9 files changed, 8126 insertions, 0 deletions

diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes
new file mode 100644
index 0000000..6833f05
--- /dev/null
+++ b/.gitattributes
@@ -0,0 +1,3 @@
+* text=auto
+*.txt text
+*.md text
diff --git a/38568-0.txt b/38568-0.txt
new file mode 100644
index 0000000..7566119
--- /dev/null
+++ b/38568-0.txt
@@ -0,0 +1,4201 @@
+Project Gutenberg's Sajóvölgyi eredeti népmesék (2. kötet), by László Merényi
+
+This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
+almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
+re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
+with this eBook or online at www.gutenberg.org
+
+
+Title: Sajóvölgyi eredeti népmesék (2. kötet)
+
+Author: László Merényi
+
+Release Date: January 13, 2012 [EBook #38568]
+
+Language: Hungarian
+
+Character set encoding: UTF-8
+
+*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK SAJÓVÖLGYI EREDETI NÉPMESÉK ***
+
+
+
+
+Produced by Albert László (This book was produced with
+permission using text made available from the Hungarian
+Electronic Library. The text was amended after comparison
+with public domain scanned images of the original
+publication from the Google Books project.)
+
+
+
+
+
+
+SAJÓVÖLGYI
+
+EREDETI
+
+NÉPMESÉK.
+
+MÁSODIK KÖTET.
+
+SAJÓVÖLGYI
+
+EREDETI
+
+NÉPMESÉK.
+
+ÖSSZEGYÜJTÖTTE
+
+MERÉNYI LÁSZLÓ.
+
+MÁSODIK KÖTET.
+
+PEST, 1862.
+
+KIADJA HECKENAST GUSZTÁV.
+
+Pest, 1862. Nyomtatott Landerer és Heckenastnál.
+
+
+
+
+SZÉP MIKLÓS.
+
+Volt egyszer a világon egy szegény ember s, ennek egy olyan gyönyörves
+fiacskája, hogy ki se látom mondani; Miklósnak hitták a fiut, de
+szépségeért „Szép Miklós“ volt a titulája. De hogy is ne! aranyfog a
+szájában, egyenes sugár termete pedig mint a nádszál, ugy inogott.
+
+Mikor a fiu ép 18 éves volt, se több, se kevesebb, kiment a rétre
+kaszálgatni.
+
+Csak kaszálgat, csak kaszálgat, egyszer, mint a kilőtt nyil, egy fehér
+pelikán madár repül feléje, szájában hozván egy violaszinü pecsétes
+levelet, melyet Szép Miklós lába előtt leejtett. A legény fölveszi a
+levelet s olvassa, hogy mi van kivülről ráirva aranyos betükkel: „Ezen
+levelem felbontását ajánlom Szép Miklósnak, illő tisztelettel“. Ez nekem
+van küldve, gondolta magában, vajjon ki irhatta, mikor távoli ismerősöm
+senki sincsen. S ezzel Szép Miklós feltöri a violaszinü pecsétes levelet
+s ezt olvasta ki belőle:
+
+„Szivem szép szerelme, hires Szép Miklós! Csillaghozta hired hallottam.
+Minekutána pedig szánandó özvegyi állapotban vagyok: keress föl engemet
+szép Tündérországban. Hogy merre jőjj, csak arra tarts, szivem szive, a
+merre ez a fehér pelikán madár repül“.
+
+A levél alá pedig ez volt irva aranyos betükkel: „Tündérszép Ilona.“
+
+Hogy Szép Miklós elolvasta a levelet, csak a fehér pelikán repülését
+nézte. S mikor megjegyezte az utját toronyirányába, kaszát-kapát
+elhajitott, hazaszaladt s felnevelő apjától, szülő anyjától keserves
+könyhullatások között elbucsúzott s elindult ország-világszerte szép
+Tündérország fölkeresésére.
+
+Mén mendegél hetedhét ország ellen, még az operencziás tengeren is túl,
+még az üveghegyeken is túl, még azon is túl, hol a kis kurta farku
+disznó túr, tulonnan túl, innenen innen egész három álló esztendeig,
+kőütötte, rögtörte, tövisszúrta lábbal; mert a sarujának már se talpa,
+se sarka, se feje nem volt, csupán csak a szára maradt meg a lábán; a
+ruháját pedig annyira elnyűtte, hogy abba aranyért se lehetett volna egy
+garas ára sót belekötni; csupa ringy-rongy volt s ekkor ugy nézett ki
+Szép Miklós, mintegy ágrólszakadt árva, kinek se apja, se anyja, csak a
+teste-lelke.
+
+Ilyen rongyosan érkezett be szép Tündérországba.
+
+Itt Tündérszép Ilona szobaleánya beszalad az asszonyához, mondván:
+
+– Fölséges királyasszony! itt jön Szép Miklós.
+
+– Már hogy jőne még! s ezzel a királyné pofon ütötte a szobaleányt.
+
+Bejön a másik szobaleány is, mondván:
+
+– Fölséges királyasszony, itt jön Szép Miklós!
+
+– Már hogy jőne még! s ezzel Tündérszép Ilona ezt is pofon ütötte.
+
+Nagy lelkendezve beszalad a harmadik is:
+
+– Fölséges királyasszony! itt jön Szép Miklós.
+
+– Már hogy jőne még! s ezzel Tündérszép Ilona ezt is pofon ütötte. Erre
+a csattanásra belép a fehér szobába Szép Miklós nagy rongyosan.
+
+– No Szép Miklós, szólt Tündérszép Ilona, hát megérkeztél? ép jókor
+jöttél; az ólban van három ló, melyek szügyig állnak már a ganajban,
+azért azt hord ki, s mikor ezt elvégezted, a lovakhoz láss, etesd itasd
+meg, kefélgessed vakargassad s csak ezekre legyen neked minden gondod,
+egyébre semmire se.
+
+Szép Miklósnak csak ekkor esett le az álla, csak ekkor nyilt ki a szeme,
+hisz őt királynak hitták ide, ahun ni, most pedig kocsis… Szép jutalom,
+azért a nagy törődésért, a miért idefáradt!…
+
+Szép Miklós azt se tudta, hogy menjen ki, merre van az ajtó, de mégis
+nagy szomoruan, kiténfergett a fehér szobából, lement az ólba s a dolga
+után látott. Hordta a ganajat egész álló nap, de az nemhogy fogyott
+volna, de egyre szaporodott; ugyannyira, hogy a három ló szügyön fölül
+állott a ganajban. Ezért Szép Miklós egészen a búbánatnak adta magát.
+Csak búsul, csak bánkódik, a vén tátosló végre – mert közbe légyen
+mondva, mindhárom ló az volt – megszánta s azt mondja neki:
+
+– Mit búsulsz, mit bánkódol édes gazdánk?
+
+– Hogy ne bánkódnám, hogy ne búsulnék, mikor Tündérszép Ilona meghagyta,
+hogy az ólat mint a tűkört kitisztitsam s ahun ni, mentül jobban hordom
+a ganajat, nem hogy fogyna, de annál jobban szaporodik.
+
+– Ha csak ez a bajod, szólt a tátosló, kisebb gondod is nagyobb legyen
+ennél! csak feküdj le, aludjál csendesen, de reggel idejekorán kelj föl,
+mert hosszu út áll előttünk. Tündérszép Ilona hat hattyun idegen földre
+megyen templomba, de mi is ott leszünk, csak reggel, mikor fölkelsz,
+nyulj be a fülembe, ott találsz egy diót, abban van rézruha, öltözködjél
+fel belé. Mikor bemégy a templomba, mindenki feláll előtted, még maga
+Tündérszép Ilona is, de a kire soha rá ne nézz, mert megköt a szemével,
+hanem csak a papra figyelj, ki midőn elmondja az Amment, már te ekkor a
+tornáczban légy, mondván: köd előttem, köd utánam, hogy senkise lásson.
+És nem lát senkisem, még maga Tündérszép Ilona sem, ki azonnal utánad
+szalad. S aztán ülj fel a hátamra s haza paripázunk.
+
+Ugyis lett. – Szép Miklós lefeküdt s aludt csendesen. Reggelre kelve,
+idejekorán fölkelt, a kancza füléből kivette a diót, azt felnyitotta, s
+kihullt belőle a rézruha, s abba felöltözködött. Aztán ráült a kanczára,
+mely megrázkódott s aranyszőrü tátosparipává változott s ekkor
+kiugrattak az istáló tetején, mondván: köd előttem, köd utánam, hogy
+senkise lásson. S nem látta senki sem. Mikor a templomhoz értek, már
+akkor a hivek, de még maga Tündérszép Ilona is, ott voltak a templomban.
+
+Mikor Szép Miklós belépett a templomba, mindenki, még maga Tündérszép
+Ilona is felállott előtte. Tündérszép Ilona csak hajtogatta a fejét,
+csak hajtogatta, de a rézruháju gavallér meg se látta, hanem csak a
+papra hallgatott.
+
+Mikor a pap rámondta az Amment, már ekkor a rézruháju gavallér a
+tornáczban volt, mondván:
+
+– Köd előttem, köd utánam, hogy senkise lásson.
+
+És bizony nem látta azt senkisem, még maga Tűndérszép Ilona sem, ki
+azonnal utána futott, és ugy nézett utána, hogy majd kinézte a szemét.
+
+Ezzel Szép Miklós ráült a kanczára s egy órával hamarább otthon volt,
+mint Tündérszép Ilona a hat hattyun, pedig az azokat ugyancsak zavarta;
+ugyannyira, hogy mikorára Tündérszép Ilona hazaért, már ekkor Szép
+Miklós le is vetkezett, a maga helyére el is tette a réz-köntöst, fel is
+vette ringy-rongy ruháját s ismét a lovakat vakarta.
+
+Hogy hazaért Tündérszép Ilona, egyenest az ólba sietett, hát látja, hogy
+ott van Szép Miklós s ugyancsak vakarja a lovakat.
+
+– Mi ujság, Miklós? kérdi Tündérszép Ilona.
+
+– Én nem tudok semmit, felelt neki Szép Miklós.
+
+– Mindig itthon voltál?
+
+– Mindig.
+
+– Nem voltál itt meg itt a templomban?
+
+– Nem.
+
+– No, mert azért kérdem, hogy ott láttam egy gavallért, ki igen
+formádzott hozzád, csak a ruhája volt más.
+
+– Nem én voltam.
+
+No jól van, ez abba maradt. Itt elérkezik a másik vasárnap is,
+Tündérszép Ilona ujra a templomba ment a hat hattyun, Szép Miklós pedig
+mint a hogy az anyakancza meghagyta neki, idejekorán fölkelt, az egyik
+csikó füléből, mely szintén kancza volt, kivett egy diót, felnyitja,
+kihull belőle a csillaglátta ezüstruha, s abba felöltözködött. Aztán
+ráült az aranyszőrü tátosparipára s kiugrattak az istáló tetején,
+mondván: Köd előttem, köd utánam, hogy senkise lásson. S bizony nem
+látta azokat senkisem, pedig Tündérszép Ilona előre elállitotta egyik
+szobaleányát, hogy lesse meg, vajjon Szép Miklós nem jön-e ki az ólból.
+
+Mikor Szép Miklós a templomhoz ért, már ekkor beharangoztak s mindenki,
+még maga Tündérszép Ilona is, a templomban volt.
+
+Mikor Szép Miklós belépett a templomba, mindenki, még maga Tündérszép
+Ilona is, felállott előtte. Tündérszép Ilona ugyancsak hajtogatta magát,
+de az ezüstruháju gavallér, már mint a mi Szép Miklósunk, számba se
+vette, meg se látta, csak a papra hallgatott. Tündérszép Ilona imhogy
+meg nem pukkant mérgében, imhogy meg nem ölte a kiváncsiság, hogy vajjon
+ki lehet ez az ékes külsejü ezüstruháju gavallér; mert ő mióta csak
+meghalt a férje, egyebet sem tett, mint országról országra járt
+férjnézőbe, mert föltette magában, hogy csak annak fekszik az oldala
+mellé, ki az egész világon a legszebb lesz és most egy olyan ime előtte
+van és az őt számba se veszi, mintha ott se volna.
+
+Mikor a pap rámondta az Amment, már ekkor Szép Miklós a tornáczban volt,
+mondván:
+
+– Köd előttem, köd utánam, hogy senkise lásson.
+
+És bizony nem látta azt senkisem, még maga Tündérszép Ilona sem, pedig
+ugyancsak szemeskedett s tekintgetett utána jobbra-balra, hogy majd
+kinézte a szemét.
+
+Szép Miklós aztán ráült a kancza-csikóra s egy órával hamarább otthon
+volt, mint Tündérszép Ilona, pedig ez ugyancsak zavarta a hat hattyut;
+ugyannyira, hogy mikorára Tündérszép Ilona hazaért, Szép Miklós le is
+vetkezett, az ezüst-ruhát el is tette a maga helyére, ujból fel is
+öltözött a maga ringy-rongy ruhájába s a lovakat vakarta.
+
+Hogy hazaért Tündérszép Ilona, kérdi a szobaleányt, hogy nem látta-e
+Miklóst kimenni az ólból; otthon volt-e mindig? Az erre csak azt
+felelte, hogy Szép Miklós mindig otthon volt az ólban, most is itthon
+van s a lovakat vakarja. Ezért Tündérszép Ilona pofon ütötte a
+szobaleányt, majd az ólba nyitott be s kérdi:
+
+– Mi ujság, Miklós?
+
+– Semmi, fölséges asszonyom.
+
+– Mindig itthon voltál?
+
+– Mindig.
+
+– Nem voltál itt meg itt a templomban?
+
+– Nem voltam én.
+
+– No, mert azért kérdem, hogy láttam ott egy gavallért, ki igen
+formádzott hozzád, csak a ruhája volt más.
+
+– Nem én voltam.
+
+No jól van, ez abba maradt. Itt elérkezik a harmadik vasárnap is,
+Tündérszép Ilona ujra a templomba ment a hat hattyun, Szép Miklóst pedig
+megszólitja a tátoskancza, a két csikó anyja:
+
+– No kedves gazdám, Tündérszép Ilona hat hattyun idegen földre megyen
+templomba. Te is öltözzél fel szaporán, nyulj be csak a fiam jobbik
+fülébe, ott találsz egy diót, vedd ki, nyisd fel s majd meglátod, hogy
+milyen arany-ruha van abban. Ülj fel aztán a fiamra, majd elvisz az
+téged oda, a hova kell, csak mind elindulásodkor, mind
+visszajöveteledkor ezt mondd: köd előttem, köd utánam, hogy senkise ne
+lásson. És senki sem lát. Mikor bemégysz a templomba, mindenki, még maga
+Tündérszép Ilona is feláll előtted, majd hajlong ő tenéked, de te számba
+se vedd, hanem csak a papra hallgass; mert ha rátekintenél, szép
+szemével azonnal megigézne, megverne s a rabja lennél; csak mikor ki
+akarsz jőni, akkor vess rá egy tekintetet s küldj a számára egy csókot,
+de aztán izibe hord el magad és haza siess.
+
+Ugy is lett. – Szép Miklós idejekorán fölkelt, a tátoscsikó jobb füléből
+kivette a diót, felnyitotta s kihullt belőle a csillaglátta arany-ruha,
+s ebbe aztán fel is öltözködött. Aztán ráült az aranyszőrü paripára s
+kiugrattak az istáló tetején, mondván: köd előttem, köd utánam, hogy
+senkise lásson. És biz nem látta azokat senki sem, pedig lesben állt a
+szobaleány, hogy mikor jön ki már Szép Miklós, pedig az már régen túl
+volt árkon-bokron s ép most szállt le a templom előtt. Belép a templomba
+s előtte mindenki, még maga Tündérszép Ilona is felállott, ki ugyancsak
+hajtogatta magát, de az aranyruháju gavallér számba se vette, rá se
+hederitett, hanem mindig a papra nézett. Pedig Tündérszép Ilona sohse
+vette le róla a szemét, már mint a mi Szép Miklósunkról, pedig a
+tündérkirálynét ugyancsak gyötörte a kiváncsiság, hogy vajjon ki légyen
+ez az ékes ábrázatu, aranyruháju gavallér s tüstént kilelte a szerelem
+hidege, hogy szinte a foga is vaczogott, hogy nemcsak csak, hanem
+ugyancsak.
+
+Mikor a pap rámondta az Amment, Szép Miklós csak ekkor vetett egy
+tekintetet Tündérszép Ilonára s egy csókot hajitott neki, s azzal
+kisietett a templomból, mondván:
+
+– Köd előttem, köd utánam, hogy senkise lásson.
+
+És bizony nem látta azt senkisem, még maga Tündérszép Ilona sem, pedig
+ugyancsak tekintgetett utána, hogy majd kinézte a szemét.
+
+Aztán Szép Miklós ráült a csődör csikóra s jóval egy órával elébb
+érkezett haza Tündérszép Ilonánál, kit a szerelem miatt betegen hozott
+haza a hat hattyu s tüstént lefeküdt a selyemágyba.
+
+Itt Tündérszép Ilona hivatja a szobaleányt, kit felvigyázónak
+kiállitott. A szobaleány beállit hozzá.
+
+– No, nem láttad-e Szép Miklóst az ólból kijőni?
+
+– Nem láttam én, pedig ugy vigyáztam, hogy majd kinéztem a szememet.
+
+Erre a szóra, puff, pofon cserditette a szobaleányt Tündérszép Ilona s
+aztán azt mondja neki:
+
+– Lódulj a szemem elől s küld be Szép Miklóst!
+
+Beállit a tündérkirálynéhoz az ócska ringyes-rongyos köntösben Szép
+Miklós, kihez kérdést intézett Tündérszép Ilona ilyeténképen:
+
+– No Miklós, mi az ujság?
+
+– Semmi, fölséges királyasszony.
+
+– Mindig itthon voltál?
+
+– Mindig.
+
+– Nem voltál itt meg itt a templomban?
+
+– Nem voltam én.
+
+– No, mert azért kérdem, hogy láttam ott egy aranyruháju gavallért, ki
+szakasztott másod volt, csak ruhára nézve különbözött. Valld meg igaz
+lelkedre, te voltál-e?
+
+– Nem voltam én.
+
+No jól van, ez abba maradt. – Itt Tündérszép Ilona a nyoszolyája
+szalmáját nyomta; beteg volt a szerelem miatt; kilelte a szerelem
+hidege, mely ugy rázta, ugy gyötörte, hogy a foga is vaczogott.
+
+– No édes gazdám, szólt az anya-kancza, kelj föl, öltözködjél fel a
+rézruhába, mert Tündérszép Ilona kertjébe megyünk egy czintányér
+karimáján rókatánczot járni. Majd ha meghallja Tündérszép Ilona, hogy a
+kertben tánczoltatsz, majd felugrik az ágyból, bezzeg nem lesz beteg,
+kinyitja ablakát s kihajol rajta, de te oda se nézz, hanem annál jobban
+tánczoltass. S ekkor leküldi a kertbe a cselédeit, hogy fogjanak meg; de
+mikorára azok odaérnek, már mink akkor régen az ólban leszünk.
+
+Ugy is lett. – Szép Miklós felöltözködik a rézruhába, ráült az
+aranyszőrü tátosparipára, a vírágkeritésen át beugratott Tündérszép
+Ilona kertjébe, hol egy czintányér kerületén ugy megtánczoltatta a
+lovát, hogy jobban se kellett.
+
+Beszalad egy szobaleány Tündérszép Ilonához s azt mondja neki:
+
+– Fölséges királyasszony! egy rézruháju gavallér a virágos kert kellős
+közepén egy czintányér karimáján tánczoltatja aranyszőrü paripáját!
+
+– Már hogy tánczoltatná! válaszolt neki Tündérszép Ilona s pofon ütötte
+a szobaleányt.
+
+Kevés idő mulva beszalad a másik szobaleány is, mondván:
+
+– Fölséges királyasszony! egy rézruháju gavallér a virágos kert kellős
+közepén egy czintányér karimáján tánczoltatja aranyszőrü paripáját!
+
+– Már hogy tánczoltatná! s ezzel Tündérszép Ilona ezt is pofon
+cserditette.
+
+Kevés idő mulva beszalad a harmadik szobaleány is nagy lelkendezve,
+mondván:
+
+– Fölséges királyasszony! egy rézruháju gavallér a virágos kert kellős
+közepén egy czintányér karimáján tánczoltatja aranyszőrü paripáját!
+
+Ezt is pofon ütötte, majd haragosan az ablakhoz ugrott, hát látja, hogy
+a rézruháju gavallér, kit a templomban látott, csakugyan a virágos kert
+kellős közepén egy czintányér karimáján tánczoltatja aranyszőrü
+paripáját.
+
+Tündérszép Ilonának se kell több, kinyitja az ablakát s kihajol rajta.
+
+– Ide-ide, szivem szép szerelme! jer, ugrass be az ablakomon,
+selyemágyam meg van vetve.
+
+De a rézruháju gavallér, már mint a mi Szép Miklósunk, rá se hederitett,
+oda se nézett, csak az aranyszőrü tátosparipát tánczoltatta a czintányér
+kerületén.
+
+Tündérszép Ilona szép szavával ujra csalogatta a rézruháju gavallért:
+
+– Ide-ide, szivem szép szerelme! jer, ugrass be az ablakomon,
+selyemágyam meg van vetve.
+
+De a rézruháju gavallér, mintha nem is hallaná, oda se hederitett, oda
+se nézett, csak az aranyszőrü paripát tánczoltatta a czintányér
+karimáján.
+
+Tündérszép Ilona harmadszor is csalogatta a gavallért, mondván:
+
+– Ide-ide, szivem szép szerelme! jer, ugrass be az ablakomon,
+selyemágyam meg van vetve.
+
+De a rézruháju gavallér rá se hederitett, csak aranyszőrü paripáját
+tánczoltatta a czintányér kerületén. Itt lelkem teremtette, mi kerül a
+dologból, mi nem, Tündérszép Ilona nagy haraggal bevágta az ablakát s
+kiadta a parancsolatot, hogy keritsék kézre a rézruháju gavallért s
+hozzák eléje.
+
+De mikor már a cselédség a kertbe ért, a rézruháju gavallér sarkantyuba
+kapta az aranyszőrü paripát, átugratott a virágkeritésen s egyenesen be
+az ólba.
+
+Tündérszép Ilona egy szobaleányát rögtön az ólba küldte, hogy nézze meg,
+ott van-e Szép Miklós s mit csinál. A szobaleány sem hagyta ezt kétszer
+mondani magának, lóhalálában rohant az ólba, de már ekkor a mi Szép
+Miklósunk a lovakat vakarta abban a ringy-rongy ruhában, melybe aranyért
+sem lehetett volna egy garas ára sót bekötni.
+
+A szobaleány visszamegyen s mondja Tündérszép Ilonának, hogy a Miklós
+ott van az ólban s a lovakat vakarja.
+
+Itt Tündérszép Ilona olyan beteg lett, hogy a szobából is kihallott a
+nyögése; a szerelem betege, a szerelem rabja lett s ujra kilelte a
+szerelem hidege s rázta, hogy szinte vaczogott a foga.
+
+No jól van, ez abba maradt. Itt másnap ujra megszólal az anyakancza,
+mondván:
+
+– Öltözködjél fel édes gazdám, az ezüstruhába, ülj a leányomra, ugrass
+be Tündérszép Ilona virágos kertjébe s tánczoltasd meg annak a kellős
+közepén egy czintányér karimáján. Majd ha megtudja Tűndérszép Ilona,
+hogy ott vagy, bezzeg nem lesz beteg, hanem felugrik az ágyból, kinyitja
+az ablakát, kihajol rajta, te pedig ugrass fel hozzá, csókold meg
+háromszor, de be ne menj a szobába, bárhogy kérjen; hanem ugorj le a
+lóról ugy, mintha ugy esnél le. Majd egy kicsit, az igaz, megütöd magad,
+kicseppen a véred és ekkor Tündérszép Ilona saját selyemkendőjét hajitja
+le, hogy kösd be a fejed, melylyel aztán csakugyan tekergesd is be. Majd
+csalogat aztán téged, hogy feküdjél le fölvetett selyemágyára s pihend
+ki magad; de te neked mind erre csak ez legyen szód és mondásod:
+mindjárt beugratok az ablakodon szivem szép szerelme, csak hadd fogjam
+meg nyargaló paripám, mert kárt tesz virágos kertedben. S mikor aztán
+megfogtad a paripádat, ugrass át a keritésen és siess haza.
+
+Itt lelkem teremtette, a mi Miklósunk most az ezüstruhába öltözött fel s
+ráült az aranyszőrü tátosparipára, a vén kancza leányára, – majd
+beugrott Tündérszép Ilona virágos kertjébe, hol egy czintányér
+karimáján, ugyancsak tánczoltatta az aranyszőrü paripát.
+
+Meglátja ezt egy szobaleány. Ennek se kell több, beszalad az
+asszonyához, mondván:
+
+– Fölséges királyasszony! egy ezüstruháju gavallér a virágos kert kellős
+közepén egy czintányér karimáján tánczoltatja aranyszőrü paripáját!
+
+– Már hogy tánczoltatná, válaszolt neki Tündérszép Ilona s ezzel pofon
+üti a szobaleányt.
+
+Kevés idő mulva beszalad a másik is, mondván:
+
+– Fölséges királyasszony! egy ezüstruháju gavallér a virágos kert kellős
+közepén egy czintányér kerületén tánczoltatja aranyszőrü paripáját!
+
+– Már hogy tánczoltatná, válaszolt ennek is Tündérszép Ilona s ezt is
+pofon cserditette.
+
+Beszalad a harmadik is nagy lelkendezve s mondja:
+
+– Fölséges királyasszony! egy ezüstruháju gavallér a virágos kert kellős
+közepén egy czintányér karimáján tánczoltatja aranyszőrü paripáját!
+
+– Már hogy tánczoltatná, válaszolt neki Tündérszép Ilona s ezt is pofon
+cserditette, majd haragosan az ablakhoz szaladt, hát ekkor látja, hogy
+az ezüstruháju gavallér, kit a templomban látott, csakugyan ott
+tánczoltatja aranyszőrü paripáját egy czintányér karimáján.
+
+Tündérszép Ilonának se kell több, kinyitja ablakát, kihajol rajta,
+mondván:
+
+– Ide-ide, szivem szép szerelme! jer, ugrass be az ablakomon,
+selyemágyam meg van vetve.
+
+Erre a szóra sarkantyuba kapja a lovát az ezüstruháju gavallér,
+felugratott Tündérszép Ilonához s háromszor megcsókolta; de a mint
+leugratott volna a virágos kert földjére, leesett a lóról.
+
+Hej, Tündérszép Ilona sem rest, leugrott az ablakból, odaszaladt az
+ezüstruháju gavallérhoz, izibe leoldozta a kebléről selyemkeszkenőjét és
+bekötötte Szép Miklós fejét.
+
+– Jer, szivem szép szerelme, szólt Tündérszép Ilona, jer fehér szobámba,
+készen vár fölvetett selyemágyam, pihend ki magadat.
+
+– Mindjárt megyek, szivem szép szerelme, válaszolt Szép Miklós, csak az
+aranyszőrü paripámat fogom meg, mert lásd, sok kárt tesz a kertedben.
+
+S ezzel Szép Miklós fölkelt fektéből, megfogta az aranyszőrü paripát,
+felpattant a tetejére s aztán – Isten hozzád, Tündérszép Ilona!
+kiugratott a virágos kertből s be az ólba.
+
+Tündérszép Ilona se rest, rögtön az ólba küldte az egyik szobaleányát,
+hogy nézze meg, ott van-e Miklós s mit csinál; mert az ezüstruháju
+gavallér igen formázott Szép Miklóshoz – minthogy az is volt – csak a
+ruhája volt más.
+
+A szobaleány sem hagyta ezt kétszer mondani magának, lóhalálában rohant
+az ólba, de már ekkor a mi Szép Miklósunk a szalmaágyon feküdt abban a
+ringy-rongy ruhában, csak a feje volt bekötve, még pedig Tündérszép
+Ilona keszkenőjével.
+
+Visszaszalad a szobaleány s mondja az asszonyának:
+
+– Fölséges királyasszony! Szép Miklós az ólban fekszik a szalmaágyon,
+csak a feje van bekötve, még pedig a mint észrevehettem, fölséged
+selyemkeszkenőjével.
+
+Tündérszép Ilona sem rest, izibe leszaladt az ólba; de már ekkor Szép
+Miklós leoldozta a fejéről a selyemkeszkenőt s eldugta, az anyakancza
+pedig rálehelt a fejére s ott semmi sebhely nem látszott.
+
+– Mi ujság, Szép Miklós? kérdé Tündérszép Ilona.
+
+– Semmitsem tudok, fölséges asszonyom, válaszolt Szép Miklós.
+
+– Mindig itt voltál az ólban?
+
+– Mindig.
+
+– Nem te voltál itt meg itt a virágos kertemben?
+
+– Én nem voltam.
+
+– No, mert azért kérdem, hogy láttam ott egy gavallért, ki szakasztott
+másod volt, csak a ruhára nézve különbözött… Mondjad, bizony nem bánod
+meg, királylyá teszlek, nem te voltál-e?
+
+– Én nem voltam.
+
+– Ne gyötörj, Szép Miklós, mert te voltál… mutasd a fejed!
+
+Szép Miklós megmutatta a fejét, de azon nemhogy seb, de még a helye sem
+látszott, Tündérszép Ilona pedig, hogy kiment az ólból, pofon ütötte a
+szobaleányt, hogy mért tette őt bolonddá.
+
+No jól van, ez abba maradt. – Itt harmadnap ujra megszólal a tátosló s
+azt mondja a gazdájának:
+
+– Öltözködjél fel édes gazdám az aranyruhába, ülj fel a fiamra, s ugrass
+be aztán Tündérszép Ilona virágos kertjébe s tánczoltasd meg aranyszőrü
+paripád, a kert kellős közepén egy czintányér karimáján. Tündérszép
+Ilona mostan a szerelem miatt betegen fekszik, de majd fölkel ő, hogyha
+meghallja, hogy ott vagy a kertben, majd kinyitja az ablakát, kihajol
+rajta, neveden szólit. És te ekkor ugrass be a szobájába, a többit aztán
+magadtól is elvégzed, ha nem mondom is.
+
+Itt lelkem teremtette, a mi Szép Miklósunk most az aranyruhába
+öltözködött fel, s ráült az aranyszőrü tátosparipára, már mint a vén
+kancza fiára. Majd beugrat Tündérszép Ilona virágos kertjébe s egy
+czintányér karimáján ugyancsak tánczoltatja az aranyszőrü paripát.
+
+Meglátja ezt egy szobaleány. Ennek se kell több, beszalad az
+asszonyához, mondván:
+
+– Kelj föl, fölséges királyasszony! mert egy aranyhaju gavallér a
+virágos kert kellős közepén egy czintányér kerületén tánczoltatja
+aranyszőrü paripáját.
+
+– Már hogy tánczoltatná, válaszolt neki Tündérszép Ilona s a szobaleányt
+pofon ütötte.
+
+Ennek ez elég volt; de egy kevés idő mulva beszalad a másik szobaleány
+is, mondván:
+
+– Kelj föl, fölséges királyasszony! mert egy aranyruháju gavallér a
+virágos kert kellős közepén egy czintányér kerületén tánczoltatja
+aranyszőrü paripáját!
+
+– Már hogy tánczoltatná! s ezzel Tündérszép Ilona pofon üti ezt is.
+
+Ennek ez elég volt; de egy kevés idő mulva beszalad a harmadik is,
+mondván:
+
+– Kelj föl fölséges királyasszony! mert egy aranyruháju gavallér a
+virágos kert kellős közepén egy czintányér kerületén tánczoltatja
+aranyszőrü paripáját.
+
+Tündérszép Ilona ezt is pofon ütötte, de mégis meg nem állhatta asszony
+létére, hogy oda ne vánszorogjon az ablakhoz, kitekint rajta, hát látja,
+hogy az aranyhaju gavallér, kit minap a templomban látott, csakugyan
+tánczoltatja aranyszőrü paripáját.
+
+Tündérszép Ilonának sem kell több, izibe kinyitja ablakát – bezzeg, nem
+volt beteg! – kihajol rajta, ölelő két karját kitárja, mondván:
+
+– Jer, szivem szép szerelme, hires Szép Miklós, mert annak kell lenned,
+jer kedves férjem, ugrass be ablakomon, készen vár fölvetett
+selyemágyam.
+
+Erre a szóra Szép Miklós sarkantyuba kapja az aranyszőrü paripát,
+beugratott Tündérszép Ilona fehér szobájába. Aztán megölelték,
+megcsókolták egymást, mondván:
+
+– Én a tiéd, te az enyém, ásókapa se választ el egymástól!
+
+Lakzit laktak, faggyat hoztak, hordót furtak, ökröt vágtak, faharanggal
+harangoztak, tökkel kolompoztak s bezzeg, volt lé, meg lé, boldog volt
+az, a kinek csak egy kanállal is juthatott.
+
+Itt mi történik a dologból, mi nem, nem egyéb a nagy semminél,
+Tündérszép Ilonának hosszu útra kellett mennie, Szép Miklós maga maradt
+otthon, ki mint afféle uj gazda nem tudhatta, hogy hol, mi áll:
+kutaszkodott a ház körül; de különösen feltünt az előtte, hogy 366
+szobába be szabad neki menni, csak a 367-ikbe nem.
+
+Ezért Szép Miklósban föléledt a kiváncsiság, hogy vajjon, mi lehet
+abban, hogy azon a szobán olyan nagy vasas ajtó van, ezen pedig három
+vasrekesz és kilencz lakat.
+
+Biz ő kigyelme, hogy nem volt otthon a menyecske, egész szabadjából
+előkereste a kulcsokat, kiválasztotta a sok közül a nagy vasajtót, majd
+levetette a három vasrekeszt s kinyitotta a kilencz lakatot, – ekkor
+belökte a nagy vasas ajtót, hát látja, hogy egy 12 fejü sárkány a falhoz
+van szegezve, három irdatlan vasszeggel; az egyik volt: a jobbik
+szárnyában, a másik volt: a bal szárnyában, a harmadik pedig a lábában.
+
+– Hej, hires Szép Miklós, mondja a sárkány, igen szomjas vagyok, adj egy
+pohár vizet, egy világot adok érte!
+
+Szép Miklós adott neki egy pohár fris vizet, melyet a sárkány egy
+hajtókában meg is ivott s tüstént leesett a szegről a jobbik szárnya.
+
+– Hej, hires Szép Miklós, mondja ismét a sárkány, igen szomjas vagyok,
+adj egy pohár vizet, egy világot adok érte, melyet az meg is ivott s
+tüstént leesett a szegről a bal szárnya.
+
+– Hej, hires Szép Miklós, adj még egy pohár vizet, egy világot adok
+érte.
+
+Szép Miklós ujra adott neki egy pohár vizet, mitől az mint a madár
+egészen szabad lett. A sárkány aztán Szép Miklósnak nem szólt semmit,
+hanem Tündérszép Ilonát, ki ép akkor húzta be maga után az ajtót,
+derékon ragadta s elvitte messze-messze nagy sárkányországba. Oda van;
+volt, nincs. Volt szép asszony, nincs szép asszony.
+
+Szép Miklósnak csak ekkor esett le az álla s nagy szomoruan bebandukolt
+az ólba, hol is azt kérdi tőle az anyakancza:
+
+– Mit búsulsz, mit bánkódol kedves gazdám, oly keservesen?
+
+– Jobb ha nem is kérded, kedves lovam! nagyobb az én bajom, mint a
+Mátrahegy, mélyebb az én szivem szomorusága, mint a Duna; volt feleség,
+nincs feleség, volt szép asszony, nincs szép asszony; oda van a sarkig
+érő aranyhaju, nádszál termetü Tündérszép Ilona; elrabolta tőlem az a
+kutyának való 12 fejű sárkány.
+
+– Hahó kedves gazdám, jól mondád: nagyobb a te bajod a Mátrahegynél és
+mélyebb a te szived szomorusága a Dunánál; mert hasztalan próbálunk
+szerencsét, mert van annak a kutyának való 12 fejü sárkánynak – veszett
+volna a tojásában! – egy vasderes három lábu tátosparipája, többet tud
+az, mint mi itt mind hárman, már mint én, a leányom és a fiam. De azért
+legyen meg, a minek lenni kell, ülj fel a hátamra s próbáljunk
+szerencsét.
+
+Felül Szép Miklós az anyakancza hátára, mennek mendegélnek hetedhét
+ország ellen, még az operencziás tengeren is túl, még az üveghegyeken is
+túl, még azon is túl, hol a kis kurta farku disznó túr, tulonnan túl,
+innenen innen, egyszer mégis beértek nagy sárkányországba.
+
+Sárkány ki a rezidencziából, Szép Miklós pedig be. Itt Tündérszép Ilona
+eléje szalad, egy ölelés és egy csók, aztán fel az anyakancza tetejére s
+illa fóré nád a kert.
+
+Hej, a vasderes is elkezd dörömbözni s nyeriteni az ólban. Meghallja ezt
+a sárkány, otthon terem s beront az ólba.
+
+– Hej, kutya egye a husodat, holló vájja a szemedet, nincsen szénád,
+nincsen zabod, hogy ugy dörömbölsz?!
+
+– Szénám is van, zabom is van, de oda a szép asszony; Szép Miklós itt
+volt s elvitte.
+
+– Ehetem-e, ihatom-e, alhatom-e?
+
+– Ehetel is, ihatol is, alhatol is, s ezenkivül két véka mogyorót meg is
+törhetsz, egyet ugrom, kettőt szököm, mégis utól érjük.
+
+Itt a sárkány evett, ivott, aludt, két véka mogyorót meg is tört, majd
+ráült a három lábu vasderesre, mely egyet szökött, kettőt ugrott, mégis
+utolérték Szép Miklóst.
+
+– No Szép Miklós, szólt a sárkány, három világot igértem, egyet akkor
+adtam, mikor a jobbik szárnyam leesett, mert azzal is izzé-porrá
+törhettelek volna, másikat pedig most adom, mert most is megölhetnélek,
+de többet el ne jöjj hozzám, mert ha ezer lelked volna is, se irgalom,
+se kegyelem, csúf halállal mulsz ki!
+
+Ezzel a sárkány Tündérszép Ilonát elvette tőle, hazavitte, Szép
+Miklósnak pedig koppant a szeme s azt mondták neki, orrod tőle
+fokhagymás, ne nyulj-virágnak hiják ezt.
+
+Itt Szép Miklós nagy szomoruan, mint a kinek az orra vére folyik,
+hazafelé bandukolt s otthon ráült a kanczacsikóra s másodszor is elment
+a szép asszonyért.
+
+Sárkány ki a rezidencziából, Szép Miklós pedig be. Itt Tündérszép Ilona
+eléje szalad, egy ölelés és egy csók, aztán föl az aranyszőrü
+kanczacsikóra s illa fóré, nád a kert.
+
+Ej, a vasderes sem rest, dörömböl az ólban. Meghallja ezt a 12 fejü
+sárkány, izibe hazaszállt s be egyenesen az ólba.
+
+– Hej, kutya egye a husodat, holló vájja a szemedet, nincsen szénád,
+nincsen zabod, hogy ugy dörömbölsz?!
+
+– Szénám is van, zabom is van, de nincsen szép asszony; Szép Miklós itt
+járt s elvitte.
+
+– Ehetem-e, ihatom-e, alhatom-e?
+
+– Ehetel is, ihatol is, alhatol is, s ezenkivül 2 véka diót meg is
+törhetsz, egyet szököm, kettőt ugrom, mégis utólérjük.
+
+Itt a sárkány evett, ivott, aludt, két véka diót meg is tört, csak aztán
+ült fel a három lábu vasderes tátosparipára, mely csak egyet szökött,
+kettőt ugrott, még is utólérték Szép Miklóst.
+
+– No Szép Miklós, szólt a sárkány, három világot igértem, egyet akkor
+adtam, mikor a jobbik szárnyam leesett, mert azzal is izzé-porrá
+törhettelek volna, másikat az imént adtam, mikor a feleségemet
+elraboltad, mert akkor is megölhettelek volna, a harmadikat pedig most
+adom, mert most is megölhetnélek, de többet el ne jőjj hozzám, mert ha
+ezer lelked volna is, se irgalom, se kegyelem, csúf halállal mulsz ki.
+
+Ezzel a sárkány Tündérszép Ilonát elvette tőle s hazavitte, Szép Miklós
+pedig nagy szomoruan poroszkált hazafelé s otthon ráült az anyakancza
+fiára, a csődör csikóra; de mielőtt elment volna, azt mondja neki az
+anyakancza:
+
+– Vidd el magaddal, kedves gazdám a montli-zsákot is, hogy ha agyonüt az
+az irgalmatlan fenevad, legalább a fiam majd hazahozhat benne, mert
+ugyis tudom, hogy most is hiába mégysz; mert minekünk mindhármunknak
+sincs annyi tudományunk, mint annak a vasderes három lábu tátoscsikónak.
+
+Szép Miklós szót fogadott jó tátoslovának; elvitte a montli-zsákot s
+harmadszor is elment, ha bele hal is, Tündérszép Ilonáért.
+
+Sárkány ki a rezidencziából, Szép Miklós pedig be. Itt Tündérszép Ilona
+eléje szaladt. Egy ölelés és egy csók, aztán fel az aranyszőrü
+csődör-csikóra s illa fóré nád a kert.
+
+Ej, a vasderes sem rest, dörömböl az ólban. Meghallja ezt a 12 fejü
+sárkány, izibe hazaszállt s be egyenesen az ólba.
+
+– Hej, kutya egye a husodat, holló vájja a szemedet, nincsen szénád,
+nincsen zabod, hogy ugy dörömbölsz?!
+
+– Szénám is van, zabom is van, de oda a szép asszony; Szép Miklós itt
+volt s elvitte.
+
+– Ehetem-e, ihatom-e, alhatom-e?
+
+– Ehetel is, ihatol is, alhatol is s ezenkivül egy véka diót meg is
+törhetsz, egyet szököm, kettőt ugrom, mégis utólérjük.
+
+Itt a sárkány evett, ivott, aludt, egy véka diót meg is tört s csak
+aztán ült fel a vasderes háromlábu tátosparipára, mely csak egyet
+szökött, kettőt ugrott, mégis utólérték Szép Miklóst.
+
+– No Szép Miklós, szólt a sárkány; három világot igértem: egyet akkor
+adtam, mikor a jobbik szárnyam leesett, mert azzal is izzé-porrá
+törhettelek volna, másikat akkor, mikor legelőször eljöttél hozzám, mert
+akkor is megölhettelek volna, harmadikat pedig akkor, mikor másodszor
+eljöttél hozzám s akkor ugy-e megmondtam, hogy többet el ne jőjj, mert
+se irgalom, se kegyelem, csúf halállal mulsz ki.
+
+S ezzel a sárkány az egyik szárnyával ugy megütötte Szép Miklóst, hogy
+az azt se mondta: „bá“; hanem ugy elmállott a földön, hogy kanállal se
+lehetett volna összekaparni. A sárkány aztán Tündérszép Ilonát
+hazavitte, az aranyszőrü tátosparipa pedig Szép Miklós husát vérét
+összeszedte, montli-zsákra rakta s hazavitte. Otthon aztán az anyakancza
+háromszor rálehelt a montli-zsákban levő husra és vérre s kiugrott
+belőle Szép Miklós. Ha eddig szép és erős volt Szép Miklós, de most
+hétszerte szebb és erősebb.
+
+– Minek költöttél fel, édes lovam, mikor oly jól aludtam s oly szépeket
+álmodtam.
+
+– Álom ide, álom oda, válaszolt neki a tátosparipa, de most a dolgod
+után láss. Ugy-e megmondtam, hogy mivelünk hasztalan teszel próbát, mert
+a vasderes csikónak magának több tudománya van, mint minekünk mind
+hármunknak!… Itt meg itt, ennél meg ennél a vén asszonynál, ki – közbe
+légyen mondva, boszorkány – van egy tátosparipa s ennek három csikója. A
+legkisebbik, a három lábu vasderes, mely a sárkánynál van – hogy zápult
+volna meg az a tojás, a melyből kikelt! – ketteje pedig még otthon van
+az anyjánál. Ezeknek egyikeért kell neked elmenni, ezeknek egyikét kell
+neked kiszolgálni. Három napból áll egy esztendő s egyéb dolgod nem
+lesz, mint a három tátosparipát őrzöd. Majd elszöknek azok tőled, de te
+semmitől se tarts, mert mi mindenkor segitségedre leszünk; majd farkas,
+majd agár, majd patkány képében. Azért ha ilyes három állatot látsz,
+azok mi leszünk. Ha kiszolgáltad a három napból álló esztendőt, a
+boszorkánytól ne kérj egyebet, mint a legkisebb rosz csikót és három
+bárányt. Majd kinál ő téged aranynyal és ezüsttel, majd elvezet a
+pinczéjébe, hol számnélküli sok kincs áll; de te ekkor is csak azt
+hajtsd, hogy neked nem kell egyéb, mint a rosz csikó, meg három bárány.
+A pinczéből a kamrába vezet, hol a különbnél különb, szebbnél szebb
+aranyos-ezüstös öltözet ruhák állanak; de te mindig csak azt hajtsd,
+hogy neked nem kell egyéb, mint a rosz csikó és három bárány. A kamrából
+a márványistálóba vezet, hol a különbnél különb, szebbnél szebb
+aranyszőrü paripák állanak, majd mondja ő neked, hogy ha már csikót
+akarsz, válaszsz az aranyszőrü ménes közül; de te neked ekkor is csak ez
+legyen szód és mondásod, hogy neked nem kell egyéb, csak a rosz csikó és
+három bárány. Mit lesz mit tenni a boszorkánynak, utoljára is
+kénytelen-kelletlen odadja a rosz csikót és három bárányt. S te aztán
+húzd ki a rosz csikót a határig, majd földhöz vágja az magát háromszor
+is, de te mindezzel ne törődjél, hanem farkánál fogva emeld föl. Mikor a
+határra érsz, ott két lánczos fenevad áll őrt. Be csak, beeresztenek, de
+ki – nem. Itt az egyik bárányt vesd az egyiknek a torkába, a másikat a
+másiknak s ezzel ugorj át a határon s mikor fenn leszesz a levegőbe, a
+harmadikat azt dobd oda mind a kettőnek. Azon aztán összevesznek s te
+szerencsésen kijöhetsz. Ha egyszer átlépted a határt, többé semmitől se
+tarts, hanem ülj fel a négy lábu – mert ennek már nem három, hanem négy
+lába lesz, mondom, ülj fel a négylábu vasderes tátoscsikóra s hozd haza
+a feleségedet.
+
+Itt lelkem teremtette, mi történik a dologból, mi nem, nem egyéb a nagy
+semminél, ott voltam, a hol mondták, ugy láttam, mint most, de pengyom
+tóditsuk is, mert biz ez már az utolját járja, hires Szép Miklós felül
+az anya-kanczára, két fiát pedig pányván vezette.
+
+Mén mendegél hetedhét ország ellen, még az operencziás tengeren is túl,
+még az üveghegyeken is túl, még azon is túl, hol a kis kurta farku
+disznó túr, tulonnan túl, innenen innen, egyszer elér a vén banya
+birodalma határához, hol leszállván az anyakanczáról, átment a vashidon.
+A vashid végén lánczra verve ott állt a két fenevad. Be csak
+beeresztettek, de hogy jösz ki hires Szép Miklós; ha ezer lelked volna
+is, mégis diribról darabra tép az az átkozott két fenevad s csunya
+halállal mulsz ki!…
+
+Csak mén, csak mendegél, egyszer elér egy nagy kastélyhoz, mely hegyes
+karókkal volt körülkeritve, a hegyes karókon pedig emberfejek.
+
+A vén boszorkány most is ott számlálgatta, dörmögvén:
+
+– Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét s igy tovább, mig a végéhez nem
+ért.
+
+Az emberfő ép kilenczvenkilencz volt, csak egy hija a száznak!… Itt jön
+a századik, itt hozza Szép Miklós a fejét.
+
+– Adjon Isten jó napot, édes öreganyám!
+
+– Ha öreganyádnak nem szólitottál volna: hamm, mindjárt bekaptalak
+volna! hát hol jársz itt ezen az idegen földön, hol még a madár sem jár?
+
+– Szolgálatot keresek.
+
+– Ép jókor jöttél; mert ép most vettem el a kocsisom fejét, itt szárad a
+napon a karóban. Ha kedved van, megfogadlak. Három napból áll egy
+esztendő, enni-inni lesz annyi, a mennyi a bőrödbe fér s egyéb dolgod
+nem lesz, mint az ólban van három rosz ló, csak azokat őrzöd. Reggel,
+fölöstököm után kiviszed a selyemrétre, estve pedig hazahozod. Ha három
+álló nap meg tudod őrzeni, a mit kivánsz, azt adok; ha pedig elalszol s
+a lovakat nem tudod hazahajtani: karóba húzom a fejed.
+
+Igy lett Szép Miklós kocsis. Reggelre kelve, a pecsenye és a bor előtte
+állott, hogy egyék-igyék annyit, a mennyi csak a bőribe fér; mert estig
+ugy sem kap semmit. Szép Miklós evett is, ivott is, de ezalatt a vén
+banya megtüzesitette a vasdorongot, kivitte az ólba s üti-veri a
+tátosparipákat, mondván:
+
+– Hej, kutyák, ha el nem tudtok szökni, ilyen abrakot kaptok!
+
+Szép Miklós ezt mind jól hallotta, de hallgatott, mint hal a vizben.
+
+Mikor Szép Miklós az ételt és italt megeléglette, jóllakott, kiment az
+ólba, kötőfékre szedte a három rosz lovat, ráült az anyakanczára s
+elvágtatott a selyemrétre.
+
+Mikor Szép Miklós átment a rézhidon, olyan álom szállta meg, hogy azt se
+tudta, fiu-e vagy leány. Itt ugy délután öt óra felé fölébred a mi Szép
+Miklósunk, hát egy irdatlan magas jegenyefa hegyében lelte magát. Le se
+tudott volna róla jőni. Ekkor előveszi a kötőfékeket, megrázza háromszor
+s ime saját lovai farkas képében a fa alatt termettek.
+
+– No édes gazdám, szólt az anyakancza, mászsz csak a fa keleti oldalára,
+mert mi nyugatfelé döntjük le.
+
+Itt a három farkas azonnal a kaparáshoz fogott; kiásták a fa nyugati
+oldalát, Szép Miklós pedig a keleti oldalára mászott. A nagy jegenyefa
+ledőlt, Szép Miklósnak pedig kutya baja sem lett.
+
+– No édes gazdám, szólt ismét az anyakancza, amott a selyemréten
+legelészik három bárány. Azok a te lovaid. Majd mi közrekapjuk s
+errefelé tereljük. S te ekkor ne cselekedjél egyebet, hanem a középsőt
+kapd el szarvánál fogva, ugorj rá, üsd főbe háromszor a kötőfékkel, majd
+lónak válik mind a három s aztán bátran hazaviheted.
+
+Ugy is lett. – A három farkas közre kapja a három bárányt s Szép Miklós
+felé terelték, ki a középsőt szarvánál fogva szerencsésen el is kapta,
+ráült a kötőfékkel háromszor főbe ütötte, lónak vált s aztán mindhármat
+hazafelé terelte.
+
+Otthon azt mondja neki a vén boszorkány:
+
+– No édes fiam, hát megőrizted?
+
+– Meg, édes öreganyám.
+
+– Ugy-e szelidek ezek az én lovaim?
+
+– Mint a kezes bárány.
+
+– Jól van fiam, eredj be, ott van a vacsorád az asztalon, egyél-igyál,
+lakj jól, aztán lefekhetsz s aludjál reggelig.
+
+Szép Miklós bement a szobába, leült, evett-ivott, jóllakott, majd
+lefeküdt s aludt reggelig csendesen.
+
+Reggelre kelve, a vén asszony behítta fölöstökömre. Bort és pecsenyét
+rakott eléje. Szép Miklós csak evegetett, a vén asszony pedig a
+konyhában ugyancsak tüzesitette a vasrudat s mikor egészen izzó lett,
+kiugrik az ólba, üti-veri azokat a szegény pára jószágokat, mondván:
+
+– Hej, kutyák, ha még ma se tudtok elszökni, ilyen abrakot kaptok!
+
+Szép Miklós ezt mind jól hallotta, de nem szólt semmit, hanem
+hallgatott, mint a néma.
+
+Mikor Szép Miklós az ételt és italt megeléglette, jóllakott, kiment az
+ólba, kötőfékre szedte a három rosz lovat, ráült az anyakanczára s
+elvágtatott a selyemrétre.
+
+Mikor keresztül ment a rézhidon, olyan álom szállta meg, hogy azt se
+tudta: á-e vagy b! – Itt ugy délután öt óra felé fölébred a mi Szép
+Miklósunk, hát egy galagonyabokor hegyében lelte magát. Ő sem rest,
+izibe leugrott róla, elővette a kötőfékeket, megrázta háromszor s ime
+saját lovai agár képében előtte termettek.
+
+– No édes gazdám, szólt az anyakancza, amott a selyemrét egyik bokrában
+heverészik három nyúl. Azok a te lovaid. Majd mi közre kapjuk a három
+nyúlat s errefelé hajtjuk. S te ekkor ne cselekedjél egyebet, mint ezt:
+fogd meg a középsőt, kapd el a fülinél fogva, ugorj aztán a hegyébe, üsd
+főbe háromszor a kötőfékkel, lónak válik s aztán szép csendesen ballagj
+hazafelé.
+
+Ugy is lett. – A három agár közre kapja a bokrot, fölverték a nyulakat s
+Szép Miklós felé hajtották, ki a középsőt fülénél fogva szerencsésen el
+is kapta, majd ráült, a kötőfékkel háromszor főbe ütötte, lónak vált s
+aztán mindhármat szép csendesen haza vitte.
+
+Otthon azt mondja neki a boszorkány:
+
+– No édes fiam, hát megőrizted?
+
+– Meg, édes öreganyám.
+
+– Ugy-e szelidek ezek az én lovaim?
+
+– Mint a kezes bárány.
+
+– Jól van fiam, eredj be, az asztalon van az étel és ital; egyél-igyál,
+lakj jól, majd aztán feküdj le s aludj reggelig.
+
+Szép Miklós bement a szobába, leült, evett, ivott, jóllakott, majd
+lefeküdt s aludt reggelig csendesen, mint a jó lelkiismeret.
+
+Reggelre kelve, a vén asszony behitta fölöstökömre; bort és pecsenyét
+tett eléje.
+
+Szép Miklós csak evegetett, csak evegetett, az asszony pedig
+térül-fordul, elővette a vasrudat, s ugyancsak tüzesitette a konyhában.
+Mikor a vasrúd már egészen izzó lett, kiugrik az ólba, üti-veri azokat a
+szegény pára jószágokat, mondván:
+
+– Hej, kutyák, itt az abrak, itt a tüzes zsarátnok! s ha még ma se
+tudtok elszökni, mindig ilyen abrakot kaptok!
+
+Szép Miklós ezt mind jól hallotta, de nem szólt semmit, hanem
+hallgatott, mint hal a vizben.
+
+Mikor Szép Miklós az ételt és italt megeléglette, jóllakott, kiment az
+ólba, kötőfékre szedte a három rosz lovat, ráült az anyakanczára, s
+elvágtatott a selyemrétre.
+
+De mikor keresztül ment a rézhidon, olyan álom szállta meg, hogy azt sem
+tudta, fiu-e vagy leány. De nem is csoda; mert a boszorkány álomporos
+bort adott neki inni. Itt ugy délután öt óra felé fölébred a mi Szép
+Miklósunk, hát egy magas hegy tetején lelte magát. Ő sem rest, izibe
+lemászott a hegyről, majd elővette a kötőfékeket, megrázta háromszor s
+ime, saját lovai patkány képében előtte termettek.
+
+– No édes gazdám, szólt az anyakancza, amott a selyemrét egyik tava
+partján három fiával együtt egy csibés tyúk ül. A tyúk a vén banya,
+három csibéje pedig a három tátosparipa. Majd mi fölverjük a tyúkot, a
+csibéket pedig erre tereljük és te ekkor ugorj elő, kapd el a középső
+csirkét búbjánál fogva, aztán ülj rá, üsd főbe háromszor, lónak válik s
+aztán mindhárom lovat szép csendesen vidd haza.
+
+Ugy is lett. – A három patkány fölverte a vizi jérczét, csibéit pedig
+Szép Miklós felé terelték, ki a középsőt búbjánál fogva szerencsésen
+elkapta, ráült, a kötőfékkel háromszor főbe ütötte, az lónak vált s
+aztán mindhárom lovát szép csendesen hazaterelte.
+
+Otthon azt mondja neki a boszorkány:
+
+– No édes fiam, kitöltötted az esztendőt, most rajtad a sor: mit
+kivánsz?
+
+– Nem kivánok én egyebet, felelt Szép Miklós, mint azt a rosz csikót ott
+az ólban és három bárányt.
+
+– Oh te bolond! hisz minek lenne az neked, hisz csak a bajod gyűlne meg
+vele, hisz az olyan rosz, hogy akár a csipejére akaszthatod a
+tarisznyádat!
+
+– Mind haggyán az, csak nekem a rosz csikó és a három bárány kell.
+
+– Oh te bolond! kivánj aranyat és ezüstöt, jer a pinczébe, majd más
+gondolatra jösz.
+
+Itt a boszorkány bevezeti a mi Szép Miklósunkat a pinczébe, hol kád
+számra állott az arany meg az ezüst élire verve; csakugy fénylett,
+csakugy ragyogott, mintha most kerültek volna ki a pénzverőből.
+
+– No te bolond, itt van 7 kád arany és ezüst, hozz három zsákot s rakd
+meg akár az aranyból, akár az ezüstből.
+
+– Nem kell nekem sem arany, sem ezüst, csak a rosz csikó, meg három
+bárány.
+
+– No te bolond, már látom, hogy nincsen eszed, azért jer a kamrámba,
+válaszsz magadnak 12 öltözet aranyos-ezüstös ruhát, vagy annyit, a
+mennyi tetszik.
+
+Itt a boszorkány a mi Szép Miklósunkat bevezeti a kamrába, hol különbnél
+különb, szebbnél szebb, aranyos-ezüstös ruhák függtek, sorjába
+felakasztva. Csakugy fénylett, csakugy ragyogott rajtuk az a drága igaz
+gyöngy, kaláris, gyémánt és brilliánt, hogy ki sem látom mondani.
+
+– No te bolond, itt van 366 szebbnél szebb, különbnél különb
+biboros-bársonyos ruha, válaszsz, melyik kell.
+
+– Nem kell nekem a biboros-bársonyos ruha, minek volna az nekem, mert
+nekem csak az a rosz csikó kell és három bárány.
+
+– No már látom, hogy csakugyan bolonddal van dolgom, ha már csikó kell,
+jer az én márványistálómba, válaszd ki az aranyszőrü ménes közül azt, a
+melyik szemednek szádnak tetszik.
+
+Itt a vén boszorkány a mi Szép Miklósunkat bevezeti a márványistálóba,
+hol az aranyszőrü ménes aranyvályuból és aranysaroglyából evett-ivott,
+ólomhidláson állott. Csak ugy ragyogott, csak ugy fénylett a szőrük,
+hogy az ember tetőtől talpig meglátta benne magát.
+
+– No válaszsz! Ott van az a harmadfű kancza csikó, nézd, hogy rúgja a
+padlást!… Ott van az a harmadfű csődör-csikó, nézd hogy ragyog a szőre,
+nézd hogy okádja orrán-száján a tüzes lángot. Ha csikó kell, válaszsz
+innen, vigy akár 12-őt, nem bánom, csak azt a rosz csikót ne kérd, mert
+annak ugyse vennéd hasznát, csak a bajod gyülne meg vele, mert azt nem
+adom.
+
+– Nem kell nekem sem az a kancza-csikó mely a padlást rúgja, sem az a
+csődör-csikó, mely orrán-száján tüzet okádik; mert nekem csak a rosz
+csikó kell és három bárány.
+
+Mit volt mit tenni a boszorkánynak, kénytelen kelletlen odadta a rosz
+csikót és három bárányt.
+
+Itt Szép Miklós a rosz csikó fejébe húzza a kötőféket, kivonczolja az
+istálóból. Itt a rosz csikónak még jártányi ereje sem volt; még az
+udvarból sem értek ki, már lerogyott. Szép Miklós odament hozzá,
+farkánál fogva fölemelte s csakis igy tudott tovább vánczorogni a rosz
+csikó, a vén asszony pedig egy véka tetejére felült a háztetőre s onnan
+nevette, hogy és mint vesződik Szép Miklós a rosz csikóval. De meg is
+gyült a baja, mert az egyik kezében a három bárányt vezette pányván, a
+másik kezéből pedig a rosz csikó kötőfékét tartotta, melyet ugy
+vonczolt, húzott maga után mint kutya a d...t.
+
+Itt lelkem teremtette, nagy kínlódás és vesződés között elértek már a
+feleútra. A rosz csikó taktusra minden fél órában egyet lépett és ezt is
+csak akkor tette, ha Szép Miklós egyet rántott a kötőféken. Itt a rosz
+csikó csetlik-botlik, bukfenczet vetett s elmállott az út közepén, Szép
+Miklós pedig odament a farához, farkánál fogva fölemelte s ekkor
+megszólal a rosz csikó:
+
+– Tekints csak hátra kedves gazdám, hol látod ülni a vén banyát?
+
+Szép Miklós visszanézett, hát látja, hogy a vén asszony még most is ott
+ül a háztetőn az üres vékán s ugyancsak fenyegeti az öklével a rosz
+csikót, meg Szép Miklóst.
+
+– Ott ül, kedves lovam, a háztetőn egy üres vékán s ugyancsak fenyeget
+az öklével!
+
+A vén asszony pedig csak azt várta, hogy vagy Szép Miklós tekintsen
+vissza, vagy a rosz csikó. Most, hogy ez megtörtént, hogy Szép Miklós
+visszanézett, kivezeti az ólból az anyakanczát, ráül, felszáll rajta a
+levegőégbe egy zöldes, sötét felhővé változott s utána a rosz csikónak.
+
+– Ejnye, kedves lovam, be sötétzöld felhő közeledik felénk!
+
+– Siessünk kedves gazdám, egy helyett kettőt lépjünk, mert az a vén
+boszorkány bizony levizel bennünket.
+
+Itt a sötétzöld felhőből hármas nyerités hallatszott; az anyakancza a
+fiát csalogatta, a rosz csikó pedig hangos nyeritéssel, hogy szinte
+megkondult belé a világ, visszafelelt az anyjának. Erre megeredt az
+ólmos eső s úgy hullt alá jéggel vegyest, mintha csak kannából öntötték
+volna. Ej, Szép Miklós sem rest, kiereszti aranyhaját s mind a csikót,
+mind a három bárányt, szépen betakarta: igy nem verte őket agyon a
+jéggel vegyes ólmos eső.
+
+Mikor a vén banya emigy kiadta a mérgét, hazaszállt s ujra felült a
+háztetőre egy üres vékára s egyebet nem csinált, mint örökkön örökké
+csak az öklével fenyegette mind Szép Miklóst, mind a rosz csikót.
+
+Itt lelkem teremtette, mentül közelebb értek a határhoz, a rosz csikó
+annál jobban igyekezett; most már nemcsak lépést ment, hanem ügetett,
+koczogott is.
+
+Csak mennek, csak mendegélnek, egyszer ujra megszólal a rosz csikó,
+mondván:
+
+– Tekints csak hátra, kedves gazdám, hol látod a vén boszorkányt?
+
+Visszanéz Szép Miklós, hát látja, hogy a vén asszony az üres vékán még
+most is ott ül a háztetőn s ugyancsak fenyegeti az öklével mind Szép
+Miklóst, mind a rosz csikót.
+
+– Hát kedves lovam, ott ül a háztetőn egy üres vékán s ugyancsak
+fenyeget az öklével!
+
+A vén asszony pedig csak ezt várta, hogy vagy Szép Miklós tekintsen
+vissza, vagy a rosz csikó. Most hogy ez megtörtént, hogy Szép Miklós
+visszanézett, izibe beszalad az ólba, kivezeti az anyakanczát, ráül,
+felszáll rajta a levegő égbe s egy sötétzöld felhő képében utána Szép
+Miklósnak.
+
+– Ejnye, kedves lovam, be haragos sötétzöld felhő közeledik felénk!
+
+– Siessünk kedves gazdám, egy helyett kettőt lépjünk, mert az a vén
+boszorkány bizony levizel bennünket.
+
+Itt a sötétzöld felhőből hármas nyerités hallatszott; az anyakancza a
+fiát csalogatta, a rosz csikó pedig hangos nyeritéssel visszafelel neki,
+hogy szinte megkondult belé a világ. Erre megeredt az ólmos eső jéggel
+vegyest s szakadt, mintha csak kannából öntötték volna.
+
+Ej, Szép Miklós sem rest, kiereszti aranyhaját s vele mind a rosz
+csikót, mind a három bárányt, szépen betakarta: igy nem verte őket agyon
+a jéggel vegyes ólmos eső.
+
+Mikor a vén banya emigy kiadta a mérgét, hazaszállt s ujra felült a
+háztetőre egy üres vékára s egyebet nem tett, mind két öklével Szép
+Miklóst fenyegette.
+
+Itt lelkem teremtette, egyszer valahára még is elértek a határhoz, hol
+megszólal a rosz csikó:
+
+– No kedves gazdám, ha innen is szerencsésen megszabadulunk, akkor
+fittyet se hányj minden bajnak! Majd én itt egy bukfenczet vetek, mintha
+megbotlottam volna s áthajitom magam a vashidon, te pedig ezalatt az
+egyik bárányt hajitsd az egyik fenevad torkába, a másikat a másikéba, s
+ekkor hunyd be szemed, szaladj a vashidnak s mikor a feleközepe tájára
+értél, a harmadikat ekkor dobd oda mindkettőnek. Ezen a fenevadak
+összevesznek; mindkettő el akarja kapni s igy aztán te szerencsésen
+megszabadulhatsz.
+
+Ugy is lett. – A rosz csikó egyet botlik, bukfenczet vet s áthajitotta
+magát a vashidon. A két fenevad ugrik utána, hogy majd elkapják, de a
+láncz visszarántotta. Most Szép Miklós az egyik bárányt az egyik
+torkába, a másikat a másikéba dobta s mig azok azt elnyelték, behunyta
+szemét, neki a hidnak. Mikor a feleközepe táján volt, már a két fenevad
+ugrani akart, hogy mindjárt diribról-darabra szanaszét tépik, de Szép
+Miklós ép ekkor hajitotta oda nekik a harmadik bárányt, melyen azok
+összevesztek, s egymásra rontottak. Igy szabadult meg Szép Miklós a
+bizonyos haláltól; igy szabadult meg a fenevad torkából.
+
+Mikor Szép Miklós átszaladt a hidon, bezzeg már ekkor nem az a rosz
+csikó állott előtte, melynek a csipéjére tarisznyát lehetett volna
+akasztani, hanem a négy lábu vasderes tátosparipa, melynek széles e
+világon párját hasztalan keresnénk.
+
+– No kedves gazdám, szólt a négy lábu vasderes, ülj fel a hátamra, mert
+ha nem mondod is, ugyis tudom, hogy hova igyekezünk. Ne félj, majd
+hazaviszem én a szép asszonyt, pedig csak lépést megyek, az öcsém pedig
+egész erejéből lohol utánam, még se ér utol.
+
+Hej, sárkány ki a rezidencziából, Szép Miklós pedig be. Itt Tündérszép
+Ilona eléje szalad, száz ölelés, száz pár csók, fel a négy lábu vasderes
+hátára s aztán isten hozzád, 12 fejü sárkány!
+
+Ej, a vasderes sem rest, dörömböl az ólban. Meghallja ezt a 12 fejü
+sárkány, hazaszáll s beront az ólba.
+
+– Hej, kutya egye a husodat, holló vájja a szemedet, nincsen szénád,
+nincsen zabod, hogy ugy dörömbölsz?!
+
+– Szénám is van, zabom is van, de oda a szép asszony; itt járt Szép
+Miklós s elvitte.
+
+– Ehetem-e, ihatom-e, alhatom-e?
+
+– Se nem ehetel, se nem ihatol, se nem alhatol, mégsem érjük utól! mert
+nekem csak három lábam van, az ő lovának pedig négy, de azért tegyünk
+próbát.
+
+Itt a sárkány ráül a három lábu vasderesre s utána Szép Miklós után. Mig
+a sárkány paripája lóhalálában futott, addig Szép Miklósé csak lépve
+ment, s mégsem érte utól.
+
+Mikor a határra értek, Szép Miklós négylábu vasderes tátosparipája
+visszanyerit az öcscsének. Ennek se kell több, hogy meghallotta,
+fölugrott a csillagokba s ott fölvetette a farát, ledobta a sárkányt,
+mely midőn a földre ért, kolimázzá változott s ezóta kenik a tótok
+kolimázzal a szekerüket.
+
+Szép Miklós aztán szép csendesen hazavitte a feleségét, ki aztán fehér
+selyemágyát megvetette a virágnyoszolyán, az ura pedig mellé feküdt, s
+még most is ott alszanak a cziprusfa árnyékában, hogy ha föl nem
+ébredtek.
+
+
+
+
+A HÁROM KALMÁRFI.
+
+Volt a világon egy igen gazdag kalmár s ennek három fia. Hogy im gazdag
+volt az ember, hogy im egy pár zsák pénzért nem igen ment a szomszédba:
+két idősb fiát – mert a harmadik még csak 7 esztendős volt – mindenféle
+tudományokra, hadi vitézségekre kitanittatta.
+
+Itt lelkem teremtette, mi történik a dologból, mi nem, nem egyéb a nagy
+semminél, egy éjszaka mind a három fiu álmot látott.
+
+Reggelre kelve a fölöstökömnél, mikor mindnyájan együtt voltak, csak
+elkezdi a legnagyobb:
+
+– Ejnye, uram-atyám, be különös álmot láttam!
+
+– Mit, édes fiam? kérdé a kalmár.
+
+– Hát, itt la, az öcsémmel elmentűnk ország-világszerte a dicsőség
+pálmáját keresni s megtaláltuk azt a zöld király birodalmában. A zöld
+királynak volt három szép eladó leánya. Egyik szebb volt mint a másik,
+de nekem még is legjobban tetszett a legnagyobb. Itt a zöld király
+országszerte kihirdette, hogy az egész föld kerekségéről gyűljenek össze
+a hirneves vitézek s a ki egy sudar fenyőfa szál tetején levő bagolyfiut
+sziven tud lőni, annak adja feleségül legidősb leányát. A vitézek közt
+én is jelen voltam s nekem szolgált a szerencse legjobban, mert én
+lőttem sziven a bagolyfit s enyém lett a királykisasszony egy
+herczegséggel együtt. Én ezt álmodtam.
+
+– Ez szép álom volt. Hát te fiam, szólt a kalmár a középső fiához, mit
+álmodtál?
+
+– Én is azt álmodtam, a mit a bátyám, csak azzal a kis különbséggel,
+hogy nekem a királykisasszonyok közül legjobban tetszett a középső,
+kinek a kezét s vele egyűtt egy herczegséget nyertem el; mert második
+próbául azt vetette föl a zöld király, hogy középső leánya kezét annak
+adja, ki legmesszebb tud hajitani parittyából, az pedig én voltam.
+
+– Ez is szép álom volt. Hát te kis fiam, kérdé a kalmár legkisebb fiát,
+mit álmodtál?
+
+– Én is azt álmodtam a mit a két bátyám, csak azzal a kis különbséggel,
+hogy én a legkisebb leány kezét – a ki most még csak öt esztendős –
+nyertem el az egész királysággal együtt. Hogy mi uton és módon, azt most
+nem mondom meg.
+
+– Ez is szép álom volt, válaszolt a kalmár.
+
+– De nem azt mondom én atyámuram, vette át a szót a legidősb fiu, hanem
+azt, hogy csináltass a számunkra, már mint az én és az öcsém számára –
+téged itthon hagyunk, már mint a legkisebbet, mert te még csak gyermek
+vagy – mondom csináltass a mi számunkra herczegi ruhát, végy alánk drága
+paripákat, oldalunkra görbe kardot, mert mi elmegyünk a zöld király
+birodalmába szerencsét próbálni; mert mához egy esztendőre lesz a viadal
+napja s nekem pedig tovább nincs itthon maradásom.
+
+– Nekem sincs, erősité a középső.
+
+– Teljék szivetek kivánsága, édes fiaim, szólt a kalmár, menjetek el a
+dicsőség pálmájáért, lesz czifra köntös, tüzes paripa és éles kard,
+csakhogy aztán szégyent és bút ne hozzatok vén apátok fejére.
+
+Mit volt mit tenni a gazdag kalmárnak, az országban a legjobb két
+paripát, a legczifrább köntöst és a legélesebb kardot megvette s átadta
+a fiainak, kik aztán emigy felkészülve, elindultak ország-világszerte a
+zöld király rezidencziája fölkeresésére.
+
+Mentek mendegéltek aztán hetedhét ország ellen, még az operencziás
+tengeren is túl, még az üveghegyeken is túl, még azon is túl, hol a kis
+kurta farku disznó túr, tulonnan túl, innenen innen, egyszer valahára
+beértek a zöld király rezidencziájába. Hol már, mint álmodák, széles e
+világból össze voltak gyülve a hirneves vitézek, kiknek szép száma a mi
+két kalmár fiunkkal is szaporodott.
+
+De a két vitéz átalotta, hogy ők csak egy kalmár cselédei, azért
+herczegfiaknak adták ki magukat. Fogadják őket nagy czeremoniával,
+hajlongnak előttük jobbra is, balra is, a két királykisasszony pedig ép
+eléjük szaladt s karon fogva vezették fel a 12 fehér márvány-garádicson.
+
+És a számnélküli sok vitéz között csakugyan, a mint megálmodák, a két
+kalmár-fiu lett a nyertes; mert a legöregebb a nyilával ugy sziven lőtte
+a fenyőszál hegyén levő bagolyfiut, hogy még csak nem is nyikkant, a
+középső pedig a parittyájával annyira túl hajitott, hogy a vitézek közül
+egyetlenegy sem tudta még csak megközeliteni sem. Igy az öregebbiké lett
+a zöld király nagyobbik leánya, a kisebbiké pedig a középső
+királykisasszony, mindegyik egy-egy herczegséget kapott nászajándékul.
+
+Már a két kalmárfiu fedél alá jutott, selyemágyban hált, kinek-kinek
+királykisasszony volt a felesége és már sok ideig együtt éltek nagy
+boldogan. Egyszer azonban csak megszólal a legnagyobbik kalmárfiu:
+
+– Ejnye, kedves öcsém, be rosz álmom volt az éjszaka; azt álmodtam
+ugyanis, hogy az apám földig leégett, mindene porrá lett s igy
+koldusbotra jutott.
+
+– Én is ezt álmodtam, erősité a középső.
+
+– De nem azt mondom én, testvér, hanem azt, hogy mi már ugyis gazdagok
+vagyunk, azért menjünk haza, keressűk fel szükölködő apánkat, épittessük
+fel a házát, töltsük meg a boltját s gazdagitsuk fel ujra.
+
+– Jó lesz biz az, erősité a középső.
+
+S ezzel a két herczegfi, mert már most azok voltak, egy zsák aranyat
+keresztül vetettek a nyereg-kápán s elindultak hazafelé kárvallott édes
+apjuk fölsegélésére.
+
+Mentek mendegéltek aztán hetedhét ország ellen, még az operencziás
+tengeren is túl, még az üveghegyeken is túl, még azon is túl, hol a kis
+kurta farku disznó túr, tulonnan túl, innenen innen, egyszer mégis azt
+mondhatták, itthon vagyunk.
+
+Az öreg kalmár csakugyan porrá égett és a fiával együtt egy
+ingben-gatyában szaladt ki az égő házból. Aztán a kalmárnak nem volt sem
+testének, sem lelkének hová lenni, a fiával együtt, ki már ekkor szép
+legénykévé nyult föl, beállott csordásnak, kik most is, midőn a két
+herczegfi megérkezett, ott őrizték a marhát a tarlón.
+
+A két herczegfi aztán az öreg kalmár házát szépen felépittette, ugy,
+hogy az még különb volt mint azelőtt, s pénzt adtak neki – mert volt
+arany egész dögével – hogy kalmárkodhasson; de a legkisebb testvérüket,
+bár ők ellenezték, az öreg kivánságára, hogy ebből is faragjanak embert,
+elvitték magukkal.
+
+S ezzel a három testvér útnak indult. A legkisebb azonban az egész úton
+szomoru volt s egyet sem szólt. A két idősb testvér előbbre lovagolt s
+azt mondja a legnagyobbik a középsőnek:
+
+– Ugyan testvér, mondd meg nekem, nem bajunkra hoztuk-e mi el ezt a
+fajankót magunkkal?!… Ládd ez még, a mily igaz szive van és a mily
+ostoba, elárul bennünket, hogy mi nem vagyunk herczegfiak.
+
+– Az ám, kontrázott neki a középső.
+
+– Egyet mondok, testvér, kettő lesz belőle: veszitsük el. Majd mikor
+keresztülmegyünk ezen a nagy hidon, mely itt előttünk van, taszitsd a
+mélységes tengerbe.
+
+Ugy is lett. – A középső testvér a legkisebbet beletaszitotta a
+mélységes tengerbe; de biz abból azért még sem lett halétek; mert a zöld
+király legkisebbik leányát, kiről azt álmodta a legkisebb kalmárfiu,
+hogy felesége lesz, elrabolták a zsiványok, kik azt megölni, nem ölték
+meg, hanem leszedték róla a drágaságokat, magát pedig egy bárkába
+csukták s bevetették a mélységes tengerbe. És a kalmárfiu, a mint ott
+uszkált a tengerben, e bárkában kapaszkodott meg. Aztán szép csendesen
+felmászott a bárka tetejére, benéz az ablakon, hát látja, hogy ott egy
+szalmaágyon egy szerelemtől lelkezett gyönyörü leány fekszik. A
+kalmárfiut rögtön kitörte a szerelem hidege, még pedig ugy, hogy még a
+foga is vaczogott.
+
+A kalmárfiu aztán megkoczogtatta az ablakot háromszor s bekiáltott
+rajta:
+
+– Ébredj, szivem szép szerelme, kelj föl s ereszsz be az ablakon.
+
+A királykisasszony fölébredt, kitekint az ablakon, hát látja, hogy a
+bárka tetején egy ékes ábrázatu ifju ül, még pedig olyan, hogy olyant
+sem azelőtt, sem azután, sem azóta nem látott. Ezt is rögtön kilelte a
+szerelem hidege, majd felugrott az ágyról, izibe kinyitotta az ablakot,
+s beeresztette a kalmárfiút, kik aztán azt mondták egymásnak:
+
+– Én a tiéd, te az enyém, ásókapa se választ el egymástól.
+
+S ezzel megölelték, megcsókolták egymást s szent lett a békesség. Aztán
+vitte őket a viz csendes ringatással, egyszer egy szigethez értek, hol a
+bárka magától megállott, a kalmárfiu pedig elindult a sziget belsejébe.
+A merre csak ment, sehol egy lelket sem látott, csak kisebb-nagyobb kővé
+vált embercsoportokra akadt. Mikor a legnagyobb csoport mellett elment
+volna, megszólal valaki ilyeténképen:
+
+– Hej, vitéz kalmárfi, ne menj el mellettünk, hanem jőjj vissza, mert
+egy kis beszédem van veled.
+
+A kalmárfi csak ekkor tekintett hátra, hát látja, hogy a kőcsoport
+kellős közepén álló ember integet neki, hogy menjen vissza. A kalmárfi
+visszament s ekkor azt mondja neki a középütt álló kővé vált ember, ki
+maga a király volt:
+
+– Édes fiam, mert én fiammá fogadlak, látod ezt a márványpalotát, mely
+ide madárlátta távolban van? No ha látod, eredj fel a 12 fehér
+márvány-garádicson, fogd meg az aranykilincset, nyisd be az ajtót s majd
+aztán szebbnél szebb kisasszonyok szaladnak eléd, kik karon fogva
+bevezetnek a fehér szobába s tánczolni hínak; de te, mintha néma volnál,
+egy szót se szólj, hanem ülj le szótlanul az asztalszegbe. S ekkor
+aranyabroszt teritnek eléd, az aranyabroszra czintányért tesznek, a
+czintányér mellé kanalat, villát és szarvasnyelü kést raknak. Mikor
+emigy fölteritettek, mindenféle világi jókkal kinálnak, hogy
+egyél-igyál; de te, egy falat étel és egy korty ital, nem sok, de még
+annyit se végy magadhoz, hanem ülj ott némán mint egy darab fa. S ekkor
+majd megharagszanak a kisasszonyok, hogy se nem eszel, se nem iszol, se
+nem tánczolsz, s kidobnak az ajtón; de az ételeket és italokat is,
+minden abroszostul együtt utánad hajitják. S te ekkor szedd fel az
+ételeket és italokat s hozd el magaddal; de mielőtt odább állhatnál,
+majd utadat állja egy óriás, ki meg akar veled küzdeni. De te ne tarts
+semmitől, csak húzd ki az oldalomon függő éles kardot s vedd ki hátul a
+frakkom zsebében lévő három üveg közül a legkisebbet s igyál belőle
+néhány cseppet. A mi megmarad az üvegben, azt tedd vissza ismét a
+frakkom zsebébe.
+
+Ugy is lett. – A kalmárfi kihúzta a kővé vált király kardját s a maga
+hüvelyébe dugta, majd kivette a frakkja zsebéből a kis üveget s jót
+huzott belőle. Eddig is erős legény volt a kalmárfi, de most hétszerte
+erősebb; akár egy oroszlánnal is megverekedett volna. A kalmárfi aztán
+elindult a márványpalota felé, s hogy odaért, izibe felszaladt a 12
+fehér márvány-garádicson, s ekkor mindenféle énekeket, muzsikát,
+tánczolást s nevetést hallott, majd megfogta az aranykilincset s
+benyitotta a puszpángfa ajtót.
+
+A szoba telisded teli volt szebbnél szebb dalló, tánczoló, nevető
+kisasszonyokkal, kik alighogy megpillantották a mi kalmárfiunkat, huszan
+is eléje szaladtak, ki a karjánál, ki a frakkjánál fogva
+húzták-vonczolták, hogy jőjjön velük tánczolni; de a kalmárfi, mintha
+néma lett volna, egy árva szót sem szólt, hanem szótlanul leült az
+asztalszegbe.
+
+Itt mindjárt nagy sürgés-forgás támadt; a kisasszonyok teritékért
+szaladtak; az egyik az aranyabroszt teritette fel a puszpángfa asztalra,
+a másik a czintányért hozta, a harmadik kést, kanalat és villát tett a
+tányér mellé, a negyedik az ezüstkancsót állitotta fel s igy sorba, mig
+csak meg nem volt teritve az asztal.
+
+Mikor meg volt teritve a puszpángfa asztal, egyszeribe, mint a
+parancsolat, az asztalon termettek a különbnél különb, száj-iznek kedves
+ételek és italok; de a kalmárfi se nem evett, se nem ivott, hanem ott
+ült szótlanul, mintegy sóbálvány. A kisasszonyok aztán odamentek
+melléje, ölelik, csókolják, nyalják-falják, imhogy meg nem ették, hogy
+igyék, egyék, de a kalmárfinak is volt esze; se nem evett, se nem ivott.
+S ezer volt a szerencséje, mert mihelyest akár egy korty bort, akár egy
+falat ételt lenyelt volna, tüstént azon szempillantásban kővé vált
+volna!…
+
+Mikor látták a kisasszonyok, hogy biz ezt nem vezethetik a jégre:
+megragadták a szegény kalmárfit s kihajitották az ajtón. Aztán mindent:
+ételt, italt, kést, kanalat, villát, poharat, abroszt utána dobáltak.
+
+A kalmárfi pedig leteritette az aranyabroszt, s bele rakta az ételeket
+és italokat az evőeszközökkel együtt, majd hurkot vetett rá s hazafelé
+akarta vinni az irháját, de egy irtóztató óriás utját állta, ki szót
+szólt hozzá ilyeténképen:
+
+– Hej, mindig hallottam a hiredet, azért mérkőzzél meg velem, jer az
+ólomszérűre.
+
+Kimentek az ólomszérűre, megfogja az óriás a mi kalmárfiunkat s bokáig
+belevágta az ólomszérűbe.
+
+Hej, a kalmárfi sem rest, kiugrik a lyukból, megfogja az óriást s térdig
+belevágta az ólomszérűbe.
+
+Hej, az óriás sem rest, kiugrik a lyukból, megfogja a kalmárfit s egész
+derékig bevágta az ólomszérűbe.
+
+Hej, a kalmárfi sem rest, kiugrik a lyukból, megfogja az óriást s egész
+nyakig bevágta az ólomszérűbe.
+
+Most az óriás ki akart ugrani a lyukból, de nem lehet, benn rekedt s mig
+ott kászmálódott, a kalmárfi kihúzta a kardját s leszelte a gombját.
+Aztán a kalmárfi fölvette az aranyabroszt, visszament a kővé vált
+királyhoz, ki azt mondja neki:
+
+– No édes fiam, mert már aztán igy nevezlek, most dugd be a kardot a
+maga helyére, menj haza, vigy a kedvesednek ételt, italt, mert most már
+ehettek is ihattok is belőle; de holnap reggel még korábban kelj föl s
+jőjj ide hozzám.
+
+A kalmárfi aztán a kővé vált király kardját bedugta a hüvelyébe s
+visszament a mátkájához, ki már a dolgot nem tudta mire vélni, hogy az ő
+jegyese oly sokáig tér vissza: azért három kendőt is tele sirt, hogy ő
+már megint árván marad. A mint ott sirdogál, kitekint az ablakon, hát
+imhol látja jőni a jegyesét. A királykisasszony sem rest, kinyitja az
+ablakot, kiugrik rajta, eléje szalad a mátkájának. Aztán mindketten
+bementek a bárkába s az evéshez láttak.
+
+Itt másnap reggel a kalmárfi még korábban fölkelt mint tegnap, majd
+felöltözködött s elment a kővé vált királyhoz, ki azt mondja neki:
+
+– Húzd ki csak édes fiam az oldalomon függő kardot s vedd ki a frakkom
+zsebéből a három üveg középsőjét s igyál belőle.
+
+A kalmárfi kihúzta a kővé vált király kardját, kivette a frakkja
+zsebéből a három üveg középsőjét s jót húzott belőle. Eddig is erős volt
+a kalmárfi, de most hétszerte erősebb lett.
+
+– No édes fiam, látod-e azt a három márvány-kastély középsőjét? No, ha
+látod, eredj fel oda a 12 fehér márvány-garádicson, fogd meg az
+aranykilincset, nyisd be a puszpángfa ajtót s ekkor még százszorta szebb
+kisasszonyok szaladnak eléd, kik karon fogva bevezetnek a fehér szobába
+s tánczolni hínak; de te ismét, mintha se szemed, se füled, se nyelved
+nem volna, se ne láss, se ne hallj, se ne beszélj, hanem szótlanul ülj
+be az asztalszögbe az ezüstlóczára. S ekkor a szebbnél szebb
+kisasszonyok majd azt gondolják, hogy éhes is vagy, szomjas is vagy:
+ezért aranyabroszt teritenek eléd, az aranyabroszra ezüsttányért
+tesznek, az ezüsttányér mellé villát, kanalat és kést raknak. Mikor
+emigy fölteritenek, mindenféle világi jók teremnek az asztalon; de te,
+egy falat étel, vagy egy korty ital nem sok, de még annyit se végy a
+szádba, hanem ülj ott némán mindaddig, mig az ajtót ki nem nyitják s ki
+nem hajitanak rajta. S ekkor mindent, de mindent: kést, kanalat, villát,
+ételt, italt, ezüstpoharat utánad hajigálnak, te pedig teritsd le az
+aranyabroszt s mindeneket szedj fel. Mikor a 12 fehér márvány-garádics
+legalsójára érsz, utadat állja egy óriás, ki meg akar veled mérkőzni:
+ezért az ezüstszérűre hil birkozni; de te, ha ugy cselekszel, mint az
+imént mondám, ezen is diadalmaskodol.
+
+Ugy is lett. – A kalmárfi aztán elindult a három márvány-palota
+középsője felé, s hogy odaért, izibe felszaladt a 12 fehér
+márványgarádicson, megfogta az ezüstkilincset s benyitotta a puszpángfa
+ajtót.
+
+Alig tette be a lábát, alig pillantották meg, már húsz leány is szaladt
+feléje. Egyik kisasszony az egyik karját fogta, a másik a másikat, a
+harmadik pedig a frakkja szárnyánál fogva húzta. Csókolták, ölelték,
+nyalták-falták, hogy menjen velük tánczolni. Szólt a banda, húzta a
+czigány. De a kalmárfi, mintha se füle, se szeme, se nyelve nem lett
+volna, se nem hallott, se nem látott, se nem beszélt, hanem szótlanul
+leült az asztalszögbe az ezüstlóczára.
+
+Most a szép kisasszonyok azt gondolták, hogy tán éhes és szomjas a
+gavallér. Azért mindjárt nagy sürgés-forgás támadt; a kisasszonyok
+teritékért szaladtak s husz is rohant mint az eszeveszett, mint a
+bódult, egymásután. Az egyik aranyabroszt húzott a puszpángfa asztalra,
+a másik ezüsttányért tett eléje, a harmadik ezüstkést, kanalat és villát
+tett a tányér mellé, az ötödik ezüstkancsót hozott s igy sorba
+mindaddig, mig csak az asztal meg nem volt teritve.
+
+Mikor a puszpángfa asztal meg volt teritve, egyszeribe, mint a
+parancsolat, száj-iznek kedves, különbnél különb ételek és italok
+termettek elő; de a kalmárfi se nem evett, se nem ivott, hanem ott ült
+szótlanul, mint egy darab fa. A kisasszonyok oda ültek melléje, ölelik,
+csókolják, nyalják-falják, hogy ebből egyék, hogy abból igyék, de a
+kalmárfinak is volt esze, nem enni és nem inni. S ezer volt a
+szerencséje, mert mihelyest akár egy korty bort, akár egy falat ételt
+lenyelt volna, tüstént azon szempillantásban kővé vált volna.
+
+Hogy látták a kisasszonyok, hogy biz azon sem szép szó, sem édes csók,
+sem mézes beszéd nem fog: megragadták a szegény kalmárfit, ki a lábát,
+ki a kezét, ki a haját, s kidobták az ajtón. De ez még nem volt elég,
+hanem mindent: ételt, italt, kést, kanalat, villát, abroszt, kancsót
+kihajigáltak utána.
+
+A kalmárfi aztán az ambituson szépen leteritette az aranyabroszt s
+mindent belepakolt, majd hurkot vetett rajta s lefelé indult a 12 fehér
+márvány-garádicson.
+
+Mikor a márvány-garádics legalsó fokára ért: egy irdatlan óriás utját
+állta, ki nagy mérgesen rárivalkodott:
+
+– Hej, emilyen-amolyan kalmárfia! világszép éltemben mindig hallottam a
+hiredet, az öcsémet is kivégezted csúf halállal: azért jöszte velem az
+ezüstszérűre, mérkőzzünk meg!
+
+Mit volt mit tenni a kalmárfinak, vagy akart, vagy nem, meg kellett az
+óriással birkoznia.
+
+Kimennek az ezüstszérűre, hol az óriás megfogja a mi kalmárfinkat s
+bokáig belevágta az ezüstszérűbe.
+
+Hej, a kalmárfi sem rest, kiugrik a lyukból, megfogja az óriást s térdig
+vágta az ezüstszérűbe.
+
+Hej, az óriás sem rest, kiugrik a lyukból, megfogja a kalmárfit s egész
+derékig belevágta az ezüstszérűbe.
+
+Hej, a kalmárfi sem rest, izibe kiugrik a lyukból, megfogja az óriást s
+egész nyakig belevágta az ezüstszérűbe.
+
+Most az óriás ki akar ugrani a lyukból, de nem lehet, mert két széles
+vállánál fogva benn rekedt s mig ott kászmálódott, a kalmárfi kihúzta a
+kardját s izibe leszelte a gombját.
+
+Miután a kalmárfi emigy elvégezte a dolgát, fölvette az aranyabroszt s
+visszasietett a kővé vált királyhoz, ki azt mondja neki:
+
+– No, édes fiam, most már dugd be a kardot a maga hüvelyébe, menj haza,
+vigy a kedvesednek ételt, italt, de holnapra kelve még korábban kelj fel
+s jőjj ide hozzám.
+
+A kalmárfi aztán a kővé vált király kardját bedugta a maga helyére s
+visszament a mátkájához, ki, mint a párjavesztett galamb, nem tudta a
+dolgot mire vélni, hogy az ő mátkája oly sokáig tér vissza: azért sirva
+fakadt, hogy ő már megint árván maradt, mint a kinek senkije sincsen s
+három kendőt is tele sirt ebbeli szive szomoruságában. A mint ott
+sirdogál az ablaknál, kitekint rajta, hát imhol látja jőni a mátkáját. A
+királykisasszony sem rest, kinyitja az ablakot, kiugrik rajta s eléje
+szalad.
+
+Aztán mindketten bementek a bárkába s az evéshez láttak.
+
+Másnapra kelve, a kalmárfi még korábban fölkelt, izibe felöltözködött,
+mátkájától elbúcsúzott s a kővé vált királyhoz sietett, ki azt mondja
+neki, szót szólván:
+
+– No, édes fiam, hát megérkeztél, azért hát húzd ki harmadszor is az
+oldalomon függő kardot, tedd a magadéba, s aztán vedd ki a frakkom
+zsebéből a legnagyobb üveget s igyál belőle.
+
+A kalmárfi azonképpen cselekedett. – Kihúzta a kővé vált király kardját,
+azt a maga hüvelyébe dugta, majd a három üveg legnagyobbikát is kivette
+s jót húzott belőle. Eddig is erős volt a kalmárfi, de most hétszerte
+erősebb lett.
+
+– No édes fiam, az üveget vidd el magaddal, majd hasznát veszed még;
+mert vagy volt dolgod erős óriással, vagy nem, de most ugyan mokány
+gyerekkel tűzöl össze. Azért ha erőd fogyatékát érzed, csak ebből az
+üvegből igyál. Aztán látod-e madár-látta távolban azt a harmadik
+márvány-palotát? No, ha látod, eredj el oda. S ott még ezerszerte szebb
+leányok szaladnak eléd, kik karon fogva bevezetnek a fehér szobába s
+tánczolni hínak; de te ujra, mintha se szemed, se füled, se nyelved nem
+volna, se ne láss, se ne hallj, se ne beszélj, hanem szótlanul ülj be az
+asztalszögbe az aranylóczára. A szebbnél szebb kisasszonyok ekkor azt
+gondolják, hogy éhes is vagy, szomjas is vagy. S ekkor az
+asztalteritéshez látnak s mindenféle világi jókkal kinálnak, hogy egyél,
+igyál; de te semmihez se nyulj, se egy falat kenyeret ne egyél, se egy
+korty bort ne igyál, hanem ülj ott veszteg, mint egy darab fa,
+mindaddig, mig az ajtót ki nem nyitják s ki nem löknek rajta. S ekkor a
+kisasszonyok mindent, de mindent: kést, kanalat, villát, ételt, italt,
+poharat utánad hajigálnak, te pedig teritsd le az aranyabroszt s
+mindeneket szedj fel s aztán jőjj le a 12 fehér márvány-garádicson.
+Mikor a márvány-garádics legalsójára érsz, utadat állja egy óriás, ki
+meg akar veled mérkőzni; de te, ha a szavamra hallgatsz, ennek is leütöd
+a gombját.
+
+Ugy is lett. – A kalmárfi elindult a harmadik márvány-palota felé. Hogy
+odaért, izibe felszaladt a 12 fehér márvány-garádicson, megfogta az
+aranykilincset s benyitotta a puszpángfa ajtót.
+
+Alig tette be a lábát, alig pillantották meg, már is husznál is több
+leány szaladt feléje. A másik két palotában is szép leányokra talált de
+azok még csak fiai sem lehettek ezeknek. A kisasszonyok aztán a kalmárfi
+nyakába akasztották magukat; ki az egyik karját, ki a másikat, ki a
+frakkja végét fogta. Csókolták, ölelték, nyalták-falták, hogy menjen
+velük tánczolni; de a kalmárfi, mintha se füle, se szeme, se nyelve nem
+lett volna, szótlanul leült az asztalszögbe az aranylóczára.
+
+Most a szép leányok azt gondolták, hogy alkalmasint hamarább, mint nem,
+éhes is, szomjas is a gavallér. Azért mindjárt nagy sürgés-forgás
+támadt; a kisasszonyok teritékért szaladtak s husz is rohant – imhogy a
+nyakukat ki nem törték, – mint bódultak, egymásután. Az egyik abroszt
+húzott a puszpángfa asztalra, a másik tányért tett eléje, a harmadik a
+tányér mellé kést, kanalat és villát rakott, az ötödik aranykancsót
+hozott: igy sorba mindaddig, mig az asztal nem volt teritve.
+
+Mikor a puszpángfa asztal meg volt teritve, egyszeribe, mint a
+parancsolat, száj-iznek kedves, különbnél különb ételek és italok
+termettek maguktól az asztalon; de a kalmárfi se nem evett, se nem
+ivott, hanem ott ült az asztalszögben szótlanul mint egy lelketlen darab
+fa. A kisasszonyok odaültek melléje, ölelik, csókolják, nyalják-falják,
+imhogy a lelküket tenyerükre nem tették, hogy csak egyék, ha nem többet
+is, legalább egy falatot, hogy csak igyék, ha nem többet is, legalább
+egy kortyot; de a kalmárfinak is volt esze, nem enni és inni. S ezer
+volt a szerencséje, mert mihelyest akár egy korty bort, akár egy falat
+ételt lenyelt volna, tüstént azon szempillantásban kővé vált volna.
+
+A kisasszonyok hasztalan vették elő minden mesterségöket, hasztalan
+csábitották ékes szóval, édes beszéddel, zengő muzsikával és mindenféle
+tánczokkal, mert a kalmárfit sehogysem vezethették a jégre.
+
+S hogy im látták a kisasszonyok, hogy semmire sem mehetnek vele:
+megragadták a szegény kalmárfit, kinyitották az ajtót s kihajitották
+rajta. De ez még nem volt elég, hanem mindent: ételt, italt, kést,
+kanalat, villát, kancsót és aranyabroszt kihajigáltak utána.
+
+A kalmárfi aztán az ambituson szépen leteritette az aranyabroszt,
+mindent belepakolt, majd hurkot vetett rajta, s elindult lefelé a 12
+fehér márványgarádicson.
+
+Mikor a márványgarádics legalsójára ért: egy irdatlan óriás utját állta,
+ki nagy mérgesen rárivalkodott:
+
+– Hej, emilyen amolyan kalmárfia! – vesztél volna az anyádnál –
+világszép éltemben mindig hallottam hiredet, két öcsémet is csúf
+halállal kivégezted: azért jöszte velem az aranyszérűre, mérközzünk meg!
+
+Kimennek az aranyszérűre, hol az óriás megfogja a mi kalmárfinkat a
+félkezével s ugy odavágta a szérűhöz, hogy az bokáig sülyedt le.
+
+Hej, a kalmárfi sem rest, kiugrik a lyukból, megfogja az óriást s térdig
+vágta a szérűbe.
+
+Hej, az óriás sem rest, kiugrik a lyukból, megfogja a kalmárfit s egész
+derékig belevágta az aranyszérűbe.
+
+Hej, a kalmárfi sem rest, izibe kiugrik a lyukból, hirtelen kivette a
+zsebéből a kis üveget s jót húzott belőle, mert már az ereje igen
+fogyatékán volt. S ekkor megfogja az óriást s ugy odavágta az
+aranyszérűhöz, hogy az egész nyakig sülyedt le.
+
+Most az óriás ki akar ugrani a lyukból, de nem lehet; nem ereszti a
+leszakadt aranyszérű s mig ott kászmálódik, addig a kalmárfi kihúzta a
+kardját s izibe leszelte a gombját.
+
+Miután a kalmárfi emigy elvégezte a dolgát, fölvette az aranyabroszt s
+visszasietett a kővé vált királyhoz, ki szót szólt hozzá ilyeténképen:
+
+– No édes fiam, most már tartsd meg magadnak jó kardomat, mert az
+megillet téged, s menj haza, vigy a kedvesednek ételt és italt; de
+holnap reggel a királykisasszonynyal együtt jőjj ide hozzám.
+
+A kalmárfi aztán visszament a mátkájához, ki, mint a párjavesztett
+galamb, nem tudta a dolgot mire vélni, hogy az ő mátkája vajjon mért
+késik olyan soká, hogy vajjon, mért nem siet, azért nagy könyhullatások
+között kiült az ablakba és hullt a könye mint a zápor eső, hogy ő már
+megint ugy marad, mint az ujjam, hogy ő már megint árva lesz, mint a
+kinek senkije sincsen.
+
+A mint ott sirdogál, kitekint az ablakon, hát imhol látja jőni a
+mátkáját. Ennek sem kell több, kinyitja az ablakot, kiugrik rajta, eléje
+szalad a mátkájának.
+
+A kalmárfi megölelte, megcsókolta a mátkáját s aztán mindketten bementek
+a bárkába, hol az est-ebédet jó izűen elköltötték.
+
+Más napra kelve, mind a kalmárfi, mind a szép királykisasszony a kővé
+vált királyhoz siettek, ki azt mondja nekik:
+
+– No édes gyermekeim, hát megérkeztetek?… Nagyon jól van, de nem azt
+mondom én nektek, hanem azt: te édes leányom, menj föl erre a hegyre,
+annak a leghegyében találsz egy termő-aranyveszszőt, mely a földbül nőtt
+ki. Szakitsd le azt az aranyveszszőt, vedd magadhoz s csapd meg
+háromszor ezt az irdatlan kőfalat, mely itt ennek az irdatlan hegynek a
+tövében van. A hol megütöd, ott egyszeribe ajtó támad. Szaladjatok be az
+ajtón s mindaddig fussatok, mig csak a gyomrába nem értek. Ott a
+legmélyebb tömlöczben találtok egy 9 mázsás vasra vert királyfit. Ő az
+én fiam. Kerüljétek meg háromszor visszafelé a fiamat s aztán lóhalálába
+rohanjatok vissza; de se jobbra, se balra ne tekintsetek, sem sehol meg
+ne álljatok, mert ha elkéstek, az ajtó becsukódik, ti pedig benn
+rekedtek és kőbálványnyá változtok. Ha szerencsésen kijöhettek, te
+leányom ezt a czédrus fát, mely itt előttem van, vágd meg háromszor a
+földből nőtt aranyveszszővel s a többi aztán, mint a parancsolat,
+magától jön.
+
+No jól van, itt a királykisasszony fölmászott az irdatlan magas hegyre s
+annak a kellős csucsán meglelte a termő aranyveszszőt. Leszakasztotta s
+azzal a mint fölment az irdatlan hegyre, ugy le is jött.
+
+Már ekkor a kalmárfi ott várta a hegy lábánál. A királykisasszony aztán
+megütötte a kőfalat az aranyveszszővel s ime, ott azonnal ajtó támadt.
+Az ajtón aztán mindketten beszaladtak.
+
+Alig tették be a lábukat, már is a hátuk mögött névről szólitgatták
+őket, kiabáltak utánuk, hogy álljanak meg: de ezeknek is volt eszük meg
+nem állni, hanem tovább szaladtak.
+
+Csak szaladnak, csak szaladnak, egyszer mindenféle tánczoló, dalló
+kisasszonyok és urfiak jőnek eléjük, névről szólitják őket, hogy
+mulatozzanak velük; de azoknak is volt eszük nem mulatni, hanem félre
+lökték a kisasszonyokat és urfiakat s tovább szaladtak.
+
+Csak szaladnak, csak szaladnak, egyszer mindenféle éneklő madarakhoz
+értek, melyek aranykaliczkába zárva, szebbnél szebb nótákat danolgattak.
+A királykisasszony meg akart állni, hogy hadd bámulja meg azokat a
+szépen szóló aranyos madarakat; de a kalmárfi megrántotta a kezét s igy
+megint tovább szaladtak.
+
+Csak szaladnak; csak szaladnak, egyszer a lábuk alatt mindenféle
+drágaság: karika-gyűrü, függő, karperecz, aranyfüzőtű, csördült meg. A
+királykisasszony le akart hajolni, hogy majd felkap legalább egyet; de a
+kalmárfi visszarántotta s igy aztán megint tovább szaladtak.
+
+A mint tovább futnak; itt meg mindenféle aranykardok, aranynyergek,
+aranyzablák hevertek a lábuk alatt. Most meg a kalmárfi akart lehajolni,
+hogy majd felkap egy aranyos kardot; de a királykisasszony
+visszarántotta s igy aztán ujra tovább szaladnak.
+
+Csak szaladnak, csak szaladnak, egyszer mindenféle, rútnál rútabb
+kigyók, varancsos békák kerültek a lábuk alá; de mindketten behunyt
+szemmel, keresztül szaladtak rajta.
+
+Egyszer valahára a hegy gyomrába értek, hol 9 mázsás vasra verve égő tűz
+között ült a kővé vált király fia. A lánczra kötött királyfi imhogy meg
+nem halt egy korty vizért, pedig ott buzgott fel mellette, alig egy pár
+lépésnyire tőle a hideg forrás-viz. És ő abból egy kortyot sem ihatott,
+mert a láncz nem engedte odáig menni.
+
+Hogy az égő tűz között ülő királyfi meglátta az egy pár cselédet, térden
+állva kérte őket, hogy itassák meg.
+
+A királykisasszonynak megesett a szive rajta, meg akarta itatni, de a
+kalmárfi visszarántotta. Aztán mindketten a tűz között ülő királyfit
+visszájára megkerülték háromszor s azzal, a mint bementek, kiszaladtak a
+hegyből. S ezer volt a szerencséjök, nem egy, mert ha csak néhány
+szempillantással tovább késnek, a kőfal-ajtó rájuk csapódott volna; mert
+már most is odacsukta a kalmárfi csizmája sarkát, a királykisasszonynak
+pedig a szoknyája szélét.
+
+De már ekkor a tűz között ülő királyfi is szabad volt, ki eléjük jött s
+nagy hajlongások és hálálgatások között köszönte meg élte
+megszabaditását.
+
+A királykisasszony aztán kezébe vette az aranyvesszőt, fölkereste a
+czédrusfát, melynek az oldalát megütötte háromszor az aranyvesszővel.
+
+Az első ütésre megmozdultak az elátkozott kővé vált emberek; a másodikra
+lélekzetet vettek, a harmadikra pedig feltámadtak s az egész dolog
+előttük olybá tetszett, mintha aludtak és álmodtak volna.
+
+Itt a kővé vált király, egész népétől kisérve, nagy hajlongások és
+hálálkodások között jött az egy pár cseléd elé s alig volt hosszavége a
+köszönéseknek.
+
+Egyszer, a mint ott legjobban hajlongnának, egy fehér galamb lecsap a
+levegőégből s a királykisasszony ölében húzta meg magát. A
+királykisasszony azonnal felösmerte benne, rég nem látott kedves
+galambját. Ő már tudta a módját, hogyan kell az ilyes históriával bánni,
+mert csak a hóna alá nyult a galambnak s onnan egy levelet húzott elő,
+melyre kivül ez volt irva: „Ezen levelem felbontását ajánlom legkisebb,
+legkedvesebb leányomnak.“
+
+A királykisasszony izibe feltörte a levelet, s mikor a végihez ért,
+kiesett a levél a kezéből és sirva fakadt.
+
+A kalmárfi vette föl a levelet, ki fennszóval ezt olvasta ki belőle:
+
+„Kedves egyetlenegy szeretett leányom! Nem tudom, élsz-e, halsz-e,
+minekutána nem tudhatom, hogy a világnak melyik zugában vagy zegében
+létezel rablókezek által. Én hála istennek erőben egészségben vagyok,
+melyhez hasonlót kivánok neked is tiszta szivemből, csakhogy a tömlöcz
+fenekén sinlődöm. Mert gondold meg csak, azok az átkozott nénéid, még
+átkozottabb férjeikkel együtt, minekutána a királyságot át nem adtam
+nekik, megfogtak, tömlöczre vetettek s holt hiremet költötték. S
+azótátul fogva itt tartanak kigyók és békák között és sem ennem, sem
+innom nem adnak, csak mint valami országos tolvajnak, egy darab fekete
+kenyeret és egy korsó vizet, ágyam pedig egy kéve zsúp. Azért anyád
+kínszenvedésére kérlek, hogyha élsz és ha teheted: mentül előbb a
+segitségemre légy. Köszöntetlek szépen, ösmeretlen vőmet is mind
+közönségesen. – Szerető apád, a zöld király.“
+
+Most a szót a kővé vált király vette át.
+
+– No édes gyermekeim, jótét helyébe jót várjatok. Mostani nagy
+bajotokból, majd én segitlek ki. A három óriás minden kincseit, minden
+jószágát nektek adom azért a jóért, a mit ti én velem cselekedtetek.
+Azért édes leányom, fogd fel az aranyvesszőt, járd sorra mindhárom
+márványpalotát s üsd meg mindegyik oldalát háromszor az aranyveszszővel.
+Majd meglátjátok, hogy a három márványpalota milyen szép három
+aranyalmává változik. Azokat aztán tegyétek el akár a zsebetekbe, akár
+az ing-deréktokba, vagy oda, a hová nektek tetszik. Otthon aztán a három
+aranyalmát tegyétek le a zöld király birodalma, vagyis a ti saját
+birodalmotok legszebb helyére, te pedig leányom, üsd meg ismét háromszor
+az aranyveszszővel, majd meglássátok, hogy milyen gyönyörves három
+márványpalotátok lesz. De még azt is akarom mondani, folytatá beszédét a
+kővé vált király, majd mikor már letelepedtél a zöld király
+birodalmában, adjál nagy lakomát, még pedig akkorát, hogy egy kis
+lakzival érjen föl. Hirnök által hivasd meg gonosz két bátyádat minden
+családostul együtt. De az ország tanácsosait, herczegeit, grófjait,
+báróit, urait, urfiait, válogatott czigánylegényeit és hosszu süveges
+kankós tótjait is hidd össze pecsétes levéllel. S mikor mindnyájan
+együtt lesznek, terjeszd eléjök a dolgot: hogy mit érdemel az olyan két
+személy és az olyan két vő, kik egyetlenegy jótevőjüket, tulajdon édes
+apjukat kigyók, békák közé börtön fenekére vetik s ott, mint valami
+országos tolvajt, kenyéren és vizen tartják? Mikor az ország bölcsei és
+irástudói kimondják az itéletet, akkor füleltesd le gonosz két bátyádat
+s még gonoszabb két sógorasszonyodat s hajtasd rajtuk végre az itéletet.
+
+Ugy is lett. – A királykisasszony sorra járta a három óriás
+márványpalotáját, mindegyik oldalát megütötte háromszor az
+aranyvesszővel s azok aranyalmává változtak. Az aranyalmákat aztán a
+kebelébe dugta.
+
+Aztán nagy sirás-rivás és könyhullatások között elbúcsúztak a kővé vált
+királytól, édes magzatjától s minden ismerőseiktől s felültek a bárkába.
+
+Mentek mendegéltek aztán hetedhét ország ellen, még az operencziás
+tengeren is túl, még az üveghegyeken is túl, még azon is túl, hol a kis
+kurta farku disznó túr, tulonnan túl, innenen innen, egyszer valahára
+még is azt mondhatták: itthon vagyunk s kikötöttek a zöld király
+birodalmában. A kalmárfi aztán kiválasztotta a birodalom legszebb
+részét, hol is a három aranyalmát egymás mellé lerakta, a mátkája pedig
+az aranyveszszővel háromszor oldalba ütötte, s ime, azokból, mint
+varázslat, három márványpalota keletkezett.
+
+Itt az országban hire futamodik, hogy milyen gróf, báró, vagy pedig ép
+herczeg jött a zöld király birodalmába lakni; ugyannyira, hogy az
+uralkodó két király fülébe is eljutott, kik már szerették volna
+megtekinteni azokat az ékes palotákat, melyeknek csak a hire jutott el
+hozzájuk.
+
+Ki örült akkor legjobban, mint a két király, mikor egyszer csak beállit
+hozzájuk a hirnök, ki jelenti alásan, hogy ekkorra meg ekkorra
+hivatalosak a márvány-palotába minden háznépestül együtt.
+
+A két király hajlongott erősen, hogy köszönik szépen a szives
+megemlékezést s ott lesznek minden háznépestől együtt a mondott időre.
+
+A kalmárfi pedig pecsétes levél által az országban levő minden
+herczegeket, grófokat, bárókat, urakat, urfiakat, válogatott
+czigánylegényeket, hosszu süveges kankós tótokat egybehivatott, kik a
+mondott időre meg is jelentek szép számmal. Ott voltak a jó madarak és a
+szép mákvirágok is, már mint: a két bátyja és a két sógornéja. S ekkor a
+kalmárfi az egész palotát, fegyveres katonákkal vetette körül.
+
+Mikor igy mindnyájan együtt voltak, a kalmárfi beült az első székbe s
+megkérdezte a bölcseket és irástudókat, hogy mit érdemel az olyan egy
+pár leány és az olyan egy pár vő, kik jótevő édes atyjukat kigyók békák
+közé tömlöcz fenekére vetik; de még ekkor is ugy bánnak azzal, mint a
+legutolsó országos tolvajjal: kenyéren és vizen tartják.
+
+A két gonosz madár és a két vő mindjárt tudták, hogy ő róluk szól a
+leczke. Azért elsápadtak, elkékültek, majd kisurrantak a szobából, hogy
+szárazon viszik el az irhát, de a katonák visszaűzték őket s ismét
+behozták a szobába.
+
+Az irástudók kimondták az itéletet: Azt érdemli, fölséges herczegünk,
+mert ékes ábrázatárul itélve nem is lehet más, azt érdemli, hogy a két
+leányt a legszilajabb lófarkára kell kötni, hétszer meghordozni a
+beretvahidon, tüzes vassal csipkedni s a mi kevés megmarad belőlük,
+négyfelé vágni s világcsúfjául az ország négy részére kifüggeszteni. – A
+két jó madarat pedig, már mint a két vőt, a legelső fára felhúzni.
+
+– Hallottátok, fordult most a kalmárfi a jó madarak felé, hallottátok?
+de én, minthogy testvéreim vagytok, kegyelmet adok, de 24 óra alatt
+elhagyjátok a birodalmat minden kincseitekkel együtt, különben itéletet
+láttatok a fejetek fölött.
+
+A két gonosz testvért és a feleségeiket 24 óra lefolyása alatt a hóhér
+seprőzte ki az országból, magát pedig a zöld királyt tüstént kihozták a
+tömlöcz fenekéről, a trónusba ültették; de ő ekkor az összegyült népek
+előtt kedves vejének adta át a királyságot. Igy lett a kalmárfiból a
+hires zöld király, ki még most is él a feleségével együtt nagy
+boldogságban, hogyha meg nem haltak. Eddig volt, mese volt.
+
+
+
+
+A KILENCZ.
+
+Hol volt, hol nem volt, volt egyszer Nekeresden és Ebkérden, Naplacs
+mellett, hol a jeget aszalják, egy szegény özvegyasszony, kihez, bár
+megevő-falatja is alig volt, mégis kilencz katonát adtak.
+
+A szegény özvegyasszonynak aztán hogy hogy nem, biz én azt már nem
+tudom, egy gyermekcséje született, kit az anyja Kilencznek
+kereszteltetett.
+
+Itt a ficzkó, mintha kilencz gyomra lett volna, kilencz gyermek
+porczióját megette, pedig az anyja földhöz ragadt szegény volt, mert két
+kézi munkájával kereste kenyerét: ezért a Kilenczet nem győzte
+elemózsiával az édes anyja. Ezért a szegény asszony felöltözött
+legjobbik ringy-rongy ruhájába s elment a királyhoz, hogy ő a fiacskáját
+igy nem birja, ugy nem birja tartani, mert az kilencz helyett eszik,
+mert az olybá esik neki, mintha kilencz fia volna, azért lássa ő
+Felsége, hogy a Kilenczet vegye pártfogása alá, legyen gyámoló istápja,
+mert különben éhen-holt lesz.
+
+A király aztán, hogy im könyörületes szive volt s szánni tudta a
+szegényt, tartást rendelt a gyermek számára.
+
+Mikor a Kilencz tizenöt esztendős volt, sem több sem kevesebb, beállit a
+királyhoz, hogy fogadja meg őt akárminek, ha mindjárt béresnek is.
+
+A király, hogy im látta, hogy a fiu nagy fejü és nagy kezü, tetszett
+személye személyének, s ezért megfogadta béresnek; de biz ők nagyon
+furán szegődtek be egymáshoz, mert a Kilencz, mikor majd kitelik az
+esztendő, nem kivánt egyebet, csakhogy ő Felségét egyszer pofon üthesse
+s aztán a király tehet vele azt, a mit akar.
+
+A király, hogy hogy nem, ráállott erre a fura szegődésre, gondolván
+magában, hogy egy esztendő nagy idő s azalatt háromszor is elveszitheti
+a Kilenczet. Igy lett a Kilenczből kilenczedik bérese a királynak, ki a
+legszilajabb hat tulkot adta a gondviselése alá; de biz az nem nagyon
+viselte gondját a keze alá adott jószágnak, mert se meg nem etette, se
+meg nem itatta, se meg nem vakarta, hanem a helyett inkább lefeküdt
+aludni, ha csak valamelyik béres jószántából nem vetett egy-egy villa
+szénát a szegény pára jószágoknak s aztán a többivel meg nem itatta. De
+azért a király előtt senki sem mert vádaskodni ellene, mert hogy im nagy
+ereje volt, tartottak tőle.
+
+Itt lelkem teremtette, mi történik a dologból, mi nem, egyszer a király
+arra a gondolatra jött, hogy jó volna azt megtudni, hogy vajjon a
+kilencz bérese között melyik a legfrisebb: ezért még estve kiadta a
+parancsolatot, hogy holnap menjenek ki az erdőre fát hozni, s a ki
+legelőször hazajön a szekérrel, annak tetőtől talpig egy egész ujdonat
+uj öltözet ruhát készittet.
+
+A többi nyolcz béres kötötte az ebet a karóhoz, mert mindegyiknek fájt a
+foga az ujdonat uj öltözet ruhára, ezért idejekorán már a második
+kakasszóra talpon voltak s minekutána megetették és itatták a
+jószágokat, már négy óra felé útban voltak, csak a Kilencz nem, csak ez
+aludt a szurdikban, pedig már a király szolgálói is megfejték a
+teheneket, letették a szoba földjére s aztán kimentek, hogy majd
+behozzák a köcsögöket és a szűrőszitát s elszűrik a tejet. Mondom, hogy
+a király szolgálói kimentek a szobából, a nagy ajtócsapásokra a Kilencz
+is fölébredt, hát látja, hogy ott gőzölög a szoba földjén a ma fejt fris
+tej. Ennek sem kell több s nem kérdezte azt, szabad-e, nem-e, a
+zsajtárokat egymásután kezdte felhajtogatni s mind a kilencz tehén tejét
+megitta s aztán ismét visszafeküdt a kuczikba.
+
+Itt a király szolgálói bejönnek a szobába, hogy majd elszűrik a tejet,
+hát látják, hogy annak se hire, se neve, mind a kilencz zsajtár üres.
+
+Ki tette, ki tette, kárnak nincs gazdája, azt biz a Kilencz tette, azt
+biz a Kilencz tette, hisz még most is tejes a szája?!… Aztán a kilencz
+szolgáló neki esik a mi Kilenczünknek, czibálják, ki a hajánál fogva, ki
+lábánál fogva s kihúzták a szurdékból s már-már sok lúd, disznót győz,
+hogyha Kilencznek eszébe nem jut, hogy micsoda parancsolatot adott ki
+tegnap estve a király. Mondom, hogy ez eszébe jutott, megrázta magát s
+mint mikor a vadkörte potyog, ugy hullott le róla az a sok
+vászoncseléd-féle, majd aztán kiment az ólba, befogta a hat ökröt
+étlen-szomjan s hajtotta az erdőfelé. De mikorára a mi Kilenczünk kiért,
+már a nyolcz béres meg is rakodott, be is fogták az ökröket, hogy majd
+hazafelé jőnek. Meglátja ezt a Kilencz, neki esett az útmentén álló
+élőfáknak s jobbról is balról is mind mind ledöntögette az útra. Most
+már gondolta magában, jöhettek-mehettek, hogyha tudtok! S mikor ezzel
+készen volt, kifogta a hat ökröt s szabadon eresztette az erdőbe
+legelni, maga pedig hozzá látott a rakodáshoz. Azokat a nagy élőfákat,
+mint mi a kendert, minden tövestül együtt kiszaggatta s minden galyastul
+levelestül együtt hajigálta fel a szekérre. Mikor már a szekér meg volt
+rakva, az ökrök után nézett, de ezalatt uramfia mind a hat ökröt
+megették a farkasok s csak a csontjaikra akadt.
+
+Most mi tevő legyen, maga csak nem vontathatta haza a rakott szekereket
+s nem akaszthatta a jármot a nyakába, hisz nem baromnak született?! A
+mint ezen tanakodik, hát látja, hogy négy medve ott viaskodik egymással.
+A mi Kilenczünknek sem kell egyéb, odamegyen a medvékhez s mind a négyet
+megragadta, összekötözte, a járomhoz terelte s abba be is fogta. Aztán
+kezébe veszi a nagy ostort, a füle közé súg a négy medvének, s nógatni
+kezdte; de a medvék nem indítottak.
+
+Ezek még nem birják, gondolta magában, s visszament az erdőbe, hogy
+ragaszt még eléjök valami segitséget. A mint ott bolyong, hát látja,
+hogy két farkas még most is ott rágódik az ökörcsontokon. Ennek sem kell
+több, a két ordast fülön fogta, hogy még nem is nyikkant s
+odaragasztotta a medvék elé. Aztán a kezébe vette az ostort s
+szólitgatni kezdte a hat fura ökröt s azok csakugyan inditottak is s
+vitték a szekeret tüskön-bokron keresztül-kasul.
+
+A béresek, kik ezalatt fejszével vágtak maguknak utat s már-már készen
+is valának vele, hogy im látták, hogy a Kilencz nem mén a rendes uton a
+hidnak, hanem hegyen-völgyön keresztül neki a viznek, annál jobban
+dolgoztak, annál jobban igyekeztek, hogy szinte a hátukon csorgott a
+viz, hogy azt majd igy előzik meg, ugy előzik meg s mégis ők lesznek a
+nyertesek, övék lesz az ujdonat uj öltözet ruha.
+
+Csak mén a Kilencz, csak mendegél hegyen-völgyön keresztül, egyszer
+valami emberforma akadt elé, ki bizonyosan nem lehetett más, mint maga
+az ördög, mert elkezdett vele incselkedni; a kezében levő bottal a
+kerekek küllőin kerepelőzött.
+
+Meglátja ezt a mi Kilenczünk, hátra kiált az emberformának:
+
+– Hallod-e földi! ne incselkedjél velem, mikor ugyis látod, hogy sietős
+a dolgom; mert ha botod bele akad a küllőbe s a kerék el talál törni:
+elhiheted azt nekem, ha nem mondom is, hogy te belőled csinálok kereket,
+neked kell hazáig a tengelyt tartani.
+
+De az a bizonyos emberféle, mintha nem is ő neki beszéltek volna, rá se
+hederitett s azt se mondta: cserélj pipát pajtás, hanem tovább
+incselkedett a mi Kilenczünkkel.
+
+Annyira annyira, hogy egyszer a bot vége bele akadt a küllőbe, zsupp! a
+kerék izzé-porrá tört.
+
+– Hej, atyafi, nem megmondtam, hogy ne izélj velem, he! most már én
+szavamnak ura leszek s fogod meg mindjárt ennek a tengelynek a végét s
+tartod hazáig?!
+
+– No csak ne olyan nagyon, Kilencz, mert nem félünk ám tőled!
+
+– Nem-e? majd mindjárt megtanitlak én, hogy mi a félsz!
+
+– No, hát szoritsunk kezet, mondja az ördögféle.
+
+Kilencz erre is ráállott s ugy megszoritotta az ördög kezét, hogy a
+körme alól csakugy csatagzott ki a vér, hogy jobban se kellett.
+
+– No, tartod-e már a tengelyt, he?!
+
+– Tartom tartom, csak az életemnek kegyelmezz!
+
+Igy fogta meg az ördög a tengely végét s tartotta mindaddig, mig csak
+egy nagy folyóvizhez nem értek.
+
+– No pajtás, szólt Kilencz, most rakjuk fel ezeket az állatokat a szekér
+tetejére s vigyünk át ezt a szekeret, ugy, a hogy van, a tulsó partra.
+
+Mit volt mit tenni az ördögnek, kénytelen kelletlen felrakták a négy
+medvét és a két farkast a szekérre s átvitték a vizen. Mikor a viz tulsó
+partjára értek, letették a szekeret, ujra befogták a fura hat ökröt s
+hazafelé mendegéltek.
+
+Itt a király nem tudta a dolgot mire vélni, hogy már a dél is itt van s
+még sincs itthon az ő kilencz bérese. Ezért a kezébe veszi a messzelátó
+üveget s végig néz rajta, hát látja, hogy imhol jön legelől a Kilencz,
+de az ökrök helyett négy medve és két farkas van befogva a szekérbe.
+Megijed a király s rögtön kiadta a parancsolatot, hogy zárják be a kaput
+s ha zörget, be ne ereszszék a világért a Kilenczet.
+
+A szolgák azonképen cselekedtek. – Itt a mi Kilenczünk, mikor a kapuhoz
+ért, csak ekkor vette észre, hogy biz azt becsukták az orra előtt.
+Zörget rajta, sehol senki, sehol semmi nesz, mintha azalatt az idő
+alatt, mig ő az erdőn volt, mindenki meghalt volna.
+
+– No pajtás, szólt a mi Kilenczünk, fogd meg ennek a szekérnek az egyik
+oldalát, én meg a másikat s hajitsuk át ezen a kapun ugy, hogy mikorára
+leesik, se szekérnek, se a vad állatoknak ne legyen semmi baja, de még a
+fa is fel legyen vágva.
+
+S a mint mondta, ugy cselekedének. És sem a szekérnek nem lett semmi
+baja, sem pedig az állatoknak, de még a fa is fel volt aprózva, csak a
+konyhára kellett vinni. Igy nyerte el az ujdonat uj ruhát a Kilencz, ki
+aztán a négy medvét és a két farkast bekötötte az ólba, ezek valának az
+ökrei s ha valahová kellett mennie, csak ezeket fogta be.
+
+Ezt látva a király, szörnyen elálmékodott a Kilencz világra szóló erején
+és elgondolta, hogyha ez pofon találja cserditeni, vacsorán éri
+Pilátust: ezért mindenfélekép csak a vesztére tört.
+
+Ezért mit mit nem gondolt ki: ebbe meg ebbe a városba irt egy levelet,
+hogy majd küld ő oda egy országos tolvajt, már mint a mi Kilenczünket,
+kit aztán fogjanak meg, akaszszák fel, vagy csináljanak vele azt, a mit
+akarnak, ha mindjárt a kantusát lerántják is, csak az ő szeme elé ne
+kerüljön többet, Kilencznek pedig azt mondta: hogy itt meg itt, ebben
+meg ebben a városban tartoznak neki ennyi meg ennyi summa pénzzel, mit
+sehogysem tud rajtuk megvenni, vigye el ezt a levelet s hajtsa be a
+pénzt.
+
+Itt a mi Kilenczünk a süvege mellé tűzte a levelet, befogta a hat
+állatot s elment abba a bizonyos városba, hol már azalatt a város végén
+akasztófát is csináltak a számára s a hóhér és a tengernyi népség ott
+várta az érkeztét.
+
+De nem kellett sokáig várakozniuk, mert imhol jön a mi Kilenczünk s a
+város birájának át is adta a levelet, melyben nem volt egyéb irva, csak
+az, hogy imhol itt küldöm azt a bizonyos országos hirü tolvajt, vagy
+gazembert, kivel igy bánhattok, ugy bánhattok.
+
+A Kilenczet aztán odavezették az akasztófa alá s mondja neki a hóhér,
+hogy álljon bele a hámba. Kilencz csak ekkor vette észre, hogy hányat
+ütött az óra, hogy csehül vagyunk s azt találja mondani a hóhérnak:
+
+– Már barátom, megengedj, én ezt a mesterséget sohse próbáltam, azért
+nem szánom rá a fejemet, de ha megmutatod, hogy és mint kell beleállni,
+tán kedvet kapok rá.
+
+– Igy ni, válaszolt neki a hóhér s az oktondi maga állt bele a hámba.
+
+Hej, a mi Kilenczünk sem rest, izibe felrántotta a hóhért, ki azt se
+mondhatta aztán: „bá“.
+
+Ezt látva a tengernyi népség, nyúllá változott, szaladásnak eredt s az
+volt a legboldogabb, a ki legelől futhatott. A Kilencz utánuk s egy öreg
+embert, ki nem tudott annyira szaladni, mint a többi, szerencsésen el is
+csipett. Ezt aztán ütniverni kezdte, hogy fizessék meg az ő királyának a
+tartozást, mert különben kő kövön nem marad s az egész város háza
+tetejére felülteti a vörös kakast.
+
+Ez az öreg ép a város feje volt s ha az ember a fejével beszélhet, minek
+beszélne a lábával, ki aztán elővette a nagy pugyellárist s kifizette a
+mi Kilenczünket.
+
+Hetednapra aztán a Kilencz beállitott a királyhoz s átadta neki a kivánt
+pénzt. A király csak ekkor hült el, hogy a Kilenczczel már egy város sem
+bir.
+
+No, ha nem bir, gondolta magában, majd birnak az ördögök: ezért az egész
+határban levő csontokat mind összeszedette, zsákra rakatta s ekkor azt
+mondja a Kilencznek:
+
+– No édes fiam, fogd be az ökreidet s itt meg itt van egy malom, vidd el
+oda ezt a kilencz zsák életet, őröltesd meg s a lisztet aztán hozd haza.
+
+Jól van, a mi Kilenczünk befogja az ő hat állatját, felrakja a kilencz
+zsákot s elindult az ördögök malma felé.
+
+De mikor odaért, egy lisztes ördög, ki senki más nem volt, mint a kivel
+a szekér tengelyét megfogatta, kidugja a fejét a malom ablakán, hát
+látja, hogy imhol jön ám a Kilencz. Ennek sem kell több, izibe kiszaladt
+az udvarra és a Kilencz orra előtt becsukja a kapukat s rádásul még maga
+is neki vetette a hátát s nyomta a kaput kifelé.
+
+Hogy a mi Kilenczünk a kapuhoz ért, hát látja, hogy az csukva van
+előtte. Zörget a kapun, sehol senki, sehol semmi, mintha mindnyájan
+kihaltak volna.
+
+Csak zörget, csak zörget, egyszer már megunta a mulatságot s megüti az
+öklével a kaput ugy, mintha az istennyila csapott volna belé. A kapu
+egyszerre kinyilott; kiesett az ütközőjéből, Kilencz pedig beállitott a
+malom udvarára.
+
+A nagy zajra a sok ördög apraja-nagyja kiszaladt, köztük volt a
+molnár-mester is.
+
+– No ebatta buzarontói, ki köztetek a mester?
+
+– Én vagyok, felelt a molnár.
+
+– Kilencz zsák buzát hoztam, azért azt mondom, hogy őröljétek meg szép
+szerivel, mig jó lesz dolgotok!
+
+– Bizony nem őröljük mi, mert te nem buzát hoztál, hanem lócsontokat!
+
+– Ha tüzes istennyilát hoztam is, azt mondom, hogy őröljétek meg, mig
+jól van dolgotok, mert különben szíjat hasitok a hátatokból!
+
+– Bizony, nem őröljük mi!
+
+– Nem őrlitek meg?
+
+– Nem!
+
+– No, hát majd megőröllek én téged.
+
+S ezzel a mi Kilenczünk megcsipi a molnármester irháját, felkapja mint
+valami egeret, odaviszi a malomkőhöz, rátartja az alfelét s köszörülni
+kezdte.
+
+Csak köszörüli, csak köszörüli, egyszer már az ördög is megunta a
+mulatságot, de hogyis ne! mikor már kilencz bőrt köszörült le róla a
+Kilencz s már az elevenhez ért.
+
+– Jaj, megőrlöm már, jaj megőrlöm már, orditott az ördög, csak az
+életemnek kegyelmezz!
+
+– No ládd, jó barátom, válaszolt neki a Kilencz, ugy-e megtehetted volna
+ezt enélkül a mulatság nélkül is.
+
+Mit volt mit tenni az ördögöknek, felöntötték a garatra a lócsontokat s
+ugy a hogy tudták, megőrlötték, a Kilencz pedig aztán felrakta a
+szekerére a kilencz zsák lisztet s hazavitte.
+
+A királynak csak ekkor esett le az álla, hogy már a Kilenczczel sem az
+emberek, sem az ördögök nem birnak; de azért még nem adta meg magát,
+hanem ujra praktizálni kezdett, hogy és mint veszithesse el a Kilenczet,
+mert már csak egy hónap hibázott az esztendőből.
+
+Hozzá is látott ahhoz ilyeténképpen: egy nagy magas hegyen ásatott egy
+száz öles kutat, e körül irtóztató nagy darab sziklákat rakatott össze,
+hogy majd a Kilenczet leküldi a kútba, hogy rakja azt ki kővel s mikor
+már lent lesz, a sziklákat a hegyébe hányatja és egy száz mázsás
+haranggal lenyomtattatja.
+
+Mikor a kút készen volt, az egész birodalmabeli népségeket
+összegyüjtette, hogy ki lesz az a bátor legény, a ki azt kikövezi,
+ezekkel a szikladarabokkal, de senkisem akadt. Nincs ember Izráelben!
+
+Ej, dehogy nem akadt, dehogy nem, hisz itt van a Kilencz, majd kikövezi
+ő, csak bizzák rája.
+
+Ugy is lett. – A Kilencz lement a kútba s mikor már a fenekén volt,
+kilencz kilencz ember nagy ügygyel-bajjal odahentergetett egy-egy
+sziklát s a hegyibe zúditották. Az emberek egyre hányták a kősziklákat,
+a Kilencz pedig egyre rakta a kutat. Mindig felebb, mindig felebb,
+egyszer, mikor már gondolták, hogy már kampesz a Kilencznek, a száz
+mázsás harangot is odahentergette vagy száz ember s lezúditották a
+hegyébe s aztán a mi kőszikla még ott volt, azt is utána.
+
+De a Kilencznek annyi baja sem lett, mint jó magamnak, la, ugy láttam,
+mint most, ott voltam, a hol beszélték s ha más hazudott, én is hazudom
+utána, hanem a száz mázsás harangot, mint valami kalapot a fejére tette
+s rakta tovább a kutat. Mindig felébb, mindig felébb, egyszer már
+kifogyott belőle s imhol jön ki a kútból s a feje búbján a fura kalap.
+
+– No emberek, szólt a hatalmas gyerek, addig csak rosz dolgom volt, mig
+a kalapom le nem hajitották, mert egynémelyik kövecske még a fejem
+búbjára is esett, de mikor ezt ledobták, még a hajam szála se görbült
+meg.
+
+A királynak csak ekkor esett le az álla s már látta, hogy a Kilenczet
+semmi uton és módon nem veszitheti el, pedig már kitelt az esztendő s ha
+pofon találja cserditeni, sohse látja ő többet isten fényes napját,
+ezért se nem evett, se nem ivott, hanem a búsulásnak adta a fejét.
+
+A királykisasszony észrevette, hogy valami baja van az édes apjának,
+ezért kérdést intézett hozzá:
+
+– Ugyan királyatyám, nem felelne egy kérdésemre?
+
+– S mi lenne az, édes leányom?
+
+– Az biz nem egyéb, csak az: nem mondaná meg nekem, hogy mért búsul és
+bánkódik olyan keservesen?
+
+– Már mért ne mondanám meg, édes leányom, hisz gyermekem vagy: hát a
+Kilenczczel, mikor a szolgálatba fogadtam, ugy egyeztünk meg, hogyha
+kitelik az esztendője, először ő vág engem pofon, aztán meg én azt
+csinálhatom vele, a mit akarok. De ha az engem egyszer pofon ütne, mert
+nagy erő lakozik benne, vacsorán érném Pilátust. Most már inkább odadnám
+neki a fele királyságomat veled együtt, csakhogy ez a szégyen ne
+történnék rajtam, mert biz csúf halállal mulok ki.
+
+– Ha csak ez a baja király atyámnak, kisebb gondja is nagyobb legyen
+ennél, csak bizza én reám a dolgot, majd végezek én vele.
+
+A király, hogy hogy nem, ebbe is beleegyezett.
+
+Itt a királykisasszony hivatja a Kilenczet s mikor beállitott hozzá, azt
+mondja neki:
+
+– No Kilencz, kitelt már az esztendőd s tudom, hogy egyeztél meg
+királyatyámmal, de én a poflevest átvállaltam édes atyámtól: azért azt
+mondom, itt állok előtted, üss pofon!
+
+– Már hogy ütném én pofon a királykisasszonyt, mikor jobb szeretném
+megölelni és megcsókolni.
+
+– De azt mondom, hogy üss pofon, mert különben én ütlek meg.
+
+– Azt már szivesebben eltartom s ha egyik felől pofon üt, a másikat
+forditom.
+
+S ezzel a királykisasszony odament a Kilenczhez, hogy majd pofon üti, de
+biz a helyett a nyakába esett, mert tetszett személye személyének.
+
+Igy lett a nagy szomoruságból nagy vigasság, nagy vigasságból nagy
+lakadalom s még tán most is szól a hegedü, húzza a czigány, hogyha el
+nem hagyta a muzsikát.
+
+
+
+
+A SZEGÉNY EMBER ÉS A VARJAK KIRÁLYA.
+
+Volt egyszer egy ágról szakadt szegény ember s ennek két riska tehene.
+
+A szegény embernek olyan volt ez a két riska tehén, mint a gyermeknek az
+anyja emlője; mert nemcsak hogy tejes-vajat adtak, miből néha napján
+csak ragasztottak egy pár garast sóra-fára, no, ha nem csurdult, hát
+cseppent, de még azonfölül a mi kis földecskéje volt, azt is megmivelte
+rajtuk.
+
+Most is ott szántogatott az erdők alatt a két riska tehénen, egyszer
+honnan honnan nem, csak előtte terem egy hat lovas hintó, ebben pedig
+senki más nem ült, mint a varjak királya, ki azt találja a szegény
+embernek mondani:
+
+– Hallod-e, te szegény ember, egyet mondok, kettő lesz belőle: nem adnád
+el nekem ezt a két riska tehenet? jó pénzt adok érte, duplán fizetek,
+mert a seregem már három nap óta nem evett egy falatot sem,
+étlen-szomjan pedig csak nem halhatnak meg a lelkedre?!
+
+– Ha már igy van a dolog, válaszolt a varjak királyának a szegény ember,
+ha már csakugyan három nap óta nem evett a felséged serege: jól van, én
+nem bánom, odadom e két riska tehenet, csakhogy pénzért nem adom, hanem
+tehénért tehenet adjon fölséged.
+
+– Jól van, szegény ember, legyen a te akaratod szerént, tehénért tehenet
+adok, még pedig kettő helyett négyet kapsz: azért keress föl engem az én
+birodalmamban; mert én vagyok a varjak királya s csak északra keresd a
+fekete várat, ott bizonyosan megtalálsz.
+
+S ezzel a varjak királya ugy eltünt, mintha soha sem lett volna ott,
+mintha a föld nyelte volna el.
+
+A szegény ember aztán tovább szántogatott a két riska tehénen, de ime
+egyszerre, mint valami fekete felhő, nagy károgással közeledik feléje a
+varjak királya serege, lecsapnak a két riska tehénre s diribról darabra
+szedték.
+
+Aztán a fekete sereg nagy károgások között, mint valami fekete felhő,
+tovább repült.
+
+A szegény ember aztán csak azt nézte, hogy merre repülnek, hogy az utat
+megjegyezhesse magának, majd nagy szomoruan hazament, szép két
+fiacskájától és kedves feleségétől keserves könyhullatások között
+elbúcsúzván, elindult ország-világszerte a fekete vár fölkeresésére.
+
+Csak mén, csak mendegél hetedhét ország ellen, még az operencziás
+tengeren is túl, még az üveghegyeken is túl, még azon is túl, hol a kis
+kurta farku disznó túr, tulonnan túl, innenen innen, egyszer egy
+tengernyi sivatag pusztára ért; sehol, még aranyért se látott akár egy
+várost, akár egy falut, akár csak egy gunyhocskát sem, hol a fejét
+lehajthatná az éjszakai nyugodalomra, avagy csak egy darab kenyeret vagy
+egy korty vizet is kérhetne, mert biz a szerdásból régen kifogyott az
+elemózsia és a kobakban, mely ugy az oldalán függött volt, akár csaholni
+lehetne.
+
+Most mit tegyen, hova tudjon a lelke lenni, itt kell neki étlen-szomjan
+elveszni a tengernyi sivatag kellős közepén; otthon aztán akár az itélet
+napjáig várhatják megérkeztét.
+
+Itt a szegény embernek már a jártányi ereje is elfogyott s csakugy
+lézengett mint a maszlagos hal, mint az agyonvert. Egyszer a mint ott
+bolyong, hát látja, hogy jól távol valami pásztortűz ég. Megyen a nagy
+világosság felé csúszva-mászva négykézláb, egyszer mégis nagy nehezen
+odaért, hát látja, hogy a tűz körül három vagy négy ember heverész s
+ugyancsak főzik a bográcsban a forditott kását. Köszön nekik:
+
+– Adjon isten jó estvét!
+
+– Fogadj isten, szegény ember! Hát hol jársz itt ezen az idegen földön,
+hol még a madár se jár?
+
+– Északra a fekete várat keresem. Nem hallottak róla világszép éltökben
+valamit?
+
+– Dehogy nem hallottunk, dehogy nem, hisz mi is annak a királynak a
+juhászai vagyunk, ki erős kegyetlenül meghagyta nekünk, hogyha ilyes meg
+ilyes ember keres fel bennünket, a ki két riska tehenét eladta a katonái
+számára, étellel-itallal jól tartsuk s aztán útba igazitsuk. Vajjon nem
+kend-e az a bizonyos szegény ember?
+
+– De biz én volnék.
+
+– Igazán?
+
+– Nincs különben.
+
+– Ugy hát üljön le ide a tűz mellé erre a subára, egyék, igyék, lakjék
+jól, mert majd mindjárt kész lesz a forditott-kása.
+
+Ugy is lett. – A szegény ember leült a subahátra, evett, ivott, jól
+lakott, majd lefeküdt s elaludt.
+
+Reggelre kelve, a juhászok ujra megvendégelték a szegény embert s
+megajándékozták őt egy gomolya turóval, meg egy brugóval, de még a
+kobakból is kiszoritották a levegőt, csakis igy eresztették útnak,
+megmutatván neki az igaz utat.
+
+Ment mendegélt aztán a szegény ember az igaz uton s most már ha
+megéhezett is, ha megszomjazott is, volt a szerdásban, volt a kobakban.
+Egyszer, ugy estvefelé ujra valami pásztor-tűz félét látott. Megyen a
+nagy tűz felé, hát látja, hogy a mellett a varjak királya csikósai,
+ugyancsak rotyogtatják a húsos tarhonyát. Köszön nekik.
+
+– Isten jó nap, csikós uraimék!
+
+– Fogadj isten szegény ember, szólt a számadó, hát hol jársz itt ezen az
+idegen földön?
+
+– A varjak királya fekete várát keresem. Nem hallott róla valamit
+világszép éltében, bátyám-uram?
+
+– Dehogy nem hallottam, dehogy nem! hiszen mi is annak az emberei
+vagyunk, ki erős kegyetlenül meghagyta nekünk, hogyha ilyen meg ilyen
+szegény ember talál erre vetődni, ki a népe számára két riska tehenét
+eladta, szivesen lássuk. Azért ez szóm és mondásom hozzád, szegény
+ember: vajjon nem te vagy-e az a bizonyos?
+
+– De biz, én volnék.
+
+– Igazán?
+
+– Nincs különben.
+
+– Ugy hát ülj le ide a tűz mellé s egyél, igyál, lakj jól.
+
+A szegény ember aztán leült a tűz mellé, evett, ivott, jól lakott s
+aztán lefeküdt a subahátra s elaludt.
+
+Reggelre kelve, a csikósok ujra megvendégelték a szegény embert s
+szerencse-kivánatok közt, megmutatván neki az igaz utat, útnak
+eresztették, de elébb sem a szerdást, sem a kobakot nem hagyták üresen.
+
+Ment mendegélt aztán a szegény ember az igaz úton, de minek szaporitsam
+a szót, mert száz szónak is egy a vége, elég az hozzá, hogy ugy estefelé
+a varjak királya kondásai tanyájára ért. Köszön nekik.
+
+– Adjon Isten jó estvét!
+
+– Fogadj Isten, szegény ember, szólt a számadó, hát hol jársz itt ezen
+az idegen földön, hol még a madár sem jár?
+
+– A varjak királya fekete várát keresem. Nem hallott róla valamit,
+bátyám-uram világszép éltében?
+
+– Hahó szegény ember, dehogy nem hallottam, dehogy nem! hisz mi is annak
+az emberei vagyunk; de mondsza, vajjon nem te vagy-e az a szegény ember,
+a ki ő felségének eladta két riska tehenét?
+
+– Mi türés tagadás, biz én volnék az.
+
+– Igazán?
+
+– Nincs különben.
+
+– De hogy mégysz te be abba a fekete várba, mikor az köröskörül kőfallal
+van bekeritve és egy aranypulyka lábon szünetlenül forog?! De ne tarts
+semmitől; ne itt van ez a fényes balta, csak te ezt nyomd a kőfalhoz
+ugy, hogy szikrát hányjon, majd megakad az az ajtóban, majd felpattan az
+előtted, te pedig ugorj be rajta. De jól felkösd a gatyádat, nehogy
+elvétsd az ugrást, mert a kőfal-ajtó izibe becsukódik s ha ott rekedsz,
+sem Isten, sem ember nem segit rajtad. Mikor egyszer benn leszesz, a
+varjak királya elébed jőn, fogad szivesen, hogy majd a lelkét is
+tenyérre nem teszi s ekkor majd milyen papos fölöstökömöd, ebéded és
+vacsorád lesz neked. És te, mikor a varjak királya azt kérdi tőled, mit
+kivánsz, ne kérj egyebet, csak azt a sódarálót, mely ugy a szegletben
+áll.
+
+No jól van, ez abba maradt. Reggelre kelve, a szegény ember elindult a
+fekete vár felé. Hogy odaért, hát látja, hogy az aranypulyka lábon
+magától forog, mint valami ördögmotolla, és sehol se ablakot, se kaput
+nem látott rajta, csak a meztelen falat.
+
+A szegény ember aztán a nála levő kondás baltát odanyomja a kőfalhoz.
+Szikrázott a balta ugy, hogy jobban se kellett, egyszer mégis megakadt
+az ajtóban. Az ajtó felpattant, a szegény ember pedig be a várba. Ha
+csak egy szempillantással késett volna is, tüstént odacsukta volna a
+kőfalajtó, mert már most is odakapta a gatyája szélét.
+
+A szegény ember csak aztán, mikor már benn volt, vette észre, hogy belül
+a vár nem forog, csak kivül.
+
+A varjak királya ép az ablaknál állott, hát látja, hogy imhol jön a
+szegény ember a tehenek áráért, kiszalad elébe, rázza a kezét s ugy bánt
+vele, mint a tojással. Aztán bevitte a szebbnél szebb szobákba s
+leültette maga mellé az aranylóczára.
+
+A szegény ember seholse látott egy lelket sem, már pedig itt a dél, itt
+az evés ideje. De ime, egyszerre csak terülni kezd az asztal s szinte
+görnyedett a háta, annyi étel termett rajta. A szegény ember csak a
+fejét csóválta, mert mint mondám, sehol senki; sem szakács, sem kukta,
+sem szolgáló és mégis teritve az asztal?!… Ez biz boszorkányság, ez biz
+ördögi mesterség, de nem jó lélek műve! Hát a sódaráló mit vétett? de ez
+eszébe sem jutott a szegény embernek, pedig ott állott ám a sarokban.
+
+Már a szegény ember harmadnap óta volt vendége a varjak királyának, ki a
+mint csak kitelhetett, ugyancsak emberséggel fogadta, hogy az ellen
+senki fia panaszt nem emelhetett volna; reggel, délben és estve kijárt a
+szegény ember porcziója, a mint dukál. De a szegény embernek már nem
+izlett sem a pecsenye, sem a bor, mert eszébe jutott, hogy ő itt
+duskálkodik, jóllehet a felesége meg két gyermeke kenyérben sem esznek
+eleget.
+
+Mondom, hogy ez eszébe jutott, fészkelődni izegni-mozogni kezdett.
+Észreveszi ezt a varjak királya s azért azt mondja neki:
+
+– No szegény ember, a mint látom, néked már nincs nálam maradásod, mert
+hazahúz a szived: azért azt kérdem tőled, mit kivánsz a két riska
+tehénért; mert elhidd barátom, nagy bajból segitettél te ki engem akkor;
+mert ha nem könyörülsz rajtam, egész seregem étlen vesz el?
+
+– Nem kivánok én egyebet, felelt a szegény ember, mint ezt a sódarálót,
+mely itt a szegletben áll.
+
+– Oh szegény ember, tán elment az eszed; ugyan mondd meg, mi hasznát
+vennéd te annak?
+
+– Hát egy kis kukoriczát, hébe-hóba buzácskát is darálnék rajta, ha
+magamnak nem, hát másnak, mégis csak hozna valamit a konyhára.
+
+– Kivánj egyebet, kivánd azt az egész gulyát, melyet jöttödben láttál!
+
+– Minek lenne nekem az a tengernyi jószág, hisz ha haza hajtanám, még
+roszat gondolnának felőlem, meg aztán se ólam, se legelőm.
+
+– No, hát pénzt adok. Mennyi kell? elég lesz három zsákkal?
+
+– Minek lenne nekem az a tengernyi pénz csak a bajom gyülne meg vele,
+mert vagy azt gondolnák, hogy loptam, vagy, hogy megöltem érte valakit,
+de meg aztán utamat is állhatják.
+
+– No hát katonát adok melléd.
+
+– Mit ér a felséged katonája, nevetett a szegény ember, hisz egy tyuk is
+elkergeti!
+
+– Mit, az én katonámat? s ezzel a varjak királya belefújt egy kis sípba,
+egyszeribe ott termett egy varju, majd megrázkódik s olyan derék legény
+vált belőle, hogy nemcsak csak, hanem ugyancsak.
+
+– No ládd, ilyen katonáim vannak nekem! És a király aztán kiparancsolta
+a legényt a szobából, ki megrázkódván, varjuvá vált s elrepült.
+
+– Már az nekem mindegy, akár milyen katonái vannak fölségednek; fölséged
+azt mondta: hogy azt ad, a mit kivánok, én pedig nem kérek egyebet, mint
+ezt a darálót.
+
+– Már azt nem adom. Kivánd inkább minden jószágomat, csak ezt ne.
+
+– Nem kell nekem minden jószága sem, csak ez a daráló.
+
+– No szegény ember, háromszor tagadtam meg tőled, te pedig háromszor
+kivántad a darálót, most már vagy akarom, vagy nem, oda kell adnom. De
+tudd meg azt, hogy ezen se kukoriczát, se buzát nem kell darálni, mert
+ez olyan tulajdonsággal bir, hogy minden gondolatodat teljesiti. Itt
+van, vidd el, bár vérzik utána a szivem, de te is jót tettél velem:
+azért legyen a tiéd.
+
+A szegény ember aztán a hátára vette a sódarálót, elbúcsúzott a varjak
+királyától, megköszönvén a hozzája való szivességet s elindult hazafelé
+szép csendesen.
+
+Visszajövet mind a kanászokat, mind a csikósokat s mind a gulyásokat
+megvendégelte. Nem tett egyebet, csak ezt monda: „Derülj édes
+darálókám“. És a mi szemnek szájnak szájiznek kedves étel volt, mind
+előtermett magától. S ha ezt mondá: „Borulj édes darálókám“, minden
+étel, mintha a föld nyelte volna el, eltünt.
+
+Aztán a jó pásztoremberektől is elbúcsuzott s folytatta az utját
+hazafelé.
+
+A mint mén mendegél, egyszer egy nagy vadon erdőbe ért s hogy
+megéhezett, csak a darálónak szólt, mondván:
+
+– Derűlj, édes darálókám.
+
+S tüstént egy asztal termett elő, de ez nem egy, hanem két személyre
+volt megteritve. A daráló mindjárt tudta, hogy a szegény embernek
+vendége lesz; mert csakugyan, honnan honnan nem, egyszer csak ott terem
+egy nagy zsiros ember, ki szó nélkül ült le a teritett asztalhoz.
+
+Mikor megeléglették az Isten áldását, megszólal a nagy zsiros ember s
+azt mondja a szegény embernek:
+
+– Hallod-e te szegény ember, add nekem ezt a darálót ezért a görcsös
+botért; mert ha a te darálód olyan tulajdonsággal bir, hogy minden
+kivánságodat teljesiti – a zsiros ember már ezt is tudta – ugy az én
+görcsös botom meg azzal a tulajdonsággal bir, hogy csak ezt kell neki
+mondani: „üssed édes botocskám“ s már akkor az a bizonyos a halál fia.
+
+Mit volt mit tenni a szegény embernek, gondolván magában, hogy ha szép
+szerivel nem adja oda, erőnek erejével is elveszi tőle az a csunya
+zsiros ember: elcserélte a darálót a görcsös botért; de mikor már
+egyszer a kezében volt, könnyen beszélt a szegény ember, mert csak a
+görcsös botnak parancsolta, mondván:
+
+– Üssed édes botocskám.
+
+S az ugy fültövön vágta a zsiros embert, hogy még nem is nyikkant, hogy
+még a kis körmét sem rázta.
+
+Aztán a szegény ember szép csendesen folytathatta a maga utját s hét
+esztendő mulva azt mondhatta: itthon vagyunk.
+
+A felesége, ki ott sirdogált a banyakemencze mellett; elveszett kedves
+urát, és a két riska tehenet siratta: alig ösmerte meg a szegény embert,
+de még is megösmerte, – két fia pedig már egészen felserdült s kinőttek
+már a hosszu ingből.
+
+Hogy betette a lábát a szegény ember a maga hajlékába, letette a darálót
+a koczikba, kigajabitotta a szürét a nyakából s a szegre akasztotta s
+csakis ekkor ösmerték el.
+
+– No apjuk, kérdé az anyjuk, megjött kend, biz már ideje is, mert azt
+gondoltam, hogy sohse látom többet, de mit is kapott kend a Bimbóért meg
+a Csákóért?
+
+– Ezt a darálót, válaszolt a szegény ember nagy immel-ámmal.
+
+– No, ugy meg is ütheti a guta a kend dolgát, pattant fel az asszony,
+jobb lett volna ha hét esztendeig itthon lógázta volna a lábát, mint ezt
+a haszontalan darálót olyan messze földről, mintha bolondgombát evett
+volna, ideczipelte!
+
+– Ej, édes feleségem, jobb valami, mint semmi; mert ládd, ha magunknak
+nem lesz mit őrölni, majd őrlünk másnak, mégis ha nem csurdul, hát
+cseppen.
+
+– De egye meg a fene a kend dolgát, most se tudok mit a fogamhoz verni,
+nemhogy – – – – – – – –
+
+– No, ha nem tudsz édes feleségem, majd lesz mindjárt. Derülj édes
+darálókám!
+
+S erre a szóra annyi étel és ital termett a szegény ember asztalán, hogy
+fele is elég lett volna.
+
+Az asszony csak ekkor szégyenelte el magát, hogy nyelveskedett; de ha
+már asszony, hát asszony, üsse kő, hagy beszéljen!
+
+A szegény ember, meg a felesége, meg két legény fia leültek az asztalhoz
+s hozzá láttak az evéshez, mint a sáskahadak, s ettek ittak kedvükre.
+
+Itt a szegény ember két fiának a bortól-e, vagy mitől, kedvük szottyant,
+kiugrottak a ház földjére s ugy eljárták a kállai kettest, hogy csupa
+gyönyörüség volt nézni.
+
+– Ejnye, kiáltott fel az öregebbik, csak már czigány volna!
+
+Erre a szóra a banya mellett rárántja a banda a muzsikát s ugyancsak
+megczifrázták; ugyannyira, hogy még a szegény ember is kedvet kapott a
+tánczra s ugy megforgatta a feleségét, ki már csakugy aprózta, hogy
+jobban se kellett.
+
+A szomszédok nem tudták a dolgot mire vélni, hogy még a szegény embernél
+muzsika is szól, pedig azelőtt, ha csak az anyjuk nem primázott és két
+fia nem kontrázott, hirrel se látták a vigasságot.
+
+Mi dolog ez, mi dolog ez, tanakodtak magukban, mindig közelebb jöttek,
+majd az ablakra, majd az ajtóra szaladtak, hát csak ekkor látják, hogy
+egy sereg czigány ugyancsak huzza kézzel-lábbal a vonót, az apjuk meg az
+anyjuk és a két fiu ugyancsak aprózzák és az asztal szinte görnyed a sok
+drága étel s ital alatt.
+
+– Jöjjön be komámasszony… jöjjön be komámuram… jöjjön be sógorasszony…
+jöjjön be sógoruram… jöjjön be bátyámuram… jöjjön be öcsémasszony és igy
+vége hossza nincs a hivogatásnak. A vendégek egyre gyültek és még is
+teritve az asztal.
+
+– Ejnye, kiáltott fel a szegény ember, be kár, hogy nem tágasabb a
+szobám; mert ez a sok szép vendég egy kastélyban is alig férne el!
+
+Erre a szóra a szegény ember viskója helyett olyan tizenkét
+kontignácziós rezidenczia termett elő, hogy még maga a királyé is, fia
+sem lehetett volna annak.
+
+A sok uri népség, köztük volt a király is, ép arra sétált. Mi dolog ez,
+mi dolog ez, tanakodtak magukban, hisz itt azelőtt szegény ember viskója
+volt, most meg királyi palota s rádásul ugyancsak szól a muzsika, húzza
+a czigány. Menjünk már, nézzük meg. A király legelől ment, utána a sok
+uri népség, grófok, herczegek, bárók, királykisasszonyok és igy tovább.
+
+A szegény ember pedig kiment eléjök, fogadja nagy szivesen az uri
+népségeket, köztük a királyt s mindnyáját odavezette az asztalfőre, mint
+méltó helyükre, a mely őket megillette.
+
+Esznek isznak, aztán lakmároznak, hogy szinte egy kis lakzival ért föl.
+
+A mint ott legjavában vigadnának, a királynak egy nagy pecsétes levele
+érkezett, mit, midőn elolvasott volt, elsáppadt, elkékült; mert abban
+meg volt irva, hogy a török-tatár nagy haddal közeledik az ország felé,
+tűzzel-vassal pusztit s még az ártatlan siró-rivó portékának sem
+kegyelmez, még azt is kardélre hányja, vérét a föld iszsza, húsát a
+kutyával eteti.
+
+Igy lett a nagy vigasságból nagy szomoruság; de ekkor előlépett a
+szegény ember s azt kérdi a királytól:
+
+– Fölség! hogy ha meg nem sérteném, nem felelne egy kérdésemre?
+
+– S mi lenne az, szegény ember?
+
+– Nem mondaná meg nekem, hogy az imént annak a nagy pecsétes levélnek
+olvasására, mért halványodott el olyan nagyon?
+
+– Mit kérded szegény ember, mikor ugyse tudsz a dolgon segiteni!
+
+– Hátha mégis.
+
+– No hát tudd meg és tudja meg az egész ország, hogy a török-tatár nagy
+haddal közeledik országunk felé kegyetlen szándékkal, hogy még annak az
+ártatlan siró-rivó portékának sem kegyelmez, mert még azt is kardélre
+hányja, vérét a föld iszsza, husát a kutyával eteti.
+
+– S mi lenne annak a jutalma, kérdé a szegény ember, ki az ellenséget
+egy maga kiüzné az országból?
+
+– Arra bizony, válaszolt a király, nagy jutalom és tisztesség
+várakoznék; mert ha két fia volna, két leányomat adnám hozzájuk férjhez
+a fele királysággal együtt, holtom után pedig az egész királyságot
+öröklenék.
+
+– No hát majd kiüzöm én az ellenséget egyes-egyedül.
+
+De a király nem igen bizott a szegény ember igéretében, azért minden
+katonáját összedoboltatta s ezekkel együtt maga is kiment az ellenség
+elé.
+
+A két ellenséges tábor már farkasszemet nézett, mikor a szegény ember
+kiállott a két tábor közé s csak a botjának parancsolta:
+
+– Üsd-verd édes botocskám!
+
+S az az egész török-tatár tábort ugy össze-vissza verte, hogy életben
+csak egyetlenegy embert hagyott hirmondónak.
+
+Igy nyerte el a szegény ember a fele királyságot és a két szép
+királykisasszonyt, kiket aztán két derék fiával összepárositván, hét
+világra szóló lakodalmat laktak s még most is élnek, hogy ha meg nem
+haltak.
+
+Eddig volt, mese volt.
+
+
+
+
+A KERESZTLEÁNY.
+
+Abban az időben, mikor még az Isten anyja, Szűz Mária a földön járt, élt
+e szomorú világban egy szegény ember, kinek annyi gyermeke volt, mint a
+rostán a lyuk, mint a fán a gyümölcs; ugyannyira, hogy a legkisebbik
+magzatjának, ki csak az imént látott napvilágot, keresztanyja sem akadt.
+Ezért a szegény ember nyakába akasztotta a széles világot s elindult
+ország-világszerte keresztanyát keresni.
+
+A mint mén mendegél, egyszer egy fehérszemélylyel akadt össze, ki senki
+más nem volt, mint maga az Isten anyja, Szűz Mária.
+
+– Hová-hová szegény ember? kérdi az Isten anyja.
+
+– Elmegyek keresztanyát keresni, mert a magam szülötte falujában már nem
+kapok.
+
+– Sohse fáradj, ha elfogadsz, leszek én.
+
+– Hát te ki vagy?
+
+– Én vagyok az Isten anyja, Szűz Mária.
+
+Igy lett a szegény ember komaasszonya Szűz Mária, ki, mikor a
+keresztleánya 12 éves volt, elvitte azt magával, hisz ugyis maradt még
+elég az Isten áldásából a szegény embernek.
+
+– No édes leányom, szólt Szűz Mária, ne itt van tizenhárom szoba kulcsa,
+tizenkettőbe bemehetsz, de a tizenharmadiknak még csak feléje se
+szagolj, mert ott maga az öreg Isten lakozik. S egyéb dolgod nem lesz,
+csak a tizenkét szobát söprögessed s tisztogassad, a tizenharmadikra
+pedig nekem lesz gondom.
+
+A leány elvette a tizenhárom szoba kulcsát s a tisztogatáshoz fogott;
+egymásután sorba kiseperte a tizenkét szobát, de mikor a
+tizenharmadikhoz ért, meg nem állhatta, hogy be ne nézzen a kulcslyukon,
+hát egyszerre nagy világosság csapta meg, mitől a haja aranyhajjá
+változott s látja, hogy az öreg Isten ott ül a sarokban lángos-lobogós
+tűz között. A leány se holt, se eleven nem volt, annyira megijedt. Majd
+midőn meglátta magát a szoba falában, mely ugy fénylett, mint a tükör,
+észrevette, hogy a haja aranyhajjá változott, majd a kis ujjára esett a
+tekintete, hát az is, a mint megcsapta a láng, meg volt aranyozva. Aztán
+izibe mind a kis ujját, mind a fejét bekötötte, nehogy észrevegye a
+keresztanyja, hogy a tilosban járt, pedig im itt jön rá szemközt.
+
+– No kis keresztleányom, kérdé az Isten anyja, mi lelte az ujjadat, hogy
+be van kötve?
+
+– Hát izé izé… megvágtam.
+
+– Mutasd édes leányom, vajjon nagy-e a vágás?
+
+Mit volt mit tenni a szegény ember leányának, vagy akarta, vagy nem, meg
+kellett az ujját mutatni, hát csak ekkor látja a keresztanyja, hogy az
+csupa aranyos!
+
+– No, ugy-e megmondtam, hogy ne merészelj bemenni a tizenharmadik
+szobába, he! most valld meg igaz lelkedre, benn voltál-e a 13-ik
+szobában?
+
+A leány nem szólt semmit.
+
+– Még egyszer kérdem, valld meg igaz lelkedre, benn voltál-e a 13-ik
+szobában?
+
+A leány most se felelt.
+
+– Még egyszer és utoljára kérdem, valld meg igaz lelkedre, benn voltál-e
+a 13-ik szobában?
+
+A leány harmadszor se felelt.
+
+– No, ha néma vagy beszélő létedre, hát némulj meg!
+
+És a szegény ember leánya azonnal megnémult, Szűz Mária pedig
+csináltatott a számára egy olyan almáriomot, melyet csak belülről
+lehetett kinyitni és becsukni, ebbe aztán beletette a keresztleányát és
+egy nagy vadon erdőben kitette. De a leány, hogy hogy nem, még se halt
+meg étlen-szomjan, mert egy fehér galamb hordott a számára tejet s ezzel
+táplálta.
+
+Itt lelkem teremtette, mi történik a dologból, mi nem, nem egyéb a
+semminél, egyszer a királyfi vadászni megyen, hát mikor amellett a
+sürüség mellett elment volna, hol a leány ki volt téve, a kutya hol
+visszaszaladt az urához, hol a sürüségbe futott, majd megint visszajött
+farkcsóválva, majd ismét visszafutott.
+
+Mi dolog ez, mi dolog ez, tanakodik magában a királyfi, végre megindult
+a nagy sürüség felé, s mikor odaért, hát csak akkor látja, hogy egy
+olyan gyönyörves almáriom van oda kitéve, milyent sem ezelőtt, sem
+azóta, sem azután nem látott. A király rögtön kiadta a parancsolatot,
+hogy tegyék szekérre az almáriomot, vigyék haza s állitsák fel az ő
+ebédlő szobájába.
+
+A szolgáknak se kellett ezt kétszer mondani, hanem ízibe fülön fogták a
+szép almáriomot, töltették a király szekerére, hazavitték s otthon, a
+mint parancsolva volt, fölállitották az ebédlő szobában.
+
+Mikor a királyfi aztán hazament, rögtön lakatost hivatott, hogy nyissa
+fel az almáriomot; de az bár szegről-végről mindent megtett s váltig
+igyekezett, sehogy sem akadt a nyitjára s végre azt mondta a királynak:
+„Már fölséges uram, ha a fejemet leütteti is, vagy azt teszi velem, a
+mit akar, de én ezt az almáriomot nem tudom kinyitni.“
+
+Mit volt mit tenni a királynak, széjjel veretni, csak nem verethette
+széjjel, mert sajnálta, azért a czifra almáriomot megtartotta csupa
+parádénak, csupa mulatságnak.
+
+Mikor mindnyájan lenyugodtak a királyi rezidencziában, az aranyhaju néma
+leány szép csendesen kinyitotta az almáriomot s kijött belőle, majd
+aztán körültekintett, hogy nincs-e valaki a szobában. Nem volt senki,
+mert hisz ebédlő szoba volt. Aztán a leány enni való után látott,
+kutat-keres mindenütt, végre egy másik almáriomban talált valami
+ételmaradékot, mi biz körömfaladéknak is megjárta. Azt megette, majd
+kezébe vette az égő gyertyát, benyitott a másik szobába is, hogy vajjon
+van-e ott valaki? Ez volt az ifju király hálószobája. A királyfi ott
+feküdt a selyempaplanos ágyban s fújta a kását.
+
+Az aranyhaju néma leány, hogy im látta, hogy attól, a ki ott az ágyban
+fekszik, nincs mit tartani, szép csendesen lábujjhegyen odasompolygott
+az ágy mellé, hát csak ekkor vette észre, hogy ott maga a királyfi
+alszik. Csak nézi, csak nézi annak ékes ábrázatát, s nem győzött eléggé
+jóllakni a nézésével. Majd megsímitván hosszu aranyhaját, ép egy
+aranyhajszál akadt a kezébe, mit a királyfi szivén végig fektetett.
+Aztán odahajolt fölibe s ekkor elgondolta, hogy milyen jó lenne ennek a
+gyöngyadta királyfinak a száját megcsókolni, de ép ekkor fordult meg a
+királyfi fektében, a leány pedig megijedt, kiszaladt a szobából s a mint
+sebesen megfordult, hosszu aranyhajával gyöngén arczul üté a királyfit.
+Az erre fölvetette a szemét, de az egész dolog olybá tetszett neki,
+mintha csakugy álmodta volna, csak mikor reggel fölébredt és az
+aranyhajszált meglelte, tudta meg, hogy biz az nem volt álom; – de a
+dolgot sehogysem tudta magának megmagyarázni.
+
+Itt eljön a dél is, el az ebéd ideje is. A királyfi ilyenkor az
+ánglus-kertben szokott sétálgatni, csak aztán, mikor már a
+főtányérhordozó bevitte a levest, hiják enni. Most is ott párolgott már
+az a jóféle sárga tyúkhús-leves az asztalon. Az inas szalad a királyért,
+hogy az asztalon az étel; de mig ez fölérkezett az ángluskertből, az
+aranyhaju némaleány kinyitotta az almáriumot, kijött belőle s a levest
+mind megette, majd egy darab kenyeret is felkapott s usdi! be ismét az
+almáriomba.
+
+Itt jön a király, leül az asztalhoz, hát látja, hogy üres előtte a tál.
+Szidja az inast mint a vizes kutyát, hogy őt mért tette igy bolonddá. Az
+inas eléggé szabadkozott, tisztázta magát, hogy igy vakuljon meg, ugy
+vakuljon meg, ha nem a két szemével látta, hogy a főtányérhordozó
+behozta a levest s az asztalra tette, de hogy azalatt az idő alatt, mig
+ő a kertben járt, ki ette meg, ha a fejét elüttetik is, nem tudja
+megmondani, minthogy nem is tudhatja.
+
+Száz szónak is egy a vége, elég az hozzá, minek szaporitsam a szót, a
+királynak másik levest kellett behozni s azt ette meg. Itt behozzák a
+többi ételeket is, de hogy hogy nem, a királynak valami ügyes-bajos
+dolga akadt, kiment a szobából. Alig hogy azt megsejdítette az aranyhaju
+néma leány, ujra kijött az almáriomból s a király aranytányérját minden
+ételestül együtt bevitte az almáriomba. Visszajön a király, hát nincsen
+aranytányér, nincsen étel; volt, nincs. Mi dolog ez, mi dolog ez s
+megint a szegény inas kapott ki ok nélkül.
+
+No jól van, ez abba maradt. Itt eljön a másik estve is s mikor
+mindnyájan lepihentek a királyi rezidencziában, ujra nyilik az almáriom
+ajtaja s kilép belőle az aranyhaju némaleány. Körültekint. Sehol senki.
+Ujra ennivaló után látott. Kutat-keres mindenütt, mindent tűvé tesz,
+végre a kályhavállán talált valami ételmaradékot leborítva. Az aztán nem
+kérte szabad-e, nem-e, hanem hozzálátott az evéshez, mert hisz éhes volt
+s evett. Majd mikor az ételt megeléglette, kezébe vevén a világot,
+bement a szomszéd szobába. A királyfi most is ott feküdt a
+selyem-paplanos ágyon s aludt. Odamegyen az aranyhaju néma-leány s nézi
+az ékes ábrázatu királyfit s nem győzött jóllakni a nézésével; majd
+odahajolt fölibe s megcsókolta. Erre a királyfi megmozdult, fölvetette a
+szemét, de semmitsem látott; mert a leány mint álomlátás eltünt.
+
+Itt eljön ismét a dél is, el az ebéd ideje is. A királyfi most is az
+ánglus-kertben sétált. Jön az inas s jelenti alásan, hogy az asztalon az
+étel. De mire a királyfi fölment az ebédlőszobába, az ételnek se hire se
+neve, mert most is az aranyhaju néma leány ette meg a levest. Ujra
+szidják az inast, ki ismét kikapta a maga dózisát, hogy őt – már mint a
+királyt hogy merte lóvá tenni, hogy merte addig fölhivni az
+ánglus-kertből, mig az asztalon nincs a leves. Az inas
+himezett-hámozott, csak a két vállát emelgette, hogy ő igy látta, ugy
+látta, hogy a főasztalmester behozta az ételt. Hivatják a
+főasztalmestert, az is megerősítette, hogy nincs különben a dolog. De
+minek szaporitsam ujra a szót, mert száz szónak is egy a vége, elég az
+hozzá, hogy a királynak másik levest kellett behozni.
+
+De itt lelkem teremtette, mi történik a dologból, mi nem, a király
+elhatározta magában, hogy maga lát a dolog után: ezért, mikor a harmadik
+nap az ételt felhozták volna, elbújt az ebédlő-szobába. Itt a
+főasztal-mester felhozza a levest s parancsolja az inasnak, hogy menjen
+le az ángluskertbe s mondja a királynak, hogy már az étel az asztalon
+van, s ezzel maga is kiment a szobából. Alig húzta be maga után az
+ajtót, nyilik az almáriom s kilép belőle az aranyhaju néma leány.
+Körültekint. Sehol senki. Aztán odaül az asztalhoz s eszi a levest. A
+királyfi honnan honnan nem, az almáriom elé állt s igy a szép leány
+utját elzárta, ki alighogy behabzsolta a levest, be akar menni az
+almáriomba, de nem lehet.
+
+A király világszép éltében még sohse látott ilyen szép leányt; tetszett
+személye személyének s az lett a dolog vége, hogy papot, hóhért,
+vaskalapot hivattak, – a pap összeadta, hóhér seprőzte és az istennyila
+kerülgette, de soha meg nem ütötte, aztán lakzit laktak, hordót fúrtak,
+faharanggal harangoztak, tökkel kolompoztak, tehenet vágtak, faggyat
+hoztak s azzal világitottak.
+
+Igy a királyfiból és az aranyhaju néma leányból férj és feleség lett.
+Sokáig éltek aztán nagy boldogan; de egyszer, a midőn a királyné
+lebetegedett s egy gyermeket hozott a világra, a kis poronty, hogy hogy
+nem, eltünt, elveszett. Ki vitte el, ki vitte el? senki semmiről
+semmitsem tud. Ellopták; oda van. Itt a királyné a másik gyermekét is
+világra hozza, az is hasonlókép eltünt, elveszett.
+
+Itt a királyné a harmadik gyermeket is a világra hozta s bár a király
+egész álló éjszaka maga állt istrázsát, ez is, mintha nem is lett volna,
+ugy elveszett, hogy csak a hült helyét találták. A nép között az a hir
+terjedt el, hogy a királyné boszorkány s ő maga veszti el a gyermekeit.
+Ezért fellázadt a népség s követelték a királytól, hogy a feleségét
+máglyán égesse meg, mert különben ők vetik a tűz közé.
+
+Mit volt mit tenni a királynak, kénytelen kelletlen engedett a népség
+kivánatának; 12 öl fából máglyát rakatott, a királynét közibe rakták s
+meggyujtották körülötte a fát. Már a máglya javában égett, mikor a
+távolról gyenge énekszó hallatszott, mely mindig erősebb lett s ime
+leszáll a földre az Isten anyja s kérdi az aranyhaju néma királynétól,
+szót szólván:
+
+– No most kezembe az élted s valld meg igaz lelkedre, voltál-e a 13-ik
+szobában?
+
+A királyné csak a fejével intett, hogy nem volt. Szűz Mária aztán két
+ujját a királyné szájára tette s az menten visszanyerte a szólást.
+
+– No most már elhiszem, hogy nem voltál a 13-ik szobában, de most már
+azt mondd meg, hogy mitől aranyosodott meg a kis ujjad és a hajad?
+
+– Hátbiz én, válaszolt a királyné, a kulcslyukon néztem be s egyszerre
+valami lobogós lángos tűz csapott meg s attól aranyosodott meg a kis
+ujjam és a hajam.
+
+– Láttál-e ott valakit ülni a szegletben?
+
+– Látni, láttam, de hogy ki volt az, ki nem vehettem, mert égő tűz
+között ült; a nagy világosság elvette szemem fényét.
+
+– No ezer a szerencséd, nem egy, mert különben sohse látnád többé a
+verőfényes napot! s köszönd, hogy be nem nyitottál a 13-ik szobába, mert
+most itt égnél el az égő tűz között.
+
+Aztán az Isten anyja megeresztette az ég csatornáit s szakadó esővel
+eloltotta a tüzet, kivezette belőle a királynét, – majd egy intésére
+elővezették a három szép gyermeket s visszaadta az anyjának és apjának.
+Ezt látva a népség, hogy az ő királynéjok mégse boszorkány, hogy az
+mégse maga emésztette el a gyermekeit, nagy örömmel elszéledtek,
+hazamentek.
+
+Most a nagy szomoruságot nagy vigasság váltotta s tán még most is szól a
+banda, húzza a czigány, hogy ha el nem hagyták a nótát.
+
+
+
+
+BRÚGÓ, AZ ÖRDÖG.
+
+Volt egyszer egy szegény ember s ennek egy felesége, mindkettőjüknek
+pedig szép három eladó leánya.
+
+Itt egyszer a szegény ember vásárra készül. A felesége adott neki egy
+kis pénzt, hogy egyék igyék belőle, vegyen rajta lovat, szerszámot s
+vasas szekeret, ezeken kivül a leányoknak is egy ünneplő ruhát, de a
+mámiról, már mint a szegény ember feleségéről se felejtkezzék meg, hanem
+vegyen annak is legalább egy petyegetett fejrevaló keszkenőt és a mi
+megmarad belőle, azt hozza vissza.
+
+Itt a szegény ember elér abba a városba, hol a vásár volt, hát látja,
+hogy egy korcsmába igen gyülekszik a nép; ugyannyira, hogy ajtóban, de
+még a küszöbön is állottak; ember ember hátán volt.
+
+– Mi dolog ez? tanakodik magában a szegény ember, már csak én is
+megnézem.
+
+S ezzel a szegény ember keresztül furta magát az embereken, hát csak
+ekkor látja, hogy egy nagy zsiros ember tánczol ott s ugyancsak szórja a
+huszast a bőgőbe.
+
+Alig hogy betette a lábát a szegény ember a korcsmába, már a zsiros
+ember azonnal felösmerte, odamegyen hozzá, megfogja a kezét, parulázik
+vele s étellel itallal kinálja.
+
+A szegény ember elfogadta a zsiros embernek a barátságát; evett ivott,
+még pedig annyit, hogy neki is jó kedve kerekedett, s ő is együtt
+tánczolt a zsiros emberrel.
+
+Mikor már megelégelték a mulatságot, a szegény ember elbúcsuzott a
+zsiros embertől, megköszönte a hozzája való szivességet s aztán elindult
+a vásárba.
+
+Hát lelkem teremtette, mikor a szegény ember legjobban alkudnék a lóra,
+szerszámra és vasas szekérre, már ujra ott termett mellette a zsiros
+ember, ki aztán a szegény ember számára megvette a lovat, szerszámot és
+a vasas szekeret; de még ez nem volt elég, hanem mindegyik leány számára
+egy-egy öltözet ruhát vett, mondván:
+
+– Ne, vidd haza szegény ember, ezt a legnagyobbik, ezt a középső, ezt
+pedig a legkisebbik számára vettem.
+
+A legkisebb leány ruhája volt a legszebb. De még ez sem volt elég, hanem
+az anyjuk számára is vett egy öltözet ruhát, a szegény embert pedig
+tetőtől talpig egészen ujba öltöztette; csizmát, irhás nadrágot, fekete
+lajbit, fekete dolmányt, czifra szűrt, rojtos nyakravalót vett a
+számára. Aztán a szegény ember nagy hálálgatások között másodszor is
+elbúcsuzott a zsiros embertől, felült a vasas szekérre s hazafelé
+hajtott.
+
+Csak mén, csak mendegél, egyszer honnan honnan nem, harmadszor is eléje
+kerül a szegény embernek a zsiros ember. Majd felült a vasas szekérre,
+pipára gyujtottak s beszélgetni kezdtek. A többi közt egyszer csak azt
+kérdi a zsiros ember a szegény embertől:
+
+– Ugy-e, van neked három eladó leányod?
+
+– Van, zsiros ember, van.
+
+– Az egyiket Zsuzsinak, a másikat Örzsinek, a legkisebbet pedig
+Juliskának hivják.
+
+– Annak hivják, annak.
+
+– No szegény ember, menj haza szép csendesen, három hét mulva elmegyek
+hozzád háztűzhelyt nézni leánykérőbe.
+
+Itt egy keresztútra értek; a zsiros ember balfelé, a szegény ember pedig
+jobbfelé ment; harmadszor is, elváltak egymástól nagy hálálgatás és
+kézszoritás között.
+
+A szegény ember aztán hazafelé hajtott s mikor hazaért, kinek-kinek
+odadta a maga vásárfiát, a szép öltözet ruhát.
+
+Itt lelkem teremtette, eljön a három hét, a zsiros ember, mint megmondá,
+elment háztűzhelyt nézni; de már ekkor nem abban a zsiros ruhában, hanem
+olyan fényes öltözetben, hogy akár egy kis királyfi is magára ölthette
+volna.
+
+Fogadják szivesen, mint a leánykérőt szokás s odaültették az asztalfőre.
+A zsiros ember elmondta, hogy mi járatban van, a szegény ember pedig
+odadta neki a legnagyobbik leányát feleségül.
+
+Itt a zsiros ember kivezeti a szép leányt a hajlékból, felül egy
+bakkecskére, az ölébe veszi a mátkáját s hetedhét ország ellen
+elparipázott.
+
+Csak mennek, csak mendegélnek, egyszer egy nagy vadon erdőbe értek, hol
+az út mentében egy fris forrás buzogott fel.
+
+– Hej, szivem szép szerelme, szólt a mátkás leány, álljunk csak itt meg,
+mert itt meg itt van egy forrás viz, édes anyám meghagyta, hogy ne
+menjek el a mellett, a nélkül, hogy ne igyam belőle.
+
+– Jól van jól, szólt a zsiros ember, csak soká ne légy, hanem izibe
+enyhitsd szomjadat.
+
+A mátkás leány odamegyen a forrás vizhez s jót ivott belőle. Egyszer
+honnan honnan nem, a vállára repül egy fehér galamb s inni kér, mondván:
+
+– Itass meg engem is, szép mátkás leány.
+
+– Bizony nem itatlak én, mert sietős az én dolgom. S nem itatta meg,
+hanem izibe visszaszaladt a zsiros emberhez, s felült ujra a bakkecskére
+s tovább mentek.
+
+Csak mennek, csak mendegélnek, egyszer a bakkecske megáll egy nagy
+kastély előtt, melynek az ablakai mind be voltak falazva.
+
+Itt a zsíros ember az ölébe veszi a mátkáját, bemén a nagy kastélyba Az
+ajtók egyenként magától kinyitódtak előtte, magától becsukódtak utána,
+egyszer egy sötét szobába értek, melyben nem volt egyéb, csak egy prics.
+
+Ledobja a zsiros ember a pricsre a leányt, mondván:
+
+– Itt a helyed, itt a menyasszony-ágyad. S ezzel térült-fordult, kiment
+a sötét szobából, három kosfejet behozott s odadta a leánynak, mondván:
+
+– Ne, itt van három kosfő, szemét, száját, fülét, orrát vágd le, főzd
+meg magadnak, a többi részét pedig a cselédeknek.
+
+S ezzel Brúgó kiment a sötét szobából, ott hagyta a feleségét, ráült a
+bakkecskére s elparipázott.
+
+A leány aztán sirva fakadt s a három kosfő tisztitásához fogott; szemét,
+száját, fülét, orrát levágta, de nem főzte meg, hanem a tüzes hamuba
+takarta.
+
+Itt eljön a dél, eljön az evés ideje, Brúgó belép a szobába, mely
+egyszerre megtelt cselédséggel.
+
+– No, megfőzted a három kosfőt?
+
+– Meg, válaszolt a leány.
+
+– Szemét, száját, fülét, orrát kivetted s megetted?
+
+– Meg, válaszolt a leány nagy ijedten.
+
+– Szem, száj, fül és orr, hol vagytok?
+
+– Itt vagyunk a forró hamuban.
+
+Ekkor Brúgó neki ment a leánynak, torkon ragadta, megfojtotta s a
+vakablakba ültette. S aztán ráült a bakkecskére s elment a középső
+leányért.
+
+– A mátkám, szólt Brúgó, kifáradt már a tánczban: azért a hugáért
+küldött.
+
+Itt a középső leány izibe felöltözködik s elment tánczolni a
+lakodalomba. A mint keresztül mennek a nagy vadon erdőn a forrás viz
+előtt megszólal a középső leány is:
+
+– Hej, sógor, álljon meg csak; itt van egy forrás viz, édes anyám
+meghagyta, hogy el ne menjek mellette, a nélkül, hogy ne igyam belőle.
+
+– Jól van, jól, szólt Brúgó, teljék szived kivánsága, igyál a forrásból,
+csakhogy aztán soká ne légy.
+
+A középső leány izibe odaszaladt a forráshoz, két kezével meritvén, jót
+ivott belőle. Egyszer honnan honnan nem, a vállára repül egy fehér
+galamb s inni kér, mondván:
+
+– Itass meg engem is, szép mátkás leány.
+
+– Bizony nem itatlak én, mert sietős az én dolgom, lakodalomba kell
+mennem tánczolni, várnak a legények. S nem itatta meg, hanem izibe
+visszaszaladt a sógorához, felült a bakkecskére s elparipáztak.
+
+Csak mennek, csak mendegélnek, egyszer a bakkecske megáll a nagy kastély
+előtt.
+
+– Nézd csak, szólt Brúgó, hogy örül, hogy nevet a nénéd jöttödnek ott az
+ablakban, csak siessünk.
+
+S ezzel ölbe kapta a leányt, bevitte a sötét szobába s ledobja a
+pricsre, mondván:
+
+– Itt a helyed, itt a menyasszony-ágyad. S ezzel Brúgó térült-fordult,
+kiment a szobából, három kosfejet behozott s odahajította a leánynak,
+mondván:
+
+– Ne, itt van három kosfő, szemét, száját, fülét, orrát vágd le, főzd
+meg magadnak, edd meg, a többi részét pedig készitsd el a cselédeknek.
+
+S ezzel Brúgó kiment a sötét szobából, ott hagyta a feleségét, ráült a
+bakkecskére s elparipázott.
+
+Itt a leány magára maradt, sirva fakadt s a három kosfő tisztitásához
+fogott; szemét, száját, fülét, orrát levágta, de biz azokat nem főzte
+meg, hanem bevetette az égő tűz közé.
+
+Itt eljön a dél, eljön az evés ideje, Brúgó is előjött s a sötét szoba
+egyszerre megtelt cselédséggel.
+
+– No, megfőzted-e a három kosfőt?
+
+– Meg, válaszolt a leány.
+
+– Szemét, száját, fülét, orrát kivetted s megetted?
+
+– Meg, válaszolt a leány nagy ijedten, kit már a hideg is lelt.
+
+– Szem, száj, fül, orr, hol vagytok?
+
+– Itt vagyunk az izzó tűzben.
+
+Ekkor Brúgó neki ment a leánynak, torkon ragadta, megfojtotta s a
+vakablakba ültette a nénje mellé. S aztán ujra ráült a bakkecskére s
+elment a legkisebb leányért is.
+
+– A mátkám, meg a huga, már kifáradt a tánczban: azért a legkisebb
+hugáért küldtek.
+
+Itt a legkisebb, legszebb leány is izibe felöltözködött – bár nem akart
+elmenni, de az anyja erőtette – s elment a sógorával a lakodalomba
+tánczolni. A mint elérnek a forrás vizhez, megszólalt a leány:
+
+– Hej, sógor, álljon meg csak; mert itt van egy forrás viz, édes anyám
+pedig meghagyta, hogy el ne menjek mellette, a nélkül, hogy ne igyam
+belőle.
+
+– Jól van jól, válaszolt Brúgó, teljék szived kivánsága, igyál a
+forrásból, csakhogy aztán soká ne légy.
+
+A legkisebb, legszebb leány is leugrott a bakkecskéről, odaszaladt a
+forráshoz, lehajolt s két kezével meritett, s jót ivott belőle. Ennek is
+a vállára szállt a fehér galamb s inni kért:
+
+– Itass meg engem is, szép mátkás leány.
+
+– Nagy dolgomtól biz én ráérek s megitatlak. S ezzel a leány lehajlott a
+forráshoz, két kezével meritett belőle, majd a szájából megitatta a
+fehér galambot.
+
+– No szép mátkás leány, ne félj, jótét helyébe jót várj, legnagyobb
+bajaidban mindig a segitségedre leszek.
+
+S ezzel a fehér galamb elrepült, a leány pedig visszaszaladt a
+sógorához, ráült a bakkecskére s elparipáztak.
+
+S hogy hazaértek, megszólal a Brúgó:
+
+– Nézd csak, hogy örül, hogy nevet két nénéd jöttödnek, ott az ablakban,
+csak siessünk.
+
+S ezzel ölbe kapta a leányt, bevitte a sötét szobába, ledobja a pricsre,
+mondván:
+
+– Itt a helyed, itt a menyasszony-ágyad! S ezzel Brúgó térült-fordult,
+kiment a szobából, három kosfejet behozott s odahajította a leánynak,
+mondván:
+
+– Ne, itt van három kosfő, szemét, száját, fülét, orrát vágd le, főzd
+meg magadnak, edd is meg, a többi részét pedig készitsd el a
+cselédeknek.
+
+S ezzel Brúgó kiment a sötét szobából, ráült a bakkecskére s
+elparipázott, a kis leány pedig egyes-egyedül maradt, sirva fakadt s a
+három kosfő tisztitásához fogott.
+
+Csak sirdogál, csak ridogál, egyszer nyilik az ablak s berepül rajta a
+fehér galamb.
+
+– Mit sirsz, mit risz, mátkás leány olyan keservesen?
+
+– Hogy ne sirnék, hogy ne rinék, mikor az a kutyának való idedobott
+három kosfőt, hogy szemét, száját, fülét, orrát vágjam le, főzzem meg
+magamnak s egyem meg, a többi részét pedig készitsem el a cselédeknek.
+
+– Ha csak ez a bajod, ugy kisebb gondod is nagyobb legyen ennél, csak a
+szavamra hallgass: tégy ugy, mint az urad parancsolta: vedd ki a három
+kosfő szemét, száját, fülét, orrát, tedd a tűzhöz, főzd meg s majd mikor
+készen lesz: a konyhában van egy czirmos macska, add neki, hagy egye
+meg. S mikor a czirmos macska mind megette, fogd meg, üsd agyon s kösd a
+hasadra.
+
+S ezzel a fehér galamb kirepült az ablakon, a kis leány pedig a dolgához
+látott: a három kosfő szemét, száját, fülét, orrát levágta, megfőzte s
+aztán a macskának adta. Mikor a macska az utolsó falatot is elnyelte,
+azt megfogta, agyon ütötte s a hasára kötözte.
+
+Itt eljön a dél, el az evés ideje, Brúgó is előkerült s a sötét szoba
+egyszerre megtelt cselédséggel.
+
+– No, megfőzted-e a három kosfőt?
+
+– Meg, válaszolt a leány.
+
+– Szemét, száját, fülét, orrát kivetted-e s megetted?
+
+– Meg, válaszolt a leány.
+
+– Szem, száj, fül és orr, hol vagytok?
+
+– Itt vagyunk a meleg hasban!
+
+– No, igy te vagy nekem az egyetlen egy legkedvesebb feleségem.
+
+Itt a szoba egyszerre megvilágosodott, a vakablakok eltüntek, papot,
+hóhért és vaskalapot hivatták, – a pap összeadta, a hóhér seprőzte, az
+istennyila kerülgette, de soha meg nem ütötte, bezzeg volt lé meg lé,
+boldog volt a kinek csak egy kanállal is juthatott.
+
+Pengyom tóditsuk is, mert biz majd elfogy ez.
+
+Itt lelkem teremtette, mi történik a dologból, mi nem, Brúgónak hosszu
+útra kelletvén mennie, 7 álló esztendeig lesz oda: ezért a cselédeket
+maga köré gyüjtötte s erős kegyetlenül megparancsolta azoknak, hogy a
+feleségét ugy tekintsék, mint őt magát, hogy annak minden szavát
+teljesitsék, különben lesz ne mulass.
+
+S ezzel Brúgó ráült a bakkecskére, elbúcsúzott kedves feleségétől s
+elparipázott, a szép leány pedig magára maradt, ki egészen a búbánatnak
+adta magát s egyre búsult-bánkódott.
+
+Itt nyilik az ablak, berepül rajta a fehér galamb s a kis leány ölébe
+szállt, mondván:
+
+– Mit búsulsz, mit bánkódol, szép virágszál?
+
+– Hogy ne búsulnék, hogy ne bánkódnám, mikor ily kutya-kézre jutottam!
+
+– Ha csak ez a bajod, kisebb gondod is nagyobb legyen ennél, csak a
+szavamra hallgass: parancsold meg a cselédeknek, hogy készitsenek a te
+számodra egy olyan bárkát, melyen se ablak, se ajtó ne legyen s ebbe
+hordjanak be hét esztendőre való eleséget. Mikor kész lesz a bárka,
+ereszszék a sík tengerre, te pedig a titkos ajtón menj bele s bizd aztán
+magad a jó istenre, megsegit az; de a kastély kulcsát is vidd el
+magaddal.
+
+S ezzel a fehér galamb elszállt, a szép leány pedig, mint a galamb
+meghagyta, kiadta a parancsolatot, hogy készitsenek ilyes meg ilyes
+bárkát a számára.
+
+Mit volt mit tenni a cselédeknek, a gazdájuk meghagyta, hogy mindenben
+engedelmeskedjenek a szép leánynak s ugy tekintsék, mint őt magát: heted
+napra elkészitették a bárkát ugy, a hogy parancsolva volt: sem ablak,
+sem ajtó nem volt rajta, csupán csak egy titkos ajtócska, melyen a szép
+leány bemenvén, a bárkát a sik tengerbe taszitották.
+
+No jól van, ez abba maradt. Itt lelkem teremtette, 3-ik esztendőre –
+pedig azt mondta elmenetelekor, hogy 7-ig lesz oda – hazavetődik a mi
+Brúgónk, keresi a szép leányt, de se hire, se hamva, mert a cselédek
+hallgattak, mint hal a vizben s nem mertek szólni. Volt, nincs. Keresi a
+szobákban, nem találja; keresi a kertben, nem találja, végre ráült a
+bakkecskére s nem tartott egy óráig, hogy a kerek földet mind bejárta,
+de a szép leánynak se hire, se neve, bár fűtől fától tudakozta. No, ha
+nincs a kerek földön, majd megtalálom a sik tengeren, gondolta magában –
+s egy óra elforgása alatt a sik tengert is bejárta, de nem akadt rá,
+mert a bárka a viz szinével egyaránsú volt.
+
+A Brúgónak végre mit volt mit tenni, kénytelen kelletlen hazaparipázott
+s otthon egészen a búbánatnak adta a fejét, hogy most az egyszer akadt
+igazi párjára – mert már 99 leányt fojtott meg s e lett volna a 100-ik –
+s ez is elszökött, elhagyta.
+
+Itt a szép leányt már 4-ik esztendeje annak, hogy a tenger hányja-veti,
+egyszer a halászok, a mint húznák az ezerszemes hálót, ráakadtak a
+bárkára, kifogták s elvitték a királyfinak ajándékba, kinek az annyira
+megtetszett, hogy tüstént fölvitette a maga szobájába.
+
+Ennek a királyfinak az különös szokása volt, hogy senkinek a főztéből
+nem evett, csak az édes anyjáéból, pedig az már csakugy
+tipegett-tapogott, pedig már vén volt. A vén királyné most is ott
+sürgött-forgott a konyhában, mint valami csiga; ebédet készitett a fia
+számára, ki vadászni volt.
+
+A fehér galamb azt a tanácsot adta a szép leánynak, hogy: jőjjön ki a
+titkos ajtón, menjen a konyhába, segitsen a királyfi anyjának sütni
+főzni; de ha kész lesz az ebéd, tüstént visszajőjjön a bárkába.
+
+A szép leány szót fogadott, kötényt kötött, majd bement a konyhába,
+fújta a tüzet, az ételt odarakta s tésztát gyúrt.
+
+A királyfi anyja nem győzi eléggé nézni a leány szépségét, nem győzi
+eléggé dicsérni a leány ügyességét, végre kérdést intézett hozzá:
+
+– Ki leánya vagy?
+
+– Egy szegény emberé.
+
+– Ki küldött ide hozzám?
+
+– Egy fehér galamb.
+
+– Hol vagyon lakásod?
+
+– A királyfi szobájában levő bárkában.
+
+– Én már vén vagyok, azért édes leányom, szeretnék magamnak egy ily
+segitőt mint te vagy, szeretnélek menyemnek látni.
+
+No jól van, ez abba maradt. Mikor készen volt az ebéd, a szép leány
+izibe a vén királynénak kezet csókolt s visszaszaladt a bárkába.
+
+Itt hazajön a királyfi a vadászatból s nem győzi eléggé dicsérni édes
+anyja főztét, hogy ő neki világszép éltében még sohasem főzött szájizre
+kedvesebb ételeket.
+
+– Mi türés tagadás, édes fiam, nem én főztem azt.
+
+– Hát kicsoda?
+
+– Egy szép leány, ki a szobádban levő bárkában lakozik.
+
+A királyfinak se kell több, tüstént letette a kanalat, bement a
+szobájába s keresi az ajtót a bárkán, de nem találja.
+
+– Nyisd ki szivem szép szerelmem, kéri esdekelve, de a leány nem
+nyitotta ki, hanem hallgatott, mint hal a vizben.
+
+No jól van, ez abba maradt. Itt másnap a királyfi ujra vadászni ment, de
+föltette magában, hogy vet egy vargabetüt s hamarább hazamén, mint
+tegnap: igy a szép leányt majd megláthatja.
+
+Alig hogy eltávozott a királyfi, a szép leány kötőt kötött, majd
+kinyitotta a titkos ajtót, be a konyhába, hol szó nélkül tűzet rakott,
+az ételeket odatette, vizet hozott s tésztát gyúrt.
+
+Csak dolgozik, csak dolgozik, egyszer imhol jön a királyfi, be egyenesen
+a konyhába s hogy meglátták egymást, azt mondták egymásnak: én a tiéd,
+te az enyém, ásó-kapa se választ el egymástól. S ezzel megölelték,
+megcsókolták egymást, de a mint ott legjobban szerelmeskednek, kinyilik
+az ablak, berepül rajta a fehér galamb s nagy ijedten azt mondja a
+leánynak:
+
+– Jaj, csak hamar bújj el a bárkába, mert nem messze jön a jegyesed a
+bakkecskén, – te pedig királyfi 366 mázsa szurkot olvasztass fel s
+öntesd a kapud elé.
+
+Itt a szép leány nagy lelkendezve befutott a bárkába, a királyfi pedig
+366 mázsa szurkot felolvasztatott és a kapu elé öntette.
+
+Itt jön a Brúgó a bakkecskén, át akarja ugratni a kapu küszöbjét, zsupp,
+bele a forró szurokba; kecskéstől, mindenestül együtt ott veszett
+gonoszul.
+
+Ekkor a szép leányhoz beszáll a fehér galamb s azt mondja neki:
+
+– Most már, ékes hajadon, szabad vagy, mint a madár. Annak adhatod a
+kezedet, a kinek akarod, de ugyis tudom, ha nem mondod is, választott
+már a te szived. Azért azzal, ha összekelsz, ha a pap rátok adja az
+áldást s férj és feleség lesztek: a magaddal elhozott kastély kulcsát
+hajitsd a tengerbe, majd elhozzák azt neked a Brúgó cselédei, kiknek
+aztán add értésükre, hogy aztán – mivel volt uruk ugyis már vagy a
+pokolban, vagy a fenekében ég – ez a királyfi lesz a gazdájok. Én már
+többet nem jövök el hozzád, mert rám nem lesz szükséged, mert eztán nagy
+boldogságban élsz.
+
+S ezzel a galamb elrepült, a szép leány pedig kijött a bárkából. Még az
+nap elkendőzték, heted napra a pap rájuk adta az áldást s lakzit laktak
+s térdig jártak abba a jóféle sárga tyúkhús-levesben.
+
+A mézes-mákos hetek elmultával a szegény leányból lett királyné, meg az
+ura, kimentek a sik tenger partjára, hol a királyné a magával hozott
+kastély kulcsot bevetette a tengerbe. Ime! alig vártak ott néhány
+szempillantásig, már imhol jőnek a Brúgó cselédei, magukkal hozták a
+kastély kulcsát, kik, mikor megértették a dolgot, hogy másnak a keze alá
+kerültek; imhogy ki nem bújtak a bőrükből, annyira örültek; kezét lábát
+össze-vissza csókolták a királynénak s áldották, hogy az Isten nyugtassa
+meg még a meghaló földjében is s valahányat tapos, annyi áldás szálljon
+a fejére.
+
+A királyi pár aztán hetek hónapok multával hajóra ült s meglátogatták
+mind a Brúgó birodalmát, mely most már az övék volt, mind a szegény
+embert és a feleségét, már mint a mi mesebeli királynénk édes apját és
+szülő anyját, kiket aztán magukkal el is hoztak s holtuk napjáig soha el
+nem eresztettek, hanem mindig ugy bántak velük, mint a tojással.
+
+Eddig volt, mese volt, a kinek esze van, ezt se hiszi talán.
+
+
+
+
+TILINKÓ.
+
+Volt egyszer egy szegény ember s ennek egy fia. Itt a szegény ember fia
+kimegyen az erdő szélbe szántani. Hogy kiért, a gubáját felakasztotta
+egy fára s aztán a szántáshoz fogott.
+
+Csak szántogat, csak szántogat, mondván:
+
+– Csále Csákó, hojsz Bimbó.
+
+Egyszer azonban az erdő felé tekint, hát meglátja ott egy fán saját
+gubáját felakasztva.
+
+– Hej, Tilinkó, mert igy hitták a szegény ember fiát, el tudnád-e lopni
+azt a fekete fürtös gubát?! beszélt magához a mi Tilinkónk, akkor volnál
+ám csak derék gyerek!
+
+S ezzel ott hagyta a szántást, a földre vetette magát s hason csúszva
+ellopta a tulajdon gubáját. Aztán nagy örömmel, utczu vesd el magad,
+hazafelé szaladt, pedig ép szemközt jött rá a király, ki azt kérdi tőle:
+
+– Hová szaladsz olyan sebesen, mint az eszeveszett?
+
+– Hahó, ne is kérdezze fölséged, nézze, milyen szép fekete fürtös gubát
+loptam.
+
+– No gazember, ha te neked ez a mesterséged, hogy ha holnap egy üszőt,
+melyet 6 bakancsos itt meg itt, ezen meg ezen az úton vezet, el nem
+lopod, tüstént megajándékozlak egy fejjel, az pedig senkié sem lesz,
+mint tenmagadé; – ha pedig el tudod lopni, tizenkét kas-pénzt méretek ki
+a számodra!
+
+No jól van, ez abba maradt. Itt eljön a másik nap, a hat katona a
+megnevezett helyen ott vezetgeti az üszőt. Hej, Tilinkónak sem kell
+egyéb, vett egy tyúkalja csibét anyostul együtt s a merre a katonáknak
+el kellett jőni, szépen eleresztgette.
+
+Arra jön a hat katona, vezetik az üszőt, hát látják, hogy egy egész
+sereg csibe szaladgál keresztül-kasul az úton. Hej, a katonáknak sem
+kell több, a tinót fához kötötték s utána a csirkéknek. Az volt a
+legboldogabb, ki legtöbbet foghatott. Tilinkó pedig ezalatt szépen
+eloldozta az üsző kötelét s mikor a katonák visszaérkeztek, csak hült
+helyét találták az üszőnek; Tilinkó már akkor imhogy otthon nem volt.
+Itt másnap Tilinkó apja fölvezeti a király szine elé a hires tinót, a
+király pedig rögtön kimérette a 12 kas-pénzt, de a dolog csombókjául azt
+mondta a szegény embernek:
+
+– No szegény ember, menj haza, mondd meg a fiadnak, hogy köszöntetem,
+hogy ha holnap egy zsákban a papot és az én kutyáimat el nem hozza,
+leüttetem a feje gombját, ha pedig ő azt megcselekszi, 24 kas-pénz
+lészen az ő jutalma.
+
+Itt az egyszeri szegény ember nagy szomoruan bandukol haza felé, mint a
+kinek az orra vére folyik, hogy már az ő fiának igy ütik le, ugy ütik le
+a feje gombját; de mindezekre a mi Tilinkónknak csak ez lett szava és
+mondása:
+
+– Sohse búsuljon édes apám uram, búsuljon a ló, hisz elég nagy a feje s
+kisebb gondja is nagyobb legyen annál, csak menjen ki a Sajó partjára
+rákászni s mindaddig haza ne jőjjön, mig vagy 24 rákot nem fogott. Hogy
+minek lesz az, azt most ne kérdezze, ugyis majd megtudja, édes anyám
+pedig varrjon nekem csepű-vászonból egy gyapjuzsák formát, melynek a
+fele közepe táján legyen a feneke.
+
+Ugy is lett. – Az apjuk kiment a Sajó partjára rákászni, az anyjuk pedig
+izibe összetákolt naggyábul egy irdatlan zsákot, melynek a közepén volt
+a feneke, a két vége pedig üres volt. Itt estve felé az apjuk is
+hazajött s hozott vagy 24 rákot. Tilinkó aztán éjnek idején kilopódzott
+a házból, besurrant a király udvarába. A szamár nagyságu kutyák már
+ekkor szabadon voltak eresztve; mindegyik nyakán ott volt a szeges őrv.
+
+Tilinkó aztán egyenkint névről szólitgatta a kutyákat, a zsák száját
+kipeczkelte s mindegyiknek egy-egy darab lóhúst hajitott be a zsákba. A
+kutyák a lóhus után egyenként beszaladtak a nagy zsákba. Tilinkónak sem
+kell több, a zsák szájára hurkot vetett, aztán föltette egy kocsira s
+kihajtott a rezidencziából.
+
+Már a kutyák meg voltak, de hol van még a pap?! Biz ő kigyelme ott
+fekszik a paplanos ágyon s javában aludt. A király pedig megüzente neki,
+hogy az nap és éjszaka ki ne menjen a házából, mert igy meg igy van a
+dolog.
+
+Itt Tilinkó mit mit nem csinált, az ablakon keresztül bemászott a
+templomba. Mikor már benn volt, mindegyik rák hátára egy-egy
+viaszkgyertyát nyomott s aztán szanaszét eresztette a templomban, maga
+pedig odaült az orgona mellé s keserves hangon el kezdett rajta
+orgonálni.
+
+A pap ép a templom tőszomszédságában lakott, ki, midőn meghallotta az
+orgona szót, nem tudta a dolgot mire vélni, kiugrott az ágyból, kitekint
+az ablakon, hát látja, hogy az egész templom meg van világositva. A
+papnak sem kell egyéb, izibe magára öltötte a reverendáját, a hóna alá
+csapta a szent könyvet, kezébe vette a templom kulcsát s megindult a
+templom felé.
+
+Mikor odaért, kinyitotta az ajtót, bemegyen rajta, hát látja, hogy a
+falakon milyen fura angyalok járkálnak. A pap azt gondolta, hogy itt az
+itélet napja, megnyiltak a menny kapui.
+
+Tilinkó pedig csak elkiáltja magát az orgona mellett ilyeténképen:
+
+– Ki akar a mennyországba jőni; ki akar a mennyországba jőni?!
+
+– Én akarok, felelt a pap.
+
+– Ugy hát bujj bele a zsákomba.
+
+A szegény pap belebújt a Tilinkó zsákjába, ki aztán hurkot vetett rajta
+s húzta a papot a földön, mint kutya d...t, ki aztán gondolhatta
+magában, hogy mily göröncsös ennek a mennyországnak az utja.
+
+Itt lelkem teremtette, reggelre kelve, a szegény ember csak beállit a
+királyhoz, beczipeli a nagy zsákot, melynek az egyik végéből
+kieresztette a papot, a másik végéből pedig a hat szamár nagyságu
+kutyát. A király rögtön kimérette Tilinkó számára a 24 kas-pénzt.
+
+– No szegény ember, szólt a király, menj haza szép csendesen, mondd meg
+a fiadnak, hogy köszöntetem szépen s hogyha ma éjszaka a feleségem
+ujjáról el nem lopja a legkedvesebb jegygyűrüjét, akkor minden irgalom
+és kegyelem nélkül karóba húzatom; ha pedig ő azt el tudja csenni,
+fele-királyság lesz a jutalma.
+
+Itt a szegény ember nagy szomoruan bandukolt haza felé, hogy már az ő
+fiát igy húzzák, ugy húzzák a karóba; de a fia mindezekre csak ezt
+válaszolta, szót szólván:
+
+– Sohse busuljon apám-uram olyan nagyon, búsuljon a ló, hisz elég nagy a
+feje! csak lássanak izibe a dolog után, rakják meg a tüzet, kigyelmed
+apám-uram fát hasogasson, kigyelmed pedig anyám-asszony tüzet gyujtson,
+vizet tegyen oda, lencsét főzzön, még pedig mindaddig, mig egészen péppé
+nem válik A többi aztán az én dolgom.
+
+Az apjuk izibe hozzá látott a fa apritáshoz, az anyjuk pedig aztán a
+tűzrakáshoz s csakhamar megfőzte a lencsét s átadta a fiának, ki az ő
+ördöngös szürét a nyakába galyabitotta, mondván: „köd előttem, köd
+utánam, hogy senkise lásson“ – belopódzkodott a király hálószobájába, s
+az ágy alá elbújt.
+
+Itt lefekszik a király meg a felesége s mindketten el is aludtak szép
+csendesen. Ekkor Tilinkó kibújt az ágy alól s a király ülepébe
+odaöntötte a főtt lencsét. S ezzel mint a kinek legjobb rendén van a
+szénája, visszabújt az ágy alá.
+
+Itt a király megfordul fektében, beledől a főt lencsébe, erre fölébred s
+tapogatódzni kezd. Tyű, kutya teremtette, rosz fát tett ő felsége a
+tűzre! Nem szólt semmit, hanem szép csendesen fölkelt az ágyból,
+kisompolygott a szobából, a kúthoz bandukolt, majd vizet húzott a
+vályuba s mosni kezdte a gatyáját, – Tilinkó pedig ezalatt odafeküdt a
+királyné mellé, felköltötte s azt sugja neki:
+
+– Hallod-e, szivem szép szerelme, tapogasd csak meg az ujjadat, vajjon
+meg van-e még a jegygyűrüd?
+
+– Megvan, súgta vissza a királyné.
+
+– No, ha megvan, ugy add ide, mert ördöngös ember ám az a Tilinkó, sok
+áll hatalmában s ugy lehúzza az ujjadról, hogy észre sem veszed.
+
+A királyné szépen lehúzta az ujjáról legkedvesebb jegygyűrüjét s odadta
+a férjének, vagyis a mi Tilinkónknak.
+
+Tilinkó aztán az ujjára húzta a királyné jegygyűrüjét, felkelt az
+ágyból, kiment a szobából.
+
+– Hová mégysz, szivem szép szerelme? kérdé a királyné.
+
+– Kimegyek, szivem szive, az udvarra, körülnézem a háztájat, hogy vajjon
+az az átkozott Tilinkó nem ólálkodik-e itt valahol?
+
+– Jól van, szivem szép szerelme, csakhogy aztán soká ne légy!
+
+S ezzel a királyné a másik oldalára feküdt s elaludt, Tilinkó pedig
+szépen odább állott s azt sem mondta: befellegzett.
+
+Másnap reggel a szegény ember magához vette a jegygyűrüt s beállit a
+királyhoz, ki még most is restelte a dolgot s szörnyűképen haragudott.
+
+– Adjon Isten jó napot fölségednek!
+
+De a király bezzeg nem mondta rá a fogadj Istent, hanem azt az öreg
+embert megfogatta, vasra verette s a legmélyebb tömlöcz fenekére
+vettette, – Tilinkót pedig bőrzsákba köttette s két hajdunak kiadta a
+parancsolatot, hogy ezt a bőrzsákot rögtön vessék a Sajóba.
+
+A hajduk sem voltak restek, a bőrzsákot saroglyára tették s vitték a
+Sajó felé; – útközben azonban egy korcsma mellett mentek el, hol mindig
+megállottak egy pohár borra. Most is azonképen cselekedtek; ő kigyelmök
+szépen beballagtak a korcsmába, Tilinkót pedig a bőrzsákban ott hagyták
+a korcsma-ajtó előtt.
+
+Most Tilinkó, hogy magára maradt, a praktikához fogott ilyeténképen:
+utcza-hosszat, torka szakadtából elkezdett kiabálni:
+
+– Jaj, nem akarok lenni Budán biró; jaj, nem akarok lenni Budán biró!
+
+Egy gulyás ép arra terelte a nyáját, meghallja, hogy mit kiabál ott egy
+ember, odamegyen hozzá, kioldozza a zsák száját s azt kérdi Tilinkótól:
+
+– Hát atyafi, mért nem akarsz Budán biró lenni?
+
+– Csak azért atyámfia, mert se irni, se olvasni nem tudok.
+
+– Ha csak az a baj, azon könnyen segithetünk, hisz én irástudó számadó
+vagyok.
+
+– No, csak izibe bújj bele ebbe a zsákba, majd én bekötöm a száját s
+aztán én tőlem lehetsz biró Budán.
+
+Itt a számadó-gulyás belebújt a bőrzsákba, Tilinkó pedig bekötvén a zsák
+száját, szépen odább terelte a gulyát.
+
+A két hajdu aztán kijött a korcsmából, fölvették a saroglyát s mikor a
+Sajóhoz értek, az egyik megfogta a zsák alsó végét, a másik pedig a
+felsőt s szépen belóditották a vizbe.
+
+Itt lelkem teremtette, mi történik a dologból, mi nem, Tilinkóra ép
+szemközt jön a király, ki azt kérdi tőle:
+
+– Hát te ördöngös Tilinkó, hol veszed itt magad s honnan hajtod azt a
+gulyát?
+
+– A Sajó fenekéről.
+
+– Van-e még ott több is?
+
+– De van ám, csak ki kellene hajtani.
+
+– Nem mutatnád meg, hogy melyik felén vetettek be a Sajóba?
+
+– Dehogy nem, dehogy nem; hanem farka van a dolognak, mert nem elég ám
+csak hibele-hóbele Balázs, lovat ad Isten-módjára beleugorni a vizbe,
+mert sohse menne le az ember a fenekére, pedig ott legelésznek ám a
+szebbnél szebb gulyák, hanem kolonczul ötven fontos követ kell az ember
+nyakába kötni.
+
+A király erre is ráállott, csakhogy oly szép gulyája lehessen, mint
+Tilinkóé, ez pedig, mikor már a nyakába volt kötve az ötven fontos
+koloncz, a legmélyebb vizet jelelte ki, hogy ott ugorjék be.
+
+Be is ugrott a király, de biz az sohse látta többé Isten verőfényes
+napját, hanem hal-étek lett belőle.
+
+Most már az volt a kérdés, hogy kit válaszszanak királynak? kit egyebet,
+mint Tilinkót?! hisz a fele királyság ugyis az ővé volt, felét pedig
+elnyerte azáltal, hogy a vizben megboldogult király özvegyét elvette
+feleségül.
+
+Aztán lakzit laktak. A lakodalomban én is ott voltam, de hogy legyen mit
+a fogunk alá rakni, ráraktam a szekérre 4 ökröt, befogtam 6 zsák szemen
+szedett tiszta buzát s elvittem a malomba. Hogy ideértem, felöntöttem a
+garatra a 4 ökröt s ekkor azt gondoltam, hogy kukoriczát őrlök, hát
+pedig babot. De hogy madárhús is legyen a lakodalomban, mig a lisztem
+lejárt, kiszaladtam az erdőre seregélyfiakat szedni. Találtam is egy
+odút, beledugtam a kezemet, de az nem fért bele, beledugtam aztán a
+fejemet, az belefért, de benn is rekedt. Most mi tevő legyek, kaptam a
+lelkét, ott hagytam a fejemet, haza szaladtam baltáért, hogy majd
+kivágom az odút! Elhoztam a baltát, kivágtam az odút, kivettem a fejemet
+s a helyére tettem. Ha nem hiszik kigyelmetek, hát kételkedjenek. Aztán
+elszedtem a fiók seregélyeket, madzagra kötöttem s a kebelembe raktam;
+de uramfia, a seregély fiak elszálltak velem, egyszer egy nagy folyóviz
+felett repülök, melynek a partján ép asszonyok mostak, kik, midőn
+megláttak engem, elkiáltották magukat: „Ó bé, de nagy madár!“ Én meg ugy
+értettem: „Oldjam meg a gatyám.“ Megoldtam a gatyámat, a seregélyfiak
+elszálltak, én meg beleczuppantam a Dunába. Egy nagy ebadta bunkós bot
+volt a kezemben, melylyel a Dunában levő sok halat mind kihajtottam egy
+parton álló meztelen czigánygyermek ingébe. Ezalatt megőrlették a
+lisztemet, hazavittem s megmondtam a feleségemnek, hogy süssön ebből a
+király-lisztből fehér kenyeret, ő meg oly fekete csermolyás kenyeret
+sütött, hogy a kutya sem ette volna meg. Káromkodom s szidom a lelkét.
+Ép ekkor toppan be a szobába a vén Csoszogó, a ki dicsérni kezdi, hogy
+az én feleségem ilyen jó, olyan jó kenyér-sütő. Erre én dühbe jöttem s a
+kezemben levő forró kenyeret ugy vágtam a Csoszogó fejéhez, hogy most is
+kopasz tőle.
+
+
+
+
+TARTALOM.
+
+                                    Lap
+
+Szép Miklós                           1
+A három kalmárfi                     55
+A kilencz                            93
+A szegény ember és a varjak királya 113
+A keresztleány                      135
+Brúgó, az ördög                     149
+Tilinkó                             171
+
+
+ [Transcriber’s Note:
+
+ Alternative spellings have been retained as they appear in the
+ original.
+
+ List of corrected typographical errors:
+ Page 9, "– Mi ujság, Miklós, kérdi Tündérszép Ilona?"
+ changed to "– Mi ujság, Miklós? kérdi Tündérszép Ilona."]
+
+
+
+
+
+End of the Project Gutenberg EBook of Sajóvölgyi eredeti népmesék (2. kötet), by 
+László Merényi
+
+*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK SAJÓVÖLGYI EREDETI NÉPMESÉK ***
+
+***** This file should be named 38568-0.txt or 38568-0.zip *****
+This and all associated files of various formats will be found in:
+        https://www.gutenberg.org/3/8/5/6/38568/
+
+Produced by Albert László (This book was produced with
+permission using text made available from the Hungarian
+Electronic Library. The text was amended after comparison
+with public domain scanned images of the original
+publication from the Google Books project.)
+
+
+Updated editions will replace the previous one--the old editions
+will be renamed.
+
+Creating the works from public domain print editions means that no
+one owns a United States copyright in these works, so the Foundation
+(and you!) can copy and distribute it in the United States without
+permission and without paying copyright royalties.  Special rules,
+set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to
+copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to
+protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark.  Project
+Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you
+charge for the eBooks, unless you receive specific permission.  If you
+do not charge anything for copies of this eBook, complying with the
+rules is very easy.  You may use this eBook for nearly any purpose
+such as creation of derivative works, reports, performances and
+research.  They may be modified and printed and given away--you may do
+practically ANYTHING with public domain eBooks.  Redistribution is
+subject to the trademark license, especially commercial
+redistribution.
+
+
+
+*** START: FULL LICENSE ***
+
+THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
+PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
+
+To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
+distribution of electronic works, by using or distributing this work
+(or any other work associated in any way with the phrase "Project
+Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project
+Gutenberg-tm License (available with this file or online at
+https://gutenberg.org/license).
+
+
+Section 1.  General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm
+electronic works
+
+1.A.  By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
+electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
+and accept all the terms of this license and intellectual property
+(trademark/copyright) agreement.  If you do not agree to abide by all
+the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy
+all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession.
+If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project
+Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the
+terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or
+entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
+
+1.B.  "Project Gutenberg" is a registered trademark.  It may only be
+used on or associated in any way with an electronic work by people who
+agree to be bound by the terms of this agreement.  There are a few
+things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
+even without complying with the full terms of this agreement.  See
+paragraph 1.C below.  There are a lot of things you can do with Project
+Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement
+and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic
+works.  See paragraph 1.E below.
+
+1.C.  The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation"
+or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project
+Gutenberg-tm electronic works.  Nearly all the individual works in the
+collection are in the public domain in the United States.  If an
+individual work is in the public domain in the United States and you are
+located in the United States, we do not claim a right to prevent you from
+copying, distributing, performing, displaying or creating derivative
+works based on the work as long as all references to Project Gutenberg
+are removed.  Of course, we hope that you will support the Project
+Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by
+freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of
+this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with
+the work.  You can easily comply with the terms of this agreement by
+keeping this work in the same format with its attached full Project
+Gutenberg-tm License when you share it without charge with others.
+
+1.D.  The copyright laws of the place where you are located also govern
+what you can do with this work.  Copyright laws in most countries are in
+a constant state of change.  If you are outside the United States, check
+the laws of your country in addition to the terms of this agreement
+before downloading, copying, displaying, performing, distributing or
+creating derivative works based on this work or any other Project
+Gutenberg-tm work.  The Foundation makes no representations concerning
+the copyright status of any work in any country outside the United
+States.
+
+1.E.  Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
+
+1.E.1.  The following sentence, with active links to, or other immediate
+access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently
+whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the
+phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project
+Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed,
+copied or distributed:
+
+This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
+almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
+re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
+with this eBook or online at www.gutenberg.org
+
+1.E.2.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived
+from the public domain (does not contain a notice indicating that it is
+posted with permission of the copyright holder), the work can be copied
+and distributed to anyone in the United States without paying any fees
+or charges.  If you are redistributing or providing access to a work
+with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the
+work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1
+through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the
+Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or
+1.E.9.
+
+1.E.3.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
+with the permission of the copyright holder, your use and distribution
+must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional
+terms imposed by the copyright holder.  Additional terms will be linked
+to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the
+permission of the copyright holder found at the beginning of this work.
+
+1.E.4.  Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
+License terms from this work, or any files containing a part of this
+work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
+
+1.E.5.  Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
+electronic work, or any part of this electronic work, without
+prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
+active links or immediate access to the full terms of the Project
+Gutenberg-tm License.
+
+1.E.6.  You may convert to and distribute this work in any binary,
+compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any
+word processing or hypertext form.  However, if you provide access to or
+distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than
+"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version
+posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org),
+you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a
+copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon
+request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other
+form.  Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm
+License as specified in paragraph 1.E.1.
+
+1.E.7.  Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
+performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
+unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
+
+1.E.8.  You may charge a reasonable fee for copies of or providing
+access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided
+that
+
+- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
+     the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
+     you already use to calculate your applicable taxes.  The fee is
+     owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he
+     has agreed to donate royalties under this paragraph to the
+     Project Gutenberg Literary Archive Foundation.  Royalty payments
+     must be paid within 60 days following each date on which you
+     prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax
+     returns.  Royalty payments should be clearly marked as such and
+     sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the
+     address specified in Section 4, "Information about donations to
+     the Project Gutenberg Literary Archive Foundation."
+
+- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
+     you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
+     does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
+     License.  You must require such a user to return or
+     destroy all copies of the works possessed in a physical medium
+     and discontinue all use of and all access to other copies of
+     Project Gutenberg-tm works.
+
+- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any
+     money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
+     electronic work is discovered and reported to you within 90 days
+     of receipt of the work.
+
+- You comply with all other terms of this agreement for free
+     distribution of Project Gutenberg-tm works.
+
+1.E.9.  If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm
+electronic work or group of works on different terms than are set
+forth in this agreement, you must obtain permission in writing from
+both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael
+Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark.  Contact the
+Foundation as set forth in Section 3 below.
+
+1.F.
+
+1.F.1.  Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
+effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
+public domain works in creating the Project Gutenberg-tm
+collection.  Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic
+works, and the medium on which they may be stored, may contain
+"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or
+corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual
+property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a
+computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by
+your equipment.
+
+1.F.2.  LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
+of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
+Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
+Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
+liability to you for damages, costs and expenses, including legal
+fees.  YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
+LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
+PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3.  YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
+TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
+LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
+INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
+DAMAGE.
+
+1.F.3.  LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
+defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
+receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
+written explanation to the person you received the work from.  If you
+received the work on a physical medium, you must return the medium with
+your written explanation.  The person or entity that provided you with
+the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a
+refund.  If you received the work electronically, the person or entity
+providing it to you may choose to give you a second opportunity to
+receive the work electronically in lieu of a refund.  If the second copy
+is also defective, you may demand a refund in writing without further
+opportunities to fix the problem.
+
+1.F.4.  Except for the limited right of replacement or refund set forth
+in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER
+WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO
+WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
+
+1.F.5.  Some states do not allow disclaimers of certain implied
+warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages.
+If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the
+law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be
+interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by
+the applicable state law.  The invalidity or unenforceability of any
+provision of this agreement shall not void the remaining provisions.
+
+1.F.6.  INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
+trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
+providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance
+with this agreement, and any volunteers associated with the production,
+promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works,
+harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees,
+that arise directly or indirectly from any of the following which you do
+or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm
+work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any
+Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause.
+
+
+Section  2.  Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
+
+Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
+electronic works in formats readable by the widest variety of computers
+including obsolete, old, middle-aged and new computers.  It exists
+because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from
+people in all walks of life.
+
+Volunteers and financial support to provide volunteers with the
+assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
+goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
+remain freely available for generations to come.  In 2001, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
+and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations.
+To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
+and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4
+and the Foundation web page at https://www.pglaf.org.
+
+
+Section 3.  Information about the Project Gutenberg Literary Archive
+Foundation
+
+The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit
+501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
+state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
+Revenue Service.  The Foundation's EIN or federal tax identification
+number is 64-6221541.  Its 501(c)(3) letter is posted at
+https://pglaf.org/fundraising.  Contributions to the Project Gutenberg
+Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent
+permitted by U.S. federal laws and your state's laws.
+
+The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S.
+Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered
+throughout numerous locations.  Its business office is located at
+809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email
+business@pglaf.org.  Email contact links and up to date contact
+information can be found at the Foundation's web site and official
+page at https://pglaf.org
+
+For additional contact information:
+     Dr. Gregory B. Newby
+     Chief Executive and Director
+     gbnewby@pglaf.org
+
+
+Section 4.  Information about Donations to the Project Gutenberg
+Literary Archive Foundation
+
+Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide
+spread public support and donations to carry out its mission of
+increasing the number of public domain and licensed works that can be
+freely distributed in machine readable form accessible by the widest
+array of equipment including outdated equipment.  Many small donations
+($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
+status with the IRS.
+
+The Foundation is committed to complying with the laws regulating
+charities and charitable donations in all 50 states of the United
+States.  Compliance requirements are not uniform and it takes a
+considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
+with these requirements.  We do not solicit donations in locations
+where we have not received written confirmation of compliance.  To
+SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any
+particular state visit https://pglaf.org
+
+While we cannot and do not solicit contributions from states where we
+have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
+against accepting unsolicited donations from donors in such states who
+approach us with offers to donate.
+
+International donations are gratefully accepted, but we cannot make
+any statements concerning tax treatment of donations received from
+outside the United States.  U.S. laws alone swamp our small staff.
+
+Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation
+methods and addresses.  Donations are accepted in a number of other
+ways including including checks, online payments and credit card
+donations.  To donate, please visit: https://pglaf.org/donate
+
+
+Section 5.  General Information About Project Gutenberg-tm electronic
+works.
+
+Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg-tm
+concept of a library of electronic works that could be freely shared
+with anyone.  For thirty years, he produced and distributed Project
+Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support.
+
+
+Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
+editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S.
+unless a copyright notice is included.  Thus, we do not necessarily
+keep eBooks in compliance with any particular paper edition.
+
+
+Most people start at our Web site which has the main PG search facility:
+
+     https://www.gutenberg.org
+
+This Web site includes information about Project Gutenberg-tm,
+including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
+Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
+subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
diff --git a/38568-0.zip b/38568-0.zip
new file mode 100644
index 0000000..84a0622
--- /dev/null
+++ b/38568-0.zip
diff --git a/38568-h.zip b/38568-h.zip
new file mode 100644
index 0000000..5b3b567
--- /dev/null
+++ b/38568-h.zip
diff --git a/38568-h/38568-h.htm b/38568-h/38568-h.htm
new file mode 100644
index 0000000..a194562
--- /dev/null
+++ b/38568-h/38568-h.htm
@@ -0,0 +1,3909 @@
+<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN"
+    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd">
+<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
+<head>
+<meta name="generator" content=
+"HTML Tidy for Linux/x86 (vers 25 March 2009), see www.w3.org" />
+<meta http-equiv="Content-Type" content=
+"text/html; charset=utf-8" />
+<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
+<title>The Project Gutenberg eBook of Sajóvölgyi eredeti népmesék
+by László Merényi</title>
+
+<style type="text/css">
+/*<![CDATA[*/
+
+body {
+ margin-left: 10%;
+ margin-right: 10%;
+}
+
+ h1,h2,h3,h4,h5,h6 {
+ text-align: center; /* all headings centered */
+ clear: both;
+}
+
+p {
+ margin-top:.75em;
+ text-align: justify;
+ margin-bottom:.75em;
+ text-indent: 1.5em;
+}
+
+hr {
+ width: 33%;
+ margin-top: 2em;
+ margin-bottom: 2em;
+ margin-left: auto;
+ margin-right: auto;
+ clear: both;
+}
+
+hr.tb {width: 45%;}
+hr.chap {width: 65%}
+hr.full {width: 95%;}
+
+.pagenum { /* uncomment the next line for invisible page numbers */
+ /* visibility: hidden; */
+ position: absolute;
+ right: 2%;
+ color: gray;
+ font-size: smaller;
+ text-align: right;
+ text-indent:0;
+} /* page numbers */
+
+.center { text-align: center;}
+
+.caption {font-weight: bold;}
+
+.caption-large {font-weight: bold; font-size: 150%;}
+
+.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 300%;}
+
+.caption-small {font-weight: bold;font-size: 90%;}
+
+/* Images */
+.figcenter {
+ margin: auto;
+ text-align: center;
+}
+
+/* Transcriber’s notes */
+.transnote {background-color: #E6E6FA;
+ color: black;
+ font-size:smaller;
+ padding:0.5em;
+ margin-bottom:5em;
+ font-family:sans-serif, serif; }
+
+.transnote b {
+ color: #880000;
+}
+
+ul.TOC {
+ list-style-type: none;
+ /* position: relative; */
+ /* width: 85%; */
+}
+span.ralign {
+ position: absolute;
+ right: 10%;
+ top: auto;
+}
+
+/*]]>*/
+</style>
+</head>
+<body>
+
+
+<pre>
+
+Project Gutenberg's Sajóvölgyi eredeti népmesék (2. kötet), by László Merényi
+
+This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
+almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
+re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
+with this eBook or online at www.gutenberg.org
+
+
+Title: Sajóvölgyi eredeti népmesék (2. kötet)
+
+Author: László Merényi
+
+Release Date: January 13, 2012 [EBook #38568]
+
+Language: Hungarian
+
+Character set encoding: UTF-8
+
+*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK SAJÓVÖLGYI EREDETI NÉPMESÉK ***
+
+
+
+
+Produced by Albert László (This book was produced with
+permission using text made available from the Hungarian
+Electronic Library. The text was amended after comparison
+with public domain scanned images of the original
+publication from the Google Books project.)
+
+
+
+
+
+
+</pre>
+
+<h1>SAJÓVÖLGYI EREDETI NÉPMESÉK.</h1>
+<p class="center"><span class="caption">MÁSODIK KÖTET.</span></p>
+<hr class="tb" />
+<p class="center"><span class="caption-large">SAJÓVÖLGYI</span></p>
+<p class="center"><span class="caption">EREDETI</span></p>
+<p class="center"><span class=
+"caption-largest">NÉPMESÉK.</span></p>
+<div class="figcenter"><img src="images/dec1.png" alt="" /></div>
+<p class="center"><span class="caption">ÖSSZEGYÜJTÖTTE</span></p>
+<p class="center"><span class="caption-large">MERÉNYI
+LÁSZLÓ.</span></p>
+<p class="center"><span class="caption">MÁSODIK KÖTET.</span></p>
+<div class="figcenter"><img src="images/dec2.png" alt="" /></div>
+<p class="center"><span class="caption">PEST, 1862.</span></p>
+<p class="center"><span class="caption">KIADJA HECKENAST
+GUSZTÁV.</span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption-small">Pest, 1862.
+Nyomtatott Landerer és Heckenastnál.</span></p>
+<hr class="tb" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id=
+"Page_1">-1-</a></span></p>
+<h2><a name="CHAPT01" id="CHAPT01"></a>SZÉP MIKLÓS.</h2>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_2" id=
+"Page_2">-2-</a></span><br />
+<span class="pagenum"><a name="Page_3" id=
+"Page_3">-3-</a></span></p>
+<p>Volt egyszer a világon egy szegény ember s, ennek egy olyan
+gyönyörves fiacskája, hogy ki se látom mondani; Miklósnak hitták a
+fiut, de szépségeért „Szép Miklós“ volt a titulája. De hogy is ne!
+aranyfog a szájában, egyenes sugár termete pedig mint a nádszál,
+ugy inogott.</p>
+<p>Mikor a fiu ép 18 éves volt, se több, se kevesebb, kiment a
+rétre kaszálgatni.</p>
+<p>Csak kaszálgat, csak kaszálgat, egyszer, mint a kilőtt nyil, egy
+fehér pelikán madár repül feléje, szájában hozván egy violaszinü
+pecsétes levelet, melyet Szép Miklós lába előtt leejtett. A legény
+fölveszi a levelet s olvassa, hogy mi van kivülről ráirva aranyos
+betükkel: „Ezen levelem felbontását ajánlom Szép Miklósnak, illő
+tisztelettel“. Ez nekem van küldve, gondolta magában, vajjon ki
+irhatta, mikor távoli ismerősöm senki sincsen. S ezzel Szép
+<span class="pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span>
+Miklós feltöri a violaszinü pecsétes levelet s ezt olvasta ki
+belőle:</p>
+<p>„Szivem szép szerelme, hires Szép Miklós! Csillaghozta hired
+hallottam. Minekutána pedig szánandó özvegyi állapotban vagyok:
+keress föl engemet szép Tündérországban. Hogy merre jőjj, csak arra
+tarts, szivem szive, a merre ez a fehér pelikán madár repül“.</p>
+<p>A levél alá pedig ez volt irva aranyos betükkel: „Tündérszép
+Ilona.“</p>
+<p>Hogy Szép Miklós elolvasta a levelet, csak a fehér pelikán
+repülését nézte. S mikor megjegyezte az utját toronyirányába,
+kaszát-kapát elhajitott, hazaszaladt s felnevelő apjától, szülő
+anyjától keserves könyhullatások között elbucsúzott s elindult
+ország-világszerte szép Tündérország fölkeresésére.</p>
+<p>Mén mendegél hetedhét ország ellen, még az operencziás tengeren
+is túl, még az üveghegyeken is túl, még azon is túl, hol a kis
+kurta farku disznó túr, tulonnan túl, innenen innen egész három
+álló esztendeig, kőütötte, rögtörte, tövisszúrta lábbal; mert a
+sarujának már se talpa, se sarka, se feje nem volt, csupán csak a
+szára maradt meg a lábán; a ruháját pedig annyira elnyűtte, hogy
+abba aranyért <span class="pagenum"><a name="Page_5" id=
+"Page_5">-5-</a></span> se lehetett volna egy garas ára sót
+belekötni; csupa ringy-rongy volt s ekkor ugy nézett ki Szép
+Miklós, mintegy ágrólszakadt árva, kinek se apja, se anyja, csak a
+teste-lelke.</p>
+<p>Ilyen rongyosan érkezett be szép Tündérországba.</p>
+<p>Itt Tündérszép Ilona szobaleánya beszalad az asszonyához,
+mondván:</p>
+<p>– Fölséges királyasszony! itt jön Szép Miklós.</p>
+<p>– Már hogy jőne még! s ezzel a királyné pofon ütötte a
+szobaleányt.</p>
+<p>Bejön a másik szobaleány is, mondván:</p>
+<p>– Fölséges királyasszony, itt jön Szép Miklós!</p>
+<p>– Már hogy jőne még! s ezzel Tündérszép Ilona ezt is pofon
+ütötte.</p>
+<p>Nagy lelkendezve beszalad a harmadik is:</p>
+<p>– Fölséges királyasszony! itt jön Szép Miklós.</p>
+<p>– Már hogy jőne még! s ezzel Tündérszép Ilona ezt is pofon
+ütötte. Erre a csattanásra belép a fehér szobába Szép Miklós nagy
+rongyosan.</p>
+<p>– No Szép Miklós, szólt Tündérszép Ilona, hát megérkeztél? ép
+jókor jöttél; az ólban <span class="pagenum"><a name="Page_6" id=
+"Page_6">-6-</a></span> van három ló, melyek szügyig állnak már a
+ganajban, azért azt hord ki, s mikor ezt elvégezted, a lovakhoz
+láss, etesd itasd meg, kefélgessed vakargassad s csak ezekre legyen
+neked minden gondod, egyébre semmire se.</p>
+<p>Szép Miklósnak csak ekkor esett le az álla, csak ekkor nyilt ki
+a szeme, hisz őt királynak hitták ide, ahun ni, most pedig kocsis…
+Szép jutalom, azért a nagy törődésért, a miért idefáradt!…</p>
+<p>Szép Miklós azt se tudta, hogy menjen ki, merre van az ajtó, de
+mégis nagy szomoruan, kiténfergett a fehér szobából, lement az ólba
+s a dolga után látott. Hordta a ganajat egész álló nap, de az
+nemhogy fogyott volna, de egyre szaporodott; ugyannyira, hogy a
+három ló szügyön fölül állott a ganajban. Ezért Szép Miklós egészen
+a búbánatnak adta magát. Csak búsul, csak bánkódik, a vén tátosló
+végre – mert közbe légyen mondva, mindhárom ló az volt – megszánta
+s azt mondja neki:</p>
+<p>– Mit búsulsz, mit bánkódol édes gazdánk?</p>
+<p>– Hogy ne bánkódnám, hogy ne búsulnék, mikor Tündérszép Ilona
+meghagyta, hogy az ólat mint a tűkört kitisztitsam s ahun ni,
+<span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span>
+mentül jobban hordom a ganajat, nem hogy fogyna, de annál jobban
+szaporodik.</p>
+<p>– Ha csak ez a bajod, szólt a tátosló, kisebb gondod is nagyobb
+legyen ennél! csak feküdj le, aludjál csendesen, de reggel
+idejekorán kelj föl, mert hosszu út áll előttünk. Tündérszép Ilona
+hat hattyun idegen földre megyen templomba, de mi is ott leszünk,
+csak reggel, mikor fölkelsz, nyulj be a fülembe, ott találsz egy
+diót, abban van rézruha, öltözködjél fel belé. Mikor bemégy a
+templomba, mindenki feláll előtted, még maga Tündérszép Ilona is,
+de a kire soha rá ne nézz, mert megköt a szemével, hanem csak a
+papra figyelj, ki midőn elmondja az Amment, már te ekkor a
+tornáczban légy, mondván: köd előttem, köd utánam, hogy senkise
+lásson. És nem lát senkisem, még maga Tündérszép Ilona sem, ki
+azonnal utánad szalad. S aztán ülj fel a hátamra s haza
+paripázunk.</p>
+<p>Ugyis lett. – Szép Miklós lefeküdt s aludt csendesen. Reggelre
+kelve, idejekorán fölkelt, a kancza füléből kivette a diót, azt
+felnyitotta, s kihullt belőle a rézruha, s abba felöltözködött.
+Aztán ráült a kanczára, mely megrázkódott s aranyszőrü
+tátosparipává változott s ekkor <span class="pagenum"><a name=
+"Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> kiugrattak az istáló tetején,
+mondván: köd előttem, köd utánam, hogy senkise lásson. S nem látta
+senki sem. Mikor a templomhoz értek, már akkor a hivek, de még maga
+Tündérszép Ilona is, ott voltak a templomban.</p>
+<p>Mikor Szép Miklós belépett a templomba, mindenki, még maga
+Tündérszép Ilona is felállott előtte. Tündérszép Ilona csak
+hajtogatta a fejét, csak hajtogatta, de a rézruháju gavallér meg se
+látta, hanem csak a papra hallgatott.</p>
+<p>Mikor a pap rámondta az Amment, már ekkor a rézruháju gavallér a
+tornáczban volt, mondván:</p>
+<p>– Köd előttem, köd utánam, hogy senkise lásson.</p>
+<p>És bizony nem látta azt senkisem, még maga Tűndérszép Ilona sem,
+ki azonnal utána futott, és ugy nézett utána, hogy majd kinézte a
+szemét.</p>
+<p>Ezzel Szép Miklós ráült a kanczára s egy órával hamarább otthon
+volt, mint Tündérszép Ilona a hat hattyun, pedig az azokat
+ugyancsak zavarta; ugyannyira, hogy mikorára Tündérszép Ilona
+hazaért, már ekkor Szép Miklós le is vetkezett, a maga helyére el
+<span class="pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span>
+is tette a réz-köntöst, fel is vette ringy-rongy ruháját s ismét a
+lovakat vakarta.</p>
+<p>Hogy hazaért Tündérszép Ilona, egyenest az ólba sietett, hát
+látja, hogy ott van Szép Miklós s ugyancsak vakarja a lovakat.</p>
+<p>– Mi ujság, Miklós? kérdi Tündérszép Ilona.</p>
+<p>– Én nem tudok semmit, felelt neki Szép Miklós.</p>
+<p>– Mindig itthon voltál?</p>
+<p>– Mindig.</p>
+<p>– Nem voltál itt meg itt a templomban?</p>
+<p>– Nem.</p>
+<p>– No, mert azért kérdem, hogy ott láttam egy gavallért, ki igen
+formádzott hozzád, csak a ruhája volt más.</p>
+<p>– Nem én voltam.</p>
+<p>No jól van, ez abba maradt. Itt elérkezik a másik vasárnap is,
+Tündérszép Ilona ujra a templomba ment a hat hattyun, Szép Miklós
+pedig mint a hogy az anyakancza meghagyta neki, idejekorán fölkelt,
+az egyik csikó füléből, mely szintén kancza volt, kivett egy diót,
+felnyitja, kihull belőle a csillaglátta ezüstruha, s abba
+felöltözködött. Aztán ráült az aranyszőrü tátosparipára s
+kiugrattak az istáló tetején, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> mondván: Köd előttem, köd
+utánam, hogy senkise lásson. S bizony nem látta azokat senkisem,
+pedig Tündérszép Ilona előre elállitotta egyik szobaleányát, hogy
+lesse meg, vajjon Szép Miklós nem jön-e ki az ólból.</p>
+<p>Mikor Szép Miklós a templomhoz ért, már ekkor beharangoztak s
+mindenki, még maga Tündérszép Ilona is, a templomban volt.</p>
+<p>Mikor Szép Miklós belépett a templomba, mindenki, még maga
+Tündérszép Ilona is, felállott előtte. Tündérszép Ilona ugyancsak
+hajtogatta magát, de az ezüstruháju gavallér, már mint a mi Szép
+Miklósunk, számba se vette, meg se látta, csak a papra hallgatott.
+Tündérszép Ilona imhogy meg nem pukkant mérgében, imhogy meg nem
+ölte a kiváncsiság, hogy vajjon ki lehet ez az ékes külsejü
+ezüstruháju gavallér; mert ő mióta csak meghalt a férje, egyebet
+sem tett, mint országról országra járt férjnézőbe, mert föltette
+magában, hogy csak annak fekszik az oldala mellé, ki az egész
+világon a legszebb lesz és most egy olyan ime előtte van és az őt
+számba se veszi, mintha ott se volna.</p>
+<p>Mikor a pap rámondta az Amment, már ekkor Szép Miklós a
+tornáczban volt, mondván: <span class="pagenum"><a name="Page_11"
+id="Page_11">-11-</a></span></p>
+<p>– Köd előttem, köd utánam, hogy senkise lásson.</p>
+<p>És bizony nem látta azt senkisem, még maga Tündérszép Ilona sem,
+pedig ugyancsak szemeskedett s tekintgetett utána jobbra-balra,
+hogy majd kinézte a szemét.</p>
+<p>Szép Miklós aztán ráült a kancza-csikóra s egy órával hamarább
+otthon volt, mint Tündérszép Ilona, pedig ez ugyancsak zavarta a
+hat hattyut; ugyannyira, hogy mikorára Tündérszép Ilona hazaért,
+Szép Miklós le is vetkezett, az ezüst-ruhát el is tette a maga
+helyére, ujból fel is öltözött a maga ringy-rongy ruhájába s a
+lovakat vakarta.</p>
+<p>Hogy hazaért Tündérszép Ilona, kérdi a szobaleányt, hogy nem
+látta-e Miklóst kimenni az ólból; otthon volt-e mindig? Az erre
+csak azt felelte, hogy Szép Miklós mindig otthon volt az ólban,
+most is itthon van s a lovakat vakarja. Ezért Tündérszép Ilona
+pofon ütötte a szobaleányt, majd az ólba nyitott be s kérdi:</p>
+<p>– Mi ujság, Miklós?</p>
+<p>– Semmi, fölséges asszonyom.</p>
+<p>– Mindig itthon voltál?</p>
+<p>– Mindig.</p>
+<p>– Nem voltál itt meg itt a templomban? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span></p>
+<p>– Nem voltam én.</p>
+<p>– No, mert azért kérdem, hogy láttam ott egy gavallért, ki igen
+formádzott hozzád, csak a ruhája volt más.</p>
+<p>– Nem én voltam.</p>
+<p>No jól van, ez abba maradt. Itt elérkezik a harmadik vasárnap
+is, Tündérszép Ilona ujra a templomba ment a hat hattyun, Szép
+Miklóst pedig megszólitja a tátoskancza, a két csikó anyja:</p>
+<p>– No kedves gazdám, Tündérszép Ilona hat hattyun idegen földre
+megyen templomba. Te is öltözzél fel szaporán, nyulj be csak a fiam
+jobbik fülébe, ott találsz egy diót, vedd ki, nyisd fel s majd
+meglátod, hogy milyen arany-ruha van abban. Ülj fel aztán a fiamra,
+majd elvisz az téged oda, a hova kell, csak mind elindulásodkor,
+mind visszajöveteledkor ezt mondd: köd előttem, köd utánam, hogy
+senkise ne lásson. És senki sem lát. Mikor bemégysz a templomba,
+mindenki, még maga Tündérszép Ilona is feláll előtted, majd hajlong
+ő tenéked, de te számba se vedd, hanem csak a papra hallgass; mert
+ha rátekintenél, szép szemével azonnal megigézne, megverne s a
+rabja lennél; csak mikor ki akarsz jőni, akkor <span class=
+"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> vess rá
+egy tekintetet s küldj a számára egy csókot, de aztán izibe hord el
+magad és haza siess.</p>
+<p>Ugy is lett. – Szép Miklós idejekorán fölkelt, a tátoscsikó jobb
+füléből kivette a diót, felnyitotta s kihullt belőle a csillaglátta
+arany-ruha, s ebbe aztán fel is öltözködött. Aztán ráült az
+aranyszőrü paripára s kiugrattak az istáló tetején, mondván: köd
+előttem, köd utánam, hogy senkise lásson. És biz nem látta azokat
+senki sem, pedig lesben állt a szobaleány, hogy mikor jön ki már
+Szép Miklós, pedig az már régen túl volt árkon-bokron s ép most
+szállt le a templom előtt. Belép a templomba s előtte mindenki, még
+maga Tündérszép Ilona is felállott, ki ugyancsak hajtogatta magát,
+de az aranyruháju gavallér számba se vette, rá se hederitett, hanem
+mindig a papra nézett. Pedig Tündérszép Ilona sohse vette le róla a
+szemét, már mint a mi Szép Miklósunkról, pedig a tündérkirálynét
+ugyancsak gyötörte a kiváncsiság, hogy vajjon ki légyen ez az ékes
+ábrázatu, aranyruháju gavallér s tüstént kilelte a szerelem hidege,
+hogy szinte a foga is vaczogott, hogy nemcsak csak, hanem
+ugyancsak. <span class="pagenum"><a name="Page_14" id=
+"Page_14">-14-</a></span></p>
+<p>Mikor a pap rámondta az Amment, Szép Miklós csak ekkor vetett
+egy tekintetet Tündérszép Ilonára s egy csókot hajitott neki, s
+azzal kisietett a templomból, mondván:</p>
+<p>– Köd előttem, köd utánam, hogy senkise lásson.</p>
+<p>És bizony nem látta azt senkisem, még maga Tündérszép Ilona sem,
+pedig ugyancsak tekintgetett utána, hogy majd kinézte a szemét.</p>
+<p>Aztán Szép Miklós ráült a csődör csikóra s jóval egy órával
+elébb érkezett haza Tündérszép Ilonánál, kit a szerelem miatt
+betegen hozott haza a hat hattyu s tüstént lefeküdt a
+selyemágyba.</p>
+<p>Itt Tündérszép Ilona hivatja a szobaleányt, kit felvigyázónak
+kiállitott. A szobaleány beállit hozzá.</p>
+<p>– No, nem láttad-e Szép Miklóst az ólból kijőni?</p>
+<p>– Nem láttam én, pedig ugy vigyáztam, hogy majd kinéztem a
+szememet.</p>
+<p>Erre a szóra, puff, pofon cserditette a szobaleányt Tündérszép
+Ilona s aztán azt mondja neki:</p>
+<p>– Lódulj a szemem elől s küld be Szép Miklóst! <span class=
+"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span></p>
+<p>Beállit a tündérkirálynéhoz az ócska ringyes-rongyos köntösben
+Szép Miklós, kihez kérdést intézett Tündérszép Ilona
+ilyeténképen:</p>
+<p>– No Miklós, mi az ujság?</p>
+<p>– Semmi, fölséges királyasszony.</p>
+<p>– Mindig itthon voltál?</p>
+<p>– Mindig.</p>
+<p>– Nem voltál itt meg itt a templomban?</p>
+<p>– Nem voltam én.</p>
+<p>– No, mert azért kérdem, hogy láttam ott egy aranyruháju
+gavallért, ki szakasztott másod volt, csak ruhára nézve
+különbözött. Valld meg igaz lelkedre, te voltál-e?</p>
+<p>– Nem voltam én.</p>
+<p>No jól van, ez abba maradt. – Itt Tündérszép Ilona a nyoszolyája
+szalmáját nyomta; beteg volt a szerelem miatt; kilelte a szerelem
+hidege, mely ugy rázta, ugy gyötörte, hogy a foga is vaczogott.</p>
+<p>– No édes gazdám, szólt az anya-kancza, kelj föl, öltözködjél
+fel a rézruhába, mert Tündérszép Ilona kertjébe megyünk egy
+czintányér karimáján rókatánczot járni. Majd ha meghallja
+Tündérszép Ilona, hogy a kertben tánczoltatsz, majd felugrik az
+ágyból, bezzeg <span class="pagenum"><a name="Page_16" id=
+"Page_16">-16-</a></span> nem lesz beteg, kinyitja ablakát s
+kihajol rajta, de te oda se nézz, hanem annál jobban tánczoltass. S
+ekkor leküldi a kertbe a cselédeit, hogy fogjanak meg; de mikorára
+azok odaérnek, már mink akkor régen az ólban leszünk.</p>
+<p>Ugy is lett. – Szép Miklós felöltözködik a rézruhába, ráült az
+aranyszőrü tátosparipára, a vírágkeritésen át beugratott Tündérszép
+Ilona kertjébe, hol egy czintányér kerületén ugy megtánczoltatta a
+lovát, hogy jobban se kellett.</p>
+<p>Beszalad egy szobaleány Tündérszép Ilonához s azt mondja
+neki:</p>
+<p>– Fölséges királyasszony! egy rézruháju gavallér a virágos kert
+kellős közepén egy czintányér karimáján tánczoltatja aranyszőrü
+paripáját!</p>
+<p>– Már hogy tánczoltatná! válaszolt neki Tündérszép Ilona s pofon
+ütötte a szobaleányt.</p>
+<p>Kevés idő mulva beszalad a másik szobaleány is, mondván:</p>
+<p>– Fölséges királyasszony! egy rézruháju gavallér a virágos kert
+kellős közepén egy czintányér karimáján tánczoltatja aranyszőrü
+paripáját! <span class="pagenum"><a name="Page_17" id=
+"Page_17">-17-</a></span></p>
+<p>– Már hogy tánczoltatná! s ezzel Tündérszép Ilona ezt is pofon
+cserditette.</p>
+<p>Kevés idő mulva beszalad a harmadik szobaleány is nagy
+lelkendezve, mondván:</p>
+<p>– Fölséges királyasszony! egy rézruháju gavallér a virágos kert
+kellős közepén egy czintányér karimáján tánczoltatja aranyszőrü
+paripáját!</p>
+<p>Ezt is pofon ütötte, majd haragosan az ablakhoz ugrott, hát
+látja, hogy a rézruháju gavallér, kit a templomban látott,
+csakugyan a virágos kert kellős közepén egy czintányér karimáján
+tánczoltatja aranyszőrü paripáját.</p>
+<p>Tündérszép Ilonának se kell több, kinyitja az ablakát s kihajol
+rajta.</p>
+<p>– Ide-ide, szivem szép szerelme! jer, ugrass be az ablakomon,
+selyemágyam meg van vetve.</p>
+<p>De a rézruháju gavallér, már mint a mi Szép Miklósunk, rá se
+hederitett, oda se nézett, csak az aranyszőrü tátosparipát
+tánczoltatta a czintányér kerületén.</p>
+<p>Tündérszép Ilona szép szavával ujra csalogatta a rézruháju
+gavallért:</p>
+<p>– Ide-ide, szivem szép szerelme! jer, ugrass be az ablakomon,
+selyemágyam meg van vetve. <span class="pagenum"><a name="Page_18"
+id="Page_18">-18-</a></span></p>
+<p>De a rézruháju gavallér, mintha nem is hallaná, oda se
+hederitett, oda se nézett, csak az aranyszőrü paripát tánczoltatta
+a czintányér karimáján.</p>
+<p>Tündérszép Ilona harmadszor is csalogatta a gavallért,
+mondván:</p>
+<p>– Ide-ide, szivem szép szerelme! jer, ugrass be az ablakomon,
+selyemágyam meg van vetve.</p>
+<p>De a rézruháju gavallér rá se hederitett, csak aranyszőrü
+paripáját tánczoltatta a czintányér kerületén. Itt lelkem
+teremtette, mi kerül a dologból, mi nem, Tündérszép Ilona nagy
+haraggal bevágta az ablakát s kiadta a parancsolatot, hogy keritsék
+kézre a rézruháju gavallért s hozzák eléje.</p>
+<p>De mikor már a cselédség a kertbe ért, a rézruháju gavallér
+sarkantyuba kapta az aranyszőrü paripát, átugratott a
+virágkeritésen s egyenesen be az ólba.</p>
+<p>Tündérszép Ilona egy szobaleányát rögtön az ólba küldte, hogy
+nézze meg, ott van-e Szép Miklós s mit csinál. A szobaleány sem
+hagyta ezt kétszer mondani magának, lóhalálában rohant az ólba, de
+már ekkor a mi Szép Miklósunk a lovakat vakarta abban a ringy-rongy
+<span class="pagenum"><a name="Page_19" id=
+"Page_19">-19-</a></span> ruhában, melybe aranyért sem lehetett
+volna egy garas ára sót bekötni.</p>
+<p>A szobaleány visszamegyen s mondja Tündérszép Ilonának, hogy a
+Miklós ott van az ólban s a lovakat vakarja.</p>
+<p>Itt Tündérszép Ilona olyan beteg lett, hogy a szobából is
+kihallott a nyögése; a szerelem betege, a szerelem rabja lett s
+ujra kilelte a szerelem hidege s rázta, hogy szinte vaczogott a
+foga.</p>
+<p>No jól van, ez abba maradt. Itt másnap ujra megszólal az
+anyakancza, mondván:</p>
+<p>– Öltözködjél fel édes gazdám, az ezüstruhába, ülj a leányomra,
+ugrass be Tündérszép Ilona virágos kertjébe s tánczoltasd meg annak
+a kellős közepén egy czintányér karimáján. Majd ha megtudja
+Tűndérszép Ilona, hogy ott vagy, bezzeg nem lesz beteg, hanem
+felugrik az ágyból, kinyitja az ablakát, kihajol rajta, te pedig
+ugrass fel hozzá, csókold meg háromszor, de be ne menj a szobába,
+bárhogy kérjen; hanem ugorj le a lóról ugy, mintha ugy esnél le.
+Majd egy kicsit, az igaz, megütöd magad, kicseppen a véred és ekkor
+Tündérszép Ilona saját selyemkendőjét hajitja le, hogy kösd be a
+fejed, melylyel aztán csakugyan <span class="pagenum"><a name=
+"Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> tekergesd is be. Majd
+csalogat aztán téged, hogy feküdjél le fölvetett selyemágyára s
+pihend ki magad; de te neked mind erre csak ez legyen szód és
+mondásod: mindjárt beugratok az ablakodon szivem szép szerelme,
+csak hadd fogjam meg nyargaló paripám, mert kárt tesz virágos
+kertedben. S mikor aztán megfogtad a paripádat, ugrass át a
+keritésen és siess haza.</p>
+<p>Itt lelkem teremtette, a mi Miklósunk most az ezüstruhába
+öltözött fel s ráült az aranyszőrü tátosparipára, a vén kancza
+leányára, – majd beugrott Tündérszép Ilona virágos kertjébe, hol
+egy czintányér karimáján, ugyancsak tánczoltatta az aranyszőrü
+paripát.</p>
+<p>Meglátja ezt egy szobaleány. Ennek se kell több, beszalad az
+asszonyához, mondván:</p>
+<p>– Fölséges királyasszony! egy ezüstruháju gavallér a virágos
+kert kellős közepén egy czintányér karimáján tánczoltatja
+aranyszőrü paripáját!</p>
+<p>– Már hogy tánczoltatná, válaszolt neki Tündérszép Ilona s ezzel
+pofon üti a szobaleányt.</p>
+<p>Kevés idő mulva beszalad a másik is, mondván: <span class=
+"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span></p>
+<p>– Fölséges királyasszony! egy ezüstruháju gavallér a virágos
+kert kellős közepén egy czintányér kerületén tánczoltatja
+aranyszőrü paripáját!</p>
+<p>– Már hogy tánczoltatná, válaszolt ennek is Tündérszép Ilona s
+ezt is pofon cserditette.</p>
+<p>Beszalad a harmadik is nagy lelkendezve s mondja:</p>
+<p>– Fölséges királyasszony! egy ezüstruháju gavallér a virágos
+kert kellős közepén egy czintányér karimáján tánczoltatja
+aranyszőrü paripáját!</p>
+<p>– Már hogy tánczoltatná, válaszolt neki Tündérszép Ilona s ezt
+is pofon cserditette, majd haragosan az ablakhoz szaladt, hát ekkor
+látja, hogy az ezüstruháju gavallér, kit a templomban látott,
+csakugyan ott tánczoltatja aranyszőrü paripáját egy czintányér
+karimáján.</p>
+<p>Tündérszép Ilonának se kell több, kinyitja ablakát, kihajol
+rajta, mondván:</p>
+<p>– Ide-ide, szivem szép szerelme! jer, ugrass be az ablakomon,
+selyemágyam meg van vetve.</p>
+<p>Erre a szóra sarkantyuba kapja a lovát az ezüstruháju gavallér,
+felugratott Tündérszép <span class="pagenum"><a name="Page_22" id=
+"Page_22">-22-</a></span> Ilonához s háromszor megcsókolta; de a
+mint leugratott volna a virágos kert földjére, leesett a lóról.</p>
+<p>Hej, Tündérszép Ilona sem rest, leugrott az ablakból, odaszaladt
+az ezüstruháju gavallérhoz, izibe leoldozta a kebléről
+selyemkeszkenőjét és bekötötte Szép Miklós fejét.</p>
+<p>– Jer, szivem szép szerelme, szólt Tündérszép Ilona, jer fehér
+szobámba, készen vár fölvetett selyemágyam, pihend ki magadat.</p>
+<p>– Mindjárt megyek, szivem szép szerelme, válaszolt Szép Miklós,
+csak az aranyszőrü paripámat fogom meg, mert lásd, sok kárt tesz a
+kertedben.</p>
+<p>S ezzel Szép Miklós fölkelt fektéből, megfogta az aranyszőrü
+paripát, felpattant a tetejére s aztán – Isten hozzád, Tündérszép
+Ilona! kiugratott a virágos kertből s be az ólba.</p>
+<p>Tündérszép Ilona se rest, rögtön az ólba küldte az egyik
+szobaleányát, hogy nézze meg, ott van-e Miklós s mit csinál; mert
+az ezüstruháju gavallér igen formázott Szép Miklóshoz – minthogy az
+is volt – csak a ruhája volt más.</p>
+<p>A szobaleány sem hagyta ezt kétszer mondani magának, lóhalálában
+rohant az ólba, de <span class="pagenum"><a name="Page_23" id=
+"Page_23">-23-</a></span> már ekkor a mi Szép Miklósunk a
+szalmaágyon feküdt abban a ringy-rongy ruhában, csak a feje volt
+bekötve, még pedig Tündérszép Ilona keszkenőjével.</p>
+<p>Visszaszalad a szobaleány s mondja az asszonyának:</p>
+<p>– Fölséges királyasszony! Szép Miklós az ólban fekszik a
+szalmaágyon, csak a feje van bekötve, még pedig a mint
+észrevehettem, fölséged selyemkeszkenőjével.</p>
+<p>Tündérszép Ilona sem rest, izibe leszaladt az ólba; de már ekkor
+Szép Miklós leoldozta a fejéről a selyemkeszkenőt s eldugta, az
+anyakancza pedig rálehelt a fejére s ott semmi sebhely nem
+látszott.</p>
+<p>– Mi ujság, Szép Miklós? kérdé Tündérszép Ilona.</p>
+<p>– Semmitsem tudok, fölséges asszonyom, válaszolt Szép
+Miklós.</p>
+<p>– Mindig itt voltál az ólban?</p>
+<p>– Mindig.</p>
+<p>– Nem te voltál itt meg itt a virágos kertemben?</p>
+<p>– Én nem voltam.</p>
+<p>– No, mert azért kérdem, hogy láttam ott egy gavallért, ki
+szakasztott másod volt, csak <span class="pagenum"><a name=
+"Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> a ruhára nézve különbözött…
+Mondjad, bizony nem bánod meg, királylyá teszlek, nem te
+voltál-e?</p>
+<p>– Én nem voltam.</p>
+<p>– Ne gyötörj, Szép Miklós, mert te voltál… mutasd a fejed!</p>
+<p>Szép Miklós megmutatta a fejét, de azon nemhogy seb, de még a
+helye sem látszott, Tündérszép Ilona pedig, hogy kiment az ólból,
+pofon ütötte a szobaleányt, hogy mért tette őt bolonddá.</p>
+<p>No jól van, ez abba maradt. – Itt harmadnap ujra megszólal a
+tátosló s azt mondja a gazdájának:</p>
+<p>– Öltözködjél fel édes gazdám az aranyruhába, ülj fel a fiamra,
+s ugrass be aztán Tündérszép Ilona virágos kertjébe s tánczoltasd
+meg aranyszőrü paripád, a kert kellős közepén egy czintányér
+karimáján. Tündérszép Ilona mostan a szerelem miatt betegen
+fekszik, de majd fölkel ő, hogyha meghallja, hogy ott vagy a
+kertben, majd kinyitja az ablakát, kihajol rajta, neveden szólit.
+És te ekkor ugrass be a szobájába, a többit aztán magadtól is
+elvégzed, ha nem mondom is.</p>
+<p>Itt lelkem teremtette, a mi Szép Miklósunk <span class=
+"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> most az
+aranyruhába öltözködött fel, s ráült az aranyszőrü tátosparipára,
+már mint a vén kancza fiára. Majd beugrat Tündérszép Ilona virágos
+kertjébe s egy czintányér karimáján ugyancsak tánczoltatja az
+aranyszőrü paripát.</p>
+<p>Meglátja ezt egy szobaleány. Ennek se kell több, beszalad az
+asszonyához, mondván:</p>
+<p>– Kelj föl, fölséges királyasszony! mert egy aranyhaju gavallér
+a virágos kert kellős közepén egy czintányér kerületén tánczoltatja
+aranyszőrü paripáját.</p>
+<p>– Már hogy tánczoltatná, válaszolt neki Tündérszép Ilona s a
+szobaleányt pofon ütötte.</p>
+<p>Ennek ez elég volt; de egy kevés idő mulva beszalad a másik
+szobaleány is, mondván:</p>
+<p>– Kelj föl, fölséges királyasszony! mert egy aranyruháju
+gavallér a virágos kert kellős közepén egy czintányér kerületén
+tánczoltatja aranyszőrü paripáját!</p>
+<p>– Már hogy tánczoltatná! s ezzel Tündérszép Ilona pofon üti ezt
+is.</p>
+<p>Ennek ez elég volt; de egy kevés idő mulva beszalad a harmadik
+is, mondván:</p>
+<p>– Kelj föl fölséges királyasszony! mert egy aranyruháju gavallér
+a virágos kert kellős <span class="pagenum"><a name="Page_26" id=
+"Page_26">-26-</a></span> közepén egy czintányér kerületén
+tánczoltatja aranyszőrü paripáját.</p>
+<p>Tündérszép Ilona ezt is pofon ütötte, de mégis meg nem állhatta
+asszony létére, hogy oda ne vánszorogjon az ablakhoz, kitekint
+rajta, hát látja, hogy az aranyhaju gavallér, kit minap a
+templomban látott, csakugyan tánczoltatja aranyszőrü paripáját.</p>
+<p>Tündérszép Ilonának sem kell több, izibe kinyitja ablakát –
+bezzeg, nem volt beteg! – kihajol rajta, ölelő két karját kitárja,
+mondván:</p>
+<p>– Jer, szivem szép szerelme, hires Szép Miklós, mert annak kell
+lenned, jer kedves férjem, ugrass be ablakomon, készen vár
+fölvetett selyemágyam.</p>
+<p>Erre a szóra Szép Miklós sarkantyuba kapja az aranyszőrü
+paripát, beugratott Tündérszép Ilona fehér szobájába. Aztán
+megölelték, megcsókolták egymást, mondván:</p>
+<p>– Én a tiéd, te az enyém, ásókapa se választ el egymástól!</p>
+<p>Lakzit laktak, faggyat hoztak, hordót furtak, ökröt vágtak,
+faharanggal harangoztak, tökkel kolompoztak s bezzeg, volt lé, meg
+lé, boldog volt az, a kinek csak egy kanállal is juthatott.
+<span class="pagenum"><a name="Page_27" id=
+"Page_27">-27-</a></span></p>
+<p>Itt mi történik a dologból, mi nem, nem egyéb a nagy semminél,
+Tündérszép Ilonának hosszu útra kellett mennie, Szép Miklós maga
+maradt otthon, ki mint afféle uj gazda nem tudhatta, hogy hol, mi
+áll: kutaszkodott a ház körül; de különösen feltünt az előtte, hogy
+366 szobába be szabad neki menni, csak a 367-ikbe nem.</p>
+<p>Ezért Szép Miklósban föléledt a kiváncsiság, hogy vajjon, mi
+lehet abban, hogy azon a szobán olyan nagy vasas ajtó van, ezen
+pedig három vasrekesz és kilencz lakat.</p>
+<p>Biz ő kigyelme, hogy nem volt otthon a menyecske, egész
+szabadjából előkereste a kulcsokat, kiválasztotta a sok közül a
+nagy vasajtót, majd levetette a három vasrekeszt s kinyitotta a
+kilencz lakatot, – ekkor belökte a nagy vasas ajtót, hát látja,
+hogy egy 12 fejü sárkány a falhoz van szegezve, három irdatlan
+vasszeggel; az egyik volt: a jobbik szárnyában, a másik volt: a bal
+szárnyában, a harmadik pedig a lábában.</p>
+<p>– Hej, hires Szép Miklós, mondja a sárkány, igen szomjas vagyok,
+adj egy pohár vizet, egy világot adok érte!</p>
+<p>Szép Miklós adott neki egy pohár fris vizet, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> melyet a
+sárkány egy hajtókában meg is ivott s tüstént leesett a szegről a
+jobbik szárnya.</p>
+<p>– Hej, hires Szép Miklós, mondja ismét a sárkány, igen szomjas
+vagyok, adj egy pohár vizet, egy világot adok érte, melyet az meg
+is ivott s tüstént leesett a szegről a bal szárnya.</p>
+<p>– Hej, hires Szép Miklós, adj még egy pohár vizet, egy világot
+adok érte.</p>
+<p>Szép Miklós ujra adott neki egy pohár vizet, mitől az mint a
+madár egészen szabad lett. A sárkány aztán Szép Miklósnak nem szólt
+semmit, hanem Tündérszép Ilonát, ki ép akkor húzta be maga után az
+ajtót, derékon ragadta s elvitte messze-messze nagy
+sárkányországba. Oda van; volt, nincs. Volt szép asszony, nincs
+szép asszony.</p>
+<p>Szép Miklósnak csak ekkor esett le az álla s nagy szomoruan
+bebandukolt az ólba, hol is azt kérdi tőle az anyakancza:</p>
+<p>– Mit búsulsz, mit bánkódol kedves gazdám, oly keservesen?</p>
+<p>– Jobb ha nem is kérded, kedves lovam! nagyobb az én bajom, mint
+a Mátrahegy, mélyebb az én szivem szomorusága, mint a Duna; volt
+feleség, nincs feleség, volt szép asszony, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> nincs szép
+asszony; oda van a sarkig érő aranyhaju, nádszál termetü Tündérszép
+Ilona; elrabolta tőlem az a kutyának való 12 fejű sárkány.</p>
+<p>– Hahó kedves gazdám, jól mondád: nagyobb a te bajod a
+Mátrahegynél és mélyebb a te szived szomorusága a Dunánál; mert
+hasztalan próbálunk szerencsét, mert van annak a kutyának való 12
+fejü sárkánynak – veszett volna a tojásában! – egy vasderes három
+lábu tátosparipája, többet tud az, mint mi itt mind hárman, már
+mint én, a leányom és a fiam. De azért legyen meg, a minek lenni
+kell, ülj fel a hátamra s próbáljunk szerencsét.</p>
+<p>Felül Szép Miklós az anyakancza hátára, mennek mendegélnek
+hetedhét ország ellen, még az operencziás tengeren is túl, még az
+üveghegyeken is túl, még azon is túl, hol a kis kurta farku disznó
+túr, tulonnan túl, innenen innen, egyszer mégis beértek nagy
+sárkányországba.</p>
+<p>Sárkány ki a rezidencziából, Szép Miklós pedig be. Itt
+Tündérszép Ilona eléje szalad, egy ölelés és egy csók, aztán fel az
+anyakancza tetejére s illa fóré nád a kert.</p>
+<p>Hej, a vasderes is elkezd dörömbözni s <span class=
+"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> nyeriteni
+az ólban. Meghallja ezt a sárkány, otthon terem s beront az
+ólba.</p>
+<p>– Hej, kutya egye a husodat, holló vájja a szemedet, nincsen
+szénád, nincsen zabod, hogy ugy dörömbölsz?!</p>
+<p>– Szénám is van, zabom is van, de oda a szép asszony; Szép
+Miklós itt volt s elvitte.</p>
+<p>– Ehetem-e, ihatom-e, alhatom-e?</p>
+<p>– Ehetel is, ihatol is, alhatol is, s ezenkivül két véka
+mogyorót meg is törhetsz, egyet ugrom, kettőt szököm, mégis utól
+érjük.</p>
+<p>Itt a sárkány evett, ivott, aludt, két véka mogyorót meg is
+tört, majd ráült a három lábu vasderesre, mely egyet szökött,
+kettőt ugrott, mégis utolérték Szép Miklóst.</p>
+<p>– No Szép Miklós, szólt a sárkány, három világot igértem, egyet
+akkor adtam, mikor a jobbik szárnyam leesett, mert azzal is
+izzé-porrá törhettelek volna, másikat pedig most adom, mert most is
+megölhetnélek, de többet el ne jöjj hozzám, mert ha ezer lelked
+volna is, se irgalom, se kegyelem, csúf halállal mulsz ki!</p>
+<p>Ezzel a sárkány Tündérszép Ilonát elvette tőle, hazavitte, Szép
+Miklósnak pedig koppant a szeme s azt mondták neki, orrod tőle
+fokhagymás, ne nyulj-virágnak hiják ezt. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span></p>
+<p>Itt Szép Miklós nagy szomoruan, mint a kinek az orra vére
+folyik, hazafelé bandukolt s otthon ráült a kanczacsikóra s
+másodszor is elment a szép asszonyért.</p>
+<p>Sárkány ki a rezidencziából, Szép Miklós pedig be. Itt
+Tündérszép Ilona eléje szalad, egy ölelés és egy csók, aztán föl az
+aranyszőrü kanczacsikóra s illa fóré, nád a kert.</p>
+<p>Ej, a vasderes sem rest, dörömböl az ólban. Meghallja ezt a 12
+fejü sárkány, izibe hazaszállt s be egyenesen az ólba.</p>
+<p>– Hej, kutya egye a husodat, holló vájja a szemedet, nincsen
+szénád, nincsen zabod, hogy ugy dörömbölsz?!</p>
+<p>– Szénám is van, zabom is van, de nincsen szép asszony; Szép
+Miklós itt járt s elvitte.</p>
+<p>– Ehetem-e, ihatom-e, alhatom-e?</p>
+<p>– Ehetel is, ihatol is, alhatol is, s ezenkivül 2 véka diót meg
+is törhetsz, egyet szököm, kettőt ugrom, mégis utólérjük.</p>
+<p>Itt a sárkány evett, ivott, aludt, két véka diót meg is tört,
+csak aztán ült fel a három lábu vasderes tátosparipára, mely csak
+egyet szökött, kettőt ugrott, még is utólérték Szép Miklóst.
+<span class="pagenum"><a name="Page_32" id=
+"Page_32">-32-</a></span></p>
+<p>– No Szép Miklós, szólt a sárkány, három világot igértem, egyet
+akkor adtam, mikor a jobbik szárnyam leesett, mert azzal is
+izzé-porrá törhettelek volna, másikat az imént adtam, mikor a
+feleségemet elraboltad, mert akkor is megölhettelek volna, a
+harmadikat pedig most adom, mert most is megölhetnélek, de többet
+el ne jőjj hozzám, mert ha ezer lelked volna is, se irgalom, se
+kegyelem, csúf halállal mulsz ki.</p>
+<p>Ezzel a sárkány Tündérszép Ilonát elvette tőle s hazavitte, Szép
+Miklós pedig nagy szomoruan poroszkált hazafelé s otthon ráült az
+anyakancza fiára, a csődör csikóra; de mielőtt elment volna, azt
+mondja neki az anyakancza:</p>
+<p>– Vidd el magaddal, kedves gazdám a montli-zsákot is, hogy ha
+agyonüt az az irgalmatlan fenevad, legalább a fiam majd hazahozhat
+benne, mert ugyis tudom, hogy most is hiába mégysz; mert minekünk
+mindhármunknak sincs annyi tudományunk, mint annak a vasderes három
+lábu tátoscsikónak.</p>
+<p>Szép Miklós szót fogadott jó tátoslovának; elvitte a
+montli-zsákot s harmadszor is elment, ha bele hal is, Tündérszép
+Ilonáért. <span class="pagenum"><a name="Page_33" id=
+"Page_33">-33-</a></span></p>
+<p>Sárkány ki a rezidencziából, Szép Miklós pedig be. Itt
+Tündérszép Ilona eléje szaladt. Egy ölelés és egy csók, aztán fel
+az aranyszőrü csődör-csikóra s illa fóré nád a kert.</p>
+<p>Ej, a vasderes sem rest, dörömböl az ólban. Meghallja ezt a 12
+fejü sárkány, izibe hazaszállt s be egyenesen az ólba.</p>
+<p>– Hej, kutya egye a husodat, holló vájja a szemedet, nincsen
+szénád, nincsen zabod, hogy ugy dörömbölsz?!</p>
+<p>– Szénám is van, zabom is van, de oda a szép asszony; Szép
+Miklós itt volt s elvitte.</p>
+<p>– Ehetem-e, ihatom-e, alhatom-e?</p>
+<p>– Ehetel is, ihatol is, alhatol is s ezenkivül egy véka diót meg
+is törhetsz, egyet szököm, kettőt ugrom, mégis utólérjük.</p>
+<p>Itt a sárkány evett, ivott, aludt, egy véka diót meg is tört s
+csak aztán ült fel a vasderes háromlábu tátosparipára, mely csak
+egyet szökött, kettőt ugrott, mégis utólérték Szép Miklóst.</p>
+<p>– No Szép Miklós, szólt a sárkány; három világot igértem: egyet
+akkor adtam, mikor a jobbik szárnyam leesett, mert azzal is
+izzé-porrá törhettelek volna, másikat akkor, mikor <span class=
+"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> legelőször
+eljöttél hozzám, mert akkor is megölhettelek volna, harmadikat
+pedig akkor, mikor másodszor eljöttél hozzám s akkor ugy-e
+megmondtam, hogy többet el ne jőjj, mert se irgalom, se kegyelem,
+csúf halállal mulsz ki.</p>
+<p>S ezzel a sárkány az egyik szárnyával ugy megütötte Szép
+Miklóst, hogy az azt se mondta: „bá“; hanem ugy elmállott a földön,
+hogy kanállal se lehetett volna összekaparni. A sárkány aztán
+Tündérszép Ilonát hazavitte, az aranyszőrü tátosparipa pedig Szép
+Miklós husát vérét összeszedte, montli-zsákra rakta s hazavitte.
+Otthon aztán az anyakancza háromszor rálehelt a montli-zsákban levő
+husra és vérre s kiugrott belőle Szép Miklós. Ha eddig szép és erős
+volt Szép Miklós, de most hétszerte szebb és erősebb.</p>
+<p>– Minek költöttél fel, édes lovam, mikor oly jól aludtam s oly
+szépeket álmodtam.</p>
+<p>– Álom ide, álom oda, válaszolt neki a tátosparipa, de most a
+dolgod után láss. Ugy-e megmondtam, hogy mivelünk hasztalan teszel
+próbát, mert a vasderes csikónak magának több tudománya van, mint
+minekünk mind hármunknak!… Itt meg itt, ennél meg ennél
+<span class="pagenum"><a name="Page_35" id=
+"Page_35">-35-</a></span> a vén asszonynál, ki – közbe légyen
+mondva, boszorkány – van egy tátosparipa s ennek három csikója. A
+legkisebbik, a három lábu vasderes, mely a sárkánynál van – hogy
+zápult volna meg az a tojás, a melyből kikelt! – ketteje pedig még
+otthon van az anyjánál. Ezeknek egyikeért kell neked elmenni,
+ezeknek egyikét kell neked kiszolgálni. Három napból áll egy
+esztendő s egyéb dolgod nem lesz, mint a három tátosparipát őrzöd.
+Majd elszöknek azok tőled, de te semmitől se tarts, mert mi
+mindenkor segitségedre leszünk; majd farkas, majd agár, majd
+patkány képében. Azért ha ilyes három állatot látsz, azok mi
+leszünk. Ha kiszolgáltad a három napból álló esztendőt, a
+boszorkánytól ne kérj egyebet, mint a legkisebb rosz csikót és
+három bárányt. Majd kinál ő téged aranynyal és ezüsttel, majd
+elvezet a pinczéjébe, hol számnélküli sok kincs áll; de te ekkor is
+csak azt hajtsd, hogy neked nem kell egyéb, mint a rosz csikó, meg
+három bárány. A pinczéből a kamrába vezet, hol a különbnél különb,
+szebbnél szebb aranyos-ezüstös öltözet ruhák állanak; de te mindig
+csak azt hajtsd, hogy neked nem kell egyéb, mint a rosz csikó és
+három bárány. A <span class="pagenum"><a name="Page_36" id=
+"Page_36">-36-</a></span> kamrából a márványistálóba vezet, hol a
+különbnél különb, szebbnél szebb aranyszőrü paripák állanak, majd
+mondja ő neked, hogy ha már csikót akarsz, válaszsz az aranyszőrü
+ménes közül; de te neked ekkor is csak ez legyen szód és mondásod,
+hogy neked nem kell egyéb, csak a rosz csikó és három bárány. Mit
+lesz mit tenni a boszorkánynak, utoljára is kénytelen-kelletlen
+odadja a rosz csikót és három bárányt. S te aztán húzd ki a rosz
+csikót a határig, majd földhöz vágja az magát háromszor is, de te
+mindezzel ne törődjél, hanem farkánál fogva emeld föl. Mikor a
+határra érsz, ott két lánczos fenevad áll őrt. Be csak,
+beeresztenek, de ki – nem. Itt az egyik bárányt vesd az egyiknek a
+torkába, a másikat a másiknak s ezzel ugorj át a határon s mikor
+fenn leszesz a levegőbe, a harmadikat azt dobd oda mind a kettőnek.
+Azon aztán összevesznek s te szerencsésen kijöhetsz. Ha egyszer
+átlépted a határt, többé semmitől se tarts, hanem ülj fel a négy
+lábu – mert ennek már nem három, hanem négy lába lesz, mondom, ülj
+fel a négylábu vasderes tátoscsikóra s hozd haza a feleségedet.</p>
+<p>Itt lelkem teremtette, mi történik a dologból, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> mi nem,
+nem egyéb a nagy semminél, ott voltam, a hol mondták, ugy láttam,
+mint most, de pengyom tóditsuk is, mert biz ez már az utolját
+járja, hires Szép Miklós felül az anya-kanczára, két fiát pedig
+pányván vezette.</p>
+<p>Mén mendegél hetedhét ország ellen, még az operencziás tengeren
+is túl, még az üveghegyeken is túl, még azon is túl, hol a kis
+kurta farku disznó túr, tulonnan túl, innenen innen, egyszer elér a
+vén banya birodalma határához, hol leszállván az anyakanczáról,
+átment a vashidon. A vashid végén lánczra verve ott állt a két
+fenevad. Be csak beeresztettek, de hogy jösz ki hires Szép Miklós;
+ha ezer lelked volna is, mégis diribról darabra tép az az átkozott
+két fenevad s csunya halállal mulsz ki!…</p>
+<p>Csak mén, csak mendegél, egyszer elér egy nagy kastélyhoz, mely
+hegyes karókkal volt körülkeritve, a hegyes karókon pedig
+emberfejek.</p>
+<p>A vén boszorkány most is ott számlálgatta, dörmögvén:</p>
+<p>– Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét s igy tovább, mig a
+végéhez nem ért. <span class="pagenum"><a name="Page_38" id=
+"Page_38">-38-</a></span></p>
+<p>Az emberfő ép kilenczvenkilencz volt, csak egy hija a száznak!…
+Itt jön a századik, itt hozza Szép Miklós a fejét.</p>
+<p>– Adjon Isten jó napot, édes öreganyám!</p>
+<p>– Ha öreganyádnak nem szólitottál volna: hamm, mindjárt
+bekaptalak volna! hát hol jársz itt ezen az idegen földön, hol még
+a madár sem jár?</p>
+<p>– Szolgálatot keresek.</p>
+<p>– Ép jókor jöttél; mert ép most vettem el a kocsisom fejét, itt
+szárad a napon a karóban. Ha kedved van, megfogadlak. Három napból
+áll egy esztendő, enni-inni lesz annyi, a mennyi a bőrödbe fér s
+egyéb dolgod nem lesz, mint az ólban van három rosz ló, csak azokat
+őrzöd. Reggel, fölöstököm után kiviszed a selyemrétre, estve pedig
+hazahozod. Ha három álló nap meg tudod őrzeni, a mit kivánsz, azt
+adok; ha pedig elalszol s a lovakat nem tudod hazahajtani: karóba
+húzom a fejed.</p>
+<p>Igy lett Szép Miklós kocsis. Reggelre kelve, a pecsenye és a bor
+előtte állott, hogy egyék-igyék annyit, a mennyi csak a bőribe fér;
+mert estig ugy sem kap semmit. Szép Miklós evett is, ivott is, de
+ezalatt a vén banya <span class="pagenum"><a name="Page_39" id=
+"Page_39">-39-</a></span> megtüzesitette a vasdorongot, kivitte az
+ólba s üti-veri a tátosparipákat, mondván:</p>
+<p>– Hej, kutyák, ha el nem tudtok szökni, ilyen abrakot
+kaptok!</p>
+<p>Szép Miklós ezt mind jól hallotta, de hallgatott, mint hal a
+vizben.</p>
+<p>Mikor Szép Miklós az ételt és italt megeléglette, jóllakott,
+kiment az ólba, kötőfékre szedte a három rosz lovat, ráült az
+anyakanczára s elvágtatott a selyemrétre.</p>
+<p>Mikor Szép Miklós átment a rézhidon, olyan álom szállta meg,
+hogy azt se tudta, fiu-e vagy leány. Itt ugy délután öt óra felé
+fölébred a mi Szép Miklósunk, hát egy irdatlan magas jegenyefa
+hegyében lelte magát. Le se tudott volna róla jőni. Ekkor előveszi
+a kötőfékeket, megrázza háromszor s ime saját lovai farkas képében
+a fa alatt termettek.</p>
+<p>– No édes gazdám, szólt az anyakancza, mászsz csak a fa keleti
+oldalára, mert mi nyugatfelé döntjük le.</p>
+<p>Itt a három farkas azonnal a kaparáshoz fogott; kiásták a fa
+nyugati oldalát, Szép Miklós pedig a keleti oldalára mászott. A
+nagy jegenyefa ledőlt, Szép Miklósnak pedig kutya baja sem lett.
+<span class="pagenum"><a name="Page_40" id=
+"Page_40">-40-</a></span></p>
+<p>– No édes gazdám, szólt ismét az anyakancza, amott a selyemréten
+legelészik három bárány. Azok a te lovaid. Majd mi közrekapjuk s
+errefelé tereljük. S te ekkor ne cselekedjél egyebet, hanem a
+középsőt kapd el szarvánál fogva, ugorj rá, üsd főbe háromszor a
+kötőfékkel, majd lónak válik mind a három s aztán bátran
+hazaviheted.</p>
+<p>Ugy is lett. – A három farkas közre kapja a három bárányt s Szép
+Miklós felé terelték, ki a középsőt szarvánál fogva szerencsésen el
+is kapta, ráült a kötőfékkel háromszor főbe ütötte, lónak vált s
+aztán mindhármat hazafelé terelte.</p>
+<p>Otthon azt mondja neki a vén boszorkány:</p>
+<p>– No édes fiam, hát megőrizted?</p>
+<p>– Meg, édes öreganyám.</p>
+<p>– Ugy-e szelidek ezek az én lovaim?</p>
+<p>– Mint a kezes bárány.</p>
+<p>– Jól van fiam, eredj be, ott van a vacsorád az asztalon,
+egyél-igyál, lakj jól, aztán lefekhetsz s aludjál reggelig.</p>
+<p>Szép Miklós bement a szobába, leült, evett-ivott, jóllakott,
+majd lefeküdt s aludt reggelig csendesen. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span></p>
+<p>Reggelre kelve, a vén asszony behítta fölöstökömre. Bort és
+pecsenyét rakott eléje. Szép Miklós csak evegetett, a vén asszony
+pedig a konyhában ugyancsak tüzesitette a vasrudat s mikor egészen
+izzó lett, kiugrik az ólba, üti-veri azokat a szegény pára
+jószágokat, mondván:</p>
+<p>– Hej, kutyák, ha még ma se tudtok elszökni, ilyen abrakot
+kaptok!</p>
+<p>Szép Miklós ezt mind jól hallotta, de nem szólt semmit, hanem
+hallgatott, mint a néma.</p>
+<p>Mikor Szép Miklós az ételt és italt megeléglette, jóllakott,
+kiment az ólba, kötőfékre szedte a három rosz lovat, ráült az
+anyakanczára s elvágtatott a selyemrétre.</p>
+<p>Mikor keresztül ment a rézhidon, olyan álom szállta meg, hogy
+azt se tudta: á-e vagy b! – Itt ugy délután öt óra felé fölébred a
+mi Szép Miklósunk, hát egy galagonyabokor hegyében lelte magát. Ő
+sem rest, izibe leugrott róla, elővette a kötőfékeket, megrázta
+háromszor s ime saját lovai agár képében előtte termettek.</p>
+<p>– No édes gazdám, szólt az anyakancza, amott a selyemrét egyik
+bokrában heverészik <span class="pagenum"><a name="Page_42" id=
+"Page_42">-42-</a></span> három nyúl. Azok a te lovaid. Majd mi
+közre kapjuk a három nyúlat s errefelé hajtjuk. S te ekkor ne
+cselekedjél egyebet, mint ezt: fogd meg a középsőt, kapd el a
+fülinél fogva, ugorj aztán a hegyébe, üsd főbe háromszor a
+kötőfékkel, lónak válik s aztán szép csendesen ballagj
+hazafelé.</p>
+<p>Ugy is lett. – A három agár közre kapja a bokrot, fölverték a
+nyulakat s Szép Miklós felé hajtották, ki a középsőt fülénél fogva
+szerencsésen el is kapta, majd ráült, a kötőfékkel háromszor főbe
+ütötte, lónak vált s aztán mindhármat szép csendesen haza
+vitte.</p>
+<p>Otthon azt mondja neki a boszorkány:</p>
+<p>– No édes fiam, hát megőrizted?</p>
+<p>– Meg, édes öreganyám.</p>
+<p>– Ugy-e szelidek ezek az én lovaim?</p>
+<p>– Mint a kezes bárány.</p>
+<p>– Jól van fiam, eredj be, az asztalon van az étel és ital;
+egyél-igyál, lakj jól, majd aztán feküdj le s aludj reggelig.</p>
+<p>Szép Miklós bement a szobába, leült, evett, ivott, jóllakott,
+majd lefeküdt s aludt reggelig csendesen, mint a jó lelkiismeret.
+<span class="pagenum"><a name="Page_43" id=
+"Page_43">-43-</a></span></p>
+<p>Reggelre kelve, a vén asszony behitta fölöstökömre; bort és
+pecsenyét tett eléje.</p>
+<p>Szép Miklós csak evegetett, csak evegetett, az asszony pedig
+térül-fordul, elővette a vasrudat, s ugyancsak tüzesitette a
+konyhában. Mikor a vasrúd már egészen izzó lett, kiugrik az ólba,
+üti-veri azokat a szegény pára jószágokat, mondván:</p>
+<p>– Hej, kutyák, itt az abrak, itt a tüzes zsarátnok! s ha még ma
+se tudtok elszökni, mindig ilyen abrakot kaptok!</p>
+<p>Szép Miklós ezt mind jól hallotta, de nem szólt semmit, hanem
+hallgatott, mint hal a vizben.</p>
+<p>Mikor Szép Miklós az ételt és italt megeléglette, jóllakott,
+kiment az ólba, kötőfékre szedte a három rosz lovat, ráült az
+anyakanczára, s elvágtatott a selyemrétre.</p>
+<p>De mikor keresztül ment a rézhidon, olyan álom szállta meg, hogy
+azt sem tudta, fiu-e vagy leány. De nem is csoda; mert a boszorkány
+álomporos bort adott neki inni. Itt ugy délután öt óra felé
+fölébred a mi Szép Miklósunk, hát egy magas hegy tetején lelte
+magát. Ő sem rest, izibe lemászott a hegyről, majd elővette a
+kötőfékeket, megrázta háromszor s <span class="pagenum"><a name=
+"Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> ime, saját lovai patkány
+képében előtte termettek.</p>
+<p>– No édes gazdám, szólt az anyakancza, amott a selyemrét egyik
+tava partján három fiával együtt egy csibés tyúk ül. A tyúk a vén
+banya, három csibéje pedig a három tátosparipa. Majd mi fölverjük a
+tyúkot, a csibéket pedig erre tereljük és te ekkor ugorj elő, kapd
+el a középső csirkét búbjánál fogva, aztán ülj rá, üsd főbe
+háromszor, lónak válik s aztán mindhárom lovat szép csendesen vidd
+haza.</p>
+<p>Ugy is lett. – A három patkány fölverte a vizi jérczét, csibéit
+pedig Szép Miklós felé terelték, ki a középsőt búbjánál fogva
+szerencsésen elkapta, ráült, a kötőfékkel háromszor főbe ütötte, az
+lónak vált s aztán mindhárom lovát szép csendesen hazaterelte.</p>
+<p>Otthon azt mondja neki a boszorkány:</p>
+<p>– No édes fiam, kitöltötted az esztendőt, most rajtad a sor: mit
+kivánsz?</p>
+<p>– Nem kivánok én egyebet, felelt Szép Miklós, mint azt a rosz
+csikót ott az ólban és három bárányt.</p>
+<p>– Oh te bolond! hisz minek lenne az neked, hisz csak a bajod
+gyűlne meg vele, hisz <span class="pagenum"><a name="Page_45" id=
+"Page_45">-45-</a></span> az olyan rosz, hogy akár a csipejére
+akaszthatod a tarisznyádat!</p>
+<p>– Mind haggyán az, csak nekem a rosz csikó és a három bárány
+kell.</p>
+<p>– Oh te bolond! kivánj aranyat és ezüstöt, jer a pinczébe, majd
+más gondolatra jösz.</p>
+<p>Itt a boszorkány bevezeti a mi Szép Miklósunkat a pinczébe, hol
+kád számra állott az arany meg az ezüst élire verve; csakugy
+fénylett, csakugy ragyogott, mintha most kerültek volna ki a
+pénzverőből.</p>
+<p>– No te bolond, itt van 7 kád arany és ezüst, hozz három zsákot
+s rakd meg akár az aranyból, akár az ezüstből.</p>
+<p>– Nem kell nekem sem arany, sem ezüst, csak a rosz csikó, meg
+három bárány.</p>
+<p>– No te bolond, már látom, hogy nincsen eszed, azért jer a
+kamrámba, válaszsz magadnak 12 öltözet aranyos-ezüstös ruhát, vagy
+annyit, a mennyi tetszik.</p>
+<p>Itt a boszorkány a mi Szép Miklósunkat bevezeti a kamrába, hol
+különbnél különb, szebbnél szebb, aranyos-ezüstös ruhák függtek,
+sorjába felakasztva. Csakugy fénylett, csakugy ragyogott rajtuk az
+a drága igaz gyöngy, <span class="pagenum"><a name="Page_46" id=
+"Page_46">-46-</a></span> kaláris, gyémánt és brilliánt, hogy ki
+sem látom mondani.</p>
+<p>– No te bolond, itt van 366 szebbnél szebb, különbnél különb
+biboros-bársonyos ruha, válaszsz, melyik kell.</p>
+<p>– Nem kell nekem a biboros-bársonyos ruha, minek volna az nekem,
+mert nekem csak az a rosz csikó kell és három bárány.</p>
+<p>– No már látom, hogy csakugyan bolonddal van dolgom, ha már
+csikó kell, jer az én márványistálómba, válaszd ki az aranyszőrü
+ménes közül azt, a melyik szemednek szádnak tetszik.</p>
+<p>Itt a vén boszorkány a mi Szép Miklósunkat bevezeti a
+márványistálóba, hol az aranyszőrü ménes aranyvályuból és
+aranysaroglyából evett-ivott, ólomhidláson állott. Csak ugy
+ragyogott, csak ugy fénylett a szőrük, hogy az ember tetőtől talpig
+meglátta benne magát.</p>
+<p>– No válaszsz! Ott van az a harmadfű kancza csikó, nézd, hogy
+rúgja a padlást!… Ott van az a harmadfű csődör-csikó, nézd hogy
+ragyog a szőre, nézd hogy okádja orrán-száján a tüzes lángot. Ha
+csikó kell, válaszsz innen, vigy akár 12-őt, nem bánom, csak azt a
+rosz <span class="pagenum"><a name="Page_47" id=
+"Page_47">-47-</a></span> csikót ne kérd, mert annak ugyse vennéd
+hasznát, csak a bajod gyülne meg vele, mert azt nem adom.</p>
+<p>– Nem kell nekem sem az a kancza-csikó mely a padlást rúgja, sem
+az a csődör-csikó, mely orrán-száján tüzet okádik; mert nekem csak
+a rosz csikó kell és három bárány.</p>
+<p>Mit volt mit tenni a boszorkánynak, kénytelen kelletlen odadta a
+rosz csikót és három bárányt.</p>
+<p>Itt Szép Miklós a rosz csikó fejébe húzza a kötőféket,
+kivonczolja az istálóból. Itt a rosz csikónak még jártányi ereje
+sem volt; még az udvarból sem értek ki, már lerogyott. Szép Miklós
+odament hozzá, farkánál fogva fölemelte s csakis igy tudott tovább
+vánczorogni a rosz csikó, a vén asszony pedig egy véka tetejére
+felült a háztetőre s onnan nevette, hogy és mint vesződik Szép
+Miklós a rosz csikóval. De meg is gyült a baja, mert az egyik
+kezében a három bárányt vezette pányván, a másik kezéből pedig a
+rosz csikó kötőfékét tartotta, melyet ugy vonczolt, húzott maga
+után mint kutya a d...t.</p>
+<p>Itt lelkem teremtette, nagy kínlódás és vesződés között elértek
+már a feleútra. A rosz <span class="pagenum"><a name="Page_48" id=
+"Page_48">-48-</a></span> csikó taktusra minden fél órában egyet
+lépett és ezt is csak akkor tette, ha Szép Miklós egyet rántott a
+kötőféken. Itt a rosz csikó csetlik-botlik, bukfenczet vetett s
+elmállott az út közepén, Szép Miklós pedig odament a farához,
+farkánál fogva fölemelte s ekkor megszólal a rosz csikó:</p>
+<p>– Tekints csak hátra kedves gazdám, hol látod ülni a vén
+banyát?</p>
+<p>Szép Miklós visszanézett, hát látja, hogy a vén asszony még most
+is ott ül a háztetőn az üres vékán s ugyancsak fenyegeti az öklével
+a rosz csikót, meg Szép Miklóst.</p>
+<p>– Ott ül, kedves lovam, a háztetőn egy üres vékán s ugyancsak
+fenyeget az öklével!</p>
+<p>A vén asszony pedig csak azt várta, hogy vagy Szép Miklós
+tekintsen vissza, vagy a rosz csikó. Most, hogy ez megtörtént, hogy
+Szép Miklós visszanézett, kivezeti az ólból az anyakanczát, ráül,
+felszáll rajta a levegőégbe egy zöldes, sötét felhővé változott s
+utána a rosz csikónak.</p>
+<p>– Ejnye, kedves lovam, be sötétzöld felhő közeledik felénk!</p>
+<p>– Siessünk kedves gazdám, egy helyett <span class=
+"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> kettőt
+lépjünk, mert az a vén boszorkány bizony levizel bennünket.</p>
+<p>Itt a sötétzöld felhőből hármas nyerités hallatszott; az
+anyakancza a fiát csalogatta, a rosz csikó pedig hangos
+nyeritéssel, hogy szinte megkondult belé a világ, visszafelelt az
+anyjának. Erre megeredt az ólmos eső s úgy hullt alá jéggel
+vegyest, mintha csak kannából öntötték volna. Ej, Szép Miklós sem
+rest, kiereszti aranyhaját s mind a csikót, mind a három bárányt,
+szépen betakarta: igy nem verte őket agyon a jéggel vegyes ólmos
+eső.</p>
+<p>Mikor a vén banya emigy kiadta a mérgét, hazaszállt s ujra
+felült a háztetőre egy üres vékára s egyebet nem csinált, mint
+örökkön örökké csak az öklével fenyegette mind Szép Miklóst, mind a
+rosz csikót.</p>
+<p>Itt lelkem teremtette, mentül közelebb értek a határhoz, a rosz
+csikó annál jobban igyekezett; most már nemcsak lépést ment, hanem
+ügetett, koczogott is.</p>
+<p>Csak mennek, csak mendegélnek, egyszer ujra megszólal a rosz
+csikó, mondván:</p>
+<p>– Tekints csak hátra, kedves gazdám, hol látod a vén
+boszorkányt?</p>
+<p>Visszanéz Szép Miklós, hát látja, hogy a <span class=
+"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> vén
+asszony az üres vékán még most is ott ül a háztetőn s ugyancsak
+fenyegeti az öklével mind Szép Miklóst, mind a rosz csikót.</p>
+<p>– Hát kedves lovam, ott ül a háztetőn egy üres vékán s ugyancsak
+fenyeget az öklével!</p>
+<p>A vén asszony pedig csak ezt várta, hogy vagy Szép Miklós
+tekintsen vissza, vagy a rosz csikó. Most hogy ez megtörtént, hogy
+Szép Miklós visszanézett, izibe beszalad az ólba, kivezeti az
+anyakanczát, ráül, felszáll rajta a levegő égbe s egy sötétzöld
+felhő képében utána Szép Miklósnak.</p>
+<p>– Ejnye, kedves lovam, be haragos sötétzöld felhő közeledik
+felénk!</p>
+<p>– Siessünk kedves gazdám, egy helyett kettőt lépjünk, mert az a
+vén boszorkány bizony levizel bennünket.</p>
+<p>Itt a sötétzöld felhőből hármas nyerités hallatszott; az
+anyakancza a fiát csalogatta, a rosz csikó pedig hangos nyeritéssel
+visszafelel neki, hogy szinte megkondult belé a világ. Erre
+megeredt az ólmos eső jéggel vegyest s szakadt, mintha csak
+kannából öntötték volna.</p>
+<p>Ej, Szép Miklós sem rest, kiereszti aranyhaját <span class=
+"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> s vele
+mind a rosz csikót, mind a három bárányt, szépen betakarta: igy nem
+verte őket agyon a jéggel vegyes ólmos eső.</p>
+<p>Mikor a vén banya emigy kiadta a mérgét, hazaszállt s ujra
+felült a háztetőre egy üres vékára s egyebet nem tett, mind két
+öklével Szép Miklóst fenyegette.</p>
+<p>Itt lelkem teremtette, egyszer valahára még is elértek a
+határhoz, hol megszólal a rosz csikó:</p>
+<p>– No kedves gazdám, ha innen is szerencsésen megszabadulunk,
+akkor fittyet se hányj minden bajnak! Majd én itt egy bukfenczet
+vetek, mintha megbotlottam volna s áthajitom magam a vashidon, te
+pedig ezalatt az egyik bárányt hajitsd az egyik fenevad torkába, a
+másikat a másikéba, s ekkor hunyd be szemed, szaladj a vashidnak s
+mikor a feleközepe tájára értél, a harmadikat ekkor dobd oda
+mindkettőnek. Ezen a fenevadak összevesznek; mindkettő el akarja
+kapni s igy aztán te szerencsésen megszabadulhatsz.</p>
+<p>Ugy is lett. – A rosz csikó egyet botlik, bukfenczet vet s
+áthajitotta magát a vashidon. A két fenevad ugrik utána, hogy majd
+elkapják, de a láncz visszarántotta. Most Szép <span class=
+"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> Miklós az
+egyik bárányt az egyik torkába, a másikat a másikéba dobta s mig
+azok azt elnyelték, behunyta szemét, neki a hidnak. Mikor a
+feleközepe táján volt, már a két fenevad ugrani akart, hogy
+mindjárt diribról-darabra szanaszét tépik, de Szép Miklós ép ekkor
+hajitotta oda nekik a harmadik bárányt, melyen azok összevesztek, s
+egymásra rontottak. Igy szabadult meg Szép Miklós a bizonyos
+haláltól; igy szabadult meg a fenevad torkából.</p>
+<p>Mikor Szép Miklós átszaladt a hidon, bezzeg már ekkor nem az a
+rosz csikó állott előtte, melynek a csipéjére tarisznyát lehetett
+volna akasztani, hanem a négy lábu vasderes tátosparipa, melynek
+széles e világon párját hasztalan keresnénk.</p>
+<p>– No kedves gazdám, szólt a négy lábu vasderes, ülj fel a
+hátamra, mert ha nem mondod is, ugyis tudom, hogy hova igyekezünk.
+Ne félj, majd hazaviszem én a szép asszonyt, pedig csak lépést
+megyek, az öcsém pedig egész erejéből lohol utánam, még se ér
+utol.</p>
+<p>Hej, sárkány ki a rezidencziából, Szép Miklós pedig be. Itt
+Tündérszép Ilona eléje szalad, száz ölelés, száz pár csók, fel a
+négy <span class="pagenum"><a name="Page_53" id=
+"Page_53">-53-</a></span> lábu vasderes hátára s aztán isten
+hozzád, 12 fejü sárkány!</p>
+<p>Ej, a vasderes sem rest, dörömböl az ólban. Meghallja ezt a 12
+fejü sárkány, hazaszáll s beront az ólba.</p>
+<p>– Hej, kutya egye a husodat, holló vájja a szemedet, nincsen
+szénád, nincsen zabod, hogy ugy dörömbölsz?!</p>
+<p>– Szénám is van, zabom is van, de oda a szép asszony; itt járt
+Szép Miklós s elvitte.</p>
+<p>– Ehetem-e, ihatom-e, alhatom-e?</p>
+<p>– Se nem ehetel, se nem ihatol, se nem alhatol, mégsem érjük
+utól! mert nekem csak három lábam van, az ő lovának pedig négy, de
+azért tegyünk próbát.</p>
+<p>Itt a sárkány ráül a három lábu vasderesre s utána Szép Miklós
+után. Mig a sárkány paripája lóhalálában futott, addig Szép Miklósé
+csak lépve ment, s mégsem érte utól.</p>
+<p>Mikor a határra értek, Szép Miklós négylábu vasderes
+tátosparipája visszanyerit az öcscsének. Ennek se kell több, hogy
+meghallotta, fölugrott a csillagokba s ott fölvetette a farát,
+ledobta a sárkányt, mely midőn a földre ért, kolimázzá változott s
+ezóta kenik a tótok kolimázzal a szekerüket. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span></p>
+<p>Szép Miklós aztán szép csendesen hazavitte a feleségét, ki aztán
+fehér selyemágyát megvetette a virágnyoszolyán, az ura pedig mellé
+feküdt, s még most is ott alszanak a cziprusfa árnyékában, hogy ha
+föl nem ébredtek.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_55" id=
+"Page_55">-55-</a></span></p>
+<h2><a name="CHAPT02" id="CHAPT02"></a>A HÁROM KALMÁRFI.</h2>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_56" id=
+"Page_56">-56-</a></span><br />
+<span class="pagenum"><a name="Page_57" id=
+"Page_57">-57-</a></span></p>
+<p>Volt a világon egy igen gazdag kalmár s ennek három fia. Hogy im
+gazdag volt az ember, hogy im egy pár zsák pénzért nem igen ment a
+szomszédba: két idősb fiát – mert a harmadik még csak 7 esztendős
+volt – mindenféle tudományokra, hadi vitézségekre kitanittatta.</p>
+<p>Itt lelkem teremtette, mi történik a dologból, mi nem, nem egyéb
+a nagy semminél, egy éjszaka mind a három fiu álmot látott.</p>
+<p>Reggelre kelve a fölöstökömnél, mikor mindnyájan együtt voltak,
+csak elkezdi a legnagyobb:</p>
+<p>– Ejnye, uram-atyám, be különös álmot láttam!</p>
+<p>– Mit, édes fiam? kérdé a kalmár.</p>
+<p>– Hát, itt la, az öcsémmel elmentűnk ország-világszerte a
+dicsőség pálmáját keresni <span class="pagenum"><a name="Page_58"
+id="Page_58">-58-</a></span> s megtaláltuk azt a zöld király
+birodalmában. A zöld királynak volt három szép eladó leánya. Egyik
+szebb volt mint a másik, de nekem még is legjobban tetszett a
+legnagyobb. Itt a zöld király országszerte kihirdette, hogy az
+egész föld kerekségéről gyűljenek össze a hirneves vitézek s a ki
+egy sudar fenyőfa szál tetején levő bagolyfiut sziven tud lőni,
+annak adja feleségül legidősb leányát. A vitézek közt én is jelen
+voltam s nekem szolgált a szerencse legjobban, mert én lőttem
+sziven a bagolyfit s enyém lett a királykisasszony egy
+herczegséggel együtt. Én ezt álmodtam.</p>
+<p>– Ez szép álom volt. Hát te fiam, szólt a kalmár a középső
+fiához, mit álmodtál?</p>
+<p>– Én is azt álmodtam, a mit a bátyám, csak azzal a kis
+különbséggel, hogy nekem a királykisasszonyok közül legjobban
+tetszett a középső, kinek a kezét s vele egyűtt egy herczegséget
+nyertem el; mert második próbául azt vetette föl a zöld király,
+hogy középső leánya kezét annak adja, ki legmesszebb tud hajitani
+parittyából, az pedig én voltam.</p>
+<p>– Ez is szép álom volt. Hát te kis fiam, kérdé a kalmár
+legkisebb fiát, mit álmodtál?</p>
+<p>– Én is azt álmodtam a mit a két bátyám, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> csak azzal
+a kis különbséggel, hogy én a legkisebb leány kezét – a ki most még
+csak öt esztendős – nyertem el az egész királysággal együtt. Hogy
+mi uton és módon, azt most nem mondom meg.</p>
+<p>– Ez is szép álom volt, válaszolt a kalmár.</p>
+<p>– De nem azt mondom én atyámuram, vette át a szót a legidősb
+fiu, hanem azt, hogy csináltass a számunkra, már mint az én és az
+öcsém számára – téged itthon hagyunk, már mint a legkisebbet, mert
+te még csak gyermek vagy – mondom csináltass a mi számunkra
+herczegi ruhát, végy alánk drága paripákat, oldalunkra görbe
+kardot, mert mi elmegyünk a zöld király birodalmába szerencsét
+próbálni; mert mához egy esztendőre lesz a viadal napja s nekem
+pedig tovább nincs itthon maradásom.</p>
+<p>– Nekem sincs, erősité a középső.</p>
+<p>– Teljék szivetek kivánsága, édes fiaim, szólt a kalmár,
+menjetek el a dicsőség pálmájáért, lesz czifra köntös, tüzes paripa
+és éles kard, csakhogy aztán szégyent és bút ne hozzatok vén apátok
+fejére.</p>
+<p>Mit volt mit tenni a gazdag kalmárnak, az országban a legjobb
+két paripát, a legczifrább <span class="pagenum"><a name="Page_60"
+id="Page_60">-60-</a></span> köntöst és a legélesebb kardot
+megvette s átadta a fiainak, kik aztán emigy felkészülve,
+elindultak ország-világszerte a zöld király rezidencziája
+fölkeresésére.</p>
+<p>Mentek mendegéltek aztán hetedhét ország ellen, még az
+operencziás tengeren is túl, még az üveghegyeken is túl, még azon
+is túl, hol a kis kurta farku disznó túr, tulonnan túl, innenen
+innen, egyszer valahára beértek a zöld király rezidencziájába. Hol
+már, mint álmodák, széles e világból össze voltak gyülve a hirneves
+vitézek, kiknek szép száma a mi két kalmár fiunkkal is
+szaporodott.</p>
+<p>De a két vitéz átalotta, hogy ők csak egy kalmár cselédei, azért
+herczegfiaknak adták ki magukat. Fogadják őket nagy czeremoniával,
+hajlongnak előttük jobbra is, balra is, a két királykisasszony
+pedig ép eléjük szaladt s karon fogva vezették fel a 12 fehér
+márvány-garádicson.</p>
+<p>És a számnélküli sok vitéz között csakugyan, a mint megálmodák,
+a két kalmár-fiu lett a nyertes; mert a legöregebb a nyilával ugy
+sziven lőtte a fenyőszál hegyén levő bagolyfiut, hogy még csak nem
+is nyikkant, a középső pedig a parittyájával annyira túl hajitott,
+<span class="pagenum"><a name="Page_61" id=
+"Page_61">-61-</a></span> hogy a vitézek közül egyetlenegy sem
+tudta még csak megközeliteni sem. Igy az öregebbiké lett a zöld
+király nagyobbik leánya, a kisebbiké pedig a középső
+királykisasszony, mindegyik egy-egy herczegséget kapott
+nászajándékul.</p>
+<p>Már a két kalmárfiu fedél alá jutott, selyemágyban hált,
+kinek-kinek királykisasszony volt a felesége és már sok ideig
+együtt éltek nagy boldogan. Egyszer azonban csak megszólal a
+legnagyobbik kalmárfiu:</p>
+<p>– Ejnye, kedves öcsém, be rosz álmom volt az éjszaka; azt
+álmodtam ugyanis, hogy az apám földig leégett, mindene porrá lett s
+igy koldusbotra jutott.</p>
+<p>– Én is ezt álmodtam, erősité a középső.</p>
+<p>– De nem azt mondom én, testvér, hanem azt, hogy mi már ugyis
+gazdagok vagyunk, azért menjünk haza, keressűk fel szükölködő
+apánkat, épittessük fel a házát, töltsük meg a boltját s
+gazdagitsuk fel ujra.</p>
+<p>– Jó lesz biz az, erősité a középső.</p>
+<p>S ezzel a két herczegfi, mert már most azok voltak, egy zsák
+aranyat keresztül vetettek a nyereg-kápán s elindultak hazafelé
+kárvallott édes apjuk fölsegélésére. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_62" id="Page_62">-62-</a></span></p>
+<p>Mentek mendegéltek aztán hetedhét ország ellen, még az
+operencziás tengeren is túl, még az üveghegyeken is túl, még azon
+is túl, hol a kis kurta farku disznó túr, tulonnan túl, innenen
+innen, egyszer mégis azt mondhatták, itthon vagyunk.</p>
+<p>Az öreg kalmár csakugyan porrá égett és a fiával együtt egy
+ingben-gatyában szaladt ki az égő házból. Aztán a kalmárnak nem
+volt sem testének, sem lelkének hová lenni, a fiával együtt, ki már
+ekkor szép legénykévé nyult föl, beállott csordásnak, kik most is,
+midőn a két herczegfi megérkezett, ott őrizték a marhát a
+tarlón.</p>
+<p>A két herczegfi aztán az öreg kalmár házát szépen felépittette,
+ugy, hogy az még különb volt mint azelőtt, s pénzt adtak neki –
+mert volt arany egész dögével – hogy kalmárkodhasson; de a
+legkisebb testvérüket, bár ők ellenezték, az öreg kivánságára, hogy
+ebből is faragjanak embert, elvitték magukkal.</p>
+<p>S ezzel a három testvér útnak indult. A legkisebb azonban az
+egész úton szomoru volt s egyet sem szólt. A két idősb testvér
+előbbre lovagolt s azt mondja a legnagyobbik a középsőnek:
+<span class="pagenum"><a name="Page_63" id=
+"Page_63">-63-</a></span></p>
+<p>– Ugyan testvér, mondd meg nekem, nem bajunkra hoztuk-e mi el
+ezt a fajankót magunkkal?!… Ládd ez még, a mily igaz szive van és a
+mily ostoba, elárul bennünket, hogy mi nem vagyunk herczegfiak.</p>
+<p>– Az ám, kontrázott neki a középső.</p>
+<p>– Egyet mondok, testvér, kettő lesz belőle: veszitsük el. Majd
+mikor keresztülmegyünk ezen a nagy hidon, mely itt előttünk van,
+taszitsd a mélységes tengerbe.</p>
+<p>Ugy is lett. – A középső testvér a legkisebbet beletaszitotta a
+mélységes tengerbe; de biz abból azért még sem lett halétek; mert a
+zöld király legkisebbik leányát, kiről azt álmodta a legkisebb
+kalmárfiu, hogy felesége lesz, elrabolták a zsiványok, kik azt
+megölni, nem ölték meg, hanem leszedték róla a drágaságokat, magát
+pedig egy bárkába csukták s bevetették a mélységes tengerbe. És a
+kalmárfiu, a mint ott uszkált a tengerben, e bárkában kapaszkodott
+meg. Aztán szép csendesen felmászott a bárka tetejére, benéz az
+ablakon, hát látja, hogy ott egy szalmaágyon egy szerelemtől
+lelkezett gyönyörü leány fekszik. A kalmárfiut rögtön kitörte a
+szerelem hidege, még pedig ugy, hogy még a foga is vaczogott.
+<span class="pagenum"><a name="Page_64" id=
+"Page_64">-64-</a></span></p>
+<p>A kalmárfiu aztán megkoczogtatta az ablakot háromszor s
+bekiáltott rajta:</p>
+<p>– Ébredj, szivem szép szerelme, kelj föl s ereszsz be az
+ablakon.</p>
+<p>A királykisasszony fölébredt, kitekint az ablakon, hát látja,
+hogy a bárka tetején egy ékes ábrázatu ifju ül, még pedig olyan,
+hogy olyant sem azelőtt, sem azután, sem azóta nem látott. Ezt is
+rögtön kilelte a szerelem hidege, majd felugrott az ágyról, izibe
+kinyitotta az ablakot, s beeresztette a kalmárfiút, kik aztán azt
+mondták egymásnak:</p>
+<p>– Én a tiéd, te az enyém, ásókapa se választ el egymástól.</p>
+<p>S ezzel megölelték, megcsókolták egymást s szent lett a
+békesség. Aztán vitte őket a viz csendes ringatással, egyszer egy
+szigethez értek, hol a bárka magától megállott, a kalmárfiu pedig
+elindult a sziget belsejébe. A merre csak ment, sehol egy lelket
+sem látott, csak kisebb-nagyobb kővé vált embercsoportokra akadt.
+Mikor a legnagyobb csoport mellett elment volna, megszólal valaki
+ilyeténképen:</p>
+<p>– Hej, vitéz kalmárfi, ne menj el mellettünk, hanem jőjj vissza,
+mert egy kis beszédem van veled. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_65" id="Page_65">-65-</a></span></p>
+<p>A kalmárfi csak ekkor tekintett hátra, hát látja, hogy a
+kőcsoport kellős közepén álló ember integet neki, hogy menjen
+vissza. A kalmárfi visszament s ekkor azt mondja neki a középütt
+álló kővé vált ember, ki maga a király volt:</p>
+<p>– Édes fiam, mert én fiammá fogadlak, látod ezt a
+márványpalotát, mely ide madárlátta távolban van? No ha látod,
+eredj fel a 12 fehér márvány-garádicson, fogd meg az
+aranykilincset, nyisd be az ajtót s majd aztán szebbnél szebb
+kisasszonyok szaladnak eléd, kik karon fogva bevezetnek a fehér
+szobába s tánczolni hínak; de te, mintha néma volnál, egy szót se
+szólj, hanem ülj le szótlanul az asztalszegbe. S ekkor aranyabroszt
+teritnek eléd, az aranyabroszra czintányért tesznek, a czintányér
+mellé kanalat, villát és szarvasnyelü kést raknak. Mikor emigy
+fölteritettek, mindenféle világi jókkal kinálnak, hogy egyél-igyál;
+de te, egy falat étel és egy korty ital, nem sok, de még annyit se
+végy magadhoz, hanem ülj ott némán mint egy darab fa. S ekkor majd
+megharagszanak a kisasszonyok, hogy se nem eszel, se nem iszol, se
+nem tánczolsz, s kidobnak az ajtón; de az ételeket <span class=
+"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> és
+italokat is, minden abroszostul együtt utánad hajitják. S te ekkor
+szedd fel az ételeket és italokat s hozd el magaddal; de mielőtt
+odább állhatnál, majd utadat állja egy óriás, ki meg akar veled
+küzdeni. De te ne tarts semmitől, csak húzd ki az oldalomon függő
+éles kardot s vedd ki hátul a frakkom zsebében lévő három üveg
+közül a legkisebbet s igyál belőle néhány cseppet. A mi megmarad az
+üvegben, azt tedd vissza ismét a frakkom zsebébe.</p>
+<p>Ugy is lett. – A kalmárfi kihúzta a kővé vált király kardját s a
+maga hüvelyébe dugta, majd kivette a frakkja zsebéből a kis üveget
+s jót huzott belőle. Eddig is erős legény volt a kalmárfi, de most
+hétszerte erősebb; akár egy oroszlánnal is megverekedett volna. A
+kalmárfi aztán elindult a márványpalota felé, s hogy odaért, izibe
+felszaladt a 12 fehér márvány-garádicson, s ekkor mindenféle
+énekeket, muzsikát, tánczolást s nevetést hallott, majd megfogta az
+aranykilincset s benyitotta a puszpángfa ajtót.</p>
+<p>A szoba telisded teli volt szebbnél szebb dalló, tánczoló,
+nevető kisasszonyokkal, kik alighogy megpillantották a mi
+kalmárfiunkat, huszan is eléje szaladtak, ki a karjánál, ki a
+<span class="pagenum"><a name="Page_67" id=
+"Page_67">-67-</a></span> frakkjánál fogva húzták-vonczolták, hogy
+jőjjön velük tánczolni; de a kalmárfi, mintha néma lett volna, egy
+árva szót sem szólt, hanem szótlanul leült az asztalszegbe.</p>
+<p>Itt mindjárt nagy sürgés-forgás támadt; a kisasszonyok
+teritékért szaladtak; az egyik az aranyabroszt teritette fel a
+puszpángfa asztalra, a másik a czintányért hozta, a harmadik kést,
+kanalat és villát tett a tányér mellé, a negyedik az ezüstkancsót
+állitotta fel s igy sorba, mig csak meg nem volt teritve az
+asztal.</p>
+<p>Mikor meg volt teritve a puszpángfa asztal, egyszeribe, mint a
+parancsolat, az asztalon termettek a különbnél különb, száj-iznek
+kedves ételek és italok; de a kalmárfi se nem evett, se nem ivott,
+hanem ott ült szótlanul, mintegy sóbálvány. A kisasszonyok aztán
+odamentek melléje, ölelik, csókolják, nyalják-falják, imhogy meg
+nem ették, hogy igyék, egyék, de a kalmárfinak is volt esze; se nem
+evett, se nem ivott. S ezer volt a szerencséje, mert mihelyest akár
+egy korty bort, akár egy falat ételt lenyelt volna, tüstént azon
+szempillantásban kővé vált volna!…</p>
+<p>Mikor látták a kisasszonyok, hogy biz ezt <span class=
+"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> nem
+vezethetik a jégre: megragadták a szegény kalmárfit s kihajitották
+az ajtón. Aztán mindent: ételt, italt, kést, kanalat, villát,
+poharat, abroszt utána dobáltak.</p>
+<p>A kalmárfi pedig leteritette az aranyabroszt, s bele rakta az
+ételeket és italokat az evőeszközökkel együtt, majd hurkot vetett
+rá s hazafelé akarta vinni az irháját, de egy irtóztató óriás utját
+állta, ki szót szólt hozzá ilyeténképen:</p>
+<p>– Hej, mindig hallottam a hiredet, azért mérkőzzél meg velem,
+jer az ólomszérűre.</p>
+<p>Kimentek az ólomszérűre, megfogja az óriás a mi kalmárfiunkat s
+bokáig belevágta az ólomszérűbe.</p>
+<p>Hej, a kalmárfi sem rest, kiugrik a lyukból, megfogja az óriást
+s térdig belevágta az ólomszérűbe.</p>
+<p>Hej, az óriás sem rest, kiugrik a lyukból, megfogja a kalmárfit
+s egész derékig bevágta az ólomszérűbe.</p>
+<p>Hej, a kalmárfi sem rest, kiugrik a lyukból, megfogja az óriást
+s egész nyakig bevágta az ólomszérűbe.</p>
+<p>Most az óriás ki akart ugrani a lyukból, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> de nem
+lehet, benn rekedt s mig ott kászmálódott, a kalmárfi kihúzta a
+kardját s leszelte a gombját. Aztán a kalmárfi fölvette az
+aranyabroszt, visszament a kővé vált királyhoz, ki azt mondja
+neki:</p>
+<p>– No édes fiam, mert már aztán igy nevezlek, most dugd be a
+kardot a maga helyére, menj haza, vigy a kedvesednek ételt, italt,
+mert most már ehettek is ihattok is belőle; de holnap reggel még
+korábban kelj föl s jőjj ide hozzám.</p>
+<p>A kalmárfi aztán a kővé vált király kardját bedugta a hüvelyébe
+s visszament a mátkájához, ki már a dolgot nem tudta mire vélni,
+hogy az ő jegyese oly sokáig tér vissza: azért három kendőt is tele
+sirt, hogy ő már megint árván marad. A mint ott sirdogál, kitekint
+az ablakon, hát imhol látja jőni a jegyesét. A királykisasszony sem
+rest, kinyitja az ablakot, kiugrik rajta, eléje szalad a
+mátkájának. Aztán mindketten bementek a bárkába s az evéshez
+láttak.</p>
+<p>Itt másnap reggel a kalmárfi még korábban fölkelt mint tegnap,
+majd felöltözködött s elment a kővé vált királyhoz, ki azt mondja
+neki: <span class="pagenum"><a name="Page_70" id=
+"Page_70">-70-</a></span></p>
+<p>– Húzd ki csak édes fiam az oldalomon függő kardot s vedd ki a
+frakkom zsebéből a három üveg középsőjét s igyál belőle.</p>
+<p>A kalmárfi kihúzta a kővé vált király kardját, kivette a frakkja
+zsebéből a három üveg középsőjét s jót húzott belőle. Eddig is erős
+volt a kalmárfi, de most hétszerte erősebb lett.</p>
+<p>– No édes fiam, látod-e azt a három márvány-kastély középsőjét?
+No, ha látod, eredj fel oda a 12 fehér márvány-garádicson, fogd meg
+az aranykilincset, nyisd be a puszpángfa ajtót s ekkor még
+százszorta szebb kisasszonyok szaladnak eléd, kik karon fogva
+bevezetnek a fehér szobába s tánczolni hínak; de te ismét, mintha
+se szemed, se füled, se nyelved nem volna, se ne láss, se ne hallj,
+se ne beszélj, hanem szótlanul ülj be az asztalszögbe az
+ezüstlóczára. S ekkor a szebbnél szebb kisasszonyok majd azt
+gondolják, hogy éhes is vagy, szomjas is vagy: ezért aranyabroszt
+teritenek eléd, az aranyabroszra ezüsttányért tesznek, az
+ezüsttányér mellé villát, kanalat és kést raknak. Mikor emigy
+fölteritenek, mindenféle világi jók teremnek az asztalon; de te,
+egy falat étel, vagy egy korty ital nem sok, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> de még
+annyit se végy a szádba, hanem ülj ott némán mindaddig, mig az
+ajtót ki nem nyitják s ki nem hajitanak rajta. S ekkor mindent, de
+mindent: kést, kanalat, villát, ételt, italt, ezüstpoharat utánad
+hajigálnak, te pedig teritsd le az aranyabroszt s mindeneket szedj
+fel. Mikor a 12 fehér márvány-garádics legalsójára érsz, utadat
+állja egy óriás, ki meg akar veled mérkőzni: ezért az ezüstszérűre
+hil birkozni; de te, ha ugy cselekszel, mint az imént mondám, ezen
+is diadalmaskodol.</p>
+<p>Ugy is lett. – A kalmárfi aztán elindult a három márvány-palota
+középsője felé, s hogy odaért, izibe felszaladt a 12 fehér
+márványgarádicson, megfogta az ezüstkilincset s benyitotta a
+puszpángfa ajtót.</p>
+<p>Alig tette be a lábát, alig pillantották meg, már húsz leány is
+szaladt feléje. Egyik kisasszony az egyik karját fogta, a másik a
+másikat, a harmadik pedig a frakkja szárnyánál fogva húzta.
+Csókolták, ölelték, nyalták-falták, hogy menjen velük tánczolni.
+Szólt a banda, húzta a czigány. De a kalmárfi, mintha se füle, se
+szeme, se nyelve nem lett volna, se nem hallott, se nem látott, se
+nem beszélt, hanem <span class="pagenum"><a name="Page_72" id=
+"Page_72">-72-</a></span> szótlanul leült az asztalszögbe az
+ezüstlóczára.</p>
+<p>Most a szép kisasszonyok azt gondolták, hogy tán éhes és szomjas
+a gavallér. Azért mindjárt nagy sürgés-forgás támadt; a
+kisasszonyok teritékért szaladtak s husz is rohant mint az
+eszeveszett, mint a bódult, egymásután. Az egyik aranyabroszt
+húzott a puszpángfa asztalra, a másik ezüsttányért tett eléje, a
+harmadik ezüstkést, kanalat és villát tett a tányér mellé, az
+ötödik ezüstkancsót hozott s igy sorba mindaddig, mig csak az
+asztal meg nem volt teritve.</p>
+<p>Mikor a puszpángfa asztal meg volt teritve, egyszeribe, mint a
+parancsolat, száj-iznek kedves, különbnél különb ételek és italok
+termettek elő; de a kalmárfi se nem evett, se nem ivott, hanem ott
+ült szótlanul, mint egy darab fa. A kisasszonyok oda ültek melléje,
+ölelik, csókolják, nyalják-falják, hogy ebből egyék, hogy abból
+igyék, de a kalmárfinak is volt esze, nem enni és nem inni. S ezer
+volt a szerencséje, mert mihelyest akár egy korty bort, akár egy
+falat ételt lenyelt volna, tüstént azon szempillantásban kővé vált
+volna. <span class="pagenum"><a name="Page_73" id=
+"Page_73">-73-</a></span></p>
+<p>Hogy látták a kisasszonyok, hogy biz azon sem szép szó, sem édes
+csók, sem mézes beszéd nem fog: megragadták a szegény kalmárfit, ki
+a lábát, ki a kezét, ki a haját, s kidobták az ajtón. De ez még nem
+volt elég, hanem mindent: ételt, italt, kést, kanalat, villát,
+abroszt, kancsót kihajigáltak utána.</p>
+<p>A kalmárfi aztán az ambituson szépen leteritette az aranyabroszt
+s mindent belepakolt, majd hurkot vetett rajta s lefelé indult a 12
+fehér márvány-garádicson.</p>
+<p>Mikor a márvány-garádics legalsó fokára ért: egy irdatlan óriás
+utját állta, ki nagy mérgesen rárivalkodott:</p>
+<p>– Hej, emilyen-amolyan kalmárfia! világszép éltemben mindig
+hallottam a hiredet, az öcsémet is kivégezted csúf halállal: azért
+jöszte velem az ezüstszérűre, mérkőzzünk meg!</p>
+<p>Mit volt mit tenni a kalmárfinak, vagy akart, vagy nem, meg
+kellett az óriással birkoznia.</p>
+<p>Kimennek az ezüstszérűre, hol az óriás megfogja a mi
+kalmárfinkat s bokáig belevágta az ezüstszérűbe. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span></p>
+<p>Hej, a kalmárfi sem rest, kiugrik a lyukból, megfogja az óriást
+s térdig vágta az ezüstszérűbe.</p>
+<p>Hej, az óriás sem rest, kiugrik a lyukból, megfogja a kalmárfit
+s egész derékig belevágta az ezüstszérűbe.</p>
+<p>Hej, a kalmárfi sem rest, izibe kiugrik a lyukból, megfogja az
+óriást s egész nyakig belevágta az ezüstszérűbe.</p>
+<p>Most az óriás ki akar ugrani a lyukból, de nem lehet, mert két
+széles vállánál fogva benn rekedt s mig ott kászmálódott, a
+kalmárfi kihúzta a kardját s izibe leszelte a gombját.</p>
+<p>Miután a kalmárfi emigy elvégezte a dolgát, fölvette az
+aranyabroszt s visszasietett a kővé vált királyhoz, ki azt mondja
+neki:</p>
+<p>– No, édes fiam, most már dugd be a kardot a maga hüvelyébe,
+menj haza, vigy a kedvesednek ételt, italt, de holnapra kelve még
+korábban kelj fel s jőjj ide hozzám.</p>
+<p>A kalmárfi aztán a kővé vált király kardját bedugta a maga
+helyére s visszament a mátkájához, ki, mint a párjavesztett galamb,
+nem tudta a dolgot mire vélni, hogy az ő mátkája oly sokáig tér
+vissza: azért sirva fakadt, <span class="pagenum"><a name="Page_75"
+id="Page_75">-75-</a></span> hogy ő már megint árván maradt, mint a
+kinek senkije sincsen s három kendőt is tele sirt ebbeli szive
+szomoruságában. A mint ott sirdogál az ablaknál, kitekint rajta,
+hát imhol látja jőni a mátkáját. A királykisasszony sem rest,
+kinyitja az ablakot, kiugrik rajta s eléje szalad.</p>
+<p>Aztán mindketten bementek a bárkába s az evéshez láttak.</p>
+<p>Másnapra kelve, a kalmárfi még korábban fölkelt, izibe
+felöltözködött, mátkájától elbúcsúzott s a kővé vált királyhoz
+sietett, ki azt mondja neki, szót szólván:</p>
+<p>– No, édes fiam, hát megérkeztél, azért hát húzd ki harmadszor
+is az oldalomon függő kardot, tedd a magadéba, s aztán vedd ki a
+frakkom zsebéből a legnagyobb üveget s igyál belőle.</p>
+<p>A kalmárfi azonképpen cselekedett. – Kihúzta a kővé vált király
+kardját, azt a maga hüvelyébe dugta, majd a három üveg
+legnagyobbikát is kivette s jót húzott belőle. Eddig is erős volt a
+kalmárfi, de most hétszerte erősebb lett.</p>
+<p>– No édes fiam, az üveget vidd el magaddal, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> majd
+hasznát veszed még; mert vagy volt dolgod erős óriással, vagy nem,
+de most ugyan mokány gyerekkel tűzöl össze. Azért ha erőd
+fogyatékát érzed, csak ebből az üvegből igyál. Aztán látod-e
+madár-látta távolban azt a harmadik márvány-palotát? No, ha látod,
+eredj el oda. S ott még ezerszerte szebb leányok szaladnak eléd,
+kik karon fogva bevezetnek a fehér szobába s tánczolni hínak; de te
+ujra, mintha se szemed, se füled, se nyelved nem volna, se ne láss,
+se ne hallj, se ne beszélj, hanem szótlanul ülj be az asztalszögbe
+az aranylóczára. A szebbnél szebb kisasszonyok ekkor azt gondolják,
+hogy éhes is vagy, szomjas is vagy. S ekkor az asztalteritéshez
+látnak s mindenféle világi jókkal kinálnak, hogy egyél, igyál; de
+te semmihez se nyulj, se egy falat kenyeret ne egyél, se egy korty
+bort ne igyál, hanem ülj ott veszteg, mint egy darab fa, mindaddig,
+mig az ajtót ki nem nyitják s ki nem löknek rajta. S ekkor a
+kisasszonyok mindent, de mindent: kést, kanalat, villát, ételt,
+italt, poharat utánad hajigálnak, te pedig teritsd le az
+aranyabroszt s mindeneket szedj fel s aztán jőjj le a 12 fehér
+márvány-garádicson. Mikor a márvány-garádics legalsójára érsz,
+utadat <span class="pagenum"><a name="Page_77" id=
+"Page_77">-77-</a></span> állja egy óriás, ki meg akar veled
+mérkőzni; de te, ha a szavamra hallgatsz, ennek is leütöd a
+gombját.</p>
+<p>Ugy is lett. – A kalmárfi elindult a harmadik márvány-palota
+felé. Hogy odaért, izibe felszaladt a 12 fehér márvány-garádicson,
+megfogta az aranykilincset s benyitotta a puszpángfa ajtót.</p>
+<p>Alig tette be a lábát, alig pillantották meg, már is husznál is
+több leány szaladt feléje. A másik két palotában is szép leányokra
+talált de azok még csak fiai sem lehettek ezeknek. A kisasszonyok
+aztán a kalmárfi nyakába akasztották magukat; ki az egyik karját,
+ki a másikat, ki a frakkja végét fogta. Csókolták, ölelték,
+nyalták-falták, hogy menjen velük tánczolni; de a kalmárfi, mintha
+se füle, se szeme, se nyelve nem lett volna, szótlanul leült az
+asztalszögbe az aranylóczára.</p>
+<p>Most a szép leányok azt gondolták, hogy alkalmasint hamarább,
+mint nem, éhes is, szomjas is a gavallér. Azért mindjárt nagy
+sürgés-forgás támadt; a kisasszonyok teritékért szaladtak s husz is
+rohant – imhogy a nyakukat ki nem törték, – mint bódultak,
+egymásután. Az egyik abroszt húzott a puszpángfa <span class=
+"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> asztalra,
+a másik tányért tett eléje, a harmadik a tányér mellé kést, kanalat
+és villát rakott, az ötödik aranykancsót hozott: igy sorba
+mindaddig, mig az asztal nem volt teritve.</p>
+<p>Mikor a puszpángfa asztal meg volt teritve, egyszeribe, mint a
+parancsolat, száj-iznek kedves, különbnél különb ételek és italok
+termettek maguktól az asztalon; de a kalmárfi se nem evett, se nem
+ivott, hanem ott ült az asztalszögben szótlanul mint egy lelketlen
+darab fa. A kisasszonyok odaültek melléje, ölelik, csókolják,
+nyalják-falják, imhogy a lelküket tenyerükre nem tették, hogy csak
+egyék, ha nem többet is, legalább egy falatot, hogy csak igyék, ha
+nem többet is, legalább egy kortyot; de a kalmárfinak is volt esze,
+nem enni és inni. S ezer volt a szerencséje, mert mihelyest akár
+egy korty bort, akár egy falat ételt lenyelt volna, tüstént azon
+szempillantásban kővé vált volna.</p>
+<p>A kisasszonyok hasztalan vették elő minden mesterségöket,
+hasztalan csábitották ékes szóval, édes beszéddel, zengő muzsikával
+és mindenféle tánczokkal, mert a kalmárfit sehogysem vezethették a
+jégre. <span class="pagenum"><a name="Page_79" id=
+"Page_79">-79-</a></span></p>
+<p>S hogy im látták a kisasszonyok, hogy semmire sem mehetnek vele:
+megragadták a szegény kalmárfit, kinyitották az ajtót s
+kihajitották rajta. De ez még nem volt elég, hanem mindent: ételt,
+italt, kést, kanalat, villát, kancsót és aranyabroszt kihajigáltak
+utána.</p>
+<p>A kalmárfi aztán az ambituson szépen leteritette az
+aranyabroszt, mindent belepakolt, majd hurkot vetett rajta, s
+elindult lefelé a 12 fehér márványgarádicson.</p>
+<p>Mikor a márványgarádics legalsójára ért: egy irdatlan óriás
+utját állta, ki nagy mérgesen rárivalkodott:</p>
+<p>– Hej, emilyen amolyan kalmárfia! – vesztél volna az anyádnál –
+világszép éltemben mindig hallottam hiredet, két öcsémet is csúf
+halállal kivégezted: azért jöszte velem az aranyszérűre, mérközzünk
+meg!</p>
+<p>Kimennek az aranyszérűre, hol az óriás megfogja a mi
+kalmárfinkat a félkezével s ugy odavágta a szérűhöz, hogy az bokáig
+sülyedt le.</p>
+<p>Hej, a kalmárfi sem rest, kiugrik a lyukból, megfogja az óriást
+s térdig vágta a szérűbe. <span class="pagenum"><a name="Page_80"
+id="Page_80">-80-</a></span></p>
+<p>Hej, az óriás sem rest, kiugrik a lyukból, megfogja a kalmárfit
+s egész derékig belevágta az aranyszérűbe.</p>
+<p>Hej, a kalmárfi sem rest, izibe kiugrik a lyukból, hirtelen
+kivette a zsebéből a kis üveget s jót húzott belőle, mert már az
+ereje igen fogyatékán volt. S ekkor megfogja az óriást s ugy
+odavágta az aranyszérűhöz, hogy az egész nyakig sülyedt le.</p>
+<p>Most az óriás ki akar ugrani a lyukból, de nem lehet; nem
+ereszti a leszakadt aranyszérű s mig ott kászmálódik, addig a
+kalmárfi kihúzta a kardját s izibe leszelte a gombját.</p>
+<p>Miután a kalmárfi emigy elvégezte a dolgát, fölvette az
+aranyabroszt s visszasietett a kővé vált királyhoz, ki szót szólt
+hozzá ilyeténképen:</p>
+<p>– No édes fiam, most már tartsd meg magadnak jó kardomat, mert
+az megillet téged, s menj haza, vigy a kedvesednek ételt és italt;
+de holnap reggel a királykisasszonynyal együtt jőjj ide hozzám.</p>
+<p>A kalmárfi aztán visszament a mátkájához, ki, mint a
+párjavesztett galamb, nem tudta <span class="pagenum"><a name=
+"Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> a dolgot mire vélni, hogy az
+ő mátkája vajjon mért késik olyan soká, hogy vajjon, mért nem siet,
+azért nagy könyhullatások között kiült az ablakba és hullt a könye
+mint a zápor eső, hogy ő már megint ugy marad, mint az ujjam, hogy
+ő már megint árva lesz, mint a kinek senkije sincsen.</p>
+<p>A mint ott sirdogál, kitekint az ablakon, hát imhol látja jőni a
+mátkáját. Ennek sem kell több, kinyitja az ablakot, kiugrik rajta,
+eléje szalad a mátkájának.</p>
+<p>A kalmárfi megölelte, megcsókolta a mátkáját s aztán mindketten
+bementek a bárkába, hol az est-ebédet jó izűen elköltötték.</p>
+<p>Más napra kelve, mind a kalmárfi, mind a szép királykisasszony a
+kővé vált királyhoz siettek, ki azt mondja nekik:</p>
+<p>– No édes gyermekeim, hát megérkeztetek?… Nagyon jól van, de nem
+azt mondom én nektek, hanem azt: te édes leányom, menj föl erre a
+hegyre, annak a leghegyében találsz egy termő-aranyveszszőt, mely a
+földbül nőtt ki. Szakitsd le azt az aranyveszszőt, vedd magadhoz s
+csapd meg háromszor ezt az irdatlan kőfalat, mely itt ennek az
+irdatlan hegynek a tövében van. A hol megütöd, ott egyszeribe
+<span class="pagenum"><a name="Page_82" id=
+"Page_82">-82-</a></span> ajtó támad. Szaladjatok be az ajtón s
+mindaddig fussatok, mig csak a gyomrába nem értek. Ott a legmélyebb
+tömlöczben találtok egy 9 mázsás vasra vert királyfit. Ő az én
+fiam. Kerüljétek meg háromszor visszafelé a fiamat s aztán
+lóhalálába rohanjatok vissza; de se jobbra, se balra ne
+tekintsetek, sem sehol meg ne álljatok, mert ha elkéstek, az ajtó
+becsukódik, ti pedig benn rekedtek és kőbálványnyá változtok. Ha
+szerencsésen kijöhettek, te leányom ezt a czédrus fát, mely itt
+előttem van, vágd meg háromszor a földből nőtt aranyveszszővel s a
+többi aztán, mint a parancsolat, magától jön.</p>
+<p>No jól van, itt a királykisasszony fölmászott az irdatlan magas
+hegyre s annak a kellős csucsán meglelte a termő aranyveszszőt.
+Leszakasztotta s azzal a mint fölment az irdatlan hegyre, ugy le is
+jött.</p>
+<p>Már ekkor a kalmárfi ott várta a hegy lábánál. A
+királykisasszony aztán megütötte a kőfalat az aranyveszszővel s
+ime, ott azonnal ajtó támadt. Az ajtón aztán mindketten
+beszaladtak.</p>
+<p>Alig tették be a lábukat, már is a hátuk mögött névről
+szólitgatták őket, kiabáltak <span class="pagenum"><a name=
+"Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> utánuk, hogy álljanak meg:
+de ezeknek is volt eszük meg nem állni, hanem tovább szaladtak.</p>
+<p>Csak szaladnak, csak szaladnak, egyszer mindenféle tánczoló,
+dalló kisasszonyok és urfiak jőnek eléjük, névről szólitják őket,
+hogy mulatozzanak velük; de azoknak is volt eszük nem mulatni,
+hanem félre lökték a kisasszonyokat és urfiakat s tovább
+szaladtak.</p>
+<p>Csak szaladnak, csak szaladnak, egyszer mindenféle éneklő
+madarakhoz értek, melyek aranykaliczkába zárva, szebbnél szebb
+nótákat danolgattak. A királykisasszony meg akart állni, hogy hadd
+bámulja meg azokat a szépen szóló aranyos madarakat; de a kalmárfi
+megrántotta a kezét s igy megint tovább szaladtak.</p>
+<p>Csak szaladnak; csak szaladnak, egyszer a lábuk alatt mindenféle
+drágaság: karika-gyűrü, függő, karperecz, aranyfüzőtű, csördült
+meg. A királykisasszony le akart hajolni, hogy majd felkap legalább
+egyet; de a kalmárfi visszarántotta s igy aztán megint tovább
+szaladtak.</p>
+<p>A mint tovább futnak; itt meg mindenféle aranykardok,
+aranynyergek, aranyzablák hevertek <span class="pagenum"><a name=
+"Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> a lábuk alatt. Most meg a
+kalmárfi akart lehajolni, hogy majd felkap egy aranyos kardot; de a
+királykisasszony visszarántotta s igy aztán ujra tovább
+szaladnak.</p>
+<p>Csak szaladnak, csak szaladnak, egyszer mindenféle, rútnál
+rútabb kigyók, varancsos békák kerültek a lábuk alá; de mindketten
+behunyt szemmel, keresztül szaladtak rajta.</p>
+<p>Egyszer valahára a hegy gyomrába értek, hol 9 mázsás vasra verve
+égő tűz között ült a kővé vált király fia. A lánczra kötött
+királyfi imhogy meg nem halt egy korty vizért, pedig ott buzgott
+fel mellette, alig egy pár lépésnyire tőle a hideg forrás-viz. És ő
+abból egy kortyot sem ihatott, mert a láncz nem engedte odáig
+menni.</p>
+<p>Hogy az égő tűz között ülő királyfi meglátta az egy pár
+cselédet, térden állva kérte őket, hogy itassák meg.</p>
+<p>A királykisasszonynak megesett a szive rajta, meg akarta itatni,
+de a kalmárfi visszarántotta. Aztán mindketten a tűz között ülő
+királyfit visszájára megkerülték háromszor s azzal, a mint
+bementek, kiszaladtak a hegyből. S ezer volt a szerencséjök, nem
+egy, mert ha csak néhány szempillantással tovább késnek,
+<span class="pagenum"><a name="Page_85" id=
+"Page_85">-85-</a></span> a kőfal-ajtó rájuk csapódott volna; mert
+már most is odacsukta a kalmárfi csizmája sarkát, a
+királykisasszonynak pedig a szoknyája szélét.</p>
+<p>De már ekkor a tűz között ülő királyfi is szabad volt, ki eléjük
+jött s nagy hajlongások és hálálgatások között köszönte meg élte
+megszabaditását.</p>
+<p>A királykisasszony aztán kezébe vette az aranyvesszőt,
+fölkereste a czédrusfát, melynek az oldalát megütötte háromszor az
+aranyvesszővel.</p>
+<p>Az első ütésre megmozdultak az elátkozott kővé vált emberek; a
+másodikra lélekzetet vettek, a harmadikra pedig feltámadtak s az
+egész dolog előttük olybá tetszett, mintha aludtak és álmodtak
+volna.</p>
+<p>Itt a kővé vált király, egész népétől kisérve, nagy hajlongások
+és hálálkodások között jött az egy pár cseléd elé s alig volt
+hosszavége a köszönéseknek.</p>
+<p>Egyszer, a mint ott legjobban hajlongnának, egy fehér galamb
+lecsap a levegőégből s a királykisasszony ölében húzta meg magát. A
+királykisasszony azonnal felösmerte benne, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> rég nem
+látott kedves galambját. Ő már tudta a módját, hogyan kell az ilyes
+históriával bánni, mert csak a hóna alá nyult a galambnak s onnan
+egy levelet húzott elő, melyre kivül ez volt irva: „Ezen levelem
+felbontását ajánlom legkisebb, legkedvesebb leányomnak.“</p>
+<p>A királykisasszony izibe feltörte a levelet, s mikor a végihez
+ért, kiesett a levél a kezéből és sirva fakadt.</p>
+<p>A kalmárfi vette föl a levelet, ki fennszóval ezt olvasta ki
+belőle:</p>
+<p>„Kedves egyetlenegy szeretett leányom! Nem tudom, élsz-e,
+halsz-e, minekutána nem tudhatom, hogy a világnak melyik zugában
+vagy zegében létezel rablókezek által. Én hála istennek erőben
+egészségben vagyok, melyhez hasonlót kivánok neked is tiszta
+szivemből, csakhogy a tömlöcz fenekén sinlődöm. Mert gondold meg
+csak, azok az átkozott nénéid, még átkozottabb férjeikkel együtt,
+minekutána a királyságot át nem adtam nekik, megfogtak, tömlöczre
+vetettek s holt hiremet költötték. S azótátul fogva itt tartanak
+kigyók és békák között és sem ennem, sem innom nem adnak, csak mint
+valami országos tolvajnak, <span class="pagenum"><a name="Page_87"
+id="Page_87">-87-</a></span> egy darab fekete kenyeret és egy korsó
+vizet, ágyam pedig egy kéve zsúp. Azért anyád kínszenvedésére
+kérlek, hogyha élsz és ha teheted: mentül előbb a segitségemre
+légy. Köszöntetlek szépen, ösmeretlen vőmet is mind közönségesen. –
+Szerető apád, a zöld király.“</p>
+<p>Most a szót a kővé vált király vette át.</p>
+<p>– No édes gyermekeim, jótét helyébe jót várjatok. Mostani nagy
+bajotokból, majd én segitlek ki. A három óriás minden kincseit,
+minden jószágát nektek adom azért a jóért, a mit ti én velem
+cselekedtetek. Azért édes leányom, fogd fel az aranyvesszőt, járd
+sorra mindhárom márványpalotát s üsd meg mindegyik oldalát
+háromszor az aranyveszszővel. Majd meglátjátok, hogy a három
+márványpalota milyen szép három aranyalmává változik. Azokat aztán
+tegyétek el akár a zsebetekbe, akár az ing-deréktokba, vagy oda, a
+hová nektek tetszik. Otthon aztán a három aranyalmát tegyétek le a
+zöld király birodalma, vagyis a ti saját birodalmotok legszebb
+helyére, te pedig leányom, üsd meg ismét háromszor az
+aranyveszszővel, majd meglássátok, hogy milyen gyönyörves három
+márványpalotátok <span class="pagenum"><a name="Page_88" id=
+"Page_88">-88-</a></span> lesz. De még azt is akarom mondani,
+folytatá beszédét a kővé vált király, majd mikor már letelepedtél a
+zöld király birodalmában, adjál nagy lakomát, még pedig akkorát,
+hogy egy kis lakzival érjen föl. Hirnök által hivasd meg gonosz két
+bátyádat minden családostul együtt. De az ország tanácsosait,
+herczegeit, grófjait, báróit, urait, urfiait, válogatott
+czigánylegényeit és hosszu süveges kankós tótjait is hidd össze
+pecsétes levéllel. S mikor mindnyájan együtt lesznek, terjeszd
+eléjök a dolgot: hogy mit érdemel az olyan két személy és az olyan
+két vő, kik egyetlenegy jótevőjüket, tulajdon édes apjukat kigyók,
+békák közé börtön fenekére vetik s ott, mint valami országos
+tolvajt, kenyéren és vizen tartják? Mikor az ország bölcsei és
+irástudói kimondják az itéletet, akkor füleltesd le gonosz két
+bátyádat s még gonoszabb két sógorasszonyodat s hajtasd rajtuk
+végre az itéletet.</p>
+<p>Ugy is lett. – A királykisasszony sorra járta a három óriás
+márványpalotáját, mindegyik oldalát megütötte háromszor az
+aranyvesszővel s azok aranyalmává változtak. Az aranyalmákat aztán
+a kebelébe dugta.</p>
+<p>Aztán nagy sirás-rivás és könyhullatások <span class=
+"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> között
+elbúcsúztak a kővé vált királytól, édes magzatjától s minden
+ismerőseiktől s felültek a bárkába.</p>
+<p>Mentek mendegéltek aztán hetedhét ország ellen, még az
+operencziás tengeren is túl, még az üveghegyeken is túl, még azon
+is túl, hol a kis kurta farku disznó túr, tulonnan túl, innenen
+innen, egyszer valahára még is azt mondhatták: itthon vagyunk s
+kikötöttek a zöld király birodalmában. A kalmárfi aztán
+kiválasztotta a birodalom legszebb részét, hol is a három
+aranyalmát egymás mellé lerakta, a mátkája pedig az aranyveszszővel
+háromszor oldalba ütötte, s ime, azokból, mint varázslat, három
+márványpalota keletkezett.</p>
+<p>Itt az országban hire futamodik, hogy milyen gróf, báró, vagy
+pedig ép herczeg jött a zöld király birodalmába lakni; ugyannyira,
+hogy az uralkodó két király fülébe is eljutott, kik már szerették
+volna megtekinteni azokat az ékes palotákat, melyeknek csak a hire
+jutott el hozzájuk.</p>
+<p>Ki örült akkor legjobban, mint a két király, mikor egyszer csak
+beállit hozzájuk a hirnök, ki jelenti alásan, hogy ekkorra meg
+<span class="pagenum"><a name="Page_90" id=
+"Page_90">-90-</a></span> ekkorra hivatalosak a márvány-palotába
+minden háznépestül együtt.</p>
+<p>A két király hajlongott erősen, hogy köszönik szépen a szives
+megemlékezést s ott lesznek minden háznépestől együtt a mondott
+időre.</p>
+<p>A kalmárfi pedig pecsétes levél által az országban levő minden
+herczegeket, grófokat, bárókat, urakat, urfiakat, válogatott
+czigánylegényeket, hosszu süveges kankós tótokat egybehivatott, kik
+a mondott időre meg is jelentek szép számmal. Ott voltak a jó
+madarak és a szép mákvirágok is, már mint: a két bátyja és a két
+sógornéja. S ekkor a kalmárfi az egész palotát, fegyveres
+katonákkal vetette körül.</p>
+<p>Mikor igy mindnyájan együtt voltak, a kalmárfi beült az első
+székbe s megkérdezte a bölcseket és irástudókat, hogy mit érdemel
+az olyan egy pár leány és az olyan egy pár vő, kik jótevő édes
+atyjukat kigyók békák közé tömlöcz fenekére vetik; de még ekkor is
+ugy bánnak azzal, mint a legutolsó országos tolvajjal: kenyéren és
+vizen tartják.</p>
+<p>A két gonosz madár és a két vő mindjárt tudták, hogy ő róluk
+szól a leczke. Azért <span class="pagenum"><a name="Page_91" id=
+"Page_91">-91-</a></span> elsápadtak, elkékültek, majd kisurrantak
+a szobából, hogy szárazon viszik el az irhát, de a katonák
+visszaűzték őket s ismét behozták a szobába.</p>
+<p>Az irástudók kimondták az itéletet: Azt érdemli, fölséges
+herczegünk, mert ékes ábrázatárul itélve nem is lehet más, azt
+érdemli, hogy a két leányt a legszilajabb lófarkára kell kötni,
+hétszer meghordozni a beretvahidon, tüzes vassal csipkedni s a mi
+kevés megmarad belőlük, négyfelé vágni s világcsúfjául az ország
+négy részére kifüggeszteni. – A két jó madarat pedig, már mint a
+két vőt, a legelső fára felhúzni.</p>
+<p>– Hallottátok, fordult most a kalmárfi a jó madarak felé,
+hallottátok? de én, minthogy testvéreim vagytok, kegyelmet adok, de
+24 óra alatt elhagyjátok a birodalmat minden kincseitekkel együtt,
+különben itéletet láttatok a fejetek fölött.</p>
+<p>A két gonosz testvért és a feleségeiket 24 óra lefolyása alatt a
+hóhér seprőzte ki az országból, magát pedig a zöld királyt tüstént
+kihozták a tömlöcz fenekéről, a trónusba ültették; de ő ekkor az
+összegyült népek előtt <span class="pagenum"><a name="Page_92" id=
+"Page_92">-92-</a></span> kedves vejének adta át a királyságot. Igy
+lett a kalmárfiból a hires zöld király, ki még most is él a
+feleségével együtt nagy boldogságban, hogyha meg nem haltak. Eddig
+volt, mese volt.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_93" id=
+"Page_93">-93-</a></span></p>
+<h2><a name="CHAPT03" id="CHAPT03"></a>A KILENCZ.</h2>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_94" id=
+"Page_94">-94-</a></span><br />
+<span class="pagenum"><a name="Page_95" id=
+"Page_95">-95-</a></span></p>
+<p>Hol volt, hol nem volt, volt egyszer Nekeresden és Ebkérden,
+Naplacs mellett, hol a jeget aszalják, egy szegény özvegyasszony,
+kihez, bár megevő-falatja is alig volt, mégis kilencz katonát
+adtak.</p>
+<p>A szegény özvegyasszonynak aztán hogy hogy nem, biz én azt már
+nem tudom, egy gyermekcséje született, kit az anyja Kilencznek
+kereszteltetett.</p>
+<p>Itt a ficzkó, mintha kilencz gyomra lett volna, kilencz gyermek
+porczióját megette, pedig az anyja földhöz ragadt szegény volt,
+mert két kézi munkájával kereste kenyerét: ezért a Kilenczet nem
+győzte elemózsiával az édes anyja. Ezért a szegény asszony
+felöltözött legjobbik ringy-rongy ruhájába s elment a királyhoz,
+hogy ő a fiacskáját igy nem birja, ugy nem birja tartani, mert az
+kilencz helyett <span class="pagenum"><a name="Page_96" id=
+"Page_96">-96-</a></span> eszik, mert az olybá esik neki, mintha
+kilencz fia volna, azért lássa ő Felsége, hogy a Kilenczet vegye
+pártfogása alá, legyen gyámoló istápja, mert különben éhen-holt
+lesz.</p>
+<p>A király aztán, hogy im könyörületes szive volt s szánni tudta a
+szegényt, tartást rendelt a gyermek számára.</p>
+<p>Mikor a Kilencz tizenöt esztendős volt, sem több sem kevesebb,
+beállit a királyhoz, hogy fogadja meg őt akárminek, ha mindjárt
+béresnek is.</p>
+<p>A király, hogy im látta, hogy a fiu nagy fejü és nagy kezü,
+tetszett személye személyének, s ezért megfogadta béresnek; de biz
+ők nagyon furán szegődtek be egymáshoz, mert a Kilencz, mikor majd
+kitelik az esztendő, nem kivánt egyebet, csakhogy ő Felségét
+egyszer pofon üthesse s aztán a király tehet vele azt, a mit
+akar.</p>
+<p>A király, hogy hogy nem, ráállott erre a fura szegődésre,
+gondolván magában, hogy egy esztendő nagy idő s azalatt háromszor
+is elveszitheti a Kilenczet. Igy lett a Kilenczből kilenczedik
+bérese a királynak, ki a legszilajabb hat tulkot adta a
+gondviselése alá; de biz az nem nagyon viselte gondját a keze alá
+<span class="pagenum"><a name="Page_97" id=
+"Page_97">-97-</a></span> adott jószágnak, mert se meg nem etette,
+se meg nem itatta, se meg nem vakarta, hanem a helyett inkább
+lefeküdt aludni, ha csak valamelyik béres jószántából nem vetett
+egy-egy villa szénát a szegény pára jószágoknak s aztán a többivel
+meg nem itatta. De azért a király előtt senki sem mert vádaskodni
+ellene, mert hogy im nagy ereje volt, tartottak tőle.</p>
+<p>Itt lelkem teremtette, mi történik a dologból, mi nem, egyszer a
+király arra a gondolatra jött, hogy jó volna azt megtudni, hogy
+vajjon a kilencz bérese között melyik a legfrisebb: ezért még estve
+kiadta a parancsolatot, hogy holnap menjenek ki az erdőre fát
+hozni, s a ki legelőször hazajön a szekérrel, annak tetőtől talpig
+egy egész ujdonat uj öltözet ruhát készittet.</p>
+<p>A többi nyolcz béres kötötte az ebet a karóhoz, mert
+mindegyiknek fájt a foga az ujdonat uj öltözet ruhára, ezért
+idejekorán már a második kakasszóra talpon voltak s minekutána
+megetették és itatták a jószágokat, már négy óra felé útban voltak,
+csak a Kilencz nem, csak ez aludt a szurdikban, pedig már a király
+szolgálói is megfejték a teheneket, letették a szoba földjére s
+aztán kimentek, <span class="pagenum"><a name="Page_98" id=
+"Page_98">-98-</a></span> hogy majd behozzák a köcsögöket és a
+szűrőszitát s elszűrik a tejet. Mondom, hogy a király szolgálói
+kimentek a szobából, a nagy ajtócsapásokra a Kilencz is fölébredt,
+hát látja, hogy ott gőzölög a szoba földjén a ma fejt fris tej.
+Ennek sem kell több s nem kérdezte azt, szabad-e, nem-e, a
+zsajtárokat egymásután kezdte felhajtogatni s mind a kilencz tehén
+tejét megitta s aztán ismét visszafeküdt a kuczikba.</p>
+<p>Itt a király szolgálói bejönnek a szobába, hogy majd elszűrik a
+tejet, hát látják, hogy annak se hire, se neve, mind a kilencz
+zsajtár üres.</p>
+<p>Ki tette, ki tette, kárnak nincs gazdája, azt biz a Kilencz
+tette, azt biz a Kilencz tette, hisz még most is tejes a szája?!…
+Aztán a kilencz szolgáló neki esik a mi Kilenczünknek, czibálják,
+ki a hajánál fogva, ki lábánál fogva s kihúzták a szurdékból s
+már-már sok lúd, disznót győz, hogyha Kilencznek eszébe nem jut,
+hogy micsoda parancsolatot adott ki tegnap estve a király. Mondom,
+hogy ez eszébe jutott, megrázta magát s mint mikor a vadkörte
+potyog, ugy hullott le róla az a sok vászoncseléd-féle, majd aztán
+kiment az ólba, <span class="pagenum"><a name="Page_99" id=
+"Page_99">-99-</a></span> befogta a hat ökröt étlen-szomjan s
+hajtotta az erdőfelé. De mikorára a mi Kilenczünk kiért, már a
+nyolcz béres meg is rakodott, be is fogták az ökröket, hogy majd
+hazafelé jőnek. Meglátja ezt a Kilencz, neki esett az útmentén álló
+élőfáknak s jobbról is balról is mind mind ledöntögette az útra.
+Most már gondolta magában, jöhettek-mehettek, hogyha tudtok! S
+mikor ezzel készen volt, kifogta a hat ökröt s szabadon eresztette
+az erdőbe legelni, maga pedig hozzá látott a rakodáshoz. Azokat a
+nagy élőfákat, mint mi a kendert, minden tövestül együtt
+kiszaggatta s minden galyastul levelestül együtt hajigálta fel a
+szekérre. Mikor már a szekér meg volt rakva, az ökrök után nézett,
+de ezalatt uramfia mind a hat ökröt megették a farkasok s csak a
+csontjaikra akadt.</p>
+<p>Most mi tevő legyen, maga csak nem vontathatta haza a rakott
+szekereket s nem akaszthatta a jármot a nyakába, hisz nem baromnak
+született?! A mint ezen tanakodik, hát látja, hogy négy medve ott
+viaskodik egymással. A mi Kilenczünknek sem kell egyéb, odamegyen a
+medvékhez s mind a négyet megragadta, összekötözte, a járomhoz
+terelte s abba be is <span class="pagenum"><a name="Page_100" id=
+"Page_100">-100-</a></span> fogta. Aztán kezébe veszi a nagy
+ostort, a füle közé súg a négy medvének, s nógatni kezdte; de a
+medvék nem indítottak.</p>
+<p>Ezek még nem birják, gondolta magában, s visszament az erdőbe,
+hogy ragaszt még eléjök valami segitséget. A mint ott bolyong, hát
+látja, hogy két farkas még most is ott rágódik az ökörcsontokon.
+Ennek sem kell több, a két ordast fülön fogta, hogy még nem is
+nyikkant s odaragasztotta a medvék elé. Aztán a kezébe vette az
+ostort s szólitgatni kezdte a hat fura ökröt s azok csakugyan
+inditottak is s vitték a szekeret tüskön-bokron
+keresztül-kasul.</p>
+<p>A béresek, kik ezalatt fejszével vágtak maguknak utat s már-már
+készen is valának vele, hogy im látták, hogy a Kilencz nem mén a
+rendes uton a hidnak, hanem hegyen-völgyön keresztül neki a viznek,
+annál jobban dolgoztak, annál jobban igyekeztek, hogy szinte a
+hátukon csorgott a viz, hogy azt majd igy előzik meg, ugy előzik
+meg s mégis ők lesznek a nyertesek, övék lesz az ujdonat uj öltözet
+ruha.</p>
+<p>Csak mén a Kilencz, csak mendegél hegyen-völgyön keresztül,
+egyszer valami emberforma <span class="pagenum"><a name="Page_101"
+id="Page_101">-101-</a></span> akadt elé, ki bizonyosan nem
+lehetett más, mint maga az ördög, mert elkezdett vele incselkedni;
+a kezében levő bottal a kerekek küllőin kerepelőzött.</p>
+<p>Meglátja ezt a mi Kilenczünk, hátra kiált az emberformának:</p>
+<p>– Hallod-e földi! ne incselkedjél velem, mikor ugyis látod, hogy
+sietős a dolgom; mert ha botod bele akad a küllőbe s a kerék el
+talál törni: elhiheted azt nekem, ha nem mondom is, hogy te belőled
+csinálok kereket, neked kell hazáig a tengelyt tartani.</p>
+<p>De az a bizonyos emberféle, mintha nem is ő neki beszéltek
+volna, rá se hederitett s azt se mondta: cserélj pipát pajtás,
+hanem tovább incselkedett a mi Kilenczünkkel.</p>
+<p>Annyira annyira, hogy egyszer a bot vége bele akadt a küllőbe,
+zsupp! a kerék izzé-porrá tört.</p>
+<p>– Hej, atyafi, nem megmondtam, hogy ne izélj velem, he! most már
+én szavamnak ura leszek s fogod meg mindjárt ennek a tengelynek a
+végét s tartod hazáig?!</p>
+<p>– No csak ne olyan nagyon, Kilencz, mert nem félünk ám tőled!
+<span class="pagenum"><a name="Page_102" id=
+"Page_102">-102-</a></span></p>
+<p>– Nem-e? majd mindjárt megtanitlak én, hogy mi a félsz!</p>
+<p>– No, hát szoritsunk kezet, mondja az ördögféle.</p>
+<p>Kilencz erre is ráállott s ugy megszoritotta az ördög kezét,
+hogy a körme alól csakugy csatagzott ki a vér, hogy jobban se
+kellett.</p>
+<p>– No, tartod-e már a tengelyt, he?!</p>
+<p>– Tartom tartom, csak az életemnek kegyelmezz!</p>
+<p>Igy fogta meg az ördög a tengely végét s tartotta mindaddig, mig
+csak egy nagy folyóvizhez nem értek.</p>
+<p>– No pajtás, szólt Kilencz, most rakjuk fel ezeket az állatokat
+a szekér tetejére s vigyünk át ezt a szekeret, ugy, a hogy van, a
+tulsó partra.</p>
+<p>Mit volt mit tenni az ördögnek, kénytelen kelletlen felrakták a
+négy medvét és a két farkast a szekérre s átvitték a vizen. Mikor a
+viz tulsó partjára értek, letették a szekeret, ujra befogták a fura
+hat ökröt s hazafelé mendegéltek.</p>
+<p>Itt a király nem tudta a dolgot mire vélni, hogy már a dél is
+itt van s még sincs itthon <span class="pagenum"><a name="Page_103"
+id="Page_103">-103-</a></span> az ő kilencz bérese. Ezért a kezébe
+veszi a messzelátó üveget s végig néz rajta, hát látja, hogy imhol
+jön legelől a Kilencz, de az ökrök helyett négy medve és két farkas
+van befogva a szekérbe. Megijed a király s rögtön kiadta a
+parancsolatot, hogy zárják be a kaput s ha zörget, be ne ereszszék
+a világért a Kilenczet.</p>
+<p>A szolgák azonképen cselekedtek. – Itt a mi Kilenczünk, mikor a
+kapuhoz ért, csak ekkor vette észre, hogy biz azt becsukták az orra
+előtt. Zörget rajta, sehol senki, sehol semmi nesz, mintha azalatt
+az idő alatt, mig ő az erdőn volt, mindenki meghalt volna.</p>
+<p>– No pajtás, szólt a mi Kilenczünk, fogd meg ennek a szekérnek
+az egyik oldalát, én meg a másikat s hajitsuk át ezen a kapun ugy,
+hogy mikorára leesik, se szekérnek, se a vad állatoknak ne legyen
+semmi baja, de még a fa is fel legyen vágva.</p>
+<p>S a mint mondta, ugy cselekedének. És sem a szekérnek nem lett
+semmi baja, sem pedig az állatoknak, de még a fa is fel volt
+aprózva, csak a konyhára kellett vinni. Igy nyerte el az ujdonat uj
+ruhát a Kilencz, ki aztán a négy medvét és a két farkast bekötötte
+<span class="pagenum"><a name="Page_104" id=
+"Page_104">-104-</a></span> az ólba, ezek valának az ökrei s ha
+valahová kellett mennie, csak ezeket fogta be.</p>
+<p>Ezt látva a király, szörnyen elálmékodott a Kilencz világra
+szóló erején és elgondolta, hogyha ez pofon találja cserditeni,
+vacsorán éri Pilátust: ezért mindenfélekép csak a vesztére
+tört.</p>
+<p>Ezért mit mit nem gondolt ki: ebbe meg ebbe a városba irt egy
+levelet, hogy majd küld ő oda egy országos tolvajt, már mint a mi
+Kilenczünket, kit aztán fogjanak meg, akaszszák fel, vagy
+csináljanak vele azt, a mit akarnak, ha mindjárt a kantusát
+lerántják is, csak az ő szeme elé ne kerüljön többet, Kilencznek
+pedig azt mondta: hogy itt meg itt, ebben meg ebben a városban
+tartoznak neki ennyi meg ennyi summa pénzzel, mit sehogysem tud
+rajtuk megvenni, vigye el ezt a levelet s hajtsa be a pénzt.</p>
+<p>Itt a mi Kilenczünk a süvege mellé tűzte a levelet, befogta a
+hat állatot s elment abba a bizonyos városba, hol már azalatt a
+város végén akasztófát is csináltak a számára s a hóhér és a
+tengernyi népség ott várta az érkeztét.</p>
+<p>De nem kellett sokáig várakozniuk, mert <span class=
+"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> imhol
+jön a mi Kilenczünk s a város birájának át is adta a levelet,
+melyben nem volt egyéb irva, csak az, hogy imhol itt küldöm azt a
+bizonyos országos hirü tolvajt, vagy gazembert, kivel igy
+bánhattok, ugy bánhattok.</p>
+<p>A Kilenczet aztán odavezették az akasztófa alá s mondja neki a
+hóhér, hogy álljon bele a hámba. Kilencz csak ekkor vette észre,
+hogy hányat ütött az óra, hogy csehül vagyunk s azt találja mondani
+a hóhérnak:</p>
+<p>– Már barátom, megengedj, én ezt a mesterséget sohse próbáltam,
+azért nem szánom rá a fejemet, de ha megmutatod, hogy és mint kell
+beleállni, tán kedvet kapok rá.</p>
+<p>– Igy ni, válaszolt neki a hóhér s az oktondi maga állt bele a
+hámba.</p>
+<p>Hej, a mi Kilenczünk sem rest, izibe felrántotta a hóhért, ki
+azt se mondhatta aztán: „bá“.</p>
+<p>Ezt látva a tengernyi népség, nyúllá változott, szaladásnak
+eredt s az volt a legboldogabb, a ki legelől futhatott. A Kilencz
+utánuk s egy öreg embert, ki nem tudott annyira szaladni, mint a
+többi, szerencsésen el is csipett. Ezt aztán ütniverni kezdte, hogy
+fizessék meg az ő királyának a tartozást, mert különben kő kövön
+<span class="pagenum"><a name="Page_106" id=
+"Page_106">-106-</a></span> nem marad s az egész város háza
+tetejére felülteti a vörös kakast.</p>
+<p>Ez az öreg ép a város feje volt s ha az ember a fejével
+beszélhet, minek beszélne a lábával, ki aztán elővette a nagy
+pugyellárist s kifizette a mi Kilenczünket.</p>
+<p>Hetednapra aztán a Kilencz beállitott a királyhoz s átadta neki
+a kivánt pénzt. A király csak ekkor hült el, hogy a Kilenczczel már
+egy város sem bir.</p>
+<p>No, ha nem bir, gondolta magában, majd birnak az ördögök: ezért
+az egész határban levő csontokat mind összeszedette, zsákra rakatta
+s ekkor azt mondja a Kilencznek:</p>
+<p>– No édes fiam, fogd be az ökreidet s itt meg itt van egy malom,
+vidd el oda ezt a kilencz zsák életet, őröltesd meg s a lisztet
+aztán hozd haza.</p>
+<p>Jól van, a mi Kilenczünk befogja az ő hat állatját, felrakja a
+kilencz zsákot s elindult az ördögök malma felé.</p>
+<p>De mikor odaért, egy lisztes ördög, ki senki más nem volt, mint
+a kivel a szekér tengelyét megfogatta, kidugja a fejét a malom
+ablakán, hát látja, hogy imhol jön ám a Kilencz. Ennek sem kell
+több, izibe kiszaladt az <span class="pagenum"><a name="Page_107"
+id="Page_107">-107-</a></span> udvarra és a Kilencz orra előtt
+becsukja a kapukat s rádásul még maga is neki vetette a hátát s
+nyomta a kaput kifelé.</p>
+<p>Hogy a mi Kilenczünk a kapuhoz ért, hát látja, hogy az csukva
+van előtte. Zörget a kapun, sehol senki, sehol semmi, mintha
+mindnyájan kihaltak volna.</p>
+<p>Csak zörget, csak zörget, egyszer már megunta a mulatságot s
+megüti az öklével a kaput ugy, mintha az istennyila csapott volna
+belé. A kapu egyszerre kinyilott; kiesett az ütközőjéből, Kilencz
+pedig beállitott a malom udvarára.</p>
+<p>A nagy zajra a sok ördög apraja-nagyja kiszaladt, köztük volt a
+molnár-mester is.</p>
+<p>– No ebatta buzarontói, ki köztetek a mester?</p>
+<p>– Én vagyok, felelt a molnár.</p>
+<p>– Kilencz zsák buzát hoztam, azért azt mondom, hogy őröljétek
+meg szép szerivel, mig jó lesz dolgotok!</p>
+<p>– Bizony nem őröljük mi, mert te nem buzát hoztál, hanem
+lócsontokat!</p>
+<p>– Ha tüzes istennyilát hoztam is, azt mondom, hogy őröljétek
+meg, mig jól van dolgotok, mert különben szíjat hasitok a
+hátatokból! <span class="pagenum"><a name="Page_108" id=
+"Page_108">-108-</a></span></p>
+<p>– Bizony, nem őröljük mi!</p>
+<p>– Nem őrlitek meg?</p>
+<p>– Nem!</p>
+<p>– No, hát majd megőröllek én téged.</p>
+<p>S ezzel a mi Kilenczünk megcsipi a molnármester irháját,
+felkapja mint valami egeret, odaviszi a malomkőhöz, rátartja az
+alfelét s köszörülni kezdte.</p>
+<p>Csak köszörüli, csak köszörüli, egyszer már az ördög is megunta
+a mulatságot, de hogyis ne! mikor már kilencz bőrt köszörült le
+róla a Kilencz s már az elevenhez ért.</p>
+<p>– Jaj, megőrlöm már, jaj megőrlöm már, orditott az ördög, csak
+az életemnek kegyelmezz!</p>
+<p>– No ládd, jó barátom, válaszolt neki a Kilencz, ugy-e
+megtehetted volna ezt enélkül a mulatság nélkül is.</p>
+<p>Mit volt mit tenni az ördögöknek, felöntötték a garatra a
+lócsontokat s ugy a hogy tudták, megőrlötték, a Kilencz pedig aztán
+felrakta a szekerére a kilencz zsák lisztet s hazavitte.</p>
+<p>A királynak csak ekkor esett le az álla, hogy már a Kilenczczel
+sem az emberek, sem az ördögök nem birnak; de azért még nem
+<span class="pagenum"><a name="Page_109" id=
+"Page_109">-109-</a></span> adta meg magát, hanem ujra praktizálni
+kezdett, hogy és mint veszithesse el a Kilenczet, mert már csak egy
+hónap hibázott az esztendőből.</p>
+<p>Hozzá is látott ahhoz ilyeténképpen: egy nagy magas hegyen
+ásatott egy száz öles kutat, e körül irtóztató nagy darab sziklákat
+rakatott össze, hogy majd a Kilenczet leküldi a kútba, hogy rakja
+azt ki kővel s mikor már lent lesz, a sziklákat a hegyébe hányatja
+és egy száz mázsás haranggal lenyomtattatja.</p>
+<p>Mikor a kút készen volt, az egész birodalmabeli népségeket
+összegyüjtette, hogy ki lesz az a bátor legény, a ki azt kikövezi,
+ezekkel a szikladarabokkal, de senkisem akadt. Nincs ember
+Izráelben!</p>
+<p>Ej, dehogy nem akadt, dehogy nem, hisz itt van a Kilencz, majd
+kikövezi ő, csak bizzák rája.</p>
+<p>Ugy is lett. – A Kilencz lement a kútba s mikor már a fenekén
+volt, kilencz kilencz ember nagy ügygyel-bajjal odahentergetett
+egy-egy sziklát s a hegyibe zúditották. Az emberek egyre hányták a
+kősziklákat, a Kilencz pedig egyre rakta a kutat. Mindig felebb,
+mindig felebb, egyszer, mikor már gondolták, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span> hogy
+már kampesz a Kilencznek, a száz mázsás harangot is odahentergette
+vagy száz ember s lezúditották a hegyébe s aztán a mi kőszikla még
+ott volt, azt is utána.</p>
+<p>De a Kilencznek annyi baja sem lett, mint jó magamnak, la, ugy
+láttam, mint most, ott voltam, a hol beszélték s ha más hazudott,
+én is hazudom utána, hanem a száz mázsás harangot, mint valami
+kalapot a fejére tette s rakta tovább a kutat. Mindig felébb,
+mindig felébb, egyszer már kifogyott belőle s imhol jön ki a kútból
+s a feje búbján a fura kalap.</p>
+<p>– No emberek, szólt a hatalmas gyerek, addig csak rosz dolgom
+volt, mig a kalapom le nem hajitották, mert egynémelyik kövecske
+még a fejem búbjára is esett, de mikor ezt ledobták, még a hajam
+szála se görbült meg.</p>
+<p>A királynak csak ekkor esett le az álla s már látta, hogy a
+Kilenczet semmi uton és módon nem veszitheti el, pedig már kitelt
+az esztendő s ha pofon találja cserditeni, sohse látja ő többet
+isten fényes napját, ezért se nem evett, se nem ivott, hanem a
+búsulásnak adta a fejét.</p>
+<p>A királykisasszony észrevette, hogy valami <span class=
+"pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111">-111-</a></span> baja
+van az édes apjának, ezért kérdést intézett hozzá:</p>
+<p>– Ugyan királyatyám, nem felelne egy kérdésemre?</p>
+<p>– S mi lenne az, édes leányom?</p>
+<p>– Az biz nem egyéb, csak az: nem mondaná meg nekem, hogy mért
+búsul és bánkódik olyan keservesen?</p>
+<p>– Már mért ne mondanám meg, édes leányom, hisz gyermekem vagy:
+hát a Kilenczczel, mikor a szolgálatba fogadtam, ugy egyeztünk meg,
+hogyha kitelik az esztendője, először ő vág engem pofon, aztán meg
+én azt csinálhatom vele, a mit akarok. De ha az engem egyszer pofon
+ütne, mert nagy erő lakozik benne, vacsorán érném Pilátust. Most
+már inkább odadnám neki a fele királyságomat veled együtt, csakhogy
+ez a szégyen ne történnék rajtam, mert biz csúf halállal mulok
+ki.</p>
+<p>– Ha csak ez a baja király atyámnak, kisebb gondja is nagyobb
+legyen ennél, csak bizza én reám a dolgot, majd végezek én
+vele.</p>
+<p>A király, hogy hogy nem, ebbe is beleegyezett.</p>
+<p>Itt a királykisasszony hivatja a Kilenczet s mikor beállitott
+hozzá, azt mondja neki: <span class="pagenum"><a name="Page_112"
+id="Page_112">-112-</a></span></p>
+<p>– No Kilencz, kitelt már az esztendőd s tudom, hogy egyeztél meg
+királyatyámmal, de én a poflevest átvállaltam édes atyámtól: azért
+azt mondom, itt állok előtted, üss pofon!</p>
+<p>– Már hogy ütném én pofon a királykisasszonyt, mikor jobb
+szeretném megölelni és megcsókolni.</p>
+<p>– De azt mondom, hogy üss pofon, mert különben én ütlek meg.</p>
+<p>– Azt már szivesebben eltartom s ha egyik felől pofon üt, a
+másikat forditom.</p>
+<p>S ezzel a királykisasszony odament a Kilenczhez, hogy majd pofon
+üti, de biz a helyett a nyakába esett, mert tetszett személye
+személyének.</p>
+<p>Igy lett a nagy szomoruságból nagy vigasság, nagy vigasságból
+nagy lakadalom s még tán most is szól a hegedü, húzza a czigány,
+hogyha el nem hagyta a muzsikát.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_113" id=
+"Page_113">-113-</a></span></p>
+<h2><a name="CHAPT04" id="CHAPT04"></a>A SZEGÉNY EMBER ÉS A VARJAK
+KIRÁLYA.</h2>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_114" id=
+"Page_114">-114-</a></span><br />
+<span class="pagenum"><a name="Page_115" id=
+"Page_115">-115-</a></span></p>
+<p>Volt egyszer egy ágról szakadt szegény ember s ennek két riska
+tehene.</p>
+<p>A szegény embernek olyan volt ez a két riska tehén, mint a
+gyermeknek az anyja emlője; mert nemcsak hogy tejes-vajat adtak,
+miből néha napján csak ragasztottak egy pár garast sóra-fára, no,
+ha nem csurdult, hát cseppent, de még azonfölül a mi kis
+földecskéje volt, azt is megmivelte rajtuk.</p>
+<p>Most is ott szántogatott az erdők alatt a két riska tehénen,
+egyszer honnan honnan nem, csak előtte terem egy hat lovas hintó,
+ebben pedig senki más nem ült, mint a varjak királya, ki azt
+találja a szegény embernek mondani:</p>
+<p>– Hallod-e, te szegény ember, egyet mondok, kettő lesz belőle:
+nem adnád el nekem ezt a két riska tehenet? jó pénzt adok érte,
+<span class="pagenum"><a name="Page_116" id=
+"Page_116">-116-</a></span> duplán fizetek, mert a seregem már
+három nap óta nem evett egy falatot sem, étlen-szomjan pedig csak
+nem halhatnak meg a lelkedre?!</p>
+<p>– Ha már igy van a dolog, válaszolt a varjak királyának a
+szegény ember, ha már csakugyan három nap óta nem evett a felséged
+serege: jól van, én nem bánom, odadom e két riska tehenet, csakhogy
+pénzért nem adom, hanem tehénért tehenet adjon fölséged.</p>
+<p>– Jól van, szegény ember, legyen a te akaratod szerént, tehénért
+tehenet adok, még pedig kettő helyett négyet kapsz: azért keress
+föl engem az én birodalmamban; mert én vagyok a varjak királya s
+csak északra keresd a fekete várat, ott bizonyosan megtalálsz.</p>
+<p>S ezzel a varjak királya ugy eltünt, mintha soha sem lett volna
+ott, mintha a föld nyelte volna el.</p>
+<p>A szegény ember aztán tovább szántogatott a két riska tehénen,
+de ime egyszerre, mint valami fekete felhő, nagy károgással
+közeledik feléje a varjak királya serege, lecsapnak a két riska
+tehénre s diribról darabra szedték.</p>
+<p>Aztán a fekete sereg nagy károgások között, mint valami fekete
+felhő, tovább repült. <span class="pagenum"><a name="Page_117" id=
+"Page_117">-117-</a></span></p>
+<p>A szegény ember aztán csak azt nézte, hogy merre repülnek, hogy
+az utat megjegyezhesse magának, majd nagy szomoruan hazament, szép
+két fiacskájától és kedves feleségétől keserves könyhullatások
+között elbúcsúzván, elindult ország-világszerte a fekete vár
+fölkeresésére.</p>
+<p>Csak mén, csak mendegél hetedhét ország ellen, még az
+operencziás tengeren is túl, még az üveghegyeken is túl, még azon
+is túl, hol a kis kurta farku disznó túr, tulonnan túl, innenen
+innen, egyszer egy tengernyi sivatag pusztára ért; sehol, még
+aranyért se látott akár egy várost, akár egy falut, akár csak egy
+gunyhocskát sem, hol a fejét lehajthatná az éjszakai nyugodalomra,
+avagy csak egy darab kenyeret vagy egy korty vizet is kérhetne,
+mert biz a szerdásból régen kifogyott az elemózsia és a kobakban,
+mely ugy az oldalán függött volt, akár csaholni lehetne.</p>
+<p>Most mit tegyen, hova tudjon a lelke lenni, itt kell neki
+étlen-szomjan elveszni a tengernyi sivatag kellős közepén; otthon
+aztán akár az itélet napjáig várhatják megérkeztét.</p>
+<p>Itt a szegény embernek már a jártányi ereje is elfogyott s
+csakugy lézengett mint a <span class="pagenum"><a name="Page_118"
+id="Page_118">-118-</a></span> maszlagos hal, mint az agyonvert.
+Egyszer a mint ott bolyong, hát látja, hogy jól távol valami
+pásztortűz ég. Megyen a nagy világosság felé csúszva-mászva
+négykézláb, egyszer mégis nagy nehezen odaért, hát látja, hogy a
+tűz körül három vagy négy ember heverész s ugyancsak főzik a
+bográcsban a forditott kását. Köszön nekik:</p>
+<p>– Adjon isten jó estvét!</p>
+<p>– Fogadj isten, szegény ember! Hát hol jársz itt ezen az idegen
+földön, hol még a madár se jár?</p>
+<p>– Északra a fekete várat keresem. Nem hallottak róla világszép
+éltökben valamit?</p>
+<p>– Dehogy nem hallottunk, dehogy nem, hisz mi is annak a
+királynak a juhászai vagyunk, ki erős kegyetlenül meghagyta nekünk,
+hogyha ilyes meg ilyes ember keres fel bennünket, a ki két riska
+tehenét eladta a katonái számára, étellel-itallal jól tartsuk s
+aztán útba igazitsuk. Vajjon nem kend-e az a bizonyos szegény
+ember?</p>
+<p>– De biz én volnék.</p>
+<p>– Igazán?</p>
+<p>– Nincs különben.</p>
+<p>– Ugy hát üljön le ide a tűz mellé erre a <span class=
+"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> subára,
+egyék, igyék, lakjék jól, mert majd mindjárt kész lesz a
+forditott-kása.</p>
+<p>Ugy is lett. – A szegény ember leült a subahátra, evett, ivott,
+jól lakott, majd lefeküdt s elaludt.</p>
+<p>Reggelre kelve, a juhászok ujra megvendégelték a szegény embert
+s megajándékozták őt egy gomolya turóval, meg egy brugóval, de még
+a kobakból is kiszoritották a levegőt, csakis igy eresztették
+útnak, megmutatván neki az igaz utat.</p>
+<p>Ment mendegélt aztán a szegény ember az igaz uton s most már ha
+megéhezett is, ha megszomjazott is, volt a szerdásban, volt a
+kobakban. Egyszer, ugy estvefelé ujra valami pásztor-tűz félét
+látott. Megyen a nagy tűz felé, hát látja, hogy a mellett a varjak
+királya csikósai, ugyancsak rotyogtatják a húsos tarhonyát. Köszön
+nekik.</p>
+<p>– Isten jó nap, csikós uraimék!</p>
+<p>– Fogadj isten szegény ember, szólt a számadó, hát hol jársz itt
+ezen az idegen földön?</p>
+<p>– A varjak királya fekete várát keresem. Nem hallott róla
+valamit világszép éltében, bátyám-uram? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span></p>
+<p>– Dehogy nem hallottam, dehogy nem! hiszen mi is annak az
+emberei vagyunk, ki erős kegyetlenül meghagyta nekünk, hogyha ilyen
+meg ilyen szegény ember talál erre vetődni, ki a népe számára két
+riska tehenét eladta, szivesen lássuk. Azért ez szóm és mondásom
+hozzád, szegény ember: vajjon nem te vagy-e az a bizonyos?</p>
+<p>– De biz, én volnék.</p>
+<p>– Igazán?</p>
+<p>– Nincs különben.</p>
+<p>– Ugy hát ülj le ide a tűz mellé s egyél, igyál, lakj jól.</p>
+<p>A szegény ember aztán leült a tűz mellé, evett, ivott, jól
+lakott s aztán lefeküdt a subahátra s elaludt.</p>
+<p>Reggelre kelve, a csikósok ujra megvendégelték a szegény embert
+s szerencse-kivánatok közt, megmutatván neki az igaz utat, útnak
+eresztették, de elébb sem a szerdást, sem a kobakot nem hagyták
+üresen.</p>
+<p>Ment mendegélt aztán a szegény ember az igaz úton, de minek
+szaporitsam a szót, mert száz szónak is egy a vége, elég az hozzá,
+hogy ugy estefelé a varjak királya kondásai tanyájára ért. Köszön
+nekik. <span class="pagenum"><a name="Page_121" id=
+"Page_121">-121-</a></span></p>
+<p>– Adjon Isten jó estvét!</p>
+<p>– Fogadj Isten, szegény ember, szólt a számadó, hát hol jársz
+itt ezen az idegen földön, hol még a madár sem jár?</p>
+<p>– A varjak királya fekete várát keresem. Nem hallott róla
+valamit, bátyám-uram világszép éltében?</p>
+<p>– Hahó szegény ember, dehogy nem hallottam, dehogy nem! hisz mi
+is annak az emberei vagyunk; de mondsza, vajjon nem te vagy-e az a
+szegény ember, a ki ő felségének eladta két riska tehenét?</p>
+<p>– Mi türés tagadás, biz én volnék az.</p>
+<p>– Igazán?</p>
+<p>– Nincs különben.</p>
+<p>– De hogy mégysz te be abba a fekete várba, mikor az köröskörül
+kőfallal van bekeritve és egy aranypulyka lábon szünetlenül forog?!
+De ne tarts semmitől; ne itt van ez a fényes balta, csak te ezt
+nyomd a kőfalhoz ugy, hogy szikrát hányjon, majd megakad az az
+ajtóban, majd felpattan az előtted, te pedig ugorj be rajta. De jól
+felkösd a gatyádat, nehogy elvétsd az ugrást, mert a kőfal-ajtó
+izibe becsukódik s ha ott rekedsz, sem Isten, sem ember nem segit
+rajtad. Mikor egyszer benn <span class="pagenum"><a name="Page_122"
+id="Page_122">-122-</a></span> leszesz, a varjak királya elébed
+jőn, fogad szivesen, hogy majd a lelkét is tenyérre nem teszi s
+ekkor majd milyen papos fölöstökömöd, ebéded és vacsorád lesz
+neked. És te, mikor a varjak királya azt kérdi tőled, mit kivánsz,
+ne kérj egyebet, csak azt a sódarálót, mely ugy a szegletben
+áll.</p>
+<p>No jól van, ez abba maradt. Reggelre kelve, a szegény ember
+elindult a fekete vár felé. Hogy odaért, hát látja, hogy az
+aranypulyka lábon magától forog, mint valami ördögmotolla, és sehol
+se ablakot, se kaput nem látott rajta, csak a meztelen falat.</p>
+<p>A szegény ember aztán a nála levő kondás baltát odanyomja a
+kőfalhoz. Szikrázott a balta ugy, hogy jobban se kellett, egyszer
+mégis megakadt az ajtóban. Az ajtó felpattant, a szegény ember
+pedig be a várba. Ha csak egy szempillantással késett volna is,
+tüstént odacsukta volna a kőfalajtó, mert már most is odakapta a
+gatyája szélét.</p>
+<p>A szegény ember csak aztán, mikor már benn volt, vette észre,
+hogy belül a vár nem forog, csak kivül.</p>
+<p>A varjak királya ép az ablaknál állott, hát látja, hogy imhol
+jön a szegény ember a tehenek <span class="pagenum"><a name=
+"Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> áráért, kiszalad elébe,
+rázza a kezét s ugy bánt vele, mint a tojással. Aztán bevitte a
+szebbnél szebb szobákba s leültette maga mellé az aranylóczára.</p>
+<p>A szegény ember seholse látott egy lelket sem, már pedig itt a
+dél, itt az evés ideje. De ime, egyszerre csak terülni kezd az
+asztal s szinte görnyedett a háta, annyi étel termett rajta. A
+szegény ember csak a fejét csóválta, mert mint mondám, sehol senki;
+sem szakács, sem kukta, sem szolgáló és mégis teritve az asztal?!…
+Ez biz boszorkányság, ez biz ördögi mesterség, de nem jó lélek
+műve! Hát a sódaráló mit vétett? de ez eszébe sem jutott a szegény
+embernek, pedig ott állott ám a sarokban.</p>
+<p>Már a szegény ember harmadnap óta volt vendége a varjak
+királyának, ki a mint csak kitelhetett, ugyancsak emberséggel
+fogadta, hogy az ellen senki fia panaszt nem emelhetett volna;
+reggel, délben és estve kijárt a szegény ember porcziója, a mint
+dukál. De a szegény embernek már nem izlett sem a pecsenye, sem a
+bor, mert eszébe jutott, hogy ő itt duskálkodik, jóllehet a
+felesége meg két gyermeke kenyérben sem esznek eleget.</p>
+<p>Mondom, hogy ez eszébe jutott, fészkelődni <span class=
+"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span>
+izegni-mozogni kezdett. Észreveszi ezt a varjak királya s azért azt
+mondja neki:</p>
+<p>– No szegény ember, a mint látom, néked már nincs nálam
+maradásod, mert hazahúz a szived: azért azt kérdem tőled, mit
+kivánsz a két riska tehénért; mert elhidd barátom, nagy bajból
+segitettél te ki engem akkor; mert ha nem könyörülsz rajtam, egész
+seregem étlen vesz el?</p>
+<p>– Nem kivánok én egyebet, felelt a szegény ember, mint ezt a
+sódarálót, mely itt a szegletben áll.</p>
+<p>– Oh szegény ember, tán elment az eszed; ugyan mondd meg, mi
+hasznát vennéd te annak?</p>
+<p>– Hát egy kis kukoriczát, hébe-hóba buzácskát is darálnék rajta,
+ha magamnak nem, hát másnak, mégis csak hozna valamit a
+konyhára.</p>
+<p>– Kivánj egyebet, kivánd azt az egész gulyát, melyet jöttödben
+láttál!</p>
+<p>– Minek lenne nekem az a tengernyi jószág, hisz ha haza
+hajtanám, még roszat gondolnának felőlem, meg aztán se ólam, se
+legelőm.</p>
+<p>– No, hát pénzt adok. Mennyi kell? elég lesz három zsákkal?
+<span class="pagenum"><a name="Page_125" id=
+"Page_125">-125-</a></span></p>
+<p>– Minek lenne nekem az a tengernyi pénz csak a bajom gyülne meg
+vele, mert vagy azt gondolnák, hogy loptam, vagy, hogy megöltem
+érte valakit, de meg aztán utamat is állhatják.</p>
+<p>– No hát katonát adok melléd.</p>
+<p>– Mit ér a felséged katonája, nevetett a szegény ember, hisz egy
+tyuk is elkergeti!</p>
+<p>– Mit, az én katonámat? s ezzel a varjak királya belefújt egy
+kis sípba, egyszeribe ott termett egy varju, majd megrázkódik s
+olyan derék legény vált belőle, hogy nemcsak csak, hanem
+ugyancsak.</p>
+<p>– No ládd, ilyen katonáim vannak nekem! És a király aztán
+kiparancsolta a legényt a szobából, ki megrázkódván, varjuvá vált s
+elrepült.</p>
+<p>– Már az nekem mindegy, akár milyen katonái vannak fölségednek;
+fölséged azt mondta: hogy azt ad, a mit kivánok, én pedig nem kérek
+egyebet, mint ezt a darálót.</p>
+<p>– Már azt nem adom. Kivánd inkább minden jószágomat, csak ezt
+ne.</p>
+<p>– Nem kell nekem minden jószága sem, csak ez a daráló.</p>
+<p>– No szegény ember, háromszor tagadtam <span class=
+"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> meg
+tőled, te pedig háromszor kivántad a darálót, most már vagy akarom,
+vagy nem, oda kell adnom. De tudd meg azt, hogy ezen se kukoriczát,
+se buzát nem kell darálni, mert ez olyan tulajdonsággal bir, hogy
+minden gondolatodat teljesiti. Itt van, vidd el, bár vérzik utána a
+szivem, de te is jót tettél velem: azért legyen a tiéd.</p>
+<p>A szegény ember aztán a hátára vette a sódarálót, elbúcsúzott a
+varjak királyától, megköszönvén a hozzája való szivességet s
+elindult hazafelé szép csendesen.</p>
+<p>Visszajövet mind a kanászokat, mind a csikósokat s mind a
+gulyásokat megvendégelte. Nem tett egyebet, csak ezt monda: „Derülj
+édes darálókám“. És a mi szemnek szájnak szájiznek kedves étel
+volt, mind előtermett magától. S ha ezt mondá: „Borulj édes
+darálókám“, minden étel, mintha a föld nyelte volna el, eltünt.</p>
+<p>Aztán a jó pásztoremberektől is elbúcsuzott s folytatta az utját
+hazafelé.</p>
+<p>A mint mén mendegél, egyszer egy nagy vadon erdőbe ért s hogy
+megéhezett, csak a darálónak szólt, mondván:</p>
+<p>– Derűlj, édes darálókám. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_127" id="Page_127">-127-</a></span></p>
+<p>S tüstént egy asztal termett elő, de ez nem egy, hanem két
+személyre volt megteritve. A daráló mindjárt tudta, hogy a szegény
+embernek vendége lesz; mert csakugyan, honnan honnan nem, egyszer
+csak ott terem egy nagy zsiros ember, ki szó nélkül ült le a
+teritett asztalhoz.</p>
+<p>Mikor megeléglették az Isten áldását, megszólal a nagy zsiros
+ember s azt mondja a szegény embernek:</p>
+<p>– Hallod-e te szegény ember, add nekem ezt a darálót ezért a
+görcsös botért; mert ha a te darálód olyan tulajdonsággal bir, hogy
+minden kivánságodat teljesiti – a zsiros ember már ezt is tudta –
+ugy az én görcsös botom meg azzal a tulajdonsággal bir, hogy csak
+ezt kell neki mondani: „üssed édes botocskám“ s már akkor az a
+bizonyos a halál fia.</p>
+<p>Mit volt mit tenni a szegény embernek, gondolván magában, hogy
+ha szép szerivel nem adja oda, erőnek erejével is elveszi tőle az a
+csunya zsiros ember: elcserélte a darálót a görcsös botért; de
+mikor már egyszer a kezében volt, könnyen beszélt a szegény ember,
+mert csak a görcsös botnak parancsolta, mondván: <span class=
+"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span></p>
+<p>– Üssed édes botocskám.</p>
+<p>S az ugy fültövön vágta a zsiros embert, hogy még nem is
+nyikkant, hogy még a kis körmét sem rázta.</p>
+<p>Aztán a szegény ember szép csendesen folytathatta a maga utját s
+hét esztendő mulva azt mondhatta: itthon vagyunk.</p>
+<p>A felesége, ki ott sirdogált a banyakemencze mellett; elveszett
+kedves urát, és a két riska tehenet siratta: alig ösmerte meg a
+szegény embert, de még is megösmerte, – két fia pedig már egészen
+felserdült s kinőttek már a hosszu ingből.</p>
+<p>Hogy betette a lábát a szegény ember a maga hajlékába, letette a
+darálót a koczikba, kigajabitotta a szürét a nyakából s a szegre
+akasztotta s csakis ekkor ösmerték el.</p>
+<p>– No apjuk, kérdé az anyjuk, megjött kend, biz már ideje is,
+mert azt gondoltam, hogy sohse látom többet, de mit is kapott kend
+a Bimbóért meg a Csákóért?</p>
+<p>– Ezt a darálót, válaszolt a szegény ember nagy immel-ámmal.</p>
+<p>– No, ugy meg is ütheti a guta a kend dolgát, pattant fel az
+asszony, jobb lett volna <span class="pagenum"><a name="Page_129"
+id="Page_129">-129-</a></span> ha hét esztendeig itthon lógázta
+volna a lábát, mint ezt a haszontalan darálót olyan messze földről,
+mintha bolondgombát evett volna, ideczipelte!</p>
+<p>– Ej, édes feleségem, jobb valami, mint semmi; mert ládd, ha
+magunknak nem lesz mit őrölni, majd őrlünk másnak, mégis ha nem
+csurdul, hát cseppen.</p>
+<p>– De egye meg a fene a kend dolgát, most se tudok mit a fogamhoz
+verni, nemhogy – – – – – – – –</p>
+<p>– No, ha nem tudsz édes feleségem, majd lesz mindjárt. Derülj
+édes darálókám!</p>
+<p>S erre a szóra annyi étel és ital termett a szegény ember
+asztalán, hogy fele is elég lett volna.</p>
+<p>Az asszony csak ekkor szégyenelte el magát, hogy nyelveskedett;
+de ha már asszony, hát asszony, üsse kő, hagy beszéljen!</p>
+<p>A szegény ember, meg a felesége, meg két legény fia leültek az
+asztalhoz s hozzá láttak az evéshez, mint a sáskahadak, s ettek
+ittak kedvükre.</p>
+<p>Itt a szegény ember két fiának a bortól-e, vagy mitől, kedvük
+szottyant, kiugrottak a <span class="pagenum"><a name="Page_130"
+id="Page_130">-130-</a></span> ház földjére s ugy eljárták a kállai
+kettest, hogy csupa gyönyörüség volt nézni.</p>
+<p>– Ejnye, kiáltott fel az öregebbik, csak már czigány volna!</p>
+<p>Erre a szóra a banya mellett rárántja a banda a muzsikát s
+ugyancsak megczifrázták; ugyannyira, hogy még a szegény ember is
+kedvet kapott a tánczra s ugy megforgatta a feleségét, ki már
+csakugy aprózta, hogy jobban se kellett.</p>
+<p>A szomszédok nem tudták a dolgot mire vélni, hogy még a szegény
+embernél muzsika is szól, pedig azelőtt, ha csak az anyjuk nem
+primázott és két fia nem kontrázott, hirrel se látták a
+vigasságot.</p>
+<p>Mi dolog ez, mi dolog ez, tanakodtak magukban, mindig közelebb
+jöttek, majd az ablakra, majd az ajtóra szaladtak, hát csak ekkor
+látják, hogy egy sereg czigány ugyancsak huzza kézzel-lábbal a
+vonót, az apjuk meg az anyjuk és a két fiu ugyancsak aprózzák és az
+asztal szinte görnyed a sok drága étel s ital alatt.</p>
+<p>– Jöjjön be komámasszony… jöjjön be komámuram… jöjjön be
+sógorasszony… <span class="pagenum"><a name="Page_131" id=
+"Page_131">-131-</a></span> jöjjön be sógoruram… jöjjön be
+bátyámuram… jöjjön be öcsémasszony és igy vége hossza nincs a
+hivogatásnak. A vendégek egyre gyültek és még is teritve az
+asztal.</p>
+<p>– Ejnye, kiáltott fel a szegény ember, be kár, hogy nem tágasabb
+a szobám; mert ez a sok szép vendég egy kastélyban is alig férne
+el!</p>
+<p>Erre a szóra a szegény ember viskója helyett olyan tizenkét
+kontignácziós rezidenczia termett elő, hogy még maga a királyé is,
+fia sem lehetett volna annak.</p>
+<p>A sok uri népség, köztük volt a király is, ép arra sétált. Mi
+dolog ez, mi dolog ez, tanakodtak magukban, hisz itt azelőtt
+szegény ember viskója volt, most meg királyi palota s rádásul
+ugyancsak szól a muzsika, húzza a czigány. Menjünk már, nézzük meg.
+A király legelől ment, utána a sok uri népség, grófok, herczegek,
+bárók, királykisasszonyok és igy tovább.</p>
+<p>A szegény ember pedig kiment eléjök, fogadja nagy szivesen az
+uri népségeket, köztük a királyt s mindnyáját odavezette az
+asztalfőre, mint méltó helyükre, a mely őket megillette.
+<span class="pagenum"><a name="Page_132" id=
+"Page_132">-132-</a></span></p>
+<p>Esznek isznak, aztán lakmároznak, hogy szinte egy kis lakzival
+ért föl.</p>
+<p>A mint ott legjavában vigadnának, a királynak egy nagy pecsétes
+levele érkezett, mit, midőn elolvasott volt, elsáppadt, elkékült;
+mert abban meg volt irva, hogy a török-tatár nagy haddal közeledik
+az ország felé, tűzzel-vassal pusztit s még az ártatlan siró-rivó
+portékának sem kegyelmez, még azt is kardélre hányja, vérét a föld
+iszsza, húsát a kutyával eteti.</p>
+<p>Igy lett a nagy vigasságból nagy szomoruság; de ekkor előlépett
+a szegény ember s azt kérdi a királytól:</p>
+<p>– Fölség! hogy ha meg nem sérteném, nem felelne egy
+kérdésemre?</p>
+<p>– S mi lenne az, szegény ember?</p>
+<p>– Nem mondaná meg nekem, hogy az imént annak a nagy pecsétes
+levélnek olvasására, mért halványodott el olyan nagyon?</p>
+<p>– Mit kérded szegény ember, mikor ugyse tudsz a dolgon
+segiteni!</p>
+<p>– Hátha mégis.</p>
+<p>– No hát tudd meg és tudja meg az egész ország, hogy a
+török-tatár nagy haddal közeledik <span class="pagenum"><a name=
+"Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> országunk felé kegyetlen
+szándékkal, hogy még annak az ártatlan siró-rivó portékának sem
+kegyelmez, mert még azt is kardélre hányja, vérét a föld iszsza,
+husát a kutyával eteti.</p>
+<p>– S mi lenne annak a jutalma, kérdé a szegény ember, ki az
+ellenséget egy maga kiüzné az országból?</p>
+<p>– Arra bizony, válaszolt a király, nagy jutalom és tisztesség
+várakoznék; mert ha két fia volna, két leányomat adnám hozzájuk
+férjhez a fele királysággal együtt, holtom után pedig az egész
+királyságot öröklenék.</p>
+<p>– No hát majd kiüzöm én az ellenséget egyes-egyedül.</p>
+<p>De a király nem igen bizott a szegény ember igéretében, azért
+minden katonáját összedoboltatta s ezekkel együtt maga is kiment az
+ellenség elé.</p>
+<p>A két ellenséges tábor már farkasszemet nézett, mikor a szegény
+ember kiállott a két tábor közé s csak a botjának parancsolta:</p>
+<p>– Üsd-verd édes botocskám!</p>
+<p>S az az egész török-tatár tábort ugy össze-vissza verte, hogy
+életben csak egyetlenegy embert hagyott hirmondónak. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span></p>
+<p>Igy nyerte el a szegény ember a fele királyságot és a két szép
+királykisasszonyt, kiket aztán két derék fiával összepárositván,
+hét világra szóló lakodalmat laktak s még most is élnek, hogy ha
+meg nem haltak.</p>
+<p>Eddig volt, mese volt.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_135" id=
+"Page_135">-135-</a></span></p>
+<h2><a name="CHAPT05" id="CHAPT05"></a>A KERESZTLEÁNY.</h2>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_136" id=
+"Page_136">-136-</a></span><br />
+<span class="pagenum"><a name="Page_137" id=
+"Page_137">-137-</a></span></p>
+<p>Abban az időben, mikor még az Isten anyja, Szűz Mária a földön
+járt, élt e szomorú világban egy szegény ember, kinek annyi
+gyermeke volt, mint a rostán a lyuk, mint a fán a gyümölcs;
+ugyannyira, hogy a legkisebbik magzatjának, ki csak az imént látott
+napvilágot, keresztanyja sem akadt. Ezért a szegény ember nyakába
+akasztotta a széles világot s elindult ország-világszerte
+keresztanyát keresni.</p>
+<p>A mint mén mendegél, egyszer egy fehérszemélylyel akadt össze,
+ki senki más nem volt, mint maga az Isten anyja, Szűz Mária.</p>
+<p>– Hová-hová szegény ember? kérdi az Isten anyja.</p>
+<p>– Elmegyek keresztanyát keresni, mert a magam szülötte falujában
+már nem kapok.</p>
+<p>– Sohse fáradj, ha elfogadsz, leszek én.</p>
+<p>– Hát te ki vagy?</p>
+<p>– Én vagyok az Isten anyja, Szűz Mária. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_138" id="Page_138">-138-</a></span></p>
+<p>Igy lett a szegény ember komaasszonya Szűz Mária, ki, mikor a
+keresztleánya 12 éves volt, elvitte azt magával, hisz ugyis maradt
+még elég az Isten áldásából a szegény embernek.</p>
+<p>– No édes leányom, szólt Szűz Mária, ne itt van tizenhárom szoba
+kulcsa, tizenkettőbe bemehetsz, de a tizenharmadiknak még csak
+feléje se szagolj, mert ott maga az öreg Isten lakozik. S egyéb
+dolgod nem lesz, csak a tizenkét szobát söprögessed s tisztogassad,
+a tizenharmadikra pedig nekem lesz gondom.</p>
+<p>A leány elvette a tizenhárom szoba kulcsát s a tisztogatáshoz
+fogott; egymásután sorba kiseperte a tizenkét szobát, de mikor a
+tizenharmadikhoz ért, meg nem állhatta, hogy be ne nézzen a
+kulcslyukon, hát egyszerre nagy világosság csapta meg, mitől a haja
+aranyhajjá változott s látja, hogy az öreg Isten ott ül a sarokban
+lángos-lobogós tűz között. A leány se holt, se eleven nem volt,
+annyira megijedt. Majd midőn meglátta magát a szoba falában, mely
+ugy fénylett, mint a tükör, észrevette, hogy a haja aranyhajjá
+változott, majd a kis ujjára esett a tekintete, hát az is, a mint
+megcsapta a láng, meg volt aranyozva. Aztán <span class=
+"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> izibe
+mind a kis ujját, mind a fejét bekötötte, nehogy észrevegye a
+keresztanyja, hogy a tilosban járt, pedig im itt jön rá
+szemközt.</p>
+<p>– No kis keresztleányom, kérdé az Isten anyja, mi lelte az
+ujjadat, hogy be van kötve?</p>
+<p>– Hát izé izé… megvágtam.</p>
+<p>– Mutasd édes leányom, vajjon nagy-e a vágás?</p>
+<p>Mit volt mit tenni a szegény ember leányának, vagy akarta, vagy
+nem, meg kellett az ujját mutatni, hát csak ekkor látja a
+keresztanyja, hogy az csupa aranyos!</p>
+<p>– No, ugy-e megmondtam, hogy ne merészelj bemenni a
+tizenharmadik szobába, he! most valld meg igaz lelkedre, benn
+voltál-e a 13-ik szobában?</p>
+<p>A leány nem szólt semmit.</p>
+<p>– Még egyszer kérdem, valld meg igaz lelkedre, benn voltál-e a
+13-ik szobában?</p>
+<p>A leány most se felelt.</p>
+<p>– Még egyszer és utoljára kérdem, valld meg igaz lelkedre, benn
+voltál-e a 13-ik szobában?</p>
+<p>A leány harmadszor se felelt.</p>
+<p>– No, ha néma vagy beszélő létedre, hát némulj meg! <span class=
+"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span></p>
+<p>És a szegény ember leánya azonnal megnémult, Szűz Mária pedig
+csináltatott a számára egy olyan almáriomot, melyet csak belülről
+lehetett kinyitni és becsukni, ebbe aztán beletette a
+keresztleányát és egy nagy vadon erdőben kitette. De a leány, hogy
+hogy nem, még se halt meg étlen-szomjan, mert egy fehér galamb
+hordott a számára tejet s ezzel táplálta.</p>
+<p>Itt lelkem teremtette, mi történik a dologból, mi nem, nem egyéb
+a semminél, egyszer a királyfi vadászni megyen, hát mikor amellett
+a sürüség mellett elment volna, hol a leány ki volt téve, a kutya
+hol visszaszaladt az urához, hol a sürüségbe futott, majd megint
+visszajött farkcsóválva, majd ismét visszafutott.</p>
+<p>Mi dolog ez, mi dolog ez, tanakodik magában a királyfi, végre
+megindult a nagy sürüség felé, s mikor odaért, hát csak akkor
+látja, hogy egy olyan gyönyörves almáriom van oda kitéve, milyent
+sem ezelőtt, sem azóta, sem azután nem látott. A király rögtön
+kiadta a parancsolatot, hogy tegyék szekérre az almáriomot, vigyék
+haza s állitsák fel az ő ebédlő szobájába.</p>
+<p>A szolgáknak se kellett ezt kétszer mondani, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> hanem
+ízibe fülön fogták a szép almáriomot, töltették a király szekerére,
+hazavitték s otthon, a mint parancsolva volt, fölállitották az
+ebédlő szobában.</p>
+<p>Mikor a királyfi aztán hazament, rögtön lakatost hivatott, hogy
+nyissa fel az almáriomot; de az bár szegről-végről mindent megtett
+s váltig igyekezett, sehogy sem akadt a nyitjára s végre azt mondta
+a királynak: „Már fölséges uram, ha a fejemet leütteti is, vagy azt
+teszi velem, a mit akar, de én ezt az almáriomot nem tudom
+kinyitni.“</p>
+<p>Mit volt mit tenni a királynak, széjjel veretni, csak nem
+verethette széjjel, mert sajnálta, azért a czifra almáriomot
+megtartotta csupa parádénak, csupa mulatságnak.</p>
+<p>Mikor mindnyájan lenyugodtak a királyi rezidencziában, az
+aranyhaju néma leány szép csendesen kinyitotta az almáriomot s
+kijött belőle, majd aztán körültekintett, hogy nincs-e valaki a
+szobában. Nem volt senki, mert hisz ebédlő szoba volt. Aztán a
+leány enni való után látott, kutat-keres mindenütt, végre egy másik
+almáriomban talált valami ételmaradékot, mi biz körömfaladéknak is
+megjárta. Azt megette, majd kezébe vette az égő gyertyát,
+<span class="pagenum"><a name="Page_142" id=
+"Page_142">-142-</a></span> benyitott a másik szobába is, hogy
+vajjon van-e ott valaki? Ez volt az ifju király hálószobája. A
+királyfi ott feküdt a selyempaplanos ágyban s fújta a kását.</p>
+<p>Az aranyhaju néma leány, hogy im látta, hogy attól, a ki ott az
+ágyban fekszik, nincs mit tartani, szép csendesen lábujjhegyen
+odasompolygott az ágy mellé, hát csak ekkor vette észre, hogy ott
+maga a királyfi alszik. Csak nézi, csak nézi annak ékes ábrázatát,
+s nem győzött eléggé jóllakni a nézésével. Majd megsímitván hosszu
+aranyhaját, ép egy aranyhajszál akadt a kezébe, mit a királyfi
+szivén végig fektetett. Aztán odahajolt fölibe s ekkor elgondolta,
+hogy milyen jó lenne ennek a gyöngyadta királyfinak a száját
+megcsókolni, de ép ekkor fordult meg a királyfi fektében, a leány
+pedig megijedt, kiszaladt a szobából s a mint sebesen megfordult,
+hosszu aranyhajával gyöngén arczul üté a királyfit. Az erre
+fölvetette a szemét, de az egész dolog olybá tetszett neki, mintha
+csakugy álmodta volna, csak mikor reggel fölébredt és az
+aranyhajszált meglelte, tudta meg, hogy biz az nem volt álom; – de
+a dolgot sehogysem tudta magának megmagyarázni. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143">-143-</a></span></p>
+<p>Itt eljön a dél is, el az ebéd ideje is. A királyfi ilyenkor az
+ánglus-kertben szokott sétálgatni, csak aztán, mikor már a
+főtányérhordozó bevitte a levest, hiják enni. Most is ott párolgott
+már az a jóféle sárga tyúkhús-leves az asztalon. Az inas szalad a
+királyért, hogy az asztalon az étel; de mig ez fölérkezett az
+ángluskertből, az aranyhaju némaleány kinyitotta az almáriumot,
+kijött belőle s a levest mind megette, majd egy darab kenyeret is
+felkapott s usdi! be ismét az almáriomba.</p>
+<p>Itt jön a király, leül az asztalhoz, hát látja, hogy üres előtte
+a tál. Szidja az inast mint a vizes kutyát, hogy őt mért tette igy
+bolonddá. Az inas eléggé szabadkozott, tisztázta magát, hogy igy
+vakuljon meg, ugy vakuljon meg, ha nem a két szemével látta, hogy a
+főtányérhordozó behozta a levest s az asztalra tette, de hogy
+azalatt az idő alatt, mig ő a kertben járt, ki ette meg, ha a fejét
+elüttetik is, nem tudja megmondani, minthogy nem is tudhatja.</p>
+<p>Száz szónak is egy a vége, elég az hozzá, minek szaporitsam a
+szót, a királynak másik levest kellett behozni s azt ette meg. Itt
+behozzák a többi ételeket is, de hogy hogy nem, a királynak valami
+ügyes-bajos dolga akadt, <span class="pagenum"><a name="Page_144"
+id="Page_144">-144-</a></span> kiment a szobából. Alig hogy azt
+megsejdítette az aranyhaju néma leány, ujra kijött az almáriomból s
+a király aranytányérját minden ételestül együtt bevitte az
+almáriomba. Visszajön a király, hát nincsen aranytányér, nincsen
+étel; volt, nincs. Mi dolog ez, mi dolog ez s megint a szegény inas
+kapott ki ok nélkül.</p>
+<p>No jól van, ez abba maradt. Itt eljön a másik estve is s mikor
+mindnyájan lepihentek a királyi rezidencziában, ujra nyilik az
+almáriom ajtaja s kilép belőle az aranyhaju némaleány. Körültekint.
+Sehol senki. Ujra ennivaló után látott. Kutat-keres mindenütt,
+mindent tűvé tesz, végre a kályhavállán talált valami ételmaradékot
+leborítva. Az aztán nem kérte szabad-e, nem-e, hanem hozzálátott az
+evéshez, mert hisz éhes volt s evett. Majd mikor az ételt
+megeléglette, kezébe vevén a világot, bement a szomszéd szobába. A
+királyfi most is ott feküdt a selyem-paplanos ágyon s aludt.
+Odamegyen az aranyhaju néma-leány s nézi az ékes ábrázatu királyfit
+s nem győzött jóllakni a nézésével; majd odahajolt fölibe s
+megcsókolta. Erre a királyfi megmozdult, fölvetette a szemét, de
+semmitsem látott; mert a leány mint álomlátás eltünt. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span></p>
+<p>Itt eljön ismét a dél is, el az ebéd ideje is. A királyfi most
+is az ánglus-kertben sétált. Jön az inas s jelenti alásan, hogy az
+asztalon az étel. De mire a királyfi fölment az ebédlőszobába, az
+ételnek se hire se neve, mert most is az aranyhaju néma leány ette
+meg a levest. Ujra szidják az inast, ki ismét kikapta a maga
+dózisát, hogy őt – már mint a királyt hogy merte lóvá tenni, hogy
+merte addig fölhivni az ánglus-kertből, mig az asztalon nincs a
+leves. Az inas himezett-hámozott, csak a két vállát emelgette, hogy
+ő igy látta, ugy látta, hogy a főasztalmester behozta az ételt.
+Hivatják a főasztalmestert, az is megerősítette, hogy nincs
+különben a dolog. De minek szaporitsam ujra a szót, mert száz
+szónak is egy a vége, elég az hozzá, hogy a királynak másik levest
+kellett behozni.</p>
+<p>De itt lelkem teremtette, mi történik a dologból, mi nem, a
+király elhatározta magában, hogy maga lát a dolog után: ezért,
+mikor a harmadik nap az ételt felhozták volna, elbújt az
+ebédlő-szobába. Itt a főasztal-mester felhozza a levest s
+parancsolja az inasnak, hogy menjen le az ángluskertbe s mondja a
+királynak, hogy már az étel az asztalon van, s ezzel <span class=
+"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> maga is
+kiment a szobából. Alig húzta be maga után az ajtót, nyilik az
+almáriom s kilép belőle az aranyhaju néma leány. Körültekint. Sehol
+senki. Aztán odaül az asztalhoz s eszi a levest. A királyfi honnan
+honnan nem, az almáriom elé állt s igy a szép leány utját elzárta,
+ki alighogy behabzsolta a levest, be akar menni az almáriomba, de
+nem lehet.</p>
+<p>A király világszép éltében még sohse látott ilyen szép leányt;
+tetszett személye személyének s az lett a dolog vége, hogy papot,
+hóhért, vaskalapot hivattak, – a pap összeadta, hóhér seprőzte és
+az istennyila kerülgette, de soha meg nem ütötte, aztán lakzit
+laktak, hordót fúrtak, faharanggal harangoztak, tökkel kolompoztak,
+tehenet vágtak, faggyat hoztak s azzal világitottak.</p>
+<p>Igy a királyfiból és az aranyhaju néma leányból férj és feleség
+lett. Sokáig éltek aztán nagy boldogan; de egyszer, a midőn a
+királyné lebetegedett s egy gyermeket hozott a világra, a kis
+poronty, hogy hogy nem, eltünt, elveszett. Ki vitte el, ki vitte
+el? senki semmiről semmitsem tud. Ellopták; oda van. Itt a királyné
+a másik gyermekét is világra hozza, az is hasonlókép eltünt,
+elveszett. <span class="pagenum"><a name="Page_147" id=
+"Page_147">-147-</a></span></p>
+<p>Itt a királyné a harmadik gyermeket is a világra hozta s bár a
+király egész álló éjszaka maga állt istrázsát, ez is, mintha nem is
+lett volna, ugy elveszett, hogy csak a hült helyét találták. A nép
+között az a hir terjedt el, hogy a királyné boszorkány s ő maga
+veszti el a gyermekeit. Ezért fellázadt a népség s követelték a
+királytól, hogy a feleségét máglyán égesse meg, mert különben ők
+vetik a tűz közé.</p>
+<p>Mit volt mit tenni a királynak, kénytelen kelletlen engedett a
+népség kivánatának; 12 öl fából máglyát rakatott, a királynét
+közibe rakták s meggyujtották körülötte a fát. Már a máglya javában
+égett, mikor a távolról gyenge énekszó hallatszott, mely mindig
+erősebb lett s ime leszáll a földre az Isten anyja s kérdi az
+aranyhaju néma királynétól, szót szólván:</p>
+<p>– No most kezembe az élted s valld meg igaz lelkedre, voltál-e a
+13-ik szobában?</p>
+<p>A királyné csak a fejével intett, hogy nem volt. Szűz Mária
+aztán két ujját a királyné szájára tette s az menten visszanyerte a
+szólást.</p>
+<p>– No most már elhiszem, hogy nem voltál a 13-ik szobában, de
+most már azt mondd meg, hogy mitől aranyosodott meg a kis ujjad és
+a hajad? <span class="pagenum"><a name="Page_148" id=
+"Page_148">-148-</a></span></p>
+<p>– Hátbiz én, válaszolt a királyné, a kulcslyukon néztem be s
+egyszerre valami lobogós lángos tűz csapott meg s attól
+aranyosodott meg a kis ujjam és a hajam.</p>
+<p>– Láttál-e ott valakit ülni a szegletben?</p>
+<p>– Látni, láttam, de hogy ki volt az, ki nem vehettem, mert égő
+tűz között ült; a nagy világosság elvette szemem fényét.</p>
+<p>– No ezer a szerencséd, nem egy, mert különben sohse látnád
+többé a verőfényes napot! s köszönd, hogy be nem nyitottál a 13-ik
+szobába, mert most itt égnél el az égő tűz között.</p>
+<p>Aztán az Isten anyja megeresztette az ég csatornáit s szakadó
+esővel eloltotta a tüzet, kivezette belőle a királynét, – majd egy
+intésére elővezették a három szép gyermeket s visszaadta az
+anyjának és apjának. Ezt látva a népség, hogy az ő királynéjok
+mégse boszorkány, hogy az mégse maga emésztette el a gyermekeit,
+nagy örömmel elszéledtek, hazamentek.</p>
+<p>Most a nagy szomoruságot nagy vigasság váltotta s tán még most
+is szól a banda, húzza a czigány, hogy ha el nem hagyták a
+nótát.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_149" id=
+"Page_149">-149-</a></span></p>
+<h2><a name="CHAPT06" id="CHAPT06"></a>BRÚGÓ, AZ ÖRDÖG.</h2>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_150" id=
+"Page_150">-150-</a></span><br />
+<span class="pagenum"><a name="Page_151" id=
+"Page_151">-151-</a></span></p>
+<p>Volt egyszer egy szegény ember s ennek egy felesége,
+mindkettőjüknek pedig szép három eladó leánya.</p>
+<p>Itt egyszer a szegény ember vásárra készül. A felesége adott
+neki egy kis pénzt, hogy egyék igyék belőle, vegyen rajta lovat,
+szerszámot s vasas szekeret, ezeken kivül a leányoknak is egy
+ünneplő ruhát, de a mámiról, már mint a szegény ember feleségéről
+se felejtkezzék meg, hanem vegyen annak is legalább egy petyegetett
+fejrevaló keszkenőt és a mi megmarad belőle, azt hozza vissza.</p>
+<p>Itt a szegény ember elér abba a városba, hol a vásár volt, hát
+látja, hogy egy korcsmába igen gyülekszik a nép; ugyannyira, hogy
+ajtóban, de még a küszöbön is állottak; ember ember hátán volt.
+<span class="pagenum"><a name="Page_152" id=
+"Page_152">-152-</a></span></p>
+<p>– Mi dolog ez? tanakodik magában a szegény ember, már csak én is
+megnézem.</p>
+<p>S ezzel a szegény ember keresztül furta magát az embereken, hát
+csak ekkor látja, hogy egy nagy zsiros ember tánczol ott s
+ugyancsak szórja a huszast a bőgőbe.</p>
+<p>Alig hogy betette a lábát a szegény ember a korcsmába, már a
+zsiros ember azonnal felösmerte, odamegyen hozzá, megfogja a kezét,
+parulázik vele s étellel itallal kinálja.</p>
+<p>A szegény ember elfogadta a zsiros embernek a barátságát; evett
+ivott, még pedig annyit, hogy neki is jó kedve kerekedett, s ő is
+együtt tánczolt a zsiros emberrel.</p>
+<p>Mikor már megelégelték a mulatságot, a szegény ember elbúcsuzott
+a zsiros embertől, megköszönte a hozzája való szivességet s aztán
+elindult a vásárba.</p>
+<p>Hát lelkem teremtette, mikor a szegény ember legjobban alkudnék
+a lóra, szerszámra és vasas szekérre, már ujra ott termett mellette
+a zsiros ember, ki aztán a szegény ember számára megvette a lovat,
+szerszámot és a vasas szekeret; de még ez nem volt elég, hanem
+mindegyik leány számára egy-egy öltözet ruhát vett, mondván:
+<span class="pagenum"><a name="Page_153" id=
+"Page_153">-153-</a></span></p>
+<p>– Ne, vidd haza szegény ember, ezt a legnagyobbik, ezt a
+középső, ezt pedig a legkisebbik számára vettem.</p>
+<p>A legkisebb leány ruhája volt a legszebb. De még ez sem volt
+elég, hanem az anyjuk számára is vett egy öltözet ruhát, a szegény
+embert pedig tetőtől talpig egészen ujba öltöztette; csizmát, irhás
+nadrágot, fekete lajbit, fekete dolmányt, czifra szűrt, rojtos
+nyakravalót vett a számára. Aztán a szegény ember nagy hálálgatások
+között másodszor is elbúcsuzott a zsiros embertől, felült a vasas
+szekérre s hazafelé hajtott.</p>
+<p>Csak mén, csak mendegél, egyszer honnan honnan nem, harmadszor
+is eléje kerül a szegény embernek a zsiros ember. Majd felült a
+vasas szekérre, pipára gyujtottak s beszélgetni kezdtek. A többi
+közt egyszer csak azt kérdi a zsiros ember a szegény embertől:</p>
+<p>– Ugy-e, van neked három eladó leányod?</p>
+<p>– Van, zsiros ember, van.</p>
+<p>– Az egyiket Zsuzsinak, a másikat Örzsinek, a legkisebbet pedig
+Juliskának hivják.</p>
+<p>– Annak hivják, annak.</p>
+<p>– No szegény ember, menj haza szép <span class=
+"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span>
+csendesen, három hét mulva elmegyek hozzád háztűzhelyt nézni
+leánykérőbe.</p>
+<p>Itt egy keresztútra értek; a zsiros ember balfelé, a szegény
+ember pedig jobbfelé ment; harmadszor is, elváltak egymástól nagy
+hálálgatás és kézszoritás között.</p>
+<p>A szegény ember aztán hazafelé hajtott s mikor hazaért,
+kinek-kinek odadta a maga vásárfiát, a szép öltözet ruhát.</p>
+<p>Itt lelkem teremtette, eljön a három hét, a zsiros ember, mint
+megmondá, elment háztűzhelyt nézni; de már ekkor nem abban a zsiros
+ruhában, hanem olyan fényes öltözetben, hogy akár egy kis királyfi
+is magára ölthette volna.</p>
+<p>Fogadják szivesen, mint a leánykérőt szokás s odaültették az
+asztalfőre. A zsiros ember elmondta, hogy mi járatban van, a
+szegény ember pedig odadta neki a legnagyobbik leányát
+feleségül.</p>
+<p>Itt a zsiros ember kivezeti a szép leányt a hajlékból, felül egy
+bakkecskére, az ölébe veszi a mátkáját s hetedhét ország ellen
+elparipázott.</p>
+<p>Csak mennek, csak mendegélnek, egyszer egy nagy vadon erdőbe
+értek, hol az út mentében egy fris forrás buzogott fel.
+<span class="pagenum"><a name="Page_155" id=
+"Page_155">-155-</a></span></p>
+<p>– Hej, szivem szép szerelme, szólt a mátkás leány, álljunk csak
+itt meg, mert itt meg itt van egy forrás viz, édes anyám meghagyta,
+hogy ne menjek el a mellett, a nélkül, hogy ne igyam belőle.</p>
+<p>– Jól van jól, szólt a zsiros ember, csak soká ne légy, hanem
+izibe enyhitsd szomjadat.</p>
+<p>A mátkás leány odamegyen a forrás vizhez s jót ivott belőle.
+Egyszer honnan honnan nem, a vállára repül egy fehér galamb s inni
+kér, mondván:</p>
+<p>– Itass meg engem is, szép mátkás leány.</p>
+<p>– Bizony nem itatlak én, mert sietős az én dolgom. S nem itatta
+meg, hanem izibe visszaszaladt a zsiros emberhez, s felült ujra a
+bakkecskére s tovább mentek.</p>
+<p>Csak mennek, csak mendegélnek, egyszer a bakkecske megáll egy
+nagy kastély előtt, melynek az ablakai mind be voltak falazva.</p>
+<p>Itt a zsíros ember az ölébe veszi a mátkáját, bemén a nagy
+kastélyba Az ajtók egyenként magától kinyitódtak előtte, magától
+becsukódtak utána, egyszer egy sötét szobába értek, melyben nem
+volt egyéb, csak egy prics. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_156" id="Page_156">-156-</a></span></p>
+<p>Ledobja a zsiros ember a pricsre a leányt, mondván:</p>
+<p>– Itt a helyed, itt a menyasszony-ágyad. S ezzel térült-fordult,
+kiment a sötét szobából, három kosfejet behozott s odadta a
+leánynak, mondván:</p>
+<p>– Ne, itt van három kosfő, szemét, száját, fülét, orrát vágd le,
+főzd meg magadnak, a többi részét pedig a cselédeknek.</p>
+<p>S ezzel Brúgó kiment a sötét szobából, ott hagyta a feleségét,
+ráült a bakkecskére s elparipázott.</p>
+<p>A leány aztán sirva fakadt s a három kosfő tisztitásához fogott;
+szemét, száját, fülét, orrát levágta, de nem főzte meg, hanem a
+tüzes hamuba takarta.</p>
+<p>Itt eljön a dél, eljön az evés ideje, Brúgó belép a szobába,
+mely egyszerre megtelt cselédséggel.</p>
+<p>– No, megfőzted a három kosfőt?</p>
+<p>– Meg, válaszolt a leány.</p>
+<p>– Szemét, száját, fülét, orrát kivetted s megetted?</p>
+<p>– Meg, válaszolt a leány nagy ijedten.</p>
+<p>– Szem, száj, fül és orr, hol vagytok?</p>
+<p>– Itt vagyunk a forró hamuban. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_157" id="Page_157">-157-</a></span></p>
+<p>Ekkor Brúgó neki ment a leánynak, torkon ragadta, megfojtotta s
+a vakablakba ültette. S aztán ráült a bakkecskére s elment a
+középső leányért.</p>
+<p>– A mátkám, szólt Brúgó, kifáradt már a tánczban: azért a
+hugáért küldött.</p>
+<p>Itt a középső leány izibe felöltözködik s elment tánczolni a
+lakodalomba. A mint keresztül mennek a nagy vadon erdőn a forrás
+viz előtt megszólal a középső leány is:</p>
+<p>– Hej, sógor, álljon meg csak; itt van egy forrás viz, édes
+anyám meghagyta, hogy el ne menjek mellette, a nélkül, hogy ne
+igyam belőle.</p>
+<p>– Jól van, jól, szólt Brúgó, teljék szived kivánsága, igyál a
+forrásból, csakhogy aztán soká ne légy.</p>
+<p>A középső leány izibe odaszaladt a forráshoz, két kezével
+meritvén, jót ivott belőle. Egyszer honnan honnan nem, a vállára
+repül egy fehér galamb s inni kér, mondván:</p>
+<p>– Itass meg engem is, szép mátkás leány.</p>
+<p>– Bizony nem itatlak én, mert sietős az én dolgom, lakodalomba
+kell mennem tánczolni, várnak a legények. S nem itatta meg,
+<span class="pagenum"><a name="Page_158" id=
+"Page_158">-158-</a></span> hanem izibe visszaszaladt a sógorához,
+felült a bakkecskére s elparipáztak.</p>
+<p>Csak mennek, csak mendegélnek, egyszer a bakkecske megáll a nagy
+kastély előtt.</p>
+<p>– Nézd csak, szólt Brúgó, hogy örül, hogy nevet a nénéd
+jöttödnek ott az ablakban, csak siessünk.</p>
+<p>S ezzel ölbe kapta a leányt, bevitte a sötét szobába s ledobja a
+pricsre, mondván:</p>
+<p>– Itt a helyed, itt a menyasszony-ágyad. S ezzel Brúgó
+térült-fordult, kiment a szobából, három kosfejet behozott s
+odahajította a leánynak, mondván:</p>
+<p>– Ne, itt van három kosfő, szemét, száját, fülét, orrát vágd le,
+főzd meg magadnak, edd meg, a többi részét pedig készitsd el a
+cselédeknek.</p>
+<p>S ezzel Brúgó kiment a sötét szobából, ott hagyta a feleségét,
+ráült a bakkecskére s elparipázott.</p>
+<p>Itt a leány magára maradt, sirva fakadt s a három kosfő
+tisztitásához fogott; szemét, száját, fülét, orrát levágta, de biz
+azokat nem főzte meg, hanem bevetette az égő tűz közé.</p>
+<p>Itt eljön a dél, eljön az evés ideje, Brúgó is <span class=
+"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> előjött
+s a sötét szoba egyszerre megtelt cselédséggel.</p>
+<p>– No, megfőzted-e a három kosfőt?</p>
+<p>– Meg, válaszolt a leány.</p>
+<p>– Szemét, száját, fülét, orrát kivetted s megetted?</p>
+<p>– Meg, válaszolt a leány nagy ijedten, kit már a hideg is
+lelt.</p>
+<p>– Szem, száj, fül, orr, hol vagytok?</p>
+<p>– Itt vagyunk az izzó tűzben.</p>
+<p>Ekkor Brúgó neki ment a leánynak, torkon ragadta, megfojtotta s
+a vakablakba ültette a nénje mellé. S aztán ujra ráült a
+bakkecskére s elment a legkisebb leányért is.</p>
+<p>– A mátkám, meg a huga, már kifáradt a tánczban: azért a
+legkisebb hugáért küldtek.</p>
+<p>Itt a legkisebb, legszebb leány is izibe felöltözködött – bár
+nem akart elmenni, de az anyja erőtette – s elment a sógorával a
+lakodalomba tánczolni. A mint elérnek a forrás vizhez, megszólalt a
+leány:</p>
+<p>– Hej, sógor, álljon meg csak; mert itt van egy forrás viz, édes
+anyám pedig meghagyta, hogy el ne menjek mellette, a nélkül, hogy
+ne igyam belőle.</p>
+<p>– Jól van jól, válaszolt Brúgó, teljék szived <span class=
+"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span>
+kivánsága, igyál a forrásból, csakhogy aztán soká ne légy.</p>
+<p>A legkisebb, legszebb leány is leugrott a bakkecskéről,
+odaszaladt a forráshoz, lehajolt s két kezével meritett, s jót
+ivott belőle. Ennek is a vállára szállt a fehér galamb s inni
+kért:</p>
+<p>– Itass meg engem is, szép mátkás leány.</p>
+<p>– Nagy dolgomtól biz én ráérek s megitatlak. S ezzel a leány
+lehajlott a forráshoz, két kezével meritett belőle, majd a szájából
+megitatta a fehér galambot.</p>
+<p>– No szép mátkás leány, ne félj, jótét helyébe jót várj,
+legnagyobb bajaidban mindig a segitségedre leszek.</p>
+<p>S ezzel a fehér galamb elrepült, a leány pedig visszaszaladt a
+sógorához, ráült a bakkecskére s elparipáztak.</p>
+<p>S hogy hazaértek, megszólal a Brúgó:</p>
+<p>– Nézd csak, hogy örül, hogy nevet két nénéd jöttödnek, ott az
+ablakban, csak siessünk.</p>
+<p>S ezzel ölbe kapta a leányt, bevitte a sötét szobába, ledobja a
+pricsre, mondván:</p>
+<p>– Itt a helyed, itt a menyasszony-ágyad! S ezzel Brúgó
+térült-fordult, kiment a szobából, három kosfejet behozott s
+odahajította a leánynak, mondván: <span class="pagenum"><a name=
+"Page_161" id="Page_161">-161-</a></span></p>
+<p>– Ne, itt van három kosfő, szemét, száját, fülét, orrát vágd le,
+főzd meg magadnak, edd is meg, a többi részét pedig készitsd el a
+cselédeknek.</p>
+<p>S ezzel Brúgó kiment a sötét szobából, ráült a bakkecskére s
+elparipázott, a kis leány pedig egyes-egyedül maradt, sirva fakadt
+s a három kosfő tisztitásához fogott.</p>
+<p>Csak sirdogál, csak ridogál, egyszer nyilik az ablak s berepül
+rajta a fehér galamb.</p>
+<p>– Mit sirsz, mit risz, mátkás leány olyan keservesen?</p>
+<p>– Hogy ne sirnék, hogy ne rinék, mikor az a kutyának való
+idedobott három kosfőt, hogy szemét, száját, fülét, orrát vágjam
+le, főzzem meg magamnak s egyem meg, a többi részét pedig készitsem
+el a cselédeknek.</p>
+<p>– Ha csak ez a bajod, ugy kisebb gondod is nagyobb legyen ennél,
+csak a szavamra hallgass: tégy ugy, mint az urad parancsolta: vedd
+ki a három kosfő szemét, száját, fülét, orrát, tedd a tűzhöz, főzd
+meg s majd mikor készen lesz: a konyhában van egy czirmos macska,
+add neki, hagy egye meg. S mikor a czirmos macska mind megette,
+fogd meg, üsd agyon s kösd a hasadra. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span></p>
+<p>S ezzel a fehér galamb kirepült az ablakon, a kis leány pedig a
+dolgához látott: a három kosfő szemét, száját, fülét, orrát
+levágta, megfőzte s aztán a macskának adta. Mikor a macska az
+utolsó falatot is elnyelte, azt megfogta, agyon ütötte s a hasára
+kötözte.</p>
+<p>Itt eljön a dél, el az evés ideje, Brúgó is előkerült s a sötét
+szoba egyszerre megtelt cselédséggel.</p>
+<p>– No, megfőzted-e a három kosfőt?</p>
+<p>– Meg, válaszolt a leány.</p>
+<p>– Szemét, száját, fülét, orrát kivetted-e s megetted?</p>
+<p>– Meg, válaszolt a leány.</p>
+<p>– Szem, száj, fül és orr, hol vagytok?</p>
+<p>– Itt vagyunk a meleg hasban!</p>
+<p>– No, igy te vagy nekem az egyetlen egy legkedvesebb
+feleségem.</p>
+<p>Itt a szoba egyszerre megvilágosodott, a vakablakok eltüntek,
+papot, hóhért és vaskalapot hivatták, – a pap összeadta, a hóhér
+seprőzte, az istennyila kerülgette, de soha meg nem ütötte, bezzeg
+volt lé meg lé, boldog volt a kinek csak egy kanállal is
+juthatott.</p>
+<p>Pengyom tóditsuk is, mert biz majd elfogy ez. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span></p>
+<p>Itt lelkem teremtette, mi történik a dologból, mi nem, Brúgónak
+hosszu útra kelletvén mennie, 7 álló esztendeig lesz oda: ezért a
+cselédeket maga köré gyüjtötte s erős kegyetlenül megparancsolta
+azoknak, hogy a feleségét ugy tekintsék, mint őt magát, hogy annak
+minden szavát teljesitsék, különben lesz ne mulass.</p>
+<p>S ezzel Brúgó ráült a bakkecskére, elbúcsúzott kedves
+feleségétől s elparipázott, a szép leány pedig magára maradt, ki
+egészen a búbánatnak adta magát s egyre búsult-bánkódott.</p>
+<p>Itt nyilik az ablak, berepül rajta a fehér galamb s a kis leány
+ölébe szállt, mondván:</p>
+<p>– Mit búsulsz, mit bánkódol, szép virágszál?</p>
+<p>– Hogy ne búsulnék, hogy ne bánkódnám, mikor ily kutya-kézre
+jutottam!</p>
+<p>– Ha csak ez a bajod, kisebb gondod is nagyobb legyen ennél,
+csak a szavamra hallgass: parancsold meg a cselédeknek, hogy
+készitsenek a te számodra egy olyan bárkát, melyen se ablak, se
+ajtó ne legyen s ebbe hordjanak be hét esztendőre való eleséget.
+Mikor kész lesz a bárka, ereszszék a sík tengerre, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> te
+pedig a titkos ajtón menj bele s bizd aztán magad a jó istenre,
+megsegit az; de a kastély kulcsát is vidd el magaddal.</p>
+<p>S ezzel a fehér galamb elszállt, a szép leány pedig, mint a
+galamb meghagyta, kiadta a parancsolatot, hogy készitsenek ilyes
+meg ilyes bárkát a számára.</p>
+<p>Mit volt mit tenni a cselédeknek, a gazdájuk meghagyta, hogy
+mindenben engedelmeskedjenek a szép leánynak s ugy tekintsék, mint
+őt magát: heted napra elkészitették a bárkát ugy, a hogy
+parancsolva volt: sem ablak, sem ajtó nem volt rajta, csupán csak
+egy titkos ajtócska, melyen a szép leány bemenvén, a bárkát a sik
+tengerbe taszitották.</p>
+<p>No jól van, ez abba maradt. Itt lelkem teremtette, 3-ik
+esztendőre – pedig azt mondta elmenetelekor, hogy 7-ig lesz oda –
+hazavetődik a mi Brúgónk, keresi a szép leányt, de se hire, se
+hamva, mert a cselédek hallgattak, mint hal a vizben s nem mertek
+szólni. Volt, nincs. Keresi a szobákban, nem találja; keresi a
+kertben, nem találja, végre ráült a bakkecskére s nem tartott egy
+óráig, hogy a kerek földet mind bejárta, de a szép leánynak se
+hire, se neve, bár fűtől fától tudakozta. No, ha <span class=
+"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span> nincs a
+kerek földön, majd megtalálom a sik tengeren, gondolta magában – s
+egy óra elforgása alatt a sik tengert is bejárta, de nem akadt rá,
+mert a bárka a viz szinével egyaránsú volt.</p>
+<p>A Brúgónak végre mit volt mit tenni, kénytelen kelletlen
+hazaparipázott s otthon egészen a búbánatnak adta a fejét, hogy
+most az egyszer akadt igazi párjára – mert már 99 leányt fojtott
+meg s e lett volna a 100-ik – s ez is elszökött, elhagyta.</p>
+<p>Itt a szép leányt már 4-ik esztendeje annak, hogy a tenger
+hányja-veti, egyszer a halászok, a mint húznák az ezerszemes hálót,
+ráakadtak a bárkára, kifogták s elvitték a királyfinak ajándékba,
+kinek az annyira megtetszett, hogy tüstént fölvitette a maga
+szobájába.</p>
+<p>Ennek a királyfinak az különös szokása volt, hogy senkinek a
+főztéből nem evett, csak az édes anyjáéból, pedig az már csakugy
+tipegett-tapogott, pedig már vén volt. A vén királyné most is ott
+sürgött-forgott a konyhában, mint valami csiga; ebédet készitett a
+fia számára, ki vadászni volt.</p>
+<p>A fehér galamb azt a tanácsot adta a szép <span class=
+"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span>
+leánynak, hogy: jőjjön ki a titkos ajtón, menjen a konyhába,
+segitsen a királyfi anyjának sütni főzni; de ha kész lesz az ebéd,
+tüstént visszajőjjön a bárkába.</p>
+<p>A szép leány szót fogadott, kötényt kötött, majd bement a
+konyhába, fújta a tüzet, az ételt odarakta s tésztát gyúrt.</p>
+<p>A királyfi anyja nem győzi eléggé nézni a leány szépségét, nem
+győzi eléggé dicsérni a leány ügyességét, végre kérdést intézett
+hozzá:</p>
+<p>– Ki leánya vagy?</p>
+<p>– Egy szegény emberé.</p>
+<p>– Ki küldött ide hozzám?</p>
+<p>– Egy fehér galamb.</p>
+<p>– Hol vagyon lakásod?</p>
+<p>– A királyfi szobájában levő bárkában.</p>
+<p>– Én már vén vagyok, azért édes leányom, szeretnék magamnak egy
+ily segitőt mint te vagy, szeretnélek menyemnek látni.</p>
+<p>No jól van, ez abba maradt. Mikor készen volt az ebéd, a szép
+leány izibe a vén királynénak kezet csókolt s visszaszaladt a
+bárkába.</p>
+<p>Itt hazajön a királyfi a vadászatból s nem győzi eléggé dicsérni
+édes anyja főztét, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_167"
+id="Page_167">-167-</a></span> ő neki világszép éltében még sohasem
+főzött szájizre kedvesebb ételeket.</p>
+<p>– Mi türés tagadás, édes fiam, nem én főztem azt.</p>
+<p>– Hát kicsoda?</p>
+<p>– Egy szép leány, ki a szobádban levő bárkában lakozik.</p>
+<p>A királyfinak se kell több, tüstént letette a kanalat, bement a
+szobájába s keresi az ajtót a bárkán, de nem találja.</p>
+<p>– Nyisd ki szivem szép szerelmem, kéri esdekelve, de a leány nem
+nyitotta ki, hanem hallgatott, mint hal a vizben.</p>
+<p>No jól van, ez abba maradt. Itt másnap a királyfi ujra vadászni
+ment, de föltette magában, hogy vet egy vargabetüt s hamarább
+hazamén, mint tegnap: igy a szép leányt majd megláthatja.</p>
+<p>Alig hogy eltávozott a királyfi, a szép leány kötőt kötött, majd
+kinyitotta a titkos ajtót, be a konyhába, hol szó nélkül tűzet
+rakott, az ételeket odatette, vizet hozott s tésztát gyúrt.</p>
+<p>Csak dolgozik, csak dolgozik, egyszer imhol jön a királyfi, be
+egyenesen a konyhába s hogy meglátták egymást, azt mondták
+egymásnak: <span class="pagenum"><a name="Page_168" id=
+"Page_168">-168-</a></span> én a tiéd, te az enyém, ásó-kapa se
+választ el egymástól. S ezzel megölelték, megcsókolták egymást, de
+a mint ott legjobban szerelmeskednek, kinyilik az ablak, berepül
+rajta a fehér galamb s nagy ijedten azt mondja a leánynak:</p>
+<p>– Jaj, csak hamar bújj el a bárkába, mert nem messze jön a
+jegyesed a bakkecskén, – te pedig királyfi 366 mázsa szurkot
+olvasztass fel s öntesd a kapud elé.</p>
+<p>Itt a szép leány nagy lelkendezve befutott a bárkába, a királyfi
+pedig 366 mázsa szurkot felolvasztatott és a kapu elé öntette.</p>
+<p>Itt jön a Brúgó a bakkecskén, át akarja ugratni a kapu
+küszöbjét, zsupp, bele a forró szurokba; kecskéstől, mindenestül
+együtt ott veszett gonoszul.</p>
+<p>Ekkor a szép leányhoz beszáll a fehér galamb s azt mondja
+neki:</p>
+<p>– Most már, ékes hajadon, szabad vagy, mint a madár. Annak
+adhatod a kezedet, a kinek akarod, de ugyis tudom, ha nem mondod
+is, választott már a te szived. Azért azzal, ha összekelsz, ha a
+pap rátok adja az áldást s férj és feleség lesztek: a magaddal
+elhozott kastély kulcsát hajitsd a tengerbe, majd elhozzák
+<span class="pagenum"><a name="Page_169" id=
+"Page_169">-169-</a></span> azt neked a Brúgó cselédei, kiknek
+aztán add értésükre, hogy aztán – mivel volt uruk ugyis már vagy a
+pokolban, vagy a fenekében ég – ez a királyfi lesz a gazdájok. Én
+már többet nem jövök el hozzád, mert rám nem lesz szükséged, mert
+eztán nagy boldogságban élsz.</p>
+<p>S ezzel a galamb elrepült, a szép leány pedig kijött a bárkából.
+Még az nap elkendőzték, heted napra a pap rájuk adta az áldást s
+lakzit laktak s térdig jártak abba a jóféle sárga
+tyúkhús-levesben.</p>
+<p>A mézes-mákos hetek elmultával a szegény leányból lett királyné,
+meg az ura, kimentek a sik tenger partjára, hol a királyné a
+magával hozott kastély kulcsot bevetette a tengerbe. Ime! alig
+vártak ott néhány szempillantásig, már imhol jőnek a Brúgó
+cselédei, magukkal hozták a kastély kulcsát, kik, mikor megértették
+a dolgot, hogy másnak a keze alá kerültek; imhogy ki nem bújtak a
+bőrükből, annyira örültek; kezét lábát össze-vissza csókolták a
+királynénak s áldották, hogy az Isten nyugtassa meg még a meghaló
+földjében is s valahányat tapos, annyi áldás szálljon a fejére.</p>
+<p>A királyi pár aztán hetek hónapok multával <span class=
+"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> hajóra
+ült s meglátogatták mind a Brúgó birodalmát, mely most már az övék
+volt, mind a szegény embert és a feleségét, már mint a mi mesebeli
+királynénk édes apját és szülő anyját, kiket aztán magukkal el is
+hoztak s holtuk napjáig soha el nem eresztettek, hanem mindig ugy
+bántak velük, mint a tojással.</p>
+<p>Eddig volt, mese volt, a kinek esze van, ezt se hiszi talán.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_171" id=
+"Page_171">-171-</a></span></p>
+<h2><a name="CHAPT07" id="CHAPT07"></a>TILINKÓ.</h2>
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_172" id=
+"Page_172">-172-</a></span><br />
+<span class="pagenum"><a name="Page_173" id=
+"Page_173">-173-</a></span></p>
+<p>Volt egyszer egy szegény ember s ennek egy fia. Itt a szegény
+ember fia kimegyen az erdő szélbe szántani. Hogy kiért, a gubáját
+felakasztotta egy fára s aztán a szántáshoz fogott.</p>
+<p>Csak szántogat, csak szántogat, mondván:</p>
+<p>– Csále Csákó, hojsz Bimbó.</p>
+<p>Egyszer azonban az erdő felé tekint, hát meglátja ott egy fán
+saját gubáját felakasztva.</p>
+<p>– Hej, Tilinkó, mert igy hitták a szegény ember fiát, el
+tudnád-e lopni azt a fekete fürtös gubát?! beszélt magához a mi
+Tilinkónk, akkor volnál ám csak derék gyerek!</p>
+<p>S ezzel ott hagyta a szántást, a földre vetette magát s hason
+csúszva ellopta a tulajdon gubáját. Aztán nagy örömmel, utczu vesd
+el magad, hazafelé szaladt, pedig ép szemközt jött rá a király, ki
+azt kérdi tőle: <span class="pagenum"><a name="Page_174" id=
+"Page_174">-174-</a></span></p>
+<p>– Hová szaladsz olyan sebesen, mint az eszeveszett?</p>
+<p>– Hahó, ne is kérdezze fölséged, nézze, milyen szép fekete
+fürtös gubát loptam.</p>
+<p>– No gazember, ha te neked ez a mesterséged, hogy ha holnap egy
+üszőt, melyet 6 bakancsos itt meg itt, ezen meg ezen az úton vezet,
+el nem lopod, tüstént megajándékozlak egy fejjel, az pedig senkié
+sem lesz, mint tenmagadé; – ha pedig el tudod lopni, tizenkét
+kas-pénzt méretek ki a számodra!</p>
+<p>No jól van, ez abba maradt. Itt eljön a másik nap, a hat katona
+a megnevezett helyen ott vezetgeti az üszőt. Hej, Tilinkónak sem
+kell egyéb, vett egy tyúkalja csibét anyostul együtt s a merre a
+katonáknak el kellett jőni, szépen eleresztgette.</p>
+<p>Arra jön a hat katona, vezetik az üszőt, hát látják, hogy egy
+egész sereg csibe szaladgál keresztül-kasul az úton. Hej, a
+katonáknak sem kell több, a tinót fához kötötték s utána a
+csirkéknek. Az volt a legboldogabb, ki legtöbbet foghatott. Tilinkó
+pedig ezalatt szépen eloldozta az üsző kötelét s mikor a katonák
+visszaérkeztek, csak hült helyét találták az üszőnek; Tilinkó már
+akkor imhogy otthon <span class="pagenum"><a name="Page_175" id=
+"Page_175">-175-</a></span> nem volt. Itt másnap Tilinkó apja
+fölvezeti a király szine elé a hires tinót, a király pedig rögtön
+kimérette a 12 kas-pénzt, de a dolog csombókjául azt mondta a
+szegény embernek:</p>
+<p>– No szegény ember, menj haza, mondd meg a fiadnak, hogy
+köszöntetem, hogy ha holnap egy zsákban a papot és az én kutyáimat
+el nem hozza, leüttetem a feje gombját, ha pedig ő azt
+megcselekszi, 24 kas-pénz lészen az ő jutalma.</p>
+<p>Itt az egyszeri szegény ember nagy szomoruan bandukol haza felé,
+mint a kinek az orra vére folyik, hogy már az ő fiának igy ütik le,
+ugy ütik le a feje gombját; de mindezekre a mi Tilinkónknak csak ez
+lett szava és mondása:</p>
+<p>– Sohse búsuljon édes apám uram, búsuljon a ló, hisz elég nagy a
+feje s kisebb gondja is nagyobb legyen annál, csak menjen ki a Sajó
+partjára rákászni s mindaddig haza ne jőjjön, mig vagy 24 rákot nem
+fogott. Hogy minek lesz az, azt most ne kérdezze, ugyis majd
+megtudja, édes anyám pedig varrjon nekem csepű-vászonból egy
+gyapjuzsák formát, melynek a fele közepe táján legyen a feneke.</p>
+<p>Ugy is lett. – Az apjuk kiment a Sajó <span class=
+"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span>
+partjára rákászni, az anyjuk pedig izibe összetákolt naggyábul egy
+irdatlan zsákot, melynek a közepén volt a feneke, a két vége pedig
+üres volt. Itt estve felé az apjuk is hazajött s hozott vagy 24
+rákot. Tilinkó aztán éjnek idején kilopódzott a házból, besurrant a
+király udvarába. A szamár nagyságu kutyák már ekkor szabadon voltak
+eresztve; mindegyik nyakán ott volt a szeges őrv.</p>
+<p>Tilinkó aztán egyenkint névről szólitgatta a kutyákat, a zsák
+száját kipeczkelte s mindegyiknek egy-egy darab lóhúst hajitott be
+a zsákba. A kutyák a lóhus után egyenként beszaladtak a nagy
+zsákba. Tilinkónak sem kell több, a zsák szájára hurkot vetett,
+aztán föltette egy kocsira s kihajtott a rezidencziából.</p>
+<p>Már a kutyák meg voltak, de hol van még a pap?! Biz ő kigyelme
+ott fekszik a paplanos ágyon s javában aludt. A király pedig
+megüzente neki, hogy az nap és éjszaka ki ne menjen a házából, mert
+igy meg igy van a dolog.</p>
+<p>Itt Tilinkó mit mit nem csinált, az ablakon keresztül bemászott
+a templomba. Mikor már benn volt, mindegyik rák hátára egy-egy
+viaszkgyertyát nyomott s aztán szanaszét eresztette <span class=
+"pagenum"><a name="Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> a
+templomban, maga pedig odaült az orgona mellé s keserves hangon el
+kezdett rajta orgonálni.</p>
+<p>A pap ép a templom tőszomszédságában lakott, ki, midőn
+meghallotta az orgona szót, nem tudta a dolgot mire vélni, kiugrott
+az ágyból, kitekint az ablakon, hát látja, hogy az egész templom
+meg van világositva. A papnak sem kell egyéb, izibe magára öltötte
+a reverendáját, a hóna alá csapta a szent könyvet, kezébe vette a
+templom kulcsát s megindult a templom felé.</p>
+<p>Mikor odaért, kinyitotta az ajtót, bemegyen rajta, hát látja,
+hogy a falakon milyen fura angyalok járkálnak. A pap azt gondolta,
+hogy itt az itélet napja, megnyiltak a menny kapui.</p>
+<p>Tilinkó pedig csak elkiáltja magát az orgona mellett
+ilyeténképen:</p>
+<p>– Ki akar a mennyországba jőni; ki akar a mennyországba
+jőni?!</p>
+<p>– Én akarok, felelt a pap.</p>
+<p>– Ugy hát bujj bele a zsákomba.</p>
+<p>A szegény pap belebújt a Tilinkó zsákjába, ki aztán hurkot
+vetett rajta s húzta a papot a földön, mint kutya d...t, ki aztán
+gondolhatta <span class="pagenum"><a name="Page_178" id=
+"Page_178">-178-</a></span> magában, hogy mily göröncsös ennek a
+mennyországnak az utja.</p>
+<p>Itt lelkem teremtette, reggelre kelve, a szegény ember csak
+beállit a királyhoz, beczipeli a nagy zsákot, melynek az egyik
+végéből kieresztette a papot, a másik végéből pedig a hat szamár
+nagyságu kutyát. A király rögtön kimérette Tilinkó számára a 24
+kas-pénzt.</p>
+<p>– No szegény ember, szólt a király, menj haza szép csendesen,
+mondd meg a fiadnak, hogy köszöntetem szépen s hogyha ma éjszaka a
+feleségem ujjáról el nem lopja a legkedvesebb jegygyűrüjét, akkor
+minden irgalom és kegyelem nélkül karóba húzatom; ha pedig ő azt el
+tudja csenni, fele-királyság lesz a jutalma.</p>
+<p>Itt a szegény ember nagy szomoruan bandukolt haza felé, hogy már
+az ő fiát igy húzzák, ugy húzzák a karóba; de a fia mindezekre csak
+ezt válaszolta, szót szólván:</p>
+<p>– Sohse busuljon apám-uram olyan nagyon, búsuljon a ló, hisz
+elég nagy a feje! csak lássanak izibe a dolog után, rakják meg a
+tüzet, kigyelmed apám-uram fát hasogasson, kigyelmed pedig
+anyám-asszony tüzet gyujtson, vizet tegyen oda, lencsét főzzön, még
+pedig <span class="pagenum"><a name="Page_179" id=
+"Page_179">-179-</a></span> mindaddig, mig egészen péppé nem válik
+A többi aztán az én dolgom.</p>
+<p>Az apjuk izibe hozzá látott a fa apritáshoz, az anyjuk pedig
+aztán a tűzrakáshoz s csakhamar megfőzte a lencsét s átadta a
+fiának, ki az ő ördöngös szürét a nyakába galyabitotta, mondván:
+„köd előttem, köd utánam, hogy senkise lásson“ – belopódzkodott a
+király hálószobájába, s az ágy alá elbújt.</p>
+<p>Itt lefekszik a király meg a felesége s mindketten el is aludtak
+szép csendesen. Ekkor Tilinkó kibújt az ágy alól s a király ülepébe
+odaöntötte a főtt lencsét. S ezzel mint a kinek legjobb rendén van
+a szénája, visszabújt az ágy alá.</p>
+<p>Itt a király megfordul fektében, beledől a főt lencsébe, erre
+fölébred s tapogatódzni kezd. Tyű, kutya teremtette, rosz fát tett
+ő felsége a tűzre! Nem szólt semmit, hanem szép csendesen fölkelt
+az ágyból, kisompolygott a szobából, a kúthoz bandukolt, majd vizet
+húzott a vályuba s mosni kezdte a gatyáját, – Tilinkó pedig ezalatt
+odafeküdt a királyné mellé, felköltötte s azt sugja neki:</p>
+<p>– Hallod-e, szivem szép szerelme, tapogasd <span class=
+"pagenum"><a name="Page_180" id="Page_180">-180-</a></span> csak
+meg az ujjadat, vajjon meg van-e még a jegygyűrüd?</p>
+<p>– Megvan, súgta vissza a királyné.</p>
+<p>– No, ha megvan, ugy add ide, mert ördöngös ember ám az a
+Tilinkó, sok áll hatalmában s ugy lehúzza az ujjadról, hogy észre
+sem veszed.</p>
+<p>A királyné szépen lehúzta az ujjáról legkedvesebb jegygyűrüjét s
+odadta a férjének, vagyis a mi Tilinkónknak.</p>
+<p>Tilinkó aztán az ujjára húzta a királyné jegygyűrüjét, felkelt
+az ágyból, kiment a szobából.</p>
+<p>– Hová mégysz, szivem szép szerelme? kérdé a királyné.</p>
+<p>– Kimegyek, szivem szive, az udvarra, körülnézem a háztájat,
+hogy vajjon az az átkozott Tilinkó nem ólálkodik-e itt valahol?</p>
+<p>– Jól van, szivem szép szerelme, csakhogy aztán soká ne
+légy!</p>
+<p>S ezzel a királyné a másik oldalára feküdt s elaludt, Tilinkó
+pedig szépen odább állott s azt sem mondta: befellegzett.</p>
+<p>Másnap reggel a szegény ember magához vette a jegygyűrüt s
+beállit a királyhoz, ki <span class="pagenum"><a name="Page_181"
+id="Page_181">-181-</a></span> még most is restelte a dolgot s
+szörnyűképen haragudott.</p>
+<p>– Adjon Isten jó napot fölségednek!</p>
+<p>De a király bezzeg nem mondta rá a fogadj Istent, hanem azt az
+öreg embert megfogatta, vasra verette s a legmélyebb tömlöcz
+fenekére vettette, – Tilinkót pedig bőrzsákba köttette s két
+hajdunak kiadta a parancsolatot, hogy ezt a bőrzsákot rögtön vessék
+a Sajóba.</p>
+<p>A hajduk sem voltak restek, a bőrzsákot saroglyára tették s
+vitték a Sajó felé; – útközben azonban egy korcsma mellett mentek
+el, hol mindig megállottak egy pohár borra. Most is azonképen
+cselekedtek; ő kigyelmök szépen beballagtak a korcsmába, Tilinkót
+pedig a bőrzsákban ott hagyták a korcsma-ajtó előtt.</p>
+<p>Most Tilinkó, hogy magára maradt, a praktikához fogott
+ilyeténképen: utcza-hosszat, torka szakadtából elkezdett
+kiabálni:</p>
+<p>– Jaj, nem akarok lenni Budán biró; jaj, nem akarok lenni Budán
+biró!</p>
+<p>Egy gulyás ép arra terelte a nyáját, meghallja, hogy mit kiabál
+ott egy ember, odamegyen hozzá, kioldozza a zsák száját s azt kérdi
+Tilinkótól: <span class="pagenum"><a name="Page_182" id=
+"Page_182">-182-</a></span></p>
+<p>– Hát atyafi, mért nem akarsz Budán biró lenni?</p>
+<p>– Csak azért atyámfia, mert se irni, se olvasni nem tudok.</p>
+<p>– Ha csak az a baj, azon könnyen segithetünk, hisz én irástudó
+számadó vagyok.</p>
+<p>– No, csak izibe bújj bele ebbe a zsákba, majd én bekötöm a
+száját s aztán én tőlem lehetsz biró Budán.</p>
+<p>Itt a számadó-gulyás belebújt a bőrzsákba, Tilinkó pedig
+bekötvén a zsák száját, szépen odább terelte a gulyát.</p>
+<p>A két hajdu aztán kijött a korcsmából, fölvették a saroglyát s
+mikor a Sajóhoz értek, az egyik megfogta a zsák alsó végét, a másik
+pedig a felsőt s szépen belóditották a vizbe.</p>
+<p>Itt lelkem teremtette, mi történik a dologból, mi nem, Tilinkóra
+ép szemközt jön a király, ki azt kérdi tőle:</p>
+<p>– Hát te ördöngös Tilinkó, hol veszed itt magad s honnan hajtod
+azt a gulyát?</p>
+<p>– A Sajó fenekéről.</p>
+<p>– Van-e még ott több is?</p>
+<p>– De van ám, csak ki kellene hajtani.</p>
+<p>– Nem mutatnád meg, hogy melyik felén vetettek be a Sajóba?
+<span class="pagenum"><a name="Page_183" id=
+"Page_183">-183-</a></span></p>
+<p>– Dehogy nem, dehogy nem; hanem farka van a dolognak, mert nem
+elég ám csak hibele-hóbele Balázs, lovat ad Isten-módjára
+beleugorni a vizbe, mert sohse menne le az ember a fenekére, pedig
+ott legelésznek ám a szebbnél szebb gulyák, hanem kolonczul ötven
+fontos követ kell az ember nyakába kötni.</p>
+<p>A király erre is ráállott, csakhogy oly szép gulyája lehessen,
+mint Tilinkóé, ez pedig, mikor már a nyakába volt kötve az ötven
+fontos koloncz, a legmélyebb vizet jelelte ki, hogy ott ugorjék
+be.</p>
+<p>Be is ugrott a király, de biz az sohse látta többé Isten
+verőfényes napját, hanem hal-étek lett belőle.</p>
+<p>Most már az volt a kérdés, hogy kit válaszszanak királynak? kit
+egyebet, mint Tilinkót?! hisz a fele királyság ugyis az ővé volt,
+felét pedig elnyerte azáltal, hogy a vizben megboldogult király
+özvegyét elvette feleségül.</p>
+<p>Aztán lakzit laktak. A lakodalomban én is ott voltam, de hogy
+legyen mit a fogunk alá rakni, ráraktam a szekérre 4 ökröt,
+befogtam 6 zsák szemen szedett tiszta buzát s elvittem a malomba.
+Hogy ideértem, felöntöttem a <span class="pagenum"><a name=
+"Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> garatra a 4 ökröt s ekkor
+azt gondoltam, hogy kukoriczát őrlök, hát pedig babot. De hogy
+madárhús is legyen a lakodalomban, mig a lisztem lejárt,
+kiszaladtam az erdőre seregélyfiakat szedni. Találtam is egy odút,
+beledugtam a kezemet, de az nem fért bele, beledugtam aztán a
+fejemet, az belefért, de benn is rekedt. Most mi tevő legyek,
+kaptam a lelkét, ott hagytam a fejemet, haza szaladtam baltáért,
+hogy majd kivágom az odút! Elhoztam a baltát, kivágtam az odút,
+kivettem a fejemet s a helyére tettem. Ha nem hiszik kigyelmetek,
+hát kételkedjenek. Aztán elszedtem a fiók seregélyeket, madzagra
+kötöttem s a kebelembe raktam; de uramfia, a seregély fiak
+elszálltak velem, egyszer egy nagy folyóviz felett repülök, melynek
+a partján ép asszonyok mostak, kik, midőn megláttak engem,
+elkiáltották magukat: „Ó bé, de nagy madár!“ Én meg ugy értettem:
+„Oldjam meg a gatyám.“ Megoldtam a gatyámat, a seregélyfiak
+elszálltak, én meg beleczuppantam a Dunába. Egy nagy ebadta bunkós
+bot volt a kezemben, melylyel a Dunában levő sok halat mind
+kihajtottam egy parton álló meztelen czigánygyermek ingébe. Ezalatt
+megőrlették a lisztemet, <span class="pagenum"><a name="Page_185"
+id="Page_185">-185-</a></span> hazavittem s megmondtam a
+feleségemnek, hogy süssön ebből a király-lisztből fehér kenyeret, ő
+meg oly fekete csermolyás kenyeret sütött, hogy a kutya sem ette
+volna meg. Káromkodom s szidom a lelkét. Ép ekkor toppan be a
+szobába a vén Csoszogó, a ki dicsérni kezdi, hogy az én feleségem
+ilyen jó, olyan jó kenyér-sütő. Erre én dühbe jöttem s a kezemben
+levő forró kenyeret ugy vágtam a Csoszogó fejéhez, hogy most is
+kopasz tőle.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_186" id=
+"Page_186">-186-</a></span></p>
+<h2><a name="CHAPT08" id="CHAPT08"></a>TARTALOM.</h2>
+<ul class="TOC">
+<li>Szép Miklós<span class="ralign"><a href=
+"#Page_1">1</a></span></li>
+<li>A három kalmárfi<span class="ralign"><a href=
+"#Page_55">55</a></span></li>
+<li>A kilencz<span class="ralign"><a href=
+"#Page_93">93</a></span></li>
+<li>A szegény ember és a varjak királya<span class=
+"ralign"><a href="#Page_113">113</a></span></li>
+<li>A keresztleány<span class="ralign"><a href=
+"#Page_135">135</a></span></li>
+<li>Brúgó, az ördög<span class="ralign"><a href=
+"#Page_149">149</a></span></li>
+<li>Tilinkó<span class="ralign"><a href=
+"#Page_171">171</a></span></li>
+</ul>
+<div class="transnote">
+<h4>Transcriber’s Note:</h4>
+<p>Alternative spellings have been retained as they appear in the
+original.</p>
+<p>List of corrected typographical errors:</p>
+<ul>
+<li>Page <a href="#Page_9">9</a>, "– Mi ujság, Miklós<b>,</b> kérdi
+Tündérszép Ilona<b>?</b>" changed to "– Mi ujság, Miklós<b>?</b>
+kérdi Tündérszép Ilona<b>.</b>"</li>
+</ul>
+</div>
+
+
+
+
+
+
+
+<pre>
+
+
+
+
+
+End of the Project Gutenberg EBook of Sajóvölgyi eredeti népmesék (2. kötet), by 
+László Merényi
+
+*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK SAJÓVÖLGYI EREDETI NÉPMESÉK ***
+
+***** This file should be named 38568-h.htm or 38568-h.zip *****
+This and all associated files of various formats will be found in:
+        https://www.gutenberg.org/3/8/5/6/38568/
+
+Produced by Albert László (This book was produced with
+permission using text made available from the Hungarian
+Electronic Library. The text was amended after comparison
+with public domain scanned images of the original
+publication from the Google Books project.)
+
+
+Updated editions will replace the previous one--the old editions
+will be renamed.
+
+Creating the works from public domain print editions means that no
+one owns a United States copyright in these works, so the Foundation
+(and you!) can copy and distribute it in the United States without
+permission and without paying copyright royalties.  Special rules,
+set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to
+copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to
+protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark.  Project
+Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you
+charge for the eBooks, unless you receive specific permission.  If you
+do not charge anything for copies of this eBook, complying with the
+rules is very easy.  You may use this eBook for nearly any purpose
+such as creation of derivative works, reports, performances and
+research.  They may be modified and printed and given away--you may do
+practically ANYTHING with public domain eBooks.  Redistribution is
+subject to the trademark license, especially commercial
+redistribution.
+
+
+
+*** START: FULL LICENSE ***
+
+THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
+PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
+
+To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
+distribution of electronic works, by using or distributing this work
+(or any other work associated in any way with the phrase "Project
+Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project
+Gutenberg-tm License (available with this file or online at
+https://gutenberg.org/license).
+
+
+Section 1.  General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm
+electronic works
+
+1.A.  By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
+electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
+and accept all the terms of this license and intellectual property
+(trademark/copyright) agreement.  If you do not agree to abide by all
+the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy
+all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession.
+If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project
+Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the
+terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or
+entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
+
+1.B.  "Project Gutenberg" is a registered trademark.  It may only be
+used on or associated in any way with an electronic work by people who
+agree to be bound by the terms of this agreement.  There are a few
+things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
+even without complying with the full terms of this agreement.  See
+paragraph 1.C below.  There are a lot of things you can do with Project
+Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement
+and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic
+works.  See paragraph 1.E below.
+
+1.C.  The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation"
+or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project
+Gutenberg-tm electronic works.  Nearly all the individual works in the
+collection are in the public domain in the United States.  If an
+individual work is in the public domain in the United States and you are
+located in the United States, we do not claim a right to prevent you from
+copying, distributing, performing, displaying or creating derivative
+works based on the work as long as all references to Project Gutenberg
+are removed.  Of course, we hope that you will support the Project
+Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by
+freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of
+this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with
+the work.  You can easily comply with the terms of this agreement by
+keeping this work in the same format with its attached full Project
+Gutenberg-tm License when you share it without charge with others.
+
+1.D.  The copyright laws of the place where you are located also govern
+what you can do with this work.  Copyright laws in most countries are in
+a constant state of change.  If you are outside the United States, check
+the laws of your country in addition to the terms of this agreement
+before downloading, copying, displaying, performing, distributing or
+creating derivative works based on this work or any other Project
+Gutenberg-tm work.  The Foundation makes no representations concerning
+the copyright status of any work in any country outside the United
+States.
+
+1.E.  Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
+
+1.E.1.  The following sentence, with active links to, or other immediate
+access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently
+whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the
+phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project
+Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed,
+copied or distributed:
+
+This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
+almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
+re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
+with this eBook or online at www.gutenberg.org
+
+1.E.2.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived
+from the public domain (does not contain a notice indicating that it is
+posted with permission of the copyright holder), the work can be copied
+and distributed to anyone in the United States without paying any fees
+or charges.  If you are redistributing or providing access to a work
+with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the
+work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1
+through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the
+Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or
+1.E.9.
+
+1.E.3.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
+with the permission of the copyright holder, your use and distribution
+must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional
+terms imposed by the copyright holder.  Additional terms will be linked
+to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the
+permission of the copyright holder found at the beginning of this work.
+
+1.E.4.  Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
+License terms from this work, or any files containing a part of this
+work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
+
+1.E.5.  Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
+electronic work, or any part of this electronic work, without
+prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
+active links or immediate access to the full terms of the Project
+Gutenberg-tm License.
+
+1.E.6.  You may convert to and distribute this work in any binary,
+compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any
+word processing or hypertext form.  However, if you provide access to or
+distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than
+"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version
+posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org),
+you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a
+copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon
+request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other
+form.  Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm
+License as specified in paragraph 1.E.1.
+
+1.E.7.  Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
+performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
+unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
+
+1.E.8.  You may charge a reasonable fee for copies of or providing
+access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided
+that
+
+- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
+     the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
+     you already use to calculate your applicable taxes.  The fee is
+     owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he
+     has agreed to donate royalties under this paragraph to the
+     Project Gutenberg Literary Archive Foundation.  Royalty payments
+     must be paid within 60 days following each date on which you
+     prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax
+     returns.  Royalty payments should be clearly marked as such and
+     sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the
+     address specified in Section 4, "Information about donations to
+     the Project Gutenberg Literary Archive Foundation."
+
+- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
+     you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
+     does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
+     License.  You must require such a user to return or
+     destroy all copies of the works possessed in a physical medium
+     and discontinue all use of and all access to other copies of
+     Project Gutenberg-tm works.
+
+- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any
+     money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
+     electronic work is discovered and reported to you within 90 days
+     of receipt of the work.
+
+- You comply with all other terms of this agreement for free
+     distribution of Project Gutenberg-tm works.
+
+1.E.9.  If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm
+electronic work or group of works on different terms than are set
+forth in this agreement, you must obtain permission in writing from
+both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael
+Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark.  Contact the
+Foundation as set forth in Section 3 below.
+
+1.F.
+
+1.F.1.  Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
+effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
+public domain works in creating the Project Gutenberg-tm
+collection.  Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic
+works, and the medium on which they may be stored, may contain
+"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or
+corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual
+property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a
+computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by
+your equipment.
+
+1.F.2.  LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
+of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
+Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
+Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
+liability to you for damages, costs and expenses, including legal
+fees.  YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
+LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
+PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3.  YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
+TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
+LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
+INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
+DAMAGE.
+
+1.F.3.  LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
+defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
+receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
+written explanation to the person you received the work from.  If you
+received the work on a physical medium, you must return the medium with
+your written explanation.  The person or entity that provided you with
+the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a
+refund.  If you received the work electronically, the person or entity
+providing it to you may choose to give you a second opportunity to
+receive the work electronically in lieu of a refund.  If the second copy
+is also defective, you may demand a refund in writing without further
+opportunities to fix the problem.
+
+1.F.4.  Except for the limited right of replacement or refund set forth
+in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER
+WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO
+WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
+
+1.F.5.  Some states do not allow disclaimers of certain implied
+warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages.
+If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the
+law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be
+interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by
+the applicable state law.  The invalidity or unenforceability of any
+provision of this agreement shall not void the remaining provisions.
+
+1.F.6.  INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
+trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
+providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance
+with this agreement, and any volunteers associated with the production,
+promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works,
+harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees,
+that arise directly or indirectly from any of the following which you do
+or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm
+work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any
+Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause.
+
+
+Section  2.  Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
+
+Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
+electronic works in formats readable by the widest variety of computers
+including obsolete, old, middle-aged and new computers.  It exists
+because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from
+people in all walks of life.
+
+Volunteers and financial support to provide volunteers with the
+assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
+goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
+remain freely available for generations to come.  In 2001, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
+and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations.
+To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
+and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4
+and the Foundation web page at https://www.pglaf.org.
+
+
+Section 3.  Information about the Project Gutenberg Literary Archive
+Foundation
+
+The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit
+501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
+state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
+Revenue Service.  The Foundation's EIN or federal tax identification
+number is 64-6221541.  Its 501(c)(3) letter is posted at
+https://pglaf.org/fundraising.  Contributions to the Project Gutenberg
+Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent
+permitted by U.S. federal laws and your state's laws.
+
+The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S.
+Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered
+throughout numerous locations.  Its business office is located at
+809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email
+business@pglaf.org.  Email contact links and up to date contact
+information can be found at the Foundation's web site and official
+page at https://pglaf.org
+
+For additional contact information:
+     Dr. Gregory B. Newby
+     Chief Executive and Director
+     gbnewby@pglaf.org
+
+
+Section 4.  Information about Donations to the Project Gutenberg
+Literary Archive Foundation
+
+Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide
+spread public support and donations to carry out its mission of
+increasing the number of public domain and licensed works that can be
+freely distributed in machine readable form accessible by the widest
+array of equipment including outdated equipment.  Many small donations
+($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
+status with the IRS.
+
+The Foundation is committed to complying with the laws regulating
+charities and charitable donations in all 50 states of the United
+States.  Compliance requirements are not uniform and it takes a
+considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
+with these requirements.  We do not solicit donations in locations
+where we have not received written confirmation of compliance.  To
+SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any
+particular state visit https://pglaf.org
+
+While we cannot and do not solicit contributions from states where we
+have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
+against accepting unsolicited donations from donors in such states who
+approach us with offers to donate.
+
+International donations are gratefully accepted, but we cannot make
+any statements concerning tax treatment of donations received from
+outside the United States.  U.S. laws alone swamp our small staff.
+
+Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation
+methods and addresses.  Donations are accepted in a number of other
+ways including including checks, online payments and credit card
+donations.  To donate, please visit: https://pglaf.org/donate
+
+
+Section 5.  General Information About Project Gutenberg-tm electronic
+works.
+
+Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg-tm
+concept of a library of electronic works that could be freely shared
+with anyone.  For thirty years, he produced and distributed Project
+Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support.
+
+
+Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
+editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S.
+unless a copyright notice is included.  Thus, we do not necessarily
+keep eBooks in compliance with any particular paper edition.
+
+
+Most people start at our Web site which has the main PG search facility:
+
+     https://www.gutenberg.org
+
+This Web site includes information about Project Gutenberg-tm,
+including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
+Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
+subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
+
+
+</pre>
+
+</body>
+</html>
diff --git a/38568-h/images/dec1.png b/38568-h/images/dec1.png
new file mode 100644
index 0000000..2ee4176
--- /dev/null
+++ b/38568-h/images/dec1.png
diff --git a/38568-h/images/dec2.png b/38568-h/images/dec2.png
new file mode 100644
index 0000000..eb6255e
--- /dev/null
+++ b/38568-h/images/dec2.png
diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt
new file mode 100644
index 0000000..6312041
--- /dev/null
+++ b/LICENSE.txt
@@ -0,0 +1,11 @@
+This eBook, including all associated images, markup, improvements,
+metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be
+in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES.
+
+Procedures for determining public domain status are described in
+the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org.
+
+No investigation has been made concerning possible copyrights in
+jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize
+this eBook outside of the United States should confirm copyright
+status under the laws that apply to them.
diff --git a/README.md b/README.md
new file mode 100644
index 0000000..65cf8a6
--- /dev/null
+++ b/README.md
@@ -0,0 +1,2 @@
+Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for
+eBook #38568 (https://www.gutenberg.org/ebooks/38568)