogy mikor azt fogja nekik mondani: hozzatok a -legdrágább frissítőkből, s mindenféle csemegét! ne hozzanak -egyebet, mint nádmézes vizet és mogyorót.</p> -<p>Nemsokára megérkezék Katalin s leszállva lováról, a seraskier -elé sietett s azt illően üdvözölve, a két gyermeket hátul -hagyá.</p> -<p>– Ühm, nem rút asszony, mormogá magában a seraskier, csakhogy -egy kicsinyt kevélynek látszik; hanem az szép, hogy olyan sűrű -szemöldöke van, az ritkaság és nagyon szép a fehérszemélynél. No -hát, hozott Isten, jó asszony, meddig maradsz itt?</p> -<p>– Tőled függ, hogy rövidebb, vagy hosszabb legyen látogatásom, -felelt Katalin udvariasan. Hallván vendégszereteted hírét s erre -utazván, nem akartalak kikerülni.</p> -<p>– Igen? szólt a derék úr. (Vajjon ki lehetett az a gazember, -gondolá magában, a ki elhiresztelt, hogy vendégszerető vagyok?) -Tehát hova utazol, jó asszony?</p> -<p>– Anadoliba: egy régi fogadásom következtében.</p> -<p>– No, Allah segítsen útadban. Szakácsok, hozzátok <span class= -"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> azon -drága csemegéket. Tehát Anadoliba utazol. Akkor bizony igen sietned -kell.</p> -<p>– Sietnem kellene, az igaz, mert egy régi fogadásom szerint -minden évben ki kell váltanom rabságból egy magyar foglyot, s -izentem már a közellevő török urakhoz, de egyiknek sincsen, e -végett magamnak kell egyet távolabb keresnem.</p> -<p>– No, biz ez furcsa fogadás; hanem Allah nagy és hatalmas s -vannak mindenféle emberei.</p> -<p>– Igazat mondva, jó szomszéd, te egy nagy út viszontagságaitól -engem megmenthetnél, ha tán akadna birtokodban magyar fogoly.</p> -<p>A seraskier némán kaczagott, fejét elé-hátra rázva.</p> -<p>– Magyar fogoly, magyar fogoly? Ha paripáról beszélsz, jó -asszony, akkor tudom, mi az arab paripa, mi a lengyel, mi a burkus? -az egyiknek sovány feje van, kiülő pofacsontjai, síma szőre, -másiknak bolyhos szőre, vastag feje, széles szügye; ha perzsa -toklyót, egyptomi argalit, magyar juhot kérdeznél tőlem, azt -érteném, amarra vastag farkáról, másikra őzfejéről, emerre -kacskaringós szarváról rá lehet ismerni, de hogy mi különbség -legyen egy magyar rabszolga, vagy egy görög rabszolga, vagy egy -georgiai rabszolga között? azt nem tudom; füle, orra, szeme -mindegyiknek egyforma, én csak kicsinyekre és nagyokra szoktam őket -osztani.</p> -<p>– Elmés ember vagy, seraskier, szólt a delnő, alig türtőztetve -haragját, nem akarlak én terhelni azzal, hogy kedvemért -rabszolgáidat osztályozd, hanem ha sziveskednél egyet átengedni -közőlök, majd az én gondom lenne azt kiválasztani a sok közől.</p> -<p>A seraskier fejét rázta.</p> -<p>– Nem lehet, jó asszony. Egy sem eladó, bár még többet vehetnék -hozzá, így is fele a földeimnek parlagon hever, s felvehetem, hogy -a hajdúk minden héten agyon ütnek belőle kettőt-hármat, nyakamon a -tél s az ólombányákba ha leküldök Rebbi-alevval (deczember 1) -kétszáz <span class="pagenum"><a name="Page_153" id= -"Page_153">-153-</a></span> rabot, nem jön belőle több vissza -Dsemadi-alevval (február) száznál, felét elpusztítja az ólomgörcs, -alig jöhetek ki velök.</p> -<p>– No de, kedves szomszéd, szólt Katalin, odaülve a seraskier -mellé a hordszékre, s végig simogatva bársonysíma kezeivel annak -elhízott pofáját. Lásd, milyen kedvet tehetnél nekem, -megszabadítnál egy hosszú út terheitől; nem is kivánnám tőled -ingyen, nem sokalnék egy pár száz aranyat érte.</p> -<p>A seraskier arcza erre szépen elkezde fényleni, az electricus -czirógatás a szép asszony kezeitől, vagy tán még inkább az ajánlott -kétszáz arany, megvesztegetőleg kezdének hatni mogorva kedélyére, s -miután előbb jól kinevette volna magát, mint olyan ember, ki jól -tudta, hogy a vele született nagy szivesség miatt most nagy -áldozatot követ el, de már nem törődik vele, ráhagyja a hölgy -kérését.</p> -<p>– Legyen no. Te gonosz nő vagy. A prófétát képes volnál -mosolygásra gerjeszteni hamis szemeiddel. Hát nem bánom. Legyen -meg, a mit kivántál. Itt látsz egy csoport rabszolgát, választhatsz -belőlök, nem bánom. Nem kivánok érte díjat sem; neked adom. Oda -adom ingyen.</p> -<p>Hanem azután mégis megbánta, hogy egészen ingyen engedte át s -utána tevé:</p> -<p>– De aztán én nekem küldesz Erdélyből egy vég aranynyal áttört -thalytot.</p> -<p>– Szívesen, jó szomszéd.</p> -<p>– Meg, ha akarod, tizenkét narancs- és gránátalmafát a -kertedből.</p> -<p>– A legszebbeket kapod meg.</p> -<p>– Aztán meg, ha nem restelnéd, a férjed paripái közől -elküldhetnél egyet, talán azt a Mizrim nevűt, meg ha ráérsz, -hozathatnál számomra néhány száz hollandi tulipánhagymát.</p> -<p>Kucsukné mindent megigért, s ilyenformán ráment apródonkint az -ajándékba kapott rabszolga mintegy ezer darab aranyra. <span class= -"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span></p> -<p>– Hát nem bánom, válaszsz közőlök, azt hiszem, van köztük magyar -is egynéhány.</p> -<p>– Kár volna ezeknek számát csonkítanom, jámbor seraskier, látom, -most is mind munkában vannak, nem akarlak olyantól fosztani meg, a -kire szükséged van, majd csak holmi heverő rabot viszek el tőled, -teszem föl, tán egy kecskepásztort, ki nélkül könnyen -ellehetsz.</p> -<p>– Kecskepásztort? kérdé fülhegyezve a jámbor. Miféle -kecskepásztort, honnan, merről?</p> -<p>– Az útban láttam egyet, ha jól emlékszem, a Dzerdzina -völgyben.</p> -<p>– Ahhá! kiálta fel, kezeivel térdeire csapva a török, te a -kétszarvú embert gondolod, s furcsán nevetve tevé utána: azt nem -adom, jó asszony.</p> -<p>– Nem adod? Hát igéreted csak addig tart? Nagyon rosszul -tanultad meg a török szokásokat, a mit a muzulmán kimond, azt -megállja.</p> -<p>– Én azt mondtam, hogy válaszsz azok közől, a kik előtted -vannak, de te meg akartál csalni, s a kétszarvú emberre gondoltál, -oh ez nem eladó senkinek. Ha neked fogadásod tartja minden -esztendőben kiváltani egy magyar rabot, nekem meg fogadásom van, -ezt az egyet el nem adni semmi áron.</p> -<p>– De hiszen, jó szomszéd, azon ajándokokért, miket tőlem -kivántál, százat vehetsz a hadsereg megtérte után.</p> -<p>– De egyet sem olyat; mit gondolsz: kétszarvú embert? a milyet -soha se látott senki; nem, nem adom, kitömetem polyvával, mint az -elfogott római vezért a perzsa király.<a name="FNanchor_9" id= -"FNanchor_9"></a><a href="#Footnote_9" class="fnanchor">9)</a> S -itt fog állani a kertemben, a bokrok között, csudára.</p> -<p>– Az Istenért, ne beszélj így, seraskier, kiálta a nő, aggódó -pillantást lopva a gyermekek felé, kik a seraskier minden szavát -hallhatták. Légy könyörülő, lásd azon szegény embernek két árva -gyermeke van! <span class="pagenum"><a name="Page_155" id= -"Page_155">-155-</a></span></p> -<p>– Két gyermeke! kiálta közbe a muzulmán. Talán épen ezek, a kik -előttem állnak, oh akkor ezek is az enyémek, a kié a ló, azé a -csikó.</p> -<p>Károly hirtelen visszarántá testvérét, ki már a seraskier -lábaihoz akart borulni, apjáért könyörgendő, s ritka jelenléttel -válaszolt:</p> -<p>– Csalatkozol, seraskier. Mi szabad törökök vagyunk. Kucsuk basa -énekesei.</p> -<p>– Hazudtok, hazudtok; látom reszketésteken, hogy apátokért -jöttetek könyörögni. Az a kis lány sír! no tagadjátok, hogy sír! No -mondd, te kis fiókgalamb, hogy nem sírsz?</p> -<p>– Nem sírok; felelt fogait összeszorítva Ilonka.</p> -<p>– Én pedig hát azt mondom tinektek, hogy a kétszarvú embert még -ma elfogatom, megnyúzatom, – ahá, úgy-e, hogy sírsz?</p> -<p>– Ember, légy könyörülő, s ne kisértsd az Istent; kiáltá -összekulcsolt kezekkel Kucsukné.</p> -<p>A hájtömeget a könyörgés még dühösebbé tette. Mérgesen emelte -fel kezét.</p> -<p>– Esküszöm a próféta szakállára! esküszöm a paradicsomi szent -tubafa árnyékára, melyet a leggyorsabb lovas sebes futással -hétszázhetvenhét nap alatt kerül meg; esküszöm Aisának, a próféta -feleségének kötényére, melyet a hivők zászló gyanánt viselnek; hogy -ha egy birodalmat adnátok is a kétszarvú emberért, ha nekem adnál -napot, holdat, csillagokat érte, délczeg asszony, még ha saját -magadat adnád is érte…</p> -<p>– Seraskier! kiálta a delnő felpattanva, s izmos kezével egy -olyan kanyarulatot tőn, a milyet szoktunk tenni, ha valakinek -pofonvágást igérünk.</p> -<p>– Tehát arra esküszöm, halld meg, hogy mikor ezt az én fejemet -odaadom erről az én nyakamról, akkor adom oda a kétszarvú embert a -rabszolgaságból!</p> -<p>– Jól van, kiálta szikrázó szemekkel a delnő, s megfenyegetve -összeszorított öklével az embert, egyszerre <span class= -"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> -elrekedt hangon mondá neki, összecsikorgatott fogakkal: tehát jól -vigyázz arra a te fejedre.</p> -<p>Azzal inte kiséretének, hogy menjenek, s a két gyermeket kézen -fogta.</p> -<p>– Ohó! megállj azokkal a gyermekekkel! kiálta utána a seraskier, -azokat egy tappot sem viszed innen tovább. A kié a fa, azé a -gyümölcs; apjok enyém, a porontyok is nekem születtek.</p> -<p>A delnő visszafordult e szavakra, párduczi termetének minden -izma vonaglani látszék, szemei kerekre ki voltak nyilva, két sűrű -szemöldöke vonaglott, mint két fekete kigyó, s megnyilt ajkain -keresztül összeszorított fogainak gyöngysorai látszának meg; arcza -lángolt kimondhatatlan dühtől, és körmei, mint a saskeselyűé, -görbültek befelé.</p> -<p>Így nézett egy pillanatig a seraskierre; a másik pillanatban, -mint kölykeit védő anyatigris, villámsebesen rohant az emberre s -belemarkolva két izmos kezével annak irtóztató tokájába, megrázá -azt olyan vad erővel, hogy recsegett, ropogott alatta a vasszék, s -összeszorított torkából egy hang ki nem birt jönni, hanem pofája -elkékült, mint a posztó, s szemei kijöttek üregeikből.</p> -<p>Akkor egy lökéssel hanyatt taszítá az embert, hogy csak -elmállott, mint az érett körte, s azzal hirtelen felkapott lovára -kiséretével együtt, s elvágtatott a seraskier udvarából.</p> -<p>Az pedig ott fuldokolt, öklendezett és eviczkélt egy darab -ideig, míg emberei ismét felemelték, s nagysokára tudott egy szót -félig kimondani:</p> -<p>– Fog–játok el! hörgé elfulladva. Hozzátok nekem vissza! Lóra -üljetek.</p> -<p>Néhány pandur lóra is kapott azonnal, de a delnő és kisérői már -akkor messze elhaladtak, ámbár, ha közel lettek volna is, a milyen -nagy volt a Kucsukné szolgáinak kedve asszonyukért verekedni, épen -olyan kicsiny volt a seraskier szolgáié urok kedveért fejeiket -beveretni, s estefelé <span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span> haza kullongtak egyenkint, mondván, -hogy jó lovaik voltak a futóknak, nem érhették utól.</p> -<p>A seraskiert elöntötte az epe, hogy másnap oly színben volt, -mint egy megérett tök.</p> -<p>Károly hazáig nem győzte csókolni védanyja kezeit, azokat az -izmos bársonysíma és aczélkemény kezeket.</p> -<p>Boór Ádámot pedig azonnal tudósíták, hogy rejtse el magát a -hegyhasadékok között, s ha a seraskier keresteti, elő ne hagyja -csalni magát.</p> -<p>Ez tehát nem birva kifogni a kétszarvú embert sziklái és -barlangjai közől, s nem tölthetve Katalinon boszúját, panaszt tett -a szultán Kiaya-Bégjénél a rajta elkövetett erőszakoskodás miatt, -hanem ez azt tanácsolta neki, hogy jobb lesz, ha elhallgat az egész -dologgal, mert ha a szultán megtudja, hogy ő egy asszony által -meghagyta magát fojtogatni megteszi a tréfát, hogy azt az asszonyt -nevezi ki helyette seraskiernek.</p> -<p>Katalin pedig hazaérkezvén, rögtön parancsot adott -fegyvereseinek, hogy éjjel-nappal az útakat őrizve, minden postát -és hírnököt, ki levéllel vagy izenettel megy határaikon keresztül -Erdélyből a seraskierhez, vagy tőle Erdély felé, fogjanak el és -vigyék eléje.</p> -<p>Hogy mi czélja volt az elmés asszonynak ez intézkedéssel, azt -későbben megtudandjuk, de most el kell őt egy időre hagynunk, hogy -áttérhessünk egy kissé Erdélybe s körülnézzünk, mik történnek ott -azalatt.</p> -<h2>IV. EGY JÓ TRÉFA.</h2> -<p>Úgy hiszem, valahol, egy korábbi műben elmondtam már, milyen jó -jámbor érzelmű férfi volt az öreg Apafi Mihály fejedelem, s hogy -nagyobb hibája nem is volt szegénynek, mint épen az ő szerfelett -való jósága és engedékenysége, s kivált, a midőn gondoszlató és -szívvidámító szerek által magát olyan állapotba helyezé, a melyben -az <span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span> ember inkább érezni szokott, mint -gondolkozni, s a mi nem tartozott nála a rendkívüliségek közé, -olyankor kérhetett tőle, kinek mi tetszett: jószágokat, hivatalokat -és halálitéleteket. És ha a derék Bornemissza Anna, kinek épen oly -jó szíve, mint a milyen éles elméje volt, védangyalul nem lett -volna rendelve a gondviselés által a jó fejedelem úr mellé, talán -nagyon sok bajt is szerzett volna mind magának, mind az országnak e -gyöngesége által.</p> -<p>Így is sokszor megejtették a főurak, mikor külön kaphatták -nejétől, s ha egy vagy más elhítta őt magához ebédre, lakomára, már -akkor bizonyos volt, hogy annak a barátságos vigalomnak Apafi adja -meg az árát.</p> -<p>Így történt egy időben, hogy Kapornaki Demeter uram, kinek szép -nagy erdősége volt a gyergyói havasokon, meghivá magához a -környékbeli nemességet és a székely urakat, nemkülönben azoknak -közbenjárása által a fejedelmet is hajtóvadászatra, mely annál -gyanusabb tüneménynek látszott, minthogy Kapornaki uram annyira -ismeretes volt zsugoriságáról, hogy még saját szájától is sajnálta -az ételt, s megzálogolta a parasztot, a ki az erdejében felszedte a -vaczkort, s most egyszerre csak elkezdett lakomákat adni s -vendégeket csődíteni. A minthogy a fejedelemasszony, valami rosszat -sejtve, le is készült verni az odamenetelről Apafit, úgy hogy az, -mikor elment, nem merte megmondani, hova megy, hanem azt állította, -hogy Marosvásárhelyre megy dolgában; pedig hát a hajtóvadászatra -ment Gyergyószékbe.</p> -<p>Ott sok szép nemes uraság volt összegyülekezve, kik mind -hizelkedve fogták körül a jó öreg urat s ezerféle apró -előzékenységgel viseltettek iránta, mint a mivel legjobban meg -lehetett ragadni figyelmét.</p> -<p>Különösen három nemes úr forgolódott leginkább a fejedelem -körül.</p> -<p>Akármerre ment, mindenütt gondosan sarkában voltak, -kérdezősködtek neje, gyermeke felől, magasztalták, a kiket -szeretett, rágalmazták, a kikre haragudott. <span class= -"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span></p> -<p>E három úr volt: Kapornaki Demeter, a házi gazda, Kozár Péter és -Pozsgai Ferencz, kik úgy elfoglalták a fejedelmet, hogy másnak alig -jutott belőle.</p> -<p>Minden vadra, melyet ők magok ellőttek, ráfogták, hogy a -fejedelem lőtte, úgy délfelé a fejedelem maga is nevetve kezdé -tapasztalni, miszerint daczára annak, hogy ötszörnél többször ki -nem sütötte az idő alatt fegyverét, mégis négy farkast, három -vadkant és egy bölénybikát ejtett el.</p> -<p>Az ebéd férfias falatozásból állott, csak az estebéd volt a -főtanyahelyre rendezve; de a szíves házigazdának gondja volt rá, -hogy addig is a fejedelem a hol megéhezik vagy szomjuhozik, kéz -alatt találjon mindent, s midőn végre a kifáradás után neki -telepedtek az ízletes vacsorának, Apafinak oly jóízűen esett étel -és ital, hogy vége felé valahány hajtó, taksás és szekeres jelen -volt, azokat mind megtette nemes embereknek!</p> -<p>Ez kedvező időpontnak látszék a három úrra nézve, kik a nélkül, -hogy összebeszéltek volna, kölcsönösen kitalálták egymás szándékát -s segédkezet nyujtának egymásnak annak kivitelére.</p> -<p>Legelsőbb is tehát külön vonák a fejedelmet, eltávolítva mellőle -a többi alkalmatlan embereket s ekkor elővoná mindegyik dolmánya -zsebéből az eddig rejtve tartogatott folyamodó leveleket s -eléterjeszté alázatosan mosolygó arczczal a fejedelemnek.</p> -<p>Egyik úr sem tudta, hogy mit kér a másik a maga levelében, s -mindegyik a magáét iparkodott megkedveltetni.</p> -<p>– Egy kis folyamodás ez, nagyságos uram, holmi megürült -birtokért, a minek nincs gazdája. Monda Kapornaki édeskés -hangon.</p> -<p>– Az enyim egy kis kérelem, igért és meg nem kapott jutalomért -nagyapám fáradságai végett; ajánlja magát Kozár Péter.</p> -<p>– Az enyim pedig csak egy kis megerősítés és helybenhagyásérti -<span class="pagenum"><a name="Page_160" id= -"Page_160">-160-</a></span> esedezés oly jószágra nézve, a minek -már régóta igazságos birtokában vagyok; így beszélé Pozsgai -Ferencz.</p> -<p>A fejedelem nagy zavarban volt és nevetett.</p> -<p>– De édes fiam, nem olvashatok én most, mert sötét van már s -fáklya világánál nem látom az írást.</p> -<p>– Nem is szükséges az, állítá Kapornaki, hisz méltóztatik -bennünket ismerni, hisz nem kérünk mi semmi olyast, a miből -nagyságodnak kára származhatnék.</p> -<p>– Mint szinte az országnak sem; toldá utána Kozár.</p> -<p>– Valamint honfitársaink közől senkinek sem; egészíté ki -Pozsgai.</p> -<p>– De hát mit csináljak vele, édes barátaim, szabódék a -fejedelem, látva, hogy nagyon fogják; hisz ha akarnám, sem írhatnám -alá, mert tintám nincs.</p> -<p>– Oh, rögtön szolgálok vele, kiálta Kapornaki készséggel s -félrefutott az erdőbe, keresett egy bodzafát, annak az érett -bogyóit belefacsarta egy pohárba s kész volt a tinta.</p> -<p>– Igen, de írónád is kellene.</p> -<p>Nosza azért meg Kozár uram lódult neki, levágta a -gólyaszalonkának az orrát s faragott belőle kalamust.</p> -<p>– De asztalom sincs: a földön csak tudtunk enni, de írni nem -tudok asztal nélkül. Hagyjuk ezt holnapra.</p> -<p>– Oh kérem alássan, leszek én asztal; szólt Pozsgai készséggel, -négykézlábra állva a fejedelem előtt, hogy hátát használhassa -asztal gyanánt, azon írni alá a folyamodásokat.</p> -<p>A fejedelem előbb kikaczagta magát a mulatságos ötleteken s -azután nolens-volens elvette a kezébe tuszkolt íróeszközt.</p> -<p>– Ha már annyira siettetik kegyelmetek, hát Isten neki.</p> -<p>S azzal szépen-nemszépen aláírta a három fel sem nyitott -folyamodványt, szalonka-orrból faragott kalamussal, bodzabogyóból -facsart tintával, Pozsgai uramnak a hátán.</p> -<p>A három úr nagy örvendve dugá zsebre a folyamodványokat, -<span class="pagenum"><a name="Page_161" id= -"Page_161">-161-</a></span> míg Apafi azután sem győzte eléggé -nevetni azt a sajátságos tréfát, a mit végbemenni látott.</p> -<p>Hát még ha el is olvasta volna a három folyamodványt, melyet -látatlanban aláírt, akkor kaczagott volna még csak méltó okkal.</p> -<p>Mind a három úri ember egy és ugyanazon dolgot kérte Apafitól; -mindhárman illyefalvi Boór Ádám megürült birtokát kérték fel, -különböző jogczímeiknél fogva: egyik sem tudósította a másikat -arról, hogy mit kér, s mind a három egyszerre intézvén Apafihoz -kérelmét, a fejedelem ugyanazon dolgot ugyanazon órában és helyen -mind a háromnak megadta.</p> -<p>Már most hogy fogja az a három derék ember egymást abból a -jószágból nyakra-főre kihajigálni?</p> -<h2>V. INTRA DOMINIUM ÉS EXTRA DOMINIUM.</h2> -<p>A Szamos völgyének egyik szép kies lapályán feküdt illyefalvi -Boór Ádám birtoka, jól rendezett szántóföldei széles szalagokban -csíkozták keresztül a tájat, világos zöldet mutatva, hol a friss -vetés állt, fakó sárgát az ugarok helyén, és sötét barnát az őszi -szántáson. Áldott jó termő föld.</p> -<p>Kastélya egy domboldalban épült, fölséges kilátással a Szamosra. -Két hegy lejtőjében, melyek közől az északnak fekvő rengeteg -erdővel büszkélkedik, a keleti vidám szőllőkkel, s gazdag -gyümölcscsel van beültetve.</p> -<p>Az épület mögött nagy gonddal ültetett fiatal vörösfenyőerdő -díszlik, melynek sötétjéből oly regényesen tünik ki a piros tetejű -fehér ház, két sor ablakával.</p> -<p>De – nem rossz ízlésök volt a derék uraknak! e kis birtokocska -testvérek között is megér egy hajtóvadászatot.</p> -<p>A mint a három úr a donatiót markában érezte, sietett mindegyik -azt érvényessé tenni. Egyik sem tudott a másik szerencséjéről -semmit. <span class="pagenum"><a name="Page_162" id= -"Page_162">-162-</a></span></p> -<p>Legjobban sietett a jó Pozsgai Ferencz; ő már jó eleve kitudván -az árvákat apjok meghatalmazásának gonoszul értelmezett tartalma -következtében, elébb mint gondnok, majd mint meghatalmazott bitorlá -a jószágot, végre az adománylevél által, mint annak új birtokosa, -egészen otthon tevé magát abban; a mije volt Boór Ádámnak, az mind -jó volt neki, szállása épen neki való, mentéi, mintha csak -rászabták volna, sőt még csak a hálószobában levő képek helyett sem -kellett újakat raknia, mert hisz Boór Ádám apja neki is olyan volt, -mintha saját édes apja lett volna, oly szeretettel viseltetett -hozzá, mint saját gyermekéhez.</p> -<p>Ő tehát egészen megnyugvék szépséges szerzeményében, a midőn pár -nap mulva több rendbeli hintók jártatnak be udvarára, csaknem egy -ugyanazon perczben, s a kitekintő úr nemzetes Kapornaki és Kozár -uraimékat látja azokból leszállni, kit-kit a maga nótáriusaival, -irnokaival, hajdúival és diákjaival egyben.</p> -<p>– Hozta Isten! hozta Isten! szólt egyik is, másik is, egymással -kezet szorítva, mindenik azt vélve, hogy a másik látogatni jött -hozzá, s ő lesz az úr a háznál. Pozsgait számba sem vették, ő róla -azt hivék, hogy csak ideig-óráig való sáfár, a kin majd túl fognak -adni.</p> -<p>Bemennek szépen egymást kinálgatva a tornáczon, onnan végig -járják az egész épületet; «e bizony szép ház, mondogatják -egymásnak, itt ugyan ellakhatik az ember, van konyha, pincze, -kamara elég jó, a kilátás is fölséges, minden jó kéz alatt lehet, a -kútra sem kell messze járni;» ezzel visszatérnek a terembe, hol már -össze volt gyülekezve mind a kettőjök részéről az elhozott legale -testimonium, egyikkel volt Kelemen diák, másikkal Salamon diák, s -míg Kelemen diák a tollát faragta, Salamon diák a kalamárisával -küzködött, úgy belevervén abba a dugót, hogy a fogával sem bírta -kihúzni.</p> -<p>– Nos, édes rokonaim, monda kezeit dörzsölve Kozár uram, tehát -fogjunk a hivatalos munkához. <span class="pagenum"><a name= -"Page_163" id="Page_163">-163-</a></span></p> -<p>– Jó lesz biz az, fogjunk hozzá, hagyá helybe Kapornaki uram. -Vegye kend Kelemen diák azt a levelet és olvassa fel.</p> -<p>– Kérem alássan, szólt közbe Kozár, Salamon diáknál van az -írás.</p> -<p>– De a donationalis levél Kelemen diáknál van.</p> -<p>– Engedelmet kérek, én magam adtam neki a kezébe.</p> -<p>– Mit adott neki kegyelmed a kezébe?</p> -<p>– A donationalis levelemet.</p> -<p>– Az én donationalis levelemet?</p> -<p>– Dehogy! az én donationalis levelemet!</p> -<p>– Mit? hogyan? ki által? mi felől?</p> -<p>– Erről a jószágról.</p> -<p>– Kinek a donationalis levelét?</p> -<p>– A fejedelem ő nagyságáét, a mit a gyergyói vadászaton írt.</p> -<p>– Mit? A mit az én bodzabogyóból készült tintámmal írt alá?</p> -<p>– És az én szalonka-orrú kalamusommal?</p> -<p>Pozsgai hallgatott, pedig az ő háta is ott fungált, mint -íróasztal.</p> -<p>– Az nem lehet.</p> -<p>– Az enyim lehet, a kegyelmedé nem lehet. Ehel a dátum, ehel az -aláírás, a fejedelem kétségbevonhatlan kezevonásával, még az a -tintapecsét is itt van, a hogy elcseppentette a tollból.</p> -<p>– Uram, Kozár uram, kegyelmed visszaélt az én -vendégszeretetemmel, kegyelmed megitta a boromat s elcsalta -jószágomat, ez stellionatus!</p> -<p>– Ebnek kellett a kend bora. Kend a hamis ember, mert ha nem -kényszeríti a fejedelmet, hogy olvasatlanul írja alá a -folyamodását, hát akkor soha alá nem írta volna.</p> -<p>– De már egyszer aláírta, s én ragaszkodom a jussomhoz, én -birtokon belül vagyok, s meglátom, hogy ki tesz ki belőle. -<span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span></p> -<p>– Meglátja? No kiteszem hát én, szólt felgyűrve dolmánya újjait -Kozár uram. Tetszik-e választani Kapornaki uramnak, hogy az ajtón -menjen-e ki, vagy az ablakon?</p> -<p>Kapornaki uram megijedt Kozár tenyereitől, Kelemen diák háta -mögé kezde hátrálni.</p> -<p>– Ah ez violentia, én protestálok, resistálok, opponálok, s e -közben Kelemen diákot, mint eleven védfalat, forgatá dühös -antagonistája ellen, mindaddig, míg a szorongatott diák úgy nem -segített magán, hogy elbújt az asztal alá, mire a demontirozott -Kapornakinak nem maradt más menekülése, mint hanyatthomlok kiugrani -az ablakon, prédára hagyva nyusztos kalpagját és diákját a -győztesnek, ki az ablakból sok szép válogatott titulust kiálta -megugratott ellenfele után, s csak apródonkint téregetett vissza a -terembe, oda-oda futva az ablakhoz, mikor valami jutott eszébe s -utána kiáltva azt ellenfelének.</p> -<p>Pozsgai ezalatt szép csendességgel beszólítá a terembe -csatlósait, béreseit s más efféle fegyver- és fütykösfogható -alattvalóit s csak várta szép csendesen, hogy a két úr elvégezze a -maga dolgát egymás között.</p> -<p>Végre Kapornaki nagy furiával eltávozott az udvarról, iszonyúan -fenyegetőzve; akkor aztán Kozár is kifújta magát, megtért a szobába -s az egybegyűlt lakossághoz fordulván, monda:</p> -<p>– Ime látják kegyelmetek, miszerint én intra dominium vagyok és -pedig qui prior tempore, potior jure, ámbátor mindkettőnk -donationalis levele egy napról kelt, de miután a ki előbb jön, az -őröl, azé a birtok, a ki elébb kihirdeti: tehátlan hallgassanak -kegyelmetek, s olvassa Salamon diák.</p> -<p>Salamon diák szép legény volt, kivált most, hogy a száját mind -betintázta a kalamárissal, a mint tehát fogná a kétrét hajtogatott -írást s kiterjesztené nagy teketoriával, hogy majd elolvassa, ime -neki kerül Pozsgai egy hosszú mogyorófa-pálczával s úgy üti ki a -kezéből a papirost, hogy az felrepül a padlás tetejére. -<span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span></p> -<p>– Micsoda dolog ez, Pozsgai uram? kiált elförmedve Kozár.</p> -<p>– Hát acsoda,<a name="FNanchor_10" id="FNanchor_10"></a><a href= -"#Footnote_10" class="fnanchor">10)</a> hogy majd előbb imezt a -donatiót olvassuk fel; s azzal ő is elővont a dolmánya zsebéből egy -olyan szép papirost, s fölemelvén, ráüte öklével. Ezt írta a -fejedelem az én hátamon a gyergyói vadászaton.</p> -<p>– Hű! kiálta a hajához kapva Kozár uram; a ki erre is, a ki -amarra is; még a ki gondolta is! Ez rablás, ez zsiványság, ez -alávalóság; szedje fel kend azt az írást, Salamon diák, szaporán, s -olvassa sebtiben, ti pedig többiek lármázzatok, hogy amannak -olvasásából senki se értsen semmit.</p> -<p>De Salamon diák, a nyavalyás, a mint lehajolt, hogy majd -felvegye az írást, oly argumentumot kapott a posteriori Pozsgai -uram sarkantyús csizmasarkától, hogy orrán-száján esett a túlsó -szegletbe, s ez jel volt a többi fustélyos embereknek az általános -neki rohanásra, kik is elkezdék legottan Kozár uram hajdúit -irgalmatlanul püfölni.</p> -<p>– Ne hagyjátok magatokat! kiálta a derék úr, fölemelve az írást; -kezünkben az igazság, kezünkben az adománylevél! s ő maga is -felkapván egy széket, dühösen opponált, míglen észrevevé, hogy ha ő -tíz embernek fejenkint egy-egy ütleget ad, a tíztől szinte egy-egy -ütleget kap, daczára a kiadások és bevételek egyenlő voltának, -mégis csak ő kap többet, s ennélfogva jónak találta az ajtóig -visszahúzódni, ott azonban ismét visszafordult, s míg egy rész ki -akarta zárni, ő neki veté vállát az ajtónak s lábát az ajtó és a -küszöb közé tevé, a miből megint az lett, hogy oda csukták sarkát, -s mikor aztán már örömest ment volna, nem birt szabadulni, mert -egyik lába oda volt szorulva, s utóbb is csak azáltal birt -megmenekülni, hogy kihúzta a lábát a csizmából s ott hagyta a -félsaruját győzelmi trophæum gyanánt, – félcsizmával a lábán és -ökölnyi daganatokkal a fején vonulván vissza a csatatérről. -<span class="pagenum"><a name="Page_166" id= -"Page_166">-166-</a></span></p> -<p>Pozsgai uram pedig birtokon belül maradván, a két extra dominium -helyezett követelőnek cserben hagyott kalpagját és saruját -felszegezteté egy hosszú póznára s úgy tüzeté ki a kastély tetejébe -ország-világ csodájára.</p> -<p>De nem sokáig viselheté békességgel Boór Ádám mentéit és -jószágait, mert másnap korán reggel, midőn még ágyában heverne, -nagy, ormótlan ordításra ébred, s a mint egy papucsban fut az -ablakhoz, hát már az egész udvarát ellepve látja baromsokaságú -vasvillás és dorongos emberektől, kik között a legelébb -megszalasztott Kapornaki Demeter hadonázott parancsolva, s -meglátván a maga nyusztkalpagját a ház ormán, – akárki tette mellé -azt a csizmát, – parancsolá, hogy azt hajigálják le onnan s -tördeljék be a kapukat.</p> -<p>Nosza elkezde irtóztató kopogás támadni erre, kövek, botok, -lánczos golyóbisok kezdtek repülni a háztetőre, mint egy pokolbeli -jégeső, melyhez a mennydörgést a fejszecsapások adták, mik a -vasajtót kezdték döngetni kegyetlenül.</p> -<p>– Micsoda csúnya lárma az! kiálta kidugva fejét az ablakon -Pozsgai; törökök kendtek, vagy kutyafejű tatárok, hogy így -rárohannak a tisztességes ember lakára?</p> -<p>Kapornaki felnéze e szóra, s nem tudván, mi okból ellenkezik -vele Pozsgai, boszúsan rámordult:</p> -<p>– Hát kendet ki bántja, Pozsgai uram, hogy úgy torzsalkodik, -mint a kit égetni visznek? Mink nem jöttünk kelmedért, hanem csak -azt a sehonnai Kozár Ferkót akarjuk innen brachialiter kivetni.</p> -<p>Még ő csak Kozárról tudott valamit.</p> -<p>– No hát akkor soha se fáraszszák kelmetek magukat, mert azt már -kidobtam én még tegnap.</p> -<p>– Ha kidobta, azt jól tette; már most hát ereszszen be -minket.</p> -<p>– Soha bizony.</p> -<p>– De igen bizony. Mert ha az nincs itt, akkor én vagyok itt az -úr. <span class="pagenum"><a name="Page_167" id= -"Page_167">-167-</a></span></p> -<p>– Hogy hogy, ha szabad tudnom?</p> -<p>– Úgy, hogy itt az adománylevél a kezemben, szólt Kapornaki, s -felállva egy szekér bakjára, felmutatá a kiterjesztett írást.</p> -<p>– Jaj, az nem adománylevél, kötekedék Pozsgai az ablakból -vitatkozva. Innen is látom, hogy az nem a fejedelem írása.</p> -<p>– Hamis a lelked, nézd meg, ha szemed van, kiálta nemes dühvel -Kapornaki, s felszúrva egy hosszúnyelű papmacskaszedőre az írást, -feltolta azt Pozsgai orra elé.</p> -<p>– Hadd lám hát! szóla az, s a mint oly közel jutott az íráshoz, -hogy azt elérheté, lekapta a kertészolló hegyéről, s mielőtt -Kapornakinak ideje lett volna protestálhatni, kétfelé hasítá azt, -azután meg négyfelé, és azután meg nyolczfelé, és végre ezer meg -ezer felé.</p> -<p>– Jaj! te semmirekellő, mit cselekszel? ordítá magán kívül -Kapornaki; oh égetni való gazember, ne tépd össze az írásom! -fogjátok meg, dobjátok le onnan! s midőn végre Pozsgai a marokra -tépett papirospilléket, mint valami hulló hópelyheket, a szeme közé -szórta, kétségbeesetten rohant a póznával a háznak, s beverte annak -ablakát.</p> -<p>A mint ekként gazdagítaná az üvegeseket, hát az udvar kerítésén -kívül megint nagy zaj támad: Kozár uram érkezett vissza harminczad -magával. Mind híres nevezetes lúfő székelyek, kik jártak a kurucz -háborúban is, s még a tatárt is kifosztották, ha kezökbe -került.</p> -<p>Most azután elől tűz, hátul víz!</p> -<p>Kapornaki emberei bent az udvarban, Pozsgaié a kastélyban, -Kozáré pedig a kerítésen kívül, egyik a másikat megszállva és -ostromolva.</p> -<p>Pozsgai emberei voltak legkevesebben, de mind jól fizetett -szolgák, s helyzetök előnyeinél fogva a legkevésbbé bánthatók; -Kapornakié tette a legnagyobb számot, de többnyire jobbágyságból -állott, kiket robotban hajtottak verekedni, s az a fatális -helyzetök volt, hogy Kozár emberei, kik mind példás verekedők -voltak, elállván az udvar <span class="pagenum"><a name="Page_168" -id="Page_168">-168-</a></span> kijárásait, minden kőhajítás, akár -kívül, akár belülről jött, emberére talált köztük.</p> -<p>Amazok a kerítésen kívül szörnyen fenyegetőztek, hogy a hányan -vannak, mind parasztvért isznak ma! s Kapornaki kezdé észrevenni, -hogy emberei nagyon szeretnék, ha a kör nem volna gömbölyű, hogy -számukra volna egy szeglet benne, a hova elbujhassanak. Meggondolá -tehát a dolog kimenetelét; úgy is már a jogczím, az adománylevél -túróslebbencsnek volt tépve, fogá tehát magát s odasompolyodék az -egyik kapuhoz, megszólítván nagy alázatos hangon nemzetes Kozár -uramat.</p> -<p>– Hallja kegyelmed! Láthatja kegyelmed, hogy én intra dominium -vagyok, s ha akarnám, a hány emberem van, úgy összeapríthatnám -kegyelmed maroknyi népét, hogy gulyáshús sem válnék belőle, de -minthogy én az ortályoskodást utálom, jobb szeretem a sovány -békességet a kövér háborúnál, úgy is nem én lévén a kelmed -ellensége, s nem kelmed az enyim, hanem az a rabló amott, ki a -kastélyban benn duskálkodik; tehát ha kelmed akarja, lépjünk -amicára s egyezzünk meg akkép, hogy ha kelmed átengedi nekem ebből -a jószágból a monostori részt, szabad faizással és makkoltatással a -közös erdőről, én lemondok az egész jussomról, a mit a jószághoz -tartok, s akkor a helyett, hogy egymást rongálnók, egyesült erővel -kidobjuk ezt a harmadik embert la.</p> -<p>Kozárnak tetszett az egyesség, parolát adott rá, melyre is -Kapornaki megnyittatván az udvar kapuit, beengedé jönni az érdemes -repositiót.</p> -<p>– Hallod-e te ez és amaz! (itt következett egy csomó -megtisztelés) hangzék Kozár uram szava: felszólítunk ezennel -tégedet hivatalosan, törvényesen és hitelesen, hogy előttünk a -kastély ajtait megnyitván, bennünket bebocsáss, különben…</p> -<p>– Mi lesz különben? gúnyolódék Pozsgai az ablakból.</p> -<p>– Különben az ablakon megyünk be. <span class="pagenum"><a name= -"Page_169" id="Page_169">-169-</a></span></p> -<p>– Az bajos lesz, mert az alsókon vasrács van, ide pedig munka -lesz felmászni.</p> -<p>– Ne félj tőle! kiáltá egy lúfő, s menten előczepelt egy nagy -hágcsót valahonnan s azt egyenesen azon ablaknak támasztá, melyből -Pozsgai perorált.</p> -<p>Ez is kezdé észrevenni, hogy már ennek fele sem tréfa, befutott -az ágyasházába s lekapva a falról hosszú karabélyát, oda állt vele -az ablakba s azt az emberekre fogva, fenyegető állásba tevé -magát.</p> -<p>– A ki egy lépést tesz fölfelé, halál fia!</p> -<p>A puska látására az emberek tágítani kezdtek, a kik távol álltak -a hágcsótól, csak kiabáltak: «ne hagyd magad, fel kell menni azon a -létrán!» de a kik közel álltak, nem igen fogadták meg az -utasítást.</p> -<p>– Ezennel kitakarodjék mindenki e telekről! zengett Pozsgai -beszéde, ki vérszemet kezde kapni, midőn megsejté, hogy félnek -tőle, különben közéjök lövök. S erre a szóra csakugyan elkezdtek -oldalogni az emberek, kivált a jámbor taksásoknak már szinte fele -kitakarodott az udvarból, a midőn egy lúfő meghúzva magát a kútágas -mellé, a hol, gondolá, hogy meg nem lőhetik, találomra neki hajíta -egy ökölnyi követ Pozsgai uramnak, s az ominozus békasó úgy találta -képen a jó urat, hogy az épen a dictiója elején nyelvébe -harapott.</p> -<p>Pozsgai első mérgében erre maga sem tudta, mit csinál, vaktában -fogta a puskát, czélozott, a hol legtöbb embert látott s közibe -durranta a sokaságnak.</p> -<p>Ez szolgált vesztire! A puska négy golyóra volt töltve, egy azok -közől keresztül ment valamelyik taksás pofáján, a másik a -szeredáson keresztül egy nemes úr oldalbordáját törte be, a -harmadik, negyedik, ki tudja, mi kárt tett? egy szóval iszonyú -pusztítást mívelt.</p> -<p>A támadt ordítás, üvöltés és segélykiáltásra, a kik már künn -voltak, azok is visszatértek, az emberek vért látva, egyszerre -részegek lettek tőle, azonnal záporként kezde omlani a kő az -ablakokra, a legmerészebbek a lábtónak <span class= -"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> -rohantak, a többi dühös nép a házfalaknak tódult bőszült -ordítozással. Az ember azt gondolta volna, hogy mindjárt elviszik -helyéről azt a házat, úgy neki estek. Egyik csákánynyal bontotta a -falat, másik vasrudakkal feszegette az ablakrácsozatot, kettő-három -tőkehasogató sulyokkal csapkodta a vasajtót, úgy hogy az meghajlott -a közepén; «üsd, vágd, verd agyon!» hangzék mindenfelől. Kozár és -Kapornaki uraimék pipacsvörös képpel rendezék az ostromot: «fel -kell a háztetőre mászni! be kell ugrani azon az ablakon! ki kell -dönteni a fundamentomot!» s más efféle könnyen kivihető -utasításokkal buzdították az ostromlókat.</p> -<p>Pozsgai uram ekkor látta, mily esztelen dolgot cselekedék, a -midőn az ostromlók közé lőtt: futott alá s fel a szobában, kapkodva -mindenfelé, s minden ajtónál szintén lótó-futó cselédjeivel -csapódva össze, kik megrémülve a támadástól, odahagytak ajtót, -ablakot, s nem hallgattak Pozsgaira, akár kért, akár -parancsolt.</p> -<p>Künn a zaj egyre növekedett; Pozsgai bújt majd ide, majd oda, -sehol sem volt maradása: ágy alatt? megtalálják; fülkében? -rátörnek; kéményben? aláfüstölnek; hordóban? szekrényben? -hombárban? megfulad; jeges veremben? megfagy; hová legyen? mit -csináljon? A veszély perczről perczre nőtt, az ostromlók már -bedugták fejeiket az ablakon s úgy ordítottak be, az első emeleten -már elfoglalták a szobát, s a lépcsőajtókat feszegették. A mint -ekként futna padlástól pinczéig, nyavalyás, véres verítéket izzadva -homlokán, már a halál szeplői verték ki arczát, midőn egyszerre -észre kezdi venni, hogy az egész házban egyesegyedül van, cselédjei -nincsenek sehol.</p> -<p>– Hol vagytok? kiált siránk hangon. Hová bujtatok el? Miért nem -szóltok nekem? vigyetek engem is oda. Engedjetek oda mennem, oh -rejtsetek el engemet is.</p> -<p>Künn az ajtó már recsegett. Pozsgai őrültként nyargalt körül az -udvaron, midőn egyszerre egy akol mellett észreveszi a felnyitott -rácsot, mely azon csatorna nyilását szokta <span class= -"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> -fedezni, mi a kastély udvaráról egész le a Szamosig vezetett. -Cselédjei azon keresztül szöktek meg, mint a patkányok.</p> -<p>Pozsgai egy perczig tétovázott, ha elfogadja-e ez undok -menekvési útat, vagy inkább agyonveresse magát; de azon pillanatban -nagy ropogással dűlt be a vasajtó küszöböstől együtt, s neki még -csak annyi ideje maradt, hogy a szűk csatornába lebújjék, melyen át -négykézláb mászva kellett haladnia, több mint hatszáz -lépésnyire.</p> -<p>A betört ajtón aztán omlott be a sokaság a kastélyba.</p> -<p>– Hol vagytok? gyertek elő! kiabáltak nagy bolondul, s -betördelve minden ajtót, összezúztak széket, asztalt, ágyat és -almáriomot, elleneiket keresve, s hogy sem székben, sem ágyban és -almáriomban nem találták őket, összetörték a tükröket, edényeket, -mintha képesnek hitték volna Pozsgait, hogy féltében akármelyik -szűknyakú korsóba bebúvik.</p> -<p>Kozár uram váltig iparkodott őket kapaczitálni, hogy ne törjenek -semmit össze, mert az már most mind az övé, s csak neki tesznek -vele kárt; nem lehetett azokat megállítani, csak annyira, hogy nagy -nehezen rá tudta őket venni, hogy fel ne gyújtsák a házat, benne -ugyan nem hagytak neki egy ép asztallábat s még azután is -feszegették az ablakvasakat, a mikor már vígan járhattak az -ajtón.</p> -<p>Végre felfedezte valaki a titkos alvilági útat, melyen keresztül -ellenfeleik megszöktek, mire lerohant az egész sokaság a Szamosra s -meglátva, hogy Pozsgai és emberei már akkor egy dereglyére kapva, a -Szamos mentében hajóznak lefelé, ott azokkal sokáig tréfáltak, -köveket s mindenféle szép szót küldözve utánuk.</p> -<p>Kozár és Kapornaki uraiméknak az alatt volt annyi eszök, hogy -bezárták az udvar kapuit s mikor visszafelé kezde jönni a garázda -nép, a kerítésen keresztül értekeztek vele, csak a józanabb részét -véve fel a kastélyba, a többinek pedig az udvaron kívül süttetve -egy ökröt s leküldve <span class="pagenum"><a name="Page_172" id= -"Page_172">-172-</a></span> néhány akó bort, melynek is azok rögtön -vérét vették.</p> -<p>És így meglevén szépen, a két úrnak nem volt immár nagyobb -gondja, mint a még helyreállítható székeket, asztalokat -összetákoltatni, az ablakokat befoldatni üveggel s a levert -vakolatot újra kisimíttatni, s ajtófelet és ablakrámát beállíttatni -a maga helyére.</p> -<p>A meddig ez meglett, addig is nyitva állott az erélyes csoport -számára a pincze és éléskamra, s közhasználatra bocsátva Boór -Ádámnak több száz akóra menő legjobb ó-borai; mikor pedig minden -nagyjából helyre volt állítva, akkor elhozatták az örvendő urak -saját házaikból legjobb boraikat, szekérszámra a fáczányt, szarvast -s minden drága vadat, megrendeltek sok mindenféle marczipánt és -piskótát kolozsvári boltosoknál, s beinvitálták a környékbeli -nemességet beiktatási vendégségre; kik is határozott napra -mindnyájan begyülekezének, hadnagyok és királybirák s meguralván a -két derék donatariust, kezökbe adták a hantot,<a name="FNanchor_11" -id="FNanchor_11"></a><a href="#Footnote_11" class= -"fnanchor">11)</a> közben egy kis vita is támadt Kozár és Kapornaki -uraimék között, ez utóbbi nem akarván semmit tudni az elsőbbnek -faizási és makkoltatási jogáról; hanem a jelenlevők -közbenjárulására abban aztán megegyeztek, hogy Kapornaki uram -minden tíz emse után két malaczot s jogelismerés tekintetéből -faizásért egy kurta forintot adjon Kozár uramnak.</p> -<p>Ezzel asztalhoz ültek mindnyájan, s jól ki levén éhezve a -határjárás és a sok disputa miatt, vígan ellakozának, iván a házi -urak s minden jelenlevők egészségeért, később pedig a jelen nem -levőkért is. Az ebéd vége szinte vacsorává fajult már, a midőn -valami késői hintó gördül be az udvarra s hallatszik, hogy valakit -a csatlósok odakinn nagyon uralnak; – ugyan ki jön ilyen későn? -mondogatják: maradt még számára sült és czukros lepény, – a midőn -<span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span> felnyilván az ajtó, belép rajta egy -egészen hivatlan vendég, Naláczi István uram.</p> -<p>Kozár Ferencz egyszerre ugrott fel helyéről elfogadni a derék -urat s kinálta üléssel, borral és ebéddel.</p> -<p>– Köszönöm kegyelmed jóvoltát, válaszolt épen nem mosolygó -képpel Naláczi, nem azért jöttem, hogy kegyelmednél ebédeljek, -különben is túl vagyok már rajta, hanem egy barátságos tudósítást -hoztam kegyelmetek számára Teleki Mihály uram ő kegyelmességétől, a -fejedelem ő nagysága első tanácsosától.</p> -<p>Kozár uram nagy orrfintorító képet csinált erre a szóra, mint a -ki előre érzi az illatot, de Kapornaki uram jó fejjel lévén, s azt -gondolva, hogy a fejedelem tán azt izente: hogy az övé legyen az -egész jószág, a mint fülhegygyel meghallotta Naláczi szavait, az -egész társaság előtt felkiálta:</p> -<p>– Halljuk, halljuk azt az izenetet. Tessék felénk fordulni, -nagyságos uram.</p> -<p>Naláczi vállat vont.</p> -<p>– Ha kegyelmed is úgy kivánja, én nem bánom. Tehát értésére -esvén Teleki Mihály uram ő méltóságának, miszerint kegyelmetek -egyszerre hárman inpetráltak egy és ugyanazon dolgot a fejedelem úr -ő nagyságától, s azt a szégyent tették, hogy sötétben, -olvasatlanul, mulatságos szórakozás közben mind a három folyamodást -aláiratták s ennek következtében most egymást kölcsönösen kiszórva, -az országot erőszakoskodásaikkal háborítják; ámbátor mind a hárman -megérdemlenék, hogy az adományozást elveszítsék s magok törvénybe -hivassanak, mindazáltal a tanácsos úr nem akarja mindnyájokat -egyenlően sújtani, s egyiket csakugyan kénytelen levén a jószágban -megerősíteni…</p> -<p>A két úr fellélekzett. Melyik lesz a kettő közől? Mindegyik arra -gondolt, hogy mint perelje akkor vissza a másiknak átengedett -részt?</p> -<p>… – Tehát azt határozá a fentisztelt tanácsos úr, a több -<span class="pagenum"><a name="Page_174" id= -"Page_174">-174-</a></span> tanácsurakkal egyben: miszerint a nálok -panaszt tevő Pozsgai Ferencznek, az általa előmutatott írásbeli -meghatalmazások s hiteles tanúk bizonysága szerint, legtöbb és -legtörvényesebb joga lévén e jószághoz…</p> -<p>A két úr a fellegekből cseppent alá.</p> -<p>… – Ennélfogva felszólíttatnak kegyelmetek, miszerint e mai -naptól számítandó tizenöt nap alatt mind a kastélyt, mind e -jószágot minden hozzátartozandóikkal, cselédjeikkel és vendégeikkel -egyetemben elhagyni és átengedni kötelességüknek ismerjék; -ellenkező esetben parancs adatván Béldi Pál uram ő méltóságának, a -székelység generálisának, hogy a keze alatt levő hadakkal nyomban -kiinduljon s minden törvényes eszközökkel e jószágot erővel is -elfoglalja; a kiket benne talál: akár urat, akár cselédet, akár -pediglen vendéget, megfogdossa, megkötözze s leszállítsa Fogarasra. -Melyet is im kegyelmeteknek a fejedelem s a tanácsurak nevében -tudtul adva, van szerencsém magamat szíves grácziájokba -ajánlani.</p> -<p>E szavakkal eltávozott Naláczi.</p> -<p>Az ott maradtak elnémulának s mindaddig nem bátorkodott senki -egy igét is kiejteni, a míg nem hallatszott az eltávozó kocsijának -zörgése. Csak akkor jutott eszébe Kozár uramnak öklével az asztalra -ütni.</p> -<p>– Ezer milliom tatár ördög! Ezt nem hagyom. Így meg nem hagyom -magamat vettetni, ha a fejem utána megy is. Itt maradunk! Egy -tappot se menjenek kegyelmetek. Majd meglátom én, ki meri az én -házamon belől az én vendégeimet bántani! Majd meglátom én: Béldi -Pál uram hány arasz, ha engemet körül akar nyalábolni. Hisz ide -jőjjön, ha veszteni való lelke van… Inkább kész vagyok kimenni -Törökországba, mint Zólyomi Dávid! majd találok én még valakit, a -ki tanácsuraimék ő kegyelmöknek parancsol! Inkább tatárt hozok az -országra! Igyunk, uraim, sohse törődjünk vele, a mit az a -tányérnyaló beszélt. Bánom, hogy a kútba nem dobattam, csak ne -sietett volna olyan nagyon! Igyunk, uraim! <span class= -"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span></p> -<p>A vendégek ittak, hozzá is fogtak egy-egy nótához, de csak nem -ment az olyan vigan, mint azelőtt, s utóbb Kozár uram úgy elázott -maga is a sok kinálgatásban és biztatásban, hogy végre eszmélet -nélkül esett az asztal alá s aludt másnap délig, mint a -félholt.</p> -<p>Délfelé feltápászkodván, midőn kinyujtózá magát s szemeit -kitörölgetve, meggyőződék róla, hogy él s bizonyossá lett, hogy hol -van, bekurjantá egy csatlósát, s nagy rekedt mámoros hangon kérdé -tőle:</p> -<p>– Mit csinálnak a vendég urak?</p> -<p>– Mind elmentek azok, uram, még hajnal előtt, ki-ki a maga -kocsiján haza.</p> -<p>– S nem mondták, hogy visszajönnek.</p> -<p>– De biz úgy örültek, hogy elmehettek, képpel se’ fordultak erre -többet.</p> -<p>– Gyáva népek! mormogá magában Kozár úr. Jól van, hadd menjenek, -el lehetek nálok nélkül; hát Kapornaki uram mit csinál?</p> -<p>– Az is elment minden hozzátartozandóival egyben.</p> -<p>– Az is? förmedt fel Kozár uram. Jól van. Csak az ő baja lesz, -nem bánom, ha felfalják is az ő jószágát. Hát a lúfők?</p> -<p>– Azok is elmentek, nagy uram.</p> -<p>– Azok is elmentek! ordítá Kozár s már erre felugrott ágyából. -Jól van. Azaz, hogy már ez nem jól van. De tán a cselédség csak nem -szökött még meg?</p> -<p>– Biz uram azoknak is nagyon kifelé áll a rúdjok.</p> -<p>– Hajh a ki adta! hajh a ki vette! Hát ilyen emberekkel van tele -a világ! Nincs hát egy ember az egész országban, hogy egy szóra -mindenki elhagyja az igaz embert. No de hiszen, ha ide kell hagynom -ezt a jószágot, fogadom lelkemre, hogy rajta hagyom utoljára kezem -szennyét, hogy az édes apja képére sem ismer rá, a ki utánam jő, s -lesz neki mit siratni harmincz esztendeig!</p> -<p>Kozár uram be is váltá, a mit megigért, emberül. Látva, hogy az -elfoglalt birtokban meg nem tarthatja magát, a <span class= -"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> -hátralevő két heti időt arra fordítá, hogy a mit lehet, elpusztítsa -azon. A szép fenyőerdőt a ház mögött kivágatá tőbül; kitépette a -gyönge gyümölcsoltványokat; meghordatta terméskővel a veteményes -kertet s a gátakat elszakíttatva, mik a patakot a Szamosba -vezették, elöntötte iszappal az egész lapályt az őszi vetésekkel; -ökröket, lovakat kiveretett az erdőre, vadvizes nyirokra hajtatta a -juhnyájat; a pinczében eczetet töltött a borok közé, avas zsírral -mázoltatta be a szobák falait, ólommal öntette be a zárakat, -lakatokat, minden még meglevő bútort darabokra szedvén széllyel, -úgy szétrakott, hogy a mely széknek a lába a padláson forgott, -annak a vánkosa a pinczéből került elő, csak a tizenötödik nap -reggelén hagyá oda a birtokot, a midőn már nem volt mit elrontani -többé, úgy, hogy a mint azon nap estéjén Pozsgai Ferencz uramat a -törvényes segítség bevezette, az alig talált haza a puszta -kastélyba. Az útak el voltak árkolva, a szántóföldek elöntve -vízzel, a kertek kővel terítve, fenyő-, erdő- és gyümölcsfák a -földön feküdtek, pásztor nélkül őgyelgett a juhnyáj, felére olvadva -a kiütött métely miatt, elvadultak a paripák az erdőhöz szokva, -kipállott a vetés, eczettel tele a hordók, a házban egy zárt sem -lehete felnyitni, mind úgy kellett az ajtókat betörni, s belépve a -szobákba, nem volt azokon mit látni, mint ocsmányságot és -pusztulást, s három napig lehetett a háznál mindent tűvé tenni, a -míg az ember egy bútordarabot a másikhoz birt illeszteni.</p> -<h2>VI. A JÁMBOR EMBER ÉS SZOLGÁJA.</h2> -<p>A jó Apafi Mihálynak ezalatt mindinkább meggyülekezének gondjai. -A török portáról egyik követ a másikat érte, sürgetve a még le nem -fizetett adót, mely tiszteletbeli összeg Bethlen Gábor óta -tizenhatezer tallérból nyolczvanezer tallérra szaporíttatott; -Erdélynek akkori viszonyait <span class="pagenum"><a name= -"Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> tekintve, iszonyú összeg! -A lengyelországgali viszályok miatt a kereskedés pangott, a korábbi -harczos évek az ipart és földművelést összerongálták, a tatárjárás -s az azt követett harácsok sok érczpénzt kivittek az országból, -épen ezen évben dühöngött az országban egy irtózatos marhavész, -mely az igavonó állatok kétharmadát elpusztítá, tavaszszal gyilkos -gyujtogatók jártak az országban, kik többet kétszáz falunál -felperzseltek, rá következett egy hosszú száraz nyár, s egy árvizes -ősz, mely azt is elpusztítá, a mi megmaradott; az arany- és -ezüstbányák rosszul míveltettek, a helységekre kivetett adót nem -volt mód behajtani, mindegyik helységnek lévén valami oka azt nem -teljesíteni, az egész székelyföld tökéletes pénzaszályban sínylett, -s az egyedüli pénztermő városok, a szászokéi, annyira körül voltak -sánczolva kiváltságokkal, szabadalmakkal, miket majd egy, majd más -megszorult fejedelem osztogatott nekik utódai rovására, miszerint -azokhoz alig lehetne szép szerével férni. E mellett még a jó -fejedelem maga oly bőkezű és jószivű volt, hogy nem jöhetett hozzá -ember olyasmit kérni, a mi ha az övé volt, neki ne adta volna, úgy -hogy egy ízben tökéletesen elajándékozva az utolsó tallérját is, -kénytelen volt a fiscus kölcsönpénzt venni fel a számára, hogy -elutazhassék.<a name="FNanchor_12" id="FNanchor_12"></a><a href= -"#Footnote_12" class="fnanchor">12)</a></p> -<p>Ehez járult még az, hogy a nagyváradi basa, mindazon erdélyi és -magyarországi helységekből, mik a fejedelemséghez tartoztak, -önhatalmúlag saját maga felszedte az adót, duplán, triplán, a hogy -neki tetszett s mégis a szegény fejedelmen követelték az -egészet.</p> -<p>E végett többször küldtek már a portára okos, ékesenszóló -férfiakat, hogy világosítsák fel a szultán elméjét s engeszteljék -ki az ő szivét a szegény magyarok iránt, hogy vagy engedjen le az -adóból, vagy intézkedjék, hogy a nagyváradi basa ne szedje be felét -a maga számára; de <span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span> mindannyiszor csak azt a feleletet -kapták, hogy ne beszédet küldjenek a szultánnak, hanem pénzt.</p> -<p>Legutoljára épen azon izenetet hozta vissza vitézlő Paskó -Kristóf uram a portától, hogy ha a legrövidebb idő alatt az adót -meg nem küldik, majd küldenek ők valakit, a ki azt kétszeresen be -tudja hajtani s ha még egy követet bátorkodnak elbocsátani, a ki -nem fizetni, hanem fecsegni jön, azt menten karóba húzatják, -hasonlóul járandván, ha a küldendő adóbul avagy csak egy tallér fog -is hiányzani.</p> -<p>Bizony pedig abból még nagyon sok tallér hiányzott.</p> -<p>– Mit csináljunk? szólt ujjait ropogtatva Apafi, míg Teleki -Mihály alá s fel sétált a teremben. Paskó Kristóf pedig ott állt a -fejedelem előtt.</p> -<p>– Hát mit csinálhatunk? szólt Teleki. Azt kell tennünk, a mit -eddig tettünk. Pénzünk nincs elegendő, hogy az adót kifizessük, de -annyi van, a mennyi elég, hogy a vezéreket hallgatásra birjuk, hogy -várjanak és adjanak időhaladédékot s azután «qui habet tempus, -habet vitam» az alatt ki tudja még, mire fordulhat a sors? Addig -megizenjük, hogy mindent teljesíteni fogunk.</p> -<p>– Megizenjük! Könnyű azt mondani, hogy megizenjük, de ki lesz -olyan bolond, hogy az izenetet elvigye s kedvünkért magát karóba -huzassa?</p> -<p>Teleki egész biztossággal fordult Paskóhoz:</p> -<p>– Megteszi azt egyszer a hazért, Paskó uram.</p> -<p>Az érdeklett lesüté szemeit, felsóhajta és hallgatott.</p> -<p>– Az, úgy segéljen, meg nem teszi! kiálta a fejedelem. Most -házasodott meg szegény, alig egy félesztendeje, elvett egy szép -özvegyasszonyt; nem ment el az esze, hogy oda vesztegesse ifju -életét. Én ugyan nem küldöm.</p> -<p>Paskó felemelé szép becsületes arczát s mosolyogva -válaszolt:</p> -<p>– Elmegyek biz én, nagyságos uram, nagyságod és Erdély -jóvoltáért, ha kell a világ végire is, ha kell még Plutóhoz is; s -ha Isten ő szent felségének úgy tetszik, <span class= -"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span> hogy -ott bevégezzem életemet: történjék meg szent akarata. Egyébiránt -sokszor és sok mindenfélével fenyegettek már engemet, a nélkül, -hogy csak szememet elhunyorítottam vagy arczom színét változtattam -volna előttük; ámbátor készen voltam rá, hogy egyszer teljesítik -rajtam. Lám, az oroszlán sem bántja azt, a kit lát, hogy tőle nem -fél.</p> -<p>– Ember kegyelmed, Paskó uram; szólt közbe Teleki, megveregetve -a férfi vállát; tudtam én, hogy nem fog vonakodni.</p> -<p>– No én mosom kezeimet, monda Apafi, én nem küldtem kegyelmedet, -én oka ne legyek a kegyelmed halálának s felesége -özvegységének.</p> -<p>– Kap az még férjet, nagyságos uram, ha én meghalok; szólt -Paskó, különösen mosolyogva.</p> -<p>– Tehát a kezünk közt levő pénzből vigyen kegyelmed négyezer -tallért és ezer darab aranyat magával; monda Teleki. Ezer darab -aranyat adjon át a fővezérnek, azért, hogy engedjen időt az adó -begyűjtésére s tiltsa el a váradi basát a foglalástól. Háromezer -tallért pedig oszszon ki a szultán tolmácsa s a keresztyén -fejedelmek követei között, hogy érettünk a szultán előtt -esedezzenek, miszerint a nyolczvanezer tallérnyi adót szállítsa az -eredeti összegre, a mi Bethlen Gábor alatt volt. Legrosszabb -esetben iparkodjék kegyelmed személyesen esedezni azért, hogy vagy -engedje a szultán, hogy a váradi basa által bitorolt falvakból az -adót beszedhessük, vagy tudja be az adóösszegbe azt, a mit a basa -előlünk elfoglalt. A negyedik ezer tallér pedig kegyelmednek marad -az út és az ottani mulatás költségeire.</p> -<p>– Sok lenne az nekem, kegyelmes uram, szólt mentegetőzve Paskó; -inkább majd abból a pénzből ötszáz tallért átadok még a szultán -tihájának, háromszázat pedig a kiaja bégnek; – no még majd a fő -ulemának is adok vagy háromszázat belőle…</p> -<p>– Hohó! kiáltá közbe a fejedelem. Már akkor százat a magáéból -fizetett rá kegyelmed! <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span></p> -<p>– Nem tesz semmit. Kaptam most egy kis pénzt hazulról. Majd -esztendőre meggazdálkodom azt.</p> -<p>A fejedelem felugrott székéről.</p> -<p>– No, Paskó uram, kegyelmed ritka ember. De a mit én tehetni -fogok: nem fogok megfeledkezni kegyelmedről.</p> -<p>– Köszönöm, nagyságos uram. Tiszta szívből cselekszem, a mit -tehetek; s nem kivánok érte jutalmat.</p> -<p>A két úr megszorongatá a követ kezét s áldásaik között útra -bocsáták őt, ki is csak annyi időt kérve magának, hogy házát -rendben hagyhassa, azonnal sietve eltávozott.</p> -<p>Félév előtt szép özvegyasszonyt vett nőül Paskó Kristóf ennyit -tudunk már a fejedelemtől. Lássuk a jó urat mézes heteiben.</p> -<p>Tizenöt óra mulva a fentebbi beszélgetés után Paskó már odahaza -van, s alig engedve magának néhány órai mulatást, készül a hosszú, -– meglehet, a másvilágon végződő útra.</p> -<p>Hárman vannak együtt: ő, neje és János, az öreg szolga.</p> -<p>Paskó irományait szedi rendbe. Komoly arcza, szelid, esengő kék -szemeivel, szép metszésű ajkai, alásimuló szőke bajuszával, s -redőtlen homloka oly csendes bú árnyéklatát viselik magukon, mely -látni engedi magát, de hallani nem.</p> -<p>Neje, egy halovány arczszínű hölgy, bágyadt élveteg vonásokkal, -egy kereveten heverész, epedő barna szemeit körülhordja olykor -kedvetlenül az őt környező tárgyakon, s ideges termetének -nyugtalansága, reszkető ajkainak duzzogása által láthatóvá teszi -zivataros kedélyét.</p> -<p>A vén János ezalatt bőrládákat tömöget, ruhákkal és -fehérneműkkel, háttal fordulva s csak néha fordítva meg ősz -bozontos fejét, s láttatni engedve torzonborz fehér bajusza által -egy harmadrészben elfoglalt barnapiros pofáját, két szeme, mint a -vasvilla, öklel olyankor jobbra-balra.</p> -<p>– Tehát nem jöhetsz velem? szól kérlelő bánatos hangon Paskó, -nejéhez fordulva. <span class="pagenum"><a name="Page_181" id= -"Page_181">-181-</a></span></p> -<p>A szép Berta asszony előbb meggondolja magát, ha feleljen-e?</p> -<p>– Hiszen látod, szól azután kényes fáradt hangon, milyen beteg -vagyok; két éjjel nem alhattam szívgörcseim miatt s a legkisebb -rázkódásnál megfájdul a fejem, majd szétszakad; ha elmennék most, -megőszülve térnék vissza.</p> -<p>– Igaz; igazad van; sóhajtá Paskó s tovább rakosgált; később -újra megszólalva: pedig azt gondoltam, hogy majd a -levegőváltoztatás, szórakozás, mulatságok talán még enyhítenék -bajodat.</p> -<p>– S te levegőváltozásnak nevezed Stambul ronda utczáinak -illatát, szól türelmetlenül a nő, szórakozásnak a basák unalmas -látogatásait, kik odajönnek az emberhez pipázni s este mennek el, a -nélkül, hogy egyebet mondtak volna, mint jó reggelt és jó éjszakát? -azokat a kiállhatatlan fürdőket, a hol az embert agyon izzasztják -és összetörik?</p> -<p>– Jól van, jól, édes lelkem! szólt Paskó szeliden. Hisz én nem -kivánom, hogy értem áldozatot tégy; csak ne indulatoskodjál; látod, -már is oly ingerült vagy.</p> -<p>– Mostani betegségemnek is egyenesen az az oka, folytatá a nő, -hogy egész Stambulban létem alatt mindig azokkal a kiállhatatlan -faggyúban és olajban főtt fűszeres ételekkel kellett élnem, hogy -lázt kapok, ha csak rágondolok is.</p> -<p>– Édesem, ne ingereld magadat, hisz nem viszlek magammal.</p> -<p>De az asszony csak nem hagyta magát kihozatni a themájából.</p> -<p>– Épen most hallom, hogy Pérában a dögvész is kiütött.</p> -<p>– Az reád nézve mindegy, miután te nem jösz oda, felelt némi kis -élességet engedve meg magának Paskó; mire Berta asszony daczosan -felugrott a kerevetről, s el akarta hagyni a szobát; erre aztán -megint a férj került <span class="pagenum"><a name="Page_182" id= -"Page_182">-182-</a></span> alul, engesztelő nyájassággal állva -útját feleségének s megcsókolva kezét. Hisz édesem, nem kell -mindenért oly ingerültnek lenned.</p> -<p>– Igen! beszélt a nő sírva fakadva; te nem hiszed, hogy én beteg -vagyok, te csak tréfának, szenvelgésnek veszesz mindent, te úgy -bánsz velem, mint a gyermekkel: pedig ha tudnád, mennyire oda -vagyok, más feküdnék régen! Azért, hogy én nem panaszkodom -minduntalan, én tudom, hogy mi bajom, de te csak kinevetsz -vele.</p> -<p>– Lelkem, édes szívem; szólt Paskó s a köny csaknem kicsordult -szeméből; hogyne hinném én, hogy beteg vagy, hogyne aggódnám én -miattad. Lásd, Kolozsvárott Mikó Ferencz orvosdoktor uramnak -meghagytam, hogy téged mindennap meglátogasson s egészségedre -ügyeljen.</p> -<p>Berta asszony e szóra meghagyá magát engesztelni, s kibékülten -vált meg férjétől, ki az ajtóból ismét visszatért.</p> -<p>János gazda hátra fordított fejjel nézett az asszony után, s -nagyot mordult:</p> -<p>– Jobb volna bizony, papot rendelnének mellé, a ki a lelkére -vigyázzon.</p> -<p>Paskó meghallott valamit a monologból s boszusan rivalt -szolgájára:</p> -<p>– Mit mondott kend?</p> -<p>– Semmit! felelt az, vissza sem fordulva.</p> -<p>– Akarom hallani, mit mormogott kend az elébb?</p> -<p>Erre még csak nem is felelt János.</p> -<p>– Mindjárt egybe ketté váglak, ha nem felelsz! kiáltá rá haragba -hozva Paskó.</p> -<p>– No hát tessék kettévágni. Mormogott János, félbe sem hagyva -munkáját.</p> -<p>Paskónak mit volt tennie mást, mint elhallgatni. Pedig tudta, -hogy mit mormogott János, s meg nem állhatta, hogy feleségét ne -mentse előtte.</p> -<p>– Hisz betegen csak nem hurczolhatja az ember oly hosszú útra a -feleségét, mikor a legkisebb mozgásra görcsöket kap, elájul. -<span class="pagenum"><a name="Page_183" id= -"Page_183">-183-</a></span></p> -<p>– Az ám, dörmögé János, ma egy hete reggelig tánczolt -Dénesfalviné lakodalmán.</p> -<p>– Az nem a kend gondja; kend szamár az ilyen dolgokhoz.</p> -<p>– Tudom, hogy az vagyok, azért nem is szólok egy szót se; -csudálom, hogy vitézlő uram beszédbe állhat velem.</p> -<p>– Az egészen más: tánczolni, mint kocsira ülni s rossz útakon -rázatni magát.</p> -<p>– Persze, hogy más. Az is más, ha az ember három napig el van a -szabad ég alatt Pekri uram vadászatán, s lovon ülve hajtja a -szarvasokat, az a világért sem ráz s azt a leggyöngébb asszony is -kiállhatja.</p> -<p>Paskó erre már nem tudott mit felelni, mert azt maga is -csakugyan furcsának találta, hogy felesége lovagolhasson s kocsira -ne ülhessen; János gazda pedig egy szót sem monda többet puszta -ténynél, a miért gazdája leszidhassa, hanem elhallgatott -diadalmasan, úgy hurkolva a szíjjakat a bőrzsákokon, s úgy -dömöczkölve azoknak tartalmát, mintha tele volnának rossz -asszonyokkal.</p> -<p>Paskó látszólag fel volt indulva, semmit sem talált, a mit -keresett.</p> -<p>– Hja-jaj! sóhajta egy kis idő mulva János nagyon is -fennhangon.</p> -<p>– Mit sóhajtozik kend? kiált rá boszusan Paskó.</p> -<p>– Ahol van ni! Már sóhajtanom sem szabad. Sóhajtson vitézlő uram -is, ha megkivánta tőlem.</p> -<p>– Az bolond ember, a ki semmiért sóhajtozik!</p> -<p>– No én bolond nem vagyok, mert én tudom, hogy mire gondoltam, -mikor sóhajtottam.</p> -<p>– Hát mire tudott kend gondolni?</p> -<p>– No hát ha akarja tudni, azt gondoltam, hogy vitézlő uram -milyen derék, bátor, okos ember, mikor a török császár előtt -áll.</p> -<p>– Hát aztán?</p> -<p>– Hát azért sóhajtottam.</p> -<p>Paskót ette a méreg, jól tudta ő, hogy a vén szolga e -<span class="pagenum"><a name="Page_184" id= -"Page_184">-184-</a></span> gondolat másik felében azt ragasztá -hozzá: «és mily ügyetlen, gyáva és ostoba a felesége előtt!»</p> -<p>És ismét megjött a hallgatás kettőjök között. János egyre -fojtogatta a bőrzsákokat, Paskó pedig írásokat hasogatott szét, mik -azt vétették, hogy kezébe akadtak, midőn ő másokat keresett.</p> -<p>– Bizony csak okos emberek a törökök. Szólalt meg egyszerre -minden apropos nélkül János.</p> -<p>Paskó azt gondolta, hogy más tárgyra akarja vinni a beszédet az -öreg, s megkérdezé:</p> -<p>– Miért legyenek a törökök olyan okos emberek, János gazda?</p> -<p>– Csak azért, hogy zár alatt tartják az asszonyokat.</p> -<p>– Hallja kend! rivalla rá egészen felindulva Paskó. Én megtiltok -kendnek mindenféle impertinens kifejezéseket, s ha még egyszer -kérdetlenül megszólal, akárhogy tisztelem, becsülöm kendet, -kénytelen leszek kendet – – (azt akarta mondani, hogy «elűzni», de -előbb megbánta, mint kimondta volna) – – elhagyni magamtól.</p> -<p>Az öreg szolga letett mindent kezéből, s odafordulva az urához, -reszkető hangon mondá:</p> -<p>– S azt hiszi vitézlő uram, hogy ha én azt látnám, hogy van a -háznál egy élő teremtés, a ki kegyelmedet csak egy századrésznyire -is jobban szereti, mint én, nem ma hagynám el a házát inkább, mint -holnap? Elmaradhat kegyelmedtől mindenféle pereputyja, de én ugyan -el nem maradok kegyelmedtől, ha a pokol országába megy is; még ha a -feleségét magával viszi is! azt mondom.</p> -<p>E szókkal kifordult a szobából a szabadalmas vén goromba szolga, -ki a családnál őszült meg, s az öreg apát szolgálta és az unokát -karjain hordozá, s együtt érzé e családnak baját és örömét.</p> -<p>Paskó pedig, midőn egyedül maradt és senki sem látta, leborult -íróasztala szélére és sírt keservesen. <span class= -"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span></p> -<h2>VII. A BETELT FOGADÁS.</h2> -<p>Kucsukné ezalatt valahány követ ment az ő határán keresztül a -seraskiertől, vagy hozzá, azokat mind elfogatta, bezáratá s a nálok -található irományokat elszedte.</p> -<p>Ezek folytán, mint előre sejté, sajátságos tervezeteknek kezde -nyomára jönni. A seraskier levelezésben állt a moldován herczeggel, -ki hatezer moldvai lovas élén Ismail basa táborához volt rendelve, -mely a Rába partján a római császár magyar és német hadaival állt -szemben, s ottan parancsot kapott újabb hatezer embert vonni maga -után Moldvából egyenesen Erdélyen keresztül.</p> -<p>Egy napon tehát jön egy követ Magyarországból, kinek lefoglalt -iratai között ily tartalmú levél találkozott:</p> -<p>«Nagyérdemű seraskier, dicsőséggel teljes Baruch Tavaif.</p> -<p>A mire még otthon létemben kértelek, azt ne felejtsd el. Meg -vagyok felőle győződve, hogy te a keresztyének romlásának most sem -vagy óhajtója, s ennélfogva nem átallasz nekem módokat -szolgáltatni, hogy mindazon törekvéseket, melyek az ő -elpusztításukra vannak intézve, mint igaz keresztyén, ha erővel nem -is, legalább erőtlenséggel meghiusítsam. Egyszersmind azonban kérve -kérlek, hogy eljárásod által gyanúra ne szolgáltass okot, mert az -igen siralmas állapot lenne, ha másokat akarva szabadítani, magamat -veszteném el. Ezen levelemet vivő embert azonban küld vissza -válaszoddal s ne engedd senkivel beszélni, hogy valamit ki ne -fecsegjen; azon tízezer aranyból pedig, melyet neked hála fejében -igértem, ötezeret most mindjárt átvehetsz ispánaimtól, a többit -majd ha visszatérek. Egyúttal tudakozódjál a feleségem felől, ha -nem betegedett-e még le? Lekötelezett barátod és legalázatosabb -szolgád ***. U. i. E levelet, a mint olvastad, küldd vissza -megnyugtatásomra.»</p> -<p>Katalin újra lepecsételé szépen a levelet, s egy meghitt -<span class="pagenum"><a name="Page_186" id= -"Page_186">-186-</a></span> szolgájától elküldé azt a Baruch -Tavaifnak. Néhány nap mulva visszaérkezék az, magával hozván a -herczeg levelét, s a választ rá a derék seraskiertől, mely is -eképen hangzott:</p> -<p>«Becsületes keresztyén úr (itt az «úr» helyett az állott, hogy -«kutya», a mit a seraskier szójárásból ejtett oda, hanem aztán -kitörölt), nekem legalázatosabb szolgám! (gondolta a seraskier, -hogy ha a herczeg maga így nevezi magát, ez lesz a leghelyesebb -czíme.)</p> -<p>«Megértettem a leveledet és azt találtam benne, hogy nekem a te -keresztyénségedhez semmi közöm, akár éltek, akár haltok; hanem azt -a tízezer aranyat nem bántam volna, ha egyszerre lefizetteted, mert -ámbátor véghetetlenül tisztellek, attól tartok, hogy megcsalsz. A -mi az óvatosságot illeti, ne taníts te arra engem; tudván, -miszerint te úgy kivánod, hogy az újabb hatezer ember hozzád ne -juthasson, aként fogom intézni a dolgot, hogy előre kitudom, mely -úton akarja őket utánad szállítani az effendi. Ha ő a bozzai -szoroson át rendeli a bevonulást, az én dolgom lévén az élelmi és -fegyverbeli szereket utánok küldeni, ezeket a tömösi szoroshoz -utasítom. Azok ott várakozni fognak a podgyászra, fele a -várakozásban elszéled, s akkor az effendi vagy élelmezés nélkül -bocsátja őket Erdélynek, a midőn a székelyek szanaszét fogják őket -verni, és soha azokból egy sem jut el hozzád, vagy megtudja a -tévedést s oda küldi őket a tömösi szoroshoz: de mire oda érnek, -már akkorra én, mintha legnagyobb szorgalommal tenném, a bozzai -szoroshoz küldtem a podgyászt s ők ismét annyira vannak tőle, mint -a mennyire voltak. Ilyenformán a hiba egyikünkre sem fog háramlani, -csak te magad vigyázz magadra, s a mint ezen levelemet vivő ember -hozzád érkezik, nagyobb biztosság okáért rögtön vétesd fejét, hogy -senkivel ne beszélhessen. A mi végre a feleségedet illeti, ahhoz -nekem semmi közöm. Allah irtson ki minden asszonyi állatot a -földről.»</p> -<p>Kucsukné, midőn e levelet olvasta, épen kertjében sétált, -<span class="pagenum"><a name="Page_187" id= -"Page_187">-187-</a></span> s történetesen egy nagy bibircsós -úritök akadván lábai elé, azt úgy találta felrúgni, hogy -imitt-amott állt meg. Soha még lábbal gondolatot jobban ki nem -fejezett senki, a mióta a pantomimica fel van találva.</p> -<p>E perczben a seraskier feje nyilván alig állt erősebben a -szárán, mint a felrugott dinnye – vagy mi.</p> -<p>S néhány nap mulva csakugyan ki lehete hallani, hogy a küldött -segédcsapatok, félreértett rendelkezések miatt, nem indulhatnak ki -Moldvából.</p> -<p>Katalinnak ugyan módjában lett volna e félreértéseket a -felfogott levelek által azonnal felderíteni, de attól tartott, hogy -még akkor a seraskier pénzzel és helyrehozással tisztára moshatja -magát, s engedte odáig haladni a dolgot, míg a sikertelenség dühre -fogja gerjeszteni a vezéreket s keresni fogják annak okozóját.</p> -<p>Ez is bekövetkezett nemsokára, csakhogy Katalinnak sokkal -nagyobb rémület, mint öröm jutott benne.</p> -<p>Egy napon sebes hirnök érkezék a herczegtől, levelet vivén a -seraskierhez, mely nem a fejedelem kezével, hanem annak íródeákja -által volt írva; a felbontott levél így szólt:</p> -<p>«Érdemes – (ez – meg amaz:)</p> -<p>Futtában írom e sorokat, mint a ki két nap óta le nem szálltam a -lóról.</p> -<p>Hátunk mögött nagy a veszedelem, mert hajnal óta tart az -ütközet. A mult éjjel a janicsárok két hidat vervén a Rábán, azon -észrevétlenül átmentek s megrohanták a keresztyén tábort, mely az -átelleni parton egy helység mellett (úgy gondolom, Szent-Gotthárd) -elsánczolta magát, s hajnalra elfoglalták a sánczokat, s háromezer -embert leöltek benne. Ekkor a vezér aga és Ismail basa riadót -fuvattak az egész tábornak, s mindnyájunknak rohamra kelle menni a -keresztyén tábor ellen. Nekünk sehogy sem jutott alkalmunk czélunk -kivitelére, mert a keresztyén gyalogság, mihelyt kétszáz lépésnyire -értünk hozzá, mindenütt elkezdett futni, s nekünk a mellett az -<span class="pagenum"><a name="Page_188" id= -"Page_188">-188-</a></span> a fatalis helyzet jutott, hogy egyfelől -Kucsuk basa, másfelől Feriz bég dandárai által voltunk -közbeszorítva, kik félszemmel mindig bennünket őriztek…</p> -<p>Katalin szíve sebesen kezde dobogni, a mint férje és fia neveit -olvasta s habozni kezde, ha tovább olvassa-e? öröm lesz-e, vagy -gyász, a mi ott következik? Erőt vett magán és tovább olvasott.</p> -<p>«A keresztyén sereg már-már verve volt, tábora prédára jutott, s -maga az erdőbe kezde menekülni, s mi kénytelenek voltunk az -elmaradozókat lovaink patkói által elgázoltatni, a midőn egyszerre -végső kétségbeeséssel kiválik a futók közől két csapat lovasság, -egyik Petneházy huszárjai, másik Toggendorf vértesei, s -visszafordulva ránk, neki vágtattak Ismail basa mamelukjainak… Ez -volt a pillanat, melyben tervünket kivihetők. A mint egy osztály -huszárság vakmerően nekünk rohant, mi egyszerre, mintha ki nem -állhatnók a rohamot, az egész dandárral visszafordultunk s futni -kezdtünk a part hosszában. Futásunk zavarba hozta a török tábort s -új erőt adott a keresztyénnek. Egy percz alatt sánczot vontak magok -körül szekereikből s iszonyú tüzeléssel fogadták a közel jutott -ozmanokat. Az egész csata megfordult egyszerre, a támadókból -támadottak lettek, s mi, a midőn futásunk közben egy halomról -visszatekinténk, már a keresztyének által láttuk elfoglalva a tért; -Ismail basa dandárai összetörve futottak a Rábának, s a vezér aga -lófarkas zászlói közől nem láttam többet egyetlen egynél lobogni. -Csupán Kucsuk Mehmed basa és fia, Feriz bég harczoltak még -megátalkodottan az összegyűjtött spahik élén; úgy látszott, mintha -élve nem akarnák elhagyni a csatatért. Mi lett az ütközet vége, nem -tudhatom, mert az éjszaka eltakarta szemeink elől a csatatért. A -musulmanok vesztesége igen nagy; a szultán dühös fog lenni; -vigyázzon kegyelmed, az egekre kérjük, dolgainkból valami ki ne -tudódjék, mert ha csak gyanú érhet bennünket, sem a keresztyén, sem -a török szentek minket a megfojtogatástól meg nem őriznek». -<span class="pagenum"><a name="Page_189" id= -"Page_189">-189-</a></span></p> -<p>A levél kihullott Katalin reszkető kezéből. Férje és gyermeke! -ők voltak az utolsók a csatamezőn! mintha élve nem akarnák azt -odahagyni…</p> -<p>A két gyermek fogadott anyjok mellett ült, míg ez a levelet -olvasá, s aggodalmas tekintettel kisérték annak mindinkább elsápadó -arczvonásait, s midőn végre a nő kiejté kezéből az elolvasott -levelet, s kezeit könyes arczára tapasztva, elkezde hangosan -zokogni, a két gyermek odaborult ölébe s átölelve őt, ők is sírva -fakadtak, a nélkül, hogy tudnák miért, s midőn Katalin térdre -borult, kezeit imára kulcsolva, ők is letérdeltek mellé, ők is -imádkoztak. Hangja, gondolatja, nem volt az imának, de az, ki a -szivek érzelmeiben olvasni tud, s ki előtt a néma sóhaj egy kitárt -könyv s a gyermeksírás ékesen szóló beszéd: megérté a szótlan imát -s még alig borult el lelkeiken a vihar, melynek zápora köny, már -utána küldé a napsugárt, mely azt felszáraszsza.</p> -<p>Azon pillanatban robogott be az udvarra Ilk Haszán, Kucsuk basa -hirnöke, egy levéllel asszonya számára.</p> -<p>A küldött néma volt és sánta. Ezért szokta őt Kucsuk hirnökül -használni, mert semmit ki nem beszélhetett s részt nem vehetett a -harczban.</p> -<p>Sietsége tanusítá, hogy még a harczból érkezik, csaknem utólérve -a herczeg futárját, ki legelső hagyta el a csatatért.</p> -<p>Katalin megismeré a levél borítékán fia vonásait s reszkető -kézzel és dobogó szívvel bontá fel annak zsinórjait.</p> -<p>«Kedves anyám! – szólt a levél. – Csatát veszíténk, de -dicsőséget nem. Atyám megmenté zászlóit, én is az enyimet, még -nyertem is hozzá egy sebet…»</p> -<p>Katalin felsikoltott. A heves fiú dicsekvék sebével, nem -gondolva meg, hogy anyja nem a dicsőséget, hanem vérét fogja látni -abban.</p> -<p>«Árulás ragadta ki kezünkből a diadalt – folytatá a levél -, de -hátra van a vesztést helyrehozni s az árulást megboszulni. Isten -veled. Fiad Feriz.» <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span></p> -<p>– Láttad fiamat? kérdé Katalin a hirnököt, aggodalmas -arczczal.</p> -<p>Az mutatta fejével, hogy «igen».</p> -<p>– Hol kapta a sebét?</p> -<p>A hirnök mutatta kezével a vágás helyzetét, hosszát, alakját -homlokán.</p> -<p>– Mindig a fején! Már ez harmadik seb homlokán! Épen mint az -apja.</p> -<p>A hirnök mosolygott s ujjaival krix-kraxokat csinált arczán, azt -akarva mutatni, hogy hát még ha úgy keresztül-kasul lesz szabdalva -arcza, mint a basának, akkor fog még csak hasonlítani apjához!</p> -<p>– Csakhogy élnek! sóhajta fel megkönnyebbült szívvel Katalin, -nem sokat törődve azzal, hogy vesztettek, sőt némileg még örült is -rajta, gondolva, hogy e veszteség kényszeríteni fogja a portát -békekötésre s férje és gyermeke nem leendnek tőle többé távol. E -reményét nemsokára igazolá azon hír, miszerint a porta és a római -császár között a szent gotthárdi csata következtében tíz évi -fegyverszünet köttetett s mindkét fél elbocsátá seregeit a vitatott -térről.</p> -<p>Néhány nap mulva csakugyan hazaérkezék a moldvai herczeg vert -hadával együtt s az ő megérkeztének tudomásával együtt vevé Katalin -az örömhírt, hogy Kucsuk basa is útban van, s már Erdélyben kell -lennie, s Feriz bég is utána sietend, mihelyt sebéből -felgyógyul.</p> -<p>Mint örült előre e találkozásnak! mennyi szépet gondolt el róla, -egész nap felőlük beszélt fogadott gyermekeivel, kik annál közelebb -látták atyjok szabadulását, minél közelebb jött az idő, melyben -Kucsuk basának meg kelle érkeznie.</p> -<p>Egy napon azonban, midőn már óráról-órára lesték a basa jöttét, -azon hírt veszik, hogy Kucsuk régen megérkezett már Moldvába; de -saját lakát kikerülve, egyenesen Jászvásárban szállt meg, s nejét -nem is tudósítá megérkezte felől. <span class="pagenum"><a name= -"Page_191" id="Page_191">-191-</a></span></p> -<p>Katalint leveré e hír; mi oka lehetett férjének, ki nejéhez oly -szeretettel viselteték mindenha, oly hosszú és veszélyes távollét -után, tudva, mint eped, mint vár utána, őt kikerülni s szó nélkül -haladni el mellette? Egészen zavarba hozta e gondolat.</p> -<p>Egy hirnököt külde rögtön Jászvásárba, hogy férjétől megtudja e -megfoghatlan változás okát s nem volt nyugta, míg az meg nem -érkezék. Három ló dűlt ki a futár alól; de négy nap alatt megjárta -a hosszú útat.</p> -<p>– Beszéltél uraddal? Megtudtad idegenkedése okát? kérdé tőle -Katalin.</p> -<p>– Nem beszéltem vele, mert senkit sem bocsát maga elé, a kit nem -hivatott; de azért mindent megtudtam. A szent-gotthárdi ütközet a -moldvánok megfutamodása miatt veszvén el, a fővezér Kucsuk basát -bízta meg, hogy tegyen vizsgálatot Moldvában, s ha bűnöst és -árulást talál, azt büntesse meg; ekkor Kucsuk basa megesküvék a -Korán szavaira, mik az Aja Sofia boltozatára arany betűkkel vannak -felírva, hogy addig ne lássa családját, ne beszéljen nejével, ne -hallgasson meg semmi kérelmet, s ne fogadjon el semmi ajándékot; -hogy addig ajkait sem bor, sem asszony csókja ne érintse, füleibe -zene ne hangozzék és orczájára mosolygás ne térjen, a míg a -bűnösöket föl nem fedezte! Ezért került ki téged és nem fogod őt -látni, a míg eskűje be nem telt.</p> -<p>– Siettetni fogjuk annak teljesültét, monda Katalin, s még az -nap útnak indult Jassy felé, s a két gyermeket magával vivé.</p> -<p>Egész odáig akadály nélkül eljutott s midőn férje szállására -érkezék, maga elé hivatá annak legbizalmasabb szolgáját, vele -értekezendő: mint lehetne némely iratokat annak kezébe -juttatni.</p> -<p>– Az nehéz lesz, asszonyom, válaszolt a szolga; a basát annyira -elkeseríték a hamis tanúk, hogy most épen nem enged magához jutni -mást, mint a kit maga hivatott, s a ki egy iratot adna kezéhez, -fejével játszanék; mert ez <span class="pagenum"><a name="Page_192" -id="Page_192">-192-</a></span> által meglehet, hogy ismét újabb -csalódásra adna okot. Ha tehát valakinek van koczkáztatni való -feje, melyet átnyújtott írásával együtt a basa kezébe tegyen, az -megtalálhatja őt, mikor kertjében sétál.</p> -<p>– Van nekem; szólt határozottan Boór Ádám fia. Én szólok -vele.</p> -<p>– Akkor este felé bocsáttathatod be magad a kert mellékajtaján. -A basa leginkább a hosszú hárssor alatt szokott alá s fel sétálni. -De ha magadra vonod haragját, rám ne vallj, mert én eltagadom, hogy -bebocsátottalak volna s kötélhágcsót akasztok a falra, mintha ott -másztál volna fel.</p> -<p>– Ne búsulj, mondá bizakodva a fiú; fejestül fogok -visszatérni.</p> -<p>Este felé átadá Katalin az elfogott leveleket Károlynak, s -megcsókolva annak homlokát, bebocsáttatá a kertajtón. De maga és a -kis testvér ott maradtak az ajtó küszöbén ülve, s dobogó kebellel -várták küldöttük visszatérését.</p> -<p>A bátor fiú, a mint a kertbe lépett, széttekintve, megpillantá a -kijelölt hársfasort, s a mint a bokrok közül bekerülne, egyszerre -véletlenül szemközt találta magát az ott sétáló basával.</p> -<p>A basa meglepetve tekintett a fiúra, ki most is azt gondolá, -hogy Erdélyben van, a hol elég az emberek előtt megemelni a süveget -köszöntés fejében s nem szükség háromszor is a földig borulni, -mielőtt az ember beszédhez kezdene, s ennélfogva bátran lépett a -török úr elé, s a nélkül, hogy legkevésbbé zavarba jönne, bizton -megszólítá:</p> -<p>– Nemde, nem kegyelmed-e az én uram, Kucsuk basa?</p> -<p>A basa meg volt lepetve a fiú bátorsága által.</p> -<p>– Az vagyok, szolgám, hogy jösz ide?</p> -<p>– Kerítéseden másztam keresztül, hogy veled beszélhessek.</p> -<p>– Ej, ej. Könnyen meglőhettek volna őreim. S miért akarsz velem -beszélni? <span class="pagenum"><a name="Page_193" id= -"Page_193">-193-</a></span></p> -<p>– Egy kérelmem van hozzád és egy ajándékom számodra.</p> -<p>– Fiú, te vakmerő vagy! Nem hallottál-e esküvésem felől, hogy -kérelmet meg nem hallgatok s ajándékot el nem fogadok?</p> -<p>– De meghallgatod a kérelmet, ha azon bűnös fejét kérem, s -elfogadod az ajándékot, ha azon bűnös fejét adom, a kit te -keressz.</p> -<p>– Ifjú ember! veszélyes játékot kezdtél, ha ez ügybe avatod -magadat.</p> -<p>– Tudom, jó uram. Fejekre játszunk; én a másét akarom elnyerni, -illő, hogy a magamét tegyem fel érte.</p> -<p>A basát mindinkább meglepé a fiú merész hangja.</p> -<p>– S ki legyen az, a kit vádolsz?</p> -<p>– Az alseraskier, Baruch Tavaif!</p> -<p>– Valóban súlyos fejet kérsz.</p> -<p>– Ha testi súlyát vagy bűneinek terhét méred, akkor igen.</p> -<p>– Vannak bizonyítványaid?</p> -<p>– Ime lássad.</p> -<p>E szavakkal átadá Károly az elfogott leveleket Kucsuk -basának.</p> -<p>A basa arcza föllángolt, a mint e leveleket végig olvasá, levont -szemöldökei alól úgy szikráztak sötét szemei, mint felhőből a -villám, minden íze reszketett az éktelen düh miatt.</p> -<p>– Ez az ember, hörgé magán kívül, ki a porból emelkedett ki -hizelgése által!… Allahra! a porba fog visszaesni árulása miatt! Mi -jutalmat kérsz e tudósításért, ifjú?</p> -<p>– Apámat add nekem, kit a seraskier fogva tart magánál.</p> -<p>– Vidd magaddal a seraskier minden foglyát. Halála napján mind a -tieid leendnek.</p> -<p>– Akkor mind szabadok fognak lenni.</p> -<p>– Most távozzál, a merre jöttél; senkinek a titokról ne szólj, -mindaddig, a míg nem leend titok. <span class="pagenum"><a name= -"Page_194" id="Page_194">-194-</a></span></p> -<p>De a fiú nem távozott, csak állt ott s a basa szemeibe -nézett.</p> -<p>– Mit vársz még?</p> -<p>– Uram, te megesküvél, hogy nődet látni nem fogod addig, míg az -árulót fel nem fedezted; im, a mire esküvél, az már teljesült; most -nincs többé okod, hogy nődet ne lásd.</p> -<p>A basa arczán önkénytelen mosoly derenge át.</p> -<p>– Látod, már mosolyogsz is. Nődet nem kivánod-e látni?</p> -<p>S mielőtt a basa felelhetne kérdésére, megfogá annak kezét s -magával vonta a kert ajtajáig. Percz mulva megnyilt az, s a basát -két gyöngéd kar ölelése fogadta, s három szerető szív dobbanása -összhangzott az övével.</p> -<p>A seraskiernek gonosz álmai voltak az éjjel. Nálunk nem igen -divat az álmokat elbeszélni, de az igaz hivő musulmán sokat ad -azokra s értelmeiket Allah nyilatkozatának s a jövendők beszédének -tartja.</p> -<p>Azt álmodá a seraskier: mintha ismét maga előtt látná azt a -villogó szemű delnőt, azokkal a sűrű fekete szemöldökkel, s a mint -annak erőszakos kérelmére megesküvék, hogy elébb oda nem adja a -rabszolgaságból a kétszarvú embert, hogy sem tulajdon fejét, látta, -mint fordul vissza a nő fenyegető arczczal, szikrázó szemekkel és -mondja: «jól vigyázz hát arra a fejedre!»</p> -<p>Jól vigyázzon a fejére! Könnyű azt mondani. Hiszen ha az -embernek egyéb dolga sem volna, mint a fejére vigyázni; vagy azt -rábizná másra. Ha elől-hátul szemei volnának, akkor csak meglátná, -ha valaki el akarja lopni… Furfangos gondolatja jött… Levette a -fejét onnan, a hol állni szokott, s letette maga elé… Igy bizonyos -volt, hogy meg nem lephetik orozva; mert mindig ráláthat a fejére, -ráteheti mind a két kezét s őrizheti bizton… De hátha aludni fog?… -Hm… Mit tegyen akkor?… Keresett, kutatott eldugó helyeket -szobáiban; végre talált egy nagy vasládát s abban elzárta a fejét; -<span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span> aztán megint kinyitotta azt, megnézni, -hogy benne van-e még? ott volt; ismét bezárta s a kulcsot keblébe -dugá… Azután azt álmodta, hogy lefeküdt aludni s azt álmodta, hogy -álmodik… A sötét szemöldökű asszony és a kétszarvú ember ki s -bejártak szobájában, melynek mindenütt volt ajtaja, a hol csak -nekik tetszett… Ott elkezdték feszegetni a vasládát, a kétszarvú -ember neki akasztá szarvait s addig lyukgatta, addig feszegette e -hegyes szarvakkal a zárt, hogy végre fölpattant az… nagyot ordított -a seraskier s azt álmodta, hogy felébredt… hálát adott az Istennek, -hogy csak álom volt, a mit látott s azzal ment a ládát keresni. Hát -az igazán nem volt sehol. Kétségbeesve rohant végig minden szobán; -nem került elő sem fej, sem láda. Ordítva kérte a prófétát, hogy -engedje meg neki, hogy a mit most érez, az is csak álomlátás -legyen, s hogy meggyőződjék felőle, ha nem álmodik-e, egy nagy -fekete tükör állt szobájában, ahoz futott, s ime, a mint bele -tekinte, hát fej nélkül látta benne magát, termete a vállain -kezdődött. Erre kétségbeesetten veté magát hanyatt s beleüté -koponyáját úgy az ágya oszlopába, hogy most már igazán felébredt, -de elébb még sem győződött meg ébrenlétéről, míg a fekete tükörbe -pillantva, meg nem látá, hogy a keresett fej most is ott áll a -törzsökén a maga rengeteg terjedelmében.</p> -<p>– Allah nagy! mit jelenthet ez álom? Csak a próféta tudhatja a -jövendő titkait.</p> -<p>Ez álmot épen azon éjszakán látta Baruch Tavaif, melyen Boór -Ádám fia átadta a veszélyes leveleket Kucsuk Mehemed basának.</p> -<p>Néhány nap mulva tetszett a prófétának megfejteni a seraskierrel -láttatott rébuszt.</p> -<p>Ugyanis, épen Thora mennyből alászálltának napján, egyszerre -csak híre futamodik a vidéken, hogy a seraskier házánál nagy -ünnepélyt rendezett, s összehivatta rá a környék minden főurait, -törököket és oláhokat.</p> -<p>Nagy lakoma fog lenni! A kert paradicsommá van átvarázsolva, -<span class="pagenum"><a name="Page_196" id= -"Page_196">-196-</a></span> a fákon arany gyümölcs, hímes virág a -fák alatt, zengő tarka madarak arany kalitokban a bokrok között; -színes lámpák khinai lógókkal, a persa szőnyegek sátorul vonva -egyik fától a másikig, rózsavízből mesterséges szökőkútak…</p> -<p>Beirutból tizenkét bayadér érkezett, szépségre egy-egy húri -mindegyik, s tánczolnak és énekelnek, a hogy még senki sem látta és -hallá…</p> -<p>Alepóból jöttek szakácsok, kik oly ételeket főznek, hogy az -ember azt sem tudja, húst evett-e vagy gyümölcsöt?…</p> -<p>Az urak a kertben fognak lakomázni; a népség a rácsozaton kívül -fog állani s onnan hallgatja majd a szép zenét, melyet a ház -tetején elhelyezett zenekar kilencz dobbal s huszonhárom -trombitával fog előidézni. Ugyaninnen fognak czukros pogácsákat s -kiivott poharakat hajigálni a sokaság közé.</p> -<p>Midőn eképen minden szépen el vala rendezve, utoljára ideizent a -seraskier Kucsuk basához, hogy legyen ez s ez nap szerencséje -hozzá, de a feleségét is hozza el magával.</p> -<p>Kucsuk basa el is jött szépen a kitűzött napra. A seraskier csak -délre várta vendégeit s a basa már délelőtt megérkezett.</p> -<p>A seraskier rangjánál fogva felette lévén a basának, Kucsuk a -szokott módon üdvözlé őt, mire a seraskier nagy leereszkedéssel -leszálla hozzá s gonoszul mosolyogva kérdé:</p> -<p>– Hát a feleségedet miért nem hoztad magaddal?</p> -<p>– Mi dolgod neked a feleségemmel? szólt Kucsuk idegenül.</p> -<p>– Őt is meghivtam veled együtt.</p> -<p>– Én nem hivásodra jövök. Egyenesen Stambulból érkezem, a nagyúr -fermánjával.</p> -<p>E szókkal egy pecsétes iratot vont elő kebléből a basa s -homlokához és ajkaival érintve azt, átnyujtá a seraskiernek. -<span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span></p> -<p>A seraskier átvevé a fermánt s mintha kedvesétől kapott -szerelmes levél volna, oly hangos czuppanásokat ejte rajta, -szivéhez szorítá, homlokára tette, s azzal felbontatlanul -visszaadta a basa kezébe.</p> -<p>– Megbocsátasz, szelid basa, ha fogadásom tiltja ez órában -foglalatoskodni világi ügyekkel, ez óra imádkozásra van szentelve -nálam.</p> -<p>– Jól van, tehát imádkozzál elébb s azután olvasd a fermánt.</p> -<p>A seraskier bement szobájába, ott álló óráig a Korán előtt -guggolt s olvasott az Asorathból, akkor felkelt és kijött.</p> -<p>A basa ott ült ajtaja előtt, a fermánnal kezében.</p> -<p>– Megbocsátasz, jószivű basa, ha most nem olvasom még a fermánt, -szolgáim elkészíték fürdőmet, ha nem használom, elhül, illatja -elpárolog s kénytelen leszek boszuból szolgáim fejét leüttetni.</p> -<p>– Jól van, hát fürödjél meg elébb.</p> -<p>A seraskier fél óráig mosatta, lúgoztatta, dörzsöltette magát, s -midőn kijött, a fürdőajtóban lelte a basát.</p> -<p>– Megengeded, hogy felöltözzem elébb?</p> -<p>– Ám öltözzél fel, ha jónak látod.</p> -<p>Az öltözés ismét egy jó óráig tartott: míg a fejét -megborotváltatta, a turbánját felkötötte, övet, papucsot, salavárit -rendbehozatott; úgy hogy mire kaftánját felvette, már a vendégek -nagy része felgyülekezett. Kucsuk basa nézte mindezt rendületlen -komolysággal. A seraskier nevetett magában, gondolva, hogy milyen -bolonddá tartja a basát!</p> -<p>Midőn az öltözésnek vége szakadt, akkor ismét arra kérte, hogy -engedje meg neki vendégeit néhány szóval üdvözölni.</p> -<p>E néhány szó abból állt, hogy leültette őket a rakott -asztalokhoz, maga is odaült velök; jelt adott a zenészeknek, azok -pokoli lármát csaptak trombitáikkal; poharat adott vendégei kezébe, -poharat adatott magának is, evett-ivott <span class= -"pagenum"><a name="Page_198" id="Page_198">-198-</a></span> -valamennyi egészségeért; felhordatta az ételeket és torkig ette -magát valamennyiből.</p> -<p>Kucsuk basa leült egy pamlagra s nem evett, nem ivott s nem -szólt; csak nézte komoly arczczal a tobzódó seraskiert, kinek ha -több esze lett volna, meg kellett volna rettennie azon körülményen, -hogy e szigorú férfi most oly engedékeny, úgy engedi -húzni-halasztani a rábizott dolgot óráról-órára, reggeltől délig, -déltől estig; hanem ő rövid eszével az engedékenységet az ő -személye iránti alázatosságnak tulajdonítá, s végtelenül mulatta -magát azon, hogy midőn ebéd multával ismét megszólítá a basa a jól -lakott urat, maga sem ételből, sem italból nem részesülvén, ez -ismét azt felelheté neki:</p> -<p>– Megbocsátasz, bárányszelid basa, láthatod, hogy Allah nagyon -sok jóban részesíte, lelkem a második égben jár azon nedvnek -erejétől, melyet a próféta a paradicsom örömeinek kóstolójául -csorgatott poharainkba; ily állapotban képtelen vagyok írott -betűket megérteni; azért tehát légy annyi időhaladékkal, míg -táncznak látása s zenének hallása által lelkem felhői ismét -eltisztulnak.</p> -<p>A basa meghajtá magát szótlanul s ismét visszaült -kerevetére.</p> -<p>Egy intésére előszökelltek az ætheri almék, mandolinjaikat -pengetve, csengős nakaráikat ütögetve, s tánczoltak és keringtek, -hogy csupa gyönyörűség volt látni s ha egy-egy el talált szédülni -közőlök, bizonyos lehetett felőle, hogy nem esik a földre.</p> -<p>A seraskiert tele hintették damascusi rózsalevelekkel, ki -szuszogva bámult utánuk, s midőn a legsebesebb perdüléssel -ellejtének mellette, midőn a lengeteg öltönyök boszorkánykaréjt -vágtak a légben, az égő bájarczok egymás után tünedezve ragadták -magukkal az utánok tekintő szivét, midőn a seraskier kapkodva -nyujtá ki mindkét kezét, hogy egyet a földi tündérek közől -elfoghasson, azok helyett Kucsuk basa vashidegségű kezétől érzé a -magáét <span class="pagenum"><a name="Page_199" id= -"Page_199">-199-</a></span> megragadtatni, ki szigorú arczczal -tekinte reá, a fermánt felé mutatva.</p> -<p>A seraskier vörös volt a bortól és a szép hölgyek látásától.</p> -<p>– Mit akarsz, mézédességű basám? Gondolod-e, hogy a bor -részegsége elmúlik a szerelem részegsége által? Napba néztem! ezek -az almék mind megannyi napok; tizenkét napot láttam egyszerre, -elvesztém szemeim világát. Magamat sem ismerem többé, nem hogy a -betűket ismerném.</p> -<p>A vendégek mind jónak látták kaczagni a seraskier ötletén, s még -e dísztelen kaczagás sem vette ki a komoly török urat nyugalmából, -csupán azt kérdezé:</p> -<p>– Mikor fogod tehát a nagyúr parancsát elolvasni? Az éj közelg s -a nap utolsó óráiból nem szabad annak kimaradni.</p> -<p>– Magad is mondod, hogy az éj közelg; tehát sötét van. Már pedig -az Alkorán azt mondja, hogy mikor sötét van, akkor semmi Istennek -tetsző élő állat nem lát, melynél fogva én sem látok; hanem ha -várni kivánsz, a míg a próféta tiszteletére s a Thora mennyből -alászálltának emlékére készíttetett tűzijátékot felgyújtatom s -annak világánál elolvasom a fermánt.</p> -<p>– Legyen úgy; monda Kucsuk s ismét visszaült helyére. A -vendégsereg kaczagott.</p> -<p>Következett a tűzijáték; forogtak a tűzkerekek, tűzokádó -sárkányok nyargaltak a kerten keresztül; emelkedtek a röppentyűk, -hullott a tűzeső, pattogtak a bombák s végül egy mesterséges -tűzhányó hegy nyilt meg, égő crateréből millió csillagokat lövellve -az égre, mik kékre, zöldre és pirosra válva, szálltak ismét -csendesen alá, mint égő tűzpillangók.</p> -<p>– Most már láthatsz, szólt Kucsuk, előmutatva a fermánt.</p> -<p>– Csak egy van még hátra az ünnepélyből: az utolsó tréfa, melyet -elébb meg kell látnod; mert hisz azt épen <span class= -"pagenum"><a name="Page_200" id="Page_200">-200-</a></span> -feleséged kedveért szereztem s legalább te majd elmondod neki oda -haza. Hozzátok elő a nagy poharat!</p> -<p>Mindenki feszült kiváncsisággal várta, hogy mi lesz az?</p> -<p>E szóra nyolcz szolga előhengerített egy kerekeken álló óriási -ólomserleget, mely tíz akó borral volt megtöltve…</p> -<p>Azt oda állíták a vendégsereg közepébe…</p> -<p>– Most hozzátok elé a kétszarvú embert!</p> -<p>Egy lánczokkal megterhelt alakot vezetének elő, kinek csodás -tekintetén felkaczagott a vendégsereg, csupán Kucsuk borzadt -vissza, szánalom és irtózat állva el szivét.</p> -<p>– Micsoda ember ez? kiálta előlépve.</p> -<p>– Ez egy rabszolga, kit feleséged meg akart tőlem venni, s hogy -nem adtam neki, jól megfojtogatott miatta. Most előhozattam az -állatot rejtekéből. Sokáig bujdokolt előttem, de az éhség végre -előhozta. Én ugyan megesküvém, hogy csak akkor adom őt ki kezemből, -midőn a fejemet a nyakamról, de most mást mondok; én elbocsátom őt, -ha poharát ki birja inni. Vessétek őt e pohárba; ha kiiszsza, jó, -ha belefullad, az az ő baja…</p> -<p>A vendégek hangos hahotával fogadták e szókat. Ez derék tréfa; -valakit a pohárba fullasztani, mint valami legyet! Ott igazán agyon -ihatja magát s vígan megy a másvilágra!… A hajduk már megragadták -Boór Ádámot, hogy a serlegbe vessék.</p> -<p>– Megálljatok! kiáltá mennydörgő szóval Kucsuk, hogy mindenki -reá nézett, s a torkokban elakadt a hang. Elébb e fermánt -olvasd!</p> -<p>– Majd aztán! szabódék a seraskier és kaczagott, hogy nagy -potroha rázkódék bele, elébb hadd végezzük ezt.</p> -<p>– Nyomorult! Ez halálitéleted!…</p> -<p>Mintha a villám csapott volna le közöttök, egyszerre elnémult a -tivornyázó sereg, s midőn Kucsuk basa a fermánt felemelte, arczra -borultak mind; a seraskier hanyatt esett kerevetére.</p> -<p>– Árulásodért te halsz meg! monda Kucsuk; s a hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span> te -akartál megölni mást, úgy halj meg magad. E halál nemét tenmagad -számára találtad fel.</p> -<p>Azzal inte a hajduknak s Baruch Tavaif kétségbeesve látta, hogy -ugyanazon szolgák, kik egy pillanat előtt az ő szavait fogadták, -most őt ragadják s viszik a billikom felé, sebtében összekötözve -kezeit. Senki sem iparkodott őt védni, senki sem könyörgött érte, -nem voltak sem jó barátjai, sem hű szolgái.</p> -<p>Egy vadállati ordítás hangzott. A roppant test belezuhant az -iszonyú billikomba, s a szerte locscsanó bor, mely annak szélein -túlömlött, tanusítá, mennyi tért foglalt el ottan.</p> -<p>Még néhányszor felmerült a bor felszinére, kidülledt szemekkel, -elkékült orczával s hörgő ordítása ijesztően hangzott szét a -teremben, azután végkép elmerült; néhány buborék úszkált utána még, -abba volt a roppant test parányi lelke beleszorulva, az is -szétpattant azután s a lélek hova lett?</p> -<p>Kucsuk basa ott nézte hideg tekintettel a különös kivégzést, egy -vonás nem mozdult arczán.</p> -<p>A vendégek, a zenészek, a bayadérek szétfutottak, mint a kiket -kisértetek űznek; a vigalom termei, a pompás kertek ezernyi -lámpákkal üresen maradtak.</p> -<p>A seraskier fogadása betelt. Lőn neki az ő szavai szerint.</p> -<p>Akkor igérte odaadni a kétszarvú embert a rabszolgaságból, a -mikor a fejét nyakáról: Kucsuk basa egyszerre vivé el levágott -fejét s megszabadult rabját.</p> -<p>Egy feje már le van szelve a hydrának, de még hátra van a -másik.</p> -<p>A seraskier bűnhődött, de a hűtlen barát, ki jóltevőjét -rabszolgaságban hagyta, ki vagyonait elorzá s gyermekeit elűzte, -még él és vígan dúskálkodik a csalt vagyonban.</p> -<p>Kucsuk basa megértve a szerencsétlen Boór Ádám sorsát, ki már -egészen el volt fásulva önmaga iránt s csak gyermekeiért élt még, -azonnal személyesen felment a portára s a diván elé terjesztve az -égbekiáltó visszaélést, <span class="pagenum"><a name="Page_202" -id="Page_202">-202-</a></span> nemcsak a bitorolt vagyonok -visszaadatását követelte, hanem azonfelül méltó büntetést is az -undok árulásnak.</p> -<p>A fejedelem követe, Paskó Kristóf, épen akkor nyert kihallgatást -a portán s elmondva, a mikért küldve volt, s egy időre megnyugtatva -a török fenuraság haragját, rögtön visszaküldetett a szultán által -Erdélybe s meg nem pihenve az úton, mindenütt váltott lovakon -sietett gyorsan haza felé, egyenesen Brassón keresztül.</p> -<p>A titkos parancson kívül tán egy más titkos érzelem is volt -szivében, mely neki sietést parancsolt.</p> -<p>A mint az utolsó faluba ért Brassón innen, ott figyelmeztették -rá, hogy térjen vissza, vagy kerülje ki Brassót, mert ott most a -dögvész dühöng; de Paskó nem sokat hallgatott az intésre, hisz úgy -sem volt szándoka egy perczig is megállapodni a városban; a mint -hogy szerencsésen keresztül is vergődött rajta s útjában egyetlen -egy temetéssel sem találkozott, sem harangzúgást nem hallott, a -minek egyébiránt az volt az oka, hogy a halottakat éjjel temették s -a harangok nyelveit kiszedték eleve, nehogy még jobban elterjedjen -a rémület a nép közt.</p> -<p>Alig hogy azonban hátrahagyta Brassót, még nem haladhatott -háromezer lépésnyire, midőn egy erdő széléhez érve, egyszerre -kiáltást hall maga előtt: «megállj azzal a szekérrel!»</p> -<p>János gazda hallván a kiáltást, kivette a kocsis kezéből az -ostort, s még jobban közibe vagdalt a lovaknak.</p> -<p>– Megállj! hangzott akkor egyszerre húsz oldalról, puskás, -lándzsás emberek ugráltak elő, mintegy ötven lépésnyi távolban -körülfogva a szekeret, de közelebb egy sem jött, csak onnan -kiabáltak, hogy egy lépést se tegyen senki tovább, mert -lelövöldözik!</p> -<p>János gazda előkapá erre a szóra a szekérderékból a hosszúnyelű -rézfokosát s felállva a bakra, elkiáltá magát:</p> -<p>– Gyertek hát no, a ki lelketek van, ha velünk akartok kikötni! -Vitézlő uram, fogja azt a puskát; a ki hozzánk <span class= -"pagenum"><a name="Page_203" id="Page_203">-203-</a></span> nyúl, -halál fia! Ti gyalázatos kupczihér lókötők, nem szégyenlitek a -fejedelem követét megtámadni? a ki az egész országért és így ti -értetek is fut, fárad, mint egy marha! De csak ide merjetek jönni, -mind kettőbe hasítalak!</p> -<p>A puskások nevettek János gazda beszédén s egy sem jött -közelebb.</p> -<p>– Tedd le azt a fokost, öreg, szólt közbe Paskó csitítva s a -körülállókhoz fordulva, monda szeliden:</p> -<p>– Jőjjenek hát kegyelmetek szaporán s vigyék el, a mim van. Száz -tallérom van magamnak, azon osztozzanak meg Isten hírével, csak az -ajándékokat ne bántsák, miket a fővezértől a fejedelemnek -hozok.</p> -<p>E szavakra egy vén székely – ki úgy látszott, hogy a többinek -szája volt – megszólalt nagy mosolyogva:</p> -<p>– Nem vagyunk mi zsiványok és fosztogatók, fiaim. Nem is azért -állítottunk meg benneteket, hogy kiraboljunk, hanem csak maradjatok -ott szépen, a hol vagytok, fogjátok ki a lovaitokat s ne -iparkodjatok egyikünkhöz is közelíteni, mert meglövöldözünk.</p> -<p>– Hát mit csinálnak itt kendtek?</p> -<p>– Kordont csinálunk, jó uram, ha nem bánja. Brassóban kiütött a -mirigy, nehogy odább terjedhessen, jónak láttuk elfoglalni minden -útat, a mi kifelé hoz s innen ugyan egy tappot sem mennek -kegyelmetek, a míg a kontumácziát ki nem állták.</p> -<p>– Hol? itt a szabad ég alatt?</p> -<p>– De majd adunk be gallyakat, építhetnek belőle sátrat -maguknak.</p> -<p>– S meddig kell itt maradnunk?</p> -<p>– Nem tovább, csak negyven napig.</p> -<p>– De az Istenért, gondoljátok meg, barátim, én a legsürgetősebb -izenetekkel jövök a portától, miktől az ország sorsa függ, mikre -nézve negyven óra is halálos késedelem, nem hogy negyven nap.</p> -<p>– Hát hisz az izeneteket mondja el kegyelmed nekünk, -<span class="pagenum"><a name="Page_204" id= -"Page_204">-204-</a></span> majd mi odább adjuk. De kegyelmed itt -marad lovastul és huszárostul.</p> -<p>– Tudósításomat csak a fejedelemnek magának szabad hallani.</p> -<p>– Már hiszen, ha olyan fontosak a kegyelmed izenetei és olyan -titkosak a mellett, hát megteszszük, hogy ide hivjuk a fejedelmet, -beszéljen vele kegyelmed, de innen ugyan negyven napig meg nem -mozdul.</p> -<p>Paskónak tetszett a bohó ajánlat; gondolva, hogy ha a fejedelem -megtudja sajátságos helyzetét, majd sietni fog őt abból -kiszabadítani, ráhagyta, hogy küldjenek hát mentől elébb gyors -futárt Fehérvárra, a ki hívja oda a fejedelmet.</p> -<p>A jó székelyek szót fogadtak hűségesen, s kiválasztva egy jó -lovas legényt, szájába rágták jól a szót s útnak eresztették.</p> -<p>Azzal neki fogtak, elkezdtek nagy czövekeket faragni s ötven -lépésnyi átmérőjű körben sűrűen körülkarózták Paskó szekerét.</p> -<p>– Hát mit cselekesznek kendtek? kérdé János gazda.</p> -<p>– Majd meglátjátok, fiaim, felelt a furfangos öreg. Nem -szeretnénk, ha éjszaka szerét ejtenétek a megszökésnek, hát majd -csak elejét veszszük annak.</p> -<p>S azzal hosszú fűzfavesszőket vagdalva, neki álltak, körülfonták -embermagasságú sövénynyel a lefoglalt utasokat, betüskézve a sövény -tetejét, hogy át ne mászhassanak rajta, s úgy strázsálták őket a -rögtönzött vesztegintézetben, még csak egy ajtónyilást sem engedve -rajta, a melyen valaha kijöhessen az ember.</p> -<p>– Hát mi itten belül mivel fogunk élni? kérdé János gazda igazán -aggodalomba esve; míg gazdája megadva magát sorsában, elővett egy -kötet Horaciust s csendesen olvasgatott.</p> -<p>– Lesz gondunk rátok, biztatá az öreg s azzal egy hosszú dárdát -előfogva, annak a hegyére feltűzött egy <span class= -"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> derék -czőkös czipót s azt átnyujtva a sövényen, odainté a vén -szolgát.</p> -<p>– Nesze, fogjad, de vigyázz, hogy a dárdához hozzá ne nyúlj, -mert a vasa meg van tüzesítve.</p> -<p>Az ugyan nem volt megtüzesítve, hanem csak azért óvta a vén -székely Jánost a hozzányúlástól, nehogy a pestis azon keresztül -találjon elragadni.</p> -<p>János szép óvatosan levonta a kenyeret a dárdáról s odavivé az -urához, mire Paskó egy félkoronás tallért adott a kezébe, hogy adja -meg az árát a kenyérnek.</p> -<p>János oda járult a sövényhez s fogván a tallért, monda az -érdemes őröknek:</p> -<p>– Ehen van ez a darab pénz, fogják kendtek azért a czipóért, nem -kivántuk ingyen. S azzal áthajítá az ezüstpénzt.</p> -<p>Hát egyszerre kilencz dárda hegye szaladt neki a sövényen -keresztül, csak alig hogy elugorhatott előlük s a vén székely nagy -haraggal támadt reá fenyegetőzve.</p> -<p>– Elviszed a pestises pénzedet, te gyilkos, országháborító! így -akarod te az egész székely nemzetet megmérgezni egy talérral? -rajta, komék, targallyt kell gyorsan erre a gyanús pénzre hordani s -tüzet rakni rajta, mielőtt elterjedne róla a mirigy.</p> -<p>S tüzet raktak a tallérra.</p> -<p>– Így ám, fiaim, szólt az öreg, ez meglevén; és ide mihozzánk -többet semmit át ne hajíts, mert magatokat égetünk meg. A pénzedet -majd, ha kiállottad a kontumácziát, kikaparhatod innen a hamuból; -ne félj, senki sem viszi el.</p> -<p>Ezen tárgy fölött azután János gazda és a székely atyafiak -között hosszú perpatvar támadt, mely a késő éjszakáig elhuzódott, -János nem kevésbbé győzvén szóval, mint a komék, s ámbátor annyira -ment a dolog, hogy a vitatkozó felek egymást szásznak és góbénak -kezdték csúfolni, tettlegességekre mégis nem kerülhetett a sor, -miután Jánosnak több esze volt, minthogy egymaga száz embert -megrohanjon, <span class="pagenum"><a name="Page_206" id= -"Page_206">-206-</a></span> ő maga pedig biztosítva volt a pestises -hírénél fogva attól, hogy valaki kezeit rávesse.</p> -<p>Ilyenforma mulatság közt telt el lassankint az idő.</p> -<p>A ki tudja, hogy Brassótól Gyula-Fehérvár nem egy szaladás, -elképzelheti, hogy míg a fejedelem megtudhatta követe szorult -helyzetét, addig annak meglehetős ideje maradt az elmélkedésre.</p> -<p>Valljuk meg őszintén, hogy a szegény magyar úr diplomaticus -gondjaival nem csekély arányban állottak a férji aggodalmak is, -hogy szinte bajos volna meghatározni, melyik okozott neki nagyobb -nyugtalanságot.</p> -<p>Mindig az állt előtte, hogy feleségét betegen hagyta, s ha még -csak a feleség lett volna a legnagyobb baj! Akárhányszor elgondolá -magában, mint fog egyenesen Gyula-Fehérvárra hajtani, hogy keresi -fel a fejedelmet legelőször s mit fog neki mondani; de mihelyt azon -helyre érkezett, a hol az országútról egy kis jegenyefákkal -beszegzett út letér, az ő eszméi is letértek vele; azon vette -észre, hogy otthon van.</p> -<p>Százfélét gondolt azután, mint fog a szép fiatal nő kedvesen, -kedélyesen eléje futni, s őt átölelni, csókjaival elhalmozni, vagy -tán fekszik most is betegen, s a viszontlátás után eped, s mint fog -meggyógyulni férje egy szavától. Oh, miért nem siethet, hogy -orvosságát megvihetné?… Azután mindegyre borúsabb gondolatjai -jöttek; hátha nagyon beteg, s ő csak a haldokló ágyához érkezik -haza, hogy végsohaját felcsókolja ajkairól? hátha meg is halt s ő -csak sírhalmát fogja feltalálni?… Arcza mindegyre sötétült, a ború -nem volt magában elég, a villámnak is meg kelle jőni: hátha a míg ő -eped, vágyódik és szeret, addig annál, kiről gondolkozik, emléke -feledve van, s míg a rossz fátum őt e kelepczében fogva tartja, az -tán egy bűnös boldogságaért történik, ki nevet akkor, a midőn ő -zokogva sír!… Homlokán mély barázdát vontak a ránczok, szemei -mereven néztek magok elé, arcza mindegyre sötétült; míglen János -gazda, megszánva <span class="pagenum"><a name="Page_207" id= -"Page_207">-207-</a></span> gondolataitól gyötrött urát, meg nem -szólalt mellette: bizony szép idő van ma.</p> -<p>Mintha tudná a jó öreg szolga, hogy az urának jól esik, nem -szünt meg azt vigasztalni, a maga modorában, s erőt véve a -természeten, elkezde az asszonyáról beszélni:</p> -<p>– Hiszen ne busuljon vitézlő uram, nem lesz a nagyasszonynak -semmi baja; majd meglássa, hogy olyan egészséges lesz, mint a makk, -mire haza érünk.</p> -<p>(Pedig azt tartom, nem sokat törődött volna vele az öreg, ha -valami szép természetes úton-módon megszabadult volna tőle a -ház.)</p> -<p>Paskó restelte, hogy szolgája észrevevé nyugtalanságát, s -iparkodott türelmesen várni, míg a fejedelem kiszabadítja az -önkénytelen veszteglésből.</p> -<p>Már három nap mult el; a kordonra rendelt székelyeket -küküllőmegyei magyarok jöttek fölváltani, a minek János gazda -véghetetlen örült, mert ezek kevésbbé voltak garabonczások, hagytak -beszélni magokkal, közel engedték az embert menni, később pedig -igen jó tüzelőnek találva a székelyek által font sövényt, azt -szétszedék és feltüzelték, sőt utoljára János gazda még egy -ismerősre is talált köztök, egy emberre, a ki épen Paskó -helységében lakott s oda ment hozzá beszélgetni.</p> -<p>– Adjon Isten, János gazda! hát megint Törökországban járt? már -azt hittük, vissza sem jön többet urastól együtt.</p> -<p>– Üm. Talán nem is kellünk már idehaza?</p> -<p>– Bizony nem tudom én.</p> -<p>– Mikor volt kend a kastélyban? Nem beteg-e az asszony?</p> -<p>– Van eszében, hogy beteg legyen. A mint kendtek kihúzták a -lábukat a házból, olyan dáridót csapott, hogy hetedhét országra -szól, még tán most sincs vége a dinom-dánomnak. Egyik vendég a -másik kezébe adja a kilincset, s a hegedű ki nem kopik a -házból.</p> -<p>– No ez szép lesz, dörmögé magában János, s oda <span class= -"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span> -somfordált az urához, ki türelmesen ült a rögtönzött góré -alatt.</p> -<p>– Vitézlő uram, úgy-e bár, ha innen szabadulunk, csak egyenesen -Gyula-Fehérvárra megyünk?</p> -<p>– Hova mennénk máshová?</p> -<p>– Hogy nem teszünk egy ugrást Majosfalva felé?</p> -<p>– Nem tudom, János. A hogy az idő kiadja. Miért kérded?</p> -<p>– No, mert hogy idáig is nagyon sokat késtünk, s tudja -kegyelmed, hogy a fejedelem milyen hirtelen haragú, megdorgálna -érte, ha megtudná, hogy elébb haza mentünk. (János gazda, mikor az -uráról beszélt, mindig oda értette magát is.)</p> -<p>– Igazad van, János. Nem megyünk haza. Ráérünk azután is.</p> -<p>János gazda megint visszament az ismerőséhez beszélgetni, ha nem -tudhatna-e ki tőle még más egyebet is.</p> -<p>– Hát mi ujság még odahaza? kérdé az ismerőstől.</p> -<p>– Nincs minálunk semmi egyéb, mint hogy a ludak mezítláb járnak; -kend mondhatna valamit, mert messze földet bejárt. Megtanult-e kend -olaszul?</p> -<p>– Én? Hát már minek tanultam volna én olaszul?</p> -<p>– No, mert akkor nem tudom, hogyan beszél kend odahaza az új -lokajjal.</p> -<p>– Uj lokajjal? kérdé elbámulva János.</p> -<p>– No, mert azalatt a nagyasszony kend helyett olasz lokajt -fogadott.</p> -<p>János gazda sóbálványnyá meredt.</p> -<p>– A biz a, folytatá az ismerős, senki sem tud azzal beszélni, -csak az asszony maga.</p> -<p>– Milyen? kérdé János véghetetlen szomorúsággal.</p> -<p>– Bizony furcsa képe van annak, se bajusza, se szakálla, -tarkabarka öltözete, farka van neki a fején, piros harisnya a -lábán, hosszú menyétszín fecskefarkú köntöst s hupikék plundrát -visel.</p> -<p>Jánosnak egy mentő gondolatja érkezék. <span class= -"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span></p> -<p>– Hallja kegyelmed: ember az? – No, mert madár is van olyan, a -ki majd úgy beszél, mint az ember.</p> -<p>– Szép madár, a ki a falubeli lányokat mind elbolondítja -pántlika-osztogatással.</p> -<p>De János csak váltig nem tett le a gondolatjáról.</p> -<p>– Hát mondja meg kelmed, mivel él?</p> -<p>– Az még csak furcsa. Nyersen eszi a halat, olajjal a salátát s -délutánonkint gombostűvel horgászsza a tóban a nagy zöld -kecskebékákat; azokat nyúzza, süti, azt mondja, kendet is -rákapatja, csak haza jusson.</p> -<p>János gazda olyan képet csinált, mint a ki tüsszenteni akar, -aztán nem jön; sehogy sem tetszett neki az ujság. Visszasompolygott -a gazdájához s addig-addig settenkedett körülötte, míg szerét -ejthette, hogy bele kössön.</p> -<p>– Vitézlő uram! Mégis csak furcsa ám az, hogy az ember elmenjen -a maga háza mellett, a nélkül, hogy csak egy órára is betekintsen, -ha nem beteg-e a felesége, nem történt-e valami baj a gazdaságban, -ez, amaz s más efféle?</p> -<p>– Biz az furcsa, János gazda.</p> -<p>– Már ha én vitézlő uramnak volnék, én meg nem állhatnám, hogy -félre ne térjek egy kicsinyt Majosfalvára; nem sok időre, csak úgy -egy órára, vagy mi.</p> -<p>– De hisz az elébb mondtad magad, hogy a fejedelem meg talál -haragudni érte.</p> -<p>(Még akkor nem tudtam, gondolá magában János, hogy olasz inas -került a házhoz.)</p> -<p>– Hiszen nem fogja azt megtudni. Majd olyan szépen letérünk az -útról, hogy senki sem veszi észre, s mégis elébb ott leszünk, mint -a fejedelem várna.</p> -<p>– Majd meglássuk.</p> -<p>Ez órától fogva János sokkal nyugtalanabb volt, mint gazdája, -elhagyta álom és étvágy.</p> -<p>Hetednapra érkezett vissza a székely futár, kinek a fejedelmet -Radnóthon kellett fölkeresni, s mint Paskó előre látta, vele együtt -jött a fejedelemnek is egy hadnagya, <span class="pagenum"><a name= -"Page_210" id="Page_210">-210-</a></span> parancsul adva a -vesztegzár-őröknek, hogy követét kivételképen bocsássák szabadon, a -mi legottan meg is történt.</p> -<p>Pihenés nélkül hajtatott a megszabadult Paskó előre. A mellé -adott hadnagy nem birt vele érni, s még fele úton kidűlt. Csupán -János gazda győzte ki az éjen-napon keresztül folytatott sietséget, -s úgy segített a váltott lovakat befogni, s az ostort elnyűni -rajtok, mintha neki még több oka volna a sietségre, mint -urának.</p> -<h2>VIII. MEGLEPETÉSEK.</h2> -<p>Úgy történt.</p> -<p>A mint az országútról a jegenyékkel beszegett út túl Szebenen -letér, a Paskót vivő szekér egyszerre elhagyta a főútat, s mire -Paskónak eszébe jutott volna tiltakozni, már közelebb jártak -Majosfalvához, mint az országúthoz, s azután nem volt kedve -visszatérni.</p> -<p>János gazda az első hírhallásra jobbnak hitte, hogy ura ne -érkezzék hamarább haza, mint megérkeztének híre; de az olasz -lokajróli hallomás egyszerre kiölt minden keresztyéni és felebaráti -érzelmet szivében, most már azt kivánta, hogy bár minél nagyobb -iszonyatra jutnának haza s lenne ölés, gyilkolás a házban.</p> -<p>A mint a falu alá értek, hegedűszó kezdé fülelő érzékeit -ütögetni, melyre meg nem állhatta, hogy vissza ne forduljon a -bakról, urához szólva:</p> -<p>– Hallja csak, vitézlő uram, hogy megbúsulnak rajtunk -itthon!</p> -<p>Paskó mosolygott.</p> -<p>– Hát csak nem kivánod, hogy az egész világ minket gyászoljon, s -még a korcsmákban is megtiltsák a hegedülést, mint a nagyszebeniek -tették, mikor a küldöttségöket Apafi Mihály uram -megnádpálczázta?</p> -<p>– Kocsmákban? kérdé János, nagy szemeket meresztve. <span class= -"pagenum"><a name="Page_211" id="Page_211">-211-</a></span></p> -<p>– Igen, igen. Mert hisz itt a faluvégi csapszékben -hegedülnek.</p> -<p>– Igaz biz az; monda János, most az egyszer nagyon felsülve.</p> -<p>Néhány percz mulva a kastély udvarára robogott a hintó. János -minden ablakon egy megriasztott lovagot várt kiugrófélben látni s -minden ajtóból egy tarkabarka olasz lokajt lesett; mindezek helyett -az úrnő maga állt az erkélyen egyedül, s férjét meglátva, lefutott -eléje, úgy, a hogy őt Paskó képzelé magának: frissen, kedvesen, -kedélyesen nyakába borult az érkezőnek s csókjaival halmozta el, -ezer örvendetes kérdést intéze hozzá, s magánkivül volt örömében. -János gazda megszégyenülve csókolt neki kezet.</p> -<p>A boldog férj, szép nejét átölelve, termeibe távozott.</p> -<p>Csak egy órát igért magának az otthonlételre, s ez alatt mennyi -mondani valója volt neki, s mennyi érezni valója szivének! -választhat-e az ajk csók és beszéd között, midőn hosszú távollét -után egy rövid órára van bizva minden boldogsága?</p> -<p>A nő nyakában csüggött, mellette ülve a kereveten s szerelmes -tekintettel nézett szemeibe. Sohasem volt oly szép, mint most.</p> -<p>– Szólj és ne kérdezz; miért maradtál oly sokáig távol? miért -nem izentél? álmodni, nyugtalankodni hagytál magad miatt, egy -szóval sem tudósítva jó vagy balsorsod felől.</p> -<p>– Oh, kedves nőm, borzalmas útakon jártam én. Ha Isten keze nem -ótalmaz, százszor is ott lehetett volna vesznem. Igazad volt, midőn -nem akartál velem jőni. Hányszor gondoltam a szorongattatások -óráiban borzalommal arra, ha te is velem volnál! s vigasztalt az a -gondolat, hogy te ekkor nyugodtan alszol csendes hajlékunkban s nem -tudsz semmit azon rémekből, a mik engemet környeznek.</p> -<p>– Rosszul gondolád. Én minden éjjel vérpaddal, viharral, -<span class="pagenum"><a name="Page_212" id= -"Page_212">-212-</a></span> tengervészszel álmodtam, ott látva -téged. Tengeri kalózok üldöztek, s te futottál előlök idegen partok -felé.</p> -<p>– Lám, minő csodák vannak a természetben: míg te vérpadon, -viharos tengeren láttál engem, én valóban ott voltam. Stambulba -érve, le akartak fejezni rögtön, s csupán Kucsuk basa közbenjárása -mentett meg a haláltól; a nagyvezér, kinek pártfogására -számítottam, épen akkor Candia szigetének ostromán volt a -velenczések ellen; utána kellett mennem, hogy az ország szomorú -ügyeit elintézzem vele. Tudod, hogy soha sem voltam még tengeren, s -a mint ekkor életemben először hajóra szálltam, hogy Candiába -vitorlázzak, valami kimondhatlan szorongás fogta el érzékeimet; -testem, lelkem tehetetlenné vált, s oly oktalan halálos aggodalom -fogott el, mintha soha sem kellene többet a szárazföldet látnom. -Alig tünt el szemeim elől a part, mielőtt a másikat megláthattam -volna, egyszerre nagy vitorlák tünnek elő a láthatáron s egyenesen -felénk tartanak; a török gálya hajósai, mely engem szállított, erre -rémülten kezdtek kiáltozni: «a velenczések, a velenczei hajók!» s -felhúzva minden vitorláikat, hanyatthomlok kezdtek előlök rohanni, -mint a kit veszteni visznek. Amazok üldözőbe vettek bennünket s a -mi gályánk, bár mint erőtettük is, mindig közelebb kezde jutni az -üldözőkéhez, kik szüntelen ott czirkáltak Candia körül, s minden -török hajót elfogtak, a mi arrafelé tartott, s számot sem véve a -rajtok levő emberekről, rendesen el szokták azokat sülyeszteni. -Nekünk is így kellett volna járnunk, mert miután hat óra hosszat -futottunk előlük, dél felé szélcsend kezde lenni, úgy hogy mind mi, -mind üldözőink megálltunk a tenger közepén, csak olyankor tehetve -egy-egy ugrást, midőn egy elsikamló szellő vitorláinkba kapott. A -török nép ordítva hányta magát arczra, szelekért könyörögve -Istenéhez; este felé megsokallta a próféta hívei rimánkodását, s -küld ránk egy olyan zivatart, hogy egy pillanatban a tenger -fenekére vetett, másikban a felhők <span class="pagenum"><a name= -"Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> közé hajított bennünket a -hullám. Árboczaink, vitorláink összetörtek, hajónk minden -eresztékeiben recsegett-ropogott, hogy azt hittem, szerteszét fog -menni. A hullám keresztül csapkodott rajtunk, kioltva minden tüzet -a hajón s facsaróvá áztatva mindnyájunkat. Hajh, mennyiszer -áldottam magamban a mi jó sáros országútainkat, nem repül azokon a -szekér! Három napig hányt-vetett bennünket a zivatar, -mennykőhullás, felhőszakadás közt, nem világította a nap az eget, -csak a villám; hallottuk sokszor a hullám ordítását, a mint a -tengerből kiálló fekete sziklához csapódott s Isten őrzött, hogy -ott nem vesztünk mi is. Negyednapra tisztult fel csak az ég -felettünk; üldözőink hajóhadát is szétszórta ugyan a vihar, de -minket is egész az egyiptomi partokig elvert. Ott kénytelenek -voltunk hátrahagyni megroncsolt gályánkat s tizenkét napig -bujdostunk ellenkező szelekkel küzdve egy korhadt dereglyén, míg -Chous és Cyprus szigeteket érintve, Candiába eljutottunk.</p> -<p>– Szegény, szegény férjem… szólt Berta, síma kezeivel hizelgőleg -czirógatva végig férje arczát, s lecsókolva homlokáról a -barázdákat, miket a viszontagságok emléke arra vont. De úgy hiszem, -nem jártál hiába, s ezen utad reménylem utolsó volt -Törökországba?</p> -<p>– Jó gyermekem, utolsó utam az lesz, a mikor ott marasztanak, s -mind e küzdéssel nem nyertem egyebet, mint egy rövid hónapot a -készülésre, egy hónap mulva ismét ott lesz az ország, a hol -elébb.</p> -<p>– Hogy érted ezt?</p> -<p>– Országos gondok, gyermekem, mik csak untatni fognak.</p> -<p>– De ha én szeretném azokat ismerni.</p> -<p>– A szultánt arra kértük, hogy vagy engedjen el az adóból -annyit, mennyit Haly basa falvainkból beszed, vagy tiltsa el azt -attól. Erre ily különös választ nyertünk a divántól: hogy ám -szedjük be mi is az adót azon falvakból, mik a váradi basa keze -ügyébe esnek, a többit <span class="pagenum"><a name="Page_214" id= -"Page_214">-214-</a></span> pedig engedjük a török basáktól -beszedetni Erdélyben, azután ne legyen többet gondunk az -adófizetésre.<a name="FNanchor_13" id="FNanchor_13"></a><a href= -"#Footnote_13" class="fnanchor">13)</a></p> -<p>– Nos? hisz ez nagyon jól van. Így leráztátok a gondot -vállaitokról.</p> -<p>– Látod, hogy nem érted! Mi, Erdélyország rendei, mi, szabad -egyesült hármas nemzet, megengedjük, hogy török-tatár hajtsa végre -határozatait országunkban! Inkább fizetünk két annyit! Fejünk -meghajol hatalma előtt, de orczánk meg nem pirul, uraljuk, de nem -szolgáljuk!</p> -<p>A szelid ember egészen tűzbe, indulatba jött, ezeket mondva.</p> -<p>– Hisz azért ne légy haragos, csitítá őt mosolyogva a hölgy. Én -nő vagyok, nem látok oly mélyen ez ügyekbe. Mit fog tehát tenni a -fejedelem?</p> -<p>– Ki fogja fizetni az adót egy hónap alatt az utolsó fillérig, s -többet meg nem alázza magát, hogy kérjen ott, a hol kigúnyolják -kérelmét. Adtunk török uramnak kardcsapásokat is, a maga idejében, -tudunk adni pénzt is s nem halunk bele.</p> -<p>A csendesvérű embert ez egyetlen gondolat volt képes hőssé -varázsolni. Ilyenkor ő bátor, lelkesült, vakmerő volt – még -feleségével szemben is. Azt gondolta, most is a török szultán előtt -áll.</p> -<p>– Igen, kedvesem, de ha a fejedelem nem szedheti be a falvakból -az adót, honnan kerül elő annyi tömérdek pénz?</p> -<p>– A föld alól, ha nincsen másutt! De lesz. Fizetni fognak a -szabadalmas városok. Fizetni fog a nemesség, a főurak, én is, más -is. A becsület több, mint néhány ezer tallér… Most jut eszembe: nem -izent valamit Thúri László, míg oda voltam?</p> -<p>– De igen. Azt izené, hogy felmondott tőkepénzedből ötezer arany -mindenkor rendelkezésedre áll. Képzelheted, minő örömem volt rajta. -Rég fáj a szívem egy oly függő <span class="pagenum"><a name= -"Page_215" id="Page_215">-215-</a></span> hintóért, minő Bánfi -Dénesnének van, s a multkor Teleki Mihály ötvöse gyönyörű ezüst -tálakat aranyozott, mik nekem úgy megtetszettek.</p> -<p>– Édesem, szólt Paskó, ki lelkének azon egyetlen gondolatjában -volt erős, mely a közügyeket érdeklé; tégy le örömeidről, mert a -felmondott ötezer aranyból nem fog telni sem függő hintóra, sem -ezüst tálakra. Az másra van szánva.</p> -<p>– Talán épen az adófizetésre? Monda Berta kegyetlen -ajkpittyesztéssel.</p> -<p>– Úgy van, szólt szárazon Paskó, s azzal felkölt neje mellől s -indult kifelé.</p> -<p>– Hová készülsz? kérdé a nő, visszatartva férjét kezénél fogva. -Egy órája hogy megjöttél s már elhagysz. No maradj. Nem fogok -országos dolgokról kérdezősködni többé. Látom, hogy olyankor -kedvetlen vagy.</p> -<p>Paskó erre elővonta zsebéből nagy gömbölyű, zafirokkal kirakott -óráját s megnézve rajta az időt, aggódva mondá:</p> -<p>– Sietnem kell Fehérvárra, a fejedelem tudja, hogy útban vagyok -s neheztelni fog, ha itthon töltöm az időt.</p> -<p>– Ne siess oly nagyon, maradj legalább ebéden itthon, hisz a -fejedelem sem kivánja, hogy az útban ne ebédelj; ha most elindulsz, -őt is épen asztalnál kapod s tudod, hogy olyankor mint haragszik, -ha háborítják. Ne készülj hát, a rossz hír úgyis elég jókor jön, ha -nem siet is.</p> -<p>Paskó mentegetőzni akart.</p> -<p>– Nem csupán e végett van a sietségem, hanem egy különös ügy van -lelkemre kötve a szultántól, melynél a legkisebb halogatás nagy -bajt okozhat.</p> -<p>– Minő ügy az? kérdé Berta, úgy belekapcsolva magát férje -nyakába, hogy az nem mozdulhatott tőle.</p> -<p>– Lásd: az imént fogadtad, hogy nem fogsz kérdezősködni -tőlem.</p> -<p>– Nem országos titokról, de te magad mondád, hogy ez magányos -ügy. <span class="pagenum"><a name="Page_216" id= -"Page_216">-216-</a></span></p> -<p>– De rám bízott titok, a mit senkinek sem szabad -megmondanom.</p> -<p>– Hát idegen vagyok-e én? Hát van nekem titkom te előtted? Te -engem megvetsz, lenézesz; oh ezt nem érdemeltem.</p> -<p>Paskó, látván, hogy neje elszomorodott, – egészen ellágyult.</p> -<p>– Minő bohó vagy te! pedig oly érdektelennek fogod találni az -egész esetet, ha megmondom.</p> -<p>– Mindegy; engemet nyugtalanít az, hogy te titkolózol.</p> -<p>– Az egész dolog annyiból áll, hogy egy magyar nemes, kit a -tatárok elfogtak, a fogságból egy rabtársát haza küldte, hogy az -vagyonait eladva, őt váltsa ki, s azon ember nemhogy kiváltotta -volna jóltevőjét, hanem gyermekeit elűzte jószágukból s azt, mint -megürültet, elkérte a fejedelemtől. Most azonban a fogságában -nyomorultul eléktelenített férfi Kucsuk basa által kiszabadíttatva, -ugyane török úr közbenjártára a divánhoz folyamodott, hogy őt -igazaiba visszasegítse s erre adott nekem a szultán titkos -utasítást a fejedelemhez, hogy azon embert rögtön vasraverve, -küldje fel Stambulba a nagyúr elé.</p> -<p>– Hogy hívják azon férfit?</p> -<p>– De hát mi szükség azt tudnod?</p> -<p>– Csak, hogy ismerem-e?</p> -<p>– Biztosítlak, hogy hírét sem hallottad soha: Pozsgai -Ferencz.</p> -<p>Ha Paskó e pillanatban felesége arczára tekintett volna, -látandá, mint elváltozott annak színe; de a másik pillanatban újra -mosolygóvá lett az, a hölgy elővette minden bűbájos hatalmát a női -csábnak, hizelgés, rábeszélés által annyira birta férjét, hogy még -egy kis órát engedve magának, otthon maradt családi körében, -átengedve magát rég nem élvezett örömeinek.</p> -<p>De ez óra alatt sem az ízletes étel, sem a gondűző bor, sem a -mosolygó hölgy csókja nem esett jól neki, valami titkos gondolat -megmérgezte minden örömét, szüntelen <span class="pagenum"><a name= -"Page_217" id="Page_217">-217-</a></span> azt súgva lelkébe, hogy -nem jól cselekszik, a midőn hivatalos kötelességét meglopja, hogy -otthon egyék, igyék s feleségét ölelgesse!…</p> -<p>János gazda ez idő alatt össze-vissza járt minden szobát, -tornáczot, pitvart, mint az ordító oroszlán, keresve, hogy kit -egyen meg?</p> -<p>Csak egy akkora olasz lokajt talált volna, mint a kis ujjam, -vagy csak legalább egy czipőt, egy harisnyát belőle! Sehol semmi -nyoma. A cselédségtől nem akart kérdezősködni, nehogy azt -gondolják, mintha őt ez az ember érdekelné; azok pedig úgy -látszott, azért nem szólnak neki, hogy el ne rontsák a -meglepetést.</p> -<p>A mint ekként bujdosnék szobából konyhába, konyhából pitvarba, -egyszerre felpattan egy ajtó, melyet ő is akkor készült kinyitni, s -szinte orron üté a jó János gazdát.</p> -<p>– Che bestia! kiáltá a szemközt jövő, még neki állván feljebb, -hogy az ajtóval megütötte collegáját. János gazda is pedig nem vala -rest, hanem mintha tévedésből tenné, olyat hágott a sarkantyús -csizmájával az ellenség tyúkszemére, hogy ez majd a padlásig ugrott -kínjában, s azzal bevágta rá az ajtót, s csak úgy szidták egymást -zárt ajtón keresztül, egyik olaszul, másik magyarul.</p> -<p>Ez volt az első összeütközés a két érdemes férfiu között.</p> -<p>Innen dúlfúlva haragjában, lement János a konyhába, a hol a -cselédek számára szoktak főzni, elkülönítve az úri konyhától, s -szokása szerint odament a tűzhelyhez, melyben lánczra akasztva -fortyogott egy nagy réz üstben valami; azt a bennlevő kanállal -megkeveré, s nem ismerve rá sem színéről, sem szagáról, -kérdezősködve fordult az egybegyűlt kukta, béres és szolgáló -néphez:</p> -<p>– Mi ez?</p> -<p>– Hát hal, meg hús, meg gyömbér, sárgarépa, tatárka, -földimogyoró, aprószőlő, kenyérmorzsa, meg paradicsomalma.</p> -<p>– Üm. Jó lehet ez. Ettem én ennél furcsábbakat is -Törökországban. Hát ki tanított benneteket erre? <span class= -"pagenum"><a name="Page_218" id="Page_218">-218-</a></span></p> -<p>– Nem látta még kend? nem találkozott vele?</p> -<p>– Nem én, fiaim, senkivel ezen a földön. Felelt János farizeus -pofával.</p> -<p>A cselédek összenevettek s integettek egymásnak, hogy senki se -szóljon.</p> -<p>– Hát aztán ebből esztek ti valamennyien?</p> -<p>– Igen ám; még akkor is csak az kap belőle, a ki a nevét ki -tudja mondani.</p> -<p>– Hát hogy híják?</p> -<p>– Olla potrida.</p> -<p>– Olla potrida? Könnyű azt megtanulni, hát miért ne tanulnók -meg?</p> -<p>Ezzel a szóval kivéve a főzőkanalat az üstből, műértő képpel -néhány cseppet meríte rá a kérdéses főzeményből, s megkóstolá -szakértő arczfintorgatással.</p> -<p>– Valamit kifelejtettek ebből… A bizony… Nincs megadva a sava -borsa… Tudom már… Hozzatok egy kis paprikát.</p> -<p>S azzal belerántott két tele kanál jó piros török borsot az olla -potridába János, s befedve azt a fedővel, hagyta főni és leült maga -egy szegletbe, mint a ki semmit sem vétett.</p> -<p>A cselédek lakatot vetettek a szájukra, nem akarván elrontani a -mulatságot, melyet János és Gondolfo (így hítták a legényt) legelső -találkozása okozni fog nekik. Azt János arcza el nem árulá, hogy -már a találkozás megtörtént.</p> -<p>Nemsokára ebédre csengettek. Begyülekezett az egész cselédség, -körülülték a hosszú keresztlábú asztalt, tudtára adván Jánosnak, -hogy az első hely, mely máskor őt szokta illetni, most magasabb -rangú egyéniség számára van felhagyva.</p> -<p>– Elülök én akárhol, szólt jámborul János, s mindenki -bámulatára, csendes vérrel húzta meg magát a pad végén, saját maga -faragta karosszékét, melynek támasza annyi idő óta az ő dolmányától -volt fényes, átengedve másnak. <span class="pagenum"><a name= -"Page_219" id="Page_219">-219-</a></span></p> -<p>Végre belépett a várt egyéniség, feltett sipkával s felsőbbséget -éreztető tekintettel leült az asztalhoz, s míg a többiek ájtatosan -felkelve, leszedett süveggel mondták el az asztaláldást János gazda -után, az alatt ő egy szép marsot dobolt el a czintányérján egy -késsel és egy villával.</p> -<p>Ezzel leemelték az üstöt a lánczról s feltették az asztal -közepére. Gondolfo levevé róla a fedőt s gyanúsan szaglálta a -kiszabadult párát, mely között idegen elemeket kezde sejteni; csak -miután a nagy merőkanállal megforgatta annak tartalmát -egynéhányszor s meggyőződött róla, hogy minden benne van és semmi -azon kívül, kezdett magának kimerni egy jó tele tányérral, -gyönyörködve annak czinoberszínű levében s tulajdonítva azt egyedül -a paradicsomalmának.</p> -<p>De mégis pihenteté addig étvágyát, a míg a többiek is szedtek -maguknak, mert ilyenkor azon különös gyönyörűsége jutott, hogy -elébb jól kimulatta magát a cselédség arczfintorgatásain, kik -nyögve nyelték az ő kedvencz eledelét, s szidni szokták miatta, de -a mit ő mind nem értett.</p> -<p>Most az egyszer azonban nagy meglepetéssel tapasztalá, hogy a -cselédség rendkívül vidáman fogyasztja az ételt, s a mire legjobban -számolt, János gazda nem piszkolja az ebédet, sőt inkább igen is -mohón fogyasztja azt, dicsérve szemhunyorgatással szomszédjai -előtt. Igaz ugyan, hogy csak a húsát válogatta.</p> -<p>– Hozzá szoktak a jóhoz, a pimaszok; gondolá magában Gondolfo, -kinek asszonya szabadságot adott azt főzetni az egész cselédségnek, -a mi neki ízlik; s azzal ő is megmeríté kanalát az aranyos lében s -beönté szájába.</p> -<p>Hah! hogy ugrott fel székéről egyszerre düh és rémület miatt, -hogy csapta a földhöz a kanalat és ordított, mint a kit égetnek, és -beszélt idegen nyelvű szavakat, kezével hadonázva, a sipkáját -összetépve mérgében.</p> -<p>János gazda azt gondolá, hogy a sok szóra felelni kell valamit, -s látva, hogy az ember mindnyájokhoz beszél s valamit kérdezni -látszik, azt gondolá bölcsen, hogy a <span class="pagenum"><a name= -"Page_220" id="Page_220">-220-</a></span> lokaj nem kérdezhet -egyebet, mint hogy ki tette a paprikát és vereshagymát a poutpourri -közé? ő tehát nyugodt lélekkel magára mutatott és monda szép -csendesen: «magam la».</p> -<p>Erre Gondolfo felkapta a tányérját s levesestől úgy vágta -Jánoshoz, hogy a hátán csorgott végig a leve.</p> -<p>De Jánosnak sem kellett több! nosza felugrott a lóczáról s -megragadva a lokaj tarkóját, lenyomta annak fejét az asztalra, bele -egyenesen a leveses tálba s beleverte annak orrát, száját -emberül.</p> -<p>– Nesze! főzted; – egyed!</p> -<p>E csetepaté közepett megnyílik az ajtó, s maga Berta asszony lép -be a cselédházba.</p> -<p>– Mi történik itt? kérdé, meglátva a tusakodást.</p> -<p>János elereszté erre Gondolfót, s letörölgetve magáról a levest, -nagy nyugodtan felelt:</p> -<p>– Főzni tanítjuk egymást.</p> -<p>– Kend vén iszákos semmirevaló, még ma elhagyja a kastélyt! -kiálta rá hevesen az asszony.</p> -<p>– Tudom, a gazdámmal megyek.</p> -<p>– És többet a kastély küszöbét át nem fogja lépni.</p> -<p>– Az is megeshetik, nagyasszonyom; felelt János.</p> -<p>Berta erre hevesen kezde Gondolfóhoz olaszul beszélni, melyből -János bárhogy mereszté rájok szemeit, egy szót sem birt kitalálni, -csupán annyit hallott, hogy «Principé»-t sokat emlegették s annyit -már tudott, hogy princeps-nek Erdélyben Apafi Mihályt hívják.</p> -<p>«Már hiszen, gondolta magában, ha a fejedelemnek adnak fel, én -ott sem leszek más, mint a ki vagyok.»</p> -<p>Gondolfo, megértve asszonya szavait, rögtön paripát hozatott -elő, s felülve rá, elnyargalt; még pedig nem a főkapun, hanem az -angol kerten keresztül. Berta asszony férjéhez sietett vissza.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Fél óra mulva útban volt Paskó. Valami nyugtalanságot vitt -magával szívében. Oly különös megmagyarázhatlan <span class= -"pagenum"><a name="Page_221" id="Page_221">-221-</a></span> érzelem -lopózott lelkébe. Alig várta, hogy Fehérvártt legyen s gondjai egy -részét lerakhassa.</p> -<p>Már késő éjszaka volt, midőn megérkezék. Mégis rögtön sietett a -fejedelmi palotába, gondolva, hogy tán Teleki Mihályt még ébren -találja, ki néha reggelig szokott dolgozni szobájában.</p> -<p>A kapuőrök azonban nem akarták bebocsátani a késői órában, mire -ő megmondva nevét az udvarnoknak, kérte, hogy menjen fel Telekihez, -és jelentse be, ha elfogadja-e?</p> -<p>Az udvarnok nemsokára visszajött két alabárdossal s felvezeté a -követ urat, kit János gazda nyomban kisért, utána hordva a nagy -nyaláb írást, melyre szüksége volt.</p> -<p>Bebocsáták a kihallgatási terembe; ott szemközt jött rájok -Naláczi István uram, hat alabárdos és a várporkoláb kiséretében, ki -nagy lánczokat hozott magával.</p> -<p>– Adja át kardját, Paskó Kristóf uram… szólt Naláczi.</p> -<p>A megszólított azt hivé, álmodik.</p> -<p>– Én? miért? mit vétettem én?</p> -<p>– Azt én nem tudom. Parancsom van a fejedelem ő nagyságától, -kegyelmedet, a mint megérkezik, vasra veretni. Holnap kihallgatást -nyerend.</p> -<p>Paskó felemelte méltóságteljesen szép nemes arczát, s meg nem -gyalázta magát azzal, hogy egy szót szóljon tovább. Szótlanul -nyujtá kezét a porkolábnak; az fellakatolta rá a nehéz -bilincset.</p> -<p>János csak hallgatott eddig; de a mint meglátta, hogy urát vinni -akarják, földhöz csapta írásait s odaállt a porkoláb elé.</p> -<p>– Én is itt vagyok, hallja!</p> -<p>– Kend mehet Isten hírével, szólt hozzá Naláczi. Kend nincs az -árulásba keverve. Kend csak szolga.</p> -<p>– Áruló, a ki mondja! Kiáltá vakmerően a vén szolga. S ha szolga -vagyok is, de hűséges szolga.</p> -<p>– Örüljön kend, hogy semmi baja.</p> -<p>– Én akarom, hogy bajom legyen! Én vagyok olyan <span class= -"pagenum"><a name="Page_222" id="Page_222">-222-</a></span> bűnös, -mint a gazdám, s ha az ilyen embereket a pokolba küldik, én is oda -akarok menni.</p> -<p>– Épen mondani akartam kendnek, hogy menjen oda.</p> -<p>– Ősz vagyok uram, fehér a szakállam, azért engem ne csúfoljon; -hanem vagy csukasson be a gazdám mellé s veressen engem is vasra, -vagy dobassanak ki innen erőhatalommal, mert én ugyan magam -jószántából el nem megyek.</p> -<p>Naláczi mosolyogva intett az alabárdosoknak, kik az ajtón a -lánczokkal terhelt Paskót elvezették, a másikon pedig kidobták -Jánost, ki addig meg nem nyugodott, míg a lépcsőkön le nem -ránczigálták, s azután sem ment el a palota elől, hanem letette a -fejét annak egyik szegletkövére, s ott aludt egész éjjel; fölkelve -az első kakasszóra s már hajnalban tudakozódva, ha nem lehet-e még -a fejedelemhez fölmenni?</p> -<h2>IX. A TANU.</h2> -<p>János ott várt sokáig a palota kapujában, minden kivagy -bemenőtől megtudakozva, mikor lehet már a fejedelemmel beszélni. -Természetesen kinevették.</p> -<p>– Kend a fejedelemmel akar beszélni? Tán biz a fogarasi -várnagyságot akarja elkapni? monda az egyik.</p> -<p>– Nem az, szegény, csak a czinkotai itczét kivánja behozatni -Erdélybe, kötekedék vele más.</p> -<p>– Tréfálkozzatok csak, monda magában az öreg; azért én mégis -fogok beszélni a fejedelemmel.</p> -<p>S ott várt étlen, szomjan késő délutánig, mikor a fejedelem -hintaja a kapu alá gördült s jól látta, mint ül fel Apafi Mihály -bele, nagy örömére egyesegyedül, senki által nem kisérve.</p> -<p>János nem sokat törte a fejét az ékesszóláson, hanem egyszerre -oda állt a fejedelem fogata elé, s hangos szóval felkiálta: -<span class="pagenum"><a name="Page_223" id= -"Page_223">-223-</a></span></p> -<p>– Én uram, nagyságos fejedelem! hallgassa meg kegyelmed egy -szegény szolgájának könyörgését.</p> -<p>A kocsis a lovak közé vágott, s azok elkezdtek ágaskodni, mire -János elszántan odaveté magát a lovak elé s belekapaszkodva azoknak -zabláiba, indulatosan felordíta:</p> -<p>– Gázoljatok hát rajtam keresztül, ha nem engeditek, hogy a -fejedelem meghallgassa a könyörgő szavát! tiporjatok el, de csak -holttestemen át fogtok odább mehetni, mert én nem mozdulok -innen!</p> -<p>A fejedelem meg volt lepetve a vén szolga merészsége által, s -inte csatlósainak, hogy engedjék őt hozzájárulni. Az öreg letérdelt -a hintó hágcsójára.</p> -<p>– Mi kell? Miért állítád meg kocsimat?</p> -<p>– Mert szobáid, nagyságos uram, zárva vannak oly rongyos ősz -szolgák előtt, mint én vagyok, pedig ha megőszített a gond, az -ország gondja volt az, s a váradi és nagyszőllősi csatákból több -sebhelyet viselek testemen, mint ezek az urak itten paszomántot -köntöseikre varrva.</p> -<p>– Jól van, fiam. Mi kell? kihallgatlak.</p> -<p>– Nem jutalomért esengek hozzád, oh uram! Azt azok szokták -kérni, a kik meg nem érdemelték. Nem magamért szólok, az egész -életem nem ér már egy kiáltást, hanem uramért könyörgök, kit -elfogattál, tömlöczre vetettél, a szegény szerencsétlen Paskó -Kristófért.</p> -<p>– Öreg, egy szót se szólj érte!</p> -<p>– Nem, nem uram, el nem bocsátlak, kiálta a vén szolga, -megragadva Apafi köntösét; egy ember, ki százszor szembe nézett a -halállal, érted és a hazáért, ki a közügyekért nem kimélte -fáradságát, vagyonát, házi boldogságát, – ki nem beszélt egyébről, -nem álmodott másról, mint hona jóvoltáról, – ki a vérpad lépcsőire -ment fel s bakó zsinegével a nyakán beszélt mi érettünk, – ki -tizenhat napig hányatta magát a szélvészes tengeren, hogy az ország -balsorsán könnyebbítsen, – megérdemli, hogy midőn a hazájába érve, -tömlöczre vettetik, ha meghallgatád azokat, a kik vádolták, -hallgasd meg azt is, a ki <span class="pagenum"><a name="Page_224" -id="Page_224">-224-</a></span> mentségére szól; mert ártatlan ő, -mint az angyalok, s oly tiszta még a legtitkosabb gondolatja is, -mint az arany. Én ismerem őt, mert kezemen hordoztam, mint -gyermeket.</p> -<p>Az öreg szemeit egészen ellepte a köny; a fejedelem -elérzékenyülve szóla hozzá:</p> -<p>– Keljen fel kend. Kend derék szolga. Kár, hogy jobb ura -nincsen.</p> -<p>– Soha se szolgáljak jobb urat, oh fejedelem. Ne hozz itéletet -rá, mielőtt meghallgattad volna. Ezt az ősz fejemet teszem rá, ha -csak annyi vétke is van ellened, mint egy ma született gyermeknek; -de ha volna is valami vétke, – én ugyan nem tudom, mi lehetne az? – -hisz ő is ember, könnyen hibázhatott; de légy te is ember, oh -fejedelem, jusson eszedbe, mily hű volt ő hozzád és bocsáss meg -neki…</p> -<p>Apafi felemelé a szolgát térdepeltéből.</p> -<p>– Kelj fel előttem, öreg szolga. Te ritka becsületes ember vagy. -Ime, ne mondja senki, hogy én előttem a szegény ember nem oly -kedves, mint a gazdag; holnap reggel jőjj fel palotámba, -parancsomra be fognak vezetni a kihallgatási terembe. A vád súlyos, -mely uradat terheli, s a tanú fontos, ki ellene föllép: rettenetes -tanú! Az ember szíve megáll, ha rágondol is, s borzadva száll -Istenhez, hogy hihesse-e, a mit alig szabad? De én megbecsüllek -azzal, hogy szemközt állítalak e tanúval, annyi súlyt adok a te -szavadnak, mint az övének. Pedig mondom neked, hogy az ő szavai -igen súlyosak. Légy békével addig.</p> -<p>Az öreg szolga összecsókolá a fejedelem kezét s könyes szemekkel -távozott el a palota kapujából. Az emberek nem tréfáltak többé -vele.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Másnap korán reggel ott volt a vén szolga a tanácsteremben, még -a testőrökön kívül senki sem volt jelen.</p> -<p>Oly hosszú volt neki az idő, míg a tanácsurak mind egyenkint -felgyülekeztek, s helyet foglaltak a hosszú zöld asztalnál, s -beszélgettek közömbös tárgyakról, vagy elhallgattak <span class= -"pagenum"><a name="Page_225" id="Page_225">-225-</a></span> -egészen, s nem hallatszott egyéb az unalmas időközben, mint -Sárpataky itélőmester írótollának szomorú perczegése a papiron.</p> -<p>Végre nagy zajjal kétfelé nyíltak a fejedelem szobáiból vezető -ajtók, s Naláczi István és Teleki Mihálytól kisérve, megjelent a -fejedelem.</p> -<p>Az urak fölkeltek előtte mind és meghajták magokat. A fejedelem -inte nekik, hogy üljenek le s maga elfoglalta az elnöki széket. Ott -voltak az országtanács legtekintélyesebb tagjai, ott Béldi Pál, -Kornis Gáspár, három Bethlen, Kapi, Haller, Lázár, Kendeffy, kiknek -komoly arczain remegve tekinte végig a vén szolga, elgondolta, hogy -ezen urak előtt ő máskor még köszönni is némán szokott s most -beszédet kell majd előttök tartania.</p> -<p>Apafi inte Naláczinak, mire az eltávozott s a feszült figyelem -közepett az ajtón kívül lánczcsörrenést lehete hallani.</p> -<p>Még a szivek is halkabban dobogtak.</p> -<p>Megnyílt az ajtó s két alabárdostól kisérve, belépett a vádlott, -lánczait kezével emelve, mintha nem akarna azok csörgésével -szánalmat gerjeszteni maga iránt.</p> -<p>Nyugodt, komoly tekintete végig járt az előtte ülők arczain, s -midőn legutóbb szolgája arczát megpillantá, szelid érzelgésre vált -rajta a szigor.</p> -<p>Az öreget senki sem gátolhatá, hogy oda ne járuljon urához s -annak bilincseit meg ne csókolja.</p> -<p>Paskó távozást inte neki s maga határozott léptekkel a -tanácsurak elé járult, s az asztaltól néhány lépésnyire megállt, -úgy, hogy a legszélrül ülők kezet szoríthattak volna vele, – ha -akartak volna.</p> -<p>Néhány percznyi szünet után fölállt Teleki Mihály s éles -szemeivel keményen arczába nézve a vádlottnak, így kezdé:</p> -<p>– Uram, kegyelmed vitézlő Paskó Kristóf, kinek kezeit pár hónap -előtt hálateljesen szorongatók s kit most lánczokkal terhelten -látván magunk előtt, bámulva kérdezzük: <span class= -"pagenum"><a name="Page_226" id="Page_226">-226-</a></span> ha -kegyelmed-e az, vagy mi vagyunk-e ugyanazok, a kik voltunk? -kegyelmednek egykor mind megannyi barátja, rokona, hon- és tiszti -társa, jelenleg pedig szigorú itélő birái…</p> -<p>Abból, hogy kegyelmed mindazokat itt látja, a kik kegyelmedet -szerették, becsülték, előmozdíták, gyaníthatja kegyelmed, mily -súlyos legyen az a vád, mely ellene emelve van, s ha arczaink -sápadtságát tekinti s a lesütött szemeket, melyek kegyelmedre -föltekinteni nem mernek, előre tudhatja, mily fájdalmas kötelesség -az, mely bennünket kényszerít kegyelmeddel ily hangon beszélni, s -mily öröm lenne reánk nézve, ha e vád eloszlanék kegyelmed fejéről -és ismét itt láthatnók soraink között ülni.</p> -<p>– Nyugodtan hallgatom vádamat, mondá Paskó; lelkem tiszta minden -bűntől.</p> -<p>– A vétek, melylyel kegyelmed vádoltatik, semmivel sem kevesebb: -mint – hazaárulás.</p> -<p>Paskó arcza felhevült e szóra.</p> -<p>– Engem vádolnak hazaárulással, ki hazámért, fejedelmemért száz -alakban láttam a halált, értök megaláztam fejemet az ellenségek -legnyomorultabbjai előtt, s bátran emeltem föl, ha ugyan kellett, a -legfélelmesebbel szemközt? Kinek csak egy intés kellett, hogy -elhagyjam jószágomat, nyugalmas lakhelyem, családi boldogságom s -menjek vészek, viharok közé, holott élhettem volna nyugodtan a -magam kapuin belől, mint a többiek itt Erdélyországban. Nem, uraim, -ne vádoljatok engem e bűnnel. Mondjátok meg annak, ki ellenem tör, -hogy találjon ki számomra elhihetőbb vádat. Mondja, hogy apámat -öltem meg, nevezzen istenkáromlónak, szentségtelennek; távolabb van -tőlem mindezeknél ama bűn, melyet kimondani is irtózat nekem.</p> -<p>– A vád épen azért súlyos, mert ily külszín alól takarja fel a -vétket. Midőn kegyelmed kértünkre oly kész volt mindannyiszor a -portára menni, olyankor kegyelmed soha sem a mi általunk rábizott -ügyeket sürgetni járt, hanem <span class="pagenum"><a name= -"Page_227" id="Page_227">-227-</a></span> saját magának alkudta a -fejedelemséget; ha a vezérekkel beszélt, azoktól soha sem az adó -leszállítását kérte, hanem még nagyobb adót igért, ha fejedelemmé -teszik; s az általunk ajándékul küldött összegeket mindig saját -nevében osztogatta ki. Mindezekről pedig oly személy tesz -tanúbizonyságot, a ki kegyelmed körül mindeneket tud!</p> -<p>Paskó szédülni érzé agyát e vádakra. Lelke nem birt elég erővel -ennyi képtelen ellentétnek megfelelhetni. Mint a hermelin, mely -meghagyja magát inkább fogatni, mint hogy a sárba bele menjen.</p> -<p>– Az csak az Isten, szólt rebegve, a ki mindeneket tud.</p> -<p>– De tudok én is, kiálta közbe, nem tartóztathatva gerjedelmét a -vén szolga; s rágalomnak, ocsmány hazugságnak mondok mindent és azt -kivánom, hogy a ki közülünk hamisat mondott, azt az Isten vágja -ketté!</p> -<p>Nagy bajba került a testőröknek a tűzbejött öreget -elhalgattatni, de e buzgósága szolgájának új erőt látszott Paskónak -kölcsönözni.</p> -<p>– Ennyi vád között, uraim, monda nemes büszkeséggel, semmi sem -sérti annyira lelkemet, mint az, hogy én reám bizott országkincsét -osztogattam ki magamé gyanánt, a vád többi része csak vért hoz -fejemre, de ez gyalázatot! Épen azon nap, talán ugyanazon órában, -melyben ez irtózatos vád ellenem elmondatott, én családi -boldogságomat keserítém meg azzal, hogy ötezer aranyat felmondva -adósomnak, abból egyetlen fillért megtagadtam nőm örömeitől, az -egészet az ország által fizetendő adó kipótlására szánva.</p> -<p>Apafi és Teleki bámulva néztek Paskóra; a főtanácsos úr szájában -megakadt a szó.</p> -<p>– Bizonyára, folytatá Paskó, ha méltóságtok elfogadnák a nő -bizonyságtételét férje mellett ily esetekben, nőm legjobban -megmondhatná, ha egy szóval eltér-e ez állításom az igazságtól?</p> -<p>– Szencsétlen ember! sóhajta Apafi s félrefordítá arczát. -<span class="pagenum"><a name="Page_228" id= -"Page_228">-228-</a></span></p> -<p>Maga Teleki is oly megzavarodottnak látszott, hogy egy szót sem -talált, a mit erre mondjon.</p> -<p>– Uraim, méltóságtok! szólt Paskó mindig bátrabb hangon. Én -követelem, hogy azon ember, vagy ördög, ki engem oly pokoli bűnnel -vádol, velem szembesíttessék; hadd nézzek arczába, midőn e vádat -szemembe mondja, hadd lássam, lesz-e elég bátorsága engemet látni -és ellenem szólani?</p> -<p>– Kegyelmed követeli? kérdé Teleki mind jobban elhülve.</p> -<p>– Jogom van ezt kérni.</p> -<p>– Boldogtalan, sóhajta a főtanácsos úr s inte, hogy nyissák meg -az ajtót.</p> -<p>Mindenki feszülten nézett oda, düh és harag tekintetével Paskó -és az öreg szolga.</p> -<p>Az ajtó megnyilt s a tanú, ki belépett rajta, – Berta volt, – -Paskó neje…</p> -<p>– Itt áll a tanú kegyelmed ellen… szólt reszketeg hangon -Teleki.<a name="FNanchor_14" id="FNanchor_14"></a><a href= -"#Footnote_14" class="fnanchor">14)</a></p> -<p>Paskó eltántorult állóhelyéből; fejéhez, szivéhez kapva -támaszkodék a mellette álló alabárdos vállaira; a világ elfordult -vele, arczán halálos sápadtság terült el; vigyetek vissza -börtönömbe, hebegé, s összerogyott, mint egy hulla. Élettelenül -hurczolták el a teremből. Többen a tanácsurak közől eltakarták -arczaikat, nem nézhettek oda; maga a fejedelem fehér volt, mint a -fal.</p> -<p>És bizonyára a tanú sem mert maga elől föltekinteni e jelenet -alatt, s úgy adta Isten, hogy még a szépség is elmult arczáról e -pillanatban, oly visszataszítónak látszék, képe megnyúlt s friss -színe helyén szederjes foltok ültek; ajkai szép metszését úgy -eltorzítá a dacz és nőietlen merészség, s szemeit erős ónszín -karikák fogták körül.</p> -<p>Ott állt a terem közepén, szemeit lesütve, inkább bűnöshöz, mint -vádlóhoz hasonló, s bármint erősíté magát, <span class= -"pagenum"><a name="Page_229" id="Page_229">-229-</a></span> -meglátszott tagjain a reszketés, s csaknem visszarettent, midőn a -legelső hangban, mely megszólalt, ismerősre talált.</p> -<p>Jánosé volt az, ki, míg az általános levertség mindenkire -látszott hatni, egy maga emelkedék fel, s a tanácsurak elé járulva, -bátor hangon megszólalt:</p> -<p>– Méltóságos uraim, nagyságos fejedelem! Ámbátor felfordult -világ az, a midőn a legutolsó szolgájának kell védelmezni urát -tulajdon felesége ellen, mindazáltal az én uramnak, a nagyságos -fejedelem kegyelme, nekem, alázatos jobbágyának megengedvén, hogy -uram mellett szívem szerint szólhassak, cselekszem azt; és hogy ha -nem tudok is ékesen szólani, miként mások, de tudok mondani igazat -s tudom jól, hogy méltóságos uraim ott is megértenek engem, a hol -szavam elhal, csak zokogásom beszél. Mert égre kiáltó és Istent -kisértő cselekedet az, a midőn asszony támad tulajdon férje ellen, -hogy azt elveszítse, kinek ha még volnának is bűnei, azokat -fedezni, rejtegetni volna kötelessége; és nem is cselekedhetik -senki így más, mint a ki azon kötelességeit régen elfeledte, -melyekkel Isten előtt esküdt férjének tartozik, ki bűnnel takarja -el a bűnt, hazugsággal fedezi a csalást, hamis esküvéssel mossa az -árulást!</p> -<p>– Méltóságos uraim! kiálta közbe a nő. Ne engedjenek kegyelmetek -engemet e szolga által így meggyalázni. Azért, hogy én többre -becsültem az ország nyugalmát, mint saját szívemét, megérdemlem -talán, hogy én gyönge nő egy cseléd ronda beszédjei ellen itt -méltóságtok színe előtt védelemre találjak, s ha feláldoztam -fejedelmemért férjemet, kit mint embert szerettem, de mint árulót -elvetek magamtól, úgy hiszem, jogom van követelni, hogy ez -áldozatért ne piruljon orczám.</p> -<p>Erre Sárpataky uram kapott az alkalmon, s neki fordult Jánosnak -dorgáló szóval.</p> -<p>– Hallja kend, ez nem csárda, nem pitvar, a hol mocskolódni -szokás, ha kegyelmednek megengedtetett szólni <span class= -"pagenum"><a name="Page_230" id="Page_230">-230-</a></span> vétkes -ura mellett, szóljon a dolog érdemére és ne térjen félre oly -dolgokra, a mik ide nem tartoznak.</p> -<p>– Kérem, szólt Teleki, Sárpatakyhoz fordulva. Nem szükség a -tanút rendre igazítanunk, mert ha kifogásai vannak az ellentanú -irányában, azokat elmondani igen de tartozó dolog. Mi nem bűnt -keresünk, hanem igazságot.</p> -<p>– Köszönöm alássan, méltóságos uram; szólt az öreg, kegyelmedről -azt mondják, hogy szigorú ember, de én azt mondom, hogy igazságos -is.</p> -<p>– Attól függ, hogy be tudja-e kegyelmed bizonyítani, hogy urának -neje bármi tekintetben okokkal bir férjének személyes ellensége -lenni. Mert ha ezt bebizonyíthatja, akkor világosan álland, hogy a -borzasztó vád csak borzasztó költemény s visszahull az okozó -fejére.</p> -<p>János nehány pillanatig gondolkozék.</p> -<p>– Méltóságos uraim. Én most jöttem messzeföldről haza. Mindent -sejtek, de semmit sem tudok. De engedjenek nekem csak egy hónapi -határidőt, hogy azalatt amaz asszony lépteit szemmel kisérhessem és -én bizonyára mondom, hogy napnál fényesebben be fogom mutatni, hogy -ő a bűnös, nem ura.</p> -<p>– Ah, nagyságos fejedelem! kiálta közbe Berta. E megalázó -őrködést nem fogja nagyságod rajtam megtörténni hagyni, egy -nyomorult szolga puszta vádja miatt, mely vádnak még csak alakja -sincs, s ki csak azért gyűlöl engem, mert minden részegest, -verekedőt elűztem házamtól, s azért költ ellenem vakmerő -vádakat.</p> -<p>– Szóljak, nagyságos uraim? Elmondjam-e, hogy e derék -asszonyság, midőn férje magával akarta vinni, oly beteg volt, alig -birt mozdulni, s a mint férje eltávozott, elkezdte a dinomdánomot, -s addig el nem hagyta, míg ismét vissza nem tért? elmondjam-e, hogy -idegen nyelvű lokajt tart a háznál, hogy senki se érthesse, mikor -vele beszél?</p> -<p>Egy pár a tanácsurak közől nevetni kezdett e szóra. <span class= -"pagenum"><a name="Page_231" id="Page_231">-231-</a></span></p> -<p>– Nem oly nevetni való dolog ez, uraim! feddőzék a fejedelem. Ki -kell hallgatni, a mit mond.</p> -<p>– Engedelmet kérek, méltóságos uraim, szólt Berta, hogy -eltávozhassam.</p> -<p>– Maradjon kegyelmed, szólt ekkor Béldi Pál felállva; azon vádra -a mit kegyelmed férje ellen tett, nagyon természetesen következik -az a másik, a mit szolgája tett kegyelmed ellen, ezt kegyelmednek -előre kellett volna tudni. Mi tehát, hogy az igazságnak végére -járjunk, kénytelenek leszünk a vádlónak hatalmat adni a kegyelmed -fölötti őrködésre, oly módon, hogy kastélyának kulcsait kezébe -adva, annak kapuján az ő tudta nélkül senki be nem mehet és ki nem -jöhet az ő tudta nélkül.</p> -<p>– Uraim! kiálta fel megrettenve a nő. Ez ember képes lenne -engemet meggyilkolni, vagy a házat rám gyújtani, ha udvaromba -bocsáttatik.</p> -<p>– Egy szót kérek, monda János, ki nagyon meg volt elégedve a -határozattal, s azzal, úgy hiszem, mind a ketten meg vagyunk -nyugtatva. Uram kastélya széles mély árokkal van körülkerítve, -melyen át csak egy hídon keresztül lehet a várkapuhoz jutni, és a -hídnak szinte kapuja van. Adassék át tehát nekem a hídkapu kulcsa s -legyen a várkapu kulcsa a nagyasszony kezében; ilyen formán sem én -nem juthatok a várba az ő akarata ellen, sem pedig más az én tudtom -nélkül. Magam a hídon túl egy kis góréban majd ellakom.</p> -<p>– Legyen úgy, hagyá helyben a fejedelem.</p> -<p>– Ah, ez megalázó! kiálta fel a nő magán kívül.</p> -<p>– Kegyelmed kastélyába fog visszatérni. Szólt Apafi, s abban egy -évig felügyelet alatt marad. Addig férjének ügye -felfüggesztetik.</p> -<p>A tanácsurak többsége helyeslé a határozatot, János kezet -csókolt a fejedelemnek, csak Berta asszony sápadt és kékült el -bele; oly rút volt e pillanatban, nem lehete rá nézni. A fejedelem -elé akart borulni, hogy megmásíttassa határozatát, de az kikerült -előle, s szobáiba távozott. <span class="pagenum"><a name= -"Page_232" id="Page_232">-232-</a></span></p> -<p>Apafi nagy pártolója volt a puritán tanoknak, s ha első bűn volt -előtte, a mit legkönnyebben hitt s legsúlyosabban büntetett, a -fejedelemkeresés, de a második volt a házasságtörés.</p> -<h2>X. AZ ŐR.</h2> -<p>A majosfalvi kastély épen a legnagyobb tatárjárásnak útjában -esvén, aként volt épülve eredetileg, hogy kisebb rablótámadások -ellen azt belülről védeni lehessen. Köröskörül egy mély s több -ölnyi széles árok övedzé, s ez árkon túl ismét mintegy száz -lépésnyire nagy szorgalommal ápolt angol, vagyis helyesebben -franczia kert foglalta körül a kastélyt, azon XIII. Lajos korában -támadt csodakertészet mintájára, mely egyenesre faragta a fákat s -merev falakat és zsinórral kimért szűk folyosókat épített -megcsonkított cserjékből.</p> -<p>A kastély is úgy volt épülve, hogy mintegy négy öl magasságnyira -ablakai nem voltak egyebek lőréseknél, csak a középről felmeredő -magas donjonnak voltak nagy góth ívezetű ónkarikákba foglalt -ablakai s a négy szegleten látszottak kiálló belvedérek, mikről a -szabadba lehete látni.</p> -<p>A palotának két oldalán volt kapuja, mik közől az egyik a -majorsági szekerek, másik az urasági hintók számára szolgált -bejárásul, az árkon pedig egyetlen híd vezetett keresztül, melyet -erős kőből épített portálé őrzött, s előtte egy toronyszerű épület -volt rakva, melyet valaha azon czélra építének, hogy benne valaki -lakjék, a ki a hídkapura vigyáz; de ez már annyira kiment a -szokásból, hogy tán félszázad óta sem lakott benne senki; tetejéről -nagyobbára lekopott a zsindely, s a denevérek egészen magokévá -tették, a mi még lakható volt rajta. Mind a négy oldalán volt -egy-egy gömbölyű ablaka, melyen egy közönséges emberi fő kidughatta -magát, s bejárását erős <span class="pagenum"><a name="Page_233" -id="Page_233">-233-</a></span> vaspántos ajtó őrzé, de melynek -szegletét nagyon kirágták a legutolsó toronyőr kutyái, mikor -éjszakánkint be voltak zárva, míg gazdájok a faluban mulatott.</p> -<p>Ezt a szép tanyát választá János gazda a fejedelem határozata -folytán magának lakásul, a mi valóban nem volt irigylésre méltó -állapot, de annál czélszerűbb az ő szándokára nézve.</p> -<p>Mikor beköltözködött, nyár volt; de azt mérsékelt emberi -tehetség mellett is el lehete előre gondolni, hogy majd egyszer tél -is lesz, és akkor hideg fog lenni, s az öreg majd megunja a maga -választotta hivatalt.</p> -<p>Az alvilág őrei nem voltak szigorúbbak, mint ő. A ki csak a -kastélyba akart jutni, előtte kellett elmennie, s ha gyanús arczra -talált, azt oly keresztül-kasul kikérdezte, hogy azt sem tudta, -melyik lábán álljon. Este pedig, a mint besötétedett s János gazda -elgondolá, hogy immár ideje lesz az alvásnak, megvárta, míg a -kastélyban elsötétültek az ablakok; akkor fogott egy darab viaszt, -s az urának reá bizott kardját magához véve, a kardmarkolatra -vésett czímerrel lepecsételte a ház kapuit, melynek kulcsai az úrnő -kezében voltak, s a híd kapuját, melynek kulcsát ő maga bírta. -Ilyenformán minden éjjel szigorú sequestrum alá zárva aludt az -egész háznép, s János gazda már hajnal előtt fenn volt, a -pecséteket levenni, nehogy okot adjon azoknak erőszakos -felszakítására.</p> -<p>A mily boszantó volt e felvigyázat a ház asszonyára, ép oly -terhesnek hivé ő azt magára az őrre nézve, s várta szentül, hogy -majd ha a tél bekövetkezik, felhagy ő kegyelme a strázsálással s -ugyanezért ez időköz alatt oly szigorú életmódot viselt, mint az -apácza; még az olasz lokajnak sem volt szabad a kastélyba lépni, s -János gazda minden kutatásának sem sikerült kitudni, hogy hol lakik -ez antagonistája.</p> -<p>Azonban a tél is eljött, csikorgó hideg napok kezdődtek, -meghosszultak az unalmas éjszakák, s az ember még az ablakán -kinézni is fázott; csak Jánost nem zavarta <span class= -"pagenum"><a name="Page_234" id="Page_234">-234-</a></span> mindez. -Kifogott még a fagyon is. Az árokból annyi nádat vágott, a mennyi -elég volt neki tüzelni, s ha nem volt teteje a lakásának, legalább -kimehetett rajta a füst kémény nélkül s ha nyirkos volt palotájának -fala és földje, legalább nem kellett féltenie, hogy a láng belekap. -Évek óta megtakargatott fizetése elég volt neki élelemre -itéletnapig, s ha egy kenyeret megvett, az tovább tartott neki, -mint egy akó bor.</p> -<p>Ilyenformán mult el a deczember, száraz, szeles, fagyos napok -mellett, hó nem esett ez ideig. János gazda akkor is rendesen -egyedül virrasztgatott odujában, mert látogatót nem tűrt magánál, -mindenkiben kémet, árulót gyanítva. Épen esztendő utolsó előtti -éjszakája volt, a várban sokáig fenn voltak, mert sütöttek, főztek -az új évre, s Jánosnak meg kelle várni, míg lefeküsznek, mely után -lepecsételte az ajtókat s hazatérve, bezárta nehéz ajtaját, nagy -tüzet rakván a tornya közepén, leteríté mellé subáját és neki -heveredett, a midőn egyszerre kopogtatást hall az ajtaján, elébb -lassan, azután mindig erősebben, s mintha valaki nevéről -szólongatná.</p> -<p>Sokáig hallatlanná tevé a zajt; végre, hogy nem állhatta tovább, -fogá a hágcsóját, mely épen arra való volt, hogy a harmadfél öl -magasban levő ablakig felérjen, s azon felmászva, kidugá fejét az -ablakon, hogy megnézze, ki zörget.</p> -<p>Ismeretlen embernek találta. Bő szürke köpenybe volt burkolva, -csákós kalpaggal; nagy kipödrött bajusza volt, hogy éjszaka is -észre lehete venni.</p> -<p>Még ott is elnézte egy darabig, hogy dörömböz az ember ajtaján s -majd a kulcslyukon, majd a hasadékon kukucskál be s szabódik -erősen, hogy nyissák ki neki.</p> -<p>– Hát mit akarsz odalenn, öcsém? szólalt meg elvégre az -öreg.</p> -<p>– Ah! ott van kegyelmed? kiáltá örvendő hangon az ember. Adjon -Isten jó estét kendnek, János bátya! hát nem ismer kend rám? Én -vagyok kendnek az öcscse, az édes testvéröcscse. Están! A bizony. -<span class="pagenum"><a name="Page_235" id= -"Page_235">-235-</a></span></p> -<p>– Elhiszem, ha mondod. Hát mi kell?</p> -<p>– Csak ereszszen be kend, mert megfagyok ide kinn.</p> -<p>– Hát minek jöttél ide?</p> -<p>– Ejnye de házsártos kend ma, János bátya. Hogy megigazgat! Sz’ -nem így kellene kendnek engemet fogadni, az édes -testvéröcscsét.</p> -<p>– Biz öcsém, szólt János gazda, meggondolva, hogy mit mondjon, -nem azért mondom, hogy elbizd magadat rajta, mert azt tudod, hogy -nekem hizelkedni nem szokásom; nem is azt tekintve, hogy édes -testvérem vagy, de annyi bizonyos, hogy mindazon emberek között, a -kiket becsületben tartok, te vagy a legeslegutolsó; hanem hát mi -dolgod velem?</p> -<p>– Ej na. Hát csak ezen járok, s rég nem láttam kendet. Csak nem -tagad meg kend magától? ha akarná sem tehetné, mert úgy hasonlítunk -egymáshoz, mint két makk; csakhogy a kend bajusza ősz, az enyim -pedig még fekete.</p> -<p>– Hát magad vagy-e? kérdé János gyanúsan szélylyel kémlelve.</p> -<p>– No bizony, csak nem fél kend tán tőlem?</p> -<p>– Én félni? Az volna még csak hátra! s hogy épen tőled -féljek!</p> -<p>Már erre a szóra csakugyan leszállt János gazda s kinyitá az -ajtót Estánnak, s beengedte azt lépni a tűz mellé s mondá neki, -hogy akaszsza fel a köpönyegét a szegre.</p> -<p>Ott pedig nem volt több egy szegnél, a melyen a kard lógott.</p> -<p>– Ejnye be szép kardja van kendnek, János bátya.</p> -<p>– Hagyd el azt a kardot, öcsém, beszélj egyébről. Szedd le -magadat s ha ehetnél, hát alugyál; mert én nem adhatok egyebet, -mint egy veder bort.</p> -<p>– Az is jó lesz, mondá Están, félszemmel mindig a kardot lesve, -s míg János az átalagot előhozta valamelyik szegletből, az alatt ő -a kard markolatát vizsgálgatta nagy gondosan.</p> -<p>János gazda előhozá a kérdéses edényt, mely is tele <span class= -"pagenum"><a name="Page_236" id="Page_236">-236-</a></span> volt -legújabban kiforrt új borral, azon minőségűvel, melyből egy pár -kupa úgy letesz holmi vékony pénzű legényt, hogy egyik szélitől a -másikig méri az utczát, s minden házat a magáénak néz; azt tehát -lehelyezve a tűz mellé, oda adott egy fakupát az öcscse kezébe, a -másikkal pedig maga merített.</p> -<p>– Hát mit csinál Kökényesdi uram? kérdé az első kupa után -öcscsétől.</p> -<p>(Ez a Kökényesdi volt a leghíresebb haramiavezér azon -időben.)</p> -<p>– Nem tudom, felelt Están. Mert már régen eljöttem tőle, s most -más úrnál szolgálok.</p> -<p>– No ezt már szeretem hallani. Kivált ha hinném.</p> -<p>– Elhiheti azt kend. Itt szolgálok, hogy is híják uramnál.</p> -<p>– Soha se törd rajta a fejedet. Az én kedvemért egyszer se -hazudj. Jobb, ha iszol; zsivány korodban ugyan jobb borokat is -láttál, hanem ezt úgy idd, mint a minek meg van adva az ára.</p> -<p>E párbeszédből annyit gyaníthatunk, hogy Están úr nem a legjobb -hírben állt urabátyja előtt.</p> -<p>– No de igyék hát kegyelmed is; különben azt hiszem, méreg van a -borában.</p> -<p>– Üm. Monda magában János gazda. Ez a ficzkó azt hiszi, hogy le -fog itatni engem. No iszen majd moresre tanítom mindjárt. Jól van -öcsém, hát lássunk hozzá.</p> -<p>Ezzel fogta az egyik kupát, öcscse a másikat s kezdtek fenekére -törekedni az átalagnak.</p> -<p>Egy óra mulva üresen állt előttük a veder. A két hős ült -mellette tántorítlanul s csodálta egymást. Még csak danolni sem -kezdtek tőle.</p> -<p>Están megcsóválta a fejét, mintha azt gondolná, hogy nem várta -volna ilyen kemény legénynek az öreget s azzal fölkelt, előkeresett -a köpenye alól egy csikóbőrös kulacsot s bátyjára köszöntve -monda:</p> -<p>– A magunk egészségére, bátya! Kóstoljuk meg most ezt is. -<span class="pagenum"><a name="Page_237" id= -"Page_237">-237-</a></span></p> -<p>János látva, hogy Están is iszik, meggyőződött felőle, hogy -nincs benne bolondító s elfogadá a kulacsot.</p> -<p>Tele volt az a legkegyetlenebb lengyel pálinkával, a mitől, ha a -kozák tele iszsza magát, elfekszik három nap, három éjjel -félholtan, s egy hétig ki nem józanul. A kulacs tartalma pedig elég -lett volna négy kozáknak.</p> -<p>– Nem rossz, monda János gazda s elkezde a kulacs vándorolni, s -a mint az óra lefolyt, egyszer csak üres lett a kulacs is. A két -bajnok meg sem rezzent helyében.</p> -<p>– Már most próbáljunk mást is; szólt ekkor János, fölkelve -helyéről s egy magas polczról levett valami kobakot. Ezt én -Törökországból hoztam. Tatárital. Nem bánod meg, ha belőle -iszol.</p> -<p>Fertelmes gonosz nedv vala az. Lótejből készült erős szesz, mely -végig karmolja az ember torkát s beégeti magát a beleibe; tatárok -szokták inni, mikor megunták a józanságot s a ki lerészegszik tőle, -lánczra kell kötni, hogy senkit meg ne marjon.</p> -<p>– Az én bátyám le akar engem itatni, gondolá magában Están, a -mint megkóstolta a könyfacsaró italt; de helyt állt neki. Egy -kicsit meglódult az agyveleje tőle, de azért birta magát -tartani.</p> -<p>– Egyet mondok, bátya, szólt erre, látva, hogy János ennyi -rohamot kiállt; tud-e már kend dohányozni? Itt senki sem lát -bennünket.<a name="FNanchor_15" id="FNanchor_15"></a><a href= -"#Footnote_15" class="fnanchor">15)</a> Ne gyujtsunk rá?</p> -<p>– Későn keltél fel engem leejteni lábamról, gondolá magában -János, s valami homályos meggyőződés mindinkább gyökeret kezde -verni lelkében, hogy az öcscse aligha legjobb szándékkal van -iránta.</p> -<p>Nemsokára füstölt mindkettőjök szájában a csibuk, megrakva a -legfelségesebb basadohánynyal, minővel valaha méheket szédítettek, -s rövid idő alatt oly füst támadt körülök, hogy a mi denevér ez -ideig megmaradt a toronyban, az is búcsút vett s boldogabb szállás -után látott. <span class="pagenum"><a name="Page_238" id= -"Page_238">-238-</a></span></p> -<p>De a két bajvívót meg nem tántorította semmi. Hallgattak már, -egy szót sem szólt egyik is. Többé titkot sem csináltak belőle, -hogy egymást le akarják részegíteni; végre felállt János s egy pár -opium-pastillt előkeresve egy zacskóból, azoknak egyikét a saját, -másikát az öcscse égő pipájára tevé szótlanul… Egyszerre fehér füst -kerekedék rajtok… János leránczolta szemöldökeit mélyen, öcscse -arczába tekintve; míg az elkezde lassankint halványulni, szemei -mindinkább meredten néztek maguk elé, arczán valami őrült, buta -mosolygás terjedezett szét, egyszerre kiesett a csibuk szájából s ő -nyitott ajakkal esett hátra, mint egy darab fa.</p> -<p>– Mégis te győzted kevésbbé, mormogá János gazda, a tűzbe -hajítva csibakját, s azzal futott egy nagy kád jéghideg vízhez, a -mi tanyája szegletében állott, s miután annyit ivott belőle, mennyi -egy szomjú tevének elég volna, beleüté abba néhányszor mámoros -fejét, s a mint lassankint kijózanodva magához kezde térni, fogá a -szekérkenőcs-edényt, melyet bőrszíjak festésére szokott használni, -azzal bekené ősz fürteit, nemkülönben bajuszát is jól kisodorá -ugyanazon kenőcscsel, s akkor feltevé Están kalpagját fejére, -felölté annak köpenyegét, a kérdéses kardot pedig felköté -oldalára.</p> -<p>Azzal Están öcscsét szépen beletakargatá a subába, s feje alá -téve tarisznyáját, lefekteté egy szegletbe; mely meglevén, vevé a -kulcsait s felnyitva a toronyajtót, kilépett a szabadba s azzal -ismét bezárta a tornyot testvérére, ki aludt horkolva s bizonyosan -fel nem ébredett abban az esztendőben.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Mámoros ösztön volt-e Jánosnál, vagy ivás előtti emlék azon -gondolat, hogy öcscsét bizonyosan valaki az ő leitatására fogadta -fel? ez eszme lassankint oda fejlett nála, hogy azon valakinek itt -kell közelében lappangani, s hogy az bizonyosan valami -összeköttetésben álland a kastélybeliekkel. <span class= -"pagenum"><a name="Page_239" id="Page_239">-239-</a></span></p> -<p>E gondolattal agyában mívelé a magán elkövetett alakítást, mely -neki annál könnyebben sikerülhetett, minthogy öcscse saját -szavaiként annyira hasonlítottak egymáshoz, mint egy pár makk, s az -éjszaka sötét volt és borongós.</p> -<p>A mint kilépett a szabadba, meglátta, hogy itt friss hó esett -azalatt, míg ők odabenn iddogáltak, s a friss havon észrevehetők -voltak egy magassarkú és széles orrú czipő lábnyomai, a milyent az -egész előtte ismeretes világon egyedül Gondolfo viselt.</p> -<p>– Tudtam, hogy itt van! mormogá az öreg s figyelemmel kisérve a -lábnyomokat, könnyű volt kitalálni, hogy az ember először az ő -ajtajára jött hallgatózni, azután pedig a hidhoz ment, s onnan -megint az árok hosszában a parti bokrok közé távozott.</p> -<p>János mindenütt figyelmesen követé a lábnyomokat, míg végre a -rekettyésbe érve, lóhorkolást kezde hallani maga előtt.</p> -<p>– Tehát itt várnak reá! gondolá, nagyon örülve, hogy minden -kérdezősködés nélkül embereire talál, s azzal a hang után indulva, -nemsokára két lovas férfit látott a zuzmarás fák közől kikukkanni, -kik közől az egyiket Gondolfónak nézte; de a másikra a sötétben nem -ismert.</p> -<p>Ez a másik meglátva őt, magyarul szólítá meg.</p> -<p>– Nos – Están! Hozod a kardot? (Tehát csakugyan az öcscsének -nézték.)</p> -<p>– A kardot? szólt csodálkozva János. Bizonyára kardot -hoztam.</p> -<p>– De azt a kardot? A miért bátyádhoz mentél?</p> -<p>– Megbocsáss, jó uram. Tudod, hogy parancsolatodra sokat ittam, -úgy hogy semmire sem emlékezem, a mit valaha mondtál, ha csak újra -el nem mondod.</p> -<p>Az idegen nevetett.</p> -<p>– De láttad mégis az öreget? Elaludt?</p> -<p>– Az idén föl nem ébred. <span class="pagenum"><a name= -"Page_240" id="Page_240">-240-</a></span></p> -<p>– Tehát a kard, melyen a pecsétnyomó van, kezedbe jutott?</p> -<p>– Oh uram, értem már. Te a pecséteket akarod felnyittatni s -azután újra lepecsételtetni.</p> -<p>– Kezdesz már emlékezni?</p> -<p>– Kezdek, uram. De nagyobb baj van itt. Az éjjel friss hó -esett.</p> -<p>– Nos aztán?</p> -<p>– Ha mi itt keresztül-kasul járunk, holnap az öreg észreveszi a -lábnyomokról, hogy valaki a lepecsételt ajtókon ki- és bement, mert -még este nem volt hó.</p> -<p>– Istenemre, te nem vagy oly ittas, mint a milyennek látszol. -Mit tegyünk itt?</p> -<p>– Várj csak, uram, segítek rajtad. Közel vannak az aklok; -elhajtunk három jármos ökröt. Az árok be van fagyva, az ökröket -keresztül lehet egy helyen hajtani, a hol a víz széles s a part -alacsony, mi magunk pedig felülünk az ökrökre s ekkor úgy fog -látszani, mintha azok járták volna össze a kertet.</p> -<p>– Aranyos gondolataid vannak, ficzkó, nem hiába jártál iskolába -Kökényesdinél; de a várkapun még ökörháton sem lovagolhatunk be, -mert azoknak a nyomait épen úgy észreveheti az öreg, mint a -mieinket.</p> -<p>– Egyet gondoltam. Egy hágcsó van a toronyban, azt magunkkal -viszszük. De ez nem fog egészen felérni a rondelláig, hanem erről -könnyű lesz egy kötélhurkot valamelyik kiálló csatornára -felhajítani, s azon Gondolfo felkapaszkodik s kegyelmedet maga után -felhúzza; én azalatt ide lenn fogok őrködni.</p> -<p>Az idegen örömmel szorítá meg az öreg kezét s aranyhegyeket -igért neki jutalmul, ha terve sikerülend.</p> -<p>Az öreg ezzel visszament, elhozta tornyából a szükséges hágcsót -és kötelet, s egy kézi fürészt dugott a szűre ujjába; azután -elhajtott három ökröt az akolból, mely az árkon kívül feküdt; – -senki sem vett észre semmit.</p> -<p>Az árok előtt felült a három férfi az igás barmokra, -<span class="pagenum"><a name="Page_241" id= -"Page_241">-241-</a></span> miket János nagy ügygyel-bajjal a -befagyott vizen átterelt, oldalt akasztva a harmadfél öles -hágcsót.</p> -<p>A kerten keresztül a rondellák egyike alá érve, a hágcsót oda -támaszták a falhoz, s Gondolfo az ökör hátáról egyenesen rálépve, -felmászott annak legvégső fokáig, s az elhozott kötélhurkot -belehajítva a rondella egy kiálló horogvasába, azon acrobatai -ügyességgel felkapaszkodott; utána az idegen úr hágott fel a -lajtorján s a kötelet derekára köttetve, Gondolfo által felhúzatta -magát.</p> -<p>Az öreget oda lenn hagyták, hogy őrködjék.</p> -<p>Ez, a mint észrevette, hogy a másik kettő eltünt, magához húzá a -hágcsót s a szűre ujjába rejtett kézi fűrészszel mintegy közepe -táján mind a két hevederét bevágta félig, s visszatámasztá ismét s -várta, hogy jőjjenek visszafelé.</p> -<p>Egy jó félóráig várhatott, ekkor megjelent Gondolfo a rondellán -s a kötélhurokra, mint egy nyeregbe, beleülve, annálfogva a -hágcsóig lebocsátá magát. A mint a hágcsó legfelső fokán megállt s -féllábát felemelte, hogy kihúzza a hurokból, egyszerre ketté tört -alatta a hágcsó, s a kötél olyformán hurkolódott féllába fejére, -hogy ő fejjel aláfelé fordulva lógott le róla, mint egy lábánál -fogva felkötött nyúl.</p> -<p>A fennakadt olasz e pillanatban oly gyönyörűségesen káromkodott -magyarul, mint ha a Hortobágyon tanulta volna, s csak később jutott -eszébe, hogy valaki van oda alant, a ki beszédét hallgatja s erre -elkezdé olaszul magyarázni Jánosnak kellemetlen helyzetét, s -rimánkodott, hogy szabadítsa ki őt valahogy belőle.</p> -<p>János gazda pedig jónak látta tréfára venni a dolgot.</p> -<p>– Nézd! nézd! a ravasz olaszát! most meg már a hágcsót is -kirúgta maga alól, s fejtetőre ereszkedik alá. Más embert megütne a -guta, ha így felfordulna s ez még mulatságot csinál belőle.</p> -<p>Gondolfo lármázni kezde s szidta olaszul a paraszt lelkét, hogy -őt oly türelmesen nézi, de János mind erre nem szólt egyebet, mint -azt, hogy «bizony nagy gaukler vagy!» <span class= -"pagenum"><a name="Page_242" id="Page_242">-242-</a></span></p> -<p>Végre Gondolfo nem tűrhetve tovább helyzetét s hogy társa -félreértését eloszlassa, egyszerre megszólalt magyarul:</p> -<p>– Ne röhögjön hát kend, hanem segítsen le innen.</p> -<p>– Nini, hát te tudsz magyarul?</p> -<p>– Hiszen tordai születés vagyok; de ne bámuljon kend sokat, -hanem állítsa fel azt a hágcsót.</p> -<p>– Ketté van az törve, fiam, merőben.</p> -<p>– Hogy a tatár vigye el kendet a rozzant hágcsójával. Hogy -jövünk le már most?</p> -<p>– Én ki nem találom, szolgám.</p> -<p>– Nincs más mód, mint felnyitnod a kaput, s azon feljönni a -rondellába, s engemet felhúzni innen.</p> -<p>– Igen, de akkor megtudja az öreg, hogy itt jártunk. Monda -János, ki nagy mulatságát találta abban, hogy a pseudo olaszt -olyankor beszéltesse, mikor a lábánál fogva függ ég és föld -között.</p> -<p>– Ne törődjél vele; azt úgy is elteszszük láb alól.</p> -<p>– Ne mondd. Hogy hogy?</p> -<p>– Tüzet rakunk a részeg filkóra s ráfogjuk, hogy ittas fővel -maga bukott bele. Ezen kellett volna egyenesen kezdenünk, de te -elbolondítottál bennünket ostoba ötleteiddel.</p> -<p>– Ez bizony jó lesz, helyeslé János; tehát csak vesd le a -kapukulcsot, ha nálad van, majd akkor lesegítlek.</p> -<p>Gondolfo előkeresé kínos helyzetében a két kulcsot zsebéből, s -lehajítá azt Jánosnak.</p> -<p>– Nesze fogjad! jól vigyázz, hogy merre jösz; a lépcsőn feljutva -a folyosón jobbfelé tarts, az vezet ide; nehogy balra találj menni, -mert ott uram a háziasszonynyal mulat s ketté hasít, ha -bebotlasz.</p> -<p>– Valóban? monda János és szemei szikráztak a sötétben. No csak -várj rám, mindjárt jövök.</p> -<p>Azzal felnyitá a kaput s felsietett a lépcsőkön.</p> -<p>Mikor a folyosóra ért, egyenesen balra tartott. E szárnyban -lakott ura nejével együtt. Jól ismeré a szobákat. Az <span class= -"pagenum"><a name="Page_243" id="Page_243">-243-</a></span> ajtók -mind nyitva voltak, egyik szobában sem talált senkit… Talán -megcsalá Gondolfo?… Végre az utolsó ajtóhoz ért, ez volt urának -hálóterme, s a mint annak kilincsét elfordítá, érzé, hogy az zárva -van.</p> -<p>A zörrenésre az ajtón belül egy férfi-hang szólalt meg:</p> -<p>– Te vagy ott Gondolfo?</p> -<p>János egy szót sem felelt, hanem neki feszíté vállait az -ajtónak, megpróbálva, ha betörhetné-e?</p> -<p>Ekkor asszonya hangját hallá meg.</p> -<p>– Mit akarsz, Gondolfo?</p> -<p>E hang százszoros dühvel önté el egyszerre szivét s mint a -kőfaltörő kos rohant vállával, fejével az ajtónak, s egyetlen -rohammal beszakítá azt.</p> -<p>Hah! ott függött a bűnös asszony az idegen férfi kebelén, s most -már annak vonásait is jól megismeré: Pozsgai Ferencz uram volt az! -Ezért árulta el hát férjét a hűtlen asszony, mert a férj kezében -volt a szerető élete.</p> -<p>– Halál reátok! ordítá magánkívül az öreg s kirántva az oldalán -függő kardot, rájok rohant ádáz dühvel.</p> -<p>A meglepett vétkezők rémülten ugrottak fel egymás mellől, -Pozsgai egy pisztolyt kapott fel az előttük álló asztalról, s -megtámadójára süté; de reszkető keze rosszul irányzott s a golyó az -ablakon keresztül süvöltött. Erre megragadva a nő kezét, egy -szőnyegajtót felszakított s maga után vonta őt is. De a vén szolga -utolérte őket, s megragadva a hátul maradt hölgy hosszú -selyemhaját, mely futtában utána repült, visszarántá őt annálfogva, -s markolatig döfte szivén keresztül a férj kardját.</p> -<p>E pillanatban a támadt zajra minden oldalról előfutott a házi -cselédség, s látták, mint űzte végig a folyosón a vén szolga -Pozsgait a véres karddal, míg ez egy ablakon merész szökéssel -kivetve magát, a kert fái között eltünt, s nemsokára lehete őt -látni, mint vágtat tova a havas síkságon.</p> -<p>János pedig az összegyűlt sokaság elé lépett, felmutatva a véres -aczélt. <span class="pagenum"><a name="Page_244" id= -"Page_244">-244-</a></span></p> -<p>– E kard Paskó Kristóf kardja: én e karddal megöltem Paskó -Kristóf hűtlen nejét!</p> -<p>S azzal önként a törvény kezeibe adta magát.</p> -<h2>XI. AZ ITÉLET.</h2> -<p>Néhány nappal elébb, hogy ezek történtek, Apafi udvarán két ifju -gyermek jelent meg, kik panaszt tevének a fejedelem előtt, hogy ők -Boór Ádám gyermekei, kiket Pozsgai Ferencz igazságtalanul kivert -jószágukból, s jogaikat követelék vissza.</p> -<p>A fejedelem rögtön hivatá Pozsgait, de az eltagadott mindent; -azt állítá, hogy Boór Ádám rég elveszett tatár rabságban s -gyermekei már előtte elhaltak; ezek pedig, kik most eljöttek, az ő -ellenségei által megfogadott sehonnaiak, kik által a megbuktatott -Kozár boszút akar rajta állani.</p> -<p>– Mi bizonyítványaitok vannak, hogy ti vagytok Boór gyermekei? -kérdé a fejedelem tőlük.</p> -<p>– Saját édes apánk… felelt Károly.</p> -<p>– Tehát él? Ha él, miért nem jött veletek?</p> -<p>– Csak számunkra él még, a világnak régen meghalt.</p> -<p>– Miért nem jön elém? Én meg fogom őt ismerni.</p> -<p>– Vissza fogsz borzadni tőle, uram. Te egykor fogolytársa -voltál, sokszor hallottad őt beszélni; ha ráismersz hangjáról, -fogadd el tanubizonyságát, de arczát ne kivánd látni, mert abban -csak mi ismerünk még reá.</p> -<p>– Láthatod, uram, szólt közbe Pozsgai, hogy ezek csalók. Ha Boór -Ádám él, miért nem lép fel rögtön ellenem? miért e szemfényvesztő -titkolás? Én azt állítom, hogy Boór Ádám régen meghalt s akárki -legyen a rejtélyes tanú, én hamis alakoskodónak nyilvánítom -azt.</p> -<p>– Azt majd én itélem el, uram. Három nap mulva jelenjetek meg -előttem újra.</p> -<p>Pozsgai három nap alatt sietett becsesebb értékeit összegyűjteni -<span class="pagenum"><a name="Page_245" id= -"Page_245">-245-</a></span> s az utolsó nap éjszakáján azért -kereste fel Paskónét, kivel régóta tiltott viszonyban élt, hogy -mozdítható vagyonait annak kezébe téve, azon esetre, ha ellene -fordul a koczka, kimeneküljön az országból Lengyelországba, a hova -őt majdan Paskóné is követendé pénzzé tett vagyonai javával.</p> -<p>A három nap letelvén, a fejedelem egész tanácsát összegyűjté, s -tudtokra adva a kérdéses tárgyat, legelőbb a panaszttevőket hivatá -a tanács elé.</p> -<p>Azok most harmad magokkal jöttek. A harmadik alak, kit kézen -vezetének, hosszú fekete talárral volt befedve, mely fejtől sarkig -eltakarta, s úgy látszott, mintha közönséges embermagasságnál -nagyobb volna.</p> -<p>Odajárultak a tanácsurak elé.</p> -<p>– Kegyelmed Boór Ádám, kit ezen gyermekek atyjuknak neveznek? -kérdé a fejedelem a beburkolt alaktól.</p> -<p>– Én vagyok az, uram.</p> -<p>– Valóban, a hang Boór Ádám hangja. Miért nem engedi kegyelmed -arczát láttatni?</p> -<p>– Ah, uram. Az én arczom borzalomnak és undorodásnak képe. -Engedd azt fedve maradni, de kérdezz bármit tőlem, a mi -fogságunkban együttlétünkkor történt, felelni fogok, s megtudandod -belőle, hogy az vagyok, a kinek állítom magam.</p> -<p>– Ez nem elég! szólt közbe Sárpataki, az itélőmester, kinek -különös szerencsétlensége volt, sohasem azt pártolni, a kinek -részén az igazság van; ugyanazon dolgokat másoktól is hallhatta -kegyelmed, s valakinek a hangját is lehet utánozni. És itt nem a -velenczei tízek tanácsa, nem is spanyol inquisitio tribunal, a hol -lefátyolozva szokás a tanúknak megjelenni. Ha kegyelmed igaz -járatban van, soha se féltse tőlünk az orczáját. Különben is nekem -úgy tetszik, mintha kegyelmed egy félfejjel magasabb volna az -említett Boór Ádámnál, a kit igen jól ismertem. Leplezze le magát -kegyelmed.</p> -<p>Boór Ádám erre szótlanul levevé fejéről a palástot. <span class= -"pagenum"><a name="Page_246" id="Page_246">-246-</a></span></p> -<p>A tanácsurak borzadva tekintének reá. Az őrök, kik az ajtókban -álltak, félhalkan suttogák: «a kétszarvú ember».</p> -<p>– Ime, láttok uraim előttetek. Nem a hogy Isten teremtett, hanem -a hogy emberek elcsúfítottak. Én vagyok azon rém, kivel a székely -anyák síró gyermekeiket ijesztgetik, én vagyok azon csoda, kiről -vándor utasok reszketve beszélnek. Most látjátok, miért kell nekem -kerülnöm az emberek tekintetét? én, ha gyermekeim sorsa nem -kivánná, maradtam volna örökké magános völgyemben, elhagyott -rabságomban, melybe áruló baráti kéz taszított, a világ számomra -zárva van. Akarjátok-e, hogy belépjek, kivánjátok-e, hogy végig -járjak utczáitokon s borzalmat űzzek az emberek szivébe?</p> -<p>A fejedelem irtózva fordult félre.</p> -<p>– Takarja el kegyelmed arczát, inté Boór Ádámnak, s felszólítá -Naláczit, hogy hivassa elé Pozsgait.</p> -<p>E perczben érkezék Teleki Mihály a tanácsba, ki meghallva, hogy -Pozsgaiért küldenek, odaszólt a fejedelemhez:</p> -<p>– Az nem fog eljönni, nagyságos uram. Hallgassák meg -kegyelmetek, a mi az éjjel történt s a mi szintén e tárgyra -tartozik. Már korán reggel tudósítást kaptam róla. A bebörtönzött -Paskó Kristóf öreg szolgája a mult éjjel észrevevé, miszerint a -kastélyba egy idegen férfi lopózott be s rátörve az ajtót, az ura -nejével bűnös együttlétben találta. A szolga megölte a nőt, a férfi -megmenekült előle. De a zajra előfutott cselédek megismerték a -futóban Pozsgai Ferenczet, a ki a dévai úton látszott elvágtatni. A -gyilkos maga jött az esetet feljelenteni s magát a törvények kezébe -adva, itt vár a tanácsterem ajtaja előtt.</p> -<p>A fejedelem inte, hogy hozzák eléje.</p> -<p>A vén szolga belépett, két alabárdostól kisérve, arcza komoly -volt, de nem alázatos, elszántság látszott rajta, de nem dacz.</p> -<p>– Te urad hűtelen nejét megölted? kérdé a fejedelem megindult -hangon.</p> -<p>– Azt cselekvém, uram. <span class="pagenum"><a name="Page_247" -id="Page_247">-247-</a></span></p> -<p>A fejedelem tenyerébe hajtá homlokát s gondolkozott, azután -egyszerre fölemelé fejét s határozott hangon mondá:</p> -<p>– Itélőmester uram! Jegyezze kegyelmed határozatinkat.</p> -<p>A tanácsurak felálltak. Feszült csendesség volt a teremben.</p> -<p>– «Elsőben: Paskó Kristóf nejének gyilkosa tettéről Istennél -számol; a világon általunk minden bünhödés alól felmentetik…»</p> -<p>«Másodszor: Paskó Kristóf, a kit hűtelen neje hallatlanul -elvádolt, a felségárulás bűne alól feloldatik, s börtönét legottan -elhagyja.»</p> -<p>«Harmadszor: Előttünk álló Boór Ádám, kit az Isten gyermekeiben -vigasztaljon meg, bárhol hatóságunk alatt létező minden jószágába -visszahelyeztetik s akárki, akármily czím alatt birná azokat, -belőlök kivettessék.»</p> -<p>«Negyedszer: Makacsságból meg nem jelent Pozsgai Ferencz, mint -álorczás, házasságtörő és stellionatusban lélekző, háromszorosan -bűnös, – bárhova lett légyen, bármely országba menekülő, ott -felkerestessék s visszaköveteltetvén, ugyanazon Boór Ádámnak örök -rabszolgaságba adassék, kit oly gyalázatosan elárult.»</p> -<p>«Ez itéletet végrehajtani kegyelmedre bizzuk, Teleki Mihály -uram.»</p> -<p>E szavak után hirtelen felkelt a fejedelem székéről s elhagyá a -tanácstermet, nem akarva tanúja lenni azon jeleneteknek, miket -itélete által előidézett.</p> -<p>A kegyelmet, az igazságot nyertek örömkönnyekkel állták el -útját; elsietett előlük, kezeit elvonta forró ajkaiktól. -Elzárkózott szobáiba.</p> -<p>S valóban jól tevé, mert ha Paskó arczát látta volna, azon -pillanatban, midőn tudtára adták, hogy börtöne megnyilt és neje -halva van, ez megmérgezte volna lelke jó érzelmét.</p> -<p>– Oh miért nem öltetek meg inkább engemet helyette! kiálta fel a -szerencsétlen ember. Miért nem engedtétek <span class= -"pagenum"><a name="Page_248" id="Page_248">-248-</a></span> meg -neki, hogy ő ölt volna meg? Miért kellett őt meggyilkolnotok? Azt a -szép gyöngéd keblet, azzal a hideg vassal átverni! Azokat a -mosolygó szemeket örökre bezárni! Oh fektessetek engem is -mellé!…</p> -<p>Még akkor sem szünt meg őt szeretni…</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az elfutott Pozsgai Erdélyből kimenekülve, egyenesen a római -császár udvarába vette magát, a közte és Erdély közt épen akkor -kiütött viszályok mellett ott számítva egyedül védelemre. De -rosszul számított. A fejedelem megkereső levelére a császár kiadta -őt az erdélyi törvényhatóságnak, a mint az ez iránt váltott -levelezések akkori tanácsúr, Bethlen János emlékiratai közt -bizonyítják.</p> -<p>Egy napon a jószágaiba visszahelyezett Boór Ádámot a fejedelem -küldöttei verték föl elvonultságából.</p> -<p>A legutóbbi itélet óta egészen magányba zárkózva élt a világtól -megvált ember, csupán gyermekeit látva s csak olyankor hallva -emberi hangokat, midőn velök beszélt, elmondatva magának százszor -ugyanazon dolgokat a hosszú bujdosásról, miket örökké oly kedves -volt neki hallani.</p> -<p>A fejedelem követe, Naláczi, még egyszer kényszeríté őt idegen -arczokat látni. Boór Ádám megjelent tornáczában a hivásra, s ime a -fejedelem peczérei egy összeroskadt férfit vezetének elé, hosszú -láncznál fogva, melynek vasperecze nyakára volt kötve.</p> -<p>Az ember, a mint meglátta az előtte álló Boór Ádámot, -megrettenve hullott térdre, egy szó nem jött ki ajkáról, csak -sóhajtozott nehéz lélekzettel.</p> -<p>Naláczi kivette a peczér kezéből a lánczot s annak végét Boór -Ádám kezébe adva, monda:</p> -<p>– Ime e férfiu itt, ki most kegyelmed előtt térdel, Pozsgai -Ferencz, ki barátját hűtlenül rabságban veszté, s jószágait álnokul -bitorolta; mely bűneért az országtanács által holtig való -rabszolgaságra itéltetett s rabja marad kegyelmednek mind halálig. -<span class="pagenum"><a name="Page_249" id= -"Page_249">-249-</a></span></p> -<p>A megalázott ember összezsugorodva hajtá térdeire fejét, oly -szánalomgerjesztő volt őt látni.</p> -<p>Az ifju Boór Károly mindig magával hordá azon idő óta -vadászkését; most, midőn meglátta azon embert, kinek vérében meg -akarta azt forgatni, félre ment s elveté azt magától.</p> -<p>Boór Ádám egy könyet törölt ki szemeiből, mikor egykori barátját -így látta maga előtt.</p> -<p>– Mire jutottál? Nem vagy az, a ki hajdan! De én örökké az -maradok. Kelj fel és légy szabad.</p> -<p>Károly gyorsabban, mint az apjától kimondott szó, ugrott oda -Pozsgaihoz s leoldá nyakáról a lánczot és kezét nyujtá neki, hogy -felemelje.</p> -<p>Az egy érthetetlen szót rebegett, egy mozdulatot tőn előre, s -azzal élettelenül bukott arczra. A visszás érzelemroham közepett a -guta ütötte meg…</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Paskó Kristóf soha sem ment Törökországba többé. Elhagyta a -fejedelmi udvart örökre, nem törődött a közügyekkel. Kertje -legcsendesebb helyén pompás márványsírboltot emeltetett nejének, -ott ült napokig annak ajtajában s ápolta a virágokat, miket körüle -ültetett.</p> -<p>Jánosnak holtiglani nyugdíjt adott, de soha sem beszélt vele -többé, s egyetlenegyszer sem bocsátá a vén szolgát maga elé.</p> -<p>Végrendeletében az volt, hogy temessék őt neje mellé.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Néhány év elhaladtával Boór Ádámnak is megengedte Isten, hogy -lelke utált hüvelyét elhagyja. Rég meg volt már úgyis halva; nem -életet, csak lakhelyet cserélt.</p> -<p>De még sok év mulva is élt a rege a kétszarvú emberről Moldva és -Székelyhon bérczei között s az oláh anya azzal fenyegette fiát, ha -sírt.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Rendes -gyalogság.</p> -<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= -"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Százezer -tallér.</p> -<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= -"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> L. Cserei Mihály: -Erdélyország története.</p> -<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href= -"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Cserei oratornak -nevezi a követeket.</p> -<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href= -"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Rossz szellem a -törököknél.</p> -<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href= -"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> Törökül -«földi».</p> -<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href= -"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> Historia -Transilvaniæ auctore Joanne Bethlenio Pars I.</p> -<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a> <a href= -"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> Hasonló esetről -tesz tanúbizonyságot Rainaud. Corona aurea, sive historia ordinis -SS. Trinitatis de Redemptione Captivorum. Praynál. Specimen -Hierarch. Pars II. pag. 272.</p> -<p><a name="Footnote_9" id="Footnote_9"></a> <a href= -"#FNanchor_9"><span class="label">9)</span></a> Sapor – -Valeriánt.</p> -<p><a name="Footnote_10" id="Footnote_10"></a> <a href= -"#FNanchor_10"><span class="label">10)</span></a> Micsoda? acsoda! -tréfás szójáték.</p> -<p><a name="Footnote_11" id="Footnote_11"></a> <a href= -"#FNanchor_11"><span class="label">11)</span></a> Beiktatási -törvényes szertartás.</p> -<p><a name="Footnote_12" id="Footnote_12"></a> <a href= -"#FNanchor_12"><span class="label">12)</span></a> Historia rerum -transilv. aut J. Bethlen. P. I.</p> -<p><a name="Footnote_13" id="Footnote_13"></a> <a href= -"#FNanchor_13"><span class="label">13)</span></a> Bethlen J.</p> -<p><a name="Footnote_14" id="Footnote_14"></a> <a href= -"#FNanchor_14"><span class="label">14)</span></a> Historia rerum -Transsilvaniæ, autore Joanne Bethlenio.</p> -<p><a name="Footnote_15" id="Footnote_15"></a> <a href= -"#FNanchor_15"><span class="label">15)</span></a> A dohányzás még -akkor törvény szerint tilalmas volt.</p> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_250" id= -"Page_250">-250-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_251" id="Page_251"><br /> --251-</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<p class="center">TÖRÖK VILÁG.</p> -<p class="center">II. kötet.</p> -<ul class="TOC"> -<li>Az áldozat <span class="ralign"><a href= -"#Page_1">1</a></span></li> -<li>Változó idők, változó emberek <span class="ralign"><a href= -"#Page_8">8</a></span></li> -<li>A diván <span class="ralign"><a href= -"#Page_16">16</a></span></li> -<li>A török halál <span class="ralign"><a href= -"#Page_32">32</a></span></li> -<li>A kezes <span class="ralign"><a href= -"#Page_45">45</a></span></li> -<li>A férfi <span class="ralign"><a href= -"#Page_50">50</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_252" id= -"Page_252">-252-</a></span></li> -<li>Virághervadás <span class="ralign"><a href= -"#Page_56">56</a></span></li> -<li>Isten kardja <span class="ralign"><a href= -"#Page_63">63</a></span></li> -<li>Az őrült <span class="ralign"><a href= -"#Page_76">76</a></span></li> -<li>Üdvös csalatkozások <span class="ralign"><a href= -"#Page_85">85</a></span></li> -<li>Egy férfi, kit őrangyala elhagyott <span class= -"ralign"><a href="#Page_96">96</a></span></li> -<li>Az újra kihúzott kard <span class="ralign"><a href= -"#Page_99">99</a></span></li> -<li>Az utolsó nap <span class="ralign"><a href= -"#Page_107">107</a></span></li> -</ul> -<p class="center">A KÉTSZARVU EMBER.</p> -<ul class="TOC"> -<li><span class="roman">I.</span> A két árva <span class= -"ralign"><a href="#Page_125">125</a></span></li> -<li><span class="roman">II.</span> A rém <span class= -"ralign"><a href="#Page_141">141</a></span></li> -<li><span class="roman">III.</span> A seraskier <span class= -"ralign"><a href="#Page_150">150</a></span></li> -<li><span class="roman">IV.</span> Egy jó tréfa <span class= -"ralign"><a href="#Page_157">157</a></span></li> -<li><span class="roman">V.</span> Intra dominium és extra dominium -<span class="ralign"><a href="#Page_161">161</a></span></li> -<li><span class="roman">VI.</span> A jámbor ember és szolgája -<span class="ralign"><a href="#Page_176">176</a></span></li> -<li><span class="roman">VII.</span> A letelt fogadás <span class= -"ralign"><a href="#Page_185">185</a></span></li> -<li><span class="roman">VIII.</span> Meglepetések <span class= -"ralign"><a href="#Page_210">210</a></span></li> -<li><span class="roman">IX.</span> A tanú <span class= -"ralign"><a href="#Page_222">222</a></span></li> -<li><span class="roman">X.</span> Az őr <span class= -"ralign"><a href="#Page_232">232</a></span></li> -<li><span class="roman">XI.</span> Az itélet <span class= -"ralign"><a href="#Page_244">244</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="transnote"> -<h3>Javítások.</h3> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_189">189</a></td> -<td>azt odahahagyni</td> -<td>azt odahagyni</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_226">226</a></td> -<td>mindezeknel ama bűn</td> -<td>mindezeknél ama bűn</td> -</tr> -</table> -</div> - - - - - - - -<pre> - - - - - -End of Project Gutenberg's Török ?világ Magyarországon (2. rész), by Mór Jókai - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK TÖRÖK ?VILÁG MAGYARORSZÁGON *** - -***** This file should be named 56296-h.htm or 56296-h.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/5/6/2/9/56296/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you'll have to check the laws of the country where you - are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - - - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - - - -</pre> - -</body> -</html> |