diff options
Diffstat (limited to 'old/55967-h')
| -rw-r--r-- | old/55967-h/55967-h.htm | 13920 | ||||
| -rw-r--r-- | old/55967-h/images/cover.jpg | bin | 45775 -> 0 bytes |
2 files changed, 0 insertions, 13920 deletions
diff --git a/old/55967-h/55967-h.htm b/old/55967-h/55967-h.htm deleted file mode 100644 index 3818096..0000000 --- a/old/55967-h/55967-h.htm +++ /dev/null @@ -1,13920 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.4.0" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Felfordult világ; Észak -honából; A debreczeni lunátikus by Mór Jókai</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3,h4 { - text-align: center; - clear: both; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} -hr.tb {width: 25%;} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - /* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.curly { - position: relative; - margin: auto; - width: 10em; -} -.curly-large { - margin-top: 10px; - position: relative; - margin-left: 30%; - width: 70%; -} -.curly-left:before, .curly-right:after { - position: absolute; - padding: 5px; - top: -10px; - bottom: -10px; - font-size: 2.5em; - font-weight: lighter; - line-height: 1em; -} -.curly-left:before { - content: "{"; - left: -5px; -} -.curly-right:after { - content: "}"; - right: -5px; -} -.curly-large.curly-left:before { - left: -45px; - top: -15px; - font-size: 5em; -} -.curly-labels { - float: left; - width: 20%; - margin-top: -15px; - margin-left: 35px; -} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.poem { -/* margin-left:5%; */ -/* width: 90%; */ - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.label { - float: left; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.poem span.i2 { - display: block; - margin-left: 1em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.poem span.i10 { - display: block; - margin-left: 5em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -/* Transcriber’s notes */ -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -li.li2 { - text-indent: 1em; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - - -<pre> - -The Project Gutenberg EBook of Felfordult világ; Észak honából; A -debreczeni lunátikus, by Mór Jókai - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most -other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of -the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll have -to check the laws of the country where you are located before using this ebook. - - - -Title: Felfordult világ; Észak honából; A debreczeni lunátikus - -Author: Mór Jókai - -Release Date: November 14, 2017 [EBook #55967] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK FELFORDULT VILÁG; ÉSZAK *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - - - - - -</pre> - -<div class="transnote"> -<h3>Megjegyzések:</h3> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_404">404</a>. oldalon -található.</p> -<p>Az eredeti képek elérhetők innen: <a href= -"http://books.google.com/books?id=neJkAAAAMAAJ">http://books.google.com/books?id=neJkAAAAMAAJ</a>.</p> -<p>Facebook oldalunk: <a href= -"http://www.facebook.com/PGHungarianTeam">http://www.facebook.com/PGHungarianTeam</a>.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150">JÓKAI MÓR<br /> -ÖSSZES MŰVEI</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">NEMZETI KIADÁS</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">XXXIV. KÖTET</span></p> -<p class="center"><span class="caption">FELFORDULT VILÁG * ÉSZAK -HONÁBÓL</span></p> -<p class="center"><span class="caption">A DEBRECZENI -LUNÁTIKUS</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">RÉVAI TESTVÉREK -KIADÁSA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">1895</span></p> -<hr class="chap" /> -<h1>FELFORDULT VILÁG</h1> -<p class="center"><span class="caption">*</span></p> -<h1>ÉSZAK HONÁBÓL</h1> -<p class="center"><span class="caption">*</span></p> -<h1>A DEBRECZENI LUNÁTIKUS</h1> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">JÓKAI MÓR</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">A FRANKLIN-TÁRSULAT -TULAJDONA</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">RÉVAI TESTVÉREK -KIADÁSA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">1895</span></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id="Page_1"><br /> --1-</a></span></p> -<h2>FELFORDULT VILÁG</h2> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_2" id= -"Page_2">-2-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3"><br /> --3-</a></span></p> -<h3>EGY FARSANG AZ ALFÖLDÖN.</h3> -<p>Néhány évvel ezelőtt, vizkeresztnapján reggel, négy -szatmármegyei fiatal ember összeszólalkozott bizonyos nemes -versenyzésre. A verseny feladata ebből állott: farsang első napján -elkezdeni Szinyér-Váralján a tánczot; abban kivilágos kivirradtig -helytállani; – akkor felülni a csöngős szánra, áthajtani -Szamostelekre, ott is tánczba virradni meg s reggel ismét menni -tovább Aranyosmegyesre, ott is folytatni a dáridót, azzal megint -egy faluval odább, fel Ugocsának, Beregnek, Zemplénnek, onnan -lekerülni Szabolcsnak, Biharnak, végig vigadni mind a hat vármegyét -egy csepp kipihenés nélkül.</p> -<p>A verseny szabályai voltak ezek: egy ismerős házat el nem -kerülni, a hova a négy közül valamelyik betérni óhajt, egy tánczot -sem hagyni kezdeni négy közül másnak, s nem végezni előbb mint más. -Minden toasztot elfogadni s soha egy csepp bort nem hagyni a -pohárban. Egész farsangon át nem aludni ágyban, hanem csak a -szánban fekve, a míg egyik falutól a másikig utaznak; – és végre -előfordulható kalandoknál, mint például párbajok, szerelmi -cselszövények dolgában, fidéliter egymás segítségére lenni; hasonló -eseményeknek is igen gyorsan kellvén végrehajtatniok, miután egy -faluban egy napnál tovább időzni nem szabad.</p> -<p>A négy ifju közül, kik ez elmés versenyt megkezdték, egy kidőlt -már Tisza-Ujlakon: tüdőgyuladást kapott és két nap alatt belehalt. -Ez nem volt életrevaló ember.</p> -<p>Egy második megszökött a társaságtól a mándoki lakodalmon; -<span class="pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> -ennek örök életére hitvány, gyáva ember lett a neve: nem is mert -többet a világ elé jőni, hanem hazament Gödényházára és soha ki nem -mozdult onnan többé.</p> -<p>Kettő kiállta a versenyt, s végigtánczolta mind a hat vármegyét, -mind a hét farsangi hetet, nappal utazva hófuváson, vizöntésen -keresztül, rázós szekéren, hengerbuczkás szánon, éjjel tánczolva, -poharazva, szerelmes asszonyt ölelve, férjekkel verekedve, apák -elől futva.</p> -<p>Olyan hire volt már a két utazónak az alföldön, mint a -tatárjárásnak.</p> -<p>Úgy beszéltek róluk, mint valami mesés tüneményről, melyet nem -hisz az ember, a mig nem lát, de mégis odább mondja, a mit hallott -róla s tesz is hozzá, ha helyén találja.</p> -<p>A farsang utolsó hetében járt már, s a közelgő bőjt neszére -sietett mindenki vigadni; Béltek, Erdőd, Majtény és Királydarócz -mind készült a dáridóhoz; a mit nehezített az a körülmény, hogy a -két utazó tánczos lefoglalta Nagy-Károlyban az egyetlen -czigánybandát s maga hordozza magával, lehetetlenné téve másutt -beültetni a vigalmat, mint a hova ők viszik azt.</p> -<p>Az volt környékszerte az égető kérdés: hová fog ma betérni Borcz -Adorján s Gábor Endre? Igy hítták hőseinket.</p> -<p>Mert a jöttüket megelőző hír épen nem rémite el senkit, sőt -fiatal leányok és leányos anyák minden közeledő száncsörgésnél -önkénytelen gondoltak reájuk, s inkább öröm volt, mint ijedtség, ha -azt mondták magukban: «hátha ők jönnek».</p> -<p>Psychologok nevezhetik ezt a veszedelmes iránti kiváncsiságnak, -a különczök iránti szokásos érdekeltségnek, az együgyűbb emberek -azonban arról fognak beszélni, hogy Borcz Adorján a gazdag -rózsapallagi birkás fia, a kiről az a hír, hogy millioma van -készpénzben, s a mellett Adorján eszményi szépség egy férfiban, s -hogy ilyenformán nincs mit csodálni rajta, ha látogatását inkább -óhajtják, <span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span> mint rettegik. Azt a boldog illusiót pedig -ki akarná elvitatni fiatal lánykától, mely az egész szépnemmel -közös, mely szerint egy férfi, ki tíz hölgynél csapodár volt, a -tizenegyedikhez hű fog lenni, s ilyen tizenegyediknek ki ne hinné -magát.</p> -<p>Borcz Adorjánt minden dévaj adoma, mit felőle a hír titok -fejében kikürtölt, csak annál érdekesebbé tette. Azt mondták róla, -hogy genialis, originalis fiu.</p> -<p>Kevesebb figyelem jutott versenytársának, Gábor Endrének, a -kiről mindössze annyit volt szokás tudni, hogy igen erős ember, -iszik bort ellenőrizhetlen mennyiségben a nélkül, hogy valaha -meglátszanék rajta; akárhány poharat kiürített, soha sem -garázdálkodik, s akárhány szép asszonynyal és leányfélével -tánczolt, egyre se mosolyodik el, sem azontul egy szót sem szól -hozzá, csupán egy elméssége van, mikor már nagyon jó a kedve; mely -abból áll, hogy a kiivott üveg poharat megeszi jó barátságból. -Különben az esztendő három szakában otthon ül a jószágán és tüzesen -gazdálkodik; napokig nem iszik egyebet tiszta víznél, hanem a mint -a tél beáll, akkor olyan tizenhárompróbás korhely lesz belőle, a -kin senki túl nem tesz az Érmelléken. Mikor kitavaszodik, ismét -visszatér józan munkájához.</p> -<p>Ezzel egyébiránt csak a kósza mendemondák vannak előadva; a -mikre, mint tudjuk, nem sokat kell építeni…</p> -<p>A farsang három utolsó napját hazánkban is, úgy mint másutt, -vigan szokták eltölteni minden háznál; ilyenkor akármely faluban, -akármelyik nyitott kapun hajtasson be a vendég, bizonyos lehet -felőle, hogy jókedvű társaságot talál együtt. (Legalább még eddig -így volt; már nem tudom, hogy ezután hogy lesz?) Az embernek van jó -barátja, jó ismerőse, azt meghivja, bánatát, gondjait kicsukja az -ajtón erre a kis időre, borát csapra üti, hadd folyjon; panaszát -szélnek ereszti, hadd fogyjon; ugyis rövid a farsang, ugyis hosszú -a bőjt, mért ne vigadnánk, a mikor lehet?</p> -<p>A Nagy-Károlytól a Szilágyságba vezető úttól félretérve, -<span class="pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> -találja az ember gróf Somlyóházi pusztáját. Nehány ezer holdnyi -jókarban tartott birtok, melynek szántóföldei, kaszállói két erdős -hegy közötti völgyben feküsznek; a völgyet patak szeli keresztül, -mely alantabb malmot hajt, a patak maga az uradalmi kert közeléből -ered, mely gyümölcsös és fenyvesből áll, s melynek örökzöld fenyői -mögül regényesen emelkedik ki a domboldalba épitett urilak, hátul -fehér tetejével.</p> -<p>Az urilak két szárnyra van osztva; egyik a grófi család számára -van fentartva, a másikban lakik a tiszttartó.</p> -<p>Málai Máté régi hivatalnoka a családnak; ő is ott nevekedett -gyermekkorától fogva a Somlyóházi családnál, feleségét is onnan -vette el, ki ott számtartó leánya volt; a mostani gróf öregapja -volt a násznagyuk, ő maga volt egyetlen leányuk keresztatyja; ha ők -mentek Kolozsvárra, a gróf házához kellett szállniok, meg nem -engedte, hogy máshová menjenek; ha a gróf jött Somlyóházára, néha -cselédet sem hozott magával, hanem meginvitálta magát ebédre, -vacsorára a «mámikához». Ha Máté uram jött hozzá, akárhány uri -vendége volt a grófnak, csak úgy beszélt vele, mint jó ismerősével, -s nem volt a grófnak sem jó, sem rossz állapotja, a miben Málai -uramnak részt ne lett volna szabad venni. Mind a két fél megszokta -egymást úgy tekinteni, mint összetartozó részt, melyet a -parancsolás és engedelmeskedés elve helyett valami nyugalmas -egymástértés kapcsa tart össze; mely a két férfiról nemcsak a két -nőre, de egyuttal a két leányra is átszármazott.</p> -<p>Ebből azonban nagyon hibásan következtetné valaki, hogy gróf -Somlyóházi valami nagyon könnyen hozzájárulható férfi, s másfelől -Máté urat hiába képzelné valami nyájas, szelid, magát kedveltető -embernek; sőt inkább a gróf arról ismeretes, hogy a kényességig -válogatós az emberekben, olyas valami criticus a közéletben, a ki -nemhogy a népszerűséget hajhászná, de még nagyon is meg akarja -érdemeltetni az ő barátságát; a tiszttartó pedig épen egy -<span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> -morózus, kedvetlen, mogorva férfiu, a ki soha életében senki fiának -egy bókot nem mondott.</p> -<p>A tiszttartóéknál nagy ünnepélyre készültek farsang utolsó -napján. Ezüstmennyegzőjük napja volt ez, huszonöt békében és -szeretetben eltöltött év emlékünnepe. Estig sok vendég jött össze a -vidékről és még többre vártak, a mit bizonyított a ház éber -előörsének résenléte.</p> -<p>Hogy ki volt ez a ház éber előörse? azt majd mindjárt -elmondom.</p> -<p>Az urilak még a régi franczia modor szerint épült, mely Mária -Terézia ideje alatt nálunk is széltére divatba jött; a tágas udvart -magas kőfal keríté, rácsosan rakott téglákból, minden két ölnyire -egy párkányzatos kőoszlop, annak a tetején pedig sorban rococo Amor -alakok, kiket a becsületes kor szeméremtudó erkölcse fertelmes bő -zubbonyokba és puliderekbe öltöztetett; némelyiknek a háromszegletű -kalapot is feltette a fejére, s a haját hátul szalagos csapba -fonta.</p> -<p>Hanem hát már ezeken a kis Amorkákon sajnálkozni késő, -bekormozta azokat már az idő annyira, hogy rájuk sem ismerhetni -többé; a falu felőli kerítésről egy pár le is kivánkozott, s -azoknak a helyei üresen maradtak.</p> -<p>Egy ilyen üresen maradt szobortalapzat pedig különösen kinálkozó -hely arra nézve, hogy mikor a tiszttartó urék vendégeket várnak, -olyankor a ház éber előörse Dráva, oda felugorjék és onnan vigyázza -meg a vendégek közeledését; majd az egyik, majd a másik fülét -emelve fel magasra, hegyesre, a mint magában gondolkozik: talán -jobbról, vagy talán balról jön valaki? néha csüggedten eresztve le -mind a kettőt; – sehonnan sem jőnek. Eszébe jut, hogy talán -eltévedhettek valamerre, nem találnak ide, akkor felnyujtja a -nyakát, nagyot üvölt, mintha toronyőr adna jelt a tévelygő -vándornak: «erre tartson kentek!» s aztán hallgatózik: mi eredménye -lett figyelmeztető szavának? Valamit neszez; balfüle egyenesen áll -az ég felé, mintha drótra volna huzva; azzal leugrik -oszlopállványáról, <span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span> nyargal be a pitvarba, megáll a -konyha-ajtóban, s nagy örvendve csahol be rajta: jőnek már! itt -vannak a falu alatt! azzal megint vágtat vissza classicus -őrhelyére, most már egyre fujja a lármakürtöt (már a milyen -lármakürtje tudniillik egy kutyának van), bámulatos kötéltánczosi -ügyességgel forogva körül az oszlop tetején, melyen épen csak a -négy lába fér el. Most már nem csak hallja, de érzi is a -közeledőket. Meg tudná mondani, hogy kik jőnek? Azután csodálkozva -látja, hogy a pitvarból még sem siet senki az érkezők elfogadására. -Talán nem értették, a mit bejelentett, talán nem szólt elég -világosan? újra benyargal a pitvarba, ott a szemközt jövő -tiszttartónét majd hanyattdönti, az jót húzna a hátára, ha volna -mivel; «czoki, ördög beléd!» e siker után kötelességének ismeri a -bundás előörs jó meszszire eléjük nyargalni a közeledőknek; a -száncsörgés már jól hallik; Dráva két percz alatt találkozik velük; -hangos szemrehányásokat téve nekik, hogy hát ilyen soká kellett -jőni? már most csak utánam! ismét előre szalad, hogy megmutassa -nekik az utat; sokkal elébb odaér a kapuba, mint a szán, megint -visszafut hozzájuk; ej be lassan tudnak mászni! azzal mintha ő -volna a diadalmenet kengyelfutója, egy bak-arasznyira a lovak orra -előtt rugtat be az udvarra, s ő az első, a ki a megérkezett -vendégek nyakába ugrik, még nehezebbé téve nekik a bundát; hogy -azok elmennek, a kocsissal kezd fraternizálni, olyanokat ütve a -csizmaszárára a farkával, hogy az majd leesik a lábáról; végre a -lovakkal köt barátságot, s hogy azokat is kifogják, végig -hengergőzik ott a jó puha hóban, kényelmesen elnyujtózva benne. -Több vendéget nem vár.</p> -<p>Az embernek azonban nem adott a természet ilyen gyorsan -felismerő ösztönt, tiszttartóné asszony sokáig nézegette -összevissza az érkezőket, de rájuk nem ismert addig, míg hangjukat -nem hallá, annyira el voltak álarczozva bundákkal, sipkákkal és a -bajuszukra ragadt zuzmarával. <span class="pagenum"><a name= -"Page_9" id="Page_9">-9-</a></span></p> -<p>– Kellünk-e asszonynéném? szólt az egyik bundás férfi, téli -keztyűjével végighárítva szakállát.</p> -<p>A tiszttartóné ekkor ismert csak rájuk.</p> -<p>– Hát ti vagytok azok? Oh ti országos semmirekellő -gazemberek!</p> -<p>Azzal fülön fogta az országos semmirekellő gazembereket, s -megcsókolá ábrázatjaikat jobb és balfelül, nem törődve szakállaik -jégcsapjaival.</p> -<p>– Mi az ördög hoz benneteket ide, ti csavargó országháborítók? -Ti világ bolondjai, ti; forgós teringette ostoba ficzkói! – Azután -megint megölelte őket. – No az ugyan szép volt tőletek, hogy útba -ejtettetek minket. Gyertek hát be! Megfagytatok úgy-e? Lélek -gázolta kópéi!</p> -<p>Azzal jót ütött széles tenyerével hol az egyik, hol a másik -hátára, úgy terelte őket befelé, folyvást szidva mind a kettőt, -mint a bokrot.</p> -<p>Azok pedig egyre nevettek.</p> -<p>– De iszen, szól az elébbi hang gazdája, nem így akartunk mi ide -behajtatni, hanem muzsikaszóval; de a helmecziek elátkoztak -bennünket, hogy a czigányaink szánja a falu végén összetörött; -gyalog jőnek utánunk a rajkók; de azért itt lesznek mindjárt.</p> -<p>Ez alatt a konyhába értek; a tiszttartó lakosztálya azon régi jó -szokás szerint levén berendezve, miként a konyhán kellett a -szobákba menni; ez volt az első a háznál, első és legtekintélyesebb -lak: a háziaszszony dolgozó szobája; nem a mostani bűzterjesztő, -takaréktűzhelyek konyhája, hanem az ősi egészséges tűzhely, lángoló -kemenczéjével; pattogó fahasábok a vaskutya lábán, nyárson -forgatott malacz pirul mosolyogva egyfelől a tűznél, másfelől -tojáshabbal kenegetett dorongosfánk; a nagy öblös fazekakban -irigységébresztő töltött káposzta buzog, a széles lábasokban pedig -valami jó főhet, mert ugyancsak meg van rakva alja is teteje is -menyecskeszemű parázszsal, a nyitott kemencze fris kalácsillattal -árulja el e nap titkait, a házi kisasszony egy kicsit haragos, -bizonyosan <span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span> fánkot süt és ha beszélnek hozzá, nem -kelhet a tészta, egy másik kisasszony pedig épen kétségbe van esve, -mikor olyan szép tengeri nyulat készített szitán keresztül nyomott -irósvajból, olyan volt a szőre, mint az igazié, szemei is voltak -mazsolaszőlőből, aztan valaki a tűzhöz közel tette s fél fele -elolvadt.</p> -<p>El innen, férfiak! csak be a szobába. Nincs itt ilyenkor -senkinek semmi keresete. Tiszttartóné asszony bekergeti szidott -vendégeit az előszobába, ott leszed róluk bundát, sipkát, -télikeztyüt, a míg rendes emberformában lehet őket látni.</p> -<p>Ez a két hires, hat vármegyét végigtánczolt korhely.</p> -<p>Borcz Adorján halvány arczán, fáradt szemein nagyon meglátszanak -az álmatlan éjek nyomai; azt mondják, szép ember; így, a hogy most -itt áll, senki sem venné azt rajta észre; fekete bajusza, szakálla, -hanyagul összevegyülve, beesett szemeire lomhán roskadnak le -szempillái, sötét szemöldei ránczokat huztak homlokára; alakja már -csaknem ferdén áll a lankadtságtól, vállai előre roskadva, egyik -lábával a másikba botlik, ha lép, ha egy perczig megáll, térdei -előre csuklanak.</p> -<p>Még eddig hangját sem hallatta, mindig versenytársa beszélt a -házi asszonynyal.</p> -<p>Emezen nem látszik meg semmi viszontagság; száraz, csontos -ember, magas, szikár alak; arcza becsületes, nyilt, és nem igér -többet, mint a mennyi a fejében van; bajuszáról s szakálláról nem -érdemes beszélni, olyan ritka.</p> -<p>Senki sem mondaná róluk, így rátekintésre, hogy az egyik a -környék Adonisa, a másik maga Hercules.</p> -<p>A tiszttartóné nagy gonddal tisztogatá le vendégei ruhájáról a -bundaszőrt; tisztességesen jelenjenek meg a többi vendégek előtt, -mert szép társaság van együtt, a kik majd megnézik az embert.</p> -<p>– Visszanézzük őket, tréfálkozék Gábor, mert mi meg leánynézőbe -jöttünk ide.</p> -<p>– Leánynézőbe, ide? kiáltá egyszerre haragosan a <span class= -"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> -tiszttartóné. Sodrófát ti nektek, nem leányt! Az utolsó szolgálómat -sem adnám nektek, azért, ha ezer köröszt buzád terem is, s ennek a -másiknak meg milliom forintot ad is az apja. Való is ti nektek -tisztességes hajadon!</p> -<p>– Mond valamit, asszonynéném; magam is gondoltam rá, hogy nem -vagyok én oda a kisasszonyok közé illő. Hadd menjen be csak Adorján -a szálába, ő tud németül is, majd én csak kinn maradok a -konyhában.</p> -<p>– Maradsz biz a pokolban! Kellesz ott most nagyon. Nincs még ott -semmi megsülve.</p> -<p>– De bizony valami csinos kis leányt sejtettem meg ott a tűzhely -mellett.</p> -<p>– No félbolond! nézd el nézd! Tán soha se láttad életedben? Az -én Eszterem az, te málé!</p> -<p>– Igen az egyik; de a másik?</p> -<p>Tiszttartóné asszonyom itt felemelé tekintélyes ujját s úgy tett -vele öcsémuram orra előtt, mint az óra ketyegője.</p> -<p>– Az a másik nem ebfogra való. Azt nem a kentek számára -nevelték, dominus Kocsma de eadem uraimék; azért attól csak siccz! -mert ott a körmére ütnek az embernek.</p> -<p>– De már azt meglátjuk! A czimbora egy lépést tett a konyhaajtó -felé; termetes tiszttartóné asszonyom azonban gyorsan útját állta s -félrelökte onnan:</p> -<p>– Czoki kurta! az a leány a grófkisasszony.</p> -<p>A czimbora meg is hökkent e szóra egy kicsinyt, meg nem is -akarta hinni.</p> -<p>– Hát hogy van az itten?</p> -<p>– Hát úgy van itt, hogy itt van. A gróf okos ember. Mikor a -grófkisasszonyt kinevelték a mindenféle nevelők és professorok, -akkor azt mondta a gróf: «leányom, tudsz angolul, francziául, tudsz -festeni, zongorázni, énekelni; és azért még sem tudsz semmit, mert -nem értesz a gazdasághoz; azt sem tudod, miből lesz a laska? nem -tudsz az uradnak egy szája izére való ebédet megfőzni, ha kivánja; -nem érted a háztartás ezer meg ezer apró titkát, anélkül pedig -veszedelmére vagy annak, a ki valaha elvesz, <span class= -"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span> akármilyen -gazdag ember legyen is; azért már most eredj ujra nevelő-intézetbe -az én somlyóházi tiszttartónémhez, ott mindent megtanulhatsz.» Meg -is tanul a lelkemadta mindent, s fogadom, hogy esztendő alatt olyan -gazdasszony válik belőle, hogy megcsókolhatja a lábai porát a ki -férjhez veszi. Azt pedig jól tudja a gróf úr, hogy a somlyóházi -tiszttartóné mellett jó helyen van akárki leánya, mert jobban -megőrzi az őtet, mint a bécsi madám! – No hát mars előre.</p> -<p>Az ifjaknak be kellett érni a magyarázattal, vagy hitték, vagy -nem, mert a tiszttartóné galléron ragadta őket s ellenállást nem -türve, betolta a szomszéd terem ajtaján, honnan a többi összegyült -vendégek meleg zaja hangzott elő.</p> -<p>Hajh, másforma világ volt az!</p> -<p>Én nem tudom, vérünkben van-e, vagy a levegőben; átok-e rajtunk, -vagy végzetes nyeremény? mi nem tudunk valamit, a mit még apáink -tudtak: – nem tudunk mulatni többé.</p> -<p>Most ha összejövünk egymással, vagy czivakodnunk kell -epegerjesztő tárgyak felett, vagy előveszszük a politikát s -versenyezünk abban, hogy melyikünk tud szomorubb conjecturákat -felállítani úgy is bekövetkezendő bajok felől? vagy ott ragadunk a -kártyaasztalnál; legjobb esetben tánczolunk s nézzük: más hogy -járja a bolondját.</p> -<p>Az a kedélyes, egymással megelégedő mulatság nem található -többé, a mihez nem kellett sem kártya, sem zene, sem politika, sem -szép asszonyok, mégis reggelig elvigadott rajta minden ember, ifja -és véne, s a következő esztendeig visszaemlékezett rá, milyen jól -mulatott akkor!</p> -<p>Ki is ment az a divatból: zálogos játék, az anecdotázó öreg -urak, az a jó nevető publicum, a ki minden tréfát olyan meleg -kedélylyel fogadott, azok a vidám fiatal emberek, enyelgő leánykák; -azok mind a mesevilágba tartoznak már; itt-amott falukon, kis -városokban némi utóhangjaikra találni, de az sem úgy szól már, mint -azelőtt. Okosabbak lettünk: – az a kérdés, hogy boldogabbak-e? -<span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span></p> -<p>Mikor a két országos korhely előtt kinyitá tiszttartóné asszony -a terem ajtaját, olyan nagy volt odabenn a víg zaj, hogy alig vette -észre valaki bejöttüket.</p> -<p>A középső tölgyfaasztal körül állt egy csoport öreg úr és fiatal -ember, vegyest; nem igen feszes öltözetekben; ki kabátban, ki -mentében, ki meg attiladolmányban; valahány szem, mind egy köpczös -öreg úr felé volt fordulva, a ki bizonyosan érdekes történeteket -bocsátott közre, a hogy minden arcz nevetésre készült vonásaiból -lehete gyanítni.</p> -<p>Az öreg úr molnárszinű hosszú zrinyi-dolmányt viselt, nagy ezüst -filigrán gombokkal, széles zsinórzattal, hasonló színű magyar -nadrágot és ezüst sarkantyús csizmát; galambfehér haja olyan sűrű -volt, mint a kefe, és olyan apróra nyirva; gyakran végigdörzsölte -rajta tenyerét, mikor beszélt, mintha úgy szikráztatná ki belőle az -élcz villanykáit.</p> -<p>Bajusza épen olyan fehér volt az öreg úrnak, miként haja, -arczának egyéb részét tisztán tartotta minden szőrtől a borotva, -sima volt az és elevenpiros s mikor nem mosolygott is, úgy -tetszett, mintha mosolyogna.</p> -<p>Harsány hangja kihangzik a hahotából; épen valami kalandját -meséli, hogy ment végig nem rég Pesten a váczi utczán ugyanabban a -molnárszin kabátban, nagy előernyős sipka a fejében, -elefántcsontgombos nádpálcza a kezében; látta, hogy valami nyúzott -képü gyanus ember egyre sandalog mellette. Azt hitte, hogy a -zsebkendőjét akarja ellopni. Hát a mint este bemegy a szinházba, -leül a második emeleti zártszékbe, felhúzzák a függönyt, kit lát -előlépni a szinpadra? saját magát, azzal a hosszú kabáttal, azzal a -fehér bajuszszal, azzal az ernyős sipkával és hosszú nádpálczával a -kezében… «Az akasztófáravaló! Komédiás volt! Azért nézett úgy meg, -hogy este kijátszon a szinházban!» Tán megharagudott érte az öreg -úr? Dehogy haragudott, sőt elkezdett kaczagni és verte az öklével a -támlát, hogy minden ember ő rá nézett; úgy kiabált: «én vagyok ott, -a ki lelke van a komédiásának! <span class="pagenum"><a name= -"Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> én vagyok ott!» Még most is -csorog a szeméből a köny, mikor ezt elmondja, úgy kaczag fölötte. A -kik hallgatják is, mind kaczagnak; pedig így leirva nincs ennek -semmi hatása; az a kedély kellett ahoz, az a boldog jó hangulat, -hogy az ember úgy tudjon elbeszélni valamit és úgy tudjon nevetni -rajta.</p> -<p>Egy távolabbi szögletben tisztes matrónák ülnek, kiket valami -kitünő férfiú mulattat. Nem fiatal ember már, az ötvenesben jár; a -hogy a száját tartja, az látszik belőle, mintha most is igen -kellemetes embernek tartaná magát, s vonásaiból kitünik az erőködés -mindenkinek valami szépet mondani; öltözete urias volna, bársony -gallér nyakán és hajtókáin, mellénye vörös bársony, nyakában nagy -arany láncz, újjain nehéz köves-gyűrűk, miket szüntelen igazgat; -mikor valakivel beszél, mindig olyan közel hajol hozzá, mintha -valami titkot akarna vele közölni, vagy sajnálná a szót, hogy azt -más is megértse. Egy öreg asszonysággal látszik nagyon megakadva -lenni, a ki a kabátja végső gombját megfogva, sehogy sem akarja őt -tovább bocsátani, a min a többiek titokban nevetnek s integetnek -szemmel az öreg asszonyságnak, hogy csak ingerkedjék még a foglyul -esettel.</p> -<p>A teremben alá s felsétálgat egy fiatal hölgy; a szépség -tökélyének volna nevezhető, ha a szépség felől csak a szemek -adnának itéletet. Gyönyörű halaványbarna creolarcz, nyugtalan sötét -szemekkel; két ajka együtt oly parányi, mint egy eperszem; termete -mint egy antik szoboré; sem költő, sem művész szebb alakot nem -kivánhat magának ideáljától.</p> -<p>Hanem van valami e szép alak minden vonásán, minden mozdulatán, -a mi annak szépségéből levon; az, hogy meglátszik rajta: mennyire -tudja ő, hogy milyen szép?</p> -<p>Hasonló azokhoz a szépségekhez, a miket a divatképeken látni. -Akármilyen ideálkép legyen is azokon, az embernek nem megy ki a -fejéből, hogy ez csak divatkép.</p> -<p>Egy fiatal, igénytelen ember látszik őt mulattatni, a -<span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span> kiről most nem sok mondanivalónk van. -Azok közé tartozó, a kikkel az ember százszor is találkozik, míg -egyszer feltűnnek. Meglehet, hogy azért igen derék és kitünő -emberek. Meglehet, hogy ennél is az az eset; – majd meglátjuk.</p> -<p>A vidám, zengőbongó társaság közt bujdokolva csuszamlik néha -keresztül egy kicsiny jelentéktelen alak; a ki még kisebbé -törekszik magát tenni az által, hogy a fejét aláhuzza; majd boros -palaczkokat hord az egyik szobából a másikba, majd a cselédekkel -suttog; ha valaki a vendégek közül észreveszi s megszólítja: egyet -mosolyog, de azt is csak félig, azzal csuszamlik odább, úgy -kerülgetve minden embert, mintha üvegből volnának s félne, hogy -összetöri valamelyiket.</p> -<p>A tiszttartóné harsány hangja egyszerre beleszól a társalgásba; -az általa bevezetett két vendéget egyenkint bemutatja a társaság -csoportozatainak és viszont.</p> -<p>– Itt van ez a két jó madár! szól a mesemondó öreg úr elé érve; -Borcz Adorján öcsém, meg Gábor Endre öcsém. Ez meg az én -legkedvesebb urambátyám Simándi Gida, ha hallottátok hirét.</p> -<p>Persze, hogy mind hallották egymás hirét. Mind a hárman szivesen -kezet szorítanak s örülnek, hogy szerencséjük van egymáshoz.</p> -<p>Következik az asszonyságoknál a bemutatás.</p> -<p>– Kedves komám, Borsodiné asszonyság. Itt hozom a két korhelyt. -Ez Borcz Adorján, ez meg Gábor Endre.</p> -<p>– A két hires tánczos, kiált fel a vidám öreg asszonyság, -eleresztve a fogvatartott úr gombját végtére. No, hála Istennek, -hogy eljöttek, legalább lesz kivel tánczolnom nekem is.</p> -<p>– Igen bizony! mordul vissza a tiszttartóné, ha a mankók és a -zselleszék is tudnának kalamajkát járni.</p> -<p>Mind nevetnek rajta. Az öreg asszonyság azt vágja erre vissza, -hogy nem kell neki akkor mankó, mikor szép legények híják tánczba; -akkor elfelejti ő azt. <span class="pagenum"><a name="Page_16" id= -"Page_16">-16-</a></span></p> -<p>Következik a bársony galléros úr.</p> -<p>– Tekintetes Torhányi úr:… nagyságos is lehet még belőle, (a -bársonyos úr lekötelezetten mosolyog) amott van pedig a -kisasszonya, Amália; most nyissátok aztán fel a szemeiteket.</p> -<p>A két gavallér egy fordulással a szép delnő előtt terem. Adorján -az első tekintetre megdöbbenve szedi magát rendbe, Gábor egyet -sodorint összeállni nem akaró bajusza szálain s félredörmög -asszonynénjéhez:</p> -<p>– Kapitális leány.</p> -<p>– Ez már nektek való; veti ez oda hevenyén. Valjon, hogy -érthette?</p> -<p>Amália kisasszony rögtön elfoglalta Adorjánt s most még -csinosabb, még elevenebb divatkép lett belőle. Az eddig vele -beszélgető ifju egyszerre háttérbe szorult s félrevette magát a -többiek közé, adomákat hallgatni.</p> -<p>Még a legutóbb említett alacsony öreg urat fogta elő valahonnan -a házi asszonyság, új vendégeit bemutatva neki és azoknak őt.</p> -<p>– Ez az én kis férjem; szólt mosolyogva, s erőteljes arczához -olyan jól illő ellágyulással tevé hozzá: az én öreg vőlegényem; – -az én ezüst vőlegényem.</p> -<p>A kis férfiú meghajtá magát a gavallérok előtt, s valamit, de -füllel nem hallhatót, mormogott fogai között fél másodperczig tartó -mosolygás mellett, a mire Gábor jónak látja azt felelni:</p> -<p>– Részünkről van a szerencse.</p> -<p>Pedig a kicsiny úr aligha olyasmit nem mormogott a fogai között, -hogy tele van a keze dugóhuzóval, tehát nem nyujthatja oda.</p> -<p>Mikor Torhányi urat és Borcz Adorjánt egymásnak bemutatták, -mikor Adorján visszafordult Amáliához, egyiknek az arczán sem -lehetett észrevenni még csak annyi különbséget sem, melyből a -többiek azt tudhatták volna meg, hogy «volt már egymáshoz -szerencsénk»; oh a meglepetést csak a szinpadon szokták -marquirozni; a <span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span> közéletben sokkal jobb szinészek az -emberek; ott nem a publikum kedvéért játszanak, ott az a művészet, -hogy ne lásd, mit érzek most? Pedig valamit kell az olyan három -embernek érezni, a kik közül kettő régóta szerelmes egymásba, s a -harmadik régóta őrzi őket, hogy ez a szerelem az egyenes országúton -haladjon előre. Hanem az ilyesmit nem kötik a világ orrára; s azért -Torhányi úr és Amália kisasszony, és Borcz Adorján engedik magukat -egymásnak bemutatni, mint tisztes idegeneket.</p> -<p>A mint belemelegedtek a társaság tagjai a kölcsönös -ismeretségbe, idegenek megbarátkoztak egymással: megpendíték, hogy -valamit játszani kellene.</p> -<p>Nem kártyást, hanem mulatságost, a hol egyik ember játszik a -másikkal, csupán azért, hogy nevessen, vigadjon, a jó kedvet -szaporítsa. A mint egy megkivánta, a többi mind készen volt rá, s -találgatták, mit játszanak.</p> -<p>Azt mondják, hogy nincsen kedély a magyarban; láttatok volna -csak bennünket a magunk fiatalságában, hogy elmulattunk napestig a -hármas futóson; az volt a feladat, kinek-kinek elfogni a maga szép -leányát; ha azt nem találta: elfogni helyette a másikat; ha a párok -egymásra találtak, milyen nagy öröm volt akkor! A ki pár nélkül -maradt, hogy nevettünk rajta olyan nagyot, másik perczben aztán mi -rajtunk nevettek; utoljára aztán szépen megosztoztunk: ez az enyim, -ez a tied.</p> -<p>Vagy a vak zenésznél, mikor egyik játszó szemét beköték, adtak -kezébe főzőkalán-nyelet, a társaság többi tagja, férfi és nő -összefogózva keringett körüle sebesen, a középen álló rámutatott -főzőkalán-sceptrumával az eléje akadóra, az egész kör megállt -rögtön s hangot kelle adni a kérdező parancsára: a nagy elfojtott -nevetés miatt alig birta azt kimondani a meglepett; volt kaczaj, ha -elárulta magát, volt nagyobb, ha a kérdező nem találta ki.</p> -<p>Ha meguntuk ezt is, fordítottuk másra a tréfát, férfit és lányt -kiválasztánk: ez a bárány, ez a farkas; körbe fogózott a fiatalság: -ez a sövény; benn a bárány, künn <span class="pagenum"><a name= -"Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> a farkas; farkas iparkodik -áttörni a kerítésen, nem eresztik; ha átrontott, a báránykát -bocsátják ki s a farkast marasztják belül; míg egyszer aztán a -bárányka is azt akarja, hogy elfogják; a farkaska nem eszi meg, -nem, inkább megcsókolja szépen; s lesz belőlük páros galamb, s ők -is a körbe állanak; jön a többi egymásután.</p> -<p>Ha ebbe is elfáradtunk, leültünk egymásra kendőt hajigálni; -elmondtuk: kire, mire, mért haragszunk? nagyon sok okunk is volt -néha a haragra; el sem is találtuk hirtelen, hogy miért? akkor -zálogot kellett adnunk; a sok zálog összegyült rakásra; akkor aztán -elővett bennünket egy öreg asszonynénénk, törvényszéket tartva -fölöttünk; mit érdemel az a bűnös, kinek záloga most kezébe van -rejtve? hogy lestük, hogy vártuk, vajjon mire fognak elitélni? -statuát állani? magát megcsókolni? háromszor hazudni? vagy koldulni -menni keseredett párral, sorba koldulva férfitól magamnak egy darab -kenyeret, feleségemnek egy csókot, szép leánynál magamnak egy -csókot, feleségemnek egy darab kenyeret? kútba esni, ki húzzon ki? -verset mondani ex templo? énekelni, vagy szavalni? vég nélküli fát -találni? gyertyát meggyujtani térden? bűnösöket meggyóntatni? -másodmagával prédikálni? egyik a dikcziót mondja, másik gestikulál -hozzá; színműveket eljátszani sugó után? – oh, mind ez oly -mulatságos volt, hogy az ember fáradttá kaczagta magát rajta s nem -tudott jó kedvében hova lenni.</p> -<p>Hanem most már mind ennek vége van: most csak tánczolunk, -kártyázunk, politizálunk és azután megint újra kezdünk tánczolni, -kártyázni és politizálni; nem játszik többé senki, nem mulat senki, -hanem bámul azon, hogy ilyen semmiségeken hogyan tudtak valaha -mulatni?</p> -<p>A társaság a haragszomrádnál járt; a mulatságra már Cecil gróf -kisasszony és Eszti is előkerültek, végezve dolgaikat a konyhában; -a két leány összebeszélésből egyformán volt öltözve, mind a kettő -rózsaszínbe, egy szál rózsabimbóval a hajukban; pedig különben úgy -különböztek <span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span> egymástól, mint a föld és a tenger: Eszti -barnapiros, eleven, nyugtalan teremtés, elmés, beszédes gonosz -lény, ki mindenkinek szórta az élczeket; Cecil grófnő pedig -csöndes, szelid, ábrándos arcz, nagy figyelmes kék szemekkel, okos, -hallgató ajkai többször csukva, mint beszédben, fehér-piros arczán -csak a természet keze hinté el bűvész szépségeit; mosolyogni is -alig tudott, mégis olyan szép volt. Esztike egy daczos méhe, mely -döngve ijesztgeti a gyöngeszivűt, s ha kell, csípni is tud; Cecil -pedig egy félénk pillangó, mely elrebben a közeledőtől, szárnya -hamvát féltve.</p> -<p>A játékban Eszti is két zálogot vesztett; az egyikből elmésen -kivágta magát, kútbaesésre lévén itélve, az öreg anecdotás urat -idézte elő a sarokból, az húzta ki, s koppant a fiatalság -szeme-szája tőle; hanem a másodiknál kávé-édesítésre kárhoztatták, -s az már veszélyesebb hivatal; ha a zálog történetesen nem a -kamarakulcs, még eltagadja, hogy nem az övé, így azonban kénytelen -volt feladatát teljesítni, s annak, a fél társaság szemeit -körülbelül kikaparva, emberül meg is felelt.</p> -<p>Most a törvénybiró – Borsodiné nagyasszonyság – egyszerre két -zálogot szorított kezébe s kérdé, mire méltó az a két nagy bűnös, a -ki azt otthagyta?</p> -<p>Az esküdtszék arra szavazott, hogy menjenek koldulni az -istenadták.</p> -<p>Kié hát a zálog?</p> -<p>Az egyikre az a fiatal igénytelen ember ismert rá, mint -sajátjára, a kiről még nem is igen beszéltünk; szegény, nagy bűnt -is tett; játék közben Cecilt nagysádnak nevezte, holott a -haragszomrádban mindenki per tu van; ezért zálogolták meg. Ő csak -megadta magát sorsának szerényen.</p> -<p>Hanem a második zálognak nem akadt gazdája.</p> -<p>Szép kis rubingyűrü volt az, olyan picziny kis karika, mintha -gyermekek viselnék; olyan csinos kis jószág. – De hiába, a -rubingyűrűnek csak nem akadt gazdája, senki sem szólalt fel: az -enyim, kiváltom. <span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span></p> -<p>Végre Esztinek is meg kellett azt látni, ez egyszerre -ráismert.</p> -<p>– Ah, hisz ez Cecilé! ugyan kinek az ujjára is menne ez a piczi -kis gyűrű másnak?</p> -<p>Cecil, a mint elárulták, felszökött helyéről és el akart -futni.</p> -<p>Eszti utána futott, elfogta és visszahozá.</p> -<p>– Oh kedves barátném, nem megy az ily könnyen. Azért, hogy te -grófkisasszony vagy, érted sem nagyobb kár, mint más szegény ember -leányáért, csak eredj koldulni, legalább megtudod te is, hogy -milyen szomorú a szegény ember állapotja.</p> -<p>Cecil igazán meg volt rettenve, elpirult, zavarba jött; tán -sírva is fakad, ha Borsodiné asszonyság nem biztatja áldott vidám -szavaival.</p> -<p>– Lelkem, grófkisasszony, a játékban nincsen szégyen…</p> -<p>Remegve engedé magát a sorban ülők közé vezettetni; a fiatal -bűntárs félszeg udvariassággal nyujtá neki karját. Olyan ügyetlen -volt szegény. Tán ő még jobban félt, mint társnéja. Midőn meg -kellett fognia Cecil kezét, csak alig merte azt ujjai hegyével -érinteni, attól tartott talán, ha nagyon megfogja, ez a kis -czukorkéz elolvad kezében.</p> -<p>Legelől a sorban a ragyogó szépség, Amália ült, mellette -Adorján. A fiatal koldus szemérmetes hangon hebegé el rövid -mondókáját Amália előtt: «magamnak egy csókot, társnémnak egy darab -kenyeret».</p> -<p>A hódító szépség büszke nonchalanceszal nyujtá oda arczát, -mintha azt mutatná, hogy ilyen esetben észre sem kell azt venni. A -fiatal ember pirulva, tétovázva közelíte hozzá, s mindenki jól -látta, hogy csak felé csókolt, csak a levegőbe: nem ért e szép -arczhoz. Nevettek is rajta itt-ott háta mögött.</p> -<p>Most Adorján elé léptek; a fiatal ember itt összeszedte magát s -egész nyugalommal ilyen változatot mondott a themáról: <span class= -"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span></p> -<p>– Kérek magamnak egy darab kenyeret, társnémnak pedig egy csókot -– a kezére.</p> -<p>Azzal diadalmasan nyujtá Adorján elé azt a szép fehér -kezecskét.</p> -<p>Ez olyan jó ötlet volt, hogy mindenki elkezdett rá tapsolni. -«Bravo! Helyes! Derék fiu. Ez ugyan megtréfálta az egész -társaságot!» – És azután sorban kezet csókoltatott az egész -társasággal szép társnéjának; ki tudja, ki vette észre? jutalma nem -volt-e érte egy soha senkinek meg nem vallott szorítás attól a kis -gyöngéd kéztől?</p> -<p>E pillanattól az igénytelen fiu vonta magára a társaság -figyelmét. Az emberek megkérdezgették egymástól: ki ő és honnan -jött?</p> -<p>Senki sem ismerte; a háziasszony annyit mondott felőle, hogy -valami Fehér Gyula, olyan közönséges név, a mit az ember a másik -perczben megint elfelejt. Bizonyosan valami gazdasági irnok lesz; – -olyan szerény. Hanem ez elmés ötlet volt tőle.</p> -<p>Most csak elmésséget láttak abban, pedig ha az ember úgy -tudhatná a jövendőket, a hogy nem, láthatna abban egyebet is.</p> -<p>Talán bimbójából kifeslő gyöngédséget.</p> -<p>Talán tojásszékében megmozduló gyülöletet?</p> -<p>Talán csirájában feltörekvő féltést?</p> -<p>… Hanem hát most hagyjuk abba az okoskodást, asztalon a -leves!</p> -<p>Ez most a legokosabb szó, – asztalon a leves.</p> -<p>Leves bizony, tisztelt barátim. De levesen kezdtük ám a -vacsorát, nem is herbatén, a hogy ti kezditek. Aztán milyen leves -volt az! Sárga a beléfőtt tyukoknak zsirjától; illatos, éltető még -a párája is, csak épen annyi só, annyi bors benne, a mennyi kell, -hogy a zeller és petrezselyemgyökér édes járulékát kedvesen -ellensulyozza: a kinek így nem jó, ott van a paprika, úgy -megmérgezheti vele magának, a hogy csak kivánja; hát a mi benne -van: nyulánk rétes-szakaszocskák, ki tudná, mivel megtöltve, a mi -csak <span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span> úgy omlik az ember szájában. Bizony -megettük azt, édes barátaim, még repetáltuk is, hanem azért csak ti -maradjatok annál a herbaténál.</p> -<p>A vendégek hozzáültek. Nagy bajba telt, míg meg tudtak benne -egyezni, hogy ki hol üljön; már ezen nálunk hajdanában mindig -birkózní volt szokás. Végre megalkudtak abban, hogy az asztalfő -egyik végét a két jubilált házastárs, másik végét a két -házikisasszony foglalja el, így azután complicált «populeam virgam -etc.» számítás szerint valahogy helyéhez lehetett kötni minden -embert.</p> -<p>Akkor jó étvágyat kivántak egymásnak s egy pár pillanatig -elcsendesült minden ember, hogy a ki elébb imádkozni akar magában, -azt végezhesse halkan; akkor azután megszólalt a -kanálcsörömpölés.</p> -<p>A következő tálnál már azután készen volt az az amabilis -confusio a társalgásban, a mi nélkül a mulatság nem is mulatság, -mikor minden ember beszélhet a szomszédjával, a mit akar, nem -kénytelen valamennyi hallgatni, míg egy viszi a szót, itt -kaczagnak, amott suttogva beszélnek s egymást nem zavarják vele; -legfölebb a háziasszony, meg a vén hajdu zavarja meg néha az embert -a körülhordott tállal, disputálva mindenkivel, hogy de biz ebből a -pulykából, de biz ebből a bélesből venni kell. Csak ezt a kis -darabot, ezt a piritottját, az ő kedveért, mert majd megharagszik! -Egyszer-másszor valami élczes áldomás vonja magára a figyelmet: -uram, uram! szállok az úrnak! a megszólított felijed, míg -észreveszi, hogy csak a poharához száll valami, nem a fejére; -azután éljeneznek, összeverik a poharat s még nagyobb lesz utána a -vidám zajgás. Az öreg urak kaczagnak, néha érzékenyen -megszorongatják egymás kezét az asztalon keresztül; Borsodiné -asszonyság éles nevetése keresztülcseng minden kaczagáson. A -fiatalokat is érdekes elnézni: Eszti és Cecil alattomban hogy -szakítják el a csirke sarkantyuját, persze, hogy Eszti felé szakadt -a nagyobb rész, de azt senkinek sem szabad tudni. Amália duzzog egy -kissé; <span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span> szomszédai elhanyagolják. Fehér Gyula -szórakozott, szemei mindig valahol másutt tévedeznek, szinte maga -is látszik érezni, hogy Amáliát túl a rendén elhanyagolja, mert -mikor észreveszi magát, mindig olyasmivel kinálja, a mi annak nem -kell; Adorján pedig egészen egykedvű, szép szemei alig mozdulnak -meg néha; nem látszik őt érdekelni semmi csak a midőn toasztot -isznak, emeli fel ő is poharát s kiiszsza fenékig; nincs rá semmi -hatása annak. Amália annyira rosszkedvű a miatt, hogy már egyszer -megtette figyelmetlen szomszédjain azt a szégyent, hogy a harmadik -szomszédjában ülő apjától kért vizet, a mikor aztán egyszerre -négyen siettek azt tölteni a poharába, hogy mind szétömlött az -asztalon. Gyulát a vacsora vége felé mégis megszállta annyira a -felebaráti szeretet, hogy fogván egy tányér czukros mogyorót, -megkinálta vele a szép Amáliát s diskurzust akart vele kezdeni azon -tárgy fölött, hogy olvasta-e már Jósika legujabb regényét; a minek -azonban a szép Amália egyszerre véget vetett azzal a válaszszal, -hogy soha sem olvasott semmi magyar könyvet. Gyula nem is kinálta -őt többet czukros mogyoróval.</p> -<p>– Nem álmos ön? kérdé Amália szúrósan, másik szomszédjához -fordulva, ki villájával az üres tányérra irogatott mindenfélét.</p> -<p>– Nem biz én, felelt Adorján, s egykedvűen hátraveté magát -székében: hanem egy kicsit megeléglettem már a jót. Úgy vagyok, -hogy nem is szeretek már szép hölgyre nézni, mint a jóllakott ember -az ételre.</p> -<p>E gorombaság után zsebre dugta kezeit s a szemközt ülő öreg -anecdotás urnak piros orczájára olyan hidegen tudott nézni, mint -egy álomjáró; pedig máskor legalább is mosolyogni szokott rá.</p> -<p>E perczben megzendült odakinn a pitvarban az utánuk vergődött -czigányok zenéje. Adorján arczát egyszerre valami rángatag élvsugár -rezgette keresztül; ennek volt még rá hatása. Szemei villogva -nyiltak fel; ajkain mosoly vonult át; termete nekidélczegült; -egészen más ember <span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span> lett belőle. Ah, ez a zene volt az ő -lelkének kiegészítő része. – Olyan kiegészítő része, mint az arab -rajongóénak a mákonyfüst. Arcza gyönyörtől kezdett ragyogni s -hallani lehetett, a mint sarkantyúit összeveri az asztal alatt.</p> -<p>Gábor Endre is kirugta e hangra maga alul a széket, engedelmet -kért a gorombaságért; kezet csókolt a háziasszonynak, kivánt neki -még ötven esztendőt az eddigiek után; hanem azontúl nem is lehetett -őket tovább tartani, rohantak ki mind a ketten a czigányok elé.</p> -<p>Ah, a czigány! a szegény czigány; az volt a legfőbb gond! Talán -egész vacsora alatt az nyugtalanítá őket, nem lett-e valami bajuk? -nem tört-e hegedü vagy bőgő-borda? nem ficzamodott-e ki a primás -keze? nem szöktek-e el másfelé? Ah, a hűséges jó fiuk! Megérdemlik, -hogy összecsókolják őket, s úgy vigyék be diadallal a terembe, mint -győztes hadvezérek sebhelyes bajnokaikat; a czigánynak nincs más -kottája, mint annak az arcza, a ki zenéjét hallgatja, arról játsza -le a vígat, a szomorút, míg aztán úgy belecsalja lelkét a -hegedűjébe, hogy viszont, mikor ő akarja, akkor lesz az hol víg, -hol szomorú.</p> -<p>A két ifju egészen átváltozott. Most voltak azok, a kiknek őket -a hír festé. Gábor Endre a daliás, hősi alak; Borcz Adorján a -szívrabló.</p> -<p>Egyedül járták el ketten azt a most már divatból kiment tánczot, -a mi olyan szép volt, a toborzót; a mit férfi férfival szemközt -állva szokott lejteni, délczeg, daliás léptekkel. Az egész test -mozog abban, s minden mozdulat egy plastikai szobor mintaképe. Az -arcz mosolygása, a szem villogása játszik abban főszerepet; nem is -való az minden hánytvetett legénynek; mert az még azon időkből -maradt ránk, a mikor a magyar ember tánczolt azért, hogy nem tudta, -hova legyen szive-lelke erejétől, tánczolt vitézi büszkeségből -hírneves csaták végével. Én is csak egy párszor láttam már ezt az -ősi tánczot, de még most is úgy látom azt magam előtt.</p> -<p>Képzelet nem éri utól azt a bűbájos délczeg járást, a -<span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span> mit a vidék legszebb ifja ott a bámuló -társaság előtt tett; minden szem tüze az ő arczán látszott -összegyülni, úgy ragyogott az, olyan szép volt; minden mozdulatából -báj, erő és kellem tünt ki. És ő azt tudta jól; úgy tudott -szemeivel a szép hölgyek szemeibe vágni, úgy tudott a kedvükért -lelkesülni; egészen más ember volt, mint félóra előtt. Minden -arczon lehetett látni, hogy mennyire tetszik neki – csak Amáliáén -nem. Ő szerelmes volt belé.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Míg odabenn hangosabbra válik a vigalom, künn a pusztán -szállingózik a hó; beszürkült az ég egészen; nincs holdvilág, csak -a hófény derengeti az éjszakát. Alig látszik a sík mezőn, merre van -a nyomás, a mit a legutóbbi szán hagyott maga után a hóval -behordott uton.</p> -<p>Ezen a kétséges uton, melyet az éj s a hóesés mindig jobban -eltakargat, megy két utas egymásután. Az egyik egy lovag, vagy -lovagnő, a másik egy ordas farkas.</p> -<p>A lovagnőt bő köpenyeg fedi; fején prémes süveg, csak szaváról -ismerni meg, hogy nő.</p> -<p>Lovával beszélget, mely fel-felemeli okos fejét, füleit -hegyezve, orrával szaglálva s nyugtalanul vihog s fejét szügyébe -vagdalja. Érzi a közelgő farkas szagát.</p> -<p>– Ne félj semmit, kedves Dryászom; csak egy farkas az, nem jön -több. Voltál te velem már nagyobb veszélyben is. Tudod, a -medvevadászaton Gyergyóban.</p> -<p>A ló visszanyerít, mintha tudná, hogy mit beszélnek hozzá.</p> -<p>– No ne siess. Csak halkan menjünk poroszkálva, mert különben -elveszítjük az utat. – Ellenségünk nem mer közelebb jönni. S ha jő, -majd kárát vallja. Lásd, mind a két pisztolyt elhoztam. S tudod, -hogy én nem hibázok.</p> -<p>A paripa hátra nézett, mintha csakugyan látni akarná a -pisztolyokat s a mint a sárkányokat egyenkint pattogni hallá, -büszkén emelte föl fejét, most már nem fél.</p> -<p>Most erdőbe ért az út, a hol nem lehetett róla letévedni -<span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span> többé, itt galoppba ereszté paripáját a -lovagnő, olyan bizton ülve rajta, mint egy férfi.</p> -<p>A farkas, mely addig szintén poroszkálva ügetett a lovag után, a -mint az galoppban indult, egyszerre elkezdett száguldozva rohanni -utána; eddig csak kerítette, most már üldözőbe fogta.</p> -<p>A lovagnő visszanézett, s látta, hogy a tér fogy közöttük, az -erdő sötét volt, a táj elhagyott és lakatlan, a paripa -ösztönszerűleg nyargalt mindig sebesebben.</p> -<p>Végre a fák között kerülőt csinált az út; a lovagnő kénytelen -volt azt követni, mialatt az ordas az egyenes iránynak rohanva, -keresztül törtetett berken és bozóton s eléje került.</p> -<p>– Most csendesen állj, Dryászom, szólt lovához az amazon, -megállítva azt az eléje siető vaddal szemközt. Félre ne szökjél. -Szép csendesen állj. Itt vagyok én. Ne félj semmit.</p> -<p>A farkas üvöltve szökött elő a zuzmarás csalitból, zölden -villogó szemekkel rohanva a paripa felé, mely reszketés nélkül állt -előtte. Öt lépésnyi távolban érte a lövés; a roppant fenevad, derék -ordaskan volt! hengerbuczkát vetve bukott a ló lábai közé. A paripa -hozzá fújt haraggal, azzal átugrott rajta és ügetett tovább; olyan -büszkén rázva fejét!</p> -<p>Néhány percz mulva kiértek az erdőből s a kibontakozó táj -sarkában meglátszott a lovagnő előtt a kivilágított ablaku -kastély.</p> -<p>– Ah, még várnak ránk, Dryász; látod, még jókor is jövünk: -mindjárt megpihenhetsz otthon. Te is jobb szeretsz itt, mint -Kolozsvárott. Régen voltál itten úgy-e? Odatalálnál már most -bekötött szemmel is innen?</p> -<p>A mén bókolt rá fejével s valóban nem kellett őt kormányozni -többé, oly szépen kitalálta maga, merre tér el az út a kastély -felé, pedig három ösvény is szelte azt keresztül.</p> -<p>Egy óranegyed múlva a kastély udvarán állt meg a paripa. -<span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span> Dráva csodálkozva vihogott körüle, mintha -sehogy sem tudná felfogni, mit keresnek ezek most itten, kikre épen -nem vár senki.</p> -<p>A tiszttartó ablakain keresztül a czimbalom víg pengése hangzott -a brúgó haragos mordulásai közől. Odabenn most vígan vannak; a -cselédség is kényén-kedvén mulat, senki sincs a tornáczon.</p> -<p>A lovagnő leszáll nyergéből s a paripája nyakára vetve a -kantárt, gyöngéden rá üt kezével és azt mondja neki: «eredj -szállásodra».</p> -<p>A mén azzal egyenesen megindúl az istállók felé; az ajtó, melyen -be akar menni, tolózárral van becsukva, pedig a többi nyitva levő -ajtókon, tudta jól, hogy neki nem illik bemenni. Nagy okosan -megfogja szájával a tolózár nyelét s kinyitja maga előtt az ajtót, -s belépeget saját lakába.</p> -<p>A lovagnő pedig egy földszinti sötét ablakon koczogtat be; ott a -vén kulcsár lakik, a ki bizonyosan nem tart a mulatókkal, mert -nyolcz órán túl soha senki kedveért életében ébren nem volt. -Csakugyan most is álmából kel föl; kijő a várakozó hölgy elé, kinek -jelenléte egy cseppet sem látszik őt megdöbbenteni. Le akarta ugyan -venni előtte tiszteletből a bagósüveget, de a lovagnő látta, hogy -az nagyon a fejébe van nyomva, nehezen fog kijönni, s kérte, hogy -hagyja abba; inkább siessen felnyitni a másik szárny szobáit, -azután menjen az istállóba, nyergeltesse le a lovát, jártassa meg -egy kicsinyt, s azután adasson neki szénát; ő neki pedig azután -hagyjon békét, mert semmire sem lesz szüksége.</p> -<p>A kulcsár szótlan ember volt; tette a mit mondtak neki, -kinyitogatta a grófi lakosztály szobáit; meggyújtotta a gyertyákat; -tüzet rakott a kandallóban és jóéjszakát kivánt, valószinűleg -gondolt magában rá, hogy egyéb szükséges foglalkozást majd teljesít -a tiszttartó szobaleánya; az nem a kulcsár dolga.</p> -<p>– Micsoda vigasság van ma a tiszttartónál? kérdé a delnő az -eltávozót. <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span></p> -<p>– Ezüstlakodalmát üli; felelt ez, egy nagy ásítást nyomva el -markában.</p> -<p>– No hát nem kell őket háborítani. Ne szóljon felőle senkinek, -hogy itt vagyok, hadd mulassanak; hozzon egy üveg friss vizet, -egyébre nincsen szükségem.</p> -<p>A kulcsár szót is fogadott, behozta a vizet, ellátta a lovat, -azután szobájába ment és aludt tovább; – a másik lakosztályban -semmit sem tudtak meg az új vendég ittlétéről.</p> -<p>Az új vendég egy fiatal, szőke hölgy volt, nagy, eleven, nyilt -kék szemekkel, miket vékony barna szemöldök rajzoltak körül, elől -csaknem összeérve, mi oly különös merész kifejezést adott az egész -arcznak. Ha oly finomak nem lettek volna e szemöldök, tán félni is -lehetett volna tőlük.</p> -<p>Vékony ajkai s keskeny tojásdad álla valami olyan szeszélyes -tekintetet adtak e minden vonásaiban szellemdús arcznak, mely az -első tekintetre meglep, míg az apró szőke fürtök, mik a félredobott -kalap alól kiszabadultak, valami csendes melanchóliát iparkodtak -arra árnyékolni, ha úgy egyszer megállt és lehajtotta fejét.</p> -<p>Csakhogy az egy perczig tartott; a fiatal hölgy a szobában végig -járva, hirtelen egy tükör elé ért, s a mint abba véletlen -belepillantott, egyszerre elnevette magát, összecsapta a kezeit, -szemébe kaczagott saját képmásának, mintha kaczagnának azon mind a -ketten, hogy most épen itt találják egymást, a hol épen nem -gondolták a találkozást. Aztán megcsóválta fejét, s megfenyegeté -ujjával a tükörbeli alakot, az is megcsóválta fejét s -visszafenyegetett. Azzal hátat fordítottak egymásnak.</p> -<p>A hölgy ajkain még azután is vonaglott át majd a gúny, majd a jó -kedv mosolygása. Míg a tűz pattogva éledt a kandallóban, odatartá -picziny csizmácskákba szorított lábait melegedni, azután elkezdett -a teremben fel s alá járkálni, lovagvesszejével suhogtatva; néha -épen úgy tett, mintha valami idealis alaknak a hátára huzgálna vele -jó <span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span> nagyokat, s ilyenkor úgy szikráztak -sötétkék szemei; arcza olyan kegyetlen volt; utoljára akkorát -csapott vele az asztalra, hogy még az is nagyot szólt rá, pedig nem -is érezte; azután, mintha el volna fáradva, egy karszékbe veté -magát, fejét tenyerébe hajtá s csendesen elbámult a kandalló -tüzébe, oly mozdulatlanul, mint egy szobor.</p> -<p>Az épület második felében pedig tánczoltak és muzsikáltak.</p> -<p>Ámbátor azonban tiszttartó uramnak ezüstmenyegzője volt ma, és -ámbátor ezüstsarkantyús csizma volt a lábán: azért ő mégsem -sajnálta a legnagyobb vigasság közepéből abban az ezüstsarkantyús -csizmában kimenni az udvarra és sorra vizsgálni az istállókat: az a -sok idegen kocsis nem aludt-e el pipával a szájában? nem -rugdalják-e egymást a lovak? helyeiken vannak-e a cselédek? mert ha -azután valami baj történik, megütheti a patvar az -ezüstlakadalmat!</p> -<p>A mint az istállóajtókat sorra járja, egyszer csak megdöbbenve -áll meg: hát ezt ki nyitotta volt ki? Benéz és látja, hogy oda is -van egy ló bekötve. Ejnye, hogy mernek a grófi lovak osztályába is -vendéglovakat kötni? Ki tette már ezt? Nincsen elég hely a többi -istállókban? Mindjárt be is ment maga, hogy azt az idegen paripát -átszállítsa; de alig nyúlt hozzá, mikor az jókedvűen elkezdett rá -vihogni, mint valami régi ismerős, s a szájával egyenesen a zsebébe -nyúlt, onnan kihúzta a zsebkendőt, feltartotta, megrázta, s azután -eldobta, miután nem volt benne semmi.</p> -<p>– Nézd, nézd, dörmögé a tiszttartó. Ez épen úgy tesz velem, mint -a Dryász szokott, egyszerre a zsebemnek megy, ha lát, s ha nem lel -benne czukrot, vagy kenyeret, megzálogol: elveszi a zsebkendőmet, -vagy a dohányzacskómat; ugyan ki lova lehet ez?</p> -<p>Lámpást hoztak elé: a tiszttartó bámulva ismert a paripára: ez a -Dryász.</p> -<p>A ló visszanyerített rá, mintha nevetve mondaná: <span class= -"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> «persze, -hogy a Dryász vagyok, hát nem ismert rám az öreg úr?»</p> -<p>– De hát hogy jő ez ide? Ki látott valakit idejőni rajta?</p> -<p>Senki sem tudott róla semmit.</p> -<p>A kapu nyitva volt, hogy ha vendég jő, betaláljon rajta; a -cselédek pedig mással voltak elfoglalva. Egy kocsis tudott annyit, -hogy látott valami embert, de nem tudja, hogy kit, a ki megjártatta -a paripát és abrakot adott neki; de nem állítja bizonyosan, hogy -nem álmodta-e ezt?</p> -<p>– Kit hoztál Dryász? kérdé a tiszttartó a paripától, mely -hizelegve dörzsölé hozzá a nyakát. A gróf jött rajtad?</p> -<p>Dryász megrázta a fejét e kérdésre. Nem az jött.</p> -<p>– Tán a grófné? kérdé tovább a tiszttartó, egyre jobban -hüledezve saját kérdései vakmerőségétől.</p> -<p>A paripa helyeslést intett. A grófné jött.</p> -<p>– Az öreg grófné?</p> -<p>A paripa tagadta azt.</p> -<p>– Hát – a fiatal? – Alig lehetett hinni, hogy az igaz -legyen.</p> -<p>Pedig a ló azt intette, hogy úgy van.</p> -<p>Semmi kétség sem lehetett többé. Dryász nem szokott sem hazudni, -sem tréfálni. De hol van hát, a ki jött? Kivel beszélt?</p> -<p>Erre a kérdésre legtöbb bizonyságot lehete szerezni az által, -hogy a grófi lakosztályhoz menjen az ember s ott tudakozódjék.</p> -<p>A bejárat alatt már meglepte a tiszttartót az, hogy a tornáczra -vezető ajtó nyitva van. Belépett rajta; az előszoba, az étterem -mind sötét volt, hanem a következő szoba kulcslyukán át már -világosság látszott.</p> -<p>A tiszttartó még most sem tudta, hogy nem valami lelket, vagy -kisértő szellemet fog-e ott találni? s úgy dobogott a szive, midőn -a kilincsre tevé a kezét.</p> -<p>Elébb még is koczogtatott. Arra pedig nem kapott választ. -Másodszor is koczogtatott, arra sem mondták, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> «szabad»; -már erre elszánta magát s halkan felnyitá az ajtót s a kandalló -fénye mellett látta ülni a méla hölgyalakot, tenyerébe hajtott -fejjel, szomorú, halvány arczczal, hogy most igazán megrezzent -tőle.</p> -<p>Lehetetlen az, hogy ő legyen!</p> -<p>A mint a neszre fölpillantott a hölgy, a közeledő arcz láttára -megelevenültek vonásai, elmosolyodott, felugrott székéről s eléje -futott, tréfás csodálkozással kérdezve:</p> -<p>– Hát kegyed, hogy jő ide, jó tiszttartó bácsi?</p> -<p>A tiszttartó szájában megakadt a szó. Épen ő akart ilyesmit -kérdezni a hölgytől s szörnyen meg volt lepve, hogy épen az kérdi -ezt tőle.</p> -<p>– Mikor én azt mondtam, hogy ne háborítsák ma kegyedet a -mulatságában; ki mondta meg, hogy itt vagyok?</p> -<p>– Instálom: a Dryász…</p> -<p>– A Dryasz mondta? szólt csengő kaczagással a hölgy; nézze az -ember az árulkodót!</p> -<p>– De instálom, grófkisasszony,… vagy báróné… hebegé a tiszttartó -zavarodva.</p> -<p>– Csak maradjunk a kisasszonynál, jó bácsi; szólt a hölgy, -kellemesen rázva vállacskáit a kitörő nevetéstől. Nem vagyok -báróné.</p> -<p>– Hogyan, kérem alássan?… kérdi a jó ember, ki egyre nagyobb -zavarba kezd jőni. Hát a kitűzött mennyegző?</p> -<p>A szép hölgy jó kedve egyre nőtt; alig birta kimondani:</p> -<p>– Megszöktem előle.</p> -<p>A tiszttartó arczán el nem fojthatott öröm mosolygása derült ki; -kicsinyben mult, hogy együtt nem kaczagott a kisasszonynyal; a mi -különben is ritkaság nála.</p> -<p>A kisasszony nem állhatá meg, hogy ezért nyakába ne boruljon az -öregnek, ki egyik zavarból a másikba kezde esni.</p> -<p>– De a báró; – a nagyságos báró úr.</p> -<p>– A báró? Azt ott hagytam a faképnél. <span class= -"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span></p> -<p>– A faképnél? hehehe. Instálom…</p> -<p>– Azt tettem vele, szólt a hölgy és most már nem nevetett; most -már a szemei szikráztak; felkapta lovagvesszejét s annak a gombos -felével kezdte szavait kisérni. Elhagytam jőni egész az oltárig, -felhagytam öltözni nagy czifrán, össze hagytam jőni a násznépet; -engedtem neki elmondani az egész vallomást a pap után: ah, hogy -tudott alakoskodni! minden mondását úgy szavalta, a hogy a rossz -szinészek, mikor aztán tőlem kérdezték, hogy szereted-e ezt a -férfit? azt feleltem rá: «nem szeretem!» és eltaszítottam a kezét -magamtól, és lenéztem az egész világ előtt! – Ah! ez jól esett!</p> -<p>A delnő úgy csapott e szónál a kandalló márványára a korbács -nyelével, hogy annak achat gombja százfelé szakadva repült -szét.</p> -<p>– Ez jól esett itt! szólt a szivére ütve kis kezével, melyben -annyi erő volt.</p> -<p>Az öreg tiszttartó is úgy tett, mint a ki szeretné nagyon -átengedni magát az örömnek, ha épen valami oka megint nem volna a -szomorkodásra.</p> -<p>– Többek között, nem tudja kegyed, hová ment az atyám -Kolozsvárról? senkit sem találtam otthon. Kérdezé a grófhölgy.</p> -<p>Hiszen épen ez járt most a tiszttartó fejében, a mi őt sehogy -sem engedte örülni.</p> -<p>Sietett is rá felelni.</p> -<p>– A méltóságos úr épen Pozsonyba ment.</p> -<p>– Az anyám is?</p> -<p>– A nagyságos asszony is.</p> -<p>– Talán épen én miattam?</p> -<p>– Valóban, csupán nagyságod miatt.</p> -<p>– Szegény jó mostoha apám. Sajnálom, hogy azt az utat teszi -miattam ebben a hidegben. De csak nem eresztette ön el bunda -nélkül? Sajnálnám, ha meghűtené magát végettem.</p> -<p>– Bizony pedig éjszaka utaztak el, s azt mondták, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> éjjel-nappal fognak váltott lovakon -sietni, csakhogy elébb odaérjenek, mint – mint…</p> -<p>– Mint a házasság végbemegy? Szegény jó apám, milyen gondos -irántam. Minek nem tette volna ki magát, hogy engem megőrízzen. -Haragudott nagyon?</p> -<p>– Oh nem, hanem a nagyságos asszony igen.</p> -<p>– Hát atyám nem haragudott?</p> -<p>– Nem. Ő sírt.</p> -<p>– Sírt? szólt egyszerre elszomorodva a delnő, s búsan lehajtá -szép arczát tenyerébe, ő sírt miattam? És nem vádolt, nem -kárhoztatott, nem panaszolt ellenem?</p> -<p>– Egy szót sem hallatott előttem.</p> -<p>– Nem mondta, hogy rossz, háládatlan némber vagyok? Nem mondta, -hogy nem érdemlette azt tőlem, hogy épen olyan embernek adjam -kezemet, ki őt oly keserűen megbántotta? szóljon ön igazat. Nekem -nem fog az rosszul esni. Mondja meg, nem készült-e engemet megölni? -Nem mondta, hogy a hol megtalál, ott lő agyon?</p> -<p>A delnő hevesen ragadá meg az öreg tisztviselő kezét s leste -ajkairól a szót, mintha egyaránt félne az igentől és nemtől.</p> -<p>– A nagyságos asszony, a grófné, igen is beszélt így; de -Istenem, lehet-e azt tőle rossz néven venni?</p> -<p>– Hát atyám? atyám?</p> -<p>– Ő hallgatott.</p> -<p>– Hallgatott? Annyit sem mondott, hogy ez mégis hihetetlen, hogy -itt tévedésnek kell lenni? nem vádolt? nem is mentett?… Ő megvetett -engem…</p> -<p>A csüggeteg szép fő, szomorúlombos fürteivel olyan igazán fejezé -ki a bánatot, mit a hölgy érze e perczben.</p> -<p>Még egy kínos kérdésen kellett keresztülesni.</p> -<p>– Hát testvérem, a szegény kis ártatlan gyermek, mit tud -felőlem? Elmondtak ennek is mindent? Leirtak-e előtte mint valami -őrültet és rémületre való példát? Vagy hallgatnak felőlem, a hol ő -jelen van, mint egy elveszett felől? Bevitték-e őt is magukkal, -vagy bezárták valami kolostorba, hogy el ne tévedjen, miként én? -<span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span></p> -<p>A tiszttartó örömest is, meg nem is örömest felelt mind e -kérdésre; mert a legjobbat felelhette ugyan rá, de nem tudhatta, -hogy mi lesz azután a felelet következése?</p> -<p>– A nagyságos kisasszony – a gróf kisasszony – Cecilie comtesse -– valójában nem tud semmit az egész dologról; nem is vitték őt -magukkal, nem is zárták kolostorba; – hanem most épen – itt -van.</p> -<p>– Hol? itt? kérdezé a delnő, felnyitva karikára azokat a nagy -kék szemeit, mintha azt sem tudná, hogy hol van e perczben?</p> -<p>– Itt az én lakásomon; felelt a jámbor férfiu egy kicsinyt -elégedett arczczal; az én feleségem ügyelete alatt, a gróf úr maga -bízta rá; azt mondta neki, hogy egy évig maradjon itt és tanuljon -háztartást a jó asszonytól: már meg is szokott a comtesse.</p> -<p>– Cecilie itt van? sikolta kitörő örömmel a grófhölgy, s -tenyereibe tapsolva szökött fel helyéről, mint a kivel -legváratlanabbul történt valami nagy öröm. Cecilie, az én kis -bubuskám itt, ebben a házban? Mit csinál ő most?</p> -<p>– Bizonyosan tánczol.</p> -<p>– Tánczol? kérdezé visszahökkenve a delnő; mintha azt hinné, -hogy a tiszttartó először életében kezd el élczeket mondani s -azokat most ő rajta próbálgatja, hanem azután hirtelen eszébe -jutott, hogy mi van ma itt a háznál? s ismét kiderült változékony -arcza. Vagy úgy? hisz itt ma lakodalom van; még pedig ezüst? s az -én kis cziczuskám valószínüleg nyoszolyóleány; és most viszik a -tánczba. No ez derék! Tehát épen meg fogom őt látni.</p> -<p>– Kivánja a grófkisasszony? Mindjárt ide hívom.</p> -<p>– Dehogy hívja! ugyan öreg úr, hogy gondolhat ilyet, vőlegény -létére? Egy lánykát elhívni a tánczból, mikor az ember egy fordulót -valamennyi nénjeért sem adna. Majd oda megyek én.</p> -<p>A tiszttartó, úgy látszik, hogy a mai nap folytonos csudák -megérésére virradt. <span class="pagenum"><a name="Page_35" id= -"Page_35">-35-</a></span></p> -<p>– Serena comtesse oda jönne mihozzánk? Megalázza magát…?</p> -<p>– Hahaha! nevetett a delnő. Ön ezüst vőlegény, a ki huszonöt -esztendőt élt nejével örömben, én pedig szalmamenyasszony, ki az -oltárnál hagyta a vőlegényét. – Itt egyszerre elszomorodott; vagy -tán épen megfordítva értette ön? Oh ne féljen semmit. Én nem fogom -senkinek a kedvét elrontani. Víg leszek, mint a többi, ha visznek, -tánczolok én is. Valami különös elegantiával sem zavarom meg az -egyszerű falusi kört – ebben a félig úti, félig lovagló toilettben; -ha pedig valaki elég kiváncsi lesz azt kérdezgetni, hogy mi hozott -most engem ide: azt csak bízza ön rám; annak majd mondok én olyan -válogatott történeteket, hogy lesz neki min bámulni.</p> -<p>A jámbor úr nem tudott mi ellenvetést tenni; pedig igen jól -érezte, hogy itt most ő is olyan felelősségbe keveri magát, a miről -sokkal nehezebb lesz számot adni, mint esztendő végén az egész -sólyomházi uradalomról; hanem már annyira ismerte Serenát, hogy -kapacitálni nem próbálta.</p> -<p>A delnő kissé félresimítá minden tükör nélkül omlatag fürteit, -azzal beleakasztá kezét a kis öreg úr karjába, s inkább ő vitte -azt, mint az őtet végig az épület belső folyosóján, a honnan -egyenesen abba a terembe lehetett belépni egy téli és egy nyári -ajtón keresztül, a hol épen javában járta a táncz.</p> -<p>A teremben épen lengyelt jártak, midőn a tiszttartó feltárta az -ajtót, s Serenát előre bocsátva kifelé görbített karral, maga nagy -áhitatosan félfejjel hátra maradt, míg a delnő otthonias -vidámsággal lépett be a barátságos körbe, első tekintetével is -testvérét keresve.</p> -<p>Cecilia épen tánczolt; a mint megpillantá Serenát, egyszerre ott -hagyta tánczosát, odarohant testvéréhez, az meg ő hozzá, s ott nem -törődve senkivel, egymás nyakába borultak; Serena úgy össze-vissza -csókolá Cecilia arczát, szemeit, homlokát, hajának minden fürtjét, -hogy az egy <span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span> szerelmes vőlegénytől is sok lett volna; -elhalmozva őt hizelgő nevekkel: «kedves kis bubiskám, édes szép -tubagalambom; mézes czukros aprószentem»; a társaság rájuk bámult; -tiszttartó úr vállai közé húzta a fejét, mint a ki nem oka -semminek; tiszttartóné asszony pedig, a mint épen jött be a -mellékszobából, egy tál frissen sült fánk a kezében, s meglátta azt -a jelenetet ott maga előtt, úgy ejté el a tálat a kezéből, hogy -valahány fánk, annyi tánczos lába alá gurult. Akkor sem a fánkjait -sajnálta pedig, hanem összecsapta a kezeit:</p> -<p>– Szentséges Jehova! Ez a Serena grófné.</p> -<p>Tiszttartóné asszony nagyon örült rajta, hogy szétgurult -fánkjainak esetére háríthatta azt a savanyú ábrázatot, a mit -továbbra is megtartott. Ő, köztünk mondva, nem nagyon szerette -Serena comtesset, ebben az órában épen nem várt reá. És különösen -nem nagy örömét találta abban, hogy Serena és Cecil épen itt jönnek -össze. No – nem illik szegény embernek a nagy urak magaviseletét -birálgatni: de annyi bizonyos, hogy maga a gróf sem igen fog -örülni, ha megtudja, hogy Cecil Serenával találkozott.</p> -<p>Az egész társaságban egy vidám arcz nem fogadta Serenát, -testvérén kívül; ki megijedt, ki elbámult rajta; a jobb kedvűeket -nyugtalanítá sajátszerű megjelenése, mindenki talált benne valami -rendkívülit, valami kimagyarázhatlant, a mi az emberekben -bizalmatlanságot gerjeszt; az avatottabbak, kik fülhegygyel érinték -a magasabb mendemondák szelét, annyit tudtak már felőle, hogy ez -valami nőnemen született filius prodigus; ki anyjának és mostoha -apjának sok gondot szerez régóta; s bár ne higyjen az ember semmit -a rossz nyelvű pletykabeszédből, annyi bizonyos, hogy a -grófkisasszony, a szülői hatalom alól emancipálva magát, saját -kezére él, s nagyon keveset törődik a világ véleményével, -ellenkezőleg szörnyű mulatságosnak találja, ha mindenféle együgyü -embereket olyan kigondolhatatlan galibákba keverhet, csupa jó -szeszélyből, a mitől azok aztán egész életükre hiresek maradnak. -<span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span></p> -<p>Képzelhetni, hogy egy ilyen üstökös váratlan megjelenése milyen -hatást idézhetett elő egy olyan csendes diákos társaságban, mint a -milyen a tiszttartó vendégeié volt.</p> -<p>És ez a különös teremtés mégis egyszerre otthon találta magát -köztük. A tiszttartónét olyan szépen felköszönté, mintha könyvből -olvasta volna. A ki nem ismerte, azt hihette volna róla, hogy -egyenesen csak az ő ünnepélyére jött ide; az anecdotás öreg urral -barátságosan kezet szorított, az öreg asszonyságokat névszerint -üdvözlé s azután vidáman kérte az egész társaságot, hogy folytassák -tovább az általa megzavart tánczot.</p> -<p>Olyan szivesen, olyan nyájasan tudott kérni, hogy kénytelen volt -neki engedni az ember. Ő maga biztatta Cecilt, hogy menjen el azzal -a szőke fiatal emberrel, a ki olyan szemérmesen figyelmezteti, hogy -még hátra van egy pár forduló a lengyelből. Ő meg azalatt leült az -öreg asszonyság mellé, a ki úgy igérkezett tánczolni azokkal a -mankókkal, annak kezdé el magasztalni kis testvérét; mennyi bájjal -tánczol, mily szemérmesen süti le szemeit, valóságos kis angyal! – -a mivel azt az asszonyságot nagyon megnyerte magának.</p> -<p>A nehány fordulónak hamar vége lett; Cecil után következett a -szép Amália, a fiatal Adonissal, Borcz Adorjánnal a tánczba.</p> -<p>– Festeni való szép pár! – sugá Serena az öreg asszonyságnak; -igazán eszményi alak mind a kettő.</p> -<p>Az öreg asszony gondolta magában: «csakugyan rendkívüli teremtés -ez mégis; milyen merész kimondani, hogy egy férfit szépnek talál, s -a mellett milyen szerény bevallani, hogy annak társnője is -szép».</p> -<p>Adorján szemei az első fordulónál találkoztak Serena -tekintetével. Még akkor csak egyszer botlott meg a -sarkantyujában.</p> -<p>– Gyönyörűen lejt mind a kettő, – sugá Serena szomszédnéjának, -elragadtatott arczkifejezéssel szemlélve a tánczolókat. -<span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span></p> -<p>A második fordulónál Adorján, a mint Serenára talált pillantani, -úgy eltéveszté a lépést, hogy tánczosnéjával szinte összecsapódott; -azután meg elfeledé a figurát, a mit kellett volna csinálnia, -belesült a részletekbe; utoljára, pro coronide, úgy rátaposott -Amália köntösére, hogy annak egy egész fodra leszakadt, mire a -delnő sírva futott ki a teremből, s nem is jött oda többet vissza; -míg Borcz Adorján, a világhirű tánczos, zavarodottan maradt a terem -közepén, mint valami fiatal diák, a ki könyvből tanulta meg a -tánczot.</p> -<p>Serena pedig úgy tett, mintha mindezt észre sem vette volna; -most Cecilhez fordult, s azzal kezdett el beszélgetni. Miről? -Bohóságról. – Lánykák közt divatos themákról, a miről zene mellett, -vigalom közt lehet beszélni; – micsoda új tánczokat tud? magyart? -mazurt? écossaiset? a walczert nem szabad neki tánczolni egészségi -szempontok miatt. – Hát a polkát ismeri-e már?</p> -<p>Fiatal lányka mit felelhetne erre egyebet, mint hogy kiváncsian -kérdezze, hogy mi az? még minálunk hire sincsen.</p> -<p>– Ez most a divattáncz, a mit Párisban, Bécsben minden salon -elfogadott; ép olyan kedélyes, mint a keringő, a nélkül, hogy olyan -szeles volna, sokkal több báj és kellem van benne, mint -bármelyikben; nem fárasztó és mégis mulatságos. Várj, én -megtanítalak rá egy percz alatt.</p> -<p>Serena grófnő azzal a legszeretetreméltóbb naivsággal szökött -fel helyéről, átölelve jobb karjával mostoha testvérét, s a -táncztérre lejtve, elkezdé annak utánozhatlan csábbal magyarázni az -új divattáncz lépéseit.</p> -<p>Igy szökellni, így fordulni el s ismét vissza a tánczos felé, -így hajolni féloldalra; s aztán vállára simulni.</p> -<p>Igézőbb csábtüneményt soha bűvészlámpa nem mutatott, mint a hogy -e csodálatos, merész delnő tanítá ártatlan piruló testvérkéjét a -tánczok legkaczérabb nemére; ez mint egy öntudatlan angyal, ki csak -pirul, ha gyöngeségét érzi, s szemeit lesüti attól a gondolattól, -hogy mások <span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span> ránéznek; amaz pedig egy igéző dæmon, a -ki tudja, hogy őt mindenütt imádják, hogy minden mozdulatával, -szemeinek minden pillantásával halandó embereket ejt kétségbe, hogy -midőn szép piczi lába hegyét oly kaczérul érinti a földdel, azt a -földet irigylik ott alatta; – a mellett a legvidámabb csengő hangon -dalolta hozzá maga a táncz dallamát: Trallá-lallá-lillalallá! mint -a ki tuláradó kedvében van.</p> -<p>E közben valami igen közönséges és nagyon természetes tünemény -történt. – Valamelyik külső ablakát a tánczteremnek rosszul -kapcsolták be, a belső pedig a hőség enyhítése végett ki volt -nyitva; ott künn egy óra óta erős szél kezdett tombolni; ez most -egyik dühösebb rohamában hirtelen felszakítá az ablakszárnyat, s -azzal zugva rohant be a terembe, a mint túlnan egy ajtót -kinyitottak, végig zúdulva az egész szobasoron, valamennyi gyertya -lángját lecsapva, hogy egy perczre csaknem sötétség támadt -mindenütt, s mindenki úgy érzé, mintha valami ellenséges szellem -rohant volna a barátságos társaság közé.</p> -<p>Serena grófnő felsikoltott; elsápadt, olyan lett, mint a halál. -Megállt mereven a tánczterem közepén, ijedős szemekkel tekintve a -nyitott ablak felé, s míg egyik kezével görcsösen kapaszkodék Cecil -karjába, a másikat reszketeg védelemre tartá maga elé s a -léleklátás borzongó rettenésével rebegé: – többen is hallák – «ah -az atyám! az atyám! – talán e pillanatban…»</p> -<p>Az ablakot hirtelen bezárták; a csunya, rosszkedvű zugolódó szél -ott künn szorult, a gyertyák ismét megelevenedtek, a szobák -világosak lettek, a vidám beszéd ismét kerékvágásba jött; Serena -elnevette magát, ismét átkarolva Cecilt, tovább folytatá elragadó -vidámsággal: Trallá lallá-lillalallá…</p> -<p>Vajjon mit akart azzal mondani: «talán e pillanatban?» – Mi -jutott atyjáról eszébe attól a szélfuvástól, itt a víg táncz -közepett?</p> -<p>Pár percz mulva meg volt nyerve az indigenatus az <span class= -"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> új -divattáncz számára; Borcz Adorján, ki minden vigalomban -bőgőbetöréssel fenyegette a zenész nemzetet, ha más nótát próbál -huzni, mint magyart és lengyelt, most maga parancsolta a -czigánynak, hogy huzza el azt a nótát, a mit a grófnő dalolt az -imént, a mi a született zenésznek legkisebb fejtörésébe sem került; -azzal odasietett Serenához, s felhívta őt az új divattánczra. A -virtuoz tánczosnak csak látnia kellett azt, hogy eltanulja. És az -első csábító pár ragadta maga után a többit. Nemsokára minden férfi -és hölgy lejtett utánuk a sorban, tipegve, szökdelve és -bukdácsolva, kinek hogy ment az igyekezet; mind bele volt -bolondulva apraja és nagyja.</p> -<p>De bizony tiszttartóné asszonyom még sem.</p> -<p>– Nem szép táncz biz ez a pulykatáncz, comtesse, akárhonnan -hozták; szólt kifakadva a derék asszonyság, mikor vége volt a -nótának; nem is igen hiszem, hogy a méltóságos gróf úr valami -nagyon büszke legyen majd rá, hogy. Somlyóháza volt az, a hol ezt -legelőször tánczolták erdélyi és magyarországi tánczosok.</p> -<p>A hogy e nehány szó egyszerre elvette Serena minden kedvét, -annak mindenki előtt fel kellett tünni. Egészen elkomolyult; egy -szavát nem lehetett többé venni; egy mosolyt nem idézett elő arczán -többé semmi.</p> -<p>Csendesen, minden felötlés nélkül jó éjszakát kivánt a -tiszttartónénak, megcsókolta testvérét s míg mások mással voltak -elfoglalva, ő elhagyta a termet és a lakosztályába sietett. A -tiszttartóné utána ment gyertyával; attól szobája ajtajában elvette -a gyertyát.</p> -<p>– Nem parancsol a grófné semmit? Nem kivánja, hogy valamelyik -leánycseléd itt háljon?</p> -<p>– Köszönöm. Egyedül szeretek lenni, mikor alszom. – De mégis… -(hirtelen meggondolta magát); nem, nem, semmit sem kértem.</p> -<p>Azt akarta kérni a tiszttartónétól, hogy engedje Cecilt ő nála -hálni; de tartott attól, hogy az a katonás asszony azt találja rá -felelni: már megbocsásson comtesse, Cecil most <span class= -"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> az én -leányom, s annak ott kell lenni, a hol én vagyok. Valóban kitelt -tőle. Azért nem is koczkáztatta Serena ezt a kérést; hanem szépen -magára zárta az ajtót.</p> -<p>Tiszttartóné asszony pedig ismét visszament a tánczterembe, s -hogy még a nyomát is feltörültesse annak az elébbi táncznak, vizes -pokróczokkal végig suroltatá a padlózatot, s azzal kézen fogva -elővezetvén az ő ezüst vőlegényét, gyönyörüségtől ragyogó arczczal -mondá: most tessék már megnézni, milyen az igazi szent Dávid -táncza, eljárván azzal nagy ünnepélyesen ugyanazt a lassú magyart, -ugyanazon a búskedélyes melódián, a min ezelőtt huszonöt évvel, -mint menyasszony és vőlegény megnyitották a mennyegzőt. Most is -minden ember gyönyörködött a jó öreg tánczában.</p> -<p>Csak Borcz Adorján ült mélázva egy szögletben és nem ügyelt -semmire; pedig Gábor Endre már harmadszor kérdi tőle:</p> -<p>– Hát te nyitott szemmel alszol-e, czimbora, mint a nyúl?</p> -<h3>A RÓZSALIGETI BIRKÁS.</h3> -<p>Nem tudom, micsoda sentimentalis kisasszony adhatta ennek a -pusztának a rózsaliget nevet? vagy igen nagy képzelőtehetséggel -kellett annak bírni, vagy nagyon régen lehetett az idő, mikor a -parlagrózsa széltiben-hosszában ellepte a mezőt; most ugyan nem -látszik azon egyéb, mint itt-amott egy-egy tüskés kökénybokor, a -többit simára lelegeli az a tízezeren felül menő birka, a mi -naponként a határt járja.</p> -<p>Nincs itt soha sem füve, sem virága az évszaknak, egy -felszántott tábla, egy zöldülő vetésszalag sem szakítja félbe a -hepehupás róna egykedvű fakózöld szinét, mely sem őszszel, sem -tavaszszal meg nem tud változni.</p> -<p>Ezerével járó gyapjuhordó nyájak borotválják simára <span class= -"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> naponkint -a szép természet szakállát, egy-egy nádból font hodály szakítja -félbe néhol az unalmas egyalkatuságot, s egy pár görbenyakú gémes -kút, hosszu váluival, a hol a birkákat esténkint itatják.</p> -<p>Valami homokbuczkás völgy mélyébe elrejtve bujdoklik maga a -lakótanya, lehetett volna biz azt a dombra is építeni, s onnan -érdekesebb lett volna a kilátás, de a bölcs telepítő úgy találta, -hogy sokkal több szüksége lesz neki a szelektől való védelemre, -mint a szép kilátásra, s míg a domb alját kivájva, abban épen -elegendő anyagot lelt, a mennyiből valamennyi pajtát és csűrt -felépíthetett, addig a kivájt domboldal másfelől igen czélszerű -sánczot képezett két oldalról a télvihar ellen.</p> -<p>Igaz, hogy így a völgybe szorított vályogépületek az esztendő -három szakaszán át túl a rendén is nedvesek, a negyedikben pedig -kiállhatatlan hőséget fognak fel magukban, hanem hiszen hol talál -az ember valami tökéletesre ebben az árnyékvilágban?</p> -<p>Ott egy csoportban mintegy nyolcz hosszu alacsony épület -látszik, élével, oldalával egymásnak forgatva, csekély építészeti -tervvel; valamennyi oly egyforma, rongyos, rozzant nádtetejével, -czirmos vályogfalával, mely félölnyire zöld a téli nyiroktól, -parányi ablakaival, rácsos ajtaival annyira egymáshoz hasonló, hogy -jövevény ember egyhirtelen meg nem tudja közüle találni, melyik a -lakóház, melyik a béreslak és a birkaakol?</p> -<p>Udvarnak híre sincs; széna-szalmakazal minden ház előtt; a -fagybaszáradt birkanyom tarkázza az egész térséget; hulladék nád, -szalma lepi a környéket; s ellenőrzetlen komondorok ülnek, ásítanak -mindenik ajtóban; jó szerencse, ha a látogatót százszor meg nem -eszik, a míg valakire akad, a kitől megkérdezze, hogy hol van a -gazda?</p> -<p>Úgy látszik azonban, hogy a ki azzal a sárga hintóval jött, -tudja már a járást, mert egyenesen odahajtat a középen álló hosszu -ház elé, s annak az ajtaja előtt állapodik <span class= -"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> meg; ámbár -semmi külsőleg látható oka nincsen, azt a többi birkateleltetőnél -egyébnek tartani.</p> -<p>A hintóból elébb egy farkasbundás úr száll le, azután egy -dsindsulaprémes úrhölgy, kinek asztrakánkarmantyús topánkái -meglátszanak, a mint a hágcsókon leszáll; utánuk a bakon hozott -liberiás inas, mindenféle ládákat, skatulyákat emelget le, míg a -konyhából előkerülő csajhos béresasszony, rettentő csizmák szárait -fenve egymáshoz, üget a harmadik, vagy negyedik hosszú épület felé, -hogy a házi gazdát vendégek érkeztéről értesítse.</p> -<p>Borcz Mihály uram, a dúsgazdag birkás, most épen nagy munkával -van elfoglalva. Nagyváradi országos vásár közeleg. A tömérdek -sajtot szekerekre kell pakolni, a mit télen által készíttetett a -bális. Sok száz forintra megy annak az ára. A birkák is elkezdték -az ellést; a zsenge báránynak most legjobb az ára; azokat -hevenyében ki kell most mustrálni; a melyik megélni való, azt -megbélyegezni és beoltogatni, a melyik eladni való lesz, azt külön -esztrengára csapni. Ilyenkor nagy szükség van a gazda jelenlétére, -mert ez sok babonával jár, a billogozásnál minden birkának egyet -kell tekeríteni a fülén, hogy ne fogjon rajta a métely; aztán a -billog-nyelén keresztül kell ugratni, hogy jó tejelő legyen, arra -pedig különösen kell ügyelni, hogy e műtét alatt a gyapjából semmi -ki ne tépődjék, mert az rosszat jelent, az olyan bárányt széttépi a -farkas. Aztán a magnak való bárányokat nem szabad fenhangon -számlálni, mert akkor beléjük esik a dög, hanem csak kiki magának; -minden ember utoljára mondja meg, hogy mennyit számlált? a gazda -adja rá, hogy igaz-e? bicsakkal metszve egyenest és görbét a -rovásfára.</p> -<p>Innen láthatjuk, hogy Borcz Mihály uramnak abban az órákban, -hogy a béresné érte jött, több dolga volt a szokottnál; egyik -kezében a kulimászos fazék, másikban a billogozó vas, azzal nyomta -egyenkint saját nevének előbetüit minden ujonnan született -alattvalójára, azután megint előrántotta a dolmánya zsebéből a -rovásfát, – a <span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span> csizmaszár mellől a bicskát, s rótta a -sorbajövő vonást; s törülte izzadt orczáját ködmene ujjával; -minélfogva olyan kulimászos kezdett lenni dolmánya, mellénye és -homloka lassankint, hogy egyik sem vethetett a másik ellen -semmit.</p> -<p>Nehéz is lett volna a jó urat kiismerni a többi juhász, béres -közől valami idegennek; épen olyan törtbőr dolmányt viselt fekete -birkaprémmel, mint a többi bojtár, még a szironyvarrás piszkosabb -rajta, mint azokén, mert nyilván sokkal régibb. Fontostalpu saruja -faggyuval bekenve, s a fejébe nyomott báránybőrsüveg tele -kirázhatlan szénapolyva és bógácsmaradékkal; arczával is elmehetne -olvasva a béres nép közt; semmi uri szín sincsen rajta, durczás, -duzzogó, mint a bántott cseléd, bajusza kurtára nyirva, hogy ne -legyen vele baja, s göndör szürke haja borzasabb minden -szénaboglyánál.</p> -<p>Épen egy szép fekete bárányt tartott térde között, azon -gondolkozva, hogy vásárra küldje-e azt is, vagy minthogy oly szép, -ne sajnáljon rávesztegetni egy 32-edrész krajczár ára oltott meszet -a bélyegzés végett, midőn a béresné az akol ajtajában megállva, -bekiáltott hozzá gyógyíthatlanul rekedt hangon:</p> -<p>– Nemzetes uram, vendégünk jött: tekintetes Torhányi András úr -és a kisasszonya.</p> -<p>A birkás oda fordult felé, s mintha jobban hallana azzal, ha a -sipkáját feltolja a szeméről, kérdezé minden nyájasság nélkül:</p> -<p>– Micsoda?</p> -<p>– Tekintetes Torhányi András úr! iparkodék a rekedt némber -jobban kiáltani.</p> -<p>Borcz Mihály uram aristocraticus gőggel monda rá:</p> -<p>– Semmi Torhányi; – csak Torhán. – Torhánnak híják, nem -Torhányinak. Micsoda –i? Az a –i csak nemes embernek szabad. Majd -bizony! egy kereskedő, egy kupecz, aztán még Torhányi!</p> -<p>S azzal, mintha mindent a legjobban rendbe hozott <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> volna, -ismét lehúzta sipkáját homlokára, s haragjában a szeme alatt is -festett magának szemöldököt, a mint a kulimászos ujjával le akart -onnan valamit törülni.</p> -<p>S még azután is sokáig dörmögött rajta, a juhászaihoz -szónokolva.</p> -<p>– Igen bizony, egy kupecz. Egy kereskedő, semmi egyéb; aztán -mindjárt Torhányi akar lenni; mintha azt az ypsilont olyan könnyen -adnák, mintha azt csak szeméten találnák, hogy a kinek megtetszik, -vegye fel! Ismerem én régtől fogva; eleinte csak úgy írta a nevét, -most már úgy is mondatja ki. Azt gondolja, hogy majd ezáltal -egyszer csak, – se tette, se vette, – nemes ember lesz belőle. -Hohó! Beleszólnak még abba. Mintha az olyan könnyen menne.</p> -<p>Borcz Mihály uram egészen fel volt lázadva ettől a gondolattól. -Hogyne! Tudhatta magáról, hogy az minő áldozatba kerül. Hisz ő maga -is ezelőtt negyven évvel közönséges parasztfiu volt, birkákat -őrizett; mennyi pénzébe került neki, míg e kiváltságos előjogot -megszerezheté; s más csak úgy ingyen fejében akar hozzá jutni?</p> -<p>Hátrább uram! azért hogy hintóban járunk.</p> -<p>Gondold meg, hogy nemes Borcz Mihály uram udvarában vagy most, s -a milyen igaz, hogy ez a puszta inkább nemes Borcz Mihályé már, -mint bárói gazdájáé, kitől azt ezelőtt húsz évvel vette ki bérbe, -holdját négy rézkrajczárért harminczkét esztendőre, olyan valószinű -és lehetséges, hogy nemes Borcz Mihály uram még a báró czímet is -megszerezheti utódai számára, miután pénze van elég; nem nagy -mesterség levén egy kis milliócskát összekuporgatni 12 ezer hold -földről, ha az ember évenkint csak 800 bankó forint árendát fizet -utána.</p> -<p>A vendégeknek az alatt módjukban volt magukat mulatni odabenn a -lakházban, melynek belseje tökéletesen megfelelt gazdája -külsejének.</p> -<p>A nedves falakon régi meszelés megtágult vakolatja volt omladozó -félben; a rövid ablakok közei jól betömve <span class= -"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> -fűrészporral, hogy se ki, se be valami levegő ne találjon menni, -ócska, megfeketült székek, almáriumok támaszkodtak avatag -oldalaikkal a falnak, s egy szögletben párnátlan nyoszolya -nyujtózkodott, nehéz juhászbundával leterítve, a két ablak között -egy alacsony bőrpamlag ijesztgette a ráülni akarót nyiladozó -fesléseivel, miken keresztül dugta magát az avult tehénszőr; az ágy -és pamlag alja tele volt nyirkos dohánycsomagokkal; az almárium és -még egynehány polcz a gerendákig volt megrakva sajttal, míg a -boglyakemencze szurdékában világosan érett a korpacziberének -készített kotyvalék; minélfogva oly orrtekerő illat uralkodott a -kegyetlenül befűtött szobában, hogy attól rögtön megnémult, a ki a -szabad levegőről belépett.</p> -<p>A gazdasszonynak ugyan volt annyi jó akarata, hogy az úri -vendégeket átvezesse onnan a benyilóba; de a mely egész télen nem -levén fütve, olyan farkasordíttató hideg volt, hogy nem lehetett -kiállani benne a mulatságot.</p> -<p>Ott már mégis csinosabb butorok voltak, ócskák ugyan, de -legalább nem ragadt hozzájuk az ember, minélfogva Amália kisasszony -inkább ott maradt bundában, karmantyúban, megvárandó, míg -befütenek; míg édes atyja elfogadta a nagycsizmás gazdasszony -szives ajánlatát, hogy majd kifüstöli ő azt a szobát, aztán jó -lesz; a mit meg is cselekedett a jó lélek, hozván be egy -vaslapoczkán parazsat és behintve azt kömény-maggal: a mitől azután -megint olyan illat támadt, hogy Torhányi úr azt képzelte magában, -hogy főfájásról kurálják; s míg a birkás váratott magára, azalatt -azt a kínos válogatást követte, hogy vándorolt egyre az illatos -szobából a hidegbe, a hidegből az illatosba, a szerint, a mint az -egyik, vagy a másik maleficiumot türhetlenebbnek találta.</p> -<p>Azonban lassankint bemelegedett a benyilószoba s Amália kezdte -lebontogatni magáról téli köntöseit. Torhányi úr olyan szivesen -segített neki e munkában, úgy igazgatta leánya ruháját, szalagjait, -úgy törülgette bársonygallérját, <span class="pagenum"><a name= -"Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> fésülgette magasra tekert -hajbodorzatát, felhuzogatta karmantyuit, hogy a gyémántos -karpereczek kitünhessenek alóla, kiegyengette hímzett inggallérát, -kívül húzva rajta a drágagyöngysort; úgy csinosítgatta – mint, – -tán mint egy apa szeretett leánykáját? nem, hanem mint egy bagdadi -kalmár a vásárra vitt eladó rabnőjét.</p> -<p>– Miért nem tetted fel a gyémántos brochet a melledre? évődék -vele; mikor én mondtam.</p> -<p>– Nem szokás azt útra feltenni, felelt Amália kedvetlenül.</p> -<p>– Szokás ide, szokás oda. Tudják is azt itt, hogy mi a szokás? -Ha én azt mondtam neked. Azt gondolod, hogy én azért vettem neked a -sok igazgyöngyöt, brilliántot, hogy azt a fiókban tartsd?</p> -<p>(Úgy gondolom, hogy azt azért szokás venni, hogy az ember -nyereséggel eladhassa megint: – a leányt is ráadásban.)</p> -<p>Amália kisasszony durczásan mondá rá:</p> -<p>– Minek tettem volna fel, hiszen;… itt elhagyta a szót és vállat -vont.</p> -<p>Torhányi úr pedig tudta jól, hogy mit akart leánya azzal a -vállvonással mondani.</p> -<p>– Hiszen úgy sincs itthon Adorján most, ugy-e? Nem az a kérdés a -dologban. Hanem azt kell tenned, a mit én mondok, mert neked nincs -eszed, de nekem van. Én tudom, hogy mit csinálok, de te nem tudod. -Adorján egy nagy gazember, a kire nekem semmi gondom; bár neked se -volna; hanem az apja, ez a nagyfejű szamár…</p> -<p>Épen nyitotta az ajtót.</p> -<p>– Ah, alázatos szolgája, kedves édes barátom uram. Örülünk, hogy -friss egészségben tisztelhetjük Amália leányommal együtt. Ez az én -Amália leányom, kedves édes tekintetes Borcz úr. Elhoztam őtet is -magammal, a hogy legutoljára megigértem. Talán munkájában zavarjuk -most is? <span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span></p> -<p>– Munkámban, igen is, munkámban; felelt a birkás, szemeivel -Amáliát mustrálgatva, mi alatt kezeit egyre kente-fente a dolmánya -oldalához, hogy egy kicsit lemenjen róluk a szekérkenő, mielőtt -valamelyiket Torhányi úrnak barátságos kézszorításra nyujtaná. -Nálam mindig szorgos a munka; nem úgy, mint a kereskedőnél, a ki -télen lógatja a lábát. Engedelmet kérek, hogy ilyen piszkos vagyok; -az ember falun nem járhat olyan czifrán, mint a városban, itt -mindenhez hozzá kell nyulni; a sárból élünk, az adja kenyerünket; -ilyen a szegény ember dolga.</p> -<p>– No csak szeretnék én olyan szegény ember lenni, mint -tekintetes Borcz úr; szólt bele hizelkedve a vendég úr.</p> -<p>Hiszen Borcz úr is csak azért szokott olyasmit mondani mások -előtt, hogy ő szegény ember, hogy siessenek azt megczáfolni. Nem is -mentegette magát a magasztalás ellen.</p> -<p>– Már hiszen, a mink van, az megvan, szólt parasztbüszkeséggel -felfujva magát.</p> -<p>– Legalább tizezer birka.</p> -<p>– Az idén már tizenkettő.</p> -<p>– Egy harmada pedig spanyol.</p> -<p>– Sőt két harmada spanyol. Igazi merino.</p> -<p>– Mily roppant szép gulyája; akkor itatták, mikor jöttünk.</p> -<p>– Hát még ha a vetésem látnák!</p> -<p>– Már az is van? csak nagy gazda Borcz úr, nagy gazda. Hátha a -mije zár alatt van!</p> -<p>– De isz az nem sok. Nem tartogatjuk azt itthon; a pénz legjobb -marha, mert nem kell teleltetni, még is jól szaporít.</p> -<p>– Néha duplát is vet, ugy-e bár tekintetes Borcz úr?</p> -<p>– Már hiszen ért Torhányi uram is a pénzfiaztatáshoz.</p> -<p>– Mi tagadás benne, szólt szerény alázattal Torhányi -<span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span> úr, mint a ki valami jól megérdemlett -dicséret miatt pironkodik.</p> -<p>– Bizony nem is hiába jár ám öt tölgyfahajója a Bánátba.</p> -<p>– Az idén már hét; jegyzé meg tisztelettel a szerény férfiu.</p> -<p>– Biz a gyapjut sem azért vásárolja össze, hogy veszítsen -rajta.</p> -<p>Torhányi úr most jónak látta nyakát egyenesebbre igazítani merev -kravatlijában; minden újja tele volt gyűrűvel, csak úgy villogtak -az alatt.</p> -<p>– Ez mind csak mellékes üzlet, kérem alássan; gabona, gyapjú, -bor, áruszállítás s efféle csak arra való, hogy az ember firmájának -hire legyen; – nagyobbszerű pénzembereknek ez mind csak -mellékfoglalkozásuk; igazi nagykereskedő országa a börze, s valódi -nagy kereskedés csak papirosokkal űzhető.</p> -<p>– Papiros, papiros; mormogá az öreg birkás, s nem gondolt -egyebet, mint hogy Torhányi úrnak valahol papirosmalma van, s -rongyot szed; talán a gyapjú-alkuban tőle is megvenne egy csomó -rongyos ponyvát ráadáskép.</p> -<p>– Értek statuspapirosokat, sietett a kételkedőt hamar felrázni -tévelygése álmaiból Torhányi úr.</p> -<p>– Vagy úgy? megtetszik venni a fekete-bankót fele áron, s el -tetszik adni egész áron odafenn.</p> -<p>– Oh nem, nem. Vannak statuspapirosok, a mik nem bankók, a mik -nem birnak határozott árfolyammal, például a bankrészvények, -metalliquok, miknek árkelete ma hirtelen felmegy, holnap hirtelen -leszáll. Itt mutathatja ki az okos kereskedő, hogy mit tud? Mikor -leszáll a papiros értéke, összevesz egy millió forint árát, egy hét -mulva megint felmegy: akkor eladja s nyert rajta egy pár százezer -forintot.</p> -<p>Borcz uram nagyot bámult a beszélőre.</p> -<p>– De hogy tudhatja azt meg, hogy mikor száll le, mikor hág fel a -papiros? <span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span></p> -<p>– ’Sz épen az a fortély titka, szólt ravasz képpel Torhányi úr; -erre való itten az ész; és azzal homlokára kopogtatott négy újja -hegyével, hogy minden gyűrűje csengett bele.</p> -<p>A birkás nagyot csóvált a fején, s gondolta magában, mennyivel -könnyebb mestersége ez a pénzcsinálásnak, mint reggeltől estig -gyapjút nyiratni, s egész télen-nyáron koplalni, kuczorogni, hogy a -mi egy ajtón bejött, a másikon ki ne menjen. Kezdette magában -Torhányi uramat respectálni, daczára annak, hogy az ypsilon nem bír -legalis existentiával a neve farkán.</p> -<p>– Hanem hát beszéljünk a magunk ügyéről, édes kedves tekintetes -Borcz úr; szólt karon fogva érdemes barátját Torhányi úr; menjünk -talán át a másik szobába. Amália majd elmulatja addig magát; Amália -okos leány.</p> -<p>A két úr azzal átment a köménymagfüstös szobába, melynek illatát -most iparkodott még emelni a behozott báránybélyegző festék is. De -Torhányi úrnak az most nem volt alkalmatlan. Hiszen lucri bonus -odor. Szépen helyet foglaltak egymás mellett a bőrpamlagon, a -birkás egy darab krétát vett a kezébe, azzal jegyzett az -asztalra.</p> -<p>Az első positiókon kevés alkudozással átestek: a tavalyi gyapjú, -az idei bőrök felett hamar megegyeztek; mind a kettő ismerte a -vásárt és ma szokatlan engedékeny kedvében volt. Máskor nem így -szoktak alkudni, hanem elveszekedtek reggeltől estig; -legazemberezték, lezsugorizták egymást vagy hatszor; s rendesen -akkor kötötték meg az alkut, mikor már Torhányi úr fennült a -hintóban; sőt gyakran el is váltak nagy dér-durral, s olyankor -aztán vagy Torhányi úr tért vissza a legközelebbi csárdából egy -végső szóra, vagy a birkás lovagolt utána félmérföldig az -ultimatummal.</p> -<p>Ezúttal azonban olyan könnyedén átestek az alkun, mintha a -gyapjú és a pénz csak olyan limlom volna, mit az ember a szérűn -összegereblyél. <span class="pagenum"><a name="Page_51" id= -"Page_51">-51-</a></span></p> -<p>Nyilván valami fontosabb tárgyra tartogatja mind a kettő az -alkudozásra való talentumát és erélyét.</p> -<p>Torhányi úr le is fizette a felpénzt, iszonyú mennyiségű ezeres -közől válogatva tárczájában Borcz úr szemeinek kápráztatására s -azután elkezdett nyájasan mosolyogni, oda-oda pillantva szeliden -tekintetes Borcz uramra.</p> -<p>– Ezekkel hát rendbejöttünk, még pedig ugyan csak könnyű -szerrel; óhajtom, hogy a legfőbb tárgyon is, a miért idejöttünk, -ily barátságos igazsággal egyezzünk meg.</p> -<p>És azzal nyájasan megszorítá Borcz uram kezét; kicsinyben múlt, -hogy meg nem csókolta.</p> -<p>Borcz úr hátra huzódott, apró ránczos szempilláival sürűn -pislogatva.</p> -<p>– Nos, nos, mi lehet az? mi lehet az? (Pedig jól tudta, hogy mi -az.)</p> -<p>Torhányi úr szerényen mosolygott.</p> -<p>– A tekintetes úr kivánatára elhoztam Amália leányomat.</p> -<p>– Úgy? igenis. Láttam, láttam.</p> -<p>– Ő igen jó leány; nem azért mondom, mert apja vagyok.</p> -<p>– Láttam, láttam.</p> -<p>– Ő maga is nagyon kivánkozott ide.</p> -<p>– Bizony pedig itten semmi szépség sincs, a miért olyan nagyon -kivánkozzék ide.</p> -<p>Torhányi úr még szebben is tudott mosolyogni.</p> -<p>– Ha nincs is valami, – de van valaki.</p> -<p>– Nem értem, nem értem.</p> -<p>– Hiszen méltóztatik tudni, hogy ezek az ifjak olyan régóta -szeretik egymást.</p> -<p>– Nem tudom, nem tudom. (Borcz uram egyszerre elkezdett semmit -sem tudni.)</p> -<p>– Még a nagyváradi casinobál óta, midőn egymással először -találkoztak.</p> -<p>– Azóta sem látták egymást. Adorján úrfi nekem nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> szólt egy -szót is; oh Adorján úrfinak igen nagy kilátásai vannak, igen -nagyok.</p> -<p>– Oh Amáliának is sok szerencséje akadt már; én nem szólok a -vagyon miatt. Mi az nekem; egy pár százezer forinttal több, vagy -kevesebb. Csupán csak azért, minthogy az ifjak egymást szeretik, -óhajtanám boldogokká tenni őket.</p> -<p>– Ah, kérem alássan! pattant fel Borcz uram, kinél az a gondolat -ragadt meg, hogy a pénzét keveselték; nem egy pár százezer -forintról van nálam szó, engem tetszik tudni, úgy hínak, hogy a -milliomos birkás. Egy millió forinton alul nem becsülnek ki engem -ebből a házból.</p> -<p>– Pengőben tetszett érteni?</p> -<p>– Mit pengőben? Én nem beszélek soha conventiós pénzben, két -fél, meg egy egész; az ördög értse! én csak okos pénzben beszélek, -a mit megért minden ember; én bankóban szólok.</p> -<p>– Hja, de tessék meggondolni, hogy ebből a tőkéből nagy rész -lábas-marhákban van; egy rossz esztendő, Isten mentsen meg tőle, s -a capitalis a bőrével fizet.</p> -<p>– Hát az úrnak miben van a pénze? Elsülyedhet a hajója, -odafagyhat, tönkre mehet, magazinuma leéghet, meglophatják, -papirosait elvesztheti.</p> -<p>– Könyörgöm alássan, egyet nem veszthetek el, a creditemet; -kereskedő, kinek egy milliója van, annak mindig van annyi creditje -is, s ha minden vagyonát elveszté is, a credit megér egy -milliót.</p> -<p>Borcz uram erre nem tudott mit felelni; mert nem értette, hogy -mi az a credit, olyas valami tündérmesebeli abrosznak képzelé -magában, a minek csak azt kellett mondani, terülj meg abrosz. -Kínjában rovásokat huzott az ábrázatján végig.</p> -<p>Szép halkan annyit bátorkodott visszafelelni tromful:</p> -<p>– Nekem meg van árendám.</p> -<p>– Haha! Mi az az árenda? utoljára is Borcz úr csak árendában van -itt. A mikor letelik az ideje, kiteszik innen. <span class= -"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span></p> -<p>– De hátha nem teszik ki; szólt, tűzbejött arczczal Borcz uram, -s még egy X-et pingált krétával a képére. Hátha már annyiban is -vagyunk, hogy megveszem az egész pusztát, mert Ludvéghi bárónak -most épen pénzre van szüksége, mert házasodik, s Adorján úrfi -földesúr lesz a Rózsaligeten.</p> -<p>– De hátha nincs szüksége, mert nem házasodik?</p> -<p>– Micsoda? Az úr jobban akarja tudni? Azt sem tudja, kit akar -elvenni, mert az titok.</p> -<p>– Azt is tudom, hogy Somlyóházy gróf mostoha leányát, Kalondai -Serena comtesset akarta elvenni; aztán azt is tudom, hogy a -comtesse ott hagyta a bárót az oltár előtt.</p> -<p>Borcz uram egészen le volt sujtva, s most már az orrát is -bekente krétával.</p> -<p>– Már mindegy, azért Adorján úrfi mégis nemes ember marad; az úr -pedig csak burger és a kisasszonya csak burgerkisasszony.</p> -<p>Már erre Torhányi is tűzbe jött.</p> -<p>– Mit? burger? Hát az úr mi volt? Paraszt legény volt, bacsó -volt, ötven birkával kezdte a gazdaságot; mostan pedig egy komisz -birkás!</p> -<p>– Az úr pedig egy komisz kupecz!</p> -<p>Az ember azt gondolta volna, hogy most ez a két dühös férfi -rögtön egymás hajának fog esni, s majd elválik, hogy ki tud jobban -birkózni? hanem azt nem tették; mikor már elmondtak egymásnak -minden elmondhatót, akkor elhallgatott mind a kettő s úgy látszott -a képükön, hogy mennyire örülnek rajta, hogy senki sem hallotta, -mily csunyául összeszidták ők egymást. Azzal Borcz uram duzzogva -huzta magát a bőrpamlag egyik szögletébe és csinált már most a -másik kezével fekete rovásokat a képére, mert az meg a pipahamuba -volt mártva.</p> -<p>– De hát mire való ez a beszéd? kezdé Torhányi úr alantabb -hangon a szót; hát minek veszünk ezen össze? A gyapjún nem vesztünk -össze, megegyeztünk szépen. <span class="pagenum"><a name="Page_54" -id="Page_54">-54-</a></span> S most két gyermeken fogunk-e -összekapni? beszéljünk egymással okosan, világosan.</p> -<p>Azzal most ő kapta kezébe a krétát s mutatta, hogy kész -arithmethicai calculusokba is elegyedni a fölvett thema felett.</p> -<p>– No hát beszéljünk okosan, én nem bánom.</p> -<p>– Tehát: legyen az úr fiának a nemesi levele húszezer forint. -Többet ugy-e nem ér?</p> -<p>– Ne… igen. (Borcz uram azt akarta mondani, hogy annyit sem ér; -de idején eszébe jutott, hogy hisz az övé!)</p> -<p>– Az én leányom meg hoz magával húszezer forint árú schmukkot. S -azzal kvittek vagyunk. Azzal leirta szépen az asztalra krétával a -húszezer forintot kétszer, egyszer Adorján neve alá, másszor meg -Amáliáé alá; mintha az egyik volna a Soll, a másik meg a Haben.</p> -<p>– Hát azonfölül mit ad az úr a fiával?</p> -<p>– Én? Hogy mit adok? Hogy én mit adok? Már én?</p> -<p>– No igen. Ha ki akarja házasítani, csak kell neki valamit adni! -vagy azt akarja, hogy a felesége tartsa? szép kis nemes ember.</p> -<p>– No azt nem akarom. Tudja meg az úr, hogy én nem vagyok koldus -ember; nekem van pénzem, nem piszkoskodom, adja ide azt a krétát; -adok, – adok, adok neki…</p> -<p>Ez alatt hol leirt, hol letörölt valami számot az asztalon, a -mit a másik markával azalatt eltakarva tartott.</p> -<p>– Adok neki kerekszámban százezer rénes forintokat.</p> -<p>Annyi volt odairva az asztalra.</p> -<p>Torhányi úr gúnykaczagva ugrott fel az asztal mellől.</p> -<p>– Hahaha! hahaha! hahaha! Egy millionér! Egyetlen egy fiú! Nemes -ember; még földesúr! ’Sz micsoda? egy rőföskereskedő ad annyit a -fiának, mikor kiházasítja, hogy boltot nyithasson. Gyönyörű -uraság!</p> -<p>– Hát, hát mi baj? hebegé Borcz uram, ki most már a krétát és a -kormot igen szépen iparkodott egy színné kenni el a képén. Hát mi -nincs jól? <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span></p> -<p>Torhányi úr zsebébe dugta mind a két kezét s hetykén válaszolt -rá:</p> -<p>– Hát tudja meg az úr, hogy én föltettem magamban, hogy -akármekkora summát ad az úr a fiával, én mindenesetre kétszer -annyit adok a leányommal, de a legeslegkisebb összeg, a mit reá -szántam, sem tesz nálam kevesebbet kétszázezer pengőforintnál.</p> -<p>– Kétszázezer pengő forint? Adja az úr ezt irásban! kiálta, -hirtelen kapva a szón Borcz uram.</p> -<p>– Ihol van ni, szólt Torhányi krétával odakanyarítva az asztalra -egy sor óriási nullát.</p> -<p>– Nem! nem az asztalra, nem krétával! hanem papirosra, -papirosra! tintával pecsét alatt, tanubizonyságok előtt.</p> -<p>– Azt is megteszem, ha megegyezhetünk.</p> -<p>– No hát hogyan egyezzünk meg?</p> -<p>– Hát legelsőben is azt kell kimondanunk, hogy ki mit móringol a -maga részéről, azt bánatpénzül köti le arra az esetre, ha a -házasság ő rajta mulnék el.</p> -<p>– Hogyan van ez, hogyan van ez? ezt nem értem.</p> -<p>– Hát csak úgy van, hogy ha én példának okáért megbánnám, hogy a -leányomat az úr fiának igértem, kénytelen volnék a kétszázezer -pengőt az úrnak kifizetni.</p> -<p>– Az úr kifizetné nekem a kétszázezer pengőt?</p> -<p>– Ha pedig a tekintetes úr másítaná meg az akaratát, akkor -fizetne nekem ugyanannyit váltóban.</p> -<p>– Micsoda? ugyanannyit? Azt én nem mondtam, kiálta felugorva -Borcz uram, én csak százezer rénes forintot mondtam. Annyit -igértem.</p> -<p>– No! Hát mondja meg egy szóval, mennyit akar adni? Ha -megegyezünk, jó; ha nem egyezünk, alászolgája! nem beszélünk róla -többet.</p> -<p>Borcz uram előbb egy ideig szoktatta a száját ahoz, a mit ki -akart mondani; fel-felnyitotta, meg lecsukta.</p> -<p>– No, hát ördög odavigye; legyen, nem bánom -száz–he–ha–negyvenötezer forint. <span class="pagenum"><a name= -"Page_56" id="Page_56">-56-</a></span></p> -<p>– Csináljon már belőle kerek summát.</p> -<p>– No hát száznegyven.</p> -<p>– Ahaha! Ne lefelé liczitáljunk.</p> -<p>– No hát százötven.</p> -<p>– Üsse patvar.</p> -<p>Torhányi úr azzal megszorítá Borcz uram kezét s mind a két úr -igen elégülten mosolygott, hogy ilyen szépen megalkudtak -egymással.</p> -<p>Nem volt egyéb hátra, mint tintát, tollat, papirost keresni elő, -megirni a kölcsönös szerződést, elolvastatni két irástudó tanuval, -előttemeztetni, megpecsételtetni, s aztán kinek-kinek a maga -példányát eltenni jó biztos helyre.</p> -<p>Ennél jobb üzletet Borcz uram soha életében sem csinálhatott: -százötvenezerért nyert ötszázezeret; öletett is ennek az örömére -annyi bárányt és kappant, hogy elég lett volna egy vert hadnak, s -délben megteríttette a rozzant tölgyfaasztalt, egy meglehetős sárga -rozsdafoltos abroszszal, felrakatá arra nehéz ezüsttányérait; csupa -merő ezüstről ették az iszonyúan kozmás és paprikás ételeket; -miktől Amáliát az első falatnál kilelte a hideg; de csak hogy a -tányér ezüst volt.</p> -<p>Ebéd fölött a két úr abban versenyezett egymással, hogy Borcz úr -a fiát, Torhányi úr a kisasszonyát dicsérte egymásnak. Borcz uram -szerint Adorjánnál rendesebb, solidabb, okosabb fiút keresve sem -lehet találni, míg Torhányi úr szavára el kell hinnünk, hogy Amália -valami jó gazdasszony, engedelmes, állhatatos szív, szelid és -ártatlan. Amália úgy tesz, mintha oda sem hallgatna. Mit szólna -bele az ember egy csíszár meg egy kalmár alkujába, a kik közől az -egyik bokros lovát, a másik színehagyó kelméit akarja a vásáron -emberére hagyni?</p> -<p>Ő rá nem is appelláltak. Ez az öregek dolga, a kik tisztában -vannak egymással. Borcz uramat nem is érdekelte az, hogy hátha -Amália nem akar Adorjánhoz menni? akkor Torhányi uram fizethet.</p> -<p>Torhányi uram pedig tudta, hogy mit cselekszik? <span class= -"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span></p> -<p>Talán Amália is tudta? Majd rá jövünk még a válaszra.</p> -<p>Ebéd után jól végezvén minden ügyben, Torhányiék ismét -hintójukba ültek s szépen elbúcsúzva, elhajtattak a sivatag -Rózsaligetből, kisérve ezer meg ezer birka bégetésétől, miket akkor -hajtottak az itatóra.</p> -<p>Borcz uram meg volt elégedve e napjával; a hogy eltávoztak, -ismét elővette ládájából a nehéz szerződést s újra elolvasta. -Minden rendén vala abban; bölcsen meg volt az kötve, ki nem -lehetett belőle bujni senkinek.</p> -<p>– Ez ugyan jól meg van csinálva; gondolá magában. Adorján úgyis -azzal fenyegetölőzött, hogy ha bele nem egyezünk az ő -bolondságukba, a mit ő szerelemnek nevez, hát elszökteti azt a -leányt, s a milyen bolond, még meg is tette volna; így pedig -elveheti rendén; s kap vele rögtön 200,000 forintot ezüstben. Ki -tudja azt, hogy csak egy polgárleány? Mindjárt nemes asszony lesz -belőle, mihelyt Borcz nevet kap. Jó volt a dologgal sietni, mert -még ki tudja, mi lehetett volna belőle? Adorján is gonosz fiú, a -leánynak is hamis szemei vannak; eddig is nagy baj volt őket -megőrzeni, hogy a vetésre ne ereszszék a birkát, így pedig szépen -betakaríthatjuk a termést, s aztán felszabadul a tarló.</p> -<p>Borcz uramnak öröme e felett oly annyira ment, hogy -nagylelkűségében kilencz érett sajtot kiosztott a cselédsége -között; hadd emlegessék meg azok is azt a napot, s a juhásznak egy -kerge birkát adott ajándékba, vágja le s főzze meg tokánynak.</p> -<p>S mintha csak az óhajtását hallaná, jön épen az udvarra a szán, -mely Adorjánt azelőtt hat héttel elvitte dáridózni. Épen hamvazó -szerda volt. Letelt a szép fogadás.</p> -<p>A szán fenekén feküdt valaki a bunda alatt, a kocsisnak kellett -sokáig rázni, míg fölébredt mély, narcotikus álmából.</p> -<p>– Ifju uram, itthon vagyunk.</p> -<p>Adorján halavány arcza kibontakozék a téli öltözetből, nagy -mereven széttekintett, mintha hirtelen nem ismerne <span class= -"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> rá a -helyre; azután nagy renyhén félre tekintett, mintha azon tanakodnék -magában, hogy vajjon leszálljon-e, vagy ott maradjon a szánban -fekve.</p> -<p>– No, édes fiam, Adorjánkám, hát megjöttél; szólt kényeztető -hangon az oda siető birkás. Ej de soká oda voltál. Ugyancsak -féltettelek már; fázol ugy-e? Jere szállj le; be van már fütve a -szobád. Hej ha tudnád, hogy ki volt benne?</p> -<p>Adorján engedte magát egykedvűen leemeltetni apjától a szán -közepéből; még csak egy jó estét sem mondott neki; czammogva, a -lábait maga után húzva ment be a szobába; ott lefeküdt menten a -pamlagra. Valami akadt alája, azt megfogta, lehajította a földre. -Egy női karmantyú volt.</p> -<p>– Nézd, nézd a tuszliját is itt felejtette; szólt az öreg, -nyájasan emelve fel a prémes izét. Ha tudnád, hogy kié volt ez? No -találd ki.</p> -<p>– Nem bánom én, akárkié volt, felelt Adorján kedvetlenül.</p> -<p>– Ejnye no, de kedvetlen vagy ma. Éhes vagy-e? van nagy -vacsoránk; pulyka, bárány, barátfűle, a mit szeretsz; tokaji bor is -van megkezdve.</p> -<p>– Adjanak egy korsó vizet.</p> -<p>Adorján egy hajtásra kiitta az egész korsó tartalmát, bár az -öreg eleget könyörgött neki, hogy ne igyék már annyi vizet, mert -megárt.</p> -<p>Ettől egy kissé felüdült az erejéből kimerült ifju s kezdett -apjával beszédbe állni.</p> -<p>– Hát ma vendégség volt nálunk?</p> -<p>– Olyan vendégeink voltak, szólt hamiskásan az öreg úr. Találd -ki, hogy kik voltak itt?</p> -<p>– Nem töröm rajta a fejem.</p> -<p>– Hát Torhányiék. A leány is. Az Amália.</p> -<p>Borcz uram azt a hatást várta ettől a felfedezéstől, hogy -Adorján fel fog ugrani, s a nyakába borul.</p> -<p>Nagy volt tehát a meglepetése, midőn a helyett Adorján nagyot -ásított s azt mondta rá: «ugyan ugy-e?» <span class= -"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span></p> -<p>– Te! A leány is itt volt. Kapitális egy leány, már az igaz. -Most már nem csudálom, hogy úgy bele bolondultál.</p> -<p>Adorján elkezdett valami nótát fütyölni.</p> -<p>– No ne fütyölj, ide hallgass. Hát annyit mondhatok, hogy már -megegyeztünk az öreggel.</p> -<p>– Jól van.</p> -<p>– Még pedig nagyon jól. Ő ad kétszázezer pengőt.</p> -<p>– A birkákért?</p> -<p>– Bolondfejű! A leányával, menyasszonyi hozományt ad annyit, te -neked, mihelyt megesküdtetek egymással.</p> -<p>– Hisz én nem kértem a leányát.</p> -<p>– Nem kérted?!</p> -<p>– Nem kértem s nem is akarom elvenni.</p> -<p>– Nem akarod elvenni? Meg vagy te bolondulva Adorján? Hát nem -százszor mondtad nekem, hogy szerelmes vagy bele, s elszökteted -mind a kettőnk akarata ellenére is?</p> -<p>– Az akkor volt; most már nem szeretem.</p> -<p>– Nem szereted? Ezer milliom lánczos ménkü! Mióta nem szereted? -Nem azért tértél be alattomban Somlyóházára három nap előtt, hogy -vele találkozzál? s most azt mondod, hogy nem szereted.</p> -<p>Adorján a dühösködésekre semmit sem felelt, csak vállat -vont.</p> -<p>– Nonono, Adorján, ne légy hát bolond. Kezdé az öreg siralmas -hangon, kérlelőre fogva a beszédet. Hiszen én úgy alkudtam már -erre, mint a bizonyosra; a házassági szerződést is megkötöttük; én -móringoltam százezer és ötvenezer forintot, a mit elvesztek, ha te -lépsz vissza.</p> -<p>– Hát én arról nem tehetek.</p> -<p>– De gondold meg, hogy százötvenezer forintot vesztek el, ha te -el nem veszed a leányt.</p> -<p>– Gondolja apám, mintha egy blattra tette volna fel s azt -mondanák, hogy csiszta bakala.</p> -<p>– De az Isten szerelméért, százötvenezer forintot veszteni. -<span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span></p> -<p>– Ugy kell apámnak, minek szerződött az én bőrömre, a nélkül, -hogy előbb engem kérdezett volna meg. Azzal felállt Adorján és -menni készült saját szobája felé.</p> -<p>– No – nem – nem: te bizonyosan csak meg akarsz engemet -ijeszteni; te csak tréfálsz, te bolondozol most velem. Hiszen most -is szereted; persze, hogy szereted. El is fogod venni.</p> -<p>– Nem fogom elvenni, nem is szeretem, – mert mást szeretek.</p> -<p>Azzal otthagyta az öreget Adorján, becsapta maga után az ajtót s -öltözetestül belevágta magát az ágyba, a hol rögtön, a hogy a fejét -letette, elaludt.</p> -<p>– Hújh! ezer átkozott ördög! Hújh! Milliom magas mennykő! Az én -százötvenezer forintom! Hol a fejsze, hol a vasvilla? Hadd öljem -meg a semmirekellőt! ordíta oda benn a birkás; megkapta a vasvillát -a szegletben, s rohant vele a fia szobájába dühösen, de biz az már -nyitott szájjal aludt akkor, fejét hátra szegve s mentül jobban -fenyegette, hogy megöli, annál jobban horkolt; ezzel nem lehetett -beszélni. Kirohant hát az udvarra a vasvillával; oldalt döfött egy -juhász kutyát, felrugott egy savós dézsát, s bőszülten kezdte el -püfölni a szemközt jövő tinókat: «az én százötvenezer forintom!» A -juhász épen ott nyuzta a toklyót a szinajtóra akasztva, annak -megragadta a gallérját, s elkezdte rázni, verni: «százötvenezer -forintom!» – «Uram! nem láttam én soha százötvenet sem egy -rakáson». – «Jaj nekem, jaj nekem! kidobtam százötvenezer forintot -az ablakon!»</p> -<p>Bizony édes Borcz úr, azt aligha ki nem dobtuk az ablakon.</p> -<p>Ennek a mosolygó kalmárnak a szemei bizonyosan láttak meg -valamit azon a somlyóházi ezüst lakadalmon, a míg más azt hitte, -hogy ő csak az öreg asszonyságokat mulattatja, s aligha nem azért -sietett előbb Rózsaligetre, míg Adorján haza nem kerül, s aligha -igen jól nem tudta, hogy mit cselekszik? <span class= -"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span></p> -<h3>A MAGA SZOLGÁJA.</h3> -<p>Minden ember ismeri azt a kellemetes érzést, vagy -tapasztalásból, vagy vágyai után, a mit ez a gondolat gerjeszt: «én -magam ura vagyok!» Magam ura vagyok, azt teszem, a mit akarok, nem -parancsol senki.</p> -<p>Van ennek a kellemes állapotnak egy gonosz variansa, mikor az -ember a «maga szolgájává» tette magát, a mikor egy kegyetlen -zsarnokot vállalt a nyakára, a ki reggeltől estig elfoglalja, -idejének minden perczét igénybe veszi, és a kinek fel nem mondhat, -a kitől meg nem szökhetik, a ki ellen fel nem lázadhat, mert hisz -ez saját maga.</p> -<p>Ilyen szánalomra méltó rabszolgája saját egyéniségének az a -Ludvéghy Lipót báró, a kit Serena grófnő a lakodalom napján -elhagyott, s a kinek a pusztáját Borcz uram haszonbérli, és meg is -venni fenyegetőzik.</p> -<p>Lipót báró azon örökké ifju férfiak közé tartozik, a kikről azt -a dicséretet mondja a világ, hogy jól conserválták magukat; de nagy -munkájába is került! Neki minden haja szála nagyobb gondban -részesül, mint más embernek minden életműszere, s egy lefekvéséhez -nagyobb előkészületekkel fog, mint más ember a meghaláshoz.</p> -<p>Reggel tíz órakor megvirrad neki; akkor felkel, beleül a bain -hygieniquebe, mely a bőrt felfrissíti és selyemtapintatuvá teszi, -ez alatt szemeit le nem veszi az óramutatóról, nehogy egy perczczel -többet, vagy kevesebbet mulasson a fürdőben.</p> -<p>Két perczczel a fürdő után egy üvegcsében felkevert Syrop -d’Erysimum itala biztosítja hangjának tisztaságát és kellemes -érczét; arra hat szem cachout kell lassankint megrágni, mely a -száját megmenti a szivar szagától s a lélekzetet illatossá -teszi.</p> -<p>Ekkor kezdődik a hajfürtök kibontása; minden csomó haja külön -papillotba levén tekergetve, minthogy a vassalbodorítás igen -koptatja a hajzatot. <span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span></p> -<p>A báró pipereasztala egy egész gyógyszertár. Itt ez üvegcsében a -benzoetinctura, melyből az a szűztej készül rózsavízzel vegyítve, a -mitől a szemek oly eleven ragyogást kapnak; amott egy porczellán -ibrik Gold Cream felirattal, mely az arcz tüzét borotválkozás után -lecsillapítja; az a furcsa kenőcs ottan «collyre au pierre divin» -felirattal a szempillák lázas vörösségét elűzni való s a Cerat au -beurre de Cacao szükséges az ajkak üde színének visszaadására; a -fogak szép fehér szinét biztosítja a rózsaszinű Quinquina, a mit -Eau de Botot-val kell kiöblíteni. A hajakat előbb magneticus -fésüvel kell lesimítani, azután egyes szálakat, mik elég -udvariatlanok szürkébe hajolni, bedörzsölgetni egyenkint keserű -mandulakorommal, akkor azután az egészet bekenni a hirhedett -pommade de Dupuytrennel, akkor kimosni a szakállból a tegnapi -tojáshabot, a mivel minden este bekenik, hogy fényes és göndör -legyen, azután a bajusz hegyeit meleg vassal felkunkorítani; végre -a hajzatot középen kétfelé választani, úgy, hogy egy hajszál hiba -ne támadjon a választékban, azután a tükör előtt minden fürtöt -külön csigákba szedetni, ha nem jól van, a munkát újra kezdeni, egy -kis kopaszságot gondosan elmaszkirozni stb. stb.</p> -<p>Épen délre harangoznak, mire a báró úr a fejével készen van.</p> -<p>Ekkor a rettenetes zsarnok gazdája, a ki ennyire kifárasztotta, -megengedi neki, hogy reggelizzék, de még ott sem engedi őt békével -tölteni perczeit, az a pate digestive, mit a chocolade előtt -magához kell venni, az a czukorra cseppentett ambraszesz, az a -piczi pohár vin amer de la charité a reggeli után, mind megannyi -elő- és utóvigyázati szer, miket a szegény rabszolgának angariában -kell bevenni.</p> -<p>Azután felöltözködik: munkába kerül, mig saját megelégedését -megnyerheti a nyakravaló megkötéssel; ebből a tudományból még -leczkét is vett a szegény rabszolga valami genialis kalandortól, a -ki ötven aranyért huszonnégyféle nyakkendő-csokor kötésre tanította -őt meg. <span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span></p> -<p>Végre két óra felé tetőtől talpig elkészül, s nagyon örül, ha -saját magas tetszését megnyerheté. Ekkor kényszeríti magát -kikocsikázni. Egyik szemöldökének dolgot ád a fél szemüveget fogni, -két kezének a gyeplőt tartani, szájának haó!-t kiabálni a -jövő-menőkre, minden porczikájának reszketni a felfordulás -veszedelmeitől, mely terhes foglalatosságnak csak fél négyre szakad -vége, a mikor a szegény mancipiumnak ismét szolgálni kell magát, -újra öltözvén ebédhez, s ellátván magát dragée antecibum és pates -digestives-ekkel; öt órakor ebédre sétálni a hôtelbe, ott törni -rajta a fejét, mi volna izletes és egészségére váló ennek a finnyás -uraságnak, a ki úgy megszolgáltatja magát? Ebéd után forcirozott -commotiókat tetet vele szigorú parancsnoka; onnan elhajtja a -szinházba, soiréekra, kényszeríti őt azzal a parányi kis -elmésséggel, a mit osztályba kapott, számtalan delnőt és -kisasszonyt mulattatni, genialisnak látszani, hallatlan -platitudeöket gracieuse gesticulatiókkal előadni, szűk topánkában -órákig tánczolni, befűzött derékkal fiatal embert játszani; mikor -ásítani volna kedve, akkor mosolyogni; míg azután éjfél tájon -megengedi neki, hogy hazaviheti magát, de még akkor sem engedi -lefeküdni, hanem elébb hajfürteit újra becsavargattatja, szakállát -tojáshabbal bedörzsölteti; nedves ködös időkben arczát friss -marhahus-szeletkékkel bekötteti, megitat vele egy kávéskanálnyi -vizben felolvasztott Syrop de Lactucariumot, a mitől csendes álma -fog lenni, s csak úgy engedi őt a természet ápoló karjainak -által.</p> -<p>Látni való ebből, hogy milyen terhes hivatalt vállalt magára -báró Ludvéghy Lipót úr, a midőn saját magának szolgálatába állott, -s talány marad előttünk, hogy lehet neki kedve egyetlen egy -emberrel úgy elfoglalni magát, hogy csupán csak annak éljen, és -senkivel mással ne törődjék. És még hozzá egy olyan jámbor -emberrel, mint saját maga. Mert hiszen megtörténik az némely -tudóson is, hogy napról-napra csupán önmagával van elfoglalva; de -az legalább okos emberrel tölti az időt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span></p> -<p>Hogyan lehet tehát, hogy egy ily jámbor és együgyű férfiut, a ki -a világon senkinek sem alkalmatlan, mint saját magának, gróf -Somlyóházi és egész családja olyan ellenségének tud tartani, a -kinek a nevére felforr a vérük, s még azt is meggyülölik, a ki -kimondta azt előttük?</p> -<p>Egyszerű dolog az. – Nem azoknak az embereknek vannak csupán -gyűlölőik, a kik szándékos malitiával törnek felebarátaik ellen; a -kik felteszik magukban, hogy a más feleségét elcsábítják, a kik -törik rajta a fejüket, hogy ellenfeleiket hogy juttassák tönkre; oh -azok a lanyha, energiátlan jellemek, a kik nem tudnak magukon kívül -senkiről semmit; a kiknek egyedüli világnézetük az önzés, a kikre -nézve nem létezik sem jó barát, sem ellenség: azok bántanak meg -legtöbb embert.</p> -<p>Róma leggyűlöltebb zsarnokainak egyike volt az, a kit -Commodusnak híttak; ez a commoditás a leggyűlöletesebb jelenség a -világon; a gyilkossal, a tolvajjal, az őrülttel el lehet lakni egy -szobában, de a commodus emberrel még jó ismeretségben sem.</p> -<p>Báró Ludvéghy nem vétett semmit Somlyóháziéknak; nem rágalmazta -őket becsületükben, nem háborgatta jószágaikban; nem is öröklött -romanticus családi gyűlöletet őseitől irántuk; hanem csak azt -tette, hogy fiatalabb korában udvarolt Somlyóházi leánytestvérének. -A lányka fiatal volt; ezt a kimángorlott alakot ideáljául vette; -igen szerelmes lett bele; Lipót báró most még jobban udvarolt neki; -a lánykának volt egy régibb imádója, Serena testvére; ez mikor -látta, hogy mellőztetik, bújában elment utazni, ott hirtelen -meghütötte magát és meghalt. Mikor aztán Lipót báró diadala -tökéletes volt, akkor el kezdte unni a mulatságot; elmaradozott a -háztól, felé sem ment a lánynak többé, utoljára csupa commoditásból -egészen kiverte őt a fejéből.</p> -<p>Az elhagyott lányka azután csak busult, csak epedt; egyik -tavaszról a másikra mind halaványabb lett; utoljára ő érte is -eljött az a tavaszi szellő, a ki el szokta hordani <span class= -"pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> magával a -földről elkivánkozó lelkeket, s szép csendesen meghalt.</p> -<p>Lipót báró meglehet, hogy nem talált ebben semmi különöst, sőt -talán nem is értette a dolgot, s ha valaki megmagyarázta volna azt -neki, legfeljebb azt a gondolatot keltette volna benne, hogy -«parbleu», mégis van abban valami, ha az ember huszonnégy féle -csokrot tud kötni a nyakravalóján.</p> -<p>Annyi bizonyos, hogy egy hajaszála sem hullt ki a miatti -bánatában.</p> -<p>Azután is csak úgy soignirozta magát, ápolta szakállát és -hajfürtjeit, gondja volt körmeinek tisztaságára, fogainak épségére, -gyomrára és tyukszemeire; nagyobb dolgokkal ő nem szokott -törődni.</p> -<p>Somlyóházi gróf azonban épen ezen szomorú esetnek köszönheti, -hogy mostani nejével megismerkedett; az fiát, ő pedig testvérét -veszté el Lipót báró commoditása miatt. Gondolhatni már most, hogy -e családban milyen hangzású ige lehetett Ludvéghy Lipót neve? nem -is mondták azt ki soha annál a háznál, míg egyszer a grófnő első -házasságábóli leánya, Serena, azzal a hírrel nem lepé meg rokonait, -hogy ő Ludvéghy Lipóthoz nőül fog menni.</p> -<p>A grófnőnek egy gazdag öreg nagynénje lakott Pozsonyban, ki azt -a furcsa dolgot követelte tőle, hogy egyik gyermekét hadd nevelje -ő. Gróf Bertalanné igen jó, tisztalelkü, derék asszonyság volt; a -kinél Serena bizonyosan teljesen kárpótolva találta az anyai házat. -Kissé nagyon is erősen kárpótolva. Az öreg asszonyság félt már az -utazástól, a mi kivált az akkori utakban Pozsonytól Kolozsvárig nem -volt tréfa dolog; azért Serenát soha sem láthatták egyébkor szülői, -mint mikor ők jöttek nagynénjükhöz Pozsonyba; országgyűlés alatt az -ilyen látogatás aztán hosszabb ideig is tartott.</p> -<p>Hanem Bertalan grófnő akkor sem bocsátá szülőihez Serenát; annak -mindig mellette kell lenni; mert az anya elkényezteti a gyermeket s -aztán senki sem bir vele. <span class="pagenum"><a name="Page_66" -id="Page_66">-66-</a></span></p> -<p>Pedig ellenkezőleg állt a dolog: épen ő kényeztette el a -gyermeket; úgy, hogy az tíz éves korában már oly önfejü, szeszélyes -és makacs volt, hogy kifogott minden emberi tudományon. Bertalan -grófnő azt állította, hogy ő igen keményen bánik vele; pedig ha -néha-néha megtörtént, hogy egy szigorú szóval próbálta őt illetni, -és arra Serena sírva fakadt, a jó asszonyság alig találta helyét, -míg meg tudta őt engesztelni, s mikor egyszer azzal akarta -megijeszteni, hogy ha szót nem fogad, elűzi őt a háztól, mehet -aztán a világba, a tíz éves gyermek azt felelte rá: hogy el is -megy; s nyomban felszedte a batyuját, a mibe egy pár fehérnemüt, -meg egy darab kalácsot kötött bele, s neki indult a világnak; gr. -Bertalanné utána küldte a pitvarnokát, hogy nézze meg, hová megy? s -az a hidon túl érte utól, mikor már a ligetnek indult. Mikor aztán -kérdezték tőle, hogy hová akart menni? azt felelte, hogy -Törökországba hamupepejkének. Aztán beszéljen vele valaki.</p> -<p>Mikor fitestvére meghalt, akkor édes anyja magához akarta venni -Serenát; s a nagynénének át kelle látni, hogy ez egészen jogos -kivánság, hanem két hónap mulva megint visszahozta őt -Erdélyből.</p> -<p>– Kedves néném, ezt a leányt már úgy elrontottad, hogy ez csak -egyedül neked jó, ezzel ugyan megverte az Isten azt a szerencsétlen -halandót, a ki valaha feleségül fogja venni. Már most csak neveld -tovább. Óhajtom, hogy valami olyan embert szemelj ki a számára, a -kire valami nagyon haragszom, mert az ugyan megőszül rövid -időn.</p> -<p>Serenának tetszett anyjától ez a humoristicus ötlet. Talán épen -ez adta neki azt az eszmét, hogy báró Ludvéghy ellen vesse ki -hálóját; a mit oly ügyesen tudott összehuzogatni, hogy nem is -sejtett felőle senki addig, míg a vad fogva nem volt.</p> -<p>Serenát azonban egyéb vitte ez ötletre. Néhány havi otthonléte -alatt látta azt, hogy anyja, ki egykor oly kedélyes és vidám volt, -mennyire megváltozott, egészen elkomolyult, <span class= -"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> szigorú, -zárkózott lett: tudta, hogy e kedélyváltozásnak testvére halála -volt az oka. Mostoha apját, kit a bálványozásig szeretett, -számtalanszor hallotta keserűen kifakadni a főrendi osztály azon -léha, jellemtelen tagjai ellen, a kik az eleven szakadást képezik a -nemzet összetörekvő rétegei között, kiket egyedül finomabb önzés -különböztet meg a durva proletártól; Somlyóházy kifejezésekint -csupán az, hogy törköly pálinka helyett cognacot isznak, – s kezdte -észrevenni, hogy az ostorozott töredék ideálját Somlyóházi -szemeiben senki sem közelíti meg annyira, mint Ludvéghy Lipót. Ha -valami capitalis ostobaságról való adomát köröztettek, ha egy -nevezetes betise gazdájára kellett akadni: az ő volt; nem mondta -senki a nevét, de tudta mindenki, hogy ő az, s még csak nevetni is -restelltek rajta. Megvetették.</p> -<p>Olyan éles ész, mint Serenáé, mindezeken túljárt.</p> -<p>És ime egy napon Serena azzal lepé meg a jó öreg Bertalan -grófnét, hogy ő Ludvéghy Lipóthoz fog nőül menni.</p> -<p>Az öreg asszony elszörnyedt, magánkívül lett, komolyan haragudni -akart, előhordta Serenának, hogy mennyire neheztel ez emberre édes -anyja, mennyire megveti derék mostoha apja, hogy az milyen -szabadelvütlen ember, hogy utálják a többi mágnások; aztán micsoda -férfi! hogy festi magát, hogy káncsérolja kopott idegeit; milyen -parányi észszel jár-kel a világban; csufolják, kinevetik úton -útfélen. Gondolja meg, Somlyóházi gróf testvére mily -szerencsétlenül járt már e könnyelmű emberrel; végre pedig vegye -fontolóra, hogy atyja, anyja soha rá nem fog nézni többet, ha az -megtörténik, még ő rá is meg fognak haragudni, és ő maga is -haragudni fog Serenára; kikéri magának, hogy ha Ludvéghy báróhoz -megy, Pozsonyban ne maradjanak, mert ő még a kocsisának is -megparancsolja, hogy, a hol a kocsijaik össze fognak találkozni, -forduljon vissza és kerüljön más utczára. Ámde Serena oly -bűvös-bájos-édesen tudott könyörgeni a jó nagynéninek, úgy ki tudta -előtte menteni pontról-pontra <span class="pagenum"><a name= -"Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> Ludvéghy hibáit; a mi -gyöngesége volt, azt jósága rovására tette, a mi bűne volt, azt -jellemerejének számolta be, politikai elveibe nem tartá helyesnek a -női beavatkozást, ahoz csak férfiak értenek, és végre úgy elhitette -vele, hogy mennyire szerelmes bele, hogy őrjöng utána, hogy -utoljára a szegény nagynéni maga volt az, a ki elhatározta magát -arra a nehéz feladatra, hogy Serena szülőinek irjon; felvilágosítva -őket a felől, hogy mennyire szükséges és elkerülhetetlen dolog -Serenának Ludvéghyhez nőül menni, sőt még olyasmit is iparkodott -velük elhitetni, a mit szegény maga sem hitt, hogy nagyon jó is -lesz így vetni véget a régi ellenségeskedésnek, és hogy remélhető, -miként Lipót báró, ha majd megházasodik, derék, szeretetreméltó -ember lesz stb. – Sokat lehet rátenni, hogy a derék asszonyság vége -felé maga is hitte azokat a képtelenségeket, a miket másokkal el -akart hitetni, annyira szépen és meghatóan adta elé azokat Serena, -s ha néha támadtak is kételyei azoknak logikai valódisága felől, -azzal vágta őket ketté, hogy de hát mit tehet róla szegény gyermek, -ha olyan nagyon szerelmes belé?</p> -<p>Láttuk, hogy milyen szerelmes volt belé? ott hagyta őt az -oltárnál.</p> -<p>Bohó leány!</p> -<p>Szeszélyes tervében nem gondolt semmi egyébre, mint furfangos -boszuállására. Csak azt a gondolatot látta maga előtt, hogy egy -férfit, ki családjának oly keserű megbántása után elég vakmerő még -ő neki is udvarolni, legérzékenyebb oldalán sujtson vissza: az -egoismus fájós részén, hogy azt nevetségessé tegye, és csufságot -kövessen el vele, a minőt a világ soha el nem felejt neki, és a -mellett nem gondolt rá, hogy ugyanekkor saját magát is mennyire -hírbe hozza, milyen kalandor-köpönyeget ölt magára; hogy -felboszantja jó nagynénjét, a kit háromszorosan rászedett; mint -megrémíti anyját, mostoháját és minden rokonát, és átalán -mindenkiben milyen furcsa fogalmakat fog gerjeszteni jelleme felől. -<span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span></p> -<p>Ezek az eszmék csak a megtörtént tény után kezdtek eszébe jutni. -Azt jól érezte, hogy most rögtön nagynénjéhez vissza nem mehet; -mert azt rögtön a guta üti meg, ha e meglepetés után vele -találkoznia kell; azért rögtön postaszekérre ült s sietett haza -Kolozsvárra.</p> -<p>A mennyegzője rémhírére felriadt szülők pedig épen akkor útban -voltak Pozsony felé, s míg Serena Kolozsvárra érkezett, ők -ugyanakkor Pozsonyban szállottak le. Csak ott tudták meg az esküvő -sajátságos fordulatát. Persze, hogy az egész város arról beszélt. -Rettenetes eset volt! Somlyóházi gróf bevallotta, hogy sok -rendkívüli helyzetben forgott már, de itt megáll az esze, és nem -tudja, hogy mit csináljon? a grófné azt mondá, hogy megöli azt a -leányt, a mint rá fog találni, a jó Bertalan grófné pedig ágynak -feküdt és meg akart egy huszonnégy óra alatt halni.</p> -<p>Hanem azután csak elmult az egy huszonnégy óra; az alatt -stafétával érkezett egy levél Serenától, melyben mind szüléitől, -mind nagynénjétől oly megható gyöngédséggel kér bocsánatot, oly -eleven színekkel rajzolja a megtörtént boszú utáni epedését, oly -töredelmes bánattal sajnálja a zavart, mit a családban ezáltal -előidézett, s végül oly gyermeteg engedelmességgel fogadja, hogy -ezentul mindenben szüléi akaratának fogja magát alárendelni, s -mindaddig, míg vele nem rendelkeznek, a Somlyóházi kastélyt el nem -fogja hagyni, hogy utoljára is Bertalannénak lehetetlen volt fel -nem kelni az ágyból, s el nem halasztani halálaóráját, mire azután -Somlyóházi grófné is felhagyott gyermek-gyilkolási szándékaival, s -végre a gróf is talált ideillő okos gondolatot, hogy tudniillik -Serenának nagyon jó lesz egy ideig Erdélyben maradnia, szülői -felügyelete alatt, mert hisz ő szive szerint igen derék, nemeslelkü -leány, csakhogy egy kis hóbortja van néha, a miről majd elszokik az -anyai felügyelet alatt.</p> -<p>Egyébiránt azzal, a mi Ludvéghy bárón történt, mindenki igen -nagyon meg volt elégedve; bizonyosan Somlyóháziék is, ha nem -beszéltek is róla. <span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span></p> -<p>A szegény rabszolga nem is szolgált többet régi gazdájánál ott -Pozsonyban egy óráig sem tovább, hanem ő is futott onnan. A kik -ráértek felőle gondolkozni, azt állíták, hogy falusi jószágára -menekült; ott szándékozik magát ápolgatni, a míg ezt a kudarczát -kissé elfelejtik.</p> -<h3>EGY EMBER, A KIBŐL MÉG LESZ VALAMI.</h3> -<p>Neve biz ennek nem igen aristocratikus hangzású: Fehér Gyula; -apja alispán volt és nagy szerepet vitt a politikai mozgalmakban; -meglehetős vagyona is volt, a mivel elég pazarul bánt. Ennek az -alispánnak egyetlen fia Gyula, arra a nagyon felötlő és bizarr -eszmére vetemedett, hogy ő elhagyja azt a pályát, melyen apja és -ősei haladtak; nem akar sem szolgabiró, sem alispán lenni, hanem -tanul valami olyan dolgot, mi után megélhet.</p> -<p>Rettenetes gondolat még így irva olvasni is!</p> -<p>Hogy egy magyar nemes fia, kit apja már a bölcsőben -státusférfinak szánt, kinek méltó dicsvágya az lehetne, hogy -szónoklatait a politikai hirlapok per extensum közöljék, -halljukokkal félbeszakítva, kinek hivatása a tusakodó pártok -valamelyikének élén ragyogni: lemondjon e dicsvágyról s lásson -valami után, a miből kenyeret kereshet.</p> -<p>Az öreg Fehér föl is lépett fiának ez excentrikus ötlete ellen -politikai tekintélyének és apai hatalmának egész sulyával, hanem a -fiatal Gyula, ki még akkor legfeljebb tizenöt éves volt, olyan okos -dolgokat beszélt neki és olyan nyugalommal, hogy az öreg úr úgy -érezte magát, mintha az volna az apa, és ő volna a fia, a ki most -jó tanácsokat szed be akarata ellen.</p> -<p>Olyanformákat mondhatott Gyula az apjának, hogy: «lássa, édes -apám, a hír és dicsőség a mi családunk nevének ugyan használt, de -vagyonának megártott. Jószágaink adósságokkal vannak terhelve, nagy -részük pör alatt. A legelső <span class="pagenum"><a name="Page_71" -id="Page_71">-71-</a></span> tisztujítás, melyen az ellenpártnak -sikerül a mienket leszorítani, tönkre juttat bennünket minden -tekintetben.</p> -<p>«Apám példája megtanított rá, hogy vesztheti el az ember -vagyonát ezen a pályán, mások példája viszont megtanított arra, -hogy ugyanezen a pályán hogy szerzett magának más ember nagy -vagyont? s nekem ezt az utóbbit követni még kevesebb kedvem van, -mint az előbbit. A szegény embertől ezen a téren mindenki fél és -méltán, mert nagyon sürű az eset, a mikben azok, kiknek nem maradt -egyebük a jó hirnevüknél, azt adták el; míg más pályán a szegény -embernek, ki a munkához ért és kedvvel lát, nagy kelete van. Én -tudom jól, hogy elébb-utóbb szegény ember leszek, azért engedje -apám, hogy készülhessek rá.»</p> -<p>Az öreg Fehér ettől fogva nem mert többet a fiának ellenmondani, -engedte őt a polytechnicumba menni tanulni gépcomponálást, -kőtörést, földkóstolást, levegőcsinálást s más afféle absurdus -dolgot, a mikre itt senkinek sem volt szüksége.</p> -<p>Csak azt nem értette, hogy mint akar a fiu mindezekből majd -megélni, ha csak valami gőzhajóhoz be nem szegődik majd -masinistának, vagy talán valami külföldi czukorrépa-gyárnak lesz -ügyvezetője. Isten neki, ha kedve van hozzá, tegye; mert biz -idehaza az ősi gazdaság sokkal jobban meg van már zilálva, mint -hogy azt valami emberi hatalom még rendezni képes legyen.</p> -<p>A mit Gyula megjövendölt, csakugyan be is következett. Még -Bécsben volt és tanulmányai utolsó évi folyamát hallgatta, midőn -apjától egy levelet kapott, melyben az egész őszintén elmondja -előtte, hogy a sokáig férczelgetett vagyoni állapoton most már -szakadásra került a dolog. Több hitelező felmondta kölcsöneit s az -égető váltók határidő-hosszabbításait nem futja ki tovább a folyó -jövedelem. Nincs más hátra, mint választani két nagy baj között; -Gyula határozza el, melyiket találja a kettő közől kisebbnek? vagy -meg kell válni jószágaik legnagyobb részétől, talán az egésztől is, -vagy pedig elfogadni egy <span class="pagenum"><a name="Page_72" -id="Page_72">-72-</a></span> nem igen discretus ajánlatot, melyet -egy nagytekintélyű férfiu tett az alispánnak, azon esetre, ha ez az -eddig sokképen károsított ellenpárt részére tér át. – Az öreg -tiszta lélekkel mondhatja, hogy készebb volna magát főbe lőni, mint -hasonló ajánlatokat meghallgatni, ha fia nem volna, a kinek sorsa -előtte áll. Tehát Gyula határozzon. Ha ő azt mondja, hogy nem -retten meg a tönkrejutástól, az alispán rögtön be fogja jelenteni a -cridát; azonban meglehet az is, hogy Gyula, mint aféle ujabbkorbeli -reális ember, a ki gőzerővel dolgozik, s pontosan ki tudja -számítani, hány percent salétrom van egy mázsa guanóban? nem sokat -ad az ilyen régi módi idealis fogalmakra; s minthogy neki úgy sem -lesz szüksége a politikai renomméera, plausibilisnek találja tán -azt a kilátást, hogy édesapja egy megfordított köpenyeg árán -biztosítsa jószágait, a miket bizony különben örök időkre elver a -jég.</p> -<p>Két nap mulva e levél vétele után otthon volt Gyula. Éjjel -nappal utazott rémülten, hogy apjának megvihesse a választ. «A -koldusbot, a nyomoruság! apám, a mit választanod kell; de elveidből -egyet se tagadj meg értem! Én már tanultam valamit, dolgozni is -tudok, majd csak megélünk valahogy.»</p> -<p>Az öreg úr sirva borult fia nyakába; hiszen így óhajtotta ő ezt -maga is; csakhogy nem merte azt remélni: azt gondolá, hogy egy -olyan embernek, a ki fürészmalmokat csinál, meg ásványokat kalapál, -nem is lehetnek meggyőződései; mert azokhoz csak a jus publicum -tanulmánya által jut az ember.</p> -<p>Gyula rögtön kezébe is vette a szétzilált házi állapot -rendbeszedését, s az első héten annyira ment, hogy képes volt egy -rendszeres mérleget készíteni az activák és passivák mibenléte -felől. Az öreg úr csak elbámult, mikor azt meglátta; soha sem volt -ő neki olyasmiről fogalma, ő bizony soha sem rontotta vele magát; -minek adjon az ember önmagának számot arról, hogy mije van és mivel -tartozik? <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span></p> -<p>Gyula összevetéséből kitünt, hogy a kiterjedt gazdaságot tovább -fenntartani lehetetlen, mert a míg az pontos számítás szerint 4 és -½ percentet hoz be, a rajta fekvő terhek 6% kamatot visznek el, így -világos, hogy a gazdálkodás évről évre nagyobb kárral folytattatik, -ezeket tehát minélelébb el kell adni, s áraikból a tartozásokat -kielégíteni. Ezt pedig inkább kéz alatt kell tenni, mint bevárni a -concursust, bárha ez kedvezőbb kimenetelt igérne is, mert az -embernek semmi sem olyan drága, mint a jó hitele s a bukott név nem -kevesebb gyalázat, mint a renegát. Igy utoljára még megmarad két -kis jószágocska az egész hajótörésből; egyik Mármarosban, a vaczkói -rész, a másik pedig nem messze oda, Beregben a Tisza mellett: -Burjános; ott észszel és szorgalommal újra lehet kezdeni a -gazdálkodást.</p> -<p>Az öreg Fehér bámulva hallgatá fia terveit; ő maga ki sem tudott -látni azokból a zavarokból, a miket ez szépen számokra szedve két -oldalra hárított s egészen meg volt lepetve az által, hogy Gyula -még a burjánosi és vaczkoi jószágrészeket megmenthetőknek -tartja.</p> -<p>– Csakhogy édes fiam, azok vajmi keveset igérő földek, a miktől -még soha haszonbért sem kaptam, sem pedig kölcsönt nem adott rájuk -senki, mert az egyik csupa erdő és kősziklás hegy, a másik pedig -tiszta puszta mocsár, a miben vadkutya terem és semmi más; azokból -nem tudom, hogy élsz meg.</p> -<p>– Majd kitaláljuk annak a módját; vigasztalá őt a fiatal husz -éves ember; nincs rossz föld a világon. Követ és fát pénzzé lehet -tenni, csak a módját tudja az ember; a vadkutyáknak pedig majd -felmondjuk a haszonbért, csak én beszéljek velük.</p> -<p>A burjánosi láp valóban gyönyörű látvány – költőnek, festőnek, -vagy vadásznak. Több, mint ezer holdnyi tér rengeteg náderdővel -benőve, melyet nyaranta a mocsárok csodás növényzete tarkít.</p> -<p>«Oh én sokszor vadásztam ottan vidrákra; – szólt <span class= -"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> Gyulát -oktatva az öreg Fehér, néha napján ötvenet, hatvanat is elejtettünk -egy hét alatt; ráültünk huszan, huszonöten olyan keskeny -lélekvesztőkre, a mikben csak két ember fér el; egy puskás, meg egy -kormányos s egész nap elbarangoltunk a berekben; egyszer egy -erdélyi professor is jött velünk, nagy szakállu ember, nagy -botanicus; az egész nap vizi virágokat szedett, azt mondta, hogy -itt még olyan speciesek is vannak, a miket Diószegi sem irt le: -igen boldoggá lett velük; másszor meg egy pictor hétféle rajzot -vett a tájékról, mind igen szép volt. Estenkint aztán mindig a -szigeten gyültünk össze; van tudniillik ott egy emelkedett hely, -egészen négyszegletű, mintha úgy hordták volna oda; mi -pogányszigetnek neveztük azt el, mert a parasztok nem sokat tudnak -róla, ott igen szép magas, terebélyes égerfák vannak, azok alatt -csináltunk nádgunyhókat, ott mulattunk; a gunyhók még tán most is -ott vannak.»</p> -<p>Az öreg úr nagyot sóhajtott a beszéd végén: azok a jó mulatságok -jutottak eszébe, miket ott a mocsári menhelyen víg társaság között -tölte, vigan heverészve a puha fűben, a mi sehol sem olyan szép, -mint ott; ropogó tűz mellett, mely fölött csüngő bográcsban -illatozott a fris halászlé, s cserepcsikra szurva a sistergő -vadászpecsenye, a csobolyó bor ott állt a levágott fatörzsre -feltéve; a víg czimborák (mind qualificált derék nemes urak), úgy -el tudtak mulatni egymással, adomázva, politizálva.</p> -<p>És már most ő többet ottan nem fog vadászni, nem alszik ott -többet a szabad ég alatt, nem lesi többet a vidrák nyifogását, a -szalonka éjjeli suhanását, nem hallgatja a vizibika bugását a -távolból, s a millió béka zengő kurutty-hangját, a mi mind olyan -szép volt együtt!</p> -<p>Nem bizony, sem ő, sem senki más ő utána, mert az a fiatal -ember, azzal a serdülő szőke szakállal az állán, azokkal a távolba -néző kék szemekkel, azon gondolkodik e perczben, hogy milyen okos -dolog volna ezt a szép lápot lecsapolni, drága földét végig -szántani Howard-ekével, s <span class="pagenum"><a name="Page_75" -id="Page_75">-75-</a></span> juliusban ráereszteni azt az -aratógépet, a mit kicsinyben saját maga készített; arra a -négyszögletű szigetre pedig építeni derék majorházat, a honnan a -jószág minden határát be lehetne látni, egyenes utakat, canadai -jegenyékkel szegve, vonván keresztül kasul a rendezett téren; itt -luczerna, amott répaföldek; mesterséges kaszálók, legelők. Milyen -szép lenne mind az!</p> -<p>Erről azonban nem szólt semmit az apjának, hanem csak annyit -mondott neki, hogy majd maga megnézi azt a birtokot, hogy miként -lehetne haszonra fordítani.</p> -<p>– A nád importál valamit; volt az öreg úr véleménye.</p> -<p>Az öreg Fehér nehány hét mulva csak úgy hírhallásból, a -szanaszét keringő adomákból hallá meg, hogy a fia megbolondult; -egész nap astrolabiummal méri a burjánosi mocsár szélét, hosszát, s -ijesztgeti a madarakat kitüzködött csóvás póznáival; azt mondja, -hogy le akarja azt csapolni a Tiszába.</p> -<p>Az öreg úr ezt hallva, maga is komolyan aggódott, hogy fiával -nem történt-e valami belső szerencsétlenség; az bizony nagy kár -volna; mert hogy a burjánosi lápot valaki kiszáríthassa, az még sok -embernek eszeágában sem fordult meg, de ha lehető lenne is; kellene -arra egy millió, a mit aztán a jószág szántóföld korában sem érne -meg; Gyula pedig aligha rendelkezhetik nagyobb összeggel, mint a -melynek leirására három szám elég, és így az ezresbe nem megy -át.</p> -<p>Gyula maga is látta azokat a gúnymosolygó képeket, a mik furcsa -foglalkozásai közben mérnök-asztala körül megjelentek: lóhátas -gavallérok, tajtékpipás ábrázatok agarak kiséretében, s bámulták -alul-felül, hogy mit csinál? s kérdezgették tőle nyirkos -naivsággal, hogy mi a fészkes mennykő az a háromlábu, a min -girbegurbákat húz? mit akar meglőni azzal a rézcsővel? Adtak neki -bolond tanácsokat is, hogy mit tegyen, ha azt akarja, hogy hirtelen -kiszáradjon a mocsara? Egyik azt mondta neki, hogy terítse be -itatós papirossal, másik ajánlotta az Archimedes <span class= -"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> tükrét, a -mivel concentrálni lehetne a napsugarakat, s így kiszárítani a -vizet; harmadik azt mondta neki, hogy furasson egy nagy lyukat a -mocsár közepén, majd azon keresztül lecsorog a víz a föld -gyomrába.</p> -<p>Gyula hidegvérrel hallgatta az élczeket és mérnöki phlegmával -nivellirozott tovább. És addig nivellirozott, addig calculált, míg -egyszer rájött, hogy a lápot félkörben átnyaláboló holt Tisza vize -másfél lábnyival alantabb áll, mint a mocsár vize maga.</p> -<p>Ez megfoghatatlan volt. Mi az oka hát annak, hogy a mocsár vize -le nem szivároghat a Tiszába? valami rejtett gátjának kell lenni -valahol. Hol lehetne ezt a gátat kitalálni? Ez épen a nehéz -feladat. Legegyszerűbb lett volna ugyan egy széles csatornát vágni -a mocsáron végig egész a holt Tiszáig, hanem ahhoz kellett volna 50 -ezer forint legalább; erről tehát le kelle tenni. Forró nyáron -szoktak a mocsár szélében benyuló keskeny földnyelvek képződni, -miket a vizek közől a nap heve kiszikkasztott; azokat rengő bürük -kötik össze egymással; csalóka viruló mezők, miket benőtt a fű, -miket virágos szőnyegként lep el a buja tóvirág, mely szirmait a -napfényre hozza, s gyökereit szövevénynyé fonja a mély víz szinén, -hogy e lebegő eleven hidakon ismerős vadász keresztül-kasul -járhatja az egész lápot; egy-egy magánosan álló fűzfa azt is -megmutatja, a hol közel a föld a víz szinéhez; de egyebet azután -nem is lehet megtudni. Arra a kérdésre, hogy a roppant kokojszás -területen hol lehet tömör gát rejtve az embermagasságnyi rőt sás -alatt? semmi tapasztalás sem bir felelni.</p> -<p>De birt felelni az ész, a tudomány.</p> -<p>Gyulának első gondja volt ez emberlaktalan vidéken védett tanyát -állítani fel ideiglenes ottléte alatt, s e czélra legalkalmasabb -volt az apja által említett pogánysziget.</p> -<p>A szabályos négyszög, a mit e sziget képezett, első tekintetre -mindjárt felötlött a mi ifju tudósunknak. Mi lehetett ez? -Kétségtelenül emberi mű. Talán dák őrsáncz, vagy <span class= -"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> avar -földvár? Ezt kitudni igen fontos kérdés volt rá nézve. Mert ha dák -őrpont az egész, akkor nincs mit kutatni felőle tovább, de ha avar -telep volt, akkor itt körül meg kell lenni a körsáncz romjainak, a -minőket egykoru irók körülményesen leirnak, annyira, hogy a vár -nagyságából ki lehet számítani a körsáncz terét, annak távolságát a -központtól, s emelkedettségét.</p> -<p>Az ifju tudós elkezdett a négyszögű tér oldalaiban ásatni, s -néhány ölnyi bontás után napszámosai egy leásott faderékra akadtak, -melyen még látható volt a szenesülés nyoma; a hogy azt leverték, -nyomban mellette volt a másik és a harmadik czölöp, s odább egy -egész sor.</p> -<p>– Megvan, megvan! rebegé örömmel az ifju, olyan örömmel, hogy -munkásai azt hihették felőle, hogy a Dárius kincseinek akadt -nyomára; ő pedig hevesen hozzáfogott a munkához; ismét nivellált, -calculált, méregetett s másnap megmondta embereinek, hogy menjenek -ki ide s ide a megjelölt pontokra; ott kezdjenek el ásni, s ha -találnak hasonló levert czölöpöket a földben, siessenek őt -tudósítani.</p> -<p>Első nap haszontalan volt minden fáradság. Az emberek nem -fedeztek fel egyebet vidra-barlangoknál, egynéhány vidrafiut el is -hoztak elevenen, s szörnyen csodálkoztak rajta, hogy Gyula úrfi nem -örül nekik.</p> -<p>Másnap lélekszakadva jön egy embere jelenteni, hogy találtak -szenes oszlopot; nem is egyet, hanem egy egész sort és alatta -megint egy másik sort.</p> -<p>Gyula örömtől reszketve sietett a helyre, s mikor odaért, -levette kalapját és az égre nézett. – Miért ad ez most hálát az -Istennek? kérdezék magukban a munkások.</p> -<p>– Már most győzni fogok, szólt letörölve az izzadságot -homlokáról. Ah, háladatos izzadság volt az, mit az ész fáradalma -vert ki. Ki hinné azt, hogy az ember még az archæologiának is -hasznát veheti? Az ismerősök nevettek rajta, hogy Gyula kincskereső -lett.</p> -<p>Gyula ekkor besietett Nagy-Szőlősre, s egy négykerekü -<span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span> malmot rendelt meg ottani -mesterembereknél, melynek szerkezetét saját terve szerint adta -eléjük. Az ismerősök most nevettek még csak hallatlanul rajta. -Gyula molnármester lesz, malmot épít a tóra s a széllel fogja -hajtatni.</p> -<p>A városban épen egy olasz ezred nehány százada tanyázott, mely -közt több istriai legény volt, ennek Gyula utána járt, s a -parancsnokkal beszélve, sikerült neki azok közől negyvenet teendő -munkálataira megnyerni. Azok már jártasak voltak az ilyes munkában, -mely előtt az ottlakó magyar csak a fejét vakarta, a rusznyák pedig -épen kétségbeesett.</p> -<p>E negyven legénynyel neki indult Gyula a nagy munkának. Ő maga -vezette azt, kimérte a csatorna szélét, hosszát, melynek a -lápalatti gátot ketté kell szelni, a víz lefolyásának medrét, annak -valószinű erejét, s maga is osztozott a munka minden fáradalmában, -ott járt munkásaival a legveszélyesebb helyeken, hová csak hosszú -deszkákon lehetett járulni, miket az ember a talpa alá kötött, s -rövid időn oly barnára süttette magát a nappal, hogy maga sem -ismert volna magára.</p> -<p>A környékbeliek nevették a munkát. Gyula pióczákat fog, meg -csíkkal kereskedik. Tréfából küldtek is a nyakára egy -pióczakereskedőt, hogy alkudozzék vele egynehány mázsa vérszopó -állatra.</p> -<p>A fiatal embert mindez nem zavarta meg; ő folytatta megkezdett -dolgát, s ősz felé készen volt a csatornájával, melyen keresztül -emberek bámulatára eleven víz kezdett lefolyni, s akkor ráépítteté -a négykerekü malmot, s őröltetett rajta olyan lisztet, a milyet még -nem láttak Bereg vármegyében.</p> -<p>Most már aztán kevesebb anecdotát mondtak róla. Ez bizony -élelmes gondolat volt! a malom télen sem áll be; kikeresi a -költséget, s valami szegényes hasznot is hajt; ha az ifju embernek -csak az volt ambitiója, hogy legyen kenyere, az már van.</p> -<p>Igaz biz az, hogy nem is sokkal többet hozott a puszta -<span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span> kenyérnél; de Gyula meg volt vele -elégedve. Igen kevéssel beérte és igen sokat dolgozott; csekély -jövedelméből a tavaszi munkákra is kellett félre tenni, sőt apjának -is juttatni belőle. Ő gyakran a szó szoros értelmében napról-napra -nem evett egyebet kenyérnél és szalonnánál, asztalán soha bor nem -állt, semmi társaságba nem járt, s minden kiadása csupán szükséges -könyveire, s technikai műszereire történt.</p> -<p>Mint látjuk, ez a Gyula úrfi a legprózaibb ember a kerek földön, -és mégis – előre merem mondani, hogy ez lesz történetünk hőse, a -kit a végén majd mindenki úgy meg fog szeretni, mint a hogy már -eddig én megszerettem.</p> -<p>Jött azonban a tavasz; a mint a hóvíz lefutott, a burjánosi láp -olyan képet kezdett ezúttal mutatni, hogy ha azt jó lelkü -keresztyén ember meglátta, rögtön előfogta a csuklás ijedtében. Egy -nagy vörösbarna tér látszott messze elterülve, melyen semmi fű és -nádszál nem zöldült, az egész éven át folydogáló víz apródonkint -mind megszökött a zsombékos bürü alól, s most az ölnyi magasságban -az iszapos föld felett kiszáradva függött, egyik zsombék oldalából -a másikba fonódva; az egész ezer holdnyi tér sivatag takaróval -behúzva összegubanczolt nád- és fűgyökér, száradt hinár és -aszu-páfrán embert elnyelő magasban, melynek kietlen rejtekében -most már igazán tenyészhetett vadkutya és hétfejű sárkány, a mennyi -csak akart.</p> -<p>A környék földesurasága most már igazán felförmedt Gyula ellen. -Gyula farkastenyésztő-intézetet alapít, Gyula sárkánykigyókat fogad -fel kosztba; hét mérföldnyi kerületben a burjánoshoz nem lehet sem -ökröt, sem lovat a mezőre kihajtani, mert azt mind elkapják a -burjánosi szakállas farkasok; a tömérdek rókától pedig, a mi ott -elszaporodik, baromfit nem tarthatni három vármegyében: Isten -csudája lesz, ha a griffmadár is meg nem terem benne.</p> -<p>A lárma olyan nagy volt, hogy az öreg Fehér maga is <span class= -"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> ijedten -futott fiához, s nagyon megcsóválta a fejét, mikor e rutul -elváltozott mocsár képét meglátta; a míg odáig ért, az uton -legalább ötven tekenős békát látott keresztül mászni, a mint egyik -zsombék alól a másik alá bujtak.</p> -<p>– Édes fiam, mi lesz ebből már most? ez egészen el van rontva. -Eddig csak legalább volt valami; mocsár volt, lehetett benne nádat -vágni, meg vadászni, de most már egészen az ördög bozótja lett, a -minek tájékára sem lehet menni. Nem hiszem, hogy salamandra is ne -lenne itt az alatt a sötét nádlabyrinthus alatt.</p> -<p>– Bizony az meglehet, hogy van, szólt Gyula nevetve; hanem -hiszen majd itt lesz Szentgyörgy napja, akkorra fel van minden -mozogható állatnak mondva a szállás.</p> -<p>– De ki az ördög hajtja ki őket innen?</p> -<p>– Hát rájuk gyujtjuk a ház tetejét, s a ki odább nem -hurczolkodik, benn ég.</p> -<p>Az öreg Fehér félre csavarta rá a fejét, s azt mondta, hogy ő -erre nem gondolt.</p> -<p>Gyula ekkor elébb védárkokat huzatott a malomtól néhány száz -lépésnyire, szinte a négyszögű sziget körül, ezeket meg kellett -óvni a tűztől; akkor köröskörül egyszerre meggyújtatta a -zsombékokat.</p> -<p>Hetekig, havakig tartott a mocsár égése; éjszakánkint gyönyörű -látvány volt az, a mint a zsombék alatt harapózó láng rózsaszinű -fénynyel borítá messze a földet, a recsegő nádas fényes lángtenger -volt, melyben a nedvesebb bürük, mint barnavörös szigetek -látszottak libegve úszni, közepeikből, mint tündéri élőfák, lombos -füstoszlopok emelkedvén magasra, hulló tűzgyümölcscsel; majd mire -lassankint izzóvá melegült a lég az égő mocsár felett, dühös -forgószelek ölelkeztek össze a zsarátnok szinén, égő tűztölcséreket -képezve, mik sebesen nyargalva tánczoltak alá s fel a pokoli -tánczszérün, némelyik olyan volt, mint egy szárnyas orsó, melynek -hegye a tüzes talapzatot éri, másik mint egy hegyével lefelé -állított pyramid, melynek széles talapja a fekete felhők között -vész <span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span> el; minden éjszaka lehetett látni e -tündéri tánczosokat, a mint a mocsár egyik szélitől a másikig -lejtettek, s ott eltüntek a pusztában, a mint a kopár földhez -értek.</p> -<p>Ilyenkor éjszaka, mikor legjobban tánczoltak a tűzoszlopok a -lángoló zsarátnok felett, Gyula felkölté cselédjeit s körüljárta -velük az egész izzó tért. Itt-amott fekete vonalak látszottak meg -azon, mik mélyen benyultak a lángpiros mezőbe; azok nyirkos bürük -szövedékeit árulák el, miknek nedves gyökérhalmaza ellenáll a -lángnak, s míg körüle és alatta minden hamuvá ég, daczol a -lángokkal.</p> -<p>A merész ifju e sötét vonalakat keresé fel munkásai élén; -behatolt rajtuk a tűztenger közepébe, ott járt az ingadozó hidon, -melynek nyilásain át beláthatta a lábai alatt ölnyi mélységben izzó -tőzegparázst, s segített szétverni a nedves bürüt, mely a tűz -kitörését gátlá. Apja jajveszékelve látta őt e halálos munkában, de -nem birta visszatartani; az ifju tréfának találta mindezt. -Óvatosság mellett az egész lángtenger felszinét keresztül kasul -lehet járni, mert az csak hónapok mulva fog beroskadni, s épen -azért rajta kell lenni, hogy mindenütt egyenlően hamuvá legyen, s -szenesülve ne maradjon, mert az nem használ úgy a földnek.</p> -<p>Mentül tovább terjedt a tűz, annál hangosabb kezdett lenni az a -gonosz hangverseny, mely a négyszögű szigeten támadt. Eleinte csak -egyes farkasordítás, vagy vonító vidrahang szólt bele a -lángrecsegésbe, a mint a fészkéről felriadt vad a tűz elől a -magasabb szigetre menekült. A mint azonban a köröskörül terjedő -láng napról-napra szűkebbre szorítá a tért, mely a közbeszorult -fenevadak menhelyéül szolgált, a mint a rókák, farkasok, vidrák és -hiúzok falkái hasztalan nyargalták köröskörül azt a füstölgő -partot, mely mindig összébb szorult, elkezdett valami pokolbeli -zsivaj és ordítás hallatszani a sziget tájáról, melynek hallatára -az öreg Fehér sóhajtva szólalt fel:</p> -<p>– Milyen kár, hogy ennyi szép vad puskalövés nélkül vesz el. -<span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span></p> -<p>– Csak várjuk el őket, vigasztalá őt Gyula, egy hét mulva majd -helyünkbe jönnek.</p> -<p>Az öreg úr nem érté ezt a jövendölést; pedig Gyula váltig -biztatta rá, hogy csak állíttassa cselédeit lesbe a malom gátja -mellé, majd lesz itt nemsokára valami.</p> -<p>Az természetes volt. A mint a megszorult fenevadak látták, hogy -a tűz egyre szűkebb körbe szorítja őket, nem találták biztosnak a -szigeten maradni, hanem elébb egyesével, azután falkánkint -menekültek a vizárkon keresztül, mely egyedüli szabad út volt a -lángtenger közől; az pedig egyenesen a malom ablakai alá vitte -őket, a honnan biztos lövésü vadászkéz minden irgalom nélkül -elejtheté.</p> -<p>Az öreg Fehérre nézve ekkor kezdődtek csak a gyönyör napjai: -egy-egy nap több farkast és vidrát lőtt le lábáról, mint hajdan egy -egész hajtóvadászat alatt, s öröme kimondhatlan volt, a mikor egy -kósza hiúz is akadt puskája hegyére. Utoljára már nem maradt semmi -vad a szigeten, minden zaj elhangzott: csak a tekenősbékák -süvöltése hallatszott még néha éjszakánkint, azok ott is vesztek – -és nem nagy kár értük.</p> -<p>Az elhamvadás műtéte egész nyár-középig tartott, akkorra a régi -mocsár helyén egy szürke-barna tér maradt, melynek közepében egy -zöld fákkal benőtt sziget látszott, s melyet egy kis patak szelt -keresztül, ugyanaz, melyből hajdan a mocsár támadt, s mely most bő -forrásvizzel látta el környékét.</p> -<p>Gyula fogadott munkásokkal, mert még sem bérest, sem marhákat -nem tarthatott, felszántatá a kiégett tért, bevetteté őszszel -buzával, repczével s a másik esztendőn olyan termése volt az ős -erejü föld barázdáin, hogy a puszta jószágáért százezer pengőt -kináltak neki.</p> -<p>Természetesen nem adta senkinek, hanem eladott termékei árán -rendbe hozta gazdaságát, házat épített a kis sziget magaslatára, -körülültette fákkal egész birtokát és azontul nem szorult többé -senkire; és azontul nem nevette többé senki, ha valamihez kezdett. -<span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span></p> -<p>Két év mulva alig ismerünk rá a burjánosi lápra. Gazdag mezők, -virágillatos repczeföldek terülnek előttünk, beszegve sugár -jegenyefákkal; a Tisza partjait fiatal nyárerdő fedi, a kis sziget -gyümölcsfákkal körítve, rajta izléses uri lak, mely az emelkedett -dombtetőről a távolba látszik; a szabályos utakon kövér vonómarhák -takarítják be a most kaszált takarmányt, méla kolomphangot vegyítve -a napvilágos délutáni csendbe; a mezőn sűrű zöld boglyák egymás -sorjában, láposabb réten legelésző tehéncsorda; mindenütt élet, -elevenség és gazdag tenyészet.</p> -<p>És mindezt semmiből állítá elő egy ifju értelem és kitartó -erő.</p> -<p>Ez az átváltozott táj a legszebb költemény s a ki ezt kigondolta -és létrehozni birta, a legköltőibb kedély.</p> -<p>Az öreg Fehér most ott lakik a fiánál s kezdi átlátni, hogy a -tudomány egyébre is való, mint hogy az embert valami hivatalba -segítse. A környék csufolódói is eljárnak most Gyulához – tanulni s -úgy beszélnek, mintha ők azt előre mind igen jól tudták volna, a -mit ő tenni fog s jó tanácsaik nyomán jutott volna oda a fiatal -ember, a hol most áll.</p> -<p>Mint mondják: igen jó gazda. Tud bátran költeni ott, a hol kell -és takarékos lenni a maga helyén. Jószágán vasgépek dolgoznak, még -akkoriban nagyon gyéren ismeretesek a két hazában. Termeszt olyan -exoticus növényeket, miknek más hírét sem hallotta, s semmi sem -vész nála kárba. Az öreg Fehér azt állítja, hogy az egész -gazdaságból semmi sem hiányzik egyéb – mint egy jó feleség.</p> -<p>Gyula nem szokott az ilyen czélzásokra felelni.</p> -<p>Az ilyen számoló, praktikus ember nem nyilatkozik oly könnyen, -nem ragad a lépre.</p> -<p>Az ilyen chemikus, mechanikus, polytechnikumot végzett ifju, a -ki megtanulta a nivellálást, szögletmérést, földismerést, a pondus -specificum, a vis centrifuga tanait, bizonyosan tudja azokat -alkalmazni a házasság dolgában <span class="pagenum"><a name= -"Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> is. Ez bizonyosan nem -házasodik elébb, mint a míg választottjának hozományát annak -fényüzési képességével egybe nem hasonlítá, míg szántóföldeinek -glébáját meg nem becsülte, hányadik classis? míg activáit, -passiváit kedvező sulyegyenbe nem hozta; reménybeliségeit fel nem -számítá, s anyagi állapotát scala szerint meg nem mérte, mert hisz -az ilyen praktikus emberek nem poétáznak, nem ábrándoznak, nem -lesznek szerelmessé, hanem csak kalkulálnak és méregetnek.</p> -<p>Egyszóval Gyulán rajta veszett a praktikus gúnynév. Vehette -megtiszteltetésnek, vehette másnak is, ahogy tetszett.</p> -<p>A következő évben ismerőseit még nagyobb csodába ejté. Késő -őszszel, mikor a mezei munkának szünete volt, felrándult varbói -részbirtokukba s onnan két egész hónapig vissza sem jött.</p> -<p>Mit csinálhatott, mi dolga lehetett ott? azt kitalálni igen -nehéz volt egyhirtelen.</p> -<p>A Fehér-család varbói birtoka, a mennyire lehet, még regényesebb -szépségekkel volt megáldva, mint a burjánosi elátkozott vadon. Ez -is hasonló elátkozott tájék, csakhogy más jellemű. Magas -hegyszakadékok közé beékelve, kietlen bükk- és fenyőerdők tája, -miket a szilaj zivataron kívül alig irtott valaki más világ -teremtése óta.</p> -<p>A meredek hegyoldalból zuhogó hegyi patak omlik alá, mély medret -ásva magának a sziklák között, melyet itt-amott félig eltakart a -keresztül omlott szálfák tömege; az irtatlan bozótban jó helyet -talál a vadpáva szilaj tánczát járni, s ha nagyon bolygatnák a -csalitokat – nem hiszem, hogy bölényt ne lehetne felzavarni -belőlük, medvét pedig így is minden esztendőben lőnek -kettőt-hármat, csak a melyik a hegy aljában lézengő hamuzsír-égető -tanya közelébe vetődik.</p> -<p>Mit tudhatott Fehér Gyula ezen az utálatos regényes helyen -hónapokig mívelni, az minden józan gondolkozású ember előtt -megfoghatatlan volt. Pisztrángokat akar termeszteni <span class= -"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> a hegyi -patakban? vagy farkasvermeket ásat? tán csak nem akarja -planiroztatni a hegyormokat?</p> -<p>Magával vitt cselédei beszélik, hogy ott igen különös életet -folytat. A hegyek különböző pontjain kalyibákat építtetett magának, -a mikbe éjszakázni visszatér, mikor a hosszas barangolásokban -kifárad. Néha a farkasok majd kihuzzák onnan, egész éjjel ott -ordítanak kunyhója körül.</p> -<p>Korán reggel nyakába ölti a hegyet, vállára veti duplapuskáját, -vadásztarisznyáját, kezébe fog egy vasvégű botot melynek a tulsó -végén kalapács van, s este, mikor haza jön, akkor tele van a -vadásztáskája – ne gondolja senki, hogy talán császármadárral, vagy -fajdtyukkal, hanem dirib-darab kövekkel, miket úton-útfélen -összeszedett s otthon azután különválogat.</p> -<p>Egész nap töri, kalapácsolja a hegyet minden irányban, jegyeket -vés a fákra, karókat ver le a földbe, mappát rajzol, kalkulál, -tüzet rak, követ pirít, ás, vés, fúr, farag: lehetetlen, hogy meg -ne legyen őrülve.</p> -<p>Majd meg napszámosokat fogad, egy-egy ponton iszonyú gödröket -ásat velük, azokat ismét betemetteti s odább megy. Minden ok és -belátható czél nélkül egész barlangot vájat a hegy oldalába s -azután azt mondja, hogy már most jól van. Némelyik barlanggal meg -van elégedve, másikkal nincs. A minap a hamuzsír-égető falában -mindenféle barna, veres és lilaszín köveket talált, azokért egész -inquisitiót tartott, hogy honnan kerültek ezek oda? persze az a -jámbor nem tudott egyebet felelni, mint hogy neki a vízomlás hozta -oda. De honnan?</p> -<p>Ezért a kérdésért megint valami rusnyáknak tűvé kellett tenni az -egész hegyet, s törni, vájni a vízmosás medrét.</p> -<p>Egyszer azután, mikor a hó leesett, telerakta Gyula a kocsiülést -a dirib-darab kövekkel s megparancsolta, hogy tavaszig semmihez -hozzá ne nyuljanak, a mit ő ott ásott és kipéczézett. – Ugyan kinek -is lett volna rá gondja? <span class="pagenum"><a name="Page_86" -id="Page_86">-86-</a></span></p> -<p>Azzal egyenesen felment Pestre, onnan Győrbe és Bécsbe; végre -Bécsből írt édes apjának egy laconicus levelet: «Kedves apám! -szíves felhatalmazásodnál fogva, mely szerint jószágaink iránt -rendelkezhetem, mai napon szerződést kötöttem egy részvényes -társulattal, egy varbói jószágunkon megnyitandó vashámor -iránt.»</p> -<p>Az öreg úr erre csakugyan komolyan megijedt.</p> -<p>Ez már több volt, mint vakmerőség! Gyula e lépéssel azt az egész -vagyonát, mit a burjánosi remeklésével szerze, koczkára tette; mert -hiszen ki mondhatja azt meg előre neki, hogy mi lakik a föld -gyomrában? Nem is mert róla szólni senkinek; annyira félt, hogy -most már a világ nemcsak sajnálni nem fogja, hanem kaczagni fog -rajta.</p> -<p>Pedig biz azt a világnak meg kell tudni; a társulat, mely Gyula -tervére vállalkozott, ezer darab ötszázforintos részvényt bocsátott -ki, melynek felét maga Gyula megtartotta, tíz száztóli volt az első -befizetés, azzal rögtön előkészületeket tettek az akna -megnyitásához, az olvasztókhoz, a hámorokhoz; minden száj feléjük -volt fordulva, készen a kaczagásra, mindenki bizton hitte, hogy a -második részlet fizetésére nem kerül a sor, mert akkorra -szétszaladnak a részvényesek, ott hagyva befizetett pénzüket. -Csakugyan nem is került a sor a második részlet fizetésére, mert a -megnyitott vasbánya az első évben oly gazdagon fizetett, hogy a -költségeken felül tizenkét száztóli maradt osztalékul a -részvényeseknek.</p> -<p>Most aztán mindenki sietett összecsapni a kezeit s azt mondták, -hogy ez a Gyula mégis rettentő szerencsés ember. Pedig nem rettentő -szerencse volt az, hanem egy kis szerény tudomány. Gyula ezúttal -gazdaggá tette a családját. A vasbánya szilárdabb pénzforrás volt -minden uradalomnál, ezt nem verhette el a jég, ennek nem ártott meg -a rossz vásár; a vasnak mindig van kelete.</p> -<p>A vidéken kezdett Fehér Gyula azoknak a kellemetes hírébe -emelkedni, a kiket úgy neveznek, hogy jó partie. <span class= -"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span></p> -<p>Érti az ember alatta, hogy jó partie férjhezmenendő leányok -számára.</p> -<p>Fiatalsága mellett öntehetsége, merész számításai, szilárd -kitartása által vagyonosságra vergődve, félig-meddig bukásban levő -családjával; a mellett kissé különcz, a mi őt csak érdekesebbé -teszi; nem csoda, ha sokat beszéltek arról, hogy vajjon kit fog -elvenni?</p> -<p>Az öreg Fehér maga is nagyon sokat szeretett erről a tárgyról -fecsegni a kolozsvári és nagyváradi casinókban, nem lévén más dolga -azóta, hogy a fia gondnoksága alá került, a casinóban ülésnél.</p> -<p>Az ő fecsegéseire építkezve, lehetett Gyula szándékai felől -véleményeket építeni.</p> -<p>Az egyik azt mondta; az ilyen speculativus, számító ember, mint -Gyula, a ki meg tudja mondani, hogy hány mázsa répában van annyi -tápláló erő, mint egy mázsa szénában, bizonyosan házasodni is -számításból fog, s valamikép nincsenek előtte biztosságban a hegyek -gyomrába rejtett érczek, hogy ő azoknak értékét diametraliter ki ne -vesse, hasonlóképen ki tudja kalkulálni leendő menyasszonyának -hozományát is, a mi még az apák és nagybátyák ládáiban fekszik.</p> -<p>A másik azt állította, hogy nem! Gyula nem olyan ember; ő nem -tekint pénzre, nagy vagyonra, mert az ő elve a belterjes gazdaság; -hanem inkább olyan leányt keres, a ki jó gazdasszony, ért a -háztartás vezetéséhez, takarékos, házias; – ne is legyen valami -nagyon szép, hogy ne kelljen félteni; mert a féltékenység igen -zavaró akadály a sok munkával és speculatióval elfoglalt ember -ügyeiben, a ki gyakran kénytelen utazni s ritkán van odahaza.</p> -<p>Mások megint azt fogták rá, hogy tudós nőt keres: olyat, a ki -geognosiát, trigonometriát tanult, a ki neki a nivellatiókban, -földfuratásokban segíthet, a ki rajzolni tud, a ki rettenetes -æquatiókat és logarithmusokat ki tud számítani, s minden napról -kereskedői könyvet vezet.</p> -<p>A kik valami jobbat akartak róla véleményezni, azoknak -<span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span> úgy tetszett, hogy Gyulának lehetetlen -magyar lányt venni nőül, mert ilyen embernek az nem lehet ideálja, -ő bizonyosan angol nőt fog hozni egyenesen Angolországból; azért is -tanult meg angolul, hogy tudjon majd vele beszélni, ha lesz; s -előbb-utóbb valami tengerparti városban fog megtelepülni.</p> -<p>A leggonoszabb nyelvek pedig épen azzal rágalmazták, hogy ennek -bizony semmiféle asszony nem kell, mert ez remetének készül; -reggeltől késő éjszakáig mindig dolgozik, rá sem érne, hogy valami -asszonyfélével szót válthasson, mely speciest úgy sem tartja -egyébnek a gazdasági és technikai gépek sorozatában felesleges -pénzfogyasztó masinánál.</p> -<p>Ezt a sok mendemondát rendesen mindig maga az öreg Fehér kezdte -meg a fia felől, ellenállhatlan ösztönök működvén benne arra, hogy -szüntelen fiáról beszéljen; rendszerint olyan rendkívüliségeket -gondolt ki felőle, a miket ő maga is komolyan hitt, és nem birt -magában tartani, s a mikből többnyire szó sem volt igaz. Az öreg úr -ilyenformán az által, hogy fiát bámulta, maga szaporítá felőle a -pletykabeszédet, a mi pedig, mint tudjuk, mindig oly jól terem: -erre nincs se fagy, se száraz esztendő.</p> -<p>Gyula pedig oly közlékenytelen volt. Senkivel sem barátkozott, -senkihez sem vonzódék legközelebbi ismerősei közül, kerülte a -köröket, a hol kiváncsiak voltak őt megismerni, s a számára -ajánlgatott kétséges szinezetű kitüntetéseket elég okos volt nem -keresni.</p> -<p>Ellenben voltak olyan kedves nyugpontjai lelkének, a miket -szeretett felkeresni; atyjának régi barátjai, kiket az öreg úr maga -is igen elfelejdegélt már; szerény lelkészek, tiszttartók, kik -atyjának házát akkoriban látogatták, mikor az még csak esküdt volt -a vármegyében s aként maradoztak el tőle, a mint az mindig magasabb -hivatalokra kezdett emelkedni; restelték a jó emberek, hogy ők -olyan alant maradtak tőle, s azt hihették, hogy ennek kellemes -dolgot cselekszenek, ha nem alkalmatlankodnak nála. <span class= -"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span></p> -<p>Ezek nem is ismerték Gyulát másról, mint hogy látták őt igen kis -fiunak igen sok esztendő előtt, s örültek neki, hogy ilyen szépen -megnőtt. Ezek rendesen még azt sem tudták, hogy tekintetes barátjuk -az öreg Fehér vagyonában és tekintélyében úgy megfogyatkozott: -hagyján még azt, hogy e vagyont és tekintélyt az ifju sokszorosan -visszaszerezte. – Annyit tudtak felőle, hogy Gyula okleveles -mérnök. Ez közelebb hozta őt hozzájuk. Arról, hogy Gyula neve már a -hirlapokban is forgott, itt rendesen nem tudtak semmit; voltak -abban az időben még olyan boldog családok, a hová a kisasszonyok -divatlapjain kívül más lap nem járt, a családapákat nem érdekelte a -politika, s miattuk külföldön belföldön történhetett akármi nagy és -rettenetes esemény, ők meg sem tudták azt.</p> -<p>Ilyenformán találkoztunk már egyszer Málai Máté uram -ezüstlakodalmán Gyulával; akkor még a neve után sem tudakozódtunk. -Láttuk őt mint szerény, feltünni nem képes ifjut, ki, ha nem jön is -zavarba, de még elpirul, ha hozzá szólnak; s tanui voltunk annak a -találkozásnak, a mi közte és az ifju Somlyóházy grófkisasszony közt -történt a zálogosdiban, s talán önkénytelen volt nálunk az a -gondolat, hogy ez a két ifju lélek egymást megszerette. És -bizonyosan igazunk volt benne.</p> -<p>Mindennapi ember fejet csóvál erre, s azt mondja: boldogtalan -szerelem.</p> -<p>Mi lehetne ebből? Hogy közelíthetnének annyira egymáshoz egy -gazdag, hatalmas családból eredett grófhölgy s egy köznemes fia, a -ki még csak nem is státusférfiui celebritás, s imádottjához képest -mindenesetre igen szegény legény, hogy valaha azon a mérhetetlen -tengerén keresztül az előitéletnek, a mi őket elválasztja, -egymásnak kezeiket nyujthassák?</p> -<p>Egy Borcz Adorján könnyen tudott magának felelni hasonló -kérdésre: «én is gróf leszek»; czímre szert tenni könnyű, csak -pénzbe kerül; fellépni mint gavalléros hódító, ragyogni akármi úton -módon megnyert magas összeköttetésekkel: <span class= -"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> ez neki -mind biztos kilátás volt, s ha arra gondolt, hogy az, a kit szeret, -grófnő, azt is büszkeségéhez számítá. De Gyulára nézve, ki önként, -szabad akaratjából, nemesi rangján alul választott magának -pályakört, ki tudta azt jól, hogy kortársai, ismerősei tréfát -csinálnak az ő munkás életéből: – visszariasztó volt a parvenu -neve. Egy ember, a ki addig játsza a demokratát, a míg végre egy -grófi családba tolakodik fel.</p> -<p>Bizonyára ő nagyon jól meg fogja őrzeni azt a titkot, hogy -szerelmes és rajta lesz, hogy el ne árulja azt.</p> -<p>Ezek a büszke főurak nem fogják őt lenézésükkel agyon sujthatni; -ezek a szeszélyes urhölgyek nem fognak kaczaghatni balga -szenvedélyén, minden lépten éreztetve a tolakodóval azt a kínzó -fensőbbséget, mit előkelő nevelés, megszokott önbizalom, tágabb -világnézlet ad a kedélynek, s mely annak mint egy szemrehányás -villog untalan arczába: «tudnál-e hozzánk hasonlítani?»</p> -<p>Azonban – ki tudja: hátha nem oly büszkék azok a főurak, nem oly -szeszélyesek az urhölgyek, minőknek őket a regényirók rajzolják? -hátha az is megtörténhetik a világon, hogy egy fényes nevű delnő -igazán szeressen egy ragyogó név nélküli férfit, s ő kérdezze akkor -azt magától: «tudnék-e én te hozzád hasonlítani?»</p> -<p>Meglátjuk azt még.</p> -<h3>HOGY TÁMAD AZ ISMERETSÉG?</h3> -<p>A törökök szánalomraméltó embernek tartanak mindenkit, a ki -utazik.</p> -<p>Az utazás apró kényelmetlenségei közé tartozik az is, mikor az -ember nem ismeri az utitársát; az egyik meghúzza magát az egyik -szegletbe, a másik a másikba; egyik sem tudja, hogy mit szóljon a -másikhoz? vajjon nem bántja-e meg az által, ha megszólítja? és -micsoda nyelven beszéljen vele? vajjon nyájas emberrel van-e -<span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span> dolga, vagy gorombával? s órákig -elkémlelheti egymás arczát, töprenkedve amannak kiléte felől, a mit -persze az arczvonásokból nagyon nehezen lehet kitudni.</p> -<p>Hát még mikor magunkforma jámbor embernek azt mondja a kalauz: -«csak tessék beülni a hintóba, nincs odabenn senki más, mint a gróf -úr maga».</p> -<p>Fehér Gyulának Füzes-Gyarmatról Kolozsvárra kellett utaznia -valami ügyesbajos dolgában, a mikor a kalauz ezzel a biztató szóval -segítette föl a Biazini-gyorskocsi lépcsőin.</p> -<p>A jámbor ifju nagy vigyázatossággal lépett be a hintóba, nehogy -akaratlanul megtudja, hogy méltóságos utitársának vannak-e -tyukszemei és érzékenyek-e? azután szépen félrehúzta magát a másik -szögletbe, s gondja volt rá, hogy a köpenyege amazéhoz ne érjen: az -övé egy kicsinyt sáros volt; nagy sártengeren át utazott -Gyarmatig.</p> -<p>Utitársa, a kiről a kalauz annyit mondott neki, hogy gróf, -szürke farkasprémes köpenyébe burkolva ült a hintó egyik -szögletében, kék szemüvegét az érkező felé forditva.</p> -<p>– Ugyancsak megnéz, gondolá magában Gyula, s tanakodott rajta, -hogy nem kellene-e megszólítani?</p> -<p>A kocsi megindult; a hintó hányódott-vetődött a kiméletlen uton, -a gróf úr szemüvegei egyre genirozták a fiatal utitársat.</p> -<p>Már az épen kezdett valami tárgyra akadni, a mi felett beszédet -lehetne kötni a folyvást ránéző utitárssal: az út egyik felén -tudniillik igen jó, a másikon igen rossz vetések látszottak, -érdekes lehetett megvitatni, honnan eredhet e különbség ugyanazon -földben; midőn bizonyos horkolási hangok egészen más gondolatra -téríték; a gróf úr bizony egyre alszik, s kisebb gondja is nagyobb -annál, hogy utitársát folyvást nézze; ezt csak a szemüvegek -tették.</p> -<p>E felfedezés után Gyula is hanyatt tette magát a párnák közé, s -versenyt aludt utitársával. <span class="pagenum"><a name="Page_92" -id="Page_92">-92-</a></span></p> -<p>Igen jó meleg, álomra hivogató idő volt; nemcsak a két utazó -aludt odabenn, a hintóban, hanem aludt odakünn a bakon a kocsis és -a kalauz is.</p> -<p>Egyszer azután azt álmodta Gyula, hogy az ismeretlen gróf azzal -a kék szemüveggel a nyakába borul, s azzal mind a ketten leesnek -egy torony tetejéből: ő alul marad, a gróf pedig felül.</p> -<p>A mint erre felébredt, hát a gróf csakugyan felül volt, ő pedig -alul; a kocsi ablaka az ég felé; belefordultak az árokba.</p> -<p>Már akkor lehetetlen volt egymást meg nem szólítaniok.</p> -<p>– Úgy látszik, hogy feldültünk, szólt most a gróf.</p> -<p>– S én úgy érzem, hogy árokba dültünk, mert nagyon jön alám a -víz.</p> -<p>– Akkor csak iparkodjunk ki innen.</p> -<p>A gróf azzal kiütötte a kocsi ablakát s kimászott rajta, -útközben engedelmet kért Gyulától, hogy mind a két lábával -rátaposott, de nem lehetett máskép. Azután Gyula is kimenekült s -körülnéztek.</p> -<p>A jámbor lovak, miután belefordíták a kocsit az árokba, -megálltak, és azt nagyon okosan tették, mert a kalauzt, ki ájultan -esett fejtetőre közéjük, könnyen összetaposhatták volna; a kocsis -az árokba esve jajveszékelt, hogy neki eltörött a lába.</p> -<p>– Nem történt önnek semmi baja? kérdé a gróf fiatal -utitársát.</p> -<p>– Semmi sem.</p> -<p>– Én is épkézláb maradtam. Nézzük hát ezeknek mi bajuk?</p> -<p>A kalauzt kihúzták a lovak alul, meglocsolták a fejét vizzel; a -mi nem használt neki semmit.</p> -<p>– Eret kellene rajta vágni, mondá Gyula, felgyürve a kalauz -karjáról az inget.</p> -<p>– Kegyed orvos vagy sebész?</p> -<p>– Nem vagyok az; de értek hozzá, tanultam.</p> -<p>– S mivel vágna eret, van eszköze hozzá? <span class= -"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span></p> -<p>– Igenis; most vettem egy érvágót birkák számára. Jó lesz az -ennek is.</p> -<p>A gróf a helyzet fatalitásában is igen humoristikusnak találta -az ötletet; úgy kell a kalauznak, minek aludt el?</p> -<p>És szerencsésen sikerült a műtét, a birkaérvágó megtette a -magáét, a kalauz magához tért és feltápászkodott.</p> -<p>– Már most lássuk a kocsist.</p> -<p>Ez azalatt folyvást ordított, hogy eltörte a lábát, vegyék ki az -árokból! A gróf mondta neki, hogy csak várjon ott békével, még az -az iszap jót tesz a lábának.</p> -<p>Mikor aztán a kalauzzal készen voltak, akkor kihúzták a sárból, -s lefektették az út közepére.</p> -<p>Sajátságos jelenet volt, hogy ez a két férfi milyen nyugalmas -phlegmával végezte az ambulance kötelességeit, a helyett, hogy -szitkozódott és jajveszékelt volna.</p> -<p>– Melyik lábát törte el kend? kérdé Gyula az ordító -atyafitól.</p> -<p>– Ezt a jobbikat, tekintetes uram, nyögé az keservesen. Itt a -bokámban tört ketté.</p> -<p>Gyula végigtapogatá műértő ujjakkal a fájdalmas lábat, melyről -tollkéssel fejtette le a csizmát.</p> -<p>– Nincs ez eltörve atyafi, hanem csak ki van ficzamodva. Kérem -méltóságos úr, legyen olyan jó, fogja meg ennek a legénynek a -vállát, míg helyreigazítom a csontjait. Ennek a tarsus csontjai -közül ugrott ki az astragalus s félrecsúszott az os navicularetól, -s e miatt a ligamentum talianticum félrecsavarodott; egyéb baj -nincs.</p> -<p>(Mégis valami doctor lesz; gondolá magában a gróf.)</p> -<p>Most egyszerre egyet rántott Gyula a fájós lábon, egyik -hüvelykével megnyomta a csontját, a kocsis nagyot ordított, a másik -lábával felrugva a levegőbe.</p> -<p>– No már most állj fel!</p> -<p>Az ember talpra tudott állni.</p> -<p>– Semmi bajod sem lesz, csak maradj veszteg; ülj oda a partra, -míg a kocsit felállítjuk; hol az emelőgép?</p> -<p>A gróf és Gyula kifogták a lovakat a feldült hintóból, -<span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span> azután nekifeszítették az emelő-csavart, -talpraállították a bárkát, a beteg kalauzt és kocsist beültették a -hintóba, maguk befogták megint a lovakat, s kiültek a -kocsisülésre.</p> -<p>– Én alkalmasint jobban értek a lóhajtáshoz, mint ön, szólt a -gróf, kezébe véve a gyeplűt.</p> -<p>– Átengedem. Ámbár én is megszoktam, hogy a lovaimat magam -hajtsam, de azok igen jámbor párák s csak kettős fogat; ez pedig -ötös, a mit még nem próbáltam.</p> -<p>(Talán mégis gazdatiszt lesz: jegyzé meg magában a gróf.)</p> -<p>– Én már nem először járok így, szólt a gróf, hogy ebben az -útban felfordítanak, de még sem tudom magamat rávenni, hogy mikor -csak egyedül kell Pestre mennem, a saját lovaimat használjam, mikor -az igen haszontalan kiadás, s négy ló közől legalább is elront -egyet.</p> -<p>(Hm, furcsa gróf lehet az, gondolá magában Gyula, a ki azt nézi, -hogy mi a haszontalan kiadás? s a lovakat sajnálja.)</p> -<p>A gróf igen ügyesen kocsizott; néhány óra mulva Nagy-Váradra -értek: ott a grófot saját hintója várta; ő arra ült és másfelé -ment, a gyorskocsi lovat, kocsist és kalauzt váltott, Gyula nem -tudta meg, hogy ki volt az, a kivel utazott.</p> -<p>Gyula néhány hét mulva a sz...i fürdőre utazott. Tett magának -annyi időt és pénzt félre, hogy egészsége kedvéért néhány hetet ott -tölthessen.</p> -<p>Bizony csak az egészsége kedvéért tette, s okos ember, a ki -dolga után él, jól tudja azt, hogy az egészség capitális, azt tehát -épségben kell tartani.</p> -<p>Árpás falu mintegy félórányira fekszik ettől a fürdőhelytől; -mikor e falu alá ért, az épen lángba volt borulva, egész utczasor -égett; ordítás, kiabálás hangzott minden oldalról.</p> -<p>Gyula rögtön leszállt kocsijáról, s a veszély színhelyére -sietett, ha lehet valamiben segíteni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span></p> -<p>Mikor a templom elé ért, ott látta a legnagyobb embercsoportot, -mely a szent épület megmentésén fáradozott; a téren állt egy nagy -fecskendő, melynek rudjait két oldalról hajtották szakadatlanul, a -fecskendő tetején állt egy nyári blouseba öltözött férfi, ki a -csövet irányozta. Ez arcz, e kék szemüveg ismeretes volt már Gyula -előtt. Az ő grófi utitársa.</p> -<p>A fecskendőnek azonban valami hibája lehetett, mert bár elég -magasra lőtte a vízsugárt, de nem folytonosan, hanem szüntelen -megszakadozva, a mi az egész oltási műtételt meghiusítá.</p> -<p>– Mi az átok baja lehet ennek a fecskendőnek? kiálta a gróf, -hevült arczáról le sem törülve az izzadtságot, mely azon végig -folyt.</p> -<p>– Mindjárt segítek rajta gróf úr, szólt Gyula oda sietve; nem -nagy baj az.</p> -<p>– Ah, ön az. Tegye, az Isten áldja meg, hisz ön mindenhez -ért.</p> -<p>Azzal nem is üdvözölték egymást (jó napot csak nem kivánhattak -egymásnak egy égő falu piaczán), hanem kisrófolták a gép egyik -oldalát, Gyula elkérte a gróf egyik szarvasbőr-keztyűjét, azt -széthasította, egyik darabját rákötötte a vízgép zárcsappantyújára, -s azontúl folytonosan és szakadatlanul lövelt a vízsugár a -tömlőből, magasabban is hordott mint az előtt. Este felé sikerült a -tüzet elfojtani. A gróf és Gyula egyformán lucskosan, kormosan, -fáradtan találkoztak össze az utolsó üszöktanyánál.</p> -<p>– Nagyon köszönöm önnek a segítségét, szólt a gróf megszorítva -az ifju kezét. Megszoríthatta, az épen olyan szenes volt, mint az -övé. Hogy jött ön ide?</p> -<p>– Én a sz...i fürdőbe indultam.</p> -<p>– Én pedig onnan jövök. A mint megláttam az égést, a fecskendő -elé fogattam, s siettem ide. Ön szives lesz engem kocsiján most -visszavinni, mert a lovaimnak még itt kell maradniok vizet -hordani.</p> -<p>– Igen szivesen. <span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span></p> -<p>– Én pedig igen szivesen látom önt házamnál Sz...on, úgy is -nehezen kapna ott most szállást, mert minden el van foglalva.</p> -<p>– Igen lekötelez, gróf úr.</p> -<p>A két férfi a biró házánál lemosta magáról a kormot, ruhát -váltott.</p> -<p>– A fürdői vendégek könnyen ostentatiónak vennék, ha ilyen -szenesen, égetten hajtatnánk be Sz....ra, mondá Gyula, s véleménye -nagyon tetszett a grófnak, ő maga is úgy találta.</p> -<p>A biró nagyon köszönte az uraknak a segítséget, csak azon -sajnálkozott, hogy az iskola és a paplak is leégett.</p> -<p>A gróf egy perczre félreinté a birót, mikor menni akart, s -titokban átadott neki száz pengőt, hogy a kárvallottak között -oszsza ki. Azért tette titokban, hogy utitársát ne hozza -kényszerűségbe.</p> -<p>– Köszönöm, kegyelmes uram. Rögtön ki fogom mind a két százat -osztani; az a másik kegyelmes úr is olyan jó volt.</p> -<p>A gróf ebből megtudta, hogy ismeretlen ismerőse épen azon a -gondolaton volt, a min ő, sőt még a tárczájából is épen annyit vett -ki; mintha összebeszéltek volna. – Ez még sem masinista.</p> -<p>A míg a gróf és Gyula a sz....i fürdő felé haladtak, valami tíz -kocsival és hintóval találkoztak szemben, melyek mind meg voltak -rakva urakkal, gavallérokkal; némelyiken hatan is ültek, s szörnyű -sietséggel iparkodtak az égés felé; – a gróf nagyon kérte Gyulát, -hogy ne feleljen nekik semmit, akármit kérdeznek.</p> -<p>– Ezek léhütő renommisták, a kik addig ki nem mozdultak a -helyükből, a míg baj volt, most aztán, hogy látják milyen szépen -elmult a vész, nyargalva sietnek oda, s iszonyatosan fognak -lármázni, lábalattoskodni, s egy óra múlva szörnyű kormosan és -lucskosan térnek vissza a fürdőbe; mint a kik egy Aetnát oltottak -el. Majd holnap hallgassa ön el, milyen declamatio lesz a sétányon -a hölgyek <span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span> előtt, kiki hány eleven gyereket hozott -ki az égő üszkök közől, hogy mászott fel a lángoló toronyba, s -milyen utcza-sorokat mentett meg bátor lélekjelenléte által?</p> -<p>Gyula minden szemközt jövő nevét megkérdezé a gróftól s -feljegyezte tárczájába.</p> -<p>– Mit akar ön ezzel?</p> -<p>– Egy kis veszedelmen töröm a fejemet. Holnap sorba járom ezeket -a derék urakat, a kik ilyen nagy részvétet mutatnak ma -szerencsétlen embertársaik iránt s segélyt gyüjtök nálok a -leégettek számára.</p> -<p>A gróf nevetett az ötletnek.</p> -<p>– Nem rossz. Tréfának igen jó lenne; – ha mulatságos ábrázatokat -akar ön gyüjteni carricatura-album számára, akkor ez czélra vezet; -hanem ha pénzt akar gyüjteni az égettek számára, akkor kevésbbé. -Egyet talán megfog ön, a többi szétszalad, vagy alkuba bocsátkozik -s filléreket ír alá. Ah, jótékony czélra nem ilyen ijesztgetéssel -szokták az embereket összegyűjteni. – Annál nekem sokkal jobb -eszmém van. – Adunk műversenyt az égettek javára.</p> -<p>– Ez praktikus gondolat.</p> -<p>– Hallatlanul magas árakat szabunk; mentül nagyobb lesz a -belépti díj, annál jobban fogják magukat törni az emberek, hogy -helyet kapjanak, mert itt mindenkinek az uraságát kell -bebizonyítani. Ezen az uton kemény összeget lehet behajtani, a mit -különben semmi ékesen szólás ki nem birna csalogatni az emberek -zsebeiből.</p> -<p>– Az igaz. De hol veszszük a versenyhez való művészeket?</p> -<p>– Ah, az a legkevesebb. Kitelik az belőlünk. Tud ön énekelni, -vagy szavalni?</p> -<p>– Egyiket sem próbáltam még; de úgy hiszem, hogy ha akarom, hát -tudok.</p> -<p>– No ez mindjárt egy. Nekem van egy leányom, a ki csinosan -énekel; meg egy mostoha leányom, a ki a zongorát <span class= -"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> veri; az -emberek kiváncsiak lesznek megtudni, hogyan énekel és zongorázik -egy grófkisasszony? s aztán akárhogy énekeltek és zongoráztak, -annyi bizonyos, hogy megszólják őket, hanem ez már egy kis -áldozat.</p> -<p>– Nem fognak tőle irtózni a grófnők?</p> -<p>– Oh nem. Az egyik megteszi jószivűségből, a másik megteszi -hiuságból. Ismerem őket. Aztán nekem mind a kettő szót fogad.</p> -<p>A gróf olyan elégülten mondta ki azt az utolsó szót, nehezen is -mondta ki, mert egy kis dicsekvés volt benne. – Egy gróf, a kinek a -gyermekei szót fogadnak!</p> -<p>Mind a két férfi olyan idején levő dolognak kezdte már találni, -hogy a másiktól megkérdezze: «miután ilyen összeköttetésbe léptünk, -talán jó volna, ha egymástól megkérdeznők kölcsönösen, hogy -melyikünket kinek hínak?» azonban csak mindenik azt gondolta ismét, -hogy majd talál holnap a fürdőn olyan emberre, a kitől -megkérdezhesse, hogy «ki az az én jó barátom, a kivel olyan régi jó -ismeretségben vagyok, de nem tudom a nevét?» S mentül tovább -halogatták ezt a kérdést, mentül bizalmasabb beszélgetésbe kezdtek -merülni, annál képtelenebbnek, ügyetlenebbnek tünt fel azzal -szakítani meg a társalgást, hogy de én még most sem tudom ám, hogy -ön kicsoda?</p> -<p>Azt kitanulhatták kölcsönösen, hogy egymás társaságába -beillenek. Gyula észrevehette a grófon, hogy az okos, szabadelvű, -előitélet nélküli ember; a ki szeret ugyan nemes ember lenni, de -másnak is megengedi, hogy az legyen, s azért, hogy ő maga büszke, -nem kiván mástól alázatosságot; megkivánja ugyan, hogy őt mindenki -úgy respectálja, mint grófot, hanem azután ő is úgy bánik minden -emberrel, mintha azok mind grófok volnának. Viszont ő is láthatott -annyit Gyuláról, hogy ez nem iparlovag; más egyéb genret pedig -nincs oka az embernek kerülni, s megbánni, ha elhirtelenkedett -szóval vendégül találta meghivni házához. <span class= -"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span></p> -<p>Gyula úgy gondolá, hogy majd a gróf házánál bemutatja magát, -hogy kicsoda?</p> -<p>Nem sokára elérték a fürdőt. A gróf megmagyarázta, hogy merre -hajtsanak; a sétány végében egy kis csinos nyári lak állt, az a -gróf tulajdon háza volt, mert mint mondá, itt szokta a nyarat -mindig tölteni, nem megy külföldre; hanem inkább más ismerőseit is -biztatja, hogy emeljék a hazai mulatóhelyek hitelét. Ha már egyebet -nem tesznek, legalább tudjanak mulatni patriotismusból.</p> -<p>Gyula kocsija behajtatott a csinos kis udvarra, melynek közepét -egy teljes nyilásban levő tulipánfa foglalta el. Gyula megdicsérte -a tulipiferát, a gróf megjegyezte rá, hogy ő azt saját maga nevelte -– magról. (A gróf régi kertész lehet.)</p> -<p>A gróf elébb szobájába akarta vezetni vendégét, hogy az hadd -piperézze fel magát, midőn az asszonyoknak be akarja mutatni – -tudjuk, hogy a férfiak milyen hiuk; – azonban a véletlen meghiusítá -ezt az illemszabályi jó szándékot, mert alig léptek a tornáczba, a -terem ajtaja eléjük nyilt, s a két grófleány, kiket a kocsizörgés -figyelmessé tett, a gróf elé jött sietve.</p> -<p>Abban a perczben a gróf három különböző módon meglepetett arczot -látott maga előtt; két leányáét és Gyuláét, kik az első tekintetre -bámulva néztek össze; míg végre a nagyobbik grófhölgy kedélyesen -nyujtá egyik kezét Gyula elé, másikat atyjának s mind a kettőt -szivesen megszorítva, leplezetlen örömmel mondá:</p> -<p>– Hozta Isten! Ez már meglepetés. Hol találtál erre a mi -fiunkra, apám?</p> -<p>– Erre a mi fiunkra? kérdé elbámulva a gróf.</p> -<p>– No igen, Fehér Gyulára, a kit annyiszor emlegettünk.</p> -<p>A két férfi most egymás felé fordult: most mind a kettő -megtudta, hogy ki a másik? Gyula Somlyóházi grófot, mint hirhedett -derék hazafit, becsülte rég; talán valami egyéb is sokszor juttatá -e nevet eszébe. <span class="pagenum"><a name="Page_100" id= -"Page_100">-100-</a></span></p> -<p>– Valóban sokszor beszéltünk önről, szólt a gróf. Többet nem -mondott, de ez soknak is elég volt. Már most jőjjön, hadd mutassam -be nőmnek. Jól van ön így is; – hiszen úgy is itthon van -nálunk.</p> -<p>Itthon van nálunk? mit jelent ez a szó.</p> -<p>A gróf neje nem volt a szobában, azt mondák, hogy a kertbe ment -le, hortensiáit átültetni, miket soha sem biz a kertészre; mindig -saját kezeivel ápolja. Kedvencz virágai.</p> -<p>– Akkor menjünk utána, szólt a gróf s karonfogva Gyulát, -levezeté a kertbe; ott mutatá be a grófnénak, kinek az még kezet -sem csókolhatott, mert a delnő keztyűi egészen feketék voltak a -hortensia-földtől. A grófnő azonban igen nyájasan fogadta vendégét, -még azt is megengedte neki, hogy kedvencz virágai átültetésében -segítségére legyen, a mi hallatlan kegy volt a delnőtől azon ifju -irányában, a ki akkor cseppent az égből közéjük.</p> -<p>Az egész család olyan gyöngéden fogadta őt, mint valami régi -kedves ismerőst; Serena annyi szépet tudott neki mondani legelső -találkozásuk órájáról, s hallgatag testvére olyan szépen tudott -pirulni hozzá.</p> -<p>Valami gyöngébb fejü ember, mint Gyula, ebben az első órában -agyon-szerelmes lett volna az egész grófi családba, elkezdve a -derék családfőn, annak legifjabb virágáig; hanem Gyula elég -szerencsétlen volt, vagy mondjuk inkább szerencsésnek, elébbjárni -az eszével, mint szivével.</p> -<p>Akármilyen szépen mosolyog is az ég a földre, azért az egyik -mégis ég, a másik föld, s mekkora ür van a kettő között? azt még -eddig csillagászok nem birták számokkal kifejezni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span></p> -<h3>MŰVERSENY FÜRDŐN.<a name="FNanchor_1" id= -"FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a></h3> -<p>Estére még egy pár fiatal úr vetődött Somlyóházi gróf házához: -egy Hálomi Aladár gróf, derék, csinos fiatal ember, szőke szakállu, -szelid, behizelgő modorú ifju, meg egy bánáti földesur: Rajcsovics -Szilárd; bár nem mágnás, de azért mágnás-számba megy; erős fekete -szemöldökei, sűrű szakálla, olajbarna arczszíne bizonyítják szerb -eredetét; egyébiránt mindenki tudja róla, hogy dühös magyar, minden -ultránál ultrább, ki még saját magának is opponál, s annyira -szabadelvü, hogy ha ma azt mondanák neki: gyere pajtás, vetkőzzünk -le mezitlábra, adjuk oda csizmáinkat azoknak, a kiknek nincsen, s -magunk menjünk fát vágni és kapálni, bizony mondom, megtenné; pedig -azért aristokratább a chinai császárnál.</p> -<p>Ezekkel együtt a gróf és a kisasszonyok szépen kifőzték a -tervet, hogyan fogják a jótékony műversenyt rendezni; a két grófné -próbáit is adta egész készséggel a zongora mellett, játékban és -énekben tanusítható képességének; azután a hölgyek szobáikba -távoztak, a férfiak pedig félrevonultak a pipázóba s ott folytatták -a beszélgetést.</p> -<p>– Barátom, szólt Rajcsovics Somlyóházyhoz, tudja a magas -mennykő, hiszen szép-szép az a concert; ha épen kell, még magam is -fellépek benne s elfujok egy tilinkón valamit; de az engem nagyon -undorít, hogy mi itt ettől a szájtátó publicumtól kolduljunk -valamit, mikor, ha négyen-öten összeállunk, saját zsebünkből -kidobhatjuk azt az összeget, a mit így száz embertől kell -összekunyorálnunk. <span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span> Tudja patvar, én még a más részére sem -tudok kérni, inkább odaadom az ingemet magamról. Mennyi kell arra a -leégett templomra?</p> -<p>– Nem arról van itt kérdés, szólt a gróf, szép csendesen -végighallgatva a fiatal földesurat, ki e rövid beszéd alatt három -pamlagra ült le és ugrott fel újra. Tudom bizony, hogy egy pár ezer -forint miatt nem siratnának meg bennünket az unokáink, de nem arról -van itt szó. A mi szerepeink nagyot változtak. Vagy veszitek észre, -vagy nem, annyi bizonyos, hogy mi, kiket földesuraknak neveznek, -nem vagyunk ennek a népnek többé urai, de lehetünk jó barátai. -Ezelőtt az volt a viszony közöttünk, hogy a paraszt felszántotta -földeinket, learatta gabonáinkat; mi megtizedeltük borát, buzáját, -viszont ha háboru volt, hadakoztunk helyette; viseltük az ország -hivatalos terheit, s ha valahol veszély támadt, vagy kár esett, -kiki segített a maga emberein, s nem folyamodott a szomszédjaihoz. -Ez ide s tova másképen lesz. – Én két év előtt örökváltság utján -felszabadítottam jobbágyaimat, tíz év óta küzdök közteherviselés, -adóegyenlőség mellett; s a jövő évtizedben bizonyosnak hiszem az -időt, a melyben nem lesz különbség köztünk és jobbágyaink között -egyéb, mint az öltözet; még ez is amazoknak az előnyére.</p> -<p>– Hogyan?</p> -<p>– Mert kényelmesebb, olcsóbb és tartósabb mint a miénk. A ki ezt -az intését a sorsnak birtokos uraink közől át nem látja, az tíz év -mulva szegényebb lesz az utolsó parasztnál, s szánni sem fogja -senki, hanem nevetni fog minden ember azon a szerencsétlenen, a ki -több ezer holdnyi birtok mellett tönkre jut. Ti csak parádénak -veszitek az egyenlőség eszméit, mik mellett oly szép dictiókat -tudtok tartani, azt hiszitek: ez csak egy új czifra gomb a ruhán; -én pedig azt mondom, hogy ez egy egész új öltözet. Bele kell -magunkat találnunk. Fel kell magunkat sok olyan dologtól mentenünk, -a mi eddig nálunk az urat jellemzé. Nem mondom, hogy ezután a gróf -is járjon daróczban <span class="pagenum"><a name="Page_103" id= -"Page_103">-103-</a></span> és fogja maga az eke szarvát, meg hogy -szakácsot ne tartson, hanem érje be piritós kenyérrel; azt sem -mondom, hogy asszonyainkat szoktassuk a zongorától a guzsalyhoz; -hanem azt igenis mondom, hogy a ragyogásról le kell mondanunk, mert -ez nem a miénk többé, az már nemzeti tulajdon. Ez legyen épen olyan -közös a tisztelt publicummal, mint az útcsinálás és adófizetés. – -Mindenre, a mi közügy, a közérzületnek kell contribuálni; nem -szabad és nem lehet annak többé egyesek áldozatai után emelkednie. -A protectori szerepet letettük és beálltunk a nemzet közmunkásai -sorába, s elég szép feladat, ha azt be tudjuk tölteni jól. Öt-hat -magyar mágnás – mæcenásnak – annyi a kiáltó szükségekhez képest, -mint a csepp a tengerben; de öt-, hatszáz mágnás – kitartó -publicumnak – ha nem épen tenger is, de mindenesetre hajókázható -víz. Azért csak szoktassuk mi a közönséget ahhoz, hogy vegyen részt -a közügyek pártolásának dicsőségében, s ne bizzon mindent -földbirtokosai buzgóságára, mert ha egyszer azután azok is el -találnak esni, akkor zátonyon vagyunk mindenestül.</p> -<p>– Tudja patvar, nem tudok velök összeférni. A legnagyobb uraság -közelléte nem geniroz annyira, mint egy ártatlan lateineré (a -bánáti földesur nem is gyanította, hogy Fehér Gyula is az). Ha én -valakinek valami közczélra ezer forintot adok, azt mondom neki: itt -van, dugd el; ne mondd senkinek, hogy kaptad, és meg ne próbáld -köszönni, mert elszaladok; ha pedig ezek közől valamelyik tíz -forintot ad misemondó ruhához, vagy elszaval egy verset valami -jótékony hangversenyen, ha járat egy pár hirlapot, már azt akarja, -hogy a nevét minden ujságban kinyomtassák, hogy verseket irjanak -hozzá s minden ember ujjal mutogassa az utczán: «ime itt megy az a -nevezetes ember, vagy asszonyság, a ki ezért meg azért nagy hazafi, -vagy honleány». – Vigye a patvar, inkább fizetek helyette, csak ne -halljam, hogy más dicsekszik azzal, a mit adott. <span class= -"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span></p> -<p>– De hát baj ez? kiáltott közbe Gyula nevetve. (Somlyóházinak -jól esett, hogy Gyula nem érezte magát sértve e beszéd által.)</p> -<p>– Hogy a tatárba ne volna baj? pattogott a bánáti úr; én ott -hallgassam, hogy Torhányi Máté uram mint dicsekszik azzal, hogy ő -száz forintot adott egy zártszékért: olvassam három hétig -valamennyi rongyos ujságtokból sorban, hogy ezek meg ezek a -mágnások egy leégett templom javára fürdői concertet adtak, s ott -derék gyapjukereskedőnk Torhányi Máté úr száz forintot adott egy -zártszékért; azután egy sonettet Torhányi Amáliához, a ki a -karpereczét áldozta fel e czélra; mert kitelik ez ettől.</p> -<p>– Kérem, kérem, szólalt fel Hálomi gróf, meglehet, hogy -valamelyikünk szerelmes bele.</p> -<p>– Hát hisz én nem sértettem meg; de nekem nem tetszenek ez -emberek, mert kevélyebbek, hiubbak és rátartóbbak pénzük miatt az -első zászlós úrnál, s kapnak az alkalmon, ha azt akarják, hogy a -börze asztaláról beseprett olcsó ragadmány hulladékait az ember -hazafiui áldozatoknak nevezze.</p> -<p>– No és hadd nevezzék annak, vágott közbe Gyula, ki kezdett e -vita alatt elemébe jönni. Miért ne vetnők ki az adót – közérdekből -– az emberi hiuságokra, kiváncsiságra, ha ezek oly könnyen -megadóztathatók? – Azután azt sem kell egészen feltenni, hogy az a -lateiner publicum mind olyan tetszelgő, kitünni vágyó. Mennyi -nemzeti ügy virágzik a középosztály részvéte után, a mit az még -csak áldozatnak sem akar tekinteni. Hisz az irodalom, köziskolák, -takarékpénztárak, gazdasági egyletek mind olyan conventionatus -lábon állnak, hogy azokról soha sem tudni, ki kegyelme tartja fenn? -Követeli-e valaha egy könyv megvevője, vagy egy szinházba járó, -hogy őt megdicsérjék, hogy háládatosak legyenek hozzá? pedig általa -él irodalom és művészet; ön nem találja genant állapotnak buzát, -vagy repczét adatni el a piaczon, s ha Torhányi urammal megalkudott -az egynyiretüre, eszébe sem jut, <span class="pagenum"><a name= -"Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> hogy milyen büszke képpel -fizet érte majd ez a pénz embere: hát akkor ugyan minek -restelkednék, ha az a kérdés kettőnk között: «ím én önnek egy szép -dalt fogok énekelni, egy derék verset szavalok, egy szép -furcsaságot trombitálok el, ha tetszik megadhatja az árát, ha nem -kell, odább mehet»? Talán az, ki dalait árulja, alábbvaló ember, -mint a ki gyapját adja el?</p> -<p>Somlyóházy kezdte észrevenni, hogy Szilárd nagyon összehúzta -sötét szemöldeit, s sietett tréfásan félreirányozni a vitát.</p> -<p>– Az a vége a beszédnek, hogy miután az indítvány határozatba -ment, te pedig igen szépen tudsz gordonkán játszani, magad is részt -veszesz a versenyben.</p> -<p>– Én? kiáltá talpra pattanva Szilárd, én?</p> -<p>– No ne ütögesd úgy a melledet, mert fájni fog. – Még pedig -saját szerzeményedet, azt a szép hajnalköltét, a mit én úgy -szeretek.</p> -<p>– No iszen akkor lássanak Sz...on hajnalköltét!</p> -<p>– Ne esküdjél, ne esküdjél; Serena fogja kisérni zongorán.</p> -<p>– Ah! Sokkal szebb lesz az, ha ő egyedül játsza zongoráján; én -jobb leszek oda lenn tapsolónak, vagy billétszedőnek.</p> -<p>– És ha én azt mondom, hogy magam fogom a karmesteri szerepet -viselni?</p> -<p>– Kicsoda? Te? Te magad, Somlyóházy gróf, saját személyedben? Te -fogsz regens chori lenni? A kapellmeister? No akkor én leszek -brugós. – Kezet ide.</p> -<p>Szilárd azt hitte, hogy a gróf csak tréfál; ez azonban hirtelen -felcsapott, s többé lehetetlen volt a visszavonulás. Most már csak -abban keresett vigasztalást, hogy osztályosai is lesznek e -bajban.</p> -<p>– Hát ez mit fog csinálni? kérdi Hálomira mutatva.</p> -<p>– Ez furulyázni fog.</p> -<p>– Szép. Hát ez a másik? Czimbalmozik?</p> -<p>– Nem tud hozzá. Ez Garay Kont vitézét fogja szavalni. -<span class="pagenum"><a name="Page_106" id= -"Page_106">-106-</a></span></p> -<p>– Hm, veszedelmes ember. Még a nevét sem tudom.</p> -<p>– Fehér Gyula.</p> -<p>Gyula meghajtá magát tréfás bizalommal.</p> -<p>– Miféle ember az? kérdé Somlyóházytól Szilárd, de úgy, hogy -Gyulának is kellett hallani.</p> -<p>– Ez barátom, szólt a gróf mosolyogva, ez egy lángész.</p> -<p>– Az ördög! kiálta az fel; Az se nem rang, se nem hivatal, se -nem mesterség. Mi hát mégis?</p> -<p>Gyula tréfás komolysággal felelt rá:</p> -<p>– Szegcsináló mesterember.</p> -<p>Szilárd kezét nyujtá neki.</p> -<p>– No hát üdvözöllek, szegcsináló mester barátom.</p> -<hr class="tb" /> -<p>– Mondtam ugy-e, szólt másnap a bánáti földesúr Somlyóházinak: -nem megmondtam? Én elvállalom a kedvedért a colporteurséget; -vőfélykedem, verbuválok, mint a bolond, a műversenyedre részint -publicumot, részint komédiást; no iszen szép tapasztalásokat aratok -mindenfelől. Egy helyen azt mondták, hogy ugyan már nem -szégyenlenek ilyen nagy urak koldulni? másutt a drágaságról kezdtek -el beszélni, hogy mennyi mindenre kell pénzt kiadni; akadt olyan -okos, a ki felvilágosított felőle, hogy ha biztosítva lett volna -templom és torony, most kárpótolnák érte a községet, mért nem -biztosították? Egyik fitymálta: mire való az? szavalni, énekelni -ebben a melegben; ülni egy helyen, mikor odakinn olyan szép idő -van; másik jó tanácscsal szolgált, hogy ne compromittáljuk magunkat -úr létünkre, léptessük fel inkább a czigánybandát, azzal is egyre -megyünk. Hát még azután a kiket részvétre szólítottam fel, ott -kaptam nekem való válaszokat! Legjobban jártam még, a hol -egyszerűen kinevettek s azt mondták, hogy csak tréfálok: lehetetlen -az, hogy nobel emberek komédiázzanak a publikum előtt! Egy szigorú -mama majd leforrázott, mikor azt mondtam, hogy a kisasszonya fujjon -el egy nótát a publikum előtt; hogy kinek nézem én őket? Egy ember, -a kiről tudom, <span class="pagenum"><a name="Page_107" id= -"Page_107">-107-</a></span> hogy furulyáz, majd megduellált, mikor -arra kértem, hogy nem tilinkózna egyet velünk? Azután tudtam meg, -hogy titokban verseket ir a szamár, s azt várta tőlem, hogy azoknak -az elszavalására szólítsam fel. – Egy gazembert meg alig tudtam -lerázni a nyakamról, hogy ő föllép magántánczban magát produkálni; -alig birtam vele megértetni, hogy itt nem lesz bukfenczhányás. -Hanem azután legszebben jártam Torhányiékkal. Tudtam jól, hogy -Amália kisasszony szokott énekelni, hallottam elégszer; mindig -hamisan énekel és ütenyről nincs fogalma; meg is örült neki nagyon, -és rögtön megigérte a közreműködést, még én magam olyan bolond -voltam, hogy segítettem neki keresni a hangjegyek között, hogy mit -énekeljen? hát a mint hazaérkeztem a vőfélyi körútból, az -asztalomon találok egy levelet, kívül rá van irva «100 pengővel -terhelve», mintha én diligenceos posta volnék, a kinek csak a -borítékra szabad nézni. Azt a levelet Torhányi úr küldi és azt irja -benne: hogy igen sajnálja, hogy Amália hirtelen rosszul lett, s nem -vehet részt a műversenyben, hanem ime ő küld a költségek fedezésére -száz pengőt. Én rögtön megfordítottam a borítékot, belepakoltam a -száz pengőt, lepecsételtem, s ráirtam, hogy «köszönik a száz -forintot, a költségek már egy névtelen úr által fedezve vannak; -arról a hirtelen rosszullétről pedig orvosi bizonyítvány váratik, -mert ez a regula».</p> -<p>– Hova irtad?</p> -<p>– Kívül a borítékra. Ha ő az enyimre kívül ráirta, hogy száz -forint van benne, ráirtam én az övére az egész tartalmát.</p> -<p>– No de az nagy gorombaság.</p> -<p>– Legyen az. Meg van érdemelve. Ezek az emberek, ezek a -pénztőzsérek formaliter lenéznek bennünket. Egymás között épen -olyan megvetőleg, olyan kicsinylőleg beszélnek rólunk, mint a hogy -a szinpadi bárók és grófok szoktak beszélni (néha az igaziak is) a -lateinerekről. – Egyenesen azt akarta velünk tudatni: hogy a mi -mulatság <span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span> megjárja nekünk, jött-ment -földesuraknak, az nem illik az ő rangjához, a ki előkelő bankár s -tősgyökeres gyapjúkereskedő, a ki, ha saját magáról beszél is, per -nagyságos úr czimezi magát s ezüstös liberiát hordat az inasával -ebben az átkozott melegben, s minden palaczk pezsgővel kijön az -utczára, hogy lássák, mit iszik, s ha a zöldben reggelizik, akkora -ezüst theakannákat állít ki, mint egy torony, s gunyosan mosolyog -rajta, hogy gróf Somlyóházy kisasszonyai azalatt egyszerű -üvegpohárból szürcsölik a savót. De hisz én nem tűröm ezt a fajt, s -könnyebb a lelkemnek, ha a tyukszemére léphetek s azt sem mondom -rá, hogy «pardon».</p> -<p>– Nem kell azon indulatba jönni, uram, szólt közbe Gyula; minden -ember, a ki önálló, büszke azok iránt, a kiktől nem függ.</p> -<p>– Kérem, nagyon sajnálnám, ha ön vett volna valamit magára -azokból, a miket mondtam. Tudom jól, hogy ön is iparos és speculál; -s én az iparnak és speculátiónak nem vagyok ellene; sőt ha észszel -és becsülettel viszik a kettőt, hazafiui feladatul is szépnek -találom; de utálom a szédelgőket; ezeket a senki- és -semmiembereket, a kiknek semmi vállalatuk sincs, mint a szerencse, -a börzei árapály, a kiknek minden mesterségük a contremine; a kik -milliomosokká lesznek anélkül, hogy valami iparágat felemeltek -volna; de azért elismert tekintélyek; díszpolgárok, jótékony -intézetek elnökei, közhasznú társulatokban választmányi tagok; -protectorok, mæcenasok, herczegek! s ha kérdi az ember: miért? azt -felelik rá, hja, mert ez nagy ember; de miért? milliomai vannak! -Hol vette? nem tudja senki. Egyszer azután véletlenül nagyon beüt, -a hausse vagy a baisse; a nagy ember, a protector, az elnök, a -mæcenás egy hét alatt épen úgy elveszti a millióit, a hogy -szerezte. Ha magunkforma ember tönkre jut, azért mégis csak nemes -ember marad; de mivé lesz az ilyen pénzherczeg, ha pénze -elmult?</p> -<p>– Azonban mit tartoznak a mi hangversenyünkre ezek <span class= -"pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109">-109-</a></span> a te -expectorátióid? szakítá félbe a nemes haragot Somlyóházy gróf. -Ennek itt úgy is hiába beszélsz, mert ez egy megfordított parvenu: -egy polgárrá lett nemes.</p> -<p>– Jól van, hát nem beszélünk erről többet szegcsináló -barátom.</p> -<p>Azzal leültek a komoly férfiak az asztalhoz, megcsinálták a -programmot, nagy komolysággal és jó tapintattal s másnap estére -kitűzték a műverseny óráját.</p> -<p>Másnap estig erősen dolgozott a contremine, még pedig oly -ügyesen, hogy alig lehetett észrevenni, kik ássák az árkokat. -Pletykabeszéd, mendemonda elszabadult, rágalmakat költöttek a -hangversenyadókra, s a benne részvevőkre gunyt, kötekedést -nekiszabadítottak; hanem az mind nem rendítette meg a gróf hiveit; -ők álltak, mint a szikla.</p> -<p>A műverseny napjának reggelén minden fürdői család, gavallér és -mulató vendég kapott meghivó leveleket, melyekben Borcz uram, a -gazdag birkás invitálja a válogatott közönséget magához, -rózsaligeti új kastélyába, egy kis barátságos nyári mulatságra, -mely el fog tartani másnap reggelig.</p> -<p>Itt már lehetett sejteni, hogy Torhányi uram dolgozik.</p> -<p>A contremine igen ügyesen volt ásva: lehetetlen, hogy ez estén -Somlyóházyék hangversenyén az előadókon kívül valaki jelen legyen. -Milyen szégyen lesz már az is, ha el kell azt halasztaniok.</p> -<p>De a gróf hívei rendületlen álltak s nem vonták vissza -hirdetményüket; őket nem hatotta meg a panique; pedig tudták, hogy -az egész fürdő hivatalos Rózsaligetre.</p> -<p>Este azután olyan tele volt a műversenyi néző terem, hogy ember -nem mozdíthatta benne a tagjait, bejött rá az egész provincia; a -gunyolódók, kötekedők tapsoltak és éljeneztek, csakugy rengett; a -gróf úgy dirigált, akár egy maestro, Cecil úgy énekelt, mint egy -angyal, a bánáti úr ugy trombitált, mint egy triton, Serena úgy -zongorázott, mint egy istenasszony s Gyula úgy szavalt, mint egy -héros! <span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span></p> -<p>Az egész mulatság pompásan ütött ki, mindenki meg volt elégedve; -az égettek számára begyült annyi, hogy építhettek belőle iskolát és -paplakot.</p> -<p>Ilyen ez a mi közönségünk, külön-külön akármilyen ákácziuskodó -is, de együttvéve szeretetreméltó.</p> -<p>… A rózsaligeti nyári mulatságra pedig Torhányi uron és -kisasszonyán kívül csak egyetlen egy ember jelent meg a környékből; -hogy az ki volt? azt megmondom majd a jövő pillanatban; -ellenkezőleg pedig eltávozott a gazda tulajdon egyetlen fia, -Adorján a mulatság elől s átment a sz...i fürdőbe műversenyt -hallgatni, míg apja a kedveért otthon dáridót rendezett. Ott hagyta -az egész kompániát.</p> -<h3>A CONTREMINE.</h3> -<p>Az, a ki Torhányi uron kívül még megjelent a rózsaligeti kastély -megnyitási ünnepélyén a hivatalosak közől, senki sem volt más, mint -Ludvéghy báró.</p> -<p>Semmi okunk sincs eltitkolni a feletti csodálkozásunkat, hogy -Rózsaligeten kastélyról beszélnek, mert az valóban hallatlan -tünemény lehet. Még pedig nem valami vályogresidentiáról van szó, a -mit pipás nemes ember saját maga kastélynak szokott titulázni, -hanem valóságos egyetemleges, vaskerítéses, erkélyes kastélyról, a -miben negyvenkét vendégszoba van, s torony a közepén, -csengetyüvel.</p> -<p>Az egész világ töri azon a fejét, hogy mi lelhette Borcz uramat -késő vénségére? Ő neki palota, költséges építkezés! a ki az -épületet csupán csak arra valónak tartá, hogy ember és barom meg ne -ázzék; a ki annyira szerette mindenben a közönségest, a szegényest -válogatni, hogy Pesten sem szállt soha valami díszesebb fogadóba, -hanem kikereste magának a Két kecskét, vagy más afféle régi korbeli -csárdát, s ott is összepörölt a korcsmárossal, ha <span class= -"pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111">-111-</a></span> neki a -legjobb szobát adta, mert nem illeti az a birkás embert, a kinek a -cserény alatt is meg kell hálni.</p> -<p>És most egyszerre palota!</p> -<p>Pedig nem ment ám el az esze Borcz uramnak vénségére: tudta ő, -hogy mit kaszál?</p> -<p>Azt már vette észre, hogy fia nem akarja elvenni Torhányi -Amáliát, mert Serena grófnőért bolondul. – Tehát ha már bolondul, -legalább okosan bolonduljon érte: tudniillik vegye el. Igy a mi -kárt tett Amália elhagyásával, a grófnővel annyi hasznot hozhat -vissza. Hogy a grófnőt megnyerhesse: neki is meg kell mutatni, hogy -úr.</p> -<p>Egy napon arra a csekélységre kérte fel Borcz uram Ludvéghy -bárót, hogy engedje meg ő neki, – de irásban, – hogy holmi -szükséges építkezéseket tehessen a bérlett jószágon. Ludvéghy báró, -a hogy már tudjuk róla, nagyon jól ismerte a pomádékat; de még -ilyen pomádéba bele nem ült soha, mint a milyet Borcz uram csinált -számára; – a szerencsétlen irásba adta, hogy építhet Borcz uram -Rózsaligeten, a mennyit neki tetszik, csak tessék. Fél esztendő -alatt nagy kastély, mellette aklok, pajták emelkedtek a régi -szennyes udvartól távol; ölték a pénzt a sok épületbe, a -téglavetőnek éjjel-nappal volt dolga s nem akadt egy jó indulatu -ember, a ki Ludvéghy bárónak az alatt megrántotta volna a -gérokkját, mondván: «uram, ugyancsak építenek ám a jószágodon; mire -a haszonbéri szerződés lejár, annyi épület lesz rajta, hogy soha ki -nem tudod fizetni az árát!» magának Ludvéghynek pedig nem volt esze -erre rájönni.</p> -<p>Igen szépen el volt intézve, hogy Borcz uram lassankint -Rózsaliget haszonbérlőjéből annak tulajdonosává váljék. Akkor aztán -– lehet a grófnő után tudakozódni Adorjánnak.</p> -<p>Ez azonban mély titok volt még, s az érdekelteken kívül senki -sem tudott még felőle semmit, azok pedig még egymásnak sem szóltak -felőle soha.</p> -<p>Torhányi úr még mindig kedves leendő nászurának <span class= -"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> nevezte -a birkást, mikor összejöttek, s olyankor mind a két kezét a zsebébe -szokta dugni, mintha már ott őrizné azt a százötvenezer forintot, a -mit az vőlegényi váltságdíjul fog fizetni.</p> -<p>Furcsa! vőlegényi váltságdíjat fizetni.</p> -<p>Valamint Borcz uram is minden intézkedését úgy vitte, mintha -Torhányi Amália kisasszonyt várná haza leendő menyéül s sok -tárgyban kikérte az érdemes Kalmár tanácsát: milyen izlése van a -kedves kisasszonynak a lakás, a butorok tárgyában? jobban szereti-e -a porczellánt, vagy az ezüstöt, a selymet, vagy a bársonyt? a -festést, vagy a szőnyegezést? s e fölött sokat correspondáltak, -mintha minden a legkomolyabban menne. Pedig mind a kettő tudta jól, -hogy abból már nem lesz semmi.</p> -<p>Mikor a sz...i fürdőről Torhányi irt Borcznak, hogy ő nagyon -szeretné, ha a tekintetes úr holnaputánra az egész fürdői -közönséget meginvitálná magához mezei mulatságra az ő – és Amália -kedveért: Borcz uram, ki soha életében vendég kedveért meg nem -erőltette magát, olyan természetesnek találta e kivánságot nyomban -teljesíteni, hogy válasz gyanánt másnap már a meghivó jegyeket -küldte Torhányinak in bianco, a bankár irta fel maga rájuk a -czimet, a hogy legjobbnak találta.</p> -<p>A mint látjuk, tehát a kölcsönös egyetértés a legszebb volt a -két derék férfiu közt.</p> -<p>A kit azonban személyes czimzettel hivott meg maga a birkás, az -Ludvéghy báró úr volt, ki ott közel a sz..i fürdőhöz lakott s be is -szokott oda rándulni, a mikor azután nagyon szerette azt mutogatni, -mintha gróf Somlyóházyékat boszantaná jelenlétével; a kik pedig őt -fel sem vették.</p> -<p>Az ünnepély napján tehát Torhányi uramon és kisasszonyán kívül -nem jelent meg más Rózsaligeten, mint a báró. Ellenben eltávozott -hazulról Adorján. A vőlegény a menyasszony elől.</p> -<p>Az ilyen eseteket ez életben fatalisoknak szokták nevezni. -<span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span> Hanem hát mire való az okos ember, ha -nem arra, hogy a balsorsot hasznára forgassa?</p> -<p>Torhányi úr nagyon mutatta, hogy mennyire meg van illetődve az -által, hogy Adorján épen most nincs idehaza; pedig gondolta -magában, közelednek az én százötvenezer forintjaim, szép csendesen -közelednek, mint egy nyáj szomjas bárány az itató felé; csak hadd -járja az úrfi a bolondját.</p> -<p>Borcz uram még jobban haragudott azért, hogy annyi szép vendég -megvetette uri meghivását, ámbátor a legszépe és legjava még is -eljött; de hogy ő is gondolt magában valami jót, azt az ebéd -fölötti étvágyáról nagyon ki lehetett venni. Ha nem lett volna -megelégedve a sorssal, bizonyosan nem evett volna annyit abból a -pástétomból, a mit az erdődi urasági szakács készített roppant -pénzért.</p> -<p>Borcz uram e napon rendkívül splendidus volt. Megmutatta, hogy ő -ma minden áron ünnepélyt akar tartani: nagy és fényes ünnepélyt. Ha -el nem jöttek a sz...i nagyságos és méltóságos urak, itt lesznek a -tekintetes és nemzetes urak, környékbeli tiszttartók, rövid földes -urak, mezei honorátiorok, az etiquettel nem sokat körülményeskedő -derék emberek. Azok majd megjelennek a hivásra, ha mindjárt a -lakoma napján kapják is az invitátiót. Azokat lóhalálában -felidéztette.</p> -<p>Különös gondja volt neki a meghivásoknál valamire. Arra, hogy -olyan családot nem hitt meg, a melyben valami türhető arczú -kisasszony, vagy tensasszony fordult elő, a kitüntetettek mind -tisztes meglett matronák voltak, vagy pedig olyan szerény -hajadonok, a kik notorie rosszul választják a színeket arczaikhoz. -Mit akart ezzel? azt ő bizonyosan nagyon jól értette.</p> -<p>Nem is csalatkozott jó emberismeretében; délután négy órára, a -mikorra az ebéd ideje volt kitűzve: a meghivott compossessor urak -és asszonyságok mind jelen voltak az új kastélyban; látni lehetett -a Napoleon óta elmult divatok minden esztendei mutatványait, -együtt, szép összeségben; <span class="pagenum"><a name="Page_114" -id="Page_114">-114-</a></span> látni lehetett igen sok becsületes, -hanem kissé ránczos és naptól megsütött arczot, jó izmos -tenyereket, miken fölösleges volt a keztyüviselés, mert csuklóig -úgy is más színű volt rajtuk a bőr, mint azontul; valamint igen sok -tisztességes főkötőt, előre és hátrafelé csapottat, s frizurákat, a -miken nagyon kevés javítani, vagy elrontani való maradt hátra.</p> -<p>Ebben a társaságban a szépek között is szép Amália valóban úgy -ragyogott, mint egy nap. Valóban nap volt; Borcz úr gondoskodott -számára felhőkről. Vaknak kellene lenni, a ki bámulatos szépségét -meg ne látná, a kit bájainak látása el ne ragadna, a ki meg tudna -állni fele uton, ha feléje indult…</p> -<p>Ilyen vak ember ugyan volt már egy a világon; Adorján urfi volt -az, elég nagy kárára apjának; de hátha…</p> -<p>… De hátha Ludvéghy báró szerencsésebb talál lenni, mint ő -volt.</p> -<p>Oh ez a zsiros tenyerü birkás nem olyan együgyü ember, mint a -milyennek szeretné magát mutatni!</p> -<p>Az öreg Borcz iszonyú kedves ember volt ma. Mintha feladatul -vette volna, hogy minden vendégét mulattassa, úgy enyelgett, úgy -pajkoskodott velük. Ő maga kezdte meg a pompás lakoma után a -tánczot; nem volt ugyan olyan híres tánczos, mint fia ura, de csak -ő is eljárta még a kállai kettőst; éjfélig nem hagyott békét a -vendégeinek, mulatniok, jól mulatniok kellett; ha kifáradtak, -punchot, fagylaltot, barbarászt hordatott közöttük, a sok -becsületes ember összeitta mind a hármat.</p> -<p>E közben biz az megtörténhetett, hogy a báró egyet-kettőt -tánczolt Amáliával is, s nincs benne semmi különös, ha azután is -vele beszélgetett. Senki sem volt a társaságban olyan feltünő szép, -mint ő; akár egy camélia a mező közepén. Az is meglehet, hogy mint -nagy világhoz szokott kisasszony, inkább rá termett arra, hogy a -báróval valami beszélgetést tudjon kezdeni, mint a nemzetes urak -szerény kisasszonyai. Hanem hát ebben senki sem <span class= -"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> talált -semmi különöst; Torhányi uramnak meg épen esze ágában sem volt, -hogy törődjék vele. Ő már megcsinálta a jó üzletet a -kisasszonyával; arra, hogy az miként viseli magát, neki semmi -gondja; ez nincs a contractusban stipulálva.</p> -<p>Borcz uram egy tánczszünet alatt alkalmat vett magának a báróhoz -vetődni. Mosolygott, köhécselt, hamisan kacsintott.</p> -<p>– Ej, ej, ej, báró úr. Nem szeretem a dolgot, nem szeretem a -dolgot.</p> -<p>A báró hüledezve kérdezé, hogy mit nem szeret a jó úr?</p> -<p>– Dejszen báró úr, látom én, a mit látok. Látnak az én szemeim -jól. Hanem a báró úr szemei is ugyan gonosz szemek.</p> -<p>A báró zavarában a szemüvegét kereste, mintha azzal akarná -megnézni, hogy milyenek hát az ő szemei?</p> -<p>– Látom, hová kacsintgat; látom azokat a pillantásokat. Ej, ej; -báró úr; az a leány már menyasszony ám; az a leány az én fiam -menyasszonya; nem szabad ám már ott galibát csinálni.</p> -<p>Ludvéghy esküdni akart, hogy neki esze ágában sincs, a mint hogy -nem is volt; de Borcz nem engedte szóhoz jutni.</p> -<p>– No, no, no, hiszen én nem izgágáskodom; az bizonyos igaz, hogy -a leány nagyon szép leány, capitális leány, akárkinek is megakadhat -rajta a szeme; hanem csak tessék tekintetbe venni, hogy az már -menyasszony, Adorján mátkája, egy pár hét mulva meglesz az -esküvője, tehát tehát ne tessék neki életre-halálra udvarolni.</p> -<p>Azzal nagy nevetgélve és hunyorgatva ismét elhagyta a bárót, ki -előtt Amália most már kétszeresen kezdett érdekes lenni. -Menyasszony; Adorján mátkája, pár hét mulva akarnak esküdni; – ez -megérdemli a fáradságot.</p> -<p>Most már halkabb suttogással beszélt a báró Amáliával s -mélyebben nézett annak szemeibe a legközelebbi táncz <span class= -"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> alatt, -s a mint ő melegebben nézett annak arczára, az is annyival -elevenebb volt. Igy történik az mindig a világon.</p> -<p>Borcz uram úgy tett, mintha rájuk sem nézne s kezeit dörzsölte -örömében, a mint úgy látta őket együtt suttogni.</p> -<p>A tánczterem jázmin- és rhododendron-bokrokkal volt feldiszítve, -miket a birkás Pestről hozatott ide nagy pénzért, egy ilyen bokor -alatt állt egy karos szék, melyen Amália szokott ülni, ha a -tánczból visszatért, a mellett meg volt egy gömbölyü kartalan szék; -arra tette le a báró kalapját, midőn őt tánczba vitte.</p> -<p>Borcz uram észrevevé, hogy Amália egyik keztyüjét ott feledte a -karszéken, s szép csendesen odasompolygott, s mikor a füzértáncz -szövevénye minden ember figyelmét lefoglalá, akkor felvette a -karszékről a félkeztyűt s belehajítá a báró kalapjába.</p> -<p>Azután rávárt, míg a fűzértánczban elviszi valaki Amáliát, a -báró mellől, s ez egyedül marad. Akkor odalopózott a háta mögé.</p> -<p>– Hm, hm báró úr; kegyed tánczosnéjának ugyan szép fehér keze -van.</p> -<p>– Azt nem tagadhatom, Borcz uram.</p> -<p>– Hihetőleg azért vetette le félkeztyűjét, hogy lássák, milyen -fehér keze van.</p> -<p>– Borcz uram olyan sokat tart az etiquettere, hogy azt is -észreveszi, ha valaki fél keztyű híjával tánczol.</p> -<p>– Kivált, ha sejtem, hogy az a félkeztyű hova lett?</p> -<p>– Ugyan hova lehetett?</p> -<p>– Ha jól láttam, egy olyan világos, rózsaszín keztyű a báró úr -kalapjában van.</p> -<p>Ludvéghy zavarultan mondá:</p> -<p>– Micsoda? Én nem tettem oda.</p> -<p>– Ah! azzal azt akarja mondani báró úr, hogy a kisasszony maga -hajította bele; szólt rá Borcz uram neheztelő nevetéssel. Ha ha ha; -ez nem volna rossz, talán saját kalapjának nézte volna a -kisasszony. <span class="pagenum"><a name="Page_117" id= -"Page_117">-117-</a></span></p> -<p>Hölgy-keringő volt, a bárót elvitték Borcz uram elől, visszatért -helyette Amália.</p> -<p>Borcz úr atyai komolysággal kezdett vele beszélgetni.</p> -<p>– Nem vesztett el valamit, Amáliácskám?</p> -<p>– Én? nem, felelt a delnő fanyaron.</p> -<p>– Gondoltam; a félkeztyűjét.</p> -<p>– Oh nem, otthagytam, a hol ülni szoktam, a széken.</p> -<p>– Vagy úgy? már az más. Én mást gondoltam; imént láttam, hogy a -báró úr egy világos rózsaszín keztyűt fölvett a földről, s azt -megcsókolta és azután a kalapjába tette. No csak hogy nem a kegyedé -volt. Engedje hát azt a szép kezét megcsókolnom.</p> -<p>Amália keztyűtlen kezét nyujtá neki, a másikat ruhája fodrai jól -elrejték; halavány volt, mint a fal, s nemsokára ismét piros lett, -mint egy tetten kapott gyerek. Pedig még nem vétett semmit.</p> -<p>Borcz uram mosolyogva ment odább, s egy óráig éjfél után vissza -sem tért a terembe. Látni lehetett, hogy leült Torhányival -kártyázni, a mi soha sem volt szokása, és vesztett nagy pénzeket, -olyan könnyű szívvel, mintha az csak polyva volna.</p> -<p>A báró és Amália pedig most már félénk bujdoklással találkoztak, -s elfogult kebellel váltottak szót; Ludvéghy valóban elrejté -keblébe Amália félkeztyűjét s a leány nem merte azt keresni. És -azután elkezdték egymást kerülni s csak messziről néztek össze: ez -már rossz jel.</p> -<p>Éjfél után két órakor Amália kijött a tánczteremből s apjának -mondá, hogy feje fáj, nyugodni szeretne menni.</p> -<p>Borcz uram maga ugrott fel helyéből, odaadta a kártyát valami -szájtátó ispánnak, hogy játszék helyette s kapva egy gyertyát, -saját maga kivánta a kisasszonyt azon szobáig elvezetni, a hol a -nőcselédség szolgálatára vár.</p> -<p>Három-négy pompásan szőnyegezett és diszesen butorozott szobán -kellett keresztülmenniök.</p> -<p>Borcz uram édeskés hangon kérdezé Amáliától, hogyan tetszik neki -ez a kastély? <span class="pagenum"><a name="Page_118" id= -"Page_118">-118-</a></span></p> -<p>Amália szórakozottan felelé, hogy biz az nagyon szép.</p> -<p>– Kár, kár, mondá Borcz uram, hogy csak rövid ideig marad a -mienk.</p> -<p>Amália ránézett nagy, méla szemeivel s azt kérdé, hogy -miért?</p> -<p>Borcz uram igen őszinte hanglejtéssel ekkép felelt:</p> -<p>– Mert az én haszonbéri szerződésem rövid időn lejár, s akkor a -jószágot minden rajta levő épülettel együtt vissza kell a báró -kezébe eresztenem.</p> -<p>– Hát ez a jószág a báróé? kérdé Amália csodálkozva. (Neki -mindig azt mondta az apja, hogy azt már Borcz uram rég úgy -eltakarította a báró kezéről, hogy annak egy bokorhoz sincs többé -joga benne, a mi igaz is volt.)</p> -<p>– Persze hogy a báróé; no hát természetesen a báróé; mi csak -árendások vagyunk itten, én vagyok az öreg birkás, Adorján a fiatal -birkás, a nagyságos báró úr a földesúr; no hisz az természetes. A -nagyságos úrnak igen sok birtoka van; maga sem tudja, hogy mennyi; -Rózsaligetet tán tíz esztendeje, hogy nem látta.</p> -<p>A szobalány átvette Borcz uram kezéből a gyertyát; a birkás jó -éjszakát kivánt leendő menyének s engedte őt hálószobájába -menni.</p> -<p>Ő pedig sietett vissza a báróhoz.</p> -<p>Ludvéghy arczán meglátszott a titkos tartózkodás, midőn Borcz -uram komoly arczczal karját érinté s azt mondá neki, hogy egy pár -komoly szót akarna vele váltani egy szögletben.</p> -<p>– Megbocsásson báró úr, szólt a birkás, midőn a sokaságtól -félrehúzhatta Ludvéghyt; a mért olyan vakmerő vagyok, hogy -nagyságodat így amúgy bátorkodom egyről-másról szólongatni. Mert -nem mintha ez vagy amaz, hanem már csak mégis, tetszik tudni, rám -nézve nem közönyös a dolog. Mert jöhetne valami közbe; én nem -mondom, Isten mentsen; hanem az ránk nézve igen nagyon kellemetlen -dolog volna. Amália igen jó partie volna az én Adorjánomra nézve; -kérem alássan az apjának két <span class="pagenum"><a name= -"Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> milliója van; ez nem -bolondság magunk forma szegény emberek közt. Az öreg Torhányi -minden órában kivehet a zsebéből öt-hatszázezer forintot, van két -milliója. Ez nagy rubrica. Én csak azért szóltam nagyságod előtt -ilyen őszintén, hogy valami módon ez a házasság el ne romoljék, a -mi nekünk nagy kárunkra volna. És én remélem, hogy nagyságod annyi -esztendei hűségünkért nem kivánja azt a kárunkat. Egyébiránt hiszen -nincsen is voltaképen mitől félnem; a fiatalok szeretik egymást, -bolondulnak egymásért, Adorján derék legény s nem hiszem, hogy -olyan könnyen kivesse őt Amália fejéből; hanem csak úgy beszéltem. -Ezer bocsánatot kérek szertelen bátorságomért.</p> -<p>Ez volt Ludvéghy fejének az utolsó ütés, hogy tökéletesen -elkábulva odaessék, a hova Borcz uram akarja. Torhányi két milliója -nagy szó. Körülbelül annyi elég volna, hogy Ludvéghy állapotjai -rangirozva legyenek.</p> -<p>Hogy a birkásnak valami kára ne történjék e miatt, arra ugyan -nem nagy lelkifurdalást érzett magában, arról a régi hűségről pedig -épen sokat tudott volna beszélni. S utoljára még csak azt kelle -hozzá hallania, hogy különben nincs mit félteni tőle Amáliát, mert -hisz Adorján derék legény! Ez egy maga elég ok lett volna eldönteni -a kérdést, de volt ott még több is.</p> -<p>Borcz uram megint leült Torhányival kártyázni. Reggelig ütötték -a kártyát; a bankár jó csomó pénzt elnyert a birkástól s iparkodott -úgy tenni, mint a ki föl sem veszi a nyereséget.</p> -<p>De Borcz uram még kevésbbé törődött a veszteséggel, mert az ő -játékában is meg volt nyerve az első robber; ezen az éjszakán -Amália és a báró nem hunyhatták le szemeiket; – egymásról -gondolkoztak!…</p> -<p>Adorján reggelig sem érkezett vissza; a vendégek sugtak-bugtak, -mindenféle mesét fujtak egymás között: képzelhetni milyen nagy -zavarban lehet most az öreg Borcz, és a menyasszony apja, különösen -maga a szép menyasszony, ki iránt vőlegénye ennyire figyelmetlen, -és mégis mind a <span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span> hárman úgy tesznek, mintha e kimaradás -őket legkevésbbé sem érdekelné.</p> -<p>Az öreg birkás és a kalmár a kávés reggeli óta egy félreeső -szobába vették magukat s ott tanakodnak a jövendő dolgai felől. -Borcz uram igen beszédes kedvében van ma, olyan kedélyes, olyan -barátságos leendő nászura ellenében, elnézi annak urhatnámos -ferdeségeit, nem szólítja meg érte, ha Torhányi úr csizmáit is -felrakja a bársonypamlagra (máskor a hárságyról is lekergette volna -velük), hogy porczellán csészéit rongálja azzal, hogy czukros -rhumot éget bennük, s hetykén fitymálja a főzött theát, belekóstol -s miután annyi drága czukrot, rhumot és tejszint belevesztegetett, -ott hagyja: – Borcz uram most mindezzel nem törődik. A -nászhozományon alkusznak.</p> -<p>Olyan komolyan, mint a kik valósággal össze akarják gyermekeiket -házasítani. Nem engedékenység, valóságos szeleburdiság, a hogy e -nevezetes positiót elengedik egymásnak foglalni. Mindegyik azon -iparkodik, hogy többet igérhessen a másiknál. Milyen hintókat, -milyen lovakat fognak adni gyermekeiknek, hány személyre való -ezüstöt, asztali készletet? milyen rengeteg évpénzt? hová fogják -őket utaztatni a lakadalom után? Párisba-e vagy Ostendébe? Kiket -kérnek fel násznagyokul? A börzeüzér nagy dolognak tartja, hogy az -ő leányának a híres X. lesz a násznagya, a ki báró Sina után a -legelső ház Bécsben; Borcz uram pedig azzal kérkedik, hogy az ő -fiának maga a báró úr lesz a násznagya, egy mágnás; a hogy illik -nemes emberhez a választás. Ezen egy kicsinyt összekoczódnak, aztán -megint kibékülnek s azzal végzik, hogy elkezdik egymás násznagyait -kölcsönösen dicsérni és magasztalni s bámulnak rajtuk minden -megbámulható tulajdonságot; végtére aztán meghatározzák az esküvő -napját; egymás kezéből kapkodják ki a kalendáriumot; egyiknek a -hétfő ellen van kifogás, mint szerencsétlen nap ellen, másiknak a -szombat nem tetszik, mert akkor a cselédséggel kell számolni, a -vasárnap nagyon közönséges, akkor csak mesteremberek <span class= -"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> -lakodalmaskodnak, végre megegyeznek egy csütörtökben, mely egyforma -távolságban esik mind a gyapjúnyiratástól, mind az ultimotól, a -mikor egyik másik úr nagyon el van foglalva, azt a napot megjegyzik -vörös tintával s Torhányi úr beirja tárczájába kettős notabene -alá.</p> -<p>Azt egyik sem ejti ki a száján, hogy hát ha mind ebből semmi sem -lesz? a mit már előre tudnak. Arra az esetre ott van már a -vinculum. A két úr olyan szivesen mosolyog, mikor egymással kezet -szorít az alkudozás szerencsés bevégeztével: valjon melyik fog -közülök utoljára nevetni?…</p> -<hr class="tb" /> -<p>Amália és a báró a kastély parkjában sétálnak ez alatt.</p> -<p>Oh ti érzékeny lelkű ábrándozók, kik szeretitek megtudni, minő -hangon beszél a keletkező szerelem, jertek velem, rejtsük el -magunkat e vén platánfák mögé, ide a sűrű jázmin-bokrok közé, s -hallgassuk ki, mit beszélnek itt oly egyedül, oly csendesen, midőn -nem félnek leselkedő hallgatózástól, midőn az öregek odafenn a -zugban üzletről és számokról értekeznek.</p> -<p>– Ez a park itt nagyon régi; szólt a báró Amáliához, kit alá s -fel kisérget a tekervényes utakon; ezt nem a birkás ültette -(képesnek hitte tán Amáliát, hogy azt is elhigyje, mintha egy -esztendő alatt a birkás erdőket tudna elővarázsolni a földből), ez -csak utakat csináltatott bele: megengedtem neki; de azzal is -rászedett, mert az utakat mind arra vitette, a hol legsűrűbben -álltak a fák s útrendezés örve alatt egy pár száz öl fát eladott a -parkomból.</p> -<p>– Oh minekünk nem ilyen parkunk van Kis-Édenben, szólt bele -Amália; papa egy egész szigetet vett magának a Duna közepén, azt -töltéssel vétette körül s pálmafákkal ültette végig.</p> -<p>– Valóságos pálmafákkal? kérdé a báró. Az grandiöz!</p> -<p>– Oh igen, ott nagyon sok van. <span class="pagenum"><a name= -"Page_122" id="Page_122">-122-</a></span></p> -<p>(Tudniillik, hogy Győr-Komárom tájékán az olaszjegenyét -pálmafának hiják.)</p> -<p>– Azután abban nincsenek ilyen közönséges fák. Én az ilyenek -alatt járkálni sem szeretek. Nálunk csupa exoticus fák vannak, a -miknek pompás levelük és viráguk van, egy kis liget egészen -tulipánfákból ültetve, meg idegen fenyőfák, a miket nagy -cserepekben télire az üvegházban tartanak; az aztán sokkal -szebb.</p> -<p>– Ah, hátha még az én aranyvári kastélyom kertjét látná a -kisasszony, sietett Ludvéghy folytatni a szót; azok az aruariak, -malvariak, rendrondonok, radicalisok, a mik ott vannak!</p> -<p>Amália egészen meg volt hatva e furcsa nevek által, mikért -valami botanicus nagyon megnézte volna a bárót, s bámulatában azt -kérdezte tőle:</p> -<p>– Van talán a báró úr angolkertjében olyan Nelsonfais, a -milyenről most olvastam a Leipziger Mode-Journalban?</p> -<p>– Oh de mennyi! válaszolt Ludvéghy könnyű szivvel.</p> -<p>Tudni kell, hogy azt a Nelson-fát akkor fedezték fel -Californiában, egynek-egynek a kerülete derékban tizenkét öl; a -lombjai alatt pedig elférne a bárónak az egész aranyvári dominiuma, -a hogy az már körül van harapdálva birói zárolásokkal.</p> -<p>– Kegyed járatja a Leipziger Modejournalt? (Most erre tért át a -beszéd.)</p> -<p>– Oh csak a divatképek végett. Azok szerint szoktam a himzeteket -megrendelni.</p> -<p>– Úgy hiszem, hogy a párisi Moniteur szebb mintákat közöl.</p> -<p>– Mi magunk szoktunk minden évben egy párszor Párisba menni. S -akkor legjobb alkalom van a divatot megismerni. Oh ide csak akkor -jön már minden, mikor elavult s kiment a divatból.</p> -<p>– Hát nagyságtok többször járnak Párisba?</p> -<p>– Oh igen. A papának mindig el kell menni, mikor a -vasut-részvényesek gyűlést tartanak, neki is van egynehány -<span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span> száz részvénye, ilyenkor azért szeretek -vele menni, hogy ha jó kedvében van, mindent vásárol. Tavaly is -hogy elvitt, egyszer csak felültetett a hintóba, a palais royal -mellett álltunk meg egy elegáns velencei csipke-árus boltja előtt; -– ekkor azt mondta a papa: «mademoiselle (mindig csak úgy hí) én ma -az összeszámlálásnál százhuszezer frankkal többet nyertem a rögtöni -hausse által, mint a mennyire számítottam, azt ime most önnek a -rendelkezésére bizom», s ki nem engedett addig jönni a boltból, míg -azt ott el nem költöttem.</p> -<p>Ludvéghynak ennél a szónál kápráztak a szemei.</p> -<p>– Ah, én akkor épen Párisban voltam. Emlékezem rá, hogy kegyedet -látnom kellett akkor az italiennesban; mindenkinek föltünt; az a -ragyogó szépség, az a választékos öltözet; mindenki kérdezte -egymástól: ki lehet ő? de senki sem tudott felelni; nemde egy -földszinti páholyban ült, vis à vis a prosceniummal?</p> -<p>– Igen, szólt Amália, lesütve szemérmesen nagy ragyogó szemeit, -s alattomban ismét félre pillantva udvarlója arczára.</p> -<p>– Megálljon, megálljon! most még többet is tudok. Másodszor -ismét találkoztunk a longchampsi mezőn; nagysád egy elegáns -tilburyban ült, brüsseli csipkeruha volt rajta, florentin kalapját -kezében tartotta, hogy gyönyörű fekete hajfürtei à l’anglaise -szabadon omolhassanak alá, úgy nézte a futtatást; nemde így -volt?</p> -<p>– Igen, igen; helyeslé Amália elevenen.</p> -<p>– Nem emlékezik már rá, hogy egy lovag odaléptetett nagysádtok -hintaja mellé, kék voillal a kalapja mellett?</p> -<p>Amália a fejével inte, hogy emlékezik.</p> -<p>– Az én voltam. Valakitől megtudtam annyit, hogy nagysád egy -ausztriai bankár kisasszonya s gondoltam, hogy kellemesen fogom -meglepni abban a franczia idegen városban, ha egyszerre ismerős -nyelven szólítom meg: «welches gefällt Ihnen am meisten unter -diesen Pferden?» Kegyed meg volt lepetve és elmosolyodott rá. -<span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span></p> -<p>– Igen, igen, már emlékezem.</p> -<p>– És azután kegyes volt nyájas mosolylyal felelni, hogy azon -sötétpej telivérnek adja át sympathiáját, melyet kék csíkos, veres -sapkás jockey lovagol. És én erre azt feleltem: igen boldoggá -vagyok e nyilatkozat által téve; az épen az én lovam, a «Son of the -Sun», így ez, ha a nagy jutalmat nem nyeri is, mégis nyertes -marad.</p> -<p>Erre a nyilatkozatra Amáliának igen jól illett félrefordítani -arczát és szemérmesen elpirulni.</p> -<p>– És nagysád sympathiája csodálatos bűvszer volt rám nézve, mert -a nagy díjat csakugyan a Son of the Sun nyerte el azon a versenyen. -És én akkor azt mondtam nagysádnak, hogy e csodahatású rokonszenv -mennyit érhetne egy férfira nézve!</p> -<p>Amália nagy legyezőjével hajtotta arczáról a forróságot.</p> -<p>– Azért tetszett nekem nagysád oly ismerősnek e mostani -találkozásunkkor; és nagysád nem emlékeznék én reám és azon -jelenetre ott a longchampsi versenynél? a hol az én Son of the -Sun-om az ötezer sovereigndort elnyerte?</p> -<p>– Oh igen jól; rebegé halkan Amália s reszketeg sóhajtást engede -szép hullámos kebléből feldagadni – az édes emlék nevében.</p> -<p>Most már mind a ketten jól emlékeztek egymásra.</p> -<p>Legszebb volt a dologban az, hogy azon kérdéses lóversenyen -egyik sem volt ott közülök. S az egész kölcsönösen emlékezetes eset -soha sem történt meg; nem volt az egyéb, mint két hiu lélek -fitogtatása, mely dicsekedést csinál abból, hogy neki csak a -külseje aranyos. Amália gondolta magában, jó lesz elfogadni annak a -delnőnek a képét a báró szivében, a ki azt a longchampsi mezőn úgy -megigézte, a bárónak pedig csak arra volt szüksége, hogy Amáliával -tudassa, miszerint az ő lovai a longchampsi mezőkön szoktak első -versenydíjakat nyerni. Hogy ez historice nem igaz, az nem tesz -semmit. Ki járhat utána? ügyes gavallérok sok ilyen jeles adattal -gazdagítják a kisasszonyok ismereteit. <span class= -"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span></p> -<p>Ez alatt Borcz uram hajduja annyira vitte az igyekezetet, hogy -rátalált a báró úrra és Amália kisasszonyra a ligetben, s tudtukra -adá, hogy az öreg urak már odafenn várnak rájuk régen a reggelivel; -mind elhül a csokoládé.</p> -<p>Felmentek; odafenn Borcz uram igen szivesen fogadá őket s a báró -urat félrevonván, barátságos susogással tudtára adá, hogy -Torhányival épen most határozták el fiának Amália kisasszonynyal -leendő egybekelése határnapját, s hogy mind a ketten éktelenül le -lennének kötelezve s rendén túl boldognak éreznék magukat, ha a -méltóságos báró úr kegyeskednék elvállalni a násznagyi hivatalt a -vőlegény részéről.</p> -<p>Ludvéghyt meglepte az ajánlat; annyira meglepte, hogy az első -szóra elfogadta azt.</p> -<p>Azután Torhányi úr a jelenlevő vendégeket mind meginvitálta -fejenkint és személyválogatás nélkül, leányának Borcz Adorján úrral -tartandó menyegzőjére saját uri házához, a mi igen olcsó -nagylelküség volt tőle, miután saját uri háza a Rába és Duna -összeszakadásánál van építve, a meghivott vendégek pedig -Szathmárban, Bereghben laknak, vasut meg nincs, s nem igen -valószinű, hogy valamelyik nemzetes úr aratás idején saját fakóit -befogassa, hogy egy dunamelléki lakodalomban pipázhasson; – aztán -meg – úgy sem lesz az egészből semmi.</p> -<p>Végül aztán összecsókolóztak vendégek és nászurak, elbucsuztak -egymástól külön és összesen, kiki rátalált a maga kocsijára s ment, -a merre lakott, a báró és Torhányiék vissza a sz....i fürdőbe.</p> -<p>Fele uton találkoztak Adorjánnal, ki lóháton nyargalva jött -Sz...ról Rózsaliget felé. Mikor megismerte őket, sarkantyuba kapta -paripáját, s a hogy elhaladt mellettük, egy kissé megbillenté a -pörge kalapot fején; ez volt minden üdvözlete menyasszonyához. A -hogy tovavágtatott, Torhányi utána nézett a hintó ablakán át -sokáig, azután belső örömtől mosolyogva ült vissza helyére, mikor -nem láthatá <span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span> többet; Adorján egyszer sem nézett -vissza. Minden nagyon jól megy.</p> -<p>Vőlegény és menyasszony szive olyan sebesen távoztak egymástól, -a milyen sebesen a nyargaló paripák vitték őket keletnek, -nyugatnak.</p> -<h3>A YANKEE TRIKK.</h3> -<p>– Na te korhely, kiálta fia elé Borcz uram, enyelgő hangon, a -mint az lováról leugrott az udvaron. Hát most kell jönni? Jól van, -jól no; már elmentek, senki sincs itt. Azzal leporolgatta fia -kabátját s bekisérte a szobába, szépen előre bocsátva őt, mint uri -gavallért.</p> -<p>Adorján is bizalmas lábon látszott állani ezuttal apjával, mert -egy cseppet sem félt tőle; enni kért valamit, mert nagyon megrázta -a ló, s végigfeküdt a pamlagon, mert huszonnégy óra óta nem -aludt.</p> -<p>– Hát mennyire vagy a konteszszel, he? kérdé az öreg, odaülve -fia lábához. Beszéltél már vele?</p> -<p>– Rendén vagyok; szólt Adorján, mind a két kezét feje alá téve. -Hallgasson csak ide apám.</p> -<p>– No, hallgatok; hogyne hallgatnék: hát hogyan volt? mi történt? -Mondd el csak fiacskám.</p> -<p>Az öreg birkás most nem fenyegette vasvillával a fiát, nem -ordított a százötvenezer forintja után; még fiacskájának nevezte -őt.</p> -<p>– Jól ment minden. Serena úgy zongorázott, mint egy -istenasszony; még most is itt zúg a fülemben. Nem tánczra való nóta -volt ugyan, de azért nagyon szép. Én közepett ültem és úgy -tapsoltam, hogy előttem és mögöttem nem maradt ép pad.</p> -<p>– No azt szerettem volna látni.</p> -<p>– Egy ember pisszegni próbált mellettem; no iszen belecsaptam -annak a kalapot a fejébe úgy, hogy nem tudom, hogy jött ki belőle? -<span class="pagenum"><a name="Page_127" id= -"Page_127">-127-</a></span></p> -<p>– Azt ugyan derekasan tetted.</p> -<p>– A konczert után meg odavittem a kontesz ablakai alá a bandát s -a legszebb nótákat huzattam egy óra hosszat.</p> -<p>– Lám, hogy tudja, mi a gavalléros? Hát magával nem beszéltél -Adorjánkám?</p> -<p>– Csendesen csak. Várjon sorára. Onnan elmentünk a fürdőházba, -kompániástul; a fiuk ösztönöztek, hogy mulassunk még; én bankot -adtam.</p> -<p>– No no. Megint vesztettél?</p> -<p>– Bomlottul nyertem. Reggelre az egész fiatalság schwarcz -volt.</p> -<p>– Mi? mennyit nyertél? kapott rajta az öreg birkás, ki emberi -közönséges szokás szerint csak azt szokta játékosnak szidni, a ki -veszt; a ki nyer, tisztességes ember.</p> -<p>– Ötezer egynéhány száz forintot takarítottam el tőlük, felelt -lusta nyugalommal a korhely.</p> -<p>– Megvan? Elhoztad?</p> -<p>– Nincs biz abból egy fillér sem. Üres a tárczám, mint új -korában, mikor a kutséber rám disputálta.</p> -<p>– Te bolond te!</p> -<p>– Dehogy vagyok én bolond. Nagyon is okos ember vagyok. Mikor -reggel felé vége volt a játéknak, a megkoppasztott fiatalság hosszú -képpel lézengett erre arra; akkor azt mondtam: «adjatok ide egy ív -papirost; adjatok tintát és tollat; mondja meg őszintén mindenki -mennyit vesztett? s irja ide a nevét, meg a vesztett összeget. Rám -néztek, hogy mi lesz már ebből? Az ív tetejére felirtam: «Jótékony -adakozás a sz....i vendégurfiak részéről Borcz Adorján felszólítása -folytán a **i tűzkárvallottak részére, ajánlva a gróf Somlyóházy -kisasszonyok kegyes kezébe.» Azzal kitettem az asztalra a bankot, -számlálja ki belőle kiki mennyit vesztett; a pénz már ugysem az -övé, irja alá. – A mi fennmarad, az az enyim, azt én irom alá.</p> -<p>– Ej te bolond, azt mégis nem kellett volna odaadnod.</p> -<p>– Hagyjon békét. Ötletem furorét csinált. A gavallérok -<span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span> szivesörömest csináltak nagylelküséget -a veszteségből s akkor én egy deputatió élén vittem el a közel -hatezer forintra menő összeget Somlyóházyékhoz, s átadtam azt a -károsultak számára Serena kisasszonynak, egy szép dictió mellett. -Ez aztán megtette a hatását. Az öreg gróf kezet szorított velem, s -úgy megdicsérte a mai lelkes fiatalságot, mely a helyett, hogy -vagyonát haszontalan kártyaasztalok mellett fecsérlené el, inkább -nemes áldozatokra adózik vele.</p> -<p>– Nono, hátha majd megtudja.</p> -<p>– Nem tudhatja azt meg. A kik jelenvoltak, mind áldozatul estek -s van eszük, hogy el nem árulják magukat, mikor így tiszteletet -vehetnek maguknak azon a veszteségen, melyért különben kinevették -volna őket. Serena el volt érzékenyülve, ő is odajött és -megszorította a kezemet; egy szót sem tudott szólni, de szemeiben -köny ragyogott. Oh milyen szép volt ez a leány! Ha látná őt -apám!</p> -<p>– Látnám? mit látnék rajta. Szépség: – szépség; egyik leány -olyan szép, mint a másik. Amália még sokkal szebb. De Amália csak -egy kupecznek a leánya, ez pedig egy grófkisasszony. – Ez már tesz -valamit. Gondolod, hogy hozzád adják?</p> -<p>– Én azt hiszem, hogy szeret.</p> -<p>– Nem az a kérdés, hanem hogy hozzád adják-e?</p> -<p>– Azt nem tudom.</p> -<p>– Hát miért ne adnák? Tán azért, hogy csak közönséges nemes -vagy? Hát nem lehet-e te belőled is báró, vagy gróf? Nem tudok én -annak utána járni? Ha épen az kell; ha épen azt kivánják. Nem -hangzanék elég szépen Rózsaligeti gróf Borcz de eadem? Én nem -ijedek meg semmi költségtől; a mibe kerül, abba kerül. Az én fiam -gróf lehet; a birkás fia egy gróf, és menye egy grófkisasszony.</p> -<p>– Hát Torhányiékkal mit végezett, apám?</p> -<p>A birkás szemrehányó sóhajtással mondá:</p> -<p>– Ott a te bolondságod szép galibába kevert engem; hanem – az én -eszem majd kisegít abból, csak bizd őket rám, és a mire kértelek, -azt el ne felejtsd. <span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span></p> -<p>– Micsoda?</p> -<p>– Hogy senkinek ne mondd, hogy Amáliát nem fogod elvenni; várd -be, míg ő mondja, hogy nem megy hozzád. Hogy azt kimondja, az az én -gondom lesz.</p> -<p>Ezzel magára hagyta fiát az öreg Borcz s míg az jóizüen -falatozott növekedő szerelme mellett, addig a birkás bement saját -szobájába; magára zárta az ajtót; papirost készített levélnek és -leült irni.</p> -<p>Levelet irni nem valami rendkívüli dolog akárkinél is; de ha ép -jobbkezű ember arra a gondolatra vetemedik, hogy mikor levelet ir, -balkézre fogja a tollat, s ha azt épen Borcz uram cselekszi, az -csakugyan különös tréfa. Mert először is balkézzel senki sem tud -olyan szépen irni, mint jobbal; aztán lassabban halad vele, s -végtére épen nem hasonlít az irás saját autographonjához…</p> -<p>Aha! tehát hogy nem hasonlít saját kéziratához.</p> -<p>Az egyik levélbe következő dolgokat irta Borcz uram, ákombák -kezevonásával:</p> -<p>«Kedves kisasszony!</p> -<p>«Milyen nagyon sajnálkozásra méltó a kisasszony, hogy egy olyan -korhely, csapodár emberhez vesztegették el, mint az a Borcz -Adorján. Nem elég, hogy elég goromba volt épen akkor elmenni -hazulról, a midőn a kisasszonyék az új kastélyban meg akarták -látogatni, hanem ugyanakkor a sz*i fürdőben egy más kisasszonynyal -mulatott. Egy grófkisasszonynyal, a ki után bolondúl, mert olyan -polgár leány, mint kisasszony, nem elég a kevélynek. Azt gondolja, -hogy a kisasszony is nem mehetne grófhoz, vagy báróhoz, ha akarna. -Én csak együgyü cseléd vagyok, a ki ezeket irom, de én nem állhatom -meg, hogy meg ne irjam a jó kisasszonynak, milyen ember az az -Adorján úrfi. Mikor le-leiszsza magát, olyankor kibeszéli, hogy -csak azért veszi el a kisasszonyt, mert sok pénze van, hogy -adósságát kifizesse. Ha ráunt, majd le tudja rázni a nyakáról. Ő, -meg a vén apja, nem is hiják másképen a kisasszonyt, mint «az a -kupeczfajta!» Gyalázatos dolog <span class="pagenum"><a name= -"Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> ez. Csak arra kérem a -drága kisasszonyt, hogy ne mutassa ezt a levelemet senkinek, mert -még ráismernének az irásomra és rögtön elcsapnának innen.</p> -<p class="right">N. N.»</p> -<p>Igy ni. – Azzal boritékba tette a levelet, ráírta a czimet: -Nagyságos Torhányi Amália kisasszonynak, poste restante Sz*n.</p> -<p>Tapasztalatból tette-e, vagy lélektani combinatióból? annyi -bizonyos, hogy igen helyesen tevé a birkás, midőn azt irta a -levélre, hogy poste restante, mert egyenes úton aligha az apa -kezébe nem jutott volna a levél; míg az nagyon valószinű, hogy a -jónevelésű kisasszonyok mindenkor ismerik levelezéseiknél a poste -restante előnyeit s használják is minden alkalommal.</p> -<p>Ez volt az egyik. Ezt egyszerűen beküldte egy lovaslegénytől a -legelső posta-állomásra.</p> -<p>A második levél ilyen tartalommal tölt meg:</p> -<p>«Servus Bruder!</p> -<p>«Ha nem tudtad még, hát már most megtudhatod, mi oka volt annak, -hogy Serena grófné a faképnél hagyott. Más ifjut szeretett: a szép -Borcz Adorjánt s mondhatom, hogy nem rossz izlése van. Még talán -hozzá is menne, ha a fiu házasulandófélben nem volna. Az a legszebb -a tréfában, hogy Adorjánnak épen te vagy a násznagya – ki -menyasszonyát számára megkéred. – Ha csak annyi eszed volna, mint -egy falusi kisbirónak, s annyi kurázsid mint egy harangozónak, igen -jó tréfát csaphatnál ezúttal, boszút állva magadért és másért; de -minthogy egyik sincs, hát servus; maradj ülve.»</p> -<p>Ezen levél báró Ludvéghynek lett czimezve.</p> -<p>Ezt már nem bizta másra Borcz uram, hanem maga tette a zsebébe; -befogatott érte s elment vele hat mérföldnyi messzeségre, -Nagyváradra, ott tette fel a postára: senki sem tudhatta, ki -küldi?</p> -<p>Az ember nem hinné, mennyi bennszületett ravaszság van az ilyen -emberekben, a kik egy héten csak egyszer mosdanak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span></p> -<p>Mind a két méregadag megérkezett küldetése helyére, s mindakettő -megtette a hatását.</p> -<p>Amáliának ártani kezdett a sz...i víz. Valami együgyű orvos volt -ott, az elhitte neki, hogy ez a fürdő a kisasszonynak veszedelmes -vértolulást okoz, s Torhányi úr atyai kötelességének tarthatá -leányát felvinni Marienbadba, a mi igen szép járó föld Erdély -szélétől mérve.</p> -<p>Mintegy véletlenül báró Ludvéghy is épen Marienbadba -utazott.</p> -<p>Egyik sem tűrhette, hogy mindennap lássa, hallja, mily -nyilvánosan udvarol Adorján Serenának, hogy suttognak az emberek, -miszerint a gróf nem ellenzi, ha Serena hozzá akar menni, anyja nem -törődik vele, mert már évek óta nem szól Serenához egy szót sem; de -hiába is elleneznék, mert a grófnő akkor csak csupa szeszélyből is -hozzá menne, s ha tiltanák neki, elszöknék utána.</p> -<p>Akkor feltünt előtte az ifju, mikor a leégett falusiak számára -oly jelentékeny összeget gyűjtött össze barátai és saját zsebéből; -azt nem is sejti, hogy ez a gyűjtemény milyen furcsa úton ment -végbe. Akkor még csak feltünt előtte Adorján. Egy pár emberrel -találta tudatni, hogy becsüli ezt az ifjut; persze minden ember -rögtön azzal válaszolt neki, hogy elmondta a mi rosszat Adorjánról -csak tudott, hogy ez milyen korhely, mily kicsapongó, mily -csapodár, műveletlen, durva, iszákos és a többi.</p> -<p>Ettől azután egészen szerelmes lett bele Serena.</p> -<p>Mentül jobban szólták, annál becsesebbé lett előtte.</p> -<p>Lehet, hogy durva, kicsapongó, gondolá magában; de nemes szive -van, de lelke romlatlan, őserejű; egy nő, ki igazán szeret, ki élni -tud azért, a kit szeret, drágakővé fogja őt simíthatni. Serena -boldog volt abban a gondolatban, hogy ez elvetett gyöngyszemnek ő -adhatja meg eredeti ragyogását. S annyi önérzet, annyi hiuság volt -benne, hogy erre képesnek hitte magát. A léha ifju gondatlan -szavaiban kereste a mély értelmet, rendetlenségeiben geniálitást -talált, s becsülte benne azt, a mi különben nagyon <span class= -"pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> keveset -ér a világban: a nyers, egyenes őszinteséget.</p> -<p>Pedig semmi sincs annyi hamisításnak kitéve, mint ez a szép, -becsülésre méltó őszinteség; még a csokoládé sem. Vannak goromba, -válogatatlan beszédű emberek, kik, ha rákerül a sor, olyan szépen -el tudják mondani a hazugságot, mint a legsimább udvaroncz, a ki -abból él.</p> -<p>Végre egyszer azt is megmondták Serenának, hogy Adorján, míg -előtte olvadozik, azalatt egy más nővel jár jegybe; a kit el kell -neki venni, mert 150 ezer forintnyi kötvény van a visszalépés ellen -róva: ez pedig nagy pénz; Serenának összes vagyona sem megy -annyira, mert apja nem volt különösen gazdag.</p> -<p>Serena úgy tett az ellenvetéssel, a hogy magához és Adorjánhoz -legméltóbbnak gondolá.</p> -<p>Mikor egyszer alkonyatkor a sz...i kert virágos fái közt -sétáltak, megfogá imádója kezeit s tiszta sötét szemeivel annak -szemeibe nézett.</p> -<p>– Feleljen nekem egy szavamra őszintén, Adorján.</p> -<p>– Parancsoljon velem; szólt az ifju határozott arczczal. El volt -tudniillik határozva, hogy annyit fog hazudni minden kérdésre, a -mennyit csak elbir.</p> -<p>– Ön jegyben jár Torhányi leányával.</p> -<p>Adorjánnak e helyen jó módja volt kétértelmű válaszokat -adni.</p> -<p>– A világ azt beszéli; apáink is úgy végezték; de mi magunk nem -tudunk róla semmit.</p> -<p>– Hogy határidő is van kitűzve, melyben önöknek meg kell -esküdniök egymással.</p> -<p>Adorján elnevette magát.</p> -<p>– Határidő van valamire tűzve; hanem én azt hivő vagyok, hogy -inkább fizetésre, mint esküvőre. Kereskedők dolga az, nagysád; a -kik igen veszedelmes alapra üzérkedést építettek: gyermekeik -hajlamára. Gyermekkorunkban jók voltunk egymáshoz, apáink «risicot» -csináltak éretlen hajlandóságainkból s megkötötték az alkut, a -nélkül, <span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span> hogy tőlünk kérdezték volna, -beleegyezünk-e? Igy szoktak repczére, czukorrépára, dohányra alkut -kötni; lehet, hogy a repcze elfagy, a jég elveri, az ára szállhat -lejebb és alább; a visszalépő fél bánatpénzt fizet.</p> -<p>– Azt mondják, hogy önnek atyja százötvenezer forintot -kötelezett bánatpénzül, ha ön lép vissza.</p> -<p>– Azt bizony mondom, meg is fogja fizetni, legalább én meg nem -szabadítom tőle.</p> -<p>Adorján oly forró szenvedélylyel tekinte e pillanatban Serena -szemeibe, hogy a hölgy meg volt igézve általa. Szinte reszketett a -hangja, midőn tovább beszélt.</p> -<p>– Azon nő pedig nagyon gazdag.</p> -<p>Adorján tudott már valamit e rejtélyes gazdagság mibenlétéről, -hanem azért igen jó alkalom volt rá nézve büszke elvetéssel -felelhetni erre:</p> -<p>– Ah, micsoda férfi volna az, a ki egy nőnél, kitől szerelmet -vár, gazdagságot keresne. Én nem becsültem soha a pénzt.</p> -<p>No ebben igazat mondott.</p> -<p>– És igen szép nő, folytatá a félelem bátorságával Serena; -mondják, hogy jó is és igen művelt.</p> -<p>– Nem tagadok meg tőle semmit; szép, jó, művelt; – de ha én nem -szeretem!</p> -<p>Serena most egyszerre kigyulladt arczczal fordult -Adorjánhoz:</p> -<p>– S tudja ön, hogy én szegény vagyok?</p> -<p>Ez vallomás volt in optima forma. Még pedig őszinte, tiszta -lélekből jövő vallomás.</p> -<p>Igazi, egyenesen nőtt lelkű férfit e szavak élete végső napjáig -boldoggá tettek volna; azt mondta volna: elvetek magamtól mindent, -a mit kivüled birhatok, te magad többet érsz nekem az egész -világnál. Hanem Adorján nem volt ez a férfi.</p> -<p>Neki először is hiúságát illeté igen kellemesen e biztató, -megelőző szó, azután arra gondolt, hogy a grófnő nem is olyan -szegény, milyennek mondja magát és utoljára <span class= -"pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> – hogy -hiszen van út és mód, azt az áldozatot is megkimélhetni, a mibe ez -összeköttetés más részről kerülne; Borcz apó már felvilágosította -őt a felől s a fiunak tetszett az eszköz: nem mondani le Amáliáról, -hanem addig játszani vele a komédiát, a míg az szökik meg tőle, ha -máshonnan nem, – az oltár lépcsőjétől.</p> -<p>Ennélfogva Adorján igen válogatott kifejezésekben mondhatá el -Serenának, hogy ő boldognak fogná magát érezni, ha a grófnő semmi -vagyonnal nem birna is; hogy azon percztől fogva, melyben őt -először meglátta, el volt bűvölve általa, hogy az életét is odaadná -szerelmeért s más efféle ostoba közbeszédeket, a miket az egész -világ elkoptatott már.</p> -<p>Serena gyöngéden szorítá meg a keze után nyuló kezet. A nők -olyan rossz kritikusok akkor, midőn azt hiszik, hogy ideáljukat -feltalálták.</p> -<p>– Lássa ön, szólt a grófnő, én nekem rossz szeszélyeim vannak; -néha kiállhatatlan vagyok mind azokra nézve, a kik környeznek; -sokszor megbántom azokat pillanatnyi szenvedélyből, a kiket -szeretek, becsülök; azt én mindig megbánom, keserűen megbánom, de -soha meg nem vallom, hogy megbántam. Minden hizelgést, nyájaskodást -utálok, mert azok mögött mindig tettetés, hazugság rejlik, e miatt -azt hiszik, hogy szívtelen vagyok; saját édes anyám gyűlöl, mert -nem tudom előtte mutatni, mennyire szeretem s én inkább évekig nem -váltok vele szót, mint hogy gyöngéd közeledésemből azt sejtse, hogy -érdekből térek meg hozzá. Lássa, én igen kiállhatlan jellemmel -vagyok megverve. Gondoljon rá, midőn hozzám közelít.</p> -<p>Adorján közel volt ahhoz a bolondhoz, hogy kimondja, miszerint -ezt már elegen mondták neki, de ő erre nem ad semmit. A férfi -könnyen segít magán. E helyett megdicsérte a grófnő szép szemeit; -ez volt a legokosabb tőle, a mit kigondolhatott.</p> -<p>Serena Adorján karjába fűzte kezét: <span class= -"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span></p> -<p>– Ha valakit szeretek, legyen az rokonom, kedvesem, vagy -kedvencz állatom, azért vakon tudok áldozni mindent. Volt egy kis -kutyám, azt mondták felőle, hogy megveszett, lövessem agyon, én nem -engedtem, szobámban tartottam, ápoltam, azzal a tudattal, hogy a -legiszonyubb halállal játszom, egész véglehelletéig; azt mondták -rólam, hogy bolond vagyok, de szerettem a kis teremtést nagyon. -Mostoha apámat nagyon megbántotta egy ember, én világ előtti -hiremet áldoztam fel érte, hogy boszút álljak rajta, és boszút -álltam. Megitélt mindenki, de én meg voltam elégedve magammal. Én -nem kérdem öntől, mi rangot, mi sorsot oszt meg velem? -Szalmás-kalyibába visz-e, a hol fösvény kéz méri ki a napi -eleséget, s beszámolják este, mit dolgoztam nappal? Nem kérdezem -öntől, mily emberek rokonai, a kik közé visz? Lesz-e haragos napam? -házsártos ángyom? én mindenbe beletalálom magamat. Csak azt kérdem -öntől, oly nemes szive van-e önnek, a milyennek én azt hiszem? -Képes-e ön úgy elvetni magától mindent, a mit szerethetne, azért, a -kit szeret?</p> -<p>Adorján fel volt rá buzdulva, hogy most mindjárt úgy feldicséri -magát, ahogy csak a grófné óhajtja, hanem Serena megelőzte ebbeli -szándékát:</p> -<p>– Én tudom, hogy ön sokszor könnyelmű volt, nyers, szilaj -magaviseletét ismerem; (no hisz akkor hát sokat ismerhet felőlem, -gondolá Adorján) de tudom jól, hogy a szilaj lángnak nemes kő ad -tűzhelyt; mikor önnek áldozatkészsége az enyimmel találkozott, -akkor én azt képzeltem, hogy egy ritka derék jellem kulcsát -találtam meg.</p> -<p>Jaj! gondolá Adorján, hátha egyszer ennek a kulcsnak a kulcsát -találnád meg.</p> -<p>– Én épen oly önfeláldozást kivánok attól, a kire sorsomat -rábíztam, mint a milyennel én közelítek hozzá s nem tudnám azt a -gondolatot elviselni, hogy habozhatott valaha, a midőn választania -kellett.</p> -<p>Adorján arczából észrevehette Serena, hogy ez olyan magas -stylusból van mondva, a melyet ő nem ért. <span class= -"pagenum"><a name="Page_136" id="Page_136">-136-</a></span></p> -<p>Serena szemközt állítá őt magával s éles, átható szemeit Adorján -gondtalan szemeibe mélyesztve, ezt mondá neki:</p> -<p>– Meri ön nekem megigérni, hogy e percztől fogva semmi kötelék -nem létezik azokból, a mik önt egy más nőhöz kötötték, hogy még -csak pókfonál szál sem maradt meg belőle, hogy sem szerelem, sem -önérdek nem vonja önt többé hozzá?</p> -<p>Adorján esküdött, mint bármily rend szerinti lovag.</p> -<p>– Akkor – bizzék bennem, szólt Serena, forrón megszorítva az -ifju kezét s lángoló arczczal hagyta őt el; sietve távozván fel a -nyári lakba.</p> -<p>Adorján szomju tekintetével követé e mythoszi alak lebbenését a -kert tekervényes utain, s gondolá magában önelégülten:</p> -<p>«Szerelmes belém, őrülten szerelmes.»</p> -<p>Adorján másnap este otthon volt apjánál.</p> -<p>– Nos, mennyire vagy már? kérdezé az öreg nyugtalanul. (Az idő -sürgetős már, a Torhányi terminusa is közeleg.) Hogy megy a -dolog?</p> -<p>– Jól is, rosszul is. A leány persze odavan, az halálosan -szerelmes belém. Az kész volna ma elszökni velem.</p> -<p>– No hisz az kellene csak nekem! kiálta fel megrettenve a -birkás. Hát a Torhányi vinculum?!</p> -<p>– Úgy? Igaz. No hiszen addig szó sincs róla; hanem az apjával -különösen jártam.</p> -<p>– Halljuk, halljuk, nos?</p> -<p>– Hát én még aznap este, hogy a kontesz megvallá szerelmét, – ő -hozta elő, én nem is forciroztam; – elmentem az apjához, a grófhoz -s solenniter megkértem Serena kezét.</p> -<p>– No? és nem volt haragos a gróf?</p> -<p>– Oh nem.</p> -<p>– Ez jó.</p> -<p>– Dehogy jó. Nevetett, mikor mondtam neki, hogy el akarom venni -Serenát, s azt mondta, hogy tegyem, a mit <span class= -"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> -legjobbnak látok. Egy nagy csibuk volt a szájában, arra sokkal -többet látszott ügyelni, mint az egész discursusra. «Kedves -Adorján, én már rég óta elszoktattam magamat attól, hogy Serena -leányom viselt dolgain a fejemet megfájdítsam. Az én házamnál -mindenki ura magának s teszi a mit jónak lát. Én nem járok családom -tagjai előtt fegyverbe öltözve, nem beszélek velük haragosan, -börtön és kancsuka pedig soha sem divatozott nálunk. Engem is úgy -neveltek; s én is úgy neveltem gyermekeimet, és nem volt okom -megbánni: mind leányom, mind mostoha leányom igazán szeret és -ragaszkodik hozzám, bárha mindegyik egészen más modorban. Cecil úgy -szeret, mint egy gyermek, Serena, mint egy férfi. Ha kell, párbajt -is ví értem. Én nem parancsolgatok, se nem kegyetlenkedem, csak -sejteni engedem, hogy mit szeretek, vagy nem szeretek, s ő megérti -azt. Hanem szerelmi dolgokban, házassági ügyekben még sejteni sem -engedek semmit. Az nekem mindegy. Kérem, félre ne értsen. Nem azért -mindegy, mintha nem bánnám, akármiféle emberhez megy nőül? boldog -lesz-e, vagy boldogtalan, becsülést, vagy megvetést szerez-e -magának? nem azért, hanem azért, mert már nagyon sokszor rászedett. -Kedves Adorján, nem ön az első, a ki azzal a szóval jön hozzám: -«adja ön nekem Serena kezét, a kisasszony beleegyezését birom», s a -kit én azzal a felelettel nyugtattam meg: «járjon ön kedves barátom -utána, de vigyázzon, hogy el ne maradjon tőle». Már most megszoktam -az ő szeszélyeit nem venni komolyan. Azért kedves Adorján, üljön le -nálam, gyujtson pipára s beszéljünk másról: én nagyon köszönöm, -hogy bizalmába beavatott, hanem megbocsát, ha nem jegyzem fel -magamnak ezt a kérdést.»</p> -<p>– No de hát így mégis nem utasított el?</p> -<p>– Gonoszabb ez az elutasításnál. Azt értette meg velem, hogy -bennem sem lát egyebet, mint egyikét annak a sok lóvátett -bolondnak, a kikből Serena mulatságot csinált magának, kihallgatta -szerelmi vallomásaikat, buzdította <span class="pagenum"><a name= -"Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> őket merész reményekre, s -mikor megkérték, akkor mint a madárfogó az ostoba veresbegyet, -felfűzte őket egymás után nyakuknál fogva egy pórázra.</p> -<p>– Hm, hm. Ezt szokta volna tenni?</p> -<p>– Oh velem nem teendi ezt. Engem igazán szeret. – És itt Adorján -elhallgatott, lesütötte fejét; az jutott eszébe: «szeret, mert -derék, nemeslelkű lovagnak hisz, én pedig nem vagyok az, és ő nem -tudja, hogy az mind hazugság, a mit bennem szeret». Könnyelmű volt, -hamar kiverte fejéből ezt a szomorító gondolatot. Kérdezém a -gróftól, hogy van-e ellenem valami kifogása? Azt felelte rá, hogy -ez egészen fölösleges kérdés; arra a szavamra pedig, hogy Serena -anyjával is akarok beszélni, igen udvariasan adá tudtomra, hogy a -szegény grófné különben is oly ideges, annyira alterálja minden -legkisebb rendkivüliség, hogy az orvosok egyenesen megtiltottak -neki minden felindulást, legalább arra az időre, a míg a fürdői -kúra tart. Mennykő baj az ilyen gróf-forma emberekkel eligazodni! -Más azt mondta volna: oda bizony nem mehetsz; ez meg olyan szépen -kiostábláz azzal a szóval, hogy a feleségének megtiltották az -orvosok, hogy Borcz Adorján meg kérje a leánya kezét. S utoljára ez -is csak annyit tesz, hogy be van az ajtó csukva.</p> -<p>– Tudom én, hogy mi az ő bajuk, hogy mit tudjanak felhozni -ellened? szólt a birkás ravasz arczfintorítással, mintha valami -nagyon titkos dolognak került volna a háta mögé. Majd segítek én -azon.</p> -<p>Adorján rámereszté a szemeit: vajjon mit tud az öreg? mert -hiszen azt, hogy ő országos korhely, kártyás, részeges, tivornyázó, -azt ország-világ tudja, azt nem szükség az öregnek felfedezni. -Tudja azt bizonyosan Somlyóházy gróf is, csakhogy nem akarja az -embernek úgy minden allegoria nélkül szemébe mondani; és bizonyosan -Serena is sokszor hallotta már azt; hanem az ilyesmi csak annál -érdekesebbé teszi a férfit a nő előtt. A nő mindig azt hiszi -magában, hogy neki hivatása szerelmi erejével <span class= -"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> bukott -lelkeket fölemelni. Hanem hogy ezen miként akar az öreg segítni? az -nem volt egyszerre átlátszó Adorján előtt. Tán meg akarja tiltani a -boritalt?</p> -<p>– Az a bajuk, szólt titkolózva az öreg Borcz, s Adorjánt -zsinórjánál fogva közelebb huzá magához, hogy te nem vagy gróf, -mint ők.</p> -<p>Üm. Ezt Adorján is tudta régen; hanem hiszen épen az a nagy -szerencse, hogy egy grófkisasszony egy köznemes fiuba szerelmes, s -ha elveszi, mindig így beszélhet felőle mások előtt: «feleségem a -grófnő» s a cselédek többé nem tekintetes úrnak, hanem nagyságosnak -hivják, mert konteszt vett feleségül. Hisz ez az essentiája az -egész viszonynak.</p> -<p>– Mikor Ludvéghy báróhoz akart menni a kontesz, szólt az öreg, -okosan ujjaira szedve a mondást, akkor kétségbe voltak esve a -grófék, mert haragudtak rá, mert rongált vagyonu, aztán meg mivel -nagyon mihaszna ember is az, ha meg kell neki adni az igazat; midőn -pedig Borcz Adorján kéri leányukat, akkor csak nevetnek, akkor rá -sem ügyelnek a dologra: mert az csak egy birkás fia; pedig a -birkásnak van pénze, több mint nekik. De nem fognak ők soká -nevetni, nem fognak ők soká fumigálni! azt fogadom.</p> -<p>Adorján várta, hogy miféle talizmánja van az öregnek, melynek -erejével meggátolhassa, hogy a ki nevethetnék, ne nevessen?</p> -<p>– Te is gróf fogsz lenni! kiálta az öreg úr s elkezdett örömében -kaczagni. Olyan jól esett neki az a gondolat, hogy kaczagott rajta -és egészen nekipirult.</p> -<p>Adorján előtt nem volt egészen tisztában a kilátás, nem tudta, -mi úton képzeli ezt apja elérendőnek, tán valami régi kutyabőrt -fedezett fel, melyből kisül, hogy elődeik, mielőtt juhokat nyirtak -volna, zászlós urak voltak? vagy azt várja a fiától, hogy az -valamikép megmentse az országot, s hazafiui érdemeiért -kineveztessék mágnásnak? vagy csak amugy via facti el akar foglalni -<span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span> egy bitangjában járó grófi czímet s -szeretné látni, hogy ki választja el őt attól?</p> -<p>Az öreg Borcz még mindig nehezen tudott magához térni a nagy -nevetésből s munkájába került komolyan értekezni a fiával.</p> -<p>– Hát tudod; van nekem egy ágensem Bécsben. Igen derék, okos -ember. Azzal én már értekeztem, hogy mi úton módon lehetne az -embernek gróffá lenni? Tudod: gróffá! a kinek azt mondja minden -ember, hogy «méltóságos gróf úr!» a kinek szabad az udvarba -bejárni, szabad a király asztalához leülni…</p> -<p>– Jól van, jól no; tudom én, hogy mi minden szabad neki.</p> -<p>– Hát ez az ágens úr, ez a derék, okos ember azt mondta, hogy az -nem lehetetlen. Hogy ha az ember valami nagy áldozatot, valami nagy -szolgálatot tenne, a mi hát sok pénzbe kerülne; én nem tudom, hogy -hogyan? de ő már tudja, mert ő nagyon okos, tapasztalt ember. Ez az -úr mondott is nekem több olyan grófokat, még herczegeket is, a kik -így lettek nagy urakká. No én herczeg lenni nem kivánok, az nekem -sok; de gróf csakugyan lehetnék. Lehetnék! Tarthatnék olyan -lovakat, mint akármelyik, mert van miből? Vehetnék uradalmat, a hol -nekem tetszik, a milyen nagyot tetszik. No hát nem igaz?</p> -<p>Adorján elgondolkozott; valami homályos sejtelem azt sugta neki, -hogy az a hölgy, a ki megszerette a rangján alul levő ifjut s kész -volt czimeréről lemondani, hogy hozzá leszálljon: nem fogná-e -megvetni azt a nevetséges embert, a ki pénzen vett magának rangot, -hogy kedveséhez emelkedjék? Hanem azután az a kellemes gondolat -kitörülte azt a fejéből, hogy az mégis szép volna, ha az ember -azzal az öntudattal dughatná a szivart a szájába: «én is mágnás -vagyok».</p> -<p>– Hanem akkor neked is meg kell igérned, Adorján, hogy nekem -szót fogadsz abban az egyben, a mire kérlek, ugy-e bár? -<span class="pagenum"><a name="Page_141" id= -"Page_141">-141-</a></span></p> -<p>Adorján elnevette magát, vállat vont.</p> -<p>– Jól van.</p> -<p>Miért ne igérhette volna meg, hiszen csak egy kis tréfás -játékról van szó, a mit végre kellett hajtani… igen: egy utálatos, -alávaló, nemtelen játékról.</p> -<p>Adorján készen volt rá.</p> -<h3>KIS ÉDEN.</h3> -<p>Torhányi úr azon időkben nagy tekintélyű férfiu volt a kereskedő -világban. A kik emlékeznek még azokra a tágas raktárakra a Duna -partján, megmondhatják, mennyi tenger nép jött, ment, dolgozott -azok körül napestig: itt hajókról hordták a gabonát, nagy kétkerekű -talyigákra rakva; amott társzekerekről emelgették le a roppant -árukötegeket, deszkaládákat, hengergették a rengeteg tonnákat -előre, czipelték öten hatan vállvetve a gyapjus harazsákokat; -tevékeny spediteurök számláskönyveikkel jöttek mentek közöttük, -megbizott ágensek alkudoztak kisebb nagyobb kalmárokkal; s a -bureauban ott ült egy sereg irnok s reggeltől estig irt roppant -könyveket tele számokkal.</p> -<p>Torhányi úr üzlete ragyogóan halad. Milliók forognak a kezén, -tudja az egész világ. Mindenben szerencsés, a mihez fog; soha sem -panaszkodik rossz időkről; neki a legmostohább évszak is gazdagon -fizet.</p> -<p>Ő ért minden egyes ágához a kiterjedt kereskedelemnek; gabonát, -gyapjut, déli gyümölcsöket ad és vesz; váltókat escomptál, -hitelpapirokkal nyerészkedik és az mind jól üt be neki: speculatiói -mindig szerencsések; semmi portéka rajta nem vész; manquo, deficit, -behajthatatlan tartozás nincs rubrikái közt, el tudja találni a -pontot, mikor kell a hausseról egyszerre a baissera fordulni s -mintha a szerencse istenasszonya is ahhoz szítana, a ki már úgy is -gazdag, csaknem minden évben éri egy-egy <span class= -"pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> -sorsjáték főnyerője; valóságos publicum scandalum már, mikor -sorshuzás után olvassa az ember, hogy ismét Torhányi nyert ötven, -hatvan, nyolczvan ezer forintot, a ki eddig sem tudja már, hogy -hova legyen a sok pénztől?</p> -<p>Mert ha igen-igen fölöslegesen nem volna a pénze, nem tehetne -olyanokat, mint például néhány év előtt, a midőn egy bécsi -nagykereskedőház megbukott s sok egyéb házat is belevont a -condolentiába; akkor azt beszélték, hogy Torhányi is uszik vele egy -pár százezer forintig; s ekkor ő, midőn legjobban sajnálkoztak -rajta, megvett egy puszta szigetet a Duna közepén, raktáraival -szemben, saját költségén áthidaltatta ott a folyót, erős töltéssel -körülfogatta a szigetet s olyan angol kertet telepíttetett rá, hogy -azt később méltán megillette ez a büszke czim: «Kis Éden.» A -legritkább becses fák virágzó bokrai között tündéri mulatólakok -emelkedtek elő, befuttatva kúszó rózsafajokkal, hogy messziről -szinte égni látszott az egész ház a nyiló rózsáktól; s mesterséges -szökőkutak lövelték a vizet a márvány medenczéiket körülfogó keleti -virágokra s művész faragta szobrok fehér tagjaira.</p> -<p>Igy felelt meg Torhányi uram a sajnálkozó közvéleménynek, midőn -az legjobban aggódott ő miatta.</p> -<p>Oh Torhányit nem kell félteni egy pár szegény százezer forint -miatt; Torhányi meg sem érzi azt, egy helyen elveszti, másikon -kétszeresen visszanyeri. Fekvő birtokain kivül ki tudja mennyi -pénze van, a mit látni nem, csak sejteni lehet szegény ember -fiának.</p> -<p>Torhányi úr hitelét az is rendkivül szokta emelni, hogy minden -szerencsés sikerü vállalata után megemlékezik a jótékony segélyre -szorult szegények házairól, százakat, ezreket ajándékoz -kórházaknak, szent eklézsiáknak, város szükségeire: ki nem marad -sehonnan, a hol valami hazafiui aktust lehet elkövetni, országos -intézetek alapításában részt vesz; jótéteményeit nem késnek -hirdetni a háládatos hirlapok s olyankor tudhatja az ember: -Torhányi <span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span> úr megint nyert igen sokat, mert az év -végén a bilanceon maradó tiszta haszonból busásan áldozott minden -szép és nemes czélra.</p> -<p>Torhányi úr egy szóval derék ember, szilárd ember, szerencsés -ember!…</p> -<p>Pedig hát mindez csak káprázat.<a name="FNanchor_2" id= -"FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a></p> -<p>Torhányi úr egész üzlete jégre van építve: csak a napnak kell rá -sütni, s rögtön összeolvad. Minden, minden ámítás itt. Ámítanak a -ki- és berakodó hajók, a társzekerek, a hengerített hordók; -ámítanak a főkönyvbe írt erős számok; a nagy nyereségek, a jótékony -adakozások, a kis Éden gyümölcsfái; még Amália kisasszony -gyémántjai is. Mind káprázat az egész.</p> -<p>De hát ki tudhatja azt?</p> -<p>Ki tudhatja azt, hogy mi van azokban a bezárt málhacsomagokban? -Hogy Torhányi már régen folytatja azt a veszedelmes -szemfényvesztést, hogy nagy áron hitelbe megvesz kevesebbet érő -árukat; azokat eladja kész pénzen olcsóbbért, mint vette. Az így -támadt pénzzel fizet régi tartozást, s új adóssággal törleszti a -lejárat napján számláit.</p> -<p>Ki tudhatja azt, hogy vannak egész osztályok Torhányi -raktáraiban a padlásig rakva tonnákkal, tele czukorral, kávéval, -gáliczkővel (egyben sincs egyéb homoknál) mikre bármikor ezreket -kaphat kölcsön a banktól. A bank szolid hypothekákat keres mindig, -minthogy holmi földbirtokra nem kölcsönözhet.</p> -<p>Ki tudhatná azt, hogy Torhányi üzlete már évek óta úgy libeg a -semmiben, mint a Mahomet koporsója, legalább kétszer annyi -adóssággal, mint a mennyi értéke van. Nagyon szép tudomány az: két -hitelező közől az egyik pénzével fizetni ki a másikat, s a -harmadikéval az egyiket. <span class="pagenum"><a name="Page_144" -id="Page_144">-144-</a></span></p> -<p>Hát azok a nagy nyereségek a börzén? az is mind káprázat. A -diadalból nagy zajt csinál az ember, a kudarczot elhallgatja, így -azt hiszik, hogy mindig szerencsés; bátor, mosolygó arcz a -legnagyobb veszteség idején majdnem annyit ér, mint a tele erszény, -legalább az üzletvilágban.</p> -<p>És a pompás sziget a Duna közepén, a gyönyörű magasztos nevű kis -Éden? – az régen el van már adva egy gazdag bécsi bankárnak, forma -szerint átruházva rá, csak titkos egyezés tartja még, hogy egy évig -ne tudjon róla senki semmit.</p> -<p>Hát a sorshuzási nyeremények? ennyi egymásra következő -tüneményes szerencse? Ez is csak káprázat. Torhányi nagyszerű -hazárdjátékot űz abban; a mennyit nyer, sokkal többet ad ki a -megvásárolt jegyekre, s hogy mennyit veszt e titkos játékban, azt -nem számíthatja utána senki.</p> -<p>Még többet:</p> -<p>A jótékonyságok, az adakozások játéka is csak szemfényvesztés, -még pedig a legártalmasabb; azok a jámbor intézetek, miknek a -kalmár néha nagylelkű adományokat szokott ajándékozni, mind igen -biztos helyre gondolták vinni tőkéiket, midőn a nagyhitelű -kereskedőt kérték fel, «hogy viselje gondját pénzeiknek». Ő ugyan -szabadkozott, a kezelés sok dolgot ad; de hát mégis ügyszeretetből -csak elfogadta s szivességből, minden fizetés nélkül kegyeskedett -azoknak elhelyezéséről gondoskodni; nem is lehet semmi hibát -találni bennük; a kamatok rendesen fizettetnek, a számadások mindig -rendben vannak, a pénztárak filléres pontosságig telve; curatorok, -directorok meglehetnek nyugodva, hogy olyan derék férfiu kezeibe -tették le községeik vagyonát.</p> -<p>De valjon? ha egyszer – egy szép reggelen azt találják mondani: -Torhányi úr nem jött haza a határidőre, melyen itthon kellene -lennie, melyen hosszú képű emberek várnak reá hosszú levelekkel, és -azután nap múlik nap után s mindennap több hosszú képű ember kezdi -a <span class="pagenum"><a name="Page_145" id= -"Page_145">-145-</a></span> csengetyüt rángatni s a kis Éden hídján -tombolni, s a képek mindig hosszabbak, a hosszú papirosok türelme -mindig rövidebb lesz; akkor! akkor igen, mit fognak majd mondani -azok a szépen patronizált közintézetek, a miket hirtelenében -megtanítottak arra a gyönyörű természettudományi igazságra, hogy ha -a jeget hármas lakat alá zárják is vasas ládába, mégis elolvad?</p> -<p>A hazafias intézetek kezében maradnak nagyszerű összegekről -szóló kötelezvények, a mik nevetségnek okáért be vannak táblázva -itt meg amott fekvő dominiumokra, de a mely dominiumok mindössze is -egy pár hold kaszálóból állnak, egy kidült-bedült oldalú -csőszházzal a szögletben.</p> -<p>És végre a termek pompája, a roppant ezüst és arany készlet, és -a hamis gyémántok Amália fülönfüggőiben;… de pardon, ezer bocsánat, -engedelmet kérek, hiszen én egy szót sem szóltam, ez mind csak -olyan föltételes vélemény; ne tessék megijedni miatta; én nem -akartam Torhányi úr hitelét megingatni; hiszen épen most készülődik -az egész ház a pompás, nagyszerű menyegzőhöz, mely egy milliomos -(valódi milliomos) fiával hozza kapcsolatba a házat s így -bizonyosan ujabban megerősítendi azt; ha pedig az meghiusulna, 150 -ezer forint készpénzt hajtana a cassába, a mivel megint szép ideig -el lehet veszteni a közönség szeme fényét.</p> -<p>A menyegző előtti nap is elérkezett már, vendégek, násznagyok -mind felgyülekeztek, menyasszonyi öltönyök is elkészültek, -pastétomokat, tortákat sütöttek, pörköltek hozzáértő egyéniségek – -egy olyan lakodalomra, a mi nem fog végbemenni.</p> -<p>Amália az angol-kertben sétál báró Ludvéghyval s beszél neki -atyja vállalatairól, megálmodott főnyertes sorsjegyeiről, tengeren -járó hajóiról; a báró pedig rendkivül érdekes mulatságot szerez -neki az által, hogy tiszttartóiról, kasznárairól mesél, kik -gulyákról, ménesekről referálnak neki; végre mindkét rokonszenves -lélek édes ábrándjai <span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span> találkoznak egy közös kőszénbányában, -melyet báró Ludvéghy főmérnöke fedezett fel, s melynek -kiaknázására, ha tőkepénzes vállalkoznék, csak úgy meríthetné ki -belőle a milliókat, egyik vederrel magának, másikkal a bárónak.</p> -<p>Torhányi úr ez alatt érkező vendégei elfogadásában remekel. -Minden szava, minden mosolygása remekben van csinálva, a tettetés -mesterei nem találhatnak azokban semmi hibát, semmi szakadást: -senki a világon fel nem fedezheti vidám, önelégült arczán azt a -benső nyugtalanságot, a mi szivét oly folytonosan hajtja, mint a -megáradt patakvíz a malomkereket: «vajjon eljönnek-e? vajjon nem -jönnek-e?»</p> -<p>Minden kocsi, melynek robogását a szigetre vezető hidon hallja, -azt a kínt ujítja meg szivében: vajjon eljönnek-e?</p> -<p>Legnagyobb aggodalmai közepett egy levelet kap Bécsből, ottani -ügynökétől. Félre megy vele, a hol arczát kipihenteti a fárasztó -mosolygástól; s a mint e levelet elolvassa, egészen felelevenül -tőle, most már nem erőszakból mosolyog, hanem igazán jó kedve -van.</p> -<p>Azt írják neki, hogy Borcz Adorján lépéseket tett magát főnemesi -rangba emeltetni; az öreg Borcz arra utasítá ügynökét, hogy semmi -áldozatot ne kiméljen.</p> -<p>Ez biztos jelenség, erre bátran lehet speculálni. Majd olyan -szilárd alap az értelmes üzérre nézve, mint egy két hetes fagy 12 -minus fok Réaumur, a repczéket illető vállalatnál. Világos, hogy 12 -minusnál a repcze kifagy s a meglevőnek az ára felmegy; az is -világos, hogy Borcz Adorján nem azért akar gróffá lenni minden -áron, hogy egy polgári származású kereskedő leányát nőül -vehesse.</p> -<p>Adorján kétségtelenül biztosítást kapott Somlyóházyéknál, hogy -Serena kezét megnyerheti s csak a rangkülönbség okoz még -nehézségeket. Világos combinatió.</p> -<p>Az öreg Borcz az utolsó perczig húzza a lemondást, azt remélve, -hogy talán nászura fogja őt abban megelőzni. Abban pedig nagyon -csalatkozik. Torhányi úr rendületlen <span class="pagenum"><a name= -"Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> speculans; ő minden -fordulatra készen van. Visszalépni semmi esetre nem fog; ha arra -kerül a sor, hogy Borcz uramék csakugyan eljönnek, szívesen látja -őket; ha Adorján csakugyan elveszi Amáliát, az is jó. Hideg vérrel -fogja elnézni, hogy esküszik meg leánya egy olyan emberrel, a kit -nem szeret, s a ki őt nem szereti, – a ki mást szeret; és a kit ő -gyűlöl.</p> -<p>Ah de ime ismerős hangok kezdenek hallatszani a mellék teremben; -olyan ismerős hangok, a minőkhöz Torhányi úr épen nem reménylette -ez uttal szerencséjét: valósággal Borcz uram krákogó szavai azok. -Borcz úr mindig olyan hangon beszél, mint egy varjú; minden ötödik -szó után köhint, nem azért, mintha idült náthában szenvedne, hanem -hogy magát azzal is kellemetlenebbé tegye.</p> -<p>Ezt a torokreszelő krákogást vélte Torhányi úr legédesebb -conjecturái közt dísztermeiben hallani.</p> -<p>No! ezt elvihetné a manó; ha a vőlegény csakugyan elérkezett -volna a menyegzőre! Tán csak van még annyi igazság a nap alatt, -hogy ily égrekiáltó rosszaság nem követtetik el. Az rettenetes -volna, ha a vőlegény szavát tartaná s megülné a lakodalmat.</p> -<p>Az inasok nyitják Borcz úr előtt az ajtót; annak azonban még egy -kis veszekedése van velük, mert odakinn levettették vele, úri -szokásból, a felső kabátját, s fél hogy valamit kilopnak -belőle.</p> -<p>– No no! Abban a katufrékomban van ám holmi egyetmás. Egy -zsebkendő, meg egy juholtó kés; el ne vesszen ám valami belőle. Ki -visel rá gondot? Maga? Hogy híják magát? Zsán? De igazán Zsánnak -híják? Hát aztán magától kérem ám elő a katufrékomat. Aztán ne -hibázzék belőle valami, azt mondom. Mert én mindent tudok, hogy mi -van benne. Ördög vigye az ilyen módit! az ember olyan messzire -elhagyja magától a kabátját. Még ki is cserélhetik. Annyi ember -között.</p> -<p>Az igaz, hogy sok ember volt már a díszteremben, mind lakadalmas -vendégek távolabb vidékekről, kik egy nappal <span class= -"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> -hamarább érkeztek, hogy el ne maradjanak – egy olyan ünnepélyről, a -mit a főszereplők maguk semmi esetre sem akarnak megtartani.</p> -<p>Torhányi úr kétség és remény közt nézett leendő nászura elé; őt -magát látta már nagyon, de – Adorjánt sehol.</p> -<p>Az öreg Borcz egyedül jött.</p> -<p>– Hozta Isten! hozta Isten! kedves tiszteletreméltó -nászuram.</p> -<p>Következett a kézszorítás és összecsókolózás.</p> -<p>– Meg tetszett érkezni.</p> -<p>– Meg bizony. Pedig fatális utunk volt. De hát csak megteszi az -ember – a hasznáért.</p> -<p>– És a gyermekei boldogságáért. Toldá a kalmár kegyes -arczulattal.</p> -<p>– No meg azért.</p> -<p>– Tehát méltóztatott megérkezni?</p> -<p>– Méltóztattam hát! Látja már, hogy itt vagyok. Ebben a disznó -sárban el nem jöttem volna Szatmárból idáig senki háromszáz -forintjáért. Hanem hát az úr kedvéért eljöttem. Azt ne mondja, hogy -elmaradtam. Itt van a kontraktus a zsebemben.</p> -<p>Torhányi úr aggódva nézett körül: a szomszéd teremben levő -vendégek nem hallanak-e valamit?</p> -<p>– Úgy hiszem, hogy szerződésünket kölcsönösen meg fogjuk -tartani. Tehát Adorján úrfi is megérkezett?</p> -<p>– Oh igenis. Itt van már a városban; hanem biz az egy pár -pajtására akadt, s most azokkal egy bucsú-poharat költ el; tudja -nagy jó uram, szokták ezt a fiatal emberek esküvőjük előtt, hogy -hát bucsút vegyenek a szabadságtól, mert ha egyszer feleség van a -háznál, hát vége ám a szabadságnak.</p> -<p>– Tehát bú-elfelejtésre?</p> -<p>– A mi igaz, az igaz. Mai világban bizony úgy fordúlhat a dolog, -hogy nem a menyasszonyokon, hanem a vőlegényeken lesz a sor sírva -fakadni, mikor az oltár elé kell menni. Hanem azért állunk a -contractus mellett. <span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span></p> -<p>– Oh ez nekem nagy örömömre szolgál! Sietett rá megfelelni -Torhányi úr; rám nézve a legnagyobb szerencse, a mit egyetlen -gyermekemnek kivánhatok. Olyan szép vagyon és hozzá egy gróf.</p> -<p>– Egy gróf, micsoda gróf? kiálta föl Borcz uram, visszatéve a -tálczára a félig kiivott marasquino pohárkát. Nem volt még hozzá -szokva ahhoz a gondolathoz, hogy neki egy gróf fia van.</p> -<p>– Hát kicsoda? hát gróf Rózsapallagi Borcz Adorján, nem tetszik -ismerni? Hehe! Én már ezt is tudom. Mondhatom, hogy én is -segítettem benne bécsi ágensem által, hogy megkapta ezt a titulust. -Természetesen; az nekem is büszkeségem leend.</p> -<p>– No igaz, ez igaz; szólt Borcz úr, ki jónak látta leülni erre a -fölfedezésre. Úgy gondoltam, hogy miért ne lehetne Adorján is gróf, -mikor annyian vannak?</p> -<p>– Igazán nagy szerencse Amáliára nézve. Egy polgárleány! Nem -csodálnám, ha valami comtesse, vagy baronesse kedveért történt -volna; de épen egy polgárleányért. Ez igazán felfordúlt világ; de -nagyon szép.</p> -<p>Borcz urat nagyon kelletleníté ez a fordulata a beszédnek.</p> -<p>– Hiszen a mi igaz: az igaz. Adorján úrfi bizonyosan igen szép -pártiákat csinálhatott volna, hanem már az megvan, ezen nem -segíthetünk; itt a zsebemben a contractus, én ehhez -ragaszkodom.</p> -<p>– És Adorján gróf is? kérdé hamis czélzattal Torhányi.</p> -<p>– No természetesen! Neki azt kell tenni, amit én parancsolok. A -gróf úrnak azt kell tenni, a mit a birkás parancsol! Csak azért is -hagytam gróffá lenni, hogy elmondhassam: a birkás parancsol a -grófnak; mert a birkás az apa, a gróf pedig a fia! Azért neki kezet -kell nekem csókolnia, mikor könyökig kulimászos vagyok is; mert én -vagyok az úr!</p> -<p>Torhányi úr hagyta őt kiabálni, tudta, hogy ez nem igaz. -<span class="pagenum"><a name="Page_150" id= -"Page_150">-150-</a></span></p> -<p>– Meg fog érkezni az ebédre Adorján gróf? kérdezé nagy -nyájassággal.</p> -<p>– Nem szükség rá várakozni; akkor jön, a mikor neki tetszik; nem -lesz az éhes. Különben ha későn lesz az ebéd, én sem várok ám rá, -mert tisztességes ember hat órakor vacsorálni szokott, nem -ebédelni; hát csak nekem adasson valamit harapnom elébb. Különben -sem szeretek ott, a hol sok ember eszik egy rakáson. Megszoktam -magamban ebédelni, megszoktam felkönyökölni az asztalra; aztán -meg-megpihenni evés közben; azért nem szeretem az ilyen társaságot. -Az ember a lajbliját sem gombolhatja ki ha jóllakott; meg azokkal a -kanál forma ezüst villákkal sem tudok enni; aztán meg szeretek a -tálba mártogatni kedvem szerint. No hát csak az én kedvemért ne -várakoztassa becses vendégeit, hanem nekem tálaltasson elébb és -valahol külön; úgy sincs én rajtam mit nézni. Biz én rajtam ne is -figurázzék az a sok inczifinczi kis városi kupczihér.</p> -<p>– Kérem alássan, szólt sértődötten Torhányi úr; az én vendégeim -mind igen előkelő urak, udvari ágensek, finánczráthok, præsidensek, -igazgatók…</p> -<p>– Ejh, mit! Egyiknek sincs azok közül gróf fia:</p> -<p>Ezzel ketté volt vágva a beszéd. Borcz uramnak csakugyan külön -tálaltak; mit Torhányi úr azzal mentett ki összegyűlt vendégei -előtt, hogy a derék úr el van törődve, korán le akar pihenni; a -vőlegény meg nem érkeztét pedig azzal magyarázá ki, hogy annak -valami kis baja esett, de mindjárt ő is meg fog érkezni.</p> -<p>(A mitől ugyan minden égi és földi hatalom őrizzen meg! gondolta -hozzá magában.)</p> -<p>Torhányi úr nagyon örült, hogy ilyen számosan megjelentek -házánál, kik a holnapi ünnepélyre voltak hivatalosak; különösen -Bécsből jöttek sokan. Torhányi úrnak egy nagynénje vitte a -háziasszonyi szerepet, kit más időkben aztán nem szokás -respectálni, csak az előszobák felett uralkodik. Ezt a vidéki -vendégek nem tudhatják.</p> -<p>A menyasszonyt nem fárasztják most az asztalhoz; a <span class= -"pagenum"><a name="Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> -menyegző előtti napon szabad neki elrejtőzni utolszor magányos -szobájába, a hol csak bizalmasabb ismerőseinek van kiváltságuk őt -egy üdvözlésre meglátogatni. Ez ismerősök közé tartoznak a -násznagyok; azoknak egyike pedig Ludvéghy báró. Ki találna abban -valami felötlőt, ha a kérő násznagy a menyegző előestéjén nehány -szót vált a holnapi ünnep királynéjával? Senki sem; senkinek sincs -az érdekében.</p> -<p>A vendégek mulatnak, a menyasszony mulat, a vőlegény is mulat; – -tíz óra tájon egy ismerős ügytársa Torhányi úrnak a városból -érkezik, arczán nagyon is észrevehető nyomaival a megrezzenésnek, a -mit szeretne egy kis haraggal ékesíteni; ki Torhányi urat félre -hívja nagy titokban, valami sürgetős közlendő végett.</p> -<p>– Nos, mi jót hoz Háfner barátom?</p> -<p>Háfner barátom egészen el van fulladva a nagy sietésben, és nem -hiszi, hogy maszk volna a képén, a miből azt lehessen olvasni, hogy -valami jót hozott.</p> -<p>– Egészen el van fáradva, nem tetszik egy pohár pezsgő?</p> -<p>– Köszönöm, dehogy iszom: beszélni is alig tudok. Képzelje -nagyságos Torhányi úr, – most jövök a vendéglőből.</p> -<p>– Aha, tehát azért nem iszik.</p> -<p>– Dehogy. Nem azért beszélek. A vendéglőben láttam a nagyságos -úr vőlegényét.</p> -<p>– Manót? Az enyimet? nem vagyok én menyasszony!</p> -<p>– Jajh! Elbotlott a nyelvem; a leendő vejét, vagy mit, egy -szóval Adorjáni Borz urat.</p> -<p>De már nem állhatta Torhányi úr a nevetést.</p> -<p>– Ördögöt Adorjáni Borz! Borcz Adorján.</p> -<p>– De kérem alássan, ne tessék olyan hangosan lenni; én nem -szeretném, ha a vendégek figyelmessé lennének aziránt, a mit -beszélek.</p> -<p>– No, hát mit látott Háfner barátom; miben botránkozott meg? -Fiam uram jól mulat ugy-e? <span class="pagenum"><a name="Page_152" -id="Page_152">-152-</a></span></p> -<p>– De kérem alássan, micsoda mulatás? No iszen én is voltam -fiatal ember, de fi donc, hisz ez orgia, ez valóságos botrány!</p> -<p>– Látják mások is?</p> -<p>– A kinek csak tetszik. Minden ember skandalirozva van általa. -Én nem állhattam meg, hogy meg ne szólítsam az úrfit: nagyon -tisztelt úr, én az ön leendő ipának igen nagy jóakarója vagyok, -ennélfogva nem állhatom meg, hogy szivesen meg ne kérjem, hogy -miután kegyed holnap üli menyegzőjét Amália kisasszonnyal: az ilyen -zajos mulatságot legalább ne tenné a világ előtt; legalább ne -csinálna belőle közbotrányt.</p> -<p>– No és erre a szóra kivetette önt az ajtón, nemde?</p> -<p>– Jobban esett volna, ha azt teszi velem. Dehogy. Megölelt, -összecsókolt, per tu nevezett s azt mondta: «ne félj pajtás, nem -veszem én el a vén Wucherer leányát soha. (Engedelmet kérek, úgy -fejezte ki magát.) Nem rablom én el Amália kisasszonyt, ha egyedül -van is a világon; pedig hát nincs egyedül: van én nekem szebb is -jobb is, ha akarom grófleány is, húzd rá czigány azt a nótát «a min -megszerettük egymást!» Azzal lehúzta a jegygyűrűjét, a mit Amália -kisasszonytól kapott s a serhordó pinczérnő ujjára akarta dugni. -Szerencsére annak a körömhegyére sem ment rá, olyan vastagok az -ujjai. Én, nagyságos uram, azt hittem, a földbe sülyedek, s most -sem tudom, hogy ébren vagyok-e, vagy álmodom?</p> -<p>Torhányi úr tréfásan veregetett az ijedt ember vállára.</p> -<p>– Bohóság az egész, Háfner barátom: kár volt érte magának olyan -aggodalmat csinálni. Olyan ember ez az Adorján: mikor néha iszik, -akkor minden bolondot összebeszél; különben pedig aranyos egy jó -fiu. Tudja, én nekem volt egy jó ismerősöm, a ki mindig azt -kérdezte a fiataltól, a ki leánykérőbe jött hozzá: «volt-e valaha -korhely, öcsém uram?» – ha a legény szabadkozott, hogy ő soha -életében sem volt, azt mondta neki, akkor ezután fog az lenni öcsém -uram. De a melyik megvallotta, hogy biz ő már <span class= -"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> volt -korhely, az tetszett neki, mert ez már átesett rajta. Mind átestünk -biz ezen, édes Háfner barátom, csakhogy némelyikünk jobban el tudta -titkolni. Csak nagyobb baj ne legyen a világon.</p> -<p>Háfner úr nem beszélt aztán tovább, megiszogatta a -pezsgőmaradékot, a mit eléje tettek, Torhányi úr pedig derült -arczczal tért vissza vendégeihez; ennél jobb hírt sem hozhattak -volna neki. Adorján nem akarja elvenni Amáliát, mert egy grófnéba -szerelmes.</p> -<p>Még húsz palaczk pezsgőt erre a hírre! (Hisz ez 150 ezer forint -készpénz.)</p> -<p>Éjfél felé kezdett már az idő járni; a vendégek sugdostak -egymásközt: a vőlegény ugyancsak hosszúra elmaradt; tán nagy baja -is lett; kezdtek már kérdezősködni is rejtélyes holléte felől, míg -végre Torhányi úr idején valónak találta az aggodalmakat eloszlatni -egy jókor alkalmazott toaszttal, felemelvén poharát e -szavakkal:</p> -<p>– Az én kedves jövendőbeli vőm egészségére, ki bár távol van is -e perczben mulhatatlan foglalatosságai miatt, a mi sziveinkben -örökké jelen van ő.</p> -<p>Alig csördültek össze a poharak, midőn egy inas jelenteni jön -Torhányi úrnak, hogy Adorján úrfi megérkezett.</p> -<p>Torhányinak csaknem a lélekző gégéjére ment az a kis pezsgő erre -a tudósításra. Ezt ő nem várta.</p> -<p>– Az urfinak valami nagy baja történhetett az úton, sietett a -cseléd ijedt arczczal tudósítani a társaságot, mert úgy emelték le -a kocsiból, s emelve hozzák négyen fel a lépcsőn.</p> -<p>– Az Istenért! valami nagy szerencsétlenség! kiáltának minden -oldalról s törték magukat az ajtó felé.</p> -<p>– Oh nem, ne tessék semmin aggódni! igyekezett megnyugtatni a -társaságot Torhányi; ő tudta már jól, hogy mi baja van Adorján -urfinak.</p> -<p>Azonban már késő volt a veszedelmet megelőzni, mert az öreg -Borcz, ki a kocsit régóta leste magánszobájából, <span class= -"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> nagy -lármázva jött maga a lépcsőn fel; utána czepelte négy cseléd -Adorjánt kezénél, lábánál fogva.</p> -<p>– Oda a fiam! meghalt a fiam! kiabált a birkás torka -szakadtából, hol egy doktor? fussanak tilógusért! kitörte a nyakát, -elragadták a lovak, elsült a pisztoly a zsebében, keresztül ment a -szívén! szaladjanak frissen.</p> -<p>Nosza a lármára Paffmann úr, a város főorvosa, félretaszigálva -az előtte állókat, törte magát az öntudatlanul czepelt ifju felé, s -futtában keresgélni kezdte érvágóját oldalzsebeiben s annyira meg -volt indulva az igyekezettől, hogy egy fogpiszkálót fogott el -helyette. A cselédség a terembe ért fel Adorjánnal, ott lefektették -a szőnyegre; doktor Paffmann odatérdelt mellé s megfogta üterét, -ekkor a deli ifju kirántá kezét a doktoréból, azon a sajátságos -ábrándozó hangon, mely bizonyos betegséget annyira jellemez, -elkezdé: «ne izélj, Csillás! húzd rá azt a szép asszony nótáját, a -ki angyala van! mert különben betöröm a bőgőd!»</p> -<p>Doktor Paffmann elszörnyedve ugrott fel mellőle.</p> -<p>Hisz ez nem halott, hanem holtrészeg.</p> -<p>Torhányi lökte a cselédeket, hogy vigyék gyorsan félre; a -vendégek zavarodott ábrázatokkal iparkodtak tisztulni a teremből, s -három percz mulva nem volt a nagy étteremben senki, mint Torhányi -úr és Ludvéghy báró.</p> -<p>A báró csak a zajra jött elő.</p> -<p>Torhányi úr őt is örömest kikerülte volna ugyan, de nem -lehetett, mert Ludvéghy egyenesen felé jött. A nemes úr igen -felindultnak látszék s nem mutatta, hogy Torhányi urat vigasztalni -jött volna.</p> -<p>– Tisztelt uram, szólt nagy lélekzetet véve, ez infámia! A mit -ez a birkás nép megenged magának honett emberek irányában, az több -az elégnél. Igen is, birkásnak neveztem őket, és nem sokat fogom -magamat mérsékelni kifejezéseimben; mert ha én magam silány ember -vagyok is, de apáim között volt igen sok derék ember, a kikre -büszke vagyok. Ha az úr elég spekuláns egy ilyen emberhez odavetni -<span class="pagenum"><a name="Page_155" id= -"Page_155">-155-</a></span> egyetlen gyermekét, ki önmagát ilyen -órában így kompromittálja, az az ön dolga, hanem azt kijelentem, -hogy egy ilyen házasságnak én násznagyja nem lehetek. Az ifju Borcz -úgy tudom, hogy grófi rangot vett magának és így tudni fogja, hogy -a nemesi czímerrel nemesi kötelességek is járnak. No ezt majd -meglátjuk. Én még ez órában elhagyom e házat, de fogadom nemesi -szavamra, hogy Borcz úrfi nem fog e házból úgy távozni, mint Amália -férje. Nyugodalmas jó éjszakát kivánok.</p> -<p>Ezen az éjszakán pedig nagyon rossz nyugodalma volt -mindenkinek.</p> -<p>Torhányi úr nagyon mélyen belelátott már a birkás -cselszövényébe. Biz az elég brutalis gondolat volt: egy apát ilyen -érzékeny oldalán támadni meg.</p> -<p>Hanem Borcz uram tapasztalni fogja, hogy ezen érzékeny testrész -Torhányinál nem létezik. Ha azt hiszi a birkás, hogy a kalmár ezt -sértésnek veendi, s majd az ily botrány után kiád a vőlegényen, -akkor ugyan rosszul számított. Ilyen tréfáért nem dobja ki a -börze-üzér a kész proczentot a zsebéből. «A ki szégyenkedik, az nem -lesz gazdag.» Híres bankár mondá ki ez arany szót, Torhányi úr ezt -jelszavának fogadta el. A kinek pénz kell, ne legyen sérthető! Hát -a mit a báró beszélt? olyasmivel fenyegetődzött, hogy Adorjánt -párbajra hívja. Ez is nagyon jó lesz. A báró úgy lő, mint Tell -Vilmos; ha Adorján ezt tudja, megszökik, s ebben az esetben ő -szegte meg a házassági szerződés föltételeit, ha pedig nem tudja, -meglövik, Amália özvegy asszony lesz s megkapja a móringot. Így is -jól van. De azt ne higyje senki, hogy Torhányi meghátráljon Borcz -előtt, s ha az csakugyan nem akarja kárba veszteni a móringját, ha -inkább lemond grófi kilátásairól, új szerelméről: ám ő lássa, a -börze-üzér mosolyogva fogja nézni, mikor Adorján az oltár előtt -megesküszik Amáliával. – Nem fogják egymást szeretni, de hozzá -lesznek kötve.</p> -<p>Hanem a börzék embere még sem tanulta ki eléggé az embereket! -Nem gyanította a kulimászos kezü Borcz fejében <span class= -"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> azt a -furfangot, mely túlment a kézzel fogható brutálitáson; nem fogta -fel jól Ludvéghy jellemét. Egészen más történt reggelig, mint -párbajra kihívás!</p> -<p>A derék kifestett gentleman egészen más nemét találta ki a -bosszuállásnak, és az ártatlanság védelmezésének. – Elszöktette az -éjjel a menyasszonyt.</p> -<p>Jól összeboronálta az esetet a vén birkás! Nagyon tudta ő azt, -hogy ennek az utolsó órában be kell következni. A menyasszonynyal -meggyűlölteté a vőlegényt s a násznagyba szerelmesíté, s elkábítá -mind a kettőt egymás gazdagságával.</p> -<p>Torhányi úr másnap reggel, midőn leányát indult keresni, egy -levelet talált annak asztalán, mely atyjához szólt, s melyben -szemére volt hányva, hogy vele mily kegyetlenül bánt, hogy e -gyalázatot nem tűrheti többé, inkább elmenne a világba szolgálni, -ha történetesen az a szerencse nem kinálkoznék számára, hogy báró -Ludvéghyhez mehessen uralkodni.</p> -<p>Ekkor nyilt fel a szeme a börzeüzérnek! Ezek «döglött halak!» -(Börzekifejezés.)</p> -<p>Jól van biz ez kedves leányom. – Ha te elszöktél, – hát én is -megszököm…</p> -<h3>NŐK ILLUSIÓI.</h3> -<p>– Ugyan édes Serena grófné, mondja meg, mikor megy már haza?</p> -<p>E kérdéssel lepé meg egy napon a somlyóházi tiszttartóné -Serenát, ki már akkor a hatodik hetet tölté Somlyóházán.</p> -<p>Mulatságos kérdés, mikor az ember azt hiszi magáról, hogy -szivesen látott vendég, s hogy körülbelül itthon van! Serena -grófnénak azonban sokkal több kedélye volt, minthogy azt kellőleg -méltányolni ne tudja. <span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span></p> -<p>– Kedves, jó, zsörtölődő mama, ne verjen még ki. Tudja, hogy -gazdasszonynyá akarom magamat kiképezni szárnyai alatt, addig nem -megyek el.</p> -<p>– A grófné pedig soha sem lesz jó gazdasszony!</p> -<p>– Ah! Miért nem?</p> -<p>– Mert nincs semmi talentoma hozzá. A grófné jobban tud lőni, -mint rántást behabarni; jobban ért a paripákhoz, mint a ludakhoz; -egyébiránt nem is ebben áll az, a mi a gazdasszonyságot teszi, -hanem abban, hogy az ember mindennek tudja a rendjét; ez hiányzik a -grófnénál, édes lelkem, ne haragudjék, de nagyságodból, úgy -segéljen, nem lesz soha semmiféle gazdasszony.</p> -<p>– De ha én erősen azt akarom, hogy az legyek.</p> -<p>– Szeszély, kedves grófné. Kápricz; semmi más.</p> -<p>– Nem kelek-e fel öt órakor? Nem ügyelek-e a cselédekre? Nem -adok-e ki az éléstárból?</p> -<p>– Mind igaz, de mind nagyobb baj, mintha nem tenné. A cselédek, -a helyett, hogy félnének jelenlététől, minden hibájukban bizonyos -védelmére számítanak, az éléstárban meg mindig benne feledi a -kulcsot; aztán tegnap is két itcze lisztet adott palacsintához -három embernek, már ki látta azt? Nagyságodnak haza kellene menni -Kolozsvárra; ott van az úri palota; ott az előkelő társaságok, ott -van a jó atyja, édes anyja, Cecil testvére; ott van a grófnénak -helye, nem itten. Ne haragudjék, de már én, tudja, hogy a mi a -számon, az a szivemen.</p> -<p>– No hát nekem is az a számon, a mi a szivemen. Én nem akarok -grófné lenni, meguntam azokat az aristokrata köröket, a mikben -felnőttem. Nem szólom meg őket, de kerülni akarom. Én csak -keserűséget találtam azokban. Meg kell vallanom, hogy igen nagy -szerencsétlenségnek találom, hogy grófné vagyok. Milyen irigylésre -méltók a közrendű családok, világtól elvonult, csendes, elégedett -magányukban, egyedül önmaguknak s nem a világi félszeg -előitéleteknek élve.</p> -<p>– Hagyja el grófné, azoknak is megvannak a maguk <span class= -"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> bajai. -Aztán már egyszer az kicsinált dolog, hogy úr nem élhet úgy, mint -szegény ember s azzal vége van.</p> -<p>– De nincs vége!</p> -<p>– Már teszem föl.</p> -<p>– Ha például egy gróf leány egy közrendűhöz megy férjhez.</p> -<p>– Azt teheti, hanem akkor az urat minden ember fél mágnásnak -fogja tartani.</p> -<p>– Miért hiszi azt?</p> -<p>– Mert még az soha sem történt, hogy ha egy tekintetes úr egy -méltóságos kisasszonyt vett feleségül, ez lett volna tekintetes -asszony, inkább a férj lett nagyságos úr.</p> -<p>– Kedves mama. Majd fog az ellenkezőre példát látni.</p> -<p>– Tán Serena grófné akarja azt produkálni?</p> -<p>– Igen. Én. Látja, nekem az büszkeségem; én büszke vagyok arra, -hogy egy köznemes ifjuhoz menjek nőül; hogy legyek nő, ki férje -nevét s nem férje családjának nevét viseli! hogy tudjak élni nem a -világnak, hanem egy embernek, a ki szeret, és a kit szeretek. Ezért -nem szeretek most atyám házánál lenni; ő nem szól ellenem, sokkal -jobb, de abban a mosolygásban, melylyel untalan találkozom nála, -meg kell találnom azt az örökös gunyt, a mivel szememre hányja, -hogy csak magamat ámítom, hogy csak szeszélyem ez; a mi pedig -vérem, életem, meggyőződésem. Anyámmal találkozni sem merek: ő -lenéz; hozzám nem szól, vagy ha szól, az egészen közönyös. S hát -még ha ilyenkor szegény kis hugomra esik tekintetem, a ki ha -sóhajt, csak én értem, miért? a ki szólni nem mer, mert előtte -vasrács az a gát, a mi én előttem csak nádkorlát. Oh ha másért nem, -Cecilért kell bebizonyítanom a világ előtt, hogy egy grófné lehet -tekintetes asszony, és lehet igen boldog.</p> -<p>A tiszttartóné furcsán összehuzá ajkait, a mi kövér, telt -arczának sajátságos kifejezést adott, s fejét egyre csóválgatá -Serena rajongásai alatt. <span class="pagenum"><a name="Page_159" -id="Page_159">-159-</a></span></p> -<p>– Hm, hm, no, no, ej, ej. Hát a grófné csakugyan azt hiszi, hogy -tekintetes asszony fog lenni?</p> -<p>– Igen. Hiszem és akarom!</p> -<p>– No, no! ez az «akarom» szó nem való tekintetes asszonynak, ez -grófnénak való.</p> -<p>Serena nyugalmat erőtetett, pedig nagyon ingerelve volt már.</p> -<p>– Mondhatom, hogy «akarom», miután csupán rajtam függ.</p> -<p>– Vajjon.</p> -<p>– Atyám és anyám nem tettek ellenvetést.</p> -<p>– Tudom. Hanem azért mégis azt mondom, hogy a grófné nem lesz -tekintetes asszony, hanem csak grófné lesz, a mint illik.</p> -<p>– No már, kedves mama, azt csakugyan bohóság kegyedtől állítani. -Ennél jobb lett volna, ha kizár az ajtón.</p> -<p>– Bohóság? Édes grófné, én bohóságokat már régen nem mondok. Nem -is tudok. Az nem az én termetemhez való. Én régen tudok már -valamit, a mit a grófnénak nem lett volna szabad megtudni, hadd -lett volna meglepetés, hanem hát mivel a grófné engem azzal vádol, -hogy bolondoskodom, kénytelen vagyok előrukkolni vele. Igen is, a -grófné grófné marad.</p> -<p>– Visszalépne tán esküjétől?</p> -<p>– Oh nem! No iszen az kellene! Én csapnám agyon az akasztófára -valót. – Engedelmet kérek; elszaladt a nyelvem. No de csak -gondolatnak is, hogy ilyen menyasszonytól visszalépne!</p> -<p>– Nos, hát?</p> -<p>– Meg fognak esküdni, az már bizonyos. Hanem kérem, el ne -árulja, a mit most mondok, hogy én tőlem tudta meg. Adorján örökre -haragosom lenne, a mivel én persze ő érte nem sokat törődném, ha az -én szeretett grófnémnak férje nem lenne a – kópé.</p> -<p>– De kérem, ne mondjon hát akkor grófnénak, szóla bele Serena, -egy makranczos gyerek esdeklő hangján. <span class= -"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span></p> -<p>A tiszttartóné vállat vont s folytatá:</p> -<p>– A grófné semmit sem fog tudni, azaz, hogy jól van, jól, no, -Serena kisasszony semmit sem fog tudni mindaddig, a míg az oltár -elé nem állanak. A tisztelendő úr egymásba teszi kezeiket, így ni, -mintha ez a csomó kulcs volna a vőlegény keze, akkor elkezdi, -először a vőlegénynek: szereted-e te ezt a derék hajadont, kinek -kezét kezedben tartod, nagyságos Somlyóházy Serena grófnét? Az -persze azt feleli rá, hogy «hogy az ördögbe ne szeretné». Ekkor -következik a sor a menyasszonyra. No: várja úgy-e, hogy mi lesz? De -el ne árulja, hogy én mondtam.</p> -<p>Serena türelmetlenül toppantott.</p> -<p>– Akkor azt kérdi a pap: hát te jámbor hajadon, szereted-e ezt a -kegyes férfiut, kinek kezét kezedben tartod: Rózsapallagi gróf -Borcz Adorján urat?</p> -<p>Serena arcza vörös lett, mint a széljósló esti ég.</p> -<p>– Micsoda?</p> -<p>A tiszttartóné kaczagott előadása hatásával elégülten.</p> -<p>– Rózsapallagi gróf Borcz Adorján. A biz úgy van. – Három nap -óta itt van már nálam az úrfi levele, melyben tudósít, hogy -sikerült apja ágensének Bécsben számára megnyerni a grófi czímet s -én el tudtam azt hallgatni; pedig ugy-e lelkem, «tekintetes» -grófné, ez nagy meglepetés. S én el tudtam idáig hallgatni.</p> -<p>Serena arcza még egyre égett – a szégyen miatt. Nem felelt -semmit a nyilt szivű asszonyságnak, ki igen mulatságos dolgot vélt -elkövetni azáltal, hogy Serenával e meglepetést előre -közölhette.</p> -<p>– Már most hát édes lelkem, grófné, csak hagyjon fel minden -időre azokkal a «tekintetes asszonykodási» kísérletekkel; mert -láthatja, hogy azokból semmi sem lesz. A kit Isten úrnak rendelt, -maradjon úrnak; marad szegény ember elég: azokat nem kell -szaporítani, teremnek maguktól. Már most hát azt is megértheti, -miért kérdeztem én az előbb, hogy meddig tetszik itt még mulatni? s -miért nem tetszik hazamenni atyja úri házához? Mert <span class= -"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> ámbátor -én igen nagy tisztességnek tartanám, ha én tarthatnám ki a -lakodalmat, s a grófi család sem neheztelne meg érte, de csak mégis -illendőbbnek tartanám, hogy mikor egy mágnás leányát egy mágnás -úrfi veszi nőül, az a szokott ünnepies pompával és díszességgel -menjen véghez.</p> -<p>Serena nem mondatott magának többet, karjára ölté kalapját s -szótlanul kitámolygott a kertbe, ott megállt az ugrókút medenczéje -előtt, s nézte a tánczoló szunyogokat. Egy-egy néha belecsapódott a -vízbe; azt, ha menekülni nem bírt, elkapkodták a kis virgoncz arany -halak. És Serena olyan szívtelen volt, hogy a szegény szunyogocskát -ily halálveszedelemből ki nem segíté. Nagy dolognak kellett vele -történni, hogy a más szerencsétlenségét ilyen könnyen tudja -nézni!</p> -<p>Ha az igaz volna!</p> -<p>Ha bűn volna ábrándozni; ábrándozni egy grófnőnek arról, hogy -rangján alól válaszszon férjet, s beleálmodja magát abba a -zajtalanabb életbe, a mi a köznemesi társaságokat jellemzi, – -persze az ő képzeletében; ha sok időn keresztűl a szeszély -kitartásával makacsul magára vitatta azt a meggyőződést, hogy az -aristokraták nem is lehetnek boldogok; ha erős lemondással -törekedett elszokni mindarról, a miben nevelték, hogy egy új -életrendszerhez törje meg magát, ha boldognak érzé magát abban a -gondolatban, hogy feláldozhatja magát, eddigi ismerőseit, -családkörét, czímét, igényeit a világ irányában egy férfiért, ki -szemében a boldog középosztály képviselőinek eszményképe, – s akkor -egyszerre azzal a hírrel lepik meg, hogy vőlegénye gróffá lett, a -legegyszerűbb úton-módon, a hogy csak azzá lenni lehet; – megadta -az árát.</p> -<p>Oh mily kikaczagni való helyzet!</p> -<p>A jámbor kertész, ki pelargoniumokat ültet egy rabattba, el nem -tudja gondolni, mit kaczag a grófnő olyan jó izüet rajta, mikor -kérdésére megnevezi a jámbor muskátlikat saját kertészeti neveik -szerint: ez a djuk af Uvellington, <span class="pagenum"><a name= -"Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> ez a vicomte de -Bellegarde, ez a marquise de Pontalba; emezek itt, a tarka -levelűek, hybridumok, ez itt a comtesse de Berny, emez a lord -Evendale… (Csupa gróf és herczeg, a ki könnyen jutott hozzá!)</p> -<p>– Hahaha! Hahaha! vicomte de Bellegarde! marquise de Pontalba! -Hahaha! Emezek meg hybridumok? egy gróf, meg egy herczeg ivadéka! -comtesse, mylord! báró és gróf! Hahaha! És még hybridumok is! -Hahaha.</p> -<p>A kertész abban maradt, hogy kár kicsufolni az öreg embert; -pedig dehogy csufolja őt Serena grófné, – saját magán kaczag ő -olyan nagyon; saját sorsán nevet ő oly haragos hahotával. – Grófok -és herczegek; egy forint 30 krajczárért darab számra!</p> -<p>A mint visszatér a kastélyba, éppen akkor szökik le paripájáról -Gábor, Adorjánnak hajdani korhely pajtása, kinek ismerjük azt a -jeles tulajdonát, hogy nyáron át igen komoly férfiu szokott -lenni.</p> -<p>Esztikéhez jött, a tiszttartóné leányához, ki a mult farsang óta -vele van eljegyezve. Ez nyilt titok.</p> -<p>Serena grófné a kert rácsozata mögött megállva, önkényt nem -láttatá magát a lovaggal; – hadd keresse fel menyasszonyát, kár -volna boldog ember perczeit közönyös dolgokkal elrabolni.</p> -<p>Azonban úgy intézte el, hogy mikor Gábor ismét távozni fog, -akkor találkozzék vele, szava volt hozzá.</p> -<p>Fél óra mulva megsokallta a várakozást; eszébe jutott, hogy -hiszen Gábor ebédre is itt maradhat, s akkor ő hiába vár a -kertajtóban; tehát azt tette, hogy beizent a kertészlánykától -Esztikéhez, hogy nem jönne-e ki hozzá a kertbe sétálni; tudta, hogy -így Gábor is utána fog majd jönni.</p> -<p>Esztike sietett ki a grófnőhöz; nagyon jól illett neki a -menyasszonyi arcz; Serena gondolá, hogy az mégis boldogabb, mint ő; -pedig hiszen ő is csak azt akarta, hogy boldogabb legyen.</p> -<p>– Esztikém, galambom, szólt Serena grófné, karjára fűzve a -tiszttartó leányát. Nekem egy nagy kérésem volna <span class= -"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> hozzád. -Mamád egy óra előtt azzal a hírrel ijesztett meg, hogy Adorján -gróffá lett – vásári áron.</p> -<p>Itt meg kellett állni Serenának, oly közel volt hozzá, hogy -sírva fakadjon.</p> -<p>– Én azt hiszem, hogy ez csak tréfa. Gábor bizonyosan fogja -tudni, hogy igaz-e? Magam nem kérdezősködhetem felőle, tedd meg a -kedvemért, édesem, hozd elő neki, s azután mondj meg nekem mindent, -de mindent, hogy mi véleménynyel van felőle Gábor? az ő szavára én -olyan sokat adok; tudod: oly régi hű barátok. Ugy-e megteszed ezt a -kedvemért? unalmas dolog másról beszélned ő vele, de csak egy -percz.</p> -<p>Esztike állítá, hogy oh neki úgy sincs semmi egyéb beszélni -valója Gáborral.</p> -<p>Mint Serena grófnő előre tudta, a türelmetlen vőlegény nem várta -be, míg Esztike visszatér, hanem utána jött; Serena meglátta őt a -kerti sétány végén.</p> -<p>– Látod, már jön is; de ne beszélj itt a fák között erről vele, -valaki meghallhatná, s azt nem szeretném. Csald el a kerti -pavillonig, s ott hozd elő csak Adorjánt.</p> -<p>Azzal Serena az út ellenkező irányában elvált Esztikétől, a -legelső út-fordulónál azonban, használva a bokrok sűrűjét, sietett -a pavillonhoz, s annak a hátulsó ajtaján besuhant; az első ajtót is -bezárta, úgy hogy mire a két boldog szerelmes nagy andalogva -odaérkezett, ha akart sem mehetett volna be a nyaralóba; de a mit -nem is próbáltak meg, hanem ott maradtak a veranda alatt. A vékony -deszkafalon át Serena minden szavukat hallhatá.</p> -<p>Esztike kérdezé Gábortól:</p> -<p>– Mikor beszéltél Adorjánnal?</p> -<p>– Nagyon régen; – volt rá a közönyös válasz.</p> -<p>– Mikor fogsz vele ismét találkozni?</p> -<p>– Soha sem.</p> -<p>E felelet nagyon megzavarhatta Esztikét, egy ideig alig tudta, -hogyan folytatni.</p> -<p>– Ti tán összeszólalkoztatok? <span class="pagenum"><a name= -"Page_164" id="Page_164">-164-</a></span></p> -<p>– Nem is láttuk egymást – már éktelen idők óta.</p> -<p>– Talán megbántott?</p> -<p>– Akkor neki volna oka engemet kerülni.</p> -<p>– De hát mi bajod van vele?</p> -<p>– Nekem épen semmi sincs.</p> -<p>– És mégis kerülöd?</p> -<p>– Utálom.</p> -<p>– Talán azért, mert gróffá lett?</p> -<p>– Oh biz azért nem. Annyi gróf van, a kit becsülök! Ha tehette, -az az ő dolga.</p> -<p>– Azt hittem, azért hasonlottál meg vele, hogy náladnál magasabb -rangra iparkodott jutni, pénz által.</p> -<p>– Oh nem! Sőt én vagyok végtelenül magasabb rangban, mint ő.</p> -<p>– Micsoda?</p> -<p>– Én egy becsületes nemes ember vagyok; ő pedig egy -alacsonylelkü csaló.</p> -<p>– Az Istenért; ne beszélj olyan hangosan. Talán játékban.</p> -<p>– Igen; a legcsufabb játékban: a becsülettel, az adott szóval, a -szerelemmel való játékban! Emlékezel Torhányiékra, ugy-e?</p> -<p>– Nagyon jól.</p> -<p>– Amália Adorján menyasszonya volt.</p> -<p>– De a viszony már régen felbomlott; azon percztől fogva, hogy -Adorján a grófnét megpillantotta. Emlékezel arra a polkára farsang -utolsó napján.</p> -<p>– A szívviszony felbomlott; de volt egy irásbeli szerződés, mely -szerint mind a két fél őrizkedő szüléi roppant bánatpénz fizetésére -kötelezék magukat azon esetben, ha egyik vagy másik fél -visszalépése miatt felbomlanék a tervezett házasság.</p> -<p>– Erről hallottam, sőt azt is tudom, hogy Adorján Serena -grófnénak becsületszavát adta, hogy engedi apjával fizettetni a -bánatpénzt Torhányinak, s soha többet Amáliával nem találkozik. -<span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span></p> -<p>– Ezt ugyanazon napon mondhatta a grófnénak, a midőn kártyán az -egész társaság pénzét elnyerve, azt mint önkénytes adakozást iratta -velük alá a grófné által pártfogolt tűzkárvallottak számára. -Egynehány százzal több vagy kevesebb, mit tesz az.</p> -<p>– Ah!</p> -<p>– Hogyan tartotta meg becsületszavát? azt majd mindjárt -megmondom. Apjával együtt egy cselszövényt fontak, a Torhányi -családnak ezzel a Ludvéghy báróvali megismertetésére, a kit Serena -grófnő egy izben az oltár előtt hagyott. A báró derangirozott -ember, szüksége volt rá, hogy egy milliomosnak hitt leány kezével -hozza helyre dülőfélben levő gazdaságát. A két Borcz szépen -összeboronálta őket. E közben a házassági előkészületek mentek -olyan szépen, mintha Adorjánra nézve semmi Serena grófnő sem volna -a világon. – Az utolsó nap, a menyegző előtti döntött.</p> -<p>– S Adorján megjelent volna a menyegzőre is? Ha ezt a grófnő -megtudja valaha!</p> -<p>– Megjelent, még pedig négy ember által hurczoltatva mint holt -részeg.</p> -<p>– Holtrészegen?</p> -<p>– Dehogy úgy! Csak tettette magát annak!</p> -<p>– Hogyan? Nem értem.</p> -<p>– Nem érted? Hogy azzal a nővel, a kit holnap az oltár elé -kellene vezetnie, megutáltassa magát.</p> -<p>– Ah; ez rút dolog!</p> -<p>– Ugy-e? És annyival rútabb, hogy a czél teljesen sikerült; -Amália még azon éjjel báró Ludvéghyval megszökött.</p> -<p>– Csitt. Csendesebben.</p> -<p>– A világ meg fogja tudni; mert e miatt Torhányi, vagyonilag -kénytelen lévén megbukni, szintén eltünt, vagyonát dobra verték; -dobra fogják ütni nemsokára a leány hirnevét is: a kit a báró, -megtudva, hogy vagyontalan, most már nejévé bizonyosan nem tesz. -<span class="pagenum"><a name="Page_166" id= -"Page_166">-166-</a></span></p> -<p>– Ah, ez rettenetes.</p> -<p>– Ez alávalóság. Százötvenezer forintért Borcz Adorján megszegte -becsületszavát, jegybenjárt egyszerre két menyasszonynyal, -megbuktatott egy családot, s meggyalázott egy nőt, ki menyasszonya -vala. Akkor azután százötvenezer forintért grófi czimet vásárolt, s -már most azt hiszi, hogy pénzét jó helyre tette.</p> -<p>– S ezen ember lesz Serena grófnő férje!</p> -<p>– A grófnő maga keresi a fátumot.</p> -<p>– Ne légy hozzá igaztalan, ő oly ábrándos; a kit megszeret, -annak nem látja hibáit.</p> -<p>– Akkor még boldog is lehet vele.</p> -<p>– De az irtóztató gondolat, hogy egy ily nemes lélek egy olyan -aljas emberhez legyen örökre lánczolva. Ezt tudatni kellene -vele.</p> -<p>– Hova gondolsz? Halálos ellenségeddé tennéd vele. A legaljasabb -embereket a legállandóbban szokták szeretni. Az asszonyszív titkai -ezek: csodák, a miket nem értünk.</p> -<p>– De hiszen elébb-utóbb meg fogja tudni.</p> -<p>– Tudja meg mástól. A kitől ezt meg fogja hallani, azt gyülölni -fogja egész életén keresztül; a férfit pedig annál jobban szereti. -Nem érti azt senki, hogy ez miért van így, de ez így van -mindig.</p> -<p>– Szegény Serena!</p> -<p>A boldog pár elhagyta a verandát s a kert tekervényes utain, -boldogabb eszmékről susogva, tovább haladt.</p> -<p>A grófleány pedig benn a nyaralóban a földön fekve hevert s -könyeivel áztatta a néma padlatot, mely egyedüli tanuja volt kitörő -fájdalmainak.</p> -<p>Félóra mulva megjelent az ebédnél Serena. Újra öltözködött s -soha jobb kedvű nem volt, mint most. Csak úgy szórta az élczeket -mindenfelé.</p> -<p>A tiszttartóné koczkáztatta azt az észrevételt, hogy a grófné -aligha «valamit nem érez».</p> -<p>Ebéd után Eszti megsugta Serenának, hogy Adorján <span class= -"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> -grófsága csakugyan igaz, hanem hogy Gábor ezért nem itéli meg -Adorjánt.</p> -<p>Serena megfordította magában a tételt: «nem ezért» itéli meg -Adorjánt, s olyan jó kedvű volt, miként még soha életében.</p> -<h3>A VŐLEGÉNY MELLETT.</h3> -<p>E naptól fogva Serena kedélye nagy változáson ment keresztül. -Mintha ketté vágták volna gazdasszonykodási szenvedélyét, abba -hagyott konyhát, éléstárt, veteményeskertet. Későn kelt, későn -feküdt; a hosszas pipere miatt késleltette az ebédet; lovával, -zongorájával volt elfoglalva, s a családias együttlétet a -tiszttartó családjával átfordítá azon megelőző szivességre, melyet -a jólnevelt grófnők olyan jól ki tudnak mutatni, ha olyan -emberekkel találkoznak össze, a kiket megbecsülni okuk van; de a -kikkel mégis nem kiváncsiak minden este egy kemenczét -körülülni.</p> -<p>A tiszttartóné mindjárt észrevette azt, s szót is tett felőle -Esztinek, megjegyezvén, hogy úgy is előre tudta ő, hogy hamar vége -lesz annak a bohóskodásnak. Annyival inkább szükségesnek tartá a -grófnét sürgetni, hogy menjen haza Kolozsvárra. Hisz az lehetetlen, -hogy egy grófi vőlegény egy grófi kisasszonyt épen a tiszttartótól -vigyen az oltárhoz.</p> -<p>– Oda nem megyek, – monda a grófné, – Kolozsvárra semmiesetre -sem. Ismerem az ottani köröket, egy ujdonsült mágnást ott nagyon -rosszul fogadnának: annak Adorjánra nézve nagyon rossz vége lenne. -Különösen atyámnál épen nem számolok Adorján számára valami -előzékenységre; hiszen ő nagy demokrata, asztalánál tudósok, -professorok és művészek szoktak ülni. Könnyen megtehetné azt a -tréfát, hogy a «vett gróf» számára a <span class="pagenum"><a name= -"Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> «Katzentischre» -teríttetne. Nem állanám ki azt az iróniát, a mivel ott találkoznom -kellene.</p> -<p>No ez már okos beszéd, gondolá magában a tiszttartóné; Adorjánt -félti, jól teszi. Átlátta, hogy mulya ficzkó, de szereti. Így is -jól van. Az is Isten áldása, ha egy ostoba férjnek okos asszony jut -házastársul.</p> -<p>– Hanem azt gondoltam, hogy inkább nagynénémhez megyek vissza -Pozsonyba.</p> -<p>– Bizony nagyon jól lesz; annál még a mult évekről megmaradt -«Staffirung» is azon módon megvan.</p> -<p>Serena összeránczolá szép szemöldeit, a mi neki oly jól illett; -hanem a tiszttartóné jámbor tele arcza meggyőzheté felőle, hogy -semmi malitia sem volt ez észrevételben. A jó asszonyság csupán azt -látszott igen illendőnek tartani, hogy egy menyasszony rangjához -illő mennyiségű batiszt zsebkendőkkel legyen ellátva az esküvő -napjáig.</p> -<p>– Azért is jobb lesz Pozsonyban esküdnünk, mert ott már több -előszeretettel fogadnak olyan embereket, kik valami nagyon friss -megtiszteltetést kaptak Bécsből.</p> -<p>– Minthogy közelebb vannak oda.</p> -<p>– Aztán végtére is, minden grófi czím Bécsből jön; igen sokan, -ha nagyon keresnék titulusaik kútforrását őseik biografiájában, még -elhallgatásra méltóbb indokokat is fedeznének fel, mint Adorján «hű -szolgálatai».</p> -<p>(Védelmezi az úrfit, gondolá a tiszttartóné, nagyon jól van. – -Nem jön ez többet Somlyóházára.)</p> -<p>– S mikor szándékozik a grófné Pozsonyba utazni -nagynénjéhez?</p> -<p>– Azt még magam sem tudom. Majd ha rágondolom magamat.</p> -<p>– De én pedig szeretném azt jó eleve tudni, a készületek -végett.</p> -<p>Serena nevetve mondá:</p> -<p>– De hisz én miattam még csak útra való pogácsát sem szükség -sütni. <span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span></p> -<p>– Tudom, hogy a grófnénál minden perczben készen van a «fogj be, -indulj,» de nekem ám rendben kell hagynom a házat, ha olyan hosszú -útra távozom.</p> -<p>Serena úgy tett, mint a ki csodálkozik.</p> -<p>– Ah, hiszen én azt nem kivánom kegyedtől, hogy miattam törje -magát olyan hosszú, kellemetlen útra. Aztán én éjjel-nappal szoktam -utazni, kegyed abba belebetegednék.</p> -<p>– De kedves grófné, gondolja meg azt, hogy engemet micsoda -szégyenbe hozna az által édes atyja, a gróf előtt, ha megengedném, -hogy egyedül, az én kiséretem nélkül induljon olyan hosszú útra; -nem mernék soha szeme elé kerülni. S ha valami történnék a -grófnéval az uton, akkor akár mindjárt én is világgá menjek.</p> -<p>– Mi bajom történhetnék? utaztam már elégszer egyedül. Aztán -velem lesz szobaleányom, meg pisztolyaim.</p> -<p>– No azok talán megőrzik a betegségtől, meg a zsiványoktól; – de -a világ nyelvétől?</p> -<p>– Ah! szólt Serena gúnyosan nevetve; az engem nem sebesít.</p> -<p>A tiszttartóné egészen elszomorodott e világmegvetésre, mely úgy -nem illik egy fiatal leány liliomarczához s még egyszer kérte, hogy -gondolja meg, mit tesz?</p> -<p>– Ne szóljunk erről többet. Tudhatják, hogy mentől jobban -biztatnak valamire, annál kevésbbé hajlok rá. Ez az út nem -kegyednek való, egyedül fogok utazni.</p> -<p>Ez végét szakítá az értekezletnek. Tiszttartóné asszony -megállapodott abban, hogy egy kigyógyíthatatlan makranczczal van -dolga: bár az Isten soha ide ne hozta volna, s ha már ide hozta, -segítené mentől előbb valami biztos helyre, a hol más dolga lenne a -rávigyázás.</p> -<p>Serena pedig még abban az órában leült levelet irni. Irt kettőt. -Ugy össze pecsételte mind a kettőt spanyolviaszszal, hogy abba -ugyan bele nem lehetett lopózni emberi tekintetnek.</p> -<p>Az egyik levél szólt Borcz Adorján úrnak; a másik <span class= -"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> Fehér -Gyula úrnak; mindkettő térti vevény mellett. A leveleket a bécsi -postára küldte el.</p> -<p>Azontul mindennap volt dolga a lovásznak benyargalni Deézsre, -megtudni, ha visszaértek-e a vevények?</p> -<p>Először Fehér Gyuláé érkezett meg s csak másnap Adorjáné; -ugyanekkor két levél is jött a grófnéhoz a mondott uraktól.</p> -<p>A mint ezeket megkapta a grófné, rögtön intézkedéseket tétetett, -hogy holnapután utazhassék. A tiszttartócsalád irányában oly -visszatartó volt már, hogy többé senki sem látta jónak -ellenvetéseket kisérteni meg elhatározása iránt.</p> -<p>Egészen félrevonulva rendezé Serena útikészületeit, saját -szobaleánya segélyével; kocsisa utasítva volt hosszú útra készülni, -a minek az nagyon örült. A háziakat nem avatták többé semmibe.</p> -<p>A legutóbbi napokban már ebédelni sem jött le Serena a -tiszttartóékhoz, szobáiba vitette étkeit, s egyedül falatozott. -Igazán azt akarta, hogy senkinek se legyen nehéz szíve utána, ha -eltávozik.</p> -<p>Elutazása előtti estén sietett röviden elbúcsúzni a háziaktól, -igen száraz utasításokat adva a tiszttartónak, hogy mit mondjon -majd atyjának, ha Kolozsvárra érkezik.</p> -<p>Akkor mégis reszketett egy kicsit a hangja, a midőn arra kérte, -hogy jó testvérét, Cecilt üdvözölje.</p> -<p>Esztikét kérte, hogy fogadjon el tőle egy karpereczet -menyasszonyi ajándokul. Az ugyan jobban örült volna egy barátnői -csóknak búcsú fejében, a mivel még néhány nap előtt a tekintetes -asszonynyá készülő Serena irányában oly adakozó volt; hanem hiszen -ma már tudja, hogy nem lehet grófnénak nem lennie, s azok értékes -tárgyakat szoktak ajándékozni.</p> -<p>Végül arra kért mindenkit Serena, hogy miatta korán ne keljenek, -mert ő igen korán hajnalban fog elindulni, a mikor még mindenki -alszik a háznál.</p> -<p>A kis tiszttartó oly félszegül mosolygott arra a szóra: -<span class="pagenum"><a name="Page_171" id= -"Page_171">-171-</a></span> lehet is ő előtte azt mondani: igen -korán. A gazdaemberre nézve nem kezdődik és végződik a nap; az -ébren alszik és éjfélben is sorra látogatja az aklokat. Nincs annak -semmi korán.</p> -<p>Serena azonban azt hivé, hogy azzal rászedheti a tiszttartóékat, -ha akkor, a midőn gondolni lehet, hogy most a legéberebbek is első -álmukat aluszszák, szép csendesen befogat, s elhagyja az udvart, -anélkül, hogy valaki észrevenné. Szép holdvilágos az éj, az utak jó -karban vannak, könnyű az utazás.</p> -<p>A kifőzött terv egészen sikerült; az első kakasszó után készen -állt a hintó; Serena felült minden nesz nélkül, s elhagyta a -kastélyt, a nélkül, hogy valakit felzavart volna, még a kutya sem -nyiffantotta el magát.</p> -<p>A falun keresztül mentében nem találkozott egyébbel, mint az éji -őrrel, ki találomra épen akkor kiáltotta a tizenegyet; pedig -bizonyosan volt már éjfél. A házak kapuiban ülő komondorok ugattak -egy kicsit nagy álmosan a haladó hintó után, hanem azok is abba -hagyták s nemsokára kint robogott a hintó a nyilt országuton.</p> -<p>A mint a holdvilágos útra kiértek az árnyas utczák fasorai -közül, Serena kinézett a hintó hátulsó ablakán, s egy távolról -koczogó ekhós szekeret vett észre, mely utánuk jött.</p> -<p>Kereskedő lehet, ki ily későn utazik; ki járna más ily órában a -maga jószántából?</p> -<p>Félóra mulva megint hátranézett; már akkor közelebb járt az -ekhós szekér. Csak három lóval volt, de könnyű szerrel levén, -versenyt futhatott a négylovas hintóval.</p> -<p>Ezentúl kezdett az ekhós szekér Serena figyelmének tárgya lenni, -minden tiz perczben kinézett utána, néhány száz lépésnyire beérte -az a hintót s azután mintha meg lenne elégedve a sikerrel, nyomában -maradt, nem akarta elkerülni.</p> -<p>Egyszer azt parancsolá Serena a kocsisnak, hogy sebesen hajtson, -azután visszanézett az ekhós szekérre, mit <span class= -"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> csinál. -Ha elmaradt is az egy időre, de félóra mulva ismét nyomában volt, -nem birták elhagyni.</p> -<p>Majd meg azt parancsolá Serena, hogy álljanak meg, akkor az -utána jövő is megállt; a kocsis leszállt s annyi rendbehozni valót -talált lovai szerszámán, hogy kifogyasztá Serena türelmét. Ha pedig -ő tovább hajtatott, az ekhós szekér is mindjárt nyomult utána.</p> -<p>– Micsoda ember lehet az, a ki utánunk jön, s sem el nem akar -hagyni bennünket, sem elmaradni tőlünk? kérdé végre a grófné -kocsisától.</p> -<p>– Valami jámbor kupecz lehet, felelt az, a ki örül, hogy ily -későn éjszaka valakit lát maga előtt.</p> -<p>Ezt a magyarázatot Serena maga is a legvalószinűbbnek tartotta, -s azzal fejét a kocsi oldalvánkosára hajtva, elkezdett álmodozni; -maga sem vette észre, hogy pedig mégsem alszik, hanem ébren -van.</p> -<p>Abban az ekhós szekérben pedig, a mely makacsul követte a -hintót, senki sem volt más, mint – a kis tiszttartó maga, ki -feladatául vette, hogy a grófkisasszonyt követni fogja, ha mindjárt -az operencziákig is.</p> -<p>Mikorra az utazó-kocsi az ilondai magas hegyi útra felvergődött, -akkorra feljött a hajnalcsillag is a láthatárra; a míg a lovakat -nehány perczre pihentetni megállíták a hegytetőn, Serena is -kiszállt a hintóból.</p> -<p>Gyönyörű őszi hajnalhasadás volt; a magas hegytetőről mélyen be -lehet látni a magyarországi rónára, melynek láthatára még ködös -lilaszínben borongott, a mindig alacsonyabbá váló hegyhátak, mint -óriási lépcsők következtek egymásra; – a borongós hegyoldalból egy -hámor vérvörös tűzszeme világított nagy messziről idáig; – a tulsó -láthatáron pedig már rózsaszint kezdett játszani az ég, s a havasok -aranyos párkányai fölött ragyogott a hajnalcsillag.</p> -<p>A rétek zöld bársonya itt-ott ezüsttel van behintve, a tiszta -égen vándor darucsapat vonult végig, tán épen a kelő napot -üdvözölni, melynek tűzképe mint egy támadó <span class= -"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> -aranyhegy kezd már emelkedni a havasok mögül, előre küldött -csillaghirnöke után.</p> -<p>Serena olyan sokáig nézte a darucsapat egyenletes röpülését, -szinte észre sem vevé, hogy alul a kapaszkodón egy másik öt-lovas -hintó jön fel vele szemközt, csak az rezzenté eszméit oda a földre, -midőn már a három első paripa csengetyüi a közelben kezdtek -csilingelni.</p> -<p>A delnőnek csak egy pillantás kellett, hogy a lovakra -ráismerjen.</p> -<p>– Hó! Megállj! kiálta a szemközt jövő hintó kocsisának, midőn -amaz hintóját elérte. Ezek Borcz úr lovai.</p> -<p>– Igenis, a gróf úré! felelt a cseléd.</p> -<p>– A gróf úr bizonyosan alszik?</p> -<p>– Meglehet, mert egész éjjel jöttünk.</p> -<p>– Majd felköltöm.</p> -<p>Serena azt a tréfás nemét találta ki a felébresztésnek, hogy a -mint Adorján eszményietlenül nyitott szájjal feküdt a hintó -vánkosai között, egyik pisztolyát elsütötte a feje fölött.</p> -<p>Igen mulatságos volt azt látni, a mint az álmában ekképen -felriasztott úrfi egyszerre életre tért s az első pillanatban azt -sem tudta: égben van-e, vagy a víz alatt, először is a tárczájához -kapott, azután a hintó tulsó felén kiugrani készült, a puskájához -nyulni nem jutott eszébe.</p> -<p>– Hahaha! kaczagott egészséges kedvvel Serena, az üres pisztolyt -neki szegezve: – «la bourse ou le coeur!» – pénzedet, vagy a -szivedet.</p> -<p>A második perczben már öt érzéke használatában volt Adorján, -megismerte menyasszonyát, elgondolta, hogy jó képet kell csinálni a -tréfához, ámbár azért rendesen mindig szokott haragudni az ember, -ha jól aluszik és felzavarják; egy ugrással kiszökött kocsijából s -készen volt a parolával.</p> -<p>– Mind a kettő a nagysádé régen.</p> -<p>Azzal volt kézcsókolás, többet Serena nem engedett meg.</p> -<p>– Igen szép öntől, hogy szót fogadt és elém jött. <span class= -"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span></p> -<p>– Különben is jöttem volna már, a kedves levél útban talált.</p> -<p>– Helyesli, a mit irtam?</p> -<p>– Tökéletesen.</p> -<p>– Készen van a dispensatióval?</p> -<p>– Csak egy szavamba került az alispánnál. És nagysád?</p> -<p>– Az enyim is velem van. Gondoskodott ön tanuról is.</p> -<p>– Násznagyom, gróf X. mint nagysád parancsolta, Szathmáron vár -reánk.</p> -<p>– Minek választott ön oly előkelő násznagyot; az enyém Fehér -Gyula lesz.</p> -<p>Ez kissé zavarba látszott hozni Adorjánt; de nem szokott -kellemetlen tárgyakon tovább gondolkodni.</p> -<p>– Hiszi ön, hogy még ma eljutunk Szathmárra?</p> -<p>– Mindenütt pihent fogatok várnak reánk; egyébiránt, ha nagysád -fáradt volna, Nagy-Bányán megpihenhetnénk.</p> -<p>– S nem sajnálná ön azt a napot, melyet így elvesztenénk? szólt -Serena azzal a mélyennéző mosolylyal, mely a férfiakat őrültté -tudja tenni a boldogság miatt.</p> -<p>Adorján e szóra csókjaival halmozta el a kezet, mely boldogsága -ajtaját volt felnyitandó s azt hitte, hogy most már egészen érti -azt a széparczú sphinxet, a kinek talányait még addig férfinak nem -sikerült megfejteni.</p> -<p>Serena ezzel hintójába tért, egy kézszorítással búcsúzva rövid -időre Adorjántól, ki őt kezénél fogva segíté a hágcsón föllépni. Az -úrfi példátlan önfeláldozással oly messze ment, hogy maga vette ki -a kocsis kezéből a gyeplőt; gyöngéden megmagyarázva, hogy a míg a -veszélyes lejtő végét elérik, nem élhetne nyugodtan, ha idegen -kezekben tudná azt a gyeplőt, melynek hiányos kezelése miatt -boldogsága istennőjének nyaka is kitörhetnék.</p> -<p>Remélte, hogy finom érzésű hölgynek lesz annyi helyes érzete, -hogy átlátandja, miszerint ez csak ürügy. A szerelmes vőlegény -illedelmi szempontból nem várhatván azt, hogy benn a hintóban üljön -menyasszonya mellett; ámbár az bizony mindegy, akár ma, akár egy -nappal <span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span> később; tehát legalább hogy vele egy -kocsin utazzék s hozzá közel maradhasson, a kocsiülést foglalja -el.</p> -<p>Szép eszme ez, csakhogy nem ér rá az ember bővebben -kidolgozni.</p> -<p>Az ekhós szekér megint állt ez alatt nehány száz lépésnyi -távolban, s tiszttartó uram látta és szemlélte az egész rövid, de -sokat mondó jelenetet.</p> -<p>Tehát így vagyunk.</p> -<p>Már ilyenformán tökéletesen fölösleges lett volna neki a grófnét -csak egy tapodtat is tovább követnie. Ha ő úgy látja jónak, hát -csak tessék. Halálveszedelem ellen megőrzi már most a vőlegénye, -tőle magától pedig őriztetni nem, csak őrizkedni lehet.</p> -<p>Tiszttartó úr megegyezett magával abban, hogy ez a szép pásztori -jelenet egészen hasonlít ahhoz, a mi Mózes I. könyve XXIV-ik -részének hatvanharmadik és következő verseiben olyan szépen meg van -írva; tudniillik a hogy Izsák kimegy a mezőre, s látja Rebekát, az -ő menyasszonyát jönni a tevékkel, Rebeka is meglátja Izsákot az ő -vőlegényét, s leszáll a tevéről, Izsák eléje fut, bevezeti anyjának -sátorába «és szereté vala őtet».</p> -<p>A kis öreg úr nagyon patriarchalis egyszerű érzelmekkel birt -még, s megnyugodott a sors intézkedéseiben.</p> -<p>De jaj annak, a kit a természettudományok más skepsziszra -tanítottak!</p> -<p>A kik tudják, hogy az ég kékje nem terjed a menyországig, csak a -földi gőzkör az, mely egy geometriai mérföldre terjed, azontúl az -ég csillagos és fekete.</p> -<p>A kik tudják, hogy a hajnalcsillag nem valami lyuk az égen, -melyen keresztül annak dicsőségébe belátni, hanem csak egy olyan -otromba sziklatömeg, mint ez a mi földünk, ha a naptól nem sütött -fele van felénk fordulva, akkor fekete. Hogy az a felhő ott a nap -előtt nem az istenek arany hajója, hanem a földi párának -stratocumulus alakban csoportosult tömegesülése; hogy az a tűzgolyó -ott a láthatáron nem is a nap maga, hanem csak <span class= -"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> annak a -gőzkör által sugártörési theoriák szerint a látkör alul felemelt -optikai csalképe.</p> -<p>A kik tudják, hogy az az ezüstpor a rét bársonyán nem -csillaghamu, hanem dér, s az a bársony maga nem egyéb, mint gonosz -mezőmoha, a mit rég fel kellett volna fogasolni a jó gazdának, mert -elöli a füvet.</p> -<p>A kik tudják, hogy a vándor darvak nem azért vándorolnak el -innen, mintha fájna nekik az itteni politikai viszonyok kinos -alakulása s boldogabb hazát mennének keresni, hol még nincs censura -és lapbélyeg, hanem csak azért, mert már itt betakarították a -gabonát, s máshova kell menni, a hol másodszor is aratnak.</p> -<p>És a kik tudják, hogy mi az, mikor vőlegény és menyasszony -találkoznak egymással, véletlenül egymást meglepve? A pirulás, a -hevülés, a szemérmes szemlesütés, a bátorító kézszorítás, az -elfojtott sóhaj, a szívdobogtató vágy, a suttogó szó, a -boldogsugárú mosoly, az enyelgő tréfa, a delejes egyakarat, – a -kimagyarázhatlan összeérzés! – A kik tudják, hogy mi az a -szerelem!</p> -<p>A kik tudják, hogy az sem egyéb, mint köd és pára; földi -gőzjelenet, optikai csalódás!</p> -<p>Hanem azt a kis tiszttartó nem tudta, azért tehát visszafordult -szekerével; azt határozván magában, hogy a miket tapasztalt, elébb -elmondja otthon a feleségének, aztán őszinteséggel a grófnak -Kolozsvárott.</p> -<p>Serena a lejtő aljánál megállíttatá hintóját, s Adorjánnak -egyenesen megparancsolta, hogy menjen át saját hintójába. A -vőlegény szót fogadott.</p> -<p>Délre erőtetett hajtással Nagy-Bányára értek, ott egy rövid -falatozás után, mely csak annyi ideig tartott, a meddig az új -fogatokat felszerszámozták, ismét tovább hajtattak.</p> -<p>A déli rövid találkozás alatt Adorján egészen elhitte, hogy a -grófnő szerelme türelmetlen. – Hogy sietteté az előfogatosokat! -Erősen biztatta őket borravalókkal, ha jól fognak hajtani, s egy -perczig sem várakoztatá őket, mikor már készen voltak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_177" id="Page_177">-177-</a></span></p> -<p>Jó későn volt mégis, mire Szathmárra bejutottak. – A két hintó -egymásután hajtatott be a fogadó udvarára, a hol semmi más kocsi -nem volt.</p> -<p>Serena nem várt Adorjánra, hogy lesegítse kocsijából, oly -könnyeden, mintha legkisebb uti eltörődést sem érezne, szökött le -onnan mindenkinél hamarább.</p> -<p>– Három szobát, a mik egymásba nyilnak; parancsolá a grófnő az -eléje siető vendéglősnek.</p> -<p>Ah ez pompásan megy, – gondolá magában Adorján, kinek az -egymásba nyiló szobák eszméjénél kezdett a vér a fejébe menni.</p> -<p>Parancsa szerint felnyittatott a három szoba, melyek közül -mindegyiknek volt külön kijárása is. A középső egy nagy két -ablakos, teremszerű; mellette két felől egy-egy kisebb.</p> -<p>– Ez itt jobbfelől az ön szobája, a balfelőlit a szobalány -foglalja el, a középső az enyim, – szólt Serena Adorjánhoz, ki az -elrendezést egészen szeretetreméltónak találta. Most kérem, egy kis -időre távozzék szobájába, míg átöltözöm. A tulsó ajtón -kijárhat.</p> -<p>Adorján igen természetesnek találta ezt a kivánságot, sőt még -abban is, hogy Serena bezárta utána a benyiló ajtót, több ingert -talált, mint visszautasítást.</p> -<p>A mint egyedül maradt szobájában, két feladatot tüzött ki -magának; egyiket, hogy maga is át fog öltözni: az út összegyűri az -embert, sokat levon a tournureből, már pedig a legközelebbi -perczben minden férfiu-előnyét ragyogtatni kell egy hölgy előtt, ki -maga is szép akar lenni vőlegénye szemeiben.</p> -<p>Másik kitűzött feladata pedig az volt, hogy az áruló kulcslyukon -keresztül meglopja saját boldogsága jövőjéből azon pillanatokat, -midőn egy szép és szeretetre méltó hölgy gondtalanul pipereasztala -előtt ül. A tolvajpillantásnak ingere van a szabad gyönyörködés -felett.</p> -<p>Hevült képzelete e második feladatból elsőt csinált: gondolta, a -másodikra azután is ráér, de itt elszalaszthat valamit. Tehát -legelébb is a kulcslyuk. <span class="pagenum"><a name="Page_178" -id="Page_178">-178-</a></span></p> -<p>Az áruló nyiláson át épen ráláthatott az asztalra, melynél -Serena uti necessairejéből keresgélt. Bizonyára mosdószereket. – -Csalatkozott. – Irószereket vett elő, s leült az asztalhoz – -irni.</p> -<p>Ah, ez unalmasan kezdődik: addig ráér az ember megmosdani.</p> -<p>Adorján is előkeresé tehát az utitáskájából mindenféle -segédeszközeit a férfi-szépségnek. Az ezervirág-vizet, a szájmosót, -az illatos szappant, a hajtépőt, a kézitükröt, a viaszkenőcsöt, a -parfümös olajt, s azokat mind hadirendbe állítva asztalán, -munkájához fogott.</p> -<p>Nem igen használt ilyesmit míg gróffá nem lett, azelőtt jobbnak -látta természeti vad szépségével hódítani meg a női sziveket; hanem -mikor az ember rangja megszaporodik, akkor illendő, hogy kezdje el -qualifikálni magát.</p> -<p>A mint legelébb a borotválkozással készen volt, ez nem sokáig -tartott, épen csak az álla közepét kellett journal szerint -kiszabadítania; letette borotváját s ujra a kulcslyukhoz ment. -Serena akkor épen levelet pecsételt.</p> -<p>Bizonyosan most ír szülőinek gyors elhatározása felől.</p> -<p>Adorján visszatért mosdani.</p> -<p>Most Serena csengetett: a szobaleány bejött. Serena halkan -beszélt vele.</p> -<p>Ah, bizonyosan nincs még meleg vize a mosdáshoz, azt hozat -elébb. A szobaleány eltávozott, s viszont a maga részéről odakinn -csengetett, s az elősiető háziszolgának egy levelet adott át; -azután visszatért a szobába.</p> -<p>Adorján ismét a kulcslyuknál volt, Serena inte a szobaleánynak, -hogy távozzék a maga szobájába, s feküdjék le, mert korán fel fogja -költeni.</p> -<p>Tehát végre! – De mikor kezd az átöltözéshez?</p> -<p>Adorján bizony ráért még a haját is felbodorítani; s bár az -alatt kétszer is odalopózott a «trou Judas»-hoz, a hogy a vendéglői -keresztajtók kulcslyukait hiják, az nem mutatott neki egyebet egy -néma hölgyalaknál, ki szép fejét <span class="pagenum"><a name= -"Page_179" id="Page_179">-179-</a></span> szomoruan tenyerébe -hajtva, az asztalra könyököl, s a lobogó gyertya fényébe bámul.</p> -<p>Ugyan mire várhat oly sokáig?</p> -<p>Adorján azután még a körmeit is elmetélhette, a bajuszát is -kifenhette, új mellényt, otthonkát vehetett magára, zsebkendőjét -beparfümözhette, s megnézhette haját a kézi és faltükör összeműködő -segélyével, ha jól áll-e hátul? Serena még mindig nem mozdult meg -azon helyzetből, hogy magát előtte érdekesebbé tegye.</p> -<p>Végre férfi-léptek hangzottak a folyosón végig; valaki -koczogtatott az ajtón, Serena felkelt, kinyitotta előtte; Adorján a -kulcslyuknál volt már és látta belépni a szobába – Fehér -Gyulát.</p> -<p>Serena, a mint meglátta a belépőt, azzal a villanyozott -kedélylyel sietett eléje, a mivel régen és őszintén óhajtott -ismerősöket szokás fogadni.</p> -<p>– Hozta Isten! Köszönöm önnek, hogy egy bohókás nő szavára -kegyed nem restelt ide fáradni.</p> -<p>Gyula engedé kezét a grófné két kicsi kezébe szoríttatni.</p> -<p>– Kötelességemnek tartottam Szathmáron lenni, miután a grófnő -azt irta, hogy igen komoly ügyben kivánja szolgálatomat.</p> -<p>– Nem «szolgálatot» irtam: «samaritanus segély» áll levelemben. -Jól emlékezem a kifejezésre. Önnek egy elveszett gyermeket kell -apjához visszavezetni.</p> -<p>Gyula mosolygott e kifejezésre, azt hitte, szivéig lát ennek a -nőnek.</p> -<p>– Ez az elveszett gyermek?…</p> -<p>– Ön tudja jól, hogy én magam vagyok.</p> -<p>– S mi czélra kivánja nagysád közbenjárásomat?</p> -<p>– Mint sejtheti: ki akarok atyámmal és anyámmal békülni.</p> -<p>– Engedjen meg a grófnő egy magamforma iparvállalkozóhoz illő -gyakorlati kérdést: mi czélja van e kibékülésnek? A grófot kell-e -rábirni, hogy adja megegyezését <span class="pagenum"><a name= -"Page_180" id="Page_180">-180-</a></span> nagysád házasságához, -vagy pedig a grófnét, hogy nagysád atyai birtokrészét szolgáltassa -ki?</p> -<p>– Egyikről sincs szó. Én egyelőre nem megyek férjhez.</p> -<p>– Nem megy férjhez? Hisz az egész környék beszél róla.</p> -<p>– Hadd beszéljenek, majd belefáradnak. Én haza vágyom. Atyám, -anyám után vágyom.</p> -<p>– Különös!</p> -<p>– Különös ugy-e? Hogy egy némber, ki eddig még rabszolgáiban is -válogatott, most egyszerre maga keresse a helyet, a hol nincs más -föltétel, mint kényre kedvre megadni magát. Pedig úgy van. Én -engedelmes leánya akarok lenni szülőimnek, töredelmesen port hintve -fejemre, s elismerve, hogy mind az, a mit eddig önfejem szerint -tettem, hiba és tévedés volt, s igérve, hogy ezután föltétlenül -alávetem magamat azok akaratának, kik bölcsebbek mint én, s kik még -mindig szeretnek engemet úgy, mint én őket.</p> -<p>– Tisztelt grófnő. Én nem tudom magamat egyhirtelen feltalálni. -A grófnő arról beszél, hogy nem fog nőül menni, hogy szülőihez akar -visszatérni, én pedig épen csak ma hallottam az alispántól, hogy -Adorjánnak dispensationalis levelet adott, s Adorján rögtön -elutazott Somlyóházára. Felbomlott-e e viszony? mi oka lehetett? -alapos volt-e e szakítás? azt én nekem sejtenem se lehet. Látja a -grófnő, hogy miután tőlem egy igen komoly ügyben kiván -beavatkozást, én valóban egészen beavatva akarok lenni.</p> -<p>– Az meg fog történni. Nekem van nehány órai időm itt tölteni -való; ön szives lesz azalatt velem maradni, s ez időt feláldozza -nekem.</p> -<p>– A legnagyobb élvezettel.</p> -<p>– Foglaljon hát helyt mellettem.</p> -<p>Serena maga mellett mutatott helyet Gyulának a pamlagon.</p> -<p>– Ön most azt gondolja magában: no iszen akadtam én most egy -valóságos futóbolondra; ez itt egy szeszélyes kalandornő, a kinek -legkisebbik hiusága az, hogy vőlegényeit <span class= -"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span> az -oltár küszöbénél hagyhassa el. Megérdemlem, hogy azt gondolja -felőlem. Ez büntetés nekem azért, hogy kivétel akartam lenni a -világ tisztes rendéből, mely azt írja elénk, hogy a nőnek ne legyen -akarata. Pedig lássa ön, nincsen igaza; én nagyon, nagyon szerettem -ezt az embert.</p> -<p>Serena mély csüggedéssel hajtá le szép, fürtárnyalta fejét, -arczán egy pillanatra a legvalódibb fájdalom árnyéka borult el; de -csak egy pillanatra; a másik perczben már ismét erős volt, mint egy -férfi; nem! erősebb: mint egy asszony.</p> -<p>– Azt hittem, hogy ez emberben találtam föl az ideált, a kit -keresek. Ön emlékszik az ünnepélyes perczre, midőn a sz...i -fürdőben jótékony műversenyt adtunk, ő oly nagylelkű, oly -áldozatkész arczczal lépett elém, hogy el kelle hinnem, miként -szivében a legnemesebb gyöngyök hevernek elrejtve, csak a buvár -hiányzik, ki azokat felhozni leszálljon. – Ön, ki e jótékony -gyűjtemény eredetét ismeré, nagyon jókat nevethetett rajtam akkor; -nem, nem, meg ne sértsem ön jó szivét: ön titokban bizonyosan -nagyon szánt engem; de hallgatott, azt gondolva, hogy ez életben -legtöbb boldogság alapja csalódás. – Különben is nem az ön feladata -volt engemet megóvni balsorsomtól; voltak rokonaim, atyám, anyám; -hallhattam az ő ellenségeitől elég rosszat multja felől; intve, -figyelmeztetve voltam; miért lépett volna ön kettőnk közé, midőn -látta, hogy én őt mindenki ellen védem, hogy szeretem?… Valóban -szerettem ezt az embert. Azt hittem, ideálomat lelém fel benne. -Azt, ki megfordított képe mindazoknak, kik magukat kívül festik, -belül bemocskolják, kik a derék ember hirét szeretik magukra -ölteni, de a kivarrott ruhán belül önző, gyáva, szívtelen köznapi -lelkek. Ő pedig mindazoknak ellentéte. Rossznak akar látszani, hogy -hozzájuk ne hasonlítson; de lelke mélyében siratja azt, hogy nem -talál olyan egy pár szemet a világon, a kiért érdemes volna valódi -lényét felleplezni: egy férfi, kiből a polgári küzdelem -<span class="pagenum"><a name="Page_182" id= -"Page_182">-182-</a></span> hazafit, a harcz hőst varázsolna elő; -míg e rothadt tespedő időszak nem tud neki más szerepet adni, mint -egy korhely verekedőét. – Nagyon szép öntől, hogy még nem kaczagta -el magát fenhangon.</p> -<p>Gyula pedig nagyon jól látta Serena szemeiben azt az elfojtott -villámot, a miből a köny támad.</p> -<p>– Majd évek mulva, mikor a tegnapi «én» már saját magam előtt is -idegen személy lesz, sokat fogunk nevetni. Hogyan hitette el egy -elkényeztetett nő magával, hogy már ő ezentul egészen megfordít két -életrendszert egyszerre, egy férfiét és saját magáét. Hogy törte -meg kedélyét a polgári élet parancsoló körülményeihez; hogy járt -gazdaság, gazdálkodás után; havakat töltött apja tiszttartóságánál, -hogy ellesse attól az előtte mindeddig ismeretlennek maradt -mysteriumokat, a miket a köznemes oly nagyrabecsül feleségénél; -hogy iparkodott elszakítani multjának minden fonalát, s új jövőt -szőni fonni azok nélkül; hogy vetette meg ismerősei jó tanácsát, -hogy viselte szivén atyja gúnymosolyát és anyja hidegségét. Ah, -uram: ez borzasztó nevetséges fog lenni évek mulva; de még most -összeroskaszt. Azon ember, kinek kedveért én az őseimtől rám maradt -szeplőtelen czímer koronájából ágakat akartam letördelni, hogy az -övével egyenlővé tegyem: az ugyanez alatt szerzett egy pár szarvval -többet a magáéhoz – pénzen! hogy az legyen egyenlő az enyimmel.</p> -<p>Serena úgy szégyenlette ezt, hogy két kezével eltakarta égő -arczát.</p> -<p>– Oh mennyire meg voltam alázva, mennyire megbűnhödtem. Éreztem, -hogy el kell tépnem e szövevényt, a mibe szívem úgy -belebonyolódott, bárha utána szakad is az. Gyógyíthatlan marad a -seb; de mégis leért a fájó részig. Belehalok; de nem élek e -polypussal keblemen.</p> -<p>A grófnő arczán a legszilajabb fájdalom kitörése volt látható, a -midőn egyszerre felkaczagott, felállt helyéről s az őt követő -Gyulának naivul karjába öltve kezét, közönyös hangon mondá: -<span class="pagenum"><a name="Page_183" id= -"Page_183">-183-</a></span></p> -<p>– Ne ijedjen meg kedves barátom; már ki vagyok gyógyulva. A mint -az imént beszéltem, csak eleven képzelődés volt, nem éreztem belőle -semmit.</p> -<p>Azzal elkezde Gyulával karöltve alá s fel sétálni a teremben, -így folytatva a beszélgetést.</p> -<p>– Ha csak ennyit tudok: ez megöl; de miután most már mindent -tudok: ő van meghalva – rám nézve. – Úgy szólhatok felőle, mint egy -teljesen idegen emberről; úgy mondhatom el mindazt, mint egy -adomát, melyet valamelyik napilapban olvastam. Gróf Borcz Adorján -úr ő méltósága nemcsak köznapi lélek, hanem valóságos válogatott -semmirekellő. Évek előtt szerelmi viszonyt kötött egy szép s -úgyhiszem szeretetreméltó hölgygyel, ön is láthatta azt; egy este -találkoztunk vele Somlyófalván. A két apa, két kupecz, e szerelmi -viszonyra üzletet épített, mint a hogy szokás a börzén játszani -fejedelmek jó barátságára vagy haragjára. A leány apjáról megsejték -amott, hogy gazdagsága látszat, s iparkodtak a szerződést -megsemmisíteni. – Másfél százezer forint volt a bánatpénz, melyet -azon félnek kellett fizetni, a melyik a házasságtól visszalép. Én -tudtam azt, midőn az ifjú Borcz legelőször nyilatkozott előttem, s -megemlítém neki: ő becsületére fogadta előttem, hogy semmi köze az -egész üzéri kérdéshez, ezt végezze a két kupecz egymással a hogy -tudja; ő határozottan visszalépett, és soha a felbontott viszonyra -gondolni nem fog. Én hittem neki, miért ne hittem volna? egy férfi -elvesztett kártyán százezreket, miért ne tehetné ugyanaz, hogy -szíve hölgyeért is elveszítsen annyit, a mennyit a «coeur dame»-nak -áldozott. – Azt hittem könnyelmű, ki megveti a pénzt, s nem gondol -anyagi veszteségre, mikor szivétől kér tanácsot. – Ön tudja, mi -történt tovább?</p> -<p>– Csak általánosan. A szerződést a másik fél szegte meg.</p> -<p>– De hogyan? Ezek az emberek, hogy élére vert pénzüket -megmentsék, elébb egy szegény védtelen, gyanutlan nő szivét törék -össze, hogy ne álljon útjukba. Folyvást tetteték, mintha állnának a -házassági szerződés mellett, <span class="pagenum"><a name= -"Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> készületeket tettek a -menyegzőhöz; e közben alacsony cselszövényt fontak, hogy a -menyasszonyt megejtsék, elcsábítva azt egy léha kalandornak, kit -násznagyi czímmel csaltak a lépre; s míg az öreg Borcz piszkos -kerítővé aljasítá magát, az ifju más szerepet játszott a -komédiában, egy undorító, becstelen szerepet; a korhely jegyesét, -kinek feladata menyasszonyát kétségbeejteni, magát megutáltatni -vele: és játszotta azt a szerepet teljes öntudattal, sugó után, -mint valami falusi komédiás! Ugy-e bár, mulatságos történet ez? – -kérdezé Serena szándékosan megállva a benyiló ajtó előtt.</p> -<p>Azután némán sétált egyszer végig, összekulcsolt kezeit ölébe -eresztve.</p> -<p>– A szindarab teljesen sikerült: egész az utolsó jelenetéig. A -menyegzőre kitüzött napon megjelent az ifju Borcz a menyasszonyi -háznál, magát ittasnak szinlelte, elébb a városban mindennemű -botrányból készítve el hire fekhelyét s a báró azon éjjel -megszökött a menyasszonynyal. Az egyik kupecz erre cridát mondott, -szintén megszökött, a másik diadalmasan hazajött, pénzét megmenté s -fiát megváltá a házasságtól ingyen, mint a hogy szokás a -katonaságból kiszabadulni tettetett nyomorékság mellett. És én ez -idő alatt folyvást jegyben jártam vele, és álmodtam őt magamban egy -félistennek!</p> -<p>Hát Adorján hogy érezte magát e beszéd alatt, melynek minden -szavát hallania kellett?</p> -<p>Mint érzi magát a verembe esett vad?</p> -<p>Szobájából nem volt külön kijárás, nem menekülhetett bűnhödése -elől. – Végig kellett hallgatnia a rettentő megalázás minden -szavát, tűrni a korbácsolás minden sujtását; nézni magát az eléje -tartott tükörben, mely lelkét egész benső valójában mutatá föl és -mellé csendesen lenni, lélekzetét elfojtani, egy helyben állni; -nehogy a tulsó szobában azt kérdezze valaki: ki jár ott? s -megtudja, hogy épen az, a kiről beszélnek.</p> -<p>Egyszer a düh és szégyen annyira vitte, hogy az ajtóhoz -<span class="pagenum"><a name="Page_185" id= -"Page_185">-185-</a></span> lépett, az villant át agyán, hogy -felszakítja a zárt, kitör, és azt fogja mondani azon férfinak, ki -mind azt hallotta felőle: uram, ön olyan dolgokat tudott meg, a -miktől vagy önnek, vagy nekem meg kell halni. – Asszonyom, nyujtsa -zsebkendőjét, s nézze, hogy fog itt most két férfi, zsebkendő -szegletét fogva, egymásra lőni. De épen akkor egy gunykaczaj -hangzott Serena ajkáról, s e kaczaj elvevé minden bátorságát: -reszketett, mint a bűntudatos gyermek, s a helyett, hogy az ajtót -felszakította volna, oda lapult hozzá, hogy jobban hallhasson.</p> -<p>És azután mentül többet hallott, annál jobban elhagyta minden -bátorsága; minden ize reszketett bele, minden izmát elhagyta az -erő; nem volt férfi többé; utoljára leroskadt térdére, az áruló -kulcslyukon át csak térden állva lehete nézni. És aztán térden -állva nézte kulcslyukon át menyasszonya cherub arczát, a mint oly -megvetéssel beszélt vőlegényéről.</p> -<p>Ilyen kiváncsisággal nézte egykor Damiens, mikor a bakó nyilt -sebeibe égő olajat töltögetett.</p> -<p>Végre kitombolta magát a harag. Serena lankadtan roskadt le egy -székre.</p> -<p>– Ön láthatja, szólt oly csendesen, mintha már azt nem kivánná, -hogy mások is hallják; nekem szükségem van egy helyre, hová -szégyenpirtól égő arczomat elrejthessem. Ez anyám keble.</p> -<p>– Ebben igaza van, grófnő; hanem előttem még mindig rejtély -marad egy kérdés. Önt Somlyóházán éri a kiábrándulás; szülői -Kolozsvárott laknak, Kolozsvár Somlyóházához keletnek fekszik s én -még is Szathmáron találom önt, nyugatra a somlyóházi -kastélytól.</p> -<p>– Ön előtt ez talány. De meg fogja érteni, ha emlékezetébe -hozom, hogy mielőtt Somlyóházáról szülőim lakába érnék, által kell -menni a Szamoson; s midőn a hidon keresztül megyek és arra -gondolok, hogy most anyám megvető arcza elé kell állnom: – attól -tartok, hogy nagyon csábítónak találnám a víz fenekét. Meg kell -előzni valakinek <span class="pagenum"><a name="Page_186" id= -"Page_186">-186-</a></span> jöttömet, valakinek, a ki elmondja -felőlem: az elveszett leány visszakerül, bolond volt, de nem -bukott; valakinek, a kiről tudjam azt, hogy a midőn engemet szülőim -előtt ment, akkor magában, önmeggyőződése előtt is kimentett és a -kiről szülőim tudják, hogy igazat mond. Rokonaim között senki sincs -ilyen. Távol és közel egyedül ön az.</p> -<p>– Azt az egyet leszámítva, hogy önt lelkemben minden rágalmon -felül emelve látom, a többire nézve nagyon tulbecsül engem a -grófnő.</p> -<p>– Egy hajszállal sem. Sokszor hallottam önt családunknál -emlegetni, mindig a legnagyobb szeretettel, önt nálunk mindenki -szereti; érti ön: mindenki.</p> -<p>Gyula nagyot sóhajtott és nem felelt; hanem lesütötte a szemeit -és kerülni látszott Serena tekintetét.</p> -<p>Serena egy darabig vizsga figyelemmel nézett az ifju arczára, -mintha olvasni akarná annak vonásaiból, hogy miről gondolkodik -most.</p> -<p>És a mint kitalálni vélte, lassankint mélyen elpirult szép -alabastrom-síma arcza, mindig jobban égett; – egyszer aztán -elkezdett kaczagni.</p> -<p>– Ah ha! ön most azt gondolja magában: – imhol van egy az -újtestamentomi hét bolond szüzek közül, a ki a második vőlegényét -hagyta el a faképnél s most keres magának egy harmadikat, a kivel a -két elsőért revanchet vegyen! Nem, kedves barátom; nem úgy értettem -azt. Én szeretem önt, mint testvért – mint reménybeli testvéremet, -szülőim szeretik önt, mint gyermeküket, és azután van még valaki -házunknál, a ki önt másként szereti mint én.</p> -<p>Most aztán Gyulán volt a sor benső hőségtől elpirulni.</p> -<p>– Oh grófnő, ez öntől szomorú tréfa.</p> -<p>– Se nem szomorú, se nem tréfa. A csillagokba van ez már írva, -jó barátom, ön nagyon sok szomorúságot okoz avval, hogy házunk -táját kerüli, s okozza azt a legjobb, a legangyalibb szívnek. Miért -szakította ön félbe látogatásait? <span class="pagenum"><a name= -"Page_187" id="Page_187">-187-</a></span></p> -<p>– Grófnő, én nem tudok ön előtt titkolózni. Érzem, hogy minden -vonásom elárul; megadom magamat. Megvallom, hogy nagyon szeretek: -megvallom, hogy nagyon boldogtalan vagyok.</p> -<p>– S miért nem siet akkor oda, a hol önt viszont szeretik?</p> -<p>– Őszinte fogok lenni. – Világi állásunk annyira van egymástól, -mint ég és föld. Én ipar embere vagyok, ki az élettel küzd, ki -sárral és földdel vesződik, hogy a szerencsét kényszerítse, -visszaadni azt, a mit elvett: ő pedig túlvilági lény, kinek az élet -prózájáról semmi sejtelme nincs. Igaz, hogy a szív nem kérdezi, -hogy kit szeressen? de néha itt benn még van valami más is a sziven -kívül, a mit úgy hinak, hogy «jellem». Ez megkérdi azt: mit akarsz? -Olyan körbe akarsz-e fölemelkedni, a hol idegen vagy? a hol más -szokások, más életmód, más szenvedélyek uralkodnak, vagy azt -akarod, hogy valaki, a kit szeretsz, hagyja el eddigi életét s -kezdjen a kedvedért mást; alázatosat, mint a tied? Mert grófnő, az -én életem alázatos élet. Nem vagyok az a büszke megyei szónok, a -pártvezér, a kik őseim voltak; iparüző vagyok, dolgozom, -kereskedem. Már most mit enged meg inkább a sors: azt-e, hogy egy -iparüző legyen a felesége kedveért mágnás? vagy azt, hogy egy -grófnő legyen a férje kedveért kereskedőné? Nem örökké ismétlődik-e -itt a regebeli halász szerelme a hableányhoz; akár ő szállt ehhez a -vízbe alá, akár ez követte őt a partra: az egyiknek halála -volt?</p> -<p>– E kérdésre Cecil fog felelni, és én tudom, hogy mit fog -felelni?</p> -<p>– Ön tudja?</p> -<p>– Biztosan tudom. Sokszor beszéltünk mi erről. Cecil lelke -egészen tárva áll előttem. Oh mi erről nagyon sokat beszéltünk -egymással. Emlékezem rá, mikor egyszer nagy társaság volt nálunk, -csupa nők, valami vén fadesse a rangok elsőbbségéről kezdett -értekezést. A vita úgy támadt, hogy valaki nem tudta elhatározni, -hogy a «marquisnő» alatta, vagy fölötte áll-e a grófnőnek? Volt a -ki azt <span class="pagenum"><a name="Page_188" id= -"Page_188">-188-</a></span> állította, hogy több, mint «bárónő», de -kevesebb, mint «grófnő», míg más véleményárnyalat azt állítá, hogy -sőt egyenlő rangban áll a «herczegnővel». Midőn végre -szavazattöbbséggel abban állapodának meg, hogy a «herczegnő» czím -csakugyan a legeslegmagasabb, a mi rangban elérhető, akkor Cecil -közbeszólt: «én még ismerek annál magasabb rangot, annak a czíme -«boldog nő». Mindenki nevetett az ötleten, s magában mindenki -igazat adott neki. Ön talán nem?</p> -<p>– Oh grófnő.</p> -<p>– Ne mondja: oh grófnő! mondja: oh testvér! Lássa, ez olyan -ritka eset, talán nem is fog többet megtörténni az életben, hogy -férfit kérjenek így, mint én kérem most önt: «jer, ne maradj távol, -ott szeretnek, viszonozd». Ez ugyan elég rendkivüli eset, de ön -megérdemli azt, hogy így történjék.</p> -<p>Gyula pirulva kelt fel.</p> -<p>– Jól van. Én hiszek és megyek.</p> -<p>– És «ott maradok».</p> -<p>– Az nem tőlem függ.</p> -<p>– Az bizonyos. Önnek legelső szava az leend szülőimhez: «én e -családnak tagja akarok lenni». Higyje el, hogy tárt karokkal -fogadandják. És a mikor ez így történt, akkor azt fogja ön mondani: -«van ennek a mi családunknak még egy tagja; egy elveszett gyermek. -Ez a szegény leány kinn áll kapunk előtt, a bűnbánó szőrkötéllel a -nyakán. Ez a leány most már nekem «hugom», szabad érte szót -emelnem; szabad kérnem, hogy megnyiljék előtte a szülői ház, a -szülői kebel; alázatosan tér meg, bánva a mit tett, bánva a mit -álmodott.» Ön ezt fogja mondani, úgy-e ezt? édes, – édes – -bátyám!</p> -<p>S itt önfeledten borult Gyula vállára Serena és zokogva fűzte -körüle karjait és megcsókolta az ifju arczát, azután maga is -összerezzent s mély hangon suttogá:</p> -<p>– Ön tudni fogja, hogy e csókkal bátyámmá van eljegyezve. -<span class="pagenum"><a name="Page_189" id= -"Page_189">-189-</a></span></p> -<p>– Még ez órában indulok Kolozsvárra.</p> -<p>– Nagyon kérem; tudja, hogy a rágalomnak szárnya van. Fél óra -mulva én is indulok utána. Minden állomásnál újra találkozni -fogunk.</p> -<p>– Az Isten áldja meg önt.</p> -<p>– Mondja inkább: az Isten bocsásson meg.</p> -<p>Gyula vette kalapját és indult.</p> -<p>Serena az ajtóig kisérte; Gyula már kilépett, Serena -visszatartá:</p> -<p>– Egyszer sem mondja ön: «rossz hugom?»</p> -<p>Gyula érzékenyen ragadta meg a szép hölgy kezét.</p> -<p>– Isten veled édes, édes jó hugom.</p> -<p>Serena várt, míg az ajtók bezárultak Gyula után; azután -visszatért szobájába s a pamlag végében leomolva, összetett kezeire -fektetett homlokkal sokáig, sokáig imádkozott.</p> -<p>Sokat kellett imádkoznia, hogy azt az átkot mind ellensulyozza, -a mit odaát a másik szobában egy feldühített fenevad ellene a -poklokra küldött.</p> -<p>Adorján most már dühösen kezdett fel s alá járkálni szobájában, -mint egy valóságos kalitkába jutott hyéna.</p> -<p>Ily szándékos meggyaláztatástól minden csepp vérnek méreggé kell -válni.</p> -<p>Ez irtózatos némber nem találta elégnek, a mit más nő tett -volna, hogy midőn kedvesét megvetni tanulta, azt levélben tudassa -vele: vakmerően magához hivá, bezárta egy szobába s ott hányta -szemére egy harmadik füle hallatára alávalóságait.</p> -<p>E jelenetnek szomoruan kell végződni.</p> -<p>A ki hyénát produkál a közönségnek: legyen rá készen, hogy annak -egyszer eszébe juthat a szégyenítő korbácsütésre fékezője torkának -rohanni s a bámulók szeme láttára összemarczangolni azt.</p> -<p>Egy gyönge asszony! Ilyet merni egy férfi ellen! A kinek csak az -öt ujját kell összeszorítani, hogy belőle a lelket kioltsa. -<span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span></p> -<p>Arra iszonyú esküt tett magában, hogy ezt a nőt meg fogja ölni. -Nem fog többet kaczagni azon, a mik ez órában történtek. Először -őt, azután saját magát.</p> -<p>Felöltözött; kétcsövű pisztolyát felső kabátja zsebébe tevé, -gyertyáját odabenn eloltá s megfogta a közajtó kilincsét, hogy azt -sarkából kiemelje. Ez nem lesz nehéz munka. Ha zaj lesz belőle, -legyen zaj. Két lövéssel úgy is vége lesz mindennek: az emberek -aztán találgassák, hogy miért történt ez?</p> -<p>Egy perczre megállt, mert Serena hangját hallotta. A grófnő -szobalányát költé fel, hogy készüljön az a tovább utazásra, fogassa -be a lovakat.</p> -<p>A szobaleány ásítozva ment ki, mint a kinek kedve ellen esett -legjobb álmát félbeszakítani.</p> -<p>És azzal Serena egyedül maradt a szobában.</p> -<p>Most Adorjánnak egy új gondolat fordult meg agyában.</p> -<p>Minek volna a zajütés, minek volna az öngyilkosság? Alkalom van -a boszú büntetlen kitöltésére: az ajtót sarkából hirtelen kiemelni; -azzal a nőre rohanni, száját egy selyemkendővel betömni s ott -tartani, míg meg nem fullad; – és azután rázárni az ajtót és -menekülni a világba.</p> -<p>A mint e gondolat felforralta agyát, hirtelen azt hallá, hogy -Serena felől a kulcs elfordul a zárban s önkényt feltárul előtte az -ajtó: a hölgy ott áll vele szemközt, – egyedül.</p> -<p>A fenevad visszavonult e tekintet elől. Arcza sápadt volt és -haja szétzilálva; fogai egymáshoz verődtek; tagjait zsibbasztó -félelem állta el; nem birta kiállni ezeket a szemeket.</p> -<p>– Nos, uram, szólt Serena nyugodt, csendes hangon. Nem utazunk-e -tovább? Én készen vagyok.</p> -<p>Adorján ajkain valami fehér tajtékszerű hab mutatkozott, szeme -fehére csupa vér volt; a selyemkendőt, melyet kezében tartott, -görcsösen gyürte össze.</p> -<p>Háromszor is meg akart szólalni, de mellét úgy összeszorítá -<span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span> valami, s a mint hangjához jutott, -egészen be volt rekedve!</p> -<p>– Azok után, a miket a grófnő az imént – itt e szobában – -beszélt – lehet-e arra gondolni?</p> -<p>– Ön tehát hallgatózott? csattant fel Serena büszkén. Még azt -is? – Fi donc!</p> -<p>Azzal végig nézte, kevélyen, méltóságosan, megölő szemekkel a -férfit, ki e kevély tekintet előtt semmivé lenni érzé magát; – -visszatámolygott sötét szobájába s a hol nem érte a gyertyavilág, -végig veté magát a pamlagon s mint a vert hyéna, a kezében tartott -selyemkendőbe harapott; azt rágta összevissza.</p> -<p>És azután hallá, mint hagyja el a szobát Serena, mint megy végig -a hosszú sötét folyosón, a vendéglőben mindenki alszik; és akkor -azt képzelé magában, hogy ő most lábhegyen utána siet: a hosszú, -hangtalan sötét folyosón utóléri, ott nem láthatja büszke szemeinek -villogását; ott megragadja hosszú selyemhaja tekercseinél fogva, -ott lábai alá gázolja, szép termetének istennői kecsét sarkával -tiporva össze; ott megfüröszti meleg vérében kezeit, s hosszú -hajánál fogva végig vonszolja maga után a hideg kőpadlaton, míg egy -élő ideg mozdul benne.</p> -<p>És mindez csak hagymáz-képzelet volt: ott feküdt ő zsibbadtan, -tehetetlenül a sötét szobában s nem bántott senkit, csak a fogai -közé akadt selyemkendőt.</p> -<p>Azután még sokáig figyelt, nem hallhatja-e még egyszer hangját -annak a bűbájos nőnek, a kit már magáénak hitt, a kivel pompázhatni -képzelt, a kinek szépségétől megittasult? Mire való lett volna neki -ezt a hangot még egyszer hallani? mért várta azt olyan nagyon? – -Sohasem hallotta többet.</p> -<p>Csak azt hallá, hogy egy idő mulva ajtók nyiltak, lovak -dobogtak, hintó gördült, kapu záródott s azután ismét csendes lett -minden. Éjszaka volt még.</p> -<p>Ekkor aztán fölkelt; elgondolta magában, hogy a kerek földön -nincsen olyan nyomorú ember, mint ő; s azzal a <span class= -"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> -selyemkendőből kötelet csavart, hurkot csinált rá, keresett egy -nagy szeget a falon, a mi egy embert meg fog birni; a selyemkendő -egyik végét hozzá kötötte, azután kezével belekapaszkodva -megpróbálta, elég erősen tart-e? Azután meggondolta magát: ez rút -halál, s csendesen ismét lebontotta a kendőt a szegről.</p> -<p>Az ember nemes ember és pisztolyai vannak. És ez sokkal szebb -halál. Egy kettős csövű fegyver, egyszerre mind a két ravaszát -elrántva, bizonyosan öl. Csupán az a kérdés: a szívbe-e, vagy a -homlokba? A szívbe lőni érdekesebb; az arcz épen marad; de nem -eléggé bizonyos. Ha a kéz rosszúl irányoz, nem lesz rögtön halál; -sokáig lehet vele kinlódni; a golyó a bordákban megakadhat és -félremegy. A főbelövés biztosabb, csakhogy ez elékteleníti az -arczot; könnyen széthordja a koponyát s ez rút látvány lesz.</p> -<p>És azután sokáig elnézegetett a pisztoly kettős üregébe, e két -fekete barlangba, a mikben a halál madarai laknak, felhuzta a -sárkányokat, a cső végét a szájába fogta és elgondolta, hogy milyen -különös az, most csak egy nyomás a mutatóujjal és nincs többé -körülötte világ, és azután megint kivette szájából a pisztoly -végét, leeresztette a sárkányait s visszatette a tokjába.</p> -<p>Nem volt ennek bátorsága se magát, se mást megölni soha.</p> -<h3>MÁLAI MÁTÉ URAM PERPLEXITÁSA.</h3> -<p>A jámbor tiszttartó azok után, a miket a hajnal kelő fényénél -látott, nem gondola egyebet, mint hogy ebben ime ő is megnyugodjék -s visszatérjen Somlyóházára.</p> -<p>Mert, hogy mielőtt a grófot az esetről tudósítaná, elébb -okvetlenül szükséges az eljárás módszerei fölött nejével értekezni, -azt már csak mindenki meg fogja engedni, a kiben egy szikrája az -alkotmányos érzületnek s a parlamentáris kormányzat iránti -tiszteletnek világít. <span class="pagenum"><a name="Page_193" id= -"Page_193">-193-</a></span></p> -<p>Mit hágy helyben az asszony?</p> -<p>E végre tehát elébb haza utazott; a családi konferenczia azt -állapítá meg, hogy Máté úrnak elébb levélben foglalva kell előadni -az eseményeket egész odáig, a hol Serena grófné útra indul, ő pedig -kiséretére incognito vállalkozik.</p> -<p>Ez a levél hadd menjen el elébb a postán.</p> -<p>Rögtön utána másnap üljön kocsira Máté úr s igyekezzék le -Kolozsvárra. Ott ejtse úgy a dolgot, hogy külön találkozhassék a -gróffal, s annak szép óvatosan mondja el, a miket élő szemeivel -látott.</p> -<p>Így legjobb lesz.</p> -<p>Tehát Málai még az nap és másnap otthon maradt s csak a -következő hajnalban indult útra Erdély fővárosa felé.</p> -<p>Tiszttartó úr nem szokott lóhalálában utazni; ezuttal elég ideje -levén estig helybe érkezni, csendesen koczogott két mokány -lovacskájával, ekhós szekerével s nem törődött vele, ha az utána -jövők akárhányszor elkerülik is.</p> -<p>Szamosujváron innen, a fürdőház előtt van egy csárda, ott -szokott rendesen megetetni. Ismerték már, mintha otthon volna.</p> -<p>Az örmény csapláros nem is teríttetett neki külön asztalt, hanem -szokás szerint csak a családi terítékhez ülteté, a mi igen jó -szokás. A vendégre nézve nagyon megnyugtató az, ha látja, hogy a -vendéglős is abból a borból iszik, a miből neki töltött.</p> -<p>– Mo nogy járás van ezen az uton. Szólt a komoly örmény úr, -azzal a sajátságos kiejtéssel, mely a nyelvnek csaknem tréfás -lágyságot kölcsönöz. Csak az imént jöve egy ári hintó, abban öle -egy fiatol ór, a ki megrendele neki magának négy friss lovat és meg -azonkivül megparancsolá, hogy másik négy ló álljon a szerszámban, -mojd megjön nemsokára egy másik hintó annak megkell.</p> -<p>– Vajjon ki lehet, a ki úgy siet?</p> -<p>– Bizony, ki lehet?</p> -<p>Arra aztán neki állt a két férfiú találgatni, vajjon ki lehet? -<span class="pagenum"><a name="Page_194" id= -"Page_194">-194-</a></span></p> -<p>– Talán staféta jön, ő felsegitül a ki a kormányzót hivatja?</p> -<p>– Talán beteg valaki Kolozsváron, s Bécsbül hoznak neki -doktort?</p> -<p>– Talán a török követ megy Bukaresztbe, az siet olyan -nagyon?</p> -<p>– Vagy talán szökik valaki, valahonnan, valami elől.</p> -<p>– Én bizony nem bánom, szólt stoikus nyugalommal a vendéglős; -csak fizesse meg az árát a hajtásnak.</p> -<p>– Én sem sokat törődöm vele.</p> -<p>Alig egyeztek meg abban, hogy kölcsönösen nem fognak azon -bánkódni, ki és mi utazik ilyen nagy sietséggel? midőn -ostorpattogás, trombitaszó, kocsirobaj jelenté, hogy valaki -érkezett a vendéglő elé. A kocsi azonban kivül maradt a kapu előtt, -nem hajtatott be. Csak azt várták, míg a lovakat kifogják s ujakat -fognak elé.</p> -<p>Az érkezett hintó csupa sár volt, mert egész nap esett az eső, s -ezzel összefüggésben az oldalait védő oldalbőrök is mind le voltak -csatolva, nem lehetett bele látni.</p> -<p>Pedig mind a vendéglős, mind vendége, daczára a neutrálitási -fogadalomnak, az ablakhoz sietének, hátha lehetne valamit kitudni -abból a hintóból?</p> -<p>A bőrfüggönyök azonban meg sem mozdultak.</p> -<p>A vendéglős diplomatiai fogáshoz folyamodott.</p> -<p>– Te Jutka! szólt tányérváltogató szolgálójának; elmenj ahhoz a -hintóhoz és szólj be neki: hogy ha nem parancsol-e valamit ő -excellentiája?</p> -<p>Jutka futott ki a parancscsal; körülkerülgeté a hintót, sehol -bele nem tudott nézni, utoljára aztán csak úgy találomra -interpellálta. A választ megkapta és visszajött.</p> -<p>– Nos, mit parancsol ő excellentiája?</p> -<p>– Lovakat mentül előbb, meg egy pohár vizet.</p> -<p>– No azt miért ne adnál neki. Milyen az az ór?</p> -<p>– Nem láttam én.</p> -<p>– Milyen a hangja?</p> -<p>– Hát vékony. <span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span></p> -<p>– Jól van, hát itasd meg.</p> -<p>Azzal ismét az ablakhoz álltak: most már csak ki fogja legalább -a kezét nyujtani, hogy a poharat elvegye; arról majd megláthatni, -van-e rajta arany paszománt, zsinór, hajtóka vagy prém? -generális-e, vagy basa, vagy doktor, vagy pedig muszka herczeg.</p> -<p>A szolgáló megjelent a pohár vízzel az egyik kezében, meg egy -fekete korsóval a másikban, hogyha talán még egy pohárral -tetszenék. Erre aztán a bőrfüggöny egyik hajlása kissé -fölemelkedett s kinyult egy kéz a pohár után, mely pedig nem volt -semmi katonatiszt, sem török úr, sem doktor, sem muszka herczeg -keze, mert az a legfinomabb fehérebb hölgykéz volt.</p> -<p>– Hiszen az az ór kisasszony. Dörmögé a vendéglős lehangoltan. S -azzal mindaketten visszaültek az asztalhoz, a hol azután sokáig -eltanakodtak még azon a rendkivüliségen, hogy egy úri dáma mi oknál -fogva siethet ilyen nagyon. Abban aztán megállapodtak, hogy -bizonyosan haldoklik valaki a familiájából, azt akarja még életben -találni.</p> -<p>Néhány percz mulva be voltak a hintó elé fogva a pihent lovak, -trombitaszó, ostorpattogás, kerék- és patkórobogás hirdeté, hogy az -utazás tovább foly és többet nem törődött vele senki.</p> -<p>Málai uram időt szokott adni a lovainak utazás közben; maga -szokott utána nézni, hogy kellő korszakokban legyen neki -szolgáltatva előbb a széna, azután az abrak, utoljára a víz, azután -még egy kis széna, mert a ló ebédje ugyan kevés szakácsművészetet -kiván, de a tálaláshoz nagyon kell érteni.</p> -<p>Csak úgy délután felé vett azután bucsút gazdájától, kifizetve -neki ételt és italt, abban az árban, a mibe annak magában került, -mert hisz az örmény kocsmáros nem a vendégei falatján gazdagszik -meg; s azután elhelyezé magát szekerébe s úgy engedvén az égiek, -egész Kolozsvárig békén szunnyadozott. <span class= -"pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196">-196-</a></span></p> -<p>Kolozsvárott az urasági majorba volt megszállás, ott volt a -tisztség számára is leszálló szoba, a hol átöltözködhetett s nagy -szívdobogással ballagott az úri lak felé, mely a főpiaczon -vala.</p> -<p>Valakinek rossz hírt vinni, soha sem tartozott a kellemetes -missiók közé; de rossz hírt vinni azzal a szándékkal, hogy azt úgy -kell előadni, mint jót, és meg lenni felőle győződve, hogy rossz: -erre csakugyan præcedens eset nem jutott eszébe Máté úrnak az ó és -új testamentomból.</p> -<p>Mert ha veszi az ember Éli esetét, a hirnök annak sem mondá: -uram örülj, nem kell már őrizned a frigyládát, mert elvették a -filiszteusok; hasonlóképen Jób pátriárkának sem mondá a cseléd: -bizzál uram, nem kell már szénáról gondoskodnod, mert tevéidet -agyoncsapta az akol; szent Dávidot sem biztatá a követ, ki Absolon -lázadását tudtára adá: bizzál uram, mert a fiadat ugyan szereti a -te néped; egyedül ő az a szerencsétlen, a ki mint valami kedves -eseményt kénytelen előadni azt a dolgot, hogy Kalondai Serena -grófnő Borcz Adorján gróffal itt meg itt találkozott, csalhatatlan -körülményei között a találkozni akarásnak, s hogy itt már most -nincs egyéb hátra, mint az esetet örvendetes tudomásul venni.</p> -<p>Tiszttartó úr előbb saját lakosztályában keresé a grófot, ott -azonban csak a pitvarnokot találta, kitől megtudta, hogy a gróf -odaát van nejénél s hogy Máté úr jöveteléről értesülve van már, -rendeletbe is adta, hogy a mint megjön, utasítsák a grófnő -lakosztályába.</p> -<p>Ez kellemetes lesz; gondolá magában Máté úr, tehát a grófné is -én tőlem tudjon meg mindent. No ha most innen ki nem vernek, hát -akkor sehonnan sem.</p> -<p>Egészen más lépcső vezetett fel a grófnő szobáiba; Máté úr -aggodalmasan számlálá meg a lépcsőket, a míg felment, s nevelte -rossz előérzetét, hogy minden lépcsőszakasz páratlan számban ment -ki. De csak mégis felment. <span class="pagenum"><a name="Page_197" -id="Page_197">-197-</a></span></p> -<p>Az előszobában felkérte a szolgálattevő inast, hogy szólítsa ki -egy szóra a grófot. Az visszajött azzal az izenettel, hogy csak -tessék besétálni.</p> -<p>– Mások is vannak odabenn?</p> -<p>– Mind együtt vannak, s egy pár idegen úr is.</p> -<p>– Jó kedvük van-e?</p> -<p>– Nagyon jó kedvük van.</p> -<p>– No, gondolá magában Málai Máté, már ez aztán csak Isten ellen -való vétek lesz, egy ilyen szép jó kedvet elrontani. Pedig hát csak -el kell azt rontani.</p> -<p>A grófnő szobáin nem voltak ajtószárnyak, csak hosszú nehéz -függönyök, két három terem lakói hallhatták egymás beszédét s ha -nem látták is egymást, úgy vehették, mintha egy szobában -volnának.</p> -<p>A grófon és nején kivül Rajcsovics, a bánáti ismerős volt az -első teremben; kit mindjárt az első üdvözlés után úgy mutatott be a -gróf, mint leendő vejét.</p> -<p>Málai Máté forró szavakban gratulált a derék úrnak; igazán -angyalt kap nőül a szelíd grófkisasszonyban.</p> -<p>A szelíd epithetonnál mindenki mosolygott: Málai Máté el nem -tudta gondolni, miért?</p> -<p>De mind a mellett is nem volt szándéka idejövetele indokairól -beszélni; sokkal érdekesebbnek vélte azt tudakolni, hogy nem -fognak-e ma ő nagyságaik elmenni a szinházba?</p> -<p>– Ma nem, felelt a gróf, mert mindenféle családi ünnepélyünk -van, a mire ön is hivatalos lesz.</p> -<p>(Családi ünnepély. Ezt gonosz munka lesz egy rossz hirrel -megzavarni. Ha a gróf nem fog tudakozódni Serena grófnő felől, ő -ugyan egy szóval sem hozza elő ma. Bár csak a levelét ne kapta -volna!)</p> -<p>Mily nagy volt azonban ijedelme, midőn a gróf tárczájába nyul s -onnan az említett levelet vonja elő.</p> -<p>– Kedves Mátém; öntől ma reggel egy levelet kaptam.</p> -<p>Málai Máté úgy kezdé érezni, mintha annak a karszéknek, melyen -ül, valami titkos gépezete volna, mely azt <span class= -"pagenum"><a name="Page_198" id="Page_198">-198-</a></span> felfelé -emelgetné. Hogy felelhessen e kérdésre itt ezen a helyen?</p> -<p>– Igen is, kérem alássan. Egy levelet? Mi van abban a -levélben?</p> -<p>– Hát hiszen ön tudja; mert maga irta.</p> -<p>– Igazság, hogy én irtam. Az valóban igaz.</p> -<p>– Azt irta ön benne, hogy Serena leányom utazik.</p> -<p>– Igaz, igaz, ezt irtam, hogy Pozsonyba utazik. Emlékszem már -rá, felelt a jó öreg úr, mintha valami olyan történt volna -vele.</p> -<p>– Már most én szeretném tudni, hogy mi történt tovább?</p> -<p>– Hogy mi történt? (Valamit mégis csak kell vallani.) Igen is. -Tehát másnap csakugyan befogatott a hintóba és elhajtatott a -kastélyból.</p> -<p>– Látta ön elmenni?</p> -<p>– Igen is láttam; sőt, a mint el méltóztatott hajtani, én készen -tartott szekeremen rögtön utána ügettem és azontul egész reggelig -nyomában maradtam; nehogy éjszaka valami baj érhesse.</p> -<p>– És azután?</p> -<p>– Azután?</p> -<p>– Hol hagyta el?</p> -<p>– Hogy én hol hagytam el? (No most jön a haddelhadd!) Egy helyen -megméltóztatott állni a hintóval az erdőben.</p> -<p>– Az nem rendkivüli eset.</p> -<p>– És ott letetszett szállni a hintóból.</p> -<p>– Még azt is hajlandó vagyok föltenni róla.</p> -<p>(No de most?) Máté úr hallotta, hogy a mellékteremben is vannak, -vidám hölgybeszéd hangzott ki onnan, közelgő öltönysuhogás -figyelmezteté, hogy olyan hallgatók támadnak, a kiknek talán nem is -kellene mindent hallaniok, ez aggodalmas helyzetében a mint -megfordítá fejét, hogy hátra tekintsen, csaknem úgy maradt a feje. -A kit maga előtt látott, az nem volt más, mint Serena, ki vidám -mosolylyal <span class="pagenum"><a name="Page_199" id= -"Page_199">-199-</a></span> támaszkodott Cecil vállára; a két hölgy -mögött láthatta még Gyula ismerős arczát.</p> -<p>– S hát aztán, mikor leszállt? sürgeté Málait a gróf tréfás -kegyetlenkedéssel.</p> -<p>Máté úr egy ravasz fordulatot tett szorultságában.</p> -<p>– Hát azután megint felült a hintóba, – megfordult, – és -visszahajtatott Kolozsvárra.</p> -<p>Csaknem leszédült a székről, míg annyi roppant hazugságot ily -hirtelen kigondolt, elmondott – és maga is elhitt.</p> -<p>A mire aztán a legáltalánosabb kaczaj tört ki egyszerre minden -oldalról.</p> -<p>A kisded férfiu ajkai és szemei nyitva maradtak -bámulatukban.</p> -<p>Mi nevetni való van itt?</p> -<p>A zavarból Serena segíté ki.</p> -<p>– Ne mondjon ön érettem több históriai falsumot, kedves Máté -bácsi. Én már megvallottam mindent. Ha ön volt az, ki az ekhós -szekéren mindig nyomomban járt, akkor azt is látta, hogy egy hintó -jött velünk szemközt, abban pedig egy fiatal ember ült; – nem: -aludt. Azt a fiatal embert én felébresztettem pisztolylövéssel. -Ugy-e igy volt?</p> -<p>– Valóban igaz, szólt Máté úr, lábait maga alá kapva.</p> -<p>– Akkor az megismert, leszállt; a kocsis kezéből kivette a -gyeplőt, s maga hajtotta lovaimat. Egész Szathmárig jött velem. Ott -az éjszaka utolért; én szállást nyittaték, három egymásba nyiló -szobát. A középsőt elfoglaltam én, a balfelőlit szobalányom, a -jobbrólvalót ő. Én egy perczre bezártam őt, hogy átöltözzem. E -percz alatt felkeresett leendő sógorom.</p> -<p>Máté úr karikaszemekkel nézett Rajcsovicsra, s meghajtá -magát.</p> -<p>– Nem az! szólt Serena; hanem Gyula, Cecil mátkája.</p> -<p>Máté urat egyre nagyobb csodák környékeztek. Hát ez a másik -akkor…? <span class="pagenum"><a name="Page_200" id= -"Page_200">-200-</a></span></p> -<p>– Gyula azt kérdezte tőlem, miért hivattam? És én akkor -elmondtam neki, hogy vezessen szülőimhez vissza. Én azt az embert, -a kit fölvettem a sárból, ismét visszadobom oda, a nélkül, hogy -kezemhez ragadt volna a szennye. És ez az ember hallgatta azt mind -az ajtón keresztül. És haza jöttem, keresztbe tettem a két kezemet, -hogy ime verjék rá a vasat.</p> -<p>– A mit azonnal meg is tettünk, szólt meghajtottan a gróf, -Serena kezét megfogva s Rajcsovicséba téve. Itt van a te lánczod; s -ez, mondhatom, erős láncz lesz. Ezt nem hagyod ott az oltárnál.</p> -<p>– Csak «az ásó, kapa választ el», szólt Serena, érzéstől ragyogó -szemekkel.</p> -<p>Most már aztán Málai Máté uram is értett mindent.</p> -<p>– Hát ugy-e, hogy van okunk családi ünnepélynek nevezni ezt az -estét?</p> -<p>– Valóban.</p> -<p>Serena bűnbánólag odatérdelt anyja lába elé, arczát annak kezére -nyugtatva. A grófné lehajolt hozzá, megsimítá fejét és megcsókolá -leánya homlokát.</p> -<p>… Talán először évek óta!</p> -<h3>A KI NEM TUD HOVÁ LENNI A PÉNZÉVEL.</h3> -<p>Borcz uram, azóta, hogy Adorján fiát gróffá tette, arra a hitre -tért, hogy most már egy gróf apjának nem illik birkásnak lenni -többé.</p> -<p>A rózsaligeti kastélyt, a szerzett uradalommal együtt egyenesen -Adorján nevére iratta, hogy a tömérdek örökségi adót megtakarítsa -vele.</p> -<p>Még a vételár kifizetése után is egész százezer forint készpénze -maradt. Ezt magának reserválta.</p> -<p>Adorján az uradalomból rangjához illően élhet, a grófi feleség -is hoz a házhoz valamit, apai öröksége rögtön kiadatik, Adorján -első úr lehet azon a környéken. <span class="pagenum"><a name= -"Page_201" id="Page_201">-201-</a></span></p> -<p>Legyen is az. Legyenek neki is agaras paripái, a mik futtatáskor -az ujságban kijönnek, czifra cselédjei és hivatalnokai, a kik -méltóságos úrnak czimezik, mert ez őt mind megilleti.</p> -<p>Adorján grófilag el van látva, s a mellett Borcz uram is úr -maradt.</p> -<p>A százezer forintjával letelepedett egy tiszamelléki -városba.</p> -<p>Százezer forint! Készpénz!</p> -<p>Ki látott ebben a városban valaha annyi pénzt egy rakáson? -Senki! Még az adószedő sem.</p> -<p>Ez annyi pénz, a mennyit elkölteni teljes lehetetlenség.</p> -<p>Borcz uram, mikor Rózsaligeten regnált, felszámított minden -garast, a mit saját szükségeire kiadott. Mind fel volt az jegyezve -a kalendáriumba. Az sem telt meg vele. S mikor esztendő végén -összeadta, kisült, hogy soha sem haladta az meg a száz rénes -forintokat.</p> -<p>S ha már most elgondolta Borcz uram, hogy ezentúl neki minden -évben, törvényes hatos kamatu jövedelem mellett tizenötezer váltó -forintot kell valamire elköltenie, akkor egészen meg volt elméjében -zavarodva.</p> -<p>Mire lehetne ilyen iszonyú pénzt elkölteni? Jó bor, jó étel, jó -élet. Erre el lehet költeni, tegyük fel, tiz forintot. Legyen kerek -summa négyezer forint. Még tizenegyezer marad. Szabóra, -csizmadiára, üsse kő! menjen el kétszáz forint; – koldusnak, -iskolának s más afféle tribulatiókra, legyen az ember generosus! -számítson megint kétszáz forintot; még ez is csak négyszáz; – -kocsit lovat tartson az ember, kerüljön az hatszáz forintba. Marad -még tizezer forint.</p> -<p>Mit kezdjen az ember ennyi fölösleggel, ha csakugyan nem akarja -magát többé a vagyonszaporításra adni?</p> -<p>Egy napon a Tiszaparton sétálgatott Borcz uram s nézegette az -épen érkező gőzhajót, mely akkor kötött ki a kiszálló hidnál.</p> -<p>Borcz uramnak rettentőmód megtetszett ez a magában <span class= -"pagenum"><a name="Page_202" id="Page_202">-202-</a></span> járó -alkotmány. Abban a perczben elhatározta magát, hogy ilyet ő is fog -készíteni.</p> -<p>Jól megtessék érteni a dolgot: – nem készíttetni, hanem -készíteni.</p> -<p>Mert ha az jutott volna Borcz uramnak eszébe, hogy kiadjon egy -kis százezer forintot, azon vegyen magának egy gőzhajót, azt valami -olyan vizen elereszsze, a hova a szabadalmazott gőzhajózási -társulat előjogai ki nem terjednek; vagy pedig tartsa dugaszban -addig, a míg amannak kiváltsága letel, s addig használja -kukoriczamorzsolásra; hát akkor azt mondanák, hogy vállalkozó -szellemü férfi; de nem azt cselekedte; ő maga akarta kitalálni, -hogyan lehet egy hajóval két kerékkel megindulni a vizen, a nélkül, -hogy valami állat huzná.</p> -<p>Ebbe a vállalatba úgy ölte bele az ezereket, mintha csak az -ablakán hullottak volna be.</p> -<p>Egy ember, a ki soha a mathesis szabályait nem tanulta, most -rávetette magát, hogy saját fejéből kitaláljon egy olyan csudát, -mely magától mozog. Kovács, lakatos, bádogos, ács, molnár, -kerékgyártó fát faragott, szegezett, kalapácsolt megrendelésére -csodával határos egyenes, görbe rudakat, lemezeket, kerekeket, -korongokat, gerendélyeket; de azt egyik sem tudta, hogy mire való -lesz az, a mit csinál. A szörnyű hajó ott állt az öbölben, -belemenni senkinek sem volt szabad; csak a készítő mestereknek, -azoknak sem látni mindent, csak épen a mi rájuk volt bizva.</p> -<p>A hajó természetesen nem mozdult helyéből soha, de megmozdult a -helyett Borcz uramnak a háza, még pedig úgy kimozdult a lába alól, -hogy ott is hagyta.</p> -<p>Úgy történt ez, hogy nagy gépészeti mániájában egyszer másszor -Borcz uram annyira kifogyott a költő pénzéből, hogy az ácsoknak nem -fizethetett: ekkor aztán arra a felfedezésére jött, hogy pénzt -könnyü kapni, ha az ember váltót ir alá. Azt azonban ismét -elmulasztá megtanulni, hogy a váltó napjára úgy kell ügyelni, mint -a <span class="pagenum"><a name="Page_203" id= -"Page_203">-203-</a></span> sátoros ünnepre, mert azt nem lehet -husz esztendeig elhuzni, mint a zálogos pert. Egyszer aztán -odajutott, hogy beperelték. Ekkor látta át végre, hogy vannak -emberek a világon, a kikkel nem lehet tréfálni.</p> -<p>Nagy szorultságában, mikor már épen arról volt szó, hogy a nagy -háza mindjárt odahagyja és más gazdához költözik: kap egy levelet a -fiától, a melyben az tudósítja, hogy ma tartotta menyegzőjét egy -baronessel, s nagyon örülne, ha apját minél előbb láthatná.</p> -<p>Az öreg mindjárt kocsira ült; sietett Rózsapallagra. Ott a -kastélyban lakó fia bizonyosan hatalmasan ranzsirozta magát egy -bárónőveli házassággal; ettől most vissza lehet kérni valamit -azokból a százezrekből, miket grófi méltóságának fenntartása végett -rávesztegetett.</p> -<p>Az öreget elegáns inasok emelték le kocsijából, s vezették fel a -kastélyba. Adorján maga lejött eléje, s nagyon örült, hogy újra -ölelhette, sok évi távollét után, míg a külföldön utazott. Azután, -hogy az öreg kimosdózott az úti porból, bevezette a baronessehez, -hogy bemutassa.</p> -<p>A baronesse látása által csakugyan nagyon meg volt lepetve az -öreg úr. A baronesse nem igen akart másképen beszélni, mint -francziául. Ő pedig így nem értett.</p> -<p>– Te Adi! sugá a fiának az öreg, nekem úgy tetszik, hogy a te -baronessed szörnyű módon hasonlít Torhányi Amáliához.</p> -<p>Adorján nagyot nevetett.</p> -<p>– Ördöngös szemed van atyus. Hát hiszen ő maga az. Mindig -egymásnak szántál bennünket, végtére is összekerültünk.</p> -<p>– De hát hogyan lett ez baronesse?</p> -<p>– No, tudod, Ludvéghy után.</p> -<p>– Elvette volna a báró?</p> -<p>– No csak úgy.</p> -<p>– Hát most meg te vetted el?</p> -<p>– Én is – csak úgy. <span class="pagenum"><a name="Page_204" id= -"Page_204">-204-</a></span></p> -<p>– Hát mért hittál most engemet e miatt ide oly heventén?</p> -<p>– Tudod öreg, néhány apró zsenánt adósság üldöz, szeretnék tőled -kölcsönözni.</p> -<p>– Üm. Hiszen magam is azért jöttem hozzád oly készséggel, mert -én meg tőled akartam kapni…</p> -<hr class="tb" /> -<p>Nem sok évnek kellett elmulni, hogy Amália, ki tökéletesen -tönkre tette Ludvéghy bárót, Borcz Adorjánt is a kapczáira -juttassa. A kereskedő leánya remekül értett gazdaságok -elpusztításához.</p> -<p>Az öreg Borczot is látták a Tiszaparton, mint gabnasensált -ácsorogni, foltos téli kabátban, más szolgálatában. A mit épített, -házai, hajói, mint használhatlan építési anyag jutottak -kótyavetyére. A mit uzsorán nyert, uzsorán elveszté.</p> -<p>És az alatt a táblabiró fia és a gróf leánya, mint szerény -gazda, mint szorgalmas gazdasszony, ha kincseket nem is, de -független, senkinek nem bókoló állást tudtak kivívni maguknak.</p> -<p>Ime, ez a «felfordult világ».</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_205" id= -"Page_205">-205-</a></span></p> -<h2>A DEBRECZENI LUNÁTIKUS</h2> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_206" id= -"Page_206">-206-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_207" id="Page_207"><br /> --207-</a></span></p> -<h3>I. A NAGY PIACZON.</h3> -<p>A nagy piaczon szokatlan izgalom élénkíté a különben is -mozgalmas képet.</p> -<p>Párt, mint szabad észjáráshoz, önkormányzathoz szokott néphez -illik, a debreczeni piaczon is mindenha létezett. A piacznak is van -aristocratiája és democratiája.</p> -<p>A ki szalonnát, disznóhúst árul, a ki óriási döbözökben az -illatozó túrót bocsátja az emberiség rendelkezése alá, azt a -viszonyok hatalma aristokratikus hajlamokra kényszeríti. Ahoz -bizonyos fekvő tőke szükséges, és házbirtok, és kukoriczaföld, -gyári készülékek és tanulmány, tehát pénz és intelligentia. A ki -fontot és serpenyőt kezel, egy nemét gyakorolja a földesuri -hatalomnak, midőn sátorában igazságot szolgáltat, minden apelláta -nélkül.</p> -<p>Míg ellenben a ki csak súlymot, sárgakását, sült tököt árul, s -legfeljebb fonatosig, fűzött pereczig és mézkenyérig viszi az -industriát, az önkénytelen a democratia táborába sodortatik, s igen -természetes, hogy egészen más programmbeszédet kell tartani annak, -a ki pattogatott kukoriczát osztogat kupával egy krajczárért, mint -annak, ki a drága jó paprikás szalonnáért engedi kéretni magát, s -egy sustákon alul hozzá sem nyul, s midőn a forgalomban levő pénzek -minden nemeit avatott szemmel felismeri, s megtudja itélni a -különbséget a fekete bankó, meg a schein forint között, s azoknak -viszonylatait a huszashoz, tizeshez, az öt és három conventiós -krajczárhoz; közben egy téveteg máriás belbecsét meghatározni, a -régi kétgarasost az ujak közül visszautasítni, mikre harmincz -<span class="pagenum"><a name="Page_208" id= -"Page_208">-208-</a></span> krajczár van verve: a három krajczárt -két krajczárra devalválni, mindezekhez, valljuk meg, sokkal több -financialis capacitás kivántatik, mint a vámszövetségről perorálni. -Ide már intelligentia kell.</p> -<p>Szerencsére, ha voltak is pártok a debreczeni piaczon, de az -intelligentia mindig többségben volt és mindig győzött. Engedte a -democratiát harsogni kedve szerint s aztán nyugodt majestással -leszavazta.</p> -<p>(Nem állhatom meg, hogy útközben meg ne örökítsem azon festői és -drámai jelenetet, a melynek magam is tanuja voltam e historiai -nevezetességű piaczon. 1849-ben volt, a márcziusi napokban. A piacz -tömve emberrel és asszonynyal. Egyszer a néptenger között hire -futamodik, hogy itt hoznak egy hirhedett várfeladót, a kit -fogolyképen szállítanak a vésztörvényszék elé. A fedett hintót egy -rota huszár kisérte a városházig. A nép dühe lángra lobbant, -elállták a hintó útját, félre tolták a huszárokat, kések, vasvillák -erdeje villogott a hintó körül: halál az áruló fejére! ordítá az -ezertorkú rém. S bizonyára ezerekre lett volna darabolva az -áldozat, ha a vihar pillanatában egy hatalmas alak fel nem ugrik a -fenyegetett hintó bakjára, kiben a nép kedvencz szónokát ismeré -fel: Besze Jánost. Hah! Besze János! Mik vagytok ti ahhoz képest, -mostani piaczbekurjantó epigonok? Mikor ez oroszláni hangját neki -eresztette a viharnak s mondott olyanokat, hogy az ijedtség -megfordult s vitézséggé vált, a düh meg kaczagásba csapott át: -«Polgártársak! megálljatok!» mennydörgött alá a kocsibakról a -hatalmas hang. «Hozzá ne érjen kezetek e hazaárulóhoz! Mert ez oly -rettenetes gonosztevő, a ki nem érdemes rá, hogy a nép szent keze -tépje őt szélylyel; ennek a bakó pallosa alatt kell elvérzeni!» – -«Igaz a!» mondá e szóra a nép. Győzött az intelligentia; -csizmaszárba visszadugattak a kések s a vádlottat bántatlanul -szállíthatták a vésztörvényszék elé, – a hol föl is mentették -rendén, ma is él; de ezt bizonynyal csak az intelligentia -győzelmének köszönheti.) <span class="pagenum"><a name="Page_209" -id="Page_209">-209-</a></span></p> -<p>Tehát a nevezetes piacz izgalmai közepett állunk jelenleg; azaz, -hogy a század első negyedében, a mi ismét csak figurásan értendő; -minthogy akkor még sem én (a szerző) sem a teljes czimű (az olvasó) -még sem nem álltunk, sem nem ültünk sehol, levén még akkor nem is -születve.</p> -<p>Tehát a gyékénytetejű sátor alatt állva, mint egy trónmennyezet -árnyékában, félkezét csipőjére téve, másikban az éretturó-keverő -vaslapátot használva meghosszabbított taglejtésnek, tett a forumhoz -Dudásné asszonyom következő tartalmú betanulatlan beszédet:</p> -<p>«Hallják pedig. Ide hallgassanak. Ne legyen Dudásné a nevem, ha -nem igaz. Úgy áldjon meg az Isten, mint a suhai malmot,<a name= -"FNanchor_3" id="FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" class= -"fnanchor">3)</a> ha egy máknyi makulányit teszek hozzá. A magam -két szemével láttam, mikor este, éjfél után két órakor hazamentem, -a Dajkosné leányomnál voltam a Czegléd-utczában. Minden ember -tudja, hogy tegnap körösztölte a kicsijét a nagy tiszteletű úr a -nagytemplomban. A strázsák is megszólítottak a szegleten, pedig -lámpás is volt nálam; hát mikor a collegium elébe érek, csak zeng -ám valami ének onnan felyülről. Mi az? mondok. Hát a mint -feltekintek, ott jár a háztetején valaki. Nem volt rajta se tóga, -se a fején a csóka orrú, hanem egy fehér lepedő; fölmászott a -collegium legeslegtetéjére, neki vetette a hátát a kis toronynak, a -kiben a csengetyű van, belekapaszkodott a holdvilágba s csak úgy -lógázta le róla a lábait, aztán elkezdett énekelni, de nem -értettem, hogy mit, mert diákul volt. Utoljára bebujt a -padláslyukon, a ki olyan szűk, hogy nappal egy macska se fér be -rajta.»</p> -<p>Száz hang kiáltotta a sátorok alul, hogy úgy van: egyik látta, a -másik hiteles személytől hallotta s annálfogva szentül hitte, hogy -ő is látta; az egész sátoros aristocratia azon a nézeten volt, hogy -«ez a lunátikus». Ellenben <span class="pagenum"><a name="Page_210" -id="Page_210">-210-</a></span> a Siserahad, a democrata sulyomáruló -nép zsibajjal fogadta ez előadást, hazugságnak, mesebeszédnek -kiáltva ki az egész látományt. Dudásné asszonyom bizonyosan jól -felpálinkázott, attul látott ilyen csudát. Csudák pedig -egyátaljában nem történnek; de különösen nincs nekik semmi helyük -eme tősgyökeres kálvinista városban, a hol még a szenteknek sem -szabad csudákat tenni, hát a diákoknak hogy volna még szabad?</p> -<p>A piacz véleménye egészen két táborra volt oszolva. A vásárlók, -kik a jobb és baloldalon alkudoztak, kénytelenek voltak szint -vallani, ha azt akarták, hogy bőrös pecsenyéhez jussanak, s Dudásné -asszonyom el-kikergette az olyan vevőt a sátorából, a ki nem hitt a -lunátikusban, s nem adott neki turót, ha még úgy nyögött is érte. -Még a világ legflegmatikusabb népét, a kétkerekű talyigást is -megmozdította kurta gubájában az általános népmozgalom, hogy a -makrapipán keresztül a gyalogjárókkal feleselni kezdjen, élő -tanubizonyságául a hold befolyásának a földön lakókra.</p> -<p>Itt csak a csengetyű parancsolhatott csendet. Nem a -képviselőházi elnöki csengetyű, mert az itt nincs; hanem a -collegium csengetyűje, mely hirdeti, hogy tizenegy az óra, ki van a -klaszszis; most mindjárt nyitják a collegiumkaput s omlik belőle -Góg és Mágog megjövendölt hada, mint a kifüstölt darázsraj s ihol -jön egymást püfölve, tépászva, taszigálva, szemközt jövők hasának -ütközve, útbaeső kosarakat átugrálva, könyvekkel hajgálózva, -csúfolódva, kötekedve, kutyakergetve – a jövendő reménysége.</p> -<p>Ez intermezzo alatt tanácsos a pártoknak abbahagyni a vitát és -kinek-kinek a saját kosarára, döbözére vigyázni; mert ha azt a -vásott ficzkót a pajtása beletaszítja az olvasztott mézbe, azt -ugyan nehéz lesz róla lenyalni Dudásné asszonyom is várhatja a -rendes kosztosát, a ki sajtos sátora elé érve elővesz egy lyukas -krajczárt s azt kérdi, jó-e ez a turó? <span class= -"pagenum"><a name="Page_211" id="Page_211">-211-</a></span></p> -<p>– Jó, ha hiszed a lunátikust.</p> -<p>– Hogyne hinném! – Azzal leveszi a sipkáját s elkezdi imádkozni -az asztaláldást.</p> -<p>– Te! Csak nem akarsz itt nálam kóstolásból megebédelni?</p> -<p>– Nem. Majd sorba megyek.</p> -<p>S azzal megebédel, végig kóstolva az egész sajtbazárt s még a -lyukas krajczárt is megmenti.</p> -<p>– De a pereczesekhez át ne menj, fiam, mert azok nem hiszik.</p> -<p>– Hiszen, mire odaérek, akkorra már majd én sem hiszem.</p> -<p>Az előrohant könnyű sereg után jönnek az öregebb diákok; ezek -már nem szaladnak hebehurgyán, nem is engedné a sarkatverő tóga; de -azért helyet követelnek a pallón a szemközt jövőtől, mert a -hosszúszárú pipával nem lehet kitérni s ha négy-öt ember széltében -karöltve összefogózik, az el is seper maga előtt még a nagy dobogó -hídról is minden keresztyén népet.</p> -<p>De ime két tudós férfiu közeledik, a kik még csattos czipőben -járnak, s háromszegletű kalapot viselnek; a régi jó modesztus idők -maradványai: nagytiszteletű tudós Harangi Ezsaiás és szintén azon -czimű Tóbiássy Mózes professor urak. (Még akkor tanárok nem voltak, -csak professorok.)</p> -<p>Sógorság, atyafiság a feleségeik után; annálfogva egy házban is -laknak, s így indikálva van, hogy egy uton járjanak, bár -természetükre nézve egymásnak tökéletes ellentétei. Harangi -philosophiæ professor, még pedig a régi, embertől érthető Kant-féle -philosophiáé, kurtanyakú, hevesvérű ember; akármi, csak nem -philosophus; Tóbiássy pedig physicæ professor, hosszú, szikár alak, -a phlegma személyesítve, a kit semmi kerékkiesés ki nem vesz -nyugalmas sodrából. Ki nem állhatják egymást, hanem ezért el nem -tudnak lenni egymás nélkül, még utazni is együtt járnak, s az egész -uton veszekednek: az egyik sangvinice, a másik phlegmatice. -<span class="pagenum"><a name="Page_212" id= -"Page_212">-212-</a></span></p> -<p>Már a collegium-ajtóban elkezdték a disputát. Harangi professor -úr, ha tűzbe jött, megállítá a pallón collegáját, annak pedig meg -kellett állni, ha nem akart a vízbe menni: levén a palló két -oldalán bokáig érő latyak.</p> -<p>– Nem lehet ezzel a perversus haddal boldogulni! Ha rajtam -állna, megtizedeltetném őket, mint a szökevény katonákat! Egész -tribust kiirtanék közülök, mint hajdan a Benjaminitákat.</p> -<p>– Mink se voltunk jobbak deákkorunkban.</p> -<p>– Ez lehet anthropologiai felfogás, de nem ethikai és logikai. -Ha most saját magunk kerülnénk, mint diákok, a saját magunk keze -alá, mint professorok keze alá, mink saját magunk, mint -professorok, becsukatnók saját magunkat, mint diákokat, kenyérre, -vízre.</p> -<p>– Az physikai lehetetlenség!</p> -<p>– De logikai lehetőség! – Este nyolcz órakor minden kapú zárva -van, magam megvizsgálom. A vigilatorokat előre sorba csapatom, hogy -el ne aludjanak. Mégis minden éjjel tele a város diákkal. Az -utczákon végig dalolnak, a lányos házakhoz bekukucsálnak, a -lakzikban reggelig tánczolnak, isznak, dorbézolnak, a strázsákat -megkergetik, a kútágasokat ellopják, a kapukat végig döngetik, sőt -még annyira viszik a vakmerőséget, hogy az ablakom alá eljönnek s -ott kiáltják el, hogy «éjfél után óra kettő!» bolondos verseket -toldva hozzá. Ezt csak diák teszi, mert mesterlegény, csizmadia, -szabó nem tud cadentiákat csinálni.</p> -<p>– A jurátusokat kell megdorgálni, mért nem vizitálják a szobákat -pontosabban.</p> -<p>– Hiszen minden este vizitálják: akkor ott van valamennyi s úgy -tesz, mintha alváshoz készülne s nevének felolvasásakor siet -kiáltani a «hic sum»-ot, nehogy úgy járjon, mint a minap -humanissime Naszályi, a ki aludt már, mikor a vizitator jött, ki is -ezért távollévőnek jegyzé őt fel, mondván: a ki aluszik, az nem él; -– a ki nem él, az nincsen; – a ki nincsen, az jelen sincsen. De a -mint <span class="pagenum"><a name="Page_213" id= -"Page_213">-213-</a></span> a vizitator lefeküdt, nosza rajta, -felmásznak a kéményen, azon kibujnak a padlás tetejére, ott végig -sétálnak a ház gerinczén, a tűzfalig, onnan a félbehagyott fal -kiálló tégláin lehágnak a szomszédház tetejére, – onnan az eperfára -s onnan le a földre. Tegnap is láttak egyet, teljes holdvilágnál, a -mint con amore végig sétált a ház tetején s még olyan impertinens -volt, hogy a «dungót» dalolta. Csak megkaphatnám ezt a -virginálót!</p> -<p>– Juridicus felfogása a somnambulismusnak.</p> -<p>– Micsoda somnambulismus? Tán biz álomjáró volt? holdkóros? -lunátikus? Hogy valaki éjjel felmászszék a ház tetejére s ott -elkezdjen virginálni: az logice lehetetlen.</p> -<p>– De physice lehetséges.</p> -<p>A két vitatkozó úr oly fenhangon értekezett, hogy a két oldalt -székelő közönség figyelmét okvetlenül magára vonta. Jobb és -baloldal kezdett buzdító szavakat közbekiáltozni s mentül jobban -belehevültek a tudósok a maguk thesisének két külömböző szempontból -való illusztrálásába, annál nagyobb kofaközönség csoportosult -köröttük, a zsivaj nagyranőtt: az egyik ad captum megmagyarázta, a -másik ad absurdum deducálta a lunátikus létezését; a pro és contra -vitatkozás már-már a zendülés mérveit kezdte felölteni, a midőn -Tóbiássy professor úrnak az a jó ötlete támadt, hogy fel kellene -ülni egyikére ama népszerű vehiculumoknak, melyek azon időben -kiváló közlekedési eszközét képezték a nagy kálvinista Rómának: -állván egy szekérből, melynek csak két kereke van, mint a római -curriculumnak, azon igen helyes számításból, hogy két kerék nem -akad el olyan véglegesen a sárban, mint négy. Az ülésbe tanácsos -volt hátulról felkapaszkodni, s a ki értette a módját, háttal -fordult az ülésben a ló felé, kiszámítván, hogy mikor a jármű -hirtelen elakad, vagy önkényt megállíttatik, sokkal kényelmesebb -lesz róla előre lebukni, mint hátrafelé. A járműt vezérlő -egyéniség, a télen-nyáron elválhatatlan gubával a nyakában, él -azzal <span class="pagenum"><a name="Page_214" id= -"Page_214">-214-</a></span> az elővigyázattal, hogy maga nem ül a -kocsijába, hanem a lovára, sajátszerű, utánozhatatlan lötyögtetési -modorban lovagolva paripáját, míg a sokkal rosszabbul elhelyezett -pasasér két oldalt a szekéroldalba fogózik.</p> -<p>Az indítvány Harangi professor úr részéről is helyeslőleg -fogadtatott, s már-már utánzandó vala collegája példáját, ki a -talyiga ülésébe eleve felkapaszkodott, a midőn a sajtok -nagyasszonya pártszenvedélyből arra vetemedék, hogy lekiáltson erős -várából az egy ló urának:</p> -<p>– János bátya! Fel ne vegye kend azt a másikat a szekérre; mert -az nem hiszi a lunátikust!</p> -<p>– Nem hiszi-e? Monda hátrafordítva fejét az igazhivő férfiu, -végig czélozva a hitetlenen a szeme elé tartott pipa kupakján -keresztül. No akkor hát csak jöjjön gyalog. Gyüh te fakó.</p> -<p>Azzal belevágott az ostorral a lóba, meg a vendégbe egyet hátra, -másikat előre, s meglódult a sár közepébe, s ott hagyta a -hitetlenek prófétáját, a kinek e megszégyenítés miatt csak annál -nagyobb lett azután a haragja a lunátikus ellen.</p> -<h3>II. A KÖZÖS KONYHA.</h3> -<p>A ki azt kigondolta, hogy két asszony főzzön egy konyhán, az -igen tréfás ember lehetett: szerette a vígjátékokat.</p> -<p>Pedig a régi időkben erre számtalan eset fordult elő. Akkor még -nem építették a házat úgy, hogy tíz ember lakjék tíz külön -barlangban, minden szobához legyen egy odú, a mibe oda legyen -szorítva egy vas takaréktűzhely; hanem megépítették a házat örök -időkre, erős boltozatokkal, hogy tűzveszély idején be ne égjen: jó -tágas szobákat csináltak, hogy egyben elférjen az egész család, az -hálószoba, fonószoba, dolgozószoba lehessen, hogy ne kelljen télen -annyi kályhát fűteni; vendégeket is lehessen benne elfogadni, meg a -rétes-tésztát kinyujtani, a gyerekeknek, <span class= -"pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span> ha -lesznek, a leczkéjöket megtanulni, helye legyen négy ágynak, -pamlagnak, tizenkét bőrszéknek, az üveges pohárszéknek, a ruhás -almáriomnak, a tetejébe rakott eczetágyas üvegekkel, meg az úr -iróasztalának, melynek alsó fiókja levéltár, a hátmöge könyvtár, -meg az asszony s kisasszony varróasztalának, meg a két leánycseléd -rokkáinak, időközönkint a bölcsőnek, időjártával a hinta lónak; s -vendégség esetén még azt a középső diófa-asztalt is ki lehessen -húzni, megnyujtva tizenhat ember számára.</p> -<p>Az ilyen becsületes szobához aztán hasonló tisztességes konyha -is kellett. Annak hatalmas tűzhely volt a közepén, téglából -megrakva, alul a sütőkemencze, azelőtt volt egy szinpadi sülyesztő, -rendesen betakarva deszkafödéllel, melyet csak akkor emeltek le -róla, mikor kenyérsütés napja volt. A szolgáló abba a lyukba ült -bele, a míg a kemenczét befütötte, a parazsat kikaparta, a kenyeret -bevetette, s aztán időközönkint kibontotta az agyag «tévőt», a mi D -betűre volt formálva s sütés idejében nedves mosogató ruhával -légmentesen elzárva, hogy benézzen a tűzverembe, vajjon pirulnak-e -már a czipók s jól felemelkedtek-e a kenyerek?</p> -<p>A tűzhelyen pedig lobogott a tűz; egész hasábfák voltak felrakva -ama sajátszerű vasfogasra, a mit vaskutyának neveztek elődeink; -körülrakva fazekakkal, a mikből, ha kifutott is valami, nem -gerjesztett mindjárt olyan bűzt, mint a mostani takaréktűzhelyek, a -mik rögtön elárulják az egész szomszédságnak, hogy tejet, zsírt, -vagy káposztalevet futtatott-e ki a szomszédasszony? A háromlábú -sybillaszékek arra valók voltak, hogy azokra tették a lábasokat, a -mikben a rétes sült, azt betakarták vasfedővel; alája is tüzet -raktak, tetejébe is. A doromboló czicza odaült a tűz mellé a meleg -hamuba s segített főzni. No szeretném látni, hogy ülne a mostani -tűzhelyre?</p> -<p>Még azonkívül helye volt az ilyen szép konyhában egy katlannak, -a réz kondérral, a cselédek tolóágyának, a konyhaszekrénynek; nagy -szapuláskor mosóteknőnek, <span class="pagenum"><a name="Page_216" -id="Page_216">-216-</a></span> szapulónak, lúgos dézsának; -rózsavíz, levendulavíz főzéskor az üstnek, disznóöléskor -vágótőkének, besózó teknőnek, káposztataposáskor a hordónak, -vasaláskor a vasalódeszkának, meg az élesztő-szárító lapos -kosárnak, meg a csiramálé előkészítő teknőnek, meg a szilvaaszaló -rámás deszkáknak s mindezek mellett még elég szabad térnek, hogy -mikor a kutya bejön a konyhába s a gazdasszony ráhúz a csipővassal, -szaladtában a míg a konyhaajtón kiugrik, fel ne döntsön valamit. -Mert az ilyen emberséges konyhának két fél ajtaja volt: a felső -fele arra való volt, hogy azon világosság jőjjön be és friss levegő -télen-nyáron; az alsó fele pedig mindig csukva volt, s arra a -czélra szolgált, hogy a házi komondornak alkalmat szolgáltasson -magát a gymnastikában gyakorolni.</p> -<p>Hely tehát bizonynyal volt itt két asszony számára is elég. A -konyha nem lett volna két asszony számára kevés; hanem a két -asszony volt annak a konyhának sok!</p> -<p>Az pedig rendesen így szokott bekövetkezni, hogy mikor azok, a -kik a házat építették, megérték azt az időt, hogy egy fiuk -megházasodott, vagy egy leányuk férjhez ment, hát bizony azért nem -építettek ám az új pár számára mindjárt új házat, hisz úgy is rájuk -marad majd a régi; azok se vették a nyakokba a várost szállást -keresni, – nem is tudom, hol kaptak volna? tisztességes városban -minden embernek arravaló a háza, hogy maga akar benne lakni s nem -azért, hogy a más baját is nézze; – hanem ott maradt szépen az új -pár is az ősi háznál: elfértek azok is szépen. Ott volt a számukra -a másik szoba; az épen oly nagy volt, mint az első; igaz, hogy az -udvarra nyilt; de szebb volt oda kinézni, mint az utczára s -különösen irással, tudománynyal foglalkozó emberre nézve -nyugodalmasabb.</p> -<p>A konyhát pedig birta aztán a két asszony közösen.</p> -<p>Hogy milyen kifogyhatatlan törökmontenegrói határvillongás -származott az ilyen atyafiságos együttfőzésből, azt majd mindjárt -meglátjuk nagytiszteletű Tóbiássyné <span class="pagenum"><a name= -"Page_217" id="Page_217">-217-</a></span> nagyasszony, és -nagytiszteletű Haranginé nagyasszony példájából.</p> -<p>Az ő viszonyuk is ilyenformán származott.</p> -<p>Nagytiszteletű Tóbiássy professor úr emelteté azt a derék házat -a Czegléd-utcza mentében; ő volt a családfő. Első nejét korán -elveszté s egyetlen leányát korán férjhez adta, nagytiszteletű -Harangi professor úrhoz, s ekként kollégájának ipává lőn, miután -éveken át volt neki veszekedő társa. Itt aztán közel találták -egymást s mindennap vitatkozhattak. A menyecske csak nevette a két -tudóst, s nem bánta, akármelyiknek van igaza. Az egyik apja volt, a -másik férje, mind a kettőnek engedelmességgel tartozott.</p> -<p>Egyszer aztán azt gondolta magában n. t. Tóbiássy professor úr: -ha már nekem van mindennapos veszekedő társam, hát Harangi kollegám -feleségének miért ne legyen? Hozzunk egy napaasszonyt a házhoz.</p> -<p>Tóbiássy professor úr özvegy asszonyt vett el második feleségül; -mint természetes, néhai tanártársának, nagytiszteletű tudós -Bársonyi professor úrnak hátra maradt özvegyét, a ki abban a hirben -állt, hogy igen jó gazdasszony, és pénzecskéje is van.</p> -<p>Az a pénzecske a régi boldog időkben, mikor még takarékpénztárak -nem voltak, otthon hevert aranyban és ezüstben, harisnyaszárba -bekötve, s úgy származott anyáról leányra. Kölcsön sem igen adták -azt, mert azért a nyomoruságos hat perczentért nem volt érdemes -felvenni azt a mindennapi aggodalmat, hogy hátha az adós nem fizet -meg s pörölni kell érte.</p> -<p>Mennyi lehetett az a pénzecske, azt soha senki sem tudta meg, -mert az válogatott furfanggal volt elrejtve olyan helyekre, a hol -senkinek sem jutott eszébe pénzt keresni s ha tulajdonosnője gyanút -fogott, hogy valaki kitalálta pénze rejtekhelyét, rögtön vándorolt -az máshová; a mit arról lehetett megtudni, hogy olyankor a -nagytiszteletű asszony mindenkit kizárt a szobából, még az -egyetlenegy leányát is. <span class="pagenum"><a name="Page_218" -id="Page_218">-218-</a></span></p> -<p>Mert egy leánya is volt Tóbiássy úr második feleségének, a kiről -azt mondták, hogy épen olyan szép és jámbor, mint anyja volt fiatal -korában. Isten őrizz, hogy olyan perlekedő legyen vénségére, mint -az anyja. Veronka volt biz annak a neve.</p> -<p>E két tárgy fölött volt a legtöbb eszmecsere a férj és feleség -között; közönséges nyelven ezt veszekedésnek neveznék, de -diplomatiai stylusban csak eszmecsere.</p> -<p>Tulajdonképen egy volt a nézet a férj és a feleség között az -iránt, hogy az egyik tárgy kiadni, a másik pedig otthon tartani -való. Csakhogy a tárgyak megválasztásában volt meg a -kiegyenlíthetlen eltérés közöttük.</p> -<p>Nagytiszteletű asszony ugyanis azt tartotta, hogy a pénz örökké -otthon tartandó, mert ott van legjobb helyen, ellenben a leány -minélelébb férjhez adandó, mihelyt kérik. Nagytiszteletű úr -ellenben azon a nézeten volt, hogy a pénzt jobb volna kamatra -kiadni, vagy szőlőt venni rajta, vagy (ki tudja mennyi lehet?) -talán tanyát is s oda milyen jó volna délutánonkint kitalyigázni. -Ellenben a leány, a mig csak lehet, otthon tartandó; mert igen jó -leány és mert egy cseléd helyét pótolja.</p> -<p>Ezen aztán sokat vitatkoztak. Mártha asszonynak nem kellettek -azok a szőlők, a miket a professor úr ajánlott neki, a professor -úrnak meg nem kellettek azok a kérők, a kiket Mártha asszony -ajánlott.</p> -<p>Pedig voltak közöttük igen szép és jeles fiuk.</p> -<p>Csakhogy mit ér az a «fiu»? Fiu! Mikor lesz abból még ember? -Házasulható ember. Professor leányának minden diák kurizál, aztán -mikor vége a semestrisnek, úgy elmegy, hogy soha hirét sem hallják -többet.</p> -<p>Egészen más, ha egy olyan ritka talentum akad, a kinek az -emlékező tehetsége annyira ki van mívelve, hogy mikor már végzett -kenyérkereső ember lett belőle, még akkor is eszébe jut, hogy itt -meg itt hagyott ő valakinek az ujján egy sajátmaga készítette -lószőr gyűrűt: utána kellene nézni, hogy meg van-e még? -<span class="pagenum"><a name="Page_219" id= -"Page_219">-219-</a></span></p> -<p>Hanem hát ennek is meg van a maga módja.</p> -<p>Vannak szerény, jámbor életű fiatal emberek, kikből az anyai -gondos szem már messziről kinézi azt a hajlékony fát, a melyikből -jó férjet lehet faragni. Jó tanulónak kell lenni és istenes -magaviseletűnek, a ki nem iszik, nem kártyázik és nem kacsingat a -lányokra.</p> -<p>Az ilyet aztán ottmarasztják egyszer-egyszer egy kis ozsonnára. -Egy kis lépes méz, mandulás aszalt szilva nem vész kárba. -Megengedik neki, hogy a kisasszonynak a verses könyvébe -költeményeket irjon, s szárított virágokkal kedveskedjék neki. A -névnapra meg is hiják s szabad neki az ártatlan zálogosdi játékban -azt kivánni, hogy a házi kisasszony húzza ki a kútból, vagy hogy az -menjen el vele koldulni, s a zsebkendőt annak az ölébe dobhassa, a -«haragszom rád» kedélyes mulatsága alkalmával.</p> -<p>Később aztán, mikor a sarjú fa érni kezd, s beválik termést -igérő csemetének, a mibe érdemes a kertésznek beleojtani; ha a -kiszemelt ifjuból eminens theologus, esküdt, contrascriba, vagy -épen senior lesz: akkor komolyan is lehet vele beszélni.</p> -<p>Most már előtte az egyenes pálya. Itt az ideje, hogy kimenjen -külföldi akadémiákra, legalább is Göttingába, kitanulni a -philosophiát, physicát, theologiát: már a szerint, a melyikre -legtöbb kilátás van, hogy üres lesz a kathedrája. Ahoz azonban pénz -kell. Még pedig ezüst, arany pénz; mert a német mást nem vesz el. -Az ilyen pénz aztán a vetőmag. Kikel az, ha háladatos földbe -vettetik. S fel kell jegyeznünk a közmorál érdekében, hogy még -eddig nem volt rá eset, hogy az ily módon kiadott pénz meg ne hozta -volna gazdag kamatját; sőt a kamat hozta meg a tőkét. A -lefoglalózott ifju, mikor visszatért s csakugyan kathedrához -jutott, mindig megemlékezett az anyáról, kihez a hála, s a -leányról, kihez a szeretet csatolta s jól járt, ha csak az egyiket -kellett neki elvenni, nem mind a kettőt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_220" id="Page_220">-220-</a></span></p> -<p>No hát ilyen szent czélra volt Mártha asszony pénze -eldugdosva.</p> -<p>E reményteljes választott ifjunak, ki a jelen esetben Veronka -élettársaul vala kiszemelve nagytiszteletű Tóbiássy professorné -asszonyság által, az a neve volt, hogy «Nyaviga Vincze», -csillagzatára nézve: jurátus diák.</p> -<p>Némely embernek szerencsétlensége a neve. Vannak, a kiket -Erősnek, Bátornak hínak; azok előtt már látatlanban is kalapot emel -minden ember; a Kemény névvel egész a fejedelmi trónig emelkedett -valaki; míg például az olyan szelid névvel, mint Szende, legfeljebb -honvédelmi miniszterségig lehet vinni, a mi a legártatlanabb -állapot.</p> -<p>Annak a jámbor juratus diáknak valamelyik őse termetben rosszul -sikerülhetett, a miért polgártársai elnevezték Nyavigának, s a -juratus diák örökölte az ősétől a nevet is, meg a termetet is. -Karcsú volt, de nem egyenes, mint a nádszál; úgy tartotta a hátát, -mint a macska, mikor kutyát lát meg; a szemei kegyesen forogtak -felfelé, s a szája szüntelen hízelkedésre volt félrehúzva s a -belőle kijövő hang mindig engedelmet kérni tetszett, a miért -bátorkodik mozgásba hozni a levegőt. Még diáktársai irányában is -mézes-mázos, édeskedves volt; a miért azok féltek is tőle, mint a -tűztől. A leggonoszabb besúgó volt.</p> -<p>A mamáknak azonban megvan ama sajátszerű lélektani -rendkívüliségük, hogy mikor a leányuk számára választanak férjet, -akkor egészen másforma az ideáljuk, mint ha saját maguknak -választanának. Tóbiássy úr sem volt pedig valami nagyon nagy -gavallér; de azért kötve hiszszük, hogy a nagytiszteletű asszony -elfogadta volna cserébe Nyaviga urat. Hanem azért jó lesz az -Veronkának. Az ilyen férj mellett van nyugodalmas élete az -asszonynak s az a főczél.</p> -<p>Voltak e kitüzött czélnak természetes szövetségesei és -természetes ellenségei.</p> -<p>Nem szerette Nyaviga urat legelőször is a neki szánt -menyasszony, Veronka kisasszony; azután meg nagytiszteletű -<span class="pagenum"><a name="Page_221" id= -"Page_221">-221-</a></span> Harangi professorné asszonyság; az meg -épen ki nem állhatta szegényt. Ellenben Harangi professor úr épen -olyan hő pártolója volt, mint napaasszonya. Tóbiássy professor úr -pedig nem bánta, akármi lesz is Nyaviga úrból, csak azt bánta, ha -nagyon sokszor ott marasztották ebédre, természeténél fogva igen -fösvény lévén.</p> -<p>Nyaviga úr most is ott jár alá s fel a ház előtt; már harmadszor -ment el a kis kapunál, de nem mert bejönni, mert még nem főzte ki -magában jól azt az ürügyet, a melylyel látogatását indokolja.</p> -<p>A két asszonyság pedig épen az ebédfőzéssel foglalkozik a közös -tűzhelynél, egyik egyfelől, másik másfelől rakván meg a tüzet a -maga vaskutyájára s e közben folyton folyik a szóbeli -portyázás.</p> -<p>– De keserű füstje van egy némely nedves fának, a mit a tűzre -raknak, mondja Haranginé.</p> -<p>– A ki nem szereti a szagát, fogja be az orrát.</p> -<p>– De én szeretem. Nem is jó étel, a mi nem kozmás.</p> -<p>– Úgy szokták ám a tüzet szítani a köténynyel, hogy az ember a -más rostélyosára hajtsa a pernyéjét.</p> -<p>– Nem is pernye pedig, hanem korom, a mi asszonyám lábasaiba -hull; régen volt a kémény kitisztítva.</p> -<p>– Magam is azt gondolom. De vártam rá, hogy mikor jön be rajta -menyemasszony lunátikusa.</p> -<p>– Be is jön az, ha akarja.</p> -<p>– No már azért se jön.</p> -<p>– Ha a kollegium tetején végig tud sétálni.</p> -<p>– Tud ám az öreg apja borotvájának az élén.</p> -<p>– A mi szolgálónk is látta.</p> -<p>– Melyik szolgálónk?</p> -<p>– Hiszen csak egy van.</p> -<p>– Bábi te!</p> -<p>– Borcsa te!</p> -<p>– Ne hija Borcsának, mikor ő Bábi.</p> -<p>– No hát legyen Borbála.</p> -<p>Erre a nagy meghivásra csakugyan előjött az első szobából -<span class="pagenum"><a name="Page_222" id= -"Page_222">-222-</a></span> az idézett személy, kezében a zsuroló -csutak és a mosórongy, hátán pedig egy köpülő.</p> -<p>– Ide gyere!</p> -<p>– Ott maradj!</p> -<p>Erre aztán a közös cseléd, a kinek mind a két asszony -parancsolt, azt tette, hogy az egyik lábával megállt, a másikat meg -lépésre emelte.</p> -<p>– Mit csinálsz most?</p> -<p>– Az öreg nagytisztű asszony azt mondta, hogy pallót -zsuroljak.</p> -<p>– Hát az a köpülő minek a hátadon?</p> -<p>– Az ifju nagytisztű asszony meg azt mondta, hogy köpüljek. -Csinálom mind a kettőt.</p> -<p>– Láttad-e a lunátikust? – Láttad-e?</p> -<p>– Láttam. Nem láttam.</p> -<p>– Okosan felelsz mindjárt.</p> -<p>– Az egyik szememmel láttam, a másikat behunytam, azzal nem -láttam.</p> -<p>– Még a cselédek is mind megbolondultak.</p> -<p>– Hát csak az uraságoknak szabad?</p> -<p>– Elmégy mindjárt, mert a fejedhez teremtem ezt a serpenyő -rántást.</p> -<p>– De biz itt maradsz, nekem zöldséget tisztítani.</p> -<p>– Bábi elmenj, mert megtépázlak.</p> -<p>– Borcsa, ide jőjj, mert megbubozlak.</p> -<p>– No hát csak mentül előbb; még ma nem kaptam ki a -porcziómat.</p> -<p>Azzal mind a két asszony neki a nyelves cselédnek! az sem volt -pedig rest, iramodott ki a nyitott konyhaajtón.</p> -<p>Nyaviga urat pedig épen akkor hozta be a bűne ugyanazon az -ajtón. Talált már valami ürügyet a bejövetelre; elfogott egy -vándorló cziczát az utczán, azt hozta ölében, s ez lett volna az -alkalomszerű beköszöntés: «nem idevaló ez a macska?»</p> -<p>Borcsa azonban úgy üté könyökkel oldalba a szegény bevezető -macskát, hogy az elfelejtve szerepét, nagyot karmolt <span class= -"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> Nyaviga -úr kezén, kiugrott az öléből, fel a Bábi fejére, onnan le a két -harczra induló amazon közé, végre ki, az útját álló mindenféle -emberlábak között, a szabadba!</p> -<p>– Hozta Isten, drága kedves édes Nyaviga úr: épen -emlegettük.</p> -<p>Tóbiássyné nagytiszteletű asszony egyszerre csupa édességgé és -nyájassággá változott.</p> -<p>– Nem ide való ez a izé?</p> -<p>Persze, hogy ez volt a bevezetés; de már a hozzá való «izé» rég -a szederfa tetején volt.</p> -<p>– Oh tessék besétálni, édes kedves Nyaviga úr. Hozta Isten! -fogadá nagy nyájassággal nagytiszteletű Tóbiássyné asszonyság, ki -egyszerre csupa lépes méz lett. Tessék besétálni.</p> -<p>Csakhogy volna hová besétálni? De az első szobát most hagyta ott -félben zsuroltan a Bábi s olyan ügyesen tolta oda az ajtóhoz a -mosogató dézsát, hogy abba a látogatónak mulhatatlanul bele kellene -esni, ha a fürészporral behintett szobába csakugyan be akarna -jutni; a másik szoba pedig nagytiszteletű Haranginé asszonyság -territoriuma, s oda olyan ellenségnek, mint Nyaviga úr, bejelentés -nélkül belépni nem szabad.</p> -<p>– Kivántam tiszteletemet tenni, monda Nyaviga úr. Lehet -szerencsém a professor úrhoz?</p> -<p>Mindig a professor urat keresi és mindig olyankor, mikor az -nincs itthon.</p> -<p>– Nincs itthon, édes lelkem, de mindjárt megjön. Várja meg. Jaj, -nem merem bevinni a szobába, mert most zsurolták ki.</p> -<p>– Oh kérem alássan, el leszek én ide kinn is.</p> -<p>– Hová ültessem le? (Bizony hová? minden szék tele volt -lábassal, petrezselyemgyökérrel, konyharongygyal.)</p> -<p>– Oh kérem alássan. Elállok én szivesen. Nem vagyok -elfáradva.</p> -<p>– A kalapját tegye kérem ide – oda – hova? Majd beviszem, -leteszem az ágyra. <span class="pagenum"><a name="Page_224" id= -"Page_224">-224-</a></span></p> -<p>– Oh kérem alássan, nem engedem fáradni vele, majd leteszem ide -a szék alá.</p> -<p>– Jaj, oda ne! kis macskák vannak a háznál, még valamit -csinálnak vele! inkább oda fel a polczra.</p> -<p>Egy széket aztán mégis csak kitudtak szabadítni a számára, a -hova erőszakosan leültethették.</p> -<p>– Bábikám! esengett a legnyájasabb hangon Tóbiássyné asszonyság -a kikergetett cseléd után.</p> -<p>– Tessék parancsolni.</p> -<p>– Eredj csak, kedves leányom, keresd meg a Veronka -kisasszonyodat; mondd meg neki, hogy jőjjön be.</p> -<p>– De hisz az nem jöhet be most; olyan dolga van.</p> -<p>– Micsoda dolga van, te! féleszű satrafa!</p> -<p>– Hát – gerebenyez.</p> -<p>Akkor bizonyos, hogy nem fogadhat el látogatókat.</p> -<p>Fogadni mernénk, hogy a mai korbeli kisasszonyok, huszan -tizenkilencz közül, nem tudják, hogy miféle hangszer az a gerebeny? -Leirjuk a kedvökért.</p> -<p>Az egy hosszúkás kemény fadeszka, mintha egy összetett gitár -volna; a minek a közepén, mint egy valóságos vas sündisznó, mered -fel gömbölyű csoportban száz léczszeg hegyesen.</p> -<p>Ezen a zongorán úgy szokás játszani, hogy a kisasszony fog egy -csomó kendert, a mi még tele van csepüvel, annak az egyik felét a -keze körül csavarja, s aztán a másik felével oda csapkod a szegek -közé, s aztán végig rántja köztük a kendercsomagot. Többnyire kotta -nélkül szokták játszani, s a kik értenek hozzá, a legszebb operákat -kiverik rajta, mind addig, a míg a kendercsomag megszabadul minden -kóczos tartalmától, s csak a finom, sima, szálas motring marad a -kézben.</p> -<p>Ezt nevezik gerebenyezésnek, a mi a régi rossz világban a -kisasszonyok foglalkozásai közé tartozott.</p> -<p>Ehez pedig sajátszerű toilette is kivántatott. Mivelhogy a -kenderből kihulló sok pozdorja és csepü a viselő ruhának nem válik -díszére, annálfogva a művésznő a gerebenyezéshez <span class= -"pagenum"><a name="Page_225" id="Page_225">-225-</a></span> -rendesen a legrosszabb öltönyét szokta felvenni a legdurvább -kötényt kötötte fel hozzá. A fejét, hogy a haját megvédje a portól, -bebugyolálta egészen, s a finom fehér kezecskéjét befedte – nem -párizsi jaquemár keztyükkel, – hanem igen is jó vastagon reá -kötözött mindenféle rongyokkal, hogy ha véletlenül bele találná -vágni a kezét a gerebenybe, a szegek meg ne tépjék az újjait.</p> -<p>Már most tudhatjuk, hogy mi jelentősége van annak a szónak, hogy -a «kisasszony gerebenyez». Azzal ma nem lehet beszélni.</p> -<p>Ezt a művészetet nem szokták a szalonban gyakorolni, hanem oda -hátul a «kis udvarban», a mi deszka kerítéssel van elkülönítve a -főudvartól s egy kis ajtón járnak bele. Ott vannak a baromfiak is. -Ott a félszer: az alatt van felállítva a gerebeny.</p> -<p>Hanem dalolni lehet a gerebenyezés alatt. S Veronka -kisasszonynak igen szép hangja volt, kivált mikor azt a csodálatos -szép régi dalt énekelte:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«E zöld fának -á-á-árnyékában<br /></span> <span class="i0">Lehajtom bús -fe-e-ejemet,<br /></span> <span class="i0">Én szivemnek -fá-á-ájdalmában<br /></span> <span class="i0">Kicsordítom -kö-ö-önnyemet.»<br /></span></div> -</div> -<p>Egyszer aztán csak azon vette észre, hogy egy szép férfi mély -hang elkezdi a folytatását a dalnak:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Én tehát itt egy si-i-irt -ások<br /></span> <span class="i0">E zöldelő fa-a-a -alatt,<br /></span> <span class="i0">És míg megtudha-a-atnák -mások<br /></span> <span class="i0">Nyugszom is már a-a-az -alatt.»<br /></span></div> -</div> -<p>Körülnézett: honnan jön ez a dal? A padlásról?</p> -<p>Igen is a szomszéd padlásról. Annak a tűzfala képezte a kis -udvar egyik oldalát. Azon a tűzfalon valami másfél ölnyi magasan a -földtől volt egy nagy gömbölyű lyuk, a min máskor piros -paprikafüzérek szoktak kilógni, most pedig egy fiatal emberi fő -dugta elő magát. Melynek láttára <span class="pagenum"><a name= -"Page_226" id="Page_226">-226-</a></span> Veronka kisasszony épen -nem sikoltott fel, hanem csak a fejét csóválta:</p> -<p>– Ugyan, te Ádi! ha meglátnak!</p> -<p>– Akkor azt fogják tőlem kérdezni, a mit a paradicsomban: «hol -vagy, Ádám?»</p> -<p>– Bizony nem is a jók hordoznak ám ilyen helyeken. Te valóságos -istenkisértő vagy.</p> -<p>– Az már igaz. Nem tudom, hogy hányan fogják utánam csinálni, -hogy éjjelenkint kimászszanak az ablakon, onnan fel a szelelő -lyukon a padlásra, onnan végig a házormon a bevégzetlen falig, s -aztán le az emeletből a kiálló kőpárkányokba fogózva. Ezt előttem -sem sokan tették meg a szivük baja miatt.</p> -<p>– Hát mi baja van a te szivednek?</p> -<p>– Az, hogy téged szeret.</p> -<p>– Hát hisz én is szeretlek, tudod jól; rád várok, máshoz nem -megyek. Egyszer megmondtam, minek kérdezed újra? Minek koczkáztatod -érte a fejedet?</p> -<p>– Hiszek is neked; de azért eljárok minden éjjel hozzád, a magam -mindennapi csókjáért.</p> -<p>– Csitt.</p> -<p>– No hisz ugyan veszedelmes egy csók. Az ablakon keresztül. -Ajkaink között van az üveg.</p> -<p>– De én adom, és te megkapod. Nem elég az?</p> -<p>– Dehogy elég! Semmiképen sem elég. Addig nem hiszem el, hogy -szeretsz, a míg nekem egy igazi eleven csókot nem adsz.</p> -<p>– Bizony nem sajnálnám tőled. Kivált ha megigérnéd, hogy aztán -felhagysz azokkal a nyaktörő látogatásokkal.</p> -<p>– No hát itt vagyok most: add meg a csókomat, s aztán békén -várok az idők beteltéig.</p> -<p>– Eredj, golyhó! Hiszen nincsen nekem zsiráff-nyakam, hogy oda -felérjek, a hol most vagy.</p> -<p>– De van nekem!</p> -<p>– De ide lejönnöd nem szabad. Azt tudod, hogy ezzel csak nekem -szereznél igen nagy bajt. <span class="pagenum"><a name="Page_227" -id="Page_227">-227-</a></span></p> -<p>– Nem is megyek; csak a fejemet küldöm le.</p> -<p>– Ah, te bolond!</p> -<p>– No hátha megtudom azt tenni, hogy leadom a fejemet oda hozzád, -a nélkül, hogy magam lemennék, megadod az igért csókot?</p> -<p>Veronka nevetett; a mi azt teszi, hogy: «próbáld meg».</p> -<p>Megint nem tudom, hogy hány mai világbeli gavallér csinálná ezt -utána Dallos Ádámnak, hogy egy szűk padláslyukon fejjel alá -keresztül csuszszék, míg annyira lejut, hogy csak a lábaival tartja -magát a nyilás párkányzatán, s a fejével eléri azt a magasságot, a -hol az imádottjának a szemébe nézhet; csakhogy megfordítva.</p> -<p>– Nos, hát megkapom a csókomat?</p> -<p>De már ebben a helyzetben csakugyan szívtelenség lett volna őt -sokáig hagyni epekedni s meg nem váltani azzal, a mit ilyen nagyon -kért.</p> -<p>Mikor aztán megkapta, a mit kért, akkor megelégedett s szépen -visszatornázta magát azon a szűk lyukon, a melyiken kijött.</p> -<h3>III. AZ ELTÉVEDT ÜTLEG.</h3> -<p>Harangi professor úr az alatt jött nagy dühvel hazafelé. A -Sisera hadai elől kénytelen volt egy mellékutczára menekülni, a -hová nem üldözte a fertelmes lárma.</p> -<p>A közös lakóháznak a hátulja erre a mellékutczára dűlt ki s -errefelé semmiféle ajtaja nem volt, hanem egy hat láb magas -téglakerítése; az is szegekkel kiverve, minden betörési merénylet -ellen.</p> -<p>A mint nagy dérdúrral végig robog a padlón a nagytiszteletű úr, -s felpillant a szomszédház tűzfalára, ime mit lát meg ottan? a -padláslyukban két lábszárat, azon lefüggve egy diákot.</p> -<p>Hogy diák: azt láthatta a tógáról; hanem hogy mit csinál -odalenn? azt már nem láthatta, mert magas volt <span class= -"pagenum"><a name="Page_228" id="Page_228">-228-</a></span> a fal; -s a milyen könnyű valakire a fejéről, olyan nehéz a lábáról -ráismerni. A delinquens feje pedig lenn volt a láthatár alatt. Hogy -ez a fej nem jóban töri magát, annyi bizonyos. Hogy az ott nem egy -lábánál fogva felakasztott ember, az is bizonyos, mert hallik, hogy -beszél; még pedig duettben. No ehhez a duetthez majd mindjárt jön, -a ki a taktust üsse.</p> -<p>Harangi professor úrnak a markában volt egy jó vadszőlővenyige -pálcza, pásztorbot módjára meggörbített fogantyuval. Nagyot -suhintott vele a levegőben.</p> -<p>«Exspectas tantum» dörmögé magában, s minthogy a falon keresztül -nem mászhatott, az utcza végére kerülni pedig félórába került -volna; mert a debreczeni utcza egy egész fél választó kerület: -tehát rohant a hetedik szomszéd telkéig, a ki becsületes kötélverő -lévén, mind a két utczára nyitva volt az udvara, azon tört -keresztül, így rohant a saját lakása ajtajáig, hogy el ne -szalaszsza a gyilkos betörőt. S csakugyan! a mint az utczaajtón -belépett, ime ott látta azt a kisudvar ajtajában állva, két kézzel -az ajtófélbe fogózva: semmi kétség, hogy ő a tettenkapott bűnös; -mert még a háta is meszes.</p> -<p>Nyaviga úr az alatt ült a számára szolgált konyhaszéken s dehogy -engedte a kalapját kivétetni a kezéből: szüksége volt neki arra. -Olyan volt rá nézve az a szék, mintha az volna a gerebeny. Bánta -nagyon, hogy ráült. Mivelhogy mind a két asszonyság azzal -ostromolta, hogy mit tud a lunátikusról? Neki már csak hivatalosan -értesülve kell lennie felőle, mert egyike a collegium esküdt -felügyelőinek. De egyuttal azt is megmondta neki mind a két -asszonyság, hogy mi véleménye van e tárgyról? Az egyik híszi, a -másik nem hiszi. Épen, mint a közvélemény odakinn a piaczon. S -annyit tudott Nyaviga úr a philosophiából, hogy két egymással -ellentétben álló véleménynek, egy időben és egy helyen, egyszerre -igazat adni nem lehet.</p> -<p>Ilyenkor nagy kincs a hallgatás. A biró kihallgatja mind a két -perlekedő felet, s miután mind a kettő kibeszélte <span class= -"pagenum"><a name="Page_229" id="Page_229">-229-</a></span> magát, -akkor haza küldi őket, hogy hozzanak újabb bizonyítékokat.</p> -<p>Nyaviga úr ez esetben saját magát küldé haza.</p> -<p>Felállt a székről, behúzta a nyakát a két válla közé; kebléhez -szorítá a sabbeszdeklit s azt mondta, hogy nem várhat már a -professor urra; haza kell sietnie.</p> -<p>– Maradjon még egy kicsit, kedves Nyaviga úr: marasztalá őt -Tóbiássyné asszony.</p> -<p>– Nem lehet, kérem alássan. Haza kell mennem. A multkor is -megloptak, mikor otthon nem voltam.</p> -<p>– Szegény Nyaviga úr! sajnálkozék Tóbiássyné asszonyság.</p> -<p>– A bezárt fiókomból elvitték valamennyi alkalmi verseimet.</p> -<p>– Szegény tolvaj! sajnálkozék Haranginé asszonyság.</p> -<p>Nyaviga úr aztán búcsút vett és olyan modorban kotródott ki a -konyhából, mint a ki valamit ellopott odabenn, s siet vele odább -állni, míg nyakon nem kapják.</p> -<p>A mint azonban az utcza-ajtóba érve, megüté füleit az a már -szakértőleg leirt zene, a mit a gerebeny hallat, mikor a kendert -tépi, az a gondolatja támadt, hogy meg kellene lesni, milyen lehet -egy szép kisasszony, mikor gerebenyez?</p> -<p>Nyaviga úrnak vannak bátor ötletei, mikor tudja, hogy nem -látják.</p> -<p>Visszafordult az ajtóból, s lábújjhegyen, a falhoz lapulva, hogy -csupa mész lett a háta, visszalopózott. A konyhaajtó előtt, melynek -csak alsó fele volt csukva, lekuporodott s négykézláb osont végig; -a két asszonyság nem vevé észre, mert azok nagy vitában voltak -akkor egymással s a futni készülő levessel s a megégett rántással. -Szerencsésen áthaladt e veszélyes ponton.</p> -<p>Innen aztán könnyű volt eljutni a kis udvarig, melyet -deszkakerítés választott el a főudvartól. Azon volt egy alacsony -kis ajtó, melyen ha bedugta Nyaviga úr a fejét, azt épen eltakarta -az ajtó szemöldökfája, a két karjával <span class= -"pagenum"><a name="Page_230" id="Page_230">-230-</a></span> pedig -megfogózkodott az ajtóban és a küszöbfában, úgy, hogy se kinn, se -benn nem volt.</p> -<p>A kis leány egyedül volt már, dalolt a munka mellett.</p> -<p>– Alázatos szolgája Veronika kisasszony, szólt Nyaviga úr -selyemszál hangon.</p> -<p>– Nini: Nyaviga úr! Most majd beleütöttem a kezemet a szegbe -ijedtemben.</p> -<p>– Mivel tetszik magát mulatni?</p> -<p>– Nem látja, hogy zongorázok?</p> -<p>– Hogy tudta megtanulni?</p> -<p>– Bizony sokszor belevágtam addig a kezemet.</p> -<p>– Jaj, csak én akkor ott lettem volna, hogy meggyógyíthattam -volna.</p> -<p>– S megtudta volna gyógyítani?</p> -<p>– Vannak fájdalmak, a miket egyszerre meglehet orvosolni.</p> -<p>– Én olyanokat nem tartok.</p> -<p>– Annál inkább bővölködöm én azokban.</p> -<p>– Hát miért nem gyógyíttatja, édes Nyaviga úr?</p> -<p>– Mert azokat egyedül csak Veronika kisasszony képes -megorvosolni.</p> -<p>– Lám még azt sem tudtam. Hát mije fáj, édes Nyaviga úr?</p> -<p>– Jaj, ha azt megmerném mondani.</p> -<p>– Tán biz a foga fáj?</p> -<p>– Sokkal több annál.</p> -<p>– Tán csak az egész feje fáj?</p> -<p>– Ha csak még a fejem volna.</p> -<p>– Hát ugyan mije fáj?</p> -<p>– Aujajaj a hátam!!!</p> -<p>Persze hogy a háta fájt, mert Harangi professor úr akkorát -húzott rajta végig a szőlővenyigével, hogy porfelleget vert a -tóga.</p> -<p>Mikor aztán Nyaviga úr visszafordult felköszöntője felé, mind a -ketten sóbálványnyá változának a bámulat miatt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_231" id="Page_231">-231-</a></span> -Különösen Harangi professor úr, a ki ugyan nem Nyaviga úr hátának -szánta ezt az irgalmatlan köszöntőt.</p> -<p>– Hát domine Nyaviga «az»?</p> -<p>– Én vagyok kérem alássan professor úr, szabódék siránkozó -hangon Nyaviga úr. Nem beszéltem én semmi rosszat a kisasszonynak. -Megmondhatja.</p> -<p>– Trifurcifer! Azt úgy is tudom. De mit jár a domine olyan -furcsa, furcsa, furcsa úton a házhoz, mikor egyenes úton is -bejárhat?</p> -<p>Professor úr értette: a padláslyukon. Nyaviga úr pedig érezte -magát bűnösnek annyiban, hogy ő már elment egyszer, úgy lopózott -vissza, a konyhaajtó előtt bukva ment keresztül: ez mind igaz; de -azért nem érdemelte meg, hogy ekkorát huzzanak a hátára.</p> -<p>– Kérem alássan: én azt gondoltam, hogy én nekem szabad.</p> -<p>– Szabad! szabad! szabad! Hiszen én nekem is szabad a kürtőbe -felmásznom s a kéménylyukon kidugnom a fejemet, de azért nem teszem -meg. – No már most ez megtörtént; nem tehetünk róla: ne szóljunk -felőle senkinek. Felejtsük el az egész dolgot.</p> -<p>(Könnyű professor uramnak, gondolá magában Nyaviga úr, mert csak -a botja szenvedett; de hogy felejtse el az én hátam?)</p> -<p>– Jól van, jól van: már most gyerünk be hozzám; de az asszonyok -előtt elhallgassuk az egész casust. Veronka! Én se szólok az -anyádnak, de te se szólj! De csak azt mondja meg a domine, hogy -jutott eszébe, fejjel lefelé jönni be a házhoz?</p> -<p>Hát tudott erre Nyaviga úr felelni?</p> -<h3>IV. IGAZSÁGOS DÁNIEL.</h3> -<p>Épen akkorra érkezett meg nagytiszteletű Tóbiássy professor úr -is. A mi igen természetes. Harangi úr gyalog <span class= -"pagenum"><a name="Page_232" id="Page_232">-232-</a></span> jött, ő -pedig talyigán; tehát amannak hamarább kellett hazaérni, mint -neki.</p> -<p>Azonfelül egy kis processusa is volt még a kapuban az érdemes -szállítójával. Tóbiássy professor úr igen fösvény volt s nem -szerette a pénzt vándoroltatni. A ki pedig azt hiszi, hogy a -debreczeni talyigás csak úgy barátságból lötyögteti magát a -nyeregben, az nem ismeri a természethistóriát.</p> -<p>– Ne sajnálná azt a tíz garast megadni; mondá a lóvezér, a -makrapipát az agyarára szorítva s csak félszájjal szónokolva.</p> -<p>– Micsoda tíz garast? kérdé a nagytiszteletű úr, szétnézve a -földön, mintha leejtett volna valaki tiz garast s azt kérné, hogy -adják fel neki.</p> -<p>– A miért ide hoztam vala.</p> -<p>– Atyámfia. Az nagyon sok.</p> -<p>– Más bolond is csak annyit fizet; válaszolt a talyigás, az -orráig nyomva fel a makrapipát.</p> -<p>– Meg merne kend rá esküdni, hogy más is annyit fizet?</p> -<p>– Meg én! kiálta az, a szája szegletébe nyomva a pipa -csutoráját, hogy utjában ne legyen az eskünek.</p> -<p>– Tartsa fel a három ujját és mondja utánam: «Én».</p> -<p>– Én.</p> -<p>– A maga nevét mondja.</p> -<p>– Tarisznya Gergő.</p> -<p>– Esküszöm: hogy minden embert tiz garasért hordok haza. Úgy -segéljen.</p> -<p>A talyigás megtette, hogy utána mondta.</p> -<p>– No jól van, barátom; monda Tóbiássy úr, becsapva a könyvet, a -miből a tisztelt polgártárst eskette. Azt tudja kend, hogy én pap -vagyok. Nekem az esketésért nyolcz garas szokott járni; e szerint -jár még kendnek vissza a tizből két garas.</p> -<p>Azt oda nyomta a markába.</p> -<p>A talyigás megcsóválta a fejét, a fogai közül egy hegyeset -<span class="pagenum"><a name="Page_233" id= -"Page_233">-233-</a></span> köpött a professor úr két csizmaja -közé, azzal nagy dohogva eloldalgott, folyvást nézegetve a -tenyerében a vargatallért: de bizony csak két garas maradt az -mindig.</p> -<p>A három úr a konyhaajtó előtt találkozván, levett kalappal -tartott a fölött tanácsot, hogy ki menjen be előbb? Harangi úr ért -elébb oda; de Tóbiássy úr volt az idősebb, de Nyaviga úr volt a -vendég, minél fogva egyik a másikat instálta az elsőbbségért.</p> -<p>– Be tetszik mindjárt! kiáltott végre Harangi úr mérgesen -Nyaviga urra, mire az ijedtében bebotlott a konyhába. Ott azután -egyszerre igen nyájas képet csinált az asszonyságok előtt.</p> -<p>– Bátorkodtam visszakerülni ismét. A nagytiszteletű urral -véletlenül összetalálkozám, s ő oly nyájasan invitált meg, hogy -ismét visszatértem.</p> -<p>A nagytiszteletű úr ez alatt titokban a zsebkendőjével -igyekezett letörülgetni annak a nyájas meginvitálásnak a nyomait -Nyaviga úr hátáról, mert a venyige a poros tógán valóban nagyon -látható nyomot hagyott hátra.</p> -<p>– Trifurcifer! dörgött Harangi professor úr, miután feleségét -megcsókolta. Majd szétszedett a tudatlan nép a piaczon a miatt a -fatalis lunátikus miatt. Egész polgárháború támadt abból az -ártatlan disputából, a mit a collega urammal folytattunk az -utczán.</p> -<p>– Ah! hát ti is a lunatikus felett vitatkoztatok. Épen, mint mi -idehaza asszonyámmal.</p> -<p>– Bölcs Salamon, ne hagyj! Még idehaza is foly a perpatvar -fölötte? Hisz akkor eső elől a csorgó alá menekültem. Itt is -lunátikus háború van.</p> -<p>Nagytiszteletű Tóbiássy professorné asszonyság kenetteljesen -jegyzé meg:</p> -<p>– Nincs itt, lelkem fiam, semminemű háború; csak hogy egyikünk -azt állítja, hogy van; másikunk meg, hogy nincs.</p> -<p>– Épen, mint mi! mondá Tóbiássy professor úr. Én híszem, ő nem -hiszi. <span class="pagenum"><a name="Page_234" id= -"Page_234">-234-</a></span></p> -<p>– No, ez nincs Isten hirével; pattogott Harangi professor úr. -Ezt a veszedelmet nem hagyom megöröködni. Itthon a háznál békesség -legyen. Elég ha külön-külön mi is összekaptunk, az asszonyok is -összekaptak a lunátikus miatt; de trójai háborút nem csinálunk -belőle. Collega uram, menjen szépen asszonyánkkal a maga szobájába; -én is megyek az én feleségemmel az én szobámba, akkor nem -veszhetünk össze.</p> -<p>– Az ám! világosítá fel Haranginé asszonyság. De úgy vagyunk ám -lelkem galambom, hogy én uramatyámmal vagyok egy véleményen, nem te -veled; asszonyánk meg te veled tart, nem uramatyámmal.</p> -<p>– Finis Poloniæ! Hisz akkor én más országba költözöm!</p> -<p>A másik oldalon meg Tóbiássyné asszonyság csapta össze a kezét, -megtudva a nagy dissidentiát, mely a szerencsétlen családot ily -felekezetekre osztotta.</p> -<p>– No ebből nem jó lesz; monda nagytiszteletű Tóbiássyné -asszonyság. Ily háborúnak nem szabad kitörni. Egyik férj felesége -és veje ellen, a másik ipa és felesége ellen, egyik asszony férje -és leánya ellen, a másik férje és mostohája ellen. Adjuk biró -eleibe a dolgot s legyen az itélet bírsággal összekötve. A melyik -fél elveszti a pert: megnyugszik és fizet egy átalag máslást; a -melyik nyer, igaza lesz és megiszsza a máslást. Én Nyaviga urat -választom birónak.</p> -<p>– Hát hisz én is compromittálok benne; mondá Tóbiássy úr.</p> -<p>– Valóban okosabb emberre nem lehetne bizni az ügy eldöntését; -járult hozzá Harangi úr.</p> -<p>– Én se bánom; tevé hozzá felesége.</p> -<p>– Ilyen nagytudományú, olvasott férfiu! – Magasztalá őt -Tóbiássyné asszonyság.</p> -<p>– És ilyen nagy physicus! Dicsérte őt a professor élettárs.</p> -<p>– S ilyen philosophus! monda a második professor. <span class= -"pagenum"><a name="Page_235" id="Page_235">-235-</a></span></p> -<p>És sorban valamennyien: «a kiről példát vehet az egész -fiatalság!» – «A ki ártatlanabb egy leányzónál.» – «A ki görögül és -zsidóul tud.» – «A ki soha bálba nem jár.»</p> -<p>Ez mind magasztalás volt s a választott biró megvesztegetésére -intézett kisérlet.</p> -<p>Végre közbevágott az ifju nagytiszteletű asszony.</p> -<p>– Édes Nyaviga úr: én csak azt mondom, hogy nem szükség magának -sem szépnek, sem jónak, sem bölcsnek lenni ezuttal; hanem csak -rövideden megmondani, hogy látta-e hát a lunátikust, vagy nem -látta?</p> -<p>Nyaviga úr vette észre, hogy vesztére visszakerült abba a -kelepczébe, a honnan már egyszer kiszabadult. Azelőtt csak kettős -kereszttűzben volt, most már négyesbe fogták; kinek adjon most -igazat? Megbántani egyik félt sem illik, nem is tanácsos; pedig -kötelesség. Hivatalos kötelesség.</p> -<p>– No hát halljuk az itéletet!</p> -<p>– Tehát kérem alássan, annyi van a dologban, hogy – izé.</p> -<p>– M – izé?</p> -<p>– A mult éjszaka felköltenek, azt mondják, hogy a lunátikus most -jár épen a padláson.</p> -<p>– Ahán! kiálta Tóbiássy professor úr.</p> -<p>Én azonban azt mondtam rá, hogy – mini milyen nagy pók mászik a -professor úr kabátján!</p> -<p>– Hagyjon békét az úr az én pókomnak! Azt mondja, hogy mit -mondott?</p> -<p>– Azt mondtam, hogy az absurdum.</p> -<p>– Nesze neked, szólt most Harangi professor úr örömmel.</p> -<p>– Kimegyek azonban. S látom a hold fényes világánál, hogy egy -emberi alak járkál a kollegium tetején.</p> -<p>– Úgy-e mondtam! erősíté Tóbiássy és Haranginé.</p> -<p>– Mondám azonban: ez bizonyosan valami diák, a ki éjszakán ki -akar szökni a kollegiumból.</p> -<p>– Hát persze! biztatá Harangi és Tóbiássyné.</p> -<p>– Nem mertem azonban egész bizonysággal állítani, <span class= -"pagenum"><a name="Page_236" id="Page_236">-236-</a></span> mert -tudom a physikából, hogy vannak oly szerencsétlen emberek, a kik a -holdba szerelmesek.</p> -<p>– Most szólt igazat.</p> -<p>– Meg akartam azonban győződni felőle, hogy csakugyan voltaképen -holdas-e az odafenn, avagy pedig szökevény? vettem a lámpást és -felmentem szépen a padlásra. Három dárdás jött utánam. Kettő pedig -ment előttem, hatalmas gerundiumokkal.</p> -<p>– No most mindjárt megtudjuk hát, mi volt?</p> -<p>Hát, a mint a padlásablakhoz érünk, az egyik dárdás elordítja -magát mögöttem, hogy ő valamit látott, a másik kettő előttem -megijed, megfordul, engem feltaszít, a lámpást összetöri s rohan le -a grádicson, egymás hegyin-hátán. Egyik a homlokát is betörte, -másik egy fogát ütötte ki.</p> -<p>– És azután?</p> -<p>– Azután sötét lett s én négykézláb másztam le a padlásról a -szobámig, hogy valami kárt ne tegyek magamban.</p> -<p>– Már most csak azt szeretném tudni, mondá Tóbiássy professor -úr, hogy ki veszi meg az átalag bort?</p> -<p>– A dolog így van, mondá Nyaviga úr: Azok, a kik látták, hogy -ott volt, nem tudják, hogy mi volt? A kik pedig tudják, hogy mi -volt? nem látták, hogy ott volt.</p> -<p>– És így mindnyájunknak igaza volt.</p> -<p>– És így nem iszunk bort.</p> -<p>– De már most feleljen meg domine Nyaviga arra, miért nem -jelentette ön fel ezt az esetet a sedesnek?</p> -<p>Ezt a mérges kérdést Harangi professor úr intézte a bölcs -Dánielhez.</p> -<p>Az sok huzódozás után csak kirukkolt vele.</p> -<p>– Hát voltaképen tulajdonképen azért, hogy a midőn reggel -előhivattam az öt dárdást, mind az öt unisono azt állította, hogy ő -egész éjjel aludt, az ágyából ki sem kelt, s hogy én azt az egész -történetet csak úgy álmodtam.</p> -<p>– Hát a melyik a fogát kiütötte?</p> -<p>– Azt mondta, hogy csikófog volt, magátul esett ki.</p> -<p>– Hát a melyik a homlokát betörte? <span class= -"pagenum"><a name="Page_237" id="Page_237">-237-</a></span></p> -<p>– Azt állította, hogy saját maga harapta meg.</p> -<p>– A saját homlokát?</p> -<p>– Én is diffikultáltam neki ez állítást, hogy azt nem érhette -el; de azt mondta, hogy székre állt fel, úgy harapta meg.</p> -<p>– Nyaviga úr!</p> -<p>– Tessék parancsolni!</p> -<p>– Menjen haza s feküdjék le.</p> -<p>– De kérem alássan: ebéd előtt nem szoktam lefeküdni.</p> -<p>– Igyék vizet és feküdjék le. Förmedt rá Harangi professor úr. -Szegény Nyagiva úr aztán, mint engedelmes alattvaló megtette, hogy -hazament, előbb jól lakott, aztán lefeküdt, maga elé tétetett egy -nagy vizes kancsót, hogy ha a professor úr vizitálni talál jönni, -rendeleteit foganatosítva találja. Ámbátor semmit sem értett -azoknak indokaiból.</p> -<p>Elég, ha a professzor úr értette.</p> -<p>Mikor egyedül maradt a két tudós férfiu, Harangi úr így szólt -Tóbiássy úrhoz:</p> -<p>– Collega uram! kezdem elhinni a dolgot. És most már azt is -kitalálom, hogy ki a lunátikus?</p> -<p>– Ugyan ki?</p> -<p>– Nem más, mint a derék jámbor Nyaviga.</p> -<p>– Lehetetlen!</p> -<p>– Ethice és logice lehetetlen, de empyrice még is lehető. Magam -láttam, hogy fényes nappal a szomszéd padláslyukából ereszkedett le -fejtetőre a mi kis udvarunkba. Mert a lunátikusoknak az a szokásuk, -hogy mikor a hold süt, akkor fejjel fölfelé, mikor a nap süt, akkor -fejjel lefelé szeretnek sétálni.</p> -<p>Erre Tóbiássy úr a következő tervvel állt elő.</p> -<p>– Hogy pedig egész bizonyosságot szerezzünk magunknak e -dologról, én a következő módot ajánlanám, a mit a lunátikusok -kigyógyításánál szoktak foganatba venni: Éjszakára egy dézsa hideg -vizet tesznek az ágyuk elé, melybe a holdkóros, a mint ágyát el -akarja hagyni, okvetlenül belelép s arra fölébred. <span class= -"pagenum"><a name="Page_238" id="Page_238">-238-</a></span></p> -<p>– Nagyon jó lesz! Ebből megtudjuk az igazat.</p> -<p>A szegény jámbor Nyaviga úr aztán a következő éjjel abban a -kellemes meglepetésben részesült, hogy a mint egyért-másért -leszállt az ágyából, térdig esett bele a hideg vizes dézsába, s -mikor ezért lármát csapott, a Sisera hadai kinevették, a sedes elé -hozott panaszára pedig azt mondták, hogy csak menjen a szobájába, -feküdjék le s igyék még több vizet.</p> -<p>Hire futamodott, hogy ő lunátikus.</p> -<h3>V. NAGY HALOTT VAN!</h3> -<p>Kevés időre ezután nagytiszteletű Tóbiássyné asszonyság azt a -hibát követte el, hogy meghalt.</p> -<p>De ne tessék komolyan venni a dolgot; nem igazán halt meg, hanem -csak úgy félig-meddig. Meghűtötte magát a nagy szapuláskor s -másnapra úgy megmeredtek a tagjai, hogy egyet se tudott -megmozdítani. Feküdt, mint egy darab fa.</p> -<p>A chirurgus, a kit odahivattak, hogy aligha meg nem halt a -nagytiszteletű asszony! délután «bene sonantibus» lévén, csak azt -kérdezte, hogy «tudja-e mozdítani a nyelvét?» – «Nem». – «Akkor -meghólt».</p> -<p>Mert Tóbiássyné asszonyságnak a nyelve még Nemtóbiássyné korából -is arról a nagy életerőről volt emlékezetes, hogy a közvélemény -szerint azt még majd a holta után külön kell kivégeztetni.</p> -<p>El is bántak aztán vele annak szokott rendi szerint, -felöltöztették, koporsóba tették s harangoztattak rá.</p> -<p>Annyi emberséget azonban tegyen fel rólam minden ember, hogy nem -engedek egy derék kálvinista asszonyságot élve eltemettetni s hogy -furcsa lesz ennek a vége.</p> -<p>A jó Veronka kisasszony e tekintetben egészen a kezemre működik, -a mennyiben zokogva és sikoltozva borul édes anyjára s mennyre -földre esküszik, hogy nem halt <span class="pagenum"><a name= -"Page_239" id="Page_239">-239-</a></span> az meg; ő nem engedi -eltemettetni, ha csak őt magát is el nem temetik vele együtt.</p> -<p>Ezt pedig nagyon jól esett hallani a nagytiszteletű -asszonyságnak. Mert az elrejtőzés állapotában hallott ám mindent, a -mit körülötte beszéltek.</p> -<p>Annál kevésbbé volt rá nézve épületes, a mit mások beszéltek -fölötte.</p> -<p>A Veronkát kituszkolták a halottas szobából, azt mondták neki, -hogy ilyenkor a leánynak nem az a dolga, hogy sírjon-ríjon, hanem -hogy lásson a gyászruha után, hogy meglegyen holnapra.</p> -<p>A két nagytiszteletű úr magára maradt a szobában s következő -gyászbeszédet tartott az elhunyt felett.</p> -<p>– Vajjon mely rejtekbe dughatta el a lelkem a pénzecskéjét? -monda Tóbiássy úr. – Nem azért mintha Veronkát meg akarnám tőle -fosztani, hanem hogy az ő javára fruktifikáljam. Vennék rajta -szőlőt.</p> -<p>– És elküldenők rajta Nyaviga urat akademiákra, szólt Harangi -úr, ő lenne az Úr szőlőjében pásztor.</p> -<p>– Az én szőlőmben?</p> -<p>– A Zebaoth úr szőlőjében.</p> -<p>– Az már más. «Nolo acerbam sumere.» De vajjon hova dughatta el -a pénzecskéjét?</p> -<p>– Kereste atyám uram a párnazsákban? – Ott már nincsen. – Hát -vajjon a tükör háta mögött? – Volt ott, de már nincs ott. – És a -kályha fölött lévő urnában? – Ott is lakott egy ideig, de már -kiköltözött onnan. – Vajjon a karosszék támlájában nem rejlik-e? – -Megvizitáltam és semmit sem találtam. – A téli bocskor talpában? – -Az is pedig lyukas. – Kitalálom már, hol vagyon? – No ha kitalálja -fiam uram, akkor kérhet tőlem a megboldogult hagyatékából bármit; -odaadom. – Hát megmondom. Itt van az ablakban ez a sok -almamuskátli, ezeknek a cserepébe lészen eldugva.</p> -<p>A megboldogult csak nevette magában addig a dolgot, a míg a két -tudós úr játszotta azt a játékot, a mit a gyerekek <span class= -"pagenum"><a name="Page_240" id="Page_240">-240-</a></span> -«Strinksz»-nek neveznek s mondogatta magában: «víz, víz!», de a -mint a muskátlikat hallotta emlegetni, majd fölkiáltott ijedtében: -«tűz, tűz!» s akkor vette észre, hogy mégis nagyon meg lehet halva, -ha még arra sem bír felkiáltani, hogy az ő szép muskátliait hogy -szedegetik ki a cserepekből s a virágok földe alatt hogy találják -meg a hólyagba takargatott lázsiásokat és a körmöczi aranyokat.</p> -<p>S még Tóbiássy úr nagy szomorúan azt mondá rá: «csak ennyi volt? -Azt hittem, hogy legalább két ennyi».</p> -<p>– De ezen való szomorúságában ne feledkezzék meg atyám uram, -hogy nekem is igért valami jutalmat.</p> -<p>– Én? Nem is emlékezem rá. Hát mit kiván fiam uram a szegény -nyomorult inséges hagyatékából?</p> -<p>– Azt a régi bibliáját.</p> -<p>No ez nem nagy kivánság.</p> -<p>Tóbiássy úr azonban elébb végig pörgette az újjain a vaskos -könyv lapjait s kirázogatta, hogy nincs-e közé szorulva bankó? csak -azután kézbesítette nagylelkűen.</p> -<p>Az elhunyt pedig szeretett volna kézzel-lábbal rugdalózni és -nyelvét neki ereszteni: «oda ne add, vén bolond! Abban van a -legtöbb pénzem!»</p> -<p>Mivel hogy a jámbor asszonyságnak, mint okos és értelmes puritán -hölgynek kedvencz olvasmánya volt a biblia, azonban másfelől meg -gondos anya is volt, s úgy találta, hogy ebben a szent könyvben -vannak egy némely történetek, melyeket hajadon leánynak olvasgatni -nem épen mulhatatlan kötelesség, annálfogva nehogy a Veronka azokba -beletévedjen, az ilyen lapokat az alsó és középső szélein gondosan -egymáshoz ragasztá csirizzel; a felső nyílást pedig arra használta, -hogy a hozzá került bankókat az összeragasztott levelek közé -csúsztatgatá. Erre a bibliára aztán el lehet mondani, hogy «duplex -libelli dos est».</p> -<p>Harangi úr biz azt elvitte magával.</p> -<p>A gyászoló felek után következtek a szomszédasszonyok. No hisz -azoktól hallott még sok szépet magáról a boldogult <span class= -"pagenum"><a name="Page_241" id="Page_241">-241-</a></span> lélek, -a míg testi porhüvelyét felöltöztették. Hej, hogy nem ereszthette -meg rájuk a nyelvét! Dante ezt az egyet, a fődolgot, kifelejtette a -«pokol»-ból: mikor a szomszédasszonyok elkezdenek sincerisálni az -ember felett s az ember nem feleselhet vissza!</p> -<p>Ezeknek eltávozta után következtek a virrasztók.</p> -<p>Régi jó szokás szerint, tekintélyes halottak fölött virrasztani -volt szokás. E czélra szolgáltak a kis diákok, műnyelven -«dárdás»-ok, a kik egész éjjel a halottas szobában gyászénekeket -énekeltek. Hogy torkuk ki ne száradjon, volt gondoskodva számukra -illendő mennyiségű, gondosan megvizezett karczosról, de biz azok, -mikor már vették észre, hogy mindenki alszik a háznál, többet -anekdotáztak, mint énekeltek.</p> -<p>– Látod, hogy meghalt a professorné!</p> -<p>– Látom, nem is leszek professorné soha, hogy meg ne haljak.</p> -<p>– Élve mégy a mennyországba?</p> -<p>– Mint Illés próféta.</p> -<p>– De mint Zöld Marczi.</p> -<p>– Szegény asszony! pedig milyen jó asszony volt, ha az ajtóhoz -nem szoríthatta a sarkamat, akkor nem ütött hátba.</p> -<p>– Szegény professor úr! milyen nagyon meglesz szomorodva! Három -hétig folyvást borsót főzet a coquián számunkra buvában.</p> -<p>– Van is rá oka. Nem ő találta fel a perpetuo mobilét, mégis ő -vesztette el.</p> -<p>– Hehehe! A Mártha asszony nyelvét!</p> -<p>– Irj rá epitaphiumot te.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Itt nyugszik már Mártha -asszony.<br /></span> <span class="i0">De még az ura is -otthon.»<br /></span></div> -</div> -<p>– Hát a professorra mit irnál, ha meghal? <span class= -"pagenum"><a name="Page_242" id="Page_242">-242-</a></span></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Halált adják -ingyért:<br /></span> <span class="i0">Mert ha adnák -pénzért;<br /></span> <span class="i0">Professor most is -élne.»<br /></span></div> -</div> -<p>Erről aztán egész adomagyűjteményt mondtak el egymásnak a vásott -suhanczok tréfás epitáphiumokról, s akadt közöttük olyan novitius, -a kinek még újság volt a:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Jó két nótárus volt mind a -három Ége<br /></span> <span class="i0">István, János, Márton és a -felesége,<br /></span> <span class="i0">De most már meghaltak s -mind a négynek vége.»<br /></span></div> -</div> -<p>S nagyokat röhögött rajta s aztán viszonzásul ő is elmondta, -hogy Itt nyugszik Kis, kinek neve János is – A ki nem volt valami -fis – Kális, hanem fis – Lederbül dolgozó csis – madia Mis – -kolczon. Ezért aztán fabaraczkot kapott a fejére minden oldalról, -hogy mert olyant mondani, a mit már mindenki ismer.</p> -<p>A boldogult pedig buzgón fohászkodott az egek urához, hogy csak -még egyszer térhetne a világra vissza! nem az élet muló örömei után -való bűnös vágyakodásból, de csak azért, hogy ennek a sok -istentelennek az üstökét és kontyát még egyszer amúgy Istenigazában -jól megczibálhassa.</p> -<p>Mely óhajtása hogy miként teljesedett? azt majd megtudjuk -időjártával.</p> -<h3>AZ AKADÉMIKA PROMOCZIÓ.</h3> -<p>Azért azonban, hogy gyász van a háznál, a hivatalos teendőket -csak el kell mégis végezni.</p> -<p>Az esperes (mivelhogy a püspökség jelenleg «vacat») mára hívta -össze a consistoriumot az akadémika promocziók elintézése -végett.</p> -<p>Mi az az akadémika promoczió?</p> -<p>Az magyarul: akadémiára való promoveáltatás.</p> -<p>Tudniillik, az levén a rendszer, hogy az iskoláit jól végzett -<span class="pagenum"><a name="Page_243" id= -"Page_243">-243-</a></span> theologusnak alkalom nyujtassék -külföldi akadémiák látogatására s azokban hittudorrá, vagy tanárrá -kiképeztetésére: e végből az illető felruháztatik három évre -népnevelői állomással. Tehát a czél: az, hogy valaki pénzt -szerezzen; az eszköz: a népnevelés.</p> -<p>Az illető aztán az első esztendőben azt teszi, hogy a -kollégiumban csinált adósságait fizeti; – (hát akkor hogy volna -kedve tanítani?) a másodikban próbálgatja, hogy hogyan kellene -tanítani? a harmadikban meg már úgy is kifelé áll a rudja; hát de -bolond volna, ha tanítana! Mikor aztán elvégezte, akkor jön utána a -másik s az három esztendeig megint így tesz.</p> -<p>S aztán dehogy megy akadémiákra! Vagy szerzett pénzt a három év -alatt, vagy nem szerzett. Ha nem szerzett, akkor nincs neki mivel; -ha pedig szerzett, akkor már többet tud, mint az a külföldi -professor, s inkább beáll prókátornak s lesz belőle: Isten szolgája -helyett, embereknek ura.</p> -<p>Épen egy ily jó kövér ekklézsia volt üresedésben, a mi igazán -megérdemli az akadémika promoczió nevet: a törkölyösi.</p> -<p>Két competitor volt rá: az egyik Dallos Ádám, a másik Nyaviga -Lőrincz.</p> -<p>Amazt a törkölyösiek maguk kivánták maguknak, emezt pedig a -vaskalaposok óhajtották nekik adni.</p> -<p>Nyaviga Lőrinczet ajánlotta szerénysége, kedvessége, -alázatossága, de különösen azon felőle táplált elővélemény, hogy -valószinüleg ő fogja Tóbiássy úr leányát elvenni.</p> -<p>Ellenben Dallos Ádám hibái ezek voltak: eszes, jókedvű ficzkó -volt, mindig első eminens; és fejét fennyen hordozó ember.</p> -<p>Azonban elvitázhatlan előnyei megint ezek voltak:</p> -<p>Először is ő volt a «nagy-botos».</p> -<p>Másodszor ő volt az «első bassista».</p> -<p>Tudjuk jól, hogy mi az a «nagy botos?» A hajdani tűzoltó -<span class="pagenum"><a name="Page_244" id= -"Page_244">-244-</a></span> diáksereg vezére, ki a «gerundiummal» -tűzvész esetén elől rohant s előjoggal birt minden sövényen, -palánkon keresztül utat törni a tűzvész színhelye felé, a -fecskendők számára.</p> -<p>Az ilyen tizenöttel elébb eligált.</p> -<p>Az első bassista pedig a kántus büszkesége szokott lenni, s -hangjában bírta a biztosítékát annak, hogy vagy a debreczeni, vagy -a halasi, vagy a nádudvari lelkipásztorság elébb-utóbb reá -szálljon.</p> -<p>Az ilyen húszszal elébb eligált.</p> -<p>Az az eligálás megint azt teszi, hogy ünnepek alkalmával a -theologusok a legátiók közt anciennitás és classificatio sorozata -szerint szoktak válogatni. A ki elébb volt, az jobbat kaphatott. -Már most tehát a ki nagy-botos is volt, meg első bassista is, az -harminczöt előtte következőn ugrott keresztül egyszerre, s előttük -eligált. Volt az ilyennek aztán elég irigye.</p> -<p>Már az pedig el volt határozva, hogy Dallos Ádám semmi esetre ne -kapja meg a törkölyösi rektoriát. Miért? Azért. Mivelhogy a -törkölyösiek mindig azt mondták, hogy ha egyszer egy kedvük szerint -való rektort kaphatnának, a néptanítói állomást rögtön -állandósítanák, annak a kedveért új iskolaházat építenének, a -templomba orgonát hozatnának, a fizetést megdupláznák. A mi így -abstract véve mind igen jó volna; de akkor megszünnék az akadémika -promoczió, több diák nem mehetne Törkölyösre utiköltséget szerezni, -a mi főczél – s annálfogva szükségképen úgy intézendő az állapot, -bölcs előrelátás mellett, hogy a törkölyösiek mindig olyan rektort -kapjanak, a ki mellett a szivük örvendezzen, ha már a harmadik -esztendő a vége felé közeledik, hogy újat kérhetnek helyette.</p> -<p>Dallos Ádám pedig épen az az ember, a ki már eddig is nagyon -tetszik nekik; pedig még csak énekelni hallották, hátha még egyszer -a búcsúztatóját megtalálják kóstolni!</p> -<p>Ezen a keserves napon tehát mind a két jelölt szigorú -<span class="pagenum"><a name="Page_245" id= -"Page_245">-245-</a></span> vizsgálat alá vétetett, s minden -embertől kivánható tudományból kegyetlenül kiexamináltatott.</p> -<p>Nyaviga úr természetes, hogy igen könnyen átesett a vallatáson, -annál nagyobb erővel ment az végbe Dallos úrnál, de végre is -diadalmasan kiállotta. Olyan feje volt annak, hogy még azt is -megmondta, hogy mely lapján van a könyvnek, a mit kérdeznek -tőle!</p> -<p>Úgy kellett neki megfeszíteni az eszét, hogy a felelettől függ: -kié legyen Törkölyös? s Törkölyöstül függ, hogy kié legyen -Veronka?</p> -<p>– Hát édes fiaim, ti mind a ketten egyformán jól feleltetek, -mondá, bevégeztetvén az examinatio, az esperes, ki ő maga is nagyon -tudós férfiu volt, s beszédre csak a félszáját használta, a másik -felét mindig befogva tartotta. Csak te öcsém, hogy is hínak? ne -volnál olyan fiatal. Hát megtudod-e nekem mondani, mikor lesz a vén -emberből fiatal?</p> -<p>– Igen is. Mikor a vén káplán ekklézsiához jut. Akkor lesz -belőle fiatal pap.</p> -<p>– Ad hominem szóltál. De hát most feleljetek meg még egy pár -kérdésemre, édes fiaim, a mikre ugyan még eddigelé senki sem felelt -meg, de hiszen ti nem is lehettek olyan tudósok, mint én magam, a -ki ezen kérdéseket alkottam. Ezeket csupán azért szoktam nektek -feltenni, hogy az elbízakodottságot távol tartsam tőletek. Tehát -legelébb is hány font füstöt lehet nyerni egy mázsa fából?</p> -<p>(Ezek és a következők mind olyan régi élczek, hogy a humor -világában a kőkorszakot képviselik.)</p> -<p>Előbb Nyaviga úr felelt, szerényen és okosan.</p> -<p>– A füst voltaképen megfoghatatlan anyag lévén, s a -mérőserpenyőt lefelé fordítani nem lehetvén, e kérdés a -megoldhatatlanok közé tartozik.</p> -<p>– Jól van, fiam. A szerénység így szokta rendesen elismerni, a -mit föl nem foghat; hát te, hogy is hívnak? mit felelsz rá?</p> -<p>Dallos vállvonva mondá: meg kell mérni a hátra maradt -<span class="pagenum"><a name="Page_246" id= -"Page_246">-246-</a></span> hamut, le kell vonni a fa súlyából, a -mi hiányzik, az a füst.</p> -<p>– Ita est, felelt az esperes, egy negyedrész szájjal. No de -most. Mi a legbecsesebb drágakő?</p> -<p>(Csakugyan a kőkorszakból szedi az élczeit!)</p> -<p>– Legbecsesebb drágakő a gyémánt, felelt meg Nyaviga úr, mely -találtatik Braziliában.</p> -<p>– Sic, sic. Ezt szokták mondani valamennyien. Jól van, fiam. De -nem úgy van. Hát te másik, hogy is hívnak?</p> -<p>– Engem Dallos Ádámnak hínak; a legbecsesebb követ pedig -malomkőnek híják; mert ez a gazdájának hasznot hajt, a gyémánt -pedig semmit.</p> -<p>– Accurate. De most adok fel nektek egy megoldhatlan feladatot: -hol van egy kréta?</p> -<p>S ezzel az esperes úr, hogy egy czölöpépítészet korszakából való -rúna-élczet is hozzon napvilágra, mely mint archæologiai lelemény -nagy becscsel fog bírni mindenkor, ezt irá fel a táblára:</p> -<div class="center curly curly-left curly-right">o quid tua -te<br /> -b bis? bia abit!</div> -<p class="center">aaa s et in amamam a a!</p> -<p>– Ez az én epitaphiumom, édes fiaim. Melyet rajtam kívül el nem -tud olvasni senki. Pedig ennek a jutalma a legjobb akadémika -promoczió a Tiszán túl.</p> -<p>Nyaviga úr tudta, mit kell felelni.</p> -<p>– Én valójában sokkal csekélyebbnek érezem tehetségeimet, -minthogy ily mélységes titok fölfedezéséhez csak hozzá is merjek -fogni.</p> -<p>– Derék, emberséges ifju. Erroris agnitio est dimidia emendatio. -A hibának elismerése fél megjavulás. No te másik; hogy is hívnak? -Most állj elő! Ubi nota pernicitas?</p> -<p>Dallos hebehurgya ember volt, szeles észszel rögtön leolvasta a -tábláról az epitaphiumot.</p> -<p>O (super) be! quid (super) bis? Tua (super) bia Te (super) abit! -<span class="pagenum"><a name="Page_247" id= -"Page_247">-247-</a></span></p> -<p>(Ter) a es et in (ter) am a(bis).</p> -<p>– Mit is tetszett igérni a megfejtésért?</p> -<p>Az esperes úr az egész száját befogta a szájába.</p> -<p>Ez vakmerőség volt.</p> -<p>Nyaviga csak mosolygott magában. Hiszen ő is ki tudta volna mind -ezeket találni; de tudta jól, hogy az esperes úr boszankodni fog -arra, a ki az ő klepsidráit fel tudja állítani s a saisi titkait és -sphynx-feladványait megfejteni merészkedik.</p> -<p>– Hm, hm, fiam, nem szeretem benned azt a túlságos nagy -bölcseséget és confidentiát. Egyébiránt én a legjobb akadémika -promocziót igértem a megfejtőnek, de az most nem üres; a törkölyösi -pedig nem a legjobb.</p> -<p>– Elég jó lesz az nekem azért a kis charádáért.</p> -<p>– (S még ócsárolja az epitaphiumomat!) Tudjátok fiaim. Ketten -vagytok, a kik egy conditióra competáltok; s nekem nem szabad -személyválogatónak lennem. Mind a ketten præstanter feleltetek. Te, -hogy is hívnak? több versatussággal, de te a másik nagyobb -modestiával s mind a kettő egyenlő virtus. Azért mi elhatározók, -hogy veletek sorsot fogunk huzatni. Itt ime a kalapban van betéve -két czédula. Az egyik üres. A melyitek az üreset húzza: az itt -marad, a másik megy Törkölyösre. No fiam, hogy is hívnak? te nyulsz -bele elébb.</p> -<p>Ezúttal mégis csak Ádámnak az esze járt túl a vaskalapén. Élt a -gyanúperrel, hogy mind a két czédula üres, a mi abban a -tiszteletreméltó háromszegletű kalapban rejlik, s ha ő a kihuzottat -megnézi, akkor aztán mehet el hosszú orral. Nyavigának nem kell -húzni.</p> -<p>Hirtelen bekapta a czédulát a szájába s lenyelte.</p> -<p>– Quid fecisti!</p> -<p>– Lenyeltem a czédulát. Nem akartam magam látni, mit húztam, már -most húzza ki a társam a magáét, abból megtudjuk, hogy mi volt az -enyim?</p> -<p>– Perversus natio! szörnyedt föl az egész coetus.</p> -<p>– Világos! Ha az üreset húztam ki, akkor okvetlenül <span class= -"pagenum"><a name="Page_248" id="Page_248">-248-</a></span> a -czímes maradt benn. Ha az üres maradt benn, akkor a czímest húztam -ki.</p> -<p>Megbukott a stratagema. Elő kellett adni a benmaradt czédulát s -az is üres volt.</p> -<p>Így azután nollevelle oda kellett adni Ádámnak az akadémika -promocziót, a mi soha sem fog többé disponibilissé lenni, mert azt -a törkölyösiek rögtön állandó rektoriává fogják átalakítani, -megházasítják a rektort, s akkor aztán az övék marad örökre.</p> -<p>– Ez veszedelmes egy ember; rebegé az esperes úr. Ez még valaha -azon egyszarvú lészen, a ki mindnyájunkat megöklel.</p> -<p>Nyaviga úr azonban hosszú orral távozott el.</p> -<p>– Azért ne búsuljon domine: vigasztalá őt Harangi professor úr, -utolérve a grádicson; ha elveszett is Törkölyös, de azért Veronka -megmaradt.</p> -<p>Nyaviga úr vakarta a fejét, a mi napkeleti virágnyelven annyit -tesz, hogy «én pedig jobb szerettem volna Törkölyöst a leány -nélkül, mint a leányt Törkölyös nélkül».</p> -<h3>VII. A NAGY-BOTOS.</h3> -<p>A délután azonban arra volt szentelendő, hogy az elhunyt -nagytiszteletű asszonyságnak a végső nagy tisztelet megadassék. Ez -alkalommal esperes úr volt maga tartandó a halotti beszédet, -Nyaviga úr pedig egy búcsúz tatót, melyet valamikor egy nálánál -nagyobb poéta egy fiatal lánykára írt volt, s melyet ő azután -átfordított élemedett asszonyságra; Ádámnak pedig még ez alkalommal -harsogatni kellett ablakreszkettető hangját a szép harmóniás -énekben.</p> -<p>Biz ennek már fele sem volt tréfa, a nagytiszteletű asszonyra. -Mindenki, a ki hozzá férhetett, arról beszélt és énekelt, hogy -milyen hiábavalóság minden földi birtok, <span class= -"pagenum"><a name="Page_249" id="Page_249">-249-</a></span> -mindenünk por és hamu, s hogy ez milyen jól van így rendelve; -különösen az esperes úr kifogyhatatlan volt a másvilági -gyönyörűségek magasztalásában, az e földi jóknak pedig oly -legyalázását vitte véghez, hogy még az élő, szuszogó embernek is -kedvet csinált hozzá, itthagyni tanyát és kollegiumot s elmenni -Földvárra deszkát árulni; s bizony belebeszélte volna még abba a -szegény halottba is, hogy jó lesz neki magát eltemettetni, ha -szerencséjére a véletlen, – vagy mondjuk, hogy a gondviselés, – -vagy mondjuk, hogy egy macska, segítségére nem jön.</p> -<p>Hiszen mindnyájan ismerjük azt az adomát, a midőn Gallina püspök -épen így tetszhalottá levén, nosza rajta minden titkárja, cselédje, -hozzá látott, hogy a míg nem jönnek az inventariummal, «dugd el, -vedd el» a mit közel talál, elkaparinthassa. Volt pedig a püspöknek -egy kedvencz majma is; hát ez a mint meglátta, hogy mindenki siet -elcsízelni valamit a gazdájától, hogy ő se maradjon el a többitől, -kapta a püspöksüveget, felrántotta a fejére, úgy iramodott tova. A -tetszhalott pedig merev szemeivel látta ezt a furcsa figurát s a -felett oly nagyon elővette a nevetési inger, hogy felszakadt az -idegeit lekötő merevség; felkaczagta magát az innenső világra.</p> -<p>Épen egy ilyen nagy felindulás kellett a nagytiszteletű -asszonynak, s ezt neki is megszerezte a macska.</p> -<p>Tudniillik, hogy a szomszédban kenyeret sütöttek. A temetési -pompára aztán mind ott hagyták a befűtött kemenczét: a macska ott -kastankodott; egy parázs ráragadt a farkára, azzal ijedtében -felszaladt a padlásra; ott volt a sok száraz kukoriczahaj; az egy -percz alatt lobbot vetett s mikor épen legjobban énekelnék a halott -felett, hogy por és hamu minden világi javunk: egyszerre csak kiüt -a háztetején a láng s a népség elordítja magát: «tűz van!»</p> -<p>De már erre a szóra elfelejti az ember a tréfát! Nem úgy -értettük mi azt a por és hamuvá lételt, hogy most mindjárt -meglegyen; hanem majd csak itélet napján! <span class= -"pagenum"><a name="Page_250" id="Page_250">-250-</a></span> Hagyd -el kántus! «Ad arma!» a jelszó. Fusson oltani, a ki csak bir! mert -ide ég a ház is.</p> -<p>El is futott az mind, diák, professor, esperes, s ott hagyta -valamennyi a halottat, a ki a koporsó fedelén keresztül jól -hallhatá a tűzi lármát, hogy milyen nagy égés van a szomszédban! Ha -az ide átcsap, akkor ő háromszoros halált szenved.</p> -<p>De bizony két jó léleknek mégis eszébe jutott a halott is. Az -egyik volt Veronka, a másik volt Ádám.</p> -<p>Veronka nem akarta elhagyni az anyját, Ádám pedig Veronkát.</p> -<p>– Oh, édes Ádám, gyere, mentsük meg szegény anyámat. Vegyük ki a -koporsóból, vigyük el biztos helyre, a hol nem ég meg.</p> -<p>– Megteszem azt Veronkám kedves, a te jó szivedért.</p> -<p>De a mint odahajolt Ádám a megboldogultra, hogy kiemelje a -koporsóból, a minek hirtelen lefeszítette a tetejét, hát az csak -egyszerre a nyaka körül fonta a karjait, hogy a szegény Ádám majd -nyavalyássá lett ijedtében s ő kiáltotta most már igazán, hogy «tűz -van!»</p> -<p>De annál nagyobb volt az örömsikoltozás Veronka részéről, a mint -a halottat feléledni látta; nem ijedt ő meg attól, hanem odarohant -hozzá, s a míg a lábait kiemelte a koporsóból, százszor is -összecsókolta azokat: «oh én édes jó anyám! feltámadtál az én -imádságomra!»</p> -<p>A halottaiból feltámadott beszélni ugyan még nem tudott; de elég -volt az tőle, hogy élt. Nem is volt ez nagyon discurálni való idő; -mert már ugyan ropogott a tűz odakinn. Dallos hirtelen bebugyolálta -a jámbor lelket a szemfödelébe, a koporsó födelét újra helyére -szegezte (még akkor is tréfán járt az esze) s azután az ölébe vett -alakkal, meg Veronka kisasszonynyal keresztül tört az eszeveszett -sokaságon (mert mikor égés van, minden ember elveszti az eszét). -Nem ügyelt ő rájuk senki; azt sem kérdezték, mit visznek? -Veronkának volt egy Manczi nénje, a Czegléd-utczában, oda vitték a -jámbor teremtést, <span class="pagenum"><a name="Page_251" id= -"Page_251">-251-</a></span> az a jó lélek aztán megértve a dolgot, -levendulaszeszszel meg tárkonyeczettel addig dörzsölte a -feltámadott hátát és nyaka csigolyáját, míg lement róla a bőr, -ellenben visszatért beszélő életműszerének teljes használata.</p> -<p>Na hiszen el lehet képzelni, hogy miket beszélt ez a meg- és -visszaboldogult lélek Manczinak, Veronkának, meg Ádámnak? Alig -tudták visszatartani, hogy ki ne rohanjon és a tíz körmével le ne -húzza a bőrt megbántói arczáról.</p> -<p>Ádámot pedig ugyancsak keresték ez alatt mindenfelé. – Föld -nyelte el? víz nyelte el? Sehol sincsen a «nagy-botos».</p> -<p>– Hát hiszen csak nem mehettem a selyem-tógámban tüzet oltani; -védé magát, midőn végre előkerült. Akkor aztán ki is tett magáért. -Megmutatta, hogy mit tud? Úgy járt az égő háztető gerinczén, mint -egy Szent Flórián, s bontotta szét az égő gerendákat s hajigálta le -a földre. A fecskendővel csak őtet locsolták, hogy meg ne égjen a -zsarátnok között; de nem történt semmi baja; s félóra alatt a -diákság a nagy-botos lelkesítő példaadása mellett szétmorzsolta az -egész tüzet, nem terjedhetett az tovább. Meg lett mentve a -professorék háza.</p> -<p>Arra aztán a harangokat is abbahagyták félreverni s újra kezdték -a halottra harangozást; a tűzoltósereg megint összealakult kántussá -s azon kormosan, felgyürkőzötten folytatá, a hol elhagyta:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Már elmégyek az -örömben:<br /></span> <span class="i0">Paradicsomnak -kertében;<br /></span> <span class="i0">Lelkemnek -üdvösségében.»<br /></span></div> -</div> -<p>A közben föltették az üres koporsót: a kik emelték, csak -mondták: jaj de könnyű a jámbor! Nem csuda, hisz egyszer sem lakott -jól életében!</p> -<p>És aztán vitték ki, folyvást biztatva útközben:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Menj el a -nyugalom<br /></span> <span class="i0">Csendes -éjjelébe,<br /></span> <span class="i0">A föld -kebelébe<br /></span> <span class="i0">Közanyánk -ölébe.»<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_252" id= -"Page_252">-252-</a></span></p> -<p>Az üres koporsót!</p> -<p>Dallos Ádinak kedve lett volna kiütni a kántus-prézes kezéből a -taktusütő kottatekercset s nagyot nevetni közbe; de csak -türtőztette magát! Hadd kisérje a vaskalapos levett vaskalappal az -üres koporsót ki a temetőbe! Furcsa dolgok lesznek még ma -itten!</p> -<h3>VIII. A BÚCSÚPOHÁR.</h3> -<p>A jó törkölyösiek a fölötti örömüket, hogy Dallos Ádit kaphatták -meg rektornak, azzal igyekeztek kifejezni, hogy küldtek neki egy -átalag hegyaljait, egy nagyszerű sonkát, egy döböz turót, meg egy -embertelen nagyságú kenyeret.</p> -<p>Az meg már aztán minden erkölcs és vallás ellen való vétség -volna, ha a diák, a ki ennyi elemozsinát kapott eltürné, hogy abból -holnapra csak egy felhörpenthető korty, egy befaló falás is -maradjon. Különben is ez most búcsúpohár, Dallos Ádi elmondhatja: -«már engem visznek!»</p> -<p>Azon estére a kartársak mind meg voltak hiva Ádám szobájába egy -kis kolláczióra s Nyaviga pajtás is. Nem szabad itt haragot -tartani. S ha van harag, arravaló a pohár, hogy békítse ki.</p> -<p>De Nyaviga pajtás sehogy sem akart beleharapni a borba.</p> -<p>– Köszönöm alássan. Sohasem szoktam bort inni. Valójában nem -veszi be a természetem.</p> -<p>Hasztalan szorította Dallos:</p> -<p>– Mind nem ember az, a ki életében egyszer le nem itta magát és -szerelmes nem volt!</p> -<p>Nem kapaczitálta vele.</p> -<p>– Aztán nem bor az, hanem csak máslás; ezt még a töröknek is -szabad inni.</p> -<p>Nem hiszi el neki.</p> -<p>Utóbb is a hazafiui érzelmeit kellett megtámadni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_253" id="Page_253">-253-</a></span></p> -<p>– Ezt a poharat a hazáért!</p> -<p>Az egész confraternium ráhangoztatta: «Gaz, a ki nem iszik a -hazáért!»</p> -<p>– Már ha épen muszáj, szabódék Nyaviga barátunk s nagy -önfeláldozással a fejébe töltötte az első pohár bort.</p> -<p>«Fenékig a hazáért! Körömpróbáig a hazáért!»</p> -<p>– Úgy, hát, no!</p> -<p>Az az első pohár pedig gonosz pohár, olyan, mint az első csók: -hívja maga után a másodikat.</p> -<p>– Ezt a poharat pedig a mi tisztelt professorainkért!</p> -<p>«Gaz, a ki nem iszik a professorokért!»</p> -<p>Nyaviga pajtásnak azt sem lehetett visszautasítani. Már azzal -megjött az énekelő kedve, úgy, hogy beledalolt a kardalba: «Gyere -be rózsám, gyere be! Csak magam vagyok ide be! Két czigány legény -hegedül; Csak magam járom egyedül!» Pedig infámis hamis hangja -volt; be sem vették soha a kántusba.</p> -<p>A nóta után maga tartá oda a poharát a közös kancsó elé.</p> -<p>– Jó bor az, pajtás! Soha sem ittam ennél jobbat.</p> -<p>– Hát rosszabbat ittál?</p> -<p>– Rendesen odahaza, mikor senki sem lát, hehehe.</p> -<p>(Kezdődik a részegség első állomása: az igazkimondás.)</p> -<p>– No barátim, indítá meg Dallos, ittunk azért, a mi -legfényesebb, ittunk azért, a mi legporosabb, most igyunk azért, a -mi leggyönyörűségesebb: éljenek a szép leányok!</p> -<p>Nyaviga pajtás bevágta a harmadik poharat s utána kiáltá:</p> -<p>– És a szép asszonyok!</p> -<p>(Következett a részegség útjának második állomása: a -szerelmetesség.)</p> -<p>– Kiváltképen a Zsófiák! toldá Dallos Ádi.</p> -<p>– Csitt! Döfé őt oldalba Nyaviga pajtás. Hát te is tudod?</p> -<p>– Hogyne tudnám? Hiszen magad mondtad.</p> -<p>– Mit? hogy én a professornéba vagyok szerelmes? <span class= -"pagenum"><a name="Page_254" id="Page_254">-254-</a></span></p> -<p>– Biz igen. Hiszen tudod, mikor ott furulyáztál az ablaka alatt, -én meg ott akkompanyiroztalak hegedűvel.</p> -<p>– Igen. Emlékszem rá.</p> -<p>Arra is emlékezett már, a mi meg sem történt.</p> -<p>– Jaj, csak meg ne tudnák!</p> -<p>– Csak te ki ne beszéld. Legjobb lesz, ha most pro forma iszol a -hugáért: hogy elbolondítsd őket.</p> -<p>– Úgy van. Czimborák! kiálta fel Nyaviga pajtás. Éljen a szép -Veronika!</p> -<p>Arra kitört belőle a nevetés teljes erővel. (Itt volt a -részegség harmadik állomása: a veszett jó kedv.) Odaborult Dallos -Ádi nyakába, úgy röhögött: Nézd csak! prühahihahu! De bolondok! -Kötni való bolondok. Gyere: valamit súgok a füledbe. Druhahaha! -Tartsd ide a füledet. Prüsztihaha! Nézd: ezek a részeg filkók mind -azt hiszik, hogy én a leányt szeretem; pedig a professornét -szeretem. Kukrihihihihehehő!</p> -<p>A czimborák rágyujtottak egy új dalra.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="label">(Mæstuoso)</span> -<span class="i10">Múlik, mint az árnyék, ez az élet,<br /></span> -<span class="i10">Észre sem veszszük, hogy semmivé -lett.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="label">(Allegro)</span> -<span class="i10">Hej bizony esztelen a ki búsul, -mikor<br /></span> <span class="i10">Örömök közt mulathat és -vigadhat:<br /></span> <span class="i10">Észre sem is veszi, -elsuhan élete,<br /></span> <span class="i10">Elenyészik, mint az -őszi lenge köd.<br /></span> <span class="i10">Megszaporodik az -életfonál<br /></span> <span class="i10">A kotyogó kebelű -kancsónál.<br /></span> <span class="i10">Fogj nosza -kulacsokat,<br /></span> <span class="i10">Tölts tele -finakokat,<br /></span> <span class="i10">A fekete -bajokat<br /></span> <span class="i10">Öntsük -le!<br /></span></div> -</div> -<p>E szomorú figyelmeztetés az élet mulandóságára aztán oly mélyen -hatott Nyaviga pajtás érzékeny lelkületére, hogy egészen -elkeseredett bele. A veszett jó kedv után utolérte a részegség -negyedik postaállomása: a siránkozás.</p> -<p>– Oh barátim. Oh kedves jó barátim, kezdé rá zokogva, s sorba -ölelte, csókolta valamennyit. Ne itéljetek meg. <span class= -"pagenum"><a name="Page_255" id="Page_255">-255-</a></span> A nagy -indulat! Látjátok: a szív csak szív marad. Hiszen az ember nem -béka, se nem tapló! hogy mikor ma temetik el a szeretőjét, a hideg -földbe, aztán estére már vigadjon. – Ühühühüjejeje. Ne -vigasztaljatok engem! Ne vigasztaljatok! Nem kell nekem a ti -vigasztalástok. Menjetek haza. Én magam akarok sírni; bömbölni: «Oh -Tihanynak riadó leánya!» Takarodjatok haza.</p> -<p>– No nézd, hogy kerget ki a saját szobámból! Kötődék vele -Dallos; hát micsoda szeretőd halt meg neked, te?</p> -<p>– Csitt: ordítá titkolózva, szája elé tett mutatóújjal Nyaviga. -Nem szabad kilocsogni, hogy kedvesem volt, mert másnak a felesége -volt; a professorné. Meghalt. Eltemettük.</p> -<p>– Vigasztalódjál pajtás. Az nem az ifjasszony volt, hanem az -öreg asszony.</p> -<p>– Igazán? He? Nem a szebbik volt, hanem a csunyábbik? – De hát -az már mindegy. Mikor én sírni akarok, akkor nekem muszáj sírni! Ha -még nem halt meg, hát akkor ezután fog meghalni. Oh oh oh! Kedves -barátim, ha már itt vagytok, sírjatok hát együtt velem. Sírassátok -őtet! De ne kérdezzétek tőlem, hogy kit? Mondjátok meg minden -embernek az utczán, hogy sírjanak, bőgjenek, ordítsanak! De ne -mondjátok meg nekik, hogy miért? – Fáj, fáj, fáj; fáj a szivem; -fáj! Fáj a szivem te éretted! – Fáj! Mindjárt kirugom ezt a földet -alólam!</p> -<p>– Ugyan mit sopánkodol? Förmedt rá Dallos Ádi. Hiszen sohase -szeretted azt az «asszonyi állatot!»</p> -<p>Ezzel az ellenmondással aztán keresztül lökte őt a részegség -ötödik fokozatán, a veszekedhetnémségen.</p> -<p>– Micsoda? Mit mondtál! Ordíta fel dühösen, s a ki máskülönben -oly szelid volt, mint a birka, most veszett lett, mint a kakas, -felkapott egy széket az asztal mellől, s azzal kezdte el Dallos -Ádit üldözni. – Agyonütlek! A falra mázollak! Megeszlek! Nekem -mondod, hogy nem szerettem! Porrá törlek! Elfujlak!</p> -<p>De Ádi nem hagyta magát elfujni, elkapta a széklábat -<span class="pagenum"><a name="Page_256" id= -"Page_256">-256-</a></span> s kivette a kezéből a széket s aztán -átölelve Nyaviga pajtást izmos karjaival, szép gyöngéden -ártalmatlanná tette s akkor aztán elkezdett hozzá nyájasan -beszélni.</p> -<p>– De kedves jó pajtásom. Ne haragudjál rám. Hiszen csak azért -beszéltem: mert te még eddig csak titkoltad ezt. Még szerelmet sem -vallottál annak a szép hölgynek; pedig ha olyan nagyon szereted, -meg kellett volna neki vallanod, hogy megnyerhesd -viszonszerelmét.</p> -<p>Nyaviga pajtás otthon volt már: a részegség utolsó állomásán, a -bambaság állapotjában.</p> -<p>– Viszonszerelmet? Igazán? Angyal vagy! Ne egy puszi! Gyere -mindjárt. Gyere velem oda. Szép holdvilág van. Előtted vallom meg -neki, hogy én őt imádom.</p> -<p>– Hogy nem a Veronkát szereted, hanem őtet.</p> -<p>– Szeretem: és elveszem.</p> -<p>– Hát az urával mit csinálsz?</p> -<p>– Azt megölöm!</p> -<p>– De hátha nem akar az asszony a tied lenni?</p> -<p>– Akkor elrablom!</p> -<p>– Az derék lesz.</p> -<p>– Derék lesz. Velem jösz. Ha nem jön, viszszük. Felgyujtjuk az -egész várost!</p> -<p>– Az lesz a legjobb. Akkor a zsákmánynyal elmenekülhetünk; de -hohó, megállj. Erről a tógáról rád ismernek. Vedd fel az én -jáponikámat. Tetejébe meg a köpönyegedet. Ha ebben meglát, minden -asszony beléd bolondul.</p> -<p>Az a jáponika tudnillik tarka nagy pálmás kartonból készült, s -azt odahaza Dallos Ádi pongyolának viselte, a miért Harangi -professor dühös volt rá, hogy mit jár – csak otthon is – komédiás -ruhában! Hát még ha az utczára veszi fel valaki!</p> -<p>A fiatalság engedte Ádinak végig játszani a kicsinált tréfát, a -mi hogy teljesen sikerülhessen, ketten elszaladtak előre -nagytiszteletű Harangi és Tóbiássy urakat értesíteni felőle, hogy a -rejtélyes lunátikus már megint a házak tetején járkál. <span class= -"pagenum"><a name="Page_257" id="Page_257">-257-</a></span></p> -<p>Tóbiássy professor úr ugyan erre a hírre nagyot vont a vállán, s -azt mondta rá, hogy bánja is ő, hisz ő úgyis hiszi a lunátikus -létezését, ismeri azt már könyvekből, nem szükség a természet után -is meggyőződnie létezése felől; ő bizony lefekszik alunni. Első -éjjel, hogy békével alhatik megint. Se feleség, se leány a háznál. -Veronka is elment Manczi nénihez éjszakára.</p> -<p>De annál nagyobbat ugrott a székéről Harangi professor úr erre a -hírre.</p> -<p>– Hol a botom?</p> -<p>Furcsa gyógyszer a somnambulismus ellen!</p> -<p>– Minek az a bot, lelkem? kérdé Zsófia asszony.</p> -<p>– Majd hire lesz annak, ne félj!</p> -<p>– Csak nem mégy ki éjjel a házból?</p> -<p>– Éjjel? nem éjjel? én megyek! S ha mindjárt ott virradok is -meg; de meg akarom tudni valahára, hogy mi hát az a kisértet, a mi -két hónap óta lázadásban tartja az egész békés város népességét? -kinek van passiója, mint a macskának, a házak fedelén sétálni, -mikor száraz az utcza?</p> -<p>– De lelkem, meghűtöd magadat, s aztán megint catechismust kapsz -tőle.</p> -<p>– Catarrhust! Nem catechismust! Mikor tanulsz meg már egyszer -distingválni?</p> -<p>– De vigyázz, hogy meg ne fogjanak.</p> -<p>– Ugyan ki fogna meg? hisz teli lesz bámész néppel a piacz.</p> -<p>– Vigyázz, hogy a sárba ne lépj!</p> -<p>– Hiszen poros az út, és holdvilág van. Vigyázzak-e még -valamire?</p> -<p>– Igen, hogy hamar hazajőjj, mert én félek idehaza egyedül.</p> -<p>– Hát vedd elő a rokkát és nem fogsz egyedül lenni.</p> -<p>Professor úr nem engedte magát tovább tartóztatni, fogta -nádpálczáját marokra és el-kirohant a holdvilágos éjszakába, -lunátikust fogni. <span class="pagenum"><a name="Page_258" id= -"Page_258">-258-</a></span></p> -<h3>IX. A VESZEDELMES IMÁDÓ.</h3> -<p>Zsófi asszony pedig úgy tett, mint a hogy mondva volt neki. -Bement a szobájába; meggyujtotta a mécsest, elővette a rokkát s -hogy ne legyen egyedül, elkezdett fonni és aztán a surrogó -rokkahang mellett csenndesen dudolgatta magában a leánykori -fonódalt:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Leányok fonják a -lenszöszt:<br /></span> <span class="i0">Beszélgetnek egymást -közt:<br /></span> <span class="i2">«Jajh, anyám, a -fonás!<br /></span> <span class="i2">Nehéz a -várakozás!»<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Czipőt veszek -szülöttem:<br /></span> <span class="i0">Csak ne sirjál -előttem!<br /></span> <span class="i2">«Jajh, anyám, jó -anyám:<br /></span> <span class="i2">Nem az az én -nyavalyám!»<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Szoknyát veszek -szülöttem:<br /></span> <span class="i0">Csak ne sirjál -előttem!<br /></span> <span class="i2">«Jajh, anyám, jó -anyám:<br /></span> <span class="i2">Nem az az én -nyavalyám!»<br /></span></div> -</div> -<p>Zsófi asszonyon kívül ugyan még a Jutka is ott volt a háznál; de -annak az a nyavalyája volt, hogy a mint beállt az est, ő rá nézve -megszünt a világ világ lenni. Zsófi asszony odaültette őt az -asztalhoz elébb tollat fosztani; de menten elaludt; Zsófi asszony -tréfából tele rakta neki tollszárral a leragadt szeme pilláit: az -sem zsenirozta; azután kiküldte a konyhába tengerit morzsolni; ott -meg a véka előtt eldűlt, a félig lemorzsolt kukoriczacsutával a -markában. Attól ugyan elhordhatnák az egész házat a feje felől, fel -nem ébredne tőle.</p> -<p>Zsófi asszony már az utolsó versét dudolta a rokkadalnak:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Legényt hozok -szülöttem:<br /></span> <span class="i0">Csak ne sirjál -előttem!<br /></span> <span class="i2">«Jajh, anyám, jó -anyám!<br /></span> <span class="i2">Ez ám az én -nyavalyám!»<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_259" id= -"Page_259">-259-</a></span></p> -<p>A midőn egyszerre kopogtatás hangzik a konyha ajtaján.</p> -<p>A professor jött volna már haza? Az lehetetlen! hisz csak az -imént távozott el.</p> -<p>– Júj, ha a napamasszony jött volna vissza!</p> -<p>No «még» nem az jött meg.</p> -<p>Dallos Ádi elvezette idáig Nyaviga pajtást, itt a kezébe adta az -ajtó kilincsét, hogy csak rontson be bátran és egyenesen.</p> -<p>– Hát te nem jösz be? Ahán! Értem! Hogy a kedves ne szégyenlje -magát miattad? Majd itt vársz addig az ajtóban. Ha erőszakra lesz -szükség, hát majd hivlak!</p> -<p>Azzal bement a folyosóra, s elkezdett a konyhaajtón -kopogtatni:</p> -<p>– Ifjasszony! Ifjasszony lelkem! hallja-e? Nyissa ki az ajtót, -hallja! Letérdelek, úgy vallom meg neki a szerelmemet. – -Ifjasszony, szivem! Nyissa ki kérem az ajtót.</p> -<p>A rejtélyes kaparásra előjött Zsófi asszony s elállt a -szeme-szája, a mint ott látta térden állva a pálmavirágos -japonikában Nyaviga urat. Összecsapta a tenyereit.</p> -<p>– Nyaviga úr! Mi a mente! Hát magát mi lelte?</p> -<p>– Semmi sem; csak egy kis bort ittam.</p> -<p>– De azt látom.</p> -<p>– Hanem én magát azért szeretem.</p> -<p>– Ne mondja!</p> -<p>– Osztén én magát elveszem.</p> -<p>– De már nekem van ám uram.</p> -<p>– Azt majd kegyes engedelmével megfojtom, kérem alássan.</p> -<p>– Hát aztán mi lesz belőlünk?</p> -<p>– Magát meg elszöktetem.</p> -<p>– Hová az ördögbe?</p> -<p>– A paradicsomba.</p> -<p>– De hátha én nem megyek magával?</p> -<p>– Akkor elrablom. Erőszakkal elragadom.</p> -<p>– De hátha nem bir velem? <span class="pagenum"><a name= -"Page_260" id="Page_260">-260-</a></span></p> -<p>Nyaviga úr meg akarta mutatni, hogy bir s megragadta Zsófi -asszony kezét.</p> -<p>Persze, hogy a helyéből se tudta őt megmozdítani. Három olyan -legény, mint ő, sem birt volna az igazi debreczeni fajta -menyecskével. Nem szokták azokat elrabolni.</p> -<p>Ezen aztán végképen kétségbeesett a szerencsétlen szerelmes.</p> -<p>– Akkor én felakasztom magamat ide a kéménybe.</p> -<p>– Tudja mit, Nyaviga úr, most menjen haza és feküdjék le szépen, -aztán majd holnap többet beszéljünk erről a dologról.</p> -<p>– Nem! Ma, vagy soha! Jön? Nem jön? Ha nem jön, – mindjárt -felakasztom magamat. Itt erre a japonikazsinórra ni! Már itt a -nyakamon a zsinór. Már megyek, már a kéményben vagyok; – most -mindjárt lógok.</p> -<p>Szegény Zsófi asszony igazán megijedt: még felakasztja magát -itten valósággal! Mit csináljon vele?</p> -<p>Azt tette, hogy kifutott az utczára; hátha valaki erre megy, a -kit segítségül hivhatna.</p> -<p>Épen a kapuban találta Dallos Ádit. Mintha csak hitták -volna.</p> -<p>– Oh az Isten áldja meg! Jőjjön csak, nézze micsoda nagy bajom -van.</p> -<p>– Mi baj van, nagytiszteletű asszony? kérdezé Ádi, az -ártatlanság semmit nem tudásával.</p> -<p>De meghallá ám a mély gordonkahangot Nyaviga úr is a konyhában s -kikiáltott.</p> -<p>– Gyere, pajtás, segíts!</p> -<p>– Jőjjön! siessen! vonszolá őt Zsófi asszony.</p> -<p>– Mit segítsek? kérdé Ádi tétovázva.</p> -<p>– Vagy elrabolni ezt a nymphát, vagy engem felakasztani.</p> -<p>Ádám hidegvérrel jegyzé meg erre:</p> -<p>– Furcsa állapotban van, Nyaviga úr.</p> -<p>– Gyere hát! Segíts! hiszen megigérted. <span class= -"pagenum"><a name="Page_261" id="Page_261">-261-</a></span></p> -<p>– Mit igértem én a dominenak? Hiszen van egy hete, hogy nem is -szóltunk egymáshoz.</p> -<p>– Hát a tanyán? A te tanyádon!</p> -<p>– Az én tanyámon? Én most jövök a correpetitióról.</p> -<p>– Hisz ott ittunk együtt, te goromba!</p> -<p>– Ittunk? Én egészen józan vagyok.</p> -<p>– A hol megvallottam neked, hogy én ezt a nymphát szeretem.</p> -<p>– Bizonyos lehetsz felőle, hogy ha előttem ily tiszteletlenül -beszéltél volna a professorné asszonyság felől, kidobtalak volna a -szobámból, mint a hogy ki foglak dobni most mindjárt innen.</p> -<p>– Engemet te? A te testi lelki jó pajtásodat? Hát nem azt -igérted, hogy segítesz az én Helenámat elrabolni Menelaustól?</p> -<p>– Vigyázz a szádra, vakmerő! vagy velem gyűlik meg a bajod.</p> -<p>– Oh édes jó Dallos úr, szólítá őt a nagy tiszteletű asszony. Az -Isten áldja meg érte, hogy védelmez. De csak ne csináljon magának -galibát miattam. Hiszen azt sem tudja ez most, hogy miről -beszél.</p> -<p>– De azt veszem észre! Még csak az volna hátra, hogy azt is rám -fogja, hogy én vezettem idáig.</p> -<p>– Hát persze, hogy te vezettél ide.</p> -<p>– No, nem mondtam?</p> -<p>– Mered tagadni? Hol van egy ágyú, hogy meglőjelek vele?</p> -<p>A tűzhely mellett állt a máktörő famozsár; azt kapta fel -Nyaviga, Dallosnak irányozva az üreg száját, hogy mindjárt -leágyúzza vele.</p> -<p>– Csitt! kiálta közbe Zsófi asszony. A professort hallom köhögni -az utczán! Mindig itthon felejt valamit.</p> -<p>– A professor! kiálta ijedten Nyaviga úr s erre a szóra -egyszerre nyaka szakadt minden vitézségének, eldobta a vont csövű -faágyút s rohant ajtónak, ablaknak: «Jaj, hova bújjak el?» A -százgallérú köpönyeget is ledobta nyakából. <span class= -"pagenum"><a name="Page_262" id="Page_262">-262-</a></span></p> -<p>– Fel a padlásra! Tuszkolá őt Dallos.</p> -<p>– De nem tudok mászni.</p> -<p>– Hát pusztulj le a pinczébe!</p> -<p>Padlás, pincze mind a konyhából nyilt. Dallos leterelte a rémült -pajtást a pinczetorokba, maga meg felkapta a köpönyeget s egy percz -alatt fenn volt vele a padláson; mire a professor betoppant, már -hült helye volt mind a kettőnek.</p> -<p>– Trifurcifer! zsörtölődék a nagytiszteletű úr. Itthon -felejtettem a perspektivát; pedig az a fődolog. Nem feküdtél még -le, kincsem? No hát hozd ki: ott van a thékában, az a hosszú!</p> -<p>S a míg az asszony beszaladt a szobába a távcsövet keresni, az -alatt, mint a féle gondos házigazda, széttekintett a konyhában, a -hol világos volt a holdfénytől.</p> -<p>– Ihol van ni! a pincze és a padlás megint nyitva! Oh ez a -gondatlan asszonynép. Mindent nyitva felejtenek. Minden tolvaj -bejöhet rajta, meg még rosszabb emberek is.</p> -<p>Azzal nem restelte a fáradtságot, bezárta a padlást, pinczét, s -nagyobb biztosság okáért még a kulcsaikat is eltette a zsebébe.</p> -<p>– Itt van kincsem a respectiva; szólt Zsófi asszony, kihozva azt -a hosszút.</p> -<p>– Perspectiva! Mikor tanulod már meg. No most servus. Sietek. -Teli van a nép piaczczal. Akarom mondani: a piaczczal tele van a -nép! – (Aztán még egyszer visszatér a kapuból.) Még sem jól -mondtam: a népet egészen megtöltötte a piacz!</p> -<p>«No most már ereszszük ki foglyainkat.» Gondolá magában Zsófi -asszony, s felkiáltott a padlásra: No Dallos úr, lejöhet már!</p> -<p>– Mehetnék ám; de bezárt a professor úr s elvitte a kulcsot. -Hanem majd kimászom én a padlásablakon.</p> -<p>– De ki ne törje a lábát!</p> -<p>– Nem most próbálom először. <span class="pagenum"><a name= -"Page_263" id="Page_263">-263-</a></span></p> -<p>Egy zuhanás s utána egy iramodás jelezé, hogy Dallos csakugyan -szerencsésen megmenekült.</p> -<p>– Hát azt valjon nem csukta-e be? kérdé magában Zsófi asszony, a -pinczeajtóhoz sietve s úgy tapasztalá, hogy az is be van zárva.</p> -<p>Nyaviga úr onnan alulról beszélt fel, mint Hamlet atyjának a -lelke.</p> -<p>– Elvitte már a tatár az öreget?</p> -<p>– Elvitte biz a professor a kulcsot.</p> -<p>– Hát már én hol megyek ki akkor?</p> -<p>– Ha csak a kulcslyukon nem.</p> -<p>– Fölemelem a fejemmel a házat!</p> -<p>– Tudja mit? Feküdjék bele valami üres kádba s aludja ki -magát.</p> -<p>Nyaviga úr látta, hogy jó lesz szót fogadni, s miután több -feleletet nem kapott a kérdéseire, lebotorkázott valahogy a -sötétben, ott megkapott egy üres hordót, abba beledugta a fejét, -hogy le ne rágják az egerek és elaludt, de nem békével.</p> -<h3>X. A HOLDDAL JÁRÓ.</h3> -<p>A diákok elhiresztelték az egész városban, hogy ma megint -sétálni fog a lunátikus a kollegium tetején, mert épen holdtölte -van. Meg is telt piacz és utcza bámuló népséggel. Minden ember -sugdosta egymásnak, hogy csendesen kell lenni, mert ha lármát hall, -felébred, s leesik.</p> -<p>Mikor tizenkettőt kondított a nagy templom óraütője, a suttogás -élénkülni kezdett: minden ember felnézett a magasba.</p> -<p>«Ni! Ahol jön, ni! Csitt! Csendesség! Nem kell beszélni! Nem -látja kend? Az ott ni! Látom! Jaj, ha leesik. Pszt. Most megáll. -Ni, milyen fehér a képe! (Persze, hogy fehér; mert be van kenve -krétával, hogy rá ne ismerjenek.) Hogy tud végig menni azon a -keskeny párkányon? – Most mindjárt énekelni fog! <span class= -"pagenum"><a name="Page_264" id="Page_264">-264-</a></span></p> -<p>A holddal járó végig sétált a tetőzeten, mintha csak a sík -földön járna. Köpönyeg volt a vállán s gitár volt a kezében.</p> -<p>Lesétált egész a háztető széléig, hogy azt borzalom volt nézni, -ott azután leült s a lábait lelógázta a levegőbe.</p> -<p>– No hiszi-e már kend, hitetlen? szólt a sajtoskofa az -almáshoz.</p> -<p>– Jaj, inkább hiszem, csak a fejemre ne essék!</p> -<p>A rejtélyes alak hátravetette a köpönyegét és elővette a -gitárját, és először is igen szépen elénekelt egy verset a -«földiekkel játszóból!»</p> -<p>Hamis volt a zuzája; nem a maga hangján énekelt: azon a szép -bassus hangon, mert arról mindjárt ráismertek volna; hanem valami -vékony falsett hangon, a hogy a maskarák beszélnek.</p> -<p>No ez szép volt. Csakhogy mindenki ismeri.</p> -<p>Hanem aztán jött egy másik dal. Ez már új volt.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Egyszer volt<br /></span> -<span class="i0">Valahol, akárhol,<br /></span> <span class= -"i0">Egy holt, –<br /></span> <span class="i0">A ki szép volt, jó -volt, vén volt;<br /></span> <span class="i0">Még is -megholt.<br /></span> <span class="i0">Pedig sohse -danolt.<br /></span> <span class="i0">Annak egy bibliája -volt,<br /></span> <span class="i0">A mely bankóval tele -volt,<br /></span> <span class="i0">És egy veje volt,<br /></span> -<span class="i0">Kinek nagy potroha volt.»<br /></span></div> -</div> -<p>– Trifurcifer! Ez rólam szól! dörmögött nagytiszteletű Harangi -úr s ugyancsak nekifeszíté a perspectivát, ha a kréta alatt meg -tudná ismerni az emberét.</p> -<p>Az pedig egyre-másra torzképeket fintorgatott, hogy lehetetlen -volt ráakadni az igazi ábrázatjára. Folytatá pedig eképen:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Tehát valamit -megszagolt,<br /></span> <span class="i0">S vevé a bibliát s eképen -szólt,<br /></span> <span class="i0">A mint napa kiterítve -volt:<br /></span> <span class="i0">Napamnak már e könyv úgy se -kell,<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_265" id= -"Page_265">-265-</a></span> <span class="i0">Elvigyem-e emlékül? -úgy-e el?<br /></span> <span class="i0">Magának így -felel.<br /></span> <span class="i0">Mert a holt<br /></span> -<span class="i0">Egy szót sem szólt.<br /></span> <span class= -"i0">Csupán a fényes hold<br /></span> <span class="i0">A szobába -világolt.<br /></span> <span class="i0">Meglátta a -hold,<br /></span> <span class="i0">Elmondta a hold,<br /></span> -<span class="i0">Úgy volt: úgy volt: a hold!»<br /></span></div> -</div> -<p>(– Canis tota mater! Dörmögött magában Harangi. Hogy tudhatta ez -azt meg, a mit csak én magam tudtam a megboldogulton kívül; én -pedig el nem mondtam senkinek.)</p> -<p>«Csitt! Silentium! Még többet is fog énekelni!»</p> -<p>A lunátikus onnan a magasból új nótát kezdett.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Két szeme van az -égnek:<br /></span> <span class="i0">Egyik a nap, másik a -hold.<br /></span> <span class="i0">Az egyiket -behunyja,<br /></span> <span class="i0">A másikat -kinyitja;<br /></span> <span class="i0">Csak úgy pislog a -földre,<br /></span> <span class="i0">Mint cyclops -félszemével.<br /></span> <span class="i0">Én nem tudom, minek -néz<br /></span> <span class="i0">Nappal Arkádiára,<br /></span> -<span class="i0">A sült tökök honára?<br /></span> <span class= -"i0">Mit lát rajta, ugyan mit?<br /></span> <span class="i0">De -éjjel! ah az éjjel<br /></span> <span class="i0">Boldog szerelmesek -napja.<br /></span> <span class="i0">Testvérem, oh ezüst -hold<br /></span> <span class="i0">Tekints Arkádiára,<br /></span> -<span class="i0">S mondd el, mit látsz te most -ott?»<br /></span></div> -</div> -<p>– No halljuk, mi bolondot fog most megint kigondolni? dörmögé -Harangi úr.</p> -<p>A holddal járó felhangozta a gitárját s felállt a háztető -szélére s rákezdé az ismeretes nótára az új szöveget:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Kedves urambátyám, meg ne -haragudjon,<br /></span> <span class="i0">Azért, a mit mondok, -engem meg ne szóljon;<br /></span> <span class="i0">Mert én -megbántani nem akarom:<br /></span> <span class="i0">Csak a mi -igaz, azt én megmondom.»<br /></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_266" id="Page_266">-266-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">«Kedves urambátyámnak van egy -szép hugája,<br /></span> <span class="i0">Azt egy alamuszi -vőlegénynek szánja;<br /></span> <span class="i0">De mig magát az -utczán hordja a kánya<br /></span> <span class="i0">Otthon kutyára -bízva a hája.»<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">«Kedves urambátyám most is azt -képzeli,<br /></span> <span class="i0">Hogy a kamasz, huga iránti -szerelemmel vagyon teli.<br /></span> <span class="i0">Pedig azt az -alatt a szép menyecskéért a hideg majd kileli<br /></span> -<span class="i0">Az igaz, hogy az éh koppot -nyeli.»<br /></span></div> -</div> -<p>Harangi urat elöntötte az epe. Ez ő róla szól. Pedig még hátra -volt a negyedik vers – s ez volt a legszebb.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Kedves urambátyám most is itt -kóriczáz,<br /></span> <span class="i0">Pedig jobban tenné, hogyha -otthon vigyáz;<br /></span> <span class="i0">Mert míg gazda nélkül -marad a ház:<br /></span> <span class="i0">Padláson, pinczén a -tolvaj bemász!»<br /></span></div> -</div> -<p>De már az több volt az elégnél.</p> -<p>– Megállj semmirekellő Kákusz! ordítá el magát Harangi úr a -néptömeg közül. Akárki vagy odafenn! s rohant botját suhogtatva a -kollegium felé.</p> -<p>«Csitt! Mi az? Nem kell kiabálni!» csitíták minden oldalról. -«Mindjárt leesik, ha hozzászólnak!»</p> -<p>– Hadd essék! Törjék ki a nyaka. Palacsintává lapuljon. Ahol van -ni! Már szalad is! Már mászik le a háztetőn! Megállj gazember, -fölmegyek hozzád! Elfoglak.</p> -<p>A jámbor sajtoskofa megczirógatta a nagytiszteletű urat s -keresztyéni jó indulattal kérte:</p> -<p>– Édes drága professor úr! Ne mászszék fel arra a falra!</p> -<p>«Jaj, fussunk innen! Mindjárt ránk esik!» sikoltozott az -asszonynép.</p> -<p>– Hadd essék! Ide essék! Lármázott Harangi úr. Nekem essék -kapóra. Úgy elütöm, hogy a pokolra esik.</p> -<p>A lunátikus válláról csakugyan leesett a köpönyeg.</p> -<p>– Meghaltál! kiálta rá Harangi úr, agyonütve a nádsinkóval a -köpönyeget. – Hah. Csak a köpönyegje volt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_267" id="Page_267">-267-</a></span> De -megállj. Erről holnap rád ismerek, kicsapatlak, ha az apám fia vagy -is.</p> -<p>De már most hová azzal a köpenyeggel?</p> -<p>Ha bemegy a kollegiumba inquirálni, az alatt ki tudja, mi -történhetik odahaza? Még is csak elébb való dolog lesz haza menni: -meglátni, hogy mi van a dologban?</p> -<h3>XI. DEUS EX MACHINA.</h3> -<p>A míg nagytiszteletű Harangi úr a tengernyi néptömegen keresztül -tudott furakodni, hogy a szabad utat megtalálja hazáig: az alatt a -lunátikus régen lejutott a földre a maga bámulatos nyaktörő utján, -a mit, ha megmutatnának valakinek, azt mondaná, hogy nem igaz; a -kutnál lemosta az ábrázatjáról a krétát s mire a prefessor úr -hazakerült, már akkor ott állt az ő kapuja előtt.</p> -<p>S még úgy tett, mintha észre se venné a közeledőt, háttal állt -feléje. Koczkáztatta, hogy jót húznak végig a hátán «servus -humillimus» fejében. De hát mit nem kész az ember koczkáztatni, -mikor szerelmes?</p> -<p>Aztán meg bizonyos volt már arról Dallos Ádám, hogy ezt a -partiet ő nyeri meg: engedhetett egy-egy ütést az ellenfélnek -is.</p> -<p>A professor úr pedig megismerte őt hátulról is. S valósággal az -volt a köszöntője, hogy megragadta az ott ácsorgónak a gallérját -minden teketória nélkül s betolta maga előtt az utczaajtón át a -folyosóra, onnan meg a konyhába s ott magával szembeállította.</p> -<p>– Gyere csak, gyere! Itt vagy most, megvagy most! Állj meg -itten! Hát mit ólálkodol te itten? Mit állsz te meg éjnek -éjszakáján az én házam előtt?</p> -<p>Dallos Ádám olyan ártatlan képet csinált, mint egy birka.</p> -<p>– Hát kérem alássan, nem szabad én nekem a nagytiszteletű úr -háza előtt megállanom? <span class="pagenum"><a name="Page_268" id= -"Page_268">-268-</a></span></p> -<p>– Szabad? Nem szabad? Nem az a kérdés. Hanem hogy minek állsz -épen ide? Állhatnál a tulsó oldalra. Háromezerhatszázhetvenhét háza -van Debreczennek; mindenik elé oda állhatnál, miért állsz épen az -én kapumba?</p> -<p>– Kérem alássan: a testimoniuomért jöttem.</p> -<p>– Éjszaka! te!</p> -<p>– Hát én azt gondoltam, hogy olyankor nappal van, a mikor a -professor úr az utczán sétál.</p> -<p>– Te! Tán te is lunátikus vagy?</p> -<p>– Hát a professor úr az?</p> -<p>– Bomolj meg! Én nem vagyok az. Mit beszélt a lunátikus, he?</p> -<p>– Ebből secundát kapok. Nem tudok belőle semmit.</p> -<p>– Köszönd! – Hát ezt a köpenyeget ismered-e?</p> -<p>– Nekem úgy tetszik, hogy ez a köpenyeg Nyaviga uré.</p> -<p>– Elmenj vele!</p> -<p>– Hiszen elmegyek.</p> -<p>– Nem mégy! Itt maradsz! Minek jöttél ide?</p> -<p>– Jupiter omnipotens! Professor úr beczibál galléromnál fogva, s -aztán azt kérdi tőlem, hogy minek jöttem ide? Kikerget, s aztán -elállja az utamat, hogy ki ne mehessek.</p> -<p>– Ugye? Maleferiate nebulo! pinczeablakon, padlásablakon jársz -keresztül-kasul, s a szegény Nyavigát páholtatod el magad helyett; -de most ki nem mégy innen, a míg meg nem fogadod, hogy a hugomra -nem veted többet a szemedet.</p> -<p>– Nem értettem; kérem alássan.</p> -<p>– Addig innen el nem mégy, a míg Veronkáról végképen -ünnepélyesen le nem mondasz.</p> -<p>– Hát akkor kivánok nyugodalmas jó éjszakát. Majd lefekszem ide -a tűzhelyre s reggel megizenem a dárdásnak, hogy hozza ide az -ebédemet. Szivesen itt maradok én akár itéletnapig. <span class= -"pagenum"><a name="Page_269" id="Page_269">-269-</a></span></p> -<p>– Ember! Homuncule! Még annyira viszesz, hogy káromkodni -fogok.</p> -<p>S már morzsolta a nagytiszteletű úr a fogai között a rettentő -átokformulát a prosodiából.</p> -<p>«Sic dropax, anthrax, corax, cum smilace climax!» (A mi oly -irtóztató káromkodás, hogy lefordítani nem is lehet.)</p> -<p>A nagy lármára azonban előjött a szobából a nagytiszteletű -asszony.</p> -<p>– No, az Istenért! Mi történt?</p> -<p>– – Mi történt? Rivallt rá a felbőszített férj, odatartva eléje -a nyakánál fogva összeszorított corpus delictit. Kié ez a köpönyeg? -asszony!</p> -<p>– Ez a köpönyeg? Hát Nyavigáé. Ki az ördög viselne már ilyen -hétgallérú köpönyeget más?</p> -<p>– Akkor bizonyosan ellopta tőle valaki.</p> -<p>– Az a valaki úgy látszik, hogy te vagy. Mert nálad van.</p> -<p>– Ne beszélj! Ne konfundálj még jobban! úgy is fenékkel -felfordultan áll a világ az agyamban.</p> -<p>– Úgy látszik ám.</p> -<p>– Hát te még is itt állsz? rivallt a nagytiszteletű úr -Dallosra.</p> -<p>– Hiszen azt tetszett mondani, hogy addig el ne menjek, míg -Veronka kisasszonyról le nem mondok. Én marasztalásnak vettem.</p> -<p>– Nem azt mondtam! Azt mondtam, hogy mondj le róla s aztán -vigyen a garabonczás.</p> -<p>– De ugyan, nagytiszteletű uram, miért haragszik én rám olyan -nagyon?</p> -<p>– Ha tudni akarod, hát pro primo azért, mert iszol.</p> -<p>– Ha szomjazom.</p> -<p>– De bort iszol.</p> -<p>– Ha bort szomjazom.</p> -<p>– De sokat iszol.</p> -<p>– Ha sokat szomjazom. <span class="pagenum"><a name="Page_270" -id="Page_270">-270-</a></span></p> -<p>– Sileas! – Pro secundo: mert éjjel kijársz a kollegiumból.</p> -<p>– Ha nem tudok aludni.</p> -<p>– Silentium! Pro tertio: Tarka ruhában jársz, a tógát nem -viseled.</p> -<p>– Megbecsülöm, hogy ne szakadjon.</p> -<p>– Pro quarto: Mert pipázol.</p> -<p>– Csak fogfájás ellen teszem. A doktor narcoticumot -præscribált.</p> -<p>– Pro quinto: Leányok után jársz.</p> -<p>– Csak egy után járok.</p> -<p>– No hát: ezeknek az összesége az, a miért én tégedet nem -szeretlek és elvesztenélek egy kanál vízben.</p> -<p>Most aztán a nagytiszteletű asszony is beleszólt a perbe.</p> -<p>– Miért van tehát, hogy ugyanezen hibákat meg a te különösen -pártfogolt kegyenczedben nem tudod észrevenni?</p> -<p>– Kicsodában?</p> -<p>– A szépséges Nyaviga úrban.</p> -<p>– Nem értek semmit. Az egészen más ember. Az nem iszik soha.</p> -<p>– Nem többet a soknál.</p> -<p>– Nem jár ki a kollegiumból éjszakára.</p> -<p>– Csak haza se megy éjszakára.</p> -<p>– Nem visel papagáj uniformist a szobájában.</p> -<p>– Hanem az utczán.</p> -<p>– Nem jár senki lánya után.</p> -<p>– Csak a felesége után.</p> -<p>– Most mindjárt káromkodni kezdek: «quadrupedante putrem -strepitu quatit ungula campum!»</p> -<p>– Jaj, csak olyan csunyákat ne mondjon előttem!</p> -<p>– Hát te is az eszemet akarod elvesztetni velem? Vagytok-e még -többen, a kik ellene tanubizonyságot tesznek?</p> -<p>A pinczeajtón türelmetlen dörömbözés hangzott s Nyaviga úr -fojtott hangja. <span class="pagenum"><a name="Page_271" id= -"Page_271">-271-</a></span></p> -<p>– Ereszszenek ki! Hallja! Ki van itt? Ereszszen ki.</p> -<p>– Úgy látszik, hogy még többen is leszünk, monda gonoszkodva -Dallos Ádi.</p> -<p>– Mi az itt? Ki az itt? A pinczében? Átkozott lunátikus! -Megmondta! Gyere elő malefice!</p> -<p>A nagytiszteletű a botjával verte a pinczeajtót, Nyaviga úr meg -alulról az öklével: a mi igen szép muzsika volt.</p> -<p>– Hát nyisd ki neki a pinczeajtót, mert bezártad! Figyelmezteté -férjét Zsófi asszony.</p> -<p>– Vagy úgy? – Professor úr kinyitotta a zárt a pinczeajtón.</p> -<p>Arra a felemelkedő csapóajtóval együtt egy rémalak nyomult fel -eléje a mélységből, a kinek kalap helyett egy üres hordó volt a -fejére húzva.</p> -<p>– Quis hominum? Ki vagy ember? rivallt rá a professor úr, -türelmetlenül kopogtatva botjával a furcsa fafövegre.</p> -<p>Arra a sajátságos látogató leemelé a fejéről a hordót, mint -valami kalapot s köszönt vele:</p> -<p>– Alászolgája.</p> -<p>– Ah. Per Deos immortales! hőkölt vissza a professor úr. Ne -izéljen Nyaviga úr. Mi lelte az urat?</p> -<p>– Semmi sem kérem; magyarázott Nyaviga úr engedetlen nyelvvel; -csak egy kis máslást ittam.</p> -<p>– Domine bort ivott?</p> -<p>– Nem, kérem alássan: a máslás nem bor.</p> -<p>– Hogy jött domine ebbe a hordóba?</p> -<p>– Nem tudom, kérem alássan. Úgy tetszik, mintha én volnék ama -Diogenes.</p> -<p>– A lunátikus tudta, hogy itt van s ő maga nem tudja, hogy hol -van! Nyaviga úr! Ismer az úr engemet?</p> -<p>– Oh igen is: nagyon örülök, hogy van szerencsém szegény -házamnál.</p> -<p>– Legyen esze az úrnak! Ez nem az úr háza!</p> -<p>– Nem-e? Hát akkor senkié sem! Akkor vad ház! <span class= -"pagenum"><a name="Page_272" id="Page_272">-272-</a></span></p> -<p>– Nyaviga úr! Az úr részeg! – Nem. Az úr nem részeg; meg van -mérgezve. Intoxicálva alcohollal! Valaki megétette, sőt megitatta, -hogy félrebeszéljen. Ismerjen rám! Én vagyok a professor! ez meg -itt a feleségem.</p> -<p>– Úgy? Maga a professor, a kit én meg akarok gyilkolni; a meg a -felesége, a kit el akarok rabolni.</p> -<p>– Jupiter bicornis Ammon! Ez az ember megbolondult.</p> -<p>– Csak megrészegedett. Igazítá ki Zsófi asszony.</p> -<p>– Igazán? monda a prefessor úr, haragját lecsillapítva. No úgy -fektessétek le szegényt: hadd aludja ki a krapuláját. Az emberi -gyarlóságok iránt elnézőknek kell lennünk. Errare humanum est. -Nihil humani a me alienum puto.</p> -<p>– S ilyen embernek akarod te a mi Veronkánkat adni?</p> -<p>– Oh az nem tesz semmit. Az ilyen dolgon minden embernek át kell -egyszer esni. Mentül elébb, annál jobb. Én is voltam… vagy mit -mondok: – lehettem volna. Azért türelmesnek kell lenni mások iránt. -Úgy. Édes Nyaviga úr. Csak ide tessék a hárságyra. Így ni. Tegyek -egy vánkost a feje alá? Be ne keverjük ezt a szép tarka ruhát.</p> -<p>Nyaviga urat csakugyan lehúzta a feje a hárságyra.</p> -<p>– Itt a köpönyegje. Takarózzék be vele. Ezt is a lunátikus -ejtette le.</p> -<p>– Vigyék el innen azt a dézsát! mormogá Nyaviga úr; a -«lunátikus» szóról az jutván eszébe, nehogy talántán megint egy -dézsa vizet állítsanak holdkóros csapdául az ágya elé, mint a -minap.</p> -<p>– Azért Veronka mégis az ő felesége lesz! végzé a nagytiszteletű -úr, nagyot toppantva a lábával és a nádpálczával nyomatékul.</p> -<p>– Hát fogadjunk, hogy nem lesz; ungorkodék Dallos Ádi.</p> -<p>– Nem hallgatsz? Az lesz, ha mondom. Megeszlek, ha még egyet -szólsz!</p> -<p>– Hát már most mért haragszik rám professor úr? <span class= -"pagenum"><a name="Page_273" id="Page_273">-273-</a></span> Hiszen -nem csak én iszom bort; (csakhogy én győzöm), nem csak én -éjszakázom a kollegiumon kívül; (pedig bizony sehova sem jártam, -mint ide, az alá az ablak alá). Tarka ruhája is van másnak is: s -még is amazt akarja boldoggá tenni?</p> -<p>– Miért? Hát azért. Mert! Semmi gondja rá kendnek.</p> -<p>(Már mikor «kend»-nek nevezett valakit, akkor nagyon -haragudott.)</p> -<p>Zsófi asszony pedig kezdett sírva fakadni.</p> -<p>– Annak az embernek, a ki engem így meggyalázott, akarod te -Veronkát adni?</p> -<p>– Épen azért, hogy többet meg ne gyalázzon. Ha magának lesz -felesége, lesz vele baja elég, hogy nem ér rá a másé után járni. -Similia similibus.</p> -<p>– Igen. Simia simiabus! Mit tudom én, hogy mit tesz az?</p> -<p>– Én pedíglen appellálok! monda hatalmaskodva Dallos Ádi.</p> -<p>– Te appellálsz? Hová appellálsz? Én vagyok itt biró, hóhér és -pap egy személyben: elitéllek, felakasztlak, el is temetlek!</p> -<p>– Nem engem, professor úr.</p> -<p>– Nem téged? Hát ki szabadít meg téged? Ki parancsol még ennél a -háznál?</p> -<p>– Hallgassa csak! Mi csoszog odakinn a folyosón? Csisz-csosz, -csisz-csosz!</p> -<p>A rejtelmes csoszogás egyre közelebb jött: csisz-csosz, -csisz-csosz.</p> -<p>Mindenki elnémult s várakozva tekintett a nyitott konyhaajtó -felé, melyen besütött a tele holdvilág.</p> -<p>A holdfényben a megboldogult Tóbiássyné alakja jelent meg, -halotti köntösben s felemelt mutatóújjával megfenyegeté a konyhában -levőket. A másik kezével pedig Veronka leányát tartá magához -ölelve.</p> -<p>– Ábrahámnak, Izsáknak, Jákobnak Istene! ne hagyj el! rebegé -megrémülve a professor úr. <span class="pagenum"><a name="Page_274" -id="Page_274">-274-</a></span></p> -<p>– Jaj! a napamasszony lelke! sikolta Zsófi asszony, s a kötényét -az arczára takarta, hogy ne lásson.</p> -<p>A rémalak pedig megszólalt sírbolti hangon.</p> -<p>«Emberek! Halandók! Visszajöttem hozzátok egy szóra. Ide -hallgassatok rám. Ezt a leányt nem adjátok máshoz, mint Dallos -Ádámhoz; vagy elviszem őt magammal. – Te vőm uram, add vissza azt a -bibliát, úgy, a mint elvetted; mert különben harmadnapra -meghalsz.»</p> -<p>– Jaj, már adom! Benne van minden!</p> -<p>«Te nagy hypocrita, Nyaviga, eltakarodj innen s többet be ne -tedd a lábadat ezen a küszöbön!» folytatá kisérteties hangon a -hazajáró lélek. «Te pedig Zsófi leányom, ne rettegj tőlem, hanem -gyere közelebb hozzám: nagy dolgot mondok tenéked.»</p> -<p>Zsófi asszony reszketve engedelmeskedett a túlvilági parancsnak. -Elment az ajtóig, nagy remegés közt.</p> -<p>Ott azután a maga természetes hangján szólalt meg a megdicsőült -lélek:</p> -<p>– Hát azt mondom neked, hogy rakj tüzet és főzz vacsorát, mert -két nap óta nem ettem.</p> -<p>Ez a fölfedezés, hogy a más világon nem adnak enni, egyszerre -megfordítá az egész kedélyállapotot. Zsófi asszony sikoltva borult -napaasszonya nyakába, s össze-vissza csókolta, a hol érte; Harangi -úr szaladt a bibliáért, s nagyon szeliden kinálta meg vele; hogy ő -csak biztosság kedvéért vette magához; Dallos Ádi sietett neki -kezet csókolni s tévedésből a Veronka kezét csókolta meg; még a -Böske is előmászott a sutból, s a mint szemét két ököllel életre -dörzsölve, megpillantá a feltámadottat, rohant a -csehpampuska-sütőhöz s elkezdte azt hamuval dörzsölni: az jutott -eszébe, hogy a nagytiszteletű asszony a halála előtti napon épen -azért bubolta meg, hogy a csehpampuska-sütő piszkos volt.</p> -<p>A feltámadottat aztán bevezették nagy örömmel; a Manczi néni is -előkerült s megkisérté érthetővé tenni a Harangi-család előtt a -történteket; azonban nagy hamar <span class="pagenum"><a name= -"Page_275" id="Page_275">-275-</a></span> kivette a szájából a szót -a megdicsőült, s többet vissza se adta neki; hanem elmondta maga a -vele és körülötte történteket, bebizonyítva, hogy a nyelve -tökéletesen életre tért; a mikre Harangi professor úr fejcsóválva -mondá: hogy mind ez logice ugyan lehetetlen, de physice úgy -látszik, hogy mégis lehetséges. Meg nem fogható; de kézzel -fogható.</p> -<p>Egyszer aztán kinyilt az első szoba ajtaja, s ott állt Tóbiássy -úr a porköpönyegben, a mit hálókabátnak használt.</p> -<p>– Meddig fog még ez a nagy lárma tartani idekívül?</p> -<p>Már az igaz, hogy mikor három asszony egyszerre beszél: az -valami.</p> -<p>Mindenki sietett neki mondani egyszerre, hogy ime jőjjön és -csodálkozzék: eltemetettnek hitt felesége feltámadott és -hazajött.</p> -<p>– Ez physice lehetséges; de azért logice nem következik belőle, -hogy engem is fellármazzanak, mikor alszom.</p> -<p>– Hát te nem is örülsz, hogy feltámadtam?</p> -<p>– Jó, hogy siettél vele; mert ha késel, még megházasodom.</p> -<p>– Hát meg sem csókolsz?</p> -<p>– Nem szoktam a konyhában csókolódni.</p> -<p>Azzal visszahuzta a fejét a szobába s betette maga után az -ajtót, nem bánva akármit adnak is enni a szegény más világról -hazatértnek.</p> -<p>– Jaj, édes napamasszony, monda Zsófi asszony; de örülök, hogy -hiába sirtam.</p> -<p>– Hallják! menjenek már a pokolba, hadd aluszom!</p> -<p>Ez a goromba szó Nyaviga úrtól jött onnan a hárságyról.</p> -<p>Ezt aztán Harangi professor úr nagyon megrestelte.</p> -<p>– Cape lectisternium! kiálta oda Dallosnak. Annak se kellett -kétszer mondani. Megkapták ketten kétfelől a hársnyoszolyát s -vendégestül együtt úgy kitették az udvarra, hogy a lába sem érte a -földet. <span class="pagenum"><a name="Page_276" id= -"Page_276">-276-</a></span></p> -<p>No már most csakugyan Dallos Ádié maradt a világ.</p> -<p>– No fiam, Ádi, monda Tobiássyné asszony; már most ha egy -esztendeig jól viseled magadat, semmi szavam ellene, hogy Veronkát -elvehesd.</p> -<p>– Nem lehetne annak az esztendőnek felét Veronkára átruházni? -alkudozék Ádi, a mibe Veronka is beleegyezett volna.</p> -<p>– Nem, gyermekim. A gyász esztendőt ki kell töltenetek.</p> -<p>– Meg a törkölyösi próbaesztendőt. Tevé hozzá Harangi professor -úr. A míg a törkölyösiek a rectoriát állandosítják: a mit meg kell -érdemelni.</p> -<p>– Meg lesz érdemelve! ütötte mellét Ádi.</p> -<p>– Már most csak azt szeretném tudni, hogy ki volt az a -lunátikus? scrupulosuskodék a professor úr. Mert ha physikai -szempontból veszem a dolgot, a ki első bassista, az discantot nem -énekelhet; a ki itt az én kapum előtt ácsorog, az a kollegium -tetején ugyanakkor nem sétálhat, akkor nem te voltál a lunátikus. -De ha logikai szempontból veszem a dolgot, a ki a biblia történetét -megénekelte, az nem lehetett más, mint a ki azt napamasszonytól -meghallotta, s a ki a Nyaviga casusát megénekelte, az nem lehetett -más, mint a ki őt idehozta: akkor mégis te voltál a lunátikus.</p> -<p>– Akárki volt, akármi volt, biztosítá Dallos Ádi; mán túl nem -lesz Debreczenben lunátikus.</p> -<p>– Aztán te se járj ide többet a padlásablakon keresztül. S azzal -temessük el az egész lunátikus historiát.</p> -<p>El is temették egy kis jó friss vacsorával, mely különösen a -szegény megboldogult léleknek nagyon jól esett.</p> -<p>Azzal mindenki meg levén elégedve, kiki nyugalomra tére.</p> -<p>Tóbiássyné asszonyság is megtért a maga jogos birodalmába.</p> -<p>Mi előtt azonban hitvesi nyoszolyájába le tenné vala fejét, a -másik társnyoszolyából felemelé a magáét a nagytiszteletű élettárs -ez üdvözlő szóval: <span class="pagenum"><a name="Page_277" id= -"Page_277">-277-</a></span></p> -<p>– Lelkem! A temetési költségeket, minthogy hiába tétettek, aztán -nekem meg fogod téríteni.</p> -<p>– De majd beszéljünk holnap az almamuskátlik történetéről: -felelt neki Jutka asszony.</p> -<p>Erre aztán hirtelen fejére rántá a dunnát a nagytiszteletű úr s -dehogy szólt többet. <span class="pagenum"><a name="Page_278" id= -"Page_278">-278-</a></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_279" id="Page_279"><br /> --279-</a></span></p> -<h2>ÉSZAK HONÁBÓL</h2> -<p class="center">MUSZKA RAJZOK <span class="pagenum"><a name= -"Page_280" id="Page_280">-280-</a></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_281" id="Page_281"><br /> --281-</a></span></p> -<h3>AMIRANI.</h3> -<p>Tizezer rubel volt az ára Amiraninak, a mit valósággal -lefizetett érte a szukumkalei bazárban ő kegyelmessége, -Nozdrominoff Sergievics Alexei; s azt az árt testvérek között is -megérte. S akárki megtekintette légyen, azt meg kellett vallania, -hogy nem volt értékén túl fizetve, – ha szakértő volt.</p> -<p>Amirani azonban nem volt valami telivér arabs versenyparipa, -hanem igen is a legszebb telivér georgiai rabnő, a minővel csak -valaha a szukumkalei leánybörzén hausse-ra speculáltak.</p> -<p>De a szakértő nem csak a külszín után itél; mert hiszen a milyen -különbség van ló és ló között, olyan van leány és leány között is. -Még a formás ábrázat, a sűrű tömött haj, a deli termet nem teszi -meg; hasonlatost két három ezer rubelért is lehet kapni, a ki csak -erre néz. Amirani, a mellett, hogy nagyon szép volt, mindenféle -tudományhoz értett, a mi csak a fehérnépet kellemessé teszi. Tudott -énekelni, csábtánczot járni, mesélni, hizelkedni, s a mi a legfőbb -dolog, tudott sütni, főzni, a hogy semmi hires szakács nem volt -képes. A mióta őt megvette Nozdrominoff Sergievics Alexei, még -egyszer olyan vastagra hizott, pedig azelőtt is elég kövér volt. – -Különösen fölséges valami volt az az ital, a mit a szép rabnő -destillált, s a mit a görögök ugy hínak, hogy «galacton papadon» -(paptej), csakhogy ebből a paptejből nem jó egyszerre sokat inni, -mert az ember könnyen a «papzsák»-ba juthat tőle. <span class= -"pagenum"><a name="Page_282" id="Page_282">-282-</a></span></p> -<p>Ennélfogva soha se is bánta meg Nozdrominoff, hogy Amiranit -megvette, s dobroveliskovkai kastélyában olyan hatalmat adott neki, -mintha ő lett volna ott az igazi urasszony.</p> -<p>Mert a sokszor említett főurnak a Bug és Dnyeper között volt a -birtoka, iszonyú nagy terjedelmű föld, tele gulyával, ménessel, meg -valami negyvenezer lélekkel, a kik az ő sajátjai voltak. Ott lakott -ő mindig a jószágán és egész életében nem tett mást, csak -vadászott.</p> -<p>Egyszer a szép Amirani azt kezdi észrevenni, hogy az ő urának -nem izlik sem étel, sem ital. Hiába kinálja a drága jó galacton -papadonnal; még csak hozzá se szagol; vadászni sem megy; hanem csak -fekszik nagy búsan a medvebőrön és keserveseket sóhajt.</p> -<p>– Mi lelt, édes jó uram? kérdi tőle a szép Amirani; tán bizony -valami bajod van? Nem iszol egy kis paptejet?</p> -<p>– Dehogy iszom én paptejet! Aztán hogy ne volna bajom, mikor az -átkozott «pereczes legény», a ki most herczeg Mencsikoffnak hivatja -magát, azt a bolondot álmodta, hogy ő idehozza a czárnőt erre a mi -vidékünkre kéjutazásra; aztán csak ide ir rám egy levelet, hogy -hirtelen csináltassak utakat a birtokomon keresztül, s aztán -gondoskodjam mindenféle ünnepélyekről, hogy a czárnő jól mulassa -magát; s aztán mindjárt el is rendeli, hogy miféle ünnepélyek -legyenek azok. Legyen egy gazdasági kiállítás, egy operai előadás, -meg egy rózsakirályné-ünnep. Megüt a guta! Hiszen utat még csak -tudok csináltatni, ha neki állítok tizezer parasztot. Erdőm is van -elég, hogy kész terebély fákkal végig ültessem alléenak az uj -csinált utat. Ácsot is találok annyit, hogy szinházat, bazárt nagy -hirtelen összeüttessek: de honnan a pokolból vegyem a -belevalót?</p> -<p>– No csak ne epeszd magadat olyan nagyon, édes uram; mondá a -szép Amirani; lássuk csak, minek kell hát megtörténni a czárnő -tiszteletére? hát ha én tudnék rajta segíteni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_283" id="Page_283">-283-</a></span></p> -<p>– Hát legelőször is kell egy gazdasági kiállítás. A czárnő -nagyon szereti a majorságot. Be kell mutatni, milyen nagyszerű -tehenészet van berendezve a Bug és Dnyeper között. Hát hiszen -gulyám van elég, de én még soha se hallottam hirét, hogy a tehenet -egyébre tartanák, mint hogy borjut neveljen s a mi turót a mi -pásztoraink csinálnak, ha abba ő felsége belekóstol, soha többet -erre a vidékre nem jön. Én magam Angliából hozatom a sajtot az -asztalomra. Aztán még ez nem elég; hanem azt kivánja tőlem a -«péklegény», hogy egy ügyes, csinos majorosnő álljon ő felsége elé -s köszöntse fel őt az egész parasztság nevében s aztán ő felsége -előtt süssön-főzzön nemzeti ételeket s azokból ő felségét -hódolatteljesen kinálja meg. No már azt csakugyan szeretném látni. -Hogy az én ancsáim közül melyik teszi azt meg, hogy ha hat ökörrel -oda birom vontatni a czárnő elé, ott megálljon s az első szónál el -ne nevesse magát, s aztán világgá ne szaladjon. Azt a stsilevest -pedig, meg azt a málé-pogácsát, a mit az én ancsáim kotyvasztanak, -dagasztanak, ugyan ne kivánja ő felsége megizlelni: ha csak szent -fogadása nem tartja a kazani boldogságos szűznek penitenczia -fejében.</p> -<p>– Ne busulj semmit, édes uram, mondá a szép Amirani; – bizd te -ezt egészen én rám, majd berendezem én az egész majorságot, hogy -azt gyönyörüség lesz látni, s aztán magam leszek benne a majorosnő. -Felköszöntöm én a czárnőt igen szépen, s a mit én sütök-főzök a -számára, tudom, hogy még a körmét is megnyalja utána.</p> -<p>Nozdrominoff Sergievics Alexei nagyot könnyebbült erre a -biztatásra, s keble tágulása végett egyet eresztett a sziján.</p> -<p>– No de következik a nagyobb baj, folytatá tovább. Azt -parancsolja a «zsemlyesütő», hogy én itt a czárnő tiszteletére -operát, balletet rendezzek: hadd lássa, mily magas fokon állanak a -Bug és Dnyeper között a művészi igények. Teringettét is: az én -muzsikjaim még nem vitték tovább a zenészetet a dudánál, a balletet -pedig a medvetánczoltatásnál: <span class="pagenum"><a name= -"Page_284" id="Page_284">-284-</a></span> lehetetlen, hogy ezekben -ő felsége teljes megelégedését találja. Összeszedetem a kántorokat, -hogy tanuljanak be valami éneket; a khorus csak kikerül, -kiválogatom a leányok közül a tenyeres-talpasokat, azok majd -megtanulnak tán féllábon állni s meglesz a ballet-corps; de hol -veszek hozzájuk primadonnát, meg ballerina assolutát?</p> -<p>– Hát nem vagyok-e én itten? szólt mosolyogva a szép Amirani. -Nem tudok én énekelni és tánczolni?</p> -<p>– A már igaz, mond Alexei Sergievics; csakhogy te már másra -ajánlkoztál. Azt mondtad, hogy majorosnőnek állasz be.</p> -<p>– No az lesz az egyik nap. Másnap már nem lesz a majorosnőre -szükség; akkor fölveszem az énekesnői, meg a tánczosnői jelmezt, s -meglátod, hogy kiteszek magamért.</p> -<p>– De hátha a czárnő rád ismer?</p> -<p>– Csak bizd te azt rám, édes uram, az én mesterségem az, s -meglátod, hogy nem sülök bele. Tudom én, hogy hogyan kell valakit -elbolonditani!</p> -<p>– Azt tapasztalom! – sóhajta Sergievics Alexei; – hanem csak -megnyugodott a biztatásban s még egyet eresztett a sziján. Gondold -meg azonban, hogy a czárnő kiséretében nagyszámú udvaronczok is -jönnek, a kik különösen a komédiásnők irányában rendkivül -szemtelenek és tolakodók.</p> -<p>– Ne félts te engem! Száz udvaroncztól sem ijedek én meg… Olyan -leszek, mint egy ördög.</p> -<p>– No azt elhiszem. Hanem hát most jön a legkeményebb dió! Ez a -kalácsvesztegető legény, a kit most Mencsikoff herczegnek -titulálnak, végül azt követeli tőlem, hogy rendezzek egy -népünnepélyt, a hol a környékbeli legszebb és legerényesebb -hajadon, mint rózsakirálynő megkoronáztassék. Soha sem hallottam -ilyen bolondot! Hiszen a mely hajadont én már ismerek, az már nem -lehet erényes; a melyeket pedig nem ismerek, azokról <span class= -"pagenum"><a name="Page_285" id="Page_285">-285-</a></span> hogy -tudom, hogy ki milyen erényes? Hol vegyek én a czárnőnek -rózsakirálynőt?</p> -<p>– Kisegítelek én, – mondá a szép Amirani; – leszek én -rózsakirálynő.</p> -<p>Nozdrominoff elbámulva kiálta fel:</p> -<p>– Te! Az erény mintaképe! Az ártatlanság bálványa! Egyik nap -ördög, a másik nap angyal! Este komédiásnő, reggel rózsakirálynő? -De ha megtudja a czárnő, hogy igy bolonddá tettük, lehuzatja a -bőrömet.</p> -<p>– Ne félj semmit, Sergievics Alexei. Asszonyi tudomány ez, s én -értek hozzá.</p> -<p>A legelső feladat volt tehát a czárnő tiszteletére egy új várost -építeni a sivatag közepén. Elég idő volt rá hagyva, hat egész -hónap. Az alatt csak létre lehet hozni, orosz akarat mellett, egy -derék nagy várost, tágas, egyenes utczákkal, a piaczán emeletes -épületekkel. Fa és kő volt hozzá elég; ember pedig, a ki robotba -dolgozzék, még elegebb. Az új várost elnevezték Vozneszenszknek. -Lakosa is lett a városnak elég. Nozdrominoff birtokaiból -összehajtották a jobbágyokat a városba, beköltöztették az új -házakba lakóknak; a kinek a háza fölé kiakasztották a szabóczimert, -az szabó lett, a kit megtettek csizmadiának, annak ahhoz a -mesterséghez kellett értenie.</p> -<p>Paloták is emelkedtek az új városban. Egy az operai előadásra, -egy a mindenható miniszternek, egy pedig a czárnő számára.</p> -<p>Nozdrominoffnak tudtára volt adva, hogy a czárnő azt szereti, ha -a palotája körül kert van: angol kert, terepély fákkal; -legkedvesebb fái a platánok, aztán meg a bignoniák és pavlovniák, a -miket ez égalj alatt télire tetőtül-törzsig be szoktak kötözni -pokróczczal, annak tetejébe zsupköteg jön; a töveiket pedig vastag -trágyaborítékkal szokták őrizni a megfagyástól. A czárnő igen -kellemesen érezné magát meglepetve, ha egy ilyen parkot találna a -palotája körül, melyben három napot szándékozik eltölteni. -<span class="pagenum"><a name="Page_286" id= -"Page_286">-286-</a></span></p> -<p>Hisz ez legkevesebb! Volt Nozdrominoff urnak egy édes testvére, -a ki azt a bolondságot követte el, hogy a lengyel forradalom -alkalmával több lengyel menekültnek vendégszerető szállást nyitott -a kastélyában. Ezért azután őt magát is száműzte az orosz kormány s -a birtokai kezelését a bátyjára bizta. A száműzöttnek volt egy -gyönyörü parkja, mely csupa platán, pavlovnia és bignonia-fákból -állt; azt ő nagy gonddal ápoltatta: az volt a legnagyobb -gyönyörűsége. A bátya neki állított egy pár ezer embert a testvére -parkjának, kiásatta nyár derekán a pompás virágtermő fákat s -szekérháton elhordatta az új városba, Vozneszenszkbe, s ott a czári -palota körül elültette, éjjel-nappal öntöztetve a töveiket, hogy -üdén maradjanak, a mig a czárnő megérkezik.</p> -<p>Azután az egész környékből felhajtatták a gulyákat, kiszemelték -közülök a legszebb teheneket s azokkal megtöltötték a város körül -elszórtan épült majorságokat. A nép közül pedig kiválogatták a -legszebb leányokat s azokat beállították majorosnőknek. Amirani -volt valamennyinek a betanító mesternője.</p> -<p>A mely leánynak kicsiny lábai voltak, azt megtartotta Amirani -tánczosnőnek, s a melyiknek szép hangja volt, az énekesnő lett. -Betanultak szépen mindent.</p> -<p>Még pedig a vadparasztok, a kiket a pusztáról hoztak be, sokkal -jobban betanulták a maguk szerepeit, mint Nozdrominoff Sergievics a -magáét; mert ő, a kinek a czárnőt kellett fogadni az új város -kapujánál s ott egy nagy ezüst tálczán sót, kenyeret és egy -billikom bort adni át a felségnek: elfelejtette, hogy állványon -áll, nagyot lépett, elbukott, megharapta a nyelvét, elejtette a -tálczát, végig öntötte a veres borral a czárnő fehér ruháját, s -azután akkor, a mint a miniszterrel egyszerre kapott a földreesett -billikom után, összeütötte vele a homlokát s erre a helyett, hogy a -czárnőnek szóló üdvözlethez kezdett volna, azt mondta a -miniszternek, hogy «ördög bujjék az apád lelkébe, te nagy ló!» -<span class="pagenum"><a name="Page_287" id= -"Page_287">-287-</a></span></p> -<p>Szerencséjére ott állt a háta mögött Amirani, a ki nagy hirtelen -felvette, a mit ő elejtett, még a beszédet is s azt a saját -magáéval összerakva, olyan kellemes módon prezentálta a czárnőnek, -hogy azt egészen kiengesztelé. A czárnő csak a leöntött fehér -ruhájáért látszott még kedvetlennek lenni. Amirani ezt észrevette, -s minthogy ő is, valamint a vele jött majoros leányok mind tiszta -fehérbe voltak öltözve, fogott egy kupa vörös bort s azzal mind a -saját öltözetét, mind a társnőiét ugyanazon az oldalon, a hol a -czárnő ruhája foltot kapott, végig önté, úgy hogy egyszerre divattá -vált Vozneszenszk városában a szerencsétlenségből támadt -veresbor-folt a ruhán, a mi ő felségének annyira megtetszett, hogy -a szép Amiraninak megcsippenté érte az orczáját.</p> -<p>Ugyanezt a kitüntetést a miniszter is ismételé, a mit egyébiránt -Sergievics elengedett volna.</p> -<p>Sergievics számára ekképen már biztosítva volt a Szent-Anna-rend -negyedik osztályú keresztje.</p> -<p>Amirani aztán körülvezette a czárnőt az egész udvari kisérettel -együtt a pompás majorságokon, melyek e tartomány gazdagságát és -kulturáját hirdetik; megkóstoltatta ő felségével a frissen fejt -tejet s a tiszteletére készült sajtot (a mit, köztünk mondva, -Svájczból hozattak), s oly okosan beszélt, mintha teljes életében -mindig a tehenek között forgott volna.</p> -<p>Ő felsége meggyőződhetett saját szemeivel, hogy tudósai egy -cseppet sem hazudnak, a mikor azt állítják, hogy Dél-Oroszország -kultura tekintetében messze előtte van Normandiának.</p> -<p>– S kinek a birtokához tartozik ez a gyönyörü telepítvény? -kérdezé a czárnő elragadtatva a látottak által.</p> -<p>Sergievicsnek már a nyelvén volt a dicsekedés, hogy «ez biz az -enyim!» Szerencséjére Amirani gyors esze és még gyorsabb nyelve -megelőzte.</p> -<p>– Ez fölséged saját birtokában fekszik. Vozneszenszk -<span class="pagenum"><a name="Page_288" id= -"Page_288">-288-</a></span> korona-uradalom, melynek az én uram -Nozdrominoff Sergievics Alexei a kormányzója.</p> -<p>Ez már nagyobb dicsekedés volt.</p> -<p>Egy kormányzó, a ki a czárnő számára igy gazdálkodik! A ki a -korona javait ilyen karban tartja, ritka madár Oroszországban.</p> -<p>De már a Szent-Anna-rend harmadik osztályú keresztjére is -lehetett igényt tartani!</p> -<p>Ez a nap aztán katonai paradéval telt el.</p> -<p>A második napon következett ismét egy nagyszerű katonai parádé, -mely alkalommal tisztek és közlegénység egyhangulag fejezék ki -megelégedésüket a Vozneszenszk városában élvezett pompás -ellátással.</p> -<p>Este szini előadás volt. A szép Amirani ezuttal -tündérkisasszonynak volt öltözve s gyönyörü énekével ragadta el a -válogatott közönséget, melynek tapsaitól csak ugy rengett a pompás -vozneszenszki operaház. Az opera végén ballet jött. Amirani, mint -ballerina assoluta tánczolt a ballet-corps élén. Az operában olasz -neve volt és fekete haja, a balletben angol neve és szőke haja.</p> -<p>A czárnő azt kérdezte, hogy rendes «staggione» van-e -Vozneszenszkben? A mire Sergievics elég arczátlan volt azt mondani, -hogy «ühüm». A miniszter hozzátette a magyarázatot:</p> -<p>– A tömérdek ide csoportosuló idegen kedveért kell azt tartani, -Vozneszenszknek iszonyú nagy export kereskedése van.</p> -<p>Csak az az egy nem tetszett Sergievicsnek, hogy a szini előadás -után egész reggelig nem jutott hozzá, hogy Amiranit meglássa. -Egyrészt azért, mert az a magas szerencse jutott ő neki magának, -hogy azon az éjszakán ő felségével játszhatott l’hombret, melyen, -nem értvén hozzá, tömérdek pénzt volt alkalma hódolatteljesen -elveszíthetni; de másrészt meg azért, hogy Amirani, – ezuttal már a -negyedik átöltözésben, – a díszes udvari társaság mulattatásával -volt elfoglalva. <span class="pagenum"><a name="Page_289" id= -"Page_289">-289-</a></span></p> -<p>Feltette magában Alexei, hogy ha holnap reggel hazakerül -Amirani, megveri.</p> -<p>Ezt azonban a programm miatt nem hajthatá végre, mert -harmadnapra volt tervezve a népünnepély s azon Amiraninak mint az -erény példányképének kellett szerepelni, a ki az egész vidék -leányainak egyhangú kijelentése folytán mint a rózsakoszorura -legérdemesebb ártatlan hajadon fog a czárnő szine előtt -megkoronáztatni. Mely szerepét ismét a legnagyobb remekléssel -hajtotta végre és soha belőle ki nem esett. Úgy tudott -szégyenkedni, szerénykedni, elpirulni, sirva fakadni és arczát -társnői keblére elrejtegetni, hogy senki az udvarból még csak -annyit sem mondott rá, hogy «én már ezt az arczot mintha láttam -volna valahol».</p> -<p>Maga Sergievics is kezdett kételkedni benne, hogy vajjon -csakugyan az ő rabnője-e az, a kit tizezer rubelen vett a -szukumkalei vásáron?</p> -<p>A czárnő meg volt hatva a rózsakirálynő szende ártatlansága -által. Meg akarta őt jutalmazni és kitüntetni. Előhivatta a -legderekabb testőrét, s azt mondá Amiraninak:</p> -<p>– Ime ezt te neked vőlegényül adom. Kiházasitásodról -gondoskodom. S ezentul is ki fog reád terjedni kegyelmem!</p> -<p>Sergievicsnek már a torkán volt a kiáltás, hogy «hohó! nem oda -Buda! Az az én rabszolganőm, a kit én vettem tizezer rubelen, a -szukumkalei vásáron; – az nem ebfogra való!»</p> -<p>De Amirani titokban intett neki a szemével, hogy csak -hallgasson; hát csak inkább nagyot nyögött s várta, hogy mi lesz -hát ebből utoljára.</p> -<p>A mulatság tökéletessé tétele végett még Nozdrominoffnak magának -kellett násznagyául előállni.</p> -<p>A czárnő pedig oly kegyes volt, hogy az ez ünnepélyt követő -lakománál az ifjú testőr vőlegénynek és menyasszonynak juttatá azt -a kitüntetést, hogy az asztal felett a főuri vendégeknek -felszolgáljanak. <span class="pagenum"><a name="Page_290" id= -"Page_290">-290-</a></span></p> -<p>A miniszter úr odasugott a mellette ülő Nozdrominoffnak:</p> -<p>– Biztosítva van számodra a másodosztályú -Szent-Anna-rend-kereszt.</p> -<p>– Köszönöm szépen, dörmögé magában Nozdrominoff, de -elcsakliztátok a szép rabszolganőmet, Amiranit; szurok ragadjon a -talpatok alá!</p> -<p>A czárnő pedig rendkivül kegyelmes volt az asztal felett -Nozdrominoffhoz. Az kérdezte tőle:</p> -<p>– Hát a feleségedet mért nem hoztad ide magaddal, Nozdrominoff -Sergievics Alexei?</p> -<p>No most mit mondjon erre az ember?</p> -<p>Megmondja az igazat, hogy «én nekem bizony nincsen, nem is volt -feleségem soha; csak úgy szoktam egyet-egyet hazahozni a -szukumkalei vásárból».</p> -<p>No ezzel bizonyosan megbántotta volna ő felségét, a ki a jó -erkölcsökre igen sokat adott az alattvalóinál.</p> -<p>Ha tehát az igazmondással megsértené az alattvaló az ő -uralkodónéját, akkor annak jobbágyi kötelessége hazudni.</p> -<p>Nozdrominoff azt hitte, hogy ő ehhez tud, s hogy az valami -könnyü dolog. Pedig tudomány az.</p> -<p>Azt mondta ő felségének:</p> -<p>– Nem hozhattam el a feleségemet, mert nagyon beteges szegény, -nem tudta volna kiállani a kocsirázást a kastélyomtól idáig.</p> -<p>– Ah, tehát beteges a feleséged? Mi a baja?</p> -<p>Nozdrominoff gondolkozott, hogy mit mondjon? Nem messze terjedt -az orvosi tudománya. Valami ragadós betegséget nem mondhat, mert -azzal megijeszti a czárnőt.</p> -<p>– Magam se tudom biz én. Csak úgy gornyadozik mindig.</p> -<p>– Ah, az bizonyosan nervosa lesz.</p> -<p>– Igen is az, felséges asszonyom.</p> -<p>– De hisz elhozathattad volna őt egy jó ruganyos, salugáderes -hintóban, bundák közé jól bepakolva. Miért nem tetted? <span class= -"pagenum"><a name="Page_291" id="Page_291">-291-</a></span></p> -<p>– Maga sem akart jönni szegény; mivelhogy, megvallva az igazat: -nem tud más nyelven, csak németül.</p> -<p>(Gondolta magában, ha már hazudik az ember, hát legyen az -szarvas!)</p> -<p>– Ah, hisz az nagyon derék! szólt a czárnő, hát nem tudod, hogy -én is német születésű vagyok?</p> -<p>Hát biz azt Nozdrominoff nem tudta.</p> -<p>– No már most Nozdrominoff Sergievics Alexei ezt tudva, azt -mondom, hogy én fogom meglátogatni a te feleségedet a te -kastélyodban. Ebéd után mindjárt indulok.</p> -<p>No szegény Nozdrominoffnak még csak erre a dicsőségre volt -szüksége! Hogy a czárnő az ő kastélyát meglátogassa s a feleségét -előkérje, – mikor nincs!</p> -<p>Ettől a percztől se étele, se itala nem volt, pedig a bájos -rózsakirálynő eleget kinálta mindenféle jókkal.</p> -<p>– Dejszen jól laktam én már!</p> -<p>A szép Amirani odasugta a fülébe:</p> -<p>– Ne félj semmit, Alexei!</p> -<p>– Könnyen beszélsz te, mert te már férjhez mentél; de hogy -házasodom én meg sebes kutyafuttában?</p> -<p>A czárnő pedig egészen komolyan vette a dolgot, s ebédután -rendeletet adott, hogy az egész udvari kiséret induljon el vele -együtt Nozdrominoff Sergievics Alexei látogatására.</p> -<p>Nozdrominoff most aztán nem tudta már, hogy melyik szenthez -imádkozzék, hogy törjön ki valakinek a nyaka ebben az útban, nem -bánja, ha a saját magáé lesz is az.</p> -<p>Az pedig megtörténhetett volna minden mennyei segítség nélkül -is, mert Nozdrominoff ősi kastélya nem esvén az előre kicsinált -legmagasabb útvonalba, az odáig vezető út csak olyan volt, a -milyennek az ökrös szekerek megteremtették. Úgy, hogy a miniszter, -a ki egy kocsiban utazott Nozdrominoffal, nem állhatta meg, hogy -azt ne mondja neki:</p> -<p>– Ej ej, Nozdrominoff Sergievics Alexei, te ezekért a rossz -útakért iszonyú nagy orrot fogsz kapni ő felségétől. <span class= -"pagenum"><a name="Page_292" id="Page_292">-292-</a></span></p> -<p>Az pedig nagyot sóhajtott s gondolta magában:</p> -<p>– Hej nem azon aggódom én, a mit az ábrázatom elejére fogok -kapni! Hanem mi lesz még akkor, ha majd nem tudom előadni a -feleségemet?</p> -<p>Csak legalább egy félórával hamarább előre mehetett volna, hogy -ott hirtelen egyik rabnőjét felöltöztethette volna halottnak, hogy -úgy feküdt volna a koporsóban kiterítve, mikor a czárnő megérkezik. -Ez lett volna az egyedüli menekülés. De hát a czárnő nem eresztette -őt előre, azt mondta, a hol asszony van a háznál, az tud az -ellátásról gondoskodni. – A császári fullajtárok előtte nyargaltak, -utánuk vágtatott nyolcz lóval a czárnő hintaja s csak azután -következett Nozdrominoffé.</p> -<p>Az a kivánsága sem teljesedett, hogy bárcsak elnyelné a -kastélyát a föld, mielőtt odaérnének. Tehette volna ugyan, mert -elég lágy volt; de csak még sem tette. A kastély egyre közelebb -jött, már látszott a kapu is; már hallatszott a lánczrakötött -medvék bömbölése az udvaron; már kitünt a nagy boltozatos korridor, -melyről tágas lépcsőzet vezetett le az udvarra. S ime mit látnak -Nozdrominoff szemei? A korridor tornáczában nagy asszonycsoport van -összegyülekezve s annak a környezetében járul elé egy halvány, -roskatag nőalak, pompás ó-német divatú öltözetben, haja egészen -eltakarva az à la Boleyn Anna gyöngyös főkötő alá; a hölgy csak egy -társalgónőjének vállára támaszkodva képes a lépcsőkön alászállani s -egész alakja olyan reszketeg, hogy csak egy szellőre vár, mely azt -elfujja.</p> -<p>Ilyen alakot hazudott ő épen a czárnőnek!</p> -<p>De hát hogyan lesz a hazugságból valóság? Ez megfoghatatlan.</p> -<p>Arra már volt eset Oroszországban (talán még másutt is), hogy az -ember azt hazudja valamiről, hogy van, aztán nincs; de hogy -valamire azt hazudják, hogy van, aztán valósággal meg is legyen, ez -a legelső eset.</p> -<p>Ugyan ki lehet ez a dáma? Hogy kerül ez ide? <span class= -"pagenum"><a name="Page_293" id="Page_293">-293-</a></span> Melyik -szent könyörült az ő árva fején, hogy ezt ide küldje?</p> -<p>A bágyatag hölgy, a mint a hintóból leszálló czárnő elé ért, -elfogultan rogyott térdeire s megcsókolta ruhája szegélyét s e szót -rebegé: «Willkommen!»</p> -<p>Erre a czárnő lehajolt hozzá s kegyteljesen megcsókolá homlokát -és kezeit nyujtá neki, hogy felemelje.</p> -<p>E rendkivüli kegy annyira meghatotta az ideggyönge hölgyet, hogy -szemei elfordultak pilláik alá, ajkai szétnyiltak, karjai leestek -az oldalára s elájult. Hölgyeinek karjai fogták fel.</p> -<p>Ilyen az igazi előkelő úrhölgy, a ki magas nevelésű és német -születésű.</p> -<p>A czárnő készséggel járult az elalélt úrnő életrehozásához, a mi -azonban nehezen akart sikerülni. – Az ájulás a makacsabbak közé -tartozott.</p> -<p>– Hozzátok a flaçonomat! kiáltá a czárnő.</p> -<p>Nem találták.</p> -<p>A miniszter dühösen kiáltott a komornyikokra:</p> -<p>«Den Flaschen!»</p> -<p>Erre felnyitá szempilláit az alélt hölgy s halkan rebegé:</p> -<p>«Die Flasche!»</p> -<p>A grammatikai hiba csodát mivelt: felélesztette.</p> -<p>A czárnő el volt ragadtatva e jelenet által.</p> -<p>Nozdrominoff pedig csak állt ott, mint egy hájbálvány s tátotta -a száját.</p> -<p>– No hát, nem mégy oda megcsókolni a feleségedet? szól a czárnő, -oldalba taszítva a főurat lovagostora gombjával.</p> -<p>Alexei kétfelé törülte a bajuszát s neki fogott, hogy egy -teleszájú férfi-csókot czuppantson a felesége arczára.</p> -<p>Az azonban félre fordítá a fejét előle ez ölelkezés alatt s -odasugott neki:</p> -<p>– Le ne csókold az arczomról a fehér festéket!</p> -<p>– Mi az ördög! Te vagy az Amirani? Hát megszöktél a -vőlegényedtől? <span class="pagenum"><a name="Page_294" id= -"Page_294">-294-</a></span></p> -<p>– Fogd be a század, mamlasz!</p> -<p>Nozdrominoff bámulva szemlélte, hogy tudja Amirani az előkelő -házi asszonyt adni. Az affectantiában a nonplusultrát mivelte s -kényeskedésével rövid időn megfájdította valamennyi udvarhölgynek a -fejét.</p> -<p>Estebédet olyan németet adott az egész társaságnak, hogy attól -minden igaz orosz gyomor felháborodott, egyedül a czárnő volt -kellemesen meglepve általa. Régi kedvencz «Leibspeisaival» -találkozott valahára s ez őt nagyon elérzékenyítette.</p> -<p>Végkép elnyerte azonban kegyei legmagasabb fokát, a midőn -vacsora után a sentimentális német úr asszony előhozatta a -hárfáját, ezt a kedvencz hangszerét a czárnőnek s annak -melancholicus hangjai mellett elénekelt előtte egy románczot, a mi -mellett német diákok és kisasszonyok keseregtek valaha.</p> -<p>Ő felsége könyezett.</p> -<p>Ő maga volt elég kegyes tolmácsolni a gyenge compactiójú -úrhölgynek, hogy távozzék el hálószobájába s parancsot adott, hogy -senki ne háborgassa őt nyugalmában.</p> -<p>Ez a parancsolat Alexeinek is szólt.</p> -<p>Ő pedig nagyon szeretett volna már négyszem között találkozni a -szép Amiranival, s megtudni tőle, hogy mi módon szabadult meg a -férjhezmenetel dicsőségétől?</p> -<p>Azonban ott kellett maradnia és teljesíteni a háziúri -kötelességeit s elfogadni a magasztalásokat, a mikkel magas -miveltségű feleségét elhalmozták.</p> -<p>Csak másnap reggel, mikor már az asszonyság toilettejét -elvégezte, engedtetett meg neki, hogy felesége szobájába -beléphessen.</p> -<p>– No te, átkozott boszorkány! monda Amiraninak, mikor látta, -hogy egyedül vannak. Ezt már ugyan fainul adtad; enném a zúzádat. -Hát már most ide hallgass. Azt mondta a miniszter, hogy ő -felségének annyira megnyertem a kegyeit a tapasztaltak által, hogy -kérhetek tőle akármit, nem tagadja meg. Már most csak az a kérdés -hát, <span class="pagenum"><a name="Page_295" id= -"Page_295">-295-</a></span> hogy mit kérjek. Minthogy pedig ezt a -nagy dicsőséget egyedül te neked köszönhetem, annálfogva te rád -bizom, hogy válaszsz. Mit kérjek? A Nyefszki Sándor gyémántokkal -kirakott első osztályú érdemkeresztjét-e, vagy pedig a száműzött -testvéremnek a megkegyelmeztetését? Mit választasz?</p> -<p>– Én azt választom, szólt a szép Amirani, hogy kérjed a -testvéred megkegyelmeztetését.</p> -<p>– No hát akkor az Alexander Nyefszki gyémántos érdemkeresztjét -fogom kérni.</p> -<p>Nozdrominoff Sergievics Alexei meg is kapta, a mit kivánt, a -gyémántokkal kirakott Alexander Nyefszki-rendet.</p> -<p>– Látod, mondá neki Amirani; ha a testvéred megkegyelmeztetését -kérted volna, azért senki se irigykednék rád; azt mondanák, ha -karonfogva látnának vele sétálni: «ej de nagy bolond volt ez a -Sergievics Alexei, hogy nem tudott okosabbat kérni a czárnőtől, -mikor jókedvében találta, mint hogy egy osztozó és veszekedő társat -hazakerítsen magának! Bárcsak jól megdöngetné az öcscse! hanem ha -te egyszer azt a te gyémántos érdemrendedet fel mered tenni a -kabátodra s így jelensz meg a többi bojárok között, azért egyszerre -valamennyi irigy lesz reád, s menten sietnek elárulni a czárnő -előtt, hogy őt milyen rútul megcsaltad. S akkor aztán majd -meglátod, hogy mit kapsz?</p> -<p>– De hát erről én már mit tehetek?</p> -<p>– Hiszen, hogy a vozneszenszki ünnepélyekkel hogyan szedted rá ő -felségét és udvarát, a miatt ne fájjon neked a te fejed: az a -miniszter ötlete volt, te csak a kivitelben remekeltél; azért senki -sem fog kérdőre vonni. Hanem hogy idehaza a feleség-bemutatással -hogy hintettél port a czárnő szemébe, ez már a saját hazugságod -volt: ezt magad találtad ki; ezért ha kisül, meglakolsz!</p> -<p>– Hát mit tegyek?</p> -<p>– Hát most én mondok neked két dolgot, a mik között -választhatsz. Az egyik az, hogy a gyémántos érdemrendet -<span class="pagenum"><a name="Page_296" id= -"Page_296">-296-</a></span> elteszed a fiókod mélységes fenekére, -hallgatsz felőle, mint a nagypénteki harang s nem teszed fel elébb, -mint mikor temetni visznek.</p> -<p>– Ohó!</p> -<p>– Vagy pedig elveszesz engem rögtön feleségül.</p> -<p>– Hohó!</p> -<p>– Már egyik a kettő közül. A melyiket jobban megemésztheted. De -valamelyiket, kincsem, be kell venned.</p> -<p>– De hiszen te neked már van urad s az majd lármát csap, ha nem -mégy hozzá.</p> -<p>– Bedugod a száját, hogy ne lármázzon. Megteszed sztarosztnak a -birtokodban.</p> -<p>– No ezt meg kell gondolnom.</p> -<p>– Hát gondold meg!</p> -<p>Mert bizony az nem tréfa dolog, hogy az ember a tulajdon -rabnőjének, a kit vett a szukumkalei vásáron tizezer rubelen, most -eladja saját magát – ingyen! De viszont az is valami emberi erőt -felül muló feladat, hogy az embernek legyen egy elsőrendű -gyémántokkal kirakott Nyefszki Sándor érdemrendje s azt ne -viselhesse, csak sötétben, bezárt ajtóknál, mikor egyedül van, s -viszont nagy sokadalmaknál minden ismerősét szánakozó képpel lássa -maga elé kerülni: «Hát semmit se kaptál? Még csak egy hatodrendű -Anna-fityegőt sem? Ez szörnyűség! Szegény Sergievics Alexei, oh de -nehezen sajnállak!»</p> -<p>E felett Alexeinek elébb tanácsot kellett tartani. Volt neki két -igazi jó barátja, a kik soha el nem hagyták, mindig együtt jártak -vele; néha egy ágyon is háltak. Az egyik volt Rostopsin, a másik -volt Benedictin; de nem a herczeg és nem a benczés barát, hanem -becsületes szalmába kötött pálinkás butykosok. Ezekkel szokott ő -tanácsot tartani.</p> -<p>Éjfélig Rostopsinnal értekezett, az annyira feldühítette, hogy -fogta a gyémántos érdemrendet, bevágta az ágy alá s azzal -leakasztotta a szegről a nogajkát, átment Amiranihoz s olyan sort -vert neki a hátára vele, hogy azt még egy igazi nervosa is -megsokalta volna. <span class="pagenum"><a name="Page_297" id= -"Page_297">-297-</a></span></p> -<p>Azután visszament a gondolkozó szobájába s értekezni kezdett -Benedictinnel. Az pedig úgy elérzékenyíté és meglágyítá a szivét, -hogy aztán csak előkaparta az ágy alól az érdemrendet, -megtörülgette, megcsókolgatá; és aztán átment Amiranihoz s a -korbácsütéseknek nyomait beragasztá ezer rubeles bankjegyekkel: -«itt van a moringod, holnap hivatom a papot».</p> -<p>És másnap is ráemlékezett, a mit mondott, megesküdött szépen -jobb kézre a szép Amiranival, feltűzte érdemrendét s aztán viselte -mind a kettőt nagy büszkeséggel, s senki sem mondhatta, hogy -érdemetlenül jutott hozzá.</p> -<p>Azt a bizonyos testőrt pedig megtette a birtokán sztarosztjává s -aztán még igen hosszú életet élt, mint boldog, nagyszámú -családapa.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Volt pedig a czárnő kiséretében egy nevezetes tudós és udvari -poéta: Pallasz.</p> -<p>Együtt tette meg az utat uralkodónőjével a déli orosz -tartományokba, s hazaérkezvén, addig meg sem pihent, míg meg nem -irta a vozneszenszki nagy ünnepélyek történetét igen szép -versekben, holott ragyogó színekkel örökíttetnek meg a szemmel -látott jólét és gazdagság jelenetei. A költő előadását kiegészíték -a rajzoló művészek, kik szintén saját szemléletük után gyönyörű -képeket alkottak a főbb jelenetekről; Amirani alakja ott pompázott -valamennyiben, mint fürge majorosnő, mint olasz énekesnő, mint -angol tánczosnő, mint szende rózsakirálynő s mint finom, érzékeny -úrhölgy. Költők és művészek versenyeztek egymással, hogy mindannyit -megkülönböztessék. E magasztos -ethnographico-national-oeconomisticus költeményt lefordították -angolra, francziára, németre s a pompás illusztrátiókkal ellátva, -megküldték minden európai udvarnak, minden fejedelmi és országos -könyvtárnak és a nagyköveteknek. Ez a mű egész hadjárat volt a -szellemi <span class="pagenum"><a name="Page_298" id= -"Page_298">-298-</a></span> hódítás mezején. Egy példányt kapott -belőle maga Amirani is.</p> -<p>Szerzőjét, Pallaszt, a tudóst, a czárnő legfényesebben -megjutalmazá.</p> -<p>– Te tudtad legjobban megitélni Vozneszenszk becsét. Jutalmul -neked ajándékozom azt. Tied legyen élted fogytáig a város, minden -benne lakó jobbágyokkal, a körülvevő uradalmakkal s az azokon -található majorságokkal és gulyákkal együtt. Tied legyen a -kereskedelmi raktárak vámbevétele és a piaczi jövedék és a -bérletösszeg, a mit az impressariók az operaszinháztól fizetnek. És -a czímed legyen «Vozneszenszk kormányzója» és lakhelyed -élethossziglan a czári palota Vozneszenszkben.</p> -<p>E tuláradó kegy terhei alatt roskadozva érkezett meg a -megjutalmazott tudós másodszor is az «igéret földére».</p> -<p>De már az alatt bizony nagyon elrontották a tavaszi vízáradások -a mult alkalommal hevenyészett útakat: úgy, hogy minden telegája -összetörött odáig. Az utolsó állomáson még a jemsikje is -megszökött; mert két nap óta nem kapott már enni s Pallasznak, a -tudósnak, miután a telegát feldöntötte az árokba s az összetört, -nem maradt más választása, mint kifogni az egyik lovat, felülni a -szőrére s így baktatni be a rezidencziájába.</p> -<p>És aztán talált maga előtt egy várost, a miben nem lakik -senki.</p> -<p>A házakon se ajtók, se ablakok, az utczák benőve fűvel, a piacz -közepén mély pocséta, az üres házak ablakain kinéz a seprűlaboda, -meg a keserű lapu. Egy-egy sort végig hosszában ledöntött a szél, -mint a kártyavárat. Hát még a fényes nagy épületek. Az operaháznak -leomlott a homlokzata s szépen belátni a szinpadára az utczáról. A -nagy kereskedelmi bazárban a békák alkudoznak a verebekkel s a -pompás czári palotáról, a mint a téli kemény fagy levedlesztette a -márvány utánzatot, kisötétlenek a dísztelen vályog falak, -gerendákkal összetákolva, s veszedelmes repedések félelmessé teszik -a belépést. <span class="pagenum"><a name="Page_299" id= -"Page_299">-299-</a></span></p> -<p>És sehol egy emberi lélek, a kitől meg lehetne kérdezni, hogy -hová lett a többi?</p> -<p>Pallasz végig járt valamennyi utczát, benézett a házakba, az -udvarokba; azután felmászott a nagy fatoronyba a miben már nem -voltak harangok, onnan nézett szét és onnan sem tudott se embert, -se házi állatot felfedezni, a milyen messze csak elláthatott.</p> -<p>Emberek, barmok mind Sergievics Alexei tulajdonai voltak; s a -bojár, miután Amirani egy szavára odaajándékozta a nagy darab -földet a czárnőnek, a jobbágyot és a marhát jónak látta elhajtani -onnan.</p> -<p>A palotájába visszatérő tudós a kulcsot benne találta a kapuban; -tehát bezörgetés nélkül betérhetett. Embert ott sem talált, hanem a -nagy lépcsőház közepén voltak lerakva nagy döbözök, deszkák és -hordók, e felirattal: «Pallasznak, a tudósnak». Azok meg voltak -töltve füstölt hússal és hallal, besózott turóval, kétszersülttel -és pálinkával. Tehát valaki még is gondoskodott róla. Az a valaki -Amirani volt. Megtudva a tudós fátumát, ki őt oly fényesen -megörökíté, előre odaküldeté számára e szükséges czikkeket, hogy -éhen ne veszszen; s volt rá gondja, hogy azok kellő időben -kipótoltassanak, éjszaka lerakatván a palota kapuja elé; a honnan -el nem hordhatták a farkasok. Mert ha az emberek nem, hát a -farkasok igénybe vették a rezidencziát s az első éjjel mindjárt -megették a tudósnak az egyetlen lovát. Pallasz ez időtől fogva ki -nem mert mozdulni a czári palotából a farkasoktól féltében, hanem -csak ott járt-kelt egyik nagy teremből a másikba, s nézegetett ki a -nagy városra s időközben telefirkálta a falakat pasquilokkal. A -mikről bizonyosan azt hitte, hogy azok dicsénekek a szép Amiranira. -Azt állítják, hogy megőrült. <span class="pagenum"><a name= -"Page_300" id="Page_300">-300-</a></span></p> -<h3>NAGY URAK BOSZÚJA.</h3> -<p>A czár sem volt mindig az a vasból öntött, jéghideg alak, a -kihez csak reszketve lehetett közelíteni halandó embernek.</p> -<p>Voltak, a kik látták őt a «nyári kertben» a szép O*** -herczegnővel a gyepen szaladgálni, s annak gömbölyű vállai felé -leszaggatott pézsmavirág-gubókkal hajigálózni.</p> -<p>Sőt vannak, a kik látták őt a téli palotában tartott udvari bál -alkalmával ugyanazzal a bájos tündérrel egy kontratánczot eljárni, -s annak legyezőjét a földről felvenni.</p> -<p>Pedig tudjuk, hogy az orosz udvari bálokban milyen sokat adnak -az etiquettere. Talán ugyanezen bálban történt az, hogy egy -katonatisztet azért, mert egy rangján felül álló úrhölgyet mert -felkérni tánczra, elküldtek az Urálba s egy őrnagyot, a mért -elhibázta a figurát a quadrilleban, degradáltak és várfogságba -tettek.</p> -<p>Hanem azért a czár mégis jól mulatott a szép O*** herczegnő -oldalán, a hogy ezt többen bámulva látták.</p> -<p>Csak az a baj, hogy azok között, a kik ezt látták, ott volt a -czárnő is.</p> -<p>A czárnő, daczára annak, hogy maga is szenvedélyes -walzertánczosnő volt, mégis mindenre tudott ügyelni. Hejh: Argusnak -csak száz szeme volt; de az asszonynak ezer van.</p> -<p>A kulcslyukon keresztül szivárgott, hogy e miatt heves jelenetek -fejlődtek ki a legmagasabb házasok között.</p> -<p>Pedig bizony minden alapos indok nélkül. A dolog maradt az -elhajigált pézsmavirág-gubóknál s a felvett legyezőnél; több nem -következett belőle.</p> -<p>Nem azért, mintha a hódító részéről hiányzott volna a komoly -foglalási vágy, hanem mivel a vár nagyon erősen volt védve. A -herczegnő erényének sánczán semmi rést <span class= -"pagenum"><a name="Page_301" id="Page_301">-301-</a></span> nem -lehetett törni. Sem a délczeg udvarló férfiui előnyei, sem a czári -kegy csábító ragyogása nem birták őt meghódítani. Megközelíthetlen -maradt. Gazdag ajándékok, kitüntetés, kegyosztás, mind sikertelen -maradtak.</p> -<p>Lehet, hogy nagyon jó emlékében volt még O*** herczegnőnek -Lapukin herczegnő tragédiája, a ki mivel bátorkodott ott járni -szemeivel, a hová csak a czárnő tekintetének volt szabad járni, -ezért a piaczon megkancsukáztatott, nyelve kivágatott s maga -Szibériába száműzetett. Lehet azonban, hogy egyéb okai voltak.</p> -<p>De ne fáraszszuk mi magunkat titokfürkészéssel, mikor ez a -rendőrség dolga.</p> -<p>Egy napon így szólt a czár B** úrhoz, a rendőrminiszterhez:</p> -<p>– No mondhatom, hogy hiába eszed a kenyeremet; még maig sem -tudtál rájönni, hogy ki hát O*** herczegasszonynak a titkos -szeretője.</p> -<p>– Honnan gondolja azt, felség, hogy kell ilyennek lenni a -világon?</p> -<p>– Igen egyszerű a kombináczió. Először a herczegnő férje egy -ostoba tökfilkó, a kivel varjukat lehetne ijeszteni. Ezt -lehetetlen, hogy szeresse.</p> -<p>– Kérem, felség, vannak éltes urak, a kik szeretetreméltóságukat -a késő korig megtudják tartani.</p> -<p>– No ti ketten nem tartoztok azok közé.</p> -<p>A rendőrminiszter maga is hatvanhét éves volt már.</p> -<p>– A második gyanujel az, hogy a herczegnő szertelen nagy fényt -űz; ruháit Párisból hozatja s toilettje feltünést gerjeszt, -brilliántjai túltesznek Demidoff és Trubeczkói herczegnőkéin, -fogatai gyönyörűek. Ez nem kerül ki férjétől. Azt ismerem jól. -Zsugori, fösvény ember. Igy csak egy őrült szerető pazarolhat. – -Üldözd ezt a nyomot.</p> -<p>A rendőrfőnök fogadta, hogy mindent el fog követni, hogy ennek a -titoknak nyomába jőjjön.</p> -<p>– Nos, tudtál-e ki már valamit? kérdé tőle egy idő mulva a czár -türelmetlenül. <span class="pagenum"><a name="Page_302" id= -"Page_302">-302-</a></span></p> -<p>– Semmit se, felség; épen semmit.</p> -<p>– Élhetetlen vagy; elcsaplak.</p> -<p>– Azt nem érdemlem meg. Én minden rendszabályt elkövettem. -Kémeim ott ülnek éjjel-nappal azokban a házakban, a mikből a -herczegnő palotájára lehet látni; átöltözött butesnikok járnak alá -s fel a kapuja előtt szünetlenül, a földalatti csatorna alagútján -rendőr van felállítva; a herczegnő levelei számára külön titkár van -szegődtetve a cabinet noirban, minden cselédje az én zsoldomban -áll, s mikor kikocsikázik valahová, egy lovas butesnikom mindenütt -nyomában nyargal; de mind hasztalan; a herczegnő nem fogad el férje -honnemlétében senkit; ha egyedül kocsizik ki, sehol nem találkozik -senkivel, úgy tér vissza, a hogy elment; semmi gyanús helyen nem -időzik, valódi ascetai életet él és nekem egyetlen egy fonál nem -akad a kezembe, a miről a gyanút tovább fűzhetném.</p> -<p>– Mert nem értesz hozzá. Ott kellene kezdened, hogy kinek a -megbizásából küldetnek számára Párisból az öltönyök? Ez nem -történhetik meg a vámőrség tudta nélkül.</p> -<p>– Felség! Ezt sem mulasztottam el. A herczegnő küldeményei -azonban olyan pecsét alatt küldetnek, a mit még nekem is -respektálnom kell. Szólt a rendőrfőnök és furcsán mosolygott -hozzá.</p> -<p>– Áh, áh! kapott rajta a czár. Tehát valaki a magas -diplomácziából! Ezt mindjárt gondoltam. Melyik? Melyik! Kinek a -pecsétje őrzi a küldeményt? Ha a franczia követre sütöd ki, akkor -nagy ember vagy; de ha az angolra sütöd ki, akkor két akkora -vagy.</p> -<p>– Felség! Sem az angol, sem a franczia követ.</p> -<p>– Hát ki az ördög? Csak nem az osztrák? Szegény!</p> -<p>– Egyátalában nem követ.</p> -<p>– Hát micsoda?</p> -<p>– Azok a küldemények a czári titkos pecsét alatt érkeznek.</p> -<p>– Micsoda? Még rám fogod, hogy én hozatom azokat a herczegnőnek; -hogy én magam vagyok a titkos imádója, <span class= -"pagenum"><a name="Page_303" id="Page_303">-303-</a></span> a kit -boldogít, s csak azért hajszollak, hogy elfordítsam magamról a -gyanút.</p> -<p>– Felség. Én nem tudok többet.</p> -<p>– De hiszesz többet.</p> -<p>– Felség! Egy rendőrfőnöknek kötelessége a gyanakodás.</p> -<p>– De én megtiltom neked, hogy rám gyanakodjál! Ártatlan vagyok, -mint szent Antal a pusztában; s valami gazember még az én firmám -alatt űzi gonosz tetteit; de ezért meglakol! Elmehetsz az -ördögbe!</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az O*** palota figyelemmel tartására kirendelt butesnik -egykedvűen bandukolt a Nyefszki-prospekt széles járdáján, a kemény -tüzelő kánikulai napon. Melege lehetett abban a nagy szakállban, a -miből csak a szeme látszott ki.</p> -<p>Egyszer alkonyat felé, mikor már hűsülni kezd a lég, az O*** -herczegi palota kapuja alatt kocsizörgés hallik. Ez azt jelenti, -hogy a herczegnő sétakocsizásra készül. Erre a butesnik eltünik az -átelleni ház kapuján át. Nehány percz mulva elégördül a könnyű -kabriolet, melybe egy pompás trakéni mén van fogva. Az egy lovas -fogatok Szentpétervár előkelő köreinek kedvenczei. A hátulsó -ülésben foglal helyet a fehér parókás inas, buzavirágszín, ezüst -vállzsinóros bérruhában; a lovat a herczegnő maga hajtja, -veleszületett elegancziával.</p> -<p>A mint a kocsi tova gördül, nyomban előjön a butesnik, most már -lóháton. Lova jó ukrániai mén, a mely nem enged a trakéninak semmi -előnyt. Könnyen utoléri a herczegnő fogatát s aztán kimért távolban -maradva, poroszkál utána.</p> -<p>A herczegnő a nyári kertbe hajt. A kapu-bejáratnál leszállítja -inasát s egy virágáruló leánytól egy csomó nyári ibolyát vesz s azt -keblére tűzi s aztán tovább hajt, ügyesen kerülgetve, előzgetve -szemközt jövő és elmaradó hintókat. Lovat hajtó urak nem szokták -egymást üdvözölni. Megkerüli <span class="pagenum"><a name= -"Page_304" id="Page_304">-304-</a></span> a khinai pavillonokat s -aztán elvégre megáll a japán kioszk előtt s ott leszállítja az -inast, hogy hozzon az ő számára egy pohár jeges barbarast, a mit a -japániak ismeretlen gyümölcseik nedvéből oly kitünően tudnak -készíteni.</p> -<p>A míg azt elkölti finom kis csigahéj kanálkával, az alatt az -inas a ló zabláját tartja.</p> -<p>(A mese kezd unalmas lenni.)</p> -<p>Addig a butesnik is ráér a lova hevederén igazgatni valót -keresni.</p> -<p>Azután az inas visszaviszi a japáni pinczegádorba az üres -poharat s kis idő mulva megint visszajön s elfoglalja helyét a -kabriolet hátulsó ülésében. A herczegnő megfordul s szépen -hazahajtat, a nélkül, hogy valakivel egy szót váltott volna. A -lovas butesnik a nyomában.</p> -<p>Mikor a kabriolet begördül az O*** herczegi palota -udvarcsarnokába, a butesnik leugrik lováról s egy készenálló -társának odaveti a kantárt.</p> -<p>A herczegnő inasa is leugrik az ülésből s siet úrnőjét -lesegíteni a bakról.</p> -<p>De abban a pillanatban odaugrik hozzá a butesnik s megragadja a -markával a gallérját:</p> -<p>– Hát te, országos gazember, hogy tudtál így megvénülni ötvenhat -percz alatt? Fiatal ficzkó voltál, mikor kimentél s vén ránczos -pofa vagy, mikor visszajössz.</p> -<p>… Igy csempészik hát be a titkos szeretőt!</p> -<p>A japáni kioszkba bemegy az inas, az ott marad s kijön helyette -az ál-inas szerető.</p> -<p>A herczegnő nagyot sikoltott s futott fel a lépcsőkön, ott -hagyva prédára nyakonfogott titkos imádóját.</p> -<p>A megragadott ál-inas most egyszerre előkelő büszke arczot -csinált s megkapva a butesnik kezét, melylyel az a gallérjába -kapaszkodott, haragosan dörmögé a fülébe:</p> -<p>– Szerencsétlen! Nem tudod, hogy «kit» fogtál meg? Én vagyok a -rendőrminiszter.</p> -<p>Erre a szóra azonban a butesnik a másik markával most -<span class="pagenum"><a name="Page_305" id= -"Page_305">-305-</a></span> már a torkát fogta meg a -tettenkapottnak, szemébe dörmögve:</p> -<p>– De te, még szerencsétlenebb! Nem tudod, hogy «ki» fogott meg? -Én vagyok a czár!</p> -<p>Volt azután kölcsönösen nagy elbámulás.</p> -<p>A czár jött legelébb is szóhoz.</p> -<p>– Hát te vagy a herczegnő erényeinek az alapköve, vén -gonosztevő! Te? Hát ezt a te ránczos pofádat szereti az istennő -jobban, mint az én hódolatomat? Valld meg, mi a talizmánod; mivel -tudtad előlem megnyerni? ha azt nem akarod, hogy szétzuzzam a -fejedet.</p> -<p>A megszorított udvaroncz válaszolni volt kénytelen.</p> -<p>– Az, hogy én jobban ajándékozok és kevesebbet veszekszem.</p> -<p>– Hallatlan gonosztevő! Hát erre költöd te el azt a tömérdek -dispositionsfondot, a mit tőlem kicsikarsz! Hát ezért kell neked -minden lépten-nyomon új összeesküvéseket felfedezned? Hát ezért -tartasz te Párisban ágenseket? Hogy ezen a réven a saját pénzem -árán légy az első seladon az országban; s még a tulajdon pecsétem -alatt hordatod neki a piperét s gonoszságodat még velem takargatod! -Most mondd meg, hogy mi van még Szibérián túl, hogy oda -küldhesselek!</p> -<p>– Mást mondok én, felség. Én nem szólok erről a dologról -senkinek, felséged se szóljon senkinek. Legjobb lesz, ha titokban -tartjuk.</p> -<p>– Igazad van, gonosztevő! No hát, lódulj, ha komornyik vagy, -siess az úrnőd után, kinyitni az ablakot!</p> -<p>… De biz ott nem sokáig nyitogathatta az ablakot a szerencsés -vén vetélytárs, mert a czár előtt e percztől fogva az ostoba, -zsugori O*** herczeg egyszerre olyan okos és kellemes ember lett, -hogy kiválasztotta őt svédországi követjének s elküldte a -herczegasszonyával együtt Stockholmba. A rendőrminiszterrel pedig -azután is megmaradt jó egyetértésben. Hanem (nem volt szokása a -megbocsátás) azért folyvást azon törte a fejét, hogy mint állhasson -<span class="pagenum"><a name="Page_306" id= -"Page_306">-306-</a></span> oly raffinált boszút a vétkesen, mint a -milyen furfangos volt annak az elkövetett csintalansága.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Közbe-közbe pedig levert egy-egy kis Lengyelországot.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Mikor az utolsó (de nem a legutolsó) és épen nem a -legeslegutolsó lengyel leverés után meglátogatta a czár Varsót, hát -akkor nagy parádét csaptak a tiszteletére. Szinházi előadás is -volt, még pedig egy világhirű művésznő érkezett meg a magas -vendégek gyönyörködtetésére: Lola Montez.</p> -<p>No – természetes. A művésznő is arról volt hires, hogy igen -bőkezűleg tudja osztogatni a korbácsokat. – Itt nagyon otthon -érezhette magát.</p> -<p>A czárt kisérő orosz jeunesse dorée el volt ragadtatva az -exotikus művésznő minden szabálylyal daczoló mutatványai által. S -azok között maga a «vén» rendőrminiszter is.</p> -<p>Hja, a míg az embernek sok pénze van, addig mindig az «arany -fiatalsághoz» tartozik.</p> -<p>Rendőrminiszterre pedig nagy szükség van ott, a hol a czár -mulat, kiváltképen ha a mulatság helye Varsó.</p> -<p>Ő excellencziája nem is volt rest mindenféle komplottok és -titkos társulatok felfedezésében, a miknek nyomozása, kiderítése -természetesen tömérdek pénzbe kerül s arra a titkos alapból kell -utalványozni.</p> -<p>A czár sokalta a kontót. Pörölt miatta a miniszterrel.</p> -<p>– Redukáld a titkos kiadásokat. Törüld ki belőle a Lola -Monteznek hozatott bukétokat, karpereczeket, garderobokat.</p> -<p>– Felség! szabódott a miniszter, ez, igazán mondom, meg nem -érdemlett szatira. Ezuttal én oly ártatlan vagyok, mint páduai -Szent Antal a pusztában. A sátáni szépség közelíteni sem enged -magához. Szemem közé nevet. Ajándékaimat visszaküldi. Már vagy -kevesli az ajándékaimat, vagy van valaki, a ki jobban győzi az -ajándékot, mint én. E két eset közül kell az egyiknek állni. -<span class="pagenum"><a name="Page_307" id= -"Page_307">-307-</a></span></p> -<p>S hogy egészen bizonyos legyen a gyanuja felől (a mint illik is -egy rendőrfőnöknek), még egy kisérletet tőn ő exczellentiája: egy -óriási kamélia-csokrot küldve a hirhedett művésznőnek, melynek -fogantyúja egy tizezer rubelt érő gyémántos karpereczczel volt -átszorítva.</p> -<p>Lola Montez teljes felháborodással utasítá vissza az -ajándékot.</p> -<p>– Mit gondol ön, uram? irt vissza neki, kinek néz engem? Én -erényes, jámbor hajadon vagyok!</p> -<p>Most aztán már dühös lett rá az elutasított imádó. Meg akarta -neki mutatni, mit tesz az, egy orosz rendőrminiszter kaméliáit -visszautasítani, mikor az ember Varsóban van? A legközelebbi -fölléptére a művésznőnek rendeztetett egy óriási skandalumot.</p> -<p>Ő maga, a miniszter ott ült a proscenium páholyban, hogy -közelről gyönyörködhessék áldozata megsemmisülésében.</p> -<p>A kilebbenő ballerinát az első pirouettjénél a várt taps helyett -egész tintamarréja a fütyülésnek fogadta s azzal egyidejűleg egy -hatalmas hagymakoszorú repült lábaihoz a szinpadra.</p> -<p>Lola Montez szikrázó szemekkel, vonagló tagokkal, mint egy -sebzett párducz ugrott a lámpák elé s torreadori állásba téve -magát, lekiáltott a közönség közé:</p> -<p>– Tudom jól, kinek a munkája ez? Ezé a vén gonosztevőé itt ni. -(S azzal rámutatott az előszini páholyban ülő rendőrminiszterre.) -Azért, mert nem hallgattam meg az udvarlását, mert visszadobtam a -kaméliáit, mint a hogy visszadobom neki a hagymakoszorúját!</p> -<p>S azzal felkapva gyors kézzel a hagymakoszorút, úgy vágta a -rendőrminiszter fejéhez, hogy az egészen meg lehetett az előadás -sikerével elégedve.</p> -<p>Erre azután lett olyan zsivaj, hogy ki kellett üríteni a -szinházat.</p> -<p>Lola Montez azonban alig ért az öltöző szobájába, már rohantak -utána a rendőrbiztosok, tudtára adva, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_308" id="Page_308">-308-</a></span> három -óra alatt elhagyja Varsót s huszonnégy óra alatt a birodalom -határát.</p> -<p>– Ezt ni! kiálta Lola Montez, fittyet vetve az orruk alá s azzal -kihuzott a vállfüzője alól valamit, a mi előtt Oroszország -valamennyi rendőrbiztosa hasra tartozik esni.</p> -<p>Az a czárnak egy kegylevele volt, melyben a világhirű művésznő -felhatalmaztatik a szent orosz birodalomban, ott a hol neki tetszik -utazni, a nélkül, hogy útjáért, szavaiért, tetteiért bármiféle -rendőrség által feleletre vonatnék. Hasonló kegylevelet a halandók -közül csak Taglioni kapott még a czártól.</p> -<p>A rendőrminiszter most kapta már meg a büntetését. Maga ment -bele a kelepczébe.</p> -<p>Hogy jutott Lola Montez ily irathoz s mire volt az neki jó, azt -majd meséljük el máskor, mikor nem lesznek itt körülöttünk -gyermekek, a kiknek azt nem kell meghallani.</p> -<h3>HOGY BECSÜLIK MEG A POÉTÁKAT OROSZORSZÁGBAN?</h3> -<p>Mikor Miklós czárnak a trónörököse annyira megnőtt, hogy -nevelőre volt szüksége, hát akkor a minden oroszok czárja -kikeresett a számára – egy poétát, arra bizta.</p> -<p>Igenis, nem valami tábornokra, nem valami érsekre, hanem egy -egyszerű poétára, a ki semmiről se nevezetes, csak arról, hogy szép -verseket irt.</p> -<p>Sukovszkinak hítták, a kit az oroszok Schillerjének neveznek. -Schiller volt az eszménye, a mintaképe; annak az összes műveit -fordította le orosz nyelvre, s maga is annak a szellemében irt, s -utána egy egész Schiller-iskola támadt az új orosz nemzedékben.</p> -<p>A költő úgy nevelhette a trónörököst, a hogy neki tetszett, azt -taníthatott neki, a mit akart; a czár egészen ráruházta szülői -hatalmát. Sukovszkit még csak abban sem akadályozta senki, hogy -Európa legnagyobb katonai <span class="pagenum"><a name="Page_309" -id="Page_309">-309-</a></span> államának leendő uralkodóját ne -katonának, ne deszpotának, hanem egészen magához hasonló érzelgő -költőnek nevelje. Hatalmas ember, szabad ember csak egy volt az -egész Oroszországban s az Sukovszki volt, a költő!</p> -<p>Nem tudom, hogy Európa melyik uralkodója csinálná ezt utána?</p> -<p>Egy másik nevezetes költője is élt ekkor Oroszországnak, Puskin, -a kinek Jevgen Anyeginjét magyar fordításban is ismerjük. Ez meg az -orosz nemzet Byronje volt. Már tizenhárom éves korában hiressé lett -egy költeménye: «Czarszkoje Zelo emléke» által. Huszonegy éves -korában egy lángoló ódát irt a «szabadsághoz». Valóságos -Petőfi-dal. Petőfi dalait nem méltatták semmi figyelemre országunk -nagyjai, azok a kunyhók között elhangzottak; senkinek sem jutott -eszébe költőjüket megjutalmazni, még életében. Nem úgy -Oroszországban. Puskin szabadságdala felhangzott a trónig, egész a -hatalmas czár füléig. S a czár rendelt neki jutalmul – huszonöt -botot.</p> -<p>Igenis, nem a hogy a tisztelt olvasó várta, nem a nagy muszka -akadémiai jutalmat: a kétszáz kancsukát, hanem csak a muszka -Marczibányi-jutalmat: a huszonöt botot.</p> -<p>S a koszorúzott költőnek szépen fel is kellett venni a számára -utalványozott jutalmat s a «Kaukázusi fogoly», a «Bakcsi-szerályi -könyforrás» halhatatlan költőjének hasra kellett feküdni a czár -káplárpálczája előtt. Ezuttal Marsyas nyúzta meg Apollót!</p> -<p>A büszke huszonegy éves lángész nem akarta engedni, hogy ez -megtörténjék vele, mikor a czár utalványának megértésére a -tábornokhoz hívták: sírt, dühöngött. Hanem aztán a derék Popotoff -elkezdte kérlelni, biztatni, mint a fogorvos a betegét, a ki nem -akarja engedni, hogy a rossz fogát kirántsák: «ugyan Puskin, nem -szégyenled magad? Ilyen lármát csapni huszonöt bot miatt? Hisz ez -gyerekeknek való tréfa. Magam is kiálltam egyszer, pedig verset se -irtam. Nézd csak, milyen kényelmesen elnyulhatsz ezen a balzakon. -Látod: az is hires poéta, mint te, még sem protestál. <span class= -"pagenum"><a name="Page_310" id="Page_310">-310-</a></span> Pedig ő -is huszonötöt kap. Nem is fáj az! Az ember nagyot ugrik utána! -Aztán hazai mogyorófával. A Czarszkoje Zelo kertjében vágott -mogyorófával. Hát kivánhatsz többet? Ugyan dűlj meg hát s ne -instáltasd magadat!»</p> -<p>S a dicső Puskinnak fel kellett venni a huszonöt botot, a mit a -czár diktált birodalma legnagyobb költőjére.</p> -<p>Ezt se tudom, melyik uralkodója Európának csinálná -utána?<a name="FNanchor_4" id="FNanchor_4"></a><a href= -"#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a></p> -<p>Tizenhét esztendővel később egy testőr-tiszt párbajban lelőtte -Puskint.</p> -<p>Az egész orosz közvélemény, az egész Európa mívelt világa -felháborodott e barbár tettre. Hisz egy ilyen lánglelket megölni: -egyenlő gonosztett az ephesusi Diána templomának -felgyujtásával.</p> -<p>Volt Puskinnak egy fiatal barátja, Lermontoff. Maga is lelkesült -költő s a szentpétervári szalonok kegyencze, testőr-tiszt -azonkívül.</p> -<p>Ez egy verset írt Puskin halálára. Abban a versben hallható egy -igazi orosznak a fájdalom-ordítása, a ki elfelejti, hogy láncz van -a kezén s szabadnak képzeli magát, s beszél szemtül-szemben a -czárhoz, a kiről azt hiszi, hogy az is olyan ember, mint ő; és -magáról azt, hogy az ő szelleme is olyan magas, mint a czáré; s még -mikor hódolatában odaveti is magát a trón elé, ezt oly indulattal -teszi, hogy megrendül belé az egész állvány.</p> -<p>Lermontoffnak ez a költeménye is remekmű.</p> -<p>Jutalma az lett, hogy elküldték a Kaukázusba cserkeszt -vadászni.</p> -<p>Ő azonban, a helyett, hogy a csecsenczeket pusztította volna, -ott is verseket írt.</p> -<p>Egyszer költői kóborlásaiban a regényes bérczek között elfogták -a cserkeszek. A költő elszavalta nekik gyönyörű költeményét, «A -cserkesz fiu»-t, s a barbár hegylakó nép, az irástudatlan pogány -azt mondá: «oh ez nem olyan fej, <span class="pagenum"><a name= -"Page_311" id="Page_311">-311-</a></span> a minőt le szokás vágni! -Ebben Isten lakik». S szabadon bocsáták.</p> -<p>S azután irta még legszebb műveit, mik nemzete kegyenczévé -tették. Az asszonyok imádták verseit és prózáját. Regényét, «a -Korunk hősé»-t minden nagy nemzet nyelvére lefordítva, olvasta az -egész világ. Neve nagyobb fényt vetett Oroszországra, mint -Paskievicsé.</p> -<p>Ott kellett maradnia a Kaukazusban.</p> -<p>Az a gyűlhelye mindazoknak, a kik Oroszországban a «lángész», a -«forradalmár» és a «gonosztevő» gyanújába keverik magukat.</p> -<p>Lermontoff gunyoros természetű volt. Keserű, mint az orosz irók -mind.</p> -<p>Tiszttársai között volt egy, a ki cserkesz egyenruhában járt s -öve mellett roppant nagy handzsárt viselt, a minek a nyele -gyémántokkal volt kirakva.</p> -<p>Ezt a bizarr embert Lermontoff úgy hítta, hogy a «handzsáros» -úr.</p> -<p>Ez fülébe ment ennek. Kérdőre vonta a költőt.</p> -<p>– Ön engem sérteget.</p> -<p>– Eszemben sincsen ön.</p> -<p>– Ön engem úgy hív, hogy «a handzsáros úr!»</p> -<p>– Én csak önnek legkitünőbb tulajdonáról veszem az -elnevezést.</p> -<p>– Ez meg egyenes megsértés. Ez bosszút kiván.</p> -<p>S a «handzsáros úr» rögtön küldte a segédeit Lermontoffhoz, -elégtételt követelni.</p> -<p>Másnap reggel kimentek a hegyek közé.</p> -<p>Lermontoff a párbaj színhelyén ismételte, hogy ő nem akarta -ellenfelét megsérteni. Az nem fogadott el semmi mentséget. Vérnek -kell folyni.</p> -<p>Mikor szembeállították őket, még akkor is azt mondta -Lermontoff:</p> -<p>– Én egy ilyen ostobaságért nem ölök meg egy embert. – S azzal a -pisztolyával fellőtt a levegőbe.</p> -<p>Hanem a handzsáros úr más véleményen volt. Ő fogta <span class= -"pagenum"><a name="Page_312" id="Page_312">-312-</a></span> a -mordályt, neki irányozta Lermontoffnak s azt a csillagot hazája -egén, melynek ragyogását három világrész bámulta, úgy lelőtte, mint -a tököt.</p> -<p>S azzal szétfutottak: a győztes és a segédek.</p> -<p>S a fiatal költő: Iván czár dalnoka, Izmail Bej szerzője, -nemzetének büszkesége, a kiért az asszonyok rajongtak, a ki után az -idegenek Oroszországot megismerték, a fiatalság vezére, koronája, a -kioltott lángész… ott feküdt két nap, két éjjel a jávorfa alatt -megsiratatlan. Mire a kozák favágók ráakadtak, már a sasok megették -az arczát!</p> -<p>Ezt sem tudom, melyik nemzet csinálná utána az orosznak?<a name= -"FNanchor_5" id="FNanchor_5"></a><a href="#Footnote_5" class= -"fnanchor">5)</a></p> -<h3>OROSZ IDYLL.</h3> -<p>Derenowna Anna Petrowna igen szép leány volt és megérdemlette, -hogy magához méltó férjet találjon.</p> -<p>Ezt meg is találta, csakhogy nem azon az uton, a melyen -elindult.</p> -<p>Udvarolt neki egy deli dragonyos kapitány, a kinek nevét már -mindenki elfelejtette.</p> -<p>A kapitány megcsalta a kisasszonyt s a nélkül, hogy nőül vette -volna, elment nagy messze földre. De olyan messze még sem mehetett, -hogy a megcsalt szép hölgy utána ne talált volna. Fölkereste a -hűtelent magában a czári fővárosban s ott fényes nappal, a -legnépesebb utcza közepén úgy lőtte mellbe, hogy az rögtön -összerogyott.</p> -<p>A kapitány nem halt meg, felgyógyult. Ez egy kis enyhítő -körülményül szolgált Anna Petrowna elitéltetésénél. Csak száz -korbácsütésre lett méltatva. Gyilkosság sikerülte esetén legalább -kétszázra lett volna itélve.</p> -<p>A kit egyszer a szent országban megkorbácsoltak, az Európára -nézve megszünt élő ember lenni. Kiküldik <span class= -"pagenum"><a name="Page_313" id="Page_313">-313-</a></span> -Ázsiába: ott azután folytathatja ezt a szép életet, a míg benne -tart.</p> -<p>A szép Anna Petrownára kimondatott, hogy ha kiállja a száz -korbácsütést, a mi nagy kérdés, akkor el fog utazni a barátságos -Kopálba és ott fog maradni életfogytig. Szabad lesz neki ugyanott -férjhez is menni. Férfiban ott nincs hiány. Az ellen nem lesz -panasza.</p> -<p>A barátságos Kopál vára egy kellemetes sziklagerincz zugában -fekszik Közép-Ázsiában, olyan szép kilátással, hogy onnan hat -ágyúval egy egész kirgiz hordát el lehet söpreni. Egyéb előnyei, -hogy a közelében tíz mérföldnyire egy szál fa nem található, ezután -pedig következik egy olyan pusztaság, a melyen három tevejáró napig -nem lehet találni vizet.</p> -<p>Legközelebbi szomszédja a barátságos szövetségben élő Karakalp -szultán, Emrisz; a kinek a felesége igen jó családanya, minthogy a -gyermekei öltönyeit saját maga készíti el, még pedig olyan -egyszerűen, hogy valami jó sűrű veres agyagba bemártja őket nyakig, -s a márgaköntöst aztán meghagyja rajtuk száradni; így nem csiphetik -őket a legyek, meg a szunyogok. Felséges férje télen egész -öltözetet visel, nyáron azonban csak övön alul s a szent -Wladimir-rendet csak úgy a meztelen bőrére akasztja.</p> -<p>Magában Kopál várában nem lakik más, mint az orosz várparancsnok -és katonái, a hűséges kirgiz szolgák s ezeknek az uraknak a -feleségei.</p> -<p>Minden esztendőben kétszer megindul Jekaterin várból egy repülő -hadoszlop, mely a kopálváriaknak lisztet, pálinkát és egyéb, az -élet gyönyörűségeire megkivántató szereket szállít s a leveleket -kézbesíti. Nincsenek elmaradva a világtól. Ezzel a szép vidékkel -lett megajándékozva Anna Petrowna. Hanem elébb ki kellett állni a -száz korbácsot, mert Kopál várát nem adják ingyen.</p> -<p>Az ütésekbe is meg lehet halni egy nőnek, hát még abba, mikor a -porkoláb leszakítja a válláról az inget s a legközelebb álló -kozáknak int, hogy ragadja meg a nő kezét, <span class= -"pagenum"><a name="Page_314" id="Page_314">-314-</a></span> -fordítson rajta egyet s rántsa fel a hátára, hogy kényelmesen essék -neki az ütés. Azt hiszem, abba még jobban meg lehet halni.</p> -<p>Anna Petrowna az iszonyattól térdre roskadt, arczát eltakarta -kezeivel és reszketett, mint a kit a láz tör.</p> -<p>A porkoláb a szép leány nyakkendőjéhez nyult, a mitől az úgy -felsikoltott, mintha tüzes vas érte volna, pedig hiszen az nem is -fáj.</p> -<p>– Tarboga! kiálta a porkoláb, mire a megszólított kozák kilépett -a hadsorból.</p> -<p>Az elitélt leány tíz körmével készült védeni keble takaróját s -harapott.</p> -<p>– Fogd meg a kezét és vigyázz, hogy meg ne harapjon! mondá a -porkoláb.</p> -<p>Erre Tarboga megfogta Anna Petrowna két kezét, hogy az nem -mozdulhatott. Nem is harapott. Hanem a helyett odanézett azzal a -két nagy szemével a kozák szeme közé. S abban a tekintetben valami -oly fenevadszelidítő varázs volt, valami olyan észbontó fájdalom, -néma könyörgés, hogy a mikor a porkoláb a mozdulni nem tudó leány -öltönyéhez nyult ismét, hogy azt lefoszsza róla, Tarboga azt mondá -neki:</p> -<p>– Ne bántsd! Én kiállom helyette a büntetés felét.</p> -<p>– Micsoda jusson, fiacskám?</p> -<p>– Azon a jusson, hogy elveszem őt feleségül. S a férjnek szabad -felesége büntetését megosztani.</p> -<p>– Ez már igaz! Hát csak vetkőzz neki! Hanem aztán csak meg ne -bánd.</p> -<p>Tarboga levetkőzött övig s felhagyta magát két kezénél fogva -húzni a gerendára, míg a két lábára egy huszonnégy fontos golyót -akasztottak.</p> -<p>A porkoláb dühös volt rá. Két kézzel suhogtatta a korbácsot s -teljes erejével vágott, minden csapásnál kérdezve:</p> -<p>– No hát fiam! Kell szép leány? Kell szép feleség? Hát a -lakodalmadon nem tánczolsz? De kiválasztottad a szépét! -<span class="pagenum"><a name="Page_315" id= -"Page_315">-315-</a></span></p> -<p>Tarboga a foga közé harapta a szakállát és nem ordított.</p> -<p>Anna Petrowna pedig félőrülten nézte, hogy csorog a vére annak -az áldozatnak, a ki az ő büntetése felét elvette, most mindjárt ő -rajta lesz a sor!</p> -<p>Az ötven le volt számlálva.</p> -<p>– No még tizet a leány helyett, dörmögé Tarboga a kötélről.</p> -<p>– Ah! hiszen te derék legény vagy! No várj, majd most a javából -adok!</p> -<p>És adott neki a javából.</p> -<p>Anna Petrownának a szivét hasogatta minden ütés, a mit látnia, -hallania kellett.</p> -<p>Hatvan volt már.</p> -<p>– No még tíz! dörmögött a kozák.</p> -<p>A porkoláb most már dühbe jött. Egész vadállati boszúval vágta -az áldozatát, a ki jajgatás nélküli állta a kínzást, más -helyett.</p> -<p>Csak harmincz maradt már Anna Petrownának.</p> -<p>A kozák letekintett rá a kínzó oszlopról s látta őt a rémülettől -félőrülten maga elé bámulni:</p> -<p>– No még tízet! hörgé lihegő mellel.</p> -<p>Azt is megadták neki.</p> -<p>De még a forró lélekzetvétel is arra való volt, hogy -ismételje:</p> -<p>– No még tízet!</p> -<p>A kilenczvenediknél már nem tudott szólni. Elhagyta ereje, -szemei lecsukódtak.</p> -<p>– No fiam, kell-e még az utolsó tíz a szép leányért?</p> -<p>Szólni nem tudott már, de a fejével intett: «igen».</p> -<p>Ekkor Anna Petrowna felszökött a földről, letépte saját kezével -kebléről a takarót s oda vetve azt Tarboga vérző hátára, betakarta -őt a saját testével, odatartva hófehér vállait a kínzónak s vad -indulattal kiálta hozzá:</p> -<p>– Nem hagyom a férjemet halálra veretni! A többi az enyém!… -<span class="pagenum"><a name="Page_316" id= -"Page_316">-316-</a></span></p> -<p>És azután férj és feleség lettek s bizonyára nagyon megszerették -egymást s most is élnek még Kopál barátságos várában.</p> -<h3>BÖLCS SALAMON MUSZKA KIADÁSBAN.</h3> -<p>Grodisko jámbor «muzsik» volt Podoliában, a mi a «jövő nyelvén» -nem valami zenekedvelőt jelent, hanem parasztot. Hát egyszer, a -mint Grodisko épen úr dolgára sietett, azaz, hogy lassan ment, sőt -nem is ment, hanem megállt kicsiholni, mert sürgős volt az útja: -levéllel küldék valahová, annálfogva nagyon ráért; hát épen -csakhogy benyomhatta a hüvelykujja körmével a taplót a pipájába, a -mint egyszerre csak egy dzsidás tiszt, azt se mondja neki, hogy -«holc» vagy «prosz» (Monosszesz műszavak), hanem plén parád, teljes -uniformisban a nyaka közé repül a magas égből s azzal a jámbor -Grodiskót úgy sújtja földhöz, hogy annak a szájába ütött pipa -csutorája épen a nyaka csigolyáján jött ki.</p> -<p>Történt pedig ez az eset Kamenyikban a főpiaczon, fényes nappal, -épen a gazdag Christofor örmény kereskedő emeletes háza előtt.</p> -<p>Grodisko nem halt ebbe bele, hanem azért mégis szivére vette a -dolgot s bepörölte a törvényszék előtt a nyakába esett tisztet, a -ki gróf volt, névszerint Balabin Alexievics Plátó.</p> -<p>A bölcs kamenyiki törvényszék megidézteté a gróf urat s számon -kérte tőle, hogy mi jogon követte el a körülirt bűntényt, mivelhogy -sem abban a nemesi előjogokat megállapító ukázban, melyet II. -Katalin czárnő kiadott s mely 113 §-t tartalmaz, sem abban a -pótukázban, mely I. Sándor czár által kiadatva, ezt még 73 §-sal -kiegészíti, egy sem szól arról, hogy az orosz nemesség tizennégy -osztályából bármelyiknek meg volna engedve a levegőben repülni s az -égből potyogni a szegény muzsikoknak nyakába. <span class= -"pagenum"><a name="Page_317" id="Page_317">-317-</a></span></p> -<p>A megidézett Balabin gróf azt hozta fel alapos mentségül, hogy -nem a maga jószántából vállalkozott a repülésre, hanem egyenesen -kényszeríttetett rá a házi gazdája, az örmény Christofor úr által, -a ki őt a házából, az emeletről az ablakon kidobta. E szerint ez -tartozik fizetni Grodiskónak és kancsukát kapni azért, hogy egy -grófot kidobott az ablakon.</p> -<p>A dolog bonyolódni kezdett. Most már megidézték Christofor urat -is. Igaz-e, hogy ő dobta ki Balabin gróf urat az ablakon?</p> -<p>Christofor úr aztán elmondta, hogy volt, mint volt?</p> -<p>A gazdag örmény szép fiatal feleséget hozott Georgiából s a -mellett olyan vigyázatlan volt, hogy egy fiatal dzsidás tisztet -fogadott kvártélyba házához. Egy napon szokatlan időben menvén haza -a boltjából, ott találta felesége szobájában a kapitányt. Az örmény -markos legény volt, azt se mondta a tiszt úrnak, hogy -«zdravtvujtye!» hanem derekon kapta, s a hol a kőmíves lyukat -hagyott a falon, legrövidebb úton kiröpíté. És most ő követel még -elégtételt Balabin gróf és a felesége ellen házasságtörés -miatt.</p> -<p>Nem hogy ő fizessen a pórul járt Grodiskónak, hanem még ő neki -tartozik fizetni Balabin gróf, a miért a feleségét elszerette.</p> -<p>Balabin Plátó gróf azt állította, hogy az csak plátói szerelem -volt.</p> -<p>– No akkor azt a Plátót is be kell csukni, mert az is gazember! -mondá Christofor Miklós.</p> -<p>A birák meg voltak akadva. Ki itt hát voltaképen a bűnös?</p> -<p>Christofor látva, hogy ez az ügy nagyon bonyolódott, ügyvédet -hozott a segítségére, az aztán segített még azt bonyolódottabbá -tenni.</p> -<p>Előkereste I. Pál czárnak 1799-ben kiadott ukázát, melynek -rendelete szerint minden házi gazdának megengedtetik a szobájából -bármely butort, a mi neki nem <span class="pagenum"><a name= -"Page_318" id="Page_318">-318-</a></span> tetszik, kidobni az -útczára, s minthogy napnál világosabb az, hogy Balabin gróf -Christofor háló-szobájában egy olyan butor volt, mely annak nem -tetszhetett, annálfogva teljes joga volt neki Balabin grófot, mint -kelletlen butort, kidobni az utczára ablakán.</p> -<p>Most azonban Balabin gróf is prókátort hozott magával s az aztán -tökéletesen összebonyolította az ügyet, ugyanazon idézett ukázból -kiderítve, hogy az, a ki valamely butort az utczára akar kidobni, -elébb háromszor tartozik kiáltani az alant levőknek: «vigyázz!» Ezt -pedig Christofor Miklós elmulasztá.</p> -<p>Az itélet tehát ekként mondatott ki:</p> -<p>«Mink stb. stb. Kamenyik birái:</p> -<p>tekintettel arra, hogy a fölséges urunk I. Pál czár 1799-iki -ukázában kimondotta, miszerint minden házi gazdának joga van -bármely fölösleges butort kidobni az ablakon át az utczára;</p> -<p>tekintettel arra, hogy egy dzsidástiszt csakugyan fölösleges -butor egy férjnek a szobájában, a kinek fiatal felesége van:</p> -<p>felmentjük Christofor Miklóst az emberölési szándék vádja alul, -mivelhogy Balabin Alexievics Plátó grófot, nem mint grófot, de mint -fölösleges butort dobta ki az utczára,</p> -<p>azonban</p> -<p>tekintettel arra, hogy ugyanazon legmagasabb ukáz rendelete -szerint kutyakötelessége a gazdának, minek előtte a fölösleges -butort kidobná az ablakon, elébb háromszor elkiáltani magát, hogy -«vigyázz», elmulasztás esetében huszonöt rubel birság s a -történhető szerencsétlenségért teljes felelősség terhelvén az -elmulasztót;</p> -<p>annálfogva Christofor Miklóst, ki elmulasztá nem csak háromszor, -nem csak kétszer, de sőt egyszer is kiáltani: elmarasztaljuk -huszonöt rubel birságban, a leütött muzsiknak fizetendő 2000 rubel -fájdalom-díjban s az összes perköltségekben. <span class= -"pagenum"><a name="Page_319" id="Page_319">-319-</a></span></p> -<p>A mi a házasságtörést illeti, az nem ránk tartozik, hanem a papi -székre.»</p> -<p>… Azt mondják, hogy mikor a czár olvasta ezt az itéletet, a két -oldalát tartotta nevettében.</p> -<h3>A SZÉP FEBRONIA MULATSÁGAI.</h3> -<p>A szép Febronia hirhedett hölgy volt Oroszországban.</p> -<p>Ő volt Arakcsejeff grófnak a kedvese.</p> -<p>Arakcsejeff gróf pedig volt I. Sándor czárnak a kegyencze.</p> -<p>Se nem miniszter, se nem hadvezér, hanem mindenható -kegyencz.</p> -<p>A mi rossz csak történt I. Sándor uralkodása alatt a -Balti-öböltől a Fekete-tengerig, azt mind Arakcsejeff gondolta ki. -Ő uralkodott a czáron.</p> -<p>S minthogy a szép Febronia meg Arakcsejeffen uralkodott, -annálfogva a legfelsőbb hatalom Oroszországban a szép Febronia -volt. A kinek hivatal, érdemrend, előléptetés kellett; a ki -szolgálatait uradalmakkal kivánta megjutalmaztatni; a ki az útjában -levő embereket el akarta küldetni – zabot hegyezni, az csak -egyenesen Febroniához fordult a kérelmével s föltéve, hogy az -instantia megfelelő arany fenéksúlylyal volt megterhelve, bizonyos -lehetett felőle, hogy óhajtása teljesül.</p> -<p>Febroniának férje is volt, egy közönségés matróz, azt megtette -grófnak s aztán elküldette Kamcsatkába. Ez a leggyakorlatibb -haszonvétele a szent házasságnak.</p> -<p>Mikor Febronia nyilvános orgiákat rendezett, a -politzeiminiszternek meg volt hagyva, hogy ügyeljen rá, nehogy a -mulatság valahogy megzavartassék.</p> -<p>Febroniának Gruzinóban volt pompás kéjlaka s ott, mikor egyéb -mulatsága nem volt, a szolgái és szolgálói kínzásával töltötte az -idejét.</p> -<p>Egyszer az jutott eszébe, hogy a férfi szolgáit elküldi -<span class="pagenum"><a name="Page_320" id= -"Page_320">-320-</a></span> egy kartonfestő gyárba; ott beledugatja -őket mindenféle színű lugokba, a mikből azok aztán maradandó -színekkel ellátva kerülnek elő. Ilyenformán lettek neki sárga, -zöld, rózsaszín, tulipiros, lilaszín, hupikék szerecsenjei s mikor -azokat sorba állította, hát az egész szivárványt képviselték. Nem -is hítta őket más néven, mint színeikről. Nagyon sok nevetségre -adott ez alkalmat.</p> -<p>A szolgálóival meg más mulatságot talált ki.</p> -<p>Igen szépen tudott gyöngygyel és selyemmel hímezni.</p> -<p>Aztán egy-egy fiatal leányt elővett s annak a meztelen karjára, -hátára és keblére hímzett szebbnél-szebb virágokat, nagy -ügyességgel öltögetve a bőr alá. A kihímzett «tárgynak» -természetesen e műtét alatt szisszenni, vagy épen rángatódzni nem -volt szabad.</p> -<p>Volt azonban egy kedvencz rabnője, Jermola; maga a szelidség és -engedékenység. Ezt nagyon szerette.</p> -<p>Ennek jutott az a feladat, hogy a míg a bájos Febronia -valamelyik rabnő bőrét tűszúrásokkal tüzdelgeté, ő az alatt fogta -annak a kezeit, hogy csendesen tartsa magát. A háttérben pedig fel -volt állítva a szivárvány, tudniillik a hétféle színű rabszolga, -korbácscsal a kezében. Ezeknek az volt a nemes hivatásuk, hogy ha -valamelyik leány az acupunctio mulatságát a saját testén nem akarja -eltűrni, azt a sokkal hatályosabb operátióval ismertették meg. Azok -hát inkább tűrték a tűszúrásokat.</p> -<p>Egyszer azonban egy szegény rableánynak e kínzás alatt, akárhogy -harapta össze az ajkait, a köny kicsordult a szeméből.</p> -<p>Febronia épen bevégezte a leány vállára hímzett napraforgó -virágot s kedélyesen kaczagott rajta.</p> -<p>– Nézd: milyen szép, Jermola!</p> -<p>Jermolára pedig nem az úrnőjének a kaczagása ragadt el, hanem -annak a rabnőnek a sírása. Az ő szeme is tele lett könynyel.</p> -<p>– Micsoda, te sirsz? rivallt rá Febronia. Sirsz, mikor semmi -bajod sincs? Hej «Hupikék!» «Delivörös!» «Lilaszín»: <span class= -"pagenum"><a name="Page_321" id="Page_321">-321-</a></span> Ide -jertek! Korbácsoljátok meg, hogy legyen neki oka sírni!</p> -<p>Jermola odaborult a lábaihoz s összetett kézzel könyörgött -neki.</p> -<p>– Ne veress meg, asszonyom!</p> -<p>– Ejh! vesd le a ruhádat! Engedelmeskedjél!</p> -<p>Jermola átölelte a térdeit, úgy könyörgött neki.</p> -<p>– Ne szégyeníts meg, asszonyom!</p> -<p>Febronia elrugta magától s dühösen rikácsolt:</p> -<p>– Szolgák! Tépjétek le ruháit, s korbácsoljátok félholtra!</p> -<p>Ekkor felsikoltott a leány kétségbeejtve:</p> -<p>– Bátyám! Ne hagyj!</p> -<p>– Ah! Igaz! Hiszen te neked bátyád is van itten! Hej -«Aranysárga!» Te lépj elő. Te magad fogod megkorbácsolni -hugodat!</p> -<p>«Aranysárga» kilépett a sorból a parancsszóra s odament, a hova -hivták; hanem aztán a helyett, hogy Jermolát ragadta volna meg, -odaszökött Febroniához s megkapva annak a karját, kirántotta az -úrnő övéből a saját tőrét s egy döfést adott neki vele.</p> -<p>Febronia erős nő volt, küzdeni kezdett a gyilkos rabszolgával, s -azalatt a többi szolgáit kiáltá segélyül:</p> -<p>– Héj «Rózsaszín», «Kobálkék», «Császárzöld» segítsetek.</p> -<p>Hanem a szivárvány többi hat színe mozdulatlanul állt a helyén, -s mind a hat szolga és a hét szolgáló elnézte hidegvérrel, hogy üt -döfést döfés után a fellázadt rabszolga a zsarnok nő testébe, míg -az sebektől elhalmozva összerogyik. Sikoltozására senki se mozdult -a palotában.</p> -<p>Akkor a gyilkos felemelte testvérét a földről és annak a szívébe -döfte a kést, hanem elébb letörülte róla a szörnyeteg vérét, hogy -még halálában se keveredjék össze az övével.</p> -<p>Akkor aztán magát ölte meg.</p> -<p>Arakcsejeff csak a rémhírre érkezett meg Gruzinóba. <span class= -"pagenum"><a name="Page_322" id="Page_322">-322-</a></span> Már -akkor Febronia el is volt temetve. A hatalmas embert annyira -lesújtotta ez a csapás, hogy egészen elveszté minden lélekerejét. -Kiment Febronia sírjához s ott lefeküdt és sírt napestig; nem -beszélt senkihez s nem vett magához se ételt, se italt; nem bánta, -akármi történik az orosz birodalommal, nem törődött se a katonai -koloniák fellázadásával, se a czár búskomorságával: semmivé volt -téve.</p> -<p>A czár pedig sehogy sem tudta nélkülözni ezt a kedves emberét. -Miután semmi vigasztalás nem fogott rajta, odaküldé hozzá a szent -életéről hirhedett szentgyörgy-kolostori archimandritát, Photiust, -a ki többek között azzal tette magát nevezetessé, hogy mikor -Galitzin herczeg miniszter korában az orosz nép felvilágosodásának -nagy művét megindítá: ő a czár előtt tiltakozott ez istentelen -kisérlet ellen; s tiltakozására Galitzin herczeg el lett bocsátva s -az orosz nép megmaradt jámbor butaságában.</p> -<p>Tehát ez az istenfélő kegyes férfiu mene el a czár kivánatára a -fejét hamuval hintő Arakcsejeff grófhoz s azt elvonva a szeretett -Febronia sírjától, elvivé magával kolostorába s heteken át addig -csepegteté szivébe a hitnek malasztját, a míg a nagy vezeklések -után visszatéríté az Istennek tetsző életre s visszaadta őt -nemzetének és czárjának. Arakcsejeff letett arról a sötét eszméről, -hogy magát éhséggel, lelkét a kétségbeesés sötétségével -elpusztítsa: megbánta bűneit, megtért a kegyes életre… S aztán -visszatérve Gruzinóba, minthogy a gyilkost már meg nem kaphatta, -előhozatta azokat a rabszolgákat, a kik nézték azt a gyilkosságot -vagy hallották a sikoltozást a palotában s Febroniának segítségére -nem siettek, s azokat elébb lábaiknál fogva felakasztatá, azután -felváltva forró vízbe és jeges vízbe mártogattatá, azután -félszemüket kiszuratá, továbbá megkancsukáztatá, végezetül örök -gályarabokul hajó fenekébe levasaltatá: szám szerint -huszonegyet!</p> -<p>Ezt nevezik Oroszországban a kegyes életre való megtérésnek. -<span class="pagenum"><a name="Page_323" id= -"Page_323">-323-</a></span></p> -<h3>A CZÁR, A KI BOSZÚT ÁLL.</h3> -<p>A czár, kit a historia Péternek, a Nagynak nevez, beleszeretett -egy szép leányba s olyan szerelmes lett, mint akármi más Péter.</p> -<p>Csakhogy mindenféle akadályok álltak az útban. Először is a -leánynak már volt vőlegénye, Péternek pedig már volt felesége.</p> -<p>A szép leány vőlegénye volt Kaiserling, burkus követ, a czár -felesége pedig volt Lapukhin Eudoxia, egy derék ezredesnek a -leánya. (Még akkor az orosz czároknak nem igen adogattak európai -uralkodó házakból feleséget.) Eudoxia czárnőnek két gyermeke is -volt, egyik Alexis, az úgyremélt trónörökös.</p> -<p>Holmi Kis Péternek ez elég akadály volna, hogy a szerelméről -végképen letegyen; de Nagy Péter nem ismerte ezt a szót: -«lehetetlen».</p> -<p>Még is meg kellett pedig azt ismernie, mert a szép Moussen Anna -nem akart neki más feleletet adni. Minden ostromát ezzel a szóval -verte vissza. Itt nem használtak még a hirhedett arany ágyúgolyók -se; a szép Anna szivének gránit burkolata volt: a becsület; -visszapattogtak róla.</p> -<p>Egyszer aztán azzal a szóval lépett eléje a czár, hogy «nézd, -most már szabad vagyok, a feleségemet bezárattam a kolostorba, a -papok elválasztottak tőle, már most gyere hozzám feleségül».</p> -<p>A szép Moussen Anna csak azt felelte megint: «lehetetlen!»</p> -<p>– Mi tart még vissza?</p> -<p>– Az, hogy szeretem a vőlegényemet.</p> -<p>A czár erre fejedelmi dühbe jött; káromkodott, mint a jégeső, -összetört egy pár gyönge bordájú butort s megragadva erővel a szép -Annát, felnyalábolta s minden sikoltozás <span class= -"pagenum"><a name="Page_324" id="Page_324">-324-</a></span> és -hajkitépés daczára levitte a lépcsőkön a szánkójába s hazahajtott -vele diadalmasan a palotájába. Ott azután három napig napvilágot -sem engedett hozzá jutni.</p> -<p>Negyednap aztán, mikor a szép leány össze volt törve és tépve, s -mint egy elgázolt Lengyelország hevert hódítója lábainál, ki őt -akarata ellen erőszakolta a boldogságra, akkor a czár felöltözteté -az áldozatát pompás biborba, nyusztba és aranyba s egész udvari -kisérettel vitte el őt a szent Izsák templomba, jobb felől ültetve -maga mellé s úgy vezette be kézen fogva a sekrestyébe, az egész -világ szemeláttára.</p> -<p>Itt azután fejedelmi nagylelkűséggel így szólt hozzá:</p> -<p>– Látod, a mit én akarok, az megtörténik. Érezted hatalmamat. -Hajadoni koszorúdat letéptem. Most az egész világ tudja, hogy -kedvesem vagy. Kicsufolnak, kinevetnek, megvetnek. Akarod-e, hogy -ezek mind most egyszerre a lábadhoz boruljanak, tiszteljenek, -imádjanak? Akarsz-e hát most czárnő lenni?</p> -<p>És a leány megint azt felelte neki rá: «lehetetlen».</p> -<p>– Miért lehetetlen?</p> -<p>– Azért, mert én így meggyalázva, összetépve, elgázolva is csak -a vőlegényemet szeretem.</p> -<p>– No hát eredj hozzá a pokolba! ordítá a czár, s kirugta a -templomajtóból, hogy az arczra esett a hóban, s senki sem mert -odamenni, hogy őt onnan felemelje, csak épen a vőlegénye: a jó, -becsületes Kaiserling. Az odament, felkarolta. Letörülte arczáról a -hónedvet; talán még a szemek nedvét is. Sőt még a szégyenpirt is -letörülte róla. E meggyaláztatás után sem szünt meg aráját -szeretni. Fátyolt vetett a kényszerített hűtlenségre, nőül vette a -szép Mousson Annát s hazavitte Burkusországba s szerette és -megbecsülte holtig.</p> -<p>Péter a Nagy pedig keresett magának kárpótlást s addig-addig -keresett, míg meg is találta, egy szép liflandi istennő -személyében, ki minekutána egy lutheránus papnak pesztonkája, egy -dragonyos káplárnak felesége, egy orosz <span class= -"pagenum"><a name="Page_325" id="Page_325">-325-</a></span> -tábornoknak rabszolgálója s egy miniszternek szeretője lett volna, -megérte azt a dicsőséget, hogy Nagy Péter még Nagyobb Katalin -czárnőt csináljon belőle.</p> -<p>A czárnak sajátságos szenvedélyei voltak. Erőnek erejével be -akarta bizonyítani, hogy ő két dologhoz ért: asszonyt kormányozni, -meg hajót kormányozni. Pedig egyik nehezebb, mint a másik.</p> -<p>A hajókormányzással majd meg is járta. Egyszer valamennyi -külföldi hatalmasság követeit meghívta a hajójára egy kis -kéjkirándulásra a tengeren. Ő maga kormányozta a hajót. Megtette -azt is, hogy oda fenn az árboczkosárban osztogatta az audencziát s -a meghitelesítését átadó porosz követnek azt kiáltotta le, hogy -mászszék fel utána a kötéllajtorján. Ezúttal azonban rosszul ütött -ki a kisérlet. A hajót roppant zivatar fogta elő a tengeren, a -hullámok keresztül csapkodtak a hajón, minden tekintet nélkül a -felséges kormányosra. Az egész diplomatiai testület tengeri -betegséget kapott. Az angol követ testamentumot írt, s azt -palaczkba zárta, a spanyol követ imádkozott, s szentelt -mézeskalácsot rágott, a burkus követ káromkodott, az osztrák követ -segítségért kiabált s a franczia követ fenyegetőzött.</p> -<p>– Sire! ha minket itt elvisz az ördög, az én királyom ezért -felségedet felelősségre fogja vonni!</p> -<p>A czár nagyot nevetett.</p> -<p>– Hiszen, ha téged elvisz az ördög, velem együtt visz el. Együtt -fúlunk a vízbe s aztán jöhet utánam a királyod a pokolba, téged -reclamálni!</p> -<p>A szélvész pedig nőttön-nőtt, a vihar a hajót szétrombolással -fenyegette.</p> -<p>Ekkor egy merész férfi kivált a jajgató tömegből s azt mondta a -czárnak: «majd én kormányozni fogom a hajót!»</p> -<p>S ez szerencsésen bevitte a hajót a háborgó tengerből a -kronstadti kikötőbe.</p> -<p>Ennek a férfinak a neve volt Villebois: bretagnei nemes; -<span class="pagenum"><a name="Page_326" id= -"Page_326">-326-</a></span> egykor tengeri kalóz, kalandor és -csempész; most pedig altiszt a czár hajóhadánál.</p> -<p>A czárnak annyira megtetszett a merész franczia, hogy rögtön -megtette őt a kormányzott hajó kapitányává; mely minőségben a -svédek ellen folytatott hadjáratban annyira kitüntette magát, hogy -fregatt-kapitánynyá és egy egész hajóhadosztály commodorjává lett -kinevezve.</p> -<p>Mikor a svéd sereg utolsó veszedelmes kisérletét tette a -keletkező Szentpétervár elpusztítására, s hajóhadával hatalmas -hadsereget tett ki a finn partra, mely hirtelen átkelt a Néván s az -új fővárost ostrom alá vette, az volt a legválságosabb időpont az -orosz birodalomra nézve.</p> -<p>Az ultima ratio «regum»: az ágyú, az oroszok ellen dönté el a -csatát; hanem az ultima ratio «czárum»: a gyujtogatás, kicsikarta a -svédek kezéből a győzelmet. Az oroszok felégettek körülöttük egy -egész tartományt s a svédeket az éhség visszakergette Ankerstierna -hajóira, azokat meg aztán a vakmerő Villebois támadta meg, s nagy -károkat tett bennük.</p> -<p>A czár azzal jutalmazta meg a merész hajóst, hogy őt bizta meg a -győzelemhír megvitelével a czárnéhoz, ki akkor, mint új menyecske, -strelemoeci várkastélyában lakott egész udvarával, tizenkét -werstnyire Szentpétervártól.</p> -<p>Villebois lóra ült, a mi már magában is elég nagy veszedelem egy -tengerészre nézve, a ki nincs szokva a nyereghez. Azonkívül -kegyetlen hideg volt, hó és fagy elcsigázta. Valahány csárda van -Szentpétervártól Strelemoecig, mindegyik előtt megállt, egy korty -pálinkával megerősíteni a szivét, s addig erősítgette, míg -Strelemoecbe érve, tökéletesen lecsipte magát. Ott még az -őrszobában felhörpentett egy pohár forró puncsot, a míg a czárnőnél -megérkeztét bejelenték; mert már akkor késő éjszaka volt s a czárnő -rég hálószobájába vonult és lefeküdt.</p> -<p>Mikor aztán Villebois a lépcsőkön felment, káromkodott magában, -hogy ez a csunya nagy szél még ezt a palotát is hogy mozgatja ide -meg amoda. <span class="pagenum"><a name="Page_327" id= -"Page_327">-327-</a></span></p> -<p>A tengerészt langymeleg, illatos termeken keresztül vezették, -egész a czárnő hálóterméig, melynek falai drága prémekkel voltak -kiszőnyegezve, s még a padlat pokrócza is csupa puha angoragyapju -volt. A hálószobát mámorító chinai füstölők illata töltötte be; s a -hírmondónak már a nélkül is mámor volt a fejében, mit a rögtöni -meleg légkör egyszerre felfokozott s épen csak az kellett neki, -hogy a fejét tökéletesen elveszítse: hogy még egy elragadó szép -asszonyt lásson maga előtt, ott heverve a dunnapehely hullámai és a -brokat függönyök fellegei között, igéző pongyolában; s hogy ez alak -még kinyujtsa a habok közül feléje vakító fehér karját, azt mondva: -«no hát add ide a czár izenetét».</p> -<p>Az elcsábult embernek de nem jutott most eszébe sem a czár, sem -az izenet, hanem csak az a tejfehér kar, a mit maga előtt látott. -Az a gondolatja támadt (ha egyátalában szabad az ilyenkor keletkező -ötleteket gondolatoknak nevezni), hogy ő neki ebből a gyönyörű szép -karból ki kell egy darabot harapni.</p> -<p>Nem tehetünk fel róla egyebet, mint hogy meg akarta «enni» a -czárnőt; mert a mint az udvaronczok Katalin sikoltozására -berohantak, a czárnőt össze-vissza karmolva és harapdálva találták -a dühödt emberrel való küzdelemben: a fehér hölgy vállán valósággal -ott látszottak a foghelyek.</p> -<p>A dühödt embert aztán természetesen megkötözték s becsukták egy -hideg börtönbe, a hol az rögtön elaludt, mint egy darab fa.</p> -<p>Mindjárt sebes futárt indítottak aztán a czárhoz, hogy jőjjön -hamar haza; mert nagy veszedelem van a háznál.</p> -<p>Az vágtat haza Strelemoecba lóhalálában s bámulva hallja a -történteket és látja saját szemeivel a szörnyű pusztítást, a mit a -dühös bolond az ő legdrágább kincsén véghez vitt. Három doktor -fáradt bele a merénylet nyomainak gyógyító eltakargatásába. -<span class="pagenum"><a name="Page_328" id= -"Page_328">-328-</a></span></p> -<p>– Látod. Meg akart enni a futárod! nyögött a szép czárnő.</p> -<p>– Hozzátok elém rögtön azt a szörnyeteget! toporzékolt a czár, s -új nádpálczát rendelt, mert a régit épen most törte össze a -rendőrminiszternek a hátán, a ki elmulasztotta jó karban tartani a -csatornán levő hidat.</p> -<p>A megkötözött Villeboist felczepelték a kihallgatási terembe. -Még akkor is olyan kótyagos volt, hogy két felől kellett tartani, s -meg kellett czibálni az üstökét, hogy fölébredjen. Akkor is csak a -félszemét tudta felnyitni, mert a másik be volt dagadva, attól a -hatalmas ökölcsapástól, a mit a czárnő ő felsége kegyeskedett neki -osztani a tusakodás közben.</p> -<p>– Hát te pokolbeli gaz szörnyeteg, mit cselekedtél? ordított rá -a czár, s megragadva a hős mellén a kabátot, megrázta őt -kegyetlenül.</p> -<p>A tengerész még jobban felnyitotta azt a félszemét, a melyiket -lehetett, hogy jobban meglássa, ki az, a ki vele beszél.</p> -<p>Mikor aztán megismerte, akkor az következett volna, hogy térdre -essék s a megbántott úr lábait igyekezzék alázatos csókjaival arra -a grácziára ingerelni, hogy az ő vétkes fejét megrugdalni -kegyeskedjenek.</p> -<p>De biz az nem azt tette, hanem a mint megismerte a czárt, megint -lehunyta a szemét s félrenyaklítva a fejét, azt mondta neki, -hogy:</p> -<p>– Ne morogj, öreg!</p> -<p>Hűh! Ez még a valami! Ilyet vágni a tűzokádó sárkány szeme közé! -Még a kik fogták is, szétugrottak mellőle, azt hitték, most itt -rögtön leüt a mennykő!</p> -<p>A czár hideg vérrel tette le a pálczát a kezéből, s egész -nyugalommal mondá:</p> -<p>– Hisz ez az ember részeg.</p> -<p>Azt már az irigységnek is el kellett ismerni, hogy az.</p> -<p>– Vigyétek vissza s fektessétek le, hadd aludja ki magát. Majd -ha kijózanodik, akkor beszélek vele. Tisztességesen <span class= -"pagenum"><a name="Page_329" id="Page_329">-329-</a></span> kell -vele bánni: ő vitéz katona volt; nem tehet róla, ha a pálinka a -fejébe ment.</p> -<p>A czár nagylelkű is tud lenni.</p> -<p>Bizony másnap reggelig tartott az Villeboisnak, a míg kialudta -mámorát, akkor aztán teljes parádéba tette magát. Az egyenruháját -szépen kikefélték, a kardját visszaadták s újra a czár elé -vezették.</p> -<p>– Tudod-e, hogy mit cselekedtél harmadnapja éjjel?</p> -<p>– Harmadnapja? Tudom. A svédek hajóhadát szétvertem.</p> -<p>– Az negyednapja volt. Azután elküldtelek a győzelemhírrel a -czárnőhöz.</p> -<p>– Az tegnap volt.</p> -<p>– A tegnapot átaludtad egészen. Emlékszel-e arra, a mit -álmodtál?</p> -<p>– Úgy rémlik, mintha jeges medvének képzeltem volna magamat s -aztán egy szép nőstény jeges medvének udvaroltam volna, a ki -kegyetlenül összepofozott.</p> -<p>– Ostoba! az a czárnő volt. Te meg akartad őt enni.</p> -<p>– Az lehetetlen.</p> -<p>– Összekarmoltad és harapdáltad. No nem tehetsz róla. Részeg -voltál: nem tudod, hogy mit cselekedtél. Az izenetet azonban még -mindig nem adtad át neki. Most jer oda, kérj tőle bocsánatot, s -mondd el előtte az át nem adott diadaltudósítást.</p> -<p>Akként történt. Villeboist ismét bevezették a czárnő -hálótermébe. Úgy rémlett neki, mintha lett volna már itt egyszer. A -czárnő még akkor is ágyban feküdt, flastromokkal beraggatva. A -bűnös térdre és arczra borult előtte s esküvel állítá, hogy ő kész -azt az embert, a ki e gonosz tettet elkövette, a legmagasabb -árboczára sajátkezűleg felakasztani, ha a czárnő megengedi. A -czárnő azonban kegyelmes volt: nem engedte meg; bocsánatot adott. -Végre is egy hölgyre nézve hizelkedő az, ha bájai ily őrjöngésbe -tudnak hozni egy másképen okos embert. S mikor aztán Villebois -elmondta a hőstetteket, a miknek <span class="pagenum"><a name= -"Page_330" id="Page_330">-330-</a></span> oroszlánrésze az övé -volt, egészen kiengesztelődött iránta, kezét nyujtá a bűnbánó -hősnek, a mit az ez alkalommal nem hogy megharapni, de még csak -megcsókolni sem mert.</p> -<p>– No már most fiam, mondá a czár a tengerésznek, elvégezted a -dolgodat, minden ki van engesztelve; már most csak eredj vissza a -gályádra!</p> -<p>Villebois egészen megnyugtatva, s a czári kegyelem -végtelenségétől áthatva, sietett vissza commodori hajójára.</p> -<p>Ott azután, a mint a födélzetre tette a lábát: nyakon csipték, -elvették a kardját, lehuzták az aranyos egyenruháját; adtak fel rá -darócz gunyát s odavasalták a lábánál fogva a gályarabok padjához. -S még az nap volt módja benne ismét üldözhetni a svédeket, -ugyanazon a gályán, a melyen negyednapja diadalmasan verte őket; -csakhogy nem a hajó emelvényén, a commodori bottal a kezében, -parancsokat osztva; hanem a hajó fenekén, az evező lapát rudjával a -kezében, a porkoláb korbácsára ügyelve. S ott maradt öt -esztendeig!</p> -<p>Igy tesz a czár akkor, a mikor megbocsát.</p> -<p>Hát még akkor hogyan tehet, a mikor bosszút áll?</p> -<p>Hát még mikor boszút áll a czár! Minő antropomorphismus! Az -isteninek emberi kaptafára vonása.</p> -<p>Azt nem úgy hijják, hogy «boszúállás». Ha a czár haddal pusztít -el egy szomszéd országot, akkor a czár nem boszút áll, hanem -diadalt diadalra halmoz. – Mikor a czár a fellázadt streliczeket -felhozatja a börtönből ahhoz a díszlakomához, mely a külföldi -diplomatia tiszteletére rendeztetett, s aztán valahányszor új tál -ételt felhoznak, mindannyiszor saját legmagasabb kezeivel egy -fogolynak leüti a fejét, hasonló szertartást követve minden -pohárköszöntésnél, hogy a pezsgődugók és az emberfejek egymáson -keresztül-kasul ugrálnak az asztal fölött, akkor a czár nem boszút -áll, hanem igazságot szolgáltat. – Mikor a czár egy egész várost -földig leromboltat, s annak a saját jó orosz népéből egy -csecsszopót sem hagy élve, akkor a czár nem áll boszút, hanem -kiirtja a mételyt a népéből; <span class="pagenum"><a name= -"Page_331" id="Page_331">-331-</a></span> s mikor a czár százezer -lengyel gyermeket erővel kitép szülői karja közül s elhurczolja -őket muszka városokba, Szibériába: akkor a czár nem áll boszút, -hanem organizál és missiót tölt be.</p> -<p>Mivelhogy a czár nem más, mint földi Isten.</p> -<p>Hanem egy eset még is fordul elé, mikor a czár is kénytelen -megtudni azt, hogy ő is ember; s a mely esetben mégis csak -elkövetkezik az a minden emberrel közös indulat, a minek a -diplomatiai műszótárban sincsen más neve: mint «boszúállás».</p> -<p>A czár férfinak nem volt kellemetes ember. Szertelenül ivott, -még pedig pálinkát; káromkodott, verekedett és szerelmeskedett, s -mindegy volt neki, hogy czárnő, vagy konyhaszolgáló?</p> -<p>Egy cseppet sem lehet rajta csodálkozni, ha Katalinnak egész -másforma volt az eszményképe.</p> -<p>Szép legyen, deli, karcsú termetű; tüzes szemei legyenek, mikor -kell, epedésre borongók, göndör fekete szakálla, kunkora bajusza, -tojásdad piros arcza, finom fehér kezei és mosolygó szája; tudjon -szépen énekelni és tánczolni, élczeket mondani és franczia verseket -szavalni; legyen engedelmes és szolgálatra kész, s ha néha a -franczia pezsgőtől átszellemül, a mi nem megvetendő ital, akkor -egészen más virtusok ébredjenek benne, mint a verekedési vágy.</p> -<p>Egészen a véletlen és a fátum dolga, hogy ezt az eszményképet a -sors élő alakban is eléje hozta a czárnőnek a szép udvarmester, -Moens személyében.</p> -<p>Az ismét a rossz csillagok hibája, hogy a főudvarmester teendői -az udvarló hódolatnyilvánulásával annyira összekeverhetők, hogy a -czárnő nem tudta az egyiket a másiktól megkülönböztetni. S már-már -kezdettek suttogni a rossz nyelvek e dologról.</p> -<p>Péter és Katalin életében nagy szerepet játszottak az -álomlátások.</p> -<p>Péternek az ágya fölé volt akasztva egy nagy palatábla: -<span class="pagenum"><a name="Page_332" id= -"Page_332">-332-</a></span> arra a czár, mikor álomból fölébredt, -fel szokta irni, hogy mit álmodott, hogy reggelig el ne -felejtse.</p> -<p>Ezt nem azért tette, hogy lutriba rakja, a mit álmodott, mert ha -a czár rakná a pénzét a lutriba, az annyi volna, mintha a -fináncz-miniszternek segítene lopni a saját zsebéből; hanem azért -tette, hogy azután komornyikjával, meg a miniszterével összeült és -találgatta velük, hogy mit jelent ez az álom?</p> -<p>Ez éjjel azt álmodta a czár, hogy kedvencz kutyája, a mely -rendesen ott szokott aludni az ágya előtti medvebőrön, egyszerre -csak felhúzta a hátulsó lábaira a czár lovagcsizmáit, s elszaladt -velük, a czár pedig utána, kergetve a perduellis komondort -mezitláb.</p> -<p>Átkozott egy álom! Elől egy kuvasz sarkantyús csizmában, utána -meg a czár – mezitláb!</p> -<p>– Te! Jakusovszki! kiáltá a mindig szolgálatkész udvaronczhoz, -mit jelent ez a bolond álom?</p> -<p>– Ez bizony azt jelenti fölség, hogy kutya van a kertben! s -fölséged jól teszi, ha éjszakára nem húzza ki a lábát a csizmából, -a kedvencz kutyájára pedig nagyon jól vigyázzon.</p> -<p>Ugyanezen az éjszakán pedig Katalin is látott egy álmot. Az ágya -tele volt kigyókkal, s az undorító csúszó-mászó fajzat minden -tagjait összeszorította, körülfonta, s kettős nyelvével az arczába -sziszegett. Az ő álommagyarázói nem tudták e látványt olyan jól -megfejteni, hogy vigyázott volna magára jobban.</p> -<p>– Megüthetné a mennykő! Monda a czár, de szivében már benne volt -a horog.</p> -<p>Egy este azt mondta Katalinnak, hogy elmegy dupkai mulató -kastélyába, s hosszabb ideig ott fog maradni. – E helyett azonban -azt tette, hogy elbujt a téli palotában, a hol a czárnő lakott s -egy apródnak nagy borravalót igért, ha elárulja neki, mikor megy a -fiatal Moens Katalint meglátogatni. Jó borravalóért pedig -Oroszországban a czárnőt magát is eladják: az apród úgy éjféltájon -jött a <span class="pagenum"><a name="Page_333" id= -"Page_333">-333-</a></span> czár rejtekajtaján kopogtatni, hogy ha -valami szépet akar látni, hát itt az ideje.</p> -<p>A czár, a nádpálczával kezében, rohant a czárnő szobáiba; annak -a legelső szobája előtt találta madame Blaskot, a czárnő -legbizalmasabb udvarhölgyét s történetesen a szép Moens lovagnak a -testvérét; ez a hölgy a hálószoba ajtaja elé gördített karszéken -aludt.</p> -<p>Az udvarhölgy megragadta a dühösen berontó czárnak a kezét, s -addig huzalkodott vele, és türte annak ökölcsapásait, a mennyi idő -épen elég volt arra, hogy mire a czár betör a czárnő hálószobájába, -már akkor minden rendbe legyen hozva, s arra a kérdésre, hogy mit -keres itt e lovag? azt mondhassa a czárnő, hogy «semmit, csak épen -czérnát segít gombolyítani».</p> -<p>Nagy Péter azonban dühös volt; az őrtálló asszony ellenállása -meggyőzte arról, hogy férji becsületében valami kár esett; -azonfelül ő saját maga olyan lármát csapott, hogy minden ember -összeszaladt rá a palotában, s még az őrtálló silbak is megtudta, -hogy a czárnő hálószobájában egy fölösleges cavaliert találtak.</p> -<p>Moens lovagot természetesen rögtön lánczraverték s vitték a -törvényszék elé, melynek Usakoff tábornok volt az elnöke.</p> -<p>Péter, a Nagy, maga kivánt vizsgálóbiró lenni, maga kérdezte ki -a rettenetes bűnnel vádlott udvaronczot.</p> -<p>– Ki vagy? Mi vagy? Hol születtél? – s a többi.</p> -<p>Az ifju lovag pedig, nehéz lánczai közt is felegyenesedve, így -felelt meg neki:</p> -<p>– Ha meg akarod tudni, hogy ki vagyok? hogy hívnak? hát -megmondom. Az én nevem Mousson lovag: testvére vagyok annak a -Mousson Annának, a kit te erővel elraboltál, meggyaláztál. Most én -visszaadtam neked a kölcsönt. A mi gyalázatot te az én családom -nevére halmoztál, én visszavágtam a te homlokodra. Viselheted -holtig, s várhatod, hogy történetiróid ezt az esetet is fel fogják -jegyezni a neved után. Én megboszultam testvéremet. <span class= -"pagenum"><a name="Page_334" id="Page_334">-334-</a></span> Egyéb -szándékom nem volt. A czárnő ártatlan.</p> -<p>Ennél többet nem beszélhetett Moens, mert betömték a száját s -vitték egyenesen a vesztőhelyre; csak ott engedték meg neki, hogy -meggyónjon.</p> -<p>Mikor letérdepelt a vágótőke elé, azt sugá a hóhérnak:</p> -<p>– A dolmányom bélésébe van bevarrva egy arczkép, gyémántos -foglalványban. Keresd meg, ha levágtál. A gyémántokat tartsd meg, -az arczképet égesd el.</p> -<p>A hóhér úgy tett. Mit tudta, ki lehet az a szép asszony, a kit -az ifju a szivén viselt arczképben. Az pedig Katalin volt, nem -más.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Ez volt aztán már az az eset, a mikor a czár is ember és boszút -áll.</p> -<p>Nem Moens lovag lenyakaztatásáról van szó: ez csak tréfa. Még az -sem megemlíteni való, hogy Balks grófnőre a törvényszék kimondta a -kancsukás büntetést, s ezt Nagy Péter saját kezeivel hajtá végre; -mert ez még megtiszteltetés, s aztán a hetediknél már abbanhagyta! -tehát ez még kegyelem; hanem szó van arról a boszúról, a mit a czár -feleségén állt.</p> -<p>A kivégeztetés napján a czár berontott a czárnő szobájába. Egész -arcza ki volt kelve a dühtől. Az egyik kezében volt egy buzogányos -fejű nádbot, a másikban egy meztelen vadászkés. Nem szólt semmit; -csak oda lépett vérben forgó szemekkel a czárnőhöz, s -összecsikorgatta a fogait. Azután felrugott két karszéket. Akkor -felemelte a vadászkést s markolatig döfte a czárnő – karszékének a -támlányába. Aztán neki indult a szőnyegeket összehasogatni. A -czárnő udvarhölgyei ijedtükben bujtak ágy alá, kanapé alá, -kandallóba, hová? senki se mert egyet mukkanni. Utoljára egy -hatalmas ütéssel olyat mért a buzogányával a czárnő feje, fölé hogy -a mögötte levő velenczei tükröt ezer milliom darabra zúzta vele. A -czárnő meg sem rezzent. <span class="pagenum"><a name="Page_335" -id="Page_335">-335-</a></span></p> -<p>Erre azt mondta neki Nagy Péter:</p> -<p>– Látod, kezemnek egy ütése elég volt ezt a pompás tükröt -összetörni.</p> -<p>Katalin nyugodtan felelt neki arra:</p> -<p>– De hát már most szebb lett-e a palotád az által, hogy legszebb -ékességét összetörted?</p> -<p>Ekkor azt mondá neki Nagy Péter:</p> -<p>– Gyere velem!</p> -<p>Azzal levezette a czárnőt a hintajához s elvitte őt magával – a -vesztőhelyre.</p> -<p>Ott volt egy bitófa felállítva, s annak a gerendájára volt -kiszegezve a szép Moens lovag feje.</p> -<p>Nagy Péter megfogta Katalin kezét s odahurczolta őt a bitófa alá -s kényszeríté arra a helyre állani, a hova még a szép lovag vére -csepegett.</p> -<p>– Tekints oda! Ismered ezt az embert?</p> -<p>A czárnő arcza még most sem mozdult meg.</p> -<p>Hideg vérrel felelé:</p> -<p>– Sajnos, hogy a romlottság oly nagy az udvaronczok között.</p> -<p>A nagy czár tehetetlennek érzé magát egy asszonynyal szemközt, a -kin nem tudott boszút állani.</p> -<p>Azt mondta neki, hogy megbocsát s ismét hazavezette.</p> -<p>És aztán igen nyájas volt hozzá.</p> -<p>A czárnő azonban megvesztegette a czár egyik apródját, hogy -hozza el neki azt a palatáblát, a mire Péter az álmait és -gondolatjait fel szokta jegyezni, hogy el ne felejtse. S jó -borravalóért bizonyára még a czárt is eladják.</p> -<p>Egy napon ezt olvasá Katalin a tábláról:</p> -<p>– Egy czárnőnek már lenyirattam a haját, még a másikét is -lenyiratom.</p> -<p>(Azoknak a nőknek a haját szokták lenyirni, a kiket kolostorba -száműznek.)</p> -<p>Katalinnak pedig igen szép haja volt, sajnálta volna.</p> -<p>Másnap a czár rosszul érezte magát; czitromos vizet <span class= -"pagenum"><a name="Page_336" id="Page_336">-336-</a></span> adtak -neki. A czitrom pedig nagyon ártalmas az orosz czároknak.</p> -<p>Mikor Péter érezte, hogy ez volt az utolsó itala, nem -ellenmérget kért, hanem mérget: tintát. Végakaratát készült leirni. -De csak odáig birta, hogy «rendelem, hogy Katalin czárnő»… ha -tovább irhatta volna, ez a szó következett volna: «megfojtassék». – -Igy aztán azt olvasták ki belőle: «uralkodjék!» S a czár nem -végezhette be boszúját.</p> -<p>Hanem Mousson bevégezte a magáét.</p> -<h3>OROSZ NEMEZIS.</h3> -<p>Valahány ház, annyi szokás.</p> -<p>Már mi nálunk az a szokás, hogy ha valami nem tetszik a -magyarnak, kiáll a középre s megmondja a királynak szive szerint: -«Fölséges uram, ez mi nekünk nem tetszik, ez nem jól van, ebből baj -lesz, majd meglássa!» A mire a fölség azt feleli rendén: «Hát -fiaim, ha nem tetszik valami állapot, ott van nektek az -országgyüléstek, csináljatok magatoknak többséget, szavazzátok le a -miniszteriumot: én bizony adok nektek olyan miniszteriumot, a -milyent a többség kiván. Azért nem kell haragudnunk.» Mi aztán -akként cselekszünk, a mihez jogunk is van, jól leattateremtettézzük -a kormányunkat, azután szavazunk s ha megbuktattuk a kormányt, -megyünk a Szikszaiba s iszunk egyet, de nagyot; ha pedig nem -buktattuk meg, akkor is megyünk a Szikszaiba s iszunk nagyot, de -kettőt.</p> -<p>Oroszországban ez másként van, ott azon kezdődik az ukáz, hogy -«Cár kazal» (a czár parancsolja); a többinek pedig csak arra való a -szája, hogy mikor nem eszik, vagy iszik, akkor fogja be.</p> -<p>Mikor aztán nagyon sokat parancsolgatott össze-vissza a czár, a -mi a hiveinek nem tetszett, akkor egy szép <span class= -"pagenum"><a name="Page_337" id="Page_337">-337-</a></span> napon -odamennek a hivei s ők fogják be a száját a czárnak; még pedig úgy, -hogy többet ki nem nyitja. Akkor az excellentiás gyilkosok -alattvalói hódolattal berontanak a czárné szobájába s azt mondják -neki, hogy van szerencsénk belőled özvegyasszonyt és czárnőt -csinálni; az azután megköszöni nekik azt az őszinte hű ragaszkodást -magas személyéhez s megteszi őket első tanácsosainak.</p> -<p>Ez olyan rendes eljárás Oroszországban, hogy egyszer már -Talleyrand megsokalta s azt mondta, hogy «ideje volna már, hogy az -oroszok czárjai változtatnák meg a meghalálozási módjukat».</p> -<p>Mondanunk sem kell, hogy e nézethez mi is csatlakozunk és az -egész eljárást nem helyeseljük.</p> -<p>A szegény Péter czár is így járt. Tudniillik Péter a kicsiny, a -kinek legnagyobb bűne az volt, hogy a czárnő is kicsinynek találta. -Ő excellentiáik egy szalvétával fojtották meg.</p> -<p>Nem is csináltak belőle prédikácziós halottat. Minden szertartás -nélkül bedugták az Alexander Newsky kolostornak egyik pinczéjébe, -ott befalazták a koporsóját s még csak sírkövet se tettek eléje. -Egyedül a barátok tartogatták az emlékét, hogy hol van -eltemetve.</p> -<p>A gyilkosokból pedig mind előkelő államférfiak, hires hadvezetők -s még hiresebb czárnői kegyenczek lettek. Orloff Alexis, Razumofsky -Kyrilla, Orloff Nikitits, Bariatinszky Knyezs és a főczinkos -Paszszek késő vénségükig melegedtek a czárnő kegyelmes arczának -ragyogásában.</p> -<p>Maradt pedig a megölt Péternek egy fia, Pál. Ez anyjának egész -hosszú uralkodása alatt folyvást azzal a gondolattal évődött: -«kerüljek csak egyszer én a trónra, s kapjalak titeket -életben!»</p> -<p>Ez is bekövetkezett.</p> -<p>II. Katalin meghalt. Pál lépett a trónra.</p> -<p>A mint az anyja halálának hirét vette Pál, azonnal -megparancsolta, hogy nyissák fel a pinczeboltot, a hová atyja el -van dugva s hozzák elő a koporsót. Felnyitották <span class= -"pagenum"><a name="Page_338" id="Page_338">-338-</a></span> azt. Az -egykori czárból volt még ott egy koponya, egy csomó hajfürt, egy -pár keztyü és saru és egy halom por, a mely közt csillámlott az -egykori paszomántokról szétomlott aranypor.</p> -<p>Pál czár először letérdelt a koporsó mellé, feleségével és -gyermekeivel együtt, azután megcsókolta a jobb kézre való keztyüjét -a por-embernek. Végre előhozatta a czári koronát s rátette azt a -csontkoponyára. Életében nem koronáztatta meg magát III. Péter: a -fia halála után hozta helyre ezt a mulasztást, harminczöt esztendei -porráválás után.</p> -<p>Ez volt a kiengesztelő Nemezis.</p> -<p>Következett a boszuállás.</p> -<p>Péter gyilkosai még éltek. Katalin herczegekké tette őket. -Orloff Alexis diadalai által önmagát nemzete hősévé, Csezminszky -mellékneve egy győzelmes hadjáratról maradt rá. Pál felhozatta őket -apja temetésére, a kik gyilkosai voltak.</p> -<p>A fiu és a gyilkosok közötti találkozás rettenetes volt: hanem a -boszú még rettenetesebb; Pál azt parancsolta, hogy mikor atyja -koporsóját ideiglenes kriptájából átviszik nagy pompával a téli -palotába, a két gyilkos főúr vigye a koronákat a koporsó előtt.</p> -<p>Orloff, a hajdani délczeg kegyencz, már ekkor hetven esztendős -volt s bal lábára sántított a köszvény miatt; Bariatinszky meg -nyolczvan éves volt s minden tagja, a feje is egyre reszketett -szélhüdés miatt.</p> -<p>Nem volt számukra irgalom.</p> -<p>Napokig készültek a pompás diadalmenethez, a minek Szentpétervár -főutczáin végig kellett vonulni. Katonaság, hivatalnoksereg, -zászlóerdő követte a halotti szekeret, csupán pap volt ötszáz a -kiséretben; a koporsó fölötti mennyezetet csupa tábornokok emelték -s mögötte mentek gyalog, levett föveggel a czár és fiai.</p> -<p>De legnagyszerűbb látvány volt a két gyilkos főúr, a kik a -halottvivő szekér előtt bandukoltak. Bariatinszky <span class= -"pagenum"><a name="Page_339" id="Page_339">-339-</a></span> vitte -az asztrakáni koronát, Orloff Alexis a császári koronát. Az egyik -reszketett, a másik sántított.</p> -<p>Harminczöt éven át ünnepelt hősei, rettegett főurai voltak az -országnak, mely most őket gúnyordítással fogadja, mikor látja jönni -a két koronával sántítva és tántorogva. Bariatinszkyt két orvos -támogatja, hogy el ne essék s moschust szagoltat vele, ha el akar -ájulni.</p> -<p>Ez volt a boszuálló Nemezis. Igazi orosz gondolat. Sulyosabb a -kancsukánál, fájóbb a palloscsapásnál.</p> -<p>A téli palotában azután a pazar pompáju ravatalra egymás mellé -helyezteté Pál atyja és anyja koporsóit.</p> -<p>Kényszeríté a két halottat egymással kibékülni.</p> -<p>És azután a Péter-Pál templomában egymás mellé helyezteté el -mind a kettőt, a síremléken emelt rézkoporsókra felvésetve mind a -kettőnek a nevét, a napot, a melyen született s azt a napot, melyen -együtt eltemettettek, de azt nem, a melyen meghaltak. Tehát -kényszeríté a történetirás muzsáját, harminczöt esztendőt letörülni -a historia táblájáról, hogy azt higyje mindenki, hogy Péter és -Katalin egy napon haltak meg, mint igaz, egymást szerető, egymás -nélkül élni nem tudó házastársak.</p> -<p>Ez az eltörlő Nemezis Oroszországban.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Vége felé természetesen, hogy Pál is arra a sorsra jutott, a -mire Péter, csakhogy nála szalvéta helyett egy övszalagot -használtak.</p> -<h3>AZ OROSZ KOPPANTÓ.</h3> -<p>Hogy mi az a koppantó?</p> -<p>Ifjabb olvasóink alig fogják tudni, az öregebbek még talán -emlékezni fognak rá, hogy az egy ollóforma vaseszköz, a mi arra -szolgált, hogy a hajdani faggyugyertyák <span class= -"pagenum"><a name="Page_340" id="Page_340">-340-</a></span> -idejében az égő kanóczot megkurtítsa, s esetleg, ha nagyon alant -vette, a gyertyát eloltsa.</p> -<p>Oroszországban nagyszerűen tudták kezelni ezt a koppantót a -világosság eloltogatására.</p> -<p>Az egyetemeken, a sok diák között, el kezdtek terjengni a -szabadelvű eszmék: jött a koppantó; egy czári ukáz elrendelé, hogy -háromszáz diáknál többnek nem szabad egy univerzitásba fölvétetni; -azoknak is csak magas hivatalnokok, vagy nemes urak fiainak szabad -lenni; és különösen jámboroknak és vallásosaknak. Moszkvában volt -ezernégyszáz egyetemi tanuló, azokból a koppantó ilyenformán -egyszerre kioltott ezeregyszázat.</p> -<p>Hanem a meghagyott háromszáz között is oly igen el volt terjedve -a gonosz felvilágosodás szelleme, hogy 1848-ban mind valamennyit -halálra itélték lázadási szándék miatt s csak a czár kegyelme menté -meg őket a szibériai ólombányák számára.</p> -<p>Ez az esztendő sok világgyujtogatással járt. Az orosz kormány -nem győzött utána járni a koppantóval.</p> -<p>Elvégre meg lett tiltva orosz alattvalónak a külföldre való -utazás. Csak nagyon előkelő urhölgyeknek osztatott kegyelemképen -engedély arra, hogy külföldi fürdőkre elmehessenek.</p> -<p>Báró Bruiningkné, született Lieven grófnő, e protegált úrhölgyek -közé tartozott, a ki per sundambundam ilyen utazási engedélyhez -jutott.</p> -<p>Bizony nagy fáradságába került! Először orvosi consiliummal -kellett bebizonyítani, hogy beteg, hogy betegségét csak Nizza enyhe -levegője gyógyíthatja meg. Ez nem volt elég. Orloff gróf, a -rendőrminiszter azt mondta neki, hogy Krimia levegője épen olyan, -mint Nizzáé, tökéletesen olyan jó Krimia a betegeknek, mint -Olaszország. Erre a bárónő orvosainak be kellett bizonyítani, hogy -Krimia levegője nagyon is jó! tiz perczenttel több benne az ozon, -mint Nizzáéban (ha azt mondták volna, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_341" id="Page_341">-341-</a></span> -kevesebb, mind Szibériába sétáltak volna), de épen azért kerülni -kell azt a grófnőnek, a ki szív-viszér-szellentyűtágulásban -szenved. Ettől a tudós replikától (meg a markába nyomott -imperiálcsomótól) annyira kapaczitálva lett a derék miniszter, hogy -kiadta az utazási engedélyt a bárónőnek, a czár -helybenhagyásával.</p> -<p>Bruiningk bárónő pedig épen egyike volt azoknak a veszedelmes -asszonyoknak, a kik idegen irók munkáit olvassák.</p> -<p>Kedvencz irója volt neki Kinkel Gottfried, berlini költő. -Föltette magában, hogy azt meglátogatja; s tisztelete emlékjeléül -sajátkezűleg himzett a számára egy szép szőnyeget, hogy majd azzal -meglepi.</p> -<p>Mikor Berlinbe ért s kérdezősködött kedvencz irója után, azt -mondták neki, hogy az Spandauban ül, igen jó helyen, az -állambörtönben.</p> -<p>A bárónő kiment Spandauba, kedvencz költőjét meglátogatni. S -nagyon csodálkozott, mikor azt mondták neki, hogy Poroszországban a -börtönök nem arra valók, hogy abban látogatásokat fogadjanak el. -Hát legalább ezt a szőnyeget vigyék be neki: jó lesz a széke elé, -hogy meg ne hűtse a lábát, mikor az asztalnál ül és ir.</p> -<p>– Hahaha! kaczagott a Platzmajor a szeme közé, az volna még a -szép! Himzett szőnyeget az árestánsnak! Kap egy prittset, meg egy -asztalt. Kell is annak a széke elé szőnyeg, mikor ír; hiszen -először nem kap széket, másodszor nem kap tintát. Karsamadiener, -madame.</p> -<p>A bárónő egész felindulással hajtatott rögtön a belügyminiszter, -Manteuffel úr palotájához. Nem akarták bejelenteni; ő excellentiája -még az ebédnél ült. Egy pár arany a komornyik markába, meg az -izenet, hogy Szentpétervárról van itt egy bárónő, a ki fontos -izeneteket hoz, megtette a maga hatását, a komornyik kihivta az -asztaltól a minisztert, a ki arra a szóra, hogy «Szentpétervár», -egyszerre ugrott a székéről, még a diótörőt is ott feledte a -kezében. <span class="pagenum"><a name="Page_342" id= -"Page_342">-342-</a></span></p> -<p>– Mit parancsol velem, méltóságos asszony?</p> -<p>– Hát csak azt jöttem önnek megmondani, hogy most jövök -Spandauból, a hol Kinkel Gottfriedet meg akartam látogatni. Azonban -be nem eresztettek hozzá, s tudtomra adták, hogy a fogolylyal a -legalávalóbb módon bánnak. Még csak iró eszközt sem adnak neki, a -mi egy gondolkozó teremtő lélekre nézve nagyobb kinzás, mintha a -világosságot fognák el tőle. Én meg vagyok győződve, hogy ez az ön -tudta nélkül történik, miniszter úr, s jó szolgálatot véltem önnek -tenni az által, hogy ezt tudtára hozom.</p> -<p>A miniszter megrökönyödött; hát ezért kellett neki félbehagyni a -giardinettot. Röviden ki akarta fizetni a kotnyeles dámát.</p> -<p>– Ez mind az én világos rendeletemre történik.</p> -<p>– Az ön saját rendeletére? fordult neki a szép asszony, s ön nem -szégyenli azt előttem bevallani? Czudarság, alávalóság így bánni -nemzetének díszével, egy ünnepelt költővel, a kinek neve ragyogni -fog akkor is, a mikor az önét rég belepte a pókháló, pfui, -excellentiás úr.</p> -<p>– Madame! ordított fel a miniszter.</p> -<p>– Igen. Ön is, látom már, hogy csak olyan gyáva porkoláb, mint a -mi államférfiaink, egy lelketlen gép…</p> -<p>– Madame! ordított bele Manteuffel.</p> -<p>– A zsarnokság kezében, folytatá feltartóztathatlanul a delnő. -De eljön a kor, mely itélni fog ön felett és valamennyi -czinkostársa fölött, kik a nép leigázására törekszenek…</p> -<p>És így tovább, ebből a hangból, vége-szakadatlanul.</p> -<p>A dühös miniszter csak kiabált: közbe «madame!» de nem lehetett -annak gátat vetni. Nagy Péter czár egyszer megpróbálta, egy -fürészmalmot megállítani azzal, hogy a kerekébe belekapott; de -próbált volna csak egy indulatba jött asszonyságot megállítani a -beszéd rohamában! Manteuffel urat ott a saját audientiás teremében -úgy megrakták, mint a szapult vásznat. <span class= -"pagenum"><a name="Page_343" id="Page_343">-343-</a></span></p> -<p>Mikor aztán elvégezte a delnő, azt mondá neki:</p> -<p>– Excellentiás uram, most már visszamehet: elbocsátom.</p> -<p>A miniszter kék-zöld lett dühében. Mit csináljon ezzel az -asszonynyal? – A ki még nem is alattvalója. Sirva futott az orosz -követhez, elpanaszolva neki a rajta elkövetett gyalázatot s -elégtételt követelt. Úgy megmérgelődött, hogy sárgaságba esett s -úgy nézett ki, mint egy czitrom.</p> -<p>Bruiningk bárónő azonban nem maradt ott, ebben a czitromban -gyönyörködni, hanem ment rögtön a férjével együtt oda, a hol az -igazi czitromok teremnek, Olaszországba s ott töltötte a telet.</p> -<p>Ott is igen jó helyen volt, az osztrák postahivatal minden -levelét előbb az orosz konzulátusra vitte, ott felnyitották, -elolvasták, azután adták át a czimzettnek; a rendőrség pedig -mindenről referált az orosz konzulnak, ki jár a bárónőhöz, kit -látogat meg, mit beszél?</p> -<p>Oroszország pókfonalai messze elnyúlnak. A bárónő nem is sejté, -hogy őt mindenüvé kisérik. Megtudta aztán, mikor egyszer Hamburgba -érkezett. Ez volt az a derék város, mely egyenesen Oroszország -zsoldjában állt. A mint a bárónő leszállt a fogadóban, rajta -rontottak a hamburgi hatóság fogdmegei, leveleit mind elkobozták, -azok közt volt két orosz szabadelvű tanárnak is holmi levelezése, a -kiket aztán éjszaka huztak ki az ágyaikból s bekötött szemmel -szállítottak el, jó sötét helyekre. A bárónőnek pedig tudtára -adatott, hogy Hamburgot elhagynia nem szabad, míg az orosz kormány -nem fog rendelkezni iránta.</p> -<p>No azt előre is gondolhatta, hogy miből fog állni ez a -rendelkezés? Hazavitetik Szentpétervárra; azt pedig a czár -megmondta előre, hogy kaphassa csak meg ezt a refraktarius -asszonyt, bizony megkorbácsoltatja rendén, a mért az ő kedvencz -porosz miniszterét úgy megsértette. Ez baj volt.</p> -<p>Szökni nem lehetett, mert akárhová ment a bárónő, <span class= -"pagenum"><a name="Page_344" id="Page_344">-344-</a></span> tiz -lépésnyi távolban egy rendőr követte mindenüvé s strázsát állt, ha -valami boltba betért, addig, míg visszajött.</p> -<p>A bárónő egy könyvárus boltban elpanaszolta a baját a könyvárus -segédnek, hogy milyen veszedelem fenyegeti.</p> -<p>A könyvárus segédek pedig az egész világon mindenütt a -rebellisek osztályához tartoznak.</p> -<p>– Oh, ha csak ez a baj, monda a bárónőnek az ifju úr, semmi sem -könnyebb, mint azon segíteni. Tessék csak rám bízni magát. Azzal -elindult, a bárónőt az Elba partjára kivezetni. A rendőr kisérte -őket nyomban.</p> -<p>Mikor az Elba partjára kiértek, azt mondta a boltossegéd a -bárónőnek:</p> -<p>– Nézze ön, ott van egy angol gőzös, indulásra készen. Én egy -perczig feltartóztatom az ön emberét, azalatt madame meneküljön be -a gőzösre s aztán ne féljen semmitől.</p> -<p>Mikor aztán a gőzös kiszálló hidjához értek, a boltossegéd -visszafordult s azt mondá a kisérő rendőrnek:</p> -<p>– Ugyan édes emberkém, nem tudná ön megmondani, merre van az -észak-nyugoti vaspályának a délkeleti indóháza?</p> -<p>A míg a meglepett rendőr e furcsa kérdés lehetőségét találgatta, -azalatt a bárónő hirtelen befutott a hidon át az angol gőzösre s az -ott sétáló kapitánynak a karjába kapaszkodva, azt mondá neki:</p> -<p>– Védelmezzen ön, sir; én politikai menekült vagyok!</p> -<p>– Valamennyi ágyúmmal! viszonzá a britt.</p> -<p>S a mint a rendőr jött lélekszakadva, a bárónőjét reklamálni, -azt mondá neki hidegvérrel:</p> -<p>– Ez Nagybrittania területe, az én hajófödelem.</p> -<p>S ezuttal a koppantónak koppant az orra.</p> -<p>A boltos legény pedig sietett a hotelben maradt Bruiningk bárót -felkeresni s tudatta vele, hogy siessen a felesége után, a ki -Londonba utazott. <span class="pagenum"><a name="Page_345" id= -"Page_345">-345-</a></span></p> -<p>A czár dühös volt, mikor alattvalójának ez ujabb csinját -megtudta. Most már nem volt szabad neki megszabadulnia.</p> -<p>A mint Londonban kiszállt a szép asszony, rögtön oda izent hozzá -az orosz nagykövet, hogy «a czár parancsol!» Tessék haza menni -azonnal.</p> -<p>– A czár parancsol ám! felelé a szép asszony; de én nem fogadom -meg.</p> -<p>Hüh! Ez már sok volt! A bárónő férjét azonnal értesíték, hogy ha -kedves neki a világi birtoka, rögtön vigye haza a feleségét, hadd -korbácsoltassa meg a czár; különben minden vagyonát elkobozzák.</p> -<p>Bruiningk bárónak szép birtoka volt, de a felesége még szebb -volt. S jobban szerette a feleségét, mint a birtokát.</p> -<p>Azt tette, hogy alattomban eladatta minden oroszországi birtokát -egy dorpati savoyard eredetű bankárral, ki családjának nagyon sok -hálával tartozott. S ugyanerre rábizta, hogy a vételáron szerezzen -neki angol állampapirokat s azokat hozza el neki Londonba. Husz -százalék proviziót igért neki belőle.</p> -<p>A czár dühös volt, mikor megtudta, hogy Bruiningk bárótól nincs -mit confiskálni, mindene el van adva. Haragjában ötven százalék -provisiót igért annak a bankárnak, a ki feljelenti Bruiningk -papirosban eltett vagyonát.</p> -<p>A savoyard sok hálára volt kötelezve a báró családjának; hanem -azt az olaszok nagyon jól tudják, ötven több, mint husz. Fogja hát -a cassettet, melyben megbizója vagyona volt zárva s megindult vele; -de nem London felé, hanem Szentpétervár felé, hogy a czárnak adja -át.</p> -<p>A bankárnak pedig volt egy segédje, ki neki nagy hálára volt -lekötelezve, annak a bankár öt perczent sápot igért a prédából, ha -ez az üzlet sikerül, s magával vitte őt az útra.</p> -<p>A segéd hollandi volt s nagy hálára volt lekötelezve -<span class="pagenum"><a name="Page_346" id= -"Page_346">-346-</a></span> a bankárnak; hanem a hollandi is tud -annyit, hogy husz több, mint öt, s az bizony útközben ellopta a -princzipálisától a cassettet s elszökött vele Londonba; ott átadta -a jogos tulajdonosnak s beseperte érte a maga húsz perczentjét.</p> -<p>És így a koppantónak megint csak koppant az orra.</p> -<p>A czár véghetetlenül dühös volt.</p> -<p>Mikor már az erőszak nem használt, végre szép cselhez -folyamodott. Kiküldé egy jó barátját Bruiningknak, hogy beszélje -rá: ne bolondozzanak, a czár megbocsát, nem korbácsoltatja meg a -szép asszonyt, csak vesse magát térdre a lábaihoz, az orvosok majd -adnak neki bizonyítványt, hogy elmeháborodott s azzal minden rendén -lesz.</p> -<p>De biz a szép rebellis még a kegyelmi hivogatásra sem tért -vissza.</p> -<p>S így a koppantónak mindenképen koppant az orra.</p> -<h3>MUSZKA AJÁNDÉKOK.</h3> -<p>Egyik herczeg Dolgorucki roppant terjedelmű uradalmakkal birt a -Volga mellett, s azoknak kezelése egy sztarosztra volt bízva, a ki -a jövedelmet a herczeg után küldözte a külföldre. A herczeg a telet -Párisban tölté, a tavaszt Velenczében, vagy Flórenczben, nyárra a -játékfürdőket gyarapítá s őszszel Németországban vadászott. Otthon -soha sem lakott.</p> -<p>Dicsekedett is a sztaroszt az ismerőseinek, hogy micsoda szép -helyeken lakik az ő herczege teljes életében! Egyszer aztán az a -meglepetés érte a derék tiszttartót, hogy egy szép februáriusi -napon levelet kap a herczegétől, hogy siessen le hozzá azonnal -haladéktalanul – Velenczébe.</p> -<p>No most kellett aztán még meghallgatni a jó sztaroszt -dicsekedését az ismerősök előtt. Az ő herczege őt lerendeli -<span class="pagenum"><a name="Page_347" id= -"Page_347">-347-</a></span> magához Olaszországba! A gyönyörű -Olaszországba, hol már ilyenkor nyár van; ő most elindul szánon, -megkerüli a földet, odaér Velenczébe; ott akkor javában érik a -narancs, azzal ő megtölti a zsebeit, visszajön, s mikor hazaér, még -akkor is szánút lesz idehaza és jég a Volgán.</p> -<p>Csakugyan úgy is lett minden, kivéve a narancsot. A sztaroszt -felült a háromlovas szánkára otthon Csecsitaszékiben; az letette őt -Akjermannál, odáig csúf világ volt, a farkasok kergették.</p> -<p>Onnantól kezdve aztán még csufabb világ keletkezett. Ott hajóra -szállt s egész Velenczéig verte a zivatar, majd elpusztult. -Konstantinápolyban egy csepp gyönyörűsége se telhetett, mert úgy -feküdt, mint egy darab fa; az egész úton imádkozott, meg -káromkodott, itta a vutkit és tette annak az ellenkezőjét, a -tengeri betegségtől úgy elfogyott Velenczéig, hogy maga sem ismert -magára.</p> -<p>De bár a herczege se ismert volna rá!</p> -<p>– No hát, sztaroszt, megérkeztél, kérdezé tőle a herczeg, a mint -a hű hivatalnok egyenesen az ő szállására bukott be. – Hát milyen -világ van odahaza? Nem fagyott el a rozs?</p> -<p>– Dehogy fagyott el, hiszen még hó alatt van.</p> -<p>– Úgy! Igaz! Hát a marhák között nem ütött ki vértályog, lépbaj, -keleti marhavész?</p> -<p>– Dehogy ütött ki, uram, hiszen mondom, hogy hideg van ott még -erre nagyon.</p> -<p>– Igaz biz az! Hát a jobbágyokat nem hordja a cholera?</p> -<p>– Harmadszor is mondom, hogy még most ott hideg van, senkinek -sincs kedve cholerát kapni. Ahhoz tök kell, meg uborka.</p> -<p>Ez pedig nevezetes kérdés volt a herczegre nézve, mert ő -negyvenezer léleknek volt birtokosa uradalmain. «Lélek»-nek nevezik -tudniillik a tizennyolcz évestől hetvenig való férfiakat, a többi -nem lélek. S a lélek pénz! (A hogy az angol mondja.) <span class= -"pagenum"><a name="Page_348" id="Page_348">-348-</a></span></p> -<p>– De hát ha cholera nem volt a tájunkon, firtatá a herczeg, -mondd meg nekem, hogyan lehet az, hogy ebben az esztendőben a -hivatalos összeszámítás szerint énnekem ezerhatszáz darabbal -kevesebb lelkem van, mint ezelőtt öt esztendővel?</p> -<p>A sztaroszt ravaszul mosolygott.</p> -<p>– Hát azt tudod, uram, hogy a kormány minden öt esztendőben -számítja össze a lelkeket, a kiktől a földes uraik azután egy rubel -fejadót fizetnek. Én a legutolsó összeirás alkalmával egy -esztendeig nem adtam engedélyt az újszülötteket megkeresztelni. -Ilyenformán azok egy évvel későbben lettek beirva az anyakönyvbe s -miután körülbelül annyi ember születik évenkint, a mennyi meghal s -egyik szám a másikat kipótolja, ilyenformán nálunk egy egész -esztendei halottaknak a száma fedezetlen maradt a születettek -számával. Ez te neked a jövő öt esztendőre nyolczezer rubel -haszon.</p> -<p>Ezért már csak megérdemli az ember, hogy megdicsérje a -gazdája.</p> -<p>No szépen megdicsérte.</p> -<p>– Te gazember! Máskor ha lopni akarsz, lopj magadnak, de ne -nekem. Hej legények!</p> -<p>Erre a szóra előugrott vagy négy darab markos fogdmeg. A jó -sztarosztot kinyujtóztatták egy kényelmetlen padra s ketten -kétfelől holmi spanyolnáddal és mogyorósarjadékkal olyan értekezést -tartottak fölötte, e kettőnek előnyei fölött, hogy egészen -megérthette a dolgot. A herczeg számlálta a tempókat katonai -pontossággal: «raz, dva! raz, dva!»</p> -<p>Mikor vége volt, azt mondá a sztarosztnak:</p> -<p>– No csak ezért hivattalak. Már most visszamehetsz megint.</p> -<p>S azzal a jámbort megint belepakolták a bundájába, visszavitték -a hajóra, a hajó elszállította Akjermannig. Ott csakugyan megvolt -még a szánút.</p> -<p>Tehát a szegény sztaroszt azért ment el a Volgától a -<span class="pagenum"><a name="Page_349" id= -"Page_349">-349-</a></span> velenczei lagunákig, hogy megtudja, mi -különbség van a spanyolnád, meg a mogyorófa közt?</p> -<p>S ezt az adatot, mint kitünő jeles nemzeti jellemvonást -jegyezték fel a krónikairók a herczeg viselt dolgai közé.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Hanem a nagyapja a herczegnek, az még tréfásabb úr volt.</p> -<p>Ez még Nagy Péter czár idejében hatalmaskodott, a mikor erősen -divatban volt az oroszoknál mindenféle gyárak felállítása.</p> -<p>A herczeg alattvalói közt volt egy derék, értelmes ember, a ki a -maga eszétől valami hatalmas szövőgyárnak vetette meg az -alapját.</p> -<p>Erre ugyan a herczeg mindig ráfizetett, de az nem tett semmit, -azért a sajátszőtte halináját kellett viselni az egész -jobbágyságának s a gyár nagy virágzásnak örvendett. A herczegnek -kedvencz vállalata volt az. Meg is látogatta sokszor s -elmagyaráztatta magának a gyárfelügyelővel a munka egész -folyamatját. Egész heteken ellakott a gyárában s olyankor a -gyárfelügyelő vendége volt, a ki ezt nagy szerencséjének tartá.</p> -<p>A felügyelő is csak olyan jobbágya volt egyébiránt a herczegnek, -miként a többi.</p> -<p>Egyszer azt mondta a felügyelő az urának:</p> -<p>– Gyémántos herczegecském, olyan szépen megcsináltam a gyáradat, -hogy bizony megérdemelnék érte egy kis megjutalmaztatást.</p> -<p>– Hát nem loptál eleget?</p> -<p>– Az más kérdés. Én szeretnék tőled valami kis emléket kapni, a -miről megemlegesselek holtom napjáig. Talán valami kitüntetést a -czártól.</p> -<p>– Hogy én neked valami kitüntetést szerezzek a czártól? No jól -van, gyere velem, majd elviszlek hozzá.</p> -<p>A gyárfelügyelő boldogsága tökéletes volt, hogy őt a herczege -maga vezeti be a fölséges czárhoz. <span class="pagenum"><a name= -"Page_350" id="Page_350">-350-</a></span></p> -<p>Dolgorucky kihallgatást kért a czárnál s hozzájutva, előadta a -dolgát.</p> -<p>– Fölséges úr, elhoztam a szövőgyáram felügyelőjét.</p> -<p>– Hát aztán mi baja van velem a te szövőgyárad -felügyelőjének?</p> -<p>– Borzasztóan fáj szegénynek a két első foga, egész éjjel nem -tud tőle aludni.</p> -<p>– Úgy hozd ide!</p> -<p>Mert Nagy Péternek az a különös szenvedélye volt, hogy szeretett -fogat húzni. Általában különös hajlama volt az operatiókhoz. A -hűtlen alattvalóknak maga amputálta a fejeit, a hű alattvalóknak -pedig a fogait huzogatta ki. Senki nagyobb örömöt nem csinálhatott -neki az udvarnál, mint ha egy fogfájós embert vitt eléje, a kit -megsegíthetett.</p> -<p>A jámbor gyárfelügyelő oda volt a nagy dicsőségtől, mikor azt -mondták neki, hogy csak menjen be a czárhoz, szivesen látja, de -tetőpontra hágott a dicsősége, mikor a czár még le is ültette a -szobájában. Ez már nagy tisztesség!</p> -<p>– No most tátsd el a szádat!</p> -<p>Hisz az a nélkül is tátva volt.</p> -<p>A czár megfogta az egyik markával az üstökét, a másikban már -készen volt tartva a «pelikán»: rippsz-ruppsz, kinn volt a két -fog.</p> -<p>Azzal vége volt az audiencziának.</p> -<p>Mikor aztán a jámbor gyárfelügyelő kijött a czártól a herczege -elé, markában a két első fogával, a kegyelmes patronus tréfás -kedélylyel mondá neki:</p> -<p>– No látod, már most kaptál olyan emléket a czártól, a miről -holtodig megemlegethetsz. <span class="pagenum"><a name="Page_351" -id="Page_351">-351-</a></span></p> -<h3>A JÉGPALOTA.</h3> -<p>Galiczin Feodor herczeg Párisban léte alatt a legnanagyobb bűn -elkövetésére engedte magát elcsábíttatni, a mit csak egy orosz -alattvaló a trón, az állam, az egyház, a jó erkölcs, egyszóval -minden isteni és emberi törvények ellen elkövethet. S valóban azt -kell mondani, hogy elcsábíttatott e rettenetes vétek elkövetésére; -dæmoni machinatiók és cselszövények által vétetett rá, mert hogy -igaz hitben neveltetett, előkelő állású orosz főúr, saját eszével, -ily égre és hétországra kiáltó gonosztettet kigondolhasson, az a -chimærák országába tartozik.</p> -<p>De mondjuk meg már, hogy mi volt Galiczin herczegnek ez a -borzasztó nagy bűne.</p> -<p>Hát az volt, hogy áttért a római katholikus hitre!</p> -<p>Mert hogy Oroszországban a legtökéletesebb vallásszabadság van. -Ha egy pápista lutheránussá akar lenni, senki sem gátolja benne; ha -egy zsidó ki akar keresztelkedni, ahhoz is jussa van; ha a -csuvaszok el akarják hagyni a shamán vallást s a budha hitre -áttérni, semmi nehézségbe nem ütköznek s ha a Perzsiától elvett -tartományok sziita lakói össze akarnak verekedni a Törökországtól -elvett tartományok szunnita lakosaival Mohamed testamentoma fölött, -hát az is egészen az ő dolguk, sőt ha egész lengyel községek át -akarnak térni az orthodox keleti egyházba, még ez is szabad. Hanem, -hogy megfordítva valaki az egy igaz és egyedül üdvözítő -strarovecsnyi hitközség kebeléből át akarjon lépni az «eretnek» -római katholikus egyházba: «hja paraszt, az megint más!» ez már egy -olyan hallatlan merénylet, hogy ennek a számára még csak paragrafus -sincs a muszka törvénykönyvben, mint a spartaiakéban az -apagyilkosságról.</p> -<p>És hát mégis megtörtént egyszer egy ezer esztendőben ez a -lehetetlenség is. Galiczin herczeg pápistává lett. <span class= -"pagenum"><a name="Page_352" id="Page_352">-352-</a></span></p> -<p>Már most mit csináljanak ezzel az emberrel?</p> -<p>Abban az időben Anna czárnő ült a trónon. Valamennyi orosz -czárnők között a legkegyelmesebb, a kinek uralkodása alatt a -legkevesebb kancsuka és Szibéria lett felszolgáltatva. A mikor csak -lehetett, kerülte a tragikus büntetéseket.</p> -<p>Pedig Galiczint meg kellett büntetni fényesen.</p> -<p>Anna czárnő idejében nagy divatja volt az udvari bolondoknak; -minden előkelő úr tartott magának legalább egyet. A czárnőnek hat -volt. Azok mindenféle fajtát képviseltek. Egyik udvari bolond csak -a bukfenczhányásban tüntette ki magát s kedves volt, mikor a -felemelt lábaujjával megvakarta a fülét; a másik grimászokat tudott -csinálni, a mik megnevetteték a társaságot, a harmadik a hasából -tudott beszélni, a negyedik utánozni tudott mindenféle -állathangokat, az ötödik bolondos dalokat tudott énekelni, s a -hatodik goromba tréfákat mondogatott az udvari bojár uraknak, a -miken a társaság jót nevetett s a mikért a kinevetett főúr jól -megpüfölte a bohóczot. Ez is benne volt a konvencziójában.</p> -<p>Anna czárnő kinevezte a haza érkezett Galiczin Feodor herczeget -– a hetedik udvari bolondjának.</p> -<p>Azért a királygyilkos tettért, azért a szentkáromló -vakmerőségért, hogy pápistává lett, elvették a herczegi czimét, az -érdemrendjeit, az ezredesi rangját és degradálták az udvaronczok -legutolsó osztályába, a bohóczokéba: adtak neki harlekin-ruhát, -csörgő sapkát s rá lett bizva – a czárnő agarainak -gondviselése.</p> -<p>Galiczin Feodornak a felesége nem élhette túl férjének ezt a -szégyenét s egy hétre rá meghalt.</p> -<p>Ez a véletlen egy igen jó ötletnek szolgált alapul.</p> -<p>Ha Galiczin, a bohócz, özvegygyé lett, meg kell őt -házasítani.</p> -<p>Rangjához illőn.</p> -<p>Kerestek elő a számára egy konyhaszolgálót, elég szépet és -fiatalt s azzal a czárnő legújabb bohóczának meg kellett esküdni. -<span class="pagenum"><a name="Page_353" id= -"Page_353">-353-</a></span></p> -<p>S nem lehetett a felől panasza, hogy esküvője nem méltó pompával -és fénynyel lett volna megünnepelve.</p> -<p>Az évkönyvekben európaszerte fel van jegyezve az 1740-iki tél, -mint a legkegyetlenebb hideg évszak, a mire ember emlékezik.</p> -<p>A czárnő a maga kiházasított kegyencz párjának pompás palotát -építtetett – jégből.</p> -<p>Átlátszó kristály hasábokból voltak összerakva a falak. -Jégoszlopok tartották a jégboltozatokat s jéglépcsők vezettek fel a -jégtornáczokba. Az ablakok, a tetőzet, a szobrok a homlokzaton mind -jégből voltak készítve s a tágas feljárat előtt két jégágyú volt -felállítva. A jégpalota dísztermében pedig remekben készített -jégnyoszolya volt összerakva, mennyezetének függönyzetét gyönyörű -jégcsapok képezték.</p> -<p>A birodalom minden tartománya kormányzóinak ki volt adva a -rendelet, hogy erre az ünnepélyre az általuk kormányzott népből -egy-egy párt, saját nemzeti viseletében felküldjenek. Háromszázra -ment az ekként meghivott vendégek száma. Fényes társaság! Eszkimók, -csuvaszok, baskirok, kirgizek, kalmukok, karakalpok!</p> -<p>Az esküvői szertartás után a nászmenet a czárnő palotája előtt -vonult végig.</p> -<p>Legelől, bundába takart elefánton ülve, a vőlegény és -menyasszony, egy nagy rézkalitkába zárva, utána a csodanépek, -nemzeti viseleteikben, teve- és dromedárháton, szánokban, a miket -iramszarvasok, bivalyok, kutyák, bakkecskék és sertések húztak s -innen a díszmenet körüljárta Szentpétervár utczáit a nép -üdvrivallása mellett.</p> -<p>A nászlakoma a czárnő kegyencz minisztere Biron lovardájában -tartatott meg, a hol minden nemzetbeli vendégnek a maga nemzeti -kedvencz eledele szolgáltatott fel. Halporczogó posajtott tejben -áfonyabogyóval az eszkimóknak, sáskatojás-rántotta a kalmuknak, -faggyuba főtt medvetalpak a szamojédnak, nyereg alatt sült -csikó-kármonádli a kirgiznek; a vőlegénynek pedig adtak egy ostyát, -lakjék azzal jól. <span class="pagenum"><a name="Page_354" id= -"Page_354">-354-</a></span></p> -<p>Azután minden nemzet hangszerei megzendülének egyszerre: -csimpolya, fahéjkürt, tambura és balalajka s e jeles harmonia -mellett kiséré a díszes násznép a boldog ifju párt (Galiczin -negyvenöt éves volt) a fejedelmi nászpalotába.</p> -<p>Az ünnepelt pár megérkeztekor a jégágyúkból, jégmozsarakból -üdvlövések dördültek el s oly nagy volt a hideg, hogy a jégágyúkat -nem repeszté szét a lőpor.</p> -<p>Akkor azután a vőlegényt és menyasszonyt, ősi szokás szerint, -lefektették a jégnyoszolyába, melynek mennyezetén jéggalambok -csókolództak s hogy el ne szökhessenek a jégparadicsomból, őrt -állítottak eléjük, a ki vigyázzon rájuk reggelig.</p> -<hr class="tb" /> -<p>A gyöngébb szivű olvasók megnyugtatására azonban nem késünk -feljegyezni a történelmi hűség kedveért is, miszerint a jégágy ki -volt bélelve jó dunnákkal s az őrt minden tíz perczben -felváltották. Senki sem fagyhatott meg.</p> -<h3>A KOSEVOI ATTAMÁN.</h3> -<p>«Attamán» annyit jelent, mint «vezér» a kozákok között. «Kosevoi -attamán» pedig annyit tesz, hogy fejedelem a vezérek között. -Olyanforma, mint egy király; vagy még helyesebben, mint egy -képviselőházi elnök.</p> -<p>Mert az attamánok épen úgy szavazat útján választattak, mint -másutt a képviselők. Az egész zaporogi kozáknemzet fel volt osztva -harmincznyolcz «kurényára». Választó volt mindenki, a kinek -fegyvere és lova van. A ló volt a census. Ujságirónak lenni nem -volt elég: a pegasus nem megy lószámba. Minden kurénya választott -egy attamánt. S valamennyi kurénya egy kosevoi attamánt. Annak a -czivillistája pedig volt: szabad evés-ivás az egész országban, a -merre csak jár. Külön nem főztek a számára.</p> -<p>Hogy mennyi időre legyen megválasztva a kosevoi attamán, -<span class="pagenum"><a name="Page_355" id= -"Page_355">-355-</a></span> az igen szabatosan van körülirva a -kozák alkotmányban. A meddig jól viseli magát. Mikor eljön az idő, -hogy nem jól viseli magát, akkor leteszik; elveszik tőle a rangját -jelképező nagy botot, a tollas süveget és a zászlót s megmondják -neki, hogy hazamehet a kurényájába. Azután összegyűlnek a kurényák -s elébb megvitatják, hogy melyikből választassék meg az új kosevoi -attamán. A minek a modalitását majd később előadandjuk.</p> -<p>Mikor a jegyzők összeszámították a szavazatokat (lásd alább) s a -választás eredménye kihirdettetett, hogy Tárász Griszenkoff nyerte -el a közbizalmat: akkor a választó közönség kiküld két markos -legényt a javából és hármat assistentiának, hogy menjenek és hozzák -el a megválasztottat.</p> -<p>A deputatió, kellő spiritussal ellátva, körülveszi a -megválasztott házát, hogy ha netalán az meg akarna ugrani az -ablakon keresztül, a lesben állók menten elcsipjék; s azzal a két -legbátrabb küldött berontott hozzá s mielőtt védelmi állásba -helyezhette volna magát, megragadták s tudtára adták, hogy a nemzet -bizodalma ő benne összpontosult, megválasztván őt mai napság -kosevoi attamánnak.</p> -<p>A megtisztelt ezt a jó hirt semmiképen nem vette tréfára, hanem -elkezdett birkózni a két deputatussal; elmondta, hogy mennyire nem -érdemes ő erre a megtiszteltetésre, hivatkozva hajlott életkorára, -talentumának csekélységére, a hogy ez mindenütt szokás. A -deputatusok csak kapaczitálták egy darab ideig, utoljára -megharagudtak, az egyik tarkón csapta, a másik kecsketúrót adott -neki: «Heh te kutya fia! jösz mindjárt, mikor hivunk? Ha mi -megválasztottunk tégedet urunknak és fejedelmünknek, alló!» Azzal -piff-puff, agybafőbe! a többi deputatus is berohant, a -megválasztottat két kezénél, két lábánál fogva felkapták a levegőbe -s úgy vitték le a gyülekezet közé, a hol aztán talpra állítva, a -kozákság vénjei kezébe nyomták az uralkodás jelvényeit, a bunkós -botot, a korbácsot és a zászlót, s ha hó volt, hóval, ha sár volt, -sárral bemázolták <span class="pagenum"><a name="Page_356" id= -"Page_356">-356-</a></span> az egész képét, annak a jelképeül, hogy -«e földből vétettél s e földhöz kell hűnek maradnod».</p> -<p>Arra aztán ittak nagyot.</p> -<p>E nagyon különös szertartásnak azonban kellő magyarázatául -szolgál az a másik, a mikor a kosevoi attamánt hivatalából -letevék.</p> -<p>Azt ugyanis tudjuk, igen közel levő példákból, hogy egy -kormánynyal sokáig megelégedve lenni nem lehet. A mint tehát az -elégedetlenek száma annyira szaporodott, hogy saját pártot -képezhettek: akkor összegyűltek és elhatározták (nem azt, hogy -külön napilapot fognak kiadni, hanem olyanformát), hogy megkisérlik -a kosevoi attamán letételét. Elébb nagyot ittak. Azután elhozták a -piaczról a nagy dobokat, (még is csak van valami eszmetársulás a -hirlapkiadással!), a mik ott a pellengérre voltak kiakasztva s -azokkal a templom előtt irgalmatlan nagy reklamot csináltak. Erre -nagy népség futott össze (egy ötödrésze előfizetési, a többi -tiszteletpéldány), s a nagy lármára megjelent a piaczon a kosevoi -attamán.</p> -<p>– Hát fiacskáim, mi bajotok? kérdé a kosevoi attamán.</p> -<p>– Hát atyuska, le akarunk tenni a fejedelemségből, mondának neki -a vezérszónokok.</p> -<p>– Hát fiacskáim, mit vétettem ellenetek?</p> -<p>Arra aztán elkezdték neki sorba számlálni a bűnlajstromát s -mikor vége volt, ezzel a parlamentáris kifejezéssel adák tudtára a -kivánatukat: «eleget etted már a kenyerünket, kutya fia! pusztulj -innen!»</p> -<p>Hanem elébb szavazatra megy az indítvány. Elnök fölteszi a -kérdést. De nem fölállással és ülvemaradással, mert az nagy -együgyűség; hanem úgy tétetik fel a kérdés, hogy melyik fél tudja -kiverni a másikat a piaczról? Mert mint mindenütt, úgy itt is van -kormánypárt, a mely a maga elveihez hiven ragaszkodik.</p> -<p>Egyik végre csakugyan elverte a másikat.</p> -<p>Akkor ellenpróbát kérnek. A melyik fél elszaladt, hivattassék -vissza s próbálja meg újra hajbamenni az ellenpárttal. <span class= -"pagenum"><a name="Page_357" id="Page_357">-357-</a></span></p> -<p>Végre helyreáll a rend: a tér közepén tágas kör képződik s akkor -felhivatnak minden pártárnyalatok, hogy ha tehát nincsenek -megelégedve a régi kosevoi attamánnal: hozzák oda a jelöltjeiket, -ebbe a körülkerített térbe s mutassák be a notabilitásoknak.</p> -<p>De az ám már most a szép mesterség: odáig elvinni a kosevoi -attamán-jelöltet addig a körig. A míg az odáig eljut, addig az -annyi ütleget kap az ellenpárttól, a mennyi csak rá fér; a ruháit -lehasogatják, a haját kitépik; két lábánál fogva kétfelé húzzák s -csak ha egyszer agyontépve, megkarmolva, marczangolva, vérbefagyba -hagyva oda jutott a kör közepébe, akkor ismerik el, hogy valóban ő -a megválasztott új kosevoi attamán, a mikor aztán a régi fejedelem -nem késik egész engedelmességgel letenni a kezeibe fejedelmi -insignáit, a botot, zászlót, korbácsot és paizst, a mikor aztán -igazság kedveért azt verik meg épen olyan jól, mint az újon -választottat, míg emennek mindenki kezet csókol szépen.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Csak azt szeretném már most tudni, hogy ha a «seregeknek» (!) -ura (milyen blasfemia!) meghallgatja az orthodox-egyház imáit, pan -Rieger manifestumát s a horvát diákok orosz hymnuszát: esztendő -ilyenkorra kit választunk meg itt nálunk «kosevoi attamánnak» s kit -küldünk érte deputatióba?</p> -<h3>A CZÁRFIAK SZINDARABOT JÁTSZANAK.</h3> -<p>Ha már czár kell, akkor az én ideálom a czárok között csak -Pál.</p> -<p>Az nem csak otthon tudott rendet tartani, a katonának a haját -czopfba fonatta s behajporoztatta, s ha kocsival találkozott az -utczán, a benne ülőnek le kellett szállnia előtte (úgy is illik); -hanem a külhatalmakat is ránczba tudta szedni. Mikor egyszer -megharagudott Angliára, felhivta <span class="pagenum"><a name= -"Page_358" id="Page_358">-358-</a></span> a többi európai -hatalmakat, hogy kössenek vele Anglia ellen szövetséget, s hogy -azok nem álltak rá az indítványára elég gyorsan, mind valamennyi -császárját és királyát Európának kihivta egyenként egy szál kardra! -S szent igaz, hogy serpenyőbe aprította volna valamennyit, ha az -oroszok maguk meg nem akadályozták volna e hősi szándékát. -Deputatiót küldtek fel hozzá a három Subow testvér vezetése alatt s -azok olyan szépen kapacitálták a czárt, hogy Subow Miklós megfogta -a torkát, Subow Valerián és Subow Plato pedig nyakára hurkolták a -saját övét s ilyen módon mennyei lakost csináltak belőle. Lelki -üdveért fogadalmi templom emeltetett.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Miklós czárról mindenki tudja, hogy igen jó családapa volt. Ezt -azok a népek is bizonyíthatják, a melyek szerencsések voltak -magukat az ő gyermekeinek nevezhetni.</p> -<p>Palotájában gyermekeinek szobája oly közel volt az ő dolgozó -szobájához, hogy maga ellenőrizhette azoknak a magaviseletét. -Sokszor kellett neki közöttük igazságot tenni. Sándor, a trónörökös -szelid fiu volt, Konstantin annál vadabb. Az öccs mindig megtépázta -a bátyját. Nem is csinált belőle titkot, hogy nem szereti az első -szülöttet. Egyszer azon kapta az apja, hogy Oroszország mappáján -veres krétával vonalakat huzogatott a gyerek.</p> -<p>– Mit csinálsz?</p> -<p>– Osztom az országot. Idáig elég lesz a bátyámnak; a többi meg -nekem.</p> -<p>Máskor meg azt kérdezte az apjától:</p> -<p>– Ugy-e, engem azért hínak Konstantinnak, hogy Konstantinápoly -az én városom legyen.</p> -<p>Mikor tíz esztendős korában a czár Konstantint kinevezte -«főadmirálnak», bátyja is meglátogatta őt az admirálhajón, hogy -gratuláljon neki.</p> -<p>A kis admirál pedig azzal fogadta a bátyját, a trónörököst, hogy -becsukatta az áristomba, hogy mert az ő admiráli engedélyének -kikérése nélkül az ő hajójára lépni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_359" id="Page_359">-359-</a></span></p> -<p>Mikor még kis gyerekek voltak mind a ketten, egy napon irtóztató -lármát, kiáltozást hall a czár a gyermekszobából.</p> -<p>Ijedten rohan át, el nem tudta gondolni, mi baj van? De még -jobban megdöbbent, a mint az ajtót kinyitotta s maga előtt látta a -következő jelenetet.</p> -<p>Sándor, a trónörökös a földön hevert. Konstantin pedig a mellére -térdelt és a kezeit összefogta, a míg a két játszó pajtás egy övet -Sándor nyakára hurkolva, azt fojtogatni látszott. Sándor ezalatt -kétségbeesett hangon kiáltozott: «kegyelem! kegyelem!»</p> -<p>– Mit csinálnak önök itt? rivalt rájuk a czár.</p> -<p>Azok elkezdtek nevetni.</p> -<p>– Szindarabot játszunk, magyarázta Konstantin.</p> -<p>– Miféle szindarabot?</p> -<p>– Hát – Pál czár meggyilkoltatását.</p> -<p>… A saját dédapjuk meggyilkoltatását választották ki -szinműtárgynak!</p> -<p>Ilyen nagyszerű gondolat csak orosz agyban születhetik!</p> -<p>Miklós megszidta az egész truppot s mindjárt ki is adta nekik a -tantièmet is, meg a játékdíjat is.</p> -<p>– Önök hárman, a miért ilyen gyászeseményt választottak -komédia-tárgyul s a trónörökös személye ellen felemelték kezeiket, -három napi börtönt kapnak kenyéren, vízen.</p> -<p>És aztán a trónörököshöz fordult.</p> -<p>– Ön pedig, a miért annyira megalázta magát, hogy kegyelemért -ordított, hét napi börtönt kap! Egy orosz uralkodónak soha sem -szabad azt a szót kiejteni: «kegyelem!»</p> -<hr class="tb" /> -<p>Nem is ejtették azt ki azóta.</p> -<p>Se kérve – se adva. <span class="pagenum"><a name="Page_360" id= -"Page_360">-360-</a></span></p> -<h3>EGY KIS FÉLREÉRTÉS.</h3> -<p>II. Katalin czárnőnek volt egy bankárja Szent-Pétervárott, -Souderland, ki a czárnő magánpénztárát példátlan becsületességgel -tartotta rendben. Az egész udvari személyzet pedig ezt a bankárt ki -nem állhatta. (Nem «pedig», hanem «azért». Olvasó.) A bankár egy -szép new-foundlandit ajándékozott a czárnőnek, mely azt minden -sétájában hűségesen kisérte. A czárnő oly kegyes volt, hogy a hű -ebet ajándékozójáról nevezte el. Egyszerre a kutya megdöglött. Nem -kért rá engedelmet, a mit a czárnő semmi esetre sem adott volna meg -neki. A minthogy még holta után is meg akarta őt tartani s felhivá -főudvarmesterét, kiadá neki a parancsot, hogy «Souderlandot, a -kutyát, ki kell tömetni».</p> -<p>Az udvarmester világosan hallott, nem lehetett semmi -kétsége.</p> -<p>Ehhez azonban assistentia kell. Futott a rendőrfőnökhöz.</p> -<p>– A czárnő azt parancsolta, hogy a kutya Souderlandot ki kell -tömetni.</p> -<p>– Ha parancsolta, akkor meg kell történni. A rendőrfőnök -feltette a csókaorruját s ellátva magát kellő segédszemélyzettel, -sietett a bankár lakására.</p> -<p>– Kedves Souderland, meggyónt ön már?</p> -<p>– Nem én.</p> -<p>– Hát a testamentoma készen van-e?</p> -<p>– Nincs az.</p> -<p>– No hát csak rögtön hivasson papot és jegyzőt, gyónjék meg és -tegyen végrendeletet, mert a czárnő parancsára ki fog tömetni!</p> -<p>– Miért?</p> -<p>– Azt a czárnő tudja és senki más. Ő parancsolta, nekünk -engedelmeskednünk kell. <span class="pagenum"><a name="Page_361" -id="Page_361">-361-</a></span></p> -<p>– No de az képtelenség! engem kitömetni.</p> -<p>– Nincs benne semmi képtelenség. A hires rablóvezért Krotinust -szintén kitömték, mikor kézre került, valamint a kozák lázadó -főnököt Tárász Bujbát. Az egyiket most is mutogatják a vilnai -városházánál, a másikat a kazáni templom sekrestyéjében. Ez nálunk -különös megtiszteltetés.</p> -<p>– De az lehetetlen! protestált a bankár. Itt tévedésnek kell -lenni. Ereszszenek a czárnő elé, vagy engedjenek neki egy sort -irnom.</p> -<p>– Az nem szabad! Az elitélt dolga sorsában megnyugodni s a mi -dolgunk azt végrehajtani.</p> -<p>– No de ez valami szójáték lesz, a czárnő szokott metaphorákban -beszélni. Az a kérdés, hogy mivel parancsolta, hogy kitömjenek?</p> -<p>Ez iránt csakugyan nem volt semmi utasítás. Az udvarmester -visszament a czárnőhöz, megkérdezni, hogy mivel paracsolja -Souderlandot kitömetni.</p> -<p>– No hát mivel? Gyapottal meg tengeri fűvel, a hogy szokás.</p> -<p>Most már semmi kétség sem volt. Souderlandnak tudtára adták, -hogy szabad választania: a gyapotot szereti-e jobban, vagy a -tengeri füvet?</p> -<p>– No de az lehetetlen, hogy ő felsége azt parancsolta volna, -hogy elevenen tömjenek ki! Ez műszakilag is kivihetetlen. Elébb meg -kell hogy öljenek. Azt pedig ő felsége határozza meg, hogy micsoda -halál nemével kell valakit kivégezni!</p> -<p>Ez az ötlet szabadította meg. Mert már hozták a gyapotot meg a -tengeri füvet a számára.</p> -<p>Az udvarmesternek még egyszer vissza kellett menni a czárnőhöz -ezzel a kérdéssel:</p> -<p>– Hogyan parancsolja felséged Souderlandot kitömetni: élve, vagy -halva?</p> -<p>– Hiszen megdöglött már!</p> -<p>– Én épen most beszéltem vele. <span class="pagenum"><a name= -"Page_362" id="Page_362">-362-</a></span></p> -<p>– Kivel, te?</p> -<p>– Hát Souderland bankárral.</p> -<p>– Oh te rettenetes borjufóka! Hiszen Souderland, a kutyáról van -szó.</p> -<p>– Majd eltévesztettük.</p> -<p>Azzal ment vissza a bankár palotájába, felvilágosítani a -rendőrfőnököt. Akkor aztán meg annak állt feljebb.</p> -<p>Ő förmedt rá a bankárra:</p> -<p>– Hát miért nem mondta az úr, hogy nem kutya!</p> -<h3>A HACHÉE-FACHÉE.</h3> -<p>De Bruce gróf II. Katalin idejében Szentpétervár kormányzója -volt. Naturalizált franczia, a kinek nagyon megtetszett -Muszkaországban.</p> -<p>Csak egy dologgal nem volt megelégedve: a konyhájával. Orosz -volt a szakácsa, a ki rosszul főzött; de annál jobban lopott. A -kormányzónak tele volt a szája e miatt panaszszal. Kivált mikor a -franczia követnél volt ebéden, a kinek a szakácsa pompásan tudta -csinálni a «hachèe-fachèet», a miért De Bruce gróf rajongott.</p> -<p>Egy napon nagyon elrontott minden ételt a muszka szakács; a -kormányzó dühös volt. Hanem a szakács megérezte a pecsenyeillatot s -mielőtt ő maga a tráncsirtálra került volna, elinalt s nyakába -vette a nagy világot. A kormányzó utána iramított minden rendőrt, -hogy csipjék meg, hozzák vissza; de biz azt nem találták meg, úgy, -hogy másnap a kormányzónak, ha ebédelni akart, be kellett magát -invitálni a franczia nagykövethez, a kinek aztán elpanaszolta a -maga nagy baját, hozzá téve azon baráti kérelmét, hogy hozasson -neki a nagykövet egy jó szakácsot Francziaországból, a ki ilyen jól -tudja csinálni a hachèe-fachèet; biz olyan fizetést ád neki, mint -egy generálisnak.</p> -<p>A franczia nagykövet pedig nem csak udvarias ember <span class= -"pagenum"><a name="Page_363" id="Page_363">-363-</a></span> volt, -de nagy diplomata is. De Brucenek nagy befolyása volt az udvarnál. -Azt érdemes volt bármily áldozattal megnyerni. Még az nap -felhivatta a saját szakácsát s így szólt neki:</p> -<p>– Monsieur. Nem volna önnek kedve tábornoki fizetésbe lépni?</p> -<p>– A fizetés jó volna; de én csak kappanöléshez értek.</p> -<p>– Nem ellenségaprításról, csupán hachèe-fachèe-vágásról van -szó.</p> -<p>Erre meg mért ne állt volna rá a monsieur?</p> -<p>A nagykövet tehát mindjárt irt egy nyájasságtól mézédes levelet -a kormányzónak, felajánlva neki saját szakácsát s azt a monsieur -kezébe nyomva, elküldé őt De Bruce úrhoz.</p> -<p>Nagyon rövid időn visszajön a monsieur, szikrázó szemekkel s -kegyetlenül szakkermentirozva s a két markában tartva -megnevezhetlen orczáját.</p> -<p>– Nos? Mi az? Hát nem volt elég a fizetés?</p> -<p>– De f–t nem volt! Olyan száz botot kaptam, hogy nincs az az -orosz generális, a ki meg ne elégedjék vele.</p> -<p>– Száz botot? Ez félreértés!</p> -<p>– De köszönöm szépen. Ezt nálunk bastonnadenak hiják, nem -félreértésnek.</p> -<p>A nagykövet rögtön hajtatott a kormányzóhoz, e felfoghatlan -megsértésért elégtételt követelni.</p> -<p>Kiderült aztán, hogy csakugyan félreértés volt: a kormányzónak a -komornyikja azt jelenté, hogy «itt van a szakács».</p> -<p>Az nem képzelhette, hogy tegnap óta már meg is jött -Francziaországból a megrendelt szakács; szentül azt hitte, hogy a -szökött szakács került kézre.</p> -<p>– Verjetek rá száz botot s dobjátok ki.</p> -<p>Ekkép történt.</p> -<p>A mentség tökéletes volt: a muszkának, mint mindig, úgy most is -igaza volt.</p> -<p>A monsieurnek pedig megmaradt a «hachèe» is, meg a «fachèe» is. -<span class="pagenum"><a name="Page_364" id= -"Page_364">-364-</a></span></p> -<h3>A LELEMÉNYES RENDŐRFŐNÖK.</h3> -<p>Azimkoff Iván csak kazáni rendőrfőnök volt, mikor Sándor czár -élete vége felé tartományait beutazta. A fizetése nem ment többre -ezer rubelnél. S bizony elképzelheti minden ember, mennyit kell egy -szegény rendőrfőnöknek ehhez az ezer rubelhez még hozzá lopni és -csalni, ha tisztességesen meg akar élni belőle. Szerencséjére a -czár odavetődött a városba s Azimkoffnak mindjárt a megérkezés -utáni napon az a szerencse jutott, hogy a czár legmagasabb szine -elé idézteték.</p> -<p>Sándor czár a szokott rossz humorában volt ekkor is.</p> -<p>– No mondhatom, hogy gratulálhatok neked! Ezzel fogadta a -rendőrfőnököt. Sok szép zsiványt van szerencsém országomban -elláthatni: Rigában kilopják az arsenalomból az ágyúimat; -Moszkvában ellopják a Kremlnek a toronytetejéről az aranykeresztet; -Szentpétervárott ellopják a kutyámnak a nyakáról az örvet; hanem -olyan tolvajok, mind a tiéid, nincsenek sehol. Tegnap, azalatt, a -mig a kocsimról leszálltam s bementem a templomba, meg -visszajöttem, kilopták a zsebemből a tárczámat.</p> -<p>– Milyen volt az a tárcza? kérdé Azimkoff.</p> -<p>A czár leirta neki. Veres maroquin, selyem béléssel, volt benne -kétezer rubel százas bankjegyekben.</p> -<p>– A mi embertől kitelik, azt megkisérlem, monda a rendőrfőnök és -elsietett.</p> -<p>Másnap már megkerült a tárcza. Benne volt a kétezer rubel -felváltatlanul.</p> -<p>– Ember vagy a talpadon! mondá a czár Azimkoffnak; az pedig -ravaszul hunyorított a szemével s azt mondá:</p> -<p>– Volnék csak én szentpétervári rendőrfőnök, majd nem lopnák el -felséged kutyájának a nyakáról a lánczot!</p> -<p>– Azonban, ha a tárcza megkerült, a tolvajnak is kézre kellett -kerülni. <span class="pagenum"><a name="Page_365" id= -"Page_365">-365-</a></span></p> -<p>– Nagyon természetes!</p> -<p>A zsebmetsző, a ki bevallá, hogy ő lopta el a czár tárczáját, -abban a kitüntetésben részesült, hogy a megillető adag kancsukán -kivül a nyelvkivágatás büntetését is elnyeré, a mi nem is nagyon -szigorú bünhődés egy ily vakmerő gonosztettért.</p> -<p>Azimkoffot pedig a czár rögtön kinevezte ez erélyes és gyors -eljárásáért szentpétervári rendőrfőnöknek, ott pedig csak a puszta -fizetése tizenkétezer rubelre rugott. Képzelhetni, hogy mennyit -kell még ehhez csalni és lopni egy szentpétervári rendőrfőnöknek, -ha azt akarja, hogy tisztességesen megéljen.</p> -<p>Mert hogyha egy úrféle lop, különösen ha az államtól, vagy a -publikumtól lop, arra azt mondják az oroszok: «meleg helyre -talált», «kövér legelőhöz segítette az Isten», «jól gondoskodik a -családjáról», «félre tesz egy kopeket a fekete napokra». Hanem ha a -paraszt lop, arra azt mondják: «embervért iszik», «özvegyek könyeit -iszsza», «halottakat ás fel».</p> -<p>… Nagy sokára, mikor egyszer a czár megint ugyanazt a kabátját -vette fel, a melyiket akkor viselt, mikor a kazáni templomot -meglátogatta, érzi, hogy valami kemény tárgy ütögeti a térdeit. -Tapogatni kezdi s megtalálja a béllésben alá csuszva az ellopottnak -hitt tárczát. Sohasem lopták azt el.</p> -<p>Hiszen hogy mint talált mégis Azimkoff lopott tárczát kétezer -rubellel megbéllelve? azt halandó észszel is ki lehet találni, de -hol vette a tolvajt, ez a nagyobb talány.</p> -<p>Hát annak meg ez a magyarázata. A börtönben volt épen egy hires -zsivány, a ki megérdemlette a lenyakaztatást, ezt maga elé hivatta -Azimkoff s azt mondta neki:</p> -<p>– No nézd, itt most két Rusikóról van nálam tudósítás; az -egyiket azzal vádolják, hogy kirabolt egy templomot s meggyilkolt -az úton három kereskedőt, a másikat meg azzal vádolják, hogy -kilopta a czár zsebéből a Szent-Mihály templom előtt a tárczát. Már -most melyik vagy te <span class="pagenum"><a name="Page_366" id= -"Page_366">-366-</a></span> a kettő közül? Ha az első vagy, akkor a -fejedet vágatom le, ha a második vagy, akkor csak a nyelvedet -vágatom ki; no meg persze kancsukát kapsz.</p> -<p>A zsiványnak volt annyi esze, hogy azt felelje, hogy ő az a -második s a nyelve árán megmentse a fejét. Utóljára is hát a nyelv -egészen felesleges szerszám az embernél, a ki se nem szinész, se -nem pap, se nem bakter, egyszóval, a ki nem a nyelvével keresi a -kenyerét.</p> -<p>A czár – jót nevetett a tréfának.</p> -<h3>OROSZ CANONISATIO.</h3> -<p>Nagy Péter czár idejében történt, hogy az ocsakoffi -kalugyer-kolostor annyira roskatag állapotba került már, hogy a -tatarozgatás helyett tanácsosabb volt újat építeni. A régit a czár -rendeletére lebontották, mikor már az új lakható állapotban -volt.</p> -<p>A hajdani orosz módra épült nagy zárdának tömérdek -apróbb-nagyobb tornya volt, megfelelő nagyságú harangokkal ellátva; -csupán egy szögletbe épített toronynak nem volt harangja, sőt ajtók -és ablakok is úgy be voltak rajta falazva, hogy a belsejébe is csak -faltöréssel lehetett bejutni. Mikor ezt a tornyot is elkezdték -lebontani, a sok szúette porhadt gerendát lehányva a tetejéről, egy -boltozatra akadtak s a mint azt feltörték, találtak alatta egy -fülkét. Abban a szűk odúban volt egy emberi csontváz, a minek még -akkor is a derekán volt a szeges cingulum és homlokát körülfogta -egy vaskorona, melynek hegyes tövisei a csontba behatoltak. Kezében -egy hosszú olvasót tartott. A homlokán levő vaskoronára arany -betűkkel volt felirva a neve: «Nikeforosz».</p> -<p>– Martyr! Ereklye! kiáltának a felfedezők s vitték a czárnak a -nevezetes kincs hirét.</p> -<p>Az meg kapott rajta: az orosz egyedül idvezítő egyház -<span class="pagenum"><a name="Page_367" id= -"Page_367">-367-</a></span> kebelében a főpásztor egyedül a czár -maga és így az ő jogai közé tartozik a canonisálás is.</p> -<p>Péter czár a feltalált Nikeforosz vértanu szentté tételének -egészen megadta az ünnepélyes pompát. A csontereklyéket, a hozzájuk -tartozó vasakkal együtt egy üvegkoporsóba tették s ünnepélyes -proczesszióval hordozták városról-városra, utoljára visszavitték az -új kolostorba, ott az oltár melletti kriptába elhelyezték s pompás -márványemlékre irták fel a nevét s hogy a canonisatio actusa annál -emlékezetesebb legyen, Péter czár száz vilnai deákot, a kik ott -tilos társulatokban részvétellel vádoltattak, kényszerített a -Nikeforosz tiszteletére emelt új kolostorba Nikeforista-barátokká -átalakulni.</p> -<p>S nagy öröm volt átalában az egész birodalomban, hogy ime egy -orosz szenttel megint több van.</p> -<p>A régi kolostort aztán csak bontották alább. Egyszer végre a -fundamentomára kerültek az említett harangtalan toronynak s ott -találtak egy kis rézládát, melyet ismét nagy ünnepélyességgel -felnyitva, meglelték benne Nikeforosz atyának a történetét, a mi -pergamenre irva sok száz év előtt eltétetett s alá volt irva az -akkori rendfőnök és valamennyi zárdatag által.</p> -<p>No szép dolgok sültek ki abból a protokollumból Nikeforosz -atyára. Ő bizony olyan szent volt, a ki nagyon szerette a szép -asszonyokat; a mi hát még nem volna olyan nagy hiba, hogy azért az -embert mindjárt befalazzák; hanem még azt is tette, hogy azokat a -szép asszonyokat, a kiket elcsábított, nehogy elárulják, elküldte a -másvilágra, a mi már épen nem volt tőle keresztyéni cselekedet. E -botrányos életért és sokszoros gyilkosságaiért végre a szentszék -elé állíttatott s ott azon büntetés lett rá kimondva, hogy állása -magasságához és bűne nagyságához képest egy külön az ő számára -épített toronyban, szeges vaskoronával megszorított fejjel -befalaztassék.</p> -<p>Ez a felfedezés természetesen egészen más színben tünteté fel -Nikeforoszt, a ki elég indiskretus volt, még csontvázkorában -<span class="pagenum"><a name="Page_368" id= -"Page_368">-368-</a></span> is így feltréfálni a czárt és a püspöki -kart. De nem is maradt neki Nagy Péter adósa. Már más országban -elhallgattak volna az ilyen botránynyal s a szentet hagyták volna -szentnek: hanem Oroszországban még a csontváznak is meg kell -bűnhödni azért, a mit holt ember korában vétett. A czár egy újabb -ukázt bocsátott ki, melyben elrendelé, hogy Nikeforosz nem lesz -többé szent, hanem kidobatik a kolostor kriptájából, csontja -elásatik a vesztőhely alá, neve kitörültetik a kalendáriumból és -levakartatik a sírkőről. Azt a száz deákot pedig, a kikből -Nikeforista-barátokat csinált, bedugta a zöldmonduros granátosok -ezredébe katonáknak.</p> -<p>Ilyen igazságszerető tudott lenni a nagy czár.</p> -<h3>A HÁROM KARÁCSONYFA.</h3> -<h4>I.</h4> -<p>A téli palota előtt hatalmasan fújta valaki a streliczek -indulóját trombitáján, mely hangra egyszerre kiugrott az őrszobából -valamennyi granátos, tökmagalakú aranyos süvegével, paszomántos -dolmányával, a korlát elé, a hol a szuronyos fegyverek sorba fel -voltak állítva.</p> -<p>Pedig hát az, a ki jött olyan nagy trombitaszóval, nem volt -valami tábornok, sem a szentpétervári kormányzó, sem a miniszter, -hanem volt a pereczes fiu, hátán a puttonykosárral, kezében a -hosszú póznára felfűzött pereczekkel s a trombitája csak az a -recsegő péklegény-síp volt, a mi úgy fujta azt a harczi riadót, -mint mikor valaki az orrán keresztül énekel.</p> -<p>– Hát te, gazficzkó, a mi indulónkat recsegteted? rivallt rá -tréfás szigorral a káplár, egy ölnyi óriás, simára borotvált arczu, -kifent bajuszu legény.</p> -<p>– No és úgy látom, hogy az én trombitaszavamra jobban elő tudtok -ugrani, mint ha arra trombitálnának, hogy itt jönnek a svédek! -felelt vissza a siheder. <span class="pagenum"><a name="Page_369" -id="Page_369">-369-</a></span></p> -<p>– Ejnye! te tacskó! Mindjárt összezúzlak!</p> -<p>– Te vagy az a legény, a ki valakit összetörsz! Hiszen fogadok -rá, hogy még ezt a pereczet sem tudnád a markodban egy roppantással -öt darabra törni.</p> -<p>– Én? Te! Mibe fogadjunk?</p> -<p>– A hányat öt darabra törsz, annyi pereczet adok ingyen, a -hányat kevesebbre törsz, annyinak az árát fizeted duplán.</p> -<p>– Ide azzal a rúddal!</p> -<p>A suhancz oda nyújtá az óriásnak a pereczes rudat, s az markába -kapva róla egy gömbölyű süteményt, a minek igen nagy hasonlatossága -van azokhoz a lánczszemekhez, melyeket a nehéz fogságra itélt rabok -csörgetnek a bokáikon, odaszorítá azt a markába s összeroppantotta -nagy könnyedén.</p> -<p>Biz az csak négy darabra törött.</p> -<p>Aztán fogta a másodikat, harmadikat, sorba az egész füzért, -erősködött, káromkodott, a fogait is csikorgatta, toporzékolt; de -csak nem tudott négy darabnál többre eltörni egy pereczet.</p> -<p>Az egész őrcsapat nevetett. A kaczaj minden ujabb meghiusult -kisérletnél növekedett; utoljára annyira ment, hogy felhangzott a -czár szobájáig.</p> -<p>Péter czár kinyitá az ablakát, hogy meghallja, mi az?</p> -<p>Azt már hallotta, hogy az egész csapat hogy felel meg a -kommandószó szerint arra a kérdésre: jó volt-e a káposztás -leves?</p> -<div class="curly-labels"> -<p class="right">Discant</p> -<p class="right">Tenor</p> -<p class="right">Bassus</p> -</div> -<div class="curly-large curly-left"> -<p>Nagyon jó volt felséges czár: áldassék a te neved és Szent -Wladimir.</p> -<p>Nagyon jó volt felséges czár: áldassék a te neved és Szent -Wladimir.</p> -<p>Nagyon jó volt felséges czár: áldassék a te neved és Szent -Wladimir.</p> -</div> -<p>Hanem hogy kommandószóra hogyan lehet az ő granátosait, még -pedig a téli palota bejárata előtt, ily rendszeres röhögésbe hozni? -ez új dolog volt előtte.</p> -<p>S a ki vezényel, az egy pereczes fiu. <span class= -"pagenum"><a name="Page_370" id="Page_370">-370-</a></span></p> -<p>– Mi történik oda lenn? kiálta le a czár az ablakból.</p> -<p>– Ez a gazficzkó itten! mondá mérgesen a káplár, s megfogta a -pereczes fiu fülét.</p> -<p>– Ne az én fülem nyujtsd meg, hanem a magadét, sikolta az; nem -hallod, hogy a czár hozzád beszél?</p> -<p>Akkor aztán a czár is nevetett.</p> -<p>Szerencsére karácsony estéje volt. Ezen az estén szabad -jókedvűnek lenni még Szentpétervárott is. Még a czárnak is; még a -közkatonának is.</p> -<p>– Hozzátok fel azt a fiut hozzám! parancsolá a czár, s ezzel -betette az ablakát, melyből mint egy fehér szellem szállt elő a -meleg pára, míg nyitva volt, édes ambraillatot és pecsenyeszagot -árasztva el az őrt álló katonák feje fölött.</p> -<p>A czár épen lakomájától kelt fel. Az asztal még rakva volt -süteményekkel, s körülülve fényes egyenruhás urakkal, mikor a -pereczes fiut bevezették. Csak az a prémes bőrködmön volt rajta, a -mit valamennyi pereczáruló visel Szentpétervárott télen.</p> -<p>– Hát te melyik ezredből való katona vagy? kérdé tőle a -czár.</p> -<p>– Abból, mely valamennyi ezredet fentartja. Pék!</p> -<p>– Jól van, pékinas! Hát mit akarsz inkább? Enni-e vagy inni?</p> -<p>– Nézni!</p> -<p>A pékinasnak megadatott, a mit kivánt. Volt mit nézni a téli -palotában karácsony estéjén.</p> -<p>A czárnak még akkor az első felesége volt a háznál, Lapukhin -Eudoxia s két apró gyermeke: egy fiu, egy leány.</p> -<p>Karácsonyfát, mint minden háznál, a czári palotában is -állítottak fel s azt a gondos anyai kéz felékesítette mindazokkal a -drága csecsebecsékkel, a miknek a kis emberek és a nagy gyermekek -olyan nagyon örülnek.</p> -<p>A karácsonyfa meggyujtásához meg voltak híva az előkelő bojárok -gyermekei, kiknek szülői szivesen látott hivei <span class= -"pagenum"><a name="Page_371" id="Page_371">-371-</a></span> voltak -a téli palotának. Hanem az udvari rend már a gyermekeknél -elkezdődik Oroszországban. Az örvendő zsivajgás, a bámulat -kitörései el vannak fojtva jó korán a sorára váró fegyelem és az -elharapott irigykedés alá. Ott már a gyermeknél kezdődik a «csinn!» -a világi rangfokozat.</p> -<p>A meghivott kis herczegek és herczegasszonyok növeldei -illemtudással várnak az udvarmester felhivására, a ki az előlépők -számára leveszi a karácsonyfáról a pompás ajándékokat, aranyos -katonákat az úrfiaknak, hajas babákat a kisasszonyoknak, hollandi, -chinai furcsaságokat a hivatalos vendégeknek.</p> -<p>A pékinasnak is szabad volt azt egy zugból nézni.</p> -<p>Nézni és nem nyulni hozzá. Nézni azzal a tudattal, hogy -mindebből semmi sem az övé.</p> -<p>Minden pompa és ragyogvány hat a gyermek kedélyére; de hát még a -gyermekpompa? Amaz csak elkábítja, azt még nem érti; ebben szeretne -duskálkodni, válogatni, a szépét-javát magának kikeresni s a -kiválasztottat megint rögtön kicserélni a másik gyermekével, a mit -szebbnek talál.</p> -<p>Hej, milyen szép hintalovat kapott a trónörökös, a kis Alexis. -Fel is kapott rá azonnal s onnan vezényli a törökre bádog katonáit. -Annak már csak nagy öröme lehet! A ló hintálás közben nyerít s a -festett katonák zenekara trombitál hozzá.</p> -<p>Szegény Alexis! Mire megnősz, ott fogsz lovagolni a földalatti -börtön kemény fapadján s vezényelni fogod a patkányokat, a mik -előtted tánczolnak!</p> -<p>Mikor aztán vége volt az ajándékosztásnak, mikor már az -udvarmester kinek-kinek az ifju vendégek közül kiosztotta a számára -elrendelt karácsonyi ajándékot; mikor már a feldiszített fenyőfa -üresen maradt, csak a csemegék, narancsok, az aranyozott diók, a -felaggatott délszaki gyümölcsök lógtak még rajta, cselédmartaléknak -szánt, gyomor-elrontani való csecsebecsék, megkeresztelve a -lecsorgó viaszgyertyák tarka cseppjeitől, akkor azt kérdezé a czár -az utczáról felhivott pereczesinastól: <span class= -"pagenum"><a name="Page_372" id="Page_372">-372-</a></span></p> -<p>– Hát te mit kivánnál magadnak belőle?</p> -<p>Minden arcz kegyetlen mosolygással fordult az utczagyerkőcz -felé. A gyermektársak a legkegyetlenebbek. Mit fog a piszkos ficzkó -mondani erre? Sirva fakad-e szégyenében, mikor azt kérdezik tőle: -«mit választasz magadnak a karácsonyfáról?» aztán semmi sincs már -rajta.</p> -<p>A pereczesinas pedig nevető arczczal felelt meg a czárnak.</p> -<p>– Én magát a karácsonyfát kérem!</p> -<p>– S minek neked az a karácsonyfa?</p> -<p>– Annak, hogy majd egyszer azokat az érdemrendeket felakaszszam -rá, a miket ezek az urak itt mind viselnek!</p> -<p>– Az ördögbe! Mi a neved?</p> -<p>– Mencsikoff Danielovics Sándor.</p> -<p>– Danielovics Sándor! Te itt maradsz mellettem a palotában.</p> -<h4>II.</h4> -<p>Elért már mindent, a mi embertől kivánható.</p> -<p>Híre bejárta az egész világot; koronás fők örültek mosolygásának -s koszorús hősök reszkettek haragjától.</p> -<p>Jóltevőjét, Amilka herczeget elárulta a czárnak. Az összeesküvőt -lenyakazták, birtokát odaadták a feljelentőnek hűbérül s a leányát -feleségül.</p> -<p>Rá bizatott a czár legnagyobb fiának, Alexisnek nevelése – -börtönben őrzése – s kivégeztetése.</p> -<p>Ausztriában gróf lett, Németországban birodalmi herczeg, -Oroszországban ingermanlandi fejedelem.</p> -<p>Kegyencze volt az új czárnőnek házassága előtt, alatt és -után.</p> -<p>Birtoka olyan nagy volt, hogy beillett volna királyságnak.</p> -<p>És azonkívül oly hatalmasan tudott rabolni, hogy a legfőbb -törvényszék háromszor itélte halálra és birtokai elkobzására -(1713-ban, 1719-ben és 1723-ban). A czár vagy <span class= -"pagenum"><a name="Page_373" id="Page_373">-373-</a></span> a -czárnő mindannyiszor megkegyelmezett neki; elvette a régi birtokait -s adott neki módot, újakat szerezni.</p> -<p>A czárnő halála után ő lett a II. Péter trónörökös gyámja, a -kire olyan jól vigyázott, hogy bezárva tartá saját palotájában, a -honnan csak egy módja volt a leendő czárnak a kiszabadulásra: ha -Mencsikoff leányát feleségül veszi.</p> -<p>Karácsony estéjén ugyanabban a palotában, a hol a pereczesinas -először bámulta meg a főurak csillogó érdemrendeit, volt felállítva -egy óriási karácsonyfa, és annak az izmos ágai megterhelve olyan -játékszerekkel, a miknek a nagy gyermekek örülnek.</p> -<p>Czimerek és érdemrendek, díszkardok és marsall botok, khamok, -attamánok süvegei, városok arany kulcsai, archimandritai mithrák, -pásztorbotok, hadi hajók mintái; a szálfa tetején pedig egy arany -czifraság, hasonlatos a czári prémkörített koronához. De még valami -volt rejtekben: egy arczkép, tömör aranyrámában, melyet a vékony -csillámló fátyol nem takart el annyira, hogy rá ne lehessen benne -ismerni Mencsikoff leányára.</p> -<p>A nagy gyermekek, kik között ez ajándékoknak szét kellett -osztatni, mind együtt voltak már, leghátul a sutban a trónörökös -maga, a legárvább gyermek valamennyi között.</p> -<p>A hatalmas nagy férfi kiosztá közöttük sorban a nekik szánt -ajándékokat: «Neked ez a herczegi czím! Neked ez a kormányzóság! -Neked ez a püspöki szék! Neked ez a fejedelmi süveg! Neked ez a -vezéri bot!» Míg sorba minden ki nem osztatott s nem maradt más a -karácsonyfán, csak az arczkép a legalsó ágán s a korona a -hegyén.</p> -<p>– Hát te mit választasz magadnak a karácsonyfáról? kérdezé -Mencsikoff II. Pétert, a nyomorult árva gyermeket.</p> -<p>– Én választom magát a fát! felelt az ifju.</p> -<p>– S minek teneked ez a fa?</p> -<p>– Annak, hogy téged felakasztassalak rá: te országos rabló! -<span class="pagenum"><a name="Page_374" id= -"Page_374">-374-</a></span></p> -<p>A herczeg bámulva tekinte szét. A nagy gyermekek, a kapott -ajándékokkal a kezükben, mind félre fordíták tőle az arczaikat; -csak egy közeledett felé mosolyogva, az, a kit épen most tett meg -Szent-Pétervár kormányzójává; még kezében volt a nagy -aranykulcs.</p> -<p>– Herczeg! Te épen most adtad a kezembe ezt a kulcsot, én bizony -becsuklak vele téged.</p> -<h4>III.</h4> -<p>A beresowi kormányzó jószivű öreg úr volt. Minthogy neki magának -nem voltak gyermekei, ennélfogva karácsony estéjén a számüzöttek -gyermekeit gyüjté össze palotájában, hogy gyönyörködjék az -örömükben, mikor azok a karácsonyfa ajándékain megosztoznak. Nem -csecsebecsék biz azok; meleg keztyük, harisnyák, botosok, -korcsolyák, theafőző ibrikek, a mikről a sziberiai száműzöttek -gyermekei szoktak álmodni, a kis Krisztushoz imádkozás közben.</p> -<p>Mindenki megkapta már a magáét; csak egy nyulánk, halavány -leányka van még hátra.</p> -<p>A beresowi kormányzó komoly ember, nem szokta a tréfát; mikor -azt kérdi a legutól maradttól: «Hát te, leányom, mit választasz -magadnak?» ezt nem teszi kegyetlen rossz élczből: mert van még ott -elég miből válogatni, több az ajándéktárgy, mint a gyermek. Hanem a -leány még sem választ semmit, hanem azt feleli, láztól reszkető -hangon:</p> -<p>– Add nekem magát a fát.</p> -<p>– S minek neked ez a karácsonyfa?</p> -<p>– Az apám ott lakik abban a kunyhóban, a minek csak a teteje -látszik ki a hóból. A tüzelőnk elfogyott, én nem mehetek az erdőre, -a hideg lel s az apám sem mehet ki, a míg meg nem foltozza a -csizmáját, s fázik a keze. Add nekem a karácsonyfát tüzelőnek.</p> -<p>– Mi a neve az apádnak, leánykám?</p> -<p>– Mencsikoff Danielovics Sándor! <span class="pagenum"><a name= -"Page_375" id="Page_375">-375-</a></span></p> -<h3>HOGY KEZDIK ÉS HOGYAN VÉGZIK.</h3> -<p>Ezen fejezet arról szól, hogyan kezdik a hadvezéri pályát -Oroszországban, és hogyan végzik?</p> -<p>Hanem elébb lássunk egy kis szinházi életet.</p> -<p>Sehol olyan nagy szüretje nincs művésznőnek, pénz dolgában, mint -Szent-Pétervárott. Tudják is ezt Európa minden nemzetbeli -művésznői, s nem is mulasztják el, a míg in floribus vannak, -megtudni, hogy «hol telelnek a rákok?»</p> -<p>Azonban sem Rachel, sem Patti, a diva, nem érték el azt a -magaslatot (belépti díj dolgában), a melyre fölemelkedett a maga -idejében Chevalier kisasszony, a szentpétervári franczia -szintársulat primadonnája. Mikor ennek volt jutalomjátéka, -abonnement suspendu mellett (s az sűrün szokott lenni), olyankor -csak ő nála magánál lehetett a belépti jegyeket kapni s azok mesés -árakon keltek el; öt-hatszáz rubelt adogattak egy zártszékért.</p> -<p>Bizonyára igen szépen kellett neki énekelni s valami csodavarázs -lehetett a hangjában.</p> -<p>Az igaz, hogy énekelt, hanem ott énekelt, a hol nem kellett -volna, t. i., hogy szavaló művésznő volt, a kinek az éneklés nem -teszi kellemessé az előadását; hanem a hangja csakugyan birt valami -varázszsal, azzal ugyanis, hogy a kinek az óhajtását ő tolmácsolta, -annak az – legmagasabb helyeken – okvetlenül megadatott.</p> -<p>Hony soit, qui mal y pense!</p> -<p>Ej, ej, ez a tisztelt olvasó mindjárt valami rosszat gondol! -Pedig hát ne tessék hinni; nem úgy van: Chevalier kisasszony nem -volt a czárnak a kedvese; hanem csak a czár komornyikjának, -Kutajcsoff úrnak.</p> -<p>De mikor az egész kerek földön (a mi mind a czáré) ez az -egyetlen halandó volt az, a kinek a szavát a czár bevette. -<span class="pagenum"><a name="Page_376" id= -"Page_376">-376-</a></span></p> -<p>Beszélhetett a miniszter, a fővezér, a czárevics, a czárné, a -mit akart: ezért csak az állt meg, a mit Kutajcsoff úr mondott.</p> -<p>Mikor tehát egy-egy jutalomjáték után mademoiselle Chevalier -megmutatá a lajstromot Kutajcsoff úrnak, melybe fel voltak jegyezve -a művészet pártolóinak nevei, az utánuk jegyzett összegekkel: ebből -rögtön és világosan megtudhatá Kutajcsoff úr, kik azok, a kik -legérdemesebbek magas államhivatalokra és hadvezéri állásokra?</p> -<p>Korzakoff herczeg ezekben az időkben császári biztos volt Condé -herczeg hadseregénél s unta ezt a hivatalt. Nemes ambitiója volt -magának is hadvezetővé lehetni, ami a legkönnyebb feladat a -világon; nem kell hozzá egyéb, mint egy ló, a min az ember -vezényel, meg egy csoport szamár, a ki a vezényletére hallgat.</p> -<p>Korzakoff ismerte már a dicsőség útját. Szerét ejtette, hogy -Chevalier kisasszony egy-egy jutalomjátéka alkalmával -hazakerülhessen Szent-Pétervárra. Mindjárt megbízta a titkárját, -egy Proud’homme nevű elszászi fiatal embert, hogy siessen Chevalier -kisasszony szállására s vegyen tőle egy zártszéket s azt -herczegileg fizesse meg.</p> -<p>Az ostoba franczia, a ki, mint minden franczia, soha sem -tanulmányozta az idegen nemzetek szokásait, hanem mindent a -franczia mintára akart szabni, így okoskodott: «ha én otthon egy -ilyen actricenak, mint ez a Chevalier, adok egy zártszékért száz -rubelt, hát az mindjárt tudni fogja, hogy muszka herczeggel van -dolga». S nyomott a művésznő markába száz rubelt.</p> -<p>S bár legalább annyi esze lett volna az ostoba francziának, hogy -ha már csakugyan száz rubelt hagyott a művésznő tenyerében és nem -többet, a gazdájának számított volna ötszázat, a hogy ezt -felvilágosodott orosz bizonyosan tette volna, de az ostoba franczia -egész őszintén megmondta az urának s még szepegett is, hogy hátha -megszidják a pazarlásért, hogy biz ez a billét drága volt, a száz -rubelesből egy kopeket sem adtak vissza. <span class= -"pagenum"><a name="Page_377" id="Page_377">-377-</a></span></p> -<p>– Száz rubel! ordíta fel dühösen Korzakoff. Te szerencsétlen. -Koldussá tettél a száz rubeleddel! Végem van! Szibériába küldenek. -Megöltél! Degradálva vagyok közkatonának! Száz rubelt adni -Chevalier kisasszonynak! Oh! te franczia barbár!</p> -<p>Azzal nyargalt ki a palotájából; egyenesen a leghiresebb -ékszerárushoz, annál kiválogatott ezerkétszáz rubel áru -brilliántokat s úgy vágtatott vissza Chevalier kisasszonyhoz; -bocsánatot kérve titkárja feledékenységeért, ki az imént -elfelejtette a művésznő jutalomjátékára küldött im ez -ajándékocskákat is átadni, a mit a herczeg im ezennel személyesen -rak le a nagy művésznő picziny lábaihoz.</p> -<p>A művésznő el volt ragadtatva e figyelem által. Kinyilatkoztatá, -hogy mindjárt tudta, miszerint a titkár úr azt a zártszékjegyet -saját maga számára vette csupán; ő a herczegnek a saját páholyában -ajánl fel egy helyet – ingyen! és azonkívül az előadás után -meghivja magához thea-estélyre.</p> -<p>A thea-estélyben válogatott társaság volt együtt; Korzakoff -herczeg abban a szerencsében részesült, hogy a czár -főkomornyikjának, Kutajcsoff úrnak is bemutattatott s annak -irányában egész szeretetreméltóságát kifejtheté.</p> -<p>Meg is kapta néhány nap mulva az óhajtott hadparancsnoki állást -s valószinű, hogy ő sem lőtt nagyobb bakokat, mint a többi -tábornokok, s ha a katonái jól verekedtek, azt mondta, hogy «ő» -győzött.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ugyanezen czár (I. Pál) uralkodása alatt, egy sikerteljes -békekötés által berekesztett hadjárat után hazatérőben volt az -orosz birodalom legnagyobb hősi hírre emelkedett fővezére: -Szuvarov. Az ősz vezér a fájáról tépte a babért, t. i. -Olaszországban és Napoleon keze közül. Ezért bizonynyal megérdemlé, -hogy országos pompával fogadják hazatértében. <span class= -"pagenum"><a name="Page_378" id="Page_378">-378-</a></span></p> -<p>Nagyszerü volt az előkészület, melylyel Szent-Pétervárott a hős -hadvezért fogadni szándékoztak.</p> -<p>A fővárostól hat werstnyire lovas ezredek mennek eléje: -huszárok, vértesek, kozákok csengő tábori zenével, a Trebián, az út -két felén huszezer gyalog képez sorfalat, száz ágyú bömböl eléje s -megérkezése estéjén minden ház ki lesz világítva, a palotákon -transparentek, a Néva hidjain tűzijáték. Őt magát pedig a czár -saját díszhintaja hozza be a fővárosba s egyenesen a czári -palotához állít be vele; ott lesz a leszállója a hadvezérnek, egy -egész lakosztály lesz berendezve a számára oly pompával, mint mikor -külország uralkodója jő látogatóba.</p> -<p>Mindezeken felül el lett rendelve, hogy Szent-Pétervár -legfényesebb piaczán nagyszerű márványemlék emeltessék Szuvarov -megörökítésére. Fenn a vitéz érczben öntött lovagszobra; a -márványtalapon pedig diadalmas hadjáratának művészi vésű által -kiemelt domborművei.</p> -<p>Ennél nagyobb dicsőség még közönséges anyától született orosz -jobbágy számára nem lett fentartva.</p> -<p>S a mi furcsább, az, – hogy ezt meg is érdemelte.</p> -<p>De a mi legfurcsább, az, hogy még sem kapta meg.</p> -<p>A hazatérő fővezérnek azt az utasítást küldte a czár, hogy a -hadsereg hazavezetése alatt minden nap más meg más tábornokra bizza -rá a napi vezérséget. Szuvarov erre azt az észrevételt tette, hogy -ez tiszta képtelenség; ha minden nap más meg más tábornok hajtja -végre a parancsokat, az egyik nem fogja tudni, hogy mi intézkedést -tett a másik? Ebből olyan zűrzavar lesz, hogy a hadsereg minden -ellenség nélkül meg lesz verve. Ő csak egy alkalmas embert ismer e -feladatra: az Bagration; annálfogva a napi vezérséget jónak látja -állandóul annál hagyni.</p> -<p>Ezzel a «tettével» minden érdemét egyszerre lerontotta. A -pompát, díszmenetet betiltották, a szobormintát összetörték s a -nemzet legnagyobb hőse diadalmas hadjárata után egyes-egyedül -hajtatott be egy rongyos kibitkán a fővárosba, betegen, elcsigázva, -megtörve. Senki sem <span class="pagenum"><a name="Page_379" id= -"Page_379">-379-</a></span> fogadta; a ki megismerte, sietett -elfordulni tőle; félreeső utczákon át, mély csendben érkezett meg -öreg anyja alacsony házikójába valamelyik szurtos külvárosban s ott -pár hét mulva, kapott sebeinek kiujulása, de még inkább a szégyen, -a kétségbeesés kioltá életét. Temetési kiséretét képezte egy öreg -asszony, meg egy kutya.</p> -<p>Mikor a czár meghallá, hogy kimult, azt kegyeskedett róla -megjegyezni:</p> -<p>– Nagy ember volt, kár, hogy dicsőségét beszennyezte -engedetlenségével.</p> -<p>S az udvaronczok chorusa utána énekelte:</p> -<p>– Nagy ember volt, kár, hogy dicsőségét beszennyezte -engedetlenségével!</p> -<p>S aztán ugyan őrizkedtek, hogy engedelmességüket be ne -szennyezzék valamiféle dicsőséggel.</p> -<h3>ÖRDÖGSÁNCZ.</h3> -<h4>I. A RÓZSAKERT.</h4> -<p>«Gül-Bagdzse» (Rózsakert) volt a neve egy kis helységnek a -Csipka-Balkán hegyei között, északra a Kezanlik felé vezető út -mellett. A meredek sziklaszorosból egy folyvást lefelé lejtőző -ösvény vezetett odáig, sűrű gyertyánfaerdők között, a miknek -sötétzöld szőnyege köröskörül átölelte azt a kerek völgyet, hol a -két sor utczából álló falu fehér házikói látszottak elszórva, egy -patak mentén, mely kigyótekervényben keresett magának útat a ruméli -lapály felé.</p> -<p>Azért mégis világszerte ismeretes volt ez a kis helység. -Emlegették a nevét, a hol csak igazi urak laktak, igazi palotákban -s finom idegzetű úrhölgyek: a Dolmabagdzsében, vagy a -Csiragán-Köskben, akár a Palazzo-Pittiben, vagy a Palais-Royalban -és a Louvreban, akár a Sans-Souciban, vagy az Apsleyhouseban. -Mindenütt voltak, <span class="pagenum"><a name="Page_380" id= -"Page_380">-380-</a></span> a kik, ha azt olvasták (azaz, hogy csak -legfeljebb a külső etiquettejéről felismerték), hogy «Gül-Bagdzse», -igaz lelkesedéssel tágíták ki orrczimpáikat s azt mondák: «Ohó, -Gül-Bagdzse!»</p> -<p>Mert olvasni kevesen tudták ezt a nevet, a mi szattyánborítékra -volt irva utánozhatatlan színű piros festékkel, török -betüjegyekben; a felvágott szattyán alatt előtünt a vastag, fehér -szőrnemez burkolat, melyen semmi varrás nem volt. Ki sem lehet -találni, hogyan került abba bele az ólompecséttel lezárt -csutoraalakú czinkedény, a mit csak tüzesített késsel lehet -felnyitni s akkor aztán a harmadik burkolat alól előkerült az a -finom kis lapos kristályüveg-palaczk, a miben valami, az aranynál -ragyogóbb nedv tündökölt, a palaczk fenekén jellemző sóforma fehér -kristályokkal. Ez a gül-bagdzsei rózsaolaj.</p> -<p>A mi a kövek között a gyémánt, az a gül-bagdzsei rózsaolaj a -nedvek között. Egy csepp belőle egy termet eláraszt paradicsomi -illattal. Halálirtó gyógyszer és szerelemköltő bűv-ír egy -cseppben!</p> -<p>Nem tudták azt másutt úgy készíteni, mint Gül-Bagdzséban. A hogy -az igazi műértő megismeri a golkondai gyémántot a capgyémánttól, -úgy megismeri a gyönyörök tudósa a gül-bagdzsei rózsaolajat a -franczia provenceitól, az angol walesitől s az ind gazipuritól: hát -még a hamisítványoktól, a mik nem is rózsákból készülnek!</p> -<p>Meg is érdemli a rózsakert nevet e kis völgyvidék. Körülfogva -három oldalról erdős hegyektől s csak dél felé nyitva a meleg -napsugárnak, úgy fekszik ott, mint egy kis paradicsom. A meddig -csak mívelhető föld takarja a völgyet, az egész tele van ültetve -rózsaligetekkel. Szigorú tele soha sincs e völgynek, az év minden -szakában virágoznak a rózsák egyes fajai, s ha megesik néha, hogy a -kianun-i-evvel (deczember) hófergeteget hoz a vidékre, az első -napsütés után másnap elolvad a hó s akkor az a faja a rózsáknak, a -miknek «fényrózsa» a neve, egész <span class="pagenum"><a name= -"Page_381" id="Page_381">-381-</a></span> télen át zöldülő -lombozatát egyszerre átváltoztatja karmazsinszínűre.</p> -<p>Mikor aztán az első tavasznyilás jön, lángba borul az egész -völgy a virágok királynéjának pompájától. Utak, sövények nevetnek a -dicsekedő fénytől, a lángrózsák biborszőnyeggel vonják be a házak -falait s keresztül hajolnak a lapos tetőzeten. A bársonyrózsák -feketébe menő csoportjai rikító ellentétet mutatnak az -«aranygolyók» telepével szemközt, a százlevelű, az ezerlevelű -hajnalszín tengere között a damaskusi fehér s a «szűz» rózsa -bozótjai, mint virágoltárok emelkednek elő s a mint dél felé a -verőfény odább-odább foglalja el a tért az árnyékfedte völgyben, -akkép elevenül meg az erdők széle. Ott a tulfinom «alvó rózsa» -telepei vannak, melynek kelyhe össze van csukódva, míg a nap rá nem -süt, s mikor a verőfény elhagyja, ismét becsukódik s aludni megy -szépen.</p> -<p>S ez így tart egész nyáron át. Még a késő ősz is ott találja az -«örök» rózsákat, a mindignyiló kétszínűeket, s a völgy egész népe -nem foglalkozik egyébbel, mint rózsaszüreteléssel. Ez neki a -kenyere és bora. Ez a vetése és bányája. Ez az aranya és az -ezüstje. Ebben van gazdagsága, megelégedése. Ez a hazája és -mennyországa.</p> -<p>Férfi és gyermek egész évszakon át rózsalevelet szed, s a nők, -leányok hagyományos műértelemmel készítik a rózsalevélből a -gyémántbecsű rózsaolajat. Mert az óriási fáradság! Egy millió -rózsából csak száz lat olaj lesz. S ha derült időben szedik a -rózsát, erős napfénynél, akkor csak hét harmadrészt ád: egy harmada -szétillan a levegőben. A gül-bagdzsei völgy, mikor erős napsütés -van, folytonosan kincseket érő illatszer árjával van elborítva.</p> -<p>… Ebben a tündéri illatkörben csak boldog embereknek lehet -lakni. <span class="pagenum"><a name="Page_382" id= -"Page_382">-382-</a></span></p> -<h4>II. HADZSI AKIM ÉS HORA MIRKÓ.</h4> -<p>Hadzsi Akim és Hora Mirkó két átelleni házban lakó szomszédok -voltak. A patak választotta el őket egymástól, hanem egy gyaloghid -megint összekötötte.</p> -<p>Az egyik oszmán volt, a másik bolgár.</p> -<p>A mióta ebben a völgyben rózsabokrok nyilnak, mindig együtt -lakott a két faj egymás mellett békében s beszélte egymás nyelvét, -tisztelte egymás vallását. A házaik úgy voltak építve, hogy a patak -egyik oldalát foglalták el a mohamedánok, a másikat a keresztyének. -A mecset és templom a legtágasabb téren a völgynek egymással -szemben nyilt, s ott sem fordított egymásnak hátat, miután a -keresztyének szokása azt tartja, hogy a templom ajtaja Jeruzsálem -felé, a mohamedán szokása pedig azt, hogy a mecset ajtaja Mekka -felé legyen fordulva. Azután az ünnepeik sem zavarták egymást, a -keresztyének pazárgünje (vasárnap), a mohamedánok dzsumagurijével -(péntek) nem esik össze.</p> -<p>Aztán mi alapja is lett volna közöttük akárminő -összeveszésnek?</p> -<p>A haza? Hisz ez a völgy mind a kettőjük számára elég volt.</p> -<p>A paradicsom? Hát nem laktak-e már eddig is benne?</p> -<p>A dicsőség? Hát nem volt-e az egész világ Gül-Bagdzse nevével is -tele?</p> -<p>A keresztyén időszámlálás 1876-ik évének junius havában, vagyis -a hedzsira 1254-iki hazirán hónapjában, az első rózsaszüret -legterhesebb munkáját bevégezve, künn üldögélt a kapuja előtt mind -a két szomszéd és dohányozott. Azaz, hogy ez nem helyes kifejezés. -Csak pipázott. Mert a gül-bagdzsei völgy rózsaillattól átfült -levegőjét bódító, maró dohány füstjével bekeverni szentségtörés -volna. Itt dohány helyett az «eczetrózsa» (rosa gallica) -<span class="pagenum"><a name="Page_383" id= -"Page_383">-383-</a></span> hirtelen szárított bimbóiból készült -gyurmát pipázzák fel, a mi hasonlatos az Istenek ambroziájához, s -thea helyett is a «czukorrózsa» finom, gyönge illatú bimbóit -használják. A rózsa ád mindent.</p> -<p>Pipáztak és nem beszéltek semmit.</p> -<p>Este volt az idő. A kis görög templom tornyában vecsernyére -harangoztak; a mecset minaretjében megvárta a muezzim, míg vége -lesz az angelus csengetésnek is, s csak azután kezdte rá a maga «Lá -illáh ill alláh»-ját, melynek végeztével mind a két szomszéd -letette a pipát szájából s a Hora Mirkó elmondta fenhangon a maga -Miatyánkját, Hadzsi Akim pedig a maga «Elhemdu lilláhi rabbi -l-alaminá»-ját, a nélkül, hogy egymást konfundálták volna, s aztán -megint szájba vették a csibukot és szíták odább.</p> -<p>A Kezanlik felé vezető utról egy öszvér csengetyűhangja kezdett -hallatszani.</p> -<p>A kanyargó hegyi ösvényen kikitünt a közeledő lovag alakja, -magas örmény kalapjával. Mögötte tiszteletteljes távolban üget -szamárháton négy barna ficzkó, két kézben tartva hosszú -puskáját.</p> -<p>Hadzsi Akim megszólal, csibukjával a közeledőre mutatva:</p> -<p>– Cselebi!</p> -<p>– Az ám: Cselebi, hagyja rá a szomszédja.</p> -<p>– De ugyan minek hoz magával négy fegyveres kisérőt?</p> -<p>– Azt magam is szeretném tudni.</p> -<p>– Holott azon a helyen, a hol a rózsák teremnek, soha se -termettek se rablók, se gyilkosok.</p> -<p>– Se semmiféle gonosztevők.</p> -<p>Cselebi volt a sztambuli kalmár, a ki a rózsaszüret után el -szokott jönni a gül-bagdzsei völgybe, összevásárlani az idei -rózsaolajat, a mit gyorsan el kell zárni, mert különben a java -elpárolog s csak ez első szüretelésből készül a rózsaolaj, a -későbbi szedés már csak rózsavíznek való, a <span class= -"pagenum"><a name="Page_384" id="Page_384">-384-</a></span> -legkésőbbit pedig összemorzsolják s azokból meg a görög barátok -készítenek olvasóhoz való gyöngyszemeket s a török dervisek a -«teshbit».</p> -<p>Cselebi mindig maga jött a vásárra, mert a -rózsaolajbevásárláshoz nagy tapasztalás kell. Nem is hinné azt -valaki, hogy milyen rosszak az emberek. Még a rózsaillatot is meg -tudják hamisítani. Az, a mit az európai boltokban, -illatszerkereskedésekben rózsaolaj czím alatt árulnak, soha se -látott rózsafát; azt nárdusgyökérből párolják le, meg -vadmuskátli-levelekből, s czetvelővel keverik össze; a törökök -megvetően «idrisz jaghi»-nak nevezik azt s a nagy közönség soha sem -érezte az igazi rózsaolaj illatát. Az igazi rózsaolajat csak a -tapasztalt műértő ismeri meg halványsárga színéről, nyulósságáról, -tömörüléséről és olvadásáról, meg hogy a fehér ruhára csöppentve, -úgy elillan, hogy maga után semmi olajfoltot nem hágy. De minden -próbánál bizonyosabb az, mikor a szakértő nyitott ajkaihoz közel -tartja a rózsaolajos üveg szűk száját s teljes lélekzettel szíjja -be azt hosszasan. Azt a kéjmámort, a mit akkor érez, semmi -hamisítvány nem képes előidézni; az az igazi «roshé». Az ilyen -rózsaolajat csak a Nagy Úr szeráljában használják el s mint -fejedelmi ajándék jut az más uralkodók palotájába. Azt nem is -veheti meg más, mint Cselebi, a kinek az igazi nevét senki sem -tudja, mert «cselebi» csak annyit tesz, hogy «nyájas, udvarias» -ember. S ő valósággal az is. Fizet alkudozás nélkül s még azonfölül -apró ajándékocskákat is osztogat a kis gyermekeknek, czifra -selyemkendőket a szép leányoknak s soha egy goromba szót nem hall -tőle senki. Mikor jön, örömünnep van az egész faluban s azt ő tudja -jól, hogy az ő feje szent; őt minden ember védi, s még a kutyák sem -ugatják meg.</p> -<p>Most mégis négy basibozukkal kisérteti magát.</p> -<p>– Éltek-e még? Azon kezdi beköszöntőjét a megérkező vendég, a -mint az öszvéréről leszáll a hid előtt Hadzsi Akim és Hora Mirkó -házai között. No ha éltek, hát nem sokáig éltek. Magam is utoljára -vagyok itt a rózsák völgyében <span class="pagenum"><a name= -"Page_385" id="Page_385">-385-</a></span> s esztendő ilyenkorra, -nem tudom, ki fog lapdázni a fejemmel? De azt tudom, hogy ez az -egész rózsaliget nem lesz itt már s helyén szamártövis, meg ebkapor -fog virítani.</p> -<p>– Ugyan már ki pusztítaná el a mi rózsakerteinket? szól jámbor -nyugalommal Hadzsi Akim, leemelve Cselebi nehéz általvető iszákját -az öszvérről.</p> -<p>A szomszédja, Hora Mirkó, is oda jött Cselebit üdvözölni.</p> -<p>– Megmondom, hogy ki? Van Szent-Pétervárott egy hatalmas gyáros, -szeszfőző no, ha mondom: annak van egy irtóztató nagy gyára, a -melyben nárdusból, gerelyből, meg indiai bakszakállból tonnaszámra -készítik az idriszjaghit. Ez a nagy gyáros akarja ellátni egész -Európát az általa gyártott hamis rózsaolajjal. A németek már mind -azt szíják, meg az olaszok is, csak a frenkik, meg az inglisiek nem -vették még be; mert azok még tudják, hogy mi a különbség az igazi -rózsaolaj, meg az idrisz között? Hát már most ez a nagy moszkó -gyáros, azért, hogy a maga jaghijával egyedül maradjon a vásáron, -megindítja a maga fegyvereseit, hogy égessék föl a rózsaerdőket -mind Drinápoly, Uslak és Kezanlik között, mind az ötven -rózsatermesztő helységet egész Kaloferig.</p> -<p>A két szomszéd nem állhatta meg, hogy fel ne kaczagjon erre a -szóra.</p> -<p>Együgyű paraszt emberek voltak, nem ment a fejükbe, hogy valaki -háborút indíthasson azért a hitvány ürügyért, hogy valaki az -idriszgyártás javára az igazi rózsaerdőket elpusztítsa. Ha tudós -emberek lettek volna, tudhatták volna, hogy ennél hitványabb ürügy -miatt lehet és szokás felfordítani a világot.</p> -<p>– No csak ti nevessetek! Hát a németek, meg a frenkik között nem -azért ütött-e ki a háború, hogy egy ember elkezdett borsóhurkát -gyártani, s hogy ennek kelendőséget szerezzenek, csináltak a -császárok háborút. Az «idrisz» meg a «roshé» inkább megérdemlik. -Aztán láttam én már <span class="pagenum"><a name="Page_386" id= -"Page_386">-386-</a></span> olyan nagy városokat is elpusztulva, a -miket örök időkre építettek.</p> -<p>– Ha nagy városok elpusztultak, az nem csoda, azoknak kőből volt -gyökerük, igyekezett magától telhető okossággal megfelelni Hadzsi -Akim; de a gül-bagdzsei ligetek gyökere eleven, ha ma elpusztítják, -leégetik, esztendőre megint kihajt s megint Gül-Bagdzse lesz a -helyén s két év mulva megint szüretelünk.</p> -<p>– De nem szüreteltek, mert a fejetek le lesz vágva.</p> -<p>– Ugyan már ki vágná le a mi fejeinket? szólt bele Hora -Mirkó.</p> -<p>– Hát a tiedet Hadzsi Akim, te pedig a Hadzsi Akimét.</p> -<p>A két szomszéd még nagyobbat kaczagott erre a szóra s aztán -odasugott egymásnak:</p> -<p>– Bizonyosan sok mézes pálinkát talált beszedni Cselebi -Csipka-Kezanlikban, attól van ilyen jó kedve.</p> -<p>– S aztán farkasalmát tettek a pálinkájába, attól beszél ilyen -bolondokat…</p> -<p>… Cselebi pedig az nap estére Hadzsi Akimhoz szállásolta be -magát s egész lefekvésig azokkal a szép történetekkel mulattatá, a -miket a mivelt világ nagy gyönyörködve olvasott a Fekete-hegyek -közötti mészárlásokról, hogy vagdalják le a czernagorczok a -muzulmán atyafiak orrait és füleit, s asszonyaikat, leányaikat -milyen keserves sorsra juttatják? Másnap reggel aztán Mirkóhoz -költözött át s annak meg napestig arról mesélt, hogy milyen -égrekiáltó kegyetlenségeket követtek el a cserkeszek a bolgárokon, -hogy hányták halomra a lemészárolt ártatlanok hulláit.</p> -<p>S aztán folytatta ezt, így a patak egyik oldaláról a másikra -átvándorolgatva, a mivel azt nyerte, hogy minden rózsatermesztő -gazdától egy aranynyal olcsóbban kapta meg a rózsaolaj uncziáját, -mint más évben.</p> -<p>Mikor aztán kihuzta a lábát Gül-Bagdzséből, hogy a szomszéd -rózsatermesztő faluba vándoroljon, akkor Hadzsi <span class= -"pagenum"><a name="Page_387" id="Page_387">-387-</a></span> Akim -azt mondta a maga felnőtt legény fiának, Hazánnak, hogy «ha még -egyszer Hora Mirkó házához át próbálsz menni: agyoncsaplak».</p> -<p>Hora Mirkónak is volt egy fia, Hazánnal egykoru, Bussa, annak -meg Hora Mirkó mondta azt, hogy «ha még egyszer a Hadzsi Akim -házából kijönni látlak, agyonlőlek».</p> -<p>Hadzsi Akimnek volt egy szép hajadon leánya is, Ezmin; Hora -Mirkó leányát pedig Ronkának hitták. Azoknak nem is szólt a két apa -semmit; csak mindenik fogott egy keresetlen fát s azzal jól -megverte a maga leányát s azt sem mondta meg neki, hogy miért?</p> -<p>S ettől a naptól fogva a harangozó és a muezzim nem vártak rá, -míg egyik elvégzi a maga dolgát, hanem mindenik igyekezett a -másikat megelőzni s a harangozó belekolompolt a muezzimnek az -énekébe s a muezzim beleordított a sekrestyésnek a harangszavába s -azontul minden ember az övjébe dugva hordta a handzsárját, úgy járt -rózsát szüretelni.</p> -<h4>III. A SÁTÁN SÁNCZA.</h4> -<p>A Csipka-szoros délnek fekvő oldalában végig kanyargó út fölött -emelkedik ki egy sziklaomladék, mintha valaha vár lett volna, s -aztán egy óriás megrugta volna a sarkával, hogy cyclopsi tönkjei -egymás hátára omoljanak. A hegyoldalt, mely fölött a sziklacsoport -mint egy sánczolat uralg, harántos ösvények vonalazzák végig: -kecskejárás csapása. Egyetlen mély völgyvágányon át lehet a -sziklatömeghez feljutni, az is be van terítve törmelékkövekkel, -miket a felhőszakadás aláhord. Nagy zivatar elől szoktak -odamenekülni a meglepett pásztorok, de már annak igen nagy viharnak -kell lenni, mely csak a pokolra jutás módjai között enged -válogatást. Mert az a bércztömeg az «ördög sáncza».</p> -<p>Semmi fű, fa, bokor nem tenyészik körülötte, azt mind elvitte az -ördög; de annál meglepőbb egy óriási bükkfa a sziklacsoport -közepett, mely nagy messzeségre ellátszik. <span class= -"pagenum"><a name="Page_388" id="Page_388">-388-</a></span> Oda van -ékelve a sziklacsompók közé, gyökerei mint óriáskigyók kapaszkodnak -bele a kemény kőbe, melyet szerteszét repesztettek, öles átmérőjű -dereka daczol a viharokkal s egész bundát visel zöld mohából; -koronája hegyét elperzselte a villám s egy vastag száraz ága csonka -buczkos végével messzire kinyulik, mintha visszafenyegetné a -villámos eget öklével; többi ága tele van élődi fagyöngybokrokkal, -a mik fehérlenek a bogyóktól. Körüle letördelt galyakból támadt -pudvahalom, mely sötét éjszakákon a redves fa világát terjeszti -kisértetesen.</p> -<p>Ez a fogadalom fája.</p> -<p>A ki az ördög sánczához felmászik, e fának a kérgébe beleütött -késeket fog találni, mik megannyi nehéz fogadásnak emlékei. -Némelyik késnek már csak a félnyele látszik ki a fa kérgéből, a -többit benőtték a fa évgyűrűi, évtizedeken, talán századokon -át.</p> -<p>Egy félredőlt sziklacsompó oda támaszkodik az élő óriás -oldalához. Az elemi erőszak, vihar, villám, vagy földindulás, -kitörte a sziklát, de nem birt a fával; a bükk emeli a -bérczcsonkot. S e természetalkotta kapun át lehet egyedül bejutni -az ördögsáncz belsejébe.</p> -<p>A tulsó oldalán még borzasztóbb látvány tárul. Egy sziklákkal -telehányt örvény; a napnemlátta mélységből egyenesen fölmeredő -kőszálak, bérczvilág, növényélet nélkül; egy kővé vált alvilági -csodagyülekezet, mely a boszorkányszombat torztáncza alatt lett -egyszerre merevvé, mely között harsogva rohan az egyetlen élő, a -hegyi patak, örök tusára kárhoztatott szellem, mely dühösen harczol -az utját álló merev ördögalakokkal; az nem unja meg azokat -tajtékjával folyvást csapkodni, s ezek nem unják meg a hátaikat -tartani neki. Szakadozott ködfelhők szállongnak nagy lomhán az -óriási sziklaörvény fölött végig; azok is a kijárást keresik -belőle, s mikor nem találják, elülnek szépen benne, s akkor aztán -éjszaka van odaalant.</p> -<p>Csak ritka, kemény, csikorgó időben látni meg a sziklaörvény -<span class="pagenum"><a name="Page_389" id= -"Page_389">-389-</a></span> fenekét, mikor a köd, mint zuzmara -tapad oda a sziklák mohához.</p> -<p>Mikor a hold feljön a márványtenger felől, akkor e szakadozott -sziklatömegből egy csoport úgy tünik elő, mintha két férfi ülne -egymásnak vetve a vállát, hegyes süvegekkel a fejükön.</p> -<p>A fogadalmi fa előtt négy árnyék mozdul meg a holdvilágban. Csak -arra vártak, hogy a hold feljőjjön. Két férfi, két leány.</p> -<p>A férfiak nevei: Hazán és Bussa; a leányoké: Ezmin és Ronka.</p> -<p>A két leányt a két bátya vezeti kézen fogva.</p> -<h4>IV.</h4> -<p>A kerek föld mindenféle papjai: a püspökök, archimandriták, az -imámok, bonczok, lámák és a nambetti-levik azt szépen ki tudták -csinálni, hogy a hányféle nemzet, népfaj, emberszín van, annyiféle -isten legyen; hanem az ördög megmaradt egynek: ez közös.</p> -<p>Az is igen szép gondolat, hogy a különféle «istenségek»: -Jehovah, Allah, Brahma, Kolín, Hitzliputzli, Dál, mind azt kivánják -az ő hiveiktől, hogy a másik isten hiveit menjenek ölni, gyilkolni, -a föld színéről kiirtani; ezt kivánják ők, a teremtő, a jóltevő, a -szaporító, az idvezítő eszme személyesítői; az egy és oszthatatlan -ördög pedig: a rombolás, a pusztítás, a kárhozat fejedelme, azt -kívánja, hogy az emberek tartsanak össze, kössenek frigyet, -értsenek egyet és szövetkezzenek.</p> -<p>Ha egy mohamedán legény és egy keresztyén leány elmennek a -pópához, hogy áldja meg a szerelmüket: az botot fog rájuk, s ha -aztán elmennek az imámhoz, hogy adja össze őket, az a szemük közé -dobja az olvasóját; hanem ha elmennek a nagy bükkfához s előhivják -az ördögöt, az megengedi nekik, hogy szeressék egymást.</p> -<p>Mikor két ifju, a ki egymást gyermekkorától fogva megszerette, -<span class="pagenum"><a name="Page_390" id= -"Page_390">-390-</a></span> a férfikoráig hű bajtárs volt, -játékban, szerelemben és veszedelemben, a Balkán és Czerna-Gora -hegyei között egymásnak fogadást akar tenni arra, hogy -életét-halálát, baját és örömét kész megosztani a bajtársával, míg -csak a földön jár, a fogadáshoz nem választja a templomot, az -elkülöníti őket: az egyik templom tornyán kereszt van, a másikán -félhold; hanem elmegy ahhoz a bükkfához, a mit megütött a villám, -annak jeleül, hogy az ég haragszik rá, s még sem veszett ki, annak -a bizonyságául, hogy az ördög nem hagyja a magáét, s ott teszi le -az esküt a közös sátán nevére s ezt az esküt meg nem töri soha.</p> -<p>Az ilyen testvériségi eskü erősebb minden törvénynél, a mit -halandók hoztak.</p> -<p>Mikor a vén Hadzsi Akim és Hora Mirkó elkezdte a maga gyermekeit -üldözni, ütni, verni, azért, hogy kiverje belőlük a szomszéd -gyermekei iránti régi barátságot, akkor azok egy holdvilágos -éjszakán kiszöktek a Sátánsáncz bükkfájához s ott megkötötték -egymással a rettenetes szövetséget, a mit ember föl nem bonthat -többé. Férfi férfival, leány leánynyal esküszik ott meg, hogy -társát el nem hagyja soha, a melyiket veszély fenyegeti, azt a -másik követni tartozik.</p> -<p>A fogadást tevők kivonják késeiket övük mellől, könnyű sebet -repesztenek vele karjaikon, a felbugygyanó vérét az ifjunak a -bajtárs, a leánynak a hajadontárs szájába felszivja, s a milyen -igaz az, hogy ez a vér az ő vérével összevegyülve marad, olyan -igaz, hogy soha egymástól el nem válhatnak többé.</p> -<p>Akkor késeiket beleütik a bükkfa kérgébe s olyan erős a néphit -varázsa, hogy az ilyen kést még soha se merte onnan visszahuzni -senki.</p> -<p>Hazán megfogadta Bussának, hogy őt a pokol fenekéig követni -fogja s a menyország magasáig is felsegíti; ugyanezt fogadta fel -Bussa Hazánnak; s mi volna a pokol feneke, ha nem az apa haragja, s -mi volna a mennyország <span class="pagenum"><a name="Page_391" id= -"Page_391">-391-</a></span> közepe, ha nem a szép ara szerelme? -Hazán szerette a szép Ronkát s Bussa a bűbájos Ezmint s szeretve -volt mind a kettő.</p> -<p>Csendes, békességes időkben boldogok is lehettek volna mind a -négyen: a rózsák kertjében megszokták már, hogy a leányok és ifjak -a patak egyik partjáról a másikra átjárjanak. Hiszen csak egy -csergedező csermely folyása volt az.</p> -<p>Míg egyszer aztán felvilágosította őket felőle valaki, hogy az a -patak egy átlábolhatlan mély örvény, s annak a vize éget, mint a -kénköves pokoltűz csávája, hogy a keresztyénnek és a muzlemnek -gyűlölni kell egymást, ha a paradicsomba akar jutni.</p> -<p>Ekkor aztán a két bajtárs kiszökött a hugaival együtt az ördög -sánczára s ott kegyetlen fogadást tett, hogy a hugát nem fogja -másnak engedni feleségül, mint a testvérül fogadott jó -barátnak.</p> -<p>Meghallotta esküjöket a vén bükkfa s felelt rá az örvényben -tomboló zuhatag.</p> -<h4>V.</h4> -<p>Elmult az ősz, az új tavasz eljött, a Balkán hegygerincz -magasából széttekintve, éjente vérvörös fényt lehetett látni az ég -alján. Ott áldoznak. Ember-áldozat. – A nagy Hitzliputzli úgy -kivánja, hogy a tiszteletére százezer ember vérét itassák meg a -földdel, s gyujtsanak fel száz várost. Minél több a halott, -Hitzliputzli öröme annál nagyobb. Az elevenen kitépett szivek – a -nagy teokallin felmutatva – az ő legnagyobb gyönyörüsége. -Hitzliputzli nem halt meg Mexikóban, nem temetkezett el -Tlenochtitlanban, csak oltárt cserélt, s most itthon érzi meg magát -Európában.</p> -<p>A láthatárt beveresítő oltárlángok éjről-éjre közelebb jőnek, s -a gül-bagdzsei férfiak éjszakánkint handzsárt köszörülnek, -töltényeket tömnek s a leszüretelt rózsaleveleket <span class= -"pagenum"><a name="Page_392" id="Page_392">-392-</a></span> az -asszonyok ott hagyják fülledni a nagy kádakban: senki sem gondol a -rózsaolaj készítésére; vándorló utazók jönnek-menek a faluban, -dühítő rémhireket hordva házról-házra. A féltékenynyé tett lakosok -még a kutyáikat is lánczra tették, hogy azok se látogassanak át -egymáshoz, s mikor este gazdáik elvégezték egymás szidalmazását, -akkor a kutyák kezdik rá s folytatják a veszekedést, egyik partról -a másikra; pedig már nekik igazán nincs semmi közük a -prófétákhoz.</p> -<p>Csak Ezmin meg Ronka és Hazán meg Bussa nem szüntek meg egymást -szeretni s ezért mindennap meg is kapták a maguk ütlegeit a jámbor -Hadzsi Akimtól és Hora Mirkótól.</p> -<p>Egyszer aztán kigyulladt a közelben a tűz.</p> -<p>A nagy «hamis-rózsaolajgyáros» seregei áttörtek a Balkán -szorosán, a csendes gül-bagdzsei völgy viszhangzott patkóik -robogásától. A jámbor rózsatermesztők elővették kiköszörült -handzsáraikat s mentek egymás torkát elvágni.</p> -<p>A vén Hadzsi Akim és szomszédja Hora Mirkó voltak az első pár, -mely összetalálkozott: a kis patak hidján kerültek szembe. Soha se -bántották azelőtt egymást: egy rossz szó sem volt közöttük; most -aztán megfogták egymásnak a torkát s addig szurták egymást -késeikkel, míg mind a ketten le nem hullottak a hidról a patakba, a -hogy megjósolta előre Cselebi, a kalmár.</p> -<p>Az egyik fél aztán felgyujtotta a mecsetet, a másik fél -felgyujtotta a kápolnát. Hitzliputzlinak nem kell se mecset, se -kápolna, hanem gúlába rakott emberkoponyák: ezt nevezi ő -teokallinak. Azt is megkapta.</p> -<p>Góg és Mágóg hadai leszálltak a völgybe és ölték-vágták, a ki el -nem futott: a gyermeket anyja keblén, a leányt kedvese holttestén. -A csecsemőnek odaadták az anyja vérét, hogy igya azt; aztán a -sziklához vágták.</p> -<p>Az átkozott tusa közepett Bussa rátalált Hazánra. Hazán pedig a -testvérét kereste, Ezmint, a ki elfutott a mészárlás elől. -<span class="pagenum"><a name="Page_393" id= -"Page_393">-393-</a></span></p> -<p>– Hazán! szólt bajtársának Bussa. Emlékezzél rá, hogy mire -esküdtél meg velem? Arra, hogy soha el nem hagysz, minden sorsot -megosztasz velem. Itt az idő, hogy szavadat beváltsd. Jőjj -velem.</p> -<p>– Hová? kérdezé ez.</p> -<p>– Mit kérdezed? Ha én hivlak, a pokolba is velem kell jönnöd. -Együtt élünk, együtt halunk. Ma azt mondom, hogy együtt élünk!</p> -<p>Bussa vitéznek jó barátai voltak a berohanó idegenek, a -moszkovita harczosai. Ma az övé volt az élet. Hazánnak vele kellett -menni. A bajtársság árulás volt saját faja ellen, de egyuttal -menekülés.</p> -<p>Hanem a két leánytestvért nem találták sehol.</p> -<p>A mint a vész kitört, azok a rózsaligetben voltak a többi fiatal -hajadonokkal együtt, s a gyilkos hadi lárma zajára Ezmin megragadta -Ronka kezét s azt mondta neki: «velem jösz, nem hagysz el!»</p> -<p>– Hová?</p> -<p>– Fel az ördögsánczra!</p> -<p>S a leánycsapat futott Ezminnel és Ronkával az erdők rejtekébe, -míg elérte a félelmes hegyszakadékot. Ott megpihent az ördög fája -alatt.</p> -<h4>VI.</h4> -<p>Azt is megjövendölte Cselebi, hogy a «Rózsák kertjét» ki fogják -irtani az idegenek. Megtették. Felgyujtották a szép rózsalugasokat -s leperzselték tövig a gyönyörű illatos ligetet. Mert hát mi a -moszkónak a rózsa? Azt ő odahaza úgy hivja, hogy «kutyavirág». -Annak az egyetlen fajnak, a mi nála otthon terem, «rosa canina» a -neve. Annak pedig a virágja büdös, olyan szagú, mint a széttört -poloska s a színe olyan, mint a halálé: sárga. Csak a -csipkebogyóját kedvelik: abból pálinkát főznek az oroszok.</p> -<p>Hogy mit vétett nekik a rózsa? – De hát mit vétettek -<span class="pagenum"><a name="Page_394" id= -"Page_394">-394-</a></span> nekik az élet rózsái, a szép leányok, a -kiket letéptek, meggyaláztak s aztán megöltek? S mit vétettek nekik -a rózsabimbók, az ártatlan gyermekek, a kikre egy isteni lélek, a -nagy messiás, a világ idvezítője azt mondá: «bocsássátok őket -hozzám, mert ezeké a mennyeknek országa!» Követői ugyan hiven -megfogadják a szavait: felküldik a csecsemőket hozzá a -mennyországba, s hogy hamarébb odaérjenek, felszurják őket a -dárdáik hegyére.</p> -<p>– Engedj tovafutnom innen! rimánkodék bajtársának Hazán a -borzalmak közepett.</p> -<p>– Egy test, egy lélek vagyunk! felelt neki Bussa. – Velem kell -jönnöd.</p> -<p>És aztán Hazánnak is innia kellett a kábító tűzitalból, a mit a -moszkók hoztak magukkal, a mitől elveszté az eszét, hogy egészen -más ember lett belőle, mint a mi azelőtt volt s őrült mámorában -versenyt pusztította bajtársával saját feleit s gyönyörködött -atyafiainak halálkínjában.</p> -<p>Oka volt rá, hogy őket pusztítsa. Azok az asszonyok jártak az ő -atyjához elárulni az ő szerelmét Ronka iránt. Azok az ifjak -verették meg Ezmint a vén Hadzsi Akimmal, a miért házassági -ajánlataikat egymásután visszautasítá. Mindeniket volt oka -valamiért gyűlölni. De azért oly kegyetlenül még sem segített volna -üldözni a menekülőket, ha a moszkó italának édes mérge át nem járta -volna az ereit, s ha Bussának bajtársságot nem esküdött volna a -sátán bükkfája alatt. A kéregbe döfött kést nem lehetett -visszaalkudni.</p> -<p>Hanem a java a prédának mégis kárba veszett. A legszebb leányok -elmenekültek a martalóczok elől.</p> -<p>Pedig a Jantra mellől jött bolgár labanczoknak azokra fájt -legjobban a foguk.</p> -<p>– Én tudom, hogy hol vannak? mondá Bussa.</p> -<p>– Én is! szólt Hazán.</p> -<p>– Ha utánuk vezettek bennünket, vezéreinkké teszünk, biztaták -őket a martalóczok. <span class="pagenum"><a name="Page_395" id= -"Page_395">-395-</a></span></p> -<p>– Az én testvérem is közöttük van… sugá Bussának Hazán.</p> -<p>– Az enyém is… dörmögé vissza Bussa.</p> -<p>S azzal őrjöngő indulattal kiálta az ittas hadnak:</p> -<p>– Jőjjetek velünk! Mi oda vezetünk.</p> -<p>S Hazánnak mennie kellett Bussával, mert esküje kötötte. Az -ördögnek adott esküt nem lehet ám olyan könnyen megtörni, mint a -mit az ember az Istenre és az ő szenteire bizott. Az ördög szigoru -ember.</p> -<p>A vad csorda még szomjasabb arra, a mitől már ittas; ment a két -bajtárs vezetése alatt az ördögsáncz felé.</p> -<p>Csak gyönge asszonynép állt oda szemben, annál sem volt -semmiféle fegyver.</p> -<p>Hanem valami fegyver mégis volt velük, a kétségbeesés.</p> -<p>Mikor meglátták, hogy a bősz csorda rejteküket megrohanni -készül, két leány előlépett az ördögsáncz kapujából, a mit az a -félredőlt sziklatönk képez s lekiáltott a közeledőkre:</p> -<p>– Jőjjetek csak föl hozzánk, majd ezt a követ mindjárt -lehengerítjük rátok.</p> -<p>Ha pedig azt a sziklatönköt onnan a meredélyről leeresztik, az -úgy elsöpri valamennyit, a kit a völgyvágány utjában talál, mint a -hangyát. S aztán van ott szirtdarab még elég, a mit alázúdítani az -asszonykéz is elég erős, s más úton az ördögsáncz meg nem -közelíthető.</p> -<p>A véres csapatnak nem tetszett a meghivás. A szép leányok nagyon -drágára tartották a menyasszonyi csókot. Maga a vezérnek fogadott -Bussa is tétovázott.</p> -<p>Ekkor a két leány odafenn az ördögsáncz kapujában elkezdett -kaczagni. Azon nevettek, hogy ime annyi bősz férfit két leánynak a -puszta fenyegetése is vissza tud riasztani. A két bajtárs ráismert -testvérei, szeretői hangjára.</p> -<p>– Bussa bajtárs! mond Hazán. Tudod, hogy a késed oda van az -enyim mellé ütve a bükkfába? Én megyek s te jössz velem. -<span class="pagenum"><a name="Page_396" id= -"Page_396">-396-</a></span></p> -<p>Azzal megindult föl a meredeknek.</p> -<p>Bussa hátramaradt, megrettenve a veszélytől.</p> -<p>– Nos hát te elmaradsz tőlem?</p> -<p>– Agyonzúznak bennünket azzal a sziklával.</p> -<p>– Ha megölnek, együtt ölnek meg. Ha én nem hagytalak el, te sem -hagysz el engem.</p> -<p>Azzal megfogta Bussa kezét s vonta magával fölfelé.</p> -<p>A csapat fölbuzdulva követte őket.</p> -<p>– Bátyám, ne közelíts, mert megölünk! sikolta Ezmin a -magasból.</p> -<p>– Szerelmesem, ne jőjj, mert megölsz bennünket! rimánkodék a -szép Ronka.</p> -<p>Hazán pedig karját Bussáéba fonva, előrefeszített mellel haladt -fölfelé a meredélyen. Talán maga is úgy kivánta, hogy dobják le -rájuk hát a leányok azt a nehéz kőszálat, hadd haljanak meg együtt, -ha már a bolond ördögnek ilyen fogadást tettek.</p> -<p>A két leánynak pedig nem volt bátorsága megtenni azt, a mivel -fenyegetőztek.</p> -<p>Ha nem bátyjaik, nem kedveseik lettek volna, a kik ott elől -jöttek, bizony megtették volna. Azokat nem volt elég lelkük, egy -csapással összezúzni.</p> -<p>Hanem volt valami máshoz bátorságuk.</p> -<p>Egymás szemébe néztek, aztán megszoríták egymás kezét.</p> -<p>– Késeink egymás mellé vannak verve a bükkfába, mondá Ezmin -társnéjának. Te jössz velem, a hová én megyek.</p> -<p>– Megyek veled.</p> -<p>Azzal átkarolták egymás nyakát, ott hagyták az ördögsáncz -kapuját s mentek együtt, összeölelkezve – valahová.</p> -<p>A férficsoport pillanatok mulva szilaj rivalgással tört be az -ördögsáncz kapuján s aztán elbámulva állt meg. A sziklatető, -melyről az imént még százával kandikált elő a sok szép leányfő, -üres volt. <span class="pagenum"><a name="Page_397" id= -"Page_397">-397-</a></span></p> -<p>A mély sziklaörvény fölött ült a lomha köd lenn a fenéken, az -eltakarta titkait.</p> -<p>– Ronka! Ezmin! kiálták a bajtársak.</p> -<p>– Ronka! Ezmin! csúfolódott a visszhang.</p> -<p>S aztán, mintha annak a földalatti rossz hatalomnak a lelke -volna, mely a hivásra megjelen, a völgyben ülő köd elkezde -fölszállni; egyre emelkedett a bámulattól, félelemtől megigézett -csapat felé, beburkolta őket sűrű homályával, aztán fejük fölé -emelkedett, mint egy felhő s akkor egy pillanatra föltisztult az -örvény egész mélysége.</p> -<p>Hazán és Bussa ott láthatták kedveseiket, az ötszáz lábnyi mély -sziklavölgy fenekén. Körülöttük száz ifjú leánytárs. A tomboló -hegyi patak ott zuhog rajtok keresztül s forgatja hulláikat kavargó -örvényeiben.</p> -<p>Itt voltak Gül-Bagdzse utolsó és legdrágább rózsái letépve.</p> -<h4>VIII.</h4> -<p>Kinek a szelleme az a vándorló köd az ördögsáncz völgyében? Az -Istené vagy az ördögé? vagy tán «egy» mind a kettő s csak az ember -szivében van meg a különbség?</p> -<p>Akárkinek a szelleme volt: a sziklasírba temetett asszonyokért -boszút állni előjött.</p> -<p>Egy éjjel beburkolta az egész magaslatot s a ködnek oltalma -alatt Szulejmán boszuálló hősei meglepték az ördögsánczot -megszállva tartó bolgár csapatot. Az ellenállás késő volt. A -felriadt martalóczhad, mielőtt fegyveréhez kaphatott volna, már meg -volt kötözve. Bussa egy fejére kapott puskaagyütéstől elkábulva -rogyott le.</p> -<p>És ekkor Hazánnak az az ötlete támadt, hogy mégis szebb az élet, -mint a halál. Mikor azt látta, hogy bajtársa leesik, nem sietett -oda, hogy magának is kérjen abból a remek fejbeütésből, hanem a -sziklák közé elbújt s ott a kezét mesterséges hurokkal önmaga hátra -kötözte, s mikor az ozman musztehafizok rátaláltak, örvendve -<span class="pagenum"><a name="Page_398" id= -"Page_398">-398-</a></span> kiálta eléjük jó törökül: «ugyan jókor -jöttetek megszabadításomra; épen ma akartak a bolgárok -fölakasztani».</p> -<p>Azok elhitték neki, hogy ő mint ozman fogoly került a lázadók -közé, elvagdalták a kötelékeit s aztán a basájuk elé vitték, hogy -mint szemmel látott tanu beszélje el az iszonyatokat, a miket a -bolgárok elkövettek.</p> -<p>– Nézzetek le oda, mondá Hazán, a völgybe lemutatva, a hová most -le lehetett látni: a köd magasan állt a hegytetőn.</p> -<p>Az ozmánok szivét düh és iszonyat fogta el e látványra.</p> -<p>Az elfogott csapatra ki lett mondva az itélet.</p> -<p>Az a nagy bükkfa megbirta valamennyit.</p> -<p>Mikor Bussát, a vezért felvitték arra a messze kinyuló száraz -ágra, a mi, mint egy fenyegető kar, mered előre buczkós végével, -azt kérdezték tőle, hogy ő volt-e egyedül a vezér? Nem volt-e -másnak is része az iszonyatok elrendelésében?</p> -<p>– Dehogy nem! ketten voltunk, felelé ő az elátkozott magasból -daczosan. Hát az én bajtársam, Hazán, hol van? Hej Hazán, gyere -elő! Ne oldalogj el. Késeink egymás mellé vannak ütve a bükkfába. -Megesküdtünk, hogy soha egymást el nem hagyjuk. Ide mellém! Most -megyünk együtt a pokolba.</p> -<p>– Igaz! Úgy van! mondá Hazán, s azzal levetette a kabátját s -ment utána a lajtorján a hivogatójának.</p> -<p>A szörnyű bükkfa mind a kettőt egymás mellé kötve mutatá ki -csonka száraz ágán, mintha dicsekednék vele, hogy ime, milyen -szépen megtartják a fogadásukat, a kik az ördög nevére esküdtek -egymásnak.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ez az ördögsáncz lett azután a Csipka-szorosban vívott vérengző -harczoknak egyik legveszélyesebb katlana; az ozmánok ágyútelepekkel -erősíték meg az ördögrakta sánczokat <span class="pagenum"><a name= -"Page_399" id="Page_399">-399-</a></span> s azoknak lőtávolában -ezrével hullottak el az oroszok legjobb vitézei. – A csontjaik még -most is ott fehérlenek a sziklákon, mert a halottat senki sem -temeti el a két ágyútelep kereszttüzében; a sánczon belül a mély -örvényben pedig ott tépi-mossa egyre a zuhatag az ölébe hullott -szűzek tetemeit, míg fenn a sziklák legmagasabb ormán ott rázza a -szélben az ágait a villámverte bükkóriás, a hány ága, annyi -csontváz csörög rajta, csak a száraz, csonka ágán tánczol párjával, -kettő egymáshoz verődve.</p> -<p>Ez a hely csak megérdemli, hogy az ördög elismerje a maga -várának.</p> -<p>Hanem azért a nagy «hamis-rózsaolajgyáros» még nem érte el -czélját. A rózsák jövő tavaszszal megint kihajtanak s ha viráguk -nem lesz is, de tövisük bizonyosan lesz!</p> -<h3>A NÉVNAPI KÖSZÖNTŐ.</h3> -<p>Befejezésül még mondjunk el egy muszka történetkét a hirhedett -orosz kalandorról és nagy czárjáról.</p> -<p>Megint valami nagy csaláson-lopáson kapták rajta ő magasságát, -az ingermanlandi fejedelmet, Mencsikoff Sándort s ezuttal a czár is -átlátta, hogy de már ezt nem lehet tréfára venni. Összehivatta hát -a nagy haditanácsot s abban maga Péter czár elnökölt.</p> -<p>A kegyencz sietett megelőzni a bajt. Ő maga megcsinálta a -lajstromot, melyben töredelmes szívvel felszámolta: «ekkor s ekkor -loptam ennyit; itt meg itt csaltam ennyit». Szép négy oldalra -terjedő lajstrom volt biz az. Azt ő maga felvitte a haditanácsba s -átadta nagy alázatosan magának a czárnak.</p> -<p>A czár elkezdte olvasni a litániát s maga is megsokalta az -önvallomásokat.</p> -<p>– Ej, ej no. Ezt mégis nagyon magasra tetted, Aluska, ennyit nem -lophattál. Ezt meg itten nem is loptad: csak <span class= -"pagenum"><a name="Page_400" id="Page_400">-400-</a></span> nálad -maradt. Emez meg nem volt csempészet: csak hogy épen jól -gazdálkodtál. Hát ezt itten csak nem nevezheted csalásnak: csak -hogy épen elfelejtetted annak adni, a kinek kellett volna.</p> -<p>S elkezdett a veres plajbászszal egy-egy sort kitörülgetni az -önfeladásból. A birák csak nézték.</p> -<p>Egyszerre aztán egy fiatal tiszt, a ki az asztal végén ült, -felugrott a helyéről, kirúgta maga alól a széket s azt mondta, -hogy:</p> -<p>– Alázszolgája! Gyerünk haza urak; nincs itt mi ránk semmi -szükség.</p> -<p>S fogta a kalapját, hogy elmegy. Csak hadnagy volt még: meg -merte tenni.</p> -<p>– No no, fiacskám, csitítá őt a czár. Hát mért akartál -elmenni?</p> -<p>– Hát ha egyszer a haditanács elnöke maga tanítja a vádlottat, -hogy mivel védje magát, akkor mit üljek én itt bolondnak, a -többiekkel együtt?</p> -<p>– Igazad van, fiacskám, monda a czár; biz az nem is illik. Hát -hogyan kellene csinálni a dolgot?</p> -<p>– Hát ennek az a rendi, hogy a vádlott behivatik s megáll szépen -az ajtóban. Akkor felolvastatik előtte a vádlevél s neki csak az a -dolga, megmondani, hogy igaz-e, a mivel vádolva van? Azzal ki kell -neki menni a teremből. És akkor következem «én», mint legfiatalabb -tagja a haditanácsnak, az itéletet kimondani. A miben aztán -megállapodtunk, azt meghallgatni ismét behivatik a delinquens és -semmi szava nincs hozzá.</p> -<p>– No, hallottad ezt, Mencsikoff? mondá a czár. Már most tudod, -hogy mit kell tenned? Eredj, állj az ajtóba és fogd be a -szádat.</p> -<p>Minden akként történt aztán, a hogy a fiatal hadnagy elmondá s a -másodszor két fegyveres kiséretében behozott Mencsikoffnak ezen -itélet olvastatott a fejére: «vagyon-, rang-, becsületvesztés és -halál».</p> -<p>– No most megkaptad, a mit kerestél, monda neki <span class= -"pagenum"><a name="Page_401" id="Page_401">-401-</a></span> a czár. -Tessék! Így jár az, a ki lop. Megérdemelted. Semmirekellő! Azt -gondoltad, hogy majd mindig csak tréfálok veled. Tolvaj! Most az -egyszer emberedre akadtál. No hanem hát, miután én nekem olyan sok -jó szolgálatot tettél egyszer-másszor, hát még most az egyszer -elengedem a büntetésedet, hanem fizetsz a kincstárnak kétszázezer -rubelt. Most takarodj. Semmirekellő! Csak még egyszer próbáld ezt -tenni!</p> -<p>Nehány nap mulva meglátogatta a czár rehabilitált kegyenczét a -palotában. Hát annak a szobái mind valami rettenetes piszkos, -szurtos pokróczokkal voltak behuzva.</p> -<p>– Hát disznóólban fogadsz te engem?! rivallt rá a czár.</p> -<p>– Hja! a drága szőnyegeimet el kellett mind adnom, hogy a -kétszázezer rubelt kifizethessem.</p> -<p>– Ha én nekem holnap azok a te drága szőnyegeid itt nem lesznek -a termeidben: hát én a haditanács itéletét hajtatom rajtad végre, a -hogy az ki lett mondva.</p> -<p>A szőnyegek másnapra visszakerültek. Hanem a herczegnek volt rá -gondja, hogy a birságba fizetett kétszázezer rubelt valami -úton-módon megint visszavarázsolja. A czárnak csakhamar tudomására -jutott, hogy a kegyencze ujolag rettentő csempészeteket követett -el.</p> -<p>Péter most nem hivta össze a haditanácsot, hanem korán reggel -felrontott Mencsikoffhoz. Azt még akkor az ágyban találta, aludt az -jó lelkiismerettel.</p> -<p>A czár nem szólt neki semmit, csak lerántotta róla a paplant s a -fedezetlen részére olyan sort vert a nádpálczájával, a milyen egy -herczegnek is elég lehet. Azzal ott hagyta. Még csak egy rossz szót -sem szólt neki.</p> -<p>A mint azonban hazafelé hajtat a czár, szemközt találkozik több -előkelő főúr hintajával. Az orosz udvari etiquette szerint, mikor a -czár kocsizik az utczán, minden szemközt jövő főúr tartozik a -hintajával megállani, kiszállni s a köpenyét a félválláról -leeresztve, a czárt üdvözölni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_402" id="Page_402">-402-</a></span></p> -<p>A czár maga is megállíttatá a hintaját s azt kérdezé az egyik -főúrtól:</p> -<p>– Hát ti hová mentek ilyen korán reggel, egész csoportostul?</p> -<p>– Mencsikoffkoz megyünk névnapot köszönteni.</p> -<p>– Hát ma Sándor napja van? S nekem nem mondja senki. De már -akkor én is megyek veletek, az én Aluskámat felköszönteni.</p> -<p>Azzal visszafordíttatta a czár a hintaját s a főurakkal együtt a -herczeg palotájához hajtatott.</p> -<p>A herczeg, ki még mindig az ágyban feküdt s holmi kenőcsöket -készült alkalmazni kínszenvedett részeire, a mint másodszor is -betoppant a hálószobájába a czár, szentül azt hitte, hogy még egy -verset akar rajta végig hegedülni s nem várta be a látogatás -további kifejlődését, hanem nagy sebtiben bombamentes helyre vonta -vissza magát: némely historikus szerint az ágy alá, a mi legtöbb -valószinüséggel bir.</p> -<p>– No, no, no, hát hová szaladsz? kérdé tőle a czár. Hiszen -névnapot köszönteni jöttünk. Gyere elő.</p> -<p>A herczeg aztán, mikor meglátta a többi gratulálókat s -meggyőződött felőle, hogy a czárnál ezuttal nincsen bot, elődugta a -fejét a rejtekéből, a mikor aztán a czár egész familiáris -nyájassággal felköszönté kegyenczét ebben a poziturában.</p> -<p>– Kivánunk te neked mindnyájan sok «ilyen» szép boldog -névnapokat, mint a mai Szent-Sándor napja! Már most aztán öltözz -fel s traktálj meg bennünket, a hogy felköszöntőket illik!</p> -<p>S azzal az egész úri társaság letelepedett a felköszöntött -termeiben s ott mulatott nála késő estig. És Mencsikoffnak együtt -kellett velük inni s egész nap nem juthatott hozzá, hogy a -kenőcsöket alkalmazza.</p> -<p>S még a czár enyelgett vele legtöbbet, hogy ugyan miért nem tud -a székén ülni? mi lelte? Míg aztán Mencsikoff elmesélte, hogy -tréfás históriája van annak. <span class="pagenum"><a name= -"Page_403" id="Page_403">-403-</a></span></p> -<p>Van neki egy kedvencz agara, a minek az a rossz szokása, hogy a -mint egyedül marad a szobában, mindjárt belefekszik a herczeg -kedvencz karszékébe; a komornyik, hogy erről leszoktassa, azt -találta ki, hogy egy gombostűkkel kispékelt vánkost helyezett le a -herczeg karszékébe, míg az távol volt, az agár elriasztására. -Tegnap azonban a komornyik ott feledte a fatalis vánkost a herczeg -hazaérkezte után is s Mencsikoff, nem nézve a háta mögé, beleült az -egész gombostű-stratagémába.</p> -<p>A vendégek meg voltak elégedve a magyarázattal; hangos hahotájuk -tanusítá.</p> -<p>Csak a czár dörmögött a markába:</p> -<p>– A tolvaj! Még ezért az adomáért is egy királyt lopott meg!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Hangversenynek -nevezték eddig; de ez a szó nekem nem elég (legtöbb új szavunkkal -így vagyok), mert még abban az esetben sem kifejező, ha pusztán -énekelnek és muzsikálnak benne; ha pedig szavalásra is kerül a -dolog, épen képtelen: mert itt a művészet versenyez – ha versenyez -– és nem a hangerő.</p> -<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= -"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Jobb szónak találom -a «Schwindel» kifejezésére a szédelgésnél; mert a ki ebben bűnös, -nem maga szédeleg, hanem mást szédít.</p> -<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= -"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Nagy elátkozás! -Hétszer ütött bele egy nyáron a mennykő.</p> -<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href= -"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Poéták! Jó lesz -meggondolni a dolgot.</p> -<p class="right"><i>Olvasó.</i></p> -<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href= -"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Poéták! Mégis csak -jó lesz itthon maradni!</p> -<p class="right"><i>Olvasó.</i></p> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_404" id= -"Page_404">-404-</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<ul class="TOC"> -<li>Felfordult világ <span class="ralign"><a href= -"#Page_1">1</a></span></li> -<li>A debreczeni lunátikus <span class="ralign"><a href= -"#Page_205">205</a></span></li> -<li>Éjszak honából:</li> -<li class="li2">Amirani <span class="ralign"><a href= -"#Page_281">281</a></span></li> -<li class="li2">Nagy urak boszúja <span class="ralign"><a href= -"#Page_300">300</a></span></li> -<li class="li2">Hogy becsülik meg a poétákat Oroszországban? -<span class="ralign"><a href="#Page_308">308</a></span></li> -<li class="li2">Orosz idyll <span class="ralign"><a href= -"#Page_312">312</a></span></li> -<li class="li2">Bölcs Salamon muszka kiadásban <span class= -"ralign"><a href="#Page_316">316</a></span></li> -<li class="li2">A szép Febroina mulatságai <span class= -"ralign"><a href="#Page_319">319</a></span></li> -<li class="li2">A czár, a ki boszút áll <span class= -"ralign"><a href="#Page_323">323</a></span></li> -<li class="li2">Orosz nemezis <span class="ralign"><a href= -"#Page_336">336</a></span></li> -<li class="li2">Az orosz koppantó <span class="ralign"><a href= -"#Page_339">339</a></span></li> -<li class="li2">Muszka ajándékok <span class="ralign"><a href= -"#Page_346">346</a></span></li> -<li class="li2">A jégpalota <span class="ralign"><a href= -"#Page_351">351</a></span></li> -<li class="li2">A kosevoi attamán <span class="ralign"><a href= -"#Page_354">354</a></span></li> -<li class="li2">A czárfiak színdarabot játszanak <span class= -"ralign"><a href="#Page_357">357</a></span></li> -<li class="li2">Egy kis félreértés <span class="ralign"><a href= -"#Page_360">360</a></span></li> -<li class="li2">A hachée-fachée <span class="ralign"><a href= -"#Page_362">362</a></span></li> -<li class="li2">A leleményes rendőrfőnök <span class= -"ralign"><a href="#Page_364">364</a></span></li> -<li class="li2">Orosz canonisatió <span class="ralign"><a href= -"#Page_366">366</a></span></li> -<li class="li2">A három karácsonyfa <span class="ralign"><a href= -"#Page_368">368</a></span></li> -<li class="li2">Hogy kezdik és hogyan végzik <span class= -"ralign"><a href="#Page_375">375</a></span></li> -<li class="li2">Ördögsáncz <span class="ralign"><a href= -"#Page_379">379</a></span></li> -<li class="li2">A névnapi köszöntő <span class="ralign"><a href= -"#Page_399">399</a></span></li> -</ul> -<p class="center">FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="transnote"> -<h3>Javítások.</h3> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_12">12</a></td> -<td>megtanulhatsz.</td> -<td>megtanulhatsz.»</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_26">26</a></td> -<td>Ot lépésnyi</td> -<td>Öt lépésnyi</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_106">106</a></td> -<td>lehetetlen az.</td> -<td>lehetetlen az,</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_149">149</a></td> -<td>Borcz Adorján.</td> -<td>Borcz Adorján,</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_151">151</a></td> -<td>azoknak egyik pedig</td> -<td>azoknak egyike pedig</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_160">160</a></td> -<td>tizsttartóné vállat</td> -<td>tiszttartóné vállat</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_173">173</a></td> -<td>használatáhan volt</td> -<td>használatában volt</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_182">182</a></td> -<td>mikor a tepnapi</td> -<td>mikor a tegnapi</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_188">188</a></td> -<td>On talán</td> -<td>Ön talán</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_188">188</a></td> -<td>van ennek</td> -<td>«van ennek</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_237">237</a></td> -<td>szeretnek sétálni</td> -<td>szeretnek sétálni.</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_253">253</a></td> -<td>Gyere be rózsám</td> -<td>«Gyere be rózsám</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_254">254</a></td> -<td>csókolta valemennyit</td> -<td>csókolta valamennyit</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_258">258</a></td> -<td>«Legényt hozok</td> -<td>Legényt hozok</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_285">285</a></td> -<td>szándékozik ellölteni</td> -<td>szándékozik eltölteni</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_304">304</a></td> -<td>lesegíteni a bakról</td> -<td>lesegíteni a bakról.</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_308">308</a></td> -<td>az orruk al</td> -<td>az orruk alá</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_328">328</a></td> -<td>mondta neki, hogy</td> -<td>mondta neki, hogy:</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_356">356</a></td> -<td>a mík ott</td> -<td>a mik ott</td> -</tr> -</table> -</div> - - - - - - - -<pre> - - - - - -End of the Project Gutenberg EBook of Felfordult világ; Észak honábó -; A debreczeni lunátikus, by Mór Jókai - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK FELFORDULT VILÁG; ÉSZAK *** - -***** This file should be named 55967-h.htm or 55967-h.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/5/5/9/6/55967/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you'll have to check the laws of the country where you - are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org Section 3. Information about the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - - - -</pre> - -</body> -</html> diff --git a/old/55967-h/images/cover.jpg b/old/55967-h/images/cover.jpg Binary files differdeleted file mode 100644 index faf9a0e..0000000 --- a/old/55967-h/images/cover.jpg +++ /dev/null |
