diff options
| author | Roger Frank <rfrank@pglaf.org> | 2025-10-14 19:53:27 -0700 |
|---|---|---|
| committer | Roger Frank <rfrank@pglaf.org> | 2025-10-14 19:53:27 -0700 |
| commit | c76c5d9216cf7ac4c28135bbcd7ef387778dcd97 (patch) | |
| tree | 6e6aa04308637c694f821c6d9bc4e949cb348bc1 | |
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 3 | ||||
| -rw-r--r-- | 30277-0.txt | 2359 | ||||
| -rw-r--r-- | 30277-0.zip | bin | 0 -> 35167 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 30277-h.zip | bin | 0 -> 51801 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 30277-h/30277-h.htm | 1653 | ||||
| -rw-r--r-- | 30277-h/images/image1.jpg | bin | 0 -> 12468 bytes | |||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/30277-0.txt | 2749 | ||||
| -rw-r--r-- | old/30277-0.zip | bin | 0 -> 35167 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/30277-h.zip | bin | 0 -> 51801 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/30277-h/30277-h.htm | 2065 | ||||
| -rw-r--r-- | old/30277-h/images/image1.jpg | bin | 0 -> 12468 bytes |
13 files changed, 8842 insertions, 0 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..6833f05 --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,3 @@ +* text=auto +*.txt text +*.md text diff --git a/30277-0.txt b/30277-0.txt new file mode 100644 index 0000000..7aabf76 --- /dev/null +++ b/30277-0.txt @@ -0,0 +1,2359 @@ +*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 30277 *** + + KAPOS ANDOR + + A TANITÓ + + EGYFELVONÁSOS SZINJÁTÉK + + + + + HORVÁTH ÁKOS + + POMPEJI UTOLSÓ ÉJE + + EGYFELVONÁSOS VERSESTRAGÉDIA + + +[Illustration] + + + MODERN KÖNYVTÁR + SZERKESZTI GÖMÖRI JENŐ + 35. SZÁM + BUDAPEST, 1911 + POLITZER ZSIGMOND ÉS FIA KIADÁSA + + + Költeni annyi, mint itélőszéket + tartani önmagunk fölött. + + (IBSEN) + + +A szerzők minden jogot, az előadás és fordítás jogát is, +fentartják maguknak. »A tanító« előadási joga Valentin Lajos +szinházi ügynöksége útján szerezhető meg. »Pompeji +utolsó éje« előadási joga a Modern Könyvtár Szerkesztősége +útján szerezhető meg. + + +A MODERN KÖNYVTÁR SZERKESZTŐSÉGE: +VIII. KERÜLET, VAS-UCCA 15/b., I. EM. 18. +TELEFON: 6-89 + + + + +A TANITÓ + +EGYFELVONÁSOS SZINJÁTÉK + +IRTA: KAPOS ANDOR + + +SZEMÉLYEK + +JÁNOS tanitó +IDA felesége +RIZA leányuk +JENO fiuk +KATICA + +Először adták a Kamarajáték-Szintársulatban 1911. Február 18-án + +Szoba. Egyszerü butorok. A jobboldalon könyvespoic: könyvekkel és +irkákkal megrakva. A baloldalon ruhaszekrény, melléje támasztva +nádpálca. Középen asztal, rajta gyufatartó; körülötte székek. Egy +nagy karosszék. Pamlag a balszögletben, közel a fenékfal egyik +ablakához. A pamlag előtt kis kézimunka-asztal. Jobboldalon ajtó, +mely a szoba bejárata az udvar felől jövőknek. A baloldalon ajtó, +mely a másik szobába vezet. A fenékfalon 2 ablak becsukott +üvegtáblákkal. Kivül rájuk hajol a ház elé ültetett akácsor, tele +virággal. Ha az ablakok nyitva vannak, kissé kihajolva, +akácvirágot lehet tépni. + +Idő: Ma, ebédután, egy szép tavaszi napon. Az ablaküvegeken +azonban csak megtörve és homályosan verődik be a napsugár + + +János, Ida és Riza + +JÁNOS (minden mozdulatán, a hangján és a gesztusain meglátszik, +hogy életét az iskolapadok, szepegő diákok között töltötte. +Megszokta a parancsoló hangot és a föltétlen engedelmességet. +Otthon is pattogó modorban beszél. De a nagy hang mellett, mégis +csak egy megkopott, szürke, szegény kisvárosi tanitó. Körülbelül +45 éves. Házikabát van rajta. Fel-alá járkál): Riza, már megint +regényt olvassz! + +RIZA (fiatal leány, 15 év körül; mintha az apja nem is hozzá +szólna: tovább olvas). + +JÁNOS (haraggal): Ide hallgass! (Odalép hozzá és orra előtt +becsapja a könyvet.) + +RIZA (durcásan és kelletlenül ránt egyet a vállán): Apa! Mit +akarsz tőlem? + +JÁNOS: Azt, hogy ne olvass mindig szerelmi regényeket. (Szaglász. +Észreveszi Riza zsebkendőjét a könyv mellett.) Már megint parfüm. +Nem megtiltottam! (Rácsap a zsebkendőre, de) + +RIZA (hirtelen felugrik és elkapja előle): Emlék! Nem adom! +(Elfut.) + +JÁNOS (utána akar rohanni): Adod ide rögtön! + +IDA (ki eddig a pamlagon ülve kézimunkázott a munkaasztal előtt, +most abbahagyja a munkát. Egyszerü, igénytelen asszony, ki a +gondoktól és nélkülözésektöl hamar megöregedett. De hangjában, +modorában benne van, hogy valaha leánykorában nemcsak jobb +napokat látott, hanem jó nevelést is kapott. Megszólal csöndes, +szelid szemrehányással): De János ... + +JÁNOS (most már az asszony ellen fordul): Mi az? Tán a nevelési +elveimet kifogásolod? + +IDA: Én nem kifogásolok semmit ... (Riza felkapja a könyvet és +anyja szavai közben lábujjhegyen beoson a baloldali szobába; az +ajtót nyitva hagyja) csak ezt a szegény lányt sajnálom. + + +János és Ida + +JÁNOS: Hallgass! (Becsapja az ajtót, amelyen Riza távozott.) Nem +csoda, ha nálunk a szülői tekintély teljesen elvész!... Hol van +Jenő? + +IDA: Kint játszik szegényke ... + +JÁNOS (hogy a gyereket behivja, kitárja a jobboldali ajtót, +tavaszi verőfény hatol be a szobába): Jenő!... + +IDA: Ne bántsd! Jót tesz neki a friss tavaszi levegő. + +JÁNOS (az ajtót becsukja): Persze tavaszi levegő, meg parfüm, meg +batiszt-zsebkendő, meg szerelmi regény kell a gyerekeknek ... te +ezekkel akarod jó erkölcsökre nevelni őket ... + +IDA: No, no ... mi sem voltunk jobbak. Emlékezzél csak a régi jó +időkre, mikor még te is szerelmes leveleket írtál. + +JÁNOS: Eh! Már megint e gyerekes léhaságokat juttatod eszembe ... + +IDA: Az is léhaság,--ugy-e János--hogy valaha én is fiatal +voltam? (sóhajtva) Mindketten fiatalok és szerelmesek ... + +JÁNOS (kitörve): Az ég szerelmére, elég már! (Egy hanggal lejebb) +Egyéb se kell, mint az, hogy a gyerekek is meghallják! Hát illik +ez hozzánk öregekhez? + +IDA: Nem illik ... és mégis olyan jól esne ez örökös pattogás +helyett egy-egy jó szó, onnan a szivedtől hozzám ... + +JÁNOS (kitörve): Hallatlan! + +IDA (nagyon szomoruan): Hallatlan, mert ugyis hiába. A rossz +szokáson megtörik a legjobb akarat. (Ránéz Jánosra, szinte várva, +hogy ujra rápiritson, de János nem felel; kis szünet; aztán +nagyon melegen) Köszönöm, hogy ez egyszer nem torkoltál le ... +oly jól esik már a csöndességed is ... meglásd, megjön majd a +többi is ... (János mintha ujra ki akarna törni; hogy ezt +megelőzze, nagyon hirtelen és gyorsan) No nem a gyermekek előtt +... Ő előttük maradjunk csak továbbra is kimértek, szigoruak, +tökéletesek ... De amikor egyedül vagyunk ... ugy mint most: +miért ne lehetne ugy, mint régen, mikor még mindketten fiatalok +voltunk?! (Ránéz; szünet.) + +JÁNOS: Hát mit akarsz? + +IDA: Csókolj meg! + +JÁNOS: Pszt! (Az ajkára teszi a mutatóujját és lábujjhegyen +odalopódzik a szobaajtóhoz) Riza itt van a szobában és Jenő +bizonyára itt ólálkodik az ablak előtt. (Kinéz az ablakon.) Nem +szeretném, ha valami erkölcstelenségen ... + +IDA (fájdalmas tiltakozással): Ez erkölcstelenség? + +JÁNOS: Amilyenre most te vágyol: az! De hát nem akarom rontani a +kedved. (Odaáll a munkaasztalhoz) De gyorsan! + +IDA (ki eközben egy szomoru könnyet törölt ki a szeméből; most +már nagyon hidegen): Köszönöm ... igazad van ... itt az ideje, +hogy lemondjunk minden erkölcstelenségről. + +JÁNOS (kapva a szón): Helyes ... én már ezt régen beláttam. És +elhiheted nekem, ha az utcán megyek és szoknyasuhogást hallok ... + +IDA (kézimunkázik; munkájáról nem tekint fel): Csak a sikkes +hölgyek szoknyája suhog ... + +JÁNOS (meghökkenve): Hát persze ... a tied nem suhog. + +IDA: Riza lányunké sem, pedig a kis fruska be nagyon szeretné ... + +JÁNOS: Ne is suhogjon ... Ez a suhogás az erkölcstelenség +előszele, ettől vadulnak a férfiak! + +IDA (hirtelen ránéz): Hát ezt honnan tudod? + +JÁNOS (habozva): Honnan ...?... én?... hát valahol olvastam. + +IDA: Szerelmi regényben ... mi? + +JÁNOS: Nem regényben olvastam ... de hát ez ugyis mellékes. + +IDA: Gondolod? + +JÁNOS (bizonytalanul): Igen ... (hirtelen nagyon gyorsan) Én csak +emlitettem a női szoknyasuhogást, mert még ez se juttat sohase +eszembe nemtelen gondolatokat. + +IDA (nagy nyomatékkal): Nem is volna méltó hozzád! + +JÁNOS (nagyot nyel): Látod, édes Ida, most igazat mondtál! +(Szünet.) Pedig néha, a tanitványaimnál, szóba kell állnom nagyon +szép asszonyokkal is, de akármilyen szépek ... + +IDA (sóhajtva): Fiatalok és gondtalanok ... Ez a kettő együtt a +legjobb szépítő szer ... valaha én is ilyen voltam ... + +JÁNOS: Becsületszavamra, akkor te voltál a legszebb!... De ha +már ennek vége van ... azért ne bándd! Ma más a tartalma az +életednek. Kötelességeid vannak. + +IDA (szomoruan): Kötelesség! Csufabb szó nincs a világon. Megöli +lelkünket, eltemeti emlékeinket ... + +JÁNOS: Az, én kötelességem nem öli meg a lelkemet ... az én +kötelességem: a hivatásom. Lélekemelőbb hivatást el se tudnék +képzelni, mint e város gyermekeinek a nevelését ... + +IDA: Kemény vasfegyelemmel és még keményebb nádpálcával! + +JÁNOS (a karját összekulcsolja, metsző érdességgel): Ida! Mondd: +panaszkodott tán neked valaha valaki, hogy én gyerekkorában a +hátán végigvertem? + +IDA: Nem. A volt tanitványaid, az alispántól az adóvégrehajtóig, +sokkal magasabban vannak, semhogy hozzám leereszkedjenek és +előttem panaszkodjanak. De ha maradt valami kellemetlen emlék +bennük, ezt, édes János, neked száz tüszurással visszafizethetik. +Hiszen nem kell egyéb, mint csak egyetlenegyszer elfelejtsenek +neked köszönni ... + +JÁNOS (kitörve): Ezt nem lehet elfelejteni! Mert nem felejtenek +el a szép asszonyoknak köszönni? + +IDA: Mert a szoknyájuk már messziről suhog ... + +JÁNOS (hirtelen megakad, de aztán mintha nem hallotta volna): Hát +szabad velem szemben ezt a kalapbillentést csak ugy egyszerüen +mellőzni? Hiszen én nemcsak ütöttem őket, én tanitottam is őket. + +IDA: És még sem a tanitó fontos, hanem az iskola. És ez megvolna +te nélküled is. Legfeljebb más tanitana. Tán nem oly energikusan, +de azért valószinüleg ép oly eredménnyel ... + +JÁNOS: Ohó! Az eredményben én vagyok az első. Nálam az év végén +soha sincs rossz tanuló! + +JENŐ (kívülről megzörgeti az egyik ablakot és bekiált): Riza! +Siess! Jönnek a lovasok! + +IDA: És Biró Katica? + +JÁNOS: Az kivétel. De miért emlited ép Biro Katát? + +IDA: Mert ép most lovagol erre. + +RIZA (megjelenik a baloldali ajtón és átfut a szobán a jobboldali +ajtó felé). + +JÁNOS: Hova? + +RIZA (az ajtónál egy pillanatra visszafordul): Megnézem a +Katicát! (Sarkon fordul és kiszalad.) + +JÁNOS (utána kiált): Gyere vissza!... Mit nézel azon a rossz +tanulón? (Idához) Hát akkor csoda, ha ez a lány romlik ...? Ilyen +izlés! + +IDA (mosolyogva): Sőt nagyon jó izlése van. Galambszeginé Biró +Katica nemcsak a leggazdagabb asszony, hanem a legszebb és +legsikkesebb asszony ... + +JÁNOS: Mit használ szegénynek, ha olyan buta ... + +IDA: Dehogy buta ... + +JÁNOS: Sohase tudta a leckéjét ... + +IDA: És ez a fokmérője az okosságnak? Te, kedves János, mindig +tudtad a leckét, de azért kivüled is vannak még okos emberek a +világon. Például Katica, ki olyan okosan ment férjhez. + +JÁNOS: Ez az egy, amihez értett, hiszen mindig táncon, fiatal +emberen, léhaságon járt az esze ... + +IDA (sóhajtva): Bár csak a mi Rizánk is ilyen okosan léha volna! +Mindenesetre nem árt, ha minél többet van Katica társaságában. Ez +az édes teremtés olyan jó hozzá. Szivesen látja magánál, becézi, +szereti, könyveket ad kölcsön neki ... + +JÁNOS: Micsoda ...? Hát ezt a szerelmes regényt is ő tőle kapta? + +IDA: Igen. + +JÁNOS: Hát ez a Kata a Riza megrontója? + +IDA (bosszankodva): Mért nem mindjárt Káti?... Nem a cseléded, +hogy Katának nevezd! + +JÁNOS: Mért ...? Ez a becsületes neve. A keresztlevelében igy +van. + +IDA: De senki sem hivja igy ... + +JÁNOS: Bánom is én! Én a tanitója voltam és nem az udvarlója! Azt +meg nem éri, hogy én Katinkának, Katókának, vagy pláne Katicának +hivjam. + +(Kint éktelen, folyton közeledő sirás hallatszik.) + +IDA (ijedten feláll): Istenem!... Ez a Jenő hangja!... Mi +történt? (Az ajtóhoz szalad.) + +JÁNOS: Bizonyosan valami huncutságon rajtavesztett ... + +IDA (eközben felrántja az ajtót, melyen folytonos sirás közepette +betámolyog Jenő. Utána Riza). + + +János, Ida, Riza, Jenő + +JÁNOS: Ne bőgj! + +JENŐ (folyton bőgve, az anyja szoknyáját huzogalva): Anyuskám, +rám ütött ... ugy fáj ... + +IDA (ijedten): Hol? + +RIZA: Ugy kell neki! Minek ugrált a ló előtt! + +JENŐ (folyton bőgve): Hazudsz! + +IDA: A Katica ...? + +JÁNOS: Bíró Kata merte volna? + +RIZA: Jól tette ... Jenő kezében kő is volt ... + +JENŐ: Nem igaz! + +JÁNOS: Csend legyen! (Idához) Nos, mit szólsz hozzá, meg merte +ütni a fiunkat, a mi fiunkat ez a Kata ... Pardon: a te kedves +Katicád! + +IDA: Hallottad, hogy a lova előtt ugrált. + +JÁNOS: Akármit tett, neki nincs joga megütni! + +JENŐ (hangosabb jajgatással): Édesapám, ugy sajog a karom! + +JÁNOS: Ne bőgj, mert rád ütök! + +IDA (szelid gunnyal): Te is ráütsz ... szép. + +JÁNOS: Nekem szabad! Mert én apja és tanitója vagyok. + +IDA: De hátha nem ismerte meg a fiunkat? + +JÁNOS: Akkor is láthatta róla, hogy uri gyerek! (Odamegy a +ruhafogashoz.) + +IDA: Hova mész ilyen korán? + +JÁNOS: A Katához! Megleckéztetem ... tudom Istenem! + +IDA: Elkésel az iskolából. + +JÁNOS (megnézi az óráját): Van még egy félórám. Onnét egyenesen +az iskolába megyek. Jenő! + +JENŐ (ujra kezdi a sirást): Édesapám.--Ugy megütött, pedig uri +gyerek vagyok. Rám csak édesapámnak szabad ütni! + +JÁNOS: A nádpálcát ... + +JENŐ (nagyot sikoltva): Ne bántson! + +JÁNOS (mosolyogva folytatja): ...hozd majd el az iskolába. + +JENŐ (félig nevetve, félig sirva): I ... igen ... igen. +(Abbahagyja a sirást, a nádpálcát felkapja és nagyokat suhogtat a +levegőben.) + +RIZA: Maradj veszteg! Még kiütöd a szememet ... (El akarja venni +tőle a pálcát.) + +IDA: Hát érdemes ezért a vásott fiuért? + +JÁNOS: Nem miatta, hanem én miattam érdemes ... Aztán meg a Riza +miatt is ... Ez nem mehet igy tovább! + +IDA (ijedten): Csak nem akarod Rizát eltiltani tőle? + +JÁNOS: Most nem érek rá veled tárgyalni! (Leveti a házikabátját.) + +IDA: Várj! Kiadom a szalónkabátot ... (Kinyitja a ruhaszekrényt.) + +JÁNOS (mogorván): Minek? + +IDA: Mert Katicához ebben a kopott kabátban be sem eresztenek. +(Kiveszi a kabátot.) + +JÁNOS: Azt szeretném látni! + +IDA (miközben a szalónkabátot Jánosra rásegiti): Azóta, hogy +utoljára náluk voltál, uj cselédek vannak. Az inasoknak a +kopottságoddal nem imponálsz. + +JÁNOS (kelletlenül magára huzva a szalónkabátot, belenyul a +zsebébe, kihuz egy már használt zsebkendőt). + +IDA: Adok tisztát. (Átada a szekrényből egy fehér zsebkendőt.) + +JÁNOS (elteszi, a ruhafogasról ép le akarja venni a felöltőjét, +mikor) + +RIZA (ki az ablak mellett áll; nagy meglepetéssel): Anyuskám ... +Katica ép most lépett be az udvarra ... Ide tart. (Ki akar elébe +szaladni.) + +JÁNOS (stentori hangon): Itt maradsz! Menj be a másik szobába! + +JENŐ (eközben nagy ijedtséggel beszalad a szomszéd szobába és +onnét kiabál): Ne higyjen, édesapám, a Katica néninek ... Én nem +bántottam ... + +RIZA: Nem! Látni akarom az aranyost ... Anyuskám, a lovagló +kosztüm van rajta ... + +IDA: Majd aztán, Rizám ... Előbb öltözzünk át. (Mindketten +balfelé mennek.) + +JÁNOS: Mig nem hivlak benneteket, hagyjatok magunkra. Beszélni +akarok a fejével! + +IDA (miközben az ajtót behuzza): Meg a szemével ... + +JÁNOS: Rá se nézek ... (Kopogtatás; mogorván) Szabad! + + +János és Katica + +KATICA (kinyitja az ajtót, belép és aztán az ajtót behuzza maga +után. Nagyon szép és vidám asszony. Elegáns lovagló ruha van +rajta. Kezében lovagló pálca. Kissé félénken és elfogódva áll meg +a küszöbnél): Jó napot, tanitó ur! + +JÁNOS (nagyon komoran, másfelé tekintve): Nincs jó napom, Kata! +Ami volt, azt ugyancsak elrontotta! (Rámutat a karosszékre, de +még mindig nem néz rá.) + +KATICA (nem ül le, hanem továbbra is a küszöb mellett állva +marad): Kérem, ép azért jöttem, hogy mindent jóvátegyek. A +lovászom emlitette, hogy a Jenőke volt ... + +JÁNOS: Akire rávágott ... az én fiam ... a volt tanitójának a +fia! (Még mindig nem néz rá.) + +KAGICA: Bocsásson meg, kedves tanitó ur, de nem tudtam, hogy ő +volt. Már olyan régen nem láttam, pedig gyakran kértem Rizácskát, +hogy hozza el hozzám ... (Nagyon kedvesen) De a maga kedves, +bájos kis lányához igazán gratulálok, tanitó ur! + +JÁNOS: Mielőtt Riza lányomról, erkölcseiről ... érti, Kata: nem a +szépségéről, hanem az erkölcseiről, aggodalmaimról és a rossz +példáról beszélnénk ... + +KATICA (eközben vidám nevetéssel befogja a füleit): Juj!... +Tanitó ur még mindig a régi ... + +JÁNOS: Elég baj, Kata, hogy maga is a régi. Heveskedését is +rakoncátlan természetének tulajdonitom. Itt volna már a legfőbb +ideje, hogy gyerekes pajkosságairól leszokjon! (Fel-alá járkál.) + +KATICA (eltitkolt mosollyal): Köszönöm a leckét, tanitó ur. +Megérdemlem, de tessék elhinni, nagyon hirtelen történt. Jenőke a +lovam előtt ugrándozott ... + +JÁNOS (nagyon hirtelen): Az is csirkefogó! + +KATICA (mosolyogva): Az sem az, tanitó ur!... De hát a lovam +nyugtalankodni és horkantani kezdett ... + +JÁNOS: A fiam azt mondta, hogy csak nézte magát ... (Kitörve) De +mi az istencsudát néz magán? (Ránéz.) + +KATICA (észrevéve, hogy János rajta felejtette a tekintetét; +kacéran mosolyogva): Azt, amit más ... De, ha csak bámészkodott +volna ... + +JÁNOS (folyton ránéz): A fiam nem bámészkodik ... + +KATICA (mosolyogva, célzással): A fia nem ... (Szünet.) Mondom: +ha csak bámészkodott volna, azt se én, se a lovam nem bánta volna +... Ehhez már mindketten hozzászoktunk, mert tudja, kedves Tanitó +ur, ebben a kis városban minden ember bámészkodik ... + +JÁNOS (észretér, hirtelen másfelé tekint): Ne panaszkodjék azon, +ami magának jól esik ... + +KATICA: Ez nem jól esik ... + +JÁNOS: Micsoda? + +KATICA: Hogy nem néz a szemembe ... + +JÁNOS (kitörve): Kata! Velem ne kacérkodjék! (Ránéz, halkabban) +Velem ne kacérkodjék. + +KATICA: Nem. Csak szeretem, ha szemembe néznek ... Mondom: +Jenőke kissé többet ugrándozott a kelleténél és ép a lovam lábai +előtt. Rászólni már időm se volt. Meginogtam a nyeregben és hogy +le ne essek, a pálcámmal kellett eltávolitanom ... És mégis +annyira bánt heveskedésem, hogy ki sem mondhatom. De most itt +vagyok, hogy kiengeszteljem és megkérdjem tőle: milyen játékszert +vegyek neki ... + +JÁNOS: Semmi szükség fájdalomdijra! + +KATICA: Fájdalomdijra ...? Játékszert csak vehetek a fiának? + +JÁNOS: Hogy vérszemet kapjon az a gaz semmirekellő és legközelebb +ujra a lova elé szaladjon? + +KATICA: Ugyan ... Jenőke nem rossz gyerek. Most is csak örömében +ugrált, mert nőt látott lovagolni. + +JÁNOS: Hát szabad egy uri gyereknek az utcán ugrálni? + +KATICA: Ezért szegényke már megbünhődött ... Ugy-e nagyon +megütöttem? + +JÁNOS: Jobban is rávághatott volna! + +KATICA: Tessék? + +JÁNOS (észretér): Ugy értem, Kata, ha már egyszer ráütött, hát +jobban is rávághatott volna ... Nekem nem is az fáj ... + +KATICA: Tudom ... az csak a Jenőkének fáj ... + +JÁNOS (hogy zavarát elleplezze, erősen pattogva): ...hanem az, +hogy egy volt tanitványom merte a kezét az én fiamra emelni ... + +KATICA (kérlelve): De tanitó ur! + +JÁNOS: Kérem. Most én beszélek. De ha csak ez volna az ön rovásán +... + +KATICA (tetetett ijedtséggel): Jesszusom ... más is? + +JÁNOS: Igen ... Kata ... ne nevessen! Tudja meg, hogy Riza +lányomra nagyon rossz hatással vannak az ön léha erkölcsei ... + +KATICA: Ez már sok a jóból, tanitó ur!... Az én léha erkölcseim +... mondja: miért sérteget engem? + +JÁNOS: Mert megérdemli ... (Farkasszemet néznek.) Erkölcstelen +és szemérmetlen regényeket kölcsönözget neki ... + +KATICA: Pardon! Ebből csak az igaz, hogy irodalmi nivón álló +regényeket küldök neki ... Hát ez olyan nagy bün ...? (Türelmét +veszitve.) De maga még mindig ugy beszél velem, mintha a +tanitványa volnék ... Ez még se járja! + +JÁNOS (meghökkenve): Kérem ... kérem ... De azt csak nem tagadja, +Kata, hogy--az ön alsószoknyája is suhog ... Ne feleljen, kérem +... Ha tagadja, ugy se hiszem el ... hanem menjen ... tegyen egy +pár lépest ... mondom: tegyen egy pár lépést, + +KATICA (ránéz, elkacagja magát és aztán szoknyáját sikkesen +összefogva, Jánost körbe járja). + +JÁNOS (diadalmasan): Ugy-e suhog? (Ránéz Katica lábaira éhes +férfivággyal.) Hogy suhog ... nagyon suhog ... + +KATICA (vidám kacagással): Hogy ne suhogna ... a zsuponom +selyemből van ... De mit bántja ez a tanitó urat? + +JÁNOS (egyszerre észretér): Hogy ne igen suhogtassa Riza előtt +... + +KATICA (gunyos kacagással): Inkább maga előtt, ugy-e kedvesem? +(Ujra felfogja a ruhát és körbe járja Jánost.) + +JÁNOS (hirtelen befogja a füleit, de szemeit annál jobban +kimereszti Katica lábaira): Én előttem hiába suhogtatja. +(Bármennyire szeretné Katica lábait tovább bámulni, erőt vesz +magán és elfordul. Nagyon határozatlanul) Most pedig megtiltom +... érti Kata: megtiltom, hogy tovább is rontsa Riza erkölcsét +... + +KATICA (hirtelen eléje kerül): És a maga erkölcsét? + +JÁNOS (nem bir soká a szemébe nézni; elfordul): Az enyémet ... +maga, Kata ...? Soha ... Kata ... soha! + +KATICA (kacagva): Én soha?! (Odalép az ablakhoz és lovagló +pálcájával kilöki az ablaktáblákat. Ragyogó fényözön árad be, +mely fényes világossággal elönti, az egész szobát.) + +JÁNOS (hirtelen megfordul és alig tud betelni Katica nézésével, +aki a ragyogó tavaszi napsugárban hóditóan bájos jelenség; +egészen más hangon): Mit csinál ...? + +KATICA (kacagva): Már mint a léha Kata? Kicsit elrontja a maga +erkölcsét ... + +JÁNOS (nagyon bizonytalanul): Mondtam már: soha ... remélem, +elhiszi, Katinka? + +KATICA (pajkosan kacag): Hogyne ... hiszen a buta és rossz tanuló +Katának mindent el kell hinnie, amit a tanitó bácsi mond. (Közben +leül a karosszékbe, az asztal mellé. Minden mozdulatából látszik, +hogy most már kacérságának minden hóditó fegyverével harcba +száll. Jobb lábát a balon átveti és lovagló pálcájával ütögeti a +lábát; közben szemeit le nem veszi a tanitóról, ki láthatólag +nagy zavarban van. Közben kivesz a zsebéből egy ezüst +cigaretta-tárcát, kinyitja és megkinálja cigarettával Jánost.) + +JÁNOS (miközben leül Katicával szemközt): Köszönöm, Katinka ... +nem dohányzom. + +KATICA: Pedig nagyon gyönge ... (Kivesz egyet és a fogai közé +dugja.) No gyujtson rá ... az én kedvemért. + +JÁNOS (zavartan mosolyogva kivesz egy cigarettát; a gyufatartón +meggyujt egy szálat, udvariasan Katicának nyujtja. Katica +cigarettája ég, de János gyakorlatlan dohányos létére nem tudja +már a cigarettáját ugyanavval a gyufával meggyujtani. Fél, hogy +megég az ujja, Katica kacagása közben eldobja. Aztán uj gyufára +akar gyujtani.) + +KATICA: Hagyja csak. Itt az én tüzem. (Feláll és áthajol az +asztalon. János feléje hajlik. Egy pillanatra szemeik egymásba +fonódnak. Aztán János kinosan egyet-egyet szippant. Végre ég a +cigarettája. Leülnek. János zsebkendőjével a homlokát törli.) + +JÁNOS: Köszönöm Katóka!... (Krákog) + +KATICA: Katának még hálás lesz a tanitó bácsi, hogy megtanitja +cigarettázni. + +JÁNOS (nagy köhögés közben): Hogyne ... hogyne ... már izlik is. + +KATICA: Hát csak szivja, hogy el ne aludjék ... (körülnéz.) +Bizony jól esik, hogy ebben a kis szobában, ahol életem +legkeservesebb óráit töltöttem, én is tanithatom valamire a +tanitó bácsit ... (e közben János kinosan mosolyog, közben +nagyokat köhög; Katica erre szigoru arcot ölt) Kérem ... ez nem +tudás ... ha tovább igy folytatja: szekundát kap és meg kell +ismételnie a leckét. (Kinyitja a cigarettatárcát és egy +cigarettát az asztalra tesz. Erre János visszafojtja a köhögést +és nagy füstkarikát ereszt.) Ez már más! (Elteszi a cigarettát.) + +JÁNOS: A tanitási módszeremet--Katóka--ugyancsak jól megtanulta, +ha a magyar nyelvtant és a számtant is igy tudta volna ... + +KATICA: Sőt ... el se tudtam felejteni, mindazt a haszontalan +lim-lomot, amivel egykor tele tömte a fejemet. (A továbbiak alatt +nem néz Jánosra.) Életem egyetlen csalódását is ép a magyar +nyelvtannak, illetőleg magának köszönhetem ... (Eközben János két +könyökére támasztva a fejét, titkon leejti a cigarettát és a +lábával eltiporja. Katica hirtelen odanéz és észreveszi, hogy +János az asztal alá néz.) Barátom! Most ne puskázza a leckét az +asztal alatt, Ide figyeljen! Miről magyaráztam? + +JÁNOS (összerezzen és aztán ugy ül, mint egy szepegő diák): +Nyelvtani csalódásról kérem szépen ... + +KATICA: Csak a szerelemben lehet csalódni ... de ezt még maga nem +érti--fiam ... De most aztán ide figyeljen!... Mikor Pestre +költözködtünk, legelső dolgom volt, hogy a házberendezéshez házi +poétát is beszerezzek. Ez most ott a bonton ... A legjobb +barátnémé mindjárt megtetszett. Képzelje ... a gyereknek gyönyörü +fekete szemei voltak és érthetetlen versei ... Nemsokára csak +hozzám irta a »stancáit«. Az egyiknek az volt a cime »A gazdag +koldus.« + +JÁNOS: Érdekes ... nagyon érdekes ... + +KATICA: Persze, hogy az, mert a szegény fiu csak azért volt +gazdag, mért én egyszer kézcsókra nyujtottam a kezem. + +JÁNOS (ránéz Katica kezére): Óh Katóka ... boldogság ilyen fehér, +szép kezet megcsókolni ... + +KATICA (ledugja a kezét az asztal alá): Csevegjünk most csak a +versről kedvesem. A kis poéta várta a dicséretemet. Ha azt +mondom, hogy szép, hangulatos, elkábitó, mámoritó, transponált, +dimensiós, hogy komolyan érthetetlen: evvel csak ismétlem a +barátai ujjongását, pedig én eredeti, nagyon eredeti akartam +lenni és ezért azt mondtam neki: Kedves Mester! Tudja: mi +tetszett legjobban a maga versében ...? A cime ... + +JÁNOS: A cime? + +KATICA: Igen, mert »A gazdag koldus«-ban nincsen se alany, se +állitmány, de van benne két módhatározó ... + +JÁNOS: Kérem ... ez szekunda ... Alany van benne, a »gazdag« és a +»koldus« pedig nem módhatározó, hanem jelző ... + +KATICA: Az ördög vigye el a módhatározót, jelzőt, meg a többi +nyelvtani csodát! Ha látta volna az én dus fürtü szegény +poétámat! Még a haja is le volt forrázva. Alig tudta elhebegni, +hogy ő nem is tudta, hogy nincsen benne alany és állitmány ... + +JÁNOS: Csak--állitmány ... + +KATICA (folytatva): Ő egyáltalán nem is tudja, hogy van-e a többi +költeményeiben alany és állitmány ... + +JÁNOS: És ez az ur még verseket mer irni? + +KATICA: De mennyire, csakhogy ez után már nem hozzám, hanem ujra +a barátnémhoz, az én legjobb barátnémhoz ... Hogy kissé feledjek, +azóta sokat olvasok, de most már soha sem keresem a módhatározót +... + +JÁNOS: Pedig ezt még mindig nem tudja ... + +KATICA (folytatva): Sem a tőmondatot, sem az egyszerü bővitett +mondatot és elhiheti kedvesem: azóta jobban értem, mit olvasok. +(Szünet.) + +JÁNOS: De számolni még mindig nem szeret, Katóka? + +KATICA: Nem. De ennek is maga az oka! Brr! Az a +sok kiállhatatlan számláló, nevező, tizedestört ... Elhiheti nekem, +hogy az előbbiekkel soha sem találkoztam az életben, +az utóbbival is csak akkor, ha a szakácsnénak pénzt adok +a konyhában. + +JÁNOS (csodálkozva): A törtek közül a tizedessel és +ép a konyhában? + +KATICA: Igen ... Bár igaza lehet, hogy ez se igazi +tizedes ... inkább: káplár, meit--baka ... + +JÁNOS (megfenyegeti tréfásan az ujjával): Katóka! Ez +rossz ... + +KATICA (vállat vonva): Meglehet ... a szakácsné ugyan +azt mondja, hogy jó ... + +JÁNOS: Mondja csak édes Katóka: mennyi konyhapénzt +szokott adni a szakácsnénak? + +KATICA: Tudom is én ... ahogy jön ... egyszer 20, máskor +40 koronát ... De mért kérdi? + +JÁNOS: Hogy bebizonyitsam: mégis van valami jó, amit +tőlem tanult ... + +KATICA (nagy meglepetéssel): Magától?... És mi az? + +JÁNOS: Hogy nem forintokban, hanem koronákban számit. + +KATICA: Ne higyje. Én ezt egy csinos és udvarias kereskedősegédnek +köszönhetem. Mikor előttem valakit kiszolgált,tisztán hallottam, +hogy forintokban beszélt. Aztán mikor rám került a sor, az árat +már koronában mondta. Megkérdeztem: miért tesz velem kivételt? +Udvariasan mosolygott és aztán a fülemhez hajolva ezt +sugta:--Nagyságos asszonyom annyira fiatal, hogy bizonyára már a +koronaérában született. (Hirtelen fölkel az asztaltól.) Azóta nem +is tudom, mi a forint ... (Szünet.) + +JÁNOS (mosolyogva): De én tudom ám, hogy Katóka +mikor született. + +KATICA: És ha tudja ...? (Odalép az ablakhoz.) Én tavaszkor +születtem és ime még most is tavasz van. (Mély lélegzetvétellel +szivja magába az ablakon beáradó tavaszi fuvalmat.) + +JÁNOS (közeledik hozzája): No végre ... legalább a természetrajzot +szereti ... + +KATICA: Csak a természetet ... maga oktondi ... Vagy +beszélt maga valaha természetrajz órán a tavaszról ...? + +JÁNOS (halkan): A tavaszról ...? + +KATICA: Igen. (Megragadja a tanitó karját és odahuzza +maga mellé.) Ime itt van pompázó ragyogásában, de maga +még mindig nem látja és nem érzi. (Egészen közel hajol +hozzá.) Pedig csak a kezünket kell kinyujtanunk oda, hol +fakad, zsendül és bimbózik az ifjuság, a tavasz, a szerelem ... +és nyilik az akácvirág. (Leszakit az ákácfáról virágot és azt +szórakozottan kezdi tépdesni.) + +JÁNOS (ki nagy lélekzetvétellel, szinte lihegve habzsolta +Katica szavait, a »szerelem« szónál láthatólag összerezzen, +aztán egészen Katica mellé hajol és forró, belső tüzzel): +Köszönöm édes, szép Katóka, hogy megtanitott a tavasz szépségére +... köszönöm ... (száraz köhögéssel) ...ez ...ez ...igen ugy van, +igaza van ... a tavasz a szerelem ... (hogy zavarát elleplezze: +ravaszul mosolyog) De azt már én is tudom, hogy mi az akácvirág? +(Leszakít az akácfáról egy galyat és leül egy s*zékre.) + +KATICA (hangosan felkacag): Tán egyest akar a természetrajzból? +Le akarja darálni, hogy az akácvirágnak +hány a porzója, mennyi a kocsánya? Mert azt csak nem +tudja, hogy ebbe bele lehet harapni, annyira édes? (Közben +egy virágocska leveleit leszaggatva, a törzsébe beleharap.) + +JÁNOS (őszinte csudálkozással): Ezt igazán nem tudtam. + +KATICA: Nem is tanitott maga soha olyat, ami édes ... + +JÁNOS (fejét hirtelen mellére szegzi, aztán nagyon szomoruan): +Hogyan is tanithattam volna, hiszen mind e mai +napig én magam sem tudtam; mi az, hogy édes ...? + +KATICA (egy pillanatra meghatottan mosolyog, aztán +hátba üti Jánost): Hát mit tud tanitóbácsi? + +JÁNOS (föleszmél): Én ... én is tudok valamit. (Groteszk +mosollyal) Tudom, hogy az akácvirág a szerelmesek +jövendőmondója ... Kérem ... akinek már nagy lánya van: +ezt is tudja. (Letép egy ágat és annak leveleit a »szeret--nem +szeret« játék szabályai szerint tépdesi; halkan, nagyon +groteszkül és láthatólag drukkolva, hogy mi lesz az eredmény) +--Szeret ... nem szeret ... szeret ... nem szeret ... + +KATICA (fölébe hajol és halkan a fülébe sugva, folytatja): +--Tiszta szivből ... igazán. + +JÁNOS (folyton tépdesve a leveleket):--Szeret ... nem +szeret (a végén páratlan levél maradt; hirtelen görcsös vonaglással +leszakitja és nagyon szomoruan.) Későn ... (Maga +elé mered.) + +KATICA (meghatva néz reá. János ráveti a szemeit és +reszkető karjait nagy izgatottság közepette feléje nyujtja. +Katica kisiklik ölelő karjaiból, kacagó trillába kezd és János +orrát meglegyinti az akácvirággal): Maga kis csintalan ... + +JÁNOS (nagyon zavartan): Csak a virágot akartam ... +olyan jó illata van. + +KATICA: Meghiszem azt. (Leszakit belőle és János gomblyukába +tüzi. Közben János mindenáron meg akarja csókolni +a kezét; de Katica ügyesen kisiklik a kezei közül.) Látja az +illat is kellemes és édes ... ezt pedig maga is tudja ... + +JÁNOS (boszankodva, hogy a kézcsók nem sikerült): Hát +van orrom ... + +KATICA (pajkosan): De van ám ... és mégse tanitott +soha róla ... (Kis szünet után.) Hja, az iskola mindenre tanit, +csak arra nem, ami pedig az életnek szépsége, boldogsága +és ifjusága ... + +JÁNOS: És mi az? + +KATICA: Három varázsige: a hangulat, a szin és az +illat ... + +JÁNOS (halkan ismétli): A hangulat, a szin és az illat ... +(Megszagolja a gomblyukba tüzött virágot) ...De én az +akácvirág illatot, még az ablaknyitás előtt is éreztem ... rögtön +mikor Katóka ide belépett. + +KATICA: Igen ... ez a kedvenc parfümöm. (Fölemeli a +lovagló pálcát, melynek gombja parfümös flacon; megnyomja +és hirtelen ráhint János ruhájára.) + +JÁNOS (hirtelen felszökik helyéről): Hova gondol, Katóka? + +KATICA: Hát nem kedveli az ákácillatot? + +JÁNOS (nagyon zavartan): Igen ... sőt tavaszi szinekben, +szerelmi hangulatban nagyon ... nagyon. Milyen kár, +hogy hamar elpárolog. (Egy ötlettől megragadva, előrántja +zsebkendőjét) Ide is! + +KATICA (ráhint a zsebkendőre). + +JÁNOS: Köszönöm ... nagyon köszönöm ... Ugy-e, egy +cseppnek illata is soká eltart? + +KATICA: Hetekig ... + +JÁNOS (nagyon boldogan): Hetekig ... köszönöm. (Nagy +gonddal rakja össze a zsebkendőt, vigyáz, hogy ránc ne +maradjon és aztán gonddal elteszi.) + +KATICA (mosolyogva): Pedig kedves tanitó bácsi, valaha +ki nem állotta a parfümöt. Emlékezem, tanitvány koromban, +pedig akkor is ákácillat volt a kedvenc illatszerem ... +(körülnéz a szobában és meglátja a szekrényhez +támasztott nádpálcát) de nini, még mindig itt van ez az +aljas kinzó szerszám! (Kezébe kapja és ráüt a tanitó vállára) +Bizony kedvesem, mert egyszer nagyon be voltam parfümözve, +evvel vágott rám ... de nagyon ... ugy hogy +nyoma maradt ... és képzelje: ez a nyom örökre elcsufitotta +a dekoltázsomat. + +JÁNOS (mohón): A dekoltázsát? + +KATICA: Igen. (Kacéran) Vagy tán a tanitó bácsi nem +is tudja, mi az a dekoltázs? + +JÁNOS: Én ne tudnám ... Mikor a nők báli ruhában +felül egészen mesztelenek. + +KATICA (rávág a pálcával): Szemtelen. Ugy kell mondani: +a hölgyek nyaka, válla, keble fedetlen ... + +JÁNOS (nagyot nyel): Szép lehet ... De hogy a magáé +nem ... hogy az ütésemmel tönkretettem ... annak csak most +örülök igazán ... + +KATICA: Ejnye ... mért? + +JÁNOS (mereven a szemébe néz, elfojtott szenvedélylyel): +Mert nemcsak én nem láthatom, hanem más se látláthatja ... + +KATICA: Tanitó bácsi máris féltékeny ... kissé korán ... +és aztán nem egészen igy van: a toalettjeimet ugy készittetem, +hogy csipkével, szalaggal azt a helyet befedetem ... + +JÁNOS: Hát olyan csunya? + +KATICA: Nem ... csak megvan a nyoma. + +JÁNOS (folyton nagyobb izgalommal; szaggatott hangon +beszél): Vörös? + +KATICA: Nem ... fehér ... fehérebb mint a karom. + +JÁNOS (Katica karja után kap mohó vággyal, de Katica +elhuzza): Fehérebb?... ugyan ... hogyan ... (Katica kezeire +kidülledt tekintettel néz.) A maga szép keze, karja +nagyon fehér, hófehér ... + +KATICA (mosolyogva): Elég fehér ... + +JÁNOS (most már a férfivágy tüzében, alig tudja mit +beszél): Meg gömbölyü ... rózsás, formás ... sima, bársony +puha ... (Katica mosolygós arcára téved tekintete, hirtelen) +Nem--Katóka--a folt nem fehérebb ... + +KATICA: De ha mondom ... + +JÁNOS: Nem ... mert az vörös, csunyán vörös ... + +KATICA: És ha még sem vörös? + +JÁNOS: Akkor ... (megakad. Kinos szünet; aztán zavart +mosolylyal kivágja magát) nem botütés ... nem én vagyok +az okozója ... természetes, hogy nem én vagyok ... Katóka ... +Mondja: Hol van a nyoma? + +KATICA (a jobb felső karjára mutat):Itt! + +JÁNOS: Megláthatnám ...? + +KATICA (megfenyegeti az ujjával): Tanitó bácsi, nem +szabad rossznak lenni ... + +JÁNOS (zavartan): Nem ... isten bizony nem ... De a +bálokban, azoknak, szabad ... mi? + +KATICA: Az más ... (szemébe néz) Aztán mért akarja +látni ...? De igazat mondjon tanitó bácsi ...? + +JÁNOS (a legnagyobb izgalommal): Hogy vörös-e?... +(Türtőztetve magát) Ha fehér ... akkor nem botütés ... a +gazság akkor nem az én lelkemen szárad ... + +KATICA (mosolyogva): Csak ezért ...? + +JÁNOS (rekedten hörögve): Igen ... mutassa Katókám ... mutassa ... + +KATICA (Kacér; mosollyal): Ha csak ezért, akkor megmutatom. +(Lassan fölkezdi türni a jobb kar ujját, egész a +vállig feltürte és rámutat a kar felső részére.) + +JÁNOS (ki eddig alig birt éhes vágyának parancsolni, +most mohón, kidülledt szemekkel megragadja Katica karját +és hirtelen rátapad egy hosszu, vonagló, szenvedélyes +csókkal oda, ahova Katica mutat.) + +KATICA (halk, ijedt sikoltással): Megőrült?... Ereszszen!... +(Ki akarja szabaditani a karját, de János vasmarokkal +tartja és csókolja ott, ahol éri le egészen a kézcsuklóig.) + +JÁNOS (lihegve, egész testében megreszketve, ujjaival +végig simitja kéjes borzongással Katica kezeit, miközben +Katica bosszus idegességgel lerángatja karjára a ruhát, János +még egy tüzes csókot nyom a kezére, aztán lerogy +a karosszékbe. Kinos szünet néhány pillanatig. Aztán elfojtott, +szaggatott zihálással): Csak az ütés helyét akartam ... +De bennem már előbb pezsgett, forrt és száguldott a +vér ... Akácvirág tikkadt illata eltemette az eszemet ... Mámoros +tavaszi hangulatnak tüzes szinei szikrázva, tülekedve +keringtek bennem ... velem ... ellenem és aztán vad vágygyal +csókoltam, asszonyi vállat, asszonyi kart ... (Nagy, siró +szomorusággal) Én ugy se csókoltam még soha fiatal, fehér, +formás, meztelen vállat, meztelen kart ... + +KATICA (lábával dobbant): Csend! (Szünet. Nagyon halkan.) +És a felesége ...? + +JÁNOS: Eh!... Mért emliti épen most azt a szegény, +szürke, elfáradt öreg asszonyt? + +KATICA: Tanitó ur szégyelje magát! + +JÁNOS: Katicám ... édes ... tudom, hogy nyomorult vagyok ... +de még--férfi vagyok! (Maga elé mered.) + +KATICA (a szék karfájára ülve, kacéran ráhajol, hajával +érintve János arcát): Ép ezért ne Rizácska erkölcsét +féltse tőlem, hanem a magáét tanitó bácsi. (Kedves mozdulattal +a kezét nyujtja.) + +JÁNOS (hódolattal megcsókolja a kezét, nagyon zavartan): +A tavasz ... higyje el ékes Katica, ennek csak a tavasz +az oka ... + +KATICA (mosolyogva): Igen ... a tavasz ... ép ezért--csukja +be kérem az ablakot. + +JÁNOS: Minek?... Hiszen olyan jól esik a tüzes, forró +fejemnek ez a friss tavaszi levegő. + +KATICA (nagy nyomatékkal): Ép azért ... (Zaj a szomszéd +szobából. János és Katica rendbe szedik magukat.) + + +János, Katica, Ida, Riza, később Jenő + +IDA (kinyitja a baloldali ajtót, belép; utána Riza kezében +a regénnyel. Mindketten ünneplőbe vannak öltözve. +Jenő szepegve be-bekandikál az ajtón): Bocsánat, de a férjemnek +már az iskolába kell mennie. + +JÁNOS (megnézi óráját): 10 perc mulva 2 óra. + +KATICA (közben derült vidámsággal kezet fogott Idával +és megcsókolta Rizát. A bekandikáló Jenő felé megy, +de az beszalad előle, ő utána.) + +JÁNOS: Jobban rá kellett volna vágnia! + +IDA: Mért? + +JÁNOS: Kővel dobálta meg a lovat ... + +IDA: A rossz gyerek ... + +KATICA (kézen fogva Jenőt, kijön vele a szobából): +Ne bántsák. Mi már kibékültünk. + +JENŐ: De lovas katonát is! + +JÁNOS: Csókolsz kezet, te haszontalan lurkó! + +JENŐ: Azután ... Katica néni ... kocsit is ... lovat is? + +KATICA (mosolyogva): Azt is! + +JENŐ: Ide a kezét! (Megfogja Katica kezét, ki e közben +Jánossal halkan beszélget és egy cuppanós csókot nyom +rá és trillázva Rizához szalad.) + +IDA (ki éber figyelemmel kiséri Katica és János halk +beszédjét): János ... + +JÁNOS (fölrezzen): Tessék ...? + +IDA: Katica szives lesz kissé elfordulni, hogy levethessed +a szalonkabátot. + +KATICA: Kérem, én már ugy is távozni akarok. + +JÁNOS (hevesen): Maradjon kérem. Haza kisérem. (Katica +mosolyogva elfordul és odamegy Rizához. János e közben +már-már leveti a szalónkabátot, mikor megüti orrát a +kabátból kiáradó parfüm; mély lélegzettel magába szivja, +majd a zsebkendőjét is előveszi és annak illatát is magába +szivja. De mikor észreveszi, hogy Ida folyton kémleli, +láthatólag összerezzen, de aztán nyugodt, természetes +hangon) Nem vetem le ... ez melegebb ... nem kell legalább +felöltőt huznom. (Odamegy Katicához és Rizához, +közben még vidám kedvvel meg-megszagolja a gomblyukba +tüzött virágot.) + +KATICA (eközben Rizával halkan beszélgetett. Meglátja +János közeledését, félhangosan): No majd meglátja, Rizácska ... + +RIZA (fejét rázza): Lehetetlen ... Jobb, ha nem is +szól neki. + +KATICA (mosolyog, nem felel; aztán a hozzájuk érkező +Jánoshoz): Ezt a könyvet is én küldtem ... Rizácska +bátran elolvashatja, az én felelősségemre ... + +JÁNOS: Ugy ... akkor csak olvasd, lányom ... hálásan +köszönöm, kedves Katica ... + +RIZA (nagy örömmel): Édes ... (Megcsókolja Katicát, +ki Jánossal ujra halkan beszélget.) + +IDA (aki tovább is aggodalmasan figyeli Jánost és Katicát, +eközben Jenőnek halkan sug valamit, rámutatva a +nádpálcára. A »Katica« szóra Ida láthatólag összerezzen, elhalón +suttogja): Katica ...? + +JENŐ (eközben a nádpálcát az apjához viszi). + +JÁNOS (mikor hozzáér Jenő keze): Mi az? (Meglátja a +pálcát, zavartan) Vidd vissza!... Nem kell! + +KATICA (elfordul, halkan nevet). + +IDA: Nem viszed magaddal? E nélkül még sohasem +mentél az iskolába, János? + +JÁNOS: De ha mondom, hogy nem kell. + +JENŐ (örömében ugrál): Ojé! Ez annyi, mint egy lovas +katona! (Megfogja apja kezét és huzni kezdi.) Miért nem +megyünk már, édesapám?... Ugy szeretek ma iskolába +menni ... + +RIZA: Apa, mondd: miről akarsz ma magyarázni? + +JÁNOS (odalép az ablakhoz, de szemeit nem veszi le +Katicáról): A tavaszról, édes lányom, az ifju, zsendülő tavaszról ... + +RIZA (odaszalad hozzá és átöleli): Óh tanits meg engem +is a tavasz szépségére, édes, jó apám. + +JÁNOS (gyöngéden megsimogatja Riza haját): Hát tudod, +édes, kis Rizám: mi a hangulat, a szin és az illat ...? (Riza +fejével nemet int. János elmerülve magyaráz.) + +IDA (eközben a szin elején szemrehányóan Katicához): +Mit csinált, Katica, a férjemmel? + +KATICA (mosolyogva rámutat Jánosra és Rizára) Tán +jobb apát és jobb tanitót. + +IDA: De ő nemcsak apa és tanitó, hanem férj is, az +én rossz, csapodár férjem. + +KATICA (vállát vonogatva): Engem ne vádoljon ezért ... +én erről nem tehetek. + +IDA: Istenem ... tudom, hogy maga jó ... ne nehezteljen +rám ... de édes Katica, én olyan boldogtalan vagyok. +(Könnyeit törli.) + +KATICA (meghatva): Ne sirjon, kedves tanitóné ... + +IDA (elkeseredetten): Hát mit csináljak? + +KATICA (egy pillanatra gondolkozik, aztán nagyon határozottan): +Csukja be az ablakot! + +IDA (nagy csudálkozással): Az ablakot ...? + +KATICA (ujra nagy nyomatékkal): Igen, az ablakot! +És ha az ura velem akarna távozni, hivja vissza! (Kezet +fog vele, aztán odalép Rizához, karját karjába ölti és a +jobboldali ajtó felé vezeti. János követi őket Jenőt kézenfogva. +Katica abban a pillanatban nyitja ki a bejárat ajtaját, +mikor Ida ép a második ablakot is betette. A szobában +homály van, csak a nyitott ajtón át hatol be a tavaszi +napsugár és fényözönbe vonja a küszöbnél álló csoportot.) + +IDA (eközben a homályos szobában leül a pamlagra és +onnét szomoru, halk hangon): János ... Jenő kezet se csókolt ... + +JÁNOS (kelletlenül, de mégis parancsolólag): Csókolj +kezet! + +JENŐ (durcásan bemegy és kezet csókol). + +IDA: Jánosom, te se bucsuztál el tőlem. (János meghökken +és aztán habozva néz Katicára.) + +KATICA (nyomatékkal): Bevárom a tanitó urat! + +JÁNOS (mohón): Köszönöm ... rögtön jövök. (Sebbel-lobbal +bemegy. Katica csak erre várt. Átlépi Rizával a küszöböt +és nesztelenül beteszi maga után az ajtót. A szoba +homályos. Közben János Idához ért.) Gyorsan ... nincs időm ... +Mi bajod ...? + +IDA (nagy szomorusággal): Az én bajom, János ... + +JÁNOS (eközben megfogja Ida kezét, mintha ajkához, +akarná vonni, de aztán meggondolja magát, csak kissé megszoritja +és elereszti. Ida keze lehanyatlik. János ezután megfogja +a türelmetlenségében toporzékoló Jenő kezét és lohol +vele az ajtó felé.) + + +János, Ida, Jenő és Riza + +RIZA (épen belép). + +JÁNOS (megdöbbenve): Katica ...? + +RIZA: Elment. + +JÁNOS (meginog, rekedten): Merre? + +RIZA: Érte jött a kocsi és elhajtatott. (Nyugodtan leül +az asztalhoz és fellapozza a könyvet, olvas.) + +JÁNOS (egy pillanatig dermedten áll. Aztán mély sóhajjal +összerázkódik.) + +IDA (ki feszülten figyel rá): Fázol, János? + +JÁNOS (halkan, nagyon szomoruan): Fázom ... óh a +csalfa napsugár ... (Az ablakra mered) már nincs is itt ... +eltünt ... olyan korán van és máris este van ... + +IDA (halkan, önmagában): Este van. + +JÁNOS (odamegy a ruhafogashoz, leveti a szalónkabátot, +a virágot kiveszi a gomblyukból): Ez még nem tavasz ... + +IDA (sohajtva): Nekünk már sohse lesz tavasz, János ... + +JÁNOS (összeborzong. Nem szól semmit. A virágot a +földre dobja, rátipor. Nagy sebbel-lobbal ráveszi a másik +kabátot, aztán rá a felöltőt. A pálcát a kezébe kapja és +a másik pillanatban becsapja Riza orra előtt a könyvet.) +Mondtam már, hogy ne olvass! (Riza dühében sirni kezd.) + +JENŐ (észrevéve a nádpálcát, ijedten): Édesapám, a tavaszhoz +nem kell nádpálca! + +JÁNOS (rávág): Mars! Majd adok én neked tavaszt! +(Kivezeti a siró Jenőt és becsapja az ajtót.) + + +Ida és Riza + +IDA (felkel helyéről): Ugy fázom. + +RIZA (könnyeit törli): Kinyissam az ablakot? + +IDA (eközben a szekrényhez ment és kivett abból egy +kis dobozt.) Hagyd, Rizám, én ennél melegszem. (Leül Rizával +szemközt. Kis kulcsot vesz elő, mely vékony láncon +a keblén csüng és avval kinyitja a dobozt. Elsárgult leveleket +vesz ki belőle. Miközben az egyiket olvassa) Miért +sirsz, lányom? + +RIZA (könnyeit törli): Hogyne sirnék ... pedig ugy örültem, +hogy apa már nem a régi ... + +IDA (feltekint az olvasásból; sóhajtva): Bárcsak olyan +volna, mint a régi ... (Könnyeit törli) + +RIZA: Anyuskám, hát te mért sirsz? + +IDA (könnyben uszó szemekkel): Apád szerelmes levelei ... + +RIZA (felpattan, odamegy lábujjhegyen anyja háta mögé, +átöleli és félhangosan a levélből olvassa): »Édes, egyetlen +szerelmem« ... Apa is igy kezdte ...? (Ida szomoruan bólintgat. +Csönd.) + + + + +POMPEJI UTOLSÓ ÉJE + +EGYFELVONÁSOS VERSESTRAGÉDIA + +IRTA HORVÁTH ÁKOS + + +SZEMÉLYEK + +LESBIA +TITUS +LENTULUS +RÓMAI IFJU +MÁSIK RÓMAI +RÓMAI NŐ +EGY ASSZONY +HIRNÖK +MÁSIK HIRNÖK +HARMADIK HIRNÖK +ÖREG RÓMAI +EGY LEÁNY +ÖREG EMBER +LEÁNYOK, ASSZONYOK, FÉRFIAK, RABSZOLGÁK + +Történik Kr. u. 79-ben + +Nyilt csarnok. Virágfüzérekkel diszitett oszlopok között +a tenger és a háborgó Vezuv látszik.--Este. A termet +fáklyák világitják be. Mámoros nők és férfiak hevernek +szerteszét a nyugágyakon. Rabszolgák virágokat szórnak s +tialokat szolgálnak fel.--Lesbia, ébenfekete haju, fiatal, +karcsu lány, az egyik oszlophoz dőlve az öblöt és a lángoló +hegyet nézi.--Lentulus jobbról egyedül áll s komoran +maga elé bámul.--Titus halkan Lesbiához beszél, +aki alig veszi őt észre. + + TITUS: + +Mondd, Lesbia, mért nem hallgatsz reám? +Rózsás füled mért nem fogadja be +A hangomat?--Bántottalak talán? + + LESBIA: + +Hangod érdes,--az ő hangja zene. + + RÓMAI IFJU: + +Jupiterre, ez a bor édesebb! +Igyál, Caius,--ugysem lesz reggeled! + + TITUS: + +Szép Lesbia, legalább nézz reám! +Komor lesz és sötét az éjszakám, +Ha nem tekint felém tüzes szemed... + + LESBIA: + +Mért nézzek rád, ha ő rá nézhetek?! + + MÁSIK RÓMAI: + +Hattyupehelynél puhább a kebled-- + + RÓMAI NŐ: + +Dőlj az ölembe, én majd legyezlek! + + TITUS: + +Óh Lesbia, egyre közelg a vég.-- +Szenvedés volt miattad életem,-- +Csókolj meg hát,--égek a csókodért... + + LESBIA: + +Üdvöt csak az ő csókja ad nekem. + + HIRNÖK: + +Titus, siess, házad lángot vetett-- + + TITUS: + +Emésztőbb láng pusztitja lelkemet. + + LESBIA: + +Nem mégy haza? + + TITUS: + + Nem, mert téged nézlek-- + + LESBIA: + +Hagyj magamra, untat a beszéded. + +(Titus szomoruan, lesütött fejjel Lentulushoz megy, de onnan +is Lesbiát nézi.) + + RÓMAI IFJU: + +Töltsd tele kelyhed vérszinü borral, +Égjen az ajkad, forrjon a véred! + + MÁSIK RÓMAI: + +Vesszen a bánat, félre a gonddal! + + TÖBBEN: + +Éljen a mámor! Éljen az élet! + + TITUS (Lentulushoz): + +Lesbia ma álmodó és halvány-- + + RÓMAI NŐ: + +Csókot nekem! Szomjazom a csókra! + + LENTULUS: + +Teste fehér, mint a tubarózsa... + + TITUS (Lesbiát nézve): + +Lesbiának mosoly játszik ajkán.-- + + RÓMAI IFJU: + +Hé Lentulus, szinültig a kelyhed, +Mért nem iszol? Lentulus?! + + LENTULUS: + + Felejted, +Hogy nem mindig lehet felejteni?! + + ÖREG RÓMAI: + +Hej leányok! Adjatok csak neki +Édes csókot! + + TITUS: + + Hagyjátok magára. + + EGYIK LEÁNY: + +Ajkán csókom keserüvé válna. + + LENTULUS: + +Feljött a hold a füsteflhő megett-- + + TITUS: + +Lesbiának márvány keze remeg... + + LENTULUS: + +Karcsu nyaka ragyogó, hófehér-- + + TITUS: + +Mint a rózsa, melyet az esti szél +Körülölel, ugy reszket gyenge válla-- + + EGY LEÁNY: + +Miért néztek ti folyton Lesbiára? +Ő kőszivü és vére sem pezseg, +Ajka sápadt és bánatos szeme-- +Ma éjszaka engem öleljetek! +Ki tudja, a reggelt megérjük-e?! + + TITUS: + +Egy holdsugár sötét hajába tévedt... + + A LEÁNY: + +Észre sem vesz, hiába várod, téged-- + + TITUS: + +Mostan leült,--az árnyék eltakarja-- + + LENTULUS: + +Lesbiának mosolyog az ajka... + + EGY RÓMAI: + +Ugy, ugy, csókolj, ölelj át, Cluvia! + + LENTULUS: + +Ide nézett, mosolyog, elpirult-- + + TITUS: + +Talán rád vár, Lentulus, menj oda-- + + LENTULUS: + +Most nem megyek, jókedvem füstbe fult,-- +Mint a vampir, szivemen ül a vész-- + + TITUS: + +Menj Lentulus! Mosolyog, egyre néz, + + LENTULUS: + +Holtak leszünk, Titus, reggelre mind! + + TITUS: + +Feledd el, ha Lesbia rád tekint, +Bár nézne rám! + + EGY RÓMAI: + + Lentulus! + + TITUS: + + Menj oda! + + A RÓMAI: + +Mért vagy sápadt? A félsz szivedbe szállt? + + TITUS: + +Most is rád néz és bibor ajakát +Harapdálja fehér, gyöngysor foga... + + LENTULUS: + +Nevetéset fojtja el biztosan-- + + TITUS: + +Nem gondolom. Inkább haragra gyult-- + + HIRNÖK: + +Tiberius villája romba van! + + MÁSIK HIRNÖK: + +Egy lávakő az átriumba hullt! + +(Földalatti moraj hallik. Kivülről jajgatás. A teremben levők +elszörnyednek.) + + LESBIA (átszellemülve): + +Boldog vagyok! Ma lesz tehát a nap! + + HARMADIK HIRNÖK: + +Elöntötte körül az utakat +A láva már--menekülés sehol! + + LENTULUS (sápadtan): + +Hallod, Titus? + + TITUS: + + Hallgass! Lesbia szól,-- + + LESBIA: + +Boldog vagyok! Az óra közeleg... +Szép Lentulus, ma a tied leszek! + + EGY RÓMAI (kitekintve): + +Az utcákon hamueső szakad! + + LESBIA (Lentulushoz lépve): + +Végre, végre itt van a pillanat, +Melyben a kín és mámor egybeforr, +Melyben mienk mennyország és pokol,-- +Amely megöl és mégis üdvöt ad.-- + + EGY ASSZONY (berohanva elájul): + +Irtózatos! + + LENTULUS: + + Lesbia, csókodat +Nem élvezem, mikor közelg a vég... + + LESBIA (egyre szenvedélyesebben): + +Kérted csókom pirosló, szent tüzét, +S én az élő nem adtam meg neked, +--Nem akartam lenni a kedvesed! +De most, hogy a halálnak napja van: +Forró vágyban neked adom magam! + + EGY RÓMAI: + +A füst terjed... + + LESBIA (elsápadva): + + Lentulus! Mondd, mi lelt? +Te félsz talán? + + LENTULUS: + + A halál rám lehelt +És megfagyott a mosoly ajkamon,-- +De már vége--egy percig volt csupán. + + HIRNÖK: + +Lentulus, a palotád puszta rom! + + LENTULUS (erőltetett jókedvvel): + +Hé, bort ide! Szerelmünk ajakán +Feledjük el, hogy köztünk a halál! + + TITUS: + +Te boldog vagy, téged Vele talál, +Mégis sápadsz és a hangod remeg-- + + RÓMAI IFJU: + +Igazad van, Lentulus, töltsetek! + + RÓMAI NŐ: + +S daloljatok, a bánat mit sem ér! +Boldog, aki vigan s gyönyörben él! + + TITUS: + +S még boldogabb, aki gyönyörbe hal... + + LENTULUS: + +Virágillat, édes csók, tréfa, dal +Némítsa el szivünkbe mind a gondot... + + MÁSIK HIRNÖK: + +--Dolabella villája összeomlott!! + + LENTULUS: + +Eh, ki bánja! + + LESBIA: + + Ne is hallgass oda-- + + LENTULUS: + +Hozd vissza hát elszállott kedvemet! +Daloli nekem valamit, Lesbia! + + LESBIA: + +Lentulus, te elfeledsz engemet, +Ha a halál sötét szárnya suhog... + + LENTULUS: + +Lehangolnak a fekete romok... + + LESBIA: + +Majd felvidit ajkam piros dala! + + LENTULUS: + +Igen, igen,--daloli csak, Lesbia! + + LESBIA (dalol): + +Töltsd tele égő, vérszinü borral +Lobogó vágyad aranypoharát, +Oltsad a szomjad lángoló csókkal, +Kérve a párod bibor ajakát!-- +--Testem a vágytól tüzesen ég-- +Evoé! Szép vagy! Isteni szép! + +Szedd tele húsos hó-liliommal +Lobogó mámor piros serlegét,-- +Öleld át forrón, erős karoddal +Remegő párod puha termetét! +--Liliom és csók szedni való-- +Evoé, csókom isteni jó! + + MIND: + +Evoé, evoé, gyönyör az élet, +Gyönyörben érjen életünk véget! + + LESBIA: + +Emlékezel? Több mint egy éve már, +Hogy ajakad ajkam csókjára vár-- + + LENTULUS: + +És nem adtál! + + LESBIA: + + De most, hogy meghalok: +Halálomban egész tied vagyok!! + + LENTULUS: + +Mi a multban szép álom volt csupán-- +Csodás való Pompei ravatalán!-- + + LESBIA: + +Szép Lentulus, nem érhet ugy a vég, +Hogy ne legyek egészen a tiéd! + + EGY RÓMAI: + +Jupiterre, megremegett a föld! + + MÁSIK RÓMAI: + +Meneküljünk! A csarnok összedőlt! + + HARMADIK: + +A tető ég! + + NEGYEDIK (befutva): + + A kert tüzet fogott! + + ELSŐ: + +Verres háza még épen áll amott, +Pincéje jó! + + MÁSIK: + + Az utcán láva foly! + + LESBIA (Lentulushoz): + +Két karoddal erősen átkarolj, +S ugy várjuk, mig szétfut a gyáva had! + +(A mulatók mind riadtan menekülnek, csupán Titus és Lentulus +marad a teremben. Lentulus ijedten kitekintget, Titus szomoruan +Lesbiát nézi. Lesbia szenvedélyesen Lentulushoz +lépve, kezeit megragadja.) + + LESBIA: + +Végre, végre itt van a pillanat! + + LENTULUS (zavartan): + +Igen, igen,-- + + EGY RÓMAI (futva): + + Dőrék, a házba égtek! + + LESBIA: + +Most kezdődik számomra csak az élet! +(Körülnézve) +Nincs senki már, aki tanuja lenne, +Hogy átölelsz forró, szent szerelembe'... + + LENTULUS: + +Menjünk innen, Lesbia! Pillanat, +És a tető lángolva ránk szakad! +--Nem magamért, érted félek csupán... + + LESBIA (gunyosan): + +--S a te arcod lett mégis halovány?! +Az enyém, nézd, pirosló, mint a rózsa... + + TITUS: + +Csodás álmok rejtelmes álmodója +Fehér lelked... Lesbia, értelek! + + LENTULUS: + +Nem meghalni, élni vágyom veled, +Nem egy percig,--örökre kell nekem +A te csókod... Lesbia, jöjj velem,-- +Még nem késő, megmentjük életünk', +Aztán együtt-- + + LESBIA (szenvedéllyel): + + Mindnyájan elveszünk! +Menekülés nincs,--Lentulus--sehol! + + TITUS (Lentulushoz): + +Szerencsétlen! Te még gondolkodól, +Mikor forró csókkal vár kedvesed?! + + LESBIA: + +Igen Titus, igazad van neked, +A szenvedélyt megyilkolja az ész-- + + LENTULUS: + +--Az élet vig és a halál komor, +Miért hivod? Jöjj! + + LESBIA: + + Lentulus, te félsz?! + + LENTULUS: + +Én? Nem, dehogy!--Vérszinü, régi bor +Gyujtsa lángra agyam rideg szavát, +Hadd higyjem, hogy a halál messze még! +--Add Lesbia ajkad szüz biborát! + + LESBIA (megcsókolva): + +Igy, Lentulus, igy vagy nekem te szép! + + LENTULUS: + +Csókolj, ölelj! Ne tudjam, hogy az óra, +Melyben karom először átkarolja +Szüz testedet,--remegő, tiszta vággyal-- +Együtt száll el lelkünk vég-sóhajával... + + LESBIA: + +Végre, végre előttem áll a férfi, +Aki lelkem--sokára bár, de--érti, +Ki rajongva hal meg szivem felett... + + TITUS: + +És én talán nem értem lelkedet?! + + LESBIA: + +Menj, Titus, te barátom vagy csupán,-- + + LENTULUS: + +Tied a mult, a mienk a jelen... + + LESBIA: + +Nászéjünk van Pompei ravatalán,-- + + TITUS: + +Nektek gyönyör,--halálos kín nekem... + + LESBIA: + +Menj, menj, Titus! Mint irigy, barna felleg +Miért állasz tüzes napom elé? + + TITUS: + +Igazad van,--koldulni bús szerelmet +Most nem való. Váljon hát semmivé +Pompejivel reményem, hitem, álmom... +Félreállok.-- + + LESBIA: + + A szörnyü pusztuláson +Kacag szivem, mert forróbb lánggal ég, +Mint a Vezuv, és szemem fényesebb, +Mint tört fénye, melyet az égre vet.-- + + LENTULUS: + +A vágy tüzes, pirosló köntösét +Boritja rám ajkad izzó szava,-- +Te vagy a kín és mámor, Lesbia, +A halálban az öröklét te vagy! +Menyországba tévesztő kárhozat! + + LESBIA: + +Végre, végre, Lentulus! + + LENTULUS: + + Mintha szállnék +Tüzes szárnyon--mámorfelhők felett-- + + LESBIA: + +Csitt, csitt, ne szólj,--a csókod édesebb, +Ha mit se szólsz.-- + +(Az oszlopok mögül szomoru, fiatal leány lépdel elő, merően +a földre nézve, mintha keresne valamit. Hosszu haja kibontva +hull alá, ruhája összetépve.) + + A LEÁNY: + + --Fekete, gyászos árnyék,-- +Égő romok,--rezgő föld,--tüzeső,-- +--Halott család,--halott sziv,--halott isten,-- +Égő város,--tüzhegy,--izzó mező-- + + LENTULUS: + +És égő sziv! + + LESBIA: + + Csókolj hát! + + A LEÁNY: + + --Szive sincsen,-- +Rejti, rejti fekete, gyászos árnyék,-- +Halott álom,--halott sziv.--Mintha járnék +Lelkek között,--nehéz, sulyos a lég.---- +--Halott isten-- + + LENTULUS: + + Csodálatos beszéd... + + A LEÁNY: + +Szeretkeztek? Mámortól, vágytól égtek? +Az ég s a föld átkozott frigyre léptek, +S ma válnak el... + + LENTULUS (komoran): + + Hallod? + + LESBIA: + + A félelem +Vehette el szegénynek az eszét,-- + + LENTULUS: + +Szivembe tép-- + + LESBIA: + + Fehérlő keblemen +Keress vigaszt! + + A LEÁNY: + +--Mert hütlen lett az ég,-- +És megrepedt a föld égő szive, +S most vonaglik, mint én,-- + + LESBIA: + + Borulj ide! + + LENTULUS (a leányra figyelve): + +Halld csak! + + A LEÁNY: + + --Mint én,--mint az én bús szivem,-- + +(Fájdalmasan) + +Légy átkozott, te ég, légy átkozott! +Hütlenséged kínos halált hozott +Szerelmemre! Elvetted mindenem! + + LESBIA: + +Nézz már reám! + + LENTULUS: + + Nem, nem, most nem tudok! + + A LEÁNY (felzokogva): + +Cornélius! Felelj, szólj, merre vagy? +Égő lángban, sötét romok alatt +Keres sirva szegény menyasszonyod! + + LENTULUS: + +Boldogtalan! + + A LEÁNY: + + Szerelmem, jöjj elő! +Sehol sincsen!--Rengő föld,--tüzeső-- +Halott család,--halott sziv,--halott isten,-- +Égő város,-- + + LENTULUS: + + Hallod? + + A LEÁNY: + + Óh kegyetlen +Fekete ég, add vissza holtamat! + + LESBIA: + +A halálban a csókom üdvöt ad-- + + LENTULUS: + +A csókodban a halál ize van,-- +Szép Lesbia, tanits felejteni... + + A LEÁNY (kivülről hallik): + +Cornélius! + + LENTULUS: + + Kedvesét keresi +Szegény leány! + + LESBIA: + + Látod,--boldogtalan, +Mert nem halhat csókolva kedvesét.-- + + LENTULUS: + +--Nézd Lesbia, jobb élni szerelemben, +Mint szeretni egy óráig, azért, +Hogy a láva örökre eltemessen... + + LESBIA: + +S ha csókollak, te gondolkodni tudsz? + + LENTULUS: + +Ajkam csókol és a szivem szeret, +Testem forró, szent mámorban remeg, +De az agyam-- + + LESBIA: + + Mondd ki, remegve futsz +A vész elől s csókom nem élvezed.-- + + LENTULUS: + +Mikor látok vonagló, bús szivet, +Melyet gyötör halálos fájdalom: +Jéggé dermed a csókod ajkamon. + + LESBIA (hizelegve): + +Nézd, elment már,-- + + LENTULUS: + + S hogyha elképzelem, +Hogy szép tested, amely még csupa élet, +S melyet most még szerelmed vágya éget,-- +--A halálé,--hát elszorul szivem... + +(Titus, ki eddig szótlanul egy oszlophoz dőlve figyelte őket, +hirtelen előlépve, az elfojtott szenvedélytől remegve szól +Lesbiához.) + + TITUS: + +Szép Lesbia, miért is méltatod +Őt szóra még? Remegő, bús fejét +Mért fogja át ölelő két karod?! +--Gyermek ő még s éretlen, kis szivét +A félélem szaggatja s futni vágyik... + + LESBIA (meghatottan): + +És te itt vagy és őrzöl önfeledten! +Arcod tüzes, szemedből vágy sugárzik... +Titus, Titus! + + LENTULUS (ingerülten): + + Elég már! Mert ti ketten +Nem tudjátok felfogni a veszélyt, +Engem, mivel eszemre hallgatok: +Kigúnyoltok.--Tekintsetek no szét, +S lássátok, hogy Pompeji már halott... +--Az utca ég, a házak összedőlve, +A hamu száll, alig hogy látni tőle-- +A megfulás iszonyu kínja vár itt... + + LESBIA: + +Mit bánom én, ha ajkam csókra vágyik?! + + TITUS: + +S mit bánom én, ha látom Lesbiát?! +Ő nélküle mit sem ér ez az élet! + + LENTULUS: + +Jupiterre, nem türhetem tovább +Eszeveszett, őrjöngő fecsegésed, +Eredj, Titus, nincs idő itt a szóra... + + TITUS: + +És Lesbia? + + LENTULUS: + + Megmentem én magam! +Jőjj Lesbia; Derekad átkarolva +Kimentelek, hallgasd meg szavam! + + LESBIA: + +Nem engedem, ne érintsen karod! +--Ha nem tárod mámorral, ölelésre, +Hozzám ne érj!--Ha csókom akarod: +Csókolj meg itt! + + LENTULUS: + + Lesbia! Vége! Vége! + + ÖREG EMBER: + +Segitsetek, ha van még bennetek +Romlatlan hit a régi istenekben! +--Féllábamra izzó tüzkő esett, +Nem birom már vonszolni gyenge testem... + + LENTULUS: + +Ily sorsra jutsz te is, szép Lesbia! + + AZ ÖREG EMBER: + +Segitsetek, s tietek lesz a kincsem! + + LESBIA: + +Halj meg te is, ha meg kell halni +Pompejinek! + + AZ ÖREG EMBER: + + Egek, hát senki sincsen, +Ki megmentse életem gyermekimnek?! + + TITUS: + +Szegény öreg, nem kell nekem a kincsed, +De megmentlek,--erősen fogd karom... + + LESBIA: + +Óh hát te is? Te is csak gyáva vagy?! + + LENTULUS: + +Hallod?! Nem, nem,--hiába akarom, +Nem birom már tovább! + + LESBIA: + + Hah, gyáva had! + + LENTULUS: + +Agyam lüktet,--hótested vértől ázik, +Ha rád nézek s lángkéve szöghajad,-- +Az ajkadon pirosló láng cikázik, +S éjfél szemed lila villámokat +Vakitva szór... + + LESBIA (gúnyosan felkacagva): + + Haha, a gyávaság +Ha megőrjit, költővé is tehet! + + LENTULUS: + +Félek tőled, Lesbia,--nem lehet +Csókot adni, ha végső csókot ad +A világnak a szörnyü, vad halál... + + LESBIA: + +Mégy? Futsz? No menj. Lentulus, mire vársz még? + + LENTULUS: + +Ne nézz ugy rám, Lesbia. Szemeidben +Delei lobog s bilinccsel tartja itten +A lekemet... + + LESBIA: + + Haha, menj,--mire vársz még?! + + LENTULUS: + +Igen, igen, halott lány halott lelke +Halott város halálát rám lehelte... +Nézd, Lesbia, fekete füst kel ott,-- +Egő romok,--rengő föld,--tüzeső,-- +Halott isten,--óh titkos, bősz erő +Légy átkozott, ezerszer átkozott!! + +(Lentulus vissza-visszanézve, mint aki nem tudja, hogy mit +tegyen, arcán halálos rémülettel a kijárat felé hátrál, majd +hirtelen egy újabb földalatti morajtól megrémülve, eszelős +kacagással kifut. Lesbia mély megvetéssel, hideg gúnnyal +nézi. Majd lassan, alig hallható hangon megszólal.) + + LESBIA: + +Elment. Haha! S remegő, lázas ajkkal +Nem csókoltam! Haha, a gyáva, gyáva! +Nem ö`eltem vad tüzzel,--tüzhalálba'! +Szeretkező, halálos, bús sóhajjal... +Haha, haha, csóktalan véget érek! + + (Lerogyva) + +Irtóztató! + + TITUS: + + Lesbia, jöttem érted, +Hogy vágyunktól égjünk el itt mi ketten... + + LESBIA: + +Te vagy, te vagy, ki vággyal, önfeledten +ölelni tudsz, a véget elfelejtve... + + TITUS: + +Óh miért nem örök a halál perce?! + + +Szemelvények a MODERN KŐNYVTÁR-t fogadó +kritikákból: + +Érdekes terv valósult meg azzal a három most megjelent +füzettel, amelyek a Modern Könyvtár című, Gömöri Jenő +szerkesztésében megjelenő, új irodalmi, művészeti és tudományos +gyűjteménynek első három számaként szerepelnek. +A Modern Könyvtár gazdag és nagyszabású programmal +indul meg és tekintve, hogy a legjelesebb magyar irók +szerepelnek munkatársai sorában, és az idegen írók legértékesébb +alkotásait fogja magyar nyelven megismertetni, sőt +ebben a formában egészen új és kívánatos sikerű egyik +programmpontja szerint magyar költők és irók műveit is +fogja a külfölddel megismertetni, a magyar irodalom, a magyar +művelődés szempontjából nagy jövőjű és jelentőségű +vállalkozás. Az első füzet a kitűnő német iró hat legszebb +novelláját tartalmazza. Thomas Mann a mai német irodalom +egyik legkimagaslóbb alakja. Gömöri kiforrott, simulékony, +árnyaló nyelven adja vissza Thomas Mann novelláinak +jellegzetes egyéni stilusát. A második füzet Pikler Gyula +két igen érdekes és tanulságos lélektani dolgozatát hozza. +Különösen a másodiknak van jelentősége Pikler tanainak +megismerése szempontjából. A harmadik füzet Kosztolányi +Dezsőnek, az ismert jeles poétának lírai ciklusa. Kosztolányi +az új magyar költészet egyik legértékesebb alakja. A szegény +kisgyermek panaszai a legnagyobb figyelemre rászolgáló, +ritka finomságokkal teljes, elsőrendüen művészi +munka. + + (Az Ujság) + +Die ersten drei Bände der »Modern Könyvtár« (Redakteur +Eugen Gömöri) sind jetzt erschienen und liefern +den Beweis dafür, dass diese neue Sammlung geeignet ist, +eine längst einpfundene Lücke im ungarischen literarischen +Leben auszufüllen. Die »Modern Könyvtar« hat sich die Verwirklichung +eines wirklich grosszügigen Programms zur +Aufgabe gestellt. + + (Budapester Tagblatt) + +Nagyjelentőségű és nagyjövőjű irodalmi vállalkozás indult +meg Modern Könyvtár cimen. A vállalat célja: új +kultura megteremtése Magyarorszagon. + + (Független Magyarország) + + ++-------------------------------------------------+ +| MODERN KÖNYVTÁR | +| MODERN IRÓK KÖNYVESHÁZA | +| SZERKESZTI GÖMÖRI JENŐ | +| | +| | +|Egyes szám ára 40 fillér, kettős szám ára 60 | +|fillér, hármas szám ára 80 fillér, négyes szám | +|ára 1 korona, ötös szám ára 1 korona 20 fillér | +| | +|A Modern Könyvtár az első magyar modern | +|irodalmi, művészeti és tudományos gyüjtemény. | +|Programmja a szépirodalom, valamint | +|a művészet és tudomány terén egyaránt nagyszabású| +|és páratlanul gazdag és ízig modern. | +|Munkatársai a legkiválóbb, legismertebb hazai | +|és külföldi írók, művészek, tudósok. A Modern | +|Könyvtár eddig megjelent füzetei voltaképen | +|vaskos kötetek mind és egytől-egyig a magyar és | +|idegen irodalom, művészet és tudomány remekei. | +|A Könyvtár füzetei nagy alakban jelennek meg | +|és szinte egészen könyvszámba vehetők. Betűi | +|gyönyörű, olvasható gyöngybetűk, papírja a | +|legfinomabb famentes papír, külső kiállítása | +|is elsőrangú. A Könyvtár művészi címlapja | +|Kozma Lajos, az ismert festőművész műve. | ++-------------------------------------------------+ + +Uránía könyvnyomda, Budapest, VII., Rottenbiller-utca 19 + + + + + +End of the Project Gutenberg EBook of A tanító / Pompei utolsó éje, by +Andor Kapos and Ákos Horváth + +*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 30277 *** diff --git a/30277-0.zip b/30277-0.zip Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..2748c2a --- /dev/null +++ b/30277-0.zip diff --git a/30277-h.zip b/30277-h.zip Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..08d86e6 --- /dev/null +++ b/30277-h.zip diff --git a/30277-h/30277-h.htm b/30277-h/30277-h.htm new file mode 100644 index 0000000..253085f --- /dev/null +++ b/30277-h/30277-h.htm @@ -0,0 +1,1653 @@ +<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.01 Transitional//EN"> +<html> +<head> +<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html;charset=UTF-8"> +<title>The Project Gutenberg eBook of A tanitó by Andor Kapos/Pompeju utolsó éje by Ákos Horváth.</title> +<style type="text/css"> +p { margin-top: .75em; text-align: justify; margin-bottom: .75em;} +.jobb { margin-top: .75em; text-align: right; margin-bottom: .75em;} +h1,h2,h3,h4,h5,h6 { text-align: center; clear: both;} +hr { width: 33%; margin-top: 2em; margin-bottom: 2em; margin-left: auto; margin-right: auto; clear: both;} +table {margin-left: auto; margin-right: auto;} +body{margin-left: 10%; margin-right: 10%;} +.pagenum { position: absolute; left: 92%; font-size: smaller; text-align: right;} +.linenum {position: absolute; top: auto; left: 4%;} /* poetry number */ +.blockquot{margin-left: 5%; margin-right: 10%;} +.sidenote {width: 20%; padding-bottom: .5em; padding-top: .5em; +padding-left: .5em; padding-right: .5em; margin-left: 1em; +float: right; clear: right; margin-top: 1em; +font-size: smaller; color: black; background: #eeeeee; border: dashed 1px;} +.bb {border-bottom: solid 2px;} +.bl {border-left: solid 2px;} +.bt {border-top: solid 2px;} +.br {border-right: solid 2px;} +.bbox {border: solid 2px;} +.center {text-align: center;} +.smcap {font-variant: small-caps;} +.u {text-decoration: underline;} +.caption {font-weight: bold;} +.figcenter {margin: auto; text-align: center;} +.figleft {float: left; clear: left; margin-left: 0; margin-bottom: 1em; margin-top: +1em; margin-right: 1em; padding: 0; text-align: center;} +.figright {float: right; clear: right; margin-left: 1em; margin-bottom: 1em; +margin-top: 1em; margin-right: 0; padding: 0; text-align: center;} +.footnotes {border: dashed 1px;} +.footnote {margin-left: 10%; margin-right: 10%; font-size: 0.9em;} +.footnote .label {position: absolute; right: 84%; text-align: right;} +.fnanchor {vertical-align: super; font-size: .8em; text-decoration: none;} +.poem {margin-left:20%; margin-right:20%; text-align: left;} +.poem .stanza {margin: 1em 0em 1em 0em;} +.poem span.i0 {display: block; margin-left: 0em; padding-left: 3em; text-indent: -3em;} +.poem span.i2 {display: block; margin-left: 2em; padding-left: 3em; text-indent: -3em;} +.poem span.i4 {display: block; margin-left: 4em; padding-left: 3em; text-indent: -3em;} +.poemjobb {margin-left:20%; margin-right:20%; text-align: right;} +.poemkoz {margin-left:20%; margin-right:20%; text-align: center;} +.poemkoz2 {margin-left:10%; margin-right:10%; text-align: center;} +</style> +</head> +<body> +<div>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 30277 ***</div> + +<br> +<h1>KAPOS ANDOR</h1> +<h2>A TANITÓ</h2> +<h4>EGYFELVONÁSOS SZINJÁTÉK</h4> +<h1>HORVÁTH ÁKOS</h1> +<h2>POMPEJI UTOLSÓ ÉJE</h2> +<h4>EGYFELVONÁSOS VERSESTRAGÉDIA</h4> +<center><img src="images/image1.jpg" alt=""></center> +<h3>MODERN KÖNYVTÁR</h3> +<h4>SZERKESZTI GÖMÖRI JENŐ</h4> +<h4>35. SZÁM</h4> +<h4>BUDAPEST, 1911</h4> +<h4>POLITZER ZSIGMOND ÉS FIA KIADÁSA</h4> +<span class='pagenum'>[Pg 6]</span> +<hr style="width: 65%;"> +<p class="poemjobb">Költeni annyi, mint itélőszéket<br> +tartani önmagunk fölött.</p> +<p class="poemjobb">(IBSEN)</p> +<br> +<p>A szerzők minden jogot, az előadás és fordítás jogát is, +fentartják maguknak. »A tanító« előadási joga Valentin Lajos +szinházi ügynöksége útján szerezhető meg. »Pompeji +utolsó éje« előadási joga a Modern Könyvtár Szerkesztősége +útján szerezhető meg.</p> +<br> +<h5>A MODERN KÖNYVTÁR SZERKESZTŐSÉGE:</h5> +<h5>VIII. KERÜLET, VAS-UCCA 15/b., I. EM. 18.</h5> +<h5>TELEFON: 6-89</h5> +<span class='pagenum'>[Pg 7]</span> +<hr style="width: 65%;"> +<h2>A TANITÓ</h2> +<h5>EGYFELVONÁSOS SZINJÁTÉK</h5> +<h4>IRTA: KAPOS ANDOR</h4> +<span class='pagenum'>[Pg 8]</span> +<hr style="width: 65%;"> +<h3>SZEMÉLYEK</h3> +<p class="poem"> +JÁNOS tanitó<br> +IDA felesége<br> +RIZA leányuk<br> +JENO fiuk<br> +KATICA<br></p> +<h5>Először adták a Kamarajáték-Szintársulatban 1911. Február 18-án</h5> +<span class='pagenum'>[Pg 9]</span> +<hr style="width: 65%;"> +<p>Szoba. Egyszerü butorok. A jobboldalon könyvespoic: könyvekkel +és irkákkal megrakva. A baloldalon ruhaszekrény, melléje +támasztva nádpálca. Középen asztal, rajta gyufatartó; +körülötte székek. Egy nagy karosszék. Pamlag a balszögletben, +közel a fenékfal egyik ablakához. A pamlag előtt +kis kézimunka-asztal. Jobboldalon ajtó, mely a szoba bejárata +az udvar felől jövőknek. A baloldalon ajtó, mely a +másik szobába vezet. A fenékfalon 2 ablak becsukott üvegtáblákkal. +Kivül rájuk hajol a ház elé ültetett akácsor, tele +virággal. Ha az ablakok nyitva vannak, kissé kihajolva, +akácvirágot lehet tépni.</p> +<p>Idő: Ma, ebédután, egy szép tavaszi napon. Az ablaküvegeken +azonban csak megtörve és homályosan verődik +be a napsugár</p> +<h4>János, Ida és Riza</h4> +<p>JÁNOS (minden mozdulatán, a hangján és a gesztusain +meglátszik, hogy életét az iskolapadok, szepegő diákok között +töltötte. Megszokta a parancsoló hangot és a föltétlen engedelmességet. +Otthon is pattogó modorban beszél. De a +<span class='pagenum'>[Pg 10]</span>nagy hang mellett, mégis csak egy megkopott, szürke, szegény +kisvárosi tanitó. Körülbelül 45 éves. Házikabát van +rajta. Fel-alá járkál): Riza, már megint regényt olvassz!</p> +<p>RIZA (fiatal leány, 15 év körül; mintha az apja nem is +hozzá szólna: tovább olvas).</p> +<p>JÁNOS (haraggal): Ide hallgass! (Odalép hozzá és orra +előtt becsapja a könyvet.)</p> +<p>RIZA (durcásan és kelletlenül ránt egyet a vállán): Apa! +Mit akarsz tőlem?</p> +<p>JÁNOS: Azt, hogy ne olvass mindig szerelmi regényeket. +(Szaglász. Észreveszi Riza zsebkendőjét a könyv mellett.) +Már megint parfüm. Nem megtiltottam! (Rácsap a zsebkendőre, +de)</p> +<p>RIZA (hirtelen felugrik és elkapja előle): Emlék! Nem +adom! (Elfut.)</p> +<p>JÁNOS (utána akar rohanni): Adod ide rögtön!</p> +<p>IDA (ki eddig a pamlagon ülve kézimunkázott a munkaasztal +előtt, most abbahagyja a munkát. Egyszerü, igénytelen +asszony, ki a gondoktól és nélkülözésektöl hamar megöregedett. +De hangjában, modorában benne van, hogy valaha +leánykorában nemcsak jobb napokat látott, hanem jó nevelést +is kapott. Megszólal csöndes, szelid szemrehányással): De +János...</p> +<p>JÁNOS (most már az asszony ellen fordul): Mi az? +Tán a nevelési elveimet kifogásolod?</p> +<p>IDA: Én nem kifogásolok semmit... (Riza felkapja a könyvet +és anyja szavai közben lábujjhegyen beoson a baloldali +szobába; az ajtót nyitva hagyja) csak ezt a szegény lányt +sajnálom.</p> +<h4>János és Ida</h4> +<p>JÁNOS: Hallgass! (Becsapja az ajtót, amelyen Riza távozott.) +Nem csoda, ha nálunk a szülői tekintély teljesen +elvész!... Hol van Jenő?</p> +<p>IDA: Kint játszik szegényke...<span class='pagenum'>[Pg 11]</span></p> +<p>JÁNOS (hogy a gyereket behivja, kitárja a jobboldali +ajtót, tavaszi verőfény hatol be a szobába): Jenő!...</p> +<p>IDA: Ne bántsd! Jót tesz neki a friss tavaszi levegő.</p> +<p>JÁNOS (az ajtót becsukja): Persze tavaszi levegő, meg +parfüm, meg batiszt-zsebkendő, meg szerelmi regény kell a +gyerekeknek... te ezekkel akarod jó erkölcsökre nevelni +őket...</p> +<p>IDA: No, no... mi sem voltunk jobbak. Emlékezzél csak +a régi jó időkre, mikor még te is szerelmes leveleket írtál.</p> +<p>JÁNOS: Eh! Már megint e gyerekes léhaságokat juttatod +eszembe...</p> +<p>IDA: Az is léhaság,—ugy-e János—hogy valaha én is +fiatal voltam? (sóhajtva) Mindketten fiatalok és szerelmesek...</p> +<p>JÁNOS (kitörve): Az ég szerelmére, elég már! (Egy hanggal +lejebb) Egyéb se kell, mint az, hogy a gyerekek is +meghallják! Hát illik ez hozzánk öregekhez?</p> +<p>IDA: Nem illik... és mégis olyan jól esne ez örökös +pattogás helyett egy-egy jó szó, onnan a szivedtől hozzám...</p> +<p>JÁNOS (kitörve): Hallatlan!</p> +<p>IDA (nagyon szomoruan): Hallatlan, mert ugyis hiába. +A rossz szokáson megtörik a legjobb akarat. (Ránéz Jánosra, +szinte várva, hogy ujra rápiritson, de János nem felel; +kis szünet; aztán nagyon melegen) Köszönöm, hogy ez egyszer +nem torkoltál le... oly jól esik már a csöndességed is... +meglásd, megjön majd a többi is... (János mintha ujra ki +akarna törni; hogy ezt megelőzze, nagyon hirtelen és gyorsan) +No nem a gyermekek előtt... Ő előttük maradjunk csak +továbbra is kimértek, szigoruak, tökéletesek... De amikor +egyedül vagyunk... ugy mint most: miért ne lehetne ugy, +mint régen, mikor még mindketten fiatalok voltunk?! (Ránéz; +szünet.)</p> +<p>JÁNOS: Hát mit akarsz?</p> +<p>IDA: Csókolj meg!</p> +<p>JÁNOS: Pszt! (Az ajkára teszi a mutatóujját és lábujjhegyen +odalopódzik a szobaajtóhoz) Riza itt van a szobában +és Jenő bizonyára itt ólálkodik az ablak előtt. (Kinéz<span class='pagenum'>[Pg 12]</span> +az ablakon.) Nem szeretném, ha valami erkölcstelenségen...</p> +<p>IDA (fájdalmas tiltakozással): Ez erkölcstelenség?</p> +<p>JÁNOS: Amilyenre most te vágyol: az! De hát nem +akarom rontani a kedved. (Odaáll a munkaasztalhoz) De +gyorsan!</p> +<p>IDA (ki eközben egy szomoru könnyet törölt ki a szeméből; +most már nagyon hidegen): Köszönöm... igazad +van... itt az ideje, hogy lemondjunk minden erkölcstelenségről.</p> +<p>JÁNOS (kapva a szón): Helyes... én már ezt régen +beláttam. És elhiheted nekem, ha az utcán megyek és szoknyasuhogást +hallok...</p> +<p>IDA (kézimunkázik; munkájáról nem tekint fel): Csak +a sikkes hölgyek szoknyája suhog...</p> +<p>JÁNOS (meghökkenve): Hát persze... a tied nem suhog.</p> +<p>IDA: Riza lányunké sem, pedig a kis fruska be nagyon +szeretné...</p> +<p>JÁNOS: Ne is suhogjon... Ez a suhogás az erkölcstelenség +előszele, ettől vadulnak a férfiak!</p> +<p>IDA (hirtelen ránéz): Hát ezt honnan tudod?</p> +<p>JÁNOS (habozva): Honnan...?... én?... hát valahol +olvastam.</p> +<p>IDA: Szerelmi regényben... mi?</p> +<p>JÁNOS: Nem regényben olvastam... de hát ez ugyis +mellékes.</p> +<p>IDA: Gondolod?</p> +<p>JÁNOS (bizonytalanul): Igen... (hirtelen nagyon gyorsan) +Én csak emlitettem a női szoknyasuhogást, mert még +ez se juttat sohase eszembe nemtelen gondolatokat.</p> +<p>IDA (nagy nyomatékkal): Nem is volna méltó hozzád!</p> +<p>JÁNOS (nagyot nyel): Látod, édes Ida, most igazat mondtál! +(Szünet.) Pedig néha, a tanitványaimnál, szóba kell állnom +nagyon szép asszonyokkal is, de akármilyen szépek...</p> +<p>IDA (sóhajtva): Fiatalok és gondtalanok... Ez a kettő +együtt a legjobb szépítő szer... valaha én is ilyen voltam...</p> +<p>JÁNOS: Becsületszavamra, akkor te voltál a legszebb!...<span class='pagenum'>[Pg 13]</span> +De ha már ennek vége van... azért ne bándd! Ma más +a tartalma az életednek. Kötelességeid vannak.</p> +<p>IDA (szomoruan): Kötelesség! Csufabb szó nincs a világon. +Megöli lelkünket, eltemeti emlékeinket...</p> +<p>JÁNOS: Az,én kötelességem nem öli meg a lelkemet... +az én kötelességem: a hivatásom. Lélekemelőbb hivatást el +se tudnék képzelni, mint e város gyermekeinek a nevelését...</p> +<p>IDA: Kemény vasfegyelemmel és még keményebb nádpálcával!</p> +<p>JÁNOS (a karját összekulcsolja, metsző érdességgel): Ida! +Mondd: panaszkodott tán neked valaha valaki, hogy én gyerekkorában +a hátán végigvertem?</p> +<p>IDA: Nem. A volt tanitványaid, az alispántól az adóvégrehajtóig, +sokkal magasabban vannak, semhogy hozzám +leereszkedjenek és előttem panaszkodjanak. De ha maradt +valami kellemetlen emlék bennük, ezt, édes János, neked száz +tüszurással visszafizethetik. Hiszen nem kell egyéb, mint csak +egyetlenegyszer elfelejtsenek neked köszönni...</p> +<p>JÁNOS (kitörve): Ezt nem lehet elfelejteni! Mert nem +felejtenek el a szép asszonyoknak köszönni?</p> +<p>IDA: Mert a szoknyájuk már messziről suhog...</p> +<p>JÁNOS (hirtelen megakad, de aztán mintha nem hallotta +volna): Hát szabad velem szemben ezt a kalapbillentést csak +ugy egyszerüen mellőzni? Hiszen én nemcsak ütöttem őket, +én tanitottam is őket.</p> +<p>IDA: És még sem a tanitó fontos, hanem az iskola. +És ez megvolna te nélküled is. Legfeljebb más tanitana. +Tán nem oly energikusan, de azért valószinüleg ép oly +eredménnyel...</p> +<p>JÁNOS: Ohó! Az eredményben én vagyok az első. Nálam +az év végén soha sincs rossz tanuló!</p> +<p>JENŐ (kívülről megzörgeti az egyik ablakot és bekiált): +Riza! Siess! Jönnek a lovasok!</p> +<p>IDA: És Biró Katica?</p> +<p>JÁNOS: Az kivétel. De miért emlited ép Biro Katát?</p> +<p>IDA: Mert ép most lovagol erre.<span class='pagenum'>[Pg 14]</span></p> +<p>RIZA (megjelenik a baloldali ajtón és átfut a szobán +a jobboldali ajtó felé).</p> +<p>JÁNOS: Hova?</p> +<p>RIZA (az ajtónál egy pillanatra visszafordul): Megnézem +a Katicát! (Sarkon fordul és kiszalad.)</p> +<p>JÁNOS (utána kiált): Gyere vissza!... Mit nézel azon +a rossz tanulón? (Idához) Hát akkor csoda, ha ez a lány +romlik...? Ilyen izlés!</p> +<p>IDA (mosolyogva): Sőt nagyon jó izlése van. Galambszeginé +Biró Katica nemcsak a leggazdagabb asszony, hanem +a legszebb és legsikkesebb asszony...</p> +<p>JÁNOS: Mit használ szegénynek, ha olyan buta...</p> +<p>IDA: Dehogy buta...</p> +<p>JÁNOS: Sohase tudta a leckéjét...</p> +<p>IDA: És ez a fokmérője az okosságnak? Te, kedves +János, mindig tudtad a leckét, de azért kivüled is vannak +még okos emberek a világon. Például Katica, ki olyan okosan +ment férjhez.</p> +<p>JÁNOS: Ez az egy, amihez értett, hiszen mindig táncon, +fiatal emberen, léhaságon járt az esze...</p> +<p>IDA (sóhajtva): Bár csak a mi Rizánk is ilyen okosan +léha volna! Mindenesetre nem árt, ha minél többet van Katica +társaságában. Ez az édes teremtés olyan jó hozzá. Szivesen +látja magánál, becézi, szereti, könyveket ad kölcsön neki...</p> +<p>JÁNOS: Micsoda...? Hát ezt a szerelmes regényt is +ő tőle kapta?</p> +<p>IDA: Igen.</p> +<p>JÁNOS: Hát ez a Kata a Riza megrontója?</p> +<p>IDA (bosszankodva): Mért nem mindjárt Káti?... Nem +a cseléded, hogy Katának nevezd!</p> +<p>JÁNOS: Mért...? Ez a becsületes neve. A keresztlevelében +igy van.</p> +<p>IDA: De senki sem hivja igy...</p> +<p>JÁNOS: Bánom is én! Én a tanitója voltam és nem +az udvarlója! Azt meg nem éri, hogy én Katinkának, Katókának, +vagy pláne Katicának hivjam.<span class='pagenum'>[Pg 15]</span></p> +<p>(Kint éktelen, folyton közeledő sirás hallatszik.)</p> +<p>IDA (ijedten feláll): Istenem!... Ez a Jenő hangja!... +Mi történt? (Az ajtóhoz szalad.)</p> +<p>JÁNOS: Bizonyosan valami huncutságon rajtavesztett...</p> +<p>IDA (eközben felrántja az ajtót, melyen folytonos sirás +közepette betámolyog Jenő. Utána Riza).</p> +<h4>János, Ida, Riza, Jenő</h4> +<p>JÁNOS: Ne bőgj!</p> +<p>JENŐ (folyton bőgve, az anyja szoknyáját huzogalva): +Anyuskám, rám ütött... ugy fáj...</p> +<p>IDA (ijedten): Hol?</p> +<p>RIZA: Ugy kell neki! Minek ugrált a ló előtt!</p> +<p>JENŐ (folyton bőgve): Hazudsz!</p> +<p>IDA: A Katica...?</p> +<p>JÁNOS: Bíró Kata merte volna?</p> +<p>RIZA: Jól tette... Jenő kezében kő is volt...</p> +<p>JENŐ: Nem igaz!</p> +<p>JÁNOS: Csend legyen! (Idához) Nos, mit szólsz hozzá, +meg merte ütni a fiunkat, a mi fiunkat ez a Kata... Pardon: +a te kedves Katicád!</p> +<p>IDA: Hallottad, hogy a lova előtt ugrált.</p> +<p>JÁNOS: Akármit tett, neki nincs joga megütni!</p> +<p>JENŐ (hangosabb jajgatással): Édesapám, ugy sajog a +karom!</p> +<p>JÁNOS: Ne bőgj, mert rád ütök!</p> +<p>IDA (szelid gunnyal): Te is ráütsz... szép.</p> +<p>JÁNOS: Nekem szabad! Mert én apja és tanitója vagyok.</p> +<p>IDA: De hátha nem ismerte meg a fiunkat?</p> +<p>JÁNOS: Akkor is láthatta róla, hogy uri gyerek! (Odamegy +a ruhafogashoz.)</p> +<p>IDA: Hova mész ilyen korán?</p> +<p>JÁNOS: A Katához! Megleckéztetem... tudom Istenem!<span class='pagenum'>[Pg 16]</span></p> +<p>IDA: Elkésel az iskolából.</p> +<p>JÁNOS (megnézi az óráját): Van még egy félórám. Onnét +egyenesen az iskolába megyek. Jenő!</p> +<p>JENŐ (ujra kezdi a sirást): Édesapám.—Ugy megütött, +pedig uri gyerek vagyok. Rám csak édesapámnak szabad +ütni!</p> +<p>JÁNOS: A nádpálcát...</p> +<p>JENŐ (nagyot sikoltva): Ne bántson!</p> +<p>JÁNOS (mosolyogva folytatja):...hozd majd el az iskolába.</p> +<p>JENŐ (félig nevetve, félig sirva): I... igen... igen. (Abbahagyja +a sirást, a nádpálcát felkapja és nagyokat suhogtat +a levegőben.)</p> +<p>RIZA: Maradj veszteg! Még kiütöd a szememet... (El +akarja venni tőle a pálcát.)</p> +<p>IDA: Hát érdemes ezért a vásott fiuért?</p> +<p>JÁNOS: Nem miatta, hanem én miattam érdemes... Aztán +meg a Riza miatt is... Ez nem mehet igy tovább!</p> +<p>IDA (ijedten): Csak nem akarod Rizát eltiltani tőle?</p> +<p>JÁNOS: Most nem érek rá veled tárgyalni! (Leveti a +házikabátját.)</p> +<p>IDA: Várj! Kiadom a szalónkabátot... (Kinyitja a ruhaszekrényt.)</p> +<p>JÁNOS (mogorván): Minek?</p> +<p>IDA: Mert Katicához ebben a kopott kabátban be sem +eresztenek. (Kiveszi a kabátot.)</p> +<p>JÁNOS: Azt szeretném látni!</p> +<p>IDA (miközben a szalónkabátot Jánosra rásegiti): Azóta, +hogy utoljára náluk voltál, uj cselédek vannak. Az inasoknak +a kopottságoddal nem imponálsz.</p> +<p>JÁNOS (kelletlenül magára huzva a szalónkabátot, belenyul +a zsebébe, kihuz egy már használt zsebkendőt).</p> +<p>IDA: Adok tisztát. (Átada a szekrényből egy fehér zsebkendőt.)</p> +<p>JÁNOS (elteszi, a ruhafogasról ép le akarja venni a +felöltőjét, mikor)<span class='pagenum'>[Pg 17]</span></p> +<p>RIZA (ki az ablak mellett áll; nagy meglepetéssel): Anyuskám... +Katica ép most lépett be az udvarra... Ide tart. +(Ki akar elébe szaladni.)</p> +<p>JÁNOS (stentori hangon): Itt maradsz! Menj be a másik +szobába!</p> +<p>JENŐ (eközben nagy ijedtséggel beszalad a szomszéd +szobába és onnét kiabál): Ne higyjen, édesapám, a Katica +néninek... Én nem bántottam...</p> +<p>RIZA: Nem! Látni akarom az aranyost... Anyuskám, +a lovagló kosztüm van rajta...</p> +<p>IDA: Majd aztán, Rizám... Előbb öltözzünk át. (Mindketten +balfelé mennek.)</p> +<p>JÁNOS: Mig nem hivlak benneteket, hagyjatok magunkra. +Beszélni akarok a fejével!</p> +<p>IDA (miközben az ajtót behuzza): Meg a szemével...</p> +<p>JÁNOS: Rá se nézek... (Kopogtatás; mogorván) Szabad!</p> +<h4>János és Katica</h4> +<p>KATICA (kinyitja az ajtót, belép és aztán az ajtót behuzza +maga után. Nagyon szép és vidám asszony. Elegáns +lovagló ruha van rajta. Kezében lovagló pálca. Kissé félénken +és elfogódva áll meg a küszöbnél): Jó napot, tanitó ur!</p> +<p>JÁNOS (nagyon komoran, másfelé tekintve): Nincs jó +napom, Kata! Ami volt, azt ugyancsak elrontotta! (Rámutat +a karosszékre, de még mindig nem néz rá.)</p> +<p>KATICA (nem ül le, hanem továbbra is a küszöb mellett +állva marad): Kérem, ép azért jöttem, hogy mindent +jóvátegyek. A lovászom emlitette, hogy a Jenőke volt...</p> +<p>JÁNOS: Akire rávágott... az én fiam... a volt tanitójának +a fia! (Még mindig nem néz rá.)</p> +<p>KAGICA: Bocsásson meg, kedves tanitó ur, de nem tudtam, +hogy ő volt. Már olyan régen nem láttam, pedig gyakran +kértem Rizácskát, hogy hozza el hozzám... (Nagyon<span class='pagenum'>[Pg 18]</span> +kedvesen) De a maga kedves, bájos kis lányához igazán +gratulálok, tanitó ur!</p> +<p>JÁNOS: Mielőtt Riza lányomról, erkölcseiről... érti, Kata: +nem a szépségéről, hanem az erkölcseiről, aggodalmaimról +és a rossz példáról beszélnénk...</p> +<p>KATICA (eközben vidám nevetéssel befogja a füleit): +Juj!... Tanitó ur még mindig a régi...</p> +<p>JÁNOS: Elég baj, Kata, hogy maga is a régi. Heveskedését +is rakoncátlan természetének tulajdonitom. Itt volna +már a legfőbb ideje, hogy gyerekes pajkosságairól leszokjon! +(Fel-alá járkál.)</p> +<p>KATICA (eltitkolt mosollyal): Köszönöm a leckét, tanitó +ur. Megérdemlem, de tessék elhinni, nagyon hirtelen történt. +Jenőke a lovam előtt ugrándozott...</p> +<p>JÁNOS (nagyon hirtelen): Az is csirkefogó!</p> +<p>KATICA (mosolyogva): Az sem az, tanitó ur!... De hát +a lovam nyugtalankodni és horkantani kezdett...</p> +<p>JÁNOS: A fiam azt mondta, hogy csak nézte magát... +(Kitörve) De mi az istencsudát néz magán? (Ránéz.)</p> +<p>KATICA (észrevéve, hogy János rajta felejtette a tekintetét; +kacéran mosolyogva): Azt, amit más... De, ha csak +bámészkodott volna...</p> +<p>JÁNOS (folyton ránéz): A fiam nem bámészkodik...</p> +<p>KATICA (mosolyogva, célzással): A fia nem... (Szünet.) +Mondom: ha csak bámészkodott volna, azt se én, se a lovam +nem bánta volna... Ehhez már mindketten hozzászoktunk, +mert tudja, kedves Tanitó ur, ebben a kis városban minden +ember bámészkodik...</p> +<p>JÁNOS (észretér, hirtelen másfelé tekint): Ne panaszkodjék +azon, ami magának jól esik...</p> +<p>KATICA: Ez nem jól esik...</p> +<p>JÁNOS: Micsoda?</p> +<p>KATICA: Hogy nem néz a szemembe...</p> +<p>JÁNOS (kitörve): Kata! Velem ne kacérkodjék! (Ránéz, +halkabban) Velem ne kacérkodjék.</p> +<p>KATICA: Nem. Csak szeretem, ha szemembe néznek...<span class='pagenum'>[Pg 19]</span> +Mondom: Jenőke kissé többet ugrándozott a kelleténél és +ép a lovam lábai előtt. Rászólni már időm se volt. Meginogtam +a nyeregben és hogy le ne essek, a pálcámmal kellett +eltávolitanom... És mégis annyira bánt heveskedésem, +hogy ki sem mondhatom. De most itt vagyok, hogy kiengeszteljem +és megkérdjem tőle: milyen játékszert vegyek neki...</p> +<p>JÁNOS: Semmi szükség fájdalomdijra!</p> +<p>KATICA: Fájdalomdijra...? Játékszert csak vehetek a +fiának?</p> +<p>JÁNOS: Hogy vérszemet kapjon az a gaz semmirekellő +és legközelebb ujra a lova elé szaladjon?</p> +<p>KATICA: Ugyan... Jenőke nem rossz gyerek. Most is +csak örömében ugrált, mert nőt látott lovagolni.</p> +<p>JÁNOS: Hát szabad egy uri gyereknek az utcán ugrálni?</p> +<p>KATICA: Ezért szegényke már megbünhődött... Ugy-e +nagyon megütöttem?</p> +<p>JÁNOS: Jobban is rávághatott volna!</p> +<p>KATICA: Tessék?</p> +<p>JÁNOS (észretér): Ugy értem, Kata, ha már egyszer ráütött, +hát jobban is rávághatott volna... Nekem nem is +az fáj...</p> +<p>KATICA: Tudom... az csak a Jenőkének fáj...</p> +<p>JÁNOS (hogy zavarát elleplezze, erősen pattogva):...hanem +az, hogy egy volt tanitványom merte a kezét az én +fiamra emelni...</p> +<p>KATICA (kérlelve): De tanitó ur!</p> +<p>JÁNOS: Kérem. Most én beszélek. De ha csak ez volna +az ön rovásán...</p> +<p>KATICA (tetetett ijedtséggel): Jesszusom... más is?</p> +<p>JÁNOS: Igen... Kata... ne nevessen! Tudja meg, hogy +Riza lányomra nagyon rossz hatással vannak az ön léha +erkölcsei...</p> +<p>KATICA: Ez már sok a jóból, tanitó ur!... Az én +léha erkölcseim... mondja: miért sérteget engem?</p> +<p>JÁNOS: Mert megérdemli... (Farkasszemet néznek.) Erkölcstelen +és szemérmetlen regényeket kölcsönözget neki...<span class='pagenum'>[Pg 20]</span></p> +<p>KATICA: Pardon! Ebből csak az igaz, hogy irodalmi +nivón álló regényeket küldök neki... Hát ez olyan nagy +bün...? (Türelmét veszitve.) De maga még mindig ugy beszél +velem, mintha a tanitványa volnék... Ez még se járja!</p> +<p>JÁNOS (meghökkenve): Kérem... kérem... De azt csak +nem tagadja, Kata, hogy—az ön alsószoknyája is suhog... +Ne feleljen, kérem... Ha tagadja, ugy se hiszem el... hanem +menjen... tegyen egy pár lépest... mondom: tegyen egy +pár lépést,</p> +<p>KATICA (ránéz, elkacagja magát és aztán szoknyáját +sikkesen összefogva, Jánost körbe járja).</p> +<p>JÁNOS (diadalmasan): Ugy-e suhog? (Ránéz Katica lábaira +éhes férfivággyal.) Hogy suhog... nagyon suhog...</p> +<p>KATICA (vidám kacagással): Hogy ne suhogna... a zsuponom +selyemből van... De mit bántja ez a tanitó urat?</p> +<p>JÁNOS (egyszerre észretér): Hogy ne igen suhogtassa +Riza előtt...</p> +<p>KATICA (gunyos kacagással): Inkább maga előtt, ugy-e +kedvesem? (Ujra felfogja a ruhát és körbe járja Jánost.)</p> +<p>JÁNOS (hirtelen befogja a füleit, de szemeit annál jobban +kimereszti Katica lábaira): Én előttem hiába suhogtatja. +(Bármennyire szeretné Katica lábait tovább bámulni, +erőt vesz magán és elfordul. Nagyon határozatlanul) Most +pedig megtiltom... érti Kata: megtiltom, hogy tovább is +rontsa Riza erkölcsét...</p> +<p>KATICA (hirtelen eléje kerül): És a maga erkölcsét?</p> +<p>JÁNOS (nem bir soká a szemébe nézni; elfordul): Az +enyémet... maga, Kata...? Soha... Kata... soha!</p> +<p>KATICA (kacagva): Én soha?! (Odalép az ablakhoz és +lovagló pálcájával kilöki az ablaktáblákat. Ragyogó fényözön +árad be, mely fényes világossággal elönti, az egész +szobát.)</p> +<p>JÁNOS (hirtelen megfordul és alig tud betelni Katica +nézésével, aki a ragyogó tavaszi napsugárban hóditóan bájos +jelenség; egészen más hangon): Mit csinál...?<span class='pagenum'>[Pg 21]</span></p> +<p>KATICA (kacagva): Már mint a léha Kata? Kicsit elrontja +a maga erkölcsét...</p> +<p>JÁNOS (nagyon bizonytalanul): Mondtam már: soha... +remélem, elhiszi, Katinka?</p> +<p>KATICA (pajkosan kacag): Hogyne... hiszen a buta és +rossz tanuló Katának mindent el kell hinnie, amit a tanitó +bácsi mond. (Közben leül a karosszékbe, az asztal mellé. +Minden mozdulatából látszik, hogy most már kacérságának +minden hóditó fegyverével harcba száll. Jobb lábát a balon +átveti és lovagló pálcájával ütögeti a lábát; közben szemeit +le nem veszi a tanitóról, ki láthatólag nagy zavarban +van. Közben kivesz a zsebéből egy ezüst cigaretta-tárcát, +kinyitja és megkinálja cigarettával Jánost.)</p> +<p>JÁNOS (miközben leül Katicával szemközt): Köszönöm, +Katinka... nem dohányzom.</p> +<p>KATICA: Pedig nagyon gyönge... (Kivesz egyet és a +fogai közé dugja.) No gyujtson rá... az én kedvemért.</p> +<p>JÁNOS (zavartan mosolyogva kivesz egy cigarettát; a +gyufatartón meggyujt egy szálat, udvariasan Katicának nyujtja. +Katica cigarettája ég, de János gyakorlatlan dohányos létére +nem tudja már a cigarettáját ugyanavval a gyufával +meggyujtani. Fél, hogy megég az ujja, Katica kacagása közben +eldobja. Aztán uj gyufára akar gyujtani.)</p> +<p>KATICA: Hagyja csak. Itt az én tüzem. (Feláll és áthajol +az asztalon. János feléje hajlik. Egy pillanatra szemeik egymásba +fonódnak. Aztán János kinosan egyet-egyet szippant. +Végre ég a cigarettája. Leülnek. János zsebkendőjével a homlokát +törli.)</p> +<p>JÁNOS: Köszönöm Katóka!... (Krákog)</p> +<p>KATICA: Katának még hálás lesz a tanitó bácsi, hogy +megtanitja cigarettázni.</p> +<p>JÁNOS (nagy köhögés közben): Hogyne... hogyne... +már izlik is.</p> +<p>KATICA: Hát csak szivja, hogy el ne aludjék... (körülnéz.) +Bizony jól esik, hogy ebben a kis szobában, ahol +életem legkeservesebb óráit töltöttem, én is tanithatom va<span class='pagenum'>[Pg 22]</span>lamire +a tanitó bácsit... (e közben János kinosan mosolyog, +közben nagyokat köhög; Katica erre szigoru arcot +ölt) Kérem... ez nem tudás... ha tovább igy folytatja: +szekundát kap és meg kell ismételnie a leckét. (Kinyitja a +cigarettatárcát és egy cigarettát az asztalra tesz. Erre János +visszafojtja a köhögést és nagy füstkarikát ereszt.) Ez már +más! (Elteszi a cigarettát.)</p> +<p>JÁNOS: A tanitási módszeremet—Katóka—ugyancsak +jól megtanulta, ha a magyar nyelvtant és a számtant +is igy tudta volna...</p> +<p>KATICA: Sőt... el se tudtam felejteni, mindazt a haszontalan +lim-lomot, amivel egykor tele tömte a fejemet. +(A továbbiak alatt nem néz Jánosra.) Életem egyetlen csalódását +is ép a magyar nyelvtannak, illetőleg magának köszönhetem... +(Eközben János két könyökére támasztva a fejét, +titkon leejti a cigarettát és a lábával eltiporja. Katica hirtelen +odanéz és észreveszi, hogy János az asztal alá néz.) +Barátom! Most ne puskázza a leckét az asztal alatt, Ide +figyeljen! Miről magyaráztam?</p> +<p>JÁNOS (összerezzen és aztán ugy ül, mint egy szepegő +diák): Nyelvtani csalódásról kérem szépen...</p> +<p>KATICA: Csak a szerelemben lehet csalódni... de ezt +még maga nem érti—fiam... De most aztán ide figyeljen!... +Mikor Pestre költözködtünk, legelső dolgom volt, hogy a +házberendezéshez házi poétát is beszerezzek. Ez most ott +a bonton... A legjobb barátnémé mindjárt megtetszett. Képzelje... +a gyereknek gyönyörü fekete szemei voltak és érthetetlen +versei... Nemsokára csak hozzám irta a »stancáit«. +Az egyiknek az volt a cime »A gazdag koldus.«</p> +<p>JÁNOS: Érdekes... nagyon érdekes...</p> +<p>KATICA: Persze, hogy az, mert a szegény fiu csak +azért volt gazdag, mért én egyszer kézcsókra nyujtottam +a kezem.</p> +<p>JÁNOS (ránéz Katica kezére): Óh Katóka... boldogság +ilyen fehér, szép kezet megcsókolni...</p> +<p>KATICA (ledugja a kezét az asztal alá): Csevegjünk<span class='pagenum'>[Pg 23]</span> +most csak a versről kedvesem. A kis poéta várta a dicséretemet. +Ha azt mondom, hogy szép, hangulatos, elkábitó, +mámoritó, transponált, dimensiós, hogy komolyan érthetetlen: +evvel csak ismétlem a barátai ujjongását, pedig én eredeti, +nagyon eredeti akartam lenni és ezért azt mondtam +neki: Kedves Mester! Tudja: mi tetszett legjobban a maga +versében...? A cime...</p> +<p>JÁNOS: A cime?</p> +<p>KATICA: Igen, mert »A gazdag koldus«-ban nincsen se +alany, se állitmány, de van benne két módhatározó...</p> +<p>JÁNOS: Kérem... ez szekunda... Alany van benne, a +»gazdag« és a »koldus« pedig nem módhatározó, hanem +jelző...</p> +<p>KATICA: Az ördög vigye el a módhatározót, jelzőt, meg +a többi nyelvtani csodát! Ha látta volna az én dus fürtü +szegény poétámat! Még a haja is le volt forrázva. Alig +tudta elhebegni, hogy ő nem is tudta, hogy nincsen benne +alany és állitmány...</p> +<p>JÁNOS: Csak—állitmány...</p> +<p>KATICA (folytatva): Ő egyáltalán nem is tudja, hogy +van-e a többi költeményeiben alany és állitmány...</p> +<p>JÁNOS: És ez az ur még verseket mer irni?</p> +<p>KATICA: De mennyire, csakhogy ez után már nem hozzám, +hanem ujra a barátnémhoz, az én legjobb barátnémhoz... +Hogy kissé feledjek, azóta sokat olvasok, de most +már soha sem keresem a módhatározót...</p> +<p>JÁNOS: Pedig ezt még mindig nem tudja...</p> +<p>KATICA (folytatva): Sem a tőmondatot, sem az egyszerü +bővitett mondatot és elhiheti kedvesem: azóta jobban +értem, mit olvasok. (Szünet.)</p> +<p>JÁNOS: De számolni még mindig nem szeret, Katóka?</p> +<p>KATICA: Nem. De ennek is maga az oka! Brr! Az a +sok kiállhatatlan számláló, nevező, tizedestört... Elhiheti nekem, +hogy az előbbiekkel soha sem találkoztam az életben, +az utóbbival is csak akkor, ha a szakácsnénak pénzt adok +a konyhában.<span class='pagenum'>[Pg 24]</span></p> +<p>JÁNOS (csodálkozva): A törtek közül a tizedessel és +ép a konyhában?</p> +<p>KATICA: Igen... Bár igaza lehet, hogy ez se igazi +tizedes... inkább: káplár, meit—baka...</p> +<p>JÁNOS (megfenyegeti tréfásan az ujjával): Katóka! Ez +rossz...</p> +<p>KATICA (vállat vonva): Meglehet... a szakácsné ugyan +azt mondja, hogy jó...</p> +<p>JÁNOS: Mondja csak édes Katóka: mennyi konyhapénzt +szokott adni a szakácsnénak?</p> +<p>KATICA: Tudom is én... ahogy jön... egyszer 20, máskor +40 koronát... De mért kérdi?</p> +<p>JÁNOS: Hogy bebizonyitsam: mégis van valami jó, amit +tőlem tanult...</p> +<p>KATICA (nagy meglepetéssel): Magától?... És mi az?</p> +<p>JÁNOS: Hogy nem forintokban, hanem koronákban számit.</p> +<p>KATICA: Ne higyje. Én ezt egy csinos és udvarias kereskedősegédnek +köszönhetem. Mikor előttem valakit kiszolgált, +tisztán hallottam, hogy forintokban beszélt. Aztán mikor +rám került a sor, az árat már koronában mondta. Megkérdeztem: +miért tesz velem kivételt? Udvariasan mosolygott +és aztán a fülemhez hajolva ezt sugta:—Nagyságos +asszonyom annyira fiatal, hogy bizonyára már a koronaérában +született. (Hirtelen fölkel az asztaltól.) Azóta nem +is tudom, mi a forint... (Szünet.)</p> +<p>JÁNOS (mosolyogva): De én tudom ám, hogy Katóka +mikor született.</p> +<p>KATICA: És ha tudja...? (Odalép az ablakhoz.) Én tavaszkor +születtem és ime még most is tavasz van. (Mély +lélegzetvétellel szivja magába az ablakon beáradó tavaszi +fuvalmat.)</p> +<p>JÁNOS (közeledik hozzája): No végre... legalább a természetrajzot +szereti...</p> +<p>KATICA: Csak a természetet... maga oktondi... Vagy +beszélt maga valaha természetrajz órán a tavaszról...?<span class='pagenum'>[Pg 25]</span></p> +<p>JÁNOS (halkan): A tavaszról...?</p> +<p>KATICA: Igen. (Megragadja a tanitó karját és odahuzza +maga mellé.) Ime itt van pompázó ragyogásában, de maga +még mindig nem látja és nem érzi. (Egészen közel hajol +hozzá.) Pedig csak a kezünket kell kinyujtanunk oda, hol +fakad, zsendül és bimbózik az ifjuság, a tavasz, a szerelem... +és nyilik az akácvirág. (Leszakit az ákácfáról virágot +és azt szórakozottan kezdi tépdesni.)</p> +<p>JÁNOS (ki nagy lélekzetvétellel, szinte lihegve habzsolta +Katica szavait, a »szerelem« szónál láthatólag összerezzen, +aztán egészen Katica mellé hajol és forró, belső tüzzel): +Köszönöm édes, szép Katóka, hogy megtanitott a tavasz +szépségére... köszönöm... (száraz köhögéssel)...ez...ez...igen +ugy van, igaza van... a tavasz a szerelem... (hogy +zavarát elleplezze: ravaszul mosolyog) De azt már én is +tudom, hogy mi az akácvirág? (Leszakít az akácfáról egy +galyat és leül egy s*zékre.)</p> +<p>KATICA (hangosan felkacag): Tán egyest akar a természetrajzból? +Le akarja darálni, hogy az akácvirágnak +hány a porzója, mennyi a kocsánya? Mert azt csak nem +tudja, hogy ebbe bele lehet harapni, annyira édes? (Közben +egy virágocska leveleit leszaggatva, a törzsébe beleharap.)</p> +<p>JÁNOS (őszinte csudálkozással): Ezt igazán nem tudtam.</p> +<p>KATICA: Nem is tanitott maga soha olyat, ami édes...</p> +<p>JÁNOS (fejét hirtelen mellére szegzi, aztán nagyon szomoruan): +Hogyan is tanithattam volna, hiszen mind e mai +napig én magam sem tudtam; mi az, hogy édes...?</p> +<p>KATICA (egy pillanatra meghatottan mosolyog, aztán +hátba üti Jánost): Hát mit tud tanitóbácsi?</p> +<p>JÁNOS (föleszmél): Én... én is tudok valamit. (Groteszk +mosollyal) Tudom, hogy az akácvirág a szerelmesek +jövendőmondója... Kérem... akinek már nagy lánya van: +ezt is tudja. (Letép egy ágat és annak leveleit a »szeret—nem +szeret« játék szabályai szerint tépdesi; halkan, nagyon<span class='pagenum'>[Pg 26]</span> +groteszkül és láthatólag drukkolva, hogy mi lesz az eredmény) +—Szeret... nem szeret... szeret... nem szeret...</p> +<p>KATICA (fölébe hajol és halkan a fülébe sugva, folytatja): +—Tiszta szivből... igazán.</p> +<p>JÁNOS (folyton tépdesve a leveleket):—Szeret... nem +szeret (a végén páratlan levél maradt; hirtelen görcsös vonaglással +leszakitja és nagyon szomoruan.) Későn... (Maga +elé mered.)</p> +<p>KATICA (meghatva néz reá. János ráveti a szemeit és +reszkető karjait nagy izgatottság közepette feléje nyujtja. +Katica kisiklik ölelő karjaiból, kacagó trillába kezd és János +orrát meglegyinti az akácvirággal): Maga kis csintalan...</p> +<p>JÁNOS (nagyon zavartan): Csak a virágot akartam... +olyan jó illata van.</p> +<p>KATICA: Meghiszem azt. (Leszakit belőle és János gomblyukába +tüzi. Közben János mindenáron meg akarja csókolni +a kezét; de Katica ügyesen kisiklik a kezei közül.) Látja az +illat is kellemes és édes... ezt pedig maga is tudja...</p> +<p>JÁNOS (boszankodva, hogy a kézcsók nem sikerült): Hát +van orrom...</p> +<p>KATICA (pajkosan): De van ám... és mégse tanitott +soha róla... (Kis szünet után.) Hja, az iskola mindenre tanit, +csak arra nem, ami pedig az életnek szépsége, boldogsága +és ifjusága...</p> +<p>JÁNOS: És mi az?</p> +<p>KATICA: Három varázsige: a hangulat, a szin és az +illat...</p> +<p>JÁNOS (halkan ismétli): A hangulat, a szin és az illat... +(Megszagolja a gomblyukba tüzött virágot)...De én az +akácvirág illatot, még az ablaknyitás előtt is éreztem... rögtön +mikor Katóka ide belépett.</p> +<p>KATICA: Igen... ez a kedvenc parfümöm. (Fölemeli a +lovagló pálcát, melynek gombja parfümös flacon; megnyomja +és hirtelen ráhint János ruhájára.)<span class='pagenum'>[Pg 27]</span></p> +<p>JÁNOS (hirtelen felszökik helyéről): Hova gondol, Katóka?</p> +<p>KATICA: Hát nem kedveli az ákácillatot?</p> +<p>JÁNOS (nagyon zavartan): Igen... sőt tavaszi szinekben, +szerelmi hangulatban nagyon... nagyon. Milyen kár, +hogy hamar elpárolog. (Egy ötlettől megragadva, előrántja +zsebkendőjét) Ide is!</p> +<p>KATICA (ráhint a zsebkendőre).</p> +<p>JÁNOS: Köszönöm... nagyon köszönöm... Ugy-e, egy +cseppnek illata is soká eltart?</p> +<p>KATICA: Hetekig...</p> +<p>JÁNOS (nagyon boldogan): Hetekig... köszönöm. (Nagy +gonddal rakja össze a zsebkendőt, vigyáz, hogy ránc ne +maradjon és aztán gonddal elteszi.)</p> +<p>KATICA (mosolyogva): Pedig kedves tanitó bácsi, valaha +ki nem állotta a parfümöt. Emlékezem, tanitvány koromban, +pedig akkor is ákácillat volt a kedvenc illatszerem... +(körülnéz a szobában és meglátja a szekrényhez +támasztott nádpálcát) de nini, még mindig itt van ez az +aljas kinzó szerszám! (Kezébe kapja és ráüt a tanitó vállára) +Bizony kedvesem, mert egyszer nagyon be voltam parfümözve, +evvel vágott rám... de nagyon... ugy hogy +nyoma maradt... és képzelje: ez a nyom örökre elcsufitotta +a dekoltázsomat.</p> +<p>JÁNOS (mohón): A dekoltázsát?</p> +<p>KATICA: Igen. (Kacéran) Vagy tán a tanitó bácsi nem +is tudja, mi az a dekoltázs?</p> +<p>JÁNOS: Én ne tudnám... Mikor a nők báli ruhában +felül egészen mesztelenek.</p> +<p>KATICA (rávág a pálcával): Szemtelen. Ugy kell mondani: +a hölgyek nyaka, válla, keble fedetlen...</p> +<p>JÁNOS (nagyot nyel): Szép lehet... De hogy a magáé +nem... hogy az ütésemmel tönkretettem... annak csak most +örülök igazán...</p> +<p>KATICA: Ejnye... mért?</p> +<p>JÁNOS (mereven a szemébe néz, elfojtott szenvedély<span class='pagenum'>[Pg 28]</span>lyel): +Mert nemcsak én nem láthatom, hanem más se látláthatja...</p> +<p>KATICA: Tanitó bácsi máris féltékeny... kissé korán... +és aztán nem egészen igy van: a toalettjeimet ugy készittetem, +hogy csipkével, szalaggal azt a helyet befedetem...</p> +<p>JÁNOS: Hát olyan csunya?</p> +<p>KATICA: Nem... csak megvan a nyoma.</p> +<p>JÁNOS (folyton nagyobb izgalommal; szaggatott hangon +beszél): Vörös?</p> +<p>KATICA: Nem... fehér... fehérebb mint a karom.</p> +<p>JÁNOS (Katica karja után kap mohó vággyal, de Katica +elhuzza): Fehérebb?... ugyan... hogyan... (Katica kezeire +kidülledt tekintettel néz.) A maga szép keze, karja +nagyon fehér, hófehér...</p> +<p>KATICA (mosolyogva): Elég fehér...</p> +<p>JÁNOS (most már a férfivágy tüzében, alig tudja mit +beszél): Meg gömbölyü... rózsás, formás... sima, bársony +puha... (Katica mosolygós arcára téved tekintete, hirtelen) +Nem—Katóka—a folt nem fehérebb...</p> +<p>KATICA: De ha mondom...</p> +<p>JÁNOS: Nem... mert az vörös, csunyán vörös...</p> +<p>KATICA: És ha még sem vörös?</p> +<p>JÁNOS: Akkor... (megakad. Kinos szünet; aztán zavart +mosolylyal kivágja magát) nem botütés... nem én vagyok +az okozója... természetes, hogy nem én vagyok... Katóka... +Mondja: Hol van a nyoma?</p> +<p>KATICA (a jobb felső karjára mutat):Itt!</p> +<p>JÁNOS: Megláthatnám...?</p> +<p>KATICA (megfenyegeti az ujjával): Tanitó bácsi, nem +szabad rossznak lenni...</p> +<p>JÁNOS (zavartan): Nem... isten bizony nem... De a +bálokban, azoknak, szabad... mi?</p> +<p>KATICA: Az más... (szemébe néz) Aztán mért akarja +látni...? De igazat mondjon tanitó bácsi...?</p> +<p>JÁNOS (a legnagyobb izgalommal): Hogy vörös-e?...<span class='pagenum'>[Pg 29]</span> +(Türtőztetve magát) Ha fehér... akkor nem botütés... a +gazság akkor nem az én lelkemen szárad...</p> +<p>KATICA (mosolyogva): Csak ezért...?</p> +<p>JÁNOS (rekedten hörögve): Igen... mutassa Katókám... mutassa...</p> +<p>KATICA (Kacér; mosollyal): Ha csak ezért, akkor megmutatom. +(Lassan fölkezdi türni a jobb kar ujját, egész a +vállig feltürte és rámutat a kar felső részére.)</p> +<p>JÁNOS (ki eddig alig birt éhes vágyának parancsolni, +most mohón, kidülledt szemekkel megragadja Katica karját +és hirtelen rátapad egy hosszu, vonagló, szenvedélyes +csókkal oda, ahova Katica mutat.)</p> +<p>KATICA (halk, ijedt sikoltással): Megőrült?... Ereszszen!... +(Ki akarja szabaditani a karját, de János vasmarokkal +tartja és csókolja ott, ahol éri le egészen a kézcsuklóig.)</p> +<p>JÁNOS (lihegve, egész testében megreszketve, ujjaival +végig simitja kéjes borzongással Katica kezeit, miközben +Katica bosszus idegességgel lerángatja karjára a ruhát, János +még egy tüzes csókot nyom a kezére, aztán lerogy +a karosszékbe. Kinos szünet néhány pillanatig. Aztán elfojtott, +szaggatott zihálással): Csak az ütés helyét akartam... +De bennem már előbb pezsgett, forrt és száguldott a +vér... Akácvirág tikkadt illata eltemette az eszemet... Mámoros +tavaszi hangulatnak tüzes szinei szikrázva, tülekedve +keringtek bennem... velem... ellenem és aztán vad vágygyal +csókoltam, asszonyi vállat, asszonyi kart... (Nagy, siró +szomorusággal) Én ugy se csókoltam még soha fiatal, fehér, +formás, meztelen vállat, meztelen kart...</p> +<p>KATICA (lábával dobbant): Csend! (Szünet. Nagyon halkan.) +És a felesége...?</p> +<p>JÁNOS: Eh!... Mért emliti épen most azt a szegény, +szürke, elfáradt öreg asszonyt?</p> +<p>KATICA: Tanitó ur szégyelje magát!</p> +<p>JÁNOS: Katicám... édes... tudom, hogy nyomorult vagyok... +de még—férfi vagyok! (Maga elé mered.)<span class='pagenum'>[Pg 30]</span></p> +<p>KATICA (a szék karfájára ülve, kacéran ráhajol, hajával +érintve János arcát): Ép ezért ne Rizácska erkölcsét +féltse tőlem, hanem a magáét tanitó bácsi. (Kedves mozdulattal +a kezét nyujtja.)</p> +<p>JÁNOS (hódolattal megcsókolja a kezét, nagyon zavartan): +A tavasz... higyje el ékes Katica, ennek csak a tavasz +az oka...</p> +<p>KATICA (mosolyogva): Igen... a tavasz... ép ezért—csukja +be kérem az ablakot.</p> +<p>JÁNOS: Minek?... Hiszen olyan jól esik a tüzes, forró +fejemnek ez a friss tavaszi levegő.</p> +<p>KATICA (nagy nyomatékkal): Ép azért... (Zaj a szomszéd +szobából. János és Katica rendbe szedik magukat.)</p> +<h4>János, Katica, Ida, Riza, később Jenő</h4> +<p>IDA (kinyitja a baloldali ajtót, belép; utána Riza kezében +a regénnyel. Mindketten ünneplőbe vannak öltözve. +Jenő szepegve be-bekandikál az ajtón): Bocsánat, de a férjemnek +már az iskolába kell mennie.</p> +<p>JÁNOS (megnézi óráját): 10 perc mulva 2 óra.</p> +<p>KATICA (közben derült vidámsággal kezet fogott Idával +és megcsókolta Rizát. A bekandikáló Jenő felé megy, +de az beszalad előle, ő utána.)</p> +<p>JÁNOS: Jobban rá kellett volna vágnia!</p> +<p>IDA: Mért?</p> +<p>JÁNOS: Kővel dobálta meg a lovat...</p> +<p>IDA: A rossz gyerek...</p> +<p>KATICA (kézen fogva Jenőt, kijön vele a szobából): +Ne bántsák. Mi már kibékültünk.</p> +<p>JENŐ: De lovas katonát is!</p> +<p>JÁNOS: Csókolsz kezet, te haszontalan lurkó!</p> +<p>JENŐ: Azután... Katica néni... kocsit is... lovat is?</p> +<p>KATICA (mosolyogva): Azt is!<span class='pagenum'>[Pg 31]</span></p> +<p>JENŐ: Ide a kezét! (Megfogja Katica kezét, ki e közben +Jánossal halkan beszélget és egy cuppanós csókot nyom +rá és trillázva Rizához szalad.)</p> +<p>IDA (ki éber figyelemmel kiséri Katica és János halk +beszédjét): János...</p> +<p>JÁNOS (fölrezzen): Tessék...?</p> +<p>IDA: Katica szives lesz kissé elfordulni, hogy levethessed +a szalonkabátot.</p> +<p>KATICA: Kérem, én már ugy is távozni akarok.</p> +<p>JÁNOS (hevesen): Maradjon kérem. Haza kisérem. (Katica +mosolyogva elfordul és odamegy Rizához. János e közben +már-már leveti a szalónkabátot, mikor megüti orrát a +kabátból kiáradó parfüm; mély lélegzettel magába szivja, +majd a zsebkendőjét is előveszi és annak illatát is magába +szivja. De mikor észreveszi, hogy Ida folyton kémleli, +láthatólag összerezzen, de aztán nyugodt, természetes +hangon) Nem vetem le... ez melegebb... nem kell legalább +felöltőt huznom. (Odamegy Katicához és Rizához, +közben még vidám kedvvel meg-megszagolja a gomblyukba +tüzött virágot.)</p> +<p>KATICA (eközben Rizával halkan beszélgetett. Meglátja +János közeledését, félhangosan): No majd meglátja, Rizácska...</p> +<p>RIZA (fejét rázza): Lehetetlen... Jobb, ha nem is +szól neki.</p> +<p>KATICA (mosolyog, nem felel; aztán a hozzájuk érkező +Jánoshoz): Ezt a könyvet is én küldtem... Rizácska +bátran elolvashatja, az én felelősségemre...</p> +<p>JÁNOS: Ugy... akkor csak olvasd, lányom... hálásan +köszönöm, kedves Katica...</p> +<p>RIZA (nagy örömmel): Édes... (Megcsókolja Katicát, +ki Jánossal ujra halkan beszélget.)</p> +<p>IDA (aki tovább is aggodalmasan figyeli Jánost és Katicát, +eközben Jenőnek halkan sug valamit, rámutatva a +nádpálcára. A »Katica« szóra Ida láthatólag összerezzen, elhalón +suttogja): Katica...?</p> +<p>JENŐ (eközben a nádpálcát az apjához viszi).<span class='pagenum'>[Pg 32]</span></p> +<p>JÁNOS (mikor hozzáér Jenő keze): Mi az? (Meglátja a +pálcát, zavartan) Vidd vissza!... Nem kell!</p> +<p>KATICA (elfordul, halkan nevet).</p> +<p>IDA: Nem viszed magaddal? E nélkül még sohasem +mentél az iskolába, János?</p> +<p>JÁNOS: De ha mondom, hogy nem kell.</p> +<p>JENŐ (örömében ugrál): Ojé! Ez annyi, mint egy lovas +katona! (Megfogja apja kezét és huzni kezdi.) Miért nem +megyünk már, édesapám?... Ugy szeretek ma iskolába +menni...</p> +<p>RIZA: Apa, mondd: miről akarsz ma magyarázni?</p> +<p>JÁNOS (odalép az ablakhoz, de szemeit nem veszi le +Katicáról): A tavaszról, édes lányom, az ifju, zsendülő tavaszról...</p> +<p>RIZA (odaszalad hozzá és átöleli): Óh tanits meg engem +is a tavasz szépségére, édes, jó apám.</p> +<p>JÁNOS (gyöngéden megsimogatja Riza haját): Hát tudod, +édes, kis Rizám: mi a hangulat, a szin és az illat...? (Riza +fejével nemet int. János elmerülve magyaráz.)</p> +<p>IDA (eközben a szin elején szemrehányóan Katicához): +Mit csinált, Katica, a férjemmel?</p> +<p>KATICA (mosolyogva rámutat Jánosra és Rizára) Tán +jobb apát és jobb tanitót.</p> +<p>IDA: De ő nemcsak apa és tanitó, hanem férj is, az +én rossz, csapodár férjem.</p> +<p>KATICA (vállát vonogatva): Engem ne vádoljon ezért... +én erről nem tehetek.</p> +<p>IDA: Istenem... tudom, hogy maga jó... ne nehezteljen +rám... de édes Katica, én olyan boldogtalan vagyok. +(Könnyeit törli.)</p> +<p>KATICA (meghatva): Ne sirjon, kedves tanitóné...</p> +<p>IDA (elkeseredetten): Hát mit csináljak?</p> +<p>KATICA (egy pillanatra gondolkozik, aztán nagyon határozottan): +Csukja be az ablakot!</p> +<p>IDA (nagy csudálkozással): Az ablakot...?</p> +<p>KATICA (ujra nagy nyomatékkal): Igen, az ablakot!<span class='pagenum'>[Pg 33]</span> +És ha az ura velem akarna távozni, hivja vissza! (Kezet +fog vele, aztán odalép Rizához, karját karjába ölti és a +jobboldali ajtó felé vezeti. János követi őket Jenőt kézenfogva. +Katica abban a pillanatban nyitja ki a bejárat ajtaját, +mikor Ida ép a második ablakot is betette. A szobában +homály van, csak a nyitott ajtón át hatol be a tavaszi +napsugár és fényözönbe vonja a küszöbnél álló csoportot.)</p> +<p>IDA (eközben a homályos szobában leül a pamlagra és +onnét szomoru, halk hangon): János... Jenő kezet se csókolt...</p> +<p>JÁNOS (kelletlenül, de mégis parancsolólag): Csókolj +kezet!</p> +<p>JENŐ (durcásan bemegy és kezet csókol).</p> +<p>IDA: Jánosom, te se bucsuztál el tőlem. (János meghökken +és aztán habozva néz Katicára.)</p> +<p>KATICA (nyomatékkal): Bevárom a tanitó urat!</p> +<p>JÁNOS (mohón): Köszönöm... rögtön jövök. (Sebbel-lobbal +bemegy. Katica csak erre várt. Átlépi Rizával a küszöböt +és nesztelenül beteszi maga után az ajtót. A szoba +homályos. Közben János Idához ért.) Gyorsan... nincs időm... +Mi bajod...?</p> +<p>IDA (nagy szomorusággal): Az én bajom, János...</p> +<p>JÁNOS (eközben megfogja Ida kezét, mintha ajkához, +akarná vonni, de aztán meggondolja magát, csak kissé megszoritja +és elereszti. Ida keze lehanyatlik. János ezután megfogja +a türelmetlenségében toporzékoló Jenő kezét és lohol +vele az ajtó felé.)</p> +<h4>János, Ida, Jenő és Riza</h4> +<p>RIZA (épen belép).</p> +<p>JÁNOS (megdöbbenve): Katica...?</p> +<p>RIZA: Elment.</p> +<p>JÁNOS (meginog, rekedten): Merre?<span class='pagenum'>[Pg 34]</span></p> +<p>RIZA: Érte jött a kocsi és elhajtatott. (Nyugodtan leül +az asztalhoz és fellapozza a könyvet, olvas.)</p> +<p>JÁNOS (egy pillanatig dermedten áll. Aztán mély sóhajjal +összerázkódik.)</p> +<p>IDA (ki feszülten figyel rá): Fázol, János?</p> +<p>JÁNOS (halkan, nagyon szomoruan): Fázom... óh a +csalfa napsugár... (Az ablakra mered) már nincs is itt... +eltünt... olyan korán van és máris este van...</p> +<p>IDA (halkan, önmagában): Este van.</p> +<p>JÁNOS (odamegy a ruhafogashoz, leveti a szalónkabátot, +a virágot kiveszi a gomblyukból): Ez még nem tavasz...</p> +<p>IDA (sohajtva): Nekünk már sohse lesz tavasz, János...</p> +<p>JÁNOS (összeborzong. Nem szól semmit. A virágot a +földre dobja, rátipor. Nagy sebbel-lobbal ráveszi a másik +kabátot, aztán rá a felöltőt. A pálcát a kezébe kapja és +a másik pillanatban becsapja Riza orra előtt a könyvet.) +Mondtam már, hogy ne olvass! (Riza dühében sirni kezd.)</p> +<p>JENŐ (észrevéve a nádpálcát, ijedten): Édesapám, a tavaszhoz +nem kell nádpálca!</p> +<p>JÁNOS (rávág): Mars! Majd adok én neked tavaszt! +(Kivezeti a siró Jenőt és becsapja az ajtót.)</p> +<h4>Ida és Riza</h4> +<p>IDA (felkel helyéről): Ugy fázom.</p> +<p>RIZA (könnyeit törli): Kinyissam az ablakot?</p> +<p>IDA (eközben a szekrényhez ment és kivett abból egy +kis dobozt.) Hagyd, Rizám, én ennél melegszem. (Leül Rizával +szemközt. Kis kulcsot vesz elő, mely vékony láncon +a keblén csüng és avval kinyitja a dobozt. Elsárgult leveleket +vesz ki belőle. Miközben az egyiket olvassa) Miért +sirsz, lányom?</p> +<p>RIZA (könnyeit törli): Hogyne sirnék... pedig ugy örültem, +hogy apa már nem a régi...<span class='pagenum'>[Pg 35]</span></p> +<p>IDA (feltekint az olvasásból; sóhajtva): Bárcsak olyan +volna, mint a régi... (Könnyeit törli)</p> +<p>RIZA: Anyuskám, hát te mért sirsz?</p> +<p>IDA (könnyben uszó szemekkel): Apád szerelmes levelei...</p> +<p>RIZA (felpattan, odamegy lábujjhegyen anyja háta mögé, +átöleli és félhangosan a levélből olvassa): »Édes, egyetlen +szerelmem«... Apa is igy kezdte...? (Ida szomoruan bólintgat. +Csönd.)<span class='pagenum'>[Pg 36]</span></p> +<hr style="width: 65%;"><p><span class='pagenum'>[Pg 37]</span></p> +<h2>POMPEJI UTOLSÓ ÉJE</h2> +<h5>EGYFELVONÁSOS VERSESTRAGÉDIA</h5> +<h3>IRTA HORVÁTH ÁKOS</h3> +<hr style="width: 65%;"><span class='pagenum'>[Pg 38]</span> +<h3>SZEMÉLYEK</h3> +<p class="poem">LESBIA<br> +TITUS<br> +LENTULUS<br> +RÓMAI IFJU<br> +MÁSIK RÓMAI<br> +RÓMAI NŐ<br> +EGY ASSZONY<br> +HIRNÖK<br> +MÁSIK HIRNÖK<br> +HARMADIK HIRNÖK<br> +ÖREG RÓMAI<br> +EGY LEÁNY<br> +ÖREG EMBER<br> +LEÁNYOK, ASSZONYOK, FÉRFIAK, RABSZOLGÁK</p> +<h5>Történik Kr. u. 79-ben</h5> +<hr style="width: 65%;"> +<p><span class='pagenum'>[Pg 39]</span></p><p>Nyilt csarnok. Virágfüzérekkel diszitett oszlopok között +a tenger és a háborgó Vezuv látszik.—Este. A termet +fáklyák világitják be. Mámoros nők és férfiak hevernek +szerteszét a nyugágyakon. Rabszolgák virágokat szórnak s +tialokat szolgálnak fel.—Lesbia, ébenfekete haju, fiatal, +karcsu lány, az egyik oszlophoz dőlve az öblöt és a lángoló +hegyet nézi.—Lentulus jobbról egyedül áll s komoran +maga elé bámul.—Titus halkan Lesbiához beszél, +aki alig veszi őt észre.</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Mondd, Lesbia, mért nem hallgatsz reám?<br> +Rózsás füled mért nem fogadja be<br> +A hangomat?—Bántottalak talán?</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Hangod érdes,—az ő hangja zene.</p> +<p class="poemkoz">RÓMAI IFJU:</p> +<p class="poem">Jupiterre, ez a bor édesebb!<br> +Igyál, Caius,—ugysem lesz reggeled!</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Szép Lesbia, legalább nézz reám!<br> +Komor lesz és sötét az éjszakám,<br> +<span class='pagenum'>[Pg 40]</span>Ha nem tekint felém tüzes szemed...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Mért nézzek rád, ha ő rá nézhetek?!</p> +<p class="poemkoz">MÁSIK RÓMAI:</p> +<p class="poem">Hattyupehelynél puhább a kebled—</p> +<p class="poemkoz">RÓMAI NŐ:</p> +<p class="poem">Dőlj az ölembe, én majd legyezlek!</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Óh Lesbia, egyre közelg a vég.—<br> +Szenvedés volt miattad életem,—<br> +Csókolj meg hát,—égek a csókodért...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Üdvöt csak az ő csókja ad nekem.</p> +<p class="poemkoz">HIRNÖK:</p> +<p class="poem">Titus, siess, házad lángot vetett—</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Emésztőbb láng pusztitja lelkemet.</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Nem mégy haza?</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poemjobb">Nem, mert téged nézlek—</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Hagyj magamra, untat a beszéded.</p> +<p class="poemkoz2">(Titus szomoruan, lesütött fejjel Lentulushoz megy, de onnan +is Lesbiát nézi.)</p> +<p class="poemkoz">RÓMAI IFJU:</p> +<p class="poem">Töltsd tele kelyhed vérszinü borral,<br> +<span class='pagenum'>[Pg 41]</span>Égjen az ajkad, forrjon a véred!</p> +<p class="poemkoz">MÁSIK RÓMAI:</p> +<p class="poem">Vesszen a bánat, félre a gonddal!</p> +<p class="poemkoz">TÖBBEN:</p> +<p class="poem">Éljen a mámor! Éljen az élet!</p> +<p class="poemkoz">TITUS (Lentulushoz):</p> +<p class="poem">Lesbia ma álmodó és halvány—</p> +<p class="poemkoz">RÓMAI NŐ:</p> +<p class="poem">Csókot nekem! Szomjazom a csókra!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Teste fehér, mint a tubarózsa...</p> +<p class="poemkoz">TITUS (Lesbiát nézve):</p> +<p class="poem">Lesbiának mosoly játszik ajkán.—</p> +<p class="poemkoz">RÓMAI IFJU:</p> +<p class="poem">Hé Lentulus, szinültig a kelyhed,<br> +Mért nem iszol? Lentulus?!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poemjobb">Felejted,</p> +<p class="poem">Hogy nem mindig lehet felejteni?!</p> +<p class="poemkoz">ÖREG RÓMAI:</p> +<p class="poem">Hej leányok! Adjatok csak neki<br> +Édes csókot!</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poemjobb">Hagyjátok magára.</p> +<p class="poemkoz">EGYIK LEÁNY:</p> +<p class="poem">Ajkán csókom keserüvé válna.</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Feljött a hold a füsteflhő megett—</p> +<span class='pagenum'>[Pg 42]</span><p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Lesbiának márvány keze remeg...</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Karcsu nyaka ragyogó, hófehér—</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Mint a rózsa, melyet az esti szél<br> +Körülölel, ugy reszket gyenge válla—</p> +<p class="poemkoz">EGY LEÁNY:</p> +<p class="poem">Miért néztek ti folyton Lesbiára?<br> +Ő kőszivü és vére sem pezseg,<br> +Ajka sápadt és bánatos szeme—<br> +Ma éjszaka engem öleljetek!<br> +Ki tudja, a reggelt megérjük-e?!</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Egy holdsugár sötét hajába tévedt...</p> +<p class="poemkoz">A LEÁNY:</p> +<p class="poem">Észre sem vesz, hiába várod, téged—</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Mostan leült,—az árnyék eltakarja—</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Lesbiának mosolyog az ajka...</p> +<p class="poemkoz">EGY RÓMAI:</p> +<p class="poem">Ugy, ugy, csókolj, ölelj át, Cluvia!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Ide nézett, mosolyog, elpirult—</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<span class='pagenum'>[Pg 43]</span> +<p class="poem">Talán rád vár, Lentulus, menj oda —</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Most nem megyek, jókedvem füstbe fult,—<br> +Mint a vampir, szivemen ül a vész—</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Menj Lentulus! Mosolyog, egyre néz,</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Holtak leszünk, Titus, reggelre mind!</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Feledd el, ha Lesbia rád tekint,<br> +Bár nézne rám!</p> +<p class="poemkoz">EGY RÓMAI:</p> +<p class="poemkoz">Lentulus!</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poemjobb">Menj oda!</p> +<p class="poemkoz">A RÓMAI:</p> +<p class="poem">Mért vagy sápadt? A félsz szivedbe szállt?</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Most is rád néz és bibor ajakát<br> +Harapdálja fehér, gyöngysor foga...</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Nevetéset fojtja el biztosan—</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Nem gondolom. Inkább haragra gyult—</p> +<p class="poemkoz">HIRNÖK:</p> +<p class="poem">Tiberius villája romba van!</p> +<p class="poemkoz">MÁSIK HIRNÖK:</p> +<p class="poem">Egy lávakő az átriumba hullt!</p> +<p class="poemkoz2">(Földalatti moraj hallik. Kivülről jajgatás. A teremben levők +elszörnyednek.)<span class='pagenum'>[Pg 44]</span></p> +<p class="poemkoz">LESBIA (átszellemülve):</p> +<p class="poem">Boldog vagyok! Ma lesz tehát a nap!</p> +<p class="poemkoz">HARMADIK HIRNÖK:</p> +<p class="poem">Elöntötte körül az utakat<br> +A láva már—menekülés sehol!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS (sápadtan):</p> +<p class="poem">Hallod, Titus?</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poemjobb">Hallgass! Lesbia szól,—</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Boldog vagyok! Az óra közeleg...<br> +Szép Lentulus, ma a tied leszek!</p> +<p class="poemkoz">EGY RÓMAI (kitekintve):</p> +<p class="poem">Az utcákon hamueső szakad!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA (Lentulushoz lépve):</p> +<p class="poem">Végre, végre itt van a pillanat,<br> +Melyben a kín és mámor egybeforr,<br> +Melyben mienk mennyország és pokol,—<br> +Amely megöl és mégis üdvöt ad.—</p> +<p class="poemkoz">EGY ASSZONY (berohanva elájul):</p> +<p class="poem">Irtózatos!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poemjobb">Lesbia, csókodat</p> +<p class="poem">Nem élvezem, mikor közelg a vég...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA (egyre szenvedélyesebben):</p> +<p class="poem">Kérted csókom pirosló, szent tüzét,<br> +S én az élő nem adtam meg neked,<br> +—Nem akartam lenni a kedvesed!<br> +De most, hogy a halálnak napja van:<br> +<span class='pagenum'>[Pg 45]</span>Forró vágyban neked adom magam!</p> +<p class="poemkoz">EGY RÓMAI:</p> +<p class="poem">A füst terjed...<br> +<p class="poemkoz">LESBIA (elsápadva):</p> +<p class="poemjobb">Lentulus! Mondd, mi lelt?</p> +<p class="poem">Te félsz talán?</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poemjobb">A halál rám lehelt</p> +<p class="poem">És megfagyott a mosoly ajkamon,—<br> +De már vége—egy percig volt csupán.</p> +<p class="poemkoz">HIRNÖK:</p> +<p class="poem">Lentulus, a palotád puszta rom!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS (erőltetett jókedvvel):</p> +<p class="poem">Hé, bort ide! Szerelmünk ajakán<br> +Feledjük el, hogy köztünk a halál!</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Te boldog vagy, téged Vele talál,<br> +Mégis sápadsz és a hangod remeg—</p> +<p class="poemkoz">RÓMAI IFJU:</p> +<p class="poem">Igazad van, Lentulus, töltsetek!</p> +<p class="poemkoz">RÓMAI NŐ:</p> +<p class="poem">S daloljatok, a bánat mit sem ér!<br> +Boldog, aki vigan s gyönyörben él!</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">S még boldogabb, aki gyönyörbe hal...</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Virágillat, édes csók, tréfa, dal<br> +Némítsa el szivünkbe mind a gondot...</p> +<p class="poemkoz">MÁSIK HIRNÖK:</p> +<span class='pagenum'>[Pg 46]</span><p class="poem">—Dolabella villája összeomlott!!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Eh, ki bánja!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poemjobb">Ne is hallgass oda—</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Hozd vissza hát elszállott kedvemet!<br> +Daloli nekem valamit, Lesbia!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Lentulus, te elfeledsz engemet,<br> +Ha a halál sötét szárnya suhog...</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Lehangolnak a fekete romok...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Majd felvidit ajkam piros dala!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Igen, igen,—daloli csak, Lesbia!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA (dalol):</p> +<p class="poem">Töltsd tele égő, vérszinü borral<br> +Lobogó vágyad aranypoharát,<br> +Oltsad a szomjad lángoló csókkal,<br> +Kérve a párod bibor ajakát!—<br> +—Testem a vágytól tüzesen ég—<br> +Evoé! Szép vagy! Isteni szép!</p> +<p class="poem">Szedd tele húsos hó-liliommal<br> +Lobogó mámor piros serlegét,—<br> +Öleld át forrón, erős karoddal<br> +Remegő párod puha termetét!<br> +—Liliom és csók szedni való—<br> +Evoé, csókom isteni jó!</p> +<p class="poemkoz">MIND:</p> +<p class="poem">Evoé, evoé, gyönyör az élet,<br> +<span class='pagenum'>[Pg 47]</span>Gyönyörben érjen életünk véget!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Emlékezel? Több mint egy éve már,<br> +Hogy ajakad ajkam csókjára vár—</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">És nem adtál!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poemjobb">De most, hogy meghalok:</p> +<p class="poem">Halálomban egész tied vagyok!!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Mi a multban szép álom volt csupán—<br> +Csodás való Pompei ravatalán!—</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Szép Lentulus, nem érhet ugy a vég,<br> +Hogy ne legyek egészen a tiéd!</p> +<p class="poemkoz">EGY RÓMAI:</p> +<p class="poem">Jupiterre, megremegett a föld!</p> +<p class="poemkoz">MÁSIK RÓMAI:</p> +<p class="poem">Meneküljünk! A csarnok összedőlt!</p> +<p class="poemkoz">HARMADIK:</p> +<p class="poem">A tető ég!</p> +<p class="poemkoz">NEGYEDIK (befutva):</p> +<p class="poemjobb">A kert tüzet fogott!</p> +<p class="poemkoz">ELSŐ:</p> +<p class="poem">Verres háza még épen áll amott,<br> +Pincéje jó!</p> +<p class="poemkoz">MÁSIK:</p> +<span class='pagenum'>[Pg 48]</span><p class="poemjobb">Az utcán láva foly!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA (Lentulushoz):</p> +<p class="poem">Két karoddal erősen átkarolj,<br> +S ugy várjuk, mig szétfut a gyáva had!</p> +<p class="poemkoz2">(A mulatók mind riadtan menekülnek, csupán Titus és Lentulus +marad a teremben. Lentulus ijedten kitekintget, Titus szomoruan +Lesbiát nézi. Lesbia szenvedélyesen Lentulushoz +lépve, kezeit megragadja.)</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Végre, végre itt van a pillanat!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS (zavartan):</p> +<p class="poem">Igen, igen,—</p> +<p class="poemkoz">EGY RÓMAI (futva):</p> +<p class="poemjobb">Dőrék, a házba égtek!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Most kezdődik számomra csak az élet!</p> +<p class="poemkoz">(Körülnézve)</p> +<p class="poem">Nincs senki már, aki tanuja lenne,<br> +Hogy átölelsz forró, szent szerelembe'...</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Menjünk innen, Lesbia! Pillanat,<br> +És a tető lángolva ránk szakad!<br> +—Nem magamért, érted félek csupán...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA (gunyosan):</p> +<p class="poem">—S a te arcod lett mégis halovány?!<br> +Az enyém, nézd, pirosló, mint a rózsa...</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Csodás álmok rejtelmes álmodója<br> +<span class='pagenum'>[Pg 49]</span>Fehér lelked... Lesbia, értelek!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Nem meghalni, élni vágyom veled,<br> +Nem egy percig,—örökre kell nekem<br> +A te csókod... Lesbia, jöjj velem,—<br> +Még nem késő, megmentjük életünk',<br> +Aztán együtt—</p> +<p class="poemkoz">LESBIA (szenvedéllyel):</p> +<p class="poemjobb">Mindnyájan elveszünk!</p> +<p class="poem">Menekülés nincs,—Lentulus—sehol!</p> +<p class="poemkoz">TITUS (Lentulushoz):</p> +<p class="poem">Szerencsétlen! Te még gondolkodól,<br> +Mikor forró csókkal vár kedvesed?!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Igen Titus, igazad van neked,<br> +A szenvedélyt megyilkolja az ész—</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">—Az élet vig és a halál komor,<br> +Miért hivod? Jöjj!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poemjobb">Lentulus, te félsz?!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Én? Nem, dehogy!—Vérszinü, régi bor<br> +Gyujtsa lángra agyam rideg szavát,<br> +Hadd higyjem, hogy a halál messze még!<br> +—Add Lesbia ajkad szüz biborát!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA (megcsókolva):</p> +<p class="poem">Igy, Lentulus, igy vagy nekem te szép!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Csókolj, ölelj! Ne tudjam, hogy az óra,<br> +Melyben karom először átkarolja<br> +Szüz testedet,—remegő, tiszta vággyal—<br> +<span class='pagenum'>[Pg 50]</span>Együtt száll el lelkünk vég-sóhajával...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Végre, végre előttem áll a férfi,<br> +Aki lelkem—sokára bár, de—érti,<br> +Ki rajongva hal meg szivem felett...</P> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">És én talán nem értem lelkedet?!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Menj, Titus, te barátom vagy csupán,—</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Tied a mult, a mienk a jelen...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Nászéjünk van Pompei ravatalán,—</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Nektek gyönyör,—halálos kín nekem...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Menj, menj, Titus! Mint irigy, barna felleg<br> +Miért állasz tüzes napom elé?</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Igazad van,—koldulni bús szerelmet<br> +Most nem való. Váljon hát semmivé<br> +Pompejivel reményem, hitem, álmom...<br> +Félreállok.—</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poemjobb">A szörnyü pusztuláson</p> +<p class="poem">Kacag szivem, mert forróbb lánggal ég,<br> +Mint a Vezuv, és szemem fényesebb,<br> +Mint tört fénye, melyet az égre vet.—</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">A vágy tüzes, pirosló köntösét<br> +Boritja rám ajkad izzó szava,—<br> +<span class='pagenum'>[Pg 51]</span>Te vagy a kín és mámor, Lesbia,<br> +A halálban az öröklét te vagy!<br> +Menyországba tévesztő kárhozat!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Végre, végre, Lentulus!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poemjobb">Mintha szállnék</p> +<p class="poem">Tüzes szárnyon—mámorfelhők felett—</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Csitt, csitt, ne szólj,—a csókod édesebb,<br> +Ha mit se szólsz.—</p> +<p class="poemkoz2">(Az oszlopok mögül szomoru, fiatal leány lépdel elő, merően +a földre nézve, mintha keresne valamit. Hosszu haja kibontva +hull alá, ruhája összetépve.)</p> +<p class="poemkoz">A LEÁNY:</p> +<p class="poemjobb">—Fekete, gyászos árnyék,—</p> +<p class="poem">Égő romok,—rezgő föld,—tüzeső,—<br> +—Halott család,—halott sziv,—halott isten,—<br> +Égő város,—tüzhegy,—izzó mező—</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">És égő sziv!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poemkoz">Csókolj hát!</p> +<p class="poemkoz">A LEÁNY:</p> +<p class="poemjobb">—Szive sincsen,—</p> +<p class="poem">Rejti, rejti fekete, gyászos árnyék,—<br> +Halott álom,—halott sziv.—Mintha járnék<br> +Lelkek között,—nehéz, sulyos a lég.——<br> +—Halott isten—</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<span class='pagenum'>[Pg 52]</span><p class="poemjobb">Csodálatos beszéd...</p> +<p class="poemkoz">A LEÁNY:</p> +<p class="poem">Szeretkeztek? Mámortól, vágytól égtek?<br> +Az ég s a föld átkozott frigyre léptek,<br> +S ma válnak el...</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS (komoran):</p> +<p class="poemkoz">Hallod?</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poemjobb">A félelem</p> +<p class="poem">Vehette el szegénynek az eszét,—</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Szivembe tép—</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poemjobb">Fehérlő keblemen</p> +<p class="poem">Keress vigaszt!</p> +<p class="poemkoz">A LEÁNY:</p> +<p class="poemjobb">—Mert hütlen lett az ég,—</p> +<p class="poem">És megrepedt a föld égő szive,<br> +S most vonaglik, mint én,—</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poemjobb">Borulj ide!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS (a leányra figyelve):</p> +<p class="poem">Halld csak!</p> +<p class="poemkoz">A LEÁNY:</p> +<p class="poemjobb">—Mint én,—mint az én bús szivem,—</p> +<p class="poemkoz">(Fájdalmasan)</p> +<p class="poem">Légy átkozott, te ég, légy átkozott!<br> +Hütlenséged kínos halált hozott<br> +Szerelmemre! Elvetted mindenem!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<span class='pagenum'>[Pg 53]</span><p class="poem">Nézz már reám!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poemjobb">Nem, nem, most nem tudok!</p> +<p class="poemkoz">A LEÁNY (felzokogva):</p> +<p class="poem">Cornélius! Felelj, szólj, merre vagy?<br> +Égő lángban, sötét romok alatt<br> +Keres sirva szegény menyasszonyod!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Boldogtalan!</p> +<p class="poemkoz">A LEÁNY:</p> +<p class="poemjobb">Szerelmem, jöjj elő!</p> +<p class="poem">Sehol sincsen!—Rengő föld,—tüzeső—<br> +Halott család,—halott sziv,—halott isten,—<br> +Égő város,—</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poemkoz">Hallod?</p> +<p class="poemkoz">A LEÁNY:</p> +<p class="poemjobb">Óh kegyetlen</p> +<p class="poem">Fekete ég, add vissza holtamat!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">A halálban a csókom üdvöt ad—</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">A csókodban a halál ize van,—<br> +Szép Lesbia, tanits felejteni...</p> +<p class="poemkoz">A LEÁNY (kivülről hallik):</p> +<p class="poem">Cornélius!<br> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poemjobb">Kedvesét keresi</p> +<span class='pagenum'>[Pg 54]</span><p class="poem">Szegény leány!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poemjobb">Látod,—boldogtalan,</p> +<p class="poem">Mert nem halhat csókolva kedvesét.—</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">—Nézd Lesbia, jobb élni szerelemben,<br> +Mint szeretni egy óráig, azért,<br> +Hogy a láva örökre eltemessen...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">S ha csókollak, te gondolkodni tudsz?</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Ajkam csókol és a szivem szeret,<br> +Testem forró, szent mámorban remeg,<br> +De az agyam—</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poemjobb">Mondd ki, remegve futsz</p> +<p class="poem">A vész elől s csókom nem élvezed.—</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Mikor látok vonagló, bús szivet,<br> +Melyet gyötör halálos fájdalom:<br> +Jéggé dermed a csókod ajkamon.</p> +<p class="poemkoz">LESBIA (hizelegve):</p> +<p class="poem">Nézd, elment már,—</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poemjobb">S hogyha elképzelem,</p> +<p class="poem">Hogy szép tested, amely még csupa élet,<br> +S melyet most még szerelmed vágya éget,—<br> +—A halálé,—hát elszorul szivem...</p> +<p class="poemkoz2">(Titus, ki eddig szótlanul egy oszlophoz dőlve figyelte őket, +hirtelen előlépve, az elfojtott szenvedélytől remegve szól +Lesbiához.)<span class='pagenum'>[Pg 55]</span></p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Szép Lesbia, miért is méltatod<br> +Őt szóra még? Remegő, bús fejét<br> +Mért fogja át ölelő két karod?!<br> +—Gyermek ő még s éretlen, kis szivét<br> +A félélem szaggatja s futni vágyik...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA (meghatottan):</p> +<p class="poem">És te itt vagy és őrzöl önfeledten!<br> +Arcod tüzes, szemedből vágy sugárzik...<br> +Titus, Titus!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS (ingerülten):</p> +<p class="poemjobb">Elég már! Mert ti ketten</p> +<p class="poem">Nem tudjátok felfogni a veszélyt,<br> +Engem, mivel eszemre hallgatok:<br> +Kigúnyoltok.—Tekintsetek no szét,<br> +S lássátok, hogy Pompeji már halott...<br> +—Az utca ég, a házak összedőlve,<br> +A hamu száll, alig hogy látni tőle—<br> +A megfulás iszonyu kínja vár itt...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Mit bánom én, ha ajkam csókra vágyik?!</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">S mit bánom én, ha látom Lesbiát?!<br> +Ő nélküle mit sem ér ez az élet!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Jupiterre, nem türhetem tovább<br> +Eszeveszett, őrjöngő fecsegésed,<br> +Eredj, Titus, nincs idő itt a szóra...</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">És Lesbia?</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poemjobb">Megmentem én magam!</p> +<p class="poem">Jőjj Lesbia; Derekad átkarolva<br> +<span class='pagenum'>[Pg 56]</span>Kimentelek, hallgasd meg szavam!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Nem engedem, ne érintsen karod!<br> +—Ha nem tárod mámorral, ölelésre,<br> +Hozzám ne érj!—Ha csókom akarod:<br> +Csókolj meg itt!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poemjobb">Lesbia! Vége! Vége!</p> +<p class="poemkoz">ÖREG EMBER:</p> +<p class="poem">Segitsetek, ha van még bennetek<br> +Romlatlan hit a régi istenekben!<br> +—Féllábamra izzó tüzkő esett,<br> +Nem birom már vonszolni gyenge testem...</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Ily sorsra jutsz te is, szép Lesbia!</p> +<p class="poemkoz">AZ ÖREG EMBER:</p> +<p class="poem">Segitsetek, s tietek lesz a kincsem!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Halj meg te is, ha meg kell halni<br> +Pompejinek!</p> +<p class="poemkoz">AZ ÖREG EMBER:</p> +<p class="poemjobb">Egek, hát senki sincsen,</p> +<p class="poem">Ki megmentse életem gyermekimnek?!</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Szegény öreg, nem kell nekem a kincsed,<br> +De megmentlek,—erősen fogd karom...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Óh hát te is? Te is csak gyáva vagy?!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Hallod?! Nem, nem,—hiába akarom,<br> +<span class='pagenum'>[Pg 57]</span>Nem birom már tovább!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poemjobb">Hah, gyáva had!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Agyam lüktet,—hótested vértől ázik,<br> +Ha rád nézek s lángkéve szöghajad,—<br> +Az ajkadon pirosló láng cikázik,<br> +S éjfél szemed lila villámokat<br> +Vakitva szór...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA (gúnyosan felkacagva):</p> +<p class="poemjobb">Haha, a gyávaság</p> +<p class="poem">Ha megőrjit, költővé is tehet!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Félek tőled, Lesbia,—nem lehet<br> +Csókot adni, ha végső csókot ad<br> +A világnak a szörnyü, vad halál...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Mégy? Futsz? No menj. Lentulus, mire vársz még?</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Ne nézz ugy rám, Lesbia. Szemeidben<br> +Delei lobog s bilinccsel tartja itten<br> +A lekemet...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poemjobb">Haha, menj,—mire vársz még?!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Igen, igen, halott lány halott lelke<br> +Halott város halálát rám lehelte...<br> +Nézd, Lesbia, fekete füst kel ott,—<br> +Egő romok,—rengő föld,—tüzeső,—<br> +Halott isten,—óh titkos, bősz erő<br> +Légy átkozott, ezerszer átkozott!!</p> +<p class="poemkoz2">(Lentulus vissza-visszanézve, mint aki nem tudja, hogy mit +tegyen, arcán halálos rémülettel a kijárat felé hátrál, majd +hirtelen egy újabb földalatti morajtól megrémülve, eszelős +kacagással kifut. Lesbia mély megvetéssel, hideg gúnnyal +nézi. Majd lassan, alig hallható hangon megszólal.)<span class='pagenum'>[Pg 58]</span></p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Elment. Haha! S remegő, lázas ajkkal<br> +Nem csókoltam! Haha, a gyáva, gyáva!<br> +Nem ö`eltem vad tüzzel,—tüzhalálba'!<br> +Szeretkező, halálos, bús sóhajjal...<br> +Haha, haha, csóktalan véget érek!</p> +<p class="poemkoz">(Lerogyva)</p> +<p class="poem">Irtóztató!</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poemjobb">Lesbia, jöttem érted,</p> +<p class="poem">Hogy vágyunktól égjünk el itt mi ketten...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Te vagy, te vagy, ki vággyal, önfeledten<br> +ölelni tudsz, a véget elfelejtve...</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Óh miért nem örök a halál perce?!</p> +<span class='pagenum'>[Pg 59]</span> +<hr style="width: 45%;"> +<p>Szemelvények a MODERN KŐNYVTÁR-t fogadó +kritikákból:</p> +<p>Érdekes terv valósult meg azzal a három most megjelent +füzettel, amelyek a Modern Könyvtár című, Gömöri Jenő +szerkesztésében megjelenő, új irodalmi, művészeti és tudományos +gyűjteménynek első három számaként szerepelnek. +A Modern Könyvtár gazdag és nagyszabású programmal +indul meg és tekintve, hogy a legjelesebb magyar irók +szerepelnek munkatársai sorában, és az idegen írók legértékesébb +alkotásait fogja magyar nyelven megismertetni, sőt +ebben a formában egészen új és kívánatos sikerű egyik +programmpontja szerint magyar költők és irók műveit is +fogja a külfölddel megismertetni, a magyar irodalom, a magyar +művelődés szempontjából nagy jövőjű és jelentőségű +vállalkozás. Az első füzet a kitűnő német iró hat legszebb +novelláját tartalmazza. Thomas Mann a mai német irodalom +egyik legkimagaslóbb alakja. Gömöri kiforrott, simulékony, +árnyaló nyelven adja vissza Thomas Mann novelláinak +jellegzetes egyéni stilusát. A második füzet Pikler Gyula +két igen érdekes és tanulságos lélektani dolgozatát hozza. +Különösen a másodiknak van jelentősége Pikler tanainak +megismerése szempontjából. A harmadik füzet Kosztolányi +Dezsőnek, az ismert jeles poétának lírai ciklusa. Kosztolányi +az új magyar költészet egyik legértékesebb alakja. A szegény +kisgyermek panaszai a legnagyobb figyelemre rászolgáló, +ritka finomságokkal teljes, elsőrendüen művészi +munka.</p> +<p class="jobb">(Az Ujság)</p> +<p>Die ersten drei Bände der »Modern Könyvtár« (Redakteur +Eugen Gömöri) sind jetzt erschienen und liefern +den Beweis dafür, dass diese neue Sammlung geeignet ist, +eine längst einpfundene Lücke im ungarischen literarischen +Leben auszufüllen. Die »Modern Könyvtar« hat sich die Verwirklichung +eines wirklich grosszügigen Programms zur +Aufgabe gestellt.</p> +<p class="jobb">(<span style="letter-spacing:0.3em">Budapester Tagblatt</span>)</p> +<p>Nagyjelentőségű és nagyjövőjű irodalmi vállalkozás indult +meg Modern Könyvtár cimen. A vállalat célja: új +kultura megteremtése Magyarorszagon.</p> +<p class="jobb">(<span style="letter-spacing:0.3em">Független Magyarország</span>)<span class='pagenum'>[Pg 60]</span></p> +<hr style="width: 45%;"> +<table border="1" width="400"> +<tr><td align="center"><b>MODERN KÖNYVTÁR</b><br> +MODERN IRÓK KÖNYVESHÁZA<br> +SZERKESZTI GÖMÖRI JENŐ<br> +<br> +<p>Egyes szám ára 40 fillér, kettős szám ára 60 +fillér, hármas szám ára 80 fillér, négyes szám +ára 1 korona, ötös szám ára 1 korona 20 fillér</p> +<p>A <span style="letter-spacing:0.3em">Modern Könyvtár az első</span> magyar modern +irodalmi, művészeti és tudományos gyüjtemény. +<span style="letter-spacing:0.3em">Programmja</span> a szépirodalom, valamint +a művészet és tudomány terén egyaránt nagyszabású +és páratlanul gazdag és ízig modern. +<span style="letter-spacing:0.3em">Munkatársai</span> a legkiválóbb, legismertebb hazai +és külföldi írók, művészek, tudósok. A <span style="letter-spacing:0.3em">Modern +Könyvtár</span> eddig megjelent füzetei voltaképen +vaskos kötetek mind és egytől-egyig a magyar és +idegen irodalom, művészet és tudomány remekei. +A <span style="letter-spacing:0.3em">Könyvtár</span> füzetei nagy alakban jelennek meg +és szinte egészen könyvszámba vehetők. <span style="letter-spacing:0.3em">Betűi</span> +gyönyörű, olvasható gyöngybetűk, <span style="letter-spacing:0.3em">papírja</span> a +legfinomabb famentes papír, külső <span style="letter-spacing:0.3em">kiállítása</span> +is elsőrangú. A <span style="letter-spacing:0.3em">Könyvtár</span> művészi címlapja +<span style="letter-spacing:0.3em">Kozma Lajos</span>, az ismert festőművész műve.</p></td></tr> +</table> +<center>Uránía könyvnyomda, Budapest, VII., Rottenbiller-utca 19<span class='pagenum'>[Pg 61]</span></center> + +<div>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 30277 ***</div> +</body> +</html> + diff --git a/30277-h/images/image1.jpg b/30277-h/images/image1.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..7b02a15 --- /dev/null +++ b/30277-h/images/image1.jpg diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..754990a --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #30277 (https://www.gutenberg.org/ebooks/30277) diff --git a/old/30277-0.txt b/old/30277-0.txt new file mode 100644 index 0000000..af18908 --- /dev/null +++ b/old/30277-0.txt @@ -0,0 +1,2749 @@ +The Project Gutenberg EBook of A tanító / Pompei utolsó éje, by +Andor Kapos and Ákos Horváth + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + + +Title: A tanító / Pompei utolsó éje + +Author: Andor Kapos + Ákos Horváth + +Release Date: October 17, 2009 [EBook #30277] + +Language: Hungarian + +Character set encoding: UTF-8 + +*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A TANÍTÓ / POMPEI UTOLSÓ ÉJE *** + + + + +Produced by Tamás Róth and the Online Distributed Proofreading Team. + + + + + + + + + KAPOS ANDOR + + A TANITÓ + + EGYFELVONÁSOS SZINJÁTÉK + + + + + HORVÁTH ÁKOS + + POMPEJI UTOLSÓ ÉJE + + EGYFELVONÁSOS VERSESTRAGÉDIA + + +[Illustration] + + + MODERN KÖNYVTÁR + SZERKESZTI GÖMÖRI JENŐ + 35. SZÁM + BUDAPEST, 1911 + POLITZER ZSIGMOND ÉS FIA KIADÁSA + + + Költeni annyi, mint itélőszéket + tartani önmagunk fölött. + + (IBSEN) + + +A szerzők minden jogot, az előadás és fordítás jogát is, +fentartják maguknak. »A tanító« előadási joga Valentin Lajos +szinházi ügynöksége útján szerezhető meg. »Pompeji +utolsó éje« előadási joga a Modern Könyvtár Szerkesztősége +útján szerezhető meg. + + +A MODERN KÖNYVTÁR SZERKESZTŐSÉGE: +VIII. KERÜLET, VAS-UCCA 15/b., I. EM. 18. +TELEFON: 6-89 + + + + +A TANITÓ + +EGYFELVONÁSOS SZINJÁTÉK + +IRTA: KAPOS ANDOR + + +SZEMÉLYEK + +JÁNOS tanitó +IDA felesége +RIZA leányuk +JENO fiuk +KATICA + +Először adták a Kamarajáték-Szintársulatban 1911. Február 18-án + +Szoba. Egyszerü butorok. A jobboldalon könyvespoic: könyvekkel és +irkákkal megrakva. A baloldalon ruhaszekrény, melléje támasztva +nádpálca. Középen asztal, rajta gyufatartó; körülötte székek. Egy +nagy karosszék. Pamlag a balszögletben, közel a fenékfal egyik +ablakához. A pamlag előtt kis kézimunka-asztal. Jobboldalon ajtó, +mely a szoba bejárata az udvar felől jövőknek. A baloldalon ajtó, +mely a másik szobába vezet. A fenékfalon 2 ablak becsukott +üvegtáblákkal. Kivül rájuk hajol a ház elé ültetett akácsor, tele +virággal. Ha az ablakok nyitva vannak, kissé kihajolva, +akácvirágot lehet tépni. + +Idő: Ma, ebédután, egy szép tavaszi napon. Az ablaküvegeken +azonban csak megtörve és homályosan verődik be a napsugár + + +János, Ida és Riza + +JÁNOS (minden mozdulatán, a hangján és a gesztusain meglátszik, +hogy életét az iskolapadok, szepegő diákok között töltötte. +Megszokta a parancsoló hangot és a föltétlen engedelmességet. +Otthon is pattogó modorban beszél. De a nagy hang mellett, mégis +csak egy megkopott, szürke, szegény kisvárosi tanitó. Körülbelül +45 éves. Házikabát van rajta. Fel-alá járkál): Riza, már megint +regényt olvassz! + +RIZA (fiatal leány, 15 év körül; mintha az apja nem is hozzá +szólna: tovább olvas). + +JÁNOS (haraggal): Ide hallgass! (Odalép hozzá és orra előtt +becsapja a könyvet.) + +RIZA (durcásan és kelletlenül ránt egyet a vállán): Apa! Mit +akarsz tőlem? + +JÁNOS: Azt, hogy ne olvass mindig szerelmi regényeket. (Szaglász. +Észreveszi Riza zsebkendőjét a könyv mellett.) Már megint parfüm. +Nem megtiltottam! (Rácsap a zsebkendőre, de) + +RIZA (hirtelen felugrik és elkapja előle): Emlék! Nem adom! +(Elfut.) + +JÁNOS (utána akar rohanni): Adod ide rögtön! + +IDA (ki eddig a pamlagon ülve kézimunkázott a munkaasztal előtt, +most abbahagyja a munkát. Egyszerü, igénytelen asszony, ki a +gondoktól és nélkülözésektöl hamar megöregedett. De hangjában, +modorában benne van, hogy valaha leánykorában nemcsak jobb +napokat látott, hanem jó nevelést is kapott. Megszólal csöndes, +szelid szemrehányással): De János ... + +JÁNOS (most már az asszony ellen fordul): Mi az? Tán a nevelési +elveimet kifogásolod? + +IDA: Én nem kifogásolok semmit ... (Riza felkapja a könyvet és +anyja szavai közben lábujjhegyen beoson a baloldali szobába; az +ajtót nyitva hagyja) csak ezt a szegény lányt sajnálom. + + +János és Ida + +JÁNOS: Hallgass! (Becsapja az ajtót, amelyen Riza távozott.) Nem +csoda, ha nálunk a szülői tekintély teljesen elvész!... Hol van +Jenő? + +IDA: Kint játszik szegényke ... + +JÁNOS (hogy a gyereket behivja, kitárja a jobboldali ajtót, +tavaszi verőfény hatol be a szobába): Jenő!... + +IDA: Ne bántsd! Jót tesz neki a friss tavaszi levegő. + +JÁNOS (az ajtót becsukja): Persze tavaszi levegő, meg parfüm, meg +batiszt-zsebkendő, meg szerelmi regény kell a gyerekeknek ... te +ezekkel akarod jó erkölcsökre nevelni őket ... + +IDA: No, no ... mi sem voltunk jobbak. Emlékezzél csak a régi jó +időkre, mikor még te is szerelmes leveleket írtál. + +JÁNOS: Eh! Már megint e gyerekes léhaságokat juttatod eszembe ... + +IDA: Az is léhaság,--ugy-e János--hogy valaha én is fiatal +voltam? (sóhajtva) Mindketten fiatalok és szerelmesek ... + +JÁNOS (kitörve): Az ég szerelmére, elég már! (Egy hanggal lejebb) +Egyéb se kell, mint az, hogy a gyerekek is meghallják! Hát illik +ez hozzánk öregekhez? + +IDA: Nem illik ... és mégis olyan jól esne ez örökös pattogás +helyett egy-egy jó szó, onnan a szivedtől hozzám ... + +JÁNOS (kitörve): Hallatlan! + +IDA (nagyon szomoruan): Hallatlan, mert ugyis hiába. A rossz +szokáson megtörik a legjobb akarat. (Ránéz Jánosra, szinte várva, +hogy ujra rápiritson, de János nem felel; kis szünet; aztán +nagyon melegen) Köszönöm, hogy ez egyszer nem torkoltál le ... +oly jól esik már a csöndességed is ... meglásd, megjön majd a +többi is ... (János mintha ujra ki akarna törni; hogy ezt +megelőzze, nagyon hirtelen és gyorsan) No nem a gyermekek előtt +... Ő előttük maradjunk csak továbbra is kimértek, szigoruak, +tökéletesek ... De amikor egyedül vagyunk ... ugy mint most: +miért ne lehetne ugy, mint régen, mikor még mindketten fiatalok +voltunk?! (Ránéz; szünet.) + +JÁNOS: Hát mit akarsz? + +IDA: Csókolj meg! + +JÁNOS: Pszt! (Az ajkára teszi a mutatóujját és lábujjhegyen +odalopódzik a szobaajtóhoz) Riza itt van a szobában és Jenő +bizonyára itt ólálkodik az ablak előtt. (Kinéz az ablakon.) Nem +szeretném, ha valami erkölcstelenségen ... + +IDA (fájdalmas tiltakozással): Ez erkölcstelenség? + +JÁNOS: Amilyenre most te vágyol: az! De hát nem akarom rontani a +kedved. (Odaáll a munkaasztalhoz) De gyorsan! + +IDA (ki eközben egy szomoru könnyet törölt ki a szeméből; most +már nagyon hidegen): Köszönöm ... igazad van ... itt az ideje, +hogy lemondjunk minden erkölcstelenségről. + +JÁNOS (kapva a szón): Helyes ... én már ezt régen beláttam. És +elhiheted nekem, ha az utcán megyek és szoknyasuhogást hallok ... + +IDA (kézimunkázik; munkájáról nem tekint fel): Csak a sikkes +hölgyek szoknyája suhog ... + +JÁNOS (meghökkenve): Hát persze ... a tied nem suhog. + +IDA: Riza lányunké sem, pedig a kis fruska be nagyon szeretné ... + +JÁNOS: Ne is suhogjon ... Ez a suhogás az erkölcstelenség +előszele, ettől vadulnak a férfiak! + +IDA (hirtelen ránéz): Hát ezt honnan tudod? + +JÁNOS (habozva): Honnan ...?... én?... hát valahol olvastam. + +IDA: Szerelmi regényben ... mi? + +JÁNOS: Nem regényben olvastam ... de hát ez ugyis mellékes. + +IDA: Gondolod? + +JÁNOS (bizonytalanul): Igen ... (hirtelen nagyon gyorsan) Én csak +emlitettem a női szoknyasuhogást, mert még ez se juttat sohase +eszembe nemtelen gondolatokat. + +IDA (nagy nyomatékkal): Nem is volna méltó hozzád! + +JÁNOS (nagyot nyel): Látod, édes Ida, most igazat mondtál! +(Szünet.) Pedig néha, a tanitványaimnál, szóba kell állnom nagyon +szép asszonyokkal is, de akármilyen szépek ... + +IDA (sóhajtva): Fiatalok és gondtalanok ... Ez a kettő együtt a +legjobb szépítő szer ... valaha én is ilyen voltam ... + +JÁNOS: Becsületszavamra, akkor te voltál a legszebb!... De ha +már ennek vége van ... azért ne bándd! Ma más a tartalma az +életednek. Kötelességeid vannak. + +IDA (szomoruan): Kötelesség! Csufabb szó nincs a világon. Megöli +lelkünket, eltemeti emlékeinket ... + +JÁNOS: Az, én kötelességem nem öli meg a lelkemet ... az én +kötelességem: a hivatásom. Lélekemelőbb hivatást el se tudnék +képzelni, mint e város gyermekeinek a nevelését ... + +IDA: Kemény vasfegyelemmel és még keményebb nádpálcával! + +JÁNOS (a karját összekulcsolja, metsző érdességgel): Ida! Mondd: +panaszkodott tán neked valaha valaki, hogy én gyerekkorában a +hátán végigvertem? + +IDA: Nem. A volt tanitványaid, az alispántól az adóvégrehajtóig, +sokkal magasabban vannak, semhogy hozzám leereszkedjenek és +előttem panaszkodjanak. De ha maradt valami kellemetlen emlék +bennük, ezt, édes János, neked száz tüszurással visszafizethetik. +Hiszen nem kell egyéb, mint csak egyetlenegyszer elfelejtsenek +neked köszönni ... + +JÁNOS (kitörve): Ezt nem lehet elfelejteni! Mert nem felejtenek +el a szép asszonyoknak köszönni? + +IDA: Mert a szoknyájuk már messziről suhog ... + +JÁNOS (hirtelen megakad, de aztán mintha nem hallotta volna): Hát +szabad velem szemben ezt a kalapbillentést csak ugy egyszerüen +mellőzni? Hiszen én nemcsak ütöttem őket, én tanitottam is őket. + +IDA: És még sem a tanitó fontos, hanem az iskola. És ez megvolna +te nélküled is. Legfeljebb más tanitana. Tán nem oly energikusan, +de azért valószinüleg ép oly eredménnyel ... + +JÁNOS: Ohó! Az eredményben én vagyok az első. Nálam az év végén +soha sincs rossz tanuló! + +JENŐ (kívülről megzörgeti az egyik ablakot és bekiált): Riza! +Siess! Jönnek a lovasok! + +IDA: És Biró Katica? + +JÁNOS: Az kivétel. De miért emlited ép Biro Katát? + +IDA: Mert ép most lovagol erre. + +RIZA (megjelenik a baloldali ajtón és átfut a szobán a jobboldali +ajtó felé). + +JÁNOS: Hova? + +RIZA (az ajtónál egy pillanatra visszafordul): Megnézem a +Katicát! (Sarkon fordul és kiszalad.) + +JÁNOS (utána kiált): Gyere vissza!... Mit nézel azon a rossz +tanulón? (Idához) Hát akkor csoda, ha ez a lány romlik ...? Ilyen +izlés! + +IDA (mosolyogva): Sőt nagyon jó izlése van. Galambszeginé Biró +Katica nemcsak a leggazdagabb asszony, hanem a legszebb és +legsikkesebb asszony ... + +JÁNOS: Mit használ szegénynek, ha olyan buta ... + +IDA: Dehogy buta ... + +JÁNOS: Sohase tudta a leckéjét ... + +IDA: És ez a fokmérője az okosságnak? Te, kedves János, mindig +tudtad a leckét, de azért kivüled is vannak még okos emberek a +világon. Például Katica, ki olyan okosan ment férjhez. + +JÁNOS: Ez az egy, amihez értett, hiszen mindig táncon, fiatal +emberen, léhaságon járt az esze ... + +IDA (sóhajtva): Bár csak a mi Rizánk is ilyen okosan léha volna! +Mindenesetre nem árt, ha minél többet van Katica társaságában. Ez +az édes teremtés olyan jó hozzá. Szivesen látja magánál, becézi, +szereti, könyveket ad kölcsön neki ... + +JÁNOS: Micsoda ...? Hát ezt a szerelmes regényt is ő tőle kapta? + +IDA: Igen. + +JÁNOS: Hát ez a Kata a Riza megrontója? + +IDA (bosszankodva): Mért nem mindjárt Káti?... Nem a cseléded, +hogy Katának nevezd! + +JÁNOS: Mért ...? Ez a becsületes neve. A keresztlevelében igy +van. + +IDA: De senki sem hivja igy ... + +JÁNOS: Bánom is én! Én a tanitója voltam és nem az udvarlója! Azt +meg nem éri, hogy én Katinkának, Katókának, vagy pláne Katicának +hivjam. + +(Kint éktelen, folyton közeledő sirás hallatszik.) + +IDA (ijedten feláll): Istenem!... Ez a Jenő hangja!... Mi +történt? (Az ajtóhoz szalad.) + +JÁNOS: Bizonyosan valami huncutságon rajtavesztett ... + +IDA (eközben felrántja az ajtót, melyen folytonos sirás közepette +betámolyog Jenő. Utána Riza). + + +János, Ida, Riza, Jenő + +JÁNOS: Ne bőgj! + +JENŐ (folyton bőgve, az anyja szoknyáját huzogalva): Anyuskám, +rám ütött ... ugy fáj ... + +IDA (ijedten): Hol? + +RIZA: Ugy kell neki! Minek ugrált a ló előtt! + +JENŐ (folyton bőgve): Hazudsz! + +IDA: A Katica ...? + +JÁNOS: Bíró Kata merte volna? + +RIZA: Jól tette ... Jenő kezében kő is volt ... + +JENŐ: Nem igaz! + +JÁNOS: Csend legyen! (Idához) Nos, mit szólsz hozzá, meg merte +ütni a fiunkat, a mi fiunkat ez a Kata ... Pardon: a te kedves +Katicád! + +IDA: Hallottad, hogy a lova előtt ugrált. + +JÁNOS: Akármit tett, neki nincs joga megütni! + +JENŐ (hangosabb jajgatással): Édesapám, ugy sajog a karom! + +JÁNOS: Ne bőgj, mert rád ütök! + +IDA (szelid gunnyal): Te is ráütsz ... szép. + +JÁNOS: Nekem szabad! Mert én apja és tanitója vagyok. + +IDA: De hátha nem ismerte meg a fiunkat? + +JÁNOS: Akkor is láthatta róla, hogy uri gyerek! (Odamegy a +ruhafogashoz.) + +IDA: Hova mész ilyen korán? + +JÁNOS: A Katához! Megleckéztetem ... tudom Istenem! + +IDA: Elkésel az iskolából. + +JÁNOS (megnézi az óráját): Van még egy félórám. Onnét egyenesen +az iskolába megyek. Jenő! + +JENŐ (ujra kezdi a sirást): Édesapám.--Ugy megütött, pedig uri +gyerek vagyok. Rám csak édesapámnak szabad ütni! + +JÁNOS: A nádpálcát ... + +JENŐ (nagyot sikoltva): Ne bántson! + +JÁNOS (mosolyogva folytatja): ...hozd majd el az iskolába. + +JENŐ (félig nevetve, félig sirva): I ... igen ... igen. +(Abbahagyja a sirást, a nádpálcát felkapja és nagyokat suhogtat a +levegőben.) + +RIZA: Maradj veszteg! Még kiütöd a szememet ... (El akarja venni +tőle a pálcát.) + +IDA: Hát érdemes ezért a vásott fiuért? + +JÁNOS: Nem miatta, hanem én miattam érdemes ... Aztán meg a Riza +miatt is ... Ez nem mehet igy tovább! + +IDA (ijedten): Csak nem akarod Rizát eltiltani tőle? + +JÁNOS: Most nem érek rá veled tárgyalni! (Leveti a házikabátját.) + +IDA: Várj! Kiadom a szalónkabátot ... (Kinyitja a ruhaszekrényt.) + +JÁNOS (mogorván): Minek? + +IDA: Mert Katicához ebben a kopott kabátban be sem eresztenek. +(Kiveszi a kabátot.) + +JÁNOS: Azt szeretném látni! + +IDA (miközben a szalónkabátot Jánosra rásegiti): Azóta, hogy +utoljára náluk voltál, uj cselédek vannak. Az inasoknak a +kopottságoddal nem imponálsz. + +JÁNOS (kelletlenül magára huzva a szalónkabátot, belenyul a +zsebébe, kihuz egy már használt zsebkendőt). + +IDA: Adok tisztát. (Átada a szekrényből egy fehér zsebkendőt.) + +JÁNOS (elteszi, a ruhafogasról ép le akarja venni a felöltőjét, +mikor) + +RIZA (ki az ablak mellett áll; nagy meglepetéssel): Anyuskám ... +Katica ép most lépett be az udvarra ... Ide tart. (Ki akar elébe +szaladni.) + +JÁNOS (stentori hangon): Itt maradsz! Menj be a másik szobába! + +JENŐ (eközben nagy ijedtséggel beszalad a szomszéd szobába és +onnét kiabál): Ne higyjen, édesapám, a Katica néninek ... Én nem +bántottam ... + +RIZA: Nem! Látni akarom az aranyost ... Anyuskám, a lovagló +kosztüm van rajta ... + +IDA: Majd aztán, Rizám ... Előbb öltözzünk át. (Mindketten +balfelé mennek.) + +JÁNOS: Mig nem hivlak benneteket, hagyjatok magunkra. Beszélni +akarok a fejével! + +IDA (miközben az ajtót behuzza): Meg a szemével ... + +JÁNOS: Rá se nézek ... (Kopogtatás; mogorván) Szabad! + + +János és Katica + +KATICA (kinyitja az ajtót, belép és aztán az ajtót behuzza maga +után. Nagyon szép és vidám asszony. Elegáns lovagló ruha van +rajta. Kezében lovagló pálca. Kissé félénken és elfogódva áll meg +a küszöbnél): Jó napot, tanitó ur! + +JÁNOS (nagyon komoran, másfelé tekintve): Nincs jó napom, Kata! +Ami volt, azt ugyancsak elrontotta! (Rámutat a karosszékre, de +még mindig nem néz rá.) + +KATICA (nem ül le, hanem továbbra is a küszöb mellett állva +marad): Kérem, ép azért jöttem, hogy mindent jóvátegyek. A +lovászom emlitette, hogy a Jenőke volt ... + +JÁNOS: Akire rávágott ... az én fiam ... a volt tanitójának a +fia! (Még mindig nem néz rá.) + +KAGICA: Bocsásson meg, kedves tanitó ur, de nem tudtam, hogy ő +volt. Már olyan régen nem láttam, pedig gyakran kértem Rizácskát, +hogy hozza el hozzám ... (Nagyon kedvesen) De a maga kedves, +bájos kis lányához igazán gratulálok, tanitó ur! + +JÁNOS: Mielőtt Riza lányomról, erkölcseiről ... érti, Kata: nem a +szépségéről, hanem az erkölcseiről, aggodalmaimról és a rossz +példáról beszélnénk ... + +KATICA (eközben vidám nevetéssel befogja a füleit): Juj!... +Tanitó ur még mindig a régi ... + +JÁNOS: Elég baj, Kata, hogy maga is a régi. Heveskedését is +rakoncátlan természetének tulajdonitom. Itt volna már a legfőbb +ideje, hogy gyerekes pajkosságairól leszokjon! (Fel-alá járkál.) + +KATICA (eltitkolt mosollyal): Köszönöm a leckét, tanitó ur. +Megérdemlem, de tessék elhinni, nagyon hirtelen történt. Jenőke a +lovam előtt ugrándozott ... + +JÁNOS (nagyon hirtelen): Az is csirkefogó! + +KATICA (mosolyogva): Az sem az, tanitó ur!... De hát a lovam +nyugtalankodni és horkantani kezdett ... + +JÁNOS: A fiam azt mondta, hogy csak nézte magát ... (Kitörve) De +mi az istencsudát néz magán? (Ránéz.) + +KATICA (észrevéve, hogy János rajta felejtette a tekintetét; +kacéran mosolyogva): Azt, amit más ... De, ha csak bámészkodott +volna ... + +JÁNOS (folyton ránéz): A fiam nem bámészkodik ... + +KATICA (mosolyogva, célzással): A fia nem ... (Szünet.) Mondom: +ha csak bámészkodott volna, azt se én, se a lovam nem bánta volna +... Ehhez már mindketten hozzászoktunk, mert tudja, kedves Tanitó +ur, ebben a kis városban minden ember bámészkodik ... + +JÁNOS (észretér, hirtelen másfelé tekint): Ne panaszkodjék azon, +ami magának jól esik ... + +KATICA: Ez nem jól esik ... + +JÁNOS: Micsoda? + +KATICA: Hogy nem néz a szemembe ... + +JÁNOS (kitörve): Kata! Velem ne kacérkodjék! (Ránéz, halkabban) +Velem ne kacérkodjék. + +KATICA: Nem. Csak szeretem, ha szemembe néznek ... Mondom: +Jenőke kissé többet ugrándozott a kelleténél és ép a lovam lábai +előtt. Rászólni már időm se volt. Meginogtam a nyeregben és hogy +le ne essek, a pálcámmal kellett eltávolitanom ... És mégis +annyira bánt heveskedésem, hogy ki sem mondhatom. De most itt +vagyok, hogy kiengeszteljem és megkérdjem tőle: milyen játékszert +vegyek neki ... + +JÁNOS: Semmi szükség fájdalomdijra! + +KATICA: Fájdalomdijra ...? Játékszert csak vehetek a fiának? + +JÁNOS: Hogy vérszemet kapjon az a gaz semmirekellő és legközelebb +ujra a lova elé szaladjon? + +KATICA: Ugyan ... Jenőke nem rossz gyerek. Most is csak örömében +ugrált, mert nőt látott lovagolni. + +JÁNOS: Hát szabad egy uri gyereknek az utcán ugrálni? + +KATICA: Ezért szegényke már megbünhődött ... Ugy-e nagyon +megütöttem? + +JÁNOS: Jobban is rávághatott volna! + +KATICA: Tessék? + +JÁNOS (észretér): Ugy értem, Kata, ha már egyszer ráütött, hát +jobban is rávághatott volna ... Nekem nem is az fáj ... + +KATICA: Tudom ... az csak a Jenőkének fáj ... + +JÁNOS (hogy zavarát elleplezze, erősen pattogva): ...hanem az, +hogy egy volt tanitványom merte a kezét az én fiamra emelni ... + +KATICA (kérlelve): De tanitó ur! + +JÁNOS: Kérem. Most én beszélek. De ha csak ez volna az ön rovásán +... + +KATICA (tetetett ijedtséggel): Jesszusom ... más is? + +JÁNOS: Igen ... Kata ... ne nevessen! Tudja meg, hogy Riza +lányomra nagyon rossz hatással vannak az ön léha erkölcsei ... + +KATICA: Ez már sok a jóból, tanitó ur!... Az én léha erkölcseim +... mondja: miért sérteget engem? + +JÁNOS: Mert megérdemli ... (Farkasszemet néznek.) Erkölcstelen +és szemérmetlen regényeket kölcsönözget neki ... + +KATICA: Pardon! Ebből csak az igaz, hogy irodalmi nivón álló +regényeket küldök neki ... Hát ez olyan nagy bün ...? (Türelmét +veszitve.) De maga még mindig ugy beszél velem, mintha a +tanitványa volnék ... Ez még se járja! + +JÁNOS (meghökkenve): Kérem ... kérem ... De azt csak nem tagadja, +Kata, hogy--az ön alsószoknyája is suhog ... Ne feleljen, kérem +... Ha tagadja, ugy se hiszem el ... hanem menjen ... tegyen egy +pár lépest ... mondom: tegyen egy pár lépést, + +KATICA (ránéz, elkacagja magát és aztán szoknyáját sikkesen +összefogva, Jánost körbe járja). + +JÁNOS (diadalmasan): Ugy-e suhog? (Ránéz Katica lábaira éhes +férfivággyal.) Hogy suhog ... nagyon suhog ... + +KATICA (vidám kacagással): Hogy ne suhogna ... a zsuponom +selyemből van ... De mit bántja ez a tanitó urat? + +JÁNOS (egyszerre észretér): Hogy ne igen suhogtassa Riza előtt +... + +KATICA (gunyos kacagással): Inkább maga előtt, ugy-e kedvesem? +(Ujra felfogja a ruhát és körbe járja Jánost.) + +JÁNOS (hirtelen befogja a füleit, de szemeit annál jobban +kimereszti Katica lábaira): Én előttem hiába suhogtatja. +(Bármennyire szeretné Katica lábait tovább bámulni, erőt vesz +magán és elfordul. Nagyon határozatlanul) Most pedig megtiltom +... érti Kata: megtiltom, hogy tovább is rontsa Riza erkölcsét +... + +KATICA (hirtelen eléje kerül): És a maga erkölcsét? + +JÁNOS (nem bir soká a szemébe nézni; elfordul): Az enyémet ... +maga, Kata ...? Soha ... Kata ... soha! + +KATICA (kacagva): Én soha?! (Odalép az ablakhoz és lovagló +pálcájával kilöki az ablaktáblákat. Ragyogó fényözön árad be, +mely fényes világossággal elönti, az egész szobát.) + +JÁNOS (hirtelen megfordul és alig tud betelni Katica nézésével, +aki a ragyogó tavaszi napsugárban hóditóan bájos jelenség; +egészen más hangon): Mit csinál ...? + +KATICA (kacagva): Már mint a léha Kata? Kicsit elrontja a maga +erkölcsét ... + +JÁNOS (nagyon bizonytalanul): Mondtam már: soha ... remélem, +elhiszi, Katinka? + +KATICA (pajkosan kacag): Hogyne ... hiszen a buta és rossz tanuló +Katának mindent el kell hinnie, amit a tanitó bácsi mond. (Közben +leül a karosszékbe, az asztal mellé. Minden mozdulatából látszik, +hogy most már kacérságának minden hóditó fegyverével harcba +száll. Jobb lábát a balon átveti és lovagló pálcájával ütögeti a +lábát; közben szemeit le nem veszi a tanitóról, ki láthatólag +nagy zavarban van. Közben kivesz a zsebéből egy ezüst +cigaretta-tárcát, kinyitja és megkinálja cigarettával Jánost.) + +JÁNOS (miközben leül Katicával szemközt): Köszönöm, Katinka ... +nem dohányzom. + +KATICA: Pedig nagyon gyönge ... (Kivesz egyet és a fogai közé +dugja.) No gyujtson rá ... az én kedvemért. + +JÁNOS (zavartan mosolyogva kivesz egy cigarettát; a gyufatartón +meggyujt egy szálat, udvariasan Katicának nyujtja. Katica +cigarettája ég, de János gyakorlatlan dohányos létére nem tudja +már a cigarettáját ugyanavval a gyufával meggyujtani. Fél, hogy +megég az ujja, Katica kacagása közben eldobja. Aztán uj gyufára +akar gyujtani.) + +KATICA: Hagyja csak. Itt az én tüzem. (Feláll és áthajol az +asztalon. János feléje hajlik. Egy pillanatra szemeik egymásba +fonódnak. Aztán János kinosan egyet-egyet szippant. Végre ég a +cigarettája. Leülnek. János zsebkendőjével a homlokát törli.) + +JÁNOS: Köszönöm Katóka!... (Krákog) + +KATICA: Katának még hálás lesz a tanitó bácsi, hogy megtanitja +cigarettázni. + +JÁNOS (nagy köhögés közben): Hogyne ... hogyne ... már izlik is. + +KATICA: Hát csak szivja, hogy el ne aludjék ... (körülnéz.) +Bizony jól esik, hogy ebben a kis szobában, ahol életem +legkeservesebb óráit töltöttem, én is tanithatom valamire a +tanitó bácsit ... (e közben János kinosan mosolyog, közben +nagyokat köhög; Katica erre szigoru arcot ölt) Kérem ... ez nem +tudás ... ha tovább igy folytatja: szekundát kap és meg kell +ismételnie a leckét. (Kinyitja a cigarettatárcát és egy +cigarettát az asztalra tesz. Erre János visszafojtja a köhögést +és nagy füstkarikát ereszt.) Ez már más! (Elteszi a cigarettát.) + +JÁNOS: A tanitási módszeremet--Katóka--ugyancsak jól megtanulta, +ha a magyar nyelvtant és a számtant is igy tudta volna ... + +KATICA: Sőt ... el se tudtam felejteni, mindazt a haszontalan +lim-lomot, amivel egykor tele tömte a fejemet. (A továbbiak alatt +nem néz Jánosra.) Életem egyetlen csalódását is ép a magyar +nyelvtannak, illetőleg magának köszönhetem ... (Eközben János két +könyökére támasztva a fejét, titkon leejti a cigarettát és a +lábával eltiporja. Katica hirtelen odanéz és észreveszi, hogy +János az asztal alá néz.) Barátom! Most ne puskázza a leckét az +asztal alatt, Ide figyeljen! Miről magyaráztam? + +JÁNOS (összerezzen és aztán ugy ül, mint egy szepegő diák): +Nyelvtani csalódásról kérem szépen ... + +KATICA: Csak a szerelemben lehet csalódni ... de ezt még maga nem +érti--fiam ... De most aztán ide figyeljen!... Mikor Pestre +költözködtünk, legelső dolgom volt, hogy a házberendezéshez házi +poétát is beszerezzek. Ez most ott a bonton ... A legjobb +barátnémé mindjárt megtetszett. Képzelje ... a gyereknek gyönyörü +fekete szemei voltak és érthetetlen versei ... Nemsokára csak +hozzám irta a »stancáit«. Az egyiknek az volt a cime »A gazdag +koldus.« + +JÁNOS: Érdekes ... nagyon érdekes ... + +KATICA: Persze, hogy az, mert a szegény fiu csak azért volt +gazdag, mért én egyszer kézcsókra nyujtottam a kezem. + +JÁNOS (ránéz Katica kezére): Óh Katóka ... boldogság ilyen fehér, +szép kezet megcsókolni ... + +KATICA (ledugja a kezét az asztal alá): Csevegjünk most csak a +versről kedvesem. A kis poéta várta a dicséretemet. Ha azt +mondom, hogy szép, hangulatos, elkábitó, mámoritó, transponált, +dimensiós, hogy komolyan érthetetlen: evvel csak ismétlem a +barátai ujjongását, pedig én eredeti, nagyon eredeti akartam +lenni és ezért azt mondtam neki: Kedves Mester! Tudja: mi +tetszett legjobban a maga versében ...? A cime ... + +JÁNOS: A cime? + +KATICA: Igen, mert »A gazdag koldus«-ban nincsen se alany, se +állitmány, de van benne két módhatározó ... + +JÁNOS: Kérem ... ez szekunda ... Alany van benne, a »gazdag« és a +»koldus« pedig nem módhatározó, hanem jelző ... + +KATICA: Az ördög vigye el a módhatározót, jelzőt, meg a többi +nyelvtani csodát! Ha látta volna az én dus fürtü szegény +poétámat! Még a haja is le volt forrázva. Alig tudta elhebegni, +hogy ő nem is tudta, hogy nincsen benne alany és állitmány ... + +JÁNOS: Csak--állitmány ... + +KATICA (folytatva): Ő egyáltalán nem is tudja, hogy van-e a többi +költeményeiben alany és állitmány ... + +JÁNOS: És ez az ur még verseket mer irni? + +KATICA: De mennyire, csakhogy ez után már nem hozzám, hanem ujra +a barátnémhoz, az én legjobb barátnémhoz ... Hogy kissé feledjek, +azóta sokat olvasok, de most már soha sem keresem a módhatározót +... + +JÁNOS: Pedig ezt még mindig nem tudja ... + +KATICA (folytatva): Sem a tőmondatot, sem az egyszerü bővitett +mondatot és elhiheti kedvesem: azóta jobban értem, mit olvasok. +(Szünet.) + +JÁNOS: De számolni még mindig nem szeret, Katóka? + +KATICA: Nem. De ennek is maga az oka! Brr! Az a +sok kiállhatatlan számláló, nevező, tizedestört ... Elhiheti nekem, +hogy az előbbiekkel soha sem találkoztam az életben, +az utóbbival is csak akkor, ha a szakácsnénak pénzt adok +a konyhában. + +JÁNOS (csodálkozva): A törtek közül a tizedessel és +ép a konyhában? + +KATICA: Igen ... Bár igaza lehet, hogy ez se igazi +tizedes ... inkább: káplár, meit--baka ... + +JÁNOS (megfenyegeti tréfásan az ujjával): Katóka! Ez +rossz ... + +KATICA (vállat vonva): Meglehet ... a szakácsné ugyan +azt mondja, hogy jó ... + +JÁNOS: Mondja csak édes Katóka: mennyi konyhapénzt +szokott adni a szakácsnénak? + +KATICA: Tudom is én ... ahogy jön ... egyszer 20, máskor +40 koronát ... De mért kérdi? + +JÁNOS: Hogy bebizonyitsam: mégis van valami jó, amit +tőlem tanult ... + +KATICA (nagy meglepetéssel): Magától?... És mi az? + +JÁNOS: Hogy nem forintokban, hanem koronákban számit. + +KATICA: Ne higyje. Én ezt egy csinos és udvarias kereskedősegédnek +köszönhetem. Mikor előttem valakit kiszolgált,tisztán hallottam, +hogy forintokban beszélt. Aztán mikor rám került a sor, az árat +már koronában mondta. Megkérdeztem: miért tesz velem kivételt? +Udvariasan mosolygott és aztán a fülemhez hajolva ezt +sugta:--Nagyságos asszonyom annyira fiatal, hogy bizonyára már a +koronaérában született. (Hirtelen fölkel az asztaltól.) Azóta nem +is tudom, mi a forint ... (Szünet.) + +JÁNOS (mosolyogva): De én tudom ám, hogy Katóka +mikor született. + +KATICA: És ha tudja ...? (Odalép az ablakhoz.) Én tavaszkor +születtem és ime még most is tavasz van. (Mély lélegzetvétellel +szivja magába az ablakon beáradó tavaszi fuvalmat.) + +JÁNOS (közeledik hozzája): No végre ... legalább a természetrajzot +szereti ... + +KATICA: Csak a természetet ... maga oktondi ... Vagy +beszélt maga valaha természetrajz órán a tavaszról ...? + +JÁNOS (halkan): A tavaszról ...? + +KATICA: Igen. (Megragadja a tanitó karját és odahuzza +maga mellé.) Ime itt van pompázó ragyogásában, de maga +még mindig nem látja és nem érzi. (Egészen közel hajol +hozzá.) Pedig csak a kezünket kell kinyujtanunk oda, hol +fakad, zsendül és bimbózik az ifjuság, a tavasz, a szerelem ... +és nyilik az akácvirág. (Leszakit az ákácfáról virágot és azt +szórakozottan kezdi tépdesni.) + +JÁNOS (ki nagy lélekzetvétellel, szinte lihegve habzsolta +Katica szavait, a »szerelem« szónál láthatólag összerezzen, +aztán egészen Katica mellé hajol és forró, belső tüzzel): +Köszönöm édes, szép Katóka, hogy megtanitott a tavasz szépségére +... köszönöm ... (száraz köhögéssel) ...ez ...ez ...igen ugy van, +igaza van ... a tavasz a szerelem ... (hogy zavarát elleplezze: +ravaszul mosolyog) De azt már én is tudom, hogy mi az akácvirág? +(Leszakít az akácfáról egy galyat és leül egy s*zékre.) + +KATICA (hangosan felkacag): Tán egyest akar a természetrajzból? +Le akarja darálni, hogy az akácvirágnak +hány a porzója, mennyi a kocsánya? Mert azt csak nem +tudja, hogy ebbe bele lehet harapni, annyira édes? (Közben +egy virágocska leveleit leszaggatva, a törzsébe beleharap.) + +JÁNOS (őszinte csudálkozással): Ezt igazán nem tudtam. + +KATICA: Nem is tanitott maga soha olyat, ami édes ... + +JÁNOS (fejét hirtelen mellére szegzi, aztán nagyon szomoruan): +Hogyan is tanithattam volna, hiszen mind e mai +napig én magam sem tudtam; mi az, hogy édes ...? + +KATICA (egy pillanatra meghatottan mosolyog, aztán +hátba üti Jánost): Hát mit tud tanitóbácsi? + +JÁNOS (föleszmél): Én ... én is tudok valamit. (Groteszk +mosollyal) Tudom, hogy az akácvirág a szerelmesek +jövendőmondója ... Kérem ... akinek már nagy lánya van: +ezt is tudja. (Letép egy ágat és annak leveleit a »szeret--nem +szeret« játék szabályai szerint tépdesi; halkan, nagyon +groteszkül és láthatólag drukkolva, hogy mi lesz az eredmény) +--Szeret ... nem szeret ... szeret ... nem szeret ... + +KATICA (fölébe hajol és halkan a fülébe sugva, folytatja): +--Tiszta szivből ... igazán. + +JÁNOS (folyton tépdesve a leveleket):--Szeret ... nem +szeret (a végén páratlan levél maradt; hirtelen görcsös vonaglással +leszakitja és nagyon szomoruan.) Későn ... (Maga +elé mered.) + +KATICA (meghatva néz reá. János ráveti a szemeit és +reszkető karjait nagy izgatottság közepette feléje nyujtja. +Katica kisiklik ölelő karjaiból, kacagó trillába kezd és János +orrát meglegyinti az akácvirággal): Maga kis csintalan ... + +JÁNOS (nagyon zavartan): Csak a virágot akartam ... +olyan jó illata van. + +KATICA: Meghiszem azt. (Leszakit belőle és János gomblyukába +tüzi. Közben János mindenáron meg akarja csókolni +a kezét; de Katica ügyesen kisiklik a kezei közül.) Látja az +illat is kellemes és édes ... ezt pedig maga is tudja ... + +JÁNOS (boszankodva, hogy a kézcsók nem sikerült): Hát +van orrom ... + +KATICA (pajkosan): De van ám ... és mégse tanitott +soha róla ... (Kis szünet után.) Hja, az iskola mindenre tanit, +csak arra nem, ami pedig az életnek szépsége, boldogsága +és ifjusága ... + +JÁNOS: És mi az? + +KATICA: Három varázsige: a hangulat, a szin és az +illat ... + +JÁNOS (halkan ismétli): A hangulat, a szin és az illat ... +(Megszagolja a gomblyukba tüzött virágot) ...De én az +akácvirág illatot, még az ablaknyitás előtt is éreztem ... rögtön +mikor Katóka ide belépett. + +KATICA: Igen ... ez a kedvenc parfümöm. (Fölemeli a +lovagló pálcát, melynek gombja parfümös flacon; megnyomja +és hirtelen ráhint János ruhájára.) + +JÁNOS (hirtelen felszökik helyéről): Hova gondol, Katóka? + +KATICA: Hát nem kedveli az ákácillatot? + +JÁNOS (nagyon zavartan): Igen ... sőt tavaszi szinekben, +szerelmi hangulatban nagyon ... nagyon. Milyen kár, +hogy hamar elpárolog. (Egy ötlettől megragadva, előrántja +zsebkendőjét) Ide is! + +KATICA (ráhint a zsebkendőre). + +JÁNOS: Köszönöm ... nagyon köszönöm ... Ugy-e, egy +cseppnek illata is soká eltart? + +KATICA: Hetekig ... + +JÁNOS (nagyon boldogan): Hetekig ... köszönöm. (Nagy +gonddal rakja össze a zsebkendőt, vigyáz, hogy ránc ne +maradjon és aztán gonddal elteszi.) + +KATICA (mosolyogva): Pedig kedves tanitó bácsi, valaha +ki nem állotta a parfümöt. Emlékezem, tanitvány koromban, +pedig akkor is ákácillat volt a kedvenc illatszerem ... +(körülnéz a szobában és meglátja a szekrényhez +támasztott nádpálcát) de nini, még mindig itt van ez az +aljas kinzó szerszám! (Kezébe kapja és ráüt a tanitó vállára) +Bizony kedvesem, mert egyszer nagyon be voltam parfümözve, +evvel vágott rám ... de nagyon ... ugy hogy +nyoma maradt ... és képzelje: ez a nyom örökre elcsufitotta +a dekoltázsomat. + +JÁNOS (mohón): A dekoltázsát? + +KATICA: Igen. (Kacéran) Vagy tán a tanitó bácsi nem +is tudja, mi az a dekoltázs? + +JÁNOS: Én ne tudnám ... Mikor a nők báli ruhában +felül egészen mesztelenek. + +KATICA (rávág a pálcával): Szemtelen. Ugy kell mondani: +a hölgyek nyaka, válla, keble fedetlen ... + +JÁNOS (nagyot nyel): Szép lehet ... De hogy a magáé +nem ... hogy az ütésemmel tönkretettem ... annak csak most +örülök igazán ... + +KATICA: Ejnye ... mért? + +JÁNOS (mereven a szemébe néz, elfojtott szenvedélylyel): +Mert nemcsak én nem láthatom, hanem más se látláthatja ... + +KATICA: Tanitó bácsi máris féltékeny ... kissé korán ... +és aztán nem egészen igy van: a toalettjeimet ugy készittetem, +hogy csipkével, szalaggal azt a helyet befedetem ... + +JÁNOS: Hát olyan csunya? + +KATICA: Nem ... csak megvan a nyoma. + +JÁNOS (folyton nagyobb izgalommal; szaggatott hangon +beszél): Vörös? + +KATICA: Nem ... fehér ... fehérebb mint a karom. + +JÁNOS (Katica karja után kap mohó vággyal, de Katica +elhuzza): Fehérebb?... ugyan ... hogyan ... (Katica kezeire +kidülledt tekintettel néz.) A maga szép keze, karja +nagyon fehér, hófehér ... + +KATICA (mosolyogva): Elég fehér ... + +JÁNOS (most már a férfivágy tüzében, alig tudja mit +beszél): Meg gömbölyü ... rózsás, formás ... sima, bársony +puha ... (Katica mosolygós arcára téved tekintete, hirtelen) +Nem--Katóka--a folt nem fehérebb ... + +KATICA: De ha mondom ... + +JÁNOS: Nem ... mert az vörös, csunyán vörös ... + +KATICA: És ha még sem vörös? + +JÁNOS: Akkor ... (megakad. Kinos szünet; aztán zavart +mosolylyal kivágja magát) nem botütés ... nem én vagyok +az okozója ... természetes, hogy nem én vagyok ... Katóka ... +Mondja: Hol van a nyoma? + +KATICA (a jobb felső karjára mutat):Itt! + +JÁNOS: Megláthatnám ...? + +KATICA (megfenyegeti az ujjával): Tanitó bácsi, nem +szabad rossznak lenni ... + +JÁNOS (zavartan): Nem ... isten bizony nem ... De a +bálokban, azoknak, szabad ... mi? + +KATICA: Az más ... (szemébe néz) Aztán mért akarja +látni ...? De igazat mondjon tanitó bácsi ...? + +JÁNOS (a legnagyobb izgalommal): Hogy vörös-e?... +(Türtőztetve magát) Ha fehér ... akkor nem botütés ... a +gazság akkor nem az én lelkemen szárad ... + +KATICA (mosolyogva): Csak ezért ...? + +JÁNOS (rekedten hörögve): Igen ... mutassa Katókám ... mutassa ... + +KATICA (Kacér; mosollyal): Ha csak ezért, akkor megmutatom. +(Lassan fölkezdi türni a jobb kar ujját, egész a +vállig feltürte és rámutat a kar felső részére.) + +JÁNOS (ki eddig alig birt éhes vágyának parancsolni, +most mohón, kidülledt szemekkel megragadja Katica karját +és hirtelen rátapad egy hosszu, vonagló, szenvedélyes +csókkal oda, ahova Katica mutat.) + +KATICA (halk, ijedt sikoltással): Megőrült?... Ereszszen!... +(Ki akarja szabaditani a karját, de János vasmarokkal +tartja és csókolja ott, ahol éri le egészen a kézcsuklóig.) + +JÁNOS (lihegve, egész testében megreszketve, ujjaival +végig simitja kéjes borzongással Katica kezeit, miközben +Katica bosszus idegességgel lerángatja karjára a ruhát, János +még egy tüzes csókot nyom a kezére, aztán lerogy +a karosszékbe. Kinos szünet néhány pillanatig. Aztán elfojtott, +szaggatott zihálással): Csak az ütés helyét akartam ... +De bennem már előbb pezsgett, forrt és száguldott a +vér ... Akácvirág tikkadt illata eltemette az eszemet ... Mámoros +tavaszi hangulatnak tüzes szinei szikrázva, tülekedve +keringtek bennem ... velem ... ellenem és aztán vad vágygyal +csókoltam, asszonyi vállat, asszonyi kart ... (Nagy, siró +szomorusággal) Én ugy se csókoltam még soha fiatal, fehér, +formás, meztelen vállat, meztelen kart ... + +KATICA (lábával dobbant): Csend! (Szünet. Nagyon halkan.) +És a felesége ...? + +JÁNOS: Eh!... Mért emliti épen most azt a szegény, +szürke, elfáradt öreg asszonyt? + +KATICA: Tanitó ur szégyelje magát! + +JÁNOS: Katicám ... édes ... tudom, hogy nyomorult vagyok ... +de még--férfi vagyok! (Maga elé mered.) + +KATICA (a szék karfájára ülve, kacéran ráhajol, hajával +érintve János arcát): Ép ezért ne Rizácska erkölcsét +féltse tőlem, hanem a magáét tanitó bácsi. (Kedves mozdulattal +a kezét nyujtja.) + +JÁNOS (hódolattal megcsókolja a kezét, nagyon zavartan): +A tavasz ... higyje el ékes Katica, ennek csak a tavasz +az oka ... + +KATICA (mosolyogva): Igen ... a tavasz ... ép ezért--csukja +be kérem az ablakot. + +JÁNOS: Minek?... Hiszen olyan jól esik a tüzes, forró +fejemnek ez a friss tavaszi levegő. + +KATICA (nagy nyomatékkal): Ép azért ... (Zaj a szomszéd +szobából. János és Katica rendbe szedik magukat.) + + +János, Katica, Ida, Riza, később Jenő + +IDA (kinyitja a baloldali ajtót, belép; utána Riza kezében +a regénnyel. Mindketten ünneplőbe vannak öltözve. +Jenő szepegve be-bekandikál az ajtón): Bocsánat, de a férjemnek +már az iskolába kell mennie. + +JÁNOS (megnézi óráját): 10 perc mulva 2 óra. + +KATICA (közben derült vidámsággal kezet fogott Idával +és megcsókolta Rizát. A bekandikáló Jenő felé megy, +de az beszalad előle, ő utána.) + +JÁNOS: Jobban rá kellett volna vágnia! + +IDA: Mért? + +JÁNOS: Kővel dobálta meg a lovat ... + +IDA: A rossz gyerek ... + +KATICA (kézen fogva Jenőt, kijön vele a szobából): +Ne bántsák. Mi már kibékültünk. + +JENŐ: De lovas katonát is! + +JÁNOS: Csókolsz kezet, te haszontalan lurkó! + +JENŐ: Azután ... Katica néni ... kocsit is ... lovat is? + +KATICA (mosolyogva): Azt is! + +JENŐ: Ide a kezét! (Megfogja Katica kezét, ki e közben +Jánossal halkan beszélget és egy cuppanós csókot nyom +rá és trillázva Rizához szalad.) + +IDA (ki éber figyelemmel kiséri Katica és János halk +beszédjét): János ... + +JÁNOS (fölrezzen): Tessék ...? + +IDA: Katica szives lesz kissé elfordulni, hogy levethessed +a szalonkabátot. + +KATICA: Kérem, én már ugy is távozni akarok. + +JÁNOS (hevesen): Maradjon kérem. Haza kisérem. (Katica +mosolyogva elfordul és odamegy Rizához. János e közben +már-már leveti a szalónkabátot, mikor megüti orrát a +kabátból kiáradó parfüm; mély lélegzettel magába szivja, +majd a zsebkendőjét is előveszi és annak illatát is magába +szivja. De mikor észreveszi, hogy Ida folyton kémleli, +láthatólag összerezzen, de aztán nyugodt, természetes +hangon) Nem vetem le ... ez melegebb ... nem kell legalább +felöltőt huznom. (Odamegy Katicához és Rizához, +közben még vidám kedvvel meg-megszagolja a gomblyukba +tüzött virágot.) + +KATICA (eközben Rizával halkan beszélgetett. Meglátja +János közeledését, félhangosan): No majd meglátja, Rizácska ... + +RIZA (fejét rázza): Lehetetlen ... Jobb, ha nem is +szól neki. + +KATICA (mosolyog, nem felel; aztán a hozzájuk érkező +Jánoshoz): Ezt a könyvet is én küldtem ... Rizácska +bátran elolvashatja, az én felelősségemre ... + +JÁNOS: Ugy ... akkor csak olvasd, lányom ... hálásan +köszönöm, kedves Katica ... + +RIZA (nagy örömmel): Édes ... (Megcsókolja Katicát, +ki Jánossal ujra halkan beszélget.) + +IDA (aki tovább is aggodalmasan figyeli Jánost és Katicát, +eközben Jenőnek halkan sug valamit, rámutatva a +nádpálcára. A »Katica« szóra Ida láthatólag összerezzen, elhalón +suttogja): Katica ...? + +JENŐ (eközben a nádpálcát az apjához viszi). + +JÁNOS (mikor hozzáér Jenő keze): Mi az? (Meglátja a +pálcát, zavartan) Vidd vissza!... Nem kell! + +KATICA (elfordul, halkan nevet). + +IDA: Nem viszed magaddal? E nélkül még sohasem +mentél az iskolába, János? + +JÁNOS: De ha mondom, hogy nem kell. + +JENŐ (örömében ugrál): Ojé! Ez annyi, mint egy lovas +katona! (Megfogja apja kezét és huzni kezdi.) Miért nem +megyünk már, édesapám?... Ugy szeretek ma iskolába +menni ... + +RIZA: Apa, mondd: miről akarsz ma magyarázni? + +JÁNOS (odalép az ablakhoz, de szemeit nem veszi le +Katicáról): A tavaszról, édes lányom, az ifju, zsendülő tavaszról ... + +RIZA (odaszalad hozzá és átöleli): Óh tanits meg engem +is a tavasz szépségére, édes, jó apám. + +JÁNOS (gyöngéden megsimogatja Riza haját): Hát tudod, +édes, kis Rizám: mi a hangulat, a szin és az illat ...? (Riza +fejével nemet int. János elmerülve magyaráz.) + +IDA (eközben a szin elején szemrehányóan Katicához): +Mit csinált, Katica, a férjemmel? + +KATICA (mosolyogva rámutat Jánosra és Rizára) Tán +jobb apát és jobb tanitót. + +IDA: De ő nemcsak apa és tanitó, hanem férj is, az +én rossz, csapodár férjem. + +KATICA (vállát vonogatva): Engem ne vádoljon ezért ... +én erről nem tehetek. + +IDA: Istenem ... tudom, hogy maga jó ... ne nehezteljen +rám ... de édes Katica, én olyan boldogtalan vagyok. +(Könnyeit törli.) + +KATICA (meghatva): Ne sirjon, kedves tanitóné ... + +IDA (elkeseredetten): Hát mit csináljak? + +KATICA (egy pillanatra gondolkozik, aztán nagyon határozottan): +Csukja be az ablakot! + +IDA (nagy csudálkozással): Az ablakot ...? + +KATICA (ujra nagy nyomatékkal): Igen, az ablakot! +És ha az ura velem akarna távozni, hivja vissza! (Kezet +fog vele, aztán odalép Rizához, karját karjába ölti és a +jobboldali ajtó felé vezeti. János követi őket Jenőt kézenfogva. +Katica abban a pillanatban nyitja ki a bejárat ajtaját, +mikor Ida ép a második ablakot is betette. A szobában +homály van, csak a nyitott ajtón át hatol be a tavaszi +napsugár és fényözönbe vonja a küszöbnél álló csoportot.) + +IDA (eközben a homályos szobában leül a pamlagra és +onnét szomoru, halk hangon): János ... Jenő kezet se csókolt ... + +JÁNOS (kelletlenül, de mégis parancsolólag): Csókolj +kezet! + +JENŐ (durcásan bemegy és kezet csókol). + +IDA: Jánosom, te se bucsuztál el tőlem. (János meghökken +és aztán habozva néz Katicára.) + +KATICA (nyomatékkal): Bevárom a tanitó urat! + +JÁNOS (mohón): Köszönöm ... rögtön jövök. (Sebbel-lobbal +bemegy. Katica csak erre várt. Átlépi Rizával a küszöböt +és nesztelenül beteszi maga után az ajtót. A szoba +homályos. Közben János Idához ért.) Gyorsan ... nincs időm ... +Mi bajod ...? + +IDA (nagy szomorusággal): Az én bajom, János ... + +JÁNOS (eközben megfogja Ida kezét, mintha ajkához, +akarná vonni, de aztán meggondolja magát, csak kissé megszoritja +és elereszti. Ida keze lehanyatlik. János ezután megfogja +a türelmetlenségében toporzékoló Jenő kezét és lohol +vele az ajtó felé.) + + +János, Ida, Jenő és Riza + +RIZA (épen belép). + +JÁNOS (megdöbbenve): Katica ...? + +RIZA: Elment. + +JÁNOS (meginog, rekedten): Merre? + +RIZA: Érte jött a kocsi és elhajtatott. (Nyugodtan leül +az asztalhoz és fellapozza a könyvet, olvas.) + +JÁNOS (egy pillanatig dermedten áll. Aztán mély sóhajjal +összerázkódik.) + +IDA (ki feszülten figyel rá): Fázol, János? + +JÁNOS (halkan, nagyon szomoruan): Fázom ... óh a +csalfa napsugár ... (Az ablakra mered) már nincs is itt ... +eltünt ... olyan korán van és máris este van ... + +IDA (halkan, önmagában): Este van. + +JÁNOS (odamegy a ruhafogashoz, leveti a szalónkabátot, +a virágot kiveszi a gomblyukból): Ez még nem tavasz ... + +IDA (sohajtva): Nekünk már sohse lesz tavasz, János ... + +JÁNOS (összeborzong. Nem szól semmit. A virágot a +földre dobja, rátipor. Nagy sebbel-lobbal ráveszi a másik +kabátot, aztán rá a felöltőt. A pálcát a kezébe kapja és +a másik pillanatban becsapja Riza orra előtt a könyvet.) +Mondtam már, hogy ne olvass! (Riza dühében sirni kezd.) + +JENŐ (észrevéve a nádpálcát, ijedten): Édesapám, a tavaszhoz +nem kell nádpálca! + +JÁNOS (rávág): Mars! Majd adok én neked tavaszt! +(Kivezeti a siró Jenőt és becsapja az ajtót.) + + +Ida és Riza + +IDA (felkel helyéről): Ugy fázom. + +RIZA (könnyeit törli): Kinyissam az ablakot? + +IDA (eközben a szekrényhez ment és kivett abból egy +kis dobozt.) Hagyd, Rizám, én ennél melegszem. (Leül Rizával +szemközt. Kis kulcsot vesz elő, mely vékony láncon +a keblén csüng és avval kinyitja a dobozt. Elsárgult leveleket +vesz ki belőle. Miközben az egyiket olvassa) Miért +sirsz, lányom? + +RIZA (könnyeit törli): Hogyne sirnék ... pedig ugy örültem, +hogy apa már nem a régi ... + +IDA (feltekint az olvasásból; sóhajtva): Bárcsak olyan +volna, mint a régi ... (Könnyeit törli) + +RIZA: Anyuskám, hát te mért sirsz? + +IDA (könnyben uszó szemekkel): Apád szerelmes levelei ... + +RIZA (felpattan, odamegy lábujjhegyen anyja háta mögé, +átöleli és félhangosan a levélből olvassa): »Édes, egyetlen +szerelmem« ... Apa is igy kezdte ...? (Ida szomoruan bólintgat. +Csönd.) + + + + +POMPEJI UTOLSÓ ÉJE + +EGYFELVONÁSOS VERSESTRAGÉDIA + +IRTA HORVÁTH ÁKOS + + +SZEMÉLYEK + +LESBIA +TITUS +LENTULUS +RÓMAI IFJU +MÁSIK RÓMAI +RÓMAI NŐ +EGY ASSZONY +HIRNÖK +MÁSIK HIRNÖK +HARMADIK HIRNÖK +ÖREG RÓMAI +EGY LEÁNY +ÖREG EMBER +LEÁNYOK, ASSZONYOK, FÉRFIAK, RABSZOLGÁK + +Történik Kr. u. 79-ben + +Nyilt csarnok. Virágfüzérekkel diszitett oszlopok között +a tenger és a háborgó Vezuv látszik.--Este. A termet +fáklyák világitják be. Mámoros nők és férfiak hevernek +szerteszét a nyugágyakon. Rabszolgák virágokat szórnak s +tialokat szolgálnak fel.--Lesbia, ébenfekete haju, fiatal, +karcsu lány, az egyik oszlophoz dőlve az öblöt és a lángoló +hegyet nézi.--Lentulus jobbról egyedül áll s komoran +maga elé bámul.--Titus halkan Lesbiához beszél, +aki alig veszi őt észre. + + TITUS: + +Mondd, Lesbia, mért nem hallgatsz reám? +Rózsás füled mért nem fogadja be +A hangomat?--Bántottalak talán? + + LESBIA: + +Hangod érdes,--az ő hangja zene. + + RÓMAI IFJU: + +Jupiterre, ez a bor édesebb! +Igyál, Caius,--ugysem lesz reggeled! + + TITUS: + +Szép Lesbia, legalább nézz reám! +Komor lesz és sötét az éjszakám, +Ha nem tekint felém tüzes szemed... + + LESBIA: + +Mért nézzek rád, ha ő rá nézhetek?! + + MÁSIK RÓMAI: + +Hattyupehelynél puhább a kebled-- + + RÓMAI NŐ: + +Dőlj az ölembe, én majd legyezlek! + + TITUS: + +Óh Lesbia, egyre közelg a vég.-- +Szenvedés volt miattad életem,-- +Csókolj meg hát,--égek a csókodért... + + LESBIA: + +Üdvöt csak az ő csókja ad nekem. + + HIRNÖK: + +Titus, siess, házad lángot vetett-- + + TITUS: + +Emésztőbb láng pusztitja lelkemet. + + LESBIA: + +Nem mégy haza? + + TITUS: + + Nem, mert téged nézlek-- + + LESBIA: + +Hagyj magamra, untat a beszéded. + +(Titus szomoruan, lesütött fejjel Lentulushoz megy, de onnan +is Lesbiát nézi.) + + RÓMAI IFJU: + +Töltsd tele kelyhed vérszinü borral, +Égjen az ajkad, forrjon a véred! + + MÁSIK RÓMAI: + +Vesszen a bánat, félre a gonddal! + + TÖBBEN: + +Éljen a mámor! Éljen az élet! + + TITUS (Lentulushoz): + +Lesbia ma álmodó és halvány-- + + RÓMAI NŐ: + +Csókot nekem! Szomjazom a csókra! + + LENTULUS: + +Teste fehér, mint a tubarózsa... + + TITUS (Lesbiát nézve): + +Lesbiának mosoly játszik ajkán.-- + + RÓMAI IFJU: + +Hé Lentulus, szinültig a kelyhed, +Mért nem iszol? Lentulus?! + + LENTULUS: + + Felejted, +Hogy nem mindig lehet felejteni?! + + ÖREG RÓMAI: + +Hej leányok! Adjatok csak neki +Édes csókot! + + TITUS: + + Hagyjátok magára. + + EGYIK LEÁNY: + +Ajkán csókom keserüvé válna. + + LENTULUS: + +Feljött a hold a füsteflhő megett-- + + TITUS: + +Lesbiának márvány keze remeg... + + LENTULUS: + +Karcsu nyaka ragyogó, hófehér-- + + TITUS: + +Mint a rózsa, melyet az esti szél +Körülölel, ugy reszket gyenge válla-- + + EGY LEÁNY: + +Miért néztek ti folyton Lesbiára? +Ő kőszivü és vére sem pezseg, +Ajka sápadt és bánatos szeme-- +Ma éjszaka engem öleljetek! +Ki tudja, a reggelt megérjük-e?! + + TITUS: + +Egy holdsugár sötét hajába tévedt... + + A LEÁNY: + +Észre sem vesz, hiába várod, téged-- + + TITUS: + +Mostan leült,--az árnyék eltakarja-- + + LENTULUS: + +Lesbiának mosolyog az ajka... + + EGY RÓMAI: + +Ugy, ugy, csókolj, ölelj át, Cluvia! + + LENTULUS: + +Ide nézett, mosolyog, elpirult-- + + TITUS: + +Talán rád vár, Lentulus, menj oda-- + + LENTULUS: + +Most nem megyek, jókedvem füstbe fult,-- +Mint a vampir, szivemen ül a vész-- + + TITUS: + +Menj Lentulus! Mosolyog, egyre néz, + + LENTULUS: + +Holtak leszünk, Titus, reggelre mind! + + TITUS: + +Feledd el, ha Lesbia rád tekint, +Bár nézne rám! + + EGY RÓMAI: + + Lentulus! + + TITUS: + + Menj oda! + + A RÓMAI: + +Mért vagy sápadt? A félsz szivedbe szállt? + + TITUS: + +Most is rád néz és bibor ajakát +Harapdálja fehér, gyöngysor foga... + + LENTULUS: + +Nevetéset fojtja el biztosan-- + + TITUS: + +Nem gondolom. Inkább haragra gyult-- + + HIRNÖK: + +Tiberius villája romba van! + + MÁSIK HIRNÖK: + +Egy lávakő az átriumba hullt! + +(Földalatti moraj hallik. Kivülről jajgatás. A teremben levők +elszörnyednek.) + + LESBIA (átszellemülve): + +Boldog vagyok! Ma lesz tehát a nap! + + HARMADIK HIRNÖK: + +Elöntötte körül az utakat +A láva már--menekülés sehol! + + LENTULUS (sápadtan): + +Hallod, Titus? + + TITUS: + + Hallgass! Lesbia szól,-- + + LESBIA: + +Boldog vagyok! Az óra közeleg... +Szép Lentulus, ma a tied leszek! + + EGY RÓMAI (kitekintve): + +Az utcákon hamueső szakad! + + LESBIA (Lentulushoz lépve): + +Végre, végre itt van a pillanat, +Melyben a kín és mámor egybeforr, +Melyben mienk mennyország és pokol,-- +Amely megöl és mégis üdvöt ad.-- + + EGY ASSZONY (berohanva elájul): + +Irtózatos! + + LENTULUS: + + Lesbia, csókodat +Nem élvezem, mikor közelg a vég... + + LESBIA (egyre szenvedélyesebben): + +Kérted csókom pirosló, szent tüzét, +S én az élő nem adtam meg neked, +--Nem akartam lenni a kedvesed! +De most, hogy a halálnak napja van: +Forró vágyban neked adom magam! + + EGY RÓMAI: + +A füst terjed... + + LESBIA (elsápadva): + + Lentulus! Mondd, mi lelt? +Te félsz talán? + + LENTULUS: + + A halál rám lehelt +És megfagyott a mosoly ajkamon,-- +De már vége--egy percig volt csupán. + + HIRNÖK: + +Lentulus, a palotád puszta rom! + + LENTULUS (erőltetett jókedvvel): + +Hé, bort ide! Szerelmünk ajakán +Feledjük el, hogy köztünk a halál! + + TITUS: + +Te boldog vagy, téged Vele talál, +Mégis sápadsz és a hangod remeg-- + + RÓMAI IFJU: + +Igazad van, Lentulus, töltsetek! + + RÓMAI NŐ: + +S daloljatok, a bánat mit sem ér! +Boldog, aki vigan s gyönyörben él! + + TITUS: + +S még boldogabb, aki gyönyörbe hal... + + LENTULUS: + +Virágillat, édes csók, tréfa, dal +Némítsa el szivünkbe mind a gondot... + + MÁSIK HIRNÖK: + +--Dolabella villája összeomlott!! + + LENTULUS: + +Eh, ki bánja! + + LESBIA: + + Ne is hallgass oda-- + + LENTULUS: + +Hozd vissza hát elszállott kedvemet! +Daloli nekem valamit, Lesbia! + + LESBIA: + +Lentulus, te elfeledsz engemet, +Ha a halál sötét szárnya suhog... + + LENTULUS: + +Lehangolnak a fekete romok... + + LESBIA: + +Majd felvidit ajkam piros dala! + + LENTULUS: + +Igen, igen,--daloli csak, Lesbia! + + LESBIA (dalol): + +Töltsd tele égő, vérszinü borral +Lobogó vágyad aranypoharát, +Oltsad a szomjad lángoló csókkal, +Kérve a párod bibor ajakát!-- +--Testem a vágytól tüzesen ég-- +Evoé! Szép vagy! Isteni szép! + +Szedd tele húsos hó-liliommal +Lobogó mámor piros serlegét,-- +Öleld át forrón, erős karoddal +Remegő párod puha termetét! +--Liliom és csók szedni való-- +Evoé, csókom isteni jó! + + MIND: + +Evoé, evoé, gyönyör az élet, +Gyönyörben érjen életünk véget! + + LESBIA: + +Emlékezel? Több mint egy éve már, +Hogy ajakad ajkam csókjára vár-- + + LENTULUS: + +És nem adtál! + + LESBIA: + + De most, hogy meghalok: +Halálomban egész tied vagyok!! + + LENTULUS: + +Mi a multban szép álom volt csupán-- +Csodás való Pompei ravatalán!-- + + LESBIA: + +Szép Lentulus, nem érhet ugy a vég, +Hogy ne legyek egészen a tiéd! + + EGY RÓMAI: + +Jupiterre, megremegett a föld! + + MÁSIK RÓMAI: + +Meneküljünk! A csarnok összedőlt! + + HARMADIK: + +A tető ég! + + NEGYEDIK (befutva): + + A kert tüzet fogott! + + ELSŐ: + +Verres háza még épen áll amott, +Pincéje jó! + + MÁSIK: + + Az utcán láva foly! + + LESBIA (Lentulushoz): + +Két karoddal erősen átkarolj, +S ugy várjuk, mig szétfut a gyáva had! + +(A mulatók mind riadtan menekülnek, csupán Titus és Lentulus +marad a teremben. Lentulus ijedten kitekintget, Titus szomoruan +Lesbiát nézi. Lesbia szenvedélyesen Lentulushoz +lépve, kezeit megragadja.) + + LESBIA: + +Végre, végre itt van a pillanat! + + LENTULUS (zavartan): + +Igen, igen,-- + + EGY RÓMAI (futva): + + Dőrék, a házba égtek! + + LESBIA: + +Most kezdődik számomra csak az élet! +(Körülnézve) +Nincs senki már, aki tanuja lenne, +Hogy átölelsz forró, szent szerelembe'... + + LENTULUS: + +Menjünk innen, Lesbia! Pillanat, +És a tető lángolva ránk szakad! +--Nem magamért, érted félek csupán... + + LESBIA (gunyosan): + +--S a te arcod lett mégis halovány?! +Az enyém, nézd, pirosló, mint a rózsa... + + TITUS: + +Csodás álmok rejtelmes álmodója +Fehér lelked... Lesbia, értelek! + + LENTULUS: + +Nem meghalni, élni vágyom veled, +Nem egy percig,--örökre kell nekem +A te csókod... Lesbia, jöjj velem,-- +Még nem késő, megmentjük életünk', +Aztán együtt-- + + LESBIA (szenvedéllyel): + + Mindnyájan elveszünk! +Menekülés nincs,--Lentulus--sehol! + + TITUS (Lentulushoz): + +Szerencsétlen! Te még gondolkodól, +Mikor forró csókkal vár kedvesed?! + + LESBIA: + +Igen Titus, igazad van neked, +A szenvedélyt megyilkolja az ész-- + + LENTULUS: + +--Az élet vig és a halál komor, +Miért hivod? Jöjj! + + LESBIA: + + Lentulus, te félsz?! + + LENTULUS: + +Én? Nem, dehogy!--Vérszinü, régi bor +Gyujtsa lángra agyam rideg szavát, +Hadd higyjem, hogy a halál messze még! +--Add Lesbia ajkad szüz biborát! + + LESBIA (megcsókolva): + +Igy, Lentulus, igy vagy nekem te szép! + + LENTULUS: + +Csókolj, ölelj! Ne tudjam, hogy az óra, +Melyben karom először átkarolja +Szüz testedet,--remegő, tiszta vággyal-- +Együtt száll el lelkünk vég-sóhajával... + + LESBIA: + +Végre, végre előttem áll a férfi, +Aki lelkem--sokára bár, de--érti, +Ki rajongva hal meg szivem felett... + + TITUS: + +És én talán nem értem lelkedet?! + + LESBIA: + +Menj, Titus, te barátom vagy csupán,-- + + LENTULUS: + +Tied a mult, a mienk a jelen... + + LESBIA: + +Nászéjünk van Pompei ravatalán,-- + + TITUS: + +Nektek gyönyör,--halálos kín nekem... + + LESBIA: + +Menj, menj, Titus! Mint irigy, barna felleg +Miért állasz tüzes napom elé? + + TITUS: + +Igazad van,--koldulni bús szerelmet +Most nem való. Váljon hát semmivé +Pompejivel reményem, hitem, álmom... +Félreállok.-- + + LESBIA: + + A szörnyü pusztuláson +Kacag szivem, mert forróbb lánggal ég, +Mint a Vezuv, és szemem fényesebb, +Mint tört fénye, melyet az égre vet.-- + + LENTULUS: + +A vágy tüzes, pirosló köntösét +Boritja rám ajkad izzó szava,-- +Te vagy a kín és mámor, Lesbia, +A halálban az öröklét te vagy! +Menyországba tévesztő kárhozat! + + LESBIA: + +Végre, végre, Lentulus! + + LENTULUS: + + Mintha szállnék +Tüzes szárnyon--mámorfelhők felett-- + + LESBIA: + +Csitt, csitt, ne szólj,--a csókod édesebb, +Ha mit se szólsz.-- + +(Az oszlopok mögül szomoru, fiatal leány lépdel elő, merően +a földre nézve, mintha keresne valamit. Hosszu haja kibontva +hull alá, ruhája összetépve.) + + A LEÁNY: + + --Fekete, gyászos árnyék,-- +Égő romok,--rezgő föld,--tüzeső,-- +--Halott család,--halott sziv,--halott isten,-- +Égő város,--tüzhegy,--izzó mező-- + + LENTULUS: + +És égő sziv! + + LESBIA: + + Csókolj hát! + + A LEÁNY: + + --Szive sincsen,-- +Rejti, rejti fekete, gyászos árnyék,-- +Halott álom,--halott sziv.--Mintha járnék +Lelkek között,--nehéz, sulyos a lég.---- +--Halott isten-- + + LENTULUS: + + Csodálatos beszéd... + + A LEÁNY: + +Szeretkeztek? Mámortól, vágytól égtek? +Az ég s a föld átkozott frigyre léptek, +S ma válnak el... + + LENTULUS (komoran): + + Hallod? + + LESBIA: + + A félelem +Vehette el szegénynek az eszét,-- + + LENTULUS: + +Szivembe tép-- + + LESBIA: + + Fehérlő keblemen +Keress vigaszt! + + A LEÁNY: + +--Mert hütlen lett az ég,-- +És megrepedt a föld égő szive, +S most vonaglik, mint én,-- + + LESBIA: + + Borulj ide! + + LENTULUS (a leányra figyelve): + +Halld csak! + + A LEÁNY: + + --Mint én,--mint az én bús szivem,-- + +(Fájdalmasan) + +Légy átkozott, te ég, légy átkozott! +Hütlenséged kínos halált hozott +Szerelmemre! Elvetted mindenem! + + LESBIA: + +Nézz már reám! + + LENTULUS: + + Nem, nem, most nem tudok! + + A LEÁNY (felzokogva): + +Cornélius! Felelj, szólj, merre vagy? +Égő lángban, sötét romok alatt +Keres sirva szegény menyasszonyod! + + LENTULUS: + +Boldogtalan! + + A LEÁNY: + + Szerelmem, jöjj elő! +Sehol sincsen!--Rengő föld,--tüzeső-- +Halott család,--halott sziv,--halott isten,-- +Égő város,-- + + LENTULUS: + + Hallod? + + A LEÁNY: + + Óh kegyetlen +Fekete ég, add vissza holtamat! + + LESBIA: + +A halálban a csókom üdvöt ad-- + + LENTULUS: + +A csókodban a halál ize van,-- +Szép Lesbia, tanits felejteni... + + A LEÁNY (kivülről hallik): + +Cornélius! + + LENTULUS: + + Kedvesét keresi +Szegény leány! + + LESBIA: + + Látod,--boldogtalan, +Mert nem halhat csókolva kedvesét.-- + + LENTULUS: + +--Nézd Lesbia, jobb élni szerelemben, +Mint szeretni egy óráig, azért, +Hogy a láva örökre eltemessen... + + LESBIA: + +S ha csókollak, te gondolkodni tudsz? + + LENTULUS: + +Ajkam csókol és a szivem szeret, +Testem forró, szent mámorban remeg, +De az agyam-- + + LESBIA: + + Mondd ki, remegve futsz +A vész elől s csókom nem élvezed.-- + + LENTULUS: + +Mikor látok vonagló, bús szivet, +Melyet gyötör halálos fájdalom: +Jéggé dermed a csókod ajkamon. + + LESBIA (hizelegve): + +Nézd, elment már,-- + + LENTULUS: + + S hogyha elképzelem, +Hogy szép tested, amely még csupa élet, +S melyet most még szerelmed vágya éget,-- +--A halálé,--hát elszorul szivem... + +(Titus, ki eddig szótlanul egy oszlophoz dőlve figyelte őket, +hirtelen előlépve, az elfojtott szenvedélytől remegve szól +Lesbiához.) + + TITUS: + +Szép Lesbia, miért is méltatod +Őt szóra még? Remegő, bús fejét +Mért fogja át ölelő két karod?! +--Gyermek ő még s éretlen, kis szivét +A félélem szaggatja s futni vágyik... + + LESBIA (meghatottan): + +És te itt vagy és őrzöl önfeledten! +Arcod tüzes, szemedből vágy sugárzik... +Titus, Titus! + + LENTULUS (ingerülten): + + Elég már! Mert ti ketten +Nem tudjátok felfogni a veszélyt, +Engem, mivel eszemre hallgatok: +Kigúnyoltok.--Tekintsetek no szét, +S lássátok, hogy Pompeji már halott... +--Az utca ég, a házak összedőlve, +A hamu száll, alig hogy látni tőle-- +A megfulás iszonyu kínja vár itt... + + LESBIA: + +Mit bánom én, ha ajkam csókra vágyik?! + + TITUS: + +S mit bánom én, ha látom Lesbiát?! +Ő nélküle mit sem ér ez az élet! + + LENTULUS: + +Jupiterre, nem türhetem tovább +Eszeveszett, őrjöngő fecsegésed, +Eredj, Titus, nincs idő itt a szóra... + + TITUS: + +És Lesbia? + + LENTULUS: + + Megmentem én magam! +Jőjj Lesbia; Derekad átkarolva +Kimentelek, hallgasd meg szavam! + + LESBIA: + +Nem engedem, ne érintsen karod! +--Ha nem tárod mámorral, ölelésre, +Hozzám ne érj!--Ha csókom akarod: +Csókolj meg itt! + + LENTULUS: + + Lesbia! Vége! Vége! + + ÖREG EMBER: + +Segitsetek, ha van még bennetek +Romlatlan hit a régi istenekben! +--Féllábamra izzó tüzkő esett, +Nem birom már vonszolni gyenge testem... + + LENTULUS: + +Ily sorsra jutsz te is, szép Lesbia! + + AZ ÖREG EMBER: + +Segitsetek, s tietek lesz a kincsem! + + LESBIA: + +Halj meg te is, ha meg kell halni +Pompejinek! + + AZ ÖREG EMBER: + + Egek, hát senki sincsen, +Ki megmentse életem gyermekimnek?! + + TITUS: + +Szegény öreg, nem kell nekem a kincsed, +De megmentlek,--erősen fogd karom... + + LESBIA: + +Óh hát te is? Te is csak gyáva vagy?! + + LENTULUS: + +Hallod?! Nem, nem,--hiába akarom, +Nem birom már tovább! + + LESBIA: + + Hah, gyáva had! + + LENTULUS: + +Agyam lüktet,--hótested vértől ázik, +Ha rád nézek s lángkéve szöghajad,-- +Az ajkadon pirosló láng cikázik, +S éjfél szemed lila villámokat +Vakitva szór... + + LESBIA (gúnyosan felkacagva): + + Haha, a gyávaság +Ha megőrjit, költővé is tehet! + + LENTULUS: + +Félek tőled, Lesbia,--nem lehet +Csókot adni, ha végső csókot ad +A világnak a szörnyü, vad halál... + + LESBIA: + +Mégy? Futsz? No menj. Lentulus, mire vársz még? + + LENTULUS: + +Ne nézz ugy rám, Lesbia. Szemeidben +Delei lobog s bilinccsel tartja itten +A lekemet... + + LESBIA: + + Haha, menj,--mire vársz még?! + + LENTULUS: + +Igen, igen, halott lány halott lelke +Halott város halálát rám lehelte... +Nézd, Lesbia, fekete füst kel ott,-- +Egő romok,--rengő föld,--tüzeső,-- +Halott isten,--óh titkos, bősz erő +Légy átkozott, ezerszer átkozott!! + +(Lentulus vissza-visszanézve, mint aki nem tudja, hogy mit +tegyen, arcán halálos rémülettel a kijárat felé hátrál, majd +hirtelen egy újabb földalatti morajtól megrémülve, eszelős +kacagással kifut. Lesbia mély megvetéssel, hideg gúnnyal +nézi. Majd lassan, alig hallható hangon megszólal.) + + LESBIA: + +Elment. Haha! S remegő, lázas ajkkal +Nem csókoltam! Haha, a gyáva, gyáva! +Nem ö`eltem vad tüzzel,--tüzhalálba'! +Szeretkező, halálos, bús sóhajjal... +Haha, haha, csóktalan véget érek! + + (Lerogyva) + +Irtóztató! + + TITUS: + + Lesbia, jöttem érted, +Hogy vágyunktól égjünk el itt mi ketten... + + LESBIA: + +Te vagy, te vagy, ki vággyal, önfeledten +ölelni tudsz, a véget elfelejtve... + + TITUS: + +Óh miért nem örök a halál perce?! + + +Szemelvények a MODERN KŐNYVTÁR-t fogadó +kritikákból: + +Érdekes terv valósult meg azzal a három most megjelent +füzettel, amelyek a Modern Könyvtár című, Gömöri Jenő +szerkesztésében megjelenő, új irodalmi, művészeti és tudományos +gyűjteménynek első három számaként szerepelnek. +A Modern Könyvtár gazdag és nagyszabású programmal +indul meg és tekintve, hogy a legjelesebb magyar irók +szerepelnek munkatársai sorában, és az idegen írók legértékesébb +alkotásait fogja magyar nyelven megismertetni, sőt +ebben a formában egészen új és kívánatos sikerű egyik +programmpontja szerint magyar költők és irók műveit is +fogja a külfölddel megismertetni, a magyar irodalom, a magyar +művelődés szempontjából nagy jövőjű és jelentőségű +vállalkozás. Az első füzet a kitűnő német iró hat legszebb +novelláját tartalmazza. Thomas Mann a mai német irodalom +egyik legkimagaslóbb alakja. Gömöri kiforrott, simulékony, +árnyaló nyelven adja vissza Thomas Mann novelláinak +jellegzetes egyéni stilusát. A második füzet Pikler Gyula +két igen érdekes és tanulságos lélektani dolgozatát hozza. +Különösen a másodiknak van jelentősége Pikler tanainak +megismerése szempontjából. A harmadik füzet Kosztolányi +Dezsőnek, az ismert jeles poétának lírai ciklusa. Kosztolányi +az új magyar költészet egyik legértékesebb alakja. A szegény +kisgyermek panaszai a legnagyobb figyelemre rászolgáló, +ritka finomságokkal teljes, elsőrendüen művészi +munka. + + (Az Ujság) + +Die ersten drei Bände der »Modern Könyvtár« (Redakteur +Eugen Gömöri) sind jetzt erschienen und liefern +den Beweis dafür, dass diese neue Sammlung geeignet ist, +eine längst einpfundene Lücke im ungarischen literarischen +Leben auszufüllen. Die »Modern Könyvtar« hat sich die Verwirklichung +eines wirklich grosszügigen Programms zur +Aufgabe gestellt. + + (Budapester Tagblatt) + +Nagyjelentőségű és nagyjövőjű irodalmi vállalkozás indult +meg Modern Könyvtár cimen. A vállalat célja: új +kultura megteremtése Magyarorszagon. + + (Független Magyarország) + + ++-------------------------------------------------+ +| MODERN KÖNYVTÁR | +| MODERN IRÓK KÖNYVESHÁZA | +| SZERKESZTI GÖMÖRI JENŐ | +| | +| | +|Egyes szám ára 40 fillér, kettős szám ára 60 | +|fillér, hármas szám ára 80 fillér, négyes szám | +|ára 1 korona, ötös szám ára 1 korona 20 fillér | +| | +|A Modern Könyvtár az első magyar modern | +|irodalmi, művészeti és tudományos gyüjtemény. | +|Programmja a szépirodalom, valamint | +|a művészet és tudomány terén egyaránt nagyszabású| +|és páratlanul gazdag és ízig modern. | +|Munkatársai a legkiválóbb, legismertebb hazai | +|és külföldi írók, művészek, tudósok. A Modern | +|Könyvtár eddig megjelent füzetei voltaképen | +|vaskos kötetek mind és egytől-egyig a magyar és | +|idegen irodalom, művészet és tudomány remekei. | +|A Könyvtár füzetei nagy alakban jelennek meg | +|és szinte egészen könyvszámba vehetők. Betűi | +|gyönyörű, olvasható gyöngybetűk, papírja a | +|legfinomabb famentes papír, külső kiállítása | +|is elsőrangú. A Könyvtár művészi címlapja | +|Kozma Lajos, az ismert festőművész műve. | ++-------------------------------------------------+ + +Uránía könyvnyomda, Budapest, VII., Rottenbiller-utca 19 + + + + + +End of the Project Gutenberg EBook of A tanító / Pompei utolsó éje, by +Andor Kapos and Ákos Horváth + +*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A TANÍTÓ / POMPEI UTOLSÓ ÉJE *** + +***** This file should be named 30277-0.txt or 30277-0.zip ***** +This and all associated files of various formats will be found in: + https://www.gutenberg.org/3/0/2/7/30277/ + +Produced by Tamás Róth and the Online Distributed Proofreading Team. + +Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed. + +Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution. + + + +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +https://gutenberg.org/license). + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH F3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at https://www.pglaf.org. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at +https://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at https://pglaf.org + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit https://pglaf.org + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including including checks, online payments and credit card +donations. To donate, please visit: https://pglaf.org/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + + https://www.gutenberg.org + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/30277-0.zip b/old/30277-0.zip Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..2748c2a --- /dev/null +++ b/old/30277-0.zip diff --git a/old/30277-h.zip b/old/30277-h.zip Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..08d86e6 --- /dev/null +++ b/old/30277-h.zip diff --git a/old/30277-h/30277-h.htm b/old/30277-h/30277-h.htm new file mode 100644 index 0000000..f6c22eb --- /dev/null +++ b/old/30277-h/30277-h.htm @@ -0,0 +1,2065 @@ +<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.01 Transitional//EN"> +<html> +<head> +<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html;charset=iso-8859-2"> +<title>The Project Gutenberg eBook of A tanitó by Andor Kapos/Pompeju utolsó éje by Ákos Horváth.</title> +<style type="text/css"> +p { margin-top: .75em; text-align: justify; margin-bottom: .75em;} +.jobb { margin-top: .75em; text-align: right; margin-bottom: .75em;} +h1,h2,h3,h4,h5,h6 { text-align: center; clear: both;} +hr { width: 33%; margin-top: 2em; margin-bottom: 2em; margin-left: auto; margin-right: auto; clear: both;} +table {margin-left: auto; margin-right: auto;} +body{margin-left: 10%; margin-right: 10%;} +.pagenum { position: absolute; left: 92%; font-size: smaller; text-align: right;} +.linenum {position: absolute; top: auto; left: 4%;} /* poetry number */ +.blockquot{margin-left: 5%; margin-right: 10%;} +.sidenote {width: 20%; padding-bottom: .5em; padding-top: .5em; +padding-left: .5em; padding-right: .5em; margin-left: 1em; +float: right; clear: right; margin-top: 1em; +font-size: smaller; color: black; background: #eeeeee; border: dashed 1px;} +.bb {border-bottom: solid 2px;} +.bl {border-left: solid 2px;} +.bt {border-top: solid 2px;} +.br {border-right: solid 2px;} +.bbox {border: solid 2px;} +.center {text-align: center;} +.smcap {font-variant: small-caps;} +.u {text-decoration: underline;} +.caption {font-weight: bold;} +.figcenter {margin: auto; text-align: center;} +.figleft {float: left; clear: left; margin-left: 0; margin-bottom: 1em; margin-top: +1em; margin-right: 1em; padding: 0; text-align: center;} +.figright {float: right; clear: right; margin-left: 1em; margin-bottom: 1em; +margin-top: 1em; margin-right: 0; padding: 0; text-align: center;} +.footnotes {border: dashed 1px;} +.footnote {margin-left: 10%; margin-right: 10%; font-size: 0.9em;} +.footnote .label {position: absolute; right: 84%; text-align: right;} +.fnanchor {vertical-align: super; font-size: .8em; text-decoration: none;} +.poem {margin-left:20%; margin-right:20%; text-align: left;} +.poem .stanza {margin: 1em 0em 1em 0em;} +.poem span.i0 {display: block; margin-left: 0em; padding-left: 3em; text-indent: -3em;} +.poem span.i2 {display: block; margin-left: 2em; padding-left: 3em; text-indent: -3em;} +.poem span.i4 {display: block; margin-left: 4em; padding-left: 3em; text-indent: -3em;} +.poemjobb {margin-left:20%; margin-right:20%; text-align: right;} +.poemkoz {margin-left:20%; margin-right:20%; text-align: center;} +.poemkoz2 {margin-left:10%; margin-right:10%; text-align: center;} +</style> +</head> +<body> + + +<pre> + +The Project Gutenberg EBook of A tant / Pompei utols je, by +Andor Kapos and kos Horvth + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + + +Title: A tant / Pompei utols je + +Author: Andor Kapos + kos Horvth + +Release Date: October 17, 2009 [EBook #30277] + +Language: Hungarian + +Character set encoding: ISO-8859-2 + +*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A TANT / POMPEI UTOLS JE *** + + + + +Produced by Tams Rth and the Online Distributed Proofreading Team. + + + + + +</pre> + +<br> +<h1>KAPOS ANDOR</h1> +<h2>A TANITÓ</h2> +<h4>EGYFELVONÁSOS SZINJÁTÉK</h4> +<h1>HORVÁTH ÁKOS</h1> +<h2>POMPEJI UTOLSÓ ÉJE</h2> +<h4>EGYFELVONÁSOS VERSESTRAGÉDIA</h4> +<center><img src="images/image1.jpg" alt=""></center> +<h3>MODERN KÖNYVTÁR</h3> +<h4>SZERKESZTI GÖMÖRI JENŐ</h4> +<h4>35. SZÁM</h4> +<h4>BUDAPEST, 1911</h4> +<h4>POLITZER ZSIGMOND ÉS FIA KIADÁSA</h4> +<span class='pagenum'>[Pg 6]</span> +<hr style="width: 65%;"> +<p class="poemjobb">Költeni annyi, mint itélőszéket<br> +tartani önmagunk fölött.</p> +<p class="poemjobb">(IBSEN)</p> +<br> +<p>A szerzők minden jogot, az előadás és fordítás jogát is, +fentartják maguknak. »A tanító« előadási joga Valentin Lajos +szinházi ügynöksége útján szerezhető meg. »Pompeji +utolsó éje« előadási joga a Modern Könyvtár Szerkesztősége +útján szerezhető meg.</p> +<br> +<h5>A MODERN KÖNYVTÁR SZERKESZTŐSÉGE:</h5> +<h5>VIII. KERÜLET, VAS-UCCA 15/b., I. EM. 18.</h5> +<h5>TELEFON: 6-89</h5> +<span class='pagenum'>[Pg 7]</span> +<hr style="width: 65%;"> +<h2>A TANITÓ</h2> +<h5>EGYFELVONÁSOS SZINJÁTÉK</h5> +<h4>IRTA: KAPOS ANDOR</h4> +<span class='pagenum'>[Pg 8]</span> +<hr style="width: 65%;"> +<h3>SZEMÉLYEK</h3> +<p class="poem"> +JÁNOS tanitó<br> +IDA felesége<br> +RIZA leányuk<br> +JENO fiuk<br> +KATICA<br></p> +<h5>Először adták a Kamarajáték-Szintársulatban 1911. Február 18-án</h5> +<span class='pagenum'>[Pg 9]</span> +<hr style="width: 65%;"> +<p>Szoba. Egyszerü butorok. A jobboldalon könyvespoic: könyvekkel +és irkákkal megrakva. A baloldalon ruhaszekrény, melléje +támasztva nádpálca. Középen asztal, rajta gyufatartó; +körülötte székek. Egy nagy karosszék. Pamlag a balszögletben, +közel a fenékfal egyik ablakához. A pamlag előtt +kis kézimunka-asztal. Jobboldalon ajtó, mely a szoba bejárata +az udvar felől jövőknek. A baloldalon ajtó, mely a +másik szobába vezet. A fenékfalon 2 ablak becsukott üvegtáblákkal. +Kivül rájuk hajol a ház elé ültetett akácsor, tele +virággal. Ha az ablakok nyitva vannak, kissé kihajolva, +akácvirágot lehet tépni.</p> +<p>Idő: Ma, ebédután, egy szép tavaszi napon. Az ablaküvegeken +azonban csak megtörve és homályosan verődik +be a napsugár</p> +<h4>János, Ida és Riza</h4> +<p>JÁNOS (minden mozdulatán, a hangján és a gesztusain +meglátszik, hogy életét az iskolapadok, szepegő diákok között +töltötte. Megszokta a parancsoló hangot és a föltétlen engedelmességet. +Otthon is pattogó modorban beszél. De a +<span class='pagenum'>[Pg 10]</span>nagy hang mellett, mégis csak egy megkopott, szürke, szegény +kisvárosi tanitó. Körülbelül 45 éves. Házikabát van +rajta. Fel-alá járkál): Riza, már megint regényt olvassz!</p> +<p>RIZA (fiatal leány, 15 év körül; mintha az apja nem is +hozzá szólna: tovább olvas).</p> +<p>JÁNOS (haraggal): Ide hallgass! (Odalép hozzá és orra +előtt becsapja a könyvet.)</p> +<p>RIZA (durcásan és kelletlenül ránt egyet a vállán): Apa! +Mit akarsz tőlem?</p> +<p>JÁNOS: Azt, hogy ne olvass mindig szerelmi regényeket. +(Szaglász. Észreveszi Riza zsebkendőjét a könyv mellett.) +Már megint parfüm. Nem megtiltottam! (Rácsap a zsebkendőre, +de)</p> +<p>RIZA (hirtelen felugrik és elkapja előle): Emlék! Nem +adom! (Elfut.)</p> +<p>JÁNOS (utána akar rohanni): Adod ide rögtön!</p> +<p>IDA (ki eddig a pamlagon ülve kézimunkázott a munkaasztal +előtt, most abbahagyja a munkát. Egyszerü, igénytelen +asszony, ki a gondoktól és nélkülözésektöl hamar megöregedett. +De hangjában, modorában benne van, hogy valaha +leánykorában nemcsak jobb napokat látott, hanem jó nevelést +is kapott. Megszólal csöndes, szelid szemrehányással): De +János...</p> +<p>JÁNOS (most már az asszony ellen fordul): Mi az? +Tán a nevelési elveimet kifogásolod?</p> +<p>IDA: Én nem kifogásolok semmit... (Riza felkapja a könyvet +és anyja szavai közben lábujjhegyen beoson a baloldali +szobába; az ajtót nyitva hagyja) csak ezt a szegény lányt +sajnálom.</p> +<h4>János és Ida</h4> +<p>JÁNOS: Hallgass! (Becsapja az ajtót, amelyen Riza távozott.) +Nem csoda, ha nálunk a szülői tekintély teljesen +elvész!... Hol van Jenő?</p> +<p>IDA: Kint játszik szegényke...<span class='pagenum'>[Pg 11]</span></p> +<p>JÁNOS (hogy a gyereket behivja, kitárja a jobboldali +ajtót, tavaszi verőfény hatol be a szobába): Jenő!...</p> +<p>IDA: Ne bántsd! Jót tesz neki a friss tavaszi levegő.</p> +<p>JÁNOS (az ajtót becsukja): Persze tavaszi levegő, meg +parfüm, meg batiszt-zsebkendő, meg szerelmi regény kell a +gyerekeknek... te ezekkel akarod jó erkölcsökre nevelni +őket...</p> +<p>IDA: No, no... mi sem voltunk jobbak. Emlékezzél csak +a régi jó időkre, mikor még te is szerelmes leveleket írtál.</p> +<p>JÁNOS: Eh! Már megint e gyerekes léhaságokat juttatod +eszembe...</p> +<p>IDA: Az is léhaság,—ugy-e János—hogy valaha én is +fiatal voltam? (sóhajtva) Mindketten fiatalok és szerelmesek...</p> +<p>JÁNOS (kitörve): Az ég szerelmére, elég már! (Egy hanggal +lejebb) Egyéb se kell, mint az, hogy a gyerekek is +meghallják! Hát illik ez hozzánk öregekhez?</p> +<p>IDA: Nem illik... és mégis olyan jól esne ez örökös +pattogás helyett egy-egy jó szó, onnan a szivedtől hozzám...</p> +<p>JÁNOS (kitörve): Hallatlan!</p> +<p>IDA (nagyon szomoruan): Hallatlan, mert ugyis hiába. +A rossz szokáson megtörik a legjobb akarat. (Ránéz Jánosra, +szinte várva, hogy ujra rápiritson, de János nem felel; +kis szünet; aztán nagyon melegen) Köszönöm, hogy ez egyszer +nem torkoltál le... oly jól esik már a csöndességed is... +meglásd, megjön majd a többi is... (János mintha ujra ki +akarna törni; hogy ezt megelőzze, nagyon hirtelen és gyorsan) +No nem a gyermekek előtt... Ő előttük maradjunk csak +továbbra is kimértek, szigoruak, tökéletesek... De amikor +egyedül vagyunk... ugy mint most: miért ne lehetne ugy, +mint régen, mikor még mindketten fiatalok voltunk?! (Ránéz; +szünet.)</p> +<p>JÁNOS: Hát mit akarsz?</p> +<p>IDA: Csókolj meg!</p> +<p>JÁNOS: Pszt! (Az ajkára teszi a mutatóujját és lábujjhegyen +odalopódzik a szobaajtóhoz) Riza itt van a szobában +és Jenő bizonyára itt ólálkodik az ablak előtt. (Kinéz<span class='pagenum'>[Pg 12]</span> +az ablakon.) Nem szeretném, ha valami erkölcstelenségen...</p> +<p>IDA (fájdalmas tiltakozással): Ez erkölcstelenség?</p> +<p>JÁNOS: Amilyenre most te vágyol: az! De hát nem +akarom rontani a kedved. (Odaáll a munkaasztalhoz) De +gyorsan!</p> +<p>IDA (ki eközben egy szomoru könnyet törölt ki a szeméből; +most már nagyon hidegen): Köszönöm... igazad +van... itt az ideje, hogy lemondjunk minden erkölcstelenségről.</p> +<p>JÁNOS (kapva a szón): Helyes... én már ezt régen +beláttam. És elhiheted nekem, ha az utcán megyek és szoknyasuhogást +hallok...</p> +<p>IDA (kézimunkázik; munkájáról nem tekint fel): Csak +a sikkes hölgyek szoknyája suhog...</p> +<p>JÁNOS (meghökkenve): Hát persze... a tied nem suhog.</p> +<p>IDA: Riza lányunké sem, pedig a kis fruska be nagyon +szeretné...</p> +<p>JÁNOS: Ne is suhogjon... Ez a suhogás az erkölcstelenség +előszele, ettől vadulnak a férfiak!</p> +<p>IDA (hirtelen ránéz): Hát ezt honnan tudod?</p> +<p>JÁNOS (habozva): Honnan...?... én?... hát valahol +olvastam.</p> +<p>IDA: Szerelmi regényben... mi?</p> +<p>JÁNOS: Nem regényben olvastam... de hát ez ugyis +mellékes.</p> +<p>IDA: Gondolod?</p> +<p>JÁNOS (bizonytalanul): Igen... (hirtelen nagyon gyorsan) +Én csak emlitettem a női szoknyasuhogást, mert még +ez se juttat sohase eszembe nemtelen gondolatokat.</p> +<p>IDA (nagy nyomatékkal): Nem is volna méltó hozzád!</p> +<p>JÁNOS (nagyot nyel): Látod, édes Ida, most igazat mondtál! +(Szünet.) Pedig néha, a tanitványaimnál, szóba kell állnom +nagyon szép asszonyokkal is, de akármilyen szépek...</p> +<p>IDA (sóhajtva): Fiatalok és gondtalanok... Ez a kettő +együtt a legjobb szépítő szer... valaha én is ilyen voltam...</p> +<p>JÁNOS: Becsületszavamra, akkor te voltál a legszebb!...<span class='pagenum'>[Pg 13]</span> +De ha már ennek vége van... azért ne bándd! Ma más +a tartalma az életednek. Kötelességeid vannak.</p> +<p>IDA (szomoruan): Kötelesség! Csufabb szó nincs a világon. +Megöli lelkünket, eltemeti emlékeinket...</p> +<p>JÁNOS: Az,én kötelességem nem öli meg a lelkemet... +az én kötelességem: a hivatásom. Lélekemelőbb hivatást el +se tudnék képzelni, mint e város gyermekeinek a nevelését...</p> +<p>IDA: Kemény vasfegyelemmel és még keményebb nádpálcával!</p> +<p>JÁNOS (a karját összekulcsolja, metsző érdességgel): Ida! +Mondd: panaszkodott tán neked valaha valaki, hogy én gyerekkorában +a hátán végigvertem?</p> +<p>IDA: Nem. A volt tanitványaid, az alispántól az adóvégrehajtóig, +sokkal magasabban vannak, semhogy hozzám +leereszkedjenek és előttem panaszkodjanak. De ha maradt +valami kellemetlen emlék bennük, ezt, édes János, neked száz +tüszurással visszafizethetik. Hiszen nem kell egyéb, mint csak +egyetlenegyszer elfelejtsenek neked köszönni...</p> +<p>JÁNOS (kitörve): Ezt nem lehet elfelejteni! Mert nem +felejtenek el a szép asszonyoknak köszönni?</p> +<p>IDA: Mert a szoknyájuk már messziről suhog...</p> +<p>JÁNOS (hirtelen megakad, de aztán mintha nem hallotta +volna): Hát szabad velem szemben ezt a kalapbillentést csak +ugy egyszerüen mellőzni? Hiszen én nemcsak ütöttem őket, +én tanitottam is őket.</p> +<p>IDA: És még sem a tanitó fontos, hanem az iskola. +És ez megvolna te nélküled is. Legfeljebb más tanitana. +Tán nem oly energikusan, de azért valószinüleg ép oly +eredménnyel...</p> +<p>JÁNOS: Ohó! Az eredményben én vagyok az első. Nálam +az év végén soha sincs rossz tanuló!</p> +<p>JENŐ (kívülről megzörgeti az egyik ablakot és bekiált): +Riza! Siess! Jönnek a lovasok!</p> +<p>IDA: És Biró Katica?</p> +<p>JÁNOS: Az kivétel. De miért emlited ép Biro Katát?</p> +<p>IDA: Mert ép most lovagol erre.<span class='pagenum'>[Pg 14]</span></p> +<p>RIZA (megjelenik a baloldali ajtón és átfut a szobán +a jobboldali ajtó felé).</p> +<p>JÁNOS: Hova?</p> +<p>RIZA (az ajtónál egy pillanatra visszafordul): Megnézem +a Katicát! (Sarkon fordul és kiszalad.)</p> +<p>JÁNOS (utána kiált): Gyere vissza!... Mit nézel azon +a rossz tanulón? (Idához) Hát akkor csoda, ha ez a lány +romlik...? Ilyen izlés!</p> +<p>IDA (mosolyogva): Sőt nagyon jó izlése van. Galambszeginé +Biró Katica nemcsak a leggazdagabb asszony, hanem +a legszebb és legsikkesebb asszony...</p> +<p>JÁNOS: Mit használ szegénynek, ha olyan buta...</p> +<p>IDA: Dehogy buta...</p> +<p>JÁNOS: Sohase tudta a leckéjét...</p> +<p>IDA: És ez a fokmérője az okosságnak? Te, kedves +János, mindig tudtad a leckét, de azért kivüled is vannak +még okos emberek a világon. Például Katica, ki olyan okosan +ment férjhez.</p> +<p>JÁNOS: Ez az egy, amihez értett, hiszen mindig táncon, +fiatal emberen, léhaságon járt az esze...</p> +<p>IDA (sóhajtva): Bár csak a mi Rizánk is ilyen okosan +léha volna! Mindenesetre nem árt, ha minél többet van Katica +társaságában. Ez az édes teremtés olyan jó hozzá. Szivesen +látja magánál, becézi, szereti, könyveket ad kölcsön neki...</p> +<p>JÁNOS: Micsoda...? Hát ezt a szerelmes regényt is +ő tőle kapta?</p> +<p>IDA: Igen.</p> +<p>JÁNOS: Hát ez a Kata a Riza megrontója?</p> +<p>IDA (bosszankodva): Mért nem mindjárt Káti?... Nem +a cseléded, hogy Katának nevezd!</p> +<p>JÁNOS: Mért...? Ez a becsületes neve. A keresztlevelében +igy van.</p> +<p>IDA: De senki sem hivja igy...</p> +<p>JÁNOS: Bánom is én! Én a tanitója voltam és nem +az udvarlója! Azt meg nem éri, hogy én Katinkának, Katókának, +vagy pláne Katicának hivjam.<span class='pagenum'>[Pg 15]</span></p> +<p>(Kint éktelen, folyton közeledő sirás hallatszik.)</p> +<p>IDA (ijedten feláll): Istenem!... Ez a Jenő hangja!... +Mi történt? (Az ajtóhoz szalad.)</p> +<p>JÁNOS: Bizonyosan valami huncutságon rajtavesztett...</p> +<p>IDA (eközben felrántja az ajtót, melyen folytonos sirás +közepette betámolyog Jenő. Utána Riza).</p> +<h4>János, Ida, Riza, Jenő</h4> +<p>JÁNOS: Ne bőgj!</p> +<p>JENŐ (folyton bőgve, az anyja szoknyáját huzogalva): +Anyuskám, rám ütött... ugy fáj...</p> +<p>IDA (ijedten): Hol?</p> +<p>RIZA: Ugy kell neki! Minek ugrált a ló előtt!</p> +<p>JENŐ (folyton bőgve): Hazudsz!</p> +<p>IDA: A Katica...?</p> +<p>JÁNOS: Bíró Kata merte volna?</p> +<p>RIZA: Jól tette... Jenő kezében kő is volt...</p> +<p>JENŐ: Nem igaz!</p> +<p>JÁNOS: Csend legyen! (Idához) Nos, mit szólsz hozzá, +meg merte ütni a fiunkat, a mi fiunkat ez a Kata... Pardon: +a te kedves Katicád!</p> +<p>IDA: Hallottad, hogy a lova előtt ugrált.</p> +<p>JÁNOS: Akármit tett, neki nincs joga megütni!</p> +<p>JENŐ (hangosabb jajgatással): Édesapám, ugy sajog a +karom!</p> +<p>JÁNOS: Ne bőgj, mert rád ütök!</p> +<p>IDA (szelid gunnyal): Te is ráütsz... szép.</p> +<p>JÁNOS: Nekem szabad! Mert én apja és tanitója vagyok.</p> +<p>IDA: De hátha nem ismerte meg a fiunkat?</p> +<p>JÁNOS: Akkor is láthatta róla, hogy uri gyerek! (Odamegy +a ruhafogashoz.)</p> +<p>IDA: Hova mész ilyen korán?</p> +<p>JÁNOS: A Katához! Megleckéztetem... tudom Istenem!<span class='pagenum'>[Pg 16]</span></p> +<p>IDA: Elkésel az iskolából.</p> +<p>JÁNOS (megnézi az óráját): Van még egy félórám. Onnét +egyenesen az iskolába megyek. Jenő!</p> +<p>JENŐ (ujra kezdi a sirást): Édesapám.—Ugy megütött, +pedig uri gyerek vagyok. Rám csak édesapámnak szabad +ütni!</p> +<p>JÁNOS: A nádpálcát...</p> +<p>JENŐ (nagyot sikoltva): Ne bántson!</p> +<p>JÁNOS (mosolyogva folytatja):...hozd majd el az iskolába.</p> +<p>JENŐ (félig nevetve, félig sirva): I... igen... igen. (Abbahagyja +a sirást, a nádpálcát felkapja és nagyokat suhogtat +a levegőben.)</p> +<p>RIZA: Maradj veszteg! Még kiütöd a szememet... (El +akarja venni tőle a pálcát.)</p> +<p>IDA: Hát érdemes ezért a vásott fiuért?</p> +<p>JÁNOS: Nem miatta, hanem én miattam érdemes... Aztán +meg a Riza miatt is... Ez nem mehet igy tovább!</p> +<p>IDA (ijedten): Csak nem akarod Rizát eltiltani tőle?</p> +<p>JÁNOS: Most nem érek rá veled tárgyalni! (Leveti a +házikabátját.)</p> +<p>IDA: Várj! Kiadom a szalónkabátot... (Kinyitja a ruhaszekrényt.)</p> +<p>JÁNOS (mogorván): Minek?</p> +<p>IDA: Mert Katicához ebben a kopott kabátban be sem +eresztenek. (Kiveszi a kabátot.)</p> +<p>JÁNOS: Azt szeretném látni!</p> +<p>IDA (miközben a szalónkabátot Jánosra rásegiti): Azóta, +hogy utoljára náluk voltál, uj cselédek vannak. Az inasoknak +a kopottságoddal nem imponálsz.</p> +<p>JÁNOS (kelletlenül magára huzva a szalónkabátot, belenyul +a zsebébe, kihuz egy már használt zsebkendőt).</p> +<p>IDA: Adok tisztát. (Átada a szekrényből egy fehér zsebkendőt.)</p> +<p>JÁNOS (elteszi, a ruhafogasról ép le akarja venni a +felöltőjét, mikor)<span class='pagenum'>[Pg 17]</span></p> +<p>RIZA (ki az ablak mellett áll; nagy meglepetéssel): Anyuskám... +Katica ép most lépett be az udvarra... Ide tart. +(Ki akar elébe szaladni.)</p> +<p>JÁNOS (stentori hangon): Itt maradsz! Menj be a másik +szobába!</p> +<p>JENŐ (eközben nagy ijedtséggel beszalad a szomszéd +szobába és onnét kiabál): Ne higyjen, édesapám, a Katica +néninek... Én nem bántottam...</p> +<p>RIZA: Nem! Látni akarom az aranyost... Anyuskám, +a lovagló kosztüm van rajta...</p> +<p>IDA: Majd aztán, Rizám... Előbb öltözzünk át. (Mindketten +balfelé mennek.)</p> +<p>JÁNOS: Mig nem hivlak benneteket, hagyjatok magunkra. +Beszélni akarok a fejével!</p> +<p>IDA (miközben az ajtót behuzza): Meg a szemével...</p> +<p>JÁNOS: Rá se nézek... (Kopogtatás; mogorván) Szabad!</p> +<h4>János és Katica</h4> +<p>KATICA (kinyitja az ajtót, belép és aztán az ajtót behuzza +maga után. Nagyon szép és vidám asszony. Elegáns +lovagló ruha van rajta. Kezében lovagló pálca. Kissé félénken +és elfogódva áll meg a küszöbnél): Jó napot, tanitó ur!</p> +<p>JÁNOS (nagyon komoran, másfelé tekintve): Nincs jó +napom, Kata! Ami volt, azt ugyancsak elrontotta! (Rámutat +a karosszékre, de még mindig nem néz rá.)</p> +<p>KATICA (nem ül le, hanem továbbra is a küszöb mellett +állva marad): Kérem, ép azért jöttem, hogy mindent +jóvátegyek. A lovászom emlitette, hogy a Jenőke volt...</p> +<p>JÁNOS: Akire rávágott... az én fiam... a volt tanitójának +a fia! (Még mindig nem néz rá.)</p> +<p>KAGICA: Bocsásson meg, kedves tanitó ur, de nem tudtam, +hogy ő volt. Már olyan régen nem láttam, pedig gyakran +kértem Rizácskát, hogy hozza el hozzám... (Nagyon<span class='pagenum'>[Pg 18]</span> +kedvesen) De a maga kedves, bájos kis lányához igazán +gratulálok, tanitó ur!</p> +<p>JÁNOS: Mielőtt Riza lányomról, erkölcseiről... érti, Kata: +nem a szépségéről, hanem az erkölcseiről, aggodalmaimról +és a rossz példáról beszélnénk...</p> +<p>KATICA (eközben vidám nevetéssel befogja a füleit): +Juj!... Tanitó ur még mindig a régi...</p> +<p>JÁNOS: Elég baj, Kata, hogy maga is a régi. Heveskedését +is rakoncátlan természetének tulajdonitom. Itt volna +már a legfőbb ideje, hogy gyerekes pajkosságairól leszokjon! +(Fel-alá járkál.)</p> +<p>KATICA (eltitkolt mosollyal): Köszönöm a leckét, tanitó +ur. Megérdemlem, de tessék elhinni, nagyon hirtelen történt. +Jenőke a lovam előtt ugrándozott...</p> +<p>JÁNOS (nagyon hirtelen): Az is csirkefogó!</p> +<p>KATICA (mosolyogva): Az sem az, tanitó ur!... De hát +a lovam nyugtalankodni és horkantani kezdett...</p> +<p>JÁNOS: A fiam azt mondta, hogy csak nézte magát... +(Kitörve) De mi az istencsudát néz magán? (Ránéz.)</p> +<p>KATICA (észrevéve, hogy János rajta felejtette a tekintetét; +kacéran mosolyogva): Azt, amit más... De, ha csak +bámészkodott volna...</p> +<p>JÁNOS (folyton ránéz): A fiam nem bámészkodik...</p> +<p>KATICA (mosolyogva, célzással): A fia nem... (Szünet.) +Mondom: ha csak bámészkodott volna, azt se én, se a lovam +nem bánta volna... Ehhez már mindketten hozzászoktunk, +mert tudja, kedves Tanitó ur, ebben a kis városban minden +ember bámészkodik...</p> +<p>JÁNOS (észretér, hirtelen másfelé tekint): Ne panaszkodjék +azon, ami magának jól esik...</p> +<p>KATICA: Ez nem jól esik...</p> +<p>JÁNOS: Micsoda?</p> +<p>KATICA: Hogy nem néz a szemembe...</p> +<p>JÁNOS (kitörve): Kata! Velem ne kacérkodjék! (Ránéz, +halkabban) Velem ne kacérkodjék.</p> +<p>KATICA: Nem. Csak szeretem, ha szemembe néznek...<span class='pagenum'>[Pg 19]</span> +Mondom: Jenőke kissé többet ugrándozott a kelleténél és +ép a lovam lábai előtt. Rászólni már időm se volt. Meginogtam +a nyeregben és hogy le ne essek, a pálcámmal kellett +eltávolitanom... És mégis annyira bánt heveskedésem, +hogy ki sem mondhatom. De most itt vagyok, hogy kiengeszteljem +és megkérdjem tőle: milyen játékszert vegyek neki...</p> +<p>JÁNOS: Semmi szükség fájdalomdijra!</p> +<p>KATICA: Fájdalomdijra...? Játékszert csak vehetek a +fiának?</p> +<p>JÁNOS: Hogy vérszemet kapjon az a gaz semmirekellő +és legközelebb ujra a lova elé szaladjon?</p> +<p>KATICA: Ugyan... Jenőke nem rossz gyerek. Most is +csak örömében ugrált, mert nőt látott lovagolni.</p> +<p>JÁNOS: Hát szabad egy uri gyereknek az utcán ugrálni?</p> +<p>KATICA: Ezért szegényke már megbünhődött... Ugy-e +nagyon megütöttem?</p> +<p>JÁNOS: Jobban is rávághatott volna!</p> +<p>KATICA: Tessék?</p> +<p>JÁNOS (észretér): Ugy értem, Kata, ha már egyszer ráütött, +hát jobban is rávághatott volna... Nekem nem is +az fáj...</p> +<p>KATICA: Tudom... az csak a Jenőkének fáj...</p> +<p>JÁNOS (hogy zavarát elleplezze, erősen pattogva):...hanem +az, hogy egy volt tanitványom merte a kezét az én +fiamra emelni...</p> +<p>KATICA (kérlelve): De tanitó ur!</p> +<p>JÁNOS: Kérem. Most én beszélek. De ha csak ez volna +az ön rovásán...</p> +<p>KATICA (tetetett ijedtséggel): Jesszusom... más is?</p> +<p>JÁNOS: Igen... Kata... ne nevessen! Tudja meg, hogy +Riza lányomra nagyon rossz hatással vannak az ön léha +erkölcsei...</p> +<p>KATICA: Ez már sok a jóból, tanitó ur!... Az én +léha erkölcseim... mondja: miért sérteget engem?</p> +<p>JÁNOS: Mert megérdemli... (Farkasszemet néznek.) Erkölcstelen +és szemérmetlen regényeket kölcsönözget neki...<span class='pagenum'>[Pg 20]</span></p> +<p>KATICA: Pardon! Ebből csak az igaz, hogy irodalmi +nivón álló regényeket küldök neki... Hát ez olyan nagy +bün...? (Türelmét veszitve.) De maga még mindig ugy beszél +velem, mintha a tanitványa volnék... Ez még se járja!</p> +<p>JÁNOS (meghökkenve): Kérem... kérem... De azt csak +nem tagadja, Kata, hogy—az ön alsószoknyája is suhog... +Ne feleljen, kérem... Ha tagadja, ugy se hiszem el... hanem +menjen... tegyen egy pár lépest... mondom: tegyen egy +pár lépést,</p> +<p>KATICA (ránéz, elkacagja magát és aztán szoknyáját +sikkesen összefogva, Jánost körbe járja).</p> +<p>JÁNOS (diadalmasan): Ugy-e suhog? (Ránéz Katica lábaira +éhes férfivággyal.) Hogy suhog... nagyon suhog...</p> +<p>KATICA (vidám kacagással): Hogy ne suhogna... a zsuponom +selyemből van... De mit bántja ez a tanitó urat?</p> +<p>JÁNOS (egyszerre észretér): Hogy ne igen suhogtassa +Riza előtt...</p> +<p>KATICA (gunyos kacagással): Inkább maga előtt, ugy-e +kedvesem? (Ujra felfogja a ruhát és körbe járja Jánost.)</p> +<p>JÁNOS (hirtelen befogja a füleit, de szemeit annál jobban +kimereszti Katica lábaira): Én előttem hiába suhogtatja. +(Bármennyire szeretné Katica lábait tovább bámulni, +erőt vesz magán és elfordul. Nagyon határozatlanul) Most +pedig megtiltom... érti Kata: megtiltom, hogy tovább is +rontsa Riza erkölcsét...</p> +<p>KATICA (hirtelen eléje kerül): És a maga erkölcsét?</p> +<p>JÁNOS (nem bir soká a szemébe nézni; elfordul): Az +enyémet... maga, Kata...? Soha... Kata... soha!</p> +<p>KATICA (kacagva): Én soha?! (Odalép az ablakhoz és +lovagló pálcájával kilöki az ablaktáblákat. Ragyogó fényözön +árad be, mely fényes világossággal elönti, az egész +szobát.)</p> +<p>JÁNOS (hirtelen megfordul és alig tud betelni Katica +nézésével, aki a ragyogó tavaszi napsugárban hóditóan bájos +jelenség; egészen más hangon): Mit csinál...?<span class='pagenum'>[Pg 21]</span></p> +<p>KATICA (kacagva): Már mint a léha Kata? Kicsit elrontja +a maga erkölcsét...</p> +<p>JÁNOS (nagyon bizonytalanul): Mondtam már: soha... +remélem, elhiszi, Katinka?</p> +<p>KATICA (pajkosan kacag): Hogyne... hiszen a buta és +rossz tanuló Katának mindent el kell hinnie, amit a tanitó +bácsi mond. (Közben leül a karosszékbe, az asztal mellé. +Minden mozdulatából látszik, hogy most már kacérságának +minden hóditó fegyverével harcba száll. Jobb lábát a balon +átveti és lovagló pálcájával ütögeti a lábát; közben szemeit +le nem veszi a tanitóról, ki láthatólag nagy zavarban +van. Közben kivesz a zsebéből egy ezüst cigaretta-tárcát, +kinyitja és megkinálja cigarettával Jánost.)</p> +<p>JÁNOS (miközben leül Katicával szemközt): Köszönöm, +Katinka... nem dohányzom.</p> +<p>KATICA: Pedig nagyon gyönge... (Kivesz egyet és a +fogai közé dugja.) No gyujtson rá... az én kedvemért.</p> +<p>JÁNOS (zavartan mosolyogva kivesz egy cigarettát; a +gyufatartón meggyujt egy szálat, udvariasan Katicának nyujtja. +Katica cigarettája ég, de János gyakorlatlan dohányos létére +nem tudja már a cigarettáját ugyanavval a gyufával +meggyujtani. Fél, hogy megég az ujja, Katica kacagása közben +eldobja. Aztán uj gyufára akar gyujtani.)</p> +<p>KATICA: Hagyja csak. Itt az én tüzem. (Feláll és áthajol +az asztalon. János feléje hajlik. Egy pillanatra szemeik egymásba +fonódnak. Aztán János kinosan egyet-egyet szippant. +Végre ég a cigarettája. Leülnek. János zsebkendőjével a homlokát +törli.)</p> +<p>JÁNOS: Köszönöm Katóka!... (Krákog)</p> +<p>KATICA: Katának még hálás lesz a tanitó bácsi, hogy +megtanitja cigarettázni.</p> +<p>JÁNOS (nagy köhögés közben): Hogyne... hogyne... +már izlik is.</p> +<p>KATICA: Hát csak szivja, hogy el ne aludjék... (körülnéz.) +Bizony jól esik, hogy ebben a kis szobában, ahol +életem legkeservesebb óráit töltöttem, én is tanithatom va<span class='pagenum'>[Pg 22]</span>lamire +a tanitó bácsit... (e közben János kinosan mosolyog, +közben nagyokat köhög; Katica erre szigoru arcot +ölt) Kérem... ez nem tudás... ha tovább igy folytatja: +szekundát kap és meg kell ismételnie a leckét. (Kinyitja a +cigarettatárcát és egy cigarettát az asztalra tesz. Erre János +visszafojtja a köhögést és nagy füstkarikát ereszt.) Ez már +más! (Elteszi a cigarettát.)</p> +<p>JÁNOS: A tanitási módszeremet—Katóka—ugyancsak +jól megtanulta, ha a magyar nyelvtant és a számtant +is igy tudta volna...</p> +<p>KATICA: Sőt... el se tudtam felejteni, mindazt a haszontalan +lim-lomot, amivel egykor tele tömte a fejemet. +(A továbbiak alatt nem néz Jánosra.) Életem egyetlen csalódását +is ép a magyar nyelvtannak, illetőleg magának köszönhetem... +(Eközben János két könyökére támasztva a fejét, +titkon leejti a cigarettát és a lábával eltiporja. Katica hirtelen +odanéz és észreveszi, hogy János az asztal alá néz.) +Barátom! Most ne puskázza a leckét az asztal alatt, Ide +figyeljen! Miről magyaráztam?</p> +<p>JÁNOS (összerezzen és aztán ugy ül, mint egy szepegő +diák): Nyelvtani csalódásról kérem szépen...</p> +<p>KATICA: Csak a szerelemben lehet csalódni... de ezt +még maga nem érti—fiam... De most aztán ide figyeljen!... +Mikor Pestre költözködtünk, legelső dolgom volt, hogy a +házberendezéshez házi poétát is beszerezzek. Ez most ott +a bonton... A legjobb barátnémé mindjárt megtetszett. Képzelje... +a gyereknek gyönyörü fekete szemei voltak és érthetetlen +versei... Nemsokára csak hozzám irta a »stancáit«. +Az egyiknek az volt a cime »A gazdag koldus.«</p> +<p>JÁNOS: Érdekes... nagyon érdekes...</p> +<p>KATICA: Persze, hogy az, mert a szegény fiu csak +azért volt gazdag, mért én egyszer kézcsókra nyujtottam +a kezem.</p> +<p>JÁNOS (ránéz Katica kezére): Óh Katóka... boldogság +ilyen fehér, szép kezet megcsókolni...</p> +<p>KATICA (ledugja a kezét az asztal alá): Csevegjünk<span class='pagenum'>[Pg 23]</span> +most csak a versről kedvesem. A kis poéta várta a dicséretemet. +Ha azt mondom, hogy szép, hangulatos, elkábitó, +mámoritó, transponált, dimensiós, hogy komolyan érthetetlen: +evvel csak ismétlem a barátai ujjongását, pedig én eredeti, +nagyon eredeti akartam lenni és ezért azt mondtam +neki: Kedves Mester! Tudja: mi tetszett legjobban a maga +versében...? A cime...</p> +<p>JÁNOS: A cime?</p> +<p>KATICA: Igen, mert »A gazdag koldus«-ban nincsen se +alany, se állitmány, de van benne két módhatározó...</p> +<p>JÁNOS: Kérem... ez szekunda... Alany van benne, a +»gazdag« és a »koldus« pedig nem módhatározó, hanem +jelző...</p> +<p>KATICA: Az ördög vigye el a módhatározót, jelzőt, meg +a többi nyelvtani csodát! Ha látta volna az én dus fürtü +szegény poétámat! Még a haja is le volt forrázva. Alig +tudta elhebegni, hogy ő nem is tudta, hogy nincsen benne +alany és állitmány...</p> +<p>JÁNOS: Csak—állitmány...</p> +<p>KATICA (folytatva): Ő egyáltalán nem is tudja, hogy +van-e a többi költeményeiben alany és állitmány...</p> +<p>JÁNOS: És ez az ur még verseket mer irni?</p> +<p>KATICA: De mennyire, csakhogy ez után már nem hozzám, +hanem ujra a barátnémhoz, az én legjobb barátnémhoz... +Hogy kissé feledjek, azóta sokat olvasok, de most +már soha sem keresem a módhatározót...</p> +<p>JÁNOS: Pedig ezt még mindig nem tudja...</p> +<p>KATICA (folytatva): Sem a tőmondatot, sem az egyszerü +bővitett mondatot és elhiheti kedvesem: azóta jobban +értem, mit olvasok. (Szünet.)</p> +<p>JÁNOS: De számolni még mindig nem szeret, Katóka?</p> +<p>KATICA: Nem. De ennek is maga az oka! Brr! Az a +sok kiállhatatlan számláló, nevező, tizedestört... Elhiheti nekem, +hogy az előbbiekkel soha sem találkoztam az életben, +az utóbbival is csak akkor, ha a szakácsnénak pénzt adok +a konyhában.<span class='pagenum'>[Pg 24]</span></p> +<p>JÁNOS (csodálkozva): A törtek közül a tizedessel és +ép a konyhában?</p> +<p>KATICA: Igen... Bár igaza lehet, hogy ez se igazi +tizedes... inkább: káplár, meit—baka...</p> +<p>JÁNOS (megfenyegeti tréfásan az ujjával): Katóka! Ez +rossz...</p> +<p>KATICA (vállat vonva): Meglehet... a szakácsné ugyan +azt mondja, hogy jó...</p> +<p>JÁNOS: Mondja csak édes Katóka: mennyi konyhapénzt +szokott adni a szakácsnénak?</p> +<p>KATICA: Tudom is én... ahogy jön... egyszer 20, máskor +40 koronát... De mért kérdi?</p> +<p>JÁNOS: Hogy bebizonyitsam: mégis van valami jó, amit +tőlem tanult...</p> +<p>KATICA (nagy meglepetéssel): Magától?... És mi az?</p> +<p>JÁNOS: Hogy nem forintokban, hanem koronákban számit.</p> +<p>KATICA: Ne higyje. Én ezt egy csinos és udvarias kereskedősegédnek +köszönhetem. Mikor előttem valakit kiszolgált, +tisztán hallottam, hogy forintokban beszélt. Aztán mikor +rám került a sor, az árat már koronában mondta. Megkérdeztem: +miért tesz velem kivételt? Udvariasan mosolygott +és aztán a fülemhez hajolva ezt sugta:—Nagyságos +asszonyom annyira fiatal, hogy bizonyára már a koronaérában +született. (Hirtelen fölkel az asztaltól.) Azóta nem +is tudom, mi a forint... (Szünet.)</p> +<p>JÁNOS (mosolyogva): De én tudom ám, hogy Katóka +mikor született.</p> +<p>KATICA: És ha tudja...? (Odalép az ablakhoz.) Én tavaszkor +születtem és ime még most is tavasz van. (Mély +lélegzetvétellel szivja magába az ablakon beáradó tavaszi +fuvalmat.)</p> +<p>JÁNOS (közeledik hozzája): No végre... legalább a természetrajzot +szereti...</p> +<p>KATICA: Csak a természetet... maga oktondi... Vagy +beszélt maga valaha természetrajz órán a tavaszról...?<span class='pagenum'>[Pg 25]</span></p> +<p>JÁNOS (halkan): A tavaszról...?</p> +<p>KATICA: Igen. (Megragadja a tanitó karját és odahuzza +maga mellé.) Ime itt van pompázó ragyogásában, de maga +még mindig nem látja és nem érzi. (Egészen közel hajol +hozzá.) Pedig csak a kezünket kell kinyujtanunk oda, hol +fakad, zsendül és bimbózik az ifjuság, a tavasz, a szerelem... +és nyilik az akácvirág. (Leszakit az ákácfáról virágot +és azt szórakozottan kezdi tépdesni.)</p> +<p>JÁNOS (ki nagy lélekzetvétellel, szinte lihegve habzsolta +Katica szavait, a »szerelem« szónál láthatólag összerezzen, +aztán egészen Katica mellé hajol és forró, belső tüzzel): +Köszönöm édes, szép Katóka, hogy megtanitott a tavasz +szépségére... köszönöm... (száraz köhögéssel)...ez...ez...igen +ugy van, igaza van... a tavasz a szerelem... (hogy +zavarát elleplezze: ravaszul mosolyog) De azt már én is +tudom, hogy mi az akácvirág? (Leszakít az akácfáról egy +galyat és leül egy s*zékre.)</p> +<p>KATICA (hangosan felkacag): Tán egyest akar a természetrajzból? +Le akarja darálni, hogy az akácvirágnak +hány a porzója, mennyi a kocsánya? Mert azt csak nem +tudja, hogy ebbe bele lehet harapni, annyira édes? (Közben +egy virágocska leveleit leszaggatva, a törzsébe beleharap.)</p> +<p>JÁNOS (őszinte csudálkozással): Ezt igazán nem tudtam.</p> +<p>KATICA: Nem is tanitott maga soha olyat, ami édes...</p> +<p>JÁNOS (fejét hirtelen mellére szegzi, aztán nagyon szomoruan): +Hogyan is tanithattam volna, hiszen mind e mai +napig én magam sem tudtam; mi az, hogy édes...?</p> +<p>KATICA (egy pillanatra meghatottan mosolyog, aztán +hátba üti Jánost): Hát mit tud tanitóbácsi?</p> +<p>JÁNOS (föleszmél): Én... én is tudok valamit. (Groteszk +mosollyal) Tudom, hogy az akácvirág a szerelmesek +jövendőmondója... Kérem... akinek már nagy lánya van: +ezt is tudja. (Letép egy ágat és annak leveleit a »szeret—nem +szeret« játék szabályai szerint tépdesi; halkan, nagyon<span class='pagenum'>[Pg 26]</span> +groteszkül és láthatólag drukkolva, hogy mi lesz az eredmény) +—Szeret... nem szeret... szeret... nem szeret...</p> +<p>KATICA (fölébe hajol és halkan a fülébe sugva, folytatja): +—Tiszta szivből... igazán.</p> +<p>JÁNOS (folyton tépdesve a leveleket):—Szeret... nem +szeret (a végén páratlan levél maradt; hirtelen görcsös vonaglással +leszakitja és nagyon szomoruan.) Későn... (Maga +elé mered.)</p> +<p>KATICA (meghatva néz reá. János ráveti a szemeit és +reszkető karjait nagy izgatottság közepette feléje nyujtja. +Katica kisiklik ölelő karjaiból, kacagó trillába kezd és János +orrát meglegyinti az akácvirággal): Maga kis csintalan...</p> +<p>JÁNOS (nagyon zavartan): Csak a virágot akartam... +olyan jó illata van.</p> +<p>KATICA: Meghiszem azt. (Leszakit belőle és János gomblyukába +tüzi. Közben János mindenáron meg akarja csókolni +a kezét; de Katica ügyesen kisiklik a kezei közül.) Látja az +illat is kellemes és édes... ezt pedig maga is tudja...</p> +<p>JÁNOS (boszankodva, hogy a kézcsók nem sikerült): Hát +van orrom...</p> +<p>KATICA (pajkosan): De van ám... és mégse tanitott +soha róla... (Kis szünet után.) Hja, az iskola mindenre tanit, +csak arra nem, ami pedig az életnek szépsége, boldogsága +és ifjusága...</p> +<p>JÁNOS: És mi az?</p> +<p>KATICA: Három varázsige: a hangulat, a szin és az +illat...</p> +<p>JÁNOS (halkan ismétli): A hangulat, a szin és az illat... +(Megszagolja a gomblyukba tüzött virágot)...De én az +akácvirág illatot, még az ablaknyitás előtt is éreztem... rögtön +mikor Katóka ide belépett.</p> +<p>KATICA: Igen... ez a kedvenc parfümöm. (Fölemeli a +lovagló pálcát, melynek gombja parfümös flacon; megnyomja +és hirtelen ráhint János ruhájára.)<span class='pagenum'>[Pg 27]</span></p> +<p>JÁNOS (hirtelen felszökik helyéről): Hova gondol, Katóka?</p> +<p>KATICA: Hát nem kedveli az ákácillatot?</p> +<p>JÁNOS (nagyon zavartan): Igen... sőt tavaszi szinekben, +szerelmi hangulatban nagyon... nagyon. Milyen kár, +hogy hamar elpárolog. (Egy ötlettől megragadva, előrántja +zsebkendőjét) Ide is!</p> +<p>KATICA (ráhint a zsebkendőre).</p> +<p>JÁNOS: Köszönöm... nagyon köszönöm... Ugy-e, egy +cseppnek illata is soká eltart?</p> +<p>KATICA: Hetekig...</p> +<p>JÁNOS (nagyon boldogan): Hetekig... köszönöm. (Nagy +gonddal rakja össze a zsebkendőt, vigyáz, hogy ránc ne +maradjon és aztán gonddal elteszi.)</p> +<p>KATICA (mosolyogva): Pedig kedves tanitó bácsi, valaha +ki nem állotta a parfümöt. Emlékezem, tanitvány koromban, +pedig akkor is ákácillat volt a kedvenc illatszerem... +(körülnéz a szobában és meglátja a szekrényhez +támasztott nádpálcát) de nini, még mindig itt van ez az +aljas kinzó szerszám! (Kezébe kapja és ráüt a tanitó vállára) +Bizony kedvesem, mert egyszer nagyon be voltam parfümözve, +evvel vágott rám... de nagyon... ugy hogy +nyoma maradt... és képzelje: ez a nyom örökre elcsufitotta +a dekoltázsomat.</p> +<p>JÁNOS (mohón): A dekoltázsát?</p> +<p>KATICA: Igen. (Kacéran) Vagy tán a tanitó bácsi nem +is tudja, mi az a dekoltázs?</p> +<p>JÁNOS: Én ne tudnám... Mikor a nők báli ruhában +felül egészen mesztelenek.</p> +<p>KATICA (rávág a pálcával): Szemtelen. Ugy kell mondani: +a hölgyek nyaka, válla, keble fedetlen...</p> +<p>JÁNOS (nagyot nyel): Szép lehet... De hogy a magáé +nem... hogy az ütésemmel tönkretettem... annak csak most +örülök igazán...</p> +<p>KATICA: Ejnye... mért?</p> +<p>JÁNOS (mereven a szemébe néz, elfojtott szenvedély<span class='pagenum'>[Pg 28]</span>lyel): +Mert nemcsak én nem láthatom, hanem más se látláthatja...</p> +<p>KATICA: Tanitó bácsi máris féltékeny... kissé korán... +és aztán nem egészen igy van: a toalettjeimet ugy készittetem, +hogy csipkével, szalaggal azt a helyet befedetem...</p> +<p>JÁNOS: Hát olyan csunya?</p> +<p>KATICA: Nem... csak megvan a nyoma.</p> +<p>JÁNOS (folyton nagyobb izgalommal; szaggatott hangon +beszél): Vörös?</p> +<p>KATICA: Nem... fehér... fehérebb mint a karom.</p> +<p>JÁNOS (Katica karja után kap mohó vággyal, de Katica +elhuzza): Fehérebb?... ugyan... hogyan... (Katica kezeire +kidülledt tekintettel néz.) A maga szép keze, karja +nagyon fehér, hófehér...</p> +<p>KATICA (mosolyogva): Elég fehér...</p> +<p>JÁNOS (most már a férfivágy tüzében, alig tudja mit +beszél): Meg gömbölyü... rózsás, formás... sima, bársony +puha... (Katica mosolygós arcára téved tekintete, hirtelen) +Nem—Katóka—a folt nem fehérebb...</p> +<p>KATICA: De ha mondom...</p> +<p>JÁNOS: Nem... mert az vörös, csunyán vörös...</p> +<p>KATICA: És ha még sem vörös?</p> +<p>JÁNOS: Akkor... (megakad. Kinos szünet; aztán zavart +mosolylyal kivágja magát) nem botütés... nem én vagyok +az okozója... természetes, hogy nem én vagyok... Katóka... +Mondja: Hol van a nyoma?</p> +<p>KATICA (a jobb felső karjára mutat):Itt!</p> +<p>JÁNOS: Megláthatnám...?</p> +<p>KATICA (megfenyegeti az ujjával): Tanitó bácsi, nem +szabad rossznak lenni...</p> +<p>JÁNOS (zavartan): Nem... isten bizony nem... De a +bálokban, azoknak, szabad... mi?</p> +<p>KATICA: Az más... (szemébe néz) Aztán mért akarja +látni...? De igazat mondjon tanitó bácsi...?</p> +<p>JÁNOS (a legnagyobb izgalommal): Hogy vörös-e?...<span class='pagenum'>[Pg 29]</span> +(Türtőztetve magát) Ha fehér... akkor nem botütés... a +gazság akkor nem az én lelkemen szárad...</p> +<p>KATICA (mosolyogva): Csak ezért...?</p> +<p>JÁNOS (rekedten hörögve): Igen... mutassa Katókám... mutassa...</p> +<p>KATICA (Kacér; mosollyal): Ha csak ezért, akkor megmutatom. +(Lassan fölkezdi türni a jobb kar ujját, egész a +vállig feltürte és rámutat a kar felső részére.)</p> +<p>JÁNOS (ki eddig alig birt éhes vágyának parancsolni, +most mohón, kidülledt szemekkel megragadja Katica karját +és hirtelen rátapad egy hosszu, vonagló, szenvedélyes +csókkal oda, ahova Katica mutat.)</p> +<p>KATICA (halk, ijedt sikoltással): Megőrült?... Ereszszen!... +(Ki akarja szabaditani a karját, de János vasmarokkal +tartja és csókolja ott, ahol éri le egészen a kézcsuklóig.)</p> +<p>JÁNOS (lihegve, egész testében megreszketve, ujjaival +végig simitja kéjes borzongással Katica kezeit, miközben +Katica bosszus idegességgel lerángatja karjára a ruhát, János +még egy tüzes csókot nyom a kezére, aztán lerogy +a karosszékbe. Kinos szünet néhány pillanatig. Aztán elfojtott, +szaggatott zihálással): Csak az ütés helyét akartam... +De bennem már előbb pezsgett, forrt és száguldott a +vér... Akácvirág tikkadt illata eltemette az eszemet... Mámoros +tavaszi hangulatnak tüzes szinei szikrázva, tülekedve +keringtek bennem... velem... ellenem és aztán vad vágygyal +csókoltam, asszonyi vállat, asszonyi kart... (Nagy, siró +szomorusággal) Én ugy se csókoltam még soha fiatal, fehér, +formás, meztelen vállat, meztelen kart...</p> +<p>KATICA (lábával dobbant): Csend! (Szünet. Nagyon halkan.) +És a felesége...?</p> +<p>JÁNOS: Eh!... Mért emliti épen most azt a szegény, +szürke, elfáradt öreg asszonyt?</p> +<p>KATICA: Tanitó ur szégyelje magát!</p> +<p>JÁNOS: Katicám... édes... tudom, hogy nyomorult vagyok... +de még—férfi vagyok! (Maga elé mered.)<span class='pagenum'>[Pg 30]</span></p> +<p>KATICA (a szék karfájára ülve, kacéran ráhajol, hajával +érintve János arcát): Ép ezért ne Rizácska erkölcsét +féltse tőlem, hanem a magáét tanitó bácsi. (Kedves mozdulattal +a kezét nyujtja.)</p> +<p>JÁNOS (hódolattal megcsókolja a kezét, nagyon zavartan): +A tavasz... higyje el ékes Katica, ennek csak a tavasz +az oka...</p> +<p>KATICA (mosolyogva): Igen... a tavasz... ép ezért—csukja +be kérem az ablakot.</p> +<p>JÁNOS: Minek?... Hiszen olyan jól esik a tüzes, forró +fejemnek ez a friss tavaszi levegő.</p> +<p>KATICA (nagy nyomatékkal): Ép azért... (Zaj a szomszéd +szobából. János és Katica rendbe szedik magukat.)</p> +<h4>János, Katica, Ida, Riza, később Jenő</h4> +<p>IDA (kinyitja a baloldali ajtót, belép; utána Riza kezében +a regénnyel. Mindketten ünneplőbe vannak öltözve. +Jenő szepegve be-bekandikál az ajtón): Bocsánat, de a férjemnek +már az iskolába kell mennie.</p> +<p>JÁNOS (megnézi óráját): 10 perc mulva 2 óra.</p> +<p>KATICA (közben derült vidámsággal kezet fogott Idával +és megcsókolta Rizát. A bekandikáló Jenő felé megy, +de az beszalad előle, ő utána.)</p> +<p>JÁNOS: Jobban rá kellett volna vágnia!</p> +<p>IDA: Mért?</p> +<p>JÁNOS: Kővel dobálta meg a lovat...</p> +<p>IDA: A rossz gyerek...</p> +<p>KATICA (kézen fogva Jenőt, kijön vele a szobából): +Ne bántsák. Mi már kibékültünk.</p> +<p>JENŐ: De lovas katonát is!</p> +<p>JÁNOS: Csókolsz kezet, te haszontalan lurkó!</p> +<p>JENŐ: Azután... Katica néni... kocsit is... lovat is?</p> +<p>KATICA (mosolyogva): Azt is!<span class='pagenum'>[Pg 31]</span></p> +<p>JENŐ: Ide a kezét! (Megfogja Katica kezét, ki e közben +Jánossal halkan beszélget és egy cuppanós csókot nyom +rá és trillázva Rizához szalad.)</p> +<p>IDA (ki éber figyelemmel kiséri Katica és János halk +beszédjét): János...</p> +<p>JÁNOS (fölrezzen): Tessék...?</p> +<p>IDA: Katica szives lesz kissé elfordulni, hogy levethessed +a szalonkabátot.</p> +<p>KATICA: Kérem, én már ugy is távozni akarok.</p> +<p>JÁNOS (hevesen): Maradjon kérem. Haza kisérem. (Katica +mosolyogva elfordul és odamegy Rizához. János e közben +már-már leveti a szalónkabátot, mikor megüti orrát a +kabátból kiáradó parfüm; mély lélegzettel magába szivja, +majd a zsebkendőjét is előveszi és annak illatát is magába +szivja. De mikor észreveszi, hogy Ida folyton kémleli, +láthatólag összerezzen, de aztán nyugodt, természetes +hangon) Nem vetem le... ez melegebb... nem kell legalább +felöltőt huznom. (Odamegy Katicához és Rizához, +közben még vidám kedvvel meg-megszagolja a gomblyukba +tüzött virágot.)</p> +<p>KATICA (eközben Rizával halkan beszélgetett. Meglátja +János közeledését, félhangosan): No majd meglátja, Rizácska...</p> +<p>RIZA (fejét rázza): Lehetetlen... Jobb, ha nem is +szól neki.</p> +<p>KATICA (mosolyog, nem felel; aztán a hozzájuk érkező +Jánoshoz): Ezt a könyvet is én küldtem... Rizácska +bátran elolvashatja, az én felelősségemre...</p> +<p>JÁNOS: Ugy... akkor csak olvasd, lányom... hálásan +köszönöm, kedves Katica...</p> +<p>RIZA (nagy örömmel): Édes... (Megcsókolja Katicát, +ki Jánossal ujra halkan beszélget.)</p> +<p>IDA (aki tovább is aggodalmasan figyeli Jánost és Katicát, +eközben Jenőnek halkan sug valamit, rámutatva a +nádpálcára. A »Katica« szóra Ida láthatólag összerezzen, elhalón +suttogja): Katica...?</p> +<p>JENŐ (eközben a nádpálcát az apjához viszi).<span class='pagenum'>[Pg 32]</span></p> +<p>JÁNOS (mikor hozzáér Jenő keze): Mi az? (Meglátja a +pálcát, zavartan) Vidd vissza!... Nem kell!</p> +<p>KATICA (elfordul, halkan nevet).</p> +<p>IDA: Nem viszed magaddal? E nélkül még sohasem +mentél az iskolába, János?</p> +<p>JÁNOS: De ha mondom, hogy nem kell.</p> +<p>JENŐ (örömében ugrál): Ojé! Ez annyi, mint egy lovas +katona! (Megfogja apja kezét és huzni kezdi.) Miért nem +megyünk már, édesapám?... Ugy szeretek ma iskolába +menni...</p> +<p>RIZA: Apa, mondd: miről akarsz ma magyarázni?</p> +<p>JÁNOS (odalép az ablakhoz, de szemeit nem veszi le +Katicáról): A tavaszról, édes lányom, az ifju, zsendülő tavaszról...</p> +<p>RIZA (odaszalad hozzá és átöleli): Óh tanits meg engem +is a tavasz szépségére, édes, jó apám.</p> +<p>JÁNOS (gyöngéden megsimogatja Riza haját): Hát tudod, +édes, kis Rizám: mi a hangulat, a szin és az illat...? (Riza +fejével nemet int. János elmerülve magyaráz.)</p> +<p>IDA (eközben a szin elején szemrehányóan Katicához): +Mit csinált, Katica, a férjemmel?</p> +<p>KATICA (mosolyogva rámutat Jánosra és Rizára) Tán +jobb apát és jobb tanitót.</p> +<p>IDA: De ő nemcsak apa és tanitó, hanem férj is, az +én rossz, csapodár férjem.</p> +<p>KATICA (vállát vonogatva): Engem ne vádoljon ezért... +én erről nem tehetek.</p> +<p>IDA: Istenem... tudom, hogy maga jó... ne nehezteljen +rám... de édes Katica, én olyan boldogtalan vagyok. +(Könnyeit törli.)</p> +<p>KATICA (meghatva): Ne sirjon, kedves tanitóné...</p> +<p>IDA (elkeseredetten): Hát mit csináljak?</p> +<p>KATICA (egy pillanatra gondolkozik, aztán nagyon határozottan): +Csukja be az ablakot!</p> +<p>IDA (nagy csudálkozással): Az ablakot...?</p> +<p>KATICA (ujra nagy nyomatékkal): Igen, az ablakot!<span class='pagenum'>[Pg 33]</span> +És ha az ura velem akarna távozni, hivja vissza! (Kezet +fog vele, aztán odalép Rizához, karját karjába ölti és a +jobboldali ajtó felé vezeti. János követi őket Jenőt kézenfogva. +Katica abban a pillanatban nyitja ki a bejárat ajtaját, +mikor Ida ép a második ablakot is betette. A szobában +homály van, csak a nyitott ajtón át hatol be a tavaszi +napsugár és fényözönbe vonja a küszöbnél álló csoportot.)</p> +<p>IDA (eközben a homályos szobában leül a pamlagra és +onnét szomoru, halk hangon): János... Jenő kezet se csókolt...</p> +<p>JÁNOS (kelletlenül, de mégis parancsolólag): Csókolj +kezet!</p> +<p>JENŐ (durcásan bemegy és kezet csókol).</p> +<p>IDA: Jánosom, te se bucsuztál el tőlem. (János meghökken +és aztán habozva néz Katicára.)</p> +<p>KATICA (nyomatékkal): Bevárom a tanitó urat!</p> +<p>JÁNOS (mohón): Köszönöm... rögtön jövök. (Sebbel-lobbal +bemegy. Katica csak erre várt. Átlépi Rizával a küszöböt +és nesztelenül beteszi maga után az ajtót. A szoba +homályos. Közben János Idához ért.) Gyorsan... nincs időm... +Mi bajod...?</p> +<p>IDA (nagy szomorusággal): Az én bajom, János...</p> +<p>JÁNOS (eközben megfogja Ida kezét, mintha ajkához, +akarná vonni, de aztán meggondolja magát, csak kissé megszoritja +és elereszti. Ida keze lehanyatlik. János ezután megfogja +a türelmetlenségében toporzékoló Jenő kezét és lohol +vele az ajtó felé.)</p> +<h4>János, Ida, Jenő és Riza</h4> +<p>RIZA (épen belép).</p> +<p>JÁNOS (megdöbbenve): Katica...?</p> +<p>RIZA: Elment.</p> +<p>JÁNOS (meginog, rekedten): Merre?<span class='pagenum'>[Pg 34]</span></p> +<p>RIZA: Érte jött a kocsi és elhajtatott. (Nyugodtan leül +az asztalhoz és fellapozza a könyvet, olvas.)</p> +<p>JÁNOS (egy pillanatig dermedten áll. Aztán mély sóhajjal +összerázkódik.)</p> +<p>IDA (ki feszülten figyel rá): Fázol, János?</p> +<p>JÁNOS (halkan, nagyon szomoruan): Fázom... óh a +csalfa napsugár... (Az ablakra mered) már nincs is itt... +eltünt... olyan korán van és máris este van...</p> +<p>IDA (halkan, önmagában): Este van.</p> +<p>JÁNOS (odamegy a ruhafogashoz, leveti a szalónkabátot, +a virágot kiveszi a gomblyukból): Ez még nem tavasz...</p> +<p>IDA (sohajtva): Nekünk már sohse lesz tavasz, János...</p> +<p>JÁNOS (összeborzong. Nem szól semmit. A virágot a +földre dobja, rátipor. Nagy sebbel-lobbal ráveszi a másik +kabátot, aztán rá a felöltőt. A pálcát a kezébe kapja és +a másik pillanatban becsapja Riza orra előtt a könyvet.) +Mondtam már, hogy ne olvass! (Riza dühében sirni kezd.)</p> +<p>JENŐ (észrevéve a nádpálcát, ijedten): Édesapám, a tavaszhoz +nem kell nádpálca!</p> +<p>JÁNOS (rávág): Mars! Majd adok én neked tavaszt! +(Kivezeti a siró Jenőt és becsapja az ajtót.)</p> +<h4>Ida és Riza</h4> +<p>IDA (felkel helyéről): Ugy fázom.</p> +<p>RIZA (könnyeit törli): Kinyissam az ablakot?</p> +<p>IDA (eközben a szekrényhez ment és kivett abból egy +kis dobozt.) Hagyd, Rizám, én ennél melegszem. (Leül Rizával +szemközt. Kis kulcsot vesz elő, mely vékony láncon +a keblén csüng és avval kinyitja a dobozt. Elsárgult leveleket +vesz ki belőle. Miközben az egyiket olvassa) Miért +sirsz, lányom?</p> +<p>RIZA (könnyeit törli): Hogyne sirnék... pedig ugy örültem, +hogy apa már nem a régi...<span class='pagenum'>[Pg 35]</span></p> +<p>IDA (feltekint az olvasásból; sóhajtva): Bárcsak olyan +volna, mint a régi... (Könnyeit törli)</p> +<p>RIZA: Anyuskám, hát te mért sirsz?</p> +<p>IDA (könnyben uszó szemekkel): Apád szerelmes levelei...</p> +<p>RIZA (felpattan, odamegy lábujjhegyen anyja háta mögé, +átöleli és félhangosan a levélből olvassa): »Édes, egyetlen +szerelmem«... Apa is igy kezdte...? (Ida szomoruan bólintgat. +Csönd.)<span class='pagenum'>[Pg 36]</span></p> +<hr style="width: 65%;"><p><span class='pagenum'>[Pg 37]</span></p> +<h2>POMPEJI UTOLSÓ ÉJE</h2> +<h5>EGYFELVONÁSOS VERSESTRAGÉDIA</h5> +<h3>IRTA HORVÁTH ÁKOS</h3> +<hr style="width: 65%;"><span class='pagenum'>[Pg 38]</span> +<h3>SZEMÉLYEK</h3> +<p class="poem">LESBIA<br> +TITUS<br> +LENTULUS<br> +RÓMAI IFJU<br> +MÁSIK RÓMAI<br> +RÓMAI NŐ<br> +EGY ASSZONY<br> +HIRNÖK<br> +MÁSIK HIRNÖK<br> +HARMADIK HIRNÖK<br> +ÖREG RÓMAI<br> +EGY LEÁNY<br> +ÖREG EMBER<br> +LEÁNYOK, ASSZONYOK, FÉRFIAK, RABSZOLGÁK</p> +<h5>Történik Kr. u. 79-ben</h5> +<hr style="width: 65%;"> +<p><span class='pagenum'>[Pg 39]</span></p><p>Nyilt csarnok. Virágfüzérekkel diszitett oszlopok között +a tenger és a háborgó Vezuv látszik.—Este. A termet +fáklyák világitják be. Mámoros nők és férfiak hevernek +szerteszét a nyugágyakon. Rabszolgák virágokat szórnak s +tialokat szolgálnak fel.—Lesbia, ébenfekete haju, fiatal, +karcsu lány, az egyik oszlophoz dőlve az öblöt és a lángoló +hegyet nézi.—Lentulus jobbról egyedül áll s komoran +maga elé bámul.—Titus halkan Lesbiához beszél, +aki alig veszi őt észre.</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Mondd, Lesbia, mért nem hallgatsz reám?<br> +Rózsás füled mért nem fogadja be<br> +A hangomat?—Bántottalak talán?</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Hangod érdes,—az ő hangja zene.</p> +<p class="poemkoz">RÓMAI IFJU:</p> +<p class="poem">Jupiterre, ez a bor édesebb!<br> +Igyál, Caius,—ugysem lesz reggeled!</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Szép Lesbia, legalább nézz reám!<br> +Komor lesz és sötét az éjszakám,<br> +<span class='pagenum'>[Pg 40]</span>Ha nem tekint felém tüzes szemed...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Mért nézzek rád, ha ő rá nézhetek?!</p> +<p class="poemkoz">MÁSIK RÓMAI:</p> +<p class="poem">Hattyupehelynél puhább a kebled—</p> +<p class="poemkoz">RÓMAI NŐ:</p> +<p class="poem">Dőlj az ölembe, én majd legyezlek!</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Óh Lesbia, egyre közelg a vég.—<br> +Szenvedés volt miattad életem,—<br> +Csókolj meg hát,—égek a csókodért...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Üdvöt csak az ő csókja ad nekem.</p> +<p class="poemkoz">HIRNÖK:</p> +<p class="poem">Titus, siess, házad lángot vetett—</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Emésztőbb láng pusztitja lelkemet.</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Nem mégy haza?</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poemjobb">Nem, mert téged nézlek—</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Hagyj magamra, untat a beszéded.</p> +<p class="poemkoz2">(Titus szomoruan, lesütött fejjel Lentulushoz megy, de onnan +is Lesbiát nézi.)</p> +<p class="poemkoz">RÓMAI IFJU:</p> +<p class="poem">Töltsd tele kelyhed vérszinü borral,<br> +<span class='pagenum'>[Pg 41]</span>Égjen az ajkad, forrjon a véred!</p> +<p class="poemkoz">MÁSIK RÓMAI:</p> +<p class="poem">Vesszen a bánat, félre a gonddal!</p> +<p class="poemkoz">TÖBBEN:</p> +<p class="poem">Éljen a mámor! Éljen az élet!</p> +<p class="poemkoz">TITUS (Lentulushoz):</p> +<p class="poem">Lesbia ma álmodó és halvány—</p> +<p class="poemkoz">RÓMAI NŐ:</p> +<p class="poem">Csókot nekem! Szomjazom a csókra!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Teste fehér, mint a tubarózsa...</p> +<p class="poemkoz">TITUS (Lesbiát nézve):</p> +<p class="poem">Lesbiának mosoly játszik ajkán.—</p> +<p class="poemkoz">RÓMAI IFJU:</p> +<p class="poem">Hé Lentulus, szinültig a kelyhed,<br> +Mért nem iszol? Lentulus?!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poemjobb">Felejted,</p> +<p class="poem">Hogy nem mindig lehet felejteni?!</p> +<p class="poemkoz">ÖREG RÓMAI:</p> +<p class="poem">Hej leányok! Adjatok csak neki<br> +Édes csókot!</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poemjobb">Hagyjátok magára.</p> +<p class="poemkoz">EGYIK LEÁNY:</p> +<p class="poem">Ajkán csókom keserüvé válna.</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Feljött a hold a füsteflhő megett—</p> +<span class='pagenum'>[Pg 42]</span><p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Lesbiának márvány keze remeg...</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Karcsu nyaka ragyogó, hófehér—</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Mint a rózsa, melyet az esti szél<br> +Körülölel, ugy reszket gyenge válla—</p> +<p class="poemkoz">EGY LEÁNY:</p> +<p class="poem">Miért néztek ti folyton Lesbiára?<br> +Ő kőszivü és vére sem pezseg,<br> +Ajka sápadt és bánatos szeme—<br> +Ma éjszaka engem öleljetek!<br> +Ki tudja, a reggelt megérjük-e?!</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Egy holdsugár sötét hajába tévedt...</p> +<p class="poemkoz">A LEÁNY:</p> +<p class="poem">Észre sem vesz, hiába várod, téged—</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Mostan leült,—az árnyék eltakarja—</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Lesbiának mosolyog az ajka...</p> +<p class="poemkoz">EGY RÓMAI:</p> +<p class="poem">Ugy, ugy, csókolj, ölelj át, Cluvia!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Ide nézett, mosolyog, elpirult—</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<span class='pagenum'>[Pg 43]</span> +<p class="poem">Talán rád vár, Lentulus, menj oda —</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Most nem megyek, jókedvem füstbe fult,—<br> +Mint a vampir, szivemen ül a vész—</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Menj Lentulus! Mosolyog, egyre néz,</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Holtak leszünk, Titus, reggelre mind!</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Feledd el, ha Lesbia rád tekint,<br> +Bár nézne rám!</p> +<p class="poemkoz">EGY RÓMAI:</p> +<p class="poemkoz">Lentulus!</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poemjobb">Menj oda!</p> +<p class="poemkoz">A RÓMAI:</p> +<p class="poem">Mért vagy sápadt? A félsz szivedbe szállt?</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Most is rád néz és bibor ajakát<br> +Harapdálja fehér, gyöngysor foga...</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Nevetéset fojtja el biztosan—</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Nem gondolom. Inkább haragra gyult—</p> +<p class="poemkoz">HIRNÖK:</p> +<p class="poem">Tiberius villája romba van!</p> +<p class="poemkoz">MÁSIK HIRNÖK:</p> +<p class="poem">Egy lávakő az átriumba hullt!</p> +<p class="poemkoz2">(Földalatti moraj hallik. Kivülről jajgatás. A teremben levők +elszörnyednek.)<span class='pagenum'>[Pg 44]</span></p> +<p class="poemkoz">LESBIA (átszellemülve):</p> +<p class="poem">Boldog vagyok! Ma lesz tehát a nap!</p> +<p class="poemkoz">HARMADIK HIRNÖK:</p> +<p class="poem">Elöntötte körül az utakat<br> +A láva már—menekülés sehol!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS (sápadtan):</p> +<p class="poem">Hallod, Titus?</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poemjobb">Hallgass! Lesbia szól,—</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Boldog vagyok! Az óra közeleg...<br> +Szép Lentulus, ma a tied leszek!</p> +<p class="poemkoz">EGY RÓMAI (kitekintve):</p> +<p class="poem">Az utcákon hamueső szakad!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA (Lentulushoz lépve):</p> +<p class="poem">Végre, végre itt van a pillanat,<br> +Melyben a kín és mámor egybeforr,<br> +Melyben mienk mennyország és pokol,—<br> +Amely megöl és mégis üdvöt ad.—</p> +<p class="poemkoz">EGY ASSZONY (berohanva elájul):</p> +<p class="poem">Irtózatos!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poemjobb">Lesbia, csókodat</p> +<p class="poem">Nem élvezem, mikor közelg a vég...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA (egyre szenvedélyesebben):</p> +<p class="poem">Kérted csókom pirosló, szent tüzét,<br> +S én az élő nem adtam meg neked,<br> +—Nem akartam lenni a kedvesed!<br> +De most, hogy a halálnak napja van:<br> +<span class='pagenum'>[Pg 45]</span>Forró vágyban neked adom magam!</p> +<p class="poemkoz">EGY RÓMAI:</p> +<p class="poem">A füst terjed...<br> +<p class="poemkoz">LESBIA (elsápadva):</p> +<p class="poemjobb">Lentulus! Mondd, mi lelt?</p> +<p class="poem">Te félsz talán?</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poemjobb">A halál rám lehelt</p> +<p class="poem">És megfagyott a mosoly ajkamon,—<br> +De már vége—egy percig volt csupán.</p> +<p class="poemkoz">HIRNÖK:</p> +<p class="poem">Lentulus, a palotád puszta rom!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS (erőltetett jókedvvel):</p> +<p class="poem">Hé, bort ide! Szerelmünk ajakán<br> +Feledjük el, hogy köztünk a halál!</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Te boldog vagy, téged Vele talál,<br> +Mégis sápadsz és a hangod remeg—</p> +<p class="poemkoz">RÓMAI IFJU:</p> +<p class="poem">Igazad van, Lentulus, töltsetek!</p> +<p class="poemkoz">RÓMAI NŐ:</p> +<p class="poem">S daloljatok, a bánat mit sem ér!<br> +Boldog, aki vigan s gyönyörben él!</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">S még boldogabb, aki gyönyörbe hal...</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Virágillat, édes csók, tréfa, dal<br> +Némítsa el szivünkbe mind a gondot...</p> +<p class="poemkoz">MÁSIK HIRNÖK:</p> +<span class='pagenum'>[Pg 46]</span><p class="poem">—Dolabella villája összeomlott!!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Eh, ki bánja!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poemjobb">Ne is hallgass oda—</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Hozd vissza hát elszállott kedvemet!<br> +Daloli nekem valamit, Lesbia!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Lentulus, te elfeledsz engemet,<br> +Ha a halál sötét szárnya suhog...</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Lehangolnak a fekete romok...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Majd felvidit ajkam piros dala!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Igen, igen,—daloli csak, Lesbia!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA (dalol):</p> +<p class="poem">Töltsd tele égő, vérszinü borral<br> +Lobogó vágyad aranypoharát,<br> +Oltsad a szomjad lángoló csókkal,<br> +Kérve a párod bibor ajakát!—<br> +—Testem a vágytól tüzesen ég—<br> +Evoé! Szép vagy! Isteni szép!</p> +<p class="poem">Szedd tele húsos hó-liliommal<br> +Lobogó mámor piros serlegét,—<br> +Öleld át forrón, erős karoddal<br> +Remegő párod puha termetét!<br> +—Liliom és csók szedni való—<br> +Evoé, csókom isteni jó!</p> +<p class="poemkoz">MIND:</p> +<p class="poem">Evoé, evoé, gyönyör az élet,<br> +<span class='pagenum'>[Pg 47]</span>Gyönyörben érjen életünk véget!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Emlékezel? Több mint egy éve már,<br> +Hogy ajakad ajkam csókjára vár—</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">És nem adtál!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poemjobb">De most, hogy meghalok:</p> +<p class="poem">Halálomban egész tied vagyok!!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Mi a multban szép álom volt csupán—<br> +Csodás való Pompei ravatalán!—</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Szép Lentulus, nem érhet ugy a vég,<br> +Hogy ne legyek egészen a tiéd!</p> +<p class="poemkoz">EGY RÓMAI:</p> +<p class="poem">Jupiterre, megremegett a föld!</p> +<p class="poemkoz">MÁSIK RÓMAI:</p> +<p class="poem">Meneküljünk! A csarnok összedőlt!</p> +<p class="poemkoz">HARMADIK:</p> +<p class="poem">A tető ég!</p> +<p class="poemkoz">NEGYEDIK (befutva):</p> +<p class="poemjobb">A kert tüzet fogott!</p> +<p class="poemkoz">ELSŐ:</p> +<p class="poem">Verres háza még épen áll amott,<br> +Pincéje jó!</p> +<p class="poemkoz">MÁSIK:</p> +<span class='pagenum'>[Pg 48]</span><p class="poemjobb">Az utcán láva foly!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA (Lentulushoz):</p> +<p class="poem">Két karoddal erősen átkarolj,<br> +S ugy várjuk, mig szétfut a gyáva had!</p> +<p class="poemkoz2">(A mulatók mind riadtan menekülnek, csupán Titus és Lentulus +marad a teremben. Lentulus ijedten kitekintget, Titus szomoruan +Lesbiát nézi. Lesbia szenvedélyesen Lentulushoz +lépve, kezeit megragadja.)</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Végre, végre itt van a pillanat!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS (zavartan):</p> +<p class="poem">Igen, igen,—</p> +<p class="poemkoz">EGY RÓMAI (futva):</p> +<p class="poemjobb">Dőrék, a házba égtek!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Most kezdődik számomra csak az élet!</p> +<p class="poemkoz">(Körülnézve)</p> +<p class="poem">Nincs senki már, aki tanuja lenne,<br> +Hogy átölelsz forró, szent szerelembe'...</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Menjünk innen, Lesbia! Pillanat,<br> +És a tető lángolva ránk szakad!<br> +—Nem magamért, érted félek csupán...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA (gunyosan):</p> +<p class="poem">—S a te arcod lett mégis halovány?!<br> +Az enyém, nézd, pirosló, mint a rózsa...</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Csodás álmok rejtelmes álmodója<br> +<span class='pagenum'>[Pg 49]</span>Fehér lelked... Lesbia, értelek!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Nem meghalni, élni vágyom veled,<br> +Nem egy percig,—örökre kell nekem<br> +A te csókod... Lesbia, jöjj velem,—<br> +Még nem késő, megmentjük életünk',<br> +Aztán együtt—</p> +<p class="poemkoz">LESBIA (szenvedéllyel):</p> +<p class="poemjobb">Mindnyájan elveszünk!</p> +<p class="poem">Menekülés nincs,—Lentulus—sehol!</p> +<p class="poemkoz">TITUS (Lentulushoz):</p> +<p class="poem">Szerencsétlen! Te még gondolkodól,<br> +Mikor forró csókkal vár kedvesed?!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Igen Titus, igazad van neked,<br> +A szenvedélyt megyilkolja az ész—</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">—Az élet vig és a halál komor,<br> +Miért hivod? Jöjj!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poemjobb">Lentulus, te félsz?!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Én? Nem, dehogy!—Vérszinü, régi bor<br> +Gyujtsa lángra agyam rideg szavát,<br> +Hadd higyjem, hogy a halál messze még!<br> +—Add Lesbia ajkad szüz biborát!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA (megcsókolva):</p> +<p class="poem">Igy, Lentulus, igy vagy nekem te szép!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Csókolj, ölelj! Ne tudjam, hogy az óra,<br> +Melyben karom először átkarolja<br> +Szüz testedet,—remegő, tiszta vággyal—<br> +<span class='pagenum'>[Pg 50]</span>Együtt száll el lelkünk vég-sóhajával...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Végre, végre előttem áll a férfi,<br> +Aki lelkem—sokára bár, de—érti,<br> +Ki rajongva hal meg szivem felett...</P> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">És én talán nem értem lelkedet?!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Menj, Titus, te barátom vagy csupán,—</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Tied a mult, a mienk a jelen...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Nászéjünk van Pompei ravatalán,—</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Nektek gyönyör,—halálos kín nekem...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Menj, menj, Titus! Mint irigy, barna felleg<br> +Miért állasz tüzes napom elé?</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Igazad van,—koldulni bús szerelmet<br> +Most nem való. Váljon hát semmivé<br> +Pompejivel reményem, hitem, álmom...<br> +Félreállok.—</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poemjobb">A szörnyü pusztuláson</p> +<p class="poem">Kacag szivem, mert forróbb lánggal ég,<br> +Mint a Vezuv, és szemem fényesebb,<br> +Mint tört fénye, melyet az égre vet.—</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">A vágy tüzes, pirosló köntösét<br> +Boritja rám ajkad izzó szava,—<br> +<span class='pagenum'>[Pg 51]</span>Te vagy a kín és mámor, Lesbia,<br> +A halálban az öröklét te vagy!<br> +Menyországba tévesztő kárhozat!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Végre, végre, Lentulus!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poemjobb">Mintha szállnék</p> +<p class="poem">Tüzes szárnyon—mámorfelhők felett—</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Csitt, csitt, ne szólj,—a csókod édesebb,<br> +Ha mit se szólsz.—</p> +<p class="poemkoz2">(Az oszlopok mögül szomoru, fiatal leány lépdel elő, merően +a földre nézve, mintha keresne valamit. Hosszu haja kibontva +hull alá, ruhája összetépve.)</p> +<p class="poemkoz">A LEÁNY:</p> +<p class="poemjobb">—Fekete, gyászos árnyék,—</p> +<p class="poem">Égő romok,—rezgő föld,—tüzeső,—<br> +—Halott család,—halott sziv,—halott isten,—<br> +Égő város,—tüzhegy,—izzó mező—</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">És égő sziv!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poemkoz">Csókolj hát!</p> +<p class="poemkoz">A LEÁNY:</p> +<p class="poemjobb">—Szive sincsen,—</p> +<p class="poem">Rejti, rejti fekete, gyászos árnyék,—<br> +Halott álom,—halott sziv.—Mintha járnék<br> +Lelkek között,—nehéz, sulyos a lég.——<br> +—Halott isten—</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<span class='pagenum'>[Pg 52]</span><p class="poemjobb">Csodálatos beszéd...</p> +<p class="poemkoz">A LEÁNY:</p> +<p class="poem">Szeretkeztek? Mámortól, vágytól égtek?<br> +Az ég s a föld átkozott frigyre léptek,<br> +S ma válnak el...</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS (komoran):</p> +<p class="poemkoz">Hallod?</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poemjobb">A félelem</p> +<p class="poem">Vehette el szegénynek az eszét,—</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Szivembe tép—</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poemjobb">Fehérlő keblemen</p> +<p class="poem">Keress vigaszt!</p> +<p class="poemkoz">A LEÁNY:</p> +<p class="poemjobb">—Mert hütlen lett az ég,—</p> +<p class="poem">És megrepedt a föld égő szive,<br> +S most vonaglik, mint én,—</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poemjobb">Borulj ide!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS (a leányra figyelve):</p> +<p class="poem">Halld csak!</p> +<p class="poemkoz">A LEÁNY:</p> +<p class="poemjobb">—Mint én,—mint az én bús szivem,—</p> +<p class="poemkoz">(Fájdalmasan)</p> +<p class="poem">Légy átkozott, te ég, légy átkozott!<br> +Hütlenséged kínos halált hozott<br> +Szerelmemre! Elvetted mindenem!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<span class='pagenum'>[Pg 53]</span><p class="poem">Nézz már reám!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poemjobb">Nem, nem, most nem tudok!</p> +<p class="poemkoz">A LEÁNY (felzokogva):</p> +<p class="poem">Cornélius! Felelj, szólj, merre vagy?<br> +Égő lángban, sötét romok alatt<br> +Keres sirva szegény menyasszonyod!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Boldogtalan!</p> +<p class="poemkoz">A LEÁNY:</p> +<p class="poemjobb">Szerelmem, jöjj elő!</p> +<p class="poem">Sehol sincsen!—Rengő föld,—tüzeső—<br> +Halott család,—halott sziv,—halott isten,—<br> +Égő város,—</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poemkoz">Hallod?</p> +<p class="poemkoz">A LEÁNY:</p> +<p class="poemjobb">Óh kegyetlen</p> +<p class="poem">Fekete ég, add vissza holtamat!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">A halálban a csókom üdvöt ad—</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">A csókodban a halál ize van,—<br> +Szép Lesbia, tanits felejteni...</p> +<p class="poemkoz">A LEÁNY (kivülről hallik):</p> +<p class="poem">Cornélius!<br> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poemjobb">Kedvesét keresi</p> +<span class='pagenum'>[Pg 54]</span><p class="poem">Szegény leány!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poemjobb">Látod,—boldogtalan,</p> +<p class="poem">Mert nem halhat csókolva kedvesét.—</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">—Nézd Lesbia, jobb élni szerelemben,<br> +Mint szeretni egy óráig, azért,<br> +Hogy a láva örökre eltemessen...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">S ha csókollak, te gondolkodni tudsz?</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Ajkam csókol és a szivem szeret,<br> +Testem forró, szent mámorban remeg,<br> +De az agyam—</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poemjobb">Mondd ki, remegve futsz</p> +<p class="poem">A vész elől s csókom nem élvezed.—</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Mikor látok vonagló, bús szivet,<br> +Melyet gyötör halálos fájdalom:<br> +Jéggé dermed a csókod ajkamon.</p> +<p class="poemkoz">LESBIA (hizelegve):</p> +<p class="poem">Nézd, elment már,—</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poemjobb">S hogyha elképzelem,</p> +<p class="poem">Hogy szép tested, amely még csupa élet,<br> +S melyet most még szerelmed vágya éget,—<br> +—A halálé,—hát elszorul szivem...</p> +<p class="poemkoz2">(Titus, ki eddig szótlanul egy oszlophoz dőlve figyelte őket, +hirtelen előlépve, az elfojtott szenvedélytől remegve szól +Lesbiához.)<span class='pagenum'>[Pg 55]</span></p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Szép Lesbia, miért is méltatod<br> +Őt szóra még? Remegő, bús fejét<br> +Mért fogja át ölelő két karod?!<br> +—Gyermek ő még s éretlen, kis szivét<br> +A félélem szaggatja s futni vágyik...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA (meghatottan):</p> +<p class="poem">És te itt vagy és őrzöl önfeledten!<br> +Arcod tüzes, szemedből vágy sugárzik...<br> +Titus, Titus!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS (ingerülten):</p> +<p class="poemjobb">Elég már! Mert ti ketten</p> +<p class="poem">Nem tudjátok felfogni a veszélyt,<br> +Engem, mivel eszemre hallgatok:<br> +Kigúnyoltok.—Tekintsetek no szét,<br> +S lássátok, hogy Pompeji már halott...<br> +—Az utca ég, a házak összedőlve,<br> +A hamu száll, alig hogy látni tőle—<br> +A megfulás iszonyu kínja vár itt...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Mit bánom én, ha ajkam csókra vágyik?!</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">S mit bánom én, ha látom Lesbiát?!<br> +Ő nélküle mit sem ér ez az élet!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Jupiterre, nem türhetem tovább<br> +Eszeveszett, őrjöngő fecsegésed,<br> +Eredj, Titus, nincs idő itt a szóra...</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">És Lesbia?</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poemjobb">Megmentem én magam!</p> +<p class="poem">Jőjj Lesbia; Derekad átkarolva<br> +<span class='pagenum'>[Pg 56]</span>Kimentelek, hallgasd meg szavam!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Nem engedem, ne érintsen karod!<br> +—Ha nem tárod mámorral, ölelésre,<br> +Hozzám ne érj!—Ha csókom akarod:<br> +Csókolj meg itt!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poemjobb">Lesbia! Vége! Vége!</p> +<p class="poemkoz">ÖREG EMBER:</p> +<p class="poem">Segitsetek, ha van még bennetek<br> +Romlatlan hit a régi istenekben!<br> +—Féllábamra izzó tüzkő esett,<br> +Nem birom már vonszolni gyenge testem...</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Ily sorsra jutsz te is, szép Lesbia!</p> +<p class="poemkoz">AZ ÖREG EMBER:</p> +<p class="poem">Segitsetek, s tietek lesz a kincsem!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Halj meg te is, ha meg kell halni<br> +Pompejinek!</p> +<p class="poemkoz">AZ ÖREG EMBER:</p> +<p class="poemjobb">Egek, hát senki sincsen,</p> +<p class="poem">Ki megmentse életem gyermekimnek?!</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Szegény öreg, nem kell nekem a kincsed,<br> +De megmentlek,—erősen fogd karom...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Óh hát te is? Te is csak gyáva vagy?!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Hallod?! Nem, nem,—hiába akarom,<br> +<span class='pagenum'>[Pg 57]</span>Nem birom már tovább!</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poemjobb">Hah, gyáva had!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Agyam lüktet,—hótested vértől ázik,<br> +Ha rád nézek s lángkéve szöghajad,—<br> +Az ajkadon pirosló láng cikázik,<br> +S éjfél szemed lila villámokat<br> +Vakitva szór...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA (gúnyosan felkacagva):</p> +<p class="poemjobb">Haha, a gyávaság</p> +<p class="poem">Ha megőrjit, költővé is tehet!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Félek tőled, Lesbia,—nem lehet<br> +Csókot adni, ha végső csókot ad<br> +A világnak a szörnyü, vad halál...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Mégy? Futsz? No menj. Lentulus, mire vársz még?</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Ne nézz ugy rám, Lesbia. Szemeidben<br> +Delei lobog s bilinccsel tartja itten<br> +A lekemet...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poemjobb">Haha, menj,—mire vársz még?!</p> +<p class="poemkoz">LENTULUS:</p> +<p class="poem">Igen, igen, halott lány halott lelke<br> +Halott város halálát rám lehelte...<br> +Nézd, Lesbia, fekete füst kel ott,—<br> +Egő romok,—rengő föld,—tüzeső,—<br> +Halott isten,—óh titkos, bősz erő<br> +Légy átkozott, ezerszer átkozott!!</p> +<p class="poemkoz2">(Lentulus vissza-visszanézve, mint aki nem tudja, hogy mit +tegyen, arcán halálos rémülettel a kijárat felé hátrál, majd +hirtelen egy újabb földalatti morajtól megrémülve, eszelős +kacagással kifut. Lesbia mély megvetéssel, hideg gúnnyal +nézi. Majd lassan, alig hallható hangon megszólal.)<span class='pagenum'>[Pg 58]</span></p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Elment. Haha! S remegő, lázas ajkkal<br> +Nem csókoltam! Haha, a gyáva, gyáva!<br> +Nem ö`eltem vad tüzzel,—tüzhalálba'!<br> +Szeretkező, halálos, bús sóhajjal...<br> +Haha, haha, csóktalan véget érek!</p> +<p class="poemkoz">(Lerogyva)</p> +<p class="poem">Irtóztató!</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poemjobb">Lesbia, jöttem érted,</p> +<p class="poem">Hogy vágyunktól égjünk el itt mi ketten...</p> +<p class="poemkoz">LESBIA:</p> +<p class="poem">Te vagy, te vagy, ki vággyal, önfeledten<br> +ölelni tudsz, a véget elfelejtve...</p> +<p class="poemkoz">TITUS:</p> +<p class="poem">Óh miért nem örök a halál perce?!</p> +<span class='pagenum'>[Pg 59]</span> +<hr style="width: 45%;"> +<p>Szemelvények a MODERN KŐNYVTÁR-t fogadó +kritikákból:</p> +<p>Érdekes terv valósult meg azzal a három most megjelent +füzettel, amelyek a Modern Könyvtár című, Gömöri Jenő +szerkesztésében megjelenő, új irodalmi, művészeti és tudományos +gyűjteménynek első három számaként szerepelnek. +A Modern Könyvtár gazdag és nagyszabású programmal +indul meg és tekintve, hogy a legjelesebb magyar irók +szerepelnek munkatársai sorában, és az idegen írók legértékesébb +alkotásait fogja magyar nyelven megismertetni, sőt +ebben a formában egészen új és kívánatos sikerű egyik +programmpontja szerint magyar költők és irók műveit is +fogja a külfölddel megismertetni, a magyar irodalom, a magyar +művelődés szempontjából nagy jövőjű és jelentőségű +vállalkozás. Az első füzet a kitűnő német iró hat legszebb +novelláját tartalmazza. Thomas Mann a mai német irodalom +egyik legkimagaslóbb alakja. Gömöri kiforrott, simulékony, +árnyaló nyelven adja vissza Thomas Mann novelláinak +jellegzetes egyéni stilusát. A második füzet Pikler Gyula +két igen érdekes és tanulságos lélektani dolgozatát hozza. +Különösen a másodiknak van jelentősége Pikler tanainak +megismerése szempontjából. A harmadik füzet Kosztolányi +Dezsőnek, az ismert jeles poétának lírai ciklusa. Kosztolányi +az új magyar költészet egyik legértékesebb alakja. A szegény +kisgyermek panaszai a legnagyobb figyelemre rászolgáló, +ritka finomságokkal teljes, elsőrendüen művészi +munka.</p> +<p class="jobb">(Az Ujság)</p> +<p>Die ersten drei Bände der »Modern Könyvtár« (Redakteur +Eugen Gömöri) sind jetzt erschienen und liefern +den Beweis dafür, dass diese neue Sammlung geeignet ist, +eine längst einpfundene Lücke im ungarischen literarischen +Leben auszufüllen. Die »Modern Könyvtar« hat sich die Verwirklichung +eines wirklich grosszügigen Programms zur +Aufgabe gestellt.</p> +<p class="jobb">(<span style="letter-spacing:0.3em">Budapester Tagblatt</span>)</p> +<p>Nagyjelentőségű és nagyjövőjű irodalmi vállalkozás indult +meg Modern Könyvtár cimen. A vállalat célja: új +kultura megteremtése Magyarorszagon.</p> +<p class="jobb">(<span style="letter-spacing:0.3em">Független Magyarország</span>)<span class='pagenum'>[Pg 60]</span></p> +<hr style="width: 45%;"> +<table border="1" width="400"> +<tr><td align="center"><b>MODERN KÖNYVTÁR</b><br> +MODERN IRÓK KÖNYVESHÁZA<br> +SZERKESZTI GÖMÖRI JENŐ<br> +<br> +<p>Egyes szám ára 40 fillér, kettős szám ára 60 +fillér, hármas szám ára 80 fillér, négyes szám +ára 1 korona, ötös szám ára 1 korona 20 fillér</p> +<p>A <span style="letter-spacing:0.3em">Modern Könyvtár az első</span> magyar modern +irodalmi, művészeti és tudományos gyüjtemény. +<span style="letter-spacing:0.3em">Programmja</span> a szépirodalom, valamint +a művészet és tudomány terén egyaránt nagyszabású +és páratlanul gazdag és ízig modern. +<span style="letter-spacing:0.3em">Munkatársai</span> a legkiválóbb, legismertebb hazai +és külföldi írók, művészek, tudósok. A <span style="letter-spacing:0.3em">Modern +Könyvtár</span> eddig megjelent füzetei voltaképen +vaskos kötetek mind és egytől-egyig a magyar és +idegen irodalom, művészet és tudomány remekei. +A <span style="letter-spacing:0.3em">Könyvtár</span> füzetei nagy alakban jelennek meg +és szinte egészen könyvszámba vehetők. <span style="letter-spacing:0.3em">Betűi</span> +gyönyörű, olvasható gyöngybetűk, <span style="letter-spacing:0.3em">papírja</span> a +legfinomabb famentes papír, külső <span style="letter-spacing:0.3em">kiállítása</span> +is elsőrangú. A <span style="letter-spacing:0.3em">Könyvtár</span> művészi címlapja +<span style="letter-spacing:0.3em">Kozma Lajos</span>, az ismert festőművész műve.</p></td></tr> +</table> +<center>Uránía könyvnyomda, Budapest, VII., Rottenbiller-utca 19<span class='pagenum'>[Pg 61]</span></center> + + + + + + + +<pre> + + + + + +End of the Project Gutenberg EBook of A tant / Pompei utols je, by +Andor Kapos and kos Horvth + +*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A TANT / POMPEI UTOLS JE *** + +***** This file should be named 30277-h.htm or 30277-h.zip ***** +This and all associated files of various formats will be found in: + https://www.gutenberg.org/3/0/2/7/30277/ + +Produced by Tams Rth and the Online Distributed Proofreading Team. + +Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed. + +Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution. + + + +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +https://gutenberg.org/license). + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH F3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at https://www.pglaf.org. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at +https://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at https://pglaf.org + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit https://pglaf.org + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including including checks, online payments and credit card +donations. To donate, please visit: https://pglaf.org/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + + https://www.gutenberg.org + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. + + +</pre> + +</body> +</html> + diff --git a/old/30277-h/images/image1.jpg b/old/30277-h/images/image1.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..7b02a15 --- /dev/null +++ b/old/30277-h/images/image1.jpg |
