diff options
Diffstat (limited to '38568-h/38568-h.htm')
| -rw-r--r-- | 38568-h/38568-h.htm | 3909 |
1 files changed, 3909 insertions, 0 deletions
diff --git a/38568-h/38568-h.htm b/38568-h/38568-h.htm new file mode 100644 index 0000000..a194562 --- /dev/null +++ b/38568-h/38568-h.htm @@ -0,0 +1,3909 @@ +<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" + "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> +<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> +<head> +<meta name="generator" content= +"HTML Tidy for Linux/x86 (vers 25 March 2009), see www.w3.org" /> +<meta http-equiv="Content-Type" content= +"text/html; charset=utf-8" /> +<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> +<title>The Project Gutenberg eBook of Sajóvölgyi eredeti népmesék +by László Merényi</title> + +<style type="text/css"> +/*<![CDATA[*/ + +body { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; +} + + h1,h2,h3,h4,h5,h6 { + text-align: center; /* all headings centered */ + clear: both; +} + +p { + margin-top:.75em; + text-align: justify; + margin-bottom:.75em; + text-indent: 1.5em; +} + +hr { + width: 33%; + margin-top: 2em; + margin-bottom: 2em; + margin-left: auto; + margin-right: auto; + clear: both; +} + +hr.tb {width: 45%;} +hr.chap {width: 65%} +hr.full {width: 95%;} + +.pagenum { /* uncomment the next line for invisible page numbers */ + /* visibility: hidden; */ + position: absolute; + right: 2%; + color: gray; + font-size: smaller; + text-align: right; + text-indent:0; +} /* page numbers */ + +.center { text-align: center;} + +.caption {font-weight: bold;} + +.caption-large {font-weight: bold; font-size: 150%;} + +.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 300%;} + +.caption-small {font-weight: bold;font-size: 90%;} + +/* Images */ +.figcenter { + margin: auto; + text-align: center; +} + +/* Transcriber’s notes */ +.transnote {background-color: #E6E6FA; + color: black; + font-size:smaller; + padding:0.5em; + margin-bottom:5em; + font-family:sans-serif, serif; } + +.transnote b { + color: #880000; +} + +ul.TOC { + list-style-type: none; + /* position: relative; */ + /* width: 85%; */ +} +span.ralign { + position: absolute; + right: 10%; + top: auto; +} + +/*]]>*/ +</style> +</head> +<body> + + +<pre> + +Project Gutenberg's Sajóvölgyi eredeti népmesék (2. kötet), by László Merényi + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + + +Title: Sajóvölgyi eredeti népmesék (2. kötet) + +Author: László Merényi + +Release Date: January 13, 2012 [EBook #38568] + +Language: Hungarian + +Character set encoding: UTF-8 + +*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK SAJÓVÖLGYI EREDETI NÉPMESÉK *** + + + + +Produced by Albert László (This book was produced with +permission using text made available from the Hungarian +Electronic Library. The text was amended after comparison +with public domain scanned images of the original +publication from the Google Books project.) + + + + + + +</pre> + +<h1>SAJÓVÖLGYI EREDETI NÉPMESÉK.</h1> +<p class="center"><span class="caption">MÁSODIK KÖTET.</span></p> +<hr class="tb" /> +<p class="center"><span class="caption-large">SAJÓVÖLGYI</span></p> +<p class="center"><span class="caption">EREDETI</span></p> +<p class="center"><span class= +"caption-largest">NÉPMESÉK.</span></p> +<div class="figcenter"><img src="images/dec1.png" alt="" /></div> +<p class="center"><span class="caption">ÖSSZEGYÜJTÖTTE</span></p> +<p class="center"><span class="caption-large">MERÉNYI +LÁSZLÓ.</span></p> +<p class="center"><span class="caption">MÁSODIK KÖTET.</span></p> +<div class="figcenter"><img src="images/dec2.png" alt="" /></div> +<p class="center"><span class="caption">PEST, 1862.</span></p> +<p class="center"><span class="caption">KIADJA HECKENAST +GUSZTÁV.</span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption-small">Pest, 1862. +Nyomtatott Landerer és Heckenastnál.</span></p> +<hr class="tb" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= +"Page_1">-1-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT01" id="CHAPT01"></a>SZÉP MIKLÓS.</h2> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_2" id= +"Page_2">-2-</a></span><br /> +<span class="pagenum"><a name="Page_3" id= +"Page_3">-3-</a></span></p> +<p>Volt egyszer a világon egy szegény ember s, ennek egy olyan +gyönyörves fiacskája, hogy ki se látom mondani; Miklósnak hitták a +fiut, de szépségeért „Szép Miklós“ volt a titulája. De hogy is ne! +aranyfog a szájában, egyenes sugár termete pedig mint a nádszál, +ugy inogott.</p> +<p>Mikor a fiu ép 18 éves volt, se több, se kevesebb, kiment a +rétre kaszálgatni.</p> +<p>Csak kaszálgat, csak kaszálgat, egyszer, mint a kilőtt nyil, egy +fehér pelikán madár repül feléje, szájában hozván egy violaszinü +pecsétes levelet, melyet Szép Miklós lába előtt leejtett. A legény +fölveszi a levelet s olvassa, hogy mi van kivülről ráirva aranyos +betükkel: „Ezen levelem felbontását ajánlom Szép Miklósnak, illő +tisztelettel“. Ez nekem van küldve, gondolta magában, vajjon ki +irhatta, mikor távoli ismerősöm senki sincsen. S ezzel Szép +<span class="pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> +Miklós feltöri a violaszinü pecsétes levelet s ezt olvasta ki +belőle:</p> +<p>„Szivem szép szerelme, hires Szép Miklós! Csillaghozta hired +hallottam. Minekutána pedig szánandó özvegyi állapotban vagyok: +keress föl engemet szép Tündérországban. Hogy merre jőjj, csak arra +tarts, szivem szive, a merre ez a fehér pelikán madár repül“.</p> +<p>A levél alá pedig ez volt irva aranyos betükkel: „Tündérszép +Ilona.“</p> +<p>Hogy Szép Miklós elolvasta a levelet, csak a fehér pelikán +repülését nézte. S mikor megjegyezte az utját toronyirányába, +kaszát-kapát elhajitott, hazaszaladt s felnevelő apjától, szülő +anyjától keserves könyhullatások között elbucsúzott s elindult +ország-világszerte szép Tündérország fölkeresésére.</p> +<p>Mén mendegél hetedhét ország ellen, még az operencziás tengeren +is túl, még az üveghegyeken is túl, még azon is túl, hol a kis +kurta farku disznó túr, tulonnan túl, innenen innen egész három +álló esztendeig, kőütötte, rögtörte, tövisszúrta lábbal; mert a +sarujának már se talpa, se sarka, se feje nem volt, csupán csak a +szára maradt meg a lábán; a ruháját pedig annyira elnyűtte, hogy +abba aranyért <span class="pagenum"><a name="Page_5" id= +"Page_5">-5-</a></span> se lehetett volna egy garas ára sót +belekötni; csupa ringy-rongy volt s ekkor ugy nézett ki Szép +Miklós, mintegy ágrólszakadt árva, kinek se apja, se anyja, csak a +teste-lelke.</p> +<p>Ilyen rongyosan érkezett be szép Tündérországba.</p> +<p>Itt Tündérszép Ilona szobaleánya beszalad az asszonyához, +mondván:</p> +<p>– Fölséges királyasszony! itt jön Szép Miklós.</p> +<p>– Már hogy jőne még! s ezzel a királyné pofon ütötte a +szobaleányt.</p> +<p>Bejön a másik szobaleány is, mondván:</p> +<p>– Fölséges királyasszony, itt jön Szép Miklós!</p> +<p>– Már hogy jőne még! s ezzel Tündérszép Ilona ezt is pofon +ütötte.</p> +<p>Nagy lelkendezve beszalad a harmadik is:</p> +<p>– Fölséges királyasszony! itt jön Szép Miklós.</p> +<p>– Már hogy jőne még! s ezzel Tündérszép Ilona ezt is pofon +ütötte. Erre a csattanásra belép a fehér szobába Szép Miklós nagy +rongyosan.</p> +<p>– No Szép Miklós, szólt Tündérszép Ilona, hát megérkeztél? ép +jókor jöttél; az ólban <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= +"Page_6">-6-</a></span> van három ló, melyek szügyig állnak már a +ganajban, azért azt hord ki, s mikor ezt elvégezted, a lovakhoz +láss, etesd itasd meg, kefélgessed vakargassad s csak ezekre legyen +neked minden gondod, egyébre semmire se.</p> +<p>Szép Miklósnak csak ekkor esett le az álla, csak ekkor nyilt ki +a szeme, hisz őt királynak hitták ide, ahun ni, most pedig kocsis… +Szép jutalom, azért a nagy törődésért, a miért idefáradt!…</p> +<p>Szép Miklós azt se tudta, hogy menjen ki, merre van az ajtó, de +mégis nagy szomoruan, kiténfergett a fehér szobából, lement az ólba +s a dolga után látott. Hordta a ganajat egész álló nap, de az +nemhogy fogyott volna, de egyre szaporodott; ugyannyira, hogy a +három ló szügyön fölül állott a ganajban. Ezért Szép Miklós egészen +a búbánatnak adta magát. Csak búsul, csak bánkódik, a vén tátosló +végre – mert közbe légyen mondva, mindhárom ló az volt – megszánta +s azt mondja neki:</p> +<p>– Mit búsulsz, mit bánkódol édes gazdánk?</p> +<p>– Hogy ne bánkódnám, hogy ne búsulnék, mikor Tündérszép Ilona +meghagyta, hogy az ólat mint a tűkört kitisztitsam s ahun ni, +<span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> +mentül jobban hordom a ganajat, nem hogy fogyna, de annál jobban +szaporodik.</p> +<p>– Ha csak ez a bajod, szólt a tátosló, kisebb gondod is nagyobb +legyen ennél! csak feküdj le, aludjál csendesen, de reggel +idejekorán kelj föl, mert hosszu út áll előttünk. Tündérszép Ilona +hat hattyun idegen földre megyen templomba, de mi is ott leszünk, +csak reggel, mikor fölkelsz, nyulj be a fülembe, ott találsz egy +diót, abban van rézruha, öltözködjél fel belé. Mikor bemégy a +templomba, mindenki feláll előtted, még maga Tündérszép Ilona is, +de a kire soha rá ne nézz, mert megköt a szemével, hanem csak a +papra figyelj, ki midőn elmondja az Amment, már te ekkor a +tornáczban légy, mondván: köd előttem, köd utánam, hogy senkise +lásson. És nem lát senkisem, még maga Tündérszép Ilona sem, ki +azonnal utánad szalad. S aztán ülj fel a hátamra s haza +paripázunk.</p> +<p>Ugyis lett. – Szép Miklós lefeküdt s aludt csendesen. Reggelre +kelve, idejekorán fölkelt, a kancza füléből kivette a diót, azt +felnyitotta, s kihullt belőle a rézruha, s abba felöltözködött. +Aztán ráült a kanczára, mely megrázkódott s aranyszőrü +tátosparipává változott s ekkor <span class="pagenum"><a name= +"Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> kiugrattak az istáló tetején, +mondván: köd előttem, köd utánam, hogy senkise lásson. S nem látta +senki sem. Mikor a templomhoz értek, már akkor a hivek, de még maga +Tündérszép Ilona is, ott voltak a templomban.</p> +<p>Mikor Szép Miklós belépett a templomba, mindenki, még maga +Tündérszép Ilona is felállott előtte. Tündérszép Ilona csak +hajtogatta a fejét, csak hajtogatta, de a rézruháju gavallér meg se +látta, hanem csak a papra hallgatott.</p> +<p>Mikor a pap rámondta az Amment, már ekkor a rézruháju gavallér a +tornáczban volt, mondván:</p> +<p>– Köd előttem, köd utánam, hogy senkise lásson.</p> +<p>És bizony nem látta azt senkisem, még maga Tűndérszép Ilona sem, +ki azonnal utána futott, és ugy nézett utána, hogy majd kinézte a +szemét.</p> +<p>Ezzel Szép Miklós ráült a kanczára s egy órával hamarább otthon +volt, mint Tündérszép Ilona a hat hattyun, pedig az azokat +ugyancsak zavarta; ugyannyira, hogy mikorára Tündérszép Ilona +hazaért, már ekkor Szép Miklós le is vetkezett, a maga helyére el +<span class="pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> +is tette a réz-köntöst, fel is vette ringy-rongy ruháját s ismét a +lovakat vakarta.</p> +<p>Hogy hazaért Tündérszép Ilona, egyenest az ólba sietett, hát +látja, hogy ott van Szép Miklós s ugyancsak vakarja a lovakat.</p> +<p>– Mi ujság, Miklós? kérdi Tündérszép Ilona.</p> +<p>– Én nem tudok semmit, felelt neki Szép Miklós.</p> +<p>– Mindig itthon voltál?</p> +<p>– Mindig.</p> +<p>– Nem voltál itt meg itt a templomban?</p> +<p>– Nem.</p> +<p>– No, mert azért kérdem, hogy ott láttam egy gavallért, ki igen +formádzott hozzád, csak a ruhája volt más.</p> +<p>– Nem én voltam.</p> +<p>No jól van, ez abba maradt. Itt elérkezik a másik vasárnap is, +Tündérszép Ilona ujra a templomba ment a hat hattyun, Szép Miklós +pedig mint a hogy az anyakancza meghagyta neki, idejekorán fölkelt, +az egyik csikó füléből, mely szintén kancza volt, kivett egy diót, +felnyitja, kihull belőle a csillaglátta ezüstruha, s abba +felöltözködött. Aztán ráült az aranyszőrü tátosparipára s +kiugrattak az istáló tetején, <span class="pagenum"><a name= +"Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> mondván: Köd előttem, köd +utánam, hogy senkise lásson. S bizony nem látta azokat senkisem, +pedig Tündérszép Ilona előre elállitotta egyik szobaleányát, hogy +lesse meg, vajjon Szép Miklós nem jön-e ki az ólból.</p> +<p>Mikor Szép Miklós a templomhoz ért, már ekkor beharangoztak s +mindenki, még maga Tündérszép Ilona is, a templomban volt.</p> +<p>Mikor Szép Miklós belépett a templomba, mindenki, még maga +Tündérszép Ilona is, felállott előtte. Tündérszép Ilona ugyancsak +hajtogatta magát, de az ezüstruháju gavallér, már mint a mi Szép +Miklósunk, számba se vette, meg se látta, csak a papra hallgatott. +Tündérszép Ilona imhogy meg nem pukkant mérgében, imhogy meg nem +ölte a kiváncsiság, hogy vajjon ki lehet ez az ékes külsejü +ezüstruháju gavallér; mert ő mióta csak meghalt a férje, egyebet +sem tett, mint országról országra járt férjnézőbe, mert föltette +magában, hogy csak annak fekszik az oldala mellé, ki az egész +világon a legszebb lesz és most egy olyan ime előtte van és az őt +számba se veszi, mintha ott se volna.</p> +<p>Mikor a pap rámondta az Amment, már ekkor Szép Miklós a +tornáczban volt, mondván: <span class="pagenum"><a name="Page_11" +id="Page_11">-11-</a></span></p> +<p>– Köd előttem, köd utánam, hogy senkise lásson.</p> +<p>És bizony nem látta azt senkisem, még maga Tündérszép Ilona sem, +pedig ugyancsak szemeskedett s tekintgetett utána jobbra-balra, +hogy majd kinézte a szemét.</p> +<p>Szép Miklós aztán ráült a kancza-csikóra s egy órával hamarább +otthon volt, mint Tündérszép Ilona, pedig ez ugyancsak zavarta a +hat hattyut; ugyannyira, hogy mikorára Tündérszép Ilona hazaért, +Szép Miklós le is vetkezett, az ezüst-ruhát el is tette a maga +helyére, ujból fel is öltözött a maga ringy-rongy ruhájába s a +lovakat vakarta.</p> +<p>Hogy hazaért Tündérszép Ilona, kérdi a szobaleányt, hogy nem +látta-e Miklóst kimenni az ólból; otthon volt-e mindig? Az erre +csak azt felelte, hogy Szép Miklós mindig otthon volt az ólban, +most is itthon van s a lovakat vakarja. Ezért Tündérszép Ilona +pofon ütötte a szobaleányt, majd az ólba nyitott be s kérdi:</p> +<p>– Mi ujság, Miklós?</p> +<p>– Semmi, fölséges asszonyom.</p> +<p>– Mindig itthon voltál?</p> +<p>– Mindig.</p> +<p>– Nem voltál itt meg itt a templomban? <span class= +"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span></p> +<p>– Nem voltam én.</p> +<p>– No, mert azért kérdem, hogy láttam ott egy gavallért, ki igen +formádzott hozzád, csak a ruhája volt más.</p> +<p>– Nem én voltam.</p> +<p>No jól van, ez abba maradt. Itt elérkezik a harmadik vasárnap +is, Tündérszép Ilona ujra a templomba ment a hat hattyun, Szép +Miklóst pedig megszólitja a tátoskancza, a két csikó anyja:</p> +<p>– No kedves gazdám, Tündérszép Ilona hat hattyun idegen földre +megyen templomba. Te is öltözzél fel szaporán, nyulj be csak a fiam +jobbik fülébe, ott találsz egy diót, vedd ki, nyisd fel s majd +meglátod, hogy milyen arany-ruha van abban. Ülj fel aztán a fiamra, +majd elvisz az téged oda, a hova kell, csak mind elindulásodkor, +mind visszajöveteledkor ezt mondd: köd előttem, köd utánam, hogy +senkise ne lásson. És senki sem lát. Mikor bemégysz a templomba, +mindenki, még maga Tündérszép Ilona is feláll előtted, majd hajlong +ő tenéked, de te számba se vedd, hanem csak a papra hallgass; mert +ha rátekintenél, szép szemével azonnal megigézne, megverne s a +rabja lennél; csak mikor ki akarsz jőni, akkor <span class= +"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> vess rá +egy tekintetet s küldj a számára egy csókot, de aztán izibe hord el +magad és haza siess.</p> +<p>Ugy is lett. – Szép Miklós idejekorán fölkelt, a tátoscsikó jobb +füléből kivette a diót, felnyitotta s kihullt belőle a csillaglátta +arany-ruha, s ebbe aztán fel is öltözködött. Aztán ráült az +aranyszőrü paripára s kiugrattak az istáló tetején, mondván: köd +előttem, köd utánam, hogy senkise lásson. És biz nem látta azokat +senki sem, pedig lesben állt a szobaleány, hogy mikor jön ki már +Szép Miklós, pedig az már régen túl volt árkon-bokron s ép most +szállt le a templom előtt. Belép a templomba s előtte mindenki, még +maga Tündérszép Ilona is felállott, ki ugyancsak hajtogatta magát, +de az aranyruháju gavallér számba se vette, rá se hederitett, hanem +mindig a papra nézett. Pedig Tündérszép Ilona sohse vette le róla a +szemét, már mint a mi Szép Miklósunkról, pedig a tündérkirálynét +ugyancsak gyötörte a kiváncsiság, hogy vajjon ki légyen ez az ékes +ábrázatu, aranyruháju gavallér s tüstént kilelte a szerelem hidege, +hogy szinte a foga is vaczogott, hogy nemcsak csak, hanem +ugyancsak. <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= +"Page_14">-14-</a></span></p> +<p>Mikor a pap rámondta az Amment, Szép Miklós csak ekkor vetett +egy tekintetet Tündérszép Ilonára s egy csókot hajitott neki, s +azzal kisietett a templomból, mondván:</p> +<p>– Köd előttem, köd utánam, hogy senkise lásson.</p> +<p>És bizony nem látta azt senkisem, még maga Tündérszép Ilona sem, +pedig ugyancsak tekintgetett utána, hogy majd kinézte a szemét.</p> +<p>Aztán Szép Miklós ráült a csődör csikóra s jóval egy órával +elébb érkezett haza Tündérszép Ilonánál, kit a szerelem miatt +betegen hozott haza a hat hattyu s tüstént lefeküdt a +selyemágyba.</p> +<p>Itt Tündérszép Ilona hivatja a szobaleányt, kit felvigyázónak +kiállitott. A szobaleány beállit hozzá.</p> +<p>– No, nem láttad-e Szép Miklóst az ólból kijőni?</p> +<p>– Nem láttam én, pedig ugy vigyáztam, hogy majd kinéztem a +szememet.</p> +<p>Erre a szóra, puff, pofon cserditette a szobaleányt Tündérszép +Ilona s aztán azt mondja neki:</p> +<p>– Lódulj a szemem elől s küld be Szép Miklóst! <span class= +"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span></p> +<p>Beállit a tündérkirálynéhoz az ócska ringyes-rongyos köntösben +Szép Miklós, kihez kérdést intézett Tündérszép Ilona +ilyeténképen:</p> +<p>– No Miklós, mi az ujság?</p> +<p>– Semmi, fölséges királyasszony.</p> +<p>– Mindig itthon voltál?</p> +<p>– Mindig.</p> +<p>– Nem voltál itt meg itt a templomban?</p> +<p>– Nem voltam én.</p> +<p>– No, mert azért kérdem, hogy láttam ott egy aranyruháju +gavallért, ki szakasztott másod volt, csak ruhára nézve +különbözött. Valld meg igaz lelkedre, te voltál-e?</p> +<p>– Nem voltam én.</p> +<p>No jól van, ez abba maradt. – Itt Tündérszép Ilona a nyoszolyája +szalmáját nyomta; beteg volt a szerelem miatt; kilelte a szerelem +hidege, mely ugy rázta, ugy gyötörte, hogy a foga is vaczogott.</p> +<p>– No édes gazdám, szólt az anya-kancza, kelj föl, öltözködjél +fel a rézruhába, mert Tündérszép Ilona kertjébe megyünk egy +czintányér karimáján rókatánczot járni. Majd ha meghallja +Tündérszép Ilona, hogy a kertben tánczoltatsz, majd felugrik az +ágyból, bezzeg <span class="pagenum"><a name="Page_16" id= +"Page_16">-16-</a></span> nem lesz beteg, kinyitja ablakát s +kihajol rajta, de te oda se nézz, hanem annál jobban tánczoltass. S +ekkor leküldi a kertbe a cselédeit, hogy fogjanak meg; de mikorára +azok odaérnek, már mink akkor régen az ólban leszünk.</p> +<p>Ugy is lett. – Szép Miklós felöltözködik a rézruhába, ráült az +aranyszőrü tátosparipára, a vírágkeritésen át beugratott Tündérszép +Ilona kertjébe, hol egy czintányér kerületén ugy megtánczoltatta a +lovát, hogy jobban se kellett.</p> +<p>Beszalad egy szobaleány Tündérszép Ilonához s azt mondja +neki:</p> +<p>– Fölséges királyasszony! egy rézruháju gavallér a virágos kert +kellős közepén egy czintányér karimáján tánczoltatja aranyszőrü +paripáját!</p> +<p>– Már hogy tánczoltatná! válaszolt neki Tündérszép Ilona s pofon +ütötte a szobaleányt.</p> +<p>Kevés idő mulva beszalad a másik szobaleány is, mondván:</p> +<p>– Fölséges királyasszony! egy rézruháju gavallér a virágos kert +kellős közepén egy czintányér karimáján tánczoltatja aranyszőrü +paripáját! <span class="pagenum"><a name="Page_17" id= +"Page_17">-17-</a></span></p> +<p>– Már hogy tánczoltatná! s ezzel Tündérszép Ilona ezt is pofon +cserditette.</p> +<p>Kevés idő mulva beszalad a harmadik szobaleány is nagy +lelkendezve, mondván:</p> +<p>– Fölséges királyasszony! egy rézruháju gavallér a virágos kert +kellős közepén egy czintányér karimáján tánczoltatja aranyszőrü +paripáját!</p> +<p>Ezt is pofon ütötte, majd haragosan az ablakhoz ugrott, hát +látja, hogy a rézruháju gavallér, kit a templomban látott, +csakugyan a virágos kert kellős közepén egy czintányér karimáján +tánczoltatja aranyszőrü paripáját.</p> +<p>Tündérszép Ilonának se kell több, kinyitja az ablakát s kihajol +rajta.</p> +<p>– Ide-ide, szivem szép szerelme! jer, ugrass be az ablakomon, +selyemágyam meg van vetve.</p> +<p>De a rézruháju gavallér, már mint a mi Szép Miklósunk, rá se +hederitett, oda se nézett, csak az aranyszőrü tátosparipát +tánczoltatta a czintányér kerületén.</p> +<p>Tündérszép Ilona szép szavával ujra csalogatta a rézruháju +gavallért:</p> +<p>– Ide-ide, szivem szép szerelme! jer, ugrass be az ablakomon, +selyemágyam meg van vetve. <span class="pagenum"><a name="Page_18" +id="Page_18">-18-</a></span></p> +<p>De a rézruháju gavallér, mintha nem is hallaná, oda se +hederitett, oda se nézett, csak az aranyszőrü paripát tánczoltatta +a czintányér karimáján.</p> +<p>Tündérszép Ilona harmadszor is csalogatta a gavallért, +mondván:</p> +<p>– Ide-ide, szivem szép szerelme! jer, ugrass be az ablakomon, +selyemágyam meg van vetve.</p> +<p>De a rézruháju gavallér rá se hederitett, csak aranyszőrü +paripáját tánczoltatta a czintányér kerületén. Itt lelkem +teremtette, mi kerül a dologból, mi nem, Tündérszép Ilona nagy +haraggal bevágta az ablakát s kiadta a parancsolatot, hogy keritsék +kézre a rézruháju gavallért s hozzák eléje.</p> +<p>De mikor már a cselédség a kertbe ért, a rézruháju gavallér +sarkantyuba kapta az aranyszőrü paripát, átugratott a +virágkeritésen s egyenesen be az ólba.</p> +<p>Tündérszép Ilona egy szobaleányát rögtön az ólba küldte, hogy +nézze meg, ott van-e Szép Miklós s mit csinál. A szobaleány sem +hagyta ezt kétszer mondani magának, lóhalálában rohant az ólba, de +már ekkor a mi Szép Miklósunk a lovakat vakarta abban a ringy-rongy +<span class="pagenum"><a name="Page_19" id= +"Page_19">-19-</a></span> ruhában, melybe aranyért sem lehetett +volna egy garas ára sót bekötni.</p> +<p>A szobaleány visszamegyen s mondja Tündérszép Ilonának, hogy a +Miklós ott van az ólban s a lovakat vakarja.</p> +<p>Itt Tündérszép Ilona olyan beteg lett, hogy a szobából is +kihallott a nyögése; a szerelem betege, a szerelem rabja lett s +ujra kilelte a szerelem hidege s rázta, hogy szinte vaczogott a +foga.</p> +<p>No jól van, ez abba maradt. Itt másnap ujra megszólal az +anyakancza, mondván:</p> +<p>– Öltözködjél fel édes gazdám, az ezüstruhába, ülj a leányomra, +ugrass be Tündérszép Ilona virágos kertjébe s tánczoltasd meg annak +a kellős közepén egy czintányér karimáján. Majd ha megtudja +Tűndérszép Ilona, hogy ott vagy, bezzeg nem lesz beteg, hanem +felugrik az ágyból, kinyitja az ablakát, kihajol rajta, te pedig +ugrass fel hozzá, csókold meg háromszor, de be ne menj a szobába, +bárhogy kérjen; hanem ugorj le a lóról ugy, mintha ugy esnél le. +Majd egy kicsit, az igaz, megütöd magad, kicseppen a véred és ekkor +Tündérszép Ilona saját selyemkendőjét hajitja le, hogy kösd be a +fejed, melylyel aztán csakugyan <span class="pagenum"><a name= +"Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> tekergesd is be. Majd +csalogat aztán téged, hogy feküdjél le fölvetett selyemágyára s +pihend ki magad; de te neked mind erre csak ez legyen szód és +mondásod: mindjárt beugratok az ablakodon szivem szép szerelme, +csak hadd fogjam meg nyargaló paripám, mert kárt tesz virágos +kertedben. S mikor aztán megfogtad a paripádat, ugrass át a +keritésen és siess haza.</p> +<p>Itt lelkem teremtette, a mi Miklósunk most az ezüstruhába +öltözött fel s ráült az aranyszőrü tátosparipára, a vén kancza +leányára, – majd beugrott Tündérszép Ilona virágos kertjébe, hol +egy czintányér karimáján, ugyancsak tánczoltatta az aranyszőrü +paripát.</p> +<p>Meglátja ezt egy szobaleány. Ennek se kell több, beszalad az +asszonyához, mondván:</p> +<p>– Fölséges királyasszony! egy ezüstruháju gavallér a virágos +kert kellős közepén egy czintányér karimáján tánczoltatja +aranyszőrü paripáját!</p> +<p>– Már hogy tánczoltatná, válaszolt neki Tündérszép Ilona s ezzel +pofon üti a szobaleányt.</p> +<p>Kevés idő mulva beszalad a másik is, mondván: <span class= +"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span></p> +<p>– Fölséges királyasszony! egy ezüstruháju gavallér a virágos +kert kellős közepén egy czintányér kerületén tánczoltatja +aranyszőrü paripáját!</p> +<p>– Már hogy tánczoltatná, válaszolt ennek is Tündérszép Ilona s +ezt is pofon cserditette.</p> +<p>Beszalad a harmadik is nagy lelkendezve s mondja:</p> +<p>– Fölséges királyasszony! egy ezüstruháju gavallér a virágos +kert kellős közepén egy czintányér karimáján tánczoltatja +aranyszőrü paripáját!</p> +<p>– Már hogy tánczoltatná, válaszolt neki Tündérszép Ilona s ezt +is pofon cserditette, majd haragosan az ablakhoz szaladt, hát ekkor +látja, hogy az ezüstruháju gavallér, kit a templomban látott, +csakugyan ott tánczoltatja aranyszőrü paripáját egy czintányér +karimáján.</p> +<p>Tündérszép Ilonának se kell több, kinyitja ablakát, kihajol +rajta, mondván:</p> +<p>– Ide-ide, szivem szép szerelme! jer, ugrass be az ablakomon, +selyemágyam meg van vetve.</p> +<p>Erre a szóra sarkantyuba kapja a lovát az ezüstruháju gavallér, +felugratott Tündérszép <span class="pagenum"><a name="Page_22" id= +"Page_22">-22-</a></span> Ilonához s háromszor megcsókolta; de a +mint leugratott volna a virágos kert földjére, leesett a lóról.</p> +<p>Hej, Tündérszép Ilona sem rest, leugrott az ablakból, odaszaladt +az ezüstruháju gavallérhoz, izibe leoldozta a kebléről +selyemkeszkenőjét és bekötötte Szép Miklós fejét.</p> +<p>– Jer, szivem szép szerelme, szólt Tündérszép Ilona, jer fehér +szobámba, készen vár fölvetett selyemágyam, pihend ki magadat.</p> +<p>– Mindjárt megyek, szivem szép szerelme, válaszolt Szép Miklós, +csak az aranyszőrü paripámat fogom meg, mert lásd, sok kárt tesz a +kertedben.</p> +<p>S ezzel Szép Miklós fölkelt fektéből, megfogta az aranyszőrü +paripát, felpattant a tetejére s aztán – Isten hozzád, Tündérszép +Ilona! kiugratott a virágos kertből s be az ólba.</p> +<p>Tündérszép Ilona se rest, rögtön az ólba küldte az egyik +szobaleányát, hogy nézze meg, ott van-e Miklós s mit csinál; mert +az ezüstruháju gavallér igen formázott Szép Miklóshoz – minthogy az +is volt – csak a ruhája volt más.</p> +<p>A szobaleány sem hagyta ezt kétszer mondani magának, lóhalálában +rohant az ólba, de <span class="pagenum"><a name="Page_23" id= +"Page_23">-23-</a></span> már ekkor a mi Szép Miklósunk a +szalmaágyon feküdt abban a ringy-rongy ruhában, csak a feje volt +bekötve, még pedig Tündérszép Ilona keszkenőjével.</p> +<p>Visszaszalad a szobaleány s mondja az asszonyának:</p> +<p>– Fölséges királyasszony! Szép Miklós az ólban fekszik a +szalmaágyon, csak a feje van bekötve, még pedig a mint +észrevehettem, fölséged selyemkeszkenőjével.</p> +<p>Tündérszép Ilona sem rest, izibe leszaladt az ólba; de már ekkor +Szép Miklós leoldozta a fejéről a selyemkeszkenőt s eldugta, az +anyakancza pedig rálehelt a fejére s ott semmi sebhely nem +látszott.</p> +<p>– Mi ujság, Szép Miklós? kérdé Tündérszép Ilona.</p> +<p>– Semmitsem tudok, fölséges asszonyom, válaszolt Szép +Miklós.</p> +<p>– Mindig itt voltál az ólban?</p> +<p>– Mindig.</p> +<p>– Nem te voltál itt meg itt a virágos kertemben?</p> +<p>– Én nem voltam.</p> +<p>– No, mert azért kérdem, hogy láttam ott egy gavallért, ki +szakasztott másod volt, csak <span class="pagenum"><a name= +"Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> a ruhára nézve különbözött… +Mondjad, bizony nem bánod meg, királylyá teszlek, nem te +voltál-e?</p> +<p>– Én nem voltam.</p> +<p>– Ne gyötörj, Szép Miklós, mert te voltál… mutasd a fejed!</p> +<p>Szép Miklós megmutatta a fejét, de azon nemhogy seb, de még a +helye sem látszott, Tündérszép Ilona pedig, hogy kiment az ólból, +pofon ütötte a szobaleányt, hogy mért tette őt bolonddá.</p> +<p>No jól van, ez abba maradt. – Itt harmadnap ujra megszólal a +tátosló s azt mondja a gazdájának:</p> +<p>– Öltözködjél fel édes gazdám az aranyruhába, ülj fel a fiamra, +s ugrass be aztán Tündérszép Ilona virágos kertjébe s tánczoltasd +meg aranyszőrü paripád, a kert kellős közepén egy czintányér +karimáján. Tündérszép Ilona mostan a szerelem miatt betegen +fekszik, de majd fölkel ő, hogyha meghallja, hogy ott vagy a +kertben, majd kinyitja az ablakát, kihajol rajta, neveden szólit. +És te ekkor ugrass be a szobájába, a többit aztán magadtól is +elvégzed, ha nem mondom is.</p> +<p>Itt lelkem teremtette, a mi Szép Miklósunk <span class= +"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> most az +aranyruhába öltözködött fel, s ráült az aranyszőrü tátosparipára, +már mint a vén kancza fiára. Majd beugrat Tündérszép Ilona virágos +kertjébe s egy czintányér karimáján ugyancsak tánczoltatja az +aranyszőrü paripát.</p> +<p>Meglátja ezt egy szobaleány. Ennek se kell több, beszalad az +asszonyához, mondván:</p> +<p>– Kelj föl, fölséges királyasszony! mert egy aranyhaju gavallér +a virágos kert kellős közepén egy czintányér kerületén tánczoltatja +aranyszőrü paripáját.</p> +<p>– Már hogy tánczoltatná, válaszolt neki Tündérszép Ilona s a +szobaleányt pofon ütötte.</p> +<p>Ennek ez elég volt; de egy kevés idő mulva beszalad a másik +szobaleány is, mondván:</p> +<p>– Kelj föl, fölséges királyasszony! mert egy aranyruháju +gavallér a virágos kert kellős közepén egy czintányér kerületén +tánczoltatja aranyszőrü paripáját!</p> +<p>– Már hogy tánczoltatná! s ezzel Tündérszép Ilona pofon üti ezt +is.</p> +<p>Ennek ez elég volt; de egy kevés idő mulva beszalad a harmadik +is, mondván:</p> +<p>– Kelj föl fölséges királyasszony! mert egy aranyruháju gavallér +a virágos kert kellős <span class="pagenum"><a name="Page_26" id= +"Page_26">-26-</a></span> közepén egy czintányér kerületén +tánczoltatja aranyszőrü paripáját.</p> +<p>Tündérszép Ilona ezt is pofon ütötte, de mégis meg nem állhatta +asszony létére, hogy oda ne vánszorogjon az ablakhoz, kitekint +rajta, hát látja, hogy az aranyhaju gavallér, kit minap a +templomban látott, csakugyan tánczoltatja aranyszőrü paripáját.</p> +<p>Tündérszép Ilonának sem kell több, izibe kinyitja ablakát – +bezzeg, nem volt beteg! – kihajol rajta, ölelő két karját kitárja, +mondván:</p> +<p>– Jer, szivem szép szerelme, hires Szép Miklós, mert annak kell +lenned, jer kedves férjem, ugrass be ablakomon, készen vár +fölvetett selyemágyam.</p> +<p>Erre a szóra Szép Miklós sarkantyuba kapja az aranyszőrü +paripát, beugratott Tündérszép Ilona fehér szobájába. Aztán +megölelték, megcsókolták egymást, mondván:</p> +<p>– Én a tiéd, te az enyém, ásókapa se választ el egymástól!</p> +<p>Lakzit laktak, faggyat hoztak, hordót furtak, ökröt vágtak, +faharanggal harangoztak, tökkel kolompoztak s bezzeg, volt lé, meg +lé, boldog volt az, a kinek csak egy kanállal is juthatott. +<span class="pagenum"><a name="Page_27" id= +"Page_27">-27-</a></span></p> +<p>Itt mi történik a dologból, mi nem, nem egyéb a nagy semminél, +Tündérszép Ilonának hosszu útra kellett mennie, Szép Miklós maga +maradt otthon, ki mint afféle uj gazda nem tudhatta, hogy hol, mi +áll: kutaszkodott a ház körül; de különösen feltünt az előtte, hogy +366 szobába be szabad neki menni, csak a 367-ikbe nem.</p> +<p>Ezért Szép Miklósban föléledt a kiváncsiság, hogy vajjon, mi +lehet abban, hogy azon a szobán olyan nagy vasas ajtó van, ezen +pedig három vasrekesz és kilencz lakat.</p> +<p>Biz ő kigyelme, hogy nem volt otthon a menyecske, egész +szabadjából előkereste a kulcsokat, kiválasztotta a sok közül a +nagy vasajtót, majd levetette a három vasrekeszt s kinyitotta a +kilencz lakatot, – ekkor belökte a nagy vasas ajtót, hát látja, +hogy egy 12 fejü sárkány a falhoz van szegezve, három irdatlan +vasszeggel; az egyik volt: a jobbik szárnyában, a másik volt: a bal +szárnyában, a harmadik pedig a lábában.</p> +<p>– Hej, hires Szép Miklós, mondja a sárkány, igen szomjas vagyok, +adj egy pohár vizet, egy világot adok érte!</p> +<p>Szép Miklós adott neki egy pohár fris vizet, <span class= +"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> melyet a +sárkány egy hajtókában meg is ivott s tüstént leesett a szegről a +jobbik szárnya.</p> +<p>– Hej, hires Szép Miklós, mondja ismét a sárkány, igen szomjas +vagyok, adj egy pohár vizet, egy világot adok érte, melyet az meg +is ivott s tüstént leesett a szegről a bal szárnya.</p> +<p>– Hej, hires Szép Miklós, adj még egy pohár vizet, egy világot +adok érte.</p> +<p>Szép Miklós ujra adott neki egy pohár vizet, mitől az mint a +madár egészen szabad lett. A sárkány aztán Szép Miklósnak nem szólt +semmit, hanem Tündérszép Ilonát, ki ép akkor húzta be maga után az +ajtót, derékon ragadta s elvitte messze-messze nagy +sárkányországba. Oda van; volt, nincs. Volt szép asszony, nincs +szép asszony.</p> +<p>Szép Miklósnak csak ekkor esett le az álla s nagy szomoruan +bebandukolt az ólba, hol is azt kérdi tőle az anyakancza:</p> +<p>– Mit búsulsz, mit bánkódol kedves gazdám, oly keservesen?</p> +<p>– Jobb ha nem is kérded, kedves lovam! nagyobb az én bajom, mint +a Mátrahegy, mélyebb az én szivem szomorusága, mint a Duna; volt +feleség, nincs feleség, volt szép asszony, <span class= +"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> nincs szép +asszony; oda van a sarkig érő aranyhaju, nádszál termetü Tündérszép +Ilona; elrabolta tőlem az a kutyának való 12 fejű sárkány.</p> +<p>– Hahó kedves gazdám, jól mondád: nagyobb a te bajod a +Mátrahegynél és mélyebb a te szived szomorusága a Dunánál; mert +hasztalan próbálunk szerencsét, mert van annak a kutyának való 12 +fejü sárkánynak – veszett volna a tojásában! – egy vasderes három +lábu tátosparipája, többet tud az, mint mi itt mind hárman, már +mint én, a leányom és a fiam. De azért legyen meg, a minek lenni +kell, ülj fel a hátamra s próbáljunk szerencsét.</p> +<p>Felül Szép Miklós az anyakancza hátára, mennek mendegélnek +hetedhét ország ellen, még az operencziás tengeren is túl, még az +üveghegyeken is túl, még azon is túl, hol a kis kurta farku disznó +túr, tulonnan túl, innenen innen, egyszer mégis beértek nagy +sárkányországba.</p> +<p>Sárkány ki a rezidencziából, Szép Miklós pedig be. Itt +Tündérszép Ilona eléje szalad, egy ölelés és egy csók, aztán fel az +anyakancza tetejére s illa fóré nád a kert.</p> +<p>Hej, a vasderes is elkezd dörömbözni s <span class= +"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> nyeriteni +az ólban. Meghallja ezt a sárkány, otthon terem s beront az +ólba.</p> +<p>– Hej, kutya egye a husodat, holló vájja a szemedet, nincsen +szénád, nincsen zabod, hogy ugy dörömbölsz?!</p> +<p>– Szénám is van, zabom is van, de oda a szép asszony; Szép +Miklós itt volt s elvitte.</p> +<p>– Ehetem-e, ihatom-e, alhatom-e?</p> +<p>– Ehetel is, ihatol is, alhatol is, s ezenkivül két véka +mogyorót meg is törhetsz, egyet ugrom, kettőt szököm, mégis utól +érjük.</p> +<p>Itt a sárkány evett, ivott, aludt, két véka mogyorót meg is +tört, majd ráült a három lábu vasderesre, mely egyet szökött, +kettőt ugrott, mégis utolérték Szép Miklóst.</p> +<p>– No Szép Miklós, szólt a sárkány, három világot igértem, egyet +akkor adtam, mikor a jobbik szárnyam leesett, mert azzal is +izzé-porrá törhettelek volna, másikat pedig most adom, mert most is +megölhetnélek, de többet el ne jöjj hozzám, mert ha ezer lelked +volna is, se irgalom, se kegyelem, csúf halállal mulsz ki!</p> +<p>Ezzel a sárkány Tündérszép Ilonát elvette tőle, hazavitte, Szép +Miklósnak pedig koppant a szeme s azt mondták neki, orrod tőle +fokhagymás, ne nyulj-virágnak hiják ezt. <span class= +"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span></p> +<p>Itt Szép Miklós nagy szomoruan, mint a kinek az orra vére +folyik, hazafelé bandukolt s otthon ráült a kanczacsikóra s +másodszor is elment a szép asszonyért.</p> +<p>Sárkány ki a rezidencziából, Szép Miklós pedig be. Itt +Tündérszép Ilona eléje szalad, egy ölelés és egy csók, aztán föl az +aranyszőrü kanczacsikóra s illa fóré, nád a kert.</p> +<p>Ej, a vasderes sem rest, dörömböl az ólban. Meghallja ezt a 12 +fejü sárkány, izibe hazaszállt s be egyenesen az ólba.</p> +<p>– Hej, kutya egye a husodat, holló vájja a szemedet, nincsen +szénád, nincsen zabod, hogy ugy dörömbölsz?!</p> +<p>– Szénám is van, zabom is van, de nincsen szép asszony; Szép +Miklós itt járt s elvitte.</p> +<p>– Ehetem-e, ihatom-e, alhatom-e?</p> +<p>– Ehetel is, ihatol is, alhatol is, s ezenkivül 2 véka diót meg +is törhetsz, egyet szököm, kettőt ugrom, mégis utólérjük.</p> +<p>Itt a sárkány evett, ivott, aludt, két véka diót meg is tört, +csak aztán ült fel a három lábu vasderes tátosparipára, mely csak +egyet szökött, kettőt ugrott, még is utólérték Szép Miklóst. +<span class="pagenum"><a name="Page_32" id= +"Page_32">-32-</a></span></p> +<p>– No Szép Miklós, szólt a sárkány, három világot igértem, egyet +akkor adtam, mikor a jobbik szárnyam leesett, mert azzal is +izzé-porrá törhettelek volna, másikat az imént adtam, mikor a +feleségemet elraboltad, mert akkor is megölhettelek volna, a +harmadikat pedig most adom, mert most is megölhetnélek, de többet +el ne jőjj hozzám, mert ha ezer lelked volna is, se irgalom, se +kegyelem, csúf halállal mulsz ki.</p> +<p>Ezzel a sárkány Tündérszép Ilonát elvette tőle s hazavitte, Szép +Miklós pedig nagy szomoruan poroszkált hazafelé s otthon ráült az +anyakancza fiára, a csődör csikóra; de mielőtt elment volna, azt +mondja neki az anyakancza:</p> +<p>– Vidd el magaddal, kedves gazdám a montli-zsákot is, hogy ha +agyonüt az az irgalmatlan fenevad, legalább a fiam majd hazahozhat +benne, mert ugyis tudom, hogy most is hiába mégysz; mert minekünk +mindhármunknak sincs annyi tudományunk, mint annak a vasderes három +lábu tátoscsikónak.</p> +<p>Szép Miklós szót fogadott jó tátoslovának; elvitte a +montli-zsákot s harmadszor is elment, ha bele hal is, Tündérszép +Ilonáért. <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= +"Page_33">-33-</a></span></p> +<p>Sárkány ki a rezidencziából, Szép Miklós pedig be. Itt +Tündérszép Ilona eléje szaladt. Egy ölelés és egy csók, aztán fel +az aranyszőrü csődör-csikóra s illa fóré nád a kert.</p> +<p>Ej, a vasderes sem rest, dörömböl az ólban. Meghallja ezt a 12 +fejü sárkány, izibe hazaszállt s be egyenesen az ólba.</p> +<p>– Hej, kutya egye a husodat, holló vájja a szemedet, nincsen +szénád, nincsen zabod, hogy ugy dörömbölsz?!</p> +<p>– Szénám is van, zabom is van, de oda a szép asszony; Szép +Miklós itt volt s elvitte.</p> +<p>– Ehetem-e, ihatom-e, alhatom-e?</p> +<p>– Ehetel is, ihatol is, alhatol is s ezenkivül egy véka diót meg +is törhetsz, egyet szököm, kettőt ugrom, mégis utólérjük.</p> +<p>Itt a sárkány evett, ivott, aludt, egy véka diót meg is tört s +csak aztán ült fel a vasderes háromlábu tátosparipára, mely csak +egyet szökött, kettőt ugrott, mégis utólérték Szép Miklóst.</p> +<p>– No Szép Miklós, szólt a sárkány; három világot igértem: egyet +akkor adtam, mikor a jobbik szárnyam leesett, mert azzal is +izzé-porrá törhettelek volna, másikat akkor, mikor <span class= +"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> legelőször +eljöttél hozzám, mert akkor is megölhettelek volna, harmadikat +pedig akkor, mikor másodszor eljöttél hozzám s akkor ugy-e +megmondtam, hogy többet el ne jőjj, mert se irgalom, se kegyelem, +csúf halállal mulsz ki.</p> +<p>S ezzel a sárkány az egyik szárnyával ugy megütötte Szép +Miklóst, hogy az azt se mondta: „bá“; hanem ugy elmállott a földön, +hogy kanállal se lehetett volna összekaparni. A sárkány aztán +Tündérszép Ilonát hazavitte, az aranyszőrü tátosparipa pedig Szép +Miklós husát vérét összeszedte, montli-zsákra rakta s hazavitte. +Otthon aztán az anyakancza háromszor rálehelt a montli-zsákban levő +husra és vérre s kiugrott belőle Szép Miklós. Ha eddig szép és erős +volt Szép Miklós, de most hétszerte szebb és erősebb.</p> +<p>– Minek költöttél fel, édes lovam, mikor oly jól aludtam s oly +szépeket álmodtam.</p> +<p>– Álom ide, álom oda, válaszolt neki a tátosparipa, de most a +dolgod után láss. Ugy-e megmondtam, hogy mivelünk hasztalan teszel +próbát, mert a vasderes csikónak magának több tudománya van, mint +minekünk mind hármunknak!… Itt meg itt, ennél meg ennél +<span class="pagenum"><a name="Page_35" id= +"Page_35">-35-</a></span> a vén asszonynál, ki – közbe légyen +mondva, boszorkány – van egy tátosparipa s ennek három csikója. A +legkisebbik, a három lábu vasderes, mely a sárkánynál van – hogy +zápult volna meg az a tojás, a melyből kikelt! – ketteje pedig még +otthon van az anyjánál. Ezeknek egyikeért kell neked elmenni, +ezeknek egyikét kell neked kiszolgálni. Három napból áll egy +esztendő s egyéb dolgod nem lesz, mint a három tátosparipát őrzöd. +Majd elszöknek azok tőled, de te semmitől se tarts, mert mi +mindenkor segitségedre leszünk; majd farkas, majd agár, majd +patkány képében. Azért ha ilyes három állatot látsz, azok mi +leszünk. Ha kiszolgáltad a három napból álló esztendőt, a +boszorkánytól ne kérj egyebet, mint a legkisebb rosz csikót és +három bárányt. Majd kinál ő téged aranynyal és ezüsttel, majd +elvezet a pinczéjébe, hol számnélküli sok kincs áll; de te ekkor is +csak azt hajtsd, hogy neked nem kell egyéb, mint a rosz csikó, meg +három bárány. A pinczéből a kamrába vezet, hol a különbnél különb, +szebbnél szebb aranyos-ezüstös öltözet ruhák állanak; de te mindig +csak azt hajtsd, hogy neked nem kell egyéb, mint a rosz csikó és +három bárány. A <span class="pagenum"><a name="Page_36" id= +"Page_36">-36-</a></span> kamrából a márványistálóba vezet, hol a +különbnél különb, szebbnél szebb aranyszőrü paripák állanak, majd +mondja ő neked, hogy ha már csikót akarsz, válaszsz az aranyszőrü +ménes közül; de te neked ekkor is csak ez legyen szód és mondásod, +hogy neked nem kell egyéb, csak a rosz csikó és három bárány. Mit +lesz mit tenni a boszorkánynak, utoljára is kénytelen-kelletlen +odadja a rosz csikót és három bárányt. S te aztán húzd ki a rosz +csikót a határig, majd földhöz vágja az magát háromszor is, de te +mindezzel ne törődjél, hanem farkánál fogva emeld föl. Mikor a +határra érsz, ott két lánczos fenevad áll őrt. Be csak, +beeresztenek, de ki – nem. Itt az egyik bárányt vesd az egyiknek a +torkába, a másikat a másiknak s ezzel ugorj át a határon s mikor +fenn leszesz a levegőbe, a harmadikat azt dobd oda mind a kettőnek. +Azon aztán összevesznek s te szerencsésen kijöhetsz. Ha egyszer +átlépted a határt, többé semmitől se tarts, hanem ülj fel a négy +lábu – mert ennek már nem három, hanem négy lába lesz, mondom, ülj +fel a négylábu vasderes tátoscsikóra s hozd haza a feleségedet.</p> +<p>Itt lelkem teremtette, mi történik a dologból, <span class= +"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> mi nem, +nem egyéb a nagy semminél, ott voltam, a hol mondták, ugy láttam, +mint most, de pengyom tóditsuk is, mert biz ez már az utolját +járja, hires Szép Miklós felül az anya-kanczára, két fiát pedig +pányván vezette.</p> +<p>Mén mendegél hetedhét ország ellen, még az operencziás tengeren +is túl, még az üveghegyeken is túl, még azon is túl, hol a kis +kurta farku disznó túr, tulonnan túl, innenen innen, egyszer elér a +vén banya birodalma határához, hol leszállván az anyakanczáról, +átment a vashidon. A vashid végén lánczra verve ott állt a két +fenevad. Be csak beeresztettek, de hogy jösz ki hires Szép Miklós; +ha ezer lelked volna is, mégis diribról darabra tép az az átkozott +két fenevad s csunya halállal mulsz ki!…</p> +<p>Csak mén, csak mendegél, egyszer elér egy nagy kastélyhoz, mely +hegyes karókkal volt körülkeritve, a hegyes karókon pedig +emberfejek.</p> +<p>A vén boszorkány most is ott számlálgatta, dörmögvén:</p> +<p>– Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét s igy tovább, mig a +végéhez nem ért. <span class="pagenum"><a name="Page_38" id= +"Page_38">-38-</a></span></p> +<p>Az emberfő ép kilenczvenkilencz volt, csak egy hija a száznak!… +Itt jön a századik, itt hozza Szép Miklós a fejét.</p> +<p>– Adjon Isten jó napot, édes öreganyám!</p> +<p>– Ha öreganyádnak nem szólitottál volna: hamm, mindjárt +bekaptalak volna! hát hol jársz itt ezen az idegen földön, hol még +a madár sem jár?</p> +<p>– Szolgálatot keresek.</p> +<p>– Ép jókor jöttél; mert ép most vettem el a kocsisom fejét, itt +szárad a napon a karóban. Ha kedved van, megfogadlak. Három napból +áll egy esztendő, enni-inni lesz annyi, a mennyi a bőrödbe fér s +egyéb dolgod nem lesz, mint az ólban van három rosz ló, csak azokat +őrzöd. Reggel, fölöstököm után kiviszed a selyemrétre, estve pedig +hazahozod. Ha három álló nap meg tudod őrzeni, a mit kivánsz, azt +adok; ha pedig elalszol s a lovakat nem tudod hazahajtani: karóba +húzom a fejed.</p> +<p>Igy lett Szép Miklós kocsis. Reggelre kelve, a pecsenye és a bor +előtte állott, hogy egyék-igyék annyit, a mennyi csak a bőribe fér; +mert estig ugy sem kap semmit. Szép Miklós evett is, ivott is, de +ezalatt a vén banya <span class="pagenum"><a name="Page_39" id= +"Page_39">-39-</a></span> megtüzesitette a vasdorongot, kivitte az +ólba s üti-veri a tátosparipákat, mondván:</p> +<p>– Hej, kutyák, ha el nem tudtok szökni, ilyen abrakot +kaptok!</p> +<p>Szép Miklós ezt mind jól hallotta, de hallgatott, mint hal a +vizben.</p> +<p>Mikor Szép Miklós az ételt és italt megeléglette, jóllakott, +kiment az ólba, kötőfékre szedte a három rosz lovat, ráült az +anyakanczára s elvágtatott a selyemrétre.</p> +<p>Mikor Szép Miklós átment a rézhidon, olyan álom szállta meg, +hogy azt se tudta, fiu-e vagy leány. Itt ugy délután öt óra felé +fölébred a mi Szép Miklósunk, hát egy irdatlan magas jegenyefa +hegyében lelte magát. Le se tudott volna róla jőni. Ekkor előveszi +a kötőfékeket, megrázza háromszor s ime saját lovai farkas képében +a fa alatt termettek.</p> +<p>– No édes gazdám, szólt az anyakancza, mászsz csak a fa keleti +oldalára, mert mi nyugatfelé döntjük le.</p> +<p>Itt a három farkas azonnal a kaparáshoz fogott; kiásták a fa +nyugati oldalát, Szép Miklós pedig a keleti oldalára mászott. A +nagy jegenyefa ledőlt, Szép Miklósnak pedig kutya baja sem lett. +<span class="pagenum"><a name="Page_40" id= +"Page_40">-40-</a></span></p> +<p>– No édes gazdám, szólt ismét az anyakancza, amott a selyemréten +legelészik három bárány. Azok a te lovaid. Majd mi közrekapjuk s +errefelé tereljük. S te ekkor ne cselekedjél egyebet, hanem a +középsőt kapd el szarvánál fogva, ugorj rá, üsd főbe háromszor a +kötőfékkel, majd lónak válik mind a három s aztán bátran +hazaviheted.</p> +<p>Ugy is lett. – A három farkas közre kapja a három bárányt s Szép +Miklós felé terelték, ki a középsőt szarvánál fogva szerencsésen el +is kapta, ráült a kötőfékkel háromszor főbe ütötte, lónak vált s +aztán mindhármat hazafelé terelte.</p> +<p>Otthon azt mondja neki a vén boszorkány:</p> +<p>– No édes fiam, hát megőrizted?</p> +<p>– Meg, édes öreganyám.</p> +<p>– Ugy-e szelidek ezek az én lovaim?</p> +<p>– Mint a kezes bárány.</p> +<p>– Jól van fiam, eredj be, ott van a vacsorád az asztalon, +egyél-igyál, lakj jól, aztán lefekhetsz s aludjál reggelig.</p> +<p>Szép Miklós bement a szobába, leült, evett-ivott, jóllakott, +majd lefeküdt s aludt reggelig csendesen. <span class= +"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span></p> +<p>Reggelre kelve, a vén asszony behítta fölöstökömre. Bort és +pecsenyét rakott eléje. Szép Miklós csak evegetett, a vén asszony +pedig a konyhában ugyancsak tüzesitette a vasrudat s mikor egészen +izzó lett, kiugrik az ólba, üti-veri azokat a szegény pára +jószágokat, mondván:</p> +<p>– Hej, kutyák, ha még ma se tudtok elszökni, ilyen abrakot +kaptok!</p> +<p>Szép Miklós ezt mind jól hallotta, de nem szólt semmit, hanem +hallgatott, mint a néma.</p> +<p>Mikor Szép Miklós az ételt és italt megeléglette, jóllakott, +kiment az ólba, kötőfékre szedte a három rosz lovat, ráült az +anyakanczára s elvágtatott a selyemrétre.</p> +<p>Mikor keresztül ment a rézhidon, olyan álom szállta meg, hogy +azt se tudta: á-e vagy b! – Itt ugy délután öt óra felé fölébred a +mi Szép Miklósunk, hát egy galagonyabokor hegyében lelte magát. Ő +sem rest, izibe leugrott róla, elővette a kötőfékeket, megrázta +háromszor s ime saját lovai agár képében előtte termettek.</p> +<p>– No édes gazdám, szólt az anyakancza, amott a selyemrét egyik +bokrában heverészik <span class="pagenum"><a name="Page_42" id= +"Page_42">-42-</a></span> három nyúl. Azok a te lovaid. Majd mi +közre kapjuk a három nyúlat s errefelé hajtjuk. S te ekkor ne +cselekedjél egyebet, mint ezt: fogd meg a középsőt, kapd el a +fülinél fogva, ugorj aztán a hegyébe, üsd főbe háromszor a +kötőfékkel, lónak válik s aztán szép csendesen ballagj +hazafelé.</p> +<p>Ugy is lett. – A három agár közre kapja a bokrot, fölverték a +nyulakat s Szép Miklós felé hajtották, ki a középsőt fülénél fogva +szerencsésen el is kapta, majd ráült, a kötőfékkel háromszor főbe +ütötte, lónak vált s aztán mindhármat szép csendesen haza +vitte.</p> +<p>Otthon azt mondja neki a boszorkány:</p> +<p>– No édes fiam, hát megőrizted?</p> +<p>– Meg, édes öreganyám.</p> +<p>– Ugy-e szelidek ezek az én lovaim?</p> +<p>– Mint a kezes bárány.</p> +<p>– Jól van fiam, eredj be, az asztalon van az étel és ital; +egyél-igyál, lakj jól, majd aztán feküdj le s aludj reggelig.</p> +<p>Szép Miklós bement a szobába, leült, evett, ivott, jóllakott, +majd lefeküdt s aludt reggelig csendesen, mint a jó lelkiismeret. +<span class="pagenum"><a name="Page_43" id= +"Page_43">-43-</a></span></p> +<p>Reggelre kelve, a vén asszony behitta fölöstökömre; bort és +pecsenyét tett eléje.</p> +<p>Szép Miklós csak evegetett, csak evegetett, az asszony pedig +térül-fordul, elővette a vasrudat, s ugyancsak tüzesitette a +konyhában. Mikor a vasrúd már egészen izzó lett, kiugrik az ólba, +üti-veri azokat a szegény pára jószágokat, mondván:</p> +<p>– Hej, kutyák, itt az abrak, itt a tüzes zsarátnok! s ha még ma +se tudtok elszökni, mindig ilyen abrakot kaptok!</p> +<p>Szép Miklós ezt mind jól hallotta, de nem szólt semmit, hanem +hallgatott, mint hal a vizben.</p> +<p>Mikor Szép Miklós az ételt és italt megeléglette, jóllakott, +kiment az ólba, kötőfékre szedte a három rosz lovat, ráült az +anyakanczára, s elvágtatott a selyemrétre.</p> +<p>De mikor keresztül ment a rézhidon, olyan álom szállta meg, hogy +azt sem tudta, fiu-e vagy leány. De nem is csoda; mert a boszorkány +álomporos bort adott neki inni. Itt ugy délután öt óra felé +fölébred a mi Szép Miklósunk, hát egy magas hegy tetején lelte +magát. Ő sem rest, izibe lemászott a hegyről, majd elővette a +kötőfékeket, megrázta háromszor s <span class="pagenum"><a name= +"Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> ime, saját lovai patkány +képében előtte termettek.</p> +<p>– No édes gazdám, szólt az anyakancza, amott a selyemrét egyik +tava partján három fiával együtt egy csibés tyúk ül. A tyúk a vén +banya, három csibéje pedig a három tátosparipa. Majd mi fölverjük a +tyúkot, a csibéket pedig erre tereljük és te ekkor ugorj elő, kapd +el a középső csirkét búbjánál fogva, aztán ülj rá, üsd főbe +háromszor, lónak válik s aztán mindhárom lovat szép csendesen vidd +haza.</p> +<p>Ugy is lett. – A három patkány fölverte a vizi jérczét, csibéit +pedig Szép Miklós felé terelték, ki a középsőt búbjánál fogva +szerencsésen elkapta, ráült, a kötőfékkel háromszor főbe ütötte, az +lónak vált s aztán mindhárom lovát szép csendesen hazaterelte.</p> +<p>Otthon azt mondja neki a boszorkány:</p> +<p>– No édes fiam, kitöltötted az esztendőt, most rajtad a sor: mit +kivánsz?</p> +<p>– Nem kivánok én egyebet, felelt Szép Miklós, mint azt a rosz +csikót ott az ólban és három bárányt.</p> +<p>– Oh te bolond! hisz minek lenne az neked, hisz csak a bajod +gyűlne meg vele, hisz <span class="pagenum"><a name="Page_45" id= +"Page_45">-45-</a></span> az olyan rosz, hogy akár a csipejére +akaszthatod a tarisznyádat!</p> +<p>– Mind haggyán az, csak nekem a rosz csikó és a három bárány +kell.</p> +<p>– Oh te bolond! kivánj aranyat és ezüstöt, jer a pinczébe, majd +más gondolatra jösz.</p> +<p>Itt a boszorkány bevezeti a mi Szép Miklósunkat a pinczébe, hol +kád számra állott az arany meg az ezüst élire verve; csakugy +fénylett, csakugy ragyogott, mintha most kerültek volna ki a +pénzverőből.</p> +<p>– No te bolond, itt van 7 kád arany és ezüst, hozz három zsákot +s rakd meg akár az aranyból, akár az ezüstből.</p> +<p>– Nem kell nekem sem arany, sem ezüst, csak a rosz csikó, meg +három bárány.</p> +<p>– No te bolond, már látom, hogy nincsen eszed, azért jer a +kamrámba, válaszsz magadnak 12 öltözet aranyos-ezüstös ruhát, vagy +annyit, a mennyi tetszik.</p> +<p>Itt a boszorkány a mi Szép Miklósunkat bevezeti a kamrába, hol +különbnél különb, szebbnél szebb, aranyos-ezüstös ruhák függtek, +sorjába felakasztva. Csakugy fénylett, csakugy ragyogott rajtuk az +a drága igaz gyöngy, <span class="pagenum"><a name="Page_46" id= +"Page_46">-46-</a></span> kaláris, gyémánt és brilliánt, hogy ki +sem látom mondani.</p> +<p>– No te bolond, itt van 366 szebbnél szebb, különbnél különb +biboros-bársonyos ruha, válaszsz, melyik kell.</p> +<p>– Nem kell nekem a biboros-bársonyos ruha, minek volna az nekem, +mert nekem csak az a rosz csikó kell és három bárány.</p> +<p>– No már látom, hogy csakugyan bolonddal van dolgom, ha már +csikó kell, jer az én márványistálómba, válaszd ki az aranyszőrü +ménes közül azt, a melyik szemednek szádnak tetszik.</p> +<p>Itt a vén boszorkány a mi Szép Miklósunkat bevezeti a +márványistálóba, hol az aranyszőrü ménes aranyvályuból és +aranysaroglyából evett-ivott, ólomhidláson állott. Csak ugy +ragyogott, csak ugy fénylett a szőrük, hogy az ember tetőtől talpig +meglátta benne magát.</p> +<p>– No válaszsz! Ott van az a harmadfű kancza csikó, nézd, hogy +rúgja a padlást!… Ott van az a harmadfű csődör-csikó, nézd hogy +ragyog a szőre, nézd hogy okádja orrán-száján a tüzes lángot. Ha +csikó kell, válaszsz innen, vigy akár 12-őt, nem bánom, csak azt a +rosz <span class="pagenum"><a name="Page_47" id= +"Page_47">-47-</a></span> csikót ne kérd, mert annak ugyse vennéd +hasznát, csak a bajod gyülne meg vele, mert azt nem adom.</p> +<p>– Nem kell nekem sem az a kancza-csikó mely a padlást rúgja, sem +az a csődör-csikó, mely orrán-száján tüzet okádik; mert nekem csak +a rosz csikó kell és három bárány.</p> +<p>Mit volt mit tenni a boszorkánynak, kénytelen kelletlen odadta a +rosz csikót és három bárányt.</p> +<p>Itt Szép Miklós a rosz csikó fejébe húzza a kötőféket, +kivonczolja az istálóból. Itt a rosz csikónak még jártányi ereje +sem volt; még az udvarból sem értek ki, már lerogyott. Szép Miklós +odament hozzá, farkánál fogva fölemelte s csakis igy tudott tovább +vánczorogni a rosz csikó, a vén asszony pedig egy véka tetejére +felült a háztetőre s onnan nevette, hogy és mint vesződik Szép +Miklós a rosz csikóval. De meg is gyült a baja, mert az egyik +kezében a három bárányt vezette pányván, a másik kezéből pedig a +rosz csikó kötőfékét tartotta, melyet ugy vonczolt, húzott maga +után mint kutya a d...t.</p> +<p>Itt lelkem teremtette, nagy kínlódás és vesződés között elértek +már a feleútra. A rosz <span class="pagenum"><a name="Page_48" id= +"Page_48">-48-</a></span> csikó taktusra minden fél órában egyet +lépett és ezt is csak akkor tette, ha Szép Miklós egyet rántott a +kötőféken. Itt a rosz csikó csetlik-botlik, bukfenczet vetett s +elmállott az út közepén, Szép Miklós pedig odament a farához, +farkánál fogva fölemelte s ekkor megszólal a rosz csikó:</p> +<p>– Tekints csak hátra kedves gazdám, hol látod ülni a vén +banyát?</p> +<p>Szép Miklós visszanézett, hát látja, hogy a vén asszony még most +is ott ül a háztetőn az üres vékán s ugyancsak fenyegeti az öklével +a rosz csikót, meg Szép Miklóst.</p> +<p>– Ott ül, kedves lovam, a háztetőn egy üres vékán s ugyancsak +fenyeget az öklével!</p> +<p>A vén asszony pedig csak azt várta, hogy vagy Szép Miklós +tekintsen vissza, vagy a rosz csikó. Most, hogy ez megtörtént, hogy +Szép Miklós visszanézett, kivezeti az ólból az anyakanczát, ráül, +felszáll rajta a levegőégbe egy zöldes, sötét felhővé változott s +utána a rosz csikónak.</p> +<p>– Ejnye, kedves lovam, be sötétzöld felhő közeledik felénk!</p> +<p>– Siessünk kedves gazdám, egy helyett <span class= +"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> kettőt +lépjünk, mert az a vén boszorkány bizony levizel bennünket.</p> +<p>Itt a sötétzöld felhőből hármas nyerités hallatszott; az +anyakancza a fiát csalogatta, a rosz csikó pedig hangos +nyeritéssel, hogy szinte megkondult belé a világ, visszafelelt az +anyjának. Erre megeredt az ólmos eső s úgy hullt alá jéggel +vegyest, mintha csak kannából öntötték volna. Ej, Szép Miklós sem +rest, kiereszti aranyhaját s mind a csikót, mind a három bárányt, +szépen betakarta: igy nem verte őket agyon a jéggel vegyes ólmos +eső.</p> +<p>Mikor a vén banya emigy kiadta a mérgét, hazaszállt s ujra +felült a háztetőre egy üres vékára s egyebet nem csinált, mint +örökkön örökké csak az öklével fenyegette mind Szép Miklóst, mind a +rosz csikót.</p> +<p>Itt lelkem teremtette, mentül közelebb értek a határhoz, a rosz +csikó annál jobban igyekezett; most már nemcsak lépést ment, hanem +ügetett, koczogott is.</p> +<p>Csak mennek, csak mendegélnek, egyszer ujra megszólal a rosz +csikó, mondván:</p> +<p>– Tekints csak hátra, kedves gazdám, hol látod a vén +boszorkányt?</p> +<p>Visszanéz Szép Miklós, hát látja, hogy a <span class= +"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> vén +asszony az üres vékán még most is ott ül a háztetőn s ugyancsak +fenyegeti az öklével mind Szép Miklóst, mind a rosz csikót.</p> +<p>– Hát kedves lovam, ott ül a háztetőn egy üres vékán s ugyancsak +fenyeget az öklével!</p> +<p>A vén asszony pedig csak ezt várta, hogy vagy Szép Miklós +tekintsen vissza, vagy a rosz csikó. Most hogy ez megtörtént, hogy +Szép Miklós visszanézett, izibe beszalad az ólba, kivezeti az +anyakanczát, ráül, felszáll rajta a levegő égbe s egy sötétzöld +felhő képében utána Szép Miklósnak.</p> +<p>– Ejnye, kedves lovam, be haragos sötétzöld felhő közeledik +felénk!</p> +<p>– Siessünk kedves gazdám, egy helyett kettőt lépjünk, mert az a +vén boszorkány bizony levizel bennünket.</p> +<p>Itt a sötétzöld felhőből hármas nyerités hallatszott; az +anyakancza a fiát csalogatta, a rosz csikó pedig hangos nyeritéssel +visszafelel neki, hogy szinte megkondult belé a világ. Erre +megeredt az ólmos eső jéggel vegyest s szakadt, mintha csak +kannából öntötték volna.</p> +<p>Ej, Szép Miklós sem rest, kiereszti aranyhaját <span class= +"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> s vele +mind a rosz csikót, mind a három bárányt, szépen betakarta: igy nem +verte őket agyon a jéggel vegyes ólmos eső.</p> +<p>Mikor a vén banya emigy kiadta a mérgét, hazaszállt s ujra +felült a háztetőre egy üres vékára s egyebet nem tett, mind két +öklével Szép Miklóst fenyegette.</p> +<p>Itt lelkem teremtette, egyszer valahára még is elértek a +határhoz, hol megszólal a rosz csikó:</p> +<p>– No kedves gazdám, ha innen is szerencsésen megszabadulunk, +akkor fittyet se hányj minden bajnak! Majd én itt egy bukfenczet +vetek, mintha megbotlottam volna s áthajitom magam a vashidon, te +pedig ezalatt az egyik bárányt hajitsd az egyik fenevad torkába, a +másikat a másikéba, s ekkor hunyd be szemed, szaladj a vashidnak s +mikor a feleközepe tájára értél, a harmadikat ekkor dobd oda +mindkettőnek. Ezen a fenevadak összevesznek; mindkettő el akarja +kapni s igy aztán te szerencsésen megszabadulhatsz.</p> +<p>Ugy is lett. – A rosz csikó egyet botlik, bukfenczet vet s +áthajitotta magát a vashidon. A két fenevad ugrik utána, hogy majd +elkapják, de a láncz visszarántotta. Most Szép <span class= +"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> Miklós az +egyik bárányt az egyik torkába, a másikat a másikéba dobta s mig +azok azt elnyelték, behunyta szemét, neki a hidnak. Mikor a +feleközepe táján volt, már a két fenevad ugrani akart, hogy +mindjárt diribról-darabra szanaszét tépik, de Szép Miklós ép ekkor +hajitotta oda nekik a harmadik bárányt, melyen azok összevesztek, s +egymásra rontottak. Igy szabadult meg Szép Miklós a bizonyos +haláltól; igy szabadult meg a fenevad torkából.</p> +<p>Mikor Szép Miklós átszaladt a hidon, bezzeg már ekkor nem az a +rosz csikó állott előtte, melynek a csipéjére tarisznyát lehetett +volna akasztani, hanem a négy lábu vasderes tátosparipa, melynek +széles e világon párját hasztalan keresnénk.</p> +<p>– No kedves gazdám, szólt a négy lábu vasderes, ülj fel a +hátamra, mert ha nem mondod is, ugyis tudom, hogy hova igyekezünk. +Ne félj, majd hazaviszem én a szép asszonyt, pedig csak lépést +megyek, az öcsém pedig egész erejéből lohol utánam, még se ér +utol.</p> +<p>Hej, sárkány ki a rezidencziából, Szép Miklós pedig be. Itt +Tündérszép Ilona eléje szalad, száz ölelés, száz pár csók, fel a +négy <span class="pagenum"><a name="Page_53" id= +"Page_53">-53-</a></span> lábu vasderes hátára s aztán isten +hozzád, 12 fejü sárkány!</p> +<p>Ej, a vasderes sem rest, dörömböl az ólban. Meghallja ezt a 12 +fejü sárkány, hazaszáll s beront az ólba.</p> +<p>– Hej, kutya egye a husodat, holló vájja a szemedet, nincsen +szénád, nincsen zabod, hogy ugy dörömbölsz?!</p> +<p>– Szénám is van, zabom is van, de oda a szép asszony; itt járt +Szép Miklós s elvitte.</p> +<p>– Ehetem-e, ihatom-e, alhatom-e?</p> +<p>– Se nem ehetel, se nem ihatol, se nem alhatol, mégsem érjük +utól! mert nekem csak három lábam van, az ő lovának pedig négy, de +azért tegyünk próbát.</p> +<p>Itt a sárkány ráül a három lábu vasderesre s utána Szép Miklós +után. Mig a sárkány paripája lóhalálában futott, addig Szép Miklósé +csak lépve ment, s mégsem érte utól.</p> +<p>Mikor a határra értek, Szép Miklós négylábu vasderes +tátosparipája visszanyerit az öcscsének. Ennek se kell több, hogy +meghallotta, fölugrott a csillagokba s ott fölvetette a farát, +ledobta a sárkányt, mely midőn a földre ért, kolimázzá változott s +ezóta kenik a tótok kolimázzal a szekerüket. <span class= +"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span></p> +<p>Szép Miklós aztán szép csendesen hazavitte a feleségét, ki aztán +fehér selyemágyát megvetette a virágnyoszolyán, az ura pedig mellé +feküdt, s még most is ott alszanak a cziprusfa árnyékában, hogy ha +föl nem ébredtek.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_55" id= +"Page_55">-55-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT02" id="CHAPT02"></a>A HÁROM KALMÁRFI.</h2> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_56" id= +"Page_56">-56-</a></span><br /> +<span class="pagenum"><a name="Page_57" id= +"Page_57">-57-</a></span></p> +<p>Volt a világon egy igen gazdag kalmár s ennek három fia. Hogy im +gazdag volt az ember, hogy im egy pár zsák pénzért nem igen ment a +szomszédba: két idősb fiát – mert a harmadik még csak 7 esztendős +volt – mindenféle tudományokra, hadi vitézségekre kitanittatta.</p> +<p>Itt lelkem teremtette, mi történik a dologból, mi nem, nem egyéb +a nagy semminél, egy éjszaka mind a három fiu álmot látott.</p> +<p>Reggelre kelve a fölöstökömnél, mikor mindnyájan együtt voltak, +csak elkezdi a legnagyobb:</p> +<p>– Ejnye, uram-atyám, be különös álmot láttam!</p> +<p>– Mit, édes fiam? kérdé a kalmár.</p> +<p>– Hát, itt la, az öcsémmel elmentűnk ország-világszerte a +dicsőség pálmáját keresni <span class="pagenum"><a name="Page_58" +id="Page_58">-58-</a></span> s megtaláltuk azt a zöld király +birodalmában. A zöld királynak volt három szép eladó leánya. Egyik +szebb volt mint a másik, de nekem még is legjobban tetszett a +legnagyobb. Itt a zöld király országszerte kihirdette, hogy az +egész föld kerekségéről gyűljenek össze a hirneves vitézek s a ki +egy sudar fenyőfa szál tetején levő bagolyfiut sziven tud lőni, +annak adja feleségül legidősb leányát. A vitézek közt én is jelen +voltam s nekem szolgált a szerencse legjobban, mert én lőttem +sziven a bagolyfit s enyém lett a királykisasszony egy +herczegséggel együtt. Én ezt álmodtam.</p> +<p>– Ez szép álom volt. Hát te fiam, szólt a kalmár a középső +fiához, mit álmodtál?</p> +<p>– Én is azt álmodtam, a mit a bátyám, csak azzal a kis +különbséggel, hogy nekem a királykisasszonyok közül legjobban +tetszett a középső, kinek a kezét s vele egyűtt egy herczegséget +nyertem el; mert második próbául azt vetette föl a zöld király, +hogy középső leánya kezét annak adja, ki legmesszebb tud hajitani +parittyából, az pedig én voltam.</p> +<p>– Ez is szép álom volt. Hát te kis fiam, kérdé a kalmár +legkisebb fiát, mit álmodtál?</p> +<p>– Én is azt álmodtam a mit a két bátyám, <span class= +"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> csak azzal +a kis különbséggel, hogy én a legkisebb leány kezét – a ki most még +csak öt esztendős – nyertem el az egész királysággal együtt. Hogy +mi uton és módon, azt most nem mondom meg.</p> +<p>– Ez is szép álom volt, válaszolt a kalmár.</p> +<p>– De nem azt mondom én atyámuram, vette át a szót a legidősb +fiu, hanem azt, hogy csináltass a számunkra, már mint az én és az +öcsém számára – téged itthon hagyunk, már mint a legkisebbet, mert +te még csak gyermek vagy – mondom csináltass a mi számunkra +herczegi ruhát, végy alánk drága paripákat, oldalunkra görbe +kardot, mert mi elmegyünk a zöld király birodalmába szerencsét +próbálni; mert mához egy esztendőre lesz a viadal napja s nekem +pedig tovább nincs itthon maradásom.</p> +<p>– Nekem sincs, erősité a középső.</p> +<p>– Teljék szivetek kivánsága, édes fiaim, szólt a kalmár, +menjetek el a dicsőség pálmájáért, lesz czifra köntös, tüzes paripa +és éles kard, csakhogy aztán szégyent és bút ne hozzatok vén apátok +fejére.</p> +<p>Mit volt mit tenni a gazdag kalmárnak, az országban a legjobb +két paripát, a legczifrább <span class="pagenum"><a name="Page_60" +id="Page_60">-60-</a></span> köntöst és a legélesebb kardot +megvette s átadta a fiainak, kik aztán emigy felkészülve, +elindultak ország-világszerte a zöld király rezidencziája +fölkeresésére.</p> +<p>Mentek mendegéltek aztán hetedhét ország ellen, még az +operencziás tengeren is túl, még az üveghegyeken is túl, még azon +is túl, hol a kis kurta farku disznó túr, tulonnan túl, innenen +innen, egyszer valahára beértek a zöld király rezidencziájába. Hol +már, mint álmodák, széles e világból össze voltak gyülve a hirneves +vitézek, kiknek szép száma a mi két kalmár fiunkkal is +szaporodott.</p> +<p>De a két vitéz átalotta, hogy ők csak egy kalmár cselédei, azért +herczegfiaknak adták ki magukat. Fogadják őket nagy czeremoniával, +hajlongnak előttük jobbra is, balra is, a két királykisasszony +pedig ép eléjük szaladt s karon fogva vezették fel a 12 fehér +márvány-garádicson.</p> +<p>És a számnélküli sok vitéz között csakugyan, a mint megálmodák, +a két kalmár-fiu lett a nyertes; mert a legöregebb a nyilával ugy +sziven lőtte a fenyőszál hegyén levő bagolyfiut, hogy még csak nem +is nyikkant, a középső pedig a parittyájával annyira túl hajitott, +<span class="pagenum"><a name="Page_61" id= +"Page_61">-61-</a></span> hogy a vitézek közül egyetlenegy sem +tudta még csak megközeliteni sem. Igy az öregebbiké lett a zöld +király nagyobbik leánya, a kisebbiké pedig a középső +királykisasszony, mindegyik egy-egy herczegséget kapott +nászajándékul.</p> +<p>Már a két kalmárfiu fedél alá jutott, selyemágyban hált, +kinek-kinek királykisasszony volt a felesége és már sok ideig +együtt éltek nagy boldogan. Egyszer azonban csak megszólal a +legnagyobbik kalmárfiu:</p> +<p>– Ejnye, kedves öcsém, be rosz álmom volt az éjszaka; azt +álmodtam ugyanis, hogy az apám földig leégett, mindene porrá lett s +igy koldusbotra jutott.</p> +<p>– Én is ezt álmodtam, erősité a középső.</p> +<p>– De nem azt mondom én, testvér, hanem azt, hogy mi már ugyis +gazdagok vagyunk, azért menjünk haza, keressűk fel szükölködő +apánkat, épittessük fel a házát, töltsük meg a boltját s +gazdagitsuk fel ujra.</p> +<p>– Jó lesz biz az, erősité a középső.</p> +<p>S ezzel a két herczegfi, mert már most azok voltak, egy zsák +aranyat keresztül vetettek a nyereg-kápán s elindultak hazafelé +kárvallott édes apjuk fölsegélésére. <span class="pagenum"><a name= +"Page_62" id="Page_62">-62-</a></span></p> +<p>Mentek mendegéltek aztán hetedhét ország ellen, még az +operencziás tengeren is túl, még az üveghegyeken is túl, még azon +is túl, hol a kis kurta farku disznó túr, tulonnan túl, innenen +innen, egyszer mégis azt mondhatták, itthon vagyunk.</p> +<p>Az öreg kalmár csakugyan porrá égett és a fiával együtt egy +ingben-gatyában szaladt ki az égő házból. Aztán a kalmárnak nem +volt sem testének, sem lelkének hová lenni, a fiával együtt, ki már +ekkor szép legénykévé nyult föl, beállott csordásnak, kik most is, +midőn a két herczegfi megérkezett, ott őrizték a marhát a +tarlón.</p> +<p>A két herczegfi aztán az öreg kalmár házát szépen felépittette, +ugy, hogy az még különb volt mint azelőtt, s pénzt adtak neki – +mert volt arany egész dögével – hogy kalmárkodhasson; de a +legkisebb testvérüket, bár ők ellenezték, az öreg kivánságára, hogy +ebből is faragjanak embert, elvitték magukkal.</p> +<p>S ezzel a három testvér útnak indult. A legkisebb azonban az +egész úton szomoru volt s egyet sem szólt. A két idősb testvér +előbbre lovagolt s azt mondja a legnagyobbik a középsőnek: +<span class="pagenum"><a name="Page_63" id= +"Page_63">-63-</a></span></p> +<p>– Ugyan testvér, mondd meg nekem, nem bajunkra hoztuk-e mi el +ezt a fajankót magunkkal?!… Ládd ez még, a mily igaz szive van és a +mily ostoba, elárul bennünket, hogy mi nem vagyunk herczegfiak.</p> +<p>– Az ám, kontrázott neki a középső.</p> +<p>– Egyet mondok, testvér, kettő lesz belőle: veszitsük el. Majd +mikor keresztülmegyünk ezen a nagy hidon, mely itt előttünk van, +taszitsd a mélységes tengerbe.</p> +<p>Ugy is lett. – A középső testvér a legkisebbet beletaszitotta a +mélységes tengerbe; de biz abból azért még sem lett halétek; mert a +zöld király legkisebbik leányát, kiről azt álmodta a legkisebb +kalmárfiu, hogy felesége lesz, elrabolták a zsiványok, kik azt +megölni, nem ölték meg, hanem leszedték róla a drágaságokat, magát +pedig egy bárkába csukták s bevetették a mélységes tengerbe. És a +kalmárfiu, a mint ott uszkált a tengerben, e bárkában kapaszkodott +meg. Aztán szép csendesen felmászott a bárka tetejére, benéz az +ablakon, hát látja, hogy ott egy szalmaágyon egy szerelemtől +lelkezett gyönyörü leány fekszik. A kalmárfiut rögtön kitörte a +szerelem hidege, még pedig ugy, hogy még a foga is vaczogott. +<span class="pagenum"><a name="Page_64" id= +"Page_64">-64-</a></span></p> +<p>A kalmárfiu aztán megkoczogtatta az ablakot háromszor s +bekiáltott rajta:</p> +<p>– Ébredj, szivem szép szerelme, kelj föl s ereszsz be az +ablakon.</p> +<p>A királykisasszony fölébredt, kitekint az ablakon, hát látja, +hogy a bárka tetején egy ékes ábrázatu ifju ül, még pedig olyan, +hogy olyant sem azelőtt, sem azután, sem azóta nem látott. Ezt is +rögtön kilelte a szerelem hidege, majd felugrott az ágyról, izibe +kinyitotta az ablakot, s beeresztette a kalmárfiút, kik aztán azt +mondták egymásnak:</p> +<p>– Én a tiéd, te az enyém, ásókapa se választ el egymástól.</p> +<p>S ezzel megölelték, megcsókolták egymást s szent lett a +békesség. Aztán vitte őket a viz csendes ringatással, egyszer egy +szigethez értek, hol a bárka magától megállott, a kalmárfiu pedig +elindult a sziget belsejébe. A merre csak ment, sehol egy lelket +sem látott, csak kisebb-nagyobb kővé vált embercsoportokra akadt. +Mikor a legnagyobb csoport mellett elment volna, megszólal valaki +ilyeténképen:</p> +<p>– Hej, vitéz kalmárfi, ne menj el mellettünk, hanem jőjj vissza, +mert egy kis beszédem van veled. <span class="pagenum"><a name= +"Page_65" id="Page_65">-65-</a></span></p> +<p>A kalmárfi csak ekkor tekintett hátra, hát látja, hogy a +kőcsoport kellős közepén álló ember integet neki, hogy menjen +vissza. A kalmárfi visszament s ekkor azt mondja neki a középütt +álló kővé vált ember, ki maga a király volt:</p> +<p>– Édes fiam, mert én fiammá fogadlak, látod ezt a +márványpalotát, mely ide madárlátta távolban van? No ha látod, +eredj fel a 12 fehér márvány-garádicson, fogd meg az +aranykilincset, nyisd be az ajtót s majd aztán szebbnél szebb +kisasszonyok szaladnak eléd, kik karon fogva bevezetnek a fehér +szobába s tánczolni hínak; de te, mintha néma volnál, egy szót se +szólj, hanem ülj le szótlanul az asztalszegbe. S ekkor aranyabroszt +teritnek eléd, az aranyabroszra czintányért tesznek, a czintányér +mellé kanalat, villát és szarvasnyelü kést raknak. Mikor emigy +fölteritettek, mindenféle világi jókkal kinálnak, hogy egyél-igyál; +de te, egy falat étel és egy korty ital, nem sok, de még annyit se +végy magadhoz, hanem ülj ott némán mint egy darab fa. S ekkor majd +megharagszanak a kisasszonyok, hogy se nem eszel, se nem iszol, se +nem tánczolsz, s kidobnak az ajtón; de az ételeket <span class= +"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> és +italokat is, minden abroszostul együtt utánad hajitják. S te ekkor +szedd fel az ételeket és italokat s hozd el magaddal; de mielőtt +odább állhatnál, majd utadat állja egy óriás, ki meg akar veled +küzdeni. De te ne tarts semmitől, csak húzd ki az oldalomon függő +éles kardot s vedd ki hátul a frakkom zsebében lévő három üveg +közül a legkisebbet s igyál belőle néhány cseppet. A mi megmarad az +üvegben, azt tedd vissza ismét a frakkom zsebébe.</p> +<p>Ugy is lett. – A kalmárfi kihúzta a kővé vált király kardját s a +maga hüvelyébe dugta, majd kivette a frakkja zsebéből a kis üveget +s jót huzott belőle. Eddig is erős legény volt a kalmárfi, de most +hétszerte erősebb; akár egy oroszlánnal is megverekedett volna. A +kalmárfi aztán elindult a márványpalota felé, s hogy odaért, izibe +felszaladt a 12 fehér márvány-garádicson, s ekkor mindenféle +énekeket, muzsikát, tánczolást s nevetést hallott, majd megfogta az +aranykilincset s benyitotta a puszpángfa ajtót.</p> +<p>A szoba telisded teli volt szebbnél szebb dalló, tánczoló, +nevető kisasszonyokkal, kik alighogy megpillantották a mi +kalmárfiunkat, huszan is eléje szaladtak, ki a karjánál, ki a +<span class="pagenum"><a name="Page_67" id= +"Page_67">-67-</a></span> frakkjánál fogva húzták-vonczolták, hogy +jőjjön velük tánczolni; de a kalmárfi, mintha néma lett volna, egy +árva szót sem szólt, hanem szótlanul leült az asztalszegbe.</p> +<p>Itt mindjárt nagy sürgés-forgás támadt; a kisasszonyok +teritékért szaladtak; az egyik az aranyabroszt teritette fel a +puszpángfa asztalra, a másik a czintányért hozta, a harmadik kést, +kanalat és villát tett a tányér mellé, a negyedik az ezüstkancsót +állitotta fel s igy sorba, mig csak meg nem volt teritve az +asztal.</p> +<p>Mikor meg volt teritve a puszpángfa asztal, egyszeribe, mint a +parancsolat, az asztalon termettek a különbnél különb, száj-iznek +kedves ételek és italok; de a kalmárfi se nem evett, se nem ivott, +hanem ott ült szótlanul, mintegy sóbálvány. A kisasszonyok aztán +odamentek melléje, ölelik, csókolják, nyalják-falják, imhogy meg +nem ették, hogy igyék, egyék, de a kalmárfinak is volt esze; se nem +evett, se nem ivott. S ezer volt a szerencséje, mert mihelyest akár +egy korty bort, akár egy falat ételt lenyelt volna, tüstént azon +szempillantásban kővé vált volna!…</p> +<p>Mikor látták a kisasszonyok, hogy biz ezt <span class= +"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> nem +vezethetik a jégre: megragadták a szegény kalmárfit s kihajitották +az ajtón. Aztán mindent: ételt, italt, kést, kanalat, villát, +poharat, abroszt utána dobáltak.</p> +<p>A kalmárfi pedig leteritette az aranyabroszt, s bele rakta az +ételeket és italokat az evőeszközökkel együtt, majd hurkot vetett +rá s hazafelé akarta vinni az irháját, de egy irtóztató óriás utját +állta, ki szót szólt hozzá ilyeténképen:</p> +<p>– Hej, mindig hallottam a hiredet, azért mérkőzzél meg velem, +jer az ólomszérűre.</p> +<p>Kimentek az ólomszérűre, megfogja az óriás a mi kalmárfiunkat s +bokáig belevágta az ólomszérűbe.</p> +<p>Hej, a kalmárfi sem rest, kiugrik a lyukból, megfogja az óriást +s térdig belevágta az ólomszérűbe.</p> +<p>Hej, az óriás sem rest, kiugrik a lyukból, megfogja a kalmárfit +s egész derékig bevágta az ólomszérűbe.</p> +<p>Hej, a kalmárfi sem rest, kiugrik a lyukból, megfogja az óriást +s egész nyakig bevágta az ólomszérűbe.</p> +<p>Most az óriás ki akart ugrani a lyukból, <span class= +"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> de nem +lehet, benn rekedt s mig ott kászmálódott, a kalmárfi kihúzta a +kardját s leszelte a gombját. Aztán a kalmárfi fölvette az +aranyabroszt, visszament a kővé vált királyhoz, ki azt mondja +neki:</p> +<p>– No édes fiam, mert már aztán igy nevezlek, most dugd be a +kardot a maga helyére, menj haza, vigy a kedvesednek ételt, italt, +mert most már ehettek is ihattok is belőle; de holnap reggel még +korábban kelj föl s jőjj ide hozzám.</p> +<p>A kalmárfi aztán a kővé vált király kardját bedugta a hüvelyébe +s visszament a mátkájához, ki már a dolgot nem tudta mire vélni, +hogy az ő jegyese oly sokáig tér vissza: azért három kendőt is tele +sirt, hogy ő már megint árván marad. A mint ott sirdogál, kitekint +az ablakon, hát imhol látja jőni a jegyesét. A királykisasszony sem +rest, kinyitja az ablakot, kiugrik rajta, eléje szalad a +mátkájának. Aztán mindketten bementek a bárkába s az evéshez +láttak.</p> +<p>Itt másnap reggel a kalmárfi még korábban fölkelt mint tegnap, +majd felöltözködött s elment a kővé vált királyhoz, ki azt mondja +neki: <span class="pagenum"><a name="Page_70" id= +"Page_70">-70-</a></span></p> +<p>– Húzd ki csak édes fiam az oldalomon függő kardot s vedd ki a +frakkom zsebéből a három üveg középsőjét s igyál belőle.</p> +<p>A kalmárfi kihúzta a kővé vált király kardját, kivette a frakkja +zsebéből a három üveg középsőjét s jót húzott belőle. Eddig is erős +volt a kalmárfi, de most hétszerte erősebb lett.</p> +<p>– No édes fiam, látod-e azt a három márvány-kastély középsőjét? +No, ha látod, eredj fel oda a 12 fehér márvány-garádicson, fogd meg +az aranykilincset, nyisd be a puszpángfa ajtót s ekkor még +százszorta szebb kisasszonyok szaladnak eléd, kik karon fogva +bevezetnek a fehér szobába s tánczolni hínak; de te ismét, mintha +se szemed, se füled, se nyelved nem volna, se ne láss, se ne hallj, +se ne beszélj, hanem szótlanul ülj be az asztalszögbe az +ezüstlóczára. S ekkor a szebbnél szebb kisasszonyok majd azt +gondolják, hogy éhes is vagy, szomjas is vagy: ezért aranyabroszt +teritenek eléd, az aranyabroszra ezüsttányért tesznek, az +ezüsttányér mellé villát, kanalat és kést raknak. Mikor emigy +fölteritenek, mindenféle világi jók teremnek az asztalon; de te, +egy falat étel, vagy egy korty ital nem sok, <span class= +"pagenum"><a name="Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> de még +annyit se végy a szádba, hanem ülj ott némán mindaddig, mig az +ajtót ki nem nyitják s ki nem hajitanak rajta. S ekkor mindent, de +mindent: kést, kanalat, villát, ételt, italt, ezüstpoharat utánad +hajigálnak, te pedig teritsd le az aranyabroszt s mindeneket szedj +fel. Mikor a 12 fehér márvány-garádics legalsójára érsz, utadat +állja egy óriás, ki meg akar veled mérkőzni: ezért az ezüstszérűre +hil birkozni; de te, ha ugy cselekszel, mint az imént mondám, ezen +is diadalmaskodol.</p> +<p>Ugy is lett. – A kalmárfi aztán elindult a három márvány-palota +középsője felé, s hogy odaért, izibe felszaladt a 12 fehér +márványgarádicson, megfogta az ezüstkilincset s benyitotta a +puszpángfa ajtót.</p> +<p>Alig tette be a lábát, alig pillantották meg, már húsz leány is +szaladt feléje. Egyik kisasszony az egyik karját fogta, a másik a +másikat, a harmadik pedig a frakkja szárnyánál fogva húzta. +Csókolták, ölelték, nyalták-falták, hogy menjen velük tánczolni. +Szólt a banda, húzta a czigány. De a kalmárfi, mintha se füle, se +szeme, se nyelve nem lett volna, se nem hallott, se nem látott, se +nem beszélt, hanem <span class="pagenum"><a name="Page_72" id= +"Page_72">-72-</a></span> szótlanul leült az asztalszögbe az +ezüstlóczára.</p> +<p>Most a szép kisasszonyok azt gondolták, hogy tán éhes és szomjas +a gavallér. Azért mindjárt nagy sürgés-forgás támadt; a +kisasszonyok teritékért szaladtak s husz is rohant mint az +eszeveszett, mint a bódult, egymásután. Az egyik aranyabroszt +húzott a puszpángfa asztalra, a másik ezüsttányért tett eléje, a +harmadik ezüstkést, kanalat és villát tett a tányér mellé, az +ötödik ezüstkancsót hozott s igy sorba mindaddig, mig csak az +asztal meg nem volt teritve.</p> +<p>Mikor a puszpángfa asztal meg volt teritve, egyszeribe, mint a +parancsolat, száj-iznek kedves, különbnél különb ételek és italok +termettek elő; de a kalmárfi se nem evett, se nem ivott, hanem ott +ült szótlanul, mint egy darab fa. A kisasszonyok oda ültek melléje, +ölelik, csókolják, nyalják-falják, hogy ebből egyék, hogy abból +igyék, de a kalmárfinak is volt esze, nem enni és nem inni. S ezer +volt a szerencséje, mert mihelyest akár egy korty bort, akár egy +falat ételt lenyelt volna, tüstént azon szempillantásban kővé vált +volna. <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= +"Page_73">-73-</a></span></p> +<p>Hogy látták a kisasszonyok, hogy biz azon sem szép szó, sem édes +csók, sem mézes beszéd nem fog: megragadták a szegény kalmárfit, ki +a lábát, ki a kezét, ki a haját, s kidobták az ajtón. De ez még nem +volt elég, hanem mindent: ételt, italt, kést, kanalat, villát, +abroszt, kancsót kihajigáltak utána.</p> +<p>A kalmárfi aztán az ambituson szépen leteritette az aranyabroszt +s mindent belepakolt, majd hurkot vetett rajta s lefelé indult a 12 +fehér márvány-garádicson.</p> +<p>Mikor a márvány-garádics legalsó fokára ért: egy irdatlan óriás +utját állta, ki nagy mérgesen rárivalkodott:</p> +<p>– Hej, emilyen-amolyan kalmárfia! világszép éltemben mindig +hallottam a hiredet, az öcsémet is kivégezted csúf halállal: azért +jöszte velem az ezüstszérűre, mérkőzzünk meg!</p> +<p>Mit volt mit tenni a kalmárfinak, vagy akart, vagy nem, meg +kellett az óriással birkoznia.</p> +<p>Kimennek az ezüstszérűre, hol az óriás megfogja a mi +kalmárfinkat s bokáig belevágta az ezüstszérűbe. <span class= +"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span></p> +<p>Hej, a kalmárfi sem rest, kiugrik a lyukból, megfogja az óriást +s térdig vágta az ezüstszérűbe.</p> +<p>Hej, az óriás sem rest, kiugrik a lyukból, megfogja a kalmárfit +s egész derékig belevágta az ezüstszérűbe.</p> +<p>Hej, a kalmárfi sem rest, izibe kiugrik a lyukból, megfogja az +óriást s egész nyakig belevágta az ezüstszérűbe.</p> +<p>Most az óriás ki akar ugrani a lyukból, de nem lehet, mert két +széles vállánál fogva benn rekedt s mig ott kászmálódott, a +kalmárfi kihúzta a kardját s izibe leszelte a gombját.</p> +<p>Miután a kalmárfi emigy elvégezte a dolgát, fölvette az +aranyabroszt s visszasietett a kővé vált királyhoz, ki azt mondja +neki:</p> +<p>– No, édes fiam, most már dugd be a kardot a maga hüvelyébe, +menj haza, vigy a kedvesednek ételt, italt, de holnapra kelve még +korábban kelj fel s jőjj ide hozzám.</p> +<p>A kalmárfi aztán a kővé vált király kardját bedugta a maga +helyére s visszament a mátkájához, ki, mint a párjavesztett galamb, +nem tudta a dolgot mire vélni, hogy az ő mátkája oly sokáig tér +vissza: azért sirva fakadt, <span class="pagenum"><a name="Page_75" +id="Page_75">-75-</a></span> hogy ő már megint árván maradt, mint a +kinek senkije sincsen s három kendőt is tele sirt ebbeli szive +szomoruságában. A mint ott sirdogál az ablaknál, kitekint rajta, +hát imhol látja jőni a mátkáját. A királykisasszony sem rest, +kinyitja az ablakot, kiugrik rajta s eléje szalad.</p> +<p>Aztán mindketten bementek a bárkába s az evéshez láttak.</p> +<p>Másnapra kelve, a kalmárfi még korábban fölkelt, izibe +felöltözködött, mátkájától elbúcsúzott s a kővé vált királyhoz +sietett, ki azt mondja neki, szót szólván:</p> +<p>– No, édes fiam, hát megérkeztél, azért hát húzd ki harmadszor +is az oldalomon függő kardot, tedd a magadéba, s aztán vedd ki a +frakkom zsebéből a legnagyobb üveget s igyál belőle.</p> +<p>A kalmárfi azonképpen cselekedett. – Kihúzta a kővé vált király +kardját, azt a maga hüvelyébe dugta, majd a három üveg +legnagyobbikát is kivette s jót húzott belőle. Eddig is erős volt a +kalmárfi, de most hétszerte erősebb lett.</p> +<p>– No édes fiam, az üveget vidd el magaddal, <span class= +"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> majd +hasznát veszed még; mert vagy volt dolgod erős óriással, vagy nem, +de most ugyan mokány gyerekkel tűzöl össze. Azért ha erőd +fogyatékát érzed, csak ebből az üvegből igyál. Aztán látod-e +madár-látta távolban azt a harmadik márvány-palotát? No, ha látod, +eredj el oda. S ott még ezerszerte szebb leányok szaladnak eléd, +kik karon fogva bevezetnek a fehér szobába s tánczolni hínak; de te +ujra, mintha se szemed, se füled, se nyelved nem volna, se ne láss, +se ne hallj, se ne beszélj, hanem szótlanul ülj be az asztalszögbe +az aranylóczára. A szebbnél szebb kisasszonyok ekkor azt gondolják, +hogy éhes is vagy, szomjas is vagy. S ekkor az asztalteritéshez +látnak s mindenféle világi jókkal kinálnak, hogy egyél, igyál; de +te semmihez se nyulj, se egy falat kenyeret ne egyél, se egy korty +bort ne igyál, hanem ülj ott veszteg, mint egy darab fa, mindaddig, +mig az ajtót ki nem nyitják s ki nem löknek rajta. S ekkor a +kisasszonyok mindent, de mindent: kést, kanalat, villát, ételt, +italt, poharat utánad hajigálnak, te pedig teritsd le az +aranyabroszt s mindeneket szedj fel s aztán jőjj le a 12 fehér +márvány-garádicson. Mikor a márvány-garádics legalsójára érsz, +utadat <span class="pagenum"><a name="Page_77" id= +"Page_77">-77-</a></span> állja egy óriás, ki meg akar veled +mérkőzni; de te, ha a szavamra hallgatsz, ennek is leütöd a +gombját.</p> +<p>Ugy is lett. – A kalmárfi elindult a harmadik márvány-palota +felé. Hogy odaért, izibe felszaladt a 12 fehér márvány-garádicson, +megfogta az aranykilincset s benyitotta a puszpángfa ajtót.</p> +<p>Alig tette be a lábát, alig pillantották meg, már is husznál is +több leány szaladt feléje. A másik két palotában is szép leányokra +talált de azok még csak fiai sem lehettek ezeknek. A kisasszonyok +aztán a kalmárfi nyakába akasztották magukat; ki az egyik karját, +ki a másikat, ki a frakkja végét fogta. Csókolták, ölelték, +nyalták-falták, hogy menjen velük tánczolni; de a kalmárfi, mintha +se füle, se szeme, se nyelve nem lett volna, szótlanul leült az +asztalszögbe az aranylóczára.</p> +<p>Most a szép leányok azt gondolták, hogy alkalmasint hamarább, +mint nem, éhes is, szomjas is a gavallér. Azért mindjárt nagy +sürgés-forgás támadt; a kisasszonyok teritékért szaladtak s husz is +rohant – imhogy a nyakukat ki nem törték, – mint bódultak, +egymásután. Az egyik abroszt húzott a puszpángfa <span class= +"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> asztalra, +a másik tányért tett eléje, a harmadik a tányér mellé kést, kanalat +és villát rakott, az ötödik aranykancsót hozott: igy sorba +mindaddig, mig az asztal nem volt teritve.</p> +<p>Mikor a puszpángfa asztal meg volt teritve, egyszeribe, mint a +parancsolat, száj-iznek kedves, különbnél különb ételek és italok +termettek maguktól az asztalon; de a kalmárfi se nem evett, se nem +ivott, hanem ott ült az asztalszögben szótlanul mint egy lelketlen +darab fa. A kisasszonyok odaültek melléje, ölelik, csókolják, +nyalják-falják, imhogy a lelküket tenyerükre nem tették, hogy csak +egyék, ha nem többet is, legalább egy falatot, hogy csak igyék, ha +nem többet is, legalább egy kortyot; de a kalmárfinak is volt esze, +nem enni és inni. S ezer volt a szerencséje, mert mihelyest akár +egy korty bort, akár egy falat ételt lenyelt volna, tüstént azon +szempillantásban kővé vált volna.</p> +<p>A kisasszonyok hasztalan vették elő minden mesterségöket, +hasztalan csábitották ékes szóval, édes beszéddel, zengő muzsikával +és mindenféle tánczokkal, mert a kalmárfit sehogysem vezethették a +jégre. <span class="pagenum"><a name="Page_79" id= +"Page_79">-79-</a></span></p> +<p>S hogy im látták a kisasszonyok, hogy semmire sem mehetnek vele: +megragadták a szegény kalmárfit, kinyitották az ajtót s +kihajitották rajta. De ez még nem volt elég, hanem mindent: ételt, +italt, kést, kanalat, villát, kancsót és aranyabroszt kihajigáltak +utána.</p> +<p>A kalmárfi aztán az ambituson szépen leteritette az +aranyabroszt, mindent belepakolt, majd hurkot vetett rajta, s +elindult lefelé a 12 fehér márványgarádicson.</p> +<p>Mikor a márványgarádics legalsójára ért: egy irdatlan óriás +utját állta, ki nagy mérgesen rárivalkodott:</p> +<p>– Hej, emilyen amolyan kalmárfia! – vesztél volna az anyádnál – +világszép éltemben mindig hallottam hiredet, két öcsémet is csúf +halállal kivégezted: azért jöszte velem az aranyszérűre, mérközzünk +meg!</p> +<p>Kimennek az aranyszérűre, hol az óriás megfogja a mi +kalmárfinkat a félkezével s ugy odavágta a szérűhöz, hogy az bokáig +sülyedt le.</p> +<p>Hej, a kalmárfi sem rest, kiugrik a lyukból, megfogja az óriást +s térdig vágta a szérűbe. <span class="pagenum"><a name="Page_80" +id="Page_80">-80-</a></span></p> +<p>Hej, az óriás sem rest, kiugrik a lyukból, megfogja a kalmárfit +s egész derékig belevágta az aranyszérűbe.</p> +<p>Hej, a kalmárfi sem rest, izibe kiugrik a lyukból, hirtelen +kivette a zsebéből a kis üveget s jót húzott belőle, mert már az +ereje igen fogyatékán volt. S ekkor megfogja az óriást s ugy +odavágta az aranyszérűhöz, hogy az egész nyakig sülyedt le.</p> +<p>Most az óriás ki akar ugrani a lyukból, de nem lehet; nem +ereszti a leszakadt aranyszérű s mig ott kászmálódik, addig a +kalmárfi kihúzta a kardját s izibe leszelte a gombját.</p> +<p>Miután a kalmárfi emigy elvégezte a dolgát, fölvette az +aranyabroszt s visszasietett a kővé vált királyhoz, ki szót szólt +hozzá ilyeténképen:</p> +<p>– No édes fiam, most már tartsd meg magadnak jó kardomat, mert +az megillet téged, s menj haza, vigy a kedvesednek ételt és italt; +de holnap reggel a királykisasszonynyal együtt jőjj ide hozzám.</p> +<p>A kalmárfi aztán visszament a mátkájához, ki, mint a +párjavesztett galamb, nem tudta <span class="pagenum"><a name= +"Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> a dolgot mire vélni, hogy az +ő mátkája vajjon mért késik olyan soká, hogy vajjon, mért nem siet, +azért nagy könyhullatások között kiült az ablakba és hullt a könye +mint a zápor eső, hogy ő már megint ugy marad, mint az ujjam, hogy +ő már megint árva lesz, mint a kinek senkije sincsen.</p> +<p>A mint ott sirdogál, kitekint az ablakon, hát imhol látja jőni a +mátkáját. Ennek sem kell több, kinyitja az ablakot, kiugrik rajta, +eléje szalad a mátkájának.</p> +<p>A kalmárfi megölelte, megcsókolta a mátkáját s aztán mindketten +bementek a bárkába, hol az est-ebédet jó izűen elköltötték.</p> +<p>Más napra kelve, mind a kalmárfi, mind a szép királykisasszony a +kővé vált királyhoz siettek, ki azt mondja nekik:</p> +<p>– No édes gyermekeim, hát megérkeztetek?… Nagyon jól van, de nem +azt mondom én nektek, hanem azt: te édes leányom, menj föl erre a +hegyre, annak a leghegyében találsz egy termő-aranyveszszőt, mely a +földbül nőtt ki. Szakitsd le azt az aranyveszszőt, vedd magadhoz s +csapd meg háromszor ezt az irdatlan kőfalat, mely itt ennek az +irdatlan hegynek a tövében van. A hol megütöd, ott egyszeribe +<span class="pagenum"><a name="Page_82" id= +"Page_82">-82-</a></span> ajtó támad. Szaladjatok be az ajtón s +mindaddig fussatok, mig csak a gyomrába nem értek. Ott a legmélyebb +tömlöczben találtok egy 9 mázsás vasra vert királyfit. Ő az én +fiam. Kerüljétek meg háromszor visszafelé a fiamat s aztán +lóhalálába rohanjatok vissza; de se jobbra, se balra ne +tekintsetek, sem sehol meg ne álljatok, mert ha elkéstek, az ajtó +becsukódik, ti pedig benn rekedtek és kőbálványnyá változtok. Ha +szerencsésen kijöhettek, te leányom ezt a czédrus fát, mely itt +előttem van, vágd meg háromszor a földből nőtt aranyveszszővel s a +többi aztán, mint a parancsolat, magától jön.</p> +<p>No jól van, itt a királykisasszony fölmászott az irdatlan magas +hegyre s annak a kellős csucsán meglelte a termő aranyveszszőt. +Leszakasztotta s azzal a mint fölment az irdatlan hegyre, ugy le is +jött.</p> +<p>Már ekkor a kalmárfi ott várta a hegy lábánál. A +királykisasszony aztán megütötte a kőfalat az aranyveszszővel s +ime, ott azonnal ajtó támadt. Az ajtón aztán mindketten +beszaladtak.</p> +<p>Alig tették be a lábukat, már is a hátuk mögött névről +szólitgatták őket, kiabáltak <span class="pagenum"><a name= +"Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> utánuk, hogy álljanak meg: +de ezeknek is volt eszük meg nem állni, hanem tovább szaladtak.</p> +<p>Csak szaladnak, csak szaladnak, egyszer mindenféle tánczoló, +dalló kisasszonyok és urfiak jőnek eléjük, névről szólitják őket, +hogy mulatozzanak velük; de azoknak is volt eszük nem mulatni, +hanem félre lökték a kisasszonyokat és urfiakat s tovább +szaladtak.</p> +<p>Csak szaladnak, csak szaladnak, egyszer mindenféle éneklő +madarakhoz értek, melyek aranykaliczkába zárva, szebbnél szebb +nótákat danolgattak. A királykisasszony meg akart állni, hogy hadd +bámulja meg azokat a szépen szóló aranyos madarakat; de a kalmárfi +megrántotta a kezét s igy megint tovább szaladtak.</p> +<p>Csak szaladnak; csak szaladnak, egyszer a lábuk alatt mindenféle +drágaság: karika-gyűrü, függő, karperecz, aranyfüzőtű, csördült +meg. A királykisasszony le akart hajolni, hogy majd felkap legalább +egyet; de a kalmárfi visszarántotta s igy aztán megint tovább +szaladtak.</p> +<p>A mint tovább futnak; itt meg mindenféle aranykardok, +aranynyergek, aranyzablák hevertek <span class="pagenum"><a name= +"Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> a lábuk alatt. Most meg a +kalmárfi akart lehajolni, hogy majd felkap egy aranyos kardot; de a +királykisasszony visszarántotta s igy aztán ujra tovább +szaladnak.</p> +<p>Csak szaladnak, csak szaladnak, egyszer mindenféle, rútnál +rútabb kigyók, varancsos békák kerültek a lábuk alá; de mindketten +behunyt szemmel, keresztül szaladtak rajta.</p> +<p>Egyszer valahára a hegy gyomrába értek, hol 9 mázsás vasra verve +égő tűz között ült a kővé vált király fia. A lánczra kötött +királyfi imhogy meg nem halt egy korty vizért, pedig ott buzgott +fel mellette, alig egy pár lépésnyire tőle a hideg forrás-viz. És ő +abból egy kortyot sem ihatott, mert a láncz nem engedte odáig +menni.</p> +<p>Hogy az égő tűz között ülő királyfi meglátta az egy pár +cselédet, térden állva kérte őket, hogy itassák meg.</p> +<p>A királykisasszonynak megesett a szive rajta, meg akarta itatni, +de a kalmárfi visszarántotta. Aztán mindketten a tűz között ülő +királyfit visszájára megkerülték háromszor s azzal, a mint +bementek, kiszaladtak a hegyből. S ezer volt a szerencséjök, nem +egy, mert ha csak néhány szempillantással tovább késnek, +<span class="pagenum"><a name="Page_85" id= +"Page_85">-85-</a></span> a kőfal-ajtó rájuk csapódott volna; mert +már most is odacsukta a kalmárfi csizmája sarkát, a +királykisasszonynak pedig a szoknyája szélét.</p> +<p>De már ekkor a tűz között ülő királyfi is szabad volt, ki eléjük +jött s nagy hajlongások és hálálgatások között köszönte meg élte +megszabaditását.</p> +<p>A királykisasszony aztán kezébe vette az aranyvesszőt, +fölkereste a czédrusfát, melynek az oldalát megütötte háromszor az +aranyvesszővel.</p> +<p>Az első ütésre megmozdultak az elátkozott kővé vált emberek; a +másodikra lélekzetet vettek, a harmadikra pedig feltámadtak s az +egész dolog előttük olybá tetszett, mintha aludtak és álmodtak +volna.</p> +<p>Itt a kővé vált király, egész népétől kisérve, nagy hajlongások +és hálálkodások között jött az egy pár cseléd elé s alig volt +hosszavége a köszönéseknek.</p> +<p>Egyszer, a mint ott legjobban hajlongnának, egy fehér galamb +lecsap a levegőégből s a királykisasszony ölében húzta meg magát. A +királykisasszony azonnal felösmerte benne, <span class= +"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> rég nem +látott kedves galambját. Ő már tudta a módját, hogyan kell az ilyes +históriával bánni, mert csak a hóna alá nyult a galambnak s onnan +egy levelet húzott elő, melyre kivül ez volt irva: „Ezen levelem +felbontását ajánlom legkisebb, legkedvesebb leányomnak.“</p> +<p>A királykisasszony izibe feltörte a levelet, s mikor a végihez +ért, kiesett a levél a kezéből és sirva fakadt.</p> +<p>A kalmárfi vette föl a levelet, ki fennszóval ezt olvasta ki +belőle:</p> +<p>„Kedves egyetlenegy szeretett leányom! Nem tudom, élsz-e, +halsz-e, minekutána nem tudhatom, hogy a világnak melyik zugában +vagy zegében létezel rablókezek által. Én hála istennek erőben +egészségben vagyok, melyhez hasonlót kivánok neked is tiszta +szivemből, csakhogy a tömlöcz fenekén sinlődöm. Mert gondold meg +csak, azok az átkozott nénéid, még átkozottabb férjeikkel együtt, +minekutána a királyságot át nem adtam nekik, megfogtak, tömlöczre +vetettek s holt hiremet költötték. S azótátul fogva itt tartanak +kigyók és békák között és sem ennem, sem innom nem adnak, csak mint +valami országos tolvajnak, <span class="pagenum"><a name="Page_87" +id="Page_87">-87-</a></span> egy darab fekete kenyeret és egy korsó +vizet, ágyam pedig egy kéve zsúp. Azért anyád kínszenvedésére +kérlek, hogyha élsz és ha teheted: mentül előbb a segitségemre +légy. Köszöntetlek szépen, ösmeretlen vőmet is mind közönségesen. – +Szerető apád, a zöld király.“</p> +<p>Most a szót a kővé vált király vette át.</p> +<p>– No édes gyermekeim, jótét helyébe jót várjatok. Mostani nagy +bajotokból, majd én segitlek ki. A három óriás minden kincseit, +minden jószágát nektek adom azért a jóért, a mit ti én velem +cselekedtetek. Azért édes leányom, fogd fel az aranyvesszőt, járd +sorra mindhárom márványpalotát s üsd meg mindegyik oldalát +háromszor az aranyveszszővel. Majd meglátjátok, hogy a három +márványpalota milyen szép három aranyalmává változik. Azokat aztán +tegyétek el akár a zsebetekbe, akár az ing-deréktokba, vagy oda, a +hová nektek tetszik. Otthon aztán a három aranyalmát tegyétek le a +zöld király birodalma, vagyis a ti saját birodalmotok legszebb +helyére, te pedig leányom, üsd meg ismét háromszor az +aranyveszszővel, majd meglássátok, hogy milyen gyönyörves három +márványpalotátok <span class="pagenum"><a name="Page_88" id= +"Page_88">-88-</a></span> lesz. De még azt is akarom mondani, +folytatá beszédét a kővé vált király, majd mikor már letelepedtél a +zöld király birodalmában, adjál nagy lakomát, még pedig akkorát, +hogy egy kis lakzival érjen föl. Hirnök által hivasd meg gonosz két +bátyádat minden családostul együtt. De az ország tanácsosait, +herczegeit, grófjait, báróit, urait, urfiait, válogatott +czigánylegényeit és hosszu süveges kankós tótjait is hidd össze +pecsétes levéllel. S mikor mindnyájan együtt lesznek, terjeszd +eléjök a dolgot: hogy mit érdemel az olyan két személy és az olyan +két vő, kik egyetlenegy jótevőjüket, tulajdon édes apjukat kigyók, +békák közé börtön fenekére vetik s ott, mint valami országos +tolvajt, kenyéren és vizen tartják? Mikor az ország bölcsei és +irástudói kimondják az itéletet, akkor füleltesd le gonosz két +bátyádat s még gonoszabb két sógorasszonyodat s hajtasd rajtuk +végre az itéletet.</p> +<p>Ugy is lett. – A királykisasszony sorra járta a három óriás +márványpalotáját, mindegyik oldalát megütötte háromszor az +aranyvesszővel s azok aranyalmává változtak. Az aranyalmákat aztán +a kebelébe dugta.</p> +<p>Aztán nagy sirás-rivás és könyhullatások <span class= +"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> között +elbúcsúztak a kővé vált királytól, édes magzatjától s minden +ismerőseiktől s felültek a bárkába.</p> +<p>Mentek mendegéltek aztán hetedhét ország ellen, még az +operencziás tengeren is túl, még az üveghegyeken is túl, még azon +is túl, hol a kis kurta farku disznó túr, tulonnan túl, innenen +innen, egyszer valahára még is azt mondhatták: itthon vagyunk s +kikötöttek a zöld király birodalmában. A kalmárfi aztán +kiválasztotta a birodalom legszebb részét, hol is a három +aranyalmát egymás mellé lerakta, a mátkája pedig az aranyveszszővel +háromszor oldalba ütötte, s ime, azokból, mint varázslat, három +márványpalota keletkezett.</p> +<p>Itt az országban hire futamodik, hogy milyen gróf, báró, vagy +pedig ép herczeg jött a zöld király birodalmába lakni; ugyannyira, +hogy az uralkodó két király fülébe is eljutott, kik már szerették +volna megtekinteni azokat az ékes palotákat, melyeknek csak a hire +jutott el hozzájuk.</p> +<p>Ki örült akkor legjobban, mint a két király, mikor egyszer csak +beállit hozzájuk a hirnök, ki jelenti alásan, hogy ekkorra meg +<span class="pagenum"><a name="Page_90" id= +"Page_90">-90-</a></span> ekkorra hivatalosak a márvány-palotába +minden háznépestül együtt.</p> +<p>A két király hajlongott erősen, hogy köszönik szépen a szives +megemlékezést s ott lesznek minden háznépestől együtt a mondott +időre.</p> +<p>A kalmárfi pedig pecsétes levél által az országban levő minden +herczegeket, grófokat, bárókat, urakat, urfiakat, válogatott +czigánylegényeket, hosszu süveges kankós tótokat egybehivatott, kik +a mondott időre meg is jelentek szép számmal. Ott voltak a jó +madarak és a szép mákvirágok is, már mint: a két bátyja és a két +sógornéja. S ekkor a kalmárfi az egész palotát, fegyveres +katonákkal vetette körül.</p> +<p>Mikor igy mindnyájan együtt voltak, a kalmárfi beült az első +székbe s megkérdezte a bölcseket és irástudókat, hogy mit érdemel +az olyan egy pár leány és az olyan egy pár vő, kik jótevő édes +atyjukat kigyók békák közé tömlöcz fenekére vetik; de még ekkor is +ugy bánnak azzal, mint a legutolsó országos tolvajjal: kenyéren és +vizen tartják.</p> +<p>A két gonosz madár és a két vő mindjárt tudták, hogy ő róluk +szól a leczke. Azért <span class="pagenum"><a name="Page_91" id= +"Page_91">-91-</a></span> elsápadtak, elkékültek, majd kisurrantak +a szobából, hogy szárazon viszik el az irhát, de a katonák +visszaűzték őket s ismét behozták a szobába.</p> +<p>Az irástudók kimondták az itéletet: Azt érdemli, fölséges +herczegünk, mert ékes ábrázatárul itélve nem is lehet más, azt +érdemli, hogy a két leányt a legszilajabb lófarkára kell kötni, +hétszer meghordozni a beretvahidon, tüzes vassal csipkedni s a mi +kevés megmarad belőlük, négyfelé vágni s világcsúfjául az ország +négy részére kifüggeszteni. – A két jó madarat pedig, már mint a +két vőt, a legelső fára felhúzni.</p> +<p>– Hallottátok, fordult most a kalmárfi a jó madarak felé, +hallottátok? de én, minthogy testvéreim vagytok, kegyelmet adok, de +24 óra alatt elhagyjátok a birodalmat minden kincseitekkel együtt, +különben itéletet láttatok a fejetek fölött.</p> +<p>A két gonosz testvért és a feleségeiket 24 óra lefolyása alatt a +hóhér seprőzte ki az országból, magát pedig a zöld királyt tüstént +kihozták a tömlöcz fenekéről, a trónusba ültették; de ő ekkor az +összegyült népek előtt <span class="pagenum"><a name="Page_92" id= +"Page_92">-92-</a></span> kedves vejének adta át a királyságot. Igy +lett a kalmárfiból a hires zöld király, ki még most is él a +feleségével együtt nagy boldogságban, hogyha meg nem haltak. Eddig +volt, mese volt.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_93" id= +"Page_93">-93-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT03" id="CHAPT03"></a>A KILENCZ.</h2> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_94" id= +"Page_94">-94-</a></span><br /> +<span class="pagenum"><a name="Page_95" id= +"Page_95">-95-</a></span></p> +<p>Hol volt, hol nem volt, volt egyszer Nekeresden és Ebkérden, +Naplacs mellett, hol a jeget aszalják, egy szegény özvegyasszony, +kihez, bár megevő-falatja is alig volt, mégis kilencz katonát +adtak.</p> +<p>A szegény özvegyasszonynak aztán hogy hogy nem, biz én azt már +nem tudom, egy gyermekcséje született, kit az anyja Kilencznek +kereszteltetett.</p> +<p>Itt a ficzkó, mintha kilencz gyomra lett volna, kilencz gyermek +porczióját megette, pedig az anyja földhöz ragadt szegény volt, +mert két kézi munkájával kereste kenyerét: ezért a Kilenczet nem +győzte elemózsiával az édes anyja. Ezért a szegény asszony +felöltözött legjobbik ringy-rongy ruhájába s elment a királyhoz, +hogy ő a fiacskáját igy nem birja, ugy nem birja tartani, mert az +kilencz helyett <span class="pagenum"><a name="Page_96" id= +"Page_96">-96-</a></span> eszik, mert az olybá esik neki, mintha +kilencz fia volna, azért lássa ő Felsége, hogy a Kilenczet vegye +pártfogása alá, legyen gyámoló istápja, mert különben éhen-holt +lesz.</p> +<p>A király aztán, hogy im könyörületes szive volt s szánni tudta a +szegényt, tartást rendelt a gyermek számára.</p> +<p>Mikor a Kilencz tizenöt esztendős volt, sem több sem kevesebb, +beállit a királyhoz, hogy fogadja meg őt akárminek, ha mindjárt +béresnek is.</p> +<p>A király, hogy im látta, hogy a fiu nagy fejü és nagy kezü, +tetszett személye személyének, s ezért megfogadta béresnek; de biz +ők nagyon furán szegődtek be egymáshoz, mert a Kilencz, mikor majd +kitelik az esztendő, nem kivánt egyebet, csakhogy ő Felségét +egyszer pofon üthesse s aztán a király tehet vele azt, a mit +akar.</p> +<p>A király, hogy hogy nem, ráállott erre a fura szegődésre, +gondolván magában, hogy egy esztendő nagy idő s azalatt háromszor +is elveszitheti a Kilenczet. Igy lett a Kilenczből kilenczedik +bérese a királynak, ki a legszilajabb hat tulkot adta a +gondviselése alá; de biz az nem nagyon viselte gondját a keze alá +<span class="pagenum"><a name="Page_97" id= +"Page_97">-97-</a></span> adott jószágnak, mert se meg nem etette, +se meg nem itatta, se meg nem vakarta, hanem a helyett inkább +lefeküdt aludni, ha csak valamelyik béres jószántából nem vetett +egy-egy villa szénát a szegény pára jószágoknak s aztán a többivel +meg nem itatta. De azért a király előtt senki sem mert vádaskodni +ellene, mert hogy im nagy ereje volt, tartottak tőle.</p> +<p>Itt lelkem teremtette, mi történik a dologból, mi nem, egyszer a +király arra a gondolatra jött, hogy jó volna azt megtudni, hogy +vajjon a kilencz bérese között melyik a legfrisebb: ezért még estve +kiadta a parancsolatot, hogy holnap menjenek ki az erdőre fát +hozni, s a ki legelőször hazajön a szekérrel, annak tetőtől talpig +egy egész ujdonat uj öltözet ruhát készittet.</p> +<p>A többi nyolcz béres kötötte az ebet a karóhoz, mert +mindegyiknek fájt a foga az ujdonat uj öltözet ruhára, ezért +idejekorán már a második kakasszóra talpon voltak s minekutána +megetették és itatták a jószágokat, már négy óra felé útban voltak, +csak a Kilencz nem, csak ez aludt a szurdikban, pedig már a király +szolgálói is megfejték a teheneket, letették a szoba földjére s +aztán kimentek, <span class="pagenum"><a name="Page_98" id= +"Page_98">-98-</a></span> hogy majd behozzák a köcsögöket és a +szűrőszitát s elszűrik a tejet. Mondom, hogy a király szolgálói +kimentek a szobából, a nagy ajtócsapásokra a Kilencz is fölébredt, +hát látja, hogy ott gőzölög a szoba földjén a ma fejt fris tej. +Ennek sem kell több s nem kérdezte azt, szabad-e, nem-e, a +zsajtárokat egymásután kezdte felhajtogatni s mind a kilencz tehén +tejét megitta s aztán ismét visszafeküdt a kuczikba.</p> +<p>Itt a király szolgálói bejönnek a szobába, hogy majd elszűrik a +tejet, hát látják, hogy annak se hire, se neve, mind a kilencz +zsajtár üres.</p> +<p>Ki tette, ki tette, kárnak nincs gazdája, azt biz a Kilencz +tette, azt biz a Kilencz tette, hisz még most is tejes a szája?!… +Aztán a kilencz szolgáló neki esik a mi Kilenczünknek, czibálják, +ki a hajánál fogva, ki lábánál fogva s kihúzták a szurdékból s +már-már sok lúd, disznót győz, hogyha Kilencznek eszébe nem jut, +hogy micsoda parancsolatot adott ki tegnap estve a király. Mondom, +hogy ez eszébe jutott, megrázta magát s mint mikor a vadkörte +potyog, ugy hullott le róla az a sok vászoncseléd-féle, majd aztán +kiment az ólba, <span class="pagenum"><a name="Page_99" id= +"Page_99">-99-</a></span> befogta a hat ökröt étlen-szomjan s +hajtotta az erdőfelé. De mikorára a mi Kilenczünk kiért, már a +nyolcz béres meg is rakodott, be is fogták az ökröket, hogy majd +hazafelé jőnek. Meglátja ezt a Kilencz, neki esett az útmentén álló +élőfáknak s jobbról is balról is mind mind ledöntögette az útra. +Most már gondolta magában, jöhettek-mehettek, hogyha tudtok! S +mikor ezzel készen volt, kifogta a hat ökröt s szabadon eresztette +az erdőbe legelni, maga pedig hozzá látott a rakodáshoz. Azokat a +nagy élőfákat, mint mi a kendert, minden tövestül együtt +kiszaggatta s minden galyastul levelestül együtt hajigálta fel a +szekérre. Mikor már a szekér meg volt rakva, az ökrök után nézett, +de ezalatt uramfia mind a hat ökröt megették a farkasok s csak a +csontjaikra akadt.</p> +<p>Most mi tevő legyen, maga csak nem vontathatta haza a rakott +szekereket s nem akaszthatta a jármot a nyakába, hisz nem baromnak +született?! A mint ezen tanakodik, hát látja, hogy négy medve ott +viaskodik egymással. A mi Kilenczünknek sem kell egyéb, odamegyen a +medvékhez s mind a négyet megragadta, összekötözte, a járomhoz +terelte s abba be is <span class="pagenum"><a name="Page_100" id= +"Page_100">-100-</a></span> fogta. Aztán kezébe veszi a nagy +ostort, a füle közé súg a négy medvének, s nógatni kezdte; de a +medvék nem indítottak.</p> +<p>Ezek még nem birják, gondolta magában, s visszament az erdőbe, +hogy ragaszt még eléjök valami segitséget. A mint ott bolyong, hát +látja, hogy két farkas még most is ott rágódik az ökörcsontokon. +Ennek sem kell több, a két ordast fülön fogta, hogy még nem is +nyikkant s odaragasztotta a medvék elé. Aztán a kezébe vette az +ostort s szólitgatni kezdte a hat fura ökröt s azok csakugyan +inditottak is s vitték a szekeret tüskön-bokron +keresztül-kasul.</p> +<p>A béresek, kik ezalatt fejszével vágtak maguknak utat s már-már +készen is valának vele, hogy im látták, hogy a Kilencz nem mén a +rendes uton a hidnak, hanem hegyen-völgyön keresztül neki a viznek, +annál jobban dolgoztak, annál jobban igyekeztek, hogy szinte a +hátukon csorgott a viz, hogy azt majd igy előzik meg, ugy előzik +meg s mégis ők lesznek a nyertesek, övék lesz az ujdonat uj öltözet +ruha.</p> +<p>Csak mén a Kilencz, csak mendegél hegyen-völgyön keresztül, +egyszer valami emberforma <span class="pagenum"><a name="Page_101" +id="Page_101">-101-</a></span> akadt elé, ki bizonyosan nem +lehetett más, mint maga az ördög, mert elkezdett vele incselkedni; +a kezében levő bottal a kerekek küllőin kerepelőzött.</p> +<p>Meglátja ezt a mi Kilenczünk, hátra kiált az emberformának:</p> +<p>– Hallod-e földi! ne incselkedjél velem, mikor ugyis látod, hogy +sietős a dolgom; mert ha botod bele akad a küllőbe s a kerék el +talál törni: elhiheted azt nekem, ha nem mondom is, hogy te belőled +csinálok kereket, neked kell hazáig a tengelyt tartani.</p> +<p>De az a bizonyos emberféle, mintha nem is ő neki beszéltek +volna, rá se hederitett s azt se mondta: cserélj pipát pajtás, +hanem tovább incselkedett a mi Kilenczünkkel.</p> +<p>Annyira annyira, hogy egyszer a bot vége bele akadt a küllőbe, +zsupp! a kerék izzé-porrá tört.</p> +<p>– Hej, atyafi, nem megmondtam, hogy ne izélj velem, he! most már +én szavamnak ura leszek s fogod meg mindjárt ennek a tengelynek a +végét s tartod hazáig?!</p> +<p>– No csak ne olyan nagyon, Kilencz, mert nem félünk ám tőled! +<span class="pagenum"><a name="Page_102" id= +"Page_102">-102-</a></span></p> +<p>– Nem-e? majd mindjárt megtanitlak én, hogy mi a félsz!</p> +<p>– No, hát szoritsunk kezet, mondja az ördögféle.</p> +<p>Kilencz erre is ráállott s ugy megszoritotta az ördög kezét, +hogy a körme alól csakugy csatagzott ki a vér, hogy jobban se +kellett.</p> +<p>– No, tartod-e már a tengelyt, he?!</p> +<p>– Tartom tartom, csak az életemnek kegyelmezz!</p> +<p>Igy fogta meg az ördög a tengely végét s tartotta mindaddig, mig +csak egy nagy folyóvizhez nem értek.</p> +<p>– No pajtás, szólt Kilencz, most rakjuk fel ezeket az állatokat +a szekér tetejére s vigyünk át ezt a szekeret, ugy, a hogy van, a +tulsó partra.</p> +<p>Mit volt mit tenni az ördögnek, kénytelen kelletlen felrakták a +négy medvét és a két farkast a szekérre s átvitték a vizen. Mikor a +viz tulsó partjára értek, letették a szekeret, ujra befogták a fura +hat ökröt s hazafelé mendegéltek.</p> +<p>Itt a király nem tudta a dolgot mire vélni, hogy már a dél is +itt van s még sincs itthon <span class="pagenum"><a name="Page_103" +id="Page_103">-103-</a></span> az ő kilencz bérese. Ezért a kezébe +veszi a messzelátó üveget s végig néz rajta, hát látja, hogy imhol +jön legelől a Kilencz, de az ökrök helyett négy medve és két farkas +van befogva a szekérbe. Megijed a király s rögtön kiadta a +parancsolatot, hogy zárják be a kaput s ha zörget, be ne ereszszék +a világért a Kilenczet.</p> +<p>A szolgák azonképen cselekedtek. – Itt a mi Kilenczünk, mikor a +kapuhoz ért, csak ekkor vette észre, hogy biz azt becsukták az orra +előtt. Zörget rajta, sehol senki, sehol semmi nesz, mintha azalatt +az idő alatt, mig ő az erdőn volt, mindenki meghalt volna.</p> +<p>– No pajtás, szólt a mi Kilenczünk, fogd meg ennek a szekérnek +az egyik oldalát, én meg a másikat s hajitsuk át ezen a kapun ugy, +hogy mikorára leesik, se szekérnek, se a vad állatoknak ne legyen +semmi baja, de még a fa is fel legyen vágva.</p> +<p>S a mint mondta, ugy cselekedének. És sem a szekérnek nem lett +semmi baja, sem pedig az állatoknak, de még a fa is fel volt +aprózva, csak a konyhára kellett vinni. Igy nyerte el az ujdonat uj +ruhát a Kilencz, ki aztán a négy medvét és a két farkast bekötötte +<span class="pagenum"><a name="Page_104" id= +"Page_104">-104-</a></span> az ólba, ezek valának az ökrei s ha +valahová kellett mennie, csak ezeket fogta be.</p> +<p>Ezt látva a király, szörnyen elálmékodott a Kilencz világra +szóló erején és elgondolta, hogyha ez pofon találja cserditeni, +vacsorán éri Pilátust: ezért mindenfélekép csak a vesztére +tört.</p> +<p>Ezért mit mit nem gondolt ki: ebbe meg ebbe a városba irt egy +levelet, hogy majd küld ő oda egy országos tolvajt, már mint a mi +Kilenczünket, kit aztán fogjanak meg, akaszszák fel, vagy +csináljanak vele azt, a mit akarnak, ha mindjárt a kantusát +lerántják is, csak az ő szeme elé ne kerüljön többet, Kilencznek +pedig azt mondta: hogy itt meg itt, ebben meg ebben a városban +tartoznak neki ennyi meg ennyi summa pénzzel, mit sehogysem tud +rajtuk megvenni, vigye el ezt a levelet s hajtsa be a pénzt.</p> +<p>Itt a mi Kilenczünk a süvege mellé tűzte a levelet, befogta a +hat állatot s elment abba a bizonyos városba, hol már azalatt a +város végén akasztófát is csináltak a számára s a hóhér és a +tengernyi népség ott várta az érkeztét.</p> +<p>De nem kellett sokáig várakozniuk, mert <span class= +"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> imhol +jön a mi Kilenczünk s a város birájának át is adta a levelet, +melyben nem volt egyéb irva, csak az, hogy imhol itt küldöm azt a +bizonyos országos hirü tolvajt, vagy gazembert, kivel igy +bánhattok, ugy bánhattok.</p> +<p>A Kilenczet aztán odavezették az akasztófa alá s mondja neki a +hóhér, hogy álljon bele a hámba. Kilencz csak ekkor vette észre, +hogy hányat ütött az óra, hogy csehül vagyunk s azt találja mondani +a hóhérnak:</p> +<p>– Már barátom, megengedj, én ezt a mesterséget sohse próbáltam, +azért nem szánom rá a fejemet, de ha megmutatod, hogy és mint kell +beleállni, tán kedvet kapok rá.</p> +<p>– Igy ni, válaszolt neki a hóhér s az oktondi maga állt bele a +hámba.</p> +<p>Hej, a mi Kilenczünk sem rest, izibe felrántotta a hóhért, ki +azt se mondhatta aztán: „bá“.</p> +<p>Ezt látva a tengernyi népség, nyúllá változott, szaladásnak +eredt s az volt a legboldogabb, a ki legelől futhatott. A Kilencz +utánuk s egy öreg embert, ki nem tudott annyira szaladni, mint a +többi, szerencsésen el is csipett. Ezt aztán ütniverni kezdte, hogy +fizessék meg az ő királyának a tartozást, mert különben kő kövön +<span class="pagenum"><a name="Page_106" id= +"Page_106">-106-</a></span> nem marad s az egész város háza +tetejére felülteti a vörös kakast.</p> +<p>Ez az öreg ép a város feje volt s ha az ember a fejével +beszélhet, minek beszélne a lábával, ki aztán elővette a nagy +pugyellárist s kifizette a mi Kilenczünket.</p> +<p>Hetednapra aztán a Kilencz beállitott a királyhoz s átadta neki +a kivánt pénzt. A király csak ekkor hült el, hogy a Kilenczczel már +egy város sem bir.</p> +<p>No, ha nem bir, gondolta magában, majd birnak az ördögök: ezért +az egész határban levő csontokat mind összeszedette, zsákra rakatta +s ekkor azt mondja a Kilencznek:</p> +<p>– No édes fiam, fogd be az ökreidet s itt meg itt van egy malom, +vidd el oda ezt a kilencz zsák életet, őröltesd meg s a lisztet +aztán hozd haza.</p> +<p>Jól van, a mi Kilenczünk befogja az ő hat állatját, felrakja a +kilencz zsákot s elindult az ördögök malma felé.</p> +<p>De mikor odaért, egy lisztes ördög, ki senki más nem volt, mint +a kivel a szekér tengelyét megfogatta, kidugja a fejét a malom +ablakán, hát látja, hogy imhol jön ám a Kilencz. Ennek sem kell +több, izibe kiszaladt az <span class="pagenum"><a name="Page_107" +id="Page_107">-107-</a></span> udvarra és a Kilencz orra előtt +becsukja a kapukat s rádásul még maga is neki vetette a hátát s +nyomta a kaput kifelé.</p> +<p>Hogy a mi Kilenczünk a kapuhoz ért, hát látja, hogy az csukva +van előtte. Zörget a kapun, sehol senki, sehol semmi, mintha +mindnyájan kihaltak volna.</p> +<p>Csak zörget, csak zörget, egyszer már megunta a mulatságot s +megüti az öklével a kaput ugy, mintha az istennyila csapott volna +belé. A kapu egyszerre kinyilott; kiesett az ütközőjéből, Kilencz +pedig beállitott a malom udvarára.</p> +<p>A nagy zajra a sok ördög apraja-nagyja kiszaladt, köztük volt a +molnár-mester is.</p> +<p>– No ebatta buzarontói, ki köztetek a mester?</p> +<p>– Én vagyok, felelt a molnár.</p> +<p>– Kilencz zsák buzát hoztam, azért azt mondom, hogy őröljétek +meg szép szerivel, mig jó lesz dolgotok!</p> +<p>– Bizony nem őröljük mi, mert te nem buzát hoztál, hanem +lócsontokat!</p> +<p>– Ha tüzes istennyilát hoztam is, azt mondom, hogy őröljétek +meg, mig jól van dolgotok, mert különben szíjat hasitok a +hátatokból! <span class="pagenum"><a name="Page_108" id= +"Page_108">-108-</a></span></p> +<p>– Bizony, nem őröljük mi!</p> +<p>– Nem őrlitek meg?</p> +<p>– Nem!</p> +<p>– No, hát majd megőröllek én téged.</p> +<p>S ezzel a mi Kilenczünk megcsipi a molnármester irháját, +felkapja mint valami egeret, odaviszi a malomkőhöz, rátartja az +alfelét s köszörülni kezdte.</p> +<p>Csak köszörüli, csak köszörüli, egyszer már az ördög is megunta +a mulatságot, de hogyis ne! mikor már kilencz bőrt köszörült le +róla a Kilencz s már az elevenhez ért.</p> +<p>– Jaj, megőrlöm már, jaj megőrlöm már, orditott az ördög, csak +az életemnek kegyelmezz!</p> +<p>– No ládd, jó barátom, válaszolt neki a Kilencz, ugy-e +megtehetted volna ezt enélkül a mulatság nélkül is.</p> +<p>Mit volt mit tenni az ördögöknek, felöntötték a garatra a +lócsontokat s ugy a hogy tudták, megőrlötték, a Kilencz pedig aztán +felrakta a szekerére a kilencz zsák lisztet s hazavitte.</p> +<p>A királynak csak ekkor esett le az álla, hogy már a Kilenczczel +sem az emberek, sem az ördögök nem birnak; de azért még nem +<span class="pagenum"><a name="Page_109" id= +"Page_109">-109-</a></span> adta meg magát, hanem ujra praktizálni +kezdett, hogy és mint veszithesse el a Kilenczet, mert már csak egy +hónap hibázott az esztendőből.</p> +<p>Hozzá is látott ahhoz ilyeténképpen: egy nagy magas hegyen +ásatott egy száz öles kutat, e körül irtóztató nagy darab sziklákat +rakatott össze, hogy majd a Kilenczet leküldi a kútba, hogy rakja +azt ki kővel s mikor már lent lesz, a sziklákat a hegyébe hányatja +és egy száz mázsás haranggal lenyomtattatja.</p> +<p>Mikor a kút készen volt, az egész birodalmabeli népségeket +összegyüjtette, hogy ki lesz az a bátor legény, a ki azt kikövezi, +ezekkel a szikladarabokkal, de senkisem akadt. Nincs ember +Izráelben!</p> +<p>Ej, dehogy nem akadt, dehogy nem, hisz itt van a Kilencz, majd +kikövezi ő, csak bizzák rája.</p> +<p>Ugy is lett. – A Kilencz lement a kútba s mikor már a fenekén +volt, kilencz kilencz ember nagy ügygyel-bajjal odahentergetett +egy-egy sziklát s a hegyibe zúditották. Az emberek egyre hányták a +kősziklákat, a Kilencz pedig egyre rakta a kutat. Mindig felebb, +mindig felebb, egyszer, mikor már gondolták, <span class= +"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span> hogy +már kampesz a Kilencznek, a száz mázsás harangot is odahentergette +vagy száz ember s lezúditották a hegyébe s aztán a mi kőszikla még +ott volt, azt is utána.</p> +<p>De a Kilencznek annyi baja sem lett, mint jó magamnak, la, ugy +láttam, mint most, ott voltam, a hol beszélték s ha más hazudott, +én is hazudom utána, hanem a száz mázsás harangot, mint valami +kalapot a fejére tette s rakta tovább a kutat. Mindig felébb, +mindig felébb, egyszer már kifogyott belőle s imhol jön ki a kútból +s a feje búbján a fura kalap.</p> +<p>– No emberek, szólt a hatalmas gyerek, addig csak rosz dolgom +volt, mig a kalapom le nem hajitották, mert egynémelyik kövecske +még a fejem búbjára is esett, de mikor ezt ledobták, még a hajam +szála se görbült meg.</p> +<p>A királynak csak ekkor esett le az álla s már látta, hogy a +Kilenczet semmi uton és módon nem veszitheti el, pedig már kitelt +az esztendő s ha pofon találja cserditeni, sohse látja ő többet +isten fényes napját, ezért se nem evett, se nem ivott, hanem a +búsulásnak adta a fejét.</p> +<p>A királykisasszony észrevette, hogy valami <span class= +"pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111">-111-</a></span> baja +van az édes apjának, ezért kérdést intézett hozzá:</p> +<p>– Ugyan királyatyám, nem felelne egy kérdésemre?</p> +<p>– S mi lenne az, édes leányom?</p> +<p>– Az biz nem egyéb, csak az: nem mondaná meg nekem, hogy mért +búsul és bánkódik olyan keservesen?</p> +<p>– Már mért ne mondanám meg, édes leányom, hisz gyermekem vagy: +hát a Kilenczczel, mikor a szolgálatba fogadtam, ugy egyeztünk meg, +hogyha kitelik az esztendője, először ő vág engem pofon, aztán meg +én azt csinálhatom vele, a mit akarok. De ha az engem egyszer pofon +ütne, mert nagy erő lakozik benne, vacsorán érném Pilátust. Most +már inkább odadnám neki a fele királyságomat veled együtt, csakhogy +ez a szégyen ne történnék rajtam, mert biz csúf halállal mulok +ki.</p> +<p>– Ha csak ez a baja király atyámnak, kisebb gondja is nagyobb +legyen ennél, csak bizza én reám a dolgot, majd végezek én +vele.</p> +<p>A király, hogy hogy nem, ebbe is beleegyezett.</p> +<p>Itt a királykisasszony hivatja a Kilenczet s mikor beállitott +hozzá, azt mondja neki: <span class="pagenum"><a name="Page_112" +id="Page_112">-112-</a></span></p> +<p>– No Kilencz, kitelt már az esztendőd s tudom, hogy egyeztél meg +királyatyámmal, de én a poflevest átvállaltam édes atyámtól: azért +azt mondom, itt állok előtted, üss pofon!</p> +<p>– Már hogy ütném én pofon a királykisasszonyt, mikor jobb +szeretném megölelni és megcsókolni.</p> +<p>– De azt mondom, hogy üss pofon, mert különben én ütlek meg.</p> +<p>– Azt már szivesebben eltartom s ha egyik felől pofon üt, a +másikat forditom.</p> +<p>S ezzel a királykisasszony odament a Kilenczhez, hogy majd pofon +üti, de biz a helyett a nyakába esett, mert tetszett személye +személyének.</p> +<p>Igy lett a nagy szomoruságból nagy vigasság, nagy vigasságból +nagy lakadalom s még tán most is szól a hegedü, húzza a czigány, +hogyha el nem hagyta a muzsikát.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_113" id= +"Page_113">-113-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT04" id="CHAPT04"></a>A SZEGÉNY EMBER ÉS A VARJAK +KIRÁLYA.</h2> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_114" id= +"Page_114">-114-</a></span><br /> +<span class="pagenum"><a name="Page_115" id= +"Page_115">-115-</a></span></p> +<p>Volt egyszer egy ágról szakadt szegény ember s ennek két riska +tehene.</p> +<p>A szegény embernek olyan volt ez a két riska tehén, mint a +gyermeknek az anyja emlője; mert nemcsak hogy tejes-vajat adtak, +miből néha napján csak ragasztottak egy pár garast sóra-fára, no, +ha nem csurdult, hát cseppent, de még azonfölül a mi kis +földecskéje volt, azt is megmivelte rajtuk.</p> +<p>Most is ott szántogatott az erdők alatt a két riska tehénen, +egyszer honnan honnan nem, csak előtte terem egy hat lovas hintó, +ebben pedig senki más nem ült, mint a varjak királya, ki azt +találja a szegény embernek mondani:</p> +<p>– Hallod-e, te szegény ember, egyet mondok, kettő lesz belőle: +nem adnád el nekem ezt a két riska tehenet? jó pénzt adok érte, +<span class="pagenum"><a name="Page_116" id= +"Page_116">-116-</a></span> duplán fizetek, mert a seregem már +három nap óta nem evett egy falatot sem, étlen-szomjan pedig csak +nem halhatnak meg a lelkedre?!</p> +<p>– Ha már igy van a dolog, válaszolt a varjak királyának a +szegény ember, ha már csakugyan három nap óta nem evett a felséged +serege: jól van, én nem bánom, odadom e két riska tehenet, csakhogy +pénzért nem adom, hanem tehénért tehenet adjon fölséged.</p> +<p>– Jól van, szegény ember, legyen a te akaratod szerént, tehénért +tehenet adok, még pedig kettő helyett négyet kapsz: azért keress +föl engem az én birodalmamban; mert én vagyok a varjak királya s +csak északra keresd a fekete várat, ott bizonyosan megtalálsz.</p> +<p>S ezzel a varjak királya ugy eltünt, mintha soha sem lett volna +ott, mintha a föld nyelte volna el.</p> +<p>A szegény ember aztán tovább szántogatott a két riska tehénen, +de ime egyszerre, mint valami fekete felhő, nagy károgással +közeledik feléje a varjak királya serege, lecsapnak a két riska +tehénre s diribról darabra szedték.</p> +<p>Aztán a fekete sereg nagy károgások között, mint valami fekete +felhő, tovább repült. <span class="pagenum"><a name="Page_117" id= +"Page_117">-117-</a></span></p> +<p>A szegény ember aztán csak azt nézte, hogy merre repülnek, hogy +az utat megjegyezhesse magának, majd nagy szomoruan hazament, szép +két fiacskájától és kedves feleségétől keserves könyhullatások +között elbúcsúzván, elindult ország-világszerte a fekete vár +fölkeresésére.</p> +<p>Csak mén, csak mendegél hetedhét ország ellen, még az +operencziás tengeren is túl, még az üveghegyeken is túl, még azon +is túl, hol a kis kurta farku disznó túr, tulonnan túl, innenen +innen, egyszer egy tengernyi sivatag pusztára ért; sehol, még +aranyért se látott akár egy várost, akár egy falut, akár csak egy +gunyhocskát sem, hol a fejét lehajthatná az éjszakai nyugodalomra, +avagy csak egy darab kenyeret vagy egy korty vizet is kérhetne, +mert biz a szerdásból régen kifogyott az elemózsia és a kobakban, +mely ugy az oldalán függött volt, akár csaholni lehetne.</p> +<p>Most mit tegyen, hova tudjon a lelke lenni, itt kell neki +étlen-szomjan elveszni a tengernyi sivatag kellős közepén; otthon +aztán akár az itélet napjáig várhatják megérkeztét.</p> +<p>Itt a szegény embernek már a jártányi ereje is elfogyott s +csakugy lézengett mint a <span class="pagenum"><a name="Page_118" +id="Page_118">-118-</a></span> maszlagos hal, mint az agyonvert. +Egyszer a mint ott bolyong, hát látja, hogy jól távol valami +pásztortűz ég. Megyen a nagy világosság felé csúszva-mászva +négykézláb, egyszer mégis nagy nehezen odaért, hát látja, hogy a +tűz körül három vagy négy ember heverész s ugyancsak főzik a +bográcsban a forditott kását. Köszön nekik:</p> +<p>– Adjon isten jó estvét!</p> +<p>– Fogadj isten, szegény ember! Hát hol jársz itt ezen az idegen +földön, hol még a madár se jár?</p> +<p>– Északra a fekete várat keresem. Nem hallottak róla világszép +éltökben valamit?</p> +<p>– Dehogy nem hallottunk, dehogy nem, hisz mi is annak a +királynak a juhászai vagyunk, ki erős kegyetlenül meghagyta nekünk, +hogyha ilyes meg ilyes ember keres fel bennünket, a ki két riska +tehenét eladta a katonái számára, étellel-itallal jól tartsuk s +aztán útba igazitsuk. Vajjon nem kend-e az a bizonyos szegény +ember?</p> +<p>– De biz én volnék.</p> +<p>– Igazán?</p> +<p>– Nincs különben.</p> +<p>– Ugy hát üljön le ide a tűz mellé erre a <span class= +"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> subára, +egyék, igyék, lakjék jól, mert majd mindjárt kész lesz a +forditott-kása.</p> +<p>Ugy is lett. – A szegény ember leült a subahátra, evett, ivott, +jól lakott, majd lefeküdt s elaludt.</p> +<p>Reggelre kelve, a juhászok ujra megvendégelték a szegény embert +s megajándékozták őt egy gomolya turóval, meg egy brugóval, de még +a kobakból is kiszoritották a levegőt, csakis igy eresztették +útnak, megmutatván neki az igaz utat.</p> +<p>Ment mendegélt aztán a szegény ember az igaz uton s most már ha +megéhezett is, ha megszomjazott is, volt a szerdásban, volt a +kobakban. Egyszer, ugy estvefelé ujra valami pásztor-tűz félét +látott. Megyen a nagy tűz felé, hát látja, hogy a mellett a varjak +királya csikósai, ugyancsak rotyogtatják a húsos tarhonyát. Köszön +nekik.</p> +<p>– Isten jó nap, csikós uraimék!</p> +<p>– Fogadj isten szegény ember, szólt a számadó, hát hol jársz itt +ezen az idegen földön?</p> +<p>– A varjak királya fekete várát keresem. Nem hallott róla +valamit világszép éltében, bátyám-uram? <span class= +"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span></p> +<p>– Dehogy nem hallottam, dehogy nem! hiszen mi is annak az +emberei vagyunk, ki erős kegyetlenül meghagyta nekünk, hogyha ilyen +meg ilyen szegény ember talál erre vetődni, ki a népe számára két +riska tehenét eladta, szivesen lássuk. Azért ez szóm és mondásom +hozzád, szegény ember: vajjon nem te vagy-e az a bizonyos?</p> +<p>– De biz, én volnék.</p> +<p>– Igazán?</p> +<p>– Nincs különben.</p> +<p>– Ugy hát ülj le ide a tűz mellé s egyél, igyál, lakj jól.</p> +<p>A szegény ember aztán leült a tűz mellé, evett, ivott, jól +lakott s aztán lefeküdt a subahátra s elaludt.</p> +<p>Reggelre kelve, a csikósok ujra megvendégelték a szegény embert +s szerencse-kivánatok közt, megmutatván neki az igaz utat, útnak +eresztették, de elébb sem a szerdást, sem a kobakot nem hagyták +üresen.</p> +<p>Ment mendegélt aztán a szegény ember az igaz úton, de minek +szaporitsam a szót, mert száz szónak is egy a vége, elég az hozzá, +hogy ugy estefelé a varjak királya kondásai tanyájára ért. Köszön +nekik. <span class="pagenum"><a name="Page_121" id= +"Page_121">-121-</a></span></p> +<p>– Adjon Isten jó estvét!</p> +<p>– Fogadj Isten, szegény ember, szólt a számadó, hát hol jársz +itt ezen az idegen földön, hol még a madár sem jár?</p> +<p>– A varjak királya fekete várát keresem. Nem hallott róla +valamit, bátyám-uram világszép éltében?</p> +<p>– Hahó szegény ember, dehogy nem hallottam, dehogy nem! hisz mi +is annak az emberei vagyunk; de mondsza, vajjon nem te vagy-e az a +szegény ember, a ki ő felségének eladta két riska tehenét?</p> +<p>– Mi türés tagadás, biz én volnék az.</p> +<p>– Igazán?</p> +<p>– Nincs különben.</p> +<p>– De hogy mégysz te be abba a fekete várba, mikor az köröskörül +kőfallal van bekeritve és egy aranypulyka lábon szünetlenül forog?! +De ne tarts semmitől; ne itt van ez a fényes balta, csak te ezt +nyomd a kőfalhoz ugy, hogy szikrát hányjon, majd megakad az az +ajtóban, majd felpattan az előtted, te pedig ugorj be rajta. De jól +felkösd a gatyádat, nehogy elvétsd az ugrást, mert a kőfal-ajtó +izibe becsukódik s ha ott rekedsz, sem Isten, sem ember nem segit +rajtad. Mikor egyszer benn <span class="pagenum"><a name="Page_122" +id="Page_122">-122-</a></span> leszesz, a varjak királya elébed +jőn, fogad szivesen, hogy majd a lelkét is tenyérre nem teszi s +ekkor majd milyen papos fölöstökömöd, ebéded és vacsorád lesz +neked. És te, mikor a varjak királya azt kérdi tőled, mit kivánsz, +ne kérj egyebet, csak azt a sódarálót, mely ugy a szegletben +áll.</p> +<p>No jól van, ez abba maradt. Reggelre kelve, a szegény ember +elindult a fekete vár felé. Hogy odaért, hát látja, hogy az +aranypulyka lábon magától forog, mint valami ördögmotolla, és sehol +se ablakot, se kaput nem látott rajta, csak a meztelen falat.</p> +<p>A szegény ember aztán a nála levő kondás baltát odanyomja a +kőfalhoz. Szikrázott a balta ugy, hogy jobban se kellett, egyszer +mégis megakadt az ajtóban. Az ajtó felpattant, a szegény ember +pedig be a várba. Ha csak egy szempillantással késett volna is, +tüstént odacsukta volna a kőfalajtó, mert már most is odakapta a +gatyája szélét.</p> +<p>A szegény ember csak aztán, mikor már benn volt, vette észre, +hogy belül a vár nem forog, csak kivül.</p> +<p>A varjak királya ép az ablaknál állott, hát látja, hogy imhol +jön a szegény ember a tehenek <span class="pagenum"><a name= +"Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> áráért, kiszalad elébe, +rázza a kezét s ugy bánt vele, mint a tojással. Aztán bevitte a +szebbnél szebb szobákba s leültette maga mellé az aranylóczára.</p> +<p>A szegény ember seholse látott egy lelket sem, már pedig itt a +dél, itt az evés ideje. De ime, egyszerre csak terülni kezd az +asztal s szinte görnyedett a háta, annyi étel termett rajta. A +szegény ember csak a fejét csóválta, mert mint mondám, sehol senki; +sem szakács, sem kukta, sem szolgáló és mégis teritve az asztal?!… +Ez biz boszorkányság, ez biz ördögi mesterség, de nem jó lélek +műve! Hát a sódaráló mit vétett? de ez eszébe sem jutott a szegény +embernek, pedig ott állott ám a sarokban.</p> +<p>Már a szegény ember harmadnap óta volt vendége a varjak +királyának, ki a mint csak kitelhetett, ugyancsak emberséggel +fogadta, hogy az ellen senki fia panaszt nem emelhetett volna; +reggel, délben és estve kijárt a szegény ember porcziója, a mint +dukál. De a szegény embernek már nem izlett sem a pecsenye, sem a +bor, mert eszébe jutott, hogy ő itt duskálkodik, jóllehet a +felesége meg két gyermeke kenyérben sem esznek eleget.</p> +<p>Mondom, hogy ez eszébe jutott, fészkelődni <span class= +"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> +izegni-mozogni kezdett. Észreveszi ezt a varjak királya s azért azt +mondja neki:</p> +<p>– No szegény ember, a mint látom, néked már nincs nálam +maradásod, mert hazahúz a szived: azért azt kérdem tőled, mit +kivánsz a két riska tehénért; mert elhidd barátom, nagy bajból +segitettél te ki engem akkor; mert ha nem könyörülsz rajtam, egész +seregem étlen vesz el?</p> +<p>– Nem kivánok én egyebet, felelt a szegény ember, mint ezt a +sódarálót, mely itt a szegletben áll.</p> +<p>– Oh szegény ember, tán elment az eszed; ugyan mondd meg, mi +hasznát vennéd te annak?</p> +<p>– Hát egy kis kukoriczát, hébe-hóba buzácskát is darálnék rajta, +ha magamnak nem, hát másnak, mégis csak hozna valamit a +konyhára.</p> +<p>– Kivánj egyebet, kivánd azt az egész gulyát, melyet jöttödben +láttál!</p> +<p>– Minek lenne nekem az a tengernyi jószág, hisz ha haza +hajtanám, még roszat gondolnának felőlem, meg aztán se ólam, se +legelőm.</p> +<p>– No, hát pénzt adok. Mennyi kell? elég lesz három zsákkal? +<span class="pagenum"><a name="Page_125" id= +"Page_125">-125-</a></span></p> +<p>– Minek lenne nekem az a tengernyi pénz csak a bajom gyülne meg +vele, mert vagy azt gondolnák, hogy loptam, vagy, hogy megöltem +érte valakit, de meg aztán utamat is állhatják.</p> +<p>– No hát katonát adok melléd.</p> +<p>– Mit ér a felséged katonája, nevetett a szegény ember, hisz egy +tyuk is elkergeti!</p> +<p>– Mit, az én katonámat? s ezzel a varjak királya belefújt egy +kis sípba, egyszeribe ott termett egy varju, majd megrázkódik s +olyan derék legény vált belőle, hogy nemcsak csak, hanem +ugyancsak.</p> +<p>– No ládd, ilyen katonáim vannak nekem! És a király aztán +kiparancsolta a legényt a szobából, ki megrázkódván, varjuvá vált s +elrepült.</p> +<p>– Már az nekem mindegy, akár milyen katonái vannak fölségednek; +fölséged azt mondta: hogy azt ad, a mit kivánok, én pedig nem kérek +egyebet, mint ezt a darálót.</p> +<p>– Már azt nem adom. Kivánd inkább minden jószágomat, csak ezt +ne.</p> +<p>– Nem kell nekem minden jószága sem, csak ez a daráló.</p> +<p>– No szegény ember, háromszor tagadtam <span class= +"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> meg +tőled, te pedig háromszor kivántad a darálót, most már vagy akarom, +vagy nem, oda kell adnom. De tudd meg azt, hogy ezen se kukoriczát, +se buzát nem kell darálni, mert ez olyan tulajdonsággal bir, hogy +minden gondolatodat teljesiti. Itt van, vidd el, bár vérzik utána a +szivem, de te is jót tettél velem: azért legyen a tiéd.</p> +<p>A szegény ember aztán a hátára vette a sódarálót, elbúcsúzott a +varjak királyától, megköszönvén a hozzája való szivességet s +elindult hazafelé szép csendesen.</p> +<p>Visszajövet mind a kanászokat, mind a csikósokat s mind a +gulyásokat megvendégelte. Nem tett egyebet, csak ezt monda: „Derülj +édes darálókám“. És a mi szemnek szájnak szájiznek kedves étel +volt, mind előtermett magától. S ha ezt mondá: „Borulj édes +darálókám“, minden étel, mintha a föld nyelte volna el, eltünt.</p> +<p>Aztán a jó pásztoremberektől is elbúcsuzott s folytatta az utját +hazafelé.</p> +<p>A mint mén mendegél, egyszer egy nagy vadon erdőbe ért s hogy +megéhezett, csak a darálónak szólt, mondván:</p> +<p>– Derűlj, édes darálókám. <span class="pagenum"><a name= +"Page_127" id="Page_127">-127-</a></span></p> +<p>S tüstént egy asztal termett elő, de ez nem egy, hanem két +személyre volt megteritve. A daráló mindjárt tudta, hogy a szegény +embernek vendége lesz; mert csakugyan, honnan honnan nem, egyszer +csak ott terem egy nagy zsiros ember, ki szó nélkül ült le a +teritett asztalhoz.</p> +<p>Mikor megeléglették az Isten áldását, megszólal a nagy zsiros +ember s azt mondja a szegény embernek:</p> +<p>– Hallod-e te szegény ember, add nekem ezt a darálót ezért a +görcsös botért; mert ha a te darálód olyan tulajdonsággal bir, hogy +minden kivánságodat teljesiti – a zsiros ember már ezt is tudta – +ugy az én görcsös botom meg azzal a tulajdonsággal bir, hogy csak +ezt kell neki mondani: „üssed édes botocskám“ s már akkor az a +bizonyos a halál fia.</p> +<p>Mit volt mit tenni a szegény embernek, gondolván magában, hogy +ha szép szerivel nem adja oda, erőnek erejével is elveszi tőle az a +csunya zsiros ember: elcserélte a darálót a görcsös botért; de +mikor már egyszer a kezében volt, könnyen beszélt a szegény ember, +mert csak a görcsös botnak parancsolta, mondván: <span class= +"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span></p> +<p>– Üssed édes botocskám.</p> +<p>S az ugy fültövön vágta a zsiros embert, hogy még nem is +nyikkant, hogy még a kis körmét sem rázta.</p> +<p>Aztán a szegény ember szép csendesen folytathatta a maga utját s +hét esztendő mulva azt mondhatta: itthon vagyunk.</p> +<p>A felesége, ki ott sirdogált a banyakemencze mellett; elveszett +kedves urát, és a két riska tehenet siratta: alig ösmerte meg a +szegény embert, de még is megösmerte, – két fia pedig már egészen +felserdült s kinőttek már a hosszu ingből.</p> +<p>Hogy betette a lábát a szegény ember a maga hajlékába, letette a +darálót a koczikba, kigajabitotta a szürét a nyakából s a szegre +akasztotta s csakis ekkor ösmerték el.</p> +<p>– No apjuk, kérdé az anyjuk, megjött kend, biz már ideje is, +mert azt gondoltam, hogy sohse látom többet, de mit is kapott kend +a Bimbóért meg a Csákóért?</p> +<p>– Ezt a darálót, válaszolt a szegény ember nagy immel-ámmal.</p> +<p>– No, ugy meg is ütheti a guta a kend dolgát, pattant fel az +asszony, jobb lett volna <span class="pagenum"><a name="Page_129" +id="Page_129">-129-</a></span> ha hét esztendeig itthon lógázta +volna a lábát, mint ezt a haszontalan darálót olyan messze földről, +mintha bolondgombát evett volna, ideczipelte!</p> +<p>– Ej, édes feleségem, jobb valami, mint semmi; mert ládd, ha +magunknak nem lesz mit őrölni, majd őrlünk másnak, mégis ha nem +csurdul, hát cseppen.</p> +<p>– De egye meg a fene a kend dolgát, most se tudok mit a fogamhoz +verni, nemhogy – – – – – – – –</p> +<p>– No, ha nem tudsz édes feleségem, majd lesz mindjárt. Derülj +édes darálókám!</p> +<p>S erre a szóra annyi étel és ital termett a szegény ember +asztalán, hogy fele is elég lett volna.</p> +<p>Az asszony csak ekkor szégyenelte el magát, hogy nyelveskedett; +de ha már asszony, hát asszony, üsse kő, hagy beszéljen!</p> +<p>A szegény ember, meg a felesége, meg két legény fia leültek az +asztalhoz s hozzá láttak az evéshez, mint a sáskahadak, s ettek +ittak kedvükre.</p> +<p>Itt a szegény ember két fiának a bortól-e, vagy mitől, kedvük +szottyant, kiugrottak a <span class="pagenum"><a name="Page_130" +id="Page_130">-130-</a></span> ház földjére s ugy eljárták a kállai +kettest, hogy csupa gyönyörüség volt nézni.</p> +<p>– Ejnye, kiáltott fel az öregebbik, csak már czigány volna!</p> +<p>Erre a szóra a banya mellett rárántja a banda a muzsikát s +ugyancsak megczifrázták; ugyannyira, hogy még a szegény ember is +kedvet kapott a tánczra s ugy megforgatta a feleségét, ki már +csakugy aprózta, hogy jobban se kellett.</p> +<p>A szomszédok nem tudták a dolgot mire vélni, hogy még a szegény +embernél muzsika is szól, pedig azelőtt, ha csak az anyjuk nem +primázott és két fia nem kontrázott, hirrel se látták a +vigasságot.</p> +<p>Mi dolog ez, mi dolog ez, tanakodtak magukban, mindig közelebb +jöttek, majd az ablakra, majd az ajtóra szaladtak, hát csak ekkor +látják, hogy egy sereg czigány ugyancsak huzza kézzel-lábbal a +vonót, az apjuk meg az anyjuk és a két fiu ugyancsak aprózzák és az +asztal szinte görnyed a sok drága étel s ital alatt.</p> +<p>– Jöjjön be komámasszony… jöjjön be komámuram… jöjjön be +sógorasszony… <span class="pagenum"><a name="Page_131" id= +"Page_131">-131-</a></span> jöjjön be sógoruram… jöjjön be +bátyámuram… jöjjön be öcsémasszony és igy vége hossza nincs a +hivogatásnak. A vendégek egyre gyültek és még is teritve az +asztal.</p> +<p>– Ejnye, kiáltott fel a szegény ember, be kár, hogy nem tágasabb +a szobám; mert ez a sok szép vendég egy kastélyban is alig férne +el!</p> +<p>Erre a szóra a szegény ember viskója helyett olyan tizenkét +kontignácziós rezidenczia termett elő, hogy még maga a királyé is, +fia sem lehetett volna annak.</p> +<p>A sok uri népség, köztük volt a király is, ép arra sétált. Mi +dolog ez, mi dolog ez, tanakodtak magukban, hisz itt azelőtt +szegény ember viskója volt, most meg királyi palota s rádásul +ugyancsak szól a muzsika, húzza a czigány. Menjünk már, nézzük meg. +A király legelől ment, utána a sok uri népség, grófok, herczegek, +bárók, királykisasszonyok és igy tovább.</p> +<p>A szegény ember pedig kiment eléjök, fogadja nagy szivesen az +uri népségeket, köztük a királyt s mindnyáját odavezette az +asztalfőre, mint méltó helyükre, a mely őket megillette. +<span class="pagenum"><a name="Page_132" id= +"Page_132">-132-</a></span></p> +<p>Esznek isznak, aztán lakmároznak, hogy szinte egy kis lakzival +ért föl.</p> +<p>A mint ott legjavában vigadnának, a királynak egy nagy pecsétes +levele érkezett, mit, midőn elolvasott volt, elsáppadt, elkékült; +mert abban meg volt irva, hogy a török-tatár nagy haddal közeledik +az ország felé, tűzzel-vassal pusztit s még az ártatlan siró-rivó +portékának sem kegyelmez, még azt is kardélre hányja, vérét a föld +iszsza, húsát a kutyával eteti.</p> +<p>Igy lett a nagy vigasságból nagy szomoruság; de ekkor előlépett +a szegény ember s azt kérdi a királytól:</p> +<p>– Fölség! hogy ha meg nem sérteném, nem felelne egy +kérdésemre?</p> +<p>– S mi lenne az, szegény ember?</p> +<p>– Nem mondaná meg nekem, hogy az imént annak a nagy pecsétes +levélnek olvasására, mért halványodott el olyan nagyon?</p> +<p>– Mit kérded szegény ember, mikor ugyse tudsz a dolgon +segiteni!</p> +<p>– Hátha mégis.</p> +<p>– No hát tudd meg és tudja meg az egész ország, hogy a +török-tatár nagy haddal közeledik <span class="pagenum"><a name= +"Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> országunk felé kegyetlen +szándékkal, hogy még annak az ártatlan siró-rivó portékának sem +kegyelmez, mert még azt is kardélre hányja, vérét a föld iszsza, +husát a kutyával eteti.</p> +<p>– S mi lenne annak a jutalma, kérdé a szegény ember, ki az +ellenséget egy maga kiüzné az országból?</p> +<p>– Arra bizony, válaszolt a király, nagy jutalom és tisztesség +várakoznék; mert ha két fia volna, két leányomat adnám hozzájuk +férjhez a fele királysággal együtt, holtom után pedig az egész +királyságot öröklenék.</p> +<p>– No hát majd kiüzöm én az ellenséget egyes-egyedül.</p> +<p>De a király nem igen bizott a szegény ember igéretében, azért +minden katonáját összedoboltatta s ezekkel együtt maga is kiment az +ellenség elé.</p> +<p>A két ellenséges tábor már farkasszemet nézett, mikor a szegény +ember kiállott a két tábor közé s csak a botjának parancsolta:</p> +<p>– Üsd-verd édes botocskám!</p> +<p>S az az egész török-tatár tábort ugy össze-vissza verte, hogy +életben csak egyetlenegy embert hagyott hirmondónak. <span class= +"pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span></p> +<p>Igy nyerte el a szegény ember a fele királyságot és a két szép +királykisasszonyt, kiket aztán két derék fiával összepárositván, +hét világra szóló lakodalmat laktak s még most is élnek, hogy ha +meg nem haltak.</p> +<p>Eddig volt, mese volt.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_135" id= +"Page_135">-135-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT05" id="CHAPT05"></a>A KERESZTLEÁNY.</h2> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_136" id= +"Page_136">-136-</a></span><br /> +<span class="pagenum"><a name="Page_137" id= +"Page_137">-137-</a></span></p> +<p>Abban az időben, mikor még az Isten anyja, Szűz Mária a földön +járt, élt e szomorú világban egy szegény ember, kinek annyi +gyermeke volt, mint a rostán a lyuk, mint a fán a gyümölcs; +ugyannyira, hogy a legkisebbik magzatjának, ki csak az imént látott +napvilágot, keresztanyja sem akadt. Ezért a szegény ember nyakába +akasztotta a széles világot s elindult ország-világszerte +keresztanyát keresni.</p> +<p>A mint mén mendegél, egyszer egy fehérszemélylyel akadt össze, +ki senki más nem volt, mint maga az Isten anyja, Szűz Mária.</p> +<p>– Hová-hová szegény ember? kérdi az Isten anyja.</p> +<p>– Elmegyek keresztanyát keresni, mert a magam szülötte falujában +már nem kapok.</p> +<p>– Sohse fáradj, ha elfogadsz, leszek én.</p> +<p>– Hát te ki vagy?</p> +<p>– Én vagyok az Isten anyja, Szűz Mária. <span class= +"pagenum"><a name="Page_138" id="Page_138">-138-</a></span></p> +<p>Igy lett a szegény ember komaasszonya Szűz Mária, ki, mikor a +keresztleánya 12 éves volt, elvitte azt magával, hisz ugyis maradt +még elég az Isten áldásából a szegény embernek.</p> +<p>– No édes leányom, szólt Szűz Mária, ne itt van tizenhárom szoba +kulcsa, tizenkettőbe bemehetsz, de a tizenharmadiknak még csak +feléje se szagolj, mert ott maga az öreg Isten lakozik. S egyéb +dolgod nem lesz, csak a tizenkét szobát söprögessed s tisztogassad, +a tizenharmadikra pedig nekem lesz gondom.</p> +<p>A leány elvette a tizenhárom szoba kulcsát s a tisztogatáshoz +fogott; egymásután sorba kiseperte a tizenkét szobát, de mikor a +tizenharmadikhoz ért, meg nem állhatta, hogy be ne nézzen a +kulcslyukon, hát egyszerre nagy világosság csapta meg, mitől a haja +aranyhajjá változott s látja, hogy az öreg Isten ott ül a sarokban +lángos-lobogós tűz között. A leány se holt, se eleven nem volt, +annyira megijedt. Majd midőn meglátta magát a szoba falában, mely +ugy fénylett, mint a tükör, észrevette, hogy a haja aranyhajjá +változott, majd a kis ujjára esett a tekintete, hát az is, a mint +megcsapta a láng, meg volt aranyozva. Aztán <span class= +"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> izibe +mind a kis ujját, mind a fejét bekötötte, nehogy észrevegye a +keresztanyja, hogy a tilosban járt, pedig im itt jön rá +szemközt.</p> +<p>– No kis keresztleányom, kérdé az Isten anyja, mi lelte az +ujjadat, hogy be van kötve?</p> +<p>– Hát izé izé… megvágtam.</p> +<p>– Mutasd édes leányom, vajjon nagy-e a vágás?</p> +<p>Mit volt mit tenni a szegény ember leányának, vagy akarta, vagy +nem, meg kellett az ujját mutatni, hát csak ekkor látja a +keresztanyja, hogy az csupa aranyos!</p> +<p>– No, ugy-e megmondtam, hogy ne merészelj bemenni a +tizenharmadik szobába, he! most valld meg igaz lelkedre, benn +voltál-e a 13-ik szobában?</p> +<p>A leány nem szólt semmit.</p> +<p>– Még egyszer kérdem, valld meg igaz lelkedre, benn voltál-e a +13-ik szobában?</p> +<p>A leány most se felelt.</p> +<p>– Még egyszer és utoljára kérdem, valld meg igaz lelkedre, benn +voltál-e a 13-ik szobában?</p> +<p>A leány harmadszor se felelt.</p> +<p>– No, ha néma vagy beszélő létedre, hát némulj meg! <span class= +"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span></p> +<p>És a szegény ember leánya azonnal megnémult, Szűz Mária pedig +csináltatott a számára egy olyan almáriomot, melyet csak belülről +lehetett kinyitni és becsukni, ebbe aztán beletette a +keresztleányát és egy nagy vadon erdőben kitette. De a leány, hogy +hogy nem, még se halt meg étlen-szomjan, mert egy fehér galamb +hordott a számára tejet s ezzel táplálta.</p> +<p>Itt lelkem teremtette, mi történik a dologból, mi nem, nem egyéb +a semminél, egyszer a királyfi vadászni megyen, hát mikor amellett +a sürüség mellett elment volna, hol a leány ki volt téve, a kutya +hol visszaszaladt az urához, hol a sürüségbe futott, majd megint +visszajött farkcsóválva, majd ismét visszafutott.</p> +<p>Mi dolog ez, mi dolog ez, tanakodik magában a királyfi, végre +megindult a nagy sürüség felé, s mikor odaért, hát csak akkor +látja, hogy egy olyan gyönyörves almáriom van oda kitéve, milyent +sem ezelőtt, sem azóta, sem azután nem látott. A király rögtön +kiadta a parancsolatot, hogy tegyék szekérre az almáriomot, vigyék +haza s állitsák fel az ő ebédlő szobájába.</p> +<p>A szolgáknak se kellett ezt kétszer mondani, <span class= +"pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> hanem +ízibe fülön fogták a szép almáriomot, töltették a király szekerére, +hazavitték s otthon, a mint parancsolva volt, fölállitották az +ebédlő szobában.</p> +<p>Mikor a királyfi aztán hazament, rögtön lakatost hivatott, hogy +nyissa fel az almáriomot; de az bár szegről-végről mindent megtett +s váltig igyekezett, sehogy sem akadt a nyitjára s végre azt mondta +a királynak: „Már fölséges uram, ha a fejemet leütteti is, vagy azt +teszi velem, a mit akar, de én ezt az almáriomot nem tudom +kinyitni.“</p> +<p>Mit volt mit tenni a királynak, széjjel veretni, csak nem +verethette széjjel, mert sajnálta, azért a czifra almáriomot +megtartotta csupa parádénak, csupa mulatságnak.</p> +<p>Mikor mindnyájan lenyugodtak a királyi rezidencziában, az +aranyhaju néma leány szép csendesen kinyitotta az almáriomot s +kijött belőle, majd aztán körültekintett, hogy nincs-e valaki a +szobában. Nem volt senki, mert hisz ebédlő szoba volt. Aztán a +leány enni való után látott, kutat-keres mindenütt, végre egy másik +almáriomban talált valami ételmaradékot, mi biz körömfaladéknak is +megjárta. Azt megette, majd kezébe vette az égő gyertyát, +<span class="pagenum"><a name="Page_142" id= +"Page_142">-142-</a></span> benyitott a másik szobába is, hogy +vajjon van-e ott valaki? Ez volt az ifju király hálószobája. A +királyfi ott feküdt a selyempaplanos ágyban s fújta a kását.</p> +<p>Az aranyhaju néma leány, hogy im látta, hogy attól, a ki ott az +ágyban fekszik, nincs mit tartani, szép csendesen lábujjhegyen +odasompolygott az ágy mellé, hát csak ekkor vette észre, hogy ott +maga a királyfi alszik. Csak nézi, csak nézi annak ékes ábrázatát, +s nem győzött eléggé jóllakni a nézésével. Majd megsímitván hosszu +aranyhaját, ép egy aranyhajszál akadt a kezébe, mit a királyfi +szivén végig fektetett. Aztán odahajolt fölibe s ekkor elgondolta, +hogy milyen jó lenne ennek a gyöngyadta királyfinak a száját +megcsókolni, de ép ekkor fordult meg a királyfi fektében, a leány +pedig megijedt, kiszaladt a szobából s a mint sebesen megfordult, +hosszu aranyhajával gyöngén arczul üté a királyfit. Az erre +fölvetette a szemét, de az egész dolog olybá tetszett neki, mintha +csakugy álmodta volna, csak mikor reggel fölébredt és az +aranyhajszált meglelte, tudta meg, hogy biz az nem volt álom; – de +a dolgot sehogysem tudta magának megmagyarázni. <span class= +"pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143">-143-</a></span></p> +<p>Itt eljön a dél is, el az ebéd ideje is. A királyfi ilyenkor az +ánglus-kertben szokott sétálgatni, csak aztán, mikor már a +főtányérhordozó bevitte a levest, hiják enni. Most is ott párolgott +már az a jóféle sárga tyúkhús-leves az asztalon. Az inas szalad a +királyért, hogy az asztalon az étel; de mig ez fölérkezett az +ángluskertből, az aranyhaju némaleány kinyitotta az almáriumot, +kijött belőle s a levest mind megette, majd egy darab kenyeret is +felkapott s usdi! be ismét az almáriomba.</p> +<p>Itt jön a király, leül az asztalhoz, hát látja, hogy üres előtte +a tál. Szidja az inast mint a vizes kutyát, hogy őt mért tette igy +bolonddá. Az inas eléggé szabadkozott, tisztázta magát, hogy igy +vakuljon meg, ugy vakuljon meg, ha nem a két szemével látta, hogy a +főtányérhordozó behozta a levest s az asztalra tette, de hogy +azalatt az idő alatt, mig ő a kertben járt, ki ette meg, ha a fejét +elüttetik is, nem tudja megmondani, minthogy nem is tudhatja.</p> +<p>Száz szónak is egy a vége, elég az hozzá, minek szaporitsam a +szót, a királynak másik levest kellett behozni s azt ette meg. Itt +behozzák a többi ételeket is, de hogy hogy nem, a királynak valami +ügyes-bajos dolga akadt, <span class="pagenum"><a name="Page_144" +id="Page_144">-144-</a></span> kiment a szobából. Alig hogy azt +megsejdítette az aranyhaju néma leány, ujra kijött az almáriomból s +a király aranytányérját minden ételestül együtt bevitte az +almáriomba. Visszajön a király, hát nincsen aranytányér, nincsen +étel; volt, nincs. Mi dolog ez, mi dolog ez s megint a szegény inas +kapott ki ok nélkül.</p> +<p>No jól van, ez abba maradt. Itt eljön a másik estve is s mikor +mindnyájan lepihentek a királyi rezidencziában, ujra nyilik az +almáriom ajtaja s kilép belőle az aranyhaju némaleány. Körültekint. +Sehol senki. Ujra ennivaló után látott. Kutat-keres mindenütt, +mindent tűvé tesz, végre a kályhavállán talált valami ételmaradékot +leborítva. Az aztán nem kérte szabad-e, nem-e, hanem hozzálátott az +evéshez, mert hisz éhes volt s evett. Majd mikor az ételt +megeléglette, kezébe vevén a világot, bement a szomszéd szobába. A +királyfi most is ott feküdt a selyem-paplanos ágyon s aludt. +Odamegyen az aranyhaju néma-leány s nézi az ékes ábrázatu királyfit +s nem győzött jóllakni a nézésével; majd odahajolt fölibe s +megcsókolta. Erre a királyfi megmozdult, fölvetette a szemét, de +semmitsem látott; mert a leány mint álomlátás eltünt. <span class= +"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span></p> +<p>Itt eljön ismét a dél is, el az ebéd ideje is. A királyfi most +is az ánglus-kertben sétált. Jön az inas s jelenti alásan, hogy az +asztalon az étel. De mire a királyfi fölment az ebédlőszobába, az +ételnek se hire se neve, mert most is az aranyhaju néma leány ette +meg a levest. Ujra szidják az inast, ki ismét kikapta a maga +dózisát, hogy őt – már mint a királyt hogy merte lóvá tenni, hogy +merte addig fölhivni az ánglus-kertből, mig az asztalon nincs a +leves. Az inas himezett-hámozott, csak a két vállát emelgette, hogy +ő igy látta, ugy látta, hogy a főasztalmester behozta az ételt. +Hivatják a főasztalmestert, az is megerősítette, hogy nincs +különben a dolog. De minek szaporitsam ujra a szót, mert száz +szónak is egy a vége, elég az hozzá, hogy a királynak másik levest +kellett behozni.</p> +<p>De itt lelkem teremtette, mi történik a dologból, mi nem, a +király elhatározta magában, hogy maga lát a dolog után: ezért, +mikor a harmadik nap az ételt felhozták volna, elbújt az +ebédlő-szobába. Itt a főasztal-mester felhozza a levest s +parancsolja az inasnak, hogy menjen le az ángluskertbe s mondja a +királynak, hogy már az étel az asztalon van, s ezzel <span class= +"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> maga is +kiment a szobából. Alig húzta be maga után az ajtót, nyilik az +almáriom s kilép belőle az aranyhaju néma leány. Körültekint. Sehol +senki. Aztán odaül az asztalhoz s eszi a levest. A királyfi honnan +honnan nem, az almáriom elé állt s igy a szép leány utját elzárta, +ki alighogy behabzsolta a levest, be akar menni az almáriomba, de +nem lehet.</p> +<p>A király világszép éltében még sohse látott ilyen szép leányt; +tetszett személye személyének s az lett a dolog vége, hogy papot, +hóhért, vaskalapot hivattak, – a pap összeadta, hóhér seprőzte és +az istennyila kerülgette, de soha meg nem ütötte, aztán lakzit +laktak, hordót fúrtak, faharanggal harangoztak, tökkel kolompoztak, +tehenet vágtak, faggyat hoztak s azzal világitottak.</p> +<p>Igy a királyfiból és az aranyhaju néma leányból férj és feleség +lett. Sokáig éltek aztán nagy boldogan; de egyszer, a midőn a +királyné lebetegedett s egy gyermeket hozott a világra, a kis +poronty, hogy hogy nem, eltünt, elveszett. Ki vitte el, ki vitte +el? senki semmiről semmitsem tud. Ellopták; oda van. Itt a királyné +a másik gyermekét is világra hozza, az is hasonlókép eltünt, +elveszett. <span class="pagenum"><a name="Page_147" id= +"Page_147">-147-</a></span></p> +<p>Itt a királyné a harmadik gyermeket is a világra hozta s bár a +király egész álló éjszaka maga állt istrázsát, ez is, mintha nem is +lett volna, ugy elveszett, hogy csak a hült helyét találták. A nép +között az a hir terjedt el, hogy a királyné boszorkány s ő maga +veszti el a gyermekeit. Ezért fellázadt a népség s követelték a +királytól, hogy a feleségét máglyán égesse meg, mert különben ők +vetik a tűz közé.</p> +<p>Mit volt mit tenni a királynak, kénytelen kelletlen engedett a +népség kivánatának; 12 öl fából máglyát rakatott, a királynét +közibe rakták s meggyujtották körülötte a fát. Már a máglya javában +égett, mikor a távolról gyenge énekszó hallatszott, mely mindig +erősebb lett s ime leszáll a földre az Isten anyja s kérdi az +aranyhaju néma királynétól, szót szólván:</p> +<p>– No most kezembe az élted s valld meg igaz lelkedre, voltál-e a +13-ik szobában?</p> +<p>A királyné csak a fejével intett, hogy nem volt. Szűz Mária +aztán két ujját a királyné szájára tette s az menten visszanyerte a +szólást.</p> +<p>– No most már elhiszem, hogy nem voltál a 13-ik szobában, de +most már azt mondd meg, hogy mitől aranyosodott meg a kis ujjad és +a hajad? <span class="pagenum"><a name="Page_148" id= +"Page_148">-148-</a></span></p> +<p>– Hátbiz én, válaszolt a királyné, a kulcslyukon néztem be s +egyszerre valami lobogós lángos tűz csapott meg s attól +aranyosodott meg a kis ujjam és a hajam.</p> +<p>– Láttál-e ott valakit ülni a szegletben?</p> +<p>– Látni, láttam, de hogy ki volt az, ki nem vehettem, mert égő +tűz között ült; a nagy világosság elvette szemem fényét.</p> +<p>– No ezer a szerencséd, nem egy, mert különben sohse látnád +többé a verőfényes napot! s köszönd, hogy be nem nyitottál a 13-ik +szobába, mert most itt égnél el az égő tűz között.</p> +<p>Aztán az Isten anyja megeresztette az ég csatornáit s szakadó +esővel eloltotta a tüzet, kivezette belőle a királynét, – majd egy +intésére elővezették a három szép gyermeket s visszaadta az +anyjának és apjának. Ezt látva a népség, hogy az ő királynéjok +mégse boszorkány, hogy az mégse maga emésztette el a gyermekeit, +nagy örömmel elszéledtek, hazamentek.</p> +<p>Most a nagy szomoruságot nagy vigasság váltotta s tán még most +is szól a banda, húzza a czigány, hogy ha el nem hagyták a +nótát.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_149" id= +"Page_149">-149-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT06" id="CHAPT06"></a>BRÚGÓ, AZ ÖRDÖG.</h2> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_150" id= +"Page_150">-150-</a></span><br /> +<span class="pagenum"><a name="Page_151" id= +"Page_151">-151-</a></span></p> +<p>Volt egyszer egy szegény ember s ennek egy felesége, +mindkettőjüknek pedig szép három eladó leánya.</p> +<p>Itt egyszer a szegény ember vásárra készül. A felesége adott +neki egy kis pénzt, hogy egyék igyék belőle, vegyen rajta lovat, +szerszámot s vasas szekeret, ezeken kivül a leányoknak is egy +ünneplő ruhát, de a mámiról, már mint a szegény ember feleségéről +se felejtkezzék meg, hanem vegyen annak is legalább egy petyegetett +fejrevaló keszkenőt és a mi megmarad belőle, azt hozza vissza.</p> +<p>Itt a szegény ember elér abba a városba, hol a vásár volt, hát +látja, hogy egy korcsmába igen gyülekszik a nép; ugyannyira, hogy +ajtóban, de még a küszöbön is állottak; ember ember hátán volt. +<span class="pagenum"><a name="Page_152" id= +"Page_152">-152-</a></span></p> +<p>– Mi dolog ez? tanakodik magában a szegény ember, már csak én is +megnézem.</p> +<p>S ezzel a szegény ember keresztül furta magát az embereken, hát +csak ekkor látja, hogy egy nagy zsiros ember tánczol ott s +ugyancsak szórja a huszast a bőgőbe.</p> +<p>Alig hogy betette a lábát a szegény ember a korcsmába, már a +zsiros ember azonnal felösmerte, odamegyen hozzá, megfogja a kezét, +parulázik vele s étellel itallal kinálja.</p> +<p>A szegény ember elfogadta a zsiros embernek a barátságát; evett +ivott, még pedig annyit, hogy neki is jó kedve kerekedett, s ő is +együtt tánczolt a zsiros emberrel.</p> +<p>Mikor már megelégelték a mulatságot, a szegény ember elbúcsuzott +a zsiros embertől, megköszönte a hozzája való szivességet s aztán +elindult a vásárba.</p> +<p>Hát lelkem teremtette, mikor a szegény ember legjobban alkudnék +a lóra, szerszámra és vasas szekérre, már ujra ott termett mellette +a zsiros ember, ki aztán a szegény ember számára megvette a lovat, +szerszámot és a vasas szekeret; de még ez nem volt elég, hanem +mindegyik leány számára egy-egy öltözet ruhát vett, mondván: +<span class="pagenum"><a name="Page_153" id= +"Page_153">-153-</a></span></p> +<p>– Ne, vidd haza szegény ember, ezt a legnagyobbik, ezt a +középső, ezt pedig a legkisebbik számára vettem.</p> +<p>A legkisebb leány ruhája volt a legszebb. De még ez sem volt +elég, hanem az anyjuk számára is vett egy öltözet ruhát, a szegény +embert pedig tetőtől talpig egészen ujba öltöztette; csizmát, irhás +nadrágot, fekete lajbit, fekete dolmányt, czifra szűrt, rojtos +nyakravalót vett a számára. Aztán a szegény ember nagy hálálgatások +között másodszor is elbúcsuzott a zsiros embertől, felült a vasas +szekérre s hazafelé hajtott.</p> +<p>Csak mén, csak mendegél, egyszer honnan honnan nem, harmadszor +is eléje kerül a szegény embernek a zsiros ember. Majd felült a +vasas szekérre, pipára gyujtottak s beszélgetni kezdtek. A többi +közt egyszer csak azt kérdi a zsiros ember a szegény embertől:</p> +<p>– Ugy-e, van neked három eladó leányod?</p> +<p>– Van, zsiros ember, van.</p> +<p>– Az egyiket Zsuzsinak, a másikat Örzsinek, a legkisebbet pedig +Juliskának hivják.</p> +<p>– Annak hivják, annak.</p> +<p>– No szegény ember, menj haza szép <span class= +"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> +csendesen, három hét mulva elmegyek hozzád háztűzhelyt nézni +leánykérőbe.</p> +<p>Itt egy keresztútra értek; a zsiros ember balfelé, a szegény +ember pedig jobbfelé ment; harmadszor is, elváltak egymástól nagy +hálálgatás és kézszoritás között.</p> +<p>A szegény ember aztán hazafelé hajtott s mikor hazaért, +kinek-kinek odadta a maga vásárfiát, a szép öltözet ruhát.</p> +<p>Itt lelkem teremtette, eljön a három hét, a zsiros ember, mint +megmondá, elment háztűzhelyt nézni; de már ekkor nem abban a zsiros +ruhában, hanem olyan fényes öltözetben, hogy akár egy kis királyfi +is magára ölthette volna.</p> +<p>Fogadják szivesen, mint a leánykérőt szokás s odaültették az +asztalfőre. A zsiros ember elmondta, hogy mi járatban van, a +szegény ember pedig odadta neki a legnagyobbik leányát +feleségül.</p> +<p>Itt a zsiros ember kivezeti a szép leányt a hajlékból, felül egy +bakkecskére, az ölébe veszi a mátkáját s hetedhét ország ellen +elparipázott.</p> +<p>Csak mennek, csak mendegélnek, egyszer egy nagy vadon erdőbe +értek, hol az út mentében egy fris forrás buzogott fel. +<span class="pagenum"><a name="Page_155" id= +"Page_155">-155-</a></span></p> +<p>– Hej, szivem szép szerelme, szólt a mátkás leány, álljunk csak +itt meg, mert itt meg itt van egy forrás viz, édes anyám meghagyta, +hogy ne menjek el a mellett, a nélkül, hogy ne igyam belőle.</p> +<p>– Jól van jól, szólt a zsiros ember, csak soká ne légy, hanem +izibe enyhitsd szomjadat.</p> +<p>A mátkás leány odamegyen a forrás vizhez s jót ivott belőle. +Egyszer honnan honnan nem, a vállára repül egy fehér galamb s inni +kér, mondván:</p> +<p>– Itass meg engem is, szép mátkás leány.</p> +<p>– Bizony nem itatlak én, mert sietős az én dolgom. S nem itatta +meg, hanem izibe visszaszaladt a zsiros emberhez, s felült ujra a +bakkecskére s tovább mentek.</p> +<p>Csak mennek, csak mendegélnek, egyszer a bakkecske megáll egy +nagy kastély előtt, melynek az ablakai mind be voltak falazva.</p> +<p>Itt a zsíros ember az ölébe veszi a mátkáját, bemén a nagy +kastélyba Az ajtók egyenként magától kinyitódtak előtte, magától +becsukódtak utána, egyszer egy sötét szobába értek, melyben nem +volt egyéb, csak egy prics. <span class="pagenum"><a name= +"Page_156" id="Page_156">-156-</a></span></p> +<p>Ledobja a zsiros ember a pricsre a leányt, mondván:</p> +<p>– Itt a helyed, itt a menyasszony-ágyad. S ezzel térült-fordult, +kiment a sötét szobából, három kosfejet behozott s odadta a +leánynak, mondván:</p> +<p>– Ne, itt van három kosfő, szemét, száját, fülét, orrát vágd le, +főzd meg magadnak, a többi részét pedig a cselédeknek.</p> +<p>S ezzel Brúgó kiment a sötét szobából, ott hagyta a feleségét, +ráült a bakkecskére s elparipázott.</p> +<p>A leány aztán sirva fakadt s a három kosfő tisztitásához fogott; +szemét, száját, fülét, orrát levágta, de nem főzte meg, hanem a +tüzes hamuba takarta.</p> +<p>Itt eljön a dél, eljön az evés ideje, Brúgó belép a szobába, +mely egyszerre megtelt cselédséggel.</p> +<p>– No, megfőzted a három kosfőt?</p> +<p>– Meg, válaszolt a leány.</p> +<p>– Szemét, száját, fülét, orrát kivetted s megetted?</p> +<p>– Meg, válaszolt a leány nagy ijedten.</p> +<p>– Szem, száj, fül és orr, hol vagytok?</p> +<p>– Itt vagyunk a forró hamuban. <span class="pagenum"><a name= +"Page_157" id="Page_157">-157-</a></span></p> +<p>Ekkor Brúgó neki ment a leánynak, torkon ragadta, megfojtotta s +a vakablakba ültette. S aztán ráült a bakkecskére s elment a +középső leányért.</p> +<p>– A mátkám, szólt Brúgó, kifáradt már a tánczban: azért a +hugáért küldött.</p> +<p>Itt a középső leány izibe felöltözködik s elment tánczolni a +lakodalomba. A mint keresztül mennek a nagy vadon erdőn a forrás +viz előtt megszólal a középső leány is:</p> +<p>– Hej, sógor, álljon meg csak; itt van egy forrás viz, édes +anyám meghagyta, hogy el ne menjek mellette, a nélkül, hogy ne +igyam belőle.</p> +<p>– Jól van, jól, szólt Brúgó, teljék szived kivánsága, igyál a +forrásból, csakhogy aztán soká ne légy.</p> +<p>A középső leány izibe odaszaladt a forráshoz, két kezével +meritvén, jót ivott belőle. Egyszer honnan honnan nem, a vállára +repül egy fehér galamb s inni kér, mondván:</p> +<p>– Itass meg engem is, szép mátkás leány.</p> +<p>– Bizony nem itatlak én, mert sietős az én dolgom, lakodalomba +kell mennem tánczolni, várnak a legények. S nem itatta meg, +<span class="pagenum"><a name="Page_158" id= +"Page_158">-158-</a></span> hanem izibe visszaszaladt a sógorához, +felült a bakkecskére s elparipáztak.</p> +<p>Csak mennek, csak mendegélnek, egyszer a bakkecske megáll a nagy +kastély előtt.</p> +<p>– Nézd csak, szólt Brúgó, hogy örül, hogy nevet a nénéd +jöttödnek ott az ablakban, csak siessünk.</p> +<p>S ezzel ölbe kapta a leányt, bevitte a sötét szobába s ledobja a +pricsre, mondván:</p> +<p>– Itt a helyed, itt a menyasszony-ágyad. S ezzel Brúgó +térült-fordult, kiment a szobából, három kosfejet behozott s +odahajította a leánynak, mondván:</p> +<p>– Ne, itt van három kosfő, szemét, száját, fülét, orrát vágd le, +főzd meg magadnak, edd meg, a többi részét pedig készitsd el a +cselédeknek.</p> +<p>S ezzel Brúgó kiment a sötét szobából, ott hagyta a feleségét, +ráült a bakkecskére s elparipázott.</p> +<p>Itt a leány magára maradt, sirva fakadt s a három kosfő +tisztitásához fogott; szemét, száját, fülét, orrát levágta, de biz +azokat nem főzte meg, hanem bevetette az égő tűz közé.</p> +<p>Itt eljön a dél, eljön az evés ideje, Brúgó is <span class= +"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> előjött +s a sötét szoba egyszerre megtelt cselédséggel.</p> +<p>– No, megfőzted-e a három kosfőt?</p> +<p>– Meg, válaszolt a leány.</p> +<p>– Szemét, száját, fülét, orrát kivetted s megetted?</p> +<p>– Meg, válaszolt a leány nagy ijedten, kit már a hideg is +lelt.</p> +<p>– Szem, száj, fül, orr, hol vagytok?</p> +<p>– Itt vagyunk az izzó tűzben.</p> +<p>Ekkor Brúgó neki ment a leánynak, torkon ragadta, megfojtotta s +a vakablakba ültette a nénje mellé. S aztán ujra ráült a +bakkecskére s elment a legkisebb leányért is.</p> +<p>– A mátkám, meg a huga, már kifáradt a tánczban: azért a +legkisebb hugáért küldtek.</p> +<p>Itt a legkisebb, legszebb leány is izibe felöltözködött – bár +nem akart elmenni, de az anyja erőtette – s elment a sógorával a +lakodalomba tánczolni. A mint elérnek a forrás vizhez, megszólalt a +leány:</p> +<p>– Hej, sógor, álljon meg csak; mert itt van egy forrás viz, édes +anyám pedig meghagyta, hogy el ne menjek mellette, a nélkül, hogy +ne igyam belőle.</p> +<p>– Jól van jól, válaszolt Brúgó, teljék szived <span class= +"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> +kivánsága, igyál a forrásból, csakhogy aztán soká ne légy.</p> +<p>A legkisebb, legszebb leány is leugrott a bakkecskéről, +odaszaladt a forráshoz, lehajolt s két kezével meritett, s jót +ivott belőle. Ennek is a vállára szállt a fehér galamb s inni +kért:</p> +<p>– Itass meg engem is, szép mátkás leány.</p> +<p>– Nagy dolgomtól biz én ráérek s megitatlak. S ezzel a leány +lehajlott a forráshoz, két kezével meritett belőle, majd a szájából +megitatta a fehér galambot.</p> +<p>– No szép mátkás leány, ne félj, jótét helyébe jót várj, +legnagyobb bajaidban mindig a segitségedre leszek.</p> +<p>S ezzel a fehér galamb elrepült, a leány pedig visszaszaladt a +sógorához, ráült a bakkecskére s elparipáztak.</p> +<p>S hogy hazaértek, megszólal a Brúgó:</p> +<p>– Nézd csak, hogy örül, hogy nevet két nénéd jöttödnek, ott az +ablakban, csak siessünk.</p> +<p>S ezzel ölbe kapta a leányt, bevitte a sötét szobába, ledobja a +pricsre, mondván:</p> +<p>– Itt a helyed, itt a menyasszony-ágyad! S ezzel Brúgó +térült-fordult, kiment a szobából, három kosfejet behozott s +odahajította a leánynak, mondván: <span class="pagenum"><a name= +"Page_161" id="Page_161">-161-</a></span></p> +<p>– Ne, itt van három kosfő, szemét, száját, fülét, orrát vágd le, +főzd meg magadnak, edd is meg, a többi részét pedig készitsd el a +cselédeknek.</p> +<p>S ezzel Brúgó kiment a sötét szobából, ráült a bakkecskére s +elparipázott, a kis leány pedig egyes-egyedül maradt, sirva fakadt +s a három kosfő tisztitásához fogott.</p> +<p>Csak sirdogál, csak ridogál, egyszer nyilik az ablak s berepül +rajta a fehér galamb.</p> +<p>– Mit sirsz, mit risz, mátkás leány olyan keservesen?</p> +<p>– Hogy ne sirnék, hogy ne rinék, mikor az a kutyának való +idedobott három kosfőt, hogy szemét, száját, fülét, orrát vágjam +le, főzzem meg magamnak s egyem meg, a többi részét pedig készitsem +el a cselédeknek.</p> +<p>– Ha csak ez a bajod, ugy kisebb gondod is nagyobb legyen ennél, +csak a szavamra hallgass: tégy ugy, mint az urad parancsolta: vedd +ki a három kosfő szemét, száját, fülét, orrát, tedd a tűzhöz, főzd +meg s majd mikor készen lesz: a konyhában van egy czirmos macska, +add neki, hagy egye meg. S mikor a czirmos macska mind megette, +fogd meg, üsd agyon s kösd a hasadra. <span class= +"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span></p> +<p>S ezzel a fehér galamb kirepült az ablakon, a kis leány pedig a +dolgához látott: a három kosfő szemét, száját, fülét, orrát +levágta, megfőzte s aztán a macskának adta. Mikor a macska az +utolsó falatot is elnyelte, azt megfogta, agyon ütötte s a hasára +kötözte.</p> +<p>Itt eljön a dél, el az evés ideje, Brúgó is előkerült s a sötét +szoba egyszerre megtelt cselédséggel.</p> +<p>– No, megfőzted-e a három kosfőt?</p> +<p>– Meg, válaszolt a leány.</p> +<p>– Szemét, száját, fülét, orrát kivetted-e s megetted?</p> +<p>– Meg, válaszolt a leány.</p> +<p>– Szem, száj, fül és orr, hol vagytok?</p> +<p>– Itt vagyunk a meleg hasban!</p> +<p>– No, igy te vagy nekem az egyetlen egy legkedvesebb +feleségem.</p> +<p>Itt a szoba egyszerre megvilágosodott, a vakablakok eltüntek, +papot, hóhért és vaskalapot hivatták, – a pap összeadta, a hóhér +seprőzte, az istennyila kerülgette, de soha meg nem ütötte, bezzeg +volt lé meg lé, boldog volt a kinek csak egy kanállal is +juthatott.</p> +<p>Pengyom tóditsuk is, mert biz majd elfogy ez. <span class= +"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span></p> +<p>Itt lelkem teremtette, mi történik a dologból, mi nem, Brúgónak +hosszu útra kelletvén mennie, 7 álló esztendeig lesz oda: ezért a +cselédeket maga köré gyüjtötte s erős kegyetlenül megparancsolta +azoknak, hogy a feleségét ugy tekintsék, mint őt magát, hogy annak +minden szavát teljesitsék, különben lesz ne mulass.</p> +<p>S ezzel Brúgó ráült a bakkecskére, elbúcsúzott kedves +feleségétől s elparipázott, a szép leány pedig magára maradt, ki +egészen a búbánatnak adta magát s egyre búsult-bánkódott.</p> +<p>Itt nyilik az ablak, berepül rajta a fehér galamb s a kis leány +ölébe szállt, mondván:</p> +<p>– Mit búsulsz, mit bánkódol, szép virágszál?</p> +<p>– Hogy ne búsulnék, hogy ne bánkódnám, mikor ily kutya-kézre +jutottam!</p> +<p>– Ha csak ez a bajod, kisebb gondod is nagyobb legyen ennél, +csak a szavamra hallgass: parancsold meg a cselédeknek, hogy +készitsenek a te számodra egy olyan bárkát, melyen se ablak, se +ajtó ne legyen s ebbe hordjanak be hét esztendőre való eleséget. +Mikor kész lesz a bárka, ereszszék a sík tengerre, <span class= +"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> te +pedig a titkos ajtón menj bele s bizd aztán magad a jó istenre, +megsegit az; de a kastély kulcsát is vidd el magaddal.</p> +<p>S ezzel a fehér galamb elszállt, a szép leány pedig, mint a +galamb meghagyta, kiadta a parancsolatot, hogy készitsenek ilyes +meg ilyes bárkát a számára.</p> +<p>Mit volt mit tenni a cselédeknek, a gazdájuk meghagyta, hogy +mindenben engedelmeskedjenek a szép leánynak s ugy tekintsék, mint +őt magát: heted napra elkészitették a bárkát ugy, a hogy +parancsolva volt: sem ablak, sem ajtó nem volt rajta, csupán csak +egy titkos ajtócska, melyen a szép leány bemenvén, a bárkát a sik +tengerbe taszitották.</p> +<p>No jól van, ez abba maradt. Itt lelkem teremtette, 3-ik +esztendőre – pedig azt mondta elmenetelekor, hogy 7-ig lesz oda – +hazavetődik a mi Brúgónk, keresi a szép leányt, de se hire, se +hamva, mert a cselédek hallgattak, mint hal a vizben s nem mertek +szólni. Volt, nincs. Keresi a szobákban, nem találja; keresi a +kertben, nem találja, végre ráült a bakkecskére s nem tartott egy +óráig, hogy a kerek földet mind bejárta, de a szép leánynak se +hire, se neve, bár fűtől fától tudakozta. No, ha <span class= +"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span> nincs a +kerek földön, majd megtalálom a sik tengeren, gondolta magában – s +egy óra elforgása alatt a sik tengert is bejárta, de nem akadt rá, +mert a bárka a viz szinével egyaránsú volt.</p> +<p>A Brúgónak végre mit volt mit tenni, kénytelen kelletlen +hazaparipázott s otthon egészen a búbánatnak adta a fejét, hogy +most az egyszer akadt igazi párjára – mert már 99 leányt fojtott +meg s e lett volna a 100-ik – s ez is elszökött, elhagyta.</p> +<p>Itt a szép leányt már 4-ik esztendeje annak, hogy a tenger +hányja-veti, egyszer a halászok, a mint húznák az ezerszemes hálót, +ráakadtak a bárkára, kifogták s elvitték a királyfinak ajándékba, +kinek az annyira megtetszett, hogy tüstént fölvitette a maga +szobájába.</p> +<p>Ennek a királyfinak az különös szokása volt, hogy senkinek a +főztéből nem evett, csak az édes anyjáéból, pedig az már csakugy +tipegett-tapogott, pedig már vén volt. A vén királyné most is ott +sürgött-forgott a konyhában, mint valami csiga; ebédet készitett a +fia számára, ki vadászni volt.</p> +<p>A fehér galamb azt a tanácsot adta a szép <span class= +"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> +leánynak, hogy: jőjjön ki a titkos ajtón, menjen a konyhába, +segitsen a királyfi anyjának sütni főzni; de ha kész lesz az ebéd, +tüstént visszajőjjön a bárkába.</p> +<p>A szép leány szót fogadott, kötényt kötött, majd bement a +konyhába, fújta a tüzet, az ételt odarakta s tésztát gyúrt.</p> +<p>A királyfi anyja nem győzi eléggé nézni a leány szépségét, nem +győzi eléggé dicsérni a leány ügyességét, végre kérdést intézett +hozzá:</p> +<p>– Ki leánya vagy?</p> +<p>– Egy szegény emberé.</p> +<p>– Ki küldött ide hozzám?</p> +<p>– Egy fehér galamb.</p> +<p>– Hol vagyon lakásod?</p> +<p>– A királyfi szobájában levő bárkában.</p> +<p>– Én már vén vagyok, azért édes leányom, szeretnék magamnak egy +ily segitőt mint te vagy, szeretnélek menyemnek látni.</p> +<p>No jól van, ez abba maradt. Mikor készen volt az ebéd, a szép +leány izibe a vén királynénak kezet csókolt s visszaszaladt a +bárkába.</p> +<p>Itt hazajön a királyfi a vadászatból s nem győzi eléggé dicsérni +édes anyja főztét, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_167" +id="Page_167">-167-</a></span> ő neki világszép éltében még sohasem +főzött szájizre kedvesebb ételeket.</p> +<p>– Mi türés tagadás, édes fiam, nem én főztem azt.</p> +<p>– Hát kicsoda?</p> +<p>– Egy szép leány, ki a szobádban levő bárkában lakozik.</p> +<p>A királyfinak se kell több, tüstént letette a kanalat, bement a +szobájába s keresi az ajtót a bárkán, de nem találja.</p> +<p>– Nyisd ki szivem szép szerelmem, kéri esdekelve, de a leány nem +nyitotta ki, hanem hallgatott, mint hal a vizben.</p> +<p>No jól van, ez abba maradt. Itt másnap a királyfi ujra vadászni +ment, de föltette magában, hogy vet egy vargabetüt s hamarább +hazamén, mint tegnap: igy a szép leányt majd megláthatja.</p> +<p>Alig hogy eltávozott a királyfi, a szép leány kötőt kötött, majd +kinyitotta a titkos ajtót, be a konyhába, hol szó nélkül tűzet +rakott, az ételeket odatette, vizet hozott s tésztát gyúrt.</p> +<p>Csak dolgozik, csak dolgozik, egyszer imhol jön a királyfi, be +egyenesen a konyhába s hogy meglátták egymást, azt mondták +egymásnak: <span class="pagenum"><a name="Page_168" id= +"Page_168">-168-</a></span> én a tiéd, te az enyém, ásó-kapa se +választ el egymástól. S ezzel megölelték, megcsókolták egymást, de +a mint ott legjobban szerelmeskednek, kinyilik az ablak, berepül +rajta a fehér galamb s nagy ijedten azt mondja a leánynak:</p> +<p>– Jaj, csak hamar bújj el a bárkába, mert nem messze jön a +jegyesed a bakkecskén, – te pedig királyfi 366 mázsa szurkot +olvasztass fel s öntesd a kapud elé.</p> +<p>Itt a szép leány nagy lelkendezve befutott a bárkába, a királyfi +pedig 366 mázsa szurkot felolvasztatott és a kapu elé öntette.</p> +<p>Itt jön a Brúgó a bakkecskén, át akarja ugratni a kapu +küszöbjét, zsupp, bele a forró szurokba; kecskéstől, mindenestül +együtt ott veszett gonoszul.</p> +<p>Ekkor a szép leányhoz beszáll a fehér galamb s azt mondja +neki:</p> +<p>– Most már, ékes hajadon, szabad vagy, mint a madár. Annak +adhatod a kezedet, a kinek akarod, de ugyis tudom, ha nem mondod +is, választott már a te szived. Azért azzal, ha összekelsz, ha a +pap rátok adja az áldást s férj és feleség lesztek: a magaddal +elhozott kastély kulcsát hajitsd a tengerbe, majd elhozzák +<span class="pagenum"><a name="Page_169" id= +"Page_169">-169-</a></span> azt neked a Brúgó cselédei, kiknek +aztán add értésükre, hogy aztán – mivel volt uruk ugyis már vagy a +pokolban, vagy a fenekében ég – ez a királyfi lesz a gazdájok. Én +már többet nem jövök el hozzád, mert rám nem lesz szükséged, mert +eztán nagy boldogságban élsz.</p> +<p>S ezzel a galamb elrepült, a szép leány pedig kijött a bárkából. +Még az nap elkendőzték, heted napra a pap rájuk adta az áldást s +lakzit laktak s térdig jártak abba a jóféle sárga +tyúkhús-levesben.</p> +<p>A mézes-mákos hetek elmultával a szegény leányból lett királyné, +meg az ura, kimentek a sik tenger partjára, hol a királyné a +magával hozott kastély kulcsot bevetette a tengerbe. Ime! alig +vártak ott néhány szempillantásig, már imhol jőnek a Brúgó +cselédei, magukkal hozták a kastély kulcsát, kik, mikor megértették +a dolgot, hogy másnak a keze alá kerültek; imhogy ki nem bújtak a +bőrükből, annyira örültek; kezét lábát össze-vissza csókolták a +királynénak s áldották, hogy az Isten nyugtassa meg még a meghaló +földjében is s valahányat tapos, annyi áldás szálljon a fejére.</p> +<p>A királyi pár aztán hetek hónapok multával <span class= +"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> hajóra +ült s meglátogatták mind a Brúgó birodalmát, mely most már az övék +volt, mind a szegény embert és a feleségét, már mint a mi mesebeli +királynénk édes apját és szülő anyját, kiket aztán magukkal el is +hoztak s holtuk napjáig soha el nem eresztettek, hanem mindig ugy +bántak velük, mint a tojással.</p> +<p>Eddig volt, mese volt, a kinek esze van, ezt se hiszi talán.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_171" id= +"Page_171">-171-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT07" id="CHAPT07"></a>TILINKÓ.</h2> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_172" id= +"Page_172">-172-</a></span><br /> +<span class="pagenum"><a name="Page_173" id= +"Page_173">-173-</a></span></p> +<p>Volt egyszer egy szegény ember s ennek egy fia. Itt a szegény +ember fia kimegyen az erdő szélbe szántani. Hogy kiért, a gubáját +felakasztotta egy fára s aztán a szántáshoz fogott.</p> +<p>Csak szántogat, csak szántogat, mondván:</p> +<p>– Csále Csákó, hojsz Bimbó.</p> +<p>Egyszer azonban az erdő felé tekint, hát meglátja ott egy fán +saját gubáját felakasztva.</p> +<p>– Hej, Tilinkó, mert igy hitták a szegény ember fiát, el +tudnád-e lopni azt a fekete fürtös gubát?! beszélt magához a mi +Tilinkónk, akkor volnál ám csak derék gyerek!</p> +<p>S ezzel ott hagyta a szántást, a földre vetette magát s hason +csúszva ellopta a tulajdon gubáját. Aztán nagy örömmel, utczu vesd +el magad, hazafelé szaladt, pedig ép szemközt jött rá a király, ki +azt kérdi tőle: <span class="pagenum"><a name="Page_174" id= +"Page_174">-174-</a></span></p> +<p>– Hová szaladsz olyan sebesen, mint az eszeveszett?</p> +<p>– Hahó, ne is kérdezze fölséged, nézze, milyen szép fekete +fürtös gubát loptam.</p> +<p>– No gazember, ha te neked ez a mesterséged, hogy ha holnap egy +üszőt, melyet 6 bakancsos itt meg itt, ezen meg ezen az úton vezet, +el nem lopod, tüstént megajándékozlak egy fejjel, az pedig senkié +sem lesz, mint tenmagadé; – ha pedig el tudod lopni, tizenkét +kas-pénzt méretek ki a számodra!</p> +<p>No jól van, ez abba maradt. Itt eljön a másik nap, a hat katona +a megnevezett helyen ott vezetgeti az üszőt. Hej, Tilinkónak sem +kell egyéb, vett egy tyúkalja csibét anyostul együtt s a merre a +katonáknak el kellett jőni, szépen eleresztgette.</p> +<p>Arra jön a hat katona, vezetik az üszőt, hát látják, hogy egy +egész sereg csibe szaladgál keresztül-kasul az úton. Hej, a +katonáknak sem kell több, a tinót fához kötötték s utána a +csirkéknek. Az volt a legboldogabb, ki legtöbbet foghatott. Tilinkó +pedig ezalatt szépen eloldozta az üsző kötelét s mikor a katonák +visszaérkeztek, csak hült helyét találták az üszőnek; Tilinkó már +akkor imhogy otthon <span class="pagenum"><a name="Page_175" id= +"Page_175">-175-</a></span> nem volt. Itt másnap Tilinkó apja +fölvezeti a király szine elé a hires tinót, a király pedig rögtön +kimérette a 12 kas-pénzt, de a dolog csombókjául azt mondta a +szegény embernek:</p> +<p>– No szegény ember, menj haza, mondd meg a fiadnak, hogy +köszöntetem, hogy ha holnap egy zsákban a papot és az én kutyáimat +el nem hozza, leüttetem a feje gombját, ha pedig ő azt +megcselekszi, 24 kas-pénz lészen az ő jutalma.</p> +<p>Itt az egyszeri szegény ember nagy szomoruan bandukol haza felé, +mint a kinek az orra vére folyik, hogy már az ő fiának igy ütik le, +ugy ütik le a feje gombját; de mindezekre a mi Tilinkónknak csak ez +lett szava és mondása:</p> +<p>– Sohse búsuljon édes apám uram, búsuljon a ló, hisz elég nagy a +feje s kisebb gondja is nagyobb legyen annál, csak menjen ki a Sajó +partjára rákászni s mindaddig haza ne jőjjön, mig vagy 24 rákot nem +fogott. Hogy minek lesz az, azt most ne kérdezze, ugyis majd +megtudja, édes anyám pedig varrjon nekem csepű-vászonból egy +gyapjuzsák formát, melynek a fele közepe táján legyen a feneke.</p> +<p>Ugy is lett. – Az apjuk kiment a Sajó <span class= +"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> +partjára rákászni, az anyjuk pedig izibe összetákolt naggyábul egy +irdatlan zsákot, melynek a közepén volt a feneke, a két vége pedig +üres volt. Itt estve felé az apjuk is hazajött s hozott vagy 24 +rákot. Tilinkó aztán éjnek idején kilopódzott a házból, besurrant a +király udvarába. A szamár nagyságu kutyák már ekkor szabadon voltak +eresztve; mindegyik nyakán ott volt a szeges őrv.</p> +<p>Tilinkó aztán egyenkint névről szólitgatta a kutyákat, a zsák +száját kipeczkelte s mindegyiknek egy-egy darab lóhúst hajitott be +a zsákba. A kutyák a lóhus után egyenként beszaladtak a nagy +zsákba. Tilinkónak sem kell több, a zsák szájára hurkot vetett, +aztán föltette egy kocsira s kihajtott a rezidencziából.</p> +<p>Már a kutyák meg voltak, de hol van még a pap?! Biz ő kigyelme +ott fekszik a paplanos ágyon s javában aludt. A király pedig +megüzente neki, hogy az nap és éjszaka ki ne menjen a házából, mert +igy meg igy van a dolog.</p> +<p>Itt Tilinkó mit mit nem csinált, az ablakon keresztül bemászott +a templomba. Mikor már benn volt, mindegyik rák hátára egy-egy +viaszkgyertyát nyomott s aztán szanaszét eresztette <span class= +"pagenum"><a name="Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> a +templomban, maga pedig odaült az orgona mellé s keserves hangon el +kezdett rajta orgonálni.</p> +<p>A pap ép a templom tőszomszédságában lakott, ki, midőn +meghallotta az orgona szót, nem tudta a dolgot mire vélni, kiugrott +az ágyból, kitekint az ablakon, hát látja, hogy az egész templom +meg van világositva. A papnak sem kell egyéb, izibe magára öltötte +a reverendáját, a hóna alá csapta a szent könyvet, kezébe vette a +templom kulcsát s megindult a templom felé.</p> +<p>Mikor odaért, kinyitotta az ajtót, bemegyen rajta, hát látja, +hogy a falakon milyen fura angyalok járkálnak. A pap azt gondolta, +hogy itt az itélet napja, megnyiltak a menny kapui.</p> +<p>Tilinkó pedig csak elkiáltja magát az orgona mellett +ilyeténképen:</p> +<p>– Ki akar a mennyországba jőni; ki akar a mennyországba +jőni?!</p> +<p>– Én akarok, felelt a pap.</p> +<p>– Ugy hát bujj bele a zsákomba.</p> +<p>A szegény pap belebújt a Tilinkó zsákjába, ki aztán hurkot +vetett rajta s húzta a papot a földön, mint kutya d...t, ki aztán +gondolhatta <span class="pagenum"><a name="Page_178" id= +"Page_178">-178-</a></span> magában, hogy mily göröncsös ennek a +mennyországnak az utja.</p> +<p>Itt lelkem teremtette, reggelre kelve, a szegény ember csak +beállit a királyhoz, beczipeli a nagy zsákot, melynek az egyik +végéből kieresztette a papot, a másik végéből pedig a hat szamár +nagyságu kutyát. A király rögtön kimérette Tilinkó számára a 24 +kas-pénzt.</p> +<p>– No szegény ember, szólt a király, menj haza szép csendesen, +mondd meg a fiadnak, hogy köszöntetem szépen s hogyha ma éjszaka a +feleségem ujjáról el nem lopja a legkedvesebb jegygyűrüjét, akkor +minden irgalom és kegyelem nélkül karóba húzatom; ha pedig ő azt el +tudja csenni, fele-királyság lesz a jutalma.</p> +<p>Itt a szegény ember nagy szomoruan bandukolt haza felé, hogy már +az ő fiát igy húzzák, ugy húzzák a karóba; de a fia mindezekre csak +ezt válaszolta, szót szólván:</p> +<p>– Sohse busuljon apám-uram olyan nagyon, búsuljon a ló, hisz +elég nagy a feje! csak lássanak izibe a dolog után, rakják meg a +tüzet, kigyelmed apám-uram fát hasogasson, kigyelmed pedig +anyám-asszony tüzet gyujtson, vizet tegyen oda, lencsét főzzön, még +pedig <span class="pagenum"><a name="Page_179" id= +"Page_179">-179-</a></span> mindaddig, mig egészen péppé nem válik +A többi aztán az én dolgom.</p> +<p>Az apjuk izibe hozzá látott a fa apritáshoz, az anyjuk pedig +aztán a tűzrakáshoz s csakhamar megfőzte a lencsét s átadta a +fiának, ki az ő ördöngös szürét a nyakába galyabitotta, mondván: +„köd előttem, köd utánam, hogy senkise lásson“ – belopódzkodott a +király hálószobájába, s az ágy alá elbújt.</p> +<p>Itt lefekszik a király meg a felesége s mindketten el is aludtak +szép csendesen. Ekkor Tilinkó kibújt az ágy alól s a király ülepébe +odaöntötte a főtt lencsét. S ezzel mint a kinek legjobb rendén van +a szénája, visszabújt az ágy alá.</p> +<p>Itt a király megfordul fektében, beledől a főt lencsébe, erre +fölébred s tapogatódzni kezd. Tyű, kutya teremtette, rosz fát tett +ő felsége a tűzre! Nem szólt semmit, hanem szép csendesen fölkelt +az ágyból, kisompolygott a szobából, a kúthoz bandukolt, majd vizet +húzott a vályuba s mosni kezdte a gatyáját, – Tilinkó pedig ezalatt +odafeküdt a királyné mellé, felköltötte s azt sugja neki:</p> +<p>– Hallod-e, szivem szép szerelme, tapogasd <span class= +"pagenum"><a name="Page_180" id="Page_180">-180-</a></span> csak +meg az ujjadat, vajjon meg van-e még a jegygyűrüd?</p> +<p>– Megvan, súgta vissza a királyné.</p> +<p>– No, ha megvan, ugy add ide, mert ördöngös ember ám az a +Tilinkó, sok áll hatalmában s ugy lehúzza az ujjadról, hogy észre +sem veszed.</p> +<p>A királyné szépen lehúzta az ujjáról legkedvesebb jegygyűrüjét s +odadta a férjének, vagyis a mi Tilinkónknak.</p> +<p>Tilinkó aztán az ujjára húzta a királyné jegygyűrüjét, felkelt +az ágyból, kiment a szobából.</p> +<p>– Hová mégysz, szivem szép szerelme? kérdé a királyné.</p> +<p>– Kimegyek, szivem szive, az udvarra, körülnézem a háztájat, +hogy vajjon az az átkozott Tilinkó nem ólálkodik-e itt valahol?</p> +<p>– Jól van, szivem szép szerelme, csakhogy aztán soká ne +légy!</p> +<p>S ezzel a királyné a másik oldalára feküdt s elaludt, Tilinkó +pedig szépen odább állott s azt sem mondta: befellegzett.</p> +<p>Másnap reggel a szegény ember magához vette a jegygyűrüt s +beállit a királyhoz, ki <span class="pagenum"><a name="Page_181" +id="Page_181">-181-</a></span> még most is restelte a dolgot s +szörnyűképen haragudott.</p> +<p>– Adjon Isten jó napot fölségednek!</p> +<p>De a király bezzeg nem mondta rá a fogadj Istent, hanem azt az +öreg embert megfogatta, vasra verette s a legmélyebb tömlöcz +fenekére vettette, – Tilinkót pedig bőrzsákba köttette s két +hajdunak kiadta a parancsolatot, hogy ezt a bőrzsákot rögtön vessék +a Sajóba.</p> +<p>A hajduk sem voltak restek, a bőrzsákot saroglyára tették s +vitték a Sajó felé; – útközben azonban egy korcsma mellett mentek +el, hol mindig megállottak egy pohár borra. Most is azonképen +cselekedtek; ő kigyelmök szépen beballagtak a korcsmába, Tilinkót +pedig a bőrzsákban ott hagyták a korcsma-ajtó előtt.</p> +<p>Most Tilinkó, hogy magára maradt, a praktikához fogott +ilyeténképen: utcza-hosszat, torka szakadtából elkezdett +kiabálni:</p> +<p>– Jaj, nem akarok lenni Budán biró; jaj, nem akarok lenni Budán +biró!</p> +<p>Egy gulyás ép arra terelte a nyáját, meghallja, hogy mit kiabál +ott egy ember, odamegyen hozzá, kioldozza a zsák száját s azt kérdi +Tilinkótól: <span class="pagenum"><a name="Page_182" id= +"Page_182">-182-</a></span></p> +<p>– Hát atyafi, mért nem akarsz Budán biró lenni?</p> +<p>– Csak azért atyámfia, mert se irni, se olvasni nem tudok.</p> +<p>– Ha csak az a baj, azon könnyen segithetünk, hisz én irástudó +számadó vagyok.</p> +<p>– No, csak izibe bújj bele ebbe a zsákba, majd én bekötöm a +száját s aztán én tőlem lehetsz biró Budán.</p> +<p>Itt a számadó-gulyás belebújt a bőrzsákba, Tilinkó pedig +bekötvén a zsák száját, szépen odább terelte a gulyát.</p> +<p>A két hajdu aztán kijött a korcsmából, fölvették a saroglyát s +mikor a Sajóhoz értek, az egyik megfogta a zsák alsó végét, a másik +pedig a felsőt s szépen belóditották a vizbe.</p> +<p>Itt lelkem teremtette, mi történik a dologból, mi nem, Tilinkóra +ép szemközt jön a király, ki azt kérdi tőle:</p> +<p>– Hát te ördöngös Tilinkó, hol veszed itt magad s honnan hajtod +azt a gulyát?</p> +<p>– A Sajó fenekéről.</p> +<p>– Van-e még ott több is?</p> +<p>– De van ám, csak ki kellene hajtani.</p> +<p>– Nem mutatnád meg, hogy melyik felén vetettek be a Sajóba? +<span class="pagenum"><a name="Page_183" id= +"Page_183">-183-</a></span></p> +<p>– Dehogy nem, dehogy nem; hanem farka van a dolognak, mert nem +elég ám csak hibele-hóbele Balázs, lovat ad Isten-módjára +beleugorni a vizbe, mert sohse menne le az ember a fenekére, pedig +ott legelésznek ám a szebbnél szebb gulyák, hanem kolonczul ötven +fontos követ kell az ember nyakába kötni.</p> +<p>A király erre is ráállott, csakhogy oly szép gulyája lehessen, +mint Tilinkóé, ez pedig, mikor már a nyakába volt kötve az ötven +fontos koloncz, a legmélyebb vizet jelelte ki, hogy ott ugorjék +be.</p> +<p>Be is ugrott a király, de biz az sohse látta többé Isten +verőfényes napját, hanem hal-étek lett belőle.</p> +<p>Most már az volt a kérdés, hogy kit válaszszanak királynak? kit +egyebet, mint Tilinkót?! hisz a fele királyság ugyis az ővé volt, +felét pedig elnyerte azáltal, hogy a vizben megboldogult király +özvegyét elvette feleségül.</p> +<p>Aztán lakzit laktak. A lakodalomban én is ott voltam, de hogy +legyen mit a fogunk alá rakni, ráraktam a szekérre 4 ökröt, +befogtam 6 zsák szemen szedett tiszta buzát s elvittem a malomba. +Hogy ideértem, felöntöttem a <span class="pagenum"><a name= +"Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> garatra a 4 ökröt s ekkor +azt gondoltam, hogy kukoriczát őrlök, hát pedig babot. De hogy +madárhús is legyen a lakodalomban, mig a lisztem lejárt, +kiszaladtam az erdőre seregélyfiakat szedni. Találtam is egy odút, +beledugtam a kezemet, de az nem fért bele, beledugtam aztán a +fejemet, az belefért, de benn is rekedt. Most mi tevő legyek, +kaptam a lelkét, ott hagytam a fejemet, haza szaladtam baltáért, +hogy majd kivágom az odút! Elhoztam a baltát, kivágtam az odút, +kivettem a fejemet s a helyére tettem. Ha nem hiszik kigyelmetek, +hát kételkedjenek. Aztán elszedtem a fiók seregélyeket, madzagra +kötöttem s a kebelembe raktam; de uramfia, a seregély fiak +elszálltak velem, egyszer egy nagy folyóviz felett repülök, melynek +a partján ép asszonyok mostak, kik, midőn megláttak engem, +elkiáltották magukat: „Ó bé, de nagy madár!“ Én meg ugy értettem: +„Oldjam meg a gatyám.“ Megoldtam a gatyámat, a seregélyfiak +elszálltak, én meg beleczuppantam a Dunába. Egy nagy ebadta bunkós +bot volt a kezemben, melylyel a Dunában levő sok halat mind +kihajtottam egy parton álló meztelen czigánygyermek ingébe. Ezalatt +megőrlették a lisztemet, <span class="pagenum"><a name="Page_185" +id="Page_185">-185-</a></span> hazavittem s megmondtam a +feleségemnek, hogy süssön ebből a király-lisztből fehér kenyeret, ő +meg oly fekete csermolyás kenyeret sütött, hogy a kutya sem ette +volna meg. Káromkodom s szidom a lelkét. Ép ekkor toppan be a +szobába a vén Csoszogó, a ki dicsérni kezdi, hogy az én feleségem +ilyen jó, olyan jó kenyér-sütő. Erre én dühbe jöttem s a kezemben +levő forró kenyeret ugy vágtam a Csoszogó fejéhez, hogy most is +kopasz tőle.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_186" id= +"Page_186">-186-</a></span></p> +<h2><a name="CHAPT08" id="CHAPT08"></a>TARTALOM.</h2> +<ul class="TOC"> +<li>Szép Miklós<span class="ralign"><a href= +"#Page_1">1</a></span></li> +<li>A három kalmárfi<span class="ralign"><a href= +"#Page_55">55</a></span></li> +<li>A kilencz<span class="ralign"><a href= +"#Page_93">93</a></span></li> +<li>A szegény ember és a varjak királya<span class= +"ralign"><a href="#Page_113">113</a></span></li> +<li>A keresztleány<span class="ralign"><a href= +"#Page_135">135</a></span></li> +<li>Brúgó, az ördög<span class="ralign"><a href= +"#Page_149">149</a></span></li> +<li>Tilinkó<span class="ralign"><a href= +"#Page_171">171</a></span></li> +</ul> +<div class="transnote"> +<h4>Transcriber’s Note:</h4> +<p>Alternative spellings have been retained as they appear in the +original.</p> +<p>List of corrected typographical errors:</p> +<ul> +<li>Page <a href="#Page_9">9</a>, "– Mi ujság, Miklós<b>,</b> kérdi +Tündérszép Ilona<b>?</b>" changed to "– Mi ujság, Miklós<b>?</b> +kérdi Tündérszép Ilona<b>.</b>"</li> +</ul> +</div> + + + + + + + +<pre> + + + + + +End of the Project Gutenberg EBook of Sajóvölgyi eredeti népmesék (2. kötet), by +László Merényi + +*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK SAJÓVÖLGYI EREDETI NÉPMESÉK *** + +***** This file should be named 38568-h.htm or 38568-h.zip ***** +This and all associated files of various formats will be found in: + https://www.gutenberg.org/3/8/5/6/38568/ + +Produced by Albert László (This book was produced with +permission using text made available from the Hungarian +Electronic Library. The text was amended after comparison +with public domain scanned images of the original +publication from the Google Books project.) + + +Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed. + +Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution. + + + +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +https://gutenberg.org/license). + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at https://www.pglaf.org. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at +https://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at https://pglaf.org + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit https://pglaf.org + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including including checks, online payments and credit card +donations. To donate, please visit: https://pglaf.org/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + + https://www.gutenberg.org + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. + + +</pre> + +</body> +</html> |