diff options
Diffstat (limited to 'old/30277-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/30277-0.txt | 2749 |
1 files changed, 2749 insertions, 0 deletions
diff --git a/old/30277-0.txt b/old/30277-0.txt new file mode 100644 index 0000000..af18908 --- /dev/null +++ b/old/30277-0.txt @@ -0,0 +1,2749 @@ +The Project Gutenberg EBook of A tanító / Pompei utolsó éje, by +Andor Kapos and Ákos Horváth + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + + +Title: A tanító / Pompei utolsó éje + +Author: Andor Kapos + Ákos Horváth + +Release Date: October 17, 2009 [EBook #30277] + +Language: Hungarian + +Character set encoding: UTF-8 + +*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A TANÍTÓ / POMPEI UTOLSÓ ÉJE *** + + + + +Produced by Tamás Róth and the Online Distributed Proofreading Team. + + + + + + + + + KAPOS ANDOR + + A TANITÓ + + EGYFELVONÁSOS SZINJÁTÉK + + + + + HORVÁTH ÁKOS + + POMPEJI UTOLSÓ ÉJE + + EGYFELVONÁSOS VERSESTRAGÉDIA + + +[Illustration] + + + MODERN KÖNYVTÁR + SZERKESZTI GÖMÖRI JENŐ + 35. SZÁM + BUDAPEST, 1911 + POLITZER ZSIGMOND ÉS FIA KIADÁSA + + + Költeni annyi, mint itélőszéket + tartani önmagunk fölött. + + (IBSEN) + + +A szerzők minden jogot, az előadás és fordítás jogát is, +fentartják maguknak. »A tanító« előadási joga Valentin Lajos +szinházi ügynöksége útján szerezhető meg. »Pompeji +utolsó éje« előadási joga a Modern Könyvtár Szerkesztősége +útján szerezhető meg. + + +A MODERN KÖNYVTÁR SZERKESZTŐSÉGE: +VIII. KERÜLET, VAS-UCCA 15/b., I. EM. 18. +TELEFON: 6-89 + + + + +A TANITÓ + +EGYFELVONÁSOS SZINJÁTÉK + +IRTA: KAPOS ANDOR + + +SZEMÉLYEK + +JÁNOS tanitó +IDA felesége +RIZA leányuk +JENO fiuk +KATICA + +Először adták a Kamarajáték-Szintársulatban 1911. Február 18-án + +Szoba. Egyszerü butorok. A jobboldalon könyvespoic: könyvekkel és +irkákkal megrakva. A baloldalon ruhaszekrény, melléje támasztva +nádpálca. Középen asztal, rajta gyufatartó; körülötte székek. Egy +nagy karosszék. Pamlag a balszögletben, közel a fenékfal egyik +ablakához. A pamlag előtt kis kézimunka-asztal. Jobboldalon ajtó, +mely a szoba bejárata az udvar felől jövőknek. A baloldalon ajtó, +mely a másik szobába vezet. A fenékfalon 2 ablak becsukott +üvegtáblákkal. Kivül rájuk hajol a ház elé ültetett akácsor, tele +virággal. Ha az ablakok nyitva vannak, kissé kihajolva, +akácvirágot lehet tépni. + +Idő: Ma, ebédután, egy szép tavaszi napon. Az ablaküvegeken +azonban csak megtörve és homályosan verődik be a napsugár + + +János, Ida és Riza + +JÁNOS (minden mozdulatán, a hangján és a gesztusain meglátszik, +hogy életét az iskolapadok, szepegő diákok között töltötte. +Megszokta a parancsoló hangot és a föltétlen engedelmességet. +Otthon is pattogó modorban beszél. De a nagy hang mellett, mégis +csak egy megkopott, szürke, szegény kisvárosi tanitó. Körülbelül +45 éves. Házikabát van rajta. Fel-alá járkál): Riza, már megint +regényt olvassz! + +RIZA (fiatal leány, 15 év körül; mintha az apja nem is hozzá +szólna: tovább olvas). + +JÁNOS (haraggal): Ide hallgass! (Odalép hozzá és orra előtt +becsapja a könyvet.) + +RIZA (durcásan és kelletlenül ránt egyet a vállán): Apa! Mit +akarsz tőlem? + +JÁNOS: Azt, hogy ne olvass mindig szerelmi regényeket. (Szaglász. +Észreveszi Riza zsebkendőjét a könyv mellett.) Már megint parfüm. +Nem megtiltottam! (Rácsap a zsebkendőre, de) + +RIZA (hirtelen felugrik és elkapja előle): Emlék! Nem adom! +(Elfut.) + +JÁNOS (utána akar rohanni): Adod ide rögtön! + +IDA (ki eddig a pamlagon ülve kézimunkázott a munkaasztal előtt, +most abbahagyja a munkát. Egyszerü, igénytelen asszony, ki a +gondoktól és nélkülözésektöl hamar megöregedett. De hangjában, +modorában benne van, hogy valaha leánykorában nemcsak jobb +napokat látott, hanem jó nevelést is kapott. Megszólal csöndes, +szelid szemrehányással): De János ... + +JÁNOS (most már az asszony ellen fordul): Mi az? Tán a nevelési +elveimet kifogásolod? + +IDA: Én nem kifogásolok semmit ... (Riza felkapja a könyvet és +anyja szavai közben lábujjhegyen beoson a baloldali szobába; az +ajtót nyitva hagyja) csak ezt a szegény lányt sajnálom. + + +János és Ida + +JÁNOS: Hallgass! (Becsapja az ajtót, amelyen Riza távozott.) Nem +csoda, ha nálunk a szülői tekintély teljesen elvész!... Hol van +Jenő? + +IDA: Kint játszik szegényke ... + +JÁNOS (hogy a gyereket behivja, kitárja a jobboldali ajtót, +tavaszi verőfény hatol be a szobába): Jenő!... + +IDA: Ne bántsd! Jót tesz neki a friss tavaszi levegő. + +JÁNOS (az ajtót becsukja): Persze tavaszi levegő, meg parfüm, meg +batiszt-zsebkendő, meg szerelmi regény kell a gyerekeknek ... te +ezekkel akarod jó erkölcsökre nevelni őket ... + +IDA: No, no ... mi sem voltunk jobbak. Emlékezzél csak a régi jó +időkre, mikor még te is szerelmes leveleket írtál. + +JÁNOS: Eh! Már megint e gyerekes léhaságokat juttatod eszembe ... + +IDA: Az is léhaság,--ugy-e János--hogy valaha én is fiatal +voltam? (sóhajtva) Mindketten fiatalok és szerelmesek ... + +JÁNOS (kitörve): Az ég szerelmére, elég már! (Egy hanggal lejebb) +Egyéb se kell, mint az, hogy a gyerekek is meghallják! Hát illik +ez hozzánk öregekhez? + +IDA: Nem illik ... és mégis olyan jól esne ez örökös pattogás +helyett egy-egy jó szó, onnan a szivedtől hozzám ... + +JÁNOS (kitörve): Hallatlan! + +IDA (nagyon szomoruan): Hallatlan, mert ugyis hiába. A rossz +szokáson megtörik a legjobb akarat. (Ránéz Jánosra, szinte várva, +hogy ujra rápiritson, de János nem felel; kis szünet; aztán +nagyon melegen) Köszönöm, hogy ez egyszer nem torkoltál le ... +oly jól esik már a csöndességed is ... meglásd, megjön majd a +többi is ... (János mintha ujra ki akarna törni; hogy ezt +megelőzze, nagyon hirtelen és gyorsan) No nem a gyermekek előtt +... Ő előttük maradjunk csak továbbra is kimértek, szigoruak, +tökéletesek ... De amikor egyedül vagyunk ... ugy mint most: +miért ne lehetne ugy, mint régen, mikor még mindketten fiatalok +voltunk?! (Ránéz; szünet.) + +JÁNOS: Hát mit akarsz? + +IDA: Csókolj meg! + +JÁNOS: Pszt! (Az ajkára teszi a mutatóujját és lábujjhegyen +odalopódzik a szobaajtóhoz) Riza itt van a szobában és Jenő +bizonyára itt ólálkodik az ablak előtt. (Kinéz az ablakon.) Nem +szeretném, ha valami erkölcstelenségen ... + +IDA (fájdalmas tiltakozással): Ez erkölcstelenség? + +JÁNOS: Amilyenre most te vágyol: az! De hát nem akarom rontani a +kedved. (Odaáll a munkaasztalhoz) De gyorsan! + +IDA (ki eközben egy szomoru könnyet törölt ki a szeméből; most +már nagyon hidegen): Köszönöm ... igazad van ... itt az ideje, +hogy lemondjunk minden erkölcstelenségről. + +JÁNOS (kapva a szón): Helyes ... én már ezt régen beláttam. És +elhiheted nekem, ha az utcán megyek és szoknyasuhogást hallok ... + +IDA (kézimunkázik; munkájáról nem tekint fel): Csak a sikkes +hölgyek szoknyája suhog ... + +JÁNOS (meghökkenve): Hát persze ... a tied nem suhog. + +IDA: Riza lányunké sem, pedig a kis fruska be nagyon szeretné ... + +JÁNOS: Ne is suhogjon ... Ez a suhogás az erkölcstelenség +előszele, ettől vadulnak a férfiak! + +IDA (hirtelen ránéz): Hát ezt honnan tudod? + +JÁNOS (habozva): Honnan ...?... én?... hát valahol olvastam. + +IDA: Szerelmi regényben ... mi? + +JÁNOS: Nem regényben olvastam ... de hát ez ugyis mellékes. + +IDA: Gondolod? + +JÁNOS (bizonytalanul): Igen ... (hirtelen nagyon gyorsan) Én csak +emlitettem a női szoknyasuhogást, mert még ez se juttat sohase +eszembe nemtelen gondolatokat. + +IDA (nagy nyomatékkal): Nem is volna méltó hozzád! + +JÁNOS (nagyot nyel): Látod, édes Ida, most igazat mondtál! +(Szünet.) Pedig néha, a tanitványaimnál, szóba kell állnom nagyon +szép asszonyokkal is, de akármilyen szépek ... + +IDA (sóhajtva): Fiatalok és gondtalanok ... Ez a kettő együtt a +legjobb szépítő szer ... valaha én is ilyen voltam ... + +JÁNOS: Becsületszavamra, akkor te voltál a legszebb!... De ha +már ennek vége van ... azért ne bándd! Ma más a tartalma az +életednek. Kötelességeid vannak. + +IDA (szomoruan): Kötelesség! Csufabb szó nincs a világon. Megöli +lelkünket, eltemeti emlékeinket ... + +JÁNOS: Az, én kötelességem nem öli meg a lelkemet ... az én +kötelességem: a hivatásom. Lélekemelőbb hivatást el se tudnék +képzelni, mint e város gyermekeinek a nevelését ... + +IDA: Kemény vasfegyelemmel és még keményebb nádpálcával! + +JÁNOS (a karját összekulcsolja, metsző érdességgel): Ida! Mondd: +panaszkodott tán neked valaha valaki, hogy én gyerekkorában a +hátán végigvertem? + +IDA: Nem. A volt tanitványaid, az alispántól az adóvégrehajtóig, +sokkal magasabban vannak, semhogy hozzám leereszkedjenek és +előttem panaszkodjanak. De ha maradt valami kellemetlen emlék +bennük, ezt, édes János, neked száz tüszurással visszafizethetik. +Hiszen nem kell egyéb, mint csak egyetlenegyszer elfelejtsenek +neked köszönni ... + +JÁNOS (kitörve): Ezt nem lehet elfelejteni! Mert nem felejtenek +el a szép asszonyoknak köszönni? + +IDA: Mert a szoknyájuk már messziről suhog ... + +JÁNOS (hirtelen megakad, de aztán mintha nem hallotta volna): Hát +szabad velem szemben ezt a kalapbillentést csak ugy egyszerüen +mellőzni? Hiszen én nemcsak ütöttem őket, én tanitottam is őket. + +IDA: És még sem a tanitó fontos, hanem az iskola. És ez megvolna +te nélküled is. Legfeljebb más tanitana. Tán nem oly energikusan, +de azért valószinüleg ép oly eredménnyel ... + +JÁNOS: Ohó! Az eredményben én vagyok az első. Nálam az év végén +soha sincs rossz tanuló! + +JENŐ (kívülről megzörgeti az egyik ablakot és bekiált): Riza! +Siess! Jönnek a lovasok! + +IDA: És Biró Katica? + +JÁNOS: Az kivétel. De miért emlited ép Biro Katát? + +IDA: Mert ép most lovagol erre. + +RIZA (megjelenik a baloldali ajtón és átfut a szobán a jobboldali +ajtó felé). + +JÁNOS: Hova? + +RIZA (az ajtónál egy pillanatra visszafordul): Megnézem a +Katicát! (Sarkon fordul és kiszalad.) + +JÁNOS (utána kiált): Gyere vissza!... Mit nézel azon a rossz +tanulón? (Idához) Hát akkor csoda, ha ez a lány romlik ...? Ilyen +izlés! + +IDA (mosolyogva): Sőt nagyon jó izlése van. Galambszeginé Biró +Katica nemcsak a leggazdagabb asszony, hanem a legszebb és +legsikkesebb asszony ... + +JÁNOS: Mit használ szegénynek, ha olyan buta ... + +IDA: Dehogy buta ... + +JÁNOS: Sohase tudta a leckéjét ... + +IDA: És ez a fokmérője az okosságnak? Te, kedves János, mindig +tudtad a leckét, de azért kivüled is vannak még okos emberek a +világon. Például Katica, ki olyan okosan ment férjhez. + +JÁNOS: Ez az egy, amihez értett, hiszen mindig táncon, fiatal +emberen, léhaságon járt az esze ... + +IDA (sóhajtva): Bár csak a mi Rizánk is ilyen okosan léha volna! +Mindenesetre nem árt, ha minél többet van Katica társaságában. Ez +az édes teremtés olyan jó hozzá. Szivesen látja magánál, becézi, +szereti, könyveket ad kölcsön neki ... + +JÁNOS: Micsoda ...? Hát ezt a szerelmes regényt is ő tőle kapta? + +IDA: Igen. + +JÁNOS: Hát ez a Kata a Riza megrontója? + +IDA (bosszankodva): Mért nem mindjárt Káti?... Nem a cseléded, +hogy Katának nevezd! + +JÁNOS: Mért ...? Ez a becsületes neve. A keresztlevelében igy +van. + +IDA: De senki sem hivja igy ... + +JÁNOS: Bánom is én! Én a tanitója voltam és nem az udvarlója! Azt +meg nem éri, hogy én Katinkának, Katókának, vagy pláne Katicának +hivjam. + +(Kint éktelen, folyton közeledő sirás hallatszik.) + +IDA (ijedten feláll): Istenem!... Ez a Jenő hangja!... Mi +történt? (Az ajtóhoz szalad.) + +JÁNOS: Bizonyosan valami huncutságon rajtavesztett ... + +IDA (eközben felrántja az ajtót, melyen folytonos sirás közepette +betámolyog Jenő. Utána Riza). + + +János, Ida, Riza, Jenő + +JÁNOS: Ne bőgj! + +JENŐ (folyton bőgve, az anyja szoknyáját huzogalva): Anyuskám, +rám ütött ... ugy fáj ... + +IDA (ijedten): Hol? + +RIZA: Ugy kell neki! Minek ugrált a ló előtt! + +JENŐ (folyton bőgve): Hazudsz! + +IDA: A Katica ...? + +JÁNOS: Bíró Kata merte volna? + +RIZA: Jól tette ... Jenő kezében kő is volt ... + +JENŐ: Nem igaz! + +JÁNOS: Csend legyen! (Idához) Nos, mit szólsz hozzá, meg merte +ütni a fiunkat, a mi fiunkat ez a Kata ... Pardon: a te kedves +Katicád! + +IDA: Hallottad, hogy a lova előtt ugrált. + +JÁNOS: Akármit tett, neki nincs joga megütni! + +JENŐ (hangosabb jajgatással): Édesapám, ugy sajog a karom! + +JÁNOS: Ne bőgj, mert rád ütök! + +IDA (szelid gunnyal): Te is ráütsz ... szép. + +JÁNOS: Nekem szabad! Mert én apja és tanitója vagyok. + +IDA: De hátha nem ismerte meg a fiunkat? + +JÁNOS: Akkor is láthatta róla, hogy uri gyerek! (Odamegy a +ruhafogashoz.) + +IDA: Hova mész ilyen korán? + +JÁNOS: A Katához! Megleckéztetem ... tudom Istenem! + +IDA: Elkésel az iskolából. + +JÁNOS (megnézi az óráját): Van még egy félórám. Onnét egyenesen +az iskolába megyek. Jenő! + +JENŐ (ujra kezdi a sirást): Édesapám.--Ugy megütött, pedig uri +gyerek vagyok. Rám csak édesapámnak szabad ütni! + +JÁNOS: A nádpálcát ... + +JENŐ (nagyot sikoltva): Ne bántson! + +JÁNOS (mosolyogva folytatja): ...hozd majd el az iskolába. + +JENŐ (félig nevetve, félig sirva): I ... igen ... igen. +(Abbahagyja a sirást, a nádpálcát felkapja és nagyokat suhogtat a +levegőben.) + +RIZA: Maradj veszteg! Még kiütöd a szememet ... (El akarja venni +tőle a pálcát.) + +IDA: Hát érdemes ezért a vásott fiuért? + +JÁNOS: Nem miatta, hanem én miattam érdemes ... Aztán meg a Riza +miatt is ... Ez nem mehet igy tovább! + +IDA (ijedten): Csak nem akarod Rizát eltiltani tőle? + +JÁNOS: Most nem érek rá veled tárgyalni! (Leveti a házikabátját.) + +IDA: Várj! Kiadom a szalónkabátot ... (Kinyitja a ruhaszekrényt.) + +JÁNOS (mogorván): Minek? + +IDA: Mert Katicához ebben a kopott kabátban be sem eresztenek. +(Kiveszi a kabátot.) + +JÁNOS: Azt szeretném látni! + +IDA (miközben a szalónkabátot Jánosra rásegiti): Azóta, hogy +utoljára náluk voltál, uj cselédek vannak. Az inasoknak a +kopottságoddal nem imponálsz. + +JÁNOS (kelletlenül magára huzva a szalónkabátot, belenyul a +zsebébe, kihuz egy már használt zsebkendőt). + +IDA: Adok tisztát. (Átada a szekrényből egy fehér zsebkendőt.) + +JÁNOS (elteszi, a ruhafogasról ép le akarja venni a felöltőjét, +mikor) + +RIZA (ki az ablak mellett áll; nagy meglepetéssel): Anyuskám ... +Katica ép most lépett be az udvarra ... Ide tart. (Ki akar elébe +szaladni.) + +JÁNOS (stentori hangon): Itt maradsz! Menj be a másik szobába! + +JENŐ (eközben nagy ijedtséggel beszalad a szomszéd szobába és +onnét kiabál): Ne higyjen, édesapám, a Katica néninek ... Én nem +bántottam ... + +RIZA: Nem! Látni akarom az aranyost ... Anyuskám, a lovagló +kosztüm van rajta ... + +IDA: Majd aztán, Rizám ... Előbb öltözzünk át. (Mindketten +balfelé mennek.) + +JÁNOS: Mig nem hivlak benneteket, hagyjatok magunkra. Beszélni +akarok a fejével! + +IDA (miközben az ajtót behuzza): Meg a szemével ... + +JÁNOS: Rá se nézek ... (Kopogtatás; mogorván) Szabad! + + +János és Katica + +KATICA (kinyitja az ajtót, belép és aztán az ajtót behuzza maga +után. Nagyon szép és vidám asszony. Elegáns lovagló ruha van +rajta. Kezében lovagló pálca. Kissé félénken és elfogódva áll meg +a küszöbnél): Jó napot, tanitó ur! + +JÁNOS (nagyon komoran, másfelé tekintve): Nincs jó napom, Kata! +Ami volt, azt ugyancsak elrontotta! (Rámutat a karosszékre, de +még mindig nem néz rá.) + +KATICA (nem ül le, hanem továbbra is a küszöb mellett állva +marad): Kérem, ép azért jöttem, hogy mindent jóvátegyek. A +lovászom emlitette, hogy a Jenőke volt ... + +JÁNOS: Akire rávágott ... az én fiam ... a volt tanitójának a +fia! (Még mindig nem néz rá.) + +KAGICA: Bocsásson meg, kedves tanitó ur, de nem tudtam, hogy ő +volt. Már olyan régen nem láttam, pedig gyakran kértem Rizácskát, +hogy hozza el hozzám ... (Nagyon kedvesen) De a maga kedves, +bájos kis lányához igazán gratulálok, tanitó ur! + +JÁNOS: Mielőtt Riza lányomról, erkölcseiről ... érti, Kata: nem a +szépségéről, hanem az erkölcseiről, aggodalmaimról és a rossz +példáról beszélnénk ... + +KATICA (eközben vidám nevetéssel befogja a füleit): Juj!... +Tanitó ur még mindig a régi ... + +JÁNOS: Elég baj, Kata, hogy maga is a régi. Heveskedését is +rakoncátlan természetének tulajdonitom. Itt volna már a legfőbb +ideje, hogy gyerekes pajkosságairól leszokjon! (Fel-alá járkál.) + +KATICA (eltitkolt mosollyal): Köszönöm a leckét, tanitó ur. +Megérdemlem, de tessék elhinni, nagyon hirtelen történt. Jenőke a +lovam előtt ugrándozott ... + +JÁNOS (nagyon hirtelen): Az is csirkefogó! + +KATICA (mosolyogva): Az sem az, tanitó ur!... De hát a lovam +nyugtalankodni és horkantani kezdett ... + +JÁNOS: A fiam azt mondta, hogy csak nézte magát ... (Kitörve) De +mi az istencsudát néz magán? (Ránéz.) + +KATICA (észrevéve, hogy János rajta felejtette a tekintetét; +kacéran mosolyogva): Azt, amit más ... De, ha csak bámészkodott +volna ... + +JÁNOS (folyton ránéz): A fiam nem bámészkodik ... + +KATICA (mosolyogva, célzással): A fia nem ... (Szünet.) Mondom: +ha csak bámészkodott volna, azt se én, se a lovam nem bánta volna +... Ehhez már mindketten hozzászoktunk, mert tudja, kedves Tanitó +ur, ebben a kis városban minden ember bámészkodik ... + +JÁNOS (észretér, hirtelen másfelé tekint): Ne panaszkodjék azon, +ami magának jól esik ... + +KATICA: Ez nem jól esik ... + +JÁNOS: Micsoda? + +KATICA: Hogy nem néz a szemembe ... + +JÁNOS (kitörve): Kata! Velem ne kacérkodjék! (Ránéz, halkabban) +Velem ne kacérkodjék. + +KATICA: Nem. Csak szeretem, ha szemembe néznek ... Mondom: +Jenőke kissé többet ugrándozott a kelleténél és ép a lovam lábai +előtt. Rászólni már időm se volt. Meginogtam a nyeregben és hogy +le ne essek, a pálcámmal kellett eltávolitanom ... És mégis +annyira bánt heveskedésem, hogy ki sem mondhatom. De most itt +vagyok, hogy kiengeszteljem és megkérdjem tőle: milyen játékszert +vegyek neki ... + +JÁNOS: Semmi szükség fájdalomdijra! + +KATICA: Fájdalomdijra ...? Játékszert csak vehetek a fiának? + +JÁNOS: Hogy vérszemet kapjon az a gaz semmirekellő és legközelebb +ujra a lova elé szaladjon? + +KATICA: Ugyan ... Jenőke nem rossz gyerek. Most is csak örömében +ugrált, mert nőt látott lovagolni. + +JÁNOS: Hát szabad egy uri gyereknek az utcán ugrálni? + +KATICA: Ezért szegényke már megbünhődött ... Ugy-e nagyon +megütöttem? + +JÁNOS: Jobban is rávághatott volna! + +KATICA: Tessék? + +JÁNOS (észretér): Ugy értem, Kata, ha már egyszer ráütött, hát +jobban is rávághatott volna ... Nekem nem is az fáj ... + +KATICA: Tudom ... az csak a Jenőkének fáj ... + +JÁNOS (hogy zavarát elleplezze, erősen pattogva): ...hanem az, +hogy egy volt tanitványom merte a kezét az én fiamra emelni ... + +KATICA (kérlelve): De tanitó ur! + +JÁNOS: Kérem. Most én beszélek. De ha csak ez volna az ön rovásán +... + +KATICA (tetetett ijedtséggel): Jesszusom ... más is? + +JÁNOS: Igen ... Kata ... ne nevessen! Tudja meg, hogy Riza +lányomra nagyon rossz hatással vannak az ön léha erkölcsei ... + +KATICA: Ez már sok a jóból, tanitó ur!... Az én léha erkölcseim +... mondja: miért sérteget engem? + +JÁNOS: Mert megérdemli ... (Farkasszemet néznek.) Erkölcstelen +és szemérmetlen regényeket kölcsönözget neki ... + +KATICA: Pardon! Ebből csak az igaz, hogy irodalmi nivón álló +regényeket küldök neki ... Hát ez olyan nagy bün ...? (Türelmét +veszitve.) De maga még mindig ugy beszél velem, mintha a +tanitványa volnék ... Ez még se járja! + +JÁNOS (meghökkenve): Kérem ... kérem ... De azt csak nem tagadja, +Kata, hogy--az ön alsószoknyája is suhog ... Ne feleljen, kérem +... Ha tagadja, ugy se hiszem el ... hanem menjen ... tegyen egy +pár lépest ... mondom: tegyen egy pár lépést, + +KATICA (ránéz, elkacagja magát és aztán szoknyáját sikkesen +összefogva, Jánost körbe járja). + +JÁNOS (diadalmasan): Ugy-e suhog? (Ránéz Katica lábaira éhes +férfivággyal.) Hogy suhog ... nagyon suhog ... + +KATICA (vidám kacagással): Hogy ne suhogna ... a zsuponom +selyemből van ... De mit bántja ez a tanitó urat? + +JÁNOS (egyszerre észretér): Hogy ne igen suhogtassa Riza előtt +... + +KATICA (gunyos kacagással): Inkább maga előtt, ugy-e kedvesem? +(Ujra felfogja a ruhát és körbe járja Jánost.) + +JÁNOS (hirtelen befogja a füleit, de szemeit annál jobban +kimereszti Katica lábaira): Én előttem hiába suhogtatja. +(Bármennyire szeretné Katica lábait tovább bámulni, erőt vesz +magán és elfordul. Nagyon határozatlanul) Most pedig megtiltom +... érti Kata: megtiltom, hogy tovább is rontsa Riza erkölcsét +... + +KATICA (hirtelen eléje kerül): És a maga erkölcsét? + +JÁNOS (nem bir soká a szemébe nézni; elfordul): Az enyémet ... +maga, Kata ...? Soha ... Kata ... soha! + +KATICA (kacagva): Én soha?! (Odalép az ablakhoz és lovagló +pálcájával kilöki az ablaktáblákat. Ragyogó fényözön árad be, +mely fényes világossággal elönti, az egész szobát.) + +JÁNOS (hirtelen megfordul és alig tud betelni Katica nézésével, +aki a ragyogó tavaszi napsugárban hóditóan bájos jelenség; +egészen más hangon): Mit csinál ...? + +KATICA (kacagva): Már mint a léha Kata? Kicsit elrontja a maga +erkölcsét ... + +JÁNOS (nagyon bizonytalanul): Mondtam már: soha ... remélem, +elhiszi, Katinka? + +KATICA (pajkosan kacag): Hogyne ... hiszen a buta és rossz tanuló +Katának mindent el kell hinnie, amit a tanitó bácsi mond. (Közben +leül a karosszékbe, az asztal mellé. Minden mozdulatából látszik, +hogy most már kacérságának minden hóditó fegyverével harcba +száll. Jobb lábát a balon átveti és lovagló pálcájával ütögeti a +lábát; közben szemeit le nem veszi a tanitóról, ki láthatólag +nagy zavarban van. Közben kivesz a zsebéből egy ezüst +cigaretta-tárcát, kinyitja és megkinálja cigarettával Jánost.) + +JÁNOS (miközben leül Katicával szemközt): Köszönöm, Katinka ... +nem dohányzom. + +KATICA: Pedig nagyon gyönge ... (Kivesz egyet és a fogai közé +dugja.) No gyujtson rá ... az én kedvemért. + +JÁNOS (zavartan mosolyogva kivesz egy cigarettát; a gyufatartón +meggyujt egy szálat, udvariasan Katicának nyujtja. Katica +cigarettája ég, de János gyakorlatlan dohányos létére nem tudja +már a cigarettáját ugyanavval a gyufával meggyujtani. Fél, hogy +megég az ujja, Katica kacagása közben eldobja. Aztán uj gyufára +akar gyujtani.) + +KATICA: Hagyja csak. Itt az én tüzem. (Feláll és áthajol az +asztalon. János feléje hajlik. Egy pillanatra szemeik egymásba +fonódnak. Aztán János kinosan egyet-egyet szippant. Végre ég a +cigarettája. Leülnek. János zsebkendőjével a homlokát törli.) + +JÁNOS: Köszönöm Katóka!... (Krákog) + +KATICA: Katának még hálás lesz a tanitó bácsi, hogy megtanitja +cigarettázni. + +JÁNOS (nagy köhögés közben): Hogyne ... hogyne ... már izlik is. + +KATICA: Hát csak szivja, hogy el ne aludjék ... (körülnéz.) +Bizony jól esik, hogy ebben a kis szobában, ahol életem +legkeservesebb óráit töltöttem, én is tanithatom valamire a +tanitó bácsit ... (e közben János kinosan mosolyog, közben +nagyokat köhög; Katica erre szigoru arcot ölt) Kérem ... ez nem +tudás ... ha tovább igy folytatja: szekundát kap és meg kell +ismételnie a leckét. (Kinyitja a cigarettatárcát és egy +cigarettát az asztalra tesz. Erre János visszafojtja a köhögést +és nagy füstkarikát ereszt.) Ez már más! (Elteszi a cigarettát.) + +JÁNOS: A tanitási módszeremet--Katóka--ugyancsak jól megtanulta, +ha a magyar nyelvtant és a számtant is igy tudta volna ... + +KATICA: Sőt ... el se tudtam felejteni, mindazt a haszontalan +lim-lomot, amivel egykor tele tömte a fejemet. (A továbbiak alatt +nem néz Jánosra.) Életem egyetlen csalódását is ép a magyar +nyelvtannak, illetőleg magának köszönhetem ... (Eközben János két +könyökére támasztva a fejét, titkon leejti a cigarettát és a +lábával eltiporja. Katica hirtelen odanéz és észreveszi, hogy +János az asztal alá néz.) Barátom! Most ne puskázza a leckét az +asztal alatt, Ide figyeljen! Miről magyaráztam? + +JÁNOS (összerezzen és aztán ugy ül, mint egy szepegő diák): +Nyelvtani csalódásról kérem szépen ... + +KATICA: Csak a szerelemben lehet csalódni ... de ezt még maga nem +érti--fiam ... De most aztán ide figyeljen!... Mikor Pestre +költözködtünk, legelső dolgom volt, hogy a házberendezéshez házi +poétát is beszerezzek. Ez most ott a bonton ... A legjobb +barátnémé mindjárt megtetszett. Képzelje ... a gyereknek gyönyörü +fekete szemei voltak és érthetetlen versei ... Nemsokára csak +hozzám irta a »stancáit«. Az egyiknek az volt a cime »A gazdag +koldus.« + +JÁNOS: Érdekes ... nagyon érdekes ... + +KATICA: Persze, hogy az, mert a szegény fiu csak azért volt +gazdag, mért én egyszer kézcsókra nyujtottam a kezem. + +JÁNOS (ránéz Katica kezére): Óh Katóka ... boldogság ilyen fehér, +szép kezet megcsókolni ... + +KATICA (ledugja a kezét az asztal alá): Csevegjünk most csak a +versről kedvesem. A kis poéta várta a dicséretemet. Ha azt +mondom, hogy szép, hangulatos, elkábitó, mámoritó, transponált, +dimensiós, hogy komolyan érthetetlen: evvel csak ismétlem a +barátai ujjongását, pedig én eredeti, nagyon eredeti akartam +lenni és ezért azt mondtam neki: Kedves Mester! Tudja: mi +tetszett legjobban a maga versében ...? A cime ... + +JÁNOS: A cime? + +KATICA: Igen, mert »A gazdag koldus«-ban nincsen se alany, se +állitmány, de van benne két módhatározó ... + +JÁNOS: Kérem ... ez szekunda ... Alany van benne, a »gazdag« és a +»koldus« pedig nem módhatározó, hanem jelző ... + +KATICA: Az ördög vigye el a módhatározót, jelzőt, meg a többi +nyelvtani csodát! Ha látta volna az én dus fürtü szegény +poétámat! Még a haja is le volt forrázva. Alig tudta elhebegni, +hogy ő nem is tudta, hogy nincsen benne alany és állitmány ... + +JÁNOS: Csak--állitmány ... + +KATICA (folytatva): Ő egyáltalán nem is tudja, hogy van-e a többi +költeményeiben alany és állitmány ... + +JÁNOS: És ez az ur még verseket mer irni? + +KATICA: De mennyire, csakhogy ez után már nem hozzám, hanem ujra +a barátnémhoz, az én legjobb barátnémhoz ... Hogy kissé feledjek, +azóta sokat olvasok, de most már soha sem keresem a módhatározót +... + +JÁNOS: Pedig ezt még mindig nem tudja ... + +KATICA (folytatva): Sem a tőmondatot, sem az egyszerü bővitett +mondatot és elhiheti kedvesem: azóta jobban értem, mit olvasok. +(Szünet.) + +JÁNOS: De számolni még mindig nem szeret, Katóka? + +KATICA: Nem. De ennek is maga az oka! Brr! Az a +sok kiállhatatlan számláló, nevező, tizedestört ... Elhiheti nekem, +hogy az előbbiekkel soha sem találkoztam az életben, +az utóbbival is csak akkor, ha a szakácsnénak pénzt adok +a konyhában. + +JÁNOS (csodálkozva): A törtek közül a tizedessel és +ép a konyhában? + +KATICA: Igen ... Bár igaza lehet, hogy ez se igazi +tizedes ... inkább: káplár, meit--baka ... + +JÁNOS (megfenyegeti tréfásan az ujjával): Katóka! Ez +rossz ... + +KATICA (vállat vonva): Meglehet ... a szakácsné ugyan +azt mondja, hogy jó ... + +JÁNOS: Mondja csak édes Katóka: mennyi konyhapénzt +szokott adni a szakácsnénak? + +KATICA: Tudom is én ... ahogy jön ... egyszer 20, máskor +40 koronát ... De mért kérdi? + +JÁNOS: Hogy bebizonyitsam: mégis van valami jó, amit +tőlem tanult ... + +KATICA (nagy meglepetéssel): Magától?... És mi az? + +JÁNOS: Hogy nem forintokban, hanem koronákban számit. + +KATICA: Ne higyje. Én ezt egy csinos és udvarias kereskedősegédnek +köszönhetem. Mikor előttem valakit kiszolgált,tisztán hallottam, +hogy forintokban beszélt. Aztán mikor rám került a sor, az árat +már koronában mondta. Megkérdeztem: miért tesz velem kivételt? +Udvariasan mosolygott és aztán a fülemhez hajolva ezt +sugta:--Nagyságos asszonyom annyira fiatal, hogy bizonyára már a +koronaérában született. (Hirtelen fölkel az asztaltól.) Azóta nem +is tudom, mi a forint ... (Szünet.) + +JÁNOS (mosolyogva): De én tudom ám, hogy Katóka +mikor született. + +KATICA: És ha tudja ...? (Odalép az ablakhoz.) Én tavaszkor +születtem és ime még most is tavasz van. (Mély lélegzetvétellel +szivja magába az ablakon beáradó tavaszi fuvalmat.) + +JÁNOS (közeledik hozzája): No végre ... legalább a természetrajzot +szereti ... + +KATICA: Csak a természetet ... maga oktondi ... Vagy +beszélt maga valaha természetrajz órán a tavaszról ...? + +JÁNOS (halkan): A tavaszról ...? + +KATICA: Igen. (Megragadja a tanitó karját és odahuzza +maga mellé.) Ime itt van pompázó ragyogásában, de maga +még mindig nem látja és nem érzi. (Egészen közel hajol +hozzá.) Pedig csak a kezünket kell kinyujtanunk oda, hol +fakad, zsendül és bimbózik az ifjuság, a tavasz, a szerelem ... +és nyilik az akácvirág. (Leszakit az ákácfáról virágot és azt +szórakozottan kezdi tépdesni.) + +JÁNOS (ki nagy lélekzetvétellel, szinte lihegve habzsolta +Katica szavait, a »szerelem« szónál láthatólag összerezzen, +aztán egészen Katica mellé hajol és forró, belső tüzzel): +Köszönöm édes, szép Katóka, hogy megtanitott a tavasz szépségére +... köszönöm ... (száraz köhögéssel) ...ez ...ez ...igen ugy van, +igaza van ... a tavasz a szerelem ... (hogy zavarát elleplezze: +ravaszul mosolyog) De azt már én is tudom, hogy mi az akácvirág? +(Leszakít az akácfáról egy galyat és leül egy s*zékre.) + +KATICA (hangosan felkacag): Tán egyest akar a természetrajzból? +Le akarja darálni, hogy az akácvirágnak +hány a porzója, mennyi a kocsánya? Mert azt csak nem +tudja, hogy ebbe bele lehet harapni, annyira édes? (Közben +egy virágocska leveleit leszaggatva, a törzsébe beleharap.) + +JÁNOS (őszinte csudálkozással): Ezt igazán nem tudtam. + +KATICA: Nem is tanitott maga soha olyat, ami édes ... + +JÁNOS (fejét hirtelen mellére szegzi, aztán nagyon szomoruan): +Hogyan is tanithattam volna, hiszen mind e mai +napig én magam sem tudtam; mi az, hogy édes ...? + +KATICA (egy pillanatra meghatottan mosolyog, aztán +hátba üti Jánost): Hát mit tud tanitóbácsi? + +JÁNOS (föleszmél): Én ... én is tudok valamit. (Groteszk +mosollyal) Tudom, hogy az akácvirág a szerelmesek +jövendőmondója ... Kérem ... akinek már nagy lánya van: +ezt is tudja. (Letép egy ágat és annak leveleit a »szeret--nem +szeret« játék szabályai szerint tépdesi; halkan, nagyon +groteszkül és láthatólag drukkolva, hogy mi lesz az eredmény) +--Szeret ... nem szeret ... szeret ... nem szeret ... + +KATICA (fölébe hajol és halkan a fülébe sugva, folytatja): +--Tiszta szivből ... igazán. + +JÁNOS (folyton tépdesve a leveleket):--Szeret ... nem +szeret (a végén páratlan levél maradt; hirtelen görcsös vonaglással +leszakitja és nagyon szomoruan.) Későn ... (Maga +elé mered.) + +KATICA (meghatva néz reá. János ráveti a szemeit és +reszkető karjait nagy izgatottság közepette feléje nyujtja. +Katica kisiklik ölelő karjaiból, kacagó trillába kezd és János +orrát meglegyinti az akácvirággal): Maga kis csintalan ... + +JÁNOS (nagyon zavartan): Csak a virágot akartam ... +olyan jó illata van. + +KATICA: Meghiszem azt. (Leszakit belőle és János gomblyukába +tüzi. Közben János mindenáron meg akarja csókolni +a kezét; de Katica ügyesen kisiklik a kezei közül.) Látja az +illat is kellemes és édes ... ezt pedig maga is tudja ... + +JÁNOS (boszankodva, hogy a kézcsók nem sikerült): Hát +van orrom ... + +KATICA (pajkosan): De van ám ... és mégse tanitott +soha róla ... (Kis szünet után.) Hja, az iskola mindenre tanit, +csak arra nem, ami pedig az életnek szépsége, boldogsága +és ifjusága ... + +JÁNOS: És mi az? + +KATICA: Három varázsige: a hangulat, a szin és az +illat ... + +JÁNOS (halkan ismétli): A hangulat, a szin és az illat ... +(Megszagolja a gomblyukba tüzött virágot) ...De én az +akácvirág illatot, még az ablaknyitás előtt is éreztem ... rögtön +mikor Katóka ide belépett. + +KATICA: Igen ... ez a kedvenc parfümöm. (Fölemeli a +lovagló pálcát, melynek gombja parfümös flacon; megnyomja +és hirtelen ráhint János ruhájára.) + +JÁNOS (hirtelen felszökik helyéről): Hova gondol, Katóka? + +KATICA: Hát nem kedveli az ákácillatot? + +JÁNOS (nagyon zavartan): Igen ... sőt tavaszi szinekben, +szerelmi hangulatban nagyon ... nagyon. Milyen kár, +hogy hamar elpárolog. (Egy ötlettől megragadva, előrántja +zsebkendőjét) Ide is! + +KATICA (ráhint a zsebkendőre). + +JÁNOS: Köszönöm ... nagyon köszönöm ... Ugy-e, egy +cseppnek illata is soká eltart? + +KATICA: Hetekig ... + +JÁNOS (nagyon boldogan): Hetekig ... köszönöm. (Nagy +gonddal rakja össze a zsebkendőt, vigyáz, hogy ránc ne +maradjon és aztán gonddal elteszi.) + +KATICA (mosolyogva): Pedig kedves tanitó bácsi, valaha +ki nem állotta a parfümöt. Emlékezem, tanitvány koromban, +pedig akkor is ákácillat volt a kedvenc illatszerem ... +(körülnéz a szobában és meglátja a szekrényhez +támasztott nádpálcát) de nini, még mindig itt van ez az +aljas kinzó szerszám! (Kezébe kapja és ráüt a tanitó vállára) +Bizony kedvesem, mert egyszer nagyon be voltam parfümözve, +evvel vágott rám ... de nagyon ... ugy hogy +nyoma maradt ... és képzelje: ez a nyom örökre elcsufitotta +a dekoltázsomat. + +JÁNOS (mohón): A dekoltázsát? + +KATICA: Igen. (Kacéran) Vagy tán a tanitó bácsi nem +is tudja, mi az a dekoltázs? + +JÁNOS: Én ne tudnám ... Mikor a nők báli ruhában +felül egészen mesztelenek. + +KATICA (rávág a pálcával): Szemtelen. Ugy kell mondani: +a hölgyek nyaka, válla, keble fedetlen ... + +JÁNOS (nagyot nyel): Szép lehet ... De hogy a magáé +nem ... hogy az ütésemmel tönkretettem ... annak csak most +örülök igazán ... + +KATICA: Ejnye ... mért? + +JÁNOS (mereven a szemébe néz, elfojtott szenvedélylyel): +Mert nemcsak én nem láthatom, hanem más se látláthatja ... + +KATICA: Tanitó bácsi máris féltékeny ... kissé korán ... +és aztán nem egészen igy van: a toalettjeimet ugy készittetem, +hogy csipkével, szalaggal azt a helyet befedetem ... + +JÁNOS: Hát olyan csunya? + +KATICA: Nem ... csak megvan a nyoma. + +JÁNOS (folyton nagyobb izgalommal; szaggatott hangon +beszél): Vörös? + +KATICA: Nem ... fehér ... fehérebb mint a karom. + +JÁNOS (Katica karja után kap mohó vággyal, de Katica +elhuzza): Fehérebb?... ugyan ... hogyan ... (Katica kezeire +kidülledt tekintettel néz.) A maga szép keze, karja +nagyon fehér, hófehér ... + +KATICA (mosolyogva): Elég fehér ... + +JÁNOS (most már a férfivágy tüzében, alig tudja mit +beszél): Meg gömbölyü ... rózsás, formás ... sima, bársony +puha ... (Katica mosolygós arcára téved tekintete, hirtelen) +Nem--Katóka--a folt nem fehérebb ... + +KATICA: De ha mondom ... + +JÁNOS: Nem ... mert az vörös, csunyán vörös ... + +KATICA: És ha még sem vörös? + +JÁNOS: Akkor ... (megakad. Kinos szünet; aztán zavart +mosolylyal kivágja magát) nem botütés ... nem én vagyok +az okozója ... természetes, hogy nem én vagyok ... Katóka ... +Mondja: Hol van a nyoma? + +KATICA (a jobb felső karjára mutat):Itt! + +JÁNOS: Megláthatnám ...? + +KATICA (megfenyegeti az ujjával): Tanitó bácsi, nem +szabad rossznak lenni ... + +JÁNOS (zavartan): Nem ... isten bizony nem ... De a +bálokban, azoknak, szabad ... mi? + +KATICA: Az más ... (szemébe néz) Aztán mért akarja +látni ...? De igazat mondjon tanitó bácsi ...? + +JÁNOS (a legnagyobb izgalommal): Hogy vörös-e?... +(Türtőztetve magát) Ha fehér ... akkor nem botütés ... a +gazság akkor nem az én lelkemen szárad ... + +KATICA (mosolyogva): Csak ezért ...? + +JÁNOS (rekedten hörögve): Igen ... mutassa Katókám ... mutassa ... + +KATICA (Kacér; mosollyal): Ha csak ezért, akkor megmutatom. +(Lassan fölkezdi türni a jobb kar ujját, egész a +vállig feltürte és rámutat a kar felső részére.) + +JÁNOS (ki eddig alig birt éhes vágyának parancsolni, +most mohón, kidülledt szemekkel megragadja Katica karját +és hirtelen rátapad egy hosszu, vonagló, szenvedélyes +csókkal oda, ahova Katica mutat.) + +KATICA (halk, ijedt sikoltással): Megőrült?... Ereszszen!... +(Ki akarja szabaditani a karját, de János vasmarokkal +tartja és csókolja ott, ahol éri le egészen a kézcsuklóig.) + +JÁNOS (lihegve, egész testében megreszketve, ujjaival +végig simitja kéjes borzongással Katica kezeit, miközben +Katica bosszus idegességgel lerángatja karjára a ruhát, János +még egy tüzes csókot nyom a kezére, aztán lerogy +a karosszékbe. Kinos szünet néhány pillanatig. Aztán elfojtott, +szaggatott zihálással): Csak az ütés helyét akartam ... +De bennem már előbb pezsgett, forrt és száguldott a +vér ... Akácvirág tikkadt illata eltemette az eszemet ... Mámoros +tavaszi hangulatnak tüzes szinei szikrázva, tülekedve +keringtek bennem ... velem ... ellenem és aztán vad vágygyal +csókoltam, asszonyi vállat, asszonyi kart ... (Nagy, siró +szomorusággal) Én ugy se csókoltam még soha fiatal, fehér, +formás, meztelen vállat, meztelen kart ... + +KATICA (lábával dobbant): Csend! (Szünet. Nagyon halkan.) +És a felesége ...? + +JÁNOS: Eh!... Mért emliti épen most azt a szegény, +szürke, elfáradt öreg asszonyt? + +KATICA: Tanitó ur szégyelje magát! + +JÁNOS: Katicám ... édes ... tudom, hogy nyomorult vagyok ... +de még--férfi vagyok! (Maga elé mered.) + +KATICA (a szék karfájára ülve, kacéran ráhajol, hajával +érintve János arcát): Ép ezért ne Rizácska erkölcsét +féltse tőlem, hanem a magáét tanitó bácsi. (Kedves mozdulattal +a kezét nyujtja.) + +JÁNOS (hódolattal megcsókolja a kezét, nagyon zavartan): +A tavasz ... higyje el ékes Katica, ennek csak a tavasz +az oka ... + +KATICA (mosolyogva): Igen ... a tavasz ... ép ezért--csukja +be kérem az ablakot. + +JÁNOS: Minek?... Hiszen olyan jól esik a tüzes, forró +fejemnek ez a friss tavaszi levegő. + +KATICA (nagy nyomatékkal): Ép azért ... (Zaj a szomszéd +szobából. János és Katica rendbe szedik magukat.) + + +János, Katica, Ida, Riza, később Jenő + +IDA (kinyitja a baloldali ajtót, belép; utána Riza kezében +a regénnyel. Mindketten ünneplőbe vannak öltözve. +Jenő szepegve be-bekandikál az ajtón): Bocsánat, de a férjemnek +már az iskolába kell mennie. + +JÁNOS (megnézi óráját): 10 perc mulva 2 óra. + +KATICA (közben derült vidámsággal kezet fogott Idával +és megcsókolta Rizát. A bekandikáló Jenő felé megy, +de az beszalad előle, ő utána.) + +JÁNOS: Jobban rá kellett volna vágnia! + +IDA: Mért? + +JÁNOS: Kővel dobálta meg a lovat ... + +IDA: A rossz gyerek ... + +KATICA (kézen fogva Jenőt, kijön vele a szobából): +Ne bántsák. Mi már kibékültünk. + +JENŐ: De lovas katonát is! + +JÁNOS: Csókolsz kezet, te haszontalan lurkó! + +JENŐ: Azután ... Katica néni ... kocsit is ... lovat is? + +KATICA (mosolyogva): Azt is! + +JENŐ: Ide a kezét! (Megfogja Katica kezét, ki e közben +Jánossal halkan beszélget és egy cuppanós csókot nyom +rá és trillázva Rizához szalad.) + +IDA (ki éber figyelemmel kiséri Katica és János halk +beszédjét): János ... + +JÁNOS (fölrezzen): Tessék ...? + +IDA: Katica szives lesz kissé elfordulni, hogy levethessed +a szalonkabátot. + +KATICA: Kérem, én már ugy is távozni akarok. + +JÁNOS (hevesen): Maradjon kérem. Haza kisérem. (Katica +mosolyogva elfordul és odamegy Rizához. János e közben +már-már leveti a szalónkabátot, mikor megüti orrát a +kabátból kiáradó parfüm; mély lélegzettel magába szivja, +majd a zsebkendőjét is előveszi és annak illatát is magába +szivja. De mikor észreveszi, hogy Ida folyton kémleli, +láthatólag összerezzen, de aztán nyugodt, természetes +hangon) Nem vetem le ... ez melegebb ... nem kell legalább +felöltőt huznom. (Odamegy Katicához és Rizához, +közben még vidám kedvvel meg-megszagolja a gomblyukba +tüzött virágot.) + +KATICA (eközben Rizával halkan beszélgetett. Meglátja +János közeledését, félhangosan): No majd meglátja, Rizácska ... + +RIZA (fejét rázza): Lehetetlen ... Jobb, ha nem is +szól neki. + +KATICA (mosolyog, nem felel; aztán a hozzájuk érkező +Jánoshoz): Ezt a könyvet is én küldtem ... Rizácska +bátran elolvashatja, az én felelősségemre ... + +JÁNOS: Ugy ... akkor csak olvasd, lányom ... hálásan +köszönöm, kedves Katica ... + +RIZA (nagy örömmel): Édes ... (Megcsókolja Katicát, +ki Jánossal ujra halkan beszélget.) + +IDA (aki tovább is aggodalmasan figyeli Jánost és Katicát, +eközben Jenőnek halkan sug valamit, rámutatva a +nádpálcára. A »Katica« szóra Ida láthatólag összerezzen, elhalón +suttogja): Katica ...? + +JENŐ (eközben a nádpálcát az apjához viszi). + +JÁNOS (mikor hozzáér Jenő keze): Mi az? (Meglátja a +pálcát, zavartan) Vidd vissza!... Nem kell! + +KATICA (elfordul, halkan nevet). + +IDA: Nem viszed magaddal? E nélkül még sohasem +mentél az iskolába, János? + +JÁNOS: De ha mondom, hogy nem kell. + +JENŐ (örömében ugrál): Ojé! Ez annyi, mint egy lovas +katona! (Megfogja apja kezét és huzni kezdi.) Miért nem +megyünk már, édesapám?... Ugy szeretek ma iskolába +menni ... + +RIZA: Apa, mondd: miről akarsz ma magyarázni? + +JÁNOS (odalép az ablakhoz, de szemeit nem veszi le +Katicáról): A tavaszról, édes lányom, az ifju, zsendülő tavaszról ... + +RIZA (odaszalad hozzá és átöleli): Óh tanits meg engem +is a tavasz szépségére, édes, jó apám. + +JÁNOS (gyöngéden megsimogatja Riza haját): Hát tudod, +édes, kis Rizám: mi a hangulat, a szin és az illat ...? (Riza +fejével nemet int. János elmerülve magyaráz.) + +IDA (eközben a szin elején szemrehányóan Katicához): +Mit csinált, Katica, a férjemmel? + +KATICA (mosolyogva rámutat Jánosra és Rizára) Tán +jobb apát és jobb tanitót. + +IDA: De ő nemcsak apa és tanitó, hanem férj is, az +én rossz, csapodár férjem. + +KATICA (vállát vonogatva): Engem ne vádoljon ezért ... +én erről nem tehetek. + +IDA: Istenem ... tudom, hogy maga jó ... ne nehezteljen +rám ... de édes Katica, én olyan boldogtalan vagyok. +(Könnyeit törli.) + +KATICA (meghatva): Ne sirjon, kedves tanitóné ... + +IDA (elkeseredetten): Hát mit csináljak? + +KATICA (egy pillanatra gondolkozik, aztán nagyon határozottan): +Csukja be az ablakot! + +IDA (nagy csudálkozással): Az ablakot ...? + +KATICA (ujra nagy nyomatékkal): Igen, az ablakot! +És ha az ura velem akarna távozni, hivja vissza! (Kezet +fog vele, aztán odalép Rizához, karját karjába ölti és a +jobboldali ajtó felé vezeti. János követi őket Jenőt kézenfogva. +Katica abban a pillanatban nyitja ki a bejárat ajtaját, +mikor Ida ép a második ablakot is betette. A szobában +homály van, csak a nyitott ajtón át hatol be a tavaszi +napsugár és fényözönbe vonja a küszöbnél álló csoportot.) + +IDA (eközben a homályos szobában leül a pamlagra és +onnét szomoru, halk hangon): János ... Jenő kezet se csókolt ... + +JÁNOS (kelletlenül, de mégis parancsolólag): Csókolj +kezet! + +JENŐ (durcásan bemegy és kezet csókol). + +IDA: Jánosom, te se bucsuztál el tőlem. (János meghökken +és aztán habozva néz Katicára.) + +KATICA (nyomatékkal): Bevárom a tanitó urat! + +JÁNOS (mohón): Köszönöm ... rögtön jövök. (Sebbel-lobbal +bemegy. Katica csak erre várt. Átlépi Rizával a küszöböt +és nesztelenül beteszi maga után az ajtót. A szoba +homályos. Közben János Idához ért.) Gyorsan ... nincs időm ... +Mi bajod ...? + +IDA (nagy szomorusággal): Az én bajom, János ... + +JÁNOS (eközben megfogja Ida kezét, mintha ajkához, +akarná vonni, de aztán meggondolja magát, csak kissé megszoritja +és elereszti. Ida keze lehanyatlik. János ezután megfogja +a türelmetlenségében toporzékoló Jenő kezét és lohol +vele az ajtó felé.) + + +János, Ida, Jenő és Riza + +RIZA (épen belép). + +JÁNOS (megdöbbenve): Katica ...? + +RIZA: Elment. + +JÁNOS (meginog, rekedten): Merre? + +RIZA: Érte jött a kocsi és elhajtatott. (Nyugodtan leül +az asztalhoz és fellapozza a könyvet, olvas.) + +JÁNOS (egy pillanatig dermedten áll. Aztán mély sóhajjal +összerázkódik.) + +IDA (ki feszülten figyel rá): Fázol, János? + +JÁNOS (halkan, nagyon szomoruan): Fázom ... óh a +csalfa napsugár ... (Az ablakra mered) már nincs is itt ... +eltünt ... olyan korán van és máris este van ... + +IDA (halkan, önmagában): Este van. + +JÁNOS (odamegy a ruhafogashoz, leveti a szalónkabátot, +a virágot kiveszi a gomblyukból): Ez még nem tavasz ... + +IDA (sohajtva): Nekünk már sohse lesz tavasz, János ... + +JÁNOS (összeborzong. Nem szól semmit. A virágot a +földre dobja, rátipor. Nagy sebbel-lobbal ráveszi a másik +kabátot, aztán rá a felöltőt. A pálcát a kezébe kapja és +a másik pillanatban becsapja Riza orra előtt a könyvet.) +Mondtam már, hogy ne olvass! (Riza dühében sirni kezd.) + +JENŐ (észrevéve a nádpálcát, ijedten): Édesapám, a tavaszhoz +nem kell nádpálca! + +JÁNOS (rávág): Mars! Majd adok én neked tavaszt! +(Kivezeti a siró Jenőt és becsapja az ajtót.) + + +Ida és Riza + +IDA (felkel helyéről): Ugy fázom. + +RIZA (könnyeit törli): Kinyissam az ablakot? + +IDA (eközben a szekrényhez ment és kivett abból egy +kis dobozt.) Hagyd, Rizám, én ennél melegszem. (Leül Rizával +szemközt. Kis kulcsot vesz elő, mely vékony láncon +a keblén csüng és avval kinyitja a dobozt. Elsárgult leveleket +vesz ki belőle. Miközben az egyiket olvassa) Miért +sirsz, lányom? + +RIZA (könnyeit törli): Hogyne sirnék ... pedig ugy örültem, +hogy apa már nem a régi ... + +IDA (feltekint az olvasásból; sóhajtva): Bárcsak olyan +volna, mint a régi ... (Könnyeit törli) + +RIZA: Anyuskám, hát te mért sirsz? + +IDA (könnyben uszó szemekkel): Apád szerelmes levelei ... + +RIZA (felpattan, odamegy lábujjhegyen anyja háta mögé, +átöleli és félhangosan a levélből olvassa): »Édes, egyetlen +szerelmem« ... Apa is igy kezdte ...? (Ida szomoruan bólintgat. +Csönd.) + + + + +POMPEJI UTOLSÓ ÉJE + +EGYFELVONÁSOS VERSESTRAGÉDIA + +IRTA HORVÁTH ÁKOS + + +SZEMÉLYEK + +LESBIA +TITUS +LENTULUS +RÓMAI IFJU +MÁSIK RÓMAI +RÓMAI NŐ +EGY ASSZONY +HIRNÖK +MÁSIK HIRNÖK +HARMADIK HIRNÖK +ÖREG RÓMAI +EGY LEÁNY +ÖREG EMBER +LEÁNYOK, ASSZONYOK, FÉRFIAK, RABSZOLGÁK + +Történik Kr. u. 79-ben + +Nyilt csarnok. Virágfüzérekkel diszitett oszlopok között +a tenger és a háborgó Vezuv látszik.--Este. A termet +fáklyák világitják be. Mámoros nők és férfiak hevernek +szerteszét a nyugágyakon. Rabszolgák virágokat szórnak s +tialokat szolgálnak fel.--Lesbia, ébenfekete haju, fiatal, +karcsu lány, az egyik oszlophoz dőlve az öblöt és a lángoló +hegyet nézi.--Lentulus jobbról egyedül áll s komoran +maga elé bámul.--Titus halkan Lesbiához beszél, +aki alig veszi őt észre. + + TITUS: + +Mondd, Lesbia, mért nem hallgatsz reám? +Rózsás füled mért nem fogadja be +A hangomat?--Bántottalak talán? + + LESBIA: + +Hangod érdes,--az ő hangja zene. + + RÓMAI IFJU: + +Jupiterre, ez a bor édesebb! +Igyál, Caius,--ugysem lesz reggeled! + + TITUS: + +Szép Lesbia, legalább nézz reám! +Komor lesz és sötét az éjszakám, +Ha nem tekint felém tüzes szemed... + + LESBIA: + +Mért nézzek rád, ha ő rá nézhetek?! + + MÁSIK RÓMAI: + +Hattyupehelynél puhább a kebled-- + + RÓMAI NŐ: + +Dőlj az ölembe, én majd legyezlek! + + TITUS: + +Óh Lesbia, egyre közelg a vég.-- +Szenvedés volt miattad életem,-- +Csókolj meg hát,--égek a csókodért... + + LESBIA: + +Üdvöt csak az ő csókja ad nekem. + + HIRNÖK: + +Titus, siess, házad lángot vetett-- + + TITUS: + +Emésztőbb láng pusztitja lelkemet. + + LESBIA: + +Nem mégy haza? + + TITUS: + + Nem, mert téged nézlek-- + + LESBIA: + +Hagyj magamra, untat a beszéded. + +(Titus szomoruan, lesütött fejjel Lentulushoz megy, de onnan +is Lesbiát nézi.) + + RÓMAI IFJU: + +Töltsd tele kelyhed vérszinü borral, +Égjen az ajkad, forrjon a véred! + + MÁSIK RÓMAI: + +Vesszen a bánat, félre a gonddal! + + TÖBBEN: + +Éljen a mámor! Éljen az élet! + + TITUS (Lentulushoz): + +Lesbia ma álmodó és halvány-- + + RÓMAI NŐ: + +Csókot nekem! Szomjazom a csókra! + + LENTULUS: + +Teste fehér, mint a tubarózsa... + + TITUS (Lesbiát nézve): + +Lesbiának mosoly játszik ajkán.-- + + RÓMAI IFJU: + +Hé Lentulus, szinültig a kelyhed, +Mért nem iszol? Lentulus?! + + LENTULUS: + + Felejted, +Hogy nem mindig lehet felejteni?! + + ÖREG RÓMAI: + +Hej leányok! Adjatok csak neki +Édes csókot! + + TITUS: + + Hagyjátok magára. + + EGYIK LEÁNY: + +Ajkán csókom keserüvé válna. + + LENTULUS: + +Feljött a hold a füsteflhő megett-- + + TITUS: + +Lesbiának márvány keze remeg... + + LENTULUS: + +Karcsu nyaka ragyogó, hófehér-- + + TITUS: + +Mint a rózsa, melyet az esti szél +Körülölel, ugy reszket gyenge válla-- + + EGY LEÁNY: + +Miért néztek ti folyton Lesbiára? +Ő kőszivü és vére sem pezseg, +Ajka sápadt és bánatos szeme-- +Ma éjszaka engem öleljetek! +Ki tudja, a reggelt megérjük-e?! + + TITUS: + +Egy holdsugár sötét hajába tévedt... + + A LEÁNY: + +Észre sem vesz, hiába várod, téged-- + + TITUS: + +Mostan leült,--az árnyék eltakarja-- + + LENTULUS: + +Lesbiának mosolyog az ajka... + + EGY RÓMAI: + +Ugy, ugy, csókolj, ölelj át, Cluvia! + + LENTULUS: + +Ide nézett, mosolyog, elpirult-- + + TITUS: + +Talán rád vár, Lentulus, menj oda-- + + LENTULUS: + +Most nem megyek, jókedvem füstbe fult,-- +Mint a vampir, szivemen ül a vész-- + + TITUS: + +Menj Lentulus! Mosolyog, egyre néz, + + LENTULUS: + +Holtak leszünk, Titus, reggelre mind! + + TITUS: + +Feledd el, ha Lesbia rád tekint, +Bár nézne rám! + + EGY RÓMAI: + + Lentulus! + + TITUS: + + Menj oda! + + A RÓMAI: + +Mért vagy sápadt? A félsz szivedbe szállt? + + TITUS: + +Most is rád néz és bibor ajakát +Harapdálja fehér, gyöngysor foga... + + LENTULUS: + +Nevetéset fojtja el biztosan-- + + TITUS: + +Nem gondolom. Inkább haragra gyult-- + + HIRNÖK: + +Tiberius villája romba van! + + MÁSIK HIRNÖK: + +Egy lávakő az átriumba hullt! + +(Földalatti moraj hallik. Kivülről jajgatás. A teremben levők +elszörnyednek.) + + LESBIA (átszellemülve): + +Boldog vagyok! Ma lesz tehát a nap! + + HARMADIK HIRNÖK: + +Elöntötte körül az utakat +A láva már--menekülés sehol! + + LENTULUS (sápadtan): + +Hallod, Titus? + + TITUS: + + Hallgass! Lesbia szól,-- + + LESBIA: + +Boldog vagyok! Az óra közeleg... +Szép Lentulus, ma a tied leszek! + + EGY RÓMAI (kitekintve): + +Az utcákon hamueső szakad! + + LESBIA (Lentulushoz lépve): + +Végre, végre itt van a pillanat, +Melyben a kín és mámor egybeforr, +Melyben mienk mennyország és pokol,-- +Amely megöl és mégis üdvöt ad.-- + + EGY ASSZONY (berohanva elájul): + +Irtózatos! + + LENTULUS: + + Lesbia, csókodat +Nem élvezem, mikor közelg a vég... + + LESBIA (egyre szenvedélyesebben): + +Kérted csókom pirosló, szent tüzét, +S én az élő nem adtam meg neked, +--Nem akartam lenni a kedvesed! +De most, hogy a halálnak napja van: +Forró vágyban neked adom magam! + + EGY RÓMAI: + +A füst terjed... + + LESBIA (elsápadva): + + Lentulus! Mondd, mi lelt? +Te félsz talán? + + LENTULUS: + + A halál rám lehelt +És megfagyott a mosoly ajkamon,-- +De már vége--egy percig volt csupán. + + HIRNÖK: + +Lentulus, a palotád puszta rom! + + LENTULUS (erőltetett jókedvvel): + +Hé, bort ide! Szerelmünk ajakán +Feledjük el, hogy köztünk a halál! + + TITUS: + +Te boldog vagy, téged Vele talál, +Mégis sápadsz és a hangod remeg-- + + RÓMAI IFJU: + +Igazad van, Lentulus, töltsetek! + + RÓMAI NŐ: + +S daloljatok, a bánat mit sem ér! +Boldog, aki vigan s gyönyörben él! + + TITUS: + +S még boldogabb, aki gyönyörbe hal... + + LENTULUS: + +Virágillat, édes csók, tréfa, dal +Némítsa el szivünkbe mind a gondot... + + MÁSIK HIRNÖK: + +--Dolabella villája összeomlott!! + + LENTULUS: + +Eh, ki bánja! + + LESBIA: + + Ne is hallgass oda-- + + LENTULUS: + +Hozd vissza hát elszállott kedvemet! +Daloli nekem valamit, Lesbia! + + LESBIA: + +Lentulus, te elfeledsz engemet, +Ha a halál sötét szárnya suhog... + + LENTULUS: + +Lehangolnak a fekete romok... + + LESBIA: + +Majd felvidit ajkam piros dala! + + LENTULUS: + +Igen, igen,--daloli csak, Lesbia! + + LESBIA (dalol): + +Töltsd tele égő, vérszinü borral +Lobogó vágyad aranypoharát, +Oltsad a szomjad lángoló csókkal, +Kérve a párod bibor ajakát!-- +--Testem a vágytól tüzesen ég-- +Evoé! Szép vagy! Isteni szép! + +Szedd tele húsos hó-liliommal +Lobogó mámor piros serlegét,-- +Öleld át forrón, erős karoddal +Remegő párod puha termetét! +--Liliom és csók szedni való-- +Evoé, csókom isteni jó! + + MIND: + +Evoé, evoé, gyönyör az élet, +Gyönyörben érjen életünk véget! + + LESBIA: + +Emlékezel? Több mint egy éve már, +Hogy ajakad ajkam csókjára vár-- + + LENTULUS: + +És nem adtál! + + LESBIA: + + De most, hogy meghalok: +Halálomban egész tied vagyok!! + + LENTULUS: + +Mi a multban szép álom volt csupán-- +Csodás való Pompei ravatalán!-- + + LESBIA: + +Szép Lentulus, nem érhet ugy a vég, +Hogy ne legyek egészen a tiéd! + + EGY RÓMAI: + +Jupiterre, megremegett a föld! + + MÁSIK RÓMAI: + +Meneküljünk! A csarnok összedőlt! + + HARMADIK: + +A tető ég! + + NEGYEDIK (befutva): + + A kert tüzet fogott! + + ELSŐ: + +Verres háza még épen áll amott, +Pincéje jó! + + MÁSIK: + + Az utcán láva foly! + + LESBIA (Lentulushoz): + +Két karoddal erősen átkarolj, +S ugy várjuk, mig szétfut a gyáva had! + +(A mulatók mind riadtan menekülnek, csupán Titus és Lentulus +marad a teremben. Lentulus ijedten kitekintget, Titus szomoruan +Lesbiát nézi. Lesbia szenvedélyesen Lentulushoz +lépve, kezeit megragadja.) + + LESBIA: + +Végre, végre itt van a pillanat! + + LENTULUS (zavartan): + +Igen, igen,-- + + EGY RÓMAI (futva): + + Dőrék, a házba égtek! + + LESBIA: + +Most kezdődik számomra csak az élet! +(Körülnézve) +Nincs senki már, aki tanuja lenne, +Hogy átölelsz forró, szent szerelembe'... + + LENTULUS: + +Menjünk innen, Lesbia! Pillanat, +És a tető lángolva ránk szakad! +--Nem magamért, érted félek csupán... + + LESBIA (gunyosan): + +--S a te arcod lett mégis halovány?! +Az enyém, nézd, pirosló, mint a rózsa... + + TITUS: + +Csodás álmok rejtelmes álmodója +Fehér lelked... Lesbia, értelek! + + LENTULUS: + +Nem meghalni, élni vágyom veled, +Nem egy percig,--örökre kell nekem +A te csókod... Lesbia, jöjj velem,-- +Még nem késő, megmentjük életünk', +Aztán együtt-- + + LESBIA (szenvedéllyel): + + Mindnyájan elveszünk! +Menekülés nincs,--Lentulus--sehol! + + TITUS (Lentulushoz): + +Szerencsétlen! Te még gondolkodól, +Mikor forró csókkal vár kedvesed?! + + LESBIA: + +Igen Titus, igazad van neked, +A szenvedélyt megyilkolja az ész-- + + LENTULUS: + +--Az élet vig és a halál komor, +Miért hivod? Jöjj! + + LESBIA: + + Lentulus, te félsz?! + + LENTULUS: + +Én? Nem, dehogy!--Vérszinü, régi bor +Gyujtsa lángra agyam rideg szavát, +Hadd higyjem, hogy a halál messze még! +--Add Lesbia ajkad szüz biborát! + + LESBIA (megcsókolva): + +Igy, Lentulus, igy vagy nekem te szép! + + LENTULUS: + +Csókolj, ölelj! Ne tudjam, hogy az óra, +Melyben karom először átkarolja +Szüz testedet,--remegő, tiszta vággyal-- +Együtt száll el lelkünk vég-sóhajával... + + LESBIA: + +Végre, végre előttem áll a férfi, +Aki lelkem--sokára bár, de--érti, +Ki rajongva hal meg szivem felett... + + TITUS: + +És én talán nem értem lelkedet?! + + LESBIA: + +Menj, Titus, te barátom vagy csupán,-- + + LENTULUS: + +Tied a mult, a mienk a jelen... + + LESBIA: + +Nászéjünk van Pompei ravatalán,-- + + TITUS: + +Nektek gyönyör,--halálos kín nekem... + + LESBIA: + +Menj, menj, Titus! Mint irigy, barna felleg +Miért állasz tüzes napom elé? + + TITUS: + +Igazad van,--koldulni bús szerelmet +Most nem való. Váljon hát semmivé +Pompejivel reményem, hitem, álmom... +Félreállok.-- + + LESBIA: + + A szörnyü pusztuláson +Kacag szivem, mert forróbb lánggal ég, +Mint a Vezuv, és szemem fényesebb, +Mint tört fénye, melyet az égre vet.-- + + LENTULUS: + +A vágy tüzes, pirosló köntösét +Boritja rám ajkad izzó szava,-- +Te vagy a kín és mámor, Lesbia, +A halálban az öröklét te vagy! +Menyországba tévesztő kárhozat! + + LESBIA: + +Végre, végre, Lentulus! + + LENTULUS: + + Mintha szállnék +Tüzes szárnyon--mámorfelhők felett-- + + LESBIA: + +Csitt, csitt, ne szólj,--a csókod édesebb, +Ha mit se szólsz.-- + +(Az oszlopok mögül szomoru, fiatal leány lépdel elő, merően +a földre nézve, mintha keresne valamit. Hosszu haja kibontva +hull alá, ruhája összetépve.) + + A LEÁNY: + + --Fekete, gyászos árnyék,-- +Égő romok,--rezgő föld,--tüzeső,-- +--Halott család,--halott sziv,--halott isten,-- +Égő város,--tüzhegy,--izzó mező-- + + LENTULUS: + +És égő sziv! + + LESBIA: + + Csókolj hát! + + A LEÁNY: + + --Szive sincsen,-- +Rejti, rejti fekete, gyászos árnyék,-- +Halott álom,--halott sziv.--Mintha járnék +Lelkek között,--nehéz, sulyos a lég.---- +--Halott isten-- + + LENTULUS: + + Csodálatos beszéd... + + A LEÁNY: + +Szeretkeztek? Mámortól, vágytól égtek? +Az ég s a föld átkozott frigyre léptek, +S ma válnak el... + + LENTULUS (komoran): + + Hallod? + + LESBIA: + + A félelem +Vehette el szegénynek az eszét,-- + + LENTULUS: + +Szivembe tép-- + + LESBIA: + + Fehérlő keblemen +Keress vigaszt! + + A LEÁNY: + +--Mert hütlen lett az ég,-- +És megrepedt a föld égő szive, +S most vonaglik, mint én,-- + + LESBIA: + + Borulj ide! + + LENTULUS (a leányra figyelve): + +Halld csak! + + A LEÁNY: + + --Mint én,--mint az én bús szivem,-- + +(Fájdalmasan) + +Légy átkozott, te ég, légy átkozott! +Hütlenséged kínos halált hozott +Szerelmemre! Elvetted mindenem! + + LESBIA: + +Nézz már reám! + + LENTULUS: + + Nem, nem, most nem tudok! + + A LEÁNY (felzokogva): + +Cornélius! Felelj, szólj, merre vagy? +Égő lángban, sötét romok alatt +Keres sirva szegény menyasszonyod! + + LENTULUS: + +Boldogtalan! + + A LEÁNY: + + Szerelmem, jöjj elő! +Sehol sincsen!--Rengő föld,--tüzeső-- +Halott család,--halott sziv,--halott isten,-- +Égő város,-- + + LENTULUS: + + Hallod? + + A LEÁNY: + + Óh kegyetlen +Fekete ég, add vissza holtamat! + + LESBIA: + +A halálban a csókom üdvöt ad-- + + LENTULUS: + +A csókodban a halál ize van,-- +Szép Lesbia, tanits felejteni... + + A LEÁNY (kivülről hallik): + +Cornélius! + + LENTULUS: + + Kedvesét keresi +Szegény leány! + + LESBIA: + + Látod,--boldogtalan, +Mert nem halhat csókolva kedvesét.-- + + LENTULUS: + +--Nézd Lesbia, jobb élni szerelemben, +Mint szeretni egy óráig, azért, +Hogy a láva örökre eltemessen... + + LESBIA: + +S ha csókollak, te gondolkodni tudsz? + + LENTULUS: + +Ajkam csókol és a szivem szeret, +Testem forró, szent mámorban remeg, +De az agyam-- + + LESBIA: + + Mondd ki, remegve futsz +A vész elől s csókom nem élvezed.-- + + LENTULUS: + +Mikor látok vonagló, bús szivet, +Melyet gyötör halálos fájdalom: +Jéggé dermed a csókod ajkamon. + + LESBIA (hizelegve): + +Nézd, elment már,-- + + LENTULUS: + + S hogyha elképzelem, +Hogy szép tested, amely még csupa élet, +S melyet most még szerelmed vágya éget,-- +--A halálé,--hát elszorul szivem... + +(Titus, ki eddig szótlanul egy oszlophoz dőlve figyelte őket, +hirtelen előlépve, az elfojtott szenvedélytől remegve szól +Lesbiához.) + + TITUS: + +Szép Lesbia, miért is méltatod +Őt szóra még? Remegő, bús fejét +Mért fogja át ölelő két karod?! +--Gyermek ő még s éretlen, kis szivét +A félélem szaggatja s futni vágyik... + + LESBIA (meghatottan): + +És te itt vagy és őrzöl önfeledten! +Arcod tüzes, szemedből vágy sugárzik... +Titus, Titus! + + LENTULUS (ingerülten): + + Elég már! Mert ti ketten +Nem tudjátok felfogni a veszélyt, +Engem, mivel eszemre hallgatok: +Kigúnyoltok.--Tekintsetek no szét, +S lássátok, hogy Pompeji már halott... +--Az utca ég, a házak összedőlve, +A hamu száll, alig hogy látni tőle-- +A megfulás iszonyu kínja vár itt... + + LESBIA: + +Mit bánom én, ha ajkam csókra vágyik?! + + TITUS: + +S mit bánom én, ha látom Lesbiát?! +Ő nélküle mit sem ér ez az élet! + + LENTULUS: + +Jupiterre, nem türhetem tovább +Eszeveszett, őrjöngő fecsegésed, +Eredj, Titus, nincs idő itt a szóra... + + TITUS: + +És Lesbia? + + LENTULUS: + + Megmentem én magam! +Jőjj Lesbia; Derekad átkarolva +Kimentelek, hallgasd meg szavam! + + LESBIA: + +Nem engedem, ne érintsen karod! +--Ha nem tárod mámorral, ölelésre, +Hozzám ne érj!--Ha csókom akarod: +Csókolj meg itt! + + LENTULUS: + + Lesbia! Vége! Vége! + + ÖREG EMBER: + +Segitsetek, ha van még bennetek +Romlatlan hit a régi istenekben! +--Féllábamra izzó tüzkő esett, +Nem birom már vonszolni gyenge testem... + + LENTULUS: + +Ily sorsra jutsz te is, szép Lesbia! + + AZ ÖREG EMBER: + +Segitsetek, s tietek lesz a kincsem! + + LESBIA: + +Halj meg te is, ha meg kell halni +Pompejinek! + + AZ ÖREG EMBER: + + Egek, hát senki sincsen, +Ki megmentse életem gyermekimnek?! + + TITUS: + +Szegény öreg, nem kell nekem a kincsed, +De megmentlek,--erősen fogd karom... + + LESBIA: + +Óh hát te is? Te is csak gyáva vagy?! + + LENTULUS: + +Hallod?! Nem, nem,--hiába akarom, +Nem birom már tovább! + + LESBIA: + + Hah, gyáva had! + + LENTULUS: + +Agyam lüktet,--hótested vértől ázik, +Ha rád nézek s lángkéve szöghajad,-- +Az ajkadon pirosló láng cikázik, +S éjfél szemed lila villámokat +Vakitva szór... + + LESBIA (gúnyosan felkacagva): + + Haha, a gyávaság +Ha megőrjit, költővé is tehet! + + LENTULUS: + +Félek tőled, Lesbia,--nem lehet +Csókot adni, ha végső csókot ad +A világnak a szörnyü, vad halál... + + LESBIA: + +Mégy? Futsz? No menj. Lentulus, mire vársz még? + + LENTULUS: + +Ne nézz ugy rám, Lesbia. Szemeidben +Delei lobog s bilinccsel tartja itten +A lekemet... + + LESBIA: + + Haha, menj,--mire vársz még?! + + LENTULUS: + +Igen, igen, halott lány halott lelke +Halott város halálát rám lehelte... +Nézd, Lesbia, fekete füst kel ott,-- +Egő romok,--rengő föld,--tüzeső,-- +Halott isten,--óh titkos, bősz erő +Légy átkozott, ezerszer átkozott!! + +(Lentulus vissza-visszanézve, mint aki nem tudja, hogy mit +tegyen, arcán halálos rémülettel a kijárat felé hátrál, majd +hirtelen egy újabb földalatti morajtól megrémülve, eszelős +kacagással kifut. Lesbia mély megvetéssel, hideg gúnnyal +nézi. Majd lassan, alig hallható hangon megszólal.) + + LESBIA: + +Elment. Haha! S remegő, lázas ajkkal +Nem csókoltam! Haha, a gyáva, gyáva! +Nem ö`eltem vad tüzzel,--tüzhalálba'! +Szeretkező, halálos, bús sóhajjal... +Haha, haha, csóktalan véget érek! + + (Lerogyva) + +Irtóztató! + + TITUS: + + Lesbia, jöttem érted, +Hogy vágyunktól égjünk el itt mi ketten... + + LESBIA: + +Te vagy, te vagy, ki vággyal, önfeledten +ölelni tudsz, a véget elfelejtve... + + TITUS: + +Óh miért nem örök a halál perce?! + + +Szemelvények a MODERN KŐNYVTÁR-t fogadó +kritikákból: + +Érdekes terv valósult meg azzal a három most megjelent +füzettel, amelyek a Modern Könyvtár című, Gömöri Jenő +szerkesztésében megjelenő, új irodalmi, művészeti és tudományos +gyűjteménynek első három számaként szerepelnek. +A Modern Könyvtár gazdag és nagyszabású programmal +indul meg és tekintve, hogy a legjelesebb magyar irók +szerepelnek munkatársai sorában, és az idegen írók legértékesébb +alkotásait fogja magyar nyelven megismertetni, sőt +ebben a formában egészen új és kívánatos sikerű egyik +programmpontja szerint magyar költők és irók műveit is +fogja a külfölddel megismertetni, a magyar irodalom, a magyar +művelődés szempontjából nagy jövőjű és jelentőségű +vállalkozás. Az első füzet a kitűnő német iró hat legszebb +novelláját tartalmazza. Thomas Mann a mai német irodalom +egyik legkimagaslóbb alakja. Gömöri kiforrott, simulékony, +árnyaló nyelven adja vissza Thomas Mann novelláinak +jellegzetes egyéni stilusát. A második füzet Pikler Gyula +két igen érdekes és tanulságos lélektani dolgozatát hozza. +Különösen a másodiknak van jelentősége Pikler tanainak +megismerése szempontjából. A harmadik füzet Kosztolányi +Dezsőnek, az ismert jeles poétának lírai ciklusa. Kosztolányi +az új magyar költészet egyik legértékesebb alakja. A szegény +kisgyermek panaszai a legnagyobb figyelemre rászolgáló, +ritka finomságokkal teljes, elsőrendüen művészi +munka. + + (Az Ujság) + +Die ersten drei Bände der »Modern Könyvtár« (Redakteur +Eugen Gömöri) sind jetzt erschienen und liefern +den Beweis dafür, dass diese neue Sammlung geeignet ist, +eine längst einpfundene Lücke im ungarischen literarischen +Leben auszufüllen. Die »Modern Könyvtar« hat sich die Verwirklichung +eines wirklich grosszügigen Programms zur +Aufgabe gestellt. + + (Budapester Tagblatt) + +Nagyjelentőségű és nagyjövőjű irodalmi vállalkozás indult +meg Modern Könyvtár cimen. A vállalat célja: új +kultura megteremtése Magyarorszagon. + + (Független Magyarország) + + ++-------------------------------------------------+ +| MODERN KÖNYVTÁR | +| MODERN IRÓK KÖNYVESHÁZA | +| SZERKESZTI GÖMÖRI JENŐ | +| | +| | +|Egyes szám ára 40 fillér, kettős szám ára 60 | +|fillér, hármas szám ára 80 fillér, négyes szám | +|ára 1 korona, ötös szám ára 1 korona 20 fillér | +| | +|A Modern Könyvtár az első magyar modern | +|irodalmi, művészeti és tudományos gyüjtemény. | +|Programmja a szépirodalom, valamint | +|a művészet és tudomány terén egyaránt nagyszabású| +|és páratlanul gazdag és ízig modern. | +|Munkatársai a legkiválóbb, legismertebb hazai | +|és külföldi írók, művészek, tudósok. A Modern | +|Könyvtár eddig megjelent füzetei voltaképen | +|vaskos kötetek mind és egytől-egyig a magyar és | +|idegen irodalom, művészet és tudomány remekei. | +|A Könyvtár füzetei nagy alakban jelennek meg | +|és szinte egészen könyvszámba vehetők. Betűi | +|gyönyörű, olvasható gyöngybetűk, papírja a | +|legfinomabb famentes papír, külső kiállítása | +|is elsőrangú. A Könyvtár művészi címlapja | +|Kozma Lajos, az ismert festőművész műve. | ++-------------------------------------------------+ + +Uránía könyvnyomda, Budapest, VII., Rottenbiller-utca 19 + + + + + +End of the Project Gutenberg EBook of A tanító / Pompei utolsó éje, by +Andor Kapos and Ákos Horváth + +*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A TANÍTÓ / POMPEI UTOLSÓ ÉJE *** + +***** This file should be named 30277-0.txt or 30277-0.zip ***** +This and all associated files of various formats will be found in: + https://www.gutenberg.org/3/0/2/7/30277/ + +Produced by Tamás Róth and the Online Distributed Proofreading Team. + +Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed. + +Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution. + + + +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +https://gutenberg.org/license). + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH F3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at https://www.pglaf.org. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at +https://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at https://pglaf.org + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit https://pglaf.org + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including including checks, online payments and credit card +donations. To donate, please visit: https://pglaf.org/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + + https://www.gutenberg.org + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |