diff options
Diffstat (limited to '34788-0.txt')
| -rw-r--r-- | 34788-0.txt | 6125 |
1 files changed, 6125 insertions, 0 deletions
diff --git a/34788-0.txt b/34788-0.txt new file mode 100644 index 0000000..f52e49f --- /dev/null +++ b/34788-0.txt @@ -0,0 +1,6125 @@ +The Project Gutenberg EBook of Jocus és Momus, by Mór Jókai + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + + +Title: Jocus és Momus + +Author: Mór Jókai + +Release Date: December 30, 2010 [EBook #34788] + +Language: Hungarian + +Character set encoding: UTF-8 + +*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK JOCUS ÉS MOMUS *** + + + + +Produced by Tamás Róth and the Online Distributed +Proofreading Team at DP-EU. + + + + + + + JÓKAI MÓR + + UJABB REGÉNYEI + + JOCUS ÉS MOMUS + + BUDAPEST + + RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA + + IV. VÁCZI-UTCZA I. + + 1893. + + JÓKAI MÓR + + JOCUS ÉS MOMUS + +[Illustration] + + BUDAPEST + RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA + + IV. VÁCZI-UTCZA I. + + 1893. + +Budapest, Rudnyánszky A. könyvnyomdájából. + + + + +I. Ferencz és az öreg Tolnay. + + +Kedélyes, jó ember volt az öreg Ferencz császár. Ha félre csapott ócska +kalappal, kopott öltözetben végig sétálta a bécsi utczákat, a legnagyobb +uraktól, le a legutolsó zsemlyés kofáig, a legnagyobb tisztelettel +köszöntek az öreg „Franzl“-nak, ki azután a legjártasabb bécsi +fiakker-dialectusban nem is késett a legnyájasabban viszonozni a szívből +eredő üdvözleteket. Hanem bizony, a milyen egyszerűnek látszott ő +felsége, volt ám azért elég sütnivalója s a mellett ördöge az általunk +igen tisztelt Metternich, a kit a bécsiek elkereszteltek „Franzel’sein +Minimax“-nak; ezen szellemdusnak távolról sem mondható elnevezést a +Praterben előadni szokott hydrostaticai játékokból meritvén. Bezzeg rend +volt a birodalomban; féken voltak a garázda „liberálisok“ s ha valami +„malefux Schreier“ szólt is valamit a dolognak nem legjobb menetéről, +Ferencz stereotyp mondásával replikázott: „Lassts den Kerl nur schreien, +van er nur zohlt“. Aztán ha valami kéréssel járultak hozzá, ő sohasem +tagadta meg azt egyenesen, hanem „mir vern so szégn“-nel bocsátotta el +őket. De kifogott ám rajta egy jó magyar ember: az öreg Tolnay; igaz, +hogy ki nem fogott volna rajta, ha nem segíti őt az öreg Krammer, a +philosophus korcsmáros. + +Annak pedig a következőképen esett meg a sora. + +Előre is megjegyezzük, hogy az öreg Krammer bécsi polgár volt; tehát már +eo ipso goromba humoru gyerek, ki azokat a „patsete“ magyarokat +ugyancsak szerette rászedegetni, de mindamellett nem volt oly nagy +ellenségünk, mint a mostani „vámkérdéses szomszédok“. Néha szolgált jó +tanácscsal is. + +Történt pedig, hogy egy este jó képü magyar vendég szállt be a mi +spieszburgerunk házába. Éhes lévén, rögtön a falatozás mesterségéhez +fogott. Amint igy csendesen eszegél:--nagy auctoritással föltett +sapkával, kezeivel a nadrágzsebekben, oda lép az öreg Krammer és minden +hepczia nélkül rákezdi az angyalok nyelvén: „Wer szansz ten, wan i fragn +terf, und woász szuchensz ten tader“. (Kicsoda az ur, ha szabad +kérdeznem s mit csinál itt.) + +A mi atyánkfia erre visszanéz s látva korcsmáros urunk jelenlétét, +becsülettudván felel: + +„Ik szájn Tolnay de Tarnocz, und Procesz kvinnen bei Mojesztét“. (Én +Tolnay vagyok s pörömet ő felségénél meg akarom nyerni.) + +„Da gegensz czausz schlófe, der wird ihna szagn: „ja ja mir vernsz so +szégn“--und wird drausz szein a groszszer Schmirkas“ replikázik rá a +német. (Menjen aludni akkor, az majd azt fogja mondani: „igen, igen majd +meglátjuk“ s utóvégre is nagy semmi lesz a dologból.) + +Tolnay uram erre nem szólt semmit, de jól megjegyzé a hallottakat. +Másnap gálában beállit Ferenczhez s előadja az előadandókat. A mint +elvégezte, a császár rittig azt felelte: „ja ja mir vernsz so szegn“, s +jelt adott a távozásra. + +--„De ik bite“ mondta erre Tolnay uram „won Mojesztét szógn „mir vernsz +so szegn“, da nix vird hat mir szagt, der Virth Krammer“. (Ha felséged +azt mondja „majd meglátjuk“, akkor semmi sem lesz a dologból, azt mondta +nekem Krammer korcsmáros.) + +„Dész hat er ihna gszagt, der Grobian? No jezt jusztament werd vasz +darausz, gegensz jeczet hám, und szágsz dem malefux Kerln, erszull'sz +Maul halten den ihnre Szachen werdensz gvina.“ (Azt mondta a goromba? No +most csak azért is lesz valami belőle; menjen haza s mondja meg annak az +átkozott ficzkónak fogja be a száját; mert ön megnyeri az ügyét.) + +Másnap szerencsésen eldőlt a pör. Az öreg Krammer lefőzte a császárt. +Tokait szürcsölve vigan mondá: „I kenn ihm von Grund aus“. (Ismerem +alapjából.) Ilyen volt biz az élet akkor. + + + + +A tanár boszúja. + + +Kövy Sándor hires pataki jogtanárral történt a következő eset: + +Az érdemes tanár urnak volt a legutolsó praelectiója egy diligentia +végén, s a juristák már alig várták, hogy a déli 12 órát elcsengessék, +várván már akkor mindnyájukra a szekér, hogy őket a világ négy sarka +felé elszállítsa a szüreti vakáczióra. + +Egyszer aztán csakugyan csengettek 12 órára; de az öreg Kövy hallatlanná +tette azt s tovább magyarázott éppen valami igen érdekes régi családról, +nemesi diploma stbről. + +A juristák várnak 5 perczig; várnak 10 perczig--az öreg csak magyaráz +tovább és nem mozdul. Elkezdenek hát feszengeni, az ajtóra kacsintgatni, +hogy a tanár urral észrevétessék megbotránkozásukat a felett, hogy az +édes vakáczióból ilyen vámot szed. + +Látván aztán Kövy, hogy itt ugyan borsóhányás a falra minden magyarázat, +ugy se hallgat rá senki, hát a mondat közepén felvette botját, kalapját +s vig vakácziót kivánva, elhagyta az auditoriumot. + +Bekövetkezvén a szüret utáni diligenczia: a mint Kövy a legelső +praelectióra felment, azt a multkori megszakitást folytatva, igy kezdte +meg: + +.... pedig a Fekete familia igen hires és gazdag familia volt. + +Hanem erre a csuffátételre aztán szégyenkedve sunyták le a fejöket a +juristák, s félbe nem szakitották volna többet Kövy előadását, ha +reggeltől éjfélig tartott volna is az. + + + + +Hja, paraszt, az más. + + +Mikor még Deák Ferencz Kehidán lakott, egy rokona meglátogatta őt. Ebéd +után szivarra gyujtanak s még jóformán félig sem szitták ki szivarukat, +midőn Deák igy szól rokonához: + +--Tedd le öcsém azt a szivart, s gyujts rá másikra. + +--De hiszen még csak félig szittam el--bátyám, jó lesz e még. + +--Tedd félre csak--a szivar ha egyszer félig elégett, már nem jó. + +A rokon engedelmeskedék és másikra gyujtott. + +Midőn már Pesten lakott az öreg ur, ismét meglátogatá ugyanezen rokona. +Deák megkinálja szivarral és diskurálnak. + +A szivar csakhamar elégett feléig, s a rokon megemlékezve a kehidai +leczkéről, félreteszi szivarát. + +--Mit csinálsz öcsém? nem jó tán az a szivar? kérdi az öreg ur. + +--Nem biz e, bátyám, nem rosz, hanem mivel félig elégett--én bizony +megemlékezve bátyám egykori intéséről ujra akartam gyujtani. + +--Hja öcsém, az Kehidán volt,--most Pesten vagyunk, itt el lehet színi +az egész szivart, mondá az öreg ur. + + + + +Deák Ferencz és a falusi publicista. + + +Feljött vidékről a Nyir oráculuma Pestre, szétrugni az országgyűlés +között, a hogy mondá. Jurátus korában volt itt legutolszor s akkorról +ismert még minden embert, aki csak Pesten lakik. Olyan ez neki, mintha +itthon volna. + +Itt mindjárt összeakadt egy pár ismerőssel, a kikkel együtt tette le a +censurát--a Privorszkynál, egyik tán prokátor, a másik valami ujságiró, +azokat gallérához varta, s nyakába ölté a világot, kérdezősködve tőlük +özönviz előtti ismerősök felől. + +Egyszer szemközt találkoznak három tisztelt hazafival; kik közül az +egyik a Budapesti Szemle szerkeztője, a másik az akadémia akkori +titkára, a harmadik pedig egy piros arczu, ernyős szemöldökü férfi, a +kit a másik kettő középre fogott. + +Persze mindjárt utjokat állta, persze ismerős volt valamennyivel; persze +tegezték egymást; persze, hogy Szalaytól azt kérdezte, hogy mikor jött +haza Németországból? Csengerytől meg azt, hogy szerkeszti-e még a Pesti +Hirlapot? + +Hanem legjobban megveregette a vállát annak a harmadik, piros arczu öreg +urnak. + +--Hát, hogy vagy? élsz még? + +--A hogy látod. + +--Hát a vidám compánia meg van e még? + +--Nagyon valószinű, hogy meg van. + +--Tudsz-e még olyan sok jó tréfát, mint hajdan? + +--Talán tudok. + +--No majd estére együtt mulassunk. + +--A bizony jó lesz. + +Azzal elváltak és mentek jobbra, balra. + +Elválás után a nyíri celebritás nagy indignatióval szól kisérőihez; hogy +ez mégis megfoghatatlan, hogy két ilyen tudós, komoly hazafi, mint Cs. +és Sz., hogy tud így karöltve járni egy ilyen bonvivant-tal? + +--Miféle bonvivant-tal? kérdek azok elámulva. + +--Hát, mint ez a Nagy Leo. Csak ismerem tán. + +--Te, szerencsétlen! Hisz ez Deák Ferencz volt! + +Utczu megfordult erre a nyiri pajkos, nyargalt a postára, helyet váltott +s ugy hazament, hogy sohse látta többet senki. + + + + +Bölcs bolondság. + + +Füreden történt e napokban. L. egyetemi tanár, a ki arról is nevezetes a +többi közt, hogy Gall, Spurzheim és Lavater tudományaiban rendkivül +járatos, zongora-hangolót keresett. Mutatnak is neki egyet néhányan +messziről. Szép szál ember volt, nagy fekete szakállal. Megjegyezte +magának jól. A mi nagyon könnyü annak, a ki a koponya-és arcz-ismét +kiváló tanulmánya tárgyává tette. + +Másnap elindult, hogy megkeresi. S csakugyan rövid keresés után feltünik +előtte a magas termet s a szép fekete szakáll. Egyenest hozzá megy s +beszédbe ereszkedik vele. + +--Régen tetszik itt tartózkodni? + +--Nem biz én, e napokban jöttem csak,--válaszol ez udvariasan. + +--Persze, nagyon el tetszik foglalva lenni,--kérdi tovább. + +--No, itt nem annyira, mint odahaza,--felel ez ismét. + +--Azt mindjárt gondoltam. Hja hiába, itt még nem fejlett ki annyira a +művészet, mint a fővárosban. + +--Óh kérem, én nem a fővárosból jöttem ide, hanem a jószágomról. + +--Igen?--csodálkozik L. tanár. No, ez ugyan sok klavirt stimmelhetett +életében, hogy még jószágot is vehetett belőle.--Aztán mindig a jószágán +tetszik tartózkodni? + +--Nem biz én,--felelt a szép szakállú,--többnyire utazom. Most jövök +Algirból. + +--Á-á-á!--hát még ott is szoktak zongorázni? + +--Azzal már nem szolgálhatok. + +--Hát minek tetszett lenni Algirban?--kérdi még jobban csodálkozva. + +--Oroszlánra vadásztam. + +--No, ilyen bátor klavirmajstert nem láttam még életemben,--gondolá +magában a professor. Hát most rá tetszik-e érni?--kérdé. + +--Mire? + +--Hát felstimmolni a zongorát. + +--Zongorát? szivesen uram, csak hogy nem értek ahhoz. + +--Nem? hát az ur nem zongora-hangoló. Kihez legyen szerencsém? + +--Én gróf Z ... N ... vagyok. + +A kis doctor elképedt. Ennek ugyan megadtam, gondola magában. De nem +azért tanára valaki a phrenologiának, craneologiának és physiognomiának, +hogy ki ne vágja magát a zavarból. Azért felocsudva álmélkodásából, +mosolyogva mondá: + +--Mindjárt láttam a külsejéből, hogy valami nagy ur. De hogy ilyen nagy +ur, azt meg sem hittem volna. + + + + +Nefélsz Pista. + + +Onnan ragadt pedig rá a mesék hőssuhanczának a neve, hogy őt sem +tanitotta meg semmi és senki soha félni, vagy megijedni. + +Vannak pedig különféle iskolái a félelem megtanitásának, mint holmi +háboru, párbaj s más efféle kellemetlen helyzetek, a mik azonban olyan +közönséges dolgok, hogy azokban száz meg százezer ember épen ugy helyt +áll, mint Nefélsz Pista. Rajta is megesett Isaszegnél, hogy mikor +Répássy táborkarában egy nyolcz fontos elhordta a lovának a fejét, s ő +lovastól együtt leesett a földre, de nagyhamar talpon állt, azt kérdé +tőle a tábornok: „no öcsém, hát ég-e még a pipád?“ „De ég bizony!“ +felelt ő vissza, nagy füstöt fujva a makra pipából, a mit ki nem +eresztett a foga közül még estében sem. + +Aztán a Kriegsgericht előtt is állt, de ott sem tanították meg félni; +mikor a Verhör után azt mondták neki, hogy „das war Hochverrath“--azt +felelte rá: „Ist nicht war, ich war nie Hofrath.“ + +Akkor aztán besorozták, elvitték Olaszországba. Még a profunttól sem +ijedt meg. A Veltlinen egyszer iszonyuan kiéhezve érkezett meg az egész +compánia egy olasz majorságába. Az olasz mikor megtudta, hogy magyar +fiukhoz van szerencséje, igen szivesen látta őket, birka-tokányt +készittetett a számukra: a fiuk örömükben fizetni akartak az olasznak, +hanem az nagylelkü volt, nem fogadott el semmit, azt mondta, hogy ugyis +kárba veszett volna az a birka, mert a veszett farkas tépte szélylyel. A +„veszett farkas“ szóra mind valamennyi ijedten ugrált fel a bogrács +mellől s be nem vett volna a tokányból egy falatot azért az egész +Lombardiáért; de Nefélsz Pista ülve maradt s kivágta a compánia +becsületét. Hasztalan rémitgették a veszett tokánynyal, azt mondta rá: +„de bár még egy hordó bora is megveszett volna az olasznak!“ + +Mikor haza került, semmije sem volt, dolgozni kellett, de attól sem +ijedt meg. Ez pedig csak az apocalypsis igazi csodája. Jószágot bérelt, +nem félt a rosz esztendőtől. Még az időtől sem. A mi épen hihetetlen. + +Egyszer a mennykő a mezőn hét lépésnyire ütött le mellette: „no ugyan +nagy tus!“--mondá rá--„mikor nekem semmi sincs a kezemben“. + +Járt egyszer Budapesten az állatseregély.[1] + +Annak a tulajdonában volt egy pompás nagy afrikai himoroszlán, a mi épen +olyan kedélyes hentergőzéseket szokott müvelni, mint egy dévajkodó +kandur czicza. Egyszer, mikor Nefélsz Pista is ott van több kedélyes +czimbora társaságában, az oroszlán épen siestát tartott s a jobb első +lábát szépen kinyujtotta messzire a ketrecz vaspálczái között, a +tenyerével felfelé forditva. „No Pista, mondák a czimborák,--nem félsz-e +annak az oroszlánnak a kinyujtott talpát megcsiklandani?“ + +Dehogy félek! mondá Pista, s a mire felszólitották, megtette. + +A nagy macskakirály a talpcsiklandozásra csak annyit tett, hogy a +talpának egyik körmét felrántotta, hanem az elég volt arra, hogy +Pistának a tenyeréből egy nagy darabot kiszakítson vele. Hat hétig +kellett neki aztán a karját felakasztva, s a kezét ökölre szoritva +hordozni, hogy begyógyuljon az oroszlán vágta seb. Ekkor felfogadta, +hogy addig nem nyugszik, mig boszuját nem tölti s ennek az oroszlánnak +valamelyik öcscsét, vagy bátyját a porba nem teriti. El is ment, a mint +felgyógyult, egyenesen Afrikába s nem tért vissza, mig egy oroszlánnak +le nem huzta a bőrét. + +De hát mit oroszlán? Attól meg nem ijedni katonadolog. + +Hanem, hogy meg mert házasodni, az a valami. Elvett egy igen szép és +gazdag leányt, holott ő maga már nem volt fiatal, soha sem is volt szép +és épen nem gazdag. Ehhez kell nagy bátorság. + +S mindenki bizonyítja, hogy Nefélsz Pista még a feleségétől sem félt, +még attól sem ijedt meg soha. + +Mondanunk sem kell, hogy olyan sem volt soha, hogy valaki ferbliben +„megijeszthette“ volna Pistát. Nem vittek el tőle soha kasszát +tizenkilenczczel. + +Mikor az orvos megirta neki ide fel a fővárosba, hogy a felesége, akivel +igen boldogul élt, elköltözött ama boldogabb világba, megsiratta ugyan, +mert a szive érzékeny volt s vérmes indulatokra fogékony; de arra is azt +mondta, hogy „nem ijeszt meg ez a rosz hir, régen készen voltam már rá: +tudtam, hogy ez lesz a vége. Aztán — megvan még a fiu!“ + +Tudniillik, hogy maradt egy trónörökös, a ki nélkül csakugyan lett volna +egy kis oka a megijedésre. Mivelhogy Pista maga szegény legény volt, a +feleség pedig hozott egy pár százezer forintot a házhoz. Azt a testvérek +mind visszaperelnék, ha a fiu nem volna. Vigyázott is aztán arra ugy, +mint a szeme fényére. Nem volt szabad annak még csak könyvet sem venni a +kezébe, hogy meg ne rontsa az egészségét s reggeltől estig mindig +etették, hogy csak nagyot nőjjön; parancsolt az mindenkinek a háznál, +neki pedig senki. + +Egyszer szaladnak a béresek nagy riadva Pistához, baj van: a kis urfi +ott lóg a nagy cseresnyefán, felmászott a legtetejébe a szarkafészket +leszedni, letörött az ág alatta, a lába oda szorult a két ág közé, most +ott függ fejjel lefelé, ha le talál esni, kitörik a nyaka. + +„Szaladjatok a létráért frissen! kiálta Pista, mert különben elvész az +örökség!--S maga is segített a létrával szaladni, hogy az urfit +megszabadítsák fatális helyzetéből. + +„De most már csakugyan magam is majd megijedtem“. Monda a szerencsésen +sikerült műtét után Pista, megveregetve az urficska orczáját gyöngéden. +„Tanuld meg, hogy cseresznyefáról ne szedj madárfészket; mert az +hasad:--körtefáról szedhetsz“. + +Végre neki is eljött az órája, mint a mesebeli Nefélsz Pistának, +amelyben megtanulta, hogy mi az a félelem, meg a nagy ijedség.--Egyszer +csak kiüt a kolera a városban. Ötivel-hatával hordják ki a halottakat, s +mind a Pista ablaka alatt éneklik el őket, kit magyarul, kit diákul. + +„Hallod-e sógor“, mond Pista a legifjabbik süvének, „itt nem jó lesz +maradni. Ez bolond állapot, az ember lefekszik élve, s felkel meghalva: +azt se tudja, hogy jutott hozzá. Én tisztelem, becsülöm a papomat; de +nem akarom, hogy miattam fáraszsza magát a bucsuztató írással. Volna az +a kolera medve, megbirkóznám vele; volna hitelező, megalkudnám vele; +volna tisztességes betegség, majd találnám ellenszerét; de gyalázatos +sunyi halál az. Hiába hord az ellen az ember kámfort a nyakába, hiába +tart ellene tárkonyeczetet a háznál; elég, ha meghallja, hogy a +szomszédban egy beleesett, már akkor, a ki meghallotta, csak a +szókimondásától maga is megkapta. S ha egyszer benne van, kenetheti az +már a hátát a bábaasszonynyal, még az sem segit rajta: engem pedig +rendesen az gyógyitott meg.--Hát én itt nem maradok: gyerünk ki hozzám +falura. Ott jó egészséges ájer van; nem kell ott senkinek a kolera.“ + +A sógor nagyon könnyen ráállt, hogy hát ő is velemegy. Ráért, +tanfelügyelő volt; s az epidemia ideje alatt az iskolák is zárva voltak, +a tarokkpartiek is elmaradtak és igy semmi dolga sem volt. + +Jó korán reggel befogattak s délre szerencsésen elértek a négyessel ahoz +az utféli fogadóhoz, a melyiknek olyan hires örmény fogadósa volt. Hires +a jó borairól, meg a felesége főztéről, s aztán arról, hogy olyan +becsületesen számit fel mindent a vendégnek, hogy maga alig nyer rajta +valamit. + +Ott delelőt tartottak a Pistáék s elébb, a mig az ebéd elkészül, +hozattak egy kis papramorgót fehér czipóval appetitoriumnak. + +„Ejnye, de régi ez a czipó! monda Pista. Majd beletörik a bicska.“ + +„Régi biz az, mondá a korcsmáros, e héten még nem sütött a feleségem.“ + +No hát nem sütött. A vendéglős maga teritett fel, ő hordott fel minden +tányért, poharat. + +„Hát a szép asszony hol van?“ + +„Hát csak megvan maga magának.“ + +A vendéglős nemsokára behozta a paprikás csirkét, a miről olyan hires +volt a csárdája, hogy azzal minden asszonyt agyonboszantottak a férjeik, +hogy nem kapni olyan jó paprikást sehol, mint az örmény csárdájában. + +Ezuttal az kegyetlenül kozmás volt. Alig tudtak hozzáfogni. Pista nem +győzte rá inni a bort, hogy a kozmaizt elverje a torkából. Utóljára +elővette a készséget, kicsiholt a nagy darab bükkfataplóba s rágyujtott; +talán majd a jó szüzdohány illat elfeledteti ezt a nagy kozmaemléket. + +„Ejnye atyafibarátom“, mondá a vendéglősnek: „de kegyetlenül +beletekintett ebbe a ti paprikástokba--a királyi fiskus.“ (Kozma.) + +„Biz ez egy kicsit kozmás. A cseléd szamár, nem tud még hozzá.“ + +„Hát hol a szép asszony, hogy nem az látott utána?“ + +„Hát az asszony, az fekszik odabenn a másik szobában, mind a három +gyerekével, mind a négyen kolerában.“ + +De Pistának se kellett több biztatás, felugrott, kirugta maga alól a +széket, a sógorra bizta a fizetést, meg a bucsu-vételt; a kocsi be volt +fogva; felugrott az ülésbe: „hajts Gyurka!“ A sógornak már ugy kellett +az induló szekérre futtában felvoltigirozni. + +„No, mondhatom, hogy most ijedtem meg életemben először!“ lihegé, a +pipacsutorát rágva fogai közt Pista. „Egyszerre a gyomromon keresztül +lövelt az ijedség. Már szent, hogy bennem van az a csuf mirigy. Igazán +mondom, hogy már érzem is, hogy valami égeti a gyomromat. Sógor, nem +tréfálok. Az egész testemet végig futja a hideg borzongás. A gyomromat +meg ugy csikarja valami. Hüh, de veszettül éget! Átkozott paprikás +csirke! Csak addig meg ne halnék, a mig hazaérünk. Nem élek odáig. Végem +van, meghalok, a gyomrom kiszakad! A fiamnak viseljétek gondját. Servus +világ!“ + +Az arcza kék, zöld lett, a szemei kimeredtek, a kíntól +vonaglott:--egyszer csak észreveszi a sógor, hogy ugyancsak füstöl ám +Pistának a bekecse elől. Feltépi a zsinórokat a gombokról, hát a nagy +ménkű darab bükkfatapló ott ég már javában félóra óta: abba kapott bele +egy szikra a rágyújtáskor, az égette olyan kegyetlenül Pista barátunknak +a gyomrát. Persze, hogy a mint a taplót kidobták, a kolera is megszünt, +csak egy nagy égés-hólyag maradt ott, Nefélsz Pista legelső ijedelmének +örök emlékeül. + +Szép azt meghallani, mikor ő azt maga beszéli el s végül hozzáteszi; +„ettől a nagy ijedtségtől kezd a hajam szürkülni.“ T. i. egészen fehér +már. + +Lábjegyzet: + +[1] Mi ez? Szarvas Gábor.--„Menazserista“. J. M. + + + + +Non plus ultra a kortes életből. + + +0...., egyike a pozsonyvidéki képviselőknek megtudja, hogy az ellenpárt +leghatalmasabb kortesvezére az X.-i helységbiró, a kit semmi hatalom és +dicsőség nem képes levenni a lábáról; hát mondja, no majd leveszem én! +Odamegy őt személyesen meglátogatni. A biró a mint meglátja 0....-t az +ablakán keresztül, a mig az a kocsiból leszáll (szökni már nem volt +idő), azt mondja a feleségének: feküdj le frissen az ágyba, tedd magadat +betegnek, én meg felszaladok a padlásra, mondd, hogy nem vagyok itthon. + +Mire 0.... bejött a szobába, már akkor biróné asszonyom ott fohászkodott +a tornyos nyoszolyában, s elnyögdécselé, hogy a férje bizony kiment a +faluba, az adót beszedni. + +--Nem tesz semmit, monda nyugodtan 0...., majd megvárom, mig +hazaérkezik, s azzal leült szépen a kanapéra s kikérdezte biróné +asszonyom minden testi baját, komendált róla hathatós háziszereket s +nagy részvétet tanusitott általánosságban. Igy tartott ez egész déli +harangszóig. Biró uram csak nem jött haza. + +--No, már nem jön haza az apjuk ebédre, monda biróné asszonyom. +Bizonyosan elfogták valahol a komák. Itthon ugyis hideg a konyha, mert a +tilogus nagy diétát rendelt a betegség ellen. + +--Nem tesz semmit, monda 0.... Én már hozzá vagyok szokva, mint afféle +vadász ember, hogy csak este ebédelek,--s ott maradt a kanapén +rendületlenül s tartotta discursussal biróné asszonyomat. + +Délután is lett, este is lett. 0.... csak nem mozdult a helyéből, se +biró uram a padlásról. Eközben a marhákat is hazahajtották a legelőről. +Biróné asszonyom majd kezét-lábát ette meg kétségbeestében. + +--De hol marad már az én uram? ihol jönnek a tehenek a legelőről; senki +sincs a háznál, a ki megitassa, bekösse őket az istállóba. + +--Hát ha senki sincsen, monda O...., itt vagyok én: magam is gazda ember +vagyok. + +Azzal kiment az udvarra, vizet mert vederrel a kankalikos kutból a +vályuba, megitatta a teheneket, a rideg marhákat s azzal rendre +valamennyit bekötötte az istállóba, szénát is vetett eléjük. + +De már erre csak lejött biró uram a padlásról. + +--No, uram, monda O....-nak. Eddig ellensége voltam az urnak; de most +már látom, a mit látok! A ki a szegény emberek jószágát, mikor a gazda +szorultságban van, maga kész megitatni, az nem lehet ellensége a +népnek! Mától fogva az ur hive vagyok! + +S nem lett O....-nak buzgóbb kortesvezére azontul, mint az X-i +helységbiró. + + + + +Visszaemlékezések a jó Wenkheim Bélára. + + +Mikor ő Felségét megkoronázták, erre az ünnepélyre nagy amnestia lett +adva sok boldogtalannak. A megkegyelmezettek között volt Rózsa Sándor +is. A börtönből kibocsátott hirhedett rabló kalandort egyenesen +felhivatta magához Wenkheim a belügyminiszter s ott jól a lelkére +beszélt; tudtára adta, hogy ő Felsége kegyelméből ujra visszanyerte +szabadságát, most már éljen becsületes ember módjára, lesz számára +tisztességes életmódról gondoskodva. Pénzt is adott neki.--Volt a +miniszternek egy öreg huszárja, László; ismerte azt minden ember, a +kinek valaha Wenkheimnál dolga volt: ez volt a nagyobb ur a háznál. Azt +utasitá a miniszter, hogy most már fogja pártul a „népdalok hősét“, +vigye el magával valahová, a hol az „rangja szerint“ mulathat; s legyen +rá gondja, hogy semmiben ne legyen fogyatkozása. Akkoriban a +belügyminisztérium ott volt, a hol most a honvédfőparancsnokság s a +földszinten a sarokban volt betáblázva egy kurta korcsma, László urnak a +kedves tanyája. Oda vitte magával Rózsa Sándort, kedveszerinti +kimulatásra. + +Hanem ezuttal egy kis baj volt odalenn. A korcsmaterem fel van +szőnyegezve, guirlandozva, luszterezve. Itt ma egy betegápoló-egylet +akar concertet adni: énekelni, szavalni, cziterázni fognak, nincs mód a +vendégeskedésre. + +„De ha ő exellentiája igen szépen kéreti a korcsmáros urat?“ ostromolt +László ur szeliden. + +„Már nagyon sajnálom; de nem változtathatok rajta“, vedé magát a +korcsmáros. + +„No de ha „én“ kívánom, hogy ennek a derék embernek egy kis mulatság +legyen itten!“ vitatá László ur erősebben. + +„Vigasztalhatlan vagyok, hogy nem teljesithetem László ur kivánságát.“ + +„De ez az ur itten Rózsa Sándor!“ + +Erre a névre egyszerre ugrott minden ember, csaplár, pinczér, szakácsné, +helyet csinálni a concert kellő közepén a nagy férfiunak; hozták a bort +meg a pecsenyét készséggel, s a jótékony hangversenyzők mulattatták a +puszták egykori fejedelmét, kivilágos kivirradtig. + +Rövid időn megint csak zár alá kellett tétetni a „népdalok hősét“, és +ott szabta a katona-kitliket Szamosujvárott. + +* * * + +Az a László ur nagy zsarnok volt a háznál. Felelősség nélküli miniszter. +Neki minden szabad volt. E miatt a többi cselédség nagyon irigykedett +rá. Az elégületlenség a felsőbb hivatalnoki régiókba is elterjedt. +Egyszer végre kiütött a palota-forradalom, feljelenték a miniszternek, +hogy a László irtóztató mértékben defraudálja a lelkiismeretére bizott +boros palaczkokat a pinczében: tessék bár személyesen meggyőződni a +kegyelmes urnak. + +Wenkheim ráhagyta magát venni, hogy lemenjen maga a pinczébe. S ime +csakugyan ott volt a sok corpus delicti. Csak a corpus, a spiritus +hiányzott belőle. Negyven pezsgős palaczk--üresen; hogy észre ne vegyék +a hiányt, a kiüritett palaczkok vissza lettek rakva a helyeikre. + +„No, már ez sok! monda a miniszter. Hijátok ide azt a vén semmirekellőt. +Majd csinálok én itt mindjárt rövid processust! + +Rohant a malcontentus cselédség László urat a pinczealvilági statárium +elé hurczolni. A bűn nem volt eltagadható. + +„Hát ugyan László!“ monda a miniszter. „Nézz ide! Ott van abban a +szegletben a sok drága jó magyarádi. Amott a másik szegletben a sok +finom felséges visontai. Mért nem iszol azokból? Minek iszod az én +pezsgőmet? mikor az nem neked való.“ + +Ez volt a rövid processus. + + + + +István nádor és a huszár. + + +Hontmegyében a Huszár-család a legbefolyásosabbak közül való ma is; +abban az időben pedig, mikor István nádor körutat tett az országban és +Hontmegyébe ellátogatott, a Huszár-családnak egyik tagja ülnök volt az +árvaszéknél. + +István nádor tulesvén a diszes fogadtatások torturáján, a megyeházában +berendezett lakásán pihent és diskurált egy kicsit az alispánnal, +főispánnal és megyei előkelőségekkel, aztán elbocsátotta őket, hogy +álomra hajthassa fejét. + +Mikor a notabilitások eltávoznak, akkor jut eszébe valami az alispánnak. +Vajjon tettek-e be a nádor hálószobájába olyan bizonyos edényt, a miről +Csokonay azt állitja a Békaegér-harczban, hogy a magyar embernek olyan +nincs? + +A bizonytalanságban ugy okoskodván nagyon helyesen, hogy jobb kettő, +mint egy sem, rögtön előparancsolta a hajdut. + +--Te! siess és mond meg a huszárnak, hogy rögtön vigye be ő fensége +hálószobájába. + +Hanem a hajdu nem tudta azt elképzelni, hogy a nádor ő fensége szobájába +akkora szegény ember vihessen be akármiféle edényt is, mint az +ordinánczhuszár; ellenkezőleg ugy gondolkozott, hogy urnak való munka +az, s fogta a beviendő edényt és sietve beállitott vele Huszár árvaszéki +ülnökhöz. + +--Nagyságos uram, tisztelteti az alispán ur hogy tessék hamar a +megyeházára jönni, s tessék ezt bevinni nádor ő fenségéhez ... + +A mire azt felelte méltó indignáczióval Huszár: + +--Mond meg az alispán urnak, hogy ha olyan sietős, hát csak vigye be +maga. + +A hajdu nagyot bámul a vakmerőségen s rohan vissza az alispán urhoz, ki +nem is várja a beszédet, hanem rátámad a hajdujára: + +--Hát a huszár? + +--Azt izeni, instálom, hogy ha olyan sürgős a nádor ő fenségének, hát +tessék a nagyságos alispán urnak magának bevinni; ő bizony nem hozza. +Ugy kellett aztán a dolgot a hajdunak megmagyarázni. + +Az esetet a nádor is megtudta, s nagyon jól mulatott rajta. + + + + +Ki nagyobb úr? + + +1510 táján Bakács Tamás esztergomi érseknek három főur vendége volt: +Báthori, Ország és Ujlaki. Az ebéd végén széles jó kedvökben, +szójátékban dicsekedtek vagyonukkal. Báthori, Kára ura, kezdé: + +--Nekem olyan károm van, hogy szép hasznot huzok belőle. + +Ország, Gyöngyös ura, folytatá: + +--Nekem annyi a gyöngyöm, hogy a kutyáim is gyöngyösben járnak. + +Ujlaki: Nekem annyi a fillérem, hogy évenkint hatezer arany adót kapok +belőle. (1514-ben alkalmasint azért is lázadtak fel a parasztok, hogy az +ily urak a filléradót aranyra emelték). + +Bakács érsekgazda pedig igy fejezte be: + +--Nekem meg akkora kemenczém van, hogy az urak valamennyi jobbágyaikkal +beleférnének! + +(Értette t. i. Kemenczét Hontmegyében, hétezer hold határával). + + + + +Bartakovics érsek meg a tiszttartója. + + +Mikor kinevezték egri érseknek, első gondja volt az érseki javakat +rendezni, a tönkrement gazdaságot helyreállitani, a zilált vagyoni +viszonyokat rendbe szedni. E munkájában erélyesen járt el s nem egy +gazdatiszt, ki szerzett babérjain nyugodtan vélt pihenhetni, +megtanulhatta, a mit rég elfelejtett, hogy hogyan kell szántóknak, +aratóknak kora reggeltől késő estig a sarkában lenni. + +Az érsek azt tartotta, hogy most ez a legjobb politika, s legkülönb zöld +asztal a zöld mező. + +Természetes, hogy több afféle szentheverdel napokat ünneplő ispán-, +kasznár-fajta részesült vagy komoly megintésben, vagy pláne egyenesen +áldozatául esett az érsek reformmunkálatainak, kisöpörtetvén, mint +haszonvehetetlen. + +A konczlesők azt hitték, no majd lesz itt szüret, majd lesz itt +avancement.--hogy az uj érsek minden gazdatisztet elcsap. Jó lesz közel +állni hozzá, hátha a nyilasba sikerül valamelyikünknek besurranni. + +Leginkább aspiráltak pedig a....-i tiszttartó állomására; ez jó zsiros +koncz lett volna nekik. Azért hát el nem mulasztották volna ugy +oldalvást tudomására juttatni az érseknek, hogy az a tiszttartó milyen +szörnyű lusta dög, nem is lehet a nagy hasától valami nagyon fürge, +aztán meg van egy nagy hibája. + +--Mi lehet az?--tudakolá az érsek--talán csak nem tolvaj? + +--Óh Isten mentsen, azt a világért sem lehet róla mondani. Ámbár bizony +jól megszedte magát. No, de azt becsületes uton is tehette. Nem merem +mondani, hogy-- + +--Nos hát akkor mi lehet az a nagy hiba?--sürgeté az érsek--egyik se +nevel olyan lovat, barmot; buzája, rozsa szép, repczéje sikerül; +mindenen áldás van a keze alatt. Hát legyen ő lusta akár ezerszer. + +--Nem a lustaság--mondák a fülbe sugók--más itt a baj; sokkal nagyobb +annál. A....-i tiszttartó, szörnyűség! soha sem imádkozik. + +--Hogy a....!--az érsek nem mondta ki, a mit elkezdett; megnyugtatta az +árulkodót. + +--Édes fiam, ugy látszik, a....-i tiszttartó lelkének üdve nagyon rajta +fekszik a te lelkeden. Az bizony baj, hogy ő nem imádkozik; de +bizonyosan azért nem teszi, mert helyettem kell dolgoznia a gazdaság +körül s igy megbizik bennem, hogy én meg viszont helyette is imádkozom. +Légy csak te nyugodt a....-i tiszttartó e baja felől. + +Hanem egyszer csak azt hallja az érsek, hogy a ....-i tiszttartó +azonfelül hogy lusta, azonfelül hogy nem imádkozik, még szörnyű nagy +korhely is, mindig iszik; a mennyit ő meg nem innék, annyi bor nincs; +részeges, garázda, megbizhatlan. + +No, már ez olyan vád, a mely, ha alapos, sulyos következményeket vonhat +maga után. Azért hát meg kell vizsgálni, ha vajjon alapos-e? + +Nagy ebédet adott az érsek s arra valami gazdasági tanácskozás ürügye +alatt elhitta a....-i tiszttartót is. A felszolgáló hajduk be voltak +tanitva, hogy a mint a tiszttartó elé helyezett meszelyes palacz kiürül, +azonnal tegyenek helyébe egy másikat, s olvassák, mennyit iszik meg. + +Biz az pedig nagyon sokszor kiürült. Az érsek aggodalommal vette észre, +hogy az iszákosságra vonatkozó vád alighanem alapos. + +Az ebéd vége felé odainti a hajdut: + +--Hány volt már? + +--Most viszem a tizenhetediket. + +Az érsek figyelemmel vizsgálta vendégét, nem vesz-e észre rajta valami +változást. Nem volt azon egy szikra sem, egy korty nem sok, mintha annyi +bort sem ivott volna. + +Az üvegek még folyvást ürültek. A huszonnegyedik járja már. Az érsek +titkon int a hajdunak, hogy hozza a következőt. + +Mikor a hajdu épen ki akarja cserélni az üres palaczkot telivel,--a +tiszttartó ráteszi tenyerét az üres palaczk szájára s odamordul a +hajdunak: + +--Hadd el öcsém, ennél többet soha sem iszom + +--Csak tizenkét itczécskét méltóztatik mindig?--kérdé az érsek? + +--Épen csak annyit,--felelt a tiszttartó.--Azt azonban nem tudtam, hogy +excellentiád is olvassa. + +Az érsek kissé elszégyenlette magát. Azonban ha már belekezdett, hát +kiismeri tisztjét. + +Asztal után beszédbe eredt vele, gazdasági dolgokról. Azt hitte az +érsek, hogy most már csak utóléri ő kegyelmét a tizenkét itczécske. + +Hát akkor bámult el, mikor a beszélgetésben elmélyedve, észrevette, hogy +hiszen már este lesz. Az öreg tiszttartó a legpracticusabb gazdasági +elveket oly elevenen, oly vonzó modorban fejtegette előtte, biztató +terveket, szükséges javitásokat, gyümölcsöző beruházásokat proponált, +ismertette a legjobb gazdasági gépeket, s az érsek három órai +beszélgetés után nemcsak arról győződött meg, hogy ez az ember józan +ember, de arról is, hogy kitűnő gazda is és becsületes ember. + +Mikor a fülbesugók ujra előjöttek, csak annyit mondott nekik: + +--Az bizony iszik, sokat iszik, nagyon sokat iszik; de birja. Hej ha +minden gazdatisztem ilyen korhely volna! + + + + +Bartakovics sétáiról. + + +Az tudvalevő dolog, hogy a nagy emlékü Bartakovics egri érsek végéveiben +is szerette napi sétáját megtenni, melyben még a kellemetlen idő sem +igen akadályozhatta az öreget. Egy izben a nagy sártól félő rendes +kisérője Zs., jelenleg egri kanonok, igy szólt a jó öreghez! + +--Ugyan excellentiád! fogassón be ez egyszer, hisz a csizmánk csupa sár +és viz lesz. + +--Hehehe! kedves fiam, csak menjünk gyalog--válaszolt a jókedvü +főpap--holnap ugysem rajtunk van a csizmatisztitás sora. + +Ugyis lett. + + + + + +Krumplis érsek. + + +Mikor Bartakovics az egri érseki széket elfoglalta a roppant terjedelmü +érseki kertet a sétálók számára nagynak találván, felét kivágatta s +veteményes kertté alakitotta át. Ez természetesen nem tetszett az +egrieknek, s minthogy abban káposztát, krumplit és babot termesztett, +„krumplis érsek“-nek kezdték nevezni. + +Eljött a krumpli-szüret, a mikor a termés fel lett szedve, igy szól a +jószivü öreg ur udvarmesterének: + +„Ezt most osszátok ki a szegényeknek, hadd lakjanak jól; mert a kik +jóllaktak, azok a félkertben is kisétálhatják magukat.“ + +Bezzeg nem is mondták többé az egriek, hogy krumplis érsek. + + + + +Az öreg Balogh. + + +A napokban a magyar szinészet egy nyolczvanhárom éves veteránját +temették el, az uttörők elsejét, az öreg Balogh Istvánt, a ki hiven és +lelkesedéssel szolgálta a szinügyet minden sanyaru időben, jutalmat nem +keresve s a számos nyomoruságot vig kedélylyel fogadva el. + +A század első felében mint direktor dajkálta a még pólyás csecsemőt: a +nemzeti szinészetet. Megfordult az ország minden részében, igy jutott el +a Zichy grófok valamelyikének egy jószágára jeles truppjával, a hol is +az első előadásra szinültig megtelt a nézőtér. + +Mikor az előadáshoz fognának, vágtat elő a gróf fogata, hogy ő maga +családostól jelen legyen az előadáson. Igen, de nincs hely. Már pedig +szoritani kell, ha a föld alól is, mert a gróf nagy maecenása a +diátristáknak, fényesen megfizet a belépti jegyekért. Mit volt mit +tenni? három nézőt szépszerével kibecsültek a székekről, s a nagyuri +pártfogó ott foglalhatott helyet. Hagyott is a pénztárt kezelő Gál +Minyánál ötven forintokat. + +A játék ment mint a karikacsapás, hanem egy-két felvonás után a gróf--a +töbször látott darabban unni kezdte magát. Megszólítja tehát tréfásan +Baloghot. + +--Nézze csak kedves igazgató ur. Ezt a darabot, a mi a közönség +szemeláttára folyik, meg lehet nézni akármikor. Hanem azt szeretném én +látni, hogy akkor mit mivelnek maguk a szinpadon, mikor már az +előadásnak vége van. Azt játszszák el a kedvemért. + +Balogh fejet hajtott, hogy meglesz. + +Azzal sietett fel a szinpadra, bemutatni a grófnak a világot +representáló deszkákat, abban a decolletirozott állapotában, mikor már +csupán a vándor társaságot jelenti. + +A függöny nyeszeregve gönygyölődött fel és ott ásitott a szinpad iszonyu +rendetlenségben. Bábeli zavar; dekoraciók, jelmezek, egymás +hegyén-hátán, olaszfal és tenger, erdő és holdvilág, és minden +számnélküli tartozékai egy előadásnak; ezek közt a mediumon ül Balogh, +vele szemben pedig a napos jegyosztó Gál, és veszik számba a pénztárt. + +--Minya te, szól Balogh, hol a belépti dij, a mit a gróf ur adott? + +--Ihol van, feleli Gál. Ötven forint kerekszám. + +--Hazudsz, rivall rá Balogh. Eltagadod a felét: én tudom, hogy a gróf ur +kétszer ennyit fizetett neked. + +--Fizetett, dehogy fizetett. + +--Ő méltósága gavallériájától nem is várhatni kevesebbet száz forintnál! + +Zichy nevetett volna a tréfán, ha véletlenül nem az ő rovására ment +volna. Hanem sietett helyre ütni: hogy a másik ötven forint csak +tévedésből maradt a zsebében, tessék kedves direktor ur. De többé nem +volt kiváncsi megtudni, hogy mit csinálnak a szinpadon, mikor vége van +az előadásnak. + + + + +Egy nyitrai községbiró. + + +Ama boldogemlékü Bach-korszak alatt történt, hogy egy nyitramegyei +község birája parancsot vesz, hogy a faluján átutazó Albrecht főherczeg +illő fogadtatására rendelje ki az egész falut és állitsa fel hármasával +embereit. + +A nagy nap előestéjén személyesen is megjelen a peczirikter, hogy +rendelete pontos teljesitését a birónak hivatalvesztés terhe alatt +szivére kösse. Már tovább akar menni, midőn a biró megszólal: + +--Meglesz, nagysás uram, próbáltam is már? kettesével egymásra állitva +még csak menne valahogy, de ha a harmadikat is rájok állitom, lezuhannak +mindannyiszor! + + + + +A Burg fehér asszonya. + + +Egy hamar elmuló zaj hallatszott évek előtt a Burgban megjelent +kisértetről, mely egy fehér asszony alakjában minden éjfélkor megjelent +a császári könyvtár folyosóján a szegény silbakot agyonijesztgetni. A +fehér asszony több éjjel egymásután kisértett a Burgban, míg egyszer +aztán dementírozták hivatalosan az egész lélekjárást. Mese volt az +egész. Az élczlapok eltemették. + +Pedig hát ez nem volt mese; hanem tökéletes valóság. + +Három nap egymásután megjelent egy fehérbe öltözött hölgy alak, +márvány-fehér arczczal, de jól kivehető vonásokkal, kezében egy lámpa, +abban egy égő gyertya, melynek lángja lobog ugyan de a falra világot nem +vet: az alak a folyosó egyik ajtajától a másikig végig haladt; az őrt +álló katona felhivására nem ügyelt, s a második ajtónál eltünt. Másik +éjjel az őr, miután kiáltására nem ügyelt, rá is lőtt az alakra; arra a +kisértet nyom nélkül eltünt. Harmadik éjjel két őrt állitottak ki; azok +előtt is megjelent a rém; azok is kiabáltak rá: azután keresztül-kasul +lőtték, mire a fehér asszony nem tünt el; hanem megállt és merően a +szemük közé nézett. E kisértet nézésétől az egyik őr, egy izmos, erős +morva vadász ájultan esett össze. + +Negyedik nap után a Burgban szolgálattevő főhadnagy maga foglalta el a +kisértetes őrállomást. Ez, mint gavallér ember, asszony ellen nem vitt +magával puskát, pisztolyt, csak ugy kardosán állt a lesben. A mint a +tizenkét órát elkongta az Istvántemplom harangja: ott állt előtte a +fehér asszony, s elkezdett csendesen haladni. A tiszt bátor férfi volt, +utána sietett, utolérte; abban a perczben a fehér asszony viszszafordult +s a lámpát a tiszt arcza elé tartá. Erre a tiszt hozzá kapott, hogy a +kezét megragadja, a másik karját pedig a fehér nő dereka körül fonta--és +akkor eltünt a fehér asszony: a tiszt megfogta és megölelte--a semmit. + +Az eltűnés pillanatában ugy tetszett neki, mintha a fehér hölgy egy +hideg csókot nyomott volna ajkára. + +Már most, ha tisztünk egy mult századbeli musquetier tiszt lett volna, +kötelessége lesz vala e kisértetcsóktól halálra betegedni és +belehalni;--minthogy azonban a mai időkben a katonatisztek chemiát és +opticát is tanulnak, annálfogva a főhadnagy nem érte be azzal a +kisértetlátással, hanem vizsgálódni kezdett a folyosó ajtajain, +ablakain, s egyszer egy ablakán a folyosónak kitekintve, észrevette, +hogy a Burggal átellenes ház egyik harmadik emeleti ablaka szokatlan +fényesen ki van világitva. Rögtön lesietett az őrterembe, maga mellé +vett két katonát, átment az átelleni házba s kérdezé a házfelügyelőtől, +hogy ki lakik ott, ahol az ablak ki van világitva? Egy fényképész. A +tiszt rögtön sietett ennek a szállására, nem csengetett be, hanem +betörette az ajtót s szépen ott lepte az egész kisértetcsináló +apparatust. A nagy tükörüvegtáblát, melynek segélyével és +villanyvilágitással a kisértetes nőalakot a Burg ablakán át annak +folyosóján végig sétáltatták, sőt magát a fehér asszonyt is, a kinek még +akkor is be volt a képe mázolva krétával. De most már csakugyan +megfoghatta, ha a csókjából nem kivánt is. + +A dologból inquisitió lett; a fényképész azt a merész tréfát nem a maga +mulatságából rendezte; hanem aztán annyi magas állásu személy keveredett +bele a vizsgálatba, hogy jónak látták azt abba hagyni; s az egész +kisértet-históriát meghazudtolni. + +Az ultramontán párt manővere volt az egész: ilyen együgyü +hókuszpókuszszal akarták az uralkodót a szabadelvü iránytól +megfélemliteni. + +Azoknak, akik e dologról tudtak, meghagyatott, hogy ne beszéljenek róla. +De, hogy nem jól tartották meg a titkot, annak bizonysága az, hogy mi is +megtudtuk. + + + + +Wesselényi és a légátus. + + +Légczióba ment a diák; hosszuszáru pipáját a sublégátus vitte előtte. +Egy hintó robog el mellettük. + +--Hová megy, domine?--kérdi az ur a hintóból. + +--A légáczióba megyek ahoz a hóbortos Wesselényihez--felelt a diák bodor +füstöt eresztve. + +Midőn a conceptust felviszi a báróhoz, nem kis megütközéssel ismeri fel +benne a hintóban ülő urat. + +Rendes szokás szerint a legátus a bárói asztalnál ebédelt. Egész ebéd +alatt ugy érezte magát, mintha parázson ülne. A báró azonban nem sokat +látszott ügyelni vendége zavarára. Hanem ebéd végével előszólitja a +sublégátust. + +--Hozd el a gazdád hosszuszáruját. + +A fiu teljesité a parancsot. + +--Na, domine, tessék rágyujtani; te meg, fiu, tartsd neki a pipát. + +A legátus nem látta jónak ellene szegülni. + +--Na, most tessék sétálni. + +A legátusok sétáltak. + +--Most már kérdem: hová megy, domine? + +A vendégek nevették a szegény diák zavarát. + +--De kérem, báró úr.... + +--Semmi kérelem, hová megy? + +A szegény légátusnak ismételnie kellett: „ahoz a hóbortos Wesselényihez +légáczióba.“ + +A báró jóizüt nevetett vendégeivel. + + + + +Az ál-biztos. + +(A régi időkből.) + + +T.-B....-n lakott S. Péter--B. M. et comp. Sok tréfát üztek vele. +Egyszer a többek közt R....-n többen összejövén, jelen volt az akkori +szabolcsmegyei főszolgabiró P. L. (B. M. sógora) is. + +B. M. mint igen élczes ember, ebéd után inditványozta, hogy S....-t meg +kell tréfálni. A terv, mint jó vezérnél, inter pocula--percz müve volt. + +P. L. nem ismerte S....-t, igy hát B. M. terve szerint ki kellett magát +adni Mezdédinek, ki az egri restaurationalis excessusokban kinevezett +delegatum judicium tagja volt, s Egerbe utaztában S....-t meglátogatja. +S. L. tehát nem is a maga equipageján, hanem előfogaton, privát ezüstös +hajduval a bakon, elment S....-hoz Bemutatván magát Mezdedi név alatt, +kérdi--kik laknak itt e környéken? + +S. kapott rajta, hogy üthet egyet az őtet tul a rendén háborgató +kompánián,--„egy legio korhely, nagyságos uram, kinek feje B. M.“ + +Alig mondja ezt ki, imhol cseng, bong, négy vagy öt fogat robog be az +udvarra, s kis időre a szobába lép B. M. et comp. s rárivall S ...-ra: +„bort!“ + +Bort hoztak. S., hogy a további garázdálkodást egy kicsit meghőköltesse, +megszólal: + +„Mezdédi ő nagysága, az egri delegátum judicium tagja.“ + +B. M. ránéz az ál Mezdédire s elébe köp;--S. ezen szörnyen megijedve, +igy szólt: „uramfia. birája lesz, s hogy tesz vele?“ + +Néhány pohár bor után Mihály ur félrehuzza S....-t s mondja: „Bruder! ha +néha bolondozunk is veled, mindamellett szeretünk s nem akarjuk, hogy +megkárosodjál,--mint jó embered intelek, vigyázz, mert ez a Mezdédi +irtóztató kegyetlen ember, ez most spionkodni jött hozzád, hanem te +gazdag vagy, adj neki 60 tallért, mert a dácziát nagyon szereti.“ + +Noha S. is nagyon szerette a siklust, de mégis tartott Mezdéditől, s +mint primae informationis ember, reászánja magát s az antik lenyiló +almáriumból kivesz 60 tallért, tekercsbe göngyöli s a már kászolódó ál +Mezdédinek nagy alázattal markába csusztatja, mit ez nagy protectori +minával elfogad, s azzal megy vissza R....-ra, mutatva a 60 tallért, +melyre kimondatott az anathema, hogy együtt fogják eltakaritani. + +Bezzeg volt nevetség! S. később megtudván, szörnyen dühbe jött, hogy +kellett azt a korhely P. L....-t hatvan tallérral megajándékoznia. + + + + +A gazda-ember mint időrendező. + + +--Óh, uram Isten, de nagy ez a szárazság, csak már jönne egy kis jó eső, +hogy szántani lehetne. + +(Jön egy hetes nagy eső.) + +--Jaj, uram Isten, csak már megállna ez az eső, hogy vetni lehetne. + +(Megáll az eső, jön helyette nagy szél.) + +--Jaj, uram Isten: mind cserepes lesz a föld, elszárad a vetés, csak már +megállna ez a szél. + +(Megáll a szél, lesz utána dér.) + +--Már megint minden kifagy, a mi kikelt? csak már bemelegednék ujra. + +(Dühös melegség támad.) + +--Jaj, minden kiszárad, hernyó, sáska elhatalmasodik, de jó volna egy +kis friss zivatar. + +(Jön zivatar záporral, mennykőhullással.) + +--Végünk van, mind megdül a gabona, beiszapul a rét! állandó idő kellene +már. + +(Megállapodik az idő.) + +--Egyik nap olyan, mint a másik; mind összeszorul a buza szeme. + +(Végre eljön az aratás, szerencsés bő esztendő van, gazda-ember +szomoruan vakarja a fejét a telt hombárok előtt, mikor kiszámitja, hogy +máskor felényi termésért több pénzt igért Mózes, mint most összesen a +két annyiért.) + +--Óh uram Isten, ha már adtál sok buzát: adj még hozzá egy kis +tisztességes háborut is, hogy--ára legyen! + + + + +Egy nemes vonás. + + +A mexicói császár ő felsége titkárja S., daczára németül hangzó nevének, +valódi budai születésü magyar ember. Fiatal korában azon gránátos +zászlóaljban szolgált, mely a budai királyi várlak rendes őrségét +képezte. + +A főherczeg-nádor sok ideig figyelemmel kisérte, hogy egy fiatal katona +minden délben, mikor a katonák ebédjüket kikapják, csészében ételt hord +ki az őrlakból s kevés idő mulva üres csészével tér vissza. + +A nádor utána járatott, hova hordja a gránátos az ételt, s megtudta, +hogy van neki egy beteg, élemedett nagyanyja valamelyik külvárosban, a +kit a fiatal katona évek óta igy táplál, hogy a menázsból rájutó részt +megfelezi s felét hazahordja neki. + +A nádor rögtön udvarához vette a fiatal katonát, a kiből később a +legeszesebb diplomaták egyike fejlődött ki. Jelenleg S.-nek 8 +érdemrendje van: külföldi udvaroktól nyert megtiszteltetések. + + + + +A létai fuvaros. + + +Nagyon sürgős menetele volt a megyei orvosnak, éjszaka kellett még hat +mérföldnyi távolba utaznia, fuvarost hivatott, megmagyarázta neki, hova +vigye, azzal összepakolt, bundájába vágta magát s mondta neki, hogy csak +hajtson szaporán, de vigyázva. + +A mint a határból kiértek, a fuvaros beszélgetéshez kezdett, de nem +kapott választ; hátra néz, hát látja, hogy az orvos aluszik. + +No, ha aluszik, akkor ő is megállitja a lovait, kifog, leszerszámoz, a +lovakat kicsapja a gyepre legelni, maga meg lefekszik a kocsi mellé a +szűrére s követi a jó példát. + +Reggel jókor felébredt az orvos, a fuvaros épen akkor fogta be a +lovakat. + +Az orvosnak ugy tetszett, mintha nagyon ismerős volna az a város, a +melyet a közelben lát. + +--Nini, hol járunk már? + +--Hát csak itt vagyunk még Léta mellett. + +--Hát hogy a ménkübe lehet az? + +--Csak ugy biz' a, hogy láttam, milyen jóizüen aluszik a tekintetes ur, +nem akartam, hogy a döczögős ut fölrázza az álmából. + +Tehát az orvos a nagy sietséges igyekezettel azt nyerte, hogy egy +éjszaka kinn hált az ég alatt a szekéren--jó vetett ágya +tőszomszédságában. + + + + +Hogy fejezi ki a süketnéma jelekkel Deák Ferenczet? + + +Egy dunántuli fürdő látogatói előtt általánosan ismeretes egy +születésétől fogva süketnéma földbirtokos, ki különben sokoldalu +müveltséggel s igen kedves kedélylyel bir s csak ugy elpolitizál a +közügyekről jelekkel, mint a leghangosabb szónok;--feljegyzésre érdemes, +a hogy e néma honfi szokta Deák Ferenczet kifejezni, mikor felőle +értekezik:--először a bajuszán egyet sodorint, ez annyit tesz, hogy +„magyar“, azután összefogott öklének hüvelykujját kimereszti, ez azt +teszi, hogy „első“;--és igy „első magyar“, ebből aztán értheti minden +ember, hogy „Deák Ferencz“. + + + + +Miért vagyunk kénytelenek politizálni? + + +Fürdő-helyeken ugy tesz a sors a társasággal, mint egy tuczat kártyával: +összekever alsót, felsőt, királyt, disznót. Az ember megismerkedik +egymással, mert kénytelen vele s ott ül aztán egy szép esős idő +alkalmával a veranda alatt X. gróf, Y. grófné két kis fiával, Z. +gyapjukereskedő, 2. szinész, A. gőzhajó-kapitány, C. tiszttartó, D. +lapszerkesztő, E. orvos, F. tisztelendő ur, G. dandy, azután táblabiró +Tallérossy fon Zebulon, aztán meg egy vad poéta. + +Beszédbe kell elegyedni egymással, mert az eső nem ereszt sehova. + +C. tiszttartó elkezdi a lamentot a rosz termésről;--kifagyott a repcze, +buza a télen! + +A vad poéta bele szól, hogy mondjon valamit: + +--Csodálatos, hogy csak a zab nem fagyott ki a télen. + +A tiszttartó végig nézi szörnyen: „zab? télen?“ Itt aztán vége minden +discursusnak. + +Z. kereskedő kezd ujra bele; milyen rosszul kel a gyapjú! + +2. szinész nem állhatja meg, hogy hozzáértését ne tanusítsa a következő +észrevétellel: + +--Különös, hogy csak a kecskegyapjunak van jó ára, a zigayának. + +A kereskedő nagyot bámul: „zigaya? kecskegyapju?“ Nincs aztán több kedve +diskurálni. + +X. gróf el akarja ütni a dolgot s hogy kisegitse a szinészt zavarából, +azt kérdi tőle, hogy micsoda operákban szokott énekelni. + +Az pedig történetesen drámai szinész, s szörnyen apprehendál a +kérdésért. + +Szerencsére éppen arra hajtat a gróf négyes fogata s magára vonja a +közfigyelmet: gyönyörű telivér lovak. + +A gróf oda fordul hozzám, hogy mit szólok lovaihoz? Én valami nagyon +hizelgőt akarok mondani és azt mondom: „ugy-e bár ezek poroszka lovak?“ + +Persze én életemben egyszer ültem lovon s nekem az tetszett, hogy az +poroszka volt. + +A gróf félre néz, elejti a szemüvegét, s félbeszakad az értekezés. + +Erre D. lapszerkesztő, hogy jóvá tegye hibámat, a grófnénak kezd el +udvarolni, egyik távollevő testvérét magasztalva előtte, a kivel a +grófnő köztudomásra már régóta legmélyebb fachéeban van. + +A grófné társalkodónéja igazitani akar a görbe mulatságon s átviszi az +irodalmi térre a konversacziót, azt kérdezve D. lapszerkesztőtől, hogy +ilyenkor, mikor nincs otthon, ki nyomtatja az ujságot? + +Ennek sincs aztán kedve több előadást tartani. + +Most a dandy lép fel s a tisztelendő atyának kezdi magasztalni a +coelibatus institutiójának magasztosságát; mire a tisztelendő ur +megjegyzi, hogy ő ugyan feleséges ember s unitárius pap Csíkben, az +aztán keresztyénileg kisegiti a dandyt a zavarból. + +F. a gőzhajó kapitányt interpellálva, hogy vajjon csavargőzös-e már a +hajója? Persze Csíkben azt is hihetik, hogy ha sokáig csavarog valaki a +gőzösével elébb-utóbb csavargőzös lesz abból. + +Majd a gazda-ember fogja elő az orvost s kezdi az orvosi tudományokban +való jártasságát az által napfényre hozni, hogy megmagyarázza neki, +miért vasas ez a savanyuvíz? Mert magnesia van benne, s a mágnes magához +vonja vasat a levegőből. + +Az orvosnak szeme-szája eláll e fölfedezésre. + +Itt megint elveszne a homokban a társalgás szűken eresztő patakocskája: +ha a kereskedő a grófnétól meg nem kérdezné: hogy ugy-e bár ikrek ezek a +kis gróf urfiak? + +--Igen is. Ikrek. + +--Mind a kettő a nagysádé? + +Megint végünk van. + +Most aztán a gróf akar velem beszédbe elegyedni: + +--Hexameterekben szokott ön irni, ugy-e, vagy pentameterekben? + +Ahán! Ez revánzs volt a poroszka lóért! + +S így akadunk fel, valahányszor elakarunk indulni, mig végre Tallérossy +Zebulon kitalálja a nyitját: elkezd politizálni; ott azután mind otthon +vagyunk, nincs járatlan elme, nincs bátortalan hang; bele szól gróf, +grófné, gazda, kereskedő, orvos, gőzhajókapitany, szerkesztő és poéta; +egyszerre hatan is beszélünk s mégis értjük egymást. + + + + +A szórakozott. + + +Az én nagybátyám a mértéktelenségig nagy régiségbuvár volt, s mikor +belemélyedt, azt sem tudta, hogy ebédelt-e már, vagy sem. + +Egyszer azt kérdezte tőlem: „él még önnek a megboldogult édes atyja?“ +Máskor meg egy özvegy unokahugának mondta azt, nagy panaszára, hogy a +férje meghalt; „S nem volt több annál az egynél?“ + +Máskor valami idegen háznál volt ebéden, s valami szörnyü kozmás ételt +hoztak fel: „bocsánat, szólt a házi gazdához, hogy ez a pecsenye olyan +kozmás; de a feleségem beteg, nem láthatott a konyha után.“ Vacsoránál +pedig az történt meg rajta, hogy nagyot ásitott; fölkelt, karját +nyujtotta a házi asszonynak: „gyerünk már aludni, kincsem.“ + +Egy izben a megboldogult akadémia elnökéhez (tán az akadémia +megboldogult elnökéhez? Szerk.) volt ebédre hiva, s összebeszélt egy +másik tudományos barátjával, ki szinte hivatalos volt az ebédre, hogy +együtt menjenek oda. Ez történet buvár volt. A történetbuvár a rendes +idő előtt fél órával megjelen nála, tudva, hogy ez az egészet rég +elfelejtette. Nagybátyám, természetesen sem öltözve, sem borotválkozva +nem volt még. A mig ezt elvégzi, kérte a tudós kollegát, sétáljon át a +könyvtárba s mulassa magát könyveivel. + +Az alatt pedig, a mig megborotválkozott, rég elfeledte, hogy valaki van +a könyvtárában; elment, bezárta az ajtót, megjelent az elnöki ebéden, +azt végig ette és itta, legkisebb lelkiismeretfurdalás nélkül, s jó +későre vetődött ismét haza. + +A mint a könyvtár ajtaján benyit, akkor hül el, hogy a történetbuvárt +ott látja maga előtt. Ezt biz idezárta szépen. + +Az a legderekabb, hogy a történetbuvár akkor is olvasott, s midőn +nagybátyám belépett, azt kérdezte tőle, hát még sem megyünk ebédelni? + +Régészeti kutatásai közben sokat járt az erdélyi havasok közt gyalog és +loháton. + +Egyszer Vidránál hált meg, a vízesés alatti fogadóban. Reggel mondja az +oláh nemesnek, a ki ott a gazda, hogy hozassa elő a lovát. De a mig azt +nyergelték, sok idő telt bele; az ő feje teli volt a „római kapu“-val; a +lovagostorral addig ütögette a csizmaszárait, mig azok elindultak vele, +s ment aztán az uton végig, abban a hiszemben, hogy lovon ül, mindaddig, +mig a patak utját nem állta. Már most, hogy ugrasson ezen keresztül. +Szerencséjére egy jámbor oláh jött rá szemközt. „Ugyan földi, szól a +tudós fogja csak a lovam kantárát, mig leszállok róla, aztán majd +átvezetem a vizen.“ Az oláh világositotta fel aztán, hogy egy csepp ló +sincs alatta. + +Egyszer meg a színházba ment a Próféta előadására. Előadás alatt eszébe +jutott, hogy neki van valami ócska okirata e felől a leydeni próféta +felől. Nem nyughatott, keresztül furakodott a zártszékéről a zsufolt +házon, hogy hazamegy, azt megnézi. Otthon a szállása ajtaján csenget. Az +inas belülről kikiált: „nincs itthon a tekintetes ur, a szinházba ment.“ + +A tudós erre nagy mormogva megfordul s visszamegy a szinházba, az egész +uton azon töprengve, hogy hogyan találja ő már most meg azt, a kit +keres--annyi ember között. + +Hanem egyszer aztán ő is kapott revancheot a feleségétől annyi +szórakozottságért. A menyecske fiatal volt és szinte feledékeny, mint ő. +Volt egy házi barátja a tudósnak, a ki inkább kereste azt, a mi uj, mint +a mi régi. Hát egyszer nagyon gyanus társalgás közepett lepte meg őket a +régiségbuvár. + +--Né-né! kiált fel az asszony;--te rólad egészen elfelejtkeztem! + + + + +Conjugatiói minták, kezdő diplomaták számára. + + + Én félek, te félsz, ő fél. + Mi félünk, ti féltek, ők félnek. + Én félek te tőled, te félsz én tőlem, ő fél mind a kettőnktől. + Mi félünk magunktól, Ti féltek egymástól, Ők félnek mindenkitől. + + Én félek, hogy ott hagysz a sárban, + Te félsz, hogy ott hagylak a sárban, + Ő fél, hogy beleviszszük a sárba. + Mi félünk, hogy ti nem féltek, + Ti féltek, hogy hát ha mi sem félünk, + Ők félnek, hogy miért félünk? + + Én félek, mert jó félni, + Te félsz, mert szeretsz félni, + Ő fél, mert tud félni. + Mi félünk, mert megtanítottak félni, + Ti féltek, mert hasznosnak látjátok félni, + Ők félnek, mert nem tehetnek máskép. + + Én félek elkezdeni valamit, + Te félsz folytatni valamit, + Ő fél bevégezni valamit. + Mi félünk, hogy megcsaljuk egymást, + Ti féltek, hogy megcsal benneteket más; + Ők félnek, hogy hátha már megis csalta őket valaki? + +* * * + +Hány percz telik bele, a mig a magyar napszámos, a mikor nagyon sietős a +munka, a pipájára rágyujt? + +1-ső percz. Kiveri a bagót a pipából. + +2-ik percz. Belefuj, hogy jól szelel-e már? + +3-ik percz. Lecsavarja a szopókáját s azt is külön kifujja. + +4-ik percz. Megnyálazza a pipaszár végét, hogy erősen álljon a makrában. + +5-ik percz. Előkeresi a dohányzacskót a korcza mellől. + +6-ik percz. Kicsavargatja a dohányzacskót. + +7-ík percz. Megtömi belőle a pipát. + +8-ik percz. Meglóbálja a dohányzacskót, hogy összemenjen benne a dohány. + +9-ik percz. Megint eldugja a korcza mellé. + +10-ik percz. Agyarába fogja a pipát. + +11-ik percz. Előkeresi egyik zsebéből a tűzkőt, meg a taplót. + +12-ik percz. A másik zsebéből meg az aczélt. + +13-ik percz. Elkezd csiholni. + +14-ik percz. Rá üt a körmére. + +15-ik percz. Ekkor megforditja a kohát, a hol még nincs elkopva. + +16-ik percz. Tovább csihol. + +17-ik percz. Csóválja a fejét, hogy a tapló nem akar meggyulni. + +18-ik percz. Mégis csak kiüt valahogy. + +19-ik percz. Elkezdi a taplót funi, hogy jobban égjen. + +20-ik percz. Ráteszi az égő taplót a pipára. Lenyomja rá a körme +lapjával. + +21-ik percz. Lecsukja rá a kupakot. + +22-ik percz. Elkezdi színi a pipát, de nem szelel, mert nagyon meg van +tömve. + +23-ik percz. Megnézi, hogy mi az ördög lelte a pipáját, hogy mégsem akar +égni. + +24-ik perez. Ekkor aztán dühösen hozzá fog a szívásához, mig végre 25-ik +percz. Csakugyan eljut odáig, hogy elkezd a pipája füstölögni. Akkor +aztán folytatja a munkát. + + + + +Allegória ujabbkori politikusok számára tanulmányul. + + +A sümeghi uradalom egykori igazgatójához, Kisfaludy Sándor testvéréhez, +odamegy egyszer egy patak-molnár, szerződése megujitása végett, s +alkalmat vesz egyuttal panaszát előadni a felett, hogy bizony nagyon +kevés annak a malomnak a vize. + +--Kevés biz az, de már arról nem tehetünk. + +--Én tehetnék, ha megengedné az uradalom, mond a molnár. + +--Halljuk: hogyan? + +--Hát a mi viz már egyszer lefolyt a malomról, azt megint csatornán át +visszavezetném a patakba, hogy ujra a kerékre menjen. + +A jó Kisfaludy elővette minden hydrostaticai tudományát, hogy +felvilágosítsa a merész vállalkozót, hogy ez lehetetlen, ez képtelenség, +ez minden természet-rendet megcsufoló gondolat, de a molnár csak nem +tágitott. + +--Meglehet az, csak az ember nagyon sok czikk-czakkot csináljon a +csatornával, aztán nagy kerülőt tegyen vele. + +A jámbor aztán egész élete keresményét mind bele ásatta a csatornákba; +csinált sok czikk-czakkot, nagy kerülőt; de a viz azért nem folyott +vissza az ő malmára. + + + + +Malitiósus észrevétel. + + +Egy fiatal kritikus és szinte fiatal irónő igen hevesen disputáltak +egyszer egymással; egyszer aztán az irónő testvére nem állhatja tovább, +beleszól: + +„Ugyan ne veszekedjetek már olyan nagyon, még valaki azt gondolja, hogy +férj és feleség vagytok.“ + + + + +Amerikai házasság és elválás. + + +Miszter Plock és misztrisz Flock elhatározták, hogy egybekelnek, s +felkeresték e végett reverend Clockot, hogy eskesse őket össze. + +Reverend Clock rövid czeremoniával férjet és feleséget csinált miszter +Plockból és misztrisz Flockból, rájuk adván a szokott áldást; hogy már e +szövetségben csak a halál választja el őket egymástól. + +Másnap visszatértek hozzá, hogy nem ér ez semmit, válaszsza el őket +megint. + +Jól van, monda Reverend Clock: és kivitte őket az udvarra. Ott +megfogott egy tyukot. Annak a két lábát kezébe adta a férjnek, a nyakát +az asszonynak, maga pedig fogott egy éles bárdot, s derékon ketté vágta +vele a tyukot. + +--No, már most „a halál választott el benneteket“, mehettek a.... +majdnem megmondta hová! + + + + +Tud németül. + + +Meghalt a gyönki pap, Sebestyén Péter, ki egyszersmind német pap is +volt. Mikor már a templomba mentek, kérdi valaki a végtisztesség tevők +közül, hogy hát a német actor ki lesz? De hát ki is lett volna. +Kálvinista embernek, mióta Göttingába, Jenába nem járunk, gyenge oldalát +képezi a német nyelv. Ott sültek, főttek, szégyenkedtek a tiszteletes +urak, senki nem merte a több készületet igénylő német halotti +beszédtartást elvállalni. Ekkor alázatos szerénységgel elő áll Sziládi +László, az országos hirüvé vált rögtönző, ki alig volt még akkor fél +éves káplán, s igéri, hogy ha a nagytiszteletü uraknak nem derogál, fog +egy kis kurta siri beszédet tartani a temetőben németül. Neki örültek az +öreg urak. + +Álmélkodva hallgatta mindenki az ifju próféta elragadó szónoklatát. No, +ez lesz a mi papunk, mondák a gyönki sógorok. Valóban mindenki el volt +büvölve a szónok gyönyörü előadásán--s már-már bevégzendő vala +beszédjét, midőn igy szólt: „ja meine Kristen hier ruhen ihre Pulvern“, +s a gyászkönyüket elfojtott kaczaj váltotta fel, mely aztán biz a német +papságot is elfujta + + + + +A hajdankori kritika és antikritika. + + +Dyoniz verseket irt. Filoxénosz pedig kritikákat. + +Csakhogy Dyoniz a mellett még király is volt; Filoxénosz pedig, szokás +szerint, szegény ördög. + +Azért Filoxénosz mégis megkritizálta Dyoniz verseit, s nagyon roszaknak +találta azokat. + +Ezért meg aztán Dyoniz fogta nyakon Filoxénoszt, s bedugatta a börtönbe. + +Azután megint irt egy kötet verset Dyoniz, s mint minden poéta, azt +hitte, hogy ezek már jobbak, mint az előbbeniek voltak. + +Előhozatta azután Filoxénoszt s fölolvasta neki az ujabb költeményeit: + +--Nos, mit szólsz ezekhez? + +Filoxénosz pedig azt felelte neki: + +--Ereszsz a tömlöczbe vissza! + + + + +Nagyon alapos megjegyzés. + + +Két nap egymásután ez a két darab került szinre a nemzeti szinházban: „a +czárnő“ és utána „az észak csillaga“. + +A második darab végén egy jámbor családapa igy szól a gyermekeihez: + +--No lássátok! Ilyen vak a szerelmes ember. Ez a Péter czár meg ez a +Katalin jól láthatták a tegnapi darabban, hogy milyen rosz házaséletet +fognak együtt élni, és az sem volt nekik elég okulás, hogy a mai +darabban mégis nagy vigassággal össze ne keljenek. + + + + +A hordón lovagló magyarok. + +Barabás Miklóstól hallottuk, hogy egy angol műtárlaton lát egyszer egy +képet, mely egy sziklás vidéket ábrázol, a sziklákról patak omlik alá, a +patakon nagy boros hordók usznak, felkoszoruzva, a hordókon pedig +ujjongató emberek ülnek, a hydrostatica minden szabályaival daczolva. + +Kiváncsi volt megnézni a tárgysorozatban, miféle szörny fantázia +szüleménye lehet ez a teremtmény? s olvasá a következőt: + +„Szüretelő magyarok Korinthiából, kik a Tisza hátán szállitják haza +borral töltött hordóikat.“ + +A jó anglus ilyennek képzelte a szüretet, a korinthiai magyarokat és a +Tiszát. + +Az Idők Tanujában néhány classicus latin költeményt olvasunk padre +Grando sziciliai jezsuita atyától, mely annyira megnyerte tetszésünket, +hogy nem tagadhatjuk meg magunktól, hogy legalább az utolsó stropháját +meg ne ismertessük olvasóinkkal. + + „Votis tamen precor meis, + Parce Christe, parce reis, + Sive Turcis, seu Judaeis, + Sive Scribis[2] Pharisaeis, + + Sive secta Sadducaeis, + Sive moribus Hevaeis, + Amorrhaeis vel Hetaeis, + Chaanaeis Jebusaeis, + Gergesaeis, Pheresaeis.... + Dona eis requiem.“ + +Lábjegyzet: + +[2] (Ezek valószinüleg irók.) + + + + +Cserében. + + +Vámbéry beszéli, hogy egy angol hittéritő járt Teheránban, s ott +sikerült is neki egyetlenegy perzsát megtériteni, jó ötven arany +fizetésért. + +A missionárius aztán odább ment. Mikor ismét visszakerült Teheránba, +mondják neki, hogy a hive ismét áttért a mohammedán hitre. + +Az angol mindjárt biró elé idéztette a duplán renegátot, s beperlé--mint +szerződés-törőt. + +A vádlott perzsa nem tagadott semmit. + +--Igaz, mondá, hogy te adtál nekem ötven aranyat, hogy legyek érte +ánglus; én elvettem az ötven aranyat s voltam érte öt hónapig ánglus. Ez +tőlem elég volt. Ha kevesled, hát akkor adok én neked ötven aranyat, s +légy te azért öt hónapig mohamedán. + +Az angol nem állt rá a csereszerződésre. + + + + +A világ-helyzetről. + + +(Fk.) „Bonaparte locutus est!“--Ismerjük a Napoleonidáknak azt a +szokását, hogy beszédeiket mindig a hallgatósághoz szokták idomitani. I. +Napoleon azt irta 1797-ben Károly főherczegnek, hogy: „Egy emberélet +megmentése többet ér, mint a csatamező minden diadala.“ S ugyan ő volt, +ki később Berthiernek azt mondta, midőn ez az összeirási lajstromot +kezébe nyujtá: „És e szerint havonként volna elkölteni való tizezer +emberünk.“ + +III. Napoleon mindég az ellenkezőjét szokta mondani annak, a mit +elhallgat, tavaly azt mondta az orosz gorombaságokra, a mit de Vichy +válaszolt a haragos praelátusnak: „Az ilyen mennykövek ellen itt az +oldalamon a villámháritó!“ Ez idén pedig egészen ellene intézett +megtámadásra azt feleli, a mit Jean Paul idéz don Antonia d'Ulloa után: +„Hogy ha az ember a Caiboa rovart széttöri a kezén, meghal a mérgétől: +de ha lefujja, szépen megmenekül tőle.“ + +Tudjuk jól, mit mondott a korsikai azon kérdésre, miért oly +kérlelhetetlen boszuállók földiei? „Mert azokat csekélységgel nem lehet +megsérteni.“ Ebből értheti mindenki, hogy mit akartunk jelzeni? + +III. Napoleon ugyan bizonyosan emlékezik arra, a mit Diderot mondott +Katalin czárnőnek: „Ha fölséged, mint drámairónő megbukik, még mindig +meg marad Oroszország czárnőjének; de ha én megbukom, mint drámairó, +akkor én egészen megbuktam!“ Hanem azért alig hisszük, hogy +vigasztalására szolgáljon az inversa ratio: „Ha én mint franczia császár +megbukom, még mindig megmaradok--Julius Caesar élete koszorús +szerzőjének.“ + +Nem! ilyen nagyra még a professzionátus irók sem becsülik koszorúikat. + +Blücher is nevetett, mikor az oxfordi egyetem megválasztotta doktornak: +„Tegyétek meg hát Gneisenaut is legalább patikárusnak, ő csinálja a +piluláimat.“ + +Napoleon is aligha nem ilyen pilulákra gondol, mikor kiadja magát +doktornak, a ki majd megfogja gyógyitani Európát. + +Különösen az ujévi beszédeinél megszoktuk már azt kérdeni tőle, a mit +Boilan kérdezett Mallebranchetól, mikor az panaszolta, hogy Arnould nem +értette az ő művét az „eszmék világáról.“--„Tehát igazán azt akarta ön, +hogy megértse valaki a mit ir?“ + +Azért mi is azt mondjuk, szerkesztő barátunknak, a mit Sieyes abbénak +mondott az iskolás gyerek, mikor igy szólitá meg: „Adok neked egy almát, +fiam, ha megmondod, hol van az Isten?“--„Adok én önnek kettőt, viszonzá +az, ha megmondja, hogy hol nincsen?“ Tehát ön is, szerkesztő barátunk, +nekünk tiz Napoleondort kinál, ha irunk önnek a felől, hogy mit mondott +Napoleon?--adunk mi önnek huszat, ha azt megirja, hogy mit nem mondott +el? + +Egyébiránt Lamartine is megérkezett Parisba, de nem azért, hogy pique +aux újra kezdje a képviselőségen a politikai gályát; még candidáltatni +sem engedi magát, hogy is lenne candidatus ott, a hol már egyszer +predicator volt? + +Végül még egy élczet nem engedhetek el, mely most jutott eszembe és +nagyon jó. + +Az angolok, a mért Simonoskit porrá lövették, hadiköltség fejében 16 +milliócskát követelnek a japániaktól. No ezek is elmondhatják, a mit a +maroccoi bey mondott Du Quezne-nek, mikor fővárosát a francziák +lebombáztatták, s aztán követelték a nagy hadiköltséget: „Mért nem +szóltak nekem elébb? én fele árért is felgyujtottam volna magam.“ + +Különben a legujabb bonmot az, hogy Kasselben a deficit soha sem +deficiál. + +Viszonttalálkozásig! + + + + +Különféle prédikácziók egy és ugyanazon textus felett, + +ha majd a fővárosi elegáns világ extra-papot fog tartani a maga számára. + + +Textus: Illés próféta pediglen sokat éhezék vala a pusztában, a midőn is +a holló táplálta őt orrában hordott eledellel; elvégre pedig felviteték +az égbe tüzes szekéren. + +A közönséges pap a közönséges embereknek erről igy fog prédikálni: + +„Hát biz, édes gyermekeim, a szegény embernek mindig az volt a legfőbb +virtusa, hogy mennyi ideig birja ki a koplalást? Illés próféta im példát +adott nektek, hogy az ember nem azért született, hogy egyék, hogy a +hasát megtömje, a háját megnövelje; hanem hogy elmélkedjék a világ +mulandósága felett. + +Mi volt az a próféta a régi időkben? nem más, mint mai világban az +újságíró. Voltak akkor is hamis próféták és igazi próféták, s +láthatjátok, hogy az igaz próféták szine előtt még a hollók is ugy +jelentek meg, mint előfizetők. Mert mit jelenthetett egyebet a próféta +ölébe hullatott kenyér, mint kegyes subventiót; azért ti se legyetek +rosszabbak a hollóknál, és praenumeráljatok az Idők Tanujára, a ki +egyedüli igaz próféta jelenleg a pusztában. + +A mi pedig a tüzes szekeret illeti, az nagy vigasztalására szolgálhat +minden szegény embernek; mert ime, a hol szekerek vagynak, ott +kocsisokra is szükség leend, és igy a szegény emberek mindenütt fognak +munkát és conditiót kapni; ha jó bizonyitványuk lészen. + +Hanem már most gyertek haza velem együtt édes gyermekeim, mert mingyárt +jönnek az uraságok; s azoknak másformán fognak prédikálni, valamint hogy +ti sem kivánhatjátok, ha egy csepp belátástok van, hogy ők együtt +imádkozzák veletek azt, hogy: „Add meg mi nékünk a mi mindennapi +kenyerünket!“ Miután ők zsemlyéhez szoktak.“ + +Az elegáns pap az elegáns közönség előtt pedig igy fog e felől +elmélkedni: + +„Nagyságos és méltóságos keresztyének? + +Illés ur próféta volt, még pedig nem az a próféta, a mit most sokkal +gyöngébben adnak elő a nemzeti szinpadon, mint Lagrange idejében; sem +Schofka társa, a wetterprofét; nem is egy somnambule, ki entree mellett +három kérdésre ad nagysádtoknak feleletet; hanem egy valóságos elegáns +gavallér, a ki ha valamit mond, annak teljesülni kell. Ein Mann, ein +Wort! + +Hogy birtokos ur volt, az kiderül onnan, hogy pusztában lakott; tehát +pusztája volt; er wohnte auf seiner Puszta. Vraisemblebalment azért +éhezett, mert ez nála Hungercur vala. Hanem azért öltözetét el nem +hanyagolta. + +Kitűnik azon kor jeles institutiójából a hollókkal, melyek neki enni +hordtak, hogy azon időben még a holló is, le corbeau! meine +Hochgebohrenen, kötelezve volt, megadni az illetékes dézsmát, payer le +dime,--az ő földes urainak. + +A mi pedig a tüzes hintót illeti, melyen monsignore Illés elragadtatott +az égbe, az nagysádtoknak nagy vigasztalásra fog szolgálni, hogy a más +világon is vagynak equipageok, s ottan is elegáns fogatokon fognak +járni azok, a kiket ez rang szerint megillet. + +És most legmélyebb köszönetemet nyilvánítom méltóságtoknak és +nagysádtoknak, hogy kegyeskedtek magukat saját személyükben megalázni, +és hogy az alatt mig beszéltem, fennhangon nem diskuráltak. Legyen +szerencséjük az angyaloknak máskor is elfogadhatni kegyelmességteket, s +elegáns toilettjeikben minél változatosabb variácziókban +gyönyörködhetni.“ + + + + +Egy nap egy mandarin életéből. + + +Mikor Zin-Zin Tatárország kormányzó mandarinjává lett, elindula +Pekingben látogatásokat tenni a többi collegáinál. + +Kezdte a főmandarinon, Ling-ling-en, a hol is, chinai szokás szerint, +egymást orraik összeértetésével üdvözölve, következő párbeszéd +keletkezett közöttük: + +--Óh sokféle érdemű Zin-Zin, mondsza miféle rendet akarsz te csinálni +Tatárországban? + +--Óh végtelen bölcsességü Ling-ling: azt fogom csinálni, hogy összehivom +rögtön a tatár országgyülést; eléje adom, hogy küldjön követeket a te +mindent helybenhagyó tanácsodba. + +--És ha nem küld? + +--Akkor szétkergetem; s egyenes választás utján fogok neked kötéllel +annyi követet, a hányra szükséged van. + +--Nagyon bölcsen gondoltad ki, óh Zin-Zin, tégy aképen. Itt jól +fogadtatva, elment Zin-Zin ahoz a mandarinhoz, aki a külső +hatalmasságokkal való ügyeket vezérli. Az is megkérdezé tőle, hogy mit +akar csinálni a tatárokkal. + +--Összehívom őket az országgyűlésre, s ott rájuk parancsolok, hogy +jöjjenek fel Pekingbe. + +--No, és ha nem jönnek? + +--Akkor szétkergetem őket, s a kit megfoghatok, hajánál fogva huzom ide +egyenes választás szerint. + +--Óh azt ne cselekedd bölcs Zin-Zin, az nekem nem jó mulatság lesz; +valamennyi ázsiai hatalmasság mind csak azt lesi, hogy mikor kap hajba a +mennyei birodalom egyik fele a másikkal? hogy akkor ők is ránk +rohanjanak. Erről a szándékról tehát tégy le. + +Zin-Zin nagyon csóválta a fejét: egyik azt mondja, hogy jó lesz, másik +azt mondja, hogy nem jó lesz, Ez már furcsa. + +Mene tehát a harmadik mandarinhoz, a ki igazságot szolgáltat +mindenkinek, akár kell, akár nem. + +Annak is elmondá, hogy össze akarja hivni a tatár országgyűlést, hogy +küldjön követeket Pekingbe; ha jön, jön; ha nem jön, hozza. + +--Dicsőséges egy gondolat ez: magasztala érte a jogok mandarinja; épen +most vettem egy nagy bambusz erdőt, alig várom, hogy elláthassam belőle +igazságtevő czikkelyekkel a barbár tatárokat. Cselekedjél szándékod +szerint. Erre megint büszkébb kezdett lenni Zin-Zin, s bekopogtatott +azon mandarinnak ajtaján, ki a hadseregek fölött szokott rendelkezni. + +Annak is elmondta, hogy mit akar a tatárokkal. Országgyülés, ha az +makacskodik, erővel választás. + +A seregek mandarinja pedig azt felelé neki, hogy ez istentelen gondolat. + +--Majd én az én szép hadseregemet, mely nekem egészen kell, hogy a +gonosz Taipingók ellen őrizzem a birodalmat, a te furcsaságod végett +kétfelé osztom, hogy az egyik felével követeket fogdostass +Tatárországban. Eredj a tatárba magad! + +Zin-Zin erre megint kegyetlenül elszontyolodott s feljegyzé övéről +lelógó tárczájába: kettőnek jó, kettőnek nem jó. + +Mene aztán ahhoz a mandarinhoz, akire a bálványok tiszteletének +rendbentartása vala bizva. + +Annak is elmondá, hogy a tatár országgyüléssel nagyon röviden fog +végezni; s ha máskép nem kap közülök követeket, a halálra itélt raboknak +kegyelmez meg, azon föltétel alatt, ha idejönnek ülni. + +Erre a szóra nyakába borult neki a kultusz-mandarin, összevissza csókolá +orczáit. + +--Ilyen ember kellett nekünk! Ez az igazi okos ember. Tedd azt minél +előbb, bölcs Zin-Zin; a tatároknak nagyon sok arany, ezüst bálványuk van +még; azokat én mind kicserélem tartósabb és szebb cserép és guttapercha +bálványokkal; hatalmas ember vagy, óh Zin-Zin. + +Zin-Zin maga is elhitte, hogy ő hatalmas ember, s most már egész +biztonsággal lépett be a hatodik mandarinhoz, aki a pénzre vigyáz a +mennyei birodalomban, hogy az valahol meg ne pihenjen, hanem szüntelen +repüljön egyik kézből a másikba. + +--Hát, hogy lesz, mint lesz? kérdé tőle a fináncz-mandarin. + +--Minden jó lesz, összehivom a tatár országgyülést. + +--Az még jó lesz. + +--De nem sokat teketóriázok vele; ha nem küldenek Pekingbe követeket, +megint szétkergetem. + +--Az már nem jó lesz. + +--Azután pedig kihirdetem a népnek, hogy fogjanak nekem minden pusztárul +egy követet, s azt kötözve hozzák elém. + +De már erre a pénzügymandarin oly dühbe jött, hogy a papirosnyiró +ollóval rohant Zin-Zinnek. + +--Hatsist ettél-e? hogy engemet meg akarsz rontani? kiálta a bámuló +Zin-Zin fülébe; most sincs pénzem; ha te ezt teszed, egy batkát sem +kapok kölcsön többet sem a belgáktol, sem a balgáktól, te mind szét +fujod a kreditemet, mint egy kosár fosztott tollat. + +Zin-Zin megrettenve támolygott haza; utközben följegyezvén övén lóggó +tárczájába: három pro, három contra! Bráma legyen okos ezek között. + +S azzal haza menvén lefeküdt divánjára, megtölté mákonnyal a pipáját és +pipázott, és elaludt két álló esztendeig. + + + + +Regény tele grammokban. + +--Uj genre.-- + + +A régi módi regényforma levelekben már ócskaság. + +1-ső telegramm. Gyémántfi Szivárványfihoz. + +„Temesvár 1905. Május 15. Üzlet szilárd. Pókháló 10 fillérrel alább. Per +font 25 aranykorona. Küldök 600 mázsát. Cserebogár keresett czikk. Kérek +8000 mázsát. Szilárd megrendelés. Három hónap a dáto. Gyémántfi, +cserebogár paraffingyár tulajdonos.“ + +2-ik telegramm. Szivárványfi Gyémántfihoz. + +„Párizs--udvari bál--pókháló harisnya,--üzlet brilliant,--pókháló rapid +emelkedik. Összevásálni minden pókhálót a tout prix. Cserebogár +abondant. Utánvétel mellett küldetik. Szivárványfi, pókháló harisnyagyár +tulajdonos. + +3-ik telegramm. Gyémántfi Szivárványfihoz. + +„Kilenczezer tonna pókháló raktárban. Profit egy millio. Mi perczent +nekem? Különben vállalat magam.“ + +4-ik telegramm. Szivárványfi Gyémántfinak. + +„1¼ perczent sensalia.“ + +5-ik telegramm. Gyémántfi Szivárványfinak. + +„Kevés.“ + +6-ik telegramm. Szivárványfi Gyémántfinak. + +„1⅖ sensalia,--meg leány feleségül.“ + +7-ik telegramm. Gyémántfi Szivárványfinak. + +„Hány testvér?“ + +8-ik telegramm. Szivárványfi Gyémántfinak. + +„Solo.“ + +9-ik telegramm. Gyémántfi Szivárványfinak. + +„Hozomány?“ + +10-ik telegramm. Sz. Gy.-nak. + +„Minden mázsa után 5 korona.“ + +11-ik telegramm. Gy. Sz.-nak. + +„Név?“ + +12-ik telegramm. Sz. Gy.-nak. + +„Regina.“ + +13-ik telegramm. Gy. Sz.-nek. + +„Jó“ + +14-ik telegramm. Sz. Gy.-nek, + +„Forduló postán leány megy utánvéttel. Cserebogár utban.“ + +15-ik telegramm. Gyémántfi Kőszénfihoz. + +„Gazdag bolond Szivárványfi leánya, mátkám, 45 ezer hozomány. +Eskomptirozz rá 5 ezeret. Öregtől pénzt kapok, rögtön vissza. +Lakodalomra jőjj.“ + +16-ik telegramm. Szivárványfi Kőszénfihez. + +„Gyémántfi leányom veszi. Igértem 45 ezer hozományt. Adok csak 4 ezeret. +Kölcsönözz. 1½ per mêse. Lakodalomra jőjj.“ + +17-ik telegramm. Regina Kőszénfihoz. + +„Apám férjhez ad. Gyémántfihoz. Nagy szamár. Apám mondta. Még nem +láttam. Leveleimet vissza. Poste restante lehet majd később. Lakodalomra +jőjj. Schmukk hol?“ + +18., 19. és 20-ik telegrammok. Kőszénfi Gyémántfihoz, Szivárványfihoz és +Reginához. + +„Gratulálok. Pénz szűk.“ + +21-ik telegramm. Szivárványfi Regina Kőszénfihoz. + +„Férj szörnyeteg. Három nap négyszer verekedés. Jőjj szabadíts.“ + +22-ik telegramm. Kőszénfi Reginához. + +„Idei méz keresett. Ára emelkedő. Veszem.“ + +23-ik telegramm. Szivárványfi Kőszénfihoz. + +„Megfogtalak! Értem telegrammot. Méz = mézes hét, enyim. Elégtétel. +Amerikai. Pisztoly vagy dollár.“ + +24-ik telegramm. Kőszénfi Szivárványfihoz. + +„Jes. Budai lutrin páros szám halál nekem, páratlan halál önnek.“ + +25-ik telegramm. Szivárványfi Kőszénfihoz. + +„Páros szám! Buona notte.“ + +26-ik telegramm. Kőszénfi Szivárványfihoz. + +„Ma délben meghaltam. Golyó! Elégedve?“ + +27-ik telegramm. Szivárványfi Gyémántfihoz. + +„Regina megszökött. Túl nem élem. Meghaltam este. Borotva.“ + +28-ik telegramm. Gyémántfi Szivárványfihoz. + +„Halálod ruinált. Minden pókháló szakad. Agyiő. Halál per gyufa.“ + +29. usque 33-ik telegrammok. Krepelkafy pesti rendőralispán, Schmidffy +n.-szebeni, Dobrzefy mármarosi, Bolnaiu balázsfalvai, Wladfy orsovai +rendőrszolgabirákhoz. + +„Szivárványfi, Gyémántfi, Kőszénfi üzérek, Regina üzérnő megszöktek, +keletnek, északnak, délnek, sok csalás. Passiva iszonyu. Megfogni. Per +schub vissza.“ + +34-ik telegramm. John Cox southamptoni rendőrbiztos Krepelkafy, pesti +rendőralispánnak. + +„Szivárványfi, Gyémántfi, Kőszénfi, inclusive Regina. Együtt megfogtam.“ + +35-ik telegramm. Krepelkafy John Coxhoz. + +„Ki bizta rád? Tartsd magadnak, ha fogtad.“ + + + + +Az akadémiai restóráczió. + + +No még soha ugy nem örültem, hogy restauráczióból ép bőrrel haza +szabadulhattam, mint most legközelebb, mikor az akadémiának +restauráltunk uj tagokat. + +Mert hát tetszik tudni: itt is van fehér tollas és fekete tollas párt. A +fehér tollas párt tagjai azok, akik a tolluk hegyét soha sem mártják +bele a kalamárisba, hogy szép fehér maradjon egész esztendőn át; a +fekete tollasok pedig azok, akik a tollaikat be szokták tintázni. + +Hát aztán itt az a szokás, hogy elébb van az országgyűlés, azután van a +követválasztás. + +Minden osztály kikandidálja a maga követjelöltjét, először rendes +tagokat választanak, azután pedig rendetleneket. + +Hát a mint a filozófusok megválasztották a maguk rendes tagját, s +következett volna a mathematikusokra a sor, akkor feláll egy historikus +s azt kérdezi a mathematikai osztalytul, hogy ha 43-at a 42-ből +kiveszünk, mi marad ott? + +--Marad kacskaringós menykő! felelnek rá neki. Akkor egy már „plus“. + +--No, hát, akkor a mathematikai kandidátus is „plus!“ mert már meg van a +42-ik tag is választva, s az lenne a 43-ik. Az pedig nem adódik. + +A természettudósok látva, hogy igy az ő jelöltjük kimaradt, no iszen +jövének kegyetlen haragba; először egy-kettő beszéli, utoljára minden +ember. Ütöttük ököllel az asztalt, szikráztak a szemeink, ég felé állt a +hajunk, s csak azért nem bombáztuk egymást a kalamárissal, mert nem +volt. + +No, én már láttam szinpadon is, azonkivül is restaurálni, férfiakat, +asszonyokat duellálni, de ilyen ataknak a galánthai követválasztás óta +még csak fantáziájával sem birtam. + +Ez valahogy lecsillapult, fegyveres interventió nélkül, akkor folytattuk +a szavazást. + +Hát, tetszik tudni, az ugy megy, hogy kap minden ember egy szem babot, a +ki választó képességgel bir s aztán van errevalónézve egy +deszkaszörnyeteg, egy fakrokodilus, a kinek a torkába bedugja az ember +a kezét, s akkor észrevétlenül vagy az „igen“ vagy a „nem“ gégéjébe +ereszti le a maga babját. A többiek körülállnák s hallgatják, hogy +melyik fiókba gurul le a titkos babszem? Hát ettől a kéttorku +szörnyetegtől én teljes életemben mindig szörnyen féltem; azért is a +babszemet mindig az „igen“-be eresztem, mert attul tartok, hogy ha +egyszer nemre zavazok, bekapja a kezemet s ott marad. + +Hát csak szavazunk mi szépen, eleinte van harmincz babszem a két +fiókban, azután, mintha státuspapiros volna, egyre kezd alább szállni, +lesz huszonnégy; majd husz, majd tizennyolcz, bukik nyakrafőre minden +kandidátus. Az elnök könyörög: „Urak ne dugják el a babszemeket! hová +lettek a babok? adják ide, a kinél van!“ Minden ember esküszik és +forgatja kifelé a zsebeit, hogy ő nem lopott babot. Még egyszer +szavaznak, még pedig valami indus tudósra, Baburajendrolalamitra a neve. +Ez már össze-vissza csak tizennégy szavazatot tudott beszerezni. + +„De már itt intrika van!“ kiáltának fel minden oldalról. Hova lettek a +babszemek? Babot akarunk látni! Nekünk teljes számu bab kell, vagy +semmi!“ + +Ekkor inquisitio alá fogták azt a fábul való krokodilust, a szavazó +gépet, s ime kisült, hogy az istentelen fenevad együtt szavazott a +tudósokkal. A belerakott babszemekből egyet-kettőt minden szavazáskor a +czigány-utczára szalasztott, s valami titkos gyomrába elrejtett, ugy +hogy mikor kényszeritett evometicák után kiürítésre birtuk, tizenkét +félrenyelt babszem került elő belőle. + +No, már most igazán azt hittem, hogy mingyárt következik a torontáli +követválasztás, nincs más hátra, mint hogy feldöntjük az asztalt, +széttépjük a protocollumot, eloltjuk a gyertyát, egymás szemébe hányjuk +a porzót, s az elnököt kényszeritjük az ablakon át menekülni. + +Bizony kicsinyben mult! + +„Ez cselszövény! Ez intrika!“ kiabált, a kinek az Isten hangot, s az +akadémiai votum consultativumot adott, s nem gondolta meg senki, hogy az +a gonosz fastratagéma, az az akademiai egérfogó volt egyedül az +intrikus, gondolta magában, hogy egyszer ő is csinál magának egy kis +tréfát, s képzelem, hogy nevetett magában, mikor sikerült neki ugy +összevesziteni olyan sok vén okos embert. + +Utoljára is a szavazások eredménye semmisnek nyilvánittatott, s más +napra uj választás rendeltetett el. + + + + +Hogy tudott megnőni. + + +Egy jeles tudósunk, általánosan nagyrabecsült ember, egyszer utazáson +volt. Fuvarosa azon eredeti typusok közül került, melyekkel még most is +találkozhatni Nagy-Magyarországon. + +Utazás közben egyszer megállanak egy állás mellett itatni, s tudósunk +odaád a kocsisnak egypár garast, hogy adasson magának a korcsmában egy +itcze bort. + +A kocsis, mint tisztességtudó ember, nem itta meg a bort, hanem elébb +megkinálta vele urát. + +--Köszönöm, atyafi,--válaszolt ez,--nem iszom. + +--Nem iszik?--álmélkodik a jámbor ember,--már hogyne innék, innya csak +kell! Vagy van valami baja az urnak? + +--Nincs nekem semmi, jó ember, de nem veszi be a természetem. + +--Hát soha sem iszik? + +--Nem én, soha. + +A kocsis végig mérte emberét, de nem szólt egy szót sem, csak a fejét +csóválta, gyanusan vissza-visszatekintgetve az első ülésből arra a +furcsa emberre, a ki soha sem iszik bort. + +Már jó darabig mentek, mikor a kocsis előhuzza a hólyagzacskót s pipára +tölt. Azután visszafordul: + +--No, hát gyujtson rá az ur ebből a dohányból, nincs ám ez +megfinyánczolva. + +--Köszönöm, nem gyujtok rá, nem szoktam dohányozni. + +De már ezt nem türhette az atyafi, hanem haragos ránczokba szedve +szemöldökét, visszafelel félvállról: + +--Se nem iszik, se nem dohányzik? Ugyan hogy tudott felnövekedni ilyen +barom módra? + + + + +Német Berczi szemüvege. + + +Német Berczi egy idő óta fájós szemei miatt nagy tripla szemüveget hord, +mely három oldalról takarja, s ez sok quiproquora ad alkalmat annak, a +ki még igy nem látta. + +Vendéglőben lakván, a minap eltéveszti egy régi jó barátja az ajtót s +benyit hozzá: + +--Én doktor Hirschet keresem! + +--Nincs idehaza,--szól Berczi;--de én vagyok az assistense; mondja el +az ur, mi baja? hanem elébb dobja el a szivarát, a doktor nem szereti a +füstöt. + +A jámbor patiens aztán nagy sopánkodva elmondja, hol fáj, mi fáj: Berczi +csak hallgatja nagy türelemmel. + +Végre ád neki jó tanácsokat s elbocsátja, nevén szólitva a patienst. + +--Hát ismer ön engem? + +--Hisz sógora vagyok. + +Ez akkor ismer rá. + +--Hogy a muszka vigyen el! Csak legalább a szivarom ne dobattad volna el +velem ijedtemben. + +* * * + +Máskor meg egy becsületes szász megy a szobájába, s keresi báró +Fillenbaum képviselőt. + +--Az a szomszédban lakik. + +--Talán ön is képviselő? + +--Az ám. + +--Szintén szász? + +--Igen. Én vagyok Eitel Frigyes. + +(E két név egymásután következik a lajstromban.) + +A becsületes szász hátrahőköl. + +--Uram! az nekem igen közel rokonom. + +--Annál nagyobb szégyen, hogy nem ismer ön a rokonára.--Förmedt rá +Berczi. + +A jámbor szász átlátta, hogy ő a hibás, engedelmet kért s elkotródott. + + + + +Még is Deák Ferencz-adoma! + + +A kormánypártnak egyik kiváló vezértagja beszélget ugyanazon pártnak egy +másik becsületes igazhitü tagjával, kinek az a természeti fogyatkozása +van, hogy igen nagyot hall. + +Beszélgetés tárgya a napirenden levő felháborodás a kormánypárt +keblében, melynek még az a következese is lehet, hogy a párt felbomlik s +Andrássy kénytelen lesz a baloldallal együtt coalisticus miniszteriumot +alakitani: a mi igen nagy veszedelem volna, + +„De még nagyobb veszedelem is jöhet ránk. szól a vezértag; ha a muszka +be talál törni, elfoglalja Magyarországot, és a többi.“ + +A nehéz hallásu derék ur azt hiszi, hogy a vele beszélgető még mindig a +miniszter-crisisről lamentál s szent megnyugvással viszonoz: + +„Nem engedi azt meg Deák!“ + + + + +Abból a régi jó időből. + + +A cenzura,--zsandár,--és bezirker uralom idejében beállít Pákh Alberhez +egy cs. k. Commisär, adóösszeirás végett. A Pákhéval szemközt levő +szobában lakott Gyulai Pál. + +--Mi a neve? + +--Pákh Albert. + +--Foglalkozása? + +--Iró. + +--Egyedül lakik e szálláson? + +--Nem, oda át lakik Gyulai Pál. + +--Mi az? + +--Munkatársam. + +Néhány nap mulva megkapja Pákh a következő „Mahnungszettlit“: + +Herr Albert Bach, Schreiber und dessen Dienstmagd: Julia Paul hat laut +§... verpflichtet binnen 8 Tagen an Kopfsteuer-Gebühr ... fl ... kr. +zu entrichten etc. etc. + + + + +Egy régi latin vers magyarra forditva. + +Ratio status Jesuitici in Effige.— A jezsuita rendszer észjárása +képletekben. + + + A mi hatalmunknak örökös joga áll im ezekben: + Csalni, hazudni sokat;--senki se tudja csupán. + Gazdagodásodról légy gonddal, bármi uton is + Csalva, avagy lopvást;--senki ne tudja csupán. + Lelkedben tagadón--esküdhetek Isteneidre. + Titkot rejtve takarj;--senki ne tudja csupán. + Nagyratörekvőket nyomd el, rángasd le erővel. + Nyögve heverjenek ott; — senki ne tudja csupán. + Szembe dicsérj, hizelegj, kit szived utál, te magasztald, + S szidd le, ha távol van; senki ne tudja csupán. + A ki utadban áll, kora holtát el ne kerülje + Tőr, vagy nyelv által;--senki ne tudja csupán, + Irott törvénytől magadat megkötve ne tartsad; + Csak ha neked szolgál:--senki ne tudja csupán. + Kettő hogy ha pöröl, mind kettőt ejtsd el egyenkint, + S huzd le a bőreiket; senki ne tudja csupán. + Szűz légy s erkölcsös,--ha a nap süt;--bünt kikerüljed; + Éjjel mind szabad az; senki ne tudja csupán. + Csalni lehet jobban a barátság örve alatt is. + Könnyebb ejtni szerét;--senki ne tudja csupán. + Hogy költött szinét a hazugság tartsa hivebben + Add kétségesen;--senki ne tudja csupán. + Egy napot el ne mulaszsz, valakin hogy csinyt ne kövess el, + Mit keserüljön amaz; senki ne tudja csupán. + Vallásod köntös, leveted, meg felveszed egyként, + Lelkedet egy se köti;--senki ne tudja csupán. + Hogy ha van Isten, jó; de ha nincs, ugy félni se kell őt; + Mind szabad, a mi lehet;--senki ne tudja csupán. + + + + +Deák Ferencz-adoma. + + +Meglátogatja az öreg urat egy jó barátja a vidékről. Beszélnek +egyről-másról. Végre kérdi az öreg: + +--Ecce, bizony el is felejtem kérdezni, megnőttek már a kis leányaid, +amióta a térdemen ringattam, képzelem. + +--Meg biz azok, Istennek hála,--válaszol a vendég,--maholnap anyányiak. + +--Hát mért nem adtad már férjhez? + +--Ugyan hova gondolsz! Csak nem loptam őket talán, hogy siessek tuladni +rajtok, mikor az egyik még csak most mult tizenhat, a másik meg még +tizenöt sincs. + +--Hja pedig, barátom, nem tanácsos az ilyesmit halogatni. A lány is +csak olyan portéka, mint más portéka: akkor veszik, ha látják. Hozd fel +őket a farsangra Pestre. + +--No már azt nem teszem. Először is sokba kerül, másodszor meg az az +elvem, hogy a jó bor czégér nélkül is elkel. + +--El ám, ha megkóstolhatják,--felelt az öreg ur nagy komolyan. + + + + +Hogy támadt a makfalvi iskola. + + +Wesselényi Miklósnak ajándékozott egy jó barátja Csókafalván félhold +czihert, hogy mint „földbirtokos“ a marosszéki marcalison résztvehessen. + +Két órája már, hogy Wesselényi a gyülésen menydörög s a jegyző keze +megdermed a fáradság miatt; midőn az ellenpárt felbérelt makfalvi +szikulusa közbekiált: + +--Elég már, méltóságos báró ur, azért a kis cziherért! + +E kis intermezzó annyira megzavarta a bárót, hogy nemsokára +megalapitotta a makfalvi református elemi iskolát. + + + + +Miért nem sikerült felrobbantani a lánczhidat? + + +Társaság volt Deák Ferencznél. A többi közt ott volt Cs** mérnök, ki mód +nélküli mélaságáról volt ismeretes. Sajátságos vegyüléke volt ez annak, +a mit durae capacitatis homo-nak nevezünk, s a szakmájabeli feltünő +jártasságnak, sőt genialitásnak. + +Pipaszó közben éppen nagy tüzzel beszélte el Buda ostromát a forradalom +alatt, hol ő is mint honvéd az utászoknál működött; mondá a többek +között: + +--Látta már Hentzi, hogy nem tarthatja magát sokáig, de mégis akart +tenni valamit, hogy megemlegessük, fel akarta vettetni puskaporral a +lánczhidat; de nem sikerült ám a terv, mert nem sült el a puskapor, a +mit a hidfőhöz csempésztek. + +--De hát hogy nem sült el? Kérdék ingerkedve a fiatalabbak, mintha nem +tudták volna. + +--Miért? hát mert megnedvesedett. + +Ekkor az öreg ur, a ki sokat kötődött a megboldogulttal, igy szólt: + +--Mit gondolsz, talán nem is igaz, hogy azért nem sült el az akna, mert +megnedvesedett, hanem tán olyan puskaport tettek belé, a mivel egyszer +már lőttek? + +Az öreg Cs** meghökkent, egy kevés ideig gondolkodni látszott, aztán +pedig csendesen felelte, talán a gyufára gondolva: + +„Bizony mondasz valamit, meglehet, hogy csakugyan ugy volt.“ + + + + +A beszéd arany, a hallgatás bankó. + + +Az öreg gróf Teleki B. sehogysem szenvedhette a helységbeli pap +beszédmodorát, mely kiapadhatatlan volt vizenyősségben, mint akár a +Kraszna folyó ágya. Azonban életében még is sokszor ki volt téve a nemes +gróf az ő lelki atyja végnélküli szó daráinak, s hogy legalább +halálában nyugalmát ne zavarja ez a szélkelep, következő passust +csusztatott be végrendeletébe: „Hagyok a nagybányai papnak egy +könyörgésért ötven aranyat; a hosszufalusi papnak pedig, a miért +temetésemnél hallgat, öt forintot hagyományozok.“ Persze, hogy nem volt +kedve a paternek beszélni, mert akkor az öt forint benmaradott volna. + + + + +Deák Ferencz-adoma. + + +Az 1832/6-ik évi pozsonyi országgyülés alatt Deák Ferencz a „négy vödör“ +utczában volt szállva, hol tőszomszédságában lakott Villaks zirczi apát +és Balassa Gábor veszprémi kanonok és káptalani követ, később +szombathelyi püspök. E két főpap minden héten egyszer, kétszer ebédet +adott, és törzsvendégeik valának az országgyülés kezdetén Deák Antal, +azután Ferencz, Szerencsy István, Vég Ignácz és Mayer fehérvári kanonok; +egy ilyen ebéd alkalmával, mikor épen az ugynevezett religionare forgott +a szőnyegen, azt mondta a zirczi apát Deák Ferencznek: + +--Hát a tekintetes ur csak segiti azokat a protestáns atyafiakat? + +--Segitem bizony, felelé Deák, mert én sohasem tagadtam, hogy szabad +gondolkozásu ember vagyok; sőt megvallom nyiltan, hogy tovább is mennék, +ha az utasitásom nem gátolna. + +--No de, kérem a tekintetes urat, viszonzá az apát, tessék csak azt +venni, milyen messze akarnak menni azok az atyafiak, mikor most már azt +sem tartják szükségesnek, hogy a főpásztornak bejelentessék, ha +valamelyik hive egyik vallásból átmegy a másikba. + +--Követem főtisztelendő urat, nem birka a keresztény lélek, hogy le +kelljen metszeni a rovásról, mikor egyik nyájból a másikba +hajtják,--monda reá nyomban Deák;--mire aztán nem szólt az apát egy szót +sem. + + + + +Krónikás adomák. + + +1848-ban az urbéri viszonyok megváltozván, a gazdaság közül sok tiszt +nélkülözhetővé vált. + +Gr. K. G.-nak mondja egy izben testvére, mért nem küldöd el nélkülözhető +tisztjeidet? hisz nincs reájuk szükséged. + +--Igaz--válaszolja a gróf--hogy nincs reájuk szükségem, de ő nekik van +szükségük én reám. + +* * * * + +Midőn 1850-ben a fogságból kikerült, bőkezüleg jutalmazta a hozzá +folyamodó volt honvédeket. Akkoriban az uradalmakban termesztett czikkek +mind aranyért adatván el, zsebében mindig hordott egy csomót, s nem +egyszer megtörtént, hogy az utolsó koldusnak is aranyat adott. Egy +alkalommal titoknokával.... i gyönyörű parkjában sétálván, egy +elrongyolt, kiéhezett külsejü emberrel találkozik. Az első megszólitásra +benyul zsebébe s egy aranyat ád neki. De az Istenért--mondja +titoknoka,--mit csinál méltóságod? hiszen ezen embert megcsalják, nem +ismervén az arany értékét, azt adnak neki érette, a mit akarnak. + +--Igaz, igaz, válaszolja hirtelen, benyul másik zsebébe s egy tallért +nyom a koldus markába. + +Miután e végett is figyelmeztette volna titoknoka, hogy ennek +felváltásánál is csalásnak lesz kitéve az ember--ergo det ipsi--mondja +ujra--quinque florenos. + +És igy az egy krajczárral megelégedő koldus egy aranyat, egy tallért, és +öt forintot kapott. + + +* * * + + +Egy izben megrongált egészségének helyreállitása végett Ostendébe akart +menni a tengeri fürdő használatára. Elment tehát a titkári irodába, hogy +az utlevélérti folyamodványt elkészittesse. + +--Amice B.--mondja--germanice ne scribat, irjon magyarul. + +Elkészülvén a folyamodvány, mondja titkára, hogy a személyleirás is +szükséges. + +--Hát csinálja. + +--Születés hely? Hol született méltóságod? + +E kérdésre hirtelen láng boritotta el arczát s kezeivel élénken +hadonázva mondja: az nem kell: azt hagyja ki!!... + +És egy világért sem engedte volna e rovatot betölteni--mivel hogy +Bécsben született. + + +* * * + + +A szamár czimet igen könnyen osztogatta. Egyik, oldala mellett +becsületben megőszült komornyikja ezt igen zokon vévén, elkeseredve +kérte a grófot, hogy ha csak teheti, ne czimezze őt igy, mert az neki +igen fáj. + +--Jól van,--mondja a gróf,--nem nevezlek többet igy édes Atillám, hanem +ha minden erős feltételem mellett is kijutna neked belőle, ird fel +pontosan, és a hónap végén minden szamár után kapsz öt forintot. + +A hónap végén beadta a komornyik a számadást s mintegy háromszáz +forintot kapott a titulaturáért. Itt ugyan nem lehett mondani: titulus +sine vitulo. + +De azért Atillának mindamellett kijutott a titulusból azután is. + + + + +Hihetetlen igaz történet. + + +Ha nem velem történt volna meg ez a tréfa, azt mondanám, hogy ugyan +törhette rajta a fejét valaki, a mig ilyen czifrára kicsinálta, de hát +valóságos igaz történet ez. + +Domahidy Ferencz szatmári főispánnak, régi jó barátomnak kellett valami +iratokat elküldeném, a zsebemben voltak, mentem be a városba; a midőn +éppen szemközt találkozom vele. Mingyárt megállitom: „ugyan jó, hogy +véletlenül találkozunk, legalább nem kell annyi emeletre felmásznom; itt +van nálam egy leveled: kérlek légy szives vedd át.“ + +A megszólított rám néz nagy hidegen s egy szót sem szól. + +„Talán neheztelsz rám valamiért?“ + +Csak nem szól rá semmit. + +Nini! Domahidy Feri nem ismer rám: pedig kilencz esztendeig ültünk +egymás mellett a képviselőpadon s egymással szemközt a klubban. + +„Én vagyok Jókai.“ + +„Tudom!“ felel a megszólitott elpusztithatlan hideg vérrel. + +„Hát ön talán nem Domahidy Ferencz szatmári főispán?“ + +„Sajnálom; de nem vagyok az.“ + +„Ugy ezer bocsánatot kérek. De ilyen hasonlatosságot nem láttam soha +életemben.“ + +Megjegyzendő, hogy olyan szemem van, hogy a Saturnust kiismerem a többi +csillagok közül a karimájáról puszta szemmel. + +Aztán felmentem a „Hon“-ba, ott egy kicsit megakadályoztam a +munkatársakat a dolgozásban; s azt elvégezve, indultam az országházba. +Mikor az Athenaeum kapuján kilépek, éppen akkor toppanik elejbém +Domahidy, mint egy Deus ex machina. Messziről mosolygott rám, s ő +köszöntött elébb. + +„Servus Feri! Mondok neki! nézd csak, hogy jártam az elébb? Egy +tökéletesen idegen uri embert fogtam el helyetted az utczán, s egy egész +speechet tartottam neki, mig észrevettem, hogy nem te vagy.“ + +A megszólított erre azt monda: + +„Kérem szépen: még mindig nem vagyok Domahidy Ferencz, szatmári +főispán.“ + +--Még az nap aztán harmadszor is összetalálkoztam Domahidyval: az már az +igazi volt:--de már nem mertem megszólítani. Elküldtem a levelét +postán. + + + + +Hajdan és most. + + +Boldog emlékü Bodola Sámuel erdélyi ref. püspöknek,--körutja alkalmával, +egy nagyvilágiasságáról ismert fiatal pap bemutat egy nagy értékü +urasztali aranykelyhet, melyet ő egy bálrendezés után begyült tiszta +haszonból vásárolt a hivek épülésére. Kérdé aztán, mi a főtisztelendő +megjegyzése reá? + +--„Régen voltak aranypapok és fakupák; most pedig vannak arany kupák s +fapapok!“ lőn rá a felelet. + + + + +Báró Sina életéből. + + +I. Négy napig a béröltözetben. + + +Kár volna, ha a nagylelkü nemes életirásából e szép vonás kimaradna. Egy +kész kis regénytárgy ez magában. + +Báró Sina egyik nagy kiterjedésü uradalmában egy fiatal kiszolgált +huszár nyert valami nagyon szegény alkalmazást. Jó családból való ifju +volt, finom nevelésü és eszményi szép férfi alak. Családja azonban a +szabadsagharcz alatt vagyonilag tönkre ment, őt magát elvitték +Olaszországba a huszársághoz, s mire haza jött, ősi házát, birtokát mind +idegen kézen találta. Államhivatal akkor magyar ifjak számára nem +virult, meg kellett elégednie a legszerényebb irnoki állomással.--Itt +deli férfias alakja s finom modora által feltünt az ifju földes urnak, +mikor a birtokait meglátogatta.--1858-ban az uralkodó körutat tett +Magyarországon, s ez alkalommal több előkelő földbirtokos csatlakozott a +magas látogató diszkiséretéhez. Hire volt, hogy báró Sina is nagy +pompával szándékozik az uralkodót fogadni: egy budapesti ruhakészitőnél +több napig ki volt téve a diszöltözet, mely négyezer forintba került: a +főúr huszárjának egyenruhájául. + +Ez időben báró Sina magához hivatta a daliás alaku fiatal irnokot s azt +mondá neki: + +„Ön mivelt, jó családból való férfi; de azért ne vegye megbántásnak, ha +önnek egy különös ajánlatot teszek. Itt van egy testőr huszári öltöny, +mely egészen az ön termetére van szabva. Ezt én a fejedelmi látogatás +alkalmára készitettem. Ha kész ön azt felvenni, a királyt fogja +szolgálni benne: és nem tovább, mint négy napig“ + +A fiatal férfi végiggondolt az ajánlaton és ráált. Négy napig +testőrhuszárkodott báró Sina mellett, s ez alatt deli alakja s finom +modora által még azok figyelmét is magára vonta, a kik különben nem +szokták az ilyen öltözetben levő embereket észrevenni. + +Négy nap alatt letelt a szegődés ideje, mint ama mesebeli szolgálati +esztendő, mely csak három napból áll; akkor magához hivatá Sina az ifju +huszárviselt embert, s megköszönte neki a szives készséget és hüséges +szolgálatot. + +„Ezt az öltönyt pedig tartsa meg ön emlékül. S hogy ezt még szükségből +se legyen kénytelen viselni többé, fogadja mellé ezt a kis napidijt.“ + +Az a kis napidij volt negyvenezer forint. + +Ezt a történetet én Deák Ferencztől hallottam; tehát igaz.--A +regényirónak még csak egy szerető sziv vágyait s örömeit kell hozzá +költeni s kész a legszebb regény. + + +II. A rendezett földes ur. + + +E másik esetet is ugyanazon nagyértékü kutforrásból tudom. Egy igen nagy +birtoku magyar földes ur, Sinának egy régi jó barátja, egyszer +meglátogatta a bárót Budapesten, mikor az éppen itt időzött. Elmondta +neki látogatása okát. Örökös bajban van. Jövedelme igen szép volna; de +az neki sohasem elég; esztendő végin mindig deficzittel zárja be a +számadását, tanácsot jött kérni a bárótól, mint pénzügyi tekintélytől, +hogy mit kellene tennie, ami által gyökeresen rendezhetné pénzügyeit? + +Sina egész készséggel ajánlkozott barátjának a legczélravezetőbb +utasitásokat adni, s aztán elbeszélgettek minden egyébb más napi +kérdésről, mig eljött a vacsora ideje. + +„Menjünk együtt a vendéglőbe“, mondá Sina látogatójának.--Azonban +azalatt elkezdett esni az eső s a látogató bérkocsit akart +hozatni.--„Szükségtelen“, mondá Sina. „A vendéglő közel van, s nekem jó +nagy esernyőm van, elférünk alatta mind a ketten.“ + +Aztán elmentek együtt vacsorálni. Étkezés végével a rendezendő földesur +fizetett négy forintot és nehány krajczárt: a mi az ötösbül visszajárt, +azt hagyta borravalónak, Sina pedig költött kilenczven krajczárt az +estebédjére. + +Akkor bucsut vettek egymástól s jó éjt kivántak. + +„No, és mikor fogod velem becses utasitásaidat közölni a rendezkedésem +felől?“ kérdé a jó barát. + +„Ugy hiszem, hogy már épen közöltem azokat veled“, volt rá a válasz. + + + + +A honvágy. + + +T ...y Sándor és K ...y Gyuri két kiváló vezértagja a magyar +emigrácziónak, azokban a vigasztalan napokban, a mik majd felköltötték, +majd elaltatták a reménységet, a hazába ismét visszatérhetni: együtt +időztek Genfben s ott segitettek egymásnak--épiteni fellegvárakat. + +Minden érzékenység gyöngeség: igy a honvágy is az; férfiak nem szokták +azt egymásnak megvallani, hogy fáj a szivök: inkább elütik tréfával. + +Egyszer künn sétálnak többedmagukkal a mezőn s intézik a magas politikát +T ...y Sándor e közben észreveszi, hogy K ...y Gyuri el-elmaradoz a +társaságtól, s valamit fölszed a gyepről, s azt alattomban, hogy senki +észre ne vegye, a zsebébe csusztatja. + +Rálesett, hogy mi az, a mit gyüjtöget, s megütközve látja, hogy az semmi +sem más, mint száraz tehéntrágya. + +Megvárta, hogy egyedül maradjon vele s megkérdezhesse tőle: + +--Hát te mi a tatárnak szeded föl a mezőről a tehéntrágyát. + +K ...y Gyuri fülig pirult e szóra, mint a tetten kapott szerelmes. + +--Bolondság!--Már csak megvallom neked.--Mikor haza megyek, bezárkózom a +szobámba, tányérra halmozom ezt az összeszedett trágyatőzeget, +meggyujtom:--s aztán annak a bűze mellett azt képzelem, hogy odahaza +vagyok az én kedves alföldemen. + +Mindakettőnek a szeméből kicsordult egyszerre a köny ... + +.......Erre a bolondságra!... + + + + +A rejtélyes ajándék. + + +T ...y Sándor nevezetes gyüjteményben van egy szép elefántcsont +markolatu tőr, a mi bele játszott a világtörténetbe, + +1854-nek egyik márcziusi napján Mazzini igy szólt T ...y Sándorhoz. +(Mindketten Genuában laktak.) + +„Egy politikai menekültön kellene segitenünk, a kit üldözőbe vettek a +szardiniai hatóságok: csinálj számára valami pénzgyüjtést; te sok +urfélével vagy ismerős.“ + +T ...y még az nap este gróf K ...yné estélyen összegyüjtött az +ismeretlen jótékonysági czélra ezerötszáz lirát, s azt átadta másnap +Mazzininak. + +„Több mint elég“, monda ez; „most csak felét adom neki, a többit +megkapja később; mert szüksége lesz rá. Köszönöm.“ + +Másnap reggel még ágyában hevert T ...y; mikor belép hozzá egy csinosan +öltözött fiatal olasz s bemutatja magát udvariasan, hogy ő az a bizonyos +politikai menekült, a kinek a számára a pénzsegélyt gyüjté. + +T ...y kérdé tőle, honnan jön? A menekült azt felelte: Pármából. + +Azzal kivont a kebléből egy finom kis tőrt s azt letevé az asztalra. + +--Fogadja el ön tőlem ezt a szegény kis emléket. Jó éjszakát. + +Azzal távozott. T ...y Sándor aludt tovább s álmodott a pármai +herczegről, hogy akasztatja a politikai vádlottakat, s hogy +korbácsoltatja a piacz közepén az urhölgyeket, akik az olasz trikolort +merik viselni öltönyeiken. + +Mikor aztán délben kiment az utczára, minden ismerőse azzal a hirrel +jött rá szemközt, hogy a pármai fejedelmet saját palotája lépcsőjén egy +ismeretlen ember mult ejjel agyonszurta. + +Ez időben az olasz politikai életben, mint tudjuk--a tőr nagy szerepet +játszott. + +Ez volt az a históriai tőr. + + + + +Mikor Deák Ferencz hazudott. + + +Akkor történt, midőn az ő felsége által a régi honvédek részére +felajánlt koronázási ajándékot, a százezer aranyat a honvédek közt +kiosztották. + +A nyomorba sülyedt derék vitézek közül, kiknek érdeméből együgyüség +volna valamit levonni akarni, sokan sereglettek akkor a fővárosba. + +Nincs abban semmi csodálni való, hogy némelyeket az üldöztetés, +elveszett jövő, talán keresetképtelenség és hazafiui bánat, meg a +köteles nemzeti háláról megfeledkezésünk a hegyek nemes levének tulságos +élvezetére vezetett. Pedig ha ez a szenvedély vagyontalansággal párosul, +könnyen a bűn ösvényére vezethet. + +Tehát midőn a koronázási ajándékot kiosztották, egy, majdnem két évtized +szenvedéseitől megtört, ütött-kopott ruházatu egyén, ki arczán a borital +tulságos élvezetének kinyomatát viselte, és szintén honvéd volt: azon +alkalommal, midőn Deák közbenjárását a segély iránt az „öreg ur“-nál +kikérni járt, annak egy egész öltözet fekete ruháját ellopta. Aztán +elvitte egyenest a „schiffmannsplatzra“ s ott kinálgatta a házalóknak. + +Az ott állomásozó rendőrnek feltünt ez a ruhaáruló alak. Megszólitotta, +hol vette a ruhát. + +--Mit? Én X. volt honvéd vagyok. Ezt az öltözetet Deák Ferencz +ajándékozta nekem! + +--No, majd megkérdezzük tőle, kövessen. + +És elvezette a kapitánysághoz. Ott a ruhát még jobban szemügyre vették s +ugy találták, hogy ez az az öltözet, melyben Deák nagyobb ünnepélyes +alkalmakkor szokott megjelenni. + +Egy derék rendőr emberünket Deákhoz kisérte. Ott előadá a történetet, a +rendőrség gyanuját, s a vélt tolvaj azon állitását, hogy az öltözetet +ajándékba kapta. + +Deák fájdalmas pillantást vetett a tolvajra s a rendőrhez fordulva +mondá: + +--Azt a ruhát csakugyan én ajándékoztam neki. Adja vissza neki, és +bocsássa szabadon. + + + + +Si accepisti, nega! + + +Az ötvenes éveknek elején volt itt Budapesten egy kellemetlen egyéniség, +akit senki sem szeretett, ellenben mindenki félt tőle. Először azért +mert minden félelmes helyre (policziára, katonai kormányzósághoz) +bejáratos volt, azután meg, hogy ujságokba irt s minden embert +bepiszkolt. + +Azaz, hogy „minden ember“ volt a szinész; mert a többi nem igen jött elő +az odujából, hogy magáról beszéltessen. Ezeket aztán czibálta +kegyetlenül.--Türték a jámborok: azt gondolták, hogy ez a szubvenczió. + +Egyszer azonban valami uj énekes került a szinházhoz, a ki még nem élte +bele magát az itteni állapotokba. Persze, hogy azt is kegyetlenül +lepiszkolta. + +Az énekesek azonban nem olyan emberek, mint más. A megbántott müvész +odament a kellemetlen emberhez s azt a saját szobájában con amore +felpofozta. + +Csak azután, hogy megtörtént a szerencsétlenség, kezdett el rajta +gondolkozni, hogy ez mégis nagy bolondság volt. Az ilyesmiért az embert +még be is csukhatják. + +Meg akarta előzni a veszedelmet. Elment a rendőrfőnökhöz s maga +bejelentette az elkövetett violentiát, kérve, hogy ha lehet, kegyelmes +büntetést szabjanak rá érte. + +A rendőrfőnök mindjárt küldött a kellemetlen emberért s maga elé +hivatta, hogy szembesítse az. önvádlottal. + +--Ez az ur feladta magát, hogy önt a saját lakásán felpofozta. + +--Engem? Soha se tudok én róla semmit. + +Eltagadta a kapott pofont. + +Ekkor aztán megharagudott a rendőrfőnök s kicsibe mult, hogy a szegény +énekest most már meg azért nem csukták be, hogy mért „nem“ pofozta fel a +kritikust? + + + + +A poétás rektor. + + +Mikor Deák Vörösmartyval gyalog beutazta hazánk egy részét, egy kis falu +végén levő korcsmába is betértek pihenni s ott kérdezek a csaplárt: +nincs-e falujoknak valami nevezetes története, adomája, vagy embere? +mire ezt a feleletet nyerték: de bizony van olyan rektorunk, hogy +poétásabb nincs a világon se! + +Ez különösen érdekelvén Vörösmartyt, azonnal kérdezte, nem lehetne-e +hozzá jutniok, hogy csodálják ők is? De izibe itt lesz, felelt a gazda, +ugy is lett. Vörösmarty elmondá, hogy mint nagy rögtönző poétát +lehetne-e őt hallaniok verselni? + +--Igen is! illő diurnumért állok elébe, a mi minden rimre egy itcze bor. + +Megegyeznek azonnal. Ekkor aztán kérdé a rektor, hogy hát miről +kadencziázzon? Deák az országuton látott egy batyus zsidót haladni, s +azt jelölé ki tárgyul. Mire a rektor rögtön igy zengedezett: + + „A zsidó sokat utaz, keveset költ. + Utat nem csinál, gátat nem tölt. (Ez 1848 előtt történt.) + Az ő vetése soha sem zöld. + Mégis neki terem a föld.“ + +A két nevezetes utazó rögtön utalványozta a négy itcze honoráriumot. + + + + +Deák Ferencz-adoma. + + +Boldogult Deák Ferencz a buziási szép parkban találkozott egy fiatal +emberrel, a ki még akkor megyei tisztviselő volt s a kinek német eredetü +leány neje az öreg urnak azért tetszett, mert tökéletesen megtanulta a +magyar nyelvet. + +Az öreg ur séta közben a fiatal emberhez fordul s tréfásan kérdi, hogy +tősgyökeres magyar ember létére mint tudott elvenni egy stocknémet +lányt. + +--Hát kedves urambátyám, nagyon utálom a fajtáját; s azt gondoltam, hogy +ha egyet elveszek belőle: azzal is kevesebb lesz a német. + +Az öreg ur egy darabig nem szólt, hanem aztán igy fordult a fiatal +emberhez: + +--Te Ferkó, nem is vagy te olyan bolond, mint a milyennek teszed +magadat. De ha már mégis csakugyan bolond vagy, hát azt kivánom, hogy +teljesedjék be rajtad a magyar közmondás: egy bolond százat csinál. + +--Szabad kérdeni urambátyám, hogy miként érti ezt?--kérdi a mi emberünk +az öreg urat. + +--Ne kérdjed, hanem csináld!--fejezé be Deák a discursust. + + + + +A Széchenyi-üdvözlő. + + +A Tiszán az első gőzös haladt végig, fedélzetén Széchenyi István +gróffal, ki a nevezetesebb városok partjain kiszállott, hogy az üdvözlő +küldöttségek szónoklatait meghallgassa. + +Ama küldöttségek közt, melyek Szegeden tisztelegtek, volt a csongrádi +is, Müller János szolgabiró vezetése alatt, ki midőn a nemes gróf elé +lépett, keblére tett kezekkel igy kezdé mondókáját: + +--Engedje meg méltóságod, hogy két lépésnyire álljak meg méltóságodtól. + +Széchenyi bámulva tekintett a szónokra, ez pedig igy folytatá: + +--Mert méltóságod oly csillag a haza egén, kinek sugara és farka két +lépésnyire söpri el a föld emberét. + +Széchenyi alig tudta visszatartani nevetését. + + + + +Palócz-szivesség. + + +Tél idején, nagy hóban, fát vágtak a palóczok az erdőben. Arra hajtat +egy szán, és beleütődve egy szikladarabba, felborul. + +Látták a palóczok, hogy a bennülő zöldhajtókás egyén--kit ők +katonatisztnek néztek s azt hitték, hogy azon ezredbeli, melyhez fiaik +tartoztak--nem bir kikászolódni a hóból; odamentek és a legnagyobb +előzékenységgel nemcsak a vélt tisztet, hanem a feldőlt szánt is talpra +állitották. + +Midőn már minden rendben volt, az utasok ismét a szánban, bundáikban +elhelyezve ültek: szivélyesen köszöné meg a palóczok szolgálatkészségét +a zöldhajtókás ur. + +--És ha Losonczra vetődnek, bármiben is szivesen megszolgálom +fáradságukat, csak forduljanak hozzám. + +--Haát meere es keressük oszténg az urat?--kérdék az atyafiak. + +--Én N. finánczkomiszárius vagyok, a pénzügyigazgatóságnál mindig +megtalálnak. + +--Tyüh! Micsoda ... finácz? akko haat vissza a haóba! + +És ezzel ismét felboritották a szánt kocsistól, finánczkomiszáriusostól +együtt, s hagyták őket eviczkélni a félölnyi hóban. + + + + +Adomák az öreg gróf Károlyi Istvánról. + + +Elenyák páter, az öreg Károlyi István gróf udvari papja és fiainak +nevelője, müvelt, életrevaló, vig ember volt, nagy kedvében járt urának, +ki nem is talált rajta egyéb kivetni valót, mint, hogy a páter igen +gyéren pislogatott belé breviáriumába. Ezt az egyet aztán ura már csak +tréfa kedvéért sem állhatta meg szó nélkül. + +A páter váltig szabódott a szemrehányás ellen, ő levén az, ki mindennap +legbuzgobban recitálja el a maga breviariumi részét, nem is tett neki +több szemrehányást, hanem belelopott egy százast a breviariumba, éppen +a tisztelendő ur védszentjéről szóló lapok szomszédságába. + +Mikor aztán egy év mulva rá névnapját ülte a tisztelendő páter: ura +felköszönté ékes asztali köszöntéssel, kivánván neki oly hosszu életet, +hogy öregsége napjaiban a breviariummal is megbarátkozhassék. + +Persze, hogy a páter ismét erősen protestált az igazságtalan insinuaczió +ellen. + +Ekkor aztán ura egyik fiával előhozatta a tisztelendő ur breviariumát, +felütötte azon a lapon, melyen Elenyák nagy meglepetésére egy százas +rejtőzködék s a társaság derült mosolya közt küldeték el a bankó a falu +jegyzőjének a tisztelendő ur nevében, ki nevenapján a szegényeknek +kivánt vele egy jó napot szerezni. + +* * * + +Két tisztje versenyzett egymásnak hátamögötti leszólásában. + +A gróf végre megsokalta a dolgot; s mikor jött az egyik besugó, +leültette, hogy irja le szórul szóra, a mit társáról elpletykázott. Jó +lesz majd ad acta tenni nehogy feledésbe menjen. + +Ugyanigy tett a másikkal is. + +Mikor aztán mindegyik biztos volt benne, hogy társát teljesen eláztatta: +egy szép napon felhivatta őket együttesen és mindegyiknek társával +szemtől szemben kellett előtte felolvasnia irásba foglalt rágalmazásait. + +* * * + +Egyszer egy szép fóti parasztasszonyt fogott el az erdésze, a ki a nagy +erdőn fát lopott. Felkisérte a kastélyba, s elmodta, hogy micsoda +veszedelmes erdőpusztitó tolvajt fogott el. + +--És csakugyan olyan nagy fatolvaj ez az asszony?--mondá a gróf.--No +ezen gyökeresen kell segiteni. Azonnal küldjön neki erdész ur egy öl +felvágott cserfát a házához. Tudom, hogy nem jár többet az erdőre fát +lopni. + + + + +Muszka élcz. + + +Miklós czár igy szólt Mencsikoffhoz: + +„Hallod-e te! Hogyan van az, hogy én, ha kimegyek a nyefszki prospektre +ott találkozom a te öcséddel;--ha megyek az angol rakpartra, megint +találkozom a te öcséddel;--ha a nyári kertben sétálok, ott is megint +találkozom a te öcséddel?--Hát nincs a te korhely, naplopó öcsédnek +egyébb dolga, mint minduntalan ott csavarogni, a hol én járok?“ + +A dorgálást elmondta Mencsikoff herczeg az öcscsének, ki huszárhadnagy +volt. + +A huszárhadnagy erre azt viszonzá: + +„Hallod-e bátyuska! Hogyan van az, hogy én, ha kimegyek a nyefszki +prospektre, ott találkozom a czárral;--ha megyek az angol rakpartra, +megint találkozom a czárral;--ha a nyári kertben sétálok, ott is megint +találkozom a czárral?--Hát nincs a czárnak egyébb dolga, mint +minduntalan ott kóborolni, a hol én járok?“ + +Valljuk meg, hogy jó vicz volt; hanem az öcsém uramat elküldték érte +Szukum-Kaléba makkot sütni. + + + + +Székely támad. + +--Törvényszéki jelenet.-- + + +Elnök: No hát Bozsi bá, mondja el az egész dolgot, hogyan történt, de +nagyon igen nagyon sokat ne hazudjék. + +Bozsi bá, csizmadia mester. Nem vagyok én paraszt: tudom, hogy mennyi +dukál egy székelynek? azt is tudom, hogy mennyi borvizet szokás önteni a +bor közé, hogy az uraknak tessék? No, hát igy van a dolog. Hogy a Gábor +urfi, a ki fain gyerek, mert kivül hordja a pantallóját a csizmája +szárán, odagyün hozzám, s azt modja: hogy „Gyuszi bá, mi ketten vagyunk +Székelyországban a legokosabb emberek.“ Minthogy pedig ez igaz, hát a +többinek is igaznak kell lenni. Aztán elmondta, hogy ő most beszélt a +török szultánnal Pesten, a hol annak magának van egy kávéháza, a hová +minden délután lejár azon a gőzsiklón, a mit a Széchenyi Ödön csinált +neki Konstantinápolybul Pestig--fekete kávéra, amit én is ittam már +egyszer. Aztán meg patikája is van neki ott Pesten, a hol olyan szert, +árul hogy ha azt mondja, nincs többé kopasz fej, hát egyszerre minden +töröknek haj nő a kopasz tarkóján. No ugy-e, hogy ez is igaz. No, hát +akkor az is igaz, hogy a török szultán keservesen panaszkodott, hogy +annyi a pénze, nem tudja mit csináljon vele? Azt mondja neki Gábor +öcsém: adja ide: elverem én! Ez is igaz. Hanem hát hogy juttasson belőle +a szegény székelyeknek is; mert kis szekér faragásbul nehéz megélni sok +gyerekes embernek. Hát aztán a szultán, erre igért neki akkora pénzt, +hogy ha én azt le akarnám irnya, az egyik ajtónál elkezdeném, s a +másiknál se végezném el, abból az igért pénzből megint a Gábor urfi +igért nekem annyit, a mennyivel a vásáros ládám megtelik, én meg abból +igértem annyit minden egyes legénynek, a mennyi egy csizmaszárba belefér +(már tudniillik, mikor a lábára fel van huzva). + +Elnök: És mi czélra volt ez az igéret? + +Bozsi bá: Hát csak arra való volt, hogy feltegyük a vörös sipkát, a ki +alatt senki se lát meg bennünket, átballagjunk a grániczon, s ha lehet +elfogjuk a muszka császárt seregestül, ha nem lehet, visszagyüvünk, s +kitagadjuk belőle magunkat. + +Elnök: Ez tiszta munka. Félre lehet állni. Álljon elő a fináncz! Hát +maga hogy keveredett bele ebbe a dologba? + +Fináncz: Hát egy pár fejelésre lett volna szükségem: bementem Bozsi +bához; mondok neki: „jó reggelt nagy jó uram!“ Mondja nekem: „Káplár +öcsém, kell-e ahajt ötszáz forint?“ Mondok neki: „Ide vele nemzetes +uram“. Aszongya rá: „Strámester öcsém, mingyárt meglesz, hogyha +felcsapsz!“ Mondok neki: „Ötszáz forintért fel is csapok, le is csapok, +mindenfelé csapok tekintetes uram!“ Aszongya rá: „Ember vagy a talpadon, +hadnagy öcsém; hát akarsz-e török katona lenni?“ Mondok neki: „Üsse +part! nekem mindegy, akár német, akár török, csakhogy a hitvallásomat, a +kiben neveltettem, disznóhus és bor dolgában meg nem változtatom +méltóságos uram.“ „Nem is kell a! kapitány öcsém, csak ezt az irást kell +aláirnod la!“ „De hát mi van abban az irásban nagyságos uram?“ „Hát +csak a van abban, major öcsém, hogy: én ez s ez, kötelezem magamat, hogy +ha Isten megsegit, s megházasodhatom, s aztán a feleségemet is +megsegiti, hogy fia lesz, s aztán még hatszor megsegiti, hogy hét fia +lesz, s a hét között egy olyan lesz, a ki semmi jó dologra használható +nem lesz, hát azt elküldöm a török szultán segitségére katonának.“ „Hogy +ne írnám ezt alá, excellentiás uram!“ “No hát ird alá óbester öcsém.“ +Aláirván, ahajt igy szólék hozzá: „No hát majszter, most már adjon kee +arra az ötszáz forintra egy pár fejelés csizmát.“ Arra megfogá a +nyakamon a bőrt és kilöke a kaszármájából. + +Elnök: Ez okosan volt végezve. Halljunk egy földészt. Hát te öcsém +legény mi járatban vagy itt? + +Legény: Könnyü a szegényt kicsufolni, de nehéz felruházni. Könnyü +keeteknek onnan beszélni az akasztófárul, de nekünk „szijmadzag: +huzzad!“ Aztán a tordai malacznak is több esze lehetett volna a maga +idejéhez képest. De hát micsináljon a szegény ember, mikor odahaza azt +mondja a sok gyerek: „apám uram, csináljunk puliszkát, vizünk már van!“ +Akkor találkozik az ember Bozsi bával a vásáron. Van az embernek a +tarsolyában éppeg huszonöt piczula, aztán az ember számlálgassa, hogyan +lehetne ebből egy uj zekét, egy süldő malaczot, egy pár csizmát, meg egy +vaskondért venni rézbül? aztán akkor megszólitja az embert a Bozsi bá a +sátor alul, a hol csak ugy lóggnak sorba a sok szép ránczos torku +fisleder csizmák, hogy olyan, tudom, a király szobájában sincs! s +aszondja, hogy „mit busulsz öcsécském, hátha ötszáz forintot adnék, nem +nevetnél-e egy garas árát?“ Az ember csak megáll erre a szóra. S akkor +aztán elmondja Bozsi bá az embernek, hogy kiütött a szabadság +Törökországban, mind odamegyünk most! A Klapka is azért járt itt, hogy +kinézze, hol lesz legjobb hely a kapituláczióra? A Helfi Náczi +parancsolatot kapott a császártul, hogy csináljon ribilliót. Csak ugy +osztogatják a sok lófarkat: a Baldácsi bácsi hármat is kapott. Mondék +magamban: lúfő már vagyok, ha még lúfarkat is kapok hozzá, egész lú +leszek, nem kell gyalog járni Udvarhelyre. Én bizony parolát adtam. S +aztán abbeli örömömben, hogy ötszáz forintot kapok, nem vettem a +huszonöt piczulán se zekét, se malaczot, se kondért, hanem menék a +csapházba, s hogy helyet csináljak az uj pénznek, eltraktáltam a régit +az utolsó piczuláig. Már most csak azt szeretném tudni a nagyságos elnök +urtól, hogy maga-e a török basa, a ki nekem azt az ötszáz forintot +kifizesse? Mert máskülönben mi okért bolondita fel engemet ide? + +Elnök: Majd megtudja mindjárt. Most halljuk a fuvarost, mit tud. + +Fuvaros: Hát már aztán mit tudhatna egy szegény fuvaros ember? Kezembe +adnak egy bombit, azt mondják, hogy az borvizes üveg. Hát tudhatom én, +hogy azok odaát Bécsben mért csinálják vasbul a borvizes üveget. +Ideadnak egy puskát s azt mondják, hogy ez furulya. Hát nem valóságos +igaz-e, hogy az oláhfalusiak a puskával furulyáltak. Az egyik fujja a +félső likánál, a másik billegesse a billegtetőjénél? Hát én csak azt +hiszem, a mit nekem mondanak, s ha a nagyságos elnök ur azt mondja, hogy +az a tinta nem meginynya való, én még azt is elhiszem. + +Elnök: Elmehet kend! Lássunk egy tanult, litteratus embert; hadd +legyünk okosabbak tőle. + +Litteratus lúfő: Az ember azért tanult, hogy tudjon valamit. Én olvastam +a diplomatia történetét, hogy Napoleon idejében Sándor czár kétféle +külügyi hivatalt tartott, egy nyilvánosat, meg egy titkosat. A nyilvános +a világ elbolonditására volt, a titkos pedig a valódi szándékait +érvényesité a czárnak. Nálunk is igy van. Andrássy csak a nyilvános +külügyminisztere a monarchiának; de a titkos külügyminisztere Verhovay. +Sőt az mondatik, hogy egy ember mind a kettő (Gyula lévén), csakhogy +egyszer a gesztenye szinü, másszor meg a savószinü parókáját teszi +fel.--Tanultam azonban az ethnografiát is. Tudom, hogy a törököknél +szent állat a pók. Azért bizta meg a török szultán Herman Ottót, a ki a +világ minden pókjait összeszedte, hogy képviselje Törökországot. A +stratégiát is kitanultam alaposan. Ha Garibaldi ezered magával +elfoglalhatta Siciliát, Nápolyt, a kik pedig igazi rómaiak, hát mink +háromezer székelylyel, a mi Gáborbaldink élén, hogy ne foglalhattunk +volna el két ilyen rongyos országot, a minek a népe csak czikória római +nép? Végtére pedig a népjogot is tanulmányoztam bőségesen, s tudom, hogy +ha a muszkát nem szabad is megtámadnunk, de szabad az oláhot, mert az a +török szultán lázadó alattvalója. Ennélfogva kérem a magyar +belügyminiszternek a rajtunk elkövetett csendháboritás vétségében leendő +elmarasztaltatását. + +Elnök kimondja az itéletet. No most az egyszer lilek-lilek-adta +beste-karaffia góbéi tovább mehettek száraz lábbal; de ha még egyszer +lúvá hagyjátok magatokat tétetni, teremtucscse megnyergellek benneteket. + +(Általános megelégedés. + + + + +Egy régi csodareczept. + +--Hogy az embernek se puska-, se ágyugolyó ne ártson.-- + + +A mostani háboru viselős világban czélszerünek találtuk egy régi +könyvből kiirni a következő reczeptet, mely mindenkit megóvni képes a +fenn czimzett veszedelemtől. + +Egy kutyabőrből készült háromszögletü czédulára leirandók e büvszavak: + + O + / \ + / \ + / \ + / Ana \ + / iremi taharámathi \ + / ale melam rejah \ + / arani nazdoru arabi \ + / zanabar inhas inobe ave \ + / velasal raleh menüzes erinata fer mikas.\ + ------------------------------------------- + +Ezt a háromszegletü czédulát egy szál lószőrre füzve kell felakasztani a +nyakba, ugy hogy a hegyével fölfelé álljon és soha többé le nem tenni. +Mikor aztán az ütközet elkezdődik, hogy akkor mit kell vele tenni az +megmondatik a tulsó lapon.[3]) + +Lábjegyzet: + +[3] Olyan helyre kell állni, a hová nem lőnek. + + + + +Krónikás adomák. + + +II. József császár ujitásai között két dolog volt különösen, melyek a +magyarokat leginkább elkeseritették: a nemesi birtokoknak erőszakos +felmérése, és a német nyelv behozatala, ugyanazért halála után a nemzeti +visszahatás e kettő ellenében a legzajosabban is nyilatkozott. + +Mihelyt a császár meghalt, a dimensionalis munkálatokat, térképeket, a +megyék (Zemplén az akasztófa alatt) azonnal megégették s a hamvát +szélnek eresztették. Biharmegye a német földmérőket--kik jókor odább nem +állottak--befogatá s katonáknak állitá mint bitangokat. + +A német ruhákat, kalapokat tüzbe hányták, s még az asszonyok is alsó +ruháikra felül dolmányt s mentét öltöttek, fejökre kócsagtollas csákót, +vagy kalpagot tüztek,--a mint őket egy akkori költő leírja: + + „Alól szoknya, felül csákó, mente, dolmány, + Azt gondolnád fiu, nézzed: egy szép leány!“ + +A visszakapott magyar korona őrizetére 1790-ben minden megye gazdag +öltözetü lovas bandériumokat küldött Budára, kik között az ország +legelébb való családaiból s legfőbb hivatalnokaiból voltak egyének. + +A hevesmegyei banderiumnak forma-ruhája volt: tengeri görény +kócsagtollas kalpag fekete kifüggővel, királyszin veres nadrág és mente +fekete prémmel, arany zsinórokkal, öt sor aranyos gombbal, széles arany +paszománttal körül keritve,--fekete dolmány, fekete tarsoly az ország +czimerével, bogláros fekete lószerszám és szintén fekete csótár, vagy +nyeregteritő. Ezen fekete szinnel megsértett jussaikon való bánatjukat, +a veressel pedig keserüségöknek örömre lett fordulását kivánták +jelenteni. + +A hevesi bandériumnak egyik főhadnagya Pankotai Józsa Gábor volt, +tiszafüredi lakos, gazdag ur, kinek Hevessel egyesült Külső-Szolnok +megyében tizezer hold birtoka volt, és a ki II. József alatt csak +katonai erő alkalmazása mellett engedte meg, hogy birtoka +felmérettessék. + +Mint banderistának kolcsag tollához még néhány aranyból csinosan +készitett buzakalász is vala tüzve, jelképeül az élettermő rónaföldnek, +a hol lakott. + +--Hol termettek ezek a buzakalászok? kérdi tőle gunyosan egy udvari +ember Budán. + +--Illyeket termett a magyar föld, mig a német föl nem mérte,--válaszolá +boszusan Józsa Gábor, ki nemesi birtokának erőszakos felmérését el nem +felejtheté. + + + + +Bölcs Salamoni fogás. + + +A delegatio törvény szerint minden határozatnak szóról-szóra egyezőnek +kell lenni mind a magyar, mind az osztrák bizottság szövegzetében. Egy +időben, mikor Rajner volt a magyar bizottság referense, a delegatiók már +elvégezték minden teendőjüket s indulóban voltak haza felé, Rajner maga +is utban volt már; hát egyszer csak rohan lélekszakadva az indóházhoz +báró Krausz, az osztrák delegatio referense s elkapja Rajnert a +vaggonban: + +--Tessék leszállni rögtön! Még egy delegatioülést kell tartani, a két +szöveg nem egyezik! + +--Mi a különbség? + +--A magyar delegatio szövege szerint a krakkói erőditmények költségében +több van fölvéve 17 és 1/2 krajczárral. + +--Ugy? szól Rajner--s nyugodtan a zsebébe nyul.--Itt van a 17 és 1/2 +krajczár! + +Nyomta az osztrák kollega markába s azzal „fertig“ robogott a vonat +Budapest felé. + + + + +Boszniai huszárkaland. + +(Egy huszár főhadnagy naplójából.) + + +A mint Bánjalukába bemasiroztunk, ez a szedte-vette bosnyák nép olyan +alázatosan fogadott bennünket; azt gondoltam, vizet sem tudnak zavarni. + +Én egy jómódu rőfös kereskedőnek a házához jutottam, tizenkét +huszárommal. A gazda nem volt ugyan otthon; hanem a felesége, egy csinos +takaros menyecske elég szivesen látott bennünket. Tudott németül is, +látszott, hogy nem valami neveléstelen személy, ilyenformán megértettük +egymást. Sietett a jó asszony legelébb is kimenteni az urát, a mért +nincs itthon, hogy nem a rebellisekhez állt, hanem csak elment +Salonikiba portékát vásárolni, ha soká ittmaradunk, lehet hozzá +szerencsénk. Bántam is én, akárhol járt az ura? A szobával meg voltam +elégedve, a mit számomra berendezett, s miután jó vacsorával +fenyegetett, attól sem ijedtem meg. Egy kissé ugyan elvaditott, a mint +körültekintek a szobámban s megláttam a falra akasztva Szent Miklós és +Szent György képei mellett Miletics és Csernajeff arczképeit. + +Az asztalon fénykép-album is volt, az is tele a moszkvai ethnografiai +kiállitás zarándokaival. + +Este felé, mikor már a legények kiverték a „hét sor port“ s elkezdték +dalolni a Kerekes András nótáját, a háziasszony bekopogtat hozzám, s +nagy óvatosan körültekintve a szobában, ha nincs-e más is jelen? belép, +odajön hozzám és térdre esik előttem. + +--Kérem asszonyom, parancsoljon, mi kivánsága van? keljen fel. + +Csak akkor kezdtem észrevenni, hogy milyen gyönyörü szép fekete szemei +vannak az ifiasszonynak, ha olyan erősen ki nem volna pingálva a +szerecsikával, okvetlenül szépnek volna nevezhető. Alig lehet több +harminczkét évesnél. + +--Minden szentekre kérem, nagyságos generális ur,--kezdé a menyecske, +megragadva a kezemet,--tegyen irgalmat velem, szegény kétségbeesett +asszonynyal, különben mindjárt a kutba ugrom. + +--Generális ugyan nem vagyok; hanem azért parancsoljon velem, én mindent +megteszek a kedvéért, a mi a katonai becsülettel összefér. + +--Azt, azt! A katonai becsületet akarom önnél épen igénybe +venni,--folytatá az asszony.--Ön nemes szivü, lovagias férfi, a ki egy +anya kétségbeesését fel tudja fogni; nekem van egy gyönyörü szép +leányom, a kit nagyon féltek a huszároktól. + +--No már arra lovagias szavamat adom önnek asszonyom, hogy az ön +leányának semmiféle bántódása nem fog történni. + +--De csak mégis nagyon félek, mert gyönyörü szép leány ám! Aztán nem +lehetek mindig mellette, hogy őrizzem. Éjszaka rám ronthatnak. Csak +akkor tudnék nyugodtan aludni, ha ezredes ur megengedné, hogy éjszakára +ide hozzam be a leányomat az ön szobájába, a mig itt méltóztatnak +mulatni. + +--Az én szobámba? Éjszakára? + +--No, mert egyedül itt hiszem őt egész bátorságban. Az ön lovagias +védelme alatt. Itt tudom, hogy semmi baja nem történik. Az ön adott +szava megvédelmezi a leányomat. + +--Mennyi idős az ön leánya? + +--Még csak a tizenhatodikba fordult. De valóságos angyal! + +(Teringettét! Én most itt egy tizenhat esztendős angyalt őrizgessek +éjszakánkint, a saját szobámban, a kit előre lekötött lovagias +becsületszavammal igértem megvédelmezni! Ez lesz még csak a szép +provincia!--Mindenféle módjára készen voltam Bosznia pacificatiójának, +csak erre az egyre nem.) + +--No, ugy-e megengedi ön, hogy majd ugy éjfél tájon, mikor mindenki +alunni megy, behozzam ide önhöz az angyali szép leányomat? Oh köszönöm, +az ég áldja meg önt e nagylelküségért. + +De bezzeg nem köszönöm én az ilyen ég áldását. + +Becsületszavammal igértem, hogy e leányt megvédelmezem, s már most, hogy +annál jobban gyakorolhassam a becsületszavam beváltását, idehozzák +éjszakára a szobámba. + +S én itt strázsáljak egy szép leányt felvont fegyverrel éjrül-ejre, mint +a stambuli Kadun-Kiet-Chuda a bajrám ünnepi szultán menyasszonyt. De ezt +a strófot nem állom ki! Hiszen nem vagyok én Szent Antal. Aztán könnyü +volt Szent Antalnak, mikor jól tudta, hogy az a szép leány, aki kisérti, +maga az ördög; de lenne csak az én helyemben, mikor az anya maga hozza +ide a leányt, s azt mondja, hogy az egy angyal, majd szeretném látni, +hogy meddig tartana a szent-antalsága? + +Aztán utoljára is nem esküdtem meg én a királynak arra, hogy az ő +hadseregében anachoreta leszek. + +„Ne kivánd, a mi a másé!“ Azt mondja a tizparancsolat. + +De hisz én nem is kivánom, a helyembe hozzák; valjon ha egy anya maga +viszi a leányát egy huszárhadnagy szobájába, hogy rábizza a rend és +nyugalom fentartását, nem valóságos európai mandátum-e ez? Ez már az +igazi bosnyák kérdés! + +De hát az adott szó? hát a katonai becsületszó? Szabad-e azt megszegni? + +Ez a nő bennem egy mesebeli hőst sejt, egy Lohengrint, a ki az +ártatlanságot védni jön hattyu hátán. Szabad-e ezt a hitet megczáfolnom? +Szabad-e az adott szót megszegnem? + +Nem! vasbul leszek. Megtiltom a szemeimnek, hogy ránézzenek. Csupa +szomoru dolgokról fogok gondolkozni. Előveszem a dienstreglement s végig +olvasom. Patiencet fogok játszani. Miattam ott fekhetik s lehet olyan +szép, mint Semiramis. Kővé válok. Hanem holnap reggel megyek rapportra, +s kikérem, magamnak, hogy engem jövő éjszakára küldjenek ki az előörsre. +Nagyon szeretem, mikor az eső szakad a nyakamba. + +Megállj! Még egy argumentum van, a mely erőt ád az önuralkodasra. Hátha +ez csak kelepcze? Hátha ugy akarnak velem tenni, mint Judit +Holofernessel? Ugy van! Ha azt nem akarom, hogy holnap reggel fej +nélkül ébredjek fel, ascétának kell maradnom! + +Azonban minden bölcselkedésemet halomra döntötte egyszerre az a halk +papucscsoszogás, a mi éjféltájon ajtóm felé közeledett; a szivem +egyszerre elszabadult s nyargalt velem árkon, bokron keresztül; minden +csepp vérem bosznyák lázadóvá lett egyszerre, éreztem, hogy nem fogok +ismerni kegyelmet! + +Koczogtatnak.--Szabad. + +Az ajtó nagy csöndben felnyilik, s belép rajta a háziasszony, titkolózó +mosolygással, s hozza a karján a leányát,--egy szép kis, pólyába takart +babuskát. + +--Itt van „ő“ uram! Ugy-e milyen szép, mint egy kis angyal. + +--Mit? Micsoda? Hisz ön nekem azt mondta, hogy most fordul a +tizenhatodikba. + +--Igenis, a tizenhatodik hónapba. De már el van választva, nem fog +alkalmatlankodni. Éjszakára mákhajat főztem neki tejbe, csendesen fog +alunni, uram. + +--De hát ezer milliom angyal és liliom! Mi az ördögöt félti ön azt a +tizenhathónapos kis pulyát az én huszáraimtól? + +--Hát--hát--rebegé a nő szepegve--attul félek, hogy--megeszik ... + +...Jeges vizzel öntöttek végig. Ezek azt a hirünket költik, hogy a +huszárok a kis gyerekeket megeszik. Soha ilyen kalandot többet. + + + + +Egy kis ártatlan quaeproquo. + +--Megtörtént humoreszk.-- + + +X. ujonválasztott képviselő most került haza Amerikából, a hol huszonöt +esztendőt töltött s még nem látta Budapestet. Hogy könnyebben tájékozza +magát, elővette a pártlapot, az „Egyetértés“-t, megnézte rajta a +szerkesztői iroda lakczimet, ott majd ellátják aztán mindenféle +utasitással.--„Himző-utcza IV. 2. sz.“ + +Hanem azt persze Amerikában nem tudják, hogy az a római IV-es annyit +jelent, hogy „Belváros“.--Képviselő ur tehát bérkocsist hivat s mondja +neki, hogy vigye őt rögtön himző-utcza, numero négybe. + +--Odatalál-e ön? + +--Elhiszem azt,--szól a bérkocsis, hamis mosolyra hunyoritva pofáját. + +--Ez már aztán a népszerüség!--mond magában a képviselő,--még a +bérkocsisok is mosolyognak, mikor a lakczimet mondja nekik az ember. + +Megérkeznek, a bérkocsis becsenget, X. ur belép: a kapusné fogadja. + +--Itten van az Egyetértés?--kérdé a képviselő ur. + +--Hogy ne volna itt egyetértés? csak tessék felsétálni a lépcsőn. + +--Én vagyok X. képviselő. Jelentsen be! + +--Szükségtelen. Jár ide képviselő száz is. Tessék csak felsétálni. + +(Száz! Ez már hatalmas párt!--gondola magában X. ur.--S még a +„habarékok“ azt merik mondani, hogy csak hetvenen vagyunk! Micsoda +hetvenkedés!) + +A pompásan butorozott salonban egy jól táplált asszonyság fogadja az +érkezőt. + +Pompás salon, kövér dáma, ez nem lehet demokrata nyusz pepersz +szerkesztőségi iroda. + +--Nem tudom, jó helyen járok-e? + +--A legjobb helyen, kérem alásan. + +--Én a directeurt keresem. (Külföldön a lapszerkesztőt directeurnak +csufolják.) + +--Az én vagyok! + +--Ez már derék! Amerikában is vannak mistressek, a kik ily vállalatok +élén állanak. (Most kezdte már érteni X. úr, hogyan lehet az, hogy, +annyi disznó gorombaságért, a mennyi az Egyetértésben napvilágra kerül, +hogy nem lőtték még rostává a directeurt! Hát mert az egy mistress. Nőt +nem lehet provocálni!) + +--Vannak már munkatársak is jelen? (Korán reggel volt az idő.) + +--Mindjárt meg fognak jelenni. + +Arra egyik ajtón is, másikon is kezdtek beszállingózni:--egy szőke, egy +barna, egy alacsony, egy magas, egy piros, egy creolszin; csupa merő +missek. + +Ez már igazi amerikai világ! Csupa hölgy szerkesztőség. Most már érteni +lehet azt a hatalmas, erőteljes stylust! Ilyenre csak hölgyek képesek! + +Bemutatják őket névszerint. Valószinüleg csupa irói pseudonymok. + +--És azok mind „függetlenek“? + +--Tökéletesen függetlenek! + +--És republikánusok is? + +--De még igazán azok! + +--No ez már örvendetes előhaladás! Hát én választási kérdésben jöttem +ide, kérem, missis! + +--Csak tessék választani!--szól nyájasan a madame „le directeur“. + +--Damned!--mormogja az amerikai.--Talán mégsem jó helyen járok. Ez +Csávolszky urnak az irodája? + +Erre aztán mind valamennyien elkezdtek nevetni. + +--Nem épen: az odaát van a szemközti házban. + +--Alászolgája! + +Semmi maliczia!--A hová a képviselő ur tévedt, az egy „komornákat, +bonneokat és társalkodónőket elhelyező“ intézet volt. + + + + +A csodabogarak. + + +(Olyan novella-gyüjtemény, a mit nagyobb érdem lesz elolvasni, mint +megirni.) + +Szerzette: Kakas Márton. + + +I. Tolvaj história. + + +Éj volt, sötét volt, petroleum még világon sem volt: a retek-utcza 212. +sz. ház ajtaján egy köpönyegbe burkolt férfiu surrant be, ki ugyanonnan +a leghirhedettebb tolvajoknak éji gyülhelyül szolgáló 8. számu +pinczeszobába lebotorkázott. + +--Hah? ki az?--kiálta egyszerre tizenkét alak, kiket a dohányfüstben nem +lehete egymástól megkülönböztetni. + +--Én gróf Karthágoy Hannibál vagyok; a zsebmetszők hirhedett vezérét +keresem, a kitünő tekintélyü Knödlfressert. + +--Én vagyok az! szólt rekedt hangon egy gyanus külsejü alak, gyanus +léptekkel mozdulva előre. + +--Örülök, hogy van szerencsém önnel megismerkedhetni. Szólt a gróf: én +egy sajátságos megbizással jöttem önhöz. Holnap termeim meg fognak +nyilni az előkelő világ crémje előtt; holnap szükségem lenne önre, és +még vagy hat ilyen gentlemenre, mint ön, a kik estélyemet jelenlétükkel +megtisztelnék; a megjelenéshez szükséges frakk, fehér mellény és egyebek +kiállitása az én feladatom lenne. + +--És mi lenne a feladatunk? + +--Semmi egyébb, mint a mulatság alatt minden férfi nemen levő vendégnek +a tárczáját ellopni, a mi levélféle van bennük, azt nekem +átszolgáltatni, a mi pénznemü, azt maguknak megtartani. + +--Ha csak ennyi kell, legyen ön felőlünk megnyugodva. + +Gróf Karthágoy Hannibál nem szoritott kezet ugyan Knödlfresser urral, +hanem ilyen férfiunak tolvaji szavában a nélkül is meg lehet bizni. + +* * * + +Karthágoy Didonia grófné egyike azon hölgyeknek, kik szépek. + +Didonia a szó szoros értelmében nő volt; mert hiszen, ha férfi lett +volna, valószinüleg nem lett volna Hannibál gróf felesége. + +Egy napon Hannibál gróf megtudta, hogy Didonia grófné valakinek levelet +irt. Sejtelmei megsugták, hogy az a valaki: férfi; hanem azt nem sugták +meg, hogy kinek hiják azt a férfit? + +Karthágoy Hannibál gróf erre azon gondolatok egyikére jött, miszerint +egy napon fényes estélyt fog adni; arra meghivja diszes kőnyomatu +betükkel szervezett jegyekkel ismerősei fényes koszoruját; különösen +pedig hatot azon fiatal dandyk közül, a kikre gyanuja van, hogy +valamelyikhez a felesége levelet irt. + +Az ilyen levelet gavallér ember, mindig tárczájában szokta hordani; mint +valamely utazó a Geleitscheint, vagy ujságiró a belépti jegyet. Azon +estélyen tehát Knödlfresser és czinkosai, kik a társaságnak, mint most +érkezett porosz kreuzjunkerek lesznek bemutatva, minden embernek el +fogják lopni a tárczáját. Valamelyikben aztán majd csak megkerül a +kérdéses levél. + +El kell ismernünk, hogy e gondolat pokoli volt, de eredeti. + +* * * + +Másnap az estélyen pontosan megjelentek Knödlfresser és collegái; +kegyetlenül felfodoritott hajjal és beillatszerezett zsebkendőkkel. + +Éjfélig az egész társaság igen jól mulatott velük. A retek-utczai +gentlemanek ugy viselték magukat, comme il faut. + +Hanem éjfél után, mikor a társaság arról kezdett beszélgetni, hogy jó +volna egy kis écarté; mindenki ugy vevé észre, hogy tárczája távolléte +által kezd meglepővé lenni. Mindenkinek ellopták a tárczáját. + +Nem baj, legalább nem fáradtak a pénzük elveszitésében reggelig. + +Hannibál gróf nagyon meg lehetett elégedve a tolvajaival, mert az ő +saját tárczáját is ellopták. + +* * * + +Másnap korán reggel fél tizenkét óra előtt csengetnek a ... azaz, hogy +nem csengetnek, mert a grófnak portása van: hanem hát hoz a komornyik +egy rejtélyesen bepecsételt csomagot, mely a grófnak volt czimezve. + +Hannibál sejtette már a nagy fokhagymaszagról honnan jön a küldemény s +komornyikjának visszavonulást inte. + +Midőn egyedül maradt, jobb lábát bal lábára téve, és himzett +hálóköntösével a jobb lábát betakarva, felbontá a kérdéses csomagot, és +ime benne találta a tegnapi estélyen ellopott tárczákat mind. + +Ott voltak Arthur, Eduard, Guido, Alfréd, Leo, Rafael tárczái, kiket +gyanuba vett. + +Mohó sietséggel fürkészte ki azoknak tartalmát, melyikben találja meg +Didonia szerelmes levelét? + +És ime mind a hatban megtalálta azt, a mit keresett. + +Ezt nevezhetni aztán bolond szerencsének! + + + + +II. Putifár kis fia. + + +Azt körülbelül minden ember tudja, hogy Putifár ur kicsoda volt? Ő volt +Putifárné asszonyságnak a férje. + +Ez nevezetes qualitas! Sok ember van, a ki a világtörténetbe ugy jött +bele, mint a feleségének a férje. + +Igaz orthodoxus emberek lévén, nem illik feszegetnünk, valjon abban a +történetben, a mi József és Zuleika között történt (Putifár nejét +Zuleikának hitták--az ujabbkori historikusok), melyik részen volt az +igazság? + +József azt állitja; hogy ő el akart futni s ugy maradt ott a köpönyege, +Putifárné pedig ellenkezőleg. Négyszem között történt a +dolog,--számitsuk mi is azon esetek közé, a mikre jobb fátyolt boritani. + +Azt is tudja minden ember, hogyan vetették tömlöczre Józsefet, hogy +szabadult ki onnan? hogy jövendölte meg Farao hét sovány tehenét, bár +csak ezt az idei esztendőt is odaálmodta volna nyolczadiknak, s hogy +lett aztán belőle egyptomi miniszterprezidens? + +Hanem azt ugyan kevés ember tudja, hogy József urfi hogyan kerülte azt +ki, hogy ily gonosz vád következtében sonica fel ne akasztassék? Én is +csak nem rég tudtam meg. + +Tehát azt bizony Putifár ur kis fiának köszönheti. + +Volt tudniillik Putifár urnak egy kis fia, a ki azután a lárma után, a +mit a nagyságos mama támasztott, szájtátva hallgatta a pro és contra +replikákat, s a mint a Putifár ur a legjobban adtateremtettézik, nem +tudva, hogy melyiknek adjon igazat, a gyerek megrántja az apja +paletótját: + +--Papa! + +--No mi kell? + +--Nézd meg annak a zsidóinasnak a köpönyegét, a melyik a mama kezében +maradt; ha a köpönyeg elől van összetépve, akkor a mamának van igaza; ha +pedig hátul van elszakitva, akkor a zsidólegénynek. + +Biz az hátul volt elszakitva. + +Igy köszönheté az életét József egy gyerek észrevételének, a ki nélkül +bizonyosan fölakasztották volna, s akkor a zsidók nem jöttek volna ki +József hivására Mezepotámiából, nem szaporodtak volna el Egyptomban, nem +mentek volna ki a Kánahánba, nem üzettek volna szét a világba; nem +adnának most előleget a gyapjunkra, s az bizonyára nagy baj volna. + + +III. Hogy támad a divat? + + +Gróf X. Kázmér a szalonok szemefénye volt azon időkben, mikor elkezdett +divatba jönni, hogy a magyar születésü arisztokráczia Bécset Párizsért +elhagyva, Pesten kezdjen mulatságra való tért keresni. Különösen mikor +egyszer farsang elején megjelent a casinóbálban, ez olyan hazafias +actusnak imputáltatott tőle, a miről, ha jól emlékezem rá, vezérczikket +irtak akkoriban. + +Ezen bál alkalmával történt, hogy X. Kázmér grófnak olyan magyaros kedve +támadt, hogy a nyakravalója is féloldalra csuszott bele. Neki persze az +is rendkivül jól illett. + +Egyszer körüljár a teremben s csodálkozva látja, hogy minden +gavallérnak, akár ifju, akár öreg, féloldalt van kötve a nyakravalója. +Eleinte azt hitte, hogy az csak véletlen, hanem azután, hogy látta, +miként az valódi következetes rendszabály, megszólitá egyik ismerősét: + +--Hát tinálatok mit jelent az, hogy a nyakravalótok mind féloldalt van +kötve. Valami uj Freymaurer-rend jelvénye ez, vagy mi? + +A megszólitott elbámult: + +--Hiszen ez párisi divat: te magad hoztad onnan. Nézd csak, a te +nyakravalód is félre van. Azt hittük; az divat. + +--Vagy ugy?--mondá a gróf s aztán átment az étterembe vacsorálni. + +Theát hoztak és fáczánsültet. + +A gróf próbára akarta tenni tisztelőit. Elkezdte a fáczánsültet +darabonkint villára szurva a theás csészébe mártogatni. + +A publikum tökéletesen megfelelt a várakozásnak. + +Másnap minden vendéglőben, étteremben követték a legujabb párisi +divatot, s mártogatták széltére a ludczombot, bifszteket és +roszprádlit--a theás ibrikekbe. + +Igy támadnak a divatok. + + +IV. A pathologicophysiologiai pöreset. + + +--Ugyan tisztelt doktor ur, mondja meg én nekem lehetséges-e az, hogy +valakit az unalom megöljön? + +E sajátságos tárgy felől interpellálta gróf Berzy háziorvosát, a tudós +doktor Pipitért. + +Doktor Pipitér azt felelte rá, hogy „lehet“. + +--Magyarázza meg azt nekem, kérem. + +--Hát az ugy van, hogy az unalomból támad a vértespedés, a vértespedés +szüli a rásztkórt, a rásztkórból keletkeznek különféle organikus +hiányok, a sápkór, a lépkór után következik a májdaganat, a szivtágulás, +a szivtágulásra jön a szivütér-csontosulás; innen támadnak a +gerinczagybántalmak, azokból jön ismét a hátgerincz-sorvadás, ezen +complikált bajoknak egymással való találkozása okozza utóbb a gümőkórt, +nem ritkán az agyvelőlágyulást, s minthogy az ember unalmában sokszor a +fogát szokta piszkálni, ebből támad a csontszu, a csontszu hozza magával +a félfő fájdalmat, abból idült baj lesz; mig végre a test csupa merő +unatkoztából általános elgyengülés miatt megtér egy mulatságosabb +hazába. + +--Ugyan kérem, tisztelt doktor, nem adná nekem ezt az orvosi véleményét +irásban? + +--Szivesen,--monda doktor Pipitér és megirta a tudományos értekezést, és +müértői véleményt, melynek értelmében az unalom tökéletesen alkalmas“ +szer arra, hogy valakit megöljön. + +Gróf Berzy megköszönte szépen a tudományos fel világositást, s +ellátogatott Fellegi Szeréna grófnőhöz, kit az egész világ +legszellemdusabb asszonynak ismer el, s kibe gróf Berzy halálra +szerelmes akart lenni. + +Két óráig volt a gróf Berzy Szeréna grófnőnél, a nélkül, hogy egy okos +szót szólhatott volna vele. Ott ült nála báró Tinódi, de eadem, s az +annyi üres ostobaságot fecsegett össze-vissza, hogy a grófnő nem győzött +rá eleget ásitani. + +--Ah, ez a báró a legunalmasabb ember a világon!--tört ki végre Szeréna +grófnő, mikor a báró valahogy mégis csak elment s ők egyedül maradtak. + +--Nem adná ezt nekem nagysád irásban? + +--Irásban? Hisz ez olyan dolog, a mit minden ember tud. + +--De énnekem hiteles alakban kellene, bélyegpapirosra; nekem ez, mint +törvényes bizonyitvány szükséges. + +--No azt bizony kiadhatom önnek minden káptalan nélkül. + +A gróf elővette a bélyegpapirost, a grófné ráirta a bizonyitványt, mely +szerint elismertetik, hogy báró Tinodi két esztendő é§ hat hónap alatt, +a mig a grófné szolgálatában állott, magát folyvást unalmasan viselte. + +Másnap aztán beperelte gróf Berzy báró Tinodit Szeréna grófné +bizonyitványa, s doktor Pipitér orvosi véleménye alapján, mint +gyilkossági merénylettevőt, a ki Felleg Szeréna grófnőt meg akarja ölni. + +A pörnek nagy nevetés lett a vége. A báró segédaket szólongatott, a +kikkel kihivassa élethalál-bajra gróf Berzyt, hanem mindenki azt a +tanácsot adta neki, hogy legyen esze; máskor ne menjen olyan helyre +harmadiknak, a hol csak ketten akarnak lenni. + + +V. Tizenhat garasért nyolczvan ezer forint. + + +Báró Lomosy László juniornak az a fatális szokása volt, hogy fizetni nem +szeretett. Ez a mindnyájunkkal közös eredendő bün azonban egészen más +gyümölcsöket termett nála, mint más közönséges embernél; a ki, ha +fizetni nem akar, enged maga ellen pörölni, vagy megszökik, vagy kiveri +a hitelezőt a házából:--ő pedig azt vette föl, hogy ha jöttek rá egy +ötven forintos kontócskával, s neki vagy kedve, vagy pénze nem volt azt +beváltani; rábeszélte a hitelezőjét, hogy inkább ad neki egy váltót +ötszáz forintról. Mikor aztán az ötszáz forintos váltó lejárt, akkor +ismét a legnagyobb készséggel becserélte azt egy ötezressel; azt megint +egy ötvenezeressel; mig a hitelező maga is kétségbe nem esett a fölött, +hogy ilyen hirtelen megnőtt a kapitálisa. + +Ilyenformán már egyszer volt egy félmillió adóssága. + +Volt pedig egy nagybátyja, báró Lomosy senior, a ki restelvén a nevét +minduntalan a hirlapok hátulján, compromittáló hirdetmények szövege közt +olvasni, rászánta magát, hogy egy pár ezer forint feláldozásával, az +adósságok mesés összegét az eredeti gyökkivonatokra redukálva, +unokaöcscsét kitisztázza, hanem ugyanakkor kijelenté, hogy soha többet +semmiféle adósságát kifizetni nem fogja. Ez volt az utolsó. + +Egy év mulva megint volt a „junior“-nak félmillió tartozása. + +Azt beszélik felőle, de már ezt nem tudom igaz-e, hogy még a +bérkocsisokat is „álbá“-val fizette. Annyit irhattak a neve fölé, a +mennyi nekik tetszett. + +Hanem ezuttal a nagybátyja állhatatosan megtagadott minden interventiot. +Csukják be az öcscsét, ha tartani akarják, ő nem fizet helyette semmit. + +Kinálgatták neki a gyanus nagyságu váltókat tiz perczentért, ötért, +háromért, kettőért. Ő azt mondta, hogy egy batkát sem ád. + +Nem tehettek aztán egyebet, mint hogy nyilvános árverést nyitottak a +százezerekre menő adóslevelek fölött. Bezzeg olcsó volt a „realitás“! + +A családnak egy régi ismerőse bevetődött az árverésre s megvásált a +kótyavetyén nyolczvanezer forint áru kötelezvényeket. Azokat aztán +elvitte az öreg báróhoz. + +Az pedig hallani sem akarta, a mit beszél. + +--Mit? az öcsém váltóit? Nyolczvanezer forint árut? Minek vette ön meg? +Előre mondhatom, hogy kárba veszett a pénze, mert én nem fizetek ki +semmit. + +--De ezt mégis ki fogja fizetni méltóságod. Én nem vettem nyereségre. +Ugy adom, a hogy rajtam maradt. + +--Nem, nem. Semmit sem adok érte, és ha mindjárt nyolczvan forintért +vette is az ur az egészet. + +--Igen, de tizenhat bankó garasért vettem. + +--Tizenhat bankó garasért! Nyolczvanezer forintot!... No már azt +kifizetem. + +S kiugratott érte egy ezüst huszast, melyből még a tisztes öreg ur +vissza is adott két váltó krajczárt, mert hiszen ő nem nyereségre +vásárolt. + + +VI. Párbaj, a minőt senki sem hinne el, ha én nem mondanám. + + +..... Denique azon mi összevesztünk. Én is mondtam neki valamit, ő is +mondott nekem valamit, a mit egymásnak meg nem lehet bocsátani. Rögtön +kerestünk segédeket. + +Az ő segédei épen akkor léptek be én hozzám, mikor az én segédeim ő +hozzá. Mindketten magunknak akartuk vindikálni a kihivás dicsőségét. + +Ő is el volt határozva, hogy engemet megöl, én is, hogy őtet megölöm. + +Mert hiszen valakit megölni: az csak olyan tréfa dolog. + +Másnap reggel korán kikocsikáztunk a Lipótmezőre; segédeink vettek +egy-egy pár pisztolyt; egy fényes ezüst hatos határozott, melyikünkével +lőjünk. Ő azt mondta: „czimer!“ (persze ő ur volt, neki a czimer +kellett), én azt mondtam: „irás!“ (Természetes, minthogy firkász +vagyok), a sors az ő pisztolyainak adta az elsőbbséget. + +Ez rosz ómen volt. + +Miután a segédek kimérték a tizenöt lépésnyi távolt s ismét elővették a +fatális hatost: czimer-e vagy irás? + +A sors megint ellenem határozott. Én jutottam arra a helyre, mely +szemközt volt a nappal, ellenfelemé volt az előny, hogy a napnak hátat +fordithatott. + +Mögöttem volt egy vén cserfa, melyet nemrég botoltak le, a csonka +ágcsomok meredeztek róla mindenünnen, ezt én akkor ráértem nagyon +szemügyre venni. + +A segédek tapsoltak, hogy lőhetünk. Én csen-desen felemeltem a +pisztolyt, kinyujtott karral s a legnagyobb hidegvérrel épen a szivére +czéloztam ellenfelemnek. + +Aztán épen a varjufészekbe lőttem bele a jegenyefa tetején. + +Rugott az a fertelmes pisztoly, mint egy negyedfü csikó. Lefelé kellett +volna czéloznom Amerikába, ha azt akartam, hogy itt Európában találjak +vele valakit. + +No se baj, majd a második lövésnél jobban vigyázok magamra. Ellenfelem +épen ugy fog járni velem, mint én ő vele: meglövi a holdat. + +Azonban egy tekintet azon pokoli mosolygásra, mely arczát elfintoritá, +midőn félszemét behunyta, félszáját felhuzta s azzal a térdemet vette +czélba, tudatá velem, hogy ellenfelem okult a példámon; lábamra czéloz, +hogy homlokon találjon. + +--No, agyiő szép napvilág!--gondolám magamban, s föltekinték a +napba;--téged is utoljára látlak most. + +Rám pedig az a hatása van a napnak, ha bele nézek, hogy kénytelen vagyok +prüsszenteni. + +--Hefprzrszki! + +Abban a perczben: „drum-bum!“ egy lövés hangzik s egyikünk halva rogy +össze. + +Az az egyik nem én voltam. Hiába is mondanám, mert nem hinnék el. +Ellenfelem volt. + +Hogy történhetett ez?--Hát ugy történt, hogy prüsszentés közben, a mint +a fejem kissé lebukott, ellenfelem golyója a homlokom helyett kalapomon +ment keresztül, a hátam mögött levő cserfa egyik ágcsomójáról +visszapattant, a kalapomon megint egy másik lyukat ütött, s ellenfelem +homlokába furta magát. + +A ki nem hiszi, megkérdezheti ő tőle magától. Ő most bizonyosan valami +kopogó szellem lesz, s fog feleletet adni. + + + + +A holt ember. + + +Hire futamodott, hogy a kedvelt komikus, Damó főbe lőtte magát. + +Onnan támadhatott a hir, hogy az egyetlenegy requisitum-puskát egy este +kikölcsönözte a ruhatárostól, azzal az igérettel, hogy valami nagy +pecsenyét fog meglőni, s abból neki is juttat, aztán egy hét mulva sem +került elő a puskával. Bizonyosan saját magát értette alatta. + +Ezt a hirt mindjárt meg is irta, mint probatió calamit, egy fiatal +múzsafi egy vidéki hírlapnak, abból átment a fővárosi hirlapokba; onnan +ki a külföldi hirlapokba s valószinüleg át is ment Amerikába. + +Akkor csak egyszerre előáll Damó a puskával. Az egy heti vadászat alatt +lőtt egy harkályt. Sok más nagyobb állatot is megriasztott, a kik mind +csak egy hajszál hiján menekültek meg tőle. Hanem hát a harkály nem +pecsenyének való. + +Felmegy tehát az igazgatóhoz s jelenti, hogy itt van. + +Az igazgató vállat vonít. + +--Hogy lehetne már ön itt? mikor ön meghalt. + +--Ki mondja azt? + +--Ihol van az ujságban. Hat ujságban is benne van, hogy ön agyonlőtte +magát s meghalt. + +--De hát én mondom, hogy nem haltam meg. + +--Már nekem hiába mondja. Azt csak nem praetendálja talán, hogy én önnek +jobban higyjek, mint annyi tiszteletreméltó hazafinak? + +--De mikor annyira nem haltam meg, hogy pláne egy kis anticipatiót +kérek. + +--Micsoda posthumus czélokra? + +--Hát arra a czélra, hogy éhes vagyok s enni akarok. + +--No még ilyet sem hallottam: hogy a halottak éhezzenek. Barátom, a ki +meghalt, az nem eszik, a ki nem eszik, az nem éhes, a ki nem éhes, annak +nem kell anticipatió. Ön meghalt: ergo önnek nem kell több előlegezés. + +--Ugyan kérem, legyen szives hát legalább egyet azokból a hirlapokból +ide adni, hogy legitimálhassam vele magamat a házigazdámnál, ha majd a +házbért kéri, hogy én meghaltam. + +--Tessék, akár kettő: de visszahozza, mert beköttetem. + +A szegény halott azonban, a mint a konyhán keresztül ment, meglátott a +tüzhelyen egy szép nagy pulykát nyárson pirulni. A szolgálónak azt +mondta, hogy szaladjon be frissen, az igazgató ur feldöntötte a tintát, +törülje fel, s mig az bement, köpönyege alá keritette a pulykát s odább +állott vele. + +Mire a nyomozásra megindult igazgató valamelyik Bacchus-templomban +ráakadhatott, már akkor India tollatlan kétlábu magzatának csak a +csontváza volt feltalálható, otyan szépen letisztogatva, mintha valami +muzeum számára lett volna praeparálva. + +--Nini. Az ur megette az én pulykámat!--Támadt rá az igazgató a +szinészre. + +Az pedig kisérteties páthoszszal voná elő kebléből a tőle elhozott +ujságot, s az aláhuzott sorokra mutatott. + +--Ime uram, itt a bizonyitvány, hogy én meghaltam, s a halottak, tetszik +tudni, nem esznek. + + + + +XXIII. + + +A buldogg emlékezetű Bach-korszakban egyszer nem volt már egyéb dolga a +miniszternek, hozzáfogott a tanügy centralisálásához. Utasitást adott a +Comitatsvorstandoknak, a Comitatsvorstaridok a Bezirkscomissäreknek, a +Bezirkscomissärek az Ortsnotäreknek, hogy az irástudó notabelek +jegyzékét küldjék fel a falukból. Ez végbemenvén, pár hét mulva aztán +szétküldettek országszerte a nyomtatott okmányok, névszerint 1-ször: N. +N. falusi gazdának „Schulrath“-tá való kineveztetési okmánya, 2-szor: +ugyanannak számára rubrikázott betöltendő ivek, és 3-szor: a községi +jegyzők számára utasitások, a miket a Schulrathokkal közölni fognak. + +Nógrádmegye egyik palócz falujában is megkapja az okmányokat a jegyző, s +behivatja azonnal az illető gazdát, kit e nagyszerü kitüntetés ért. +Annak épen a szénatakaritást kellett abbahagyni, örült a meghivásnak +nagyon. + +--Hát „nagyságos hallja kend“,--szól a jegyző. Nagy megtiszteltetés érte +Bécsből. Itt küldi a miniszter ur a kinevezést, nagyságos kend lesz +ezután ebben a faluban a Schulrath, s ezután az lesz a titulusa, hogy +„löbliche Schulrath.“ + +--Eertem uram: „leöblitétt sültrák.“ Haat ha muszaj, haat csak +elviselem. + +--Ezennel tehát utasitásul adatik löblicher Schulrath urnak, hogy +kötelessége leszen ezentul minden reggel megvizitálni az iskolát, hogy +pontosan kezdi-e a tanitó a leczkeadást, minden szombaton kiexaminálni a +gyerekeket, hogy mit tanultak, megvizitálni az irásaikat, különösen a +német irásaikat jól megbirálni, minden félévben rigorosumot tartani, s +annak eredménye felől az ide mellékelt lajstromot nyolcz nap alatt +rendesen betölteni s nekem feljebbküldés végett kézbesiteni. + +--Eertem uram, eertem. Keserves dolog lesz ugyan nekem a falu tulsó +veegeeről beczammognom minnap a rektoráig; aztán meg a tiszteletes +inkább megtehetnee, mert ott lakik a töveeben az iskolának, de meg a +neemetet szegeenyt, mikor irva van, nem is igen szeretem een olvasni, +mert azokban a hegyes betőőkben mind felseerül a nyelvem; hanem hát, ha +muszáj, hát csak ezt is elviselem. + +--Végtére,--szól a jegyző, s elővesz az almáriomból egy irtóztató magas +czilinder-kalapot;--hogy az egész falu előtt annál nagyobb respectusa +legyen nagyságos kendnek, s az emberek már messziről lássák, hogy a +löblicher Schulrath közeledik: itt küld a miniszter ur nagyságos kend +számára egy hivatalos kalapot. + +Azzal a fejébe nyomta az uj Schulrathnak a czilindert. + +Az megijed, földhöz csapja a kalapot, kinevezést és rubrikázást, +kiszalad az ajtón s csak az ablakon kiált vissza: + +--De hallja kegyeemed, mondja meg a menyisztereenek, hogy fogjon +magaanak maasutt sült rákot avvaa a csikfogoovaa! + + + + +A régi jó időkből. + + +Az öreg Dömötör hirneves ember volt a maga idejében.--Dabi pap volt; +mely eklézsia egyike a világ legszegényebb parochiáinak. Ő volt az, a ki +az öreg Bátori superintendens idejébeni--I. O. és J.-féle villongás +alkalmával, midőn t. i.--e két ur három évig villongott az +esperességért, az öreg püspök által saját hatalmi szavával esperesnek +megtétetett. + +Mikor ezt az öreg Dömötör megtudta, felment gyalog Pestre, és ott +kezdett contradikálni a püspöknek. + +--Nem ilyen szegény ember való esperesnek. + +Bátori uram aztán azt mondta neki nagy nyersen: + +--Szegény ember lehet kend--én miattam;--hanem esperes lesz kend.--S az +lett. + +Egyszer ez az öreg ur Péczelen valami nagy egyházi frequentia alkalmával +gróf R.-néhoz ebédre meghivatott. Mint esperest, a grófné maga mellé +ültette. S mikor az inas marhahust hozott, makarónival körülrakva, az +inast igen nagy félelmek közt szólitá: + +--Ide ne hozzon kigyelmed nekem valami kigyót vagy békát, mert én itt +ezen helyen szörnyet halok ám. + +--Ej, nagytiszteletü ur,--mond a grófné,--hiszen nem kigyó ez, hanem +tészta. + +--De méltóságos asszonyom, nem hiszek én neki; az én feleségem is elég +tésztát főz--de vagy elmetéli, vagy elcsipkedi; ilyen gyanus kinézésüvel +nem rettegtet engem. + +--Hát mivel élnek ott Dabon?--kötekedék a sajátságos öreg urral a +grófné. + +--Babbal, lencsével, káposztával, tisztességes magyar embernek +való--eledelekkel: a bakonyi svábok, már a mi falunkban is--árultak +pityókát (krumplit), de az én asztalomra ezt nem merné feltenni a +feleségem. + +--Hát mennyi a fizetése nagytiszteletü urnák?--folytatá tovább a +discursust a grófné. + +--Hm! méltóságos asszonyom, van énnekem szép fizetésem. Rámegy az +majdnem háromszáz vonásforintra--meg lehetne abból élni szépen, de még +pénzelni is lehetne, ha azok a dabiak megfizetnének. + + + + +Egy gazdag ember. + +(Életkép.) + + +Hires, nevezetes gazdag ember Bagi János uram ő kegyelme Szentes +városában. Hanem azért nyáron át csak ugy töretlen bagaria-csizmában és +egy szál gatyában jár, mint mikor még robotot kellett szolgálni s +hétköznapon csak ugy felölti a tisztességes foltos dolmányt, mint +akármelyik jóravaló atyafia. + +Egyszer a német világban, egy egész gulyát árvereztek Kőrösön vagy +Kecskeméten darabszámra. + +Leütik az első pár ökör árát s a vevő Bagi János. + +Leütik a második pár árát s a vevő megint Bagi János. + +Jön a tizedik, a huszadik pár s a vevő mindig Bagi János. + +Megsokalja az árverező birói személy, Csaszlaunak vándor magzata s kérdi +a körüle levőktől, melyik az a Bagi János? s majd hanyatt esik, mikor +egy olyat mutatnak neki, kiből nem néz ki husz forintot. Mérges hangon +oda mordul hozzá: + +--Hallja kend, meg is kell ám fizetni az ökör árát! + +--Hát hiszen majd kiteremtsük valahogyan, nagyságos uram! + +Folyik az árverezés s mindig Bagi János levén a legtöbbet igérő, már +több százra megy az általa megvett barmok száma. + +--Hallja kend,--szól a biró,--vasra veretem ám kendet, ha csufot űz a +biróságból. Készpénzzel kell itt ám azonnal fizetni. + +--Jól van jól, nagyságos uram, majd megpróbáljuk a végin. + +Dühös volt a biró, de se nem szólt, se nem kérdezősködött többé, csak +várta kárörömmel a dolog végét. Mikor a protokollumot bezártak, az egész +gulya Bagi János nevére volt beirva, s mikor ezt a fizetésre +felszólitották, legfoltosabb dolmánya zsebjéből elővett egy rongyos +tárczát s ujdonatuj ezeresekkel kifizeté az egész összeget. + +Hallgatott a csaszlaui s maig is azt hiszi, hogy valamelyik nábob +tréfálta meg őt. + +* * * + +Gróf K..... Györgynek kölcsön kellett a forradalom után felvenni +kétszázezer forintot. + +Megtudja ezt Bagi János, a ki egykor a gróf K...... családnak volt +jobbágya, s felmegy a direktorhoz. + +--Tekintetes uram! azt hallottam, pénzre van szüksége a méltóságos +urnak, azt gondoltam, inkább én adok, mint más. + +Végig néz a direktor a kopott ruháju paraszton s szánakodva mondja: + +--Sok pénz kell ám annak, ha kell, atyafi! + +--Mintegy mennyire való?--kérdi Bagi János. + +--Kétszázezer forint,--szólt a direktor, ugy gondolkodva, hogy az öreg +erre hanyatt esik egyszerre. + +De nem ugy történt. Hanem az öreg nyugodt lélekkel mondja: + +--Igaz, hogy annyi nincs nálam, de százhatvan-ezer forintot itt +hagyhatok, a többit pedig harmadnap alatt megrendelem. + +A direktor sem gunyolódott többé. + +* * * + +Tehát ugyanez a Bagi János kiment egyszer az ostromállapot alatt szegedi +pusztájára, csak amugy gyalog szerrel. + +Találkozik a zsandárokkal s ezek kérdik tőle: hol a passzus? + +--Minek nekem a passzus,--szólt,--a magam birtokán? + +--Melyik a kend birtoka? + +--Ez az, a hol állunk s köröskörül, a merre látunk, mind az enyém. + +Összenéznek a zsandárok, hogy valami körmönfont jó madárral van dolguk, +s azzal megkötik az öreget, egy szót se szólnak többet s bekisérik +Szegedre, a megye börtönébe, ugy adván be a species factit, hogy az öreg +őket tévutra akarta vezetni. + +Persze a vizsgálat nem kezdődött meg mindjárt, hanem azért az öreget +közmunkára fogták. + +Egyszer épen ablakokat surolt a megyeház udvarán, mikor valami +hivatalszolga, a ki egykor kisbéres volt nála, meglátja. + +--Ej, ej, édes Bagi János uram, hogy került kelmed ide? + +Elmondja az öreg a dolgot; megcsóválja fejét a hű szolga s felmegy az +illető birói személyhez. + +--Nagyságos uram! Bagi János uram itt a megyeháznál van fogva. + +--Igen, az a csavargó. + +--Csavargó? Nagyságos uram, van annak a szentesi határban tizezer hold +földje s itt Szegeden is bir árendába tizenötezer holdat. Mért volna az +csavargó? + +Elnevette magát a nagyságos ur, de mégis megtartá a vizsgálatot. Igy +szabadult ki a dusgazdag földbirtokos saját kisbéresének jótállása +mellett. + +(Történt, a rend és czivilizáczió áldott korszakában.) + + + + +Elegy-Belegy. + + +Keszthely hajdanában nemesi compossessoralis hely volt. Gróf Festetich +György a Georgicon alapitója kifizette lassankint a nemes atyafiakat, +hogy zavartalan gazdaságot állithasson magának. Valamennyivel könnyen +boldogult, hanem az utolsó, valami Danka nevü, sehogy sem akart hét +szilvafás birtokától megválni,--s e miatt nem egy kellemetlen órát +csinált a terveiben állhatatos grófnak. + +--No, Danka uram,--szólt egy találkozás alkalmával a gróf,--hát csak nem +adja el igenis a birtokát most sem? + +--De biz eladnám,--szólt jó kedvében Danka,--ha volna, a ki megfizetné +az árát. + +--Mi az ára, igenis Danka uram? + +--Százezer kurta forint, nagyságos uram. + +--Specifikálja, igenis, megfizetem domine készpénzzel, igenis,--szólt a +haragba jött gróf. + +Nagy dolgot adott ezzel Dankának. Hozzá is látott ez a specifikáláshoz, +de bár minden talpalatnyi földjét százakra meg ezerekre tette, a +százezer kurta forint csak nem került ki. Végre kilenczvenezerre +kisütötte az összeget s ment a levéllel a grófhoz. + +--Itt van nagyságos uram, már tiz ezernek nem tudtam helyet adni, azt +csak ráadásképen fizesse ki. + +Nagyot nézett a gróf s ráförmedt az atyafira: + +--No, domine Danka, dombon fekszik a háza, irja a levélbe: amoenitas +loci--tizezer forint, ha legalább valaki igenis, megnézi a contractust, +igenis, ne mondja azt, hogy én is olyan bolond ember voltam, igenis, +mint kegyelmed, igenis. + +S ezzel kifizette az egész összeget. + +* * * + +A jó Döbrönteinek testvére ma is él Veszprémben, s arról nevezetes, hogy +a vörös hagymát ki nem állhatja. + +Kinéz egyszer a piaczra, s meglát egy nagy, valamivel töltött gyékényes +kocsit, s mellette egy embert. + +--Mit árul kend atyafi?--kérdi. + +--Vöröshagymát, uram. + +--Rossz jószág az. Hol lakik kend? + +--Keserü-ben uram. + +--Pogány falu az, hogy hivják kendet? + +--Méreg János, uram. + +Az öreg sohase felejti ezt a párbeszédet argumentumul felhozni a +vöröshagyma ellen. + + + + +A bihari főispánról. + + +Az öreg boldogult József nádorral mint regnicoláris deputationális tag +járkálván gr. Z ...y a vizszabályozási ügyben, egyszer csak levelet kap +valamelyik uradalmából, a mit midőn elolvasott, igen megháborodott s +annyira elmerült saját ügyei fölött, hogy elszóródtan, mintegy fenszóval +gondolkozva, elkiáltá magát: az a haszontalan nádor!--Meglepetve és +megrémülve kérték a vele lévők, hogy az Istenért, vigyázzon: mit +beszél,--de ő még mérgesebben kiáltozá: az a tudatlan nádor!--most már +tudakolni kezdek, hogy hát mért haragudott ugy meg a nádorra? mire +felelé, hogy Diószegen mindig boszusagot és bajt csinál neki az ott +lakó, az a gonosz nádor; s midőn kérdezték: de hát miféle nádor az? +felelé: F.... Nádor, a fiskális; tudniillik akkor kezdték a Ferdinánd +nevü magyar embereket Nándornak nevezni. + +* * * + +Ritkán látogatván meg Nagyváradot, mint megyei székhelyét az öreg gróf +Z. főispán, ily alkalmakkor rendesen tisztelegni szoktak nála majd +minden helybeli testületek. Történt egykor, hogy a jogakadémiai tanári +kar tisztelgése után együtt mentek az öreghez a püspökség és káptalan, +ekkor még nagy tekintélylyel és jus gladiival is biró uradalmak fő +ügyvédei, az öreg ur (mert én őtet fiatalnak még képzelni sem tudom, +miután mindig öregnek ösmertem őt, azért csak igy nevezem), az +előbbiekkeli társalgás benyomása alatt fogadván ez érdemes urakat, azt +gondolván, hogy most, a kik jönni fognak, azoknak okvetlenül mind +professzoroknak kell lenniök; valószinü az is, hogy a bejelentéskor +elkerülé figyelmét az illetők állásának megnevezése, elég az hozzá, hogy +szivesen és kegyesen fogadván az ügyvédeket, következő kérdéseket intézi +hozzájok: + +--Hát vannak-e sok tanitványok? + +Az ügyvédek tréfás kedélyben lenni vélvén az öreget, e kérdést a jogi +gondjaik alatt álló rabokra értelmezték és azért ekként felelének: + +--Fájdalom! bizony sokan vannak,--bár egy se volna, annak örülnénk. + +Ezt meg az öreg találta furcsa feleletnek, s azért folytatólag kérdi: + +--Talán rossz erkölcsüek a tanitványok? + +--Valóban, mind fel kéne akasztani--volt a válasz. + +--No-no, meg kell próbálni mindent, hogy derék embereket neveljenek +belőlök. + +--Hiszen eleget nyuzzuk, botozzuk és koplaltatjuk őket, mégis csak +akasztófára valók maradnak azok excellentiás uram! + +--Hm, hm!!--csóválgatja fejét az öreg, az ifjuság ily szomoru +romlottságán, és elbocsátja a vélt tanár urakat. + +Távozásuk után bejövő titkárának mondja az öreg: de furcsa professzorok +voltak ezek, még maguk dicsekedtek, hogy milyen gonosz tanitványaik +vannak,--mire a titkár felvilágositván, hogy hiszen a püspökség, meg a +káptalan ügyvédei valának ezek, nem pedig professzorok; erre az öreg is +indulatba jötten kiáltja: + +--Fogjátok meg! hozzátok vissza őket, előmbe azonnal, s midőn +megjelentek, rájok támad, hogy micsoda vakmerőség az tőlük, őtet +bolonddá tenni s magukat professzoroknak adni ki. + + + + +Széchenyi, mint ifju diplomata. + + +Abban a hosszu fegyverszünetben,--vagy ha jobban tetszik, abban a rövid +örök békében, mely alatt első Napoleon az osztrák udvarral bizalmas +barátságban élt a világ előtt; a hosszu harcz által zárva tartott +sorompók lehullottak az országok határain, s hazánk förangu fiatalsága +sietett az időt felhasználni, hogy Európát minden irányban beutazza. + +Széchenyi István gróf még akkor nagyon ifju volt; minden ifju utazónak +legelső vágya Olaszország: ő is Nápolyba utazott a téli idényre. Együtt +ment vele egykoru ismerőse, Inkey; szinte előkelő magyar család +ivadéka. + +Mindkettőt ellátták Bécsből ajánló levelekkel az udvartól s aztán +szivökre kötötték, hogy csak irjanak szorgalmasan itthonmaradt +rokonaiknak hogylétükről, tapasztalataikról. + +Nápolyban ekkor Murát volt a király. Franczia udvartartás, vidám, pezsgő +élet; a király épen ugy szeretett ragyogni, mint a királyné élvezni; +idegenektől rajzott az udvar. Azok között, kik Murát király udvarának +fényét növelni segitettek, nagy kitüntetésben részesült a két magyar +nemes ifju, mindkettőt különösen ajánlták a követségek s aztán még +jobban mivelt eszes magukviselete. + +Néhány heti ott mulatás után azt mondja Inkey Széchenyinek: + +--Nem vettél valamit észre? Mintha hidegülnének irántunk. + +--Nem én,--szólt Széchenyi,--hozzám igen is nyájasak. + +--No, én hozzám meg egészen tartózkodólag viseltetnek. Megfoghatatlan. + +Pár nap mulva ismét jön Inkey Széchenyihez: + +--Kaptál te meghivást a miniszterelnök diplomatiai estélyére? + +--Három nap előtt. + +--Különös, hogy nekem nem küldtek. + +Egy hét ismét elmult. Inkey ujra találkozott Széchenyivel. + +--Ez csodálatos! A király nagy udvari bált ád, s engem a meghivásnál +mellőznek. + +--Engem pedig ellenkezőleg maga a király személyesen hitt meg a multkor +a miniszter estélyen. + +Végre egy napon egész felindulással rohan fel Széchenyihez Inkey. + +--Nézd! E hallatlan bántalmat, a mit rajtam elkövetnek. Most kapok egy +parancsot a rendőrfőnöktől, hogy huszonnégy óra alatt elhagyjam Nápolyt! + +--Én pedig most kapom a meghivást a királyné zártkörü hangversenyébe, a +hol a királyné maga is fog énekelni. + +Inkey kényszerülve volt hazajönni, Széchenyi pedig ott maradt és jól +mulatott. + +A talány kulcsa az, hogy Inkey a rokonainak küldözött leveleiben mindig +azt irogatta, a mit valóban látott; Széchenyi pedig azt, a mit a +rendőrségnek szükség látni. + +Amaz megirta őszintén, hogy biz itt furcsa világ van; hogy a király nagy +zsarnok, a királyné meg élvhajhász, az udvar kalandor, a katonák +elégületlenek, a nép zugolódik. + +Széchenyi pedig azt irta a királyról, királynéról, miniszterekről és +népről, a mit irhat valaki abból az öntudatos czélból, hogy a cabinet +noir levélfelnyitogató olvasóinak kellemetes lecturet szerezzen vele. + +Széchenyi még ekkor alig volt több, mint gyermek, és már mennyire +diplomata! + +Akkori Nápolybanlétét ma is tanusitja egy emlékmondata, mit a Vezuv +látogatóinak névjegyzékébe magyarul felirt: „Nekünk ugyan nincsenek +tüzokádó hegyeink, de vannak tüzes kamaszaink, a kikhez képest ez a +tüzokádó is gyéghegy“. (Igy: a „jég“ g--y-al.) S az, a ki a század +második évtizedében ily hibás ortografiával irt, a harmadik évtizedben +már nemzete tudományos önállásanak megalapitója lett, a negyedik +évtizedben pedig irodalma vezérfényeül ragyogott. + + + + +Furcsa passzióik vannak a nagy embereknek! + + +Történt pedig, hogy Mindenváró Ádámot is elkergette tavaly a nagy +szárazság Pestre, valami kölcsönt keresni, azon fogadása ellenére, hogy +ő ki nem mozdul odvából, hanem ő neki az Ur Isten helyébe küldje, a mi +jót akar adni: elég, ha ő imádkozott érte. Hanem hát biz azt nem küldték +helyébe; nem is repül már az embereknek a szájába mai nap más sült +veréb, mint az előfizetési felhivás, meg a Steurmahnzettel. Ebből még +kapni. + +Tehát Mindenváró Ádám feljött Pestre, s hogy legyen, a ki mindenüvé +elvezesse, fölkeresé itteni ismerősét, Jóska urfit; a ki csak azért +lakik itt Pesten, mert itt jobb port lehet nyelni, mint falun. + +Miután hétfőn reggeltől szombat estig Jóska öcsém és Ádám bácsi abban a +föladatban gyakorolták magukat, hogyan lehessen egy pár uj csizmát a +pénz után való járásban tökéletesen elkoptatni, s pénzt még se +kapni;--vasárnap délután azt mondá Ádám bácsi Jóska öcsémnek: + +--No, öcsém, ma sábesz van; ma mulassunk egy kicsit. Vigy el valahová, a +hol mulatni szokás pestiesen. + +--Jól van, bátyám, hát menjünk ki a városligetbe; az egész világ odajár +most; minthogy azonban gyalog járni nem mulatság; bérkocsisnak öt +forintot adni egy órai kocsizásért megint nem inséges embernek való, hát +kapjunk fel erre az omnibuszra: a ki most épen azon törekszik, hogyan +inditsa el a lovait ezzel a tizenkét emberrel? + +--De hát mi hova ülünk oda öcsém? Nagyon intabulálva van ez már +krinolinnal. + +--Hát csak felkapunk ide a bakra a kocsis mellé, ott még van két hely. + +--Micsoda? Bakra? Kocsis mellé? Mit gondol öcsém uram? Én, assessor és +presbyter, ekklézsia főkurátora és megyei képviselő! én bakra üljek! +ennyi émber láttára; Pest városa kellő közepén, fényes vasárnap, délután +négy órakor, mikor a templomból jönnek ki az emberek? + +--Hát mi van ebben, urambátyám? hisz ez a legdivatosabb szokás. Ez a +diszhely, a kocsis-ülés; Deák Ferencz is mindig ide ül;--ha üresen megy +is az omnibusz, más helyet nem választ; s ha kedvére való lovakra akad, +még sokszor ki is veszi a kocsis kezéből a gyeplőt, s maga kocsirozik az +omnibuszszal. + +--Igazán?--szólt Ádám ur, kegyetlenül belenézve a mesemondóba; azután +csak fejet csóvált s fel hagyta magát tolatni a kontignáczióba; de még +ott is zugolódott, hogy ugyan furcsa passzióik vannak ezeknek a nagy +férfiaknak. + +A városligetben letette őket az omnibusz szokott kikötőhelyén; s Ádám +bácsi kezde szétnézni e tengerében a pornak, hogy hol lehetne itt kapni +egy kis nem száraz földet? + +--Mivel fogunk itt mulatni, öcsém? + +--Hát bátyám, itt a Ringelspiel: oda bemegyünk, felülünk egy-egy lóra; +én arra a szürkére, bátyám meg a fakóra, s szurkálunk egy czuczával a +török fej után. Ez itt a legfamózusabb mulatság. + +--No, már öcsém, ne bolondulj! Oda bizony nem ülünk. Mit gondolsz? Én, +főbiróságot viselt ember, ekklézsia kurátora; arra a bolond falóra +felüljek és csavargattassam magamat, kintornaszó mellett! Hiszen +gyerekeknek való az! + +--Már pedig bátyám, ez a legdivatosabb mulatság; még Deák Ferencz is, +valahányszor kijön, mindig szokott egy pár tourt tenni a Ringelspilen, s +oly ügyesen tud szurni a czuczával a török fejhez, hogy mindig a két +szeme között találja. + +--Igazán, szólt elámulva a nagyhitü férfiu.--No, ugyan ezt nem hinném, +ha te nem mondanád! S igazán odaszur a czuczával a török fejhez, s +kanyargattatja magát a fa-lovon? Csodálatos passziói vannak ezeknek a +nagy férfiaknak. + +Hanem azért csak mégsem ült rá a fa-lóra, hanem inkább olyan helyre +óhajtozott, a hol valami enni és inni valót adnak. + +Jóska öcsém aztán elvitte a fagylaldába, hozatott neki is, meg magának +is egy adag fagylaltot. + +--Hát ez mi?--förmedt rá Ádám bácsi;--tán azt gondolod, hogy én ezt, +bolond vagyok és megeszem. + +--Jó ez, bátyám,--biztatá őt Jóska öcsém.--Deák Ferencz is itt szokott +fagylaltozni mindig, néha három adagot is megeszik. + +--No már édes öcsém,--szólt Ádám bácsi könyökkel fordulva a fagylaltos +csésze felé,--a mit eddig beszéltél Deák Ferencz felől, azt még csak +hittem, a hogy hittem, de már azt, hogy Deák Ferencz ezt a czukorból +csinált jeget szopogassa, ugyan el nem hiteted velem, ha megfeszülsz is! + +(Természet után szabadon festette--Kakas Márton.) + +* * * + +Egymás mellett ültek a templomban a legátus meg a kurátor, ünnep +délelőtt, mikor a pap prédikált. Közelgett a helypénzt szedő persely, +melybe minden jámbor keresztyén szokott ejteni egy krajczárt. Azt a +krajczárt pedig kiki előre kiteszi maga elé az asztalra, nehogy akkor +kipkapkodjon érte, mikor már jön a persely. Kurátor uram splendidus +akart lenni, s kitett maga elé egy kétkrajczárost. Legátus uram erre +kitett maga elé egy garast. „No, biz engem meg nem szégyenitesz“, +gondolá magában a kurátor, s kitett az asztalra egy fenekes sustákot. A +legátus erre kitett maga elé egy ezüst ötkrajczárost. Curátor uram +visszatromfolta egy valóságos ezüst tizessel. A legátus erre kitett, egy +huszast. A kurátor méregbe jött, előhuzott egy lázsiás tallért s várta, +hogy mit csinál most erre a legátus? Hát a legátus azt csinálta, hogy a +mint a curátor a perselybe csusztala a lázsiást, ő meg visszatette a +zsebébe a huszast is, az ötöst is, meg a garast is, kivett helyettük egy +kongó krajczárt s az cseppenté a kegyelet erszényébe. + + + + +A hamis bankócsinálók. + + +Ki emlékszik még a históriai nevezetességü „Kedves urambátyámra“, kiről +valaha nótát is csináltak: „Kedves urambátyám, meg ne haragudjon“. (Mint +látszik, ez még az ikes igék invasiója előtt történt.) Ki emlékszik még +az ő hét galléru, veres hajtókáju köpönyegére? az ő magas tetejü +kalapjára; meredt inggallérjára és arra a sok stikklire, a mit hajdan a +jurátus világ elkövetett! + +Ugy biz, a jurátus világ! Hol van az most? + +A „kedves urambátyám“ is azon ég madaraihoz tartozott, a kik se nem +vetnek, se nem aratnak, még is csak eltáplálkoznak. Mindig volt Pesten +bőven pénzelő fiatalság, a kinek árnyékában megpihenhetett a korhelyek +vénje; már hogy az illető maecenas honnan teremti elő a pénzt? +uzsorásokat fojtogat-e érte? macao-bankon nyeri-e, vagy apai-anyainak +megy ki a könyökén? arra bizony neki nagyon kevés volt a gondja, s ha +egy napon az illető eltünt Pestről, ő ugyan nem nyomozta tovább, hová +lett? megházasodott-e, elvitték-e szolgabirónak? vagy a hitelezői elől +futott meg? Keresett magának másikat. + +Hanem mégis volt egy állandó pártfogója, a ki szüntelen itt lakott +Pesten, mindig nagy gavallért játszott és a kiről legkevésbé tudta +kitalálni, hogy honnan veszi Miska ur azt a tömérdek sok pénzt? + +Egyszer Miska ur összebeszélt több furfangos pajtásával, hogy +megkisértsék, mennyi ideig állja ki „urambátyám“ a koplalást. + +Mint gondolhatni, urambátyám harmincz év alatt oly megállapitott hitelü +közelismerést szerzett magának, hogy nem volt az a külvárosi lebuj, a +hol még kontóra egy betevő falatot adtak volna neki, mert valamennyinek +az ajtaja mind tele volt már krétázva az ő „aufschreiben“-jeivel. + +Egy napon tehát, mikor Miska garçon szállására ellátogat, azt zárva +találja; de benézvén a kulcslyukon, látja, hogy többen vannak odabenn, s +elkezd zakatolni. + +Arra nagy riadás támad a szobában; hirtelen összevissza kapkodnak +mindent: Miska ur elébb rivallja erősen, ki van odakinn? mit akar? csak +akkor nyit előtte ajtót, s urambátyám jól látja, hogy egy felvont +pisztolyt dugott el a zsebébe. + +--Pszt. Csendesen.--Sugják neki.--Lépjen be hamar urambátyám. Jó, hogy +jön. + +--Mit csináltok itt fiuk? + +Az ágyon egy sor ujdonatuj tiz forintos bankjegy volt kiteritgetve. + +--Bankót csinálunk, urambátyám. Sugá neki Miska ur. Ide nézzen. + +--Hüh, hát innen pénzeltek? Mindig gondoltam én azt. + +--Ugy-e mindig? Hát már most álljon a társaságunkba: aztán lesz magának +is. + +Urambátyám nagyon huzódozott ez ajánlattól, hogy ez ilyen, meg amolyan +kriminalitás, nem jó lesz belőle; de elvégre mégis csak elvállalta, hogy +átvesz egyet azokból az ugynevezett hamis bankókból s átmegy vele a +szomszéd dohányos boltba szivart vásárolni, majd ott felváltják. + +Miska ur pedig előre beavatta már a kereskedőt a tréfába. Urambátyámnak +pedig sohasem volt kenyere, hogy valami merényletet viseljen a lelkén: a +rossz lelkiismeret addig is elárulta százszor, a mig az utczán +keresztülment; félve tekintgetett széjjel, nyult is, nem is a boltajtó +kilincséhez, hogy kinyissa, s mikor végre rászánta magát, ugy megijedt +attól a kérdésétől a boltosnak, hogy „mi tetszik?“ hogy szivar helyett +tubákot kért tőle, a mit pedig gyülölt. + +A mellett meg igen ügyesen az ajtó közelében maradt, hogy szükség +esetén, ha rajta kapatnék, gyorsaságának próbáit adhassa. + +A boltos kimérte neki a czukmist, egy szem tomca bonával is +megajándékozta ráadásul, s mondá, hogy az egészért jár három krajczár. + +Urambátyám reszkető kézzel vette elő a tiz forintost. Már az is nagyon +felötlő, ha valaki három krajczár végett tiz forintost váltat; hát még +ha olyan zavartan adja a boltos kezébe, mintha félne, hogy az a kezét is +megkapja. + +A boltos, szerepéhez hiven, erős vizsgálat alá fogta a bankót; megnézte +közelről; vizsgálni kezdett rajta bizonyos pontokat; azután a világosság +elé tartotta, hogy a vizjegyekről meggyőződjék ... De már akkor kedves +urambátyámnak hire-hamva sem volt a boltban! A mint azt látta, hogy a +boltos kritizálni kezdi a bankót: megillant csendesen, s mire utána +eredtek, nem volt sehol. + +Két hétig nem látta őt senki az utczán. + +Csak a tizenötödik nap mert késő éjjel kilopózni, s a Privorszky +ajtajában, kinn az utczán rálesni, mig egy ismerős kilép, hogy megtudja +tőle, nem fogtak-e el a napokban egy hamis bankócsináló bandát? + +Igy lehetett megtudni, hogy két hétig birja ki urambátyám az éhezést és +a szomjazást. + +Hanem aztán, hogy megtudta rászedését, boszuból mindjárt rajta is +rontott a dohányoson, s elexequálta tőle az otthagyott +visszajárandóságot s büntetésül egy batkát sem adott belőle az egész +társaságnak. + + + + +Az ebédünket el akarják disputálni. + + +A Koszoruban Z. A. kiegyenlitési programmal áll elő, melyben az uri és +munkás osztályok életrendét akarja kiegyeztetni. Szerinte legnagyobb +akadálya egymáshoz közeledésünknek az, hogy nem egyszerre ebédelünk; az +uri rend öt és hat óra közt tartja a delet; mi pedig már 1 órakor kedves +egészségére kivánjuk egymásnak az ebédet. Ebben igaza van, hanem azután +azt állitja, hogy a vacsorakor ebédlők életrendje helyes, nem a mienk; +mert ugy illik, hogy mikor az ember napi munkáját befejezte, akkor üljön +le enni. Time is money! Az időt ne pazaroljuk napközben evéssel, hanem +térjünk az uriosztály étrendéhez; ebédeljünk öt órakor. + +Miután a példával nekünk ujságiróknak kellene, óhajtása szerint +elölmenni, elmesélem neki egy ujságiró egy napi történetét, párhuzamba +téve egy lámpásnál ebédelő napirendével. + +Tehát én reggel öt órakor felkelek; s mert akkor legkevésbé háborgatnak, +leülök dolgozni. Miután nyolcz óráig vagy tizezer betüt egymás sarkához +ragasztottam, nagyon örvendetes félbeszakitásnak veszem, mikor a +feleségem azzal nyit be, hogy elkészitette a reggelit.--(Notabene, nekem +a feleségem maga főzi a kávét, azért én jobbat is iszom, mint az urak.) +Azzal hamar készen vagyok. Te, Z. A. polgártársam és a veled együtt +ebédelők még akkor fordultok a pihent oldalatokra, s horkoljátok ezt a +melodiát: „oh, édes hajnali álom“. Tiz óráig elolvasom a hirlapokat, +megcsinálom a jegyzeteimet, a mi nem elfelejteni való, azt naplómba +jegyzem, mert abból élek;--te, kenyeres társaiddal együtt akkor keféled +meg a körmödet. Ezentul jönnek-mennek hozzám, el vagyok foglalva a más +dolgával, közben legfeljebb leveleket, vagy apró ujdonságokat irhatok. +Egy órára aztán a napi munkámmal délelőttre készen vagyok. Te is készen +vagy akkorra a toiletteddel. Hanem én már akkor éhes vagyok; mint a +farkas! Az én gyomrom nem muszka országgyülés, hogy annak reggeli öt +órától déli 1-ig egy kis kávéval ki lehessen szurni a szemét. Én már +akkor tudakozódni kezdek, hogy teritettek-e már? No, hiszen szépen +megörvendeztetnének, ha erre a kérdésemre azt felelnék: „Méltóztassék +excellentiádnak megnyugtatni magát, most keresi a szakács a gyufát a +konyhában, mihelyt megtalálja, mindjárt tüzet fog rakni, öt órára +pontban tálalni fog. Addig tessék leülni és irni tovább!“ No, hiszen, +azt a novellát kellene megnézni, a mit én akkor irnék! Hanem hát e +helyett azt mondják: „itt a bableves, ülj le Márton, kapáltad Márton, +megszolgáltad, a mit megeszel“; és mondhatom, hogy nagyon jól esik. +Azalatt te éjjelevő társaságoddal javában szemüvegezed a váczi-utcza +járókelő szépségeit. Két óra után egy kis commotiót csinálok; bár nem +tudom, hogy a nagy Széchenyi tett-e e részben némi engedményeket? de én +bizony délután egy pár óráig nem ülök le dolgozni.--Öt órára aztán te +haza jösz a lovaglásból, ott már vár rád a dinée; én rám is ott vár a +sok ménkű bécsi és párisi hirlap, hozzák az esti postát; +nyolczadmagammal neki fekszem; nyakrafőre forditani kell; ez aztán a +bankett! hirlapokat tranchirozunk; nyers czikkekhez saucet csinálunk, +rágjuk a tollat, üritjük a pezsgős--kalamárist, csak ugy görbül a hátunk +bele. Hét órára mi is készen vagyunk az esti postával, ti is a dinéevel; +akkor aztán együtt elmehetünk a szinházba; én a földszintre, te a +páholyba. Itt te kibeszélgeted magad, én pedig kipihenem magamat; s +aztán futunk, és kocsizunk haza; tiz órakor te felkanalazol egy csésze +theát; én kardra hányok egy adag befsteaket; azután olvasok egy kis +történetfélét, vagy mikor van, birálni való drámát, hogy csendes álmom +legyen; tizenegy órakor már aztán aluszom, mint a bunda. Te akkor +szövetkezel legjobban a második polkamazurkára s töröd a fejedet, melyik +bárónét mulattasd, melyik grófné kalandjaival? Négy órakor aztán te is +lefekszel: én már akkor ki is aludtam magamat. + +Abban tehát tökéletes igazad van, hogy nálad is, nálam is épen a nap +közepére esik az ebéd; csakhogy egyikünk hat órával későbben kezdi a +napot, mint a másikunk. Tehát vagy arra bird rá a munkás osztályt, hogy +ő is tizenegy órakor keljen és négy órakor feküdjék, vagy az uri rendet +persvádeáld, hogy keljen ötkor, s feküdjék tizkor; különben nem kerülünk +össze. Mert, hogy aludni kell; ezt, ugy tudom, a nagy Széchenyi is +megengedte; ha jól emlékszem rá, nyolcz órát szabván egy alkotmányos +polgárnak az alvásra. Bizonyosan nem tudom, igy van-e? Kérdezd meg János +kollegánktól, ő tud mindent, a mit Széchenyi mondott. + +Tehát csak ez a vitatott kérdés sarkpontja, hogy nappal alugyunk-e, vagy +éjjel? + + + + +Hirlapolvasói kombináczió. + +(Kávéházi jelenet.) + + +Ugyan édes urambátyám, mit tud még a hirdetményeken is végig olvasni? El +nem engedné belőlük az utolsó omegát sem; az ember nem győzi kivárni a +kezéből. + +--Hát hiszen ez a legérdekesebb regény. + +--Regény? A hirdetményrovatban? + +--Ott hát, csak egykis kombináczió kell hozzá.“ + +A regény czime? „egy agglegény élete. Itt van legfelül mingyárt a hős +arczképe maga; egy gavallér, ki fél pofájára rut, mint a pávián, a másik +félre pedig deli, mint Antonius. Alatta következnek: „a lilionez és +glycerin hirdetményei“, a miktől a legkordoványabb pofa szattyánná +válik, „dr. Beringuier hajfestő és szakállbarnitó szere“;--„vulcanit +agyu fogak“; no még egy kis „izomessenczia“, melyeket nyomban követ az +épen felfedezett „csizi jódforrás“, aztán meg egy „elveszett pudli +kurrentálása“. Ime az első fejezet a regényből.--Most következik a +második. Jön egy „házassági ajánlat“; legjobb korában levő férfiu, +biztos jövedelemmel stb. Ez alatt olvasható mindjárt. „Une jeune +demoiselle, qui parle francais, de dolgozni nem szeret, desire a étre +placée, mint urnő, vagy házi kisasszony valami szolid +uraságnál“.--Következik egy végevárhatatlan rubrika „fehérnemü, csipke, +selyemruhák és más egyébb piperenemek“ választékos czikkeiből +összeállitva. Ez volt a második fejezet.--Lássuk a harmadik fejezetet. +„Kerestetik egy nőtlen kompanyon minden tőke nélkül.“--Alább ajánltatnak +„mindennemü betörések ellen biztositott szekrények“.--Jön a negyedik +fejezet. „Franczia bonne“ kerestetik apró gyermekek mellé. „Arany halak +nagyon olcsón kaphatók.“--Most az ötödik fejezetet látjuk. „Egy ifju +ember bucsut mond itthoni ismerőseinek s utazik Amerikába“.--„Egy +meglett koru férfiu, ki a jobb körökhöz tartozik, kényszeritő +körülmények miatt ajánlkozik könyvvezetőnek, vagy akár +könyvhordónak“;--„egy élte virágában levő asszonyság, ki már francziául +elfelejtett, hanem a helyett beszél németül és tótul, ajánlkozik +valamely szolid kávéházhoz pénztárnoknénak“;--„rögtöni átköltözés miatt +egy uri szállás butorostól együtt kiadható“. Igy végződik az ötödik +fejezet.--Végül aztán „érczkoporsók“, hirdettetnek a teljes czimü +kuncsaftok nagy megelégedésére; s befejezi az olvasmányt egy mutató +ujakkal elől-hátul megspékelt „hálanyilvánitás az Ankerhez“ melyben +mélyen keseredett özvegy köszöni azt az ezer forintot, a mi felejthetlen +férjének azon utolsó szivességéért, hogy meghalt, az illetők részéről +fogyatkozás nélkül kifizettetett. + +--Ime öcsém, itt van egy magadforma agglegénynek az egész élettörténete; +s az összeállitásához nem kell nagyobb fejtörés, mint az angol premier +nyilatkozataiból; a muszka külügyér depecheiből, a török nagyvezér +hatisheriffjeiből, a német Bund határozataiból; Garibaldi toasztjaiból s +Napoleon hallgatásaiból kiolvasni, hogy hányadán áll a világ? a mit +pedig mindennap megkisért minden hirlapolvasó. + + + + +A seregeknek ura. + + +A düppeli sánczok bevétele után porosz király ő felsége rögtön táviratot +sürgönyözött a koronaherczeghez; a távirat igy kezdődött: „A seregeknek +ura után Önnek és vitéz hadseregünknek köszönhetem e fényes +győzelmünket“. Wrangel fővezérről egy szó sem volt benne. A +koronaherczeg, ki jól ismeri a vén hadvezér katonai büszkeségét, +mentegetni kezdé a királyt, hogy a nagy sietségben igy meg amugy +elfelejtette Wrangel papát.--Oh dehogy! szólt a vén hadvezér; sőt inkább +nagyon megtisztelt, hiszen igy kezdi: „a seregeknek ura után“. Már pedig +az én vagyok. + + + + +Foghagyma-e inkább, mint pézsma? + + +Nem tudom, minden ember ugy gyülöli-e a pézsmaszagot, mint Hortobágyi +Feri? annyi bizonyos, hogy én sem állhatom ki. Már pedig sok elegáns +delnő azt képzeli, hogy nem volna tökéletes, ha ugy be nem pézsmázná +magát, hogy a vak is ráismerjen róla. + +Különösen két debreczeni urhölgygyel volt Feri nagyon megakadva, a kik +épen az ő zártszéke mellett jobbról-balról voltak abonirozva a +szinházban, s a kiknek a parfümjétől néha azt se látta, hogy operát +adnak-e, vagy siralmas darabot? Nem tudta, hogy szerezzen magának +elégtételt. + +Hát egyszer meglát Feri egy kurta subás embert a piaczon, a mint +hatalmas étvágygyal falatozik szalonnát, kenyeret és zöld vöröshagymát +szedegetvén elő a tarisznyájából. Mikor a vöröshagymának vége volt, +akkor meg poszpásznak egy csomó fris foghagymát morzsolgatott el rá. + +--Ez lesz az én emberem! gondolá magában Feri s belekötött a jámbor +emberbe. + +--Hallja kend, atyafi, szereti-e a komédiát? + +--Má hogy ne? + +--Hát a jó bakatort? + +--De biz azt is. + +--Fogja hát ezt a bilétet, menjen be vele a komédiába. Üljön le arra a +zártszékre, a melyiket kimutatnak, s ott maradjon a darab végeig. Mikor +aztán kijön, két pint bor ára üti a markát. + +A hagymakedvelő rá állt a kellemes alkura s jó eleve bevette magát Feri +zártszékébe. + +Hát azután jöttek a dámák s jobbrul-balrul elfoglalták mellette +helyeiket. + +Feri pedig a parterre váltván jegyet, onnan nézte, hogy hova fejlődik ki +ez a krizis. + +A delnők csak fintorgatták az orrukat, tartották a zsebkendőket szájuk +elé; de nem kevésbbé neheztelt a jámbor atyafi is s tekergette a nyakát +jobbra-balra, fujt maga elé nagyokat, mint a ki nem szereti az +állapotot, nézegette, hogy merre lehetne innen valamiképen megszökni. + +Utoljára is az irhabőrös ember türelme lett rövidebb; a mint egy +kurtinát leeresztettek, felszedte magát tarisznyástól, bundástól, +keresztül tört a néző seregen s iparkodott kifelé. + +Feri utját állta: „no hát mi baj?“ + +--De uram, szólt a foghagymafaló, ha két akó borral kecsegtet is az ur, +nem tudom én azt a büzt kiállani, a mi ott van. + + + + +Bebizonyítása annak, hogy Diogenes nem volt igazán bölcs. + + +Diogenes azt állitá, hogy haszontalanság minden tudomány; az athenei +tudós akademia fölösleges a világon, az embernek nincs szüksége +egyébbre, mint egy hordóra, a miben lakjék. + +Ugy, de a hordó nem terem a fán, mint a makk-kopáncs; az ebben az időben +cserépből volt, készitette a gerencsér. + +Hogy a gerencsér hordót készithessen, szüksége van a kőmüvesre, hogy az +neki égető kemenczét épitsen. + +Hogy a kőmüves épithessen, szüksége van a kovácsra, a ki neki kőfaragó +eszközöket szolgáltasson. + +Hogy a kovács kalapácsot készithessen, szüksége van a timárra, a ki a +fujtatóhoz bőrt ád. + +Hogy a timár bőrt készithessen, szüksége van az ácsra, a ki száritó +szint épit. + +Hogy az ács faraghasson, szüksége van megint a kovácsra, a kinél fejszét +rendel. + +Hogy a kovács fejszét készithessen, szüksége van a bányászra, a ki a +vasat előkeresse a földből. + +Hogy a bányász hozzá foghasson a mesterségéhez, szüksége van a mérnökre. + +A mérnököt pedig az akadémiában tanitják. + +És igy azért a tréfáért, hogy Diogenes egy hordóban ülve szidhassa az +egész dolgozó és fáradozó világot s a vele nem tartó tudós társaságot; +csupán azért az egy hordóért szüksége volt az egész emberi társaságra, s +az athenei akadémiára. + +Ebből mai nap is érthetne valamit egy némely cynicus Diogenes. + + + + +Egy szorgalmas bürokrata naplójából. + + +Reggel 8 órakor a hivatalba indultam, a hivatal messze van a lakásomtól, +odáig tizennégy fotograf esik, azokban a képeket végig nézegettem, +pontban kilenczkor megérkeztem a büróba. Az osztályfőnök kérdésére, hol +késtem, azt felelém, az ő arczképét kerestem, meg is találtam. Itt van a +zsebemben, most vettem. Azzal ugyan ő maga ajándékozott meg egyezer, de +már elfelejtette. + +9½-ig a vászonkarmantyumat huztam fel a kabátujjamra, ugyanazt háromszor +máslira kötöttem. + +10-ig tollakat faragtam. Az aczéltollat azért nem szeretem, mert az +mindjárt készen van. + +10½-ig plajbászt faragtam. Roszak ezek a hivatalbeli plajbászok, mikor +az ember kihegyezte, akkor törnek el. + +10¾-ig pipára gyujtottam, a szopóka rosszul szelelt, ki kellett +tisztitani. + +11-ig a hivatalszolgát kerestem, de nem találtam. + +11¼-ig magam szaladtam át a trafikba, a kalapomat a szegen hagytam, hogy +ha jön az igazgató, láthassa, hogy itt vagyok. + +11¾-ig az „Ungarische Nachrichten“-t végig olvastam. Impertinens nép ez +az angol. + +12-ig a másodtitkárral vitatkoztam, a ki a francziákat még +impertinensebbeknek tartja. + +12¼-kor egy panaszos embert kikergettem, a ki azt merte allegálni, hogy +ő már három órája várakozik rám. + +12½-ig három lat keserü sót kavargattam el egy pohár vizben, a mit a +haemorhoisom végett kell innom. A sok munka megöli az embert. + +12¾-ig négy iv papirost pontosan körülnyirtam. + +1 órakor megérkezett az igazgató, annak segitettem a felső kabátját +levetni. + +1¼ óráig méltóztatott elmondani, hogy a tegnapi ülésben hány pagát +ultimót csinált. Mindnyájan arra figyeltünk. + +1½ óráig veszett nagy sietség! A hányan voltunk, egyik ajtón be, a +másikon ki. Nem leltük sehol--az igazgató ur csibukját. Végre kisült, +hogy az irodaszolga kivitte tisztitani.--Protocollumba vétetett. + +1¾ óráig uj faullenczert liniáztam; mindig elviszi valaki az enyimet. + +1 óra 50 perczig az órámat tizszer megnéztem; késik a gyalázatos! Oda +kinn régóta két óra van már. + +2 óra! üti már valahára. Most irtam le a kezdő betüt. De iszen holnap is +nap lesz. + +És ez mindennap igy megy! Az ember be van fogva 8 órától délutáni +kettőig. Csuda, ha meg nem bolondul bele az ember! + + + + +Leányvár. + + +1440-ik évben jó s vig szüret volt mindenütt a Hegyalján. De legvigabb +volt Patakon a Somlyó-hegyen, Palóczy Mátyás nádor szőlejében. Az agg +nádor részt nem vehetett a szüret örömeiben, őt az ország dolgai máshol +tartóztatták. Nem lehet mondani, hogy Agata leánya is egész kedvében +lett volna. Ő gyakran futott ki a hegy legmagasabb csucsára: nézett le +végig a hegy alatti nagy sikságra; onnan várta vőlegényét, Várdai +Lászlót, de arra az ut oly csendes volt, hogy rajta port még a szél sem +vert. A reményében csalódott menyasszony busan forditá fejét a pataki +vár felé; már itt a szélcsend ellenére a várváros környékét egészen +porfellegbe burkolva látta, s onnan tompa moraj vonult a hegy felé. +Rémülve sietett le a hegyalján mulatókhoz; mire odaért, egy a városból +jött lovag beszélé, hogy a cseh husziták a várost és várat véletlenül +megtámadták s elfoglalták. A rémhir hallatára bucsu nélkül oszlott szét +a szüreti vendégsereg. Agata is beugrott a befogott kocsiba; a kocsis +kérdés nélkül hajtott a többi kocsi után a Bodrogköz felé. Mikor már +közel jártak a Tiszához, jött magához a leány; gondolkozni kezdett, hol +talál menedéket? eszébe jutott az is, hogy az ut keresztül a Tiszán +Kis-Várdára, vőlegénye várához vezet; ott biztonságban leend; de ujra +azon gondolat foglalta el: mit mond majd a világ? bizonyosan azt, hogy +önkényt futott ideje előtt vőlegénye karjai közé. A Tisza révénél már +több ezerre szaporodott a menekültek fegyveres és fegyvertelen serege; +egymással czivódtak az átmenet elsőségeért. A zaj, a kétségek közt +hánykódó leányt teljes öntudatára emelé; kocsiját megállitá; az +összegyűlt népnek csengő hangon adá tudtára, hogy ő a nádor leánya, nem +akar tovább futni az ellenség előtt: ha már a fegyveres férfiak még a +tiszai átjárást sem tudják megvédeni, ő maga fogja azt megkisérteni. A +hozzá közelebb állóknak parancsolta, hogy kocsijából tüstént szedjék ki +a kerekeket s hányják a Tiszába, hogy ha akarna, se mehessen tovább. + +Megszégyenülve fogta körül a bámuló nép, majd a fegyveresek kitörő +hévvel nyilvániták: hogy mind mellette maradnak s vérök hullásával +védeni fogják. Erre megszünt a révbe tolakodás; várták a bátor amazon +további intézkedését. Ő körüljárta és nézte a helyet, a Tiszához vezető +lápos tó közti utat elsánczolni, a közel erdőből vágott fákkal a +sánczból kihányt töltést megerősíteni rendelé. A védmü alig készült el, +jöttek a könnyü védelmet gyanitó csehek; megtámadták a sánczot védőket, +de többszöri megtámadásuk a hősnő vezérlete alatt véresen veretett +vissza. E hely Várdai László által később jobban megerősittetett és +„Leányvár“ nevet nyert. + +Az 1700-ik évben Leányvár sánczainak lerontása elrendeltetett; e +rendelet végrehajtásával Kanta János szolgabiró bizatott meg: kitől +midőn tudakoznák: miért rontatnak le Leányvár erősségei? tréfás +komolysággal válaszolt: + +--Azért, hogy ennek történetéből ne vonjon a maradék olyan +következtetést, hogy a férfinak néha a nagyobb bajok elől a nők kötője +alá bujni tanácsos. + + + + +Jósa István. + + +Jósa István pap, a kuruczvilágban bátor portyázó, hirneves csapatvezér, +most kurucz, majd labancz, mint kedve és érdeke hozta magával--egyszer +kurucz korában arról értesülvén, hogy Smid labancz kapitány Kassa +vidékéről a Hegyalját szándékozik meglepni; a Tisza vidékéről sietett +fel a labanczokat megelőzendő. Tályának tartott, hol pap korában minden +pinczét, sőt a nevezetesebb aszu átalagokat is megismerni elég alkalma +volt; különösen féltette a Bégányi pinczéjét, hol egy rejtett lyukban a +legnemesebb borok voltak lerakva. Sietsége hasztalan volt; mert mikorra +Tályára ért, Smid emberei minden pinczét, még a Bégányiét is--a rejtett +helyet is felfedezvén,--kiraboltak; a rablott borokat tovább szálliták. + +Jósa szomoru meglepetéssel hallotta a hirt; tudakozódott a labanczok +mely irányban vonulásukról; értesült, hogy azok Szántó felé, az Aranyos +völgyön a hegyek közé vonultak. E hirre fejét csóválta; reménye nem volt +a labanczokat a hegyek közt sikerrel megtámadhatni. Legényeit lóra +parancsolá; csapatát lassu lépéssel vezeté a kimutatott hely felé; majd +legényét, Körmös Ferit szólitá magához, annak titkosan adá utasitásait; +hogy sietve menjen előre, öltözködjék át labancznak; a hegyek közt +keresse fel Smid embereit, adja tudtokra, hogy ő felmondott Tökölinek; ő +és legényei már levágták szakállukat, süveg helyett kalapot nyomtak +fejökre; ha szivesen fogadják, átjönnek labancznak. + +Ezután csapatát két részre osztá; felét egyik hadnagya vezérlete alatt a +Cserehát felé küldé, oly utasitással, hogy onnan Szendrő, Torna felé +portyázzanak, de minden nagyobb s feltünést okozó vállalatot +mellőzzenek; ő rövid időn tudtokra adandja, mikor és hol kell vele +csatlakozniuk; kipróbált, ismert legényeit maga mellett megtartá, s +ezekkel folytatá utját a kitüzött czél felé. Még aznap este felé +találkozott a hegyekből visszatért legényével, ki jelenté, hogy őt a +labanczok szivesen látták; hangosan nyilvániták örömüket a nemvárt +megtérésen; őt kérték: siettesse a vezér mielébbi csatlakozását, mert +vezérök e napokban nagyobb támadást szándékozik intézni a tiszántuli +részekre. + +Másnap a Simándi bérczen megtörtént a leborotvált és felkalapozott +kuruczok csatlakozása a labanczokkal. A labanczok örömükben átadták +Jósának s csapatának a rablott borok egy negyedét; magának pedig két +penészes átalagot választa, mely a többinél kisebb és véznább volt, +melyet már a pinczében ismert, s tudta, hogy azok tartalma a legnemesebb +hegyaljai bor, azok egyikét „summus pontifex“-nek, a másikat „emollit +mores“-nek keresztelte el Bégányi uram; később intézkedett, hogy azok +más ember szeme elé a napfényre ne kerüljenek. + +Körülbelül egy hónapig müködött Jósa a labanczokkal, velök száguldozta +be Kálló, Szatmár és Bihar vidékét, velök együtt tért vissza Kassához; +de itt egy éjjel ugy eltünt csapatával együtt, hogy a labanczok merre +tünését még nyomáról sem fedezhették fel; csak később hallották, hogy +háromezerre menő dandárával Selmeczet megrohanta s bevette, az ott +talált aranyat felzsákmányolta, Szepes és Sáros városait megsarczolta, +Bártfát, Kis-Szebent, Barkóczy hadainak szemeláttára bevette. Ekkor +üzent hozzá Barkóczy: „Hát Jósa uram, ez az adott szó és a zászlónk +alatt letett eskü?“ + +--Mint pap,--válaszolt Jósa,--az eskü alól magam dispensáltam magamat: +mint katona és szakállas kurucz csak azt akartam Gensdorf ezredesnek +értésére adni, hogy engem máskor Göncz-Ruszkán asszonyoknál ne keressen; +megtalálhat fényes nappal a csatatéren is. + + + + +Petőfi verse. + + +Mikor Petőfi azt a rettenetes szomjas verset irta: Mért nem tesz az +Isten most csudát, változtatná borrá a Tiszát; hadd lehetnék én meg a +Duna, hogy a Tisza belém omlana. Volt Szigeten egy énekes uri ember, a +ki a bort „nem veté meg“,--olvassa, ismét elolvassa a verset--s nagyot +csap öklével homlokára: hohó--Petőfi barátom! nem innál te abból egy +cseppet sem, mert majd eleibe feküdném én annak itt Szigeten. + + + + +A kontócsinálás mesterségéről. + + +Tekintedezs barátom uram! + +Hiszen magyar ember izs csak irti mestersigit, csak irti, de mit +hasznalja maganak, ha nem tudja, a mi fü dolog minden mestersigben, a +kontot megcsinyalnyi. Van nekünk izs jo prokator, jo doktor, jo oras, jo +varga, jo molnar, de mit megir mindaz, ha kontot nem tunak készitenyi +jol. + +Tehad nekem van enyihany igen jo indigenaba ojtott exemplariumom, a ki +mar acclimatizalta magát izs nalunk, azokat izs facsimile kedviirt, +közhasznalatra bocsatok, hogy hasznalhasson utana minden okozs ember. + +Mert teczik tunyi, sokat ir praxis. Okozs ember holtig tanulya. + +Mikor kirdezi patakmalomban mümolnár leginyitőle, „te Fridrik!--Ki veted +mar vamot enek a parasztnak a lisztyibül!“--Igen is, kivetem. + +Latot a paraszt, mikor kiveted a vamot neki a lisztbül?--Nem lata.--Te +ostoba, minek csinyaltad neki hata mögöte? most ez a szegin böcsületes +paraszt aszt fogja hinyi, hogy megcsaltad. Ved ki neki vamot mig eczer +szeme latara. + +Hat ez mar irtette mestersigit. + +Meg mikor nimet schuszterhez gyün urasag, s mutatya topant: „nizen ur! +tegnap megvetem uj topant, ma mar ments szit.“--Csudalkozok ra! aszongya +majszter. Szokot eltartanyi legalab kit hitig. Talan jarkalnyi +miltoztatott bene gyalog?--Had mi az ördög?--Hja, in csak olyan +urasagoknak dolgozok, a kik jarjak hintoban. + +Ez is irtette mestersigit. + +Oras izs irti mestersigit egyik masik: bele niztem oraba, egy forint; +bele fujtam, kit forint; fülemhez tartottam, harom forint; felhuztam, +nigy forint, elöre igazitotam, öt forint; summa summarum: az egizs +klesipdra nem ir anyit, mint a reperatura. + +Kocsmaroshoz izs tudok utasitanyi studium kedvelü publicumot, a ki nekem +csinyalta bizonyos inház megnyitási ünepily alkalmatlansagaval eszt az +areljegyzist egy iczakara, estitül regelig. + +1. Hit fütis! 5 frt. (Notabene. Ot adnak egy öl fat 4 forintir; szalasom +volt a kamraban, a hol nem volt kalyha, hanem kaposztás hordó.) + +2. Tabledo, kit szemilyre, vacsora, regeli, 5 forint. (Notabene. Sak +magam voltam, izs nekem sincs kit fejem, a vacsora mar akor elfogyott, +mikor irkeztem, a regelí pedig nem volta kisz, mikor elmentem.) + +3. Nigy lóra szina, abrak, 4 forint. (Sak kít lovam volt, a kocsisomat +elnizte másik ketönek; az izs hazulrol hozta szinat, abrakot.) + +4. Gyirtya: nigy szal, kit forint. (Az lehetett, de nem láthatam, mert +setit volt.) + +5. Szolgalat, tisztitas, et cetera, 5 forint. (Az igaz, a megkefilis +ellen nem lehette panasz.) + +Ez a derik ember izs nagy tökiletesigre vite tudomanyat. + +Hanem megtaláltam eczer az orvos doktort, a ki gyogyitotta fürdőben +azokat az embereket, a kiknek semi bajuk sincs. Igen baratságos férfiu +volt. + +Csinyalta ü egy gazdag bojár familianak következendü arjegyzékecskit: + +„Vigesima prima Junii, Orvosi consulatio nagysagas ur, aszonysag is +kisaszonysagal. Hat arany. Kivantam ugyanakor olahul „szinetatye“--1 +arany. + +22. Junii. Szemközt ültem tabledonal ebid alat aszonysagal, 1 arany. +Figyelmeztetem, hogy omeletbül ne egyik, mert kozmas, 1 arany. + +Eodem dato. Este concertben kisaszonysagot orvosilag figyelmeztetem, +hogy schavolt vegyen fel, mert hideg van, 1 arany. + +23-ja Junii. Kezet szoritotam promenadon urasagal, az alata pulsusat +tapogatam, 1 arany. + +Ugyanakor. Aszonysag panaszkota, hogy nincsen szike, mingyart hoztam +neki egy szalmasziket, leül, hete ra. Gyors orvosi segitsigir kit arany. +Ugyanakor este kalabriasoztam urasagal: orvosi irvagasirt 1 arany. + +24-ta Junii. Kis aszony panaszkota nagy szomjusagról, hoztam neki egy +pohar vizet, 1 arany. Nem engetem mind meginya, hogy meg ne artson, 1 +arany. Többit viletlenül asszonysag nyakajaba öntötem: hideg douche: 1 +arany. + +25-ta Junii. Urasagnak tyukszemire raliptem. Orvosi irintkezés: 1 arany. +Összeszidta. Expectorantiakirt: 1 arany. + +26-ta Junii. Kelnernek rakialtotam hozon aszonysagnak aszt az +ürüczombot: orvosi rendelis 1 arany. + +Ugyanaznap. Nagyságos ur dilelöt panaszkota, hogy hideg van: 1 arany; +dilután panaszkota, hogy meleg van: 1 arany. Multiemeszku. (Ezir megint +egy arany). + +De micsoda mindezen a trifadolog ahoz a kontohoz kipest, a kit in +tapasztaltam egy doktor juris szivesigibül, a ki nekem azt kiszitette +csupa kelemetes baratsagbul. + +Tudnyilik, hogy egy doktor juris exequalta nekem egy kis pinzt valami +adosomtul, asztán nem ata ide, asztan egy masik doktor jurist kelete +keresnem, a ki az elsötül elexequaljon az elexequalt sumacskat. Ez pedig +ide nem ata ugyan, hanem azir maganal tartota, ugy hogy megint egy +harmadik doktor jurishoz kelete folyamodnom, hogy exequaljon azt a +pinzt, a mit a masodik exequalt az elsötül, a ki exequalta adost. + +Had elöre izs küldötem egy levilkibe 10 forintocskat, elöleges költsigek +stemplire.--Kaptam mingyar következő kontocskat: + + Tallérossy Zebulon urtól egy levil + irkezte, tiz forinttal 1 frt -- kr. + Levil felbontasakor faradsag -- „ 25 „ + Olló koptatasirt, pecsit felvagasakor -- „ 25 „ + Rosz helyes iras, helyesebben olvasasa 1 „ -- „ + Szidja bene doktor jurisokat. Ezt + teheti, hanem jár irte 5 „ -- „ + Akarja panaszt tenyi országbironal, + de meg se teszi 5 „ -- „ + Az alata, mig levil olvastatot, szivar + ki igeti nyakravalot 2 „ -- „ + Uj frakot felvetem, informatio viget 1 „ -- „ + Első emeletbe lementem, hol referendarius + lakik. Fiakerirt 1 „ -- „ + Kisaszonynak kezet csokoltam 1 „ -- „ + Aszonysagnak izs kezet csokoltam, + azt nem teszem alab--mint 5 „ -- „ + Referendarius urnal bekopogtam 1 „ -- „ + Le nem ültetet -- „ 50 „ + Azt monta, hogy kel lenyi kis türelemel 3 „ -- „ + Boszusagomat elfojtotam 1 „ -- „ + Valaszt megiratam 2 „ -- „ + Alairtam nevemet 4 „ -- „ + Gyertyát gyujtottam pecsitelishez -- „ 25 „ + Porzo fogyot, pedig draga -- „ 20 „ + Inasnak csengetem -- „ 40 „ + Tiz krajczaros postabilyeg levilre -- „ 50 „ + ------------- + Suma: 36 frt 40 kr. + Összeadásirt: -- „ 60 „ + Kerekesen: 37 „ -- „ + +Kivül aztán mig a levil boritikjara izs volt irva egy positio, a mi mar +belül el nem firt. + +„Levil lepecsitelisekor spanyolviaszkot körmömre elcsepentetem: 5 +forint.“ + +Csak az a vigasztalasom meg van, hogy nem sok van ilyen, csak az az in +különös szerencsim, hogy hany van, aszt mind in felfedezek. + +Azir nem ajanlhatok eligi, hogy studirozon minden ember fentebi +tanulmanykontokat, hogy nemcsak nekem jusson belőle ilyen, kapjon +belüle mas izs. + + + + +TARTALOM-JEGYZÉK. + + + Oldal + +I. Ferencz és az öreg Tolnay 5 + +A tanár boszuja 7 + +Hja, paraszt, az más 8 + +Deák Ferencz és a falusi publicista 9 + +Bölcs Bolondság 11 + +Nefélsz Pista 12 + +Non plus ultra, a kortes életből 19 + +Visszaemlékezések a jó Wenkheim Bélára 21 + +István nádor és a huszár 23 + +Ki nagyobb ur 25 + +Bartakovics érsek meg a tiszttartója 25 + +Bartakovics sétáiról 29 + +Krumplis érsek 29 + +Az öreg Balogh 30 + +Egy nyitrai községbiró 32 + +A Burg fehér asszonya 32 + +Wesselényi és a légátus 35 + +Az ál-biztos (A régi időkből) 36 + +A gazda-ember mint időrendező 37 + +Egy nemes vonás 38 + +A létai fuvaros 39 + +Hogy fejezi ki a süketnéma jelekkel Deák Ferenczet? 40 + +Miért vagyunk kénytelenek politizálni 40 + +A szórakozott 43 + +Conjugatiói minták, kezdő diplomaták számára 46 + +Allegória ujabbkori politikusok számára tanulmányul 48 + +Malitiósus észrevétel 49 + +Amerikai házasság és elválás 49 + +Tud németül 50 + +A hajdankori kritika és antikritika 51 + +Nagyon alapos megjegyzés 51 + +A hordón lovagló magyarok 52 + +Cserében 53 + +A világhelyzetről 53 + +Különféle prédikácziók egy és ugyanazon textus felett 56 + +Egy nap egy mandarin életéből 58 + +Regény telegrammokban. (Uj genre.) 61 + +Az akadémiai restóráczió 64 + +Hogy tudott megnőni 67 + +Német Berczi szemüvege 68 + +Még is Deák Ferencz-adoma 70 + +Abból a régi jó időből 70 + +Egy régi latin vers magyarra forditva 71 + +Deák Ferencz-adoma 72 + +Hogy támadt a makfalvi iskola 73 + +Miért nem sikerült felrobbantani a lánczhidat? 73 + +A beszéd arany, a hallgatás bankó 74 + +Deák Ferencz-adoma 75 + +Krónikás adomák 76 + +Hihetetlen igaz történet 78 + +Hajdan és most 80 + +Báró Sina életéből: + I. Négy napig béröltözetben 80 + II. A rendezett földes ur 82 + +A honvágy 83 + +A rejtélyes ajándék 84 + +Mikor Deák Ferencz hazudott 85 + +Si accepisti, nega! 87 + +A poétás rektor 88 + +Deák Ferencz-adoma 89 + +A Széchenyi-üdvözlő 90 + +Palócz-szivesség 90 + +Adomák az öreg gróf Károlyi Istvánról 91 + +Muszka élcz 93 + +Székely támad (Törvényszéki jelenet) 94 + +Egy régi csodareczept (Hogy az embernek se puska-, se ágyugolyó +ne ártson) 99 + +Krónikás adomák 99 + +Boszniai huszárkaland (Egy huszár főhadnagy naplójából) 102 + +Egy kis ártatlan quaeproquo (Megtörtént humoreszk) 106 + +A csodabogarak (Novella-gyüjtemény): + I. Tolvaj história 109 + II. Putifár kis fia 112 + III. Hogy támad a divat? 114 + IV. A pathologicophysíológiai pöreset 115 + V. Tizenhat garasért nyolczvan ezer forintot 117 + VI. Párbaj, a minőt senki sem hinne el, ha én nem mondanám 119 + +A holt ember 121 + +XXIII 123 + +A régi jó időkből 125 + +Egy gazdag ember (Életkép) 127 + +Elegy-Belegy 130 + +A bihari főispánról 132 + +Széchenyi, mint ifju diplomata 134 + +Furcsa passzióik vannak a nagy embereknek 137 + +A hamis bankócsinálók 141 + +Az ebédünket elakarják disputálni 144 + +Hirlapolvasói kombináczió (Kávéházi jelenet) 147 + +A seregeknek ura 149 + +Foghagyma-e inkább, mint pézsma. 149 + +Bebizonyitása annak, hogy Diogenes nem volt igazán bölcs 151 + +Egy szorgalmas bürokrata naplójából 152 + +Leányvár 154 + +Jósa István 156 + +Petőfi verse 158 + +A kontócsinálás mesterségéről 159 + + +BUDAPEST RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA. + +JÓKAI MÓR legújabb müvei: + +Fráter György. Regény 5 köt. Ára fűzve 7 frt, 2 díszkötésben 8 frt 50 kr. + +Kétszer kettő négy és egyéb elbeszélések. Ára fűzve 1 frt 20 kr. +díszkötésben 2 frt -- kr. + +Vén emberek nyara és egyéb elbeszélések. Ára fűzve 1 frt 20 kr. +díszkötésben 2 frt -- kr. + +Házasság éhségből és egyéb elbeszélések. Ára fűzve 1 frt 20 kr. +díszkötésben 2 frt -- kr. + +Sárga rózsa. Pusztai regény. Ára fűzve 1 frt, díszkötésben 2 frt. + +Rákóczy fia. Tört. regény. 3 köt. Ára fűzve 4 frt; díszköt. 5 frt. + +A fekete vér. Regény 2 köt. Ára fűzve 2 frt. +díszkötésben 3 frt. + +Gazdag szegények. Regény 2 köt. Ára fűzve 3 frt; díszk. 4 frt. + +Napraforgók. Elbeszélések. 2 köt. Ára fűzve 3 frt, díszköt. 4 frt. + +A ki a szivét a homlokán hordja. Regény. Ára fűzve 1 frt. +díszkötésben 2 frt. + +A tengerszemü hölgy. 3 köt. A magy. tud. akadémia 1000 +forintos Péczely-dijával jutalmazott regény. Ára fűzve 4 frt. +díszkötésben 5 frt. + +A lélekidomár. Regény 5 kötet. Ára fűzve 6 frt, 2 díszk. 7 frt 50 kr. + +Utazás egy sirdomb körül. Nagy Album kiadás. Illusztrálta +Vágó Pál. Ára fűzve 6 frt, díszkötésben 8 frt. + +Lenczi fráter. Regény. Ára fűzve 1 frt, díszkötésben 2 frt. + +Jocus és Momus. Adomák. Ára fűzve 1 frt 20 kr., diszk. 2 frt. + +A három márványfej. Tört. regény 3 kötet. Ára fűzve 4 frt. +díszkötésben 5 frt. + +A Magláy-család. A ki holta után áll boszút. +Ára fűzve 1 frt 20 kr. díszkötésben 2 frt. + +A czigánybáró. Regény. Ára fűzve 1 frt, díszkötésben 2 frt. + +A lőcsei fehérasszony. Tört. regény 5 kötetben. Ára fűzve 6 frt. +2 díszkötésben 7 frt 50 kr. + +Asszonyt kisér, Isten kisért. Regény, 2-ik kiad. Ára fűzve 1 frt. +díszkötésben 2 frt. + +Minden poklokon keresztül. Tört. regény a keresztes háborúk +idejéből, 2-ik kiad. Ára fűzve 1 frt 50 kr. díszköt. 2 frt 50 kr. + +Egy játékos, a ki nyer. Regény, 2-ik kiad. Ára fűzve 1 frt 50 kr. +díszkötésben 2 frt 50 kr. + +Páter Péter. Reg. 2-ik kiad. Ára fűzve 1 frt, díszkötésben 2 frt. + +Olympi verseny. Ábrándképek. Ára fűzve 40 kr. + +Az arany ember. Dráma. Ára fűzve 1 frt 80 kr. díszk. 2 frt 80 kr. + +Fekete gyémántok. Színmű. Ára fűzve 1 frt 60 kr. díszk. 2 frt 60 kr. + +Keresd a szived. Színmű. Ára fűzve 1 frt 40 kr., díszk. 2 frt 40 kr. + +BUDAPEST RÉVAI TESTVÉREK KIADÁS. + +MIKSZÁTH KÁLMÁN ÖSSZEGYÜJTÖTT MUNKÁI. + +Mikszáth Kálmán műveinek, melyeket a külföldi irodalmak is siettek +átültetni, egyöntetű, rendkívül díszes s a mellett még olyan olcsó +kiadását rendeztük sajtó alá, mely lehetővé teszi, hogy Mikszáth munkáit +minden magyar olvasó összegyüjtve egyforma alakban birhassa és +élvezhesse. + +E gyűjteményes kiadásból eddigelé a következő kötetek jelentek meg: + +I. A tekintetes vármegye. 3-ik kiad. Fűzve 2.— + Díszkötésben 3.— + +II. Az apró gentry és a nép. Fűzve 2.— + Díszkötésben 3.— + +III. Nemzetes uraimék. Fűzve 2.— + Díszkötésben 3.— + +IV. Pipacsok a búzában. Fűzve 2.— + Díszkötésben 3.— + +V. Tavaszi rügyek. 2-ik kiad. Fűzve 2.— + Díszkötésben 3.— + +VI. Urak és parasztok. Fűzve 2.— + Díszkötésben 3.— + +VII. A két koldusdiák. Fűzve 2.— + Díszkötésben 3.— + +VIII. Club és folyósó. Fűzve 2.— + Díszkötésben 3.— + +IX. A beszélő köntös. Fűzve 2.— + Díszkötésben 3.— + +X. Pernye. Fűzve 2.— + Díszkötésben 3.— + +Budapest, Rudnyánszky A. könyvnyomdájából. + + + + + +End of the Project Gutenberg EBook of Jocus és Momus, by Mór Jókai + +*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK JOCUS ÉS MOMUS *** + +***** This file should be named 34788-0.txt or 34788-0.zip ***** +This and all associated files of various formats will be found in: + http://www.gutenberg.org/3/4/7/8/34788/ + +Produced by Tamás Róth and the Online Distributed +Proofreading Team at DP-EU. + + +Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed. + +Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution. + + + +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +http://gutenberg.org/license). + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need, are critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at +http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at http://pglaf.org + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit http://pglaf.org + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including checks, online payments and credit card donations. +To donate, please visit: http://pglaf.org/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + + http://www.gutenberg.org + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |