initial commit of ebook 19749HEADmain

9 files changed, 25883 insertions, 0 deletions

diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes
new file mode 100644
index 0000000..6833f05
--- /dev/null
+++ b/.gitattributes
@@ -0,0 +1,3 @@
+* text=auto
+*.txt text
+*.md text
diff --git a/19749-0.txt b/19749-0.txt
new file mode 100644
index 0000000..2c45c7d
--- /dev/null
+++ b/19749-0.txt
@@ -0,0 +1,9251 @@
+Project Gutenberg's Thury Zoltán összes művei, vol. I, by Zoltán Thury
+
+This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
+almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
+re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
+with this eBook or online at www.gutenberg.org
+
+
+Title: Thury Zoltán összes művei, vol. I
+       Ketty és egyéb elbeszélések
+
+Author: Zoltán Thury
+
+Release Date: November 10, 2006 [EBook #19749]
+
+Language: Hungarian
+
+Character set encoding: UTF-8
+
+*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK THURY ZOLTÁN ÖSSZES MŰVEI, VOL. I ***
+
+
+
+
+Produced by Tamás Róth, Szever Pál and the Online
+Distributed Proofreading Team. With special thanks to the
+library of Pécs, especially to the director, József
+Kereszturi for the help in selecting and borrowing the
+books.
+
+
+
+
+
+
+THURY ZOLTÁN
+
+ÖSSZES MŰVEI
+
+
+
+
+ELSŐ KÖTET
+
+KETTY ÉS EGYÉB ELBESZÉLÉSEK
+
+
+
+
+Nyomatott a kiadó Kner Izidor könyvnyomdájában
+
+
+
+GYOMA
+
+1908
+
+
+
+
+
+
+TARTALOMJEGYZÉK
+
+
+Ketty
+A sztrájk
+A sütemény
+Kőművesek
+Becsület
+Az egér
+A legszegényebb vértanú
+A vacsora
+A miniszter vendégei
+A hatodik
+Az ezred
+A gyermek
+Kálvária
+Az igazság
+Anna
+A vasút
+Urak és parasztok
+Este
+Éjjel
+Orvosságok
+Szerencsétlenség
+A botrány
+A két Glubovitz
+A komponista
+A szerző
+Rubin urnál
+Az öregrendű ur
+A tisztességes emberek
+Az utolsó órában
+Két boltos
+Tercsa néni gyermeket nevel
+Logika
+Át kell dolgozni a könyvet
+Sötétség
+A király és a pipacs
+A farkas
+A két fiu
+Raffay tisztelendő ur
+A specziálista
+A Flórián filozófiája
+A lovak
+
+
+
+
+
+KETTY
+
+I.
+
+
+A bürgerstrassei nagy czivilkaszárnya dobrakerült s jó olcsón jutott
+hozzá a szép nagy házhoz valami Huber nevü vastag, goromba képű bajor. A
+müncheni házakon nagyon sok az adósság, annak esett áldozatul a
+czivilkaszárnya is. Nem valami túlságosan nagy épület ez, hanem a
+környezet kunyhói közül ugy kiemelkedik a négy emeletével, mint a milyen
+nagy egy hegy a hangyazsombék mellett--és szabályos, mint egy koczka,
+nincs rajta semmi felesleges. A falait már megszürkítette a sok hó és
+eső s csupa szűk, munkásemberek számára épített lakosztály miatt lett
+kaszárnya a neve. Huber ur másnap beköltözködött a földszintre s
+minthogy meg akarta ismerni a lakóit, mindjárt ebéd után behivatta a
+házmesternét.
+
+--No csak őszintén rukkoljon ki mindennel. Fizetnek a lakók?
+
+--Hát igen, igen--hümmögött az asszony.
+
+--Pontosan?
+
+--Igen, igen... Látszott, hogy szeretne el is hallgatni valamit, ez az
+ember nem ugy néz ki, mint aki kegyelmet ismer a lakókkal szemben, de
+Huber ur nem elégedett meg a felelettel.
+
+--Számlálja elő, kik fizetnek pontosan s kik rendetlenkednek... No,
+befagyott a szája?
+
+A szegény jó asszony látta, hogy itt nincs mentség, pontosan beszámolt
+hát a lakókról.
+
+--Az első emeleten a kárpitos megkésik néha egy-két nappal, hanem azért
+nagyon becsületes ember. Erre az emeletre aztán nincs panasz. A második
+egészen pontos, sokszor még előre ideadja a pénzt egynémelyik, nehogy
+elköltse. A harmadik emeleten lakik egy vámhivatalnok...
+
+--Balra, jobbra?
+
+--Jobbra, az egy kicsit kártyás, de ha szerencséje van, két-három
+hónapról egyszerre teszi le a gondját. Fenn az atelierben egy festő
+lakik, az bizony nagyon szegény ember. Beteges is, sokszor hetekig
+fekszik, nem tud dolgozni sem...
+
+--Menjen fel s mondja meg neki, hogy holnap reggelre költözzék ki.
+
+Az asszony megijedt.
+
+--Én mondjam neki?
+
+--Maga hát.
+
+--Én nem, kérem.
+
+--Miért, talán nagyon mérges ember.
+
+--Nem, dehogy, de félek...
+
+--Mitől?
+
+--Nagyon szegény ember az és szerencsétlen is, meg beteg, csak nem
+maradhat lakás nélkül. Tél van most, uram, nem nyár. Sohase venném a
+lelkemre, ha nagy elbusulásában valami kárt tenne magában.
+
+--Mondott valami ilyest?
+
+--Mondott bizony, azt mondta, hogy ha már innen is kizavarják, agyonlövi
+magát. Várják meg, a meddig készen lesz valamivel, négy-öt képe is munka
+alatt van, majd csak sikerül szereznie valamit. A volt háziur rá is
+hagyta a dolgot, szívesen várt neki, mert látta, hogy máskülönben derék
+ember. Várjunk talán mi is még egy kicsit.
+
+--Ezzel majd elvégzem én--mondta Huber ur és fölment az atelierbe.
+
+Kopogására egy sápadt, szikár fiatal ember kiáltotta ki a _szabadot_ s
+bizonyosan azt hitte, hogy valami megrendelővel van dolga, mert öröm
+szaladt végig az arczán. Huber ur azonban gyorsan észretérítette s
+végzett is vele hamar.
+
+--Ön lakik ebben a szobában?
+
+--Én, szolgálatára lehetek valamiben?
+
+--Huber vagyok, az uj háztulajdonos. Hallottam, hogy uraságod
+rendetlenül fizeti a házbért. Ugy rendeztem be a dolgomat, hogy csupa jó
+lakóim legyenek, azért holnap délig fizesse ki egy hónapra a házbért,
+vagy hurczolkodjék ki. Azt is mondta a házmesterné, hogy főbe akarja
+magát lőni. Ebben az esetben legyen szives megkímélni a házamat a
+botránytól, elég nagy az angolkert. Ehez tartsa magát, kérem, mert én
+nem szeretem a teketóriát.
+
+A szegény festő kapkodott ide-oda, valamit felelni akart, de mire szóhoz
+jutott volna, Huber ur már lenn járt a vámhivatalnoknál. Nem tudta, hogy
+mit tegyen? Sirni szeretett volna, de nem jött köny a szemébe, csak nagy
+keserűség töltötte el egyszerre s annál inkább dúltak benne az
+indulatai, mert érezte a tehetetlenségét. Ha néhány aranya lett volna,
+hogy a szeme közé vághatná annak az arczátlan gazdag embernek,
+megkönnyebbülne, de nincs és ki fogják kergetni az utczára. Hogy azután
+mi lesz, arra nem is gondolt, csak a csúfos elmenetelre. Kikaczagják
+majd ezek az emberek a művészt, a kinek még annyi pénze sincs, hogy ki
+tudná fizetni ezt a lyukat. Homlokán megfeszültek az idegei, ugy eltelt
+gonddal az agya. Hiába gondolkozott, el se tudta képzelni, hogy honnan
+vehetne pénzt. Közel volt a megfulladáshoz, annyira ránehezedett mellére
+a fülledt levegő s a nagy gond. A töprengésben megfájult a feje, majdnem
+öntudatlanul botorkált ki az ajtón s le a lépcsőkön, ki az utczára.
+
+Künn a szállingó hópelyhekkel küzdött egy kis márcziusi napfény, mintha
+kergetőznének a sugarak a hóval, csupa játék az egész levegő. Egy gyerek
+meglökte futtában, de ezt észre se vette, csak ment előre, maga se tudta
+merre. Bejárt egy csomó utczát, a csipős hideg megkékítette arcza
+halványságát s vékony, kopott ruháin átjárt a szél. Betévedt egy
+műárushoz, a kinél már sokat alkalmatlankodott. A mint belépett az
+ajtón, már idegessé lett a nagytekintetü férfiú s meg se hallgatta a
+hebegését.
+
+--Nem lehet kérem, a mi üzletünk nem előlegekre van építve.
+
+--A nélkül nem dolgozhatom...
+
+--Szomorú, de nem tehetünk róla.
+
+Sóhajtva ment haza, egyszerre eloszlott még az a kis önérzete is, a mit
+eddig olyan féltékenyen ápolt. Sehol se veszik semmibe, önmagának csak
+nem hazudhatik egyebet, a mikor látja a valóságot. Bolondság igy élni, a
+leghalványabb kilátása sincsen a boldogulásra. Mit akar hát még? Ezen
+töprengett, mire hazaérkezett.
+
+
+II.
+
+
+Atelierjében egy szép, fiatal leánykát talált. A nagy ablakfal előtt
+állott s érdeklődve, kiváncsian lapozgatott egy vázlatkönyvben. A művész
+abból a sorsból szedi legszebb hangulatait, melyben él, csupa nyomor
+volt a könyvbe rajzolva. Rongyos nagykendő, vén olasz modellek, ellesve
+az akadémia előtti hidegben, éhes gyermekek, akikről czafatban lógott le
+a ruha, beesett, sápadt, sovány arczok, minden lapon egy-egy vergődő
+élet. A lány komoly, odaadó figyelemmel mélyedt bele egy-egy vázlatba,
+rátapadt a tekintete a vonásokra s látszott az arczán, hogy nagyon
+meghatották a képek. Nagy, komoly szemeit fölvetette, amikor fölnyilott
+az ajtó s nem ijedt meg a szokatlan helyzet miatt, hanem egyszerüen,
+természetesen köszöntötte a festőt.
+
+--Jó napot, bocsásson meg, hogy itt várakoztam önre, de nem akartam a
+lépcsőn utját állani.
+
+--Ki ön, kisasszony?
+
+--A háztulajdonos leánya vagyok, Ketty.
+
+--Valami ujat izent talán az apja?
+
+--Nem, azt sem tudja, hogy itt vagyok. Magam akarom önt valamire kérni.
+
+--Mi az?
+
+--Fessen le engem.
+
+A festő elkényszeredve nézett erre-arra, nem volt biz' itt semmi
+olyasmi, amivel képet lehetne kezdeni. Egy csomó festék száradt a
+palettájára, azt már fel nem higítja semmiféle olaj, sehol egy darabka
+vászon, egy pillanatig azt gondolta, hogy talán gunyolódni akar vele a
+leány, de mikor az arczára nézett, nagy jóakaratot olvasott le róla. Azt
+felelte hát neki, ami épen az ajkaira jött.
+
+--Kisasszony, én nagyon szegény ember vagyok, megrendelése engem nagy
+zavarból ment ki, csakhogy ha előlegesen is nem segít rajtam, hozzá sem
+tudok kezdeni a képhez.
+
+A leány egészen természetesnek találta igy a dolgot s egy ötven márkás
+bankjegyet tett az asztalra. Szépíteni se igyekezett a dolgot s olyan
+egyenes komolysággal beszélt, mintha legalább is tiz esztendővel idősebb
+lenne.
+
+--Szívesen adok rá előleget s apámtól azt is tudom, hogy ön szegény. De
+ez nem tesz semmit, még jobban szeretem igy, tudom, hogy nagy gondot
+fordít majd az én csúnya képemre. Holnap már ülhetek, ha ugy tetszik.
+
+--Köszönöm, higyje el, hogy nagyon szorgalmas leszek.
+
+A festő fölhivta a házmesternét, s leküldte a pénzt a házi urnak.
+Elégülten gondolt arra, hogy valamennyire elégtételt szerzett magának
+ezzel a néhány márkával. Másnap jó kedvvel kelt fel, befüttetett,
+valamennyire rendbehozta a fészkét s mikor a leány feljött, elkezdték a
+munkát.
+
+
+III.
+
+
+Mikor a piktor közbe-közbe letette a palettát, sokat beszélgettek.
+Mindenről össze-vissza, egyformán, rendszertelenül, szabadon
+gondolkoztak mind a ketten s néha alig jutott eszükbe, hogy ujra
+munkához kezdjenek. A lány azt mondta:
+
+--Az ülés fárasztó, a beszéd pedig élvezetes. Inkább beszéljünk.
+
+--Hát a képpel mi lesz?
+
+--Az is elkészül, csak valamivel lassabban. Nem baj az. Ugy is apámat
+akarom meglepni vele s neki mindegy, akár ma, akár egy hét mulva kapja
+meg.
+
+--Nem sokat törődik a képekkel?
+
+--Semmit.
+
+Már voltak annyi bizalommal egymás iránt, hogy a festő megkérdezhette:
+
+--De a leányával igen?
+
+--Velem se nagyon,--mondta a lány s keserűen legyintett kezével a
+levegőbe. Nem tartozom az üzlethez, ő pedig csak üzletember. Egész nap
+nincsen itthon, szaladgál a városban, mint valami commis, gorombáskodik
+itt is, ott is; nyer, veszt, de én senki vagyok neki. Tehetek amit
+akarok, élhetek ugy, a mint épen a legjobbnak látom, neki az
+mindegy.--Egy kicsit elmélázott, hátradőlt a széken és sóhajtva beszélt
+tovább.--Egy kis szeretet nagyon boldoggá tenne, nem lenne olyan üres az
+életem, mint most. Érzem, hogy senki se áll hozzám közel. Kár is
+beszélni ilyesmiről, mert csak nagyon elkeseredem s azért nem változik
+semmi.
+
+A festő szórakozottan állott a vászon elé s a háttért kezdte átfesteni
+valami sötétebb szinnel. Inkább a földet nézte, mint a vásznat, nagyon
+elgondolkozott s neki is voltak észrevételei arra, a mit a lány mondott.
+
+--Igy van mindenütt, fogy a szivünk s nő az eszünk. Komoly dolog ez,
+nagy átalakulást jelent, megsinyli minden. Nem az ön állapotára mondom,
+talán tulozza is kissé, a mit mondott, hanem látom napról-napra
+mindenütt. Kevés az emberekben a szeretet, sok az üzlet. A ki nem érti a
+kereskedést, az elbukik. Mi nem értjük.
+
+Sokáig hallgattak aztán mind a ketten. A piktor szólalt meg előbb s nagy
+volt hangjában az erő.
+
+--Én megmaradok annak, a ki voltam. Végre is a mi igazságunkért is kell,
+hogy küzdjön valaki. Szeretni kell mindent. Ki kell tárni a szivünket s
+nem elzárni. Ez a föld, ugy a milyen, soha se fog fölemelni, sok benne
+az, a mi bepiszkít, de az én eszményem szép, az nekem az anyag a
+művészetben, nem a mire nézni sem tudok. Szerelem, hála, becsület,
+jóság, természet--semmiben sem fogadni el azt, a mivé tették az emberek,
+hanem a mint mi nézzük. Hogy naivak vagyunk, az nem tesz semmit, én
+megvetem azt, aki ezt vádként hozza fel ellenem. Legyen más az okos, én
+csak szeretni akarok s nagyon szeretni, ugy, a mint ma már csak kevesen
+tudnak.
+
+A lány magába szivott minden hangot s tágra nyitott szemekkel várta,
+hogy még beszéljen a festő. Az pedig elgondolkozott s öntudatlanul
+babrált a képen. Az napra vége is lett a munkának, gépiesen fogtak kezet
+egymással. A leány még visszafordult az ajtóból, mintha mondani akart
+volna valamit, de azután mégis csak szó nélkül ment el.
+
+Lenn nem találta otthon az apját s örült, hogy egyedül maradhatott egész
+este. Beült a maga kis szobájába, lámpát se gyujtott, a mikor már
+besötétedett, csak a sötétben gondolkozott a divány támlájára dőlve.
+Valahogy igy gondolta ő ezt eddig is, csak formát nem tudott adni a
+gondolatnak. Igen, igen, mindenben az eszményt, meg kell a salaktól
+tisztítani az ideált, nemessé lenni a gondolkozásban, kiválni a
+tömegből. Megtisztulni, megtisztulni!
+
+Körülnézve a szobában, szinte fázott. Ha az apjára gondolt, érezte, hogy
+milyen messzire van tőle. Magasan fölötte áll s valami megvetésfélét
+érzett iránta. Most csak egy emberben látja az igazit, utána vágyott,
+hallgatni szerette volna mindig, a mit mond gyönyörködni benne s magában
+ismételgette minden szavát, mintha meg akarta volna tanulni az egészet.
+Perczről-perczre érezte, hogy mennyire távolodik azoktól, a kikkel
+együtt él s ha eddig valamennyire vonzódott hozzájuk, most üresség
+maradt a vonzalom helyén a szivében s egy csomó mély fanatizmus, csupa
+olyan tanok, a melyek korlátot emelnek közte és a többi ember között. A
+többi ember pedig első sorban az apja volt, ezt ismerte a legjobban s
+mig magában fölépítette a maga hitvallását, megborzadt, hogy neki ilyen
+apja van. Behivta a cselédet.
+
+--Ha apám hazajött, mondja meg, hogy már lefeküdtem és hogy beteg
+vagyok.
+
+
+IV.
+
+
+Másnap nem ment föl az atelierbe, félelmet érzett magában. Még folyton
+tartott lelkében a forradalom, elzárkózott mindenki elől s csak magában
+szinezte ki a gondolatait, kislányos élénkséggel, de öntudatosan.
+Harmadnap már fölment, de a kép keveset haladt. Sokat beszéltek most már
+közelebbről, egymás mellé ülve. A férfi néha kipirult, a magáéban
+felejtette a leány kezét. A leány csak hallgatta, mint egy idegen
+országból jött szép szavu apostolt s tágra nyitott mély szemeiben
+látszott, hogy meg is érti s hogy lázba hozza az a tüz, a melylyel a
+fiatal ember védi a maga igazságát.
+
+Megértették egymást teljesen a maguk külön világában s zavarólag hatott
+rájuk még a hang is, a mi alulról egyszer-egyszer felhangzott. Egymás
+után vágyakoztak mindig, szomoruan váltak el, örömmel találkoztak ujra s
+ha kezük az egymáséhoz ért, delej szaladt végig rajtuk. Mikor a fiatal
+ember észrevette, hogy szereti a leányt, megijedt. Egyszerre
+eltávolítani igyekezett magától. Bármily nehezére esett is, kevesebbet
+szólott hozzá s szorgalmasabban dolgozott a képen. A szegény leányt
+lehangolta ez a magaviselet, szomorúan ült a helyén s egész más
+kifejezést vett föl az arcza, mint a mi a képre volt rajzolva. A festő
+nem bánt semmit, csak legyen már vége az egésznek, sietett, félt
+magától.
+
+Ketty sokszor fejfájásról panaszkodott s előbb elment. Lassan haladt le
+a lépcsőkön s igazán ugy nézett ki, mintha beteg lett volna. A festő
+utána nézett s akkor sem tudta betenni az ajtót, mikor már eltünt a
+szemei elől.
+
+--Szegény gyermek...
+
+--Már nem vagyunk mi egymáshoz olyan őszinték, mint eddig,--mondta
+egyszer a leány s megteltek a szemei könynyel.
+
+--Miért? De igen...
+
+--Miért nem beszél nekem többé arról, a mint gondolkozik? Olyan szép
+volt...
+
+--De nem igaz.
+
+--Nem! Ön mondja ezt? Ön?
+
+--Én, beláttam. Csak egy az igaz, az élet, ugy a mint van. Ne hallgasson
+semmi egyébre, egyéb minden hazugság. Lássa, itt élünk, egyedül vagyunk
+milliók között, mit akarunk egyebet mint a milliók? Ha lázadók vagyunk,
+legázolnak minket, sokan vannak.--Kis szünetet tartott, keresett érveket
+ehhez az uj okoskodáshoz, de nem tudott meggyőződés nélkül ugy beszélni,
+hogy a leány el is higyje, a mit mond. Kapkodott erre-arra, érezte, hogy
+gyönge s ez elkeserítette. Mit tudjon mondani ennek a leánynak, a ki ugy
+néz rá most is, mint a papra.--Az az igazság, hogy gyengék vagyunk, a mi
+fajtánk kihalt már, vagy átalakult. Én is azon az uton vagyok, hogy más
+ember legyen belőlem. Megjózanodtam, nem akarok áldozatul esni egy olyan
+vallásnak, a miben nem hisz senki.
+
+--Én hiszek.
+
+--Mi ketten, de aztán mutasson még valakit, Senki sehol... Mi lesz
+belőlünk. Ketty, menjen szépen haza, hagyjon engem el. Nincs igazam,
+szégyenlem magam, hogy telebeszéltem a fejét bolondsággal. Mit csinálunk
+mi ketten.--Hátra huzódott és intett, hogy csak menjen, menjen a leány.
+A szegény fiatal embert pedig lázassá tette a sok beszéd, egyszerre
+megrémüli, mikor már a leány a küszöbre tette a lábát, utána rohant s
+megfogva a kezét, visszahuzta.
+
+--Vagy maradjon, de aztán legyen készen mindenre. Szegények leszünk,
+kinevetnek, megvetnek.
+
+Karjaiba fogta, a leány mosolyogva sírt a vállára hajolva. Nem szólottak
+semmit, csak ölelték egymást, mintha féltek volna, hogy most mindjárt
+elröppen a másik.
+
+
+
+
+A SZTRÁJK.
+
+I.
+
+
+A bácsi kenderfinomító-gyárban egy hete szünetel a munka. Az elmúlt
+szombaton deputácziót küldtek a munkások az igazgatóhoz s béremelést
+követeltek. Az igazgató a legkerekebben visszautasította őket s
+csendőrségért telegrafált a parancsnoksághoz. Ezzel nem szabad késni,
+mert később aztán nagyon megbánhatja az ember. A tüzeket kioltották az
+egész gyárépületben, raktárak, gépház, műhelyek kapuira a zár mellé
+föltették a lakatokat is. Kizavartak az udvarból minden oda nem tartozót
+s elnémult az egész telep. A munkások a gyár kantinjai helyett
+szétoszlottak a falubeli kocsmákban, szónokoltak, ittak s kimondták,
+hogy gazember az, a ki munkába áll, mig követeléseiknek eleget nem
+tesznek. Éjfélkor már az asszonyok is énekeltek, szemérmetlen, részeg
+tömegek ölelkeztek a füstben s egy részük az asztal alatt hemperegve,
+teljesen elázva kezdte élvezni a szabadságot. Az igazgató s a gyár
+hivatalnokai átvirrasztották az egész éjszakát családjaikkal együtt.
+Tizenkét órakor begyültek valamennyien a nagy tanácsterembe s az
+igazgatóné teát szolgáltatott fel az egész társaságnak.
+
+Másnap reggelre megérkeztek a zsandárok.--A kapus páholyába három
+legénynyel beült az őrmester s a falu is tele lett szuronynyal. Csak a
+rendet tartották fenn, nem elegyedtek semmibe, a mi a sztrájkolok közt
+folyt. Őrizkedtek attól, hogy magukra vadítsák ezt a most már mindig
+részeg tömeget s ha néhány nagyhangú rendetlenkedőt elfogtak, éjjel,
+titokban szállították be őket a városba.
+
+Egyszer aztán a sztrájkolókhoz beállított a szükség. Kevés megtakarított
+pénzük volt és azzal is ugy bántak, hogy: vigye az ördög, most már ugy
+is mindegy--fölették, fölitták s hamarosan elfogyott. Kezdtek
+kijózanodni. Keserűség, düh fogta el őket. Az okosabbak megtanították
+őket, hogy mennyire igazuk van és hitvallássá vált közöttük, hogy most
+már semmi sem segít, csak a kitartás. Soknak már kenyérre valója se
+volt, éhesen, szomjasan csavarogtak a többi közt s mikor hiába vártak
+segítséget, sehonnan se jött, a tehetetlen ember vak dühével vetették
+bele magukat a nyomorba, káromolták a czudar világot, a mely dőljön
+össze, mert úgy se ér semmit; eladták a hátukról az utolsó zubbonyt
+kenyérért és pálinkáért s aztán kábultan várták, hogy mi lesz.
+Lassan-lassan levetkőzött az egész tömeg. Az elvesztegetett
+czókmókjaikkal eldobálták maguktól azt a kevés józanságot és
+megfontolást is, a mi addig meg volt bennük s a rettenetes nyomorúságban
+magával ragadta őket a láz, az éhes ember őrjöngése. Most kezdtek csak
+igazán félelmesek lenni. Ha az igazgató úr a csendőrhadnagygyal s hátuk
+mögött néhány szuronyos legénynyel végigment a falun, visszaborzadt
+némely arcztól s mikor folyton ismétlődtek ezek a tekintetek, az ő arcza
+is fehér lett, mint a kréta s szinte menekülve ment vissza a gyárba. A
+hadnagynak izgatottan magyarázta meg, hogy most már nemsokára baj lesz,
+a faluban szerte pedig hirdetésekkel ragasztatta tele a falakat s
+tudtára adta a munkásoknak, hogy egy heti ideje van még mindenkinek,
+hogy viszatérjen a gyárba. Némi engedményeket is igért az esetre, ha
+jövőre ilyen rendzavarás többé nem történik. Ez csak olaj volt a tüzre.
+A vezérek a hirdetések nagy sárga papirosát lobogtatva, szónokoltak a
+kocsmákban s tele ordították a szegény nyáj fejét azzal, hogy fél a
+gyár, megijedtek. Most már csak azért se térnek vissza. Minden kell,
+vagy semmi. A szegény embernek is olyan igazsága van, mint az úrnak. Ők
+eleget koplaltak, majd kikoplaltatják az urakat is. Egymás után ugráltak
+fel az asztalra szónokolni, a tömeg belefulladt a sok szóba s az
+általános hangulat magával ragadott mindenkit.
+
+--Megmutatjuk nekik!--ezzel váltak el egymástól s ezzel jöttek ujra
+össze. Némelyiket már ingre vetkőztette a nyomor, ezekből rohammal dőlt
+a szó és a káromkodás s ha rájuk nézett az ember, igazán azt hitte, hogy
+igazuk van. Forrott, sistergett az egész tömeg, mint egy izzó katlan s
+egy este nekimentek a gyárnak. Mig a nagy kaput döngették, valaki
+fölrántotta belülről a kis ajtót és csendőrök állották el a küszöböt. A
+kik az első sorokban állottak, meghökkentek kissé a szuronytól, de
+hátulról nyomták őket, nem lehetett visszatérni. A hadnagy kiállott
+emberei elé s revolvert tartott a kezében. Halavány volt, tanácstalanul
+nézett végig a sok ember feje fölött s mikor a tömeg a falhoz
+szorította, ujra visszament az udvarba, a nélkül, hogy valamit
+rendelkezett volna. A tömeg zugott, csak a legközelebb állók szavát
+lehetett kivenni.
+
+Egy öreg, kis szürke ember állott az első sorban, élénk szemeivel
+jobbra-balra nézett s menekülni szeretett volna. Már nem lehetett,
+remegett az izgalomban, mig előre tolták egy-egy lépéssel s mikor már
+látta, hogy okvetlenűl a szuronyok közé jut, reszketve szólott a
+csendőrökhöz:
+
+--Eresszetek be testvér, ti is szegény emberek vagytok.
+
+Hátulról mindig előbbre tolták, egy csendőrkáplár mellbevágta a puska
+agyával. Az ütéstől elszédűlt s támolyogni kezdett, valamit keresett, a
+mibe megfogódzzék. Ránczos, barna homlokáról folyt az izzadtság s kis
+szemei nyilás után kutattak, a hol elszaladhasson. A zsandárok
+kiabáltak, előkerült a hadnagy is és vezényelt, de a tömeg már nem
+hallott semmit, csak nyomta előre az előlállókat.
+
+A kis öreg kétségbeesve tett egy-egy lépést s gyönge lábait
+megtámasztotta a küszöbön. Visszaakart tartani mindenkit. Esedezve
+nézett a zsandárokra s még egyszer elmotyogta nekik, hogy: bocsássák be
+őket, hiszen mindnyájan szegény emberek. Mikor belökték a küszöbön,
+félre akart hárítani utjából egy szuronyt, kétségbeesve nyomta oldalra a
+puskacsövet s mutatta, hogy nem tehet róla, utána jönnek. Még annyit
+látott, hogy a melléből kiömlik a vér s egy utolsó, szemrehányó
+tekintettel végigesett a küszöbön. Szomszédai is melléje buktak s az
+utolsó hang, amely átkísérte őket erről a világról a másikra, a
+csendőrök sortüzének dörrenése volt, mintha csak az ő tiszteletére
+sütötték volna el a puskákat.
+
+
+II.
+
+
+Most már vér is folyt, sok vér. Gőzölgő vörös tócsák aludtak meg a kapu
+előtt s folytak el keskeny, kanyargó árkokban a kövek közt. Az emberek
+elfordították tekintetüket s megátalkodott tekintettel, összeszorított
+ajakkal mentek tovább. A kapu előtt asszonyok és gyermekek
+jajveszékeltek, egyenkint eresztették be őket az udvarra s átadták nekik
+a halottjaikat. A sebesülteket benn ápolták a gyárban, a nagy szövőterem
+megtelt ágyakkal, melyek közt föl és alá járt egy-két csendőr. Délután
+megkezdődött a temetés. A csendőrök párosával, komolyan kisérték el a
+koporsókat, mintha ők is a gyászolókhoz tartoznának. Egy másik csapat
+egy csomó munkást lánczra fűzve hajtott be a városba, a falu pedig
+mintha megdermedt volna, nem mert mozogni. A kocsmákba, a söntés mellé
+csendőrök szállásolták be magukat s fegyvereiket egy-egy üres hordóhoz
+támasztva, figyeltek. Némelyiknek egy-egy pillanatra leragadtak a
+szemei, de a másik fölrázta. Negyvennyolcz óra óta nem aludtak. A
+hadnagy álmosan járta sorba a posztokat, halvány volt a fáradságtól meg
+a sok vértől. Néha azon vette észre magát, hogy sirni szeretne és
+sóhajtott.
+
+Egy kocsmában mégis összeverődött néhány munkás. Itt csendőr se volt,
+nem jutott mindenhova. Csendesen ittak, suttogva beszéltek s az
+elfüggönyzött ablak mögött is összedugták a fejőket, komor arczczal
+cserélve ki egy-egy szót s keresve valamit a füstben. Mikor egy nyulánk,
+szőke fiatal ember belépett közéjük, összenéztek s némelyik sóhajtott. A
+fiatal ember a kis szürke munkás fia volt. Szomoruan ült le az asztal
+végére, elfogadta a bort, de nem tudott inni. Gyorsan pislogott, hogy ne
+sirjon s csak egy-egy szóval válaszolt a kérdésekre. Legjobban szerette
+volna, ha nem háborgatják.
+
+--Hát eltemettétek?--kérdezte az egyik munkás.
+
+--El.
+
+--Ott volt a zsandár is?
+
+--Ott.
+
+--Nem vágtad agyon?
+
+A fiatal ember csak intett a fejével, hogy: nem. A másik mosolyogva
+méregette végig a szemével s mutatni akarta, hogy kevésre becsüli.
+
+--Én leütöttem volna az öklömmel.--Mutatta szőrös, durva kezeit s ujra
+mondta:--az öklömmel. A fiu elgondolkozott, hosszasan bámult bele a
+pohárba s mikor fölemelte a fejét, azt kérdezte:
+
+--Hát azután?
+
+A másik fölvonta a vállát s ivott:
+
+--Az mindegy. A mi azután jön, az nekem semmi, hanem a zsandárt
+leütöttem volna.
+
+--Nem jól tetted volna, nem jól--erősítette a fiatal ember s a többihez
+fordult, mintha igazságot kérne. De azok nem adtak neki igazat. Egy
+másik is mutatta az öklét, az asztalra vágott s ő is elmondta, hogy mit
+tett volna.
+
+--Leütöttem volna az öklömmel a zsandárt. A czudar, hogy mer odajönni?
+
+Sokáig hallgattak. A kis szürke ember fia gondolkozott, a maga igazságát
+mérte össze a másikkal s a végén nem adta meg magát s míg beszélt,
+látszott rajta, hogy nagy átalakulás ment benne végbe tegnap óta.
+
+--Én is gondoltam rá--mondta--de nem jól tettem. Ők az erősebbek. Most
+már látom, hiába minden. Hát ha leütöm a zsandárt, mi lesz? Engem is
+leütnek. Hát a kis fiam, abból mi lesz? Abból embert kell csinálni, nem
+olyant, mint a milyen szegény ördög az apja, hanem urat.
+
+--Mégis leütöttem volna!--állitotta konokul a másik.
+
+--Le, mert nem vesztettél semmit.
+
+--Hát az öcsém, ott fekszik a zsandárok közt a kórházban.
+
+--Meggyógyul, de az én apámat már sehogy se tudod felkölteni.
+
+Nem annyira a beszéd, inkább a végtelenül szomorú arcz hatott a többire.
+Elhallgattak.
+
+--S még vissza akarnak hivni, mondta végre az egyik s rámutatott a falon
+függő sárga hirdetésre.
+
+--Én vissza is megyek, ha bevesznek, mondta csendesen a fiatal ember.
+
+--Te?--riadtak fel a többiek.
+
+--Én hát!--s most már valami dacz is vegyült a szavába, kezdte megvetni
+ezeket az embereket, a kik nem tudják megérteni.
+
+--Hát a szegény apád vajjon mit szólana hozzá?
+
+--Nem szól ő már semmit.
+
+Vette a kalapját és indult. Már a járásán is látszott, hogy egy nap
+alatt nagyon sokat vénült. Támolygott s alig találta meg a kilincset. Az
+ajtóból még egyszer visszafordult s komolyan szólott a többihez:
+
+--Jertek ti is vissza.
+
+Az egyik elkiáltotta magát:
+
+--Mi? Hogy mi menjünk vissza?!
+
+A másik hozzá akart vágni egy poharat. Annak, a ki legelőször szólott,
+megint a temetés jutott az eszébe, mert újra elmondta:
+
+--Leütöttem volna az öklömmel a zsandárt. A czudar, oda mer jönni.
+
+
+III.
+
+
+A szegény fiu pedig elbódorgott az utczákon, maga se tudta, hogy merre
+megy. Mindig az apja járt az eszében s úgy mosolygott, mint egy csendes
+őrült. A gyár előtt megszólították a csendőrök:
+
+--Hogy hivnak?
+
+--Vas József.
+
+--Mit keresel az utczán?
+
+--Hát csak úgy járok.
+
+--Eredj haza, a mig jó dolgod van.
+
+Haza nem akart menni. Úgy tett, mintha szót fogadna, gyorsabb léptekkel
+indult el lefelé az utczán, de mikor már nem láthatták, ujra ellankadt s
+úgy húzta maga után a lábait, mint a megvert komondor. Kétszer is elment
+a házuk előtt, látta, hogy világosság van odabenn, talán éppen vacsorát
+ad az asszony a gyerekeknek, de azért nem ment be. A nélkül, hogy tudta
+volna, merre megy, kiért a faluból. Mikor már nem látott házakat maga
+körül, szétnézett, törülgette a szemét, hogy jobban lásson s megdobbant
+a szive, mikor balra észrevette a temetőt.
+
+--Én Istenem, hát idekerültem?--kérdezte magától s elindult a halmok
+között megkeresni az apja sirját. A fellegek mögül előderengett egy kis
+holdvilág, könnyen rátalált. Sokáig nézte, arra gondolt, hogy a tavaszon
+kijön majd egyszer az asszonynyal s bevetik az egészet fűmaggal, akkor
+majd nem lesz ilyen fekete. Fáradtnak érezte magát, leült a sirra és
+szórakozottan simogatni kezdte a hevenyében, két faágból összerótt
+keresztet. Imádkozni szeretett volna mindenáron, de alig mondott el
+egy-két sort a Miatyánkból, már másfelé kalandoztak a gondolatai s
+egyebet motyogott a fogai között.
+
+--Látod öreg, nem jól van az, hogy úgy előre mentél. Most is élnél,
+együtt lennénk.
+
+Rémülten kapta föl a fejét, mikor lépteket hallott a háta mögött s a
+kibukkanó hold fényében megcsillani látta a szuronyokat. Két csendőr
+jött. Az uj sirok körül czirkáltak. Mire azonban megállottak előtte,
+visszanyerte a bátorságát. Ok nélkül csak nem bántják, emberek ők is.
+Hogy ide jött, abban ugyan semmi rossz sincs.
+
+--Mit akarsz itt?--kérdezte az egyik csendőr.
+
+--Hát csak kijöttem. Apám van itt alattam.
+
+A csendőr gondolkozva nézett rá, nézegette az arczát, aztán gyöngéden
+odébb tolta s ő is leült a sirra.
+
+--Adj egy kis helyet.
+
+Intett a társának is, hogy üljön le. Egy darabig hallgatva ültek egymás
+mellett, vontatottan indult meg egy-két szó közöttük. A fiu huzódott,
+félszegen mindig több, több helyet adott a másik kettőnek, azok pedig
+fáradtan, komoran bámulták maguk előtt a földet.
+
+--Öreg volt már? kérdezte az egyik s befelé mutatott a földbe.
+
+--Olyan hatvanas.
+
+Az idősebb csendőr gondolkozni kezdett s kétszer, háromszor is
+végignézte a fiút, a mig szólott.
+
+--Egy kis szürke, szakálla és bajusza is volt? Ugy-e?
+
+--Az, az, ismerte talán?
+
+A csendőr meglökte a társát s odasúgott neki valamit. A fiu annyit
+hallott belőle: a kapuban, de erre fölkapta a fejét.
+
+--Talán látta szegényt? Bár ott lettem volna.
+
+A csendőr gondolkozott, találgatta magában: megmondjam, ne mondjam?--de
+mikor végignézett a fiatal ember szelid, szomoru arczán, mégis elmondta.
+
+--Látod fiam, szomoru ez, én voltam éppen az, a kivel összejött az öreg.
+Meg kellett neki halni.
+
+A fiu utána mondta:
+
+--Meg, meg.
+
+Kiváncsian mérte tetőtől talpig a csendőrt, tudni akarta, hogy hogy néz
+ki egy ilyen ember. A csendőr tovább beszélt:
+
+--Miért jött oda... Öreg ember létére tudhatta volna, hogy az nem tréfa.
+Ha én nem lettem volna ott, ott van más, mindegy.
+
+--Persze, sokan vannak, jegyezte meg a fiu és sóhajtott. Ez elragadt a
+csendőrökre is, elszomorodtak. A fiu jött elébb szóhoz, megint az
+apjáról beszélt és most már sírt is.
+
+--Rosszul tette pedig káplár úr, jó munkás volt s vénebb katona, mint
+maga.
+
+A csendőr intett, hogy kár érte. A fiut meghatotta a részvét, egyszerre
+szükségét érezte annak, hogy bizalmas legyen és beszélni kezdett a maga
+dolgairól.
+
+--Én már megmondottam mindent. Hiába erőlködünk, az urak csak azt
+csinálják a mi nekik tetszik. Visszamegyek a gyárba. Szóljon káplár ur
+egy-két jó szót az igazgató úrnak. Sokat köszönhet most a gyár maguknak,
+tán hajt a szavára, ajánljon be neki. Megteszi ugy-e? Hiszen maga káplár
+úr olyan jó embernek látszik.
+
+
+
+
+A SÜTEMÉNY
+
+
+A kis Terka az ablak mellett gubbasztott, mint valami kopott kis madár
+és átbámult a szomszéd falra. Reggel óta mindig ott ült és hallgatta
+annak a vedlett akácznak a zizegését, a mit az udvar közepén koppasztott
+le még szegényebbre a szél. Csak egyszer szólott oda a bejárónénak, a ki
+a konyhán tett-vett, hogy adja a lába alá a kis széket. A háta mögé is
+tétetett, egy párnát s kicsi, sovány, szintelen fejét az ablaküveghez
+támasztva, üresen bámult tovább maga elé. Pedig szép nagy fekete szeme
+volt, az egyetlen szép és nagy azon a kicsi fejletlen gyermektesten, a
+mi éppen csak akkorácska volt a piczi lábakkal és kezekkel, mintha a
+gyermekiskolából vitték volna férjhez. Nagyon nehezen birta magát.
+Utolsó napjaiban volt annak az időnek, a mire az anyaság következik az
+örömökkel, a mosolygó megelégedéssel, mig a gyermek szopik, mig kapkod a
+levegőben, a mikor már gyermek az a sejtés, a mi most remegés, félelem,
+nyugtalanság és örökös halálos képzelődés. Aztán tükröt kért a
+bejárónétól, a kit most egy-két hónapra fogadott melléje az ura, és
+csinosította magát. Különféle maradék pántlikákat csokrozott össze a
+sovány nyakán meg a mellén, a hajába is kötött egy vörös máslit,
+vastagabb volt a szalag, mint az egész tekercs a mit összefogott. Aztán
+friss fehér réklit vett elő a szekrényből, nyögött, mig ide-oda
+vonszolta magát, fölvette s azután megint elhelyezkedett a széken az
+ablak mellett és bámult a világba megtört, bágyadt nézéssel, mintha
+vizes hályog ereszkedett volna szemére. Az asszony ki- és bejárt és
+csörömpölt a konyhán az edénynyel s aztán becsapta maga után a külső
+ajtót s elment valamerre egy kicsit. Egy délelőtt tizenötször is
+elszaladt egy kicsit s pálinkaszag ömlik a szájából, ha visszajön.
+Olyankor a kicsi madárasszony zsebkendőt tömött az arczára és
+szenvedett. Szólani azonban nem mert, mert ha a vénasszony itt hagyná,
+egészen egyedüli maradna egy doromboló nagy lusta macskával, a kit nem
+lehet átküldeni a tudományos asszonyságért, ha már egyszer ugy adja az
+isten, hogy ott kell hagyni az ablakot.
+
+Délben hazaszaladt az ura egy kis félórára. Csak éppen hogy hamarosan
+bekapta az ebédet, a mit a vénasszony főzött, s már menni is akart
+vissza a munkába. Szigorú rend van a gyárban, tiz percz késés öt hatos,
+húsz percz egy forint büntetés, ha még tovább késik, akkor be se menjen
+többet. A férfi szép, nagy legény volt, egy kicsit tulságosan katonás,
+amolyan altisztes intelligencziáju, kemény vonásokkal. A mesterségére
+nézve bádogos. Jó munkáju, józan ember, a ki egy szoknyában vette
+magához a kis leányt és bebutorozkodott, a maga emberségéből, meg éves
+lakást tartott kétszáztiz forintért. Mikor ujra el akart menni, az
+asszony a nyakába csimpaszkodott, lehúzta magához és remegve
+csókolta--és suttogott neki.
+
+--Estére talán itt lesz. Állj meg majd az ajtóban s hallgatózz. Majd
+rikkant egy nagyot.
+
+--Gondolod?
+
+--Talán... Egy kicsit megállott a szive verése, rémület szaladt végig az
+arczán...--De hát én, vajjon hol leszek én?
+
+A férfi indulatosan vágott közbe. Nem akart goromba lenni, de már
+annyiszor hallotta ezt a sejtést és annyira nem tudta megérteni, hogy
+dühbe jött, ha ujra ismételte az asszony.
+
+--Ugyan ne beszélj marhaságot!--mondta.--Itt leszel, hát hol lennél,
+itt...
+
+--Vagy másutt.
+
+--Fenét!... De észrevette, hogy a kicsi test megvonaglik s mindjárt
+sirás lesz a feleselésből, hát erősen a karjaiba szorította az asszonyt
+s nagy, mohó csókokat nyomott a nyakára, ott, a hol finom rövid
+hajszálak váltak ki a kis czopfból, a mi mint valami finom szőke
+szálakból összesodort kötélvég esett végig az asszony hátán a fehér
+réklin. Mikor mégis csak megindult a homályos szemekből a köny, az ölébe
+vette és csitította.
+
+--No fiam, hiszen tudod, hogy nem komolyan veszem... Csak mérges vagyok,
+hogy annyit emlegeted... No, ne sirj... ugy megsajnál az ember, ha még
+sirsz is.
+
+--De megházasodol ujra, ugy-e meg?
+
+--Bolond vagy. Hagyj nekem az ilyesmivel békét.
+
+Hallgattak s a férfi az asszony feje fölött átnézve, szintén a szomszéd
+falra bámult. Ott is volt két ablak, valami olyasféle kis lakásnak a
+szemei, mint amilyen az övék volt. Abban a partájban egy
+lokomotiv-vezető lakott, a ki Budapesttől Predeálig utazott, meg vissza,
+aztán aludt egyet itthon s ujra ment Predeálra meg vissza. Csak a
+felesége volt itthon, egy nagyon szép, széles csipőjü, vállas kövérkés
+asszony, a kinek halovány, urias fehér volt az arcza. Sok regényt
+olvasott kék táblás könyvekből és sokat és jó ételeket evett. Szeretett
+jól élni, hozzátartozott ez a polgárias nyugalomhoz, a miben igy egyedül
+élt a vándor urával, aki mindig halálra fáradtan jött meg s mig a
+vacsorájából az utolsó falatokat ette, már aludt. Gyermek se volt a
+házban, még egy macska se és csak éppen néha jöttek látogatóba a
+szomszédasszonyhoz élemedettebb urféle népek, akikről rosszat suttogott
+az udvar. De ez inkább azért történt, mert a szép asszony nem igen
+elegyedett össze az udvar egyéb népeivel. Örökké bezárkózva olvasta a
+regényeket és ha szép drága ruhában elment hazulról, megemelintette a
+csipkés szoknyáit az árok fölött, ahová a szegény asszonyok öntik ki a
+mosogató vizet és ugy hordta a fejét, mint a páva. Ez rosszul esett a
+szegény népeknek és szivesen beszéltek hát rosszat a
+lokomotiv-vezetőnéről, a kit különben maguk között csúfondárosan a
+_nagyságá_nak neveztek.
+
+Mig a szegény kicsi fakó Terka meg az ura átbámultak a szomszéd falra,
+egyszerre az ablakhoz jött a szép asszony is. Egy kicsit elmosódott a
+figurája a két üvegen keresztül, de azért látszott rajta a szépség, meg
+az egészség és az étvágy. Nagy tál fánkot hozott magával valahonnan
+belülről, bizonyosan a konyháról, egymás tetejébe dobva egy csomó
+habkönnyü, nekipirult drága süteményt, a mit egyszerre töm a szájába az
+ember s nem is érzi, hogy eszik. Még nézegette, mosolyogva, gyöngéd
+beczézéssel s megevett egyet a tetejéből, aztán meg letette az egész
+garmadát az ablak párkányára és a nélkül, hogy csak egy pillantásig is
+törődnék az udvarral, visszament a szoba szürkeségébe. Csak éppen a
+szép, kövér vállai látszottak még, a mint a derekán rengve tovább úsztak
+bele a sötétbe és utána világított a tele tál fánk, a jó élet, a hizás.
+
+A szegény kicsi asszony, a bádogosné, éhesen meredt rá a süteményre. A
+szája is tátva maradt, kifeketéllettek belőle a rossz fogai és
+összecsattogtak, a mikor már sokáig nézte a finom ételt. Érezte, hogy
+harapnia kell belőle, vagy mindjárt meghal. Az ura rámordult:
+
+--Mit bámulsz? Még megkivánod...
+
+Az asszony mohón még a szemeit is tágra nyitotta, mintha azzal is enni
+akarna és epekedve, beteg vágyban nyögve kunyorált.
+
+--Hozzál belőle. Csak egyet. Csakhogy beleharapjak...
+
+--Én odamenjek?
+
+--Menj, az isten is megáld. Aztán inkább kiköpöm, csakhogy a számba
+vegyem... Belebetegszem, ha nem eszem belőle.
+
+--De fiam.
+
+A bejáró asszony éppen el volt a háztól egy kicsit és most jött meg. A
+mikor meghallotta, hogy miről van szó, lelkendezni kezdett s
+pálinkagőzzel vegyesen ontotta magából a szót.
+
+--Jaj, drága lelkem, ha kívánja, hát adni kell neki, mert rámehet a
+szegény lelkem asszony egészen. Csak menjen uraság, nem gyermekség az.
+Az ilyen asszony kivánós. Ugy kell bánni vele, mint a tojással. Menjen
+csak, menjen, hozzon neki vagy hármat.
+
+A bádogos nem szívesen indult el. Meglátszott a készülődésén, a hogy a
+kabátja ujjával a kalapját kefélte, meg a hogy határozatlanul,
+rákészülve arra, hogy bármelyik pillanatban hátrafordul, végigment az
+udvaron. A tulsó ajtóban is megállott még egy pillanatig s olyan
+illedelmesen kopogtatott, mintha igazán valami urhoz menne be--és azután
+egészen csend lett. A szél megint nekifeküdt a gyérlevelü fának és
+kopasztotta, némelyik vessző már egészen csupaszon hajladozott rajta,
+majd meg az udvaron kerekedett egy kis tánczra a sok aszott levél s
+fütyölt hozzá az eresz alatt a csatorna és aztán megint egészen
+mozdulatlan lett a világ, elült még a por is és mintha lassu, nagy, az
+egész kicsi udvart magába nyelő sóhajtás ereszkedett volna le a házon,
+fájni kezdett a kicsi asszonynak a csend.
+
+--Hol ül olyan sokáig? Nézzen utána,--mondta a bejáró asszonynak, a ki a
+konyhán csoszogott előre-hátra.--Nézzen utána...
+
+Az asszony rá sem hallgatott.
+
+--Jaj lelkem, csak nem ártom bele magam.
+
+--Mibe?
+
+--Hát a mit az ur csinál. Majd jön mindjárt. Csak kell neki beszélgetni
+egy kicsit, nem kaphatja föl az ételt, aztán hogy csak jőjjön, mint egy
+paraszt. Vagy igen ?
+
+--Nem, nem, de most már nem is kell semmi. No, menjen utána...
+
+Ezt mondta még néhányszor, mig ráhatározta magát az asszony, hogy
+nekimenjen az udvarnak. Lustán csoszogott végig a piszkos kövezeten s
+kopogott a tulsó ajtón. Aztán várt egy darabig s a kis formátlan asszony
+az ablak mögött, egyéb időmérő hijjában, számlálni kezdett hangosan:
+egy, kettő, három, négy--és lassan mormogott tovább mindig komorabban
+... tizenkilencz, husz, huszonegy ... aztán meg dühvel, hogy gyorsan,
+szakadozottan lihegett bele s kis, lapos mellét szinte dobálta az
+indulat, a mig számlált, a fejébe tolult a vér s most már majd
+kiszakította az arczát a forróság... Végre nyilt az ajtó s az ura jött
+ki, de csak a küszöbig. Egy tányéron néhány fánkot hozott magával,
+odaadta az asszonynak s újra becsukta az ajtót. Az asszony visszaindult
+keresztül az udvaron. Cseppet se sietett, aztán hallszott, hogy nyitja a
+konyhaajtót és csoszog befelé s a kicsi szegény némber fölugrott a
+székről és iramodott feléje, belevágva magát szekrénybe, asztalba és
+rikácsolt belőle a düh:
+
+--Vissza! Vissza! Nem kell, egye meg... Mit csinál ott annyit?
+
+--Hát beszélget. Csak nem jöhet ki, mint egy suta, hogy meg se köszönje.
+
+--Ne köszönje, nem kell--mondja meg neki. S a kis szegény teremtés
+leesett a földre s tehetetlenül vergődni kezdett, mint valami beteg
+veréb... Lassankint csendesedett le, a mikor vizet is adott neki az
+asszony s ekkor már csak panaszkodott pihegve, alig-alig hogy megérteni
+lehetett a gyönge szavát:
+
+--Ott ragad. Annak a nőnek kell a szép ember, ott tartotta. Mi lesz
+velem, Istenem, Istenem...
+
+A vénasszony visszasegítette a székre, melléje állott és türelmetlenül
+szólott rá, ha kicsuklott melléből a sirás.
+
+--Nem olyan világ szépe, lelkem, hogy ilyen lármát csináljon. Majd jön,
+mulat még egy kicsit...
+
+Egyszerre aztán jött az ember. Zavarban volt egy kicsit s ezt azzal
+igyekezett elpalástolni, hogy hebehurgyán sietett. Fölvette a kabátját,
+fejébe csapta a kalapot s rá se nézett az asszonyra, mig bucsuzott.
+
+--Hát szervusz, most már csak szaladjak...
+
+--Jól mulattál?
+
+--Likőrt adott, finom, édes pálinkát, meg beszélgettünk...
+
+--Hazajössz korán?
+
+--Persze, amint lehet.
+
+Az asszony fakó kis madárarczára kaczér mosolygást erőltetett s
+okvetlenül meg akarta még ölelni az embert.
+
+--Már mindegy, egy perczig még maradhatsz.
+
+--Nem, de hát mit akarsz?
+
+--Csak hallgatózzál majd az ajtó előtt. Ne nyiss be mindjárt.
+
+--Jó, jó.
+
+Délután szemmel tartotta egymást a két asszony. Először csak úgy
+véletlenül találkozott össze a pillantásuk, aztán egymásba tapadtak s
+azzal végződött a fojtogató, gyilkos verekedés a szemek mérgével, hogy a
+szép, nagy asszony előrehuzta az ablakon a függönyt s csak az egyik
+szélén hagyott egy kis nyilást, hogy átnézhessen a szomszédra. Az pedig
+tompa fájással bámult át az udvaron és mert szégyelte a vénasszony előtt
+a beszédet, csak magában motyogott, keservesen nyögve, mintha főbeverték
+volna és kábult lenne:
+
+--Végem van, végem van...
+
+Mikor este hazajött az ura, csak nagyon szomorúan mosolygott reá és
+nézte, hogy mit csinál. Az ember az új holmiját szedte elő a
+szekrényből, öltözködött és lopva pillantott az asszonyra, a mikor azt
+hitte, hogy az nem veszi észre. De mindig azzal a szomoru mosolygással
+találkozott, a mi zavarba hozta s végre is rákiabált a szegény kis
+nyavalyásra:
+
+--De jó kedved van. Folyton vigyorogsz.
+
+Az asszony mellére ejtette a fejét s keservesen sóhajtott.
+
+--Nem állok utadba.
+
+--Mit, nem állasz utamba? Hogy mondod?
+
+--Nem állok utadba.
+
+A férfi bevágta maga után az ajtót s a konyhában kezdett el kiabálni:
+
+--Utamba? Hát micsoda utamba? megyek a hova akarok...
+
+A kapuig úgy ment, hogy kopogott a sarka a kövezeten s azután a kicsi
+asszony csak érezte, hogy valahol itt van a közelben, de nem hallotta.
+Egy kicsit még bámult a homályba s aztán egyszerre csak maga se tudta,
+hogy mi következik s lefordult a székről, mint egy lötyögős kis
+tarisznya. A fejét belevágta az asztal lábába s alig hogy érezte, csak
+éppen kábult volt s megveszekedett forgatagba szaladt össze a feje
+fölött a világ.
+
+
+
+
+KŐMŰVESEK
+
+
+Borus, kesergős idő volt, hosszu, már tizennégy nap óta tartó
+napfogyatkozás. Egy haragos, fekete felleg folyton eltakarta előlünk a
+napot, az eső hidegre csapolta le a levegőt, néha egy kis hó is hullott
+alá, vagy jég kopogtatta meg az ablakot és augusztus közepén fölvettük a
+télikabátot s befűtöttünk a kályhába egy kis tavalyi szénnel. Egy
+barátom, az ablakom alatt elszaladva, a prémes gallérból fölkiáltott
+hozzám: No nesze természet, süsd meg!--Szóval föl volt fordulva minden.
+Én is éreztem a többivel, hogy be vagyunk csapva, ez se nem nyár, se nem
+ősz, valami habarék a négy évszakból összetéve. Olyan fekete, hideg és
+vizes, hogy elmegy benne mindentől az ember kedve, csak bámul, vár
+valami változást és fázik.
+
+Az utcza túlsó oldalán építenek. Ezelőtt két hónappal egy szegény kis
+viskó szégyenkezett a nagy puszta telken, ma már két emeletnyire
+haladtak a nagy bérházzal. A télre készen kell, hogy legyen az egész
+négyemeletes épület, sietnek vele. Mindennap kétszer-háromszor látom
+erre hajtani a pallért. Kis kocsija van, elül magas, széles üléssel és
+egy mindig izzadt, nagy fekete ló van befogva. Egy-két perczre megáll, s
+szalad tovább. Közben háromszor is megnézi az óráját, s lihegve
+kapaszkodik föl a bakra, hogy újra kezébe vegye a gyeplőt. Az épülő uj
+ház egy egész világot vett el előlem. Ugy éreztem magam, mintha falun
+laktam volna. A kis ház teteje fölött elnézhettem, mig csak ellátott a
+szemem, messze ki a vidékre, tul a gyakorlótéren, tul a vasúti vonalon,
+egész a ködös kék hegyekig. Jól visszahúzódva a szobába, nem láttam a
+többi emeletes házat, csak a nyilt, szabad világot. Innen kaptam a
+levegőt is, mindig üdét, frisset, egy-egy kis szelet, az eső után
+nedves, borzongató, de azért kellemes párát s nagyon megérezte a lelkem
+az építkezést. Mintha a fejemlágyára hordták volna azt a sok téglát,
+amiből fölépítik ezt a négyemeletes polgári kaszárnyát, ugy nyom a nagy
+lárma, s elkedvetlenít ez az elhízott, aranylánczos ur a kopott
+kocsijával s a lovával, a mely olyan fekete, mintha valami temetkezési
+társulat szolgálatában állott volna eddig.
+
+Nagy futásra, amelynek már a hangjából ki lehet érezni, hogy a futók
+menekülnek, jajveszékelés lármájára az ablakhoz szaladtam.
+Eszeveszetten, nagyokat ugrálva lefelé, rohant le egy ember az
+állványról. Ez volt az utolsó a falon, a többiek már mind félkörben
+állottak az utczán s töprengő tartózkodással bámultak a falakra.
+Némelyiknek tisztán leolvastam az arczáról, hogy szeretne egy lépést
+előre tenni, de nem mer. Az asszonyok tátott szájjal, nehezen lihegve
+huzódtak meg a férfiak háta mögött, s csak lassan indult meg a beszéd,
+pár szó, mintha féltek volna megzavarni a levegőt.
+
+--Befelé hajlott, láttam,--mondta egy öreges, meggörnyedt vállú asszony
+s ledobta válláról a nehéz téglahordó kast.
+
+--Ropogott is,--tódította a második s mindjárt akadt több is, aki
+hallotta ropogni a falat. Több hang összevegyült, már egyszerre
+beszéltek:
+
+--Megfagyott a vérem...
+
+--Alig birt a lábam...
+
+Megkerülve a telket, előjöttek azok is, akik a hátsó falhoz hordták a
+meszet és téglát. Kérdezték, hogy mi baj s arra újra elkezdődött a
+szegény tudatlan emberek kevésszavú beszéde, hogy: ropogott is, meg hogy
+befelé hajlott a homlokfal, s az öreg asszony újra ismételte, hogy:
+megfagyott a vére, a másik pedig, hogy alig birta a lába. Az uj
+asszonyok, leányok érkezésével nagyobb lett a lárma, az utcza közönsége
+is megállott, perczről-perczre nőtt a csoport. A férfiak komoran
+bámulták maguk előtt a földet s durván visszalökték azt, aki előre akart
+tolakodni. Aggodalmasan nézték a falat s várták, hogy bedőljön.
+
+Az asszonyoknak nem volt igazuk, a fal nem befelé hajlott meg, hanem
+egyszerre, mint egy meghajlított késpenge, a közepén ki az utcza felé
+kezdett domborodni. Tetejétől az aljáig s lassan, valami olyas hangot
+adva, mintha egymáshoz dörzsölnének két követ. A ház előtt tágulni
+kezdett a kör, pár asszony befogta a fülét, hogy ne hallja majd azt a
+robajt, amelylyel összedől a fal. Az utcza túlsó végén vágtatva jött két
+rendőr, s bár semmi szükség nem volt reá, egy megijedt ember hívására
+sebes galoppban, nagy csilingeléssel érkezett meg egy mentőkocsi. A
+lovasrendőrök sippal hivtak még magukhoz néhány gyalogost a közeli
+utczákból s a hivatalos kordont is megvonták a ház előtt. Egy munkást
+elszalasztottak a pallér után s a reszkető, aggodalmas emberek nagy
+csendességében tovább várta a tömeg, hogy mi lesz.
+
+Már mindenki türelmetlenkedett. Lesz valami, nem lesz? Éppen az ablak
+alatt két öreg ur beszélgetett arról a hallatlan könnyelműségről,
+amelylyel manapság építenek s az egyik azt mondta, hogy meg kellene
+csapatni minden pallért, aki ilyen hitvány ember. A másik tovább ment,
+azt mondta, hogy a piaczon, a városháza előtt, kellene megcsapatni, ugy,
+ugy... Elhallgattak, mindenki figyelmes lett egy munkásra, aki az
+utczába befordulni látván a pallér kocsiját, szitkozódni kezdett.
+Visszafeleselt a rendőröknek s durván esküdözött, hogy ha az Isten
+mondaná, akkor se hallgatna. Ez a hangulat ragadós, nyugtalan lett
+egyszerre a többi is, s csak akkor csendesültek el kissé, a mikor
+látták, hogy egy rendőrtiszt is ül a kocsin. Mormogtak, mint a cseléd,
+aki nem mer hangosan veszekedni a gazdával.
+
+A fal megállapodott a fele utján s hiába várták, nem akart beomlani. A
+pallér bosszankodva, minden szavát heves mozdulattal kisérve,
+magyarázott valamit a rendőrtisztnek, az pedig csak a vállait vonogatta.
+A fellegek mögött lassan lefelé csúszott az égbolton a nap. Néha a
+vékonyabb rétegeken átszűrődött egy-egy sugár és sárga pontokkal szórta
+tele a sáros utczát. Valami bucsuféle volt ez. Esteledett, nem telik
+bele másfél óra és sötét lesz. Ez még türelmetlenebbé tett mindenkit.
+
+A pallér hátulról megkerülte a falat, s visszajött. A rendőrtiszthez
+ment s ugy, hogy más is hallja, hangosan mondta:
+
+--Nem dől be.
+
+A tiszt nem akart sokat beszélni, unatkozva kijelentette, hogy mindjárt
+megérkezik a városházáról a bizottság, az majd megmondja, hogy mit kell
+tenni. Jött is nemsokára három ur. Az egyik távol maradt a veszedelmes
+helytől, félszegen ódalgott be a munkások közé. A másik kettő és az
+építőmester egészen a fal mellé merészkedett. Sokat beszélgettek halkan
+egy téglarakás mellett s nem tudtak elnyomni bizonyos fontoskodó
+kifejezést az arczukon, mikor visszajöttek.
+
+--Momentán nincs veszély--mondta az egyik, s mert hirtelen nagyon
+megtetszett neki ez a különös hangzású szó: momentán, többször is
+ismételte. A másik ráhagyta, hogy ugy van. A rendőrtiszt kissé
+hitetlenül hallgatta őket s csendesen, alig észrevehetően mosolygott és
+kijelentette, hogy le kell dönteni a falat, semmiesetre sem engedi meg,
+hogy éjszakára is állva maradjon. Az urak megint visszamentek a falhoz,
+körülnézegették minden oldalról.
+
+--Félóra munka két ügyes embernek--mondta az egyik.
+
+A munkások lassan közeledni mertek. Az egyik uri ember a bizottságból
+közéjük ment s biztatni kezdte őket.
+
+--Szép pénzt lehet szerezni. Két ügyes ember egy félóra alatt
+széthányhatja.
+
+Néhányan a fal felé pillantottak s az egyik azután komolyan maga elé
+nézett, mintha ki akarna valamit számítani magában. Mások várták, hogy
+mit akar s mikor látták, hogy már majdnem elhatározta magát, kezdtek
+kedvet kapni a munkához. Még féltek egy kicsit, de az egyik, mintha
+ketté akarná vágni a dolgot, gyorsan a pallérhoz ment s beszélni kezdett
+vele. Ketten-hárman utána indultak, az egyik a fél uton visszatért. A
+pallér pénzt vett elő s megmutatta az embereknek. Azok összenéztek, az
+egyik sóhajtott s azt mondta: Isten nevében, a másik is rántott egyet a
+vállán, mint minden nagy elhatározás után tenni szokta s a két ember
+elindult a fal felé.
+
+A visszatért munkás elkényszeredett mozdulattal mutogatott feléjük s a
+körülötte állóknak tövéről a hegyére elmondta a dolgot.
+
+--Neki mennek a falnak, Körösi ur husz-husz pengőt igért nekik. Meg
+vannak bolondulva, ugy odalapítja őket a földhöz, mint a legyeket. A vak
+is látja, hogy be fog dőlni velük a fal, kevés a malter, sok a tégla,
+két ember nem semmi...
+
+--De ha az urak azt mondják, hogy megbírja...
+
+--Az urak?--Megvetőleg legyintett a kezével.--Mit tudnak ahoz az urak?
+
+A rendőrök közül elő akart törni egy asszony, de nem bocsátották előre.
+Az egyik munkás felesége volt s csak most vette észre, hogy mire
+vállalkozott az ura. Sirva kiabált utána, mire látta, hogy az
+erőszakoskodás hiábavaló, a rendőrök nem engedik előre jönni.
+
+--Ferencz, Ferencz! Gyere vissza!
+
+Az egyik kőműves megfordult útközben s a határozatlan mozdulata arra
+vallott, hogy szeretne visszatérni, már megbánta az alkut. De ez csak
+egy pillanatig tartott, elszégyenlette magát s erős léptekkel indult
+neki a falnak.
+
+Az asszony tovább kiabált. Egy rendőr rámordult, hogy maradjon veszteg.
+Mikor az urát meglátta a fal tetején, egyszerre el is némult. A
+szemeiből kibeszélt a kétségbeesés. Egyszerre valami belső ösztön arra
+késztette, hogy letérdeljen és imádkozzék. Nem létezett számára,
+körülötte senki, félig önkivületben kezdett el imádkozni. Semmi új sem
+jutott az eszébe, pár szót ismételt folyton a Miatyánk elejéről.
+Mellette a mentőkocsi elé fogott ló kaparta a földet és nyerített az
+istálló után.
+
+A két ember pedig ontotta maga alatt a falat, tompa puffogással hullott
+a tégla a sárba. Óvatosan keresték a szilárd talajt, arczukról csurgott
+a verejték s háromszor is megrugdosták a helyet, a hova léptek. Lassan
+eltűnt egy emelet, szabadabban kezdtek lélegzeni az emberek. Néhány
+gyerek _éljent_ kezdett kiabálni s a hátsó fal egy üres ajtónyiláson át
+látni lehetett, amint az én ismerős kék hegyeim mögül lassu méltósággal
+elindult útjára a hold.
+
+
+
+
+BECSÜLET
+
+
+Csinos, finom ur beszélgetett a közélelmezési osztály előadójával szép,
+szőnyeges hivatalszobában. Az előadó ur nemkülönben finom úrnak
+látszott, különösen ilyen szép szobában, amibe, mintha csak mellékesen,
+amugy véletlenül tévedt volna be az íróasztal. Inkább asszonyos volt
+benne minden, puha, kicsi, selymes a divány, a székek, süppedő finom
+állatbőrök a földön és parfüm meg finom halványkékes czigarettafüst a
+levegőben. Mintha valamelyik sarokban a nehéz, nagyvirágos szőnyeg alatt
+selyembe öltözött szép leány bujt volna el s annak a lehellete táplálta
+volna a szobát...
+
+A vendégnek egyszerre eszébe jutott valami:
+
+--Kellene nekem egy ember--mondta. Egy ember.
+
+--Minek?
+
+--Valami ember, akinek a zsebében megférne egy kis mellékes pénz. Valami
+ördög, afféle szegény nép, aki körmölget, ha munkát kap. Akad nálad
+ilyen bizonyára.
+
+--Hogyne.
+
+--De megbízható...
+
+--Persze...
+
+--Mert kényes kissé a dolog, tudod, olyan ember kell hozzá, aki nem
+fecseg. Valami leány pört akasztott a nyakamba egy gyermekért, a mi hát:
+lett. Lett valahogy, megszületett. Az ügyvédem most arra az álláspontra
+helyezkedik, hogy ő akasztotta magát a nyakamba. Bizonyítani is tudjuk.
+Egész csomó levelem van tőle, a miben kunyorál, hogy csak még egyszer
+lásson, meg még egyszer. Ezekről kell másolatot venni... Hát ha az
+embered arravaló, beszélnénk tán vele.
+
+--Most mindjárt?
+
+--Most, ha már itt vagyok.
+
+--Majd a Kulecz megcsinálja.
+
+Az előadó ur becsöngetett egy szolgát s még mindig az érdekes ügy
+járhatott a fejében, mert mosolyogva adta ki neki a parancsot.
+
+--Küldje be a Kuleczet.
+
+Vártak egy darabot és az ajtót nézték. Odakünn valaki a lábát törölte a
+pokróczon, de még mindig nem jött be. Talán megnyálazta a kezét s
+végigkefélte vele a kabátját. Valami olyas nesz hallszott, aztán meg
+halk, tartózkodó kopogás és Kulecz benyitotta az ajtót.
+
+Kómikus kis szürke ember volt, hosszu fekete felöltőben, a mit a
+szobában se vetett le magáról. Nagy csizmáin megfeszült a nadrág s
+mintha a nagy, kitaposott lábbelibe ólom lett volna öntve, ugy látszott,
+hogy nélkülök, csak a maga erején, mindjárt földőlne a kis vézna, öreg
+test. Aztán nagyon bő, hosszu formátlan mellénye is volt még és
+módfölött nagy zsebei a kabáton. Most semmi se volt bennük és mégis ugy
+lógtak kétfelől, mintha teljesen hozzáformálódtak volna már a sok
+burgonyához, zöldséghez, a miből egy-egy nagy kosárra valót czepelt haza
+bennük a kicsi vén ember. Csetlett-botlott az öreg, a megriasztott állat
+félő pillantásával nézett ki pillái alól az urakra és pislogva
+gyámoltalanul várta, hogy mi következik.
+
+Az urak mulattak rajta, de csak magukban s hagyták várni. A főnök ur egy
+kis tréfát is megengedett magának.
+
+--Fegyelmi, öreg, fegyelmi...--mondta neki.
+
+Az öreg elsápadt s félszegen kapkodott, mintha megingott volna alatta a
+csizmatalapzat.
+
+--Nekem?
+
+--Persze. No ne ijedjen meg. Nem igaz. Csak ugy mondtam.
+
+Az öreg azért még nyögött egyet. A főnök megsajnálta és sietett
+elmondani a jó hirt.
+
+--Egy kis munkát kap öreg, otthonra. Itt a nagyságos ur valami
+megbizható embert keres, a ki lemásoljon egyetmást, hát én magát
+ajánlottam. Kényelmesen csinos kis pénzt szerezhet, csak pontosság,
+tudja, pontosság, az a fő...
+
+Az öreg föllélegzett s boldog mosolygás telepedett aszott, ránczos
+arczára.
+
+--Ez már jobb--motyogta.--Sokkal jobb. Mikorra tetszik?
+
+--Hát elvállalja?
+
+--A nagyságos ur meg lesz elégedve. Biztosítom.
+
+A nagyságos urat mulattatta az a nagy készség, a mivel ez a vén ember
+kapálózott a husz-huszonöt forint után, a mit majd fizet neki s lassan,
+kimérten kezdett el tárgyalni, hogy tovább görnyedjen előtte a vén
+legény.
+
+--Fontos dologról van szó, öregem. Nem szabad megmutatni senkinek.
+Titok, érti? Hol fog majd dolgozni? Otthon? Néhány napig eltart a munka.
+
+--Otthon. Ugy szoktam, hogy a leányom diktál én meg irok, mint a viz,
+olyan gyorsan. Meg lesz elégedve a nagyságos ur.
+
+--Leánya is van?
+
+--Van.
+
+--Szép-e?
+
+Az öreg hallgatott, de a főnöke megfelelt helyette.
+
+--Persze. Ugy nézz erre a vén kujonra, hogy gyönyörű lánya van.
+Általában szépség dolgában nem lehet panasza a familiájára. A felesége
+ma is szemrevaló asszony, olyan kövérkés... Hazajött már?
+
+Az öreg komoran nézett maga elé és a vendéghez szólott.
+
+--Mikor jöhetek el az írásért?
+
+Egy kis csend lett, de aztán megint szaporán beszélt az előadó ur.
+
+--Otthagyta az öreget. Fiatalt keresett magának. Vagy igazabban az öreg
+kidobta...
+
+--Igazán?
+
+--Persze. Hét gyereket hagyott otthon. Jó vérű fehérnép...
+
+Az öreg ember remegett a nagy csizmákban és annyira felizgatta a beszéd,
+hogy kettétörött a szájában minden szó, mig kijutott a világra.
+
+--Mikor mehetek az írásért nagyságos ur? Hét gyerek, igaz, hét... Mikor
+mehetek?
+
+A vendég ur gyorsan felelt:
+
+--Majd én viszem el magához. Este csak várjon rám. Nem szabad erről az
+írásról tudni senkinek, hiszen mondtam már.
+
+Este, kissé későn is már, kis levélcsomaggal ment el az öreghez. Nagyon
+szegény kis kétszobás lakásban lakott a vén irnok. Az udvarról kellett
+benyitni hozzá s az első szoba már akkor sötét volt. Az ágyakban, meg a
+földön, szalmazsákokon sorjában aludt a sok gyerek. Izzadtság és forró
+meleg párolgott föl a párnákról s valamelyik a nagyobbak közül horkolt
+is, ütemesen, hosszan elnyujtva, mintha lassan végig huzgált volna
+valaki mindig egy mély hangot a csellón. A másik szobában várt az öreg
+meg a lány.
+
+Mikor a finom ur jött, fölállottak mind a ketten s nagyot és alázatosat
+bókolt az öreg. A leány inkább csak éppen hogy köszönt s ugy nézett
+végig a vendégen, mintha idegenkednék tőle kissé. A nélkül, hogy
+ismerné, csak éppen mert olyan a kedve, hogy ne lássa szívesen. A vendég
+is hamar végzett vele. Gyorsan, a nélkül, hogy jóformán rápillantott
+volna, meghajolt előtte egy kicsit s azután az öreggel tárgyalt. Hosszan
+magyarázta neki a leveleket. Passzusokat mutatott, a miket ki kell majd
+hagyni a másolatban, megkérdezte, hogy van-e pénze pennára, papirosra s
+tiz forintot tett az asztalra, hogy azzal szerezze be a holmit, a mire
+szüksége van. Lopva nézett néha a lányra, aki megbántottan, néma dühvel
+pillantott vissza rá, a mikor látta, hogy ő ugy áll ebben a szobában,
+mintha nem is léteznék. Észre se veszi ez az ur. Nem a szegény uri
+kisasszony forrott benne, hanem a lány, az örök lány, a minden lány, a
+kit szabad szóval akár összetörni, de nem szabad észre se venni. És szép
+volt, máskor talán nem is annyira, mint most. Magas, szálas, merész
+nézésű s azért mély szemű, kopott, de majdnem kihivó büszkeség volt
+benne, ami néha kivirul a rongyból, ha arravaló a rongy, szép
+asszonyforma leány, aki urnak termett. És ez az ember ugy ment el, hogy
+megint csak alig pillantott reá, csak éppen hogy mondott valamit, mint a
+hogy odamorog az ember akárkinek az utczán. Csoda, hogy nem hozta
+magával az ostort is, a mivel rókát hajszol, a mikor arravaló kompániája
+van. A leány nagy fekete szeme ugy villant utána, mintha a szikrájával
+leütni akarná s mikor visszament az apjához, csak ennyit mondott,
+kibámulva a sötét, szegényes kék vászon holmival elfüggönyözött ablakon
+át az udvarra:
+
+--Utálatos. Csupa gőg egy ilyen ur.
+
+Mindjárt munkához láttak. Az öreg szép sima papirost terített ki maga
+elé az asztalra és a körmén próbálgatta a pennát. A mikor rendbejött, a
+leány előszedegette a leveleket s lassan, hogy az írással mindig
+utolérje az apja, olvasni kezdett a szagos papirosokról. Mig az öreg
+irt, előreszaladt a levelekben. Rohanvást ment végig a szegény
+otthagyott leány nagy szerelmén, a mi epekedett, sírt, fenyegetőzött és
+követelt s az öregnek néha rá kellett szólani:
+
+--No, hogy megy tovább?
+
+Másnap újra jött a finom ur és harmadnap is. Akkorra már vége volt a
+munkának, de ujat hozott. Most már egy csomó versre volt szüksége
+írásban, nagy, hosszú versekre, amiket mind be akart tanulni. Vagy talán
+nem is igaz, hogy ez volt a szándéka, mert a verseket furán válogatta
+ki. Számokat irt egy papirosra: négy, nyolcz, kilencz, tizenegy...
+
+--Ezeket irja ki öregem--mondta--azután ha készen van, csak szóljon.
+Aztán majd kijegyzem a többit.
+
+S a sötét szobából, a gyermekálom nagy békességéből, néha behallszott
+egy-egy fojtott hang, amint a férfi rekedtesen beszélt a leánynak.
+Egy-egy szék is megmozdult s nagy csend következett a lármára. Aztán
+halk, lehelletszerü beszéd, csak éppen hogy sejteni lehetett, hogy
+valaki szólott valamicskét, megmozdult a levegő, a lusta--s az is
+hallatszott, hogy a szép, nagy leányban pihegve zakatol az indulat s
+beczézi a fiút:
+
+--Te rossz, otthagytad. Mindenkit megbolondítasz. Te kisasszonyfiu, te
+szép...
+
+S egy délelőtt, vasárnap, amikor kibeszélte magát az ember, komoran,
+egészen összetörve mondani kezdte a leánynak az öreg, a mi összegyűlt
+benne, mig a sok verset összeírta a könyvből.
+
+--Nem tudok beleszólani a dologba. Csináld, ahogy tudod. Szemrehányást
+se teszek neked, ha valami olyat cselekszel, amiért szigorú birója
+voltam a feleségemnek. Nem törődöm az éjszakáddal, de a mig ennyi
+szegény gyermek van reánk szorulva, add nekem a nappalod. Ha reám hagyod
+őket, elpusztulnak, pedig hát kötelességünk az, hogy neveljük őket, a
+mig lehet. Már nem vagyok követelő. Szegény, összetörött ember vagyok,
+csinálj, a mi neked tetszik. De a gyerekekből embert kell csinálni
+valahogy. Ez a becsület.
+
+
+
+
+AZ EGÉR
+
+I.
+
+
+A Repcze-utcza künn van majdnem a város végén s csupa szegény ember
+lakik benne. Kicsi az egész, alig néhány ház, meg egypár üres telek,
+telve burjánnal, szeméttel, korhadt, félig bedőlt kerítésekkel a
+gyalogjáró mellett. Kiizzadt, kormos lakatosok, kovácsok, nyakig meszes
+kőművesek mennek végig rajta esténkint hazafelé, az asszonyok künn
+várják őket a kapu előtt, mezitlábos, gatyás gyerekek játszanak a porban
+s megbámulják a tisztességesen öltözött embert, mint a csodát. Szomszéd
+minden család. Átjárkálnak egymáshoz, a fiatalok összeölelkezve sétálnak
+vacsora után le és föl az utczán, a férfiak is együtt színak még el egy
+pipa dohányt s az asszonyok tereferéjét végighordja a szél az utczán
+egyik sarokháztól a másikig, mig az utolsó lámpással együtt csendes
+zsongással kialszik az élet. Még itt-ott elszomorkodik egy-egy legény a
+sipogó harmonika mellett, de azután legyőzi az álom s a munkás emberek
+nehéz szuszogásával alszik el az egész utcza.
+
+Valósággal felfordult a csendes utcza egész rendje, a mikor hire ment,
+hogy egy igazi tekintetes asszony jön ide lakni. Egy hivatalnok ur
+özvegye fogadta ki az uj fertályra az egész Farkas-féle házat. Ez a ház
+eddig is bérbe volt adva, de néha két-három családnak is, mert négy
+szoba volt benne. Előbb csak homályos hirek keringtek az uj lakóról.
+Némelyek azt mondták, hogy nem is igaz az egészből semmi. Ezt maga
+Farkas ur czáfolta meg, mikor felmutatta a szerződést. A sok kíváncsi
+ember belebámult a papirosba, de nem igen lettek okosabbak ezután se,
+mindössze az uriasszonyság nevét tudták meg belőle : Szoboszlay Pálné.
+Némelyik ismert névről Szoboszlayakat. Az egyik valami irnok volt a
+megyénél és vagy tiz esztendő előtt halt meg, hanem azt talán mégis
+Károlynak hivták. A másik Pál volt, de szörnyen nagy ur, valami biró
+vagy mi,--bizonyosan idegenek lesznek. A Repce-utczában az uraság felől
+még mindég nagyon homályos fogalmuk van az embereknek--szóval, majd
+elválik, csak türelem.
+
+Egy napon beköltöztek az uj lakók, Szoboszlayné és leánya, Berta. Két
+kocsin elfért minden holmijuk. Az asszony kissé megkopott fekete
+ternó-ruhát viselt, a leány pedig sima szürke köntöst. Hamarosan
+berendezkedtek s harmadnapra már megjelent a szobaur is. Magukkal hozták
+a korábbi szállásról, ugy mondták, hogy nagyon jó, ha két gyönge asszony
+mellett mindig van egy férfi. Ő is szivesen jött.
+
+A kis utczának pedig semmi szenzácziója sem maradt a beköltözés nagy
+napja után. A Farkas-féle házban csendes, falusias életet éltek, az uj
+lakók kedvéért sohase fordult be az utczába valami uri hintó, a mit meg
+lehetett volna bámulni, ők se sokat járkáltak. Szóval olyan maradt az
+utcza, mint amilyen volt. A szobaurtól vártak még valamit, de itt is
+cserbenhagyta a remény az utczát. Gergely urat alig látták napjában
+kétszer. Reggel korán a kőmüvesekkel egyszerre szaladt be az egyetemre,
+délre vissza se jött, este azután éppen olyan szaladva, gyorsan jött
+haza, mint a hogy reggel elment. Az feltünt, hogy szép fiu. Az asszonyok
+beszéltek róla, néha s a lányok kileselkedtek utána az ablakon. Csak ne
+lett volna olyan nagyon ügyetlen. Nagyokat lépett, lóbázta a karját a
+levegőben s kevés gondot fordított magára. Sokat tanult; a kis hátsó
+szobában, amelyben lakott, néha reggelig is égett a lámpa. Szoboszlayné
+és Berta aggódtak is miatta, de birta, vasból volt az akarata és a
+teste. Kenyeret akart minél hamarább, mert szörnyen sokat nélkülözött
+már.
+
+Szoboszlayékhoz még diák korában költözött, a leányt tanította s ezért
+adták a szállást és a kosztot. Mikor az idők változtak, Szoboszlay
+meghalt és a leány is kinőtt már a keze alól, ottmaradt továbbra is. A
+néhány év alatt belső, családias viszony fejlődött ki köztük. Az asszony
+sokszor mondta neki: kedves fiam s beavatta benső ügyeibe. A szegény
+diáknak jól esett ez a szivesség s tetszett neki ez a szerep, hogy ő a
+férfi a háznál. Pontosan fizetett, igyekezett kevéssé alkalmatlan lenni,
+tovább azonban nem merészkedett és nem is vágyott. Jó pajtása volt a
+lánynak. Néha, ha egy-egy félórára szabadságot adott magának s ott
+hagyta a könyveit, kaczagva, jókedvüen, pajtáskodtak el egymással. A fiu
+azonban még mindég nem tudta egészen elhinni, hogy a leány már nagy s
+nem gyermek többé; máskor félénk, kissé bizalmatlan természete bizonyos
+sajátságos erélylyel párosult, mikor komolyan beszélt vele és ez
+imponált a leánynak. Felnézett néha rá és elkomolyodott. Ha azonban a
+fiut nagyon elfoglalták a könyvei, napokig sem beszéltek egyebet, csak
+éppen, hogy köszöntötték egymást.
+
+Egyszer a leány a maga kedves, kisleányos modorában utját is állotta, a
+mint ebéd után gyorsan szobájába akart menni, hogy tovább tanuljon.
+
+--Tudja Gergely ur, hogy maga nagyon goromba?--kérdezte és kihivólag,
+valósággal vakmerően nézett fel a nagy emberre.
+
+Gergely mosolygott, ki akart volna békülni, de a leány intett, hogy az
+nem megy olyan könnyen.
+
+--Miért nem szólt hozzám már három nap óta?
+
+--Tanulok.
+
+--Kilyukad a feje. Nem fél?
+
+--Még a vizsgáig kibirja, azután már ugy sincs szükség reá, lesz
+diploma.
+
+Nem békültek ki. Mosolyogva váltak el, de Gergely hiába nyújtotta a
+kezét, a leány nem fogadta el. Mérgesen nézett utána, de ez a tekintet
+olyan rosszul sikerült, hogy egyszerre nevették el magukat reá mind a
+hárman. Még sokáig hallani lehetett, a mint a könyvből mormogva tanult
+odabenn a nagy diák. A lány és az anyja egymásra néztek, látszott a
+tekintetükön, hogy mindaketten Gergelyre gondolnak. Intettek egymásnak a
+fejükkel, mintha mondták volna: milyen derék fiu.
+
+
+II.
+
+
+Lehetett talán már éjfél is, amikor egyszerre éles sikoltást hallottak a
+Farkas-féle házból. A leány reszketve állott az ebédlőben s a két kis
+öklével verte a hátsó szoba ajtaját.
+
+--Gergely ur, Gergely ur, az Istenre kérem, hamar, félek...
+
+A nagy diák egyszerre talpon volt s rohant az ajtó felé. Talán fel is
+nyitja, ha akkor meg ujra könyörögni nem kezd a leány:
+
+--Ne jőjjön, ne jőjjön...
+
+--Mit tegyek hát, mi baj van?
+
+--Ne jőjjön ki! Nem vagyok felöltözve, czipő sincs a lábamon. Nyissa ki
+az ajtót, hogy világosság legyen de ne jöjjön ki.--Hallani lehetett,
+hogy mint reszket szegény.--Gergely kinyitotta az ajtót s vissza ment a
+szobába. A leány csendesedni kezdett, már nem félt olyan nagyon. Nyitva
+hagyva minden ajtót, elbátorkodott a szobájáig, futva hozta vissza
+egyenkint a ruháit az ebédlőbe és ugy öltözködött. A diák pedig már
+nagyon türelmetlen volt, nagy botot forgatott a kezében s minden
+perczben kiszólott a másik szobából:
+
+--Készen van?
+
+--Még nem, csak egy kicsit még, mindjárt...
+
+--Hát mi baj van, beszéljen már.
+
+--Valaki van a szobában, mozgott...
+
+--Ember?
+
+--Nem tudom, mindjárt kiszaladtam. Költsük föl a mamát is.
+
+--Hagyja majd megnézem, készen van?
+
+--Jöhet már.
+
+Gergely kijött, megfogta a leány reszkető kezét, együtt mentek el addig
+a szobáig, a hol az aludni szokott. A kis fehér szobában semmi különös
+jel nem mutatott arra, mintha betörők lettek volna benne. A leány csak
+az ajtóig mert menni, s ott is minden pillanatban készen volt arra, hogy
+visszafusson. Gergely összekeresgélt minden zugot, felnyitogatta a
+szekrényeket is és kijelentette, hogy itt semmi sincs.
+
+--Pedig mozgott, halottam, erősitette a leány s megrázkódott, mikor
+eszébe jutott a hang, a melyet hallott.
+
+Gergely csak nézte s mikor látta, hogy még mindig nagyon fél, fejére
+tette a kezét. A leány megnyugodott s nedves, siró szemeivel bizalommal
+nézett fel reá.
+
+--Meghaltam volna, ha nem lett volna itt,--mondta hálás, megindult
+hangon, de ebben a pillanatban megint valami nesz halatszott. Erre mind
+a két kezével egyszerre ragadta meg a férfi karját s csak a fejével
+mutatott be a szobába, hogy: ugy-e mondtam, van itt valami. Szótlanul,
+lélegzetüket is visszafojtva várták, hogy mi lesz,
+
+Egyszerre aztán elő is jött valami.
+
+A kemencze mellől, erre-arra nézegetve, óvatosan mászott elő egy egér,
+Gergely erősen szorította a leány karját s intett, hogy hallgasson. A
+szürke kis állat pedig mind bátrabb lett, kijött már a szoba közepéig,
+szaglászott a földön, mintha valami kis ennivaló után keresgélne s
+kezdte otthon érezni magát.
+
+--Milyen csinos--súgta Gergely a leánynak.
+
+Borzasztó--felelte a leány, de nem tudott elég halkan beszélni, mert az
+egér is meghallotta s gyorsan vissza szaladt a kemencze mögé.
+
+Lássa elkergette...
+
+Gergely most már szépen jó éjszakát kivánt s vissza akart menni a
+szobájába. A leány azonban csak nem bocsátotta el a karját s rémülten
+kérdezte:
+
+--Itt akar hagyni?
+
+--De hát mit csináljak, látja, hogy nincs már baj.
+
+--És az egér?
+
+--Már visszament, szegény.
+
+--Visszajön.
+
+--Istenem, hát baj az? Egy kis egér...
+
+--Nagyon utálatos! Maradjon még...
+
+--Ha akarja, szivesen, de egy kicsit furcsa...
+
+--Nem, nem, ne féljen,--összetette a kezeit és ugy kérte.--Meghalnék
+félelmemben, ha itt kellene hogy maradjak egyedül. Felszaladna a párnára
+is, fel... Beszélgessünk.
+
+Gergely letette a lámpát az asztalra s leültek egymással szemben. A
+férfi lassan emelte föl tekintetét a leányra s azután olyan hosszasan
+nézte, hogy az lesütötte a szemeit. Nagyon kedves volt ez a kis borzas
+fej, a tiszta homlokkal és az őszinte nézésü, nagy fekete szemekkel.
+Gergely nem tudta levenni róla a szemeit s egyszerre elfelejtett
+mindent, amit ma tanult. A helyzet is nagyon különös volt számára. Ebben
+a lányszobában csak egyszer volt még, mikor a nagy, nehéz ruhaszekrényt
+egyik sarokból a másikba tolta s most éjjel egyedül van benne a
+leánynyal. Gondolatban meleg szeretettel vette körül a reszkető
+gyermeket s a szoba illata elkábította. Érezte, hogy szédül és lehunyta
+a szemeit. Hallgattak mindaketten, nem tudtak beszélni. A férfit
+egyszerre fogta el a varázs, ami megdöbbentette, érezte, hogy szerelmes.
+Félt már egyedül maradni a leánynyal s menni szeretett volna.
+
+--Fél még?--kérdezte. Komoly, nyugodt akart lenni, de már ez a két
+semmit sem jelentő szó is lágyan, szerelmesen hangzott.
+
+--Nagyon félek--felelte elkényszeredve a leány s megijedt attól a
+gondolattól, hogy egyedül marad.--Maradjon, majd beszélgetünk, hozza el
+a könyvét, tanuljon itt, csináljon valamit, majd én is dolgozom.
+
+Gergely is ugy találta, hogy az lesz a legjobb, ha közöttük lesz a
+vaskos könyv. Tanulni kezdett, a leány kézimunkát vett elő és dolgozott.
+Néha szólottak egy-egy szót, de lopva sürün pillantottak egymásra. A
+hajnal is igy találta őket, s mikor az első napsugár besütött az
+ablakon, egymáshoz ölelte a könyvre és himzőrámára hajolt két fejet.
+
+
+III.
+
+
+A szürke kis vendég pedig állandóan megjelent. Ugy látszik, hogy több
+rendbeli kijárásokkal rendelkezett földalatti palotája, mert ha az egyik
+lyukat betömték, más oldalról sétált elő. Ha személyesen nem
+jelentkezett, akkor a falban rágcsált, s ez már magában is rettenetes.
+Szoboszlayné kétségbe volt esve, de segíteni nem tudott a bajon, csak
+jajgatott. Valamelyik szomszédtól kaptak egy öreg macskát, de az egér
+mindig gyorsabb volt, mint a macska. A fiatalok pedig észre se vették,
+hogy mennyire vágyakoznak már egymás után. Ha a férfi késett, a leány
+sokszor szaladt az ablakhoz, megnézni, hogy jön-e már, s olyan
+titokzatosan mosolyogtak néha össze, mintha mondani akarnának egymásnak
+valamit. A leány beállott jogásznak, hallgatta, nézte, a mint tanult
+Gergely. Néha órákig elültek egymással szemben, anélkül, hogy hangosan
+beszéltek volna, de a szemük sokszor összetalálkozott. Máskor meg
+elmondtak egymásnak mindent, ami csak eszükbe jutott, ilyenkor a férfi
+megfogta a leány kezét s el se eresztette, míg csak búcsúzni nem kezdtek
+egymástól. Ez tartott a leghosszabban, pedig csak pár lépésre váltak el
+egymástól.
+
+--Megbukom a vizsgán, nem tudok tanulni--mondta egyszer a férfi.
+
+--Tud már eleget,--mondta a leány s büszkén nézett rajta végig.
+
+Sokáig tartott, mig annyira mentek, hogy a férfi beszélt is arról, a
+miről eddig csak gondolkozni mertek.
+
+--De én nem tudok majd maga nélkül élni--tört ki egyszer belőle s
+megragadta a leány kezét.
+
+A leány csak nézett és mosolygott a nagyon szerelmes szüzek tiszta,
+boldog mosolygásával s folydogálni kezdtek szeméből a könyek.
+
+
+
+
+A LEGSZEGÉNYEBB VÉRTANÚ
+
+
+Eszembe jut egy öreg, bolond kocsis története, ugy a mint azt nekem az
+én müncheni barátom, Sipniewski Franck elbeszélte. A vén szolga addig
+mesterkedett, mig feljutott oda, a hol az igazi lengyel hazafi
+megtalálja végre az őt megillető tisztességet, felhuzták az akasztófára.
+Mert a lengyelnek olyan szent az akasztófa, mint nekünk a kereszt. A
+legkomolyabban beszélnek arról, hogy majd egyszer, tudja a jó Isten hogy
+mikor, ha majd szabadok lesznek, Varsó piaczán akasztófát állítanak föl
+az elnyomatás emlékére s egy márvány falba belevésik mindazok neveit, a
+kiket bitón fojtott meg a fehér czár nevében, a muszka igazság. Ha majd
+fölépítik azt a falat, a te neved se fog hiányozni róla, öreg Demeter.
+
+Az öreg Sipniewski nagyon kompromittálva volt a hatvanharmadiki
+fölkelésben. Egyik éltető lelke volt az egész mozgalomnak. Nem volt
+politikus, csak hős. Elszánt és naiv, mint a felkelők nagy része.
+Megesküdött akár a szüz Máriára, hogy győzni fognak, de egyéb alapja nem
+volt a hitének, mint a nagy bátorsága, vagy az, hogy most már bizonyosan
+velük lesz az Isten. Elég sokáig volt ellenük.
+
+Mikor már rendben volt minden, olyan titokban, hogy csak a vak nem
+látta, gyülekezni kezdett a tábor. Az öreg Sipniewski befogatott egy
+könnyü kocsiba, Demeter, a vén kocsis felült a bakra, ur kocsis nagyon
+elbúcsúzott hazulról, sirva kisérte ki őket a kapuig a háznép s a kis
+kocsi mögött gyorsan felporzott az ut, hogy aztán beálljon az az ijesztő
+csend, a minek okvetlenül el kell következni, ha olyan valaki hagy el
+bennünket, a kit nagyon szeretünk s egyszerre eltünik szemünk elől még a
+por is, a mit a kocsija fölvert. Az országút pora még ismerős, de a mi
+azután következik, ismeretlen, idegen világ.
+
+A naiv katonában mégis volt annyi politika, hogy a meglepetés ellen
+biztosítani akarta magát. Hogy aztán gyerekes idea született meg
+becsületes agyában, az megint rávall a hősre, aki sehogy sem tud
+komédiázni.
+
+Azt hitte, hogy valami nagyon furfangos cselt eszelt ki, megállította a
+kocsit s tanácsot tartott Demeterrel.
+
+--Te öreg--mondta neki--ha kozákokkal találkozunk, rá se hederíts, hajts
+tovább. Ha megállítanak s kérdezik, hogy hova megyünk, azt feleljük,
+hogy Varsóba. Hogy honnan? Hát Kocinski urtól.
+
+--Igen, Kocinski urtól.
+
+Mindenki tudta, hogy Kocinski az oroszok részére dolgozott. A ki tőle
+jön, az csak nem lehet gyanus. Ur is, kocsis is jót mosolygott ezen a
+tréfán. Demeter még hátra is nézett, megbámulta az urát, hogy milyen
+okos ember. Összekacsintottak, két ilyen vén róka mindenkit lefőz. Majd
+megnyulik a kozákok orra ők meg vigan hajtanak tovább.
+
+De nem igy esett.
+
+A legközelebbi dülőnél három kozák nyargal a kocsihoz. Az altiszt
+elkérte az irásaikat s faggatni kezdte őket.
+
+--Hova mennek?
+
+--Varsóba.
+
+--Mit akarnak ott?
+
+--Lovat venni.
+
+--Nincs most vásár.
+
+--Lesz a jövő héten.
+
+--Honnan jönnek?
+
+Sipniewski erősen a kozák szeme közé nézett s kivágta a feleletet.
+
+--Kocinskitól.
+
+A kozák megkérdezte Demetert is.
+
+--Honnan jösztök?
+
+--Kocinski urtól.
+
+--Otthon volt az ur?
+
+--Otthon.
+
+--Hát az asszony?
+
+--Az is.
+
+Erre szó nélkül közrefogták a kocsit s a szegény Demeternek arra kellett
+hajtani, a merre ők parancsolták. Visszavitték őket az első katonai
+állomásra, átadták a tisztnek. Demeter behuzta vállai közé a fejét s nem
+szólott többé egy szót sem. A tiszt más kiséretet adott melléjük s
+tovább kisértette őket. Negyednapra már a hadbiróság előtt állottak. A
+nemes ur egyenesen, mint a ki helyt áll mindenért, Demeter pedig a
+lengyel paraszt csökönyös makacsságával, inkább csak rásandított az
+aranyos, czifra urakra. A hogy lesz, ugy lesz, de tőle ugyan nem
+hallanak egyebet, mint a mit a gazdája parancsolt.
+
+Demetert kiküldték s a biróság elnöke vallatóra fogta Sipniewskit.
+
+--Hol voltak?
+
+--Kocinskinál.
+
+--Nem igaz, Kocinski három hét óta Varsóban van; most újra kérdem, hogy
+hol voltak?
+
+A szegény sarokba szoritott ember komoran maga elé bámult s nem felelt.
+Nem azon gondolkozott, hogy mit mondjon, de az suhant át egyszerre az
+agyán, hogy veszve van s ez elkeserítette. Még ki sem lőhette a
+pisztolyát s már is véget ért számára minden. Mig szótlanul ott állott,
+köny is gyült a szemébe s motyogni kezdett: szegények, szegények. A
+családjára gondolt, tudja a jó Isten, hogy mikor látja őket még egyszer.
+Talán soha. A tiszt érdeklődve nézett reá s gyöngédebben szólott hozzá:
+
+--Olvassa itt maga, az ön neve is benne van a jegyzékben. A felkelőkhöz
+ment, igaz? Ne tegye még sulyosabbá a helyzetét.
+
+Sipniewskinek eszébe se jutott, hogy tagadjon, elpirult, hebegett volna,
+ha megkisérti. Ugy érezte magát, mintha fojtogatnák, leesett egy székre
+s reszketett a hangja, a mint egy-egy szót kinyögött.
+
+--Igaz.
+
+Behivták Demetert. Az öreg ugy kullogott be az ajtón, mint a hogy egy
+ilyen furfangos emberhez illik s talán mert félt, hogy váratlanul
+végighuz valaki a hátán, még mindig vállai közé szedte be a fejét s csak
+ugy a gallérjából nézett a világba, mintha nem akarna künnebb jönni.
+Mikor egy pillanatig azt hitte, hogy senki se néz reá, odasandított a
+gazdájának: mi már értjük a dolgunkat, ugy-e uram?
+
+--Hol voltatok?--kérdezte a tiszt.
+
+--Kocinski urnál.
+
+A tiszt Sipnievskihez fordult s intett neki hogy beszéljen a kocsisával.
+A szomoru ember könyes szemmel s fájdalmasan mosolyogva czáfolta meg a
+szegény Demetert.
+
+--Nem ott voltunk, fiam. Hazulról jöttünk, mondd meg az igazat.
+
+Demeter előbb meghökkent, de azután visszamosolygott a
+gazdájára.--Átlátok én a szitán mondta a szemeivel, mert hangosan nem
+szólhatott.--Neked ezt mondanod kell uram, de én nem vagyok olyan
+bolond, hogy utánad beszéljek.--A tiszthez fordult s bizonykodott az
+igazsága mellett.
+
+--Kocinski urtól jöttünk bizony, Kocinski urtól.
+
+A gazdája egy lépést tett feléje s beszélni akart vele, de a tiszt nem
+engedte meg. E helyett ő igyekezett kiszedni Demeterből az igazat.
+
+--Van-e feleséged?--kérdezte tőle.
+
+--Van.
+
+--Gyermek is?
+
+--Hát hála az istennek, mind fiu.
+
+--Egyet se látsz többé közülük, ha hazudsz.
+
+Demeter meg volt sértve. Végignézett a tiszten, azután a mellére tette
+mindkét kezét, mintha kérdezné, hogy csakugyan róla beszélnek-e? A tiszt
+türelmetlenkedni kezdett, mégegyszer rászólt a szegény ostoba kocsisra.
+
+--Hol voltatok?
+
+--Kocinski urnál.
+
+A kozákok kilökdösték szegény Demetert az ajtón s lezárták egy sötét
+pinczébe. Az uri rab fenn, a hivatal mellett kapott börtönt, amig itt
+van, megbecsülik, azután vezesse a sorsa. A hadbiró este kártyázott vele
+s elnyert tőle vagy hetven rubelt. Ittak is, a fogoly sóhajtozott, haza
+gondolt, a biró vigasztalta s biztatta, hogy ne féljen, nem kötik fel.
+Sok az enyhitő körülmény, hanem az a szerencsétlen Demeter nagyon
+elrontotta a dolgát. Holnap próbálnak még vele.
+
+Reggel felhozatták ujra.
+
+--Hol voltatok?
+
+--Kocinski urnál.
+
+A gazdája megfogta a gallérját, a szemébe nézett s az izgalomban
+reszketve beszélt hozzá. Néha megrázta, hogy jobban megértse azt, amit
+mond neki s a fülébe kiabált, mintha süket volna a szegény ember.
+
+--Demeter, ne légy bolond. Mindennek vége, most már ne légy szamár.
+Mondd meg az igazat.
+
+--Azt mondom.
+
+--Nem igaz. Nem voltunk Kocinskinál. Őrült! Vigyázz magadra. Beszélj
+igazat. Látod, hogy én már mindent elmondtam, nem kell, hogy tagadj.
+Honnan jöttünk?
+
+--Kocinski urtól.
+
+--Meg vagy veszve!
+
+Demeter ránevetett a gazdájára és sehogy se tudott tisztába jönni a
+dologgal. Mit akarnak itt vele? Hanem az a másik ember, akiről tudta,
+hogy mind a kettejüknek ellensége, gyanusnak tünt föl neki s hamarosan
+elbirálva a helyzetet, rájött a szerencsétlenségére, hogy itt hazudni
+kell tovább is. Azt hitte, hogy ráparancsoltak a gazdájára, hogy előtte
+igy beszéljen. Nem, nem, rajta nem lehet kifogni.
+
+--Kocinski urtól jöttünk.
+
+A gazdája kétségbeesetten nézett reá és várta, hogy térjen magához. Sirt
+dühében s összeszoritotta az öklét, hogy agyonvágja a vén kocsist s
+lihegve alig birva magával, ujra elkezdett beszélni.
+
+--Demeter! Édes öregem, szegény szolgám, fiam, mond meg az igazat. Hol
+voltunk? Ugy-e otthon, ugy-e?
+
+Demeter még jobban beletemetkezett a gallérjába, nagy küzdelem folyt le
+a szegény paraszt lelkében, de azért nem hagyta magát elbolondítani.
+
+--Nem, Kocinski urnál.
+
+A hadbiró erre azt monta, hogy: elég. Demetert visszavitték a pinczébe s
+megmondták neki, hogy imádkozzék annyit, a mennyit csak tud, mert két
+óra mulva meghal. A szegény ember kimeresztette a szemeit erre a
+beszédre, nézett ide-oda, de azután azt mondta, hogy jól van, egyszer
+ugyis el kell menni, hát mindegy.
+
+Két óra után felhozták. A szegény jó embert nagyon megviselte ez a kis
+idő, megtörpült, keserü vonás huzott barázdát az arczára, de azért nem
+hagyta magát. Élénken nézegetett körül, várta, hogy valaki segitsen
+rajta. Mikor az akasztófa alá állitották, felnézett, dörzsölni kezdte a
+homlokát, hirtelen szedte magába a lélegzetet s összemenve, reszketve
+várta, hogy mi lesz.
+
+Pár perc mulva lejött néhány tiszt s köztük a hadbiró. Mikor meglátták
+ezt a szegény, bolond figurát, szorongva néztek össze. A biró valósággal
+dühbe jött, láza is volt, mert ugy ráordított a szegény öregre, hogy az
+majd leesett a lábáról.
+
+--Hol voltatok te barom! Beszélj!
+
+--Kocinski urnál.
+
+A tisztek elfordultak. Demetert megragadták a kozákok s amig az ember
+százig elszámlál, Demeter már meg volt halva.
+
+
+
+
+A VACSORA
+
+
+Csendesen ültünk a kávéházban, egy kis lengyel-magyar sziget a nagy
+német óceánban; csupa idegen gondolkozásmódu, előttünk épp olyan
+érthetetlen emberek között, mint ahogy ők képtelenek minket megérteni.
+Valósággal ostobák vagyunk egymásra nézve. Ők elképednek azon, hogy egy
+hevesvérü, hirtelenbeszédü lengyel "czudar"-nak nevezi Bismarckot, vagy
+keserüségében sírva beszél Szibériáról. Lehet más igazság is, mint a mit
+a történelem csinált? És ez a sápadt, villogó szemü ember képviseli ezt
+a másik igazságot? Hihetetlen, igazán hihetetlen. Néha valamelyik
+ismerős közülük leül a lengyel asztalhoz s ki is mondja a maga
+véleményét arra a kisebbségre, amely képtelen nyugton maradni három nagy
+birodalom nyomása alatt. Mit akarnak?--magyarázzák meg neki--és
+elkezdődik egy heves tüzzel, keserüséggel teli verekedés a szavakkal. Az
+asztal köré gyül a publikum, a pincérleánynak egész tömegen kell
+áttörnie magát, ha valaki vizért kiált. A billiárdozók leteszik a dákot
+s a nagy lármára kiváncsian néznek be az utcáról az emberek.
+
+Tegnap is igy esett, nagyon összevesztek a lengyelek a németekkel,
+ökleikkel verték egymás előtt az asztalt s néha a nagy zürvavarban nem
+lehetett tudni, hogy ki beszél. Mikor legnagyobb volt a riadalom, egy
+kis, őszes ember erőszakolta át magát a publikumon, előbb kiköhögte
+magát, mert nagyon megszorongatták, mig az asztalig eljutott s németül
+kezdett beszélni.
+
+--Lengyelek az urak?
+
+Mikor megmondták, hogy igenis lengyelekkel van dolga, egyszerre
+lengyelül beszélt tovább s mi csak pár szót értettünk meg abból, amit
+mondott:--liberal, szoczial, egy lengyel ujság czimét és hogy
+oroszokról, lengyelekről, Varsóról beszélt. A lengyelek tágra nyitott
+szemekkel, csodálkozva hallgatták. Egy nagy pózeni fiu, akit a többiek
+tagbaszakadt volta s harczias bozontos bajusza miatt _jenerál_-nak
+hivnak maguk közt, nem tudott elfojtani egy-egy indulatos kifakadást s
+meghatottan méregette maga mellett a kis, szürke embert. Az egyik
+lengyel egyszerre felugrott az asztal mellől s elveszve a nagy
+indulatokban, szinte öntudatlanul, felállásra kényszeritette a kis
+jövevényt, s beszélni kezdett.
+
+--Itt a bizonyság, nézzék ezt az urat, jól nézzék meg, lengyel
+regényiró, költő és ujságszerkesztő; jól nézzék meg. Most szökött meg
+Varsóból, a feleségét és gyermekét hozta magával, a harmadik gyermek,
+egy kis leány, ott maradt, mert nem tudták hamarosan előkeriteni. Az
+iskolában tanultam a verseit s most ... kell-e még több? Az önök poétái
+palotákban laknak, a mieink pedig egy valamivel liberálisabb czikk
+miatt, mint amilyen a mérték, futnak a rendőrség elől. Itt van ez az ur,
+ez az önök találmánya...
+
+A kis szürke ember majdnem az asztal alá zsugorodott, mikor körülnézve,
+észrevette, hogy mindenki őt nézi. A lengyel fiatalember pedig szerette
+volna, ha az asztalra áll, hogy jobban lássák s fogta a kabátját, hogy
+el ne szaladjon. A _jenerál_ szitkozódott és sírt, nagy, esetlen
+testében még mindig gyermek maradt az érzés, a körülállók pedig
+lábujjhegyre állva néztek át egymás vállán, csakhogy jobban láthassák
+ezt a nevezetes kis öreget. Egyszerre elhallgatott mindenki s lassan
+oszlani kezdett a publikum. Mikor egyedül maradt a társaság, a kis ember
+elmondta nagy szégyenkezve, hogy szörnyü nyomorban vannak, mindenük
+zálogban van már, az asszony és a gyermekek ki sem mozdulhatnak a
+szobából, mert egy-egy rongyon kivül nincs a mit magukra vegyenek. A
+hotelier pénzt kér s ha legalább tiz márkát nem fizetnek le a
+tartozásból, kidobja őket az utczára; ezért bátorkodott fölkeresni az
+urakat. Pirult, szégyenkezett, de valahogy kinyögte, a mit mondani akart
+s lesütött szemekkel várta, hogy mi következik most. A fiuk összenéztek.
+Az, aki előbb a leghangosabban veszekedett, dühös sietséggel kutatta ki
+a zsebeit, de nem talált bennük egy fillért sem s kényelmetlenül,
+szégyenkezve nézett az öregre, mintha bocsánatot kérne azért, hogy igen
+szegény. Mindenki hallgatott. Az öreg ember arczán látszott, hogy
+szörnyen megbánta már a kisérletet, végre is a _jenerál_ törte meg a
+csendet, vette a kabátját s menni készült.
+
+--Kérem, csak egy keveset várjon itt; azonnal jövök.--Mikor visszajött,
+nem volt már felsőkabátja. Karonfogta az öreget és vitte magával, ugy
+látszott, mintha a hóna alá vette volna, a kis ember majd eltünt
+mellette. Az uton megbeszélték a dolgot.
+
+--Van egy márkám és ötven fillérem--kezdte a _jenerál_. Megosztozunk
+rajta. Hányan vannak?
+
+--Négyen.
+
+--Nyolcz kenyér: huszonnégy fillér, a többiért hideghust veszünk.
+Menjünk az én hentesemhez, udvarolok a leányának, majd sokat ad. Van
+gyertyájuk?
+
+--Nincs.
+
+--Akkor azt is kell venni, de gyertyát kapok hitelbe is, azért nem kell
+pénzt adni.
+
+Hosszu lábaival akkorákat lépett, hogy a kis fáradt ember alig birta
+követni. Közben megvásárolta a gyertyát, hust, kenyeret s a hotel
+kapujában odaadott mindent a vendégnek. A kis szürke ember azonban nem
+akarta elbocsátani. Nagyon hálás volt, meg akarta neki mutatni a
+családját, meg talán arra is gondolt, hogy beigazolja a nyomoruságát,
+nehogy azt higyjék, hogy hazudott. A kapus kedvetlenül nézett végig
+rajtuk, kellemetlen, kopott embereken s kopogásukra egy csinos arczu, de
+beteges szinü asszony nyitotta fel a szoba ajtaját.
+
+A gyermekek, mint valami éhes farkaskölykök, egyszerre nekiestek az
+ételnek, nem sokat törődve azzal, hogy ki vette. Az asszony nem tudott
+rendet tartani közöttük, az apjuk egy-egy szigoru pillantást váltott
+velük, de azok figyelembe se vették s a _jenerál_ tanácstalanul,
+ügyetlenül állott még mindig a szoba közepén.
+
+--Kenyeret még! Kolbászt, sok kolbászt!--kiáltották a gyermekek s
+ökleikkel taszigálták az apjukat.--Az odaadta nekik azt is, a mi éppen a
+kezében volt, csakhogy hallgassanak. Az asszonynak alig jutott valami, a
+kis éhes rablók mindent elvettek tőle. Egyszerre azonban elszégyenlették
+a kapzsiságukat, észrevették, hogy igazságtalanul osztották fel a
+vacsorát s visszaadtak egy-egy falatot az anyjuknak. Értelmes arczukat
+odadörzsölték a sovány karjához s kétfelől is nógatták nagy szeretettel:
+
+--Egyél mama, egyél, édes!
+
+A férfi csüggedt, sötét arczczal bámult rájuk s visszafojtotta a
+sóhajtását, hogy ne zavarja őket. A _jenerál_ az ágy szegletére ült s
+ugy összehuzta magát, mintha nem akarná észrevétetni, hogy itt van. Nagy
+fejéhez mérten aránytalanul kis szemeivel a gyermekek felé pislantott
+néha s megijedt, amikor egyet nyikorgott sulyos teste alatt az ágy
+deszkája. Érezte, hogy alkalmatlan, de nem tudott hamar alkalmas okot
+találni arra, hogy elillanjon. Szerettek volna beszélni, de nem tudtak.
+Nagyon idegenek voltak egymásnak. A _jenerál_ a maga naivságában is
+megérezte, hogy zavarná őket, ha kérdezősködnék; egy pillanatra azt
+hitte, hogy átlát a két előtte ülő alak koponyáján, s mint egy zsongó
+méhsereg, ugy tünt fel előtte a kis szomoru ember fejében a sok gond,
+baj, hozzá nem szólt volna a világért. Az asszony szótlanul ült az
+asztal mellett s hálásan nézett az idegenre, a miért nem háborgatta. A
+gyermekek egy durván összeszegezett ládára ültek le a sarokban s egymás
+között suttogtak valamit. Az asztalon füstölögve, unalmasan pislogott a
+hosszu, vastagbelü gyertya s ugy tánczoltatta a falon az árnyakat,
+mintha zsinegen rángatták volna a négy fekete foltot valami
+bábszinházban. Végre a férfi szólt, csak azért, hogy valamit mondjon.
+
+--Egy nap megint a hátunk mögött van.
+
+Az asszony sóhajtott és elfordult a gyermekek felé, mintha valami dolga
+lenne velük. A kisebbik fiu mosolyogva ránézett s bámulva kérdezte:
+
+--Miért sirsz?
+
+Az asszony zavarba jött, védekezett, de nem birta ki sokáig, egyszerre
+hangosan kezdett sírni. A _jenerál_, mintha csak engedelemre várt volna,
+hogy beszélhessen, hozzáment, ügyetlenül motyogott, hogy: nem lesz
+mindig igy és hogy megsegít az Isten, s mert nem tudta szóval elmondani,
+a mit gondolt, nagy tenyeres kezeivel ügyetlenül kalimpált a levegőben s
+azután már csak nyögött, erőlködött, hogy valamit mondjon.
+
+A gyermekek elkomolyodtak, kutatólag néztek körül s a nagyobbik
+visszatolta öcscsét a sarokba, a mikor kiváncsian előre tolakodott.
+
+Nagyon rosszul érezték már magukat valamenynyien. Örültek, mikor a
+_jenerál_ hirtelen elhatározással a kalapja után nyult s elment:
+legalább egyedül maradhatnak. A kis szürke ember lekisérte a vendéget.
+Szótalanul, lassan haladtak le egymás mellett a rossz lépcsőn s csak az
+első emeletnél állottak meg egy szóra.
+
+A _jenerál_ akart valamit mondani, de nagyon nehezen ment a beszéd.
+Százszor bocsánatot kért és még se mondott még semmit, végre előkereste
+mellényzsebéből a maradékpénzt s a kis ember markába nyomta. Ujra
+hadonázott lapátkezeivel a levegőben, mert anélkül nem lehet értekezni.
+
+--Holnapra, reggelire, délelőtt majd dolog után látunk...
+
+A szegény ember szégyenkezve huzta be vállai közé a fejét s
+elkényszeredve kinálgatta vissza a pénzt. A _jenerál_ azonban nagy
+esküdözéssel fogadkozott, hogy neki kimeríthetetlen hitele van, annyit
+ehetik felirásra, amennyit akar s voltaképpen nagy teher rá nézve, ha
+pénze van. Nem tud vele mit csinálni.
+
+
+
+
+A MINISZTER VENDÉGEI
+
+
+A miniszter a napokban levelet kapott egy hajdani iskolás társától,
+Szüts Tamástól. A levéliró igy kezdte a mondanivalóját: "Mélyen tisztelt
+Kegyelmes Barátom Ur"--s elmondta, hogy addig is, mig a hivatalos irást
+megrajzolná az ottani polgári iskola rajztanára, értesíti, hogy a város
+megválasztotta diszpolgárának, és egy hét lefolyása alatt jönnek a
+deputáczióval. Ő mint polgármester, szintén fölrándul ez alkalomra s
+örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy kegyelmes barátját
+tiszteletteljesen üdvözölhesse. Hiszi, hogy nem méltóztatott még
+teljesen elfelejteni a várost, melyben született, amelyben együtt
+iskoláztak s amely most a díszpolgársággal leróni igyekezett
+háládatosságának egy kis porczióját.
+
+A kegyelmes ur egy perczig azon gondolkozott, hogy mi is hát voltaképpen
+érdeme a díszpolgárságra--és rájött, hogy semmi. Szégyenlette magát a
+levél elolvasása után, mert bizony igazán elfeledkezett erről a kis
+fészekről, Szüts Tamásról, meg a többiekről. Mosolygott, ujra elolvasta
+a levelet s hátradülve székében, teljesen átengedte magát az emlékeinek.
+Lassankint megformálta magának az egész kis várost, a milyen most lehet,
+Szüts Tamást, a ki nyurga, a sok tanulástól meggörnyedt diák volt s most
+bizonyosan még hosszabb s még görnyedtebbé tette hátát a sok városi
+gond. Kellemes meleg töltötte el a visszaemlékezésben s pajkos örömet
+érzett a Szüts Tamás látogatásán, mig arra gondolt, hogy nagyon kellemes
+lesz össze-vissza kérdezősködni a deputáczióban. E perczben annyira
+megszerette ezeket a régi jó, becsületes embereket, hogy türelmetlen
+lett s szerette volna, ha mindjárt benyitnak az ajtón.
+
+Nem kellett sokáig várni rájuk, a másik hét szombatján már megjelentek.
+A kegyelmes ur kiment eléjük az előszobába és Szüts Tamást rajta kapta
+azon, hogy még utoljára elolvasta a beszédét, melyet hozzá akart
+intézni. Erre azonban nem volt idő. A kegyelmes ur karonfogta, boldogan
+megveregette a hátát egy öreg urnak, aki szintén a deputáczióhoz
+tartozott s vitte őket befelé. Utánuk ment egy harmadik ur is, aki a
+diplomát szorongatta a kezében. A miniszter csak akkor vette észre, hogy
+ezt is a város küldte fel, mikor már be akarta csukni előtte az ajtót s
+szeme a polgármester kétségbeesett tekintetével találkozott.--Aha! Tehát
+háromtagu a küldöttség, gondolta magában s mosolyogva, kézen fogva
+vezette be a künnrekedt szalonkabátos urat.
+
+Szüts Tamás hozzá akart fogni a beszédhez, de a kegyelmes ur útját
+állotta a jó szándéknak. Elvette az oklevelet s maga se értette, hogy
+miért olyan boldog, de ugy érezte, hogy össze-vissza csókolná Szüts
+Tamást, ha egyedül volnának. Hasonlított egy ismeretlen boldogságba
+cseppent diákhoz, végigömlött rajta az öröm, kisugárzott a szemeiből, az
+arczából. Aki a diplomát hozta, szerényen hátrahuzódott. A miniszternek
+nagy jó kedvében pajkos, diákos ötlete támadt, s hozzáment és bemutatta
+magát, megmondta a nevét és hozzátette azt is, hogy mi a foglalkozása:
+magyar királyi miniszter.
+
+A meglepett uri ember kapkodott, ijedten nézett két társára, mintha
+tanácsot kérne s szintén bemutatta magát.
+
+--Becski Samu igazgató-tanító.
+
+De már másfelé járt a kegyelmes ur, a Szüts Tamás kezét szorongatta s
+nevetve mérte végig.
+
+--Jó husban vagy, öreg...
+
+--Hál' istennek, hát igazán nem kegyeskedtél megfeledkezni...
+
+--Dehogy, dehogy.--Van-e feleséged?
+
+--Van.
+
+--Hát gyerek?
+
+--Az is.
+
+--Hány?
+
+Hogy hány a gyerek, azt már nem hallotta, mert a mint a mellette
+feszengő öregre nézett, egyszerre eszébe jutott, hogy ki is voltaképpen
+ez az úr. Elkomolyodott, kedves emlékek támadtak föl a lelkében, könyek
+gyültek a szemeibe és sóhajtott.
+
+--Alig, alig ismertem meg, Babarczy bátyám. Jól tette, hogy eljött. Él-e
+még a néni?
+
+--Csak betegeskedik szegény feje.
+
+--Hát a műhely?
+
+--A fiamnak adtam, én már penzióba tettem magamat.
+
+--Jól megy a munka?
+
+--Nincs panasz rá.
+
+Elhallgattak. Az igazgató-tanító keveset értett az egészből, ő később
+származott be a városkába A másik három ember boldogan mosolygott,
+egyszerre összeomlott közöttük minden korlát, meghatva, könyes szemekkel
+nézegették egymást. Az öreg Babarczy asztalosmester a szemeit törölgette
+s apránkint eldicsekedett mindazzal, mire az uton elkészült.
+
+--Megvan még a gyalupad, kegyelmes ur, amin gyalulni tetszett. A gyalut,
+mindjárt hogy el tetszett kerülni tőlünk, a fiókba tette a feleségem
+emlékbe. Nagyon szerette a kegyelmes urat...
+
+--Hát szilvaizes pánkó van-e még a világon, Babarczy bátyám?
+
+A kegyelmes ur kis diák korában mindennap átjárt az öreg Babarczy
+műhelyébe alkalmatlankodni. Gyalult, furt, faragott, elfáradt a nagy
+munkában s jóllakott a mesterné asszony hires lekváros pánkójából. Most
+egyszerre az ötlött az eszébe s az a gyermekes reménye támadt, hogy
+talán hozott magával vagy egyet a zsebében. Egy lekváros pánkóért a
+régiek közül örömest lemondott volna egy udvari ebédről.
+
+Az öregnek felragyogott az arcza s boldogan hadart.
+
+--Meg, meg, megmondom az asszonynak, hogy még emlékezni kegyeskedik a
+pánkójára. Nagyon boldog lesz. Ha tudná, hogy mi itt most miről
+beszélünk!
+
+Az igazgató-tanító kelletlenül szorongott. A kegyelmes ur észrevette ezt
+s hamarosan pár kérdést intézett hozzá.
+
+--Hány iskolaköteles van a városban?
+
+--Háromszáznyolczvannégy.
+
+--Sok a mulasztás?
+
+--Szigoruan járunk el, kegyelmes uram.
+
+--Nagyon helyesen.
+
+Az idegennel szemben egyszerre miniszteri sablon lett belőle s ujra
+felderült az arcza, mikor visszafordult a két régi ismerőshöz.
+
+--Nálam ebédeltek ma, öregem, ugy-e Babarczy bátyám.
+
+A két ismerős majdnem ujjongott örömében, nem tartottak már meg semmi
+formát, csak a régi jó barátok voltak. Kényelmetlenül néztek össze,
+mikor eszükbe jutott az igazgató-tanító, de a miniszter egyszerre
+kisegítette őket zavarukból.
+
+--Igazgató urat is szivesen látom.
+
+Mindjárt át is vezette az urakat a lakásába s négynek teríttetett. A
+Kaszinóból hozatta át az ebédet s a három régi ismerős pillantásai
+összeölelkeztek az ételek gőzében. Mosolyogva kinálgatták egymást, sokat
+koczintottak s az öreg asztalosnak sokszor eszébe jutott a felesége. A
+miniszter kiolvasta a szemeiből, hogy mire gondol s olyan falusias jó
+kedvében volt, hogy elérzékenyült s egy pohár pezsgővel felköszöntötte
+Babarczyné asszonyt. Áthajoltak az asztalon s ugy beszéltek egymáshoz. A
+házigazdát minden érdekelte, a mi ujságot csak mondtak. A református
+templomot újra fedték, az öreg kántor helyett uj énekli már a
+zsoltárokat, a Zsoldos-utcza most már hosszu, kinyulik egész a határba,
+tavaly fölépült az első kétemeletes ház, a vén városi mérnök leánya
+férjhez ment a járásbiróhoz, mind, mind nagyon érdekes dolog. Egy-egy
+perczre elhallgattak, máskor meg, hiába integetett az igazgató-tanító,
+egyszerre beszélt a két vendég s a miniszter hátradőlve a székén, nedves
+szemekkel hallgatta őket.
+
+--Édes jó parasztjaim--gondolta magában s hagyta, hogy beszéljenek, ő
+csak hallgatott s ha az igazgató-tanító ur nem lett volna ott, egyszerre
+ölelte volna magához mindakettőt. Becsületesség, jóság, egyszerüség
+sugárzott le az arczaikról, ez ugy hatott reá, mint egy pohár
+kristálytiszta forrásviz.--Édes jó embereim--ismételte magában sokszor
+áradozva.
+
+Az inas zavarta meg őket. Belépett és komolyan, mint a ki elítéli az
+ilyen kirugásokat, jelentette:
+
+--A miniszterelnök ur ő excellencziája várja a kis szalonban a kegyelmes
+urat.
+
+A kegyelmes ur átment a kis szalonba s komolyan néztek össze a vendégek.
+Suttogva szólott az igazgató-tanító:
+
+--Lehet, hogy áthozza és bemutat neki.
+
+--Már hogy gondol ilyent--utasította rendre a polgármester.
+
+--Valami nagy baj lehet az országban, ha még az ebédnél sem hagyják
+szegényt nyugodni--mondta az asztalos.
+
+A többiek ráhagyták, hogy bizony meglehet, komor idők járnak.
+
+Mikor visszajött a kegyelmes ur, szerették volna leolvasni az arczáról,
+hogy baj van az országban, de éppen ugy mosolygott, mint előbb, csupa
+megelégedés, öröm öntötte el, mikor ujra megpillantotta a vendégeit.
+
+A polgármester mindjárt el is mesélte, hogy egyszer-másszor vele is
+megesik, hogy a főispán megzavarja az ebédet, pedig hát az embernek
+egyéb nyugalma sincs, csak éppen amig eszik.
+
+--Legjobb az iparos dolga, senki se parancsol neki--véleményezte az öreg
+Babarczy s nem tudott elfojtani egy sajnálkozó mosolygást, a mint
+végignézett a hivatalnokokon. Az igazgató-tanító meg előhozakodott, hogy
+neki is vannak néha kellemetlenségei a tanfelügyelővel, de ezt már nem
+hallgatta senki, a vendégek és a gazda hallgatva gyönyörködtek egymásban
+a jó ebéd után s csak egy kézszorítással mondták el egymásnak a jó
+kivánságot, hogy: egészségére adja Isten, a mit megevett.
+
+Az igazgató-tanító aztán odahaza ilyenformán adta elő a dolgot:
+
+--A miniszter látta, hogy bennem tanult emberrel van dolga, meghívott
+ebédre, a másik kettővel nem tudott mit csinálni, hát azokat is
+meghivta, pedig mondhatom, hogy igazán illetlenül viselték magukat,
+különösen az öreg Babarczy. Előre megmondtam, hogy nem kell mesterembert
+küldeni föl a kegyelmes úrhoz.
+
+
+
+
+A HATODIK
+
+
+Egy kis szünet után--talán pár hét lehetett mindössze--ujra láttuk, hogy
+a Veressék háza előtt megjelenik az öreg Bojth doktor ócska batárja. Az
+öreg ur besántikál a házba, a vén lovak bóbiskolva dőlnek neki a rudnak
+s a nemkevésbbé kiszolgált fehérhaju, ősz bajuszu kocsis pipára gyujt a
+bakon. A kik arra mentek, részvéttel jegyezték meg, hogy: Veresséknek
+ujra betegük van.--Félóra mulva kijött az öreg Bojth, Veress elkisérte a
+kocsiig s türelmesen hallgatta, a mint motyogva magyarázott valamit:
+kávéskanállal kétóránkint, azután jön a por ostyában, erős leves,
+csirkehus, a többit aztán elvégzi az Isten. Veress ráintett a fejével,
+hogy: igen, a többit majd elvégzi az Isten, s azzal visszament a házba.
+Az öreg doktor fölkapaszkodott a kocsiba, a kocsis hátrafordult, de nem
+azt kérdezte meg, hogy hova mennek, hanem az indulás előtt még
+bizalmasan, öregesen elbeszélgettek egy keveset. Az egyik ló
+hátrafordult s megnézte, hogy fölült-e a gazda s amikor látta, hogy
+csakugyan benn van már a kocsiban, odakoczintotta a fejét a másik
+koponyájához, mintha mondta volna, hogy: no már most induljunk, öreg
+czimborám--s el is indultak. A kocsis meg kérdezősködni kezdett:
+
+--Melyik beteg?
+
+--Most a Jenőke.
+
+--Mi baja van? meghal?
+
+--Meg.
+
+--Ez lesz a hatodik halál náluk mostanában.
+
+Az öreg doktor előbb mintha számítgatott volna magában, de aztán intett,
+hogy igen ez lesz a hatodik. A kocsis előrefordult, rászólott a lovakra:
+gyí hé!--s tovább mentek.
+
+Most, sok év után, ha visszaemlékezem a Veressék házára, hiányos,
+zavaros kép áll elém. Nem igen emlékezem már, hogy hány szobájuk volt s
+négy-e vagy öt ablakon át világított be hozzájuk az utcza felől a nap,
+de amint rájuk gondolok, rögtön az orromba csap a házuk szaga, az az
+orvosságszag, mely beleette magát a falba, butorokba, szőnyegbe,
+függönybe s a mely elkisérte Veresséket mindenhova. A gyerekek elvitték
+az iskolába, Veress a hivatalba s az asszony a piaczra, boltba, soha ki
+nem fogytak belőle. Szük előszobán át kellett belépni a lakásukba. Mióta
+csak emlékezem, mindig ott állott egy nagy zöld függönyös szekrény, ebbe
+hordták ki az üvegeket, skatulyákat, amiből már kiitták, kiették az
+orvosságot. Volt ott kék, vörös, zöld, sárga üveg, _kétóránkint,
+óránkint, félóránkint_ felirattal s lassankint tele lett velük minden
+polcz. Ha félrerebbent a függöny, végigfutott az ember hátán a hideg. A
+patikárius, jólelkü öreg ur, egyszer majdnem kidobta a Veressék
+cselédjét.
+
+--Vigyetek már a henteshez is valamit a pénzetekből!--kiáltotta reá és
+majdnem elsirta magát, mikor a cseléd elmesélte, hogy ilyen unalmas
+szolgálata soh'se volt. Inkább menne a kórházba, mert ott legalább
+tudná, hogy hol van.
+
+Akkor az öreg asszony volt beteg. Napjában tizszer is át kellett emelni
+egyik ágyból a másikba, vele volt elfoglalva az egész család. A gyerekek
+lábujjhegyen jártak, suttogva beszéltek s a félesztendő alatt, mig
+nagyanyjuk a halállal küzködött, megránczosodott a képük s elfeledték
+azt, hogy gyermekek. Veress megpróbálta kivinni őket a mezőre, hogy
+ugrálják, kiabálják ki kedvükre magukat, de ezek a kis öregek nem éltek
+a szabadsággal. Az apjuk sóhajtott, nem erőszakolta a dolgot.
+
+Aztán beteg volt ott mindenki. Alig vitték ki az öreg anyót, az ujra
+áthuzott ágyba lefeküdt Veressné. Az öreg Bojth doktor kocsija megint
+megállott a ház előtt, az öreg ur rendelt valamit, ujra jött, ujra ment
+s a lovak ugy beletanultak már a mesterségükbe, hogy maguktól
+megállottak a Veressék háza előtt akkor is, a mikor véletlenül odabenn
+nem is volt beteg. Sokszor megesett, hogy ketten is nyomták az ágyat,
+ilyenkor nem kellett társaságról gondoskodni a beteg számára,
+átbeszéltek egymáshoz. Közben ki-kiszegezték a kapura a fekete posztót,
+feltüztek rá gombostüvel egy gyászszegélyü czédulát, délután megjött a
+városi, megyei tisztikar, kirukkolt a tüzoltóbanda s mint valami
+keserves sírás, felhangzott az udvaron a Beethoven-induló. Ez volt az
+egyetlen jajszó. A család már beleszokott a gyászába, nem tudtak sírni.
+Veress mindig összébb esett, a gyerekek tekintetébe pedig a korai
+komolysághoz töprengés, bámulás vegyült, kezdték nem érteni a dolgot. Az
+öreg asszony után elment Veressné, egy pár gyerek, valami unokahug, s
+szép csendesen egészen megtelt a zöld függönyös szekrény az előszobában.
+
+Most Jenőke lett beteg, dagadni kezdett a torka s azt mondta, hogy
+bajosan tud nyelni. A nagynéni, akit az anyát helyettesíteni hozott
+magához Veress, tapintatos, gyöngéd módot keresett, amivel tudtára adja
+a dolgot, de erre nem volt szükség.
+
+--El kell hivni Bojthot--mondta Veress s egy kanállal leszorítva a
+gyermek nyelvét, belenézett a torkába. Nem is volt nagyon megilletődve,
+egy karosszéket hozott az ágy mellé, s szótalanul várta az orvost.
+Sovány, fehér kezét rátapasztotta a gyermek homlokára, nézte maga előtt
+a földet. Azon gondolkozott, hogy mi lesz most már belőle, ha az utolsó
+gyermeke is meghal, miután teljesen elfogyott körülötte a család. Hogy
+másként is végződhetnék a betegség, arra nem is gondolt, már megszokta,
+hogy az ő betegei meghalnak. Rendbeszedte emlékében a halottait s mikor
+a végére jutott, odasorozta már a beteg gyermeket is. A temetkezési
+társaságokról ugy beszélt, mint akik szivesek voltak elkezelni mellőle a
+familiát, s most a beteg gyermek mellett állva, nézve a vergődő kis
+lázas testet, csak az bántotta, hogy ezt is azok az idegen emberek
+fogják elkezelni. Miért? Olyan szépen elvinné ő maga az ölében, megásná
+a sirt, addig lefektetné a pázsitra, beszélne hozzá:--mindjárt készen
+leszünk, csak egy kicsit várj még, rögtön, rögtön, aztán odaadná a
+földnek, legyen az övé. Az eszébe se jutott, hogy talán életben marad a
+fia. Hogyan lehessen azt elképzelni, hiszen a többi is mind meghalt. Az
+ő agyában egészen más filozófia fejlődött ki, mint a milyen a mienk, a
+kiknél még mindig ujság s valami rendkivüli dolog a temetés,--teljes
+megnyugvás a kényszerüségben s tagadása mindennek, a mi segíthetne.
+
+A mikor az öreg doktor megirta a reczeptet s adott egy csomó utasítást
+és a többit az Istenre bizta--mosolygott és kicsufolta magában az
+öreget:
+
+--Ilyen öreg lettél s mégsem tudod, hogy ez mind nem segít. Nem
+szégyenled magad?--gondolta s szeretett volna a szemébe kaczagni.--Vén
+ostoba! mondta, amikor becsapta mögötte az ajtót s komikusnak találta a
+lovát, kocsiját, minden tudományát. Mikor másnap ujra eljött, azért
+elébe ment, hallgatta amit mondott, mert ebbe is ugy beleszokott, mint a
+hivatalba, vagy abba, hogy a nap bizonyos időszakaiban enni kell, de
+magában kinevette s nem hitt neki egy szót se.
+
+Amikor megint eljött a megyei és a városi tisztikar s a tüzoltó-banda,
+bizonyos megkönnyebbüléssel adta át nekik a kis halottat eltemetni. Arra
+gondolt, hogy már nem alkalmatlankodnak többet, nincs kit elvinni s
+mikor arra a jó tréfára gondolt, hogy a doktor lovait ujra nógatni kell,
+hogy tovább menjenek a kapu elől, behunyta a szemeit és mosolygott.
+
+
+
+
+AZ EZRED
+
+I.
+
+
+Az ezredes éppen gyakorlatra készült, atilláját gombolta össze és
+kinézegetett az ablakon, hogy elővezetik-e már a lovat. Kissé
+türelmetlen is volt s már maga akart lemenni az istállóba, mikor az
+előszobában beszédet hallott. Inasa igyekezett visszatartani valakit,
+aki be akarta küldeni a névjegyét.
+
+--Az ezredes ur éppen ki akar lovagolni, nem hiszem, hogy fogadna.
+
+--Kisértse meg.
+
+--Amint parancsolja uraságod--s a szolga befelé indult a névjegygyel.
+
+Az ezredest zavarta volna a látogatás. Olyan izgatott volt a nagyobb
+gyakorlatok előtt, mint egy kis hadnagy, aki először vezényel.
+Fölnyitotta az előszoba ajtaját. Maga akarta megkérni látogatóját, hogy
+jőjjön máskor, mikor azonban meglátta az előszobában álló fiatal embert,
+egyszerre földerült az arcza s szives örömmel szólott hozzá:
+
+--Ön az, jőjjön, jőjjön. Ferencz nem ismeri még, különben nem csinált
+volna annyi czeremóniát.
+
+--Kissé korán jöttem...
+
+--Mindegy, mindegy... Adj konyakot.
+
+A fiatal emberre kellemesen, de kényelmetlenül is hatott a nagy
+szivesség. Az ezredes önkéntes korában szerette meg, mert jó katona volt
+és kitünő lovas, de az olyan természetesnek tünt föl előtte, hogy valaki
+jó katona és jó lovas, hogy nem tartotta ezt elég érdemnek arra a
+megkülönböztetett jóságra, a mivel elhalmozta az öreg katona. Érezte,
+hogy ügyetlen, amint karöltve vezette be a szobába ez a nagy tiszt s ez
+bosszantotta. Igyekezett fesztelenül viselni magát, mintha ez a nagy
+közelség egészen természetes lenne, de nem tudott erőt venni
+tartózkodásán és hamarosan átgondolva a helyzetet, észrevette, hogy igy
+van ez legjobban, Ez a nagy tiszt nem azért tünteti ki, hogy komázzék
+vele. Szerényen állott meg előtte és alig akart leülni.
+
+Az inas behozta a konyakos üveget. Az ezredes szembeült a fiatal
+emberrel, mosolyogva nézegette az egészséges, piros arczát és türelemmel
+várta, hogy mit akar. Mikor látta, hogy kényelmetlenül feszeng, s nem
+tudja elkezdeni a mondanivalóját, segíteni próbált neki.
+
+--No, mit hozott Kadar barátom a faluból? Lovat? Van eladó lova?
+
+--Nincs, ezredes ur, a mi arra való volna, még fiatal; volna egy, de az
+az anyám kedvencze, nem adhatom el.
+
+--Egészséges ő nagysága?
+
+--Az, igen...
+
+--Hallottam, hogy gyöngélkedett.
+
+--Meghütötte magát, de most már jobban van.
+
+Akadozva beszéltek. Csak az arczára kellett nézni a fiatal Kadarnak s
+rögtön látni lehetett, hogy nem azért jött, hogy az anyjáról és a
+lovairól beszéljen. Az ezredes megint töltött az üvegből, s a mint
+poharát a másikhoz koczintotta, mélyen belenézett a fiatal ember szemébe
+és megadta neki azt a komoly teketóriát nem ismerő hangot, melyet
+ide-oda nézegetve keresett a szobában, mintha a falakról akarná
+leolvasni.
+
+--Miért jött, valami mondanivalója van talán?
+
+--Van, sok mondani valóm van, ezredes ur. Másnak talán könnyü lenne
+előállani vele, de nekem nagy dolog. Egy nagyon jó embert keresek, hogy
+tanácsot adjon s azért jöttem ide. Magam ugy el vagyok kényszerülve,
+hogy már gondolkozni sem tudok.
+
+--Mi baj van?
+
+--Voltaképpen semmi, ugy van minden, a mint eddig volt, csak én lettem
+más. Olyan haszontalan életet élek, hogy önmagam előtt szégyenlem
+magamat, ha meggondolom, hogy mi is vagyok voltaképpen. Semmi, igazán
+semmi. Ez az üresség rettenetesen hat az emberre, ha egyszer rájön.
+
+--Gazdálkodik.
+
+--Dehogy, ezredes ur, ez csak tévedés. Én is hittem ezt egy darabig, de
+már látom, hogy nem igaz. Ha ott vagyok, akkor is az az én gazdaságom,
+mint ha nélkülem csinálják. Ha dolgozom, az is haszontalan, mert érzem,
+hogy az ispán mosolyog a hátam mögött s alig-alig várja, hogy tovább
+menjek és helyrehozza, a mit én elrontottam. Az ember! Érti a dolgát.
+Mindenkit bámulok, a ki valami tud lenni legalább, magamat pedig unom.
+Ne méltóztassék azt hinni, hogy egy rossz hangulat s rögtön ide
+szaladtam panaszkodni. Már régen magamban hordozom azt, a mit most
+elmondani szeretnék, hogy utálom ezt az örökös urfiéletet, szeretnék
+valami lenni, valami olyas, aki nem ingyen eszi a kenyeret, akit meg
+kell becsülni...
+
+Az ezredes fölállott s gondolkozva ment el az ablakig. A többit már
+kitalálta s azon a formán töprengett, a hogyan majd felelnie kell. Kadar
+nem akarta zavarni, elhallgatott, de a szemeivel élénken,
+lépésről-lépésre kisérte az ezredest. Mikor a válasz késett, mintha
+jobban meg akarta volna győzni, ujra beszélni kezdett, de most már
+halkabban, tartózkodóbban...
+
+--Valami olyas foglalkozás után akarok nézni, ahol hasznomat vehetik,
+nem leszek terhére magamnak se, másnak se...
+
+Az ezredes gyorsan visszafordult s szárazon kérdezte:
+
+--Katona akar lenni?
+
+Kadar fölállott és most már határozottabban felelt:
+
+--Az.
+
+Mindaketten elhallgattak. Mikor már hosszu és igen kinos lett a szünet,
+Kadar azt hitte, hogy nem beszélt elég világosan, nem lehetett a
+szavaiból mindent ugy megérteni, a milyen igazán ő érzi a dolgot s ujra
+mondani akart még valamit. Az ezredes azonban félbeszakította s másfelé
+nézve, kérdezősködött.
+
+--A mi ezredünkben... Tényleges tiszt?...
+
+--Ugy szeretném, nagyon szeretném.
+
+Egyszerre fölállottak mindaketten. Az ezredes a fiatal ember vállára
+tette kezét s nagyon rosszul esett neki, hogy kellemetlent kell
+mondania.
+
+--Az nem lehet. Gyöngéden visszaerőszakolta a székére Kadart s közel
+ülve hozzá, komolyan, részvéttel beszélt.--Valamit ön is érezett ebből,
+különben nem fordult volna hozzám igy. A ki legjobban sajnálja a dolgot,
+az én vagyok, de nem tehetek semmit. Volt szó róla, tavaly is
+emlegették, hogy Kadart be kellene hivni, hanem azután mégsem lehetett
+belőle semmi. Ez már olyan dolog, hogy én nem is beszélhetek róla, csak
+ugy mondom, hogy mégis tájékozva legyen.
+
+Kadar lecsüggesztett fejjel, komoran nézett maga elé. Ajkain volt a
+kérdés--hogy miért?--de nem merte kimondani. Erős melle nehezen
+lélegzett, egyszerre gyorsan pislogni kezdett, mert kihullott volna
+szeméből a köny. Az ezredes igazán szánta, aggodalmas jósággal nézett
+reá, de most már, ha benne volt a beszédben, el akart mondani
+mindent.--Jobb igy, ugy gondolta, azután egyszerre vége lesz s hamarabb
+megnyugszik ez a szegény fiu is.
+
+--Lássa, fiam--megfogta a Kadar kezét és ugy beszélt tovább--az a baj,
+hogy ez az ostoba világ mindent a szájára vesz, mint valami kofa.
+Piaczra viszi a családi titkokat, a mihez csak annak van köze, a kit
+illet. Ez voltaképpen nagyon kényes dolog, de mi beszélhetünk róla itt,
+a négy fal között. Az én véleményemen semmit se változtat az, a mit a
+világ beszél, de hát a tisztikar. A mikor önről volt szó, ő nagysága is
+szóba került.
+
+--Anyám...
+
+--Igen, azután ez is mondott valamit, az is... Hogy régen igy volt, meg
+ugy volt. Ő nagyságáról sokat mesélnek itt is, ott is, kényes dolgot.
+Szóval, nem lehet, nem lehet...
+
+Ez az ősz katonafej olyan lenyügöző hatással volt a szegény
+fiatalemberre, hogy bár forrott a vére s minden keserüsége egyszerre
+nagy indulatba gyült össze azok ellen, a kik kirekesztik maguk közül,
+felállani sem tudott, csak nézett maga elé olyan kétségbeeséssel, hogy
+csak most lehetett igazán látni, milyen nagy a vesztesége. Akart volna
+mondani még valamit, olyas gondolata támadt, hogy: hiszen az anyám előbb
+élt, mint én, mit tehetek róla,--de még elég korán elhallgatott.
+
+Szó nélkül bucsuzott s az ajtóban még megállott egy pillanatra, mert
+reszkettek a lábai s össze akarta szedni magát. Az ezredes valami
+vigasztalót keresett számára s végre is kitört az öreg katonából az
+őszinte szó.
+
+--Szamarak vagyunk, fiam, azok, az egész menázs!...
+
+Kadar már ezt nem hallotta. Kocsija a kapu előtt várta, felült s rögtön
+hazaindult a faluba.
+
+
+II.
+
+
+A félúton rákiáltott a kocsisra:--fordulj vissza! Az jutott eszébe s
+ebben az eredményben összpontosult minden, a mit zavarosan összegondolt
+az uton, hogy visszamegy, együtt vacsorázik a tisztekkel és mond nekik
+valamit. Maga se tudta, hogy mit, de valami rettenetesen gorombát,
+sértőt, hogy ugy szökjék az arcukba a vér tőle, mint a hogy pirulnia
+kellett neki ma. Hogy azután mi lesz, az mindegy.
+
+Alig mentek pár lépést visszafelé, ujra egyebet gondolt. Kivette a
+kocsis kezéből a gyeplőt s megint hazafelé fordította a lovakat. Hajtani
+próbált, de unta. Összezsugorodott a hátsó ülésen, mintha beteg lett
+volna s behunyta a szemét, hogy ne figyelje a távolságot, a mi még a
+házától elválasztja. Látta, hogy már gyorsabban nem győzik a lovak s
+mégis néha ki akart ugrani a kocsiból, hogy eléjük vágjon. Otthon akart
+már lenni s megnyugodott kissé, a mikor egyszer hátranézve, semmit, egy
+kéményt se látott többé a városból. Valamire készült, kegyetlen, durva
+tervekkel volt tele. Meg nem állapodott semmiben, de beszélni akart még
+ma az anyjával. Vad, állatias düh fogta el s kéjelgett abban a
+gondolatban, hogy el fog mondani mindent, meg fogja mondani,
+hogy:--Miért mentél férjhez?--Miért lettél anya?--Mindent, mindent
+megmond, különben megölné a belső láz, a kinlódás. A lejtőn nem engedte
+megkötni a kocsi kerekeit, majd leverték a lovakat s galoppban mentek
+föl a hegyre.
+
+Este volt mégis, mire hazaértek. Otthon azzal fogadták, hogy a
+legkedvesebb lovát megnyilazta a kovács, talán komolyabb baja is van,
+mert a szegény állat sokat nyerít és nem akar enni. Az ispán elhivatta
+az állatorvost s most kalaplevéve várta, hogy mi legyen a kovácscsal.
+
+--Mondja meg neki, hogy még ma kotródjék ki az udvarból.
+
+Az ispán intett, hogy ugy lesz. Élelmes ember a kovács, holnap ugy is
+visszakunyorálja magát.
+
+--Levelek is jöttek.
+
+--Majd holnap.
+
+--Sürgősek.
+
+Kadar annyira megszokta már ráhagyni mindent erre a józan egyszerü
+emberre, hogy még a mostani lelki állapotában is gépiesen
+engedelmeskedett neki s együtt mentek fel a szobába. Az iróasztalon
+meglátott egy szivarskatulyát s erről eszébe jutott, hogy reggel óta nem
+szivarozott. Most sem kivánta, de rágyujtott s oda sem hallgatva a
+levelekre, intett mindenre, hogy jól van. Egyszerre a fojtott levegőben
+érezte hogy szédül. Fölnyitotta az ablakot, erősen kihajolt, át meg
+átjárta a fejét a szél. Még mindig zsongott az agya, de már valamivel
+rendesebben gondolkozott. Lenn a csurgóról jöve, parasztleányok mentek
+végig az utczán és dudorásztak majdnem magukban. Az ég megnépesült, a
+nyugaton, a fákon átszürve fényét, elindult utjára a hold és innen-onnan
+mindenünnen előjöttek a csillagok. Fehér, hullámos felleg takarta el
+néhol a kék végtelenséget s a forró nap után mintha föllélegzettek volna
+a mezők, kertek, friss illatot hozott magával a levegő.
+
+Sokáig ülhetett a fiatal ember az ablakban, míg föl tudta adni magának a
+kérdést, hogy mit is akar hát? Nem tudott felelni reá. Valamit, de hogy
+mit, a jó Isten tudja.
+
+A szobalány vacsorára hivta. Lement.
+
+A nagy asztal egyik sarkára volt fölterítve kettőjük részére s az egyik
+teríték mellett már ott ült az anyja: vézna, sáppadt arczu, kicsi öreg
+asszony. Csupa gondoskodás volt szegény, maga szolgálta ki a fiát s
+kérdezősködött mindenről. Vékony, majdnem áttetsző, gyönge kezei
+erőtlenül bántak a villával és a késsel, ugy evett, mint egy kis öreg
+madár s mikor egyszer megnyomta a villamos gombot, nem szólott utána a
+csengetyü, még ebben is segítségre volt szüksége, olyan ügyefogyott,
+gyámoltalan öreg asszony volt már.
+
+A fia előbb nem tudott ránézni. Ha fölemelte a szemét, hogy az anyjára
+tekintsen, egyszerre erőt vett rajta az indulat. Komoran, szemeit a
+tányérra szegezve, felelt egy-egy szóval a sok kérdésre s ugy gyült
+benne lassankint a keserüség, hogy már nem tudta volna kiállani sokáig.
+Azon töprengett, hogy miért eszik ő voltaképpen egy asztalnál ezzel az
+idegen asszonynyal.
+
+Az öreg pedig csak tovább faggatta.
+
+--Eligazítottál mindent?
+
+--El.
+
+--Nagyon komor vagy.
+
+--Az.
+
+--Valami kellemetlenséged volt?
+
+--Volt... sok.
+
+Felpillantott s ez a nézés elárulhatott valamit abból, a mit érzett,
+mert az öreg asszony egyszerre letette a villát s mintha valami
+világosodni kezdett volna az agyában, sápadtan, hebegve kérdezte:
+
+--Rám haragszol?
+
+Az erős, nagy férfi fölállott s az öregasszony is lecsuszott a székről.
+Mikor igy egymás mellett állottak, a férfi elmosolygott. Nevetségesnek
+tünt fel neki a sok zavaros gondolat között, hogy ez a cseppnyi asszony
+ilyen nagy fájdalmat tudott neki okozni. Ha mellé áll, akkora, mint egy
+árbocz. Semmit sem érezett iránta, csak végtelen szánalmat, a miért
+olyan kicsi. Ha más volna, talán összetörné.
+
+Az öreg asszony még egyszer kérdezte, de most még halkabban s félve,
+reszketve emelte föl a szemeit a fiára.
+
+--Reám haragszol?
+
+A férfi kurtán felelt s visszaült a helyére.
+
+--Nem.
+
+
+
+
+A GYERMEK
+
+
+Az egész bohém kompániában csak egy legénynek volt felesége, az igaz,
+hogy neki volt hozzá a legtöbb pénze is, mert rendes havi gázsit huzott
+az egyik gazdag nagybácsijától. Ez a kis punktum asszony egy nap alatt
+magába bolondított mindenkit s olyan kedves, olyan jó volt, hogy egy hét
+alatt már valamennyien azzal tiszteltük meg, hogy tegeződtünk vele.
+Mikor azután már igen nagy volt a barátság, a banda közé csapott a férj,
+rettenetesen veszekedett, hogy ő csak magának házasodott s megtiltja,
+hogy a feleségének udvaroljanak, meg hogy beveri a fejét akárkinek, a ki
+nem viseli magát jó társasághoz illően--de kinevette mindenki, még az
+asszony is.--Erre aztán ő sem tehetett egyebet, lelkéből kaczagott,
+leragyogott az arczáról a nagy öröm és büszkeség, hogy ilyen édes kedves
+kis felesége van, a kit egyszerre megszerettek a fiuk, ezek a szegény
+árva legények, a kiket egy idegen városba toborzott össze a sorsuk. Nagy
+áldás volt nekünk ez az örökké mosolygó, kedves, csinos, kicsi asszony,
+mellette a legfüstösebb, legnémetebb korcsmában is otthon kezdtük érezni
+magunkat. A bálványimádásig mentünk vele szemben. Minden ok nélkül
+csókoltuk a kezét, gyönyörüséggel türtük, ha nyakon teremtett érte és
+soha, de soha se tudtunk komolyak lenni, ha ő köztünk volt. Vele együtt
+mindnyájunkat elragadott valami gyermekes pajzánság, öntudatlan jókedv,
+a mit magával hozott. Különben szerette az asszonyságot játszani,
+szigorúan megintette az illetlenkedőket s mindennap megigérte, hogy nem
+jön többé ilyen szemtelen verébtársaságba, a hol az embernek folyton
+pirulnia kell, mert fogalmuk sincs arról, hogy mi a társadalmi
+illendőség. Ezt a férje is megerősitette s hozzátette, hogy a felesége
+kitünő nevelésben részesült s ha egyebet nem is, de az ilyen vad
+ficzkóknak legalább a jó nevelést illenék respektálni. Az asszony
+sóhajtott s lemondással nézett végig rajtunk, javíthatatlanokon,
+miközben kereken kimondta a véleményét:
+
+--Kutyából nem lesz szalonna.
+
+Minthogy már benne volt a visszaemlékezésben, elszavalt egy franczia
+verset, éppen ugy, mint a hogy pisze orrán át egy kicsit dunnyogva
+beszélt az a franczia leány, a ki megtanította rá. Két karját
+olyanformán mozgatta a levegőben, mint a madár, ha repülni készül.
+Nagyon kedves volt. A ki legközelebb ült hozzá, kezet csókolt neki és
+semmi bünbánás nem mutatkozott megátalkodott arczán, mikor összeszidták
+érte. Ebből az alkalomból azt is elmesélte az asszonyság, hogy ő kitünő
+családból való s hogy náluk odahaza, a mig férjhez nem ment egy ilyen
+mihasznához, minden héten volt két három szoáré s hogy a mamájával
+bejárta Londont, Párist, Velenczét s hogy olyan kocsijuk is volt, a
+melynek a kerekei gummival vannak behuzva és a mamának sokszor volt
+migrénje. A férj türelmetlenül de büszkén nézett végig rajtunk s mint a
+ki kilőtte az utolsó argumentumot, lesujtott közénk.
+
+--Ennyi, azt hiszem, elég; vagy talán van itt még valaki, a kinek
+migrénes mamája lenne?
+
+Összenéztünk, néhányan elkényszeredve huzták föl a vállukat! Nem, nem,
+mi ilyen mamát nem tudunk felmutatni. Megilletődve fordult az asszony
+felé a közvélemény. Nagy, nagy vagy, ó Mari!--szavalta egy hosszú
+plebejus s hamarosan megszerkesztettünk egy hódoló feliratot, a mely igy
+kezdődött: Mi Királynőnk;--s telve vagy egy csomó haszontalansággal, a
+min azonban jól el lehet mulatni.
+
+Egy este a férj kijelentette, hogy nemsokára hárman lesznek. Ugy
+összenevetett az egész társaság, mintha mindnyájunkat érdekelt volna a
+dolog. Az egyik elkiáltotta magát: Éljen!--Bizonyos megkülönböztetett
+tisztelettel nézett mindenki az elkomolyodott kis asszonykára s a nagy
+csendesség beszélt mindenki helyett; azt mondta: Ejnye, ejnye, kis
+játszópajtás, nem hittük, hogy ilyen komolyan fogod fel a dolgot.--Az
+asszony megértette a csendességet s félig hangosan felelt reá: Ugy, ugy,
+gyerekek. Körülnézett s a mikor ezt a sok megilletődött arczot látta,
+megtelt a szeme csillogó könnyel, a nélkül, hogy sírt volna.
+Végigmosolygott a fiukon, s szeretettel teljes, lágy tekintete
+megállapodott a férjén. Ölelkeztek a pillantásaik s a nélkül, hogy
+valakinek eszébe jutott volna észrevenni, olyan szép volt a pillanat,
+hogy belső meghatottságában nem merte megzavarni senki. Lassan-lassan
+bontakoztunk ki belőle, szokatlanul hosszura kezdett már nyulni a csend.
+Az egyik fiu gondolatait követve, önkénytelenül hangosan kérdezte meg:
+
+--Félsz, Mari?
+
+Az asszonyka megborzongott, mintha fázott volna. Látszott rajta, hogy ő
+is ezzel a kérdéssel foglalkozott s inkább csak magának felelt, mikor
+révedezve, csendesen válaszolt:
+
+--Azt hiszem, igen, egy kicsit.--Sóhajtott és hozzátette: Én Istenem,
+hiszen olyan különös...
+
+A férj nevetett s erre mintha egy karmester ütött volna le a pálczával,
+mosolyogni kezdett mindenki, erőszakosan, kelletlenül. Ez a nagy
+igyekezet még jobban meghatotta az asszonyt; visszamosolygott ránk, de
+sóhajtva, könnyein keresztül.
+
+Az egyik valami nagyot akart mondani s összecsapta hozzá a bokáját.
+
+--Én kilenczedik gyermeke vagyok az anyámnak.
+
+A másik túlliczitálta:
+
+--Mi az? Semmi, én tizennegyedik vagyok. Az én mamám csak ugy csinálta
+az effélét: hipp hopp, s megvolt egy gyerek.
+
+Mari azonban már nem igen hallgatott reánk, valahol messze kalandozott
+az esze, ahová mi nem tudtuk követni. Különben is éreztük valamennyien,
+hogy olyan hétköznapiak vagyunk mellette, mint a templomos vasárnaphoz a
+kedd vagy a péntek. Csak bucsuzáskor elevenedtünk fel egy kissé. Az
+asszony derültebben mosolygott s bágyadt volt, mintha elálmosodott
+volna. Az egyik fiu végignézett kis gyermekes termetén, bizalmasan
+bólingatott s nevetve jegyezte meg:
+
+--Milyen furcsa leszel, sehogyan sem tudlak elképzelni.
+
+Erre mindenki alkotott magának valami képet a kis asszonykáról s az
+nagyon komikus lehetett, mert mindnyájan nevettek. Jóakaratu csengő
+kaczagás töltötte be a szobát s az asszonyka talán sohase érezte annyira
+a nagy szeretetet, a mely körülvette, mint most. Ezt lehetett leolvasni
+az arczáról s gyöngéd, jóságos pillantásából, a melybe mindnyájunkat
+beleölelt.
+
+--Ha fiu lesz, Fridolinnak hivjuk! kiáltotta az egyik s nagyon tetszett
+neki az ötlet, mert hatalmasat kaczagott neki.
+
+--András!
+
+--Mihály!
+
+--János!
+
+Mindenki szavazott, össze-vissza kiabáltak. Még sehol sem volt az urfi s
+már keresztelni szerették volna és mindenki a maga izlése szerint. Akkor
+jutott eszébe az egyiknek az az eshetőség, amire eddig senki sem
+számított.
+
+--Hátha leány lesz?
+
+--Bedobjuk a vizbe, mint a kis macskát--kiáltott az egyik s ijedten
+nézett körül, hogy vajjon nem esik-e rosszul valakinek, talán éppen az
+anyának ez a banális megoldás, de megkönnyebbülve látta, hogy mindenki
+nevet.
+
+Az asszonyka aztán kimaradt közülünk, de mi meglátogathattuk, szabad
+volt. Rendesen az ablakhoz huzott kényelmes nagy székben ült, majd
+elveszett benne. Valamit varrogatott, de legtöbbször térdeire fektette a
+munkáját s lustán maga elé nézett, mintha keresne valamit a padlón. Egy
+öreg tudós német asszony sürgött körülötte, örökké rendezett, takarított
+s látható ellenszenvvel fogadott minket. Sehogy sem akarta megérteni,
+hogy mint fogadhat egy ilyen állapotban.
+
+S egy éjjel váratlanul közénk pottyant az uj ember. Templomi hangulatban
+vettük körül az ágyat, a melynek magas párnáira bágyadtan hajtotta le
+frissen fésült csinos fejét a kicsi asszonyság. Mellette széles, puha
+párnán, jóllakva szuszogott ez a követelő kis állat, a kit mi sokkal
+szebbnek képzeltünk el, mint a milyen volt a valóságban. Az asszony
+szeretetteljesen hordozta végig rajtunk tekintetét, de csak visszatért a
+fiához. Álmosan tiltakozott, mikor valaki Fridolinnak szólította a
+gyermeket s nem akarta megengedni, hogy tréfára vegyük a dolgot.
+
+--Magatok látjátok, gyerekek--mondta nagy komolyan--hogy most már anya
+vagyok.--Olyan szokatlannak tünt föl előtte is ez a nagy komolyság, hogy
+mosolyogva folytatja:--Komoly kötelességeim vannak, értitek, gyerekek,
+komoly...
+
+Az ura nem engedte, hogy tovább beszéljen, mert félt, hogy elfárad.
+Kikergetett valamennyiünket s azt mondta, hogy családtalan semmirekellők
+vagyunk, a kik nem tudnak az asszonynyal bánni s csak az ajtón keresztül
+kiabálhattunk vissza a szobába:--Szervusz, Mari, aludjál jót, gondolj
+reánk,--s ettől a naptól kezdve a mi kis asszonyságunk számunkra
+elveszett,--az a kis vörös jószág elkövetelte tőlünk.
+
+
+
+
+KÁLVÁRIA
+
+
+Az ég egyik oldalán, ahol messze éppen rámutat egy hosszu, vékony fekete
+torony, haloványodni kezdett a hold. Tulfelől pedig előre küldte a tüzét
+a nap, valami párás vöröses gőzt, mintha lenn, a katlanban sustorogva
+izzana a tüztányér. A gomolygó fehér világosság belenyomult az éjszakába
+és a hold már csak olyan lett, mint egy sarlóforma halvány anyajegy az
+ég testén, mintha csak valami bárányfellegből szakadt volna le. És körül
+ébredni kezdett a világ. Előbb csak az állat... Valahol messze nyerített
+egy ló... Még azt is hallani lehetett a hüvös néma reggelben, hogy jó
+kedve van. Röhögött a sarjunak s aztán mintha harapott volna belőle.
+Aztán sürü vakkantással bulikutya veszekedett valami nagy döggel, a ki
+lustán böfögve ugatott vissza rá--és igazságot tett talán köztük egy
+tehén, mert hosszan bőgött... Ez is mind messze van valahol, inkább
+sejtés, mint a milyen körül a sok falu sürü kék füst alatt, a mit nem
+enged fölszállani a nehéz, vizes köd. Némelyik egészen beesett a hegyek
+közé, sok fa alá s csak egy két ház maradt fönn a gerinczen, másik
+valami kis templom köré, tisztásra telepedett... Ha ugy a kaptatóról
+nézi az ember, mintha sok kis fehér csibe ült volna le a porondra...
+Némelyiknek világít a szeme. Ott korán fejnek s voltaképpen az álmosan
+ődöngő leányok keltik föl a kakast. Az is belerikkant a csendbe, hogy
+minél nagyobb hitelességü legyen a hajnal s mintha a párák, ködök
+rétegein ököllel kellett volna utat törnie, diadalmasan belefogózkodik a
+föld szélébe a nap. Még csak a tüzes tar koponyája látszik, lassan,
+méltóságosan búvik elő, mig parázsgolyóbis lesz belőle, hogy ha valami
+arravaló legény megrugná, körül gurulna annak az erdő, mező, hegy, völgy
+tányérnak a szélén, a mi most már tiszta, világos és csillog, mintha
+csupa drágakő-harmattal lenne teleszórva. És hangos, füszinü fürjek
+csattognak valahol jól elbujva a még zöldes vetésben, fönn az éhes
+madarak lármáznak, csomóba gyülve csipog a veréb, a faluk mintha
+átszólanának egymásnak jó reggelt kivánni, zsonganak, élnek. Most már az
+ember kerekedett fölül. Vontatott tülökbőgés hallatszik fölváltva hol
+itt, hol ott; ostorpattogás, egy-egy kurjantás, a miről nem igen lehet
+tudni, hogy a jószágnak szól-e, vagy a szomszédnak; gyerekrikkantás,
+valami kondás-segítség torkában nem fér meg a hang, a mi egész éjjel
+meggyült benne s a nagy összevisszaságból lassan-lassan kiverekedi magát
+egy csomó fuvaros ember szava, a ki mind a lovat biztatja, csattog az
+állat hátán az ostor s csikorogva, nehezeket zökkenve a frissen
+kavicsozott uton hosszu sor kocsi bontakozik ki a lejtő alján a fák
+közül.
+
+A kadarékiak jöttek káposztával. Kis zömök lovak huzták a kocsikat
+szomoruan bandukolva fölfelé a hegyre. A kocsik mellett kendőbe bónyált
+fejű asszonyok mentek s az idő meg a piacz felől tárgyaltak a
+fuvarosokkal. Mind gyalogoltak, hogy könnyebben huzzák a terüt a lovak,
+csak éppen egy kocsi tetején ült egy leány. Ennek a dolgát is
+megbeszélgette a többi. A kórházba vitték s mert az apja, a kovács nem
+akart külön fuvart fizetni, a Dombi fiu hajtott a műhely elé hajnalban.
+A káposzta már föl volt rakva. Gyönyörü haboslevelü, nagy kerek fejek, a
+minek a felső levelei kifoszlottak a nagy belső nyomás alatt, csupa
+óriási kőkemény káposzta, hogy tál legyen, a mibe befér belőle egy is.
+Recsegett, ropogott alatta a kocsi s igazán szép volt a Dombi fiutól,
+hogy még azzal a beteg lánnyal is bajoskodott. A kovács az ölébe hozta
+ki a leányt, fölhágott vele a ferhérczre s ugy adta oda a fiunak föl a
+kocsi tetejébe. Csupa nagykendő volt szegény, de azért reszketett.
+Vértelen, viasz kezeivel belefogózkodott az erős nagy fiuba, de
+lecsusztak az ujjai s kimerülten hagyta, hogy czepeljék. A fiu
+félrerakott néhány fej káposztát az oldalokra s a süppedésbe ültette a
+leányt. A kovács komoran bámult föl a halvány-sárga arczra s szó nélkül
+fordult be a mühelybe, mikor a leány kimerülten behunyta a szemeit s
+szenderegni kezdett. Aztán pálinkával jött ki s szó nélkül nyujtotta oda
+a fiunak az üveget. A legény még mindig a lánynyal foglalatoskodott. A
+háta mögül is kiszedte a káposztát, hogy ledülhessen s rátakarta a
+subáját, hogy ne dideregjen. A leány meg se mozdult. A vékony, vedlett
+rékli alatt rendetlenül pihegett a melle s a kezeivel fáradtan
+integetett, mintha álmodnék.
+
+--Már alszik--mondta a Dombi fiu.
+
+A kovács komoran felelt.
+
+--Hogy abból kigyógyitanák legalább. Pár hét óta ugy van, hogy a mint
+leül, elalszik. Eldül, mint egy darab fa. Semmi hasznát se látom. Eddig
+még tett-vett valamit, látta a keze nyomát az ember.
+
+Sóhajtott s ment befelé a pálinkás üveggel. Az ajtóból még visszaszólt:
+
+--Hát aztán majd megköszönöm...
+
+A fiu megsuhintotta az ostort s elindultak, jobbról-balról több kocsi
+fordult ki az udvarokról s egymás után sorjába zökögve kanyarodnak
+fölfelé a hegynek. Mintha fellegben lett volna a tető, letakarva egy
+pászma sürü köddel, a mi övig takarta el az Ur Jézust a feszületen.
+Azontul a dereka és a feje mintha maga lett volna a föltámadás, lebegett
+a rezgő hajnalban, a hogy a szél belefujt alatta a ködbe. A beteg leány
+föl-fölrezzent egy-egy pillanatra s fölmeresztette szemeit a feszületre
+és mosolygott. Ha véletlenül ugy fordult a kocsi a sok kanyarodón, hogy
+nem látta nyugtalan lett. Türelmetlenül leste, hogy mikor pillantja meg
+ujra s aztán ujra mosolyogva bágyadt el, ha megpihent a szeme a nagy
+szenvedőn.
+
+A Dombi fiu néha fölkapaszkodott a kocsira s gondosan betakargatta a
+leányt, ha a zökögés lerázta róla a subát. Simogatta a lágy
+pillantásával s fátyolos lett a szeme, hogy ugy össze van törve.
+
+--De kicsi helyen elférsz--mondta neki, a mikor ébren találta.
+
+A leány mosolygott. Fáradtan gyöngén beszélt, a fiunak is a káposztára
+kellett fölmászni, hogy megértse a szavát.
+
+--Fogja meg a kezem. Tartsa egy kicsit.
+
+--Fázol még?
+
+--Nem, csak jól esik. Szoritsa...
+
+--Egészen kipirultál. Olyan vagy, mint az élet.
+
+A leány hátraejtette a fejét s tágranyitott szemmel bámult föl az égre.
+Csak akkor fordult vissza, ha a a legény eleresztette a kezét. Nem ide
+gondolt, de valami meleg kapocs kellett neki a másik meg e között a
+világ között. Szórakozottan, fáradtan felelt a fiunak, ha kérdezett
+valamit s közben-közben el-elszunnyadt. Ha aludt, gyönyörü lett. Vér
+ömlött az ajkaiba, kipirult az arcza is és mintha mesét hallgatott
+volna, beszédesek, derültek lettek a vonásai. A fiu most már el se
+eresztette a kezét, hanem lázasan bámult reá. Mikor fölnyitotta a
+szemeit, ráhajolt s ugy beszélt hozzá, hogy majdnem csókolta az arczát.
+
+--De szép vagy! Mint egy kisasszony, csak éppen uri gunyát kellene rád
+adni.
+
+A leány most már a feje alá huzta a fiu karját s kipirulva, a szemeit is
+lehunyva hallgatta. A fiu meleg lehellete mintha életet adott volna
+bele. Gyönge szive rendkivüli erővel küldte szét a lábaiba, karjaiba a
+vért, egyszerre nagyon egészségesnek és boldognak érezte magát. Aztán
+nagy elbágyadás következett, vértelen, fehér lett az arcza, a keze s
+csak suttogni tudott.
+
+A fiu ujra ráhajolt s beszélni kezdett neki.
+
+--Csak gyógyulj meg hamar. Én nem tudom, hogy esett, de mindég a
+bátyámék mentek a lovakkal hozzátok. Nem is igen láttalak még, csak
+gyógyulj meg. Nekem nincs még senki szeretőm, nem is volt. Csak gyere
+haza, de hamar.
+
+A leány alig tudta felemelni a karját. Kétszer-háromszor is visszaesett
+a keze, de aztán mégis sikerült átfogni a legény nyakát. Mintha el se
+akarta volna ereszteni többet, ugy fogta és sugdosott a fülébe:
+
+--Csókoljon meg. A számat...
+
+A fiu elrémült s a kocsik mellett ténfergő sok asszonyra mutatott.
+
+--Meglátják. Hogy gondolod az istenért...
+
+--Nem baj. Engem még soha se csókolt meg senki...
+
+A fiu ráhajolt, mintha a kendőjét igazítaná s gyorsan csókolta meg.
+Sietett s aztán ijedten nézett előre. De a leány boldog volt.
+Fölnyitotta a szemeit s a hegytetőre bámult. Azzal oda is tapadt a
+nézése s lassan-lassan elszintelenedett az arcza.
+
+Még egyszer a fiuhoz fordult s elküldte maga mellől.
+
+--Takarjon be jól s aztán menjen.
+
+--Ne fogjam már a kezed?
+
+--Nem, hagyja... Köszönöm, hogy elhozott.
+
+--Szeretnék melletted maradni.
+
+--Most már ne.
+
+Türelmetlenül intett a fejével, hogy menjen. A fiu erre leszállott és
+ment a kocsi mellett. Kábult volt, nem igen tudott gondolkozni se, csak
+az járt valahogy tompán a fejében, hogy mikor jön vissza a leány. Arra
+gondolt, hogy akkor is ő jön majd utána. Üres kocsin mennek haza, egymás
+mellé ülnek.
+
+Mintha csendes sóhajtást hallott volna a kocsi tetején. Fölmászott és a
+mikor a leányra pillantott, rémülten kiabálni kezdett.
+
+--Mit csinálsz? Mit csinálsz?
+
+A kocsi mellé jött egy-két ember meg asszony s egy öreg felszólt hozzá:
+
+--No fiam. Mi van?
+
+A fiu üresen bámult végig rajtuk s nagyot rántott a gyeplőn, hogy
+egyszerre megálltak a lovak--és leszállott.
+
+Lenn megint nógatták:
+
+--Mi az, no?
+
+Nem tudott mindjárt felelni. Egy kicsit pihent s aztán fölmutatott az
+ostorral a kocsi tetejére:
+
+--Meghalt.
+
+
+
+
+AZ IGAZSÁG
+
+
+A reggeli kávé után kifelé tartottam már a kávéházból, amikor a tulsó
+sorokból a nevemet hallottam. Előbb egy férfi kiabált, azután egy nő is.
+Visszafordultam, áttörtem magamat a még tegnap estéről halomra rakott
+székek közt s amikor asztalukhoz értem, alig-alig tudtam megismerni
+őket. Egy régi házigazdám s az özvegyasszony nővére ült az asztal
+mellett. Előttük bor és ásványviz állott az asztalon, olyan
+érintetlenül, mint ahogy a pinczérleány odatette.
+
+Mindaketten nagyon megváltoztak azóta, hogy utoljára láttuk egymást. A
+férfi sokkal tisztességesebben volt öltözve, mint azelőtt. Valami
+szabadalma volt, a mihez Nürnbergben kapott kompánistát, akkor váltunk
+el. Ugy látszik, hogy sikerrel dolgoznak, erre vallott a prémes téli
+kabát, drága ruha s a gyürüi, a melyek az ő osztályában első utmutatói
+annak, hogy valaki szegény emberből gazdagra változott. Az asszonynak
+komoly fekete ruhája volt, de jól megszabva és fényes atlaszbetéttel a
+mellén, a melyre végig feküdt a nyakából lecsüngő arany óraláncz. De
+nagyon komorak voltak mind a ketten, ugy vettem észre, mintha sírtak
+volna s talán még most is közel állanának hozzá. A férfi zsebkendőt
+szorongatott a kezében.
+
+Megindult egy csomó szapora kérdés s erre egy kissé fölelevenedtek.
+
+A találmány bevágott--mesélte a férfi s felvidult az arcza, a mint
+hosszasan elbeszélte, hogy mennyit küzdött, a mig idáig jutott.--A
+czéget _Pohl et Comp_.-nak hivják, de két társa van. A hitetlenek. Egyik
+se akart annyi pénzt fektetni a dologba, hogy magára lehessen. Most
+persze szivesen kiturnák egymást, de nem lehet. Csak Németországban hat
+ügynök utazik az üzlet részéről, s mindenütt képviselve vannak. Haj,
+haj, nagy dolog ez, a mig idáig jutottak, mennyi baja volt azzal a két
+bolonddal, azt csak ő tudná megmondani. Mindig nyereséget követeltek,
+már a második hónapban osztalékról álmodoztak. Minduntalan
+visszakövetelték a pénzt, soha még ilyen házsártos embereket nem látott.
+Egyszer az egyiket kidobta az üzletből, s a könyveket mindig a
+Wertheim-szekrénybe zárta, mert a társak, ha látják, hogy milyen
+töméntelen pénzt kellett kidobni az első időkben, összeverekedtek volna.
+
+--Igy is volt elég skandalum!--mondta sóhajtva--erről csak annak lehet
+fogalma, a ki látta.
+
+--Most ki maradt odahaza?
+
+--A könyvelők meg ők. Most már rendben van minden, elmozdulhatok egy-egy
+perczre.
+
+--Miért jött Münchenbe? Valami hivatalos dolog?
+
+Szórakozottan felelt s olyan elkényszeredett tekintetet váltott a
+nővérével, hogy ijedten néztem rájuk.
+
+--Nem... nem... nem hivatalos--mormogta s élénken figyelni kezdte az
+utczát. Egy kocsi zörgése keltette fel a figyelmét, a kalapját is a
+kezébe vette, hogy mindjárt kiszaladhasson, ha az a kocsi jönne, a
+melyet várt. De nem az volt. Megint visszafordult hozzám s most már
+könyei, a melyek rég utat kerestek maguknak, a szemébe szöktek s
+végigfolytak az arczán. Az asszony is sírni kezdett. A pinczérleány
+törülgetés közben rájuk bámult s intett a pénztáros asszonynak, hogy:
+nini, mit csinálnak ezek! A férfi csendesen sírva s hiába erőlködve
+azon, hogy felszárítsa a könyeit, végtelen szomorú arczczal kezdte
+elmondani, hogy miért jöttek.
+
+--Ma operálják Marit. Itt fekszik a Schmidt tanár klinikáján. Nagy
+beteg, szegény...
+
+Az asszony rámondta:
+
+--Szegény, szegény...
+
+--Mi baja?
+
+--A gégéje, föl kell vágni. De most már harmadszor csinálják, én nem
+tudom, hogy mi lesz.
+
+Mari a Pohl fiatalabb testvére volt. Mikor náluk laktam, még hajadon
+volt, azután férjhez ment egy népénekeshez, akire hat esztendeig várt;
+annyi kellett ahhoz, hogy törvényesen elváljon az első feleségétől az
+énekes. Azt ismertem. Derék, becsületes ember volt s a maga kis körében
+majdnem művész. A társaitól teljesen elütő rendes életmódot folytatott,
+elnöke lett a népénekesek társaságának, a mely arról gondoskodik, hogy
+tisztességesen eltemesse tagjait, s igy bizonyos külön tekintélyre tett
+szert nemcsak társai közt, hanem a publikumában is. Hozzám sokszor
+bejött, _Herr Ungar_-nak szólított, néha nekem mutatott be először
+egy-egy uj couplet-et s naiv bizalommal beszélt a szerelméről, meg a
+válópörről.
+
+Róla gondolkodtam, meg az ő szerencsétlen boldogságáról, a mely
+bizonyosan nagyon tönkrement, ha beteg az asszony,--a mikor hátam mögött
+megszólalt a hangja:
+
+--Á Herr Ungar!--Igyekezett örülni, de nem tudott, gyorsan kezet fogott
+velem, s azután rám sem nézett, a sógorához beszélt, leült, ujra
+felkelt, nem találta meg a helyét sehol, s azt mondta, hogy ujra kimegy
+az utczára és járkálva várja be a tanár kocsiját.
+
+--Maradj itt a melegben, az ablakon át megláthatjuk.
+
+Fészkelődött, forgatta kezében a kalapját és mégis csak kiment.
+Izgatottan topogott a gyaloguton és izzadt, pedig recsegett lábai alatt
+a hó, s metszőn, élesen fujt a szél. Egyszer megint jött egy kocsi,
+fehérczilinderes kocsis ült a bakján. Az énekes intett, hogy álljon meg,
+megismerte a kocsiban Schmidt tanárt. Fölnyitotta az ajtót, s most már
+teljesen elhagyta nyugalma. Hevesen beszélt, látszott, hogy könyörög. A
+doktor párszor félbeszakította, nyugalomra intette, ugy látszott, hogy
+biztatta. Egyszer a vállára ütött s a szeme közé beszélt valamit,
+bizonyosan azt mondta: legyen erős--azután szigoruan nézett reá s
+megvetőleg legyintett a kezével, talán azt kérte számon a szegény
+embertől, hogy miért olyan gyáva. Pohlék is fölugráltak, amikor
+megállani látták a kocsit, s kiszaladtak az utczára. Azután hárman
+beszéltek össze-vissza. Egyszer a tanár ur becsapta az ajtót s
+továbbhajtatott.
+
+--Menjünk utána--mondta az asszony.
+
+--Azt mondja, hogy nem ereszt be--felelte a szinész.
+
+Pohl visszament a kávéházba fizetni, mi pedig járkálni kezdtünk az
+utczán. Az asszony izgatott volt, mindig előttünk járt s csuklott, mert
+erőszakkal el akarta fojtani a sírást. Az énekes kissé lecsendesült,
+erőszakolt megnyugvás ült az arczára. Mellettem haladt. Később hozzánk
+csatlakozott Pohl s beszélni kezdett.
+
+--Mig nyomorogtunk, egészségesek voltunk. Most már mindenünk van s Mari
+beteg. Mit mondott a doktor?
+
+--Biztatott--felelte vontatottan a szinész--de ez igy ment mindig. Nem
+hiszek én neki.
+
+Pohl előre ment a nővéréhez s karonfogta. A szinész most már egyedül
+volt velem. Párszor rám nézett, mintha az után kutatott volna, hogy mit
+gondolok. Az én arczomon bizonyára nagy szomorúságot látott, mert igazán
+nagyon el voltam keseredve a sorsukon. Egyszerre csak azt kérdezte:
+
+--Emlékszik még a: _Was ich nicht sagen mag_-ra.
+
+Amint zavarosan elkalandoztak a gondolatai, ez a couplet-refrain jutott
+az eszébe. Csodálkozva bámultam rá, nem tudtam megérteni, hogyan
+gondolhat ilyesmire, de ő nem várta be a feleletet, hanem egyszerre
+hirtelen megállott, s fojtott hangon kezdett el beszélni, hogy az
+elülmenők meg ne hallják. Ez a küzködés még jobban elárulta a dühét, s
+mig lihegve, sebesen beszélt, ökölre fogta a kezeit, mintha valakit
+agyon akarna vágni.
+
+--S az én első feleségem hogy hizik! Hogy kövérebb legyen, négyszáz
+markot fizettetnek velem a kosztjára. Az a másik pedig meghal.--Majd
+lerántotta rólam a kabátomat, ugy megfogta.--No, Herr Ungar, van
+igazság?
+
+Pohlék visszafordultak, fáztak. Ha kocsi jött, összenéztek s ujra
+lekapták a szemeiket egymásról. A két férfi komoran bámult maga elé, a
+szinész úgy kutatta a földet, mintha elvesztett volna valamit s azt
+keresné, az asszony pedig talán imádkozott magában, mert kissé mindig
+elmaradt s nem hallotta, hogyha valamit kérdeztem tőle.
+
+
+
+
+ANNA
+
+
+A somorjai báró urfi nemrégiben egészen a bánatnak adta magát. A
+máskülönben is fura formáju fiut nagyon megviselte a mértéktelen
+szomoruság, mintha elrontotta volna vele a gyomrát. Hegyes madárfeje
+belezöldült a betegségbe, siralmasan elgyöngült, tántorogva botorkált,
+mintha örökösen részeg lett volna s lázas éjszakákon sírt, nyögött és
+egy egészen közönséges leánynevet suttogott bele az átizzadt párnába.
+
+--Anna, Anna...
+
+S akkortájban esett meg az, hogy a méltóságos asszony lehivatta magához
+a nevelő kisasszonyt s szokása ellenére ezuttal az irásos forma
+mellőzésével élőszóval tárgyalt vele. A méltóságos asszonynak ugyanis az
+volt a divatja, hogy a kisasszonynak napiparancsokban adta tudtára a
+mondanivalóit a kis kisasszonykák nevelésére vonatkozólag. A parancsokat
+cselédek hordták föl a második emeletre, a hol a komornyik és a parádés
+kocsis szobái között kis, két szobás lakása volt a kisasszonynak, fehér,
+tiszta, mint a pohár, de szigorúan egyszerü és kellemetlenül száraz és
+hideg... Ebből a leányból kellett bele valami, egy kis friss, üde uri
+leányillat, hogy ne legyen egész közönséges, mint tovább a folyóson a
+szobalányok szobái. A cselédek vigyorogva kézbesítették a parancsokat,
+amikben mindig foglaltatott egy csomó kellemetlenkedés, halk, ki-kitörő
+meg ujra lenyelt viczogással vették tudomásul azt, ha a kisasszony
+kilépett a gangra, a szemétből kiszórtak az ajtaja elé egy csöppet, csak
+annyit, ami a bosszantásra elég s lenn a nagy ebédlőben, a mikor a
+szegény cselédkisasszony is ott ült az urakkal az ebéd meg a vacsora
+mellett, olyanformán kinálták meg a tállal, mintha valaki közülük jutott
+volna ahhoz a tisztességhez, hogy az asztalához ültesse a báró és ez
+mulattatná őket, szórakozottan fitymálva, türelmetlenül. Egyszer egy
+lány a fülébe is pusmogott:
+
+--Tessék már kivenni, nem állhatok itt estig.
+
+Amint ebből látni méltóztatik, a méltóságos asszony teljességgel nem
+kényeztette el a nevelőkisasszonyt. Annál nagyobb feltünésre
+számíthatott tehát az az eset, hogy szokatlan időben, a mikor
+máskülönben a frizérnével szokott foglalatoskodni, fölizent hozzá, hogy
+jőjjön le. A nagy szalonban várta, a mi olyan szoba volt, hogy nem is
+érthetik meg benne egymást asszonynépek, nagy, csupa óriás méltóságos
+komor bútorral telve, eleve kizárva magából minden bizalmaskodást. A
+méltóságos asszony a szoba közepén állott meg egy nagy asztalra
+támaszkodva zsiros, gömbölyű öklével s még ebben a nagy térben is majd
+agyonnyomta méltóságával a kis nevelőkisasszonyt. A leány elveszett a
+sok nagyuri holmi között, szinte keresgélni kellett utána. A szomszéd
+ajtó függönye meglibbent kissé, a mikor belépett s tejfehér, nagyszemü
+és rőthajú gyermekfej kukucskált be a szobába. Aztán egy kis vihogás
+hallszott s a kis leány eltünt. Anna pedig még mindig az ajtóban állott.
+Most már összeszedte magát valamicskét s tőle telhetőleg keményen nézett
+vissza a nagy, kövér asszonyra.
+
+--Hivatni méltóztatott.
+
+A méltóságos asszony meg se mozdult, csak intett neki, hogy jőjjön
+közelebb. A leány előrejött, megállott az asztal másik oldalán s várta,
+hogy mi lesz. Most mintha megint libbent volna egyet a függöny s ujra
+kaczagott volna a gyermek, sejtve, hogy kikap a kisasszony. A leánynak
+ez a czérnaszál vékony hang arczába kergette a vért s igy esett meg az,
+hogy a köteles tisztelet daczára ő szólalt meg először:
+
+--Méltóztassék növendékemet eltávolítani, méltóságos asszony. Ha
+valamelyik mindig tanuja annak, hogy méltóságod megaláz, képtelen vagyok
+a feladatra, amivel megbiztak.
+
+--Honnan tudja, hogy miért hivattam?
+
+--Rendesen az következik, hogyha lehivat méltóságod.
+
+A méltóságos asszony mosolygott. Mintha a nagy hatalom tetszett volna
+neki, ami alatt összegörnyed az efféle népség. Gőgös és száraz maradt a
+hangja, pedig egy kis szívességet akart belevegyíteni. Sehogy se ment.
+Mikor azt mondta a leánynak, hogy üljön le, az is inkább parancs volt,
+mint szives kinálás.
+
+--Nincs szó most ilyesmiről,--kezdte--egyebet akarok mondani. Valamire
+kérni... Egy kis szivességre, a mit megtehet azért a sok jóért, a mit
+tőlünk élvezett, a mióta itt van. A fiamról van szó.
+
+A leány halványan bámult rá a nagy asszonyra s idegenkedve huzódott el
+tőle, amikor közelebb huzta hozzá a széket. A méltóságos asszonynak
+pedig tetszett az összegubbaszkodott, törékeny kis figura a másik széken
+s csak vontatottan, lassan folytatta a mondanivalóját, mintha ilyen
+semmiséggel szemben érdemes se lenne a sietség.
+
+--A kisasszony egészen elvette ennek a fiunak az eszét. A kisasszony
+azzal köszönte meg azt a jóságot, hogy a házunkba fogadtuk, hogy
+hódított. Meghódította a bárót s most már meg a fiatal bárót is. Ez
+csunyaság a kisasszonytól.
+
+A leány fölállott a székről s az ajtó felé indult. Az arcza előbb
+föllángolt, aztán halvány lett, kicsi, még gyermekforma teste reszketett
+s olyan megvetéssel nézett vissza a nagy asszonyra, hogy az is
+meghökkent kissé és nem ment utána. A szoba közepén azonban már elhagyta
+az ereje, megtántorodott s keserves, hosszú sóhajtás szakadt föl a
+melléből. Panaszosan, inkább nyögve szólott:
+
+--Igy ne beszéljen velem, nem hallgatom...
+
+A méltóságos asszony is észrevette, hogy ezzel a hanggal nem megy sokra
+s másképen próbált beszélni.
+
+--Maradjon a kisasszony. Minek olyan érzékeny? Végre is én nemcsak a
+gazdája vagyok hanem asszony és anya is, akinek a kisasszonnyal
+számadása van. A kisasszony hódít... Azt hiszi, hogy nem vettem észre,
+hogy milyen melegen néz magára a báró... Félrehuzódik egy szögletbe s
+csak magára bámul, hogy majd beleolvad. Szereti a kisasszonyt.
+
+A leány nyugodtan felelt:
+
+--Talán fölfedezett bennem valamit, amit meg lehet becsülni.
+
+A méltóságos asszony belevágott a leány szavába.
+
+--Mindegy. Nem törődöm ezzel. A fő a fiam dolga. Nem türöm, hogy ez a
+fiu tönkremenjen a kisasszony miatt.
+
+--Miattam?
+
+--Persze, akármilyen ostobán is hangzik az, hogy a kisasszony szóljon
+bele a somorjai bárók élete sorába. Nem türöm, hallja, nem türöm. A fiam
+beteg, maga után vágyakozik, lázas. Különben is gyönge, regényes
+természet, afféle ábrándozó. A kisasszony büszke, nem tudom, hogy mire,
+de büszke s meg se hallgatta a fiam. Az én fiam... Elutasitotta, mint
+valami közönséges más fiut.
+
+--Nem szeretem.
+
+--Mindegy. Azért nem lett volna szabad a kisasszonynak olyan kurtán
+végezni az én gyermekemmel. Az nem az a fajta, akinek ajtót lehet
+mutatni. Mondhatott volna neki egy pár jó szót.
+
+--Minek?
+
+--Hogy a fiu el ne keseredjék. A sok jó után, amit ebben a házban
+kapott, ennyit megérdemeltünk volna a kisasszonytól.
+
+A leány tétován bámult az asszonyra s huzódozott tőle. Félni kezdett
+attól, ami következik s torkán akadt a szó, a mint beszélni kezdett.
+
+--Nem értem, nem tudom, hogy mit akar.
+
+Most már gát nélkül tört ki a nagy, kövér asszonyból a gőg. Mintha meg
+se értette volna az akadékoskodást, amit ez a polgár sorsu szegény
+tanitókisasszony megenged magának, követelt, parancsolt s csak arra
+döbbent meg kissé, mikor mind magasabbra, nagyobbra egyenesedett ki
+előtte a leány és szép lett, ragyogott mint a napsugár, bevilágositotta
+a szobát.
+
+--Nem érti? Hát értse meg. Ketten vagyunk, nem hallja senki, hát mondok
+magának valamit. A fiam azzal fenyegetőzik, hogy agyonlövi magát, ha
+maga nem lesz az övé. Az övé... Azt a gyerek másképpen gondolja, mint
+én. Ő ostobán, szerelmesen, én meg ugy, hogy mindannyian meglehetünk
+vele elégedve. Ő is, aki szerelmes maga is, aki nem szerelmes és én is,
+akinek gyermekem életére vigyázni kell. Azt mondom magának, hogy az én
+gyermekem nem a senki fia. Hallgassa meg s nem lesz belőle kára. Ne adja
+a büszkét és a szentet, hanem türje el, ha közeledik magához. Az a fiu
+somorjai báró, nincs hozzászokva ahhoz, hogyha szerelemről van szó,
+kiadják az utját. Ha magának ez áldozat, hát én megfizetem, de nem
+türöm, hogy egy ilyen magaforma leány miatt elpusztuljon a fiam.
+Értette? Most már tudja, hogy mit akarok. Ha egy kicsit nyersen mondtam
+el, hát nem tehetek róla. Nem vagyok olyan kedvemben, hogy a kisasszonyt
+kiméljem a magam rovására.
+
+A leány egy nagy bőrösszéknek vetette a hátát s olyan rémülettel nézett
+az asszonyra, mintha vad előtt állana, aki most mindjárt ráveti magát.
+Majd elesett, jobbra-balra ingott s keményen megmarkolta az asztal
+szélét, hogy le ne roskadjon. Agyában zavarosan gomolygott minden, amit
+most hallott, behunyta a szemeit, hogy egyedül legyen s összeszedje a
+gondolatait, de csak mégse értette az egészet. Czafatok váltak ki a
+zürzavarból, egy-egy szó, durvaságok, utálatos dolgok, amik elrémítették
+s arra nógatták, hogy szaladjon, de lábait megmozditani se tudta. Végre
+valamicskét tisztán látott. Megrázta magát, mintha leakarta volna dobni
+a testéről mindazt a sarat, amit rádobáltak s kiegyenesedett.
+
+--Elmegyek innen.
+
+Az asszonyból most már féktelenül dült ki a düh. Az asztalt rázta s
+durván kiabált:
+
+--Azt nem! Itt marad. Ha kell, magukra csukom az ajtót, majd
+megszelidül. A fiam nem hagyom elpusztulni egy rongyos leány miatt, aki
+nálam öltözött ki kisasszonynak. Az én pénzemen. Ha bolondítani tud, hát
+bolonduljon is...
+
+A leány már oda se hallgatott, csak ismételte:
+
+--Elmegyek.
+
+--Itt marad!
+
+--Elmegyek.--Aztán, mintha magához beszélne, indulat nélkül, szomoruan
+szólott.--Nem tudja, hogy mit csinál, nem tudja, hogy mit mondott.
+
+Az asszony mintha ráfeküdt volna, egészen melléje ment, hogy összefolyt
+a szájukból a lehellet s tulkiáltotta a csendes beszédet.
+
+--Tudom, de nekem a gyermekem drága, nem maga, maga semmi... Maga
+senki... Ha a fiam a maga szeméért meg találna halni...
+
+A nagy hangra bejött a báró. Kicsi, értelmes képü öreg ur, kis, szurós
+nézésü szemekkel, amikkel mintha egyszerre mindent látott volna...
+Hosszu, meleg pillantással mérte végig a leányt s szárazan szólott rá az
+asszonyra:--Mi a baj?
+
+A leány felelt.
+
+--Elmegyek innen.
+
+Az öreg ember egy kicsit gondolkozott s bólintott a fejével.
+
+--Jól teszi.
+
+A méltóságos asszony beleszólott a beszédbe:
+
+--A kisasszonynak szerződése van. Azt be kell tartani...
+
+Az öreg ur ugy tett, mint a karmester, aki leinti a fölösleges lármát s
+csak annyit mondott:
+
+--A kisasszony elmegy.
+
+Aztán megfogta a leány kezét s elhomályosodott a nézése, amint beszélt:
+
+--És magával együtt elmegy a tisztesség is innen, leányom. Elmegy...
+
+
+
+
+A VASUT
+
+
+Alig egy esztendeje, hogy a falum határán átvezették a vasuti vonalat.
+Egy nagy legelőt szeltek ketté a töltéssel s éppen szemben a község
+házával, a rét közepére építeni kezdték az állomást. Idegenekkel telt
+meg a falu. Az olaszok esténkint tulordították a korcsmában a
+benszülötteket s meghonosult nálunk is a harmónika, a mitől veszettül
+vonítottak a kutyák s káromkodtak a zsandárok, mert ahol megszólalt, ott
+bizonyosan verekedés lett a nagy mulatság vége. Az uraknál szétszórva
+laktak a mérnökök, a megye adott melléjük hajdukat s ezek a
+czifrazsinóros hivatalos emberek bizonyos elitet képeztek a többi
+cselédség és a parasztok közt, külön asztalhoz ültek a korcsmában, a
+munkáról beszéltek s bort ittak és nem pálinkát. Reggelenkint megindult
+a bucsujárás a vasuti vonalhoz, a hajduk hátukon vitték a háromlábu
+magas asztalokat, lánczot, vonalzókat; a gyermekek tágra nyitott
+szemmel-szájjal bámulták meg a sok furcsa holmit, a parasztok pedig
+komoran mentek be házaikba, hogy ne kelljen köszönteniök a mérnököket, a
+kiket urasági fogatokon vittek ki a vonalhoz.
+
+Erre a szerencsétlen falura végzetes volt ez a vasuti vonal. Két város
+közt fekszik és kis határában alig terem meg a kenyérre való buza.
+Vannak nagybirtokos uraik, de ennek nem látja hasznát a paraszt. Fuvaros
+itt minden ember, aki csak összekuporgatott két lóra és egy ócska
+kocsira valót. Mindig van valami szállítani való, tavasztól a másik
+tavaszig. Kezdődik a zöldségen, azután következik a gabona, gyümölcs,
+káposzta s a szállítmányhoz tartoznak mellesleg a kis diákok is, akiket
+tizenöt-húsz krajczárért meg egy kis üveg pálinkáért ültetnek föl a
+zsákok tetejére. Azután következik télire a kő. Hosszu vonalon ők
+hordják be kavicscsal az országutat, nem is ért ahhoz más igazán. És
+mindehhez nem kell egyéb, mint két lovacska, amely koplalni tud s nem
+veszti el a fejét a nagy hágón, hanem belefekszik a hámba és huz négy
+helyett, egy goromba lőcsös szekér és egy jó, mogyorónyi bogokra kötött
+kurtanyelü ostor.
+
+Mikor megérkezett az első mérnök s a szögmérőjével kiment a határba,
+elindult a suttogás és kérdezték az emberek egymástól, hogy: mi lesz? A
+felelettől féltek, fogalmuk se volt még arról, hogy mi következik, de
+érezték, hogy valami rossz; s amikor a mérnök egyedül sétálva hazafelé
+tartott, nem merte megkérdezni senki, hogy mit akar a határban. Azután
+rájöttek maguktól, amikor mind több-több idegen ur érkezett s hosszú
+városi kocsikon elhozták a sineket s egy kijelölt vonal mellé falat
+raktak belőlük. Lassan-lassan közeledett a munka, mind közelebb-közelebb
+hallották az olasz munkáshad nótáját:
+
+
+    Evviva, evviva, evviva Garibaldi,
+    Evviva, evviva, ....--
+
+
+mintha bizony valami érdeme lett volna Garibaldinak, hogy kiépült a
+szárnyvonal. Egyszer azután elkészült az egész. Olyan egyenes volt a
+vonal, mint egy lénia. Az állomás épületébe beköltözött egy czifra,
+aranysipkás ur s egy napon bőgve, megvadulva szaladtak szét a töltés
+mellett legelő barmok, végig ment a vonalon az első masina. Kigyült a
+csodára az egész falu, mikor visszajőve megállott a pályaudvaron:
+körülvették, tapogatták s eloldalogtak, mikor a tréfás gépész egy csomó
+gőzt bocsátott reájuk az egyik csapból. Néhány öregasszony rögtön
+összedugta a fejét s nagy sápítozással állapodtak meg abban, hogy:
+elvész a világ, most már bizonyosan elpusztítja az Isten.
+
+A világnak nem sok bántódása lett a vasut miatt, mindössze abba a nagy
+hálóba, amely körülöleli, behimeztek egy uj kis szálacskát, hanem a mi
+embereink nagyon pórul jártak vele. Nem kellett már ezután senkinek se a
+kocsi, se a ló, hetekig a szegen lógott az ostor, éhesen őgyelegtek a
+gyerekek az utczán s tele lett a kocsma. Ha még kétakkora lett volna is,
+akkor se jutott volna hely mindenkinek. A ki eddig feléje se nézett,
+most már az is itt tanyázott, mohón ette, a mit a többiek beszéltek s
+ütötte az asztalt és ivott éppen mint a többi.
+
+--A keservét a kormányának! kihuzták a lábunk alul az országutat... igy
+beszéltek.
+
+Mikor egyszer a Vajda Tamás kis fia benyitott közéjük s az apjához
+fordulva elmondta hogy az anyja azt üzente: menjen haza vacsorára s
+vigyen szalonnát és turót: a durva, félig részeg ember kilökte a
+gyermeket az ajtón s utána kiáltotta:
+
+--Mondd meg anyádnak, hogy keressen más embert magának, hagyjon nekem
+békét.
+
+A gyerek pityeregve sántikált végig az utczán, a kocsmabeliek pedig
+eszelősen a sok pálinkától azt mondták, hogy jól van ez igy, meg kell
+mutatni a kormánynak, hogy ur marad a paraszt azért, a portáján, ha ide
+hozták is a vasutat. Vajda ordította a legjobban, hogy megmutatja ő,
+csakhogy már egyszer lássa azt a vasutat. Csak félig volt részeg, az
+indulat tette vaddá. Arra gondolt, hogy a lovai ugy lesoványodtak,
+mintha agarak volnának s mikor hazament s elébe nyerítettek a szegény
+párák, a szivét járta át ez a hang. Ugy összeszokott ezzel a két vén
+állattal, hogy sírt keserüségében a mikor már az istálló tetejéről a
+szalmát is megetette velük, s most már igazán semmit se tudott nekik
+adni. Háromszor is behajtotta őket a szomszéd hetivásárra, de ugyan ki
+vesz télire lovat, ugyis porczióba kell kötni a takarmányt s csak
+kóstoltatni az állattal, hogy kijussanak vele tavaszig. A lovacskák
+mindig visszajöttek s Vajdában, ha az ágyban feküdt, vagy a kocsmában
+duhajkodott, egyformán gyült napról-napra a méreg.
+
+Az első kocsikkal a miniszter ment végig a vonalon.
+
+--Meglátom én azt a minisztert!--mondta Vajda s a szomszédokkal kiment
+az állomáshoz, hogy lássa. A perronra nem engedték be, telve volt a
+pályaudvar urakkal és zsandárokkal. A vonalhoz se lehetett férni a határ
+mentén. A csendőrök puskatussal fenyegetőztek, s hivatalos komolysággal
+posztoltak le és föl a vonat mentén. A parancsnokság informálva volt már
+a nép hangulatáról s megijesztette a sok csákóval, puskával. A parasztok
+a réten csoportosultak s csak messziről látták a fellobogózott kocsisort
+s a lokomotiv kéményére akasztott óriás koszorut, amelyről két felől
+széles szalag uszott a levegőben. Csendesen, inkább a földet nézve
+állottak ott, alig egy-két száj mormogott valamit s a többi csak rá
+intett, hogy ugy van.
+
+--A mi pénzünkön az adóból koldussá tesznek.
+
+--Mehetünk legelni, ha már megdöglöttek a lovak.
+
+Vajda nem szólott egy szót se, elkényszeredve, szomoruan bámult maga elé
+s mikor már érezte, hogy nem birja tovább, hanem legalább egy zsandárt
+leüt, lefeküdt a földre s bepörzsölte az arczát a harmatba. Keservesen
+sóhajtott, aztán messze magasra követte szemeivel a gép füstjét, mintha
+ott keresne valami kárpótlást, azután megrázta magát a ruhában s
+odaszólott az asszonynak, meg a gyereknek:
+
+--Gyerünk, nó!
+
+Az uton arról beszélt, hogy ha mindenki olyan buta lenne, mint a többi
+paraszt, soha se lenne igazság a világon. Azután hallgatott hazáig.
+Délben sokat ivott s délután főbeverte a lovakat. Az asszony jajgatott
+és szidta: te bolond, te haramia--az ember azonban vissza sem felelt,
+hanem átment a kocsmába. Délután végigsétált a falun szép asszony
+feleségével az állomásfőnök. Az asszony fölfogta ruháját a sárban,
+megmutogatta hófehér csipkés szoknyáját s czukrot akart adni egy
+gyereknek, a ki a száraz árokban halászott. Mikor a gyerekhez
+közeledett, a házból mérgesen kiáltott ki egy paraszt menyecske:
+
+--Józsi! Gyere be!
+
+A gyerek félve kotródott be a házba.
+
+Mikor a főnök a kocsma előtt haladt el, néhány dühös megjegyzést hallott
+és sietve vonta magával a csodálkozó, ijedt arczu asszonyt. Mikor már a
+réten voltak, meg is magyarázta, hogy mi a baj.
+
+Leesett a hó. Az első fagy után csilingelve suhogtak végig az uton az
+urasági szánkók, a parasztok pedig tömeges falopást rendeztek az
+erdőben. Eddig becsületes uton szerezték meg a tüzrevalót, telt a
+fuvarukból, most már nem volt mivel kifizetni a fa árát. A kerülő
+egymásután csukatta be őket, az asszonyok jajgattak, be-be szaladtak az
+urakhoz a városba s mindig kedvetlenebbül jöttek haza. Ha fütyölt a
+masina és lassu méltósággal begurult az állomásra, átkozódtak s olyan
+szemet meresztettek a csinos, kaczér állomási épület felé, mintha föl
+akarnák gyujtani egy pillantásal. Némelyek már mondogatták, hogy majd
+megmutatják ők a kormánynak, hogy mi az, kivenni az ember szájából a
+falatot s hogy lesz még követválasztás ... de ezeket megvetette a
+többség. Mindenki látta, hogy csak a szájuk jár s ha ezután öt forint
+helyett tizért adják el a szavazatukat, azzal ugyan nem bukik meg a
+vasut. Pedig ide az kellene. Felszántani a töltést, bevetni a helyét
+luczernával, hogy meg se lehessen ismerni többet, felégetni azt a czifra
+házat s belefektetni a hunczut kormányt, az isten verje meg az egész
+vasutat!
+
+Kezdtek inkább azokban megbizni, a kik nem kiabálták tele a falut.
+Közben megesett egy-egy kis temetés. A gyerekek unták meg leghamarabb a
+dolgot, költözködtek a másik világra. Vajdát is azzal fogadta egy este
+az asszony, hogy félrebeszél a gyerek. Két napig virrasztottak mellette,
+egymás karjába adták a forró kis testet s a férfi feléje se nézett a
+kocsmának. Csak magában átkozódott, intett az asszonynak, mikor fütyölt
+a vonat, hogy hallod, hallod s az asszony ráintett a fejével: hallom.
+Akkor tört ki az emberből először hangosan a düh, mikor meghalt a
+gyerek. Lecsapta az ágyra a kis élettelen testet s kiment a ház elé
+szitkozódni. Dült a szájából a szó, szidta a kormányt és vasutat,
+mindennek ez az oka s a ki hallotta, mind ráhagyta, mert ez már vallássá
+lett a szegény emberek között s meszsziről megfenyegették a prüszkölve
+rohanó gépet. Az ember pedig visszament a házba, hangosan szuszogott,
+nézte, hogy mint mossák, öltöztetik az asszonyok a gyermeket. Este
+leakasztotta a szegről a pisztolyt, félrelökte az asszonyt, mikor
+kérdezősködött, hogy mit akar, s elment. Kiment az állomásra. Itt
+járkált még egy keveset a perronon, bután hallgatta a táviró-gép
+kopogását. Mikor benézett az iroda ajtaján, a czifrasapkás főnök éppen
+nagyot nevetett. Ez a fejébe kergette a vérét, felszakította az ajtót s
+rásütötte a pisztolyt a főnökre.
+
+--Nem kell ide gőzös!--kiáltotta.
+
+A főnök kapkodott a levegőben, nem érte a golyó, de nagyon megijedt. A
+szoba tele lett csipős füsttel, minden lámpa elaludt, a szomszéd
+szobából sikoltva szaladt be az asszony, s esszeveszettül kezdett
+berregni a táviró-gép, talán a golyó érte. A pénztáros a bakter és a
+raktáros után kiabált s megkönnyebbülve lélegzett föl, mikor a sinek
+mellett két csendőrt látott szaladni az állomás felé. Az egyik csendőr
+rettenetes pofont adott a szegény embernek, csupa szokásból, mert
+szükség igazán nem volt reá, megvasalták, hogy jajgatott bele, észak
+felől pedig nagy sipolva érkezett meg a vonat. A fuvaros behunyta a
+szemét, hogy ne lássa.
+
+
+
+
+URAK ÉS PARASZTOK
+
+
+Dél felé kezdett el esni az eső, de csak permetezett s ugy tréfázott,
+hogy abbanhagyta, meg ujra kezdte. Nem volt valami komolyan nagy idő,
+bár fekete volt az ég, mint valami sötétbarna posztó, a mire piszkos kék
+tintafoltokat mázoltak el fellegnek. Inkább a dörgés volt ijesztő.
+Valami messze búgással kezdődött el, mindig közeledett a hangja s olyan
+rémséges hangos lett, mintha valami ennél a világnál nagyobb vadállat
+ordítana le messzi magasról s ugy hallgatott el, mint Urnapján a rossz
+sortüz, a mit a rekrutákkal vegyes század puffant a levegőbe a templom
+előtt. Még elpukkant utána egy-egy láthatatlan röppentyü, a minek a
+nyomában aztán egyszerre lángba borult az ég és fölváltva vörös, sárga
+meg fehér szinekben égett az egész óriás kupola, mintha elképzelhetetlen
+nagy rémek csapdosták volna egymásba az ember feje fölött a fáklyákat.
+Szinte sziporkázott a mindenféle nehéz szagokkal telített sürü levegő, a
+mely pedig tunyán mozgott erre-arra egy-egy libbenéssel s még a füstöt
+is a földön hagyta, a helyett, hogy játszott volna vele, mint máskor,
+jobb kedvében. És az egészben az a legnevezetesebb, hogy a réten
+egyszerre megbolondult a csorda. Az ökör föltartotta az orrát a levegőbe
+s szagolt mint a kopó, aztán meg ideges lett a buta nagy állat,
+elkezdett remegni, döfölte egymást, nagyokat bőgött s vad rohanással
+haza indult, be a faluba. A tanyafészerre rá se néztek, amikor bőgve
+eliramodtak mellette s negyedórával később értek nyomukba a gulyások.
+Akkor már benn a faluban, emberek között huzta meg magát a sok barom, és
+elcsendesedett a pajtákban, lihegve a nagy futás után, körül pedig még
+feketébb lett az ég, tisztára éjszaka s künn a falu körül szomoruan
+hajtotta le a fejét az istenitélet előtt a buza meg a rozs.
+
+Estefelé érkezett meg a patak. Még messze volt, a mikor már hallani
+lehetett a szavát. Zugott s a mint leszakadt a hegyek közül, egyszerre
+háborgó, piszkos szürke tenger lett a határ. Percz alatt megteltek a
+kubikgödrök, aztán nagy viztábla lett az egész rétség, jobbra is, balra
+is elkezdtek kongani a harangok a szomszéd falvakban s az ember a
+végtelen viz közepén tanácstalanul, bambán bámulta az eget. Olyan
+beláthatatlan volt a veszedelem, hogy haszontalan gyerekjátéknak
+látszott ellenében minden. Csak kiabáltak: uram segíts s most már itt is
+rángatták a harangot, a kicsit is, meg a nagyot is, de nem ugy, mint
+vasárnap, hanem mintha belebolondult volna a bajba a harangozó is.
+
+Az öreg Rettegi Sándor a szép, régi kőház tornáczán állott s onnan
+kiabált le a béreseknek az udvarra. Mellette az asszony gyapotkendőbe
+bujva reszketett s egy kis cseléd a kisasszony után jajgatott. A gazda
+is halvány volt és aggodalmas, hanem keménykedett s gorombán leszidta a
+siránkozó gyermeket:
+
+--Eredj pokolba: mit nyávogsz itt a nyakamon. Majd megjön, ne félj.
+
+A kisasszony még reggel bement a városba. Négylovas kocsira pakkolták
+föl egy csomó komisszióval, a mik külön-külön czédulákra voltak irva.
+Azonkivül neki magának is volt elég dolga. Vitt magával vagy husz
+forintot, hárászra, selyemre... Az anyja most már hangosan sírt az ura
+mellett és kunyorált neki:
+
+--Csinálj valamit... küldjél valakit eléje Sándor, ez nem tréfa, nem
+tréfa...
+
+--Hazahozza az a négy ló, ha már utban vannak. Ha pedig még nem indultak
+el, csak van eszük s nem jönnek.
+
+--Honnan tudjam én azt? Fogass be, én megyek eléje. Sándor, ha baj
+éri... Tudod, hogy kettő már meghalt... Ha ez az egy is meghal, akkor
+elvesztem az eszem...
+
+A gazda megfogta az asszony kezét, magához vonta s most már szorongva
+bámult bele a viharba maga is. Lenn a cselédek a pinczét üritették ki.
+Közéjük kiáltott:
+
+--Pista! Nyergelj!...
+
+Az asszony erre még jobban megijedt.
+
+--Nem te! nem engedlek...
+
+A férfi kibontakozott s indult lefelé a lépcsőn:
+
+--Menni akarok.
+
+Lenn a vizben állva várta meg, mig elővezették a lovat, fölkapaszkodott
+a nyeregbe s nekivágott a tengernek. Az asszony pedig végig esett a kis
+cseléd mellett a kövön s nyitott szemmel és hangtalanul lihegett. A kis
+leány az ölébe vette a fejét és dörzsölni kezdte a homlokát, hogy térjen
+magához. És nagy nyomasztó csend lett a házban. A többi cseléd is
+eltátotta a száját s bámulták a kapu nyilását, a melyen kilovagolt az
+ur. Mig hallották, hogy hogyan csapja be ütemesen a vizbe a lábait a ló,
+még suttogtak, azután pedig megvette őket a rejtelem, a mibe eltünt a ló
+meg a lovas, meg az egész nagy kép körös-körül és csak néztek erre-arra
+s várták, hogy leessék a vállukról a gond. A kastély lépcsője volt a
+legmagasabb, arra gyültek föl tanácsba s összedugva a fejüket, reszketve
+pusmogtak.
+
+Azalatt pedig már régen elakadt az uton a kisasszony.
+
+Gerend táján érte el a kocsit a viz. Akkor már az ut töltésére is
+fölhágott az ár és a kavicsrakások mutatták még egy darabig, hogy merre
+van az ut. Visszafordulni már nem lehetett, mert hátul még
+veszedelmesebb volt a világ... A lejtőn nagyon ömlött le a viz s a mikor
+a lány egyszer hátrafordult ijedten kapta vissza a fejét. A város
+tornyai feketén meredtek bele az égbe, mint valami magas, szimmetrikusra
+formált árnyak s mintha ugy inogtak volna jobbra-balra, mint a jegenye,
+ha szél fuj. Ettől megijedt s remegve szólott a kocsisnak, hogy
+gyorsabban hajtson.
+
+A vén kocsis kibontotta az ostort s nagyot kongatott a lovak feje
+fölött, de azért csak lassan, a lábaikat óvatosan rakva küzködtek az
+állatok az árral s némelyik hátranézett néha, a nagy értelmes szemeit a
+kocsisra meresztve, mintha mondani akart volna valamit. De azért csak
+mentek s csak akkor bicsaklott meg bennük az erő, mikor egy kis lejtőre
+kerültek s a bordáikat kezdte mosni a viz. A kocsis pokróczokat dobált
+hátra a kisasszonynak, hogy csak takaródzzék be jól és káromkodva
+dörmögött:
+
+--Itt pusztulunk, kisasszony.
+
+A leány fölhuzta a lábait az ülésre s fehérre válva várta, hogy mi lesz.
+Mikor apadt a viz s reménykedett, hogy még se vész el ebben a szürke
+lében, a mi beláthatatlanul körülölelte, haza gondolt s ő kiabált ki a
+lovakra, hogy siessenek, mintha ez használt volna. Aztán meg, a mikor
+újra ellepte a viz a kocsit, imádkozni próbált. Valahogy rendetlenül
+összeszedte magában a miatyánkot és mondta, mint a gép. Mozdulni se
+mert, mert a kocsit jobbról-balról lökdöstek a hullámok. A kocsis is
+eleresztette a gyeplőt, belefogózkodott az ülésbe és ő is motyogott
+csendesen valamit, a mihez megemelintette a kalapot. Aztán sokszor
+hátrafordult, mondani akart valamit, de mindig csak lenyelte. Mikor uj
+kaptatóra értek s megint előttük állott a lejtő, amin uszik majd a ló
+is, meg a kocsi is, végig törülgette az arczát egy nagy vörös kendővel s
+csendesen beszélni kezdett a leánynak.
+
+--A kisasszony fiatal s ha veszni kell, az a rendje, hogy én pusztuljak,
+a vén. Az már ugy lesz. Azért kérem alázatosan, hogy ha itt maradnék,
+tessék gondot viselni a kis unokámra. Ugy áldja meg az én Istenem a
+kisasszonyt, mert én se voltam soha rossz cseléd.
+
+A leány fölbámult a bakra, a hol a vén ember beszélt, de nem is igen
+tudta megérteni, hogy mit mond. Összezavarodott az agyában minden arra a
+gondolatra, hogy nem kerül haza. Érezte, hogy fulladozik, pedig még csak
+a félelem fojtogatta. Nem az a végtelen piszkos viz, amely a kocsi
+oldalait nyalja és utána nyulkál. Pihegett s egyszerre fölugrott a
+kocsiban és megragadta a kocsis karját:
+
+--Hajts!
+
+--Nem lehet, kisasszony.
+
+--Verd véresre a lovat, szakadjon ki a lelke, csak menjen...
+
+Mikor a vén ember csendesen intett, hogy nem lehet erőszakoskodni,
+visszarogyott az ülésre s tompa elfásulásba esett. Behunyta a szemeit és
+várta, hogy mi lesz. Most már nem is imádkozott. Úgyis mindegy... Arra
+riadt föl, hogy a bakon rémülten kiabálni kezdett a vén ember.
+
+--Végünk van.
+
+--Mi baj?
+
+A kocsis szakadozott szürke tömegre mutatott jobbra, ahonnan az ár jött.
+Nagy csomó tuskót hozott rohanásban a viz, egyenesen neki a lovaknak. A
+fa tompán koppant, amint egymáshoz ütődött és rohant lefelé. Nyihogva
+igyekeztek félreugrani a lovak, de a szerszám összetartotta őket s
+egymást rugdosta és marta a négy állat. Aztán panaszosak lettek. Özönnel
+jöttek a tuskók bele a szügyükbe, meg az oldalukba. A szögletes hasábok
+fölhasították bőrüket, a mi utánuk jött, az már a húsba vágta be magát.
+Az első két ló lefeküdt a vizbe s tölcsért fujtak maguk előtt a sürü
+zagyvalékba. A második kettő még állotta egy darabig a veszedelmet s
+aztán az egyik ezek közül is elbukott, egészen be a viz alá. Esésében
+oszlopot fecskendezett föl a vizből és sárgás lével lett tele a kocsi. A
+negyedik reszketve állott. Patakzott belőle a vér... Homályos szemeivel
+néha hátranézett nagy szomorúan, a vén kocsis pedig leeresztette a
+karját s elkezdett keservesen sirni:
+
+Hirtelen hátrafordult s rekedten, egészen belelágyulva a fájdalmába,
+szólott a kisasszonyhoz:
+
+--Ne felejtse el, a mit a gyerekekről mondtam.--Aztán előre mutatott a
+lovakra:--Ezeknek már vége.
+
+Messziről hangos szó hallatszott:
+
+--Eszter! Eszter!
+
+A lány fölugrott és egy füzfa mögött messze, hogy alig ismert rá, az
+apját látta. Az öreg Rettegi lóháton küzködött az árral, de nem tudott
+előbbre jutni s a füzfa alatt megállott. Megint kiáltott a leánynak:
+
+--Ülj fel egy lóra és jer ide.
+
+A leány összeszedte minden erejét és visszakiáltott az öregnek:
+
+--Nincs ló!
+
+Az öreg olyant szorított maga alatt a lovon, hogy az állat nyivogni
+kezdett s nekiindult a viznek. Az ár azonban visszasodorta a fa alá.
+Azalatt a kocsit döngették a hasábok. Már majdnem szétmállott az öble
+is. Kerekei már összetörtek s most már igazán a viz himbálta az egészet,
+mint valami ladikot. A leány ujra visszaesett az ülésre s azon
+gondolkozott, hogy mi az, ha az ember megfullad a vizben. Eláll a
+lélegzete... Fog-e nagyon fájni? Befogta a száját és próbálta, hogy mi
+lesz majd. Rémülten kapkodott a levegő után, a mikor belemeredtek szemei
+a próbába s meghült benne a vér.
+
+És akkor valaki a kocsi mellé állott. Erős nagy paraszt került oda
+valahonnan, mintha a vizből bujt volna ki s szó nélkül kiemelte a lányt
+a kocsiból s ugy az ölébe fektetve, mint a hogy a gyermeket szokás,
+megindult vele keresztül a réten. Pár lépés után visszafordult s
+kiabálni kezdett a füzfa felé, a hol az öreg Rettegi kínozta a lovát.
+
+--Csak menjen haza az ur. Akkorra mi is ott leszünk.
+
+Azzal megint nekiindult a viznek. Derékig ment benne, de birta. A leány
+remegett a karjaiban s egyszer, mikor nyakig belemerült a szürke vizbe,
+körülfonta karjaival a nyakát. A nagy paraszt pedig rámordult:
+
+--Csendesen legyen a kisasszony... Itt maradunk mindaketten.
+
+Mikor pedig elért a régi kőházig, fölvitte a leányt a tornáczra, maga
+pedig nehezen lihegve leült a küszöbre pihenni. Fenn zavaros nagy lárma
+lett. Az asszony nagyot sikoltott s mind a kettejüket egyszerre ölelte
+magához a férfi. És sírtak, fuldokolva, ujjongva, lenn pedig térdig
+vizben éljenzett a cselédség. Végre eszükbe jutott a nagy paraszt is.
+
+A vén Rettegi lejött hozzá s kezet nyújtott neki. A paraszt azonban
+visszavonta a magáét. A gazda meg volt bántva s mérgesen szólott reá.
+
+--Mi baja Kovács Ferencz? Nem jó kéz tán ez magának?
+
+Csendesen felelt a paraszt.
+
+--Pörösködünk. Mig az a négy hold ide nem megy, vagy oda nem megy, nem
+barátkozom.
+
+Az öreg Rettegi gondolt egyet s megint nyujtotta a kezét.
+
+--Hát menjen oda. Maga haza hozta a leányomat, én megköszönöm.
+
+--Köszönje meg az ur, de ne igy.
+
+--Hát hogy?
+
+--Ugy, hogy: köszönöm. Arról pedig majd tesz a törvény. Annak a dolognak
+nincsen semmi köze ehhez a dologhoz. Igazságot itél majd nekem a biró.
+
+
+
+
+ESTE
+
+
+Estefelére fordult már az idő; némely ablakokban, a melyeken belül
+hivatalos emberek dolgoztak meg nagy asszonytársaságok kávéztak,
+megjelent a magas négyszögbe kivágott sárga esti fény, a mi fehér
+foltban esett le a gyalogjáró szürkeségére. A világosság-koczkákba néhol
+egy-egy, a lámpa meg az ablak közé helyezkedett otromba nagy fej hullott
+bele az ablakból, másutt hosszú vékony karrikatura emberek mozogtak s
+mindenen végiglaposodott az utcza népe jövet-menet lökdösve egymást
+fázósan, sietve... Az égből lomha ólmos eső hullott alá. Eredetileg hó
+akart lenni, de útközben fölolvadt a mindenféle füstben meg párában s
+hideg izzadtsággal vonta be a göröngyös utat. És szürkeséget,
+vigasztalan komor ködöt vert le az utakra, a miből mintha torlaszszal
+küzdene, nehezen bontakozott ki messze az ut végén a villamos kocsi...
+Azután is ugy jött, mintha tapogatódznék és csengetett s eldöczögött a
+házak között egy sor homályos, zörgős ablakkal, a melyek alatt szürke
+iszappárába vesztek el a kerekek. Ki a köztemető felé hosszu magas kőfal
+szaladt az ut mellett bele a levegőtengerbe s annak is a végén átküzdve
+magát a homályon, piczi gombostűhegyni csillag ragyogott már vagy
+negyedóra óta...
+
+A fal alatt pedig egy férfi ment, meg egy asszony. Nem egymás mellett,
+hanem sorjában. Elől az ember meggörnyedve, mintha nagy terhet czipelne
+s nehézkesen topogva a vizes porondon. Nagy csizmaszárak lötyögtek a
+lábain. Szikár, öreges legény volt, ugy negyvenöt esztendős, de a hogy
+nagyon szuszogva baktatott, ötvenötnek is látszott. Hátul az asszony
+sokkal fiatalabb volt. Nagy kendőbe bónyált arcza nem is olyan régen
+szép volt, rajta maradtak mostanáig is a kedves szelid vonások, a mikben
+a becsületesség tükrözik vissza. Nehezen ért az ura nyomába. Kis,
+leányos, a sok munkában félbemaradt testét formátlanná tette az, hogy
+közel szállongott a feje fölött valahol a szürke párában az anyaság.
+Sirt is. Nem hangosan, csak ugy, hogy néha fölcsuklott s azután nyögött:
+Jaj Istenem, jaj Istenem, elvetted, elvetted...
+
+Az ember elöl fülére húzta a sipkát, hogy ne hallja s bosszankodott.
+Egyszer aztán az asszonyt se hallotta már, elmaradt. Hátranézett,
+kereste s mikor visszament és a kőkerítéshez dülve, zokogva találta,
+méregbe jött.
+
+--Hagyd már abba! Ugy siratod, mint valami uri asszony siratná, ha csak
+egy volna neki. Van még otthon elég s jön még több is. Mert a szegény
+emberhez jön az is, a minek a gazdaghoz kellene menni...
+
+--Az isten adta.
+
+--Az, de a költséget nem adja hozzá.
+
+Letette maga elé a földre a pakkját, egy kis kék koporsót, a minek a
+fedelén egybefolyt a sötétségben a durván rámázolt fehér virág és lábra
+segítette az asszonyt. Messze az utcza végén a város felől ujra
+belefúrta magát a sötétbe egy vörös lámpás villamos kocsi s mig jött, az
+asszony gondolt valamit.
+
+--Tán fölvenne. Próbáld meg.
+
+--Hogy próbáljam? mit próbáljak rajta? Muszáj neki. Személyszállítás ez,
+rá van irva. Gyere csak.
+
+--De hát ez ni.
+
+--Személy, halott személy...--Lassankint méregbe jött, a mint arra
+gondolt, hogy talán nem veszik fel a kocsira és káromkodott.--A fejibe
+verem neki, ha akadékoskodik. Mert az urnak jó dolga van még ebben is.
+Előáll a batár a fehér lovakkal, a kék batár, a mi gyermeknek való,
+aztán beülnek az uri népek, elől az üveg ferslógba beteszik a kis
+koporsót s kocsikáznak még a bánattal is. Az urnak még a temetés is
+mulatság.
+
+--Ne mondjál ilyet! Rosszul esik az embernek.
+
+--Nem bántalak én téged.
+
+--Sirnak ők is, nekik is fáj...
+
+--Igen a batárban mégis csak más az, mintha itt czipelem még a testet
+is. Gyere nó...
+
+Indulatosan fogta meg az asszony kezét, hogy magával huzza a
+legközelebbi lámpáig, a hol megáll a kocsi. Még idejében odaértek. A
+hosszu sor vizes ablak épen előttük állott meg s az ember előbb a kocsi
+fölugrójára tette a kis koporsót s aztán fölkapaszkodott ő maga is. Lenn
+az asszony várta, hogy mehet-e utána. Nem mehetett. A kalauz éppen akkor
+jött ki a kocsiból s előbb nagyot bámult, aztán meg szitkozódni kezdett.
+
+--Elment tán az esze? Na még mire gondol.
+
+Az asszony hátul rémülten rángatta az urát.
+
+--Vedd el, még lelöki...
+
+--Majd lelököm én őtet.
+
+--Vedd el, János, ne erőszakoskodj.
+
+A kalauz csengetett s a kocsi megindult. Az ember ugy kapta róla le a
+koporsót, hogy utána ment vagy két nagy lépéssel és fenyegetett utána az
+öklével.
+
+Az asszony csitította:
+
+--Mindjárt mondtam, hogy ne is próbáld...
+
+A kis mérges ember még mindig kiabált:
+
+--Vesszen meg a fajtád,--s csak akkor csendesedett meg, a mikor már
+elkanyarodott a kocsi és a csengettyüje is alig hallszott. Már csak
+sötéten bámult bele a tüzvonalba, a mit a vörös lámpa nyomán még mindig
+maga előtt látott az alkonyatban s magában dörmögött:
+
+--Ha tiszt ül fel vagy valami dáma, vele engedik még a kutyát is. A
+szegényt nem, pedig ez a kicsi kutya itt már nem ugat meg senkit.
+
+--Gyerünk szép lassan.
+
+Megint nekivágtak az utnak a kerítés mellett. Minden lépésnél sötétebb
+lett már s az asszony néha megbotlott egy-egy kőben. A férfi is
+megállott ilyenkor egy pillanatra és korholta. Valami olyan paraszt
+gyöngédséggel szólott hozzá, a miben benne van a nembánomság is, de még
+az is kitetszett a szavából, hogy rosszul esnék neki, ha baj érné az
+asszonyt.
+
+--Elbukdácsolsz. Nem tudsz a lábad alá vigyázni. Mindjárt ott hagyhatjuk
+aztán ezt is a másik mellett.
+
+--Az isten őrizzen.
+
+--Nehéz ez a gyermek, megfekszi a karom.
+
+--Viszem én egy kicsit.
+
+--Már csak elbirom odáig. Vissza ugy is könnyebben jövünk majd.
+
+Az asszonyból megint kitört a sirás. Megállott az uton olyan szomoruan,
+mint egy esőverte szürke kis madár s görcsösen fuldoklott.
+
+--Ott marad szegényke... ott marad--ezt hajtogatta, de ugy, hogy
+félbemaradt a szájában a szó s mig a másik fele következett volna, egy
+csomó keserves jaj, jaj, jaj tört ki belőle.
+
+A férfi is meghatottan fordult hátra, miután előbb konokul meg se akarta
+hallani a sirást, remélve hogy majd csak utána megy amugy is az asszony.
+Mig nézte, megtelt a szeme könynyel s még jobban rálöttyent kis szikár
+teste a nagy csizmaszárra. Akkor szégyenlette el magát, mikor észrevette
+az asszony arczán, hogy annak is jól esik az ellágyulása. Kemény szóval
+ment neki s aztán dörmögve indult el ujra előre.
+
+--Ott marad? Hát hol maradna? Vissza csak nem hozzuk. Ott kell neki
+maradni.
+
+Már nem volt messze a kapu. Széles utcza két magas oszlop között, a min
+hatlovas szekeren mennek át az urak s még hely is marad a lovak meg a
+kerekek mellett minisztránsnak, fáklyásnak, effélének. A szegény emberek
+ugy lopták be magukat, mintha tilosban járnának. Az egyik oszlop tövében
+osontak el s indultak befelé a széles egyenes uton, a minek az egyik kis
+sikátorában már készen várta a kis kék koporsót a gödör. Azért mégis
+meglátta őket egy hivatalnok s rájuk is szólott, a mikor már elmentek:
+
+--Késő van hej. Máskor korábban kell jönni.
+
+Rémület fagyott az asszony arczára, amint visszapillantott. Egyszerre az
+otthonmaradottak sorsa hasította végig a szivét, meg azé a cseppé, aki
+még meg se született, az, hogy miért jöjjön ő még máskor is ide? De az
+ember sietve ment elől és nógatta:
+
+--Gyere már.
+
+Az este már egész rátelepedett a kertre. Inkább csak tapogatóztak s az
+ember egyszer gyufát is gyujtott, hogy megnézze a numerust egy léczen az
+ut mellett. Végre rátaláltak a maguk ösvényére s azután csupa kis sirok
+közt jártak, néha a lábukkal tapogatva jobbra-balra, hogy tájékozzák
+magukat a csupa egyforma felosztásban, amiből egy csöppel se jutott ki
+nagyobb egyik gyermeknek, mint a másnak. Idáig mindig csak halmok
+voltak, azután jöttek a gödrök.
+
+Azok közül egybe beletette az ember a koporsót s nagyot szusszant.
+
+--Csakhogy itt vagyunk már. Kifáradtam, a teremtésit...
+
+--János!
+
+--Jól van nó... Mondjál hát valamit, mert én nem igen vagyok embere az
+ilyesminek.
+
+Az asszony komolyan töprengve, hogy meglátszott az arczán a gond,
+gondolkozni kezdett, hogy mit mondjon. De csak sopánkodott: Uram Isten
+elveszed... el, el... és egyéb nem jött az eszébe.
+
+--Valami imádságot!--sürgette az ember.--Imádságot, ne csak ríjj, a hogy
+ő is tudna, hanem valahogy ugy beszélj, mintha pap is lenne itt. Egy kis
+káplán legalább, aki nem igen tud még szépen beszélni...
+
+És a szegény asszony gondolkozott, hogy mit mondjon, de csak mindig
+visszakerekedett oda, a honnan elindult:--Uram Isten elveszed, el,
+el...--Még tovább is mondott valamit, valami ilyest:--Nem is mondom,
+hogy add vissza; csak becsüld meg szegénykét, én édes drágámat. Olyan
+szép volt már; hogy' beszélt, mennyi mindent mondott, kutya, macska, ló,
+anya, apa, Sári!... mind, mind mondta. Kicsi Jézus, akinek majd az inasa
+lesz, gondolj rá, hogy mennyi mindent mondott...
+
+Az ember beleszólott.
+
+--Ne ilyen bolondságokat beszélj. Még én se tudom hallgatni.
+
+Lassan, csak ugy a tenyerével lapátolni kezdte a koporsóra a földet s
+attól kezdve hallgattak mind a ketten. Az asszony a sir fejénél
+gubbasztott, kimeresztve a nagy szemeit, az ura pedig most már a
+nagycsizmás lábával is szórta a földet a kicsi gödörbe, a mi pedig,
+mintha ette volna a rögöt, alig akart megtelni.
+
+Mikor mégis fölkerekedett kettejük közé a pup, elsőnek fölállott az
+ember s valósággal fölczibálta maga mellé az asszonyt.
+
+--Gyere már no! Nem éjszakázhatunk itt.
+
+És körül már egészen beesteledett és megindult megint elől az ember s
+utána az asszony és sulyos lépésekkel taposta a sarat az és botorkálva
+ment utána a másik. Egész uton csak egyszer kezdett el minden igazi ok
+nélkül keservesen sírni, beleborulva a vizes utba, a szegény kicsi
+formátlan szürke madár, s az ura bután meghatva állott meg fölötte.
+
+
+
+
+ÉJJEL
+
+
+Köröskörül fekete korom volt a világ, egészen mozdulatlan a föld, az ég
+is csak annyiban nyugtalan, hogy az alján óriás fekete figurákképpen
+egymást taszigálták a csodálatos, soha nem látott állatok formájában
+gomolygó fellegek. Mikor tizenkettőt kongatott az óra az igazgatóság
+nagy zárdaszerü szürke házán, egy csomó fáklyás árnyék indult meg a
+mázsaépület felől s mintha a lábuk se érné a földet, a lépések minden
+lármája nélkül jöttek felénk. Egy-egy arczot néha megvilágított a
+fáklya, ha földhöz verték, hogy erőre kapjon, de különben a fenyőrud
+végén lobogott a szurok s szinte láthatatlan volt az a sok ködember, aki
+hozta a világosságot. A mi embereink elibük mentek, ezek közül már csak
+talán minden harmadiknak a kezében füstölgött egy-egy végigégett
+fáklyaüszök s a mikor fáradtan, csodálatos bamba nézéssel meg tántorgó
+járással elhaladtak mellettünk, egészen sötét lett. A másik sor ember
+fölváltani jött ezt a csapatot, de idő telt bele, mig hozzánk értek.
+Most már a mi fáklyásaink is elmentek, amazok is messze voltak még s a
+feketeségben, a mi körülvett, rettenetesen nyögtek és sóhajtottak az
+emberek a szalmán.
+
+Alattunk pedig kezdett átmelegedni a föld, mintha valami óriás
+sütőkemencze tetején taposnók az agyagot. S mintha megmozdult volna,
+éreztük, hogy reszket. A fáklyások jöttek. Szabályos négyszögben
+fölállottak, minden kettő közé egy-egy katona jutott feltüzött
+bajonettel s kivül a kvadráton sok zsandár sétált. Ezek kiabáltak is és
+ha a nagy hang se használt, szidták az Istent és visszalökdöstek egy pár
+asszonyt, aki okvetlenül be akart rontani a fáklyások közé, mivelhogy
+kereste az urát, vagy a gyermekét, a kiről nem tudta, hogy él-e, hal-e?
+
+--Azt kell előbb megvizsgálni, hogy ki melyik a sok között. Nem érti?
+
+A felelet is eljutott hozzánk. Rekedtes, kongó hang volt, valami nem
+egészen öreg asszonyé, mert fiatalos volt benne az erő.
+
+--Nem, nem értem. Oda akarok...
+
+--Ha az megvan, kikapja mindenik a magáét.
+
+A tárnaháznál tülköltek. Erre mélységes csend lett, s azt is hallani
+lehetett, hogy csikorog a kötél a felhuzó gép csigáján. Odameresztette
+mindenki a szemeit a nagy ajtóra, a mit a messze külső világítás feketén
+hagyott. Aztán hangos szó hallszott:--Fogd a fejénél! Emeld, jobbra--s
+négy ember lassan kiczepelt egy ajtódeszkára fektetett testet és
+lefektették a szalmára, ami hosszu vonalban el volt már készitve
+azoknak, akik még következnek. Másik négy jött, azok is hoztak valakit,
+a fáklyások tovább adták a hireket, a mint uj meg uj teherrel jöttek ki
+az emberek a kapun.--Ez még él, annak már vége, szuszog, ebben van még
+lélek s némelyik katona tátott szájjal előrehajolva bámult.
+
+Lenn a föld megsokallotta, hogy mind kihordják a gyomrából, amit már
+megevett, nagyot bődült és vonaglott, a népek sápadtan bámultak
+egymásra, künn pedig, a hol a mindenféle közönséges ember állott,
+jajgatni kezdtek az asszonyok.
+
+A tárnaház most már egyenletes lassu tempóban egymásután adta ki magából
+a sok fekete testet. Az emberek belejöttek a munkába, most már nem is
+csináltak nagy czeremóniát. A kiben semmi élet se volt már, azt csak
+lefordították az ajtódeszkáról a zsupra, ami éppen következett, gyorsan
+fordultak be a kapun, meg ujra ki, csak hang nem volt semerre semmi
+egészséges, emberi. Egy-egy láncz csikorgott vagy messze keservesen
+vonított egy kutya. Arra következett egy kis mozgás, hogy az
+igazgatósági házból lejöttek a direktorkisasszonyok, s dideregve, az
+egész fejüket bebónyálva a nagykendőkbe, végigjárták az egymás mellé
+fektetett emberek sorát s egy-egy czikk narancsot dugtak a nyitott
+szemü, még pihegő emberek szájába, vagy konyakot adtak annak, aki meg
+tudta inni. Az istenes munkába belefáradtak, egymást támogatták s
+némelyiket a cselédek vitték, csak éppen hogy a lábán járt. Az apjuk
+küldte őket; azt mondta, hogy ez jó vért szül a gyászos emberekben.
+
+A tárnaházban megint csikorgott a láncz a felhuzó csigáján s most ujra
+megindult egymásután a négy-négy ember; ugylátszik egész rakást hozott
+fel egyszerre a bennrekedtekből a lift.
+
+--Vannak még?--kérdezte valaki egészen a sor végén. A szalmán feküdt és
+a lábaira egy ócska zubbony volt terítve. Mellette lehorgasztott fejjel,
+komoran egy fáklyába bámulva, fiatal uri ember állott, valami hivatalnok
+az igazgatóságtól. Mikor a hangot hallotta, gépiesen hátrapillantott s
+aztán körülbámult a nagy feketeségbe czél nélkül, bizonytalanul. A
+lábainál megmozdult az ember. Rettenetes kínnal föltámaszkodott a
+könyökére, a zubbony alól pedig vékony, fekete csermelyben megindult s a
+fiatal ember csizmái alá folyt a vér. Az ember összeszorította az
+ajkait, hogy ne kiáltson, beledülledtek a szemei a fájdalomba s a mikor
+már egy kicsit hozzászokott a kínhoz, suttogva szólította meg ujra a
+hivatalnokot.
+
+--Fülöp ur, meghalok?
+
+A fiatal ember rábámult s olyan kábult volt, hogy nem értette meg
+egyszerre a kérdést. Csak ugy felelt az esze nélkül:
+
+--Meg, meg, mind...--A mikor rápillantott az emberre, lehajolt hozzá és
+jól megnézte.--Maga az, Fábián!
+
+--Mi a bajom? A lábamat nem érzem... Emelje fel a zubbonyt, nézze meg.
+
+A fiatal ember irtózattal meredt rá s rémülten tiltakozott.
+
+--Nem, azt nem teszem, nem tehetem...
+
+--Mert én nem érek odáig.
+
+Nagy csend lett, a két ember egymásra bámult. Az ur félelemmel,
+irtózattal, a paraszt nyugodtan, csak éppen hogy elfáradva. Ő is szólalt
+meg ujra először.
+
+--Az baj, hogy reggelig se élek. Meg kellett volna még mondani egyet s
+mást az asszonynak. Ugy látszik, hogy nem engedik ide, mig a többi is ki
+nem kerül a tárnából. Hallom a zsandárt, azért mondom. Hát Fülöp ur, jó
+hogy itt van. Tessék beszélni vele, hogy menjen azután Sándor bátyámhoz
+Abonyba, a gyerekeket pedig küldje fel Pestre a Ferihez. A mi kis pénzt
+kap utánam, abból élhet valahogy. Miklós legyen asztalos, beadhatja a
+Sallay gyárba, Pistuka pedig majd az lesz, a mire kedve van. A nagy
+ládában jobra, lenn éppen a deszkán pénz is van. Tán irná fel Fülöp ur,
+elfelejti...
+
+A hivatalnok rábámult elképpedve, de melegen és mikor vonaglott egyet a
+suttogó ember arczán a fájás, feje alá tette a karját s apás
+igyekezettel emelte a levegőbe... Az ember sziszegett s a szemeit
+lehunyva könyörgött:
+
+--Velem ne törődjék...
+
+--Fábián...
+
+--Tessék?
+
+--Hát aztán igy elmegy, ilyen könnyen...
+
+Az ember lehunyta szemeit s most ugylátszik, eltompult benne a fájdalom,
+mert kisimult az arcza. A másik pedig töprengett felette. Ilyen
+közvetlen közelből látta a véget s meglepte az, hogy olyan könnyü a
+meghalás. Ráhajolt a sápadt arczra s belemeresztette a szemeit abba a
+kiolvashatatlan világba, a mi a kettő közt van, ott, a hol az élet
+végződik és kezdődik a nihil, a végtelen rejtelem, a mibe az ember
+beleőrül. Szerette volna megrázni ezt az embert s kifaggatni belőle azt,
+hogy mit lát, mit hall, mit érez, de arra is képtelen volt, csak bámult
+és motyogott, magában tépelődve.
+
+--Ilyen könnyen Fábián, ilyen könnyen?... Igy megy el az ember?...
+
+Az ember fölnyitotta a szemeit s mintha csendes mosolygás suhant volna
+végig az arczán.
+
+--Ki igy, ki amugy...
+
+--Borzasztó!
+
+--Egyszer meg kell halni.
+
+--De igy!
+
+--Igy, vagy ugy, mindegy.
+
+--Mondtam, hogy az István-folyosót be kell falazni. Mondtam, hogy
+emberpusztulás lesz a vége. Mondtam, mondtam, én nem vagyok a hibás,
+Fábián. Az igazgató ellenkezett...--Hogy erre gondolt, féktelen dühbe
+jött s tehetetlenségében a szalmába markolva sírni kezdett és egyre azt
+hajtotta:--Mondtam, én megmondtam nekik...
+
+Előtte mindig gyöngébb és gyöngébb lett a sáppadt ember hangja.
+
+--Mindegy az... A fába is beleüt a menykő. Meg nincsen olyan erős ház, a
+mi egyszer össze ne dülne... Száz esztendeig nem mindenki élhet, nem is
+lenne jó, nem... Miért legyek én nagyobb ur, mint más, mindenki meghal,
+mindenki... Jönnek mások, mennek, jönnek.
+
+A fiatal ember fölállott és lázasan, mintha beteg lenne, motyogott
+magában:--Mennek, jönnek, mennek... Egyszerre gyorsan visszafordult az
+emberéhez s kiváncsiságban égve sürgette a szemeivel, hogy mondjon még
+valamit. Az összetört ember most már egészen mozdulatlanul, nyugodtan
+feküdt, csak a zubbony alul kicsergedező vér mutatta, hogy még nem aludt
+el benne az élet. Mosolygott; mintha mulatott volna azon az egészséges
+férfin, a ki mellette guggolt. Aztán eszébe jutott valami, de már olyan
+halkan beszélt, hogy alig lehetett megérteni a hangját.
+
+--Ne felejtse el Fülöp ur, a gyerek menjen a Sallay-gyárba, az asszony
+Sándorékhoz, aztán csak éljenek, a mig lehet.
+
+
+
+
+ORVOSSÁGOK
+
+
+Tulajdonképpen már szombaton kezdődött el a munka. A férfiak a földek
+közepe táján, hogy minden oldalról egyformán közel legyenek a keresztek,
+szérüt csináltak. Hig anyagot kentek szét a tarlón, akkora négyszögbe,
+mint egy pokrócz, bokáig bennetapostak eleintén, aztán mindig künnebb és
+künnebb húzódtak belőle, mig olyan sima lett, mint az asztal; körül
+azalatt megrakták kévével a szérüt, falat emeltek a kalászos zsupokból,
+mintha az a négyszög lenne a szegény gazdaember vára. A kévehordás
+nyomában verebek szedték a szemet s rá se hallgattak a kereplőre, mely a
+föld végén, az országut mellett lármázott. Épen ugy hozzászokott már a
+madár is ehhez a csatarához, mint az ember. Vasárnap nagy pihenő
+következett. A legénynép mulatott csak, meg a lányok. A férfi korán
+feküdt, hogy ereje legyen holnapra, a mikor az következik, hogy az ember
+kiveszi a termésből a szemet, hasznát látja a mult esztendőnek. Reggel
+kimentek a szérüre és a mikor az ég rámáján fölbukkant a nap, már
+puffogott mindenfelé a szalma kalászos felén a hadaró, ritmikusan,
+megczifrázva, mintha három-négy kovács verné az üllőn a lágyvasat. A
+férfiak különben komorak voltak s talán még nehézkesebbek, mint máskor.
+A termés nagyon rossz volt. Nagy polyvafellegek kavarogtak a levegőben a
+fejük fölött és alig-alig maradt valami kis szem a szérün, a mikor
+elkapták felőle a kivert fejü szalmát. Bennről a faluból leányének
+hallatszott ki időnkint: egyetlen hang, a mire ideges lett a sok
+paraszt. A mikor pihentek, némán bámultak a kis szemetes buzacsomókra a
+lábuk alatt, mindenik osztotta a szemével három-négy porczióba,
+számítgatta az adót s némelyik ugy verte földhöz a csépét, mintha nem is
+venné fel ujra. Azonközben dél lett. Leányok, asszonyok jöttek kifelé az
+uton az ebéddel s fáradtan, ellanyhulva érkezett ki a földekre a
+harangszó.
+
+A falu üres volt. A nagy familiákból maradtak otthon néhányan, az
+asszony, a gyermekek, az egészen kicsik s egy-két cseléd. Ebéd után
+lassan, folyton törülközve mentek végig a posta felé az urak és
+békességesen utánuk bódorgott egy-két kutya, a ki éppen itthon maradt.
+Kocsinak hire se sehol, csak éppen a felső uton jött egy, de az is
+letért a malomhoz. Annál inkább kirítt a némaságból, a mibe csak
+messziről dongott bele a puffogás, a jajgatás, a mivel kiszaladt az
+utczára Varga Boldizsárné. A nehéz, nagytestü asszony sietve topogott át
+az uton egy másik kicsi házba, éppen a bolt mellett s a tornáczgerenda
+oszlopához támaszkodva jajgatott.
+
+--Kata, Kata, jöjjön ki kománé lelkem...
+
+Másik asszony jött ki a házból, de lomhán, mintha még mindig aludt
+volna. Ennek más volt már a formája is. Szikár, keményarczu asszony
+volt; a mi előlátszott a szoknyája meg az inge alól a bőréből, az sárga,
+mintha valami szintartó festékben fürdött volna s kis, alig ujjnyi
+vastag hajfonat csüngött le hátul a feje búbjáról. Szurósan nézte végig
+az asszonyt s ugy beszélt, mintha nem is akarná eltitkolni azt, hogy nem
+szereti ha zavarják.
+
+--Mit akar?
+
+--Jöjjön át hamar. Az isten megfizeti, jöjjön. A maga keresztfia, a Béni
+valamit csinált magának. Az elébb jött haza a szérüről, azt mondja, hogy
+kalászt vertek a szemébe. Meg is van dagadva a szeme, ugy hogy már alig
+látszik. És ordit... Jőjjön kománé...
+
+Akkora már elevenebb lett a rideg asszony. Bezárta az ajtót és sietve
+ment át a másik házba, el is maradt mögötte a másik, az anya, aki
+jajgatott és az ut közepén megállott imádkozni.
+
+--Édes istenem, édes teremtőm!...
+
+A gyermek valami hat esztendős fickó, a pitvar közepén feküdt a földön
+és már belekábult a fájdalomba. Piszkos kendőt szorított a szemére és
+csak nyafogott, mig azt nem érezte, hogy valami beleszur a fejébe a
+szemén keresztül, ami áthasogatja a bőrt, meg a csontot, mindent...
+Ilyenkor visított, amig birta s aztán erőtlenül esett vissza a földre.
+
+A két asszony megállott mellette és egymásra bámult. Az anya
+kétségbeesetten, mintha rögtön belebolondulna abba, hogy igy kínlódni
+látja a gyermekét, a sovány sárga szomszédné pedig inkább vizsgálódva,
+mintha orvos vagy valami afféle lenne. Végre is lehuzták a gyermek kezét
+a szeméről. Csunya vörös daganatot takart a piszkos kendő. Az anya
+elsáppadt és a falnak esett, ugy elrémült. A másik is megilletődve
+szólott.
+
+--Ilyenkor megtesz az ember mindent. A gyermek mégis csak beteg, csúnya
+a szeme. Valamit be kellene talán adni neki.
+
+--Vagy megkenni...
+
+--Ugyan! Nem külső állapot ez... Különben én nem is ártom bele magam.
+Talán ha elszaladna a kapitánynéhoz, az tudna valamit mondani.
+
+A nehéz kövér asszony már ment is. Porzott utána az ut, ahogy szaladt,
+lihegve s megállva egy-egy pillanatra, mig kifújta magát, mert már-már
+összeesett. A kapitányné lenn lakott a falu végén s mindenre tudott
+valami orvosságot. Nem drágát, rendesen olyant, ami mindjárt kitelt a
+háztól, de ha boltba kellett menni érte, akkor is sokkal olcsóbb volt,
+mint a patika. Varga Boldizsárnén is segített s a kövér asszony
+nemsokára visszafelé rohant az uton. Valósággal beesett a házba s
+rekedten nyögte ki, hogy mit tanácsolt a kapitányné.
+
+--Anyatejet kell fejni a fájós szemébe. Honnan vegyem? Honnan?
+
+Zavartan, tétovázva nézett a mellére s az ajtófélfához verte a fejét
+kétségbeesésében.
+
+--Honnan, honnan?
+
+A másik asszony elsuhant mellette s nem telt bele egy kis negyedóra, már
+visszajött a pakulárnéval, akinek éppen három hete adott az Isten egy
+leánygyermeket. A fiu akkor már az ágyban volt s az anyja mellette sírt
+most már csöndesebben, inkább reménykedve, mint vigasztalanul. A
+pakulárné becsületes nagy barna arcza sugárzott az örömtől. Boldogan
+hajolt a gyermek fölé s tele kebléből bőségesen ontotta a vörös
+daganatba a tejet. A gyermek visított s rugott, de a két asszony lefogta
+a kezét, lábát s az anyja fáradtan könyörgött a pakulárnénak:
+
+--Még, még... A magáé is jóllakik, meghálálom...
+
+Valamicskét mégis enyhitett a gyermek tüzén a friss tej. Végigfolyt az
+arczán s hütötte... Behunyta a másik szemét is, ami pedig már szintén
+dagadni kezdett és fájt... Mégis csendesebb lett s az asszony, aki a
+mellében hozta el az enyhülést, büszkén huzta össze a nyakán az inget és
+mosolyogva, boldogan ment vissza a szép egészséges kis leányához, aki
+azalatt egy szürön, a kutya mellett rugdalózott és nagyokat rikkantott.
+
+Estére se harangoztak még s már nyilvánvaló lett a két asszony előtt,
+hogy az anyatej nem sokat használt. Talán még ártott is. A gyermek szeme
+mind nagyobbra dagadt s véresebb lett és most már folyton hasonlatosabb
+lett hozzá a másik is, mintha valami utálatos, borzalmas nyavalya el
+akarta volna lepni az egész fejét. Néha a homlokához kapott s még
+élesebben visított. A száraz, sovány asszony ilyenkor elfordult. Nem
+birta nézni, hogy hogyan kinlódik a gyerek, s belelágyult, valósággal
+elolvadt a szánalomban. Azon töprengett, hogy hova kellene menni
+orvosságért. A gyermek most már egészen az ő kezében volt, az anyjának
+nem vehette semmi hasznát. A nagy, erős asszony az ágy szélére dülve
+hangtalanul vonaglott; azt se érezte volna, ha ütik, ha rúgják... Semmi
+lett belőle.
+
+A sovány asszony egyszerre fölkapta magát és elment. Az ajtócsapásra
+fölrezzent a gyermek anyja, de rögtön visszaejtette a fejét az ágy
+fájára. A gyermek utána nyult, kereste a kezét és rimánkodni kezdett
+neki:
+
+--Nem látok semmit se, magát se. Gyujtson lámpást.
+
+A szomszédné egy másik asszonnyal jött vissza. Éppen az uton találta,
+amint a szérüről jött vissza s mindjárt hozta is. A magáéból igért neki
+lisztet és darát s tolta maga előtt, mintha valami állatot hajtana. Az
+asszonynak az volt a hire, hogy nagyon jó doktor. Tömlöczben is volt már
+s mostanság már csak akkor hajlandó megosztani a tudományt a
+szenvedőkkel, ha semmi gyanus ember nincs a közelben, teszem fel
+kisbiró, zsandár, vagy valami ur. A házba sompolyogva elgondolkozva
+állott meg a gyermek fejénél. Nem tudott rögtön tisztába jönni magával;
+ilyen esete nem igen lehetett.
+
+--Talán egy kis porczukrot kellene a szemébe fujni
+szegénykének--mondta--vagy hogy eczetes tormával borogatni. Talán
+kámforos pálinka se volna rossz.
+
+--Csak egyet mondjon, ne annyit. Megbódul az ember.
+
+--Hát az eczet, az való neki. Csak rá kell tenni. Ha nem használ, akkor
+már az Isten ő szent felsége se akar segíteni.
+
+Maga is letelepedett az ágy mellé s a szakajtó rongyba gyömöszölt
+eczetes tormát ő szorította le a saját két nagy vörös kezével a gyermek
+szemeire. A gyermek magasra dobta magát az ágyon s hörgött perczekig,
+mig össze tudta szedni magában azt a hangot, ami végtelen fájdalmának
+megfelelt. Akkor borzasztót kiáltott, mint egy férfi, akit fejbevágnak s
+felült az ágyban. Piczi karjaival hadonászott, megmarkolta az ágy
+deszkáját és rázta, hogy majd leszakadt alatta a nyoszolya s
+lassan-lassan halt ki belőle a hang. A doktorasszony vállat vont s
+némileg aggodalmasan suttogott a másiknak.
+
+--Nem tűri, nem hogy használjon.
+
+A szegény asszony szemeiből kicsordult a könny, a földhöz csapta és az
+agyagba taposta a szakajtórongyot. Azután a két száraz keze közé fogta a
+gyermek fejét s beszélni kezdett hozzá, mig könnyeivel az arczát mosta.
+
+--Buksi, te kicsi, no fáj...
+
+A gyermek elalélt. Valami kicsi megkönnyebbülés látszott rajta. Feje
+visszaesett a párnára, kis szintelen kezecskéivel belefogózkodott a
+szikár, csontos karba, a melyre ránehezedett forró, lázas teste s inkább
+csak egészen magában, hogy csak kitalálni lehetett, de hallani nem a
+szavát, az anyját szólította. Az összetört asszony erre fölnyitotta a
+szemeit s mereven bámult rá a gyermekre.
+
+--A magáé no! Mit nézi!--mondta az idegen asszony s dühösen rázta meg, a
+mikor erre se akart életre ébredni.
+
+A másik asszony szórakozottan állott föl az ágy mellől,
+kétszer-háromszor végigjárt a szobán, látszott az arczán, hogy valamin
+töpreng s aztán egyszerre föllódította a helyéről a doktornét.
+
+--Nem tud maga semmit, de azért megkapja a lisztet meg a darát, ha
+hamarosan fuvart kerít.
+
+--Honnan lelkem? mind a szérün vannak.
+
+--Józan Sándor itthon van, oda menjen. Mondja neki, hogy négy pengőt
+adok Mária-Büdig. Legyen itt mindjárt.
+
+Az asszony elment s a szomszédné letérdelt a másik mellé a földre és a
+fülébe kiabált, hogy hátha megérti.
+
+--Vargáné, elmegyünk a szent Szüzhöz, Büdre. Annak segíteni kell. Nekem
+nem vérem itt ez a gyerek, de azért ugy imádkozom, hogy tán jobban mint
+maga.
+
+Az asszony intett, hogy érti. Fölállott s szép rendesen kezdett
+készülődni. A gyermeket lepedőbe hengergették, mielőtt elmentek volna, a
+Mária-kép alatt meggyujtottak egy mécsest s a tornácz padkájára egymás
+mellé ülve, szó nélkül várták a kocsit. A mikor megjött, fölültek, az
+egyik asszony a gyermek fejét, a másik a lábait szorította magához s
+mind a ketten elkezdtek halkan a fogaik között imádkozni. Már
+alkonyodott. A gyermek testén néha, mintha a hideg futott volna végig,
+ugy megreszketett. Az anyja jobban a fejére huzta a lepedőt s a mikor
+rápillantott, megragadta a másik asszony karját és nyögve beszélt.
+
+--Nézze, mintha feketednék.
+
+Az is belenézett a lepedő tölcsérébe s halványan meredt reá a
+mozdulatlan gyerekre. A fiúcska halántéka igazán feketedni kezdett,
+előbb csak egy karikában, aztán mindig sötétebb lett a folt. De élt.
+Mintha vigasztalni akarta volna a két asszonyt, egyet-egyet rugott
+rajtuk, vagy a kezével bökött beléjük, de gyengén, alig-alig hogy
+észrevették.
+
+Hallgattak aztán az egész uton. A sovány asszony átfonta még a
+szomszédját is az egyik karjával, nehogy kiessék a kocsiból s ugy
+kiabált a lovakra: gyihé! gyihé!--A hangja rikácsolt s a kis lovacskák
+igazán megijedtek tőle, mert galoppban iramodtak neki a büdi kaptatónak.
+
+A csodatevő szüz asszony képe a templomban volt Büdön. A két asszony
+nyitva találta az ajtót. Akkor már csak az anyja karjában volt a gyerek
+s a nehéz nagy asszony végig esett a kövön s a feje fölé tartva a hideg,
+most már csak alig pihegő kis testet, rikoltva követelőzött.
+
+--Itt van, no most! Lássam, hát lássam! Mária, add vissza, Mária, ne
+vedd el.
+
+A sovány szomszédné hátrább huzódott és ugy imádkozott, hogy egy
+pillanatra meg nem állott a szája. Gyors, sietséges motyogása volt a
+kiséret ahhoz az őrjöngéshez, a mivel a másik asszony sikongott a
+szeliden mosolygós asszonykép előtt.
+
+És lassan egészen fekete este lett.
+
+
+
+
+SZERENCSÉTLENSÉG
+
+
+Kérem szépen, az a baj nem ott kezdődik, a hol mondani méltóztatik, hogy
+az asszony bejött a kávéházba, hanem előbb, messze, a hova visszamenni
+nem is volna eléggé fontos a nagyságos uraknak. Ha ugy parancsolják,
+hogy mondjam, hát mondom, csak éppen hogy az ügyvéd urral szeretnék pár
+szót váltani, mert nem akarnék csak ugy a magam jószántából valami
+olyast mondani, a mi megnehezítené az ügyemet. Elég sulyos az már ugy
+is.
+
+Ott kezdtem, hogy sokkal hamarabb születtem meg, mint a hogy apám
+elvette az anyámat. Csak ugy együtt éltek s én kilencz esztendős voltam,
+a mikorra anyám addig kunyorált, hogy az oltár elé mentek. Apám
+ácspallér volt s elejétől kezdve nagyon dühös volt rám, hogy csak én
+voltam az oka a házasodásának. A hol csak előkapott, megpofozott,
+fölrugdalt s rám kiabált, hogy egy ilyen ostoba béka miatt sok előnyös
+pártit elmulasztott. Tehettem én arról? Egyszer ugy megütött, hogy
+belesántultam, azóta biczegek a ballábamra. Most még nem annyira, mert
+jó meleg idő van, de ha változik a temperatura, bizony nagyon észre
+venni, akár mekkora sarkot rakatok is a csizmám alá. Félénk beteges
+gyermek lettem az apám miatt s tán a fejemben is volt valami baj, mert
+biz én még ma sem vagyok valami értelmes ember; csak éppen hogy
+dolgozom, a mihez éppen értek s a mihez nem kell olyan nagy tudomány,
+mint teszem fel a betüvetéshez, meg a rajzhoz s több afféle uri
+munkához.
+
+Anyámnak volt egy bácsija Oláhországban. Timár, meg finomabb dolgot is
+elkészít, szattyánt ilyesmit olyan puhára, mint a bársony. Annak irt,
+hogy vegyen magához, aztán fizet értem tiz pengőt a kosztra, meg a
+kvártélyra s tanuljam ki a mesterséget. Igy kerültem oda le. Nem volt
+kedvem a timársághoz, de hát láttam, hogy végre is valamit meg kell
+tanulni. Mig rendesen megérkeztek a tiz forintok, nem is volt semmi
+bajom, de egyszer anyám betegeskedni kezdett, akkor azt irta, hogy
+legyenek egy kicsit türelemmel, aztán meghalt, hát egészen egyedül
+maradtam s most már ott kezdtek verni. Egészen belebutultam, még gyávább
+és siránkozóbb fiu lettem s egyszer aztán nekiindultam a világnak.
+
+Azóta aztán csavargok. Nem loptam, nem csaltam, csak legföllebb
+koldultam, ha már nagyon éhes voltam, de azért senki világtolvaját
+annyiszor be nem zárták, mint engem. Mintha csak arra lett volna
+mindenfelé a zsandár meg a policzia, hogy engem lökdössön be a
+tömlöczbe, ki a tömlöczből, meg utaztattak, kikergettek a városokból,
+elküldtek a határra, lefotografáltak egy numerussal a kezemben,
+rámfogták, hogy valamibe töröm a fejem, pedig sohase akartam egyebet,
+mint megszerezni egy darab kenyeret. Nem kellettem senkinek. Egyszer, a
+mikor már nagyon el voltam keseredve, azt hiszem Brüsszelben vagy
+Lyonban--eljutottam én kérem szépen mindenfelé--egy korcsmába
+ténferegtem. Sok szocziálista munkást találtam ott, a kik éppen arról
+szónokoltak, hogy milyen lesz a jövő társadalma, meg hogy minden ember
+egyenlő.--Ezek az én barátaim,--gondoltam,--de aztán kicsufoltak és
+kidobtak. Nekik se kellettem. Megpróbáltam mindent, de hát nem ment.
+Akkor aztán mondta valaki, hogy legyek pinczér. Valami első nem leszek
+ott se, de hát megélhetek valahogy. Azóta egészen jó dolgom van, hogy
+soha jobbat ne is adjon az Isten. Egész jól elbiczeghettem volna odáig,
+a hol aztán már többet nem biczeg az ember...
+
+Akkor aztán közbejött az, hogy megházasodtam. No, ez nagy eset volt az
+én szegény életemben. Sohase is mertem volna gondolni arra, hogy nekem
+valaha saját ágyam legyen, meg éves lakásom, rendes kosztom, a mit az
+asszony tálal fel... Mégis megesett... Most már elég baj lett belőle,
+hanem akkor nem birtam magammal az örömtől. Lágy természetü ember
+vagyok, minden megríkat; akkortájban sokat sírtam; magam se tudtam, hogy
+miért, csak potyogott a könnyem s csendes megelégedés töltött el.
+
+--No öreg fiu, mondtam magamnak--hát csak neked is megvirrad. Egy kicsit
+kevesebbet iszol ezután, mert akkor tetszik tudni, ugy éltem, mint a
+többi pinczér; aztán hozzá se nyulsz a krajczárokhoz, a mi
+összegyülekezik a zsebedben, aztán jól lesz... Nem is értettem egészen a
+dolgot. Furcsállottam... Mivel érdemeltem meg? Hát mindegy, megtörtént,
+akadt párom nekem is.
+
+Nem volt szép, öreg is már egy kicsit... A nyári lokalitásban
+ismerkedtünk meg. Egy másik leánnyal vetődött ki oda, meg egy rendőr is
+jött velök, a ki meg a bátyja volt. Szivesen beszélt... Aztán mondta,
+hogy tegyek forró fokhagymát és ineresztő pópiumot a lábamra, arra
+kinyulik. Ez nekem jól esett... Lám, lám... gondoskodik rólam... Ott
+maradtam egy-egy perczre az asztalnál... Beszélgettünk... A másik leány
+kaczagott; azt hiszem azon mulatott, hogy hogyan tánczolnak a kezemben a
+sörös poharak, a mig járok; ő leszidta, hogy viselje becsületesen magát;
+ezt mondta a rendőr is, aztán jöttek máskor is és hamar rendbehoztunk
+mindent. A főnököm adott negyven forintot, azzal vettünk butort,
+asztalt, székeket, szekrényt, lámpát, már a mi kell; ő is ide adta, a
+mije volt, azzal fizettük meg a papot s éltünk szép csendesen, boldogan;
+hogy milyen boldogan, azt nem is tudja az, a ki csak ugy könnyen jut a
+családhoz, a szép ember, meg a ki ép, egészséges. A mikor tellett az
+időmből, hazaszaladtam, néha még délután is, három és öt óra között...
+Később diványt is vettünk... Ott hevertem, a mig az asszony a tüz
+mellett elmosta az edényt s dudorászott... A szekrényben egyszer ezüst
+forintokat is láttam egymásra rakva. Nem szóltam egy szót se, csak
+egyszerre ugy éreztem, hogy ur vagyok s arról kezdtem gondolkozni, hogy
+hol nyitom meg majd a kávéházat.
+
+Akkor már kávéházban voltam. Ott több ember megfordul. Mégis csak jobban
+összeszedi magát az ember. Sokat kell eltürni; ugy beszélnek az emberrel
+a vendégek, mint a kutyával, hanem hát nem az a fődolog, hogy
+czirógassanak, hanem, hogy éljünk.
+
+Igen, erről akartam beszélni...
+
+Nincs annak terminusa, hogy mikor, nem is ment egyszerre, hanem
+lassan-lassan, nagyon büszke ember lettem. Nem a vendéghez, hanem csak
+ugy magamban, meg az asszony előtt. Gondoltam, hogy nem vagyok éppen
+hányt-vetett ember, éves lakásom van, családom, becsületes keresetem,
+minek engedjem meg, hogy minden lump belém törülje a lábát. A kávéházban
+nem szóltam semmit, a vállaim közé húztam a fejem, hanem otthon kezdtem
+nagyobbnak mutatni magam, mint a milyen voltam. Gondoltam, hogy az
+asszony előtt csak megmentem a becsületet. Lassan kezdtem, aztán mindig
+többre bátorkodtam, mert láttam, hogy jól esik neki, de meg hát
+legfőképpen nagyon jól esett egy kicsit kiegyenesedni. Mondtam neki:
+
+--No te asszony, a pinczérnek ugy általában nem igen megy jól a sora az
+üzletben. Nem igen bánik vele valami tisztességesen se a kávés, se a
+vendég, hanem nekem semmi bajom. Ugy megbecsülnek, hogy szinte csoda. A
+multkor is egy társaság megkinált sörrel, kávét meg annyit ihatom, a
+mennyi belém fér.
+
+Aztán azt mondtam egyszer, vagy nem is éppen azt, hanem olyasformát:
+
+--Az ember igazán nem is érzi, hogy ki kell szolgálnia a vendéget. Azt
+mondják: kérek szépen egy kapuczinert, egy sört, meg-megköszönik; ilyen
+helyen csak jól érzi magát az ember. Müvelt emberekkel van dolga, nem
+érzi, hogy fárad.
+
+Aztán meg olyast is mondtam, hogy majdnem ugy vesznek a vendégek, mintha
+én volnék a gazda. Még a főnök is. Olyan társforma vagyok, mintha nekem
+is lenne pénzem az üzletbe fektetve. A tüzlegény a multkor is
+mondta:--Hej Ferencz ur, csak nagy becsülete is van itt magának. Azelőtt
+még pofon is csapták minálunk a pinczért...
+
+Az asszony ugy nézett rám, hogy aztán már egészen beleszoktam a
+hazudozásba. A mint betettem magam után a kávéház ajtaját, mintha
+kicseréltek volna. Ugy mentem haza, mint valami hivatalnok az irodából,
+pedig hát egyszer-másszor ugyancsak bajos volt már lehazudni, hogy
+milyen keserves volt a dolgom a kávéházban. Én voltam a viccz, tetszik
+tudni. Volt egy vendég, aki mindig ugy jött be, mint a hogy én biczegek
+a ballábamra; figurát csináltak belőlem, lökdöstek az asztalok között, a
+kávés tegezett és kiabált reám:--szedd a lábad te sánta lidércz! odább
+te göthös!--A vendégek kaczagtak, egyszer a konyhából bekérték a
+kalapomat, teleöntötték sörrel s a fejembe csapták; én voltam a kávéház
+komédiása. De nem szóltam egy szót se. Most már gyerek is volt odahaza,
+fiu, a kiből ugy határoztam, hogy tanult embert nevelek, meg az asszony,
+aki mosott reám, meg ugy gondoskodott rólam, mintha az édes anyám lett
+volna, hát csak elnéztem mindent. Bánja a fene, gondoltam, szenvedek,
+legalább van miért. Leginkább a mészáros legények jártak hozzánk a
+vágóhidról. Mit kezdjek ki velük. Elcsapnának, aztán a gyerek, meg az
+asszony... ördög vigye... Nagyobb szerencsétlenség is megesett már sok
+emberrel, mint hogy röhögtek rajta.
+
+Otthon pedig azt mondtam, hogy a kávés megkinált, hogy álljak be melléje
+kompánistának. Pénz nem kell semmi, csak éppen hogy részesedem a
+haszonból, meg hogy felügyelek a személyzetre...
+
+És itt ütött be aztán a baj. Innen kezdve már ismerik a dolgot a
+nagyságos urak. Nem védelmezni akarom én magam azzal, a mit elmondtam
+idáig, csak éppen azt akartam elérni, hogy tudja meg a törvény, miről
+van szó.
+
+Egy délután,--ott meg is van irva az irásokban, hogy mikor, én már nem
+emlékszem tisztán vissza,--éppen nagyon tréfás kedvökben voltak a
+mészáros legények. Azzal mulattak, hogy egyik is meg a másik is
+kinyujtotta elém a lábát s nem engedett tovább, hacsak át nem ugrom, ami
+egy ilyen csámpás embernek nehéz dolog. Az alatt elől az üveges ajtón
+bejött az asszony. Nézte az egészet s a mikor előre jöttem, ijedten rám
+szólott:
+
+--Mit csinálsz?
+
+Nagyon megzavarodtam, de azért valahogy csak kivágtam magam.
+
+--Tréfálkozom az urakkal. Igy napközben eljátszunk egy kicsit.
+
+--...A fájós lábaddal...--ezt már ugy mondta, hogy láttam a szemében a
+tájékozatlanságot, a hogy körülnézett, meg elrémült. Hanem azért, ha
+akkor mindjárt vége szakadt volna a dolognak, nem lett volna semmi baj.
+Otthon majd csak beszéltünk volna valahogy... Hanem a vendégek garázdák
+lettek. A mikor nem mentem vissza, kiabáltak utánam.
+
+--Jösz-e már te sánta majom?
+
+--Hol maradsz te Luczifer?
+
+Az asszony bámult ide-oda, elképedt, sírt; egyszerre vége lett
+mindennek, amit szépen megépítettem otthon. Mondani akartam, hogy:--hát
+bizony édes fiam, a te urad nagyon keservesen vájja ki a garast
+keresetnek, hogy kutyája mindenkinek, de azért mink csak mink vagyunk,
+éves lakás meg... Hanem akkor előre jöttek a vendégek, elől az, aki
+mindig kifigurázott a járásomban, s most pedig kiabált, hogy:--te
+biczegő majom--és több efféle. Elfutott a düh, ami nálam olyan hirtelen
+jött, mintha egy pohár nagyon erős pálinkától egyszerre részeg lesz a
+gyengefejü ember, mellettem volt az a dákó, ott a tekintetes törvény
+asztalán, a fejébe csaptam s aztán vége lett.
+
+Igy áll a dolog, könyörgöm alázatosan.
+
+
+
+
+A BOTRÁNY
+
+I.
+
+
+Kevesen látták a dolgot, de az a kevés tovább beszélte a sokaknak, s
+mára már kész a világra szóló skandalum. Tegnap délben a legelevenebb
+uton, ott a hol a nagy emeletes kávéház és vendéglő kaczérkodik a
+komoly, csupa oszlop Operával, megállott egy kocsi. Egy öreg ur ült
+benne és egy szép fiatal, barna leány, tizenhat-tizenhét esztendős, nem
+is egészen hosszú ruhában, csak olyanban, a mi bokáig ér. Az inas
+leugrott, föltárta az ajtót s lesegítette a gyermeket, a ki egy kicsit
+körülnézett, keresett valakit. A lámpa mellett egy kopottas fiatal ember
+állott. Bátor nézésű, jó vidéki fiu, bizonyosan valami egyetemi
+hallgató, vagy még inkább valami teknikus, a ki az apróhirdetések között
+nagyon szerény feltételek mellett olyan haszontalan kölyköket keres, a
+kiket szekundába ponáltak a professzorok s most valahogyan ki kell
+rántani a sárból. Mikor a leány meglátta a fiut, merészen hozzálépett,
+mondott neki pár szót s megfontoltan, komolyan, minden sietség nélkül
+megcsókolta az arczát. Akkorra már néhány kiváncsi ember állott meg
+körülöttük s ügetve jött egy lovasrendőr, hogy lássa, mi a baj. Az öreg
+ur végignézte az egészet a kocsiból; mikor a leány visszafordult, eléje
+nyujtotta a kezét, bevonta maga mellé, az inas becsapta az ajtót s a
+nyugtalan, ideges két nagy nyulánk ló megindult. A fiatalember tovább
+ment s valami jegyzetekért betért egy antikváriushoz. A kiváncsiak is
+eloszlottak százfelé kolportálni a hirt, a mi az estilapokról már
+lekésett, bár egy éppen arra lézengő riporter nagyon utána vetette magát
+a dolognak.
+
+Hogy ne tessék valami nagyon rosszat gondolni arról a kis leányról, ime,
+elmondom a történetről azt is, a mi az eleje volt.
+
+
+II.
+
+
+Körülbelül egy hete Rácz Lajos teknikus ur, a kinek még csak éppen egy
+szigorlata hiányzik ahhoz, hogy gépészmérnök legyen, fölmászott egy
+omnibusz tetejébe s kiment a ligetbe tanulni. Ilyenkor ott nagy csend
+van, még a verebek is hangtalanul gubbaszkodnak össze a hidegben. Ha
+végigjárkál az utakon, nyugodtan gondolkozhatik az ilyen diákember, a
+kit nem bánt a fagy meg a dér. A nagy kocsi lassan döczögött előre a
+sima uton, a diák fölállott a kocsi korlátja mellé s azon mulatott, hogy
+benézett a földszintes lakásokba s egy szép ebédlő berendezést keresett
+magának arra az időre, a mikor majd ebédlője lesz.
+
+Könnyü, nagy kosárforma kocsi közeledett gyors ügetésben az ut végén.
+Gyönyörü, könnyü lábu, karcsu lovak voltak elébe fogva. Fiatal ember
+tartotta a gyeplőt s nem ült mellette más, mint egy őszes bajuszu, pörge
+kalapos kocsis. A diáknak megakadt rajtuk a szeme, kihajolt a korláton s
+ugy nézte, hogy hogyan jönnek s hogy suhannak el majd az omnibusz
+ablakai alatt, gyorsan, tünemenyszerüen, mint a gondolat, a mi csak
+átfut az ember agyán. Mosolygott s egyszerre följajdult és az arczához
+kapott. Bal fülétől a szájáig hosszú vörös vonal egy szempillantás
+alatt, mintha késsel hasították volna végig. Az urfi, a ki a lovakat
+hajtotta, végighuzott rajta az ostorral. A szegény fiut előbb
+megbénította az éles fájdalom s mikor jajgatni kezdtek körülötte az
+emberek, hogy--gazság, aljasság, ha tanu kell, hát ők itt vannak
+valamennyien...--neki pirult az egész arcza, hogy elveszett benne a
+vörös vonal s lebotorkált a lépcsőn s futni kezdett a kocsi után. Mire
+néhány lépést tett, már eltünt a fogat s a diák tehetetlen dühvel állott
+meg az utczán. Azalatt végigfolyt a kabátján a vér s gyülekezni kezdtek
+körülötte a jó emberek, hogy megvigasztalják. Rettenetes volt a szép
+nagy fiu. Szemeiből csurgott a könny, fáradtan lihegett a nagy
+indulatban, a mi majd szétvetette, fuldoklott. Tisztelettel bámult rá a
+tömeg s jött egy rendőr is, a ki azt mondta, hogy menjen be a kerületi
+kapitánysághoz, ott majd kinyomozzák, hogy ki volt az a betyár...
+
+A fiu menekült előlük. Zsebkendőjét folyton az arczára szorítva indult
+el az utczákon kóborolni. Egy-két óra alatt lehült egy kicsit,
+nyugodtabban gondolkozhatott a módokon, a hogy utána járhatna az
+ostorosnak. Végre is nem tudott egyebet kiokoskodni, mint hogy néhány
+lapban apróhirdetést adott ki, a miben felszólította azt az urfikocsist,
+a ki megütötte, hogy jelentkezzék, különben gyáva kölyöknek tartja.
+
+A hirdetések árát a házi asszonya adta kölcsön s ő borogatta éjjel az
+arczát is jeges ruhával, mig a fiu lázasan s izgatottan elaludt egy-egy
+negyedórára.
+
+
+III.
+
+
+Három nap is elmúlt s az urfi még mindig nem jelentkezett. A negyedik
+napon másik házba, sokkal szebbe és előkelőbbe költözött át a történet.
+Báró Tomahidy Ferencz urnak az öregebb kocsisa, a ki szintén Ferencz, de
+csak az egészen közönségesek közül, elfogta a lépcsőn a kisasszonyt és
+alázatosan megkérte, hogy szólhasson egy pár szót, mert már nem birja
+tovább magában tartani, ha kocsis is az ember. Van benne becsület,
+különösen, ha annyi derék urat szolgált, a milyen a fiatalok között már
+nem igen akad...
+
+--No hát mi baj?
+
+--Nagyon megköszönném, ha a méltóságos báró urfival ezután a Gábor menne
+kocsizni. Fiatal mind a kettő... Én meg megmaradnék a kisasszonynak meg
+az öreg báró urnak...
+
+--Miért?...
+
+--Hát mert ha véletlenül ugy előfognák az ifju urat, hogy elrakják, hát
+én már nem igen volnék melléje való. Nem tudom, hogy ugy
+feledékenységből, mert nem ismerném meg benne hirtelenében a gazdámat,
+nem-e ütnék én is rajta egyet-kettőt...
+
+A kisasszony bámulva meresztette a szemeit a vén emberre.
+
+--De hát mi történt?...
+
+--Benne áll már az újságban is, itt hátul... Elől ugy látszik szégyelték
+kiirni.
+
+Egy gyürött lapot huzott elő a zsebéből. A leány sápadtan kapott utána,
+de a kocsis nem adta mindjárt oda. Előbb körülvonalozta a körmével a
+helyet, a mit el kellett olvasni s méltatlankodva dörmögött:
+
+--Nagyon keresi az a fiatal ember. Én se hagynám annyiba.
+
+A leány nekidült a karfának, egy darabig szótlanul maga elé bámult,
+sirni szeretett volna, valamit megsiratni, a keserüség összeszorította a
+torkát s erősen összenyomta az ajkait, hogy valahogy ki ne szaladjon a
+száján valami keserves nagy hang.
+
+--Ő volt?...--kérdezte halkan.
+
+--Igenis, kérem szépen. A mikor ki akartam rántani a kezéből az ostort,
+még rám is kiabált, hogy: marha, barom!... Nem szoktak igy beszélni az
+emberrel... Kérdeztem, hogy minek bántotta azt a fiatal embert; azt
+mondta, hogy csak ugy, mert tetszett neki... Bizott a lóban, az elvágtat
+majd vele... De az a fiatal ur utána jött, itt van ni...
+
+--Jól van.
+
+A kisasszony alatt megingott a föld. A kocsis lármázta elő a
+szobalányokat. De mégse volt szükség rájuk, a maga erején ment fel a
+második emeletre, a hol a bátyja lakott. Az inas utját állotta s azt
+mondta, hogy a gazdája még alszik.
+
+--Keltsd föl rögtön.
+
+
+IV.
+
+
+Mikor bejutott a rendetlen szobába, ráesett egy székre. A bátyja álmosan
+kérdezte meg:
+
+--Mi bajod?
+
+A leánynak reszketett a hangja, a mig csendesen, visszafojtott
+indulattal beszélt:
+
+--Küldd ki Tónit az előszobából, mert kiabálni fogok.
+
+--Nem baj.
+
+A leány kiszólott az ajtón:
+
+--Hivja fel a papát!
+
+A bátyja nagyot nézett erre.
+
+--Minek?
+
+--Legyen itt. Ismerje meg a fiát.
+
+--Mit akarsz?
+
+A gyönge gyermekleány hangosan zokogni kezdett és jajgatott, mintha
+ütnék.
+
+--Kiabálni, kiabálni...
+
+A bátyja most már csakugyan megijedt s hozzá akart menni, hogy segítsen
+rajta.
+
+--No mi bajod?
+
+A leány most már fölállott, nekitámaszkodott az asztalnak, hogy erősebb
+legyen s most már keményen, olyan érdesen beszélt, a milyen hangot ebből
+a szép, piros, üde gyermekszájból nem várhatott az ember.
+
+--Mit akarsz? Azt akarod, hogy belehaljunk mind a szégyenbe, a mit ránk
+hozol? Meddig megy a hitványságod? Te férfi, te ur, hát a kocsisok
+tanítsanak meg becsületre, arra vársz?
+
+Oda dobta neki az ujságot, kicsi öklével rácsapott arra a helyre, a mit
+a Ferencz vastag, paraszt körme körülvonalozott.
+
+--Láttad?
+
+Most már a bátyja is elsápadt és hebegett, mint a megfenyegetett
+gyermek.
+
+--Igen.
+
+--És nem mentél oda megmondani, hogy te voltál?
+
+--Nem... Valami ripők...
+
+--Rossz ember! A mama már meghalt bánatában, hogy ilyen semmi a fia, a
+papa megőszült és meggörnyedt, mintha százéves lenne, én tönkre
+komolyodtam, elvetted tőlem a gyermekségemet... Te ember vagy?
+Milliomszorta emberebb vagyok...
+
+Az öreg báró jött be s tétovázva állott meg az ajtóban. A leány hozzá
+szaladt s a kabátját rángatva, huzta be a szoba közepébe.
+
+--Papa, ez az ember itt a te kocsidon, a te lovaidat hajtva, a te
+ostoroddal arczul csapott egy fiatal embert, a kit először látott
+életében. Most az keresi az újságban, hogy ki volt a bántalmazója. A te
+fiad tudta ezt és nem mer oda menni, hogy azt mondja: engedj meg uram,
+én egy hülye urfi-gyerek vagyok, sajnálom, hogy bántottalak, vagy hogy
+kiálljon vele kardra, vagy nem tudom én mire. Itt hever, mint egy lusta
+állat és hozzám jön panaszra a kocsis, hogy ő szégyenli ilyen ficzkóval
+egy uton járni...
+
+Az öreg ember szó nélkül várt, hogy talán mond valamit a fia és a mikor
+látta, hogy hiába várakozik, elfordult és indult kifelé... A leány
+azonban utána kiáltott.
+
+--Papa! Még valamit akarok mondani. Itt halljátok mind a ketten... Ugy
+nyugodjék sirjában a mama, ugy légy boldog te, ugy szeress engem, a hogy
+megteszem, a mit mondok. Elégtételt akarok adni annak a fiatal embernek.
+Rögtön irok neki s ha az utczán bántották, hát az utczán teszem jóvá a
+bátyám aljasságát. Velem jösz holnap és én megcsókolom azt az embert
+ott, a hol ez a ficzkó megütötte. Megmondom neki, hogy egy gyáva
+sihedernek vagyok a húga, ne panaszoljon ránk, mi nem vagyunk az okai
+annak, hogy ez lett belőle. Megcsókolom...
+
+--De fiam...
+
+--Papa velem jösz. Esküdtem... A mama nyugalma...
+
+
+V.
+
+
+Ez a botrány története. Ne méltóztassék nagyon szigorúan megkritizálni
+azt a drága barna kis leányt.
+
+
+
+
+A KÉT GLUBOVITZ
+
+
+A fiatalabb Glubovitz jóformán suhanczkorában került fel a fővárosba, de
+már akkor se igen látszott meg rajta, hogy vidéki. Roppant finoman
+öltözködött s a modora is olyan előkelő volt, mint valami hivatalnoké. E
+miatt valami megkülönböztetett szivességgel bántak vele a boltosok, a
+kiknél segédkedett. Csak ugy szóltak hozzá: Szabad kérnem Glubovitz ur,
+kérem, sziveskedjék Glubovitz ur... És különösen kitüntették az
+asszonyok, a vevők. Órákig elültek az áruasztal előtt a törpe zsöllyéken
+s várták, a mig Glubovitz ur mással végzett, hogy rájuk került a sor,
+mint a patikában. A többi segéd azalatt a pudli körül ácsorgott s
+jóformán csak a keze alá adtak holmit, a mint parancsolta. Azalatt pedig
+alattomosan pislogtak reá és névtelen levelekkel igyekeztek bemártani a
+főnöknél. Glubovitz mindennel szemben érzéketlen maradt. Azzal az
+elegancziával szolgálta ki a hölgyeknek a csipkét, szalagot, fodrot,
+mint a bankár a grófokat a büróban; szó nélkül jött, ment, pontosan,
+mint valami óramű, senkit se engedett közel magához, hozzáférhetlen,
+hideg, mindig frissen vasalt uri ember volt, a kinek csak akkor villant
+meg a szeme, ha sok pénzt olvasott. Ilyenkor lázas, mohó vágygyal tüzelt
+le a pillantása a bankókra és reszketett a keze. Különben egy
+viczeházmesternél volt hónapos ágya s retket, vagy ha éppen pazar
+kedvében volt, turót vacsorázott. Ebből a vizes lyukból, a mosókonyha
+mellől indult ki minden reggel a sok nagy ház közé, a mik közül néhányat
+már kiválogatott magának akkorra, a mikor sok pénze lesz s a kiéhezett
+ember végtelen étvágyával nézte a sok boltot, a mit majd mind fölfal, ha
+egyszer elég pénze lesz ahhoz, hogy a maga kezére kezdjen üzletet.
+
+Igy élt ugy tiz esztendeig s akkor aztán fölmondott a főnökének s a
+szomszédban bérelt egy kétakkora boltot, mint a milyenben eddig szolgált
+s bevonult belé, mint egy fejedelem. Sok ládával, szövettekercscsel
+megrakott kocsi kisérte s hátul egy egylovas szekér hozta a nagy,
+kétajtós kasszát, a mit nyolcz legény czepelt be rudakon a sarokba
+mindjárt a gázóra mellé. Oda készitették el az irodát is csupa
+üvegfalból s beállitottak két iróasztalt is. Egy tekintélyeset a főnök
+urnak s egy kicsi szerényet a fal mellé valami hivatalnoknak, a ki majd
+a könyveket vezeti.
+
+Akkor irta az öreg Glubovitzné levélben, hogy jó volna talán a nagyobbik
+fiunak is Budapestre jönni. Csinálja be valahová az öcscse, vagy adjon
+neki egy kis állást vagy valamit, szerényet. Nem sok kell neki, csak
+éppen hogy éljen. A fiatalabb Glubovitz erre irt, hogy csak jöjjön a
+bátyja. Azt gondolta, hogy ugy is szüksége lesz valami megbizható
+emberre, fölhozta tehát Adolfot és beültette maga mellé az üvegirodába.
+
+A bátyja azonban falusi volt, nem igen ismerte ki magát itt az urak
+között. Esetlenül, a nagy testü emberek tempós lassuságával mozgott,
+dörmögve, nagyokat nyelve beszélt s a mikor már néhányszor kegyetlenül
+leszidta az öcscse, óvatosan vigyázott, hogy ne mondjon valami olyast, a
+mire az megint ostobának meg marhának mondja el. Különben egészen jól
+elvégezte a dolgát a sok üzleti könyv között, a melyeket mintha
+egytől-egyig hozzámértek volna; dolgozott három ember helyett. A fiatal
+Glubovitz különben alul tejüveget vágatott az iroda falába s ilyenformán
+a vásárló nagy uri közönség szemét se zavarta a nagy falusi zsidó, a
+mint neki dülve a könyveknek, széles háta kifeszült a zsiros, kopott
+barna kabátból.
+
+Azonközben hire ment a fiatal Glubovitz szép nagy üzletének otthon is,
+és felkivánkoztak az öregek. A vén Glubovitz sétálva pipázni akart a
+szép boltban, a mama pedig csak nézni a sok csipkeholmit és simogatni a
+szemeivel a selyem és bársonyfélét. Különben azt is irta, hogy szeretné
+valami jó tanárral megvizsgáltatni magát, mivelhogy napról-napra
+nehezebbnek érzi a gyomrát meg a lábait s azt hiszi, hogy vizkórsága
+van. Az idősebb Glubovitz, az Adolf megijedt erre. Nagy keze reszketve
+ügyetlenkedett a könyvekben, sürüen törülte a szemeit egy nagy kék
+keszkenővel.
+
+--A mama, a mama,--motyogott s idegessé tette az ifjabb Gluboviczot, a
+ki már nem volt ennyire naiv. Rákiabált a nagy aggodalomba egészen
+belebutult emberre, hogy ne marháskodjék s fogja be a száját. Azt
+mondta, hogy ő tovább lát az orránál. A mama föl akar jönni a nyakára,
+annyi az egész. A vén fiu, az Adolf belebujt a könyvekbe és rázta a
+fejét.
+
+--Nem igaz, nem igaz.
+
+Hogy mennyire igaza volt az Adolfnak, az hamarosan kisült. Az öreg
+asszony állapotát veszedelmesnek tartotta a tanár s azt mondta, hogy jó
+lesz mindjárt ott tartani a szanatóriumban. A három Glubovitz visszament
+a boltba s az öreg, a falusi mindjárt meg is engedte magának azt a
+gyönyörűséget, hogy sétálva pipált ott, a hol az uri dámák alkudtak a
+sok czifra semmiségre. Rémülten lökdöste be az üvegketreczbe a kisebbik
+fia. Mig maga előtt taszigálta, azt mondta neki:
+
+--Parancsoljon beljebb kerülni, tessék...
+
+Nem akarta, hogy észrevegyék, hogy az a nagy csizmás, falusi zsidó az
+apja. Az Adolf tájékozatlanul, bután bámult reá s csak akkor jött
+méregbe, a mikor az öcscse már künn tárgyalt a dámákkal a boltban. Az
+apja azonban keményen lehordta:
+
+--Te mindig olyan nagy barom voltál, hogy megijedtek tőled a népek.
+Igaza van neki. Finom ember kell az üzlethez, finom...
+
+Különben a vénebb Glubovitz fiunak anyai részről is kijárt a maga
+porcziója, a mikor befőttet meg narancsot vitt a szanatóriumba. A
+nyögős, mindig panaszos öreg asszony se igen válogatta meg a szót, ha
+ezzel a nagy, esetlen ficzkóval beszélt. Sírt, ha megforgatta a feje
+alatt a párnát s a térdével meglökte az ágyat s azzal aludt el, hogy
+leszedett a vén fiuról minden becsületet, mig mind nagyobbakat és
+nagyobbakat pislantott s fáradtan, inkább nyögve tudtára adta a
+véleményét.
+
+...--Gyula más... Abban örömöm telik... Finom szép üzlete van. Ő maga is
+urfi... Te utálatos bivaly, ugy lökdösöl, de ugy...--Ilyenkor már nehéz
+lélekzettel, erősen szuszogva elaludt s a nagy bivaly Adolf, sóhajtva
+járta körül az ágyat, hogy betakarja a fölfuvódott formátlan testet.
+
+A tanár különben nagyon hallgatagon viselte magát, mint a tudósok
+általában, hanem egyszer mégis megmondta az Adolfnak, hogy a vén
+asszonyra már ne igen sokáig számítsanak, mert egyszer csak elmegy.
+Máskülönben nagyon nehézkes, de ha eljön az órája, akkor olyan fürgén
+kilibben ebből a világból, mint egy kis lepe. Csak a szivére kell, hogy
+menjen a viz,--mondta némileg népiesen a tanár ur, hogy az Adolf is
+megértse--s akkor aztán vége.--Akkor nap erőszakkal kellett eltávolítani
+Adolfot a kis üvegirodából, mert kihallatszott a görcsös, csuklós
+zokogása a boltba. És ekkor történt meg az, hogy a mikor az öcscse már
+nagyon durván szidta, a vén fiu fölkapta az egyik nagy könyvet s agyon
+akarta csapni a finom uri boltost. Szerencsére nem sok uri dáma volt az
+üzletben éppen abban az órában.
+
+A vége pedig az lett a dolognak, hogy egyszer csakugyan a szivére ment
+az öreg asszonynak a viz. Az öreg Glubovitz már vagy három nap óta
+mellette volt a szanatóriumban. A két fiu pedig éppen fenn volt a
+raktárban, a mikor lenn a kis üvegbüróban csengett a telefon s a tanár
+beszélni akart valamelyikkel a testvérek közül. Egy kis szőke segéd
+szaladt a telefonhoz s aztán meg fel a raktárba elmondani, hogy mi az
+izenet; ő maga is izgatott volt egy kicsit s a mikor lejött, kocsiért
+rohant.
+
+Az öregebbik Glubovitz ugy rohant le a kis csigalépcsőn, hogy majd
+összetörte magát, hátul pedig erélyesen rákiabált a másik.
+
+--Micsoda buta szaladás... senki se kerget...
+
+--A mama, a mama.
+
+--Azzal nem segitsz rajta, ha kitöröd a nyakad.
+
+Akkor már leérkeztek a boltba s a gazda intézkedni kezdett.
+
+--Krausz! Üljön a pénztárhoz. A Liza kisasszony menjen le a pinczébe s
+mig visszajönnénk, nézze meg a japán selymeket. A mi csak egy kicsit
+nyirkos, azt külön kell tenni. Majd én aztán gondoskodom róla. Fekete ur
+menjen a vámházhoz. Hol van Fekete ur?...
+
+Fekete urat előbb elő kellett keresni, mert nem volt a boltban. A vénebb
+Glubovitz ész nélkül szaladgált künn az udvaron, meg benn a pinczében,
+mig előkereste valahol. Ugy hozta, mintha rabot sürgetne a biró elé s
+izgatottan pusmogott az öcscsének.
+
+--Siess kérlek. Menni kell már.
+
+Mérgesen felelt a fiatalabb Glubovitz:
+
+--Csak intézkedni kell előbb, vagy mi?
+
+A vénebb igazat adott neki, de szorongva leste, hogy vége legyen már a
+beszédnek.
+
+A mikor még egyre halmozta egymásra a sok utasítást az öcscse, szembe
+került vele a pudli mögé s lihegve, kinban könyörgött neki a szemével,
+hogy siessen. Az ifjabb Glubovitz pillantása párszor bosszankodva
+siklott rajta végig, de végre is méregbe jött a gazda s csunyán lehordta
+az okvetetlenkedő vén fiút.
+
+--Eredj a pokolba! Hagyj nekem békét! Ugy hagynád itt az üzletet, mint a
+kocsis az istállót, hogy pusztuljon benne minden. Szégyeld magad!
+
+--Szégyenlem, de gyere, kérlek szépen. Talán már nem is találjuk
+életben.
+
+--Hogyne, mert olyan könnyen megy az.
+
+--Elég könnyen, gyere Gyula, gyere.
+
+A fiatalabb most már igazán dühbe jött.
+
+--Hallgass! Nem vagyok kiváncsi az óbégatásodra. Én nem vagyok
+magadfajta vén szamár, fogd be a szádat. Kérem a Gizi kisasszonyt.
+
+A kisasszony nem igen sietett, s az öregebb Glubovitz a sorsába
+beletörődve, csendes megadással várt hátul, nekivetve a hátát egy oszlop
+batiszt kelmének.
+
+--Gizi kisasszony, ne mulassa el a napot az inasokkal!
+
+--Nem, kérem.
+
+--De igen, kérem. Ha szüksége van rá az embernek, sehol se találják.
+Tartsa itt az orrát! Menjen fel a raktárba s a nyári holmiban csináljon
+egy kis rendet.
+
+Hátul csendes, rekedtes hang szólott bele a beszédbe.
+
+--Gyere már.
+
+Mérgesen riadt rá a vén vidékire a fiatal Glubovitz.
+
+--Intézkedni csak kell! Hívják ide a Ferenczet!
+
+Mindenfelé kiabáltak:
+
+--Ferencz! Ferencz!--Hátul pedig sötéten bámult a sok ember közé az
+öregebb Glubovitz.
+
+Végre elindultak. A fiatalabb testvér az egész uton szidta az öreget.
+Azt mondta, hogy még ez se jutott az eszébe, az se, ilyen hajszában az
+ember mindent elfelejt... A vén fiu pedig nyögött mellette:
+
+--A mama, a mama...
+
+A szanatóriumban szomoru csend fogadta őket. Mikor az öregasszony
+szobájához értek, éppen kifelé jött a tanár.
+
+--Már késő kérem. Meghalt.
+
+Az öregebb testvér neki vágta magát az ajtónak... Lihegett a melle s
+ordítani kezdett mint egy nagy állat.
+
+--Mama, mama!
+
+Az öcscse csitította.
+
+--Ugyan hallgass! Ne bolondulj meg... Összeszalad a ház...
+
+
+
+
+A KOMPONISTA
+
+
+Az egyenesre szabott rekettye-bokrok közül frissen kavicsozott rázós
+utra ért a kocsi s belülről idegesen zörgette meg a kocsis háta mögötti
+ablakot az egyik utas.
+
+--Lassan! kirázod a velőt a fejemből.
+
+Hátul mind inkább homályba veszett a palafedelü nagy ház. Egybefolytak
+rajta az ablakok s szürkült a falában a vörös tégla; mikor fölértek egy
+kis kaptatóra, már geometriai vonalakból egymásba görbülő czifra figura
+lett a ház körül kiczirkalmazott nagy kert is és az orvosságszagot
+legyürte a friss széna meg a páfrány meg levendula meg rezeda, a mi a
+földekről és körös-körül a szegény zöldséges asszonyok kertjeiből
+kiáradt. S hogy egyszerre vége legyen még az emléknek is, csendes
+permeteg indult meg, föllocsolta a port s nedves, esővizes meleget
+lehelt be a kocsiba. Az urak megállottak, leeresztették a kocsi fedelét
+és az egyik, a betegebb forma levette még a kalapját is.
+
+--Meghülsz, minek gyerekeskedel?
+
+--Dehogy. Nem is képzeled, hogy milyen jól esik. Érzem, hogy hogyan
+melegedik át a koponyám és eláll benne a fájás. Azok odalenn soha se
+bántak velem ilyen gyöngéden.--Valamin gondolkozott, de ugy megerőltette
+a munka, hogy könnybe lábadtak a szemei.
+
+--Min töröd a fejed?--kérdezte a másik.
+
+--Valami hasonlaton és nem jut az eszembe semmi. Pedig minden munkám
+tele van hasonlatokkal és micsoda friss és találó valamennyi. Ugy voltam
+azzal mindig, hogy a kép mellett rögtön ott láttam a másikat is, a mit
+ha nekem ugy tetszett, melléállítottam. Hát egészen elbutultam ott lenn?
+No nézd csak...
+
+--Ne erőlködj. Minek?
+
+--Akarok, akarok...
+
+--Hiszen nem fontos az, hogy most képeket keresgélj. A miket összeirtál,
+abban se az volt a lényeg.
+
+--Nem, de sokat magyaráztam vele. Iskolát csináltam abból, hogy nem
+sokat beszéltem, hanem az ismeretlent megvilágítottam az ismeretessel.
+Most is irnak még igy? Mióta nem olvastam, Istenem, Istenem, mióta...
+
+--Majd minden megjön idővel...
+
+--Megvan! Ez az eső mosolygás, gyermekmosolygás, ártatlan, jótékony. A
+hogy pedig odalenn azok a hóhérok szapultak, az röhögés, durva,
+utálatos, állatias, a mit a lótól tanult el a goromba lelkü ember...
+Aztán hová megyünk most?
+
+--Anyádhoz. Vár már. Nagy lesz az öröme szegénynek, hogy ilyen szépen
+meggyógyultál.
+
+--Igen, igen.
+
+Lassan zökögött rá egyik kavicsról a másikra a kocsi s mire leértek a
+város alá, elállott az eső. A beteg ember egy kicsit elszunnyadt; társa
+plédet terített a térdére, összegombolta mellén a kabátot s gyér, szőke
+szakállát lesimította egy könnyű legyintéssel. A közben olyan szomorúan
+nézett reá, hogy belelágyult a bánatba az arcza. Mikor egy nagyobb
+zökkenésnél fölriadt, már mosolygott.
+
+--Aludtál egy kicsit.
+
+--Fáradt vagyok, pedig az, hogy itt ülök a kocsiban, csak nem munka.
+
+--Majd megerősödöl.
+
+--Meg, meg, csak egy kicsi tintát lássak, mindjárt jobban érzem majd
+magam. Annyi mondanivalóm van... Tervezek egy nagy regényt, nagyot,
+széles, szocziális alapokon, ugy épül föl majd, mintha csupa mázsás
+kőből raknál össze egy nagy házat, a minek a tetején amorettek
+csókolóznak. Mert egy idill lesz a mellett az egész. Gyermekszerelem...
+Különben nem tudom még, nem tudom, nem is egészen tiszta még a dolog...
+Ez a nagy büzös verestéglaház is benne lesz a sok üvegcsével, a min mind
+apró czédula van, és a tusok, meg a lepedők... Majd megírjuk... Az lesz
+a kegyelemdöfés a szanatóriumoknak. Azután már nem létezik több.
+Szétveri a fundamentumát a tömeg, ha meghallja, hogy mit akarnak építeni
+föléje azok a rablók... Kérlek, most, hogy egy pillanatra elszunnyadtam,
+már róluk álmodtam. Borzasztó, hogy mit csinálnak ott az emberekkel.
+Egész csomó volt ott olyan, a ki már alig volt néha-néha észnél. Egy
+öreg muzsikus, valami komponista, a ki ugy látszik igen sokat komponált,
+egész nap egy roppant nagy zsölyében ült s a padlót bámulta. Egy szó nem
+sok, de annyit sem szólott. Ha fölnyitotta a száját, üvöltött, mint az
+állat s aztán kimerülten hátraesett. Én segítettem néha rajta, mig meg
+nem borzadtam tőle, de azután be sem tudtam menni hozzá. Kérlek szépen,
+nem csoda. Én elvégre a könyörület embere vagyok, hanem a könyörület egy
+bizonyos pontnál megszünik vagy pedig másképpen nyilvánul, mint a hogy
+ezek a gazemberek csinálják a dolgukat. Egy golyó... jól irányozva,
+éppen a vakszemnél be, azután az agyvelőn keresztül ki a tulsó oldalon.
+
+Valamicskét kiegyenesedett az ülésen. A barátja támogatta. Mikor erőre
+kapott, ujra beszélt, kinosan lihegve, nagy pauzákkal, a mialatt begyült
+a tüdejébe a levegő, a mi a következő mondat elmondására szükséges volt,
+az agyába pedig az a kis logika, a mi nélkül szertebeszélt volna, éppen
+mint a hogy nézett kifelé, mindenfelé, mintha örökké keresne valamit.
+
+--Te persze nem érted. Nem igen sok bajod van az eszeddel. A hivatalt el
+lehet látni a nélkül is. De az a komponista megijesztett. Tudod, én is
+komponálok, nem muzsikát, de engem meg a betü zavar össze... Például,
+hogy a b-nek jobbra van a hasa, a d-nek pedig balra, meg ilyen
+szamárságok.
+
+Indulatosan rákiáltott a kocsisra.--Álljon meg!
+
+Mikor már állottak, keservesen panaszkodni kezdett:
+
+--Ugy zug, zug minden.
+
+--Szedd össze magad egy kicsit.
+
+--Igen, hát mit mondtam?
+
+--Ne törődj vele.
+
+--De igen fontos. Gyere le, járni akarok.
+
+Nyögve szállott le a kocsiról s a barátjára támaszkodva megindult a
+gyepen, az árok mellett. Mikor pár lépést mentek már, fáradtan megállott
+s halkan, titkolózva beszélt.
+
+--A kocsis ne hallja, a mit mondok. Az ilyen barom nép nem érti meg
+mélyebben az embert.
+
+--Beszélhettél volna francziául.
+
+A beteg ember fáradtan tépelődött valamin, a mit nem értett meg s
+szorongva ismételte: francziául, francziául, ugy már nem tudok. De hát
+ez mindegy. Arról van szó, kérlek, hogy az a komponista megijesztett.
+Néha, ha hosszasan néztem, lassan-lassan átváltozott a feje éppen
+olyanra, a milyen az enyém. Akárcsak a tükörbe néztem volna. Hátha
+egyszer ilyen leszek én is. Ugy mozog a fejem a nyakamon, mintha dróthoz
+lenne füzve és ugy bámulok majd a világba, hogy semmit se látok. Akkor
+aztán ujra a te dolgod következik. Állj meg. Esküdj.
+
+--Mire?
+
+--A mit én kérek tőled, azt meg kell tenned. Én nagyon, de nagyon
+megijedtem a komponistától, nem akarok olyan lenni. Ha egyszer látod,
+hogy olyan bután bámulok rád, mint a hogy ő meredt reám, lőjj agyon. Szó
+nélkül... Csókolj meg előbb, vagy még azt se, utálatos az olyan fej, a
+miben megbomlott a velő; csak lőjj agyon. Én talán félnék, vagy nem
+tudnám felfogni a dolgokat... Esküdj...
+
+--Fiam, ne beszélj ilyet.
+
+--Addig nem megyek tovább.
+
+Kimerülten roskadt le a gyepre s bágyadt könyörgéssel nézett föl a szép
+szál emberre, a ki lehajolt utána.
+
+--Elpusztulok itt, de nem megyek. Esküdj meg...
+
+--De ez bolondság. Értsd meg.
+
+--Nem igaz. Te nem láttad azt az embert. Nem akarok olyan lenni.
+
+--Meggyógyulsz.
+
+--Akkor ugyis mindegy. Veszed a revolvert s elvégzed helyettem a dolgot
+s aztán ledobod mellém a földre. Biztosítani akarom magam. Esküdj meg...
+
+--Majd beszélünk róla.
+
+--Nem megyek tovább. Nem... Vakon nem mehetek bele a világba. Igérd meg.
+Mondd, hogy becsületedre...
+
+--Ne kivánj ilyent, őrültség.
+
+--Csak annyit mondj, hogy igéred.
+
+--Gyerünk.
+
+--Nem megyek.
+
+Az egészséges ember elkényszeredve nézett le a betegre, tanácstalanul
+állott s annyira meggyötörte a kinos állapot, hogy beleizzadt. Végre is
+intett a fejével, hogy jól van. Erre föltápászkodott a földről a beteg s
+megindultak a kocsihoz vissza. Mig odaértek, folyton bizonykodott.
+
+--Férfi vagy, bizom benned, férfi vagy...
+
+A párnán ujra elaludt. Szaggatottan lélegzett s ritkás szakálla
+lobogott. Mikor a barátja egyszer föléje hajolt, hogy kisimítsa szeméből
+a haját, halálos rémülettel riadt fel s fuldokolva nyögött:
+
+--Még ne, még ne...
+
+
+
+
+A SZERZŐ
+
+
+A szinház éhes volt már valami őrült nagy sikerre. Esztendők óta csak
+ugy élt valahogy nagyon szegényesen, nem volt egyetlen olyan estéje se,
+a melyen kijött volna a sodrából a publikum s lármázott volna egy
+kicsit. A szinház nem beszéltetett magáról. Olyan igazi hétköznapi
+intézet féle lett, a mit megszoktak az emberek, mint az ebédet meg a
+vacsorát, kopott, fakult. Egy óriás, ötven esztendőben egyszer
+lehetséges tombolás kellene neki, hogy beszéljenek róla, hogy divatba
+jöjjön, és uralkodjék minden más teátrumok felett. Sóvárgás, éhség volt
+már a vágyakozás erre az estére. A legutolsó kórista, a ki nem tudott
+nevet adni a vágyának, szintén érezte, hogy kapkod valami után; ragadós
+volt a láz, valóságos erőszakoskodás. A körmükkel akartak kiásni valamit
+a semmiből.
+
+Az igazgató mindennap korán jött a szinházhoz. Az ócska szekrényekből
+maga elé rakott egy nagy csomó régi darabot s lázasan kutatta közöttük a
+gyöngyöt. Ebben a hajszában elvesztette a judiciumát. Le, le szaladt a
+szinpadra, föltaszigált maga előtt a meredek, csavaros lépcsőkön egy-egy
+rendezőt, vagy szinészt, a kit épen galléron foghatott és jeleneteket
+olvasott föl neki egy rongyos, fakóbetüs könyvből. Mikor már más is
+hallgatta, rendesen kitünt, hogy sületlenségen akadt meg a szeme.
+Boszankodott s a kincskereső konokságával bujta tovább a régi irásokat,
+a melyek már esztendők óta hevertek a nagy almáriumokban. Aztán
+szétosztotta a darabokat, csákányt adott a mások kezébe is, hogy csak
+vájják a sziklát, majd csak ráakadnak az aranyra, a minek ott kell lenni
+valahol.
+
+Egy reggel az egyik rendező nem minden szó nélkül adta vissza a rábizott
+darabot.
+
+--Nézze öregem, mondta, ez itt mintha igérne valamit. Roppant egyszerű,
+ugy folyik, mint a Duna, nagy mederben szélesen, lassan, de hatalmas.
+
+--Olvassuk!
+
+A darab tényleg nagyon érdekes munka volt. Klasszikus igazsággal
+elbeszélt történet, a melyben mintha csak ugy találomra eresztették
+volna le háromszor a függönyt, talán ott, a hol az iró már kifáradt.
+Nagy, a közönség átlaga előtt ismeretlen nyomoruság volt megfestve
+benne, egy fiatal ember tragédiája, a ki mert türelmetlenül szerelmes,
+elvesz egy szép, szegény és ostoba leányt s aztán züllik, megöli az
+asszony butasága. A vége szegényember-halál, olyan, a milyent a mosónék
+szoktak berendezni maguknak. Egy csomó szén kékes, gyilkos lánggal
+pislog a kályhában s egy kis görcscsel, önkivületben átvándorol az egész
+familia a siralom völgyéből valami másik völgybe. Egy naiv léleknek
+hallatlan vakmerősége volt az egész munka. Szuverén megvetése minden
+dramaturgiának, uj iskola, a mi a régiből éppen csak azt vette át a
+drámába, hogy beszéltette figuráit; egy kiszámíthatatlan alkotás, a mi,
+ha akad olyan elszánt ember, a ki szinpadra viszi, vagy rettenetes
+nagyot bukik, vagy egyenesen fölmagasztosul, mint a szentek. Az pedig, a
+ki irta, vagy nagyon sokféle fából faragott talentum, vagy a világ
+legártatlanabb zsenije, a ki semmiről sem tehet, arról se, ha
+megpofozzák az előadás után s arról se, ha az ölébe kapja a publikum s a
+karjaiban hordozza meg, mintha Messiás lenne, a ki megszületett
+mindnyájunk jóvoltára.
+
+A két borotvált képü szinházboltos sunyin pislogott össze. Egyik se
+akart előre nyilatkozni; már az járt a fejükbe, hogy egymás nyakába
+sózzák majd a felelősséget s elkaparintják egymástól a fölfedezés
+dicsőségét.
+
+--Megvernek valamennyiünket.
+
+--Leszednek a szinpadról. Megcsókolnak.
+
+--Bolond, ámbár az is megeshetik.
+
+--Előadjuk?...
+
+--Próbáljuk meg, mit veszthetünk vele?
+
+--Irasson hát az atyafinak... hogy hívják?
+
+--Tóth Balázs.
+
+--...hogy előadjuk a darabját s tiz százalékot kap s ha lecsepülik, hát
+magára vessen.
+
+És lázba jött az egész szinház. Előbb egy kicsit hidegen fogadták a
+szinészek a darabot. Megborzongtak tőle. Aztán belemelegedtek, törték
+magukat utána, délelőtt, délután próbáltak, a lélegzetüket is
+visszafojtva, lesték egymás ajkain a szót, megdöbbenve a képtől, a mi
+ebből a sötétségből kidomborodott, aztán siettették az előadást, át
+akartak esni rajta vagy erre, vagy arra; készületlenül is nekimentek
+volna már; vénjét, fiatalját egyformán vissza kellett tartani. A
+közönség is érdeklődni kezdett. Tóth Balázsról százféle hiresztelés kelt
+szárnyra. Bizonyosat nem tudott senki. Mondták ezt, mondták azt,
+vidékről jöttek is levelek, hogy egy ideig a Bánságban lakott, aztán
+Debreczenbe ment, tovább is kisérték az utján, de egyszerre csak nyoma
+veszett. Ő maga nem bujt elő, valósággal kurrentálni kellett, hogy csak
+valahogy nélküle ne essék meg a première.
+
+Az előadás előtt két nappal érkezett tőle levél a szinházhoz. A titkár
+végigkiabálta vele a folyosókat, mig eljutott vele az igazgatóhoz.
+
+--Megvan, megvan!
+
+--Ki?
+
+--Tóth Balázs... Direktor ur itt van Tóth Balázs. Itt a levélben... Azt
+irja, hogy küldjünk neki tizenhat forintot, mert másképpen nem tud
+följönni a darabjához. Kért ott mindenfelé pénzt, de nem adtak, hát
+kénytelen alkalmatlankodni...
+
+Az előadás előtt alig néhány perczczel érkezett meg Tóth Balázs. Félénk
+egy kopott ember volt Tétován bámult bele a világba. Közönyösen, minden
+érdeklődés nélkül járt a szinpadon, óvatosan kikerülve mindent s
+fénynélküli nagy szemeit le-lecsukta egy-egy hosszú pillanatra, mintha
+bántotta volna a sok gázláng fénye. Már majdnem fölhuzták a függönyt, a
+mikor mégis ráhatározta magát, hogy kér valamit attól a barátságos
+embertől, a ki oly szivesen vezetgette erre-arra.
+
+--Itt van a feleségem is, meg a gyermekek. Könyörgöm, ha valami helyet
+kaphatnának...
+
+--Hol vannak?
+
+--Itt tul a vendéglőben, a hova beszállottunk...
+
+Egy rongyos csapszékből kelletett előkeriteni őket. A zenekarba tettek
+be még egy pár széket nekik s a zsufolt szinházban egyszerre kitalálták,
+hogy kiket vezetett be a szőnyegajtón a titkár. Egyszerre zsongani
+kezdett az egész ház, az asszonyok fölágaskodtak, egymás feje fölött
+nézték meg azt a kidudorodott ajku, széles orru, durva kezü asszonyt, a
+ki a székeken a gyermekekkel egyetemben, elhelyezkedett. Egyszerre
+hangos lett a csalódás.--Hát ilyen? Az iró felesége?--Valamit megsejtett
+a zsibongásból az asszony is, mert félénken hátrapislogott, olyanforma
+alattomos pillantással, mint a megriasztott állat. Szeretett volna
+kimenekülni innen, a hol annyian nézik s magában szidta az urát, hogy
+minek csinál ilyen ostobaságokat. Igy ideczepeli őket ennyi ember
+közé...
+
+De már fölhuzták a függönyt. Egy-két szék ülését még lecsapták itt-ott,
+gyorsan elkészült egy csöndes félórára a publikum s fönn a szinpadon
+megindult a szegényes, végtelenül egyszerü, megdöbbentően igaz akczió. A
+közönség összezsugorodott, a lélegzetét visszafojtva hallgatott;
+megállottak, mint valami nagy szárnyu madarak, lankadtan lehullottak a
+legyezők. A levegőben tisztán lehetett hallani egy betévedt dongót, a
+publikum idegesen kapkodta a fejét föl a mennyezet felé s mikor a
+szinpadon a szegény diurnista, a passziv nyomorult, valami keserves
+megpróbáltatás terhe alatt összeroskadt és az asztalra esve sirni
+kezdett, sóhajtani kezdett a földszint. A közönség belebolondult az
+emberébe. A blazirt főváros egyszerre gyermek lett. Megvette a levegő, a
+mi kiáradt a szinpad nyomorúságából, megindult a szegény ember utján s
+aztán nem hagyta el egy pillanatra se. Megütődött kissé, mikor
+rapszódikus tempóban ott bocsátották le a függönyt, a hol legkevésbbé
+várta, de aztán megértette a dolgot. Ez egy olyan történet, a mi akkor
+igaz, ha nem szcenirozzák furfangos szinpadi emberek, maga a világ, az
+élet; és fölállott az egész nép, tombolt a szinház, valósággal őrjöngött
+ez a sok ember, hogy az asszony elől a zenekarban reszketve bámult szét
+az egész házban.
+
+Mikor egy szinész meg egy szinésznő között kijött Tóth Balázs és
+meghajtotta magát, egy pillanatra csönd lett. A rendező fekete kabátért
+szaladgált, hogy ráadják ebben az ünnepi momentumban, de a direktor
+visszakiabálta.
+
+--Hagyja, maradjon olyan, a milyen. Igy szép az.
+
+És a szerző ugy jött ki a közönség elé, a hogy kiszállott a harmadik
+osztályu vasuti kocsiból. Hosszu nagykabát volt rajta, tele fehér
+szőrrel, mert az uton magára vett még egy pokróczot is, a lábán szélesre
+taposott nagy sáros csizma, behuzva a szűk nadrág alá, a nyaka
+körülcsavarintva egy nagy piros sálba, a minek a két vége elől a kabáton
+lógott, az egyik kezéből sehogysem eresztette ki a sipkáját, mintha
+félne, hogy ennyi ember között ellopja valaki s esetlenül hajlongott. Az
+arczát elöntötte a vér; mialatt még jobban kiszöktek a pofacsontjai, a
+szája folyton járt, mintha mondott volna valamit s kómikus lett volna,
+ha nem olyan végtelenül szánalmas, éhes, betegformáju ember. A csöndre
+egyszerre még hangosabb lett a tombolás. Az asszonyok kendőket
+lobogtattak, egész csomó rózsát, szegfüt dobáltak neki föl a szinpadra,
+a gyönge dobók virágai csak a zenekarig jutottak s behullottak a
+kótatartók közé; tapsolt, a padlót verte az egész szinház s nem akarták
+visszaengedni a szinfalak mögé a szegény vedlett embert. Mikor lassan
+lefelé indult a vasfüggöny, dühöngve tiltakoztak az erőszak ellen s Tóth
+Balázsnak még a kis ajtó mögé is ki kellett jönni néhányszor, a mig
+lassan-lassan lecsöndesedett a tömeg.
+
+Odabenn reszketve esett le egy székre. Az igazgató szorongatta a kezeit
+s ugrált körülötte, simogatva még a pillantásával is ezt a csodaembert.
+
+--No, ugy-e jól tettük, hogy kiástuk. Nagy dolog, óriási dolog...
+
+A szegény ember hitetlenül bámult maga elé, mintha álmodnék.
+
+--Nem hittem, nem hittem...
+
+Tovább is még folyton nőtt a siker. Hallatlan lett, csudát müvelt a
+publikum. A darab végén már vonszolni kellett ezt a szegény nehézlábu
+embert. A közönség sem akart hazamenni. Mikor már ürült a szinház,
+ugyanaz a publikum rohanta meg a pénztárakat, a mely végignézte a
+darabot. Látni akarták holnap is és nagy tömegben gyültek össze a
+szinpadi bejárónál, éljenezve a félszeg, hosszu, sovány embert, a ki a
+direktorra támaszkodva, botorkált lefelé a lépcsőkön, folyton azt
+hajtogatva:
+
+--Nem hittem, nem hittem...
+
+Mikor este már egy kicsit ivott, akkor eredt meg a nyelve:
+
+--Azt hittem, hogy az lesz a végem. Bedugom egy este a kályha
+szelelőjét, megtömöm szénnel, aztán reggelre fölfordulunk mind. Hát
+irtam; gondoltam, majd megsajnálnak, a kik itt maradnak.
+
+
+
+
+RUBIN URNÁL
+
+
+Két gyerek találkozott az utczán. Uri fiucskák. Az egyiknek
+összeszijazott korcsolyák voltak átvetve a vállain, hogy mind a két
+fényes aczélsin a mellére lógott le. Ez kissé legényesen járt, a mellét
+kidüllesztve és szemmelláthatólag nem sokat törődve az utczával, meg a
+mindenféle népekkel. A másik fényes viaszkos vászonba pakkolt és
+átszijazott könyvcsomót vitt a hóna alatt. Ez olyan ugynevezett értelmes
+arczu gyerek, okos szemekkel, amelyek azonban inkább a földet nézik, bár
+hamisság csillog ki belőlük. Olyanforma a gyerek egész megjelenése,
+mintha otthon vernék is. A barátjával szemben valami neki szokatlanul
+önérzetes hangot használ, amit a másik bizonyos kétkedéssel, olyanformán
+hallgat, mint a ki tisztában van az emberével s nem engedi
+félrevezettetni magát.--Csak itt mersz henczegni--mondja a pillantása.
+
+--Szervusz István--köszönti a gyereket.--No, kaptál-e sok pofont
+mostanában? Apád még mindig olyan alávalóan bánik veled? Nem türném. Van
+arra törvény, hogy nem szabad a fiut verni. Még az inasokat se, hát még
+a gimnazistát mennyire nem... Ha az ember egy kicsit a maga esze után
+megy, azért még nem kell lehuzni a bőrét. A te bőröd olyan lehet, mintha
+a rosta. Az én apám ügyvéd. Gyere el egyszer, majd megmondja neked, hogy
+mit tégy.
+
+_István:_ Igazán?
+
+_A korcsolyás:_ Miért ne? Mert még nem tudsz fizetni? Hidd el, hogy sok
+nagy ember is elmegy a pénzzel. Ha megfelelő előleget nem tétet le az
+apám, hát rendesen kárba marad. Még a kész kiadást se kapja meg. Ő
+mondja. S ebből azt a nagy háztartást vezetni, mit gondolsz, nem
+csekélység... De azért csak gyere fel.
+
+_István:_ Látod, ezért bolondság tanulni. Kinlódik az ember, aztán
+hiába. Semmi láttatja.
+
+_A korcsolyás:_ Láttatja? Mi az, hogy: láttatja?
+
+_István:_ Anyám igy mondja. De az iparosnak sincs jó dolga. Azt meg
+adóval zaklatják. Láttam a Rubinnál. Van czigarettád?
+
+_A korcsolyás:_ Nincs, de veszek. Gyere.
+
+A gyerek egy kicsit eltünődött, hogy visszaforduljon-e az utjáról. A
+másik vigyorgott ezen, mire hirtelen elhatározta magát s megfordult.
+
+_A korcsolyás:_ Nem kapsz ki otthon?
+
+_István (felhuzva a vállait, kissé elkényszeredett mosolygással):_ Tán
+nem. Majd mondok valamit.
+
+_A korcsolyás:_ S mit mondtál az adóról? Hogy van az? hogy: zaklatják...
+Ki az a Rubin?
+
+_István:_ Könyvkötő. Most ott voltam nála egy ideig. Tisztességes ember
+máskülönben...
+
+_A korcsolyás (kelletlenül méri végig a barátját):_ Rokonod?
+
+_István (élénken tiltakozva):_ Dehogy. _(Már füstöl a szájukban a
+czigaretta, mire ő is a korcsolyáshoz méltó, könnyed, elegáns akart
+lenni. Sokkal folyékonyabban, a czigarettafüstből táplálkozó uri
+egyszerüséggel beszél.)_ Hát tudod, az ugy volt, hogy amikor a latinból
+meg a történetből hazavittem az intőt, hát az apám már mindjárt kiabálni
+kezdett. Hogy ezt az osztályt is nem járatja kétszer velem s neki már
+nincs pénze, és efféle, már amint ilyenkor ők beszélni szoktak. Anyám a
+pártomra állott, amennyiben én azt mondtam, hogy az intő még semmit se
+jelent, az még nem négyes és éppen csak megeshetik, hogy az lesz belőle.
+Mit tudja az ember azt előre. Hát anyám is mondta,--jó asszony,
+becsületemre mondom, nem azért, mert az én anyám, hanem keresni kell a
+párját...--hát mondta, hogy várjuk be az értesítőt. S egyszer hallottam,
+hogy veszekedtek. Apám kiabált, anyám meg felelte: Hát csakugyan olyan
+nagyon ki van az zárva, hogy a gyereket üldözik a tanárok...--Már mint
+engem.--Nem szopja az ujjából. Ha a gyerek mondja, hogy üldözik, hát
+legalább utána kellene járni. Képviselő vagy, aztán még annyit se tudsz
+elérni a kormánynál, hogy annak a szegény fiunak nyugta legyen az
+iskolában.--Az apám megint kiabált valamit, hogy nem kell efféle
+ostobaságokat beszélni, s magam is megijedtem egy kicsit.--Jól
+adja,--gondoltam magamban--már mint az anyám. Tudod tiszta majom
+szeretettel viseltetik a gyermekei iránt. De hát mindenkinek megvannak a
+maga apró gyöngéi. Azért nem szabad elitélned.--Hát akkor abban maradt a
+dolog. Hogy miről beszéltek, azt is csak később tudtam meg. Amikor
+hazavittem a kiskönyvet. Volt abban minden, csak jó nem.
+
+--Megbuktál?
+
+--Nem, csak négyest kaptam. A latin-tanárt, meg a történet-tanárt
+csakugyan nem csalta meg az előérzete. Korai még azonban bukásnak
+nevezni a dolgot, majd csak az év végén következik, ámbár azt hiszem,
+hogy igyekezni fogok. Meg kellett igérnem apámnak. Az öreg nagyon
+kellemetlenkedett s ilyenkor tőlem mindent kicsikar. Addig azonban még
+sok minden történt. Látom, hogy apám csapkod, lármáz s mama jár utána.
+Velem a haragosat adta. Nem szólott hozzám s ugy ment el mellettem, hogy
+meg se látott.--Na fiatal ur,--mondja egy reggel a szobaleány--majd
+mesterségre adják. Most mondta a nagyságos ur.--Ej, ha,--gondoltam,
+ennek fele se tréfa. Emlegettek affélét azelőtt is, de annyira komoly
+még egyszer se volt a harag. Apám gyönyörüen tartotta magát; micsoda
+jellem ez az ember... Azonban néha észrevettem azért, hogy már szeretne
+barátkozni. Ellágyulva pillantott utánam, ha keresztülmentem a szobán s
+gondoltam: no most mindjárt békül. Erre mégse került a sor. Egy délelőtt
+azonban látom, hogy nagyban készülődik valamire. Mi lesz ebből? Végre is
+csak nem fog most szcénákat csinálni, amikor már feledésbe ment az
+ügy... Ez izléstelenség volna. Nem tette. Délben egész határozottan azt
+mondja nekem: Fiam, elhatároztam, hogy nevelésedben más irányban indulok
+meg, illetőleg, hogy ugy mondjam, itt kissé zavarba jött az öreg, mert a
+mama rámeresztette a szemeit--hogy ugy mondjam, teljes fordulót
+csinálok. Arra nem vagy alkalmas, hogy tanult ember legyen belőled. Hát
+légy iparos. A ki ezen a téren megállja a helyét, az éppen olyan derék
+ember, mint a kinek diplomája van.
+
+--No már megengedj...
+
+--Ő mondta. Hát csak hallgasd. A mama erre mondott valamit németül, de
+apám az asztalra csapott s azt kiáltotta: svájg! Én még azt sem tettem
+meg, hogy egy bátorító pillantást vetetettem volna a mamára. Őszintén
+szólva, megsajnáltam ezt a derék embert. Sok baja van velem, hát csak
+beszélje ki magát. Azt tudtam, hogy az iparból ugy se lesz semmi. A mama
+effélét meg se enged. Ha pedig rám akar ijeszteni, hát legyen meg az
+öröme neki. Kétségbeesett képet vágtam, a szájam széle begörbült, a mama
+rám nézett, megint mondott valamit németül, aztán előkapta a
+zsebkendőjét, szemeire nyomta s kiment, keményen bevágva maga mögött az
+ajtót. Apám egy kicsit összezsugorodott a széken s ugy nézett utána, én
+akaratom és föltett szándékom daczára is elmosolyodtam kissé s erre
+hamar összeszedte magát.--Délután elviszlek Rubin urhoz, aki derék
+mesterembert nevel majd belőled. Aki nem szereti megtanulni, az még
+mindig nagyon szépen bekötheti a könyvet. Ha nem akarsz urfi lenni, hát
+légy inas. Csak pofozzon a Rubin...
+
+Anyám kiáltott a másik szobából:--Gyere csak, kérlek.--Apám bement,
+megint beszéltek valamit németül. Pedig hát ha titkot akarnak tartani,
+inkább vennének elő egy darab papirost s arra irnák fel egymásnak a
+kérdéseket és feleleteket. Azt nem hallja az ember a másik szobában. A
+beszédet igen s mindegy az, hogy érti-e a szavakat vagy nem. Azért
+tudja, hogy miről beszélnek. Még azt is, hogy mit. A mama kiabált, apám
+kibékítette s végül ugy látszik, megmagyarázta neki azt, a mit én amugy
+is tudtam, hogy tréfa az egész. Arra való, hogy én majd jöjjek
+könyörögni, hogy tanulni akarok. S ha rossz fiu volnék, hát alaposan
+megszekirozhattam volna apámat. Ő jött volna engedelmet kérni. Azonban
+én már akkor elhatároztam, hogy kedvére intézem el a dolgot. Majd
+megkérem, hogy vigyen vissza az iskolába. Végre is csakugyan sokat költ
+reám, hát miért ne legyen neki igaza? Délután a mama ölelt-csókolt,
+aztán meg ujra ölelt, magához szorítottt, unalmas volt! Apám egyikünkre
+se nézett, csak szörnyű komolyan elindult, én utána, s igy kerültem
+Rubinhoz.
+
+--Inas lettél?
+
+--Csak hallgasd. Rubin, aki néha negyven-ötven forintos számlát is hoz
+mihozzánk, mindjárt eleintén elkezdett velem szemtelenkedni. Ugy
+látszik, hogy ki volt adva neki az utasítás. Tegezett s valami ponyvában
+hulladékpapirt hordatott velem hátra valami raktárba.--Ugy?--gondoltam
+magamban.--Igy bántok ti velem? Majd megtanítlak én titeket. Szépen
+belejöttem a könyvkötészetbe s amikor egyszer Rubin példálózgatni
+kezdett, hogy talán már meg is lehetne kérlelni a kedves papát, hát azt
+mondtam neki:--Hallja maga Rubin ur, én szeretem az iparomat. Ha magának
+nem kellek, hát majd kitanít más.--De fiatal ur...--kezdi ő, s látom,
+hogy szörnyen megdöbbent. Aztán egy kicsit gondolkozott, megkefélte a
+kalapját s elment. Persze hogy apámhoz ment s beszámolt neki a
+meglepetéssel. Délután a mama háromszor is elsétált a mühely ablaka
+alatt s fölpislogott, másnap meg apám jött, s rám se nézve, valami
+könyvekről tárgyalt Rubinnal. Elment s hirtelen megint visszajött és
+másik aranyozást kivánt az egyik könyv sarkára. Ezen jól mulattam. Lesz
+szegénynek otthon jó dolga. Majd ad neki a mama könyvkötészetet. Másnap,
+már mint tegnapelőtt, ujra nálunk járt. Engem is félrehivott egy
+pillanatra s szigorúan kérdezte, hogy: no, nem gondoltuk-e meg a dolgot?
+Nem jobb lett volna-e tanulni?--Nem--mondtam neki
+hidegen.--Hajlandóságom van az iparra.--Ugy?--kérdezte nagyon megnyult
+ábrázattal s zavarba jött.--De hát édes fiam--kezdte ujra--én ebbe nem
+egyeztem bele.--Odajött Rubin is.--Ifju ur--mondja--ifju ur, ne tessék
+megszomorítani a papát.--Szeretem az iparomat--mondtam én.--Apám
+kiabált. Ostobaság! Marhaság! Azt hiszed, hogy én ezt
+eltüröm!--Egyszerre azonban szép kérésre fogta a dolgot.--Nézd, édes
+fiam, megigértem anyádnak, hogy nélküled nem megyek haza. Ne hagyj engem
+szégyenben. Gyere haza, édes fiam, aztán igyekezzél egy kicsit, légy jó
+fiu... Gyere drágám... Végre is megsajnáltam az öreget, hát hazamentem
+vele.
+
+A korcsolyás bólintott.
+
+--Jól tetted.
+
+
+
+
+AZ ÖREGRENDÜ UR
+
+
+A szobalány azzal jött be, hogy egy öregrendü ur akar beszélni a
+nagyságával. Öregrendü ur? Micsoda öregrendü ur?--Hát egy öregrendü
+ur.--S a nagyságával akar beszélni?--Igen.--Micsoda öregrendü uraid
+vannak neked?--Vannak, vannak...--Hát jöjjön az öregrendü ur.--Azzal én
+bementem a másik szobába, hogy ne legyek terhére az öregrendü urnak s
+állítólag újságot olvastam, voltaképpen azonban kifigyeltem, hogy mit
+beszél az öregrendü ur, aki mintha különösebben érdekelt volna, mint
+valami más ember. Talán azért, mert a cseléd se azt nem mondta, hogy:
+_öreg_, se azt, hogy _időses_ vagy vén, hanem egyszerüen megtette egy
+rend tagjává. Az öregrendüek... Istenem, vájjon leszek-e én
+öregrendü?...
+
+Az ember beszélni kezdett künn.
+
+--Klatz vagyok, nagyságos asszony.
+
+--Glatz?
+
+--Nem, Klatz, K-val. A Guravecz és Társa czég beltagja, ahol tegnap meg
+tetszett fordulni. Gyerekholmit tetszett vásárolni, ingecskéket,
+harisnyát s czipőt is. A czipővel különösen el tetszett véteni az
+adreszt. Mert mi, kezeit csókolom, csak nagyon mellesleg foglalkozunk
+czipővel. Czipő és kesztyü, az nálunk éppen csak hogy van, de nem
+jófajta. Tartjuk, mert a publikum, különösen a hölgyek, szeret egy
+boltban mindent megvenni. Leülni a pult elé, aztán odaparancsolni az
+egész listát, amit felirt magának otthon. Hát van nekünk, hanem nem
+fektetünk sulyt reá. Tetszik tudni, ahhoz egy külön ember kellene. Külön
+osztály s ember, aki vásárolni tud bele. Nálunk azonban csak a Guravecz
+ügyetlenkedik, mert ezt ő sem érti.
+
+Künn nevetett az asszony.
+
+--Hát irják ki az ajtóra, hogy czipőt vásárolni menjen másfelé a
+publikum.
+
+Kicsi szünet után, ami alatt--azt hiszem--nagyot bólintott az öregrendü
+úr, válaszolt a férfi.
+
+--Hát igen. Az kellene. Az volna a tisztesség. Mert nálunk, kérem,
+haszontalan kis gyerekczipőt legalább is három hatossal fizet tul a
+nagysága. Nincs raktár, nincs befektetés, tehát nincs reális alapja az
+üzletnek. Magunk se a gyárból vásárolunk, tehát mindenki előnyben van
+felettünk, aki a gyárba megy beszerezni a készletét. Mi előttünk már a
+gyár is, meg a nagykereskedő is nyert az árun. Tehát ketten. A másik
+boltost pedig csak a gyár előzi meg a nyereségben. Ért engem a nagysága?
+Ért? Mert az asszonyoknak ugy általában--tessék megbocsájtani--csak jár
+a szájuk, hogy ilyen olcsón vásároltak, meg olyan olcsón vásároltak,
+voltaképen azonban az asszonyokat legkönnyebben csapja be az, akinek az
+a kenyere. Teszem fel Guravecz...
+
+--Ön talán most különválik tőle és másik boltot nyit?
+
+Csend, aztán egy kicsit sértődötten felel az ember.
+
+--Nem, nagysága. Nem arra indultam meg, hogy kuncsaftot hajszoljak,
+hanem csak ugy, a kedvemből.--S aztán mintha valami kis gőg lett volna a
+beszédében, bár egyszerűen, csendesen, öregrendüen beszélt.--A
+kedvemből. Mert hát a nagysága a három pár cipőcskénél egy forinttal
+károsodott. Tudniillik, ahogy én hallom, hogy Guravecz azt mondja, hogy
+kettő husz, már minthogy: két forint és husz krajczár, hát előveszem a
+megrendelési könyvet s konstatálom, hogy ez a gazember lehúzza az
+embereknek a bőrét. Tessék elhinni, hogy tegnap is kiköptem a boltajtó
+küszöbén, mielőtt bementem volna levelezni. Mert én végzem a levelezést.
+Ebben is szép disznóságokat kell hogy leírjak. Guravecz mindig csőddel
+fenyegeti a gyárakat, hogy aztán futhatnak a pénzük után s cigánykodik s
+én meg irom a leveleket ebben az irányban, nagysága. Hát mit csináljak?
+Guravecz tudniillik az üzlet lelke, hanem rossz lelke, kérem. Micsoda
+hitvány ember!... Ha arról a vevőknek fogalmuk volna, hát nem botlanának
+be mihozzánk. Annál kevésbbé, mert mindjárt a harmadik házban igen
+szolid üzlet van. De micsoda tisztességes üzlet!... Lankaszter és Bogyó.
+Két nagyszerű zsidó, kérem. Finom üzleti emberek. Azok, kérem,
+számitással dolgoznak s ha nekem kell, mint a hogy most kell például,
+mert nagyon kifogytam belőle, egy tucat hálóing, hát odamegyek. Azt már
+csak nem teszem, hogy Guravecz kezeire adjam magam. Nem ismer az se
+istent, se embert, se kompanistát, Olyan ember az kérem...
+
+Az asszony türelmetlen lett, félbeszakította.
+
+--Tehát ön visszahozta a forintot, a mivel becsaptak.
+
+Az öregrendü ember elképedve bámult reá.
+
+--Dehogy, kérem. Hogy tehessem én azt? Én nem igen szólhatok bele
+semmibe. Csak emésztem magam, de ugy emésztem magam, hogy némely este
+betege vagyok a boltnak. Tántorogva megyek haza, mintha részeg volnék.
+Mert igy nagyon utálatos ám az üzlet. Az igaz, hogy ugy se szép, a hogy
+én csináltam a magamét, a mig egyedül voltam... Mert hát én lelket adtam
+bele az üzletbe. A tisztesség alapján állottam s a ki csak egy kicsit
+ugy nézett ki, hát annak volt hitele nálam. S kiszámítottam, hogy ennyi
+kell az életre, ennyi kell arra, hogy félretegye az ember--s aztán
+azonfelül egy krajczárt se vettem el. Aztán tönkrementem. Nem a
+tisztesség miatt, kérem, hanem inkább a hitelért, mert a tisztesség jó
+az üzletben. Tessék elhinni, hogy semmi sem fizeti ki jobban magát. Ezt
+dudálom ennek a szerencsétlennek is... Mert szerencsétlen, kérem. Hiszen
+ha az ilyen embereket se akasztják fel, hát akkor mire való az
+akasztófa?... Ez az ember tudniilik arra való szimattal dolgozik, hogy
+micsoda-forma vevő jön be a boltba. Hogy kitől mit lehet kicsalni. Olyan
+szimatja van, mint a kutyának. A hogy a vevő bejön, már mint az
+asszonykuncsaft s a segédek meg az inasok kiabálnak hogy: kezeit
+csókolom, kezeit csókolom, ő már nézi, hogy mit ér az illető. Megolvassa
+a pénzt a zsebekben--engedelmet kérek--a szoknyán keresztül. S egy és
+ugyanazon szövetet nála ötféle áron is meg lehet kapni. Ez pedig
+gyalázat, kérem mert... Elég az ahhoz kérem, hogy gyalázat s én igen
+nagyon pirulva végzem a levelezést ebben a boltban, a mi az enyém is és
+a miben az én nevemben is folyik ez a--engedelmet
+kérek--rongykereskedés.
+
+Hallottam, hogy fölállott. Recsegett a czipője is, meg a padló is lába
+alatt.
+
+--Sőt, kérem--mondta s a szaván hallottam, hogy mosolyog--én
+érvényesítem is az elveimet az üzletben, csak hogy hát, kérem, módjával.
+Mert ugy áll a dolog, hogy tönkrementem s az apósom adta a pénzt, a
+mivel itt társ lettem. Ujra adta s azt mondta, hogy jó lesz mellém
+valami üzleti szellemet keresni, mert hogy én nem vagyok arra való
+ember, hogy megállják a magam lábán. Hát azért állok én most ennek a
+Guravecznek a lábán, ő az üzleti szellem. Azonban nekem kiabálni mégse
+szabad, mert tönkrement ember vagyok s most már a második hozomány van
+befektetve az üzletbe s nekem nézni kell, hogy hogy gyümölcsözik. Mert
+jól megy nekünk. Hanem a tisztelt férjét becsülöm, mert mindig
+tisztességesen ir az újságba. Ha nincs odairva a neve, akkor is
+megismerem. Kérem, ezt ne tessék ugy venni, mintha hizelegni akarnék,
+hanem igy van, hát igy van s a mikor be tetszett diktálni, hogy hova
+küldje a pakkot a Guravecz, hát mindjárt megütötte a fülemet a név.
+Ejnye, hogy a fene egye meg ezt a bitangot, már mint a Guraveczet,
+gondoltam magamban, hát ilyen becsapás már még sincs rendjén s hát
+gondoltam, hogy feljövök.
+
+--És aztán mit érek vele?
+
+--Nem sokat, kérem, mert ha Guravecz bevesz valami pénzt, hát abból már
+vissza nem lehet kapni semmit. Igen hitvány ember. Nála el van temetve a
+pénz. S ezzel szemben hiábavaló az én minden mesterkedésem. Mert, kérem,
+megesett az, hogy a belső irodában leveleztem s ő üzletfelekkel jött be
+s hazudott nekik s én mindig intettem a háta mögött az illetőknek, hogy:
+nem igaz, nem igaz--és azért mégis ugy csinálta meg az üzletet, a hogy ő
+akarta. Mert rám nem is néztek. Számba se vettek. Ő ott táncolt,
+keringett és mindenféléket összehandabandázott s én hiába pusmogtam,
+hogy: hazudik, hazudik, azért csak neki volt igaza. S én, kérem,
+kénytelen vagyok ennek a hitvány embernek a svindlijéből élni. S hogy
+keres, kérem! Gyönyörűen. Soha még olyan bőviben nem voltam a pénznek,
+mint a mióta ez a gazember forgatja a kis tőkémet. Hanem hát, kérem,
+mégis utálatos igy élni. Én, kérem, elhatároztam, hogy kinyilatkoztatom,
+hogy én nem vagyok részes az üzletben. Csak zsebrevágom a pénzt; hanem
+én egész másképpen csinálnám. Egy ár. Mindenkinek egy ár. Az a bizonyos
+ár, amiben én tönkrementem. Mert én azt gondolnám, nagyságos asszony...
+
+--No mit?
+
+--Azt gondolnám, hogy talán tetszenék mégis bejönni holnap a boltba s
+megmondani, hogy a czipőcskékre ráfizettem egy forintot, a három párra s
+az egyebekre is vagy három forintot. A mire én--kérem--nem vagyok tanu.
+Azt én nem tehetem, én mint társ. Hanem a nagysága kérje vissza a
+pénzét. Nekem nagyon kellemetlen az, hogy lefeküdjem azzal a tudattal,
+hogy a nagyságától is annyit loptunk, meg mástól is, hogy lopunk,
+csalunk, s ahogy szombatonkint pénzt ad ki nekem Guravecz a pénztárból,
+hát mindig eszembe jut az egész heti bün. S azt érzem, mintha
+összevernének, ahogy megyek haza s feleségem azt kérdi:--mi bajod? Pedig
+hát semmi egyéb bajom nincs, csak ez a pénz.--Hát talán tetszenék mégis
+holnap benézni hozzánk s esetleg visszaad Guravecz valamit. Tessék
+mondani, hogy illetékes forrásból tudja, hogy az áru sokkal olcsóbban
+kapható és hogy be van csapva...
+
+A vendég felállott. Ugy látszott, hogy megy. Az asszony pedig naiv
+kiváncsisággal kérdezte tőle:
+
+--De hát micsoda boltos ön? Ide jön denunciálni a saját üzletét...
+
+--Én kérem, én...
+
+--Ön hát.
+
+--Én ur vagyok, kérem. Nem boltos. Engem megöl a piszok. Tessék elhinni.
+
+
+
+
+A TISZTESSÉGES EMBEREK
+
+
+Valami különöset gondoltam,--mondta egy fiatal ember a másiknak s
+mosolygott. Olyan formán azonban, hogy elgondolkozott a mellett s
+látszott a szemein, hogy nem mulatságos az, amit különösnek mondott.
+Éppen csak vértezte magát a mosolygással az ellen, hogy a másik esetleg
+kineveti. Gyere, neked mondom el először.--Elhuzódtak. A ki még a
+teremben volt, nem igen figyelt rájuk. Kártyáztak egy asztal körül,
+amire a tömegen át csak fölágaskodva lehetett belátni, nagy pénzben; a
+fal mellett a széles bőrdiványokra némelyek a lábaikat is fölrakták és
+halkan beszélgettek; másfelé indulatos szóváltás hallszott; egy asztal
+fölé két emberfej borult, mintha rövidlátók lettek volna, bámulták a
+sakktáblát; mellettük fakó képü, kiéhezett formájú ember egy
+virzsiniavéget rágva, révedezve, nem igen nagy figyelemmel nézte a
+játékot; a terem közepén pedig billiárdgolyók kocogtak s a szörnyü
+füstből kiválva, meg ujra elveszve benne, emberek kerülgették az
+asztalt. A két fiatal ember behuzódott egy sarokba s az, a ki valami
+különöset gondolt, beszélni kezdett.
+
+--Hogy ez a népség itt nagyon is vegyes, azt magad is látod. Nem
+gondolkozom valami bolond arisztokratikusan, hanem rosszul érzem magamat
+ebben a társaságban. A hogy igy körülnézek, nemcsak hogy egyikhez se köt
+semmi, hanem mindenkitől elriaszt valami. Vagy én ismerek valami fekélyt
+rajtuk, vagy mások beszélnek efféléről. És olyan mosolyogva, annyira
+tréfába véve a fogyatkozásokat, a mi jellemző a morális felfogásra, ami
+ebben a büdösségben dühöng. Ebben a lokalitásban derülten tárgyalják le
+például azt, hogy valaki közülünk lopott. Kezet fognak az illetővel s
+mig magukban mosolyogva mondják, hogy: tolvaj, tolvaj,--leülnek vele
+szemben az asztal mellé kártyázni. Van itt iró például, a kinek soha egy
+eredeti gondolata nem volt--innen is, onnan is elcsen valamit--s
+megbénult alak. Rettenetes az, hogy a bohémben nincs becsület. Ugy
+általában tudniillik... Én istenem, az, hogy az ember küzd a mindennapi
+kenyérért, nem ok még arra, hogy hátat fordítson a tisztességnek.
+Rosszul érzem magam itt. Nincs bennem semmi abból a czinizmusból, a hogy
+itt felfogják az igazmondást, meg egyéb kellemetlenséget, a mivel az
+embernek meggyülik néha a baja. Az lenne a természetes, ha be se tenném
+ide a lábamat. Azonban társaság nélkül se tudok élni. Valakire, akárkire
+szüksége van az embernek, hogy szót váltson vele. Egyedül, nagyon is
+egyedül vagyok. A multkoriban például megesett velem az, hogy ültem a
+korcsmában ebéd után és sehogy se tudtam fölkelni az asztal mellől. Mit
+csináljak, hova menjek, ha bezárul mögöttem a vendéglő ajtaja?
+Idegenkedtem attól, hogy az utczára menjek s aztán körülbámuljak, hogy
+merre is induljak meg hát. Nem vár senki. Hát elkezdtem diskurálni egy
+uri emberrel, a kire máskülönben nem tudok undorodás nélkül nézni.
+Rávitt a szükség. A társaság után érzett vágyakozás. Ez az
+ember,--mondják--mi előtt megnősült, az anyósának volt a szeretője. A
+házasság csak arra való volt, hogy az öreg asszony mindig maga mellett
+tudja a legényt. Társaság nélkül tehát nem lehet megélni. Azonban mi áll
+utjában annak, hogy az ember egy, az igényeinek megfelelő társaságot
+hozzon össze? A tisztességes emberekét... Ez az, amire gondoltam...
+
+A másik ember mosolygott.
+
+--Nagy arroganczia.
+
+A fiatal ember megütközve nézett reá.
+
+--Miért? Hát például te nem szivesebben jönnél el hetenkint
+egyszer-kétszer ilyen társaságba, mint ide, a sokadalomba? Kevesen
+lennénk. Szigoruan összeválogatott kis csoport, amiben azonban egy se
+akadna kivetni való. Mégis csak jó az, ha az ember tudja, hogy kivel ül
+egy asztal mellett. Annyi ember között mindenféle akad, de a mi kis
+társaságunkban csak becsületes emberek volnának. Egy kis sziget volnánk
+az óczeánban. S megközelíthetetlenek. Szegények, de korrektek,
+fanatikusan tisztességesek... Ha egy kéz átnyulna az asztalon a boros
+palackért, tudnám, hogy tiszta...
+
+A másik kedvetlenül dunnyogott.
+
+--Jó, jó...
+
+--Nem tetszik neked a gondolat?
+
+--Nem.
+
+--Miért? Pedig--lásd--azt hittem, hogy ha valaki, hát te lelkesedni
+fogsz érte. Egy kis titkos,--semmiféle hivatalos jelleget nem fitogtató,
+barátságos liga, asztaltársaság, valami kis korcsma külön szobájában...
+Nem volna kellemes? Egy kis felüdülés, megkönnyebbülés az után, a hogy
+meghentereg az ember a közönséges életben, mindenféle piszokban, a miben
+elvégre meg kellene fordulni ezután is, mivel hogy a mi szegény kis
+kompániánkban nem volnának se kiadók, se megrendelők, se pöfögő
+meczenások. Ha ezeket bebocsátanók, egyszerre vége lenne az egésznek.
+Megváltoznék a karaktere...
+
+--Hát aztán hol a biztositék arra a nagy tisztességre, a mit vársz a
+szemelgetésből s a mi egyébként egy kicsit unalmas is lehet.
+
+--De megnyugtató.
+
+--Honnan tudod, hogy csupa olyan becsületes ember kerülne össze, a kinek
+alkalma is volt már arra, hogy válogasson a becsület és a becstelenség
+között. A kit nemcsak a félelem tartott meg ez ideig a becsület utján.
+Mert hát, én istenem, az ember egyáltalában csak azért nem lop, mert
+azt, a mit ellopni érdemes, vigyázza a rendőr, vigyázza a gazda, a
+szomszéd, az egész érdekközösség. S a ki nem lop, az csak igen kis
+részben becsületes ember, nagyjában csak gyáva, hát hogyan válogatod ki
+az óvatosak közül a becsületeseket?
+
+--Az érzésemmel, az ösztönömmel, meg a tieddel, a mindnyájunkéval.
+Annak, a ki csak gyáva, hiányzik a szeméből a nézésnek az a bátorsága, a
+mi benne van például a te szemeidben. Az ilyen szembe belenézni jólesik,
+eltelik az ember bizalommal. S tiz ilyen megbizható szempár egy asztal
+körül, hogy az ember senkire se gyanakszik...
+
+--Az órádat félted?
+
+--Nem, magamat. Tiszta akarok lenni, s bemocskol, magamtól elidegenít az
+érintkezés is az olyan elemmel, ami nem kedvemre való. Semmim sincs, nem
+vagyok genie, a talentumom se valami tulságos, hát legalább azt az
+értéket akarom nagyra nevelni magamban, hogy becsületesen éltem
+becsületes emberek között. Ilyenformán aztán el tudom képzelni azt, hogy
+az ember mosolyogva hal meg.
+
+--Csak azért?
+
+--Az élet is más. Derüsebb.
+
+--S hol a próba? Végre is, ha az aranynak ki kell állani a próbát, a te
+embereidet is alá kellene vetni valami kisértésnek. A bizalomnak anélkül
+semmi alapja nincs. A szem, ahogy mondod? Hátha hályog borul a szememre,
+már nem vagyok neked elég becsületes ember? Ámbár...
+
+A fiatal ember körülnézett, gondolkozott s kissé kedvetlenül felelt:
+
+--Gondolkoztam a próbán is. Nem is próbán, mert hiszen én bizonyos
+lennék a dolgomban. Hanem tegyük föl, hogy van egy sorsjegyem s én lenn
+vagyok Lovranában, vagy másutt, hiszen ez mindegy, s a kezembe akad egy
+ujság s olvasom, hogy nyertem negyvenezer forintot. Nem jöhetek haza.
+Beadósodtam a hotelben, innen várom a pénzt. De hát most már van
+magamnak is, csak éppen egy megbizható emberre van szükségem, akinek
+elküldjem a sorsjegyet s aki kezeimhez juttatja a pénzt. Hát ugyan kinek
+küldeném itt, mondd? Kire bizhatnám rá ugy, hogy én odalenn ne remegjek
+a pénzemért? Éppen csak hogy megértsd azt, hogy mi az, amire én
+gondoltam, azért hozom fel ezt a példát. Ha tudniillik megcsinálnám az
+én társaságomat, annak küldenem el benne a sorsjegyemet, akinek éppen
+eszembe jutna a neve. Akármelyiknek. S aztán a jobb fülemről ráfordulnék
+a bal fülemre s boldog nyugalomban horkolnék tovább. Például neked
+küldenem, ámbár te itt vagy társaság nélkül is...
+
+A másik ember elgondolkozva nézett reá s lassan, vontatottan kérdezte:
+
+--Nekem?
+
+--Neked.
+
+Hallgattak s végre is az, akinek a czimére majd elindul a sorsjegy, egy
+kis, ő maga előtt is nevetséges szorongással, aggodalmasan egyezett bele
+a dologba.
+
+--Hát jó, hanem ne a házbérnegyed idején. Ilyenkor semmiféle jótállást
+nem vállalhatok. Ha az embert nagyon szorongatják, elkölcsönöz a
+negyvenezerből pár száz forintot. Nem gondolod?
+
+
+
+
+AZ UTOLSÓ ÓRÁBAN
+
+
+Kényelmes uri lakásban, utolsó óráit élte egy asszony. Besüppedt az
+arca, szemei alatt rozsdás foltok ültek a csontokon. Tegnap talán még
+láz, ma azonban már inkább szederjes, zöldes, fakó foltok. Az ágy
+lábánál egy kékruhás ápoló-nővér összegubbaszkodva imádkozott, s ha jött
+az orvos, fölnézett rá, mintha kérdezné: mehetek? Az azonban észre se
+vette. Szórakozottan járt ki és be s valószinűleg hireket vitt ki
+valakinek. A férjnek. A férj egy Kafter nevezetü vállalkozó volt. Kis,
+őszes, igénytelen ember, aki éppen csak ennek az ügynek az elintézésére
+szaladt haza valahonnan messziről, s mintha türelmetlenkedne. Végre is
+van az embernek egyéb dolga is. Töméntelen üzlet, amit mind le kell
+bonyolítani. Egy csomó asszony volt még a szobában. Egy egészen fiatal,
+aki finom csipkekendőbe könnyezett és sokszor emlegette a kedves nénit.
+A férj ilyenkor idegesen nézett oda. Aztán volt ott egy öreg asszony,
+akinek az arcán azonban müvészileg el voltak kenve a ránczok s akinek
+pompás kalapja alól éppen csak egy kicsit szürkébe játszó haj
+kunkorodott elő. Egy másik asszony valami szegény rokon volt. Régimódi
+vikler volt a vállán s minden különösebb érdeklődés nélkül bámult maga
+elé. Őt is a kötelesség hozta ide és sürün nézte az órát, hogy mikor
+szabadul már. Volt ott még egy kis kövérkés nőcske is. Az a férjet
+szerette volna foglalkoztatni, s minduntalan mondott neki valamit és
+mindig igy: kedves Kafter. Ezen diskréten mosolygott az öreg hölgy.
+Egyszer aztán kijött az ápoló-testvér s minden oldalra meghajtva magát,
+átment a szobán. Nyomában az orvos jött s csendet intve a hölgyeknek,
+suttogva beszélt:
+
+--A nagyságos asszonyon már nem segít a tudomány, de talán megkönnyíti
+utolsó perczeit az, ha maga körül látja azokat, akiket szeret. Tessék
+bemenni, de minél kevesebbet beszélni. Ha azonban ő mondana valamit, hát
+jól jegyezzék meg maguknak. Ez fontos néha. Hát ne fárasszák hiába.
+
+A hölgyek egyenkint bevonultak, legutolsónak a szegény rokon maradt a
+sorban. Szőcsné. Kafterné is csak igy hivta. Bágyadtan nézett végig
+rajtuk, amikor letelepedtek az ágy mellé, egyszerre azonban mintha
+érdekelni kezdte volna valami. Előbb csak bizonytalanul révedezett a
+pillantása az öreg asszony feje fölött, de aztán csillogva pihent meg a
+kalapon. Sokáig nézte s mormogott is valamit, amit azonban nem lehetett
+megérteni. Az asszony feléje hajolt s édeskés figyelemmel kérdezte:
+
+--Mit mondasz, kedvesem...
+
+A haldokló a kalapra bámult s elragadtatás és irigység telepedett ki az
+arcára.
+
+--Gyönyörű--rebegte.--Egy kicsit igen is dus...
+
+Ezt egészen tisztán meg lehetett érteni. Szőcsné is odahajolt s aztán a
+kalapra pillantva, valami, cselédhez illendő alázattal igyekezett
+kedvében járni a haldoklónak, amikor igazat adott
+neki.--Csakugyan,--mondta--hanem a nagyságának ilyen kell. Ami sokat
+takar és egy csöpp árnyékot vet az arczra is.
+
+--A másik asszony átbámult az ágy kék selyem paplana fölött s előbb
+meghökkent a váratlan támadásra, de aztán elnézett a Szőcsné feje
+fölött. Összeszorította a fogait s egy hangot se felelt. Közöttük a
+beteg azonban föltámaszkodott a fél karjára s kérdőleg nézett mind a két
+asszonyra. Szőcsnének még mintha intett volna is, hogy csak előre.
+Uszította, mint a harapós kutyát, s megerőltetve a szemeit és az agyát,
+leste, hogy hogyan fog elsápadni a kenőcs alatt is a hiu vén asszony.
+Szőcsné azonban mintha egyebet gondolt volna. Ugy látszik, hogy nem volt
+eléggé tele epével, éppen csak a szegénység mérge ágaskodott benne a
+módosabb ellen. A haldokló asszony arczán látható volt a bosszuság,
+amikor lassan Szőcsné felé fordította a pillantását s látta, hogy az
+körülbámul a szobában s aztán, mintha elszégyelte volna magát, a
+paplanra süti le a szemeit. Elhaló hangon éppen csak annyit sóhajtott
+oda a szép kalap alatt némán figyelő asszonynak:
+
+--Bizony, téged is csunyán megtépett az idő, édesem... S hirtelen
+Szőcsnéhez fordult, és ha nem lett volna végképpen fogytán az ereje,
+talán a hajába markol. Annyira dühbe hozta az, hogy most a jó
+barátnőjének nem mondogatott oda ő helyette. Utoljára. Mert arra, hogy
+bizalmasan csevegve marják egymást, már többé nem lesz alkalom. Bágyadt,
+le-lecsukódó szemei mélyéről káröröm villant elő, még suttogott, maradék
+erejét nagyon kimélve szólott:
+
+--Szőcsné, hajolj ide. Közelebb, hogy halljad. Megemlékeztem rólad a
+végrendeletemben.
+
+Az asszony arcát ellepte az öröm. A másik ebben gyönyörködni látszott, s
+mintha magában mulatva fürkészte volna a nagyszerű hatást. A harmadik
+asszony, a szép kalap alatt, nem figyelt oda. Nem érdekelte a
+végrendelet. Azon mérgelődött még mindig, hogy ez a rongyos asszony, a
+cselédforma, bántani merte. Szőcsné titkolni igyekezett kitörő örömét s
+meghatottan rebegte:
+
+--Te mindig jó voltál, Teréz.--S annyit legalább megengedett magának,
+hogy a betegtől elfordulva, diadalmasan nézzen végig a többin. Talán
+gazdagabb lesz, mint akármelyik. Valamelyik emeletes házra gondolt. Volt
+ilyen a haldoklónak több is. Egyet neki hagyott. Vége a nyomoruságnak, a
+pletykahordásnak, kegyelembarátságnak. A haldokló azonban most már
+eltorzult arccal, vigyorogva suttogott neki tovább:
+
+--Neked hagytam a szürke nagykendőmet. Azt neked ki kell szolgáltatni a
+hagyatékból...
+
+Szőcsné rámeresztette a szemeit, s most már nem türtőztetve magát,
+dühben remegve beszélt bele a haldoklónak még vigyorgóbbá vált arczába:
+
+--Ó, te hitvány személy, te... Hát ezért használtál ki ugy, mintha a
+belső cseléded lettem volna... Ez a jutalom... Ó, te hitvány...
+
+Most a jóbarátnőn volt a sor, hogy közbelépjen:
+
+--Ne izgassa a beteget.
+
+A haldokló asszony ujra felkönyökölt a párnára, s gyönyörködött a
+gyilkos villantásokban, amik a szép kalap alól átjárják a most már némán
+összegubbaszkodott, reménykedésében porig alázott, mozdulatlan fakóarczu
+asszonyt. Megelégedett pilantása mintha azt mondta volna, hogy: no ez is
+megkapta a magáét. Valami azonban egyszerre figyelmeztette arra, hogy mi
+vár reá. Az ápolóné bejött s az ágyhoz csoszogva, ünnepélyes ábrázattal
+szólott:
+
+--A tisztelendő ur itt van.
+
+Az asszony ijedten hebegett:
+
+--Még nem. Még nem.--S valamicskét emeltebb hangon szólott rá a még
+mindig az ágy mellett gubbasztó ócska viklerre:--Szőcsné, adj másik
+kabátot reám. A fodr...--Iszonyu, görcsös köhögés jött rá s a közben
+intett egy elalvó pillantással az ágy mellett a székre, hogy: ott van.
+Szőcsné mint egy masina, lélek nélkül, tisztán csak a megszokás igája
+alatt, segített neki. Lehuzta róla a gyürött hálókabátot, még egy
+szánakozó pillantást is vetett az összehorpadt, nyomorult testre, s
+ráadta a friss kabátot. Azalatt az asszony még körülnézett a szobában, s
+a fiatal leányra tapadt a pillantása. A hang után találta meg. Az
+tudniillik az ágy feje mögé húzódva, még mindig csendesen sirdogált és
+panaszosan suttogott: édes néni... Az édes néni hirtelen végzett vele.
+Még a kezét is fölemelte, s feltartott, átlátszó mutatóujját meglóbázva
+a levegőben, ugy vigyorgott reá, mint az imént Szőcsnére.
+
+--Te se kapsz semmit. Te szeretsz... szer... a nélkül is. Azt mondtad...
+
+A leány oda se hallgatott, csak arcát a tenyereibe temetve zokogott. Az
+asszony felült az ágyban, egy pillanatig meglepetten bámult reá.
+Hirtelen elfordult azonban, mert az ágy lábánál megsuhogott egy ruha.
+Azt hitte, hogy a pap, s rémülten nézett oda. Amint azonban meglátta a
+kis kövérkés, rózsaszin arczbőrü, élettel teli asszonykát, hirtelen
+megváltozott az arczkifejezése. Boszusággal nézett rá, s mint aki még
+tartogat valamit, de már siet, türelmetlenül szólott arrafelé, ahol az
+asszonyka ült:
+
+--Te meg az uramat nem kapod meg.--Pihent, erőt gyüjtött, hogy
+kimagyarázza magát. Levegőért kapkodott. Szőcsné megtámasztotta a
+tenyerével a hátát, s aztán tovább folytatta:--A végrendelet olyan, hogy
+nem kaphatod meg. Csak addig az övé a vagyonom, amig meg nem
+házasodik.--Majdnem megfulladt, s most már alig lehetett érteni a
+szavát.--Értetted?... Pénz nélkül tönkre ... megy ...--Még egyszer
+körülnézett az egész társaságon, s elhaló, de diadalmas hangon
+szólt:--Hogy tetszik? Menjetek... Szőcsné indulj... Emlegessetek meg...
+nem voltam ostoba... Indulj... Csak beteg, de nem ostoba... Menj...
+
+S hátraesett a párnára.
+
+
+
+
+KÉT BOLTOS
+
+
+Egy vidéki városban volt a többek között két bolt. Az egyik modern. Nagy
+tükörablakok mögött két kirakata is volt, mind a kettőben egy-egy
+teljesen felöltözött, mozdulatlan urhölgygyel, a kik a tüll, selyem,
+csipke, vászon rengeteg tömegét taposták. Benn csinos urak szolgálták ki
+a hölgyeket, egy szintén elegáns, de rut embernek a vezérlete alatt. Ez
+az ur apró szemü, a közepesnél valamivel alacsonyabb termetü, nagyon
+szőke, majdnem kenderszinü, ritkás bajuszu, kiálló pofacsontu, nagyfogu
+ember volt. A tulajdonos. Hevessy Valér a neve. Sokat adott a
+nemességére s valami kis leereszkedés is volt a modorában, a mikor
+elszedte az asszonyságoktól a pénzt, s kielégíthetetlen, brutális
+éhséget fejeztek ki a szemei és a széles szája, a miből kissé mindig
+elővillogtak a nagy, lapos fogak. A bolt mintha nem lett volna valami
+igen nagyon szolid. Kicsi volt a két nagy ablakhoz mérve s mögötte a
+raktárban sok volt az üres polcz. Egyszer hirtelenében küldött át a
+másik boltba pár vég vászonért. Csak kölcsönbe, mert--a mint
+izente--délután már megérkezik a vasutról az ő rendelménye is. Ebből pör
+lett. A másik bolt indította, mert sohse kapta vissza a vásznát,--s el
+is vesztette, mert nem volt tanu arra, hogy csakugyan átvittek egyik
+boltból a másikba vásznat.--Hevessy ur azonban nagylelkünek bizonyult a
+másik pör folyamán, a mit tudniillik ő indított a másik boltos ellen
+becsületsértés miatt. Nem kivánta a megbüntetését s ez bizonyos
+megilletődést eredményezett, hogy: lám, ni, csakugyan van benne egy kis
+tisztesség. Ugy áll tudniillik a dolog, hogy akkor már ugy nagyjában
+tisztában volt a város azzal, hogy Hevessy ur nem tulságosan becsületes
+ember. Kimondani azonban nem merte ezt senki. Előzékeny volt, szerény,
+kalapot emelt mindenkinek, választékosan öltözködött, beszélt,
+mosolygott, hát nehéz egy ilyen tökéletes embert olyan váddal illetni, a
+mit bizonyítani nem tud az ember. Akkoriban különben eladó volt a szép
+bolt. Hevessy ur azt mondta, hogy megelégelte a kis várost s miután a
+szomszéd boltost tönkretette, tuladott az üzleten és elhurczolkodott.
+Mondták, hogy talán Pestre.
+
+A másik boltos is utána jött néhány év mulva. Az egészen másforma ember
+volt. Kis, fakóképü, beteges formáju, köhögős. A boltja, mig volt neki,
+szük, alacsony, hosszu folyosó volt, a minek a belső részében nappal is
+állandóan égtek a gázlángok. A boltos vásárokra járó gyolcsos volt
+fiatalabb korában, egy kicsit korlátolt ember, de alapos kereskedő a
+maga kis körében. Hamar betelt azonban a kocsizással, a mi megviselte a
+ládák tetején utazó embert, s mert abban a városban tetszett neki a
+piacz, megtelepedett. Egy kicsit kiterjesztette az üzletét. De nem
+nagyon. Kész toalettekről nála szó sem volt. S boldogult, mig meg nem
+nyilt vele szemben a szép bolt, s el nem hódította a vevőit. Még a
+falusiakat is. A pangás, a szép bolt elleni küzdelem egyszerre letörte.
+Ez már sok volt neki az üzletből. Arról az ideig nem is álmodott, hogy
+eféle küzdelmekben legyen része a boltosnak. Hiányzott a gyakorlatából a
+verseny, s a mint megjelent, leverte a lábáról. Néhány évig még
+tengődött a boltban, pislogó, vizes szemekkel nem látta a lassu
+elmulást, s egyszerre aztán egy hét alatt kiárulta a holmit s egy
+horpadt kézitáskával a kezében feljött ő is Pestre. Ez a város
+tudniillik olyan város, hogy mindenkinek jut benne egy harapás kenyér.
+Odalenn a vidéken legalább ez a hire.
+
+Idefent megint összeakadt Hevessy urral. Egyszer futólag találkoztak az
+utczán, s a kis fakó boltos, a kinek különben Maricsek János volt a
+neve, babonás félelemmel tért ki előle.--Akkor már vége,--gondolta
+magában,--akkor én már nem jutok álláshoz, ha te is ebben a városban
+vagy. Te keresztülhuzod az én kis számadásomat.--S a hogy gyámoltalanul
+visszanézett, látta, hogy egy pillanatra megfordul a másik ember is és
+csunyán vigyorog. Otthon mondta is az asszonynak, hogy találkozott
+Hevessyvel s hogy annak, ugy látszik, jól megy a sora. Hosszu kabát volt
+rajta, meg czilinder a fején, a kezében ezüstfejü bot... Az asszony
+korán megsavanyodott, örökké nyögdécselő szegény kis teremtés volt, a
+kinek azonban egyszerre vad reménység, bizalom villant meg a szemeiben,
+a mikor erről az emberről beszéltek.
+
+--Majd megalázkodnak a hivalkodók. Ne félj te semmit. Majd
+megalázkodnak...
+
+Az embernek forgott valami a fejében, de mintha félt volna kimondani,
+előbb egy kicsit elment az asszony mellől s messziről vizsgálta az
+arczát.
+
+--Nem fogsz megharagudni nagyon, ha mondok valamit?--kérdezte.
+
+Az asszony vállat vont.
+
+--Nem.
+
+--Meg kellene békülni vele. Javamra lehetne. Fölkeresném, elmondanám
+neki, hogy most már konkurrencziáról szó sincs, letört ember vagyok.
+Talán szerezhetne valami kis kondicziót.
+
+Az asszony fölállt s lázfoltok gyultak ki a szemei alatt. Rekedten
+hörgött a hangja, a mint fuldokolva kitört a melléből a rettenetes
+méltatlankodás.
+
+--Ő! Neked! Előbb engem temess el. Te akarsz vele békülni, te, a ki
+tudod, hogy gazember. Erről ne beszélj.
+
+--De édes lelkem...
+
+--Te akarsz kezet szorítani azzal a bitanggal. Te, a ki soha se csaltál
+meg senkit s a kit ő tönkretett. Dehogy. Várd meg, a mig megalázkodik, s
+akkor rugd fel. Hát nincs a férfiban egy csepp becsület se? Még a
+becsületesben sincs?
+
+--Elfogy a pár forintunk, fiam, s aztán mit csinálunk? Valahova csak be
+kell hogy jussak.
+
+Az asszony már nem beszélt többet, csak erősen lihegett és a szemei
+szikráztak. A kis, együgyü ember vállai közé huzta a fejét s elment a
+dolga után. A dolga az volt, hogy kávéházakba járt, mindenféle ügynökkel
+tárgyalt s előlegeket adott nekik. Azok azután másnapra, vagy a jövő
+hétre igértek neki valami biztosat s összemosolyogtak, a mikor ujra meg
+ujra jött a kis, ügyefogyott vidéki s bocsánatot kérve még a széktől is,
+a mit meglökött, kérdezni iparkodott, hogy vajjon nincs-e valami ujság.
+Nem volt. Egyszer azonban az egyik ügynök egy üzletvezetői állásról
+beszélt valami rosz czégnél. Rosen és Stein. Az talán megfelelő lenne,
+ámbár másforma ember kellene oda. Agilisabb... Különben is egyszerre
+tárgytalanná vált a dolog, mert egy másik ügynök közbevágott:
+
+--Az már be van töltve.--A kis, félénken mosolygó emberke felé fordult s
+egy kis szánakozással mondta neki:--Lássa bácsikám, ilyen embernek
+kellene magának is lenni. Olyannak, mint a ki ezt az állást elnyerte.
+Hogy is hivják, ejnye, nem jut az eszembe a neve. Az azt csinálta, hogy
+a mikor megtudta, hogy Rosen, a kitől több függ, mint Steintől, nagyobb
+a részesedése is, hát a mikor megtudta, hogy Rosen bevásárláson van
+Párisban, hát elment hozzá Párisba. A Rosen, hát az, tudja, egy parvenü.
+Annak nagyon tetszett az, hogy ez a jó családból való, elegáns fiu nem
+sajnálta a költséget, s hordozta őt mindenfelé Párisban s beleragadt,
+mint a bojtorján. Ez lett a vége. Élelmesnek kell lenni manapság. Hogy a
+fenébe is hivják, valami magyar nevü ember...
+
+A kis, fakó emberke összegubbaszkodott a székén, s inkább csak hangosan
+gondolkozott, a mikor kimondta ezt a nevet: Hevessy...
+
+--Az, az! Hát honnan tudja?
+
+A boltos mindenkinek meghajolt: azoknak, a kik nyujtották a kezüket,
+kezet adott s csak annyit mondott:--Tudom.--Kimenet azon gondolkozott,
+hogy ő bizony nem szeretne a Rosen és Steinék bőrében lenni. Félt ettől
+az embertől s jól teszi más is, ha fél tőle. Valami tiszteletfélét is
+érzett azonban iránta. Meg nem tudta magának magyarázni azt, hogy egy
+ilyen hitvány lelkületü ember, egy ilyen szegény, nyavalyás, hogy tud
+ennyire boldogulni. Mi az ereje a világban? Lám, ő nem csalt, nem lopta
+el senkinek a tiz vég vásznát, nem esküdött hamisan,--és mégis itt
+kuncsorog az utczán, jóformán a holnapra való kenyér nélkül. Kell valami
+hatalomnak lakozni abban a rongy emberben. S derengett a szegény, kis,
+egyszerü embernek az agyában valami.--Ahá,--mondta--talán a feleségének
+a nagy bátorsága. Persze. Meg hogy határozottan a szemébe tud nézni az
+embereknek, holott, ha csak egy kis szemérem volna benne, hát el
+kellene, hogy bujjék előlük. Ez az, a mi pozicziót biztosit számára és
+mindig az arra érdemesebbek, de ügyetlenebbek rovására.--S a szegény,
+kis szürke ember ebben a pillanatban keserves irigységgel gondolt arra a
+másik emberre, a ki egyszerre csak előtte termett az utban. A vedlett
+kis boltos meghökkenve bámult föl reá.
+
+Az csunyán vigyorgott s mintha csak tegnap váltak volna el egymástól és
+pedig barátságban, bizalmasan hunyorgatva szólott le rá:
+
+--No, hát még mindig semmi? Állás után jár, ugy-e? Nehéz dolog. Sok a
+munkanélküli ember. Csupa jó erő. Hát sehogyse megy a dolog?
+
+A kis boltos hebegett.
+
+--Sehogy.
+
+Az előkelő uriember megfogta a karját s kedélyeskedve biztatta:
+
+--Majd csak akad valami. De, ha minden kötél szakad, hát nézzen el
+hozzám. Egy ötforintocska mindig akad. Isten áldja meg.
+
+Gyorsan otthagyta, s az ügyefogyott kis boltos tátott szájjal, sápadtan,
+aztán meg a kopott hajáig kipirulva bámult utána. Még kiabálni is
+megpróbált, hogy: hallja, hallja!--de csak ártikulálatlan hangok jöttek
+ki a torkán. Ugy fojtogatta a düh, hogy lekapta a fejéről a kalapot s
+föltépte az inge gallérját. Attól félt, hogy mindjárt megfullad.
+Figyelni kezdtek rá az emberek, s egy hordár a karja alá nyult, hogy el
+ne essék. A fulladozó ember halkan szólott:--kocsit. Csak a kocsiban
+szedte össze magát valamennyire. Elhatározta, hogy otthon nem szól
+semmit, hanem majd este, a mikor ujra találkozója van egy ügynökkel a
+kávéházban, levelet ir annak az embernek. Elmondja a véleményét az ilyen
+eljárásról. Megmutatja, hogy a tönkrement embernek is van önérzete...
+Egész este volt egy kis borzongása, de azért elment a kávéházba. S mig
+az ügynökre várt, egy levélpapir felett mindenfélét kigondolt, a mit meg
+kellene irni. Azonban nem jutott hozzá, mert ismerősök jöttek.
+Körültelepedték az asztalt. Az egyik mindjárt ő hozzá kezdett beszélni,
+s látszott az arczán a becsületes megelégedés, hogy a sok előleg fejében
+most már talán mégis hozzásegíti valamihez ezt a szerencsétlen embert.
+
+--No, bácsikám, hát ha ismeri azt a Hevessyt, most üsse a vasat. Ő az ur
+a czégben. Nagy czég, ott kell ember bőven. Ha valami szerényebb
+munkakörrel megelégszik, ott akad hely. Ha most nem, egy-két hét mulva.
+Stein ki van dobva, Rosen kifizette, s most ez a másik lett társ az
+üzletben. S ahogy én látom, hát kimarja ez Rosent is. Valami aféle ember
+lehet.
+
+A kis boltos bódultan, tántorogva ment haza. Mintha részeg lett volna,
+tétova, zavaros pillantással nyitott be a szobába otthon. Az asszony
+ijedten sietett eléje, s leültette egy székre.
+
+--Mi a bajod? Az Istenért...
+
+Aztán egyszerre azt hitte, hogy fölfedezte, hogy mi a baj. Fanatikusan
+ragaszkodott magában ahhoz, hogy mindennek, nyomoruságnak, csapásnak,
+betegségnek az a bizonyos egy ember az oka, s szilaj gyülölettel kezdett
+róla beszélni.
+
+--Ő! Megint találkoztál vele? Bántott. Ne törődj vele. Majd megalázkodik
+a felfuvalkodott, s akkor köpjél a szemébe. Csapd pofon... Csak várj...
+
+A kis boltos bágyadtan mosolygott, s pihegve, fáradtan felelt:
+
+--Csakhogy én azt már nem igen érem meg. Olyan sokáig nem várhatok.
+
+
+
+
+TERCSA NÉNI GYERMEKET NEVEL
+
+
+Kártyáztunk az ebédlő asztal mellett. Valaki azt mondta: kvint, kontra.
+A többi kérdezte: mi? A valaki most már nagyot kiáltott: kvint,
+kontra.--A kiabálásra azért volt szükség, mert a gyermekszobából
+kiindulva s aztán szerteáradva rettenetes lárma töltötte be a lakást.
+Féktelen, vad topogás, ének, közben a _Talpra magyar_-ból egyes
+töredékes sor, a mint egy már nagyobbacska fiu harsogta: esküszünk,
+esküszünk. Közös erővel pedig egy lapjával lefelé fordított asztalt
+toltak jobbra-balra a szobában. Az automobilt. A ki a mulatságból
+kirekesztettnek érezte magát, egy tömzsi kis fiu, sírt.--Az anyjuk azt
+mondta, hogy ő már nem bir velük. Erre fölkelt az asztal mellől a
+nagyapjuk s most már ő is kiabált odabenn. Aztán egy szintén szigoru
+nagybácsi is. A gyermekek pedig csak egymással törődtek. Kiszaladtak,
+egyik a varrógép tetejére mászott valami czérna-karika után, a másik az
+ágy alá bujt be, kettő pedig az ebédlő asztal körül megüresedett
+székekre telepedett le. Egy kis parasztlány, a kinek a hasa fölött,
+majdnem a mellén vékony pertlivel volt megkötve a köténye, közönyös
+arczczal, inkább csak megszokásból lamentált:--Tessék bejönni pubika, ne
+roszalkodjék Bözsike! S benn a gyermekszobában egymásra bámult a magára
+maradt két szigorú ur.--Nyilvánvaló, hogy ez az egész terület a
+gyermekeké. Mi csak megtürt lakók vagyunk rajta. Az élet, a gondatlanság
+az övék.--S ezt nem tudjátok, ti vének?
+
+Hátradültem a széken s egy pillanatra lehunyva a szemeimet, eszembe
+jutott Tercsa néni. Teréz, a kit nálunkfelé a többek közt Tercsának is
+beczéznek.
+
+Testvére volt egy nagybácsimnak, a kinek Rendes György volt a neve.
+Falusi kisbirtokos volt s a mi a falu berendezésében szokatlan, nem a
+főutczán volt a háza, hanem egy, a főutczát derékszögben keresztező
+mellékutcza végében. Olyanformán, hogy az ut a kapuján át bevezetett az
+udvarra, mint valami szőnyeg, a mi az előszobában indul meg s az
+ebédlőben tünik el. Az udvar nagy sivár terület volt, amin kedvetlenül
+bódorogtak a kutyák. Szeszélyesen volt beépítve. A kapuval szemben
+főépületnek állott a csür, a mit azonban inkább kocsiszinnek használtak.
+Ebben rendkivül nagy, rugó nélküli ernyős kocsi állott, a mibe azonban
+akkor volt utoljára ló befogva, a mikor Enyedről hazavitte a
+kocsigyáros. A nagybátyám ökörfogattal utazott Kolozsvárra, Fehérvárra,
+vásárokra, meg látogatóba is és rendesen olyanformán, hogy a hosszu
+szijostort a nyakába kanyarítva, az ökrök mellett sétált. Néha elővette
+azonban Vergiliust és olvasott belőle. Egyébként a _Hármas kis tükör_
+czimü könyvet is olvasgatta s nekünk is gyakran ajánlotta, hogy ne
+hanyagoljuk el az irodalmat. Ma is őrzök egy csiziót, az ajándékát. A
+kocsit azonban tyukok, csibék használták nyugalom idején, s ha valami
+utra elhatározták magukat a bátyámék, hát nemcsak alaposan le kellett
+tisztogatni, hanem ki is kellett füstölni. A csür mellett voltak az
+istállók, három is, s mintha füst szállott volna fel belőlük, ugy
+párállott az aljukon az esztendők óta föl nem takarított trágya, a miből
+a küszöbök alatt büzös fekete lé folyt ki az udvarra. Gyönge, valamiféle
+rendszerekkel, de rosszul táplált ökrök tántorogtak ki meg be az ajtón,
+sovány tehenek s azóta se láttam olyan komor borjukat, a milyenek
+ezeknek a tőgyét bökdöstek. Ezek mögött az épületek mögött óriás
+szérüskert terült el kis boglyákkal, a melyek közül némelyeket feketére
+pörkölt az idő. A lakóházba külön sövénykerítésen át lehetett bejutni és
+pedig a kaputól balra kanyarodva, virágágyak között, a melyeknek azonban
+már csak a formájuk volt meg. A házban három szoba volt, de csak egyet
+használtak belőle arra, hogy benne lakjanak. Abban volt két ágy egymás
+végtében a fal mellett, egy asztal, a minek a tetejét ketté lehetett
+nyitni, a falnál egy végighasadt tükör alatt lócza s az asztal körül pár
+szék. A másik két szobát állandóan bebutorozni készültek s többször el
+is jutottak már odáig, hogy a városokban, a hol megfordultak, néztek
+butort. Egyszer megnézték különben a ház zsindelyfödelét is, azon a
+tájon, a hol a konyhába becsurgott a viz, de annak a kijavítása is
+annyiba maradt. Minden annyiba maradt, mint a hogy valahol, még
+gyermekkorában félbemaradt ember volt a bátyám is. A felesége
+hozzáalakult az évek folyamán. Három testvére volt. Az egyik elkerült
+valamerre, talán Oláhországba. Egy molnárhoz ment volt férjhez, a ki
+legutóbb Galaczról irt ezelőtt harmincz esztendővel valami hagyatéki
+dologban. Nem válaszoltak neki s ő se erőszakolat a dolgot. A másik két
+testvére leány maradt.
+
+Már abban az időben, a mikor engem a bátyámhoz küldtek vakácziózni,
+lehettek negyvenesztendősek. Két-három év volt köztük a különbség.
+Külön-külön laktak, mindegyik a maga birtokán, közelben azonban, az
+egyik jobbra, a másik meg balra a kis utczától és sürün ellátogattak a
+bátyjukhoz. Naponkint körülbelül ötvenszer. Az is megesett, hogy csak
+jött valamelyik, körülnézett s miután meggyőződött arról, hogy legutóbbi
+látogatása óta semmi változás se adta elő magát az udvarban, szó nélkül
+távozott. A kapuban találkozott a másikkal; bár nem voltak haragban,
+köszönés nélkül mentek el egymás mellett. Láthatólag unták magukat. A
+fiatalabbik, a kinek--ha jól emlékszem--Zsuzsa volt a neve, megpróbált
+embert szólani unalmában. Mindenféle történetekbe belekezdett, de a
+második mondat közepén fölállott s kemény lépésekkel távozott; s miután
+megfordult otthon s figyelő, bár kissé merev pillantással körülnézett az
+udvarán, ujra visszajött. Megnézte a csür nyitott kapuját, sarkon
+fordult és megint elment. Magas, száraz, laposmellü lány volt. Nagy
+lábai és kezei voltak s aránytalanul hosszu, sovány karjai, a melyeket
+menetközben ugy lóbázott, mint a katonák. Mindig egyenesen, egy kicsit
+hátradülve tartotta magát, nagyokat lépett s kiabálva, hadarva beszélt.
+A nézése nagyon határozott volt, majd átszurta az embert, azonban
+jobbra, balra, mindenfelé kapkodta a pillantását, tehát semmi határozott
+kifejezésre nem tudott jutni. Az ajtókat keményen bevágta maga mögött. A
+bátyja gyerekeit állandóan rekczumozta. Ő azt mondta, hogy: kordában
+tartja őket. Azok pedig mosolyogva néztek végig rajta s már ott
+tartottak, hogy ki se nevették. Számba sem vették. Ha az utczaajtó
+nagyot pattant, oda se néztek. De még a kutyák se. Tudták, hogy ki jön.
+Pár nap alatt kiismertem a viszonyokat én is.
+
+Egyszer valami nyolcz krajczárról volt szó. Nem emlékszem, hogy miért.
+Talán loptuk a pénzt, de az is megeshetett, hogy találtuk vagy talán
+éppen csak volt valahogy nyolcz krajczárunk. A summa fele egy nagy vörös
+négykrajczáros pénz volt, erre biztosan emlékezem. Mintha most is
+érezném a tenyeremen a nagy kerek pénzdarab bevágását, a karikát, a mit
+a tenyerembe nyomott, ahogy szorongattam. Azt hiszem, hogy a költekezés
+keltette föl a figyelmét. A többiek azonban, beleértve a másik nénit is,
+a csöndest, megelégedtek egy kis lomha hümmögéssel. Tercsi néni azonban,
+ha már egyébért nem, jövőnk érdekében tisztába akart jönni a dologgal. A
+boltba nyargalt, verte a pultot, kidülledt szemekkel hallgatta végig a
+kis vörös zsidót, a ki előadta, hogy mi mindent vásároltunk, s rohant
+vissza. Az utczaajtó olyat csattant mögötte, hogy az oszlopfa a kilincs
+felőli oldalon egyet biczczent, mint a sánta ember, s aztán helyreállott
+mint a jó katona, a ki még betegen is egyenesen megállja a posztját.--A
+hogy igy helyrebillent az oszlop, elfoglalva régi helyét a már kitágult
+gödörben, az nekem nagyon tetszett. Azt néztem, mig mint a szélvész,
+elrohant mellettem Tercsa néni. S rémítően kiabált, visított. Egy-egy
+dühroham végén szoknyáit szerteterpesztve, fáradtan dült neki a
+sövénynek. Azt hajtotta, hogy mindnyájan az akasztófán fogunk meghalni.
+Nem vett azonban időt magának arra, hogy kifejtse az alapot is, a mire
+ezt a következtetését fölépítette. Perdült egyet s hadonázva, mintha
+cséphadaró lenne mind a két karja, a kendő alól kilengő őszes tincsekkel
+megint nekivágott az utczának. Az embereknek odakiabálta utközben, hogy
+miről van szó. A papnak is, a ki éppen arra jött. Az utcza végéről,
+mielőtt befordult volna a maga utjára, visszakiáltott:--megirom
+anyádnak.--Már mint az én anyámnak. S visszavánszorgott. Az egyik fiu
+figyelmeztetett, hogy: ni, hogy lóg a köténye.--Az bizony csakugyan
+eloldódott valahogy s rajta taposott, a mikor ujra bevágta maga után az
+ajtót, az udvar kövezetén termett s kiabált:--Ide gyere! Kitekerem a
+nyakad! Ide gyere! A mikor senki még csak oda se hallgatott, az égre
+dülesztette a szemeit és körülbámult, mintha arról akarna meggyőződni,
+hogy nem sülyedünk-e? Nem. Erre uj bizonyítékokért nyargalt s az ajtóból
+visszakiabált: semmit se használ a tagadás.--Nem használ!
+
+...Fölnézek körül a szobában. Nagy nyargalás. Az élet vulkánja pirosra
+fösti az arczocskákat. Kis lábacskák botorkálnak körül a szobában,
+fürgén, bár esetlenül, hogy az ember mindig attól fél: no, most töri
+össze magát. Székek hátába bonyolódik bele a gyeplő, felköltik a
+nagyapjukat, a bácsit, az anyjukat, félrelökik az utból a foteleket,
+foglalkozást adnak a tétleneknek, rikoltoznak, mintha mértföldeket
+kellene átkiáltaniok s tátott szájjal bámul egy a nagyobbacskák közül, a
+mikor az anyja magyarázza neki, hogy mi is ott vagyunk.--Az ám,
+csakugyan. Inkább csak szokásból én is kiáltok egyet, hogy: csend
+legyen! s mosolygok azon, hogy micsoda nevetséges figurák vagyunk mi
+nagyok. Nekik tudniillik, a kiknek a világát a mienkhez akarjuk
+idomítani. Olyan szánalmasak, mint a milyen Tercsa néni volt, a mikor
+gyermekeket nevelt.
+
+
+
+
+LOGIKA
+
+
+Egy Róza, Sugár Róza nevezetü leány volt alkalmazásban egy budapesti
+boltban. Kishirdetés révén jutott be. A kishirdetésben tudniillik az is
+állott, hogy: ajánlatok fényképpel kéretnek... s a lány harmadnapra már
+megkapta a czég levelét, hogy jöhet. Gyönyörü lány volt tudniillik. Nem
+mozgó szépség, hanem inkább kasszába való. Trónra. A kassza fekete
+márványlapja fölött s mögötte a tükörben méltóságosan érvényesültek
+gömbölyü vállai, lágy, alabástromos fehérségü nyaka s gömbölyü, a bluz
+alatt minden mozdulatára, még a lélekzetvételére is ingerlően ringó
+keblei. A haja fekete volt. Nem is fényes, hanem olyan komor fekete,
+mint a szén s rögtön a haj alatt befoglalva a hatalmas, nehéz, de puha
+keretbe--olyan fehér és tiszta volt az arcza, mint a frissen hullott hó.
+A szemei nyugalmas, mély pillantásuak voltak, szája kicsi, husos--s
+éppen csak a homloka kissé nyomott.--A szép lány jelenlétét határozottan
+észre lehetett venni a bolt forgalmán. Sok fiatal ur jött s nyakkendőket
+vásároltak, meg keztyüt s a pénztárra pislogva válogattak. Az is
+megesett, hogy a segédek elbámészkodtak rajta s este a két főnök
+egyformán törte magát azon, hogy ő számoljon le a lánynyal. Olyankor már
+vártak rájuk a feleségeik s gyönyörü kalapjuk alul gyilkos pillantásokat
+vetettek a lányra. Az üzlet azonban gyönyörüen ment, s ha volt benne
+része a lánynak, hát kár lett volna kiüldözni a boltból.
+
+Ugyis elég hirtelen ment el, alig valamicskét több, mint egy esztendővel
+azután, hogy belépett. A pénztár mellett, a hosszu bolti asztal
+folytatásaképen magas iróasztal állott s e mellett délutánonként egy
+fiatal ember dolgozott. Rengeteg foliánsokban elkönyvezte a sok
+mindenféle üzleti tételt s pihenőnek egy-egy pillanatra lenézett a
+lányra. Az érezte, hogy valami átmelegíti a fejebubján a haját s előbb
+egy kis bosszusággal, azután meg mindig barátságosabban pillantott fel a
+fiatal emberre. Az tudniillik olyanforma ember volt, a kihez nőül lehet
+menni. Komoly, munkás, jó jövedelmü. Ha ez érdeklődik iránta, az nem
+afféle kedélyeskedés, a mit végbevisznek a kassza előtt más fiatal urak.
+Az efféle ember ugy szerelmes, hogy mindjárt jön a házassági ajánlattal
+is, hogy: kisasszony, ennyi a jövedelmem, nem vagyok gazdag, de a
+feleségemet tisztességgel el tudom tartani--és efféle.
+
+Egy este a fiatal ember a magas asztalról egy sokrétbe összehajtogatott
+czédulát ejtett le a pénztár márványára s a könyvre hajolva, félszemmel
+nézte, hogy mit szól hozzá a lány. Az sokáig szorongatta a papirt s
+megilletődve, lassan bontotta ki. Az volt ráirva:--Kisasszony, kérem
+szépen, várjon reám a zárás után. Valamit szeretnék mondani, a mi talán
+mindkettőnkre nézve fontos.--A lány zsebretette a levelet s konokul
+elfordult az iróasztaltól. Később, a mikor már elment a kalapja után is
+és látta, hogy a fiatalember könyörögve pillant rá, odasúgta neki:--ma
+nem.
+
+Kimenve a boltból, már megbánta, hogy elszalasztotta a mai napot, hanem
+aztán idegenkedve gondolt arra, hogy ennek az embernek legyen a
+felesége. Egy ilyen bolti embernek. Még valami államhivatalnok is
+akadhat, vagy orvos, vagy mérnök, azok közül, a kik az üzletbe járnak.
+Igen közönséges ember egy ilyen könyvvezető, a kit a multkor is csunyán
+összeszidott az egyik főnök. Hogy türheti ezt el egy férfi? A hogy
+lassan ment az utczán, megállapodott abban, hogy ő pofonvágta volna a
+főnököt, s ha egy falat kenyere sincs másnapra, hát akkor is pofonvágta
+volna. Erre az emberre pedig többé rá sem néz.--Másnap azonban az övé
+volt az első pillantása s a mikor egy pillanatra egyedül maradtak az
+ablak mellett, hirtelen rátámadt a fiatal emberre:
+
+--Miért türi, hogy ugy bánjék önnel Frank? Hogy kivánja akkor a más
+becsülését?
+
+A fiatal ember lassan, komolyan felelt:
+
+--Magáért türöm. Nem akarom elveszíteni az állásomat, mert akkor nem
+mondhatom el magának azt, a mit mondani akarok.
+
+--Ugy?
+
+--Nem találta ki?
+
+A lány halkan s egy kicsit bután felelt:--Nem.--Hát azért?--Este pedig
+egy pillanatra ráhajolt az asztalra s belesugta a nagy könyvbe:--várom.
+
+Künn találkoztak. A fiatal ember szó nélkül a karját nyújtotta s
+szorosan összefogózkodva s hallgatagon élvezve az egymás közelségét,
+czéltalanul járták az utczákat. Észre se vették, hogy messze kimentek a
+külvárosba, csupa apró ház közé. Mintha valami vidéki városkában lettek
+volna. Porondos uton mentek, zizegő fák alatt s egy kis ház előtt
+leültek egy padra. A férfi itt kezdte elmondani azt, hogy mennyi a
+jövedelme, s hogy nem gazdag, s a leány belekapaszkodott a karjába s
+lassan a vállára hajtotta a fejét. Most már érezte, hogy ez az ember
+lesz az ura. Ugy kell ennek lenni és arravaló ember, derék ember, s
+lassan, lassan fölemelte a karját, hogy magához ölelje.--Ebben a
+pillanatban valaki kicsapta a fejük fölött belülről az ablakot s egy
+korsó viz ömlött a nyakukba. A hogy fölugrottak, benn iszonyu röhögés
+támadt. Többen is lehettek a szobában, férfiak, asszonyok vegyesen.
+
+A fiatal ember éppen csak az arczát törülte végig a kezével s egy
+rántással lehuzva a válláról a leány kezét, az ajtó felé indult. A pár
+lépés alatt, mig elérte a kaput, gondja volt a lányra is.--Várjon csak
+itt, majd megtanítom a bitangokat.
+
+A lány azonban nem maradt el mellőle. A kabátjába kapaszkodott s
+könyörgött neki:--Csak nem teszi ki magát effélének! Ki tudja, hogy
+hányan vannak. Ne kezdjen ki velük. Ha szeret, hát nem teszi koczkára az
+életét ezekkel a gyalázatosakkal szemben... Akkor már eléje került s
+elállotta a kaput. Fennről kiabáltak:--Hát gyere be! Gyere, ha mersz. A
+lány meg most már a férfi mellére dült, magába olvasztotta az ölelésével
+és sugdosott neki:
+
+--Nem megy. Akasszák föl magukat! dehogy megy. Meg kellene engem verni,
+ha hagynám, hogy maga ezekkel kikezdjen. Az ilyennek kése is van. És
+aztán mi lesz velem? Az imént mondta, hogy feleségül akar venni, hát
+akkor beleszólhatok.... Jöjjön, jöjjön...--Huzta magával s a férfi
+megindult. Nagyon lihegett s kedvetlenül ment a lány mellett, a ki még
+mindig beszélt neki. Benn a városban, a ház előtt, a hova a lány
+fölment, kissé már megcsillapodva azt mondta, hogy csakugyan jobb igy.
+De mennyivel jobb.
+
+Melegen, kissé elérzékenyülve szorongatta a lány kezét.
+
+--Maga nélkül valami komisz verekedésbe kerültem volna. Az ember mérges,
+ha inzultálják...
+
+A lány hosszan nézett végig rajta s aztán egy kis keserüséggel mondta:
+
+--Azért nem ártott volna végigverni rajtuk. Ha az embert bántják...
+
+--Akartam.
+
+--Akart? Mi az? Azt is láthatta, hogy engem is bántottak. A ruhám csupa
+viz s azok a rongyosok még most is röhögnek. Bizonyosan röhögnek...
+
+--Arról már nem tehetek.
+
+--Nem? Hát mért nem forrasztotta a torkukra? Ha meghátrál előlük...
+
+A fiu tátott szájjal bámult rá, s azután, mintha hirtelen megütötték
+volna. Hebegve beszélt, most már igazán nem tudva azt, hogy voltaképpen
+mit akar tőle a lány.
+
+--Én? Hiszen nem bocsátott be a házba... Elhuzott. Ugy megölelt, hogy
+mozdulni se birtam. Azt hittem, hogy szeret, hogy attól fél, hogy valami
+bajom támad, s ha mentem magával, hát az csak azért volt, mert olyan
+nagyon kért...
+
+A lány idegesen, gonoszul kaczagott:
+
+--S ez persze jó volt magának. Megkimélte a a bőrét. Jó bőr, ha mindent
+eltűr...
+
+--Ne bántson. Meg fogja bánni, ha igazságtalan. Belekapaszkodott a
+karomba. Nem igaz.
+
+--Hát el kellett volna, hogy lökjön. Oda kellett volna vágni engem a
+falhoz s berohanni a házba.--Ilyen hősből nem kérek. S hogy ne is lásson
+többet, hogy ne legyek örökös szemrehányás magának azért, hogy ilyen
+gyáván viselte magát, hát nem maradok többé abban a boltban. Maga csak
+türje, hogy Frank lemarházza hölgyek jelenlétében, maga csak türjön
+mindent, maga arra való; hanem nékem ilyen ember nem kell.
+
+A férfi a lányra bámult, s elkényszeredetten vont vállat. Bennről pedig
+hallatszott a csoszogás, hogy jön a házmester, kinyitni a kaput.
+
+
+
+
+ÁT KELL DOLGOZNI A KÖNYVET
+
+
+Klein Efraim rabbinus urhoz beszaladt a gyerek az udvarról s mondta,
+hogy uri asszonyság jön. Délután volt. A rabbi a vadszőllős verandán ült
+s hirtelen magára kapta a kabátját. Bor volt előtte az asztalon s egy
+másik üvegben talán még egy ujjnyi savanyuvíz. Az asztal körül három
+hosszulábu, magas gyerekszék is volt s ezeknek a székeknek a tájékán
+pecsétes, maszatos volt az abrosz. A vendéget végigkisérték az udvaron a
+gyerekek, de aztán, a mikor az apjuk eléje ment a veranda lépcsőjére,
+otthagyták. Az asszony fiatal volt, magas termetü, gömbölyü vállú, telt
+karu, fehér husos, lágy nyaku és szép asszony. Egy kicsit, alig
+észrevehető átsuhanásban hamiskásan mosolygott, a hogy körülnézett ezen
+az egészen idegen helyen s mintha ugy pillantott volna hátra a kapu
+felé, hogy visszafordulni volna kedve. Bár az egész megjelenése elárulta
+az asszonyt, a kinek az otthonában egész csomó gyereket sejt az ember,
+volt valami tartózkodás a fellépésében. Zavartan nézte a rabbit s ugy
+ült le az odakinált székre, mint a ki nem biztos abban, hogy vajjon
+helyesen cselekszik-e vagy nem. Sötét, nagy, egy kicsit bágyadt szemeibe
+az a nyugtalanság telepedett bele, a mivel a kézen vezetett gyerek bámul
+utánunk, ha hirtelen elbocsájtjuk s egyszerre csak egyedül marad az
+uton.
+
+--Parancsoljon nagyságos asszony--mondta a rabbi s maga is leült a
+vendéggel szemben.
+
+Az asszony mosolygott. Azon mulatott, hogy idejött s most nem tudja
+elkezdeni a mondanivalóját. Egyszer aztán nekivágott.
+
+--Hajdu Dávidné vagyok. Ugy berontottam tisztelendő urhoz, mint egy
+fergeteg.
+
+--Dehogy, dehogy...
+
+--Hanem egy kérdésem van s ma már nem akartam tovább halogatni... Hát
+hirtelen felkészültem s itt vagyok. Nyolcz éve vagyok asszony. Négy
+gyermekem van. Az uram hivatalnok s nem valami kényelmes
+államhivatalban, vagy a fővárosnál, a hova--a mint tetszik tudni--nem
+igen engedik be a zsidó embert, hanem magánvállalatnál s tessék elhinni,
+hogy reggeltől késő estig kell neki dolgozni, hogy azt a szerény, de
+tisztességes polgári megélhetést biztosítsa számunkra, a miben élünk. A
+drágaság nagy, a gyerekek nőnek, mindig több és több kell s mindig több
+és több szükségünk van az én szegény uramnak az erejére. Ebben a
+dologban jöttem...
+
+A férfi nagyot nézett.
+
+--Ebben? Én ilyen irányban nem igen lehetek segitségére...
+
+Az asszony naiv, nagy bizalommal nézett rá.
+
+--Dehogy nem! Sőt ebből az esetből kifolyólag segithet másokon is.
+Ilyenforma asszonyokon, a milyen én vagyok. Ugy áll tudniillik a dolog,
+hogy én, a mint itt lát tisztelendő ur, nagyon vallásos asszony vagyok.
+Tudom, hogy ez manapság szokatlan. Uri nő is, fiatal is, csinos is--nem
+igen szokott előállani ezzel. Nem teszi ki magát annak, hogy
+lemosolyogják. Én azonban nem sokat törődöm ezzel, hanem belekapaszkodom
+az Istenbe, hogy el ne hagyjon valahogy--mindenbe, mert gyámoltalan
+vagyok, nem tudok eléggé a magam lábán járni, hanem legkülönösebben az
+Istenbe. Az atheistáknak pedig, a kik körülvesznek, mert hiszen manapság
+jóformán az egész világ templomkerülő, hát azt mondom nekik, hogy csak
+hagyjanak meg engem a hitemben. Nekem az bizodalmat ad még az olyan
+nehéz órákban is, a mikor például anya lesz az asszony.
+
+--Mindenesetre, mindenesetre...
+
+--Csak azért mondom ezt el olyan hosszadalmasan, hogy tessék megismerni
+engem. Ilyen vagyok. Gondolkozás nélkül elfogadom mindnyájunk felett
+állónak az Istent s minden este imádkozom. Az ön könyvéből, a minek az a
+czime, hogy: _Az áhitat könyve_. Nagyon szép könyv. Kivülről tudom--s
+világért se higyje azt, hogy meg akarom kritizálni. Egyéb könyvet igen,
+hanem az imakönyv... Azt nem szabad... Éppen csak föl akarom hivni a
+figyelmét arra, hogy az én édes uramról, mert én csak a magam dolgát
+tudom, hát róla beszélek, hogy az én uramról igen kevés van beleirva a
+könyvbe. Kérem, ez az ember reggeltől késő estig fárad érettünk, néha
+utazik is üzletileg, vonatról le, vonatra föl, s mégis csak annyi van ez
+imádságban, hogy:--családunk fentartóját tartsa meg erőben érettünk
+küzdeni.
+
+--Ne volna több?
+
+--Nincs. Tessék megnézni, egy sor sincs több. Ez pedig csak kevés.
+Sokkal többel tartozunk neki. Nekem eleinte fel sem tünt a dolog.
+Elmondtam azt, a mi a könyvben van s azzal már aludtam is. Hanem egyszer
+hazahozzák az én uramat az irodából. Kocsin, mellette ül a könyvvezető,
+velük szemben egy gyakornok s támogatják fölfelé a lépcsőn. Nyolcz hétig
+feküdt betegen.--Hát ez mi?--gondoltam.--Az én uram beteg? Hát ez hogy
+lehet?--Azután rémitő sok átvirrasztott éjszaka után előveszem ujra a
+könyvet s olvasom s egyszerre látom, hogy ez az egy sor bizony kevés.
+Egy asszony, a ki a gyermekeit, az otthonát, az egész világát az urának
+köszönheti, hosszabban kell hogy imádkozzék érette.
+
+A férfi mosolygott s ezen egy kicsit megbotránkozott az asszony.
+
+--Ne tartson butábbnak, tisztelendő ur, mint a milyen vagyok. Tudom,
+hogy idegen világ az, a miben élek, de megmagyaráztam, hogy én a
+gyöngeségemben csak akkor kaphatok valami kis erőre, ha nem engedem
+kizavarni magamat a hitemből. S tessék elhinni, hogy hiányos a könyv.
+Nem mondom én azt, hogy azért lett beteg az uram, mert csak azt az egy
+sort imádkoztam érte, de talán _azért is_. S azóta én már ki is
+okoskodtam. A mikor ahhoz a fösvény sorhoz érek, leteszem a könyvet az
+ágyra, behunyom a szemem s elmondok én mindent az uramra nézve, a mi még
+benne kellene, hogy legyen a könyvben. Hanem hát mindenki nem jön rá
+erre s én is drágán tanultam ki, hogy mi a baj.
+
+A férfi most már nem mosolygott, hanem olyan meglepetés rögzött meg a
+szemeiben, mintha valami más világrészből való asszony ülne előtte. Ugy
+látszik, hogy nem képzelte el, hogy igy is tudnak még imádkozni, s
+valami megmagyarázhatatlan belső ijedtség szállotta meg. Arra gondolt,
+hogy ha most valaki összeméri őt ezzel az asszonynyal, ha hirtelenében
+előkerülne valami olyan apparátus, a mivel összehasonlításokat lehet
+tenni a hit dolgában, hát az asszony mögött maradna. Mintha félt volna
+ettől az asszonytól, gondolatban önkénytelenül is elhuzódott tőle s
+türelmetlenül várta, hogy elmenjen már.
+
+Az asszony békétlenkedni kezdett.
+
+--Vagy kérem, jól esnék-e önnek, ha a felesége ezzel az egy sorral
+imádkoznék önért? Ezeknek a gyerekeknek az apja, az ő ura ettől a sortól
+várna mindent... Hát nem kevés ez? Nem?
+
+--De igen, csakugyan...
+
+--Ugy-e ir még hozzá?
+
+--Igen, igen, nagyságos asszony, átdolgozom a könyvet.
+
+Az asszony már fölállott, bucsuzott, s boldog nyugalomban indult
+hazafelé.
+
+
+
+
+SÖTÉTSÉG
+
+
+Tanár ur! Nem azért jöttem önhöz, hogy tréfálkozzék velem. A mit gondol,
+azt mondja ki nyiltan, őszintén, himezés-hámozás nélkül. Ha ép az eszem,
+hát ép, köszönöm, ha nem az, az se ejt kétségbe, el vagyok készülve rá.
+Majd elmegyek valamerre hidegvizre, kikuráltatom magam, mert valami
+nehéz nem lehet a betegségem. Soha maniatikus hajlamaim nem voltak... De
+igen, mégis egyszer, ez is inkább komikus, de ön előtt nem akarok
+elhallgatni semmit. Egyszer azt hittem, hogy üldöznek. Már nagy deák
+voltam, hetedik vagy nyolczadik osztályos... Különben mit tartozik ide
+az egész.
+
+Hogy mondjam? Hát mondom, ha tetszik, de megzavart az, hogy a tanár ur
+olyan furcsán néz reám, mintha igazán kételkednék a józanságomban.
+Sohase iszom. Nehogy azt higyje, hogy kapatosan jöttem ide. Az a
+história, hát az ugy volt, hogy valami tömegbe keveredtem az utczán.
+Emlékszem, nagyon sokan voltak, tán ezeren, vagy még többen kiabáltak,
+hadonáztak botokkal, néha megzörgött egy-egy bevert ablak; hogy mit
+akartak, azt már nem is tudom. Aztán jött egy csomó rendőr, meg katonák
+is, lőttek, mi szétszaladtunk s ész nélkül rohantam be a gimnáziumba,
+hátra-hátra nézve, hogy vajjon nem csattog-e a hátam mögött a ló. Ott
+leestem, ugy szedtek fel a kapu alól, mint egy zsákot és folyton félre
+beszéltem. Nem is igaz, nem beszéltem mást, mint a mi az eszembe járt
+folyton, de mások persze azt nem tudták, azt hitték, hogy megzavarodtam.
+Én csak féltem, minek szégyeljem, féltem nagyon mindenkitől, a kinek
+kard van az oldalán, vagy puskát, revolvert hord. Mindig a katonákat
+láttam, a mint rohannak utánam és sokáig az édesanyám kisért el az
+iskolába s azután az egyetemre is. Mosolyog? Nem nevetni való ez pedig.
+Az embernek csak egy igazi bizalmasa van, az az anyja. Ő megérezte a
+bajom s ha élne, most se önhöz jöttem volna, tanár ur, hanem ő hozzá.
+Hogy tudott gyógyítani! Csak rám lehelt és megkönnyebbültem.
+
+Rá is voltam szorulva nagyon. Roppant vékonyka, átlátszó bőrü szőke fiu
+voltam. Alig volt bennem valami kis vér, zörgött a csontom. Amellett
+mindég éhes az ismeretlenre, folyton a könyveket bujtam, tanultam, tudni
+akartam mindent, bosszantott a távolság, elkeserített a végtelen
+kupoláju ég, a mely erőszakosan bezárul az ember szeme előtt s egyszer
+se hasad meg csak egy pillanatra is, hogy beláthassunk. Betege voltam az
+epesztő kinnak, hogy nem tanulhatok meg mindent. Az édesanyám aggódott
+is értem. Azt mondták neki, hogy még az egészséges falusi kölyköt is
+megviselné az a mértéktelen tanulás, hát még egy ilyen gyönge ficzkót.
+Eldugta előlem a könyveimet, vizet töltetett a lámpába petróleum helyett
+s ha aztán elkezdtem éjszakánkint keservesen sirni, hozzám jött, mellém
+ült, megölelt, vigasztalt és elaltatott. Mikor éjjel felriadtam, akkor
+is ott találtam még az ágyam szélén, a mint suttogott:
+
+--Uram Isten segíts meg, Uram Isten, ne vedd el az eszem.
+
+Mikor ez a katonahistória történt s hat hétig föl se keltem az ágyból és
+rettenetes dolgokat beszélhettem össze-vissza, visszaadta a könyveimet
+meg a lámpámat s akkor emlékszem, sokat pusmogtak a másik szobákban.
+Egy-egy hangból azt vettem ki, hogy a könyvekkel akarják kikergetni a
+fejemből a katonákat. Hanem hiába. Én akkor már tudtam, hogy ezek a
+rettenetes emberek üldöznek. Megpróbáltam mindent, hogy rám ne
+ismerjenek. Sokféle ruhát hordtam, különféleképpen nyirattam,
+beretváltattam magam, egyszer--emlékszem--sántítottam is a jobb lábamra,
+hogy majd talán nem ismernek meg, de hiába. Ha találkoztam egygyel,
+nagyon megnézett, átdöfött a szemével; tudtam, hogy, ha a föld tulsó
+oldalára megyek, akkor is rám találnak. A mikor ezzel tisztába jöttem,
+akkor éreztem az agyamba először valami olyas nyomást, mint most s
+óráról-órára azon tünődtem, hogy mi lesz belőlem, ha majd meg
+bolondulok. Akkor emlékszem, valami tervet is dolgoztam ki, hogy majd
+igy teszek, vagy ugy elmegyek anyámmal valamerre s ő mindig simogatni
+fogja a fejem.
+
+Erre azonban csak kitértem, mert nem találom fontosnak az egészet. Azt
+hiszem, hogy valami egyéb bajom van. Nincs bennem rendben valami, valami
+egyéb. Azt kérem, ha megvizsgálná. Önnek, azt mondják, olyan szeme van,
+hogy belát az emberbe, mintha csak szétnyitná a mellen a bőrt meg a hust
+s fölfeszítené a csontot is. Hát nézzen ugy belém, mert elvégre
+elhiheti, hogy nekem csak fontos tudni, hogy bolond vagyok-e vagy sem.
+Most különösen. Diszkrét dolog, de hát önnek csak elmondom mégis.
+Különben most elhagyom, nagyon elfáradtam s aludni szeretnék. Nagyot,
+hosszut, tudja olyan mély álmot, amikor az ember nem érzi az eszét, meg
+semmit csak elzsibbad. Ha igy sokat beszélek, mindig ugy vagyok. Lássa,
+ilyenkor volt nekem nagyon drága az édes anyám. Egy nagy kopott divánunk
+volt a hátulsó szobában, azt nagyon szerettem. Ő leült az egyik végére,
+én meg végig feküdtem a divánon s az ölébe fektettem a fejem. Az
+csodálatos volt, meg a hangja, a hogy mondta:--aludj drágám, aludj
+drágám,--nohát erről ne is beszéljünk, mert felizgat... Hagyjuk, mondom,
+hagyjuk ezt. Tanár ur, ha faggat, itt hagyom... Hogy igyam sok tejet,
+meg sétáljak? Ezt teszem folyton s már nem is hiszek a tejben meg a
+friss levegőben, hanem ha ön mondja, Isten neki...
+
+*
+
+A multkor valami diszkrét dolgot emlegettem s azóta folyton ezen jár az
+eszem. Félek, hogy azt hiszi, hogy valami disznóságról van szó. Nohát ez
+nagyon bántana. Én bizom önben, megbecsülöm a tudományát, tetszik nekem
+önben az egész ember s boszantana, ha rosz véleménye lenne rólam. Az
+egész nem olyan fontos, hogy kázust lehetne belőle csinálni, hanem egy
+olyan embernek, a kinek kevés a barátja, mégis csak kellemetlen. No,
+ugye hogy igaz?
+
+A mi diszkrét ebben a dologban, az csak annyi, hogy még nem nyilvános,
+hát nem igen illik fecsegni róla. Találtam egy leányt, a ki nagyon
+hasonlít az édes anyámhoz. Éppen olyan szabása van az arczának, a szeme
+is ugy néz; ha megöregszik, szakasztott olyan lesz, mint az én szegény
+jó öreg angyalkám. Nohát ezt a leányt én elfogom venni. Ha szegény, nem
+baj, ha gazdag, hát én is az vagyok, végre is ez nem fontos. Elveszem,
+és ez a fő.
+
+Nyugalmat akarok. Most már túlságosan megviselt ez a sok üldözés.
+Belefáradna egy igazi bolond is. Hogy én egyszer behajítottam néhány
+ablakot, ez csak nem elég ok arra, hogy kiüldözzenek az emberek közül. S
+ezt már megsugom önnek, nem kell továbbadni. Azt hinnék, hogy önzés az
+egész szerelem, pedig nem igaz. A leánynak, ugy hallom, van egy őrnagy
+nagybátyja, valami tekintélyes katona, tudja, akinek adnak is valamit a
+szavára. Ez az ember is kell nekem. Ha ez egyszer bemegy a tiszti
+kaszinóba, összehivja a tiszteket s azt mondja nekik, hogy: nézzétek
+kamerádok, van itt egy szegény fiu, a kivel szemben ti nagyon
+igazságtalanok vagytok. Halálba kergetitek. Ez a szegény fiu elvette
+húgomat s most már azt mondom, hogy vége legyen a komiszkodásnak, mert a
+ki még ezután is üldözi, annak velem gyülik meg a baja.
+
+Ennyit csak elvárhatok majd tőle, nem? Persze, tudtam, hogy igazat ad.
+Gondolkozzék mindég józanul az ember. Azért ne értsen félre. A lány
+szép, okos, jó... Hogy beszéltem e vele? Dehogy, hát hogyan beszéljek,
+addig csak nem járhatok ki az utczára, a mig rendben nincs ez a dolog.
+
+*
+
+A miket eddig összebeszéltem, most már vegye ugy, mintha nem mondtam
+volna. Haszontalanság az egész, volt, nincs. Azóta nagyot változott a
+dolog. Most már bizonyosan tudom, hogy bolond vagyok. Egy barátom azt
+mondta, hogy beszél az őrnagygyal. Ennek van már vagy két hete, és még
+sem változott semmi. Ugy látszik, hogy már ő se tud segíteni rajtam.
+Ostobaság olyan nagyon törődni vele, hiszen az embernek egyszer úgyis
+meg kell halni, hanem azért mégis bánt, hogy annyira haragszanak reám.
+
+A leányról már ne beszéljünk. Hagyja, annak vége... Ennyit legalább
+vártam a familiájától. Anélkül nem alkuszom, Azt szeretném, hogy én
+járjak erre, arra, ahová én akarok, nyugodtan, hogy ne bántson senki,
+szeressenek. Gondoltam, hogy talán így megérem. No hát ez bolondság, ez
+semmi, ennek már vége. Majd beszélünk még róla, ha egészen elmulik. Most
+még bánt, fáj, ha hozzá érnek. Ha enyém lehetett volna a leány, meg a
+major! Akkor én ma nem igy beszélnék önnel, hanem hagyjuk az egészet,
+mert sajog bennem minden, ha ez a megszabadulás az eszembe jut. Majd
+talán még egyszer beszélünk erről, addig hagyjuk.
+
+*
+
+Tanár ur, én elmenekültem önhöz. Meg akarnak ölni. Ülök az ablakban,
+arra jönnek sokan, csupa katona, sor sor után, egyik haragosabb, mint a
+másik, rám néznek s most láttam, egyszerre mind rám fogja a puskát,
+mind, mind. A tiszt volt az első... Hogy a tisztnek nincs puskája?...
+Azt ön nem tudja, van, van, mindkét vállán egy-egy. Előbb jobbról vette
+le, lőtt, aztán balról, azután mind, mind lőttek be az ablakon s
+kiabáltak; majd megbolondultam, rettenetes volt, ebbe belehalok.
+Csakhogy elszaladtam, ez segített. Én élni akarok, élni. Tanár ur, ön
+tisztességes ember, ide jöttem, dugjon el valahova, beszéljen velük,
+mondja meg nekik, hogy én nem bántok senkit, hagyjanak engem élni.
+Mondja meg nekik, mondja meg.--Az őrnagy, mit beszél az őrnagyról, abban
+már nem lehet bizni, ha akart volna valamit tenni, nem jutottam volna
+ide a rettenetességbe.
+
+
+
+
+A KIRÁLY ÉS A PIPACS
+
+
+Egyszer, még a messze időben valaha régen volt egy nagy ország. Csupa
+okos, tudományos ember állott az élén. A király csak ugy ott szolgált
+mellettük, aláirta az irásokat, meg leragasztotta a sok pecsétes
+levelet, hanem azonkivül aztán nem is adtak neki semmi dolgot, mert
+nagyon furcsa ember volt. Egy kicsit hóbortos, bolond is, vagy mi, mert
+bár nem volt rá semmi szüksége, minden ott termett előtte, a mit a
+szeme, szája megkivánt, mégis folyton olyasmin törte a fejét, a mihez az
+ilyen jobbmódu embernek semmi köze. Ha néha beszabadult abba a szobába,
+a hol a bölcsek azon tanácskoztak, hogy a hajókon kétszer, vagy
+háromszor kiáltson-e hurrát a legénység, a mikor a szomszédból a másik
+király megérkezik, vagy hogy egy vagy két soros gombu frakkban
+tisztelegjen ő eminenciájának a kadarikai érseknek a deputáció, olyan
+hiábavalóságokkal állott elő, hogy a népnek nincs kenyere, egymásután
+hullanak el a falukban a gyermekek, mert a föld még korpát se ad és
+sírva ődöng a főváros felé a sok paraszt. Segíteni kell, még akkor is,
+ha az utolsó kabátunk adjuk oda.
+
+A bölcsek nagyon megbotránkoztak ezen a kellemetlenkedésen. Az egyik föl
+is állott s illendő tisztességtudással, amugy tessék-lássék, a mint hogy
+hát ez kijár az ilyen mindenbe belekotnyeleskedő czimzetes királyoknak,
+elmondta a maga véleményét.
+
+--Kérem szépen, itt most fontos politikai érdekekről beszélünk...
+
+--Mi az, semmi. Már tanulhattatok volna annyit, hogy az első az ember.
+Mentsétek meg először az itthont, azután menjetek a szomszédba söpörni.
+Ez csak világos...
+
+--Ugyan kérem.
+
+Az egyik bölcs odavágott a másiknak a szemével s azután meg az
+okvetetlenkedő urra és súgva mondta:
+
+--Bolond, ugy-e bolond?
+
+A másik szomoruan felelt.
+
+--Az, tisztára az, most már egészen vége.
+
+Egy lakáj, a ki az ilyen kényes helyzetekben feltalálja magát,
+karonfogta a királyt s gyöngéden kivezette a teremből. A király csak az
+ajtóban vette észre, hogy ő voltaképpen nem akar még elmenni, de akkor
+már későn volt, mert a lakáj ismerte a gyönge oldalát s a fülébe súgta:
+
+--Jöjjön felség, jöjjön, várja a pipacs.
+
+A királynak kiderült az arcza, fénylett a szeme, amint körülnézett.
+
+--Hol, hol?
+
+--Otthon, csak menjen hozzá, felség.
+
+--Kiengednek a kapun?
+
+--Ki, ki, csak mondja meg a portásnak, hogy én megengedtem, hogy
+kimenjen...
+
+--Te, te engeded meg, te pimasz!
+
+A lakáj okos ember volt, nem ellenkezett. Azzal vágta el a dolgot, hogy
+csak tessék menni, fölnyitják a kaput. Ez a fő. Az csak mindegy, hogy
+kinek az engedelmére. Még együtt mentek át egy udvaron. Ezt az időt
+fölhasználta a király arra, hogy mondjon egy két szót a lakájnak
+azokból, a mi éppen az eszében járt.
+
+Mert tudod, fiam, ugy kell annak lenni, hogy mert az ország a népé, hát
+a nép legyen az uralkodó. Ők milliók s hogy mi lesz a sorsuk, az csak
+fontosabb, minthogy lehull-e egy-két korona. Én nem sajnálnám az
+enyémet, hidd el. Utálatos ember az, a ki mindig a maga hasznát nézi. Jó
+lehet dolgozni, szép lehet, de nem ilyen hiábavaló munkát, hanem okosat,
+a mibe belefárad, megizzad az ember, hogy estére tudjon beszámolni
+magának az életének egy napjáról. Hiába volt-e vagy nem. Érted?
+
+A lakáj rábámult és megrázta a fejét, hogy nem érti.
+
+--Nekem megvan a kenyerem. Igen, igen. Te nem értesz. Arról van szó,
+hogy mindenkinek meglegyen a magáé, meg hogy az egyik ne legyen állat, a
+kivel ugy bánnak a kocsisok, a hogy nekik tetszik, a másik meg az ur,
+csak ur s egyéb semmi...
+
+A lakáj bambán bámult a királyra s minthogy már elvált az utjuk,
+befejezte a vitát a maga módja szerint.
+
+--Mindenkinek megvan a hivatala.--Én meg vagyok elégedve, mit törődöm
+mással.
+
+A pipacs szilaj, vad leány volt. Ez a csufneve volt, valahogy másképpen
+is hivták. Künn lakott a város végén egy kis házban, ahonnan nem is volt
+szabad bejönnie soha, mert mindjárt elfogták és tömlöczbe dobták a
+zsandárok. Szép tiszta kis szobája volt, tele irással, könyvvel, a
+melyekhez visszatért, a mikor már elfáradott erdőn-mezőn a kóborlásban.
+Azt tartották róla, hogy bolond s azért csatangol annyit a fák közt, meg
+a rögös mezei utakon, ő azonban nem sokat törődött ezzel. Szerette a
+fáit, a füveit, lobogó magas vetést éppen ugy, mint a kiszáradt, sárgára
+aszott rétet. Azt mondta, hogy mindenből lehet tanulni valamit, csak
+nézni kell, hallgatni, figyelni, okoskodni s az ilyen eszelős leány még
+a mérföldes tarlón sincsen egyedül, mert vele van az Isten.
+
+Mikor a király bekopogott a friss zöldre mázolt salugáteren, eléje
+szaladt a leány, vonta be maga után a szobába s annyi mondani valója
+volt, hogy a beszédében ide-oda kapkodott s elállott a lélekzete is, ugy
+igyekezett megértetni magát ezzel a komor emberrel, a kinek az arczárói
+leolvasta, hogy nem hoz számára semmi vigasztalást.
+
+--Nézd csak! mondjuk igy, hogy én vagyok a nép, én egyedül, vagy nem is
+másként. Én vagyok a szellem, a melybe beleköltözött minden, a mit
+erre-arra mindenfelé összeszedett a szegény emberek között. Egy csomó
+panasz, szemrehányás, keserüség, düh és elmondom elejétől végig. Te
+pedig ur vagy, olyan nagy ur, a kinek nem parancsol senki. Az se áll a
+jó lelked utjába, hogy talán nem értene meg az eszed, hát hallgass meg.
+Nem lassan, hanem egyszerre tönkre megy az országod, mert rájár a
+csapás, tüz, viz, szárazság, dögvész, minden egyszerre. Az emberek már
+káromkodva mennek el a templom mellett, mert hiába imádkoznak, nem jön
+eső s nem születik az elhullott helyébe uj barom. Az ég sem kék már arra
+kifelé, hanem fekete. Eredj haza, csinálj rendet. Segíts népeden, mert
+ha az elpusztul, elveszett az ország.
+
+A király leült egy ládára, a két összeszorított öklére hajtotta a fejét
+s ugy érezte, hogy egy csomó tüzes vasmarok nekiment a szivének és tépi,
+tépi mindenfelől. Rettenetesen fájt benne minden, az agya elkábult,
+szemei nekimeredtek annak a semminek, a mibe összeszaladt előtte a
+világ, a torka kiszáradt, érezte, hogy szomjas és annyira gyönge, hogy
+ha csak az Isten keze meg nem fogja, lefordul a szegény leány ládájáról
+és meghal, az agyagos földre ejtve a koronás fejét. Künn pedig őrült
+tánczba kezdett a ház körül a nyomor és a kétségbeesés. Más nem látta,
+csak ők ketten, de majd belebolondultak ebbe a látományba. Kisértetnek
+öltözött minden nyomoruságba fulladt paraszt, férfiak, asszonyok,
+leányok és összefogózkodva, őrjöngve körültánczolták a házat.
+Bezörgettek az ablakon, mintha a vihar rázta volna meg a kis
+üvegtáblákat, döngették a falat s néha ugy megingott az egész kis gyönge
+házikó, mintha belekapaszkodott volna a szél s el akarta volna vinni a
+negyedik határba. A király mellé húzódott a lány is és suttogott a
+fülébe rettenetes dolgokat.
+
+--Igy lesz, mondom neked. Egyszerre csak mind eljönnek, oda be hozzátok.
+Hidd el. Én mondom, megtanított reá a mező, az erdő, a törvény, a mi
+ezekbe a könyvekbe meg van irva, az élet, a kenyér törvénye, a mi csak
+ideig-óráig türi meg az igazságtalanságot. Rendszerbe szedik egyszer ezt
+a tánczot s azt le nem győzi aztán semmi erő, mert itt aztán vagy az
+általános, mindenséges elzüllés következik, vagy a diadal. Menj, menj,
+szaladj haza, csinálj rendet az embereid között.
+
+A szegény király kirohant az éjszakába, be a városba, föl a palotába,
+egyenesen a bölcsekhez, a kik még mindig tanácskoztak s most már arról,
+hogy az ágyulövések száma és a szines, zászlós vitorlák között milyen
+legyen az arány, hogy se sok ne legyen, se kevés.--A király berontott a
+szobába és nagyot csapott az asztal közepébe.
+
+--Emberek, elpusztítjátok az országomat, egyenesen beleteszitek a sirba.
+Térjetek észre. Itt a veszedelem, nem a holdban...
+
+Az urak kelletlenül néztek össze s az egyik fölállott és illendőség- és
+tisztességtudással szólott:
+
+--De felség, hiszen most a külpolitikáról van szó.
+
+A többi rámondta:
+
+--Persze, persze, nem lehet megbontani a rendet.
+
+A lakáj megint bejött és karonfogta a rendetlenkedő urat.
+
+--De felség, hát modor ez? Pihenje ki magát, jöjjön, jöjjön...
+
+A király ment, mint egy masina, végig a sok udvaron. Nem látott, nem
+hallott, inkább csak megsejtett egy aranyos czifra padot valamelyik
+sarokban. Erre leesett s megvigasztalhatatlanul, kimerülten hunyta le a
+szemét.
+
+
+
+
+A FARKAS
+
+
+Vendég voltam a falun s végigjártunk már minden uri szomszédot. Elvittek
+mutogatni erre-arra, messzebb is, mikor egyszerre kifogytak a
+vendéglátóim minden uri ismerősből. Akkor nagy tanakodás következett,
+hogy kit lehetne még meglátogatni a környéken. Sokszor hallottam, hogy
+valami öreg Halmágyiról beszélnek, hogy ahoz még el lehetne menni, de
+aztán mindig halogatták ezt a látogatást.
+
+--Vén bolond az, mondta a házigazdám--nem érezné jól magát nála.
+
+--Fura ember... Meg aztán hátha kiszabadulnak a farkasai.
+
+--Micsoda farkasokról beszélnek?
+
+--Az a vén eszelős egész csomót tart ketreczben, mint más ember a ludat.
+Néha éjszakánként, ha csendes idő van, idáig elhallszik az ordítozásuk.
+Van neki már vagy negyven. Ez a szenvedélye...
+
+--Hát aztán miért?
+
+--Mert bolond.
+
+--S megengedik a hatóságok az ilyen passziót?
+
+--Miért ne. Nem bánt senkit. Még hasznunkra van a bolondsága. Jobb
+nekünk, ha nála ordít az a sok vadállat, mint ha a környéken csatangol.
+Aztán, ha jól bezárja őket, kinek mi köze hozzá. Ur az, nem lehet neki
+olyan könnyen parancsolni.
+
+--Gyerünk el hozzá.
+
+Egy kicsit huzták, halasztották még a látogatást, hanem már nem hagytam
+nekik nyugtot. Látnom kellett azt a furcsa embert. Egy reggel aztán
+felkészültünk, revolverekkel dugdostuk tele a zsebeinket, nem tudhatja
+az ember, hogy mi minden történhetik, előállott a kis kocsi két fürge
+hegyi lóval s elindultunk Halmágyihoz. Hajnalban már előrelovagolt egy
+legény, hogy bejelentsen bennünket nála. Igy is attól féltek a gazdáim,
+hogy kiizen elénk valami hazugságot s nem fogad el.
+
+--Nem igen szereti az embereket. Kevés szavu, gyülölködő, zárkózott
+lélek s lehet, hogy éppen a lajstromon dolgozik.
+
+--Micsoda lajstromon?
+
+--Azt mondják, hogy a vadállatait tartja számban. Összeir róluk,
+toronyát-boronyát, az isten tudná, hogy mivel van tele egy ilyen
+bolondnak az esze.
+
+Mikor fölkapaszkodtunk a hegyre, nagy lejtő következett s a hegy alatt,
+sok fa között a hol már ritkásan, mogyoróbokrokkal, alacsony,
+félbenmaradt tölgygyel, juharral, cserrel elkezdődött az erdő, ott volt
+a vén Halmágyi háza. Magas, foszlott vakolatú, falkerítés vette körül az
+egészet, csak a hegy tetejéről láthattuk a ház tetején a zsindelyt,
+melyet buján nőtt be a moha, azután, amint lennebb ereszkedtünk,
+elveszett előlünk a ház. Egy csomóban sok fekete fa lengett lomhán
+jobbra, balra, a mint északról, vagy délről fujt a szél s a nagy csendbe
+néha egy-egy hosszu vonítás, veszedelmes ismeretlen hang üvöltött bele.
+Félelmes kezdett lenni a vidék. Hallgatva éreztük mi is, a lovak pedig
+nyihogva, nagyokat fujva rohantak lefelé az uton s néhány erős
+ostorcsapással kellett észretéríteni őket, mert a legszivesebben inkább
+visszafordultak volna. Különösen az egyik remegett s néha magasra
+fölkapta a fejét, ugy szaglászva, mint a vadászkutya.
+
+A nehéz kapu előtt egy kis öreg ember topogott a hideg őszi sárban.
+Mikor odakanyarodtunk a kocsival, élénken elénk szaladt s mig kibontott
+a takarókból, folyton beszélt, megtapogatta a lovakat és segített
+mindenkinek a leszállásban.
+
+--No Feri, csak hogy egyszer téged is lehet látni. Örvendek uraim,
+örvendek s a pesti urat is elhoztad, szép, szép, tessék beljebb, előre,
+előre uraim.
+
+Azután a kocsisnak rendelkezett.
+
+--Te lekerülsz az istállókhoz. Jobbra fordulj be az uton a kerítés
+mellett; mondd csak, hogy a Farnos tekintetes ur lovai vagytok, aztán
+kapsz mindent. Én küldtelek, értetted, én küldtelek, azt mondd meg az
+ispán urnak, aztán nem lesz panaszod. Biztosítalak, biztosítalak. Feri,
+csak hagyd, a kocsin maradhat minden, nem lopja el senki. Csak előre,
+előre uraim.
+
+A nagy, nehéz kapu mellett volt a kis ajtó. Azon mentünk be nagy
+csendesen egy piszkos nagy udvarra, a mit gazzal hordott tele az ősz.
+Belesüppedtünk a rothadt falevél rétegbe, a miből minden lépésnél sárga,
+szennyes viz szivárgott ki. Egyikünk se szólott egy szót se, csak a
+házigazda tánczolt körülöttünk fürgén, hol az egyik, hol a másik
+vendégét ragadva karon s folytonosan beszélve hebehurgyán, minden
+összefüggés nélkül összehadarva mindent, a mi csak a megrongált agyából
+a nyelvére tolongott. Egy-egy pillanatra megállottunk. Rettenetes nehéz,
+dögletes levegőt czipelt felénk a szél, mikor egyszer-egyszer meglendült
+a levegő s távolabb, de már nem messze, egymás szavát tulkiabálva
+ordított egy csomó vadállat, a ki annál félelmetesebb volt, mert csak a
+hangját hallottuk. A kis öreg ember mosolyogva nézett ránk.
+
+--Én már meg sem tudnék lenni nélkülük.
+
+Körülnézett, hogy kinek beszéljen s hirtelen karonfogva engem, pár
+lépéssel előbbre vitt, mintha titkot akarna mondani.
+
+--Nagy tanulmány ez kérem, nagy tanulmány. Hiszen uraságod gondolja már,
+elvégre literátus ember, a kinek nyitva van a természet. Jöjjön csak,
+jöjjön...
+
+Egyszerre azonban hátrafordult s engem eleresztve ott kezdett
+beszélgetést.
+
+--Te Feri, tudja ez az ur az alapelvet.
+
+--Nem.
+
+--Nem?
+
+Arra megint hozzám szaladt s huzott maga után, mig egy csendes sarokba
+nem értünk. Itt hirtelen elmondott mindent, a mit előbb tudnom kellett,
+de nagyon izgatott volt, a mig beszélt. Féltem tőle, huzódtam s néztem a
+szemét, hogy milyen zavaros, üres, fénytelen. Ugy látszik észrevette az
+idegenkedésemet, mert igyekezett megnyugtatni.
+
+--Csendes öreg ember vagyok, ne tartson semmitől. Szeretem, ha
+gondolkozó elmékkel találkozom, azért rohanom meg ugy. Én ugyan
+tisztában vagyok a magam dolgával, hanem azért mégis szeretek
+elbeszélgetni egy-egy okos fővel. Ezek a falusiak itt jó emberek, hanem
+hát mégse tudhatnak mindent. Meg sem értik, ha mond nekik valamit az
+ember. Mutatják, hogy: igen igen, odahallgatnak, hanem azért látom, hogy
+csak a repczén jár az eszük, meg az őszi vetésen, az emberi agy belső
+világa előttük érthetetlen. Ahoz szegények, hanem hát ön, elvégre
+fővárosi ember--van ott néhány barátom is, nem ismeri őket? Naláczy
+Pista, Góth Samu... nem? Egyiket se, nohát mindegy, a fődolog az
+alapelv, vagy eszme, vagy tény, de hát az is mindegy, hogy hogyan
+mondjuk, a honnan kiindulunk. Ugy-e az a fődolog?
+
+--Az, az bátyám...
+
+--No lám, hogy mindjárt megérti. Hát itt van egy csomó farkas, de egyik
+se az, a melyiket én keresem. Tudja melyiket keresem?
+
+--Nem bátyám, nem...
+
+--Furcsa, hát nem preparálták előre arra, hogy bolond vagyok? Itt mind
+azt mesélik a környéken... Hát azt keresem, a melyik a fiamat elvitte.
+Egy-két szóval elmondom a történetet, hogy tudjon valami faktumot is.
+Nem régen házasodtam s aztán gyönyörü fiam született. Szép egy kölyök.
+Tudja három éves korában már olyan kis Góliát volt, derék ficzkó,
+mondhatom. Egyszer télen lement a cselédházba. Kis dolmány volt rajta,
+belül prémmel, meg nadrág, meg csizma s fütyülni tanult a kocsistól.
+Kijött, bement, lármázott, mi, én meg a feleségem, a ki szegény azóta
+megbolondult s Szebenben van a tébolydában, a tornáczról néztük, hogy
+mit csinál. Egy kicsit késői gyerek volt, hát roppant mód rajta
+csüngtünk. Egyszer jön egy állat, valami nagy kutya, ugy láttam az első
+perczben s felkapja a gyereket a cselédház elől s eliramodik vele. A
+gyermek visít, igy: Jaj! Jaj! én beszaladok a puskáért, de a mire
+kijöttem, már vége volt mindennek. Farkas volt, nem kutya. Ide
+beszemtelenkedett s elvitte a fiam. Ezt keresem, ezt a dögöt, hanem még
+nem találtam meg.
+
+A szivembe szaladt minden vérem. Egyebet se hallottam, mint a hogy az
+öreg elmondta, hogy mint visított a fia: Jaj! Jaj! aztán nehéz lett az
+agyam s mig rámeredtem a kis öreg emberre, ugy éreztem, mintha
+összezavarodnék bennem minden. Hangosan gondolkoztam, egy párszor
+kiszaladt a számon a végtelen sajnálkozás: szegény, szegény, de az öreg
+meg se hallotta, most már egészen az alapeszmével volt elfoglalva.
+
+--Érdekes, ugy-e érdekes, most csak meg kellene találni azt a disznót, a
+ki elvitte, de nincs köztük, nincs... Jöjjön nézze meg...
+
+Megint fürgén fölugrott s vitt magával a csürig. A nagy kapu előtt egy
+legény járt le és föl vasvillával, mint valami katona. Az öreg idegesen
+intett neki, hogy nyissa ki a kaput. A legény leszedte a nagy lakatokat
+s föltárta a két nagy kapuszárnyat. A csür nagy szája vasrácscsal volt
+elválasztva a világtól s benn egymást hajszolva tolongott egy egész
+csomó farkas. Rekedten ordítoztak, a mikor rájuk csapott a hideg szél s
+csak a mikor egy kicsit megszokták már a világosságot, mentek neki a
+rácsnak, vicsorgatva a fogukat és ordítva veszett módon, hogy
+megremegett bele az ember. Csak az öreg maradt nyugodt s olyan feszült
+figyelemmel kísérte minden mozdulatukat, mint a hogy a természettudós
+figyeli meg a tűre szegzett bogarat.
+
+--Arra ott ni sokáig gyanum volt, de aztán rájöttem, hogy mégse ő volt.
+Sokkal nyugalmasabb természet. Ott balra az a másik, az ott ni, a melyik
+éppen a falhoz dörzsölődzik, talán inkább lehetett, hanem az sánta. Nem
+vettem észre pedig, hogy sánta lett volna az a bitang. Pedig semmi baja
+sincs a lábának, ugy "külsőleg" megvizsgáltattam, szóval nem az volt. Ez
+itt mintha sunyin nézne rám, a mikor idejövök, hanem ez kicsi, igen
+kicsi. Amaz nagyobb volt, sokkal nagyobb: különben hiszen mind benne
+vannak a lajstromban, szépen sorjában. Nincs köztük, nincs mondhatom. De
+majd megkerül, ha csak addig valahol bele nem döglik az éhségbe. Csupa
+verem az egész vidék, mind belehullanak, aztán hozzák őket és én
+figyelem. Persze addig semmit se tehetek, a mig biztosat nem tudok.
+Utálatos volna csak ugy gyanura cselekedni. Majd megjön, akkor aztán még
+nem tudom mi lesz, hanem rettenetes valami lesz. Nem tehetek róla, de
+borzasztóan nekimegyek, kitépem a belit a fogammal.
+
+Lihegett, megtörülte az arczát s leült egy pillanatra pihenni...
+
+--A fogammal, igen, igen, hanem hát csak ugy gyanura nem lehet
+elindulni.
+
+
+
+
+A KÉT FIU
+
+I.
+
+
+A lakodalmas vonat egy kis késéssel érkezett meg az állomásra. A
+tisztviselők és a szolgák az állomásfőnök köré gyülekeztek a perronra és
+vártak. Ugy beszélték meg, hogy egy kis fogadtatást rendeznek a
+raktárosnak, a ki ma hozza haza a feleségét. Mig a vonat megérkezett,
+három négy csoportba összeállva beszélgettek külön-külön a tisztek,
+altisztek és a munkások, tárgyalták a házasságot, ez volt ma a
+legaktuálisabb megbeszélni való a pálya-udvaron. Néha valaki kivált
+egyik-másik csoportból s a sinek közé állva, kezével ernyőt tartva a
+szemei elé, belenézett a két hosszu vonalba addig, a mig összeérnek és
+ugy szaladnak tovább a hosszu egyenes pályán, de aztán visszament a
+többihez, még sehol semmi. A főnököt most már az nyugtalanította, hogy
+többet késik a vonat, mint a mennyit előre jeleztek. Benézett az
+irodába, de már a küszöbről visszatért, mert a feje felett megszólalt a
+jelzőharang, jelenteni, hogy a legközelebbi pálya-udvar már kibocsátotta
+magából a vonatot. A korlát mögé rekesztett olcsópublikum erre
+czihelődni kezdett, tolongtak az ajtó felé s mintha az egész tömeg
+ráfeküdt volna, recsegett előttük a korlát.
+
+Végre, jóval négy óra után, a pályaudvar véges-végén megjelent egy kis
+füstpászma, olyan kicsi, mint a czigaretta füstje. A mint közelebb jött,
+mindig nőtt, már azt a fekete pontot is meg lehetett látni alatta, a
+mely innen hallva ugy zakatol, mint egy varrógép a harmadik szobában s
+mig az ember elszámolna százig, ott dübörgött már a lokomotiv a raktárak
+előtt, lassu méltósággal közeledve, forró lehelletét kifujva magából
+mind a két oldalán, mintha fáradt volna. A napos tisztviselő kivált a
+csoportból s átvette a kalauz jelentését. Mikor a jelentés érdekes
+kezdett lenni, odaintette a főnököt is, hogy ketten hallgassák.
+
+--Azért késtünk annyit--jelentette a kalauz--mert vészjelzés volt az
+uton. Egy gyermek kinyitotta az ajtót s lemászott a lépcsőkre, nem
+lehetett visszavinni a kocsiba, a mig meg nem állottunk. Akkor is ugy
+ordított, mintha a bőrét nyuzták volna le.
+
+--Ki állította meg a vonatot?
+
+--Az apja, vagy mije, a raktáros ebből az udvarból. A feleségeé a
+gyerek, hat vagy hét esztendős. A harmadik kocsi lépcsőjéről szedtük le.
+Ugy fogta a korlátot, mint a majom, minden ujját külön kellett
+lefeszíteni róla. Csoda, hogy pozdorja nem lett belőle, az Isten őrizte,
+vagy mi...
+
+Lassan elindult arra felé, a hol a raktáros adogatta le egy hordárnak a
+holmiját. Egy perczre odalapultak a kocsikhoz, mert sisteregve szaladt
+el mellettük a gép, visza a kuthoz vizért. Azalatt a két hivatalnok
+összenézett, a kalauz pedig mellettük állva várta, hogy mit mondanak.
+
+--Irunk jegyzőkönyvet a dologról? kérdezte a napos hivatalnok.
+
+A főnök gondolkozott, s aztán hirtelen kivágta magát.
+
+--Jelentse be a legközelebbi állomáson--mondta a kalauznak s azzal
+gyorsan a raktárosék kocsijához ment, hogy mint fő-főember a
+pályaudvarban fogadja az uj asszonyt.
+
+--No, megjöttek Karacs ur?--kiáltotta már messziről.--Csakhogy itt
+vannak!
+
+Akkorra leszállott már az asszony is. Elvette a bokrétát, a mit az
+altisztek adtak be neki, szagolgatta a virágokat s nagy zavarban volt,
+mert a kocsiban erőszakosan sivítani kezdett a fiu és semmivel se
+lehetett rábirni, hogy leszálljon. A raktáros nagyon restelte a dolgot s
+mérges pillantásokat vetett a kocsiba, erre még jobban ordított s
+rugdosni kezdte az anyját a gyermek, a ki erővel akarta kihuzni a
+kocsiból. A kocsik tengelyét és kerekeit végig kalapálva elindult a
+vonat mellett egy lakatos a gépházból. A mint a raktárosék kocsijához
+ért, átlátta a helyzetet, kormos fekete arczát bedugta az ajtón és
+rákiáltott a gyerekre:
+
+--Takarodsz ki, haszontalan kölyök!
+
+Az asszony is huzni kezdte a gyereket és aggodalmas hangon szólítgatta:
+
+--Jóska gyere, megesz a bácsi:
+
+Jóska erre kijött a kocsiból, de mikor látta, hogy a fekete ember
+kaczagva megy tovább, dühbe jött és nagyon megharapta az anyja kezét. Az
+asszony felsziszszent és a zsebkendőjébe takarta a kezét, azonban olyan
+nagyon fájt a harapás, hogy bármint igyekezett mosolyogni, könnyezni
+kezdett. A férje odaszólt neki: halgass az Istenért--a többi pedig nem
+tudta, hogy mihez kezdjen. A pénztáros boszankodva hátat fordított az
+egésznek és bement az irodájába. A főnök mégis akart valamit mondani,
+megsajnálta a szegény asszonyt. A gyerekre mutatott, intim igyekezett
+lenni:
+
+--Ma egy kicsit haragos a kis fiu, ugy látszik.
+
+A raktáros boszankodva felelt:
+
+--Az, az uton is komédiázott, alig birtunk vele.
+
+Látszott az arczán, hogy szeretne végig vágni rajta.
+
+A főnök most már végét akart vetni a faggatásnak. Még egyszer az asszony
+felé fordult és szivesen kezet szorított vele, vigyázva, hogy be ne
+vérezze a kezét, mert a kendőn már átszivárgott a vér.
+
+--Kivánom, hogy jól érezze magát nálunk, Karacsné asszony. Az ura jó
+ember, derék tisztviselő...
+
+Az asszony zavarban volt, alig lehetett hallani, hogy mit felel:
+
+--Igen, jól fogjuk érezni magunkat.
+
+Azzal elindultak a második lépcső felé, a mely fölvezetett a raktáros
+lakásába. A gyermek az anyja szoknyájába kapaszkodott, az asszonynak
+valósággal hurczolnia kellett maga után.
+
+Az urak összenéztek s szó nélkül indultak vissza a hivatalos szobákba.
+Nem akart egyik se addig szólani, mig az altisztek és a szolgák rájuk
+figyelnek. Benn se beszéltek sokat, csak elkomolyodtak, nyomasztólag
+hatott valamennyiükre az a család, a melynek már a megérkezése olyan
+különös, hogy lehetetlen jó végre számitani ilyen kezdettel. Mig az
+asztalra hajolva dolgoztak, meglátszott rajtuk, hogy egy gondolat jár a
+fejükben. Néha át is pillantottak egymáshoz s aztán megint lekapták a
+fejüket a papirra. Akkor oldódott meg a nyelvük, a mikor a főnök kijött
+a szobájából s a nélkül, hogy megmonda volna, hogy kiről beszél, az
+kérdezte:
+
+--Hát aztán kapott-e legalább ez a szerencsétlen valami pénzt ezzel az
+asszonnyal?
+
+Most már mind belemelegedtek a beszédbe s meghányták-vetették a raktáros
+dolgát.
+
+--Valami keveset, pár ezer forintot.
+
+--S ezért a nyakába vette ezt a kölyköt.
+
+--Mi lesz vele?
+
+--Hiszen ez a bömbölő ficzkó nem is gyerek, hanem majom. Nézték az
+arczát? A homloka hátraesik, ha volna is alatta agy, agyonnyomná.
+
+--De nincs, hiszen hülye.
+
+A gyerek ezalatt fenn elaludt. A raktáros elment a dolgára s az asszony
+megállott a vetetlen ágy előtt, melyen a paplant maga alá gyürve, tátott
+szájjal, valósággal részegmódra, nagyokat szuszogva aludt a fia. A mig
+nézte, végtelen reménytelenség és szomoruság ömlött el az arczán. Mikor
+érezte, hogy most már nemsokára sírni fog, elindult a szobákban
+rakosgatni, hogy egyeben járjon az esze ne a fián, ezen a nagy
+nyomoruságon, a kit akárhogyan is kéri, nem akar elvenni az Isten.
+
+
+II.
+
+
+A raktárosékról aztán nem sokat lehetett hallani. A férfi csendesen
+mázsált, egész nap fülére huzva mindig a nagy kongó raktárban a gyapot
+sipkát, mintha nem csak a levegőtől félne, hanem a hangtól is.
+Idegenkedve nézett mindenkire s meg volt győződve arról, hogy itt tréfát
+üznek belőle, a mióta bevonult az asszonnyal, meg azzal a hülye
+gyerekkel, a ki csak ugy az ágról, vagy honnan szakadt reá. Ha
+mosolyogva ment el mellette egy munkás, gyanakodva nézett utána s ugy
+fürkészte az embereket, mintha a lelkükbe akarna látni. Ez nyomta is
+szegény fejét nagyon, olyan volt, mintha mindig fáradt lenne.
+
+Azt is hitte, hogy megvetik. Már bizonyára mindenki tudja, a mit
+eltitkolni szeretett volna még önmaga előtt is, hogy az asszony fenn
+Pesten együtt élt egy gazdag urral és az adta neki a háromezer forintot
+meg a gyereket is. Ő pedig elvette a pénzt, azzal a a gyereket is ide
+hozta az asszonyt is. Nem igen mert a szeme közzé nézni senkinek. Mintha
+attól félt volna, hogy rákiált valaki:
+
+--Ugyan, ugyan, ne adja ugy a becsületest, maga komisz ember.
+
+Ilyenformán érezte magát otthon is, a mikor leült a felesége mellé.
+Igyekezett jó lenni az asszonyhoz, az örökké zugó nagy raktárhoz szokott
+hangját hozzá szoktatta ahhoz, hogy suttogjon, ha a szükebb négy fal
+közé kerül, szeliden, csendesen beszélt vele, mert félt, hogy egyszer a
+fejéhez vágja azt, hogy nem tisztességes ember az, a ki feleségül veszi
+a más ember szeretőjét.
+
+A gyermektől pedig félt. Nem tudta, hogy miért, de nagyon tartott tőle.
+Mig a szerencsétlen bambán bámult reá a szögletből, azt hitte, hogy
+borzong a háta. Félve pillantott egyszer-egyszer oda, de hirtelen
+elfordult, mert megijedt attól a csunya, majomforma fejtől, a melyen ugy
+hátrasimult a homlok, mintha lefésülték volna s alatta a nagy vizes
+szemek, a melyekkel a szerencsétlen kibámult a világba a nélkül, hogy
+megértett volna valamit s mintha mindig panaszolt volna, hogy: lássátok,
+milyen butának teremtett engem az Isten.
+
+A raktáros csak belső ösztönnek engedett, a mikor elkezdett komolyabban
+s a mennyire a kis intelligencziája megengedte, mélyebben foglalkozni a
+gyerekkel. Érezte, hogy ellenséggel áll szemben, fel akart fegyverkezni
+ellene, mert csak tudnia kell, hogy mi lakik abban a csunya majomban, a
+kitől még az édesanyja is idegenkedve elhuzódik, mintha meg akarna
+tagadni vele minden közösséget.
+
+Egyszer, vagy hat hónap után először, kalácsot hozott neki a városból s
+melléje huzódott a sarokba. Az asszony nézte, hogy mit csinál s hagyta
+őket, hogy csak barátkozzanak, ha tudnak. A gyerek azonban nem
+barátkozott. Gyanakodva nézte ezt a közeledést, elhuzódott, mindig csak
+félszemmel, alattomosan nézve vissza, hogy nem követik-e ellenségesen, a
+fogait vicsorgatva fordult vissza, a mikor látta, hogy a raktáros utána
+ment. Azután is hiába való volt minden. A mint nőtt, az anyjához is mind
+idegenebb lett s a helyett, hogy a mint remélték, az évekkel
+megvilágosodott volna egy kissé az agya, mindég zárkózottabb és
+félszegebb lett. Utóbb már átalakult valami alkalmatlan butorrá a
+házban, ide-oda taszigálták, de aztán nem sokat törődtek vele.
+
+A raktáros aztán egyszere az asszony ellen fordult. Beteggé tette az,
+hogy nem tudott menekülni a vad gyerektől, a ki közéjök állott, az
+agyában elkisérte a raktárba, ki a sinekre, mindenüvé és akar vele
+valamit. Hogy mit, azt az Isten tudja. Mig a szegény megkinzott ember
+szó nélkül bódorgott a munkája után, mindig ezen töprengett, utóbb
+azonban már megformálta magának azt, a mit mintha a fülébe kiabált volna
+a gyerek, folyton hallott, zavarosan, érthetetlenül de mindig.
+
+--Én vagyok a mult, a megbüntetés, ráadás a hozományra.
+
+Lassan-lassan rettenetes lett az asszony sorsa. Kiméletlen, durva
+veszekedéseket kezdett vele az ura, azután meg elkezdte verni. Előbb
+félve nyult hozzá, megijedt az első ütés után, mert azt hitte, hogy a
+szeme közé ugrik a gyerek, de a mikor látta, hogy ki sem mozdul a
+sarokból, csak egy kicsit előrenyujtja a nyakát, hogy jobban lásson, ugy
+érezte magát, mintha szövetségese volna. Az asszony kimondhatatlan
+bánattal nézett végig a gyereken, a ki mindennek az okozója, nem ment
+bele a verekedésbe, nem ütötte vissza az ütést, szó nélkül türt. Még
+valami elégtételfélét is érzett magában, mikor nagyon megszenvedett, azt
+hitte, hogy vezekel és ez jól van igy.
+
+Egyszerre azonban beköszöntött a raktáros házába a megváltó.
+
+Egy reggel, mikor már hetekig ki sem mozdult a szobájából az asszony,
+egészséges, hangos sirás hallatszott ki tőlük. Egy idegen asszony ki- és
+be szaladgált az ajtón s a raktáros, a mint csak tehette, fölugrott az
+emeletre egy-két perczre. Mig a lépcsőt járta, alig ismertek rá, ugy
+elváltozott. Előbb aggodalmas volt ugyan, aztán ragyogott az arcza s a
+ki szembekerült vele, mindenkinek elujságolta a nagy örömét:
+
+--Fiam van, ma reggel jött a világra...
+
+--Hát az anya egészséges-e?--Kérdezgették meg az asszonyok.
+
+--Mint a makk, nincsen semmi baj.
+
+--Hála Istennek.
+
+Mutogatni szerette volna a gyermeket. Lábujjhegyen surrantak be utána az
+első szobába azok, a kiket csak elfoghatott. Az idegen asszony egy kis
+vörös gyermeket hozott ki a másik szobából és sorra járt vele, hogy
+mindenki lássa. Az emberek ráhajoltak, megcsudálták, az asszonyok
+azonban igazán megvoltak hatva, mert inkább az anyára gondoltak, a ki
+nehéz álomba merülve pihegett benn a másik szobában. A régi gyermeket
+alig vette észre valaki. Az nem volt kíváncsi semmire; valami
+czérnakarikákkal babrált a sarokban s föl se nézett, hogy legalább
+körülnézzen.
+
+A szobában csend volt. Az egyik sarokból egy teknőből forró pára
+szállott föl, a teherpénztáros cselédje pedig hideg vizet hozott fel
+vedrekben a kutról. Az idegen asszony munkához látott, a többi pedig jó
+lélekkel vette körül a teknőt és mig az uj gyermek megkapta az első
+fürdőt, egymást érte a sok megjegyzés, csupa jó tanács.
+
+Azt is találgatták, hogy vajjon kire hasonlít.
+
+--Egészen az anyja.
+
+--Inkább az apjára üt bizony, kék lesz a szeme.
+
+--Milyen okosan néz.
+
+--Már is több esze van, mint annak a suta Jóskának s a mint az asszonyok
+a sarokba pillantottak, szinte undorodva fordultak el a
+szerencsétlentől, a ki, a mikor a nevét hallotta, bambán végignézett
+rajtuk.
+
+A raktáros akkor már nem volt ott.
+
+Leszaladt a pálya-udvarra keresni még valakit, a ki nem tudja az
+ujságot. Talált is. A főnök épen a hétórai személyvonatot indította
+tovább, köpenyegébe burkolva sétált a sinek között. Mikor már elindult a
+vonat, akkor szólította meg a raktáros.
+
+--Főnök ur, nagy ujság, fiam született...
+
+A főnök mosolyogva nézett végig rajta és megrázta a kezét.
+
+--De aztán most már más lesz a világ, ugy-e?
+
+A boldog ember áradozni kezdett:
+
+--Hogyne, hogyne, megbolondul az ember a nagy boldogságban, persze hogy
+más, ujra kezdjük.
+
+
+III.
+
+
+Az uj gyerek nőtt, fejlődött, szépült. Kedves gyermeke lett a
+pálya-udvarnak, mindenki formált hozzá valami jogot. Az egyik asszony
+pólyázta valaha, a másik az első falovacskát vásárolta neki kilencz
+hónapos és két hetes korában, a harmadik az anyja ágya mellett
+virrasztott át egy-két éjjelt, mig az asszony a nehéz napjait élte. A
+raktáros boldog mosolyával látta, hogy hogyan kapkodják el egy-egy
+csókra a kis fiát, lehült, megnyugodott a nagy elégedettségben s a
+csendes, gondnélküli emberek komolyságával végezte dolgát. Ő maga is
+felszaladt egy-egy perczre a fiához a munkából, csak mondott neki
+valamit, hogy lássa és hallja, a mint csengőn, bátran felel. Néha ugy
+érezte, hogy ha lehetne, magába lehelné ezt a gyermeket, hogy egészen az
+övé legyen és féltékenykedett az asszonyra, a ki egész nap otthon van.
+Ez az érzése azonban szelid volt, az ellágyult jó ember ingerkedése
+inkább, sokszor, ha erről beszélt, könnybe lábbadt a szeme és ölelni
+szerette volna az egész világot. Megosztoztak a gyereken békességgel s
+egyik sem irigykedett nagyon, ha a másiknak véletlenül több jutott
+belőle.
+
+Csak azon lázadtak föl, ha részt kért belőle magának a régi gyerek is.
+Pedig ez is megesett. Egy reggel a bölcső mellett találták a fiut.
+Szintelen szemeivel rábámult a gyermek mosolygós arczára, éppen a mikor
+ébredt. Mikor az anyja bejött, szó nélkül tovább állott, visszahuzódott
+a vaczkába és onnan bámulta végig, hogy mi történik azután, hogy a
+gyermek tele szájjal szopik, kapkod a kezecskéivel a levegőben és
+kiabál. Bamba mosolygásra huzódott az arcza, tetszett neki ez a csepp
+ember. Azután megint sokáig nem törődött vele, de reggel, a mikor az
+anyjuk nem volt a szobában és sírni kezdett a gyerek, kivette a
+bölcsőből s karjára vette s magával vitte a sarokba. A gyerek először
+nagyon megijedt, de azután kibékült s kiszabadítva kezecskéit a békóból,
+végigsimogatta a szegény eszelős gyermek arczát.
+
+Mikor az asszony kijött, halálra rémült. Elkapta a fiutól a gyermeket s
+rettenetesen szitkozódni kezdett:
+
+--Te majom, hogy mersz hozzányulni, te bestia!
+
+A hülye dühbe jött. Szük kis agyában megforgatta az egész dolgot s ugy
+találta, hogy nem tett semmi rosszat. Rárontott az asszonyra, hogy
+rugja, harapja, de éppen akkor nyitott be a raktáros. Ez aztán
+kegyetlenül végzett vele, a mikor megtudta, hogy miről van szó. Nagyon
+megverte a szerencsétlent. A nagy ordításra összeszaladtak a szomszédok
+és igazat adtak neki, a mikor megtudták, hogy miről van szó.
+
+--Nyuzza le a bőrét a czudarnak.--Kivette a bölcsőből...
+
+A teherpénztárosné kedvet érzett magában arra, hogy ő is adjon neki
+néhány pofont s mintha a csecsemő lett volna a szobában az egyetlen élő
+ember, a ki tiltakozik a verés ellen. Sírni kezdett. Mikor vége lett a
+szörnyüködésnek, a szerencsétlen föltápászkodott a földről, lebotorkált
+a pálya-udvarra. Átcsatangolt a sineken s elindult a töltés másik
+oldalán. Csak késő este került haza. Nem tudta megmondani, hogy merre
+járt, de nem is sokat kérdezősködtek utána.
+
+Attól kezdve, hogy most már rendesen kijutott neki a verés, még konokabb
+lett. Napokig nem lehetett szavát venni, csak bámult maga elé, sunyi
+módon fürkészte azt, a mi körülötte történik s leste különösen a
+gyermeket. A hogy a kis fiu kinőtt a pólyából, a mint járni és beszélni
+kezdett, annak ő volt a leghivebb tanuja. Kiváncsi volt erre a kicsi
+emberre, hogy vajjon mi lesz belőle.
+
+A gyermek is huzódott hozzá, különösen a mikor észrevette, hogy ennek a
+nagy kamasznak belekapaszkodhatik a hajába, a fülébe a nélkül, hogy
+kiáltana s ütheti, megrughatja, mindent eltür. A nagy erős fiu a gyermek
+rabszolgája lett, vitte a hátán, előtte csuszkált a porban s
+lassan-lassan olyan pajtásság fejlődött közöttük, a mit nem lehetett már
+kiverni belőlük. Ha az egyik nem volt ott a játékban, kétségbeesve
+kereste a másik. A nagy fiu egyszer kemény öklével bedöngette a szomszéd
+szoba ajtaját, mert elakarták zárni előle a gyermeket, a kicsi pedig
+betege volt annak, hogy elakarták választani a barátjától. Megszökött
+vele, mindenütt a nyomába járt, mint a kis csikó s ha valahol
+megpillantotta az ember a nagy eszelős ficzkót, a mint bizonytalan nehéz
+lépéseivel barangolt a mezőkön, bizonyosan vele volt a kis barátja is és
+tipegett utána fáradhatatlanul, nehogy elmaradjon.
+
+A raktárost elkedvtelenítette ez a nagy barátság, félt tőle. Azon
+gondolkozott, hogy hogyan szabadulhatna meg a nagy fiutól, a ki
+mindinkább a nyakára nőtt már s olyan erős kezd lenni már is, hogy nem
+tanácsos kikötni vele, különösen ha dühben van. Rendre levelezte az
+intézeteket, a hol talán bevennék nevelőbe, de mindenünnen
+elutasították. Ez a gond valósággal megtörte. A kis fiu vézna, gyönge
+gyermek maradt, az a ficzkó pedig olyan, mint egy bika. Elél száz
+esztendőt, a helyett, hogy akár holnap elvenné az Isten.
+
+A pálya-udvaron pedig sokat beszéltek a dologról. Senkinek se tetszett
+az, hogy olyan nagy barátságban van a kis fiu a bátyjával,
+aggodalmaskodtak s az egyik asszony ki is mondta nyiltan, hogy fél a
+szerencsétlenségtől.
+
+--Nem lesz jó vége az egésznek. Annak a vadállatnak annyi esze sincsen
+mint egy tyuknak. Kárát vallják még annak, hogy igy szabadjára eresztik
+őket.
+
+Mindenki elhitte, hogy baj lesz a dologból. A raktárost is
+figyelmeztették s ezzel a szegény embernek még nehezebb lett a feje.
+Töprengve végezte a dolgát, babonás félelem szállotta meg, olyan, mintha
+egy nagyobb hatalommal állanna szemben. Mikor a nagy fiu elibe került,
+ideges reszketés fogta el. Egyszerre ránehezedett minden, a mit átélt, a
+mióta feleséges ember s érezte, hogy gyöngül a karja, ha megakarja
+rohanni ezt az ellenséget s elzsibbad az akarata. A fiu szemében is
+felfedezett valami ijesztőt s elfordult, ha az ránézett, vagy lesütötte
+a szemét, mintha szégyenlené magát. Most már a tébolydákhoz folyamodott.
+Igért sok pénzt, a mennyit meg se tudott volna fizetni, csak vigyék el
+előle ezt a rémet, de mindenütt azt mondták, hogy a fiu nem bolond.
+
+Az asszony részese volt mindenben, lesoványodott, a nagy gondban
+betegeskedni kezdett és sokat panaszkodott mindenkinek, a kit csak
+előtalált!
+
+--Ez lesz a halálom, ez a bárgyu...
+
+Egy reggel aztán vége lett mindennek.
+
+A nagy fiu lihegve és rettenetes halványan jött haza s keresni kezdte a
+kicsit. Nem szólott semmit, csak nem értette meg, hogy hova tünt el a
+barátja. Az anyja nyomon követte, leste minden mozdulatát, nem tudta,
+hogy mit keres. Félt megkérdezni, várt, hogy szólaljon meg magától.
+Mikor azonban látta, hogy nem beszél, már nem birta tovább, most már
+bizonyos volt előtte, hogy miért jött haza a fiu.
+
+--Hiszen veled ment el!--kiáltott rá magánkivül.
+
+--Igen, nem--gagyogott a fiu--de most nincs sehol.
+
+Az asszony arcza elfehéredett, mint a tej és hátraesett a széken. A fiu
+ettől még jobban megijedt, meg fölhányta az ágyakat s benézett még a
+szekrények alá is a barátja után, igyekezett elmondani a dolgot ugy, a
+mint volt.
+
+--Mentünk... mentünk a vason, a melyiken a kocsik járnak. A kezemet
+fogta, énekelt, aztán egyszerre nem tudom hova lett. Talán a kocsik
+vitték el, sok jött, nagyon sok, elől az, a melyik füstöl. Nem láttuk,
+egyszerre ott volt mind, én is elestem, megütöttem a fejem. Mikor
+elmentek a kocsik, sehol se volt.
+
+Bambán rámeredt az anyjára és még egyszer megkérdezte:
+
+--Nem jött haza?
+
+
+
+
+RAFFAY TISZTELENDŐ UR
+
+
+A mult szombaton, a mikor a hittan órára csődült össze a parókiára a
+fiu- meg a leányiskola, különösen kegyetlen kedvében volt a tisztelendő.
+Sorra kérdezte a katekizmust s könyv nélkül mondatta fel a szentek
+csodatételeiről szóló történeteket, a melyek mind igen szépen meg vannak
+irva a vallásos elmélkedésekről szóló könyv utolsó harmincznyolcz
+oldalán, a függelékben. A ki valamire nem tudott megfelelni, annak
+belekapaszkodott a hajába s rázta a sivalkodó kis kölyköt, még csak bele
+nem fáradt a keze.
+
+--Gombozni, istentelenkedni a templom udvarán, azt tudsz, de tanulni
+nem. Majd megtanítalak.
+
+Akkor már tanította is. A szomszédok elszörnyülködve sugdostak, hogy ezt
+már még se lehet türni s meg kell jelenteni a dolgot a tanfelügyelőnek.
+
+Ezt különben folyton tervezték, de soha se lett belőle semmi.
+
+--Kiss Ferencz, mit tudsz szent Antalról? Mondd szóról-szóra.
+
+Mikor a gyerek hallgatott, közelebb ment hozzá. A fiu is hátrált egy
+lépéssel s maga elé emelte mind a két kezét, mig jajgatva siránkozott.
+
+--Tudtam, tudtam, de elfelejtettem... Csak egy kicsit gondolkozom...
+
+A hátráló s már a falhoz lapult gyermeket látva, rettenetes dühbe jött a
+tisztelendő. Sürün csapdosott a pálczájával a fejére és a vállára s mig
+egyet-egyet ütött reá, az arczába kiabálva kérdezte tőle:
+
+--Tudtad, elfelejtetted, tudtad...
+
+Aztán kiverte az egész gyereksereget, közéjük suhintva a pálczával, a
+mig menekültek előle s mikor már egy se volt a szobában, fáradtan esett
+le a díványra. Nagy durva teste lihegett s egy kék kendővel törülte
+magáról az izzadságot. Tompa kábultságba esett a nagy csöndben. Feje a
+mellére hanyatlott s bután bámult a padló deszkájában egy szöget. Mikor
+már sokáig nézte, tánczolni kezdett vele az egész ház, megindult alatta
+a divány s forgott körben, mindig körben sebesen, sebesen. Csak akkor
+állott meg, ha behunyta a szemét. Igy egyszerre nyugalom lett körülötte.
+
+Arra rezzent föl, hogy künn gyermekek kiabáltak az ablaka alatt. Félre
+huzta a függönyt és kinézett.
+
+Az utcza tulsó oldalán egy kis fiu játszott egy leánykával. Simogatta a
+haját és ölelte s valami olyast beszéltek, hogy: te leszel a mama, én az
+apa, aztán megyünk, megyünk kézenfogva a gyermekkel...
+
+A pap egy darabig hallgatta s érezte, hogy az agyába tódul a vér. Az
+volt az első gondolata, hogy jó messze lemegy a kertjében, megkeríti
+őket, rájuk ront és üti, üti, hanem aztán még se ment odáig. Csak
+fölrántotta az ablakot és kikiabált, hogy a két gyerek egyszerre
+elrebbent, maguk után hagyva a porban a babát, egy czifrára mázolt,
+szegényes kis rongyos jószágot, a miben igazán nem volt semmi szép se,
+csak a neve, hogy ő a gyerek. Két ártatlan cseppség szeretetében
+odaelőlegezett jövendő.
+
+Mikor a tisztelendő visszafordult, Mari asszony már fölterítette az
+asztalt. Egy gyürött, foszlott szélü asztalkendőt terített az asztal
+sarkára, rátett egy tányért, egy poharat s indult kifelé, hogy behozza
+az ételt. Akkor azonban a tisztelendő hirtelen megingott, ujra azt
+érezte, hogy forog körülötte minden. Nekiesett a falnak s
+megkapaszkodott egy székben. A vén asszony hozzászaladt s támogatta a
+diványig, a mire ugy végig esett mint egy oszlop.
+
+--Mi baj az istenért, már megint...
+
+--Igen, szédülök.
+
+--Csak maradjon egy kicsit magára, feküdjék nyugodtan. Hunyja be a
+szemét, ha ugy jobb, ugy...
+
+Szürke kendőt kötött a fejére s elszaladt. A pap utána meresztette a
+szemeit s a mikor már elment, akkor is mindig az ajtót nézte fáradt
+bámulással. A pilláit már nem birta nyitva tartani, mint valami
+elromlott redőny, barna, ránczos szemhéja mindegyre lehullott s szemmel
+láthatólag erőtlenedett el az egész ember. Mintha valami láthatatlan
+rémség kerülgette volna s azt vigyázná, ugy hallgatott, visszafojtva a
+lélegzetét is s csak néha hörögve, ha már nagyon kiigyekezett belőle az
+erő.
+
+Mikor az orvos jött, fáradtan, lustán panaszkodott.
+
+--Megint kerülget. Itt van mellettem, csak a kezem kell kinyujtani s
+megfoghatnám, hogyha teste volna. Iszonyu, borzasztó nyavalya, még
+senkise látta s mégis ugy szorítja a torkom, de ugy...
+
+--Megint bosszankodott tán a gyermekekkel?
+
+--Igen, megint... Aljasok, hitványak... Most is itt kettő, egy fiu meg
+egy leány...
+
+--Hagyja... Lássa, ez a baj. Minek izgatja magát. Nem kell ugy rájuk
+erőszakolni a hittant. Hagyjon nekik békét. Adjon be neki annyit a
+vallásból, a mennyi nem rontja meg a gyomrukat, de beléjök öklözni,
+bottal... Minek?
+
+A pap csak nézett. Belsejében forrott a méreg s nem volt ereje ahhoz,
+hogy kitörjön. Az a csendes öreg ember, a ki mellette ült a divány
+szélén, dühbe hozta. Nem tudta, hogy mi baja van, de érezte, hogy az
+orvos képtelen felfogni a baját. Csendes lett és igyekezett
+megmagyarázni, hogy mit érez.
+
+--Nem az a baj. A vallás, meg a könyv, meg a csodák, az mind semmi. Ha
+már jönnek, az is dühbe hoz, magamon kivül vagyok, nem birok magammal,
+perczről-perczre érzem, hogy mint hatalmasodik el bennem a vadállat. A
+sok kölyök mind olyan egészséges és szép... Doktor, maga is olyan
+papforma ember félig, magával lehet komolyan beszélni, esküt tett maga
+is arra, hogy nem jár el a szája, ha valamit kikottyant az ember maga
+előtt egy-egy bolond pillanatban, hát higyje el, hogy csak félig vagyok
+ember, a testem az, meg a reverendám, meg a formám, hanem a másik felem,
+a kutya...
+
+--Ugyan, ugyan...
+
+--Lássa, erről kellene maguknak irni egy könyvet, erről a félig
+emberről, a kinek, mikor a szemét behunyja, vége van nem jön utána
+senki. Arról, hogy embertelen dolog engem körül venni gyermekekkel a mi
+mind a másé, hogy... mondja is meg az iskolában, hogy ide többet ne
+küldjenek egyet se, mert kitekerem a nyakát...
+
+Kimerült, csendesebb lett s aztán már csak sugva mondta el azt, a mit
+behunyt szemmel maga előtt látott.
+
+--Ha nekem csak egy volna... Egy leány, a kinek vennék szép kis fehér
+ruhát, a haját befonnák világoskék pántlikába, azután jönne a püspök,
+megbámulná, férjhez menne és folytatódnék az Isten mun-munkája... Vagy
+egy kölyök, egészséges, verekedő ficzkó, a ki okos, a ki szép...
+
+Ugy nézett maga elé, mintha ott látná valahol a ködben a fiut is, a
+leányt is.
+
+
+
+
+A SPECZIÁLISTA
+
+
+Tekintetes rendőrkapitány ur, tudom én, hogy mi az elővizsgálat, a min
+át kell esni az embernek, mig eljutna az ügyészséghez, a hol jobban
+bánnak a rabokkal. Nem adhat föl nekem olyan kérdést, a mire szép
+csendesen meg ne felelnék, csak ne nézzen rám olyan szigoruan, mert
+igazán nem szükséges. Lenn is megszorongatták a torkom, a mig idehoztak,
+pedig a kis ujjam se nyujtottam ki ahoz, hogy védelmezzem magam.
+Intelligens emberrel nem kellene olyan keményen bánni. Minek az?
+
+Hát hogy hogyan történt az egész? Nagyon egyszerüen. Most világosan áll
+előttem mindennek a menete. El se hiszem, hogy másként történhetett
+volna.
+
+Beteg voltam. Már régen az vagyok. A mellemben szurásaim vannak. Nézze,
+most is micsoda bunda van rajtam, pedig mások már tavaszra öltöznek.
+Most már birom valahogyan magam, hanem a tél elején szörnyen
+összementem. Éjjeli munkám is akadt hivatalon kivül, nem sokat törődtem
+azzal, hogy megárthat. Szerettem volna valami szép ajándékravalót
+összespórolni, hogy ne legyen száraz karácsonya az asszonynak,
+szegénynek. Akkor aztán egyszer csak azon vettem észre magam, hogy mind
+az emberek feltünően érdeklődnek az egészségem iránt. Csupa részvét
+mindenik, hogy ugy nézek ki mint a halál, meg lefityegnek a füleim,
+szörnyen uri bőrben vagyok, meg több efféle s egyszer aztán egy orvos
+pajtásom, a ki el-eljárt hozzám, meg a feleségemet is kezelte ugy kisebb
+bajokban, hurutban, hideglelésben, igazán beteg sohase volt
+szegény,--hát az orvos pajtásom azt mondta szerencsétlenségre akkor, a
+mikor az asszony is hallotta, hogy:--pajtás, szedd össze magad s még ma
+indulj el Meránba. Ott négy-öt hét alatt megint ember lesz belőled, de
+ha tovább is itthon maradsz, nem állok jót semmiért. Ugy elpatkolsz,
+hogy olyant még sohse láttál. Olyan vagy már is, mint egy gebe.
+
+Gondolt az ördög Meránra. Nem szegény hivatalnok embernek való az. Hanem
+az asszony nem hagyott békét. Belémcsimpajkodott, Meránnal keltünk,
+Meránnal feküdtünk, azzal boszantott egész nap, hogy csak menjek,
+menjek. Pénzt is adott. A fehérnemüs szekrényben csupa frissen mosott,
+szép fehér ruha közé eldugdosott szép lassan, én nem tudom mikor,
+nyolczvan forintot. Ebből a sarokból előkerült egy ötös, a másikból egy
+tizes, aztán ezüst forintosok, a markomba nyomta mind, csak menjek.
+
+Nagyon nehéz volt elmenni. Az asszony akkor már nagyon közel volt ahhoz
+a stádiumhoz, a mikor még a himfarkas se hagyja egyedül a párját.
+Biztatott, hogy ne féljek, ő se fél. Át kell esni ezen is, ha asszony
+lesz a lányból; az anyjának is volt gyermeke, de mennyi, a nénjének is,
+meg a szomszédasszonynak is, ennek is, annak is, sehol se történt semmi
+baj, meg a te egészséged, a tied drágám!--már mint az enyém... ugy
+mondta, hogy még most is hallom. Kiéreztem a szavából, hogy neki drágább
+az én beteg hörgő mellem, mint akár magamnak is, és elmentem.
+
+De nem, kifelejtem a legfontosabbat. Mielőtt elmentem volna, gondolom
+egy-két nappal, de hát az mindegy... Nem mindegy? Hát szerda volt, azt
+tudom, most már csak annak járjanak utána, hogy mikor utaztam el, mert
+erre nem emlékszem biztosan. Szerdán délelőtt elmentem Hallerhoz.
+Gondoltam, erre az emberre bizhatom rá legnyugodtabban az asszonyt.
+Speczialista, hires doktor s egyszer, a mikor dolga volt nálunk a
+telekkönyvnél, szivességet tettem neki. Nem volt nagy dolog, leirtam
+neki egy csomó C. lapot. Nem fizetett érte semmit, hanem azt mondta:
+
+--Kedves barátom, ha egyszer szüksége lesz reám, hát csak szóljon.
+Feleséges embernél könnyen megeshetik, hogy egy és másért doktort hivnak
+a házhoz. Hát ha olyan baj volna, a mihez egy ilyen magamformáju ember
+kell, csak szóljon. Ott leszek.
+
+Erre gondoltam s elmentem hozzá szerdán délelőtt. Sok beteg volt nála,
+későn került rám a sor. A mikor bementem mindjárt megismert. Azt
+mondta:--kedves barátom, no mivel szolgálhatok? Sok a dolgom, de nem
+baj, megteszek, a mit tehetek.
+
+Nagyon szépen megkértem, hogy váltsa be az igéretét. Azt is mondtam
+neki, hogy nem kivánom ingyen.
+
+--Doktor ur--igy mondtam--szegény hivatalnok ember vagyok, hanem azért
+nem szorultam rá arra, hogy ingyenben kérjek valamit. Itt a közelben van
+egy rácz bérlő, a kinek nagyon sok dolga van nálunk a hivatalban s
+mindig velem tárgyal, mert azt mondja, hogy mással nem tudja ugy
+megértetni magát. Ez az ember minden ujesztendőben küld nekem ötven
+forintot. Az idei ötven pengőt a doktor urnak szántam. Tudom, hogy nem
+sok pénz, hanem egy ilyen magamforma ember nem képes többre. Arra kérem,
+hogy a mikor ideküldenek majd tőlem, hogy baj van, legyen szives azonnal
+az asszony mellé menni és segíteni rajta. Megteszi?
+
+--Hogyne kedves barátom...
+
+--Mondja becsületszavára.
+
+--Nevetséges. Persze, becsületszavamra, barátom, nyugodtan elmehet... Ha
+én egyszer megigérem, mérget vehet reá...
+
+Elutaztam Meránba. Nem igen nyugodtan, mert az egész uton az asszony
+járt az eszemben, meg ott is. A mikor a fenyők alatt zörögtettem a
+csontjaimat, akkor is folyton haza gondoltam s éjjel néha arra ébredtem,
+hogy sikoltást hallok:--Ferencz! segíts! Regelenkint azonban rendesen,
+pontosan, mint az óra, beállított a levélhordó s jöttek a drága, édes
+levelek, hogy készül a kicsi kelengye, a fejkötő már nincs divatban, de
+annál több lesz a meleg rékli, meg az ingecske, meg a mama is megjött
+már, hozott egy csomó vásznat, szabnak, varrnak egész nap s rólam is
+diskurálnak, hogy: a Franczi eddig bizonyosan nagyon összeszedte magát,
+kalandokkal gyanusítottak, a mi nekem nagyon jól esett, humort olvastam
+ki belőle.--No--gondoltam--ha ily jó kedvük van, akkor nincs semmi baj.
+Egyszer aztán durván, rettenetesen pofoncsaptak. Engedje meg, hogy erről
+ne sokat beszéljek, jött egy telegramm az anyósomtól, hogy ha még
+életben akarom találni a feleségemet, hát csak jöjjek a leggyorsabb
+vonattal. Ötször voltak Hallernél, mindig megigérte, hogy azonnal ott
+lesz és egyszer se ment el. Utoljára az anyósom ment el hozzá, de nem
+bocsátották be, valami elegáns beteg volt benn. Akkor más doktor után
+szaladtak, de már késő volt minden. Mikorra én hazaértem, tudja az
+Isten, hogy hogyan jutottam el Meránból idáig--már meg volt halva.
+
+...Kapitány ur! Soha szebb halottat. Gyöngéd, rózsás pirosas volt az
+arcza, aludt, tisztára aludt... Rám nem lehetett panasza senkinek.
+Nyugodt gyászos ember voltam, az anyósom, mintha meg is neheztelt volna
+egy kicsit rám, olyan jól viseltem magam. Hanem akkor már jól tudtam,
+hogy mit teszek azután. Ha arról van szó, hogy előre megfontoltam-e a
+szándékomat vagy sem, hát ne tessék tovább firtatni. Megvallom én magam
+is, hogy igenis, még a vonaton elhatároztam a dolgot. Azt mondtam
+magamban,--olyan józan voltam, mint most--azt mondtam:--Ha még él az
+asszony, pofoncsapom azt az embert, aztán felrugom a piacz közepén s
+elkiabálom, hogy nézzétek: ez az a bitang, a ki nekem szavát adta, hogy
+a feleségem mellett lesz, ha ágyba esik s nem ment el, pedig ötször
+hivták. Ha meghalt az asszony, hát akkor más történik, más, előre tudtam
+a kocsiban.
+
+A temetésről szépen hazamentünk. Az anyósom elkezdett keservesen sírni s
+azt mondta, hogy sírjak én is, mert az jól esik. Én azonban csak
+körülnézegettem. Gyermekem nem volt, azt magával vitte szegény lelkem a
+földbe, semmi se volt; nem is bucsuztam a lakásomtól, mintha nem is lett
+volna már az enyém az a két szoba meg a konyha, a hol a cseléd iszonyuan
+ordított, emlékszem azt hajtogatta: szegény jó asszonyom! szegény drága
+teremtés! Isten nyugosztalja...--boszantott, utáltam. Mikor az anyósom
+elfordult, az éjjeli szekrényből kivettem a revolverem, zsebrevágtam és
+elmentem az uri kaszinóba.
+
+Tudtam hogy Haller esténkint odajár. A szolgának adtam egy forintot s
+azt mondtam, hogy küldje ki a doktor urat.
+
+--Kit jelentsek be?--kérdezte.
+
+--Senkit. Mondja, hogy egy ur várja az előszobában. Röviden végez, csak
+éppen kérdezni akar valamit.
+
+Mikor Haller kijött, agyonlőttem, aminthogy az csak természetes is. Hogy
+most mi lesz? Bánom is én, csak a mig itt vagyok, kérem bánjanak velem
+emberségesebben. Intelligens ember csak számíthat egy kis udvariasságra.
+
+
+
+
+A FLÓRIÁN FILOZÓFIÁJA
+
+I.
+
+
+Az apám temetéséről jöttünk haza. Szép, nagy gyászos ünnepség volt. A
+katonakórházból indultunk ki, lenn az udvaron a banda játszott s a mikor
+abbahagyta és megindult a sok tiszt meg legény, egy fekete posztóval
+bevont dobot vertek. A nagy üveges kocsi előtt a fekete lovak
+nyugtalanul rágták a zablát, fenn prédikált az esperes, a környékről
+mind összegyültek a népek, fekete volt velük az utcza is, mint a milyen
+fekete lepel lengett alá a szomszéd házról, a hol a tiszti kaszinó
+gyászolt s mindenütt ott sürgött-forgott egy kis sötét ember, a ki
+folyton rendelkezett haragosan hol az egyik, hol a másik kocsist tanítva
+emberségre, mert a ficzkók megunták a hosszú prédikácziót s
+összeállottak beszélgetni a gyalogjáró mellett. Aztán megint recsegett a
+trombita, a kapu alól kiindult a banda, utána a katonák, a publikum, az
+üveges kocsi, azután mink szegény gyermekek levett kalappal és a sok
+kocsi, mig körülszaladgálta az egészet a kis köpczösfekete ember...
+
+Emosódik az emlékezetemben minden, csak némely jelentéktelen dolgok
+kerülnek vissza az eszembe. A kis fekete embert például folyton látom,
+azért beszélek róla annyit, meg aztán különösen az egyik ló maradt meg
+az emlékemben. Ez valami temetkezési remonda lehetett, mindig trappra
+fogta a lépést s annyira nem viselte komolyan magát, hogy egy fordulónál
+nekivadulva ágaskodni kezdett s vitte magával a másik három lovat is, a
+mint neki indult vágtatva a hegynek. Aztán egyszerre odaugrott a kis
+fekete ember, belekapaszkodott a vágtató paripa orrába és káromkodott:
+
+--Te komisz, te disznó...
+
+A temető kapujáig hurczolta magával a ló a kis tömzsit, ott már
+belefáradt s letette. A kis öreg pedig, a ki--hiszen ezt már körülbelül
+tudjuk--a temetésrendező volt, egyenesen odament a kocsishoz, a miben az
+anyám ült s valami hizelgőt mondott neki, ilyenformát:
+
+--A kapitány ur majdnem, hogy vágtatva ment a másvilágra, hanem nekem
+sikerült észretériteni a lovat, kezét csókolom.
+
+...És mentünk... Szomoruan, bandukolva, mig odaértünk, a hol vége van
+mindennek. Ott nagyot lőttek egymásután hármat a katonák, aztán
+imádkoztunk s elindultunk haza. Anyám mellé a kis öcsémet s egy rokon
+asszonyságot pakkoltam be, én pedig megindultam magamban, egy ösvényen a
+kocsiuttól messze.
+
+Itt találkoztam Flóriánnal.
+
+Ő is fenn volt a temetésen, hanem hamarabb feljött s ebből az alkalomból
+kifolyólag, hogy ne mult légyen el hiába az idő, meglátogatta a maga
+halottait. Lenn a völgyben álldogált egy sir mellett s szivarozva
+bámulta a vidéket. A mikor látta, hogy jövök, elém került. Minden
+különösebb meghatottság nélkül nyujtotta a kezét s a másik karjával egy
+nagy kört irva bele a levegőbe, a miben benne foglaltatott az egész
+temető, azt jegyezte meg, hogy:
+
+--Mind idekerülünk, mind, mind...
+
+--A bizony, mind...
+
+Akkor már mentünk lefelé. Flórián a teljesen közönyös ember nyugalmával
+járt mellettem. Egyszerre azonban hirtelen eszébe jutott valami s
+gyorsan felém fordult.
+
+--Egy kis számla is maradt a kapitány ur után. Czukor, kávé, szappany,
+bor... ki fogja azt most már rendbehozni?
+
+--Én.
+
+--Hát majd átirjuk, szólok az öcsémnek is.--Lennről még egyszer
+visszanézett a csendes világra. Már homályos szürke volt az egész tájék,
+ráereszkedni kezdett az este. Messze hátul a szilfák között, a hol a
+zsidó temető hozzáér a mi földünkhöz, köd gomolygott s egészen távol, a
+hova már ugyancsak mereszsze az ember a szemét, hogy belásson,
+egyetlenegy csillag ragyogott az égen, valami halvány reménység a
+halottas csendben. A temető kapujára nagy tábla volt fölszegezve s
+vigasztalónak az volt ráirva, hogy föltámadunk.
+
+A kis örmény egy darabig a csillagot bámulta s mikor visszafordult,
+megkopogtatta botjával a táblát.
+
+--Nem igaz... persze, hogy nem igaz. A mi ide be van raktározva, az jól
+el van téve. Kezeskedem róla. Nem segít itt már semmi. Nekem fölirhat
+ide, amit akar.
+
+Akkor már künn voltunk az utczán s mentünk hazafelé.
+
+Egy utczában laktunk. Tőlünk számítva, a harmadik házban volt a
+Flóriánék boltja, az övé meg az öcscséé, szép nagy kereskedés, heringes
+hordókkal az ajtó előtt. Nagy, sötét és dohos üreg volt a bolt, a
+közepén mindig égett egy gázláng, hogy valami kis világosság legyen
+benne. Aztán azért volt olyan jó bolt, mert minden, de minden akadt
+benne, a főrevaló keszkenőtől a mustármagig, meg kis perczentre
+dolgoztak a testvérek, nem nyuzták le a bőrét a vevőnek.
+
+Mikor az ablakaink alatt elmentünk, láttam, hogy benn világosság van a
+szobákban és a sok rokon és ismerős mind nálunk gyült össze a temetés
+után. Hivtam Flóriánt is, hogy jöjjön be, ő azonban nem akart.
+
+--Fölösleges az, kár, hogy mások is ott őgyelegnek, a hol semmi dolguk.
+
+--Dehogy, örül annak az ember, ha körülveszik ilyenkor...
+
+--Én nem... Különben is még el kell, hogy könyveljem a kapitány urat.
+
+--A számlát? Olyan sürgős?
+
+--Nem, az izét... a halottkönyvet. Tán nem is tudja, hogy mi az? Én azt
+vezetem pontosan, benne van minden jó emberem. Tiszta dolog, valahová
+csak föl kell jegyezni, hogy mit nyer, meg mit veszít az ember a
+családban, meg a rokonságban, meg azok között, a kiket ismer. Jó kis
+jegyzék, pontos, nézze meg...
+
+Nekem sem tetszett otthon a sok gyászos ember, elmentem vele a boltba.
+
+
+II.
+
+
+Az üzlet háta mögött két kis udvari szoba volt a lakás. Az egyikben
+Tódor lakott, a fiatalabb, a másikban pedig az én emberem, az öreg
+Flórián. Innen nyiltak kifelé az ajtók, egyik a konyhába, másik az
+udvarra s a kettő között volt a pokróczczal leterített ágy, meg egy
+nyitott szekrény, a miben sok ruha lógott. Alul néhány könyv is volt.
+Lezárt, az esztendő végével szépen elraktározott nagy bőrös könyvek,
+egyikre az volt irva: _Főkönyv_, a másikra: _Pénztári napló_, meg
+_Árukönyv_, aztán egy másik, a mire ez a szó volt irva: _Hitelügyletek_.
+Ezek közül szedte elő Flórián azt a könyvet, a miben éppen el akarta
+könyvelni az apámat.
+
+--Mig elvégzem, lesz szives helyet foglalni--mondta s bemártotta a
+tintába a tollat és elkezdte kitölteni a rubrikákat egy üres lapon, a
+minek a tetejébe édes apám neve volt fölirva. A mikor rendbe jött a
+dologgal, a füle mellé szurta fel a pennát s a könyvet egy kicsit
+továbbtaszítva, hogy nyugodalmasan száradjon rajta a friss irás,
+beszélni kezdett. Nem ugy, mintha helyén lett volna az esze, nem is
+kivánom senkitől, hogy okos embernek tartsa Flóriánt, hanem mint egy
+bolond, a kiben minden bolondsága mellett megmaradt még egy kis, még
+itt-ott derengő józanság a körüllévő emberi haszontalanságokkal szemben,
+mint a milyen például a halál is, meg a születés s egyéb fázisai az
+életnek.
+
+--Beirtam a kapitány urat. Tizenegy esztendőt vesztettem rajta, de azt
+hiszem, hogy azt az egy pár évet majd behozom Sturmon.
+
+--Ki az?
+
+--Itt a szomszéd boltos. Sokat igér. Csupa egészség. Ámbár ez a számítás
+már kezd megingani egy kicsit, mert hát a kapitány ur is sokat igért még
+csak ezelőtt két hónappal is. Mindegy, ebben az emberben megbizom. Nem
+igen volt még beteg...
+
+--Hogy sokat él, azt gondolja?...
+
+--Nem sokat. Mindössze hatvan évet szántam neki. Más ugyan elszámította
+volna magát, ha ezt a nagy egészséget látja, hanem én már kitapasztaltam
+mindent. Jön egy betegség, aztán vége. Az ember csak ember. Hanem azért
+bizom benne.
+
+Halgattunk és én azon gondolkoztam, hogy kivel van dolgom. Micsoda ember
+ez a Flórián? Ő mosolyogva pislogott reám s a mikor már megszáradt
+előtte az irás, a térdeire fektette a könyvet s magyarázni kezdte, hogy
+mi van benne...
+
+--Tiszta dolog az egész, tessék idenézni: ... honvédszázados, született
+ebben és ebben az esztendőben. Baja: májbetegség. Állása hozzám: rendes
+vevő és jó ismerős. Remélhető életkor! hatvan év.--Igy van ez
+mindenkinél, a ki benne van a könyvben. Amolyan határidőüzlet forma az
+egész. Legföllebb csak az lehet benne feltünő, hogy nem pénzbe megy. De
+hát csak a pénz az érték? Kérem, hát csak az a kopogó ezüst vagy arany
+ér nekem valamit? Én ugy vagyok vele, hogy nem sokat adok reá. Törődjék
+vele Tódor. Neki sohase volt felesége, gyermeke, végezze az üzlet
+dolgát, ugy sincs egyéb baja, hanem én már körültekintek erre is, arra
+is, hogy miben lehet valamit csinálni. Igy például, ez sem
+haszontalanság.
+
+--Nem, teljességgel nem...
+
+--Ugy vagyok vele, hogy számot vetek előbb mindennel s aztán
+megállapitom, hogy kire meddig számíthatok azok közül, a kik körülöttem
+élnek. Ezt csak fontos tudni. Aztán bevezetem a könyvbe, nézze: Kelemen
+János városi tanácsnok, koma--a szegény kis fiamat tartotta a keresztviz
+alá, hetven év. Ez itt ki van huzva. Időközben elköltözött Bécsbe, most
+már semmi közöm hozzá, ez a másik pedig tömlöczbe került csalásért, hát
+ezzel se törődöm.
+
+--Aztán mi haszon van ebből a könyvből?
+
+--Sok, nagy haszon, engem nem érnek meglepetések. Nálam kiegyenlíti
+egymást a sok eshetőség. Ha az egyik becsap s nem tartja be a határidőt,
+itt marad helyette a másik. Abban tovább remélhetek. Ha a végén majd
+összeadom az eredményeket, higyje meg, jól jövök ki az üzlet mellett.
+Olyanforma ez, mint az olyan üzletember dolga, a kinek boltja van
+Budapesten, Kolozsvárt, Debreczenben, Nagyváradon, Kecskeméten,
+Szófiában, Belgrádban, s ha négy helyen pang az üzlet, a másik négy
+helyen virul. Nem mond csődöt olyan könnyen, mint a másik, a kinek egy
+raktárba van belefektetve mindene.
+
+Az üveges ajtón, a mi a másik szobától választott el bennünket,
+meglibbent a fehér függöny s a nyiláson Tódor kukkantott be. Mikor
+látta, hogy odapillantok, a homloka közepére támasztotta a mutató ujját
+s Flórián felé integetett.
+
+--Nincs rendben az esze, tessék elhinni, hogy nincs rendben.
+
+Visszaintettem neki, hogy csak menjen onnan s néztem az öreg Flóriánt, a
+ki keresgélt a könyvben s némely tételnél nagyon elgondolkozott. Vártam
+még tőle valamit, hogy világos legyen az egész állapot. Addig már nem
+megyek haza... Egyszerre csak talált valami érdekes megjegyzést a
+könyvben, mert földerült az arcza.
+
+--Azon gondolkoztam, a mivel tisztába kell jönni az embernek, hogy
+micsoda komplikáczióknak vagyok kitéve, még azokon felül, a melyeket már
+kitapasztaltam. Most rájöttem... Nagyon kellemetlen meglepetéseket
+hoznak nekem a járványos bajok. A múlt kolera alkalmával igen nagy
+veszteségeket állottam ki. Meg az öngyilkosságok. Néha szezonja van
+ennek is. Erre csak nem lehet számítani. Daliás szép urak sétálnak az
+utczán, a szájukban szivar, mosolyognak s aztán puff, puff, itt is, ott
+is... Az ilyesmi teljesen készületlenül talál.
+
+Betette a könyvet s csendesen ráütött az öklével, mintha ez azt
+jelentené, hogy: no, mára rendben van.
+
+Már majdnem eltette, a mikor megint eszébe jutott valami. Rátámaszkodott
+a vállamra s vizes lett a szeme, a mig beszélt.
+
+--Az aztán a legnagyobb baj, hogyha későn kezdi el az ember. Akkor már
+bajos behozni némely nagy veszteséget. Például hát itt van az én dolgom.
+A mikor a feleségem meghalt, még nem vezettem könyvet. Aztán jött a
+difteritisz s elvitte a gyerekeket is. Micsoda fiu volt, bizonyosan
+diplomás ember lett volna belőle. Beleszólt, a mikor a nagy emberek
+beszéltek, politizált, a tanárok mindig izentek, hogy ne hagyjam annyit
+tanulni, vigyem a mezőre... Hát aztán vittem a mezőre, vissza sem
+hoztam... Ezt nem lehet behozni. Adok még magamnak vagy harmincz
+esztendőt, hanem ez is kevés. Nem, nem, teljességgel nem lehet behozni.
+
+
+
+
+A LOVAK
+
+I.
+
+
+Gyéreséknél közönséges vasárnap délelőtt volt. Nem vártak senkit.
+Csendes, hangtalan volt az udvar, egy-egy ember mozgott rajta néha,
+mikor a ház előtti gyepágyakat öntözni kezdte a kertész s az istállókból
+elővezettek egy-egy lovat a kuthoz. Hátulról, a szérüs kertből tompa
+puffogás hallatszott elő s ott, a honnan a hang jött, aranyos könnyü
+polyva felleg libegett a levegőben. Egy-két részes csépelt, olyan
+szegény emberek, a kik nem várhatják be a nagy masinát. Mikor lenn az
+utcza végén harmadszor is harangoztak a templomban, a tágas veranda
+lépcsőin lefelé elindult a nagyságos asszony a maga rendes vasárnapi
+utjára. Kicsi, félénk, amolyan gyermekforma jószág volt a nagyságos
+asszony, a széltől is féltette az ember, nehogy valami erősebb rohanás
+ketté törje derékban s aztán elvigye, hogy ne maradjon belőle semmi.
+Vele mentek a cselédek is és a mig végigmentek az udvaron, a
+konyhaajtóból szájtátva bámult utánuk a fehérkötényes, fehérsapkás
+szakács, a ki éppen valami czifra madárról kopasztotta le a sok fényes,
+aranyos tollat. Közben megint visítani kezdett a kut csövében a
+szivattyú, vedrekkel rakták körül az istállófiuk a kerekre szabott
+pázsitot a kut körül s az istálló tornyában, a minek olyan szép
+bádogfedele volt, mint a templomnak, megszólalt egy kis csengettyü,
+olyanforma, mint a mi a nagy harang mellett van az unitáriusoknál.
+
+Lassu sorjában kifelé lépdeltek az ajtókon a lovak. Csupa gyönyörü nagy
+állat, tipus mindenik a maga formájában. Kicsi fejü, nyulánk, hosszu
+testü, agár formáju paripák jöttek előbb, aztán alacsonyabb, tömzsi
+kanczák, kicsi fejjel, temperamentumos, ideges állatok, nyerítve,
+ficzánkolva, aztán magas, nagyon finom testü lovak, a melyeknek járás
+közben reszketett a lábuk s füleik, megijedtek még arra is, ha jobban
+összeharapták a zablát, aztán olyan erőszakos dögök, a melyeket két
+ficzkó vezetett végig az uton, belekapaszkodva a szijjakba. Ezek voltak
+a legszebbek. Némelyik két lábra állott, ha csak hozzáért valamelyik
+legény, félre ugrott, hogy földre rántotta volna a lovászokat, ha inkább
+nem engednek, arra ment a merre ő akart s nem oda, a hova vezették, ha
+megrántották szájában a zablát, fölugrott és nyihogott, igazi vadak.
+Leghátul pedig egy kis fehér lovacskát vezetett elő egy gyerek s hosszu
+sorban, egyesével a széles kerti uton megindult a sok ló meg a sok
+cseléd a kut felé.
+
+Mikor már már kigabalyodott a csavaros gruppok közül az egész, kijött
+Gyéres is a házból. Utána ballagott egy hosszu fiatal ember is, a kis
+urfi tanitója s belesüppedt egy nagy puha székbe a verenda korlátja
+mellett. Amolyan szegény diák forma fiu volt, a ki minden iránt
+érdeklődik, ha muszáj, de legjobban szereti a csendet. Gyéres kihajolt a
+korláton s tágra nyitott szemekkel, mint valami gondos kasznár,
+vizsgálni kezdte a lovakat. Nem szólott egy szót se, pedig lett volna
+mondani valója. Ez meglátszott az arczán, meg mozdulatain, a mint néha
+félrekapta a fejét s a tanitóra pillantott. Ilyenkor azonban
+elkedvetlenedett, kapkodta a nézését ide-oda, nyugtalankodott s az olyan
+embernek a kellemetlensége látszott meg rajta, a ki valami fontos
+mondandójához publikumot keres és senki sincs körülötte, a ki megértse.
+Egyszer hosszasabban nézett a tanitóra s erre az fölugrott a székről.
+
+--Parancsol nagyságos ur.
+
+--Nem, nem, semmi. Maga nem érti. Ha maga konyítana a lóhoz, urrá
+tenném. Próbálja meg, tanuljon bele...
+
+--Bajos az, nagyságos ur...
+
+--Bajos, persze, hogy az... Hirtelen a kut felé meredt a szeme és
+retteneteset kiáltott.
+
+--Tódor! Te bitang! Jobbra, jobbra!--Megint a diván felé fordult s most
+már dühös volt nagyon.--A Czézár majd agyonrugta Menelaust. Rongy
+paraszt, ugy czibálja a ló, a hogy akarja.--Megint kifelé nézett s ujra
+rákiabált a legényre.--Marha! Bolondulj meg! Tovább, ha mondom!--S
+egyszerre a nélkül hogy valami átmenetet talált volna a dühből idáig,
+lelkesedni kezdett.
+
+--Most nézze, most. A feketét... Ni, hogy vezeti a lovászt. Több esze
+van, mint annak a baromnak, azt mondhatom. Megállott s ugy bámulta a
+lovat, a mely akkorra már szétugrott a többi közt s két lábra ágaskodva
+nyerített föl a tornáczra. A formáit nézze, a csipőjét, meg a lábát, hát
+a hogy ideszól, nem ész az, nem?...
+
+A diák visszasüppedt a székbe s azt mondta, hogy: de igen, igen, szép,
+gyönyörü állat.
+
+--Bolond maga! Ha embert akarok látni ezen a vidéken, akkor a lovat
+nézem. Az individuum, karakter, tiszta egész. Csupa nemesség. Az akar,
+az parancsol, az hasonlít hozzám, a ki ur vagyok. Csak nem akarja
+melléjük állítani ezeket ni. Csupa hülye, én mondom magának. Maga se
+jobb náluk. Az ember csak ember, de a ló... maga ezt nem érti. Nekem itt
+köröskörül van egy csomó földem. Csak egyszer láttam volna, hogy a
+paraszt felesel velem, ha én azt mondom, hogy igy legyen, vagy ugy,
+megbecsülném az embert. A ló folyton opponál. Vérbelit kell venni
+belőle, a milyen ez vagy az s aztán látom, hogy mi az akarat. Ha ráülök,
+földhöz akar csapni, azt mondja, nem vagy olyan ur, hogy meg nyergelj,
+ha beleütöm a sarkantyut, fölugrik az égig. Látja, olyan bolondok maguk
+mind, hogy a lóról ugy beszélnek: állat, négylábu, esze sincs. Én tudom,
+hogy magukat sarkantyuzom, ütöm, rugom, a mikor nekem tetszik s egyszer
+se nyerítettek ellenem, hát maguk-e az emberek, vagy a ló?
+
+Valósággal önkivületben kitárta a karjait, mintha magához akarta volna
+ölelni az istállókat is.
+
+--Drágáim...
+
+
+II.
+
+
+Lenn az utcza végén ujra harangozni kezdtek. Vége volt a templomnak s
+nagyon halk, a levegőn átszüremlett hangokban valami olyast lehetett
+hallani a templomi énekből, hogy: téged Isten dicsérünk... Ketten,
+hárman, szépen egymás mellett fölfelé jöttek az emberek, aztán meg a
+lányok, asszonyok, tiszta, szép ünneplőben s a sok hivő ember mögött még
+lenn a meredékes utcza végén látszott a kicsi nagyságos asszony a
+cselédekkel, a mint hazafelé tipeg. A nélkül, hogy a vonásaiba
+beleláthatott volna az ember, meglátszott az arczán a hivőknél
+templomozás után elkövetkező meghatottság, a mint jött szép csendesen és
+nézte maga előtt az utat alázatosan, az Isten szolgálóleányához
+illendőségesképpen. A cselédek is ilyenformán igyekeztek utána.
+
+Benn az udvarban ezalatt végeztek a csépléssel a részesek. A
+polyvafelleg lassan-lassan alábbszállott, mig bele nem kapaszkodott egy
+szélpászma s el nem hordta az egészet s az emberek bejöttek az udvarba,
+hogy osztozzanak. Mikor a nagyságos ur elé járultak a kérelemmel, az
+nagyon dühbe jött.
+
+--Vasárnap? Hogy én majd odaállok nektek vékát méregetni?...
+Pusztuljatok mindjárt...
+
+Egy öreg paraszt előczihelődött a többi közül, hogy majd megfelel, de a
+mikor már beszélnie kellett volna, még mindig csak a kalapját forgatta a
+kezei között nagy zavarban s motyogott, hogy ugy, meg ugy, vasárnap is
+enni kell, meg az urnak könnyű, annak nincsen különbség a pénzében meg
+az idejében... Hátul elvezették már a lovakat. A sor eleje már eltűnt az
+istálló fekete szájában, a mikor egy magas, karcsú fekete paripa az
+utolsók közül kirántotta a kötőfék szárát a lovász kezéből s
+visszanyargalt a tornácz felé. Rohantában harsányan röhögött. A
+parasztok a tornácz falához lapultak előle s az öreg keresztet vetett
+magára.
+
+--Vége, vége... agyontapos...
+
+Az ur fenn az erkélyen egyszerre elfeledkezett róluk s mosolyogva,
+ragyogó arczczal csak a lovat nézte. Az állat nyihogva kapálta a földet
+s nagyokat fujt a porba. Mintha csak jó reggelt akart volna mondani.
+Mikor a kocsisok utána futottak, ezeknek is az arczába fujta orrából a
+forró gőzt s a nélkül, hogy megfogták volna a fék szárát, elindult
+előttük az istálló felé. Gyéres erősen megfogta a tanitó kabátját s
+előbb a még mindig a tornácz alatt szorongó parasztokra mutatott, azután
+meg a ló után mosolygott.
+
+--Nohát, lássa. Hogy elrémült ez a sok bamba. Utálatos... Hát emberek
+ezek?... Mikor lenn megint szervezkedni kezdtek a parasztok, hogy elől
+kezdjék az ügyüket s az öreg ujra hebegni kezdett, rettenetes dühbe
+jött...
+
+--Most már elég. Kihozom a botot s szétverek köztetek. Mars! Ki innen!
+
+A parasztok lassan huzódtak a kapu felé. Mikor már jó messze voltak,
+megállottak egy perczre, mint a kivert állatok és összeröffentek.
+
+--Megbánja még... Nem lesz ez mindig igy.
+
+--Többet ér neki egy lova, mint mi mind...
+
+Fenn a tornáczon pedig ujra lelkesedni kezdett Gyéres. Karonfogta a
+tanítót és huzta maga után.
+
+--Jöjjön, jöjjön.--Mig átmentek az udvaron, éppen befordult a kapun a
+nagyságos asszony. A tanító köszönt s oda akart menni, de Gyéres nem
+engedte. Oda se nézett az asszony felé, hanem nekipirulva, lázasan ment
+a maga után utján, maga után vonszolva a fekete kabátos, hosszu fiút. Az
+istálló ajtóban megállott, nagyot kiáltott:
+
+--Czézár! Menelaus!
+
+Mikor a lovak nyerítve feleltek, a fiuhoz fordult.
+
+--Hallja! Hallja!--Egyik lovától a másikhoz szaladgált, simogatta őket,
+némelyikkel beszélgetni kezdett.--Hogy vagy? Jó volt a zab, a
+széna?--Nézze, a szeme beszél, hát nézze! Itt ez a csillogó pont az
+öröm, itt a másiknál a sötétes folt, ez a kis elhomályosodás éppen a
+pillák alatt, az a bánat.--Valami baja van. No mi az, mért sirsz?
+Hallja, a másik hogy kaczag. Mennyire szeretnek.--Egy nagyszügyü pejnek
+átölelte a nyakát. Az erős, nagy állat fölkapta a levegőbe és lóbázni
+kezdte. Gyéres kaczagott.--Igy, igy mulassunk.--Egyszerre eleresztette a
+ló nyakát s leesett a friss alomba a jászol mellé. A ló félreugrott, a
+tanító meg a kocsisok megijedtek, de a gazda befeküdt még mélyebben a
+szalmába, behunyta a szemeit is s boldogan elnyult a ló előtt, a mely
+most már idegesen szaglászni kezdte, mintha idegen volna.
+
+--Ne rugjál agyon öreg, ne rugjál...
+
+A tanító kiabálni kezdett.
+
+--Jöjjön nagyságos ur, jöjjön.
+
+--Maga nem érti, nem érti...
+
+A tanító már kezdte érteni. Megijedt tőle. Azt gondolta, hogy most
+visszaviszi ezt az embert a házba, azután fut, amerre lát. Nem marad egy
+fedél alatt az ilyen bolonddal. Rémülten czibálta föl a szalmáról az
+istállógőzbe belebódult embert s ugy lökdöste maga előtt, mint a
+gyermeket.
+
+Az udvaron megint ott lézengett néhány paraszt. A részesek jöttek
+vissza, még egyszer megbeszélni az osztozkodás dolgát. Azt mondták, hogy
+nekik a malomba kell menni. Ha most elindul az ember, akkor se érkezik
+vissza holnap reggelig a liszttel. Nagyon megbámulták a nagyságos urat s
+abból, ahogy a fekete kabátos hosszu ember elbánt vele, látták, hogy
+megint csak nem beszélhetik meg az osztozkodás dolgát.
+
+--Pedig semmi se volna az egész. Két zsák neki, egy zsák nekünk, megint
+kettő neki, aztán egy nekünk.--A hogy a kezeit a levegőben lóbálta,
+mintha a zsákokat czipelné, hamar eligazította az osztozást, hanem hát a
+valóságban nem megy az olyan könnyen. Most már elkeseredve, csendes
+dühhel mentek el.
+
+--A szegény ember kutya neki. Majd egyszer csak megjárja.
+
+--Segítnek abban a lovak is.
+
+
+III.
+
+
+Azután egy darabig beteg volt Gyéres. Valami értelmetlen betegsége
+akadt. Az orvosok se igen tudtak kiokosodni belőle. Egy csomó
+jeges-zacskót raktak a fejére, szörpös, émelygős orvosságokkal teli
+kanalakat erőltették be az összeszorított fogai közé, de a mellett
+napról-napra semmi ujat se tudtak mondani a nagyságos asszonynak, ha az
+ura állapotáról kérdezősködött. Már az Istennel is kezdtek előhozakodni,
+a mikor pedig a doktor, akárhogyan is szájára veszi az Isten nevét,
+akkor baj van.
+
+Azután azonban mégis csak segített az Isten. A beteg lassan-lassan föl
+is kelt az ágyból. Rátámaszkodott a nyurga diákra s a mikor sütött a
+nap, már ki is sétáltak. Azért még nagyon gyönge volt. Egy darabig
+tartotta magát, aztán egyszerre összeesett benne az erő, nyögött, sírt
+és sóhajtozott a lovai után, meleg délelőttökön kiült a tornáczra és
+végig nézte az itatást. Ilyenkor különösen fészkelődött a helyén és
+sokszor elfulladt a hangja, mig rá akart kiabálni egy-egy kocsisra, a ki
+ugy vezette ki a lovat, mintha tehenet huzna maga után. A doktorokkal
+pedig veszekedett, hogy lóra akar ülni, hajtani akar, az istállóba akar.
+Egyszer aztán nagysokára megengedték neki, hogy lovagoljon. A nagyságos
+asszony kis fehér kanczáját nyergelték meg neki. A mikor elővezették a
+lovat, siránkozni és nyöszörögni kezdett a nagyságos ur, mint egy
+gyermek.
+
+--Miért nem ültetnek bárányra, vagy valami juhászkutyára? Ezt a kis
+rongyot hozzák ide. Letörik a dereka...
+
+Kétfelől tartották, amig elhelyezkedett a nyeregben. Amikor elindult már
+mosolygott. Kezdte jól érezni magát a nyeregben. Egyszerre csak
+megindult lassan trappba, aztán ki a kapun s a tornáczról már csak
+annyit láttak, hogy galoppba iramodott a megrémült kis fehér lovacska s
+eltünt az utcza végén.
+
+A nagyságos asszony nagyon megijedt. Lihegve szaladt le az istállóba s
+rákiáltott az első lovászra, a ki a jászol mellett ácsorgott.
+
+--Vincze! Lóra hamar. Nyargalj a nagyságos ur után, tudod milyen gyönge.
+
+A nagyságos ur pedig már jött vissza. Reszketett alatta a ló, a zabláról
+tenyérnyi czafatokban szakadt le a tajték, a lovasnak pedig a
+boldogságba belebágyadt a szeme, ragyogott az arcza. Egyenesen
+belovagolt az istállóba s parancsolni kezdett.
+
+--Elő a kocsit, az enyimet. Kettőt elől, hármat a rud mellé...
+Vadakat... ló legyen, nem szamár... Czézár, Menelaus, Didó, a rud
+mellé... Hozd le az ostoromat... Repülni akarok...
+
+Amikor látta, hogy nem sietnek s a sok kocsis összebámul, a zekéje
+zsebéből előrántotta a revolvert.
+
+--Agyonlőlek kutya, ha gondolkozol mikor én beszélek.--Már lőtt is. A
+golyó elsivított az egyik lovász füle mellett s tompa koppanással
+lehullott a falról.
+
+Erre szétszaladt mindenki, csak az asszony maradt ott. Kérlelni kezdte a
+nekibolondult embert.
+
+--Ne még. Két-három hét mulva...
+
+Gyéres rá se nézett. Türelmetlenül tappogott az agyagos padlón s nézte,
+hogyan vezetik elő a lovakat. Egy inas lehozta az ostort. A kezébe
+vette, nézte, hogyan hajlik, aztán kiment az istálló elé, egyet-kettőt
+kongatott vele a levegőben, de türelmetlenül, inkább csak azért, hogy
+teljék az idő. Azalatt azt nézte, hogy hogyan fognak be. Előhuztak egy
+két kerekü kis kocsit, a mi egyéb sem volt, mint kerék, meg egy ülés s
+eléje sorakoztatták a lovakat, csupa pihent állatot, mindeniket egy-egy
+lovász tartotta féken. Az asszony körülszaladgált s a mikor látta, hogy
+csakugyan nem tréfa a dolog, segítségért kiabált.
+
+--Doktor! Doktor!
+
+Nem jött senki s már elkészült a fogat. A lovak nyihogva ágaskodtak, még
+egy pár szijat kellett becsatolni, de Gyéres már felugrott az ülésbe.
+Pillanat alatt rendbeszedte kezében a gyeplőszárakat, egy szempillanatra
+felállott, kieresztette az ostort, vadat, hangosat kiáltott, a miben
+azonban benne volt minden szenvedélye, a mit az előtte toporzékoló
+állatok iránt érzett, lovászok szétugráltak előle s a két nagy kerék
+őrült iramodásban kikanyarodott az udvarról. A kicsi asszony szájtátva
+bámult utána s a mikor a porát se látta, egyszerre, mintha csak most
+ébredt volna fel a kábultságából, térdre esett az istálló előtt s
+imádkozni kezdett.--Miatyánk, ki vagy a mennyekben...--Nem tudta tovább
+mondani, megkapta hirtelen a sejtés s jajgatva szaladni kezdett. A
+kapunál már elhagyta az ereje és csak nyögött.
+
+--Sohase jön vissza... vége, vége...
+
+Gyéres pedig rohant. Egyszer megakarta törülni a homlokát s ezzel
+leverte a fejéről a kalapot. Betegsége alatt megnőtt a haja s most
+lobogott utána a levegőben. Lábait nekifeszítette a kocsi deszkájának s
+erősen tartotta a gyeplőt. A mikor a keze fáradni kezdett, engedett. A
+falu végén bekanyarodott a tarlóba. A mint ott rohant végig, egy-egy
+rögön magasra ugrott vele a kocsi. Még mindég nem rohantak elég vadul a
+lovak. Most már a gyeplővel nem is sokat törődött, csak az ostorral
+cserdített be egyszer-egyszer az állatok közé s hátravetette magát a
+keskeny párnára, hogy csak ugy uszott előre s a lovakat nézte, hogy
+hogyan vágtattak a földekbe, a messzibe, a semmibe s egy-egy pillanatra
+behunyta a szemét, mint a gyermek a mikor hintázik.
+
+Messzire egy vesszőkerítést pillantott meg. Most már akadályt akart,
+valamit, a mit keresztül törjön. Arra fordította a lovakat s
+önkívületben látta, hogy most már mindjárt ott vannak, nekimennek. Ujra
+fölállott várta, a mig odaérnek, hogy keresztülgázolnak majd ezen a
+semmin, valami rongy parasztnak az összelopkodott korlátján... egy
+pillanatig azt is látta, hogyan buknak egymásra a kocsi előtt a lovak s
+aztán ő is beesett közéjük.
+
+Már nem tudta megkülönböztetni a sok közül, hogy melyik ló az, a
+melyiknek a kemény czombjára ejtette le a fejét... Még érezte, hogy a
+mellébe, meg az oldalába rug valamelyik állat a sok közül, de a mire
+körül akart nézni, az agyát tompította el egy patkó, a mi belemélyedt a
+fejébe. Még nyögött, a mikor kiszaladt segítségnek a paraszt.
+
+
+
+
+
+
+End of Project Gutenberg's Thury Zoltán összes művei, vol. I, by Zoltán Thury
+
+*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK THURY ZOLTÁN ÖSSZES MŰVEI, VOL. I ***
+
+***** This file should be named 19749-0.txt or 19749-0.zip *****
+This and all associated files of various formats will be found in:
+        http://www.gutenberg.org/1/9/7/4/19749/
+
+Produced by Tamás Róth, Szever Pál and the Online
+Distributed Proofreading Team. With special thanks to the
+library of Pécs, especially to the director, József
+Kereszturi for the help in selecting and borrowing the
+books.
+
+
+Updated editions will replace the previous one--the old editions
+will be renamed.
+
+Creating the works from public domain print editions means that no
+one owns a United States copyright in these works, so the Foundation
+(and you!) can copy and distribute it in the United States without
+permission and without paying copyright royalties.  Special rules,
+set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to
+copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to
+protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark.  Project
+Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you
+charge for the eBooks, unless you receive specific permission.  If you
+do not charge anything for copies of this eBook, complying with the
+rules is very easy.  You may use this eBook for nearly any purpose
+such as creation of derivative works, reports, performances and
+research.  They may be modified and printed and given away--you may do
+practically ANYTHING with public domain eBooks.  Redistribution is
+subject to the trademark license, especially commercial
+redistribution.
+
+
+
+*** START: FULL LICENSE ***
+
+THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
+PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
+
+To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
+distribution of electronic works, by using or distributing this work
+(or any other work associated in any way with the phrase "Project
+Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project
+Gutenberg-tm License (available with this file or online at
+http://gutenberg.org/license).
+
+
+Section 1.  General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm
+electronic works
+
+1.A.  By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
+electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
+and accept all the terms of this license and intellectual property
+(trademark/copyright) agreement.  If you do not agree to abide by all
+the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy
+all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession.
+If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project
+Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the
+terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or
+entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
+
+1.B.  "Project Gutenberg" is a registered trademark.  It may only be
+used on or associated in any way with an electronic work by people who
+agree to be bound by the terms of this agreement.  There are a few
+things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
+even without complying with the full terms of this agreement.  See
+paragraph 1.C below.  There are a lot of things you can do with Project
+Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement
+and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic
+works.  See paragraph 1.E below.
+
+1.C.  The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation"
+or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project
+Gutenberg-tm electronic works.  Nearly all the individual works in the
+collection are in the public domain in the United States.  If an
+individual work is in the public domain in the United States and you are
+located in the United States, we do not claim a right to prevent you from
+copying, distributing, performing, displaying or creating derivative
+works based on the work as long as all references to Project Gutenberg
+are removed.  Of course, we hope that you will support the Project
+Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by
+freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of
+this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with
+the work.  You can easily comply with the terms of this agreement by
+keeping this work in the same format with its attached full Project
+Gutenberg-tm License when you share it without charge with others.
+
+1.D.  The copyright laws of the place where you are located also govern
+what you can do with this work.  Copyright laws in most countries are in
+a constant state of change.  If you are outside the United States, check
+the laws of your country in addition to the terms of this agreement
+before downloading, copying, displaying, performing, distributing or
+creating derivative works based on this work or any other Project
+Gutenberg-tm work.  The Foundation makes no representations concerning
+the copyright status of any work in any country outside the United
+States.
+
+1.E.  Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
+
+1.E.1.  The following sentence, with active links to, or other immediate
+access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently
+whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the
+phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project
+Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed,
+copied or distributed:
+
+This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
+almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
+re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
+with this eBook or online at www.gutenberg.org
+
+1.E.2.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived
+from the public domain (does not contain a notice indicating that it is
+posted with permission of the copyright holder), the work can be copied
+and distributed to anyone in the United States without paying any fees
+or charges.  If you are redistributing or providing access to a work
+with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the
+work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1
+through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the
+Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or
+1.E.9.
+
+1.E.3.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
+with the permission of the copyright holder, your use and distribution
+must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional
+terms imposed by the copyright holder.  Additional terms will be linked
+to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the
+permission of the copyright holder found at the beginning of this work.
+
+1.E.4.  Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
+License terms from this work, or any files containing a part of this
+work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
+
+1.E.5.  Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
+electronic work, or any part of this electronic work, without
+prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
+active links or immediate access to the full terms of the Project
+Gutenberg-tm License.
+
+1.E.6.  You may convert to and distribute this work in any binary,
+compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any
+word processing or hypertext form.  However, if you provide access to or
+distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than
+"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version
+posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org),
+you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a
+copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon
+request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other
+form.  Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm
+License as specified in paragraph 1.E.1.
+
+1.E.7.  Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
+performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
+unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
+
+1.E.8.  You may charge a reasonable fee for copies of or providing
+access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided
+that
+
+- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
+     the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
+     you already use to calculate your applicable taxes.  The fee is
+     owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he
+     has agreed to donate royalties under this paragraph to the
+     Project Gutenberg Literary Archive Foundation.  Royalty payments
+     must be paid within 60 days following each date on which you
+     prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax
+     returns.  Royalty payments should be clearly marked as such and
+     sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the
+     address specified in Section 4, "Information about donations to
+     the Project Gutenberg Literary Archive Foundation."
+
+- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
+     you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
+     does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
+     License.  You must require such a user to return or
+     destroy all copies of the works possessed in a physical medium
+     and discontinue all use of and all access to other copies of
+     Project Gutenberg-tm works.
+
+- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any
+     money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
+     electronic work is discovered and reported to you within 90 days
+     of receipt of the work.
+
+- You comply with all other terms of this agreement for free
+     distribution of Project Gutenberg-tm works.
+
+1.E.9.  If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm
+electronic work or group of works on different terms than are set
+forth in this agreement, you must obtain permission in writing from
+both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael
+Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark.  Contact the
+Foundation as set forth in Section 3 below.
+
+1.F.
+
+1.F.1.  Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
+effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
+public domain works in creating the Project Gutenberg-tm
+collection.  Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic
+works, and the medium on which they may be stored, may contain
+"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or
+corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual
+property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a
+computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by
+your equipment.
+
+1.F.2.  LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
+of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
+Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
+Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
+liability to you for damages, costs and expenses, including legal
+fees.  YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
+LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
+PROVIDED IN PARAGRAPH F3.  YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
+TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
+LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
+INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
+DAMAGE.
+
+1.F.3.  LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
+defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
+receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
+written explanation to the person you received the work from.  If you
+received the work on a physical medium, you must return the medium with
+your written explanation.  The person or entity that provided you with
+the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a
+refund.  If you received the work electronically, the person or entity
+providing it to you may choose to give you a second opportunity to
+receive the work electronically in lieu of a refund.  If the second copy
+is also defective, you may demand a refund in writing without further
+opportunities to fix the problem.
+
+1.F.4.  Except for the limited right of replacement or refund set forth
+in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER
+WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO
+WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
+
+1.F.5.  Some states do not allow disclaimers of certain implied
+warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages.
+If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the
+law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be
+interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by
+the applicable state law.  The invalidity or unenforceability of any
+provision of this agreement shall not void the remaining provisions.
+
+1.F.6.  INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
+trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
+providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance
+with this agreement, and any volunteers associated with the production,
+promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works,
+harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees,
+that arise directly or indirectly from any of the following which you do
+or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm
+work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any
+Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause.
+
+
+Section  2.  Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
+
+Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
+electronic works in formats readable by the widest variety of computers
+including obsolete, old, middle-aged and new computers.  It exists
+because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from
+people in all walks of life.
+
+Volunteers and financial support to provide volunteers with the
+assistance they need, is critical to reaching Project Gutenberg-tm's
+goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
+remain freely available for generations to come.  In 2001, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
+and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations.
+To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
+and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4
+and the Foundation web page at http://www.pglaf.org.
+
+
+Section 3.  Information about the Project Gutenberg Literary Archive
+Foundation
+
+The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit
+501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
+state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
+Revenue Service.  The Foundation's EIN or federal tax identification
+number is 64-6221541.  Its 501(c)(3) letter is posted at
+http://pglaf.org/fundraising.  Contributions to the Project Gutenberg
+Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent
+permitted by U.S. federal laws and your state's laws.
+
+The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S.
+Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered
+throughout numerous locations.  Its business office is located at
+809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email
+business@pglaf.org.  Email contact links and up to date contact
+information can be found at the Foundation's web site and official
+page at http://pglaf.org
+
+For additional contact information:
+     Dr. Gregory B. Newby
+     Chief Executive and Director
+     gbnewby@pglaf.org
+
+
+Section 4.  Information about Donations to the Project Gutenberg
+Literary Archive Foundation
+
+Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide
+spread public support and donations to carry out its mission of
+increasing the number of public domain and licensed works that can be
+freely distributed in machine readable form accessible by the widest
+array of equipment including outdated equipment.  Many small donations
+($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
+status with the IRS.
+
+The Foundation is committed to complying with the laws regulating
+charities and charitable donations in all 50 states of the United
+States.  Compliance requirements are not uniform and it takes a
+considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
+with these requirements.  We do not solicit donations in locations
+where we have not received written confirmation of compliance.  To
+SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any
+particular state visit http://pglaf.org
+
+While we cannot and do not solicit contributions from states where we
+have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
+against accepting unsolicited donations from donors in such states who
+approach us with offers to donate.
+
+International donations are gratefully accepted, but we cannot make
+any statements concerning tax treatment of donations received from
+outside the United States.  U.S. laws alone swamp our small staff.
+
+Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation
+methods and addresses.  Donations are accepted in a number of other
+ways including checks, online payments and credit card donations.
+To donate, please visit: http://pglaf.org/donate
+
+
+Section 5.  General Information About Project Gutenberg-tm electronic
+works.
+
+Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm
+concept of a library of electronic works that could be freely shared
+with anyone.  For thirty years, he produced and distributed Project
+Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support.
+
+
+Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
+editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S.
+unless a copyright notice is included.  Thus, we do not necessarily
+keep eBooks in compliance with any particular paper edition.
+
+
+Most people start at our Web site which has the main PG search facility:
+
+     http://www.gutenberg.org
+
+This Web site includes information about Project Gutenberg-tm,
+including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
+Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
+subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
diff --git a/19749-0.zip b/19749-0.zip
new file mode 100644
index 0000000..45d362e
--- /dev/null
+++ b/19749-0.zip
diff --git a/19749-8.txt b/19749-8.txt
new file mode 100644
index 0000000..8be528f
--- /dev/null
+++ b/19749-8.txt
@@ -0,0 +1,9251 @@
+Project Gutenberg's Thury Zolt�n �sszes m�vei, vol. I, by Zolt�n Thury
+
+This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
+almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
+re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
+with this eBook or online at www.gutenberg.org
+
+
+Title: Thury Zolt�n �sszes m�vei, vol. I
+       Ketty �s egy�b elbesz�l�sek
+
+Author: Zolt�n Thury
+
+Release Date: November 10, 2006 [EBook #19749]
+
+Language: Hungarian
+
+Character set encoding: ISO-8859-2
+
+*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK THURY ZOLT�N �SSZES M�VEI, VOL. I ***
+
+
+
+
+Produced by Tam�s R�th, Szever P�l and the Online
+Distributed Proofreading Team. With special thanks to the
+library of P�cs, especially to the director, J�zsef
+Kereszturi for the help in selecting and borrowing the
+books.
+
+
+
+
+
+
+THURY ZOLT�N
+
+�SSZES M�VEI
+
+
+
+
+ELS� K�TET
+
+KETTY �S EGY�B ELBESZ�L�SEK
+
+
+
+
+Nyomatott a kiad� Kner Izidor k�nyvnyomd�j�ban
+
+
+
+GYOMA
+
+1908
+
+
+
+
+
+
+TARTALOMJEGYZ�K
+
+
+Ketty
+A sztr�jk
+A s�tem�ny
+K�m�vesek
+Becs�let
+Az eg�r
+A legszeg�nyebb v�rtan�
+A vacsora
+A miniszter vend�gei
+A hatodik
+Az ezred
+A gyermek
+K�lv�ria
+Az igazs�g
+Anna
+A vas�t
+Urak �s parasztok
+Este
+�jjel
+Orvoss�gok
+Szerencs�tlens�g
+A botr�ny
+A k�t Glubovitz
+A komponista
+A szerz�
+Rubin urn�l
+Az �regrend� ur
+A tisztess�ges emberek
+Az utols� �r�ban
+K�t boltos
+Tercsa n�ni gyermeket nevel
+Logika
+�t kell dolgozni a k�nyvet
+S�t�ts�g
+A kir�ly �s a pipacs
+A farkas
+A k�t fiu
+Raffay tisztelend� ur
+A speczi�lista
+A Fl�ri�n filoz�fi�ja
+A lovak
+
+
+
+
+
+KETTY
+
+I.
+
+
+A b�rgerstrassei nagy czivilkasz�rnya dobraker�lt s j� olcs�n jutott
+hozz� a sz�p nagy h�zhoz valami Huber nev� vastag, goromba k�p� bajor. A
+m�ncheni h�zakon nagyon sok az ad�ss�g, annak esett �ldozatul a
+czivilkasz�rnya is. Nem valami t�ls�gosan nagy �p�let ez, hanem a
+k�rnyezet kunyh�i k�z�l ugy kiemelkedik a n�gy emelet�vel, mint a milyen
+nagy egy hegy a hangyazsomb�k mellett--�s szab�lyos, mint egy koczka,
+nincs rajta semmi felesleges. A falait m�r megsz�rk�tette a sok h� �s
+es� s csupa sz�k, munk�semberek sz�m�ra �p�tett lakoszt�ly miatt lett
+kasz�rnya a neve. Huber ur m�snap bek�lt�zk�d�tt a f�ldszintre s
+minthogy meg akarta ismerni a lak�it, mindj�rt eb�d ut�n behivatta a
+h�zmestern�t.
+
+--No csak �szint�n rukkoljon ki mindennel. Fizetnek a lak�k?
+
+--H�t igen, igen--h�mm�g�tt az asszony.
+
+--Pontosan?
+
+--Igen, igen... L�tszott, hogy szeretne el is hallgatni valamit, ez az
+ember nem ugy n�z ki, mint aki kegyelmet ismer a lak�kkal szemben, de
+Huber ur nem el�gedett meg a felelettel.
+
+--Sz�ml�lja el�, kik fizetnek pontosan s kik rendetlenkednek... No,
+befagyott a sz�ja?
+
+A szeg�ny j� asszony l�tta, hogy itt nincs ments�g, pontosan besz�molt
+h�t a lak�kr�l.
+
+--Az els� emeleten a k�rpitos megk�sik n�ha egy-k�t nappal, hanem az�rt
+nagyon becs�letes ember. Erre az emeletre azt�n nincs panasz. A m�sodik
+eg�szen pontos, sokszor m�g el�re ideadja a p�nzt egyn�melyik, nehogy
+elk�ltse. A harmadik emeleten lakik egy v�mhivatalnok...
+
+--Balra, jobbra?
+
+--Jobbra, az egy kicsit k�rty�s, de ha szerencs�je van, k�t-h�rom
+h�napr�l egyszerre teszi le a gondj�t. Fenn az atelierben egy fest�
+lakik, az bizony nagyon szeg�ny ember. Beteges is, sokszor hetekig
+fekszik, nem tud dolgozni sem...
+
+--Menjen fel s mondja meg neki, hogy holnap reggelre k�lt�zz�k ki.
+
+Az asszony megijedt.
+
+--�n mondjam neki?
+
+--Maga h�t.
+
+--�n nem, k�rem.
+
+--Mi�rt, tal�n nagyon m�rges ember.
+
+--Nem, dehogy, de f�lek...
+
+--Mit�l?
+
+--Nagyon szeg�ny ember az �s szerencs�tlen is, meg beteg, csak nem
+maradhat lak�s n�lk�l. T�l van most, uram, nem ny�r. Sohase venn�m a
+lelkemre, ha nagy elbusul�s�ban valami k�rt tenne mag�ban.
+
+--Mondott valami ilyest?
+
+--Mondott bizony, azt mondta, hogy ha m�r innen is kizavarj�k, agyonl�vi
+mag�t. V�rj�k meg, a meddig k�szen lesz valamivel, n�gy-�t k�pe is munka
+alatt van, majd csak siker�l szereznie valamit. A volt h�ziur r� is
+hagyta a dolgot, sz�vesen v�rt neki, mert l�tta, hogy m�sk�l�nben der�k
+ember. V�rjunk tal�n mi is m�g egy kicsit.
+
+--Ezzel majd elv�gzem �n--mondta Huber ur �s f�lment az atelierbe.
+
+Kopog�s�ra egy s�padt, szik�r fiatal ember ki�ltotta ki a _szabadot_ s
+bizonyosan azt hitte, hogy valami megrendel�vel van dolga, mert �r�m
+szaladt v�gig az arcz�n. Huber ur azonban gyorsan �szret�r�tette s
+v�gzett is vele hamar.
+
+--�n lakik ebben a szob�ban?
+
+--�n, szolg�lat�ra lehetek valamiben?
+
+--Huber vagyok, az uj h�ztulajdonos. Hallottam, hogy uras�god
+rendetlen�l fizeti a h�zb�rt. Ugy rendeztem be a dolgomat, hogy csupa j�
+lak�im legyenek, az�rt holnap d�lig fizesse ki egy h�napra a h�zb�rt,
+vagy hurczolkodj�k ki. Azt is mondta a h�zmestern�, hogy f�be akarja
+mag�t l�ni. Ebben az esetben legyen szives megk�m�lni a h�zamat a
+botr�nyt�l, el�g nagy az angolkert. Ehez tartsa mag�t, k�rem, mert �n
+nem szeretem a teket�ri�t.
+
+A szeg�ny fest� kapkodott ide-oda, valamit felelni akart, de mire sz�hoz
+jutott volna, Huber ur m�r lenn j�rt a v�mhivatalnokn�l. Nem tudta, hogy
+mit tegyen? Sirni szeretett volna, de nem j�tt k�ny a szem�be, csak nagy
+keser�s�g t�lt�tte el egyszerre s ann�l ink�bb d�ltak benne az
+indulatai, mert �rezte a tehetetlens�g�t. Ha n�h�ny aranya lett volna,
+hogy a szeme k�z� v�ghatn� annak az arcz�tlan gazdag embernek,
+megk�nnyebb�lne, de nincs �s ki fogj�k kergetni az utcz�ra. Hogy azut�n
+mi lesz, arra nem is gondolt, csak a cs�fos elmenetelre. Kikaczagj�k
+majd ezek az emberek a m�v�szt, a kinek m�g annyi p�nze sincs, hogy ki
+tudn� fizetni ezt a lyukat. Homlok�n megfesz�ltek az idegei, ugy eltelt
+gonddal az agya. Hi�ba gondolkozott, el se tudta k�pzelni, hogy honnan
+vehetne p�nzt. K�zel volt a megfullad�shoz, annyira r�nehezedett mell�re
+a f�lledt leveg� s a nagy gond. A t�preng�sben megf�jult a feje, majdnem
+�ntudatlanul botork�lt ki az ajt�n s le a l�pcs�k�n, ki az utcz�ra.
+
+K�nn a sz�lling� h�pelyhekkel k�zd�tt egy kis m�rcziusi napf�ny, mintha
+kerget�zn�nek a sugarak a h�val, csupa j�t�k az eg�sz leveg�. Egy gyerek
+megl�kte futt�ban, de ezt �szre se vette, csak ment el�re, maga se tudta
+merre. Bej�rt egy csom� utcz�t, a csip�s hideg megk�k�tette arcza
+halv�nys�g�t s v�kony, kopott ruh�in �tj�rt a sz�l. Bet�vedt egy
+m��rushoz, a kin�l m�r sokat alkalmatlankodott. A mint bel�pett az
+ajt�n, m�r idegess� lett a nagytekintet� f�rfi� s meg se hallgatta a
+hebeg�s�t.
+
+--Nem lehet k�rem, a mi �zlet�nk nem el�legekre van �p�tve.
+
+--A n�lk�l nem dolgozhatom...
+
+--Szomor�, de nem tehet�nk r�la.
+
+S�hajtva ment haza, egyszerre eloszlott m�g az a kis �n�rzete is, a mit
+eddig olyan f�lt�kenyen �polt. Sehol se veszik semmibe, �nmag�nak csak
+nem hazudhatik egyebet, a mikor l�tja a val�s�got. Bolonds�g igy �lni, a
+leghalv�nyabb kil�t�sa sincsen a boldogul�sra. Mit akar h�t m�g? Ezen
+t�prengett, mire haza�rkezett.
+
+
+II.
+
+
+Atelierj�ben egy sz�p, fiatal le�nyk�t tal�lt. A nagy ablakfal el�tt
+�llott s �rdekl�dve, kiv�ncsian lapozgatott egy v�zlatk�nyvben. A m�v�sz
+abb�l a sorsb�l szedi legszebb hangulatait, melyben �l, csupa nyomor
+volt a k�nyvbe rajzolva. Rongyos nagykend�, v�n olasz modellek, ellesve
+az akad�mia el�tti hidegben, �hes gyermekek, akikr�l czafatban l�gott le
+a ruha, beesett, s�padt, sov�ny arczok, minden lapon egy-egy verg�d�
+�let. A l�ny komoly, odaad� figyelemmel m�lyedt bele egy-egy v�zlatba,
+r�tapadt a tekintete a von�sokra s l�tszott az arcz�n, hogy nagyon
+meghatott�k a k�pek. Nagy, komoly szemeit f�lvetette, amikor f�lnyilott
+az ajt� s nem ijedt meg a szokatlan helyzet miatt, hanem egyszer�en,
+term�szetesen k�sz�nt�tte a fest�t.
+
+--J� napot, bocs�sson meg, hogy itt v�rakoztam �nre, de nem akartam a
+l�pcs�n utj�t �llani.
+
+--Ki �n, kisasszony?
+
+--A h�ztulajdonos le�nya vagyok, Ketty.
+
+--Valami ujat izent tal�n az apja?
+
+--Nem, azt sem tudja, hogy itt vagyok. Magam akarom �nt valamire k�rni.
+
+--Mi az?
+
+--Fessen le engem.
+
+A fest� elk�nyszeredve n�zett erre-arra, nem volt biz' itt semmi
+olyasmi, amivel k�pet lehetne kezdeni. Egy csom� fest�k sz�radt a
+palett�j�ra, azt m�r fel nem hig�tja semmif�le olaj, sehol egy darabka
+v�szon, egy pillanatig azt gondolta, hogy tal�n gunyol�dni akar vele a
+le�ny, de mikor az arcz�ra n�zett, nagy j�akaratot olvasott le r�la. Azt
+felelte h�t neki, ami �pen az ajkaira j�tt.
+
+--Kisasszony, �n nagyon szeg�ny ember vagyok, megrendel�se engem nagy
+zavarb�l ment ki, csakhogy ha el�legesen is nem seg�t rajtam, hozz� sem
+tudok kezdeni a k�phez.
+
+A le�ny eg�szen term�szetesnek tal�lta igy a dolgot s egy �tven m�rk�s
+bankjegyet tett az asztalra. Sz�p�teni se igyekezett a dolgot s olyan
+egyenes komolys�ggal besz�lt, mintha legal�bb is tiz esztend�vel id�sebb
+lenne.
+
+--Sz�vesen adok r� el�leget s ap�mt�l azt is tudom, hogy �n szeg�ny. De
+ez nem tesz semmit, m�g jobban szeretem igy, tudom, hogy nagy gondot
+ford�t majd az �n cs�nya k�pemre. Holnap m�r �lhetek, ha ugy tetszik.
+
+--K�sz�n�m, higyje el, hogy nagyon szorgalmas leszek.
+
+A fest� f�lhivta a h�zmestern�t, s lek�ldte a p�nzt a h�zi urnak.
+El�g�lten gondolt arra, hogy valamennyire el�gt�telt szerzett mag�nak
+ezzel a n�h�ny m�rk�val. M�snap j� kedvvel kelt fel, bef�ttetett,
+valamennyire rendbehozta a f�szk�t s mikor a le�ny felj�tt, elkezdt�k a
+munk�t.
+
+
+III.
+
+
+Mikor a piktor k�zbe-k�zbe letette a palett�t, sokat besz�lgettek.
+Mindenr�l �ssze-vissza, egyform�n, rendszertelen�l, szabadon
+gondolkoztak mind a ketten s n�ha alig jutott esz�kbe, hogy ujra
+munk�hoz kezdjenek. A l�ny azt mondta:
+
+--Az �l�s f�raszt�, a besz�d pedig �lvezetes. Ink�bb besz�lj�nk.
+
+--H�t a k�ppel mi lesz?
+
+--Az is elk�sz�l, csak valamivel lassabban. Nem baj az. Ugy is ap�mat
+akarom meglepni vele s neki mindegy, ak�r ma, ak�r egy h�t mulva kapja
+meg.
+
+--Nem sokat t�r�dik a k�pekkel?
+
+--Semmit.
+
+M�r voltak annyi bizalommal egym�s ir�nt, hogy a fest� megk�rdezhette:
+
+--De a le�ny�val igen?
+
+--Velem se nagyon,--mondta a l�ny s keser�en legyintett kez�vel a
+leveg�be. Nem tartozom az �zlethez, � pedig csak �zletember. Eg�sz nap
+nincsen itthon, szaladg�l a v�rosban, mint valami commis, goromb�skodik
+itt is, ott is; nyer, veszt, de �n senki vagyok neki. Tehetek amit
+akarok, �lhetek ugy, a mint �pen a legjobbnak l�tom, neki az
+mindegy.--Egy kicsit elm�l�zott, h�trad�lt a sz�ken �s s�hajtva besz�lt
+tov�bb.--Egy kis szeretet nagyon boldogg� tenne, nem lenne olyan �res az
+�letem, mint most. �rzem, hogy senki se �ll hozz�m k�zel. K�r is
+besz�lni ilyesmir�l, mert csak nagyon elkeseredem s az�rt nem v�ltozik
+semmi.
+
+A fest� sz�rakozottan �llott a v�szon el� s a h�tt�rt kezdte �tfesteni
+valami s�t�tebb szinnel. Ink�bb a f�ldet n�zte, mint a v�sznat, nagyon
+elgondolkozott s neki is voltak �szrev�telei arra, a mit a l�ny mondott.
+
+--Igy van minden�tt, fogy a sziv�nk s n� az esz�nk. Komoly dolog ez,
+nagy �talakul�st jelent, megsinyli minden. Nem az �n �llapot�ra mondom,
+tal�n tulozza is kiss�, a mit mondott, hanem l�tom napr�l-napra
+minden�tt. Kev�s az emberekben a szeretet, sok az �zlet. A ki nem �rti a
+keresked�st, az elbukik. Mi nem �rtj�k.
+
+Sok�ig hallgattak azt�n mind a ketten. A piktor sz�lalt meg el�bb s nagy
+volt hangj�ban az er�.
+
+--�n megmaradok annak, a ki voltam. V�gre is a mi igazs�gunk�rt is kell,
+hogy k�zdj�n valaki. Szeretni kell mindent. Ki kell t�rni a sziv�nket s
+nem elz�rni. Ez a f�ld, ugy a milyen, soha se fog f�lemelni, sok benne
+az, a mi bepiszk�t, de az �n eszm�nyem sz�p, az nekem az anyag a
+m�v�szetben, nem a mire n�zni sem tudok. Szerelem, h�la, becs�let,
+j�s�g, term�szet--semmiben sem fogadni el azt, a miv� tett�k az emberek,
+hanem a mint mi n�zz�k. Hogy naivak vagyunk, az nem tesz semmit, �n
+megvetem azt, aki ezt v�dk�nt hozza fel ellenem. Legyen m�s az okos, �n
+csak szeretni akarok s nagyon szeretni, ugy, a mint ma m�r csak kevesen
+tudnak.
+
+A l�ny mag�ba szivott minden hangot s t�gra nyitott szemekkel v�rta,
+hogy m�g besz�ljen a fest�. Az pedig elgondolkozott s �ntudatlanul
+babr�lt a k�pen. Az napra v�ge is lett a munk�nak, g�piesen fogtak kezet
+egym�ssal. A le�ny m�g visszafordult az ajt�b�l, mintha mondani akart
+volna valamit, de azut�n m�gis csak sz� n�lk�l ment el.
+
+Lenn nem tal�lta otthon az apj�t s �r�lt, hogy egyed�l maradhatott eg�sz
+este. Be�lt a maga kis szob�j�ba, l�mp�t se gyujtott, a mikor m�r
+bes�t�tedett, csak a s�t�tben gondolkozott a div�ny t�ml�j�ra d�lve.
+Valahogy igy gondolta � ezt eddig is, csak form�t nem tudott adni a
+gondolatnak. Igen, igen, mindenben az eszm�nyt, meg kell a salakt�l
+tiszt�tani az ide�lt, nemess� lenni a gondolkoz�sban, kiv�lni a
+t�megb�l. Megtisztulni, megtisztulni!
+
+K�r�ln�zve a szob�ban, szinte f�zott. Ha az apj�ra gondolt, �rezte, hogy
+milyen messzire van t�le. Magasan f�l�tte �ll s valami megvet�sf�l�t
+�rzett ir�nta. Most csak egy emberben l�tja az igazit, ut�na v�gyott,
+hallgatni szerette volna mindig, a mit mond gy�ny�rk�dni benne s mag�ban
+ism�telgette minden szav�t, mintha meg akarta volna tanulni az eg�szet.
+Perczr�l-perczre �rezte, hogy mennyire t�volodik azokt�l, a kikkel
+egy�tt �l s ha eddig valamennyire vonz�dott hozz�juk, most �ress�g
+maradt a vonzalom hely�n a sziv�ben s egy csom� m�ly fanatizmus, csupa
+olyan tanok, a melyek korl�tot emelnek k�zte �s a t�bbi ember k�z�tt. A
+t�bbi ember pedig els� sorban az apja volt, ezt ismerte a legjobban s
+mig mag�ban f�l�p�tette a maga hitvall�s�t, megborzadt, hogy neki ilyen
+apja van. Behivta a csel�det.
+
+--Ha ap�m hazaj�tt, mondja meg, hogy m�r lefek�dtem �s hogy beteg
+vagyok.
+
+
+IV.
+
+
+M�snap nem ment f�l az atelierbe, f�lelmet �rzett mag�ban. M�g folyton
+tartott lelk�ben a forradalom, elz�rk�zott mindenki el�l s csak mag�ban
+szinezte ki a gondolatait, kisl�nyos �l�nks�ggel, de �ntudatosan.
+Harmadnap m�r f�lment, de a k�p keveset haladt. Sokat besz�ltek most m�r
+k�zelebbr�l, egym�s mell� �lve. A f�rfi n�ha kipirult, a mag��ban
+felejtette a le�ny kez�t. A le�ny csak hallgatta, mint egy idegen
+orsz�gb�l j�tt sz�p szavu apostolt s t�gra nyitott m�ly szemeiben
+l�tszott, hogy meg is �rti s hogy l�zba hozza az a t�z, a melylyel a
+fiatal ember v�di a maga igazs�g�t.
+
+Meg�rtett�k egym�st teljesen a maguk k�l�n vil�g�ban s zavar�lag hatott
+r�juk m�g a hang is, a mi alulr�l egyszer-egyszer felhangzott. Egym�s
+ut�n v�gyakoztak mindig, szomoruan v�ltak el, �r�mmel tal�lkoztak ujra s
+ha kez�k az egym�s�hoz �rt, delej szaladt v�gig rajtuk. Mikor a fiatal
+ember �szrevette, hogy szereti a le�nyt, megijedt. Egyszerre
+elt�vol�tani igyekezett mag�t�l. B�rmily nehez�re esett is, kevesebbet
+sz�lott hozz� s szorgalmasabban dolgozott a k�pen. A szeg�ny le�nyt
+lehangolta ez a magaviselet, szomor�an �lt a hely�n s eg�sz m�s
+kifejez�st vett f�l az arcza, mint a mi a k�pre volt rajzolva. A fest�
+nem b�nt semmit, csak legyen m�r v�ge az eg�sznek, sietett, f�lt
+mag�t�l.
+
+Ketty sokszor fejf�j�sr�l panaszkodott s el�bb elment. Lassan haladt le
+a l�pcs�k�n s igaz�n ugy n�zett ki, mintha beteg lett volna. A fest�
+ut�na n�zett s akkor sem tudta betenni az ajt�t, mikor m�r elt�nt a
+szemei el�l.
+
+--Szeg�ny gyermek...
+
+--M�r nem vagyunk mi egym�shoz olyan �szint�k, mint eddig,--mondta
+egyszer a le�ny s megteltek a szemei k�nynyel.
+
+--Mi�rt? De igen...
+
+--Mi�rt nem besz�l nekem t�bb� arr�l, a mint gondolkozik? Olyan sz�p
+volt...
+
+--De nem igaz.
+
+--Nem! �n mondja ezt? �n?
+
+--�n, bel�ttam. Csak egy az igaz, az �let, ugy a mint van. Ne hallgasson
+semmi egy�bre, egy�b minden hazugs�g. L�ssa, itt �l�nk, egyed�l vagyunk
+milli�k k�z�tt, mit akarunk egyebet mint a milli�k? Ha l�zad�k vagyunk,
+leg�zolnak minket, sokan vannak.--Kis sz�netet tartott, keresett �rveket
+ehhez az uj okoskod�shoz, de nem tudott meggy�z�d�s n�lk�l ugy besz�lni,
+hogy a le�ny el is higyje, a mit mond. Kapkodott erre-arra, �rezte, hogy
+gy�nge s ez elkeser�tette. Mit tudjon mondani ennek a le�nynak, a ki ugy
+n�z r� most is, mint a papra.--Az az igazs�g, hogy gyeng�k vagyunk, a mi
+fajt�nk kihalt m�r, vagy �talakult. �n is azon az uton vagyok, hogy m�s
+ember legyen bel�lem. Megj�zanodtam, nem akarok �ldozatul esni egy olyan
+vall�snak, a miben nem hisz senki.
+
+--�n hiszek.
+
+--Mi ketten, de azt�n mutasson m�g valakit, Senki sehol... Mi lesz
+bel�l�nk. Ketty, menjen sz�pen haza, hagyjon engem el. Nincs igazam,
+sz�gyenlem magam, hogy telebesz�ltem a fej�t bolonds�ggal. Mit csin�lunk
+mi ketten.--H�tra huz�dott �s intett, hogy csak menjen, menjen a le�ny.
+A szeg�ny fiatal embert pedig l�zass� tette a sok besz�d, egyszerre
+megr�m�li, mikor m�r a le�ny a k�sz�bre tette a l�b�t, ut�na rohant s
+megfogva a kez�t, visszahuzta.
+
+--Vagy maradjon, de azt�n legyen k�szen mindenre. Szeg�nyek lesz�nk,
+kinevetnek, megvetnek.
+
+Karjaiba fogta, a le�ny mosolyogva s�rt a v�ll�ra hajolva. Nem sz�lottak
+semmit, csak �lelt�k egym�st, mintha f�ltek volna, hogy most mindj�rt
+elr�ppen a m�sik.
+
+
+
+
+A SZTR�JK.
+
+I.
+
+
+A b�csi kenderfinom�t�-gy�rban egy hete sz�netel a munka. Az elm�lt
+szombaton deput�czi�t k�ldtek a munk�sok az igazgat�hoz s b�remel�st
+k�veteltek. Az igazgat� a legkerekebben visszautas�totta �ket s
+csend�rs�g�rt telegraf�lt a parancsnoks�ghoz. Ezzel nem szabad k�sni,
+mert k�s�bb azt�n nagyon megb�nhatja az ember. A t�zeket kioltott�k az
+eg�sz gy�r�p�letben, rakt�rak, g�ph�z, m�helyek kapuira a z�r mell�
+f�ltett�k a lakatokat is. Kizavartak az udvarb�l minden oda nem tartoz�t
+s eln�mult az eg�sz telep. A munk�sok a gy�r kantinjai helyett
+sz�toszlottak a falubeli kocsm�kban, sz�nokoltak, ittak s kimondt�k,
+hogy gazember az, a ki munk�ba �ll, mig k�vetel�seiknek eleget nem
+tesznek. �jf�lkor m�r az asszonyok is �nekeltek, szem�rmetlen, r�szeg
+t�megek �lelkeztek a f�stben s egy r�sz�k az asztal alatt hemperegve,
+teljesen el�zva kezdte �lvezni a szabads�got. Az igazgat� s a gy�r
+hivatalnokai �tvirrasztott�k az eg�sz �jszak�t csal�djaikkal egy�tt.
+Tizenk�t �rakor begy�ltek valamennyien a nagy tan�csterembe s az
+igazgat�n� te�t szolg�ltatott fel az eg�sz t�rsas�gnak.
+
+M�snap reggelre meg�rkeztek a zsand�rok.--A kapus p�holy�ba h�rom
+leg�nynyel be�lt az �rmester s a falu is tele lett szuronynyal. Csak a
+rendet tartott�k fenn, nem elegyedtek semmibe, a mi a sztr�jkolok k�zt
+folyt. �rizkedtek att�l, hogy magukra vad�ts�k ezt a most m�r mindig
+r�szeg t�meget s ha n�h�ny nagyhang� rendetlenked�t elfogtak, �jjel,
+titokban sz�ll�tott�k be �ket a v�rosba.
+
+Egyszer azt�n a sztr�jkol�khoz be�ll�tott a sz�ks�g. Kev�s megtakar�tott
+p�nz�k volt �s azzal is ugy b�ntak, hogy: vigye az �rd�g, most m�r ugy
+is mindegy--f�lett�k, f�litt�k s hamarosan elfogyott. Kezdtek
+kij�zanodni. Keser�s�g, d�h fogta el �ket. Az okosabbak megtan�tott�k
+�ket, hogy mennyire igazuk van �s hitvall�ss� v�lt k�z�tt�k, hogy most
+m�r semmi sem seg�t, csak a kitart�s. Soknak m�r keny�rre val�ja se
+volt, �hesen, szomjasan csavarogtak a t�bbi k�zt s mikor hi�ba v�rtak
+seg�ts�get, sehonnan se j�tt, a tehetetlen ember vak d�h�vel vetett�k
+bele magukat a nyomorba, k�romolt�k a czudar vil�got, a mely d�lj�n
+�ssze, mert �gy se �r semmit; eladt�k a h�tukr�l az utols� zubbonyt
+keny�r�rt �s p�link��rt s azt�n k�bultan v�rt�k, hogy mi lesz.
+Lassan-lassan levetk�z�tt az eg�sz t�meg. Az elvesztegetett
+cz�km�kjaikkal eldob�lt�k magukt�l azt a kev�s j�zans�got �s
+megfontol�st is, a mi addig meg volt benn�k s a rettenetes nyomor�s�gban
+mag�val ragadta �ket a l�z, az �hes ember �rj�ng�se. Most kezdtek csak
+igaz�n f�lelmesek lenni. Ha az igazgat� �r a csend�rhadnagygyal s h�tuk
+m�g�tt n�h�ny szuronyos leg�nynyel v�gigment a falun, visszaborzadt
+n�mely arczt�l s mikor folyton ism�tl�dtek ezek a tekintetek, az � arcza
+is feh�r lett, mint a kr�ta s szinte menek�lve ment vissza a gy�rba. A
+hadnagynak izgatottan magyar�zta meg, hogy most m�r nemsok�ra baj lesz,
+a faluban szerte pedig hirdet�sekkel ragasztatta tele a falakat s
+tudt�ra adta a munk�soknak, hogy egy heti ideje van m�g mindenkinek,
+hogy viszat�rjen a gy�rba. N�mi engedm�nyeket is ig�rt az esetre, ha
+j�v�re ilyen rendzavar�s t�bb� nem t�rt�nik. Ez csak olaj volt a t�zre.
+A vez�rek a hirdet�sek nagy s�rga papiros�t lobogtatva, sz�nokoltak a
+kocsm�kban s tele ord�tott�k a szeg�ny ny�j fej�t azzal, hogy f�l a
+gy�r, megijedtek. Most m�r csak az�rt se t�rnek vissza. Minden kell,
+vagy semmi. A szeg�ny embernek is olyan igazs�ga van, mint az �rnak. �k
+eleget koplaltak, majd kikoplaltatj�k az urakat is. Egym�s ut�n ugr�ltak
+fel az asztalra sz�nokolni, a t�meg belefulladt a sok sz�ba s az
+�ltal�nos hangulat mag�val ragadott mindenkit.
+
+--Megmutatjuk nekik!--ezzel v�ltak el egym�st�l s ezzel j�ttek ujra
+�ssze. N�melyiket m�r ingre vetk�ztette a nyomor, ezekb�l rohammal d�lt
+a sz� �s a k�romkod�s s ha r�juk n�zett az ember, igaz�n azt hitte, hogy
+igazuk van. Forrott, sistergett az eg�sz t�meg, mint egy izz� katlan s
+egy este nekimentek a gy�rnak. Mig a nagy kaput d�ngett�k, valaki
+f�lr�ntotta bel�lr�l a kis ajt�t �s csend�r�k �llott�k el a k�sz�b�t. A
+kik az els� sorokban �llottak, megh�kkentek kiss� a szuronyt�l, de
+h�tulr�l nyomt�k �ket, nem lehetett visszat�rni. A hadnagy ki�llott
+emberei el� s revolvert tartott a kez�ben. Halav�ny volt, tan�cstalanul
+n�zett v�gig a sok ember feje f�l�tt s mikor a t�meg a falhoz
+szor�totta, ujra visszament az udvarba, a n�lk�l, hogy valamit
+rendelkezett volna. A t�meg zugott, csak a legk�zelebb �ll�k szav�t
+lehetett kivenni.
+
+Egy �reg, kis sz�rke ember �llott az els� sorban, �l�nk szemeivel
+jobbra-balra n�zett s menek�lni szeretett volna. M�r nem lehetett,
+remegett az izgalomban, mig el�re tolt�k egy-egy l�p�ssel s mikor m�r
+l�tta, hogy okvetlen�l a szuronyok k�z� jut, reszketve sz�lott a
+csend�r�kh�z:
+
+--Eresszetek be testv�r, ti is szeg�ny emberek vagytok.
+
+H�tulr�l mindig el�bbre tolt�k, egy csend�rk�pl�r mellbev�gta a puska
+agy�val. Az �t�st�l elsz�d�lt s t�molyogni kezdett, valamit keresett, a
+mibe megfog�dzz�k. R�nczos, barna homlok�r�l folyt az izzadts�g s kis
+szemei nyil�s ut�n kutattak, a hol elszaladhasson. A zsand�rok
+kiab�ltak, el�ker�lt a hadnagy is �s vez�nyelt, de a t�meg m�r nem
+hallott semmit, csak nyomta el�re az el�l�ll�kat.
+
+A kis �reg k�ts�gbeesve tett egy-egy l�p�st s gy�nge l�bait
+megt�masztotta a k�sz�b�n. Visszaakart tartani mindenkit. Esedezve
+n�zett a zsand�rokra s m�g egyszer elmotyogta nekik, hogy: bocs�ss�k be
+�ket, hiszen mindny�jan szeg�ny emberek. Mikor bel�kt�k a k�sz�b�n,
+f�lre akart h�r�tani utj�b�l egy szuronyt, k�ts�gbeesve nyomta oldalra a
+puskacs�vet s mutatta, hogy nem tehet r�la, ut�na j�nnek. M�g annyit
+l�tott, hogy a mell�b�l ki�mlik a v�r s egy utols�, szemreh�ny�
+tekintettel v�gigesett a k�sz�b�n. Szomsz�dai is mell�je buktak s az
+utols� hang, amely �tk�s�rte �ket err�l a vil�gr�l a m�sikra, a
+csend�r�k sort�z�nek d�rren�se volt, mintha csak az � tisztelet�re
+s�t�tt�k volna el a pusk�kat.
+
+
+II.
+
+
+Most m�r v�r is folyt, sok v�r. G�z�lg� v�r�s t�cs�k aludtak meg a kapu
+el�tt s folytak el keskeny, kanyarg� �rkokban a k�vek k�zt. Az emberek
+elford�tott�k tekintet�ket s meg�talkodott tekintettel, �sszeszor�tott
+ajakkal mentek tov�bb. A kapu el�tt asszonyok �s gyermekek
+jajvesz�keltek, egyenkint eresztett�k be �ket az udvarra s �tadt�k nekik
+a halottjaikat. A sebes�lteket benn �polt�k a gy�rban, a nagy sz�v�terem
+megtelt �gyakkal, melyek k�zt f�l �s al� j�rt egy-k�t csend�r. D�lut�n
+megkezd�d�tt a temet�s. A csend�r�k p�ros�val, komolyan kis�rt�k el a
+kopors�kat, mintha �k is a gy�szol�khoz tartozn�nak. Egy m�sik csapat
+egy csom� munk�st l�nczra f�zve hajtott be a v�rosba, a falu pedig
+mintha megdermedt volna, nem mert mozogni. A kocsm�kba, a s�nt�s mell�
+csend�r�k sz�ll�solt�k be magukat s fegyvereiket egy-egy �res hord�hoz
+t�masztva, figyeltek. N�melyiknek egy-egy pillanatra leragadtak a
+szemei, de a m�sik f�lr�zta. Negyvennyolcz �ra �ta nem aludtak. A
+hadnagy �lmosan j�rta sorba a posztokat, halv�ny volt a f�rads�gt�l meg
+a sok v�rt�l. N�ha azon vette �szre mag�t, hogy sirni szeretne �s
+s�hajtott.
+
+Egy kocsm�ban m�gis �sszever�d�tt n�h�ny munk�s. Itt csend�r se volt,
+nem jutott mindenhova. Csendesen ittak, suttogva besz�ltek s az
+elf�gg�nyz�tt ablak m�g�tt is �sszedugt�k a fej�ket, komor arczczal
+cser�lve ki egy-egy sz�t s keresve valamit a f�stben. Mikor egy nyul�nk,
+sz�ke fiatal ember bel�pett k�z�j�k, �sszen�ztek s n�melyik s�hajtott. A
+fiatal ember a kis sz�rke munk�s fia volt. Szomoruan �lt le az asztal
+v�g�re, elfogadta a bort, de nem tudott inni. Gyorsan pislogott, hogy ne
+sirjon s csak egy-egy sz�val v�laszolt a k�rd�sekre. Legjobban szerette
+volna, ha nem h�borgatj�k.
+
+--H�t eltemett�tek?--k�rdezte az egyik munk�s.
+
+--El.
+
+--Ott volt a zsand�r is?
+
+--Ott.
+
+--Nem v�gtad agyon?
+
+A fiatal ember csak intett a fej�vel, hogy: nem. A m�sik mosolyogva
+m�regette v�gig a szem�vel s mutatni akarta, hogy kev�sre becs�li.
+
+--�n le�t�ttem volna az �kl�mmel.--Mutatta sz�r�s, durva kezeit s ujra
+mondta:--az �kl�mmel. A fiu elgondolkozott, hosszasan b�mult bele a
+poh�rba s mikor f�lemelte a fej�t, azt k�rdezte:
+
+--H�t azut�n?
+
+A m�sik f�lvonta a v�ll�t s ivott:
+
+--Az mindegy. A mi azut�n j�n, az nekem semmi, hanem a zsand�rt
+le�t�ttem volna.
+
+--Nem j�l tetted volna, nem j�l--er�s�tette a fiatal ember s a t�bbihez
+fordult, mintha igazs�got k�rne. De azok nem adtak neki igazat. Egy
+m�sik is mutatta az �kl�t, az asztalra v�gott s � is elmondta, hogy mit
+tett volna.
+
+--Le�t�ttem volna az �kl�mmel a zsand�rt. A czudar, hogy mer odaj�nni?
+
+Sok�ig hallgattak. A kis sz�rke ember fia gondolkozott, a maga igazs�g�t
+m�rte �ssze a m�sikkal s a v�g�n nem adta meg mag�t s m�g besz�lt,
+l�tszott rajta, hogy nagy �talakul�s ment benne v�gbe tegnap �ta.
+
+--�n is gondoltam r�--mondta--de nem j�l tettem. �k az er�sebbek. Most
+m�r l�tom, hi�ba minden. H�t ha le�t�m a zsand�rt, mi lesz? Engem is
+le�tnek. H�t a kis fiam, abb�l mi lesz? Abb�l embert kell csin�lni, nem
+olyant, mint a milyen szeg�ny �rd�g az apja, hanem urat.
+
+--M�gis le�t�ttem volna!--�llitotta konokul a m�sik.
+
+--Le, mert nem vesztett�l semmit.
+
+--H�t az �cs�m, ott fekszik a zsand�rok k�zt a k�rh�zban.
+
+--Meggy�gyul, de az �n ap�mat m�r sehogy se tudod felk�lteni.
+
+Nem annyira a besz�d, ink�bb a v�gtelen�l szomor� arcz hatott a t�bbire.
+Elhallgattak.
+
+--S m�g vissza akarnak hivni, mondta v�gre az egyik s r�mutatott a falon
+f�gg� s�rga hirdet�sre.
+
+--�n vissza is megyek, ha bevesznek, mondta csendesen a fiatal ember.
+
+--Te?--riadtak fel a t�bbiek.
+
+--�n h�t!--s most m�r valami dacz is vegy�lt a szav�ba, kezdte megvetni
+ezeket az embereket, a kik nem tudj�k meg�rteni.
+
+--H�t a szeg�ny ap�d vajjon mit sz�lana hozz�?
+
+--Nem sz�l � m�r semmit.
+
+Vette a kalapj�t �s indult. M�r a j�r�s�n is l�tszott, hogy egy nap
+alatt nagyon sokat v�n�lt. T�molygott s alig tal�lta meg a kilincset. Az
+ajt�b�l m�g egyszer visszafordult s komolyan sz�lott a t�bbihez:
+
+--Jertek ti is vissza.
+
+Az egyik elki�ltotta mag�t:
+
+--Mi? Hogy mi menj�nk vissza?!
+
+A m�sik hozz� akart v�gni egy poharat. Annak, a ki legel�sz�r sz�lott,
+megint a temet�s jutott az esz�be, mert �jra elmondta:
+
+--Le�t�ttem volna az �kl�mmel a zsand�rt. A czudar, oda mer j�nni.
+
+
+III.
+
+
+A szeg�ny fiu pedig elb�dorgott az utcz�kon, maga se tudta, hogy merre
+megy. Mindig az apja j�rt az esz�ben s �gy mosolygott, mint egy csendes
+�r�lt. A gy�r el�tt megsz�l�tott�k a csend�r�k:
+
+--Hogy hivnak?
+
+--Vas J�zsef.
+
+--Mit keresel az utcz�n?
+
+--H�t csak �gy j�rok.
+
+--Eredj haza, a mig j� dolgod van.
+
+Haza nem akart menni. �gy tett, mintha sz�t fogadna, gyorsabb l�ptekkel
+indult el lefel� az utcz�n, de mikor m�r nem l�thatt�k, ujra ellankadt s
+�gy h�zta maga ut�n a l�bait, mint a megvert komondor. K�tszer is elment
+a h�zuk el�tt, l�tta, hogy vil�goss�g van odabenn, tal�n �ppen vacsor�t
+ad az asszony a gyerekeknek, de az�rt nem ment be. A n�lk�l, hogy tudta
+volna, merre megy, ki�rt a falub�l. Mikor m�r nem l�tott h�zakat maga
+k�r�l, sz�tn�zett, t�r�lgette a szem�t, hogy jobban l�sson s megdobbant
+a szive, mikor balra �szrevette a temet�t.
+
+--�n Istenem, h�t ideker�ltem?--k�rdezte mag�t�l s elindult a halmok
+k�z�tt megkeresni az apja sirj�t. A fellegek m�g�l el�derengett egy kis
+holdvil�g, k�nnyen r�tal�lt. Sok�ig n�zte, arra gondolt, hogy a tavaszon
+kij�n majd egyszer az asszonynyal s bevetik az eg�szet f�maggal, akkor
+majd nem lesz ilyen fekete. F�radtnak �rezte mag�t, le�lt a sirra �s
+sz�rakozottan simogatni kezdte a heveny�ben, k�t fa�gb�l �sszer�tt
+keresztet. Im�dkozni szeretett volna minden�ron, de alig mondott el
+egy-k�t sort a Miaty�nkb�l, m�r m�sfel� kalandoztak a gondolatai s
+egyebet motyogott a fogai k�z�tt.
+
+--L�tod �reg, nem j�l van az, hogy �gy el�re ment�l. Most is �ln�l,
+egy�tt lenn�nk.
+
+R�m�lten kapta f�l a fej�t, mikor l�pteket hallott a h�ta m�g�tt s a
+kibukkan� hold f�ny�ben megcsillani l�tta a szuronyokat. K�t csend�r
+j�tt. Az uj sirok k�r�l czirk�ltak. Mire azonban meg�llottak el�tte,
+visszanyerte a b�tors�g�t. Ok n�lk�l csak nem b�ntj�k, emberek �k is.
+Hogy ide j�tt, abban ugyan semmi rossz sincs.
+
+--Mit akarsz itt?--k�rdezte az egyik csend�r.
+
+--H�t csak kij�ttem. Ap�m van itt alattam.
+
+A csend�r gondolkozva n�zett r�, n�zegette az arcz�t, azt�n gy�ng�den
+od�bb tolta s � is le�lt a sirra.
+
+--Adj egy kis helyet.
+
+Intett a t�rs�nak is, hogy �lj�n le. Egy darabig hallgatva �ltek egym�s
+mellett, vontatottan indult meg egy-k�t sz� k�z�tt�k. A fiu huz�dott,
+f�lszegen mindig t�bb, t�bb helyet adott a m�sik kett�nek, azok pedig
+f�radtan, komoran b�mult�k maguk el�tt a f�ldet.
+
+--�reg volt m�r? k�rdezte az egyik s befel� mutatott a f�ldbe.
+
+--Olyan hatvanas.
+
+Az id�sebb csend�r gondolkozni kezdett s k�tszer, h�romszor is
+v�gign�zte a fi�t, a mig sz�lott.
+
+--Egy kis sz�rke, szak�lla �s bajusza is volt? Ugy-e?
+
+--Az, az, ismerte tal�n?
+
+A csend�r megl�kte a t�rs�t s odas�gott neki valamit. A fiu annyit
+hallott bel�le: a kapuban, de erre f�lkapta a fej�t.
+
+--Tal�n l�tta szeg�nyt? B�r ott lettem volna.
+
+A csend�r gondolkozott, tal�lgatta mag�ban: megmondjam, ne mondjam?--de
+mikor v�gign�zett a fiatal ember szelid, szomoru arcz�n, m�gis elmondta.
+
+--L�tod fiam, szomoru ez, �n voltam �ppen az, a kivel �sszej�tt az �reg.
+Meg kellett neki halni.
+
+A fiu ut�na mondta:
+
+--Meg, meg.
+
+Kiv�ncsian m�rte tet�t�l talpig a csend�rt, tudni akarta, hogy hogy n�z
+ki egy ilyen ember. A csend�r tov�bb besz�lt:
+
+--Mi�rt j�tt oda... �reg ember l�t�re tudhatta volna, hogy az nem tr�fa.
+Ha �n nem lettem volna ott, ott van m�s, mindegy.
+
+--Persze, sokan vannak, jegyezte meg a fiu �s s�hajtott. Ez elragadt a
+csend�r�kre is, elszomorodtak. A fiu j�tt el�bb sz�hoz, megint az
+apj�r�l besz�lt �s most m�r s�rt is.
+
+--Rosszul tette pedig k�pl�r �r, j� munk�s volt s v�nebb katona, mint
+maga.
+
+A csend�r intett, hogy k�r �rte. A fiut meghatotta a r�szv�t, egyszerre
+sz�ks�g�t �rezte annak, hogy bizalmas legyen �s besz�lni kezdett a maga
+dolgair�l.
+
+--�n m�r megmondottam mindent. Hi�ba er�lk�d�nk, az urak csak azt
+csin�lj�k a mi nekik tetszik. Visszamegyek a gy�rba. Sz�ljon k�pl�r ur
+egy-k�t j� sz�t az igazgat� �rnak. Sokat k�sz�nhet most a gy�r maguknak,
+t�n hajt a szav�ra, aj�nljon be neki. Megteszi ugy-e? Hiszen maga k�pl�r
+�r olyan j� embernek l�tszik.
+
+
+
+
+A S�TEM�NY
+
+
+A kis Terka az ablak mellett gubbasztott, mint valami kopott kis mad�r
+�s �tb�mult a szomsz�d falra. Reggel �ta mindig ott �lt �s hallgatta
+annak a vedlett ak�cznak a zizeg�s�t, a mit az udvar k�zep�n koppasztott
+le m�g szeg�nyebbre a sz�l. Csak egyszer sz�lott oda a bej�r�n�nak, a ki
+a konyh�n tett-vett, hogy adja a l�ba al� a kis sz�ket. A h�ta m�g� is
+t�tetett, egy p�rn�t s kicsi, sov�ny, szintelen fej�t az ablak�veghez
+t�masztva, �resen b�mult tov�bb maga el�. Pedig sz�p nagy fekete szeme
+volt, az egyetlen sz�p �s nagy azon a kicsi fejletlen gyermektesten, a
+mi �ppen csak akkor�cska volt a piczi l�bakkal �s kezekkel, mintha a
+gyermekiskol�b�l vitt�k volna f�rjhez. Nagyon nehezen birta mag�t.
+Utols� napjaiban volt annak az id�nek, a mire az anyas�g k�vetkezik az
+�r�m�kkel, a mosolyg� megel�ged�ssel, mig a gyermek szopik, mig kapkod a
+leveg�ben, a mikor m�r gyermek az a sejt�s, a mi most remeg�s, f�lelem,
+nyugtalans�g �s �r�k�s hal�los k�pzel�d�s. Azt�n t�kr�t k�rt a
+bej�r�n�t�l, a kit most egy-k�t h�napra fogadott mell�je az ura, �s
+csinos�totta mag�t. K�l�nf�le marad�k p�ntlik�kat csokrozott �ssze a
+sov�ny nyak�n meg a mell�n, a haj�ba is k�t�tt egy v�r�s m�slit,
+vastagabb volt a szalag, mint az eg�sz tekercs a mit �sszefogott. Azt�n
+friss feh�r r�klit vett el� a szekr�nyb�l, ny�g�tt, mig ide-oda
+vonszolta mag�t, f�lvette s azut�n megint elhelyezkedett a sz�ken az
+ablak mellett �s b�mult a vil�gba megt�rt, b�gyadt n�z�ssel, mintha
+vizes h�lyog ereszkedett volna szem�re. Az asszony ki- �s bej�rt �s
+cs�r�mp�lt a konyh�n az ed�nynyel s azt�n becsapta maga ut�n a k�ls�
+ajt�t s elment valamerre egy kicsit. Egy d�lel�tt tizen�tsz�r is
+elszaladt egy kicsit s p�linkaszag �mlik a sz�j�b�l, ha visszaj�n.
+Olyankor a kicsi mad�rasszony zsebkend�t t�m�tt az arcz�ra �s
+szenvedett. Sz�lani azonban nem mert, mert ha a v�nasszony itt hagyn�,
+eg�szen egyed�li maradna egy dorombol� nagy lusta macsk�val, a kit nem
+lehet �tk�ldeni a tudom�nyos asszonys�g�rt, ha m�r egyszer ugy adja az
+isten, hogy ott kell hagyni az ablakot.
+
+D�lben hazaszaladt az ura egy kis f�l�r�ra. Csak �ppen hogy hamarosan
+bekapta az eb�det, a mit a v�nasszony f�z�tt, s m�r menni is akart
+vissza a munk�ba. Szigor� rend van a gy�rban, tiz percz k�s�s �t hatos,
+h�sz percz egy forint b�ntet�s, ha m�g tov�bb k�sik, akkor be se menjen
+t�bbet. A f�rfi sz�p, nagy leg�ny volt, egy kicsit tuls�gosan katon�s,
+amolyan altisztes intelligenczi�ju, kem�ny von�sokkal. A mesters�g�re
+n�zve b�dogos. J� munk�ju, j�zan ember, a ki egy szokny�ban vette
+mag�hoz a kis le�nyt �s bebutorozkodott, a maga embers�g�b�l, meg �ves
+lak�st tartott k�tsz�ztiz forint�rt. Mikor ujra el akart menni, az
+asszony a nyak�ba csimpaszkodott, leh�zta mag�hoz �s remegve
+cs�kolta--�s suttogott neki.
+
+--Est�re tal�n itt lesz. �llj meg majd az ajt�ban s hallgat�zz. Majd
+rikkant egy nagyot.
+
+--Gondolod?
+
+--Tal�n... Egy kicsit meg�llott a szive ver�se, r�m�let szaladt v�gig az
+arcz�n...--De h�t �n, vajjon hol leszek �n?
+
+A f�rfi indulatosan v�gott k�zbe. Nem akart goromba lenni, de m�r
+annyiszor hallotta ezt a sejt�st �s annyira nem tudta meg�rteni, hogy
+d�hbe j�tt, ha ujra ism�telte az asszony.
+
+--Ugyan ne besz�lj marhas�got!--mondta.--Itt leszel, h�t hol lenn�l,
+itt...
+
+--Vagy m�sutt.
+
+--Fen�t!... De �szrevette, hogy a kicsi test megvonaglik s mindj�rt
+sir�s lesz a felesel�sb�l, h�t er�sen a karjaiba szor�totta az asszonyt
+s nagy, moh� cs�kokat nyomott a nyak�ra, ott, a hol finom r�vid
+hajsz�lak v�ltak ki a kis czopfb�l, a mi mint valami finom sz�ke
+sz�lakb�l �sszesodort k�t�lv�g esett v�gig az asszony h�t�n a feh�r
+r�klin. Mikor m�gis csak megindult a hom�lyos szemekb�l a k�ny, az �l�be
+vette �s csit�totta.
+
+--No fiam, hiszen tudod, hogy nem komolyan veszem... Csak m�rges vagyok,
+hogy annyit emlegeted... No, ne sirj... ugy megsajn�l az ember, ha m�g
+sirsz is.
+
+--De megh�zasodol ujra, ugy-e meg?
+
+--Bolond vagy. Hagyj nekem az ilyesmivel b�k�t.
+
+Hallgattak s a f�rfi az asszony feje f�l�tt �tn�zve, szint�n a szomsz�d
+falra b�mult. Ott is volt k�t ablak, valami olyasf�le kis lak�snak a
+szemei, mint amilyen az �v�k volt. Abban a part�jban egy
+lokomotiv-vezet� lakott, a ki Budapestt�l Prede�lig utazott, meg vissza,
+azt�n aludt egyet itthon s ujra ment Prede�lra meg vissza. Csak a
+feles�ge volt itthon, egy nagyon sz�p, sz�les csip�j�, v�llas k�v�rk�s
+asszony, a kinek halov�ny, urias feh�r volt az arcza. Sok reg�nyt
+olvasott k�k t�bl�s k�nyvekb�l �s sokat �s j� �teleket evett. Szeretett
+j�l �lni, hozz�tartozott ez a polg�rias nyugalomhoz, a miben igy egyed�l
+�lt a v�ndor ur�val, aki mindig hal�lra f�radtan j�tt meg s mig a
+vacsor�j�b�l az utols� falatokat ette, m�r aludt. Gyermek se volt a
+h�zban, m�g egy macska se �s csak �ppen n�ha j�ttek l�togat�ba a
+szomsz�dasszonyhoz �lemedettebb urf�le n�pek, akikr�l rosszat suttogott
+az udvar. De ez ink�bb az�rt t�rt�nt, mert a sz�p asszony nem igen
+elegyedett �ssze az udvar egy�b n�peivel. �r�kk� bez�rk�zva olvasta a
+reg�nyeket �s ha sz�p dr�ga ruh�ban elment hazulr�l, megemelintette a
+csipk�s szokny�it az �rok f�l�tt, ahov� a szeg�ny asszonyok �ntik ki a
+mosogat� vizet �s ugy hordta a fej�t, mint a p�va. Ez rosszul esett a
+szeg�ny n�peknek �s szivesen besz�ltek h�t rosszat a
+lokomotiv-vezet�n�r�l, a kit k�l�nben maguk k�z�tt cs�fond�rosan a
+_nagys�g�_nak neveztek.
+
+Mig a szeg�ny kicsi fak� Terka meg az ura �tb�multak a szomsz�d falra,
+egyszerre az ablakhoz j�tt a sz�p asszony is. Egy kicsit elmos�dott a
+figur�ja a k�t �vegen kereszt�l, de az�rt l�tszott rajta a sz�ps�g, meg
+az eg�szs�g �s az �tv�gy. Nagy t�l f�nkot hozott mag�val valahonnan
+bel�lr�l, bizonyosan a konyh�r�l, egym�s tetej�be dobva egy csom�
+habk�nny�, nekipirult dr�ga s�tem�nyt, a mit egyszerre t�m a sz�j�ba az
+ember s nem is �rzi, hogy eszik. M�g n�zegette, mosolyogva, gy�ng�d
+becz�z�ssel s megevett egyet a tetej�b�l, azt�n meg letette az eg�sz
+garmad�t az ablak p�rk�ny�ra �s a n�lk�l, hogy csak egy pillant�sig is
+t�r�dn�k az udvarral, visszament a szoba sz�rkes�g�be. Csak �ppen a
+sz�p, k�v�r v�llai l�tszottak m�g, a mint a derek�n rengve tov�bb �sztak
+bele a s�t�tbe �s ut�na vil�g�tott a tele t�l f�nk, a j� �let, a hiz�s.
+
+A szeg�ny kicsi asszony, a b�dogosn�, �hesen meredt r� a s�tem�nyre. A
+sz�ja is t�tva maradt, kifeket�llettek bel�le a rossz fogai �s
+�sszecsattogtak, a mikor m�r sok�ig n�zte a finom �telt. �rezte, hogy
+harapnia kell bel�le, vagy mindj�rt meghal. Az ura r�mordult:
+
+--Mit b�mulsz? M�g megkiv�nod...
+
+Az asszony moh�n m�g a szemeit is t�gra nyitotta, mintha azzal is enni
+akarna �s epekedve, beteg v�gyban ny�gve kunyor�lt.
+
+--Hozz�l bel�le. Csak egyet. Csakhogy beleharapjak...
+
+--�n odamenjek?
+
+--Menj, az isten is meg�ld. Azt�n ink�bb kik�p�m, csakhogy a sz�mba
+vegyem... Belebetegszem, ha nem eszem bel�le.
+
+--De fiam.
+
+A bej�r� asszony �ppen el volt a h�zt�l egy kicsit �s most j�tt meg. A
+mikor meghallotta, hogy mir�l van sz�, lelkendezni kezdett s
+p�linkag�zzel vegyesen ontotta mag�b�l a sz�t.
+
+--Jaj, dr�ga lelkem, ha k�v�nja, h�t adni kell neki, mert r�mehet a
+szeg�ny lelkem asszony eg�szen. Csak menjen uras�g, nem gyermeks�g az.
+Az ilyen asszony kiv�n�s. Ugy kell b�nni vele, mint a toj�ssal. Menjen
+csak, menjen, hozzon neki vagy h�rmat.
+
+A b�dogos nem sz�vesen indult el. Megl�tszott a k�sz�l�d�s�n, a hogy a
+kab�tja ujj�val a kalapj�t kef�lte, meg a hogy hat�rozatlanul,
+r�k�sz�lve arra, hogy b�rmelyik pillanatban h�trafordul, v�gigment az
+udvaron. A tuls� ajt�ban is meg�llott m�g egy pillanatig s olyan
+illedelmesen kopogtatott, mintha igaz�n valami urhoz menne be--�s azut�n
+eg�szen csend lett. A sz�l megint nekifek�dt a gy�rlevel� f�nak �s
+kopasztotta, n�melyik vessz� m�r eg�szen csupaszon hajladozott rajta,
+majd meg az udvaron kerekedett egy kis t�nczra a sok aszott lev�l s
+f�ty�lt hozz� az eresz alatt a csatorna �s azt�n megint eg�szen
+mozdulatlan lett a vil�g, el�lt m�g a por is �s mintha lassu, nagy, az
+eg�sz kicsi udvart mag�ba nyel� s�hajt�s ereszkedett volna le a h�zon,
+f�jni kezdett a kicsi asszonynak a csend.
+
+--Hol �l olyan sok�ig? N�zzen ut�na,--mondta a bej�r� asszonynak, a ki a
+konyh�n csoszogott el�re-h�tra.--N�zzen ut�na...
+
+Az asszony r� sem hallgatott.
+
+--Jaj lelkem, csak nem �rtom bele magam.
+
+--Mibe?
+
+--H�t a mit az ur csin�l. Majd j�n mindj�rt. Csak kell neki besz�lgetni
+egy kicsit, nem kaphatja f�l az �telt, azt�n hogy csak j�jj�n, mint egy
+paraszt. Vagy igen ?
+
+--Nem, nem, de most m�r nem is kell semmi. No, menjen ut�na...
+
+Ezt mondta m�g n�h�nyszor, mig r�hat�rozta mag�t az asszony, hogy
+nekimenjen az udvarnak. Lust�n csoszogott v�gig a piszkos k�vezeten s
+kopogott a tuls� ajt�n. Azt�n v�rt egy darabig s a kis form�tlan asszony
+az ablak m�g�tt, egy�b id�m�r� hijj�ban, sz�ml�lni kezdett hangosan:
+egy, kett�, h�rom, n�gy--�s lassan mormogott tov�bb mindig komorabban
+... tizenkilencz, husz, huszonegy ... azt�n meg d�hvel, hogy gyorsan,
+szakadozottan lihegett bele s kis, lapos mell�t szinte dob�lta az
+indulat, a mig sz�ml�lt, a fej�be tolult a v�r s most m�r majd
+kiszak�totta az arcz�t a forr�s�g... V�gre nyilt az ajt� s az ura j�tt
+ki, de csak a k�sz�big. Egy t�ny�ron n�h�ny f�nkot hozott mag�val,
+odaadta az asszonynak s �jra becsukta az ajt�t. Az asszony visszaindult
+kereszt�l az udvaron. Cseppet se sietett, azt�n hallszott, hogy nyitja a
+konyhaajt�t �s csoszog befel� s a kicsi szeg�ny n�mber f�lugrott a
+sz�kr�l �s iramodott fel�je, belev�gva mag�t szekr�nybe, asztalba �s
+rik�csolt bel�le a d�h:
+
+--Vissza! Vissza! Nem kell, egye meg... Mit csin�l ott annyit?
+
+--H�t besz�lget. Csak nem j�het ki, mint egy suta, hogy meg se k�sz�nje.
+
+--Ne k�sz�nje, nem kell--mondja meg neki. S a kis szeg�ny teremt�s
+leesett a f�ldre s tehetetlen�l verg�dni kezdett, mint valami beteg
+ver�b... Lassankint csendesedett le, a mikor vizet is adott neki az
+asszony s ekkor m�r csak panaszkodott pihegve, alig-alig hogy meg�rteni
+lehetett a gy�nge szav�t:
+
+--Ott ragad. Annak a n�nek kell a sz�p ember, ott tartotta. Mi lesz
+velem, Istenem, Istenem...
+
+A v�nasszony visszaseg�tette a sz�kre, mell�je �llott �s t�relmetlen�l
+sz�lott r�, ha kicsuklott mell�b�l a sir�s.
+
+--Nem olyan vil�g sz�pe, lelkem, hogy ilyen l�rm�t csin�ljon. Majd j�n,
+mulat m�g egy kicsit...
+
+Egyszerre azt�n j�tt az ember. Zavarban volt egy kicsit s ezt azzal
+igyekezett elpal�stolni, hogy hebehurgy�n sietett. F�lvette a kab�tj�t,
+fej�be csapta a kalapot s r� se n�zett az asszonyra, mig bucsuzott.
+
+--H�t szervusz, most m�r csak szaladjak...
+
+--J�l mulatt�l?
+
+--Lik�rt adott, finom, �des p�link�t, meg besz�lgett�nk...
+
+--Hazaj�ssz kor�n?
+
+--Persze, amint lehet.
+
+Az asszony fak� kis mad�rarcz�ra kacz�r mosolyg�st er�ltetett s
+okvetlen�l meg akarta m�g �lelni az embert.
+
+--M�r mindegy, egy perczig m�g maradhatsz.
+
+--Nem, de h�t mit akarsz?
+
+--Csak hallgat�zz�l majd az ajt� el�tt. Ne nyiss be mindj�rt.
+
+--J�, j�.
+
+D�lut�n szemmel tartotta egym�st a k�t asszony. El�sz�r csak �gy
+v�letlen�l tal�lkozott �ssze a pillant�suk, azt�n egym�sba tapadtak s
+azzal v�gz�d�tt a fojtogat�, gyilkos vereked�s a szemek m�rg�vel, hogy a
+sz�p, nagy asszony el�rehuzta az ablakon a f�gg�nyt s csak az egyik
+sz�l�n hagyott egy kis nyil�st, hogy �tn�zhessen a szomsz�dra. Az pedig
+tompa f�j�ssal b�mult �t az udvaron �s mert sz�gyelte a v�nasszony el�tt
+a besz�det, csak mag�ban motyogott, keservesen ny�gve, mintha f�bevert�k
+volna �s k�bult lenne:
+
+--V�gem van, v�gem van...
+
+Mikor este hazaj�tt az ura, csak nagyon szomor�an mosolygott re� �s
+n�zte, hogy mit csin�l. Az ember az �j holmij�t szedte el� a
+szekr�nyb�l, �lt�zk�d�tt �s lopva pillantott az asszonyra, a mikor azt
+hitte, hogy az nem veszi �szre. De mindig azzal a szomoru mosolyg�ssal
+tal�lkozott, a mi zavarba hozta s v�gre is r�kiab�lt a szeg�ny kis
+nyavaly�sra:
+
+--De j� kedved van. Folyton vigyorogsz.
+
+Az asszony mell�re ejtette a fej�t s keservesen s�hajtott.
+
+--Nem �llok utadba.
+
+--Mit, nem �llasz utamba? Hogy mondod?
+
+--Nem �llok utadba.
+
+A f�rfi bev�gta maga ut�n az ajt�t s a konyh�ban kezdett el kiab�lni:
+
+--Utamba? H�t micsoda utamba? megyek a hova akarok...
+
+A kapuig �gy ment, hogy kopogott a sarka a k�vezeten s azut�n a kicsi
+asszony csak �rezte, hogy valahol itt van a k�zelben, de nem hallotta.
+Egy kicsit m�g b�mult a hom�lyba s azt�n egyszerre csak maga se tudta,
+hogy mi k�vetkezik s lefordult a sz�kr�l, mint egy l�ty�g�s kis
+tarisznya. A fej�t belev�gta az asztal l�b�ba s alig hogy �rezte, csak
+�ppen k�bult volt s megveszekedett forgatagba szaladt �ssze a feje
+f�l�tt a vil�g.
+
+
+
+
+K�M�VESEK
+
+
+Borus, keserg�s id� volt, hosszu, m�r tizenn�gy nap �ta tart�
+napfogyatkoz�s. Egy haragos, fekete felleg folyton eltakarta el�l�nk a
+napot, az es� hidegre csapolta le a leveg�t, n�ha egy kis h� is hullott
+al�, vagy j�g kopogtatta meg az ablakot �s augusztus k�zep�n f�lvett�k a
+t�likab�tot s bef�t�tt�nk a k�lyh�ba egy kis tavalyi sz�nnel. Egy
+bar�tom, az ablakom alatt elszaladva, a pr�mes gall�rb�l f�lki�ltott
+hozz�m: No nesze term�szet, s�sd meg!--Sz�val f�l volt fordulva minden.
+�n is �reztem a t�bbivel, hogy be vagyunk csapva, ez se nem ny�r, se nem
+�sz, valami habar�k a n�gy �vszakb�l �sszet�ve. Olyan fekete, hideg �s
+vizes, hogy elmegy benne mindent�l az ember kedve, csak b�mul, v�r
+valami v�ltoz�st �s f�zik.
+
+Az utcza t�ls� oldal�n �p�tenek. Ezel�tt k�t h�nappal egy szeg�ny kis
+visk� sz�gyenkezett a nagy puszta telken, ma m�r k�t emeletnyire
+haladtak a nagy b�rh�zzal. A t�lre k�szen kell, hogy legyen az eg�sz
+n�gyemeletes �p�let, sietnek vele. Mindennap k�tszer-h�romszor l�tom
+erre hajtani a pall�rt. Kis kocsija van, el�l magas, sz�les �l�ssel �s
+egy mindig izzadt, nagy fekete l� van befogva. Egy-k�t perczre meg�ll, s
+szalad tov�bb. K�zben h�romszor is megn�zi az �r�j�t, s lihegve
+kapaszkodik f�l a bakra, hogy �jra kez�be vegye a gyepl�t. Az �p�l� uj
+h�z egy eg�sz vil�got vett el el�lem. Ugy �reztem magam, mintha falun
+laktam volna. A kis h�z teteje f�l�tt eln�zhettem, mig csak ell�tott a
+szemem, messze ki a vid�kre, tul a gyakorl�t�ren, tul a vas�ti vonalon,
+eg�sz a k�d�s k�k hegyekig. J�l visszah�z�dva a szob�ba, nem l�ttam a
+t�bbi emeletes h�zat, csak a nyilt, szabad vil�got. Innen kaptam a
+leveg�t is, mindig �d�t, frisset, egy-egy kis szelet, az es� ut�n
+nedves, borzongat�, de az�rt kellemes p�r�t s nagyon meg�rezte a lelkem
+az �p�tkez�st. Mintha a fejeml�gy�ra hordt�k volna azt a sok t�gl�t,
+amib�l f�l�p�tik ezt a n�gyemeletes polg�ri kasz�rny�t, ugy nyom a nagy
+l�rma, s elkedvetlen�t ez az elh�zott, aranyl�nczos ur a kopott
+kocsij�val s a lov�val, a mely olyan fekete, mintha valami temetkez�si
+t�rsulat szolg�lat�ban �llott volna eddig.
+
+Nagy fut�sra, amelynek m�r a hangj�b�l ki lehet �rezni, hogy a fut�k
+menek�lnek, jajvesz�kel�s l�rm�j�ra az ablakhoz szaladtam.
+Eszeveszetten, nagyokat ugr�lva lefel�, rohant le egy ember az
+�llv�nyr�l. Ez volt az utols� a falon, a t�bbiek m�r mind f�lk�rben
+�llottak az utcz�n s t�preng� tart�zkod�ssal b�multak a falakra.
+N�melyiknek tiszt�n leolvastam az arcz�r�l, hogy szeretne egy l�p�st
+el�re tenni, de nem mer. Az asszonyok t�tott sz�jjal, nehezen lihegve
+huz�dtak meg a f�rfiak h�ta m�g�tt, s csak lassan indult meg a besz�d,
+p�r sz�, mintha f�ltek volna megzavarni a leveg�t.
+
+--Befel� hajlott, l�ttam,--mondta egy �reges, megg�rnyedt v�ll� asszony
+s ledobta v�ll�r�l a neh�z t�glahord� kast.
+
+--Ropogott is,--t�d�totta a m�sodik s mindj�rt akadt t�bb is, aki
+hallotta ropogni a falat. T�bb hang �sszevegy�lt, m�r egyszerre
+besz�ltek:
+
+--Megfagyott a v�rem...
+
+--Alig birt a l�bam...
+
+Megker�lve a telket, el�j�ttek azok is, akik a h�ts� falhoz hordt�k a
+meszet �s t�gl�t. K�rdezt�k, hogy mi baj s arra �jra elkezd�d�tt a
+szeg�ny tudatlan emberek kev�sszav� besz�de, hogy: ropogott is, meg hogy
+befel� hajlott a homlokfal, s az �reg asszony �jra ism�telte, hogy:
+megfagyott a v�re, a m�sik pedig, hogy alig birta a l�ba. Az uj
+asszonyok, le�nyok �rkez�s�vel nagyobb lett a l�rma, az utcza k�z�ns�ge
+is meg�llott, perczr�l-perczre n�tt a csoport. A f�rfiak komoran
+b�mult�k maguk el�tt a f�ldet s durv�n visszal�kt�k azt, aki el�re akart
+tolakodni. Aggodalmasan n�zt�k a falat s v�rt�k, hogy bed�lj�n.
+
+Az asszonyoknak nem volt igazuk, a fal nem befel� hajlott meg, hanem
+egyszerre, mint egy meghajl�tott k�spenge, a k�zep�n ki az utcza fel�
+kezdett domborodni. Tetej�t�l az alj�ig s lassan, valami olyas hangot
+adva, mintha egym�shoz d�rzs�ln�nek k�t k�vet. A h�z el�tt t�gulni
+kezdett a k�r, p�r asszony befogta a f�l�t, hogy ne hallja majd azt a
+robajt, amelylyel �sszed�l a fal. Az utcza t�ls� v�g�n v�gtatva j�tt k�t
+rend�r, s b�r semmi sz�ks�g nem volt re�, egy megijedt ember h�v�s�ra
+sebes galoppban, nagy csilingel�ssel �rkezett meg egy ment�kocsi. A
+lovasrend�r�k sippal hivtak m�g magukhoz n�h�ny gyalogost a k�zeli
+utcz�kb�l s a hivatalos kordont is megvont�k a h�z el�tt. Egy munk�st
+elszalasztottak a pall�r ut�n s a reszket�, aggodalmas emberek nagy
+csendess�g�ben tov�bb v�rta a t�meg, hogy mi lesz.
+
+M�r mindenki t�relmetlenkedett. Lesz valami, nem lesz? �ppen az ablak
+alatt k�t �reg ur besz�lgetett arr�l a hallatlan k�nnyelm�s�gr�l,
+amelylyel manaps�g �p�tenek s az egyik azt mondta, hogy meg kellene
+csapatni minden pall�rt, aki ilyen hitv�ny ember. A m�sik tov�bb ment,
+azt mondta, hogy a piaczon, a v�rosh�za el�tt, kellene megcsapatni, ugy,
+ugy... Elhallgattak, mindenki figyelmes lett egy munk�sra, aki az
+utcz�ba befordulni l�tv�n a pall�r kocsij�t, szitkoz�dni kezdett.
+Visszafeleselt a rend�r�knek s durv�n esk�d�z�tt, hogy ha az Isten
+mondan�, akkor se hallgatna. Ez a hangulat ragad�s, nyugtalan lett
+egyszerre a t�bbi is, s csak akkor csendes�ltek el kiss�, a mikor
+l�tt�k, hogy egy rend�rtiszt is �l a kocsin. Mormogtak, mint a csel�d,
+aki nem mer hangosan veszekedni a gazd�val.
+
+A fal meg�llapodott a fele utj�n s hi�ba v�rt�k, nem akart beomlani. A
+pall�r bosszankodva, minden szav�t heves mozdulattal kis�rve,
+magyar�zott valamit a rend�rtisztnek, az pedig csak a v�llait vonogatta.
+A fellegek m�g�tt lassan lefel� cs�szott az �gbolton a nap. N�ha a
+v�konyabb r�tegeken �tsz�r�d�tt egy-egy sug�r �s s�rga pontokkal sz�rta
+tele a s�ros utcz�t. Valami bucsuf�le volt ez. Esteledett, nem telik
+bele m�sf�l �ra �s s�t�t lesz. Ez m�g t�relmetlenebb� tett mindenkit.
+
+A pall�r h�tulr�l megker�lte a falat, s visszaj�tt. A rend�rtiszthez
+ment s ugy, hogy m�s is hallja, hangosan mondta:
+
+--Nem d�l be.
+
+A tiszt nem akart sokat besz�lni, unatkozva kijelentette, hogy mindj�rt
+meg�rkezik a v�rosh�z�r�l a bizotts�g, az majd megmondja, hogy mit kell
+tenni. J�tt is nemsok�ra h�rom ur. Az egyik t�vol maradt a veszedelmes
+helyt�l, f�lszegen �dalgott be a munk�sok k�z�. A m�sik kett� �s az
+�p�t�mester eg�szen a fal mell� mer�szkedett. Sokat besz�lgettek halkan
+egy t�glarak�s mellett s nem tudtak elnyomni bizonyos fontoskod�
+kifejez�st az arczukon, mikor visszaj�ttek.
+
+--Moment�n nincs vesz�ly--mondta az egyik, s mert hirtelen nagyon
+megtetszett neki ez a k�l�n�s hangz�s� sz�: moment�n, t�bbsz�r is
+ism�telte. A m�sik r�hagyta, hogy ugy van. A rend�rtiszt kiss�
+hitetlen�l hallgatta �ket s csendesen, alig �szrevehet�en mosolygott �s
+kijelentette, hogy le kell d�nteni a falat, semmiesetre sem engedi meg,
+hogy �jszak�ra is �llva maradjon. Az urak megint visszamentek a falhoz,
+k�r�ln�zegett�k minden oldalr�l.
+
+--F�l�ra munka k�t �gyes embernek--mondta az egyik.
+
+A munk�sok lassan k�zeledni mertek. Az egyik uri ember a bizotts�gb�l
+k�z�j�k ment s biztatni kezdte �ket.
+
+--Sz�p p�nzt lehet szerezni. K�t �gyes ember egy f�l�ra alatt
+sz�th�nyhatja.
+
+N�h�nyan a fal fel� pillantottak s az egyik azut�n komolyan maga el�
+n�zett, mintha ki akarna valamit sz�m�tani mag�ban. M�sok v�rt�k, hogy
+mit akar s mikor l�tt�k, hogy m�r majdnem elhat�rozta mag�t, kezdtek
+kedvet kapni a munk�hoz. M�g f�ltek egy kicsit, de az egyik, mintha
+kett� akarn� v�gni a dolgot, gyorsan a pall�rhoz ment s besz�lni kezdett
+vele. Ketten-h�rman ut�na indultak, az egyik a f�l uton visszat�rt. A
+pall�r p�nzt vett el� s megmutatta az embereknek. Azok �sszen�ztek, az
+egyik s�hajtott s azt mondta: Isten nev�ben, a m�sik is r�ntott egyet a
+v�ll�n, mint minden nagy elhat�roz�s ut�n tenni szokta s a k�t ember
+elindult a fal fel�.
+
+A visszat�rt munk�s elk�nyszeredett mozdulattal mutogatott fel�j�k s a
+k�r�l�tte �ll�knak t�v�r�l a hegy�re elmondta a dolgot.
+
+--Neki mennek a falnak, K�r�si ur husz-husz peng�t ig�rt nekik. Meg
+vannak bolondulva, ugy odalap�tja �ket a f�ldh�z, mint a legyeket. A vak
+is l�tja, hogy be fog d�lni vel�k a fal, kev�s a malter, sok a t�gla,
+k�t ember nem semmi...
+
+--De ha az urak azt mondj�k, hogy megb�rja...
+
+--Az urak?--Megvet�leg legyintett a kez�vel.--Mit tudnak ahoz az urak?
+
+A rend�r�k k�z�l el� akart t�rni egy asszony, de nem bocs�tott�k el�re.
+Az egyik munk�s feles�ge volt s csak most vette �szre, hogy mire
+v�llalkozott az ura. Sirva kiab�lt ut�na, mire l�tta, hogy az
+er�szakoskod�s hi�baval�, a rend�r�k nem engedik el�re j�nni.
+
+--Ferencz, Ferencz! Gyere vissza!
+
+Az egyik k�m�ves megfordult �tk�zben s a hat�rozatlan mozdulata arra
+vallott, hogy szeretne visszat�rni, m�r megb�nta az alkut. De ez csak
+egy pillanatig tartott, elsz�gyenlette mag�t s er�s l�ptekkel indult
+neki a falnak.
+
+Az asszony tov�bb kiab�lt. Egy rend�r r�mordult, hogy maradjon veszteg.
+Mikor az ur�t megl�tta a fal tetej�n, egyszerre el is n�mult. A
+szemeib�l kibesz�lt a k�ts�gbees�s. Egyszerre valami bels� �szt�n arra
+k�sztette, hogy let�rdeljen �s im�dkozz�k. Nem l�tezett sz�m�ra,
+k�r�l�tte senki, f�lig �nkiv�letben kezdett el im�dkozni. Semmi �j sem
+jutott az esz�be, p�r sz�t ism�telt folyton a Miaty�nk elej�r�l.
+Mellette a ment�kocsi el� fogott l� kaparta a f�ldet �s nyer�tett az
+ist�ll� ut�n.
+
+A k�t ember pedig ontotta maga alatt a falat, tompa puffog�ssal hullott
+a t�gla a s�rba. �vatosan kerest�k a szil�rd talajt, arczukr�l csurgott
+a verejt�k s h�romszor is megrugdost�k a helyet, a hova l�ptek. Lassan
+elt�nt egy emelet, szabadabban kezdtek l�legzeni az emberek. N�h�ny
+gyerek _�ljent_ kezdett kiab�lni s a h�ts� fal egy �res ajt�nyil�son �t
+l�tni lehetett, amint az �n ismer�s k�k hegyeim m�g�l lassu m�lt�s�ggal
+elindult �tj�ra a hold.
+
+
+
+
+BECS�LET
+
+
+Csinos, finom ur besz�lgetett a k�z�lelmez�si oszt�ly el�ad�j�val sz�p,
+sz�nyeges hivatalszob�ban. Az el�ad� ur nemk�l�nben finom �rnak
+l�tszott, k�l�n�sen ilyen sz�p szob�ban, amibe, mintha csak mell�kesen,
+amugy v�letlen�l t�vedt volna be az �r�asztal. Ink�bb asszonyos volt
+benne minden, puha, kicsi, selymes a div�ny, a sz�kek, s�pped� finom
+�llatb�r�k a f�ld�n �s parf�m meg finom halv�nyk�kes czigarettaf�st a
+leveg�ben. Mintha valamelyik sarokban a neh�z, nagyvir�gos sz�nyeg alatt
+selyembe �lt�z�tt sz�p le�ny bujt volna el s annak a lehellete t�pl�lta
+volna a szob�t...
+
+A vend�gnek egyszerre esz�be jutott valami:
+
+--Kellene nekem egy ember--mondta. Egy ember.
+
+--Minek?
+
+--Valami ember, akinek a zseb�ben megf�rne egy kis mell�kes p�nz. Valami
+�rd�g, aff�le szeg�ny n�p, aki k�rm�lget, ha munk�t kap. Akad n�lad
+ilyen bizony�ra.
+
+--Hogyne.
+
+--De megb�zhat�...
+
+--Persze...
+
+--Mert k�nyes kiss� a dolog, tudod, olyan ember kell hozz�, aki nem
+fecseg. Valami le�ny p�rt akasztott a nyakamba egy gyermek�rt, a mi h�t:
+lett. Lett valahogy, megsz�letett. Az �gyv�dem most arra az �ll�spontra
+helyezkedik, hogy � akasztotta mag�t a nyakamba. Bizony�tani is tudjuk.
+Eg�sz csom� levelem van t�le, a miben kunyor�l, hogy csak m�g egyszer
+l�sson, meg m�g egyszer. Ezekr�l kell m�solatot venni... H�t ha az
+embered arraval�, besz�ln�nk t�n vele.
+
+--Most mindj�rt?
+
+--Most, ha m�r itt vagyok.
+
+--Majd a Kulecz megcsin�lja.
+
+Az el�ad� ur becs�ngetett egy szolg�t s m�g mindig az �rdekes �gy
+j�rhatott a fej�ben, mert mosolyogva adta ki neki a parancsot.
+
+--K�ldje be a Kuleczet.
+
+V�rtak egy darabot �s az ajt�t n�zt�k. Odak�nn valaki a l�b�t t�r�lte a
+pokr�czon, de m�g mindig nem j�tt be. Tal�n megny�lazta a kez�t s
+v�gigkef�lte vele a kab�tj�t. Valami olyas nesz hallszott, azt�n meg
+halk, tart�zkod� kopog�s �s Kulecz benyitotta az ajt�t.
+
+K�mikus kis sz�rke ember volt, hosszu fekete fel�lt�ben, a mit a
+szob�ban se vetett le mag�r�l. Nagy csizm�in megfesz�lt a nadr�g s
+mintha a nagy, kitaposott l�bbelibe �lom lett volna �ntve, ugy l�tszott,
+hogy n�lk�l�k, csak a maga erej�n, mindj�rt f�ld�lne a kis v�zna, �reg
+test. Azt�n nagyon b�, hosszu form�tlan mell�nye is volt m�g �s
+m�df�l�tt nagy zsebei a kab�ton. Most semmi se volt benn�k �s m�gis ugy
+l�gtak k�tfel�l, mintha teljesen hozz�form�l�dtak volna m�r a sok
+burgony�hoz, z�lds�ghez, a mib�l egy-egy nagy kos�rra val�t czepelt haza
+benn�k a kicsi v�n ember. Csetlett-botlott az �reg, a megriasztott �llat
+f�l� pillant�s�val n�zett ki pill�i al�l az urakra �s pislogva
+gy�moltalanul v�rta, hogy mi k�vetkezik.
+
+Az urak mulattak rajta, de csak magukban s hagyt�k v�rni. A f�n�k ur egy
+kis tr�f�t is megengedett mag�nak.
+
+--Fegyelmi, �reg, fegyelmi...--mondta neki.
+
+Az �reg els�padt s f�lszegen kapkodott, mintha megingott volna alatta a
+csizmatalapzat.
+
+--Nekem?
+
+--Persze. No ne ijedjen meg. Nem igaz. Csak ugy mondtam.
+
+Az �reg az�rt m�g ny�g�tt egyet. A f�n�k megsajn�lta �s sietett
+elmondani a j� hirt.
+
+--Egy kis munk�t kap �reg, otthonra. Itt a nagys�gos ur valami
+megbizhat� embert keres, a ki lem�soljon egyetm�st, h�t �n mag�t
+aj�nlottam. K�nyelmesen csinos kis p�nzt szerezhet, csak pontoss�g,
+tudja, pontoss�g, az a f�...
+
+Az �reg f�ll�legzett s boldog mosolyg�s telepedett aszott, r�nczos
+arcz�ra.
+
+--Ez m�r jobb--motyogta.--Sokkal jobb. Mikorra tetszik?
+
+--H�t elv�llalja?
+
+--A nagys�gos ur meg lesz el�gedve. Biztos�tom.
+
+A nagys�gos urat mulattatta az a nagy k�szs�g, a mivel ez a v�n ember
+kap�l�zott a husz-huszon�t forint ut�n, a mit majd fizet neki s lassan,
+kim�rten kezdett el t�rgyalni, hogy tov�bb g�rnyedjen el�tte a v�n
+leg�ny.
+
+--Fontos dologr�l van sz�, �regem. Nem szabad megmutatni senkinek.
+Titok, �rti? Hol fog majd dolgozni? Otthon? N�h�ny napig eltart a munka.
+
+--Otthon. Ugy szoktam, hogy a le�nyom dikt�l �n meg irok, mint a viz,
+olyan gyorsan. Meg lesz el�gedve a nagys�gos ur.
+
+--Le�nya is van?
+
+--Van.
+
+--Sz�p-e?
+
+Az �reg hallgatott, de a f�n�ke megfelelt helyette.
+
+--Persze. Ugy n�zz erre a v�n kujonra, hogy gy�ny�r� l�nya van.
+�ltal�ban sz�ps�g dolg�ban nem lehet panasza a famili�j�ra. A feles�ge
+ma is szemreval� asszony, olyan k�v�rk�s... Hazaj�tt m�r?
+
+Az �reg komoran n�zett maga el� �s a vend�ghez sz�lott.
+
+--Mikor j�hetek el az �r�s�rt?
+
+Egy kis csend lett, de azt�n megint szapor�n besz�lt az el�ad� ur.
+
+--Otthagyta az �reget. Fiatalt keresett mag�nak. Vagy igazabban az �reg
+kidobta...
+
+--Igaz�n?
+
+--Persze. H�t gyereket hagyott otthon. J� v�r� feh�rn�p...
+
+Az �reg ember remegett a nagy csizm�kban �s annyira felizgatta a besz�d,
+hogy kett�t�r�tt a sz�j�ban minden sz�, mig kijutott a vil�gra.
+
+--Mikor mehetek az �r�s�rt nagys�gos ur? H�t gyerek, igaz, h�t... Mikor
+mehetek?
+
+A vend�g ur gyorsan felelt:
+
+--Majd �n viszem el mag�hoz. Este csak v�rjon r�m. Nem szabad err�l az
+�r�sr�l tudni senkinek, hiszen mondtam m�r.
+
+Este, kiss� k�s�n is m�r, kis lev�lcsomaggal ment el az �reghez. Nagyon
+szeg�ny kis k�tszob�s lak�sban lakott a v�n irnok. Az udvarr�l kellett
+benyitni hozz� s az els� szoba m�r akkor s�t�t volt. Az �gyakban, meg a
+f�ld�n, szalmazs�kokon sorj�ban aludt a sok gyerek. Izzadts�g �s forr�
+meleg p�rolgott f�l a p�rn�kr�l s valamelyik a nagyobbak k�z�l horkolt
+is, �temesen, hosszan elnyujtva, mintha lassan v�gig huzg�lt volna
+valaki mindig egy m�ly hangot a csell�n. A m�sik szob�ban v�rt az �reg
+meg a l�ny.
+
+Mikor a finom ur j�tt, f�l�llottak mind a ketten s nagyot �s al�zatosat
+b�kolt az �reg. A le�ny ink�bb csak �ppen hogy k�sz�nt s ugy n�zett
+v�gig a vend�gen, mintha idegenkedn�k t�le kiss�. A n�lk�l, hogy
+ismern�, csak �ppen mert olyan a kedve, hogy ne l�ssa sz�vesen. A vend�g
+is hamar v�gzett vele. Gyorsan, a n�lk�l, hogy j�form�n r�pillantott
+volna, meghajolt el�tte egy kicsit s azut�n az �reggel t�rgyalt. Hosszan
+magyar�zta neki a leveleket. Passzusokat mutatott, a miket ki kell majd
+hagyni a m�solatban, megk�rdezte, hogy van-e p�nze penn�ra, papirosra s
+tiz forintot tett az asztalra, hogy azzal szerezze be a holmit, a mire
+sz�ks�ge van. Lopva n�zett n�ha a l�nyra, aki megb�ntottan, n�ma d�hvel
+pillantott vissza r�, a mikor l�tta, hogy � ugy �ll ebben a szob�ban,
+mintha nem is l�tezn�k. �szre se veszi ez az ur. Nem a szeg�ny uri
+kisasszony forrott benne, hanem a l�ny, az �r�k l�ny, a minden l�ny, a
+kit szabad sz�val ak�r �sszet�rni, de nem szabad �szre se venni. �s sz�p
+volt, m�skor tal�n nem is annyira, mint most. Magas, sz�las, mer�sz
+n�z�s� s az�rt m�ly szem�, kopott, de majdnem kihiv� b�szkes�g volt
+benne, ami n�ha kivirul a rongyb�l, ha arraval� a rongy, sz�p
+asszonyforma le�ny, aki urnak termett. �s ez az ember ugy ment el, hogy
+megint csak alig pillantott re�, csak �ppen hogy mondott valamit, mint a
+hogy odamorog az ember ak�rkinek az utcz�n. Csoda, hogy nem hozta
+mag�val az ostort is, a mivel r�k�t hajszol, a mikor arraval� komp�ni�ja
+van. A le�ny nagy fekete szeme ugy villant ut�na, mintha a szikr�j�val
+le�tni akarn� s mikor visszament az apj�hoz, csak ennyit mondott,
+kib�mulva a s�t�t, szeg�nyes k�k v�szon holmival elf�gg�ny�z�tt ablakon
+�t az udvarra:
+
+--Ut�latos. Csupa g�g egy ilyen ur.
+
+Mindj�rt munk�hoz l�ttak. Az �reg sz�p sima papirost ter�tett ki maga
+el� az asztalra �s a k�rm�n pr�b�lgatta a penn�t. A mikor rendbej�tt, a
+le�ny el�szedegette a leveleket s lassan, hogy az �r�ssal mindig
+utol�rje az apja, olvasni kezdett a szagos papirosokr�l. Mig az �reg
+irt, el�reszaladt a levelekben. Rohanv�st ment v�gig a szeg�ny
+otthagyott le�ny nagy szerelm�n, a mi epekedett, s�rt, fenyeget�z�tt �s
+k�vetelt s az �regnek n�ha r� kellett sz�lani:
+
+--No, hogy megy tov�bb?
+
+M�snap �jra j�tt a finom ur �s harmadnap is. Akkorra m�r v�ge volt a
+munk�nak, de ujat hozott. Most m�r egy csom� versre volt sz�ks�ge
+�r�sban, nagy, hossz� versekre, amiket mind be akart tanulni. Vagy tal�n
+nem is igaz, hogy ez volt a sz�nd�ka, mert a verseket fur�n v�logatta
+ki. Sz�mokat irt egy papirosra: n�gy, nyolcz, kilencz, tizenegy...
+
+--Ezeket irja ki �regem--mondta--azut�n ha k�szen van, csak sz�ljon.
+Azt�n majd kijegyzem a t�bbit.
+
+S a s�t�t szob�b�l, a gyermek�lom nagy b�kess�g�b�l, n�ha behallszott
+egy-egy fojtott hang, amint a f�rfi rekedtesen besz�lt a le�nynak.
+Egy-egy sz�k is megmozdult s nagy csend k�vetkezett a l�rm�ra. Azt�n
+halk, lehelletszer� besz�d, csak �ppen hogy sejteni lehetett, hogy
+valaki sz�lott valamicsk�t, megmozdult a leveg�, a lusta--s az is
+hallatszott, hogy a sz�p, nagy le�nyban pihegve zakatol az indulat s
+becz�zi a fi�t:
+
+--Te rossz, otthagytad. Mindenkit megbolond�tasz. Te kisasszonyfiu, te
+sz�p...
+
+S egy d�lel�tt, vas�rnap, amikor kibesz�lte mag�t az ember, komoran,
+eg�szen �sszet�rve mondani kezdte a le�nynak az �reg, a mi �sszegy�lt
+benne, mig a sok verset �ssze�rta a k�nyvb�l.
+
+--Nem tudok belesz�lani a dologba. Csin�ld, ahogy tudod. Szemreh�ny�st
+se teszek neked, ha valami olyat cselekszel, ami�rt szigor� bir�ja
+voltam a feles�gemnek. Nem t�r�d�m az �jszak�ddal, de a mig ennyi
+szeg�ny gyermek van re�nk szorulva, add nekem a nappalod. Ha re�m hagyod
+�ket, elpusztulnak, pedig h�t k�teless�g�nk az, hogy nevelj�k �ket, a
+mig lehet. M�r nem vagyok k�vetel�. Szeg�ny, �sszet�r�tt ember vagyok,
+csin�lj, a mi neked tetszik. De a gyerekekb�l embert kell csin�lni
+valahogy. Ez a becs�let.
+
+
+
+
+AZ EG�R
+
+I.
+
+
+A Repcze-utcza k�nn van majdnem a v�ros v�g�n s csupa szeg�ny ember
+lakik benne. Kicsi az eg�sz, alig n�h�ny h�z, meg egyp�r �res telek,
+telve burj�nnal, szem�ttel, korhadt, f�lig bed�lt ker�t�sekkel a
+gyalogj�r� mellett. Kiizzadt, kormos lakatosok, kov�csok, nyakig meszes
+k�m�vesek mennek v�gig rajta est�nkint hazafel�, az asszonyok k�nn
+v�rj�k �ket a kapu el�tt, mezitl�bos, gaty�s gyerekek j�tszanak a porban
+s megb�mulj�k a tisztess�gesen �lt�z�tt embert, mint a csod�t. Szomsz�d
+minden csal�d. �tj�rk�lnak egym�shoz, a fiatalok �ssze�lelkezve s�t�lnak
+vacsora ut�n le �s f�l az utcz�n, a f�rfiak is egy�tt sz�nak m�g el egy
+pipa doh�nyt s az asszonyok terefer�j�t v�gighordja a sz�l az utcz�n
+egyik sarokh�zt�l a m�sikig, mig az utols� l�mp�ssal egy�tt csendes
+zsong�ssal kialszik az �let. M�g itt-ott elszomorkodik egy-egy leg�ny a
+sipog� harmonika mellett, de azut�n legy�zi az �lom s a munk�s emberek
+neh�z szuszog�s�val alszik el az eg�sz utcza.
+
+Val�s�ggal felfordult a csendes utcza eg�sz rendje, a mikor hire ment,
+hogy egy igazi tekintetes asszony j�n ide lakni. Egy hivatalnok ur
+�zvegye fogadta ki az uj fert�lyra az eg�sz Farkas-f�le h�zat. Ez a h�z
+eddig is b�rbe volt adva, de n�ha k�t-h�rom csal�dnak is, mert n�gy
+szoba volt benne. El�bb csak hom�lyos hirek keringtek az uj lak�r�l.
+N�melyek azt mondt�k, hogy nem is igaz az eg�szb�l semmi. Ezt maga
+Farkas ur cz�folta meg, mikor felmutatta a szerz�d�st. A sok k�v�ncsi
+ember beleb�mult a papirosba, de nem igen lettek okosabbak ezut�n se,
+mind�ssze az uriasszonys�g nev�t tudt�k meg bel�le : Szoboszlay P�ln�.
+N�melyik ismert n�vr�l Szoboszlayakat. Az egyik valami irnok volt a
+megy�n�l �s vagy tiz esztend� el�tt halt meg, hanem azt tal�n m�gis
+K�rolynak hivt�k. A m�sik P�l volt, de sz�rnyen nagy ur, valami bir�
+vagy mi,--bizonyosan idegenek lesznek. A Repce-utcz�ban az uras�g fel�l
+m�g mind�g nagyon hom�lyos fogalmuk van az embereknek--sz�val, majd
+elv�lik, csak t�relem.
+
+Egy napon bek�lt�ztek az uj lak�k, Szoboszlayn� �s le�nya, Berta. K�t
+kocsin elf�rt minden holmijuk. Az asszony kiss� megkopott fekete
+tern�-ruh�t viselt, a le�ny pedig sima sz�rke k�nt�st. Hamarosan
+berendezkedtek s harmadnapra m�r megjelent a szobaur is. Magukkal hozt�k
+a kor�bbi sz�ll�sr�l, ugy mondt�k, hogy nagyon j�, ha k�t gy�nge asszony
+mellett mindig van egy f�rfi. � is szivesen j�tt.
+
+A kis utcz�nak pedig semmi szenz�czi�ja sem maradt a bek�lt�z�s nagy
+napja ut�n. A Farkas-f�le h�zban csendes, falusias �letet �ltek, az uj
+lak�k kedv��rt sohase fordult be az utcz�ba valami uri hint�, a mit meg
+lehetett volna b�mulni, �k se sokat j�rk�ltak. Sz�val olyan maradt az
+utcza, mint amilyen volt. A szobaurt�l v�rtak m�g valamit, de itt is
+cserbenhagyta a rem�ny az utcz�t. Gergely urat alig l�tt�k napj�ban
+k�tszer. Reggel kor�n a k�m�vesekkel egyszerre szaladt be az egyetemre,
+d�lre vissza se j�tt, este azut�n �ppen olyan szaladva, gyorsan j�tt
+haza, mint a hogy reggel elment. Az felt�nt, hogy sz�p fiu. Az asszonyok
+besz�ltek r�la, n�ha s a l�nyok kileselkedtek ut�na az ablakon. Csak ne
+lett volna olyan nagyon �gyetlen. Nagyokat l�pett, l�b�zta a karj�t a
+leveg�ben s kev�s gondot ford�tott mag�ra. Sokat tanult; a kis h�ts�
+szob�ban, amelyben lakott, n�ha reggelig is �gett a l�mpa. Szoboszlayn�
+�s Berta agg�dtak is miatta, de birta, vasb�l volt az akarata �s a
+teste. Kenyeret akart min�l hamar�bb, mert sz�rnyen sokat n�lk�l�z�tt
+m�r.
+
+Szoboszlay�khoz m�g di�k kor�ban k�lt�z�tt, a le�nyt tan�totta s ez�rt
+adt�k a sz�ll�st �s a kosztot. Mikor az id�k v�ltoztak, Szoboszlay
+meghalt �s a le�ny is kin�tt m�r a keze al�l, ottmaradt tov�bbra is. A
+n�h�ny �v alatt bels�, csal�dias viszony fejl�d�tt ki k�zt�k. Az asszony
+sokszor mondta neki: kedves fiam s beavatta bens� �gyeibe. A szeg�ny
+di�knak j�l esett ez a szivess�g s tetszett neki ez a szerep, hogy � a
+f�rfi a h�zn�l. Pontosan fizetett, igyekezett kev�ss� alkalmatlan lenni,
+tov�bb azonban nem mer�szkedett �s nem is v�gyott. J� pajt�sa volt a
+l�nynak. N�ha, ha egy-egy f�l�r�ra szabads�got adott mag�nak s ott
+hagyta a k�nyveit, kaczagva, j�kedv�en, pajt�skodtak el egym�ssal. A fiu
+azonban m�g mind�g nem tudta eg�szen elhinni, hogy a le�ny m�r nagy s
+nem gyermek t�bb�; m�skor f�l�nk, kiss� bizalmatlan term�szete bizonyos
+saj�ts�gos er�lylyel p�rosult, mikor komolyan besz�lt vele �s ez
+impon�lt a le�nynak. Feln�zett n�ha r� �s elkomolyodott. Ha azonban a
+fiut nagyon elfoglalt�k a k�nyvei, napokig sem besz�ltek egyebet, csak
+�ppen, hogy k�sz�nt�tt�k egym�st.
+
+Egyszer a le�ny a maga kedves, kisle�nyos modor�ban utj�t is �llotta, a
+mint eb�d ut�n gyorsan szob�j�ba akart menni, hogy tov�bb tanuljon.
+
+--Tudja Gergely ur, hogy maga nagyon goromba?--k�rdezte �s kihiv�lag,
+val�s�ggal vakmer�en n�zett fel a nagy emberre.
+
+Gergely mosolygott, ki akart volna b�k�lni, de a le�ny intett, hogy az
+nem megy olyan k�nnyen.
+
+--Mi�rt nem sz�lt hozz�m m�r h�rom nap �ta?
+
+--Tanulok.
+
+--Kilyukad a feje. Nem f�l?
+
+--M�g a vizsg�ig kibirja, azut�n m�r ugy sincs sz�ks�g re�, lesz
+diploma.
+
+Nem b�k�ltek ki. Mosolyogva v�ltak el, de Gergely hi�ba ny�jtotta a
+kez�t, a le�ny nem fogadta el. M�rgesen n�zett ut�na, de ez a tekintet
+olyan rosszul siker�lt, hogy egyszerre nevett�k el magukat re� mind a
+h�rman. M�g sok�ig hallani lehetett, a mint a k�nyvb�l mormogva tanult
+odabenn a nagy di�k. A l�ny �s az anyja egym�sra n�ztek, l�tszott a
+tekintet�k�n, hogy mindaketten Gergelyre gondolnak. Intettek egym�snak a
+fej�kkel, mintha mondt�k volna: milyen der�k fiu.
+
+
+II.
+
+
+Lehetett tal�n m�r �jf�l is, amikor egyszerre �les sikolt�st hallottak a
+Farkas-f�le h�zb�l. A le�ny reszketve �llott az eb�dl�ben s a k�t kis
+�kl�vel verte a h�ts� szoba ajtaj�t.
+
+--Gergely ur, Gergely ur, az Istenre k�rem, hamar, f�lek...
+
+A nagy di�k egyszerre talpon volt s rohant az ajt� fel�. Tal�n fel is
+nyitja, ha akkor meg ujra k�ny�r�gni nem kezd a le�ny:
+
+--Ne j�jj�n, ne j�jj�n...
+
+--Mit tegyek h�t, mi baj van?
+
+--Ne j�jj�n ki! Nem vagyok fel�lt�zve, czip� sincs a l�bamon. Nyissa ki
+az ajt�t, hogy vil�goss�g legyen de ne j�jj�n ki.--Hallani lehetett,
+hogy mint reszket szeg�ny.--Gergely kinyitotta az ajt�t s vissza ment a
+szob�ba. A le�ny csendesedni kezdett, m�r nem f�lt olyan nagyon. Nyitva
+hagyva minden ajt�t, elb�torkodott a szob�j�ig, futva hozta vissza
+egyenkint a ruh�it az eb�dl�be �s ugy �lt�zk�d�tt. A di�k pedig m�r
+nagyon t�relmetlen volt, nagy botot forgatott a kez�ben s minden
+perczben kisz�lott a m�sik szob�b�l:
+
+--K�szen van?
+
+--M�g nem, csak egy kicsit m�g, mindj�rt...
+
+--H�t mi baj van, besz�ljen m�r.
+
+--Valaki van a szob�ban, mozgott...
+
+--Ember?
+
+--Nem tudom, mindj�rt kiszaladtam. K�lts�k f�l a mam�t is.
+
+--Hagyja majd megn�zem, k�szen van?
+
+--J�het m�r.
+
+Gergely kij�tt, megfogta a le�ny reszket� kez�t, egy�tt mentek el addig
+a szob�ig, a hol az aludni szokott. A kis feh�r szob�ban semmi k�l�n�s
+jel nem mutatott arra, mintha bet�r�k lettek volna benne. A le�ny csak
+az ajt�ig mert menni, s ott is minden pillanatban k�szen volt arra, hogy
+visszafusson. Gergely �sszekeresg�lt minden zugot, felnyitogatta a
+szekr�nyeket is �s kijelentette, hogy itt semmi sincs.
+
+--Pedig mozgott, halottam, er�sitette a le�ny s megr�zk�dott, mikor
+esz�be jutott a hang, a melyet hallott.
+
+Gergely csak n�zte s mikor l�tta, hogy m�g mindig nagyon f�l, fej�re
+tette a kez�t. A le�ny megnyugodott s nedves, sir� szemeivel bizalommal
+n�zett fel re�.
+
+--Meghaltam volna, ha nem lett volna itt,--mondta h�l�s, megindult
+hangon, de ebben a pillanatban megint valami nesz halatszott. Erre mind
+a k�t kez�vel egyszerre ragadta meg a f�rfi karj�t s csak a fej�vel
+mutatott be a szob�ba, hogy: ugy-e mondtam, van itt valami. Sz�tlanul,
+l�legzet�ket is visszafojtva v�rt�k, hogy mi lesz,
+
+Egyszerre azt�n el� is j�tt valami.
+
+A kemencze mell�l, erre-arra n�zegetve, �vatosan m�szott el� egy eg�r,
+Gergely er�sen szor�totta a le�ny karj�t s intett, hogy hallgasson. A
+sz�rke kis �llat pedig mind b�trabb lett, kij�tt m�r a szoba k�zep�ig,
+szagl�szott a f�ld�n, mintha valami kis ennival� ut�n keresg�lne s
+kezdte otthon �rezni mag�t.
+
+--Milyen csinos--s�gta Gergely a le�nynak.
+
+Borzaszt�--felelte a le�ny, de nem tudott el�g halkan besz�lni, mert az
+eg�r is meghallotta s gyorsan vissza szaladt a kemencze m�g�.
+
+L�ssa elkergette...
+
+Gergely most m�r sz�pen j� �jszak�t kiv�nt s vissza akart menni a
+szob�j�ba. A le�ny azonban csak nem bocs�totta el a karj�t s r�m�lten
+k�rdezte:
+
+--Itt akar hagyni?
+
+--De h�t mit csin�ljak, l�tja, hogy nincs m�r baj.
+
+--�s az eg�r?
+
+--M�r visszament, szeg�ny.
+
+--Visszaj�n.
+
+--Istenem, h�t baj az? Egy kis eg�r...
+
+--Nagyon ut�latos! Maradjon m�g...
+
+--Ha akarja, szivesen, de egy kicsit furcsa...
+
+--Nem, nem, ne f�ljen,--�sszetette a kezeit �s ugy k�rte.--Meghaln�k
+f�lelmemben, ha itt kellene hogy maradjak egyed�l. Felszaladna a p�rn�ra
+is, fel... Besz�lgess�nk.
+
+Gergely letette a l�mp�t az asztalra s le�ltek egym�ssal szemben. A
+f�rfi lassan emelte f�l tekintet�t a le�nyra s azut�n olyan hosszasan
+n�zte, hogy az les�t�tte a szemeit. Nagyon kedves volt ez a kis borzas
+fej, a tiszta homlokkal �s az �szinte n�z�s�, nagy fekete szemekkel.
+Gergely nem tudta levenni r�la a szemeit s egyszerre elfelejtett
+mindent, amit ma tanult. A helyzet is nagyon k�l�n�s volt sz�m�ra. Ebben
+a l�nyszob�ban csak egyszer volt m�g, mikor a nagy, neh�z ruhaszekr�nyt
+egyik sarokb�l a m�sikba tolta s most �jjel egyed�l van benne a
+le�nynyal. Gondolatban meleg szeretettel vette k�r�l a reszket�
+gyermeket s a szoba illata elk�b�totta. �rezte, hogy sz�d�l �s lehunyta
+a szemeit. Hallgattak mindaketten, nem tudtak besz�lni. A f�rfit
+egyszerre fogta el a var�zs, ami megd�bbentette, �rezte, hogy szerelmes.
+F�lt m�r egyed�l maradni a le�nynyal s menni szeretett volna.
+
+--F�l m�g?--k�rdezte. Komoly, nyugodt akart lenni, de m�r ez a k�t
+semmit sem jelent� sz� is l�gyan, szerelmesen hangzott.
+
+--Nagyon f�lek--felelte elk�nyszeredve a le�ny s megijedt att�l a
+gondolatt�l, hogy egyed�l marad.--Maradjon, majd besz�lget�nk, hozza el
+a k�nyv�t, tanuljon itt, csin�ljon valamit, majd �n is dolgozom.
+
+Gergely is ugy tal�lta, hogy az lesz a legjobb, ha k�z�tt�k lesz a
+vaskos k�nyv. Tanulni kezdett, a le�ny k�zimunk�t vett el� �s dolgozott.
+N�ha sz�lottak egy-egy sz�t, de lopva s�r�n pillantottak egym�sra. A
+hajnal is igy tal�lta �ket, s mikor az els� napsug�r bes�t�tt az
+ablakon, egym�shoz �lelte a k�nyvre �s himz�r�m�ra hajolt k�t fejet.
+
+
+III.
+
+
+A sz�rke kis vend�g pedig �lland�an megjelent. Ugy l�tszik, hogy t�bb
+rendbeli kij�r�sokkal rendelkezett f�ldalatti palot�ja, mert ha az egyik
+lyukat bet�mt�k, m�s oldalr�l s�t�lt el�. Ha szem�lyesen nem
+jelentkezett, akkor a falban r�gcs�lt, s ez m�r mag�ban is rettenetes.
+Szoboszlayn� k�ts�gbe volt esve, de seg�teni nem tudott a bajon, csak
+jajgatott. Valamelyik szomsz�dt�l kaptak egy �reg macsk�t, de az eg�r
+mindig gyorsabb volt, mint a macska. A fiatalok pedig �szre se vett�k,
+hogy mennyire v�gyakoznak m�r egym�s ut�n. Ha a f�rfi k�sett, a le�ny
+sokszor szaladt az ablakhoz, megn�zni, hogy j�n-e m�r, s olyan
+titokzatosan mosolyogtak n�ha �ssze, mintha mondani akarn�nak egym�snak
+valamit. A le�ny be�llott jog�sznak, hallgatta, n�zte, a mint tanult
+Gergely. N�ha �r�kig el�ltek egym�ssal szemben, an�lk�l, hogy hangosan
+besz�ltek volna, de a szem�k sokszor �sszetal�lkozott. M�skor meg
+elmondtak egym�snak mindent, ami csak esz�kbe jutott, ilyenkor a f�rfi
+megfogta a le�ny kez�t s el se eresztette, m�g csak b�cs�zni nem kezdtek
+egym�st�l. Ez tartott a leghosszabban, pedig csak p�r l�p�sre v�ltak el
+egym�st�l.
+
+--Megbukom a vizsg�n, nem tudok tanulni--mondta egyszer a f�rfi.
+
+--Tud m�r eleget,--mondta a le�ny s b�szk�n n�zett rajta v�gig.
+
+Sok�ig tartott, mig annyira mentek, hogy a f�rfi besz�lt is arr�l, a
+mir�l eddig csak gondolkozni mertek.
+
+--De �n nem tudok majd maga n�lk�l �lni--t�rt ki egyszer bel�le s
+megragadta a le�ny kez�t.
+
+A le�ny csak n�zett �s mosolygott a nagyon szerelmes sz�zek tiszta,
+boldog mosolyg�s�val s folydog�lni kezdtek szem�b�l a k�nyek.
+
+
+
+
+A LEGSZEG�NYEBB V�RTAN�
+
+
+Eszembe jut egy �reg, bolond kocsis t�rt�nete, ugy a mint azt nekem az
+�n m�ncheni bar�tom, Sipniewski Franck elbesz�lte. A v�n szolga addig
+mesterkedett, mig feljutott oda, a hol az igazi lengyel hazafi
+megtal�lja v�gre az �t megillet� tisztess�get, felhuzt�k az akaszt�f�ra.
+Mert a lengyelnek olyan szent az akaszt�fa, mint nek�nk a kereszt. A
+legkomolyabban besz�lnek arr�l, hogy majd egyszer, tudja a j� Isten hogy
+mikor, ha majd szabadok lesznek, Vars� piacz�n akaszt�f�t �ll�tanak f�l
+az elnyomat�s eml�k�re s egy m�rv�ny falba belev�sik mindazok neveit, a
+kiket bit�n fojtott meg a feh�r cz�r nev�ben, a muszka igazs�g. Ha majd
+f�l�p�tik azt a falat, a te neved se fog hi�nyozni r�la, �reg Demeter.
+
+Az �reg Sipniewski nagyon kompromitt�lva volt a hatvanharmadiki
+f�lkel�sben. Egyik �ltet� lelke volt az eg�sz mozgalomnak. Nem volt
+politikus, csak h�s. Elsz�nt �s naiv, mint a felkel�k nagy r�sze.
+Megesk�d�tt ak�r a sz�z M�ri�ra, hogy gy�zni fognak, de egy�b alapja nem
+volt a hit�nek, mint a nagy b�tors�ga, vagy az, hogy most m�r bizonyosan
+vel�k lesz az Isten. El�g sok�ig volt ellen�k.
+
+Mikor m�r rendben volt minden, olyan titokban, hogy csak a vak nem
+l�tta, gy�lekezni kezdett a t�bor. Az �reg Sipniewski befogatott egy
+k�nny� kocsiba, Demeter, a v�n kocsis fel�lt a bakra, ur kocsis nagyon
+elb�cs�zott hazulr�l, sirva kis�rte ki �ket a kapuig a h�zn�p s a kis
+kocsi m�g�tt gyorsan felporzott az ut, hogy azt�n be�lljon az az ijeszt�
+csend, a minek okvetlen�l el kell k�vetkezni, ha olyan valaki hagy el
+benn�nket, a kit nagyon szeret�nk s egyszerre elt�nik szem�nk el�l m�g a
+por is, a mit a kocsija f�lvert. Az orsz�g�t pora m�g ismer�s, de a mi
+azut�n k�vetkezik, ismeretlen, idegen vil�g.
+
+A naiv katon�ban m�gis volt annyi politika, hogy a meglepet�s ellen
+biztos�tani akarta mag�t. Hogy azt�n gyerekes idea sz�letett meg
+becs�letes agy�ban, az megint r�vall a h�sre, aki sehogy sem tud
+kom�di�zni.
+
+Azt hitte, hogy valami nagyon furfangos cselt eszelt ki, meg�ll�totta a
+kocsit s tan�csot tartott Demeterrel.
+
+--Te �reg--mondta neki--ha koz�kokkal tal�lkozunk, r� se heder�ts, hajts
+tov�bb. Ha meg�ll�tanak s k�rdezik, hogy hova megy�nk, azt felelj�k,
+hogy Vars�ba. Hogy honnan? H�t Kocinski urt�l.
+
+--Igen, Kocinski urt�l.
+
+Mindenki tudta, hogy Kocinski az oroszok r�sz�re dolgozott. A ki t�le
+j�n, az csak nem lehet gyanus. Ur is, kocsis is j�t mosolygott ezen a
+tr�f�n. Demeter m�g h�tra is n�zett, megb�multa az ur�t, hogy milyen
+okos ember. �sszekacsintottak, k�t ilyen v�n r�ka mindenkit lef�z. Majd
+megnyulik a koz�kok orra �k meg vigan hajtanak tov�bb.
+
+De nem igy esett.
+
+A legk�zelebbi d�l�n�l h�rom koz�k nyargal a kocsihoz. Az altiszt
+elk�rte az ir�saikat s faggatni kezdte �ket.
+
+--Hova mennek?
+
+--Vars�ba.
+
+--Mit akarnak ott?
+
+--Lovat venni.
+
+--Nincs most v�s�r.
+
+--Lesz a j�v� h�ten.
+
+--Honnan j�nnek?
+
+Sipniewski er�sen a koz�k szeme k�z� n�zett s kiv�gta a feleletet.
+
+--Kocinskit�l.
+
+A koz�k megk�rdezte Demetert is.
+
+--Honnan j�szt�k?
+
+--Kocinski urt�l.
+
+--Otthon volt az ur?
+
+--Otthon.
+
+--H�t az asszony?
+
+--Az is.
+
+Erre sz� n�lk�l k�zrefogt�k a kocsit s a szeg�ny Demeternek arra kellett
+hajtani, a merre �k parancsolt�k. Visszavitt�k �ket az els� katonai
+�llom�sra, �tadt�k a tisztnek. Demeter behuzta v�llai k�z� a fej�t s nem
+sz�lott t�bb� egy sz�t sem. A tiszt m�s kis�retet adott mell�j�k s
+tov�bb kis�rtette �ket. Negyednapra m�r a hadbir�s�g el�tt �llottak. A
+nemes ur egyenesen, mint a ki helyt �ll minden�rt, Demeter pedig a
+lengyel paraszt cs�k�ny�s makacss�g�val, ink�bb csak r�sand�tott az
+aranyos, czifra urakra. A hogy lesz, ugy lesz, de t�le ugyan nem
+hallanak egyebet, mint a mit a gazd�ja parancsolt.
+
+Demetert kik�ldt�k s a bir�s�g eln�ke vallat�ra fogta Sipniewskit.
+
+--Hol voltak?
+
+--Kocinskin�l.
+
+--Nem igaz, Kocinski h�rom h�t �ta Vars�ban van; most �jra k�rdem, hogy
+hol voltak?
+
+A szeg�ny sarokba szoritott ember komoran maga el� b�mult s nem felelt.
+Nem azon gondolkozott, hogy mit mondjon, de az suhant �t egyszerre az
+agy�n, hogy veszve van s ez elkeser�tette. M�g ki sem l�hette a
+pisztoly�t s m�r is v�get �rt sz�m�ra minden. Mig sz�tlanul ott �llott,
+k�ny is gy�lt a szem�be s motyogni kezdett: szeg�nyek, szeg�nyek. A
+csal�dj�ra gondolt, tudja a j� Isten, hogy mikor l�tja �ket m�g egyszer.
+Tal�n soha. A tiszt �rdekl�dve n�zett re� s gy�ng�debben sz�lott hozz�:
+
+--Olvassa itt maga, az �n neve is benne van a jegyz�kben. A felkel�kh�z
+ment, igaz? Ne tegye m�g sulyosabb� a helyzet�t.
+
+Sipniewskinek esz�be se jutott, hogy tagadjon, elpirult, hebegett volna,
+ha megkis�rti. Ugy �rezte mag�t, mintha fojtogatn�k, leesett egy sz�kre
+s reszketett a hangja, a mint egy-egy sz�t kiny�g�tt.
+
+--Igaz.
+
+Behivt�k Demetert. Az �reg ugy kullogott be az ajt�n, mint a hogy egy
+ilyen furfangos emberhez illik s tal�n mert f�lt, hogy v�ratlanul
+v�gighuz valaki a h�t�n, m�g mindig v�llai k�z� szedte be a fej�t s csak
+ugy a gall�rj�b�l n�zett a vil�gba, mintha nem akarna k�nnebb j�nni.
+Mikor egy pillanatig azt hitte, hogy senki se n�z re�, odasand�tott a
+gazd�j�nak: mi m�r �rtj�k a dolgunkat, ugy-e uram?
+
+--Hol voltatok?--k�rdezte a tiszt.
+
+--Kocinski urn�l.
+
+A tiszt Sipnievskihez fordult s intett neki hogy besz�ljen a kocsis�val.
+A szomoru ember k�nyes szemmel s f�jdalmasan mosolyogva cz�folta meg a
+szeg�ny Demetert.
+
+--Nem ott voltunk, fiam. Hazulr�l j�tt�nk, mondd meg az igazat.
+
+Demeter el�bb megh�kkent, de azut�n visszamosolygott a
+gazd�j�ra.--�tl�tok �n a szit�n mondta a szemeivel, mert hangosan nem
+sz�lhatott.--Neked ezt mondanod kell uram, de �n nem vagyok olyan
+bolond, hogy ut�nad besz�ljek.--A tiszthez fordult s bizonykodott az
+igazs�ga mellett.
+
+--Kocinski urt�l j�tt�nk bizony, Kocinski urt�l.
+
+A gazd�ja egy l�p�st tett fel�je s besz�lni akart vele, de a tiszt nem
+engedte meg. E helyett � igyekezett kiszedni Demeterb�l az igazat.
+
+--Van-e feles�ged?--k�rdezte t�le.
+
+--Van.
+
+--Gyermek is?
+
+--H�t h�la az istennek, mind fiu.
+
+--Egyet se l�tsz t�bb� k�z�l�k, ha hazudsz.
+
+Demeter meg volt s�rtve. V�gign�zett a tiszten, azut�n a mell�re tette
+mindk�t kez�t, mintha k�rdezn�, hogy csakugyan r�la besz�lnek-e? A tiszt
+t�relmetlenkedni kezdett, m�gegyszer r�sz�lt a szeg�ny ostoba kocsisra.
+
+--Hol voltatok?
+
+--Kocinski urn�l.
+
+A koz�kok kil�kd�st�k szeg�ny Demetert az ajt�n s lez�rt�k egy s�t�t
+pincz�be. Az uri rab fenn, a hivatal mellett kapott b�rt�nt, amig itt
+van, megbecs�lik, azut�n vezesse a sorsa. A hadbir� este k�rty�zott vele
+s elnyert t�le vagy hetven rubelt. Ittak is, a fogoly s�hajtozott, haza
+gondolt, a bir� vigasztalta s biztatta, hogy ne f�ljen, nem k�tik fel.
+Sok az enyhit� k�r�lm�ny, hanem az a szerencs�tlen Demeter nagyon
+elrontotta a dolg�t. Holnap pr�b�lnak m�g vele.
+
+Reggel felhozatt�k ujra.
+
+--Hol voltatok?
+
+--Kocinski urn�l.
+
+A gazd�ja megfogta a gall�rj�t, a szem�be n�zett s az izgalomban
+reszketve besz�lt hozz�. N�ha megr�zta, hogy jobban meg�rtse azt, amit
+mond neki s a f�l�be kiab�lt, mintha s�ket volna a szeg�ny ember.
+
+--Demeter, ne l�gy bolond. Mindennek v�ge, most m�r ne l�gy szam�r.
+Mondd meg az igazat.
+
+--Azt mondom.
+
+--Nem igaz. Nem voltunk Kocinskin�l. �r�lt! Vigy�zz magadra. Besz�lj
+igazat. L�tod, hogy �n m�r mindent elmondtam, nem kell, hogy tagadj.
+Honnan j�tt�nk?
+
+--Kocinski urt�l.
+
+--Meg vagy veszve!
+
+Demeter r�nevetett a gazd�j�ra �s sehogy se tudott tiszt�ba j�nni a
+dologgal. Mit akarnak itt vele? Hanem az a m�sik ember, akir�l tudta,
+hogy mind a kettej�knek ellens�ge, gyanusnak t�nt f�l neki s hamarosan
+elbir�lva a helyzetet, r�j�tt a szerencs�tlens�g�re, hogy itt hazudni
+kell tov�bb is. Azt hitte, hogy r�parancsoltak a gazd�j�ra, hogy el�tte
+igy besz�ljen. Nem, nem, rajta nem lehet kifogni.
+
+--Kocinski urt�l j�tt�nk.
+
+A gazd�ja k�ts�gbeesetten n�zett re� �s v�rta, hogy t�rjen mag�hoz. Sirt
+d�h�ben s �sszeszoritotta az �kl�t, hogy agyonv�gja a v�n kocsist s
+lihegve alig birva mag�val, ujra elkezdett besz�lni.
+
+--Demeter! �des �regem, szeg�ny szolg�m, fiam, mond meg az igazat. Hol
+voltunk? Ugy-e otthon, ugy-e?
+
+Demeter m�g jobban beletemetkezett a gall�rj�ba, nagy k�zdelem folyt le
+a szeg�ny paraszt lelk�ben, de az�rt nem hagyta mag�t elbolond�tani.
+
+--Nem, Kocinski urn�l.
+
+A hadbir� erre azt monta, hogy: el�g. Demetert visszavitt�k a pincz�be s
+megmondt�k neki, hogy im�dkozz�k annyit, a mennyit csak tud, mert k�t
+�ra mulva meghal. A szeg�ny ember kimeresztette a szemeit erre a
+besz�dre, n�zett ide-oda, de azut�n azt mondta, hogy j�l van, egyszer
+ugyis el kell menni, h�t mindegy.
+
+K�t �ra ut�n felhozt�k. A szeg�ny j� embert nagyon megviselte ez a kis
+id�, megt�rp�lt, keser� von�s huzott bar�zd�t az arcz�ra, de az�rt nem
+hagyta mag�t. �l�nken n�zegetett k�r�l, v�rta, hogy valaki segitsen
+rajta. Mikor az akaszt�fa al� �llitott�k, feln�zett, d�rzs�lni kezdte a
+homlok�t, hirtelen szedte mag�ba a l�legzetet s �sszemenve, reszketve
+v�rta, hogy mi lesz.
+
+P�r perc mulva lej�tt n�h�ny tiszt s k�zt�k a hadbir�. Mikor megl�tt�k
+ezt a szeg�ny, bolond figur�t, szorongva n�ztek �ssze. A bir� val�s�ggal
+d�hbe j�tt, l�za is volt, mert ugy r�ord�tott a szeg�ny �regre, hogy az
+majd leesett a l�b�r�l.
+
+--Hol voltatok te barom! Besz�lj!
+
+--Kocinski urn�l.
+
+A tisztek elfordultak. Demetert megragadt�k a koz�kok s amig az ember
+sz�zig elsz�ml�l, Demeter m�r meg volt halva.
+
+
+
+
+A VACSORA
+
+
+Csendesen �lt�nk a k�v�h�zban, egy kis lengyel-magyar sziget a nagy
+n�met �ce�nban; csupa idegen gondolkoz�sm�du, el�tt�nk �pp olyan
+�rthetetlen emberek k�z�tt, mint ahogy �k k�ptelenek minket meg�rteni.
+Val�s�ggal ostob�k vagyunk egym�sra n�zve. �k elk�pednek azon, hogy egy
+hevesv�r�, hirtelenbesz�d� lengyel "czudar"-nak nevezi Bismarckot, vagy
+keser�s�g�ben s�rva besz�l Szib�ri�r�l. Lehet m�s igazs�g is, mint a mit
+a t�rt�nelem csin�lt? �s ez a s�padt, villog� szem� ember k�pviseli ezt
+a m�sik igazs�got? Hihetetlen, igaz�n hihetetlen. N�ha valamelyik
+ismer�s k�z�l�k le�l a lengyel asztalhoz s ki is mondja a maga
+v�lem�ny�t arra a kisebbs�gre, amely k�ptelen nyugton maradni h�rom nagy
+birodalom nyom�sa alatt. Mit akarnak?--magyar�zz�k meg neki--�s
+elkezd�dik egy heves t�zzel, keser�s�ggel teli vereked�s a szavakkal. Az
+asztal k�r� gy�l a publikum, a pinc�rle�nynak eg�sz t�megen kell
+�tt�rnie mag�t, ha valaki viz�rt ki�lt. A billi�rdoz�k leteszik a d�kot
+s a nagy l�rm�ra kiv�ncsian n�znek be az utc�r�l az emberek.
+
+Tegnap is igy esett, nagyon �sszevesztek a lengyelek a n�metekkel,
+�kleikkel vert�k egym�s el�tt az asztalt s n�ha a nagy z�rvavarban nem
+lehetett tudni, hogy ki besz�l. Mikor legnagyobb volt a riadalom, egy
+kis, �szes ember er�szakolta �t mag�t a publikumon, el�bb kik�h�gte
+mag�t, mert nagyon megszorongatt�k, mig az asztalig eljutott s n�met�l
+kezdett besz�lni.
+
+--Lengyelek az urak?
+
+Mikor megmondt�k, hogy igenis lengyelekkel van dolga, egyszerre
+lengyel�l besz�lt tov�bb s mi csak p�r sz�t �rtett�nk meg abb�l, amit
+mondott:--liberal, szoczial, egy lengyel ujs�g czim�t �s hogy
+oroszokr�l, lengyelekr�l, Vars�r�l besz�lt. A lengyelek t�gra nyitott
+szemekkel, csod�lkozva hallgatt�k. Egy nagy p�zeni fiu, akit a t�bbiek
+tagbaszakadt volta s harczias bozontos bajusza miatt _jener�l_-nak
+hivnak maguk k�zt, nem tudott elfojtani egy-egy indulatos kifakad�st s
+meghatottan m�regette maga mellett a kis, sz�rke embert. Az egyik
+lengyel egyszerre felugrott az asztal mell�l s elveszve a nagy
+indulatokban, szinte �ntudatlanul, fel�ll�sra k�nyszeritette a kis
+j�vev�nyt, s besz�lni kezdett.
+
+--Itt a bizonys�g, n�zz�k ezt az urat, j�l n�zz�k meg, lengyel
+reg�nyir�, k�lt� �s ujs�gszerkeszt�; j�l n�zz�k meg. Most sz�k�tt meg
+Vars�b�l, a feles�g�t �s gyermek�t hozta mag�val, a harmadik gyermek,
+egy kis le�ny, ott maradt, mert nem tudt�k hamarosan el�keriteni. Az
+iskol�ban tanultam a verseit s most ... kell-e m�g t�bb? Az �n�k po�t�i
+palot�kban laknak, a mieink pedig egy valamivel liber�lisabb czikk
+miatt, mint amilyen a m�rt�k, futnak a rend�rs�g el�l. Itt van ez az ur,
+ez az �n�k tal�lm�nya...
+
+A kis sz�rke ember majdnem az asztal al� zsugorodott, mikor k�r�ln�zve,
+�szrevette, hogy mindenki �t n�zi. A lengyel fiatalember pedig szerette
+volna, ha az asztalra �ll, hogy jobban l�ss�k s fogta a kab�tj�t, hogy
+el ne szaladjon. A _jener�l_ szitkoz�dott �s s�rt, nagy, esetlen
+test�ben m�g mindig gyermek maradt az �rz�s, a k�r�l�ll�k pedig
+l�bujjhegyre �llva n�ztek �t egym�s v�ll�n, csakhogy jobban l�thass�k
+ezt a nevezetes kis �reget. Egyszerre elhallgatott mindenki s lassan
+oszlani kezdett a publikum. Mikor egyed�l maradt a t�rsas�g, a kis ember
+elmondta nagy sz�gyenkezve, hogy sz�rny� nyomorban vannak, minden�k
+z�logban van m�r, az asszony �s a gyermekek ki sem mozdulhatnak a
+szob�b�l, mert egy-egy rongyon kiv�l nincs a mit magukra vegyenek. A
+hotelier p�nzt k�r s ha legal�bb tiz m�rk�t nem fizetnek le a
+tartoz�sb�l, kidobja �ket az utcz�ra; ez�rt b�torkodott f�lkeresni az
+urakat. Pirult, sz�gyenkezett, de valahogy kiny�gte, a mit mondani akart
+s les�t�tt szemekkel v�rta, hogy mi k�vetkezik most. A fiuk �sszen�ztek.
+Az, aki el�bb a leghangosabban veszekedett, d�h�s siets�ggel kutatta ki
+a zsebeit, de nem tal�lt benn�k egy fill�rt sem s k�nyelmetlen�l,
+sz�gyenkezve n�zett az �regre, mintha bocs�natot k�rne az�rt, hogy igen
+szeg�ny. Mindenki hallgatott. Az �reg ember arcz�n l�tszott, hogy
+sz�rnyen megb�nta m�r a kis�rletet, v�gre is a _jener�l_ t�rte meg a
+csendet, vette a kab�tj�t s menni k�sz�lt.
+
+--K�rem, csak egy keveset v�rjon itt; azonnal j�v�k.--Mikor visszaj�tt,
+nem volt m�r fels�kab�tja. Karonfogta az �reget �s vitte mag�val, ugy
+l�tszott, mintha a h�na al� vette volna, a kis ember majd elt�nt
+mellette. Az uton megbesz�lt�k a dolgot.
+
+--Van egy m�rk�m �s �tven fill�rem--kezdte a _jener�l_. Megosztozunk
+rajta. H�nyan vannak?
+
+--N�gyen.
+
+--Nyolcz keny�r: huszonn�gy fill�r, a t�bbi�rt hideghust vesz�nk.
+Menj�nk az �n hentesemhez, udvarolok a le�ny�nak, majd sokat ad. Van
+gyerty�juk?
+
+--Nincs.
+
+--Akkor azt is kell venni, de gyerty�t kapok hitelbe is, az�rt nem kell
+p�nzt adni.
+
+Hosszu l�baival akkor�kat l�pett, hogy a kis f�radt ember alig birta
+k�vetni. K�zben megv�s�rolta a gyerty�t, hust, kenyeret s a hotel
+kapuj�ban odaadott mindent a vend�gnek. A kis sz�rke ember azonban nem
+akarta elbocs�tani. Nagyon h�l�s volt, meg akarta neki mutatni a
+csal�dj�t, meg tal�n arra is gondolt, hogy beigazolja a nyomorus�g�t,
+nehogy azt higyj�k, hogy hazudott. A kapus kedvetlen�l n�zett v�gig
+rajtuk, kellemetlen, kopott embereken s kopog�sukra egy csinos arczu, de
+beteges szin� asszony nyitotta fel a szoba ajtaj�t.
+
+A gyermekek, mint valami �hes farkask�lyk�k, egyszerre nekiestek az
+�telnek, nem sokat t�r�dve azzal, hogy ki vette. Az asszony nem tudott
+rendet tartani k�z�tt�k, az apjuk egy-egy szigoru pillant�st v�ltott
+vel�k, de azok figyelembe se vett�k s a _jener�l_ tan�cstalanul,
+�gyetlen�l �llott m�g mindig a szoba k�zep�n.
+
+--Kenyeret m�g! Kolb�szt, sok kolb�szt!--ki�ltott�k a gyermekek s
+�kleikkel taszig�lt�k az apjukat.--Az odaadta nekik azt is, a mi �ppen a
+kez�ben volt, csakhogy hallgassanak. Az asszonynak alig jutott valami, a
+kis �hes rabl�k mindent elvettek t�le. Egyszerre azonban elsz�gyenlett�k
+a kapzsis�gukat, �szrevett�k, hogy igazs�gtalanul osztott�k fel a
+vacsor�t s visszaadtak egy-egy falatot az anyjuknak. �rtelmes arczukat
+odad�rzs�lt�k a sov�ny karj�hoz s k�tfel�l is n�gatt�k nagy szeretettel:
+
+--Egy�l mama, egy�l, �des!
+
+A f�rfi cs�ggedt, s�t�t arczczal b�mult r�juk s visszafojtotta a
+s�hajt�s�t, hogy ne zavarja �ket. A _jener�l_ az �gy szeglet�re �lt s
+ugy �sszehuzta mag�t, mintha nem akarn� �szrev�tetni, hogy itt van. Nagy
+fej�hez m�rten ar�nytalanul kis szemeivel a gyermekek fel� pislantott
+n�ha s megijedt, amikor egyet nyikorgott sulyos teste alatt az �gy
+deszk�ja. �rezte, hogy alkalmatlan, de nem tudott hamar alkalmas okot
+tal�lni arra, hogy elillanjon. Szerettek volna besz�lni, de nem tudtak.
+Nagyon idegenek voltak egym�snak. A _jener�l_ a maga naivs�g�ban is
+meg�rezte, hogy zavarn� �ket, ha k�rdez�sk�dn�k; egy pillanatra azt
+hitte, hogy �tl�t a k�t el�tte �l� alak kopony�j�n, s mint egy zsong�
+m�hsereg, ugy t�nt fel el�tte a kis szomoru ember fej�ben a sok gond,
+baj, hozz� nem sz�lt volna a vil�g�rt. Az asszony sz�tlanul �lt az
+asztal mellett s h�l�san n�zett az idegenre, a mi�rt nem h�borgatta. A
+gyermekek egy durv�n �sszeszegezett l�d�ra �ltek le a sarokban s egym�s
+k�z�tt suttogtak valamit. Az asztalon f�st�l�gve, unalmasan pislogott a
+hosszu, vastagbel� gyertya s ugy t�nczoltatta a falon az �rnyakat,
+mintha zsinegen r�ngatt�k volna a n�gy fekete foltot valami
+b�bszinh�zban. V�gre a f�rfi sz�lt, csak az�rt, hogy valamit mondjon.
+
+--Egy nap megint a h�tunk m�g�tt van.
+
+Az asszony s�hajtott �s elfordult a gyermekek fel�, mintha valami dolga
+lenne vel�k. A kisebbik fiu mosolyogva r�n�zett s b�mulva k�rdezte:
+
+--Mi�rt sirsz?
+
+Az asszony zavarba j�tt, v�dekezett, de nem birta ki sok�ig, egyszerre
+hangosan kezdett s�rni. A _jener�l_, mintha csak engedelemre v�rt volna,
+hogy besz�lhessen, hozz�ment, �gyetlen�l motyogott, hogy: nem lesz
+mindig igy �s hogy megseg�t az Isten, s mert nem tudta sz�val elmondani,
+a mit gondolt, nagy tenyeres kezeivel �gyetlen�l kalimp�lt a leveg�ben s
+azut�n m�r csak ny�g�tt, er�lk�d�tt, hogy valamit mondjon.
+
+A gyermekek elkomolyodtak, kutat�lag n�ztek k�r�l s a nagyobbik
+visszatolta �cscs�t a sarokba, a mikor kiv�ncsian el�re tolakodott.
+
+Nagyon rosszul �rezt�k m�r magukat valamenynyien. �r�ltek, mikor a
+_jener�l_ hirtelen elhat�roz�ssal a kalapja ut�n nyult s elment:
+legal�bb egyed�l maradhatnak. A kis sz�rke ember lekis�rte a vend�get.
+Sz�talanul, lassan haladtak le egym�s mellett a rossz l�pcs�n s csak az
+els� emeletn�l �llottak meg egy sz�ra.
+
+A _jener�l_ akart valamit mondani, de nagyon nehezen ment a besz�d.
+Sz�zszor bocs�natot k�rt �s m�g se mondott m�g semmit, v�gre el�kereste
+mell�nyzseb�b�l a marad�kp�nzt s a kis ember mark�ba nyomta. Ujra
+hadon�zott lap�tkezeivel a leveg�ben, mert an�lk�l nem lehet �rtekezni.
+
+--Holnapra, reggelire, d�lel�tt majd dolog ut�n l�tunk...
+
+A szeg�ny ember sz�gyenkezve huzta be v�llai k�z� a fej�t s
+elk�nyszeredve kin�lgatta vissza a p�nzt. A _jener�l_ azonban nagy
+esk�d�z�ssel fogadkozott, hogy neki kimer�thetetlen hitele van, annyit
+ehetik felir�sra, amennyit akar s voltak�ppen nagy teher r� n�zve, ha
+p�nze van. Nem tud vele mit csin�lni.
+
+
+
+
+A MINISZTER VEND�GEI
+
+
+A miniszter a napokban levelet kapott egy hajdani iskol�s t�rs�t�l,
+Sz�ts Tam�st�l. A lev�lir� igy kezdte a mondanival�j�t: "M�lyen tisztelt
+Kegyelmes Bar�tom Ur"--s elmondta, hogy addig is, mig a hivatalos ir�st
+megrajzoln� az ottani polg�ri iskola rajztan�ra, �rtes�ti, hogy a v�ros
+megv�lasztotta diszpolg�r�nak, �s egy h�t lefoly�sa alatt j�nnek a
+deput�czi�val. � mint polg�rmester, szint�n f�lr�ndul ez alkalomra s
+�r�mmel ragadja meg az alkalmat, hogy kegyelmes bar�tj�t
+tiszteletteljesen �dv�z�lhesse. Hiszi, hogy nem m�lt�ztatott m�g
+teljesen elfelejteni a v�rost, melyben sz�letett, amelyben egy�tt
+iskol�ztak s amely most a d�szpolg�rs�ggal ler�ni igyekezett
+h�l�datoss�g�nak egy kis porczi�j�t.
+
+A kegyelmes ur egy perczig azon gondolkozott, hogy mi is h�t voltak�ppen
+�rdeme a d�szpolg�rs�gra--�s r�j�tt, hogy semmi. Sz�gyenlette mag�t a
+lev�l elolvas�sa ut�n, mert bizony igaz�n elfeledkezett err�l a kis
+f�szekr�l, Sz�ts Tam�sr�l, meg a t�bbiekr�l. Mosolygott, ujra elolvasta
+a levelet s h�trad�lve sz�k�ben, teljesen �tengedte mag�t az eml�keinek.
+Lassankint megform�lta mag�nak az eg�sz kis v�rost, a milyen most lehet,
+Sz�ts Tam�st, a ki nyurga, a sok tanul�st�l megg�rnyedt di�k volt s most
+bizonyosan m�g hosszabb s m�g g�rnyedtebb� tette h�t�t a sok v�rosi
+gond. Kellemes meleg t�lt�tte el a visszaeml�kez�sben s pajkos �r�met
+�rzett a Sz�ts Tam�s l�togat�s�n, mig arra gondolt, hogy nagyon kellemes
+lesz �ssze-vissza k�rdez�sk�dni a deput�czi�ban. E perczben annyira
+megszerette ezeket a r�gi j�, becs�letes embereket, hogy t�relmetlen
+lett s szerette volna, ha mindj�rt benyitnak az ajt�n.
+
+Nem kellett sok�ig v�rni r�juk, a m�sik h�t szombatj�n m�r megjelentek.
+A kegyelmes ur kiment el�j�k az el�szob�ba �s Sz�ts Tam�st rajta kapta
+azon, hogy m�g utolj�ra elolvasta a besz�d�t, melyet hozz� akart
+int�zni. Erre azonban nem volt id�. A kegyelmes ur karonfogta, boldogan
+megveregette a h�t�t egy �reg urnak, aki szint�n a deput�czi�hoz
+tartozott s vitte �ket befel�. Ut�nuk ment egy harmadik ur is, aki a
+diplom�t szorongatta a kez�ben. A miniszter csak akkor vette �szre, hogy
+ezt is a v�ros k�ldte fel, mikor m�r be akarta csukni el�tte az ajt�t s
+szeme a polg�rmester k�ts�gbeesett tekintet�vel tal�lkozott.--Aha! Teh�t
+h�romtagu a k�ld�tts�g, gondolta mag�ban s mosolyogva, k�zen fogva
+vezette be a k�nnrekedt szalonkab�tos urat.
+
+Sz�ts Tam�s hozz� akart fogni a besz�dhez, de a kegyelmes ur �tj�t
+�llotta a j� sz�nd�knak. Elvette az oklevelet s maga se �rtette, hogy
+mi�rt olyan boldog, de ugy �rezte, hogy �ssze-vissza cs�koln� Sz�ts
+Tam�st, ha egyed�l voln�nak. Hasonl�tott egy ismeretlen boldogs�gba
+cseppent di�khoz, v�gig�ml�tt rajta az �r�m, kisug�rzott a szemeib�l, az
+arcz�b�l. Aki a diplom�t hozta, szer�nyen h�trahuz�dott. A miniszternek
+nagy j� kedv�ben pajkos, di�kos �tlete t�madt, s hozz�ment �s bemutatta
+mag�t, megmondta a nev�t �s hozz�tette azt is, hogy mi a foglalkoz�sa:
+magyar kir�lyi miniszter.
+
+A meglepett uri ember kapkodott, ijedten n�zett k�t t�rs�ra, mintha
+tan�csot k�rne s szint�n bemutatta mag�t.
+
+--Becski Samu igazgat�-tan�t�.
+
+De m�r m�sfel� j�rt a kegyelmes ur, a Sz�ts Tam�s kez�t szorongatta s
+nevetve m�rte v�gig.
+
+--J� husban vagy, �reg...
+
+--H�l' istennek, h�t igaz�n nem kegyeskedt�l megfeledkezni...
+
+--Dehogy, dehogy.--Van-e feles�ged?
+
+--Van.
+
+--H�t gyerek?
+
+--Az is.
+
+--H�ny?
+
+Hogy h�ny a gyerek, azt m�r nem hallotta, mert a mint a mellette
+feszeng� �regre n�zett, egyszerre esz�be jutott, hogy ki is voltak�ppen
+ez az �r. Elkomolyodott, kedves eml�kek t�madtak f�l a lelk�ben, k�nyek
+gy�ltek a szemeibe �s s�hajtott.
+
+--Alig, alig ismertem meg, Babarczy b�ty�m. J�l tette, hogy elj�tt. �l-e
+m�g a n�ni?
+
+--Csak betegeskedik szeg�ny feje.
+
+--H�t a m�hely?
+
+--A fiamnak adtam, �n m�r penzi�ba tettem magamat.
+
+--J�l megy a munka?
+
+--Nincs panasz r�.
+
+Elhallgattak. Az igazgat�-tan�t� keveset �rtett az eg�szb�l, � k�s�bb
+sz�rmazott be a v�rosk�ba A m�sik h�rom ember boldogan mosolygott,
+egyszerre �sszeomlott k�z�tt�k minden korl�t, meghatva, k�nyes szemekkel
+n�zegett�k egym�st. Az �reg Babarczy asztalosmester a szemeit t�r�lgette
+s apr�nkint eldicsekedett mindazzal, mire az uton elk�sz�lt.
+
+--Megvan m�g a gyalupad, kegyelmes ur, amin gyalulni tetszett. A gyalut,
+mindj�rt hogy el tetszett ker�lni t�l�nk, a fi�kba tette a feles�gem
+eml�kbe. Nagyon szerette a kegyelmes urat...
+
+--H�t szilvaizes p�nk� van-e m�g a vil�gon, Babarczy b�ty�m?
+
+A kegyelmes ur kis di�k kor�ban mindennap �tj�rt az �reg Babarczy
+m�hely�be alkalmatlankodni. Gyalult, furt, faragott, elf�radt a nagy
+munk�ban s j�llakott a mestern� asszony hires lekv�ros p�nk�j�b�l. Most
+egyszerre az �tl�tt az esz�be s az a gyermekes rem�nye t�madt, hogy
+tal�n hozott mag�val vagy egyet a zseb�ben. Egy lekv�ros p�nk��rt a
+r�giek k�z�l �r�mest lemondott volna egy udvari eb�dr�l.
+
+Az �regnek felragyogott az arcza s boldogan hadart.
+
+--Meg, meg, megmondom az asszonynak, hogy m�g eml�kezni kegyeskedik a
+p�nk�j�ra. Nagyon boldog lesz. Ha tudn�, hogy mi itt most mir�l
+besz�l�nk!
+
+Az igazgat�-tan�t� kelletlen�l szorongott. A kegyelmes ur �szrevette ezt
+s hamarosan p�r k�rd�st int�zett hozz�.
+
+--H�ny iskolak�teles van a v�rosban?
+
+--H�romsz�znyolczvann�gy.
+
+--Sok a mulaszt�s?
+
+--Szigoruan j�runk el, kegyelmes uram.
+
+--Nagyon helyesen.
+
+Az idegennel szemben egyszerre miniszteri sablon lett bel�le s ujra
+felder�lt az arcza, mikor visszafordult a k�t r�gi ismer�sh�z.
+
+--N�lam eb�deltek ma, �regem, ugy-e Babarczy b�ty�m.
+
+A k�t ismer�s majdnem ujjongott �r�m�ben, nem tartottak m�r meg semmi
+form�t, csak a r�gi j� bar�tok voltak. K�nyelmetlen�l n�ztek �ssze,
+mikor esz�kbe jutott az igazgat�-tan�t�, de a miniszter egyszerre
+kiseg�tette �ket zavarukb�l.
+
+--Igazgat� urat is szivesen l�tom.
+
+Mindj�rt �t is vezette az urakat a lak�s�ba s n�gynek ter�ttetett. A
+Kaszin�b�l hozatta �t az eb�det s a h�rom r�gi ismer�s pillant�sai
+�ssze�lelkeztek az �telek g�z�ben. Mosolyogva kin�lgatt�k egym�st, sokat
+koczintottak s az �reg asztalosnak sokszor esz�be jutott a feles�ge. A
+miniszter kiolvasta a szemeib�l, hogy mire gondol s olyan falusias j�
+kedv�ben volt, hogy el�rz�keny�lt s egy poh�r pezsg�vel felk�sz�nt�tte
+Babarczyn� asszonyt. �thajoltak az asztalon s ugy besz�ltek egym�shoz. A
+h�zigazd�t minden �rdekelte, a mi ujs�got csak mondtak. A reform�tus
+templomot �jra fedt�k, az �reg k�ntor helyett uj �nekli m�r a
+zsolt�rokat, a Zsoldos-utcza most m�r hosszu, kinyulik eg�sz a hat�rba,
+tavaly f�l�p�lt az els� k�temeletes h�z, a v�n v�rosi m�rn�k le�nya
+f�rjhez ment a j�r�sbir�hoz, mind, mind nagyon �rdekes dolog. Egy-egy
+perczre elhallgattak, m�skor meg, hi�ba integetett az igazgat�-tan�t�,
+egyszerre besz�lt a k�t vend�g s a miniszter h�trad�lve a sz�k�n, nedves
+szemekkel hallgatta �ket.
+
+--�des j� parasztjaim--gondolta mag�ban s hagyta, hogy besz�ljenek, �
+csak hallgatott s ha az igazgat�-tan�t� ur nem lett volna ott, egyszerre
+�lelte volna mag�hoz mindakett�t. Becs�letess�g, j�s�g, egyszer�s�g
+sug�rzott le az arczaikr�l, ez ugy hatott re�, mint egy poh�r
+krist�lytiszta forr�sviz.--�des j� embereim--ism�telte mag�ban sokszor
+�radozva.
+
+Az inas zavarta meg �ket. Bel�pett �s komolyan, mint a ki el�t�li az
+ilyen kirug�sokat, jelentette:
+
+--A minisztereln�k ur � excellenczi�ja v�rja a kis szalonban a kegyelmes
+urat.
+
+A kegyelmes ur �tment a kis szalonba s komolyan n�ztek �ssze a vend�gek.
+Suttogva sz�lott az igazgat�-tan�t�:
+
+--Lehet, hogy �thozza �s bemutat neki.
+
+--M�r hogy gondol ilyent--utas�totta rendre a polg�rmester.
+
+--Valami nagy baj lehet az orsz�gban, ha m�g az eb�dn�l sem hagyj�k
+szeg�nyt nyugodni--mondta az asztalos.
+
+A t�bbiek r�hagyt�k, hogy bizony meglehet, komor id�k j�rnak.
+
+Mikor visszaj�tt a kegyelmes ur, szerett�k volna leolvasni az arcz�r�l,
+hogy baj van az orsz�gban, de �ppen ugy mosolygott, mint el�bb, csupa
+megel�ged�s, �r�m �nt�tte el, mikor ujra megpillantotta a vend�geit.
+
+A polg�rmester mindj�rt el is mes�lte, hogy egyszer-m�sszor vele is
+megesik, hogy a f�isp�n megzavarja az eb�det, pedig h�t az embernek
+egy�b nyugalma sincs, csak �ppen amig eszik.
+
+--Legjobb az iparos dolga, senki se parancsol neki--v�lem�nyezte az �reg
+Babarczy s nem tudott elfojtani egy sajn�lkoz� mosolyg�st, a mint
+v�gign�zett a hivatalnokokon. Az igazgat�-tan�t� meg el�hozakodott, hogy
+neki is vannak n�ha kellemetlens�gei a tanfel�gyel�vel, de ezt m�r nem
+hallgatta senki, a vend�gek �s a gazda hallgatva gy�ny�rk�dtek egym�sban
+a j� eb�d ut�n s csak egy k�zszor�t�ssal mondt�k el egym�snak a j�
+kiv�ns�got, hogy: eg�szs�g�re adja Isten, a mit megevett.
+
+Az igazgat�-tan�t� azt�n odahaza ilyenform�n adta el� a dolgot:
+
+--A miniszter l�tta, hogy bennem tanult emberrel van dolga, megh�vott
+eb�dre, a m�sik kett�vel nem tudott mit csin�lni, h�t azokat is
+meghivta, pedig mondhatom, hogy igaz�n illetlen�l viselt�k magukat,
+k�l�n�sen az �reg Babarczy. El�re megmondtam, hogy nem kell mesterembert
+k�ldeni f�l a kegyelmes �rhoz.
+
+
+
+
+A HATODIK
+
+
+Egy kis sz�net ut�n--tal�n p�r h�t lehetett mind�ssze--ujra l�ttuk, hogy
+a Veress�k h�za el�tt megjelenik az �reg Bojth doktor �cska bat�rja. Az
+�reg ur bes�ntik�l a h�zba, a v�n lovak b�biskolva d�lnek neki a rudnak
+s a nemkev�sbb� kiszolg�lt feh�rhaju, �sz bajuszu kocsis pip�ra gyujt a
+bakon. A kik arra mentek, r�szv�ttel jegyezt�k meg, hogy: Veress�knek
+ujra beteg�k van.--F�l�ra mulva kij�tt az �reg Bojth, Veress elkis�rte a
+kocsiig s t�relmesen hallgatta, a mint motyogva magyar�zott valamit:
+k�v�skan�llal k�t�r�nkint, azut�n j�n a por osty�ban, er�s leves,
+csirkehus, a t�bbit azt�n elv�gzi az Isten. Veress r�intett a fej�vel,
+hogy: igen, a t�bbit majd elv�gzi az Isten, s azzal visszament a h�zba.
+Az �reg doktor f�lkapaszkodott a kocsiba, a kocsis h�trafordult, de nem
+azt k�rdezte meg, hogy hova mennek, hanem az indul�s el�tt m�g
+bizalmasan, �regesen elbesz�lgettek egy keveset. Az egyik l�
+h�trafordult s megn�zte, hogy f�l�lt-e a gazda s amikor l�tta, hogy
+csakugyan benn van m�r a kocsiban, odakoczintotta a fej�t a m�sik
+kopony�j�hoz, mintha mondta volna, hogy: no m�r most induljunk, �reg
+czimbor�m--s el is indultak. A kocsis meg k�rdez�sk�dni kezdett:
+
+--Melyik beteg?
+
+--Most a Jen�ke.
+
+--Mi baja van? meghal?
+
+--Meg.
+
+--Ez lesz a hatodik hal�l n�luk mostan�ban.
+
+Az �reg doktor el�bb mintha sz�m�tgatott volna mag�ban, de azt�n intett,
+hogy igen ez lesz a hatodik. A kocsis el�refordult, r�sz�lott a lovakra:
+gy� h�!--s tov�bb mentek.
+
+Most, sok �v ut�n, ha visszaeml�kezem a Veress�k h�z�ra, hi�nyos,
+zavaros k�p �ll el�m. Nem igen eml�kezem m�r, hogy h�ny szob�juk volt s
+n�gy-e vagy �t ablakon �t vil�g�tott be hozz�juk az utcza fel�l a nap,
+de amint r�juk gondolok, r�gt�n az orromba csap a h�zuk szaga, az az
+orvoss�gszag, mely beleette mag�t a falba, butorokba, sz�nyegbe,
+f�gg�nybe s a mely elkis�rte Veress�ket mindenhova. A gyerekek elvitt�k
+az iskol�ba, Veress a hivatalba s az asszony a piaczra, boltba, soha ki
+nem fogytak bel�le. Sz�k el�szob�n �t kellett bel�pni a lak�sukba. Mi�ta
+csak eml�kezem, mindig ott �llott egy nagy z�ld f�gg�ny�s szekr�ny, ebbe
+hordt�k ki az �vegeket, skatuly�kat, amib�l m�r kiitt�k, kiett�k az
+orvoss�got. Volt ott k�k, v�r�s, z�ld, s�rga �veg, _k�t�r�nkint,
+�r�nkint, f�l�r�nkint_ felirattal s lassankint tele lett vel�k minden
+polcz. Ha f�lrerebbent a f�gg�ny, v�gigfutott az ember h�t�n a hideg. A
+patik�rius, j�lelk� �reg ur, egyszer majdnem kidobta a Veress�k
+csel�dj�t.
+
+--Vigyetek m�r a henteshez is valamit a p�nzetekb�l!--ki�ltotta re� �s
+majdnem elsirta mag�t, mikor a csel�d elmes�lte, hogy ilyen unalmas
+szolg�lata soh'se volt. Ink�bb menne a k�rh�zba, mert ott legal�bb
+tudn�, hogy hol van.
+
+Akkor az �reg asszony volt beteg. Napj�ban tizszer is �t kellett emelni
+egyik �gyb�l a m�sikba, vele volt elfoglalva az eg�sz csal�d. A gyerekek
+l�bujjhegyen j�rtak, suttogva besz�ltek s a f�lesztend� alatt, mig
+nagyanyjuk a hal�llal k�zk�d�tt, megr�nczosodott a k�p�k s elfeledt�k
+azt, hogy gyermekek. Veress megpr�b�lta kivinni �ket a mez�re, hogy
+ugr�lj�k, kiab�lj�k ki kedv�kre magukat, de ezek a kis �regek nem �ltek
+a szabads�ggal. Az apjuk s�hajtott, nem er�szakolta a dolgot.
+
+Azt�n beteg volt ott mindenki. Alig vitt�k ki az �reg any�t, az ujra
+�thuzott �gyba lefek�dt Veressn�. Az �reg Bojth doktor kocsija megint
+meg�llott a h�z el�tt, az �reg ur rendelt valamit, ujra j�tt, ujra ment
+s a lovak ugy beletanultak m�r a mesters�g�kbe, hogy magukt�l
+meg�llottak a Veress�k h�za el�tt akkor is, a mikor v�letlen�l odabenn
+nem is volt beteg. Sokszor megesett, hogy ketten is nyomt�k az �gyat,
+ilyenkor nem kellett t�rsas�gr�l gondoskodni a beteg sz�m�ra,
+�tbesz�ltek egym�shoz. K�zben ki-kiszegezt�k a kapura a fekete poszt�t,
+felt�ztek r� gombost�vel egy gy�szszeg�ly� cz�dul�t, d�lut�n megj�tt a
+v�rosi, megyei tisztikar, kirukkolt a t�zolt�banda s mint valami
+keserves s�r�s, felhangzott az udvaron a Beethoven-indul�. Ez volt az
+egyetlen jajsz�. A csal�d m�r beleszokott a gy�sz�ba, nem tudtak s�rni.
+Veress mindig �ssz�bb esett, a gyerekek tekintet�be pedig a korai
+komolys�ghoz t�preng�s, b�mul�s vegy�lt, kezdt�k nem �rteni a dolgot. Az
+�reg asszony ut�n elment Veressn�, egy p�r gyerek, valami unokahug, s
+sz�p csendesen eg�szen megtelt a z�ld f�gg�ny�s szekr�ny az el�szob�ban.
+
+Most Jen�ke lett beteg, dagadni kezdett a torka s azt mondta, hogy
+bajosan tud nyelni. A nagyn�ni, akit az any�t helyettes�teni hozott
+mag�hoz Veress, tapintatos, gy�ng�d m�dot keresett, amivel tudt�ra adja
+a dolgot, de erre nem volt sz�ks�g.
+
+--El kell hivni Bojthot--mondta Veress s egy kan�llal leszor�tva a
+gyermek nyelv�t, belen�zett a tork�ba. Nem is volt nagyon megillet�dve,
+egy karossz�ket hozott az �gy mell�, s sz�talanul v�rta az orvost.
+Sov�ny, feh�r kez�t r�tapasztotta a gyermek homlok�ra, n�zte maga el�tt
+a f�ldet. Azon gondolkozott, hogy mi lesz most m�r bel�le, ha az utols�
+gyermeke is meghal, miut�n teljesen elfogyott k�r�l�tte a csal�d. Hogy
+m�sk�nt is v�gz�dhetn�k a betegs�g, arra nem is gondolt, m�r megszokta,
+hogy az � betegei meghalnak. Rendbeszedte eml�k�ben a halottait s mikor
+a v�g�re jutott, odasorozta m�r a beteg gyermeket is. A temetkez�si
+t�rsas�gokr�l ugy besz�lt, mint akik szivesek voltak elkezelni mell�le a
+famili�t, s most a beteg gyermek mellett �llva, n�zve a verg�d� kis
+l�zas testet, csak az b�ntotta, hogy ezt is azok az idegen emberek
+fogj�k elkezelni. Mi�rt? Olyan sz�pen elvinn� � maga az �l�ben, meg�sn�
+a sirt, addig lefektetn� a p�zsitra, besz�lne hozz�:--mindj�rt k�szen
+lesz�nk, csak egy kicsit v�rj m�g, r�gt�n, r�gt�n, azt�n odaadn� a
+f�ldnek, legyen az �v�. Az esz�be se jutott, hogy tal�n �letben marad a
+fia. Hogyan lehessen azt elk�pzelni, hiszen a t�bbi is mind meghalt. Az
+� agy�ban eg�szen m�s filoz�fia fejl�d�tt ki, mint a milyen a mienk, a
+kikn�l m�g mindig ujs�g s valami rendkiv�li dolog a temet�s,--teljes
+megnyugv�s a k�nyszer�s�gben s tagad�sa mindennek, a mi seg�thetne.
+
+A mikor az �reg doktor megirta a reczeptet s adott egy csom� utas�t�st
+�s a t�bbit az Istenre bizta--mosolygott �s kicsufolta mag�ban az
+�reget:
+
+--Ilyen �reg lett�l s m�gsem tudod, hogy ez mind nem seg�t. Nem
+sz�gyenled magad?--gondolta s szeretett volna a szem�be kaczagni.--V�n
+ostoba! mondta, amikor becsapta m�g�tte az ajt�t s komikusnak tal�lta a
+lov�t, kocsij�t, minden tudom�ny�t. Mikor m�snap ujra elj�tt, az�rt
+el�be ment, hallgatta amit mondott, mert ebbe is ugy beleszokott, mint a
+hivatalba, vagy abba, hogy a nap bizonyos id�szakaiban enni kell, de
+mag�ban kinevette s nem hitt neki egy sz�t se.
+
+Amikor megint elj�tt a megyei �s a v�rosi tisztikar s a t�zolt�-banda,
+bizonyos megk�nnyebb�l�ssel adta �t nekik a kis halottat eltemetni. Arra
+gondolt, hogy m�r nem alkalmatlankodnak t�bbet, nincs kit elvinni s
+mikor arra a j� tr�f�ra gondolt, hogy a doktor lovait ujra n�gatni kell,
+hogy tov�bb menjenek a kapu el�l, behunyta a szemeit �s mosolygott.
+
+
+
+
+AZ EZRED
+
+I.
+
+
+Az ezredes �ppen gyakorlatra k�sz�lt, atill�j�t gombolta �ssze �s
+kin�zegetett az ablakon, hogy el�vezetik-e m�r a lovat. Kiss�
+t�relmetlen is volt s m�r maga akart lemenni az ist�ll�ba, mikor az
+el�szob�ban besz�det hallott. Inasa igyekezett visszatartani valakit,
+aki be akarta k�ldeni a n�vjegy�t.
+
+--Az ezredes ur �ppen ki akar lovagolni, nem hiszem, hogy fogadna.
+
+--Kis�rtse meg.
+
+--Amint parancsolja uras�god--s a szolga befel� indult a n�vjegygyel.
+
+Az ezredest zavarta volna a l�togat�s. Olyan izgatott volt a nagyobb
+gyakorlatok el�tt, mint egy kis hadnagy, aki el�sz�r vez�nyel.
+F�lnyitotta az el�szoba ajtaj�t. Maga akarta megk�rni l�togat�j�t, hogy
+j�jj�n m�skor, mikor azonban megl�tta az el�szob�ban �ll� fiatal embert,
+egyszerre f�lder�lt az arcza s szives �r�mmel sz�lott hozz�:
+
+--�n az, j�jj�n, j�jj�n. Ferencz nem ismeri m�g, k�l�nben nem csin�lt
+volna annyi czerem�ni�t.
+
+--Kiss� kor�n j�ttem...
+
+--Mindegy, mindegy... Adj konyakot.
+
+A fiatal emberre kellemesen, de k�nyelmetlen�l is hatott a nagy
+szivess�g. Az ezredes �nk�ntes kor�ban szerette meg, mert j� katona volt
+�s kit�n� lovas, de az olyan term�szetesnek t�nt f�l el�tte, hogy valaki
+j� katona �s j� lovas, hogy nem tartotta ezt el�g �rdemnek arra a
+megk�l�nb�ztetett j�s�gra, a mivel elhalmozta az �reg katona. �rezte,
+hogy �gyetlen, amint kar�ltve vezette be a szob�ba ez a nagy tiszt s ez
+bosszantotta. Igyekezett fesztelen�l viselni mag�t, mintha ez a nagy
+k�zels�g eg�szen term�szetes lenne, de nem tudott er�t venni
+tart�zkod�s�n �s hamarosan �tgondolva a helyzetet, �szrevette, hogy igy
+van ez legjobban, Ez a nagy tiszt nem az�rt t�nteti ki, hogy kom�zz�k
+vele. Szer�nyen �llott meg el�tte �s alig akart le�lni.
+
+Az inas behozta a konyakos �veget. Az ezredes szembe�lt a fiatal
+emberrel, mosolyogva n�zegette az eg�szs�ges, piros arcz�t �s t�relemmel
+v�rta, hogy mit akar. Mikor l�tta, hogy k�nyelmetlen�l feszeng, s nem
+tudja elkezdeni a mondanival�j�t, seg�teni pr�b�lt neki.
+
+--No, mit hozott Kadar bar�tom a falub�l? Lovat? Van elad� lova?
+
+--Nincs, ezredes ur, a mi arra val� volna, m�g fiatal; volna egy, de az
+az any�m kedvencze, nem adhatom el.
+
+--Eg�szs�ges � nagys�ga?
+
+--Az, igen...
+
+--Hallottam, hogy gy�ng�lkedett.
+
+--Megh�t�tte mag�t, de most m�r jobban van.
+
+Akadozva besz�ltek. Csak az arcz�ra kellett n�zni a fiatal Kadarnak s
+r�gt�n l�tni lehetett, hogy nem az�rt j�tt, hogy az anyj�r�l �s a
+lovair�l besz�ljen. Az ezredes megint t�lt�tt az �vegb�l, s a mint
+pohar�t a m�sikhoz koczintotta, m�lyen belen�zett a fiatal ember szem�be
+�s megadta neki azt a komoly teket�ri�t nem ismer� hangot, melyet
+ide-oda n�zegetve keresett a szob�ban, mintha a falakr�l akarn�
+leolvasni.
+
+--Mi�rt j�tt, valami mondanival�ja van tal�n?
+
+--Van, sok mondani val�m van, ezredes ur. M�snak tal�n k�nny� lenne
+el��llani vele, de nekem nagy dolog. Egy nagyon j� embert keresek, hogy
+tan�csot adjon s az�rt j�ttem ide. Magam ugy el vagyok k�nyszer�lve,
+hogy m�r gondolkozni sem tudok.
+
+--Mi baj van?
+
+--Voltak�ppen semmi, ugy van minden, a mint eddig volt, csak �n lettem
+m�s. Olyan haszontalan �letet �lek, hogy �nmagam el�tt sz�gyenlem
+magamat, ha meggondolom, hogy mi is vagyok voltak�ppen. Semmi, igaz�n
+semmi. Ez az �ress�g rettenetesen hat az emberre, ha egyszer r�j�n.
+
+--Gazd�lkodik.
+
+--Dehogy, ezredes ur, ez csak t�ved�s. �n is hittem ezt egy darabig, de
+m�r l�tom, hogy nem igaz. Ha ott vagyok, akkor is az az �n gazdas�gom,
+mint ha n�lk�lem csin�lj�k. Ha dolgozom, az is haszontalan, mert �rzem,
+hogy az isp�n mosolyog a h�tam m�g�tt s alig-alig v�rja, hogy tov�bb
+menjek �s helyrehozza, a mit �n elrontottam. Az ember! �rti a dolg�t.
+Mindenkit b�mulok, a ki valami tud lenni legal�bb, magamat pedig unom.
+Ne m�lt�ztass�k azt hinni, hogy egy rossz hangulat s r�gt�n ide
+szaladtam panaszkodni. M�r r�gen magamban hordozom azt, a mit most
+elmondani szeretn�k, hogy ut�lom ezt az �r�k�s urfi�letet, szeretn�k
+valami lenni, valami olyas, aki nem ingyen eszi a kenyeret, akit meg
+kell becs�lni...
+
+Az ezredes f�l�llott s gondolkozva ment el az ablakig. A t�bbit m�r
+kital�lta s azon a form�n t�prengett, a hogyan majd felelnie kell. Kadar
+nem akarta zavarni, elhallgatott, de a szemeivel �l�nken,
+l�p�sr�l-l�p�sre kis�rte az ezredest. Mikor a v�lasz k�sett, mintha
+jobban meg akarta volna gy�zni, ujra besz�lni kezdett, de most m�r
+halkabban, tart�zkod�bban...
+
+--Valami olyas foglalkoz�s ut�n akarok n�zni, ahol hasznomat vehetik,
+nem leszek terh�re magamnak se, m�snak se...
+
+Az ezredes gyorsan visszafordult s sz�razon k�rdezte:
+
+--Katona akar lenni?
+
+Kadar f�l�llott �s most m�r hat�rozottabban felelt:
+
+--Az.
+
+Mindaketten elhallgattak. Mikor m�r hosszu �s igen kinos lett a sz�net,
+Kadar azt hitte, hogy nem besz�lt el�g vil�gosan, nem lehetett a
+szavaib�l mindent ugy meg�rteni, a milyen igaz�n � �rzi a dolgot s ujra
+mondani akart m�g valamit. Az ezredes azonban f�lbeszak�totta s m�sfel�
+n�zve, k�rdez�sk�d�tt.
+
+--A mi ezred�nkben... T�nyleges tiszt?...
+
+--Ugy szeretn�m, nagyon szeretn�m.
+
+Egyszerre f�l�llottak mindaketten. Az ezredes a fiatal ember v�ll�ra
+tette kez�t s nagyon rosszul esett neki, hogy kellemetlent kell
+mondania.
+
+--Az nem lehet. Gy�ng�den visszaer�szakolta a sz�k�re Kadart s k�zel
+�lve hozz�, komolyan, r�szv�ttel besz�lt.--Valamit �n is �rezett ebb�l,
+k�l�nben nem fordult volna hozz�m igy. A ki legjobban sajn�lja a dolgot,
+az �n vagyok, de nem tehetek semmit. Volt sz� r�la, tavaly is
+emlegett�k, hogy Kadart be kellene hivni, hanem azut�n m�gsem lehetett
+bel�le semmi. Ez m�r olyan dolog, hogy �n nem is besz�lhetek r�la, csak
+ugy mondom, hogy m�gis t�j�kozva legyen.
+
+Kadar lecs�ggesztett fejjel, komoran n�zett maga el�. Ajkain volt a
+k�rd�s--hogy mi�rt?--de nem merte kimondani. Er�s melle nehezen
+l�legzett, egyszerre gyorsan pislogni kezdett, mert kihullott volna
+szem�b�l a k�ny. Az ezredes igaz�n sz�nta, aggodalmas j�s�ggal n�zett
+re�, de most m�r, ha benne volt a besz�dben, el akart mondani
+mindent.--Jobb igy, ugy gondolta, azut�n egyszerre v�ge lesz s hamarabb
+megnyugszik ez a szeg�ny fiu is.
+
+--L�ssa, fiam--megfogta a Kadar kez�t �s ugy besz�lt tov�bb--az a baj,
+hogy ez az ostoba vil�g mindent a sz�j�ra vesz, mint valami kofa.
+Piaczra viszi a csal�di titkokat, a mihez csak annak van k�ze, a kit
+illet. Ez voltak�ppen nagyon k�nyes dolog, de mi besz�lhet�nk r�la itt,
+a n�gy fal k�z�tt. Az �n v�lem�nyemen semmit se v�ltoztat az, a mit a
+vil�g besz�l, de h�t a tisztikar. A mikor �nr�l volt sz�, � nagys�ga is
+sz�ba ker�lt.
+
+--Any�m...
+
+--Igen, azut�n ez is mondott valamit, az is... Hogy r�gen igy volt, meg
+ugy volt. � nagys�g�r�l sokat mes�lnek itt is, ott is, k�nyes dolgot.
+Sz�val, nem lehet, nem lehet...
+
+Ez az �sz katonafej olyan leny�g�z� hat�ssal volt a szeg�ny
+fiatalemberre, hogy b�r forrott a v�re s minden keser�s�ge egyszerre
+nagy indulatba gy�lt �ssze azok ellen, a kik kirekesztik maguk k�z�l,
+fel�llani sem tudott, csak n�zett maga el� olyan k�ts�gbees�ssel, hogy
+csak most lehetett igaz�n l�tni, milyen nagy a vesztes�ge. Akart volna
+mondani m�g valamit, olyas gondolata t�madt, hogy: hiszen az any�m el�bb
+�lt, mint �n, mit tehetek r�la,--de m�g el�g kor�n elhallgatott.
+
+Sz� n�lk�l bucsuzott s az ajt�ban m�g meg�llott egy pillanatra, mert
+reszkettek a l�bai s �ssze akarta szedni mag�t. Az ezredes valami
+vigasztal�t keresett sz�m�ra s v�gre is kit�rt az �reg katon�b�l az
+�szinte sz�.
+
+--Szamarak vagyunk, fiam, azok, az eg�sz men�zs!...
+
+Kadar m�r ezt nem hallotta. Kocsija a kapu el�tt v�rta, fel�lt s r�gt�n
+hazaindult a faluba.
+
+
+II.
+
+
+A f�l�ton r�ki�ltott a kocsisra:--fordulj vissza! Az jutott esz�be s
+ebben az eredm�nyben �sszpontosult minden, a mit zavarosan �sszegondolt
+az uton, hogy visszamegy, egy�tt vacsor�zik a tisztekkel �s mond nekik
+valamit. Maga se tudta, hogy mit, de valami rettenetesen goromb�t,
+s�rt�t, hogy ugy sz�kj�k az arcukba a v�r t�le, mint a hogy pirulnia
+kellett neki ma. Hogy azut�n mi lesz, az mindegy.
+
+Alig mentek p�r l�p�st visszafel�, ujra egyebet gondolt. Kivette a
+kocsis kez�b�l a gyepl�t s megint hazafel� ford�totta a lovakat. Hajtani
+pr�b�lt, de unta. �sszezsugorodott a h�ts� �l�sen, mintha beteg lett
+volna s behunyta a szem�t, hogy ne figyelje a t�vols�got, a mi m�g a
+h�z�t�l elv�lasztja. L�tta, hogy m�r gyorsabban nem gy�zik a lovak s
+m�gis n�ha ki akart ugrani a kocsib�l, hogy el�j�k v�gjon. Otthon akart
+m�r lenni s megnyugodott kiss�, a mikor egyszer h�tran�zve, semmit, egy
+k�m�nyt se l�tott t�bb� a v�rosb�l. Valamire k�sz�lt, kegyetlen, durva
+tervekkel volt tele. Meg nem �llapodott semmiben, de besz�lni akart m�g
+ma az anyj�val. Vad, �llatias d�h fogta el s k�jelgett abban a
+gondolatban, hogy el fog mondani mindent, meg fogja mondani,
+hogy:--Mi�rt ment�l f�rjhez?--Mi�rt lett�l anya?--Mindent, mindent
+megmond, k�l�nben meg�ln� a bels� l�z, a kinl�d�s. A lejt�n nem engedte
+megk�tni a kocsi kerekeit, majd levert�k a lovakat s galoppban mentek
+f�l a hegyre.
+
+Este volt m�gis, mire haza�rtek. Otthon azzal fogadt�k, hogy a
+legkedvesebb lov�t megnyilazta a kov�cs, tal�n komolyabb baja is van,
+mert a szeg�ny �llat sokat nyer�t �s nem akar enni. Az isp�n elhivatta
+az �llatorvost s most kalaplev�ve v�rta, hogy mi legyen a kov�cscsal.
+
+--Mondja meg neki, hogy m�g ma kotr�dj�k ki az udvarb�l.
+
+Az isp�n intett, hogy ugy lesz. �lelmes ember a kov�cs, holnap ugy is
+visszakunyor�lja mag�t.
+
+--Levelek is j�ttek.
+
+--Majd holnap.
+
+--S�rg�sek.
+
+Kadar annyira megszokta m�r r�hagyni mindent erre a j�zan egyszer�
+emberre, hogy m�g a mostani lelki �llapot�ban is g�piesen
+engedelmeskedett neki s egy�tt mentek fel a szob�ba. Az ir�asztalon
+megl�tott egy szivarskatuly�t s err�l esz�be jutott, hogy reggel �ta nem
+szivarozott. Most sem kiv�nta, de r�gyujtott s oda sem hallgatva a
+levelekre, intett mindenre, hogy j�l van. Egyszerre a fojtott leveg�ben
+�rezte hogy sz�d�l. F�lnyitotta az ablakot, er�sen kihajolt, �t meg
+�tj�rta a fej�t a sz�l. M�g mindig zsongott az agya, de m�r valamivel
+rendesebben gondolkozott. Lenn a csurg�r�l j�ve, parasztle�nyok mentek
+v�gig az utcz�n �s dudor�sztak majdnem magukban. Az �g megn�pes�lt, a
+nyugaton, a f�kon �tsz�rve f�ny�t, elindult utj�ra a hold �s innen-onnan
+minden�nnen el�j�ttek a csillagok. Feh�r, hull�mos felleg takarta el
+n�hol a k�k v�gtelens�get s a forr� nap ut�n mintha f�ll�legzettek volna
+a mez�k, kertek, friss illatot hozott mag�val a leveg�.
+
+Sok�ig �lhetett a fiatal ember az ablakban, m�g f�l tudta adni mag�nak a
+k�rd�st, hogy mit is akar h�t? Nem tudott felelni re�. Valamit, de hogy
+mit, a j� Isten tudja.
+
+A szobal�ny vacsor�ra hivta. Lement.
+
+A nagy asztal egyik sark�ra volt f�lter�tve kett�j�k r�sz�re s az egyik
+ter�t�k mellett m�r ott �lt az anyja: v�zna, s�ppadt arczu, kicsi �reg
+asszony. Csupa gondoskod�s volt szeg�ny, maga szolg�lta ki a fi�t s
+k�rdez�sk�d�tt mindenr�l. V�kony, majdnem �ttetsz�, gy�nge kezei
+er�tlen�l b�ntak a vill�val �s a k�ssel, ugy evett, mint egy kis �reg
+mad�r s mikor egyszer megnyomta a villamos gombot, nem sz�lott ut�na a
+csengety�, m�g ebben is seg�ts�gre volt sz�ks�ge, olyan �gyefogyott,
+gy�moltalan �reg asszony volt m�r.
+
+A fia el�bb nem tudott r�n�zni. Ha f�lemelte a szem�t, hogy az anyj�ra
+tekintsen, egyszerre er�t vett rajta az indulat. Komoran, szemeit a
+t�ny�rra szegezve, felelt egy-egy sz�val a sok k�rd�sre s ugy gy�lt
+benne lassankint a keser�s�g, hogy m�r nem tudta volna ki�llani sok�ig.
+Azon t�prengett, hogy mi�rt eszik � voltak�ppen egy asztaln�l ezzel az
+idegen asszonynyal.
+
+Az �reg pedig csak tov�bb faggatta.
+
+--Eligaz�tott�l mindent?
+
+--El.
+
+--Nagyon komor vagy.
+
+--Az.
+
+--Valami kellemetlens�ged volt?
+
+--Volt... sok.
+
+Felpillantott s ez a n�z�s el�rulhatott valamit abb�l, a mit �rzett,
+mert az �reg asszony egyszerre letette a vill�t s mintha valami
+vil�gosodni kezdett volna az agy�ban, s�padtan, hebegve k�rdezte:
+
+--R�m haragszol?
+
+Az er�s, nagy f�rfi f�l�llott s az �regasszony is lecsuszott a sz�kr�l.
+Mikor igy egym�s mellett �llottak, a f�rfi elmosolygott. Nevets�gesnek
+t�nt fel neki a sok zavaros gondolat k�z�tt, hogy ez a cseppnyi asszony
+ilyen nagy f�jdalmat tudott neki okozni. Ha mell� �ll, akkora, mint egy
+�rbocz. Semmit sem �rezett ir�nta, csak v�gtelen sz�nalmat, a mi�rt
+olyan kicsi. Ha m�s volna, tal�n �sszet�rn�.
+
+Az �reg asszony m�g egyszer k�rdezte, de most m�g halkabban s f�lve,
+reszketve emelte f�l a szemeit a fi�ra.
+
+--Re�m haragszol?
+
+A f�rfi kurt�n felelt s vissza�lt a hely�re.
+
+--Nem.
+
+
+
+
+A GYERMEK
+
+
+Az eg�sz boh�m komp�ni�ban csak egy leg�nynek volt feles�ge, az igaz,
+hogy neki volt hozz� a legt�bb p�nze is, mert rendes havi g�zsit huzott
+az egyik gazdag nagyb�csij�t�l. Ez a kis punktum asszony egy nap alatt
+mag�ba bolond�tott mindenkit s olyan kedves, olyan j� volt, hogy egy h�t
+alatt m�r valamennyien azzal tisztelt�k meg, hogy tegez�dt�nk vele.
+Mikor azut�n m�r igen nagy volt a bar�ts�g, a banda k�z� csapott a f�rj,
+rettenetesen veszekedett, hogy � csak mag�nak h�zasodott s megtiltja,
+hogy a feles�g�nek udvaroljanak, meg hogy beveri a fej�t ak�rkinek, a ki
+nem viseli mag�t j� t�rsas�ghoz ill�en--de kinevette mindenki, m�g az
+asszony is.--Erre azt�n � sem tehetett egyebet, lelk�b�l kaczagott,
+leragyogott az arcz�r�l a nagy �r�m �s b�szkes�g, hogy ilyen �des kedves
+kis feles�ge van, a kit egyszerre megszerettek a fiuk, ezek a szeg�ny
+�rva leg�nyek, a kiket egy idegen v�rosba toborzott �ssze a sorsuk. Nagy
+�ld�s volt nek�nk ez az �r�kk� mosolyg�, kedves, csinos, kicsi asszony,
+mellette a legf�st�sebb, legn�metebb korcsm�ban is otthon kezdt�k �rezni
+magunkat. A b�lv�nyim�d�sig ment�nk vele szemben. Minden ok n�lk�l
+cs�koltuk a kez�t, gy�ny�r�s�ggel t�rt�k, ha nyakon teremtett �rte �s
+soha, de soha se tudtunk komolyak lenni, ha � k�zt�nk volt. Vele egy�tt
+mindny�junkat elragadott valami gyermekes pajz�ns�g, �ntudatlan j�kedv,
+a mit mag�val hozott. K�l�nben szerette az asszonys�got j�tszani,
+szigor�an megintette az illetlenked�ket s mindennap megig�rte, hogy nem
+j�n t�bb� ilyen szemtelen ver�bt�rsas�gba, a hol az embernek folyton
+pirulnia kell, mert fogalmuk sincs arr�l, hogy mi a t�rsadalmi
+illend�s�g. Ezt a f�rje is meger�sitette s hozz�tette, hogy a feles�ge
+kit�n� nevel�sben r�szes�lt s ha egyebet nem is, de az ilyen vad
+ficzk�knak legal�bb a j� nevel�st illen�k respekt�lni. Az asszony
+s�hajtott s lemond�ssal n�zett v�gig rajtunk, jav�thatatlanokon,
+mik�zben kereken kimondta a v�lem�ny�t:
+
+--Kuty�b�l nem lesz szalonna.
+
+Minthogy m�r benne volt a visszaeml�kez�sben, elszavalt egy franczia
+verset, �ppen ugy, mint a hogy pisze orr�n �t egy kicsit dunnyogva
+besz�lt az a franczia le�ny, a ki megtan�totta r�. K�t karj�t
+olyanform�n mozgatta a leveg�ben, mint a mad�r, ha rep�lni k�sz�l.
+Nagyon kedves volt. A ki legk�zelebb �lt hozz�, kezet cs�kolt neki �s
+semmi b�nb�n�s nem mutatkozott meg�talkodott arcz�n, mikor �sszeszidt�k
+�rte. Ebb�l az alkalomb�l azt is elmes�lte az asszonys�g, hogy � kit�n�
+csal�db�l val� s hogy n�luk odahaza, a mig f�rjhez nem ment egy ilyen
+mihaszn�hoz, minden h�ten volt k�t h�rom szo�r� s hogy a mam�j�val
+bej�rta Londont, P�rist, Velencz�t s hogy olyan kocsijuk is volt, a
+melynek a kerekei gummival vannak behuzva �s a mam�nak sokszor volt
+migr�nje. A f�rj t�relmetlen�l de b�szk�n n�zett v�gig rajtunk s mint a
+ki kil�tte az utols� argumentumot, lesujtott k�z�nk.
+
+--Ennyi, azt hiszem, el�g; vagy tal�n van itt m�g valaki, a kinek
+migr�nes mam�ja lenne?
+
+�sszen�zt�nk, n�h�nyan elk�nyszeredve huzt�k f�l a v�llukat! Nem, nem,
+mi ilyen mam�t nem tudunk felmutatni. Megillet�dve fordult az asszony
+fel� a k�zv�lem�ny. Nagy, nagy vagy, � Mari!--szavalta egy hossz�
+plebejus s hamarosan megszerkesztett�nk egy h�dol� feliratot, a mely igy
+kezd�d�tt: Mi Kir�lyn�nk;--s telve vagy egy csom� haszontalans�ggal, a
+min azonban j�l el lehet mulatni.
+
+Egy este a f�rj kijelentette, hogy nemsok�ra h�rman lesznek. Ugy
+�sszenevetett az eg�sz t�rsas�g, mintha mindny�junkat �rdekelt volna a
+dolog. Az egyik elki�ltotta mag�t: �ljen!--Bizonyos megk�l�nb�ztetett
+tisztelettel n�zett mindenki az elkomolyodott kis asszonyk�ra s a nagy
+csendess�g besz�lt mindenki helyett; azt mondta: Ejnye, ejnye, kis
+j�tsz�pajt�s, nem hitt�k, hogy ilyen komolyan fogod fel a dolgot.--Az
+asszony meg�rtette a csendess�get s f�lig hangosan felelt re�: Ugy, ugy,
+gyerekek. K�r�ln�zett s a mikor ezt a sok megillet�d�tt arczot l�tta,
+megtelt a szeme csillog� k�nnyel, a n�lk�l, hogy s�rt volna.
+V�gigmosolygott a fiukon, s szeretettel teljes, l�gy tekintete
+meg�llapodott a f�rj�n. �lelkeztek a pillant�saik s a n�lk�l, hogy
+valakinek esz�be jutott volna �szrevenni, olyan sz�p volt a pillanat,
+hogy bels� meghatotts�g�ban nem merte megzavarni senki. Lassan-lassan
+bontakoztunk ki bel�le, szokatlanul hosszura kezdett m�r nyulni a csend.
+Az egyik fiu gondolatait k�vetve, �nk�nytelen�l hangosan k�rdezte meg:
+
+--F�lsz, Mari?
+
+Az asszonyka megborzongott, mintha f�zott volna. L�tszott rajta, hogy �
+is ezzel a k�rd�ssel foglalkozott s ink�bb csak mag�nak felelt, mikor
+r�vedezve, csendesen v�laszolt:
+
+--Azt hiszem, igen, egy kicsit.--S�hajtott �s hozz�tette: �n Istenem,
+hiszen olyan k�l�n�s...
+
+A f�rj nevetett s erre mintha egy karmester �t�tt volna le a p�lcz�val,
+mosolyogni kezdett mindenki, er�szakosan, kelletlen�l. Ez a nagy
+igyekezet m�g jobban meghatotta az asszonyt; visszamosolygott r�nk, de
+s�hajtva, k�nnyein kereszt�l.
+
+Az egyik valami nagyot akart mondani s �sszecsapta hozz� a bok�j�t.
+
+--�n kilenczedik gyermeke vagyok az any�mnak.
+
+A m�sik t�lliczit�lta:
+
+--Mi az? Semmi, �n tizennegyedik vagyok. Az �n mam�m csak ugy csin�lta
+az eff�l�t: hipp hopp, s megvolt egy gyerek.
+
+Mari azonban m�r nem igen hallgatott re�nk, valahol messze kalandozott
+az esze, ahov� mi nem tudtuk k�vetni. K�l�nben is �rezt�k valamennyien,
+hogy olyan h�tk�znapiak vagyunk mellette, mint a templomos vas�rnaphoz a
+kedd vagy a p�ntek. Csak bucsuz�skor elevenedt�nk fel egy kiss�. Az
+asszony der�ltebben mosolygott s b�gyadt volt, mintha el�lmosodott
+volna. Az egyik fiu v�gign�zett kis gyermekes termet�n, bizalmasan
+b�lingatott s nevetve jegyezte meg:
+
+--Milyen furcsa leszel, sehogyan sem tudlak elk�pzelni.
+
+Erre mindenki alkotott mag�nak valami k�pet a kis asszonyk�r�l s az
+nagyon komikus lehetett, mert mindny�jan nevettek. J�akaratu cseng�
+kaczag�s t�lt�tte be a szob�t s az asszonyka tal�n sohase �rezte annyira
+a nagy szeretetet, a mely k�r�lvette, mint most. Ezt lehetett leolvasni
+az arcz�r�l s gy�ng�d, j�s�gos pillant�s�b�l, a melybe mindny�junkat
+bele�lelt.
+
+--Ha fiu lesz, Fridolinnak hivjuk! ki�ltotta az egyik s nagyon tetszett
+neki az �tlet, mert hatalmasat kaczagott neki.
+
+--Andr�s!
+
+--Mih�ly!
+
+--J�nos!
+
+Mindenki szavazott, �ssze-vissza kiab�ltak. M�g sehol sem volt az urfi s
+m�r keresztelni szerett�k volna �s mindenki a maga izl�se szerint. Akkor
+jutott esz�be az egyiknek az az eshet�s�g, amire eddig senki sem
+sz�m�tott.
+
+--H�tha le�ny lesz?
+
+--Bedobjuk a vizbe, mint a kis macsk�t--ki�ltott az egyik s ijedten
+n�zett k�r�l, hogy vajjon nem esik-e rosszul valakinek, tal�n �ppen az
+any�nak ez a ban�lis megold�s, de megk�nnyebb�lve l�tta, hogy mindenki
+nevet.
+
+Az asszonyka azt�n kimaradt k�z�l�nk, de mi megl�togathattuk, szabad
+volt. Rendesen az ablakhoz huzott k�nyelmes nagy sz�kben �lt, majd
+elveszett benne. Valamit varrogatott, de legt�bbsz�r t�rdeire fektette a
+munk�j�t s lust�n maga el� n�zett, mintha keresne valamit a padl�n. Egy
+�reg tud�s n�met asszony s�rg�tt k�r�l�tte, �r�kk� rendezett, takar�tott
+s l�that� ellenszenvvel fogadott minket. Sehogy sem akarta meg�rteni,
+hogy mint fogadhat egy ilyen �llapotban.
+
+S egy �jjel v�ratlanul k�z�nk pottyant az uj ember. Templomi hangulatban
+vett�k k�r�l az �gyat, a melynek magas p�rn�ira b�gyadtan hajtotta le
+frissen f�s�lt csinos fej�t a kicsi asszonys�g. Mellette sz�les, puha
+p�rn�n, j�llakva szuszogott ez a k�vetel� kis �llat, a kit mi sokkal
+szebbnek k�pzelt�nk el, mint a milyen volt a val�s�gban. Az asszony
+szeretetteljesen hordozta v�gig rajtunk tekintet�t, de csak visszat�rt a
+fi�hoz. �lmosan tiltakozott, mikor valaki Fridolinnak sz�l�totta a
+gyermeket s nem akarta megengedni, hogy tr�f�ra vegy�k a dolgot.
+
+--Magatok l�tj�tok, gyerekek--mondta nagy komolyan--hogy most m�r anya
+vagyok.--Olyan szokatlannak t�nt f�l el�tte is ez a nagy komolys�g, hogy
+mosolyogva folytatja:--Komoly k�teless�geim vannak, �rtitek, gyerekek,
+komoly...
+
+Az ura nem engedte, hogy tov�bb besz�ljen, mert f�lt, hogy elf�rad.
+Kikergetett valamennyi�nket s azt mondta, hogy csal�dtalan semmirekell�k
+vagyunk, a kik nem tudnak az asszonynyal b�nni s csak az ajt�n kereszt�l
+kiab�lhattunk vissza a szob�ba:--Szervusz, Mari, aludj�l j�t, gondolj
+re�nk,--s ett�l a napt�l kezdve a mi kis asszonys�gunk sz�munkra
+elveszett,--az a kis v�r�s j�sz�g elk�vetelte t�l�nk.
+
+
+
+
+K�LV�RIA
+
+
+Az �g egyik oldal�n, ahol messze �ppen r�mutat egy hosszu, v�kony fekete
+torony, halov�nyodni kezdett a hold. Tulfel�l pedig el�re k�ldte a t�z�t
+a nap, valami p�r�s v�r�ses g�zt, mintha lenn, a katlanban sustorogva
+izzana a t�zt�ny�r. A gomolyg� feh�r vil�goss�g belenyomult az �jszak�ba
+�s a hold m�r csak olyan lett, mint egy sarl�forma halv�ny anyajegy az
+�g test�n, mintha csak valami b�r�nyfellegb�l szakadt volna le. �s k�r�l
+�bredni kezdett a vil�g. El�bb csak az �llat... Valahol messze nyer�tett
+egy l�... M�g azt is hallani lehetett a h�v�s n�ma reggelben, hogy j�
+kedve van. R�h�g�tt a sarjunak s azt�n mintha harapott volna bel�le.
+Azt�n s�r� vakkant�ssal bulikutya veszekedett valami nagy d�ggel, a ki
+lust�n b�f�gve ugatott vissza r�--�s igazs�got tett tal�n k�zt�k egy
+teh�n, mert hosszan b�g�tt... Ez is mind messze van valahol, ink�bb
+sejt�s, mint a milyen k�r�l a sok falu s�r� k�k f�st alatt, a mit nem
+enged f�lsz�llani a neh�z, vizes k�d. N�melyik eg�szen beesett a hegyek
+k�z�, sok fa al� s csak egy k�t h�z maradt f�nn a gerinczen, m�sik
+valami kis templom k�r�, tiszt�sra telepedett... Ha ugy a kaptat�r�l
+n�zi az ember, mintha sok kis feh�r csibe �lt volna le a porondra...
+N�melyiknek vil�g�t a szeme. Ott kor�n fejnek s voltak�ppen az �lmosan
+�d�ng� le�nyok keltik f�l a kakast. Az is belerikkant a csendbe, hogy
+min�l nagyobb hiteless�g� legyen a hajnal s mintha a p�r�k, k�d�k
+r�tegein �k�llel kellett volna utat t�rnie, diadalmasan belefog�zkodik a
+f�ld sz�l�be a nap. M�g csak a t�zes tar kopony�ja l�tszik, lassan,
+m�lt�s�gosan b�vik el�, mig par�zsgoly�bis lesz bel�le, hogy ha valami
+arraval� leg�ny megrugn�, k�r�l gurulna annak az erd�, mez�, hegy, v�lgy
+t�ny�rnak a sz�l�n, a mi most m�r tiszta, vil�gos �s csillog, mintha
+csupa dr�gak�-harmattal lenne telesz�rva. �s hangos, f�szin� f�rjek
+csattognak valahol j�l elbujva a m�g z�ldes vet�sben, f�nn az �hes
+madarak l�rm�znak, csom�ba gy�lve csipog a ver�b, a faluk mintha
+�tsz�lan�nak egym�snak j� reggelt kiv�nni, zsonganak, �lnek. Most m�r az
+ember kerekedett f�l�l. Vontatott t�l�kb�g�s hallatszik f�lv�ltva hol
+itt, hol ott; ostorpattog�s, egy-egy kurjant�s, a mir�l nem igen lehet
+tudni, hogy a j�sz�gnak sz�l-e, vagy a szomsz�dnak; gyerekrikkant�s,
+valami kond�s-seg�ts�g tork�ban nem f�r meg a hang, a mi eg�sz �jjel
+meggy�lt benne s a nagy �sszevisszas�gb�l lassan-lassan kiverekedi mag�t
+egy csom� fuvaros ember szava, a ki mind a lovat biztatja, csattog az
+�llat h�t�n az ostor s csikorogva, nehezeket z�kkenve a frissen
+kavicsozott uton hosszu sor kocsi bontakozik ki a lejt� alj�n a f�k
+k�z�l.
+
+A kadar�kiak j�ttek k�poszt�val. Kis z�m�k lovak huzt�k a kocsikat
+szomoruan bandukolva f�lfel� a hegyre. A kocsik mellett kend�be b�ny�lt
+fej� asszonyok mentek s az id� meg a piacz fel�l t�rgyaltak a
+fuvarosokkal. Mind gyalogoltak, hogy k�nnyebben huzz�k a ter�t a lovak,
+csak �ppen egy kocsi tetej�n �lt egy le�ny. Ennek a dolg�t is
+megbesz�lgette a t�bbi. A k�rh�zba vitt�k s mert az apja, a kov�cs nem
+akart k�l�n fuvart fizetni, a Dombi fiu hajtott a m�hely el� hajnalban.
+A k�poszta m�r f�l volt rakva. Gy�ny�r� haboslevel�, nagy kerek fejek, a
+minek a fels� levelei kifoszlottak a nagy bels� nyom�s alatt, csupa
+�ri�si k�kem�ny k�poszta, hogy t�l legyen, a mibe bef�r bel�le egy is.
+Recsegett, ropogott alatta a kocsi s igaz�n sz�p volt a Dombi fiut�l,
+hogy m�g azzal a beteg l�nnyal is bajoskodott. A kov�cs az �l�be hozta
+ki a le�nyt, f�lh�gott vele a ferh�rczre s ugy adta oda a fiunak f�l a
+kocsi tetej�be. Csupa nagykend� volt szeg�ny, de az�rt reszketett.
+V�rtelen, viasz kezeivel belefog�zkodott az er�s nagy fiuba, de
+lecsusztak az ujjai s kimer�lten hagyta, hogy czepelj�k. A fiu
+f�lrerakott n�h�ny fej k�poszt�t az oldalokra s a s�pped�sbe �ltette a
+le�nyt. A kov�cs komoran b�mult f�l a halv�ny-s�rga arczra s sz� n�lk�l
+fordult be a m�helybe, mikor a le�ny kimer�lten behunyta a szemeit s
+szenderegni kezdett. Azt�n p�link�val j�tt ki s sz� n�lk�l nyujtotta oda
+a fiunak az �veget. A leg�ny m�g mindig a l�nynyal foglalatoskodott. A
+h�ta m�g�l is kiszedte a k�poszt�t, hogy led�lhessen s r�takarta a
+sub�j�t, hogy ne dideregjen. A le�ny meg se mozdult. A v�kony, vedlett
+r�kli alatt rendetlen�l pihegett a melle s a kezeivel f�radtan
+integetett, mintha �lmodn�k.
+
+--M�r alszik--mondta a Dombi fiu.
+
+A kov�cs komoran felelt.
+
+--Hogy abb�l kigy�gyitan�k legal�bb. P�r h�t �ta ugy van, hogy a mint
+le�l, elalszik. Eld�l, mint egy darab fa. Semmi haszn�t se l�tom. Eddig
+m�g tett-vett valamit, l�tta a keze nyom�t az ember.
+
+S�hajtott s ment befel� a p�link�s �veggel. Az ajt�b�l m�g visszasz�lt:
+
+--H�t azt�n majd megk�sz�n�m...
+
+A fiu megsuhintotta az ostort s elindultak, jobbr�l-balr�l t�bb kocsi
+fordult ki az udvarokr�l s egym�s ut�n sorj�ba z�k�gve kanyarodnak
+f�lfel� a hegynek. Mintha fellegben lett volna a tet�, letakarva egy
+p�szma s�r� k�ddel, a mi �vig takarta el az Ur J�zust a fesz�leten.
+Azontul a dereka �s a feje mintha maga lett volna a f�lt�mad�s, lebegett
+a rezg� hajnalban, a hogy a sz�l belefujt alatta a k�dbe. A beteg le�ny
+f�l-f�lrezzent egy-egy pillanatra s f�lmeresztette szemeit a fesz�letre
+�s mosolygott. Ha v�letlen�l ugy fordult a kocsi a sok kanyarod�n, hogy
+nem l�tta nyugtalan lett. T�relmetlen�l leste, hogy mikor pillantja meg
+ujra s azt�n ujra mosolyogva b�gyadt el, ha megpihent a szeme a nagy
+szenved�n.
+
+A Dombi fiu n�ha f�lkapaszkodott a kocsira s gondosan betakargatta a
+le�nyt, ha a z�k�g�s ler�zta r�la a sub�t. Simogatta a l�gy
+pillant�s�val s f�tyolos lett a szeme, hogy ugy �ssze van t�rve.
+
+--De kicsi helyen elf�rsz--mondta neki, a mikor �bren tal�lta.
+
+A le�ny mosolygott. F�radtan gy�ng�n besz�lt, a fiunak is a k�poszt�ra
+kellett f�lm�szni, hogy meg�rtse a szav�t.
+
+--Fogja meg a kezem. Tartsa egy kicsit.
+
+--F�zol m�g?
+
+--Nem, csak j�l esik. Szoritsa...
+
+--Eg�szen kipirult�l. Olyan vagy, mint az �let.
+
+A le�ny h�traejtette a fej�t s t�granyitott szemmel b�mult f�l az �gre.
+Csak akkor fordult vissza, ha a a leg�ny eleresztette a kez�t. Nem ide
+gondolt, de valami meleg kapocs kellett neki a m�sik meg e k�z�tt a
+vil�g k�z�tt. Sz�rakozottan, f�radtan felelt a fiunak, ha k�rdezett
+valamit s k�zben-k�zben el-elszunnyadt. Ha aludt, gy�ny�r� lett. V�r
+�ml�tt az ajkaiba, kipirult az arcza is �s mintha mes�t hallgatott
+volna, besz�desek, der�ltek lettek a von�sai. A fiu most m�r el se
+eresztette a kez�t, hanem l�zasan b�mult re�. Mikor f�lnyitotta a
+szemeit, r�hajolt s ugy besz�lt hozz�, hogy majdnem cs�kolta az arcz�t.
+
+--De sz�p vagy! Mint egy kisasszony, csak �ppen uri guny�t kellene r�d
+adni.
+
+A le�ny most m�r a feje al� huzta a fiu karj�t s kipirulva, a szemeit is
+lehunyva hallgatta. A fiu meleg lehellete mintha �letet adott volna
+bele. Gy�nge szive rendkiv�li er�vel k�ldte sz�t a l�baiba, karjaiba a
+v�rt, egyszerre nagyon eg�szs�gesnek �s boldognak �rezte mag�t. Azt�n
+nagy elb�gyad�s k�vetkezett, v�rtelen, feh�r lett az arcza, a keze s
+csak suttogni tudott.
+
+A fiu ujra r�hajolt s besz�lni kezdett neki.
+
+--Csak gy�gyulj meg hamar. �n nem tudom, hogy esett, de mind�g a
+b�ty�m�k mentek a lovakkal hozz�tok. Nem is igen l�ttalak m�g, csak
+gy�gyulj meg. Nekem nincs m�g senki szeret�m, nem is volt. Csak gyere
+haza, de hamar.
+
+A le�ny alig tudta felemelni a karj�t. K�tszer-h�romszor is visszaesett
+a keze, de azt�n m�gis siker�lt �tfogni a leg�ny nyak�t. Mintha el se
+akarta volna ereszteni t�bbet, ugy fogta �s sugdosott a f�l�be:
+
+--Cs�koljon meg. A sz�mat...
+
+A fiu elr�m�lt s a kocsik mellett t�nferg� sok asszonyra mutatott.
+
+--Megl�tj�k. Hogy gondolod az isten�rt...
+
+--Nem baj. Engem m�g soha se cs�kolt meg senki...
+
+A fiu r�hajolt, mintha a kend�j�t igaz�tan� s gyorsan cs�kolta meg.
+Sietett s azt�n ijedten n�zett el�re. De a le�ny boldog volt.
+F�lnyitotta a szemeit s a hegytet�re b�mult. Azzal oda is tapadt a
+n�z�se s lassan-lassan elszintelenedett az arcza.
+
+M�g egyszer a fiuhoz fordult s elk�ldte maga mell�l.
+
+--Takarjon be j�l s azt�n menjen.
+
+--Ne fogjam m�r a kezed?
+
+--Nem, hagyja... K�sz�n�m, hogy elhozott.
+
+--Szeretn�k melletted maradni.
+
+--Most m�r ne.
+
+T�relmetlen�l intett a fej�vel, hogy menjen. A fiu erre lesz�llott �s
+ment a kocsi mellett. K�bult volt, nem igen tudott gondolkozni se, csak
+az j�rt valahogy tomp�n a fej�ben, hogy mikor j�n vissza a le�ny. Arra
+gondolt, hogy akkor is � j�n majd ut�na. �res kocsin mennek haza, egym�s
+mell� �lnek.
+
+Mintha csendes s�hajt�st hallott volna a kocsi tetej�n. F�lm�szott �s a
+mikor a le�nyra pillantott, r�m�lten kiab�lni kezdett.
+
+--Mit csin�lsz? Mit csin�lsz?
+
+A kocsi mell� j�tt egy-k�t ember meg asszony s egy �reg felsz�lt hozz�:
+
+--No fiam. Mi van?
+
+A fiu �resen b�mult v�gig rajtuk s nagyot r�ntott a gyepl�n, hogy
+egyszerre meg�lltak a lovak--�s lesz�llott.
+
+Lenn megint n�gatt�k:
+
+--Mi az, no?
+
+Nem tudott mindj�rt felelni. Egy kicsit pihent s azt�n f�lmutatott az
+ostorral a kocsi tetej�re:
+
+--Meghalt.
+
+
+
+
+AZ IGAZS�G
+
+
+A reggeli k�v� ut�n kifel� tartottam m�r a k�v�h�zb�l, amikor a tuls�
+sorokb�l a nevemet hallottam. El�bb egy f�rfi kiab�lt, azut�n egy n� is.
+Visszafordultam, �tt�rtem magamat a m�g tegnap est�r�l halomra rakott
+sz�kek k�zt s amikor asztalukhoz �rtem, alig-alig tudtam megismerni
+�ket. Egy r�gi h�zigazd�m s az �zvegyasszony n�v�re �lt az asztal
+mellett. El�tt�k bor �s �sv�nyviz �llott az asztalon, olyan
+�rintetlen�l, mint ahogy a pincz�rle�ny odatette.
+
+Mindaketten nagyon megv�ltoztak az�ta, hogy utolj�ra l�ttuk egym�st. A
+f�rfi sokkal tisztess�gesebben volt �lt�zve, mint azel�tt. Valami
+szabadalma volt, a mihez N�rnbergben kapott komp�nist�t, akkor v�ltunk
+el. Ugy l�tszik, hogy sikerrel dolgoznak, erre vallott a pr�mes t�li
+kab�t, dr�ga ruha s a gy�r�i, a melyek az � oszt�ly�ban els� utmutat�i
+annak, hogy valaki szeg�ny emberb�l gazdagra v�ltozott. Az asszonynak
+komoly fekete ruh�ja volt, de j�l megszabva �s f�nyes atlaszbet�ttel a
+mell�n, a melyre v�gig fek�dt a nyak�b�l lecs�ng� arany �ral�ncz. De
+nagyon komorak voltak mind a ketten, ugy vettem �szre, mintha s�rtak
+volna s tal�n m�g most is k�zel �llan�nak hozz�. A f�rfi zsebkend�t
+szorongatott a kez�ben.
+
+Megindult egy csom� szapora k�rd�s s erre egy kiss� f�lelevenedtek.
+
+A tal�lm�ny bev�gott--mes�lte a f�rfi s felvidult az arcza, a mint
+hosszasan elbesz�lte, hogy mennyit k�zd�tt, a mig id�ig jutott.--A
+cz�get _Pohl et Comp_.-nak hivj�k, de k�t t�rsa van. A hitetlenek. Egyik
+se akart annyi p�nzt fektetni a dologba, hogy mag�ra lehessen. Most
+persze szivesen kiturn�k egym�st, de nem lehet. Csak N�metorsz�gban hat
+�gyn�k utazik az �zlet r�sz�r�l, s minden�tt k�pviselve vannak. Haj,
+haj, nagy dolog ez, a mig id�ig jutottak, mennyi baja volt azzal a k�t
+bolonddal, azt csak � tudn� megmondani. Mindig nyeres�get k�veteltek,
+m�r a m�sodik h�napban osztal�kr�l �lmodoztak. Minduntalan
+visszak�vetelt�k a p�nzt, soha m�g ilyen h�zs�rtos embereket nem l�tott.
+Egyszer az egyiket kidobta az �zletb�l, s a k�nyveket mindig a
+Wertheim-szekr�nybe z�rta, mert a t�rsak, ha l�tj�k, hogy milyen
+t�m�ntelen p�nzt kellett kidobni az els� id�kben, �sszeverekedtek volna.
+
+--Igy is volt el�g skandalum!--mondta s�hajtva--err�l csak annak lehet
+fogalma, a ki l�tta.
+
+--Most ki maradt odahaza?
+
+--A k�nyvel�k meg �k. Most m�r rendben van minden, elmozdulhatok egy-egy
+perczre.
+
+--Mi�rt j�tt M�nchenbe? Valami hivatalos dolog?
+
+Sz�rakozottan felelt s olyan elk�nyszeredett tekintetet v�ltott a
+n�v�r�vel, hogy ijedten n�ztem r�juk.
+
+--Nem... nem... nem hivatalos--mormogta s �l�nken figyelni kezdte az
+utcz�t. Egy kocsi z�rg�se keltette fel a figyelm�t, a kalapj�t is a
+kez�be vette, hogy mindj�rt kiszaladhasson, ha az a kocsi j�nne, a
+melyet v�rt. De nem az volt. Megint visszafordult hozz�m s most m�r
+k�nyei, a melyek r�g utat kerestek maguknak, a szem�be sz�ktek s
+v�gigfolytak az arcz�n. Az asszony is s�rni kezdett. A pincz�rle�ny
+t�r�lget�s k�zben r�juk b�mult s intett a p�nzt�ros asszonynak, hogy:
+nini, mit csin�lnak ezek! A f�rfi csendesen s�rva s hi�ba er�lk�dve
+azon, hogy felsz�r�tsa a k�nyeit, v�gtelen szomor� arczczal kezdte
+elmondani, hogy mi�rt j�ttek.
+
+--Ma oper�lj�k Marit. Itt fekszik a Schmidt tan�r klinik�j�n. Nagy
+beteg, szeg�ny...
+
+Az asszony r�mondta:
+
+--Szeg�ny, szeg�ny...
+
+--Mi baja?
+
+--A g�g�je, f�l kell v�gni. De most m�r harmadszor csin�lj�k, �n nem
+tudom, hogy mi lesz.
+
+Mari a Pohl fiatalabb testv�re volt. Mikor n�luk laktam, m�g hajadon
+volt, azut�n f�rjhez ment egy n�p�nekeshez, akire hat esztendeig v�rt;
+annyi kellett ahhoz, hogy t�rv�nyesen elv�ljon az els� feles�g�t�l az
+�nekes. Azt ismertem. Der�k, becs�letes ember volt s a maga kis k�r�ben
+majdnem m�v�sz. A t�rsait�l teljesen el�t� rendes �letm�dot folytatott,
+eln�ke lett a n�p�nekesek t�rsas�g�nak, a mely arr�l gondoskodik, hogy
+tisztess�gesen eltemesse tagjait, s igy bizonyos k�l�n tekint�lyre tett
+szert nemcsak t�rsai k�zt, hanem a publikum�ban is. Hozz�m sokszor
+bej�tt, _Herr Ungar_-nak sz�l�tott, n�ha nekem mutatott be el�sz�r
+egy-egy uj couplet-et s naiv bizalommal besz�lt a szerelm�r�l, meg a
+v�l�p�rr�l.
+
+R�la gondolkodtam, meg az � szerencs�tlen boldogs�g�r�l, a mely
+bizonyosan nagyon t�nkrement, ha beteg az asszony,--a mikor h�tam m�g�tt
+megsz�lalt a hangja:
+
+--� Herr Ungar!--Igyekezett �r�lni, de nem tudott, gyorsan kezet fogott
+velem, s azut�n r�m sem n�zett, a s�gor�hoz besz�lt, le�lt, ujra
+felkelt, nem tal�lta meg a hely�t sehol, s azt mondta, hogy ujra kimegy
+az utcz�ra �s j�rk�lva v�rja be a tan�r kocsij�t.
+
+--Maradj itt a melegben, az ablakon �t megl�thatjuk.
+
+F�szkel�d�tt, forgatta kez�ben a kalapj�t �s m�gis csak kiment.
+Izgatottan topogott a gyaloguton �s izzadt, pedig recsegett l�bai alatt
+a h�, s metsz�n, �lesen fujt a sz�l. Egyszer megint j�tt egy kocsi,
+feh�rczilinderes kocsis �lt a bakj�n. Az �nekes intett, hogy �lljon meg,
+megismerte a kocsiban Schmidt tan�rt. F�lnyitotta az ajt�t, s most m�r
+teljesen elhagyta nyugalma. Hevesen besz�lt, l�tszott, hogy k�ny�r�g. A
+doktor p�rszor f�lbeszak�totta, nyugalomra intette, ugy l�tszott, hogy
+biztatta. Egyszer a v�ll�ra �t�tt s a szeme k�z� besz�lt valamit,
+bizonyosan azt mondta: legyen er�s--azut�n szigoruan n�zett re� s
+megvet�leg legyintett a kez�vel, tal�n azt k�rte sz�mon a szeg�ny
+embert�l, hogy mi�rt olyan gy�va. Pohl�k is f�lugr�ltak, amikor
+meg�llani l�tt�k a kocsit, s kiszaladtak az utcz�ra. Azut�n h�rman
+besz�ltek �ssze-vissza. Egyszer a tan�r ur becsapta az ajt�t s
+tov�bbhajtatott.
+
+--Menj�nk ut�na--mondta az asszony.
+
+--Azt mondja, hogy nem ereszt be--felelte a szin�sz.
+
+Pohl visszament a k�v�h�zba fizetni, mi pedig j�rk�lni kezdt�nk az
+utcz�n. Az asszony izgatott volt, mindig el�tt�nk j�rt s csuklott, mert
+er�szakkal el akarta fojtani a s�r�st. Az �nekes kiss� lecsendes�lt,
+er�szakolt megnyugv�s �lt az arcz�ra. Mellettem haladt. K�s�bb hozz�nk
+csatlakozott Pohl s besz�lni kezdett.
+
+--Mig nyomorogtunk, eg�szs�gesek voltunk. Most m�r minden�nk van s Mari
+beteg. Mit mondott a doktor?
+
+--Biztatott--felelte vontatottan a szin�sz--de ez igy ment mindig. Nem
+hiszek �n neki.
+
+Pohl el�re ment a n�v�r�hez s karonfogta. A szin�sz most m�r egyed�l
+volt velem. P�rszor r�m n�zett, mintha az ut�n kutatott volna, hogy mit
+gondolok. Az �n arczomon bizony�ra nagy szomor�s�got l�tott, mert igaz�n
+nagyon el voltam keseredve a sorsukon. Egyszerre csak azt k�rdezte:
+
+--Eml�kszik m�g a: _Was ich nicht sagen mag_-ra.
+
+Amint zavarosan elkalandoztak a gondolatai, ez a couplet-refrain jutott
+az esz�be. Csod�lkozva b�multam r�, nem tudtam meg�rteni, hogyan
+gondolhat ilyesmire, de � nem v�rta be a feleletet, hanem egyszerre
+hirtelen meg�llott, s fojtott hangon kezdett el besz�lni, hogy az
+el�lmen�k meg ne hallj�k. Ez a k�zk�d�s m�g jobban el�rulta a d�h�t, s
+mig lihegve, sebesen besz�lt, �k�lre fogta a kezeit, mintha valakit
+agyon akarna v�gni.
+
+--S az �n els� feles�gem hogy hizik! Hogy k�v�rebb legyen, n�gysz�z
+markot fizettetnek velem a kosztj�ra. Az a m�sik pedig meghal.--Majd
+ler�ntotta r�lam a kab�tomat, ugy megfogta.--No, Herr Ungar, van
+igazs�g?
+
+Pohl�k visszafordultak, f�ztak. Ha kocsi j�tt, �sszen�ztek s ujra
+lekapt�k a szemeiket egym�sr�l. A k�t f�rfi komoran b�mult maga el�, a
+szin�sz �gy kutatta a f�ldet, mintha elvesztett volna valamit s azt
+keresn�, az asszony pedig tal�n im�dkozott mag�ban, mert kiss� mindig
+elmaradt s nem hallotta, hogyha valamit k�rdeztem t�le.
+
+
+
+
+ANNA
+
+
+A somorjai b�r� urfi nemr�giben eg�szen a b�natnak adta mag�t. A
+m�sk�l�nben is fura form�ju fiut nagyon megviselte a m�rt�ktelen
+szomorus�g, mintha elrontotta volna vele a gyomr�t. Hegyes mad�rfeje
+belez�ld�lt a betegs�gbe, siralmasan elgy�ng�lt, t�ntorogva botork�lt,
+mintha �r�k�sen r�szeg lett volna s l�zas �jszak�kon s�rt, ny�g�tt �s
+egy eg�szen k�z�ns�ges le�nynevet suttogott bele az �tizzadt p�rn�ba.
+
+--Anna, Anna...
+
+S akkort�jban esett meg az, hogy a m�lt�s�gos asszony lehivatta mag�hoz
+a nevel� kisasszonyt s szok�sa ellen�re ezuttal az ir�sos forma
+mell�z�s�vel �l�sz�val t�rgyalt vele. A m�lt�s�gos asszonynak ugyanis az
+volt a divatja, hogy a kisasszonynak napiparancsokban adta tudt�ra a
+mondanival�it a kis kisasszonyk�k nevel�s�re vonatkoz�lag. A parancsokat
+csel�dek hordt�k f�l a m�sodik emeletre, a hol a komornyik �s a par�d�s
+kocsis szob�i k�z�tt kis, k�t szob�s lak�sa volt a kisasszonynak, feh�r,
+tiszta, mint a poh�r, de szigor�an egyszer� �s kellemetlen�l sz�raz �s
+hideg... Ebb�l a le�nyb�l kellett bele valami, egy kis friss, �de uri
+le�nyillat, hogy ne legyen eg�sz k�z�ns�ges, mint tov�bb a foly�son a
+szobal�nyok szob�i. A csel�dek vigyorogva k�zbes�tett�k a parancsokat,
+amikben mindig foglaltatott egy csom� kellemetlenked�s, halk, ki-kit�r�
+meg ujra lenyelt viczog�ssal vett�k tudom�sul azt, ha a kisasszony
+kil�pett a gangra, a szem�tb�l kisz�rtak az ajtaja el� egy cs�ppet, csak
+annyit, ami a bosszant�sra el�g s lenn a nagy eb�dl�ben, a mikor a
+szeg�ny csel�dkisasszony is ott �lt az urakkal az eb�d meg a vacsora
+mellett, olyanform�n kin�lt�k meg a t�llal, mintha valaki k�z�l�k jutott
+volna ahhoz a tisztess�ghez, hogy az asztal�hoz �ltesse a b�r� �s ez
+mulattatn� �ket, sz�rakozottan fitym�lva, t�relmetlen�l. Egyszer egy
+l�ny a f�l�be is pusmogott:
+
+--Tess�k m�r kivenni, nem �llhatok itt estig.
+
+Amint ebb�l l�tni m�lt�ztatik, a m�lt�s�gos asszony teljess�ggel nem
+k�nyeztette el a nevel�kisasszonyt. Ann�l nagyobb felt�n�sre
+sz�m�thatott teh�t az az eset, hogy szokatlan id�ben, a mikor
+m�sk�l�nben a friz�rn�vel szokott foglalatoskodni, f�lizent hozz�, hogy
+j�jj�n le. A nagy szalonban v�rta, a mi olyan szoba volt, hogy nem is
+�rthetik meg benne egym�st asszonyn�pek, nagy, csupa �ri�s m�lt�s�gos
+komor b�torral telve, eleve kiz�rva mag�b�l minden bizalmaskod�st. A
+m�lt�s�gos asszony a szoba k�zep�n �llott meg egy nagy asztalra
+t�maszkodva zsiros, g�mb�ly� �kl�vel s m�g ebben a nagy t�rben is majd
+agyonnyomta m�lt�s�g�val a kis nevel�kisasszonyt. A le�ny elveszett a
+sok nagyuri holmi k�z�tt, szinte keresg�lni kellett ut�na. A szomsz�d
+ajt� f�gg�nye meglibbent kiss�, a mikor bel�pett s tejfeh�r, nagyszem�
+�s r�thaj� gyermekfej kukucsk�lt be a szob�ba. Azt�n egy kis vihog�s
+hallszott s a kis le�ny elt�nt. Anna pedig m�g mindig az ajt�ban �llott.
+Most m�r �sszeszedte mag�t valamicsk�t s t�le telhet�leg kem�nyen n�zett
+vissza a nagy, k�v�r asszonyra.
+
+--Hivatni m�lt�ztatott.
+
+A m�lt�s�gos asszony meg se mozdult, csak intett neki, hogy j�jj�n
+k�zelebb. A le�ny el�rej�tt, meg�llott az asztal m�sik oldal�n s v�rta,
+hogy mi lesz. Most mintha megint libbent volna egyet a f�gg�ny s ujra
+kaczagott volna a gyermek, sejtve, hogy kikap a kisasszony. A le�nynak
+ez a cz�rnasz�l v�kony hang arcz�ba kergette a v�rt s igy esett meg az,
+hogy a k�teles tisztelet dacz�ra � sz�lalt meg el�sz�r:
+
+--M�lt�ztass�k n�vend�kemet elt�vol�tani, m�lt�s�gos asszony. Ha
+valamelyik mindig tanuja annak, hogy m�lt�s�god megal�z, k�ptelen vagyok
+a feladatra, amivel megbiztak.
+
+--Honnan tudja, hogy mi�rt hivattam?
+
+--Rendesen az k�vetkezik, hogyha lehivat m�lt�s�god.
+
+A m�lt�s�gos asszony mosolygott. Mintha a nagy hatalom tetszett volna
+neki, ami alatt �sszeg�rnyed az eff�le n�ps�g. G�g�s �s sz�raz maradt a
+hangja, pedig egy kis sz�vess�get akart belevegy�teni. Sehogy se ment.
+Mikor azt mondta a le�nynak, hogy �lj�n le, az is ink�bb parancs volt,
+mint szives kin�l�s.
+
+--Nincs sz� most ilyesmir�l,--kezdte--egyebet akarok mondani. Valamire
+k�rni... Egy kis szivess�gre, a mit megtehet az�rt a sok j��rt, a mit
+t�l�nk �lvezett, a mi�ta itt van. A fiamr�l van sz�.
+
+A le�ny halv�nyan b�mult r� a nagy asszonyra s idegenkedve huz�dott el
+t�le, amikor k�zelebb huzta hozz� a sz�ket. A m�lt�s�gos asszonynak
+pedig tetszett az �sszegubbaszkodott, t�r�keny kis figura a m�sik sz�ken
+s csak vontatottan, lassan folytatta a mondanival�j�t, mintha ilyen
+semmis�ggel szemben �rdemes se lenne a siets�g.
+
+--A kisasszony eg�szen elvette ennek a fiunak az esz�t. A kisasszony
+azzal k�sz�nte meg azt a j�s�got, hogy a h�zunkba fogadtuk, hogy
+h�d�tott. Megh�d�totta a b�r�t s most m�r meg a fiatal b�r�t is. Ez
+csunyas�g a kisasszonyt�l.
+
+A le�ny f�l�llott a sz�kr�l s az ajt� fel� indult. Az arcza el�bb
+f�ll�ngolt, azt�n halv�ny lett, kicsi, m�g gyermekforma teste reszketett
+s olyan megvet�ssel n�zett vissza a nagy asszonyra, hogy az is
+megh�kkent kiss� �s nem ment ut�na. A szoba k�zep�n azonban m�r elhagyta
+az ereje, megt�ntorodott s keserves, hossz� s�hajt�s szakadt f�l a
+mell�b�l. Panaszosan, ink�bb ny�gve sz�lott:
+
+--Igy ne besz�ljen velem, nem hallgatom...
+
+A m�lt�s�gos asszony is �szrevette, hogy ezzel a hanggal nem megy sokra
+s m�sk�pen pr�b�lt besz�lni.
+
+--Maradjon a kisasszony. Minek olyan �rz�keny? V�gre is �n nemcsak a
+gazd�ja vagyok hanem asszony �s anya is, akinek a kisasszonnyal
+sz�mad�sa van. A kisasszony h�d�t... Azt hiszi, hogy nem vettem �szre,
+hogy milyen melegen n�z mag�ra a b�r�... F�lrehuz�dik egy sz�gletbe s
+csak mag�ra b�mul, hogy majd beleolvad. Szereti a kisasszonyt.
+
+A le�ny nyugodtan felelt:
+
+--Tal�n f�lfedezett bennem valamit, amit meg lehet becs�lni.
+
+A m�lt�s�gos asszony belev�gott a le�ny szav�ba.
+
+--Mindegy. Nem t�r�d�m ezzel. A f� a fiam dolga. Nem t�r�m, hogy ez a
+fiu t�nkremenjen a kisasszony miatt.
+
+--Miattam?
+
+--Persze, ak�rmilyen ostob�n is hangzik az, hogy a kisasszony sz�ljon
+bele a somorjai b�r�k �lete sor�ba. Nem t�r�m, hallja, nem t�r�m. A fiam
+beteg, maga ut�n v�gyakozik, l�zas. K�l�nben is gy�nge, reg�nyes
+term�szet, aff�le �br�ndoz�. A kisasszony b�szke, nem tudom, hogy mire,
+de b�szke s meg se hallgatta a fiam. Az �n fiam... Elutasitotta, mint
+valami k�z�ns�ges m�s fiut.
+
+--Nem szeretem.
+
+--Mindegy. Az�rt nem lett volna szabad a kisasszonynak olyan kurt�n
+v�gezni az �n gyermekemmel. Az nem az a fajta, akinek ajt�t lehet
+mutatni. Mondhatott volna neki egy p�r j� sz�t.
+
+--Minek?
+
+--Hogy a fiu el ne keseredj�k. A sok j� ut�n, amit ebben a h�zban
+kapott, ennyit meg�rdemelt�nk volna a kisasszonyt�l.
+
+A le�ny t�tov�n b�mult az asszonyra s huz�dozott t�le. F�lni kezdett
+att�l, ami k�vetkezik s tork�n akadt a sz�, a mint besz�lni kezdett.
+
+--Nem �rtem, nem tudom, hogy mit akar.
+
+Most m�r g�t n�lk�l t�rt ki a nagy, k�v�r asszonyb�l a g�g. Mintha meg
+se �rtette volna az akad�koskod�st, amit ez a polg�r sorsu szeg�ny
+tanit�kisasszony megenged mag�nak, k�vetelt, parancsolt s csak arra
+d�bbent meg kiss�, mikor mind magasabbra, nagyobbra egyenesedett ki
+el�tte a le�ny �s sz�p lett, ragyogott mint a napsug�r, bevil�gositotta
+a szob�t.
+
+--Nem �rti? H�t �rtse meg. Ketten vagyunk, nem hallja senki, h�t mondok
+mag�nak valamit. A fiam azzal fenyeget�zik, hogy agyonl�vi mag�t, ha
+maga nem lesz az �v�. Az �v�... Azt a gyerek m�sk�ppen gondolja, mint
+�n. � ostob�n, szerelmesen, �n meg ugy, hogy mindannyian meglehet�nk
+vele el�gedve. � is, aki szerelmes maga is, aki nem szerelmes �s �n is,
+akinek gyermekem �let�re vigy�zni kell. Azt mondom mag�nak, hogy az �n
+gyermekem nem a senki fia. Hallgassa meg s nem lesz bel�le k�ra. Ne adja
+a b�szk�t �s a szentet, hanem t�rje el, ha k�zeledik mag�hoz. Az a fiu
+somorjai b�r�, nincs hozz�szokva ahhoz, hogyha szerelemr�l van sz�,
+kiadj�k az utj�t. Ha mag�nak ez �ldozat, h�t �n megfizetem, de nem
+t�r�m, hogy egy ilyen magaforma le�ny miatt elpusztuljon a fiam.
+�rtette? Most m�r tudja, hogy mit akarok. Ha egy kicsit nyersen mondtam
+el, h�t nem tehetek r�la. Nem vagyok olyan kedvemben, hogy a kisasszonyt
+kim�ljem a magam rov�s�ra.
+
+A le�ny egy nagy b�r�ssz�knek vetette a h�t�t s olyan r�m�lettel n�zett
+az asszonyra, mintha vad el�tt �llana, aki most mindj�rt r�veti mag�t.
+Majd elesett, jobbra-balra ingott s kem�nyen megmarkolta az asztal
+sz�l�t, hogy le ne roskadjon. Agy�ban zavarosan gomolygott minden, amit
+most hallott, behunyta a szemeit, hogy egyed�l legyen s �sszeszedje a
+gondolatait, de csak m�gse �rtette az eg�szet. Czafatok v�ltak ki a
+z�rzavarb�l, egy-egy sz�, durvas�gok, ut�latos dolgok, amik elr�m�tett�k
+s arra n�gatt�k, hogy szaladjon, de l�bait megmozditani se tudta. V�gre
+valamicsk�t tiszt�n l�tott. Megr�zta mag�t, mintha leakarta volna dobni
+a test�r�l mindazt a sarat, amit r�dob�ltak s kiegyenesedett.
+
+--Elmegyek innen.
+
+Az asszonyb�l most m�r f�ktelen�l d�lt ki a d�h. Az asztalt r�zta s
+durv�n kiab�lt:
+
+--Azt nem! Itt marad. Ha kell, magukra csukom az ajt�t, majd
+megszelid�l. A fiam nem hagyom elpusztulni egy rongyos le�ny miatt, aki
+n�lam �lt�z�tt ki kisasszonynak. Az �n p�nzemen. Ha bolond�tani tud, h�t
+bolonduljon is...
+
+A le�ny m�r oda se hallgatott, csak ism�telte:
+
+--Elmegyek.
+
+--Itt marad!
+
+--Elmegyek.--Azt�n, mintha mag�hoz besz�lne, indulat n�lk�l, szomoruan
+sz�lott.--Nem tudja, hogy mit csin�l, nem tudja, hogy mit mondott.
+
+Az asszony mintha r�fek�dt volna, eg�szen mell�je ment, hogy �sszefolyt
+a sz�jukb�l a lehellet s tulki�ltotta a csendes besz�det.
+
+--Tudom, de nekem a gyermekem dr�ga, nem maga, maga semmi... Maga
+senki... Ha a fiam a maga szem��rt meg tal�lna halni...
+
+A nagy hangra bej�tt a b�r�. Kicsi, �rtelmes k�p� �reg ur, kis, szur�s
+n�z�s� szemekkel, amikkel mintha egyszerre mindent l�tott volna...
+Hosszu, meleg pillant�ssal m�rte v�gig a le�nyt s sz�razan sz�lott r� az
+asszonyra:--Mi a baj?
+
+A le�ny felelt.
+
+--Elmegyek innen.
+
+Az �reg ember egy kicsit gondolkozott s b�lintott a fej�vel.
+
+--J�l teszi.
+
+A m�lt�s�gos asszony belesz�lott a besz�dbe:
+
+--A kisasszonynak szerz�d�se van. Azt be kell tartani...
+
+Az �reg ur ugy tett, mint a karmester, aki leinti a f�l�sleges l�rm�t s
+csak annyit mondott:
+
+--A kisasszony elmegy.
+
+Azt�n megfogta a le�ny kez�t s elhom�lyosodott a n�z�se, amint besz�lt:
+
+--�s mag�val egy�tt elmegy a tisztess�g is innen, le�nyom. Elmegy...
+
+
+
+
+A VASUT
+
+
+Alig egy esztendeje, hogy a falum hat�r�n �tvezett�k a vasuti vonalat.
+Egy nagy legel�t szeltek kett� a t�lt�ssel s �ppen szemben a k�zs�g
+h�z�val, a r�t k�zep�re �p�teni kezdt�k az �llom�st. Idegenekkel telt
+meg a falu. Az olaszok est�nkint tulord�tott�k a korcsm�ban a
+bensz�l�tteket s meghonosult n�lunk is a harm�nika, a mit�l veszett�l
+von�tottak a kuty�k s k�romkodtak a zsand�rok, mert ahol megsz�lalt, ott
+bizonyosan vereked�s lett a nagy mulats�g v�ge. Az urakn�l sz�tsz�rva
+laktak a m�rn�k�k, a megye adott mell�j�k hajdukat s ezek a
+czifrazsin�ros hivatalos emberek bizonyos elitet k�peztek a t�bbi
+csel�ds�g �s a parasztok k�zt, k�l�n asztalhoz �ltek a korcsm�ban, a
+munk�r�l besz�ltek s bort ittak �s nem p�link�t. Reggelenkint megindult
+a bucsuj�r�s a vasuti vonalhoz, a hajduk h�tukon vitt�k a h�roml�bu
+magas asztalokat, l�nczot, vonalz�kat; a gyermekek t�gra nyitott
+szemmel-sz�jjal b�mult�k meg a sok furcsa holmit, a parasztok pedig
+komoran mentek be h�zaikba, hogy ne kelljen k�sz�nteni�k a m�rn�k�ket, a
+kiket uras�gi fogatokon vittek ki a vonalhoz.
+
+Erre a szerencs�tlen falura v�gzetes volt ez a vasuti vonal. K�t v�ros
+k�zt fekszik �s kis hat�r�ban alig terem meg a keny�rre val� buza.
+Vannak nagybirtokos uraik, de ennek nem l�tja haszn�t a paraszt. Fuvaros
+itt minden ember, aki csak �sszekuporgatott k�t l�ra �s egy �cska
+kocsira val�t. Mindig van valami sz�ll�tani val�, tavaszt�l a m�sik
+tavaszig. Kezd�dik a z�lds�gen, azut�n k�vetkezik a gabona, gy�m�lcs,
+k�poszta s a sz�ll�tm�nyhoz tartoznak mellesleg a kis di�kok is, akiket
+tizen�t-h�sz krajcz�r�rt meg egy kis �veg p�link��rt �ltetnek f�l a
+zs�kok tetej�re. Azut�n k�vetkezik t�lire a k�. Hosszu vonalon �k
+hordj�k be kavicscsal az orsz�gutat, nem is �rt ahhoz m�s igaz�n. �s
+mindehhez nem kell egy�b, mint k�t lovacska, amely koplalni tud s nem
+veszti el a fej�t a nagy h�g�n, hanem belefekszik a h�mba �s huz n�gy
+helyett, egy goromba l�cs�s szek�r �s egy j�, mogyor�nyi bogokra k�t�tt
+kurtanyel� ostor.
+
+Mikor meg�rkezett az els� m�rn�k s a sz�gm�r�j�vel kiment a hat�rba,
+elindult a suttog�s �s k�rdezt�k az emberek egym�st�l, hogy: mi lesz? A
+felelett�l f�ltek, fogalmuk se volt m�g arr�l, hogy mi k�vetkezik, de
+�rezt�k, hogy valami rossz; s amikor a m�rn�k egyed�l s�t�lva hazafel�
+tartott, nem merte megk�rdezni senki, hogy mit akar a hat�rban. Azut�n
+r�j�ttek magukt�l, amikor mind t�bb-t�bb idegen ur �rkezett s hossz�
+v�rosi kocsikon elhozt�k a sineket s egy kijel�lt vonal mell� falat
+raktak bel�l�k. Lassan-lassan k�zeledett a munka, mind k�zelebb-k�zelebb
+hallott�k az olasz munk�shad n�t�j�t:
+
+
+    Evviva, evviva, evviva Garibaldi,
+    Evviva, evviva, ....--
+
+
+mintha bizony valami �rdeme lett volna Garibaldinak, hogy ki�p�lt a
+sz�rnyvonal. Egyszer azut�n elk�sz�lt az eg�sz. Olyan egyenes volt a
+vonal, mint egy l�nia. Az �llom�s �p�let�be bek�lt�z�tt egy czifra,
+aranysipk�s ur s egy napon b�gve, megvadulva szaladtak sz�t a t�lt�s
+mellett legel� barmok, v�gig ment a vonalon az els� masina. Kigy�lt a
+csod�ra az eg�sz falu, mikor visszaj�ve meg�llott a p�lyaudvaron:
+k�r�lvett�k, tapogatt�k s eloldalogtak, mikor a tr�f�s g�p�sz egy csom�
+g�zt bocs�tott re�juk az egyik csapb�l. N�h�ny �regasszony r�gt�n
+�sszedugta a fej�t s nagy s�p�toz�ssal �llapodtak meg abban, hogy:
+elv�sz a vil�g, most m�r bizonyosan elpuszt�tja az Isten.
+
+A vil�gnak nem sok b�nt�d�sa lett a vasut miatt, mind�ssze abba a nagy
+h�l�ba, amely k�r�l�leli, behimeztek egy uj kis sz�lacsk�t, hanem a mi
+embereink nagyon p�rul j�rtak vele. Nem kellett m�r ezut�n senkinek se a
+kocsi, se a l�, hetekig a szegen l�gott az ostor, �hesen �gyelegtek a
+gyerekek az utcz�n s tele lett a kocsma. Ha m�g k�takkora lett volna is,
+akkor se jutott volna hely mindenkinek. A ki eddig fel�je se n�zett,
+most m�r az is itt tany�zott, moh�n ette, a mit a t�bbiek besz�ltek s
+�t�tte az asztalt �s ivott �ppen mint a t�bbi.
+
+--A keserv�t a korm�ny�nak! kihuzt�k a l�bunk alul az orsz�gutat... igy
+besz�ltek.
+
+Mikor egyszer a Vajda Tam�s kis fia benyitott k�z�j�k s az apj�hoz
+fordulva elmondta hogy az anyja azt �zente: menjen haza vacsor�ra s
+vigyen szalonn�t �s tur�t: a durva, f�lig r�szeg ember kil�kte a
+gyermeket az ajt�n s ut�na ki�ltotta:
+
+--Mondd meg any�dnak, hogy keressen m�s embert mag�nak, hagyjon nekem
+b�k�t.
+
+A gyerek pityeregve s�ntik�lt v�gig az utcz�n, a kocsmabeliek pedig
+eszel�sen a sok p�link�t�l azt mondt�k, hogy j�l van ez igy, meg kell
+mutatni a korm�nynak, hogy ur marad a paraszt az�rt, a port�j�n, ha ide
+hozt�k is a vasutat. Vajda ord�totta a legjobban, hogy megmutatja �,
+csakhogy m�r egyszer l�ssa azt a vasutat. Csak f�lig volt r�szeg, az
+indulat tette vadd�. Arra gondolt, hogy a lovai ugy lesov�nyodtak,
+mintha agarak voln�nak s mikor hazament s el�be nyer�tettek a szeg�ny
+p�r�k, a sziv�t j�rta �t ez a hang. Ugy �sszeszokott ezzel a k�t v�n
+�llattal, hogy s�rt keser�s�g�ben a mikor m�r az ist�ll� tetej�r�l a
+szalm�t is megetette vel�k, s most m�r igaz�n semmit se tudott nekik
+adni. H�romszor is behajtotta �ket a szomsz�d hetiv�s�rra, de ugyan ki
+vesz t�lire lovat, ugyis porczi�ba kell k�tni a takarm�nyt s csak
+k�stoltatni az �llattal, hogy kijussanak vele tavaszig. A lovacsk�k
+mindig visszaj�ttek s Vajd�ban, ha az �gyban fek�dt, vagy a kocsm�ban
+duhajkodott, egyform�n gy�lt napr�l-napra a m�reg.
+
+Az els� kocsikkal a miniszter ment v�gig a vonalon.
+
+--Megl�tom �n azt a minisztert!--mondta Vajda s a szomsz�dokkal kiment
+az �llom�shoz, hogy l�ssa. A perronra nem engedt�k be, telve volt a
+p�lyaudvar urakkal �s zsand�rokkal. A vonalhoz se lehetett f�rni a hat�r
+ment�n. A csend�r�k puskatussal fenyeget�ztek, s hivatalos komolys�ggal
+posztoltak le �s f�l a vonat ment�n. A parancsnoks�g inform�lva volt m�r
+a n�p hangulat�r�l s megijesztette a sok cs�k�val, pusk�val. A parasztok
+a r�ten csoportosultak s csak messzir�l l�tt�k a fellobog�zott kocsisort
+s a lokomotiv k�m�ny�re akasztott �ri�s koszorut, amelyr�l k�t fel�l
+sz�les szalag uszott a leveg�ben. Csendesen, ink�bb a f�ldet n�zve
+�llottak ott, alig egy-k�t sz�j mormogott valamit s a t�bbi csak r�
+intett, hogy ugy van.
+
+--A mi p�nz�nk�n az ad�b�l kolduss� tesznek.
+
+--Mehet�nk legelni, ha m�r megd�gl�ttek a lovak.
+
+Vajda nem sz�lott egy sz�t se, elk�nyszeredve, szomoruan b�mult maga el�
+s mikor m�r �rezte, hogy nem birja tov�bb, hanem legal�bb egy zsand�rt
+le�t, lefek�dt a f�ldre s bep�rzs�lte az arcz�t a harmatba. Keservesen
+s�hajtott, azt�n messze magasra k�vette szemeivel a g�p f�stj�t, mintha
+ott keresne valami k�rp�tl�st, azut�n megr�zta mag�t a ruh�ban s
+odasz�lott az asszonynak, meg a gyereknek:
+
+--Gyer�nk, n�!
+
+Az uton arr�l besz�lt, hogy ha mindenki olyan buta lenne, mint a t�bbi
+paraszt, soha se lenne igazs�g a vil�gon. Azut�n hallgatott haz�ig.
+D�lben sokat ivott s d�lut�n f�beverte a lovakat. Az asszony jajgatott
+�s szidta: te bolond, te haramia--az ember azonban vissza sem felelt,
+hanem �tment a kocsm�ba. D�lut�n v�gigs�t�lt a falun sz�p asszony
+feles�g�vel az �llom�sf�n�k. Az asszony f�lfogta ruh�j�t a s�rban,
+megmutogatta h�feh�r csipk�s szokny�j�t s czukrot akart adni egy
+gyereknek, a ki a sz�raz �rokban hal�szott. Mikor a gyerekhez
+k�zeledett, a h�zb�l m�rgesen ki�ltott ki egy paraszt menyecske:
+
+--J�zsi! Gyere be!
+
+A gyerek f�lve kotr�dott be a h�zba.
+
+Mikor a f�n�k a kocsma el�tt haladt el, n�h�ny d�h�s megjegyz�st hallott
+�s sietve vonta mag�val a csod�lkoz�, ijedt arczu asszonyt. Mikor m�r a
+r�ten voltak, meg is magyar�zta, hogy mi a baj.
+
+Leesett a h�. Az els� fagy ut�n csilingelve suhogtak v�gig az uton az
+uras�gi sz�nk�k, a parasztok pedig t�meges falop�st rendeztek az
+erd�ben. Eddig becs�letes uton szerezt�k meg a t�zreval�t, telt a
+fuvarukb�l, most m�r nem volt mivel kifizetni a fa �r�t. A ker�l�
+egym�sut�n csukatta be �ket, az asszonyok jajgattak, be-be szaladtak az
+urakhoz a v�rosba s mindig kedvetlenebb�l j�ttek haza. Ha f�ty�lt a
+masina �s lassu m�lt�s�ggal begurult az �llom�sra, �tkoz�dtak s olyan
+szemet meresztettek a csinos, kacz�r �llom�si �p�let fel�, mintha f�l
+akarn�k gyujtani egy pillant�sal. N�melyek m�r mondogatt�k, hogy majd
+megmutatj�k �k a korm�nynak, hogy mi az, kivenni az ember sz�j�b�l a
+falatot s hogy lesz m�g k�vetv�laszt�s ... de ezeket megvetette a
+t�bbs�g. Mindenki l�tta, hogy csak a sz�juk j�r s ha ezut�n �t forint
+helyett tiz�rt adj�k el a szavazatukat, azzal ugyan nem bukik meg a
+vasut. Pedig ide az kellene. Felsz�ntani a t�lt�st, bevetni a hely�t
+luczern�val, hogy meg se lehessen ismerni t�bbet, fel�getni azt a czifra
+h�zat s belefektetni a hunczut korm�nyt, az isten verje meg az eg�sz
+vasutat!
+
+Kezdtek ink�bb azokban megbizni, a kik nem kiab�lt�k tele a falut.
+K�zben megesett egy-egy kis temet�s. A gyerekek unt�k meg leghamarabb a
+dolgot, k�lt�zk�dtek a m�sik vil�gra. Vajd�t is azzal fogadta egy este
+az asszony, hogy f�lrebesz�l a gyerek. K�t napig virrasztottak mellette,
+egym�s karj�ba adt�k a forr� kis testet s a f�rfi fel�je se n�zett a
+kocsm�nak. Csak mag�ban �tkoz�dott, intett az asszonynak, mikor f�ty�lt
+a vonat, hogy hallod, hallod s az asszony r�intett a fej�vel: hallom.
+Akkor t�rt ki az emberb�l el�sz�r hangosan a d�h, mikor meghalt a
+gyerek. Lecsapta az �gyra a kis �lettelen testet s kiment a h�z el�
+szitkoz�dni. D�lt a sz�j�b�l a sz�, szidta a korm�nyt �s vasutat,
+mindennek ez az oka s a ki hallotta, mind r�hagyta, mert ez m�r vall�ss�
+lett a szeg�ny emberek k�z�tt s meszszir�l megfenyegett�k a pr�szk�lve
+rohan� g�pet. Az ember pedig visszament a h�zba, hangosan szuszogott,
+n�zte, hogy mint moss�k, �lt�ztetik az asszonyok a gyermeket. Este
+leakasztotta a szegr�l a pisztolyt, f�lrel�kte az asszonyt, mikor
+k�rdez�sk�d�tt, hogy mit akar, s elment. Kiment az �llom�sra. Itt
+j�rk�lt m�g egy keveset a perronon, but�n hallgatta a t�vir�-g�p
+kopog�s�t. Mikor ben�zett az iroda ajtaj�n, a czifrasapk�s f�n�k �ppen
+nagyot nevetett. Ez a fej�be kergette a v�r�t, felszak�totta az ajt�t s
+r�s�t�tte a pisztolyt a f�n�kre.
+
+--Nem kell ide g�z�s!--ki�ltotta.
+
+A f�n�k kapkodott a leveg�ben, nem �rte a goly�, de nagyon megijedt. A
+szoba tele lett csip�s f�sttel, minden l�mpa elaludt, a szomsz�d
+szob�b�l sikoltva szaladt be az asszony, s esszeveszett�l kezdett
+berregni a t�vir�-g�p, tal�n a goly� �rte. A p�nzt�ros a bakter �s a
+rakt�ros ut�n kiab�lt s megk�nnyebb�lve l�legzett f�l, mikor a sinek
+mellett k�t csend�rt l�tott szaladni az �llom�s fel�. Az egyik csend�r
+rettenetes pofont adott a szeg�ny embernek, csupa szok�sb�l, mert
+sz�ks�g igaz�n nem volt re�, megvasalt�k, hogy jajgatott bele, �szak
+fel�l pedig nagy sipolva �rkezett meg a vonat. A fuvaros behunyta a
+szem�t, hogy ne l�ssa.
+
+
+
+
+URAK �S PARASZTOK
+
+
+D�l fel� kezdett el esni az es�, de csak permetezett s ugy tr�f�zott,
+hogy abbanhagyta, meg ujra kezdte. Nem volt valami komolyan nagy id�,
+b�r fekete volt az �g, mint valami s�t�tbarna poszt�, a mire piszkos k�k
+tintafoltokat m�zoltak el fellegnek. Ink�bb a d�rg�s volt ijeszt�.
+Valami messze b�g�ssal kezd�d�tt el, mindig k�zeledett a hangja s olyan
+r�ms�ges hangos lett, mintha valami enn�l a vil�gn�l nagyobb vad�llat
+ord�tana le messzi magasr�l s ugy hallgatott el, mint Urnapj�n a rossz
+sort�z, a mit a rekrut�kkal vegyes sz�zad puffant a leveg�be a templom
+el�tt. M�g elpukkant ut�na egy-egy l�thatatlan r�ppenty�, a minek a
+nyom�ban azt�n egyszerre l�ngba borult az �g �s f�lv�ltva v�r�s, s�rga
+meg feh�r szinekben �gett az eg�sz �ri�s kupola, mintha elk�pzelhetetlen
+nagy r�mek csapdost�k volna egym�sba az ember feje f�l�tt a f�kly�kat.
+Szinte szipork�zott a mindenf�le neh�z szagokkal tel�tett s�r� leveg�, a
+mely pedig tuny�n mozgott erre-arra egy-egy libben�ssel s m�g a f�st�t
+is a f�ld�n hagyta, a helyett, hogy j�tszott volna vele, mint m�skor,
+jobb kedv�ben. �s az eg�szben az a legnevezetesebb, hogy a r�ten
+egyszerre megbolondult a csorda. Az �k�r f�ltartotta az orr�t a leveg�be
+s szagolt mint a kop�, azt�n meg ideges lett a buta nagy �llat,
+elkezdett remegni, d�f�lte egym�st, nagyokat b�g�tt s vad rohan�ssal
+haza indult, be a faluba. A tanyaf�szerre r� se n�ztek, amikor b�gve
+eliramodtak mellette s negyed�r�val k�s�bb �rtek nyomukba a guly�sok.
+Akkor m�r benn a faluban, emberek k�z�tt huzta meg mag�t a sok barom, �s
+elcsendesedett a pajt�kban, lihegve a nagy fut�s ut�n, k�r�l pedig m�g
+feket�bb lett az �g, tiszt�ra �jszaka s k�nn a falu k�r�l szomoruan
+hajtotta le a fej�t az istenit�let el�tt a buza meg a rozs.
+
+Estefel� �rkezett meg a patak. M�g messze volt, a mikor m�r hallani
+lehetett a szav�t. Zugott s a mint leszakadt a hegyek k�z�l, egyszerre
+h�borg�, piszkos sz�rke tenger lett a hat�r. Percz alatt megteltek a
+kubikg�dr�k, azt�n nagy vizt�bla lett az eg�sz r�ts�g, jobbra is, balra
+is elkezdtek kongani a harangok a szomsz�d falvakban s az ember a
+v�gtelen viz k�zep�n tan�cstalanul, bamb�n b�multa az eget. Olyan
+bel�thatatlan volt a veszedelem, hogy haszontalan gyerekj�t�knak
+l�tszott ellen�ben minden. Csak kiab�ltak: uram seg�ts s most m�r itt is
+r�ngatt�k a harangot, a kicsit is, meg a nagyot is, de nem ugy, mint
+vas�rnap, hanem mintha belebolondult volna a bajba a harangoz� is.
+
+Az �reg Rettegi S�ndor a sz�p, r�gi k�h�z torn�cz�n �llott s onnan
+kiab�lt le a b�reseknek az udvarra. Mellette az asszony gyapotkend�be
+bujva reszketett s egy kis csel�d a kisasszony ut�n jajgatott. A gazda
+is halv�ny volt �s aggodalmas, hanem kem�nykedett s goromb�n leszidta a
+sir�nkoz� gyermeket:
+
+--Eredj pokolba: mit ny�vogsz itt a nyakamon. Majd megj�n, ne f�lj.
+
+A kisasszony m�g reggel bement a v�rosba. N�gylovas kocsira pakkolt�k
+f�l egy csom� komisszi�val, a mik k�l�n-k�l�n cz�dul�kra voltak irva.
+Azonkiv�l neki mag�nak is volt el�g dolga. Vitt mag�val vagy husz
+forintot, h�r�szra, selyemre... Az anyja most m�r hangosan s�rt az ura
+mellett �s kunyor�lt neki:
+
+--Csin�lj valamit... k�ldj�l valakit el�je S�ndor, ez nem tr�fa, nem
+tr�fa...
+
+--Hazahozza az a n�gy l�, ha m�r utban vannak. Ha pedig m�g nem indultak
+el, csak van esz�k s nem j�nnek.
+
+--Honnan tudjam �n azt? Fogass be, �n megyek el�je. S�ndor, ha baj
+�ri... Tudod, hogy kett� m�r meghalt... Ha ez az egy is meghal, akkor
+elvesztem az eszem...
+
+A gazda megfogta az asszony kez�t, mag�hoz vonta s most m�r szorongva
+b�mult bele a viharba maga is. Lenn a csel�dek a pincz�t �ritett�k ki.
+K�z�j�k ki�ltott:
+
+--Pista! Nyergelj!...
+
+Az asszony erre m�g jobban megijedt.
+
+--Nem te! nem engedlek...
+
+A f�rfi kibontakozott s indult lefel� a l�pcs�n:
+
+--Menni akarok.
+
+Lenn a vizben �llva v�rta meg, mig el�vezett�k a lovat, f�lkapaszkodott
+a nyeregbe s nekiv�gott a tengernek. Az asszony pedig v�gig esett a kis
+csel�d mellett a k�v�n s nyitott szemmel �s hangtalanul lihegett. A kis
+le�ny az �l�be vette a fej�t �s d�rzs�lni kezdte a homlok�t, hogy t�rjen
+mag�hoz. �s nagy nyomaszt� csend lett a h�zban. A t�bbi csel�d is
+elt�totta a sz�j�t s b�mult�k a kapu nyil�s�t, a melyen kilovagolt az
+ur. Mig hallott�k, hogy hogyan csapja be �temesen a vizbe a l�bait a l�,
+m�g suttogtak, azut�n pedig megvette �ket a rejtelem, a mibe elt�nt a l�
+meg a lovas, meg az eg�sz nagy k�p k�r�s-k�r�l �s csak n�ztek erre-arra
+s v�rt�k, hogy leess�k a v�llukr�l a gond. A kast�ly l�pcs�je volt a
+legmagasabb, arra gy�ltek f�l tan�csba s �sszedugva a fej�ket, reszketve
+pusmogtak.
+
+Azalatt pedig m�r r�gen elakadt az uton a kisasszony.
+
+Gerend t�j�n �rte el a kocsit a viz. Akkor m�r az ut t�lt�s�re is
+f�lh�gott az �r �s a kavicsrak�sok mutatt�k m�g egy darabig, hogy merre
+van az ut. Visszafordulni m�r nem lehetett, mert h�tul m�g
+veszedelmesebb volt a vil�g... A lejt�n nagyon �ml�tt le a viz s a mikor
+a l�ny egyszer h�trafordult ijedten kapta vissza a fej�t. A v�ros
+tornyai feket�n meredtek bele az �gbe, mint valami magas, szimmetrikusra
+form�lt �rnyak s mintha ugy inogtak volna jobbra-balra, mint a jegenye,
+ha sz�l fuj. Ett�l megijedt s remegve sz�lott a kocsisnak, hogy
+gyorsabban hajtson.
+
+A v�n kocsis kibontotta az ostort s nagyot kongatott a lovak feje
+f�l�tt, de az�rt csak lassan, a l�baikat �vatosan rakva k�zk�dtek az
+�llatok az �rral s n�melyik h�tran�zett n�ha, a nagy �rtelmes szemeit a
+kocsisra meresztve, mintha mondani akart volna valamit. De az�rt csak
+mentek s csak akkor bicsaklott meg benn�k az er�, mikor egy kis lejt�re
+ker�ltek s a bord�ikat kezdte mosni a viz. A kocsis pokr�czokat dob�lt
+h�tra a kisasszonynak, hogy csak takar�dzz�k be j�l �s k�romkodva
+d�rm�g�tt:
+
+--Itt pusztulunk, kisasszony.
+
+A le�ny f�lhuzta a l�bait az �l�sre s feh�rre v�lva v�rta, hogy mi lesz.
+Mikor apadt a viz s rem�nykedett, hogy m�g se v�sz el ebben a sz�rke
+l�ben, a mi bel�thatatlanul k�r�l�lelte, haza gondolt s � kiab�lt ki a
+lovakra, hogy siessenek, mintha ez haszn�lt volna. Azt�n meg, a mikor
+�jra ellepte a viz a kocsit, im�dkozni pr�b�lt. Valahogy rendetlen�l
+�sszeszedte mag�ban a miaty�nkot �s mondta, mint a g�p. Mozdulni se
+mert, mert a kocsit jobbr�l-balr�l l�kd�stek a hull�mok. A kocsis is
+eleresztette a gyepl�t, belefog�zkodott az �l�sbe �s � is motyogott
+csendesen valamit, a mihez megemelintette a kalapot. Azt�n sokszor
+h�trafordult, mondani akart valamit, de mindig csak lenyelte. Mikor uj
+kaptat�ra �rtek s megint el�tt�k �llott a lejt�, amin uszik majd a l�
+is, meg a kocsi is, v�gig t�r�lgette az arcz�t egy nagy v�r�s kend�vel s
+csendesen besz�lni kezdett a le�nynak.
+
+--A kisasszony fiatal s ha veszni kell, az a rendje, hogy �n pusztuljak,
+a v�n. Az m�r ugy lesz. Az�rt k�rem al�zatosan, hogy ha itt maradn�k,
+tess�k gondot viselni a kis unok�mra. Ugy �ldja meg az �n Istenem a
+kisasszonyt, mert �n se voltam soha rossz csel�d.
+
+A le�ny f�lb�mult a bakra, a hol a v�n ember besz�lt, de nem is igen
+tudta meg�rteni, hogy mit mond. �sszezavarodott az agy�ban minden arra a
+gondolatra, hogy nem ker�l haza. �rezte, hogy fulladozik, pedig m�g csak
+a f�lelem fojtogatta. Nem az a v�gtelen piszkos viz, amely a kocsi
+oldalait nyalja �s ut�na nyulk�l. Pihegett s egyszerre f�lugrott a
+kocsiban �s megragadta a kocsis karj�t:
+
+--Hajts!
+
+--Nem lehet, kisasszony.
+
+--Verd v�resre a lovat, szakadjon ki a lelke, csak menjen...
+
+Mikor a v�n ember csendesen intett, hogy nem lehet er�szakoskodni,
+visszarogyott az �l�sre s tompa elf�sul�sba esett. Behunyta a szemeit �s
+v�rta, hogy mi lesz. Most m�r nem is im�dkozott. �gyis mindegy... Arra
+riadt f�l, hogy a bakon r�m�lten kiab�lni kezdett a v�n ember.
+
+--V�g�nk van.
+
+--Mi baj?
+
+A kocsis szakadozott sz�rke t�megre mutatott jobbra, ahonnan az �r j�tt.
+Nagy csom� tusk�t hozott rohan�sban a viz, egyenesen neki a lovaknak. A
+fa tomp�n koppant, amint egym�shoz �t�d�tt �s rohant lefel�. Nyihogva
+igyekeztek f�lreugrani a lovak, de a szersz�m �sszetartotta �ket s
+egym�st rugdosta �s marta a n�gy �llat. Azt�n panaszosak lettek. �z�nnel
+j�ttek a tusk�k bele a sz�gy�kbe, meg az oldalukba. A sz�gletes has�bok
+f�lhas�tott�k b�r�ket, a mi ut�nuk j�tt, az m�r a h�sba v�gta be mag�t.
+Az els� k�t l� lefek�dt a vizbe s t�lcs�rt fujtak maguk el�tt a s�r�
+zagyval�kba. A m�sodik kett� m�g �llotta egy darabig a veszedelmet s
+azt�n az egyik ezek k�z�l is elbukott, eg�szen be a viz al�. Es�s�ben
+oszlopot fecskendezett f�l a vizb�l �s s�rg�s l�vel lett tele a kocsi. A
+negyedik reszketve �llott. Patakzott bel�le a v�r... Hom�lyos szemeivel
+n�ha h�tran�zett nagy szomor�an, a v�n kocsis pedig leeresztette a
+karj�t s elkezdett keservesen sirni:
+
+Hirtelen h�trafordult s rekedten, eg�szen belel�gyulva a f�jdalm�ba,
+sz�lott a kisasszonyhoz:
+
+--Ne felejtse el, a mit a gyerekekr�l mondtam.--Azt�n el�re mutatott a
+lovakra:--Ezeknek m�r v�ge.
+
+Messzir�l hangos sz� hallatszott:
+
+--Eszter! Eszter!
+
+A l�ny f�lugrott �s egy f�zfa m�g�tt messze, hogy alig ismert r�, az
+apj�t l�tta. Az �reg Rettegi l�h�ton k�zk�d�tt az �rral, de nem tudott
+el�bbre jutni s a f�zfa alatt meg�llott. Megint ki�ltott a le�nynak:
+
+--�lj fel egy l�ra �s jer ide.
+
+A le�ny �sszeszedte minden erej�t �s visszaki�ltott az �regnek:
+
+--Nincs l�!
+
+Az �reg olyant szor�tott maga alatt a lovon, hogy az �llat nyivogni
+kezdett s nekiindult a viznek. Az �r azonban visszasodorta a fa al�.
+Azalatt a kocsit d�ngett�k a has�bok. M�r majdnem sz�tm�llott az �ble
+is. Kerekei m�r �sszet�rtek s most m�r igaz�n a viz himb�lta az eg�szet,
+mint valami ladikot. A le�ny ujra visszaesett az �l�sre s azon
+gondolkozott, hogy mi az, ha az ember megfullad a vizben. El�ll a
+l�legzete... Fog-e nagyon f�jni? Befogta a sz�j�t �s pr�b�lta, hogy mi
+lesz majd. R�m�lten kapkodott a leveg� ut�n, a mikor belemeredtek szemei
+a pr�b�ba s megh�lt benne a v�r.
+
+�s akkor valaki a kocsi mell� �llott. Er�s nagy paraszt ker�lt oda
+valahonnan, mintha a vizb�l bujt volna ki s sz� n�lk�l kiemelte a l�nyt
+a kocsib�l s ugy az �l�be fektetve, mint a hogy a gyermeket szok�s,
+megindult vele kereszt�l a r�ten. P�r l�p�s ut�n visszafordult s
+kiab�lni kezdett a f�zfa fel�, a hol az �reg Rettegi k�nozta a lov�t.
+
+--Csak menjen haza az ur. Akkorra mi is ott lesz�nk.
+
+Azzal megint nekiindult a viznek. Der�kig ment benne, de birta. A le�ny
+remegett a karjaiban s egyszer, mikor nyakig belemer�lt a sz�rke vizbe,
+k�r�lfonta karjaival a nyak�t. A nagy paraszt pedig r�mordult:
+
+--Csendesen legyen a kisasszony... Itt maradunk mindaketten.
+
+Mikor pedig el�rt a r�gi k�h�zig, f�lvitte a le�nyt a torn�czra, maga
+pedig nehezen lihegve le�lt a k�sz�bre pihenni. Fenn zavaros nagy l�rma
+lett. Az asszony nagyot sikoltott s mind a kettej�ket egyszerre �lelte
+mag�hoz a f�rfi. �s s�rtak, fuldokolva, ujjongva, lenn pedig t�rdig
+vizben �ljenzett a csel�ds�g. V�gre esz�kbe jutott a nagy paraszt is.
+
+A v�n Rettegi lej�tt hozz� s kezet ny�jtott neki. A paraszt azonban
+visszavonta a mag��t. A gazda meg volt b�ntva s m�rgesen sz�lott re�.
+
+--Mi baja Kov�cs Ferencz? Nem j� k�z t�n ez mag�nak?
+
+Csendesen felelt a paraszt.
+
+--P�r�sk�d�nk. Mig az a n�gy hold ide nem megy, vagy oda nem megy, nem
+bar�tkozom.
+
+Az �reg Rettegi gondolt egyet s megint nyujtotta a kez�t.
+
+--H�t menjen oda. Maga haza hozta a le�nyomat, �n megk�sz�n�m.
+
+--K�sz�nje meg az ur, de ne igy.
+
+--H�t hogy?
+
+--Ugy, hogy: k�sz�n�m. Arr�l pedig majd tesz a t�rv�ny. Annak a dolognak
+nincsen semmi k�ze ehhez a dologhoz. Igazs�got it�l majd nekem a bir�.
+
+
+
+
+ESTE
+
+
+Estefel�re fordult m�r az id�; n�mely ablakokban, a melyeken bel�l
+hivatalos emberek dolgoztak meg nagy asszonyt�rsas�gok k�v�ztak,
+megjelent a magas n�gysz�gbe kiv�gott s�rga esti f�ny, a mi feh�r
+foltban esett le a gyalogj�r� sz�rkes�g�re. A vil�goss�g-koczk�kba n�hol
+egy-egy, a l�mpa meg az ablak k�z� helyezkedett otromba nagy fej hullott
+bele az ablakb�l, m�sutt hossz� v�kony karrikatura emberek mozogtak s
+mindenen v�giglaposodott az utcza n�pe j�vet-menet l�kd�sve egym�st
+f�z�san, sietve... Az �gb�l lomha �lmos es� hullott al�. Eredetileg h�
+akart lenni, de �tk�zben f�lolvadt a mindenf�le f�stben meg p�r�ban s
+hideg izzadts�ggal vonta be a g�r�ngy�s utat. �s sz�rkes�get,
+vigasztalan komor k�d�t vert le az utakra, a mib�l mintha torlaszszal
+k�zdene, nehezen bontakozott ki messze az ut v�g�n a villamos kocsi...
+Azut�n is ugy j�tt, mintha tapogat�dzn�k �s csengetett s eld�cz�g�tt a
+h�zak k�z�tt egy sor hom�lyos, z�rg�s ablakkal, a melyek alatt sz�rke
+iszapp�r�ba vesztek el a kerekek. Ki a k�ztemet� fel� hosszu magas k�fal
+szaladt az ut mellett bele a leveg�tengerbe s annak is a v�g�n �tk�zdve
+mag�t a hom�lyon, piczi gombost�hegyni csillag ragyogott m�r vagy
+negyed�ra �ta...
+
+A fal alatt pedig egy f�rfi ment, meg egy asszony. Nem egym�s mellett,
+hanem sorj�ban. El�l az ember megg�rnyedve, mintha nagy terhet czipelne
+s neh�zkesen topogva a vizes porondon. Nagy csizmasz�rak l�ty�gtek a
+l�bain. Szik�r, �reges leg�ny volt, ugy negyven�t esztend�s, de a hogy
+nagyon szuszogva baktatott, �tven�tnek is l�tszott. H�tul az asszony
+sokkal fiatalabb volt. Nagy kend�be b�ny�lt arcza nem is olyan r�gen
+sz�p volt, rajta maradtak mostan�ig is a kedves szelid von�sok, a mikben
+a becs�letess�g t�kr�zik vissza. Nehezen �rt az ura nyom�ba. Kis,
+le�nyos, a sok munk�ban f�lbemaradt test�t form�tlann� tette az, hogy
+k�zel sz�llongott a feje f�l�tt valahol a sz�rke p�r�ban az anyas�g.
+Sirt is. Nem hangosan, csak ugy, hogy n�ha f�lcsuklott s azut�n ny�g�tt:
+Jaj Istenem, jaj Istenem, elvetted, elvetted...
+
+Az ember el�l f�l�re h�zta a sipk�t, hogy ne hallja s bosszankodott.
+Egyszer azt�n az asszonyt se hallotta m�r, elmaradt. H�tran�zett,
+kereste s mikor visszament �s a k�ker�t�shez d�lve, zokogva tal�lta,
+m�regbe j�tt.
+
+--Hagyd m�r abba! Ugy siratod, mint valami uri asszony siratn�, ha csak
+egy volna neki. Van m�g otthon el�g s j�n m�g t�bb is. Mert a szeg�ny
+emberhez j�n az is, a minek a gazdaghoz kellene menni...
+
+--Az isten adta.
+
+--Az, de a k�lts�get nem adja hozz�.
+
+Letette maga el� a f�ldre a pakkj�t, egy kis k�k kopors�t, a minek a
+fedel�n egybefolyt a s�t�ts�gben a durv�n r�m�zolt feh�r vir�g �s l�bra
+seg�tette az asszonyt. Messze az utcza v�g�n a v�ros fel�l ujra
+belef�rta mag�t a s�t�tbe egy v�r�s l�mp�s villamos kocsi s mig j�tt, az
+asszony gondolt valamit.
+
+--T�n f�lvenne. Pr�b�ld meg.
+
+--Hogy pr�b�ljam? mit pr�b�ljak rajta? Musz�j neki. Szem�lysz�ll�t�s ez,
+r� van irva. Gyere csak.
+
+--De h�t ez ni.
+
+--Szem�ly, halott szem�ly...--Lassankint m�regbe j�tt, a mint arra
+gondolt, hogy tal�n nem veszik fel a kocsira �s k�romkodott.--A fejibe
+verem neki, ha akad�koskodik. Mert az urnak j� dolga van m�g ebben is.
+El��ll a bat�r a feh�r lovakkal, a k�k bat�r, a mi gyermeknek val�,
+azt�n be�lnek az uri n�pek, el�l az �veg fersl�gba beteszik a kis
+kopors�t s kocsik�znak m�g a b�nattal is. Az urnak m�g a temet�s is
+mulats�g.
+
+--Ne mondj�l ilyet! Rosszul esik az embernek.
+
+--Nem b�ntalak �n t�ged.
+
+--Sirnak �k is, nekik is f�j...
+
+--Igen a bat�rban m�gis csak m�s az, mintha itt czipelem m�g a testet
+is. Gyere n�...
+
+Indulatosan fogta meg az asszony kez�t, hogy mag�val huzza a
+legk�zelebbi l�mp�ig, a hol meg�ll a kocsi. M�g idej�ben oda�rtek. A
+hosszu sor vizes ablak �pen el�tt�k �llott meg s az ember el�bb a kocsi
+f�lugr�j�ra tette a kis kopors�t s azt�n f�lkapaszkodott � maga is. Lenn
+az asszony v�rta, hogy mehet-e ut�na. Nem mehetett. A kalauz �ppen akkor
+j�tt ki a kocsib�l s el�bb nagyot b�mult, azt�n meg szitkoz�dni kezdett.
+
+--Elment t�n az esze? Na m�g mire gondol.
+
+Az asszony h�tul r�m�lten r�ngatta az ur�t.
+
+--Vedd el, m�g lel�ki...
+
+--Majd lel�k�m �n �tet.
+
+--Vedd el, J�nos, ne er�szakoskodj.
+
+A kalauz csengetett s a kocsi megindult. Az ember ugy kapta r�la le a
+kopors�t, hogy ut�na ment vagy k�t nagy l�p�ssel �s fenyegetett ut�na az
+�kl�vel.
+
+Az asszony csit�totta:
+
+--Mindj�rt mondtam, hogy ne is pr�b�ld...
+
+A kis m�rges ember m�g mindig kiab�lt:
+
+--Vesszen meg a fajt�d,--s csak akkor csendesedett meg, a mikor m�r
+elkanyarodott a kocsi �s a csengetty�je is alig hallszott. M�r csak
+s�t�ten b�mult bele a t�zvonalba, a mit a v�r�s l�mpa nyom�n m�g mindig
+maga el�tt l�tott az alkonyatban s mag�ban d�rm�g�tt:
+
+--Ha tiszt �l fel vagy valami d�ma, vele engedik m�g a kuty�t is. A
+szeg�nyt nem, pedig ez a kicsi kutya itt m�r nem ugat meg senkit.
+
+--Gyer�nk sz�p lassan.
+
+Megint nekiv�gtak az utnak a ker�t�s mellett. Minden l�p�sn�l s�t�tebb
+lett m�r s az asszony n�ha megbotlott egy-egy k�ben. A f�rfi is
+meg�llott ilyenkor egy pillanatra �s korholta. Valami olyan paraszt
+gy�ng�ds�ggel sz�lott hozz�, a miben benne van a nemb�noms�g is, de m�g
+az is kitetszett a szav�b�l, hogy rosszul esn�k neki, ha baj �rn� az
+asszonyt.
+
+--Elbukd�csolsz. Nem tudsz a l�bad al� vigy�zni. Mindj�rt ott hagyhatjuk
+azt�n ezt is a m�sik mellett.
+
+--Az isten �rizzen.
+
+--Neh�z ez a gyermek, megfekszi a karom.
+
+--Viszem �n egy kicsit.
+
+--M�r csak elbirom od�ig. Vissza ugy is k�nnyebben j�v�nk majd.
+
+Az asszonyb�l megint kit�rt a sir�s. Meg�llott az uton olyan szomoruan,
+mint egy es�verte sz�rke kis mad�r s g�rcs�sen fuldoklott.
+
+--Ott marad szeg�nyke... ott marad--ezt hajtogatta, de ugy, hogy
+f�lbemaradt a sz�j�ban a sz� s mig a m�sik fele k�vetkezett volna, egy
+csom� keserves jaj, jaj, jaj t�rt ki bel�le.
+
+A f�rfi is meghatottan fordult h�tra, miut�n el�bb konokul meg se akarta
+hallani a sir�st, rem�lve hogy majd csak ut�na megy amugy is az asszony.
+Mig n�zte, megtelt a szeme k�nynyel s m�g jobban r�l�ttyent kis szik�r
+teste a nagy csizmasz�rra. Akkor sz�gyenlette el mag�t, mikor �szrevette
+az asszony arcz�n, hogy annak is j�l esik az ell�gyul�sa. Kem�ny sz�val
+ment neki s azt�n d�rm�gve indult el ujra el�re.
+
+--Ott marad? H�t hol maradna? Vissza csak nem hozzuk. Ott kell neki
+maradni.
+
+M�r nem volt messze a kapu. Sz�les utcza k�t magas oszlop k�z�tt, a min
+hatlovas szekeren mennek �t az urak s m�g hely is marad a lovak meg a
+kerekek mellett minisztr�nsnak, f�kly�snak, eff�l�nek. A szeg�ny emberek
+ugy lopt�k be magukat, mintha tilosban j�rn�nak. Az egyik oszlop t�v�ben
+osontak el s indultak befel� a sz�les egyenes uton, a minek az egyik kis
+sik�tor�ban m�r k�szen v�rta a kis k�k kopors�t a g�d�r. Az�rt m�gis
+megl�tta �ket egy hivatalnok s r�juk is sz�lott, a mikor m�r elmentek:
+
+--K�s� van hej. M�skor kor�bban kell j�nni.
+
+R�m�let fagyott az asszony arcz�ra, amint visszapillantott. Egyszerre az
+otthonmaradottak sorsa has�totta v�gig a sziv�t, meg az� a csepp�, aki
+m�g meg se sz�letett, az, hogy mi�rt j�jj�n � m�g m�skor is ide? De az
+ember sietve ment el�l �s n�gatta:
+
+--Gyere m�r.
+
+Az este m�r eg�sz r�telepedett a kertre. Ink�bb csak tapogat�ztak s az
+ember egyszer gyuf�t is gyujtott, hogy megn�zze a numerust egy l�czen az
+ut mellett. V�gre r�tal�ltak a maguk �sv�ny�re s azut�n csupa kis sirok
+k�zt j�rtak, n�ha a l�bukkal tapogatva jobbra-balra, hogy t�j�kozz�k
+magukat a csupa egyforma feloszt�sban, amib�l egy cs�ppel se jutott ki
+nagyobb egyik gyermeknek, mint a m�snak. Id�ig mindig csak halmok
+voltak, azut�n j�ttek a g�dr�k.
+
+Azok k�z�l egybe beletette az ember a kopors�t s nagyot szusszant.
+
+--Csakhogy itt vagyunk m�r. Kif�radtam, a teremt�sit...
+
+--J�nos!
+
+--J�l van n�... Mondj�l h�t valamit, mert �n nem igen vagyok embere az
+ilyesminek.
+
+Az asszony komolyan t�prengve, hogy megl�tszott az arcz�n a gond,
+gondolkozni kezdett, hogy mit mondjon. De csak sop�nkodott: Uram Isten
+elveszed... el, el... �s egy�b nem j�tt az esz�be.
+
+--Valami im�ds�got!--s�rgette az ember.--Im�ds�got, ne csak r�jj, a hogy
+� is tudna, hanem valahogy ugy besz�lj, mintha pap is lenne itt. Egy kis
+k�pl�n legal�bb, aki nem igen tud m�g sz�pen besz�lni...
+
+�s a szeg�ny asszony gondolkozott, hogy mit mondjon, de csak mindig
+visszakerekedett oda, a honnan elindult:--Uram Isten elveszed, el,
+el...--M�g tov�bb is mondott valamit, valami ilyest:--Nem is mondom,
+hogy add vissza; csak becs�ld meg szeg�nyk�t, �n �des dr�g�mat. Olyan
+sz�p volt m�r; hogy' besz�lt, mennyi mindent mondott, kutya, macska, l�,
+anya, apa, S�ri!... mind, mind mondta. Kicsi J�zus, akinek majd az inasa
+lesz, gondolj r�, hogy mennyi mindent mondott...
+
+Az ember belesz�lott.
+
+--Ne ilyen bolonds�gokat besz�lj. M�g �n se tudom hallgatni.
+
+Lassan, csak ugy a tenyer�vel lap�tolni kezdte a kopors�ra a f�ldet s
+att�l kezdve hallgattak mind a ketten. Az asszony a sir fej�n�l
+gubbasztott, kimeresztve a nagy szemeit, az ura pedig most m�r a
+nagycsizm�s l�b�val is sz�rta a f�ldet a kicsi g�d�rbe, a mi pedig,
+mintha ette volna a r�g�t, alig akart megtelni.
+
+Mikor m�gis f�lkerekedett kettej�k k�z� a pup, els�nek f�l�llott az
+ember s val�s�ggal f�lczib�lta maga mell� az asszonyt.
+
+--Gyere m�r no! Nem �jszak�zhatunk itt.
+
+�s k�r�l m�r eg�szen beesteledett �s megindult megint el�l az ember s
+ut�na az asszony �s sulyos l�p�sekkel taposta a sarat az �s botork�lva
+ment ut�na a m�sik. Eg�sz uton csak egyszer kezdett el minden igazi ok
+n�lk�l keservesen s�rni, beleborulva a vizes utba, a szeg�ny kicsi
+form�tlan sz�rke mad�r, s az ura but�n meghatva �llott meg f�l�tte.
+
+
+
+
+�JJEL
+
+
+K�r�sk�r�l fekete korom volt a vil�g, eg�szen mozdulatlan a f�ld, az �g
+is csak annyiban nyugtalan, hogy az alj�n �ri�s fekete figur�kk�ppen
+egym�st taszig�lt�k a csod�latos, soha nem l�tott �llatok form�j�ban
+gomolyg� fellegek. Mikor tizenkett�t kongatott az �ra az igazgat�s�g
+nagy z�rdaszer� sz�rke h�z�n, egy csom� f�kly�s �rny�k indult meg a
+m�zsa�p�let fel�l s mintha a l�buk se �rn� a f�ldet, a l�p�sek minden
+l�rm�ja n�lk�l j�ttek fel�nk. Egy-egy arczot n�ha megvil�g�tott a
+f�klya, ha f�ldh�z vert�k, hogy er�re kapjon, de k�l�nben a feny�rud
+v�g�n lobogott a szurok s szinte l�thatatlan volt az a sok k�dember, aki
+hozta a vil�goss�got. A mi embereink elib�k mentek, ezek k�z�l m�r csak
+tal�n minden harmadiknak a kez�ben f�st�lg�tt egy-egy v�gig�gett
+f�klya�sz�k s a mikor f�radtan, csod�latos bamba n�z�ssel meg t�ntorg�
+j�r�ssal elhaladtak mellett�nk, eg�szen s�t�t lett. A m�sik sor ember
+f�lv�ltani j�tt ezt a csapatot, de id� telt bele, mig hozz�nk �rtek.
+Most m�r a mi f�kly�saink is elmentek, amazok is messze voltak m�g s a
+feketes�gben, a mi k�r�lvett, rettenetesen ny�gtek �s s�hajtottak az
+emberek a szalm�n.
+
+Alattunk pedig kezdett �tmelegedni a f�ld, mintha valami �ri�s
+s�t�kemencze tetej�n taposn�k az agyagot. S mintha megmozdult volna,
+�rezt�k, hogy reszket. A f�kly�sok j�ttek. Szab�lyos n�gysz�gben
+f�l�llottak, minden kett� k�z� egy-egy katona jutott felt�z�tt
+bajonettel s kiv�l a kvadr�ton sok zsand�r s�t�lt. Ezek kiab�ltak is �s
+ha a nagy hang se haszn�lt, szidt�k az Istent �s visszal�kd�stek egy p�r
+asszonyt, aki okvetlen�l be akart rontani a f�kly�sok k�z�, mivelhogy
+kereste az ur�t, vagy a gyermek�t, a kir�l nem tudta, hogy �l-e, hal-e?
+
+--Azt kell el�bb megvizsg�lni, hogy ki melyik a sok k�z�tt. Nem �rti?
+
+A felelet is eljutott hozz�nk. Rekedtes, kong� hang volt, valami nem
+eg�szen �reg asszony�, mert fiatalos volt benne az er�.
+
+--Nem, nem �rtem. Oda akarok...
+
+--Ha az megvan, kikapja mindenik a mag��t.
+
+A t�rnah�zn�l t�lk�ltek. Erre m�lys�ges csend lett, s azt is hallani
+lehetett, hogy csikorog a k�t�l a felhuz� g�p csig�j�n. Odameresztette
+mindenki a szemeit a nagy ajt�ra, a mit a messze k�ls� vil�g�t�s feket�n
+hagyott. Azt�n hangos sz� hallszott:--Fogd a fej�n�l! Emeld, jobbra--s
+n�gy ember lassan kiczepelt egy ajt�deszk�ra fektetett testet �s
+lefektett�k a szalm�ra, ami hosszu vonalban el volt m�r k�szitve
+azoknak, akik m�g k�vetkeznek. M�sik n�gy j�tt, azok is hoztak valakit,
+a f�kly�sok tov�bb adt�k a hireket, a mint uj meg uj teherrel j�ttek ki
+az emberek a kapun.--Ez m�g �l, annak m�r v�ge, szuszog, ebben van m�g
+l�lek s n�melyik katona t�tott sz�jjal el�rehajolva b�mult.
+
+Lenn a f�ld megsokallotta, hogy mind kihordj�k a gyomr�b�l, amit m�r
+megevett, nagyot b�d�lt �s vonaglott, a n�pek s�padtan b�multak
+egym�sra, k�nn pedig, a hol a mindenf�le k�z�ns�ges ember �llott,
+jajgatni kezdtek az asszonyok.
+
+A t�rnah�z most m�r egyenletes lassu temp�ban egym�sut�n adta ki mag�b�l
+a sok fekete testet. Az emberek belej�ttek a munk�ba, most m�r nem is
+csin�ltak nagy czerem�ni�t. A kiben semmi �let se volt m�r, azt csak
+leford�tott�k az ajt�deszk�r�l a zsupra, ami �ppen k�vetkezett, gyorsan
+fordultak be a kapun, meg ujra ki, csak hang nem volt semerre semmi
+eg�szs�ges, emberi. Egy-egy l�ncz csikorgott vagy messze keservesen
+von�tott egy kutya. Arra k�vetkezett egy kis mozg�s, hogy az
+igazgat�s�gi h�zb�l lej�ttek a direktorkisasszonyok, s dideregve, az
+eg�sz fej�ket beb�ny�lva a nagykend�kbe, v�gigj�rt�k az egym�s mell�
+fektetett emberek sor�t s egy-egy czikk narancsot dugtak a nyitott
+szem�, m�g piheg� emberek sz�j�ba, vagy konyakot adtak annak, aki meg
+tudta inni. Az istenes munk�ba belef�radtak, egym�st t�mogatt�k s
+n�melyiket a csel�dek vitt�k, csak �ppen hogy a l�b�n j�rt. Az apjuk
+k�ldte �ket; azt mondta, hogy ez j� v�rt sz�l a gy�szos emberekben.
+
+A t�rnah�zban megint csikorgott a l�ncz a felhuz� csig�j�n s most ujra
+megindult egym�sut�n a n�gy-n�gy ember; ugyl�tszik eg�sz rak�st hozott
+fel egyszerre a bennrekedtekb�l a lift.
+
+--Vannak m�g?--k�rdezte valaki eg�szen a sor v�g�n. A szalm�n fek�dt �s
+a l�baira egy �cska zubbony volt ter�tve. Mellette lehorgasztott fejjel,
+komoran egy f�kly�ba b�mulva, fiatal uri ember �llott, valami hivatalnok
+az igazgat�s�gt�l. Mikor a hangot hallotta, g�piesen h�trapillantott s
+azt�n k�r�lb�mult a nagy feketes�gbe cz�l n�lk�l, bizonytalanul. A
+l�bain�l megmozdult az ember. Rettenetes k�nnal f�lt�maszkodott a
+k�ny�k�re, a zubbony al�l pedig v�kony, fekete csermelyben megindult s a
+fiatal ember csizm�i al� folyt a v�r. Az ember �sszeszor�totta az
+ajkait, hogy ne ki�ltson, beled�lledtek a szemei a f�jdalomba s a mikor
+m�r egy kicsit hozz�szokott a k�nhoz, suttogva sz�l�totta meg ujra a
+hivatalnokot.
+
+--F�l�p ur, meghalok?
+
+A fiatal ember r�b�mult s olyan k�bult volt, hogy nem �rtette meg
+egyszerre a k�rd�st. Csak ugy felelt az esze n�lk�l:
+
+--Meg, meg, mind...--A mikor r�pillantott az emberre, lehajolt hozz� �s
+j�l megn�zte.--Maga az, F�bi�n!
+
+--Mi a bajom? A l�bamat nem �rzem... Emelje fel a zubbonyt, n�zze meg.
+
+A fiatal ember irt�zattal meredt r� s r�m�lten tiltakozott.
+
+--Nem, azt nem teszem, nem tehetem...
+
+--Mert �n nem �rek od�ig.
+
+Nagy csend lett, a k�t ember egym�sra b�mult. Az ur f�lelemmel,
+irt�zattal, a paraszt nyugodtan, csak �ppen hogy elf�radva. � is sz�lalt
+meg ujra el�sz�r.
+
+--Az baj, hogy reggelig se �lek. Meg kellett volna m�g mondani egyet s
+m�st az asszonynak. Ugy l�tszik, hogy nem engedik ide, mig a t�bbi is ki
+nem ker�l a t�rn�b�l. Hallom a zsand�rt, az�rt mondom. H�t F�l�p ur, j�
+hogy itt van. Tess�k besz�lni vele, hogy menjen azut�n S�ndor b�ty�mhoz
+Abonyba, a gyerekeket pedig k�ldje fel Pestre a Ferihez. A mi kis p�nzt
+kap ut�nam, abb�l �lhet valahogy. Mikl�s legyen asztalos, beadhatja a
+Sallay gy�rba, Pistuka pedig majd az lesz, a mire kedve van. A nagy
+l�d�ban jobra, lenn �ppen a deszk�n p�nz is van. T�n irn� fel F�l�p ur,
+elfelejti...
+
+A hivatalnok r�b�mult elk�ppedve, de melegen �s mikor vonaglott egyet a
+suttog� ember arcz�n a f�j�s, feje al� tette a karj�t s ap�s
+igyekezettel emelte a leveg�be... Az ember sziszegett s a szemeit
+lehunyva k�ny�rg�tt:
+
+--Velem ne t�r�dj�k...
+
+--F�bi�n...
+
+--Tess�k?
+
+--H�t azt�n igy elmegy, ilyen k�nnyen...
+
+Az ember lehunyta szemeit s most ugyl�tszik, eltompult benne a f�jdalom,
+mert kisimult az arcza. A m�sik pedig t�prengett felette. Ilyen
+k�zvetlen k�zelb�l l�tta a v�get s meglepte az, hogy olyan k�nny� a
+meghal�s. R�hajolt a s�padt arczra s belemeresztette a szemeit abba a
+kiolvashatatlan vil�gba, a mi a kett� k�zt van, ott, a hol az �let
+v�gz�dik �s kezd�dik a nihil, a v�gtelen rejtelem, a mibe az ember
+bele�r�l. Szerette volna megr�zni ezt az embert s kifaggatni bel�le azt,
+hogy mit l�t, mit hall, mit �rez, de arra is k�ptelen volt, csak b�mult
+�s motyogott, mag�ban t�pel�dve.
+
+--Ilyen k�nnyen F�bi�n, ilyen k�nnyen?... Igy megy el az ember?...
+
+Az ember f�lnyitotta a szemeit s mintha csendes mosolyg�s suhant volna
+v�gig az arcz�n.
+
+--Ki igy, ki amugy...
+
+--Borzaszt�!
+
+--Egyszer meg kell halni.
+
+--De igy!
+
+--Igy, vagy ugy, mindegy.
+
+--Mondtam, hogy az Istv�n-folyos�t be kell falazni. Mondtam, hogy
+emberpusztul�s lesz a v�ge. Mondtam, mondtam, �n nem vagyok a hib�s,
+F�bi�n. Az igazgat� ellenkezett...--Hogy erre gondolt, f�ktelen d�hbe
+j�tt s tehetetlens�g�ben a szalm�ba markolva s�rni kezdett �s egyre azt
+hajtotta:--Mondtam, �n megmondtam nekik...
+
+El�tte mindig gy�ng�bb �s gy�ng�bb lett a s�ppadt ember hangja.
+
+--Mindegy az... A f�ba is bele�t a menyk�. Meg nincsen olyan er�s h�z, a
+mi egyszer �ssze ne d�lne... Sz�z esztendeig nem mindenki �lhet, nem is
+lenne j�, nem... Mi�rt legyek �n nagyobb ur, mint m�s, mindenki meghal,
+mindenki... J�nnek m�sok, mennek, j�nnek.
+
+A fiatal ember f�l�llott �s l�zasan, mintha beteg lenne, motyogott
+mag�ban:--Mennek, j�nnek, mennek... Egyszerre gyorsan visszafordult az
+ember�hez s kiv�ncsis�gban �gve s�rgette a szemeivel, hogy mondjon m�g
+valamit. Az �sszet�rt ember most m�r eg�szen mozdulatlanul, nyugodtan
+fek�dt, csak a zubbony alul kicsergedez� v�r mutatta, hogy m�g nem aludt
+el benne az �let. Mosolygott; mintha mulatott volna azon az eg�szs�ges
+f�rfin, a ki mellette guggolt. Azt�n esz�be jutott valami, de m�r olyan
+halkan besz�lt, hogy alig lehetett meg�rteni a hangj�t.
+
+--Ne felejtse el F�l�p ur, a gyerek menjen a Sallay-gy�rba, az asszony
+S�ndor�khoz, azt�n csak �ljenek, a mig lehet.
+
+
+
+
+ORVOSS�GOK
+
+
+Tulajdonk�ppen m�r szombaton kezd�d�tt el a munka. A f�rfiak a f�ldek
+k�zepe t�j�n, hogy minden oldalr�l egyform�n k�zel legyenek a keresztek,
+sz�r�t csin�ltak. Hig anyagot kentek sz�t a tarl�n, akkora n�gysz�gbe,
+mint egy pokr�cz, bok�ig bennetapostak eleint�n, azt�n mindig k�nnebb �s
+k�nnebb h�z�dtak bel�le, mig olyan sima lett, mint az asztal; k�r�l
+azalatt megrakt�k k�v�vel a sz�r�t, falat emeltek a kal�szos zsupokb�l,
+mintha az a n�gysz�g lenne a szeg�ny gazdaember v�ra. A k�vehord�s
+nyom�ban verebek szedt�k a szemet s r� se hallgattak a kerepl�re, mely a
+f�ld v�g�n, az orsz�gut mellett l�rm�zott. �pen ugy hozz�szokott m�r a
+mad�r is ehhez a csatar�hoz, mint az ember. Vas�rnap nagy pihen�
+k�vetkezett. A leg�nyn�p mulatott csak, meg a l�nyok. A f�rfi kor�n
+fek�dt, hogy ereje legyen holnapra, a mikor az k�vetkezik, hogy az ember
+kiveszi a term�sb�l a szemet, haszn�t l�tja a mult esztend�nek. Reggel
+kimentek a sz�r�re �s a mikor az �g r�m�j�n f�lbukkant a nap, m�r
+puffogott mindenfel� a szalma kal�szos fel�n a hadar�, ritmikusan,
+megczifr�zva, mintha h�rom-n�gy kov�cs vern� az �ll�n a l�gyvasat. A
+f�rfiak k�l�nben komorak voltak s tal�n m�g neh�zkesebbek, mint m�skor.
+A term�s nagyon rossz volt. Nagy polyvafellegek kavarogtak a leveg�ben a
+fej�k f�l�tt �s alig-alig maradt valami kis szem a sz�r�n, a mikor
+elkapt�k fel�le a kivert fej� szalm�t. Bennr�l a falub�l le�ny�nek
+hallatszott ki id�nkint: egyetlen hang, a mire ideges lett a sok
+paraszt. A mikor pihentek, n�m�n b�multak a kis szemetes buzacsom�kra a
+l�buk alatt, mindenik osztotta a szem�vel h�rom-n�gy porczi�ba,
+sz�m�tgatta az ad�t s n�melyik ugy verte f�ldh�z a cs�p�t, mintha nem is
+venn� fel ujra. Azonk�zben d�l lett. Le�nyok, asszonyok j�ttek kifel� az
+uton az eb�ddel s f�radtan, ellanyhulva �rkezett ki a f�ldekre a
+harangsz�.
+
+A falu �res volt. A nagy famili�kb�l maradtak otthon n�h�nyan, az
+asszony, a gyermekek, az eg�szen kicsik s egy-k�t csel�d. Eb�d ut�n
+lassan, folyton t�r�lk�zve mentek v�gig a posta fel� az urak �s
+b�kess�gesen ut�nuk b�dorgott egy-k�t kutya, a ki �ppen itthon maradt.
+Kocsinak hire se sehol, csak �ppen a fels� uton j�tt egy, de az is
+let�rt a malomhoz. Ann�l ink�bb kir�tt a n�mas�gb�l, a mibe csak
+messzir�l dongott bele a puffog�s, a jajgat�s, a mivel kiszaladt az
+utcz�ra Varga Boldizs�rn�. A neh�z, nagytest� asszony sietve topogott �t
+az uton egy m�sik kicsi h�zba, �ppen a bolt mellett s a torn�czgerenda
+oszlop�hoz t�maszkodva jajgatott.
+
+--Kata, Kata, j�jj�n ki kom�n� lelkem...
+
+M�sik asszony j�tt ki a h�zb�l, de lomh�n, mintha m�g mindig aludt
+volna. Ennek m�s volt m�r a form�ja is. Szik�r, kem�nyarczu asszony
+volt; a mi el�l�tszott a szokny�ja meg az inge al�l a b�r�b�l, az s�rga,
+mintha valami szintart� fest�kben f�rd�tt volna s kis, alig ujjnyi
+vastag hajfonat cs�ng�tt le h�tul a feje b�bj�r�l. Szur�san n�zte v�gig
+az asszonyt s ugy besz�lt, mintha nem is akarn� eltitkolni azt, hogy nem
+szereti ha zavarj�k.
+
+--Mit akar?
+
+--J�jj�n �t hamar. Az isten megfizeti, j�jj�n. A maga keresztfia, a B�ni
+valamit csin�lt mag�nak. Az el�bb j�tt haza a sz�r�r�l, azt mondja, hogy
+kal�szt vertek a szem�be. Meg is van dagadva a szeme, ugy hogy m�r alig
+l�tszik. �s ordit... J�jj�n kom�n�...
+
+Akkora m�r elevenebb lett a rideg asszony. Bez�rta az ajt�t �s sietve
+ment �t a m�sik h�zba, el is maradt m�g�tte a m�sik, az anya, aki
+jajgatott �s az ut k�zep�n meg�llott im�dkozni.
+
+--�des istenem, �des teremt�m!...
+
+A gyermek valami hat esztend�s fick�, a pitvar k�zep�n fek�dt a f�ld�n
+�s m�r belek�bult a f�jdalomba. Piszkos kend�t szor�tott a szem�re �s
+csak nyafogott, mig azt nem �rezte, hogy valami beleszur a fej�be a
+szem�n kereszt�l, ami �thasogatja a b�rt, meg a csontot, mindent...
+Ilyenkor vis�tott, amig birta s azt�n er�tlen�l esett vissza a f�ldre.
+
+A k�t asszony meg�llott mellette �s egym�sra b�mult. Az anya
+k�ts�gbeesetten, mintha r�gt�n belebolondulna abba, hogy igy k�nl�dni
+l�tja a gyermek�t, a sov�ny s�rga szomsz�dn� pedig ink�bb vizsg�l�dva,
+mintha orvos vagy valami aff�le lenne. V�gre is lehuzt�k a gyermek kez�t
+a szem�r�l. Csunya v�r�s daganatot takart a piszkos kend�. Az anya
+els�ppadt �s a falnak esett, ugy elr�m�lt. A m�sik is megillet�dve
+sz�lott.
+
+--Ilyenkor megtesz az ember mindent. A gyermek m�gis csak beteg, cs�nya
+a szeme. Valamit be kellene tal�n adni neki.
+
+--Vagy megkenni...
+
+--Ugyan! Nem k�ls� �llapot ez... K�l�nben �n nem is �rtom bele magam.
+Tal�n ha elszaladna a kapit�nyn�hoz, az tudna valamit mondani.
+
+A neh�z k�v�r asszony m�r ment is. Porzott ut�na az ut, ahogy szaladt,
+lihegve s meg�llva egy-egy pillanatra, mig kif�jta mag�t, mert m�r-m�r
+�sszeesett. A kapit�nyn� lenn lakott a falu v�g�n s mindenre tudott
+valami orvoss�got. Nem dr�g�t, rendesen olyant, ami mindj�rt kitelt a
+h�zt�l, de ha boltba kellett menni �rte, akkor is sokkal olcs�bb volt,
+mint a patika. Varga Boldizs�rn�n is seg�tett s a k�v�r asszony
+nemsok�ra visszafel� rohant az uton. Val�s�ggal beesett a h�zba s
+rekedten ny�gte ki, hogy mit tan�csolt a kapit�nyn�.
+
+--Anyatejet kell fejni a f�j�s szem�be. Honnan vegyem? Honnan?
+
+Zavartan, t�tov�zva n�zett a mell�re s az ajt�f�lf�hoz verte a fej�t
+k�ts�gbees�s�ben.
+
+--Honnan, honnan?
+
+A m�sik asszony elsuhant mellette s nem telt bele egy kis negyed�ra, m�r
+visszaj�tt a pakul�rn�val, akinek �ppen h�rom hete adott az Isten egy
+le�nygyermeket. A fiu akkor m�r az �gyban volt s az anyja mellette s�rt
+most m�r cs�ndesebben, ink�bb rem�nykedve, mint vigasztalanul. A
+pakul�rn� becs�letes nagy barna arcza sug�rzott az �r�mt�l. Boldogan
+hajolt a gyermek f�l� s tele kebl�b�l b�s�gesen ontotta a v�r�s
+daganatba a tejet. A gyermek vis�tott s rugott, de a k�t asszony lefogta
+a kez�t, l�b�t s az anyja f�radtan k�ny�rg�tt a pakul�rn�nak:
+
+--M�g, m�g... A mag�� is j�llakik, megh�l�lom...
+
+Valamicsk�t m�gis enyhitett a gyermek t�z�n a friss tej. V�gigfolyt az
+arcz�n s h�t�tte... Behunyta a m�sik szem�t is, ami pedig m�r szint�n
+dagadni kezdett �s f�jt... M�gis csendesebb lett s az asszony, aki a
+mell�ben hozta el az enyh�l�st, b�szk�n huzta �ssze a nyak�n az inget �s
+mosolyogva, boldogan ment vissza a sz�p eg�szs�ges kis le�ny�hoz, aki
+azalatt egy sz�r�n, a kutya mellett rugdal�zott �s nagyokat rikkantott.
+
+Est�re se harangoztak m�g s m�r nyilv�nval� lett a k�t asszony el�tt,
+hogy az anyatej nem sokat haszn�lt. Tal�n m�g �rtott is. A gyermek szeme
+mind nagyobbra dagadt s v�resebb lett �s most m�r folyton hasonlatosabb
+lett hozz� a m�sik is, mintha valami ut�latos, borzalmas nyavalya el
+akarta volna lepni az eg�sz fej�t. N�ha a homlok�hoz kapott s m�g
+�lesebben vis�tott. A sz�raz, sov�ny asszony ilyenkor elfordult. Nem
+birta n�zni, hogy hogyan kinl�dik a gyerek, s belel�gyult, val�s�ggal
+elolvadt a sz�nalomban. Azon t�prengett, hogy hova kellene menni
+orvoss�g�rt. A gyermek most m�r eg�szen az � kez�ben volt, az anyj�nak
+nem vehette semmi haszn�t. A nagy, er�s asszony az �gy sz�l�re d�lve
+hangtalanul vonaglott; azt se �rezte volna, ha �tik, ha r�gj�k... Semmi
+lett bel�le.
+
+A sov�ny asszony egyszerre f�lkapta mag�t �s elment. Az ajt�csap�sra
+f�lrezzent a gyermek anyja, de r�gt�n visszaejtette a fej�t az �gy
+f�j�ra. A gyermek ut�na nyult, kereste a kez�t �s rim�nkodni kezdett
+neki:
+
+--Nem l�tok semmit se, mag�t se. Gyujtson l�mp�st.
+
+A szomsz�dn� egy m�sik asszonnyal j�tt vissza. �ppen az uton tal�lta,
+amint a sz�r�r�l j�tt vissza s mindj�rt hozta is. A mag��b�l ig�rt neki
+lisztet �s dar�t s tolta maga el�tt, mintha valami �llatot hajtana. Az
+asszonynak az volt a hire, hogy nagyon j� doktor. T�ml�czben is volt m�r
+s mostans�g m�r csak akkor hajland� megosztani a tudom�nyt a
+szenved�kkel, ha semmi gyanus ember nincs a k�zelben, teszem fel
+kisbir�, zsand�r, vagy valami ur. A h�zba sompolyogva elgondolkozva
+�llott meg a gyermek fej�n�l. Nem tudott r�gt�n tiszt�ba j�nni mag�val;
+ilyen esete nem igen lehetett.
+
+--Tal�n egy kis porczukrot kellene a szem�be fujni
+szeg�nyk�nek--mondta--vagy hogy eczetes torm�val borogatni. Tal�n
+k�mforos p�linka se volna rossz.
+
+--Csak egyet mondjon, ne annyit. Megb�dul az ember.
+
+--H�t az eczet, az val� neki. Csak r� kell tenni. Ha nem haszn�l, akkor
+m�r az Isten � szent fels�ge se akar seg�teni.
+
+Maga is letelepedett az �gy mell� s a szakajt� rongyba gy�m�sz�lt
+eczetes torm�t � szor�totta le a saj�t k�t nagy v�r�s kez�vel a gyermek
+szemeire. A gyermek magasra dobta mag�t az �gyon s h�rg�tt perczekig,
+mig �ssze tudta szedni mag�ban azt a hangot, ami v�gtelen f�jdalm�nak
+megfelelt. Akkor borzaszt�t ki�ltott, mint egy f�rfi, akit fejbev�gnak s
+fel�lt az �gyban. Piczi karjaival hadon�szott, megmarkolta az �gy
+deszk�j�t �s r�zta, hogy majd leszakadt alatta a nyoszolya s
+lassan-lassan halt ki bel�le a hang. A doktorasszony v�llat vont s
+n�mileg aggodalmasan suttogott a m�siknak.
+
+--Nem t�ri, nem hogy haszn�ljon.
+
+A szeg�ny asszony szemeib�l kicsordult a k�nny, a f�ldh�z csapta �s az
+agyagba taposta a szakajt�rongyot. Azut�n a k�t sz�raz keze k�z� fogta a
+gyermek fej�t s besz�lni kezdett hozz�, mig k�nnyeivel az arcz�t mosta.
+
+--Buksi, te kicsi, no f�j...
+
+A gyermek elal�lt. Valami kicsi megk�nnyebb�l�s l�tszott rajta. Feje
+visszaesett a p�rn�ra, kis szintelen kezecsk�ivel belefog�zkodott a
+szik�r, csontos karba, a melyre r�nehezedett forr�, l�zas teste s ink�bb
+csak eg�szen mag�ban, hogy csak kital�lni lehetett, de hallani nem a
+szav�t, az anyj�t sz�l�totta. Az �sszet�rt asszony erre f�lnyitotta a
+szemeit s mereven b�mult r� a gyermekre.
+
+--A mag�� no! Mit n�zi!--mondta az idegen asszony s d�h�sen r�zta meg, a
+mikor erre se akart �letre �bredni.
+
+A m�sik asszony sz�rakozottan �llott f�l az �gy mell�l,
+k�tszer-h�romszor v�gigj�rt a szob�n, l�tszott az arcz�n, hogy valamin
+t�preng s azt�n egyszerre f�ll�d�totta a hely�r�l a doktorn�t.
+
+--Nem tud maga semmit, de az�rt megkapja a lisztet meg a dar�t, ha
+hamarosan fuvart ker�t.
+
+--Honnan lelkem? mind a sz�r�n vannak.
+
+--J�zan S�ndor itthon van, oda menjen. Mondja neki, hogy n�gy peng�t
+adok M�ria-B�dig. Legyen itt mindj�rt.
+
+Az asszony elment s a szomsz�dn� let�rdelt a m�sik mell� a f�ldre �s a
+f�l�be kiab�lt, hogy h�tha meg�rti.
+
+--Varg�n�, elmegy�nk a szent Sz�zh�z, B�dre. Annak seg�teni kell. Nekem
+nem v�rem itt ez a gyerek, de az�rt ugy im�dkozom, hogy t�n jobban mint
+maga.
+
+Az asszony intett, hogy �rti. F�l�llott s sz�p rendesen kezdett
+k�sz�l�dni. A gyermeket leped�be hengergett�k, miel�tt elmentek volna, a
+M�ria-k�p alatt meggyujtottak egy m�csest s a torn�cz padk�j�ra egym�s
+mell� �lve, sz� n�lk�l v�rt�k a kocsit. A mikor megj�tt, f�l�ltek, az
+egyik asszony a gyermek fej�t, a m�sik a l�bait szor�totta mag�hoz s
+mind a ketten elkezdtek halkan a fogaik k�z�tt im�dkozni. M�r
+alkonyodott. A gyermek test�n n�ha, mintha a hideg futott volna v�gig,
+ugy megreszketett. Az anyja jobban a fej�re huzta a leped�t s a mikor
+r�pillantott, megragadta a m�sik asszony karj�t �s ny�gve besz�lt.
+
+--N�zze, mintha feketedn�k.
+
+Az is belen�zett a leped� t�lcs�r�be s halv�nyan meredt re� a
+mozdulatlan gyerekre. A fi�cska hal�nt�ka igaz�n feketedni kezdett,
+el�bb csak egy karik�ban, azt�n mindig s�t�tebb lett a folt. De �lt.
+Mintha vigasztalni akarta volna a k�t asszonyt, egyet-egyet rugott
+rajtuk, vagy a kez�vel b�k�tt bel�j�k, de gyeng�n, alig-alig hogy
+�szrevett�k.
+
+Hallgattak azt�n az eg�sz uton. A sov�ny asszony �tfonta m�g a
+szomsz�dj�t is az egyik karj�val, nehogy kiess�k a kocsib�l s ugy
+kiab�lt a lovakra: gyih�! gyih�!--A hangja rik�csolt s a kis lovacsk�k
+igaz�n megijedtek t�le, mert galoppban iramodtak neki a b�di kaptat�nak.
+
+A csodatev� sz�z asszony k�pe a templomban volt B�d�n. A k�t asszony
+nyitva tal�lta az ajt�t. Akkor m�r csak az anyja karj�ban volt a gyerek
+s a neh�z nagy asszony v�gig esett a k�v�n s a feje f�l� tartva a hideg,
+most m�r csak alig piheg� kis testet, rikoltva k�vetel�z�tt.
+
+--Itt van, no most! L�ssam, h�t l�ssam! M�ria, add vissza, M�ria, ne
+vedd el.
+
+A sov�ny szomsz�dn� h�tr�bb huz�dott �s ugy im�dkozott, hogy egy
+pillanatra meg nem �llott a sz�ja. Gyors, siets�ges motyog�sa volt a
+kis�ret ahhoz az �rj�ng�shez, a mivel a m�sik asszony sikongott a
+szeliden mosolyg�s asszonyk�p el�tt.
+
+�s lassan eg�szen fekete este lett.
+
+
+
+
+SZERENCS�TLENS�G
+
+
+K�rem sz�pen, az a baj nem ott kezd�dik, a hol mondani m�lt�ztatik, hogy
+az asszony bej�tt a k�v�h�zba, hanem el�bb, messze, a hova visszamenni
+nem is volna el�gg� fontos a nagys�gos uraknak. Ha ugy parancsolj�k,
+hogy mondjam, h�t mondom, csak �ppen hogy az �gyv�d urral szeretn�k p�r
+sz�t v�ltani, mert nem akarn�k csak ugy a magam j�sz�nt�b�l valami
+olyast mondani, a mi megnehez�ten� az �gyemet. El�g sulyos az m�r ugy
+is.
+
+Ott kezdtem, hogy sokkal hamarabb sz�lettem meg, mint a hogy ap�m
+elvette az any�mat. Csak ugy egy�tt �ltek s �n kilencz esztend�s voltam,
+a mikorra any�m addig kunyor�lt, hogy az olt�r el� mentek. Ap�m
+�cspall�r volt s elej�t�l kezdve nagyon d�h�s volt r�m, hogy csak �n
+voltam az oka a h�zasod�s�nak. A hol csak el�kapott, megpofozott,
+f�lrugdalt s r�m kiab�lt, hogy egy ilyen ostoba b�ka miatt sok el�ny�s
+p�rtit elmulasztott. Tehettem �n arr�l? Egyszer ugy meg�t�tt, hogy
+beles�ntultam, az�ta biczegek a ball�bamra. Most m�g nem annyira, mert
+j� meleg id� van, de ha v�ltozik a temperatura, bizony nagyon �szre
+venni, ak�r mekkora sarkot rakatok is a csizm�m al�. F�l�nk beteges
+gyermek lettem az ap�m miatt s t�n a fejemben is volt valami baj, mert
+biz �n m�g ma sem vagyok valami �rtelmes ember; csak �ppen hogy
+dolgozom, a mihez �ppen �rtek s a mihez nem kell olyan nagy tudom�ny,
+mint teszem fel a bet�vet�shez, meg a rajzhoz s t�bb aff�le uri
+munk�hoz.
+
+Any�mnak volt egy b�csija Ol�horsz�gban. Tim�r, meg finomabb dolgot is
+elk�sz�t, szatty�nt ilyesmit olyan puh�ra, mint a b�rsony. Annak irt,
+hogy vegyen mag�hoz, azt�n fizet �rtem tiz peng�t a kosztra, meg a
+kv�rt�lyra s tanuljam ki a mesters�get. Igy ker�ltem oda le. Nem volt
+kedvem a tim�rs�ghoz, de h�t l�ttam, hogy v�gre is valamit meg kell
+tanulni. Mig rendesen meg�rkeztek a tiz forintok, nem is volt semmi
+bajom, de egyszer any�m betegeskedni kezdett, akkor azt irta, hogy
+legyenek egy kicsit t�relemmel, azt�n meghalt, h�t eg�szen egyed�l
+maradtam s most m�r ott kezdtek verni. Eg�szen belebutultam, m�g gy�v�bb
+�s sir�nkoz�bb fiu lettem s egyszer azt�n nekiindultam a vil�gnak.
+
+Az�ta azt�n csavargok. Nem loptam, nem csaltam, csak legf�llebb
+koldultam, ha m�r nagyon �hes voltam, de az�rt senki vil�gtolvaj�t
+annyiszor be nem z�rt�k, mint engem. Mintha csak arra lett volna
+mindenfel� a zsand�r meg a policzia, hogy engem l�kd�ss�n be a
+t�ml�czbe, ki a t�ml�czb�l, meg utaztattak, kikergettek a v�rosokb�l,
+elk�ldtek a hat�rra, lefotograf�ltak egy numerussal a kezemben,
+r�mfogt�k, hogy valamibe t�r�m a fejem, pedig sohase akartam egyebet,
+mint megszerezni egy darab kenyeret. Nem kellettem senkinek. Egyszer, a
+mikor m�r nagyon el voltam keseredve, azt hiszem Br�sszelben vagy
+Lyonban--eljutottam �n k�rem sz�pen mindenfel�--egy korcsm�ba
+t�nferegtem. Sok szoczi�lista munk�st tal�ltam ott, a kik �ppen arr�l
+sz�nokoltak, hogy milyen lesz a j�v� t�rsadalma, meg hogy minden ember
+egyenl�.--Ezek az �n bar�taim,--gondoltam,--de azt�n kicsufoltak �s
+kidobtak. Nekik se kellettem. Megpr�b�ltam mindent, de h�t nem ment.
+Akkor azt�n mondta valaki, hogy legyek pincz�r. Valami els� nem leszek
+ott se, de h�t meg�lhetek valahogy. Az�ta eg�szen j� dolgom van, hogy
+soha jobbat ne is adjon az Isten. Eg�sz j�l elbiczeghettem volna od�ig,
+a hol azt�n m�r t�bbet nem biczeg az ember...
+
+Akkor azt�n k�zbej�tt az, hogy megh�zasodtam. No, ez nagy eset volt az
+�n szeg�ny �letemben. Sohase is mertem volna gondolni arra, hogy nekem
+valaha saj�t �gyam legyen, meg �ves lak�som, rendes kosztom, a mit az
+asszony t�lal fel... M�gis megesett... Most m�r el�g baj lett bel�le,
+hanem akkor nem birtam magammal az �r�mt�l. L�gy term�szet� ember
+vagyok, minden megr�kat; akkort�jban sokat s�rtam; magam se tudtam, hogy
+mi�rt, csak potyogott a k�nnyem s csendes megel�ged�s t�lt�tt el.
+
+--No �reg fiu, mondtam magamnak--h�t csak neked is megvirrad. Egy kicsit
+kevesebbet iszol ezut�n, mert akkor tetszik tudni, ugy �ltem, mint a
+t�bbi pincz�r; azt�n hozz� se nyulsz a krajcz�rokhoz, a mi
+�sszegy�lekezik a zsebedben, azt�n j�l lesz... Nem is �rtettem eg�szen a
+dolgot. Furcs�llottam... Mivel �rdemeltem meg? H�t mindegy, megt�rt�nt,
+akadt p�rom nekem is.
+
+Nem volt sz�p, �reg is m�r egy kicsit... A ny�ri lokalit�sban
+ismerkedt�nk meg. Egy m�sik le�nnyal vet�d�tt ki oda, meg egy rend�r is
+j�tt vel�k, a ki meg a b�tyja volt. Szivesen besz�lt... Azt�n mondta,
+hogy tegyek forr� fokhagym�t �s inereszt� p�piumot a l�bamra, arra
+kinyulik. Ez nekem j�l esett... L�m, l�m... gondoskodik r�lam... Ott
+maradtam egy-egy perczre az asztaln�l... Besz�lgett�nk... A m�sik le�ny
+kaczagott; azt hiszem azon mulatott, hogy hogyan t�nczolnak a kezemben a
+s�r�s poharak, a mig j�rok; � leszidta, hogy viselje becs�letesen mag�t;
+ezt mondta a rend�r is, azt�n j�ttek m�skor is �s hamar rendbehoztunk
+mindent. A f�n�k�m adott negyven forintot, azzal vett�nk butort,
+asztalt, sz�keket, szekr�nyt, l�mp�t, m�r a mi kell; � is ide adta, a
+mije volt, azzal fizett�k meg a papot s �lt�nk sz�p csendesen, boldogan;
+hogy milyen boldogan, azt nem is tudja az, a ki csak ugy k�nnyen jut a
+csal�dhoz, a sz�p ember, meg a ki �p, eg�szs�ges. A mikor tellett az
+id�mb�l, hazaszaladtam, n�ha m�g d�lut�n is, h�rom �s �t �ra k�z�tt...
+K�s�bb div�nyt is vett�nk... Ott hevertem, a mig az asszony a t�z
+mellett elmosta az ed�nyt s dudor�szott... A szekr�nyben egyszer ez�st
+forintokat is l�ttam egym�sra rakva. Nem sz�ltam egy sz�t se, csak
+egyszerre ugy �reztem, hogy ur vagyok s arr�l kezdtem gondolkozni, hogy
+hol nyitom meg majd a k�v�h�zat.
+
+Akkor m�r k�v�h�zban voltam. Ott t�bb ember megfordul. M�gis csak jobban
+�sszeszedi mag�t az ember. Sokat kell elt�rni; ugy besz�lnek az emberrel
+a vend�gek, mint a kuty�val, hanem h�t nem az a f�dolog, hogy
+czir�gassanak, hanem, hogy �lj�nk.
+
+Igen, err�l akartam besz�lni...
+
+Nincs annak terminusa, hogy mikor, nem is ment egyszerre, hanem
+lassan-lassan, nagyon b�szke ember lettem. Nem a vend�ghez, hanem csak
+ugy magamban, meg az asszony el�tt. Gondoltam, hogy nem vagyok �ppen
+h�nyt-vetett ember, �ves lak�som van, csal�dom, becs�letes keresetem,
+minek engedjem meg, hogy minden lump bel�m t�r�lje a l�b�t. A k�v�h�zban
+nem sz�ltam semmit, a v�llaim k�z� h�ztam a fejem, hanem otthon kezdtem
+nagyobbnak mutatni magam, mint a milyen voltam. Gondoltam, hogy az
+asszony el�tt csak megmentem a becs�letet. Lassan kezdtem, azt�n mindig
+t�bbre b�torkodtam, mert l�ttam, hogy j�l esik neki, de meg h�t
+legf�k�ppen nagyon j�l esett egy kicsit kiegyenesedni. Mondtam neki:
+
+--No te asszony, a pincz�rnek ugy �ltal�ban nem igen megy j�l a sora az
+�zletben. Nem igen b�nik vele valami tisztess�gesen se a k�v�s, se a
+vend�g, hanem nekem semmi bajom. Ugy megbecs�lnek, hogy szinte csoda. A
+multkor is egy t�rsas�g megkin�lt s�rrel, k�v�t meg annyit ihatom, a
+mennyi bel�m f�r.
+
+Azt�n azt mondtam egyszer, vagy nem is �ppen azt, hanem olyasform�t:
+
+--Az ember igaz�n nem is �rzi, hogy ki kell szolg�lnia a vend�get. Azt
+mondj�k: k�rek sz�pen egy kapuczinert, egy s�rt, meg-megk�sz�nik; ilyen
+helyen csak j�l �rzi mag�t az ember. M�velt emberekkel van dolga, nem
+�rzi, hogy f�rad.
+
+Azt�n meg olyast is mondtam, hogy majdnem ugy vesznek a vend�gek, mintha
+�n voln�k a gazda. M�g a f�n�k is. Olyan t�rsforma vagyok, mintha nekem
+is lenne p�nzem az �zletbe fektetve. A t�zleg�ny a multkor is
+mondta:--Hej Ferencz ur, csak nagy becs�lete is van itt mag�nak. Azel�tt
+m�g pofon is csapt�k min�lunk a pincz�rt...
+
+Az asszony ugy n�zett r�m, hogy azt�n m�r eg�szen beleszoktam a
+hazudoz�sba. A mint betettem magam ut�n a k�v�h�z ajtaj�t, mintha
+kicser�ltek volna. Ugy mentem haza, mint valami hivatalnok az irod�b�l,
+pedig h�t egyszer-m�sszor ugyancsak bajos volt m�r lehazudni, hogy
+milyen keserves volt a dolgom a k�v�h�zban. �n voltam a viccz, tetszik
+tudni. Volt egy vend�g, aki mindig ugy j�tt be, mint a hogy �n biczegek
+a ball�bamra; figur�t csin�ltak bel�lem, l�kd�stek az asztalok k�z�tt, a
+k�v�s tegezett �s kiab�lt re�m:--szedd a l�bad te s�nta lid�rcz! od�bb
+te g�th�s!--A vend�gek kaczagtak, egyszer a konyh�b�l bek�rt�k a
+kalapomat, tele�nt�tt�k s�rrel s a fejembe csapt�k; �n voltam a k�v�h�z
+kom�di�sa. De nem sz�ltam egy sz�t se. Most m�r gyerek is volt odahaza,
+fiu, a kib�l ugy hat�roztam, hogy tanult embert nevelek, meg az asszony,
+aki mosott re�m, meg ugy gondoskodott r�lam, mintha az �des any�m lett
+volna, h�t csak eln�ztem mindent. B�nja a fene, gondoltam, szenvedek,
+legal�bb van mi�rt. Legink�bb a m�sz�ros leg�nyek j�rtak hozz�nk a
+v�g�hidr�l. Mit kezdjek ki vel�k. Elcsapn�nak, azt�n a gyerek, meg az
+asszony... �rd�g vigye... Nagyobb szerencs�tlens�g is megesett m�r sok
+emberrel, mint hogy r�h�gtek rajta.
+
+Otthon pedig azt mondtam, hogy a k�v�s megkin�lt, hogy �lljak be mell�je
+komp�nist�nak. P�nz nem kell semmi, csak �ppen hogy r�szesedem a
+haszonb�l, meg hogy fel�gyelek a szem�lyzetre...
+
+�s itt �t�tt be azt�n a baj. Innen kezdve m�r ismerik a dolgot a
+nagys�gos urak. Nem v�delmezni akarom �n magam azzal, a mit elmondtam
+id�ig, csak �ppen azt akartam el�rni, hogy tudja meg a t�rv�ny, mir�l
+van sz�.
+
+Egy d�lut�n,--ott meg is van irva az ir�sokban, hogy mikor, �n m�r nem
+eml�kszem tiszt�n vissza,--�ppen nagyon tr�f�s kedv�kben voltak a
+m�sz�ros leg�nyek. Azzal mulattak, hogy egyik is meg a m�sik is
+kinyujtotta el�m a l�b�t s nem engedett tov�bb, hacsak �t nem ugrom, ami
+egy ilyen cs�mp�s embernek neh�z dolog. Az alatt el�l az �veges ajt�n
+bej�tt az asszony. N�zte az eg�szet s a mikor el�re j�ttem, ijedten r�m
+sz�lott:
+
+--Mit csin�lsz?
+
+Nagyon megzavarodtam, de az�rt valahogy csak kiv�gtam magam.
+
+--Tr�f�lkozom az urakkal. Igy napk�zben elj�tszunk egy kicsit.
+
+--...A f�j�s l�baddal...--ezt m�r ugy mondta, hogy l�ttam a szem�ben a
+t�j�kozatlans�got, a hogy k�r�ln�zett, meg elr�m�lt. Hanem az�rt, ha
+akkor mindj�rt v�ge szakadt volna a dolognak, nem lett volna semmi baj.
+Otthon majd csak besz�lt�nk volna valahogy... Hanem a vend�gek gar�zd�k
+lettek. A mikor nem mentem vissza, kiab�ltak ut�nam.
+
+--J�sz-e m�r te s�nta majom?
+
+--Hol maradsz te Luczifer?
+
+Az asszony b�mult ide-oda, elk�pedt, s�rt; egyszerre v�ge lett
+mindennek, amit sz�pen meg�p�tettem otthon. Mondani akartam, hogy:--h�t
+bizony �des fiam, a te urad nagyon keservesen v�jja ki a garast
+keresetnek, hogy kuty�ja mindenkinek, de az�rt mink csak mink vagyunk,
+�ves lak�s meg... Hanem akkor el�re j�ttek a vend�gek, el�l az, aki
+mindig kifigur�zott a j�r�somban, s most pedig kiab�lt, hogy:--te
+biczeg� majom--�s t�bb eff�le. Elfutott a d�h, ami n�lam olyan hirtelen
+j�tt, mintha egy poh�r nagyon er�s p�link�t�l egyszerre r�szeg lesz a
+gyengefej� ember, mellettem volt az a d�k�, ott a tekintetes t�rv�ny
+asztal�n, a fej�be csaptam s azt�n v�ge lett.
+
+Igy �ll a dolog, k�ny�rg�m al�zatosan.
+
+
+
+
+A BOTR�NY
+
+I.
+
+
+Kevesen l�tt�k a dolgot, de az a kev�s tov�bb besz�lte a sokaknak, s
+m�ra m�r k�sz a vil�gra sz�l� skandalum. Tegnap d�lben a legelevenebb
+uton, ott a hol a nagy emeletes k�v�h�z �s vend�gl� kacz�rkodik a
+komoly, csupa oszlop Oper�val, meg�llott egy kocsi. Egy �reg ur �lt
+benne �s egy sz�p fiatal, barna le�ny, tizenhat-tizenh�t esztend�s, nem
+is eg�szen hossz� ruh�ban, csak olyanban, a mi bok�ig �r. Az inas
+leugrott, f�lt�rta az ajt�t s leseg�tette a gyermeket, a ki egy kicsit
+k�r�ln�zett, keresett valakit. A l�mpa mellett egy kopottas fiatal ember
+�llott. B�tor n�z�s�, j� vid�ki fiu, bizonyosan valami egyetemi
+hallgat�, vagy m�g ink�bb valami teknikus, a ki az apr�hirdet�sek k�z�tt
+nagyon szer�ny felt�telek mellett olyan haszontalan k�lyk�ket keres, a
+kiket szekund�ba pon�ltak a professzorok s most valahogyan ki kell
+r�ntani a s�rb�l. Mikor a le�ny megl�tta a fiut, mer�szen hozz�l�pett,
+mondott neki p�r sz�t s megfontoltan, komolyan, minden siets�g n�lk�l
+megcs�kolta az arcz�t. Akkorra m�r n�h�ny kiv�ncsi ember �llott meg
+k�r�l�tt�k s �getve j�tt egy lovasrend�r, hogy l�ssa, mi a baj. Az �reg
+ur v�gign�zte az eg�szet a kocsib�l; mikor a le�ny visszafordult, el�je
+nyujtotta a kez�t, bevonta maga mell�, az inas becsapta az ajt�t s a
+nyugtalan, ideges k�t nagy nyul�nk l� megindult. A fiatalember tov�bb
+ment s valami jegyzetek�rt bet�rt egy antikv�riushoz. A kiv�ncsiak is
+eloszlottak sz�zfel� kolport�lni a hirt, a mi az estilapokr�l m�r
+lek�sett, b�r egy �ppen arra l�zeng� riporter nagyon ut�na vetette mag�t
+a dolognak.
+
+Hogy ne tess�k valami nagyon rosszat gondolni arr�l a kis le�nyr�l, ime,
+elmondom a t�rt�netr�l azt is, a mi az eleje volt.
+
+
+II.
+
+
+K�r�lbel�l egy hete R�cz Lajos teknikus ur, a kinek m�g csak �ppen egy
+szigorlata hi�nyzik ahhoz, hogy g�p�szm�rn�k legyen, f�lm�szott egy
+omnibusz tetej�be s kiment a ligetbe tanulni. Ilyenkor ott nagy csend
+van, m�g a verebek is hangtalanul gubbaszkodnak �ssze a hidegben. Ha
+v�gigj�rk�l az utakon, nyugodtan gondolkozhatik az ilyen di�kember, a
+kit nem b�nt a fagy meg a d�r. A nagy kocsi lassan d�cz�g�tt el�re a
+sima uton, a di�k f�l�llott a kocsi korl�tja mell� s azon mulatott, hogy
+ben�zett a f�ldszintes lak�sokba s egy sz�p eb�dl� berendez�st keresett
+mag�nak arra az id�re, a mikor majd eb�dl�je lesz.
+
+K�nny�, nagy kos�rforma kocsi k�zeledett gyors �get�sben az ut v�g�n.
+Gy�ny�r�, k�nny� l�bu, karcsu lovak voltak el�be fogva. Fiatal ember
+tartotta a gyepl�t s nem �lt mellette m�s, mint egy �szes bajuszu, p�rge
+kalapos kocsis. A di�knak megakadt rajtuk a szeme, kihajolt a korl�ton s
+ugy n�zte, hogy hogyan j�nnek s hogy suhannak el majd az omnibusz
+ablakai alatt, gyorsan, t�nemenyszer�en, mint a gondolat, a mi csak
+�tfut az ember agy�n. Mosolygott s egyszerre f�ljajdult �s az arcz�hoz
+kapott. Bal f�l�t�l a sz�j�ig hossz� v�r�s vonal egy szempillant�s
+alatt, mintha k�ssel has�tott�k volna v�gig. Az urfi, a ki a lovakat
+hajtotta, v�gighuzott rajta az ostorral. A szeg�ny fiut el�bb
+megb�n�totta az �les f�jdalom s mikor jajgatni kezdtek k�r�l�tte az
+emberek, hogy--gazs�g, aljass�g, ha tanu kell, h�t �k itt vannak
+valamennyien...--neki pirult az eg�sz arcza, hogy elveszett benne a
+v�r�s vonal s lebotork�lt a l�pcs�n s futni kezdett a kocsi ut�n. Mire
+n�h�ny l�p�st tett, m�r elt�nt a fogat s a di�k tehetetlen d�hvel �llott
+meg az utcz�n. Azalatt v�gigfolyt a kab�tj�n a v�r s gy�lekezni kezdtek
+k�r�l�tte a j� emberek, hogy megvigasztalj�k. Rettenetes volt a sz�p
+nagy fiu. Szemeib�l csurgott a k�nny, f�radtan lihegett a nagy
+indulatban, a mi majd sz�tvetette, fuldoklott. Tisztelettel b�mult r� a
+t�meg s j�tt egy rend�r is, a ki azt mondta, hogy menjen be a ker�leti
+kapit�nys�ghoz, ott majd kinyomozz�k, hogy ki volt az a bety�r...
+
+A fiu menek�lt el�l�k. Zsebkend�j�t folyton az arcz�ra szor�tva indult
+el az utcz�kon k�borolni. Egy-k�t �ra alatt leh�lt egy kicsit,
+nyugodtabban gondolkozhatott a m�dokon, a hogy ut�na j�rhatna az
+ostorosnak. V�gre is nem tudott egyebet kiokoskodni, mint hogy n�h�ny
+lapban apr�hirdet�st adott ki, a miben felsz�l�totta azt az urfikocsist,
+a ki meg�t�tte, hogy jelentkezz�k, k�l�nben gy�va k�ly�knek tartja.
+
+A hirdet�sek �r�t a h�zi asszonya adta k�lcs�n s � borogatta �jjel az
+arcz�t is jeges ruh�val, mig a fiu l�zasan s izgatottan elaludt egy-egy
+negyed�r�ra.
+
+
+III.
+
+
+H�rom nap is elm�lt s az urfi m�g mindig nem jelentkezett. A negyedik
+napon m�sik h�zba, sokkal szebbe �s el�kel�bbe k�lt�z�tt �t a t�rt�net.
+B�r� Tomahidy Ferencz urnak az �regebb kocsisa, a ki szint�n Ferencz, de
+csak az eg�szen k�z�ns�gesek k�z�l, elfogta a l�pcs�n a kisasszonyt �s
+al�zatosan megk�rte, hogy sz�lhasson egy p�r sz�t, mert m�r nem birja
+tov�bb mag�ban tartani, ha kocsis is az ember. Van benne becs�let,
+k�l�n�sen, ha annyi der�k urat szolg�lt, a milyen a fiatalok k�z�tt m�r
+nem igen akad...
+
+--No h�t mi baj?
+
+--Nagyon megk�sz�nn�m, ha a m�lt�s�gos b�r� urfival ezut�n a G�bor menne
+kocsizni. Fiatal mind a kett�... �n meg megmaradn�k a kisasszonynak meg
+az �reg b�r� urnak...
+
+--Mi�rt?...
+
+--H�t mert ha v�letlen�l ugy el�fogn�k az ifju urat, hogy elrakj�k, h�t
+�n m�r nem igen voln�k mell�je val�. Nem tudom, hogy ugy
+feled�kenys�gb�l, mert nem ismern�m meg benne hirtelen�ben a gazd�mat,
+nem-e �tn�k �n is rajta egyet-kett�t...
+
+A kisasszony b�mulva meresztette a szemeit a v�n emberre.
+
+--De h�t mi t�rt�nt?...
+
+--Benne �ll m�r az �js�gban is, itt h�tul... El�l ugy l�tszik sz�gyelt�k
+kiirni.
+
+Egy gy�r�tt lapot huzott el� a zseb�b�l. A le�ny s�padtan kapott ut�na,
+de a kocsis nem adta mindj�rt oda. El�bb k�r�lvonalozta a k�rm�vel a
+helyet, a mit el kellett olvasni s m�ltatlankodva d�rm�g�tt:
+
+--Nagyon keresi az a fiatal ember. �n se hagyn�m annyiba.
+
+A le�ny nekid�lt a karf�nak, egy darabig sz�tlanul maga el� b�mult,
+sirni szeretett volna, valamit megsiratni, a keser�s�g �sszeszor�totta a
+tork�t s er�sen �sszenyomta az ajkait, hogy valahogy ki ne szaladjon a
+sz�j�n valami keserves nagy hang.
+
+--� volt?...--k�rdezte halkan.
+
+--Igenis, k�rem sz�pen. A mikor ki akartam r�ntani a kez�b�l az ostort,
+m�g r�m is kiab�lt, hogy: marha, barom!... Nem szoktak igy besz�lni az
+emberrel... K�rdeztem, hogy minek b�ntotta azt a fiatal embert; azt
+mondta, hogy csak ugy, mert tetszett neki... Bizott a l�ban, az elv�gtat
+majd vele... De az a fiatal ur ut�na j�tt, itt van ni...
+
+--J�l van.
+
+A kisasszony alatt megingott a f�ld. A kocsis l�rm�zta el� a
+szobal�nyokat. De m�gse volt sz�ks�g r�juk, a maga erej�n ment fel a
+m�sodik emeletre, a hol a b�tyja lakott. Az inas utj�t �llotta s azt
+mondta, hogy a gazd�ja m�g alszik.
+
+--Keltsd f�l r�gt�n.
+
+
+IV.
+
+
+Mikor bejutott a rendetlen szob�ba, r�esett egy sz�kre. A b�tyja �lmosan
+k�rdezte meg:
+
+--Mi bajod?
+
+A le�nynak reszketett a hangja, a mig csendesen, visszafojtott
+indulattal besz�lt:
+
+--K�ldd ki T�nit az el�szob�b�l, mert kiab�lni fogok.
+
+--Nem baj.
+
+A le�ny kisz�lott az ajt�n:
+
+--Hivja fel a pap�t!
+
+A b�tyja nagyot n�zett erre.
+
+--Minek?
+
+--Legyen itt. Ismerje meg a fi�t.
+
+--Mit akarsz?
+
+A gy�nge gyermekle�ny hangosan zokogni kezdett �s jajgatott, mintha
+�tn�k.
+
+--Kiab�lni, kiab�lni...
+
+A b�tyja most m�r csakugyan megijedt s hozz� akart menni, hogy seg�tsen
+rajta.
+
+--No mi bajod?
+
+A le�ny most m�r f�l�llott, nekit�maszkodott az asztalnak, hogy er�sebb
+legyen s most m�r kem�nyen, olyan �rdesen besz�lt, a milyen hangot ebb�l
+a sz�p, piros, �de gyermeksz�jb�l nem v�rhatott az ember.
+
+--Mit akarsz? Azt akarod, hogy belehaljunk mind a sz�gyenbe, a mit r�nk
+hozol? Meddig megy a hitv�nys�god? Te f�rfi, te ur, h�t a kocsisok
+tan�tsanak meg becs�letre, arra v�rsz?
+
+Oda dobta neki az ujs�got, kicsi �kl�vel r�csapott arra a helyre, a mit
+a Ferencz vastag, paraszt k�rme k�r�lvonalozott.
+
+--L�ttad?
+
+Most m�r a b�tyja is els�padt �s hebegett, mint a megfenyegetett
+gyermek.
+
+--Igen.
+
+--�s nem ment�l oda megmondani, hogy te volt�l?
+
+--Nem... Valami rip�k...
+
+--Rossz ember! A mama m�r meghalt b�nat�ban, hogy ilyen semmi a fia, a
+papa meg�sz�lt �s megg�rnyedt, mintha sz�z�ves lenne, �n t�nkre
+komolyodtam, elvetted t�lem a gyermeks�gemet... Te ember vagy?
+Milliomszorta emberebb vagyok...
+
+Az �reg b�r� j�tt be s t�tov�zva �llott meg az ajt�ban. A le�ny hozz�
+szaladt s a kab�tj�t r�ngatva, huzta be a szoba k�zep�be.
+
+--Papa, ez az ember itt a te kocsidon, a te lovaidat hajtva, a te
+ostoroddal arczul csapott egy fiatal embert, a kit el�sz�r l�tott
+�let�ben. Most az keresi az �js�gban, hogy ki volt a b�ntalmaz�ja. A te
+fiad tudta ezt �s nem mer oda menni, hogy azt mondja: engedj meg uram,
+�n egy h�lye urfi-gyerek vagyok, sajn�lom, hogy b�ntottalak, vagy hogy
+ki�lljon vele kardra, vagy nem tudom �n mire. Itt hever, mint egy lusta
+�llat �s hozz�m j�n panaszra a kocsis, hogy � sz�gyenli ilyen ficzk�val
+egy uton j�rni...
+
+Az �reg ember sz� n�lk�l v�rt, hogy tal�n mond valamit a fia �s a mikor
+l�tta, hogy hi�ba v�rakozik, elfordult �s indult kifel�... A le�ny
+azonban ut�na ki�ltott.
+
+--Papa! M�g valamit akarok mondani. Itt hallj�tok mind a ketten... Ugy
+nyugodj�k sirj�ban a mama, ugy l�gy boldog te, ugy szeress engem, a hogy
+megteszem, a mit mondok. El�gt�telt akarok adni annak a fiatal embernek.
+R�gt�n irok neki s ha az utcz�n b�ntott�k, h�t az utcz�n teszem j�v� a
+b�ty�m aljass�g�t. Velem j�sz holnap �s �n megcs�kolom azt az embert
+ott, a hol ez a ficzk� meg�t�tte. Megmondom neki, hogy egy gy�va
+sihedernek vagyok a h�ga, ne panaszoljon r�nk, mi nem vagyunk az okai
+annak, hogy ez lett bel�le. Megcs�kolom...
+
+--De fiam...
+
+--Papa velem j�sz. Esk�dtem... A mama nyugalma...
+
+
+V.
+
+
+Ez a botr�ny t�rt�nete. Ne m�lt�ztass�k nagyon szigor�an megkritiz�lni
+azt a dr�ga barna kis le�nyt.
+
+
+
+
+A K�T GLUBOVITZ
+
+
+A fiatalabb Glubovitz j�form�n suhanczkor�ban ker�lt fel a f�v�rosba, de
+m�r akkor se igen l�tszott meg rajta, hogy vid�ki. Roppant finoman
+�lt�zk�d�tt s a modora is olyan el�kel� volt, mint valami hivatalnok�. E
+miatt valami megk�l�nb�ztetett szivess�ggel b�ntak vele a boltosok, a
+kikn�l seg�dkedett. Csak ugy sz�ltak hozz�: Szabad k�rnem Glubovitz ur,
+k�rem, sziveskedj�k Glubovitz ur... �s k�l�n�sen kit�ntett�k az
+asszonyok, a vev�k. �r�kig el�ltek az �ruasztal el�tt a t�rpe zs�lly�ken
+s v�rt�k, a mig Glubovitz ur m�ssal v�gzett, hogy r�juk ker�lt a sor,
+mint a patik�ban. A t�bbi seg�d azalatt a pudli k�r�l �csorgott s
+j�form�n csak a keze al� adtak holmit, a mint parancsolta. Azalatt pedig
+alattomosan pislogtak re� �s n�vtelen levelekkel igyekeztek bem�rtani a
+f�n�kn�l. Glubovitz mindennel szemben �rz�ketlen maradt. Azzal az
+eleganczi�val szolg�lta ki a h�lgyeknek a csipk�t, szalagot, fodrot,
+mint a bank�r a gr�fokat a b�r�ban; sz� n�lk�l j�tt, ment, pontosan,
+mint valami �ram�, senkit se engedett k�zel mag�hoz, hozz�f�rhetlen,
+hideg, mindig frissen vasalt uri ember volt, a kinek csak akkor villant
+meg a szeme, ha sok p�nzt olvasott. Ilyenkor l�zas, moh� v�gygyal t�zelt
+le a pillant�sa a bank�kra �s reszketett a keze. K�l�nben egy
+viczeh�zmestern�l volt h�napos �gya s retket, vagy ha �ppen pazar
+kedv�ben volt, tur�t vacsor�zott. Ebb�l a vizes lyukb�l, a mos�konyha
+mell�l indult ki minden reggel a sok nagy h�z k�z�, a mik k�z�l n�h�nyat
+m�r kiv�logatott mag�nak akkorra, a mikor sok p�nze lesz s a ki�hezett
+ember v�gtelen �tv�gy�val n�zte a sok boltot, a mit majd mind f�lfal, ha
+egyszer el�g p�nze lesz ahhoz, hogy a maga kez�re kezdjen �zletet.
+
+Igy �lt ugy tiz esztendeig s akkor azt�n f�lmondott a f�n�k�nek s a
+szomsz�dban b�relt egy k�takkora boltot, mint a milyenben eddig szolg�lt
+s bevonult bel�, mint egy fejedelem. Sok l�d�val, sz�vettekercscsel
+megrakott kocsi kis�rte s h�tul egy egylovas szek�r hozta a nagy,
+k�tajt�s kassz�t, a mit nyolcz leg�ny czepelt be rudakon a sarokba
+mindj�rt a g�z�ra mell�. Oda k�szitett�k el az irod�t is csupa
+�vegfalb�l s be�llitottak k�t ir�asztalt is. Egy tekint�lyeset a f�n�k
+urnak s egy kicsi szer�nyet a fal mell� valami hivatalnoknak, a ki majd
+a k�nyveket vezeti.
+
+Akkor irta az �reg Glubovitzn� lev�lben, hogy j� volna tal�n a nagyobbik
+fiunak is Budapestre j�nni. Csin�lja be valahov� az �cscse, vagy adjon
+neki egy kis �ll�st vagy valamit, szer�nyet. Nem sok kell neki, csak
+�ppen hogy �ljen. A fiatalabb Glubovitz erre irt, hogy csak j�jj�n a
+b�tyja. Azt gondolta, hogy ugy is sz�ks�ge lesz valami megbizhat�
+emberre, f�lhozta teh�t Adolfot �s be�ltette maga mell� az �vegirod�ba.
+
+A b�tyja azonban falusi volt, nem igen ismerte ki mag�t itt az urak
+k�z�tt. Esetlen�l, a nagy test� emberek temp�s lassus�g�val mozgott,
+d�rm�gve, nagyokat nyelve besz�lt s a mikor m�r n�h�nyszor kegyetlen�l
+leszidta az �cscse, �vatosan vigy�zott, hogy ne mondjon valami olyast, a
+mire az megint ostob�nak meg marh�nak mondja el. K�l�nben eg�szen j�l
+elv�gezte a dolg�t a sok �zleti k�nyv k�z�tt, a melyeket mintha
+egyt�l-egyig hozz�m�rtek volna; dolgozott h�rom ember helyett. A fiatal
+Glubovitz k�l�nben alul tej�veget v�gatott az iroda fal�ba s ilyenform�n
+a v�s�rl� nagy uri k�z�ns�g szem�t se zavarta a nagy falusi zsid�, a
+mint neki d�lve a k�nyveknek, sz�les h�ta kifesz�lt a zsiros, kopott
+barna kab�tb�l.
+
+Azonk�zben hire ment a fiatal Glubovitz sz�p nagy �zlet�nek otthon is,
+�s felkiv�nkoztak az �regek. A v�n Glubovitz s�t�lva pip�zni akart a
+sz�p boltban, a mama pedig csak n�zni a sok csipkeholmit �s simogatni a
+szemeivel a selyem �s b�rsonyf�l�t. K�l�nben azt is irta, hogy szeretn�
+valami j� tan�rral megvizsg�ltatni mag�t, mivelhogy napr�l-napra
+nehezebbnek �rzi a gyomr�t meg a l�bait s azt hiszi, hogy vizk�rs�ga
+van. Az id�sebb Glubovitz, az Adolf megijedt erre. Nagy keze reszketve
+�gyetlenkedett a k�nyvekben, s�r�en t�r�lte a szemeit egy nagy k�k
+keszken�vel.
+
+--A mama, a mama,--motyogott s idegess� tette az ifjabb Gluboviczot, a
+ki m�r nem volt ennyire naiv. R�kiab�lt a nagy aggodalomba eg�szen
+belebutult emberre, hogy ne marh�skodj�k s fogja be a sz�j�t. Azt
+mondta, hogy � tov�bb l�t az orr�n�l. A mama f�l akar j�nni a nyak�ra,
+annyi az eg�sz. A v�n fiu, az Adolf belebujt a k�nyvekbe �s r�zta a
+fej�t.
+
+--Nem igaz, nem igaz.
+
+Hogy mennyire igaza volt az Adolfnak, az hamarosan kis�lt. Az �reg
+asszony �llapot�t veszedelmesnek tartotta a tan�r s azt mondta, hogy j�
+lesz mindj�rt ott tartani a szanat�riumban. A h�rom Glubovitz visszament
+a boltba s az �reg, a falusi mindj�rt meg is engedte mag�nak azt a
+gy�ny�r�s�get, hogy s�t�lva pip�lt ott, a hol az uri d�m�k alkudtak a
+sok czifra semmis�gre. R�m�lten l�kd�ste be az �vegketreczbe a kisebbik
+fia. Mig maga el�tt taszig�lta, azt mondta neki:
+
+--Parancsoljon beljebb ker�lni, tess�k...
+
+Nem akarta, hogy �szrevegy�k, hogy az a nagy csizm�s, falusi zsid� az
+apja. Az Adolf t�j�kozatlanul, but�n b�mult re� s csak akkor j�tt
+m�regbe, a mikor az �cscse m�r k�nn t�rgyalt a d�m�kkal a boltban. Az
+apja azonban kem�nyen lehordta:
+
+--Te mindig olyan nagy barom volt�l, hogy megijedtek t�led a n�pek.
+Igaza van neki. Finom ember kell az �zlethez, finom...
+
+K�l�nben a v�nebb Glubovitz fiunak anyai r�szr�l is kij�rt a maga
+porczi�ja, a mikor bef�ttet meg narancsot vitt a szanat�riumba. A
+ny�g�s, mindig panaszos �reg asszony se igen v�logatta meg a sz�t, ha
+ezzel a nagy, esetlen ficzk�val besz�lt. S�rt, ha megforgatta a feje
+alatt a p�rn�t s a t�rd�vel megl�kte az �gyat s azzal aludt el, hogy
+leszedett a v�n fiur�l minden becs�letet, mig mind nagyobbakat �s
+nagyobbakat pislantott s f�radtan, ink�bb ny�gve tudt�ra adta a
+v�lem�ny�t.
+
+...--Gyula m�s... Abban �r�m�m telik... Finom sz�p �zlete van. � maga is
+urfi... Te ut�latos bivaly, ugy l�kd�s�l, de ugy...--Ilyenkor m�r neh�z
+l�lekzettel, er�sen szuszogva elaludt s a nagy bivaly Adolf, s�hajtva
+j�rta k�r�l az �gyat, hogy betakarja a f�lfuv�dott form�tlan testet.
+
+A tan�r k�l�nben nagyon hallgatagon viselte mag�t, mint a tud�sok
+�ltal�ban, hanem egyszer m�gis megmondta az Adolfnak, hogy a v�n
+asszonyra m�r ne igen sok�ig sz�m�tsanak, mert egyszer csak elmegy.
+M�sk�l�nben nagyon neh�zkes, de ha elj�n az �r�ja, akkor olyan f�rg�n
+kilibben ebb�l a vil�gb�l, mint egy kis lepe. Csak a sziv�re kell, hogy
+menjen a viz,--mondta n�mileg n�piesen a tan�r ur, hogy az Adolf is
+meg�rtse--s akkor azt�n v�ge.--Akkor nap er�szakkal kellett elt�vol�tani
+Adolfot a kis �vegirod�b�l, mert kihallatszott a g�rcs�s, csukl�s
+zokog�sa a boltba. �s ekkor t�rt�nt meg az, hogy a mikor az �cscse m�r
+nagyon durv�n szidta, a v�n fiu f�lkapta az egyik nagy k�nyvet s agyon
+akarta csapni a finom uri boltost. Szerencs�re nem sok uri d�ma volt az
+�zletben �ppen abban az �r�ban.
+
+A v�ge pedig az lett a dolognak, hogy egyszer csakugyan a sziv�re ment
+az �reg asszonynak a viz. Az �reg Glubovitz m�r vagy h�rom nap �ta
+mellette volt a szanat�riumban. A k�t fiu pedig �ppen fenn volt a
+rakt�rban, a mikor lenn a kis �vegb�r�ban csengett a telefon s a tan�r
+besz�lni akart valamelyikkel a testv�rek k�z�l. Egy kis sz�ke seg�d
+szaladt a telefonhoz s azt�n meg fel a rakt�rba elmondani, hogy mi az
+izenet; � maga is izgatott volt egy kicsit s a mikor lej�tt, kocsi�rt
+rohant.
+
+Az �regebbik Glubovitz ugy rohant le a kis csigal�pcs�n, hogy majd
+�sszet�rte mag�t, h�tul pedig er�lyesen r�kiab�lt a m�sik.
+
+--Micsoda buta szalad�s... senki se kerget...
+
+--A mama, a mama.
+
+--Azzal nem segitsz rajta, ha kit�r�d a nyakad.
+
+Akkor m�r le�rkeztek a boltba s a gazda int�zkedni kezdett.
+
+--Krausz! �lj�n a p�nzt�rhoz. A Liza kisasszony menjen le a pincz�be s
+mig visszaj�nn�nk, n�zze meg a jap�n selymeket. A mi csak egy kicsit
+nyirkos, azt k�l�n kell tenni. Majd �n azt�n gondoskodom r�la. Fekete ur
+menjen a v�mh�zhoz. Hol van Fekete ur?...
+
+Fekete urat el�bb el� kellett keresni, mert nem volt a boltban. A v�nebb
+Glubovitz �sz n�lk�l szaladg�lt k�nn az udvaron, meg benn a pincz�ben,
+mig el�kereste valahol. Ugy hozta, mintha rabot s�rgetne a bir� el� s
+izgatottan pusmogott az �cscs�nek.
+
+--Siess k�rlek. Menni kell m�r.
+
+M�rgesen felelt a fiatalabb Glubovitz:
+
+--Csak int�zkedni kell el�bb, vagy mi?
+
+A v�nebb igazat adott neki, de szorongva leste, hogy v�ge legyen m�r a
+besz�dnek.
+
+A mikor m�g egyre halmozta egym�sra a sok utas�t�st az �cscse, szembe
+ker�lt vele a pudli m�g� s lihegve, kinban k�ny�rg�tt neki a szem�vel,
+hogy siessen. Az ifjabb Glubovitz pillant�sa p�rszor bosszankodva
+siklott rajta v�gig, de v�gre is m�regbe j�tt a gazda s csuny�n lehordta
+az okvetetlenked� v�n fi�t.
+
+--Eredj a pokolba! Hagyj nekem b�k�t! Ugy hagyn�d itt az �zletet, mint a
+kocsis az ist�ll�t, hogy pusztuljon benne minden. Sz�gyeld magad!
+
+--Sz�gyenlem, de gyere, k�rlek sz�pen. Tal�n m�r nem is tal�ljuk
+�letben.
+
+--Hogyne, mert olyan k�nnyen megy az.
+
+--El�g k�nnyen, gyere Gyula, gyere.
+
+A fiatalabb most m�r igaz�n d�hbe j�tt.
+
+--Hallgass! Nem vagyok kiv�ncsi az �b�gat�sodra. �n nem vagyok
+magadfajta v�n szam�r, fogd be a sz�dat. K�rem a Gizi kisasszonyt.
+
+A kisasszony nem igen sietett, s az �regebb Glubovitz a sors�ba
+belet�r�dve, csendes megad�ssal v�rt h�tul, nekivetve a h�t�t egy oszlop
+batiszt kelm�nek.
+
+--Gizi kisasszony, ne mulassa el a napot az inasokkal!
+
+--Nem, k�rem.
+
+--De igen, k�rem. Ha sz�ks�ge van r� az embernek, sehol se tal�lj�k.
+Tartsa itt az orr�t! Menjen fel a rakt�rba s a ny�ri holmiban csin�ljon
+egy kis rendet.
+
+H�tul csendes, rekedtes hang sz�lott bele a besz�dbe.
+
+--Gyere m�r.
+
+M�rgesen riadt r� a v�n vid�kire a fiatal Glubovitz.
+
+--Int�zkedni csak kell! H�vj�k ide a Ferenczet!
+
+Mindenfel� kiab�ltak:
+
+--Ferencz! Ferencz!--H�tul pedig s�t�ten b�mult a sok ember k�z� az
+�regebb Glubovitz.
+
+V�gre elindultak. A fiatalabb testv�r az eg�sz uton szidta az �reget.
+Azt mondta, hogy m�g ez se jutott az esz�be, az se, ilyen hajsz�ban az
+ember mindent elfelejt... A v�n fiu pedig ny�g�tt mellette:
+
+--A mama, a mama...
+
+A szanat�riumban szomoru csend fogadta �ket. Mikor az �regasszony
+szob�j�hoz �rtek, �ppen kifel� j�tt a tan�r.
+
+--M�r k�s� k�rem. Meghalt.
+
+Az �regebb testv�r neki v�gta mag�t az ajt�nak... Lihegett a melle s
+ord�tani kezdett mint egy nagy �llat.
+
+--Mama, mama!
+
+Az �cscse csit�totta.
+
+--Ugyan hallgass! Ne bolondulj meg... �sszeszalad a h�z...
+
+
+
+
+A KOMPONISTA
+
+
+Az egyenesre szabott rekettye-bokrok k�z�l frissen kavicsozott r�z�s
+utra �rt a kocsi s bel�lr�l idegesen z�rgette meg a kocsis h�ta m�g�tti
+ablakot az egyik utas.
+
+--Lassan! kir�zod a vel�t a fejemb�l.
+
+H�tul mind ink�bb hom�lyba veszett a palafedel� nagy h�z. Egybefolytak
+rajta az ablakok s sz�rk�lt a fal�ban a v�r�s t�gla; mikor f�l�rtek egy
+kis kaptat�ra, m�r geometriai vonalakb�l egym�sba g�rb�l� czifra figura
+lett a h�z k�r�l kiczirkalmazott nagy kert is �s az orvoss�gszagot
+legy�rte a friss sz�na meg a p�fr�ny meg levendula meg rezeda, a mi a
+f�ldekr�l �s k�r�s-k�r�l a szeg�ny z�lds�ges asszonyok kertjeib�l
+ki�radt. S hogy egyszerre v�ge legyen m�g az eml�knek is, csendes
+permeteg indult meg, f�llocsolta a port s nedves, es�vizes meleget
+lehelt be a kocsiba. Az urak meg�llottak, leeresztett�k a kocsi fedel�t
+�s az egyik, a betegebb forma levette m�g a kalapj�t is.
+
+--Megh�lsz, minek gyerekeskedel?
+
+--Dehogy. Nem is k�pzeled, hogy milyen j�l esik. �rzem, hogy hogyan
+melegedik �t a kopony�m �s el�ll benne a f�j�s. Azok odalenn soha se
+b�ntak velem ilyen gy�ng�den.--Valamin gondolkozott, de ugy meger�ltette
+a munka, hogy k�nnybe l�badtak a szemei.
+
+--Min t�r�d a fejed?--k�rdezte a m�sik.
+
+--Valami hasonlaton �s nem jut az eszembe semmi. Pedig minden munk�m
+tele van hasonlatokkal �s micsoda friss �s tal�l� valamennyi. Ugy voltam
+azzal mindig, hogy a k�p mellett r�gt�n ott l�ttam a m�sikat is, a mit
+ha nekem ugy tetszett, mell��ll�tottam. H�t eg�szen elbutultam ott lenn?
+No n�zd csak...
+
+--Ne er�lk�dj. Minek?
+
+--Akarok, akarok...
+
+--Hiszen nem fontos az, hogy most k�peket keresg�lj. A miket �sszeirt�l,
+abban se az volt a l�nyeg.
+
+--Nem, de sokat magyar�ztam vele. Iskol�t csin�ltam abb�l, hogy nem
+sokat besz�ltem, hanem az ismeretlent megvil�g�tottam az ismeretessel.
+Most is irnak m�g igy? Mi�ta nem olvastam, Istenem, Istenem, mi�ta...
+
+--Majd minden megj�n id�vel...
+
+--Megvan! Ez az es� mosolyg�s, gyermekmosolyg�s, �rtatlan, j�t�kony. A
+hogy pedig odalenn azok a h�h�rok szapultak, az r�h�g�s, durva,
+ut�latos, �llatias, a mit a l�t�l tanult el a goromba lelk� ember...
+Azt�n hov� megy�nk most?
+
+--Any�dhoz. V�r m�r. Nagy lesz az �r�me szeg�nynek, hogy ilyen sz�pen
+meggy�gyult�l.
+
+--Igen, igen.
+
+Lassan z�k�g�tt r� egyik kavicsr�l a m�sikra a kocsi s mire le�rtek a
+v�ros al�, el�llott az es�. A beteg ember egy kicsit elszunnyadt; t�rsa
+pl�det ter�tett a t�rd�re, �sszegombolta mell�n a kab�tot s gy�r, sz�ke
+szak�ll�t lesim�totta egy k�nny� legyint�ssel. A k�zben olyan szomor�an
+n�zett re�, hogy belel�gyult a b�natba az arcza. Mikor egy nagyobb
+z�kken�sn�l f�lriadt, m�r mosolygott.
+
+--Aludt�l egy kicsit.
+
+--F�radt vagyok, pedig az, hogy itt �l�k a kocsiban, csak nem munka.
+
+--Majd meger�s�d�l.
+
+--Meg, meg, csak egy kicsi tint�t l�ssak, mindj�rt jobban �rzem majd
+magam. Annyi mondanival�m van... Tervezek egy nagy reg�nyt, nagyot,
+sz�les, szoczi�lis alapokon, ugy �p�l f�l majd, mintha csupa m�zs�s
+k�b�l rakn�l �ssze egy nagy h�zat, a minek a tetej�n amorettek
+cs�kol�znak. Mert egy idill lesz a mellett az eg�sz. Gyermekszerelem...
+K�l�nben nem tudom m�g, nem tudom, nem is eg�szen tiszta m�g a dolog...
+Ez a nagy b�z�s verest�glah�z is benne lesz a sok �vegcs�vel, a min mind
+apr� cz�dula van, �s a tusok, meg a leped�k... Majd meg�rjuk... Az lesz
+a kegyelemd�f�s a szanat�riumoknak. Azut�n m�r nem l�tezik t�bb.
+Sz�tveri a fundamentum�t a t�meg, ha meghallja, hogy mit akarnak �p�teni
+f�l�je azok a rabl�k... K�rlek, most, hogy egy pillanatra elszunnyadtam,
+m�r r�luk �lmodtam. Borzaszt�, hogy mit csin�lnak ott az emberekkel.
+Eg�sz csom� volt ott olyan, a ki m�r alig volt n�ha-n�ha �szn�l. Egy
+�reg muzsikus, valami komponista, a ki ugy l�tszik igen sokat kompon�lt,
+eg�sz nap egy roppant nagy zs�ly�ben �lt s a padl�t b�multa. Egy sz� nem
+sok, de annyit sem sz�lott. Ha f�lnyitotta a sz�j�t, �v�lt�tt, mint az
+�llat s azt�n kimer�lten h�traesett. �n seg�tettem n�ha rajta, mig meg
+nem borzadtam t�le, de azut�n be sem tudtam menni hozz�. K�rlek sz�pen,
+nem csoda. �n elv�gre a k�ny�r�let embere vagyok, hanem a k�ny�r�let egy
+bizonyos pontn�l megsz�nik vagy pedig m�sk�ppen nyilv�nul, mint a hogy
+ezek a gazemberek csin�lj�k a dolgukat. Egy goly�... j�l ir�nyozva,
+�ppen a vakszemn�l be, azut�n az agyvel�n kereszt�l ki a tuls� oldalon.
+
+Valamicsk�t kiegyenesedett az �l�sen. A bar�tja t�mogatta. Mikor er�re
+kapott, ujra besz�lt, kinosan lihegve, nagy pauz�kkal, a mialatt begy�lt
+a t�dej�be a leveg�, a mi a k�vetkez� mondat elmond�s�ra sz�ks�ges volt,
+az agy�ba pedig az a kis logika, a mi n�lk�l szertebesz�lt volna, �ppen
+mint a hogy n�zett kifel�, mindenfel�, mintha �r�kk� keresne valamit.
+
+--Te persze nem �rted. Nem igen sok bajod van az eszeddel. A hivatalt el
+lehet l�tni a n�lk�l is. De az a komponista megijesztett. Tudod, �n is
+kompon�lok, nem muzsik�t, de engem meg a bet� zavar �ssze... P�ld�ul,
+hogy a b-nek jobbra van a hasa, a d-nek pedig balra, meg ilyen
+szam�rs�gok.
+
+Indulatosan r�ki�ltott a kocsisra.--�lljon meg!
+
+Mikor m�r �llottak, keservesen panaszkodni kezdett:
+
+--Ugy zug, zug minden.
+
+--Szedd �ssze magad egy kicsit.
+
+--Igen, h�t mit mondtam?
+
+--Ne t�r�dj vele.
+
+--De igen fontos. Gyere le, j�rni akarok.
+
+Ny�gve sz�llott le a kocsir�l s a bar�tj�ra t�maszkodva megindult a
+gyepen, az �rok mellett. Mikor p�r l�p�st mentek m�r, f�radtan meg�llott
+s halkan, titkol�zva besz�lt.
+
+--A kocsis ne hallja, a mit mondok. Az ilyen barom n�p nem �rti meg
+m�lyebben az embert.
+
+--Besz�lhett�l volna franczi�ul.
+
+A beteg ember f�radtan t�pel�d�tt valamin, a mit nem �rtett meg s
+szorongva ism�telte: franczi�ul, franczi�ul, ugy m�r nem tudok. De h�t
+ez mindegy. Arr�l van sz�, k�rlek, hogy az a komponista megijesztett.
+N�ha, ha hosszasan n�ztem, lassan-lassan �tv�ltozott a feje �ppen
+olyanra, a milyen az eny�m. Ak�rcsak a t�k�rbe n�ztem volna. H�tha
+egyszer ilyen leszek �n is. Ugy mozog a fejem a nyakamon, mintha dr�thoz
+lenne f�zve �s ugy b�mulok majd a vil�gba, hogy semmit se l�tok. Akkor
+azt�n ujra a te dolgod k�vetkezik. �llj meg. Esk�dj.
+
+--Mire?
+
+--A mit �n k�rek t�led, azt meg kell tenned. �n nagyon, de nagyon
+megijedtem a komponist�t�l, nem akarok olyan lenni. Ha egyszer l�tod,
+hogy olyan but�n b�mulok r�d, mint a hogy � meredt re�m, l�jj agyon. Sz�
+n�lk�l... Cs�kolj meg el�bb, vagy m�g azt se, ut�latos az olyan fej, a
+miben megbomlott a vel�; csak l�jj agyon. �n tal�n f�ln�k, vagy nem
+tudn�m felfogni a dolgokat... Esk�dj...
+
+--Fiam, ne besz�lj ilyet.
+
+--Addig nem megyek tov�bb.
+
+Kimer�lten roskadt le a gyepre s b�gyadt k�ny�rg�ssel n�zett f�l a sz�p
+sz�l emberre, a ki lehajolt ut�na.
+
+--Elpusztulok itt, de nem megyek. Esk�dj meg...
+
+--De ez bolonds�g. �rtsd meg.
+
+--Nem igaz. Te nem l�ttad azt az embert. Nem akarok olyan lenni.
+
+--Meggy�gyulsz.
+
+--Akkor ugyis mindegy. Veszed a revolvert s elv�gzed helyettem a dolgot
+s azt�n ledobod mell�m a f�ldre. Biztos�tani akarom magam. Esk�dj meg...
+
+--Majd besz�l�nk r�la.
+
+--Nem megyek tov�bb. Nem... Vakon nem mehetek bele a vil�gba. Ig�rd meg.
+Mondd, hogy becs�letedre...
+
+--Ne kiv�nj ilyent, �r�lts�g.
+
+--Csak annyit mondj, hogy ig�red.
+
+--Gyer�nk.
+
+--Nem megyek.
+
+Az eg�szs�ges ember elk�nyszeredve n�zett le a betegre, tan�cstalanul
+�llott s annyira meggy�t�rte a kinos �llapot, hogy beleizzadt. V�gre is
+intett a fej�vel, hogy j�l van. Erre f�lt�p�szkodott a f�ldr�l a beteg s
+megindultak a kocsihoz vissza. Mig oda�rtek, folyton bizonykodott.
+
+--F�rfi vagy, bizom benned, f�rfi vagy...
+
+A p�rn�n ujra elaludt. Szaggatottan l�legzett s ritk�s szak�lla
+lobogott. Mikor a bar�tja egyszer f�l�je hajolt, hogy kisim�tsa szem�b�l
+a haj�t, hal�los r�m�lettel riadt fel s fuldokolva ny�g�tt:
+
+--M�g ne, m�g ne...
+
+
+
+
+A SZERZ�
+
+
+A szinh�z �hes volt m�r valami �r�lt nagy sikerre. Esztend�k �ta csak
+ugy �lt valahogy nagyon szeg�nyesen, nem volt egyetlen olyan est�je se,
+a melyen kij�tt volna a sodr�b�l a publikum s l�rm�zott volna egy
+kicsit. A szinh�z nem besz�ltetett mag�r�l. Olyan igazi h�tk�znapi
+int�zet f�le lett, a mit megszoktak az emberek, mint az eb�det meg a
+vacsor�t, kopott, fakult. Egy �ri�s, �tven esztend�ben egyszer
+lehets�ges tombol�s kellene neki, hogy besz�ljenek r�la, hogy divatba
+j�jj�n, �s uralkodj�k minden m�s te�trumok felett. S�v�rg�s, �hs�g volt
+m�r a v�gyakoz�s erre az est�re. A legutols� k�rista, a ki nem tudott
+nevet adni a v�gy�nak, szint�n �rezte, hogy kapkod valami ut�n; ragad�s
+volt a l�z, val�s�gos er�szakoskod�s. A k�rm�kkel akartak ki�sni valamit
+a semmib�l.
+
+Az igazgat� mindennap kor�n j�tt a szinh�zhoz. Az �cska szekr�nyekb�l
+maga el� rakott egy nagy csom� r�gi darabot s l�zasan kutatta k�z�tt�k a
+gy�ngy�t. Ebben a hajsz�ban elvesztette a judicium�t. Le, le szaladt a
+szinpadra, f�ltaszig�lt maga el�tt a meredek, csavaros l�pcs�k�n egy-egy
+rendez�t, vagy szin�szt, a kit �pen gall�ron foghatott �s jeleneteket
+olvasott f�l neki egy rongyos, fak�bet�s k�nyvb�l. Mikor m�r m�s is
+hallgatta, rendesen kit�nt, hogy s�letlens�gen akadt meg a szeme.
+Boszankodott s a kincskeres� konoks�g�val bujta tov�bb a r�gi ir�sokat,
+a melyek m�r esztend�k �ta hevertek a nagy alm�riumokban. Azt�n
+sz�tosztotta a darabokat, cs�k�nyt adott a m�sok kez�be is, hogy csak
+v�jj�k a szikl�t, majd csak r�akadnak az aranyra, a minek ott kell lenni
+valahol.
+
+Egy reggel az egyik rendez� nem minden sz� n�lk�l adta vissza a r�bizott
+darabot.
+
+--N�zze �regem, mondta, ez itt mintha ig�rne valamit. Roppant egyszer�,
+ugy folyik, mint a Duna, nagy mederben sz�lesen, lassan, de hatalmas.
+
+--Olvassuk!
+
+A darab t�nyleg nagyon �rdekes munka volt. Klasszikus igazs�ggal
+elbesz�lt t�rt�net, a melyben mintha csak ugy tal�lomra eresztett�k
+volna le h�romszor a f�gg�nyt, tal�n ott, a hol az ir� m�r kif�radt.
+Nagy, a k�z�ns�g �tlaga el�tt ismeretlen nyomorus�g volt megfestve
+benne, egy fiatal ember trag�di�ja, a ki mert t�relmetlen�l szerelmes,
+elvesz egy sz�p, szeg�ny �s ostoba le�nyt s azt�n z�llik, meg�li az
+asszony butas�ga. A v�ge szeg�nyember-hal�l, olyan, a milyent a mos�n�k
+szoktak berendezni maguknak. Egy csom� sz�n k�kes, gyilkos l�nggal
+pislog a k�lyh�ban s egy kis g�rcscsel, �nkiv�letben �tv�ndorol az eg�sz
+familia a siralom v�lgy�b�l valami m�sik v�lgybe. Egy naiv l�leknek
+hallatlan vakmer�s�ge volt az eg�sz munka. Szuver�n megvet�se minden
+dramaturgi�nak, uj iskola, a mi a r�gib�l �ppen csak azt vette �t a
+dr�m�ba, hogy besz�ltette figur�it; egy kisz�m�thatatlan alkot�s, a mi,
+ha akad olyan elsz�nt ember, a ki szinpadra viszi, vagy rettenetes
+nagyot bukik, vagy egyenesen f�lmagasztosul, mint a szentek. Az pedig, a
+ki irta, vagy nagyon sokf�le f�b�l faragott talentum, vagy a vil�g
+leg�rtatlanabb zsenije, a ki semmir�l sem tehet, arr�l se, ha
+megpofozz�k az el�ad�s ut�n s arr�l se, ha az �l�be kapja a publikum s a
+karjaiban hordozza meg, mintha Messi�s lenne, a ki megsz�letett
+mindny�junk j�volt�ra.
+
+A k�t borotv�lt k�p� szinh�zboltos sunyin pislogott �ssze. Egyik se
+akart el�re nyilatkozni; m�r az j�rt a fej�kbe, hogy egym�s nyak�ba
+s�zz�k majd a felel�ss�get s elkaparintj�k egym�st�l a f�lfedez�s
+dics�s�g�t.
+
+--Megvernek valamennyi�nket.
+
+--Leszednek a szinpadr�l. Megcs�kolnak.
+
+--Bolond, �mb�r az is megeshetik.
+
+--El�adjuk?...
+
+--Pr�b�ljuk meg, mit veszthet�nk vele?
+
+--Irasson h�t az atyafinak... hogy h�vj�k?
+
+--T�th Bal�zs.
+
+--...hogy el�adjuk a darabj�t s tiz sz�zal�kot kap s ha lecsep�lik, h�t
+mag�ra vessen.
+
+�s l�zba j�tt az eg�sz szinh�z. El�bb egy kicsit hidegen fogadt�k a
+szin�szek a darabot. Megborzongtak t�le. Azt�n belemelegedtek, t�rt�k
+magukat ut�na, d�lel�tt, d�lut�n pr�b�ltak, a l�legzet�ket is
+visszafojtva, lest�k egym�s ajkain a sz�t, megd�bbenve a k�pt�l, a mi
+ebb�l a s�t�ts�gb�l kidomborodott, azt�n siettett�k az el�ad�st, �t
+akartak esni rajta vagy erre, vagy arra; k�sz�letlen�l is nekimentek
+volna m�r; v�nj�t, fiatalj�t egyform�n vissza kellett tartani. A
+k�z�ns�g is �rdekl�dni kezdett. T�th Bal�zsr�l sz�zf�le hiresztel�s kelt
+sz�rnyra. Bizonyosat nem tudott senki. Mondt�k ezt, mondt�k azt,
+vid�kr�l j�ttek is levelek, hogy egy ideig a B�ns�gban lakott, azt�n
+Debreczenbe ment, tov�bb is kis�rt�k az utj�n, de egyszerre csak nyoma
+veszett. � maga nem bujt el�, val�s�ggal kurrent�lni kellett, hogy csak
+valahogy n�lk�le ne ess�k meg a premiere.
+
+Az el�ad�s el�tt k�t nappal �rkezett t�le lev�l a szinh�zhoz. A titk�r
+v�gigkiab�lta vele a folyos�kat, mig eljutott vele az igazgat�hoz.
+
+--Megvan, megvan!
+
+--Ki?
+
+--T�th Bal�zs... Direktor ur itt van T�th Bal�zs. Itt a lev�lben... Azt
+irja, hogy k�ldj�nk neki tizenhat forintot, mert m�sk�ppen nem tud
+f�lj�nni a darabj�hoz. K�rt ott mindenfel� p�nzt, de nem adtak, h�t
+k�nytelen alkalmatlankodni...
+
+Az el�ad�s el�tt alig n�h�ny perczczel �rkezett meg T�th Bal�zs. F�l�nk
+egy kopott ember volt T�tov�n b�mult bele a vil�gba. K�z�ny�sen, minden
+�rdekl�d�s n�lk�l j�rt a szinpadon, �vatosan kiker�lve mindent s
+f�nyn�lk�li nagy szemeit le-lecsukta egy-egy hossz� pillanatra, mintha
+b�ntotta volna a sok g�zl�ng f�nye. M�r majdnem f�lhuzt�k a f�gg�nyt, a
+mikor m�gis r�hat�rozta mag�t, hogy k�r valamit att�l a bar�ts�gos
+embert�l, a ki oly szivesen vezetgette erre-arra.
+
+--Itt van a feles�gem is, meg a gyermekek. K�ny�rg�m, ha valami helyet
+kaphatn�nak...
+
+--Hol vannak?
+
+--Itt tul a vend�gl�ben, a hova besz�llottunk...
+
+Egy rongyos csapsz�kb�l kelletett el�keriteni �ket. A zenekarba tettek
+be m�g egy p�r sz�ket nekik s a zsufolt szinh�zban egyszerre kital�lt�k,
+hogy kiket vezetett be a sz�nyegajt�n a titk�r. Egyszerre zsongani
+kezdett az eg�sz h�z, az asszonyok f�l�gaskodtak, egym�s feje f�l�tt
+n�zt�k meg azt a kidudorodott ajku, sz�les orru, durva kez� asszonyt, a
+ki a sz�keken a gyermekekkel egyetemben, elhelyezkedett. Egyszerre
+hangos lett a csal�d�s.--H�t ilyen? Az ir� feles�ge?--Valamit megsejtett
+a zsibong�sb�l az asszony is, mert f�l�nken h�trapislogott, olyanforma
+alattomos pillant�ssal, mint a megriasztott �llat. Szeretett volna
+kimenek�lni innen, a hol annyian n�zik s mag�ban szidta az ur�t, hogy
+minek csin�l ilyen ostobas�gokat. Igy ideczepeli �ket ennyi ember
+k�z�...
+
+De m�r f�lhuzt�k a f�gg�nyt. Egy-k�t sz�k �l�s�t m�g lecsapt�k itt-ott,
+gyorsan elk�sz�lt egy cs�ndes f�l�r�ra a publikum s f�nn a szinpadon
+megindult a szeg�nyes, v�gtelen�l egyszer�, megd�bbent�en igaz akczi�. A
+k�z�ns�g �sszezsugorodott, a l�legzet�t visszafojtva hallgatott;
+meg�llottak, mint valami nagy sz�rnyu madarak, lankadtan lehullottak a
+legyez�k. A leveg�ben tiszt�n lehetett hallani egy bet�vedt dong�t, a
+publikum idegesen kapkodta a fej�t f�l a mennyezet fel� s mikor a
+szinpadon a szeg�ny diurnista, a passziv nyomorult, valami keserves
+megpr�b�ltat�s terhe alatt �sszeroskadt �s az asztalra esve sirni
+kezdett, s�hajtani kezdett a f�ldszint. A k�z�ns�g belebolondult az
+ember�be. A blazirt f�v�ros egyszerre gyermek lett. Megvette a leveg�, a
+mi ki�radt a szinpad nyomor�s�g�b�l, megindult a szeg�ny ember utj�n s
+azt�n nem hagyta el egy pillanatra se. Meg�t�d�tt kiss�, mikor
+rapsz�dikus temp�ban ott bocs�tott�k le a f�gg�nyt, a hol legkev�sbb�
+v�rta, de azt�n meg�rtette a dolgot. Ez egy olyan t�rt�net, a mi akkor
+igaz, ha nem szcenirozz�k furfangos szinpadi emberek, maga a vil�g, az
+�let; �s f�l�llott az eg�sz n�p, tombolt a szinh�z, val�s�ggal �rj�ng�tt
+ez a sok ember, hogy az asszony el�l a zenekarban reszketve b�mult sz�t
+az eg�sz h�zban.
+
+Mikor egy szin�sz meg egy szin�szn� k�z�tt kij�tt T�th Bal�zs �s
+meghajtotta mag�t, egy pillanatra cs�nd lett. A rendez� fekete kab�t�rt
+szaladg�lt, hogy r�adj�k ebben az �nnepi momentumban, de a direktor
+visszakiab�lta.
+
+--Hagyja, maradjon olyan, a milyen. Igy sz�p az.
+
+�s a szerz� ugy j�tt ki a k�z�ns�g el�, a hogy kisz�llott a harmadik
+oszt�lyu vasuti kocsib�l. Hosszu nagykab�t volt rajta, tele feh�r
+sz�rrel, mert az uton mag�ra vett m�g egy pokr�czot is, a l�b�n sz�lesre
+taposott nagy s�ros csizma, behuzva a sz�k nadr�g al�, a nyaka
+k�r�lcsavarintva egy nagy piros s�lba, a minek a k�t v�ge el�l a kab�ton
+l�gott, az egyik kez�b�l sehogysem eresztette ki a sipk�j�t, mintha
+f�lne, hogy ennyi ember k�z�tt ellopja valaki s esetlen�l hajlongott. Az
+arcz�t el�nt�tte a v�r; mialatt m�g jobban kisz�ktek a pofacsontjai, a
+sz�ja folyton j�rt, mintha mondott volna valamit s k�mikus lett volna,
+ha nem olyan v�gtelen�l sz�nalmas, �hes, betegform�ju ember. A cs�ndre
+egyszerre m�g hangosabb lett a tombol�s. Az asszonyok kend�ket
+lobogtattak, eg�sz csom� r�zs�t, szegf�t dob�ltak neki f�l a szinpadra,
+a gy�nge dob�k vir�gai csak a zenekarig jutottak s behullottak a
+k�tatart�k k�z�; tapsolt, a padl�t verte az eg�sz szinh�z s nem akart�k
+visszaengedni a szinfalak m�g� a szeg�ny vedlett embert. Mikor lassan
+lefel� indult a vasf�gg�ny, d�h�ngve tiltakoztak az er�szak ellen s T�th
+Bal�zsnak m�g a kis ajt� m�g� is ki kellett j�nni n�h�nyszor, a mig
+lassan-lassan lecs�ndesedett a t�meg.
+
+Odabenn reszketve esett le egy sz�kre. Az igazgat� szorongatta a kezeit
+s ugr�lt k�r�l�tte, simogatva m�g a pillant�s�val is ezt a csodaembert.
+
+--No, ugy-e j�l tett�k, hogy ki�stuk. Nagy dolog, �ri�si dolog...
+
+A szeg�ny ember hitetlen�l b�mult maga el�, mintha �lmodn�k.
+
+--Nem hittem, nem hittem...
+
+Tov�bb is m�g folyton n�tt a siker. Hallatlan lett, csud�t m�velt a
+publikum. A darab v�g�n m�r vonszolni kellett ezt a szeg�ny neh�zl�bu
+embert. A k�z�ns�g sem akart hazamenni. Mikor m�r �r�lt a szinh�z,
+ugyanaz a publikum rohanta meg a p�nzt�rakat, a mely v�gign�zte a
+darabot. L�tni akart�k holnap is �s nagy t�megben gy�ltek �ssze a
+szinpadi bej�r�n�l, �ljenezve a f�lszeg, hosszu, sov�ny embert, a ki a
+direktorra t�maszkodva, botork�lt lefel� a l�pcs�k�n, folyton azt
+hajtogatva:
+
+--Nem hittem, nem hittem...
+
+Mikor este m�r egy kicsit ivott, akkor eredt meg a nyelve:
+
+--Azt hittem, hogy az lesz a v�gem. Bedugom egy este a k�lyha
+szelel�j�t, megt�m�m sz�nnel, azt�n reggelre f�lfordulunk mind. H�t
+irtam; gondoltam, majd megsajn�lnak, a kik itt maradnak.
+
+
+
+
+RUBIN URN�L
+
+
+K�t gyerek tal�lkozott az utcz�n. Uri fiucsk�k. Az egyiknek
+�sszeszijazott korcsoly�k voltak �tvetve a v�llain, hogy mind a k�t
+f�nyes acz�lsin a mell�re l�gott le. Ez kiss� leg�nyesen j�rt, a mell�t
+kid�llesztve �s szemmell�that�lag nem sokat t�r�dve az utcz�val, meg a
+mindenf�le n�pekkel. A m�sik f�nyes viaszkos v�szonba pakkolt �s
+�tszijazott k�nyvcsom�t vitt a h�na alatt. Ez olyan ugynevezett �rtelmes
+arczu gyerek, okos szemekkel, amelyek azonban ink�bb a f�ldet n�zik, b�r
+hamiss�g csillog ki bel�l�k. Olyanforma a gyerek eg�sz megjelen�se,
+mintha otthon vern�k is. A bar�tj�val szemben valami neki szokatlanul
+�n�rzetes hangot haszn�l, amit a m�sik bizonyos k�tked�ssel, olyanform�n
+hallgat, mint a ki tiszt�ban van az ember�vel s nem engedi
+f�lrevezettetni mag�t.--Csak itt mersz henczegni--mondja a pillant�sa.
+
+--Szervusz Istv�n--k�sz�nti a gyereket.--No, kapt�l-e sok pofont
+mostan�ban? Ap�d m�g mindig olyan al�val�an b�nik veled? Nem t�rn�m. Van
+arra t�rv�ny, hogy nem szabad a fiut verni. M�g az inasokat se, h�t m�g
+a gimnazist�t mennyire nem... Ha az ember egy kicsit a maga esze ut�n
+megy, az�rt m�g nem kell lehuzni a b�r�t. A te b�r�d olyan lehet, mintha
+a rosta. Az �n ap�m �gyv�d. Gyere el egyszer, majd megmondja neked, hogy
+mit t�gy.
+
+_Istv�n:_ Igaz�n?
+
+_A korcsoly�s:_ Mi�rt ne? Mert m�g nem tudsz fizetni? Hidd el, hogy sok
+nagy ember is elmegy a p�nzzel. Ha megfelel� el�leget nem t�tet le az
+ap�m, h�t rendesen k�rba marad. M�g a k�sz kiad�st se kapja meg. �
+mondja. S ebb�l azt a nagy h�ztart�st vezetni, mit gondolsz, nem
+csek�lys�g... De az�rt csak gyere fel.
+
+_Istv�n:_ L�tod, ez�rt bolonds�g tanulni. Kinl�dik az ember, azt�n
+hi�ba. Semmi l�ttatja.
+
+_A korcsoly�s:_ L�ttatja? Mi az, hogy: l�ttatja?
+
+_Istv�n:_ Any�m igy mondja. De az iparosnak sincs j� dolga. Azt meg
+ad�val zaklatj�k. L�ttam a Rubinn�l. Van czigarett�d?
+
+_A korcsoly�s:_ Nincs, de veszek. Gyere.
+
+A gyerek egy kicsit elt�n�d�tt, hogy visszaforduljon-e az utj�r�l. A
+m�sik vigyorgott ezen, mire hirtelen elhat�rozta mag�t s megfordult.
+
+_A korcsoly�s:_ Nem kapsz ki otthon?
+
+_Istv�n (felhuzva a v�llait, kiss� elk�nyszeredett mosolyg�ssal):_ T�n
+nem. Majd mondok valamit.
+
+_A korcsoly�s:_ S mit mondt�l az ad�r�l? Hogy van az? hogy: zaklatj�k...
+Ki az a Rubin?
+
+_Istv�n:_ K�nyvk�t�. Most ott voltam n�la egy ideig. Tisztess�ges ember
+m�sk�l�nben...
+
+_A korcsoly�s (kelletlen�l m�ri v�gig a bar�tj�t):_ Rokonod?
+
+_Istv�n (�l�nken tiltakozva):_ Dehogy. _(M�r f�st�l a sz�jukban a
+czigaretta, mire � is a korcsoly�shoz m�lt�, k�nnyed, eleg�ns akart
+lenni. Sokkal foly�konyabban, a czigarettaf�stb�l t�pl�lkoz� uri
+egyszer�s�ggel besz�l.)_ H�t tudod, az ugy volt, hogy amikor a latinb�l
+meg a t�rt�netb�l hazavittem az int�t, h�t az ap�m m�r mindj�rt kiab�lni
+kezdett. Hogy ezt az oszt�lyt is nem j�ratja k�tszer velem s neki m�r
+nincs p�nze, �s eff�le, m�r amint ilyenkor �k besz�lni szoktak. Any�m a
+p�rtomra �llott, amennyiben �n azt mondtam, hogy az int� m�g semmit se
+jelent, az m�g nem n�gyes �s �ppen csak megeshetik, hogy az lesz bel�le.
+Mit tudja az ember azt el�re. H�t any�m is mondta,--j� asszony,
+becs�letemre mondom, nem az�rt, mert az �n any�m, hanem keresni kell a
+p�rj�t...--h�t mondta, hogy v�rjuk be az �rtes�t�t. S egyszer hallottam,
+hogy veszekedtek. Ap�m kiab�lt, any�m meg felelte: H�t csakugyan olyan
+nagyon ki van az z�rva, hogy a gyereket �ld�zik a tan�rok...--M�r mint
+engem.--Nem szopja az ujj�b�l. Ha a gyerek mondja, hogy �ld�zik, h�t
+legal�bb ut�na kellene j�rni. K�pvisel� vagy, azt�n m�g annyit se tudsz
+el�rni a korm�nyn�l, hogy annak a szeg�ny fiunak nyugta legyen az
+iskol�ban.--Az ap�m megint kiab�lt valamit, hogy nem kell eff�le
+ostobas�gokat besz�lni, s magam is megijedtem egy kicsit.--J�l
+adja,--gondoltam magamban--m�r mint az any�m. Tudod tiszta majom
+szeretettel viseltetik a gyermekei ir�nt. De h�t mindenkinek megvannak a
+maga apr� gy�ng�i. Az�rt nem szabad elit�lned.--H�t akkor abban maradt a
+dolog. Hogy mir�l besz�ltek, azt is csak k�s�bb tudtam meg. Amikor
+hazavittem a kisk�nyvet. Volt abban minden, csak j� nem.
+
+--Megbukt�l?
+
+--Nem, csak n�gyest kaptam. A latin-tan�rt, meg a t�rt�net-tan�rt
+csakugyan nem csalta meg az el��rzete. Korai m�g azonban buk�snak
+nevezni a dolgot, majd csak az �v v�g�n k�vetkezik, �mb�r azt hiszem,
+hogy igyekezni fogok. Meg kellett ig�rnem ap�mnak. Az �reg nagyon
+kellemetlenkedett s ilyenkor t�lem mindent kicsikar. Addig azonban m�g
+sok minden t�rt�nt. L�tom, hogy ap�m csapkod, l�rm�z s mama j�r ut�na.
+Velem a haragosat adta. Nem sz�lott hozz�m s ugy ment el mellettem, hogy
+meg se l�tott.--Na fiatal ur,--mondja egy reggel a szobale�ny--majd
+mesters�gre adj�k. Most mondta a nagys�gos ur.--Ej, ha,--gondoltam,
+ennek fele se tr�fa. Emlegettek aff�l�t azel�tt is, de annyira komoly
+m�g egyszer se volt a harag. Ap�m gy�ny�r�en tartotta mag�t; micsoda
+jellem ez az ember... Azonban n�ha �szrevettem az�rt, hogy m�r szeretne
+bar�tkozni. Ell�gyulva pillantott ut�nam, ha kereszt�lmentem a szob�n s
+gondoltam: no most mindj�rt b�k�l. Erre m�gse ker�lt a sor. Egy d�lel�tt
+azonban l�tom, hogy nagyban k�sz�l�dik valamire. Mi lesz ebb�l? V�gre is
+csak nem fog most szc�n�kat csin�lni, amikor m�r feled�sbe ment az
+�gy... Ez izl�stelens�g volna. Nem tette. D�lben eg�sz hat�rozottan azt
+mondja nekem: Fiam, elhat�roztam, hogy nevel�sedben m�s ir�nyban indulok
+meg, illet�leg, hogy ugy mondjam, itt kiss� zavarba j�tt az �reg, mert a
+mama r�meresztette a szemeit--hogy ugy mondjam, teljes fordul�t
+csin�lok. Arra nem vagy alkalmas, hogy tanult ember legyen bel�led. H�t
+l�gy iparos. A ki ezen a t�ren meg�llja a hely�t, az �ppen olyan der�k
+ember, mint a kinek diplom�ja van.
+
+--No m�r megengedj...
+
+--� mondta. H�t csak hallgasd. A mama erre mondott valamit n�met�l, de
+ap�m az asztalra csapott s azt ki�ltotta: sv�jg! �n m�g azt sem tettem
+meg, hogy egy b�tor�t� pillant�st vetetettem volna a mam�ra. �szint�n
+sz�lva, megsajn�ltam ezt a der�k embert. Sok baja van velem, h�t csak
+besz�lje ki mag�t. Azt tudtam, hogy az iparb�l ugy se lesz semmi. A mama
+eff�l�t meg se enged. Ha pedig r�m akar ijeszteni, h�t legyen meg az
+�r�me neki. K�ts�gbeesett k�pet v�gtam, a sz�jam sz�le beg�rb�lt, a mama
+r�m n�zett, megint mondott valamit n�met�l, azt�n el�kapta a
+zsebkend�j�t, szemeire nyomta s kiment, kem�nyen bev�gva maga m�g�tt az
+ajt�t. Ap�m egy kicsit �sszezsugorodott a sz�ken s ugy n�zett ut�na, �n
+akaratom �s f�ltett sz�nd�kom dacz�ra is elmosolyodtam kiss� s erre
+hamar �sszeszedte mag�t.--D�lut�n elviszlek Rubin urhoz, aki der�k
+mesterembert nevel majd bel�led. Aki nem szereti megtanulni, az m�g
+mindig nagyon sz�pen bek�theti a k�nyvet. Ha nem akarsz urfi lenni, h�t
+l�gy inas. Csak pofozzon a Rubin...
+
+Any�m ki�ltott a m�sik szob�b�l:--Gyere csak, k�rlek.--Ap�m bement,
+megint besz�ltek valamit n�met�l. Pedig h�t ha titkot akarnak tartani,
+ink�bb venn�nek el� egy darab papirost s arra irn�k fel egym�snak a
+k�rd�seket �s feleleteket. Azt nem hallja az ember a m�sik szob�ban. A
+besz�det igen s mindegy az, hogy �rti-e a szavakat vagy nem. Az�rt
+tudja, hogy mir�l besz�lnek. M�g azt is, hogy mit. A mama kiab�lt, ap�m
+kib�k�tette s v�g�l ugy l�tszik, megmagyar�zta neki azt, a mit �n amugy
+is tudtam, hogy tr�fa az eg�sz. Arra val�, hogy �n majd j�jjek
+k�ny�r�gni, hogy tanulni akarok. S ha rossz fiu voln�k, h�t alaposan
+megszekirozhattam volna ap�mat. � j�tt volna engedelmet k�rni. Azonban
+�n m�r akkor elhat�roztam, hogy kedv�re int�zem el a dolgot. Majd
+megk�rem, hogy vigyen vissza az iskol�ba. V�gre is csakugyan sokat k�lt
+re�m, h�t mi�rt ne legyen neki igaza? D�lut�n a mama �lelt-cs�kolt,
+azt�n meg ujra �lelt, mag�hoz szor�tottt, unalmas volt! Ap�m egyik�nkre
+se n�zett, csak sz�rny� komolyan elindult, �n ut�na, s igy ker�ltem
+Rubinhoz.
+
+--Inas lett�l?
+
+--Csak hallgasd. Rubin, aki n�ha negyven-�tven forintos sz�ml�t is hoz
+mihozz�nk, mindj�rt eleint�n elkezdett velem szemtelenkedni. Ugy
+l�tszik, hogy ki volt adva neki az utas�t�s. Tegezett s valami ponyv�ban
+hullad�kpapirt hordatott velem h�tra valami rakt�rba.--Ugy?--gondoltam
+magamban.--Igy b�ntok ti velem? Majd megtan�tlak �n titeket. Sz�pen
+belej�ttem a k�nyvk�t�szetbe s amikor egyszer Rubin p�ld�l�zgatni
+kezdett, hogy tal�n m�r meg is lehetne k�rlelni a kedves pap�t, h�t azt
+mondtam neki:--Hallja maga Rubin ur, �n szeretem az iparomat. Ha mag�nak
+nem kellek, h�t majd kitan�t m�s.--De fiatal ur...--kezdi �, s l�tom,
+hogy sz�rnyen megd�bbent. Azt�n egy kicsit gondolkozott, megkef�lte a
+kalapj�t s elment. Persze hogy ap�mhoz ment s besz�molt neki a
+meglepet�ssel. D�lut�n a mama h�romszor is els�t�lt a m�hely ablaka
+alatt s f�lpislogott, m�snap meg ap�m j�tt, s r�m se n�zve, valami
+k�nyvekr�l t�rgyalt Rubinnal. Elment s hirtelen megint visszaj�tt �s
+m�sik aranyoz�st kiv�nt az egyik k�nyv sark�ra. Ezen j�l mulattam. Lesz
+szeg�nynek otthon j� dolga. Majd ad neki a mama k�nyvk�t�szetet. M�snap,
+m�r mint tegnapel�tt, ujra n�lunk j�rt. Engem is f�lrehivott egy
+pillanatra s szigor�an k�rdezte, hogy: no, nem gondoltuk-e meg a dolgot?
+Nem jobb lett volna-e tanulni?--Nem--mondtam neki
+hidegen.--Hajland�s�gom van az iparra.--Ugy?--k�rdezte nagyon megnyult
+�br�zattal s zavarba j�tt.--De h�t �des fiam--kezdte ujra--�n ebbe nem
+egyeztem bele.--Odaj�tt Rubin is.--Ifju ur--mondja--ifju ur, ne tess�k
+megszomor�tani a pap�t.--Szeretem az iparomat--mondtam �n.--Ap�m
+kiab�lt. Ostobas�g! Marhas�g! Azt hiszed, hogy �n ezt
+elt�r�m!--Egyszerre azonban sz�p k�r�sre fogta a dolgot.--N�zd, �des
+fiam, megig�rtem any�dnak, hogy n�lk�led nem megyek haza. Ne hagyj engem
+sz�gyenben. Gyere haza, �des fiam, azt�n igyekezz�l egy kicsit, l�gy j�
+fiu... Gyere dr�g�m... V�gre is megsajn�ltam az �reget, h�t hazamentem
+vele.
+
+A korcsoly�s b�lintott.
+
+--J�l tetted.
+
+
+
+
+AZ �REGREND� UR
+
+
+A szobal�ny azzal j�tt be, hogy egy �regrend� ur akar besz�lni a
+nagys�g�val. �regrend� ur? Micsoda �regrend� ur?--H�t egy �regrend�
+ur.--S a nagys�g�val akar besz�lni?--Igen.--Micsoda �regrend� uraid
+vannak neked?--Vannak, vannak...--H�t j�jj�n az �regrend� ur.--Azzal �n
+bementem a m�sik szob�ba, hogy ne legyek terh�re az �regrend� urnak s
+�ll�t�lag �js�got olvastam, voltak�ppen azonban kifigyeltem, hogy mit
+besz�l az �regrend� ur, aki mintha k�l�n�sebben �rdekelt volna, mint
+valami m�s ember. Tal�n az�rt, mert a csel�d se azt nem mondta, hogy:
+_�reg_, se azt, hogy _id�ses_ vagy v�n, hanem egyszer�en megtette egy
+rend tagj�v�. Az �regrend�ek... Istenem, v�jjon leszek-e �n
+�regrend�?...
+
+Az ember besz�lni kezdett k�nn.
+
+--Klatz vagyok, nagys�gos asszony.
+
+--Glatz?
+
+--Nem, Klatz, K-val. A Guravecz �s T�rsa cz�g beltagja, ahol tegnap meg
+tetszett fordulni. Gyerekholmit tetszett v�s�rolni, ingecsk�ket,
+harisny�t s czip�t is. A czip�vel k�l�n�sen el tetszett v�teni az
+adreszt. Mert mi, kezeit cs�kolom, csak nagyon mellesleg foglalkozunk
+czip�vel. Czip� �s keszty�, az n�lunk �ppen csak hogy van, de nem
+j�fajta. Tartjuk, mert a publikum, k�l�n�sen a h�lgyek, szeret egy
+boltban mindent megvenni. Le�lni a pult el�, azt�n odaparancsolni az
+eg�sz list�t, amit felirt mag�nak otthon. H�t van nek�nk, hanem nem
+fektet�nk sulyt re�. Tetszik tudni, ahhoz egy k�l�n ember kellene. K�l�n
+oszt�ly s ember, aki v�s�rolni tud bele. N�lunk azonban csak a Guravecz
+�gyetlenkedik, mert ezt � sem �rti.
+
+K�nn nevetett az asszony.
+
+--H�t irj�k ki az ajt�ra, hogy czip�t v�s�rolni menjen m�sfel� a
+publikum.
+
+Kicsi sz�net ut�n, ami alatt--azt hiszem--nagyot b�lintott az �regrend�
+�r, v�laszolt a f�rfi.
+
+--H�t igen. Az kellene. Az volna a tisztess�g. Mert n�lunk, k�rem,
+haszontalan kis gyerekczip�t legal�bb is h�rom hatossal fizet tul a
+nagys�ga. Nincs rakt�r, nincs befektet�s, teh�t nincs re�lis alapja az
+�zletnek. Magunk se a gy�rb�l v�s�rolunk, teh�t mindenki el�nyben van
+felett�nk, aki a gy�rba megy beszerezni a k�szlet�t. Mi el�tt�nk m�r a
+gy�r is, meg a nagykeresked� is nyert az �run. Teh�t ketten. A m�sik
+boltost pedig csak a gy�r el�zi meg a nyeres�gben. �rt engem a nagys�ga?
+�rt? Mert az asszonyoknak ugy �ltal�ban--tess�k megbocs�jtani--csak j�r
+a sz�juk, hogy ilyen olcs�n v�s�roltak, meg olyan olcs�n v�s�roltak,
+voltak�pen azonban az asszonyokat legk�nnyebben csapja be az, akinek az
+a kenyere. Teszem fel Guravecz...
+
+--�n tal�n most k�l�nv�lik t�le �s m�sik boltot nyit?
+
+Csend, azt�n egy kicsit s�rt�d�tten felel az ember.
+
+--Nem, nagys�ga. Nem arra indultam meg, hogy kuncsaftot hajszoljak,
+hanem csak ugy, a kedvemb�l.--S azt�n mintha valami kis g�g lett volna a
+besz�d�ben, b�r egyszer�en, csendesen, �regrend�en besz�lt.--A
+kedvemb�l. Mert h�t a nagys�ga a h�rom p�r cip�csk�n�l egy forinttal
+k�rosodott. Tudniillik, ahogy �n hallom, hogy Guravecz azt mondja, hogy
+kett� husz, m�r minthogy: k�t forint �s husz krajcz�r, h�t el�veszem a
+megrendel�si k�nyvet s konstat�lom, hogy ez a gazember leh�zza az
+embereknek a b�r�t. Tess�k elhinni, hogy tegnap is kik�ptem a boltajt�
+k�sz�b�n, miel�tt bementem volna levelezni. Mert �n v�gzem a levelez�st.
+Ebben is sz�p diszn�s�gokat kell hogy le�rjak. Guravecz mindig cs�ddel
+fenyegeti a gy�rakat, hogy azt�n futhatnak a p�nz�k ut�n s cig�nykodik s
+�n meg irom a leveleket ebben az ir�nyban, nagys�ga. H�t mit csin�ljak?
+Guravecz tudniillik az �zlet lelke, hanem rossz lelke, k�rem. Micsoda
+hitv�ny ember!... Ha arr�l a vev�knek fogalmuk volna, h�t nem botlan�nak
+be mihozz�nk. Ann�l kev�sbb�, mert mindj�rt a harmadik h�zban igen
+szolid �zlet van. De micsoda tisztess�ges �zlet!... Lankaszter �s Bogy�.
+K�t nagyszer� zsid�, k�rem. Finom �zleti emberek. Azok, k�rem,
+sz�mit�ssal dolgoznak s ha nekem kell, mint a hogy most kell p�ld�ul,
+mert nagyon kifogytam bel�le, egy tucat h�l�ing, h�t odamegyek. Azt m�r
+csak nem teszem, hogy Guravecz kezeire adjam magam. Nem ismer az se
+istent, se embert, se kompanist�t, Olyan ember az k�rem...
+
+Az asszony t�relmetlen lett, f�lbeszak�totta.
+
+--Teh�t �n visszahozta a forintot, a mivel becsaptak.
+
+Az �regrend� ember elk�pedve b�mult re�.
+
+--Dehogy, k�rem. Hogy tehessem �n azt? �n nem igen sz�lhatok bele
+semmibe. Csak em�sztem magam, de ugy em�sztem magam, hogy n�mely este
+betege vagyok a boltnak. T�ntorogva megyek haza, mintha r�szeg voln�k.
+Mert igy nagyon ut�latos �m az �zlet. Az igaz, hogy ugy se sz�p, a hogy
+�n csin�ltam a magam�t, a mig egyed�l voltam... Mert h�t �n lelket adtam
+bele az �zletbe. A tisztess�g alapj�n �llottam s a ki csak egy kicsit
+ugy n�zett ki, h�t annak volt hitele n�lam. S kisz�m�tottam, hogy ennyi
+kell az �letre, ennyi kell arra, hogy f�lretegye az ember--s azt�n
+azonfel�l egy krajcz�rt se vettem el. Azt�n t�nkrementem. Nem a
+tisztess�g miatt, k�rem, hanem ink�bb a hitel�rt, mert a tisztess�g j�
+az �zletben. Tess�k elhinni, hogy semmi sem fizeti ki jobban mag�t. Ezt
+dud�lom ennek a szerencs�tlennek is... Mert szerencs�tlen, k�rem. Hiszen
+ha az ilyen embereket se akasztj�k fel, h�t akkor mire val� az
+akaszt�fa?... Ez az ember tudniilik arra val� szimattal dolgozik, hogy
+micsoda-forma vev� j�n be a boltba. Hogy kit�l mit lehet kicsalni. Olyan
+szimatja van, mint a kuty�nak. A hogy a vev� bej�n, m�r mint az
+asszonykuncsaft s a seg�dek meg az inasok kiab�lnak hogy: kezeit
+cs�kolom, kezeit cs�kolom, � m�r n�zi, hogy mit �r az illet�. Megolvassa
+a p�nzt a zsebekben--engedelmet k�rek--a szokny�n kereszt�l. S egy �s
+ugyanazon sz�vetet n�la �tf�le �ron is meg lehet kapni. Ez pedig
+gyal�zat, k�rem mert... El�g az ahhoz k�rem, hogy gyal�zat s �n igen
+nagyon pirulva v�gzem a levelez�st ebben a boltban, a mi az eny�m is �s
+a miben az �n nevemben is folyik ez a--engedelmet
+k�rek--rongykeresked�s.
+
+Hallottam, hogy f�l�llott. Recsegett a czip�je is, meg a padl� is l�ba
+alatt.
+
+--S�t, k�rem--mondta s a szav�n hallottam, hogy mosolyog--�n
+�rv�nyes�tem is az elveimet az �zletben, csak hogy h�t, k�rem, m�dj�val.
+Mert ugy �ll a dolog, hogy t�nkrementem s az ap�som adta a p�nzt, a
+mivel itt t�rs lettem. Ujra adta s azt mondta, hogy j� lesz mell�m
+valami �zleti szellemet keresni, mert hogy �n nem vagyok arra val�
+ember, hogy meg�llj�k a magam l�b�n. H�t az�rt �llok �n most ennek a
+Guravecznek a l�b�n, � az �zleti szellem. Azonban nekem kiab�lni m�gse
+szabad, mert t�nkrement ember vagyok s most m�r a m�sodik hozom�ny van
+befektetve az �zletbe s nekem n�zni kell, hogy hogy gy�m�lcs�zik. Mert
+j�l megy nek�nk. Hanem a tisztelt f�rj�t becs�l�m, mert mindig
+tisztess�gesen ir az �js�gba. Ha nincs odairva a neve, akkor is
+megismerem. K�rem, ezt ne tess�k ugy venni, mintha hizelegni akarn�k,
+hanem igy van, h�t igy van s a mikor be tetszett dikt�lni, hogy hova
+k�ldje a pakkot a Guravecz, h�t mindj�rt meg�t�tte a f�lemet a n�v.
+Ejnye, hogy a fene egye meg ezt a bitangot, m�r mint a Guraveczet,
+gondoltam magamban, h�t ilyen becsap�s m�r m�g sincs rendj�n s h�t
+gondoltam, hogy felj�v�k.
+
+--�s azt�n mit �rek vele?
+
+--Nem sokat, k�rem, mert ha Guravecz bevesz valami p�nzt, h�t abb�l m�r
+vissza nem lehet kapni semmit. Igen hitv�ny ember. N�la el van temetve a
+p�nz. S ezzel szemben hi�baval� az �n minden mesterked�sem. Mert, k�rem,
+megesett az, hogy a bels� irod�ban leveleztem s � �zletfelekkel j�tt be
+s hazudott nekik s �n mindig intettem a h�ta m�g�tt az illet�knek, hogy:
+nem igaz, nem igaz--�s az�rt m�gis ugy csin�lta meg az �zletet, a hogy �
+akarta. Mert r�m nem is n�ztek. Sz�mba se vettek. � ott t�ncolt,
+keringett �s mindenf�l�ket �sszehandaband�zott s �n hi�ba pusmogtam,
+hogy: hazudik, hazudik, az�rt csak neki volt igaza. S �n, k�rem,
+k�nytelen vagyok ennek a hitv�ny embernek a svindlij�b�l �lni. S hogy
+keres, k�rem! Gy�ny�r�en. Soha m�g olyan b�viben nem voltam a p�nznek,
+mint a mi�ta ez a gazember forgatja a kis t�k�met. Hanem h�t, k�rem,
+m�gis ut�latos igy �lni. �n, k�rem, elhat�roztam, hogy kinyilatkoztatom,
+hogy �n nem vagyok r�szes az �zletben. Csak zsebrev�gom a p�nzt; hanem
+�n eg�sz m�sk�ppen csin�ln�m. Egy �r. Mindenkinek egy �r. Az a bizonyos
+�r, amiben �n t�nkrementem. Mert �n azt gondoln�m, nagys�gos asszony...
+
+--No mit?
+
+--Azt gondoln�m, hogy tal�n tetszen�k m�gis bej�nni holnap a boltba s
+megmondani, hogy a czip�csk�kre r�fizettem egy forintot, a h�rom p�rra s
+az egyebekre is vagy h�rom forintot. A mire �n--k�rem--nem vagyok tanu.
+Azt �n nem tehetem, �n mint t�rs. Hanem a nagys�ga k�rje vissza a
+p�nz�t. Nekem nagyon kellemetlen az, hogy lefek�djem azzal a tudattal,
+hogy a nagys�g�t�l is annyit loptunk, meg m�st�l is, hogy lopunk,
+csalunk, s ahogy szombatonkint p�nzt ad ki nekem Guravecz a p�nzt�rb�l,
+h�t mindig eszembe jut az eg�sz heti b�n. S azt �rzem, mintha
+�sszevern�nek, ahogy megyek haza s feles�gem azt k�rdi:--mi bajod? Pedig
+h�t semmi egy�b bajom nincs, csak ez a p�nz.--H�t tal�n tetszen�k m�gis
+holnap ben�zni hozz�nk s esetleg visszaad Guravecz valamit. Tess�k
+mondani, hogy illet�kes forr�sb�l tudja, hogy az �ru sokkal olcs�bban
+kaphat� �s hogy be van csapva...
+
+A vend�g fel�llott. Ugy l�tszott, hogy megy. Az asszony pedig naiv
+kiv�ncsis�ggal k�rdezte t�le:
+
+--De h�t micsoda boltos �n? Ide j�n denunci�lni a saj�t �zlet�t...
+
+--�n k�rem, �n...
+
+--�n h�t.
+
+--�n ur vagyok, k�rem. Nem boltos. Engem meg�l a piszok. Tess�k elhinni.
+
+
+
+
+A TISZTESS�GES EMBEREK
+
+
+Valami k�l�n�set gondoltam,--mondta egy fiatal ember a m�siknak s
+mosolygott. Olyan form�n azonban, hogy elgondolkozott a mellett s
+l�tszott a szemein, hogy nem mulats�gos az, amit k�l�n�snek mondott.
+�ppen csak v�rtezte mag�t a mosolyg�ssal az ellen, hogy a m�sik esetleg
+kineveti. Gyere, neked mondom el el�sz�r.--Elhuz�dtak. A ki m�g a
+teremben volt, nem igen figyelt r�juk. K�rty�ztak egy asztal k�r�l,
+amire a t�megen �t csak f�l�gaskodva lehetett bel�tni, nagy p�nzben; a
+fal mellett a sz�les b�rdiv�nyokra n�melyek a l�baikat is f�lrakt�k �s
+halkan besz�lgettek; m�sfel� indulatos sz�v�lt�s hallszott; egy asztal
+f�l� k�t emberfej borult, mintha r�vidl�t�k lettek volna, b�mult�k a
+sakkt�bl�t; mellett�k fak� k�p�, ki�hezett form�j� ember egy
+virzsiniav�get r�gva, r�vedezve, nem igen nagy figyelemmel n�zte a
+j�t�kot; a terem k�zep�n pedig billi�rdgoly�k kocogtak s a sz�rny�
+f�stb�l kiv�lva, meg ujra elveszve benne, emberek ker�lgett�k az
+asztalt. A k�t fiatal ember behuz�dott egy sarokba s az, a ki valami
+k�l�n�set gondolt, besz�lni kezdett.
+
+--Hogy ez a n�ps�g itt nagyon is vegyes, azt magad is l�tod. Nem
+gondolkozom valami bolond arisztokratikusan, hanem rosszul �rzem magamat
+ebben a t�rsas�gban. A hogy igy k�r�ln�zek, nemcsak hogy egyikhez se k�t
+semmi, hanem mindenkit�l elriaszt valami. Vagy �n ismerek valami fek�lyt
+rajtuk, vagy m�sok besz�lnek eff�l�r�l. �s olyan mosolyogva, annyira
+tr�f�ba v�ve a fogyatkoz�sokat, a mi jellemz� a mor�lis felfog�sra, ami
+ebben a b�d�ss�gben d�h�ng. Ebben a lokalit�sban der�lten t�rgyalj�k le
+p�ld�ul azt, hogy valaki k�z�l�nk lopott. Kezet fognak az illet�vel s
+mig magukban mosolyogva mondj�k, hogy: tolvaj, tolvaj,--le�lnek vele
+szemben az asztal mell� k�rty�zni. Van itt ir� p�ld�ul, a kinek soha egy
+eredeti gondolata nem volt--innen is, onnan is elcsen valamit--s
+megb�nult alak. Rettenetes az, hogy a boh�mben nincs becs�let. Ugy
+�ltal�ban tudniillik... �n istenem, az, hogy az ember k�zd a mindennapi
+keny�r�rt, nem ok m�g arra, hogy h�tat ford�tson a tisztess�gnek.
+Rosszul �rzem magam itt. Nincs bennem semmi abb�l a czinizmusb�l, a hogy
+itt felfogj�k az igazmond�st, meg egy�b kellemetlens�get, a mivel az
+embernek meggy�lik n�ha a baja. Az lenne a term�szetes, ha be se tenn�m
+ide a l�bamat. Azonban t�rsas�g n�lk�l se tudok �lni. Valakire, ak�rkire
+sz�ks�ge van az embernek, hogy sz�t v�ltson vele. Egyed�l, nagyon is
+egyed�l vagyok. A multkoriban p�ld�ul megesett velem az, hogy �ltem a
+korcsm�ban eb�d ut�n �s sehogy se tudtam f�lkelni az asztal mell�l. Mit
+csin�ljak, hova menjek, ha bez�rul m�g�ttem a vend�gl� ajtaja?
+Idegenkedtem att�l, hogy az utcz�ra menjek s azt�n k�r�lb�muljak, hogy
+merre is induljak meg h�t. Nem v�r senki. H�t elkezdtem diskur�lni egy
+uri emberrel, a kire m�sk�l�nben nem tudok undorod�s n�lk�l n�zni.
+R�vitt a sz�ks�g. A t�rsas�g ut�n �rzett v�gyakoz�s. Ez az
+ember,--mondj�k--mi el�tt megn�s�lt, az any�s�nak volt a szeret�je. A
+h�zass�g csak arra val� volt, hogy az �reg asszony mindig maga mellett
+tudja a leg�nyt. T�rsas�g n�lk�l teh�t nem lehet meg�lni. Azonban mi �ll
+utj�ban annak, hogy az ember egy, az ig�nyeinek megfelel� t�rsas�got
+hozzon �ssze? A tisztess�ges emberek�t... Ez az, amire gondoltam...
+
+A m�sik ember mosolygott.
+
+--Nagy arroganczia.
+
+A fiatal ember meg�tk�zve n�zett re�.
+
+--Mi�rt? H�t p�ld�ul te nem szivesebben j�nn�l el hetenkint
+egyszer-k�tszer ilyen t�rsas�gba, mint ide, a sokadalomba? Kevesen
+lenn�nk. Szigoruan �sszev�logatott kis csoport, amiben azonban egy se
+akadna kivetni val�. M�gis csak j� az, ha az ember tudja, hogy kivel �l
+egy asztal mellett. Annyi ember k�z�tt mindenf�le akad, de a mi kis
+t�rsas�gunkban csak becs�letes emberek voln�nak. Egy kis sziget voln�nk
+az �cze�nban. S megk�zel�thetetlenek. Szeg�nyek, de korrektek,
+fanatikusan tisztess�gesek... Ha egy k�z �tnyulna az asztalon a boros
+palack�rt, tudn�m, hogy tiszta...
+
+A m�sik kedvetlen�l dunnyogott.
+
+--J�, j�...
+
+--Nem tetszik neked a gondolat?
+
+--Nem.
+
+--Mi�rt? Pedig--l�sd--azt hittem, hogy ha valaki, h�t te lelkesedni
+fogsz �rte. Egy kis titkos,--semmif�le hivatalos jelleget nem fitogtat�,
+bar�ts�gos liga, asztalt�rsas�g, valami kis korcsma k�l�n szob�j�ban...
+Nem volna kellemes? Egy kis fel�d�l�s, megk�nnyebb�l�s az ut�n, a hogy
+meghentereg az ember a k�z�ns�ges �letben, mindenf�le piszokban, a miben
+elv�gre meg kellene fordulni ezut�n is, mivel hogy a mi szeg�ny kis
+komp�ni�nkban nem voln�nak se kiad�k, se megrendel�k, se p�f�g�
+meczen�sok. Ha ezeket bebocs�tan�k, egyszerre v�ge lenne az eg�sznek.
+Megv�ltozn�k a karaktere...
+
+--H�t azt�n hol a biztosit�k arra a nagy tisztess�gre, a mit v�rsz a
+szemelget�sb�l s a mi egy�bk�nt egy kicsit unalmas is lehet.
+
+--De megnyugtat�.
+
+--Honnan tudod, hogy csupa olyan becs�letes ember ker�lne �ssze, a kinek
+alkalma is volt m�r arra, hogy v�logasson a becs�let �s a becstelens�g
+k�z�tt. A kit nemcsak a f�lelem tartott meg ez ideig a becs�let utj�n.
+Mert h�t, �n istenem, az ember egy�ltal�ban csak az�rt nem lop, mert
+azt, a mit ellopni �rdemes, vigy�zza a rend�r, vigy�zza a gazda, a
+szomsz�d, az eg�sz �rdekk�z�ss�g. S a ki nem lop, az csak igen kis
+r�szben becs�letes ember, nagyj�ban csak gy�va, h�t hogyan v�logatod ki
+az �vatosak k�z�l a becs�leteseket?
+
+--Az �rz�semmel, az �szt�n�mmel, meg a tieddel, a mindny�junk�val.
+Annak, a ki csak gy�va, hi�nyzik a szem�b�l a n�z�snek az a b�tors�ga, a
+mi benne van p�ld�ul a te szemeidben. Az ilyen szembe belen�zni j�lesik,
+eltelik az ember bizalommal. S tiz ilyen megbizhat� szemp�r egy asztal
+k�r�l, hogy az ember senkire se gyanakszik...
+
+--Az �r�dat f�lted?
+
+--Nem, magamat. Tiszta akarok lenni, s bemocskol, magamt�l elidegen�t az
+�rintkez�s is az olyan elemmel, ami nem kedvemre val�. Semmim sincs, nem
+vagyok genie, a talentumom se valami tuls�gos, h�t legal�bb azt az
+�rt�ket akarom nagyra nevelni magamban, hogy becs�letesen �ltem
+becs�letes emberek k�z�tt. Ilyenform�n azt�n el tudom k�pzelni azt, hogy
+az ember mosolyogva hal meg.
+
+--Csak az�rt?
+
+--Az �let is m�s. Der�sebb.
+
+--S hol a pr�ba? V�gre is, ha az aranynak ki kell �llani a pr�b�t, a te
+embereidet is al� kellene vetni valami kis�rt�snek. A bizalomnak an�lk�l
+semmi alapja nincs. A szem, ahogy mondod? H�tha h�lyog borul a szememre,
+m�r nem vagyok neked el�g becs�letes ember? �mb�r...
+
+A fiatal ember k�r�ln�zett, gondolkozott s kiss� kedvetlen�l felelt:
+
+--Gondolkoztam a pr�b�n is. Nem is pr�b�n, mert hiszen �n bizonyos
+lenn�k a dolgomban. Hanem tegy�k f�l, hogy van egy sorsjegyem s �n lenn
+vagyok Lovran�ban, vagy m�sutt, hiszen ez mindegy, s a kezembe akad egy
+ujs�g s olvasom, hogy nyertem negyvenezer forintot. Nem j�hetek haza.
+Bead�sodtam a hotelben, innen v�rom a p�nzt. De h�t most m�r van
+magamnak is, csak �ppen egy megbizhat� emberre van sz�ks�gem, akinek
+elk�ldjem a sorsjegyet s aki kezeimhez juttatja a p�nzt. H�t ugyan kinek
+k�lden�m itt, mondd? Kire bizhatn�m r� ugy, hogy �n odalenn ne remegjek
+a p�nzem�rt? �ppen csak hogy meg�rtsd azt, hogy mi az, amire �n
+gondoltam, az�rt hozom fel ezt a p�ld�t. Ha tudniillik megcsin�ln�m az
+�n t�rsas�gomat, annak k�ldenem el benne a sorsjegyemet, akinek �ppen
+eszembe jutna a neve. Ak�rmelyiknek. S azt�n a jobb f�lemr�l r�forduln�k
+a bal f�lemre s boldog nyugalomban horkoln�k tov�bb. P�ld�ul neked
+k�ldenem, �mb�r te itt vagy t�rsas�g n�lk�l is...
+
+A m�sik ember elgondolkozva n�zett re� s lassan, vontatottan k�rdezte:
+
+--Nekem?
+
+--Neked.
+
+Hallgattak s v�gre is az, akinek a czim�re majd elindul a sorsjegy, egy
+kis, � maga el�tt is nevets�ges szorong�ssal, aggodalmasan egyezett bele
+a dologba.
+
+--H�t j�, hanem ne a h�zb�rnegyed idej�n. Ilyenkor semmif�le j�t�ll�st
+nem v�llalhatok. Ha az embert nagyon szorongatj�k, elk�lcs�n�z a
+negyvenezerb�l p�r sz�z forintot. Nem gondolod?
+
+
+
+
+AZ UTOLS� �R�BAN
+
+
+K�nyelmes uri lak�sban, utols� �r�it �lte egy asszony. Bes�ppedt az
+arca, szemei alatt rozsd�s foltok �ltek a csontokon. Tegnap tal�n m�g
+l�z, ma azonban m�r ink�bb szederjes, z�ldes, fak� foltok. Az �gy
+l�b�n�l egy k�kruh�s �pol�-n�v�r �sszegubbaszkodva im�dkozott, s ha j�tt
+az orvos, f�ln�zett r�, mintha k�rdezn�: mehetek? Az azonban �szre se
+vette. Sz�rakozottan j�rt ki �s be s val�szin�leg hireket vitt ki
+valakinek. A f�rjnek. A f�rj egy Kafter nevezet� v�llalkoz� volt. Kis,
+�szes, ig�nytelen ember, aki �ppen csak ennek az �gynek az elint�z�s�re
+szaladt haza valahonnan messzir�l, s mintha t�relmetlenkedne. V�gre is
+van az embernek egy�b dolga is. T�m�ntelen �zlet, amit mind le kell
+bonyol�tani. Egy csom� asszony volt m�g a szob�ban. Egy eg�szen fiatal,
+aki finom csipkekend�be k�nnyezett �s sokszor emlegette a kedves n�nit.
+A f�rj ilyenkor idegesen n�zett oda. Azt�n volt ott egy �reg asszony,
+akinek az arc�n azonban m�v�szileg el voltak kenve a r�nczok s akinek
+pomp�s kalapja al�l �ppen csak egy kicsit sz�rk�be j�tsz� haj
+kunkorodott el�. Egy m�sik asszony valami szeg�ny rokon volt. R�gim�di
+vikler volt a v�ll�n s minden k�l�n�sebb �rdekl�d�s n�lk�l b�mult maga
+el�. �t is a k�teless�g hozta ide �s s�r�n n�zte az �r�t, hogy mikor
+szabadul m�r. Volt ott m�g egy kis k�v�rk�s n�cske is. Az a f�rjet
+szerette volna foglalkoztatni, s minduntalan mondott neki valamit �s
+mindig igy: kedves Kafter. Ezen diskr�ten mosolygott az �reg h�lgy.
+Egyszer azt�n kij�tt az �pol�-testv�r s minden oldalra meghajtva mag�t,
+�tment a szob�n. Nyom�ban az orvos j�tt s csendet intve a h�lgyeknek,
+suttogva besz�lt:
+
+--A nagys�gos asszonyon m�r nem seg�t a tudom�ny, de tal�n megk�nny�ti
+utols� perczeit az, ha maga k�r�l l�tja azokat, akiket szeret. Tess�k
+bemenni, de min�l kevesebbet besz�lni. Ha azonban � mondana valamit, h�t
+j�l jegyezz�k meg maguknak. Ez fontos n�ha. H�t ne f�rassz�k hi�ba.
+
+A h�lgyek egyenkint bevonultak, legutols�nak a szeg�ny rokon maradt a
+sorban. Sz�csn�. Kaftern� is csak igy hivta. B�gyadtan n�zett v�gig
+rajtuk, amikor letelepedtek az �gy mell�, egyszerre azonban mintha
+�rdekelni kezdte volna valami. El�bb csak bizonytalanul r�vedezett a
+pillant�sa az �reg asszony feje f�l�tt, de azt�n csillogva pihent meg a
+kalapon. Sok�ig n�zte s mormogott is valamit, amit azonban nem lehetett
+meg�rteni. Az asszony fel�je hajolt s �desk�s figyelemmel k�rdezte:
+
+--Mit mondasz, kedvesem...
+
+A haldokl� a kalapra b�mult s elragadtat�s �s irigys�g telepedett ki az
+arc�ra.
+
+--Gy�ny�r�--rebegte.--Egy kicsit igen is dus...
+
+Ezt eg�szen tiszt�n meg lehetett �rteni. Sz�csn� is odahajolt s azt�n a
+kalapra pillantva, valami, csel�dhez illend� al�zattal igyekezett
+kedv�ben j�rni a haldokl�nak, amikor igazat adott
+neki.--Csakugyan,--mondta--hanem a nagys�g�nak ilyen kell. Ami sokat
+takar �s egy cs�pp �rny�kot vet az arczra is.
+
+--A m�sik asszony �tb�mult az �gy k�k selyem paplana f�l�tt s el�bb
+megh�kkent a v�ratlan t�mad�sra, de azt�n eln�zett a Sz�csn� feje
+f�l�tt. �sszeszor�totta a fogait s egy hangot se felelt. K�z�tt�k a
+beteg azonban f�lt�maszkodott a f�l karj�ra s k�rd�leg n�zett mind a k�t
+asszonyra. Sz�csn�nek m�g mintha intett volna is, hogy csak el�re.
+Usz�totta, mint a harap�s kuty�t, s meger�ltetve a szemeit �s az agy�t,
+leste, hogy hogyan fog els�padni a ken�cs alatt is a hiu v�n asszony.
+Sz�csn� azonban mintha egyebet gondolt volna. Ugy l�tszik, hogy nem volt
+el�gg� tele ep�vel, �ppen csak a szeg�nys�g m�rge �gaskodott benne a
+m�dosabb ellen. A haldokl� asszony arcz�n l�that� volt a bosszus�g,
+amikor lassan Sz�csn� fel� ford�totta a pillant�s�t s l�tta, hogy az
+k�r�lb�mul a szob�ban s azt�n, mintha elsz�gyelte volna mag�t, a
+paplanra s�ti le a szemeit. Elhal� hangon �ppen csak annyit s�hajtott
+oda a sz�p kalap alatt n�m�n figyel� asszonynak:
+
+--Bizony, t�ged is csuny�n megt�pett az id�, �desem... S hirtelen
+Sz�csn�hez fordult, �s ha nem lett volna v�gk�ppen fogyt�n az ereje,
+tal�n a haj�ba markol. Annyira d�hbe hozta az, hogy most a j�
+bar�tn�j�nek nem mondogatott oda � helyette. Utolj�ra. Mert arra, hogy
+bizalmasan csevegve marj�k egym�st, m�r t�bb� nem lesz alkalom. B�gyadt,
+le-lecsuk�d� szemei m�ly�r�l k�r�r�m villant el�, m�g suttogott, marad�k
+erej�t nagyon kim�lve sz�lott:
+
+--Sz�csn�, hajolj ide. K�zelebb, hogy halljad. Megeml�keztem r�lad a
+v�grendeletemben.
+
+Az asszony arc�t ellepte az �r�m. A m�sik ebben gy�ny�rk�dni l�tszott, s
+mintha mag�ban mulatva f�rk�szte volna a nagyszer� hat�st. A harmadik
+asszony, a sz�p kalap alatt, nem figyelt oda. Nem �rdekelte a
+v�grendelet. Azon m�rgel�d�tt m�g mindig, hogy ez a rongyos asszony, a
+csel�dforma, b�ntani merte. Sz�csn� titkolni igyekezett kit�r� �r�m�t s
+meghatottan rebegte:
+
+--Te mindig j� volt�l, Ter�z.--S annyit legal�bb megengedett mag�nak,
+hogy a betegt�l elfordulva, diadalmasan n�zzen v�gig a t�bbin. Tal�n
+gazdagabb lesz, mint ak�rmelyik. Valamelyik emeletes h�zra gondolt. Volt
+ilyen a haldokl�nak t�bb is. Egyet neki hagyott. V�ge a nyomorus�gnak, a
+pletykahord�snak, kegyelembar�ts�gnak. A haldokl� azonban most m�r
+eltorzult arccal, vigyorogva suttogott neki tov�bb:
+
+--Neked hagytam a sz�rke nagykend�met. Azt neked ki kell szolg�ltatni a
+hagyat�kb�l...
+
+Sz�csn� r�meresztette a szemeit, s most m�r nem t�rt�ztetve mag�t,
+d�hben remegve besz�lt bele a haldokl�nak m�g vigyorg�bb� v�lt arcz�ba:
+
+--�, te hitv�ny szem�ly, te... H�t ez�rt haszn�lt�l ki ugy, mintha a
+bels� csel�ded lettem volna... Ez a jutalom... �, te hitv�ny...
+
+Most a j�bar�tn�n volt a sor, hogy k�zbel�pjen:
+
+--Ne izgassa a beteget.
+
+A haldokl� asszony ujra felk�ny�k�lt a p�rn�ra, s gy�ny�rk�d�tt a
+gyilkos villant�sokban, amik a sz�p kalap al�l �tj�rj�k a most m�r n�m�n
+�sszegubbaszkodott, rem�nyked�s�ben porig al�zott, mozdulatlan fak�arczu
+asszonyt. Megel�gedett pilant�sa mintha azt mondta volna, hogy: no ez is
+megkapta a mag��t. Valami azonban egyszerre figyelmeztette arra, hogy mi
+v�r re�. Az �pol�n� bej�tt s az �gyhoz csoszogva, �nnep�lyes �br�zattal
+sz�lott:
+
+--A tisztelend� ur itt van.
+
+Az asszony ijedten hebegett:
+
+--M�g nem. M�g nem.--S valamicsk�t emeltebb hangon sz�lott r� a m�g
+mindig az �gy mellett gubbaszt� �cska viklerre:--Sz�csn�, adj m�sik
+kab�tot re�m. A fodr...--Iszonyu, g�rcs�s k�h�g�s j�tt r� s a k�zben
+intett egy elalv� pillant�ssal az �gy mellett a sz�kre, hogy: ott van.
+Sz�csn� mint egy masina, l�lek n�lk�l, tiszt�n csak a megszok�s ig�ja
+alatt, seg�tett neki. Lehuzta r�la a gy�r�tt h�l�kab�tot, m�g egy
+sz�nakoz� pillant�st is vetett az �sszehorpadt, nyomorult testre, s
+r�adta a friss kab�tot. Azalatt az asszony m�g k�r�ln�zett a szob�ban, s
+a fiatal le�nyra tapadt a pillant�sa. A hang ut�n tal�lta meg. Az
+tudniillik az �gy feje m�g� h�z�dva, m�g mindig csendesen sirdog�lt �s
+panaszosan suttogott: �des n�ni... Az �des n�ni hirtelen v�gzett vele.
+M�g a kez�t is f�lemelte, s feltartott, �tl�tsz� mutat�ujj�t megl�b�zva
+a leveg�ben, ugy vigyorgott re�, mint az im�nt Sz�csn�re.
+
+--Te se kapsz semmit. Te szeretsz... szer... a n�lk�l is. Azt mondtad...
+
+A le�ny oda se hallgatott, csak arc�t a tenyereibe temetve zokogott. Az
+asszony fel�lt az �gyban, egy pillanatig meglepetten b�mult re�.
+Hirtelen elfordult azonban, mert az �gy l�b�n�l megsuhogott egy ruha.
+Azt hitte, hogy a pap, s r�m�lten n�zett oda. Amint azonban megl�tta a
+kis k�v�rk�s, r�zsaszin arczb�r�, �lettel teli asszonyk�t, hirtelen
+megv�ltozott az arczkifejez�se. Boszus�ggal n�zett r�, s mint aki m�g
+tartogat valamit, de m�r siet, t�relmetlen�l sz�lott arrafel�, ahol az
+asszonyka �lt:
+
+--Te meg az uramat nem kapod meg.--Pihent, er�t gy�jt�tt, hogy
+kimagyar�zza mag�t. Leveg��rt kapkodott. Sz�csn� megt�masztotta a
+tenyer�vel a h�t�t, s azt�n tov�bb folytatta:--A v�grendelet olyan, hogy
+nem kaphatod meg. Csak addig az �v� a vagyonom, amig meg nem
+h�zasodik.--Majdnem megfulladt, s most m�r alig lehetett �rteni a
+szav�t.--�rtetted?... P�nz n�lk�l t�nkre ... megy ...--M�g egyszer
+k�r�ln�zett az eg�sz t�rsas�gon, s elhal�, de diadalmas hangon
+sz�lt:--Hogy tetszik? Menjetek... Sz�csn� indulj... Emlegessetek meg...
+nem voltam ostoba... Indulj... Csak beteg, de nem ostoba... Menj...
+
+S h�traesett a p�rn�ra.
+
+
+
+
+K�T BOLTOS
+
+
+Egy vid�ki v�rosban volt a t�bbek k�z�tt k�t bolt. Az egyik modern. Nagy
+t�k�rablakok m�g�tt k�t kirakata is volt, mind a kett�ben egy-egy
+teljesen fel�lt�z�tt, mozdulatlan urh�lgygyel, a kik a t�ll, selyem,
+csipke, v�szon rengeteg t�meg�t tapost�k. Benn csinos urak szolg�lt�k ki
+a h�lgyeket, egy szint�n eleg�ns, de rut embernek a vez�rlete alatt. Ez
+az ur apr� szem�, a k�zepesn�l valamivel alacsonyabb termet�, nagyon
+sz�ke, majdnem kenderszin�, ritk�s bajuszu, ki�ll� pofacsontu, nagyfogu
+ember volt. A tulajdonos. Hevessy Val�r a neve. Sokat adott a
+nemess�g�re s valami kis leereszked�s is volt a modor�ban, a mikor
+elszedte az asszonys�gokt�l a p�nzt, s kiel�g�thetetlen, brut�lis
+�hs�get fejeztek ki a szemei �s a sz�les sz�ja, a mib�l kiss� mindig
+el�villogtak a nagy, lapos fogak. A bolt mintha nem lett volna valami
+igen nagyon szolid. Kicsi volt a k�t nagy ablakhoz m�rve s m�g�tte a
+rakt�rban sok volt az �res polcz. Egyszer hirtelen�ben k�ld�tt �t a
+m�sik boltba p�r v�g v�szon�rt. Csak k�lcs�nbe, mert--a mint
+izente--d�lut�n m�r meg�rkezik a vasutr�l az � rendelm�nye is. Ebb�l p�r
+lett. A m�sik bolt ind�totta, mert sohse kapta vissza a v�szn�t,--s el
+is vesztette, mert nem volt tanu arra, hogy csakugyan �tvittek egyik
+boltb�l a m�sikba v�sznat.--Hevessy ur azonban nagylelk�nek bizonyult a
+m�sik p�r folyam�n, a mit tudniillik � ind�tott a m�sik boltos ellen
+becs�lets�rt�s miatt. Nem kiv�nta a megb�ntet�s�t s ez bizonyos
+megillet�d�st eredm�nyezett, hogy: l�m, ni, csakugyan van benne egy kis
+tisztess�g. Ugy �ll tudniillik a dolog, hogy akkor m�r ugy nagyj�ban
+tiszt�ban volt a v�ros azzal, hogy Hevessy ur nem tuls�gosan becs�letes
+ember. Kimondani azonban nem merte ezt senki. El�z�keny volt, szer�ny,
+kalapot emelt mindenkinek, v�laszt�kosan �lt�zk�d�tt, besz�lt,
+mosolygott, h�t neh�z egy ilyen t�k�letes embert olyan v�ddal illetni, a
+mit bizony�tani nem tud az ember. Akkoriban k�l�nben elad� volt a sz�p
+bolt. Hevessy ur azt mondta, hogy megel�gelte a kis v�rost s miut�n a
+szomsz�d boltost t�nkretette, tuladott az �zleten �s elhurczolkodott.
+Mondt�k, hogy tal�n Pestre.
+
+A m�sik boltos is ut�na j�tt n�h�ny �v mulva. Az eg�szen m�sforma ember
+volt. Kis, fak�k�p�, beteges form�ju, k�h�g�s. A boltja, mig volt neki,
+sz�k, alacsony, hosszu folyos� volt, a minek a bels� r�sz�ben nappal is
+�lland�an �gtek a g�zl�ngok. A boltos v�s�rokra j�r� gyolcsos volt
+fiatalabb kor�ban, egy kicsit korl�tolt ember, de alapos keresked� a
+maga kis k�r�ben. Hamar betelt azonban a kocsiz�ssal, a mi megviselte a
+l�d�k tetej�n utaz� embert, s mert abban a v�rosban tetszett neki a
+piacz, megtelepedett. Egy kicsit kiterjesztette az �zlet�t. De nem
+nagyon. K�sz toalettekr�l n�la sz� sem volt. S boldogult, mig meg nem
+nyilt vele szemben a sz�p bolt, s el nem h�d�totta a vev�it. M�g a
+falusiakat is. A pang�s, a sz�p bolt elleni k�zdelem egyszerre let�rte.
+Ez m�r sok volt neki az �zletb�l. Arr�l az ideig nem is �lmodott, hogy
+ef�le k�zdelmekben legyen r�sze a boltosnak. Hi�nyzott a gyakorlat�b�l a
+verseny, s a mint megjelent, leverte a l�b�r�l. N�h�ny �vig m�g
+teng�d�tt a boltban, pislog�, vizes szemekkel nem l�tta a lassu
+elmul�st, s egyszerre azt�n egy h�t alatt ki�rulta a holmit s egy
+horpadt k�zit�sk�val a kez�ben felj�tt � is Pestre. Ez a v�ros
+tudniillik olyan v�ros, hogy mindenkinek jut benne egy harap�s keny�r.
+Odalenn a vid�ken legal�bb ez a hire.
+
+Idefent megint �sszeakadt Hevessy urral. Egyszer fut�lag tal�lkoztak az
+utcz�n, s a kis fak� boltos, a kinek k�l�nben Maricsek J�nos volt a
+neve, babon�s f�lelemmel t�rt ki el�le.--Akkor m�r v�ge,--gondolta
+mag�ban,--akkor �n m�r nem jutok �ll�shoz, ha te is ebben a v�rosban
+vagy. Te kereszt�lhuzod az �n kis sz�mad�somat.--S a hogy gy�moltalanul
+visszan�zett, l�tta, hogy egy pillanatra megfordul a m�sik ember is �s
+csuny�n vigyorog. Otthon mondta is az asszonynak, hogy tal�lkozott
+Hevessyvel s hogy annak, ugy l�tszik, j�l megy a sora. Hosszu kab�t volt
+rajta, meg czilinder a fej�n, a kez�ben ez�stfej� bot... Az asszony
+kor�n megsavanyodott, �r�kk� ny�gd�csel� szeg�ny kis teremt�s volt, a
+kinek azonban egyszerre vad rem�nys�g, bizalom villant meg a szemeiben,
+a mikor err�l az emberr�l besz�ltek.
+
+--Majd megal�zkodnak a hivalkod�k. Ne f�lj te semmit. Majd
+megal�zkodnak...
+
+Az embernek forgott valami a fej�ben, de mintha f�lt volna kimondani,
+el�bb egy kicsit elment az asszony mell�l s messzir�l vizsg�lta az
+arcz�t.
+
+--Nem fogsz megharagudni nagyon, ha mondok valamit?--k�rdezte.
+
+Az asszony v�llat vont.
+
+--Nem.
+
+--Meg kellene b�k�lni vele. Javamra lehetne. F�lkeresn�m, elmondan�m
+neki, hogy most m�r konkurrenczi�r�l sz� sincs, let�rt ember vagyok.
+Tal�n szerezhetne valami kis kondiczi�t.
+
+Az asszony f�l�llt s l�zfoltok gyultak ki a szemei alatt. Rekedten
+h�rg�tt a hangja, a mint fuldokolva kit�rt a mell�b�l a rettenetes
+m�ltatlankod�s.
+
+--�! Neked! El�bb engem temess el. Te akarsz vele b�k�lni, te, a ki
+tudod, hogy gazember. Err�l ne besz�lj.
+
+--De �des lelkem...
+
+--Te akarsz kezet szor�tani azzal a bitanggal. Te, a ki soha se csalt�l
+meg senkit s a kit � t�nkretett. Dehogy. V�rd meg, a mig megal�zkodik, s
+akkor rugd fel. H�t nincs a f�rfiban egy csepp becs�let se? M�g a
+becs�letesben sincs?
+
+--Elfogy a p�r forintunk, fiam, s azt�n mit csin�lunk? Valahova csak be
+kell hogy jussak.
+
+Az asszony m�r nem besz�lt t�bbet, csak er�sen lihegett �s a szemei
+szikr�ztak. A kis, egy�gy� ember v�llai k�z� huzta a fej�t s elment a
+dolga ut�n. A dolga az volt, hogy k�v�h�zakba j�rt, mindenf�le �gyn�kkel
+t�rgyalt s el�legeket adott nekik. Azok azut�n m�snapra, vagy a j�v�
+h�tre ig�rtek neki valami biztosat s �sszemosolyogtak, a mikor ujra meg
+ujra j�tt a kis, �gyefogyott vid�ki s bocs�natot k�rve m�g a sz�kt�l is,
+a mit megl�k�tt, k�rdezni iparkodott, hogy vajjon nincs-e valami ujs�g.
+Nem volt. Egyszer azonban az egyik �gyn�k egy �zletvezet�i �ll�sr�l
+besz�lt valami rosz cz�gn�l. Rosen �s Stein. Az tal�n megfelel� lenne,
+�mb�r m�sforma ember kellene oda. Agilisabb... K�l�nben is egyszerre
+t�rgytalann� v�lt a dolog, mert egy m�sik �gyn�k k�zbev�gott:
+
+--Az m�r be van t�ltve.--A kis, f�l�nken mosolyg� emberke fel� fordult s
+egy kis sz�nakoz�ssal mondta neki:--L�ssa b�csik�m, ilyen embernek
+kellene mag�nak is lenni. Olyannak, mint a ki ezt az �ll�st elnyerte.
+Hogy is hivj�k, ejnye, nem jut az eszembe a neve. Az azt csin�lta, hogy
+a mikor megtudta, hogy Rosen, a kit�l t�bb f�gg, mint Steint�l, nagyobb
+a r�szesed�se is, h�t a mikor megtudta, hogy Rosen bev�s�rl�son van
+P�risban, h�t elment hozz� P�risba. A Rosen, h�t az, tudja, egy parven�.
+Annak nagyon tetszett az, hogy ez a j� csal�db�l val�, eleg�ns fiu nem
+sajn�lta a k�lts�get, s hordozta �t mindenfel� P�risban s beleragadt,
+mint a bojtorj�n. Ez lett a v�ge. �lelmesnek kell lenni manaps�g. Hogy a
+fen�be is hivj�k, valami magyar nev� ember...
+
+A kis, fak� emberke �sszegubbaszkodott a sz�k�n, s ink�bb csak hangosan
+gondolkozott, a mikor kimondta ezt a nevet: Hevessy...
+
+--Az, az! H�t honnan tudja?
+
+A boltos mindenkinek meghajolt: azoknak, a kik nyujtott�k a kez�ket,
+kezet adott s csak annyit mondott:--Tudom.--Kimenet azon gondolkozott,
+hogy � bizony nem szeretne a Rosen �s Stein�k b�r�ben lenni. F�lt ett�l
+az embert�l s j�l teszi m�s is, ha f�l t�le. Valami tiszteletf�l�t is
+�rzett azonban ir�nta. Meg nem tudta mag�nak magyar�zni azt, hogy egy
+ilyen hitv�ny lelk�let� ember, egy ilyen szeg�ny, nyavaly�s, hogy tud
+ennyire boldogulni. Mi az ereje a vil�gban? L�m, � nem csalt, nem lopta
+el senkinek a tiz v�g v�szn�t, nem esk�d�tt hamisan,--�s m�gis itt
+kuncsorog az utcz�n, j�form�n a holnapra val� keny�r n�lk�l. Kell valami
+hatalomnak lakozni abban a rongy emberben. S derengett a szeg�ny, kis,
+egyszer� embernek az agy�ban valami.--Ah�,--mondta--tal�n a feles�g�nek
+a nagy b�tors�ga. Persze. Meg hogy hat�rozottan a szem�be tud n�zni az
+embereknek, holott, ha csak egy kis szem�rem volna benne, h�t el
+kellene, hogy bujj�k el�l�k. Ez az, a mi poziczi�t biztosit sz�m�ra �s
+mindig az arra �rdemesebbek, de �gyetlenebbek rov�s�ra.--S a szeg�ny,
+kis sz�rke ember ebben a pillanatban keserves irigys�ggel gondolt arra a
+m�sik emberre, a ki egyszerre csak el�tte termett az utban. A vedlett
+kis boltos megh�kkenve b�mult f�l re�.
+
+Az csuny�n vigyorgott s mintha csak tegnap v�ltak volna el egym�st�l �s
+pedig bar�ts�gban, bizalmasan hunyorgatva sz�lott le r�:
+
+--No, h�t m�g mindig semmi? �ll�s ut�n j�r, ugy-e? Neh�z dolog. Sok a
+munkan�lk�li ember. Csupa j� er�. H�t sehogyse megy a dolog?
+
+A kis boltos hebegett.
+
+--Sehogy.
+
+Az el�kel� uriember megfogta a karj�t s ked�lyeskedve biztatta:
+
+--Majd csak akad valami. De, ha minden k�t�l szakad, h�t n�zzen el
+hozz�m. Egy �tforintocska mindig akad. Isten �ldja meg.
+
+Gyorsan otthagyta, s az �gyefogyott kis boltos t�tott sz�jjal, s�padtan,
+azt�n meg a kopott haj�ig kipirulva b�mult ut�na. M�g kiab�lni is
+megpr�b�lt, hogy: hallja, hallja!--de csak �rtikul�latlan hangok j�ttek
+ki a tork�n. Ugy fojtogatta a d�h, hogy lekapta a fej�r�l a kalapot s
+f�lt�pte az inge gall�rj�t. Att�l f�lt, hogy mindj�rt megfullad.
+Figyelni kezdtek r� az emberek, s egy hord�r a karja al� nyult, hogy el
+ne ess�k. A fulladoz� ember halkan sz�lott:--kocsit. Csak a kocsiban
+szedte �ssze mag�t valamennyire. Elhat�rozta, hogy otthon nem sz�l
+semmit, hanem majd este, a mikor ujra tal�lkoz�ja van egy �gyn�kkel a
+k�v�h�zban, levelet ir annak az embernek. Elmondja a v�lem�ny�t az ilyen
+elj�r�sr�l. Megmutatja, hogy a t�nkrement embernek is van �n�rzete...
+Eg�sz este volt egy kis borzong�sa, de az�rt elment a k�v�h�zba. S mig
+az �gyn�kre v�rt, egy lev�lpapir felett mindenf�l�t kigondolt, a mit meg
+kellene irni. Azonban nem jutott hozz�, mert ismer�s�k j�ttek.
+K�r�ltelepedt�k az asztalt. Az egyik mindj�rt � hozz� kezdett besz�lni,
+s l�tszott az arcz�n a becs�letes megel�ged�s, hogy a sok el�leg fej�ben
+most m�r tal�n m�gis hozz�seg�ti valamihez ezt a szerencs�tlen embert.
+
+--No, b�csik�m, h�t ha ismeri azt a Hevessyt, most �sse a vasat. � az ur
+a cz�gben. Nagy cz�g, ott kell ember b�ven. Ha valami szer�nyebb
+munkak�rrel megel�gszik, ott akad hely. Ha most nem, egy-k�t h�t mulva.
+Stein ki van dobva, Rosen kifizette, s most ez a m�sik lett t�rs az
+�zletben. S ahogy �n l�tom, h�t kimarja ez Rosent is. Valami af�le ember
+lehet.
+
+A kis boltos b�dultan, t�ntorogva ment haza. Mintha r�szeg lett volna,
+t�tova, zavaros pillant�ssal nyitott be a szob�ba otthon. Az asszony
+ijedten sietett el�je, s le�ltette egy sz�kre.
+
+--Mi a bajod? Az Isten�rt...
+
+Azt�n egyszerre azt hitte, hogy f�lfedezte, hogy mi a baj. Fanatikusan
+ragaszkodott mag�ban ahhoz, hogy mindennek, nyomorus�gnak, csap�snak,
+betegs�gnek az a bizonyos egy ember az oka, s szilaj gy�l�lettel kezdett
+r�la besz�lni.
+
+--�! Megint tal�lkozt�l vele? B�ntott. Ne t�r�dj vele. Majd megal�zkodik
+a felfuvalkodott, s akkor k�pj�l a szem�be. Csapd pofon... Csak v�rj...
+
+A kis boltos b�gyadtan mosolygott, s pihegve, f�radtan felelt:
+
+--Csakhogy �n azt m�r nem igen �rem meg. Olyan sok�ig nem v�rhatok.
+
+
+
+
+TERCSA N�NI GYERMEKET NEVEL
+
+
+K�rty�ztunk az eb�dl� asztal mellett. Valaki azt mondta: kvint, kontra.
+A t�bbi k�rdezte: mi? A valaki most m�r nagyot ki�ltott: kvint,
+kontra.--A kiab�l�sra az�rt volt sz�ks�g, mert a gyermekszob�b�l
+kiindulva s azt�n szerte�radva rettenetes l�rma t�lt�tte be a lak�st.
+F�ktelen, vad topog�s, �nek, k�zben a _Talpra magyar_-b�l egyes
+t�red�kes sor, a mint egy m�r nagyobbacska fiu harsogta: esk�sz�nk,
+esk�sz�nk. K�z�s er�vel pedig egy lapj�val lefel� ford�tott asztalt
+toltak jobbra-balra a szob�ban. Az automobilt. A ki a mulats�gb�l
+kirekesztettnek �rezte mag�t, egy t�mzsi kis fiu, s�rt.--Az anyjuk azt
+mondta, hogy � m�r nem bir vel�k. Erre f�lkelt az asztal mell�l a
+nagyapjuk s most m�r � is kiab�lt odabenn. Azt�n egy szint�n szigoru
+nagyb�csi is. A gyermekek pedig csak egym�ssal t�r�dtek. Kiszaladtak,
+egyik a varr�g�p tetej�re m�szott valami cz�rna-karika ut�n, a m�sik az
+�gy al� bujt be, kett� pedig az eb�dl� asztal k�r�l meg�resedett
+sz�kekre telepedett le. Egy kis parasztl�ny, a kinek a hasa f�l�tt,
+majdnem a mell�n v�kony pertlivel volt megk�tve a k�t�nye, k�z�ny�s
+arczczal, ink�bb csak megszok�sb�l lament�lt:--Tess�k bej�nni pubika, ne
+roszalkodj�k B�zsike! S benn a gyermekszob�ban egym�sra b�mult a mag�ra
+maradt k�t szigor� ur.--Nyilv�nval�, hogy ez az eg�sz ter�let a
+gyermekek�. Mi csak megt�rt lak�k vagyunk rajta. Az �let, a gondatlans�g
+az �v�k.--S ezt nem tudj�tok, ti v�nek?
+
+H�trad�ltem a sz�ken s egy pillanatra lehunyva a szemeimet, eszembe
+jutott Tercsa n�ni. Ter�z, a kit n�lunkfel� a t�bbek k�zt Tercs�nak is
+becz�znek.
+
+Testv�re volt egy nagyb�csimnak, a kinek Rendes Gy�rgy volt a neve.
+Falusi kisbirtokos volt s a mi a falu berendez�s�ben szokatlan, nem a
+f�utcz�n volt a h�za, hanem egy, a f�utcz�t der�ksz�gben keresztez�
+mell�kutcza v�g�ben. Olyanform�n, hogy az ut a kapuj�n �t bevezetett az
+udvarra, mint valami sz�nyeg, a mi az el�szob�ban indul meg s az
+eb�dl�ben t�nik el. Az udvar nagy siv�r ter�let volt, amin kedvetlen�l
+b�dorogtak a kuty�k. Szesz�lyesen volt be�p�tve. A kapuval szemben
+f��p�letnek �llott a cs�r, a mit azonban ink�bb kocsiszinnek haszn�ltak.
+Ebben rendkiv�l nagy, rug� n�lk�li erny�s kocsi �llott, a mibe azonban
+akkor volt utolj�ra l� befogva, a mikor Enyedr�l hazavitte a
+kocsigy�ros. A nagyb�ty�m �k�rfogattal utazott Kolozsv�rra, Feh�rv�rra,
+v�s�rokra, meg l�togat�ba is �s rendesen olyanform�n, hogy a hosszu
+szijostort a nyak�ba kanyar�tva, az �kr�k mellett s�t�lt. N�ha el�vette
+azonban Vergiliust �s olvasott bel�le. Egy�bk�nt a _H�rmas kis t�k�r_
+czim� k�nyvet is olvasgatta s nek�nk is gyakran aj�nlotta, hogy ne
+hanyagoljuk el az irodalmat. Ma is �rz�k egy csizi�t, az aj�nd�k�t. A
+kocsit azonban tyukok, csib�k haszn�lt�k nyugalom idej�n, s ha valami
+utra elhat�rozt�k magukat a b�ty�m�k, h�t nemcsak alaposan le kellett
+tisztogatni, hanem ki is kellett f�st�lni. A cs�r mellett voltak az
+ist�ll�k, h�rom is, s mintha f�st sz�llott volna fel bel�l�k, ugy
+p�r�llott az aljukon az esztend�k �ta f�l nem takar�tott tr�gya, a mib�l
+a k�sz�b�k alatt b�z�s fekete l� folyt ki az udvarra. Gy�nge, valamif�le
+rendszerekkel, de rosszul t�pl�lt �kr�k t�ntorogtak ki meg be az ajt�n,
+sov�ny tehenek s az�ta se l�ttam olyan komor borjukat, a milyenek
+ezeknek a t�gy�t b�kd�stek. Ezek m�g�tt az �p�letek m�g�tt �ri�s
+sz�r�skert ter�lt el kis bogly�kkal, a melyek k�z�l n�melyeket feket�re
+p�rk�lt az id�. A lak�h�zba k�l�n s�v�nyker�t�sen �t lehetett bejutni �s
+pedig a kaput�l balra kanyarodva, vir�g�gyak k�z�tt, a melyeknek azonban
+m�r csak a form�juk volt meg. A h�zban h�rom szoba volt, de csak egyet
+haszn�ltak bel�le arra, hogy benne lakjanak. Abban volt k�t �gy egym�s
+v�gt�ben a fal mellett, egy asztal, a minek a tetej�t kett� lehetett
+nyitni, a faln�l egy v�gighasadt t�k�r alatt l�cza s az asztal k�r�l p�r
+sz�k. A m�sik k�t szob�t �lland�an bebutorozni k�sz�ltek s t�bbsz�r el
+is jutottak m�r od�ig, hogy a v�rosokban, a hol megfordultak, n�ztek
+butort. Egyszer megn�zt�k k�l�nben a h�z zsindelyf�del�t is, azon a
+t�jon, a hol a konyh�ba becsurgott a viz, de annak a kijav�t�sa is
+annyiba maradt. Minden annyiba maradt, mint a hogy valahol, m�g
+gyermekkor�ban f�lbemaradt ember volt a b�ty�m is. A feles�ge
+hozz�alakult az �vek folyam�n. H�rom testv�re volt. Az egyik elker�lt
+valamerre, tal�n Ol�horsz�gba. Egy moln�rhoz ment volt f�rjhez, a ki
+legut�bb Galaczr�l irt ezel�tt harmincz esztend�vel valami hagyat�ki
+dologban. Nem v�laszoltak neki s � se er�szakolat a dolgot. A m�sik k�t
+testv�re le�ny maradt.
+
+M�r abban az id�ben, a mikor engem a b�ty�mhoz k�ldtek vak�czi�zni,
+lehettek negyvenesztend�sek. K�t-h�rom �v volt k�zt�k a k�l�nbs�g.
+K�l�n-k�l�n laktak, mindegyik a maga birtok�n, k�zelben azonban, az
+egyik jobbra, a m�sik meg balra a kis utcz�t�l �s s�r�n ell�togattak a
+b�tyjukhoz. Naponkint k�r�lbel�l �tvenszer. Az is megesett, hogy csak
+j�tt valamelyik, k�r�ln�zett s miut�n meggy�z�d�tt arr�l, hogy legut�bbi
+l�togat�sa �ta semmi v�ltoz�s se adta el� mag�t az udvarban, sz� n�lk�l
+t�vozott. A kapuban tal�lkozott a m�sikkal; b�r nem voltak haragban,
+k�sz�n�s n�lk�l mentek el egym�s mellett. L�that�lag unt�k magukat. A
+fiatalabbik, a kinek--ha j�l eml�kszem--Zsuzsa volt a neve, megpr�b�lt
+embert sz�lani unalm�ban. Mindenf�le t�rt�netekbe belekezdett, de a
+m�sodik mondat k�zep�n f�l�llott s kem�ny l�p�sekkel t�vozott; s miut�n
+megfordult otthon s figyel�, b�r kiss� merev pillant�ssal k�r�ln�zett az
+udvar�n, ujra visszaj�tt. Megn�zte a cs�r nyitott kapuj�t, sarkon
+fordult �s megint elment. Magas, sz�raz, laposmell� l�ny volt. Nagy
+l�bai �s kezei voltak s ar�nytalanul hosszu, sov�ny karjai, a melyeket
+menetk�zben ugy l�b�zott, mint a katon�k. Mindig egyenesen, egy kicsit
+h�trad�lve tartotta mag�t, nagyokat l�pett s kiab�lva, hadarva besz�lt.
+A n�z�se nagyon hat�rozott volt, majd �tszurta az embert, azonban
+jobbra, balra, mindenfel� kapkodta a pillant�s�t, teh�t semmi hat�rozott
+kifejez�sre nem tudott jutni. Az ajt�kat kem�nyen bev�gta maga m�g�tt. A
+b�tyja gyerekeit �lland�an rekczumozta. � azt mondta, hogy: kord�ban
+tartja �ket. Azok pedig mosolyogva n�ztek v�gig rajta s m�r ott
+tartottak, hogy ki se nevett�k. Sz�mba sem vett�k. Ha az utczaajt�
+nagyot pattant, oda se n�ztek. De m�g a kuty�k se. Tudt�k, hogy ki j�n.
+P�r nap alatt kiismertem a viszonyokat �n is.
+
+Egyszer valami nyolcz krajcz�rr�l volt sz�. Nem eml�kszem, hogy mi�rt.
+Tal�n loptuk a p�nzt, de az is megeshetett, hogy tal�ltuk vagy tal�n
+�ppen csak volt valahogy nyolcz krajcz�runk. A summa fele egy nagy v�r�s
+n�gykrajcz�ros p�nz volt, erre biztosan eml�kezem. Mintha most is
+�rezn�m a tenyeremen a nagy kerek p�nzdarab bev�g�s�t, a karik�t, a mit
+a tenyerembe nyomott, ahogy szorongattam. Azt hiszem, hogy a k�ltekez�s
+keltette f�l a figyelm�t. A t�bbiek azonban, bele�rtve a m�sik n�nit is,
+a cs�ndest, megel�gedtek egy kis lomha h�mm�g�ssel. Tercsi n�ni azonban,
+ha m�r egy�b�rt nem, j�v�nk �rdek�ben tiszt�ba akart j�nni a dologgal. A
+boltba nyargalt, verte a pultot, kid�lledt szemekkel hallgatta v�gig a
+kis v�r�s zsid�t, a ki el�adta, hogy mi mindent v�s�roltunk, s rohant
+vissza. Az utczaajt� olyat csattant m�g�tte, hogy az oszlopfa a kilincs
+fel�li oldalon egyet biczczent, mint a s�nta ember, s azt�n helyre�llott
+mint a j� katona, a ki m�g betegen is egyenesen meg�llja a posztj�t.--A
+hogy igy helyrebillent az oszlop, elfoglalva r�gi hely�t a m�r kit�gult
+g�d�rben, az nekem nagyon tetszett. Azt n�ztem, mig mint a sz�lv�sz,
+elrohant mellettem Tercsa n�ni. S r�m�t�en kiab�lt, vis�tott. Egy-egy
+d�hroham v�g�n szokny�it szerteterpesztve, f�radtan d�lt neki a
+s�v�nynek. Azt hajtotta, hogy mindny�jan az akaszt�f�n fogunk meghalni.
+Nem vett azonban id�t mag�nak arra, hogy kifejtse az alapot is, a mire
+ezt a k�vetkeztet�s�t f�l�p�tette. Perd�lt egyet s hadon�zva, mintha
+cs�phadar� lenne mind a k�t karja, a kend� al�l kileng� �szes tincsekkel
+megint nekiv�gott az utcz�nak. Az embereknek odakiab�lta utk�zben, hogy
+mir�l van sz�. A papnak is, a ki �ppen arra j�tt. Az utcza v�g�r�l,
+miel�tt befordult volna a maga utj�ra, visszaki�ltott:--megirom
+any�dnak.--M�r mint az �n any�mnak. S visszav�nszorgott. Az egyik fiu
+figyelmeztetett, hogy: ni, hogy l�g a k�t�nye.--Az bizony csakugyan
+elold�dott valahogy s rajta taposott, a mikor ujra bev�gta maga ut�n az
+ajt�t, az udvar k�vezet�n termett s kiab�lt:--Ide gyere! Kitekerem a
+nyakad! Ide gyere! A mikor senki m�g csak oda se hallgatott, az �gre
+d�lesztette a szemeit �s k�r�lb�mult, mintha arr�l akarna meggy�z�dni,
+hogy nem s�lyed�nk-e? Nem. Erre uj bizony�t�kok�rt nyargalt s az ajt�b�l
+visszakiab�lt: semmit se haszn�l a tagad�s.--Nem haszn�l!
+
+...F�ln�zek k�r�l a szob�ban. Nagy nyargal�s. Az �let vulk�nja pirosra
+f�sti az arczocsk�kat. Kis l�bacsk�k botork�lnak k�r�l a szob�ban,
+f�rg�n, b�r esetlen�l, hogy az ember mindig att�l f�l: no, most t�ri
+�ssze mag�t. Sz�kek h�t�ba bonyol�dik bele a gyepl�, felk�ltik a
+nagyapjukat, a b�csit, az anyjukat, f�lrel�kik az utb�l a foteleket,
+foglalkoz�st adnak a t�tleneknek, rikoltoznak, mintha m�rtf�ldeket
+kellene �tki�ltaniok s t�tott sz�jjal b�mul egy a nagyobbacsk�k k�z�l, a
+mikor az anyja magyar�zza neki, hogy mi is ott vagyunk.--Az �m,
+csakugyan. Ink�bb csak szok�sb�l �n is ki�ltok egyet, hogy: csend
+legyen! s mosolygok azon, hogy micsoda nevets�ges figur�k vagyunk mi
+nagyok. Nekik tudniillik, a kiknek a vil�g�t a mienkhez akarjuk
+idom�tani. Olyan sz�nalmasak, mint a milyen Tercsa n�ni volt, a mikor
+gyermekeket nevelt.
+
+
+
+
+LOGIKA
+
+
+Egy R�za, Sug�r R�za nevezet� le�ny volt alkalmaz�sban egy budapesti
+boltban. Kishirdet�s r�v�n jutott be. A kishirdet�sben tudniillik az is
+�llott, hogy: aj�nlatok f�nyk�ppel k�retnek... s a l�ny harmadnapra m�r
+megkapta a cz�g level�t, hogy j�het. Gy�ny�r� l�ny volt tudniillik. Nem
+mozg� sz�ps�g, hanem ink�bb kassz�ba val�. Tr�nra. A kassza fekete
+m�rv�nylapja f�l�tt s m�g�tte a t�k�rben m�lt�s�gosan �rv�nyes�ltek
+g�mb�ly� v�llai, l�gy, alab�stromos feh�rs�g� nyaka s g�mb�ly�, a bluz
+alatt minden mozdulat�ra, m�g a l�lekzetv�tel�re is ingerl�en ring�
+keblei. A haja fekete volt. Nem is f�nyes, hanem olyan komor fekete,
+mint a sz�n s r�gt�n a haj alatt befoglalva a hatalmas, neh�z, de puha
+keretbe--olyan feh�r �s tiszta volt az arcza, mint a frissen hullott h�.
+A szemei nyugalmas, m�ly pillant�suak voltak, sz�ja kicsi, husos--s
+�ppen csak a homloka kiss� nyomott.--A sz�p l�ny jelenl�t�t hat�rozottan
+�szre lehetett venni a bolt forgalm�n. Sok fiatal ur j�tt s nyakkend�ket
+v�s�roltak, meg kezty�t s a p�nzt�rra pislogva v�logattak. Az is
+megesett, hogy a seg�dek elb�m�szkodtak rajta s este a k�t f�n�k
+egyform�n t�rte mag�t azon, hogy � sz�moljon le a l�nynyal. Olyankor m�r
+v�rtak r�juk a feles�geik s gy�ny�r� kalapjuk alul gyilkos pillant�sokat
+vetettek a l�nyra. Az �zlet azonban gy�ny�r�en ment, s ha volt benne
+r�sze a l�nynak, h�t k�r lett volna ki�ld�zni a boltb�l.
+
+Ugyis el�g hirtelen ment el, alig valamicsk�t t�bb, mint egy esztend�vel
+azut�n, hogy bel�pett. A p�nzt�r mellett, a hosszu bolti asztal
+folytat�sak�pen magas ir�asztal �llott s e mellett d�lut�nonk�nt egy
+fiatal ember dolgozott. Rengeteg foli�nsokban elk�nyvezte a sok
+mindenf�le �zleti t�telt s pihen�nek egy-egy pillanatra len�zett a
+l�nyra. Az �rezte, hogy valami �tmeleg�ti a fejebubj�n a haj�t s el�bb
+egy kis bosszus�ggal, azut�n meg mindig bar�ts�gosabban pillantott fel a
+fiatal emberre. Az tudniillik olyanforma ember volt, a kihez n��l lehet
+menni. Komoly, munk�s, j� j�vedelm�. Ha ez �rdekl�dik ir�nta, az nem
+aff�le ked�lyesked�s, a mit v�gbevisznek a kassza el�tt m�s fiatal urak.
+Az eff�le ember ugy szerelmes, hogy mindj�rt j�n a h�zass�gi aj�nlattal
+is, hogy: kisasszony, ennyi a j�vedelmem, nem vagyok gazdag, de a
+feles�gemet tisztess�ggel el tudom tartani--�s eff�le.
+
+Egy este a fiatal ember a magas asztalr�l egy sokr�tbe �sszehajtogatott
+cz�dul�t ejtett le a p�nzt�r m�rv�ny�ra s a k�nyvre hajolva, f�lszemmel
+n�zte, hogy mit sz�l hozz� a l�ny. Az sok�ig szorongatta a papirt s
+megillet�dve, lassan bontotta ki. Az volt r�irva:--Kisasszony, k�rem
+sz�pen, v�rjon re�m a z�r�s ut�n. Valamit szeretn�k mondani, a mi tal�n
+mindkett�nkre n�zve fontos.--A l�ny zsebretette a levelet s konokul
+elfordult az ir�asztalt�l. K�s�bb, a mikor m�r elment a kalapja ut�n is
+�s l�tta, hogy a fiatalember k�ny�r�gve pillant r�, odas�gta neki:--ma
+nem.
+
+Kimenve a boltb�l, m�r megb�nta, hogy elszalasztotta a mai napot, hanem
+azt�n idegenkedve gondolt arra, hogy ennek az embernek legyen a
+feles�ge. Egy ilyen bolti embernek. M�g valami �llamhivatalnok is
+akadhat, vagy orvos, vagy m�rn�k, azok k�z�l, a kik az �zletbe j�rnak.
+Igen k�z�ns�ges ember egy ilyen k�nyvvezet�, a kit a multkor is csuny�n
+�sszeszidott az egyik f�n�k. Hogy t�rheti ezt el egy f�rfi? A hogy
+lassan ment az utcz�n, meg�llapodott abban, hogy � pofonv�gta volna a
+f�n�k�t, s ha egy falat kenyere sincs m�snapra, h�t akkor is pofonv�gta
+volna. Erre az emberre pedig t�bb� r� sem n�z.--M�snap azonban az �v�
+volt az els� pillant�sa s a mikor egy pillanatra egyed�l maradtak az
+ablak mellett, hirtelen r�t�madt a fiatal emberre:
+
+--Mi�rt t�ri, hogy ugy b�nj�k �nnel Frank? Hogy kiv�nja akkor a m�s
+becs�l�s�t?
+
+A fiatal ember lassan, komolyan felelt:
+
+--Mag��rt t�r�m. Nem akarom elvesz�teni az �ll�somat, mert akkor nem
+mondhatom el mag�nak azt, a mit mondani akarok.
+
+--Ugy?
+
+--Nem tal�lta ki?
+
+A l�ny halkan s egy kicsit but�n felelt:--Nem.--H�t az�rt?--Este pedig
+egy pillanatra r�hajolt az asztalra s belesugta a nagy k�nyvbe:--v�rom.
+
+K�nn tal�lkoztak. A fiatal ember sz� n�lk�l a karj�t ny�jtotta s
+szorosan �sszefog�zkodva s hallgatagon �lvezve az egym�s k�zels�g�t,
+cz�ltalanul j�rt�k az utcz�kat. �szre se vett�k, hogy messze kimentek a
+k�lv�rosba, csupa apr� h�z k�z�. Mintha valami vid�ki v�rosk�ban lettek
+volna. Porondos uton mentek, zizeg� f�k alatt s egy kis h�z el�tt
+le�ltek egy padra. A f�rfi itt kezdte elmondani azt, hogy mennyi a
+j�vedelme, s hogy nem gazdag, s a le�ny belekapaszkodott a karj�ba s
+lassan a v�ll�ra hajtotta a fej�t. Most m�r �rezte, hogy ez az ember
+lesz az ura. Ugy kell ennek lenni �s arraval� ember, der�k ember, s
+lassan, lassan f�lemelte a karj�t, hogy mag�hoz �lelje.--Ebben a
+pillanatban valaki kicsapta a fej�k f�l�tt bel�lr�l az ablakot s egy
+kors� viz �ml�tt a nyakukba. A hogy f�lugrottak, benn iszonyu r�h�g�s
+t�madt. T�bben is lehettek a szob�ban, f�rfiak, asszonyok vegyesen.
+
+A fiatal ember �ppen csak az arcz�t t�r�lte v�gig a kez�vel s egy
+r�nt�ssal lehuzva a v�ll�r�l a le�ny kez�t, az ajt� fel� indult. A p�r
+l�p�s alatt, mig el�rte a kaput, gondja volt a l�nyra is.--V�rjon csak
+itt, majd megtan�tom a bitangokat.
+
+A l�ny azonban nem maradt el mell�le. A kab�tj�ba kapaszkodott s
+k�ny�rg�tt neki:--Csak nem teszi ki mag�t eff�l�nek! Ki tudja, hogy
+h�nyan vannak. Ne kezdjen ki vel�k. Ha szeret, h�t nem teszi koczk�ra az
+�let�t ezekkel a gyal�zatosakkal szemben... Akkor m�r el�je ker�lt s
+el�llotta a kaput. Fennr�l kiab�ltak:--H�t gyere be! Gyere, ha mersz. A
+l�ny meg most m�r a f�rfi mell�re d�lt, mag�ba olvasztotta az �lel�s�vel
+�s sugdosott neki:
+
+--Nem megy. Akassz�k f�l magukat! dehogy megy. Meg kellene engem verni,
+ha hagyn�m, hogy maga ezekkel kikezdjen. Az ilyennek k�se is van. �s
+azt�n mi lesz velem? Az im�nt mondta, hogy feles�g�l akar venni, h�t
+akkor belesz�lhatok.... J�jj�n, j�jj�n...--Huzta mag�val s a f�rfi
+megindult. Nagyon lihegett s kedvetlen�l ment a l�ny mellett, a ki m�g
+mindig besz�lt neki. Benn a v�rosban, a h�z el�tt, a hova a l�ny
+f�lment, kiss� m�r megcsillapodva azt mondta, hogy csakugyan jobb igy.
+De mennyivel jobb.
+
+Melegen, kiss� el�rz�keny�lve szorongatta a l�ny kez�t.
+
+--Maga n�lk�l valami komisz vereked�sbe ker�ltem volna. Az ember m�rges,
+ha inzult�lj�k...
+
+A l�ny hosszan n�zett v�gig rajta s azt�n egy kis keser�s�ggel mondta:
+
+--Az�rt nem �rtott volna v�gigverni rajtuk. Ha az embert b�ntj�k...
+
+--Akartam.
+
+--Akart? Mi az? Azt is l�thatta, hogy engem is b�ntottak. A ruh�m csupa
+viz s azok a rongyosok m�g most is r�h�gnek. Bizonyosan r�h�gnek...
+
+--Arr�l m�r nem tehetek.
+
+--Nem? H�t m�rt nem forrasztotta a torkukra? Ha megh�tr�l el�l�k...
+
+A fiu t�tott sz�jjal b�mult r�, s azut�n, mintha hirtelen meg�t�tt�k
+volna. Hebegve besz�lt, most m�r igaz�n nem tudva azt, hogy voltak�ppen
+mit akar t�le a l�ny.
+
+--�n? Hiszen nem bocs�tott be a h�zba... Elhuzott. Ugy meg�lelt, hogy
+mozdulni se birtam. Azt hittem, hogy szeret, hogy att�l f�l, hogy valami
+bajom t�mad, s ha mentem mag�val, h�t az csak az�rt volt, mert olyan
+nagyon k�rt...
+
+A l�ny idegesen, gonoszul kaczagott:
+
+--S ez persze j� volt mag�nak. Megkim�lte a a b�r�t. J� b�r, ha mindent
+elt�r...
+
+--Ne b�ntson. Meg fogja b�nni, ha igazs�gtalan. Belekapaszkodott a
+karomba. Nem igaz.
+
+--H�t el kellett volna, hogy l�kj�n. Oda kellett volna v�gni engem a
+falhoz s berohanni a h�zba.--Ilyen h�sb�l nem k�rek. S hogy ne is l�sson
+t�bbet, hogy ne legyek �r�k�s szemreh�ny�s mag�nak az�rt, hogy ilyen
+gy�v�n viselte mag�t, h�t nem maradok t�bb� abban a boltban. Maga csak
+t�rje, hogy Frank lemarh�zza h�lgyek jelenl�t�ben, maga csak t�rj�n
+mindent, maga arra val�; hanem n�kem ilyen ember nem kell.
+
+A f�rfi a l�nyra b�mult, s elk�nyszeredetten vont v�llat. Bennr�l pedig
+hallatszott a csoszog�s, hogy j�n a h�zmester, kinyitni a kaput.
+
+
+
+
+�T KELL DOLGOZNI A K�NYVET
+
+
+Klein Efraim rabbinus urhoz beszaladt a gyerek az udvarr�l s mondta,
+hogy uri asszonys�g j�n. D�lut�n volt. A rabbi a vadsz�ll�s verand�n �lt
+s hirtelen mag�ra kapta a kab�tj�t. Bor volt el�tte az asztalon s egy
+m�sik �vegben tal�n m�g egy ujjnyi savanyuv�z. Az asztal k�r�l h�rom
+hosszul�bu, magas gyereksz�k is volt s ezeknek a sz�keknek a t�j�k�n
+pecs�tes, maszatos volt az abrosz. A vend�get v�gigkis�rt�k az udvaron a
+gyerekek, de azt�n, a mikor az apjuk el�je ment a veranda l�pcs�j�re,
+otthagyt�k. Az asszony fiatal volt, magas termet�, g�mb�ly� v�ll�, telt
+karu, feh�r husos, l�gy nyaku �s sz�p asszony. Egy kicsit, alig
+�szrevehet� �tsuhan�sban hamisk�san mosolygott, a hogy k�r�ln�zett ezen
+az eg�szen idegen helyen s mintha ugy pillantott volna h�tra a kapu
+fel�, hogy visszafordulni volna kedve. B�r az eg�sz megjelen�se el�rulta
+az asszonyt, a kinek az otthon�ban eg�sz csom� gyereket sejt az ember,
+volt valami tart�zkod�s a fell�p�s�ben. Zavartan n�zte a rabbit s ugy
+�lt le az odakin�lt sz�kre, mint a ki nem biztos abban, hogy vajjon
+helyesen cselekszik-e vagy nem. S�t�t, nagy, egy kicsit b�gyadt szemeibe
+az a nyugtalans�g telepedett bele, a mivel a k�zen vezetett gyerek b�mul
+ut�nunk, ha hirtelen elbocs�jtjuk s egyszerre csak egyed�l marad az
+uton.
+
+--Parancsoljon nagys�gos asszony--mondta a rabbi s maga is le�lt a
+vend�ggel szemben.
+
+Az asszony mosolygott. Azon mulatott, hogy idej�tt s most nem tudja
+elkezdeni a mondanival�j�t. Egyszer azt�n nekiv�gott.
+
+--Hajdu D�vidn� vagyok. Ugy berontottam tisztelend� urhoz, mint egy
+fergeteg.
+
+--Dehogy, dehogy...
+
+--Hanem egy k�rd�sem van s ma m�r nem akartam tov�bb halogatni... H�t
+hirtelen felk�sz�ltem s itt vagyok. Nyolcz �ve vagyok asszony. N�gy
+gyermekem van. Az uram hivatalnok s nem valami k�nyelmes
+�llamhivatalban, vagy a f�v�rosn�l, a hova--a mint tetszik tudni--nem
+igen engedik be a zsid� embert, hanem mag�nv�llalatn�l s tess�k elhinni,
+hogy reggelt�l k�s� estig kell neki dolgozni, hogy azt a szer�ny, de
+tisztess�ges polg�ri meg�lhet�st biztos�tsa sz�munkra, a miben �l�nk. A
+dr�gas�g nagy, a gyerekek n�nek, mindig t�bb �s t�bb kell s mindig t�bb
+�s t�bb sz�ks�g�nk van az �n szeg�ny uramnak az erej�re. Ebben a
+dologban j�ttem...
+
+A f�rfi nagyot n�zett.
+
+--Ebben? �n ilyen ir�nyban nem igen lehetek segits�g�re...
+
+Az asszony naiv, nagy bizalommal n�zett r�.
+
+--Dehogy nem! S�t ebb�l az esetb�l kifoly�lag segithet m�sokon is.
+Ilyenforma asszonyokon, a milyen �n vagyok. Ugy �ll tudniillik a dolog,
+hogy �n, a mint itt l�t tisztelend� ur, nagyon vall�sos asszony vagyok.
+Tudom, hogy ez manaps�g szokatlan. Uri n� is, fiatal is, csinos is--nem
+igen szokott el��llani ezzel. Nem teszi ki mag�t annak, hogy
+lemosolyogj�k. �n azonban nem sokat t�r�d�m ezzel, hanem belekapaszkodom
+az Istenbe, hogy el ne hagyjon valahogy--mindenbe, mert gy�moltalan
+vagyok, nem tudok el�gg� a magam l�b�n j�rni, hanem legk�l�n�sebben az
+Istenbe. Az atheist�knak pedig, a kik k�r�lvesznek, mert hiszen manaps�g
+j�form�n az eg�sz vil�g templomker�l�, h�t azt mondom nekik, hogy csak
+hagyjanak meg engem a hitemben. Nekem az bizodalmat ad m�g az olyan
+neh�z �r�kban is, a mikor p�ld�ul anya lesz az asszony.
+
+--Mindenesetre, mindenesetre...
+
+--Csak az�rt mondom ezt el olyan hosszadalmasan, hogy tess�k megismerni
+engem. Ilyen vagyok. Gondolkoz�s n�lk�l elfogadom mindny�junk felett
+�ll�nak az Istent s minden este im�dkozom. Az �n k�nyv�b�l, a minek az a
+czime, hogy: _Az �hitat k�nyve_. Nagyon sz�p k�nyv. Kiv�lr�l tudom--s
+vil�g�rt se higyje azt, hogy meg akarom kritiz�lni. Egy�b k�nyvet igen,
+hanem az imak�nyv... Azt nem szabad... �ppen csak f�l akarom hivni a
+figyelm�t arra, hogy az �n �des uramr�l, mert �n csak a magam dolg�t
+tudom, h�t r�la besz�lek, hogy az �n uramr�l igen kev�s van beleirva a
+k�nyvbe. K�rem, ez az ember reggelt�l k�s� estig f�rad �rett�nk, n�ha
+utazik is �zletileg, vonatr�l le, vonatra f�l, s m�gis csak annyi van ez
+im�ds�gban, hogy:--csal�dunk fentart�j�t tartsa meg er�ben �rett�nk
+k�zdeni.
+
+--Ne volna t�bb?
+
+--Nincs. Tess�k megn�zni, egy sor sincs t�bb. Ez pedig csak kev�s.
+Sokkal t�bbel tartozunk neki. Nekem eleinte fel sem t�nt a dolog.
+Elmondtam azt, a mi a k�nyvben van s azzal m�r aludtam is. Hanem egyszer
+hazahozz�k az �n uramat az irod�b�l. Kocsin, mellette �l a k�nyvvezet�,
+vel�k szemben egy gyakornok s t�mogatj�k f�lfel� a l�pcs�n. Nyolcz h�tig
+fek�dt betegen.--H�t ez mi?--gondoltam.--Az �n uram beteg? H�t ez hogy
+lehet?--Azut�n r�mit� sok �tvirrasztott �jszaka ut�n el�veszem ujra a
+k�nyvet s olvasom s egyszerre l�tom, hogy ez az egy sor bizony kev�s.
+Egy asszony, a ki a gyermekeit, az otthon�t, az eg�sz vil�g�t az ur�nak
+k�sz�nheti, hosszabban kell hogy im�dkozz�k �rette.
+
+A f�rfi mosolygott s ezen egy kicsit megbotr�nkozott az asszony.
+
+--Ne tartson but�bbnak, tisztelend� ur, mint a milyen vagyok. Tudom,
+hogy idegen vil�g az, a miben �lek, de megmagyar�ztam, hogy �n a
+gy�nges�gemben csak akkor kaphatok valami kis er�re, ha nem engedem
+kizavarni magamat a hitemb�l. S tess�k elhinni, hogy hi�nyos a k�nyv.
+Nem mondom �n azt, hogy az�rt lett beteg az uram, mert csak azt az egy
+sort im�dkoztam �rte, de tal�n _az�rt is_. S az�ta �n m�r ki is
+okoskodtam. A mikor ahhoz a f�sv�ny sorhoz �rek, leteszem a k�nyvet az
+�gyra, behunyom a szemem s elmondok �n mindent az uramra n�zve, a mi m�g
+benne kellene, hogy legyen a k�nyvben. Hanem h�t mindenki nem j�n r�
+erre s �n is dr�g�n tanultam ki, hogy mi a baj.
+
+A f�rfi most m�r nem mosolygott, hanem olyan meglepet�s r�gz�tt meg a
+szemeiben, mintha valami m�s vil�gr�szb�l val� asszony �lne el�tte. Ugy
+l�tszik, hogy nem k�pzelte el, hogy igy is tudnak m�g im�dkozni, s
+valami megmagyar�zhatatlan bels� ijedts�g sz�llotta meg. Arra gondolt,
+hogy ha most valaki �sszem�ri �t ezzel az asszonynyal, ha hirtelen�ben
+el�ker�lne valami olyan appar�tus, a mivel �sszehasonl�t�sokat lehet
+tenni a hit dolg�ban, h�t az asszony m�g�tt maradna. Mintha f�lt volna
+ett�l az asszonyt�l, gondolatban �nk�nytelen�l is elhuz�dott t�le s
+t�relmetlen�l v�rta, hogy elmenjen m�r.
+
+Az asszony b�k�tlenkedni kezdett.
+
+--Vagy k�rem, j�l esn�k-e �nnek, ha a feles�ge ezzel az egy sorral
+im�dkozn�k �n�rt? Ezeknek a gyerekeknek az apja, az � ura ett�l a sort�l
+v�rna mindent... H�t nem kev�s ez? Nem?
+
+--De igen, csakugyan...
+
+--Ugy-e ir m�g hozz�?
+
+--Igen, igen, nagys�gos asszony, �tdolgozom a k�nyvet.
+
+Az asszony m�r f�l�llott, bucsuzott, s boldog nyugalomban indult
+hazafel�.
+
+
+
+
+S�T�TS�G
+
+
+Tan�r ur! Nem az�rt j�ttem �nh�z, hogy tr�f�lkozz�k velem. A mit gondol,
+azt mondja ki nyiltan, �szint�n, himez�s-h�moz�s n�lk�l. Ha �p az eszem,
+h�t �p, k�sz�n�m, ha nem az, az se ejt k�ts�gbe, el vagyok k�sz�lve r�.
+Majd elmegyek valamerre hidegvizre, kikur�ltatom magam, mert valami
+neh�z nem lehet a betegs�gem. Soha maniatikus hajlamaim nem voltak... De
+igen, m�gis egyszer, ez is ink�bb komikus, de �n el�tt nem akarok
+elhallgatni semmit. Egyszer azt hittem, hogy �ld�znek. M�r nagy de�k
+voltam, hetedik vagy nyolczadik oszt�lyos... K�l�nben mit tartozik ide
+az eg�sz.
+
+Hogy mondjam? H�t mondom, ha tetszik, de megzavart az, hogy a tan�r ur
+olyan furcs�n n�z re�m, mintha igaz�n k�telkedn�k a j�zans�gomban.
+Sohase iszom. Nehogy azt higyje, hogy kapatosan j�ttem ide. Az a
+hist�ria, h�t az ugy volt, hogy valami t�megbe keveredtem az utcz�n.
+Eml�kszem, nagyon sokan voltak, t�n ezeren, vagy m�g t�bben kiab�ltak,
+hadon�ztak botokkal, n�ha megz�rg�tt egy-egy bevert ablak; hogy mit
+akartak, azt m�r nem is tudom. Azt�n j�tt egy csom� rend�r, meg katon�k
+is, l�ttek, mi sz�tszaladtunk s �sz n�lk�l rohantam be a gimn�ziumba,
+h�tra-h�tra n�zve, hogy vajjon nem csattog-e a h�tam m�g�tt a l�. Ott
+leestem, ugy szedtek fel a kapu al�l, mint egy zs�kot �s folyton f�lre
+besz�ltem. Nem is igaz, nem besz�ltem m�st, mint a mi az eszembe j�rt
+folyton, de m�sok persze azt nem tudt�k, azt hitt�k, hogy megzavarodtam.
+�n csak f�ltem, minek sz�gyeljem, f�ltem nagyon mindenkit�l, a kinek
+kard van az oldal�n, vagy pusk�t, revolvert hord. Mindig a katon�kat
+l�ttam, a mint rohannak ut�nam �s sok�ig az �desany�m kis�rt el az
+iskol�ba s azut�n az egyetemre is. Mosolyog? Nem nevetni val� ez pedig.
+Az embernek csak egy igazi bizalmasa van, az az anyja. � meg�rezte a
+bajom s ha �lne, most se �nh�z j�ttem volna, tan�r ur, hanem � hozz�.
+Hogy tudott gy�gy�tani! Csak r�m lehelt �s megk�nnyebb�ltem.
+
+R� is voltam szorulva nagyon. Roppant v�konyka, �tl�tsz� b�r� sz�ke fiu
+voltam. Alig volt bennem valami kis v�r, z�rg�tt a csontom. Amellett
+mind�g �hes az ismeretlenre, folyton a k�nyveket bujtam, tanultam, tudni
+akartam mindent, bosszantott a t�vols�g, elkeser�tett a v�gtelen
+kupol�ju �g, a mely er�szakosan bez�rul az ember szeme el�tt s egyszer
+se hasad meg csak egy pillanatra is, hogy bel�thassunk. Betege voltam az
+epeszt� kinnak, hogy nem tanulhatok meg mindent. Az �desany�m agg�dott
+is �rtem. Azt mondt�k neki, hogy m�g az eg�szs�ges falusi k�lyk�t is
+megviseln� az a m�rt�ktelen tanul�s, h�t m�g egy ilyen gy�nge ficzk�t.
+Eldugta el�lem a k�nyveimet, vizet t�ltetett a l�mp�ba petr�leum helyett
+s ha azt�n elkezdtem �jszak�nkint keservesen sirni, hozz�m j�tt, mell�m
+�lt, meg�lelt, vigasztalt �s elaltatott. Mikor �jjel felriadtam, akkor
+is ott tal�ltam m�g az �gyam sz�l�n, a mint suttogott:
+
+--Uram Isten seg�ts meg, Uram Isten, ne vedd el az eszem.
+
+Mikor ez a katonahist�ria t�rt�nt s hat h�tig f�l se keltem az �gyb�l �s
+rettenetes dolgokat besz�lhettem �ssze-vissza, visszaadta a k�nyveimet
+meg a l�mp�mat s akkor eml�kszem, sokat pusmogtak a m�sik szob�kban.
+Egy-egy hangb�l azt vettem ki, hogy a k�nyvekkel akarj�k kikergetni a
+fejemb�l a katon�kat. Hanem hi�ba. �n akkor m�r tudtam, hogy ezek a
+rettenetes emberek �ld�znek. Megpr�b�ltam mindent, hogy r�m ne
+ismerjenek. Sokf�le ruh�t hordtam, k�l�nf�lek�ppen nyirattam,
+beretv�ltattam magam, egyszer--eml�kszem--s�nt�tottam is a jobb l�bamra,
+hogy majd tal�n nem ismernek meg, de hi�ba. Ha tal�lkoztam egygyel,
+nagyon megn�zett, �td�f�tt a szem�vel; tudtam, hogy, ha a f�ld tuls�
+oldal�ra megyek, akkor is r�m tal�lnak. A mikor ezzel tiszt�ba j�ttem,
+akkor �reztem az agyamba el�sz�r valami olyas nyom�st, mint most s
+�r�r�l-�r�ra azon t�n�dtem, hogy mi lesz bel�lem, ha majd meg
+bolondulok. Akkor eml�kszem, valami tervet is dolgoztam ki, hogy majd
+igy teszek, vagy ugy elmegyek any�mmal valamerre s � mindig simogatni
+fogja a fejem.
+
+Erre azonban csak kit�rtem, mert nem tal�lom fontosnak az eg�szet. Azt
+hiszem, hogy valami egy�b bajom van. Nincs bennem rendben valami, valami
+egy�b. Azt k�rem, ha megvizsg�ln�. �nnek, azt mondj�k, olyan szeme van,
+hogy bel�t az emberbe, mintha csak sz�tnyitn� a mellen a b�rt meg a hust
+s f�lfesz�ten� a csontot is. H�t n�zzen ugy bel�m, mert elv�gre
+elhiheti, hogy nekem csak fontos tudni, hogy bolond vagyok-e vagy sem.
+Most k�l�n�sen. Diszkr�t dolog, de h�t �nnek csak elmondom m�gis.
+K�l�nben most elhagyom, nagyon elf�radtam s aludni szeretn�k. Nagyot,
+hosszut, tudja olyan m�ly �lmot, amikor az ember nem �rzi az esz�t, meg
+semmit csak elzsibbad. Ha igy sokat besz�lek, mindig ugy vagyok. L�ssa,
+ilyenkor volt nekem nagyon dr�ga az �des any�m. Egy nagy kopott div�nunk
+volt a h�tuls� szob�ban, azt nagyon szerettem. � le�lt az egyik v�g�re,
+�n meg v�gig fek�dtem a div�non s az �l�be fektettem a fejem. Az
+csod�latos volt, meg a hangja, a hogy mondta:--aludj dr�g�m, aludj
+dr�g�m,--noh�t err�l ne is besz�lj�nk, mert felizgat... Hagyjuk, mondom,
+hagyjuk ezt. Tan�r ur, ha faggat, itt hagyom... Hogy igyam sok tejet,
+meg s�t�ljak? Ezt teszem folyton s m�r nem is hiszek a tejben meg a
+friss leveg�ben, hanem ha �n mondja, Isten neki...
+
+*
+
+A multkor valami diszkr�t dolgot emlegettem s az�ta folyton ezen j�r az
+eszem. F�lek, hogy azt hiszi, hogy valami diszn�s�gr�l van sz�. Noh�t ez
+nagyon b�ntana. �n bizom �nben, megbecs�l�m a tudom�ny�t, tetszik nekem
+�nben az eg�sz ember s boszantana, ha rosz v�lem�nye lenne r�lam. Az
+eg�sz nem olyan fontos, hogy k�zust lehetne bel�le csin�lni, hanem egy
+olyan embernek, a kinek kev�s a bar�tja, m�gis csak kellemetlen. No,
+ugye hogy igaz?
+
+A mi diszkr�t ebben a dologban, az csak annyi, hogy m�g nem nyilv�nos,
+h�t nem igen illik fecsegni r�la. Tal�ltam egy le�nyt, a ki nagyon
+hasonl�t az �des any�mhoz. �ppen olyan szab�sa van az arcz�nak, a szeme
+is ugy n�z; ha meg�regszik, szakasztott olyan lesz, mint az �n szeg�ny
+j� �reg angyalk�m. Noh�t ezt a le�nyt �n elfogom venni. Ha szeg�ny, nem
+baj, ha gazdag, h�t �n is az vagyok, v�gre is ez nem fontos. Elveszem,
+�s ez a f�.
+
+Nyugalmat akarok. Most m�r t�ls�gosan megviselt ez a sok �ld�z�s.
+Belef�radna egy igazi bolond is. Hogy �n egyszer behaj�tottam n�h�ny
+ablakot, ez csak nem el�g ok arra, hogy ki�ld�zzenek az emberek k�z�l. S
+ezt m�r megsugom �nnek, nem kell tov�bbadni. Azt hinn�k, hogy �nz�s az
+eg�sz szerelem, pedig nem igaz. A le�nynak, ugy hallom, van egy �rnagy
+nagyb�tyja, valami tekint�lyes katona, tudja, akinek adnak is valamit a
+szav�ra. Ez az ember is kell nekem. Ha ez egyszer bemegy a tiszti
+kaszin�ba, �sszehivja a tiszteket s azt mondja nekik, hogy: n�zz�tek
+kamer�dok, van itt egy szeg�ny fiu, a kivel szemben ti nagyon
+igazs�gtalanok vagytok. Hal�lba kergetitek. Ez a szeg�ny fiu elvette
+h�gomat s most m�r azt mondom, hogy v�ge legyen a komiszkod�snak, mert a
+ki m�g ezut�n is �ld�zi, annak velem gy�lik meg a baja.
+
+Ennyit csak elv�rhatok majd t�le, nem? Persze, tudtam, hogy igazat ad.
+Gondolkozz�k mind�g j�zanul az ember. Az�rt ne �rtsen f�lre. A l�ny
+sz�p, okos, j�... Hogy besz�ltem e vele? Dehogy, h�t hogyan besz�ljek,
+addig csak nem j�rhatok ki az utcz�ra, a mig rendben nincs ez a dolog.
+
+*
+
+A miket eddig �sszebesz�ltem, most m�r vegye ugy, mintha nem mondtam
+volna. Haszontalans�g az eg�sz, volt, nincs. Az�ta nagyot v�ltozott a
+dolog. Most m�r bizonyosan tudom, hogy bolond vagyok. Egy bar�tom azt
+mondta, hogy besz�l az �rnagygyal. Ennek van m�r vagy k�t hete, �s m�g
+sem v�ltozott semmi. Ugy l�tszik, hogy m�r � se tud seg�teni rajtam.
+Ostobas�g olyan nagyon t�r�dni vele, hiszen az embernek egyszer �gyis
+meg kell halni, hanem az�rt m�gis b�nt, hogy annyira haragszanak re�m.
+
+A le�nyr�l m�r ne besz�lj�nk. Hagyja, annak v�ge... Ennyit legal�bb
+v�rtam a famili�j�t�l. An�lk�l nem alkuszom, Azt szeretn�m, hogy �n
+j�rjak erre, arra, ahov� �n akarok, nyugodtan, hogy ne b�ntson senki,
+szeressenek. Gondoltam, hogy tal�n �gy meg�rem. No h�t ez bolonds�g, ez
+semmi, ennek m�r v�ge. Majd besz�l�nk m�g r�la, ha eg�szen elmulik. Most
+m�g b�nt, f�j, ha hozz� �rnek. Ha eny�m lehetett volna a le�ny, meg a
+major! Akkor �n ma nem igy besz�ln�k �nnel, hanem hagyjuk az eg�szet,
+mert sajog bennem minden, ha ez a megszabadul�s az eszembe jut. Majd
+tal�n m�g egyszer besz�l�nk err�l, addig hagyjuk.
+
+*
+
+Tan�r ur, �n elmenek�ltem �nh�z. Meg akarnak �lni. �l�k az ablakban,
+arra j�nnek sokan, csupa katona, sor sor ut�n, egyik haragosabb, mint a
+m�sik, r�m n�znek s most l�ttam, egyszerre mind r�m fogja a pusk�t,
+mind, mind. A tiszt volt az els�... Hogy a tisztnek nincs pusk�ja?...
+Azt �n nem tudja, van, van, mindk�t v�ll�n egy-egy. El�bb jobbr�l vette
+le, l�tt, azt�n balr�l, azut�n mind, mind l�ttek be az ablakon s
+kiab�ltak; majd megbolondultam, rettenetes volt, ebbe belehalok.
+Csakhogy elszaladtam, ez seg�tett. �n �lni akarok, �lni. Tan�r ur, �n
+tisztess�ges ember, ide j�ttem, dugjon el valahova, besz�ljen vel�k,
+mondja meg nekik, hogy �n nem b�ntok senkit, hagyjanak engem �lni.
+Mondja meg nekik, mondja meg.--Az �rnagy, mit besz�l az �rnagyr�l, abban
+m�r nem lehet bizni, ha akart volna valamit tenni, nem jutottam volna
+ide a rettenetess�gbe.
+
+
+
+
+A KIR�LY �S A PIPACS
+
+
+Egyszer, m�g a messze id�ben valaha r�gen volt egy nagy orsz�g. Csupa
+okos, tudom�nyos ember �llott az �l�n. A kir�ly csak ugy ott szolg�lt
+mellett�k, al�irta az ir�sokat, meg leragasztotta a sok pecs�tes
+levelet, hanem azonkiv�l azt�n nem is adtak neki semmi dolgot, mert
+nagyon furcsa ember volt. Egy kicsit h�bortos, bolond is, vagy mi, mert
+b�r nem volt r� semmi sz�ks�ge, minden ott termett el�tte, a mit a
+szeme, sz�ja megkiv�nt, m�gis folyton olyasmin t�rte a fej�t, a mihez az
+ilyen jobbm�du embernek semmi k�ze. Ha n�ha beszabadult abba a szob�ba,
+a hol a b�lcsek azon tan�cskoztak, hogy a haj�kon k�tszer, vagy
+h�romszor ki�ltson-e hurr�t a leg�nys�g, a mikor a szomsz�db�l a m�sik
+kir�ly meg�rkezik, vagy hogy egy vagy k�t soros gombu frakkban
+tisztelegjen � eminenci�j�nak a kadarikai �rseknek a deput�ci�, olyan
+hi�baval�s�gokkal �llott el�, hogy a n�pnek nincs kenyere, egym�sut�n
+hullanak el a falukban a gyermekek, mert a f�ld m�g korp�t se ad �s
+s�rva �d�ng a f�v�ros fel� a sok paraszt. Seg�teni kell, m�g akkor is,
+ha az utols� kab�tunk adjuk oda.
+
+A b�lcsek nagyon megbotr�nkoztak ezen a kellemetlenked�sen. Az egyik f�l
+is �llott s illend� tisztess�gtud�ssal, amugy tess�k-l�ss�k, a mint hogy
+h�t ez kij�r az ilyen mindenbe belekotnyelesked� czimzetes kir�lyoknak,
+elmondta a maga v�lem�ny�t.
+
+--K�rem sz�pen, itt most fontos politikai �rdekekr�l besz�l�nk...
+
+--Mi az, semmi. M�r tanulhattatok volna annyit, hogy az els� az ember.
+Ments�tek meg el�sz�r az itthont, azut�n menjetek a szomsz�dba s�p�rni.
+Ez csak vil�gos...
+
+--Ugyan k�rem.
+
+Az egyik b�lcs odav�gott a m�siknak a szem�vel s azut�n meg az
+okvetetlenked� urra �s s�gva mondta:
+
+--Bolond, ugy-e bolond?
+
+A m�sik szomoruan felelt.
+
+--Az, tiszt�ra az, most m�r eg�szen v�ge.
+
+Egy lak�j, a ki az ilyen k�nyes helyzetekben feltal�lja mag�t,
+karonfogta a kir�lyt s gy�ng�den kivezette a teremb�l. A kir�ly csak az
+ajt�ban vette �szre, hogy � voltak�ppen nem akar m�g elmenni, de akkor
+m�r k�s�n volt, mert a lak�j ismerte a gy�nge oldal�t s a f�l�be s�gta:
+
+--J�jj�n fels�g, j�jj�n, v�rja a pipacs.
+
+A kir�lynak kider�lt az arcza, f�nylett a szeme, amint k�r�ln�zett.
+
+--Hol, hol?
+
+--Otthon, csak menjen hozz�, fels�g.
+
+--Kiengednek a kapun?
+
+--Ki, ki, csak mondja meg a port�snak, hogy �n megengedtem, hogy
+kimenjen...
+
+--Te, te engeded meg, te pimasz!
+
+A lak�j okos ember volt, nem ellenkezett. Azzal v�gta el a dolgot, hogy
+csak tess�k menni, f�lnyitj�k a kaput. Ez a f�. Az csak mindegy, hogy
+kinek az engedelm�re. M�g egy�tt mentek �t egy udvaron. Ezt az id�t
+f�lhaszn�lta a kir�ly arra, hogy mondjon egy k�t sz�t a lak�jnak
+azokb�l, a mi �ppen az esz�ben j�rt.
+
+Mert tudod, fiam, ugy kell annak lenni, hogy mert az orsz�g a n�p�, h�t
+a n�p legyen az uralkod�. �k milli�k s hogy mi lesz a sorsuk, az csak
+fontosabb, minthogy lehull-e egy-k�t korona. �n nem sajn�ln�m az
+eny�met, hidd el. Ut�latos ember az, a ki mindig a maga haszn�t n�zi. J�
+lehet dolgozni, sz�p lehet, de nem ilyen hi�baval� munk�t, hanem okosat,
+a mibe belef�rad, megizzad az ember, hogy est�re tudjon besz�molni
+mag�nak az �let�nek egy napj�r�l. Hi�ba volt-e vagy nem. �rted?
+
+A lak�j r�b�mult �s megr�zta a fej�t, hogy nem �rti.
+
+--Nekem megvan a kenyerem. Igen, igen. Te nem �rtesz. Arr�l van sz�,
+hogy mindenkinek meglegyen a mag��, meg hogy az egyik ne legyen �llat, a
+kivel ugy b�nnak a kocsisok, a hogy nekik tetszik, a m�sik meg az ur,
+csak ur s egy�b semmi...
+
+A lak�j bamb�n b�mult a kir�lyra s minthogy m�r elv�lt az utjuk,
+befejezte a vit�t a maga m�dja szerint.
+
+--Mindenkinek megvan a hivatala.--�n meg vagyok el�gedve, mit t�r�d�m
+m�ssal.
+
+A pipacs szilaj, vad le�ny volt. Ez a csufneve volt, valahogy m�sk�ppen
+is hivt�k. K�nn lakott a v�ros v�g�n egy kis h�zban, ahonnan nem is volt
+szabad bej�nnie soha, mert mindj�rt elfogt�k �s t�ml�czbe dobt�k a
+zsand�rok. Sz�p tiszta kis szob�ja volt, tele ir�ssal, k�nyvvel, a
+melyekhez visszat�rt, a mikor m�r elf�radott erd�n-mez�n a k�borl�sban.
+Azt tartott�k r�la, hogy bolond s az�rt csatangol annyit a f�k k�zt, meg
+a r�g�s mezei utakon, � azonban nem sokat t�r�d�tt ezzel. Szerette a
+f�it, a f�veit, lobog� magas vet�st �ppen ugy, mint a kisz�radt, s�rg�ra
+aszott r�tet. Azt mondta, hogy mindenb�l lehet tanulni valamit, csak
+n�zni kell, hallgatni, figyelni, okoskodni s az ilyen eszel�s le�ny m�g
+a m�rf�ldes tarl�n sincsen egyed�l, mert vele van az Isten.
+
+Mikor a kir�ly bekopogott a friss z�ldre m�zolt salug�teren, el�je
+szaladt a le�ny, vonta be maga ut�n a szob�ba s annyi mondani val�ja
+volt, hogy a besz�d�ben ide-oda kapkodott s el�llott a l�lekzete is, ugy
+igyekezett meg�rtetni mag�t ezzel a komor emberrel, a kinek az arcz�r�i
+leolvasta, hogy nem hoz sz�m�ra semmi vigasztal�st.
+
+--N�zd csak! mondjuk igy, hogy �n vagyok a n�p, �n egyed�l, vagy nem is
+m�sk�nt. �n vagyok a szellem, a melybe belek�lt�z�tt minden, a mit
+erre-arra mindenfel� �sszeszedett a szeg�ny emberek k�z�tt. Egy csom�
+panasz, szemreh�ny�s, keser�s�g, d�h �s elmondom elej�t�l v�gig. Te
+pedig ur vagy, olyan nagy ur, a kinek nem parancsol senki. Az se �ll a
+j� lelked utj�ba, hogy tal�n nem �rtene meg az eszed, h�t hallgass meg.
+Nem lassan, hanem egyszerre t�nkre megy az orsz�god, mert r�j�r a
+csap�s, t�z, viz, sz�razs�g, d�gv�sz, minden egyszerre. Az emberek m�r
+k�romkodva mennek el a templom mellett, mert hi�ba im�dkoznak, nem j�n
+es� s nem sz�letik az elhullott hely�be uj barom. Az �g sem k�k m�r arra
+kifel�, hanem fekete. Eredj haza, csin�lj rendet. Seg�ts n�peden, mert
+ha az elpusztul, elveszett az orsz�g.
+
+A kir�ly le�lt egy l�d�ra, a k�t �sszeszor�tott �kl�re hajtotta a fej�t
+s ugy �rezte, hogy egy csom� t�zes vasmarok nekiment a sziv�nek �s t�pi,
+t�pi mindenfel�l. Rettenetesen f�jt benne minden, az agya elk�bult,
+szemei nekimeredtek annak a semminek, a mibe �sszeszaladt el�tte a
+vil�g, a torka kisz�radt, �rezte, hogy szomjas �s annyira gy�nge, hogy
+ha csak az Isten keze meg nem fogja, lefordul a szeg�ny le�ny l�d�j�r�l
+�s meghal, az agyagos f�ldre ejtve a koron�s fej�t. K�nn pedig �r�lt
+t�nczba kezdett a h�z k�r�l a nyomor �s a k�ts�gbees�s. M�s nem l�tta,
+csak �k ketten, de majd belebolondultak ebbe a l�tom�nyba. Kis�rtetnek
+�lt�z�tt minden nyomorus�gba fulladt paraszt, f�rfiak, asszonyok,
+le�nyok �s �sszefog�zkodva, �rj�ngve k�r�lt�nczolt�k a h�zat.
+Bez�rgettek az ablakon, mintha a vihar r�zta volna meg a kis
+�vegt�bl�kat, d�ngett�k a falat s n�ha ugy megingott az eg�sz kis gy�nge
+h�zik�, mintha belekapaszkodott volna a sz�l s el akarta volna vinni a
+negyedik hat�rba. A kir�ly mell� h�z�dott a l�ny is �s suttogott a
+f�l�be rettenetes dolgokat.
+
+--Igy lesz, mondom neked. Egyszerre csak mind elj�nnek, oda be hozz�tok.
+Hidd el. �n mondom, megtan�tott re� a mez�, az erd�, a t�rv�ny, a mi
+ezekbe a k�nyvekbe meg van irva, az �let, a keny�r t�rv�nye, a mi csak
+ideig-�r�ig t�ri meg az igazs�gtalans�got. Rendszerbe szedik egyszer ezt
+a t�nczot s azt le nem gy�zi azt�n semmi er�, mert itt azt�n vagy az
+�ltal�nos, mindens�ges elz�ll�s k�vetkezik, vagy a diadal. Menj, menj,
+szaladj haza, csin�lj rendet az embereid k�z�tt.
+
+A szeg�ny kir�ly kirohant az �jszak�ba, be a v�rosba, f�l a palot�ba,
+egyenesen a b�lcsekhez, a kik m�g mindig tan�cskoztak s most m�r arr�l,
+hogy az �gyul�v�sek sz�ma �s a szines, z�szl�s vitorl�k k�z�tt milyen
+legyen az ar�ny, hogy se sok ne legyen, se kev�s.--A kir�ly berontott a
+szob�ba �s nagyot csapott az asztal k�zep�be.
+
+--Emberek, elpuszt�tj�tok az orsz�gomat, egyenesen beleteszitek a sirba.
+T�rjetek �szre. Itt a veszedelem, nem a holdban...
+
+Az urak kelletlen�l n�ztek �ssze s az egyik f�l�llott �s illend�s�g- �s
+tisztess�gtud�ssal sz�lott:
+
+--De fels�g, hiszen most a k�lpolitik�r�l van sz�.
+
+A t�bbi r�mondta:
+
+--Persze, persze, nem lehet megbontani a rendet.
+
+A lak�j megint bej�tt �s karonfogta a rendetlenked� urat.
+
+--De fels�g, h�t modor ez? Pihenje ki mag�t, j�jj�n, j�jj�n...
+
+A kir�ly ment, mint egy masina, v�gig a sok udvaron. Nem l�tott, nem
+hallott, ink�bb csak megsejtett egy aranyos czifra padot valamelyik
+sarokban. Erre leesett s megvigasztalhatatlanul, kimer�lten hunyta le a
+szem�t.
+
+
+
+
+A FARKAS
+
+
+Vend�g voltam a falun s v�gigj�rtunk m�r minden uri szomsz�dot. Elvittek
+mutogatni erre-arra, messzebb is, mikor egyszerre kifogytak a
+vend�gl�t�im minden uri ismer�sb�l. Akkor nagy tanakod�s k�vetkezett,
+hogy kit lehetne m�g megl�togatni a k�rny�ken. Sokszor hallottam, hogy
+valami �reg Halm�gyir�l besz�lnek, hogy ahoz m�g el lehetne menni, de
+azt�n mindig halogatt�k ezt a l�togat�st.
+
+--V�n bolond az, mondta a h�zigazd�m--nem �rezn� j�l mag�t n�la.
+
+--Fura ember... Meg azt�n h�tha kiszabadulnak a farkasai.
+
+--Micsoda farkasokr�l besz�lnek?
+
+--Az a v�n eszel�s eg�sz csom�t tart ketreczben, mint m�s ember a ludat.
+N�ha �jszak�nk�nt, ha csendes id� van, id�ig elhallszik az ord�toz�suk.
+Van neki m�r vagy negyven. Ez a szenved�lye...
+
+--H�t azt�n mi�rt?
+
+--Mert bolond.
+
+--S megengedik a hat�s�gok az ilyen passzi�t?
+
+--Mi�rt ne. Nem b�nt senkit. M�g hasznunkra van a bolonds�ga. Jobb
+nek�nk, ha n�la ord�t az a sok vad�llat, mint ha a k�rny�ken csatangol.
+Azt�n, ha j�l bez�rja �ket, kinek mi k�ze hozz�. Ur az, nem lehet neki
+olyan k�nnyen parancsolni.
+
+--Gyer�nk el hozz�.
+
+Egy kicsit huzt�k, halasztott�k m�g a l�togat�st, hanem m�r nem hagytam
+nekik nyugtot. L�tnom kellett azt a furcsa embert. Egy reggel azt�n
+felk�sz�lt�nk, revolverekkel dugdostuk tele a zsebeinket, nem tudhatja
+az ember, hogy mi minden t�rt�nhetik, el��llott a kis kocsi k�t f�rge
+hegyi l�val s elindultunk Halm�gyihoz. Hajnalban m�r el�relovagolt egy
+leg�ny, hogy bejelentsen benn�nket n�la. Igy is att�l f�ltek a gazd�im,
+hogy kiizen el�nk valami hazugs�got s nem fogad el.
+
+--Nem igen szereti az embereket. Kev�s szavu, gy�l�lk�d�, z�rk�zott
+l�lek s lehet, hogy �ppen a lajstromon dolgozik.
+
+--Micsoda lajstromon?
+
+--Azt mondj�k, hogy a vad�llatait tartja sz�mban. �sszeir r�luk,
+torony�t-borony�t, az isten tudn�, hogy mivel van tele egy ilyen
+bolondnak az esze.
+
+Mikor f�lkapaszkodtunk a hegyre, nagy lejt� k�vetkezett s a hegy alatt,
+sok fa k�z�tt a hol m�r ritk�san, mogyor�bokrokkal, alacsony,
+f�lbenmaradt t�lgygyel, juharral, cserrel elkezd�d�tt az erd�, ott volt
+a v�n Halm�gyi h�za. Magas, foszlott vakolat�, falker�t�s vette k�r�l az
+eg�szet, csak a hegy tetej�r�l l�thattuk a h�z tetej�n a zsindelyt,
+melyet buj�n n�tt be a moha, azut�n, amint lennebb ereszkedt�nk,
+elveszett el�l�nk a h�z. Egy csom�ban sok fekete fa lengett lomh�n
+jobbra, balra, a mint �szakr�l, vagy d�lr�l fujt a sz�l s a nagy csendbe
+n�ha egy-egy hosszu von�t�s, veszedelmes ismeretlen hang �v�lt�tt bele.
+F�lelmes kezdett lenni a vid�k. Hallgatva �rezt�k mi is, a lovak pedig
+nyihogva, nagyokat fujva rohantak lefel� az uton s n�h�ny er�s
+ostorcsap�ssal kellett �szret�r�teni �ket, mert a legszivesebben ink�bb
+visszafordultak volna. K�l�n�sen az egyik remegett s n�ha magasra
+f�lkapta a fej�t, ugy szagl�szva, mint a vad�szkutya.
+
+A neh�z kapu el�tt egy kis �reg ember topogott a hideg �szi s�rban.
+Mikor odakanyarodtunk a kocsival, �l�nken el�nk szaladt s mig kibontott
+a takar�kb�l, folyton besz�lt, megtapogatta a lovakat �s seg�tett
+mindenkinek a lesz�ll�sban.
+
+--No Feri, csak hogy egyszer t�ged is lehet l�tni. �rvendek uraim,
+�rvendek s a pesti urat is elhoztad, sz�p, sz�p, tess�k beljebb, el�re,
+el�re uraim.
+
+Azut�n a kocsisnak rendelkezett.
+
+--Te leker�lsz az ist�ll�khoz. Jobbra fordulj be az uton a ker�t�s
+mellett; mondd csak, hogy a Farnos tekintetes ur lovai vagytok, azt�n
+kapsz mindent. �n k�ldtelek, �rtetted, �n k�ldtelek, azt mondd meg az
+isp�n urnak, azt�n nem lesz panaszod. Biztos�talak, biztos�talak. Feri,
+csak hagyd, a kocsin maradhat minden, nem lopja el senki. Csak el�re,
+el�re uraim.
+
+A nagy, neh�z kapu mellett volt a kis ajt�. Azon ment�nk be nagy
+csendesen egy piszkos nagy udvarra, a mit gazzal hordott tele az �sz.
+Beles�ppedt�nk a rothadt falev�l r�tegbe, a mib�l minden l�p�sn�l s�rga,
+szennyes viz sziv�rgott ki. Egyik�nk se sz�lott egy sz�t se, csak a
+h�zigazda t�nczolt k�r�l�tt�nk f�rg�n, hol az egyik, hol a m�sik
+vend�g�t ragadva karon s folytonosan besz�lve hebehurgy�n, minden
+�sszef�gg�s n�lk�l �sszehadarva mindent, a mi csak a megrong�lt agy�b�l
+a nyelv�re tolongott. Egy-egy pillanatra meg�llottunk. Rettenetes neh�z,
+d�gletes leveg�t czipelt fel�nk a sz�l, mikor egyszer-egyszer meglend�lt
+a leveg� s t�volabb, de m�r nem messze, egym�s szav�t tulkiab�lva
+ord�tott egy csom� vad�llat, a ki ann�l f�lelmetesebb volt, mert csak a
+hangj�t hallottuk. A kis �reg ember mosolyogva n�zett r�nk.
+
+--�n m�r meg sem tudn�k lenni n�lk�l�k.
+
+K�r�ln�zett, hogy kinek besz�ljen s hirtelen karonfogva engem, p�r
+l�p�ssel el�bbre vitt, mintha titkot akarna mondani.
+
+--Nagy tanulm�ny ez k�rem, nagy tanulm�ny. Hiszen uras�god gondolja m�r,
+elv�gre liter�tus ember, a kinek nyitva van a term�szet. J�jj�n csak,
+j�jj�n...
+
+Egyszerre azonban h�trafordult s engem eleresztve ott kezdett
+besz�lget�st.
+
+--Te Feri, tudja ez az ur az alapelvet.
+
+--Nem.
+
+--Nem?
+
+Arra megint hozz�m szaladt s huzott maga ut�n, mig egy csendes sarokba
+nem �rt�nk. Itt hirtelen elmondott mindent, a mit el�bb tudnom kellett,
+de nagyon izgatott volt, a mig besz�lt. F�ltem t�le, huz�dtam s n�ztem a
+szem�t, hogy milyen zavaros, �res, f�nytelen. Ugy l�tszik �szrevette az
+idegenked�semet, mert igyekezett megnyugtatni.
+
+--Csendes �reg ember vagyok, ne tartson semmit�l. Szeretem, ha
+gondolkoz� elm�kkel tal�lkozom, az�rt rohanom meg ugy. �n ugyan
+tiszt�ban vagyok a magam dolg�val, hanem az�rt m�gis szeretek
+elbesz�lgetni egy-egy okos f�vel. Ezek a falusiak itt j� emberek, hanem
+h�t m�gse tudhatnak mindent. Meg sem �rtik, ha mond nekik valamit az
+ember. Mutatj�k, hogy: igen igen, odahallgatnak, hanem az�rt l�tom, hogy
+csak a repcz�n j�r az esz�k, meg az �szi vet�sen, az emberi agy bels�
+vil�ga el�tt�k �rthetetlen. Ahoz szeg�nyek, hanem h�t �n, elv�gre
+f�v�rosi ember--van ott n�h�ny bar�tom is, nem ismeri �ket? Nal�czy
+Pista, G�th Samu... nem? Egyiket se, noh�t mindegy, a f�dolog az
+alapelv, vagy eszme, vagy t�ny, de h�t az is mindegy, hogy hogyan
+mondjuk, a honnan kiindulunk. Ugy-e az a f�dolog?
+
+--Az, az b�ty�m...
+
+--No l�m, hogy mindj�rt meg�rti. H�t itt van egy csom� farkas, de egyik
+se az, a melyiket �n keresem. Tudja melyiket keresem?
+
+--Nem b�ty�m, nem...
+
+--Furcsa, h�t nem prepar�lt�k el�re arra, hogy bolond vagyok? Itt mind
+azt mes�lik a k�rny�ken... H�t azt keresem, a melyik a fiamat elvitte.
+Egy-k�t sz�val elmondom a t�rt�netet, hogy tudjon valami faktumot is.
+Nem r�gen h�zasodtam s azt�n gy�ny�r� fiam sz�letett. Sz�p egy k�ly�k.
+Tudja h�rom �ves kor�ban m�r olyan kis G�li�t volt, der�k ficzk�,
+mondhatom. Egyszer t�len lement a csel�dh�zba. Kis dolm�ny volt rajta,
+bel�l pr�mmel, meg nadr�g, meg csizma s f�ty�lni tanult a kocsist�l.
+Kij�tt, bement, l�rm�zott, mi, �n meg a feles�gem, a ki szeg�ny az�ta
+megbolondult s Szebenben van a t�bolyd�ban, a torn�czr�l n�zt�k, hogy
+mit csin�l. Egy kicsit k�s�i gyerek volt, h�t roppant m�d rajta
+cs�ngt�nk. Egyszer j�n egy �llat, valami nagy kutya, ugy l�ttam az els�
+perczben s felkapja a gyereket a csel�dh�z el�l s eliramodik vele. A
+gyermek vis�t, igy: Jaj! Jaj! �n beszaladok a pusk��rt, de a mire
+kij�ttem, m�r v�ge volt mindennek. Farkas volt, nem kutya. Ide
+beszemtelenkedett s elvitte a fiam. Ezt keresem, ezt a d�g�t, hanem m�g
+nem tal�ltam meg.
+
+A szivembe szaladt minden v�rem. Egyebet se hallottam, mint a hogy az
+�reg elmondta, hogy mint vis�tott a fia: Jaj! Jaj! azt�n neh�z lett az
+agyam s mig r�meredtem a kis �reg emberre, ugy �reztem, mintha
+�sszezavarodn�k bennem minden. Hangosan gondolkoztam, egy p�rszor
+kiszaladt a sz�mon a v�gtelen sajn�lkoz�s: szeg�ny, szeg�ny, de az �reg
+meg se hallotta, most m�r eg�szen az alapeszm�vel volt elfoglalva.
+
+--�rdekes, ugy-e �rdekes, most csak meg kellene tal�lni azt a diszn�t, a
+ki elvitte, de nincs k�zt�k, nincs... J�jj�n n�zze meg...
+
+Megint f�rg�n f�lugrott s vitt mag�val a cs�rig. A nagy kapu el�tt egy
+leg�ny j�rt le �s f�l vasvill�val, mint valami katona. Az �reg idegesen
+intett neki, hogy nyissa ki a kaput. A leg�ny leszedte a nagy lakatokat
+s f�lt�rta a k�t nagy kapusz�rnyat. A cs�r nagy sz�ja vasr�cscsal volt
+elv�lasztva a vil�gt�l s benn egym�st hajszolva tolongott egy eg�sz
+csom� farkas. Rekedten ord�toztak, a mikor r�juk csapott a hideg sz�l s
+csak a mikor egy kicsit megszokt�k m�r a vil�goss�got, mentek neki a
+r�csnak, vicsorgatva a fogukat �s ord�tva veszett m�don, hogy
+megremegett bele az ember. Csak az �reg maradt nyugodt s olyan fesz�lt
+figyelemmel k�s�rte minden mozdulatukat, mint a hogy a term�szettud�s
+figyeli meg a t�re szegzett bogarat.
+
+--Arra ott ni sok�ig gyanum volt, de azt�n r�j�ttem, hogy m�gse � volt.
+Sokkal nyugalmasabb term�szet. Ott balra az a m�sik, az ott ni, a melyik
+�ppen a falhoz d�rzs�l�dzik, tal�n ink�bb lehetett, hanem az s�nta. Nem
+vettem �szre pedig, hogy s�nta lett volna az a bitang. Pedig semmi baja
+sincs a l�b�nak, ugy "k�ls�leg" megvizsg�ltattam, sz�val nem az volt. Ez
+itt mintha sunyin n�zne r�m, a mikor idej�v�k, hanem ez kicsi, igen
+kicsi. Amaz nagyobb volt, sokkal nagyobb: k�l�nben hiszen mind benne
+vannak a lajstromban, sz�pen sorj�ban. Nincs k�zt�k, nincs mondhatom. De
+majd megker�l, ha csak addig valahol bele nem d�glik az �hs�gbe. Csupa
+verem az eg�sz vid�k, mind belehullanak, azt�n hozz�k �ket �s �n
+figyelem. Persze addig semmit se tehetek, a mig biztosat nem tudok.
+Ut�latos volna csak ugy gyanura cselekedni. Majd megj�n, akkor azt�n m�g
+nem tudom mi lesz, hanem rettenetes valami lesz. Nem tehetek r�la, de
+borzaszt�an nekimegyek, kit�pem a belit a fogammal.
+
+Lihegett, megt�r�lte az arcz�t s le�lt egy pillanatra pihenni...
+
+--A fogammal, igen, igen, hanem h�t csak ugy gyanura nem lehet
+elindulni.
+
+
+
+
+A K�T FIU
+
+I.
+
+
+A lakodalmas vonat egy kis k�s�ssel �rkezett meg az �llom�sra. A
+tisztvisel�k �s a szolg�k az �llom�sf�n�k k�r� gy�lekeztek a perronra �s
+v�rtak. Ugy besz�lt�k meg, hogy egy kis fogadtat�st rendeznek a
+rakt�rosnak, a ki ma hozza haza a feles�g�t. Mig a vonat meg�rkezett,
+h�rom n�gy csoportba �ssze�llva besz�lgettek k�l�n-k�l�n a tisztek,
+altisztek �s a munk�sok, t�rgyalt�k a h�zass�got, ez volt ma a
+legaktu�lisabb megbesz�lni val� a p�lya-udvaron. N�ha valaki kiv�lt
+egyik-m�sik csoportb�l s a sinek k�z� �llva, kez�vel erny�t tartva a
+szemei el�, belen�zett a k�t hosszu vonalba addig, a mig �ssze�rnek �s
+ugy szaladnak tov�bb a hosszu egyenes p�ly�n, de azt�n visszament a
+t�bbihez, m�g sehol semmi. A f�n�k�t most m�r az nyugtalan�totta, hogy
+t�bbet k�sik a vonat, mint a mennyit el�re jeleztek. Ben�zett az
+irod�ba, de m�r a k�sz�br�l visszat�rt, mert a feje felett megsz�lalt a
+jelz�harang, jelenteni, hogy a legk�zelebbi p�lya-udvar m�r kibocs�totta
+mag�b�l a vonatot. A korl�t m�g� rekesztett olcs�publikum erre
+czihel�dni kezdett, tolongtak az ajt� fel� s mintha az eg�sz t�meg
+r�fek�dt volna, recsegett el�tt�k a korl�t.
+
+V�gre, j�val n�gy �ra ut�n, a p�lyaudvar v�ges-v�g�n megjelent egy kis
+f�stp�szma, olyan kicsi, mint a czigaretta f�stje. A mint k�zelebb j�tt,
+mindig n�tt, m�r azt a fekete pontot is meg lehetett l�tni alatta, a
+mely innen hallva ugy zakatol, mint egy varr�g�p a harmadik szob�ban s
+mig az ember elsz�molna sz�zig, ott d�b�rg�tt m�r a lokomotiv a rakt�rak
+el�tt, lassu m�lt�s�ggal k�zeledve, forr� lehellet�t kifujva mag�b�l
+mind a k�t oldal�n, mintha f�radt volna. A napos tisztvisel� kiv�lt a
+csoportb�l s �tvette a kalauz jelent�s�t. Mikor a jelent�s �rdekes
+kezdett lenni, odaintette a f�n�k�t is, hogy ketten hallgass�k.
+
+--Az�rt k�st�nk annyit--jelentette a kalauz--mert v�szjelz�s volt az
+uton. Egy gyermek kinyitotta az ajt�t s lem�szott a l�pcs�kre, nem
+lehetett visszavinni a kocsiba, a mig meg nem �llottunk. Akkor is ugy
+ord�tott, mintha a b�r�t nyuzt�k volna le.
+
+--Ki �ll�totta meg a vonatot?
+
+--Az apja, vagy mije, a rakt�ros ebb�l az udvarb�l. A feles�ge� a
+gyerek, hat vagy h�t esztend�s. A harmadik kocsi l�pcs�j�r�l szedt�k le.
+Ugy fogta a korl�tot, mint a majom, minden ujj�t k�l�n kellett
+lefesz�teni r�la. Csoda, hogy pozdorja nem lett bel�le, az Isten �rizte,
+vagy mi...
+
+Lassan elindult arra fel�, a hol a rakt�ros adogatta le egy hord�rnak a
+holmij�t. Egy perczre odalapultak a kocsikhoz, mert sisteregve szaladt
+el mellett�k a g�p, visza a kuthoz viz�rt. Azalatt a k�t hivatalnok
+�sszen�zett, a kalauz pedig mellett�k �llva v�rta, hogy mit mondanak.
+
+--Irunk jegyz�k�nyvet a dologr�l? k�rdezte a napos hivatalnok.
+
+A f�n�k gondolkozott, s azt�n hirtelen kiv�gta mag�t.
+
+--Jelentse be a legk�zelebbi �llom�son--mondta a kalauznak s azzal
+gyorsan a rakt�ros�k kocsij�hoz ment, hogy mint f�-f�ember a
+p�lyaudvarban fogadja az uj asszonyt.
+
+--No, megj�ttek Karacs ur?--ki�ltotta m�r messzir�l.--Csakhogy itt
+vannak!
+
+Akkorra lesz�llott m�r az asszony is. Elvette a bokr�t�t, a mit az
+altisztek adtak be neki, szagolgatta a vir�gokat s nagy zavarban volt,
+mert a kocsiban er�szakosan siv�tani kezdett a fiu �s semmivel se
+lehetett r�birni, hogy lesz�lljon. A rakt�ros nagyon restelte a dolgot s
+m�rges pillant�sokat vetett a kocsiba, erre m�g jobban ord�tott s
+rugdosni kezdte az anyj�t a gyermek, a ki er�vel akarta kihuzni a
+kocsib�l. A kocsik tengely�t �s kerekeit v�gig kalap�lva elindult a
+vonat mellett egy lakatos a g�ph�zb�l. A mint a rakt�ros�k kocsij�hoz
+�rt, �tl�tta a helyzetet, kormos fekete arcz�t bedugta az ajt�n �s
+r�ki�ltott a gyerekre:
+
+--Takarodsz ki, haszontalan k�ly�k!
+
+Az asszony is huzni kezdte a gyereket �s aggodalmas hangon sz�l�tgatta:
+
+--J�ska gyere, megesz a b�csi:
+
+J�ska erre kij�tt a kocsib�l, de mikor l�tta, hogy a fekete ember
+kaczagva megy tov�bb, d�hbe j�tt �s nagyon megharapta az anyja kez�t. Az
+asszony felsziszszent �s a zsebkend�j�be takarta a kez�t, azonban olyan
+nagyon f�jt a harap�s, hogy b�rmint igyekezett mosolyogni, k�nnyezni
+kezdett. A f�rje odasz�lt neki: halgass az Isten�rt--a t�bbi pedig nem
+tudta, hogy mihez kezdjen. A p�nzt�ros boszankodva h�tat ford�tott az
+eg�sznek �s bement az irod�j�ba. A f�n�k m�gis akart valamit mondani,
+megsajn�lta a szeg�ny asszonyt. A gyerekre mutatott, intim igyekezett
+lenni:
+
+--Ma egy kicsit haragos a kis fiu, ugy l�tszik.
+
+A rakt�ros boszankodva felelt:
+
+--Az, az uton is kom�di�zott, alig birtunk vele.
+
+L�tszott az arcz�n, hogy szeretne v�gig v�gni rajta.
+
+A f�n�k most m�r v�g�t akart vetni a faggat�snak. M�g egyszer az asszony
+fel� fordult �s szivesen kezet szor�tott vele, vigy�zva, hogy be ne
+v�rezze a kez�t, mert a kend�n m�r �tsziv�rgott a v�r.
+
+--Kiv�nom, hogy j�l �rezze mag�t n�lunk, Karacsn� asszony. Az ura j�
+ember, der�k tisztvisel�...
+
+Az asszony zavarban volt, alig lehetett hallani, hogy mit felel:
+
+--Igen, j�l fogjuk �rezni magunkat.
+
+Azzal elindultak a m�sodik l�pcs� fel�, a mely f�lvezetett a rakt�ros
+lak�s�ba. A gyermek az anyja szokny�j�ba kapaszkodott, az asszonynak
+val�s�ggal hurczolnia kellett maga ut�n.
+
+Az urak �sszen�ztek s sz� n�lk�l indultak vissza a hivatalos szob�kba.
+Nem akart egyik se addig sz�lani, mig az altisztek �s a szolg�k r�juk
+figyelnek. Benn se besz�ltek sokat, csak elkomolyodtak, nyomaszt�lag
+hatott valamennyi�kre az a csal�d, a melynek m�r a meg�rkez�se olyan
+k�l�n�s, hogy lehetetlen j� v�gre sz�mitani ilyen kezdettel. Mig az
+asztalra hajolva dolgoztak, megl�tszott rajtuk, hogy egy gondolat j�r a
+fej�kben. N�ha �t is pillantottak egym�shoz s azt�n megint lekapt�k a
+fej�ket a papirra. Akkor old�dott meg a nyelv�k, a mikor a f�n�k kij�tt
+a szob�j�b�l s a n�lk�l, hogy megmonda volna, hogy kir�l besz�l, az
+k�rdezte:
+
+--H�t azt�n kapott-e legal�bb ez a szerencs�tlen valami p�nzt ezzel az
+asszonnyal?
+
+Most m�r mind belemelegedtek a besz�dbe s megh�nyt�k-vetett�k a rakt�ros
+dolg�t.
+
+--Valami keveset, p�r ezer forintot.
+
+--S ez�rt a nyak�ba vette ezt a k�lyk�t.
+
+--Mi lesz vele?
+
+--Hiszen ez a b�mb�l� ficzk� nem is gyerek, hanem majom. N�zt�k az
+arcz�t? A homloka h�traesik, ha volna is alatta agy, agyonnyomn�.
+
+--De nincs, hiszen h�lye.
+
+A gyerek ezalatt fenn elaludt. A rakt�ros elment a dolg�ra s az asszony
+meg�llott a vetetlen �gy el�tt, melyen a paplant maga al� gy�rve, t�tott
+sz�jjal, val�s�ggal r�szegm�dra, nagyokat szuszogva aludt a fia. A mig
+n�zte, v�gtelen rem�nytelens�g �s szomorus�g �ml�tt el az arcz�n. Mikor
+�rezte, hogy most m�r nemsok�ra s�rni fog, elindult a szob�kban
+rakosgatni, hogy egyeben j�rjon az esze ne a fi�n, ezen a nagy
+nyomorus�gon, a kit ak�rhogyan is k�ri, nem akar elvenni az Isten.
+
+
+II.
+
+
+A rakt�ros�kr�l azt�n nem sokat lehetett hallani. A f�rfi csendesen
+m�zs�lt, eg�sz nap f�l�re huzva mindig a nagy kong� rakt�rban a gyapot
+sipk�t, mintha nem csak a leveg�t�l f�lne, hanem a hangt�l is.
+Idegenkedve n�zett mindenkire s meg volt gy�z�dve arr�l, hogy itt tr�f�t
+�znek bel�le, a mi�ta bevonult az asszonnyal, meg azzal a h�lye
+gyerekkel, a ki csak ugy az �gr�l, vagy honnan szakadt re�. Ha
+mosolyogva ment el mellette egy munk�s, gyanakodva n�zett ut�na s ugy
+f�rk�szte az embereket, mintha a lelk�kbe akarna l�tni. Ez nyomta is
+szeg�ny fej�t nagyon, olyan volt, mintha mindig f�radt lenne.
+
+Azt is hitte, hogy megvetik. M�r bizony�ra mindenki tudja, a mit
+eltitkolni szeretett volna m�g �nmaga el�tt is, hogy az asszony fenn
+Pesten egy�tt �lt egy gazdag urral �s az adta neki a h�romezer forintot
+meg a gyereket is. � pedig elvette a p�nzt, azzal a a gyereket is ide
+hozta az asszonyt is. Nem igen mert a szeme k�zz� n�zni senkinek. Mintha
+att�l f�lt volna, hogy r�ki�lt valaki:
+
+--Ugyan, ugyan, ne adja ugy a becs�letest, maga komisz ember.
+
+Ilyenform�n �rezte mag�t otthon is, a mikor le�lt a feles�ge mell�.
+Igyekezett j� lenni az asszonyhoz, az �r�kk� zug� nagy rakt�rhoz szokott
+hangj�t hozz� szoktatta ahhoz, hogy suttogjon, ha a sz�kebb n�gy fal
+k�z� ker�l, szeliden, csendesen besz�lt vele, mert f�lt, hogy egyszer a
+fej�hez v�gja azt, hogy nem tisztess�ges ember az, a ki feles�g�l veszi
+a m�s ember szeret�j�t.
+
+A gyermekt�l pedig f�lt. Nem tudta, hogy mi�rt, de nagyon tartott t�le.
+Mig a szerencs�tlen bamb�n b�mult re� a sz�gletb�l, azt hitte, hogy
+borzong a h�ta. F�lve pillantott egyszer-egyszer oda, de hirtelen
+elfordult, mert megijedt att�l a csunya, majomforma fejt�l, a melyen ugy
+h�trasimult a homlok, mintha lef�s�lt�k volna s alatta a nagy vizes
+szemek, a melyekkel a szerencs�tlen kib�mult a vil�gba a n�lk�l, hogy
+meg�rtett volna valamit s mintha mindig panaszolt volna, hogy: l�ss�tok,
+milyen but�nak teremtett engem az Isten.
+
+A rakt�ros csak bels� �szt�nnek engedett, a mikor elkezdett komolyabban
+s a mennyire a kis intelligenczi�ja megengedte, m�lyebben foglalkozni a
+gyerekkel. �rezte, hogy ellens�ggel �ll szemben, fel akart fegyverkezni
+ellene, mert csak tudnia kell, hogy mi lakik abban a csunya majomban, a
+kit�l m�g az �desanyja is idegenkedve elhuz�dik, mintha meg akarna
+tagadni vele minden k�z�ss�get.
+
+Egyszer, vagy hat h�nap ut�n el�sz�r, kal�csot hozott neki a v�rosb�l s
+mell�je huz�dott a sarokba. Az asszony n�zte, hogy mit csin�l s hagyta
+�ket, hogy csak bar�tkozzanak, ha tudnak. A gyerek azonban nem
+bar�tkozott. Gyanakodva n�zte ezt a k�zeled�st, elhuz�dott, mindig csak
+f�lszemmel, alattomosan n�zve vissza, hogy nem k�vetik-e ellens�gesen, a
+fogait vicsorgatva fordult vissza, a mikor l�tta, hogy a rakt�ros ut�na
+ment. Azut�n is hi�ba val� volt minden. A mint n�tt, az anyj�hoz is mind
+idegenebb lett s a helyett, hogy a mint rem�lt�k, az �vekkel
+megvil�gosodott volna egy kiss� az agya, mind�g z�rk�zottabb �s
+f�lszegebb lett. Ut�bb m�r �talakult valami alkalmatlan butorr� a
+h�zban, ide-oda taszig�lt�k, de azt�n nem sokat t�r�dtek vele.
+
+A rakt�ros azt�n egyszere az asszony ellen fordult. Betegg� tette az,
+hogy nem tudott menek�lni a vad gyerekt�l, a ki k�z�j�k �llott, az
+agy�ban elkis�rte a rakt�rba, ki a sinekre, minden�v� �s akar vele
+valamit. Hogy mit, azt az Isten tudja. Mig a szeg�ny megkinzott ember
+sz� n�lk�l b�dorgott a munk�ja ut�n, mindig ezen t�prengett, ut�bb
+azonban m�r megform�lta mag�nak azt, a mit mintha a f�l�be kiab�lt volna
+a gyerek, folyton hallott, zavarosan, �rthetetlen�l de mindig.
+
+--�n vagyok a mult, a megb�ntet�s, r�ad�s a hozom�nyra.
+
+Lassan-lassan rettenetes lett az asszony sorsa. Kim�letlen, durva
+veszeked�seket kezdett vele az ura, azut�n meg elkezdte verni. El�bb
+f�lve nyult hozz�, megijedt az els� �t�s ut�n, mert azt hitte, hogy a
+szeme k�z� ugrik a gyerek, de a mikor l�tta, hogy ki sem mozdul a
+sarokb�l, csak egy kicsit el�renyujtja a nyak�t, hogy jobban l�sson, ugy
+�rezte mag�t, mintha sz�vets�gese volna. Az asszony kimondhatatlan
+b�nattal n�zett v�gig a gyereken, a ki mindennek az okoz�ja, nem ment
+bele a vereked�sbe, nem �t�tte vissza az �t�st, sz� n�lk�l t�rt. M�g
+valami el�gt�telf�l�t is �rzett mag�ban, mikor nagyon megszenvedett, azt
+hitte, hogy vezekel �s ez j�l van igy.
+
+Egyszerre azonban bek�sz�nt�tt a rakt�ros h�z�ba a megv�lt�.
+
+Egy reggel, mikor m�r hetekig ki sem mozdult a szob�j�b�l az asszony,
+eg�szs�ges, hangos sir�s hallatszott ki t�l�k. Egy idegen asszony ki- �s
+be szaladg�lt az ajt�n s a rakt�ros, a mint csak tehette, f�lugrott az
+emeletre egy-k�t perczre. Mig a l�pcs�t j�rta, alig ismertek r�, ugy
+elv�ltozott. El�bb aggodalmas volt ugyan, azt�n ragyogott az arcza s a
+ki szembeker�lt vele, mindenkinek elujs�golta a nagy �r�m�t:
+
+--Fiam van, ma reggel j�tt a vil�gra...
+
+--H�t az anya eg�szs�ges-e?--K�rdezgett�k meg az asszonyok.
+
+--Mint a makk, nincsen semmi baj.
+
+--H�la Istennek.
+
+Mutogatni szerette volna a gyermeket. L�bujjhegyen surrantak be ut�na az
+els� szob�ba azok, a kiket csak elfoghatott. Az idegen asszony egy kis
+v�r�s gyermeket hozott ki a m�sik szob�b�l �s sorra j�rt vele, hogy
+mindenki l�ssa. Az emberek r�hajoltak, megcsud�lt�k, az asszonyok
+azonban igaz�n megvoltak hatva, mert ink�bb az any�ra gondoltak, a ki
+neh�z �lomba mer�lve pihegett benn a m�sik szob�ban. A r�gi gyermeket
+alig vette �szre valaki. Az nem volt k�v�ncsi semmire; valami
+cz�rnakarik�kkal babr�lt a sarokban s f�l se n�zett, hogy legal�bb
+k�r�ln�zzen.
+
+A szob�ban csend volt. Az egyik sarokb�l egy tekn�b�l forr� p�ra
+sz�llott f�l, a teherp�nzt�ros csel�dje pedig hideg vizet hozott fel
+vedrekben a kutr�l. Az idegen asszony munk�hoz l�tott, a t�bbi pedig j�
+l�lekkel vette k�r�l a tekn�t �s mig az uj gyermek megkapta az els�
+f�rd�t, egym�st �rte a sok megjegyz�s, csupa j� tan�cs.
+
+Azt is tal�lgatt�k, hogy vajjon kire hasonl�t.
+
+--Eg�szen az anyja.
+
+--Ink�bb az apj�ra �t bizony, k�k lesz a szeme.
+
+--Milyen okosan n�z.
+
+--M�r is t�bb esze van, mint annak a suta J�sk�nak s a mint az asszonyok
+a sarokba pillantottak, szinte undorodva fordultak el a
+szerencs�tlent�l, a ki, a mikor a nev�t hallotta, bamb�n v�gign�zett
+rajtuk.
+
+A rakt�ros akkor m�r nem volt ott.
+
+Leszaladt a p�lya-udvarra keresni m�g valakit, a ki nem tudja az
+ujs�got. Tal�lt is. A f�n�k �pen a h�t�rai szem�lyvonatot ind�totta
+tov�bb, k�penyeg�be burkolva s�t�lt a sinek k�z�tt. Mikor m�r elindult a
+vonat, akkor sz�l�totta meg a rakt�ros.
+
+--F�n�k ur, nagy ujs�g, fiam sz�letett...
+
+A f�n�k mosolyogva n�zett v�gig rajta �s megr�zta a kez�t.
+
+--De azt�n most m�r m�s lesz a vil�g, ugy-e?
+
+A boldog ember �radozni kezdett:
+
+--Hogyne, hogyne, megbolondul az ember a nagy boldogs�gban, persze hogy
+m�s, ujra kezdj�k.
+
+
+III.
+
+
+Az uj gyerek n�tt, fejl�d�tt, sz�p�lt. Kedves gyermeke lett a
+p�lya-udvarnak, mindenki form�lt hozz� valami jogot. Az egyik asszony
+p�ly�zta valaha, a m�sik az els� falovacsk�t v�s�rolta neki kilencz
+h�napos �s k�t hetes kor�ban, a harmadik az anyja �gya mellett
+virrasztott �t egy-k�t �jjelt, mig az asszony a neh�z napjait �lte. A
+rakt�ros boldog mosoly�val l�tta, hogy hogyan kapkodj�k el egy-egy
+cs�kra a kis fi�t, leh�lt, megnyugodott a nagy el�gedetts�gben s a
+csendes, gondn�lk�li emberek komolys�g�val v�gezte dolg�t. � maga is
+felszaladt egy-egy perczre a fi�hoz a munk�b�l, csak mondott neki
+valamit, hogy l�ssa �s hallja, a mint cseng�n, b�tran felel. N�ha ugy
+�rezte, hogy ha lehetne, mag�ba leheln� ezt a gyermeket, hogy eg�szen az
+�v� legyen �s f�lt�kenykedett az asszonyra, a ki eg�sz nap otthon van.
+Ez az �rz�se azonban szelid volt, az ell�gyult j� ember ingerked�se
+ink�bb, sokszor, ha err�l besz�lt, k�nnybe l�bbadt a szeme �s �lelni
+szerette volna az eg�sz vil�got. Megosztoztak a gyereken b�kess�ggel s
+egyik sem irigykedett nagyon, ha a m�siknak v�letlen�l t�bb jutott
+bel�le.
+
+Csak azon l�zadtak f�l, ha r�szt k�rt bel�le mag�nak a r�gi gyerek is.
+Pedig ez is megesett. Egy reggel a b�lcs� mellett tal�lt�k a fiut.
+Szintelen szemeivel r�b�mult a gyermek mosolyg�s arcz�ra, �ppen a mikor
+�bredt. Mikor az anyja bej�tt, sz� n�lk�l tov�bb �llott, visszahuz�dott
+a vaczk�ba �s onnan b�multa v�gig, hogy mi t�rt�nik azut�n, hogy a
+gyermek tele sz�jjal szopik, kapkod a kezecsk�ivel a leveg�ben �s
+kiab�l. Bamba mosolyg�sra huz�dott az arcza, tetszett neki ez a csepp
+ember. Azut�n megint sok�ig nem t�r�d�tt vele, de reggel, a mikor az
+anyjuk nem volt a szob�ban �s s�rni kezdett a gyerek, kivette a
+b�lcs�b�l s karj�ra vette s mag�val vitte a sarokba. A gyerek el�sz�r
+nagyon megijedt, de azut�n kib�k�lt s kiszabad�tva kezecsk�it a b�k�b�l,
+v�gigsimogatta a szeg�ny eszel�s gyermek arcz�t.
+
+Mikor az asszony kij�tt, hal�lra r�m�lt. Elkapta a fiut�l a gyermeket s
+rettenetesen szitkoz�dni kezdett:
+
+--Te majom, hogy mersz hozz�nyulni, te bestia!
+
+A h�lye d�hbe j�tt. Sz�k kis agy�ban megforgatta az eg�sz dolgot s ugy
+tal�lta, hogy nem tett semmi rosszat. R�rontott az asszonyra, hogy
+rugja, harapja, de �ppen akkor nyitott be a rakt�ros. Ez azt�n
+kegyetlen�l v�gzett vele, a mikor megtudta, hogy mir�l van sz�. Nagyon
+megverte a szerencs�tlent. A nagy ord�t�sra �sszeszaladtak a szomsz�dok
+�s igazat adtak neki, a mikor megtudt�k, hogy mir�l van sz�.
+
+--Nyuzza le a b�r�t a czudarnak.--Kivette a b�lcs�b�l...
+
+A teherp�nzt�rosn� kedvet �rzett mag�ban arra, hogy � is adjon neki
+n�h�ny pofont s mintha a csecsem� lett volna a szob�ban az egyetlen �l�
+ember, a ki tiltakozik a ver�s ellen. S�rni kezdett. Mikor v�ge lett a
+sz�rny�k�d�snek, a szerencs�tlen f�lt�p�szkodott a f�ldr�l, lebotork�lt
+a p�lya-udvarra. �tcsatangolt a sineken s elindult a t�lt�s m�sik
+oldal�n. Csak k�s� este ker�lt haza. Nem tudta megmondani, hogy merre
+j�rt, de nem is sokat k�rdez�sk�dtek ut�na.
+
+Att�l kezdve, hogy most m�r rendesen kijutott neki a ver�s, m�g konokabb
+lett. Napokig nem lehetett szav�t venni, csak b�mult maga el�, sunyi
+m�don f�rk�szte azt, a mi k�r�l�tte t�rt�nik s leste k�l�n�sen a
+gyermeket. A hogy a kis fiu kin�tt a p�ly�b�l, a mint j�rni �s besz�lni
+kezdett, annak � volt a leghivebb tanuja. Kiv�ncsi volt erre a kicsi
+emberre, hogy vajjon mi lesz bel�le.
+
+A gyermek is huz�dott hozz�, k�l�n�sen a mikor �szrevette, hogy ennek a
+nagy kamasznak belekapaszkodhatik a haj�ba, a f�l�be a n�lk�l, hogy
+ki�ltana s �theti, megrughatja, mindent elt�r. A nagy er�s fiu a gyermek
+rabszolg�ja lett, vitte a h�t�n, el�tte csuszk�lt a porban s
+lassan-lassan olyan pajt�ss�g fejl�d�tt k�z�tt�k, a mit nem lehetett m�r
+kiverni bel�l�k. Ha az egyik nem volt ott a j�t�kban, k�ts�gbeesve
+kereste a m�sik. A nagy fiu egyszer kem�ny �kl�vel bed�ngette a szomsz�d
+szoba ajtaj�t, mert elakart�k z�rni el�le a gyermeket, a kicsi pedig
+betege volt annak, hogy elakart�k v�lasztani a bar�tj�t�l. Megsz�k�tt
+vele, minden�tt a nyom�ba j�rt, mint a kis csik� s ha valahol
+megpillantotta az ember a nagy eszel�s ficzk�t, a mint bizonytalan neh�z
+l�p�seivel barangolt a mez�k�n, bizonyosan vele volt a kis bar�tja is �s
+tipegett ut�na f�radhatatlanul, nehogy elmaradjon.
+
+A rakt�rost elkedvtelen�tette ez a nagy bar�ts�g, f�lt t�le. Azon
+gondolkozott, hogy hogyan szabadulhatna meg a nagy fiut�l, a ki
+mindink�bb a nyak�ra n�tt m�r s olyan er�s kezd lenni m�r is, hogy nem
+tan�csos kik�tni vele, k�l�n�sen ha d�hben van. Rendre levelezte az
+int�zeteket, a hol tal�n bevenn�k nevel�be, de minden�nnen
+elutas�tott�k. Ez a gond val�s�ggal megt�rte. A kis fiu v�zna, gy�nge
+gyermek maradt, az a ficzk� pedig olyan, mint egy bika. El�l sz�z
+esztend�t, a helyett, hogy ak�r holnap elvenn� az Isten.
+
+A p�lya-udvaron pedig sokat besz�ltek a dologr�l. Senkinek se tetszett
+az, hogy olyan nagy bar�ts�gban van a kis fiu a b�tyj�val,
+aggodalmaskodtak s az egyik asszony ki is mondta nyiltan, hogy f�l a
+szerencs�tlens�gt�l.
+
+--Nem lesz j� v�ge az eg�sznek. Annak a vad�llatnak annyi esze sincsen
+mint egy tyuknak. K�r�t vallj�k m�g annak, hogy igy szabadj�ra eresztik
+�ket.
+
+Mindenki elhitte, hogy baj lesz a dologb�l. A rakt�rost is
+figyelmeztett�k s ezzel a szeg�ny embernek m�g nehezebb lett a feje.
+T�prengve v�gezte a dolg�t, babon�s f�lelem sz�llotta meg, olyan, mintha
+egy nagyobb hatalommal �llanna szemben. Mikor a nagy fiu elibe ker�lt,
+ideges reszket�s fogta el. Egyszerre r�nehezedett minden, a mit �t�lt, a
+mi�ta feles�ges ember s �rezte, hogy gy�ng�l a karja, ha megakarja
+rohanni ezt az ellens�get s elzsibbad az akarata. A fiu szem�ben is
+felfedezett valami ijeszt�t s elfordult, ha az r�n�zett, vagy les�t�tte
+a szem�t, mintha sz�gyenlen� mag�t. Most m�r a t�bolyd�khoz folyamodott.
+Ig�rt sok p�nzt, a mennyit meg se tudott volna fizetni, csak vigy�k el
+el�le ezt a r�met, de minden�tt azt mondt�k, hogy a fiu nem bolond.
+
+Az asszony r�szese volt mindenben, lesov�nyodott, a nagy gondban
+betegeskedni kezdett �s sokat panaszkodott mindenkinek, a kit csak
+el�tal�lt!
+
+--Ez lesz a hal�lom, ez a b�rgyu...
+
+Egy reggel azt�n v�ge lett mindennek.
+
+A nagy fiu lihegve �s rettenetes halv�nyan j�tt haza s keresni kezdte a
+kicsit. Nem sz�lott semmit, csak nem �rtette meg, hogy hova t�nt el a
+bar�tja. Az anyja nyomon k�vette, leste minden mozdulat�t, nem tudta,
+hogy mit keres. F�lt megk�rdezni, v�rt, hogy sz�laljon meg mag�t�l.
+Mikor azonban l�tta, hogy nem besz�l, m�r nem birta tov�bb, most m�r
+bizonyos volt el�tte, hogy mi�rt j�tt haza a fiu.
+
+--Hiszen veled ment el!--ki�ltott r� mag�nkiv�l.
+
+--Igen, nem--gagyogott a fiu--de most nincs sehol.
+
+Az asszony arcza elfeh�redett, mint a tej �s h�traesett a sz�ken. A fiu
+ett�l m�g jobban megijedt, meg f�lh�nyta az �gyakat s ben�zett m�g a
+szekr�nyek al� is a bar�tja ut�n, igyekezett elmondani a dolgot ugy, a
+mint volt.
+
+--Ment�nk... ment�nk a vason, a melyiken a kocsik j�rnak. A kezemet
+fogta, �nekelt, azt�n egyszerre nem tudom hova lett. Tal�n a kocsik
+vitt�k el, sok j�tt, nagyon sok, el�l az, a melyik f�st�l. Nem l�ttuk,
+egyszerre ott volt mind, �n is elestem, meg�t�ttem a fejem. Mikor
+elmentek a kocsik, sehol se volt.
+
+Bamb�n r�meredt az anyj�ra �s m�g egyszer megk�rdezte:
+
+--Nem j�tt haza?
+
+
+
+
+RAFFAY TISZTELEND� UR
+
+
+A mult szombaton, a mikor a hittan �r�ra cs�d�lt �ssze a par�ki�ra a
+fiu- meg a le�nyiskola, k�l�n�sen kegyetlen kedv�ben volt a tisztelend�.
+Sorra k�rdezte a katekizmust s k�nyv n�lk�l mondatta fel a szentek
+csodat�teleir�l sz�l� t�rt�neteket, a melyek mind igen sz�pen meg vannak
+irva a vall�sos elm�lked�sekr�l sz�l� k�nyv utols� harmincznyolcz
+oldal�n, a f�ggel�kben. A ki valamire nem tudott megfelelni, annak
+belekapaszkodott a haj�ba s r�zta a sivalkod� kis k�lyk�t, m�g csak bele
+nem f�radt a keze.
+
+--Gombozni, istentelenkedni a templom udvar�n, azt tudsz, de tanulni
+nem. Majd megtan�talak.
+
+Akkor m�r tan�totta is. A szomsz�dok elsz�rny�lk�dve sugdostak, hogy ezt
+m�r m�g se lehet t�rni s meg kell jelenteni a dolgot a tanfel�gyel�nek.
+
+Ezt k�l�nben folyton tervezt�k, de soha se lett bel�le semmi.
+
+--Kiss Ferencz, mit tudsz szent Antalr�l? Mondd sz�r�l-sz�ra.
+
+Mikor a gyerek hallgatott, k�zelebb ment hozz�. A fiu is h�tr�lt egy
+l�p�ssel s maga el� emelte mind a k�t kez�t, mig jajgatva sir�nkozott.
+
+--Tudtam, tudtam, de elfelejtettem... Csak egy kicsit gondolkozom...
+
+A h�tr�l� s m�r a falhoz lapult gyermeket l�tva, rettenetes d�hbe j�tt a
+tisztelend�. S�r�n csapdosott a p�lcz�j�val a fej�re �s a v�ll�ra s mig
+egyet-egyet �t�tt re�, az arcz�ba kiab�lva k�rdezte t�le:
+
+--Tudtad, elfelejtetted, tudtad...
+
+Azt�n kiverte az eg�sz gyereksereget, k�z�j�k suhintva a p�lcz�val, a
+mig menek�ltek el�le s mikor m�r egy se volt a szob�ban, f�radtan esett
+le a d�v�nyra. Nagy durva teste lihegett s egy k�k kend�vel t�r�lte
+mag�r�l az izzads�got. Tompa k�bults�gba esett a nagy cs�ndben. Feje a
+mell�re hanyatlott s but�n b�mult a padl� deszk�j�ban egy sz�get. Mikor
+m�r sok�ig n�zte, t�nczolni kezdett vele az eg�sz h�z, megindult alatta
+a div�ny s forgott k�rben, mindig k�rben sebesen, sebesen. Csak akkor
+�llott meg, ha behunyta a szem�t. Igy egyszerre nyugalom lett k�r�l�tte.
+
+Arra rezzent f�l, hogy k�nn gyermekek kiab�ltak az ablaka alatt. F�lre
+huzta a f�gg�nyt �s kin�zett.
+
+Az utcza tuls� oldal�n egy kis fiu j�tszott egy le�nyk�val. Simogatta a
+haj�t �s �lelte s valami olyast besz�ltek, hogy: te leszel a mama, �n az
+apa, azt�n megy�nk, megy�nk k�zenfogva a gyermekkel...
+
+A pap egy darabig hallgatta s �rezte, hogy az agy�ba t�dul a v�r. Az
+volt az els� gondolata, hogy j� messze lemegy a kertj�ben, megker�ti
+�ket, r�juk ront �s �ti, �ti, hanem azt�n m�g se ment od�ig. Csak
+f�lr�ntotta az ablakot �s kikiab�lt, hogy a k�t gyerek egyszerre
+elrebbent, maguk ut�n hagyva a porban a bab�t, egy czifr�ra m�zolt,
+szeg�nyes kis rongyos j�sz�got, a miben igaz�n nem volt semmi sz�p se,
+csak a neve, hogy � a gyerek. K�t �rtatlan csepps�g szeretet�ben
+odael�legezett j�vend�.
+
+Mikor a tisztelend� visszafordult, Mari asszony m�r f�lter�tette az
+asztalt. Egy gy�r�tt, foszlott sz�l� asztalkend�t ter�tett az asztal
+sark�ra, r�tett egy t�ny�rt, egy poharat s indult kifel�, hogy behozza
+az �telt. Akkor azonban a tisztelend� hirtelen megingott, ujra azt
+�rezte, hogy forog k�r�l�tte minden. Nekiesett a falnak s
+megkapaszkodott egy sz�kben. A v�n asszony hozz�szaladt s t�mogatta a
+div�nyig, a mire ugy v�gig esett mint egy oszlop.
+
+--Mi baj az isten�rt, m�r megint...
+
+--Igen, sz�d�l�k.
+
+--Csak maradjon egy kicsit mag�ra, fek�dj�k nyugodtan. Hunyja be a
+szem�t, ha ugy jobb, ugy...
+
+Sz�rke kend�t k�t�tt a fej�re s elszaladt. A pap ut�na meresztette a
+szemeit s a mikor m�r elment, akkor is mindig az ajt�t n�zte f�radt
+b�mul�ssal. A pill�it m�r nem birta nyitva tartani, mint valami
+elromlott red�ny, barna, r�nczos szemh�ja mindegyre lehullott s szemmel
+l�that�lag er�tlenedett el az eg�sz ember. Mintha valami l�thatatlan
+r�ms�g ker�lgette volna s azt vigy�zn�, ugy hallgatott, visszafojtva a
+l�legzet�t is s csak n�ha h�r�gve, ha m�r nagyon kiigyekezett bel�le az
+er�.
+
+Mikor az orvos j�tt, f�radtan, lust�n panaszkodott.
+
+--Megint ker�lget. Itt van mellettem, csak a kezem kell kinyujtani s
+megfoghatn�m, hogyha teste volna. Iszonyu, borzaszt� nyavalya, m�g
+senkise l�tta s m�gis ugy szor�tja a torkom, de ugy...
+
+--Megint bosszankodott t�n a gyermekekkel?
+
+--Igen, megint... Aljasok, hitv�nyak... Most is itt kett�, egy fiu meg
+egy le�ny...
+
+--Hagyja... L�ssa, ez a baj. Minek izgatja mag�t. Nem kell ugy r�juk
+er�szakolni a hittant. Hagyjon nekik b�k�t. Adjon be neki annyit a
+vall�sb�l, a mennyi nem rontja meg a gyomrukat, de bel�j�k �kl�zni,
+bottal... Minek?
+
+A pap csak n�zett. Belsej�ben forrott a m�reg s nem volt ereje ahhoz,
+hogy kit�rj�n. Az a csendes �reg ember, a ki mellette �lt a div�ny
+sz�l�n, d�hbe hozta. Nem tudta, hogy mi baja van, de �rezte, hogy az
+orvos k�ptelen felfogni a baj�t. Csendes lett �s igyekezett
+megmagyar�zni, hogy mit �rez.
+
+--Nem az a baj. A vall�s, meg a k�nyv, meg a csod�k, az mind semmi. Ha
+m�r j�nnek, az is d�hbe hoz, magamon kiv�l vagyok, nem birok magammal,
+perczr�l-perczre �rzem, hogy mint hatalmasodik el bennem a vad�llat. A
+sok k�ly�k mind olyan eg�szs�ges �s sz�p... Doktor, maga is olyan
+papforma ember f�lig, mag�val lehet komolyan besz�lni, esk�t tett maga
+is arra, hogy nem j�r el a sz�ja, ha valamit kikottyant az ember maga
+el�tt egy-egy bolond pillanatban, h�t higyje el, hogy csak f�lig vagyok
+ember, a testem az, meg a reverend�m, meg a form�m, hanem a m�sik felem,
+a kutya...
+
+--Ugyan, ugyan...
+
+--L�ssa, err�l kellene maguknak irni egy k�nyvet, err�l a f�lig
+emberr�l, a kinek, mikor a szem�t behunyja, v�ge van nem j�n ut�na
+senki. Arr�l, hogy embertelen dolog engem k�r�l venni gyermekekkel a mi
+mind a m�s�, hogy... mondja is meg az iskol�ban, hogy ide t�bbet ne
+k�ldjenek egyet se, mert kitekerem a nyak�t...
+
+Kimer�lt, csendesebb lett s azt�n m�r csak sugva mondta el azt, a mit
+behunyt szemmel maga el�tt l�tott.
+
+--Ha nekem csak egy volna... Egy le�ny, a kinek venn�k sz�p kis feh�r
+ruh�t, a haj�t befonn�k vil�gosk�k p�ntlik�ba, azut�n j�nne a p�sp�k,
+megb�muln�, f�rjhez menne �s folytat�dn�k az Isten mun-munk�ja... Vagy
+egy k�ly�k, eg�szs�ges, vereked� ficzk�, a ki okos, a ki sz�p...
+
+Ugy n�zett maga el�, mintha ott l�tn� valahol a k�dben a fiut is, a
+le�nyt is.
+
+
+
+
+A SPECZI�LISTA
+
+
+Tekintetes rend�rkapit�ny ur, tudom �n, hogy mi az el�vizsg�lat, a min
+�t kell esni az embernek, mig eljutna az �gy�szs�ghez, a hol jobban
+b�nnak a rabokkal. Nem adhat f�l nekem olyan k�rd�st, a mire sz�p
+csendesen meg ne feleln�k, csak ne n�zzen r�m olyan szigoruan, mert
+igaz�n nem sz�ks�ges. Lenn is megszorongatt�k a torkom, a mig idehoztak,
+pedig a kis ujjam se nyujtottam ki ahoz, hogy v�delmezzem magam.
+Intelligens emberrel nem kellene olyan kem�nyen b�nni. Minek az?
+
+H�t hogy hogyan t�rt�nt az eg�sz? Nagyon egyszer�en. Most vil�gosan �ll
+el�ttem mindennek a menete. El se hiszem, hogy m�sk�nt t�rt�nhetett
+volna.
+
+Beteg voltam. M�r r�gen az vagyok. A mellemben szur�saim vannak. N�zze,
+most is micsoda bunda van rajtam, pedig m�sok m�r tavaszra �lt�znek.
+Most m�r birom valahogyan magam, hanem a t�l elej�n sz�rnyen
+�sszementem. �jjeli munk�m is akadt hivatalon kiv�l, nem sokat t�r�dtem
+azzal, hogy meg�rthat. Szerettem volna valami sz�p aj�nd�kraval�t
+�sszesp�rolni, hogy ne legyen sz�raz kar�csonya az asszonynak,
+szeg�nynek. Akkor azt�n egyszer csak azon vettem �szre magam, hogy mind
+az emberek felt�n�en �rdekl�dnek az eg�szs�gem ir�nt. Csupa r�szv�t
+mindenik, hogy ugy n�zek ki mint a hal�l, meg lefityegnek a f�leim,
+sz�rnyen uri b�rben vagyok, meg t�bb eff�le s egyszer azt�n egy orvos
+pajt�som, a ki el-elj�rt hozz�m, meg a feles�gemet is kezelte ugy kisebb
+bajokban, hurutban, hideglel�sben, igaz�n beteg sohase volt
+szeg�ny,--h�t az orvos pajt�som azt mondta szerencs�tlens�gre akkor, a
+mikor az asszony is hallotta, hogy:--pajt�s, szedd �ssze magad s m�g ma
+indulj el Mer�nba. Ott n�gy-�t h�t alatt megint ember lesz bel�led, de
+ha tov�bb is itthon maradsz, nem �llok j�t semmi�rt. Ugy elpatkolsz,
+hogy olyant m�g sohse l�tt�l. Olyan vagy m�r is, mint egy gebe.
+
+Gondolt az �rd�g Mer�nra. Nem szeg�ny hivatalnok embernek val� az. Hanem
+az asszony nem hagyott b�k�t. Bel�mcsimpajkodott, Mer�nnal kelt�nk,
+Mer�nnal fek�dt�nk, azzal boszantott eg�sz nap, hogy csak menjek,
+menjek. P�nzt is adott. A feh�rnem�s szekr�nyben csupa frissen mosott,
+sz�p feh�r ruha k�z� eldugdosott sz�p lassan, �n nem tudom mikor,
+nyolczvan forintot. Ebb�l a sarokb�l el�ker�lt egy �t�s, a m�sikb�l egy
+tizes, azt�n ez�st forintosok, a markomba nyomta mind, csak menjek.
+
+Nagyon neh�z volt elmenni. Az asszony akkor m�r nagyon k�zel volt ahhoz
+a st�diumhoz, a mikor m�g a himfarkas se hagyja egyed�l a p�rj�t.
+Biztatott, hogy ne f�ljek, � se f�l. �t kell esni ezen is, ha asszony
+lesz a l�nyb�l; az anyj�nak is volt gyermeke, de mennyi, a n�nj�nek is,
+meg a szomsz�dasszonynak is, ennek is, annak is, sehol se t�rt�nt semmi
+baj, meg a te eg�szs�ged, a tied dr�g�m!--m�r mint az eny�m... ugy
+mondta, hogy m�g most is hallom. Ki�reztem a szav�b�l, hogy neki dr�g�bb
+az �n beteg h�rg� mellem, mint ak�r magamnak is, �s elmentem.
+
+De nem, kifelejtem a legfontosabbat. Miel�tt elmentem volna, gondolom
+egy-k�t nappal, de h�t az mindegy... Nem mindegy? H�t szerda volt, azt
+tudom, most m�r csak annak j�rjanak ut�na, hogy mikor utaztam el, mert
+erre nem eml�kszem biztosan. Szerd�n d�lel�tt elmentem Hallerhoz.
+Gondoltam, erre az emberre bizhatom r� legnyugodtabban az asszonyt.
+Speczialista, hires doktor s egyszer, a mikor dolga volt n�lunk a
+telekk�nyvn�l, szivess�get tettem neki. Nem volt nagy dolog, leirtam
+neki egy csom� C. lapot. Nem fizetett �rte semmit, hanem azt mondta:
+
+--Kedves bar�tom, ha egyszer sz�ks�ge lesz re�m, h�t csak sz�ljon.
+Feles�ges embern�l k�nnyen megeshetik, hogy egy �s m�s�rt doktort hivnak
+a h�zhoz. H�t ha olyan baj volna, a mihez egy ilyen magamform�ju ember
+kell, csak sz�ljon. Ott leszek.
+
+Erre gondoltam s elmentem hozz� szerd�n d�lel�tt. Sok beteg volt n�la,
+k�s�n ker�lt r�m a sor. A mikor bementem mindj�rt megismert. Azt
+mondta:--kedves bar�tom, no mivel szolg�lhatok? Sok a dolgom, de nem
+baj, megteszek, a mit tehetek.
+
+Nagyon sz�pen megk�rtem, hogy v�ltsa be az ig�ret�t. Azt is mondtam
+neki, hogy nem kiv�nom ingyen.
+
+--Doktor ur--igy mondtam--szeg�ny hivatalnok ember vagyok, hanem az�rt
+nem szorultam r� arra, hogy ingyenben k�rjek valamit. Itt a k�zelben van
+egy r�cz b�rl�, a kinek nagyon sok dolga van n�lunk a hivatalban s
+mindig velem t�rgyal, mert azt mondja, hogy m�ssal nem tudja ugy
+meg�rtetni mag�t. Ez az ember minden ujesztend�ben k�ld nekem �tven
+forintot. Az idei �tven peng�t a doktor urnak sz�ntam. Tudom, hogy nem
+sok p�nz, hanem egy ilyen magamforma ember nem k�pes t�bbre. Arra k�rem,
+hogy a mikor idek�ldenek majd t�lem, hogy baj van, legyen szives azonnal
+az asszony mell� menni �s seg�teni rajta. Megteszi?
+
+--Hogyne kedves bar�tom...
+
+--Mondja becs�letszav�ra.
+
+--Nevets�ges. Persze, becs�letszavamra, bar�tom, nyugodtan elmehet... Ha
+�n egyszer megig�rem, m�rget vehet re�...
+
+Elutaztam Mer�nba. Nem igen nyugodtan, mert az eg�sz uton az asszony
+j�rt az eszemben, meg ott is. A mikor a feny�k alatt z�r�gtettem a
+csontjaimat, akkor is folyton haza gondoltam s �jjel n�ha arra �bredtem,
+hogy sikolt�st hallok:--Ferencz! seg�ts! Regelenkint azonban rendesen,
+pontosan, mint az �ra, be�ll�tott a lev�lhord� s j�ttek a dr�ga, �des
+levelek, hogy k�sz�l a kicsi kelengye, a fejk�t� m�r nincs divatban, de
+ann�l t�bb lesz a meleg r�kli, meg az ingecske, meg a mama is megj�tt
+m�r, hozott egy csom� v�sznat, szabnak, varrnak eg�sz nap s r�lam is
+diskur�lnak, hogy: a Franczi eddig bizonyosan nagyon �sszeszedte mag�t,
+kalandokkal gyanus�tottak, a mi nekem nagyon j�l esett, humort olvastam
+ki bel�le.--No--gondoltam--ha ily j� kedv�k van, akkor nincs semmi baj.
+Egyszer azt�n durv�n, rettenetesen pofoncsaptak. Engedje meg, hogy err�l
+ne sokat besz�ljek, j�tt egy telegramm az any�somt�l, hogy ha m�g
+�letben akarom tal�lni a feles�gemet, h�t csak j�jjek a leggyorsabb
+vonattal. �tsz�r voltak Hallern�l, mindig megig�rte, hogy azonnal ott
+lesz �s egyszer se ment el. Utolj�ra az any�som ment el hozz�, de nem
+bocs�tott�k be, valami eleg�ns beteg volt benn. Akkor m�s doktor ut�n
+szaladtak, de m�r k�s� volt minden. Mikorra �n haza�rtem, tudja az
+Isten, hogy hogyan jutottam el Mer�nb�l id�ig--m�r meg volt halva.
+
+...Kapit�ny ur! Soha szebb halottat. Gy�ng�d, r�zs�s pirosas volt az
+arcza, aludt, tiszt�ra aludt... R�m nem lehetett panasza senkinek.
+Nyugodt gy�szos ember voltam, az any�som, mintha meg is neheztelt volna
+egy kicsit r�m, olyan j�l viseltem magam. Hanem akkor m�r j�l tudtam,
+hogy mit teszek azut�n. Ha arr�l van sz�, hogy el�re megfontoltam-e a
+sz�nd�komat vagy sem, h�t ne tess�k tov�bb firtatni. Megvallom �n magam
+is, hogy igenis, m�g a vonaton elhat�roztam a dolgot. Azt mondtam
+magamban,--olyan j�zan voltam, mint most--azt mondtam:--Ha m�g �l az
+asszony, pofoncsapom azt az embert, azt�n felrugom a piacz k�zep�n s
+elkiab�lom, hogy n�zz�tek: ez az a bitang, a ki nekem szav�t adta, hogy
+a feles�gem mellett lesz, ha �gyba esik s nem ment el, pedig �tsz�r
+hivt�k. Ha meghalt az asszony, h�t akkor m�s t�rt�nik, m�s, el�re tudtam
+a kocsiban.
+
+A temet�sr�l sz�pen hazament�nk. Az any�som elkezdett keservesen s�rni s
+azt mondta, hogy s�rjak �n is, mert az j�l esik. �n azonban csak
+k�r�ln�zegettem. Gyermekem nem volt, azt mag�val vitte szeg�ny lelkem a
+f�ldbe, semmi se volt; nem is bucsuztam a lak�somt�l, mintha nem is lett
+volna m�r az eny�m az a k�t szoba meg a konyha, a hol a csel�d iszonyuan
+ord�tott, eml�kszem azt hajtogatta: szeg�ny j� asszonyom! szeg�ny dr�ga
+teremt�s! Isten nyugosztalja...--boszantott, ut�ltam. Mikor az any�som
+elfordult, az �jjeli szekr�nyb�l kivettem a revolverem, zsebrev�gtam �s
+elmentem az uri kaszin�ba.
+
+Tudtam hogy Haller est�nkint odaj�r. A szolg�nak adtam egy forintot s
+azt mondtam, hogy k�ldje ki a doktor urat.
+
+--Kit jelentsek be?--k�rdezte.
+
+--Senkit. Mondja, hogy egy ur v�rja az el�szob�ban. R�viden v�gez, csak
+�ppen k�rdezni akar valamit.
+
+Mikor Haller kij�tt, agyonl�ttem, aminthogy az csak term�szetes is. Hogy
+most mi lesz? B�nom is �n, csak a mig itt vagyok, k�rem b�njanak velem
+embers�gesebben. Intelligens ember csak sz�m�that egy kis udvariass�gra.
+
+
+
+
+A FL�RI�N FILOZ�FI�JA
+
+I.
+
+
+Az ap�m temet�s�r�l j�tt�nk haza. Sz�p, nagy gy�szos �nneps�g volt. A
+katonak�rh�zb�l indultunk ki, lenn az udvaron a banda j�tszott s a mikor
+abbahagyta �s megindult a sok tiszt meg leg�ny, egy fekete poszt�val
+bevont dobot vertek. A nagy �veges kocsi el�tt a fekete lovak
+nyugtalanul r�gt�k a zabl�t, fenn pr�dik�lt az esperes, a k�rny�kr�l
+mind �sszegy�ltek a n�pek, fekete volt vel�k az utcza is, mint a milyen
+fekete lepel lengett al� a szomsz�d h�zr�l, a hol a tiszti kaszin�
+gy�szolt s minden�tt ott s�rg�tt-forgott egy kis s�t�t ember, a ki
+folyton rendelkezett haragosan hol az egyik, hol a m�sik kocsist tan�tva
+embers�gre, mert a ficzk�k megunt�k a hossz� pr�dik�czi�t s
+�ssze�llottak besz�lgetni a gyalogj�r� mellett. Azt�n megint recsegett a
+trombita, a kapu al�l kiindult a banda, ut�na a katon�k, a publikum, az
+�veges kocsi, azut�n mink szeg�ny gyermekek levett kalappal �s a sok
+kocsi, mig k�r�lszaladg�lta az eg�szet a kis k�pcz�sfekete ember...
+
+Emos�dik az eml�kezetemben minden, csak n�mely jelent�ktelen dolgok
+ker�lnek vissza az eszembe. A kis fekete embert p�ld�ul folyton l�tom,
+az�rt besz�lek r�la annyit, meg azt�n k�l�n�sen az egyik l� maradt meg
+az eml�kemben. Ez valami temetkez�si remonda lehetett, mindig trappra
+fogta a l�p�st s annyira nem viselte komolyan mag�t, hogy egy fordul�n�l
+nekivadulva �gaskodni kezdett s vitte mag�val a m�sik h�rom lovat is, a
+mint neki indult v�gtatva a hegynek. Azt�n egyszerre odaugrott a kis
+fekete ember, belekapaszkodott a v�gtat� paripa orr�ba �s k�romkodott:
+
+--Te komisz, te diszn�...
+
+A temet� kapuj�ig hurczolta mag�val a l� a kis t�mzsit, ott m�r
+belef�radt s letette. A kis �reg pedig, a ki--hiszen ezt m�r k�r�lbel�l
+tudjuk--a temet�srendez� volt, egyenesen odament a kocsishoz, a miben az
+any�m �lt s valami hizelg�t mondott neki, ilyenform�t:
+
+--A kapit�ny ur majdnem, hogy v�gtatva ment a m�svil�gra, hanem nekem
+siker�lt �szret�riteni a lovat, kez�t cs�kolom.
+
+...�s ment�nk... Szomoruan, bandukolva, mig oda�rt�nk, a hol v�ge van
+mindennek. Ott nagyot l�ttek egym�sut�n h�rmat a katon�k, azt�n
+im�dkoztunk s elindultunk haza. Any�m mell� a kis �cs�met s egy rokon
+asszonys�got pakkoltam be, �n pedig megindultam magamban, egy �sv�nyen a
+kocsiutt�l messze.
+
+Itt tal�lkoztam Fl�ri�nnal.
+
+� is fenn volt a temet�sen, hanem hamarabb felj�tt s ebb�l az alkalomb�l
+kifoly�lag, hogy ne mult l�gyen el hi�ba az id�, megl�togatta a maga
+halottait. Lenn a v�lgyben �lldog�lt egy sir mellett s szivarozva
+b�multa a vid�ket. A mikor l�tta, hogy j�v�k, el�m ker�lt. Minden
+k�l�n�sebb meghatotts�g n�lk�l nyujtotta a kez�t s a m�sik karj�val egy
+nagy k�rt irva bele a leveg�be, a miben benne foglaltatott az eg�sz
+temet�, azt jegyezte meg, hogy:
+
+--Mind ideker�l�nk, mind, mind...
+
+--A bizony, mind...
+
+Akkor m�r ment�nk lefel�. Fl�ri�n a teljesen k�z�ny�s ember nyugalm�val
+j�rt mellettem. Egyszerre azonban hirtelen esz�be jutott valami s
+gyorsan fel�m fordult.
+
+--Egy kis sz�mla is maradt a kapit�ny ur ut�n. Czukor, k�v�, szappany,
+bor... ki fogja azt most m�r rendbehozni?
+
+--�n.
+
+--H�t majd �tirjuk, sz�lok az �cs�mnek is.--Lennr�l m�g egyszer
+visszan�zett a csendes vil�gra. M�r hom�lyos sz�rke volt az eg�sz t�j�k,
+r�ereszkedni kezdett az este. Messze h�tul a szilf�k k�z�tt, a hol a
+zsid� temet� hozz��r a mi f�ld�nkh�z, k�d gomolygott s eg�szen t�vol, a
+hova m�r ugyancsak mereszsze az ember a szem�t, hogy bel�sson,
+egyetlenegy csillag ragyogott az �gen, valami halv�ny rem�nys�g a
+halottas csendben. A temet� kapuj�ra nagy t�bla volt f�lszegezve s
+vigasztal�nak az volt r�irva, hogy f�lt�madunk.
+
+A kis �rm�ny egy darabig a csillagot b�multa s mikor visszafordult,
+megkopogtatta botj�val a t�bl�t.
+
+--Nem igaz... persze, hogy nem igaz. A mi ide be van rakt�rozva, az j�l
+el van t�ve. Kezeskedem r�la. Nem seg�t itt m�r semmi. Nekem f�lirhat
+ide, amit akar.
+
+Akkor m�r k�nn voltunk az utcz�n s ment�nk hazafel�.
+
+Egy utcz�ban laktunk. T�l�nk sz�m�tva, a harmadik h�zban volt a
+Fl�ri�n�k boltja, az �v� meg az �cscs��, sz�p nagy keresked�s, heringes
+hord�kkal az ajt� el�tt. Nagy, s�t�t �s dohos �reg volt a bolt, a
+k�zep�n mindig �gett egy g�zl�ng, hogy valami kis vil�goss�g legyen
+benne. Azt�n az�rt volt olyan j� bolt, mert minden, de minden akadt
+benne, a f�reval� keszken�t�l a must�rmagig, meg kis perczentre
+dolgoztak a testv�rek, nem nyuzt�k le a b�r�t a vev�nek.
+
+Mikor az ablakaink alatt elment�nk, l�ttam, hogy benn vil�goss�g van a
+szob�kban �s a sok rokon �s ismer�s mind n�lunk gy�lt �ssze a temet�s
+ut�n. Hivtam Fl�ri�nt is, hogy j�jj�n be, � azonban nem akart.
+
+--F�l�sleges az, k�r, hogy m�sok is ott �gyelegnek, a hol semmi dolguk.
+
+--Dehogy, �r�l annak az ember, ha k�r�lveszik ilyenkor...
+
+--�n nem... K�l�nben is m�g el kell, hogy k�nyveljem a kapit�ny urat.
+
+--A sz�ml�t? Olyan s�rg�s?
+
+--Nem, az iz�t... a halottk�nyvet. T�n nem is tudja, hogy mi az? �n azt
+vezetem pontosan, benne van minden j� emberem. Tiszta dolog, valahov�
+csak f�l kell jegyezni, hogy mit nyer, meg mit vesz�t az ember a
+csal�dban, meg a rokons�gban, meg azok k�z�tt, a kiket ismer. J� kis
+jegyz�k, pontos, n�zze meg...
+
+Nekem sem tetszett otthon a sok gy�szos ember, elmentem vele a boltba.
+
+
+II.
+
+
+Az �zlet h�ta m�g�tt k�t kis udvari szoba volt a lak�s. Az egyikben
+T�dor lakott, a fiatalabb, a m�sikban pedig az �n emberem, az �reg
+Fl�ri�n. Innen nyiltak kifel� az ajt�k, egyik a konyh�ba, m�sik az
+udvarra s a kett� k�z�tt volt a pokr�czczal leter�tett �gy, meg egy
+nyitott szekr�ny, a miben sok ruha l�gott. Alul n�h�ny k�nyv is volt.
+Lez�rt, az esztend� v�g�vel sz�pen elrakt�rozott nagy b�r�s k�nyvek,
+egyikre az volt irva: _F�k�nyv_, a m�sikra: _P�nzt�ri napl�_, meg
+_�ruk�nyv_, azt�n egy m�sik, a mire ez a sz� volt irva: _Hitel�gyletek_.
+Ezek k�z�l szedte el� Fl�ri�n azt a k�nyvet, a miben �ppen el akarta
+k�nyvelni az ap�mat.
+
+--Mig elv�gzem, lesz szives helyet foglalni--mondta s bem�rtotta a
+tint�ba a tollat �s elkezdte kit�lteni a rubrik�kat egy �res lapon, a
+minek a tetej�be �des ap�m neve volt f�lirva. A mikor rendbe j�tt a
+dologgal, a f�le mell� szurta fel a penn�t s a k�nyvet egy kicsit
+tov�bbtasz�tva, hogy nyugodalmasan sz�radjon rajta a friss ir�s,
+besz�lni kezdett. Nem ugy, mintha hely�n lett volna az esze, nem is
+kiv�nom senkit�l, hogy okos embernek tartsa Fl�ri�nt, hanem mint egy
+bolond, a kiben minden bolonds�ga mellett megmaradt m�g egy kis, m�g
+itt-ott dereng� j�zans�g a k�r�ll�v� emberi haszontalans�gokkal szemben,
+mint a milyen p�ld�ul a hal�l is, meg a sz�let�s s egy�b f�zisai az
+�letnek.
+
+--Beirtam a kapit�ny urat. Tizenegy esztend�t vesztettem rajta, de azt
+hiszem, hogy azt az egy p�r �vet majd behozom Sturmon.
+
+--Ki az?
+
+--Itt a szomsz�d boltos. Sokat ig�r. Csupa eg�szs�g. �mb�r ez a sz�m�t�s
+m�r kezd megingani egy kicsit, mert h�t a kapit�ny ur is sokat ig�rt m�g
+csak ezel�tt k�t h�nappal is. Mindegy, ebben az emberben megbizom. Nem
+igen volt m�g beteg...
+
+--Hogy sokat �l, azt gondolja?...
+
+--Nem sokat. Mind�ssze hatvan �vet sz�ntam neki. M�s ugyan elsz�m�totta
+volna mag�t, ha ezt a nagy eg�szs�get l�tja, hanem �n m�r kitapasztaltam
+mindent. J�n egy betegs�g, azt�n v�ge. Az ember csak ember. Hanem az�rt
+bizom benne.
+
+Halgattunk �s �n azon gondolkoztam, hogy kivel van dolgom. Micsoda ember
+ez a Fl�ri�n? � mosolyogva pislogott re�m s a mikor m�r megsz�radt
+el�tte az ir�s, a t�rdeire fektette a k�nyvet s magyar�zni kezdte, hogy
+mi van benne...
+
+--Tiszta dolog az eg�sz, tess�k iden�zni: ... honv�dsz�zados, sz�letett
+ebben �s ebben az esztend�ben. Baja: m�jbetegs�g. �ll�sa hozz�m: rendes
+vev� �s j� ismer�s. Rem�lhet� �letkor! hatvan �v.--Igy van ez
+mindenkin�l, a ki benne van a k�nyvben. Amolyan hat�rid��zlet forma az
+eg�sz. Legf�llebb csak az lehet benne felt�n�, hogy nem p�nzbe megy. De
+h�t csak a p�nz az �rt�k? K�rem, h�t csak az a kopog� ez�st vagy arany
+�r nekem valamit? �n ugy vagyok vele, hogy nem sokat adok re�. T�r�dj�k
+vele T�dor. Neki sohase volt feles�ge, gyermeke, v�gezze az �zlet
+dolg�t, ugy sincs egy�b baja, hanem �n m�r k�r�ltekintek erre is, arra
+is, hogy miben lehet valamit csin�lni. Igy p�ld�ul, ez sem
+haszontalans�g.
+
+--Nem, teljess�ggel nem...
+
+--Ugy vagyok vele, hogy sz�mot vetek el�bb mindennel s azt�n
+meg�llapitom, hogy kire meddig sz�m�thatok azok k�z�l, a kik k�r�l�ttem
+�lnek. Ezt csak fontos tudni. Azt�n bevezetem a k�nyvbe, n�zze: Kelemen
+J�nos v�rosi tan�csnok, koma--a szeg�ny kis fiamat tartotta a keresztviz
+al�, hetven �v. Ez itt ki van huzva. Id�k�zben elk�lt�z�tt B�csbe, most
+m�r semmi k�z�m hozz�, ez a m�sik pedig t�ml�czbe ker�lt csal�s�rt, h�t
+ezzel se t�r�d�m.
+
+--Azt�n mi haszon van ebb�l a k�nyvb�l?
+
+--Sok, nagy haszon, engem nem �rnek meglepet�sek. N�lam kiegyenl�ti
+egym�st a sok eshet�s�g. Ha az egyik becsap s nem tartja be a hat�rid�t,
+itt marad helyette a m�sik. Abban tov�bb rem�lhetek. Ha a v�g�n majd
+�sszeadom az eredm�nyeket, higyje meg, j�l j�v�k ki az �zlet mellett.
+Olyanforma ez, mint az olyan �zletember dolga, a kinek boltja van
+Budapesten, Kolozsv�rt, Debreczenben, Nagyv�radon, Kecskem�ten,
+Sz�fi�ban, Belgr�dban, s ha n�gy helyen pang az �zlet, a m�sik n�gy
+helyen virul. Nem mond cs�d�t olyan k�nnyen, mint a m�sik, a kinek egy
+rakt�rba van belefektetve mindene.
+
+Az �veges ajt�n, a mi a m�sik szob�t�l v�lasztott el benn�nket,
+meglibbent a feh�r f�gg�ny s a nyil�son T�dor kukkantott be. Mikor
+l�tta, hogy odapillantok, a homloka k�zep�re t�masztotta a mutat� ujj�t
+s Fl�ri�n fel� integetett.
+
+--Nincs rendben az esze, tess�k elhinni, hogy nincs rendben.
+
+Visszaintettem neki, hogy csak menjen onnan s n�ztem az �reg Fl�ri�nt, a
+ki keresg�lt a k�nyvben s n�mely t�teln�l nagyon elgondolkozott. V�rtam
+m�g t�le valamit, hogy vil�gos legyen az eg�sz �llapot. Addig m�r nem
+megyek haza... Egyszerre csak tal�lt valami �rdekes megjegyz�st a
+k�nyvben, mert f�lder�lt az arcza.
+
+--Azon gondolkoztam, a mivel tiszt�ba kell j�nni az embernek, hogy
+micsoda komplik�czi�knak vagyok kit�ve, m�g azokon fel�l, a melyeket m�r
+kitapasztaltam. Most r�j�ttem... Nagyon kellemetlen meglepet�seket
+hoznak nekem a j�rv�nyos bajok. A m�lt kolera alkalm�val igen nagy
+vesztes�geket �llottam ki. Meg az �ngyilkoss�gok. N�ha szezonja van
+ennek is. Erre csak nem lehet sz�m�tani. Dali�s sz�p urak s�t�lnak az
+utcz�n, a sz�jukban szivar, mosolyognak s azt�n puff, puff, itt is, ott
+is... Az ilyesmi teljesen k�sz�letlen�l tal�l.
+
+Betette a k�nyvet s csendesen r��t�tt az �kl�vel, mintha ez azt
+jelenten�, hogy: no, m�ra rendben van.
+
+M�r majdnem eltette, a mikor megint esz�be jutott valami. R�t�maszkodott
+a v�llamra s vizes lett a szeme, a mig besz�lt.
+
+--Az azt�n a legnagyobb baj, hogyha k�s�n kezdi el az ember. Akkor m�r
+bajos behozni n�mely nagy vesztes�get. P�ld�ul h�t itt van az �n dolgom.
+A mikor a feles�gem meghalt, m�g nem vezettem k�nyvet. Azt�n j�tt a
+difteritisz s elvitte a gyerekeket is. Micsoda fiu volt, bizonyosan
+diplom�s ember lett volna bel�le. Belesz�lt, a mikor a nagy emberek
+besz�ltek, politiz�lt, a tan�rok mindig izentek, hogy ne hagyjam annyit
+tanulni, vigyem a mez�re... H�t azt�n vittem a mez�re, vissza sem
+hoztam... Ezt nem lehet behozni. Adok m�g magamnak vagy harmincz
+esztend�t, hanem ez is kev�s. Nem, nem, teljess�ggel nem lehet behozni.
+
+
+
+
+A LOVAK
+
+I.
+
+
+Gy�res�kn�l k�z�ns�ges vas�rnap d�lel�tt volt. Nem v�rtak senkit.
+Csendes, hangtalan volt az udvar, egy-egy ember mozgott rajta n�ha,
+mikor a h�z el�tti gyep�gyakat �nt�zni kezdte a kert�sz s az ist�ll�kb�l
+el�vezettek egy-egy lovat a kuthoz. H�tulr�l, a sz�r�s kertb�l tompa
+puffog�s hallatszott el� s ott, a honnan a hang j�tt, aranyos k�nny�
+polyva felleg libegett a leveg�ben. Egy-k�t r�szes cs�pelt, olyan
+szeg�ny emberek, a kik nem v�rhatj�k be a nagy masin�t. Mikor lenn az
+utcza v�g�n harmadszor is harangoztak a templomban, a t�gas veranda
+l�pcs�in lefel� elindult a nagys�gos asszony a maga rendes vas�rnapi
+utj�ra. Kicsi, f�l�nk, amolyan gyermekforma j�sz�g volt a nagys�gos
+asszony, a sz�lt�l is f�ltette az ember, nehogy valami er�sebb rohan�s
+kett� t�rje der�kban s azt�n elvigye, hogy ne maradjon bel�le semmi.
+Vele mentek a csel�dek is �s a mig v�gigmentek az udvaron, a
+konyhaajt�b�l sz�jt�tva b�mult ut�nuk a feh�rk�t�nyes, feh�rsapk�s
+szak�cs, a ki �ppen valami czifra mad�rr�l kopasztotta le a sok f�nyes,
+aranyos tollat. K�zben megint vis�tani kezdett a kut cs�v�ben a
+szivatty�, vedrekkel rakt�k k�r�l az ist�ll�fiuk a kerekre szabott
+p�zsitot a kut k�r�l s az ist�ll� torny�ban, a minek olyan sz�p
+b�dogfedele volt, mint a templomnak, megsz�lalt egy kis csengetty�,
+olyanforma, mint a mi a nagy harang mellett van az unit�riusokn�l.
+
+Lassu sorj�ban kifel� l�pdeltek az ajt�kon a lovak. Csupa gy�ny�r� nagy
+�llat, tipus mindenik a maga form�j�ban. Kicsi fej�, nyul�nk, hosszu
+test�, ag�r form�ju parip�k j�ttek el�bb, azt�n alacsonyabb, t�mzsi
+kancz�k, kicsi fejjel, temperamentumos, ideges �llatok, nyer�tve,
+ficz�nkolva, azt�n magas, nagyon finom test� lovak, a melyeknek j�r�s
+k�zben reszketett a l�buk s f�leik, megijedtek m�g arra is, ha jobban
+�sszeharapt�k a zabl�t, azt�n olyan er�szakos d�g�k, a melyeket k�t
+ficzk� vezetett v�gig az uton, belekapaszkodva a szijjakba. Ezek voltak
+a legszebbek. N�melyik k�t l�bra �llott, ha csak hozz��rt valamelyik
+leg�ny, f�lre ugrott, hogy f�ldre r�ntotta volna a lov�szokat, ha ink�bb
+nem engednek, arra ment a merre � akart s nem oda, a hova vezett�k, ha
+megr�ntott�k sz�j�ban a zabl�t, f�lugrott �s nyihogott, igazi vadak.
+Legh�tul pedig egy kis feh�r lovacsk�t vezetett el� egy gyerek s hosszu
+sorban, egyes�vel a sz�les kerti uton megindult a sok l� meg a sok
+csel�d a kut fel�.
+
+Mikor m�r m�r kigabalyodott a csavaros gruppok k�z�l az eg�sz, kij�tt
+Gy�res is a h�zb�l. Ut�na ballagott egy hosszu fiatal ember is, a kis
+urfi tanit�ja s beles�ppedt egy nagy puha sz�kbe a verenda korl�tja
+mellett. Amolyan szeg�ny di�k forma fiu volt, a ki minden ir�nt
+�rdekl�dik, ha musz�j, de legjobban szereti a csendet. Gy�res kihajolt a
+korl�ton s t�gra nyitott szemekkel, mint valami gondos kaszn�r,
+vizsg�lni kezdte a lovakat. Nem sz�lott egy sz�t se, pedig lett volna
+mondani val�ja. Ez megl�tszott az arcz�n, meg mozdulatain, a mint n�ha
+f�lrekapta a fej�t s a tanit�ra pillantott. Ilyenkor azonban
+elkedvetlenedett, kapkodta a n�z�s�t ide-oda, nyugtalankodott s az olyan
+embernek a kellemetlens�ge l�tszott meg rajta, a ki valami fontos
+mondand�j�hoz publikumot keres �s senki sincs k�r�l�tte, a ki meg�rtse.
+Egyszer hosszasabban n�zett a tanit�ra s erre az f�lugrott a sz�kr�l.
+
+--Parancsol nagys�gos ur.
+
+--Nem, nem, semmi. Maga nem �rti. Ha maga kony�tana a l�hoz, urr�
+tenn�m. Pr�b�lja meg, tanuljon bele...
+
+--Bajos az, nagys�gos ur...
+
+--Bajos, persze, hogy az... Hirtelen a kut fel� meredt a szeme �s
+retteneteset ki�ltott.
+
+--T�dor! Te bitang! Jobbra, jobbra!--Megint a div�n fel� fordult s most
+m�r d�h�s volt nagyon.--A Cz�z�r majd agyonrugta Menelaust. Rongy
+paraszt, ugy czib�lja a l�, a hogy akarja.--Megint kifel� n�zett s ujra
+r�kiab�lt a leg�nyre.--Marha! Bolondulj meg! Tov�bb, ha mondom!--S
+egyszerre a n�lk�l hogy valami �tmenetet tal�lt volna a d�hb�l id�ig,
+lelkesedni kezdett.
+
+--Most n�zze, most. A feket�t... Ni, hogy vezeti a lov�szt. T�bb esze
+van, mint annak a baromnak, azt mondhatom. Meg�llott s ugy b�multa a
+lovat, a mely akkorra m�r sz�tugrott a t�bbi k�zt s k�t l�bra �gaskodva
+nyer�tett f�l a torn�czra. A form�it n�zze, a csip�j�t, meg a l�b�t, h�t
+a hogy idesz�l, nem �sz az, nem?...
+
+A di�k visszas�ppedt a sz�kbe s azt mondta, hogy: de igen, igen, sz�p,
+gy�ny�r� �llat.
+
+--Bolond maga! Ha embert akarok l�tni ezen a vid�ken, akkor a lovat
+n�zem. Az individuum, karakter, tiszta eg�sz. Csupa nemess�g. Az akar,
+az parancsol, az hasonl�t hozz�m, a ki ur vagyok. Csak nem akarja
+mell�j�k �ll�tani ezeket ni. Csupa h�lye, �n mondom mag�nak. Maga se
+jobb n�luk. Az ember csak ember, de a l�... maga ezt nem �rti. Nekem itt
+k�r�sk�r�l van egy csom� f�ldem. Csak egyszer l�ttam volna, hogy a
+paraszt felesel velem, ha �n azt mondom, hogy igy legyen, vagy ugy,
+megbecs�ln�m az embert. A l� folyton oppon�l. V�rbelit kell venni
+bel�le, a milyen ez vagy az s azt�n l�tom, hogy mi az akarat. Ha r��l�k,
+f�ldh�z akar csapni, azt mondja, nem vagy olyan ur, hogy meg nyergelj,
+ha bele�t�m a sarkantyut, f�lugrik az �gig. L�tja, olyan bolondok maguk
+mind, hogy a l�r�l ugy besz�lnek: �llat, n�gyl�bu, esze sincs. �n tudom,
+hogy magukat sarkantyuzom, �t�m, rugom, a mikor nekem tetszik s egyszer
+se nyer�tettek ellenem, h�t maguk-e az emberek, vagy a l�?
+
+Val�s�ggal �nkiv�letben kit�rta a karjait, mintha mag�hoz akarta volna
+�lelni az ist�ll�kat is.
+
+--Dr�g�im...
+
+
+II.
+
+
+Lenn az utcza v�g�n ujra harangozni kezdtek. V�ge volt a templomnak s
+nagyon halk, a leveg�n �tsz�remlett hangokban valami olyast lehetett
+hallani a templomi �nekb�l, hogy: t�ged Isten dics�r�nk... Ketten,
+h�rman, sz�pen egym�s mellett f�lfel� j�ttek az emberek, azt�n meg a
+l�nyok, asszonyok, tiszta, sz�p �nnepl�ben s a sok hiv� ember m�g�tt m�g
+lenn a mered�kes utcza v�g�n l�tszott a kicsi nagys�gos asszony a
+csel�dekkel, a mint hazafel� tipeg. A n�lk�l, hogy a von�saiba
+belel�thatott volna az ember, megl�tszott az arcz�n a hiv�kn�l
+templomoz�s ut�n elk�vetkez� meghatotts�g, a mint j�tt sz�p csendesen �s
+n�zte maga el�tt az utat al�zatosan, az Isten szolg�l�le�ny�hoz
+illend�s�gesk�ppen. A csel�dek is ilyenform�n igyekeztek ut�na.
+
+Benn az udvarban ezalatt v�geztek a cs�pl�ssel a r�szesek. A
+polyvafelleg lassan-lassan al�bbsz�llott, mig bele nem kapaszkodott egy
+sz�lp�szma s el nem hordta az eg�szet s az emberek bej�ttek az udvarba,
+hogy osztozzanak. Mikor a nagys�gos ur el� j�rultak a k�relemmel, az
+nagyon d�hbe j�tt.
+
+--Vas�rnap? Hogy �n majd oda�llok nektek v�k�t m�regetni?...
+Pusztuljatok mindj�rt...
+
+Egy �reg paraszt el�czihel�d�tt a t�bbi k�z�l, hogy majd megfelel, de a
+mikor m�r besz�lnie kellett volna, m�g mindig csak a kalapj�t forgatta a
+kezei k�z�tt nagy zavarban s motyogott, hogy ugy, meg ugy, vas�rnap is
+enni kell, meg az urnak k�nny�, annak nincsen k�l�nbs�g a p�nz�ben meg
+az idej�ben... H�tul elvezett�k m�r a lovakat. A sor eleje m�r elt�nt az
+ist�ll� fekete sz�j�ban, a mikor egy magas, karcs� fekete paripa az
+utols�k k�z�l kir�ntotta a k�t�f�k sz�r�t a lov�sz kez�b�l s
+visszanyargalt a torn�cz fel�. Rohant�ban hars�nyan r�h�g�tt. A
+parasztok a torn�cz fal�hoz lapultak el�le s az �reg keresztet vetett
+mag�ra.
+
+--V�ge, v�ge... agyontapos...
+
+Az ur fenn az erk�lyen egyszerre elfeledkezett r�luk s mosolyogva,
+ragyog� arczczal csak a lovat n�zte. Az �llat nyihogva kap�lta a f�ldet
+s nagyokat fujt a porba. Mintha csak j� reggelt akart volna mondani.
+Mikor a kocsisok ut�na futottak, ezeknek is az arcz�ba fujta orr�b�l a
+forr� g�zt s a n�lk�l, hogy megfogt�k volna a f�k sz�r�t, elindult
+el�tt�k az ist�ll� fel�. Gy�res er�sen megfogta a tanit� kab�tj�t s
+el�bb a m�g mindig a torn�cz alatt szorong� parasztokra mutatott, azut�n
+meg a l� ut�n mosolygott.
+
+--Noh�t, l�ssa. Hogy elr�m�lt ez a sok bamba. Ut�latos... H�t emberek
+ezek?... Mikor lenn megint szervezkedni kezdtek a parasztok, hogy el�l
+kezdj�k az �gy�ket s az �reg ujra hebegni kezdett, rettenetes d�hbe
+j�tt...
+
+--Most m�r el�g. Kihozom a botot s sz�tverek k�ztetek. Mars! Ki innen!
+
+A parasztok lassan huz�dtak a kapu fel�. Mikor m�r j� messze voltak,
+meg�llottak egy perczre, mint a kivert �llatok �s �sszer�ffentek.
+
+--Megb�nja m�g... Nem lesz ez mindig igy.
+
+--T�bbet �r neki egy lova, mint mi mind...
+
+Fenn a torn�czon pedig ujra lelkesedni kezdett Gy�res. Karonfogta a
+tan�t�t �s huzta maga ut�n.
+
+--J�jj�n, j�jj�n.--Mig �tmentek az udvaron, �ppen befordult a kapun a
+nagys�gos asszony. A tan�t� k�sz�nt s oda akart menni, de Gy�res nem
+engedte. Oda se n�zett az asszony fel�, hanem nekipirulva, l�zasan ment
+a maga ut�n utj�n, maga ut�n vonszolva a fekete kab�tos, hosszu fi�t. Az
+ist�ll� ajt�ban meg�llott, nagyot ki�ltott:
+
+--Cz�z�r! Menelaus!
+
+Mikor a lovak nyer�tve feleltek, a fiuhoz fordult.
+
+--Hallja! Hallja!--Egyik lov�t�l a m�sikhoz szaladg�lt, simogatta �ket,
+n�melyikkel besz�lgetni kezdett.--Hogy vagy? J� volt a zab, a
+sz�na?--N�zze, a szeme besz�l, h�t n�zze! Itt ez a csillog� pont az
+�r�m, itt a m�sikn�l a s�t�tes folt, ez a kis elhom�lyosod�s �ppen a
+pill�k alatt, az a b�nat.--Valami baja van. No mi az, m�rt sirsz?
+Hallja, a m�sik hogy kaczag. Mennyire szeretnek.--Egy nagysz�gy� pejnek
+�t�lelte a nyak�t. Az er�s, nagy �llat f�lkapta a leveg�be �s l�b�zni
+kezdte. Gy�res kaczagott.--Igy, igy mulassunk.--Egyszerre eleresztette a
+l� nyak�t s leesett a friss alomba a j�szol mell�. A l� f�lreugrott, a
+tan�t� meg a kocsisok megijedtek, de a gazda befek�dt m�g m�lyebben a
+szalm�ba, behunyta a szemeit is s boldogan elnyult a l� el�tt, a mely
+most m�r idegesen szagl�szni kezdte, mintha idegen volna.
+
+--Ne rugj�l agyon �reg, ne rugj�l...
+
+A tan�t� kiab�lni kezdett.
+
+--J�jj�n nagys�gos ur, j�jj�n.
+
+--Maga nem �rti, nem �rti...
+
+A tan�t� m�r kezdte �rteni. Megijedt t�le. Azt gondolta, hogy most
+visszaviszi ezt az embert a h�zba, azut�n fut, amerre l�t. Nem marad egy
+fed�l alatt az ilyen bolonddal. R�m�lten czib�lta f�l a szalm�r�l az
+ist�ll�g�zbe beleb�dult embert s ugy l�kd�ste maga el�tt, mint a
+gyermeket.
+
+Az udvaron megint ott l�zengett n�h�ny paraszt. A r�szesek j�ttek
+vissza, m�g egyszer megbesz�lni az osztozkod�s dolg�t. Azt mondt�k, hogy
+nekik a malomba kell menni. Ha most elindul az ember, akkor se �rkezik
+vissza holnap reggelig a liszttel. Nagyon megb�mult�k a nagys�gos urat s
+abb�l, ahogy a fekete kab�tos hosszu ember elb�nt vele, l�tt�k, hogy
+megint csak nem besz�lhetik meg az osztozkod�s dolg�t.
+
+--Pedig semmi se volna az eg�sz. K�t zs�k neki, egy zs�k nek�nk, megint
+kett� neki, azt�n egy nek�nk.--A hogy a kezeit a leveg�ben l�b�lta,
+mintha a zs�kokat czipeln�, hamar eligaz�totta az osztoz�st, hanem h�t a
+val�s�gban nem megy az olyan k�nnyen. Most m�r elkeseredve, csendes
+d�hhel mentek el.
+
+--A szeg�ny ember kutya neki. Majd egyszer csak megj�rja.
+
+--Seg�tnek abban a lovak is.
+
+
+III.
+
+
+Azut�n egy darabig beteg volt Gy�res. Valami �rtelmetlen betegs�ge
+akadt. Az orvosok se igen tudtak kiokosodni bel�le. Egy csom�
+jeges-zacsk�t raktak a fej�re, sz�rp�s, �melyg�s orvoss�gokkal teli
+kanalakat er�ltett�k be az �sszeszor�tott fogai k�z�, de a mellett
+napr�l-napra semmi ujat se tudtak mondani a nagys�gos asszonynak, ha az
+ura �llapot�r�l k�rdez�sk�d�tt. M�r az Istennel is kezdtek el�hozakodni,
+a mikor pedig a doktor, ak�rhogyan is sz�j�ra veszi az Isten nev�t,
+akkor baj van.
+
+Azut�n azonban m�gis csak seg�tett az Isten. A beteg lassan-lassan f�l
+is kelt az �gyb�l. R�t�maszkodott a nyurga di�kra s a mikor s�t�tt a
+nap, m�r ki is s�t�ltak. Az�rt m�g nagyon gy�nge volt. Egy darabig
+tartotta mag�t, azt�n egyszerre �sszeesett benne az er�, ny�g�tt, s�rt
+�s s�hajtozott a lovai ut�n, meleg d�lel�tt�k�n ki�lt a torn�czra �s
+v�gig n�zte az itat�st. Ilyenkor k�l�n�sen f�szkel�d�tt a hely�n �s
+sokszor elfulladt a hangja, mig r� akart kiab�lni egy-egy kocsisra, a ki
+ugy vezette ki a lovat, mintha tehenet huzna maga ut�n. A doktorokkal
+pedig veszekedett, hogy l�ra akar �lni, hajtani akar, az ist�ll�ba akar.
+Egyszer azt�n nagysok�ra megengedt�k neki, hogy lovagoljon. A nagys�gos
+asszony kis feh�r kancz�j�t nyergelt�k meg neki. A mikor el�vezett�k a
+lovat, sir�nkozni �s ny�sz�r�gni kezdett a nagys�gos ur, mint egy
+gyermek.
+
+--Mi�rt nem �ltetnek b�r�nyra, vagy valami juh�szkuty�ra? Ezt a kis
+rongyot hozz�k ide. Let�rik a dereka...
+
+K�tfel�l tartott�k, amig elhelyezkedett a nyeregben. Amikor elindult m�r
+mosolygott. Kezdte j�l �rezni mag�t a nyeregben. Egyszerre csak
+megindult lassan trappba, azt�n ki a kapun s a torn�czr�l m�r csak
+annyit l�ttak, hogy galoppba iramodott a megr�m�lt kis feh�r lovacska s
+elt�nt az utcza v�g�n.
+
+A nagys�gos asszony nagyon megijedt. Lihegve szaladt le az ist�ll�ba s
+r�ki�ltott az els� lov�szra, a ki a j�szol mellett �csorgott.
+
+--Vincze! L�ra hamar. Nyargalj a nagys�gos ur ut�n, tudod milyen gy�nge.
+
+A nagys�gos ur pedig m�r j�tt vissza. Reszketett alatta a l�, a zabl�r�l
+teny�rnyi czafatokban szakadt le a tajt�k, a lovasnak pedig a
+boldogs�gba beleb�gyadt a szeme, ragyogott az arcza. Egyenesen
+belovagolt az ist�ll�ba s parancsolni kezdett.
+
+--El� a kocsit, az enyimet. Kett�t el�l, h�rmat a rud mell�...
+Vadakat... l� legyen, nem szam�r... Cz�z�r, Menelaus, Did�, a rud
+mell�... Hozd le az ostoromat... Rep�lni akarok...
+
+Amikor l�tta, hogy nem sietnek s a sok kocsis �sszeb�mul, a zek�je
+zseb�b�l el�r�ntotta a revolvert.
+
+--Agyonl�lek kutya, ha gondolkozol mikor �n besz�lek.--M�r l�tt is. A
+goly� elsiv�tott az egyik lov�sz f�le mellett s tompa koppan�ssal
+lehullott a falr�l.
+
+Erre sz�tszaladt mindenki, csak az asszony maradt ott. K�rlelni kezdte a
+nekibolondult embert.
+
+--Ne m�g. K�t-h�rom h�t mulva...
+
+Gy�res r� se n�zett. T�relmetlen�l tappogott az agyagos padl�n s n�zte,
+hogyan vezetik el� a lovakat. Egy inas lehozta az ostort. A kez�be
+vette, n�zte, hogyan hajlik, azt�n kiment az ist�ll� el�, egyet-kett�t
+kongatott vele a leveg�ben, de t�relmetlen�l, ink�bb csak az�rt, hogy
+telj�k az id�. Azalatt azt n�zte, hogy hogyan fognak be. El�huztak egy
+k�t kerek� kis kocsit, a mi egy�b sem volt, mint ker�k, meg egy �l�s s
+el�je sorakoztatt�k a lovakat, csupa pihent �llatot, mindeniket egy-egy
+lov�sz tartotta f�ken. Az asszony k�r�lszaladg�lt s a mikor l�tta, hogy
+csakugyan nem tr�fa a dolog, seg�ts�g�rt kiab�lt.
+
+--Doktor! Doktor!
+
+Nem j�tt senki s m�r elk�sz�lt a fogat. A lovak nyihogva �gaskodtak, m�g
+egy p�r szijat kellett becsatolni, de Gy�res m�r felugrott az �l�sbe.
+Pillanat alatt rendbeszedte kez�ben a gyepl�sz�rakat, egy szempillanatra
+fel�llott, kieresztette az ostort, vadat, hangosat ki�ltott, a miben
+azonban benne volt minden szenved�lye, a mit az el�tte toporz�kol�
+�llatok ir�nt �rzett, lov�szok sz�tugr�ltak el�le s a k�t nagy ker�k
+�r�lt iramod�sban kikanyarodott az udvarr�l. A kicsi asszony sz�jt�tva
+b�mult ut�na s a mikor a por�t se l�tta, egyszerre, mintha csak most
+�bredt volna fel a k�bults�g�b�l, t�rdre esett az ist�ll� el�tt s
+im�dkozni kezdett.--Miaty�nk, ki vagy a mennyekben...--Nem tudta tov�bb
+mondani, megkapta hirtelen a sejt�s s jajgatva szaladni kezdett. A
+kapun�l m�r elhagyta az ereje �s csak ny�g�tt.
+
+--Sohase j�n vissza... v�ge, v�ge...
+
+Gy�res pedig rohant. Egyszer megakarta t�r�lni a homlok�t s ezzel
+leverte a fej�r�l a kalapot. Betegs�ge alatt megn�tt a haja s most
+lobogott ut�na a leveg�ben. L�bait nekifesz�tette a kocsi deszk�j�nak s
+er�sen tartotta a gyepl�t. A mikor a keze f�radni kezdett, engedett. A
+falu v�g�n bekanyarodott a tarl�ba. A mint ott rohant v�gig, egy-egy
+r�g�n magasra ugrott vele a kocsi. M�g mind�g nem rohantak el�g vadul a
+lovak. Most m�r a gyepl�vel nem is sokat t�r�d�tt, csak az ostorral
+cserd�tett be egyszer-egyszer az �llatok k�z� s h�travetette mag�t a
+keskeny p�rn�ra, hogy csak ugy uszott el�re s a lovakat n�zte, hogy
+hogyan v�gtattak a f�ldekbe, a messzibe, a semmibe s egy-egy pillanatra
+behunyta a szem�t, mint a gyermek a mikor hint�zik.
+
+Messzire egy vessz�ker�t�st pillantott meg. Most m�r akad�lyt akart,
+valamit, a mit kereszt�l t�rj�n. Arra ford�totta a lovakat s
+�nk�v�letben l�tta, hogy most m�r mindj�rt ott vannak, nekimennek. Ujra
+f�l�llott v�rta, a mig oda�rnek, hogy kereszt�lg�zolnak majd ezen a
+semmin, valami rongy parasztnak az �sszelopkodott korl�tj�n... egy
+pillanatig azt is l�tta, hogyan buknak egym�sra a kocsi el�tt a lovak s
+azt�n � is beesett k�z�j�k.
+
+M�r nem tudta megk�l�nb�ztetni a sok k�z�l, hogy melyik l� az, a
+melyiknek a kem�ny czombj�ra ejtette le a fej�t... M�g �rezte, hogy a
+mell�be, meg az oldal�ba rug valamelyik �llat a sok k�z�l, de a mire
+k�r�l akart n�zni, az agy�t tomp�totta el egy patk�, a mi belem�lyedt a
+fej�be. M�g ny�g�tt, a mikor kiszaladt seg�ts�gnek a paraszt.
+
+
+
+
+
+
+End of Project Gutenberg's Thury Zolt�n �sszes m�vei, vol. I, by Zolt�n Thury
+
+*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK THURY ZOLT�N �SSZES M�VEI, VOL. I ***
+
+***** This file should be named 19749-0.txt or 19749-0.zip *****
+This and all associated files of various formats will be found in:
+        http://www.gutenberg.org/1/9/7/4/19749/
+
+Produced by Tam�s R�th, Szever P�l and the Online
+Distributed Proofreading Team. With special thanks to the
+library of P�cs, especially to the director, J�zsef
+Kereszturi for the help in selecting and borrowing the
+books.
+
+
+Updated editions will replace the previous one--the old editions
+will be renamed.
+
+Creating the works from public domain print editions means that no
+one owns a United States copyright in these works, so the Foundation
+(and you!) can copy and distribute it in the United States without
+permission and without paying copyright royalties.  Special rules,
+set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to
+copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to
+protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark.  Project
+Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you
+charge for the eBooks, unless you receive specific permission.  If you
+do not charge anything for copies of this eBook, complying with the
+rules is very easy.  You may use this eBook for nearly any purpose
+such as creation of derivative works, reports, performances and
+research.  They may be modified and printed and given away--you may do
+practically ANYTHING with public domain eBooks.  Redistribution is
+subject to the trademark license, especially commercial
+redistribution.
+
+
+
+*** START: FULL LICENSE ***
+
+THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
+PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
+
+To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
+distribution of electronic works, by using or distributing this work
+(or any other work associated in any way with the phrase "Project
+Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project
+Gutenberg-tm License (available with this file or online at
+http://gutenberg.org/license).
+
+
+Section 1.  General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm
+electronic works
+
+1.A.  By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
+electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
+and accept all the terms of this license and intellectual property
+(trademark/copyright) agreement.  If you do not agree to abide by all
+the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy
+all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession.
+If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project
+Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the
+terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or
+entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
+
+1.B.  "Project Gutenberg" is a registered trademark.  It may only be
+used on or associated in any way with an electronic work by people who
+agree to be bound by the terms of this agreement.  There are a few
+things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
+even without complying with the full terms of this agreement.  See
+paragraph 1.C below.  There are a lot of things you can do with Project
+Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement
+and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic
+works.  See paragraph 1.E below.
+
+1.C.  The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation"
+or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project
+Gutenberg-tm electronic works.  Nearly all the individual works in the
+collection are in the public domain in the United States.  If an
+individual work is in the public domain in the United States and you are
+located in the United States, we do not claim a right to prevent you from
+copying, distributing, performing, displaying or creating derivative
+works based on the work as long as all references to Project Gutenberg
+are removed.  Of course, we hope that you will support the Project
+Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by
+freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of
+this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with
+the work.  You can easily comply with the terms of this agreement by
+keeping this work in the same format with its attached full Project
+Gutenberg-tm License when you share it without charge with others.
+
+1.D.  The copyright laws of the place where you are located also govern
+what you can do with this work.  Copyright laws in most countries are in
+a constant state of change.  If you are outside the United States, check
+the laws of your country in addition to the terms of this agreement
+before downloading, copying, displaying, performing, distributing or
+creating derivative works based on this work or any other Project
+Gutenberg-tm work.  The Foundation makes no representations concerning
+the copyright status of any work in any country outside the United
+States.
+
+1.E.  Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
+
+1.E.1.  The following sentence, with active links to, or other immediate
+access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently
+whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the
+phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project
+Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed,
+copied or distributed:
+
+This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
+almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
+re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
+with this eBook or online at www.gutenberg.org
+
+1.E.2.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived
+from the public domain (does not contain a notice indicating that it is
+posted with permission of the copyright holder), the work can be copied
+and distributed to anyone in the United States without paying any fees
+or charges.  If you are redistributing or providing access to a work
+with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the
+work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1
+through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the
+Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or
+1.E.9.
+
+1.E.3.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
+with the permission of the copyright holder, your use and distribution
+must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional
+terms imposed by the copyright holder.  Additional terms will be linked
+to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the
+permission of the copyright holder found at the beginning of this work.
+
+1.E.4.  Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
+License terms from this work, or any files containing a part of this
+work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
+
+1.E.5.  Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
+electronic work, or any part of this electronic work, without
+prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
+active links or immediate access to the full terms of the Project
+Gutenberg-tm License.
+
+1.E.6.  You may convert to and distribute this work in any binary,
+compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any
+word processing or hypertext form.  However, if you provide access to or
+distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than
+"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version
+posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org),
+you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a
+copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon
+request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other
+form.  Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm
+License as specified in paragraph 1.E.1.
+
+1.E.7.  Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
+performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
+unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
+
+1.E.8.  You may charge a reasonable fee for copies of or providing
+access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided
+that
+
+- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
+     the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
+     you already use to calculate your applicable taxes.  The fee is
+     owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he
+     has agreed to donate royalties under this paragraph to the
+     Project Gutenberg Literary Archive Foundation.  Royalty payments
+     must be paid within 60 days following each date on which you
+     prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax
+     returns.  Royalty payments should be clearly marked as such and
+     sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the
+     address specified in Section 4, "Information about donations to
+     the Project Gutenberg Literary Archive Foundation."
+
+- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
+     you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
+     does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
+     License.  You must require such a user to return or
+     destroy all copies of the works possessed in a physical medium
+     and discontinue all use of and all access to other copies of
+     Project Gutenberg-tm works.
+
+- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any
+     money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
+     electronic work is discovered and reported to you within 90 days
+     of receipt of the work.
+
+- You comply with all other terms of this agreement for free
+     distribution of Project Gutenberg-tm works.
+
+1.E.9.  If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm
+electronic work or group of works on different terms than are set
+forth in this agreement, you must obtain permission in writing from
+both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael
+Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark.  Contact the
+Foundation as set forth in Section 3 below.
+
+1.F.
+
+1.F.1.  Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
+effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
+public domain works in creating the Project Gutenberg-tm
+collection.  Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic
+works, and the medium on which they may be stored, may contain
+"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or
+corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual
+property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a
+computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by
+your equipment.
+
+1.F.2.  LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
+of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
+Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
+Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
+liability to you for damages, costs and expenses, including legal
+fees.  YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
+LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
+PROVIDED IN PARAGRAPH F3.  YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
+TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
+LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
+INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
+DAMAGE.
+
+1.F.3.  LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
+defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
+receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
+written explanation to the person you received the work from.  If you
+received the work on a physical medium, you must return the medium with
+your written explanation.  The person or entity that provided you with
+the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a
+refund.  If you received the work electronically, the person or entity
+providing it to you may choose to give you a second opportunity to
+receive the work electronically in lieu of a refund.  If the second copy
+is also defective, you may demand a refund in writing without further
+opportunities to fix the problem.
+
+1.F.4.  Except for the limited right of replacement or refund set forth
+in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER
+WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO
+WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
+
+1.F.5.  Some states do not allow disclaimers of certain implied
+warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages.
+If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the
+law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be
+interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by
+the applicable state law.  The invalidity or unenforceability of any
+provision of this agreement shall not void the remaining provisions.
+
+1.F.6.  INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
+trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
+providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance
+with this agreement, and any volunteers associated with the production,
+promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works,
+harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees,
+that arise directly or indirectly from any of the following which you do
+or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm
+work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any
+Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause.
+
+
+Section  2.  Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
+
+Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
+electronic works in formats readable by the widest variety of computers
+including obsolete, old, middle-aged and new computers.  It exists
+because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from
+people in all walks of life.
+
+Volunteers and financial support to provide volunteers with the
+assistance they need, is critical to reaching Project Gutenberg-tm's
+goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
+remain freely available for generations to come.  In 2001, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
+and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations.
+To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
+and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4
+and the Foundation web page at http://www.pglaf.org.
+
+
+Section 3.  Information about the Project Gutenberg Literary Archive
+Foundation
+
+The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit
+501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
+state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
+Revenue Service.  The Foundation's EIN or federal tax identification
+number is 64-6221541.  Its 501(c)(3) letter is posted at
+http://pglaf.org/fundraising.  Contributions to the Project Gutenberg
+Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent
+permitted by U.S. federal laws and your state's laws.
+
+The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S.
+Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered
+throughout numerous locations.  Its business office is located at
+809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email
+business@pglaf.org.  Email contact links and up to date contact
+information can be found at the Foundation's web site and official
+page at http://pglaf.org
+
+For additional contact information:
+     Dr. Gregory B. Newby
+     Chief Executive and Director
+     gbnewby@pglaf.org
+
+
+Section 4.  Information about Donations to the Project Gutenberg
+Literary Archive Foundation
+
+Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide
+spread public support and donations to carry out its mission of
+increasing the number of public domain and licensed works that can be
+freely distributed in machine readable form accessible by the widest
+array of equipment including outdated equipment.  Many small donations
+($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
+status with the IRS.
+
+The Foundation is committed to complying with the laws regulating
+charities and charitable donations in all 50 states of the United
+States.  Compliance requirements are not uniform and it takes a
+considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
+with these requirements.  We do not solicit donations in locations
+where we have not received written confirmation of compliance.  To
+SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any
+particular state visit http://pglaf.org
+
+While we cannot and do not solicit contributions from states where we
+have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
+against accepting unsolicited donations from donors in such states who
+approach us with offers to donate.
+
+International donations are gratefully accepted, but we cannot make
+any statements concerning tax treatment of donations received from
+outside the United States.  U.S. laws alone swamp our small staff.
+
+Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation
+methods and addresses.  Donations are accepted in a number of other
+ways including checks, online payments and credit card donations.
+To donate, please visit: http://pglaf.org/donate
+
+
+Section 5.  General Information About Project Gutenberg-tm electronic
+works.
+
+Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm
+concept of a library of electronic works that could be freely shared
+with anyone.  For thirty years, he produced and distributed Project
+Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support.
+
+
+Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
+editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S.
+unless a copyright notice is included.  Thus, we do not necessarily
+keep eBooks in compliance with any particular paper edition.
+
+
+Most people start at our Web site which has the main PG search facility:
+
+     http://www.gutenberg.org
+
+This Web site includes information about Project Gutenberg-tm,
+including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
+Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
+subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
diff --git a/19749-8.zip b/19749-8.zip
new file mode 100644
index 0000000..ec7f71e
--- /dev/null
+++ b/19749-8.zip
diff --git a/19749-h.zip b/19749-h.zip
new file mode 100644
index 0000000..85db645
--- /dev/null
+++ b/19749-h.zip
diff --git a/19749-h/19749-h.htm b/19749-h/19749-h.htm
new file mode 100644
index 0000000..135e478
--- /dev/null
+++ b/19749-h/19749-h.htm
@@ -0,0 +1,7365 @@
+<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.01//EN" "http://www.w3.org/TR/html4/strict.dtd">
+<HTML>
+<HEAD>
+<TITLE>Thury Zolt&aacute;n &ouml;sszes m&#369;vei - 1. k&ouml;tet</TITLE>
+<META http-equiv=Content-Type content="text/html; charset=iso-8859-2">
+<STYLE type=text/css>
+P		{MARGIN-TOP: 0.75em; MARGIN-BOTTOM: 0.75em; TEXT-ALIGN: justify}
+H1		{CLEAR: both; TEXT-ALIGN: center}
+H2		{CLEAR: both; TEXT-ALIGN: center}
+H3		{CLEAR: both; TEXT-ALIGN: center}
+H4		{CLEAR: both; TEXT-ALIGN: center}
+H5		{CLEAR: both; TEXT-ALIGN: center}
+H6		{CLEAR: both; TEXT-ALIGN: center}
+HR		{CLEAR: both; MARGIN: 2em auto; WIDTH: 33%}
+A:link	{COLOR: #0000ff; TEXT-DECORATION: none}
+LINK		{COLOR: #0000ff; TEXT-DECORATION: none}
+A:visited	{COLOR: #0000ff; TEXT-DECORATION: none}
+TABLE		{MARGIN-LEFT: auto; MARGIN-RIGHT: auto}
+BODY		{MARGIN-LEFT: 10%; MARGIN-RIGHT: 10%; max-width: 40em}
+.center	{TEXT-ALIGN: center}
+.u		{TEXT-DECORATION: underline}
+.caption	{FONT-WEIGHT: bold}
+.figcenter	{MARGIN: auto; TEXT-ALIGN: center}
+.poem		{MARGIN-LEFT: 20%; MARGIN-RIGHT: 20%; max-width: 30em}
+HR.full	{WIDTH: 100%}
+PRE		{FONT-SIZE: 8pt}
+</STYLE>
+</HEAD>
+<BODY>
+
+
+<pre>
+
+Project Gutenberg's Thury Zolt�n �sszes m�vei, vol. I, by Zolt�n Thury
+
+This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
+almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
+re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
+with this eBook or online at www.gutenberg.org
+
+
+Title: Thury Zolt�n �sszes m�vei, vol. I
+       Ketty �s egy�b elbesz�l�sek
+
+Author: Zolt�n Thury
+
+Release Date: November 10, 2006 [EBook #19749]
+
+Language: Hungarian
+
+Character set encoding: ISO-8859-2
+
+*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK THURY ZOLT�N �SSZES M�VEI, VOL. I ***
+
+
+
+
+Produced by Tam�s R�th, Szever P�l and the Online
+Distributed Proofreading Team. With special thanks to the
+library of P�cs, especially to the director, J�zsef
+Kereszturi for the help in selecting and borrowing the
+books.
+
+
+
+
+
+
+</pre>
+
+<HR style="WIDTH: 100%">
+<H2>THURY ZOLT&Aacute;N</H2>
+<H1>&Ouml;SSZES M&#368;VEI</H1>
+<P>&nbsp;</P>
+<P>&nbsp;</P>
+<H3>ELS&#336; K&Ouml;TET</H3>
+<H3>KETTY &Eacute;S EGY&Eacute;B ELBESZ&Eacute;L&Eacute;SEK</H3>
+<P>&nbsp;</P>
+<P>&nbsp;</P>
+<P>&nbsp;</P>
+<H5>Nyomatott a kiad&oacute; Kner Izidor k&ouml;nyvnyomd&aacute;j&aacute;ban</H5>
+<P>&nbsp;</P>
+<H5>GYOMA</H5>
+<H4>1908</H4>
+<HR style="WIDTH: 70%">
+<H2>TARTALOMJEGYZ&Eacute;K</H2>
+<P class=center><BR>
+<A href="#1">Ketty</A><BR>
+<A href="#2">A sztr&aacute;jk</A><BR>
+<A href="#3">A s&uuml;tem&eacute;ny</A><BR>
+<A href="#4">K&#337;m&#369;vesek</A><BR>
+<A href="#5">Becs&uuml;let</A><BR>
+<A href="#6">Az eg&eacute;r</A><BR>
+<A href="#7">A legszeg&eacute;nyebb v&eacute;rtan&uacute;</A><BR>
+<A href="#8">A vacsora</A><BR>
+<A href="#9">A miniszter vend&eacute;gei</A><BR>
+<A href="#10">A hatodik</A><BR>
+<A href="#11">Az ezred</A><BR>
+<A href="#12">A gyermek</A><BR>
+<A href="#13">K&aacute;lv&aacute;ria</A><BR>
+<A href="#14">Az igazs&aacute;g</A><BR>
+<A href="#15">Anna</A><BR>
+<A href="#16">A vasut</A><BR>
+<A href="#17">Urak &eacute;s parasztok</A><BR>
+<A href="#18">Este</A><BR>
+<A href="#19">&Eacute;jjel</A><BR>
+<A href="#20">Orvoss&aacute;gok</A><BR>
+<A href="#21">Szerencs&eacute;tlens&eacute;g</A><BR>
+<A href="#22">A botr&aacute;ny</A><BR>
+<A href="#23">A k&eacute;t Glubovitz</A><BR>
+<A href="#24">A komponista</A><BR>
+<A href="#25">A szerz&#337;</A><BR>
+<A href="#26">Rubin urn&aacute;l</A><BR>
+<A href="#27">Az &ouml;regrend&uuml; ur</A><BR>
+<A href="#28">A tisztess&eacute;ges emberek</A><BR>
+<A href="#29">Az utols&oacute; &oacute;r&aacute;ban</A><BR>
+<A href="#30">K&eacute;t boltos</A><BR>
+<A href="#31">Tercsa n&eacute;ni gyermeket nevel</A><BR>
+<A href="#32">Logika</A><BR>
+<A href="#33">&Aacute;t kell dolgozni a k&ouml;nyvet</A><BR>
+<A href="#34">S&ouml;t&eacute;ts&eacute;g</A><BR>
+<A href="#35">A kir&aacute;ly &eacute;s a pipacs</A><BR>
+<A href="#36">A farkas</A><BR>
+<A href="#37">A k&eacute;t fiu</A><BR>
+<A href="#38">Raffay tisztelend&#337; ur</A><BR>
+<A href="#39">A speczi&aacute;lista</A><BR>
+<A href="#40">A Fl&oacute;ri&aacute;n filoz&oacute;fi&aacute;ja</A><BR>
+<A href="#41">A lovak</A></P>
+<HR style="WIDTH: 70%">
+<H3><A name="1"></A>KETTY</H3>
+<H3>I.</H3>
+<P>A b&uuml;rgerstrassei nagy czivilkasz&aacute;rnya dobraker&uuml;lt s j&oacute; olcs&oacute;n jutott
+hozz&aacute; a sz&eacute;p nagy h&aacute;zhoz valami Huber nev&uuml; vastag, goromba k&eacute;p&#369; bajor. A
+m&uuml;ncheni h&aacute;zakon nagyon sok az ad&oacute;ss&aacute;g, annak esett &aacute;ldozatul a
+czivilkasz&aacute;rnya is. Nem valami t&uacute;ls&aacute;gosan nagy &eacute;p&uuml;let ez, hanem a
+k&ouml;rnyezet kunyh&oacute;i k&ouml;z&uuml;l ugy kiemelkedik a n&eacute;gy emelet&eacute;vel, mint a milyen
+nagy egy hegy a hangyazsomb&eacute;k mellett&mdash;&eacute;s szab&aacute;lyos, mint egy koczka,
+nincs rajta semmi felesleges. A falait m&aacute;r megsz&uuml;rk&iacute;tette a sok h&oacute; &eacute;s
+es&#337; s csupa sz&#369;k, munk&aacute;semberek sz&aacute;m&aacute;ra &eacute;p&iacute;tett lakoszt&aacute;ly miatt lett
+kasz&aacute;rnya a neve. Huber ur m&aacute;snap bek&ouml;lt&ouml;zk&ouml;d&ouml;tt a f&ouml;ldszintre s
+minthogy meg akarta ismerni a lak&oacute;it, mindj&aacute;rt eb&eacute;d ut&aacute;n behivatta a
+h&aacute;zmestern&eacute;t.</P>
+<P>&mdash;No csak &#337;szint&eacute;n rukkoljon ki mindennel. Fizetnek a lak&oacute;k?</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t igen, igen&mdash;h&uuml;mm&ouml;g&ouml;tt az asszony.</P>
+<P>&mdash;Pontosan?</P>
+<P>&mdash;Igen, igen... L&aacute;tszott, hogy szeretne el is hallgatni valamit, ez az
+ember nem ugy n&eacute;z ki, mint aki kegyelmet ismer a lak&oacute;kkal szemben, de
+Huber ur nem el&eacute;gedett meg a felelettel.</P>
+<P>&mdash;Sz&aacute;ml&aacute;lja el&#337;, kik fizetnek pontosan s kik rendetlenkednek... No,
+befagyott a sz&aacute;ja?</P>
+<P>A szeg&eacute;ny j&oacute; asszony l&aacute;tta, hogy itt nincs ments&eacute;g, pontosan besz&aacute;molt
+h&aacute;t a lak&oacute;kr&oacute;l.</P>
+<P>&mdash;Az els&#337; emeleten a k&aacute;rpitos megk&eacute;sik n&eacute;ha egy-k&eacute;t nappal, hanem az&eacute;rt
+nagyon becs&uuml;letes ember. Erre az emeletre azt&aacute;n nincs panasz. A m&aacute;sodik
+eg&eacute;szen pontos, sokszor m&eacute;g el&#337;re ideadja a p&eacute;nzt egyn&eacute;melyik, nehogy
+elk&ouml;ltse. A harmadik emeleten lakik egy v&aacute;mhivatalnok...</P>
+<P>&mdash;Balra, jobbra?</P>
+<P>&mdash;Jobbra, az egy kicsit k&aacute;rty&aacute;s, de ha szerencs&eacute;je van, k&eacute;t-h&aacute;rom
+h&oacute;napr&oacute;l egyszerre teszi le a gondj&aacute;t. Fenn az atelierben egy fest&#337;
+lakik, az bizony nagyon szeg&eacute;ny ember. Beteges is, sokszor hetekig
+fekszik, nem tud dolgozni sem...</P>
+<P>&mdash;Menjen fel s mondja meg neki, hogy holnap reggelre k&ouml;lt&ouml;zz&eacute;k ki.</P>
+<P>Az asszony megijedt.</P>
+<P>&mdash;&Eacute;n mondjam neki?</P>
+<P>&mdash;Maga h&aacute;t.</P>
+<P>&mdash;&Eacute;n nem, k&eacute;rem.</P>
+<P>&mdash;Mi&eacute;rt, tal&aacute;n nagyon m&eacute;rges ember.</P>
+<P>&mdash;Nem, dehogy, de f&eacute;lek...</P>
+<P>&mdash;Mit&#337;l?</P>
+<P>&mdash;Nagyon szeg&eacute;ny ember az &eacute;s szerencs&eacute;tlen is, meg beteg, csak nem
+maradhat lak&aacute;s n&eacute;lk&uuml;l. T&eacute;l van most, uram, nem ny&aacute;r. Sohase venn&eacute;m a
+lelkemre, ha nagy elbusul&aacute;s&aacute;ban valami k&aacute;rt tenne mag&aacute;ban.</P>
+<P>&mdash;Mondott valami ilyest?</P>
+<P>&mdash;Mondott bizony, azt mondta, hogy ha m&aacute;r innen is kizavarj&aacute;k, agyonl&ouml;vi
+mag&aacute;t. V&aacute;rj&aacute;k meg, a meddig k&eacute;szen lesz valamivel, n&eacute;gy-&ouml;t k&eacute;pe is munka
+alatt van, majd csak siker&uuml;l szereznie valamit. A volt h&aacute;ziur r&aacute; is
+hagyta a dolgot, sz&iacute;vesen v&aacute;rt neki, mert l&aacute;tta, hogy m&aacute;sk&uuml;l&ouml;nben der&eacute;k
+ember. V&aacute;rjunk tal&aacute;n mi is m&eacute;g egy kicsit.</P>
+<P>&mdash;Ezzel majd elv&eacute;gzem &eacute;n&mdash;mondta Huber ur &eacute;s f&ouml;lment az atelierbe.</P>
+<P>Kopog&aacute;s&aacute;ra egy s&aacute;padt, szik&aacute;r fiatal ember ki&aacute;ltotta ki a <i>szabadot</i> s
+bizonyosan azt hitte, hogy valami megrendel&#337;vel van dolga, mert &ouml;r&ouml;m
+szaladt v&eacute;gig az arcz&aacute;n. Huber ur azonban gyorsan &eacute;szret&eacute;r&iacute;tette s
+v&eacute;gzett is vele hamar.</P>
+<P>&mdash;&Ouml;n lakik ebben a szob&aacute;ban?</P>
+<P>&mdash;&Eacute;n, szolg&aacute;lat&aacute;ra lehetek valamiben?</P>
+<P>&mdash;Huber vagyok, az uj h&aacute;ztulajdonos. Hallottam, hogy uras&aacute;god
+rendetlen&uuml;l fizeti a h&aacute;zb&eacute;rt. Ugy rendeztem be a dolgomat, hogy csupa j&oacute;
+lak&oacute;im legyenek, az&eacute;rt holnap d&eacute;lig fizesse ki egy h&oacute;napra a h&aacute;zb&eacute;rt,
+vagy hurczolkodj&eacute;k ki. Azt is mondta a h&aacute;zmestern&eacute;, hogy f&#337;be akarja
+mag&aacute;t l&#337;ni. Ebben az esetben legyen szives megk&iacute;m&eacute;lni a h&aacute;zamat a
+botr&aacute;nyt&oacute;l, el&eacute;g nagy az angolkert. Ehez tartsa mag&aacute;t, k&eacute;rem, mert &eacute;n
+nem szeretem a teket&oacute;ri&aacute;t.</P>
+<P>A szeg&eacute;ny fest&#337; kapkodott ide-oda, valamit felelni akart, de mire sz&oacute;hoz
+jutott volna, Huber ur m&aacute;r lenn j&aacute;rt a v&aacute;mhivatalnokn&aacute;l. Nem tudta, hogy
+mit tegyen? Sirni szeretett volna, de nem j&ouml;tt k&ouml;ny a szem&eacute;be, csak nagy
+keser&#369;s&eacute;g t&ouml;lt&ouml;tte el egyszerre s ann&aacute;l ink&aacute;bb d&uacute;ltak benne az
+indulatai, mert &eacute;rezte a tehetetlens&eacute;g&eacute;t. Ha n&eacute;h&aacute;ny aranya lett volna,
+hogy a szeme k&ouml;z&eacute; v&aacute;ghatn&aacute; annak az arcz&aacute;tlan gazdag embernek,
+megk&ouml;nnyebb&uuml;lne, de nincs &eacute;s ki fogj&aacute;k kergetni az utcz&aacute;ra. Hogy azut&aacute;n
+mi lesz, arra nem is gondolt, csak a cs&uacute;fos elmenetelre. Kikaczagj&aacute;k
+majd ezek az emberek a m&#369;v&eacute;szt, a kinek m&eacute;g annyi p&eacute;nze sincs, hogy ki
+tudn&aacute; fizetni ezt a lyukat. Homlok&aacute;n megfesz&uuml;ltek az idegei, ugy eltelt
+gonddal az agya. Hi&aacute;ba gondolkozott, el se tudta k&eacute;pzelni, hogy honnan
+vehetne p&eacute;nzt. K&ouml;zel volt a megfullad&aacute;shoz, annyira r&aacute;nehezedett mell&eacute;re
+a f&uuml;lledt leveg&#337; s a nagy gond. A t&ouml;preng&eacute;sben megf&aacute;jult a feje, majdnem
+&ouml;ntudatlanul botork&aacute;lt ki az ajt&oacute;n s le a l&eacute;pcs&#337;k&ouml;n, ki az utcz&aacute;ra.</P>
+<P>K&uuml;nn a sz&aacute;lling&oacute; h&oacute;pelyhekkel k&uuml;zd&ouml;tt egy kis m&aacute;rcziusi napf&eacute;ny, mintha
+kerget&#337;zn&eacute;nek a sugarak a h&oacute;val, csupa j&aacute;t&eacute;k az eg&eacute;sz leveg&#337;. Egy gyerek
+megl&ouml;kte futt&aacute;ban, de ezt &eacute;szre se vette, csak ment el&#337;re, maga se tudta
+merre. Bej&aacute;rt egy csom&oacute; utcz&aacute;t, a csip&#337;s hideg megk&eacute;k&iacute;tette arcza
+halv&aacute;nys&aacute;g&aacute;t s v&eacute;kony, kopott ruh&aacute;in &aacute;tj&aacute;rt a sz&eacute;l. Bet&eacute;vedt egy
+m&#369;&aacute;rushoz, a kin&eacute;l m&aacute;r sokat alkalmatlankodott. A mint bel&eacute;pett az
+ajt&oacute;n, m&aacute;r idegess&eacute; lett a nagytekintet&uuml; f&eacute;rfi&uacute; s meg se hallgatta a
+hebeg&eacute;s&eacute;t.</P>
+<P>&mdash;Nem lehet k&eacute;rem, a mi &uuml;zlet&uuml;nk nem el&#337;legekre van &eacute;p&iacute;tve.</P>
+<P>&mdash;A n&eacute;lk&uuml;l nem dolgozhatom...</P>
+<P>&mdash;Szomor&uacute;, de nem tehet&uuml;nk r&oacute;la.</P>
+<P>S&oacute;hajtva ment haza, egyszerre eloszlott m&eacute;g az a kis &ouml;n&eacute;rzete is, a mit
+eddig olyan f&eacute;lt&eacute;kenyen &aacute;polt. Sehol se veszik semmibe, &ouml;nmag&aacute;nak csak
+nem hazudhatik egyebet, a mikor l&aacute;tja a val&oacute;s&aacute;got. Bolonds&aacute;g igy &eacute;lni, a
+leghalv&aacute;nyabb kil&aacute;t&aacute;sa sincsen a boldogul&aacute;sra. Mit akar h&aacute;t m&eacute;g? Ezen
+t&ouml;prengett, mire haza&eacute;rkezett.</P>
+<H3>II.</H3>
+<P>Atelierj&eacute;ben egy sz&eacute;p, fiatal le&aacute;nyk&aacute;t tal&aacute;lt. A nagy ablakfal el&#337;tt
+&aacute;llott s &eacute;rdekl&#337;dve, kiv&aacute;ncsian lapozgatott egy v&aacute;zlatk&ouml;nyvben. A m&#369;v&eacute;sz
+abb&oacute;l a sorsb&oacute;l szedi legszebb hangulatait, melyben &eacute;l, csupa nyomor
+volt a k&ouml;nyvbe rajzolva. Rongyos nagykend&#337;, v&eacute;n olasz modellek, ellesve
+az akad&eacute;mia el&#337;tti hidegben, &eacute;hes gyermekek, akikr&#337;l czafatban l&oacute;gott le
+a ruha, beesett, s&aacute;padt, sov&aacute;ny arczok, minden lapon egy-egy verg&#337;d&#337;
+&eacute;let. A l&aacute;ny komoly, odaad&oacute; figyelemmel m&eacute;lyedt bele egy-egy v&aacute;zlatba,
+r&aacute;tapadt a tekintete a von&aacute;sokra s l&aacute;tszott az arcz&aacute;n, hogy nagyon
+meghatott&aacute;k a k&eacute;pek. Nagy, komoly szemeit f&ouml;lvetette, amikor f&ouml;lnyilott
+az ajt&oacute; s nem ijedt meg a szokatlan helyzet miatt, hanem egyszer&uuml;en,
+term&eacute;szetesen k&ouml;sz&ouml;nt&ouml;tte a fest&#337;t.</P>
+<P>&mdash;J&oacute; napot, bocs&aacute;sson meg, hogy itt v&aacute;rakoztam &ouml;nre, de nem akartam a
+l&eacute;pcs&#337;n utj&aacute;t &aacute;llani.</P>
+<P>&mdash;Ki &ouml;n, kisasszony?</P>
+<P>&mdash;A h&aacute;ztulajdonos le&aacute;nya vagyok, Ketty.</P>
+<P>&mdash;Valami ujat izent tal&aacute;n az apja?</P>
+<P>&mdash;Nem, azt sem tudja, hogy itt vagyok. Magam akarom &ouml;nt valamire k&eacute;rni.</P>
+<P>&mdash;Mi az?</P>
+<P>&mdash;Fessen le engem.</P>
+<P>A fest&#337; elk&eacute;nyszeredve n&eacute;zett erre-arra, nem volt biz' itt semmi
+olyasmi, amivel k&eacute;pet lehetne kezdeni. Egy csom&oacute; fest&eacute;k sz&aacute;radt a
+palett&aacute;j&aacute;ra, azt m&aacute;r fel nem hig&iacute;tja semmif&eacute;le olaj, sehol egy darabka
+v&aacute;szon, egy pillanatig azt gondolta, hogy tal&aacute;n gunyol&oacute;dni akar vele a
+le&aacute;ny, de mikor az arcz&aacute;ra n&eacute;zett, nagy j&oacute;akaratot olvasott le r&oacute;la. Azt
+felelte h&aacute;t neki, ami &eacute;pen az ajkaira j&ouml;tt.</P>
+<P>&mdash;Kisasszony, &eacute;n nagyon szeg&eacute;ny ember vagyok, megrendel&eacute;se engem nagy
+zavarb&oacute;l ment ki, csakhogy ha el&#337;legesen is nem seg&iacute;t rajtam, hozz&aacute; sem
+tudok kezdeni a k&eacute;phez.</P>
+<P>A le&aacute;ny eg&eacute;szen term&eacute;szetesnek tal&aacute;lta igy a dolgot s egy &ouml;tven m&aacute;rk&aacute;s
+bankjegyet tett az asztalra. Sz&eacute;p&iacute;teni se igyekezett a dolgot s olyan
+egyenes komolys&aacute;ggal besz&eacute;lt, mintha legal&aacute;bb is tiz esztend&#337;vel id&#337;sebb
+lenne.</P>
+<P>&mdash;Sz&iacute;vesen adok r&aacute; el&#337;leget s ap&aacute;mt&oacute;l azt is tudom, hogy &ouml;n szeg&eacute;ny. De
+ez nem tesz semmit, m&eacute;g jobban szeretem igy, tudom, hogy nagy gondot
+ford&iacute;t majd az &eacute;n cs&uacute;nya k&eacute;pemre. Holnap m&aacute;r &uuml;lhetek, ha ugy tetszik.</P>
+<P>&mdash;K&ouml;sz&ouml;n&ouml;m, higyje el, hogy nagyon szorgalmas leszek.</P>
+<P>A fest&#337; f&ouml;lhivta a h&aacute;zmestern&eacute;t, s lek&uuml;ldte a p&eacute;nzt a h&aacute;zi urnak.
+El&eacute;g&uuml;lten gondolt arra, hogy valamennyire el&eacute;gt&eacute;telt szerzett mag&aacute;nak
+ezzel a n&eacute;h&aacute;ny m&aacute;rk&aacute;val. M&aacute;snap j&oacute; kedvvel kelt fel, bef&uuml;ttetett,
+valamennyire rendbehozta a f&eacute;szk&eacute;t s mikor a le&aacute;ny felj&ouml;tt, elkezdt&eacute;k a
+munk&aacute;t.</P>
+<H3>III.</H3>
+<P>Mikor a piktor k&ouml;zbe-k&ouml;zbe letette a palett&aacute;t, sokat besz&eacute;lgettek.
+Mindenr&#337;l &ouml;ssze-vissza, egyform&aacute;n, rendszertelen&uuml;l, szabadon
+gondolkoztak mind a ketten s n&eacute;ha alig jutott esz&uuml;kbe, hogy ujra
+munk&aacute;hoz kezdjenek. A l&aacute;ny azt mondta:</P>
+<P>&mdash;Az &uuml;l&eacute;s f&aacute;raszt&oacute;, a besz&eacute;d pedig &eacute;lvezetes. Ink&aacute;bb besz&eacute;lj&uuml;nk.</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t a k&eacute;ppel mi lesz?</P>
+<P>&mdash;Az is elk&eacute;sz&uuml;l, csak valamivel lassabban. Nem baj az. Ugy is ap&aacute;mat
+akarom meglepni vele s neki mindegy, ak&aacute;r ma, ak&aacute;r egy h&eacute;t mulva kapja
+meg.</P>
+<P>&mdash;Nem sokat t&ouml;r&#337;dik a k&eacute;pekkel?</P>
+<P>&mdash;Semmit.</P>
+<P>M&aacute;r voltak annyi bizalommal egym&aacute;s ir&aacute;nt, hogy a fest&#337; megk&eacute;rdezhette:</P>
+<P>&mdash;De a le&aacute;ny&aacute;val igen?</P>
+<P>&mdash;Velem se nagyon,&mdash;mondta a l&aacute;ny s keser&#369;en legyintett kez&eacute;vel a
+leveg&#337;be. Nem tartozom az &uuml;zlethez, &#337; pedig csak &uuml;zletember. Eg&eacute;sz nap
+nincsen itthon, szaladg&aacute;l a v&aacute;rosban, mint valami commis, goromb&aacute;skodik
+itt is, ott is; nyer, veszt, de &eacute;n senki vagyok neki. Tehetek amit
+akarok, &eacute;lhetek ugy, a mint &eacute;pen a legjobbnak l&aacute;tom, neki az
+mindegy.&mdash;Egy kicsit elm&eacute;l&aacute;zott, h&aacute;trad&#337;lt a sz&eacute;ken &eacute;s s&oacute;hajtva besz&eacute;lt
+tov&aacute;bb.&mdash;Egy kis szeretet nagyon boldogg&aacute; tenne, nem lenne olyan &uuml;res az
+&eacute;letem, mint most. &Eacute;rzem, hogy senki se &aacute;ll hozz&aacute;m k&ouml;zel. K&aacute;r is
+besz&eacute;lni ilyesmir&#337;l, mert csak nagyon elkeseredem s az&eacute;rt nem v&aacute;ltozik
+semmi.</P>
+<P>A fest&#337; sz&oacute;rakozottan &aacute;llott a v&aacute;szon el&eacute; s a h&aacute;tt&eacute;rt kezdte &aacute;tfesteni
+valami s&ouml;t&eacute;tebb szinnel. Ink&aacute;bb a f&ouml;ldet n&eacute;zte, mint a v&aacute;sznat, nagyon
+elgondolkozott s neki is voltak &eacute;szrev&eacute;telei arra, a mit a l&aacute;ny mondott.</P>
+<P>&mdash;Igy van minden&uuml;tt, fogy a sziv&uuml;nk s n&#337; az esz&uuml;nk. Komoly dolog ez,
+nagy &aacute;talakul&aacute;st jelent, megsinyli minden. Nem az &ouml;n &aacute;llapot&aacute;ra mondom,
+tal&aacute;n tulozza is kiss&eacute;, a mit mondott, hanem l&aacute;tom napr&oacute;l-napra
+minden&uuml;tt. Kev&eacute;s az emberekben a szeretet, sok az &uuml;zlet. A ki nem &eacute;rti a
+keresked&eacute;st, az elbukik. Mi nem &eacute;rtj&uuml;k.</P>
+<P>Sok&aacute;ig hallgattak azt&aacute;n mind a ketten. A piktor sz&oacute;lalt meg el&#337;bb s nagy
+volt hangj&aacute;ban az er&#337;.</P>
+<P>&mdash;&Eacute;n megmaradok annak, a ki voltam. V&eacute;gre is a mi igazs&aacute;gunk&eacute;rt is kell,
+hogy k&uuml;zdj&ouml;n valaki. Szeretni kell mindent. Ki kell t&aacute;rni a sziv&uuml;nket s
+nem elz&aacute;rni. Ez a f&ouml;ld, ugy a milyen, soha se fog f&ouml;lemelni, sok benne
+az, a mi bepiszk&iacute;t, de az &eacute;n eszm&eacute;nyem sz&eacute;p, az nekem az anyag a
+m&#369;v&eacute;szetben, nem a mire n&eacute;zni sem tudok. Szerelem, h&aacute;la, becs&uuml;let,
+j&oacute;s&aacute;g, term&eacute;szet&mdash;semmiben sem fogadni el azt, a miv&eacute; tett&eacute;k az emberek,
+hanem a mint mi n&eacute;zz&uuml;k. Hogy naivak vagyunk, az nem tesz semmit, &eacute;n
+megvetem azt, aki ezt v&aacute;dk&eacute;nt hozza fel ellenem. Legyen m&aacute;s az okos, &eacute;n
+csak szeretni akarok s nagyon szeretni, ugy, a mint ma m&aacute;r csak kevesen
+tudnak.</P>
+<P>A l&aacute;ny mag&aacute;ba szivott minden hangot s t&aacute;gra nyitott szemekkel v&aacute;rta,
+hogy m&eacute;g besz&eacute;ljen a fest&#337;. Az pedig elgondolkozott s &ouml;ntudatlanul
+babr&aacute;lt a k&eacute;pen. Az napra v&eacute;ge is lett a munk&aacute;nak, g&eacute;piesen fogtak kezet
+egym&aacute;ssal. A le&aacute;ny m&eacute;g visszafordult az ajt&oacute;b&oacute;l, mintha mondani akart
+volna valamit, de azut&aacute;n m&eacute;gis csak sz&oacute; n&eacute;lk&uuml;l ment el.</P>
+<P>Lenn nem tal&aacute;lta otthon az apj&aacute;t s &ouml;r&uuml;lt, hogy egyed&uuml;l maradhatott eg&eacute;sz
+este. Be&uuml;lt a maga kis szob&aacute;j&aacute;ba, l&aacute;mp&aacute;t se gyujtott, a mikor m&aacute;r
+bes&ouml;t&eacute;tedett, csak a s&ouml;t&eacute;tben gondolkozott a div&aacute;ny t&aacute;ml&aacute;j&aacute;ra d&#337;lve.
+Valahogy igy gondolta &#337; ezt eddig is, csak form&aacute;t nem tudott adni a
+gondolatnak. Igen, igen, mindenben az eszm&eacute;nyt, meg kell a salakt&oacute;l
+tiszt&iacute;tani az ide&aacute;lt, nemess&eacute; lenni a gondolkoz&aacute;sban, kiv&aacute;lni a
+t&ouml;megb&#337;l. Megtisztulni, megtisztulni!</P>
+<P>K&ouml;r&uuml;ln&eacute;zve a szob&aacute;ban, szinte f&aacute;zott. Ha az apj&aacute;ra gondolt, &eacute;rezte, hogy
+milyen messzire van t&#337;le. Magasan f&ouml;l&ouml;tte &aacute;ll s valami megvet&eacute;sf&eacute;l&eacute;t
+&eacute;rzett ir&aacute;nta. Most csak egy emberben l&aacute;tja az igazit, ut&aacute;na v&aacute;gyott,
+hallgatni szerette volna mindig, a mit mond gy&ouml;ny&ouml;rk&ouml;dni benne s mag&aacute;ban
+ism&eacute;telgette minden szav&aacute;t, mintha meg akarta volna tanulni az eg&eacute;szet.
+Perczr&#337;l-perczre &eacute;rezte, hogy mennyire t&aacute;volodik azokt&oacute;l, a kikkel
+egy&uuml;tt &eacute;l s ha eddig valamennyire vonz&oacute;dott hozz&aacute;juk, most &uuml;ress&eacute;g
+maradt a vonzalom hely&eacute;n a sziv&eacute;ben s egy csom&oacute; m&eacute;ly fanatizmus, csupa
+olyan tanok, a melyek korl&aacute;tot emelnek k&ouml;zte &eacute;s a t&ouml;bbi ember k&ouml;z&ouml;tt. A
+t&ouml;bbi ember pedig els&#337; sorban az apja volt, ezt ismerte a legjobban s
+mig mag&aacute;ban f&ouml;l&eacute;p&iacute;tette a maga hitvall&aacute;s&aacute;t, megborzadt, hogy neki ilyen
+apja van. Behivta a csel&eacute;det.</P>
+<P>&mdash;Ha ap&aacute;m hazaj&ouml;tt, mondja meg, hogy m&aacute;r lefek&uuml;dtem &eacute;s hogy beteg
+vagyok.</P>
+<H3>IV.</H3>
+<P>M&aacute;snap nem ment f&ouml;l az atelierbe, f&eacute;lelmet &eacute;rzett mag&aacute;ban. M&eacute;g folyton
+tartott lelk&eacute;ben a forradalom, elz&aacute;rk&oacute;zott mindenki el&#337;l s csak mag&aacute;ban
+szinezte ki a gondolatait, kisl&aacute;nyos &eacute;l&eacute;nks&eacute;ggel, de &ouml;ntudatosan.
+Harmadnap m&aacute;r f&ouml;lment, de a k&eacute;p keveset haladt. Sokat besz&eacute;ltek most m&aacute;r
+k&ouml;zelebbr&#337;l, egym&aacute;s mell&eacute; &uuml;lve. A f&eacute;rfi n&eacute;ha kipirult, a mag&aacute;&eacute;ban
+felejtette a le&aacute;ny kez&eacute;t. A le&aacute;ny csak hallgatta, mint egy idegen
+orsz&aacute;gb&oacute;l j&ouml;tt sz&eacute;p szavu apostolt s t&aacute;gra nyitott m&eacute;ly szemeiben
+l&aacute;tszott, hogy meg is &eacute;rti s hogy l&aacute;zba hozza az a t&uuml;z, a melylyel a
+fiatal ember v&eacute;di a maga igazs&aacute;g&aacute;t.</P>
+<P>Meg&eacute;rtett&eacute;k egym&aacute;st teljesen a maguk k&uuml;l&ouml;n vil&aacute;g&aacute;ban s zavar&oacute;lag hatott
+r&aacute;juk m&eacute;g a hang is, a mi alulr&oacute;l egyszer-egyszer felhangzott. Egym&aacute;s
+ut&aacute;n v&aacute;gyakoztak mindig, szomoruan v&aacute;ltak el, &ouml;r&ouml;mmel tal&aacute;lkoztak ujra s
+ha kez&uuml;k az egym&aacute;s&eacute;hoz &eacute;rt, delej szaladt v&eacute;gig rajtuk. Mikor a fiatal
+ember &eacute;szrevette, hogy szereti a le&aacute;nyt, megijedt. Egyszerre
+elt&aacute;vol&iacute;tani igyekezett mag&aacute;t&oacute;l. B&aacute;rmily nehez&eacute;re esett is, kevesebbet
+sz&oacute;lott hozz&aacute; s szorgalmasabban dolgozott a k&eacute;pen. A szeg&eacute;ny le&aacute;nyt
+lehangolta ez a magaviselet, szomor&uacute;an &uuml;lt a hely&eacute;n s eg&eacute;sz m&aacute;s
+kifejez&eacute;st vett f&ouml;l az arcza, mint a mi a k&eacute;pre volt rajzolva. A fest&#337;
+nem b&aacute;nt semmit, csak legyen m&aacute;r v&eacute;ge az eg&eacute;sznek, sietett, f&eacute;lt
+mag&aacute;t&oacute;l.</P>
+<P>Ketty sokszor fejf&aacute;j&aacute;sr&oacute;l panaszkodott s el&#337;bb elment. Lassan haladt le
+a l&eacute;pcs&#337;k&ouml;n s igaz&aacute;n ugy n&eacute;zett ki, mintha beteg lett volna. A fest&#337;
+ut&aacute;na n&eacute;zett s akkor sem tudta betenni az ajt&oacute;t, mikor m&aacute;r elt&uuml;nt a
+szemei el&#337;l.</P>
+<P>&mdash;Szeg&eacute;ny gyermek...</P>
+<P>&mdash;M&aacute;r nem vagyunk mi egym&aacute;shoz olyan &#337;szint&eacute;k, mint eddig,&mdash;mondta
+egyszer a le&aacute;ny s megteltek a szemei k&ouml;nynyel.</P>
+<P>&mdash;Mi&eacute;rt? De igen...</P>
+<P>&mdash;Mi&eacute;rt nem besz&eacute;l nekem t&ouml;bb&eacute; arr&oacute;l, a mint gondolkozik? Olyan sz&eacute;p
+volt...</P>
+<P>&mdash;De nem igaz.</P>
+<P>&mdash;Nem! &Ouml;n mondja ezt? &Ouml;n?</P>
+<P>&mdash;&Eacute;n, bel&aacute;ttam. Csak egy az igaz, az &eacute;let, ugy a mint van. Ne hallgasson
+semmi egy&eacute;bre, egy&eacute;b minden hazugs&aacute;g. L&aacute;ssa, itt &eacute;l&uuml;nk, egyed&uuml;l vagyunk
+milli&oacute;k k&ouml;z&ouml;tt, mit akarunk egyebet mint a milli&oacute;k? Ha l&aacute;zad&oacute;k vagyunk,
+leg&aacute;zolnak minket, sokan vannak.&mdash;Kis sz&uuml;netet tartott, keresett &eacute;rveket
+ehhez az uj okoskod&aacute;shoz, de nem tudott meggy&#337;z&#337;d&eacute;s n&eacute;lk&uuml;l ugy besz&eacute;lni,
+hogy a le&aacute;ny el is higyje, a mit mond. Kapkodott erre-arra, &eacute;rezte, hogy
+gy&ouml;nge s ez elkeser&iacute;tette. Mit tudjon mondani ennek a le&aacute;nynak, a ki ugy
+n&eacute;z r&aacute; most is, mint a papra.&mdash;Az az igazs&aacute;g, hogy gyeng&eacute;k vagyunk, a mi
+fajt&aacute;nk kihalt m&aacute;r, vagy &aacute;talakult. &Eacute;n is azon az uton vagyok, hogy m&aacute;s
+ember legyen bel&#337;lem. Megj&oacute;zanodtam, nem akarok &aacute;ldozatul esni egy olyan
+vall&aacute;snak, a miben nem hisz senki.</P>
+<P>&mdash;&Eacute;n hiszek.</P>
+<P>&mdash;Mi ketten, de azt&aacute;n mutasson m&eacute;g valakit, Senki sehol... Mi lesz
+bel&#337;l&uuml;nk. Ketty, menjen sz&eacute;pen haza, hagyjon engem el. Nincs igazam,
+sz&eacute;gyenlem magam, hogy telebesz&eacute;ltem a fej&eacute;t bolonds&aacute;ggal. Mit csin&aacute;lunk
+mi ketten.&mdash;H&aacute;tra huz&oacute;dott &eacute;s intett, hogy csak menjen, menjen a le&aacute;ny.
+A szeg&eacute;ny fiatal embert pedig l&aacute;zass&aacute; tette a sok besz&eacute;d, egyszerre
+megr&eacute;m&uuml;li, mikor m&aacute;r a le&aacute;ny a k&uuml;sz&ouml;bre tette a l&aacute;b&aacute;t, ut&aacute;na rohant s
+megfogva a kez&eacute;t, visszahuzta.</P>
+<P>&mdash;Vagy maradjon, de azt&aacute;n legyen k&eacute;szen mindenre. Szeg&eacute;nyek lesz&uuml;nk,
+kinevetnek, megvetnek.</P>
+<P>Karjaiba fogta, a le&aacute;ny mosolyogva s&iacute;rt a v&aacute;ll&aacute;ra hajolva. Nem sz&oacute;lottak
+semmit, csak &ouml;lelt&eacute;k egym&aacute;st, mintha f&eacute;ltek volna, hogy most mindj&aacute;rt
+elr&ouml;ppen a m&aacute;sik.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="2"></A>A SZTR&Aacute;JK.</H3>
+<H3>I.</H3>
+<P>A b&aacute;csi kenderfinom&iacute;t&oacute;-gy&aacute;rban egy hete sz&uuml;netel a munka. Az elm&uacute;lt
+szombaton deput&aacute;czi&oacute;t k&uuml;ldtek a munk&aacute;sok az igazgat&oacute;hoz s b&eacute;remel&eacute;st
+k&ouml;veteltek. Az igazgat&oacute; a legkerekebben visszautas&iacute;totta &#337;ket s
+csend&#337;rs&eacute;g&eacute;rt telegraf&aacute;lt a parancsnoks&aacute;ghoz. Ezzel nem szabad k&eacute;sni,
+mert k&eacute;s&#337;bb azt&aacute;n nagyon megb&aacute;nhatja az ember. A t&uuml;zeket kioltott&aacute;k az
+eg&eacute;sz gy&aacute;r&eacute;p&uuml;letben, rakt&aacute;rak, g&eacute;ph&aacute;z, m&#369;helyek kapuira a z&aacute;r mell&eacute;
+f&ouml;ltett&eacute;k a lakatokat is. Kizavartak az udvarb&oacute;l minden oda nem tartoz&oacute;t
+s eln&eacute;mult az eg&eacute;sz telep. A munk&aacute;sok a gy&aacute;r kantinjai helyett
+sz&eacute;toszlottak a falubeli kocsm&aacute;kban, sz&oacute;nokoltak, ittak s kimondt&aacute;k,
+hogy gazember az, a ki munk&aacute;ba &aacute;ll, mig k&ouml;vetel&eacute;seiknek eleget nem
+tesznek. &Eacute;jf&eacute;lkor m&aacute;r az asszonyok is &eacute;nekeltek, szem&eacute;rmetlen, r&eacute;szeg
+t&ouml;megek &ouml;lelkeztek a f&uuml;stben s egy r&eacute;sz&uuml;k az asztal alatt hemperegve,
+teljesen el&aacute;zva kezdte &eacute;lvezni a szabads&aacute;got. Az igazgat&oacute; s a gy&aacute;r
+hivatalnokai &aacute;tvirrasztott&aacute;k az eg&eacute;sz &eacute;jszak&aacute;t csal&aacute;djaikkal egy&uuml;tt.
+Tizenk&eacute;t &oacute;rakor begy&uuml;ltek valamennyien a nagy tan&aacute;csterembe s az
+igazgat&oacute;n&eacute; te&aacute;t szolg&aacute;ltatott fel az eg&eacute;sz t&aacute;rsas&aacute;gnak.</P>
+<P>M&aacute;snap reggelre meg&eacute;rkeztek a zsand&aacute;rok.&mdash;A kapus p&aacute;holy&aacute;ba h&aacute;rom
+leg&eacute;nynyel be&uuml;lt az &#337;rmester s a falu is tele lett szuronynyal. Csak a
+rendet tartott&aacute;k fenn, nem elegyedtek semmibe, a mi a sztr&aacute;jkolok k&ouml;zt
+folyt. &#336;rizkedtek att&oacute;l, hogy magukra vad&iacute;ts&aacute;k ezt a most m&aacute;r mindig
+r&eacute;szeg t&ouml;meget s ha n&eacute;h&aacute;ny nagyhang&uacute; rendetlenked&#337;t elfogtak, &eacute;jjel,
+titokban sz&aacute;ll&iacute;tott&aacute;k be &#337;ket a v&aacute;rosba.</P>
+<P>Egyszer azt&aacute;n a sztr&aacute;jkol&oacute;khoz be&aacute;ll&iacute;tott a sz&uuml;ks&eacute;g. Kev&eacute;s megtakar&iacute;tott
+p&eacute;nz&uuml;k volt &eacute;s azzal is ugy b&aacute;ntak, hogy: vigye az &ouml;rd&ouml;g, most m&aacute;r ugy
+is mindegy&mdash;f&ouml;lett&eacute;k, f&ouml;litt&aacute;k s hamarosan elfogyott. Kezdtek
+kij&oacute;zanodni. Keser&#369;s&eacute;g, d&uuml;h fogta el &#337;ket. Az okosabbak megtan&iacute;tott&aacute;k
+&#337;ket, hogy mennyire igazuk van &eacute;s hitvall&aacute;ss&aacute; v&aacute;lt k&ouml;z&ouml;tt&uuml;k, hogy most
+m&aacute;r semmi sem seg&iacute;t, csak a kitart&aacute;s. Soknak m&aacute;r keny&eacute;rre val&oacute;ja se
+volt, &eacute;hesen, szomjasan csavarogtak a t&ouml;bbi k&ouml;zt s mikor hi&aacute;ba v&aacute;rtak
+seg&iacute;ts&eacute;get, sehonnan se j&ouml;tt, a tehetetlen ember vak d&uuml;h&eacute;vel vetett&eacute;k
+bele magukat a nyomorba, k&aacute;romolt&aacute;k a czudar vil&aacute;got, a mely d&#337;lj&ouml;n
+&ouml;ssze, mert &uacute;gy se &eacute;r semmit; eladt&aacute;k a h&aacute;tukr&oacute;l az utols&oacute; zubbonyt
+keny&eacute;r&eacute;rt &eacute;s p&aacute;link&aacute;&eacute;rt s azt&aacute;n k&aacute;bultan v&aacute;rt&aacute;k, hogy mi lesz.
+Lassan-lassan levetk&#337;z&ouml;tt az eg&eacute;sz t&ouml;meg. Az elvesztegetett
+cz&oacute;km&oacute;kjaikkal eldob&aacute;lt&aacute;k magukt&oacute;l azt a kev&eacute;s j&oacute;zans&aacute;got &eacute;s
+megfontol&aacute;st is, a mi addig meg volt benn&uuml;k s a rettenetes nyomor&uacute;s&aacute;gban
+mag&aacute;val ragadta &#337;ket a l&aacute;z, az &eacute;hes ember &#337;rj&ouml;ng&eacute;se. Most kezdtek csak
+igaz&aacute;n f&eacute;lelmesek lenni. Ha az igazgat&oacute; &uacute;r a csend&#337;rhadnagygyal s h&aacute;tuk
+m&ouml;g&ouml;tt n&eacute;h&aacute;ny szuronyos leg&eacute;nynyel v&eacute;gigment a falun, visszaborzadt
+n&eacute;mely arczt&oacute;l s mikor folyton ism&eacute;tl&#337;dtek ezek a tekintetek, az &#337; arcza
+is feh&eacute;r lett, mint a kr&eacute;ta s szinte menek&uuml;lve ment vissza a gy&aacute;rba. A
+hadnagynak izgatottan magyar&aacute;zta meg, hogy most m&aacute;r nemsok&aacute;ra baj lesz,
+a faluban szerte pedig hirdet&eacute;sekkel ragasztatta tele a falakat s
+tudt&aacute;ra adta a munk&aacute;soknak, hogy egy heti ideje van m&eacute;g mindenkinek,
+hogy viszat&eacute;rjen a gy&aacute;rba. N&eacute;mi engedm&eacute;nyeket is ig&eacute;rt az esetre, ha
+j&ouml;v&#337;re ilyen rendzavar&aacute;s t&ouml;bb&eacute; nem t&ouml;rt&eacute;nik. Ez csak olaj volt a t&uuml;zre.
+A vez&eacute;rek a hirdet&eacute;sek nagy s&aacute;rga papiros&aacute;t lobogtatva, sz&oacute;nokoltak a
+kocsm&aacute;kban s tele ord&iacute;tott&aacute;k a szeg&eacute;ny ny&aacute;j fej&eacute;t azzal, hogy f&eacute;l a
+gy&aacute;r, megijedtek. Most m&aacute;r csak az&eacute;rt se t&eacute;rnek vissza. Minden kell,
+vagy semmi. A szeg&eacute;ny embernek is olyan igazs&aacute;ga van, mint az &uacute;rnak. &#336;k
+eleget koplaltak, majd kikoplaltatj&aacute;k az urakat is. Egym&aacute;s ut&aacute;n ugr&aacute;ltak
+fel az asztalra sz&oacute;nokolni, a t&ouml;meg belefulladt a sok sz&oacute;ba s az
+&aacute;ltal&aacute;nos hangulat mag&aacute;val ragadott mindenkit.</P>
+<P>&mdash;Megmutatjuk nekik!&mdash;ezzel v&aacute;ltak el egym&aacute;st&oacute;l s ezzel j&ouml;ttek ujra
+&ouml;ssze. N&eacute;melyiket m&aacute;r ingre vetk&#337;ztette a nyomor, ezekb&#337;l rohammal d&#337;lt
+a sz&oacute; &eacute;s a k&aacute;romkod&aacute;s s ha r&aacute;juk n&eacute;zett az ember, igaz&aacute;n azt hitte, hogy
+igazuk van. Forrott, sistergett az eg&eacute;sz t&ouml;meg, mint egy izz&oacute; katlan s
+egy este nekimentek a gy&aacute;rnak. Mig a nagy kaput d&ouml;ngett&eacute;k, valaki
+f&ouml;lr&aacute;ntotta bel&uuml;lr&#337;l a kis ajt&oacute;t &eacute;s csend&#337;r&ouml;k &aacute;llott&aacute;k el a k&uuml;sz&ouml;b&ouml;t. A
+kik az els&#337; sorokban &aacute;llottak, megh&ouml;kkentek kiss&eacute; a szuronyt&oacute;l, de
+h&aacute;tulr&oacute;l nyomt&aacute;k &#337;ket, nem lehetett visszat&eacute;rni. A hadnagy ki&aacute;llott
+emberei el&eacute; s revolvert tartott a kez&eacute;ben. Halav&aacute;ny volt, tan&aacute;cstalanul
+n&eacute;zett v&eacute;gig a sok ember feje f&ouml;l&ouml;tt s mikor a t&ouml;meg a falhoz
+szor&iacute;totta, ujra visszament az udvarba, a n&eacute;lk&uuml;l, hogy valamit
+rendelkezett volna. A t&ouml;meg zugott, csak a legk&ouml;zelebb &aacute;ll&oacute;k szav&aacute;t
+lehetett kivenni.</P>
+<P>Egy &ouml;reg, kis sz&uuml;rke ember &aacute;llott az els&#337; sorban, &eacute;l&eacute;nk szemeivel
+jobbra-balra n&eacute;zett s menek&uuml;lni szeretett volna. M&aacute;r nem lehetett,
+remegett az izgalomban, mig el&#337;re tolt&aacute;k egy-egy l&eacute;p&eacute;ssel s mikor m&aacute;r
+l&aacute;tta, hogy okvetlen&#369;l a szuronyok k&ouml;z&eacute; jut, reszketve sz&oacute;lott a
+csend&#337;r&ouml;kh&ouml;z:</P>
+<P>&mdash;Eresszetek be testv&eacute;r, ti is szeg&eacute;ny emberek vagytok.</P>
+<P>H&aacute;tulr&oacute;l mindig el&#337;bbre tolt&aacute;k, egy csend&#337;rk&aacute;pl&aacute;r mellbev&aacute;gta a puska
+agy&aacute;val. Az &uuml;t&eacute;st&#337;l elsz&eacute;d&#369;lt s t&aacute;molyogni kezdett, valamit keresett, a
+mibe megfog&oacute;dzz&eacute;k. R&aacute;nczos, barna homlok&aacute;r&oacute;l folyt az izzadts&aacute;g s kis
+szemei nyil&aacute;s ut&aacute;n kutattak, a hol elszaladhasson. A zsand&aacute;rok
+kiab&aacute;ltak, el&#337;ker&uuml;lt a hadnagy is &eacute;s vez&eacute;nyelt, de a t&ouml;meg m&aacute;r nem
+hallott semmit, csak nyomta el&#337;re az el&#337;l&aacute;ll&oacute;kat.</P>
+<P>A kis &ouml;reg k&eacute;ts&eacute;gbeesve tett egy-egy l&eacute;p&eacute;st s gy&ouml;nge l&aacute;bait
+megt&aacute;masztotta a k&uuml;sz&ouml;b&ouml;n. Visszaakart tartani mindenkit. Esedezve
+n&eacute;zett a zsand&aacute;rokra s m&eacute;g egyszer elmotyogta nekik, hogy: bocs&aacute;ss&aacute;k be
+&#337;ket, hiszen mindny&aacute;jan szeg&eacute;ny emberek. Mikor bel&ouml;kt&eacute;k a k&uuml;sz&ouml;b&ouml;n,
+f&eacute;lre akart h&aacute;r&iacute;tani utj&aacute;b&oacute;l egy szuronyt, k&eacute;ts&eacute;gbeesve nyomta oldalra a
+puskacs&ouml;vet s mutatta, hogy nem tehet r&oacute;la, ut&aacute;na j&ouml;nnek. M&eacute;g annyit
+l&aacute;tott, hogy a mell&eacute;b&#337;l ki&ouml;mlik a v&eacute;r s egy utols&oacute;, szemreh&aacute;ny&oacute;
+tekintettel v&eacute;gigesett a k&uuml;sz&ouml;b&ouml;n. Szomsz&eacute;dai is mell&eacute;je buktak s az
+utols&oacute; hang, amely &aacute;tk&iacute;s&eacute;rte &#337;ket err&#337;l a vil&aacute;gr&oacute;l a m&aacute;sikra, a
+csend&#337;r&ouml;k sort&uuml;z&eacute;nek d&ouml;rren&eacute;se volt, mintha csak az &#337; tisztelet&eacute;re
+s&uuml;t&ouml;tt&eacute;k volna el a pusk&aacute;kat.</P>
+<H3>II.</H3>
+<P>Most m&aacute;r v&eacute;r is folyt, sok v&eacute;r. G&#337;z&ouml;lg&#337; v&ouml;r&ouml;s t&oacute;cs&aacute;k aludtak meg a kapu
+el&#337;tt s folytak el keskeny, kanyarg&oacute; &aacute;rkokban a k&ouml;vek k&ouml;zt. Az emberek
+elford&iacute;tott&aacute;k tekintet&uuml;ket s meg&aacute;talkodott tekintettel, &ouml;sszeszor&iacute;tott
+ajakkal mentek tov&aacute;bb. A kapu el&#337;tt asszonyok &eacute;s gyermekek
+jajvesz&eacute;keltek, egyenkint eresztett&eacute;k be &#337;ket az udvarra s &aacute;tadt&aacute;k nekik
+a halottjaikat. A sebes&uuml;lteket benn &aacute;polt&aacute;k a gy&aacute;rban, a nagy sz&ouml;v&#337;terem
+megtelt &aacute;gyakkal, melyek k&ouml;zt f&ouml;l &eacute;s al&aacute; j&aacute;rt egy-k&eacute;t csend&#337;r. D&eacute;lut&aacute;n
+megkezd&#337;d&ouml;tt a temet&eacute;s. A csend&#337;r&ouml;k p&aacute;ros&aacute;val, komolyan kis&eacute;rt&eacute;k el a
+kopors&oacute;kat, mintha &#337;k is a gy&aacute;szol&oacute;khoz tartozn&aacute;nak. Egy m&aacute;sik csapat
+egy csom&oacute; munk&aacute;st l&aacute;nczra f&#369;zve hajtott be a v&aacute;rosba, a falu pedig
+mintha megdermedt volna, nem mert mozogni. A kocsm&aacute;kba, a s&ouml;nt&eacute;s mell&eacute;
+csend&#337;r&ouml;k sz&aacute;ll&aacute;solt&aacute;k be magukat s fegyvereiket egy-egy &uuml;res hord&oacute;hoz
+t&aacute;masztva, figyeltek. N&eacute;melyiknek egy-egy pillanatra leragadtak a
+szemei, de a m&aacute;sik f&ouml;lr&aacute;zta. Negyvennyolcz &oacute;ra &oacute;ta nem aludtak. A
+hadnagy &aacute;lmosan j&aacute;rta sorba a posztokat, halv&aacute;ny volt a f&aacute;rads&aacute;gt&oacute;l meg
+a sok v&eacute;rt&#337;l. N&eacute;ha azon vette &eacute;szre mag&aacute;t, hogy sirni szeretne &eacute;s
+s&oacute;hajtott.</P>
+<P>Egy kocsm&aacute;ban m&eacute;gis &ouml;sszever&#337;d&ouml;tt n&eacute;h&aacute;ny munk&aacute;s. Itt csend&#337;r se volt,
+nem jutott mindenhova. Csendesen ittak, suttogva besz&eacute;ltek s az
+elf&uuml;gg&ouml;nyz&ouml;tt ablak m&ouml;g&ouml;tt is &ouml;sszedugt&aacute;k a fej&#337;ket, komor arczczal
+cser&eacute;lve ki egy-egy sz&oacute;t s keresve valamit a f&uuml;stben. Mikor egy nyul&aacute;nk,
+sz&#337;ke fiatal ember bel&eacute;pett k&ouml;z&eacute;j&uuml;k, &ouml;sszen&eacute;ztek s n&eacute;melyik s&oacute;hajtott. A
+fiatal ember a kis sz&uuml;rke munk&aacute;s fia volt. Szomoruan &uuml;lt le az asztal
+v&eacute;g&eacute;re, elfogadta a bort, de nem tudott inni. Gyorsan pislogott, hogy ne
+sirjon s csak egy-egy sz&oacute;val v&aacute;laszolt a k&eacute;rd&eacute;sekre. Legjobban szerette
+volna, ha nem h&aacute;borgatj&aacute;k.</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t eltemett&eacute;tek?&mdash;k&eacute;rdezte az egyik munk&aacute;s.</P>
+<P>&mdash;El.</P>
+<P>&mdash;Ott volt a zsand&aacute;r is?</P>
+<P>&mdash;Ott.</P>
+<P>&mdash;Nem v&aacute;gtad agyon?</P>
+<P>A fiatal ember csak intett a fej&eacute;vel, hogy: nem. A m&aacute;sik mosolyogva
+m&eacute;regette v&eacute;gig a szem&eacute;vel s mutatni akarta, hogy kev&eacute;sre becs&uuml;li.</P>
+<P>&mdash;&Eacute;n le&uuml;t&ouml;ttem volna az &ouml;kl&ouml;mmel.&mdash;Mutatta sz&#337;r&ouml;s, durva kezeit s ujra
+mondta:&mdash;az &ouml;kl&ouml;mmel. A fiu elgondolkozott, hosszasan b&aacute;mult bele a
+poh&aacute;rba s mikor f&ouml;lemelte a fej&eacute;t, azt k&eacute;rdezte:</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t azut&aacute;n?</P>
+<P>A m&aacute;sik f&ouml;lvonta a v&aacute;ll&aacute;t s ivott:</P>
+<P>&mdash;Az mindegy. A mi azut&aacute;n j&ouml;n, az nekem semmi, hanem a zsand&aacute;rt
+le&uuml;t&ouml;ttem volna.</P>
+<P>&mdash;Nem j&oacute;l tetted volna, nem j&oacute;l&mdash;er&#337;s&iacute;tette a fiatal ember s a t&ouml;bbihez
+fordult, mintha igazs&aacute;got k&eacute;rne. De azok nem adtak neki igazat. Egy
+m&aacute;sik is mutatta az &ouml;kl&eacute;t, az asztalra v&aacute;gott s &#337; is elmondta, hogy mit
+tett volna.</P>
+<P>&mdash;Le&uuml;t&ouml;ttem volna az &ouml;kl&ouml;mmel a zsand&aacute;rt. A czudar, hogy mer odaj&ouml;nni?</P>
+<P>Sok&aacute;ig hallgattak. A kis sz&uuml;rke ember fia gondolkozott, a maga igazs&aacute;g&aacute;t
+m&eacute;rte &ouml;ssze a m&aacute;sikkal s a v&eacute;g&eacute;n nem adta meg mag&aacute;t s m&iacute;g besz&eacute;lt,
+l&aacute;tszott rajta, hogy nagy &aacute;talakul&aacute;s ment benne v&eacute;gbe tegnap &oacute;ta.</P>
+<P>&mdash;&Eacute;n is gondoltam r&aacute;&mdash;mondta&mdash;de nem j&oacute;l tettem. &#336;k az er&#337;sebbek. Most
+m&aacute;r l&aacute;tom, hi&aacute;ba minden. H&aacute;t ha le&uuml;t&ouml;m a zsand&aacute;rt, mi lesz? Engem is
+le&uuml;tnek. H&aacute;t a kis fiam, abb&oacute;l mi lesz? Abb&oacute;l embert kell csin&aacute;lni, nem
+olyant, mint a milyen szeg&eacute;ny &ouml;rd&ouml;g az apja, hanem urat.</P>
+<P>&mdash;M&eacute;gis le&uuml;t&ouml;ttem volna!&mdash;&aacute;llitotta konokul a m&aacute;sik.</P>
+<P>&mdash;Le, mert nem vesztett&eacute;l semmit.</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t az &ouml;cs&eacute;m, ott fekszik a zsand&aacute;rok k&ouml;zt a k&oacute;rh&aacute;zban.</P>
+<P>&mdash;Meggy&oacute;gyul, de az &eacute;n ap&aacute;mat m&aacute;r sehogy se tudod felk&ouml;lteni.</P>
+<P>Nem annyira a besz&eacute;d, ink&aacute;bb a v&eacute;gtelen&uuml;l szomor&uacute; arcz hatott a t&ouml;bbire.
+Elhallgattak.</P>
+<P>&mdash;S m&eacute;g vissza akarnak hivni, mondta v&eacute;gre az egyik s r&aacute;mutatott a falon
+f&uuml;gg&#337; s&aacute;rga hirdet&eacute;sre.</P>
+<P>&mdash;&Eacute;n vissza is megyek, ha bevesznek, mondta csendesen a fiatal ember.</P>
+<P>&mdash;Te?&mdash;riadtak fel a t&ouml;bbiek.</P>
+<P>&mdash;&Eacute;n h&aacute;t!&mdash;s most m&aacute;r valami dacz is vegy&uuml;lt a szav&aacute;ba, kezdte megvetni
+ezeket az embereket, a kik nem tudj&aacute;k meg&eacute;rteni.</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t a szeg&eacute;ny ap&aacute;d vajjon mit sz&oacute;lana hozz&aacute;?</P>
+<P>&mdash;Nem sz&oacute;l &#337; m&aacute;r semmit.</P>
+<P>Vette a kalapj&aacute;t &eacute;s indult. M&aacute;r a j&aacute;r&aacute;s&aacute;n is l&aacute;tszott, hogy egy nap
+alatt nagyon sokat v&eacute;n&uuml;lt. T&aacute;molygott s alig tal&aacute;lta meg a kilincset. Az
+ajt&oacute;b&oacute;l m&eacute;g egyszer visszafordult s komolyan sz&oacute;lott a t&ouml;bbihez:</P>
+<P>&mdash;Jertek ti is vissza.</P>
+<P>Az egyik elki&aacute;ltotta mag&aacute;t:</P>
+<P>&mdash;Mi? Hogy mi menj&uuml;nk vissza?!</P>
+<P>A m&aacute;sik hozz&aacute; akart v&aacute;gni egy poharat. Annak, a ki legel&#337;sz&ouml;r sz&oacute;lott,
+megint a temet&eacute;s jutott az esz&eacute;be, mert &uacute;jra elmondta:</P>
+<P>&mdash;Le&uuml;t&ouml;ttem volna az &ouml;kl&ouml;mmel a zsand&aacute;rt. A czudar, oda mer j&ouml;nni.</P>
+<H3>III.</H3>
+<P>A szeg&eacute;ny fiu pedig elb&oacute;dorgott az utcz&aacute;kon, maga se tudta, hogy merre
+megy. Mindig az apja j&aacute;rt az esz&eacute;ben s &uacute;gy mosolygott, mint egy csendes
+&#337;r&uuml;lt. A gy&aacute;r el&#337;tt megsz&oacute;l&iacute;tott&aacute;k a csend&#337;r&ouml;k:</P>
+<P>&mdash;Hogy hivnak?</P>
+<P>&mdash;Vas J&oacute;zsef.</P>
+<P>&mdash;Mit keresel az utcz&aacute;n?</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t csak &uacute;gy j&aacute;rok.</P>
+<P>&mdash;Eredj haza, a mig j&oacute; dolgod van.</P>
+<P>Haza nem akart menni. &Uacute;gy tett, mintha sz&oacute;t fogadna, gyorsabb l&eacute;ptekkel
+indult el lefel&eacute; az utcz&aacute;n, de mikor m&aacute;r nem l&aacute;thatt&aacute;k, ujra ellankadt s
+&uacute;gy h&uacute;zta maga ut&aacute;n a l&aacute;bait, mint a megvert komondor. K&eacute;tszer is elment
+a h&aacute;zuk el&#337;tt, l&aacute;tta, hogy vil&aacute;goss&aacute;g van odabenn, tal&aacute;n &eacute;ppen vacsor&aacute;t
+ad az asszony a gyerekeknek, de az&eacute;rt nem ment be. A n&eacute;lk&uuml;l, hogy tudta
+volna, merre megy, ki&eacute;rt a falub&oacute;l. Mikor m&aacute;r nem l&aacute;tott h&aacute;zakat maga
+k&ouml;r&uuml;l, sz&eacute;tn&eacute;zett, t&ouml;r&uuml;lgette a szem&eacute;t, hogy jobban l&aacute;sson s megdobbant
+a szive, mikor balra &eacute;szrevette a temet&#337;t.</P>
+<P>&mdash;&Eacute;n Istenem, h&aacute;t ideker&uuml;ltem?&mdash;k&eacute;rdezte mag&aacute;t&oacute;l s elindult a halmok
+k&ouml;z&ouml;tt megkeresni az apja sirj&aacute;t. A fellegek m&ouml;g&uuml;l el&#337;derengett egy kis
+holdvil&aacute;g, k&ouml;nnyen r&aacute;tal&aacute;lt. Sok&aacute;ig n&eacute;zte, arra gondolt, hogy a tavaszon
+kij&ouml;n majd egyszer az asszonynyal s bevetik az eg&eacute;szet f&#369;maggal, akkor
+majd nem lesz ilyen fekete. F&aacute;radtnak &eacute;rezte mag&aacute;t, le&uuml;lt a sirra &eacute;s
+sz&oacute;rakozottan simogatni kezdte a heveny&eacute;ben, k&eacute;t fa&aacute;gb&oacute;l &ouml;sszer&oacute;tt
+keresztet. Im&aacute;dkozni szeretett volna minden&aacute;ron, de alig mondott el
+egy-k&eacute;t sort a Miaty&aacute;nkb&oacute;l, m&aacute;r m&aacute;sfel&eacute; kalandoztak a gondolatai s
+egyebet motyogott a fogai k&ouml;z&ouml;tt.</P>
+<P>&mdash;L&aacute;tod &ouml;reg, nem j&oacute;l van az, hogy &uacute;gy el&#337;re ment&eacute;l. Most is &eacute;ln&eacute;l,
+egy&uuml;tt lenn&eacute;nk.</P>
+<P>R&eacute;m&uuml;lten kapta f&ouml;l a fej&eacute;t, mikor l&eacute;pteket hallott a h&aacute;ta m&ouml;g&ouml;tt s a
+kibukkan&oacute; hold f&eacute;ny&eacute;ben megcsillani l&aacute;tta a szuronyokat. K&eacute;t csend&#337;r
+j&ouml;tt. Az uj sirok k&ouml;r&uuml;l czirk&aacute;ltak. Mire azonban meg&aacute;llottak el&#337;tte,
+visszanyerte a b&aacute;tors&aacute;g&aacute;t. Ok n&eacute;lk&uuml;l csak nem b&aacute;ntj&aacute;k, emberek &#337;k is.
+Hogy ide j&ouml;tt, abban ugyan semmi rossz sincs.</P>
+<P>&mdash;Mit akarsz itt?&mdash;k&eacute;rdezte az egyik csend&#337;r.</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t csak kij&ouml;ttem. Ap&aacute;m van itt alattam.</P>
+<P>A csend&#337;r gondolkozva n&eacute;zett r&aacute;, n&eacute;zegette az arcz&aacute;t, azt&aacute;n gy&ouml;ng&eacute;den
+od&eacute;bb tolta s &#337; is le&uuml;lt a sirra.</P>
+<P>&mdash;Adj egy kis helyet.</P>
+<P>Intett a t&aacute;rs&aacute;nak is, hogy &uuml;lj&ouml;n le. Egy darabig hallgatva &uuml;ltek egym&aacute;s
+mellett, vontatottan indult meg egy-k&eacute;t sz&oacute; k&ouml;z&ouml;tt&uuml;k. A fiu huz&oacute;dott,
+f&eacute;lszegen mindig t&ouml;bb, t&ouml;bb helyet adott a m&aacute;sik kett&#337;nek, azok pedig
+f&aacute;radtan, komoran b&aacute;mult&aacute;k maguk el&#337;tt a f&ouml;ldet.</P>
+<P>&mdash;&Ouml;reg volt m&aacute;r? k&eacute;rdezte az egyik s befel&eacute; mutatott a f&ouml;ldbe.</P>
+<P>&mdash;Olyan hatvanas.</P>
+<P>Az id&#337;sebb csend&#337;r gondolkozni kezdett s k&eacute;tszer, h&aacute;romszor is
+v&eacute;gign&eacute;zte a fi&uacute;t, a mig sz&oacute;lott.</P>
+<P>&mdash;Egy kis sz&uuml;rke, szak&aacute;lla &eacute;s bajusza is volt? Ugy-e?</P>
+<P>&mdash;Az, az, ismerte tal&aacute;n?</P>
+<P>A csend&#337;r megl&ouml;kte a t&aacute;rs&aacute;t s odas&uacute;gott neki valamit. A fiu annyit
+hallott bel&#337;le: a kapuban, de erre f&ouml;lkapta a fej&eacute;t.</P>
+<P>&mdash;Tal&aacute;n l&aacute;tta szeg&eacute;nyt? B&aacute;r ott lettem volna.</P>
+<P>A csend&#337;r gondolkozott, tal&aacute;lgatta mag&aacute;ban: megmondjam, ne mondjam?&mdash;de
+mikor v&eacute;gign&eacute;zett a fiatal ember szelid, szomoru arcz&aacute;n, m&eacute;gis elmondta.</P>
+<P>&mdash;L&aacute;tod fiam, szomoru ez, &eacute;n voltam &eacute;ppen az, a kivel &ouml;sszej&ouml;tt az &ouml;reg.
+Meg kellett neki halni.</P>
+<P>A fiu ut&aacute;na mondta:</P>
+<P>&mdash;Meg, meg.</P>
+<P>Kiv&aacute;ncsian m&eacute;rte tet&#337;t&#337;l talpig a csend&#337;rt, tudni akarta, hogy hogy n&eacute;z
+ki egy ilyen ember. A csend&#337;r tov&aacute;bb besz&eacute;lt:</P>
+<P>&mdash;Mi&eacute;rt j&ouml;tt oda... &Ouml;reg ember l&eacute;t&eacute;re tudhatta volna, hogy az nem tr&eacute;fa.
+Ha &eacute;n nem lettem volna ott, ott van m&aacute;s, mindegy.</P>
+<P>&mdash;Persze, sokan vannak, jegyezte meg a fiu &eacute;s s&oacute;hajtott. Ez elragadt a
+csend&#337;r&ouml;kre is, elszomorodtak. A fiu j&ouml;tt el&eacute;bb sz&oacute;hoz, megint az
+apj&aacute;r&oacute;l besz&eacute;lt &eacute;s most m&aacute;r s&iacute;rt is.</P>
+<P>&mdash;Rosszul tette pedig k&aacute;pl&aacute;r &uacute;r, j&oacute; munk&aacute;s volt s v&eacute;nebb katona, mint
+maga.</P>
+<P>A csend&#337;r intett, hogy k&aacute;r &eacute;rte. A fiut meghatotta a r&eacute;szv&eacute;t, egyszerre
+sz&uuml;ks&eacute;g&eacute;t &eacute;rezte annak, hogy bizalmas legyen &eacute;s besz&eacute;lni kezdett a maga
+dolgair&oacute;l.</P>
+<P>&mdash;&Eacute;n m&aacute;r megmondottam mindent. Hi&aacute;ba er&#337;lk&ouml;d&uuml;nk, az urak csak azt
+csin&aacute;lj&aacute;k a mi nekik tetszik. Visszamegyek a gy&aacute;rba. Sz&oacute;ljon k&aacute;pl&aacute;r ur
+egy-k&eacute;t j&oacute; sz&oacute;t az igazgat&oacute; &uacute;rnak. Sokat k&ouml;sz&ouml;nhet most a gy&aacute;r maguknak,
+t&aacute;n hajt a szav&aacute;ra, aj&aacute;nljon be neki. Megteszi ugy-e? Hiszen maga k&aacute;pl&aacute;r
+&uacute;r olyan j&oacute; embernek l&aacute;tszik.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="3"></A>A S&Uuml;TEM&Eacute;NY</H3>
+<P>A kis Terka az ablak mellett gubbasztott, mint valami kopott kis mad&aacute;r
+&eacute;s &aacute;tb&aacute;mult a szomsz&eacute;d falra. Reggel &oacute;ta mindig ott &uuml;lt &eacute;s hallgatta
+annak a vedlett ak&aacute;cznak a zizeg&eacute;s&eacute;t, a mit az udvar k&ouml;zep&eacute;n koppasztott
+le m&eacute;g szeg&eacute;nyebbre a sz&eacute;l. Csak egyszer sz&oacute;lott oda a bej&aacute;r&oacute;n&eacute;nak, a ki
+a konyh&aacute;n tett-vett, hogy adja a l&aacute;ba al&aacute; a kis sz&eacute;ket. A h&aacute;ta m&ouml;g&eacute; is
+t&eacute;tetett, egy p&aacute;rn&aacute;t s kicsi, sov&aacute;ny, szintelen fej&eacute;t az ablak&uuml;veghez
+t&aacute;masztva, &uuml;resen b&aacute;mult tov&aacute;bb maga el&eacute;. Pedig sz&eacute;p nagy fekete szeme
+volt, az egyetlen sz&eacute;p &eacute;s nagy azon a kicsi fejletlen gyermektesten, a
+mi &eacute;ppen csak akkor&aacute;cska volt a piczi l&aacute;bakkal &eacute;s kezekkel, mintha a
+gyermekiskol&aacute;b&oacute;l vitt&eacute;k volna f&eacute;rjhez. Nagyon nehezen birta mag&aacute;t.
+Utols&oacute; napjaiban volt annak az id&#337;nek, a mire az anyas&aacute;g k&ouml;vetkezik az
+&ouml;r&ouml;m&ouml;kkel, a mosolyg&oacute; megel&eacute;ged&eacute;ssel, mig a gyermek szopik, mig kapkod a
+leveg&#337;ben, a mikor m&aacute;r gyermek az a sejt&eacute;s, a mi most remeg&eacute;s, f&eacute;lelem,
+nyugtalans&aacute;g &eacute;s &ouml;r&ouml;k&ouml;s hal&aacute;los k&eacute;pzel&#337;d&eacute;s. Azt&aacute;n t&uuml;kr&ouml;t k&eacute;rt a
+bej&aacute;r&oacute;n&eacute;t&oacute;l, a kit most egy-k&eacute;t h&oacute;napra fogadott mell&eacute;je az ura, &eacute;s
+csinos&iacute;totta mag&aacute;t. K&uuml;l&ouml;nf&eacute;le marad&eacute;k p&aacute;ntlik&aacute;kat csokrozott &ouml;ssze a
+sov&aacute;ny nyak&aacute;n meg a mell&eacute;n, a haj&aacute;ba is k&ouml;t&ouml;tt egy v&ouml;r&ouml;s m&aacute;slit,
+vastagabb volt a szalag, mint az eg&eacute;sz tekercs a mit &ouml;sszefogott. Azt&aacute;n
+friss feh&eacute;r r&eacute;klit vett el&#337; a szekr&eacute;nyb&#337;l, ny&ouml;g&ouml;tt, mig ide-oda
+vonszolta mag&aacute;t, f&ouml;lvette s azut&aacute;n megint elhelyezkedett a sz&eacute;ken az
+ablak mellett &eacute;s b&aacute;mult a vil&aacute;gba megt&ouml;rt, b&aacute;gyadt n&eacute;z&eacute;ssel, mintha
+vizes h&aacute;lyog ereszkedett volna szem&eacute;re. Az asszony ki- &eacute;s bej&aacute;rt &eacute;s
+cs&ouml;r&ouml;mp&ouml;lt a konyh&aacute;n az ed&eacute;nynyel s azt&aacute;n becsapta maga ut&aacute;n a k&uuml;ls&#337;
+ajt&oacute;t s elment valamerre egy kicsit. Egy d&eacute;lel&#337;tt tizen&ouml;tsz&ouml;r is
+elszaladt egy kicsit s p&aacute;linkaszag &ouml;mlik a sz&aacute;j&aacute;b&oacute;l, ha visszaj&ouml;n.
+Olyankor a kicsi mad&aacute;rasszony zsebkend&#337;t t&ouml;m&ouml;tt az arcz&aacute;ra &eacute;s
+szenvedett. Sz&oacute;lani azonban nem mert, mert ha a v&eacute;nasszony itt hagyn&aacute;,
+eg&eacute;szen egyed&uuml;li maradna egy dorombol&oacute; nagy lusta macsk&aacute;val, a kit nem
+lehet &aacute;tk&uuml;ldeni a tudom&aacute;nyos asszonys&aacute;g&eacute;rt, ha m&aacute;r egyszer ugy adja az
+isten, hogy ott kell hagyni az ablakot.</P>
+<P>D&eacute;lben hazaszaladt az ura egy kis f&eacute;l&oacute;r&aacute;ra. Csak &eacute;ppen hogy hamarosan
+bekapta az eb&eacute;det, a mit a v&eacute;nasszony f&#337;z&ouml;tt, s m&aacute;r menni is akart
+vissza a munk&aacute;ba. Szigor&uacute; rend van a gy&aacute;rban, tiz percz k&eacute;s&eacute;s &ouml;t hatos,
+h&uacute;sz percz egy forint b&uuml;ntet&eacute;s, ha m&eacute;g tov&aacute;bb k&eacute;sik, akkor be se menjen
+t&ouml;bbet. A f&eacute;rfi sz&eacute;p, nagy leg&eacute;ny volt, egy kicsit tuls&aacute;gosan katon&aacute;s,
+amolyan altisztes intelligenczi&aacute;ju, kem&eacute;ny von&aacute;sokkal. A mesters&eacute;g&eacute;re
+n&eacute;zve b&aacute;dogos. J&oacute; munk&aacute;ju, j&oacute;zan ember, a ki egy szokny&aacute;ban vette
+mag&aacute;hoz a kis le&aacute;nyt &eacute;s bebutorozkodott, a maga embers&eacute;g&eacute;b&#337;l, meg &eacute;ves
+lak&aacute;st tartott k&eacute;tsz&aacute;ztiz forint&eacute;rt. Mikor ujra el akart menni, az
+asszony a nyak&aacute;ba csimpaszkodott, leh&uacute;zta mag&aacute;hoz &eacute;s remegve
+cs&oacute;kolta&mdash;&eacute;s suttogott neki.</P>
+<P>&mdash;Est&eacute;re tal&aacute;n itt lesz. &Aacute;llj meg majd az ajt&oacute;ban s hallgat&oacute;zz. Majd
+rikkant egy nagyot.</P>
+<P>&mdash;Gondolod?</P>
+<P>&mdash;Tal&aacute;n... Egy kicsit meg&aacute;llott a szive ver&eacute;se, r&eacute;m&uuml;let szaladt v&eacute;gig az
+arcz&aacute;n...&mdash;De h&aacute;t &eacute;n, vajjon hol leszek &eacute;n?</P>
+<P>A f&eacute;rfi indulatosan v&aacute;gott k&ouml;zbe. Nem akart goromba lenni, de m&aacute;r
+annyiszor hallotta ezt a sejt&eacute;st &eacute;s annyira nem tudta meg&eacute;rteni, hogy
+d&uuml;hbe j&ouml;tt, ha ujra ism&eacute;telte az asszony.</P>
+<P>&mdash;Ugyan ne besz&eacute;lj marhas&aacute;got!&mdash;mondta.&mdash;Itt leszel, h&aacute;t hol lenn&eacute;l,
+itt...</P>
+<P>&mdash;Vagy m&aacute;sutt.</P>
+<P>&mdash;Fen&eacute;t!... De &eacute;szrevette, hogy a kicsi test megvonaglik s mindj&aacute;rt
+sir&aacute;s lesz a felesel&eacute;sb&#337;l, h&aacute;t er&#337;sen a karjaiba szor&iacute;totta az asszonyt
+s nagy, moh&oacute; cs&oacute;kokat nyomott a nyak&aacute;ra, ott, a hol finom r&ouml;vid
+hajsz&aacute;lak v&aacute;ltak ki a kis czopfb&oacute;l, a mi mint valami finom sz&#337;ke
+sz&aacute;lakb&oacute;l &ouml;sszesodort k&ouml;t&eacute;lv&eacute;g esett v&eacute;gig az asszony h&aacute;t&aacute;n a feh&eacute;r
+r&eacute;klin. Mikor m&eacute;gis csak megindult a hom&aacute;lyos szemekb&#337;l a k&ouml;ny, az &ouml;l&eacute;be
+vette &eacute;s csit&iacute;totta.</P>
+<P>&mdash;No fiam, hiszen tudod, hogy nem komolyan veszem... Csak m&eacute;rges vagyok,
+hogy annyit emlegeted... No, ne sirj... ugy megsajn&aacute;l az ember, ha m&eacute;g
+sirsz is.</P>
+<P>&mdash;De megh&aacute;zasodol ujra, ugy-e meg?</P>
+<P>&mdash;Bolond vagy. Hagyj nekem az ilyesmivel b&eacute;k&eacute;t.</P>
+<P>Hallgattak s a f&eacute;rfi az asszony feje f&ouml;l&ouml;tt &aacute;tn&eacute;zve, szint&eacute;n a szomsz&eacute;d
+falra b&aacute;mult. Ott is volt k&eacute;t ablak, valami olyasf&eacute;le kis lak&aacute;snak a
+szemei, mint amilyen az &ouml;v&eacute;k volt. Abban a part&aacute;jban egy
+lokomotiv-vezet&#337; lakott, a ki Budapestt&#337;l Prede&aacute;lig utazott, meg vissza,
+azt&aacute;n aludt egyet itthon s ujra ment Prede&aacute;lra meg vissza. Csak a
+feles&eacute;ge volt itthon, egy nagyon sz&eacute;p, sz&eacute;les csip&#337;j&uuml;, v&aacute;llas k&ouml;v&eacute;rk&eacute;s
+asszony, a kinek halov&aacute;ny, urias feh&eacute;r volt az arcza. Sok reg&eacute;nyt
+olvasott k&eacute;k t&aacute;bl&aacute;s k&ouml;nyvekb&#337;l &eacute;s sokat &eacute;s j&oacute; &eacute;teleket evett. Szeretett
+j&oacute;l &eacute;lni, hozz&aacute;tartozott ez a polg&aacute;rias nyugalomhoz, a miben igy egyed&uuml;l
+&eacute;lt a v&aacute;ndor ur&aacute;val, aki mindig hal&aacute;lra f&aacute;radtan j&ouml;tt meg s mig a
+vacsor&aacute;j&aacute;b&oacute;l az utols&oacute; falatokat ette, m&aacute;r aludt. Gyermek se volt a
+h&aacute;zban, m&eacute;g egy macska se &eacute;s csak &eacute;ppen n&eacute;ha j&ouml;ttek l&aacute;togat&oacute;ba a
+szomsz&eacute;dasszonyhoz &eacute;lemedettebb urf&eacute;le n&eacute;pek, akikr&#337;l rosszat suttogott
+az udvar. De ez ink&aacute;bb az&eacute;rt t&ouml;rt&eacute;nt, mert a sz&eacute;p asszony nem igen
+elegyedett &ouml;ssze az udvar egy&eacute;b n&eacute;peivel. &Ouml;r&ouml;kk&eacute; bez&aacute;rk&oacute;zva olvasta a
+reg&eacute;nyeket &eacute;s ha sz&eacute;p dr&aacute;ga ruh&aacute;ban elment hazulr&oacute;l, megemelintette a
+csipk&eacute;s szokny&aacute;it az &aacute;rok f&ouml;l&ouml;tt, ahov&aacute; a szeg&eacute;ny asszonyok &ouml;ntik ki a
+mosogat&oacute; vizet &eacute;s ugy hordta a fej&eacute;t, mint a p&aacute;va. Ez rosszul esett a
+szeg&eacute;ny n&eacute;peknek &eacute;s szivesen besz&eacute;ltek h&aacute;t rosszat a
+lokomotiv-vezet&#337;n&eacute;r&#337;l, a kit k&uuml;l&ouml;nben maguk k&ouml;z&ouml;tt cs&uacute;fond&aacute;rosan a
+<i>nagys&aacute;g&aacute;</i>nak neveztek.</P>
+<P>Mig a szeg&eacute;ny kicsi fak&oacute; Terka meg az ura &aacute;tb&aacute;multak a szomsz&eacute;d falra,
+egyszerre az ablakhoz j&ouml;tt a sz&eacute;p asszony is. Egy kicsit elmos&oacute;dott a
+figur&aacute;ja a k&eacute;t &uuml;vegen kereszt&uuml;l, de az&eacute;rt l&aacute;tszott rajta a sz&eacute;ps&eacute;g, meg
+az eg&eacute;szs&eacute;g &eacute;s az &eacute;tv&aacute;gy. Nagy t&aacute;l f&aacute;nkot hozott mag&aacute;val valahonnan
+bel&uuml;lr&#337;l, bizonyosan a konyh&aacute;r&oacute;l, egym&aacute;s tetej&eacute;be dobva egy csom&oacute;
+habk&ouml;nny&uuml;, nekipirult dr&aacute;ga s&uuml;tem&eacute;nyt, a mit egyszerre t&ouml;m a sz&aacute;j&aacute;ba az
+ember s nem is &eacute;rzi, hogy eszik. M&eacute;g n&eacute;zegette, mosolyogva, gy&ouml;ng&eacute;d
+becz&eacute;z&eacute;ssel s megevett egyet a tetej&eacute;b&#337;l, azt&aacute;n meg letette az eg&eacute;sz
+garmad&aacute;t az ablak p&aacute;rk&aacute;ny&aacute;ra &eacute;s a n&eacute;lk&uuml;l, hogy csak egy pillant&aacute;sig is
+t&ouml;r&#337;dn&eacute;k az udvarral, visszament a szoba sz&uuml;rkes&eacute;g&eacute;be. Csak &eacute;ppen a
+sz&eacute;p, k&ouml;v&eacute;r v&aacute;llai l&aacute;tszottak m&eacute;g, a mint a derek&aacute;n rengve tov&aacute;bb &uacute;sztak
+bele a s&ouml;t&eacute;tbe &eacute;s ut&aacute;na vil&aacute;g&iacute;tott a tele t&aacute;l f&aacute;nk, a j&oacute; &eacute;let, a hiz&aacute;s.</P>
+<P>A szeg&eacute;ny kicsi asszony, a b&aacute;dogosn&eacute;, &eacute;hesen meredt r&aacute; a s&uuml;tem&eacute;nyre. A
+sz&aacute;ja is t&aacute;tva maradt, kifeket&eacute;llettek bel&#337;le a rossz fogai &eacute;s
+&ouml;sszecsattogtak, a mikor m&aacute;r sok&aacute;ig n&eacute;zte a finom &eacute;telt. &Eacute;rezte, hogy
+harapnia kell bel&#337;le, vagy mindj&aacute;rt meghal. Az ura r&aacute;mordult:</P>
+<P>&mdash;Mit b&aacute;mulsz? M&eacute;g megkiv&aacute;nod...</P>
+<P>Az asszony moh&oacute;n m&eacute;g a szemeit is t&aacute;gra nyitotta, mintha azzal is enni
+akarna &eacute;s epekedve, beteg v&aacute;gyban ny&ouml;gve kunyor&aacute;lt.</P>
+<P>&mdash;Hozz&aacute;l bel&#337;le. Csak egyet. Csakhogy beleharapjak...</P>
+<P>&mdash;&Eacute;n odamenjek?</P>
+<P>&mdash;Menj, az isten is meg&aacute;ld. Azt&aacute;n ink&aacute;bb kik&ouml;p&ouml;m, csakhogy a sz&aacute;mba
+vegyem... Belebetegszem, ha nem eszem bel&#337;le.</P>
+<P>&mdash;De fiam.</P>
+<P>A bej&aacute;r&oacute; asszony &eacute;ppen el volt a h&aacute;zt&oacute;l egy kicsit &eacute;s most j&ouml;tt meg. A
+mikor meghallotta, hogy mir&#337;l van sz&oacute;, lelkendezni kezdett s
+p&aacute;linkag&#337;zzel vegyesen ontotta mag&aacute;b&oacute;l a sz&oacute;t.</P>
+<P>&mdash;Jaj, dr&aacute;ga lelkem, ha k&iacute;v&aacute;nja, h&aacute;t adni kell neki, mert r&aacute;mehet a
+szeg&eacute;ny lelkem asszony eg&eacute;szen. Csak menjen uras&aacute;g, nem gyermeks&eacute;g az.
+Az ilyen asszony kiv&aacute;n&oacute;s. Ugy kell b&aacute;nni vele, mint a toj&aacute;ssal. Menjen
+csak, menjen, hozzon neki vagy h&aacute;rmat.</P>
+<P>A b&aacute;dogos nem sz&iacute;vesen indult el. Megl&aacute;tszott a k&eacute;sz&uuml;l&#337;d&eacute;s&eacute;n, a hogy a
+kab&aacute;tja ujj&aacute;val a kalapj&aacute;t kef&eacute;lte, meg a hogy hat&aacute;rozatlanul,
+r&aacute;k&eacute;sz&uuml;lve arra, hogy b&aacute;rmelyik pillanatban h&aacute;trafordul, v&eacute;gigment az
+udvaron. A tuls&oacute; ajt&oacute;ban is meg&aacute;llott m&eacute;g egy pillanatig s olyan
+illedelmesen kopogtatott, mintha igaz&aacute;n valami urhoz menne be&mdash;&eacute;s azut&aacute;n
+eg&eacute;szen csend lett. A sz&eacute;l megint nekifek&uuml;dt a gy&eacute;rlevel&uuml; f&aacute;nak &eacute;s
+kopasztotta, n&eacute;melyik vessz&#337; m&aacute;r eg&eacute;szen csupaszon hajladozott rajta,
+majd meg az udvaron kerekedett egy kis t&aacute;nczra a sok aszott lev&eacute;l s
+f&uuml;ty&ouml;lt hozz&aacute; az eresz alatt a csatorna &eacute;s azt&aacute;n megint eg&eacute;szen
+mozdulatlan lett a vil&aacute;g, el&uuml;lt m&eacute;g a por is &eacute;s mintha lassu, nagy, az
+eg&eacute;sz kicsi udvart mag&aacute;ba nyel&#337; s&oacute;hajt&aacute;s ereszkedett volna le a h&aacute;zon,
+f&aacute;jni kezdett a kicsi asszonynak a csend.</P>
+<P>&mdash;Hol &uuml;l olyan sok&aacute;ig? N&eacute;zzen ut&aacute;na,&mdash;mondta a bej&aacute;r&oacute; asszonynak, a ki a
+konyh&aacute;n csoszogott el&#337;re-h&aacute;tra.&mdash;N&eacute;zzen ut&aacute;na...</P>
+<P>Az asszony r&aacute; sem hallgatott.</P>
+<P>&mdash;Jaj lelkem, csak nem &aacute;rtom bele magam.</P>
+<P>&mdash;Mibe?</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t a mit az ur csin&aacute;l. Majd j&ouml;n mindj&aacute;rt. Csak kell neki besz&eacute;lgetni
+egy kicsit, nem kaphatja f&ouml;l az &eacute;telt, azt&aacute;n hogy csak j&#337;jj&ouml;n, mint egy
+paraszt. Vagy igen ?</P>
+<P>&mdash;Nem, nem, de most m&aacute;r nem is kell semmi. No, menjen ut&aacute;na...</P>
+<P>Ezt mondta m&eacute;g n&eacute;h&aacute;nyszor, mig r&aacute;hat&aacute;rozta mag&aacute;t az asszony, hogy
+nekimenjen az udvarnak. Lust&aacute;n csoszogott v&eacute;gig a piszkos k&ouml;vezeten s
+kopogott a tuls&oacute; ajt&oacute;n. Azt&aacute;n v&aacute;rt egy darabig s a kis form&aacute;tlan asszony
+az ablak m&ouml;g&ouml;tt, egy&eacute;b id&#337;m&eacute;r&#337; hijj&aacute;ban, sz&aacute;ml&aacute;lni kezdett hangosan:
+egy, kett&#337;, h&aacute;rom, n&eacute;gy&mdash;&eacute;s lassan mormogott tov&aacute;bb mindig komorabban
+... tizenkilencz, husz, huszonegy ... azt&aacute;n meg d&uuml;hvel, hogy gyorsan,
+szakadozottan lihegett bele s kis, lapos mell&eacute;t szinte dob&aacute;lta az
+indulat, a mig sz&aacute;ml&aacute;lt, a fej&eacute;be tolult a v&eacute;r s most m&aacute;r majd
+kiszak&iacute;totta az arcz&aacute;t a forr&oacute;s&aacute;g... V&eacute;gre nyilt az ajt&oacute; s az ura j&ouml;tt
+ki, de csak a k&uuml;sz&ouml;big. Egy t&aacute;ny&eacute;ron n&eacute;h&aacute;ny f&aacute;nkot hozott mag&aacute;val,
+odaadta az asszonynak s &uacute;jra becsukta az ajt&oacute;t. Az asszony visszaindult
+kereszt&uuml;l az udvaron. Cseppet se sietett, azt&aacute;n hallszott, hogy nyitja a
+konyhaajt&oacute;t &eacute;s csoszog befel&eacute; s a kicsi szeg&eacute;ny n&eacute;mber f&ouml;lugrott a
+sz&eacute;kr&#337;l &eacute;s iramodott fel&eacute;je, belev&aacute;gva mag&aacute;t szekr&eacute;nybe, asztalba &eacute;s
+rik&aacute;csolt bel&#337;le a d&uuml;h:</P>
+<P>&mdash;Vissza! Vissza! Nem kell, egye meg... Mit csin&aacute;l ott annyit?</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t besz&eacute;lget. Csak nem j&ouml;het ki, mint egy suta, hogy meg se k&ouml;sz&ouml;nje.</P>
+<P>&mdash;Ne k&ouml;sz&ouml;nje, nem kell&mdash;mondja meg neki. S a kis szeg&eacute;ny teremt&eacute;s
+leesett a f&ouml;ldre s tehetetlen&uuml;l verg&#337;dni kezdett, mint valami beteg
+ver&eacute;b... Lassankint csendesedett le, a mikor vizet is adott neki az
+asszony s ekkor m&aacute;r csak panaszkodott pihegve, alig-alig hogy meg&eacute;rteni
+lehetett a gy&ouml;nge szav&aacute;t:</P>
+<P>&mdash;Ott ragad. Annak a n&#337;nek kell a sz&eacute;p ember, ott tartotta. Mi lesz
+velem, Istenem, Istenem...</P>
+<P>A v&eacute;nasszony visszaseg&iacute;tette a sz&eacute;kre, mell&eacute;je &aacute;llott &eacute;s t&uuml;relmetlen&uuml;l
+sz&oacute;lott r&aacute;, ha kicsuklott mell&eacute;b&#337;l a sir&aacute;s.</P>
+<P>&mdash;Nem olyan vil&aacute;g sz&eacute;pe, lelkem, hogy ilyen l&aacute;rm&aacute;t csin&aacute;ljon. Majd j&ouml;n,
+mulat m&eacute;g egy kicsit...</P>
+<P>Egyszerre azt&aacute;n j&ouml;tt az ember. Zavarban volt egy kicsit s ezt azzal
+igyekezett elpal&aacute;stolni, hogy hebehurgy&aacute;n sietett. F&ouml;lvette a kab&aacute;tj&aacute;t,
+fej&eacute;be csapta a kalapot s r&aacute; se n&eacute;zett az asszonyra, mig bucsuzott.</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t szervusz, most m&aacute;r csak szaladjak...</P>
+<P>&mdash;J&oacute;l mulatt&aacute;l?</P>
+<P>&mdash;Lik&#337;rt adott, finom, &eacute;des p&aacute;link&aacute;t, meg besz&eacute;lgett&uuml;nk...</P>
+<P>&mdash;Hazaj&ouml;ssz kor&aacute;n?</P>
+<P>&mdash;Persze, amint lehet.</P>
+<P>Az asszony fak&oacute; kis mad&aacute;rarcz&aacute;ra kacz&eacute;r mosolyg&aacute;st er&#337;ltetett s
+okvetlen&uuml;l meg akarta m&eacute;g &ouml;lelni az embert.</P>
+<P>&mdash;M&aacute;r mindegy, egy perczig m&eacute;g maradhatsz.</P>
+<P>&mdash;Nem, de h&aacute;t mit akarsz?</P>
+<P>&mdash;Csak hallgat&oacute;zz&aacute;l majd az ajt&oacute; el&#337;tt. Ne nyiss be mindj&aacute;rt.</P>
+<P>&mdash;J&oacute;, j&oacute;.</P>
+<P>D&eacute;lut&aacute;n szemmel tartotta egym&aacute;st a k&eacute;t asszony. El&#337;sz&ouml;r csak &uacute;gy
+v&eacute;letlen&uuml;l tal&aacute;lkozott &ouml;ssze a pillant&aacute;suk, azt&aacute;n egym&aacute;sba tapadtak s
+azzal v&eacute;gz&#337;d&ouml;tt a fojtogat&oacute;, gyilkos vereked&eacute;s a szemek m&eacute;rg&eacute;vel, hogy a
+sz&eacute;p, nagy asszony el&#337;rehuzta az ablakon a f&uuml;gg&ouml;nyt s csak az egyik
+sz&eacute;l&eacute;n hagyott egy kis nyil&aacute;st, hogy &aacute;tn&eacute;zhessen a szomsz&eacute;dra. Az pedig
+tompa f&aacute;j&aacute;ssal b&aacute;mult &aacute;t az udvaron &eacute;s mert sz&eacute;gyelte a v&eacute;nasszony el&#337;tt
+a besz&eacute;det, csak mag&aacute;ban motyogott, keservesen ny&ouml;gve, mintha f&#337;bevert&eacute;k
+volna &eacute;s k&aacute;bult lenne:</P>
+<P>&mdash;V&eacute;gem van, v&eacute;gem van...</P>
+<P>Mikor este hazaj&ouml;tt az ura, csak nagyon szomor&uacute;an mosolygott re&aacute; &eacute;s
+n&eacute;zte, hogy mit csin&aacute;l. Az ember az &uacute;j holmij&aacute;t szedte el&#337; a
+szekr&eacute;nyb&#337;l, &ouml;lt&ouml;zk&ouml;d&ouml;tt &eacute;s lopva pillantott az asszonyra, a mikor azt
+hitte, hogy az nem veszi &eacute;szre. De mindig azzal a szomoru mosolyg&aacute;ssal
+tal&aacute;lkozott, a mi zavarba hozta s v&eacute;gre is r&aacute;kiab&aacute;lt a szeg&eacute;ny kis
+nyavaly&aacute;sra:</P>
+<P>&mdash;De j&oacute; kedved van. Folyton vigyorogsz.</P>
+<P>Az asszony mell&eacute;re ejtette a fej&eacute;t s keservesen s&oacute;hajtott.</P>
+<P>&mdash;Nem &aacute;llok utadba.</P>
+<P>&mdash;Mit, nem &aacute;llasz utamba? Hogy mondod?</P>
+<P>&mdash;Nem &aacute;llok utadba.</P>
+<P>A f&eacute;rfi bev&aacute;gta maga ut&aacute;n az ajt&oacute;t s a konyh&aacute;ban kezdett el kiab&aacute;lni:</P>
+<P>&mdash;Utamba? H&aacute;t micsoda utamba? megyek a hova akarok...</P>
+<P>A kapuig &uacute;gy ment, hogy kopogott a sarka a k&ouml;vezeten s azut&aacute;n a kicsi
+asszony csak &eacute;rezte, hogy valahol itt van a k&ouml;zelben, de nem hallotta.
+Egy kicsit m&eacute;g b&aacute;mult a hom&aacute;lyba s azt&aacute;n egyszerre csak maga se tudta,
+hogy mi k&ouml;vetkezik s lefordult a sz&eacute;kr&#337;l, mint egy l&ouml;ty&ouml;g&#337;s kis
+tarisznya. A fej&eacute;t belev&aacute;gta az asztal l&aacute;b&aacute;ba s alig hogy &eacute;rezte, csak
+&eacute;ppen k&aacute;bult volt s megveszekedett forgatagba szaladt &ouml;ssze a feje
+f&ouml;l&ouml;tt a vil&aacute;g.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="4"></A>K&#336;M&#368;VESEK</H3>
+<P>Borus, keserg&#337;s id&#337; volt, hosszu, m&aacute;r tizenn&eacute;gy nap &oacute;ta tart&oacute;
+napfogyatkoz&aacute;s. Egy haragos, fekete felleg folyton eltakarta el&#337;l&uuml;nk a
+napot, az es&#337; hidegre csapolta le a leveg&#337;t, n&eacute;ha egy kis h&oacute; is hullott
+al&aacute;, vagy j&eacute;g kopogtatta meg az ablakot &eacute;s augusztus k&ouml;zep&eacute;n f&ouml;lvett&uuml;k a
+t&eacute;likab&aacute;tot s bef&#369;t&ouml;tt&uuml;nk a k&aacute;lyh&aacute;ba egy kis tavalyi sz&eacute;nnel. Egy
+bar&aacute;tom, az ablakom alatt elszaladva, a pr&eacute;mes gall&eacute;rb&oacute;l f&ouml;lki&aacute;ltott
+hozz&aacute;m: No nesze term&eacute;szet, s&uuml;sd meg!&mdash;Sz&oacute;val f&ouml;l volt fordulva minden.
+&Eacute;n is &eacute;reztem a t&ouml;bbivel, hogy be vagyunk csapva, ez se nem ny&aacute;r, se nem
+&#337;sz, valami habar&eacute;k a n&eacute;gy &eacute;vszakb&oacute;l &ouml;sszet&eacute;ve. Olyan fekete, hideg &eacute;s
+vizes, hogy elmegy benne mindent&#337;l az ember kedve, csak b&aacute;mul, v&aacute;r
+valami v&aacute;ltoz&aacute;st &eacute;s f&aacute;zik.</P>
+<P>Az utcza t&uacute;ls&oacute; oldal&aacute;n &eacute;p&iacute;tenek. Ezel&#337;tt k&eacute;t h&oacute;nappal egy szeg&eacute;ny kis
+visk&oacute; sz&eacute;gyenkezett a nagy puszta telken, ma m&aacute;r k&eacute;t emeletnyire
+haladtak a nagy b&eacute;rh&aacute;zzal. A t&eacute;lre k&eacute;szen kell, hogy legyen az eg&eacute;sz
+n&eacute;gyemeletes &eacute;p&uuml;let, sietnek vele. Mindennap k&eacute;tszer-h&aacute;romszor l&aacute;tom
+erre hajtani a pall&eacute;rt. Kis kocsija van, el&uuml;l magas, sz&eacute;les &uuml;l&eacute;ssel &eacute;s
+egy mindig izzadt, nagy fekete l&oacute; van befogva. Egy-k&eacute;t perczre meg&aacute;ll, s
+szalad tov&aacute;bb. K&ouml;zben h&aacute;romszor is megn&eacute;zi az &oacute;r&aacute;j&aacute;t, s lihegve
+kapaszkodik f&ouml;l a bakra, hogy &uacute;jra kez&eacute;be vegye a gyepl&#337;t. Az &eacute;p&uuml;l&#337; uj
+h&aacute;z egy eg&eacute;sz vil&aacute;got vett el el&#337;lem. Ugy &eacute;reztem magam, mintha falun
+laktam volna. A kis h&aacute;z teteje f&ouml;l&ouml;tt eln&eacute;zhettem, mig csak ell&aacute;tott a
+szemem, messze ki a vid&eacute;kre, tul a gyakorl&oacute;t&eacute;ren, tul a vas&uacute;ti vonalon,
+eg&eacute;sz a k&ouml;d&ouml;s k&eacute;k hegyekig. J&oacute;l visszah&uacute;z&oacute;dva a szob&aacute;ba, nem l&aacute;ttam a
+t&ouml;bbi emeletes h&aacute;zat, csak a nyilt, szabad vil&aacute;got. Innen kaptam a
+leveg&#337;t is, mindig &uuml;d&eacute;t, frisset, egy-egy kis szelet, az es&#337; ut&aacute;n
+nedves, borzongat&oacute;, de az&eacute;rt kellemes p&aacute;r&aacute;t s nagyon meg&eacute;rezte a lelkem
+az &eacute;p&iacute;tkez&eacute;st. Mintha a fejeml&aacute;gy&aacute;ra hordt&aacute;k volna azt a sok t&eacute;gl&aacute;t,
+amib&#337;l f&ouml;l&eacute;p&iacute;tik ezt a n&eacute;gyemeletes polg&aacute;ri kasz&aacute;rny&aacute;t, ugy nyom a nagy
+l&aacute;rma, s elkedvetlen&iacute;t ez az elh&iacute;zott, aranyl&aacute;nczos ur a kopott
+kocsij&aacute;val s a lov&aacute;val, a mely olyan fekete, mintha valami temetkez&eacute;si
+t&aacute;rsulat szolg&aacute;lat&aacute;ban &aacute;llott volna eddig.</P>
+<P>Nagy fut&aacute;sra, amelynek m&aacute;r a hangj&aacute;b&oacute;l ki lehet &eacute;rezni, hogy a fut&oacute;k
+menek&uuml;lnek, jajvesz&eacute;kel&eacute;s l&aacute;rm&aacute;j&aacute;ra az ablakhoz szaladtam.
+Eszeveszetten, nagyokat ugr&aacute;lva lefel&eacute;, rohant le egy ember az
+&aacute;llv&aacute;nyr&oacute;l. Ez volt az utols&oacute; a falon, a t&ouml;bbiek m&aacute;r mind f&eacute;lk&ouml;rben
+&aacute;llottak az utcz&aacute;n s t&ouml;preng&#337; tart&oacute;zkod&aacute;ssal b&aacute;multak a falakra.
+N&eacute;melyiknek tiszt&aacute;n leolvastam az arcz&aacute;r&oacute;l, hogy szeretne egy l&eacute;p&eacute;st
+el&#337;re tenni, de nem mer. Az asszonyok t&aacute;tott sz&aacute;jjal, nehezen lihegve
+huz&oacute;dtak meg a f&eacute;rfiak h&aacute;ta m&ouml;g&ouml;tt, s csak lassan indult meg a besz&eacute;d,
+p&aacute;r sz&oacute;, mintha f&eacute;ltek volna megzavarni a leveg&#337;t.</P>
+<P>&mdash;Befel&eacute; hajlott, l&aacute;ttam,&mdash;mondta egy &ouml;reges, megg&ouml;rnyedt v&aacute;ll&uacute; asszony
+s ledobta v&aacute;ll&aacute;r&oacute;l a neh&eacute;z t&eacute;glahord&oacute; kast.</P>
+<P>&mdash;Ropogott is,&mdash;t&oacute;d&iacute;totta a m&aacute;sodik s mindj&aacute;rt akadt t&ouml;bb is, aki
+hallotta ropogni a falat. T&ouml;bb hang &ouml;sszevegy&uuml;lt, m&aacute;r egyszerre
+besz&eacute;ltek:</P>
+<P>&mdash;Megfagyott a v&eacute;rem...</P>
+<P>&mdash;Alig birt a l&aacute;bam...</P>
+<P>Megker&uuml;lve a telket, el&#337;j&ouml;ttek azok is, akik a h&aacute;ts&oacute; falhoz hordt&aacute;k a
+meszet &eacute;s t&eacute;gl&aacute;t. K&eacute;rdezt&eacute;k, hogy mi baj s arra &uacute;jra elkezd&#337;d&ouml;tt a
+szeg&eacute;ny tudatlan emberek kev&eacute;sszav&uacute; besz&eacute;de, hogy: ropogott is, meg hogy
+befel&eacute; hajlott a homlokfal, s az &ouml;reg asszony &uacute;jra ism&eacute;telte, hogy:
+megfagyott a v&eacute;re, a m&aacute;sik pedig, hogy alig birta a l&aacute;ba. Az uj
+asszonyok, le&aacute;nyok &eacute;rkez&eacute;s&eacute;vel nagyobb lett a l&aacute;rma, az utcza k&ouml;z&ouml;ns&eacute;ge
+is meg&aacute;llott, perczr&#337;l-perczre n&#337;tt a csoport. A f&eacute;rfiak komoran
+b&aacute;mult&aacute;k maguk el&#337;tt a f&ouml;ldet s durv&aacute;n visszal&ouml;kt&eacute;k azt, aki el&#337;re akart
+tolakodni. Aggodalmasan n&eacute;zt&eacute;k a falat s v&aacute;rt&aacute;k, hogy bed&#337;lj&ouml;n.</P>
+<P>Az asszonyoknak nem volt igazuk, a fal nem befel&eacute; hajlott meg, hanem
+egyszerre, mint egy meghajl&iacute;tott k&eacute;spenge, a k&ouml;zep&eacute;n ki az utcza fel&eacute;
+kezdett domborodni. Tetej&eacute;t&#337;l az alj&aacute;ig s lassan, valami olyas hangot
+adva, mintha egym&aacute;shoz d&ouml;rzs&ouml;ln&eacute;nek k&eacute;t k&ouml;vet. A h&aacute;z el&#337;tt t&aacute;gulni
+kezdett a k&ouml;r, p&aacute;r asszony befogta a f&uuml;l&eacute;t, hogy ne hallja majd azt a
+robajt, amelylyel &ouml;sszed&#337;l a fal. Az utcza t&uacute;ls&oacute; v&eacute;g&eacute;n v&aacute;gtatva j&ouml;tt k&eacute;t
+rend&#337;r, s b&aacute;r semmi sz&uuml;ks&eacute;g nem volt re&aacute;, egy megijedt ember h&iacute;v&aacute;s&aacute;ra
+sebes galoppban, nagy csilingel&eacute;ssel &eacute;rkezett meg egy ment&#337;kocsi. A
+lovasrend&#337;r&ouml;k sippal hivtak m&eacute;g magukhoz n&eacute;h&aacute;ny gyalogost a k&ouml;zeli
+utcz&aacute;kb&oacute;l s a hivatalos kordont is megvont&aacute;k a h&aacute;z el&#337;tt. Egy munk&aacute;st
+elszalasztottak a pall&eacute;r ut&aacute;n s a reszket&#337;, aggodalmas emberek nagy
+csendess&eacute;g&eacute;ben tov&aacute;bb v&aacute;rta a t&ouml;meg, hogy mi lesz.</P>
+<P>M&aacute;r mindenki t&uuml;relmetlenkedett. Lesz valami, nem lesz? &Eacute;ppen az ablak
+alatt k&eacute;t &ouml;reg ur besz&eacute;lgetett arr&oacute;l a hallatlan k&ouml;nnyelm&#369;s&eacute;gr&#337;l,
+amelylyel manaps&aacute;g &eacute;p&iacute;tenek s az egyik azt mondta, hogy meg kellene
+csapatni minden pall&eacute;rt, aki ilyen hitv&aacute;ny ember. A m&aacute;sik tov&aacute;bb ment,
+azt mondta, hogy a piaczon, a v&aacute;rosh&aacute;za el&#337;tt, kellene megcsapatni, ugy,
+ugy... Elhallgattak, mindenki figyelmes lett egy munk&aacute;sra, aki az
+utcz&aacute;ba befordulni l&aacute;tv&aacute;n a pall&eacute;r kocsij&aacute;t, szitkoz&oacute;dni kezdett.
+Visszafeleselt a rend&#337;r&ouml;knek s durv&aacute;n esk&uuml;d&ouml;z&ouml;tt, hogy ha az Isten
+mondan&aacute;, akkor se hallgatna. Ez a hangulat ragad&oacute;s, nyugtalan lett
+egyszerre a t&ouml;bbi is, s csak akkor csendes&uuml;ltek el kiss&eacute;, a mikor
+l&aacute;tt&aacute;k, hogy egy rend&#337;rtiszt is &uuml;l a kocsin. Mormogtak, mint a csel&eacute;d,
+aki nem mer hangosan veszekedni a gazd&aacute;val.</P>
+<P>A fal meg&aacute;llapodott a fele utj&aacute;n s hi&aacute;ba v&aacute;rt&aacute;k, nem akart beomlani. A
+pall&eacute;r bosszankodva, minden szav&aacute;t heves mozdulattal kis&eacute;rve,
+magyar&aacute;zott valamit a rend&#337;rtisztnek, az pedig csak a v&aacute;llait vonogatta.
+A fellegek m&ouml;g&ouml;tt lassan lefel&eacute; cs&uacute;szott az &eacute;gbolton a nap. N&eacute;ha a
+v&eacute;konyabb r&eacute;tegeken &aacute;tsz&#369;r&#337;d&ouml;tt egy-egy sug&aacute;r &eacute;s s&aacute;rga pontokkal sz&oacute;rta
+tele a s&aacute;ros utcz&aacute;t. Valami bucsuf&eacute;le volt ez. Esteledett, nem telik
+bele m&aacute;sf&eacute;l &oacute;ra &eacute;s s&ouml;t&eacute;t lesz. Ez m&eacute;g t&uuml;relmetlenebb&eacute; tett mindenkit.</P>
+<P>A pall&eacute;r h&aacute;tulr&oacute;l megker&uuml;lte a falat, s visszaj&ouml;tt. A rend&#337;rtiszthez
+ment s ugy, hogy m&aacute;s is hallja, hangosan mondta:</P>
+<P>&mdash;Nem d&#337;l be.</P>
+<P>A tiszt nem akart sokat besz&eacute;lni, unatkozva kijelentette, hogy mindj&aacute;rt
+meg&eacute;rkezik a v&aacute;rosh&aacute;z&aacute;r&oacute;l a bizotts&aacute;g, az majd megmondja, hogy mit kell
+tenni. J&ouml;tt is nemsok&aacute;ra h&aacute;rom ur. Az egyik t&aacute;vol maradt a veszedelmes
+helyt&#337;l, f&eacute;lszegen &oacute;dalgott be a munk&aacute;sok k&ouml;z&eacute;. A m&aacute;sik kett&#337; &eacute;s az
+&eacute;p&iacute;t&#337;mester eg&eacute;szen a fal mell&eacute; mer&eacute;szkedett. Sokat besz&eacute;lgettek halkan
+egy t&eacute;glarak&aacute;s mellett s nem tudtak elnyomni bizonyos fontoskod&oacute;
+kifejez&eacute;st az arczukon, mikor visszaj&ouml;ttek.</P>
+<P>&mdash;Moment&aacute;n nincs vesz&eacute;ly&mdash;mondta az egyik, s mert hirtelen nagyon
+megtetszett neki ez a k&uuml;l&ouml;n&ouml;s hangz&aacute;s&uacute; sz&oacute;: moment&aacute;n, t&ouml;bbsz&ouml;r is
+ism&eacute;telte. A m&aacute;sik r&aacute;hagyta, hogy ugy van. A rend&#337;rtiszt kiss&eacute;
+hitetlen&uuml;l hallgatta &#337;ket s csendesen, alig &eacute;szrevehet&#337;en mosolygott &eacute;s
+kijelentette, hogy le kell d&ouml;nteni a falat, semmiesetre sem engedi meg,
+hogy &eacute;jszak&aacute;ra is &aacute;llva maradjon. Az urak megint visszamentek a falhoz,
+k&ouml;r&uuml;ln&eacute;zegett&eacute;k minden oldalr&oacute;l.</P>
+<P>&mdash;F&eacute;l&oacute;ra munka k&eacute;t &uuml;gyes embernek&mdash;mondta az egyik.</P>
+<P>A munk&aacute;sok lassan k&ouml;zeledni mertek. Az egyik uri ember a bizotts&aacute;gb&oacute;l
+k&ouml;z&eacute;j&uuml;k ment s biztatni kezdte &#337;ket.</P>
+<P>&mdash;Sz&eacute;p p&eacute;nzt lehet szerezni. K&eacute;t &uuml;gyes ember egy f&eacute;l&oacute;ra alatt
+sz&eacute;th&aacute;nyhatja.</P>
+<P>N&eacute;h&aacute;nyan a fal fel&eacute; pillantottak s az egyik azut&aacute;n komolyan maga el&eacute;
+n&eacute;zett, mintha ki akarna valamit sz&aacute;m&iacute;tani mag&aacute;ban. M&aacute;sok v&aacute;rt&aacute;k, hogy
+mit akar s mikor l&aacute;tt&aacute;k, hogy m&aacute;r majdnem elhat&aacute;rozta mag&aacute;t, kezdtek
+kedvet kapni a munk&aacute;hoz. M&eacute;g f&eacute;ltek egy kicsit, de az egyik, mintha
+kett&eacute; akarn&aacute; v&aacute;gni a dolgot, gyorsan a pall&eacute;rhoz ment s besz&eacute;lni kezdett
+vele. Ketten-h&aacute;rman ut&aacute;na indultak, az egyik a f&eacute;l uton visszat&eacute;rt. A
+pall&eacute;r p&eacute;nzt vett el&#337; s megmutatta az embereknek. Azok &ouml;sszen&eacute;ztek, az
+egyik s&oacute;hajtott s azt mondta: Isten nev&eacute;ben, a m&aacute;sik is r&aacute;ntott egyet a
+v&aacute;ll&aacute;n, mint minden nagy elhat&aacute;roz&aacute;s ut&aacute;n tenni szokta s a k&eacute;t ember
+elindult a fal fel&eacute;.</P>
+<P>A visszat&eacute;rt munk&aacute;s elk&eacute;nyszeredett mozdulattal mutogatott fel&eacute;j&uuml;k s a
+k&ouml;r&uuml;l&ouml;tte &aacute;ll&oacute;knak t&ouml;v&eacute;r&#337;l a hegy&eacute;re elmondta a dolgot.</P>
+<P>&mdash;Neki mennek a falnak, K&ouml;r&ouml;si ur husz-husz peng&#337;t ig&eacute;rt nekik. Meg
+vannak bolondulva, ugy odalap&iacute;tja &#337;ket a f&ouml;ldh&ouml;z, mint a legyeket. A vak
+is l&aacute;tja, hogy be fog d&#337;lni vel&uuml;k a fal, kev&eacute;s a malter, sok a t&eacute;gla,
+k&eacute;t ember nem semmi...</P>
+<P>&mdash;De ha az urak azt mondj&aacute;k, hogy megb&iacute;rja...</P>
+<P>&mdash;Az urak?&mdash;Megvet&#337;leg legyintett a kez&eacute;vel.&mdash;Mit tudnak ahoz az urak?</P>
+<P>A rend&#337;r&ouml;k k&ouml;z&uuml;l el&#337; akart t&ouml;rni egy asszony, de nem bocs&aacute;tott&aacute;k el&#337;re.
+Az egyik munk&aacute;s feles&eacute;ge volt s csak most vette &eacute;szre, hogy mire
+v&aacute;llalkozott az ura. Sirva kiab&aacute;lt ut&aacute;na, mire l&aacute;tta, hogy az
+er&#337;szakoskod&aacute;s hi&aacute;baval&oacute;, a rend&#337;r&ouml;k nem engedik el&#337;re j&ouml;nni.</P>
+<P>&mdash;Ferencz, Ferencz! Gyere vissza!</P>
+<P>Az egyik k&#337;m&#369;ves megfordult &uacute;tk&ouml;zben s a hat&aacute;rozatlan mozdulata arra
+vallott, hogy szeretne visszat&eacute;rni, m&aacute;r megb&aacute;nta az alkut. De ez csak
+egy pillanatig tartott, elsz&eacute;gyenlette mag&aacute;t s er&#337;s l&eacute;ptekkel indult
+neki a falnak.</P>
+<P>Az asszony tov&aacute;bb kiab&aacute;lt. Egy rend&#337;r r&aacute;mordult, hogy maradjon veszteg.
+Mikor az ur&aacute;t megl&aacute;tta a fal tetej&eacute;n, egyszerre el is n&eacute;mult. A
+szemeib&#337;l kibesz&eacute;lt a k&eacute;ts&eacute;gbees&eacute;s. Egyszerre valami bels&#337; &ouml;szt&ouml;n arra
+k&eacute;sztette, hogy let&eacute;rdeljen &eacute;s im&aacute;dkozz&eacute;k. Nem l&eacute;tezett sz&aacute;m&aacute;ra,
+k&ouml;r&uuml;l&ouml;tte senki, f&eacute;lig &ouml;nkiv&uuml;letben kezdett el im&aacute;dkozni. Semmi &uacute;j sem
+jutott az esz&eacute;be, p&aacute;r sz&oacute;t ism&eacute;telt folyton a Miaty&aacute;nk elej&eacute;r&#337;l.
+Mellette a ment&#337;kocsi el&eacute; fogott l&oacute; kaparta a f&ouml;ldet &eacute;s nyer&iacute;tett az
+ist&aacute;ll&oacute; ut&aacute;n.</P>
+<P>A k&eacute;t ember pedig ontotta maga alatt a falat, tompa puffog&aacute;ssal hullott
+a t&eacute;gla a s&aacute;rba. &Oacute;vatosan kerest&eacute;k a szil&aacute;rd talajt, arczukr&oacute;l csurgott
+a verejt&eacute;k s h&aacute;romszor is megrugdost&aacute;k a helyet, a hova l&eacute;ptek. Lassan
+elt&#369;nt egy emelet, szabadabban kezdtek l&eacute;legzeni az emberek. N&eacute;h&aacute;ny
+gyerek <i>&eacute;ljent</i> kezdett kiab&aacute;lni s a h&aacute;ts&oacute; fal egy &uuml;res ajt&oacute;nyil&aacute;son &aacute;t
+l&aacute;tni lehetett, amint az &eacute;n ismer&#337;s k&eacute;k hegyeim m&ouml;g&uuml;l lassu m&eacute;lt&oacute;s&aacute;ggal
+elindult &uacute;tj&aacute;ra a hold.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="5"></A>BECS&Uuml;LET</H3>
+<P>Csinos, finom ur besz&eacute;lgetett a k&ouml;z&eacute;lelmez&eacute;si oszt&aacute;ly el&#337;ad&oacute;j&aacute;val sz&eacute;p,
+sz&#337;nyeges hivatalszob&aacute;ban. Az el&#337;ad&oacute; ur nemk&uuml;l&ouml;nben finom &uacute;rnak
+l&aacute;tszott, k&uuml;l&ouml;n&ouml;sen ilyen sz&eacute;p szob&aacute;ban, amibe, mintha csak mell&eacute;kesen,
+amugy v&eacute;letlen&uuml;l t&eacute;vedt volna be az &iacute;r&oacute;asztal. Ink&aacute;bb asszonyos volt
+benne minden, puha, kicsi, selymes a div&aacute;ny, a sz&eacute;kek, s&uuml;pped&#337; finom
+&aacute;llatb&#337;r&ouml;k a f&ouml;ld&ouml;n &eacute;s parf&uuml;m meg finom halv&aacute;nyk&eacute;kes czigarettaf&uuml;st a
+leveg&#337;ben. Mintha valamelyik sarokban a neh&eacute;z, nagyvir&aacute;gos sz&#337;nyeg alatt
+selyembe &ouml;lt&ouml;z&ouml;tt sz&eacute;p le&aacute;ny bujt volna el s annak a lehellete t&aacute;pl&aacute;lta
+volna a szob&aacute;t...</P>
+<P>A vend&eacute;gnek egyszerre esz&eacute;be jutott valami:</P>
+<P>&mdash;Kellene nekem egy ember&mdash;mondta. Egy ember.</P>
+<P>&mdash;Minek?</P>
+<P>&mdash;Valami ember, akinek a zseb&eacute;ben megf&eacute;rne egy kis mell&eacute;kes p&eacute;nz. Valami
+&ouml;rd&ouml;g, aff&eacute;le szeg&eacute;ny n&eacute;p, aki k&ouml;rm&ouml;lget, ha munk&aacute;t kap. Akad n&aacute;lad
+ilyen bizony&aacute;ra.</P>
+<P>&mdash;Hogyne.</P>
+<P>&mdash;De megb&iacute;zhat&oacute;...</P>
+<P>&mdash;Persze...</P>
+<P>&mdash;Mert k&eacute;nyes kiss&eacute; a dolog, tudod, olyan ember kell hozz&aacute;, aki nem
+fecseg. Valami le&aacute;ny p&ouml;rt akasztott a nyakamba egy gyermek&eacute;rt, a mi h&aacute;t:
+lett. Lett valahogy, megsz&uuml;letett. Az &uuml;gyv&eacute;dem most arra az &aacute;ll&aacute;spontra
+helyezkedik, hogy &#337; akasztotta mag&aacute;t a nyakamba. Bizony&iacute;tani is tudjuk.
+Eg&eacute;sz csom&oacute; levelem van t&#337;le, a miben kunyor&aacute;l, hogy csak m&eacute;g egyszer
+l&aacute;sson, meg m&eacute;g egyszer. Ezekr&#337;l kell m&aacute;solatot venni... H&aacute;t ha az
+embered arraval&oacute;, besz&eacute;ln&eacute;nk t&aacute;n vele.</P>
+<P>&mdash;Most mindj&aacute;rt?</P>
+<P>&mdash;Most, ha m&aacute;r itt vagyok.</P>
+<P>&mdash;Majd a Kulecz megcsin&aacute;lja.</P>
+<P>Az el&#337;ad&oacute; ur becs&ouml;ngetett egy szolg&aacute;t s m&eacute;g mindig az &eacute;rdekes &uuml;gy
+j&aacute;rhatott a fej&eacute;ben, mert mosolyogva adta ki neki a parancsot.</P>
+<P>&mdash;K&uuml;ldje be a Kuleczet.</P>
+<P>V&aacute;rtak egy darabot &eacute;s az ajt&oacute;t n&eacute;zt&eacute;k. Odak&uuml;nn valaki a l&aacute;b&aacute;t t&ouml;r&ouml;lte a
+pokr&oacute;czon, de m&eacute;g mindig nem j&ouml;tt be. Tal&aacute;n megny&aacute;lazta a kez&eacute;t s
+v&eacute;gigkef&eacute;lte vele a kab&aacute;tj&aacute;t. Valami olyas nesz hallszott, azt&aacute;n meg
+halk, tart&oacute;zkod&oacute; kopog&aacute;s &eacute;s Kulecz benyitotta az ajt&oacute;t.</P>
+<P>K&oacute;mikus kis sz&uuml;rke ember volt, hosszu fekete fel&ouml;lt&#337;ben, a mit a
+szob&aacute;ban se vetett le mag&aacute;r&oacute;l. Nagy csizm&aacute;in megfesz&uuml;lt a nadr&aacute;g s
+mintha a nagy, kitaposott l&aacute;bbelibe &oacute;lom lett volna &ouml;ntve, ugy l&aacute;tszott,
+hogy n&eacute;lk&uuml;l&ouml;k, csak a maga erej&eacute;n, mindj&aacute;rt f&ouml;ld&#337;lne a kis v&eacute;zna, &ouml;reg
+test. Azt&aacute;n nagyon b&#337;, hosszu form&aacute;tlan mell&eacute;nye is volt m&eacute;g &eacute;s
+m&oacute;df&ouml;l&ouml;tt nagy zsebei a kab&aacute;ton. Most semmi se volt benn&uuml;k &eacute;s m&eacute;gis ugy
+l&oacute;gtak k&eacute;tfel&#337;l, mintha teljesen hozz&aacute;form&aacute;l&oacute;dtak volna m&aacute;r a sok
+burgony&aacute;hoz, z&ouml;lds&eacute;ghez, a mib&#337;l egy-egy nagy kos&aacute;rra val&oacute;t czepelt haza
+benn&uuml;k a kicsi v&eacute;n ember. Csetlett-botlott az &ouml;reg, a megriasztott &aacute;llat
+f&eacute;l&#337; pillant&aacute;s&aacute;val n&eacute;zett ki pill&aacute;i al&oacute;l az urakra &eacute;s pislogva
+gy&aacute;moltalanul v&aacute;rta, hogy mi k&ouml;vetkezik.</P>
+<P>Az urak mulattak rajta, de csak magukban s hagyt&aacute;k v&aacute;rni. A f&#337;n&ouml;k ur egy
+kis tr&eacute;f&aacute;t is megengedett mag&aacute;nak.</P>
+<P>&mdash;Fegyelmi, &ouml;reg, fegyelmi...&mdash;mondta neki.</P>
+<P>Az &ouml;reg els&aacute;padt s f&eacute;lszegen kapkodott, mintha megingott volna alatta a
+csizmatalapzat.</P>
+<P>&mdash;Nekem?</P>
+<P>&mdash;Persze. No ne ijedjen meg. Nem igaz. Csak ugy mondtam.</P>
+<P>Az &ouml;reg az&eacute;rt m&eacute;g ny&ouml;g&ouml;tt egyet. A f&#337;n&ouml;k megsajn&aacute;lta &eacute;s sietett
+elmondani a j&oacute; hirt.</P>
+<P>&mdash;Egy kis munk&aacute;t kap &ouml;reg, otthonra. Itt a nagys&aacute;gos ur valami
+megbizhat&oacute; embert keres, a ki lem&aacute;soljon egyetm&aacute;st, h&aacute;t &eacute;n mag&aacute;t
+aj&aacute;nlottam. K&eacute;nyelmesen csinos kis p&eacute;nzt szerezhet, csak pontoss&aacute;g,
+tudja, pontoss&aacute;g, az a f&#337;...</P>
+<P>Az &ouml;reg f&ouml;ll&eacute;legzett s boldog mosolyg&aacute;s telepedett aszott, r&aacute;nczos
+arcz&aacute;ra.</P>
+<P>&mdash;Ez m&aacute;r jobb&mdash;motyogta.&mdash;Sokkal jobb. Mikorra tetszik?</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t elv&aacute;llalja?</P>
+<P>&mdash;A nagys&aacute;gos ur meg lesz el&eacute;gedve. Biztos&iacute;tom.</P>
+<P>A nagys&aacute;gos urat mulattatta az a nagy k&eacute;szs&eacute;g, a mivel ez a v&eacute;n ember
+kap&aacute;l&oacute;zott a husz-huszon&ouml;t forint ut&aacute;n, a mit majd fizet neki s lassan,
+kim&eacute;rten kezdett el t&aacute;rgyalni, hogy tov&aacute;bb g&ouml;rnyedjen el&#337;tte a v&eacute;n
+leg&eacute;ny.</P>
+<P>&mdash;Fontos dologr&oacute;l van sz&oacute;, &ouml;regem. Nem szabad megmutatni senkinek.
+Titok, &eacute;rti? Hol fog majd dolgozni? Otthon? N&eacute;h&aacute;ny napig eltart a munka.</P>
+<P>&mdash;Otthon. Ugy szoktam, hogy a le&aacute;nyom dikt&aacute;l &eacute;n meg irok, mint a viz,
+olyan gyorsan. Meg lesz el&eacute;gedve a nagys&aacute;gos ur.</P>
+<P>&mdash;Le&aacute;nya is van?</P>
+<P>&mdash;Van.</P>
+<P>&mdash;Sz&eacute;p-e?</P>
+<P>Az &ouml;reg hallgatott, de a f&#337;n&ouml;ke megfelelt helyette.</P>
+<P>&mdash;Persze. Ugy n&eacute;zz erre a v&eacute;n kujonra, hogy gy&ouml;ny&ouml;r&#369; l&aacute;nya van.
+&Aacute;ltal&aacute;ban sz&eacute;ps&eacute;g dolg&aacute;ban nem lehet panasza a famili&aacute;j&aacute;ra. A feles&eacute;ge
+ma is szemreval&oacute; asszony, olyan k&ouml;v&eacute;rk&eacute;s... Hazaj&ouml;tt m&aacute;r?</P>
+<P>Az &ouml;reg komoran n&eacute;zett maga el&eacute; &eacute;s a vend&eacute;ghez sz&oacute;lott.</P>
+<P>&mdash;Mikor j&ouml;hetek el az &iacute;r&aacute;s&eacute;rt?</P>
+<P>Egy kis csend lett, de azt&aacute;n megint szapor&aacute;n besz&eacute;lt az el&#337;ad&oacute; ur.</P>
+<P>&mdash;Otthagyta az &ouml;reget. Fiatalt keresett mag&aacute;nak. Vagy igazabban az &ouml;reg
+kidobta...</P>
+<P>&mdash;Igaz&aacute;n?</P>
+<P>&mdash;Persze. H&eacute;t gyereket hagyott otthon. J&oacute; v&eacute;r&#369; feh&eacute;rn&eacute;p...</P>
+<P>Az &ouml;reg ember remegett a nagy csizm&aacute;kban &eacute;s annyira felizgatta a besz&eacute;d,
+hogy kett&eacute;t&ouml;r&ouml;tt a sz&aacute;j&aacute;ban minden sz&oacute;, mig kijutott a vil&aacute;gra.</P>
+<P>&mdash;Mikor mehetek az &iacute;r&aacute;s&eacute;rt nagys&aacute;gos ur? H&eacute;t gyerek, igaz, h&eacute;t... Mikor
+mehetek?</P>
+<P>A vend&eacute;g ur gyorsan felelt:</P>
+<P>&mdash;Majd &eacute;n viszem el mag&aacute;hoz. Este csak v&aacute;rjon r&aacute;m. Nem szabad err&#337;l az
+&iacute;r&aacute;sr&oacute;l tudni senkinek, hiszen mondtam m&aacute;r.</P>
+<P>Este, kiss&eacute; k&eacute;s&#337;n is m&aacute;r, kis lev&eacute;lcsomaggal ment el az &ouml;reghez. Nagyon
+szeg&eacute;ny kis k&eacute;tszob&aacute;s lak&aacute;sban lakott a v&eacute;n irnok. Az udvarr&oacute;l kellett
+benyitni hozz&aacute; s az els&#337; szoba m&aacute;r akkor s&ouml;t&eacute;t volt. Az &aacute;gyakban, meg a
+f&ouml;ld&ouml;n, szalmazs&aacute;kokon sorj&aacute;ban aludt a sok gyerek. Izzadts&aacute;g &eacute;s forr&oacute;
+meleg p&aacute;rolgott f&ouml;l a p&aacute;rn&aacute;kr&oacute;l s valamelyik a nagyobbak k&ouml;z&uuml;l horkolt
+is, &uuml;temesen, hosszan elnyujtva, mintha lassan v&eacute;gig huzg&aacute;lt volna
+valaki mindig egy m&eacute;ly hangot a csell&oacute;n. A m&aacute;sik szob&aacute;ban v&aacute;rt az &ouml;reg
+meg a l&aacute;ny.</P>
+<P>Mikor a finom ur j&ouml;tt, f&ouml;l&aacute;llottak mind a ketten s nagyot &eacute;s al&aacute;zatosat
+b&oacute;kolt az &ouml;reg. A le&aacute;ny ink&aacute;bb csak &eacute;ppen hogy k&ouml;sz&ouml;nt s ugy n&eacute;zett
+v&eacute;gig a vend&eacute;gen, mintha idegenkedn&eacute;k t&#337;le kiss&eacute;. A n&eacute;lk&uuml;l, hogy
+ismern&eacute;, csak &eacute;ppen mert olyan a kedve, hogy ne l&aacute;ssa sz&iacute;vesen. A vend&eacute;g
+is hamar v&eacute;gzett vele. Gyorsan, a n&eacute;lk&uuml;l, hogy j&oacute;form&aacute;n r&aacute;pillantott
+volna, meghajolt el&#337;tte egy kicsit s azut&aacute;n az &ouml;reggel t&aacute;rgyalt. Hosszan
+magyar&aacute;zta neki a leveleket. Passzusokat mutatott, a miket ki kell majd
+hagyni a m&aacute;solatban, megk&eacute;rdezte, hogy van-e p&eacute;nze penn&aacute;ra, papirosra s
+tiz forintot tett az asztalra, hogy azzal szerezze be a holmit, a mire
+sz&uuml;ks&eacute;ge van. Lopva n&eacute;zett n&eacute;ha a l&aacute;nyra, aki megb&aacute;ntottan, n&eacute;ma d&uuml;hvel
+pillantott vissza r&aacute;, a mikor l&aacute;tta, hogy &#337; ugy &aacute;ll ebben a szob&aacute;ban,
+mintha nem is l&eacute;tezn&eacute;k. &Eacute;szre se veszi ez az ur. Nem a szeg&eacute;ny uri
+kisasszony forrott benne, hanem a l&aacute;ny, az &ouml;r&ouml;k l&aacute;ny, a minden l&aacute;ny, a
+kit szabad sz&oacute;val ak&aacute;r &ouml;sszet&ouml;rni, de nem szabad &eacute;szre se venni. &Eacute;s sz&eacute;p
+volt, m&aacute;skor tal&aacute;n nem is annyira, mint most. Magas, sz&aacute;las, mer&eacute;sz
+n&eacute;z&eacute;s&#369; s az&eacute;rt m&eacute;ly szem&#369;, kopott, de majdnem kihiv&oacute; b&uuml;szkes&eacute;g volt
+benne, ami n&eacute;ha kivirul a rongyb&oacute;l, ha arraval&oacute; a rongy, sz&eacute;p
+asszonyforma le&aacute;ny, aki urnak termett. &Eacute;s ez az ember ugy ment el, hogy
+megint csak alig pillantott re&aacute;, csak &eacute;ppen hogy mondott valamit, mint a
+hogy odamorog az ember ak&aacute;rkinek az utcz&aacute;n. Csoda, hogy nem hozta
+mag&aacute;val az ostort is, a mivel r&oacute;k&aacute;t hajszol, a mikor arraval&oacute; komp&aacute;ni&aacute;ja
+van. A le&aacute;ny nagy fekete szeme ugy villant ut&aacute;na, mintha a szikr&aacute;j&aacute;val
+le&uuml;tni akarn&aacute; s mikor visszament az apj&aacute;hoz, csak ennyit mondott,
+kib&aacute;mulva a s&ouml;t&eacute;t, szeg&eacute;nyes k&eacute;k v&aacute;szon holmival elf&uuml;gg&ouml;ny&ouml;z&ouml;tt ablakon
+&aacute;t az udvarra:</P>
+<P>&mdash;Ut&aacute;latos. Csupa g&#337;g egy ilyen ur.</P>
+<P>Mindj&aacute;rt munk&aacute;hoz l&aacute;ttak. Az &ouml;reg sz&eacute;p sima papirost ter&iacute;tett ki maga
+el&eacute; az asztalra &eacute;s a k&ouml;rm&eacute;n pr&oacute;b&aacute;lgatta a penn&aacute;t. A mikor rendbej&ouml;tt, a
+le&aacute;ny el&#337;szedegette a leveleket s lassan, hogy az &iacute;r&aacute;ssal mindig
+utol&eacute;rje az apja, olvasni kezdett a szagos papirosokr&oacute;l. Mig az &ouml;reg
+irt, el&#337;reszaladt a levelekben. Rohanv&aacute;st ment v&eacute;gig a szeg&eacute;ny
+otthagyott le&aacute;ny nagy szerelm&eacute;n, a mi epekedett, s&iacute;rt, fenyeget&#337;z&ouml;tt &eacute;s
+k&ouml;vetelt s az &ouml;regnek n&eacute;ha r&aacute; kellett sz&oacute;lani:</P>
+<P>&mdash;No, hogy megy tov&aacute;bb?</P>
+<P>M&aacute;snap &uacute;jra j&ouml;tt a finom ur &eacute;s harmadnap is. Akkorra m&aacute;r v&eacute;ge volt a
+munk&aacute;nak, de ujat hozott. Most m&aacute;r egy csom&oacute; versre volt sz&uuml;ks&eacute;ge
+&iacute;r&aacute;sban, nagy, hossz&uacute; versekre, amiket mind be akart tanulni. Vagy tal&aacute;n
+nem is igaz, hogy ez volt a sz&aacute;nd&eacute;ka, mert a verseket fur&aacute;n v&aacute;logatta
+ki. Sz&aacute;mokat irt egy papirosra: n&eacute;gy, nyolcz, kilencz, tizenegy...</P>
+<P>&mdash;Ezeket irja ki &ouml;regem&mdash;mondta&mdash;azut&aacute;n ha k&eacute;szen van, csak sz&oacute;ljon.
+Azt&aacute;n majd kijegyzem a t&ouml;bbit.</P>
+<P>S a s&ouml;t&eacute;t szob&aacute;b&oacute;l, a gyermek&aacute;lom nagy b&eacute;kess&eacute;g&eacute;b&#337;l, n&eacute;ha behallszott
+egy-egy fojtott hang, amint a f&eacute;rfi rekedtesen besz&eacute;lt a le&aacute;nynak.
+Egy-egy sz&eacute;k is megmozdult s nagy csend k&ouml;vetkezett a l&aacute;rm&aacute;ra. Azt&aacute;n
+halk, lehelletszer&uuml; besz&eacute;d, csak &eacute;ppen hogy sejteni lehetett, hogy
+valaki sz&oacute;lott valamicsk&eacute;t, megmozdult a leveg&#337;, a lusta&mdash;s az is
+hallatszott, hogy a sz&eacute;p, nagy le&aacute;nyban pihegve zakatol az indulat s
+becz&eacute;zi a fi&uacute;t:</P>
+<P>&mdash;Te rossz, otthagytad. Mindenkit megbolond&iacute;tasz. Te kisasszonyfiu, te
+sz&eacute;p...</P>
+<P>S egy d&eacute;lel&#337;tt, vas&aacute;rnap, amikor kibesz&eacute;lte mag&aacute;t az ember, komoran,
+eg&eacute;szen &ouml;sszet&ouml;rve mondani kezdte a le&aacute;nynak az &ouml;reg, a mi &ouml;sszegy&#369;lt
+benne, mig a sok verset &ouml;ssze&iacute;rta a k&ouml;nyvb&#337;l.</P>
+<P>&mdash;Nem tudok belesz&oacute;lani a dologba. Csin&aacute;ld, ahogy tudod. Szemreh&aacute;ny&aacute;st
+se teszek neked, ha valami olyat cselekszel, ami&eacute;rt szigor&uacute; bir&oacute;ja
+voltam a feles&eacute;gemnek. Nem t&ouml;r&#337;d&ouml;m az &eacute;jszak&aacute;ddal, de a mig ennyi
+szeg&eacute;ny gyermek van re&aacute;nk szorulva, add nekem a nappalod. Ha re&aacute;m hagyod
+&#337;ket, elpusztulnak, pedig h&aacute;t k&ouml;teless&eacute;g&uuml;nk az, hogy nevelj&uuml;k &#337;ket, a
+mig lehet. M&aacute;r nem vagyok k&ouml;vetel&#337;. Szeg&eacute;ny, &ouml;sszet&ouml;r&ouml;tt ember vagyok,
+csin&aacute;lj, a mi neked tetszik. De a gyerekekb&#337;l embert kell csin&aacute;lni
+valahogy. Ez a becs&uuml;let.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="6"></A>AZ EG&Eacute;R</H3>
+<H3>I.</H3>
+<P>A Repcze-utcza k&uuml;nn van majdnem a v&aacute;ros v&eacute;g&eacute;n s csupa szeg&eacute;ny ember
+lakik benne. Kicsi az eg&eacute;sz, alig n&eacute;h&aacute;ny h&aacute;z, meg egyp&aacute;r &uuml;res telek,
+telve burj&aacute;nnal, szem&eacute;ttel, korhadt, f&eacute;lig bed&#337;lt ker&iacute;t&eacute;sekkel a
+gyalogj&aacute;r&oacute; mellett. Kiizzadt, kormos lakatosok, kov&aacute;csok, nyakig meszes
+k&#337;m&#369;vesek mennek v&eacute;gig rajta est&eacute;nkint hazafel&eacute;, az asszonyok k&uuml;nn
+v&aacute;rj&aacute;k &#337;ket a kapu el&#337;tt, mezitl&aacute;bos, gaty&aacute;s gyerekek j&aacute;tszanak a porban
+s megb&aacute;mulj&aacute;k a tisztess&eacute;gesen &ouml;lt&ouml;z&ouml;tt embert, mint a csod&aacute;t. Szomsz&eacute;d
+minden csal&aacute;d. &Aacute;tj&aacute;rk&aacute;lnak egym&aacute;shoz, a fiatalok &ouml;ssze&ouml;lelkezve s&eacute;t&aacute;lnak
+vacsora ut&aacute;n le &eacute;s f&ouml;l az utcz&aacute;n, a f&eacute;rfiak is egy&uuml;tt sz&iacute;nak m&eacute;g el egy
+pipa doh&aacute;nyt s az asszonyok terefer&eacute;j&eacute;t v&eacute;gighordja a sz&eacute;l az utcz&aacute;n
+egyik sarokh&aacute;zt&oacute;l a m&aacute;sikig, mig az utols&oacute; l&aacute;mp&aacute;ssal egy&uuml;tt csendes
+zsong&aacute;ssal kialszik az &eacute;let. M&eacute;g itt-ott elszomorkodik egy-egy leg&eacute;ny a
+sipog&oacute; harmonika mellett, de azut&aacute;n legy&#337;zi az &aacute;lom s a munk&aacute;s emberek
+neh&eacute;z szuszog&aacute;s&aacute;val alszik el az eg&eacute;sz utcza.</P>
+<P>Val&oacute;s&aacute;ggal felfordult a csendes utcza eg&eacute;sz rendje, a mikor hire ment,
+hogy egy igazi tekintetes asszony j&ouml;n ide lakni. Egy hivatalnok ur
+&ouml;zvegye fogadta ki az uj fert&aacute;lyra az eg&eacute;sz Farkas-f&eacute;le h&aacute;zat. Ez a h&aacute;z
+eddig is b&eacute;rbe volt adva, de n&eacute;ha k&eacute;t-h&aacute;rom csal&aacute;dnak is, mert n&eacute;gy
+szoba volt benne. El&#337;bb csak hom&aacute;lyos hirek keringtek az uj lak&oacute;r&oacute;l.
+N&eacute;melyek azt mondt&aacute;k, hogy nem is igaz az eg&eacute;szb&#337;l semmi. Ezt maga
+Farkas ur cz&aacute;folta meg, mikor felmutatta a szerz&#337;d&eacute;st. A sok k&iacute;v&aacute;ncsi
+ember beleb&aacute;mult a papirosba, de nem igen lettek okosabbak ezut&aacute;n se,
+mind&ouml;ssze az uriasszonys&aacute;g nev&eacute;t tudt&aacute;k meg bel&#337;le : Szoboszlay P&aacute;ln&eacute;.
+N&eacute;melyik ismert n&eacute;vr&#337;l Szoboszlayakat. Az egyik valami irnok volt a
+megy&eacute;n&eacute;l &eacute;s vagy tiz esztend&#337; el&#337;tt halt meg, hanem azt tal&aacute;n m&eacute;gis
+K&aacute;rolynak hivt&aacute;k. A m&aacute;sik P&aacute;l volt, de sz&ouml;rnyen nagy ur, valami bir&oacute;
+vagy mi,&mdash;bizonyosan idegenek lesznek. A Repce-utcz&aacute;ban az uras&aacute;g fel&#337;l
+m&eacute;g mind&eacute;g nagyon hom&aacute;lyos fogalmuk van az embereknek&mdash;sz&oacute;val, majd
+elv&aacute;lik, csak t&uuml;relem.</P>
+<P>Egy napon bek&ouml;lt&ouml;ztek az uj lak&oacute;k, Szoboszlayn&eacute; &eacute;s le&aacute;nya, Berta. K&eacute;t
+kocsin elf&eacute;rt minden holmijuk. Az asszony kiss&eacute; megkopott fekete
+tern&oacute;-ruh&aacute;t viselt, a le&aacute;ny pedig sima sz&uuml;rke k&ouml;nt&ouml;st. Hamarosan
+berendezkedtek s harmadnapra m&aacute;r megjelent a szobaur is. Magukkal hozt&aacute;k
+a kor&aacute;bbi sz&aacute;ll&aacute;sr&oacute;l, ugy mondt&aacute;k, hogy nagyon j&oacute;, ha k&eacute;t gy&ouml;nge asszony
+mellett mindig van egy f&eacute;rfi. &#336; is szivesen j&ouml;tt.</P>
+<P>A kis utcz&aacute;nak pedig semmi szenz&aacute;czi&oacute;ja sem maradt a bek&ouml;lt&ouml;z&eacute;s nagy
+napja ut&aacute;n. A Farkas-f&eacute;le h&aacute;zban csendes, falusias &eacute;letet &eacute;ltek, az uj
+lak&oacute;k kedv&eacute;&eacute;rt sohase fordult be az utcz&aacute;ba valami uri hint&oacute;, a mit meg
+lehetett volna b&aacute;mulni, &#337;k se sokat j&aacute;rk&aacute;ltak. Sz&oacute;val olyan maradt az
+utcza, mint amilyen volt. A szobaurt&oacute;l v&aacute;rtak m&eacute;g valamit, de itt is
+cserbenhagyta a rem&eacute;ny az utcz&aacute;t. Gergely urat alig l&aacute;tt&aacute;k napj&aacute;ban
+k&eacute;tszer. Reggel kor&aacute;n a k&#337;m&uuml;vesekkel egyszerre szaladt be az egyetemre,
+d&eacute;lre vissza se j&ouml;tt, este azut&aacute;n &eacute;ppen olyan szaladva, gyorsan j&ouml;tt
+haza, mint a hogy reggel elment. Az felt&uuml;nt, hogy sz&eacute;p fiu. Az asszonyok
+besz&eacute;ltek r&oacute;la, n&eacute;ha s a l&aacute;nyok kileselkedtek ut&aacute;na az ablakon. Csak ne
+lett volna olyan nagyon &uuml;gyetlen. Nagyokat l&eacute;pett, l&oacute;b&aacute;zta a karj&aacute;t a
+leveg&#337;ben s kev&eacute;s gondot ford&iacute;tott mag&aacute;ra. Sokat tanult; a kis h&aacute;ts&oacute;
+szob&aacute;ban, amelyben lakott, n&eacute;ha reggelig is &eacute;gett a l&aacute;mpa. Szoboszlayn&eacute;
+&eacute;s Berta agg&oacute;dtak is miatta, de birta, vasb&oacute;l volt az akarata &eacute;s a
+teste. Kenyeret akart min&eacute;l hamar&aacute;bb, mert sz&ouml;rnyen sokat n&eacute;lk&uuml;l&ouml;z&ouml;tt
+m&aacute;r.</P>
+<P>Szoboszlay&eacute;khoz m&eacute;g di&aacute;k kor&aacute;ban k&ouml;lt&ouml;z&ouml;tt, a le&aacute;nyt tan&iacute;totta s ez&eacute;rt
+adt&aacute;k a sz&aacute;ll&aacute;st &eacute;s a kosztot. Mikor az id&#337;k v&aacute;ltoztak, Szoboszlay
+meghalt &eacute;s a le&aacute;ny is kin&#337;tt m&aacute;r a keze al&oacute;l, ottmaradt tov&aacute;bbra is. A
+n&eacute;h&aacute;ny &eacute;v alatt bels&#337;, csal&aacute;dias viszony fejl&#337;d&ouml;tt ki k&ouml;zt&uuml;k. Az asszony
+sokszor mondta neki: kedves fiam s beavatta bens&#337; &uuml;gyeibe. A szeg&eacute;ny
+di&aacute;knak j&oacute;l esett ez a szivess&eacute;g s tetszett neki ez a szerep, hogy &#337; a
+f&eacute;rfi a h&aacute;zn&aacute;l. Pontosan fizetett, igyekezett kev&eacute;ss&eacute; alkalmatlan lenni,
+tov&aacute;bb azonban nem mer&eacute;szkedett &eacute;s nem is v&aacute;gyott. J&oacute; pajt&aacute;sa volt a
+l&aacute;nynak. N&eacute;ha, ha egy-egy f&eacute;l&oacute;r&aacute;ra szabads&aacute;got adott mag&aacute;nak s ott
+hagyta a k&ouml;nyveit, kaczagva, j&oacute;kedv&uuml;en, pajt&aacute;skodtak el egym&aacute;ssal. A fiu
+azonban m&eacute;g mind&eacute;g nem tudta eg&eacute;szen elhinni, hogy a le&aacute;ny m&aacute;r nagy s
+nem gyermek t&ouml;bb&eacute;; m&aacute;skor f&eacute;l&eacute;nk, kiss&eacute; bizalmatlan term&eacute;szete bizonyos
+saj&aacute;ts&aacute;gos er&eacute;lylyel p&aacute;rosult, mikor komolyan besz&eacute;lt vele &eacute;s ez
+impon&aacute;lt a le&aacute;nynak. Feln&eacute;zett n&eacute;ha r&aacute; &eacute;s elkomolyodott. Ha azonban a
+fiut nagyon elfoglalt&aacute;k a k&ouml;nyvei, napokig sem besz&eacute;ltek egyebet, csak
+&eacute;ppen, hogy k&ouml;sz&ouml;nt&ouml;tt&eacute;k egym&aacute;st.</P>
+<P>Egyszer a le&aacute;ny a maga kedves, kisle&aacute;nyos modor&aacute;ban utj&aacute;t is &aacute;llotta, a
+mint eb&eacute;d ut&aacute;n gyorsan szob&aacute;j&aacute;ba akart menni, hogy tov&aacute;bb tanuljon.</P>
+<P>&mdash;Tudja Gergely ur, hogy maga nagyon goromba?&mdash;k&eacute;rdezte &eacute;s kihiv&oacute;lag,
+val&oacute;s&aacute;ggal vakmer&#337;en n&eacute;zett fel a nagy emberre.</P>
+<P>Gergely mosolygott, ki akart volna b&eacute;k&uuml;lni, de a le&aacute;ny intett, hogy az
+nem megy olyan k&ouml;nnyen.</P>
+<P>&mdash;Mi&eacute;rt nem sz&oacute;lt hozz&aacute;m m&aacute;r h&aacute;rom nap &oacute;ta?</P>
+<P>&mdash;Tanulok.</P>
+<P>&mdash;Kilyukad a feje. Nem f&eacute;l?</P>
+<P>&mdash;M&eacute;g a vizsg&aacute;ig kibirja, azut&aacute;n m&aacute;r ugy sincs sz&uuml;ks&eacute;g re&aacute;, lesz
+diploma.</P>
+<P>Nem b&eacute;k&uuml;ltek ki. Mosolyogva v&aacute;ltak el, de Gergely hi&aacute;ba ny&uacute;jtotta a
+kez&eacute;t, a le&aacute;ny nem fogadta el. M&eacute;rgesen n&eacute;zett ut&aacute;na, de ez a tekintet
+olyan rosszul siker&uuml;lt, hogy egyszerre nevett&eacute;k el magukat re&aacute; mind a
+h&aacute;rman. M&eacute;g sok&aacute;ig hallani lehetett, a mint a k&ouml;nyvb&#337;l mormogva tanult
+odabenn a nagy di&aacute;k. A l&aacute;ny &eacute;s az anyja egym&aacute;sra n&eacute;ztek, l&aacute;tszott a
+tekintet&uuml;k&ouml;n, hogy mindaketten Gergelyre gondolnak. Intettek egym&aacute;snak a
+fej&uuml;kkel, mintha mondt&aacute;k volna: milyen der&eacute;k fiu.</P>
+<H3>II.</H3>
+<P>Lehetett tal&aacute;n m&aacute;r &eacute;jf&eacute;l is, amikor egyszerre &eacute;les sikolt&aacute;st hallottak a
+Farkas-f&eacute;le h&aacute;zb&oacute;l. A le&aacute;ny reszketve &aacute;llott az eb&eacute;dl&#337;ben s a k&eacute;t kis
+&ouml;kl&eacute;vel verte a h&aacute;ts&oacute; szoba ajtaj&aacute;t.</P>
+<P>&mdash;Gergely ur, Gergely ur, az Istenre k&eacute;rem, hamar, f&eacute;lek...</P>
+<P>A nagy di&aacute;k egyszerre talpon volt s rohant az ajt&oacute; fel&eacute;. Tal&aacute;n fel is
+nyitja, ha akkor meg ujra k&ouml;ny&ouml;r&ouml;gni nem kezd a le&aacute;ny:</P>
+<P>&mdash;Ne j&#337;jj&ouml;n, ne j&#337;jj&ouml;n...</P>
+<P>&mdash;Mit tegyek h&aacute;t, mi baj van?</P>
+<P>&mdash;Ne j&#337;jj&ouml;n ki! Nem vagyok fel&ouml;lt&ouml;zve, czip&#337; sincs a l&aacute;bamon. Nyissa ki
+az ajt&oacute;t, hogy vil&aacute;goss&aacute;g legyen de ne j&ouml;jj&ouml;n ki.&mdash;Hallani lehetett,
+hogy mint reszket szeg&eacute;ny.&mdash;Gergely kinyitotta az ajt&oacute;t s vissza ment a
+szob&aacute;ba. A le&aacute;ny csendesedni kezdett, m&aacute;r nem f&eacute;lt olyan nagyon. Nyitva
+hagyva minden ajt&oacute;t, elb&aacute;torkodott a szob&aacute;j&aacute;ig, futva hozta vissza
+egyenkint a ruh&aacute;it az eb&eacute;dl&#337;be &eacute;s ugy &ouml;lt&ouml;zk&ouml;d&ouml;tt. A di&aacute;k pedig m&aacute;r
+nagyon t&uuml;relmetlen volt, nagy botot forgatott a kez&eacute;ben s minden
+perczben kisz&oacute;lott a m&aacute;sik szob&aacute;b&oacute;l:</P>
+<P>&mdash;K&eacute;szen van?</P>
+<P>&mdash;M&eacute;g nem, csak egy kicsit m&eacute;g, mindj&aacute;rt...</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t mi baj van, besz&eacute;ljen m&aacute;r.</P>
+<P>&mdash;Valaki van a szob&aacute;ban, mozgott...</P>
+<P>&mdash;Ember?</P>
+<P>&mdash;Nem tudom, mindj&aacute;rt kiszaladtam. K&ouml;lts&uuml;k f&ouml;l a mam&aacute;t is.</P>
+<P>&mdash;Hagyja majd megn&eacute;zem, k&eacute;szen van?</P>
+<P>&mdash;J&ouml;het m&aacute;r.</P>
+<P>Gergely kij&ouml;tt, megfogta a le&aacute;ny reszket&#337; kez&eacute;t, egy&uuml;tt mentek el addig
+a szob&aacute;ig, a hol az aludni szokott. A kis feh&eacute;r szob&aacute;ban semmi k&uuml;l&ouml;n&ouml;s
+jel nem mutatott arra, mintha bet&ouml;r&#337;k lettek volna benne. A le&aacute;ny csak
+az ajt&oacute;ig mert menni, s ott is minden pillanatban k&eacute;szen volt arra, hogy
+visszafusson. Gergely &ouml;sszekeresg&eacute;lt minden zugot, felnyitogatta a
+szekr&eacute;nyeket is &eacute;s kijelentette, hogy itt semmi sincs.</P>
+<P>&mdash;Pedig mozgott, halottam, er&#337;sitette a le&aacute;ny s megr&aacute;zk&oacute;dott, mikor
+esz&eacute;be jutott a hang, a melyet hallott.</P>
+<P>Gergely csak n&eacute;zte s mikor l&aacute;tta, hogy m&eacute;g mindig nagyon f&eacute;l, fej&eacute;re
+tette a kez&eacute;t. A le&aacute;ny megnyugodott s nedves, sir&oacute; szemeivel bizalommal
+n&eacute;zett fel re&aacute;.</P>
+<P>&mdash;Meghaltam volna, ha nem lett volna itt,&mdash;mondta h&aacute;l&aacute;s, megindult
+hangon, de ebben a pillanatban megint valami nesz halatszott. Erre mind
+a k&eacute;t kez&eacute;vel egyszerre ragadta meg a f&eacute;rfi karj&aacute;t s csak a fej&eacute;vel
+mutatott be a szob&aacute;ba, hogy: ugy-e mondtam, van itt valami. Sz&oacute;tlanul,
+l&eacute;legzet&uuml;ket is visszafojtva v&aacute;rt&aacute;k, hogy mi lesz,</P>
+<P>Egyszerre azt&aacute;n el&#337; is j&ouml;tt valami.</P>
+<P>A kemencze mell&#337;l, erre-arra n&eacute;zegetve, &oacute;vatosan m&aacute;szott el&#337; egy eg&eacute;r,
+Gergely er&#337;sen szor&iacute;totta a le&aacute;ny karj&aacute;t s intett, hogy hallgasson. A
+sz&uuml;rke kis &aacute;llat pedig mind b&aacute;trabb lett, kij&ouml;tt m&aacute;r a szoba k&ouml;zep&eacute;ig,
+szagl&aacute;szott a f&ouml;ld&ouml;n, mintha valami kis ennival&oacute; ut&aacute;n keresg&eacute;lne s
+kezdte otthon &eacute;rezni mag&aacute;t.</P>
+<P>&mdash;Milyen csinos&mdash;s&uacute;gta Gergely a le&aacute;nynak.</P>
+<P>Borzaszt&oacute;&mdash;felelte a le&aacute;ny, de nem tudott el&eacute;g halkan besz&eacute;lni, mert az
+eg&eacute;r is meghallotta s gyorsan vissza szaladt a kemencze m&ouml;g&eacute;.</P>
+<P>L&aacute;ssa elkergette...</P>
+<P>Gergely most m&aacute;r sz&eacute;pen j&oacute; &eacute;jszak&aacute;t kiv&aacute;nt s vissza akart menni a
+szob&aacute;j&aacute;ba. A le&aacute;ny azonban csak nem bocs&aacute;totta el a karj&aacute;t s r&eacute;m&uuml;lten
+k&eacute;rdezte:</P>
+<P>&mdash;Itt akar hagyni?</P>
+<P>&mdash;De h&aacute;t mit csin&aacute;ljak, l&aacute;tja, hogy nincs m&aacute;r baj.</P>
+<P>&mdash;&Eacute;s az eg&eacute;r?</P>
+<P>&mdash;M&aacute;r visszament, szeg&eacute;ny.</P>
+<P>&mdash;Visszaj&ouml;n.</P>
+<P>&mdash;Istenem, h&aacute;t baj az? Egy kis eg&eacute;r...</P>
+<P>&mdash;Nagyon ut&aacute;latos! Maradjon m&eacute;g...</P>
+<P>&mdash;Ha akarja, szivesen, de egy kicsit furcsa...</P>
+<P>&mdash;Nem, nem, ne f&eacute;ljen,&mdash;&ouml;sszetette a kezeit &eacute;s ugy k&eacute;rte.&mdash;Meghaln&eacute;k
+f&eacute;lelmemben, ha itt kellene hogy maradjak egyed&uuml;l. Felszaladna a p&aacute;rn&aacute;ra
+is, fel... Besz&eacute;lgess&uuml;nk.</P>
+<P>Gergely letette a l&aacute;mp&aacute;t az asztalra s le&uuml;ltek egym&aacute;ssal szemben. A
+f&eacute;rfi lassan emelte f&ouml;l tekintet&eacute;t a le&aacute;nyra s azut&aacute;n olyan hosszasan
+n&eacute;zte, hogy az les&uuml;t&ouml;tte a szemeit. Nagyon kedves volt ez a kis borzas
+fej, a tiszta homlokkal &eacute;s az &#337;szinte n&eacute;z&eacute;s&uuml;, nagy fekete szemekkel.
+Gergely nem tudta levenni r&oacute;la a szemeit s egyszerre elfelejtett
+mindent, amit ma tanult. A helyzet is nagyon k&uuml;l&ouml;n&ouml;s volt sz&aacute;m&aacute;ra. Ebben
+a l&aacute;nyszob&aacute;ban csak egyszer volt m&eacute;g, mikor a nagy, neh&eacute;z ruhaszekr&eacute;nyt
+egyik sarokb&oacute;l a m&aacute;sikba tolta s most &eacute;jjel egyed&uuml;l van benne a
+le&aacute;nynyal. Gondolatban meleg szeretettel vette k&ouml;r&uuml;l a reszket&#337;
+gyermeket s a szoba illata elk&aacute;b&iacute;totta. &Eacute;rezte, hogy sz&eacute;d&uuml;l &eacute;s lehunyta
+a szemeit. Hallgattak mindaketten, nem tudtak besz&eacute;lni. A f&eacute;rfit
+egyszerre fogta el a var&aacute;zs, ami megd&ouml;bbentette, &eacute;rezte, hogy szerelmes.
+F&eacute;lt m&aacute;r egyed&uuml;l maradni a le&aacute;nynyal s menni szeretett volna.</P>
+<P>&mdash;F&eacute;l m&eacute;g?&mdash;k&eacute;rdezte. Komoly, nyugodt akart lenni, de m&aacute;r ez a k&eacute;t
+semmit sem jelent&#337; sz&oacute; is l&aacute;gyan, szerelmesen hangzott.</P>
+<P>&mdash;Nagyon f&eacute;lek&mdash;felelte elk&eacute;nyszeredve a le&aacute;ny s megijedt att&oacute;l a
+gondolatt&oacute;l, hogy egyed&uuml;l marad.&mdash;Maradjon, majd besz&eacute;lget&uuml;nk, hozza el
+a k&ouml;nyv&eacute;t, tanuljon itt, csin&aacute;ljon valamit, majd &eacute;n is dolgozom.</P>
+<P>Gergely is ugy tal&aacute;lta, hogy az lesz a legjobb, ha k&ouml;z&ouml;tt&uuml;k lesz a
+vaskos k&ouml;nyv. Tanulni kezdett, a le&aacute;ny k&eacute;zimunk&aacute;t vett el&#337; &eacute;s dolgozott.
+N&eacute;ha sz&oacute;lottak egy-egy sz&oacute;t, de lopva s&uuml;r&uuml;n pillantottak egym&aacute;sra. A
+hajnal is igy tal&aacute;lta &#337;ket, s mikor az els&#337; napsug&aacute;r bes&uuml;t&ouml;tt az
+ablakon, egym&aacute;shoz &ouml;lelte a k&ouml;nyvre &eacute;s himz&#337;r&aacute;m&aacute;ra hajolt k&eacute;t fejet.</P>
+<H3>III.</H3>
+<P>A sz&uuml;rke kis vend&eacute;g pedig &aacute;lland&oacute;an megjelent. Ugy l&aacute;tszik, hogy t&ouml;bb
+rendbeli kij&aacute;r&aacute;sokkal rendelkezett f&ouml;ldalatti palot&aacute;ja, mert ha az egyik
+lyukat bet&ouml;mt&eacute;k, m&aacute;s oldalr&oacute;l s&eacute;t&aacute;lt el&#337;. Ha szem&eacute;lyesen nem
+jelentkezett, akkor a falban r&aacute;gcs&aacute;lt, s ez m&aacute;r mag&aacute;ban is rettenetes.
+Szoboszlayn&eacute; k&eacute;ts&eacute;gbe volt esve, de seg&iacute;teni nem tudott a bajon, csak
+jajgatott. Valamelyik szomsz&eacute;dt&oacute;l kaptak egy &ouml;reg macsk&aacute;t, de az eg&eacute;r
+mindig gyorsabb volt, mint a macska. A fiatalok pedig &eacute;szre se vett&eacute;k,
+hogy mennyire v&aacute;gyakoznak m&aacute;r egym&aacute;s ut&aacute;n. Ha a f&eacute;rfi k&eacute;sett, a le&aacute;ny
+sokszor szaladt az ablakhoz, megn&eacute;zni, hogy j&ouml;n-e m&aacute;r, s olyan
+titokzatosan mosolyogtak n&eacute;ha &ouml;ssze, mintha mondani akarn&aacute;nak egym&aacute;snak
+valamit. A le&aacute;ny be&aacute;llott jog&aacute;sznak, hallgatta, n&eacute;zte, a mint tanult
+Gergely. N&eacute;ha &oacute;r&aacute;kig el&uuml;ltek egym&aacute;ssal szemben, an&eacute;lk&uuml;l, hogy hangosan
+besz&eacute;ltek volna, de a szem&uuml;k sokszor &ouml;sszetal&aacute;lkozott. M&aacute;skor meg
+elmondtak egym&aacute;snak mindent, ami csak esz&uuml;kbe jutott, ilyenkor a f&eacute;rfi
+megfogta a le&aacute;ny kez&eacute;t s el se eresztette, m&iacute;g csak b&uacute;cs&uacute;zni nem kezdtek
+egym&aacute;st&oacute;l. Ez tartott a leghosszabban, pedig csak p&aacute;r l&eacute;p&eacute;sre v&aacute;ltak el
+egym&aacute;st&oacute;l.</P>
+<P>&mdash;Megbukom a vizsg&aacute;n, nem tudok tanulni&mdash;mondta egyszer a f&eacute;rfi.</P>
+<P>&mdash;Tud m&aacute;r eleget,&mdash;mondta a le&aacute;ny s b&uuml;szk&eacute;n n&eacute;zett rajta v&eacute;gig.</P>
+<P>Sok&aacute;ig tartott, mig annyira mentek, hogy a f&eacute;rfi besz&eacute;lt is arr&oacute;l, a
+mir&#337;l eddig csak gondolkozni mertek.</P>
+<P>&mdash;De &eacute;n nem tudok majd maga n&eacute;lk&uuml;l &eacute;lni&mdash;t&ouml;rt ki egyszer bel&#337;le s
+megragadta a le&aacute;ny kez&eacute;t.</P>
+<P>A le&aacute;ny csak n&eacute;zett &eacute;s mosolygott a nagyon szerelmes sz&uuml;zek tiszta,
+boldog mosolyg&aacute;s&aacute;val s folydog&aacute;lni kezdtek szem&eacute;b&#337;l a k&ouml;nyek.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="7"></A>A LEGSZEG&Eacute;NYEBB V&Eacute;RTAN&Uacute;</H3>
+<P>Eszembe jut egy &ouml;reg, bolond kocsis t&ouml;rt&eacute;nete, ugy a mint azt nekem az
+&eacute;n m&uuml;ncheni bar&aacute;tom, Sipniewski Franck elbesz&eacute;lte. A v&eacute;n szolga addig
+mesterkedett, mig feljutott oda, a hol az igazi lengyel hazafi
+megtal&aacute;lja v&eacute;gre az &#337;t megillet&#337; tisztess&eacute;get, felhuzt&aacute;k az akaszt&oacute;f&aacute;ra.
+Mert a lengyelnek olyan szent az akaszt&oacute;fa, mint nek&uuml;nk a kereszt. A
+legkomolyabban besz&eacute;lnek arr&oacute;l, hogy majd egyszer, tudja a j&oacute; Isten hogy
+mikor, ha majd szabadok lesznek, Vars&oacute; piacz&aacute;n akaszt&oacute;f&aacute;t &aacute;ll&iacute;tanak f&ouml;l
+az elnyomat&aacute;s eml&eacute;k&eacute;re s egy m&aacute;rv&aacute;ny falba belev&eacute;sik mindazok neveit, a
+kiket bit&oacute;n fojtott meg a feh&eacute;r cz&aacute;r nev&eacute;ben, a muszka igazs&aacute;g. Ha majd
+f&ouml;l&eacute;p&iacute;tik azt a falat, a te neved se fog hi&aacute;nyozni r&oacute;la, &ouml;reg Demeter.</P>
+<P>Az &ouml;reg Sipniewski nagyon kompromitt&aacute;lva volt a hatvanharmadiki
+f&ouml;lkel&eacute;sben. Egyik &eacute;ltet&#337; lelke volt az eg&eacute;sz mozgalomnak. Nem volt
+politikus, csak h&#337;s. Elsz&aacute;nt &eacute;s naiv, mint a felkel&#337;k nagy r&eacute;sze.
+Megesk&uuml;d&ouml;tt ak&aacute;r a sz&uuml;z M&aacute;ri&aacute;ra, hogy gy&#337;zni fognak, de egy&eacute;b alapja nem
+volt a hit&eacute;nek, mint a nagy b&aacute;tors&aacute;ga, vagy az, hogy most m&aacute;r bizonyosan
+vel&uuml;k lesz az Isten. El&eacute;g sok&aacute;ig volt ellen&uuml;k.</P>
+<P>Mikor m&aacute;r rendben volt minden, olyan titokban, hogy csak a vak nem
+l&aacute;tta, gy&uuml;lekezni kezdett a t&aacute;bor. Az &ouml;reg Sipniewski befogatott egy
+k&ouml;nny&uuml; kocsiba, Demeter, a v&eacute;n kocsis fel&uuml;lt a bakra, ur kocsis nagyon
+elb&uacute;cs&uacute;zott hazulr&oacute;l, sirva kis&eacute;rte ki &#337;ket a kapuig a h&aacute;zn&eacute;p s a kis
+kocsi m&ouml;g&ouml;tt gyorsan felporzott az ut, hogy azt&aacute;n be&aacute;lljon az az ijeszt&#337;
+csend, a minek okvetlen&uuml;l el kell k&ouml;vetkezni, ha olyan valaki hagy el
+benn&uuml;nket, a kit nagyon szeret&uuml;nk s egyszerre elt&uuml;nik szem&uuml;nk el&#337;l m&eacute;g a
+por is, a mit a kocsija f&ouml;lvert. Az orsz&aacute;g&uacute;t pora m&eacute;g ismer&#337;s, de a mi
+azut&aacute;n k&ouml;vetkezik, ismeretlen, idegen vil&aacute;g.</P>
+<P>A naiv katon&aacute;ban m&eacute;gis volt annyi politika, hogy a meglepet&eacute;s ellen
+biztos&iacute;tani akarta mag&aacute;t. Hogy azt&aacute;n gyerekes idea sz&uuml;letett meg
+becs&uuml;letes agy&aacute;ban, az megint r&aacute;vall a h&#337;sre, aki sehogy sem tud
+kom&eacute;di&aacute;zni.</P>
+<P>Azt hitte, hogy valami nagyon furfangos cselt eszelt ki, meg&aacute;ll&iacute;totta a
+kocsit s tan&aacute;csot tartott Demeterrel.</P>
+<P>&mdash;Te &ouml;reg&mdash;mondta neki&mdash;ha koz&aacute;kokkal tal&aacute;lkozunk, r&aacute; se heder&iacute;ts, hajts
+tov&aacute;bb. Ha meg&aacute;ll&iacute;tanak s k&eacute;rdezik, hogy hova megy&uuml;nk, azt felelj&uuml;k,
+hogy Vars&oacute;ba. Hogy honnan? H&aacute;t Kocinski urt&oacute;l.</P>
+<P>&mdash;Igen, Kocinski urt&oacute;l.</P>
+<P>Mindenki tudta, hogy Kocinski az oroszok r&eacute;sz&eacute;re dolgozott. A ki t&#337;le
+j&ouml;n, az csak nem lehet gyanus. Ur is, kocsis is j&oacute;t mosolygott ezen a
+tr&eacute;f&aacute;n. Demeter m&eacute;g h&aacute;tra is n&eacute;zett, megb&aacute;multa az ur&aacute;t, hogy milyen
+okos ember. &Ouml;sszekacsintottak, k&eacute;t ilyen v&eacute;n r&oacute;ka mindenkit lef&#337;z. Majd
+megnyulik a koz&aacute;kok orra &#337;k meg vigan hajtanak tov&aacute;bb.</P>
+<P>De nem igy esett.</P>
+<P>A legk&ouml;zelebbi d&uuml;l&#337;n&eacute;l h&aacute;rom koz&aacute;k nyargal a kocsihoz. Az altiszt
+elk&eacute;rte az ir&aacute;saikat s faggatni kezdte &#337;ket.</P>
+<P>&mdash;Hova mennek?</P>
+<P>&mdash;Vars&oacute;ba.</P>
+<P>&mdash;Mit akarnak ott?</P>
+<P>&mdash;Lovat venni.</P>
+<P>&mdash;Nincs most v&aacute;s&aacute;r.</P>
+<P>&mdash;Lesz a j&ouml;v&#337; h&eacute;ten.</P>
+<P>&mdash;Honnan j&ouml;nnek?</P>
+<P>Sipniewski er&#337;sen a koz&aacute;k szeme k&ouml;z&eacute; n&eacute;zett s kiv&aacute;gta a feleletet.</P>
+<P>&mdash;Kocinskit&oacute;l.</P>
+<P>A koz&aacute;k megk&eacute;rdezte Demetert is.</P>
+<P>&mdash;Honnan j&ouml;szt&ouml;k?</P>
+<P>&mdash;Kocinski urt&oacute;l.</P>
+<P>&mdash;Otthon volt az ur?</P>
+<P>&mdash;Otthon.</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t az asszony?</P>
+<P>&mdash;Az is.</P>
+<P>Erre sz&oacute; n&eacute;lk&uuml;l k&ouml;zrefogt&aacute;k a kocsit s a szeg&eacute;ny Demeternek arra kellett
+hajtani, a merre &#337;k parancsolt&aacute;k. Visszavitt&eacute;k &#337;ket az els&#337; katonai
+&aacute;llom&aacute;sra, &aacute;tadt&aacute;k a tisztnek. Demeter behuzta v&aacute;llai k&ouml;z&eacute; a fej&eacute;t s nem
+sz&oacute;lott t&ouml;bb&eacute; egy sz&oacute;t sem. A tiszt m&aacute;s kis&eacute;retet adott mell&eacute;j&uuml;k s
+tov&aacute;bb kis&eacute;rtette &#337;ket. Negyednapra m&aacute;r a hadbir&oacute;s&aacute;g el&#337;tt &aacute;llottak. A
+nemes ur egyenesen, mint a ki helyt &aacute;ll minden&eacute;rt, Demeter pedig a
+lengyel paraszt cs&ouml;k&ouml;ny&ouml;s makacss&aacute;g&aacute;val, ink&aacute;bb csak r&aacute;sand&iacute;tott az
+aranyos, czifra urakra. A hogy lesz, ugy lesz, de t&#337;le ugyan nem
+hallanak egyebet, mint a mit a gazd&aacute;ja parancsolt.</P>
+<P>Demetert kik&uuml;ldt&eacute;k s a bir&oacute;s&aacute;g eln&ouml;ke vallat&oacute;ra fogta Sipniewskit.</P>
+<P>&mdash;Hol voltak?</P>
+<P>&mdash;Kocinskin&aacute;l.</P>
+<P>&mdash;Nem igaz, Kocinski h&aacute;rom h&eacute;t &oacute;ta Vars&oacute;ban van; most &uacute;jra k&eacute;rdem, hogy
+hol voltak?</P>
+<P>A szeg&eacute;ny sarokba szoritott ember komoran maga el&eacute; b&aacute;mult s nem felelt.
+Nem azon gondolkozott, hogy mit mondjon, de az suhant &aacute;t egyszerre az
+agy&aacute;n, hogy veszve van s ez elkeser&iacute;tette. M&eacute;g ki sem l&#337;hette a
+pisztoly&aacute;t s m&aacute;r is v&eacute;get &eacute;rt sz&aacute;m&aacute;ra minden. Mig sz&oacute;tlanul ott &aacute;llott,
+k&ouml;ny is gy&uuml;lt a szem&eacute;be s motyogni kezdett: szeg&eacute;nyek, szeg&eacute;nyek. A
+csal&aacute;dj&aacute;ra gondolt, tudja a j&oacute; Isten, hogy mikor l&aacute;tja &#337;ket m&eacute;g egyszer.
+Tal&aacute;n soha. A tiszt &eacute;rdekl&#337;dve n&eacute;zett re&aacute; s gy&ouml;ng&eacute;debben sz&oacute;lott hozz&aacute;:</P>
+<P>&mdash;Olvassa itt maga, az &ouml;n neve is benne van a jegyz&eacute;kben. A felkel&#337;kh&ouml;z
+ment, igaz? Ne tegye m&eacute;g sulyosabb&aacute; a helyzet&eacute;t.</P>
+<P>Sipniewskinek esz&eacute;be se jutott, hogy tagadjon, elpirult, hebegett volna,
+ha megkis&eacute;rti. Ugy &eacute;rezte mag&aacute;t, mintha fojtogatn&aacute;k, leesett egy sz&eacute;kre
+s reszketett a hangja, a mint egy-egy sz&oacute;t kiny&ouml;g&ouml;tt.</P>
+<P>&mdash;Igaz.</P>
+<P>Behivt&aacute;k Demetert. Az &ouml;reg ugy kullogott be az ajt&oacute;n, mint a hogy egy
+ilyen furfangos emberhez illik s tal&aacute;n mert f&eacute;lt, hogy v&aacute;ratlanul
+v&eacute;gighuz valaki a h&aacute;t&aacute;n, m&eacute;g mindig v&aacute;llai k&ouml;z&eacute; szedte be a fej&eacute;t s csak
+ugy a gall&eacute;rj&aacute;b&oacute;l n&eacute;zett a vil&aacute;gba, mintha nem akarna k&uuml;nnebb j&ouml;nni.
+Mikor egy pillanatig azt hitte, hogy senki se n&eacute;z re&aacute;, odasand&iacute;tott a
+gazd&aacute;j&aacute;nak: mi m&aacute;r &eacute;rtj&uuml;k a dolgunkat, ugy-e uram?</P>
+<P>&mdash;Hol voltatok?&mdash;k&eacute;rdezte a tiszt.</P>
+<P>&mdash;Kocinski urn&aacute;l.</P>
+<P>A tiszt Sipnievskihez fordult s intett neki hogy besz&eacute;ljen a kocsis&aacute;val.
+A szomoru ember k&ouml;nyes szemmel s f&aacute;jdalmasan mosolyogva cz&aacute;folta meg a
+szeg&eacute;ny Demetert.</P>
+<P>&mdash;Nem ott voltunk, fiam. Hazulr&oacute;l j&ouml;tt&uuml;nk, mondd meg az igazat.</P>
+<P>Demeter el&#337;bb megh&ouml;kkent, de azut&aacute;n visszamosolygott a
+gazd&aacute;j&aacute;ra.&mdash;&Aacute;tl&aacute;tok &eacute;n a szit&aacute;n mondta a szemeivel, mert hangosan nem
+sz&oacute;lhatott.&mdash;Neked ezt mondanod kell uram, de &eacute;n nem vagyok olyan
+bolond, hogy ut&aacute;nad besz&eacute;ljek.&mdash;A tiszthez fordult s bizonykodott az
+igazs&aacute;ga mellett.</P>
+<P>&mdash;Kocinski urt&oacute;l j&ouml;tt&uuml;nk bizony, Kocinski urt&oacute;l.</P>
+<P>A gazd&aacute;ja egy l&eacute;p&eacute;st tett fel&eacute;je s besz&eacute;lni akart vele, de a tiszt nem
+engedte meg. E helyett &#337; igyekezett kiszedni Demeterb&#337;l az igazat.</P>
+<P>&mdash;Van-e feles&eacute;ged?&mdash;k&eacute;rdezte t&#337;le.</P>
+<P>&mdash;Van.</P>
+<P>&mdash;Gyermek is?</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t h&aacute;la az istennek, mind fiu.</P>
+<P>&mdash;Egyet se l&aacute;tsz t&ouml;bb&eacute; k&ouml;z&uuml;l&uuml;k, ha hazudsz.</P>
+<P>Demeter meg volt s&eacute;rtve. V&eacute;gign&eacute;zett a tiszten, azut&aacute;n a mell&eacute;re tette
+mindk&eacute;t kez&eacute;t, mintha k&eacute;rdezn&eacute;, hogy csakugyan r&oacute;la besz&eacute;lnek-e? A tiszt
+t&uuml;relmetlenkedni kezdett, m&eacute;gegyszer r&aacute;sz&oacute;lt a szeg&eacute;ny ostoba kocsisra.</P>
+<P>&mdash;Hol voltatok?</P>
+<P>&mdash;Kocinski urn&aacute;l.</P>
+<P>A koz&aacute;kok kil&ouml;kd&ouml;st&eacute;k szeg&eacute;ny Demetert az ajt&oacute;n s lez&aacute;rt&aacute;k egy s&ouml;t&eacute;t
+pincz&eacute;be. Az uri rab fenn, a hivatal mellett kapott b&ouml;rt&ouml;nt, amig itt
+van, megbecs&uuml;lik, azut&aacute;n vezesse a sorsa. A hadbir&oacute; este k&aacute;rty&aacute;zott vele
+s elnyert t&#337;le vagy hetven rubelt. Ittak is, a fogoly s&oacute;hajtozott, haza
+gondolt, a bir&oacute; vigasztalta s biztatta, hogy ne f&eacute;ljen, nem k&ouml;tik fel.
+Sok az enyhit&#337; k&ouml;r&uuml;lm&eacute;ny, hanem az a szerencs&eacute;tlen Demeter nagyon
+elrontotta a dolg&aacute;t. Holnap pr&oacute;b&aacute;lnak m&eacute;g vele.</P>
+<P>Reggel felhozatt&aacute;k ujra.</P>
+<P>&mdash;Hol voltatok?</P>
+<P>&mdash;Kocinski urn&aacute;l.</P>
+<P>A gazd&aacute;ja megfogta a gall&eacute;rj&aacute;t, a szem&eacute;be n&eacute;zett s az izgalomban
+reszketve besz&eacute;lt hozz&aacute;. N&eacute;ha megr&aacute;zta, hogy jobban meg&eacute;rtse azt, amit
+mond neki s a f&uuml;l&eacute;be kiab&aacute;lt, mintha s&uuml;ket volna a szeg&eacute;ny ember.</P>
+<P>&mdash;Demeter, ne l&eacute;gy bolond. Mindennek v&eacute;ge, most m&aacute;r ne l&eacute;gy szam&aacute;r.
+Mondd meg az igazat.</P>
+<P>&mdash;Azt mondom.</P>
+<P>&mdash;Nem igaz. Nem voltunk Kocinskin&aacute;l. &#336;r&uuml;lt! Vigy&aacute;zz magadra. Besz&eacute;lj
+igazat. L&aacute;tod, hogy &eacute;n m&aacute;r mindent elmondtam, nem kell, hogy tagadj.
+Honnan j&ouml;tt&uuml;nk?</P>
+<P>&mdash;Kocinski urt&oacute;l.</P>
+<P>&mdash;Meg vagy veszve!</P>
+<P>Demeter r&aacute;nevetett a gazd&aacute;j&aacute;ra &eacute;s sehogy se tudott tiszt&aacute;ba j&ouml;nni a
+dologgal. Mit akarnak itt vele? Hanem az a m&aacute;sik ember, akir&#337;l tudta,
+hogy mind a kettej&uuml;knek ellens&eacute;ge, gyanusnak t&uuml;nt f&ouml;l neki s hamarosan
+elbir&aacute;lva a helyzetet, r&aacute;j&ouml;tt a szerencs&eacute;tlens&eacute;g&eacute;re, hogy itt hazudni
+kell tov&aacute;bb is. Azt hitte, hogy r&aacute;parancsoltak a gazd&aacute;j&aacute;ra, hogy el&#337;tte
+igy besz&eacute;ljen. Nem, nem, rajta nem lehet kifogni.</P>
+<P>&mdash;Kocinski urt&oacute;l j&ouml;tt&uuml;nk.</P>
+<P>A gazd&aacute;ja k&eacute;ts&eacute;gbeesetten n&eacute;zett re&aacute; &eacute;s v&aacute;rta, hogy t&eacute;rjen mag&aacute;hoz. Sirt
+d&uuml;h&eacute;ben s &ouml;sszeszoritotta az &ouml;kl&eacute;t, hogy agyonv&aacute;gja a v&eacute;n kocsist s
+lihegve alig birva mag&aacute;val, ujra elkezdett besz&eacute;lni.</P>
+<P>&mdash;Demeter! &Eacute;des &ouml;regem, szeg&eacute;ny szolg&aacute;m, fiam, mond meg az igazat. Hol
+voltunk? Ugy-e otthon, ugy-e?</P>
+<P>Demeter m&eacute;g jobban beletemetkezett a gall&eacute;rj&aacute;ba, nagy k&uuml;zdelem folyt le
+a szeg&eacute;ny paraszt lelk&eacute;ben, de az&eacute;rt nem hagyta mag&aacute;t elbolond&iacute;tani.</P>
+<P>&mdash;Nem, Kocinski urn&aacute;l.</P>
+<P>A hadbir&oacute; erre azt monta, hogy: el&eacute;g. Demetert visszavitt&eacute;k a pincz&eacute;be s
+megmondt&aacute;k neki, hogy im&aacute;dkozz&eacute;k annyit, a mennyit csak tud, mert k&eacute;t
+&oacute;ra mulva meghal. A szeg&eacute;ny ember kimeresztette a szemeit erre a
+besz&eacute;dre, n&eacute;zett ide-oda, de azut&aacute;n azt mondta, hogy j&oacute;l van, egyszer
+ugyis el kell menni, h&aacute;t mindegy.</P>
+<P>K&eacute;t &oacute;ra ut&aacute;n felhozt&aacute;k. A szeg&eacute;ny j&oacute; embert nagyon megviselte ez a kis
+id&#337;, megt&ouml;rp&uuml;lt, keser&uuml; von&aacute;s huzott bar&aacute;zd&aacute;t az arcz&aacute;ra, de az&eacute;rt nem
+hagyta mag&aacute;t. &Eacute;l&eacute;nken n&eacute;zegetett k&ouml;r&uuml;l, v&aacute;rta, hogy valaki segitsen
+rajta. Mikor az akaszt&oacute;fa al&aacute; &aacute;llitott&aacute;k, feln&eacute;zett, d&ouml;rzs&ouml;lni kezdte a
+homlok&aacute;t, hirtelen szedte mag&aacute;ba a l&eacute;legzetet s &ouml;sszemenve, reszketve
+v&aacute;rta, hogy mi lesz.</P>
+<P>P&aacute;r perc mulva lej&ouml;tt n&eacute;h&aacute;ny tiszt s k&ouml;zt&uuml;k a hadbir&oacute;. Mikor megl&aacute;tt&aacute;k
+ezt a szeg&eacute;ny, bolond figur&aacute;t, szorongva n&eacute;ztek &ouml;ssze. A bir&oacute; val&oacute;s&aacute;ggal
+d&uuml;hbe j&ouml;tt, l&aacute;za is volt, mert ugy r&aacute;ord&iacute;tott a szeg&eacute;ny &ouml;regre, hogy az
+majd leesett a l&aacute;b&aacute;r&oacute;l.</P>
+<P>&mdash;Hol voltatok te barom! Besz&eacute;lj!</P>
+<P>&mdash;Kocinski urn&aacute;l.</P>
+<P>A tisztek elfordultak. Demetert megragadt&aacute;k a koz&aacute;kok s amig az ember
+sz&aacute;zig elsz&aacute;ml&aacute;l, Demeter m&aacute;r meg volt halva.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="8"></A>A VACSORA</H3>
+<P>Csendesen &uuml;lt&uuml;nk a k&aacute;v&eacute;h&aacute;zban, egy kis lengyel-magyar sziget a nagy
+n&eacute;met &oacute;ce&aacute;nban; csupa idegen gondolkoz&aacute;sm&oacute;du, el&#337;tt&uuml;nk &eacute;pp olyan
+&eacute;rthetetlen emberek k&ouml;z&ouml;tt, mint ahogy &#337;k k&eacute;ptelenek minket meg&eacute;rteni.
+Val&oacute;s&aacute;ggal ostob&aacute;k vagyunk egym&aacute;sra n&eacute;zve. &#336;k elk&eacute;pednek azon, hogy egy
+hevesv&eacute;r&uuml;, hirtelenbesz&eacute;d&uuml; lengyel "czudar"-nak nevezi Bismarckot, vagy
+keser&uuml;s&eacute;g&eacute;ben s&iacute;rva besz&eacute;l Szib&eacute;ri&aacute;r&oacute;l. Lehet m&aacute;s igazs&aacute;g is, mint a mit
+a t&ouml;rt&eacute;nelem csin&aacute;lt? &Eacute;s ez a s&aacute;padt, villog&oacute; szem&uuml; ember k&eacute;pviseli ezt
+a m&aacute;sik igazs&aacute;got? Hihetetlen, igaz&aacute;n hihetetlen. N&eacute;ha valamelyik
+ismer&#337;s k&ouml;z&uuml;l&uuml;k le&uuml;l a lengyel asztalhoz s ki is mondja a maga
+v&eacute;lem&eacute;ny&eacute;t arra a kisebbs&eacute;gre, amely k&eacute;ptelen nyugton maradni h&aacute;rom nagy
+birodalom nyom&aacute;sa alatt. Mit akarnak?&mdash;magyar&aacute;zz&aacute;k meg neki&mdash;&eacute;s
+elkezd&#337;dik egy heves t&uuml;zzel, keser&uuml;s&eacute;ggel teli vereked&eacute;s a szavakkal. Az
+asztal k&ouml;r&eacute; gy&uuml;l a publikum, a pinc&eacute;rle&aacute;nynak eg&eacute;sz t&ouml;megen kell
+&aacute;tt&ouml;rnie mag&aacute;t, ha valaki viz&eacute;rt ki&aacute;lt. A billi&aacute;rdoz&oacute;k leteszik a d&aacute;kot
+s a nagy l&aacute;rm&aacute;ra kiv&aacute;ncsian n&eacute;znek be az utc&aacute;r&oacute;l az emberek.</P>
+<P>Tegnap is igy esett, nagyon &ouml;sszevesztek a lengyelek a n&eacute;metekkel,
+&ouml;kleikkel vert&eacute;k egym&aacute;s el&#337;tt az asztalt s n&eacute;ha a nagy z&uuml;rvavarban nem
+lehetett tudni, hogy ki besz&eacute;l. Mikor legnagyobb volt a riadalom, egy
+kis, &#337;szes ember er&#337;szakolta &aacute;t mag&aacute;t a publikumon, el&#337;bb kik&ouml;h&ouml;gte
+mag&aacute;t, mert nagyon megszorongatt&aacute;k, mig az asztalig eljutott s n&eacute;met&uuml;l
+kezdett besz&eacute;lni.</P>
+<P>&mdash;Lengyelek az urak?</P>
+<P>Mikor megmondt&aacute;k, hogy igenis lengyelekkel van dolga, egyszerre
+lengyel&uuml;l besz&eacute;lt tov&aacute;bb s mi csak p&aacute;r sz&oacute;t &eacute;rtett&uuml;nk meg abb&oacute;l, amit
+mondott:&mdash;liberal, szoczial, egy lengyel ujs&aacute;g czim&eacute;t &eacute;s hogy
+oroszokr&oacute;l, lengyelekr&#337;l, Vars&oacute;r&oacute;l besz&eacute;lt. A lengyelek t&aacute;gra nyitott
+szemekkel, csod&aacute;lkozva hallgatt&aacute;k. Egy nagy p&oacute;zeni fiu, akit a t&ouml;bbiek
+tagbaszakadt volta s harczias bozontos bajusza miatt <i>jener&aacute;l</i>-nak
+hivnak maguk k&ouml;zt, nem tudott elfojtani egy-egy indulatos kifakad&aacute;st s
+meghatottan m&eacute;regette maga mellett a kis, sz&uuml;rke embert. Az egyik
+lengyel egyszerre felugrott az asztal mell&#337;l s elveszve a nagy
+indulatokban, szinte &ouml;ntudatlanul, fel&aacute;ll&aacute;sra k&eacute;nyszeritette a kis
+j&ouml;vev&eacute;nyt, s besz&eacute;lni kezdett.</P>
+<P>&mdash;Itt a bizonys&aacute;g, n&eacute;zz&eacute;k ezt az urat, j&oacute;l n&eacute;zz&eacute;k meg, lengyel
+reg&eacute;nyir&oacute;, k&ouml;lt&#337; &eacute;s ujs&aacute;gszerkeszt&#337;; j&oacute;l n&eacute;zz&eacute;k meg. Most sz&ouml;k&ouml;tt meg
+Vars&oacute;b&oacute;l, a feles&eacute;g&eacute;t &eacute;s gyermek&eacute;t hozta mag&aacute;val, a harmadik gyermek,
+egy kis le&aacute;ny, ott maradt, mert nem tudt&aacute;k hamarosan el&#337;keriteni. Az
+iskol&aacute;ban tanultam a verseit s most ... kell-e m&eacute;g t&ouml;bb? Az &ouml;n&ouml;k po&eacute;t&aacute;i
+palot&aacute;kban laknak, a mieink pedig egy valamivel liber&aacute;lisabb czikk
+miatt, mint amilyen a m&eacute;rt&eacute;k, futnak a rend&#337;rs&eacute;g el&#337;l. Itt van ez az ur,
+ez az &ouml;n&ouml;k tal&aacute;lm&aacute;nya...</P>
+<P>A kis sz&uuml;rke ember majdnem az asztal al&aacute; zsugorodott, mikor k&ouml;r&uuml;ln&eacute;zve,
+&eacute;szrevette, hogy mindenki &#337;t n&eacute;zi. A lengyel fiatalember pedig szerette
+volna, ha az asztalra &aacute;ll, hogy jobban l&aacute;ss&aacute;k s fogta a kab&aacute;tj&aacute;t, hogy
+el ne szaladjon. A <i>jener&aacute;l</i> szitkoz&oacute;dott &eacute;s s&iacute;rt, nagy, esetlen
+test&eacute;ben m&eacute;g mindig gyermek maradt az &eacute;rz&eacute;s, a k&ouml;r&uuml;l&aacute;ll&oacute;k pedig
+l&aacute;bujjhegyre &aacute;llva n&eacute;ztek &aacute;t egym&aacute;s v&aacute;ll&aacute;n, csakhogy jobban l&aacute;thass&aacute;k
+ezt a nevezetes kis &ouml;reget. Egyszerre elhallgatott mindenki s lassan
+oszlani kezdett a publikum. Mikor egyed&uuml;l maradt a t&aacute;rsas&aacute;g, a kis ember
+elmondta nagy sz&eacute;gyenkezve, hogy sz&ouml;rny&uuml; nyomorban vannak, minden&uuml;k
+z&aacute;logban van m&aacute;r, az asszony &eacute;s a gyermekek ki sem mozdulhatnak a
+szob&aacute;b&oacute;l, mert egy-egy rongyon kiv&uuml;l nincs a mit magukra vegyenek. A
+hotelier p&eacute;nzt k&eacute;r s ha legal&aacute;bb tiz m&aacute;rk&aacute;t nem fizetnek le a
+tartoz&aacute;sb&oacute;l, kidobja &#337;ket az utcz&aacute;ra; ez&eacute;rt b&aacute;torkodott f&ouml;lkeresni az
+urakat. Pirult, sz&eacute;gyenkezett, de valahogy kiny&ouml;gte, a mit mondani akart
+s les&uuml;t&ouml;tt szemekkel v&aacute;rta, hogy mi k&ouml;vetkezik most. A fiuk &ouml;sszen&eacute;ztek.
+Az, aki el&#337;bb a leghangosabban veszekedett, d&uuml;h&ouml;s siets&eacute;ggel kutatta ki
+a zsebeit, de nem tal&aacute;lt benn&uuml;k egy fill&eacute;rt sem s k&eacute;nyelmetlen&uuml;l,
+sz&eacute;gyenkezve n&eacute;zett az &ouml;regre, mintha bocs&aacute;natot k&eacute;rne az&eacute;rt, hogy igen
+szeg&eacute;ny. Mindenki hallgatott. Az &ouml;reg ember arcz&aacute;n l&aacute;tszott, hogy
+sz&ouml;rnyen megb&aacute;nta m&aacute;r a kis&eacute;rletet, v&eacute;gre is a <i>jener&aacute;l</i> t&ouml;rte meg a
+csendet, vette a kab&aacute;tj&aacute;t s menni k&eacute;sz&uuml;lt.</P>
+<P>&mdash;K&eacute;rem, csak egy keveset v&aacute;rjon itt; azonnal j&ouml;v&ouml;k.&mdash;Mikor visszaj&ouml;tt,
+nem volt m&aacute;r fels&#337;kab&aacute;tja. Karonfogta az &ouml;reget &eacute;s vitte mag&aacute;val, ugy
+l&aacute;tszott, mintha a h&oacute;na al&aacute; vette volna, a kis ember majd elt&uuml;nt
+mellette. Az uton megbesz&eacute;lt&eacute;k a dolgot.</P>
+<P>&mdash;Van egy m&aacute;rk&aacute;m &eacute;s &ouml;tven fill&eacute;rem&mdash;kezdte a <i>jener&aacute;l</i>. Megosztozunk
+rajta. H&aacute;nyan vannak?</P>
+<P>&mdash;N&eacute;gyen.</P>
+<P>&mdash;Nyolcz keny&eacute;r: huszonn&eacute;gy fill&eacute;r, a t&ouml;bbi&eacute;rt hideghust vesz&uuml;nk.
+Menj&uuml;nk az &eacute;n hentesemhez, udvarolok a le&aacute;ny&aacute;nak, majd sokat ad. Van
+gyerty&aacute;juk?</P>
+<P>&mdash;Nincs.</P>
+<P>&mdash;Akkor azt is kell venni, de gyerty&aacute;t kapok hitelbe is, az&eacute;rt nem kell
+p&eacute;nzt adni.</P>
+<P>Hosszu l&aacute;baival akkor&aacute;kat l&eacute;pett, hogy a kis f&aacute;radt ember alig birta
+k&ouml;vetni. K&ouml;zben megv&aacute;s&aacute;rolta a gyerty&aacute;t, hust, kenyeret s a hotel
+kapuj&aacute;ban odaadott mindent a vend&eacute;gnek. A kis sz&uuml;rke ember azonban nem
+akarta elbocs&aacute;tani. Nagyon h&aacute;l&aacute;s volt, meg akarta neki mutatni a
+csal&aacute;dj&aacute;t, meg tal&aacute;n arra is gondolt, hogy beigazolja a nyomorus&aacute;g&aacute;t,
+nehogy azt higyj&eacute;k, hogy hazudott. A kapus kedvetlen&uuml;l n&eacute;zett v&eacute;gig
+rajtuk, kellemetlen, kopott embereken s kopog&aacute;sukra egy csinos arczu, de
+beteges szin&uuml; asszony nyitotta fel a szoba ajtaj&aacute;t.</P>
+<P>A gyermekek, mint valami &eacute;hes farkask&ouml;lyk&ouml;k, egyszerre nekiestek az
+&eacute;telnek, nem sokat t&ouml;r&#337;dve azzal, hogy ki vette. Az asszony nem tudott
+rendet tartani k&ouml;z&ouml;tt&uuml;k, az apjuk egy-egy szigoru pillant&aacute;st v&aacute;ltott
+vel&uuml;k, de azok figyelembe se vett&eacute;k s a <i>jener&aacute;l</i> tan&aacute;cstalanul,
+&uuml;gyetlen&uuml;l &aacute;llott m&eacute;g mindig a szoba k&ouml;zep&eacute;n.</P>
+<P>&mdash;Kenyeret m&eacute;g! Kolb&aacute;szt, sok kolb&aacute;szt!&mdash;ki&aacute;ltott&aacute;k a gyermekek s
+&ouml;kleikkel taszig&aacute;lt&aacute;k az apjukat.&mdash;Az odaadta nekik azt is, a mi &eacute;ppen a
+kez&eacute;ben volt, csakhogy hallgassanak. Az asszonynak alig jutott valami, a
+kis &eacute;hes rabl&oacute;k mindent elvettek t&#337;le. Egyszerre azonban elsz&eacute;gyenlett&eacute;k
+a kapzsis&aacute;gukat, &eacute;szrevett&eacute;k, hogy igazs&aacute;gtalanul osztott&aacute;k fel a
+vacsor&aacute;t s visszaadtak egy-egy falatot az anyjuknak. &Eacute;rtelmes arczukat
+odad&ouml;rzs&ouml;lt&eacute;k a sov&aacute;ny karj&aacute;hoz s k&eacute;tfel&#337;l is n&oacute;gatt&aacute;k nagy szeretettel:</P>
+<P>&mdash;Egy&eacute;l mama, egy&eacute;l, &eacute;des!</P>
+<P>A f&eacute;rfi cs&uuml;ggedt, s&ouml;t&eacute;t arczczal b&aacute;mult r&aacute;juk s visszafojtotta a
+s&oacute;hajt&aacute;s&aacute;t, hogy ne zavarja &#337;ket. A <i>jener&aacute;l</i> az &aacute;gy szeglet&eacute;re &uuml;lt s
+ugy &ouml;sszehuzta mag&aacute;t, mintha nem akarn&aacute; &eacute;szrev&eacute;tetni, hogy itt van. Nagy
+fej&eacute;hez m&eacute;rten ar&aacute;nytalanul kis szemeivel a gyermekek fel&eacute; pislantott
+n&eacute;ha s megijedt, amikor egyet nyikorgott sulyos teste alatt az &aacute;gy
+deszk&aacute;ja. &Eacute;rezte, hogy alkalmatlan, de nem tudott hamar alkalmas okot
+tal&aacute;lni arra, hogy elillanjon. Szerettek volna besz&eacute;lni, de nem tudtak.
+Nagyon idegenek voltak egym&aacute;snak. A <i>jener&aacute;l</i> a maga naivs&aacute;g&aacute;ban is
+meg&eacute;rezte, hogy zavarn&aacute; &#337;ket, ha k&eacute;rdez&#337;sk&ouml;dn&eacute;k; egy pillanatra azt
+hitte, hogy &aacute;tl&aacute;t a k&eacute;t el&#337;tte &uuml;l&#337; alak kopony&aacute;j&aacute;n, s mint egy zsong&oacute;
+m&eacute;hsereg, ugy t&uuml;nt fel el&#337;tte a kis szomoru ember fej&eacute;ben a sok gond,
+baj, hozz&aacute; nem sz&oacute;lt volna a vil&aacute;g&eacute;rt. Az asszony sz&oacute;tlanul &uuml;lt az
+asztal mellett s h&aacute;l&aacute;san n&eacute;zett az idegenre, a mi&eacute;rt nem h&aacute;borgatta. A
+gyermekek egy durv&aacute;n &ouml;sszeszegezett l&aacute;d&aacute;ra &uuml;ltek le a sarokban s egym&aacute;s
+k&ouml;z&ouml;tt suttogtak valamit. Az asztalon f&uuml;st&ouml;l&ouml;gve, unalmasan pislogott a
+hosszu, vastagbel&uuml; gyertya s ugy t&aacute;nczoltatta a falon az &aacute;rnyakat,
+mintha zsinegen r&aacute;ngatt&aacute;k volna a n&eacute;gy fekete foltot valami
+b&aacute;bszinh&aacute;zban. V&eacute;gre a f&eacute;rfi sz&oacute;lt, csak az&eacute;rt, hogy valamit mondjon.</P>
+<P>&mdash;Egy nap megint a h&aacute;tunk m&ouml;g&ouml;tt van.</P>
+<P>Az asszony s&oacute;hajtott &eacute;s elfordult a gyermekek fel&eacute;, mintha valami dolga
+lenne vel&uuml;k. A kisebbik fiu mosolyogva r&aacute;n&eacute;zett s b&aacute;mulva k&eacute;rdezte:</P>
+<P>&mdash;Mi&eacute;rt sirsz?</P>
+<P>Az asszony zavarba j&ouml;tt, v&eacute;dekezett, de nem birta ki sok&aacute;ig, egyszerre
+hangosan kezdett s&iacute;rni. A <i>jener&aacute;l</i>, mintha csak engedelemre v&aacute;rt volna,
+hogy besz&eacute;lhessen, hozz&aacute;ment, &uuml;gyetlen&uuml;l motyogott, hogy: nem lesz
+mindig igy &eacute;s hogy megseg&iacute;t az Isten, s mert nem tudta sz&oacute;val elmondani,
+a mit gondolt, nagy tenyeres kezeivel &uuml;gyetlen&uuml;l kalimp&aacute;lt a leveg&#337;ben s
+azut&aacute;n m&aacute;r csak ny&ouml;g&ouml;tt, er&#337;lk&ouml;d&ouml;tt, hogy valamit mondjon.</P>
+<P>A gyermekek elkomolyodtak, kutat&oacute;lag n&eacute;ztek k&ouml;r&uuml;l s a nagyobbik
+visszatolta &ouml;cscs&eacute;t a sarokba, a mikor kiv&aacute;ncsian el&#337;re tolakodott.</P>
+<P>Nagyon rosszul &eacute;rezt&eacute;k m&aacute;r magukat valamenynyien. &Ouml;r&uuml;ltek, mikor a
+<i>jener&aacute;l</i> hirtelen elhat&aacute;roz&aacute;ssal a kalapja ut&aacute;n nyult s elment:
+legal&aacute;bb egyed&uuml;l maradhatnak. A kis sz&uuml;rke ember lekis&eacute;rte a vend&eacute;get.
+Sz&oacute;talanul, lassan haladtak le egym&aacute;s mellett a rossz l&eacute;pcs&#337;n s csak az
+els&#337; emeletn&eacute;l &aacute;llottak meg egy sz&oacute;ra.</P>
+<P>A <i>jener&aacute;l</i> akart valamit mondani, de nagyon nehezen ment a besz&eacute;d.
+Sz&aacute;zszor bocs&aacute;natot k&eacute;rt &eacute;s m&eacute;g se mondott m&eacute;g semmit, v&eacute;gre el&#337;kereste
+mell&eacute;nyzseb&eacute;b&#337;l a marad&eacute;kp&eacute;nzt s a kis ember mark&aacute;ba nyomta. Ujra
+hadon&aacute;zott lap&aacute;tkezeivel a leveg&#337;ben, mert an&eacute;lk&uuml;l nem lehet &eacute;rtekezni.</P>
+<P>&mdash;Holnapra, reggelire, d&eacute;lel&#337;tt majd dolog ut&aacute;n l&aacute;tunk...</P>
+<P>A szeg&eacute;ny ember sz&eacute;gyenkezve huzta be v&aacute;llai k&ouml;z&eacute; a fej&eacute;t s
+elk&eacute;nyszeredve kin&aacute;lgatta vissza a p&eacute;nzt. A <i>jener&aacute;l</i> azonban nagy
+esk&uuml;d&ouml;z&eacute;ssel fogadkozott, hogy neki kimer&iacute;thetetlen hitele van, annyit
+ehetik felir&aacute;sra, amennyit akar s voltak&eacute;ppen nagy teher r&aacute; n&eacute;zve, ha
+p&eacute;nze van. Nem tud vele mit csin&aacute;lni.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="9"></A>A MINISZTER VEND&Eacute;GEI</H3>
+<P>A miniszter a napokban levelet kapott egy hajdani iskol&aacute;s t&aacute;rs&aacute;t&oacute;l,
+Sz&uuml;ts Tam&aacute;st&oacute;l. A lev&eacute;lir&oacute; igy kezdte a mondanival&oacute;j&aacute;t: "M&eacute;lyen tisztelt
+Kegyelmes Bar&aacute;tom Ur"&mdash;s elmondta, hogy addig is, mig a hivatalos ir&aacute;st
+megrajzoln&aacute; az ottani polg&aacute;ri iskola rajztan&aacute;ra, &eacute;rtes&iacute;ti, hogy a v&aacute;ros
+megv&aacute;lasztotta diszpolg&aacute;r&aacute;nak, &eacute;s egy h&eacute;t lefoly&aacute;sa alatt j&ouml;nnek a
+deput&aacute;czi&oacute;val. &#336; mint polg&aacute;rmester, szint&eacute;n f&ouml;lr&aacute;ndul ez alkalomra s
+&ouml;r&ouml;mmel ragadja meg az alkalmat, hogy kegyelmes bar&aacute;tj&aacute;t
+tiszteletteljesen &uuml;dv&ouml;z&ouml;lhesse. Hiszi, hogy nem m&eacute;lt&oacute;ztatott m&eacute;g
+teljesen elfelejteni a v&aacute;rost, melyben sz&uuml;letett, amelyben egy&uuml;tt
+iskol&aacute;ztak s amely most a d&iacute;szpolg&aacute;rs&aacute;ggal ler&oacute;ni igyekezett
+h&aacute;l&aacute;datoss&aacute;g&aacute;nak egy kis porczi&oacute;j&aacute;t.</P>
+<P>A kegyelmes ur egy perczig azon gondolkozott, hogy mi is h&aacute;t voltak&eacute;ppen
+&eacute;rdeme a d&iacute;szpolg&aacute;rs&aacute;gra&mdash;&eacute;s r&aacute;j&ouml;tt, hogy semmi. Sz&eacute;gyenlette mag&aacute;t a
+lev&eacute;l elolvas&aacute;sa ut&aacute;n, mert bizony igaz&aacute;n elfeledkezett err&#337;l a kis
+f&eacute;szekr&#337;l, Sz&uuml;ts Tam&aacute;sr&oacute;l, meg a t&ouml;bbiekr&#337;l. Mosolygott, ujra elolvasta
+a levelet s h&aacute;trad&uuml;lve sz&eacute;k&eacute;ben, teljesen &aacute;tengedte mag&aacute;t az eml&eacute;keinek.
+Lassankint megform&aacute;lta mag&aacute;nak az eg&eacute;sz kis v&aacute;rost, a milyen most lehet,
+Sz&uuml;ts Tam&aacute;st, a ki nyurga, a sok tanul&aacute;st&oacute;l megg&ouml;rnyedt di&aacute;k volt s most
+bizonyosan m&eacute;g hosszabb s m&eacute;g g&ouml;rnyedtebb&eacute; tette h&aacute;t&aacute;t a sok v&aacute;rosi
+gond. Kellemes meleg t&ouml;lt&ouml;tte el a visszaeml&eacute;kez&eacute;sben s pajkos &ouml;r&ouml;met
+&eacute;rzett a Sz&uuml;ts Tam&aacute;s l&aacute;togat&aacute;s&aacute;n, mig arra gondolt, hogy nagyon kellemes
+lesz &ouml;ssze-vissza k&eacute;rdez&#337;sk&ouml;dni a deput&aacute;czi&oacute;ban. E perczben annyira
+megszerette ezeket a r&eacute;gi j&oacute;, becs&uuml;letes embereket, hogy t&uuml;relmetlen
+lett s szerette volna, ha mindj&aacute;rt benyitnak az ajt&oacute;n.</P>
+<P>Nem kellett sok&aacute;ig v&aacute;rni r&aacute;juk, a m&aacute;sik h&eacute;t szombatj&aacute;n m&aacute;r megjelentek.
+A kegyelmes ur kiment el&eacute;j&uuml;k az el&#337;szob&aacute;ba &eacute;s Sz&uuml;ts Tam&aacute;st rajta kapta
+azon, hogy m&eacute;g utolj&aacute;ra elolvasta a besz&eacute;d&eacute;t, melyet hozz&aacute; akart
+int&eacute;zni. Erre azonban nem volt id&#337;. A kegyelmes ur karonfogta, boldogan
+megveregette a h&aacute;t&aacute;t egy &ouml;reg urnak, aki szint&eacute;n a deput&aacute;czi&oacute;hoz
+tartozott s vitte &#337;ket befel&eacute;. Ut&aacute;nuk ment egy harmadik ur is, aki a
+diplom&aacute;t szorongatta a kez&eacute;ben. A miniszter csak akkor vette &eacute;szre, hogy
+ezt is a v&aacute;ros k&uuml;ldte fel, mikor m&aacute;r be akarta csukni el&#337;tte az ajt&oacute;t s
+szeme a polg&aacute;rmester k&eacute;ts&eacute;gbeesett tekintet&eacute;vel tal&aacute;lkozott.&mdash;Aha! Teh&aacute;t
+h&aacute;romtagu a k&uuml;ld&ouml;tts&eacute;g, gondolta mag&aacute;ban s mosolyogva, k&eacute;zen fogva
+vezette be a k&uuml;nnrekedt szalonkab&aacute;tos urat.</P>
+<P>Sz&uuml;ts Tam&aacute;s hozz&aacute; akart fogni a besz&eacute;dhez, de a kegyelmes ur &uacute;tj&aacute;t
+&aacute;llotta a j&oacute; sz&aacute;nd&eacute;knak. Elvette az oklevelet s maga se &eacute;rtette, hogy
+mi&eacute;rt olyan boldog, de ugy &eacute;rezte, hogy &ouml;ssze-vissza cs&oacute;koln&aacute; Sz&uuml;ts
+Tam&aacute;st, ha egyed&uuml;l voln&aacute;nak. Hasonl&iacute;tott egy ismeretlen boldogs&aacute;gba
+cseppent di&aacute;khoz, v&eacute;gig&ouml;ml&ouml;tt rajta az &ouml;r&ouml;m, kisug&aacute;rzott a szemeib&#337;l, az
+arcz&aacute;b&oacute;l. Aki a diplom&aacute;t hozta, szer&eacute;nyen h&aacute;trahuz&oacute;dott. A miniszternek
+nagy j&oacute; kedv&eacute;ben pajkos, di&aacute;kos &ouml;tlete t&aacute;madt, s hozz&aacute;ment &eacute;s bemutatta
+mag&aacute;t, megmondta a nev&eacute;t &eacute;s hozz&aacute;tette azt is, hogy mi a foglalkoz&aacute;sa:
+magyar kir&aacute;lyi miniszter.</P>
+<P>A meglepett uri ember kapkodott, ijedten n&eacute;zett k&eacute;t t&aacute;rs&aacute;ra, mintha
+tan&aacute;csot k&eacute;rne s szint&eacute;n bemutatta mag&aacute;t.</P>
+<P>&mdash;Becski Samu igazgat&oacute;-tan&iacute;t&oacute;.</P>
+<P>De m&aacute;r m&aacute;sfel&eacute; j&aacute;rt a kegyelmes ur, a Sz&uuml;ts Tam&aacute;s kez&eacute;t szorongatta s
+nevetve m&eacute;rte v&eacute;gig.</P>
+<P>&mdash;J&oacute; husban vagy, &ouml;reg...</P>
+<P>&mdash;H&aacute;l' istennek, h&aacute;t igaz&aacute;n nem kegyeskedt&eacute;l megfeledkezni...</P>
+<P>&mdash;Dehogy, dehogy.&mdash;Van-e feles&eacute;ged?</P>
+<P>&mdash;Van.</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t gyerek?</P>
+<P>&mdash;Az is.</P>
+<P>&mdash;H&aacute;ny?</P>
+<P>Hogy h&aacute;ny a gyerek, azt m&aacute;r nem hallotta, mert a mint a mellette
+feszeng&#337; &ouml;regre n&eacute;zett, egyszerre esz&eacute;be jutott, hogy ki is voltak&eacute;ppen
+ez az &uacute;r. Elkomolyodott, kedves eml&eacute;kek t&aacute;madtak f&ouml;l a lelk&eacute;ben, k&ouml;nyek
+gy&uuml;ltek a szemeibe &eacute;s s&oacute;hajtott.</P>
+<P>&mdash;Alig, alig ismertem meg, Babarczy b&aacute;ty&aacute;m. J&oacute;l tette, hogy elj&ouml;tt. &Eacute;l-e
+m&eacute;g a n&eacute;ni?</P>
+<P>&mdash;Csak betegeskedik szeg&eacute;ny feje.</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t a m&#369;hely?</P>
+<P>&mdash;A fiamnak adtam, &eacute;n m&aacute;r penzi&oacute;ba tettem magamat.</P>
+<P>&mdash;J&oacute;l megy a munka?</P>
+<P>&mdash;Nincs panasz r&aacute;.</P>
+<P>Elhallgattak. Az igazgat&oacute;-tan&iacute;t&oacute; keveset &eacute;rtett az eg&eacute;szb&#337;l, &#337; k&eacute;s&#337;bb
+sz&aacute;rmazott be a v&aacute;rosk&aacute;ba A m&aacute;sik h&aacute;rom ember boldogan mosolygott,
+egyszerre &ouml;sszeomlott k&ouml;z&ouml;tt&uuml;k minden korl&aacute;t, meghatva, k&ouml;nyes szemekkel
+n&eacute;zegett&eacute;k egym&aacute;st. Az &ouml;reg Babarczy asztalosmester a szemeit t&ouml;r&ouml;lgette
+s apr&aacute;nkint eldicsekedett mindazzal, mire az uton elk&eacute;sz&uuml;lt.</P>
+<P>&mdash;Megvan m&eacute;g a gyalupad, kegyelmes ur, amin gyalulni tetszett. A gyalut,
+mindj&aacute;rt hogy el tetszett ker&uuml;lni t&#337;l&uuml;nk, a fi&oacute;kba tette a feles&eacute;gem
+eml&eacute;kbe. Nagyon szerette a kegyelmes urat...</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t szilvaizes p&aacute;nk&oacute; van-e m&eacute;g a vil&aacute;gon, Babarczy b&aacute;ty&aacute;m?</P>
+<P>A kegyelmes ur kis di&aacute;k kor&aacute;ban mindennap &aacute;tj&aacute;rt az &ouml;reg Babarczy
+m&#369;hely&eacute;be alkalmatlankodni. Gyalult, furt, faragott, elf&aacute;radt a nagy
+munk&aacute;ban s j&oacute;llakott a mestern&eacute; asszony hires lekv&aacute;ros p&aacute;nk&oacute;j&aacute;b&oacute;l. Most
+egyszerre az &ouml;tl&ouml;tt az esz&eacute;be s az a gyermekes rem&eacute;nye t&aacute;madt, hogy
+tal&aacute;n hozott mag&aacute;val vagy egyet a zseb&eacute;ben. Egy lekv&aacute;ros p&aacute;nk&oacute;&eacute;rt a
+r&eacute;giek k&ouml;z&uuml;l &ouml;r&ouml;mest lemondott volna egy udvari eb&eacute;dr&#337;l.</P>
+<P>Az &ouml;regnek felragyogott az arcza s boldogan hadart.</P>
+<P>&mdash;Meg, meg, megmondom az asszonynak, hogy m&eacute;g eml&eacute;kezni kegyeskedik a
+p&aacute;nk&oacute;j&aacute;ra. Nagyon boldog lesz. Ha tudn&aacute;, hogy mi itt most mir&#337;l
+besz&eacute;l&uuml;nk!</P>
+<P>Az igazgat&oacute;-tan&iacute;t&oacute; kelletlen&uuml;l szorongott. A kegyelmes ur &eacute;szrevette ezt
+s hamarosan p&aacute;r k&eacute;rd&eacute;st int&eacute;zett hozz&aacute;.</P>
+<P>&mdash;H&aacute;ny iskolak&ouml;teles van a v&aacute;rosban?</P>
+<P>&mdash;H&aacute;romsz&aacute;znyolczvann&eacute;gy.</P>
+<P>&mdash;Sok a mulaszt&aacute;s?</P>
+<P>&mdash;Szigoruan j&aacute;runk el, kegyelmes uram.</P>
+<P>&mdash;Nagyon helyesen.</P>
+<P>Az idegennel szemben egyszerre miniszteri sablon lett bel&#337;le s ujra
+felder&uuml;lt az arcza, mikor visszafordult a k&eacute;t r&eacute;gi ismer&#337;sh&ouml;z.</P>
+<P>&mdash;N&aacute;lam eb&eacute;deltek ma, &ouml;regem, ugy-e Babarczy b&aacute;ty&aacute;m.</P>
+<P>A k&eacute;t ismer&#337;s majdnem ujjongott &ouml;r&ouml;m&eacute;ben, nem tartottak m&aacute;r meg semmi
+form&aacute;t, csak a r&eacute;gi j&oacute; bar&aacute;tok voltak. K&eacute;nyelmetlen&uuml;l n&eacute;ztek &ouml;ssze,
+mikor esz&uuml;kbe jutott az igazgat&oacute;-tan&iacute;t&oacute;, de a miniszter egyszerre
+kiseg&iacute;tette &#337;ket zavarukb&oacute;l.</P>
+<P>&mdash;Igazgat&oacute; urat is szivesen l&aacute;tom.</P>
+<P>Mindj&aacute;rt &aacute;t is vezette az urakat a lak&aacute;s&aacute;ba s n&eacute;gynek ter&iacute;ttetett. A
+Kaszin&oacute;b&oacute;l hozatta &aacute;t az eb&eacute;det s a h&aacute;rom r&eacute;gi ismer&#337;s pillant&aacute;sai
+&ouml;ssze&ouml;lelkeztek az &eacute;telek g&#337;z&eacute;ben. Mosolyogva kin&aacute;lgatt&aacute;k egym&aacute;st, sokat
+koczintottak s az &ouml;reg asztalosnak sokszor esz&eacute;be jutott a feles&eacute;ge. A
+miniszter kiolvasta a szemeib&#337;l, hogy mire gondol s olyan falusias j&oacute;
+kedv&eacute;ben volt, hogy el&eacute;rz&eacute;keny&uuml;lt s egy poh&aacute;r pezsg&#337;vel felk&ouml;sz&ouml;nt&ouml;tte
+Babarczyn&eacute; asszonyt. &Aacute;thajoltak az asztalon s ugy besz&eacute;ltek egym&aacute;shoz. A
+h&aacute;zigazd&aacute;t minden &eacute;rdekelte, a mi ujs&aacute;got csak mondtak. A reform&aacute;tus
+templomot &uacute;jra fedt&eacute;k, az &ouml;reg k&aacute;ntor helyett uj &eacute;nekli m&aacute;r a
+zsolt&aacute;rokat, a Zsoldos-utcza most m&aacute;r hosszu, kinyulik eg&eacute;sz a hat&aacute;rba,
+tavaly f&ouml;l&eacute;p&uuml;lt az els&#337; k&eacute;temeletes h&aacute;z, a v&eacute;n v&aacute;rosi m&eacute;rn&ouml;k le&aacute;nya
+f&eacute;rjhez ment a j&aacute;r&aacute;sbir&oacute;hoz, mind, mind nagyon &eacute;rdekes dolog. Egy-egy
+perczre elhallgattak, m&aacute;skor meg, hi&aacute;ba integetett az igazgat&oacute;-tan&iacute;t&oacute;,
+egyszerre besz&eacute;lt a k&eacute;t vend&eacute;g s a miniszter h&aacute;trad&#337;lve a sz&eacute;k&eacute;n, nedves
+szemekkel hallgatta &#337;ket.</P>
+<P>&mdash;&Eacute;des j&oacute; parasztjaim&mdash;gondolta mag&aacute;ban s hagyta, hogy besz&eacute;ljenek, &#337;
+csak hallgatott s ha az igazgat&oacute;-tan&iacute;t&oacute; ur nem lett volna ott, egyszerre
+&ouml;lelte volna mag&aacute;hoz mindakett&#337;t. Becs&uuml;letess&eacute;g, j&oacute;s&aacute;g, egyszer&uuml;s&eacute;g
+sug&aacute;rzott le az arczaikr&oacute;l, ez ugy hatott re&aacute;, mint egy poh&aacute;r
+krist&aacute;lytiszta forr&aacute;sviz.&mdash;&Eacute;des j&oacute; embereim&mdash;ism&eacute;telte mag&aacute;ban sokszor
+&aacute;radozva.</P>
+<P>Az inas zavarta meg &#337;ket. Bel&eacute;pett &eacute;s komolyan, mint a ki el&iacute;t&eacute;li az
+ilyen kirug&aacute;sokat, jelentette:</P>
+<P>&mdash;A minisztereln&ouml;k ur &#337; excellenczi&aacute;ja v&aacute;rja a kis szalonban a kegyelmes
+urat.</P>
+<P>A kegyelmes ur &aacute;tment a kis szalonba s komolyan n&eacute;ztek &ouml;ssze a vend&eacute;gek.
+Suttogva sz&oacute;lott az igazgat&oacute;-tan&iacute;t&oacute;:</P>
+<P>&mdash;Lehet, hogy &aacute;thozza &eacute;s bemutat neki.</P>
+<P>&mdash;M&aacute;r hogy gondol ilyent&mdash;utas&iacute;totta rendre a polg&aacute;rmester.</P>
+<P>&mdash;Valami nagy baj lehet az orsz&aacute;gban, ha m&eacute;g az eb&eacute;dn&eacute;l sem hagyj&aacute;k
+szeg&eacute;nyt nyugodni&mdash;mondta az asztalos.</P>
+<P>A t&ouml;bbiek r&aacute;hagyt&aacute;k, hogy bizony meglehet, komor id&#337;k j&aacute;rnak.</P>
+<P>Mikor visszaj&ouml;tt a kegyelmes ur, szerett&eacute;k volna leolvasni az arcz&aacute;r&oacute;l,
+hogy baj van az orsz&aacute;gban, de &eacute;ppen ugy mosolygott, mint el&#337;bb, csupa
+megel&eacute;ged&eacute;s, &ouml;r&ouml;m &ouml;nt&ouml;tte el, mikor ujra megpillantotta a vend&eacute;geit.</P>
+<P>A polg&aacute;rmester mindj&aacute;rt el is mes&eacute;lte, hogy egyszer-m&aacute;sszor vele is
+megesik, hogy a f&#337;isp&aacute;n megzavarja az eb&eacute;det, pedig h&aacute;t az embernek
+egy&eacute;b nyugalma sincs, csak &eacute;ppen amig eszik.</P>
+<P>&mdash;Legjobb az iparos dolga, senki se parancsol neki&mdash;v&eacute;lem&eacute;nyezte az &ouml;reg
+Babarczy s nem tudott elfojtani egy sajn&aacute;lkoz&oacute; mosolyg&aacute;st, a mint
+v&eacute;gign&eacute;zett a hivatalnokokon. Az igazgat&oacute;-tan&iacute;t&oacute; meg el&#337;hozakodott, hogy
+neki is vannak n&eacute;ha kellemetlens&eacute;gei a tanfel&uuml;gyel&#337;vel, de ezt m&aacute;r nem
+hallgatta senki, a vend&eacute;gek &eacute;s a gazda hallgatva gy&ouml;ny&ouml;rk&ouml;dtek egym&aacute;sban
+a j&oacute; eb&eacute;d ut&aacute;n s csak egy k&eacute;zszor&iacute;t&aacute;ssal mondt&aacute;k el egym&aacute;snak a j&oacute;
+kiv&aacute;ns&aacute;got, hogy: eg&eacute;szs&eacute;g&eacute;re adja Isten, a mit megevett.</P>
+<P>Az igazgat&oacute;-tan&iacute;t&oacute; azt&aacute;n odahaza ilyenform&aacute;n adta el&#337; a dolgot:</P>
+<P>&mdash;A miniszter l&aacute;tta, hogy bennem tanult emberrel van dolga, megh&iacute;vott
+eb&eacute;dre, a m&aacute;sik kett&#337;vel nem tudott mit csin&aacute;lni, h&aacute;t azokat is
+meghivta, pedig mondhatom, hogy igaz&aacute;n illetlen&uuml;l viselt&eacute;k magukat,
+k&uuml;l&ouml;n&ouml;sen az &ouml;reg Babarczy. El&#337;re megmondtam, hogy nem kell mesterembert
+k&uuml;ldeni f&ouml;l a kegyelmes &uacute;rhoz.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="10"></A>A HATODIK</H3>
+<P>Egy kis sz&uuml;net ut&aacute;n&mdash;tal&aacute;n p&aacute;r h&eacute;t lehetett mind&ouml;ssze&mdash;ujra l&aacute;ttuk, hogy
+a Veress&eacute;k h&aacute;za el&#337;tt megjelenik az &ouml;reg Bojth doktor &oacute;cska bat&aacute;rja. Az
+&ouml;reg ur bes&aacute;ntik&aacute;l a h&aacute;zba, a v&eacute;n lovak b&oacute;biskolva d&#337;lnek neki a rudnak
+s a nemkev&eacute;sbb&eacute; kiszolg&aacute;lt feh&eacute;rhaju, &#337;sz bajuszu kocsis pip&aacute;ra gyujt a
+bakon. A kik arra mentek, r&eacute;szv&eacute;ttel jegyezt&eacute;k meg, hogy: Veress&eacute;knek
+ujra beteg&uuml;k van.&mdash;F&eacute;l&oacute;ra mulva kij&ouml;tt az &ouml;reg Bojth, Veress elkis&eacute;rte a
+kocsiig s t&uuml;relmesen hallgatta, a mint motyogva magyar&aacute;zott valamit:
+k&aacute;v&eacute;skan&aacute;llal k&eacute;t&oacute;r&aacute;nkint, azut&aacute;n j&ouml;n a por osty&aacute;ban, er&#337;s leves,
+csirkehus, a t&ouml;bbit azt&aacute;n elv&eacute;gzi az Isten. Veress r&aacute;intett a fej&eacute;vel,
+hogy: igen, a t&ouml;bbit majd elv&eacute;gzi az Isten, s azzal visszament a h&aacute;zba.
+Az &ouml;reg doktor f&ouml;lkapaszkodott a kocsiba, a kocsis h&aacute;trafordult, de nem
+azt k&eacute;rdezte meg, hogy hova mennek, hanem az indul&aacute;s el&#337;tt m&eacute;g
+bizalmasan, &ouml;regesen elbesz&eacute;lgettek egy keveset. Az egyik l&oacute;
+h&aacute;trafordult s megn&eacute;zte, hogy f&ouml;l&uuml;lt-e a gazda s amikor l&aacute;tta, hogy
+csakugyan benn van m&aacute;r a kocsiban, odakoczintotta a fej&eacute;t a m&aacute;sik
+kopony&aacute;j&aacute;hoz, mintha mondta volna, hogy: no m&aacute;r most induljunk, &ouml;reg
+czimbor&aacute;m&mdash;s el is indultak. A kocsis meg k&eacute;rdez&#337;sk&ouml;dni kezdett:</P>
+<P>&mdash;Melyik beteg?</P>
+<P>&mdash;Most a Jen&#337;ke.</P>
+<P>&mdash;Mi baja van? meghal?</P>
+<P>&mdash;Meg.</P>
+<P>&mdash;Ez lesz a hatodik hal&aacute;l n&aacute;luk mostan&aacute;ban.</P>
+<P>Az &ouml;reg doktor el&#337;bb mintha sz&aacute;m&iacute;tgatott volna mag&aacute;ban, de azt&aacute;n intett,
+hogy igen ez lesz a hatodik. A kocsis el&#337;refordult, r&aacute;sz&oacute;lott a lovakra:
+gy&iacute; h&eacute;!&mdash;s tov&aacute;bb mentek.</P>
+<P>Most, sok &eacute;v ut&aacute;n, ha visszaeml&eacute;kezem a Veress&eacute;k h&aacute;z&aacute;ra, hi&aacute;nyos,
+zavaros k&eacute;p &aacute;ll el&eacute;m. Nem igen eml&eacute;kezem m&aacute;r, hogy h&aacute;ny szob&aacute;juk volt s
+n&eacute;gy-e vagy &ouml;t ablakon &aacute;t vil&aacute;g&iacute;tott be hozz&aacute;juk az utcza fel&#337;l a nap,
+de amint r&aacute;juk gondolok, r&ouml;gt&ouml;n az orromba csap a h&aacute;zuk szaga, az az
+orvoss&aacute;gszag, mely beleette mag&aacute;t a falba, butorokba, sz&#337;nyegbe,
+f&uuml;gg&ouml;nybe s a mely elkis&eacute;rte Veress&eacute;ket mindenhova. A gyerekek elvitt&eacute;k
+az iskol&aacute;ba, Veress a hivatalba s az asszony a piaczra, boltba, soha ki
+nem fogytak bel&#337;le. Sz&uuml;k el&#337;szob&aacute;n &aacute;t kellett bel&eacute;pni a lak&aacute;sukba. Mi&oacute;ta
+csak eml&eacute;kezem, mindig ott &aacute;llott egy nagy z&ouml;ld f&uuml;gg&ouml;ny&ouml;s szekr&eacute;ny, ebbe
+hordt&aacute;k ki az &uuml;vegeket, skatuly&aacute;kat, amib&#337;l m&aacute;r kiitt&aacute;k, kiett&eacute;k az
+orvoss&aacute;got. Volt ott k&eacute;k, v&ouml;r&ouml;s, z&ouml;ld, s&aacute;rga &uuml;veg, <i>k&eacute;t&oacute;r&aacute;nkint,
+&oacute;r&aacute;nkint, f&eacute;l&oacute;r&aacute;nkint</i> felirattal s lassankint tele lett vel&uuml;k minden
+polcz. Ha f&eacute;lrerebbent a f&uuml;gg&ouml;ny, v&eacute;gigfutott az ember h&aacute;t&aacute;n a hideg. A
+patik&aacute;rius, j&oacute;lelk&uuml; &ouml;reg ur, egyszer majdnem kidobta a Veress&eacute;k
+csel&eacute;dj&eacute;t.</P>
+<P>&mdash;Vigyetek m&aacute;r a henteshez is valamit a p&eacute;nzetekb&#337;l!&mdash;ki&aacute;ltotta re&aacute; &eacute;s
+majdnem elsirta mag&aacute;t, mikor a csel&eacute;d elmes&eacute;lte, hogy ilyen unalmas
+szolg&aacute;lata soh'se volt. Ink&aacute;bb menne a k&oacute;rh&aacute;zba, mert ott legal&aacute;bb
+tudn&aacute;, hogy hol van.</P>
+<P>Akkor az &ouml;reg asszony volt beteg. Napj&aacute;ban tizszer is &aacute;t kellett emelni
+egyik &aacute;gyb&oacute;l a m&aacute;sikba, vele volt elfoglalva az eg&eacute;sz csal&aacute;d. A gyerekek
+l&aacute;bujjhegyen j&aacute;rtak, suttogva besz&eacute;ltek s a f&eacute;lesztend&#337; alatt, mig
+nagyanyjuk a hal&aacute;llal k&uuml;zk&ouml;d&ouml;tt, megr&aacute;nczosodott a k&eacute;p&uuml;k s elfeledt&eacute;k
+azt, hogy gyermekek. Veress megpr&oacute;b&aacute;lta kivinni &#337;ket a mez&#337;re, hogy
+ugr&aacute;lj&aacute;k, kiab&aacute;lj&aacute;k ki kedv&uuml;kre magukat, de ezek a kis &ouml;regek nem &eacute;ltek
+a szabads&aacute;ggal. Az apjuk s&oacute;hajtott, nem er&#337;szakolta a dolgot.</P>
+<P>Azt&aacute;n beteg volt ott mindenki. Alig vitt&eacute;k ki az &ouml;reg any&oacute;t, az ujra
+&aacute;thuzott &aacute;gyba lefek&uuml;dt Veressn&eacute;. Az &ouml;reg Bojth doktor kocsija megint
+meg&aacute;llott a h&aacute;z el&#337;tt, az &ouml;reg ur rendelt valamit, ujra j&ouml;tt, ujra ment
+s a lovak ugy beletanultak m&aacute;r a mesters&eacute;g&uuml;kbe, hogy magukt&oacute;l
+meg&aacute;llottak a Veress&eacute;k h&aacute;za el&#337;tt akkor is, a mikor v&eacute;letlen&uuml;l odabenn
+nem is volt beteg. Sokszor megesett, hogy ketten is nyomt&aacute;k az &aacute;gyat,
+ilyenkor nem kellett t&aacute;rsas&aacute;gr&oacute;l gondoskodni a beteg sz&aacute;m&aacute;ra,
+&aacute;tbesz&eacute;ltek egym&aacute;shoz. K&ouml;zben ki-kiszegezt&eacute;k a kapura a fekete poszt&oacute;t,
+felt&uuml;ztek r&aacute; gombost&uuml;vel egy gy&aacute;szszeg&eacute;ly&uuml; cz&eacute;dul&aacute;t, d&eacute;lut&aacute;n megj&ouml;tt a
+v&aacute;rosi, megyei tisztikar, kirukkolt a t&uuml;zolt&oacute;banda s mint valami
+keserves s&iacute;r&aacute;s, felhangzott az udvaron a Beethoven-indul&oacute;. Ez volt az
+egyetlen jajsz&oacute;. A csal&aacute;d m&aacute;r beleszokott a gy&aacute;sz&aacute;ba, nem tudtak s&iacute;rni.
+Veress mindig &ouml;ssz&eacute;bb esett, a gyerekek tekintet&eacute;be pedig a korai
+komolys&aacute;ghoz t&ouml;preng&eacute;s, b&aacute;mul&aacute;s vegy&uuml;lt, kezdt&eacute;k nem &eacute;rteni a dolgot. Az
+&ouml;reg asszony ut&aacute;n elment Veressn&eacute;, egy p&aacute;r gyerek, valami unokahug, s
+sz&eacute;p csendesen eg&eacute;szen megtelt a z&ouml;ld f&uuml;gg&ouml;ny&ouml;s szekr&eacute;ny az el&#337;szob&aacute;ban.</P>
+<P>Most Jen&#337;ke lett beteg, dagadni kezdett a torka s azt mondta, hogy
+bajosan tud nyelni. A nagyn&eacute;ni, akit az any&aacute;t helyettes&iacute;teni hozott
+mag&aacute;hoz Veress, tapintatos, gy&ouml;ng&eacute;d m&oacute;dot keresett, amivel tudt&aacute;ra adja
+a dolgot, de erre nem volt sz&uuml;ks&eacute;g.</P>
+<P>&mdash;El kell hivni Bojthot&mdash;mondta Veress s egy kan&aacute;llal leszor&iacute;tva a
+gyermek nyelv&eacute;t, belen&eacute;zett a tork&aacute;ba. Nem is volt nagyon megillet&#337;dve,
+egy karossz&eacute;ket hozott az &aacute;gy mell&eacute;, s sz&oacute;talanul v&aacute;rta az orvost.
+Sov&aacute;ny, feh&eacute;r kez&eacute;t r&aacute;tapasztotta a gyermek homlok&aacute;ra, n&eacute;zte maga el&#337;tt
+a f&ouml;ldet. Azon gondolkozott, hogy mi lesz most m&aacute;r bel&#337;le, ha az utols&oacute;
+gyermeke is meghal, miut&aacute;n teljesen elfogyott k&ouml;r&uuml;l&ouml;tte a csal&aacute;d. Hogy
+m&aacute;sk&eacute;nt is v&eacute;gz&#337;dhetn&eacute;k a betegs&eacute;g, arra nem is gondolt, m&aacute;r megszokta,
+hogy az &#337; betegei meghalnak. Rendbeszedte eml&eacute;k&eacute;ben a halottait s mikor
+a v&eacute;g&eacute;re jutott, odasorozta m&aacute;r a beteg gyermeket is. A temetkez&eacute;si
+t&aacute;rsas&aacute;gokr&oacute;l ugy besz&eacute;lt, mint akik szivesek voltak elkezelni mell&#337;le a
+famili&aacute;t, s most a beteg gyermek mellett &aacute;llva, n&eacute;zve a verg&#337;d&#337; kis
+l&aacute;zas testet, csak az b&aacute;ntotta, hogy ezt is azok az idegen emberek
+fogj&aacute;k elkezelni. Mi&eacute;rt? Olyan sz&eacute;pen elvinn&eacute; &#337; maga az &ouml;l&eacute;ben, meg&aacute;sn&aacute;
+a sirt, addig lefektetn&eacute; a p&aacute;zsitra, besz&eacute;lne hozz&aacute;:&mdash;mindj&aacute;rt k&eacute;szen
+lesz&uuml;nk, csak egy kicsit v&aacute;rj m&eacute;g, r&ouml;gt&ouml;n, r&ouml;gt&ouml;n, azt&aacute;n odaadn&aacute; a
+f&ouml;ldnek, legyen az &ouml;v&eacute;. Az esz&eacute;be se jutott, hogy tal&aacute;n &eacute;letben marad a
+fia. Hogyan lehessen azt elk&eacute;pzelni, hiszen a t&ouml;bbi is mind meghalt. Az
+&#337; agy&aacute;ban eg&eacute;szen m&aacute;s filoz&oacute;fia fejl&#337;d&ouml;tt ki, mint a milyen a mienk, a
+kikn&eacute;l m&eacute;g mindig ujs&aacute;g s valami rendkiv&uuml;li dolog a temet&eacute;s,&mdash;teljes
+megnyugv&aacute;s a k&eacute;nyszer&uuml;s&eacute;gben s tagad&aacute;sa mindennek, a mi seg&iacute;thetne.</P>
+<P>A mikor az &ouml;reg doktor megirta a reczeptet s adott egy csom&oacute; utas&iacute;t&aacute;st
+&eacute;s a t&ouml;bbit az Istenre bizta&mdash;mosolygott &eacute;s kicsufolta mag&aacute;ban az
+&ouml;reget:</P>
+<P>&mdash;Ilyen &ouml;reg lett&eacute;l s m&eacute;gsem tudod, hogy ez mind nem seg&iacute;t. Nem
+sz&eacute;gyenled magad?&mdash;gondolta s szeretett volna a szem&eacute;be kaczagni.&mdash;V&eacute;n
+ostoba! mondta, amikor becsapta m&ouml;g&ouml;tte az ajt&oacute;t s komikusnak tal&aacute;lta a
+lov&aacute;t, kocsij&aacute;t, minden tudom&aacute;ny&aacute;t. Mikor m&aacute;snap ujra elj&ouml;tt, az&eacute;rt
+el&eacute;be ment, hallgatta amit mondott, mert ebbe is ugy beleszokott, mint a
+hivatalba, vagy abba, hogy a nap bizonyos id&#337;szakaiban enni kell, de
+mag&aacute;ban kinevette s nem hitt neki egy sz&oacute;t se.</P>
+<P>Amikor megint elj&ouml;tt a megyei &eacute;s a v&aacute;rosi tisztikar s a t&uuml;zolt&oacute;-banda,
+bizonyos megk&ouml;nnyebb&uuml;l&eacute;ssel adta &aacute;t nekik a kis halottat eltemetni. Arra
+gondolt, hogy m&aacute;r nem alkalmatlankodnak t&ouml;bbet, nincs kit elvinni s
+mikor arra a j&oacute; tr&eacute;f&aacute;ra gondolt, hogy a doktor lovait ujra n&oacute;gatni kell,
+hogy tov&aacute;bb menjenek a kapu el&#337;l, behunyta a szemeit &eacute;s mosolygott.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="11"></A>AZ EZRED</H3>
+<H3>I.</H3>
+<P>Az ezredes &eacute;ppen gyakorlatra k&eacute;sz&uuml;lt, atill&aacute;j&aacute;t gombolta &ouml;ssze &eacute;s
+kin&eacute;zegetett az ablakon, hogy el&#337;vezetik-e m&aacute;r a lovat. Kiss&eacute;
+t&uuml;relmetlen is volt s m&aacute;r maga akart lemenni az ist&aacute;ll&oacute;ba, mikor az
+el&#337;szob&aacute;ban besz&eacute;det hallott. Inasa igyekezett visszatartani valakit,
+aki be akarta k&uuml;ldeni a n&eacute;vjegy&eacute;t.</P>
+<P>&mdash;Az ezredes ur &eacute;ppen ki akar lovagolni, nem hiszem, hogy fogadna.</P>
+<P>&mdash;Kis&eacute;rtse meg.</P>
+<P>&mdash;Amint parancsolja uras&aacute;god&mdash;s a szolga befel&eacute; indult a n&eacute;vjegygyel.</P>
+<P>Az ezredest zavarta volna a l&aacute;togat&aacute;s. Olyan izgatott volt a nagyobb
+gyakorlatok el&#337;tt, mint egy kis hadnagy, aki el&#337;sz&ouml;r vez&eacute;nyel.
+F&ouml;lnyitotta az el&#337;szoba ajtaj&aacute;t. Maga akarta megk&eacute;rni l&aacute;togat&oacute;j&aacute;t, hogy
+j&#337;jj&ouml;n m&aacute;skor, mikor azonban megl&aacute;tta az el&#337;szob&aacute;ban &aacute;ll&oacute; fiatal embert,
+egyszerre f&ouml;lder&uuml;lt az arcza s szives &ouml;r&ouml;mmel sz&oacute;lott hozz&aacute;:</P>
+<P>&mdash;&Ouml;n az, j&#337;jj&ouml;n, j&#337;jj&ouml;n. Ferencz nem ismeri m&eacute;g, k&uuml;l&ouml;nben nem csin&aacute;lt
+volna annyi czerem&oacute;ni&aacute;t.</P>
+<P>&mdash;Kiss&eacute; kor&aacute;n j&ouml;ttem...</P>
+<P>&mdash;Mindegy, mindegy... Adj konyakot.</P>
+<P>A fiatal emberre kellemesen, de k&eacute;nyelmetlen&uuml;l is hatott a nagy
+szivess&eacute;g. Az ezredes &ouml;nk&eacute;ntes kor&aacute;ban szerette meg, mert j&oacute; katona volt
+&eacute;s kit&uuml;n&#337; lovas, de az olyan term&eacute;szetesnek t&uuml;nt f&ouml;l el&#337;tte, hogy valaki
+j&oacute; katona &eacute;s j&oacute; lovas, hogy nem tartotta ezt el&eacute;g &eacute;rdemnek arra a
+megk&uuml;l&ouml;nb&ouml;ztetett j&oacute;s&aacute;gra, a mivel elhalmozta az &ouml;reg katona. &Eacute;rezte,
+hogy &uuml;gyetlen, amint kar&ouml;ltve vezette be a szob&aacute;ba ez a nagy tiszt s ez
+bosszantotta. Igyekezett fesztelen&uuml;l viselni mag&aacute;t, mintha ez a nagy
+k&ouml;zels&eacute;g eg&eacute;szen term&eacute;szetes lenne, de nem tudott er&#337;t venni
+tart&oacute;zkod&aacute;s&aacute;n &eacute;s hamarosan &aacute;tgondolva a helyzetet, &eacute;szrevette, hogy igy
+van ez legjobban, Ez a nagy tiszt nem az&eacute;rt t&uuml;nteti ki, hogy kom&aacute;zz&eacute;k
+vele. Szer&eacute;nyen &aacute;llott meg el&#337;tte &eacute;s alig akart le&uuml;lni.</P>
+<P>Az inas behozta a konyakos &uuml;veget. Az ezredes szembe&uuml;lt a fiatal
+emberrel, mosolyogva n&eacute;zegette az eg&eacute;szs&eacute;ges, piros arcz&aacute;t &eacute;s t&uuml;relemmel
+v&aacute;rta, hogy mit akar. Mikor l&aacute;tta, hogy k&eacute;nyelmetlen&uuml;l feszeng, s nem
+tudja elkezdeni a mondanival&oacute;j&aacute;t, seg&iacute;teni pr&oacute;b&aacute;lt neki.</P>
+<P>&mdash;No, mit hozott Kadar bar&aacute;tom a falub&oacute;l? Lovat? Van elad&oacute; lova?</P>
+<P>&mdash;Nincs, ezredes ur, a mi arra val&oacute; volna, m&eacute;g fiatal; volna egy, de az
+az any&aacute;m kedvencze, nem adhatom el.</P>
+<P>&mdash;Eg&eacute;szs&eacute;ges &#337; nagys&aacute;ga?</P>
+<P>&mdash;Az, igen...</P>
+<P>&mdash;Hallottam, hogy gy&ouml;ng&eacute;lkedett.</P>
+<P>&mdash;Megh&uuml;t&ouml;tte mag&aacute;t, de most m&aacute;r jobban van.</P>
+<P>Akadozva besz&eacute;ltek. Csak az arcz&aacute;ra kellett n&eacute;zni a fiatal Kadarnak s
+r&ouml;gt&ouml;n l&aacute;tni lehetett, hogy nem az&eacute;rt j&ouml;tt, hogy az anyj&aacute;r&oacute;l &eacute;s a
+lovair&oacute;l besz&eacute;ljen. Az ezredes megint t&ouml;lt&ouml;tt az &uuml;vegb&#337;l, s a mint
+pohar&aacute;t a m&aacute;sikhoz koczintotta, m&eacute;lyen belen&eacute;zett a fiatal ember szem&eacute;be
+&eacute;s megadta neki azt a komoly teket&oacute;ri&aacute;t nem ismer&#337; hangot, melyet
+ide-oda n&eacute;zegetve keresett a szob&aacute;ban, mintha a falakr&oacute;l akarn&aacute;
+leolvasni.</P>
+<P>&mdash;Mi&eacute;rt j&ouml;tt, valami mondanival&oacute;ja van tal&aacute;n?</P>
+<P>&mdash;Van, sok mondani val&oacute;m van, ezredes ur. M&aacute;snak tal&aacute;n k&ouml;nny&uuml; lenne
+el&#337;&aacute;llani vele, de nekem nagy dolog. Egy nagyon j&oacute; embert keresek, hogy
+tan&aacute;csot adjon s az&eacute;rt j&ouml;ttem ide. Magam ugy el vagyok k&eacute;nyszer&uuml;lve,
+hogy m&aacute;r gondolkozni sem tudok.</P>
+<P>&mdash;Mi baj van?</P>
+<P>&mdash;Voltak&eacute;ppen semmi, ugy van minden, a mint eddig volt, csak &eacute;n lettem
+m&aacute;s. Olyan haszontalan &eacute;letet &eacute;lek, hogy &ouml;nmagam el&#337;tt sz&eacute;gyenlem
+magamat, ha meggondolom, hogy mi is vagyok voltak&eacute;ppen. Semmi, igaz&aacute;n
+semmi. Ez az &uuml;ress&eacute;g rettenetesen hat az emberre, ha egyszer r&aacute;j&ouml;n.</P>
+<P>&mdash;Gazd&aacute;lkodik.</P>
+<P>&mdash;Dehogy, ezredes ur, ez csak t&eacute;ved&eacute;s. &Eacute;n is hittem ezt egy darabig, de
+m&aacute;r l&aacute;tom, hogy nem igaz. Ha ott vagyok, akkor is az az &eacute;n gazdas&aacute;gom,
+mint ha n&eacute;lk&uuml;lem csin&aacute;lj&aacute;k. Ha dolgozom, az is haszontalan, mert &eacute;rzem,
+hogy az isp&aacute;n mosolyog a h&aacute;tam m&ouml;g&ouml;tt s alig-alig v&aacute;rja, hogy tov&aacute;bb
+menjek &eacute;s helyrehozza, a mit &eacute;n elrontottam. Az ember! &Eacute;rti a dolg&aacute;t.
+Mindenkit b&aacute;mulok, a ki valami tud lenni legal&aacute;bb, magamat pedig unom.
+Ne m&eacute;lt&oacute;ztass&eacute;k azt hinni, hogy egy rossz hangulat s r&ouml;gt&ouml;n ide
+szaladtam panaszkodni. M&aacute;r r&eacute;gen magamban hordozom azt, a mit most
+elmondani szeretn&eacute;k, hogy ut&aacute;lom ezt az &ouml;r&ouml;k&ouml;s urfi&eacute;letet, szeretn&eacute;k
+valami lenni, valami olyas, aki nem ingyen eszi a kenyeret, akit meg
+kell becs&uuml;lni...</P>
+<P>Az ezredes f&ouml;l&aacute;llott s gondolkozva ment el az ablakig. A t&ouml;bbit m&aacute;r
+kital&aacute;lta s azon a form&aacute;n t&ouml;prengett, a hogyan majd felelnie kell. Kadar
+nem akarta zavarni, elhallgatott, de a szemeivel &eacute;l&eacute;nken,
+l&eacute;p&eacute;sr&#337;l-l&eacute;p&eacute;sre kis&eacute;rte az ezredest. Mikor a v&aacute;lasz k&eacute;sett, mintha
+jobban meg akarta volna gy&#337;zni, ujra besz&eacute;lni kezdett, de most m&aacute;r
+halkabban, tart&oacute;zkod&oacute;bban...</P>
+<P>&mdash;Valami olyas foglalkoz&aacute;s ut&aacute;n akarok n&eacute;zni, ahol hasznomat vehetik,
+nem leszek terh&eacute;re magamnak se, m&aacute;snak se...</P>
+<P>Az ezredes gyorsan visszafordult s sz&aacute;razon k&eacute;rdezte:</P>
+<P>&mdash;Katona akar lenni?</P>
+<P>Kadar f&ouml;l&aacute;llott &eacute;s most m&aacute;r hat&aacute;rozottabban felelt:</P>
+<P>&mdash;Az.</P>
+<P>Mindaketten elhallgattak. Mikor m&aacute;r hosszu &eacute;s igen kinos lett a sz&uuml;net,
+Kadar azt hitte, hogy nem besz&eacute;lt el&eacute;g vil&aacute;gosan, nem lehetett a
+szavaib&oacute;l mindent ugy meg&eacute;rteni, a milyen igaz&aacute;n &#337; &eacute;rzi a dolgot s ujra
+mondani akart m&eacute;g valamit. Az ezredes azonban f&eacute;lbeszak&iacute;totta s m&aacute;sfel&eacute;
+n&eacute;zve, k&eacute;rdez&#337;sk&ouml;d&ouml;tt.</P>
+<P>&mdash;A mi ezred&uuml;nkben... T&eacute;nyleges tiszt?...</P>
+<P>&mdash;Ugy szeretn&eacute;m, nagyon szeretn&eacute;m.</P>
+<P>Egyszerre f&ouml;l&aacute;llottak mindaketten. Az ezredes a fiatal ember v&aacute;ll&aacute;ra
+tette kez&eacute;t s nagyon rosszul esett neki, hogy kellemetlent kell
+mondania.</P>
+<P>&mdash;Az nem lehet. Gy&ouml;ng&eacute;den visszaer&#337;szakolta a sz&eacute;k&eacute;re Kadart s k&ouml;zel
+&uuml;lve hozz&aacute;, komolyan, r&eacute;szv&eacute;ttel besz&eacute;lt.&mdash;Valamit &ouml;n is &eacute;rezett ebb&#337;l,
+k&uuml;l&ouml;nben nem fordult volna hozz&aacute;m igy. A ki legjobban sajn&aacute;lja a dolgot,
+az &eacute;n vagyok, de nem tehetek semmit. Volt sz&oacute; r&oacute;la, tavaly is
+emlegett&eacute;k, hogy Kadart be kellene hivni, hanem azut&aacute;n m&eacute;gsem lehetett
+bel&#337;le semmi. Ez m&aacute;r olyan dolog, hogy &eacute;n nem is besz&eacute;lhetek r&oacute;la, csak
+ugy mondom, hogy m&eacute;gis t&aacute;j&eacute;kozva legyen.</P>
+<P>Kadar lecs&uuml;ggesztett fejjel, komoran n&eacute;zett maga el&eacute;. Ajkain volt a
+k&eacute;rd&eacute;s&mdash;hogy mi&eacute;rt?&mdash;de nem merte kimondani. Er&#337;s melle nehezen
+l&eacute;legzett, egyszerre gyorsan pislogni kezdett, mert kihullott volna
+szem&eacute;b&#337;l a k&ouml;ny. Az ezredes igaz&aacute;n sz&aacute;nta, aggodalmas j&oacute;s&aacute;ggal n&eacute;zett
+re&aacute;, de most m&aacute;r, ha benne volt a besz&eacute;dben, el akart mondani
+mindent.&mdash;Jobb igy, ugy gondolta, azut&aacute;n egyszerre v&eacute;ge lesz s hamarabb
+megnyugszik ez a szeg&eacute;ny fiu is.</P>
+<P>&mdash;L&aacute;ssa, fiam&mdash;megfogta a Kadar kez&eacute;t &eacute;s ugy besz&eacute;lt tov&aacute;bb&mdash;az a baj,
+hogy ez az ostoba vil&aacute;g mindent a sz&aacute;j&aacute;ra vesz, mint valami kofa.
+Piaczra viszi a csal&aacute;di titkokat, a mihez csak annak van k&ouml;ze, a kit
+illet. Ez voltak&eacute;ppen nagyon k&eacute;nyes dolog, de mi besz&eacute;lhet&uuml;nk r&oacute;la itt,
+a n&eacute;gy fal k&ouml;z&ouml;tt. Az &eacute;n v&eacute;lem&eacute;nyemen semmit se v&aacute;ltoztat az, a mit a
+vil&aacute;g besz&eacute;l, de h&aacute;t a tisztikar. A mikor &ouml;nr&#337;l volt sz&oacute;, &#337; nagys&aacute;ga is
+sz&oacute;ba ker&uuml;lt.</P>
+<P>&mdash;Any&aacute;m...</P>
+<P>&mdash;Igen, azut&aacute;n ez is mondott valamit, az is... Hogy r&eacute;gen igy volt, meg
+ugy volt. &#336; nagys&aacute;g&aacute;r&oacute;l sokat mes&eacute;lnek itt is, ott is, k&eacute;nyes dolgot.
+Sz&oacute;val, nem lehet, nem lehet...</P>
+<P>Ez az &#337;sz katonafej olyan leny&uuml;g&ouml;z&#337; hat&aacute;ssal volt a szeg&eacute;ny
+fiatalemberre, hogy b&aacute;r forrott a v&eacute;re s minden keser&uuml;s&eacute;ge egyszerre
+nagy indulatba gy&uuml;lt &ouml;ssze azok ellen, a kik kirekesztik maguk k&ouml;z&uuml;l,
+fel&aacute;llani sem tudott, csak n&eacute;zett maga el&eacute; olyan k&eacute;ts&eacute;gbees&eacute;ssel, hogy
+csak most lehetett igaz&aacute;n l&aacute;tni, milyen nagy a vesztes&eacute;ge. Akart volna
+mondani m&eacute;g valamit, olyas gondolata t&aacute;madt, hogy: hiszen az any&aacute;m el&#337;bb
+&eacute;lt, mint &eacute;n, mit tehetek r&oacute;la,&mdash;de m&eacute;g el&eacute;g kor&aacute;n elhallgatott.</P>
+<P>Sz&oacute; n&eacute;lk&uuml;l bucsuzott s az ajt&oacute;ban m&eacute;g meg&aacute;llott egy pillanatra, mert
+reszkettek a l&aacute;bai s &ouml;ssze akarta szedni mag&aacute;t. Az ezredes valami
+vigasztal&oacute;t keresett sz&aacute;m&aacute;ra s v&eacute;gre is kit&ouml;rt az &ouml;reg katon&aacute;b&oacute;l az
+&#337;szinte sz&oacute;.</P>
+<P>&mdash;Szamarak vagyunk, fiam, azok, az eg&eacute;sz men&aacute;zs!...</P>
+<P>Kadar m&aacute;r ezt nem hallotta. Kocsija a kapu el&#337;tt v&aacute;rta, fel&uuml;lt s r&ouml;gt&ouml;n
+hazaindult a faluba.</P>
+<H3>II.</H3>
+<P>A f&eacute;l&uacute;ton r&aacute;ki&aacute;ltott a kocsisra:&mdash;fordulj vissza! Az jutott esz&eacute;be s
+ebben az eredm&eacute;nyben &ouml;sszpontosult minden, a mit zavarosan &ouml;sszegondolt
+az uton, hogy visszamegy, egy&uuml;tt vacsor&aacute;zik a tisztekkel &eacute;s mond nekik
+valamit. Maga se tudta, hogy mit, de valami rettenetesen goromb&aacute;t,
+s&eacute;rt&#337;t, hogy ugy sz&ouml;kj&eacute;k az arcukba a v&eacute;r t&#337;le, mint a hogy pirulnia
+kellett neki ma. Hogy azut&aacute;n mi lesz, az mindegy.</P>
+<P>Alig mentek p&aacute;r l&eacute;p&eacute;st visszafel&eacute;, ujra egyebet gondolt. Kivette a
+kocsis kez&eacute;b&#337;l a gyepl&#337;t s megint hazafel&eacute; ford&iacute;totta a lovakat. Hajtani
+pr&oacute;b&aacute;lt, de unta. &Ouml;sszezsugorodott a h&aacute;ts&oacute; &uuml;l&eacute;sen, mintha beteg lett
+volna s behunyta a szem&eacute;t, hogy ne figyelje a t&aacute;vols&aacute;got, a mi m&eacute;g a
+h&aacute;z&aacute;t&oacute;l elv&aacute;lasztja. L&aacute;tta, hogy m&aacute;r gyorsabban nem gy&#337;zik a lovak s
+m&eacute;gis n&eacute;ha ki akart ugrani a kocsib&oacute;l, hogy el&eacute;j&uuml;k v&aacute;gjon. Otthon akart
+m&aacute;r lenni s megnyugodott kiss&eacute;, a mikor egyszer h&aacute;tran&eacute;zve, semmit, egy
+k&eacute;m&eacute;nyt se l&aacute;tott t&ouml;bb&eacute; a v&aacute;rosb&oacute;l. Valamire k&eacute;sz&uuml;lt, kegyetlen, durva
+tervekkel volt tele. Meg nem &aacute;llapodott semmiben, de besz&eacute;lni akart m&eacute;g
+ma az anyj&aacute;val. Vad, &aacute;llatias d&uuml;h fogta el s k&eacute;jelgett abban a
+gondolatban, hogy el fog mondani mindent, meg fogja mondani,
+hogy:&mdash;Mi&eacute;rt ment&eacute;l f&eacute;rjhez?&mdash;Mi&eacute;rt lett&eacute;l anya?&mdash;Mindent, mindent
+megmond, k&uuml;l&ouml;nben meg&ouml;ln&eacute; a bels&#337; l&aacute;z, a kinl&oacute;d&aacute;s. A lejt&#337;n nem engedte
+megk&ouml;tni a kocsi kerekeit, majd levert&eacute;k a lovakat s galoppban mentek
+f&ouml;l a hegyre.</P>
+<P>Este volt m&eacute;gis, mire haza&eacute;rtek. Otthon azzal fogadt&aacute;k, hogy a
+legkedvesebb lov&aacute;t megnyilazta a kov&aacute;cs, tal&aacute;n komolyabb baja is van,
+mert a szeg&eacute;ny &aacute;llat sokat nyer&iacute;t &eacute;s nem akar enni. Az isp&aacute;n elhivatta
+az &aacute;llatorvost s most kalaplev&eacute;ve v&aacute;rta, hogy mi legyen a kov&aacute;cscsal.</P>
+<P>&mdash;Mondja meg neki, hogy m&eacute;g ma kotr&oacute;dj&eacute;k ki az udvarb&oacute;l.</P>
+<P>Az isp&aacute;n intett, hogy ugy lesz. &Eacute;lelmes ember a kov&aacute;cs, holnap ugy is
+visszakunyor&aacute;lja mag&aacute;t.</P>
+<P>&mdash;Levelek is j&ouml;ttek.</P>
+<P>&mdash;Majd holnap.</P>
+<P>&mdash;S&uuml;rg&#337;sek.</P>
+<P>Kadar annyira megszokta m&aacute;r r&aacute;hagyni mindent erre a j&oacute;zan egyszer&uuml;
+emberre, hogy m&eacute;g a mostani lelki &aacute;llapot&aacute;ban is g&eacute;piesen
+engedelmeskedett neki s egy&uuml;tt mentek fel a szob&aacute;ba. Az ir&oacute;asztalon
+megl&aacute;tott egy szivarskatuly&aacute;t s err&#337;l esz&eacute;be jutott, hogy reggel &oacute;ta nem
+szivarozott. Most sem kiv&aacute;nta, de r&aacute;gyujtott s oda sem hallgatva a
+levelekre, intett mindenre, hogy j&oacute;l van. Egyszerre a fojtott leveg&#337;ben
+&eacute;rezte hogy sz&eacute;d&uuml;l. F&ouml;lnyitotta az ablakot, er&#337;sen kihajolt, &aacute;t meg
+&aacute;tj&aacute;rta a fej&eacute;t a sz&eacute;l. M&eacute;g mindig zsongott az agya, de m&aacute;r valamivel
+rendesebben gondolkozott. Lenn a csurg&oacute;r&oacute;l j&ouml;ve, parasztle&aacute;nyok mentek
+v&eacute;gig az utcz&aacute;n &eacute;s dudor&aacute;sztak majdnem magukban. Az &eacute;g megn&eacute;pes&uuml;lt, a
+nyugaton, a f&aacute;kon &aacute;tsz&uuml;rve f&eacute;ny&eacute;t, elindult utj&aacute;ra a hold &eacute;s innen-onnan
+minden&uuml;nnen el&#337;j&ouml;ttek a csillagok. Feh&eacute;r, hull&aacute;mos felleg takarta el
+n&eacute;hol a k&eacute;k v&eacute;gtelens&eacute;get s a forr&oacute; nap ut&aacute;n mintha f&ouml;ll&eacute;legzettek volna
+a mez&#337;k, kertek, friss illatot hozott mag&aacute;val a leveg&#337;.</P>
+<P>Sok&aacute;ig &uuml;lhetett a fiatal ember az ablakban, m&iacute;g f&ouml;l tudta adni mag&aacute;nak a
+k&eacute;rd&eacute;st, hogy mit is akar h&aacute;t? Nem tudott felelni re&aacute;. Valamit, de hogy
+mit, a j&oacute; Isten tudja.</P>
+<P>A szobal&aacute;ny vacsor&aacute;ra hivta. Lement.</P>
+<P>A nagy asztal egyik sark&aacute;ra volt f&ouml;lter&iacute;tve kett&#337;j&uuml;k r&eacute;sz&eacute;re s az egyik
+ter&iacute;t&eacute;k mellett m&aacute;r ott &uuml;lt az anyja: v&eacute;zna, s&aacute;ppadt arczu, kicsi &ouml;reg
+asszony. Csupa gondoskod&aacute;s volt szeg&eacute;ny, maga szolg&aacute;lta ki a fi&aacute;t s
+k&eacute;rdez&#337;sk&ouml;d&ouml;tt mindenr&#337;l. V&eacute;kony, majdnem &aacute;ttetsz&#337;, gy&ouml;nge kezei
+er&#337;tlen&uuml;l b&aacute;ntak a vill&aacute;val &eacute;s a k&eacute;ssel, ugy evett, mint egy kis &ouml;reg
+mad&aacute;r s mikor egyszer megnyomta a villamos gombot, nem sz&oacute;lott ut&aacute;na a
+csengety&uuml;, m&eacute;g ebben is seg&iacute;ts&eacute;gre volt sz&uuml;ks&eacute;ge, olyan &uuml;gyefogyott,
+gy&aacute;moltalan &ouml;reg asszony volt m&aacute;r.</P>
+<P>A fia el&#337;bb nem tudott r&aacute;n&eacute;zni. Ha f&ouml;lemelte a szem&eacute;t, hogy az anyj&aacute;ra
+tekintsen, egyszerre er&#337;t vett rajta az indulat. Komoran, szemeit a
+t&aacute;ny&eacute;rra szegezve, felelt egy-egy sz&oacute;val a sok k&eacute;rd&eacute;sre s ugy gy&uuml;lt
+benne lassankint a keser&uuml;s&eacute;g, hogy m&aacute;r nem tudta volna ki&aacute;llani sok&aacute;ig.
+Azon t&ouml;prengett, hogy mi&eacute;rt eszik &#337; voltak&eacute;ppen egy asztaln&aacute;l ezzel az
+idegen asszonynyal.</P>
+<P>Az &ouml;reg pedig csak tov&aacute;bb faggatta.</P>
+<P>&mdash;Eligaz&iacute;tott&aacute;l mindent?</P>
+<P>&mdash;El.</P>
+<P>&mdash;Nagyon komor vagy.</P>
+<P>&mdash;Az.</P>
+<P>&mdash;Valami kellemetlens&eacute;ged volt?</P>
+<P>&mdash;Volt... sok.</P>
+<P>Felpillantott s ez a n&eacute;z&eacute;s el&aacute;rulhatott valamit abb&oacute;l, a mit &eacute;rzett,
+mert az &ouml;reg asszony egyszerre letette a vill&aacute;t s mintha valami
+vil&aacute;gosodni kezdett volna az agy&aacute;ban, s&aacute;padtan, hebegve k&eacute;rdezte:</P>
+<P>&mdash;R&aacute;m haragszol?</P>
+<P>Az er&#337;s, nagy f&eacute;rfi f&ouml;l&aacute;llott s az &ouml;regasszony is lecsuszott a sz&eacute;kr&#337;l.
+Mikor igy egym&aacute;s mellett &aacute;llottak, a f&eacute;rfi elmosolygott. Nevets&eacute;gesnek
+t&uuml;nt fel neki a sok zavaros gondolat k&ouml;z&ouml;tt, hogy ez a cseppnyi asszony
+ilyen nagy f&aacute;jdalmat tudott neki okozni. Ha mell&eacute; &aacute;ll, akkora, mint egy
+&aacute;rbocz. Semmit sem &eacute;rezett ir&aacute;nta, csak v&eacute;gtelen sz&aacute;nalmat, a mi&eacute;rt
+olyan kicsi. Ha m&aacute;s volna, tal&aacute;n &ouml;sszet&ouml;rn&eacute;.</P>
+<P>Az &ouml;reg asszony m&eacute;g egyszer k&eacute;rdezte, de most m&eacute;g halkabban s f&eacute;lve,
+reszketve emelte f&ouml;l a szemeit a fi&aacute;ra.</P>
+<P>&mdash;Re&aacute;m haragszol?</P>
+<P>A f&eacute;rfi kurt&aacute;n felelt s vissza&uuml;lt a hely&eacute;re.</P>
+<P>&mdash;Nem.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="12"></A>A GYERMEK</H3>
+<P>Az eg&eacute;sz boh&eacute;m komp&aacute;ni&aacute;ban csak egy leg&eacute;nynek volt feles&eacute;ge, az igaz,
+hogy neki volt hozz&aacute; a legt&ouml;bb p&eacute;nze is, mert rendes havi g&aacute;zsit huzott
+az egyik gazdag nagyb&aacute;csij&aacute;t&oacute;l. Ez a kis punktum asszony egy nap alatt
+mag&aacute;ba bolond&iacute;tott mindenkit s olyan kedves, olyan j&oacute; volt, hogy egy h&eacute;t
+alatt m&aacute;r valamennyien azzal tisztelt&uuml;k meg, hogy tegez&#337;dt&uuml;nk vele.
+Mikor azut&aacute;n m&aacute;r igen nagy volt a bar&aacute;ts&aacute;g, a banda k&ouml;z&eacute; csapott a f&eacute;rj,
+rettenetesen veszekedett, hogy &#337; csak mag&aacute;nak h&aacute;zasodott s megtiltja,
+hogy a feles&eacute;g&eacute;nek udvaroljanak, meg hogy beveri a fej&eacute;t ak&aacute;rkinek, a ki
+nem viseli mag&aacute;t j&oacute; t&aacute;rsas&aacute;ghoz ill&#337;en&mdash;de kinevette mindenki, m&eacute;g az
+asszony is.&mdash;Erre azt&aacute;n &#337; sem tehetett egyebet, lelk&eacute;b&#337;l kaczagott,
+leragyogott az arcz&aacute;r&oacute;l a nagy &ouml;r&ouml;m &eacute;s b&uuml;szkes&eacute;g, hogy ilyen &eacute;des kedves
+kis feles&eacute;ge van, a kit egyszerre megszerettek a fiuk, ezek a szeg&eacute;ny
+&aacute;rva leg&eacute;nyek, a kiket egy idegen v&aacute;rosba toborzott &ouml;ssze a sorsuk. Nagy
+&aacute;ld&aacute;s volt nek&uuml;nk ez az &ouml;r&ouml;kk&eacute; mosolyg&oacute;, kedves, csinos, kicsi asszony,
+mellette a legf&uuml;st&ouml;sebb, legn&eacute;metebb korcsm&aacute;ban is otthon kezdt&uuml;k &eacute;rezni
+magunkat. A b&aacute;lv&aacute;nyim&aacute;d&aacute;sig ment&uuml;nk vele szemben. Minden ok n&eacute;lk&uuml;l
+cs&oacute;koltuk a kez&eacute;t, gy&ouml;ny&ouml;r&uuml;s&eacute;ggel t&uuml;rt&uuml;k, ha nyakon teremtett &eacute;rte &eacute;s
+soha, de soha se tudtunk komolyak lenni, ha &#337; k&ouml;zt&uuml;nk volt. Vele egy&uuml;tt
+mindny&aacute;junkat elragadott valami gyermekes pajz&aacute;ns&aacute;g, &ouml;ntudatlan j&oacute;kedv,
+a mit mag&aacute;val hozott. K&uuml;l&ouml;nben szerette az asszonys&aacute;got j&aacute;tszani,
+szigor&uacute;an megintette az illetlenked&#337;ket s mindennap megig&eacute;rte, hogy nem
+j&ouml;n t&ouml;bb&eacute; ilyen szemtelen ver&eacute;bt&aacute;rsas&aacute;gba, a hol az embernek folyton
+pirulnia kell, mert fogalmuk sincs arr&oacute;l, hogy mi a t&aacute;rsadalmi
+illend&#337;s&eacute;g. Ezt a f&eacute;rje is meger&#337;sitette s hozz&aacute;tette, hogy a feles&eacute;ge
+kit&uuml;n&#337; nevel&eacute;sben r&eacute;szes&uuml;lt s ha egyebet nem is, de az ilyen vad
+ficzk&oacute;knak legal&aacute;bb a j&oacute; nevel&eacute;st illen&eacute;k respekt&aacute;lni. Az asszony
+s&oacute;hajtott s lemond&aacute;ssal n&eacute;zett v&eacute;gig rajtunk, jav&iacute;thatatlanokon,
+mik&ouml;zben kereken kimondta a v&eacute;lem&eacute;ny&eacute;t:</P>
+<P>&mdash;Kuty&aacute;b&oacute;l nem lesz szalonna.</P>
+<P>Minthogy m&aacute;r benne volt a visszaeml&eacute;kez&eacute;sben, elszavalt egy franczia
+verset, &eacute;ppen ugy, mint a hogy pisze orr&aacute;n &aacute;t egy kicsit dunnyogva
+besz&eacute;lt az a franczia le&aacute;ny, a ki megtan&iacute;totta r&aacute;. K&eacute;t karj&aacute;t
+olyanform&aacute;n mozgatta a leveg&#337;ben, mint a mad&aacute;r, ha rep&uuml;lni k&eacute;sz&uuml;l.
+Nagyon kedves volt. A ki legk&ouml;zelebb &uuml;lt hozz&aacute;, kezet cs&oacute;kolt neki &eacute;s
+semmi b&uuml;nb&aacute;n&aacute;s nem mutatkozott meg&aacute;talkodott arcz&aacute;n, mikor &ouml;sszeszidt&aacute;k
+&eacute;rte. Ebb&#337;l az alkalomb&oacute;l azt is elmes&eacute;lte az asszonys&aacute;g, hogy &#337; kit&uuml;n&#337;
+csal&aacute;db&oacute;l val&oacute; s hogy n&aacute;luk odahaza, a mig f&eacute;rjhez nem ment egy ilyen
+mihaszn&aacute;hoz, minden h&eacute;ten volt k&eacute;t h&aacute;rom szo&aacute;r&eacute; s hogy a mam&aacute;j&aacute;val
+bej&aacute;rta Londont, P&aacute;rist, Velencz&eacute;t s hogy olyan kocsijuk is volt, a
+melynek a kerekei gummival vannak behuzva &eacute;s a mam&aacute;nak sokszor volt
+migr&eacute;nje. A f&eacute;rj t&uuml;relmetlen&uuml;l de b&uuml;szk&eacute;n n&eacute;zett v&eacute;gig rajtunk s mint a
+ki kil&#337;tte az utols&oacute; argumentumot, lesujtott k&ouml;z&eacute;nk.</P>
+<P>&mdash;Ennyi, azt hiszem, el&eacute;g; vagy tal&aacute;n van itt m&eacute;g valaki, a kinek
+migr&eacute;nes mam&aacute;ja lenne?</P>
+<P>&Ouml;sszen&eacute;zt&uuml;nk, n&eacute;h&aacute;nyan elk&eacute;nyszeredve huzt&aacute;k f&ouml;l a v&aacute;llukat! Nem, nem,
+mi ilyen mam&aacute;t nem tudunk felmutatni. Megillet&#337;dve fordult az asszony
+fel&eacute; a k&ouml;zv&eacute;lem&eacute;ny. Nagy, nagy vagy, &oacute; Mari!&mdash;szavalta egy hossz&uacute;
+plebejus s hamarosan megszerkesztett&uuml;nk egy h&oacute;dol&oacute; feliratot, a mely igy
+kezd&#337;d&ouml;tt: Mi Kir&aacute;lyn&#337;nk;&mdash;s telve vagy egy csom&oacute; haszontalans&aacute;ggal, a
+min azonban j&oacute;l el lehet mulatni.</P>
+<P>Egy este a f&eacute;rj kijelentette, hogy nemsok&aacute;ra h&aacute;rman lesznek. Ugy
+&ouml;sszenevetett az eg&eacute;sz t&aacute;rsas&aacute;g, mintha mindny&aacute;junkat &eacute;rdekelt volna a
+dolog. Az egyik elki&aacute;ltotta mag&aacute;t: &Eacute;ljen!&mdash;Bizonyos megk&uuml;l&ouml;nb&ouml;ztetett
+tisztelettel n&eacute;zett mindenki az elkomolyodott kis asszonyk&aacute;ra s a nagy
+csendess&eacute;g besz&eacute;lt mindenki helyett; azt mondta: Ejnye, ejnye, kis
+j&aacute;tsz&oacute;pajt&aacute;s, nem hitt&uuml;k, hogy ilyen komolyan fogod fel a dolgot.&mdash;Az
+asszony meg&eacute;rtette a csendess&eacute;get s f&eacute;lig hangosan felelt re&aacute;: Ugy, ugy,
+gyerekek. K&ouml;r&uuml;ln&eacute;zett s a mikor ezt a sok megillet&#337;d&ouml;tt arczot l&aacute;tta,
+megtelt a szeme csillog&oacute; k&ouml;nnyel, a n&eacute;lk&uuml;l, hogy s&iacute;rt volna.
+V&eacute;gigmosolygott a fiukon, s szeretettel teljes, l&aacute;gy tekintete
+meg&aacute;llapodott a f&eacute;rj&eacute;n. &Ouml;lelkeztek a pillant&aacute;saik s a n&eacute;lk&uuml;l, hogy
+valakinek esz&eacute;be jutott volna &eacute;szrevenni, olyan sz&eacute;p volt a pillanat,
+hogy bels&#337; meghatotts&aacute;g&aacute;ban nem merte megzavarni senki. Lassan-lassan
+bontakoztunk ki bel&#337;le, szokatlanul hosszura kezdett m&aacute;r nyulni a csend.
+Az egyik fiu gondolatait k&ouml;vetve, &ouml;nk&eacute;nytelen&uuml;l hangosan k&eacute;rdezte meg:</P>
+<P>&mdash;F&eacute;lsz, Mari?</P>
+<P>Az asszonyka megborzongott, mintha f&aacute;zott volna. L&aacute;tszott rajta, hogy &#337;
+is ezzel a k&eacute;rd&eacute;ssel foglalkozott s ink&aacute;bb csak mag&aacute;nak felelt, mikor
+r&eacute;vedezve, csendesen v&aacute;laszolt:</P>
+<P>&mdash;Azt hiszem, igen, egy kicsit.&mdash;S&oacute;hajtott &eacute;s hozz&aacute;tette: &Eacute;n Istenem,
+hiszen olyan k&uuml;l&ouml;n&ouml;s...</P>
+<P>A f&eacute;rj nevetett s erre mintha egy karmester &uuml;t&ouml;tt volna le a p&aacute;lcz&aacute;val,
+mosolyogni kezdett mindenki, er&#337;szakosan, kelletlen&uuml;l. Ez a nagy
+igyekezet m&eacute;g jobban meghatotta az asszonyt; visszamosolygott r&aacute;nk, de
+s&oacute;hajtva, k&ouml;nnyein kereszt&uuml;l.</P>
+<P>Az egyik valami nagyot akart mondani s &ouml;sszecsapta hozz&aacute; a bok&aacute;j&aacute;t.</P>
+<P>&mdash;&Eacute;n kilenczedik gyermeke vagyok az any&aacute;mnak.</P>
+<P>A m&aacute;sik t&uacute;lliczit&aacute;lta:</P>
+<P>&mdash;Mi az? Semmi, &eacute;n tizennegyedik vagyok. Az &eacute;n mam&aacute;m csak ugy csin&aacute;lta
+az eff&eacute;l&eacute;t: hipp hopp, s megvolt egy gyerek.</P>
+<P>Mari azonban m&aacute;r nem igen hallgatott re&aacute;nk, valahol messze kalandozott
+az esze, ahov&aacute; mi nem tudtuk k&ouml;vetni. K&uuml;l&ouml;nben is &eacute;rezt&uuml;k valamennyien,
+hogy olyan h&eacute;tk&ouml;znapiak vagyunk mellette, mint a templomos vas&aacute;rnaphoz a
+kedd vagy a p&eacute;ntek. Csak bucsuz&aacute;skor elevenedt&uuml;nk fel egy kiss&eacute;. Az
+asszony der&uuml;ltebben mosolygott s b&aacute;gyadt volt, mintha el&aacute;lmosodott
+volna. Az egyik fiu v&eacute;gign&eacute;zett kis gyermekes termet&eacute;n, bizalmasan
+b&oacute;lingatott s nevetve jegyezte meg:</P>
+<P>&mdash;Milyen furcsa leszel, sehogyan sem tudlak elk&eacute;pzelni.</P>
+<P>Erre mindenki alkotott mag&aacute;nak valami k&eacute;pet a kis asszonyk&aacute;r&oacute;l s az
+nagyon komikus lehetett, mert mindny&aacute;jan nevettek. J&oacute;akaratu cseng&#337;
+kaczag&aacute;s t&ouml;lt&ouml;tte be a szob&aacute;t s az asszonyka tal&aacute;n sohase &eacute;rezte annyira
+a nagy szeretetet, a mely k&ouml;r&uuml;lvette, mint most. Ezt lehetett leolvasni
+az arcz&aacute;r&oacute;l s gy&ouml;ng&eacute;d, j&oacute;s&aacute;gos pillant&aacute;s&aacute;b&oacute;l, a melybe mindny&aacute;junkat
+bele&ouml;lelt.</P>
+<P>&mdash;Ha fiu lesz, Fridolinnak hivjuk! ki&aacute;ltotta az egyik s nagyon tetszett
+neki az &ouml;tlet, mert hatalmasat kaczagott neki.</P>
+<P>&mdash;Andr&aacute;s!</P>
+<P>&mdash;Mih&aacute;ly!</P>
+<P>&mdash;J&aacute;nos!</P>
+<P>Mindenki szavazott, &ouml;ssze-vissza kiab&aacute;ltak. M&eacute;g sehol sem volt az urfi s
+m&aacute;r keresztelni szerett&eacute;k volna &eacute;s mindenki a maga izl&eacute;se szerint. Akkor
+jutott esz&eacute;be az egyiknek az az eshet&#337;s&eacute;g, amire eddig senki sem
+sz&aacute;m&iacute;tott.</P>
+<P>&mdash;H&aacute;tha le&aacute;ny lesz?</P>
+<P>&mdash;Bedobjuk a vizbe, mint a kis macsk&aacute;t&mdash;ki&aacute;ltott az egyik s ijedten
+n&eacute;zett k&ouml;r&uuml;l, hogy vajjon nem esik-e rosszul valakinek, tal&aacute;n &eacute;ppen az
+any&aacute;nak ez a ban&aacute;lis megold&aacute;s, de megk&ouml;nnyebb&uuml;lve l&aacute;tta, hogy mindenki
+nevet.</P>
+<P>Az asszonyka azt&aacute;n kimaradt k&ouml;z&uuml;l&uuml;nk, de mi megl&aacute;togathattuk, szabad
+volt. Rendesen az ablakhoz huzott k&eacute;nyelmes nagy sz&eacute;kben &uuml;lt, majd
+elveszett benne. Valamit varrogatott, de legt&ouml;bbsz&ouml;r t&eacute;rdeire fektette a
+munk&aacute;j&aacute;t s lust&aacute;n maga el&eacute; n&eacute;zett, mintha keresne valamit a padl&oacute;n. Egy
+&ouml;reg tud&oacute;s n&eacute;met asszony s&uuml;rg&ouml;tt k&ouml;r&uuml;l&ouml;tte, &ouml;r&ouml;kk&eacute; rendezett, takar&iacute;tott
+s l&aacute;that&oacute; ellenszenvvel fogadott minket. Sehogy sem akarta meg&eacute;rteni,
+hogy mint fogadhat egy ilyen &aacute;llapotban.</P>
+<P>S egy &eacute;jjel v&aacute;ratlanul k&ouml;z&eacute;nk pottyant az uj ember. Templomi hangulatban
+vett&uuml;k k&ouml;r&uuml;l az &aacute;gyat, a melynek magas p&aacute;rn&aacute;ira b&aacute;gyadtan hajtotta le
+frissen f&eacute;s&uuml;lt csinos fej&eacute;t a kicsi asszonys&aacute;g. Mellette sz&eacute;les, puha
+p&aacute;rn&aacute;n, j&oacute;llakva szuszogott ez a k&ouml;vetel&#337; kis &aacute;llat, a kit mi sokkal
+szebbnek k&eacute;pzelt&uuml;nk el, mint a milyen volt a val&oacute;s&aacute;gban. Az asszony
+szeretetteljesen hordozta v&eacute;gig rajtunk tekintet&eacute;t, de csak visszat&eacute;rt a
+fi&aacute;hoz. &Aacute;lmosan tiltakozott, mikor valaki Fridolinnak sz&oacute;l&iacute;totta a
+gyermeket s nem akarta megengedni, hogy tr&eacute;f&aacute;ra vegy&uuml;k a dolgot.</P>
+<P>&mdash;Magatok l&aacute;tj&aacute;tok, gyerekek&mdash;mondta nagy komolyan&mdash;hogy most m&aacute;r anya
+vagyok.&mdash;Olyan szokatlannak t&uuml;nt f&ouml;l el&#337;tte is ez a nagy komolys&aacute;g, hogy
+mosolyogva folytatja:&mdash;Komoly k&ouml;teless&eacute;geim vannak, &eacute;rtitek, gyerekek,
+komoly...</P>
+<P>Az ura nem engedte, hogy tov&aacute;bb besz&eacute;ljen, mert f&eacute;lt, hogy elf&aacute;rad.
+Kikergetett valamennyi&uuml;nket s azt mondta, hogy csal&aacute;dtalan semmirekell&#337;k
+vagyunk, a kik nem tudnak az asszonynyal b&aacute;nni s csak az ajt&oacute;n kereszt&uuml;l
+kiab&aacute;lhattunk vissza a szob&aacute;ba:&mdash;Szervusz, Mari, aludj&aacute;l j&oacute;t, gondolj
+re&aacute;nk,&mdash;s ett&#337;l a napt&oacute;l kezdve a mi kis asszonys&aacute;gunk sz&aacute;munkra
+elveszett,&mdash;az a kis v&ouml;r&ouml;s j&oacute;sz&aacute;g elk&ouml;vetelte t&#337;l&uuml;nk.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="13"></A>K&Aacute;LV&Aacute;RIA</H3>
+<P>Az &eacute;g egyik oldal&aacute;n, ahol messze &eacute;ppen r&aacute;mutat egy hosszu, v&eacute;kony fekete
+torony, halov&aacute;nyodni kezdett a hold. Tulfel&#337;l pedig el&#337;re k&uuml;ldte a t&uuml;z&eacute;t
+a nap, valami p&aacute;r&aacute;s v&ouml;r&ouml;ses g&#337;zt, mintha lenn, a katlanban sustorogva
+izzana a t&uuml;zt&aacute;ny&eacute;r. A gomolyg&oacute; feh&eacute;r vil&aacute;goss&aacute;g belenyomult az &eacute;jszak&aacute;ba
+&eacute;s a hold m&aacute;r csak olyan lett, mint egy sarl&oacute;forma halv&aacute;ny anyajegy az
+&eacute;g test&eacute;n, mintha csak valami b&aacute;r&aacute;nyfellegb&#337;l szakadt volna le. &Eacute;s k&ouml;r&uuml;l
+&eacute;bredni kezdett a vil&aacute;g. El&#337;bb csak az &aacute;llat... Valahol messze nyer&iacute;tett
+egy l&oacute;... M&eacute;g azt is hallani lehetett a h&uuml;v&ouml;s n&eacute;ma reggelben, hogy j&oacute;
+kedve van. R&ouml;h&ouml;g&ouml;tt a sarjunak s azt&aacute;n mintha harapott volna bel&#337;le.
+Azt&aacute;n s&uuml;r&uuml; vakkant&aacute;ssal bulikutya veszekedett valami nagy d&ouml;ggel, a ki
+lust&aacute;n b&ouml;f&ouml;gve ugatott vissza r&aacute;&mdash;&eacute;s igazs&aacute;got tett tal&aacute;n k&ouml;zt&uuml;k egy
+teh&eacute;n, mert hosszan b&#337;g&ouml;tt... Ez is mind messze van valahol, ink&aacute;bb
+sejt&eacute;s, mint a milyen k&ouml;r&uuml;l a sok falu s&uuml;r&uuml; k&eacute;k f&uuml;st alatt, a mit nem
+enged f&ouml;lsz&aacute;llani a neh&eacute;z, vizes k&ouml;d. N&eacute;melyik eg&eacute;szen beesett a hegyek
+k&ouml;z&eacute;, sok fa al&aacute; s csak egy k&eacute;t h&aacute;z maradt f&ouml;nn a gerinczen, m&aacute;sik
+valami kis templom k&ouml;r&eacute;, tiszt&aacute;sra telepedett... Ha ugy a kaptat&oacute;r&oacute;l
+n&eacute;zi az ember, mintha sok kis feh&eacute;r csibe &uuml;lt volna le a porondra...
+N&eacute;melyiknek vil&aacute;g&iacute;t a szeme. Ott kor&aacute;n fejnek s voltak&eacute;ppen az &aacute;lmosan
+&#337;d&ouml;ng&#337; le&aacute;nyok keltik f&ouml;l a kakast. Az is belerikkant a csendbe, hogy
+min&eacute;l nagyobb hiteless&eacute;g&uuml; legyen a hajnal s mintha a p&aacute;r&aacute;k, k&ouml;d&ouml;k
+r&eacute;tegein &ouml;k&ouml;llel kellett volna utat t&ouml;rnie, diadalmasan belefog&oacute;zkodik a
+f&ouml;ld sz&eacute;l&eacute;be a nap. M&eacute;g csak a t&uuml;zes tar kopony&aacute;ja l&aacute;tszik, lassan,
+m&eacute;lt&oacute;s&aacute;gosan b&uacute;vik el&#337;, mig par&aacute;zsgoly&oacute;bis lesz bel&#337;le, hogy ha valami
+arraval&oacute; leg&eacute;ny megrugn&aacute;, k&ouml;r&uuml;l gurulna annak az erd&#337;, mez&#337;, hegy, v&ouml;lgy
+t&aacute;ny&eacute;rnak a sz&eacute;l&eacute;n, a mi most m&aacute;r tiszta, vil&aacute;gos &eacute;s csillog, mintha
+csupa dr&aacute;gak&#337;-harmattal lenne telesz&oacute;rva. &Eacute;s hangos, f&uuml;szin&uuml; f&uuml;rjek
+csattognak valahol j&oacute;l elbujva a m&eacute;g z&ouml;ldes vet&eacute;sben, f&ouml;nn az &eacute;hes
+madarak l&aacute;rm&aacute;znak, csom&oacute;ba gy&uuml;lve csipog a ver&eacute;b, a faluk mintha
+&aacute;tsz&oacute;lan&aacute;nak egym&aacute;snak j&oacute; reggelt kiv&aacute;nni, zsonganak, &eacute;lnek. Most m&aacute;r az
+ember kerekedett f&ouml;l&uuml;l. Vontatott t&uuml;l&ouml;kb&#337;g&eacute;s hallatszik f&ouml;lv&aacute;ltva hol
+itt, hol ott; ostorpattog&aacute;s, egy-egy kurjant&aacute;s, a mir&#337;l nem igen lehet
+tudni, hogy a j&oacute;sz&aacute;gnak sz&oacute;l-e, vagy a szomsz&eacute;dnak; gyerekrikkant&aacute;s,
+valami kond&aacute;s-seg&iacute;ts&eacute;g tork&aacute;ban nem f&eacute;r meg a hang, a mi eg&eacute;sz &eacute;jjel
+meggy&uuml;lt benne s a nagy &ouml;sszevisszas&aacute;gb&oacute;l lassan-lassan kiverekedi mag&aacute;t
+egy csom&oacute; fuvaros ember szava, a ki mind a lovat biztatja, csattog az
+&aacute;llat h&aacute;t&aacute;n az ostor s csikorogva, nehezeket z&ouml;kkenve a frissen
+kavicsozott uton hosszu sor kocsi bontakozik ki a lejt&#337; alj&aacute;n a f&aacute;k
+k&ouml;z&uuml;l.</P>
+<P>A kadar&eacute;kiak j&ouml;ttek k&aacute;poszt&aacute;val. Kis z&ouml;m&ouml;k lovak huzt&aacute;k a kocsikat
+szomoruan bandukolva f&ouml;lfel&eacute; a hegyre. A kocsik mellett kend&#337;be b&oacute;ny&aacute;lt
+fej&#369; asszonyok mentek s az id&#337; meg a piacz fel&#337;l t&aacute;rgyaltak a
+fuvarosokkal. Mind gyalogoltak, hogy k&ouml;nnyebben huzz&aacute;k a ter&uuml;t a lovak,
+csak &eacute;ppen egy kocsi tetej&eacute;n &uuml;lt egy le&aacute;ny. Ennek a dolg&aacute;t is
+megbesz&eacute;lgette a t&ouml;bbi. A k&oacute;rh&aacute;zba vitt&eacute;k s mert az apja, a kov&aacute;cs nem
+akart k&uuml;l&ouml;n fuvart fizetni, a Dombi fiu hajtott a m&#369;hely el&eacute; hajnalban.
+A k&aacute;poszta m&aacute;r f&ouml;l volt rakva. Gy&ouml;ny&ouml;r&uuml; haboslevel&uuml;, nagy kerek fejek, a
+minek a fels&#337; levelei kifoszlottak a nagy bels&#337; nyom&aacute;s alatt, csupa
+&oacute;ri&aacute;si k&#337;kem&eacute;ny k&aacute;poszta, hogy t&aacute;l legyen, a mibe bef&eacute;r bel&#337;le egy is.
+Recsegett, ropogott alatta a kocsi s igaz&aacute;n sz&eacute;p volt a Dombi fiut&oacute;l,
+hogy m&eacute;g azzal a beteg l&aacute;nnyal is bajoskodott. A kov&aacute;cs az &ouml;l&eacute;be hozta
+ki a le&aacute;nyt, f&ouml;lh&aacute;gott vele a ferh&eacute;rczre s ugy adta oda a fiunak f&ouml;l a
+kocsi tetej&eacute;be. Csupa nagykend&#337; volt szeg&eacute;ny, de az&eacute;rt reszketett.
+V&eacute;rtelen, viasz kezeivel belefog&oacute;zkodott az er&#337;s nagy fiuba, de
+lecsusztak az ujjai s kimer&uuml;lten hagyta, hogy czepelj&eacute;k. A fiu
+f&eacute;lrerakott n&eacute;h&aacute;ny fej k&aacute;poszt&aacute;t az oldalokra s a s&uuml;pped&eacute;sbe &uuml;ltette a
+le&aacute;nyt. A kov&aacute;cs komoran b&aacute;mult f&ouml;l a halv&aacute;ny-s&aacute;rga arczra s sz&oacute; n&eacute;lk&uuml;l
+fordult be a m&uuml;helybe, mikor a le&aacute;ny kimer&uuml;lten behunyta a szemeit s
+szenderegni kezdett. Azt&aacute;n p&aacute;link&aacute;val j&ouml;tt ki s sz&oacute; n&eacute;lk&uuml;l nyujtotta oda
+a fiunak az &uuml;veget. A leg&eacute;ny m&eacute;g mindig a l&aacute;nynyal foglalatoskodott. A
+h&aacute;ta m&ouml;g&uuml;l is kiszedte a k&aacute;poszt&aacute;t, hogy led&uuml;lhessen s r&aacute;takarta a
+sub&aacute;j&aacute;t, hogy ne dideregjen. A le&aacute;ny meg se mozdult. A v&eacute;kony, vedlett
+r&eacute;kli alatt rendetlen&uuml;l pihegett a melle s a kezeivel f&aacute;radtan
+integetett, mintha &aacute;lmodn&eacute;k.</P>
+<P>&mdash;M&aacute;r alszik&mdash;mondta a Dombi fiu.</P>
+<P>A kov&aacute;cs komoran felelt.</P>
+<P>&mdash;Hogy abb&oacute;l kigy&oacute;gyitan&aacute;k legal&aacute;bb. P&aacute;r h&eacute;t &oacute;ta ugy van, hogy a mint
+le&uuml;l, elalszik. Eld&uuml;l, mint egy darab fa. Semmi haszn&aacute;t se l&aacute;tom. Eddig
+m&eacute;g tett-vett valamit, l&aacute;tta a keze nyom&aacute;t az ember.</P>
+<P>S&oacute;hajtott s ment befel&eacute; a p&aacute;link&aacute;s &uuml;veggel. Az ajt&oacute;b&oacute;l m&eacute;g visszasz&oacute;lt:</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t azt&aacute;n majd megk&ouml;sz&ouml;n&ouml;m...</P>
+<P>A fiu megsuhintotta az ostort s elindultak, jobbr&oacute;l-balr&oacute;l t&ouml;bb kocsi
+fordult ki az udvarokr&oacute;l s egym&aacute;s ut&aacute;n sorj&aacute;ba z&ouml;k&ouml;gve kanyarodnak
+f&ouml;lfel&eacute; a hegynek. Mintha fellegben lett volna a tet&#337;, letakarva egy
+p&aacute;szma s&uuml;r&uuml; k&ouml;ddel, a mi &ouml;vig takarta el az Ur J&eacute;zust a fesz&uuml;leten.
+Azontul a dereka &eacute;s a feje mintha maga lett volna a f&ouml;lt&aacute;mad&aacute;s, lebegett
+a rezg&#337; hajnalban, a hogy a sz&eacute;l belefujt alatta a k&ouml;dbe. A beteg le&aacute;ny
+f&ouml;l-f&ouml;lrezzent egy-egy pillanatra s f&ouml;lmeresztette szemeit a fesz&uuml;letre
+&eacute;s mosolygott. Ha v&eacute;letlen&uuml;l ugy fordult a kocsi a sok kanyarod&oacute;n, hogy
+nem l&aacute;tta nyugtalan lett. T&uuml;relmetlen&uuml;l leste, hogy mikor pillantja meg
+ujra s azt&aacute;n ujra mosolyogva b&aacute;gyadt el, ha megpihent a szeme a nagy
+szenved&#337;n.</P>
+<P>A Dombi fiu n&eacute;ha f&ouml;lkapaszkodott a kocsira s gondosan betakargatta a
+le&aacute;nyt, ha a z&ouml;k&ouml;g&eacute;s ler&aacute;zta r&oacute;la a sub&aacute;t. Simogatta a l&aacute;gy
+pillant&aacute;s&aacute;val s f&aacute;tyolos lett a szeme, hogy ugy &ouml;ssze van t&ouml;rve.</P>
+<P>&mdash;De kicsi helyen elf&eacute;rsz&mdash;mondta neki, a mikor &eacute;bren tal&aacute;lta.</P>
+<P>A le&aacute;ny mosolygott. F&aacute;radtan gy&ouml;ng&eacute;n besz&eacute;lt, a fiunak is a k&aacute;poszt&aacute;ra
+kellett f&ouml;lm&aacute;szni, hogy meg&eacute;rtse a szav&aacute;t.</P>
+<P>&mdash;Fogja meg a kezem. Tartsa egy kicsit.</P>
+<P>&mdash;F&aacute;zol m&eacute;g?</P>
+<P>&mdash;Nem, csak j&oacute;l esik. Szoritsa...</P>
+<P>&mdash;Eg&eacute;szen kipirult&aacute;l. Olyan vagy, mint az &eacute;let.</P>
+<P>A le&aacute;ny h&aacute;traejtette a fej&eacute;t s t&aacute;granyitott szemmel b&aacute;mult f&ouml;l az &eacute;gre.
+Csak akkor fordult vissza, ha a a leg&eacute;ny eleresztette a kez&eacute;t. Nem ide
+gondolt, de valami meleg kapocs kellett neki a m&aacute;sik meg e k&ouml;z&ouml;tt a
+vil&aacute;g k&ouml;z&ouml;tt. Sz&oacute;rakozottan, f&aacute;radtan felelt a fiunak, ha k&eacute;rdezett
+valamit s k&ouml;zben-k&ouml;zben el-elszunnyadt. Ha aludt, gy&ouml;ny&ouml;r&uuml; lett. V&eacute;r
+&ouml;ml&ouml;tt az ajkaiba, kipirult az arcza is &eacute;s mintha mes&eacute;t hallgatott
+volna, besz&eacute;desek, der&uuml;ltek lettek a von&aacute;sai. A fiu most m&aacute;r el se
+eresztette a kez&eacute;t, hanem l&aacute;zasan b&aacute;mult re&aacute;. Mikor f&ouml;lnyitotta a
+szemeit, r&aacute;hajolt s ugy besz&eacute;lt hozz&aacute;, hogy majdnem cs&oacute;kolta az arcz&aacute;t.</P>
+<P>&mdash;De sz&eacute;p vagy! Mint egy kisasszony, csak &eacute;ppen uri guny&aacute;t kellene r&aacute;d
+adni.</P>
+<P>A le&aacute;ny most m&aacute;r a feje al&aacute; huzta a fiu karj&aacute;t s kipirulva, a szemeit is
+lehunyva hallgatta. A fiu meleg lehellete mintha &eacute;letet adott volna
+bele. Gy&ouml;nge szive rendkiv&uuml;li er&#337;vel k&uuml;ldte sz&eacute;t a l&aacute;baiba, karjaiba a
+v&eacute;rt, egyszerre nagyon eg&eacute;szs&eacute;gesnek &eacute;s boldognak &eacute;rezte mag&aacute;t. Azt&aacute;n
+nagy elb&aacute;gyad&aacute;s k&ouml;vetkezett, v&eacute;rtelen, feh&eacute;r lett az arcza, a keze s
+csak suttogni tudott.</P>
+<P>A fiu ujra r&aacute;hajolt s besz&eacute;lni kezdett neki.</P>
+<P>&mdash;Csak gy&oacute;gyulj meg hamar. &Eacute;n nem tudom, hogy esett, de mind&eacute;g a
+b&aacute;ty&aacute;m&eacute;k mentek a lovakkal hozz&aacute;tok. Nem is igen l&aacute;ttalak m&eacute;g, csak
+gy&oacute;gyulj meg. Nekem nincs m&eacute;g senki szeret&#337;m, nem is volt. Csak gyere
+haza, de hamar.</P>
+<P>A le&aacute;ny alig tudta felemelni a karj&aacute;t. K&eacute;tszer-h&aacute;romszor is visszaesett
+a keze, de azt&aacute;n m&eacute;gis siker&uuml;lt &aacute;tfogni a leg&eacute;ny nyak&aacute;t. Mintha el se
+akarta volna ereszteni t&ouml;bbet, ugy fogta &eacute;s sugdosott a f&uuml;l&eacute;be:</P>
+<P>&mdash;Cs&oacute;koljon meg. A sz&aacute;mat...</P>
+<P>A fiu elr&eacute;m&uuml;lt s a kocsik mellett t&eacute;nferg&#337; sok asszonyra mutatott.</P>
+<P>&mdash;Megl&aacute;tj&aacute;k. Hogy gondolod az isten&eacute;rt...</P>
+<P>&mdash;Nem baj. Engem m&eacute;g soha se cs&oacute;kolt meg senki...</P>
+<P>A fiu r&aacute;hajolt, mintha a kend&#337;j&eacute;t igaz&iacute;tan&aacute; s gyorsan cs&oacute;kolta meg.
+Sietett s azt&aacute;n ijedten n&eacute;zett el&#337;re. De a le&aacute;ny boldog volt.
+F&ouml;lnyitotta a szemeit s a hegytet&#337;re b&aacute;mult. Azzal oda is tapadt a
+n&eacute;z&eacute;se s lassan-lassan elszintelenedett az arcza.</P>
+<P>M&eacute;g egyszer a fiuhoz fordult s elk&uuml;ldte maga mell&#337;l.</P>
+<P>&mdash;Takarjon be j&oacute;l s azt&aacute;n menjen.</P>
+<P>&mdash;Ne fogjam m&aacute;r a kezed?</P>
+<P>&mdash;Nem, hagyja... K&ouml;sz&ouml;n&ouml;m, hogy elhozott.</P>
+<P>&mdash;Szeretn&eacute;k melletted maradni.</P>
+<P>&mdash;Most m&aacute;r ne.</P>
+<P>T&uuml;relmetlen&uuml;l intett a fej&eacute;vel, hogy menjen. A fiu erre lesz&aacute;llott &eacute;s
+ment a kocsi mellett. K&aacute;bult volt, nem igen tudott gondolkozni se, csak
+az j&aacute;rt valahogy tomp&aacute;n a fej&eacute;ben, hogy mikor j&ouml;n vissza a le&aacute;ny. Arra
+gondolt, hogy akkor is &#337; j&ouml;n majd ut&aacute;na. &Uuml;res kocsin mennek haza, egym&aacute;s
+mell&eacute; &uuml;lnek.</P>
+<P>Mintha csendes s&oacute;hajt&aacute;st hallott volna a kocsi tetej&eacute;n. F&ouml;lm&aacute;szott &eacute;s a
+mikor a le&aacute;nyra pillantott, r&eacute;m&uuml;lten kiab&aacute;lni kezdett.</P>
+<P>&mdash;Mit csin&aacute;lsz? Mit csin&aacute;lsz?</P>
+<P>A kocsi mell&eacute; j&ouml;tt egy-k&eacute;t ember meg asszony s egy &ouml;reg felsz&oacute;lt hozz&aacute;:</P>
+<P>&mdash;No fiam. Mi van?</P>
+<P>A fiu &uuml;resen b&aacute;mult v&eacute;gig rajtuk s nagyot r&aacute;ntott a gyepl&#337;n, hogy
+egyszerre meg&aacute;lltak a lovak&mdash;&eacute;s lesz&aacute;llott.</P>
+<P>Lenn megint n&oacute;gatt&aacute;k:</P>
+<P>&mdash;Mi az, no?</P>
+<P>Nem tudott mindj&aacute;rt felelni. Egy kicsit pihent s azt&aacute;n f&ouml;lmutatott az
+ostorral a kocsi tetej&eacute;re:</P>
+<P>&mdash;Meghalt.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="14"></A>AZ IGAZS&Aacute;G</H3>
+<P>A reggeli k&aacute;v&eacute; ut&aacute;n kifel&eacute; tartottam m&aacute;r a k&aacute;v&eacute;h&aacute;zb&oacute;l, amikor a tuls&oacute;
+sorokb&oacute;l a nevemet hallottam. El&#337;bb egy f&eacute;rfi kiab&aacute;lt, azut&aacute;n egy n&#337; is.
+Visszafordultam, &aacute;tt&ouml;rtem magamat a m&eacute;g tegnap est&eacute;r&#337;l halomra rakott
+sz&eacute;kek k&ouml;zt s amikor asztalukhoz &eacute;rtem, alig-alig tudtam megismerni
+&#337;ket. Egy r&eacute;gi h&aacute;zigazd&aacute;m s az &ouml;zvegyasszony n&#337;v&eacute;re &uuml;lt az asztal
+mellett. El&#337;tt&uuml;k bor &eacute;s &aacute;sv&aacute;nyviz &aacute;llott az asztalon, olyan
+&eacute;rintetlen&uuml;l, mint ahogy a pincz&eacute;rle&aacute;ny odatette.</P>
+<P>Mindaketten nagyon megv&aacute;ltoztak az&oacute;ta, hogy utolj&aacute;ra l&aacute;ttuk egym&aacute;st. A
+f&eacute;rfi sokkal tisztess&eacute;gesebben volt &ouml;lt&ouml;zve, mint azel&#337;tt. Valami
+szabadalma volt, a mihez N&uuml;rnbergben kapott komp&aacute;nist&aacute;t, akkor v&aacute;ltunk
+el. Ugy l&aacute;tszik, hogy sikerrel dolgoznak, erre vallott a pr&eacute;mes t&eacute;li
+kab&aacute;t, dr&aacute;ga ruha s a gy&uuml;r&uuml;i, a melyek az &#337; oszt&aacute;ly&aacute;ban els&#337; utmutat&oacute;i
+annak, hogy valaki szeg&eacute;ny emberb&#337;l gazdagra v&aacute;ltozott. Az asszonynak
+komoly fekete ruh&aacute;ja volt, de j&oacute;l megszabva &eacute;s f&eacute;nyes atlaszbet&eacute;ttel a
+mell&eacute;n, a melyre v&eacute;gig fek&uuml;dt a nyak&aacute;b&oacute;l lecs&uuml;ng&#337; arany &oacute;ral&aacute;ncz. De
+nagyon komorak voltak mind a ketten, ugy vettem &eacute;szre, mintha s&iacute;rtak
+volna s tal&aacute;n m&eacute;g most is k&ouml;zel &aacute;llan&aacute;nak hozz&aacute;. A f&eacute;rfi zsebkend&#337;t
+szorongatott a kez&eacute;ben.</P>
+<P>Megindult egy csom&oacute; szapora k&eacute;rd&eacute;s s erre egy kiss&eacute; f&ouml;lelevenedtek.</P>
+<P>A tal&aacute;lm&aacute;ny bev&aacute;gott&mdash;mes&eacute;lte a f&eacute;rfi s felvidult az arcza, a mint
+hosszasan elbesz&eacute;lte, hogy mennyit k&uuml;zd&ouml;tt, a mig id&aacute;ig jutott.&mdash;A
+cz&eacute;get <i>Pohl et Comp</i>.-nak hivj&aacute;k, de k&eacute;t t&aacute;rsa van. A hitetlenek. Egyik
+se akart annyi p&eacute;nzt fektetni a dologba, hogy mag&aacute;ra lehessen. Most
+persze szivesen kiturn&aacute;k egym&aacute;st, de nem lehet. Csak N&eacute;metorsz&aacute;gban hat
+&uuml;gyn&ouml;k utazik az &uuml;zlet r&eacute;sz&eacute;r&#337;l, s minden&uuml;tt k&eacute;pviselve vannak. Haj,
+haj, nagy dolog ez, a mig id&aacute;ig jutottak, mennyi baja volt azzal a k&eacute;t
+bolonddal, azt csak &#337; tudn&aacute; megmondani. Mindig nyeres&eacute;get k&ouml;veteltek,
+m&aacute;r a m&aacute;sodik h&oacute;napban osztal&eacute;kr&oacute;l &aacute;lmodoztak. Minduntalan
+visszak&ouml;vetelt&eacute;k a p&eacute;nzt, soha m&eacute;g ilyen h&aacute;zs&aacute;rtos embereket nem l&aacute;tott.
+Egyszer az egyiket kidobta az &uuml;zletb&#337;l, s a k&ouml;nyveket mindig a
+Wertheim-szekr&eacute;nybe z&aacute;rta, mert a t&aacute;rsak, ha l&aacute;tj&aacute;k, hogy milyen
+t&ouml;m&eacute;ntelen p&eacute;nzt kellett kidobni az els&#337; id&#337;kben, &ouml;sszeverekedtek volna.</P>
+<P>&mdash;Igy is volt el&eacute;g skandalum!&mdash;mondta s&oacute;hajtva&mdash;err&#337;l csak annak lehet
+fogalma, a ki l&aacute;tta.</P>
+<P>&mdash;Most ki maradt odahaza?</P>
+<P>&mdash;A k&ouml;nyvel&#337;k meg &#337;k. Most m&aacute;r rendben van minden, elmozdulhatok egy-egy
+perczre.</P>
+<P>&mdash;Mi&eacute;rt j&ouml;tt M&uuml;nchenbe? Valami hivatalos dolog?</P>
+<P>Sz&oacute;rakozottan felelt s olyan elk&eacute;nyszeredett tekintetet v&aacute;ltott a
+n&#337;v&eacute;r&eacute;vel, hogy ijedten n&eacute;ztem r&aacute;juk.</P>
+<P>&mdash;Nem... nem... nem hivatalos&mdash;mormogta s &eacute;l&eacute;nken figyelni kezdte az
+utcz&aacute;t. Egy kocsi z&ouml;rg&eacute;se keltette fel a figyelm&eacute;t, a kalapj&aacute;t is a
+kez&eacute;be vette, hogy mindj&aacute;rt kiszaladhasson, ha az a kocsi j&ouml;nne, a
+melyet v&aacute;rt. De nem az volt. Megint visszafordult hozz&aacute;m s most m&aacute;r
+k&ouml;nyei, a melyek r&eacute;g utat kerestek maguknak, a szem&eacute;be sz&ouml;ktek s
+v&eacute;gigfolytak az arcz&aacute;n. Az asszony is s&iacute;rni kezdett. A pincz&eacute;rle&aacute;ny
+t&ouml;r&uuml;lget&eacute;s k&ouml;zben r&aacute;juk b&aacute;mult s intett a p&eacute;nzt&aacute;ros asszonynak, hogy:
+nini, mit csin&aacute;lnak ezek! A f&eacute;rfi csendesen s&iacute;rva s hi&aacute;ba er&#337;lk&ouml;dve
+azon, hogy felsz&aacute;r&iacute;tsa a k&ouml;nyeit, v&eacute;gtelen szomor&uacute; arczczal kezdte
+elmondani, hogy mi&eacute;rt j&ouml;ttek.</P>
+<P>&mdash;Ma oper&aacute;lj&aacute;k Marit. Itt fekszik a Schmidt tan&aacute;r klinik&aacute;j&aacute;n. Nagy
+beteg, szeg&eacute;ny...</P>
+<P>Az asszony r&aacute;mondta:</P>
+<P>&mdash;Szeg&eacute;ny, szeg&eacute;ny...</P>
+<P>&mdash;Mi baja?</P>
+<P>&mdash;A g&eacute;g&eacute;je, f&ouml;l kell v&aacute;gni. De most m&aacute;r harmadszor csin&aacute;lj&aacute;k, &eacute;n nem
+tudom, hogy mi lesz.</P>
+<P>Mari a Pohl fiatalabb testv&eacute;re volt. Mikor n&aacute;luk laktam, m&eacute;g hajadon
+volt, azut&aacute;n f&eacute;rjhez ment egy n&eacute;p&eacute;nekeshez, akire hat esztendeig v&aacute;rt;
+annyi kellett ahhoz, hogy t&ouml;rv&eacute;nyesen elv&aacute;ljon az els&#337; feles&eacute;g&eacute;t&#337;l az
+&eacute;nekes. Azt ismertem. Der&eacute;k, becs&uuml;letes ember volt s a maga kis k&ouml;r&eacute;ben
+majdnem m&#369;v&eacute;sz. A t&aacute;rsait&oacute;l teljesen el&uuml;t&#337; rendes &eacute;letm&oacute;dot folytatott,
+eln&ouml;ke lett a n&eacute;p&eacute;nekesek t&aacute;rsas&aacute;g&aacute;nak, a mely arr&oacute;l gondoskodik, hogy
+tisztess&eacute;gesen eltemesse tagjait, s igy bizonyos k&uuml;l&ouml;n tekint&eacute;lyre tett
+szert nemcsak t&aacute;rsai k&ouml;zt, hanem a publikum&aacute;ban is. Hozz&aacute;m sokszor
+bej&ouml;tt, <i>Herr Ungar</i>-nak sz&oacute;l&iacute;tott, n&eacute;ha nekem mutatott be el&#337;sz&ouml;r
+egy-egy uj couplet-et s naiv bizalommal besz&eacute;lt a szerelm&eacute;r&#337;l, meg a
+v&aacute;l&oacute;p&ouml;rr&#337;l.</P>
+<P>R&oacute;la gondolkodtam, meg az &#337; szerencs&eacute;tlen boldogs&aacute;g&aacute;r&oacute;l, a mely
+bizonyosan nagyon t&ouml;nkrement, ha beteg az asszony,&mdash;a mikor h&aacute;tam m&ouml;g&ouml;tt
+megsz&oacute;lalt a hangja:</P>
+<P>&mdash;&Aacute; Herr Ungar!&mdash;Igyekezett &ouml;r&uuml;lni, de nem tudott, gyorsan kezet fogott
+velem, s azut&aacute;n r&aacute;m sem n&eacute;zett, a s&oacute;gor&aacute;hoz besz&eacute;lt, le&uuml;lt, ujra
+felkelt, nem tal&aacute;lta meg a hely&eacute;t sehol, s azt mondta, hogy ujra kimegy
+az utcz&aacute;ra &eacute;s j&aacute;rk&aacute;lva v&aacute;rja be a tan&aacute;r kocsij&aacute;t.</P>
+<P>&mdash;Maradj itt a melegben, az ablakon &aacute;t megl&aacute;thatjuk.</P>
+<P>F&eacute;szkel&#337;d&ouml;tt, forgatta kez&eacute;ben a kalapj&aacute;t &eacute;s m&eacute;gis csak kiment.
+Izgatottan topogott a gyaloguton &eacute;s izzadt, pedig recsegett l&aacute;bai alatt
+a h&oacute;, s metsz&#337;n, &eacute;lesen fujt a sz&eacute;l. Egyszer megint j&ouml;tt egy kocsi,
+feh&eacute;rczilinderes kocsis &uuml;lt a bakj&aacute;n. Az &eacute;nekes intett, hogy &aacute;lljon meg,
+megismerte a kocsiban Schmidt tan&aacute;rt. F&ouml;lnyitotta az ajt&oacute;t, s most m&aacute;r
+teljesen elhagyta nyugalma. Hevesen besz&eacute;lt, l&aacute;tszott, hogy k&ouml;ny&ouml;r&ouml;g. A
+doktor p&aacute;rszor f&eacute;lbeszak&iacute;totta, nyugalomra intette, ugy l&aacute;tszott, hogy
+biztatta. Egyszer a v&aacute;ll&aacute;ra &uuml;t&ouml;tt s a szeme k&ouml;z&eacute; besz&eacute;lt valamit,
+bizonyosan azt mondta: legyen er&#337;s&mdash;azut&aacute;n szigoruan n&eacute;zett re&aacute; s
+megvet&#337;leg legyintett a kez&eacute;vel, tal&aacute;n azt k&eacute;rte sz&aacute;mon a szeg&eacute;ny
+embert&#337;l, hogy mi&eacute;rt olyan gy&aacute;va. Pohl&eacute;k is f&ouml;lugr&aacute;ltak, amikor
+meg&aacute;llani l&aacute;tt&aacute;k a kocsit, s kiszaladtak az utcz&aacute;ra. Azut&aacute;n h&aacute;rman
+besz&eacute;ltek &ouml;ssze-vissza. Egyszer a tan&aacute;r ur becsapta az ajt&oacute;t s
+tov&aacute;bbhajtatott.</P>
+<P>&mdash;Menj&uuml;nk ut&aacute;na&mdash;mondta az asszony.</P>
+<P>&mdash;Azt mondja, hogy nem ereszt be&mdash;felelte a szin&eacute;sz.</P>
+<P>Pohl visszament a k&aacute;v&eacute;h&aacute;zba fizetni, mi pedig j&aacute;rk&aacute;lni kezdt&uuml;nk az
+utcz&aacute;n. Az asszony izgatott volt, mindig el&#337;tt&uuml;nk j&aacute;rt s csuklott, mert
+er&#337;szakkal el akarta fojtani a s&iacute;r&aacute;st. Az &eacute;nekes kiss&eacute; lecsendes&uuml;lt,
+er&#337;szakolt megnyugv&aacute;s &uuml;lt az arcz&aacute;ra. Mellettem haladt. K&eacute;s&#337;bb hozz&aacute;nk
+csatlakozott Pohl s besz&eacute;lni kezdett.</P>
+<P>&mdash;Mig nyomorogtunk, eg&eacute;szs&eacute;gesek voltunk. Most m&aacute;r minden&uuml;nk van s Mari
+beteg. Mit mondott a doktor?</P>
+<P>&mdash;Biztatott&mdash;felelte vontatottan a szin&eacute;sz&mdash;de ez igy ment mindig. Nem
+hiszek &eacute;n neki.</P>
+<P>Pohl el&#337;re ment a n&#337;v&eacute;r&eacute;hez s karonfogta. A szin&eacute;sz most m&aacute;r egyed&uuml;l
+volt velem. P&aacute;rszor r&aacute;m n&eacute;zett, mintha az ut&aacute;n kutatott volna, hogy mit
+gondolok. Az &eacute;n arczomon bizony&aacute;ra nagy szomor&uacute;s&aacute;got l&aacute;tott, mert igaz&aacute;n
+nagyon el voltam keseredve a sorsukon. Egyszerre csak azt k&eacute;rdezte:</P>
+<P>&mdash;Eml&eacute;kszik m&eacute;g a: <i>Was ich nicht sagen mag</i>-ra.</P>
+<P>Amint zavarosan elkalandoztak a gondolatai, ez a couplet-refrain jutott
+az esz&eacute;be. Csod&aacute;lkozva b&aacute;multam r&aacute;, nem tudtam meg&eacute;rteni, hogyan
+gondolhat ilyesmire, de &#337; nem v&aacute;rta be a feleletet, hanem egyszerre
+hirtelen meg&aacute;llott, s fojtott hangon kezdett el besz&eacute;lni, hogy az
+el&uuml;lmen&#337;k meg ne hallj&aacute;k. Ez a k&uuml;zk&ouml;d&eacute;s m&eacute;g jobban el&aacute;rulta a d&uuml;h&eacute;t, s
+mig lihegve, sebesen besz&eacute;lt, &ouml;k&ouml;lre fogta a kezeit, mintha valakit
+agyon akarna v&aacute;gni.</P>
+<P>&mdash;S az &eacute;n els&#337; feles&eacute;gem hogy hizik! Hogy k&ouml;v&eacute;rebb legyen, n&eacute;gysz&aacute;z
+markot fizettetnek velem a kosztj&aacute;ra. Az a m&aacute;sik pedig meghal.&mdash;Majd
+ler&aacute;ntotta r&oacute;lam a kab&aacute;tomat, ugy megfogta.&mdash;No, Herr Ungar, van
+igazs&aacute;g?</P>
+<P>Pohl&eacute;k visszafordultak, f&aacute;ztak. Ha kocsi j&ouml;tt, &ouml;sszen&eacute;ztek s ujra
+lekapt&aacute;k a szemeiket egym&aacute;sr&oacute;l. A k&eacute;t f&eacute;rfi komoran b&aacute;mult maga el&eacute;, a
+szin&eacute;sz &uacute;gy kutatta a f&ouml;ldet, mintha elvesztett volna valamit s azt
+keresn&eacute;, az asszony pedig tal&aacute;n im&aacute;dkozott mag&aacute;ban, mert kiss&eacute; mindig
+elmaradt s nem hallotta, hogyha valamit k&eacute;rdeztem t&#337;le.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="15"></A>ANNA</H3>
+<P>A somorjai b&aacute;r&oacute; urfi nemr&eacute;giben eg&eacute;szen a b&aacute;natnak adta mag&aacute;t. A
+m&aacute;sk&uuml;l&ouml;nben is fura form&aacute;ju fiut nagyon megviselte a m&eacute;rt&eacute;ktelen
+szomorus&aacute;g, mintha elrontotta volna vele a gyomr&aacute;t. Hegyes mad&aacute;rfeje
+belez&ouml;ld&uuml;lt a betegs&eacute;gbe, siralmasan elgy&ouml;ng&uuml;lt, t&aacute;ntorogva botork&aacute;lt,
+mintha &ouml;r&ouml;k&ouml;sen r&eacute;szeg lett volna s l&aacute;zas &eacute;jszak&aacute;kon s&iacute;rt, ny&ouml;g&ouml;tt &eacute;s
+egy eg&eacute;szen k&ouml;z&ouml;ns&eacute;ges le&aacute;nynevet suttogott bele az &aacute;tizzadt p&aacute;rn&aacute;ba.</P>
+<P>&mdash;Anna, Anna...</P>
+<P>S akkort&aacute;jban esett meg az, hogy a m&eacute;lt&oacute;s&aacute;gos asszony lehivatta mag&aacute;hoz
+a nevel&#337; kisasszonyt s szok&aacute;sa ellen&eacute;re ezuttal az ir&aacute;sos forma
+mell&#337;z&eacute;s&eacute;vel &eacute;l&#337;sz&oacute;val t&aacute;rgyalt vele. A m&eacute;lt&oacute;s&aacute;gos asszonynak ugyanis az
+volt a divatja, hogy a kisasszonynak napiparancsokban adta tudt&aacute;ra a
+mondanival&oacute;it a kis kisasszonyk&aacute;k nevel&eacute;s&eacute;re vonatkoz&oacute;lag. A parancsokat
+csel&eacute;dek hordt&aacute;k f&ouml;l a m&aacute;sodik emeletre, a hol a komornyik &eacute;s a par&aacute;d&eacute;s
+kocsis szob&aacute;i k&ouml;z&ouml;tt kis, k&eacute;t szob&aacute;s lak&aacute;sa volt a kisasszonynak, feh&eacute;r,
+tiszta, mint a poh&aacute;r, de szigor&uacute;an egyszer&uuml; &eacute;s kellemetlen&uuml;l sz&aacute;raz &eacute;s
+hideg... Ebb&#337;l a le&aacute;nyb&oacute;l kellett bele valami, egy kis friss, &uuml;de uri
+le&aacute;nyillat, hogy ne legyen eg&eacute;sz k&ouml;z&ouml;ns&eacute;ges, mint tov&aacute;bb a foly&oacute;son a
+szobal&aacute;nyok szob&aacute;i. A csel&eacute;dek vigyorogva k&eacute;zbes&iacute;tett&eacute;k a parancsokat,
+amikben mindig foglaltatott egy csom&oacute; kellemetlenked&eacute;s, halk, ki-kit&ouml;r&#337;
+meg ujra lenyelt viczog&aacute;ssal vett&eacute;k tudom&aacute;sul azt, ha a kisasszony
+kil&eacute;pett a gangra, a szem&eacute;tb&#337;l kisz&oacute;rtak az ajtaja el&eacute; egy cs&ouml;ppet, csak
+annyit, ami a bosszant&aacute;sra el&eacute;g s lenn a nagy eb&eacute;dl&#337;ben, a mikor a
+szeg&eacute;ny csel&eacute;dkisasszony is ott &uuml;lt az urakkal az eb&eacute;d meg a vacsora
+mellett, olyanform&aacute;n kin&aacute;lt&aacute;k meg a t&aacute;llal, mintha valaki k&ouml;z&uuml;l&uuml;k jutott
+volna ahhoz a tisztess&eacute;ghez, hogy az asztal&aacute;hoz &uuml;ltesse a b&aacute;r&oacute; &eacute;s ez
+mulattatn&aacute; &#337;ket, sz&oacute;rakozottan fitym&aacute;lva, t&uuml;relmetlen&uuml;l. Egyszer egy
+l&aacute;ny a f&uuml;l&eacute;be is pusmogott:</P>
+<P>&mdash;Tess&eacute;k m&aacute;r kivenni, nem &aacute;llhatok itt estig.</P>
+<P>Amint ebb&#337;l l&aacute;tni m&eacute;lt&oacute;ztatik, a m&eacute;lt&oacute;s&aacute;gos asszony teljess&eacute;ggel nem
+k&eacute;nyeztette el a nevel&#337;kisasszonyt. Ann&aacute;l nagyobb felt&uuml;n&eacute;sre
+sz&aacute;m&iacute;thatott teh&aacute;t az az eset, hogy szokatlan id&#337;ben, a mikor
+m&aacute;sk&uuml;l&ouml;nben a friz&eacute;rn&eacute;vel szokott foglalatoskodni, f&ouml;lizent hozz&aacute;, hogy
+j&#337;jj&ouml;n le. A nagy szalonban v&aacute;rta, a mi olyan szoba volt, hogy nem is
+&eacute;rthetik meg benne egym&aacute;st asszonyn&eacute;pek, nagy, csupa &oacute;ri&aacute;s m&eacute;lt&oacute;s&aacute;gos
+komor b&uacute;torral telve, eleve kiz&aacute;rva mag&aacute;b&oacute;l minden bizalmaskod&aacute;st. A
+m&eacute;lt&oacute;s&aacute;gos asszony a szoba k&ouml;zep&eacute;n &aacute;llott meg egy nagy asztalra
+t&aacute;maszkodva zsiros, g&ouml;mb&ouml;ly&#369; &ouml;kl&eacute;vel s m&eacute;g ebben a nagy t&eacute;rben is majd
+agyonnyomta m&eacute;lt&oacute;s&aacute;g&aacute;val a kis nevel&#337;kisasszonyt. A le&aacute;ny elveszett a
+sok nagyuri holmi k&ouml;z&ouml;tt, szinte keresg&eacute;lni kellett ut&aacute;na. A szomsz&eacute;d
+ajt&oacute; f&uuml;gg&ouml;nye meglibbent kiss&eacute;, a mikor bel&eacute;pett s tejfeh&eacute;r, nagyszem&uuml;
+&eacute;s r&#337;thaj&uacute; gyermekfej kukucsk&aacute;lt be a szob&aacute;ba. Azt&aacute;n egy kis vihog&aacute;s
+hallszott s a kis le&aacute;ny elt&uuml;nt. Anna pedig m&eacute;g mindig az ajt&oacute;ban &aacute;llott.
+Most m&aacute;r &ouml;sszeszedte mag&aacute;t valamicsk&eacute;t s t&#337;le telhet&#337;leg kem&eacute;nyen n&eacute;zett
+vissza a nagy, k&ouml;v&eacute;r asszonyra.</P>
+<P>&mdash;Hivatni m&eacute;lt&oacute;ztatott.</P>
+<P>A m&eacute;lt&oacute;s&aacute;gos asszony meg se mozdult, csak intett neki, hogy j&#337;jj&ouml;n
+k&ouml;zelebb. A le&aacute;ny el&#337;rej&ouml;tt, meg&aacute;llott az asztal m&aacute;sik oldal&aacute;n s v&aacute;rta,
+hogy mi lesz. Most mintha megint libbent volna egyet a f&uuml;gg&ouml;ny s ujra
+kaczagott volna a gyermek, sejtve, hogy kikap a kisasszony. A le&aacute;nynak
+ez a cz&eacute;rnasz&aacute;l v&eacute;kony hang arcz&aacute;ba kergette a v&eacute;rt s igy esett meg az,
+hogy a k&ouml;teles tisztelet dacz&aacute;ra &#337; sz&oacute;lalt meg el&#337;sz&ouml;r:</P>
+<P>&mdash;M&eacute;lt&oacute;ztass&eacute;k n&ouml;vend&eacute;kemet elt&aacute;vol&iacute;tani, m&eacute;lt&oacute;s&aacute;gos asszony. Ha
+valamelyik mindig tanuja annak, hogy m&eacute;lt&oacute;s&aacute;god megal&aacute;z, k&eacute;ptelen vagyok
+a feladatra, amivel megbiztak.</P>
+<P>&mdash;Honnan tudja, hogy mi&eacute;rt hivattam?</P>
+<P>&mdash;Rendesen az k&ouml;vetkezik, hogyha lehivat m&eacute;lt&oacute;s&aacute;god.</P>
+<P>A m&eacute;lt&oacute;s&aacute;gos asszony mosolygott. Mintha a nagy hatalom tetszett volna
+neki, ami alatt &ouml;sszeg&ouml;rnyed az eff&eacute;le n&eacute;ps&eacute;g. G&#337;g&ouml;s &eacute;s sz&aacute;raz maradt a
+hangja, pedig egy kis sz&iacute;vess&eacute;get akart belevegy&iacute;teni. Sehogy se ment.
+Mikor azt mondta a le&aacute;nynak, hogy &uuml;lj&ouml;n le, az is ink&aacute;bb parancs volt,
+mint szives kin&aacute;l&aacute;s.</P>
+<P>&mdash;Nincs sz&oacute; most ilyesmir&#337;l,&mdash;kezdte&mdash;egyebet akarok mondani. Valamire
+k&eacute;rni... Egy kis szivess&eacute;gre, a mit megtehet az&eacute;rt a sok j&oacute;&eacute;rt, a mit
+t&#337;l&uuml;nk &eacute;lvezett, a mi&oacute;ta itt van. A fiamr&oacute;l van sz&oacute;.</P>
+<P>A le&aacute;ny halv&aacute;nyan b&aacute;mult r&aacute; a nagy asszonyra s idegenkedve huz&oacute;dott el
+t&#337;le, amikor k&ouml;zelebb huzta hozz&aacute; a sz&eacute;ket. A m&eacute;lt&oacute;s&aacute;gos asszonynak
+pedig tetszett az &ouml;sszegubbaszkodott, t&ouml;r&eacute;keny kis figura a m&aacute;sik sz&eacute;ken
+s csak vontatottan, lassan folytatta a mondanival&oacute;j&aacute;t, mintha ilyen
+semmis&eacute;ggel szemben &eacute;rdemes se lenne a siets&eacute;g.</P>
+<P>&mdash;A kisasszony eg&eacute;szen elvette ennek a fiunak az esz&eacute;t. A kisasszony
+azzal k&ouml;sz&ouml;nte meg azt a j&oacute;s&aacute;got, hogy a h&aacute;zunkba fogadtuk, hogy
+h&oacute;d&iacute;tott. Megh&oacute;d&iacute;totta a b&aacute;r&oacute;t s most m&aacute;r meg a fiatal b&aacute;r&oacute;t is. Ez
+csunyas&aacute;g a kisasszonyt&oacute;l.</P>
+<P>A le&aacute;ny f&ouml;l&aacute;llott a sz&eacute;kr&#337;l s az ajt&oacute; fel&eacute; indult. Az arcza el&#337;bb
+f&ouml;ll&aacute;ngolt, azt&aacute;n halv&aacute;ny lett, kicsi, m&eacute;g gyermekforma teste reszketett
+s olyan megvet&eacute;ssel n&eacute;zett vissza a nagy asszonyra, hogy az is
+megh&ouml;kkent kiss&eacute; &eacute;s nem ment ut&aacute;na. A szoba k&ouml;zep&eacute;n azonban m&aacute;r elhagyta
+az ereje, megt&aacute;ntorodott s keserves, hossz&uacute; s&oacute;hajt&aacute;s szakadt f&ouml;l a
+mell&eacute;b&#337;l. Panaszosan, ink&aacute;bb ny&ouml;gve sz&oacute;lott:</P>
+<P>&mdash;Igy ne besz&eacute;ljen velem, nem hallgatom...</P>
+<P>A m&eacute;lt&oacute;s&aacute;gos asszony is &eacute;szrevette, hogy ezzel a hanggal nem megy sokra
+s m&aacute;sk&eacute;pen pr&oacute;b&aacute;lt besz&eacute;lni.</P>
+<P>&mdash;Maradjon a kisasszony. Minek olyan &eacute;rz&eacute;keny? V&eacute;gre is &eacute;n nemcsak a
+gazd&aacute;ja vagyok hanem asszony &eacute;s anya is, akinek a kisasszonnyal
+sz&aacute;mad&aacute;sa van. A kisasszony h&oacute;d&iacute;t... Azt hiszi, hogy nem vettem &eacute;szre,
+hogy milyen melegen n&eacute;z mag&aacute;ra a b&aacute;r&oacute;... F&eacute;lrehuz&oacute;dik egy sz&ouml;gletbe s
+csak mag&aacute;ra b&aacute;mul, hogy majd beleolvad. Szereti a kisasszonyt.</P>
+<P>A le&aacute;ny nyugodtan felelt:</P>
+<P>&mdash;Tal&aacute;n f&ouml;lfedezett bennem valamit, amit meg lehet becs&uuml;lni.</P>
+<P>A m&eacute;lt&oacute;s&aacute;gos asszony belev&aacute;gott a le&aacute;ny szav&aacute;ba.</P>
+<P>&mdash;Mindegy. Nem t&ouml;r&#337;d&ouml;m ezzel. A f&#337; a fiam dolga. Nem t&uuml;r&ouml;m, hogy ez a
+fiu t&ouml;nkremenjen a kisasszony miatt.</P>
+<P>&mdash;Miattam?</P>
+<P>&mdash;Persze, ak&aacute;rmilyen ostob&aacute;n is hangzik az, hogy a kisasszony sz&oacute;ljon
+bele a somorjai b&aacute;r&oacute;k &eacute;lete sor&aacute;ba. Nem t&uuml;r&ouml;m, hallja, nem t&uuml;r&ouml;m. A fiam
+beteg, maga ut&aacute;n v&aacute;gyakozik, l&aacute;zas. K&uuml;l&ouml;nben is gy&ouml;nge, reg&eacute;nyes
+term&eacute;szet, aff&eacute;le &aacute;br&aacute;ndoz&oacute;. A kisasszony b&uuml;szke, nem tudom, hogy mire,
+de b&uuml;szke s meg se hallgatta a fiam. Az &eacute;n fiam... Elutasitotta, mint
+valami k&ouml;z&ouml;ns&eacute;ges m&aacute;s fiut.</P>
+<P>&mdash;Nem szeretem.</P>
+<P>&mdash;Mindegy. Az&eacute;rt nem lett volna szabad a kisasszonynak olyan kurt&aacute;n
+v&eacute;gezni az &eacute;n gyermekemmel. Az nem az a fajta, akinek ajt&oacute;t lehet
+mutatni. Mondhatott volna neki egy p&aacute;r j&oacute; sz&oacute;t.</P>
+<P>&mdash;Minek?</P>
+<P>&mdash;Hogy a fiu el ne keseredj&eacute;k. A sok j&oacute; ut&aacute;n, amit ebben a h&aacute;zban
+kapott, ennyit meg&eacute;rdemelt&uuml;nk volna a kisasszonyt&oacute;l.</P>
+<P>A le&aacute;ny t&eacute;tov&aacute;n b&aacute;mult az asszonyra s huz&oacute;dozott t&#337;le. F&eacute;lni kezdett
+att&oacute;l, ami k&ouml;vetkezik s tork&aacute;n akadt a sz&oacute;, a mint besz&eacute;lni kezdett.</P>
+<P>&mdash;Nem &eacute;rtem, nem tudom, hogy mit akar.</P>
+<P>Most m&aacute;r g&aacute;t n&eacute;lk&uuml;l t&ouml;rt ki a nagy, k&ouml;v&eacute;r asszonyb&oacute;l a g&#337;g. Mintha meg
+se &eacute;rtette volna az akad&eacute;koskod&aacute;st, amit ez a polg&aacute;r sorsu szeg&eacute;ny
+tanit&oacute;kisasszony megenged mag&aacute;nak, k&ouml;vetelt, parancsolt s csak arra
+d&ouml;bbent meg kiss&eacute;, mikor mind magasabbra, nagyobbra egyenesedett ki
+el&#337;tte a le&aacute;ny &eacute;s sz&eacute;p lett, ragyogott mint a napsug&aacute;r, bevil&aacute;gositotta
+a szob&aacute;t.</P>
+<P>&mdash;Nem &eacute;rti? H&aacute;t &eacute;rtse meg. Ketten vagyunk, nem hallja senki, h&aacute;t mondok
+mag&aacute;nak valamit. A fiam azzal fenyeget&#337;zik, hogy agyonl&ouml;vi mag&aacute;t, ha
+maga nem lesz az &ouml;v&eacute;. Az &ouml;v&eacute;... Azt a gyerek m&aacute;sk&eacute;ppen gondolja, mint
+&eacute;n. &#336; ostob&aacute;n, szerelmesen, &eacute;n meg ugy, hogy mindannyian meglehet&uuml;nk
+vele el&eacute;gedve. &#336; is, aki szerelmes maga is, aki nem szerelmes &eacute;s &eacute;n is,
+akinek gyermekem &eacute;let&eacute;re vigy&aacute;zni kell. Azt mondom mag&aacute;nak, hogy az &eacute;n
+gyermekem nem a senki fia. Hallgassa meg s nem lesz bel&#337;le k&aacute;ra. Ne adja
+a b&uuml;szk&eacute;t &eacute;s a szentet, hanem t&uuml;rje el, ha k&ouml;zeledik mag&aacute;hoz. Az a fiu
+somorjai b&aacute;r&oacute;, nincs hozz&aacute;szokva ahhoz, hogyha szerelemr&#337;l van sz&oacute;,
+kiadj&aacute;k az utj&aacute;t. Ha mag&aacute;nak ez &aacute;ldozat, h&aacute;t &eacute;n megfizetem, de nem
+t&uuml;r&ouml;m, hogy egy ilyen magaforma le&aacute;ny miatt elpusztuljon a fiam.
+&Eacute;rtette? Most m&aacute;r tudja, hogy mit akarok. Ha egy kicsit nyersen mondtam
+el, h&aacute;t nem tehetek r&oacute;la. Nem vagyok olyan kedvemben, hogy a kisasszonyt
+kim&eacute;ljem a magam rov&aacute;s&aacute;ra.</P>
+<P>A le&aacute;ny egy nagy b&#337;r&ouml;ssz&eacute;knek vetette a h&aacute;t&aacute;t s olyan r&eacute;m&uuml;lettel n&eacute;zett
+az asszonyra, mintha vad el&#337;tt &aacute;llana, aki most mindj&aacute;rt r&aacute;veti mag&aacute;t.
+Majd elesett, jobbra-balra ingott s kem&eacute;nyen megmarkolta az asztal
+sz&eacute;l&eacute;t, hogy le ne roskadjon. Agy&aacute;ban zavarosan gomolygott minden, amit
+most hallott, behunyta a szemeit, hogy egyed&uuml;l legyen s &ouml;sszeszedje a
+gondolatait, de csak m&eacute;gse &eacute;rtette az eg&eacute;szet. Czafatok v&aacute;ltak ki a
+z&uuml;rzavarb&oacute;l, egy-egy sz&oacute;, durvas&aacute;gok, ut&aacute;latos dolgok, amik elr&eacute;m&iacute;tett&eacute;k
+s arra n&oacute;gatt&aacute;k, hogy szaladjon, de l&aacute;bait megmozditani se tudta. V&eacute;gre
+valamicsk&eacute;t tiszt&aacute;n l&aacute;tott. Megr&aacute;zta mag&aacute;t, mintha leakarta volna dobni
+a test&eacute;r&#337;l mindazt a sarat, amit r&aacute;dob&aacute;ltak s kiegyenesedett.</P>
+<P>&mdash;Elmegyek innen.</P>
+<P>Az asszonyb&oacute;l most m&aacute;r f&eacute;ktelen&uuml;l d&uuml;lt ki a d&uuml;h. Az asztalt r&aacute;zta s
+durv&aacute;n kiab&aacute;lt:</P>
+<P>&mdash;Azt nem! Itt marad. Ha kell, magukra csukom az ajt&oacute;t, majd
+megszelid&uuml;l. A fiam nem hagyom elpusztulni egy rongyos le&aacute;ny miatt, aki
+n&aacute;lam &ouml;lt&ouml;z&ouml;tt ki kisasszonynak. Az &eacute;n p&eacute;nzemen. Ha bolond&iacute;tani tud, h&aacute;t
+bolonduljon is...</P>
+<P>A le&aacute;ny m&aacute;r oda se hallgatott, csak ism&eacute;telte:</P>
+<P>&mdash;Elmegyek.</P>
+<P>&mdash;Itt marad!</P>
+<P>&mdash;Elmegyek.&mdash;Azt&aacute;n, mintha mag&aacute;hoz besz&eacute;lne, indulat n&eacute;lk&uuml;l, szomoruan
+sz&oacute;lott.&mdash;Nem tudja, hogy mit csin&aacute;l, nem tudja, hogy mit mondott.</P>
+<P>Az asszony mintha r&aacute;fek&uuml;dt volna, eg&eacute;szen mell&eacute;je ment, hogy &ouml;sszefolyt
+a sz&aacute;jukb&oacute;l a lehellet s tulki&aacute;ltotta a csendes besz&eacute;det.</P>
+<P>&mdash;Tudom, de nekem a gyermekem dr&aacute;ga, nem maga, maga semmi... Maga
+senki... Ha a fiam a maga szem&eacute;&eacute;rt meg tal&aacute;lna halni...</P>
+<P>A nagy hangra bej&ouml;tt a b&aacute;r&oacute;. Kicsi, &eacute;rtelmes k&eacute;p&uuml; &ouml;reg ur, kis, szur&oacute;s
+n&eacute;z&eacute;s&uuml; szemekkel, amikkel mintha egyszerre mindent l&aacute;tott volna...
+Hosszu, meleg pillant&aacute;ssal m&eacute;rte v&eacute;gig a le&aacute;nyt s sz&aacute;razan sz&oacute;lott r&aacute; az
+asszonyra:&mdash;Mi a baj?</P>
+<P>A le&aacute;ny felelt.</P>
+<P>&mdash;Elmegyek innen.</P>
+<P>Az &ouml;reg ember egy kicsit gondolkozott s b&oacute;lintott a fej&eacute;vel.</P>
+<P>&mdash;J&oacute;l teszi.</P>
+<P>A m&eacute;lt&oacute;s&aacute;gos asszony belesz&oacute;lott a besz&eacute;dbe:</P>
+<P>&mdash;A kisasszonynak szerz&#337;d&eacute;se van. Azt be kell tartani...</P>
+<P>Az &ouml;reg ur ugy tett, mint a karmester, aki leinti a f&ouml;l&ouml;sleges l&aacute;rm&aacute;t s
+csak annyit mondott:</P>
+<P>&mdash;A kisasszony elmegy.</P>
+<P>Azt&aacute;n megfogta a le&aacute;ny kez&eacute;t s elhom&aacute;lyosodott a n&eacute;z&eacute;se, amint besz&eacute;lt:</P>
+<P>&mdash;&Eacute;s mag&aacute;val egy&uuml;tt elmegy a tisztess&eacute;g is innen, le&aacute;nyom. Elmegy...</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="16"></A>A VASUT</H3>
+<P>Alig egy esztendeje, hogy a falum hat&aacute;r&aacute;n &aacute;tvezett&eacute;k a vasuti vonalat.
+Egy nagy legel&#337;t szeltek kett&eacute; a t&ouml;lt&eacute;ssel s &eacute;ppen szemben a k&ouml;zs&eacute;g
+h&aacute;z&aacute;val, a r&eacute;t k&ouml;zep&eacute;re &eacute;p&iacute;teni kezdt&eacute;k az &aacute;llom&aacute;st. Idegenekkel telt
+meg a falu. Az olaszok est&eacute;nkint tulord&iacute;tott&aacute;k a korcsm&aacute;ban a
+bensz&uuml;l&ouml;tteket s meghonosult n&aacute;lunk is a harm&oacute;nika, a mit&#337;l veszett&uuml;l
+von&iacute;tottak a kuty&aacute;k s k&aacute;romkodtak a zsand&aacute;rok, mert ahol megsz&oacute;lalt, ott
+bizonyosan vereked&eacute;s lett a nagy mulats&aacute;g v&eacute;ge. Az urakn&aacute;l sz&eacute;tsz&oacute;rva
+laktak a m&eacute;rn&ouml;k&ouml;k, a megye adott mell&eacute;j&uuml;k hajdukat s ezek a
+czifrazsin&oacute;ros hivatalos emberek bizonyos elitet k&eacute;peztek a t&ouml;bbi
+csel&eacute;ds&eacute;g &eacute;s a parasztok k&ouml;zt, k&uuml;l&ouml;n asztalhoz &uuml;ltek a korcsm&aacute;ban, a
+munk&aacute;r&oacute;l besz&eacute;ltek s bort ittak &eacute;s nem p&aacute;link&aacute;t. Reggelenkint megindult
+a bucsuj&aacute;r&aacute;s a vasuti vonalhoz, a hajduk h&aacute;tukon vitt&eacute;k a h&aacute;roml&aacute;bu
+magas asztalokat, l&aacute;nczot, vonalz&oacute;kat; a gyermekek t&aacute;gra nyitott
+szemmel-sz&aacute;jjal b&aacute;mult&aacute;k meg a sok furcsa holmit, a parasztok pedig
+komoran mentek be h&aacute;zaikba, hogy ne kelljen k&ouml;sz&ouml;nteni&ouml;k a m&eacute;rn&ouml;k&ouml;ket, a
+kiket uras&aacute;gi fogatokon vittek ki a vonalhoz.</P>
+<P>Erre a szerencs&eacute;tlen falura v&eacute;gzetes volt ez a vasuti vonal. K&eacute;t v&aacute;ros
+k&ouml;zt fekszik &eacute;s kis hat&aacute;r&aacute;ban alig terem meg a keny&eacute;rre val&oacute; buza.
+Vannak nagybirtokos uraik, de ennek nem l&aacute;tja haszn&aacute;t a paraszt. Fuvaros
+itt minden ember, aki csak &ouml;sszekuporgatott k&eacute;t l&oacute;ra &eacute;s egy &oacute;cska
+kocsira val&oacute;t. Mindig van valami sz&aacute;ll&iacute;tani val&oacute;, tavaszt&oacute;l a m&aacute;sik
+tavaszig. Kezd&#337;dik a z&ouml;lds&eacute;gen, azut&aacute;n k&ouml;vetkezik a gabona, gy&uuml;m&ouml;lcs,
+k&aacute;poszta s a sz&aacute;ll&iacute;tm&aacute;nyhoz tartoznak mellesleg a kis di&aacute;kok is, akiket
+tizen&ouml;t-h&uacute;sz krajcz&aacute;r&eacute;rt meg egy kis &uuml;veg p&aacute;link&aacute;&eacute;rt &uuml;ltetnek f&ouml;l a
+zs&aacute;kok tetej&eacute;re. Azut&aacute;n k&ouml;vetkezik t&eacute;lire a k&#337;. Hosszu vonalon &#337;k
+hordj&aacute;k be kavicscsal az orsz&aacute;gutat, nem is &eacute;rt ahhoz m&aacute;s igaz&aacute;n. &Eacute;s
+mindehhez nem kell egy&eacute;b, mint k&eacute;t lovacska, amely koplalni tud s nem
+veszti el a fej&eacute;t a nagy h&aacute;g&oacute;n, hanem belefekszik a h&aacute;mba &eacute;s huz n&eacute;gy
+helyett, egy goromba l&#337;cs&ouml;s szek&eacute;r &eacute;s egy j&oacute;, mogyor&oacute;nyi bogokra k&ouml;t&ouml;tt
+kurtanyel&uuml; ostor.</P>
+<P>Mikor meg&eacute;rkezett az els&#337; m&eacute;rn&ouml;k s a sz&ouml;gm&eacute;r&#337;j&eacute;vel kiment a hat&aacute;rba,
+elindult a suttog&aacute;s &eacute;s k&eacute;rdezt&eacute;k az emberek egym&aacute;st&oacute;l, hogy: mi lesz? A
+felelett&#337;l f&eacute;ltek, fogalmuk se volt m&eacute;g arr&oacute;l, hogy mi k&ouml;vetkezik, de
+&eacute;rezt&eacute;k, hogy valami rossz; s amikor a m&eacute;rn&ouml;k egyed&uuml;l s&eacute;t&aacute;lva hazafel&eacute;
+tartott, nem merte megk&eacute;rdezni senki, hogy mit akar a hat&aacute;rban. Azut&aacute;n
+r&aacute;j&ouml;ttek magukt&oacute;l, amikor mind t&ouml;bb-t&ouml;bb idegen ur &eacute;rkezett s hossz&uacute;
+v&aacute;rosi kocsikon elhozt&aacute;k a sineket s egy kijel&ouml;lt vonal mell&eacute; falat
+raktak bel&#337;l&uuml;k. Lassan-lassan k&ouml;zeledett a munka, mind k&ouml;zelebb-k&ouml;zelebb
+hallott&aacute;k az olasz munk&aacute;shad n&oacute;t&aacute;j&aacute;t:</P>
+<TABLE WIDTH="100%"><TR><TD ALIGN="CENTER">
+Evviva, evviva, evviva Garibaldi,<BR>
+Evviva, evviva, ....&mdash;
+</TD></TR></TABLE>
+<P>mintha bizony valami &eacute;rdeme lett volna Garibaldinak, hogy ki&eacute;p&uuml;lt a
+sz&aacute;rnyvonal. Egyszer azut&aacute;n elk&eacute;sz&uuml;lt az eg&eacute;sz. Olyan egyenes volt a
+vonal, mint egy l&eacute;nia. Az &aacute;llom&aacute;s &eacute;p&uuml;let&eacute;be bek&ouml;lt&ouml;z&ouml;tt egy czifra,
+aranysipk&aacute;s ur s egy napon b&#337;gve, megvadulva szaladtak sz&eacute;t a t&ouml;lt&eacute;s
+mellett legel&#337; barmok, v&eacute;gig ment a vonalon az els&#337; masina. Kigy&uuml;lt a
+csod&aacute;ra az eg&eacute;sz falu, mikor visszaj&#337;ve meg&aacute;llott a p&aacute;lyaudvaron:
+k&ouml;r&uuml;lvett&eacute;k, tapogatt&aacute;k s eloldalogtak, mikor a tr&eacute;f&aacute;s g&eacute;p&eacute;sz egy csom&oacute;
+g&#337;zt bocs&aacute;tott re&aacute;juk az egyik csapb&oacute;l. N&eacute;h&aacute;ny &ouml;regasszony r&ouml;gt&ouml;n
+&ouml;sszedugta a fej&eacute;t s nagy s&aacute;p&iacute;toz&aacute;ssal &aacute;llapodtak meg abban, hogy:
+elv&eacute;sz a vil&aacute;g, most m&aacute;r bizonyosan elpuszt&iacute;tja az Isten.</P>
+<P>A vil&aacute;gnak nem sok b&aacute;nt&oacute;d&aacute;sa lett a vasut miatt, mind&ouml;ssze abba a nagy
+h&aacute;l&oacute;ba, amely k&ouml;r&uuml;l&ouml;leli, behimeztek egy uj kis sz&aacute;lacsk&aacute;t, hanem a mi
+embereink nagyon p&oacute;rul j&aacute;rtak vele. Nem kellett m&aacute;r ezut&aacute;n senkinek se a
+kocsi, se a l&oacute;, hetekig a szegen l&oacute;gott az ostor, &eacute;hesen &#337;gyelegtek a
+gyerekek az utcz&aacute;n s tele lett a kocsma. Ha m&eacute;g k&eacute;takkora lett volna is,
+akkor se jutott volna hely mindenkinek. A ki eddig fel&eacute;je se n&eacute;zett,
+most m&aacute;r az is itt tany&aacute;zott, moh&oacute;n ette, a mit a t&ouml;bbiek besz&eacute;ltek s
+&uuml;t&ouml;tte az asztalt &eacute;s ivott &eacute;ppen mint a t&ouml;bbi.</P>
+<P>&mdash;A keserv&eacute;t a korm&aacute;ny&aacute;nak! kihuzt&aacute;k a l&aacute;bunk alul az orsz&aacute;gutat... igy
+besz&eacute;ltek.</P>
+<P>Mikor egyszer a Vajda Tam&aacute;s kis fia benyitott k&ouml;z&eacute;j&uuml;k s az apj&aacute;hoz
+fordulva elmondta hogy az anyja azt &uuml;zente: menjen haza vacsor&aacute;ra s
+vigyen szalonn&aacute;t &eacute;s tur&oacute;t: a durva, f&eacute;lig r&eacute;szeg ember kil&ouml;kte a
+gyermeket az ajt&oacute;n s ut&aacute;na ki&aacute;ltotta:</P>
+<P>&mdash;Mondd meg any&aacute;dnak, hogy keressen m&aacute;s embert mag&aacute;nak, hagyjon nekem
+b&eacute;k&eacute;t.</P>
+<P>A gyerek pityeregve s&aacute;ntik&aacute;lt v&eacute;gig az utcz&aacute;n, a kocsmabeliek pedig
+eszel&#337;sen a sok p&aacute;link&aacute;t&oacute;l azt mondt&aacute;k, hogy j&oacute;l van ez igy, meg kell
+mutatni a korm&aacute;nynak, hogy ur marad a paraszt az&eacute;rt, a port&aacute;j&aacute;n, ha ide
+hozt&aacute;k is a vasutat. Vajda ord&iacute;totta a legjobban, hogy megmutatja &#337;,
+csakhogy m&aacute;r egyszer l&aacute;ssa azt a vasutat. Csak f&eacute;lig volt r&eacute;szeg, az
+indulat tette vadd&aacute;. Arra gondolt, hogy a lovai ugy lesov&aacute;nyodtak,
+mintha agarak voln&aacute;nak s mikor hazament s el&eacute;be nyer&iacute;tettek a szeg&eacute;ny
+p&aacute;r&aacute;k, a sziv&eacute;t j&aacute;rta &aacute;t ez a hang. Ugy &ouml;sszeszokott ezzel a k&eacute;t v&eacute;n
+&aacute;llattal, hogy s&iacute;rt keser&uuml;s&eacute;g&eacute;ben a mikor m&aacute;r az ist&aacute;ll&oacute; tetej&eacute;r&#337;l a
+szalm&aacute;t is megetette vel&uuml;k, s most m&aacute;r igaz&aacute;n semmit se tudott nekik
+adni. H&aacute;romszor is behajtotta &#337;ket a szomsz&eacute;d hetiv&aacute;s&aacute;rra, de ugyan ki
+vesz t&eacute;lire lovat, ugyis porczi&oacute;ba kell k&ouml;tni a takarm&aacute;nyt s csak
+k&oacute;stoltatni az &aacute;llattal, hogy kijussanak vele tavaszig. A lovacsk&aacute;k
+mindig visszaj&ouml;ttek s Vajd&aacute;ban, ha az &aacute;gyban fek&uuml;dt, vagy a kocsm&aacute;ban
+duhajkodott, egyform&aacute;n gy&uuml;lt napr&oacute;l-napra a m&eacute;reg.</P>
+<P>Az els&#337; kocsikkal a miniszter ment v&eacute;gig a vonalon.</P>
+<P>&mdash;Megl&aacute;tom &eacute;n azt a minisztert!&mdash;mondta Vajda s a szomsz&eacute;dokkal kiment
+az &aacute;llom&aacute;shoz, hogy l&aacute;ssa. A perronra nem engedt&eacute;k be, telve volt a
+p&aacute;lyaudvar urakkal &eacute;s zsand&aacute;rokkal. A vonalhoz se lehetett f&eacute;rni a hat&aacute;r
+ment&eacute;n. A csend&#337;r&ouml;k puskatussal fenyeget&#337;ztek, s hivatalos komolys&aacute;ggal
+posztoltak le &eacute;s f&ouml;l a vonat ment&eacute;n. A parancsnoks&aacute;g inform&aacute;lva volt m&aacute;r
+a n&eacute;p hangulat&aacute;r&oacute;l s megijesztette a sok cs&aacute;k&oacute;val, pusk&aacute;val. A parasztok
+a r&eacute;ten csoportosultak s csak messzir&#337;l l&aacute;tt&aacute;k a fellobog&oacute;zott kocsisort
+s a lokomotiv k&eacute;m&eacute;ny&eacute;re akasztott &oacute;ri&aacute;s koszorut, amelyr&#337;l k&eacute;t fel&#337;l
+sz&eacute;les szalag uszott a leveg&#337;ben. Csendesen, ink&aacute;bb a f&ouml;ldet n&eacute;zve
+&aacute;llottak ott, alig egy-k&eacute;t sz&aacute;j mormogott valamit s a t&ouml;bbi csak r&aacute;
+intett, hogy ugy van.</P>
+<P>&mdash;A mi p&eacute;nz&uuml;nk&ouml;n az ad&oacute;b&oacute;l kolduss&aacute; tesznek.</P>
+<P>&mdash;Mehet&uuml;nk legelni, ha m&aacute;r megd&ouml;gl&ouml;ttek a lovak.</P>
+<P>Vajda nem sz&oacute;lott egy sz&oacute;t se, elk&eacute;nyszeredve, szomoruan b&aacute;mult maga el&eacute;
+s mikor m&aacute;r &eacute;rezte, hogy nem birja tov&aacute;bb, hanem legal&aacute;bb egy zsand&aacute;rt
+le&uuml;t, lefek&uuml;dt a f&ouml;ldre s bep&ouml;rzs&ouml;lte az arcz&aacute;t a harmatba. Keservesen
+s&oacute;hajtott, azt&aacute;n messze magasra k&ouml;vette szemeivel a g&eacute;p f&uuml;stj&eacute;t, mintha
+ott keresne valami k&aacute;rp&oacute;tl&aacute;st, azut&aacute;n megr&aacute;zta mag&aacute;t a ruh&aacute;ban s
+odasz&oacute;lott az asszonynak, meg a gyereknek:</P>
+<P>&mdash;Gyer&uuml;nk, n&oacute;!</P>
+<P>Az uton arr&oacute;l besz&eacute;lt, hogy ha mindenki olyan buta lenne, mint a t&ouml;bbi
+paraszt, soha se lenne igazs&aacute;g a vil&aacute;gon. Azut&aacute;n hallgatott haz&aacute;ig.
+D&eacute;lben sokat ivott s d&eacute;lut&aacute;n f&#337;beverte a lovakat. Az asszony jajgatott
+&eacute;s szidta: te bolond, te haramia&mdash;az ember azonban vissza sem felelt,
+hanem &aacute;tment a kocsm&aacute;ba. D&eacute;lut&aacute;n v&eacute;gigs&eacute;t&aacute;lt a falun sz&eacute;p asszony
+feles&eacute;g&eacute;vel az &aacute;llom&aacute;sf&#337;n&ouml;k. Az asszony f&ouml;lfogta ruh&aacute;j&aacute;t a s&aacute;rban,
+megmutogatta h&oacute;feh&eacute;r csipk&eacute;s szokny&aacute;j&aacute;t s czukrot akart adni egy
+gyereknek, a ki a sz&aacute;raz &aacute;rokban hal&aacute;szott. Mikor a gyerekhez
+k&ouml;zeledett, a h&aacute;zb&oacute;l m&eacute;rgesen ki&aacute;ltott ki egy paraszt menyecske:</P>
+<P>&mdash;J&oacute;zsi! Gyere be!</P>
+<P>A gyerek f&eacute;lve kotr&oacute;dott be a h&aacute;zba.</P>
+<P>Mikor a f&#337;n&ouml;k a kocsma el&#337;tt haladt el, n&eacute;h&aacute;ny d&uuml;h&ouml;s megjegyz&eacute;st hallott
+&eacute;s sietve vonta mag&aacute;val a csod&aacute;lkoz&oacute;, ijedt arczu asszonyt. Mikor m&aacute;r a
+r&eacute;ten voltak, meg is magyar&aacute;zta, hogy mi a baj.</P>
+<P>Leesett a h&oacute;. Az els&#337; fagy ut&aacute;n csilingelve suhogtak v&eacute;gig az uton az
+uras&aacute;gi sz&aacute;nk&oacute;k, a parasztok pedig t&ouml;meges falop&aacute;st rendeztek az
+erd&#337;ben. Eddig becs&uuml;letes uton szerezt&eacute;k meg a t&uuml;zreval&oacute;t, telt a
+fuvarukb&oacute;l, most m&aacute;r nem volt mivel kifizetni a fa &aacute;r&aacute;t. A ker&uuml;l&#337;
+egym&aacute;sut&aacute;n csukatta be &#337;ket, az asszonyok jajgattak, be-be szaladtak az
+urakhoz a v&aacute;rosba s mindig kedvetlenebb&uuml;l j&ouml;ttek haza. Ha f&uuml;ty&ouml;lt a
+masina &eacute;s lassu m&eacute;lt&oacute;s&aacute;ggal begurult az &aacute;llom&aacute;sra, &aacute;tkoz&oacute;dtak s olyan
+szemet meresztettek a csinos, kacz&eacute;r &aacute;llom&aacute;si &eacute;p&uuml;let fel&eacute;, mintha f&ouml;l
+akarn&aacute;k gyujtani egy pillant&aacute;sal. N&eacute;melyek m&aacute;r mondogatt&aacute;k, hogy majd
+megmutatj&aacute;k &#337;k a korm&aacute;nynak, hogy mi az, kivenni az ember sz&aacute;j&aacute;b&oacute;l a
+falatot s hogy lesz m&eacute;g k&ouml;vetv&aacute;laszt&aacute;s ... de ezeket megvetette a
+t&ouml;bbs&eacute;g. Mindenki l&aacute;tta, hogy csak a sz&aacute;juk j&aacute;r s ha ezut&aacute;n &ouml;t forint
+helyett tiz&eacute;rt adj&aacute;k el a szavazatukat, azzal ugyan nem bukik meg a
+vasut. Pedig ide az kellene. Felsz&aacute;ntani a t&ouml;lt&eacute;st, bevetni a hely&eacute;t
+luczern&aacute;val, hogy meg se lehessen ismerni t&ouml;bbet, fel&eacute;getni azt a czifra
+h&aacute;zat s belefektetni a hunczut korm&aacute;nyt, az isten verje meg az eg&eacute;sz
+vasutat!</P>
+<P>Kezdtek ink&aacute;bb azokban megbizni, a kik nem kiab&aacute;lt&aacute;k tele a falut.
+K&ouml;zben megesett egy-egy kis temet&eacute;s. A gyerekek unt&aacute;k meg leghamarabb a
+dolgot, k&ouml;lt&ouml;zk&ouml;dtek a m&aacute;sik vil&aacute;gra. Vajd&aacute;t is azzal fogadta egy este
+az asszony, hogy f&eacute;lrebesz&eacute;l a gyerek. K&eacute;t napig virrasztottak mellette,
+egym&aacute;s karj&aacute;ba adt&aacute;k a forr&oacute; kis testet s a f&eacute;rfi fel&eacute;je se n&eacute;zett a
+kocsm&aacute;nak. Csak mag&aacute;ban &aacute;tkoz&oacute;dott, intett az asszonynak, mikor f&uuml;ty&ouml;lt
+a vonat, hogy hallod, hallod s az asszony r&aacute;intett a fej&eacute;vel: hallom.
+Akkor t&ouml;rt ki az emberb&#337;l el&#337;sz&ouml;r hangosan a d&uuml;h, mikor meghalt a
+gyerek. Lecsapta az &aacute;gyra a kis &eacute;lettelen testet s kiment a h&aacute;z el&eacute;
+szitkoz&oacute;dni. D&uuml;lt a sz&aacute;j&aacute;b&oacute;l a sz&oacute;, szidta a korm&aacute;nyt &eacute;s vasutat,
+mindennek ez az oka s a ki hallotta, mind r&aacute;hagyta, mert ez m&aacute;r vall&aacute;ss&aacute;
+lett a szeg&eacute;ny emberek k&ouml;z&ouml;tt s meszszir&#337;l megfenyegett&eacute;k a pr&uuml;szk&ouml;lve
+rohan&oacute; g&eacute;pet. Az ember pedig visszament a h&aacute;zba, hangosan szuszogott,
+n&eacute;zte, hogy mint moss&aacute;k, &ouml;lt&ouml;ztetik az asszonyok a gyermeket. Este
+leakasztotta a szegr&#337;l a pisztolyt, f&eacute;lrel&ouml;kte az asszonyt, mikor
+k&eacute;rdez&#337;sk&ouml;d&ouml;tt, hogy mit akar, s elment. Kiment az &aacute;llom&aacute;sra. Itt
+j&aacute;rk&aacute;lt m&eacute;g egy keveset a perronon, but&aacute;n hallgatta a t&aacute;vir&oacute;-g&eacute;p
+kopog&aacute;s&aacute;t. Mikor ben&eacute;zett az iroda ajtaj&aacute;n, a czifrasapk&aacute;s f&#337;n&ouml;k &eacute;ppen
+nagyot nevetett. Ez a fej&eacute;be kergette a v&eacute;r&eacute;t, felszak&iacute;totta az ajt&oacute;t s
+r&aacute;s&uuml;t&ouml;tte a pisztolyt a f&#337;n&ouml;kre.</P>
+<P>&mdash;Nem kell ide g&#337;z&ouml;s!&mdash;ki&aacute;ltotta.</P>
+<P>A f&#337;n&ouml;k kapkodott a leveg&#337;ben, nem &eacute;rte a goly&oacute;, de nagyon megijedt. A
+szoba tele lett csip&#337;s f&uuml;sttel, minden l&aacute;mpa elaludt, a szomsz&eacute;d
+szob&aacute;b&oacute;l sikoltva szaladt be az asszony, s esszeveszett&uuml;l kezdett
+berregni a t&aacute;vir&oacute;-g&eacute;p, tal&aacute;n a goly&oacute; &eacute;rte. A p&eacute;nzt&aacute;ros a bakter &eacute;s a
+rakt&aacute;ros ut&aacute;n kiab&aacute;lt s megk&ouml;nnyebb&uuml;lve l&eacute;legzett f&ouml;l, mikor a sinek
+mellett k&eacute;t csend&#337;rt l&aacute;tott szaladni az &aacute;llom&aacute;s fel&eacute;. Az egyik csend&#337;r
+rettenetes pofont adott a szeg&eacute;ny embernek, csupa szok&aacute;sb&oacute;l, mert
+sz&uuml;ks&eacute;g igaz&aacute;n nem volt re&aacute;, megvasalt&aacute;k, hogy jajgatott bele, &eacute;szak
+fel&#337;l pedig nagy sipolva &eacute;rkezett meg a vonat. A fuvaros behunyta a
+szem&eacute;t, hogy ne l&aacute;ssa.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="17"></A>URAK &Eacute;S PARASZTOK</H3>
+<P>D&eacute;l fel&eacute; kezdett el esni az es&#337;, de csak permetezett s ugy tr&eacute;f&aacute;zott,
+hogy abbanhagyta, meg ujra kezdte. Nem volt valami komolyan nagy id&#337;,
+b&aacute;r fekete volt az &eacute;g, mint valami s&ouml;t&eacute;tbarna poszt&oacute;, a mire piszkos k&eacute;k
+tintafoltokat m&aacute;zoltak el fellegnek. Ink&aacute;bb a d&ouml;rg&eacute;s volt ijeszt&#337;.
+Valami messze b&uacute;g&aacute;ssal kezd&#337;d&ouml;tt el, mindig k&ouml;zeledett a hangja s olyan
+r&eacute;ms&eacute;ges hangos lett, mintha valami enn&eacute;l a vil&aacute;gn&aacute;l nagyobb vad&aacute;llat
+ord&iacute;tana le messzi magasr&oacute;l s ugy hallgatott el, mint Urnapj&aacute;n a rossz
+sort&uuml;z, a mit a rekrut&aacute;kkal vegyes sz&aacute;zad puffant a leveg&#337;be a templom
+el&#337;tt. M&eacute;g elpukkant ut&aacute;na egy-egy l&aacute;thatatlan r&ouml;ppenty&uuml;, a minek a
+nyom&aacute;ban azt&aacute;n egyszerre l&aacute;ngba borult az &eacute;g &eacute;s f&ouml;lv&aacute;ltva v&ouml;r&ouml;s, s&aacute;rga
+meg feh&eacute;r szinekben &eacute;gett az eg&eacute;sz &oacute;ri&aacute;s kupola, mintha elk&eacute;pzelhetetlen
+nagy r&eacute;mek csapdost&aacute;k volna egym&aacute;sba az ember feje f&ouml;l&ouml;tt a f&aacute;kly&aacute;kat.
+Szinte szipork&aacute;zott a mindenf&eacute;le neh&eacute;z szagokkal tel&iacute;tett s&uuml;r&uuml; leveg&#337;, a
+mely pedig tuny&aacute;n mozgott erre-arra egy-egy libben&eacute;ssel s m&eacute;g a f&uuml;st&ouml;t
+is a f&ouml;ld&ouml;n hagyta, a helyett, hogy j&aacute;tszott volna vele, mint m&aacute;skor,
+jobb kedv&eacute;ben. &Eacute;s az eg&eacute;szben az a legnevezetesebb, hogy a r&eacute;ten
+egyszerre megbolondult a csorda. Az &ouml;k&ouml;r f&ouml;ltartotta az orr&aacute;t a leveg&#337;be
+s szagolt mint a kop&oacute;, azt&aacute;n meg ideges lett a buta nagy &aacute;llat,
+elkezdett remegni, d&ouml;f&ouml;lte egym&aacute;st, nagyokat b&#337;g&ouml;tt s vad rohan&aacute;ssal
+haza indult, be a faluba. A tanyaf&eacute;szerre r&aacute; se n&eacute;ztek, amikor b&#337;gve
+eliramodtak mellette s negyed&oacute;r&aacute;val k&eacute;s&#337;bb &eacute;rtek nyomukba a guly&aacute;sok.
+Akkor m&aacute;r benn a faluban, emberek k&ouml;z&ouml;tt huzta meg mag&aacute;t a sok barom, &eacute;s
+elcsendesedett a pajt&aacute;kban, lihegve a nagy fut&aacute;s ut&aacute;n, k&ouml;r&uuml;l pedig m&eacute;g
+feket&eacute;bb lett az &eacute;g, tiszt&aacute;ra &eacute;jszaka s k&uuml;nn a falu k&ouml;r&uuml;l szomoruan
+hajtotta le a fej&eacute;t az istenit&eacute;let el&#337;tt a buza meg a rozs.</P>
+<P>Estefel&eacute; &eacute;rkezett meg a patak. M&eacute;g messze volt, a mikor m&aacute;r hallani
+lehetett a szav&aacute;t. Zugott s a mint leszakadt a hegyek k&ouml;z&uuml;l, egyszerre
+h&aacute;borg&oacute;, piszkos sz&uuml;rke tenger lett a hat&aacute;r. Percz alatt megteltek a
+kubikg&ouml;dr&ouml;k, azt&aacute;n nagy vizt&aacute;bla lett az eg&eacute;sz r&eacute;ts&eacute;g, jobbra is, balra
+is elkezdtek kongani a harangok a szomsz&eacute;d falvakban s az ember a
+v&eacute;gtelen viz k&ouml;zep&eacute;n tan&aacute;cstalanul, bamb&aacute;n b&aacute;multa az eget. Olyan
+bel&aacute;thatatlan volt a veszedelem, hogy haszontalan gyerekj&aacute;t&eacute;knak
+l&aacute;tszott ellen&eacute;ben minden. Csak kiab&aacute;ltak: uram seg&iacute;ts s most m&aacute;r itt is
+r&aacute;ngatt&aacute;k a harangot, a kicsit is, meg a nagyot is, de nem ugy, mint
+vas&aacute;rnap, hanem mintha belebolondult volna a bajba a harangoz&oacute; is.</P>
+<P>Az &ouml;reg Rettegi S&aacute;ndor a sz&eacute;p, r&eacute;gi k&#337;h&aacute;z torn&aacute;cz&aacute;n &aacute;llott s onnan
+kiab&aacute;lt le a b&eacute;reseknek az udvarra. Mellette az asszony gyapotkend&#337;be
+bujva reszketett s egy kis csel&eacute;d a kisasszony ut&aacute;n jajgatott. A gazda
+is halv&aacute;ny volt &eacute;s aggodalmas, hanem kem&eacute;nykedett s goromb&aacute;n leszidta a
+sir&aacute;nkoz&oacute; gyermeket:</P>
+<P>&mdash;Eredj pokolba: mit ny&aacute;vogsz itt a nyakamon. Majd megj&ouml;n, ne f&eacute;lj.</P>
+<P>A kisasszony m&eacute;g reggel bement a v&aacute;rosba. N&eacute;gylovas kocsira pakkolt&aacute;k
+f&ouml;l egy csom&oacute; komisszi&oacute;val, a mik k&uuml;l&ouml;n-k&uuml;l&ouml;n cz&eacute;dul&aacute;kra voltak irva.
+Azonkiv&uuml;l neki mag&aacute;nak is volt el&eacute;g dolga. Vitt mag&aacute;val vagy husz
+forintot, h&aacute;r&aacute;szra, selyemre... Az anyja most m&aacute;r hangosan s&iacute;rt az ura
+mellett &eacute;s kunyor&aacute;lt neki:</P>
+<P>&mdash;Csin&aacute;lj valamit... k&uuml;ldj&eacute;l valakit el&eacute;je S&aacute;ndor, ez nem tr&eacute;fa, nem
+tr&eacute;fa...</P>
+<P>&mdash;Hazahozza az a n&eacute;gy l&oacute;, ha m&aacute;r utban vannak. Ha pedig m&eacute;g nem indultak
+el, csak van esz&uuml;k s nem j&ouml;nnek.</P>
+<P>&mdash;Honnan tudjam &eacute;n azt? Fogass be, &eacute;n megyek el&eacute;je. S&aacute;ndor, ha baj
+&eacute;ri... Tudod, hogy kett&#337; m&aacute;r meghalt... Ha ez az egy is meghal, akkor
+elvesztem az eszem...</P>
+<P>A gazda megfogta az asszony kez&eacute;t, mag&aacute;hoz vonta s most m&aacute;r szorongva
+b&aacute;mult bele a viharba maga is. Lenn a csel&eacute;dek a pincz&eacute;t &uuml;ritett&eacute;k ki.
+K&ouml;z&eacute;j&uuml;k ki&aacute;ltott:</P>
+<P>&mdash;Pista! Nyergelj!...</P>
+<P>Az asszony erre m&eacute;g jobban megijedt.</P>
+<P>&mdash;Nem te! nem engedlek...</P>
+<P>A f&eacute;rfi kibontakozott s indult lefel&eacute; a l&eacute;pcs&#337;n:</P>
+<P>&mdash;Menni akarok.</P>
+<P>Lenn a vizben &aacute;llva v&aacute;rta meg, mig el&#337;vezett&eacute;k a lovat, f&ouml;lkapaszkodott
+a nyeregbe s nekiv&aacute;gott a tengernek. Az asszony pedig v&eacute;gig esett a kis
+csel&eacute;d mellett a k&ouml;v&ouml;n s nyitott szemmel &eacute;s hangtalanul lihegett. A kis
+le&aacute;ny az &ouml;l&eacute;be vette a fej&eacute;t &eacute;s d&ouml;rzs&ouml;lni kezdte a homlok&aacute;t, hogy t&eacute;rjen
+mag&aacute;hoz. &Eacute;s nagy nyomaszt&oacute; csend lett a h&aacute;zban. A t&ouml;bbi csel&eacute;d is
+elt&aacute;totta a sz&aacute;j&aacute;t s b&aacute;mult&aacute;k a kapu nyil&aacute;s&aacute;t, a melyen kilovagolt az
+ur. Mig hallott&aacute;k, hogy hogyan csapja be &uuml;temesen a vizbe a l&aacute;bait a l&oacute;,
+m&eacute;g suttogtak, azut&aacute;n pedig megvette &#337;ket a rejtelem, a mibe elt&uuml;nt a l&oacute;
+meg a lovas, meg az eg&eacute;sz nagy k&eacute;p k&ouml;r&ouml;s-k&ouml;r&uuml;l &eacute;s csak n&eacute;ztek erre-arra
+s v&aacute;rt&aacute;k, hogy leess&eacute;k a v&aacute;llukr&oacute;l a gond. A kast&eacute;ly l&eacute;pcs&#337;je volt a
+legmagasabb, arra gy&uuml;ltek f&ouml;l tan&aacute;csba s &ouml;sszedugva a fej&uuml;ket, reszketve
+pusmogtak.</P>
+<P>Azalatt pedig m&aacute;r r&eacute;gen elakadt az uton a kisasszony.</P>
+<P>Gerend t&aacute;j&aacute;n &eacute;rte el a kocsit a viz. Akkor m&aacute;r az ut t&ouml;lt&eacute;s&eacute;re is
+f&ouml;lh&aacute;gott az &aacute;r &eacute;s a kavicsrak&aacute;sok mutatt&aacute;k m&eacute;g egy darabig, hogy merre
+van az ut. Visszafordulni m&aacute;r nem lehetett, mert h&aacute;tul m&eacute;g
+veszedelmesebb volt a vil&aacute;g... A lejt&#337;n nagyon &ouml;ml&ouml;tt le a viz s a mikor
+a l&aacute;ny egyszer h&aacute;trafordult ijedten kapta vissza a fej&eacute;t. A v&aacute;ros
+tornyai feket&eacute;n meredtek bele az &eacute;gbe, mint valami magas, szimmetrikusra
+form&aacute;lt &aacute;rnyak s mintha ugy inogtak volna jobbra-balra, mint a jegenye,
+ha sz&eacute;l fuj. Ett&#337;l megijedt s remegve sz&oacute;lott a kocsisnak, hogy
+gyorsabban hajtson.</P>
+<P>A v&eacute;n kocsis kibontotta az ostort s nagyot kongatott a lovak feje
+f&ouml;l&ouml;tt, de az&eacute;rt csak lassan, a l&aacute;baikat &oacute;vatosan rakva k&uuml;zk&ouml;dtek az
+&aacute;llatok az &aacute;rral s n&eacute;melyik h&aacute;tran&eacute;zett n&eacute;ha, a nagy &eacute;rtelmes szemeit a
+kocsisra meresztve, mintha mondani akart volna valamit. De az&eacute;rt csak
+mentek s csak akkor bicsaklott meg benn&uuml;k az er&#337;, mikor egy kis lejt&#337;re
+ker&uuml;ltek s a bord&aacute;ikat kezdte mosni a viz. A kocsis pokr&oacute;czokat dob&aacute;lt
+h&aacute;tra a kisasszonynak, hogy csak takar&oacute;dzz&eacute;k be j&oacute;l &eacute;s k&aacute;romkodva
+d&ouml;rm&ouml;g&ouml;tt:</P>
+<P>&mdash;Itt pusztulunk, kisasszony.</P>
+<P>A le&aacute;ny f&ouml;lhuzta a l&aacute;bait az &uuml;l&eacute;sre s feh&eacute;rre v&aacute;lva v&aacute;rta, hogy mi lesz.
+Mikor apadt a viz s rem&eacute;nykedett, hogy m&eacute;g se v&eacute;sz el ebben a sz&uuml;rke
+l&eacute;ben, a mi bel&aacute;thatatlanul k&ouml;r&uuml;l&ouml;lelte, haza gondolt s &#337; kiab&aacute;lt ki a
+lovakra, hogy siessenek, mintha ez haszn&aacute;lt volna. Azt&aacute;n meg, a mikor
+&uacute;jra ellepte a viz a kocsit, im&aacute;dkozni pr&oacute;b&aacute;lt. Valahogy rendetlen&uuml;l
+&ouml;sszeszedte mag&aacute;ban a miaty&aacute;nkot &eacute;s mondta, mint a g&eacute;p. Mozdulni se
+mert, mert a kocsit jobbr&oacute;l-balr&oacute;l l&ouml;kd&ouml;stek a hull&aacute;mok. A kocsis is
+eleresztette a gyepl&#337;t, belefog&oacute;zkodott az &uuml;l&eacute;sbe &eacute;s &#337; is motyogott
+csendesen valamit, a mihez megemelintette a kalapot. Azt&aacute;n sokszor
+h&aacute;trafordult, mondani akart valamit, de mindig csak lenyelte. Mikor uj
+kaptat&oacute;ra &eacute;rtek s megint el&#337;tt&uuml;k &aacute;llott a lejt&#337;, amin uszik majd a l&oacute;
+is, meg a kocsi is, v&eacute;gig t&ouml;r&uuml;lgette az arcz&aacute;t egy nagy v&ouml;r&ouml;s kend&#337;vel s
+csendesen besz&eacute;lni kezdett a le&aacute;nynak.</P>
+<P>&mdash;A kisasszony fiatal s ha veszni kell, az a rendje, hogy &eacute;n pusztuljak,
+a v&eacute;n. Az m&aacute;r ugy lesz. Az&eacute;rt k&eacute;rem al&aacute;zatosan, hogy ha itt maradn&eacute;k,
+tess&eacute;k gondot viselni a kis unok&aacute;mra. Ugy &aacute;ldja meg az &eacute;n Istenem a
+kisasszonyt, mert &eacute;n se voltam soha rossz csel&eacute;d.</P>
+<P>A le&aacute;ny f&ouml;lb&aacute;mult a bakra, a hol a v&eacute;n ember besz&eacute;lt, de nem is igen
+tudta meg&eacute;rteni, hogy mit mond. &Ouml;sszezavarodott az agy&aacute;ban minden arra a
+gondolatra, hogy nem ker&uuml;l haza. &Eacute;rezte, hogy fulladozik, pedig m&eacute;g csak
+a f&eacute;lelem fojtogatta. Nem az a v&eacute;gtelen piszkos viz, amely a kocsi
+oldalait nyalja &eacute;s ut&aacute;na nyulk&aacute;l. Pihegett s egyszerre f&ouml;lugrott a
+kocsiban &eacute;s megragadta a kocsis karj&aacute;t:</P>
+<P>&mdash;Hajts!</P>
+<P>&mdash;Nem lehet, kisasszony.</P>
+<P>&mdash;Verd v&eacute;resre a lovat, szakadjon ki a lelke, csak menjen...</P>
+<P>Mikor a v&eacute;n ember csendesen intett, hogy nem lehet er&#337;szakoskodni,
+visszarogyott az &uuml;l&eacute;sre s tompa elf&aacute;sul&aacute;sba esett. Behunyta a szemeit &eacute;s
+v&aacute;rta, hogy mi lesz. Most m&aacute;r nem is im&aacute;dkozott. &Uacute;gyis mindegy... Arra
+riadt f&ouml;l, hogy a bakon r&eacute;m&uuml;lten kiab&aacute;lni kezdett a v&eacute;n ember.</P>
+<P>&mdash;V&eacute;g&uuml;nk van.</P>
+<P>&mdash;Mi baj?</P>
+<P>A kocsis szakadozott sz&uuml;rke t&ouml;megre mutatott jobbra, ahonnan az &aacute;r j&ouml;tt.
+Nagy csom&oacute; tusk&oacute;t hozott rohan&aacute;sban a viz, egyenesen neki a lovaknak. A
+fa tomp&aacute;n koppant, amint egym&aacute;shoz &uuml;t&#337;d&ouml;tt &eacute;s rohant lefel&eacute;. Nyihogva
+igyekeztek f&eacute;lreugrani a lovak, de a szersz&aacute;m &ouml;sszetartotta &#337;ket s
+egym&aacute;st rugdosta &eacute;s marta a n&eacute;gy &aacute;llat. Azt&aacute;n panaszosak lettek. &Ouml;z&ouml;nnel
+j&ouml;ttek a tusk&oacute;k bele a sz&uuml;gy&uuml;kbe, meg az oldalukba. A sz&ouml;gletes has&aacute;bok
+f&ouml;lhas&iacute;tott&aacute;k b&#337;r&uuml;ket, a mi ut&aacute;nuk j&ouml;tt, az m&aacute;r a h&uacute;sba v&aacute;gta be mag&aacute;t.
+Az els&#337; k&eacute;t l&oacute; lefek&uuml;dt a vizbe s t&ouml;lcs&eacute;rt fujtak maguk el&#337;tt a s&uuml;r&uuml;
+zagyval&eacute;kba. A m&aacute;sodik kett&#337; m&eacute;g &aacute;llotta egy darabig a veszedelmet s
+azt&aacute;n az egyik ezek k&ouml;z&uuml;l is elbukott, eg&eacute;szen be a viz al&aacute;. Es&eacute;s&eacute;ben
+oszlopot fecskendezett f&ouml;l a vizb&#337;l &eacute;s s&aacute;rg&aacute;s l&eacute;vel lett tele a kocsi. A
+negyedik reszketve &aacute;llott. Patakzott bel&#337;le a v&eacute;r... Hom&aacute;lyos szemeivel
+n&eacute;ha h&aacute;tran&eacute;zett nagy szomor&uacute;an, a v&eacute;n kocsis pedig leeresztette a
+karj&aacute;t s elkezdett keservesen sirni:</P>
+<P>Hirtelen h&aacute;trafordult s rekedten, eg&eacute;szen belel&aacute;gyulva a f&aacute;jdalm&aacute;ba,
+sz&oacute;lott a kisasszonyhoz:</P>
+<P>&mdash;Ne felejtse el, a mit a gyerekekr&#337;l mondtam.&mdash;Azt&aacute;n el&#337;re mutatott a
+lovakra:&mdash;Ezeknek m&aacute;r v&eacute;ge.</P>
+<P>Messzir&#337;l hangos sz&oacute; hallatszott:</P>
+<P>&mdash;Eszter! Eszter!</P>
+<P>A l&aacute;ny f&ouml;lugrott &eacute;s egy f&uuml;zfa m&ouml;g&ouml;tt messze, hogy alig ismert r&aacute;, az
+apj&aacute;t l&aacute;tta. Az &ouml;reg Rettegi l&oacute;h&aacute;ton k&uuml;zk&ouml;d&ouml;tt az &aacute;rral, de nem tudott
+el&#337;bbre jutni s a f&uuml;zfa alatt meg&aacute;llott. Megint ki&aacute;ltott a le&aacute;nynak:</P>
+<P>&mdash;&Uuml;lj fel egy l&oacute;ra &eacute;s jer ide.</P>
+<P>A le&aacute;ny &ouml;sszeszedte minden erej&eacute;t &eacute;s visszaki&aacute;ltott az &ouml;regnek:</P>
+<P>&mdash;Nincs l&oacute;!</P>
+<P>Az &ouml;reg olyant szor&iacute;tott maga alatt a lovon, hogy az &aacute;llat nyivogni
+kezdett s nekiindult a viznek. Az &aacute;r azonban visszasodorta a fa al&aacute;.
+Azalatt a kocsit d&ouml;ngett&eacute;k a has&aacute;bok. M&aacute;r majdnem sz&eacute;tm&aacute;llott az &ouml;ble
+is. Kerekei m&aacute;r &ouml;sszet&ouml;rtek s most m&aacute;r igaz&aacute;n a viz himb&aacute;lta az eg&eacute;szet,
+mint valami ladikot. A le&aacute;ny ujra visszaesett az &uuml;l&eacute;sre s azon
+gondolkozott, hogy mi az, ha az ember megfullad a vizben. El&aacute;ll a
+l&eacute;legzete... Fog-e nagyon f&aacute;jni? Befogta a sz&aacute;j&aacute;t &eacute;s pr&oacute;b&aacute;lta, hogy mi
+lesz majd. R&eacute;m&uuml;lten kapkodott a leveg&#337; ut&aacute;n, a mikor belemeredtek szemei
+a pr&oacute;b&aacute;ba s megh&uuml;lt benne a v&eacute;r.</P>
+<P>&Eacute;s akkor valaki a kocsi mell&eacute; &aacute;llott. Er&#337;s nagy paraszt ker&uuml;lt oda
+valahonnan, mintha a vizb&#337;l bujt volna ki s sz&oacute; n&eacute;lk&uuml;l kiemelte a l&aacute;nyt
+a kocsib&oacute;l s ugy az &ouml;l&eacute;be fektetve, mint a hogy a gyermeket szok&aacute;s,
+megindult vele kereszt&uuml;l a r&eacute;ten. P&aacute;r l&eacute;p&eacute;s ut&aacute;n visszafordult s
+kiab&aacute;lni kezdett a f&uuml;zfa fel&eacute;, a hol az &ouml;reg Rettegi k&iacute;nozta a lov&aacute;t.</P>
+<P>&mdash;Csak menjen haza az ur. Akkorra mi is ott lesz&uuml;nk.</P>
+<P>Azzal megint nekiindult a viznek. Der&eacute;kig ment benne, de birta. A le&aacute;ny
+remegett a karjaiban s egyszer, mikor nyakig belemer&uuml;lt a sz&uuml;rke vizbe,
+k&ouml;r&uuml;lfonta karjaival a nyak&aacute;t. A nagy paraszt pedig r&aacute;mordult:</P>
+<P>&mdash;Csendesen legyen a kisasszony... Itt maradunk mindaketten.</P>
+<P>Mikor pedig el&eacute;rt a r&eacute;gi k&#337;h&aacute;zig, f&ouml;lvitte a le&aacute;nyt a torn&aacute;czra, maga
+pedig nehezen lihegve le&uuml;lt a k&uuml;sz&ouml;bre pihenni. Fenn zavaros nagy l&aacute;rma
+lett. Az asszony nagyot sikoltott s mind a kettej&uuml;ket egyszerre &ouml;lelte
+mag&aacute;hoz a f&eacute;rfi. &Eacute;s s&iacute;rtak, fuldokolva, ujjongva, lenn pedig t&eacute;rdig
+vizben &eacute;ljenzett a csel&eacute;ds&eacute;g. V&eacute;gre esz&uuml;kbe jutott a nagy paraszt is.</P>
+<P>A v&eacute;n Rettegi lej&ouml;tt hozz&aacute; s kezet ny&uacute;jtott neki. A paraszt azonban
+visszavonta a mag&aacute;&eacute;t. A gazda meg volt b&aacute;ntva s m&eacute;rgesen sz&oacute;lott re&aacute;.</P>
+<P>&mdash;Mi baja Kov&aacute;cs Ferencz? Nem j&oacute; k&eacute;z t&aacute;n ez mag&aacute;nak?</P>
+<P>Csendesen felelt a paraszt.</P>
+<P>&mdash;P&ouml;r&ouml;sk&ouml;d&uuml;nk. Mig az a n&eacute;gy hold ide nem megy, vagy oda nem megy, nem
+bar&aacute;tkozom.</P>
+<P>Az &ouml;reg Rettegi gondolt egyet s megint nyujtotta a kez&eacute;t.</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t menjen oda. Maga haza hozta a le&aacute;nyomat, &eacute;n megk&ouml;sz&ouml;n&ouml;m.</P>
+<P>&mdash;K&ouml;sz&ouml;nje meg az ur, de ne igy.</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t hogy?</P>
+<P>&mdash;Ugy, hogy: k&ouml;sz&ouml;n&ouml;m. Arr&oacute;l pedig majd tesz a t&ouml;rv&eacute;ny. Annak a dolognak
+nincsen semmi k&ouml;ze ehhez a dologhoz. Igazs&aacute;got it&eacute;l majd nekem a bir&oacute;.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="18"></A>ESTE</H3>
+<P>Estefel&eacute;re fordult m&aacute;r az id&#337;; n&eacute;mely ablakokban, a melyeken bel&uuml;l
+hivatalos emberek dolgoztak meg nagy asszonyt&aacute;rsas&aacute;gok k&aacute;v&eacute;ztak,
+megjelent a magas n&eacute;gysz&ouml;gbe kiv&aacute;gott s&aacute;rga esti f&eacute;ny, a mi feh&eacute;r
+foltban esett le a gyalogj&aacute;r&oacute; sz&uuml;rkes&eacute;g&eacute;re. A vil&aacute;goss&aacute;g-koczk&aacute;kba n&eacute;hol
+egy-egy, a l&aacute;mpa meg az ablak k&ouml;z&eacute; helyezkedett otromba nagy fej hullott
+bele az ablakb&oacute;l, m&aacute;sutt hossz&uacute; v&eacute;kony karrikatura emberek mozogtak s
+mindenen v&eacute;giglaposodott az utcza n&eacute;pe j&ouml;vet-menet l&ouml;kd&ouml;sve egym&aacute;st
+f&aacute;z&oacute;san, sietve... Az &eacute;gb&#337;l lomha &oacute;lmos es&#337; hullott al&aacute;. Eredetileg h&oacute;
+akart lenni, de &uacute;tk&ouml;zben f&ouml;lolvadt a mindenf&eacute;le f&uuml;stben meg p&aacute;r&aacute;ban s
+hideg izzadts&aacute;ggal vonta be a g&ouml;r&ouml;ngy&ouml;s utat. &Eacute;s sz&uuml;rkes&eacute;get,
+vigasztalan komor k&ouml;d&ouml;t vert le az utakra, a mib&#337;l mintha torlaszszal
+k&uuml;zdene, nehezen bontakozott ki messze az ut v&eacute;g&eacute;n a villamos kocsi...
+Azut&aacute;n is ugy j&ouml;tt, mintha tapogat&oacute;dzn&eacute;k &eacute;s csengetett s eld&ouml;cz&ouml;g&ouml;tt a
+h&aacute;zak k&ouml;z&ouml;tt egy sor hom&aacute;lyos, z&ouml;rg&#337;s ablakkal, a melyek alatt sz&uuml;rke
+iszapp&aacute;r&aacute;ba vesztek el a kerekek. Ki a k&ouml;ztemet&#337; fel&eacute; hosszu magas k&#337;fal
+szaladt az ut mellett bele a leveg&#337;tengerbe s annak is a v&eacute;g&eacute;n &aacute;tk&uuml;zdve
+mag&aacute;t a hom&aacute;lyon, piczi gombost&#369;hegyni csillag ragyogott m&aacute;r vagy
+negyed&oacute;ra &oacute;ta...</P>
+<P>A fal alatt pedig egy f&eacute;rfi ment, meg egy asszony. Nem egym&aacute;s mellett,
+hanem sorj&aacute;ban. El&#337;l az ember megg&ouml;rnyedve, mintha nagy terhet czipelne
+s neh&eacute;zkesen topogva a vizes porondon. Nagy csizmasz&aacute;rak l&ouml;ty&ouml;gtek a
+l&aacute;bain. Szik&aacute;r, &ouml;reges leg&eacute;ny volt, ugy negyven&ouml;t esztend&#337;s, de a hogy
+nagyon szuszogva baktatott, &ouml;tven&ouml;tnek is l&aacute;tszott. H&aacute;tul az asszony
+sokkal fiatalabb volt. Nagy kend&#337;be b&oacute;ny&aacute;lt arcza nem is olyan r&eacute;gen
+sz&eacute;p volt, rajta maradtak mostan&aacute;ig is a kedves szelid von&aacute;sok, a mikben
+a becs&uuml;letess&eacute;g t&uuml;kr&ouml;zik vissza. Nehezen &eacute;rt az ura nyom&aacute;ba. Kis,
+le&aacute;nyos, a sok munk&aacute;ban f&eacute;lbemaradt test&eacute;t form&aacute;tlann&aacute; tette az, hogy
+k&ouml;zel sz&aacute;llongott a feje f&ouml;l&ouml;tt valahol a sz&uuml;rke p&aacute;r&aacute;ban az anyas&aacute;g.
+Sirt is. Nem hangosan, csak ugy, hogy n&eacute;ha f&ouml;lcsuklott s azut&aacute;n ny&ouml;g&ouml;tt:
+Jaj Istenem, jaj Istenem, elvetted, elvetted...</P>
+<P>Az ember el&ouml;l f&uuml;l&eacute;re h&uacute;zta a sipk&aacute;t, hogy ne hallja s bosszankodott.
+Egyszer azt&aacute;n az asszonyt se hallotta m&aacute;r, elmaradt. H&aacute;tran&eacute;zett,
+kereste s mikor visszament &eacute;s a k&#337;ker&iacute;t&eacute;shez d&uuml;lve, zokogva tal&aacute;lta,
+m&eacute;regbe j&ouml;tt.</P>
+<P>&mdash;Hagyd m&aacute;r abba! Ugy siratod, mint valami uri asszony siratn&aacute;, ha csak
+egy volna neki. Van m&eacute;g otthon el&eacute;g s j&ouml;n m&eacute;g t&ouml;bb is. Mert a szeg&eacute;ny
+emberhez j&ouml;n az is, a minek a gazdaghoz kellene menni...</P>
+<P>&mdash;Az isten adta.</P>
+<P>&mdash;Az, de a k&ouml;lts&eacute;get nem adja hozz&aacute;.</P>
+<P>Letette maga el&eacute; a f&ouml;ldre a pakkj&aacute;t, egy kis k&eacute;k kopors&oacute;t, a minek a
+fedel&eacute;n egybefolyt a s&ouml;t&eacute;ts&eacute;gben a durv&aacute;n r&aacute;m&aacute;zolt feh&eacute;r vir&aacute;g &eacute;s l&aacute;bra
+seg&iacute;tette az asszonyt. Messze az utcza v&eacute;g&eacute;n a v&aacute;ros fel&#337;l ujra
+belef&uacute;rta mag&aacute;t a s&ouml;t&eacute;tbe egy v&ouml;r&ouml;s l&aacute;mp&aacute;s villamos kocsi s mig j&ouml;tt, az
+asszony gondolt valamit.</P>
+<P>&mdash;T&aacute;n f&ouml;lvenne. Pr&oacute;b&aacute;ld meg.</P>
+<P>&mdash;Hogy pr&oacute;b&aacute;ljam? mit pr&oacute;b&aacute;ljak rajta? Musz&aacute;j neki. Szem&eacute;lysz&aacute;ll&iacute;t&aacute;s ez,
+r&aacute; van irva. Gyere csak.</P>
+<P>&mdash;De h&aacute;t ez ni.</P>
+<P>&mdash;Szem&eacute;ly, halott szem&eacute;ly...&mdash;Lassankint m&eacute;regbe j&ouml;tt, a mint arra
+gondolt, hogy tal&aacute;n nem veszik fel a kocsira &eacute;s k&aacute;romkodott.&mdash;A fejibe
+verem neki, ha akad&eacute;koskodik. Mert az urnak j&oacute; dolga van m&eacute;g ebben is.
+El&#337;&aacute;ll a bat&aacute;r a feh&eacute;r lovakkal, a k&eacute;k bat&aacute;r, a mi gyermeknek val&oacute;,
+azt&aacute;n be&uuml;lnek az uri n&eacute;pek, el&#337;l az &uuml;veg fersl&oacute;gba beteszik a kis
+kopors&oacute;t s kocsik&aacute;znak m&eacute;g a b&aacute;nattal is. Az urnak m&eacute;g a temet&eacute;s is
+mulats&aacute;g.</P>
+<P>&mdash;Ne mondj&aacute;l ilyet! Rosszul esik az embernek.</P>
+<P>&mdash;Nem b&aacute;ntalak &eacute;n t&eacute;ged.</P>
+<P>&mdash;Sirnak &#337;k is, nekik is f&aacute;j...</P>
+<P>&mdash;Igen a bat&aacute;rban m&eacute;gis csak m&aacute;s az, mintha itt czipelem m&eacute;g a testet
+is. Gyere n&oacute;...</P>
+<P>Indulatosan fogta meg az asszony kez&eacute;t, hogy mag&aacute;val huzza a
+legk&ouml;zelebbi l&aacute;mp&aacute;ig, a hol meg&aacute;ll a kocsi. M&eacute;g idej&eacute;ben oda&eacute;rtek. A
+hosszu sor vizes ablak &eacute;pen el&#337;tt&uuml;k &aacute;llott meg s az ember el&#337;bb a kocsi
+f&ouml;lugr&oacute;j&aacute;ra tette a kis kopors&oacute;t s azt&aacute;n f&ouml;lkapaszkodott &#337; maga is. Lenn
+az asszony v&aacute;rta, hogy mehet-e ut&aacute;na. Nem mehetett. A kalauz &eacute;ppen akkor
+j&ouml;tt ki a kocsib&oacute;l s el&#337;bb nagyot b&aacute;mult, azt&aacute;n meg szitkoz&oacute;dni kezdett.</P>
+<P>&mdash;Elment t&aacute;n az esze? Na m&eacute;g mire gondol.</P>
+<P>Az asszony h&aacute;tul r&eacute;m&uuml;lten r&aacute;ngatta az ur&aacute;t.</P>
+<P>&mdash;Vedd el, m&eacute;g lel&ouml;ki...</P>
+<P>&mdash;Majd lel&ouml;k&ouml;m &eacute;n &#337;tet.</P>
+<P>&mdash;Vedd el, J&aacute;nos, ne er&#337;szakoskodj.</P>
+<P>A kalauz csengetett s a kocsi megindult. Az ember ugy kapta r&oacute;la le a
+kopors&oacute;t, hogy ut&aacute;na ment vagy k&eacute;t nagy l&eacute;p&eacute;ssel &eacute;s fenyegetett ut&aacute;na az
+&ouml;kl&eacute;vel.</P>
+<P>Az asszony csit&iacute;totta:</P>
+<P>&mdash;Mindj&aacute;rt mondtam, hogy ne is pr&oacute;b&aacute;ld...</P>
+<P>A kis m&eacute;rges ember m&eacute;g mindig kiab&aacute;lt:</P>
+<P>&mdash;Vesszen meg a fajt&aacute;d,&mdash;s csak akkor csendesedett meg, a mikor m&aacute;r
+elkanyarodott a kocsi &eacute;s a csengetty&uuml;je is alig hallszott. M&aacute;r csak
+s&ouml;t&eacute;ten b&aacute;mult bele a t&uuml;zvonalba, a mit a v&ouml;r&ouml;s l&aacute;mpa nyom&aacute;n m&eacute;g mindig
+maga el&#337;tt l&aacute;tott az alkonyatban s mag&aacute;ban d&ouml;rm&ouml;g&ouml;tt:</P>
+<P>&mdash;Ha tiszt &uuml;l fel vagy valami d&aacute;ma, vele engedik m&eacute;g a kuty&aacute;t is. A
+szeg&eacute;nyt nem, pedig ez a kicsi kutya itt m&aacute;r nem ugat meg senkit.</P>
+<P>&mdash;Gyer&uuml;nk sz&eacute;p lassan.</P>
+<P>Megint nekiv&aacute;gtak az utnak a ker&iacute;t&eacute;s mellett. Minden l&eacute;p&eacute;sn&eacute;l s&ouml;t&eacute;tebb
+lett m&aacute;r s az asszony n&eacute;ha megbotlott egy-egy k&#337;ben. A f&eacute;rfi is
+meg&aacute;llott ilyenkor egy pillanatra &eacute;s korholta. Valami olyan paraszt
+gy&ouml;ng&eacute;ds&eacute;ggel sz&oacute;lott hozz&aacute;, a miben benne van a nemb&aacute;noms&aacute;g is, de m&eacute;g
+az is kitetszett a szav&aacute;b&oacute;l, hogy rosszul esn&eacute;k neki, ha baj &eacute;rn&eacute; az
+asszonyt.</P>
+<P>&mdash;Elbukd&aacute;csolsz. Nem tudsz a l&aacute;bad al&aacute; vigy&aacute;zni. Mindj&aacute;rt ott hagyhatjuk
+azt&aacute;n ezt is a m&aacute;sik mellett.</P>
+<P>&mdash;Az isten &#337;rizzen.</P>
+<P>&mdash;Neh&eacute;z ez a gyermek, megfekszi a karom.</P>
+<P>&mdash;Viszem &eacute;n egy kicsit.</P>
+<P>&mdash;M&aacute;r csak elbirom od&aacute;ig. Vissza ugy is k&ouml;nnyebben j&ouml;v&uuml;nk majd.</P>
+<P>Az asszonyb&oacute;l megint kit&ouml;rt a sir&aacute;s. Meg&aacute;llott az uton olyan szomoruan,
+mint egy es&#337;verte sz&uuml;rke kis mad&aacute;r s g&ouml;rcs&ouml;sen fuldoklott.</P>
+<P>&mdash;Ott marad szeg&eacute;nyke... ott marad&mdash;ezt hajtogatta, de ugy, hogy
+f&eacute;lbemaradt a sz&aacute;j&aacute;ban a sz&oacute; s mig a m&aacute;sik fele k&ouml;vetkezett volna, egy
+csom&oacute; keserves jaj, jaj, jaj t&ouml;rt ki bel&#337;le.</P>
+<P>A f&eacute;rfi is meghatottan fordult h&aacute;tra, miut&aacute;n el&#337;bb konokul meg se akarta
+hallani a sir&aacute;st, rem&eacute;lve hogy majd csak ut&aacute;na megy amugy is az asszony.
+Mig n&eacute;zte, megtelt a szeme k&ouml;nynyel s m&eacute;g jobban r&aacute;l&ouml;ttyent kis szik&aacute;r
+teste a nagy csizmasz&aacute;rra. Akkor sz&eacute;gyenlette el mag&aacute;t, mikor &eacute;szrevette
+az asszony arcz&aacute;n, hogy annak is j&oacute;l esik az ell&aacute;gyul&aacute;sa. Kem&eacute;ny sz&oacute;val
+ment neki s azt&aacute;n d&ouml;rm&ouml;gve indult el ujra el&#337;re.</P>
+<P>&mdash;Ott marad? H&aacute;t hol maradna? Vissza csak nem hozzuk. Ott kell neki
+maradni.</P>
+<P>M&aacute;r nem volt messze a kapu. Sz&eacute;les utcza k&eacute;t magas oszlop k&ouml;z&ouml;tt, a min
+hatlovas szekeren mennek &aacute;t az urak s m&eacute;g hely is marad a lovak meg a
+kerekek mellett minisztr&aacute;nsnak, f&aacute;kly&aacute;snak, eff&eacute;l&eacute;nek. A szeg&eacute;ny emberek
+ugy lopt&aacute;k be magukat, mintha tilosban j&aacute;rn&aacute;nak. Az egyik oszlop t&ouml;v&eacute;ben
+osontak el s indultak befel&eacute; a sz&eacute;les egyenes uton, a minek az egyik kis
+sik&aacute;tor&aacute;ban m&aacute;r k&eacute;szen v&aacute;rta a kis k&eacute;k kopors&oacute;t a g&ouml;d&ouml;r. Az&eacute;rt m&eacute;gis
+megl&aacute;tta &#337;ket egy hivatalnok s r&aacute;juk is sz&oacute;lott, a mikor m&aacute;r elmentek:</P>
+<P>&mdash;K&eacute;s&#337; van hej. M&aacute;skor kor&aacute;bban kell j&ouml;nni.</P>
+<P>R&eacute;m&uuml;let fagyott az asszony arcz&aacute;ra, amint visszapillantott. Egyszerre az
+otthonmaradottak sorsa has&iacute;totta v&eacute;gig a sziv&eacute;t, meg az&eacute; a csepp&eacute;, aki
+m&eacute;g meg se sz&uuml;letett, az, hogy mi&eacute;rt j&ouml;jj&ouml;n &#337; m&eacute;g m&aacute;skor is ide? De az
+ember sietve ment el&#337;l &eacute;s n&oacute;gatta:</P>
+<P>&mdash;Gyere m&aacute;r.</P>
+<P>Az este m&aacute;r eg&eacute;sz r&aacute;telepedett a kertre. Ink&aacute;bb csak tapogat&oacute;ztak s az
+ember egyszer gyuf&aacute;t is gyujtott, hogy megn&eacute;zze a numerust egy l&eacute;czen az
+ut mellett. V&eacute;gre r&aacute;tal&aacute;ltak a maguk &ouml;sv&eacute;ny&eacute;re s azut&aacute;n csupa kis sirok
+k&ouml;zt j&aacute;rtak, n&eacute;ha a l&aacute;bukkal tapogatva jobbra-balra, hogy t&aacute;j&eacute;kozz&aacute;k
+magukat a csupa egyforma feloszt&aacute;sban, amib&#337;l egy cs&ouml;ppel se jutott ki
+nagyobb egyik gyermeknek, mint a m&aacute;snak. Id&aacute;ig mindig csak halmok
+voltak, azut&aacute;n j&ouml;ttek a g&ouml;dr&ouml;k.</P>
+<P>Azok k&ouml;z&uuml;l egybe beletette az ember a kopors&oacute;t s nagyot szusszant.</P>
+<P>&mdash;Csakhogy itt vagyunk m&aacute;r. Kif&aacute;radtam, a teremt&eacute;sit...</P>
+<P>&mdash;J&aacute;nos!</P>
+<P>&mdash;J&oacute;l van n&oacute;... Mondj&aacute;l h&aacute;t valamit, mert &eacute;n nem igen vagyok embere az
+ilyesminek.</P>
+<P>Az asszony komolyan t&ouml;prengve, hogy megl&aacute;tszott az arcz&aacute;n a gond,
+gondolkozni kezdett, hogy mit mondjon. De csak sop&aacute;nkodott: Uram Isten
+elveszed... el, el... &eacute;s egy&eacute;b nem j&ouml;tt az esz&eacute;be.</P>
+<P>&mdash;Valami im&aacute;ds&aacute;got!&mdash;s&uuml;rgette az ember.&mdash;Im&aacute;ds&aacute;got, ne csak r&iacute;jj, a hogy
+&#337; is tudna, hanem valahogy ugy besz&eacute;lj, mintha pap is lenne itt. Egy kis
+k&aacute;pl&aacute;n legal&aacute;bb, aki nem igen tud m&eacute;g sz&eacute;pen besz&eacute;lni...</P>
+<P>&Eacute;s a szeg&eacute;ny asszony gondolkozott, hogy mit mondjon, de csak mindig
+visszakerekedett oda, a honnan elindult:&mdash;Uram Isten elveszed, el,
+el...&mdash;M&eacute;g tov&aacute;bb is mondott valamit, valami ilyest:&mdash;Nem is mondom,
+hogy add vissza; csak becs&uuml;ld meg szeg&eacute;nyk&eacute;t, &eacute;n &eacute;des dr&aacute;g&aacute;mat. Olyan
+sz&eacute;p volt m&aacute;r; hogy' besz&eacute;lt, mennyi mindent mondott, kutya, macska, l&oacute;,
+anya, apa, S&aacute;ri!... mind, mind mondta. Kicsi J&eacute;zus, akinek majd az inasa
+lesz, gondolj r&aacute;, hogy mennyi mindent mondott...</P>
+<P>Az ember belesz&oacute;lott.</P>
+<P>&mdash;Ne ilyen bolonds&aacute;gokat besz&eacute;lj. M&eacute;g &eacute;n se tudom hallgatni.</P>
+<P>Lassan, csak ugy a tenyer&eacute;vel lap&aacute;tolni kezdte a kopors&oacute;ra a f&ouml;ldet s
+att&oacute;l kezdve hallgattak mind a ketten. Az asszony a sir fej&eacute;n&eacute;l
+gubbasztott, kimeresztve a nagy szemeit, az ura pedig most m&aacute;r a
+nagycsizm&aacute;s l&aacute;b&aacute;val is sz&oacute;rta a f&ouml;ldet a kicsi g&ouml;d&ouml;rbe, a mi pedig,
+mintha ette volna a r&ouml;g&ouml;t, alig akart megtelni.</P>
+<P>Mikor m&eacute;gis f&ouml;lkerekedett kettej&uuml;k k&ouml;z&eacute; a pup, els&#337;nek f&ouml;l&aacute;llott az
+ember s val&oacute;s&aacute;ggal f&ouml;lczib&aacute;lta maga mell&eacute; az asszonyt.</P>
+<P>&mdash;Gyere m&aacute;r no! Nem &eacute;jszak&aacute;zhatunk itt.</P>
+<P>&Eacute;s k&ouml;r&uuml;l m&aacute;r eg&eacute;szen beesteledett &eacute;s megindult megint el&#337;l az ember s
+ut&aacute;na az asszony &eacute;s sulyos l&eacute;p&eacute;sekkel taposta a sarat az &eacute;s botork&aacute;lva
+ment ut&aacute;na a m&aacute;sik. Eg&eacute;sz uton csak egyszer kezdett el minden igazi ok
+n&eacute;lk&uuml;l keservesen s&iacute;rni, beleborulva a vizes utba, a szeg&eacute;ny kicsi
+form&aacute;tlan sz&uuml;rke mad&aacute;r, s az ura but&aacute;n meghatva &aacute;llott meg f&ouml;l&ouml;tte.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="19"></A>&Eacute;JJEL</H3>
+<P>K&ouml;r&ouml;sk&ouml;r&uuml;l fekete korom volt a vil&aacute;g, eg&eacute;szen mozdulatlan a f&ouml;ld, az &eacute;g
+is csak annyiban nyugtalan, hogy az alj&aacute;n &oacute;ri&aacute;s fekete figur&aacute;kk&eacute;ppen
+egym&aacute;st taszig&aacute;lt&aacute;k a csod&aacute;latos, soha nem l&aacute;tott &aacute;llatok form&aacute;j&aacute;ban
+gomolyg&oacute; fellegek. Mikor tizenkett&#337;t kongatott az &oacute;ra az igazgat&oacute;s&aacute;g
+nagy z&aacute;rdaszer&uuml; sz&uuml;rke h&aacute;z&aacute;n, egy csom&oacute; f&aacute;kly&aacute;s &aacute;rny&eacute;k indult meg a
+m&aacute;zsa&eacute;p&uuml;let fel&#337;l s mintha a l&aacute;buk se &eacute;rn&eacute; a f&ouml;ldet, a l&eacute;p&eacute;sek minden
+l&aacute;rm&aacute;ja n&eacute;lk&uuml;l j&ouml;ttek fel&eacute;nk. Egy-egy arczot n&eacute;ha megvil&aacute;g&iacute;tott a
+f&aacute;klya, ha f&ouml;ldh&ouml;z vert&eacute;k, hogy er&#337;re kapjon, de k&uuml;l&ouml;nben a feny&#337;rud
+v&eacute;g&eacute;n lobogott a szurok s szinte l&aacute;thatatlan volt az a sok k&ouml;dember, aki
+hozta a vil&aacute;goss&aacute;got. A mi embereink elib&uuml;k mentek, ezek k&ouml;z&uuml;l m&aacute;r csak
+tal&aacute;n minden harmadiknak a kez&eacute;ben f&uuml;st&ouml;lg&ouml;tt egy-egy v&eacute;gig&eacute;gett
+f&aacute;klya&uuml;sz&ouml;k s a mikor f&aacute;radtan, csod&aacute;latos bamba n&eacute;z&eacute;ssel meg t&aacute;ntorg&oacute;
+j&aacute;r&aacute;ssal elhaladtak mellett&uuml;nk, eg&eacute;szen s&ouml;t&eacute;t lett. A m&aacute;sik sor ember
+f&ouml;lv&aacute;ltani j&ouml;tt ezt a csapatot, de id&#337; telt bele, mig hozz&aacute;nk &eacute;rtek.
+Most m&aacute;r a mi f&aacute;kly&aacute;saink is elmentek, amazok is messze voltak m&eacute;g s a
+feketes&eacute;gben, a mi k&ouml;r&uuml;lvett, rettenetesen ny&ouml;gtek &eacute;s s&oacute;hajtottak az
+emberek a szalm&aacute;n.</P>
+<P>Alattunk pedig kezdett &aacute;tmelegedni a f&ouml;ld, mintha valami &oacute;ri&aacute;s
+s&uuml;t&#337;kemencze tetej&eacute;n taposn&oacute;k az agyagot. S mintha megmozdult volna,
+&eacute;rezt&uuml;k, hogy reszket. A f&aacute;kly&aacute;sok j&ouml;ttek. Szab&aacute;lyos n&eacute;gysz&ouml;gben
+f&ouml;l&aacute;llottak, minden kett&#337; k&ouml;z&eacute; egy-egy katona jutott felt&uuml;z&ouml;tt
+bajonettel s kiv&uuml;l a kvadr&aacute;ton sok zsand&aacute;r s&eacute;t&aacute;lt. Ezek kiab&aacute;ltak is &eacute;s
+ha a nagy hang se haszn&aacute;lt, szidt&aacute;k az Istent &eacute;s visszal&ouml;kd&ouml;stek egy p&aacute;r
+asszonyt, aki okvetlen&uuml;l be akart rontani a f&aacute;kly&aacute;sok k&ouml;z&eacute;, mivelhogy
+kereste az ur&aacute;t, vagy a gyermek&eacute;t, a kir&#337;l nem tudta, hogy &eacute;l-e, hal-e?</P>
+<P>&mdash;Azt kell el&#337;bb megvizsg&aacute;lni, hogy ki melyik a sok k&ouml;z&ouml;tt. Nem &eacute;rti?</P>
+<P>A felelet is eljutott hozz&aacute;nk. Rekedtes, kong&oacute; hang volt, valami nem
+eg&eacute;szen &ouml;reg asszony&eacute;, mert fiatalos volt benne az er&#337;.</P>
+<P>&mdash;Nem, nem &eacute;rtem. Oda akarok...</P>
+<P>&mdash;Ha az megvan, kikapja mindenik a mag&aacute;&eacute;t.</P>
+<P>A t&aacute;rnah&aacute;zn&aacute;l t&uuml;lk&ouml;ltek. Erre m&eacute;lys&eacute;ges csend lett, s azt is hallani
+lehetett, hogy csikorog a k&ouml;t&eacute;l a felhuz&oacute; g&eacute;p csig&aacute;j&aacute;n. Odameresztette
+mindenki a szemeit a nagy ajt&oacute;ra, a mit a messze k&uuml;ls&#337; vil&aacute;g&iacute;t&aacute;s feket&eacute;n
+hagyott. Azt&aacute;n hangos sz&oacute; hallszott:&mdash;Fogd a fej&eacute;n&eacute;l! Emeld, jobbra&mdash;s
+n&eacute;gy ember lassan kiczepelt egy ajt&oacute;deszk&aacute;ra fektetett testet &eacute;s
+lefektett&eacute;k a szalm&aacute;ra, ami hosszu vonalban el volt m&aacute;r k&eacute;szitve
+azoknak, akik m&eacute;g k&ouml;vetkeznek. M&aacute;sik n&eacute;gy j&ouml;tt, azok is hoztak valakit,
+a f&aacute;kly&aacute;sok tov&aacute;bb adt&aacute;k a hireket, a mint uj meg uj teherrel j&ouml;ttek ki
+az emberek a kapun.&mdash;Ez m&eacute;g &eacute;l, annak m&aacute;r v&eacute;ge, szuszog, ebben van m&eacute;g
+l&eacute;lek s n&eacute;melyik katona t&aacute;tott sz&aacute;jjal el&#337;rehajolva b&aacute;mult.</P>
+<P>Lenn a f&ouml;ld megsokallotta, hogy mind kihordj&aacute;k a gyomr&aacute;b&oacute;l, amit m&aacute;r
+megevett, nagyot b&#337;d&uuml;lt &eacute;s vonaglott, a n&eacute;pek s&aacute;padtan b&aacute;multak
+egym&aacute;sra, k&uuml;nn pedig, a hol a mindenf&eacute;le k&ouml;z&ouml;ns&eacute;ges ember &aacute;llott,
+jajgatni kezdtek az asszonyok.</P>
+<P>A t&aacute;rnah&aacute;z most m&aacute;r egyenletes lassu temp&oacute;ban egym&aacute;sut&aacute;n adta ki mag&aacute;b&oacute;l
+a sok fekete testet. Az emberek belej&ouml;ttek a munk&aacute;ba, most m&aacute;r nem is
+csin&aacute;ltak nagy czerem&oacute;ni&aacute;t. A kiben semmi &eacute;let se volt m&aacute;r, azt csak
+leford&iacute;tott&aacute;k az ajt&oacute;deszk&aacute;r&oacute;l a zsupra, ami &eacute;ppen k&ouml;vetkezett, gyorsan
+fordultak be a kapun, meg ujra ki, csak hang nem volt semerre semmi
+eg&eacute;szs&eacute;ges, emberi. Egy-egy l&aacute;ncz csikorgott vagy messze keservesen
+von&iacute;tott egy kutya. Arra k&ouml;vetkezett egy kis mozg&aacute;s, hogy az
+igazgat&oacute;s&aacute;gi h&aacute;zb&oacute;l lej&ouml;ttek a direktorkisasszonyok, s dideregve, az
+eg&eacute;sz fej&uuml;ket beb&oacute;ny&aacute;lva a nagykend&#337;kbe, v&eacute;gigj&aacute;rt&aacute;k az egym&aacute;s mell&eacute;
+fektetett emberek sor&aacute;t s egy-egy czikk narancsot dugtak a nyitott
+szem&uuml;, m&eacute;g piheg&#337; emberek sz&aacute;j&aacute;ba, vagy konyakot adtak annak, aki meg
+tudta inni. Az istenes munk&aacute;ba belef&aacute;radtak, egym&aacute;st t&aacute;mogatt&aacute;k s
+n&eacute;melyiket a csel&eacute;dek vitt&eacute;k, csak &eacute;ppen hogy a l&aacute;b&aacute;n j&aacute;rt. Az apjuk
+k&uuml;ldte &#337;ket; azt mondta, hogy ez j&oacute; v&eacute;rt sz&uuml;l a gy&aacute;szos emberekben.</P>
+<P>A t&aacute;rnah&aacute;zban megint csikorgott a l&aacute;ncz a felhuz&oacute; csig&aacute;j&aacute;n s most ujra
+megindult egym&aacute;sut&aacute;n a n&eacute;gy-n&eacute;gy ember; ugyl&aacute;tszik eg&eacute;sz rak&aacute;st hozott
+fel egyszerre a bennrekedtekb&#337;l a lift.</P>
+<P>&mdash;Vannak m&eacute;g?&mdash;k&eacute;rdezte valaki eg&eacute;szen a sor v&eacute;g&eacute;n. A szalm&aacute;n fek&uuml;dt &eacute;s
+a l&aacute;baira egy &oacute;cska zubbony volt ter&iacute;tve. Mellette lehorgasztott fejjel,
+komoran egy f&aacute;kly&aacute;ba b&aacute;mulva, fiatal uri ember &aacute;llott, valami hivatalnok
+az igazgat&oacute;s&aacute;gt&oacute;l. Mikor a hangot hallotta, g&eacute;piesen h&aacute;trapillantott s
+azt&aacute;n k&ouml;r&uuml;lb&aacute;mult a nagy feketes&eacute;gbe cz&eacute;l n&eacute;lk&uuml;l, bizonytalanul. A
+l&aacute;bain&aacute;l megmozdult az ember. Rettenetes k&iacute;nnal f&ouml;lt&aacute;maszkodott a
+k&ouml;ny&ouml;k&eacute;re, a zubbony al&oacute;l pedig v&eacute;kony, fekete csermelyben megindult s a
+fiatal ember csizm&aacute;i al&aacute; folyt a v&eacute;r. Az ember &ouml;sszeszor&iacute;totta az
+ajkait, hogy ne ki&aacute;ltson, beled&uuml;lledtek a szemei a f&aacute;jdalomba s a mikor
+m&aacute;r egy kicsit hozz&aacute;szokott a k&iacute;nhoz, suttogva sz&oacute;l&iacute;totta meg ujra a
+hivatalnokot.</P>
+<P>&mdash;F&uuml;l&ouml;p ur, meghalok?</P>
+<P>A fiatal ember r&aacute;b&aacute;mult s olyan k&aacute;bult volt, hogy nem &eacute;rtette meg
+egyszerre a k&eacute;rd&eacute;st. Csak ugy felelt az esze n&eacute;lk&uuml;l:</P>
+<P>&mdash;Meg, meg, mind...&mdash;A mikor r&aacute;pillantott az emberre, lehajolt hozz&aacute; &eacute;s
+j&oacute;l megn&eacute;zte.&mdash;Maga az, F&aacute;bi&aacute;n!</P>
+<P>&mdash;Mi a bajom? A l&aacute;bamat nem &eacute;rzem... Emelje fel a zubbonyt, n&eacute;zze meg.</P>
+<P>A fiatal ember irt&oacute;zattal meredt r&aacute; s r&eacute;m&uuml;lten tiltakozott.</P>
+<P>&mdash;Nem, azt nem teszem, nem tehetem...</P>
+<P>&mdash;Mert &eacute;n nem &eacute;rek od&aacute;ig.</P>
+<P>Nagy csend lett, a k&eacute;t ember egym&aacute;sra b&aacute;mult. Az ur f&eacute;lelemmel,
+irt&oacute;zattal, a paraszt nyugodtan, csak &eacute;ppen hogy elf&aacute;radva. &#336; is sz&oacute;lalt
+meg ujra el&#337;sz&ouml;r.</P>
+<P>&mdash;Az baj, hogy reggelig se &eacute;lek. Meg kellett volna m&eacute;g mondani egyet s
+m&aacute;st az asszonynak. Ugy l&aacute;tszik, hogy nem engedik ide, mig a t&ouml;bbi is ki
+nem ker&uuml;l a t&aacute;rn&aacute;b&oacute;l. Hallom a zsand&aacute;rt, az&eacute;rt mondom. H&aacute;t F&uuml;l&ouml;p ur, j&oacute;
+hogy itt van. Tess&eacute;k besz&eacute;lni vele, hogy menjen azut&aacute;n S&aacute;ndor b&aacute;ty&aacute;mhoz
+Abonyba, a gyerekeket pedig k&uuml;ldje fel Pestre a Ferihez. A mi kis p&eacute;nzt
+kap ut&aacute;nam, abb&oacute;l &eacute;lhet valahogy. Mikl&oacute;s legyen asztalos, beadhatja a
+Sallay gy&aacute;rba, Pistuka pedig majd az lesz, a mire kedve van. A nagy
+l&aacute;d&aacute;ban jobra, lenn &eacute;ppen a deszk&aacute;n p&eacute;nz is van. T&aacute;n irn&aacute; fel F&uuml;l&ouml;p ur,
+elfelejti...</P>
+<P>A hivatalnok r&aacute;b&aacute;mult elk&eacute;ppedve, de melegen &eacute;s mikor vonaglott egyet a
+suttog&oacute; ember arcz&aacute;n a f&aacute;j&aacute;s, feje al&aacute; tette a karj&aacute;t s ap&aacute;s
+igyekezettel emelte a leveg&#337;be... Az ember sziszegett s a szemeit
+lehunyva k&ouml;ny&ouml;rg&ouml;tt:</P>
+<P>&mdash;Velem ne t&ouml;r&#337;dj&eacute;k...</P>
+<P>&mdash;F&aacute;bi&aacute;n...</P>
+<P>&mdash;Tess&eacute;k?</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t azt&aacute;n igy elmegy, ilyen k&ouml;nnyen...</P>
+<P>Az ember lehunyta szemeit s most ugyl&aacute;tszik, eltompult benne a f&aacute;jdalom,
+mert kisimult az arcza. A m&aacute;sik pedig t&ouml;prengett felette. Ilyen
+k&ouml;zvetlen k&ouml;zelb&#337;l l&aacute;tta a v&eacute;get s meglepte az, hogy olyan k&ouml;nny&uuml; a
+meghal&aacute;s. R&aacute;hajolt a s&aacute;padt arczra s belemeresztette a szemeit abba a
+kiolvashatatlan vil&aacute;gba, a mi a kett&#337; k&ouml;zt van, ott, a hol az &eacute;let
+v&eacute;gz&#337;dik &eacute;s kezd&#337;dik a nihil, a v&eacute;gtelen rejtelem, a mibe az ember
+bele&#337;r&uuml;l. Szerette volna megr&aacute;zni ezt az embert s kifaggatni bel&#337;le azt,
+hogy mit l&aacute;t, mit hall, mit &eacute;rez, de arra is k&eacute;ptelen volt, csak b&aacute;mult
+&eacute;s motyogott, mag&aacute;ban t&eacute;pel&#337;dve.</P>
+<P>&mdash;Ilyen k&ouml;nnyen F&aacute;bi&aacute;n, ilyen k&ouml;nnyen?... Igy megy el az ember?...</P>
+<P>Az ember f&ouml;lnyitotta a szemeit s mintha csendes mosolyg&aacute;s suhant volna
+v&eacute;gig az arcz&aacute;n.</P>
+<P>&mdash;Ki igy, ki amugy...</P>
+<P>&mdash;Borzaszt&oacute;!</P>
+<P>&mdash;Egyszer meg kell halni.</P>
+<P>&mdash;De igy!</P>
+<P>&mdash;Igy, vagy ugy, mindegy.</P>
+<P>&mdash;Mondtam, hogy az Istv&aacute;n-folyos&oacute;t be kell falazni. Mondtam, hogy
+emberpusztul&aacute;s lesz a v&eacute;ge. Mondtam, mondtam, &eacute;n nem vagyok a hib&aacute;s,
+F&aacute;bi&aacute;n. Az igazgat&oacute; ellenkezett...&mdash;Hogy erre gondolt, f&eacute;ktelen d&uuml;hbe
+j&ouml;tt s tehetetlens&eacute;g&eacute;ben a szalm&aacute;ba markolva s&iacute;rni kezdett &eacute;s egyre azt
+hajtotta:&mdash;Mondtam, &eacute;n megmondtam nekik...</P>
+<P>El&#337;tte mindig gy&ouml;ng&eacute;bb &eacute;s gy&ouml;ng&eacute;bb lett a s&aacute;ppadt ember hangja.</P>
+<P>&mdash;Mindegy az... A f&aacute;ba is bele&uuml;t a menyk&#337;. Meg nincsen olyan er&#337;s h&aacute;z, a
+mi egyszer &ouml;ssze ne d&uuml;lne... Sz&aacute;z esztendeig nem mindenki &eacute;lhet, nem is
+lenne j&oacute;, nem... Mi&eacute;rt legyek &eacute;n nagyobb ur, mint m&aacute;s, mindenki meghal,
+mindenki... J&ouml;nnek m&aacute;sok, mennek, j&ouml;nnek.</P>
+<P>A fiatal ember f&ouml;l&aacute;llott &eacute;s l&aacute;zasan, mintha beteg lenne, motyogott
+mag&aacute;ban:&mdash;Mennek, j&ouml;nnek, mennek... Egyszerre gyorsan visszafordult az
+ember&eacute;hez s kiv&aacute;ncsis&aacute;gban &eacute;gve s&uuml;rgette a szemeivel, hogy mondjon m&eacute;g
+valamit. Az &ouml;sszet&ouml;rt ember most m&aacute;r eg&eacute;szen mozdulatlanul, nyugodtan
+fek&uuml;dt, csak a zubbony alul kicsergedez&#337; v&eacute;r mutatta, hogy m&eacute;g nem aludt
+el benne az &eacute;let. Mosolygott; mintha mulatott volna azon az eg&eacute;szs&eacute;ges
+f&eacute;rfin, a ki mellette guggolt. Azt&aacute;n esz&eacute;be jutott valami, de m&aacute;r olyan
+halkan besz&eacute;lt, hogy alig lehetett meg&eacute;rteni a hangj&aacute;t.</P>
+<P>&mdash;Ne felejtse el F&uuml;l&ouml;p ur, a gyerek menjen a Sallay-gy&aacute;rba, az asszony
+S&aacute;ndor&eacute;khoz, azt&aacute;n csak &eacute;ljenek, a mig lehet.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="20"></A>ORVOSS&Aacute;GOK</H3>
+<P>Tulajdonk&eacute;ppen m&aacute;r szombaton kezd&#337;d&ouml;tt el a munka. A f&eacute;rfiak a f&ouml;ldek
+k&ouml;zepe t&aacute;j&aacute;n, hogy minden oldalr&oacute;l egyform&aacute;n k&ouml;zel legyenek a keresztek,
+sz&eacute;r&uuml;t csin&aacute;ltak. Hig anyagot kentek sz&eacute;t a tarl&oacute;n, akkora n&eacute;gysz&ouml;gbe,
+mint egy pokr&oacute;cz, bok&aacute;ig bennetapostak eleint&eacute;n, azt&aacute;n mindig k&uuml;nnebb &eacute;s
+k&uuml;nnebb h&uacute;z&oacute;dtak bel&#337;le, mig olyan sima lett, mint az asztal; k&ouml;r&uuml;l
+azalatt megrakt&aacute;k k&eacute;v&eacute;vel a sz&eacute;r&uuml;t, falat emeltek a kal&aacute;szos zsupokb&oacute;l,
+mintha az a n&eacute;gysz&ouml;g lenne a szeg&eacute;ny gazdaember v&aacute;ra. A k&eacute;vehord&aacute;s
+nyom&aacute;ban verebek szedt&eacute;k a szemet s r&aacute; se hallgattak a kerepl&#337;re, mely a
+f&ouml;ld v&eacute;g&eacute;n, az orsz&aacute;gut mellett l&aacute;rm&aacute;zott. &Eacute;pen ugy hozz&aacute;szokott m&aacute;r a
+mad&aacute;r is ehhez a csatar&aacute;hoz, mint az ember. Vas&aacute;rnap nagy pihen&#337;
+k&ouml;vetkezett. A leg&eacute;nyn&eacute;p mulatott csak, meg a l&aacute;nyok. A f&eacute;rfi kor&aacute;n
+fek&uuml;dt, hogy ereje legyen holnapra, a mikor az k&ouml;vetkezik, hogy az ember
+kiveszi a term&eacute;sb&#337;l a szemet, haszn&aacute;t l&aacute;tja a mult esztend&#337;nek. Reggel
+kimentek a sz&eacute;r&uuml;re &eacute;s a mikor az &eacute;g r&aacute;m&aacute;j&aacute;n f&ouml;lbukkant a nap, m&aacute;r
+puffogott mindenfel&eacute; a szalma kal&aacute;szos fel&eacute;n a hadar&oacute;, ritmikusan,
+megczifr&aacute;zva, mintha h&aacute;rom-n&eacute;gy kov&aacute;cs vern&eacute; az &uuml;ll&#337;n a l&aacute;gyvasat. A
+f&eacute;rfiak k&uuml;l&ouml;nben komorak voltak s tal&aacute;n m&eacute;g neh&eacute;zkesebbek, mint m&aacute;skor.
+A term&eacute;s nagyon rossz volt. Nagy polyvafellegek kavarogtak a leveg&#337;ben a
+fej&uuml;k f&ouml;l&ouml;tt &eacute;s alig-alig maradt valami kis szem a sz&eacute;r&uuml;n, a mikor
+elkapt&aacute;k fel&#337;le a kivert fej&uuml; szalm&aacute;t. Bennr&#337;l a falub&oacute;l le&aacute;ny&eacute;nek
+hallatszott ki id&#337;nkint: egyetlen hang, a mire ideges lett a sok
+paraszt. A mikor pihentek, n&eacute;m&aacute;n b&aacute;multak a kis szemetes buzacsom&oacute;kra a
+l&aacute;buk alatt, mindenik osztotta a szem&eacute;vel h&aacute;rom-n&eacute;gy porczi&oacute;ba,
+sz&aacute;m&iacute;tgatta az ad&oacute;t s n&eacute;melyik ugy verte f&ouml;ldh&ouml;z a cs&eacute;p&eacute;t, mintha nem is
+venn&eacute; fel ujra. Azonk&ouml;zben d&eacute;l lett. Le&aacute;nyok, asszonyok j&ouml;ttek kifel&eacute; az
+uton az eb&eacute;ddel s f&aacute;radtan, ellanyhulva &eacute;rkezett ki a f&ouml;ldekre a
+harangsz&oacute;.</P>
+<P>A falu &uuml;res volt. A nagy famili&aacute;kb&oacute;l maradtak otthon n&eacute;h&aacute;nyan, az
+asszony, a gyermekek, az eg&eacute;szen kicsik s egy-k&eacute;t csel&eacute;d. Eb&eacute;d ut&aacute;n
+lassan, folyton t&ouml;r&uuml;lk&ouml;zve mentek v&eacute;gig a posta fel&eacute; az urak &eacute;s
+b&eacute;kess&eacute;gesen ut&aacute;nuk b&oacute;dorgott egy-k&eacute;t kutya, a ki &eacute;ppen itthon maradt.
+Kocsinak hire se sehol, csak &eacute;ppen a fels&#337; uton j&ouml;tt egy, de az is
+let&eacute;rt a malomhoz. Ann&aacute;l ink&aacute;bb kir&iacute;tt a n&eacute;mas&aacute;gb&oacute;l, a mibe csak
+messzir&#337;l dongott bele a puffog&aacute;s, a jajgat&aacute;s, a mivel kiszaladt az
+utcz&aacute;ra Varga Boldizs&aacute;rn&eacute;. A neh&eacute;z, nagytest&uuml; asszony sietve topogott &aacute;t
+az uton egy m&aacute;sik kicsi h&aacute;zba, &eacute;ppen a bolt mellett s a torn&aacute;czgerenda
+oszlop&aacute;hoz t&aacute;maszkodva jajgatott.</P>
+<P>&mdash;Kata, Kata, j&ouml;jj&ouml;n ki kom&aacute;n&eacute; lelkem...</P>
+<P>M&aacute;sik asszony j&ouml;tt ki a h&aacute;zb&oacute;l, de lomh&aacute;n, mintha m&eacute;g mindig aludt
+volna. Ennek m&aacute;s volt m&aacute;r a form&aacute;ja is. Szik&aacute;r, kem&eacute;nyarczu asszony
+volt; a mi el&#337;l&aacute;tszott a szokny&aacute;ja meg az inge al&oacute;l a b&#337;r&eacute;b&#337;l, az s&aacute;rga,
+mintha valami szintart&oacute; fest&eacute;kben f&uuml;rd&ouml;tt volna s kis, alig ujjnyi
+vastag hajfonat cs&uuml;ng&ouml;tt le h&aacute;tul a feje b&uacute;bj&aacute;r&oacute;l. Szur&oacute;san n&eacute;zte v&eacute;gig
+az asszonyt s ugy besz&eacute;lt, mintha nem is akarn&aacute; eltitkolni azt, hogy nem
+szereti ha zavarj&aacute;k.</P>
+<P>&mdash;Mit akar?</P>
+<P>&mdash;J&ouml;jj&ouml;n &aacute;t hamar. Az isten megfizeti, j&ouml;jj&ouml;n. A maga keresztfia, a B&eacute;ni
+valamit csin&aacute;lt mag&aacute;nak. Az el&eacute;bb j&ouml;tt haza a sz&eacute;r&uuml;r&#337;l, azt mondja, hogy
+kal&aacute;szt vertek a szem&eacute;be. Meg is van dagadva a szeme, ugy hogy m&aacute;r alig
+l&aacute;tszik. &Eacute;s ordit... J&#337;jj&ouml;n kom&aacute;n&eacute;...</P>
+<P>Akkora m&aacute;r elevenebb lett a rideg asszony. Bez&aacute;rta az ajt&oacute;t &eacute;s sietve
+ment &aacute;t a m&aacute;sik h&aacute;zba, el is maradt m&ouml;g&ouml;tte a m&aacute;sik, az anya, aki
+jajgatott &eacute;s az ut k&ouml;zep&eacute;n meg&aacute;llott im&aacute;dkozni.</P>
+<P>&mdash;&Eacute;des istenem, &eacute;des teremt&#337;m!...</P>
+<P>A gyermek valami hat esztend&#337;s fick&oacute;, a pitvar k&ouml;zep&eacute;n fek&uuml;dt a f&ouml;ld&ouml;n
+&eacute;s m&aacute;r belek&aacute;bult a f&aacute;jdalomba. Piszkos kend&#337;t szor&iacute;tott a szem&eacute;re &eacute;s
+csak nyafogott, mig azt nem &eacute;rezte, hogy valami beleszur a fej&eacute;be a
+szem&eacute;n kereszt&uuml;l, ami &aacute;thasogatja a b&#337;rt, meg a csontot, mindent...
+Ilyenkor vis&iacute;tott, amig birta s azt&aacute;n er&#337;tlen&uuml;l esett vissza a f&ouml;ldre.</P>
+<P>A k&eacute;t asszony meg&aacute;llott mellette &eacute;s egym&aacute;sra b&aacute;mult. Az anya
+k&eacute;ts&eacute;gbeesetten, mintha r&ouml;gt&ouml;n belebolondulna abba, hogy igy k&iacute;nl&oacute;dni
+l&aacute;tja a gyermek&eacute;t, a sov&aacute;ny s&aacute;rga szomsz&eacute;dn&eacute; pedig ink&aacute;bb vizsg&aacute;l&oacute;dva,
+mintha orvos vagy valami aff&eacute;le lenne. V&eacute;gre is lehuzt&aacute;k a gyermek kez&eacute;t
+a szem&eacute;r&#337;l. Csunya v&ouml;r&ouml;s daganatot takart a piszkos kend&#337;. Az anya
+els&aacute;ppadt &eacute;s a falnak esett, ugy elr&eacute;m&uuml;lt. A m&aacute;sik is megillet&#337;dve
+sz&oacute;lott.</P>
+<P>&mdash;Ilyenkor megtesz az ember mindent. A gyermek m&eacute;gis csak beteg, cs&uacute;nya
+a szeme. Valamit be kellene tal&aacute;n adni neki.</P>
+<P>&mdash;Vagy megkenni...</P>
+<P>&mdash;Ugyan! Nem k&uuml;ls&#337; &aacute;llapot ez... K&uuml;l&ouml;nben &eacute;n nem is &aacute;rtom bele magam.
+Tal&aacute;n ha elszaladna a kapit&aacute;nyn&eacute;hoz, az tudna valamit mondani.</P>
+<P>A neh&eacute;z k&ouml;v&eacute;r asszony m&aacute;r ment is. Porzott ut&aacute;na az ut, ahogy szaladt,
+lihegve s meg&aacute;llva egy-egy pillanatra, mig kif&uacute;jta mag&aacute;t, mert m&aacute;r-m&aacute;r
+&ouml;sszeesett. A kapit&aacute;nyn&eacute; lenn lakott a falu v&eacute;g&eacute;n s mindenre tudott
+valami orvoss&aacute;got. Nem dr&aacute;g&aacute;t, rendesen olyant, ami mindj&aacute;rt kitelt a
+h&aacute;zt&oacute;l, de ha boltba kellett menni &eacute;rte, akkor is sokkal olcs&oacute;bb volt,
+mint a patika. Varga Boldizs&aacute;rn&eacute;n is seg&iacute;tett s a k&ouml;v&eacute;r asszony
+nemsok&aacute;ra visszafel&eacute; rohant az uton. Val&oacute;s&aacute;ggal beesett a h&aacute;zba s
+rekedten ny&ouml;gte ki, hogy mit tan&aacute;csolt a kapit&aacute;nyn&eacute;.</P>
+<P>&mdash;Anyatejet kell fejni a f&aacute;j&oacute;s szem&eacute;be. Honnan vegyem? Honnan?</P>
+<P>Zavartan, t&eacute;tov&aacute;zva n&eacute;zett a mell&eacute;re s az ajt&oacute;f&eacute;lf&aacute;hoz verte a fej&eacute;t
+k&eacute;ts&eacute;gbees&eacute;s&eacute;ben.</P>
+<P>&mdash;Honnan, honnan?</P>
+<P>A m&aacute;sik asszony elsuhant mellette s nem telt bele egy kis negyed&oacute;ra, m&aacute;r
+visszaj&ouml;tt a pakul&aacute;rn&eacute;val, akinek &eacute;ppen h&aacute;rom hete adott az Isten egy
+le&aacute;nygyermeket. A fiu akkor m&aacute;r az &aacute;gyban volt s az anyja mellette s&iacute;rt
+most m&aacute;r cs&ouml;ndesebben, ink&aacute;bb rem&eacute;nykedve, mint vigasztalanul. A
+pakul&aacute;rn&eacute; becs&uuml;letes nagy barna arcza sug&aacute;rzott az &ouml;r&ouml;mt&#337;l. Boldogan
+hajolt a gyermek f&ouml;l&eacute; s tele kebl&eacute;b&#337;l b&#337;s&eacute;gesen ontotta a v&ouml;r&ouml;s
+daganatba a tejet. A gyermek vis&iacute;tott s rugott, de a k&eacute;t asszony lefogta
+a kez&eacute;t, l&aacute;b&aacute;t s az anyja f&aacute;radtan k&ouml;ny&ouml;rg&ouml;tt a pakul&aacute;rn&eacute;nak:</P>
+<P>&mdash;M&eacute;g, m&eacute;g... A mag&aacute;&eacute; is j&oacute;llakik, megh&aacute;l&aacute;lom...</P>
+<P>Valamicsk&eacute;t m&eacute;gis enyhitett a gyermek t&uuml;z&eacute;n a friss tej. V&eacute;gigfolyt az
+arcz&aacute;n s h&uuml;t&ouml;tte... Behunyta a m&aacute;sik szem&eacute;t is, ami pedig m&aacute;r szint&eacute;n
+dagadni kezdett &eacute;s f&aacute;jt... M&eacute;gis csendesebb lett s az asszony, aki a
+mell&eacute;ben hozta el az enyh&uuml;l&eacute;st, b&uuml;szk&eacute;n huzta &ouml;ssze a nyak&aacute;n az inget &eacute;s
+mosolyogva, boldogan ment vissza a sz&eacute;p eg&eacute;szs&eacute;ges kis le&aacute;ny&aacute;hoz, aki
+azalatt egy sz&uuml;r&ouml;n, a kutya mellett rugdal&oacute;zott &eacute;s nagyokat rikkantott.</P>
+<P>Est&eacute;re se harangoztak m&eacute;g s m&aacute;r nyilv&aacute;nval&oacute; lett a k&eacute;t asszony el&#337;tt,
+hogy az anyatej nem sokat haszn&aacute;lt. Tal&aacute;n m&eacute;g &aacute;rtott is. A gyermek szeme
+mind nagyobbra dagadt s v&eacute;resebb lett &eacute;s most m&aacute;r folyton hasonlatosabb
+lett hozz&aacute; a m&aacute;sik is, mintha valami ut&aacute;latos, borzalmas nyavalya el
+akarta volna lepni az eg&eacute;sz fej&eacute;t. N&eacute;ha a homlok&aacute;hoz kapott s m&eacute;g
+&eacute;lesebben vis&iacute;tott. A sz&aacute;raz, sov&aacute;ny asszony ilyenkor elfordult. Nem
+birta n&eacute;zni, hogy hogyan kinl&oacute;dik a gyerek, s belel&aacute;gyult, val&oacute;s&aacute;ggal
+elolvadt a sz&aacute;nalomban. Azon t&ouml;prengett, hogy hova kellene menni
+orvoss&aacute;g&eacute;rt. A gyermek most m&aacute;r eg&eacute;szen az &#337; kez&eacute;ben volt, az anyj&aacute;nak
+nem vehette semmi haszn&aacute;t. A nagy, er&#337;s asszony az &aacute;gy sz&eacute;l&eacute;re d&uuml;lve
+hangtalanul vonaglott; azt se &eacute;rezte volna, ha &uuml;tik, ha r&uacute;gj&aacute;k... Semmi
+lett bel&#337;le.</P>
+<P>A sov&aacute;ny asszony egyszerre f&ouml;lkapta mag&aacute;t &eacute;s elment. Az ajt&oacute;csap&aacute;sra
+f&ouml;lrezzent a gyermek anyja, de r&ouml;gt&ouml;n visszaejtette a fej&eacute;t az &aacute;gy
+f&aacute;j&aacute;ra. A gyermek ut&aacute;na nyult, kereste a kez&eacute;t &eacute;s rim&aacute;nkodni kezdett
+neki:</P>
+<P>&mdash;Nem l&aacute;tok semmit se, mag&aacute;t se. Gyujtson l&aacute;mp&aacute;st.</P>
+<P>A szomsz&eacute;dn&eacute; egy m&aacute;sik asszonnyal j&ouml;tt vissza. &Eacute;ppen az uton tal&aacute;lta,
+amint a sz&eacute;r&uuml;r&#337;l j&ouml;tt vissza s mindj&aacute;rt hozta is. A mag&aacute;&eacute;b&oacute;l ig&eacute;rt neki
+lisztet &eacute;s dar&aacute;t s tolta maga el&#337;tt, mintha valami &aacute;llatot hajtana. Az
+asszonynak az volt a hire, hogy nagyon j&oacute; doktor. T&ouml;ml&ouml;czben is volt m&aacute;r
+s mostans&aacute;g m&aacute;r csak akkor hajland&oacute; megosztani a tudom&aacute;nyt a
+szenved&#337;kkel, ha semmi gyanus ember nincs a k&ouml;zelben, teszem fel
+kisbir&oacute;, zsand&aacute;r, vagy valami ur. A h&aacute;zba sompolyogva elgondolkozva
+&aacute;llott meg a gyermek fej&eacute;n&eacute;l. Nem tudott r&ouml;gt&ouml;n tiszt&aacute;ba j&ouml;nni mag&aacute;val;
+ilyen esete nem igen lehetett.</P>
+<P>&mdash;Tal&aacute;n egy kis porczukrot kellene a szem&eacute;be fujni
+szeg&eacute;nyk&eacute;nek&mdash;mondta&mdash;vagy hogy eczetes torm&aacute;val borogatni. Tal&aacute;n
+k&aacute;mforos p&aacute;linka se volna rossz.</P>
+<P>&mdash;Csak egyet mondjon, ne annyit. Megb&oacute;dul az ember.</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t az eczet, az val&oacute; neki. Csak r&aacute; kell tenni. Ha nem haszn&aacute;l, akkor
+m&aacute;r az Isten &#337; szent fels&eacute;ge se akar seg&iacute;teni.</P>
+<P>Maga is letelepedett az &aacute;gy mell&eacute; s a szakajt&oacute; rongyba gy&ouml;m&ouml;sz&ouml;lt
+eczetes torm&aacute;t &#337; szor&iacute;totta le a saj&aacute;t k&eacute;t nagy v&ouml;r&ouml;s kez&eacute;vel a gyermek
+szemeire. A gyermek magasra dobta mag&aacute;t az &aacute;gyon s h&ouml;rg&ouml;tt perczekig,
+mig &ouml;ssze tudta szedni mag&aacute;ban azt a hangot, ami v&eacute;gtelen f&aacute;jdalm&aacute;nak
+megfelelt. Akkor borzaszt&oacute;t ki&aacute;ltott, mint egy f&eacute;rfi, akit fejbev&aacute;gnak s
+fel&uuml;lt az &aacute;gyban. Piczi karjaival hadon&aacute;szott, megmarkolta az &aacute;gy
+deszk&aacute;j&aacute;t &eacute;s r&aacute;zta, hogy majd leszakadt alatta a nyoszolya s
+lassan-lassan halt ki bel&#337;le a hang. A doktorasszony v&aacute;llat vont s
+n&eacute;mileg aggodalmasan suttogott a m&aacute;siknak.</P>
+<P>&mdash;Nem t&#369;ri, nem hogy haszn&aacute;ljon.</P>
+<P>A szeg&eacute;ny asszony szemeib&#337;l kicsordult a k&ouml;nny, a f&ouml;ldh&ouml;z csapta &eacute;s az
+agyagba taposta a szakajt&oacute;rongyot. Azut&aacute;n a k&eacute;t sz&aacute;raz keze k&ouml;z&eacute; fogta a
+gyermek fej&eacute;t s besz&eacute;lni kezdett hozz&aacute;, mig k&ouml;nnyeivel az arcz&aacute;t mosta.</P>
+<P>&mdash;Buksi, te kicsi, no f&aacute;j...</P>
+<P>A gyermek elal&eacute;lt. Valami kicsi megk&ouml;nnyebb&uuml;l&eacute;s l&aacute;tszott rajta. Feje
+visszaesett a p&aacute;rn&aacute;ra, kis szintelen kezecsk&eacute;ivel belefog&oacute;zkodott a
+szik&aacute;r, csontos karba, a melyre r&aacute;nehezedett forr&oacute;, l&aacute;zas teste s ink&aacute;bb
+csak eg&eacute;szen mag&aacute;ban, hogy csak kital&aacute;lni lehetett, de hallani nem a
+szav&aacute;t, az anyj&aacute;t sz&oacute;l&iacute;totta. Az &ouml;sszet&ouml;rt asszony erre f&ouml;lnyitotta a
+szemeit s mereven b&aacute;mult r&aacute; a gyermekre.</P>
+<P>&mdash;A mag&aacute;&eacute; no! Mit n&eacute;zi!&mdash;mondta az idegen asszony s d&uuml;h&ouml;sen r&aacute;zta meg, a
+mikor erre se akart &eacute;letre &eacute;bredni.</P>
+<P>A m&aacute;sik asszony sz&oacute;rakozottan &aacute;llott f&ouml;l az &aacute;gy mell&#337;l,
+k&eacute;tszer-h&aacute;romszor v&eacute;gigj&aacute;rt a szob&aacute;n, l&aacute;tszott az arcz&aacute;n, hogy valamin
+t&ouml;preng s azt&aacute;n egyszerre f&ouml;ll&oacute;d&iacute;totta a hely&eacute;r&#337;l a doktorn&eacute;t.</P>
+<P>&mdash;Nem tud maga semmit, de az&eacute;rt megkapja a lisztet meg a dar&aacute;t, ha
+hamarosan fuvart ker&iacute;t.</P>
+<P>&mdash;Honnan lelkem? mind a sz&eacute;r&uuml;n vannak.</P>
+<P>&mdash;J&oacute;zan S&aacute;ndor itthon van, oda menjen. Mondja neki, hogy n&eacute;gy peng&#337;t
+adok M&aacute;ria-B&uuml;dig. Legyen itt mindj&aacute;rt.</P>
+<P>Az asszony elment s a szomsz&eacute;dn&eacute; let&eacute;rdelt a m&aacute;sik mell&eacute; a f&ouml;ldre &eacute;s a
+f&uuml;l&eacute;be kiab&aacute;lt, hogy h&aacute;tha meg&eacute;rti.</P>
+<P>&mdash;Varg&aacute;n&eacute;, elmegy&uuml;nk a szent Sz&uuml;zh&ouml;z, B&uuml;dre. Annak seg&iacute;teni kell. Nekem
+nem v&eacute;rem itt ez a gyerek, de az&eacute;rt ugy im&aacute;dkozom, hogy t&aacute;n jobban mint
+maga.</P>
+<P>Az asszony intett, hogy &eacute;rti. F&ouml;l&aacute;llott s sz&eacute;p rendesen kezdett
+k&eacute;sz&uuml;l&#337;dni. A gyermeket leped&#337;be hengergett&eacute;k, miel&#337;tt elmentek volna, a
+M&aacute;ria-k&eacute;p alatt meggyujtottak egy m&eacute;csest s a torn&aacute;cz padk&aacute;j&aacute;ra egym&aacute;s
+mell&eacute; &uuml;lve, sz&oacute; n&eacute;lk&uuml;l v&aacute;rt&aacute;k a kocsit. A mikor megj&ouml;tt, f&ouml;l&uuml;ltek, az
+egyik asszony a gyermek fej&eacute;t, a m&aacute;sik a l&aacute;bait szor&iacute;totta mag&aacute;hoz s
+mind a ketten elkezdtek halkan a fogaik k&ouml;z&ouml;tt im&aacute;dkozni. M&aacute;r
+alkonyodott. A gyermek test&eacute;n n&eacute;ha, mintha a hideg futott volna v&eacute;gig,
+ugy megreszketett. Az anyja jobban a fej&eacute;re huzta a leped&#337;t s a mikor
+r&aacute;pillantott, megragadta a m&aacute;sik asszony karj&aacute;t &eacute;s ny&ouml;gve besz&eacute;lt.</P>
+<P>&mdash;N&eacute;zze, mintha feketedn&eacute;k.</P>
+<P>Az is belen&eacute;zett a leped&#337; t&ouml;lcs&eacute;r&eacute;be s halv&aacute;nyan meredt re&aacute; a
+mozdulatlan gyerekre. A fi&uacute;cska hal&aacute;nt&eacute;ka igaz&aacute;n feketedni kezdett,
+el&#337;bb csak egy karik&aacute;ban, azt&aacute;n mindig s&ouml;t&eacute;tebb lett a folt. De &eacute;lt.
+Mintha vigasztalni akarta volna a k&eacute;t asszonyt, egyet-egyet rugott
+rajtuk, vagy a kez&eacute;vel b&ouml;k&ouml;tt bel&eacute;j&uuml;k, de gyeng&eacute;n, alig-alig hogy
+&eacute;szrevett&eacute;k.</P>
+<P>Hallgattak azt&aacute;n az eg&eacute;sz uton. A sov&aacute;ny asszony &aacute;tfonta m&eacute;g a
+szomsz&eacute;dj&aacute;t is az egyik karj&aacute;val, nehogy kiess&eacute;k a kocsib&oacute;l s ugy
+kiab&aacute;lt a lovakra: gyih&eacute;! gyih&eacute;!&mdash;A hangja rik&aacute;csolt s a kis lovacsk&aacute;k
+igaz&aacute;n megijedtek t&#337;le, mert galoppban iramodtak neki a b&uuml;di kaptat&oacute;nak.</P>
+<P>A csodatev&#337; sz&uuml;z asszony k&eacute;pe a templomban volt B&uuml;d&ouml;n. A k&eacute;t asszony
+nyitva tal&aacute;lta az ajt&oacute;t. Akkor m&aacute;r csak az anyja karj&aacute;ban volt a gyerek
+s a neh&eacute;z nagy asszony v&eacute;gig esett a k&ouml;v&ouml;n s a feje f&ouml;l&eacute; tartva a hideg,
+most m&aacute;r csak alig piheg&#337; kis testet, rikoltva k&ouml;vetel&#337;z&ouml;tt.</P>
+<P>&mdash;Itt van, no most! L&aacute;ssam, h&aacute;t l&aacute;ssam! M&aacute;ria, add vissza, M&aacute;ria, ne
+vedd el.</P>
+<P>A sov&aacute;ny szomsz&eacute;dn&eacute; h&aacute;tr&aacute;bb huz&oacute;dott &eacute;s ugy im&aacute;dkozott, hogy egy
+pillanatra meg nem &aacute;llott a sz&aacute;ja. Gyors, siets&eacute;ges motyog&aacute;sa volt a
+kis&eacute;ret ahhoz az &#337;rj&ouml;ng&eacute;shez, a mivel a m&aacute;sik asszony sikongott a
+szeliden mosolyg&oacute;s asszonyk&eacute;p el&#337;tt.</P>
+<P>&Eacute;s lassan eg&eacute;szen fekete este lett.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="21"></A>SZERENCS&Eacute;TLENS&Eacute;G</H3>
+<P>K&eacute;rem sz&eacute;pen, az a baj nem ott kezd&#337;dik, a hol mondani m&eacute;lt&oacute;ztatik, hogy
+az asszony bej&ouml;tt a k&aacute;v&eacute;h&aacute;zba, hanem el&#337;bb, messze, a hova visszamenni
+nem is volna el&eacute;gg&eacute; fontos a nagys&aacute;gos uraknak. Ha ugy parancsolj&aacute;k,
+hogy mondjam, h&aacute;t mondom, csak &eacute;ppen hogy az &uuml;gyv&eacute;d urral szeretn&eacute;k p&aacute;r
+sz&oacute;t v&aacute;ltani, mert nem akarn&eacute;k csak ugy a magam j&oacute;sz&aacute;nt&aacute;b&oacute;l valami
+olyast mondani, a mi megnehez&iacute;ten&eacute; az &uuml;gyemet. El&eacute;g sulyos az m&aacute;r ugy
+is.</P>
+<P>Ott kezdtem, hogy sokkal hamarabb sz&uuml;lettem meg, mint a hogy ap&aacute;m
+elvette az any&aacute;mat. Csak ugy egy&uuml;tt &eacute;ltek s &eacute;n kilencz esztend&#337;s voltam,
+a mikorra any&aacute;m addig kunyor&aacute;lt, hogy az olt&aacute;r el&eacute; mentek. Ap&aacute;m
+&aacute;cspall&eacute;r volt s elej&eacute;t&#337;l kezdve nagyon d&uuml;h&ouml;s volt r&aacute;m, hogy csak &eacute;n
+voltam az oka a h&aacute;zasod&aacute;s&aacute;nak. A hol csak el&#337;kapott, megpofozott,
+f&ouml;lrugdalt s r&aacute;m kiab&aacute;lt, hogy egy ilyen ostoba b&eacute;ka miatt sok el&#337;ny&ouml;s
+p&aacute;rtit elmulasztott. Tehettem &eacute;n arr&oacute;l? Egyszer ugy meg&uuml;t&ouml;tt, hogy
+beles&aacute;ntultam, az&oacute;ta biczegek a ball&aacute;bamra. Most m&eacute;g nem annyira, mert
+j&oacute; meleg id&#337; van, de ha v&aacute;ltozik a temperatura, bizony nagyon &eacute;szre
+venni, ak&aacute;r mekkora sarkot rakatok is a csizm&aacute;m al&aacute;. F&eacute;l&eacute;nk beteges
+gyermek lettem az ap&aacute;m miatt s t&aacute;n a fejemben is volt valami baj, mert
+biz &eacute;n m&eacute;g ma sem vagyok valami &eacute;rtelmes ember; csak &eacute;ppen hogy
+dolgozom, a mihez &eacute;ppen &eacute;rtek s a mihez nem kell olyan nagy tudom&aacute;ny,
+mint teszem fel a bet&uuml;vet&eacute;shez, meg a rajzhoz s t&ouml;bb aff&eacute;le uri
+munk&aacute;hoz.</P>
+<P>Any&aacute;mnak volt egy b&aacute;csija Ol&aacute;horsz&aacute;gban. Tim&aacute;r, meg finomabb dolgot is
+elk&eacute;sz&iacute;t, szatty&aacute;nt ilyesmit olyan puh&aacute;ra, mint a b&aacute;rsony. Annak irt,
+hogy vegyen mag&aacute;hoz, azt&aacute;n fizet &eacute;rtem tiz peng&#337;t a kosztra, meg a
+kv&aacute;rt&eacute;lyra s tanuljam ki a mesters&eacute;get. Igy ker&uuml;ltem oda le. Nem volt
+kedvem a tim&aacute;rs&aacute;ghoz, de h&aacute;t l&aacute;ttam, hogy v&eacute;gre is valamit meg kell
+tanulni. Mig rendesen meg&eacute;rkeztek a tiz forintok, nem is volt semmi
+bajom, de egyszer any&aacute;m betegeskedni kezdett, akkor azt irta, hogy
+legyenek egy kicsit t&uuml;relemmel, azt&aacute;n meghalt, h&aacute;t eg&eacute;szen egyed&uuml;l
+maradtam s most m&aacute;r ott kezdtek verni. Eg&eacute;szen belebutultam, m&eacute;g gy&aacute;v&aacute;bb
+&eacute;s sir&aacute;nkoz&oacute;bb fiu lettem s egyszer azt&aacute;n nekiindultam a vil&aacute;gnak.</P>
+<P>Az&oacute;ta azt&aacute;n csavargok. Nem loptam, nem csaltam, csak legf&ouml;llebb
+koldultam, ha m&aacute;r nagyon &eacute;hes voltam, de az&eacute;rt senki vil&aacute;gtolvaj&aacute;t
+annyiszor be nem z&aacute;rt&aacute;k, mint engem. Mintha csak arra lett volna
+mindenfel&eacute; a zsand&aacute;r meg a policzia, hogy engem l&ouml;kd&ouml;ss&ouml;n be a
+t&ouml;ml&ouml;czbe, ki a t&ouml;ml&ouml;czb&#337;l, meg utaztattak, kikergettek a v&aacute;rosokb&oacute;l,
+elk&uuml;ldtek a hat&aacute;rra, lefotograf&aacute;ltak egy numerussal a kezemben,
+r&aacute;mfogt&aacute;k, hogy valamibe t&ouml;r&ouml;m a fejem, pedig sohase akartam egyebet,
+mint megszerezni egy darab kenyeret. Nem kellettem senkinek. Egyszer, a
+mikor m&aacute;r nagyon el voltam keseredve, azt hiszem Br&uuml;sszelben vagy
+Lyonban&mdash;eljutottam &eacute;n k&eacute;rem sz&eacute;pen mindenfel&eacute;&mdash;egy korcsm&aacute;ba
+t&eacute;nferegtem. Sok szoczi&aacute;lista munk&aacute;st tal&aacute;ltam ott, a kik &eacute;ppen arr&oacute;l
+sz&oacute;nokoltak, hogy milyen lesz a j&ouml;v&#337; t&aacute;rsadalma, meg hogy minden ember
+egyenl&#337;.&mdash;Ezek az &eacute;n bar&aacute;taim,&mdash;gondoltam,&mdash;de azt&aacute;n kicsufoltak &eacute;s
+kidobtak. Nekik se kellettem. Megpr&oacute;b&aacute;ltam mindent, de h&aacute;t nem ment.
+Akkor azt&aacute;n mondta valaki, hogy legyek pincz&eacute;r. Valami els&#337; nem leszek
+ott se, de h&aacute;t meg&eacute;lhetek valahogy. Az&oacute;ta eg&eacute;szen j&oacute; dolgom van, hogy
+soha jobbat ne is adjon az Isten. Eg&eacute;sz j&oacute;l elbiczeghettem volna od&aacute;ig,
+a hol azt&aacute;n m&aacute;r t&ouml;bbet nem biczeg az ember...</P>
+<P>Akkor azt&aacute;n k&ouml;zbej&ouml;tt az, hogy megh&aacute;zasodtam. No, ez nagy eset volt az
+&eacute;n szeg&eacute;ny &eacute;letemben. Sohase is mertem volna gondolni arra, hogy nekem
+valaha saj&aacute;t &aacute;gyam legyen, meg &eacute;ves lak&aacute;som, rendes kosztom, a mit az
+asszony t&aacute;lal fel... M&eacute;gis megesett... Most m&aacute;r el&eacute;g baj lett bel&#337;le,
+hanem akkor nem birtam magammal az &ouml;r&ouml;mt&#337;l. L&aacute;gy term&eacute;szet&uuml; ember
+vagyok, minden megr&iacute;kat; akkort&aacute;jban sokat s&iacute;rtam; magam se tudtam, hogy
+mi&eacute;rt, csak potyogott a k&ouml;nnyem s csendes megel&eacute;ged&eacute;s t&ouml;lt&ouml;tt el.</P>
+<P>&mdash;No &ouml;reg fiu, mondtam magamnak&mdash;h&aacute;t csak neked is megvirrad. Egy kicsit
+kevesebbet iszol ezut&aacute;n, mert akkor tetszik tudni, ugy &eacute;ltem, mint a
+t&ouml;bbi pincz&eacute;r; azt&aacute;n hozz&aacute; se nyulsz a krajcz&aacute;rokhoz, a mi
+&ouml;sszegy&uuml;lekezik a zsebedben, azt&aacute;n j&oacute;l lesz... Nem is &eacute;rtettem eg&eacute;szen a
+dolgot. Furcs&aacute;llottam... Mivel &eacute;rdemeltem meg? H&aacute;t mindegy, megt&ouml;rt&eacute;nt,
+akadt p&aacute;rom nekem is.</P>
+<P>Nem volt sz&eacute;p, &ouml;reg is m&aacute;r egy kicsit... A ny&aacute;ri lokalit&aacute;sban
+ismerkedt&uuml;nk meg. Egy m&aacute;sik le&aacute;nnyal vet&#337;d&ouml;tt ki oda, meg egy rend&#337;r is
+j&ouml;tt vel&ouml;k, a ki meg a b&aacute;tyja volt. Szivesen besz&eacute;lt... Azt&aacute;n mondta,
+hogy tegyek forr&oacute; fokhagym&aacute;t &eacute;s inereszt&#337; p&oacute;piumot a l&aacute;bamra, arra
+kinyulik. Ez nekem j&oacute;l esett... L&aacute;m, l&aacute;m... gondoskodik r&oacute;lam... Ott
+maradtam egy-egy perczre az asztaln&aacute;l... Besz&eacute;lgett&uuml;nk... A m&aacute;sik le&aacute;ny
+kaczagott; azt hiszem azon mulatott, hogy hogyan t&aacute;nczolnak a kezemben a
+s&ouml;r&ouml;s poharak, a mig j&aacute;rok; &#337; leszidta, hogy viselje becs&uuml;letesen mag&aacute;t;
+ezt mondta a rend&#337;r is, azt&aacute;n j&ouml;ttek m&aacute;skor is &eacute;s hamar rendbehoztunk
+mindent. A f&#337;n&ouml;k&ouml;m adott negyven forintot, azzal vett&uuml;nk butort,
+asztalt, sz&eacute;keket, szekr&eacute;nyt, l&aacute;mp&aacute;t, m&aacute;r a mi kell; &#337; is ide adta, a
+mije volt, azzal fizett&uuml;k meg a papot s &eacute;lt&uuml;nk sz&eacute;p csendesen, boldogan;
+hogy milyen boldogan, azt nem is tudja az, a ki csak ugy k&ouml;nnyen jut a
+csal&aacute;dhoz, a sz&eacute;p ember, meg a ki &eacute;p, eg&eacute;szs&eacute;ges. A mikor tellett az
+id&#337;mb&#337;l, hazaszaladtam, n&eacute;ha m&eacute;g d&eacute;lut&aacute;n is, h&aacute;rom &eacute;s &ouml;t &oacute;ra k&ouml;z&ouml;tt...
+K&eacute;s&#337;bb div&aacute;nyt is vett&uuml;nk... Ott hevertem, a mig az asszony a t&uuml;z
+mellett elmosta az ed&eacute;nyt s dudor&aacute;szott... A szekr&eacute;nyben egyszer ez&uuml;st
+forintokat is l&aacute;ttam egym&aacute;sra rakva. Nem sz&oacute;ltam egy sz&oacute;t se, csak
+egyszerre ugy &eacute;reztem, hogy ur vagyok s arr&oacute;l kezdtem gondolkozni, hogy
+hol nyitom meg majd a k&aacute;v&eacute;h&aacute;zat.</P>
+<P>Akkor m&aacute;r k&aacute;v&eacute;h&aacute;zban voltam. Ott t&ouml;bb ember megfordul. M&eacute;gis csak jobban
+&ouml;sszeszedi mag&aacute;t az ember. Sokat kell elt&uuml;rni; ugy besz&eacute;lnek az emberrel
+a vend&eacute;gek, mint a kuty&aacute;val, hanem h&aacute;t nem az a f&#337;dolog, hogy
+czir&oacute;gassanak, hanem, hogy &eacute;lj&uuml;nk.</P>
+<P>Igen, err&#337;l akartam besz&eacute;lni...</P>
+<P>Nincs annak terminusa, hogy mikor, nem is ment egyszerre, hanem
+lassan-lassan, nagyon b&uuml;szke ember lettem. Nem a vend&eacute;ghez, hanem csak
+ugy magamban, meg az asszony el&#337;tt. Gondoltam, hogy nem vagyok &eacute;ppen
+h&aacute;nyt-vetett ember, &eacute;ves lak&aacute;som van, csal&aacute;dom, becs&uuml;letes keresetem,
+minek engedjem meg, hogy minden lump bel&eacute;m t&ouml;r&uuml;lje a l&aacute;b&aacute;t. A k&aacute;v&eacute;h&aacute;zban
+nem sz&oacute;ltam semmit, a v&aacute;llaim k&ouml;z&eacute; h&uacute;ztam a fejem, hanem otthon kezdtem
+nagyobbnak mutatni magam, mint a milyen voltam. Gondoltam, hogy az
+asszony el&#337;tt csak megmentem a becs&uuml;letet. Lassan kezdtem, azt&aacute;n mindig
+t&ouml;bbre b&aacute;torkodtam, mert l&aacute;ttam, hogy j&oacute;l esik neki, de meg h&aacute;t
+legf&#337;k&eacute;ppen nagyon j&oacute;l esett egy kicsit kiegyenesedni. Mondtam neki:</P>
+<P>&mdash;No te asszony, a pincz&eacute;rnek ugy &aacute;ltal&aacute;ban nem igen megy j&oacute;l a sora az
+&uuml;zletben. Nem igen b&aacute;nik vele valami tisztess&eacute;gesen se a k&aacute;v&eacute;s, se a
+vend&eacute;g, hanem nekem semmi bajom. Ugy megbecs&uuml;lnek, hogy szinte csoda. A
+multkor is egy t&aacute;rsas&aacute;g megkin&aacute;lt s&ouml;rrel, k&aacute;v&eacute;t meg annyit ihatom, a
+mennyi bel&eacute;m f&eacute;r.</P>
+<P>Azt&aacute;n azt mondtam egyszer, vagy nem is &eacute;ppen azt, hanem olyasform&aacute;t:</P>
+<P>&mdash;Az ember igaz&aacute;n nem is &eacute;rzi, hogy ki kell szolg&aacute;lnia a vend&eacute;get. Azt
+mondj&aacute;k: k&eacute;rek sz&eacute;pen egy kapuczinert, egy s&ouml;rt, meg-megk&ouml;sz&ouml;nik; ilyen
+helyen csak j&oacute;l &eacute;rzi mag&aacute;t az ember. M&uuml;velt emberekkel van dolga, nem
+&eacute;rzi, hogy f&aacute;rad.</P>
+<P>Azt&aacute;n meg olyast is mondtam, hogy majdnem ugy vesznek a vend&eacute;gek, mintha
+&eacute;n voln&eacute;k a gazda. M&eacute;g a f&#337;n&ouml;k is. Olyan t&aacute;rsforma vagyok, mintha nekem
+is lenne p&eacute;nzem az &uuml;zletbe fektetve. A t&uuml;zleg&eacute;ny a multkor is
+mondta:&mdash;Hej Ferencz ur, csak nagy becs&uuml;lete is van itt mag&aacute;nak. Azel&#337;tt
+m&eacute;g pofon is csapt&aacute;k min&aacute;lunk a pincz&eacute;rt...</P>
+<P>Az asszony ugy n&eacute;zett r&aacute;m, hogy azt&aacute;n m&aacute;r eg&eacute;szen beleszoktam a
+hazudoz&aacute;sba. A mint betettem magam ut&aacute;n a k&aacute;v&eacute;h&aacute;z ajtaj&aacute;t, mintha
+kicser&eacute;ltek volna. Ugy mentem haza, mint valami hivatalnok az irod&aacute;b&oacute;l,
+pedig h&aacute;t egyszer-m&aacute;sszor ugyancsak bajos volt m&aacute;r lehazudni, hogy
+milyen keserves volt a dolgom a k&aacute;v&eacute;h&aacute;zban. &Eacute;n voltam a viccz, tetszik
+tudni. Volt egy vend&eacute;g, aki mindig ugy j&ouml;tt be, mint a hogy &eacute;n biczegek
+a ball&aacute;bamra; figur&aacute;t csin&aacute;ltak bel&#337;lem, l&ouml;kd&ouml;stek az asztalok k&ouml;z&ouml;tt, a
+k&aacute;v&eacute;s tegezett &eacute;s kiab&aacute;lt re&aacute;m:&mdash;szedd a l&aacute;bad te s&aacute;nta lid&eacute;rcz! od&aacute;bb
+te g&ouml;th&ouml;s!&mdash;A vend&eacute;gek kaczagtak, egyszer a konyh&aacute;b&oacute;l bek&eacute;rt&eacute;k a
+kalapomat, tele&ouml;nt&ouml;tt&eacute;k s&ouml;rrel s a fejembe csapt&aacute;k; &eacute;n voltam a k&aacute;v&eacute;h&aacute;z
+kom&eacute;di&aacute;sa. De nem sz&oacute;ltam egy sz&oacute;t se. Most m&aacute;r gyerek is volt odahaza,
+fiu, a kib&#337;l ugy hat&aacute;roztam, hogy tanult embert nevelek, meg az asszony,
+aki mosott re&aacute;m, meg ugy gondoskodott r&oacute;lam, mintha az &eacute;des any&aacute;m lett
+volna, h&aacute;t csak eln&eacute;ztem mindent. B&aacute;nja a fene, gondoltam, szenvedek,
+legal&aacute;bb van mi&eacute;rt. Legink&aacute;bb a m&eacute;sz&aacute;ros leg&eacute;nyek j&aacute;rtak hozz&aacute;nk a
+v&aacute;g&oacute;hidr&oacute;l. Mit kezdjek ki vel&uuml;k. Elcsapn&aacute;nak, azt&aacute;n a gyerek, meg az
+asszony... &ouml;rd&ouml;g vigye... Nagyobb szerencs&eacute;tlens&eacute;g is megesett m&aacute;r sok
+emberrel, mint hogy r&ouml;h&ouml;gtek rajta.</P>
+<P>Otthon pedig azt mondtam, hogy a k&aacute;v&eacute;s megkin&aacute;lt, hogy &aacute;lljak be mell&eacute;je
+komp&aacute;nist&aacute;nak. P&eacute;nz nem kell semmi, csak &eacute;ppen hogy r&eacute;szesedem a
+haszonb&oacute;l, meg hogy fel&uuml;gyelek a szem&eacute;lyzetre...</P>
+<P>&Eacute;s itt &uuml;t&ouml;tt be azt&aacute;n a baj. Innen kezdve m&aacute;r ismerik a dolgot a
+nagys&aacute;gos urak. Nem v&eacute;delmezni akarom &eacute;n magam azzal, a mit elmondtam
+id&aacute;ig, csak &eacute;ppen azt akartam el&eacute;rni, hogy tudja meg a t&ouml;rv&eacute;ny, mir&#337;l
+van sz&oacute;.</P>
+<P>Egy d&eacute;lut&aacute;n,&mdash;ott meg is van irva az ir&aacute;sokban, hogy mikor, &eacute;n m&aacute;r nem
+eml&eacute;kszem tiszt&aacute;n vissza,&mdash;&eacute;ppen nagyon tr&eacute;f&aacute;s kedv&ouml;kben voltak a
+m&eacute;sz&aacute;ros leg&eacute;nyek. Azzal mulattak, hogy egyik is meg a m&aacute;sik is
+kinyujtotta el&eacute;m a l&aacute;b&aacute;t s nem engedett tov&aacute;bb, hacsak &aacute;t nem ugrom, ami
+egy ilyen cs&aacute;mp&aacute;s embernek neh&eacute;z dolog. Az alatt el&#337;l az &uuml;veges ajt&oacute;n
+bej&ouml;tt az asszony. N&eacute;zte az eg&eacute;szet s a mikor el&#337;re j&ouml;ttem, ijedten r&aacute;m
+sz&oacute;lott:</P>
+<P>&mdash;Mit csin&aacute;lsz?</P>
+<P>Nagyon megzavarodtam, de az&eacute;rt valahogy csak kiv&aacute;gtam magam.</P>
+<P>&mdash;Tr&eacute;f&aacute;lkozom az urakkal. Igy napk&ouml;zben elj&aacute;tszunk egy kicsit.</P>
+<P>&mdash;...A f&aacute;j&oacute;s l&aacute;baddal...&mdash;ezt m&aacute;r ugy mondta, hogy l&aacute;ttam a szem&eacute;ben a
+t&aacute;j&eacute;kozatlans&aacute;got, a hogy k&ouml;r&uuml;ln&eacute;zett, meg elr&eacute;m&uuml;lt. Hanem az&eacute;rt, ha
+akkor mindj&aacute;rt v&eacute;ge szakadt volna a dolognak, nem lett volna semmi baj.
+Otthon majd csak besz&eacute;lt&uuml;nk volna valahogy... Hanem a vend&eacute;gek gar&aacute;zd&aacute;k
+lettek. A mikor nem mentem vissza, kiab&aacute;ltak ut&aacute;nam.</P>
+<P>&mdash;J&ouml;sz-e m&aacute;r te s&aacute;nta majom?</P>
+<P>&mdash;Hol maradsz te Luczifer?</P>
+<P>Az asszony b&aacute;mult ide-oda, elk&eacute;pedt, s&iacute;rt; egyszerre v&eacute;ge lett
+mindennek, amit sz&eacute;pen meg&eacute;p&iacute;tettem otthon. Mondani akartam, hogy:&mdash;h&aacute;t
+bizony &eacute;des fiam, a te urad nagyon keservesen v&aacute;jja ki a garast
+keresetnek, hogy kuty&aacute;ja mindenkinek, de az&eacute;rt mink csak mink vagyunk,
+&eacute;ves lak&aacute;s meg... Hanem akkor el&#337;re j&ouml;ttek a vend&eacute;gek, el&#337;l az, aki
+mindig kifigur&aacute;zott a j&aacute;r&aacute;somban, s most pedig kiab&aacute;lt, hogy:&mdash;te
+biczeg&#337; majom&mdash;&eacute;s t&ouml;bb eff&eacute;le. Elfutott a d&uuml;h, ami n&aacute;lam olyan hirtelen
+j&ouml;tt, mintha egy poh&aacute;r nagyon er&#337;s p&aacute;link&aacute;t&oacute;l egyszerre r&eacute;szeg lesz a
+gyengefej&uuml; ember, mellettem volt az a d&aacute;k&oacute;, ott a tekintetes t&ouml;rv&eacute;ny
+asztal&aacute;n, a fej&eacute;be csaptam s azt&aacute;n v&eacute;ge lett.</P>
+<P>Igy &aacute;ll a dolog, k&ouml;ny&ouml;rg&ouml;m al&aacute;zatosan.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="22"></A>A BOTR&Aacute;NY</H3>
+<H3>I.</H3>
+<P>Kevesen l&aacute;tt&aacute;k a dolgot, de az a kev&eacute;s tov&aacute;bb besz&eacute;lte a sokaknak, s
+m&aacute;ra m&aacute;r k&eacute;sz a vil&aacute;gra sz&oacute;l&oacute; skandalum. Tegnap d&eacute;lben a legelevenebb
+uton, ott a hol a nagy emeletes k&aacute;v&eacute;h&aacute;z &eacute;s vend&eacute;gl&#337; kacz&eacute;rkodik a
+komoly, csupa oszlop Oper&aacute;val, meg&aacute;llott egy kocsi. Egy &ouml;reg ur &uuml;lt
+benne &eacute;s egy sz&eacute;p fiatal, barna le&aacute;ny, tizenhat-tizenh&eacute;t esztend&#337;s, nem
+is eg&eacute;szen hossz&uacute; ruh&aacute;ban, csak olyanban, a mi bok&aacute;ig &eacute;r. Az inas
+leugrott, f&ouml;lt&aacute;rta az ajt&oacute;t s leseg&iacute;tette a gyermeket, a ki egy kicsit
+k&ouml;r&uuml;ln&eacute;zett, keresett valakit. A l&aacute;mpa mellett egy kopottas fiatal ember
+&aacute;llott. B&aacute;tor n&eacute;z&eacute;s&#369;, j&oacute; vid&eacute;ki fiu, bizonyosan valami egyetemi
+hallgat&oacute;, vagy m&eacute;g ink&aacute;bb valami teknikus, a ki az apr&oacute;hirdet&eacute;sek k&ouml;z&ouml;tt
+nagyon szer&eacute;ny felt&eacute;telek mellett olyan haszontalan k&ouml;lyk&ouml;ket keres, a
+kiket szekund&aacute;ba pon&aacute;ltak a professzorok s most valahogyan ki kell
+r&aacute;ntani a s&aacute;rb&oacute;l. Mikor a le&aacute;ny megl&aacute;tta a fiut, mer&eacute;szen hozz&aacute;l&eacute;pett,
+mondott neki p&aacute;r sz&oacute;t s megfontoltan, komolyan, minden siets&eacute;g n&eacute;lk&uuml;l
+megcs&oacute;kolta az arcz&aacute;t. Akkorra m&aacute;r n&eacute;h&aacute;ny kiv&aacute;ncsi ember &aacute;llott meg
+k&ouml;r&uuml;l&ouml;tt&uuml;k s &uuml;getve j&ouml;tt egy lovasrend&#337;r, hogy l&aacute;ssa, mi a baj. Az &ouml;reg
+ur v&eacute;gign&eacute;zte az eg&eacute;szet a kocsib&oacute;l; mikor a le&aacute;ny visszafordult, el&eacute;je
+nyujtotta a kez&eacute;t, bevonta maga mell&eacute;, az inas becsapta az ajt&oacute;t s a
+nyugtalan, ideges k&eacute;t nagy nyul&aacute;nk l&oacute; megindult. A fiatalember tov&aacute;bb
+ment s valami jegyzetek&eacute;rt bet&eacute;rt egy antikv&aacute;riushoz. A kiv&aacute;ncsiak is
+eloszlottak sz&aacute;zfel&eacute; kolport&aacute;lni a hirt, a mi az estilapokr&oacute;l m&aacute;r
+lek&eacute;sett, b&aacute;r egy &eacute;ppen arra l&eacute;zeng&#337; riporter nagyon ut&aacute;na vetette mag&aacute;t
+a dolognak.</P>
+<P>Hogy ne tess&eacute;k valami nagyon rosszat gondolni arr&oacute;l a kis le&aacute;nyr&oacute;l, ime,
+elmondom a t&ouml;rt&eacute;netr&#337;l azt is, a mi az eleje volt.</P>
+<H3>II.</H3>
+<P>K&ouml;r&uuml;lbel&uuml;l egy hete R&aacute;cz Lajos teknikus ur, a kinek m&eacute;g csak &eacute;ppen egy
+szigorlata hi&aacute;nyzik ahhoz, hogy g&eacute;p&eacute;szm&eacute;rn&ouml;k legyen, f&ouml;lm&aacute;szott egy
+omnibusz tetej&eacute;be s kiment a ligetbe tanulni. Ilyenkor ott nagy csend
+van, m&eacute;g a verebek is hangtalanul gubbaszkodnak &ouml;ssze a hidegben. Ha
+v&eacute;gigj&aacute;rk&aacute;l az utakon, nyugodtan gondolkozhatik az ilyen di&aacute;kember, a
+kit nem b&aacute;nt a fagy meg a d&eacute;r. A nagy kocsi lassan d&ouml;cz&ouml;g&ouml;tt el&#337;re a
+sima uton, a di&aacute;k f&ouml;l&aacute;llott a kocsi korl&aacute;tja mell&eacute; s azon mulatott, hogy
+ben&eacute;zett a f&ouml;ldszintes lak&aacute;sokba s egy sz&eacute;p eb&eacute;dl&#337; berendez&eacute;st keresett
+mag&aacute;nak arra az id&#337;re, a mikor majd eb&eacute;dl&#337;je lesz.</P>
+<P>K&ouml;nny&uuml;, nagy kos&aacute;rforma kocsi k&ouml;zeledett gyors &uuml;get&eacute;sben az ut v&eacute;g&eacute;n.
+Gy&ouml;ny&ouml;r&uuml;, k&ouml;nny&uuml; l&aacute;bu, karcsu lovak voltak el&eacute;be fogva. Fiatal ember
+tartotta a gyepl&#337;t s nem &uuml;lt mellette m&aacute;s, mint egy &#337;szes bajuszu, p&ouml;rge
+kalapos kocsis. A di&aacute;knak megakadt rajtuk a szeme, kihajolt a korl&aacute;ton s
+ugy n&eacute;zte, hogy hogyan j&ouml;nnek s hogy suhannak el majd az omnibusz
+ablakai alatt, gyorsan, t&uuml;nemenyszer&uuml;en, mint a gondolat, a mi csak
+&aacute;tfut az ember agy&aacute;n. Mosolygott s egyszerre f&ouml;ljajdult &eacute;s az arcz&aacute;hoz
+kapott. Bal f&uuml;l&eacute;t&#337;l a sz&aacute;j&aacute;ig hossz&uacute; v&ouml;r&ouml;s vonal egy szempillant&aacute;s
+alatt, mintha k&eacute;ssel has&iacute;tott&aacute;k volna v&eacute;gig. Az urfi, a ki a lovakat
+hajtotta, v&eacute;gighuzott rajta az ostorral. A szeg&eacute;ny fiut el&#337;bb
+megb&eacute;n&iacute;totta az &eacute;les f&aacute;jdalom s mikor jajgatni kezdtek k&ouml;r&uuml;l&ouml;tte az
+emberek, hogy&mdash;gazs&aacute;g, aljass&aacute;g, ha tanu kell, h&aacute;t &#337;k itt vannak
+valamennyien...&mdash;neki pirult az eg&eacute;sz arcza, hogy elveszett benne a
+v&ouml;r&ouml;s vonal s lebotork&aacute;lt a l&eacute;pcs&#337;n s futni kezdett a kocsi ut&aacute;n. Mire
+n&eacute;h&aacute;ny l&eacute;p&eacute;st tett, m&aacute;r elt&uuml;nt a fogat s a di&aacute;k tehetetlen d&uuml;hvel &aacute;llott
+meg az utcz&aacute;n. Azalatt v&eacute;gigfolyt a kab&aacute;tj&aacute;n a v&eacute;r s gy&uuml;lekezni kezdtek
+k&ouml;r&uuml;l&ouml;tte a j&oacute; emberek, hogy megvigasztalj&aacute;k. Rettenetes volt a sz&eacute;p
+nagy fiu. Szemeib&#337;l csurgott a k&ouml;nny, f&aacute;radtan lihegett a nagy
+indulatban, a mi majd sz&eacute;tvetette, fuldoklott. Tisztelettel b&aacute;mult r&aacute; a
+t&ouml;meg s j&ouml;tt egy rend&#337;r is, a ki azt mondta, hogy menjen be a ker&uuml;leti
+kapit&aacute;nys&aacute;ghoz, ott majd kinyomozz&aacute;k, hogy ki volt az a bety&aacute;r...</P>
+<P>A fiu menek&uuml;lt el&#337;l&uuml;k. Zsebkend&#337;j&eacute;t folyton az arcz&aacute;ra szor&iacute;tva indult
+el az utcz&aacute;kon k&oacute;borolni. Egy-k&eacute;t &oacute;ra alatt leh&uuml;lt egy kicsit,
+nyugodtabban gondolkozhatott a m&oacute;dokon, a hogy ut&aacute;na j&aacute;rhatna az
+ostorosnak. V&eacute;gre is nem tudott egyebet kiokoskodni, mint hogy n&eacute;h&aacute;ny
+lapban apr&oacute;hirdet&eacute;st adott ki, a miben felsz&oacute;l&iacute;totta azt az urfikocsist,
+a ki meg&uuml;t&ouml;tte, hogy jelentkezz&eacute;k, k&uuml;l&ouml;nben gy&aacute;va k&ouml;ly&ouml;knek tartja.</P>
+<P>A hirdet&eacute;sek &aacute;r&aacute;t a h&aacute;zi asszonya adta k&ouml;lcs&ouml;n s &#337; borogatta &eacute;jjel az
+arcz&aacute;t is jeges ruh&aacute;val, mig a fiu l&aacute;zasan s izgatottan elaludt egy-egy
+negyed&oacute;r&aacute;ra.</P>
+<H3>III.</H3>
+<P>H&aacute;rom nap is elm&uacute;lt s az urfi m&eacute;g mindig nem jelentkezett. A negyedik
+napon m&aacute;sik h&aacute;zba, sokkal szebbe &eacute;s el&#337;kel&#337;bbe k&ouml;lt&ouml;z&ouml;tt &aacute;t a t&ouml;rt&eacute;net.
+B&aacute;r&oacute; Tomahidy Ferencz urnak az &ouml;regebb kocsisa, a ki szint&eacute;n Ferencz, de
+csak az eg&eacute;szen k&ouml;z&ouml;ns&eacute;gesek k&ouml;z&uuml;l, elfogta a l&eacute;pcs&#337;n a kisasszonyt &eacute;s
+al&aacute;zatosan megk&eacute;rte, hogy sz&oacute;lhasson egy p&aacute;r sz&oacute;t, mert m&aacute;r nem birja
+tov&aacute;bb mag&aacute;ban tartani, ha kocsis is az ember. Van benne becs&uuml;let,
+k&uuml;l&ouml;n&ouml;sen, ha annyi der&eacute;k urat szolg&aacute;lt, a milyen a fiatalok k&ouml;z&ouml;tt m&aacute;r
+nem igen akad...</P>
+<P>&mdash;No h&aacute;t mi baj?</P>
+<P>&mdash;Nagyon megk&ouml;sz&ouml;nn&eacute;m, ha a m&eacute;lt&oacute;s&aacute;gos b&aacute;r&oacute; urfival ezut&aacute;n a G&aacute;bor menne
+kocsizni. Fiatal mind a kett&#337;... &Eacute;n meg megmaradn&eacute;k a kisasszonynak meg
+az &ouml;reg b&aacute;r&oacute; urnak...</P>
+<P>&mdash;Mi&eacute;rt?...</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t mert ha v&eacute;letlen&uuml;l ugy el&#337;fogn&aacute;k az ifju urat, hogy elrakj&aacute;k, h&aacute;t
+&eacute;n m&aacute;r nem igen voln&eacute;k mell&eacute;je val&oacute;. Nem tudom, hogy ugy
+feled&eacute;kenys&eacute;gb&#337;l, mert nem ismern&eacute;m meg benne hirtelen&eacute;ben a gazd&aacute;mat,
+nem-e &uuml;tn&eacute;k &eacute;n is rajta egyet-kett&#337;t...</P>
+<P>A kisasszony b&aacute;mulva meresztette a szemeit a v&eacute;n emberre.</P>
+<P>&mdash;De h&aacute;t mi t&ouml;rt&eacute;nt?...</P>
+<P>&mdash;Benne &aacute;ll m&aacute;r az &uacute;js&aacute;gban is, itt h&aacute;tul... El&#337;l ugy l&aacute;tszik sz&eacute;gyelt&eacute;k
+kiirni.</P>
+<P>Egy gy&uuml;r&ouml;tt lapot huzott el&#337; a zseb&eacute;b&#337;l. A le&aacute;ny s&aacute;padtan kapott ut&aacute;na,
+de a kocsis nem adta mindj&aacute;rt oda. El&#337;bb k&ouml;r&uuml;lvonalozta a k&ouml;rm&eacute;vel a
+helyet, a mit el kellett olvasni s m&eacute;ltatlankodva d&ouml;rm&ouml;g&ouml;tt:</P>
+<P>&mdash;Nagyon keresi az a fiatal ember. &Eacute;n se hagyn&aacute;m annyiba.</P>
+<P>A le&aacute;ny nekid&uuml;lt a karf&aacute;nak, egy darabig sz&oacute;tlanul maga el&eacute; b&aacute;mult,
+sirni szeretett volna, valamit megsiratni, a keser&uuml;s&eacute;g &ouml;sszeszor&iacute;totta a
+tork&aacute;t s er&#337;sen &ouml;sszenyomta az ajkait, hogy valahogy ki ne szaladjon a
+sz&aacute;j&aacute;n valami keserves nagy hang.</P>
+<P>&mdash;&#336; volt?...&mdash;k&eacute;rdezte halkan.</P>
+<P>&mdash;Igenis, k&eacute;rem sz&eacute;pen. A mikor ki akartam r&aacute;ntani a kez&eacute;b&#337;l az ostort,
+m&eacute;g r&aacute;m is kiab&aacute;lt, hogy: marha, barom!... Nem szoktak igy besz&eacute;lni az
+emberrel... K&eacute;rdeztem, hogy minek b&aacute;ntotta azt a fiatal embert; azt
+mondta, hogy csak ugy, mert tetszett neki... Bizott a l&oacute;ban, az elv&aacute;gtat
+majd vele... De az a fiatal ur ut&aacute;na j&ouml;tt, itt van ni...</P>
+<P>&mdash;J&oacute;l van.</P>
+<P>A kisasszony alatt megingott a f&ouml;ld. A kocsis l&aacute;rm&aacute;zta el&#337; a
+szobal&aacute;nyokat. De m&eacute;gse volt sz&uuml;ks&eacute;g r&aacute;juk, a maga erej&eacute;n ment fel a
+m&aacute;sodik emeletre, a hol a b&aacute;tyja lakott. Az inas utj&aacute;t &aacute;llotta s azt
+mondta, hogy a gazd&aacute;ja m&eacute;g alszik.</P>
+<P>&mdash;Keltsd f&ouml;l r&ouml;gt&ouml;n.</P>
+<H3>IV.</H3>
+<P>Mikor bejutott a rendetlen szob&aacute;ba, r&aacute;esett egy sz&eacute;kre. A b&aacute;tyja &aacute;lmosan
+k&eacute;rdezte meg:</P>
+<P>&mdash;Mi bajod?</P>
+<P>A le&aacute;nynak reszketett a hangja, a mig csendesen, visszafojtott
+indulattal besz&eacute;lt:</P>
+<P>&mdash;K&uuml;ldd ki T&oacute;nit az el&#337;szob&aacute;b&oacute;l, mert kiab&aacute;lni fogok.</P>
+<P>&mdash;Nem baj.</P>
+<P>A le&aacute;ny kisz&oacute;lott az ajt&oacute;n:</P>
+<P>&mdash;Hivja fel a pap&aacute;t!</P>
+<P>A b&aacute;tyja nagyot n&eacute;zett erre.</P>
+<P>&mdash;Minek?</P>
+<P>&mdash;Legyen itt. Ismerje meg a fi&aacute;t.</P>
+<P>&mdash;Mit akarsz?</P>
+<P>A gy&ouml;nge gyermekle&aacute;ny hangosan zokogni kezdett &eacute;s jajgatott, mintha
+&uuml;tn&eacute;k.</P>
+<P>&mdash;Kiab&aacute;lni, kiab&aacute;lni...</P>
+<P>A b&aacute;tyja most m&aacute;r csakugyan megijedt s hozz&aacute; akart menni, hogy seg&iacute;tsen
+rajta.</P>
+<P>&mdash;No mi bajod?</P>
+<P>A le&aacute;ny most m&aacute;r f&ouml;l&aacute;llott, nekit&aacute;maszkodott az asztalnak, hogy er&#337;sebb
+legyen s most m&aacute;r kem&eacute;nyen, olyan &eacute;rdesen besz&eacute;lt, a milyen hangot ebb&#337;l
+a sz&eacute;p, piros, &uuml;de gyermeksz&aacute;jb&oacute;l nem v&aacute;rhatott az ember.</P>
+<P>&mdash;Mit akarsz? Azt akarod, hogy belehaljunk mind a sz&eacute;gyenbe, a mit r&aacute;nk
+hozol? Meddig megy a hitv&aacute;nys&aacute;god? Te f&eacute;rfi, te ur, h&aacute;t a kocsisok
+tan&iacute;tsanak meg becs&uuml;letre, arra v&aacute;rsz?</P>
+<P>Oda dobta neki az ujs&aacute;got, kicsi &ouml;kl&eacute;vel r&aacute;csapott arra a helyre, a mit
+a Ferencz vastag, paraszt k&ouml;rme k&ouml;r&uuml;lvonalozott.</P>
+<P>&mdash;L&aacute;ttad?</P>
+<P>Most m&aacute;r a b&aacute;tyja is els&aacute;padt &eacute;s hebegett, mint a megfenyegetett
+gyermek.</P>
+<P>&mdash;Igen.</P>
+<P>&mdash;&Eacute;s nem ment&eacute;l oda megmondani, hogy te volt&aacute;l?</P>
+<P>&mdash;Nem... Valami rip&#337;k...</P>
+<P>&mdash;Rossz ember! A mama m&aacute;r meghalt b&aacute;nat&aacute;ban, hogy ilyen semmi a fia, a
+papa meg&#337;sz&uuml;lt &eacute;s megg&ouml;rnyedt, mintha sz&aacute;z&eacute;ves lenne, &eacute;n t&ouml;nkre
+komolyodtam, elvetted t&#337;lem a gyermeks&eacute;gemet... Te ember vagy?
+Milliomszorta emberebb vagyok...</P>
+<P>Az &ouml;reg b&aacute;r&oacute; j&ouml;tt be s t&eacute;tov&aacute;zva &aacute;llott meg az ajt&oacute;ban. A le&aacute;ny hozz&aacute;
+szaladt s a kab&aacute;tj&aacute;t r&aacute;ngatva, huzta be a szoba k&ouml;zep&eacute;be.</P>
+<P>&mdash;Papa, ez az ember itt a te kocsidon, a te lovaidat hajtva, a te
+ostoroddal arczul csapott egy fiatal embert, a kit el&#337;sz&ouml;r l&aacute;tott
+&eacute;let&eacute;ben. Most az keresi az &uacute;js&aacute;gban, hogy ki volt a b&aacute;ntalmaz&oacute;ja. A te
+fiad tudta ezt &eacute;s nem mer oda menni, hogy azt mondja: engedj meg uram,
+&eacute;n egy h&uuml;lye urfi-gyerek vagyok, sajn&aacute;lom, hogy b&aacute;ntottalak, vagy hogy
+ki&aacute;lljon vele kardra, vagy nem tudom &eacute;n mire. Itt hever, mint egy lusta
+&aacute;llat &eacute;s hozz&aacute;m j&ouml;n panaszra a kocsis, hogy &#337; sz&eacute;gyenli ilyen ficzk&oacute;val
+egy uton j&aacute;rni...</P>
+<P>Az &ouml;reg ember sz&oacute; n&eacute;lk&uuml;l v&aacute;rt, hogy tal&aacute;n mond valamit a fia &eacute;s a mikor
+l&aacute;tta, hogy hi&aacute;ba v&aacute;rakozik, elfordult &eacute;s indult kifel&eacute;... A le&aacute;ny
+azonban ut&aacute;na ki&aacute;ltott.</P>
+<P>&mdash;Papa! M&eacute;g valamit akarok mondani. Itt hallj&aacute;tok mind a ketten... Ugy
+nyugodj&eacute;k sirj&aacute;ban a mama, ugy l&eacute;gy boldog te, ugy szeress engem, a hogy
+megteszem, a mit mondok. El&eacute;gt&eacute;telt akarok adni annak a fiatal embernek.
+R&ouml;gt&ouml;n irok neki s ha az utcz&aacute;n b&aacute;ntott&aacute;k, h&aacute;t az utcz&aacute;n teszem j&oacute;v&aacute; a
+b&aacute;ty&aacute;m aljass&aacute;g&aacute;t. Velem j&ouml;sz holnap &eacute;s &eacute;n megcs&oacute;kolom azt az embert
+ott, a hol ez a ficzk&oacute; meg&uuml;t&ouml;tte. Megmondom neki, hogy egy gy&aacute;va
+sihedernek vagyok a h&uacute;ga, ne panaszoljon r&aacute;nk, mi nem vagyunk az okai
+annak, hogy ez lett bel&#337;le. Megcs&oacute;kolom...</P>
+<P>&mdash;De fiam...</P>
+<P>&mdash;Papa velem j&ouml;sz. Esk&uuml;dtem... A mama nyugalma...</P>
+<H3>V.</H3>
+<P>Ez a botr&aacute;ny t&ouml;rt&eacute;nete. Ne m&eacute;lt&oacute;ztass&eacute;k nagyon szigor&uacute;an megkritiz&aacute;lni
+azt a dr&aacute;ga barna kis le&aacute;nyt.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="23"></A>A K&Eacute;T GLUBOVITZ</H3>
+<P>A fiatalabb Glubovitz j&oacute;form&aacute;n suhanczkor&aacute;ban ker&uuml;lt fel a f&#337;v&aacute;rosba, de
+m&aacute;r akkor se igen l&aacute;tszott meg rajta, hogy vid&eacute;ki. Roppant finoman
+&ouml;lt&ouml;zk&ouml;d&ouml;tt s a modora is olyan el&#337;kel&#337; volt, mint valami hivatalnok&eacute;. E
+miatt valami megk&uuml;l&ouml;nb&ouml;ztetett szivess&eacute;ggel b&aacute;ntak vele a boltosok, a
+kikn&eacute;l seg&eacute;dkedett. Csak ugy sz&oacute;ltak hozz&aacute;: Szabad k&eacute;rnem Glubovitz ur,
+k&eacute;rem, sziveskedj&eacute;k Glubovitz ur... &Eacute;s k&uuml;l&ouml;n&ouml;sen kit&uuml;ntett&eacute;k az
+asszonyok, a vev&#337;k. &Oacute;r&aacute;kig el&uuml;ltek az &aacute;ruasztal el&#337;tt a t&ouml;rpe zs&ouml;lly&eacute;ken
+s v&aacute;rt&aacute;k, a mig Glubovitz ur m&aacute;ssal v&eacute;gzett, hogy r&aacute;juk ker&uuml;lt a sor,
+mint a patik&aacute;ban. A t&ouml;bbi seg&eacute;d azalatt a pudli k&ouml;r&uuml;l &aacute;csorgott s
+j&oacute;form&aacute;n csak a keze al&aacute; adtak holmit, a mint parancsolta. Azalatt pedig
+alattomosan pislogtak re&aacute; &eacute;s n&eacute;vtelen levelekkel igyekeztek bem&aacute;rtani a
+f&#337;n&ouml;kn&eacute;l. Glubovitz mindennel szemben &eacute;rz&eacute;ketlen maradt. Azzal az
+eleganczi&aacute;val szolg&aacute;lta ki a h&ouml;lgyeknek a csipk&eacute;t, szalagot, fodrot,
+mint a bank&aacute;r a gr&oacute;fokat a b&uuml;r&oacute;ban; sz&oacute; n&eacute;lk&uuml;l j&ouml;tt, ment, pontosan,
+mint valami &oacute;ram&#369;, senkit se engedett k&ouml;zel mag&aacute;hoz, hozz&aacute;f&eacute;rhetlen,
+hideg, mindig frissen vasalt uri ember volt, a kinek csak akkor villant
+meg a szeme, ha sok p&eacute;nzt olvasott. Ilyenkor l&aacute;zas, moh&oacute; v&aacute;gygyal t&uuml;zelt
+le a pillant&aacute;sa a bank&oacute;kra &eacute;s reszketett a keze. K&uuml;l&ouml;nben egy
+viczeh&aacute;zmestern&eacute;l volt h&oacute;napos &aacute;gya s retket, vagy ha &eacute;ppen pazar
+kedv&eacute;ben volt, tur&oacute;t vacsor&aacute;zott. Ebb&#337;l a vizes lyukb&oacute;l, a mos&oacute;konyha
+mell&#337;l indult ki minden reggel a sok nagy h&aacute;z k&ouml;z&eacute;, a mik k&ouml;z&uuml;l n&eacute;h&aacute;nyat
+m&aacute;r kiv&aacute;logatott mag&aacute;nak akkorra, a mikor sok p&eacute;nze lesz s a ki&eacute;hezett
+ember v&eacute;gtelen &eacute;tv&aacute;gy&aacute;val n&eacute;zte a sok boltot, a mit majd mind f&ouml;lfal, ha
+egyszer el&eacute;g p&eacute;nze lesz ahhoz, hogy a maga kez&eacute;re kezdjen &uuml;zletet.</P>
+<P>Igy &eacute;lt ugy tiz esztendeig s akkor azt&aacute;n f&ouml;lmondott a f&#337;n&ouml;k&eacute;nek s a
+szomsz&eacute;dban b&eacute;relt egy k&eacute;takkora boltot, mint a milyenben eddig szolg&aacute;lt
+s bevonult bel&eacute;, mint egy fejedelem. Sok l&aacute;d&aacute;val, sz&ouml;vettekercscsel
+megrakott kocsi kis&eacute;rte s h&aacute;tul egy egylovas szek&eacute;r hozta a nagy,
+k&eacute;tajt&oacute;s kassz&aacute;t, a mit nyolcz leg&eacute;ny czepelt be rudakon a sarokba
+mindj&aacute;rt a g&aacute;z&oacute;ra mell&eacute;. Oda k&eacute;szitett&eacute;k el az irod&aacute;t is csupa
+&uuml;vegfalb&oacute;l s be&aacute;llitottak k&eacute;t ir&oacute;asztalt is. Egy tekint&eacute;lyeset a f&#337;n&ouml;k
+urnak s egy kicsi szer&eacute;nyet a fal mell&eacute; valami hivatalnoknak, a ki majd
+a k&ouml;nyveket vezeti.</P>
+<P>Akkor irta az &ouml;reg Glubovitzn&eacute; lev&eacute;lben, hogy j&oacute; volna tal&aacute;n a nagyobbik
+fiunak is Budapestre j&ouml;nni. Csin&aacute;lja be valahov&aacute; az &ouml;cscse, vagy adjon
+neki egy kis &aacute;ll&aacute;st vagy valamit, szer&eacute;nyet. Nem sok kell neki, csak
+&eacute;ppen hogy &eacute;ljen. A fiatalabb Glubovitz erre irt, hogy csak j&ouml;jj&ouml;n a
+b&aacute;tyja. Azt gondolta, hogy ugy is sz&uuml;ks&eacute;ge lesz valami megbizhat&oacute;
+emberre, f&ouml;lhozta teh&aacute;t Adolfot &eacute;s be&uuml;ltette maga mell&eacute; az &uuml;vegirod&aacute;ba.</P>
+<P>A b&aacute;tyja azonban falusi volt, nem igen ismerte ki mag&aacute;t itt az urak
+k&ouml;z&ouml;tt. Esetlen&uuml;l, a nagy test&uuml; emberek temp&oacute;s lassus&aacute;g&aacute;val mozgott,
+d&ouml;rm&ouml;gve, nagyokat nyelve besz&eacute;lt s a mikor m&aacute;r n&eacute;h&aacute;nyszor kegyetlen&uuml;l
+leszidta az &ouml;cscse, &oacute;vatosan vigy&aacute;zott, hogy ne mondjon valami olyast, a
+mire az megint ostob&aacute;nak meg marh&aacute;nak mondja el. K&uuml;l&ouml;nben eg&eacute;szen j&oacute;l
+elv&eacute;gezte a dolg&aacute;t a sok &uuml;zleti k&ouml;nyv k&ouml;z&ouml;tt, a melyeket mintha
+egyt&#337;l-egyig hozz&aacute;m&eacute;rtek volna; dolgozott h&aacute;rom ember helyett. A fiatal
+Glubovitz k&uuml;l&ouml;nben alul tej&uuml;veget v&aacute;gatott az iroda fal&aacute;ba s ilyenform&aacute;n
+a v&aacute;s&aacute;rl&oacute; nagy uri k&ouml;z&ouml;ns&eacute;g szem&eacute;t se zavarta a nagy falusi zsid&oacute;, a
+mint neki d&uuml;lve a k&ouml;nyveknek, sz&eacute;les h&aacute;ta kifesz&uuml;lt a zsiros, kopott
+barna kab&aacute;tb&oacute;l.</P>
+<P>Azonk&ouml;zben hire ment a fiatal Glubovitz sz&eacute;p nagy &uuml;zlet&eacute;nek otthon is,
+&eacute;s felkiv&aacute;nkoztak az &ouml;regek. A v&eacute;n Glubovitz s&eacute;t&aacute;lva pip&aacute;zni akart a
+sz&eacute;p boltban, a mama pedig csak n&eacute;zni a sok csipkeholmit &eacute;s simogatni a
+szemeivel a selyem &eacute;s b&aacute;rsonyf&eacute;l&eacute;t. K&uuml;l&ouml;nben azt is irta, hogy szeretn&eacute;
+valami j&oacute; tan&aacute;rral megvizsg&aacute;ltatni mag&aacute;t, mivelhogy napr&oacute;l-napra
+nehezebbnek &eacute;rzi a gyomr&aacute;t meg a l&aacute;bait s azt hiszi, hogy vizk&oacute;rs&aacute;ga
+van. Az id&#337;sebb Glubovitz, az Adolf megijedt erre. Nagy keze reszketve
+&uuml;gyetlenkedett a k&ouml;nyvekben, s&uuml;r&uuml;en t&ouml;r&uuml;lte a szemeit egy nagy k&eacute;k
+keszken&#337;vel.</P>
+<P>&mdash;A mama, a mama,&mdash;motyogott s idegess&eacute; tette az ifjabb Gluboviczot, a
+ki m&aacute;r nem volt ennyire naiv. R&aacute;kiab&aacute;lt a nagy aggodalomba eg&eacute;szen
+belebutult emberre, hogy ne marh&aacute;skodj&eacute;k s fogja be a sz&aacute;j&aacute;t. Azt
+mondta, hogy &#337; tov&aacute;bb l&aacute;t az orr&aacute;n&aacute;l. A mama f&ouml;l akar j&ouml;nni a nyak&aacute;ra,
+annyi az eg&eacute;sz. A v&eacute;n fiu, az Adolf belebujt a k&ouml;nyvekbe &eacute;s r&aacute;zta a
+fej&eacute;t.</P>
+<P>&mdash;Nem igaz, nem igaz.</P>
+<P>Hogy mennyire igaza volt az Adolfnak, az hamarosan kis&uuml;lt. Az &ouml;reg
+asszony &aacute;llapot&aacute;t veszedelmesnek tartotta a tan&aacute;r s azt mondta, hogy j&oacute;
+lesz mindj&aacute;rt ott tartani a szanat&oacute;riumban. A h&aacute;rom Glubovitz visszament
+a boltba s az &ouml;reg, a falusi mindj&aacute;rt meg is engedte mag&aacute;nak azt a
+gy&ouml;ny&ouml;r&#369;s&eacute;get, hogy s&eacute;t&aacute;lva pip&aacute;lt ott, a hol az uri d&aacute;m&aacute;k alkudtak a
+sok czifra semmis&eacute;gre. R&eacute;m&uuml;lten l&ouml;kd&ouml;ste be az &uuml;vegketreczbe a kisebbik
+fia. Mig maga el&#337;tt taszig&aacute;lta, azt mondta neki:</P>
+<P>&mdash;Parancsoljon beljebb ker&uuml;lni, tess&eacute;k...</P>
+<P>Nem akarta, hogy &eacute;szrevegy&eacute;k, hogy az a nagy csizm&aacute;s, falusi zsid&oacute; az
+apja. Az Adolf t&aacute;j&eacute;kozatlanul, but&aacute;n b&aacute;mult re&aacute; s csak akkor j&ouml;tt
+m&eacute;regbe, a mikor az &ouml;cscse m&aacute;r k&uuml;nn t&aacute;rgyalt a d&aacute;m&aacute;kkal a boltban. Az
+apja azonban kem&eacute;nyen lehordta:</P>
+<P>&mdash;Te mindig olyan nagy barom volt&aacute;l, hogy megijedtek t&#337;led a n&eacute;pek.
+Igaza van neki. Finom ember kell az &uuml;zlethez, finom...</P>
+<P>K&uuml;l&ouml;nben a v&eacute;nebb Glubovitz fiunak anyai r&eacute;szr&#337;l is kij&aacute;rt a maga
+porczi&oacute;ja, a mikor bef&#337;ttet meg narancsot vitt a szanat&oacute;riumba. A
+ny&ouml;g&#337;s, mindig panaszos &ouml;reg asszony se igen v&aacute;logatta meg a sz&oacute;t, ha
+ezzel a nagy, esetlen ficzk&oacute;val besz&eacute;lt. S&iacute;rt, ha megforgatta a feje
+alatt a p&aacute;rn&aacute;t s a t&eacute;rd&eacute;vel megl&ouml;kte az &aacute;gyat s azzal aludt el, hogy
+leszedett a v&eacute;n fiur&oacute;l minden becs&uuml;letet, mig mind nagyobbakat &eacute;s
+nagyobbakat pislantott s f&aacute;radtan, ink&aacute;bb ny&ouml;gve tudt&aacute;ra adta a
+v&eacute;lem&eacute;ny&eacute;t.</P>
+<P>...&mdash;Gyula m&aacute;s... Abban &ouml;r&ouml;m&ouml;m telik... Finom sz&eacute;p &uuml;zlete van. &#336; maga is
+urfi... Te ut&aacute;latos bivaly, ugy l&ouml;kd&ouml;s&ouml;l, de ugy...&mdash;Ilyenkor m&aacute;r neh&eacute;z
+l&eacute;lekzettel, er&#337;sen szuszogva elaludt s a nagy bivaly Adolf, s&oacute;hajtva
+j&aacute;rta k&ouml;r&uuml;l az &aacute;gyat, hogy betakarja a f&ouml;lfuv&oacute;dott form&aacute;tlan testet.</P>
+<P>A tan&aacute;r k&uuml;l&ouml;nben nagyon hallgatagon viselte mag&aacute;t, mint a tud&oacute;sok
+&aacute;ltal&aacute;ban, hanem egyszer m&eacute;gis megmondta az Adolfnak, hogy a v&eacute;n
+asszonyra m&aacute;r ne igen sok&aacute;ig sz&aacute;m&iacute;tsanak, mert egyszer csak elmegy.
+M&aacute;sk&uuml;l&ouml;nben nagyon neh&eacute;zkes, de ha elj&ouml;n az &oacute;r&aacute;ja, akkor olyan f&uuml;rg&eacute;n
+kilibben ebb&#337;l a vil&aacute;gb&oacute;l, mint egy kis lepe. Csak a sziv&eacute;re kell, hogy
+menjen a viz,&mdash;mondta n&eacute;mileg n&eacute;piesen a tan&aacute;r ur, hogy az Adolf is
+meg&eacute;rtse&mdash;s akkor azt&aacute;n v&eacute;ge.&mdash;Akkor nap er&#337;szakkal kellett elt&aacute;vol&iacute;tani
+Adolfot a kis &uuml;vegirod&aacute;b&oacute;l, mert kihallatszott a g&ouml;rcs&ouml;s, csukl&oacute;s
+zokog&aacute;sa a boltba. &Eacute;s ekkor t&ouml;rt&eacute;nt meg az, hogy a mikor az &ouml;cscse m&aacute;r
+nagyon durv&aacute;n szidta, a v&eacute;n fiu f&ouml;lkapta az egyik nagy k&ouml;nyvet s agyon
+akarta csapni a finom uri boltost. Szerencs&eacute;re nem sok uri d&aacute;ma volt az
+&uuml;zletben &eacute;ppen abban az &oacute;r&aacute;ban.</P>
+<P>A v&eacute;ge pedig az lett a dolognak, hogy egyszer csakugyan a sziv&eacute;re ment
+az &ouml;reg asszonynak a viz. Az &ouml;reg Glubovitz m&aacute;r vagy h&aacute;rom nap &oacute;ta
+mellette volt a szanat&oacute;riumban. A k&eacute;t fiu pedig &eacute;ppen fenn volt a
+rakt&aacute;rban, a mikor lenn a kis &uuml;vegb&uuml;r&oacute;ban csengett a telefon s a tan&aacute;r
+besz&eacute;lni akart valamelyikkel a testv&eacute;rek k&ouml;z&uuml;l. Egy kis sz&#337;ke seg&eacute;d
+szaladt a telefonhoz s azt&aacute;n meg fel a rakt&aacute;rba elmondani, hogy mi az
+izenet; &#337; maga is izgatott volt egy kicsit s a mikor lej&ouml;tt, kocsi&eacute;rt
+rohant.</P>
+<P>Az &ouml;regebbik Glubovitz ugy rohant le a kis csigal&eacute;pcs&#337;n, hogy majd
+&ouml;sszet&ouml;rte mag&aacute;t, h&aacute;tul pedig er&eacute;lyesen r&aacute;kiab&aacute;lt a m&aacute;sik.</P>
+<P>&mdash;Micsoda buta szalad&aacute;s... senki se kerget...</P>
+<P>&mdash;A mama, a mama.</P>
+<P>&mdash;Azzal nem segitsz rajta, ha kit&ouml;r&ouml;d a nyakad.</P>
+<P>Akkor m&aacute;r le&eacute;rkeztek a boltba s a gazda int&eacute;zkedni kezdett.</P>
+<P>&mdash;Krausz! &Uuml;lj&ouml;n a p&eacute;nzt&aacute;rhoz. A Liza kisasszony menjen le a pincz&eacute;be s
+mig visszaj&ouml;nn&eacute;nk, n&eacute;zze meg a jap&aacute;n selymeket. A mi csak egy kicsit
+nyirkos, azt k&uuml;l&ouml;n kell tenni. Majd &eacute;n azt&aacute;n gondoskodom r&oacute;la. Fekete ur
+menjen a v&aacute;mh&aacute;zhoz. Hol van Fekete ur?...</P>
+<P>Fekete urat el&#337;bb el&#337; kellett keresni, mert nem volt a boltban. A v&eacute;nebb
+Glubovitz &eacute;sz n&eacute;lk&uuml;l szaladg&aacute;lt k&uuml;nn az udvaron, meg benn a pincz&eacute;ben,
+mig el&#337;kereste valahol. Ugy hozta, mintha rabot s&uuml;rgetne a bir&oacute; el&eacute; s
+izgatottan pusmogott az &ouml;cscs&eacute;nek.</P>
+<P>&mdash;Siess k&eacute;rlek. Menni kell m&aacute;r.</P>
+<P>M&eacute;rgesen felelt a fiatalabb Glubovitz:</P>
+<P>&mdash;Csak int&eacute;zkedni kell el&#337;bb, vagy mi?</P>
+<P>A v&eacute;nebb igazat adott neki, de szorongva leste, hogy v&eacute;ge legyen m&aacute;r a
+besz&eacute;dnek.</P>
+<P>A mikor m&eacute;g egyre halmozta egym&aacute;sra a sok utas&iacute;t&aacute;st az &ouml;cscse, szembe
+ker&uuml;lt vele a pudli m&ouml;g&eacute; s lihegve, kinban k&ouml;ny&ouml;rg&ouml;tt neki a szem&eacute;vel,
+hogy siessen. Az ifjabb Glubovitz pillant&aacute;sa p&aacute;rszor bosszankodva
+siklott rajta v&eacute;gig, de v&eacute;gre is m&eacute;regbe j&ouml;tt a gazda s csuny&aacute;n lehordta
+az okvetetlenked&#337; v&eacute;n fi&uacute;t.</P>
+<P>&mdash;Eredj a pokolba! Hagyj nekem b&eacute;k&eacute;t! Ugy hagyn&aacute;d itt az &uuml;zletet, mint a
+kocsis az ist&aacute;ll&oacute;t, hogy pusztuljon benne minden. Sz&eacute;gyeld magad!</P>
+<P>&mdash;Sz&eacute;gyenlem, de gyere, k&eacute;rlek sz&eacute;pen. Tal&aacute;n m&aacute;r nem is tal&aacute;ljuk
+&eacute;letben.</P>
+<P>&mdash;Hogyne, mert olyan k&ouml;nnyen megy az.</P>
+<P>&mdash;El&eacute;g k&ouml;nnyen, gyere Gyula, gyere.</P>
+<P>A fiatalabb most m&aacute;r igaz&aacute;n d&uuml;hbe j&ouml;tt.</P>
+<P>&mdash;Hallgass! Nem vagyok kiv&aacute;ncsi az &oacute;b&eacute;gat&aacute;sodra. &Eacute;n nem vagyok
+magadfajta v&eacute;n szam&aacute;r, fogd be a sz&aacute;dat. K&eacute;rem a Gizi kisasszonyt.</P>
+<P>A kisasszony nem igen sietett, s az &ouml;regebb Glubovitz a sors&aacute;ba
+belet&ouml;r&#337;dve, csendes megad&aacute;ssal v&aacute;rt h&aacute;tul, nekivetve a h&aacute;t&aacute;t egy oszlop
+batiszt kelm&eacute;nek.</P>
+<P>&mdash;Gizi kisasszony, ne mulassa el a napot az inasokkal!</P>
+<P>&mdash;Nem, k&eacute;rem.</P>
+<P>&mdash;De igen, k&eacute;rem. Ha sz&uuml;ks&eacute;ge van r&aacute; az embernek, sehol se tal&aacute;lj&aacute;k.
+Tartsa itt az orr&aacute;t! Menjen fel a rakt&aacute;rba s a ny&aacute;ri holmiban csin&aacute;ljon
+egy kis rendet.</P>
+<P>H&aacute;tul csendes, rekedtes hang sz&oacute;lott bele a besz&eacute;dbe.</P>
+<P>&mdash;Gyere m&aacute;r.</P>
+<P>M&eacute;rgesen riadt r&aacute; a v&eacute;n vid&eacute;kire a fiatal Glubovitz.</P>
+<P>&mdash;Int&eacute;zkedni csak kell! H&iacute;vj&aacute;k ide a Ferenczet!</P>
+<P>Mindenfel&eacute; kiab&aacute;ltak:</P>
+<P>&mdash;Ferencz! Ferencz!&mdash;H&aacute;tul pedig s&ouml;t&eacute;ten b&aacute;mult a sok ember k&ouml;z&eacute; az
+&ouml;regebb Glubovitz.</P>
+<P>V&eacute;gre elindultak. A fiatalabb testv&eacute;r az eg&eacute;sz uton szidta az &ouml;reget.
+Azt mondta, hogy m&eacute;g ez se jutott az esz&eacute;be, az se, ilyen hajsz&aacute;ban az
+ember mindent elfelejt... A v&eacute;n fiu pedig ny&ouml;g&ouml;tt mellette:</P>
+<P>&mdash;A mama, a mama...</P>
+<P>A szanat&oacute;riumban szomoru csend fogadta &#337;ket. Mikor az &ouml;regasszony
+szob&aacute;j&aacute;hoz &eacute;rtek, &eacute;ppen kifel&eacute; j&ouml;tt a tan&aacute;r.</P>
+<P>&mdash;M&aacute;r k&eacute;s&#337; k&eacute;rem. Meghalt.</P>
+<P>Az &ouml;regebb testv&eacute;r neki v&aacute;gta mag&aacute;t az ajt&oacute;nak... Lihegett a melle s
+ord&iacute;tani kezdett mint egy nagy &aacute;llat.</P>
+<P>&mdash;Mama, mama!</P>
+<P>Az &ouml;cscse csit&iacute;totta.</P>
+<P>&mdash;Ugyan hallgass! Ne bolondulj meg... &Ouml;sszeszalad a h&aacute;z...</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="24"></A>A KOMPONISTA</H3>
+<P>Az egyenesre szabott rekettye-bokrok k&ouml;z&uuml;l frissen kavicsozott r&aacute;z&oacute;s
+utra &eacute;rt a kocsi s bel&uuml;lr&#337;l idegesen z&ouml;rgette meg a kocsis h&aacute;ta m&ouml;g&ouml;tti
+ablakot az egyik utas.</P>
+<P>&mdash;Lassan! kir&aacute;zod a vel&#337;t a fejemb&#337;l.</P>
+<P>H&aacute;tul mind ink&aacute;bb hom&aacute;lyba veszett a palafedel&uuml; nagy h&aacute;z. Egybefolytak
+rajta az ablakok s sz&uuml;rk&uuml;lt a fal&aacute;ban a v&ouml;r&ouml;s t&eacute;gla; mikor f&ouml;l&eacute;rtek egy
+kis kaptat&oacute;ra, m&aacute;r geometriai vonalakb&oacute;l egym&aacute;sba g&ouml;rb&uuml;l&#337; czifra figura
+lett a h&aacute;z k&ouml;r&uuml;l kiczirkalmazott nagy kert is &eacute;s az orvoss&aacute;gszagot
+legy&uuml;rte a friss sz&eacute;na meg a p&aacute;fr&aacute;ny meg levendula meg rezeda, a mi a
+f&ouml;ldekr&#337;l &eacute;s k&ouml;r&ouml;s-k&ouml;r&uuml;l a szeg&eacute;ny z&ouml;lds&eacute;ges asszonyok kertjeib&#337;l
+ki&aacute;radt. S hogy egyszerre v&eacute;ge legyen m&eacute;g az eml&eacute;knek is, csendes
+permeteg indult meg, f&ouml;llocsolta a port s nedves, es&#337;vizes meleget
+lehelt be a kocsiba. Az urak meg&aacute;llottak, leeresztett&eacute;k a kocsi fedel&eacute;t
+&eacute;s az egyik, a betegebb forma levette m&eacute;g a kalapj&aacute;t is.</P>
+<P>&mdash;Megh&uuml;lsz, minek gyerekeskedel?</P>
+<P>&mdash;Dehogy. Nem is k&eacute;pzeled, hogy milyen j&oacute;l esik. &Eacute;rzem, hogy hogyan
+melegedik &aacute;t a kopony&aacute;m &eacute;s el&aacute;ll benne a f&aacute;j&aacute;s. Azok odalenn soha se
+b&aacute;ntak velem ilyen gy&ouml;ng&eacute;den.&mdash;Valamin gondolkozott, de ugy meger&#337;ltette
+a munka, hogy k&ouml;nnybe l&aacute;badtak a szemei.</P>
+<P>&mdash;Min t&ouml;r&ouml;d a fejed?&mdash;k&eacute;rdezte a m&aacute;sik.</P>
+<P>&mdash;Valami hasonlaton &eacute;s nem jut az eszembe semmi. Pedig minden munk&aacute;m
+tele van hasonlatokkal &eacute;s micsoda friss &eacute;s tal&aacute;l&oacute; valamennyi. Ugy voltam
+azzal mindig, hogy a k&eacute;p mellett r&ouml;gt&ouml;n ott l&aacute;ttam a m&aacute;sikat is, a mit
+ha nekem ugy tetszett, mell&eacute;&aacute;ll&iacute;tottam. H&aacute;t eg&eacute;szen elbutultam ott lenn?
+No n&eacute;zd csak...</P>
+<P>&mdash;Ne er&#337;lk&ouml;dj. Minek?</P>
+<P>&mdash;Akarok, akarok...</P>
+<P>&mdash;Hiszen nem fontos az, hogy most k&eacute;peket keresg&eacute;lj. A miket &ouml;sszeirt&aacute;l,
+abban se az volt a l&eacute;nyeg.</P>
+<P>&mdash;Nem, de sokat magyar&aacute;ztam vele. Iskol&aacute;t csin&aacute;ltam abb&oacute;l, hogy nem
+sokat besz&eacute;ltem, hanem az ismeretlent megvil&aacute;g&iacute;tottam az ismeretessel.
+Most is irnak m&eacute;g igy? Mi&oacute;ta nem olvastam, Istenem, Istenem, mi&oacute;ta...</P>
+<P>&mdash;Majd minden megj&ouml;n id&#337;vel...</P>
+<P>&mdash;Megvan! Ez az es&#337; mosolyg&aacute;s, gyermekmosolyg&aacute;s, &aacute;rtatlan, j&oacute;t&eacute;kony. A
+hogy pedig odalenn azok a h&oacute;h&eacute;rok szapultak, az r&ouml;h&ouml;g&eacute;s, durva,
+ut&aacute;latos, &aacute;llatias, a mit a l&oacute;t&oacute;l tanult el a goromba lelk&uuml; ember...
+Azt&aacute;n hov&aacute; megy&uuml;nk most?</P>
+<P>&mdash;Any&aacute;dhoz. V&aacute;r m&aacute;r. Nagy lesz az &ouml;r&ouml;me szeg&eacute;nynek, hogy ilyen sz&eacute;pen
+meggy&oacute;gyult&aacute;l.</P>
+<P>&mdash;Igen, igen.</P>
+<P>Lassan z&ouml;k&ouml;g&ouml;tt r&aacute; egyik kavicsr&oacute;l a m&aacute;sikra a kocsi s mire le&eacute;rtek a
+v&aacute;ros al&aacute;, el&aacute;llott az es&#337;. A beteg ember egy kicsit elszunnyadt; t&aacute;rsa
+pl&eacute;det ter&iacute;tett a t&eacute;rd&eacute;re, &ouml;sszegombolta mell&eacute;n a kab&aacute;tot s gy&eacute;r, sz&#337;ke
+szak&aacute;ll&aacute;t lesim&iacute;totta egy k&ouml;nny&#369; legyint&eacute;ssel. A k&ouml;zben olyan szomor&uacute;an
+n&eacute;zett re&aacute;, hogy belel&aacute;gyult a b&aacute;natba az arcza. Mikor egy nagyobb
+z&ouml;kken&eacute;sn&eacute;l f&ouml;lriadt, m&aacute;r mosolygott.</P>
+<P>&mdash;Aludt&aacute;l egy kicsit.</P>
+<P>&mdash;F&aacute;radt vagyok, pedig az, hogy itt &uuml;l&ouml;k a kocsiban, csak nem munka.</P>
+<P>&mdash;Majd meger&#337;s&ouml;d&ouml;l.</P>
+<P>&mdash;Meg, meg, csak egy kicsi tint&aacute;t l&aacute;ssak, mindj&aacute;rt jobban &eacute;rzem majd
+magam. Annyi mondanival&oacute;m van... Tervezek egy nagy reg&eacute;nyt, nagyot,
+sz&eacute;les, szoczi&aacute;lis alapokon, ugy &eacute;p&uuml;l f&ouml;l majd, mintha csupa m&aacute;zs&aacute;s
+k&#337;b&#337;l rakn&aacute;l &ouml;ssze egy nagy h&aacute;zat, a minek a tetej&eacute;n amorettek
+cs&oacute;kol&oacute;znak. Mert egy idill lesz a mellett az eg&eacute;sz. Gyermekszerelem...
+K&uuml;l&ouml;nben nem tudom m&eacute;g, nem tudom, nem is eg&eacute;szen tiszta m&eacute;g a dolog...
+Ez a nagy b&uuml;z&ouml;s verest&eacute;glah&aacute;z is benne lesz a sok &uuml;vegcs&eacute;vel, a min mind
+apr&oacute; cz&eacute;dula van, &eacute;s a tusok, meg a leped&#337;k... Majd meg&iacute;rjuk... Az lesz
+a kegyelemd&ouml;f&eacute;s a szanat&oacute;riumoknak. Azut&aacute;n m&aacute;r nem l&eacute;tezik t&ouml;bb.
+Sz&eacute;tveri a fundamentum&aacute;t a t&ouml;meg, ha meghallja, hogy mit akarnak &eacute;p&iacute;teni
+f&ouml;l&eacute;je azok a rabl&oacute;k... K&eacute;rlek, most, hogy egy pillanatra elszunnyadtam,
+m&aacute;r r&oacute;luk &aacute;lmodtam. Borzaszt&oacute;, hogy mit csin&aacute;lnak ott az emberekkel.
+Eg&eacute;sz csom&oacute; volt ott olyan, a ki m&aacute;r alig volt n&eacute;ha-n&eacute;ha &eacute;szn&eacute;l. Egy
+&ouml;reg muzsikus, valami komponista, a ki ugy l&aacute;tszik igen sokat kompon&aacute;lt,
+eg&eacute;sz nap egy roppant nagy zs&ouml;ly&eacute;ben &uuml;lt s a padl&oacute;t b&aacute;multa. Egy sz&oacute; nem
+sok, de annyit sem sz&oacute;lott. Ha f&ouml;lnyitotta a sz&aacute;j&aacute;t, &uuml;v&ouml;lt&ouml;tt, mint az
+&aacute;llat s azt&aacute;n kimer&uuml;lten h&aacute;traesett. &Eacute;n seg&iacute;tettem n&eacute;ha rajta, mig meg
+nem borzadtam t&#337;le, de azut&aacute;n be sem tudtam menni hozz&aacute;. K&eacute;rlek sz&eacute;pen,
+nem csoda. &Eacute;n elv&eacute;gre a k&ouml;ny&ouml;r&uuml;let embere vagyok, hanem a k&ouml;ny&ouml;r&uuml;let egy
+bizonyos pontn&aacute;l megsz&uuml;nik vagy pedig m&aacute;sk&eacute;ppen nyilv&aacute;nul, mint a hogy
+ezek a gazemberek csin&aacute;lj&aacute;k a dolgukat. Egy goly&oacute;... j&oacute;l ir&aacute;nyozva,
+&eacute;ppen a vakszemn&eacute;l be, azut&aacute;n az agyvel&#337;n kereszt&uuml;l ki a tuls&oacute; oldalon.</P>
+<P>Valamicsk&eacute;t kiegyenesedett az &uuml;l&eacute;sen. A bar&aacute;tja t&aacute;mogatta. Mikor er&#337;re
+kapott, ujra besz&eacute;lt, kinosan lihegve, nagy pauz&aacute;kkal, a mialatt begy&uuml;lt
+a t&uuml;dej&eacute;be a leveg&#337;, a mi a k&ouml;vetkez&#337; mondat elmond&aacute;s&aacute;ra sz&uuml;ks&eacute;ges volt,
+az agy&aacute;ba pedig az a kis logika, a mi n&eacute;lk&uuml;l szertebesz&eacute;lt volna, &eacute;ppen
+mint a hogy n&eacute;zett kifel&eacute;, mindenfel&eacute;, mintha &ouml;r&ouml;kk&eacute; keresne valamit.</P>
+<P>&mdash;Te persze nem &eacute;rted. Nem igen sok bajod van az eszeddel. A hivatalt el
+lehet l&aacute;tni a n&eacute;lk&uuml;l is. De az a komponista megijesztett. Tudod, &eacute;n is
+kompon&aacute;lok, nem muzsik&aacute;t, de engem meg a bet&uuml; zavar &ouml;ssze... P&eacute;ld&aacute;ul,
+hogy a b-nek jobbra van a hasa, a d-nek pedig balra, meg ilyen
+szam&aacute;rs&aacute;gok.</P>
+<P>Indulatosan r&aacute;ki&aacute;ltott a kocsisra.&mdash;&Aacute;lljon meg!</P>
+<P>Mikor m&aacute;r &aacute;llottak, keservesen panaszkodni kezdett:</P>
+<P>&mdash;Ugy zug, zug minden.</P>
+<P>&mdash;Szedd &ouml;ssze magad egy kicsit.</P>
+<P>&mdash;Igen, h&aacute;t mit mondtam?</P>
+<P>&mdash;Ne t&ouml;r&#337;dj vele.</P>
+<P>&mdash;De igen fontos. Gyere le, j&aacute;rni akarok.</P>
+<P>Ny&ouml;gve sz&aacute;llott le a kocsir&oacute;l s a bar&aacute;tj&aacute;ra t&aacute;maszkodva megindult a
+gyepen, az &aacute;rok mellett. Mikor p&aacute;r l&eacute;p&eacute;st mentek m&aacute;r, f&aacute;radtan meg&aacute;llott
+s halkan, titkol&oacute;zva besz&eacute;lt.</P>
+<P>&mdash;A kocsis ne hallja, a mit mondok. Az ilyen barom n&eacute;p nem &eacute;rti meg
+m&eacute;lyebben az embert.</P>
+<P>&mdash;Besz&eacute;lhett&eacute;l volna franczi&aacute;ul.</P>
+<P>A beteg ember f&aacute;radtan t&eacute;pel&#337;d&ouml;tt valamin, a mit nem &eacute;rtett meg s
+szorongva ism&eacute;telte: franczi&aacute;ul, franczi&aacute;ul, ugy m&aacute;r nem tudok. De h&aacute;t
+ez mindegy. Arr&oacute;l van sz&oacute;, k&eacute;rlek, hogy az a komponista megijesztett.
+N&eacute;ha, ha hosszasan n&eacute;ztem, lassan-lassan &aacute;tv&aacute;ltozott a feje &eacute;ppen
+olyanra, a milyen az eny&eacute;m. Ak&aacute;rcsak a t&uuml;k&ouml;rbe n&eacute;ztem volna. H&aacute;tha
+egyszer ilyen leszek &eacute;n is. Ugy mozog a fejem a nyakamon, mintha dr&oacute;thoz
+lenne f&uuml;zve &eacute;s ugy b&aacute;mulok majd a vil&aacute;gba, hogy semmit se l&aacute;tok. Akkor
+azt&aacute;n ujra a te dolgod k&ouml;vetkezik. &Aacute;llj meg. Esk&uuml;dj.</P>
+<P>&mdash;Mire?</P>
+<P>&mdash;A mit &eacute;n k&eacute;rek t&#337;led, azt meg kell tenned. &Eacute;n nagyon, de nagyon
+megijedtem a komponist&aacute;t&oacute;l, nem akarok olyan lenni. Ha egyszer l&aacute;tod,
+hogy olyan but&aacute;n b&aacute;mulok r&aacute;d, mint a hogy &#337; meredt re&aacute;m, l&#337;jj agyon. Sz&oacute;
+n&eacute;lk&uuml;l... Cs&oacute;kolj meg el&#337;bb, vagy m&eacute;g azt se, ut&aacute;latos az olyan fej, a
+miben megbomlott a vel&#337;; csak l&#337;jj agyon. &Eacute;n tal&aacute;n f&eacute;ln&eacute;k, vagy nem
+tudn&aacute;m felfogni a dolgokat... Esk&uuml;dj...</P>
+<P>&mdash;Fiam, ne besz&eacute;lj ilyet.</P>
+<P>&mdash;Addig nem megyek tov&aacute;bb.</P>
+<P>Kimer&uuml;lten roskadt le a gyepre s b&aacute;gyadt k&ouml;ny&ouml;rg&eacute;ssel n&eacute;zett f&ouml;l a sz&eacute;p
+sz&aacute;l emberre, a ki lehajolt ut&aacute;na.</P>
+<P>&mdash;Elpusztulok itt, de nem megyek. Esk&uuml;dj meg...</P>
+<P>&mdash;De ez bolonds&aacute;g. &Eacute;rtsd meg.</P>
+<P>&mdash;Nem igaz. Te nem l&aacute;ttad azt az embert. Nem akarok olyan lenni.</P>
+<P>&mdash;Meggy&oacute;gyulsz.</P>
+<P>&mdash;Akkor ugyis mindegy. Veszed a revolvert s elv&eacute;gzed helyettem a dolgot
+s azt&aacute;n ledobod mell&eacute;m a f&ouml;ldre. Biztos&iacute;tani akarom magam. Esk&uuml;dj meg...</P>
+<P>&mdash;Majd besz&eacute;l&uuml;nk r&oacute;la.</P>
+<P>&mdash;Nem megyek tov&aacute;bb. Nem... Vakon nem mehetek bele a vil&aacute;gba. Ig&eacute;rd meg.
+Mondd, hogy becs&uuml;letedre...</P>
+<P>&mdash;Ne kiv&aacute;nj ilyent, &#337;r&uuml;lts&eacute;g.</P>
+<P>&mdash;Csak annyit mondj, hogy ig&eacute;red.</P>
+<P>&mdash;Gyer&uuml;nk.</P>
+<P>&mdash;Nem megyek.</P>
+<P>Az eg&eacute;szs&eacute;ges ember elk&eacute;nyszeredve n&eacute;zett le a betegre, tan&aacute;cstalanul
+&aacute;llott s annyira meggy&ouml;t&ouml;rte a kinos &aacute;llapot, hogy beleizzadt. V&eacute;gre is
+intett a fej&eacute;vel, hogy j&oacute;l van. Erre f&ouml;lt&aacute;p&aacute;szkodott a f&ouml;ldr&#337;l a beteg s
+megindultak a kocsihoz vissza. Mig oda&eacute;rtek, folyton bizonykodott.</P>
+<P>&mdash;F&eacute;rfi vagy, bizom benned, f&eacute;rfi vagy...</P>
+<P>A p&aacute;rn&aacute;n ujra elaludt. Szaggatottan l&eacute;legzett s ritk&aacute;s szak&aacute;lla
+lobogott. Mikor a bar&aacute;tja egyszer f&ouml;l&eacute;je hajolt, hogy kisim&iacute;tsa szem&eacute;b&#337;l
+a haj&aacute;t, hal&aacute;los r&eacute;m&uuml;lettel riadt fel s fuldokolva ny&ouml;g&ouml;tt:</P>
+<P>&mdash;M&eacute;g ne, m&eacute;g ne...</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="25"></A>A SZERZ&#336;</H3>
+<P>A szinh&aacute;z &eacute;hes volt m&aacute;r valami &#337;r&uuml;lt nagy sikerre. Esztend&#337;k &oacute;ta csak
+ugy &eacute;lt valahogy nagyon szeg&eacute;nyesen, nem volt egyetlen olyan est&eacute;je se,
+a melyen kij&ouml;tt volna a sodr&aacute;b&oacute;l a publikum s l&aacute;rm&aacute;zott volna egy
+kicsit. A szinh&aacute;z nem besz&eacute;ltetett mag&aacute;r&oacute;l. Olyan igazi h&eacute;tk&ouml;znapi
+int&eacute;zet f&eacute;le lett, a mit megszoktak az emberek, mint az eb&eacute;det meg a
+vacsor&aacute;t, kopott, fakult. Egy &oacute;ri&aacute;s, &ouml;tven esztend&#337;ben egyszer
+lehets&eacute;ges tombol&aacute;s kellene neki, hogy besz&eacute;ljenek r&oacute;la, hogy divatba
+j&ouml;jj&ouml;n, &eacute;s uralkodj&eacute;k minden m&aacute;s te&aacute;trumok felett. S&oacute;v&aacute;rg&aacute;s, &eacute;hs&eacute;g volt
+m&aacute;r a v&aacute;gyakoz&aacute;s erre az est&eacute;re. A legutols&oacute; k&oacute;rista, a ki nem tudott
+nevet adni a v&aacute;gy&aacute;nak, szint&eacute;n &eacute;rezte, hogy kapkod valami ut&aacute;n; ragad&oacute;s
+volt a l&aacute;z, val&oacute;s&aacute;gos er&#337;szakoskod&aacute;s. A k&ouml;rm&uuml;kkel akartak ki&aacute;sni valamit
+a semmib&#337;l.</P>
+<P>Az igazgat&oacute; mindennap kor&aacute;n j&ouml;tt a szinh&aacute;zhoz. Az &oacute;cska szekr&eacute;nyekb&#337;l
+maga el&eacute; rakott egy nagy csom&oacute; r&eacute;gi darabot s l&aacute;zasan kutatta k&ouml;z&ouml;tt&uuml;k a
+gy&ouml;ngy&ouml;t. Ebben a hajsz&aacute;ban elvesztette a judicium&aacute;t. Le, le szaladt a
+szinpadra, f&ouml;ltaszig&aacute;lt maga el&#337;tt a meredek, csavaros l&eacute;pcs&#337;k&ouml;n egy-egy
+rendez&#337;t, vagy szin&eacute;szt, a kit &eacute;pen gall&eacute;ron foghatott &eacute;s jeleneteket
+olvasott f&ouml;l neki egy rongyos, fak&oacute;bet&uuml;s k&ouml;nyvb&#337;l. Mikor m&aacute;r m&aacute;s is
+hallgatta, rendesen kit&uuml;nt, hogy s&uuml;letlens&eacute;gen akadt meg a szeme.
+Boszankodott s a kincskeres&#337; konoks&aacute;g&aacute;val bujta tov&aacute;bb a r&eacute;gi ir&aacute;sokat,
+a melyek m&aacute;r esztend&#337;k &oacute;ta hevertek a nagy alm&aacute;riumokban. Azt&aacute;n
+sz&eacute;tosztotta a darabokat, cs&aacute;k&aacute;nyt adott a m&aacute;sok kez&eacute;be is, hogy csak
+v&aacute;jj&aacute;k a szikl&aacute;t, majd csak r&aacute;akadnak az aranyra, a minek ott kell lenni
+valahol.</P>
+<P>Egy reggel az egyik rendez&#337; nem minden sz&oacute; n&eacute;lk&uuml;l adta vissza a r&aacute;bizott
+darabot.</P>
+<P>&mdash;N&eacute;zze &ouml;regem, mondta, ez itt mintha ig&eacute;rne valamit. Roppant egyszer&#369;,
+ugy folyik, mint a Duna, nagy mederben sz&eacute;lesen, lassan, de hatalmas.</P>
+<P>&mdash;Olvassuk!</P>
+<P>A darab t&eacute;nyleg nagyon &eacute;rdekes munka volt. Klasszikus igazs&aacute;ggal
+elbesz&eacute;lt t&ouml;rt&eacute;net, a melyben mintha csak ugy tal&aacute;lomra eresztett&eacute;k
+volna le h&aacute;romszor a f&uuml;gg&ouml;nyt, tal&aacute;n ott, a hol az ir&oacute; m&aacute;r kif&aacute;radt.
+Nagy, a k&ouml;z&ouml;ns&eacute;g &aacute;tlaga el&#337;tt ismeretlen nyomorus&aacute;g volt megfestve
+benne, egy fiatal ember trag&eacute;di&aacute;ja, a ki mert t&uuml;relmetlen&uuml;l szerelmes,
+elvesz egy sz&eacute;p, szeg&eacute;ny &eacute;s ostoba le&aacute;nyt s azt&aacute;n z&uuml;llik, meg&ouml;li az
+asszony butas&aacute;ga. A v&eacute;ge szeg&eacute;nyember-hal&aacute;l, olyan, a milyent a mos&oacute;n&eacute;k
+szoktak berendezni maguknak. Egy csom&oacute; sz&eacute;n k&eacute;kes, gyilkos l&aacute;nggal
+pislog a k&aacute;lyh&aacute;ban s egy kis g&ouml;rcscsel, &ouml;nkiv&uuml;letben &aacute;tv&aacute;ndorol az eg&eacute;sz
+familia a siralom v&ouml;lgy&eacute;b&#337;l valami m&aacute;sik v&ouml;lgybe. Egy naiv l&eacute;leknek
+hallatlan vakmer&#337;s&eacute;ge volt az eg&eacute;sz munka. Szuver&eacute;n megvet&eacute;se minden
+dramaturgi&aacute;nak, uj iskola, a mi a r&eacute;gib&#337;l &eacute;ppen csak azt vette &aacute;t a
+dr&aacute;m&aacute;ba, hogy besz&eacute;ltette figur&aacute;it; egy kisz&aacute;m&iacute;thatatlan alkot&aacute;s, a mi,
+ha akad olyan elsz&aacute;nt ember, a ki szinpadra viszi, vagy rettenetes
+nagyot bukik, vagy egyenesen f&ouml;lmagasztosul, mint a szentek. Az pedig, a
+ki irta, vagy nagyon sokf&eacute;le f&aacute;b&oacute;l faragott talentum, vagy a vil&aacute;g
+leg&aacute;rtatlanabb zsenije, a ki semmir&#337;l sem tehet, arr&oacute;l se, ha
+megpofozz&aacute;k az el&#337;ad&aacute;s ut&aacute;n s arr&oacute;l se, ha az &ouml;l&eacute;be kapja a publikum s a
+karjaiban hordozza meg, mintha Messi&aacute;s lenne, a ki megsz&uuml;letett
+mindny&aacute;junk j&oacute;volt&aacute;ra.</P>
+<P>A k&eacute;t borotv&aacute;lt k&eacute;p&uuml; szinh&aacute;zboltos sunyin pislogott &ouml;ssze. Egyik se
+akart el&#337;re nyilatkozni; m&aacute;r az j&aacute;rt a fej&uuml;kbe, hogy egym&aacute;s nyak&aacute;ba
+s&oacute;zz&aacute;k majd a felel&#337;ss&eacute;get s elkaparintj&aacute;k egym&aacute;st&oacute;l a f&ouml;lfedez&eacute;s
+dics&#337;s&eacute;g&eacute;t.</P>
+<P>&mdash;Megvernek valamennyi&uuml;nket.</P>
+<P>&mdash;Leszednek a szinpadr&oacute;l. Megcs&oacute;kolnak.</P>
+<P>&mdash;Bolond, &aacute;mb&aacute;r az is megeshetik.</P>
+<P>&mdash;El&#337;adjuk?...</P>
+<P>&mdash;Pr&oacute;b&aacute;ljuk meg, mit veszthet&uuml;nk vele?</P>
+<P>&mdash;Irasson h&aacute;t az atyafinak... hogy h&iacute;vj&aacute;k?</P>
+<P>&mdash;T&oacute;th Bal&aacute;zs.</P>
+<P>&mdash;...hogy el&#337;adjuk a darabj&aacute;t s tiz sz&aacute;zal&eacute;kot kap s ha lecsep&uuml;lik, h&aacute;t
+mag&aacute;ra vessen.</P>
+<P>&Eacute;s l&aacute;zba j&ouml;tt az eg&eacute;sz szinh&aacute;z. El&#337;bb egy kicsit hidegen fogadt&aacute;k a
+szin&eacute;szek a darabot. Megborzongtak t&#337;le. Azt&aacute;n belemelegedtek, t&ouml;rt&eacute;k
+magukat ut&aacute;na, d&eacute;lel&#337;tt, d&eacute;lut&aacute;n pr&oacute;b&aacute;ltak, a l&eacute;legzet&uuml;ket is
+visszafojtva, lest&eacute;k egym&aacute;s ajkain a sz&oacute;t, megd&ouml;bbenve a k&eacute;pt&#337;l, a mi
+ebb&#337;l a s&ouml;t&eacute;ts&eacute;gb&#337;l kidomborodott, azt&aacute;n siettett&eacute;k az el&#337;ad&aacute;st, &aacute;t
+akartak esni rajta vagy erre, vagy arra; k&eacute;sz&uuml;letlen&uuml;l is nekimentek
+volna m&aacute;r; v&eacute;nj&eacute;t, fiatalj&aacute;t egyform&aacute;n vissza kellett tartani. A
+k&ouml;z&ouml;ns&eacute;g is &eacute;rdekl&#337;dni kezdett. T&oacute;th Bal&aacute;zsr&oacute;l sz&aacute;zf&eacute;le hiresztel&eacute;s kelt
+sz&aacute;rnyra. Bizonyosat nem tudott senki. Mondt&aacute;k ezt, mondt&aacute;k azt,
+vid&eacute;kr&#337;l j&ouml;ttek is levelek, hogy egy ideig a B&aacute;ns&aacute;gban lakott, azt&aacute;n
+Debreczenbe ment, tov&aacute;bb is kis&eacute;rt&eacute;k az utj&aacute;n, de egyszerre csak nyoma
+veszett. &#336; maga nem bujt el&#337;, val&oacute;s&aacute;ggal kurrent&aacute;lni kellett, hogy csak
+valahogy n&eacute;lk&uuml;le ne ess&eacute;k meg a premi&egrave;re.</P>
+<P>Az el&#337;ad&aacute;s el&#337;tt k&eacute;t nappal &eacute;rkezett t&#337;le lev&eacute;l a szinh&aacute;zhoz. A titk&aacute;r
+v&eacute;gigkiab&aacute;lta vele a folyos&oacute;kat, mig eljutott vele az igazgat&oacute;hoz.</P>
+<P>&mdash;Megvan, megvan!</P>
+<P>&mdash;Ki?</P>
+<P>&mdash;T&oacute;th Bal&aacute;zs... Direktor ur itt van T&oacute;th Bal&aacute;zs. Itt a lev&eacute;lben... Azt
+irja, hogy k&uuml;ldj&uuml;nk neki tizenhat forintot, mert m&aacute;sk&eacute;ppen nem tud
+f&ouml;lj&ouml;nni a darabj&aacute;hoz. K&eacute;rt ott mindenfel&eacute; p&eacute;nzt, de nem adtak, h&aacute;t
+k&eacute;nytelen alkalmatlankodni...</P>
+<P>Az el&#337;ad&aacute;s el&#337;tt alig n&eacute;h&aacute;ny perczczel &eacute;rkezett meg T&oacute;th Bal&aacute;zs. F&eacute;l&eacute;nk
+egy kopott ember volt T&eacute;tov&aacute;n b&aacute;mult bele a vil&aacute;gba. K&ouml;z&ouml;ny&ouml;sen, minden
+&eacute;rdekl&#337;d&eacute;s n&eacute;lk&uuml;l j&aacute;rt a szinpadon, &oacute;vatosan kiker&uuml;lve mindent s
+f&eacute;nyn&eacute;lk&uuml;li nagy szemeit le-lecsukta egy-egy hossz&uacute; pillanatra, mintha
+b&aacute;ntotta volna a sok g&aacute;zl&aacute;ng f&eacute;nye. M&aacute;r majdnem f&ouml;lhuzt&aacute;k a f&uuml;gg&ouml;nyt, a
+mikor m&eacute;gis r&aacute;hat&aacute;rozta mag&aacute;t, hogy k&eacute;r valamit att&oacute;l a bar&aacute;ts&aacute;gos
+embert&#337;l, a ki oly szivesen vezetgette erre-arra.</P>
+<P>&mdash;Itt van a feles&eacute;gem is, meg a gyermekek. K&ouml;ny&ouml;rg&ouml;m, ha valami helyet
+kaphatn&aacute;nak...</P>
+<P>&mdash;Hol vannak?</P>
+<P>&mdash;Itt tul a vend&eacute;gl&#337;ben, a hova besz&aacute;llottunk...</P>
+<P>Egy rongyos csapsz&eacute;kb&#337;l kelletett el&#337;keriteni &#337;ket. A zenekarba tettek
+be m&eacute;g egy p&aacute;r sz&eacute;ket nekik s a zsufolt szinh&aacute;zban egyszerre kital&aacute;lt&aacute;k,
+hogy kiket vezetett be a sz&#337;nyegajt&oacute;n a titk&aacute;r. Egyszerre zsongani
+kezdett az eg&eacute;sz h&aacute;z, az asszonyok f&ouml;l&aacute;gaskodtak, egym&aacute;s feje f&ouml;l&ouml;tt
+n&eacute;zt&eacute;k meg azt a kidudorodott ajku, sz&eacute;les orru, durva kez&uuml; asszonyt, a
+ki a sz&eacute;keken a gyermekekkel egyetemben, elhelyezkedett. Egyszerre
+hangos lett a csal&oacute;d&aacute;s.&mdash;H&aacute;t ilyen? Az ir&oacute; feles&eacute;ge?&mdash;Valamit megsejtett
+a zsibong&aacute;sb&oacute;l az asszony is, mert f&eacute;l&eacute;nken h&aacute;trapislogott, olyanforma
+alattomos pillant&aacute;ssal, mint a megriasztott &aacute;llat. Szeretett volna
+kimenek&uuml;lni innen, a hol annyian n&eacute;zik s mag&aacute;ban szidta az ur&aacute;t, hogy
+minek csin&aacute;l ilyen ostobas&aacute;gokat. Igy ideczepeli &#337;ket ennyi ember
+k&ouml;z&eacute;...</P>
+<P>De m&aacute;r f&ouml;lhuzt&aacute;k a f&uuml;gg&ouml;nyt. Egy-k&eacute;t sz&eacute;k &uuml;l&eacute;s&eacute;t m&eacute;g lecsapt&aacute;k itt-ott,
+gyorsan elk&eacute;sz&uuml;lt egy cs&ouml;ndes f&eacute;l&oacute;r&aacute;ra a publikum s f&ouml;nn a szinpadon
+megindult a szeg&eacute;nyes, v&eacute;gtelen&uuml;l egyszer&uuml;, megd&ouml;bbent&#337;en igaz akczi&oacute;. A
+k&ouml;z&ouml;ns&eacute;g &ouml;sszezsugorodott, a l&eacute;legzet&eacute;t visszafojtva hallgatott;
+meg&aacute;llottak, mint valami nagy sz&aacute;rnyu madarak, lankadtan lehullottak a
+legyez&#337;k. A leveg&#337;ben tiszt&aacute;n lehetett hallani egy bet&eacute;vedt dong&oacute;t, a
+publikum idegesen kapkodta a fej&eacute;t f&ouml;l a mennyezet fel&eacute; s mikor a
+szinpadon a szeg&eacute;ny diurnista, a passziv nyomorult, valami keserves
+megpr&oacute;b&aacute;ltat&aacute;s terhe alatt &ouml;sszeroskadt &eacute;s az asztalra esve sirni
+kezdett, s&oacute;hajtani kezdett a f&ouml;ldszint. A k&ouml;z&ouml;ns&eacute;g belebolondult az
+ember&eacute;be. A blazirt f&#337;v&aacute;ros egyszerre gyermek lett. Megvette a leveg&#337;, a
+mi ki&aacute;radt a szinpad nyomor&uacute;s&aacute;g&aacute;b&oacute;l, megindult a szeg&eacute;ny ember utj&aacute;n s
+azt&aacute;n nem hagyta el egy pillanatra se. Meg&uuml;t&#337;d&ouml;tt kiss&eacute;, mikor
+rapsz&oacute;dikus temp&oacute;ban ott bocs&aacute;tott&aacute;k le a f&uuml;gg&ouml;nyt, a hol legkev&eacute;sbb&eacute;
+v&aacute;rta, de azt&aacute;n meg&eacute;rtette a dolgot. Ez egy olyan t&ouml;rt&eacute;net, a mi akkor
+igaz, ha nem szcenirozz&aacute;k furfangos szinpadi emberek, maga a vil&aacute;g, az
+&eacute;let; &eacute;s f&ouml;l&aacute;llott az eg&eacute;sz n&eacute;p, tombolt a szinh&aacute;z, val&oacute;s&aacute;ggal &#337;rj&ouml;ng&ouml;tt
+ez a sok ember, hogy az asszony el&#337;l a zenekarban reszketve b&aacute;mult sz&eacute;t
+az eg&eacute;sz h&aacute;zban.</P>
+<P>Mikor egy szin&eacute;sz meg egy szin&eacute;szn&#337; k&ouml;z&ouml;tt kij&ouml;tt T&oacute;th Bal&aacute;zs &eacute;s
+meghajtotta mag&aacute;t, egy pillanatra cs&ouml;nd lett. A rendez&#337; fekete kab&aacute;t&eacute;rt
+szaladg&aacute;lt, hogy r&aacute;adj&aacute;k ebben az &uuml;nnepi momentumban, de a direktor
+visszakiab&aacute;lta.</P>
+<P>&mdash;Hagyja, maradjon olyan, a milyen. Igy sz&eacute;p az.</P>
+<P>&Eacute;s a szerz&#337; ugy j&ouml;tt ki a k&ouml;z&ouml;ns&eacute;g el&eacute;, a hogy kisz&aacute;llott a harmadik
+oszt&aacute;lyu vasuti kocsib&oacute;l. Hosszu nagykab&aacute;t volt rajta, tele feh&eacute;r
+sz&#337;rrel, mert az uton mag&aacute;ra vett m&eacute;g egy pokr&oacute;czot is, a l&aacute;b&aacute;n sz&eacute;lesre
+taposott nagy s&aacute;ros csizma, behuzva a sz&#369;k nadr&aacute;g al&aacute;, a nyaka
+k&ouml;r&uuml;lcsavarintva egy nagy piros s&aacute;lba, a minek a k&eacute;t v&eacute;ge el&#337;l a kab&aacute;ton
+l&oacute;gott, az egyik kez&eacute;b&#337;l sehogysem eresztette ki a sipk&aacute;j&aacute;t, mintha
+f&eacute;lne, hogy ennyi ember k&ouml;z&ouml;tt ellopja valaki s esetlen&uuml;l hajlongott. Az
+arcz&aacute;t el&ouml;nt&ouml;tte a v&eacute;r; mialatt m&eacute;g jobban kisz&ouml;ktek a pofacsontjai, a
+sz&aacute;ja folyton j&aacute;rt, mintha mondott volna valamit s k&oacute;mikus lett volna,
+ha nem olyan v&eacute;gtelen&uuml;l sz&aacute;nalmas, &eacute;hes, betegform&aacute;ju ember. A cs&ouml;ndre
+egyszerre m&eacute;g hangosabb lett a tombol&aacute;s. Az asszonyok kend&#337;ket
+lobogtattak, eg&eacute;sz csom&oacute; r&oacute;zs&aacute;t, szegf&uuml;t dob&aacute;ltak neki f&ouml;l a szinpadra,
+a gy&ouml;nge dob&oacute;k vir&aacute;gai csak a zenekarig jutottak s behullottak a
+k&oacute;tatart&oacute;k k&ouml;z&eacute;; tapsolt, a padl&oacute;t verte az eg&eacute;sz szinh&aacute;z s nem akart&aacute;k
+visszaengedni a szinfalak m&ouml;g&eacute; a szeg&eacute;ny vedlett embert. Mikor lassan
+lefel&eacute; indult a vasf&uuml;gg&ouml;ny, d&uuml;h&ouml;ngve tiltakoztak az er&#337;szak ellen s T&oacute;th
+Bal&aacute;zsnak m&eacute;g a kis ajt&oacute; m&ouml;g&eacute; is ki kellett j&ouml;nni n&eacute;h&aacute;nyszor, a mig
+lassan-lassan lecs&ouml;ndesedett a t&ouml;meg.</P>
+<P>Odabenn reszketve esett le egy sz&eacute;kre. Az igazgat&oacute; szorongatta a kezeit
+s ugr&aacute;lt k&ouml;r&uuml;l&ouml;tte, simogatva m&eacute;g a pillant&aacute;s&aacute;val is ezt a csodaembert.</P>
+<P>&mdash;No, ugy-e j&oacute;l tett&uuml;k, hogy ki&aacute;stuk. Nagy dolog, &oacute;ri&aacute;si dolog...</P>
+<P>A szeg&eacute;ny ember hitetlen&uuml;l b&aacute;mult maga el&eacute;, mintha &aacute;lmodn&eacute;k.</P>
+<P>&mdash;Nem hittem, nem hittem...</P>
+<P>Tov&aacute;bb is m&eacute;g folyton n&#337;tt a siker. Hallatlan lett, csud&aacute;t m&uuml;velt a
+publikum. A darab v&eacute;g&eacute;n m&aacute;r vonszolni kellett ezt a szeg&eacute;ny neh&eacute;zl&aacute;bu
+embert. A k&ouml;z&ouml;ns&eacute;g sem akart hazamenni. Mikor m&aacute;r &uuml;r&uuml;lt a szinh&aacute;z,
+ugyanaz a publikum rohanta meg a p&eacute;nzt&aacute;rakat, a mely v&eacute;gign&eacute;zte a
+darabot. L&aacute;tni akart&aacute;k holnap is &eacute;s nagy t&ouml;megben gy&uuml;ltek &ouml;ssze a
+szinpadi bej&aacute;r&oacute;n&aacute;l, &eacute;ljenezve a f&eacute;lszeg, hosszu, sov&aacute;ny embert, a ki a
+direktorra t&aacute;maszkodva, botork&aacute;lt lefel&eacute; a l&eacute;pcs&#337;k&ouml;n, folyton azt
+hajtogatva:</P>
+<P>&mdash;Nem hittem, nem hittem...</P>
+<P>Mikor este m&aacute;r egy kicsit ivott, akkor eredt meg a nyelve:</P>
+<P>&mdash;Azt hittem, hogy az lesz a v&eacute;gem. Bedugom egy este a k&aacute;lyha
+szelel&#337;j&eacute;t, megt&ouml;m&ouml;m sz&eacute;nnel, azt&aacute;n reggelre f&ouml;lfordulunk mind. H&aacute;t
+irtam; gondoltam, majd megsajn&aacute;lnak, a kik itt maradnak.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="26"></A>RUBIN URN&Aacute;L</H3>
+<P>K&eacute;t gyerek tal&aacute;lkozott az utcz&aacute;n. Uri fiucsk&aacute;k. Az egyiknek
+&ouml;sszeszijazott korcsoly&aacute;k voltak &aacute;tvetve a v&aacute;llain, hogy mind a k&eacute;t
+f&eacute;nyes acz&eacute;lsin a mell&eacute;re l&oacute;gott le. Ez kiss&eacute; leg&eacute;nyesen j&aacute;rt, a mell&eacute;t
+kid&uuml;llesztve &eacute;s szemmell&aacute;that&oacute;lag nem sokat t&ouml;r&#337;dve az utcz&aacute;val, meg a
+mindenf&eacute;le n&eacute;pekkel. A m&aacute;sik f&eacute;nyes viaszkos v&aacute;szonba pakkolt &eacute;s
+&aacute;tszijazott k&ouml;nyvcsom&oacute;t vitt a h&oacute;na alatt. Ez olyan ugynevezett &eacute;rtelmes
+arczu gyerek, okos szemekkel, amelyek azonban ink&aacute;bb a f&ouml;ldet n&eacute;zik, b&aacute;r
+hamiss&aacute;g csillog ki bel&#337;l&uuml;k. Olyanforma a gyerek eg&eacute;sz megjelen&eacute;se,
+mintha otthon vern&eacute;k is. A bar&aacute;tj&aacute;val szemben valami neki szokatlanul
+&ouml;n&eacute;rzetes hangot haszn&aacute;l, amit a m&aacute;sik bizonyos k&eacute;tked&eacute;ssel, olyanform&aacute;n
+hallgat, mint a ki tiszt&aacute;ban van az ember&eacute;vel s nem engedi
+f&eacute;lrevezettetni mag&aacute;t.&mdash;Csak itt mersz henczegni&mdash;mondja a pillant&aacute;sa.</P>
+<P>&mdash;Szervusz Istv&aacute;n&mdash;k&ouml;sz&ouml;nti a gyereket.&mdash;No, kapt&aacute;l-e sok pofont
+mostan&aacute;ban? Ap&aacute;d m&eacute;g mindig olyan al&aacute;val&oacute;an b&aacute;nik veled? Nem t&uuml;rn&eacute;m. Van
+arra t&ouml;rv&eacute;ny, hogy nem szabad a fiut verni. M&eacute;g az inasokat se, h&aacute;t m&eacute;g
+a gimnazist&aacute;t mennyire nem... Ha az ember egy kicsit a maga esze ut&aacute;n
+megy, az&eacute;rt m&eacute;g nem kell lehuzni a b&#337;r&eacute;t. A te b&#337;r&ouml;d olyan lehet, mintha
+a rosta. Az &eacute;n ap&aacute;m &uuml;gyv&eacute;d. Gyere el egyszer, majd megmondja neked, hogy
+mit t&eacute;gy.</P>
+<P><i>Istv&aacute;n:</i> Igaz&aacute;n?</P>
+<P><i>A korcsoly&aacute;s:</i> Mi&eacute;rt ne? Mert m&eacute;g nem tudsz fizetni? Hidd el, hogy sok
+nagy ember is elmegy a p&eacute;nzzel. Ha megfelel&#337; el&#337;leget nem t&eacute;tet le az
+ap&aacute;m, h&aacute;t rendesen k&aacute;rba marad. M&eacute;g a k&eacute;sz kiad&aacute;st se kapja meg. &#336;
+mondja. S ebb&#337;l azt a nagy h&aacute;ztart&aacute;st vezetni, mit gondolsz, nem
+csek&eacute;lys&eacute;g... De az&eacute;rt csak gyere fel.</P>
+<P><i>Istv&aacute;n:</i> L&aacute;tod, ez&eacute;rt bolonds&aacute;g tanulni. Kinl&oacute;dik az ember, azt&aacute;n
+hi&aacute;ba. Semmi l&aacute;ttatja.</P>
+<P><i>A korcsoly&aacute;s:</i> L&aacute;ttatja? Mi az, hogy: l&aacute;ttatja?</P>
+<P><i>Istv&aacute;n:</i> Any&aacute;m igy mondja. De az iparosnak sincs j&oacute; dolga. Azt meg
+ad&oacute;val zaklatj&aacute;k. L&aacute;ttam a Rubinn&aacute;l. Van czigarett&aacute;d?</P>
+<P><i>A korcsoly&aacute;s:</i> Nincs, de veszek. Gyere.</P>
+<P>A gyerek egy kicsit elt&uuml;n&#337;d&ouml;tt, hogy visszaforduljon-e az utj&aacute;r&oacute;l. A
+m&aacute;sik vigyorgott ezen, mire hirtelen elhat&aacute;rozta mag&aacute;t s megfordult.</P>
+<P><i>A korcsoly&aacute;s:</i> Nem kapsz ki otthon?</P>
+<P><i>Istv&aacute;n (felhuzva a v&aacute;llait, kiss&eacute; elk&eacute;nyszeredett mosolyg&aacute;ssal):</i> T&aacute;n
+nem. Majd mondok valamit.</P>
+<P><i>A korcsoly&aacute;s:</i> S mit mondt&aacute;l az ad&oacute;r&oacute;l? Hogy van az? hogy: zaklatj&aacute;k...
+Ki az a Rubin?</P>
+<P><i>Istv&aacute;n:</i> K&ouml;nyvk&ouml;t&#337;. Most ott voltam n&aacute;la egy ideig. Tisztess&eacute;ges ember
+m&aacute;sk&uuml;l&ouml;nben...</P>
+<P><i>A korcsoly&aacute;s (kelletlen&uuml;l m&eacute;ri v&eacute;gig a bar&aacute;tj&aacute;t):</i> Rokonod?</P>
+<P><i>Istv&aacute;n (&eacute;l&eacute;nken tiltakozva):</i> Dehogy. <i>(M&aacute;r f&uuml;st&ouml;l a sz&aacute;jukban a
+czigaretta, mire &#337; is a korcsoly&aacute;shoz m&eacute;lt&oacute;, k&ouml;nnyed, eleg&aacute;ns akart
+lenni. Sokkal foly&eacute;konyabban, a czigarettaf&uuml;stb&#337;l t&aacute;pl&aacute;lkoz&oacute; uri
+egyszer&uuml;s&eacute;ggel besz&eacute;l.)</i> H&aacute;t tudod, az ugy volt, hogy amikor a latinb&oacute;l
+meg a t&ouml;rt&eacute;netb&#337;l hazavittem az int&#337;t, h&aacute;t az ap&aacute;m m&aacute;r mindj&aacute;rt kiab&aacute;lni
+kezdett. Hogy ezt az oszt&aacute;lyt is nem j&aacute;ratja k&eacute;tszer velem s neki m&aacute;r
+nincs p&eacute;nze, &eacute;s eff&eacute;le, m&aacute;r amint ilyenkor &#337;k besz&eacute;lni szoktak. Any&aacute;m a
+p&aacute;rtomra &aacute;llott, amennyiben &eacute;n azt mondtam, hogy az int&#337; m&eacute;g semmit se
+jelent, az m&eacute;g nem n&eacute;gyes &eacute;s &eacute;ppen csak megeshetik, hogy az lesz bel&#337;le.
+Mit tudja az ember azt el&#337;re. H&aacute;t any&aacute;m is mondta,&mdash;j&oacute; asszony,
+becs&uuml;letemre mondom, nem az&eacute;rt, mert az &eacute;n any&aacute;m, hanem keresni kell a
+p&aacute;rj&aacute;t...&mdash;h&aacute;t mondta, hogy v&aacute;rjuk be az &eacute;rtes&iacute;t&#337;t. S egyszer hallottam,
+hogy veszekedtek. Ap&aacute;m kiab&aacute;lt, any&aacute;m meg felelte: H&aacute;t csakugyan olyan
+nagyon ki van az z&aacute;rva, hogy a gyereket &uuml;ld&ouml;zik a tan&aacute;rok...&mdash;M&aacute;r mint
+engem.&mdash;Nem szopja az ujj&aacute;b&oacute;l. Ha a gyerek mondja, hogy &uuml;ld&ouml;zik, h&aacute;t
+legal&aacute;bb ut&aacute;na kellene j&aacute;rni. K&eacute;pvisel&#337; vagy, azt&aacute;n m&eacute;g annyit se tudsz
+el&eacute;rni a korm&aacute;nyn&aacute;l, hogy annak a szeg&eacute;ny fiunak nyugta legyen az
+iskol&aacute;ban.&mdash;Az ap&aacute;m megint kiab&aacute;lt valamit, hogy nem kell eff&eacute;le
+ostobas&aacute;gokat besz&eacute;lni, s magam is megijedtem egy kicsit.&mdash;J&oacute;l
+adja,&mdash;gondoltam magamban&mdash;m&aacute;r mint az any&aacute;m. Tudod tiszta majom
+szeretettel viseltetik a gyermekei ir&aacute;nt. De h&aacute;t mindenkinek megvannak a
+maga apr&oacute; gy&ouml;ng&eacute;i. Az&eacute;rt nem szabad elit&eacute;lned.&mdash;H&aacute;t akkor abban maradt a
+dolog. Hogy mir&#337;l besz&eacute;ltek, azt is csak k&eacute;s&#337;bb tudtam meg. Amikor
+hazavittem a kisk&ouml;nyvet. Volt abban minden, csak j&oacute; nem.</P>
+<P>&mdash;Megbukt&aacute;l?</P>
+<P>&mdash;Nem, csak n&eacute;gyest kaptam. A latin-tan&aacute;rt, meg a t&ouml;rt&eacute;net-tan&aacute;rt
+csakugyan nem csalta meg az el&#337;&eacute;rzete. Korai m&eacute;g azonban buk&aacute;snak
+nevezni a dolgot, majd csak az &eacute;v v&eacute;g&eacute;n k&ouml;vetkezik, &aacute;mb&aacute;r azt hiszem,
+hogy igyekezni fogok. Meg kellett ig&eacute;rnem ap&aacute;mnak. Az &ouml;reg nagyon
+kellemetlenkedett s ilyenkor t&#337;lem mindent kicsikar. Addig azonban m&eacute;g
+sok minden t&ouml;rt&eacute;nt. L&aacute;tom, hogy ap&aacute;m csapkod, l&aacute;rm&aacute;z s mama j&aacute;r ut&aacute;na.
+Velem a haragosat adta. Nem sz&oacute;lott hozz&aacute;m s ugy ment el mellettem, hogy
+meg se l&aacute;tott.&mdash;Na fiatal ur,&mdash;mondja egy reggel a szobale&aacute;ny&mdash;majd
+mesters&eacute;gre adj&aacute;k. Most mondta a nagys&aacute;gos ur.&mdash;Ej, ha,&mdash;gondoltam,
+ennek fele se tr&eacute;fa. Emlegettek aff&eacute;l&eacute;t azel&#337;tt is, de annyira komoly
+m&eacute;g egyszer se volt a harag. Ap&aacute;m gy&ouml;ny&ouml;r&uuml;en tartotta mag&aacute;t; micsoda
+jellem ez az ember... Azonban n&eacute;ha &eacute;szrevettem az&eacute;rt, hogy m&aacute;r szeretne
+bar&aacute;tkozni. Ell&aacute;gyulva pillantott ut&aacute;nam, ha kereszt&uuml;lmentem a szob&aacute;n s
+gondoltam: no most mindj&aacute;rt b&eacute;k&uuml;l. Erre m&eacute;gse ker&uuml;lt a sor. Egy d&eacute;lel&#337;tt
+azonban l&aacute;tom, hogy nagyban k&eacute;sz&uuml;l&#337;dik valamire. Mi lesz ebb&#337;l? V&eacute;gre is
+csak nem fog most szc&eacute;n&aacute;kat csin&aacute;lni, amikor m&aacute;r feled&eacute;sbe ment az
+&uuml;gy... Ez izl&eacute;stelens&eacute;g volna. Nem tette. D&eacute;lben eg&eacute;sz hat&aacute;rozottan azt
+mondja nekem: Fiam, elhat&aacute;roztam, hogy nevel&eacute;sedben m&aacute;s ir&aacute;nyban indulok
+meg, illet&#337;leg, hogy ugy mondjam, itt kiss&eacute; zavarba j&ouml;tt az &ouml;reg, mert a
+mama r&aacute;meresztette a szemeit&mdash;hogy ugy mondjam, teljes fordul&oacute;t
+csin&aacute;lok. Arra nem vagy alkalmas, hogy tanult ember legyen bel&#337;led. H&aacute;t
+l&eacute;gy iparos. A ki ezen a t&eacute;ren meg&aacute;llja a hely&eacute;t, az &eacute;ppen olyan der&eacute;k
+ember, mint a kinek diplom&aacute;ja van.</P>
+<P>&mdash;No m&aacute;r megengedj...</P>
+<P>&mdash;&#336; mondta. H&aacute;t csak hallgasd. A mama erre mondott valamit n&eacute;met&uuml;l, de
+ap&aacute;m az asztalra csapott s azt ki&aacute;ltotta: sv&aacute;jg! &Eacute;n m&eacute;g azt sem tettem
+meg, hogy egy b&aacute;tor&iacute;t&oacute; pillant&aacute;st vetetettem volna a mam&aacute;ra. &#336;szint&eacute;n
+sz&oacute;lva, megsajn&aacute;ltam ezt a der&eacute;k embert. Sok baja van velem, h&aacute;t csak
+besz&eacute;lje ki mag&aacute;t. Azt tudtam, hogy az iparb&oacute;l ugy se lesz semmi. A mama
+eff&eacute;l&eacute;t meg se enged. Ha pedig r&aacute;m akar ijeszteni, h&aacute;t legyen meg az
+&ouml;r&ouml;me neki. K&eacute;ts&eacute;gbeesett k&eacute;pet v&aacute;gtam, a sz&aacute;jam sz&eacute;le beg&ouml;rb&uuml;lt, a mama
+r&aacute;m n&eacute;zett, megint mondott valamit n&eacute;met&uuml;l, azt&aacute;n el&#337;kapta a
+zsebkend&#337;j&eacute;t, szemeire nyomta s kiment, kem&eacute;nyen bev&aacute;gva maga m&ouml;g&ouml;tt az
+ajt&oacute;t. Ap&aacute;m egy kicsit &ouml;sszezsugorodott a sz&eacute;ken s ugy n&eacute;zett ut&aacute;na, &eacute;n
+akaratom &eacute;s f&ouml;ltett sz&aacute;nd&eacute;kom dacz&aacute;ra is elmosolyodtam kiss&eacute; s erre
+hamar &ouml;sszeszedte mag&aacute;t.&mdash;D&eacute;lut&aacute;n elviszlek Rubin urhoz, aki der&eacute;k
+mesterembert nevel majd bel&#337;led. Aki nem szereti megtanulni, az m&eacute;g
+mindig nagyon sz&eacute;pen bek&ouml;theti a k&ouml;nyvet. Ha nem akarsz urfi lenni, h&aacute;t
+l&eacute;gy inas. Csak pofozzon a Rubin...</P>
+<P>Any&aacute;m ki&aacute;ltott a m&aacute;sik szob&aacute;b&oacute;l:&mdash;Gyere csak, k&eacute;rlek.&mdash;Ap&aacute;m bement,
+megint besz&eacute;ltek valamit n&eacute;met&uuml;l. Pedig h&aacute;t ha titkot akarnak tartani,
+ink&aacute;bb venn&eacute;nek el&#337; egy darab papirost s arra irn&aacute;k fel egym&aacute;snak a
+k&eacute;rd&eacute;seket &eacute;s feleleteket. Azt nem hallja az ember a m&aacute;sik szob&aacute;ban. A
+besz&eacute;det igen s mindegy az, hogy &eacute;rti-e a szavakat vagy nem. Az&eacute;rt
+tudja, hogy mir&#337;l besz&eacute;lnek. M&eacute;g azt is, hogy mit. A mama kiab&aacute;lt, ap&aacute;m
+kib&eacute;k&iacute;tette s v&eacute;g&uuml;l ugy l&aacute;tszik, megmagyar&aacute;zta neki azt, a mit &eacute;n amugy
+is tudtam, hogy tr&eacute;fa az eg&eacute;sz. Arra val&oacute;, hogy &eacute;n majd j&ouml;jjek
+k&ouml;ny&ouml;r&ouml;gni, hogy tanulni akarok. S ha rossz fiu voln&eacute;k, h&aacute;t alaposan
+megszekirozhattam volna ap&aacute;mat. &#336; j&ouml;tt volna engedelmet k&eacute;rni. Azonban
+&eacute;n m&aacute;r akkor elhat&aacute;roztam, hogy kedv&eacute;re int&eacute;zem el a dolgot. Majd
+megk&eacute;rem, hogy vigyen vissza az iskol&aacute;ba. V&eacute;gre is csakugyan sokat k&ouml;lt
+re&aacute;m, h&aacute;t mi&eacute;rt ne legyen neki igaza? D&eacute;lut&aacute;n a mama &ouml;lelt-cs&oacute;kolt,
+azt&aacute;n meg ujra &ouml;lelt, mag&aacute;hoz szor&iacute;tottt, unalmas volt! Ap&aacute;m egyik&uuml;nkre
+se n&eacute;zett, csak sz&ouml;rny&#369; komolyan elindult, &eacute;n ut&aacute;na, s igy ker&uuml;ltem
+Rubinhoz.</P>
+<P>&mdash;Inas lett&eacute;l?</P>
+<P>&mdash;Csak hallgasd. Rubin, aki n&eacute;ha negyven-&ouml;tven forintos sz&aacute;ml&aacute;t is hoz
+mihozz&aacute;nk, mindj&aacute;rt eleint&eacute;n elkezdett velem szemtelenkedni. Ugy
+l&aacute;tszik, hogy ki volt adva neki az utas&iacute;t&aacute;s. Tegezett s valami ponyv&aacute;ban
+hullad&eacute;kpapirt hordatott velem h&aacute;tra valami rakt&aacute;rba.&mdash;Ugy?&mdash;gondoltam
+magamban.&mdash;Igy b&aacute;ntok ti velem? Majd megtan&iacute;tlak &eacute;n titeket. Sz&eacute;pen
+belej&ouml;ttem a k&ouml;nyvk&ouml;t&eacute;szetbe s amikor egyszer Rubin p&eacute;ld&aacute;l&oacute;zgatni
+kezdett, hogy tal&aacute;n m&aacute;r meg is lehetne k&eacute;rlelni a kedves pap&aacute;t, h&aacute;t azt
+mondtam neki:&mdash;Hallja maga Rubin ur, &eacute;n szeretem az iparomat. Ha mag&aacute;nak
+nem kellek, h&aacute;t majd kitan&iacute;t m&aacute;s.&mdash;De fiatal ur...&mdash;kezdi &#337;, s l&aacute;tom,
+hogy sz&ouml;rnyen megd&ouml;bbent. Azt&aacute;n egy kicsit gondolkozott, megkef&eacute;lte a
+kalapj&aacute;t s elment. Persze hogy ap&aacute;mhoz ment s besz&aacute;molt neki a
+meglepet&eacute;ssel. D&eacute;lut&aacute;n a mama h&aacute;romszor is els&eacute;t&aacute;lt a m&uuml;hely ablaka
+alatt s f&ouml;lpislogott, m&aacute;snap meg ap&aacute;m j&ouml;tt, s r&aacute;m se n&eacute;zve, valami
+k&ouml;nyvekr&#337;l t&aacute;rgyalt Rubinnal. Elment s hirtelen megint visszaj&ouml;tt &eacute;s
+m&aacute;sik aranyoz&aacute;st kiv&aacute;nt az egyik k&ouml;nyv sark&aacute;ra. Ezen j&oacute;l mulattam. Lesz
+szeg&eacute;nynek otthon j&oacute; dolga. Majd ad neki a mama k&ouml;nyvk&ouml;t&eacute;szetet. M&aacute;snap,
+m&aacute;r mint tegnapel&#337;tt, ujra n&aacute;lunk j&aacute;rt. Engem is f&eacute;lrehivott egy
+pillanatra s szigor&uacute;an k&eacute;rdezte, hogy: no, nem gondoltuk-e meg a dolgot?
+Nem jobb lett volna-e tanulni?&mdash;Nem&mdash;mondtam neki
+hidegen.&mdash;Hajland&oacute;s&aacute;gom van az iparra.&mdash;Ugy?&mdash;k&eacute;rdezte nagyon megnyult
+&aacute;br&aacute;zattal s zavarba j&ouml;tt.&mdash;De h&aacute;t &eacute;des fiam&mdash;kezdte ujra&mdash;&eacute;n ebbe nem
+egyeztem bele.&mdash;Odaj&ouml;tt Rubin is.&mdash;Ifju ur&mdash;mondja&mdash;ifju ur, ne tess&eacute;k
+megszomor&iacute;tani a pap&aacute;t.&mdash;Szeretem az iparomat&mdash;mondtam &eacute;n.&mdash;Ap&aacute;m
+kiab&aacute;lt. Ostobas&aacute;g! Marhas&aacute;g! Azt hiszed, hogy &eacute;n ezt
+elt&uuml;r&ouml;m!&mdash;Egyszerre azonban sz&eacute;p k&eacute;r&eacute;sre fogta a dolgot.&mdash;N&eacute;zd, &eacute;des
+fiam, megig&eacute;rtem any&aacute;dnak, hogy n&eacute;lk&uuml;led nem megyek haza. Ne hagyj engem
+sz&eacute;gyenben. Gyere haza, &eacute;des fiam, azt&aacute;n igyekezz&eacute;l egy kicsit, l&eacute;gy j&oacute;
+fiu... Gyere dr&aacute;g&aacute;m... V&eacute;gre is megsajn&aacute;ltam az &ouml;reget, h&aacute;t hazamentem
+vele.</P>
+<P>A korcsoly&aacute;s b&oacute;lintott.</P>
+<P>&mdash;J&oacute;l tetted.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="27"></A>AZ &Ouml;REGREND&Uuml; UR</H3>
+<P>A szobal&aacute;ny azzal j&ouml;tt be, hogy egy &ouml;regrend&uuml; ur akar besz&eacute;lni a
+nagys&aacute;g&aacute;val. &Ouml;regrend&uuml; ur? Micsoda &ouml;regrend&uuml; ur?&mdash;H&aacute;t egy &ouml;regrend&uuml;
+ur.&mdash;S a nagys&aacute;g&aacute;val akar besz&eacute;lni?&mdash;Igen.&mdash;Micsoda &ouml;regrend&uuml; uraid
+vannak neked?&mdash;Vannak, vannak...&mdash;H&aacute;t j&ouml;jj&ouml;n az &ouml;regrend&uuml; ur.&mdash;Azzal &eacute;n
+bementem a m&aacute;sik szob&aacute;ba, hogy ne legyek terh&eacute;re az &ouml;regrend&uuml; urnak s
+&aacute;ll&iacute;t&oacute;lag &uacute;js&aacute;got olvastam, voltak&eacute;ppen azonban kifigyeltem, hogy mit
+besz&eacute;l az &ouml;regrend&uuml; ur, aki mintha k&uuml;l&ouml;n&ouml;sebben &eacute;rdekelt volna, mint
+valami m&aacute;s ember. Tal&aacute;n az&eacute;rt, mert a csel&eacute;d se azt nem mondta, hogy:
+<i>&ouml;reg</i>, se azt, hogy <i>id&#337;ses</i> vagy v&eacute;n, hanem egyszer&uuml;en megtette egy
+rend tagj&aacute;v&aacute;. Az &ouml;regrend&uuml;ek... Istenem, v&aacute;jjon leszek-e &eacute;n
+&ouml;regrend&uuml;?...</P>
+<P>Az ember besz&eacute;lni kezdett k&uuml;nn.</P>
+<P>&mdash;Klatz vagyok, nagys&aacute;gos asszony.</P>
+<P>&mdash;Glatz?</P>
+<P>&mdash;Nem, Klatz, K-val. A Guravecz &eacute;s T&aacute;rsa cz&eacute;g beltagja, ahol tegnap meg
+tetszett fordulni. Gyerekholmit tetszett v&aacute;s&aacute;rolni, ingecsk&eacute;ket,
+harisny&aacute;t s czip&#337;t is. A czip&#337;vel k&uuml;l&ouml;n&ouml;sen el tetszett v&eacute;teni az
+adreszt. Mert mi, kezeit cs&oacute;kolom, csak nagyon mellesleg foglalkozunk
+czip&#337;vel. Czip&#337; &eacute;s keszty&uuml;, az n&aacute;lunk &eacute;ppen csak hogy van, de nem
+j&oacute;fajta. Tartjuk, mert a publikum, k&uuml;l&ouml;n&ouml;sen a h&ouml;lgyek, szeret egy
+boltban mindent megvenni. Le&uuml;lni a pult el&eacute;, azt&aacute;n odaparancsolni az
+eg&eacute;sz list&aacute;t, amit felirt mag&aacute;nak otthon. H&aacute;t van nek&uuml;nk, hanem nem
+fektet&uuml;nk sulyt re&aacute;. Tetszik tudni, ahhoz egy k&uuml;l&ouml;n ember kellene. K&uuml;l&ouml;n
+oszt&aacute;ly s ember, aki v&aacute;s&aacute;rolni tud bele. N&aacute;lunk azonban csak a Guravecz
+&uuml;gyetlenkedik, mert ezt &#337; sem &eacute;rti.</P>
+<P>K&uuml;nn nevetett az asszony.</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t irj&aacute;k ki az ajt&oacute;ra, hogy czip&#337;t v&aacute;s&aacute;rolni menjen m&aacute;sfel&eacute; a
+publikum.</P>
+<P>Kicsi sz&uuml;net ut&aacute;n, ami alatt&mdash;azt hiszem&mdash;nagyot b&oacute;lintott az &ouml;regrend&uuml;
+&uacute;r, v&aacute;laszolt a f&eacute;rfi.</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t igen. Az kellene. Az volna a tisztess&eacute;g. Mert n&aacute;lunk, k&eacute;rem,
+haszontalan kis gyerekczip&#337;t legal&aacute;bb is h&aacute;rom hatossal fizet tul a
+nagys&aacute;ga. Nincs rakt&aacute;r, nincs befektet&eacute;s, teh&aacute;t nincs re&aacute;lis alapja az
+&uuml;zletnek. Magunk se a gy&aacute;rb&oacute;l v&aacute;s&aacute;rolunk, teh&aacute;t mindenki el&#337;nyben van
+felett&uuml;nk, aki a gy&aacute;rba megy beszerezni a k&eacute;szlet&eacute;t. Mi el&#337;tt&uuml;nk m&aacute;r a
+gy&aacute;r is, meg a nagykeresked&#337; is nyert az &aacute;run. Teh&aacute;t ketten. A m&aacute;sik
+boltost pedig csak a gy&aacute;r el&#337;zi meg a nyeres&eacute;gben. &Eacute;rt engem a nagys&aacute;ga?
+&Eacute;rt? Mert az asszonyoknak ugy &aacute;ltal&aacute;ban&mdash;tess&eacute;k megbocs&aacute;jtani&mdash;csak j&aacute;r
+a sz&aacute;juk, hogy ilyen olcs&oacute;n v&aacute;s&aacute;roltak, meg olyan olcs&oacute;n v&aacute;s&aacute;roltak,
+voltak&eacute;pen azonban az asszonyokat legk&ouml;nnyebben csapja be az, akinek az
+a kenyere. Teszem fel Guravecz...</P>
+<P>&mdash;&Ouml;n tal&aacute;n most k&uuml;l&ouml;nv&aacute;lik t&#337;le &eacute;s m&aacute;sik boltot nyit?</P>
+<P>Csend, azt&aacute;n egy kicsit s&eacute;rt&#337;d&ouml;tten felel az ember.</P>
+<P>&mdash;Nem, nagys&aacute;ga. Nem arra indultam meg, hogy kuncsaftot hajszoljak,
+hanem csak ugy, a kedvemb&#337;l.&mdash;S azt&aacute;n mintha valami kis g&#337;g lett volna a
+besz&eacute;d&eacute;ben, b&aacute;r egyszer&#369;en, csendesen, &ouml;regrend&uuml;en besz&eacute;lt.&mdash;A
+kedvemb&#337;l. Mert h&aacute;t a nagys&aacute;ga a h&aacute;rom p&aacute;r cip&#337;csk&eacute;n&eacute;l egy forinttal
+k&aacute;rosodott. Tudniillik, ahogy &eacute;n hallom, hogy Guravecz azt mondja, hogy
+kett&#337; husz, m&aacute;r minthogy: k&eacute;t forint &eacute;s husz krajcz&aacute;r, h&aacute;t el&#337;veszem a
+megrendel&eacute;si k&ouml;nyvet s konstat&aacute;lom, hogy ez a gazember leh&uacute;zza az
+embereknek a b&#337;r&eacute;t. Tess&eacute;k elhinni, hogy tegnap is kik&ouml;ptem a boltajt&oacute;
+k&uuml;sz&ouml;b&eacute;n, miel&#337;tt bementem volna levelezni. Mert &eacute;n v&eacute;gzem a levelez&eacute;st.
+Ebben is sz&eacute;p diszn&oacute;s&aacute;gokat kell hogy le&iacute;rjak. Guravecz mindig cs&#337;ddel
+fenyegeti a gy&aacute;rakat, hogy azt&aacute;n futhatnak a p&eacute;nz&uuml;k ut&aacute;n s cig&aacute;nykodik s
+&eacute;n meg irom a leveleket ebben az ir&aacute;nyban, nagys&aacute;ga. H&aacute;t mit csin&aacute;ljak?
+Guravecz tudniillik az &uuml;zlet lelke, hanem rossz lelke, k&eacute;rem. Micsoda
+hitv&aacute;ny ember!... Ha arr&oacute;l a vev&#337;knek fogalmuk volna, h&aacute;t nem botlan&aacute;nak
+be mihozz&aacute;nk. Ann&aacute;l kev&eacute;sbb&eacute;, mert mindj&aacute;rt a harmadik h&aacute;zban igen
+szolid &uuml;zlet van. De micsoda tisztess&eacute;ges &uuml;zlet!... Lankaszter &eacute;s Bogy&oacute;.
+K&eacute;t nagyszer&#369; zsid&oacute;, k&eacute;rem. Finom &uuml;zleti emberek. Azok, k&eacute;rem,
+sz&aacute;mit&aacute;ssal dolgoznak s ha nekem kell, mint a hogy most kell p&eacute;ld&aacute;ul,
+mert nagyon kifogytam bel&#337;le, egy tucat h&aacute;l&oacute;ing, h&aacute;t odamegyek. Azt m&aacute;r
+csak nem teszem, hogy Guravecz kezeire adjam magam. Nem ismer az se
+istent, se embert, se kompanist&aacute;t, Olyan ember az k&eacute;rem...</P>
+<P>Az asszony t&uuml;relmetlen lett, f&eacute;lbeszak&iacute;totta.</P>
+<P>&mdash;Teh&aacute;t &ouml;n visszahozta a forintot, a mivel becsaptak.</P>
+<P>Az &ouml;regrend&uuml; ember elk&eacute;pedve b&aacute;mult re&aacute;.</P>
+<P>&mdash;Dehogy, k&eacute;rem. Hogy tehessem &eacute;n azt? &Eacute;n nem igen sz&oacute;lhatok bele
+semmibe. Csak em&eacute;sztem magam, de ugy em&eacute;sztem magam, hogy n&eacute;mely este
+betege vagyok a boltnak. T&aacute;ntorogva megyek haza, mintha r&eacute;szeg voln&eacute;k.
+Mert igy nagyon ut&aacute;latos &aacute;m az &uuml;zlet. Az igaz, hogy ugy se sz&eacute;p, a hogy
+&eacute;n csin&aacute;ltam a magam&eacute;t, a mig egyed&uuml;l voltam... Mert h&aacute;t &eacute;n lelket adtam
+bele az &uuml;zletbe. A tisztess&eacute;g alapj&aacute;n &aacute;llottam s a ki csak egy kicsit
+ugy n&eacute;zett ki, h&aacute;t annak volt hitele n&aacute;lam. S kisz&aacute;m&iacute;tottam, hogy ennyi
+kell az &eacute;letre, ennyi kell arra, hogy f&eacute;lretegye az ember&mdash;s azt&aacute;n
+azonfel&uuml;l egy krajcz&aacute;rt se vettem el. Azt&aacute;n t&ouml;nkrementem. Nem a
+tisztess&eacute;g miatt, k&eacute;rem, hanem ink&aacute;bb a hitel&eacute;rt, mert a tisztess&eacute;g j&oacute;
+az &uuml;zletben. Tess&eacute;k elhinni, hogy semmi sem fizeti ki jobban mag&aacute;t. Ezt
+dud&aacute;lom ennek a szerencs&eacute;tlennek is... Mert szerencs&eacute;tlen, k&eacute;rem. Hiszen
+ha az ilyen embereket se akasztj&aacute;k fel, h&aacute;t akkor mire val&oacute; az
+akaszt&oacute;fa?... Ez az ember tudniilik arra val&oacute; szimattal dolgozik, hogy
+micsoda-forma vev&#337; j&ouml;n be a boltba. Hogy kit&#337;l mit lehet kicsalni. Olyan
+szimatja van, mint a kuty&aacute;nak. A hogy a vev&#337; bej&ouml;n, m&aacute;r mint az
+asszonykuncsaft s a seg&eacute;dek meg az inasok kiab&aacute;lnak hogy: kezeit
+cs&oacute;kolom, kezeit cs&oacute;kolom, &#337; m&aacute;r n&eacute;zi, hogy mit &eacute;r az illet&#337;. Megolvassa
+a p&eacute;nzt a zsebekben&mdash;engedelmet k&eacute;rek&mdash;a szokny&aacute;n kereszt&uuml;l. S egy &eacute;s
+ugyanazon sz&ouml;vetet n&aacute;la &ouml;tf&eacute;le &aacute;ron is meg lehet kapni. Ez pedig
+gyal&aacute;zat, k&eacute;rem mert... El&eacute;g az ahhoz k&eacute;rem, hogy gyal&aacute;zat s &eacute;n igen
+nagyon pirulva v&eacute;gzem a levelez&eacute;st ebben a boltban, a mi az eny&eacute;m is &eacute;s
+a miben az &eacute;n nevemben is folyik ez a&mdash;engedelmet
+k&eacute;rek&mdash;rongykeresked&eacute;s.</P>
+<P>Hallottam, hogy f&ouml;l&aacute;llott. Recsegett a czip&#337;je is, meg a padl&oacute; is l&aacute;ba
+alatt.</P>
+<P>&mdash;S&#337;t, k&eacute;rem&mdash;mondta s a szav&aacute;n hallottam, hogy mosolyog&mdash;&eacute;n
+&eacute;rv&eacute;nyes&iacute;tem is az elveimet az &uuml;zletben, csak hogy h&aacute;t, k&eacute;rem, m&oacute;dj&aacute;val.
+Mert ugy &aacute;ll a dolog, hogy t&ouml;nkrementem s az ap&oacute;som adta a p&eacute;nzt, a
+mivel itt t&aacute;rs lettem. Ujra adta s azt mondta, hogy j&oacute; lesz mell&eacute;m
+valami &uuml;zleti szellemet keresni, mert hogy &eacute;n nem vagyok arra val&oacute;
+ember, hogy meg&aacute;llj&aacute;k a magam l&aacute;b&aacute;n. H&aacute;t az&eacute;rt &aacute;llok &eacute;n most ennek a
+Guravecznek a l&aacute;b&aacute;n, &#337; az &uuml;zleti szellem. Azonban nekem kiab&aacute;lni m&eacute;gse
+szabad, mert t&ouml;nkrement ember vagyok s most m&aacute;r a m&aacute;sodik hozom&aacute;ny van
+befektetve az &uuml;zletbe s nekem n&eacute;zni kell, hogy hogy gy&uuml;m&ouml;lcs&ouml;zik. Mert
+j&oacute;l megy nek&uuml;nk. Hanem a tisztelt f&eacute;rj&eacute;t becs&uuml;l&ouml;m, mert mindig
+tisztess&eacute;gesen ir az &uacute;js&aacute;gba. Ha nincs odairva a neve, akkor is
+megismerem. K&eacute;rem, ezt ne tess&eacute;k ugy venni, mintha hizelegni akarn&eacute;k,
+hanem igy van, h&aacute;t igy van s a mikor be tetszett dikt&aacute;lni, hogy hova
+k&uuml;ldje a pakkot a Guravecz, h&aacute;t mindj&aacute;rt meg&uuml;t&ouml;tte a f&uuml;lemet a n&eacute;v.
+Ejnye, hogy a fene egye meg ezt a bitangot, m&aacute;r mint a Guraveczet,
+gondoltam magamban, h&aacute;t ilyen becsap&aacute;s m&aacute;r m&eacute;g sincs rendj&eacute;n s h&aacute;t
+gondoltam, hogy felj&ouml;v&ouml;k.</P>
+<P>&mdash;&Eacute;s azt&aacute;n mit &eacute;rek vele?</P>
+<P>&mdash;Nem sokat, k&eacute;rem, mert ha Guravecz bevesz valami p&eacute;nzt, h&aacute;t abb&oacute;l m&aacute;r
+vissza nem lehet kapni semmit. Igen hitv&aacute;ny ember. N&aacute;la el van temetve a
+p&eacute;nz. S ezzel szemben hi&aacute;baval&oacute; az &eacute;n minden mesterked&eacute;sem. Mert, k&eacute;rem,
+megesett az, hogy a bels&#337; irod&aacute;ban leveleztem s &#337; &uuml;zletfelekkel j&ouml;tt be
+s hazudott nekik s &eacute;n mindig intettem a h&aacute;ta m&ouml;g&ouml;tt az illet&#337;knek, hogy:
+nem igaz, nem igaz&mdash;&eacute;s az&eacute;rt m&eacute;gis ugy csin&aacute;lta meg az &uuml;zletet, a hogy &#337;
+akarta. Mert r&aacute;m nem is n&eacute;ztek. Sz&aacute;mba se vettek. &#336; ott t&aacute;ncolt,
+keringett &eacute;s mindenf&eacute;l&eacute;ket &ouml;sszehandaband&aacute;zott s &eacute;n hi&aacute;ba pusmogtam,
+hogy: hazudik, hazudik, az&eacute;rt csak neki volt igaza. S &eacute;n, k&eacute;rem,
+k&eacute;nytelen vagyok ennek a hitv&aacute;ny embernek a svindlij&eacute;b&#337;l &eacute;lni. S hogy
+keres, k&eacute;rem! Gy&ouml;ny&ouml;r&#369;en. Soha m&eacute;g olyan b&#337;viben nem voltam a p&eacute;nznek,
+mint a mi&oacute;ta ez a gazember forgatja a kis t&#337;k&eacute;met. Hanem h&aacute;t, k&eacute;rem,
+m&eacute;gis ut&aacute;latos igy &eacute;lni. &Eacute;n, k&eacute;rem, elhat&aacute;roztam, hogy kinyilatkoztatom,
+hogy &eacute;n nem vagyok r&eacute;szes az &uuml;zletben. Csak zsebrev&aacute;gom a p&eacute;nzt; hanem
+&eacute;n eg&eacute;sz m&aacute;sk&eacute;ppen csin&aacute;ln&aacute;m. Egy &aacute;r. Mindenkinek egy &aacute;r. Az a bizonyos
+&aacute;r, amiben &eacute;n t&ouml;nkrementem. Mert &eacute;n azt gondoln&aacute;m, nagys&aacute;gos asszony...</P>
+<P>&mdash;No mit?</P>
+<P>&mdash;Azt gondoln&aacute;m, hogy tal&aacute;n tetszen&eacute;k m&eacute;gis bej&ouml;nni holnap a boltba s
+megmondani, hogy a czip&#337;csk&eacute;kre r&aacute;fizettem egy forintot, a h&aacute;rom p&aacute;rra s
+az egyebekre is vagy h&aacute;rom forintot. A mire &eacute;n&mdash;k&eacute;rem&mdash;nem vagyok tanu.
+Azt &eacute;n nem tehetem, &eacute;n mint t&aacute;rs. Hanem a nagys&aacute;ga k&eacute;rje vissza a
+p&eacute;nz&eacute;t. Nekem nagyon kellemetlen az, hogy lefek&uuml;djem azzal a tudattal,
+hogy a nagys&aacute;g&aacute;t&oacute;l is annyit loptunk, meg m&aacute;st&oacute;l is, hogy lopunk,
+csalunk, s ahogy szombatonkint p&eacute;nzt ad ki nekem Guravecz a p&eacute;nzt&aacute;rb&oacute;l,
+h&aacute;t mindig eszembe jut az eg&eacute;sz heti b&uuml;n. S azt &eacute;rzem, mintha
+&ouml;sszevern&eacute;nek, ahogy megyek haza s feles&eacute;gem azt k&eacute;rdi:&mdash;mi bajod? Pedig
+h&aacute;t semmi egy&eacute;b bajom nincs, csak ez a p&eacute;nz.&mdash;H&aacute;t tal&aacute;n tetszen&eacute;k m&eacute;gis
+holnap ben&eacute;zni hozz&aacute;nk s esetleg visszaad Guravecz valamit. Tess&eacute;k
+mondani, hogy illet&eacute;kes forr&aacute;sb&oacute;l tudja, hogy az &aacute;ru sokkal olcs&oacute;bban
+kaphat&oacute; &eacute;s hogy be van csapva...</P>
+<P>A vend&eacute;g fel&aacute;llott. Ugy l&aacute;tszott, hogy megy. Az asszony pedig naiv
+kiv&aacute;ncsis&aacute;ggal k&eacute;rdezte t&#337;le:</P>
+<P>&mdash;De h&aacute;t micsoda boltos &ouml;n? Ide j&ouml;n denunci&aacute;lni a saj&aacute;t &uuml;zlet&eacute;t...</P>
+<P>&mdash;&Eacute;n k&eacute;rem, &eacute;n...</P>
+<P>&mdash;&Ouml;n h&aacute;t.</P>
+<P>&mdash;&Eacute;n ur vagyok, k&eacute;rem. Nem boltos. Engem meg&ouml;l a piszok. Tess&eacute;k elhinni.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="28"></A>A TISZTESS&Eacute;GES EMBEREK</H3>
+<P>Valami k&uuml;l&ouml;n&ouml;set gondoltam,&mdash;mondta egy fiatal ember a m&aacute;siknak s
+mosolygott. Olyan form&aacute;n azonban, hogy elgondolkozott a mellett s
+l&aacute;tszott a szemein, hogy nem mulats&aacute;gos az, amit k&uuml;l&ouml;n&ouml;snek mondott.
+&Eacute;ppen csak v&eacute;rtezte mag&aacute;t a mosolyg&aacute;ssal az ellen, hogy a m&aacute;sik esetleg
+kineveti. Gyere, neked mondom el el&#337;sz&ouml;r.&mdash;Elhuz&oacute;dtak. A ki m&eacute;g a
+teremben volt, nem igen figyelt r&aacute;juk. K&aacute;rty&aacute;ztak egy asztal k&ouml;r&uuml;l,
+amire a t&ouml;megen &aacute;t csak f&ouml;l&aacute;gaskodva lehetett bel&aacute;tni, nagy p&eacute;nzben; a
+fal mellett a sz&eacute;les b&#337;rdiv&aacute;nyokra n&eacute;melyek a l&aacute;baikat is f&ouml;lrakt&aacute;k &eacute;s
+halkan besz&eacute;lgettek; m&aacute;sfel&eacute; indulatos sz&oacute;v&aacute;lt&aacute;s hallszott; egy asztal
+f&ouml;l&eacute; k&eacute;t emberfej borult, mintha r&ouml;vidl&aacute;t&oacute;k lettek volna, b&aacute;mult&aacute;k a
+sakkt&aacute;bl&aacute;t; mellett&uuml;k fak&oacute; k&eacute;p&uuml;, ki&eacute;hezett form&aacute;j&uacute; ember egy
+virzsiniav&eacute;get r&aacute;gva, r&eacute;vedezve, nem igen nagy figyelemmel n&eacute;zte a
+j&aacute;t&eacute;kot; a terem k&ouml;zep&eacute;n pedig billi&aacute;rdgoly&oacute;k kocogtak s a sz&ouml;rny&uuml;
+f&uuml;stb&#337;l kiv&aacute;lva, meg ujra elveszve benne, emberek ker&uuml;lgett&eacute;k az
+asztalt. A k&eacute;t fiatal ember behuz&oacute;dott egy sarokba s az, a ki valami
+k&uuml;l&ouml;n&ouml;set gondolt, besz&eacute;lni kezdett.</P>
+<P>&mdash;Hogy ez a n&eacute;ps&eacute;g itt nagyon is vegyes, azt magad is l&aacute;tod. Nem
+gondolkozom valami bolond arisztokratikusan, hanem rosszul &eacute;rzem magamat
+ebben a t&aacute;rsas&aacute;gban. A hogy igy k&ouml;r&uuml;ln&eacute;zek, nemcsak hogy egyikhez se k&ouml;t
+semmi, hanem mindenkit&#337;l elriaszt valami. Vagy &eacute;n ismerek valami fek&eacute;lyt
+rajtuk, vagy m&aacute;sok besz&eacute;lnek eff&eacute;l&eacute;r&#337;l. &Eacute;s olyan mosolyogva, annyira
+tr&eacute;f&aacute;ba v&eacute;ve a fogyatkoz&aacute;sokat, a mi jellemz&#337; a mor&aacute;lis felfog&aacute;sra, ami
+ebben a b&uuml;d&ouml;ss&eacute;gben d&uuml;h&ouml;ng. Ebben a lokalit&aacute;sban der&uuml;lten t&aacute;rgyalj&aacute;k le
+p&eacute;ld&aacute;ul azt, hogy valaki k&ouml;z&uuml;l&uuml;nk lopott. Kezet fognak az illet&#337;vel s
+mig magukban mosolyogva mondj&aacute;k, hogy: tolvaj, tolvaj,&mdash;le&uuml;lnek vele
+szemben az asztal mell&eacute; k&aacute;rty&aacute;zni. Van itt ir&oacute; p&eacute;ld&aacute;ul, a kinek soha egy
+eredeti gondolata nem volt&mdash;innen is, onnan is elcsen valamit&mdash;s
+megb&eacute;nult alak. Rettenetes az, hogy a boh&eacute;mben nincs becs&uuml;let. Ugy
+&aacute;ltal&aacute;ban tudniillik... &Eacute;n istenem, az, hogy az ember k&uuml;zd a mindennapi
+keny&eacute;r&eacute;rt, nem ok m&eacute;g arra, hogy h&aacute;tat ford&iacute;tson a tisztess&eacute;gnek.
+Rosszul &eacute;rzem magam itt. Nincs bennem semmi abb&oacute;l a czinizmusb&oacute;l, a hogy
+itt felfogj&aacute;k az igazmond&aacute;st, meg egy&eacute;b kellemetlens&eacute;get, a mivel az
+embernek meggy&uuml;lik n&eacute;ha a baja. Az lenne a term&eacute;szetes, ha be se tenn&eacute;m
+ide a l&aacute;bamat. Azonban t&aacute;rsas&aacute;g n&eacute;lk&uuml;l se tudok &eacute;lni. Valakire, ak&aacute;rkire
+sz&uuml;ks&eacute;ge van az embernek, hogy sz&oacute;t v&aacute;ltson vele. Egyed&uuml;l, nagyon is
+egyed&uuml;l vagyok. A multkoriban p&eacute;ld&aacute;ul megesett velem az, hogy &uuml;ltem a
+korcsm&aacute;ban eb&eacute;d ut&aacute;n &eacute;s sehogy se tudtam f&ouml;lkelni az asztal mell&#337;l. Mit
+csin&aacute;ljak, hova menjek, ha bez&aacute;rul m&ouml;g&ouml;ttem a vend&eacute;gl&#337; ajtaja?
+Idegenkedtem att&oacute;l, hogy az utcz&aacute;ra menjek s azt&aacute;n k&ouml;r&uuml;lb&aacute;muljak, hogy
+merre is induljak meg h&aacute;t. Nem v&aacute;r senki. H&aacute;t elkezdtem diskur&aacute;lni egy
+uri emberrel, a kire m&aacute;sk&uuml;l&ouml;nben nem tudok undorod&aacute;s n&eacute;lk&uuml;l n&eacute;zni.
+R&aacute;vitt a sz&uuml;ks&eacute;g. A t&aacute;rsas&aacute;g ut&aacute;n &eacute;rzett v&aacute;gyakoz&aacute;s. Ez az
+ember,&mdash;mondj&aacute;k&mdash;mi el&#337;tt megn&#337;s&uuml;lt, az any&oacute;s&aacute;nak volt a szeret&#337;je. A
+h&aacute;zass&aacute;g csak arra val&oacute; volt, hogy az &ouml;reg asszony mindig maga mellett
+tudja a leg&eacute;nyt. T&aacute;rsas&aacute;g n&eacute;lk&uuml;l teh&aacute;t nem lehet meg&eacute;lni. Azonban mi &aacute;ll
+utj&aacute;ban annak, hogy az ember egy, az ig&eacute;nyeinek megfelel&#337; t&aacute;rsas&aacute;got
+hozzon &ouml;ssze? A tisztess&eacute;ges emberek&eacute;t... Ez az, amire gondoltam...</P>
+<P>A m&aacute;sik ember mosolygott.</P>
+<P>&mdash;Nagy arroganczia.</P>
+<P>A fiatal ember meg&uuml;tk&ouml;zve n&eacute;zett re&aacute;.</P>
+<P>&mdash;Mi&eacute;rt? H&aacute;t p&eacute;ld&aacute;ul te nem szivesebben j&ouml;nn&eacute;l el hetenkint
+egyszer-k&eacute;tszer ilyen t&aacute;rsas&aacute;gba, mint ide, a sokadalomba? Kevesen
+lenn&eacute;nk. Szigoruan &ouml;sszev&aacute;logatott kis csoport, amiben azonban egy se
+akadna kivetni val&oacute;. M&eacute;gis csak j&oacute; az, ha az ember tudja, hogy kivel &uuml;l
+egy asztal mellett. Annyi ember k&ouml;z&ouml;tt mindenf&eacute;le akad, de a mi kis
+t&aacute;rsas&aacute;gunkban csak becs&uuml;letes emberek voln&aacute;nak. Egy kis sziget voln&aacute;nk
+az &oacute;cze&aacute;nban. S megk&ouml;zel&iacute;thetetlenek. Szeg&eacute;nyek, de korrektek,
+fanatikusan tisztess&eacute;gesek... Ha egy k&eacute;z &aacute;tnyulna az asztalon a boros
+palack&eacute;rt, tudn&aacute;m, hogy tiszta...</P>
+<P>A m&aacute;sik kedvetlen&uuml;l dunnyogott.</P>
+<P>&mdash;J&oacute;, j&oacute;...</P>
+<P>&mdash;Nem tetszik neked a gondolat?</P>
+<P>&mdash;Nem.</P>
+<P>&mdash;Mi&eacute;rt? Pedig&mdash;l&aacute;sd&mdash;azt hittem, hogy ha valaki, h&aacute;t te lelkesedni
+fogsz &eacute;rte. Egy kis titkos,&mdash;semmif&eacute;le hivatalos jelleget nem fitogtat&oacute;,
+bar&aacute;ts&aacute;gos liga, asztalt&aacute;rsas&aacute;g, valami kis korcsma k&uuml;l&ouml;n szob&aacute;j&aacute;ban...
+Nem volna kellemes? Egy kis fel&uuml;d&uuml;l&eacute;s, megk&ouml;nnyebb&uuml;l&eacute;s az ut&aacute;n, a hogy
+meghentereg az ember a k&ouml;z&ouml;ns&eacute;ges &eacute;letben, mindenf&eacute;le piszokban, a miben
+elv&eacute;gre meg kellene fordulni ezut&aacute;n is, mivel hogy a mi szeg&eacute;ny kis
+komp&aacute;ni&aacute;nkban nem voln&aacute;nak se kiad&oacute;k, se megrendel&#337;k, se p&ouml;f&ouml;g&#337;
+meczen&aacute;sok. Ha ezeket bebocs&aacute;tan&oacute;k, egyszerre v&eacute;ge lenne az eg&eacute;sznek.
+Megv&aacute;ltozn&eacute;k a karaktere...</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t azt&aacute;n hol a biztosit&eacute;k arra a nagy tisztess&eacute;gre, a mit v&aacute;rsz a
+szemelget&eacute;sb&#337;l s a mi egy&eacute;bk&eacute;nt egy kicsit unalmas is lehet.</P>
+<P>&mdash;De megnyugtat&oacute;.</P>
+<P>&mdash;Honnan tudod, hogy csupa olyan becs&uuml;letes ember ker&uuml;lne &ouml;ssze, a kinek
+alkalma is volt m&aacute;r arra, hogy v&aacute;logasson a becs&uuml;let &eacute;s a becstelens&eacute;g
+k&ouml;z&ouml;tt. A kit nemcsak a f&eacute;lelem tartott meg ez ideig a becs&uuml;let utj&aacute;n.
+Mert h&aacute;t, &eacute;n istenem, az ember egy&aacute;ltal&aacute;ban csak az&eacute;rt nem lop, mert
+azt, a mit ellopni &eacute;rdemes, vigy&aacute;zza a rend&#337;r, vigy&aacute;zza a gazda, a
+szomsz&eacute;d, az eg&eacute;sz &eacute;rdekk&ouml;z&ouml;ss&eacute;g. S a ki nem lop, az csak igen kis
+r&eacute;szben becs&uuml;letes ember, nagyj&aacute;ban csak gy&aacute;va, h&aacute;t hogyan v&aacute;logatod ki
+az &oacute;vatosak k&ouml;z&uuml;l a becs&uuml;leteseket?</P>
+<P>&mdash;Az &eacute;rz&eacute;semmel, az &ouml;szt&ouml;n&ouml;mmel, meg a tieddel, a mindny&aacute;junk&eacute;val.
+Annak, a ki csak gy&aacute;va, hi&aacute;nyzik a szem&eacute;b&#337;l a n&eacute;z&eacute;snek az a b&aacute;tors&aacute;ga, a
+mi benne van p&eacute;ld&aacute;ul a te szemeidben. Az ilyen szembe belen&eacute;zni j&oacute;lesik,
+eltelik az ember bizalommal. S tiz ilyen megbizhat&oacute; szemp&aacute;r egy asztal
+k&ouml;r&uuml;l, hogy az ember senkire se gyanakszik...</P>
+<P>&mdash;Az &oacute;r&aacute;dat f&eacute;lted?</P>
+<P>&mdash;Nem, magamat. Tiszta akarok lenni, s bemocskol, magamt&oacute;l elidegen&iacute;t az
+&eacute;rintkez&eacute;s is az olyan elemmel, ami nem kedvemre val&oacute;. Semmim sincs, nem
+vagyok genie, a talentumom se valami tuls&aacute;gos, h&aacute;t legal&aacute;bb azt az
+&eacute;rt&eacute;ket akarom nagyra nevelni magamban, hogy becs&uuml;letesen &eacute;ltem
+becs&uuml;letes emberek k&ouml;z&ouml;tt. Ilyenform&aacute;n azt&aacute;n el tudom k&eacute;pzelni azt, hogy
+az ember mosolyogva hal meg.</P>
+<P>&mdash;Csak az&eacute;rt?</P>
+<P>&mdash;Az &eacute;let is m&aacute;s. Der&uuml;sebb.</P>
+<P>&mdash;S hol a pr&oacute;ba? V&eacute;gre is, ha az aranynak ki kell &aacute;llani a pr&oacute;b&aacute;t, a te
+embereidet is al&aacute; kellene vetni valami kis&eacute;rt&eacute;snek. A bizalomnak an&eacute;lk&uuml;l
+semmi alapja nincs. A szem, ahogy mondod? H&aacute;tha h&aacute;lyog borul a szememre,
+m&aacute;r nem vagyok neked el&eacute;g becs&uuml;letes ember? &Aacute;mb&aacute;r...</P>
+<P>A fiatal ember k&ouml;r&uuml;ln&eacute;zett, gondolkozott s kiss&eacute; kedvetlen&uuml;l felelt:</P>
+<P>&mdash;Gondolkoztam a pr&oacute;b&aacute;n is. Nem is pr&oacute;b&aacute;n, mert hiszen &eacute;n bizonyos
+lenn&eacute;k a dolgomban. Hanem tegy&uuml;k f&ouml;l, hogy van egy sorsjegyem s &eacute;n lenn
+vagyok Lovran&aacute;ban, vagy m&aacute;sutt, hiszen ez mindegy, s a kezembe akad egy
+ujs&aacute;g s olvasom, hogy nyertem negyvenezer forintot. Nem j&ouml;hetek haza.
+Bead&oacute;sodtam a hotelben, innen v&aacute;rom a p&eacute;nzt. De h&aacute;t most m&aacute;r van
+magamnak is, csak &eacute;ppen egy megbizhat&oacute; emberre van sz&uuml;ks&eacute;gem, akinek
+elk&uuml;ldjem a sorsjegyet s aki kezeimhez juttatja a p&eacute;nzt. H&aacute;t ugyan kinek
+k&uuml;lden&eacute;m itt, mondd? Kire bizhatn&aacute;m r&aacute; ugy, hogy &eacute;n odalenn ne remegjek
+a p&eacute;nzem&eacute;rt? &Eacute;ppen csak hogy meg&eacute;rtsd azt, hogy mi az, amire &eacute;n
+gondoltam, az&eacute;rt hozom fel ezt a p&eacute;ld&aacute;t. Ha tudniillik megcsin&aacute;ln&aacute;m az
+&eacute;n t&aacute;rsas&aacute;gomat, annak k&uuml;ldenem el benne a sorsjegyemet, akinek &eacute;ppen
+eszembe jutna a neve. Ak&aacute;rmelyiknek. S azt&aacute;n a jobb f&uuml;lemr&#337;l r&aacute;forduln&eacute;k
+a bal f&uuml;lemre s boldog nyugalomban horkoln&eacute;k tov&aacute;bb. P&eacute;ld&aacute;ul neked
+k&uuml;ldenem, &aacute;mb&aacute;r te itt vagy t&aacute;rsas&aacute;g n&eacute;lk&uuml;l is...</P>
+<P>A m&aacute;sik ember elgondolkozva n&eacute;zett re&aacute; s lassan, vontatottan k&eacute;rdezte:</P>
+<P>&mdash;Nekem?</P>
+<P>&mdash;Neked.</P>
+<P>Hallgattak s v&eacute;gre is az, akinek a czim&eacute;re majd elindul a sorsjegy, egy
+kis, &#337; maga el&#337;tt is nevets&eacute;ges szorong&aacute;ssal, aggodalmasan egyezett bele
+a dologba.</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t j&oacute;, hanem ne a h&aacute;zb&eacute;rnegyed idej&eacute;n. Ilyenkor semmif&eacute;le j&oacute;t&aacute;ll&aacute;st
+nem v&aacute;llalhatok. Ha az embert nagyon szorongatj&aacute;k, elk&ouml;lcs&ouml;n&ouml;z a
+negyvenezerb&#337;l p&aacute;r sz&aacute;z forintot. Nem gondolod?</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="29"></A>AZ UTOLS&Oacute; &Oacute;R&Aacute;BAN</H3>
+<P>K&eacute;nyelmes uri lak&aacute;sban, utols&oacute; &oacute;r&aacute;it &eacute;lte egy asszony. Bes&uuml;ppedt az
+arca, szemei alatt rozsd&aacute;s foltok &uuml;ltek a csontokon. Tegnap tal&aacute;n m&eacute;g
+l&aacute;z, ma azonban m&aacute;r ink&aacute;bb szederjes, z&ouml;ldes, fak&oacute; foltok. Az &aacute;gy
+l&aacute;b&aacute;n&aacute;l egy k&eacute;kruh&aacute;s &aacute;pol&oacute;-n&#337;v&eacute;r &ouml;sszegubbaszkodva im&aacute;dkozott, s ha j&ouml;tt
+az orvos, f&ouml;ln&eacute;zett r&aacute;, mintha k&eacute;rdezn&eacute;: mehetek? Az azonban &eacute;szre se
+vette. Sz&oacute;rakozottan j&aacute;rt ki &eacute;s be s val&oacute;szin&#369;leg hireket vitt ki
+valakinek. A f&eacute;rjnek. A f&eacute;rj egy Kafter nevezet&uuml; v&aacute;llalkoz&oacute; volt. Kis,
+&#337;szes, ig&eacute;nytelen ember, aki &eacute;ppen csak ennek az &uuml;gynek az elint&eacute;z&eacute;s&eacute;re
+szaladt haza valahonnan messzir&#337;l, s mintha t&uuml;relmetlenkedne. V&eacute;gre is
+van az embernek egy&eacute;b dolga is. T&ouml;m&eacute;ntelen &uuml;zlet, amit mind le kell
+bonyol&iacute;tani. Egy csom&oacute; asszony volt m&eacute;g a szob&aacute;ban. Egy eg&eacute;szen fiatal,
+aki finom csipkekend&#337;be k&ouml;nnyezett &eacute;s sokszor emlegette a kedves n&eacute;nit.
+A f&eacute;rj ilyenkor idegesen n&eacute;zett oda. Azt&aacute;n volt ott egy &ouml;reg asszony,
+akinek az arc&aacute;n azonban m&uuml;v&eacute;szileg el voltak kenve a r&aacute;nczok s akinek
+pomp&aacute;s kalapja al&oacute;l &eacute;ppen csak egy kicsit sz&uuml;rk&eacute;be j&aacute;tsz&oacute; haj
+kunkorodott el&#337;. Egy m&aacute;sik asszony valami szeg&eacute;ny rokon volt. R&eacute;gim&oacute;di
+vikler volt a v&aacute;ll&aacute;n s minden k&uuml;l&ouml;n&ouml;sebb &eacute;rdekl&#337;d&eacute;s n&eacute;lk&uuml;l b&aacute;mult maga
+el&eacute;. &#336;t is a k&ouml;teless&eacute;g hozta ide &eacute;s s&uuml;r&uuml;n n&eacute;zte az &oacute;r&aacute;t, hogy mikor
+szabadul m&aacute;r. Volt ott m&eacute;g egy kis k&ouml;v&eacute;rk&eacute;s n&#337;cske is. Az a f&eacute;rjet
+szerette volna foglalkoztatni, s minduntalan mondott neki valamit &eacute;s
+mindig igy: kedves Kafter. Ezen diskr&eacute;ten mosolygott az &ouml;reg h&ouml;lgy.
+Egyszer azt&aacute;n kij&ouml;tt az &aacute;pol&oacute;-testv&eacute;r s minden oldalra meghajtva mag&aacute;t,
+&aacute;tment a szob&aacute;n. Nyom&aacute;ban az orvos j&ouml;tt s csendet intve a h&ouml;lgyeknek,
+suttogva besz&eacute;lt:</P>
+<P>&mdash;A nagys&aacute;gos asszonyon m&aacute;r nem seg&iacute;t a tudom&aacute;ny, de tal&aacute;n megk&ouml;nny&iacute;ti
+utols&oacute; perczeit az, ha maga k&ouml;r&uuml;l l&aacute;tja azokat, akiket szeret. Tess&eacute;k
+bemenni, de min&eacute;l kevesebbet besz&eacute;lni. Ha azonban &#337; mondana valamit, h&aacute;t
+j&oacute;l jegyezz&eacute;k meg maguknak. Ez fontos n&eacute;ha. H&aacute;t ne f&aacute;rassz&aacute;k hi&aacute;ba.</P>
+<P>A h&ouml;lgyek egyenkint bevonultak, legutols&oacute;nak a szeg&eacute;ny rokon maradt a
+sorban. Sz&#337;csn&eacute;. Kaftern&eacute; is csak igy hivta. B&aacute;gyadtan n&eacute;zett v&eacute;gig
+rajtuk, amikor letelepedtek az &aacute;gy mell&eacute;, egyszerre azonban mintha
+&eacute;rdekelni kezdte volna valami. El&#337;bb csak bizonytalanul r&eacute;vedezett a
+pillant&aacute;sa az &ouml;reg asszony feje f&ouml;l&ouml;tt, de azt&aacute;n csillogva pihent meg a
+kalapon. Sok&aacute;ig n&eacute;zte s mormogott is valamit, amit azonban nem lehetett
+meg&eacute;rteni. Az asszony fel&eacute;je hajolt s &eacute;desk&eacute;s figyelemmel k&eacute;rdezte:</P>
+<P>&mdash;Mit mondasz, kedvesem...</P>
+<P>A haldokl&oacute; a kalapra b&aacute;mult s elragadtat&aacute;s &eacute;s irigys&eacute;g telepedett ki az
+arc&aacute;ra.</P>
+<P>&mdash;Gy&ouml;ny&ouml;r&#369;&mdash;rebegte.&mdash;Egy kicsit igen is dus...</P>
+<P>Ezt eg&eacute;szen tiszt&aacute;n meg lehetett &eacute;rteni. Sz&#337;csn&eacute; is odahajolt s azt&aacute;n a
+kalapra pillantva, valami, csel&eacute;dhez illend&#337; al&aacute;zattal igyekezett
+kedv&eacute;ben j&aacute;rni a haldokl&oacute;nak, amikor igazat adott
+neki.&mdash;Csakugyan,&mdash;mondta&mdash;hanem a nagys&aacute;g&aacute;nak ilyen kell. Ami sokat
+takar &eacute;s egy cs&ouml;pp &aacute;rny&eacute;kot vet az arczra is.</P>
+<P>&mdash;A m&aacute;sik asszony &aacute;tb&aacute;mult az &aacute;gy k&eacute;k selyem paplana f&ouml;l&ouml;tt s el&#337;bb
+megh&ouml;kkent a v&aacute;ratlan t&aacute;mad&aacute;sra, de azt&aacute;n eln&eacute;zett a Sz&#337;csn&eacute; feje
+f&ouml;l&ouml;tt. &Ouml;sszeszor&iacute;totta a fogait s egy hangot se felelt. K&ouml;z&ouml;tt&uuml;k a
+beteg azonban f&ouml;lt&aacute;maszkodott a f&eacute;l karj&aacute;ra s k&eacute;rd&#337;leg n&eacute;zett mind a k&eacute;t
+asszonyra. Sz&#337;csn&eacute;nek m&eacute;g mintha intett volna is, hogy csak el&#337;re.
+Usz&iacute;totta, mint a harap&oacute;s kuty&aacute;t, s meger&#337;ltetve a szemeit &eacute;s az agy&aacute;t,
+leste, hogy hogyan fog els&aacute;padni a ken&#337;cs alatt is a hiu v&eacute;n asszony.
+Sz&#337;csn&eacute; azonban mintha egyebet gondolt volna. Ugy l&aacute;tszik, hogy nem volt
+el&eacute;gg&eacute; tele ep&eacute;vel, &eacute;ppen csak a szeg&eacute;nys&eacute;g m&eacute;rge &aacute;gaskodott benne a
+m&oacute;dosabb ellen. A haldokl&oacute; asszony arcz&aacute;n l&aacute;that&oacute; volt a bosszus&aacute;g,
+amikor lassan Sz&#337;csn&eacute; fel&eacute; ford&iacute;totta a pillant&aacute;s&aacute;t s l&aacute;tta, hogy az
+k&ouml;r&uuml;lb&aacute;mul a szob&aacute;ban s azt&aacute;n, mintha elsz&eacute;gyelte volna mag&aacute;t, a
+paplanra s&uuml;ti le a szemeit. Elhal&oacute; hangon &eacute;ppen csak annyit s&oacute;hajtott
+oda a sz&eacute;p kalap alatt n&eacute;m&aacute;n figyel&#337; asszonynak:</P>
+<P>&mdash;Bizony, t&eacute;ged is csuny&aacute;n megt&eacute;pett az id&#337;, &eacute;desem... S hirtelen
+Sz&#337;csn&eacute;hez fordult, &eacute;s ha nem lett volna v&eacute;gk&eacute;ppen fogyt&aacute;n az ereje,
+tal&aacute;n a haj&aacute;ba markol. Annyira d&uuml;hbe hozta az, hogy most a j&oacute;
+bar&aacute;tn&#337;j&eacute;nek nem mondogatott oda &#337; helyette. Utolj&aacute;ra. Mert arra, hogy
+bizalmasan csevegve marj&aacute;k egym&aacute;st, m&aacute;r t&ouml;bb&eacute; nem lesz alkalom. B&aacute;gyadt,
+le-lecsuk&oacute;d&oacute; szemei m&eacute;ly&eacute;r&#337;l k&aacute;r&ouml;r&ouml;m villant el&#337;, m&eacute;g suttogott, marad&eacute;k
+erej&eacute;t nagyon kim&eacute;lve sz&oacute;lott:</P>
+<P>&mdash;Sz&#337;csn&eacute;, hajolj ide. K&ouml;zelebb, hogy halljad. Megeml&eacute;keztem r&oacute;lad a
+v&eacute;grendeletemben.</P>
+<P>Az asszony arc&aacute;t ellepte az &ouml;r&ouml;m. A m&aacute;sik ebben gy&ouml;ny&ouml;rk&ouml;dni l&aacute;tszott, s
+mintha mag&aacute;ban mulatva f&uuml;rk&eacute;szte volna a nagyszer&#369; hat&aacute;st. A harmadik
+asszony, a sz&eacute;p kalap alatt, nem figyelt oda. Nem &eacute;rdekelte a
+v&eacute;grendelet. Azon m&eacute;rgel&#337;d&ouml;tt m&eacute;g mindig, hogy ez a rongyos asszony, a
+csel&eacute;dforma, b&aacute;ntani merte. Sz&#337;csn&eacute; titkolni igyekezett kit&ouml;r&#337; &ouml;r&ouml;m&eacute;t s
+meghatottan rebegte:</P>
+<P>&mdash;Te mindig j&oacute; volt&aacute;l, Ter&eacute;z.&mdash;S annyit legal&aacute;bb megengedett mag&aacute;nak,
+hogy a betegt&#337;l elfordulva, diadalmasan n&eacute;zzen v&eacute;gig a t&ouml;bbin. Tal&aacute;n
+gazdagabb lesz, mint ak&aacute;rmelyik. Valamelyik emeletes h&aacute;zra gondolt. Volt
+ilyen a haldokl&oacute;nak t&ouml;bb is. Egyet neki hagyott. V&eacute;ge a nyomorus&aacute;gnak, a
+pletykahord&aacute;snak, kegyelembar&aacute;ts&aacute;gnak. A haldokl&oacute; azonban most m&aacute;r
+eltorzult arccal, vigyorogva suttogott neki tov&aacute;bb:</P>
+<P>&mdash;Neked hagytam a sz&uuml;rke nagykend&#337;met. Azt neked ki kell szolg&aacute;ltatni a
+hagyat&eacute;kb&oacute;l...</P>
+<P>Sz&#337;csn&eacute; r&aacute;meresztette a szemeit, s most m&aacute;r nem t&uuml;rt&#337;ztetve mag&aacute;t,
+d&uuml;hben remegve besz&eacute;lt bele a haldokl&oacute;nak m&eacute;g vigyorg&oacute;bb&aacute; v&aacute;lt arcz&aacute;ba:</P>
+<P>&mdash;&Oacute;, te hitv&aacute;ny szem&eacute;ly, te... H&aacute;t ez&eacute;rt haszn&aacute;lt&aacute;l ki ugy, mintha a
+bels&#337; csel&eacute;ded lettem volna... Ez a jutalom... &Oacute;, te hitv&aacute;ny...</P>
+<P>Most a j&oacute;bar&aacute;tn&#337;n volt a sor, hogy k&ouml;zbel&eacute;pjen:</P>
+<P>&mdash;Ne izgassa a beteget.</P>
+<P>A haldokl&oacute; asszony ujra felk&ouml;ny&ouml;k&ouml;lt a p&aacute;rn&aacute;ra, s gy&ouml;ny&ouml;rk&ouml;d&ouml;tt a
+gyilkos villant&aacute;sokban, amik a sz&eacute;p kalap al&oacute;l &aacute;tj&aacute;rj&aacute;k a most m&aacute;r n&eacute;m&aacute;n
+&ouml;sszegubbaszkodott, rem&eacute;nyked&eacute;s&eacute;ben porig al&aacute;zott, mozdulatlan fak&oacute;arczu
+asszonyt. Megel&eacute;gedett pilant&aacute;sa mintha azt mondta volna, hogy: no ez is
+megkapta a mag&aacute;&eacute;t. Valami azonban egyszerre figyelmeztette arra, hogy mi
+v&aacute;r re&aacute;. Az &aacute;pol&oacute;n&eacute; bej&ouml;tt s az &aacute;gyhoz csoszogva, &uuml;nnep&eacute;lyes &aacute;br&aacute;zattal
+sz&oacute;lott:</P>
+<P>&mdash;A tisztelend&#337; ur itt van.</P>
+<P>Az asszony ijedten hebegett:</P>
+<P>&mdash;M&eacute;g nem. M&eacute;g nem.&mdash;S valamicsk&eacute;t emeltebb hangon sz&oacute;lott r&aacute; a m&eacute;g
+mindig az &aacute;gy mellett gubbaszt&oacute; &oacute;cska viklerre:&mdash;Sz&#337;csn&eacute;, adj m&aacute;sik
+kab&aacute;tot re&aacute;m. A fodr...&mdash;Iszonyu, g&ouml;rcs&ouml;s k&ouml;h&ouml;g&eacute;s j&ouml;tt r&aacute; s a k&ouml;zben
+intett egy elalv&oacute; pillant&aacute;ssal az &aacute;gy mellett a sz&eacute;kre, hogy: ott van.
+Sz&#337;csn&eacute; mint egy masina, l&eacute;lek n&eacute;lk&uuml;l, tiszt&aacute;n csak a megszok&aacute;s ig&aacute;ja
+alatt, seg&iacute;tett neki. Lehuzta r&oacute;la a gy&uuml;r&ouml;tt h&aacute;l&oacute;kab&aacute;tot, m&eacute;g egy
+sz&aacute;nakoz&oacute; pillant&aacute;st is vetett az &ouml;sszehorpadt, nyomorult testre, s
+r&aacute;adta a friss kab&aacute;tot. Azalatt az asszony m&eacute;g k&ouml;r&uuml;ln&eacute;zett a szob&aacute;ban, s
+a fiatal le&aacute;nyra tapadt a pillant&aacute;sa. A hang ut&aacute;n tal&aacute;lta meg. Az
+tudniillik az &aacute;gy feje m&ouml;g&eacute; h&uacute;z&oacute;dva, m&eacute;g mindig csendesen sirdog&aacute;lt &eacute;s
+panaszosan suttogott: &eacute;des n&eacute;ni... Az &eacute;des n&eacute;ni hirtelen v&eacute;gzett vele.
+M&eacute;g a kez&eacute;t is f&ouml;lemelte, s feltartott, &aacute;tl&aacute;tsz&oacute; mutat&oacute;ujj&aacute;t megl&oacute;b&aacute;zva
+a leveg&#337;ben, ugy vigyorgott re&aacute;, mint az im&eacute;nt Sz&#337;csn&eacute;re.</P>
+<P>&mdash;Te se kapsz semmit. Te szeretsz... szer... a n&eacute;lk&uuml;l is. Azt mondtad...</P>
+<P>A le&aacute;ny oda se hallgatott, csak arc&aacute;t a tenyereibe temetve zokogott. Az
+asszony fel&uuml;lt az &aacute;gyban, egy pillanatig meglepetten b&aacute;mult re&aacute;.
+Hirtelen elfordult azonban, mert az &aacute;gy l&aacute;b&aacute;n&aacute;l megsuhogott egy ruha.
+Azt hitte, hogy a pap, s r&eacute;m&uuml;lten n&eacute;zett oda. Amint azonban megl&aacute;tta a
+kis k&ouml;v&eacute;rk&eacute;s, r&oacute;zsaszin arczb&#337;r&uuml;, &eacute;lettel teli asszonyk&aacute;t, hirtelen
+megv&aacute;ltozott az arczkifejez&eacute;se. Boszus&aacute;ggal n&eacute;zett r&aacute;, s mint aki m&eacute;g
+tartogat valamit, de m&aacute;r siet, t&uuml;relmetlen&uuml;l sz&oacute;lott arrafel&eacute;, ahol az
+asszonyka &uuml;lt:</P>
+<P>&mdash;Te meg az uramat nem kapod meg.&mdash;Pihent, er&#337;t gy&uuml;jt&ouml;tt, hogy
+kimagyar&aacute;zza mag&aacute;t. Leveg&#337;&eacute;rt kapkodott. Sz&#337;csn&eacute; megt&aacute;masztotta a
+tenyer&eacute;vel a h&aacute;t&aacute;t, s azt&aacute;n tov&aacute;bb folytatta:&mdash;A v&eacute;grendelet olyan, hogy
+nem kaphatod meg. Csak addig az &ouml;v&eacute; a vagyonom, amig meg nem
+h&aacute;zasodik.&mdash;Majdnem megfulladt, s most m&aacute;r alig lehetett &eacute;rteni a
+szav&aacute;t.&mdash;&Eacute;rtetted?... P&eacute;nz n&eacute;lk&uuml;l t&ouml;nkre ... megy ...&mdash;M&eacute;g egyszer
+k&ouml;r&uuml;ln&eacute;zett az eg&eacute;sz t&aacute;rsas&aacute;gon, s elhal&oacute;, de diadalmas hangon
+sz&oacute;lt:&mdash;Hogy tetszik? Menjetek... Sz&#337;csn&eacute; indulj... Emlegessetek meg...
+nem voltam ostoba... Indulj... Csak beteg, de nem ostoba... Menj...</P>
+<P>S h&aacute;traesett a p&aacute;rn&aacute;ra.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="30"></A>K&Eacute;T BOLTOS</H3>
+<P>Egy vid&eacute;ki v&aacute;rosban volt a t&ouml;bbek k&ouml;z&ouml;tt k&eacute;t bolt. Az egyik modern. Nagy
+t&uuml;k&ouml;rablakok m&ouml;g&ouml;tt k&eacute;t kirakata is volt, mind a kett&#337;ben egy-egy
+teljesen fel&ouml;lt&ouml;z&ouml;tt, mozdulatlan urh&ouml;lgygyel, a kik a t&uuml;ll, selyem,
+csipke, v&aacute;szon rengeteg t&ouml;meg&eacute;t tapost&aacute;k. Benn csinos urak szolg&aacute;lt&aacute;k ki
+a h&ouml;lgyeket, egy szint&eacute;n eleg&aacute;ns, de rut embernek a vez&eacute;rlete alatt. Ez
+az ur apr&oacute; szem&uuml;, a k&ouml;zepesn&eacute;l valamivel alacsonyabb termet&uuml;, nagyon
+sz&#337;ke, majdnem kenderszin&uuml;, ritk&aacute;s bajuszu, ki&aacute;ll&oacute; pofacsontu, nagyfogu
+ember volt. A tulajdonos. Hevessy Val&eacute;r a neve. Sokat adott a
+nemess&eacute;g&eacute;re s valami kis leereszked&eacute;s is volt a modor&aacute;ban, a mikor
+elszedte az asszonys&aacute;gokt&oacute;l a p&eacute;nzt, s kiel&eacute;g&iacute;thetetlen, brut&aacute;lis
+&eacute;hs&eacute;get fejeztek ki a szemei &eacute;s a sz&eacute;les sz&aacute;ja, a mib&#337;l kiss&eacute; mindig
+el&#337;villogtak a nagy, lapos fogak. A bolt mintha nem lett volna valami
+igen nagyon szolid. Kicsi volt a k&eacute;t nagy ablakhoz m&eacute;rve s m&ouml;g&ouml;tte a
+rakt&aacute;rban sok volt az &uuml;res polcz. Egyszer hirtelen&eacute;ben k&uuml;ld&ouml;tt &aacute;t a
+m&aacute;sik boltba p&aacute;r v&eacute;g v&aacute;szon&eacute;rt. Csak k&ouml;lcs&ouml;nbe, mert&mdash;a mint
+izente&mdash;d&eacute;lut&aacute;n m&aacute;r meg&eacute;rkezik a vasutr&oacute;l az &#337; rendelm&eacute;nye is. Ebb&#337;l p&ouml;r
+lett. A m&aacute;sik bolt ind&iacute;totta, mert sohse kapta vissza a v&aacute;szn&aacute;t,&mdash;s el
+is vesztette, mert nem volt tanu arra, hogy csakugyan &aacute;tvittek egyik
+boltb&oacute;l a m&aacute;sikba v&aacute;sznat.&mdash;Hevessy ur azonban nagylelk&uuml;nek bizonyult a
+m&aacute;sik p&ouml;r folyam&aacute;n, a mit tudniillik &#337; ind&iacute;tott a m&aacute;sik boltos ellen
+becs&uuml;lets&eacute;rt&eacute;s miatt. Nem kiv&aacute;nta a megb&uuml;ntet&eacute;s&eacute;t s ez bizonyos
+megillet&#337;d&eacute;st eredm&eacute;nyezett, hogy: l&aacute;m, ni, csakugyan van benne egy kis
+tisztess&eacute;g. Ugy &aacute;ll tudniillik a dolog, hogy akkor m&aacute;r ugy nagyj&aacute;ban
+tiszt&aacute;ban volt a v&aacute;ros azzal, hogy Hevessy ur nem tuls&aacute;gosan becs&uuml;letes
+ember. Kimondani azonban nem merte ezt senki. El&#337;z&eacute;keny volt, szer&eacute;ny,
+kalapot emelt mindenkinek, v&aacute;laszt&eacute;kosan &ouml;lt&ouml;zk&ouml;d&ouml;tt, besz&eacute;lt,
+mosolygott, h&aacute;t neh&eacute;z egy ilyen t&ouml;k&eacute;letes embert olyan v&aacute;ddal illetni, a
+mit bizony&iacute;tani nem tud az ember. Akkoriban k&uuml;l&ouml;nben elad&oacute; volt a sz&eacute;p
+bolt. Hevessy ur azt mondta, hogy megel&eacute;gelte a kis v&aacute;rost s miut&aacute;n a
+szomsz&eacute;d boltost t&ouml;nkretette, tuladott az &uuml;zleten &eacute;s elhurczolkodott.
+Mondt&aacute;k, hogy tal&aacute;n Pestre.</P>
+<P>A m&aacute;sik boltos is ut&aacute;na j&ouml;tt n&eacute;h&aacute;ny &eacute;v mulva. Az eg&eacute;szen m&aacute;sforma ember
+volt. Kis, fak&oacute;k&eacute;p&uuml;, beteges form&aacute;ju, k&ouml;h&ouml;g&#337;s. A boltja, mig volt neki,
+sz&uuml;k, alacsony, hosszu folyos&oacute; volt, a minek a bels&#337; r&eacute;sz&eacute;ben nappal is
+&aacute;lland&oacute;an &eacute;gtek a g&aacute;zl&aacute;ngok. A boltos v&aacute;s&aacute;rokra j&aacute;r&oacute; gyolcsos volt
+fiatalabb kor&aacute;ban, egy kicsit korl&aacute;tolt ember, de alapos keresked&#337; a
+maga kis k&ouml;r&eacute;ben. Hamar betelt azonban a kocsiz&aacute;ssal, a mi megviselte a
+l&aacute;d&aacute;k tetej&eacute;n utaz&oacute; embert, s mert abban a v&aacute;rosban tetszett neki a
+piacz, megtelepedett. Egy kicsit kiterjesztette az &uuml;zlet&eacute;t. De nem
+nagyon. K&eacute;sz toalettekr&#337;l n&aacute;la sz&oacute; sem volt. S boldogult, mig meg nem
+nyilt vele szemben a sz&eacute;p bolt, s el nem h&oacute;d&iacute;totta a vev&#337;it. M&eacute;g a
+falusiakat is. A pang&aacute;s, a sz&eacute;p bolt elleni k&uuml;zdelem egyszerre let&ouml;rte.
+Ez m&aacute;r sok volt neki az &uuml;zletb&#337;l. Arr&oacute;l az ideig nem is &aacute;lmodott, hogy
+ef&eacute;le k&uuml;zdelmekben legyen r&eacute;sze a boltosnak. Hi&aacute;nyzott a gyakorlat&aacute;b&oacute;l a
+verseny, s a mint megjelent, leverte a l&aacute;b&aacute;r&oacute;l. N&eacute;h&aacute;ny &eacute;vig m&eacute;g
+teng&#337;d&ouml;tt a boltban, pislog&oacute;, vizes szemekkel nem l&aacute;tta a lassu
+elmul&aacute;st, s egyszerre azt&aacute;n egy h&eacute;t alatt ki&aacute;rulta a holmit s egy
+horpadt k&eacute;zit&aacute;sk&aacute;val a kez&eacute;ben felj&ouml;tt &#337; is Pestre. Ez a v&aacute;ros
+tudniillik olyan v&aacute;ros, hogy mindenkinek jut benne egy harap&aacute;s keny&eacute;r.
+Odalenn a vid&eacute;ken legal&aacute;bb ez a hire.</P>
+<P>Idefent megint &ouml;sszeakadt Hevessy urral. Egyszer fut&oacute;lag tal&aacute;lkoztak az
+utcz&aacute;n, s a kis fak&oacute; boltos, a kinek k&uuml;l&ouml;nben Maricsek J&aacute;nos volt a
+neve, babon&aacute;s f&eacute;lelemmel t&eacute;rt ki el&#337;le.&mdash;Akkor m&aacute;r v&eacute;ge,&mdash;gondolta
+mag&aacute;ban,&mdash;akkor &eacute;n m&aacute;r nem jutok &aacute;ll&aacute;shoz, ha te is ebben a v&aacute;rosban
+vagy. Te kereszt&uuml;lhuzod az &eacute;n kis sz&aacute;mad&aacute;somat.&mdash;S a hogy gy&aacute;moltalanul
+visszan&eacute;zett, l&aacute;tta, hogy egy pillanatra megfordul a m&aacute;sik ember is &eacute;s
+csuny&aacute;n vigyorog. Otthon mondta is az asszonynak, hogy tal&aacute;lkozott
+Hevessyvel s hogy annak, ugy l&aacute;tszik, j&oacute;l megy a sora. Hosszu kab&aacute;t volt
+rajta, meg czilinder a fej&eacute;n, a kez&eacute;ben ez&uuml;stfej&uuml; bot... Az asszony
+kor&aacute;n megsavanyodott, &ouml;r&ouml;kk&eacute; ny&ouml;gd&eacute;csel&#337; szeg&eacute;ny kis teremt&eacute;s volt, a
+kinek azonban egyszerre vad rem&eacute;nys&eacute;g, bizalom villant meg a szemeiben,
+a mikor err&#337;l az emberr&#337;l besz&eacute;ltek.</P>
+<P>&mdash;Majd megal&aacute;zkodnak a hivalkod&oacute;k. Ne f&eacute;lj te semmit. Majd
+megal&aacute;zkodnak...</P>
+<P>Az embernek forgott valami a fej&eacute;ben, de mintha f&eacute;lt volna kimondani,
+el&#337;bb egy kicsit elment az asszony mell&#337;l s messzir&#337;l vizsg&aacute;lta az
+arcz&aacute;t.</P>
+<P>&mdash;Nem fogsz megharagudni nagyon, ha mondok valamit?&mdash;k&eacute;rdezte.</P>
+<P>Az asszony v&aacute;llat vont.</P>
+<P>&mdash;Nem.</P>
+<P>&mdash;Meg kellene b&eacute;k&uuml;lni vele. Javamra lehetne. F&ouml;lkeresn&eacute;m, elmondan&aacute;m
+neki, hogy most m&aacute;r konkurrenczi&aacute;r&oacute;l sz&oacute; sincs, let&ouml;rt ember vagyok.
+Tal&aacute;n szerezhetne valami kis kondiczi&oacute;t.</P>
+<P>Az asszony f&ouml;l&aacute;llt s l&aacute;zfoltok gyultak ki a szemei alatt. Rekedten
+h&ouml;rg&ouml;tt a hangja, a mint fuldokolva kit&ouml;rt a mell&eacute;b&#337;l a rettenetes
+m&eacute;ltatlankod&aacute;s.</P>
+<P>&mdash;&#336;! Neked! El&#337;bb engem temess el. Te akarsz vele b&eacute;k&uuml;lni, te, a ki
+tudod, hogy gazember. Err&#337;l ne besz&eacute;lj.</P>
+<P>&mdash;De &eacute;des lelkem...</P>
+<P>&mdash;Te akarsz kezet szor&iacute;tani azzal a bitanggal. Te, a ki soha se csalt&aacute;l
+meg senkit s a kit &#337; t&ouml;nkretett. Dehogy. V&aacute;rd meg, a mig megal&aacute;zkodik, s
+akkor rugd fel. H&aacute;t nincs a f&eacute;rfiban egy csepp becs&uuml;let se? M&eacute;g a
+becs&uuml;letesben sincs?</P>
+<P>&mdash;Elfogy a p&aacute;r forintunk, fiam, s azt&aacute;n mit csin&aacute;lunk? Valahova csak be
+kell hogy jussak.</P>
+<P>Az asszony m&aacute;r nem besz&eacute;lt t&ouml;bbet, csak er&#337;sen lihegett &eacute;s a szemei
+szikr&aacute;ztak. A kis, egy&uuml;gy&uuml; ember v&aacute;llai k&ouml;z&eacute; huzta a fej&eacute;t s elment a
+dolga ut&aacute;n. A dolga az volt, hogy k&aacute;v&eacute;h&aacute;zakba j&aacute;rt, mindenf&eacute;le &uuml;gyn&ouml;kkel
+t&aacute;rgyalt s el&#337;legeket adott nekik. Azok azut&aacute;n m&aacute;snapra, vagy a j&ouml;v&#337;
+h&eacute;tre ig&eacute;rtek neki valami biztosat s &ouml;sszemosolyogtak, a mikor ujra meg
+ujra j&ouml;tt a kis, &uuml;gyefogyott vid&eacute;ki s bocs&aacute;natot k&eacute;rve m&eacute;g a sz&eacute;kt&#337;l is,
+a mit megl&ouml;k&ouml;tt, k&eacute;rdezni iparkodott, hogy vajjon nincs-e valami ujs&aacute;g.
+Nem volt. Egyszer azonban az egyik &uuml;gyn&ouml;k egy &uuml;zletvezet&#337;i &aacute;ll&aacute;sr&oacute;l
+besz&eacute;lt valami rosz cz&eacute;gn&eacute;l. Rosen &eacute;s Stein. Az tal&aacute;n megfelel&#337; lenne,
+&aacute;mb&aacute;r m&aacute;sforma ember kellene oda. Agilisabb... K&uuml;l&ouml;nben is egyszerre
+t&aacute;rgytalann&aacute; v&aacute;lt a dolog, mert egy m&aacute;sik &uuml;gyn&ouml;k k&ouml;zbev&aacute;gott:</P>
+<P>&mdash;Az m&aacute;r be van t&ouml;ltve.&mdash;A kis, f&eacute;l&eacute;nken mosolyg&oacute; emberke fel&eacute; fordult s
+egy kis sz&aacute;nakoz&aacute;ssal mondta neki:&mdash;L&aacute;ssa b&aacute;csik&aacute;m, ilyen embernek
+kellene mag&aacute;nak is lenni. Olyannak, mint a ki ezt az &aacute;ll&aacute;st elnyerte.
+Hogy is hivj&aacute;k, ejnye, nem jut az eszembe a neve. Az azt csin&aacute;lta, hogy
+a mikor megtudta, hogy Rosen, a kit&#337;l t&ouml;bb f&uuml;gg, mint Steint&#337;l, nagyobb
+a r&eacute;szesed&eacute;se is, h&aacute;t a mikor megtudta, hogy Rosen bev&aacute;s&aacute;rl&aacute;son van
+P&aacute;risban, h&aacute;t elment hozz&aacute; P&aacute;risba. A Rosen, h&aacute;t az, tudja, egy parven&uuml;.
+Annak nagyon tetszett az, hogy ez a j&oacute; csal&aacute;db&oacute;l val&oacute;, eleg&aacute;ns fiu nem
+sajn&aacute;lta a k&ouml;lts&eacute;get, s hordozta &#337;t mindenfel&eacute; P&aacute;risban s beleragadt,
+mint a bojtorj&aacute;n. Ez lett a v&eacute;ge. &Eacute;lelmesnek kell lenni manaps&aacute;g. Hogy a
+fen&eacute;be is hivj&aacute;k, valami magyar nev&uuml; ember...</P>
+<P>A kis, fak&oacute; emberke &ouml;sszegubbaszkodott a sz&eacute;k&eacute;n, s ink&aacute;bb csak hangosan
+gondolkozott, a mikor kimondta ezt a nevet: Hevessy...</P>
+<P>&mdash;Az, az! H&aacute;t honnan tudja?</P>
+<P>A boltos mindenkinek meghajolt: azoknak, a kik nyujtott&aacute;k a kez&uuml;ket,
+kezet adott s csak annyit mondott:&mdash;Tudom.&mdash;Kimenet azon gondolkozott,
+hogy &#337; bizony nem szeretne a Rosen &eacute;s Stein&eacute;k b&#337;r&eacute;ben lenni. F&eacute;lt ett&#337;l
+az embert&#337;l s j&oacute;l teszi m&aacute;s is, ha f&eacute;l t&#337;le. Valami tiszteletf&eacute;l&eacute;t is
+&eacute;rzett azonban ir&aacute;nta. Meg nem tudta mag&aacute;nak magyar&aacute;zni azt, hogy egy
+ilyen hitv&aacute;ny lelk&uuml;let&uuml; ember, egy ilyen szeg&eacute;ny, nyavaly&aacute;s, hogy tud
+ennyire boldogulni. Mi az ereje a vil&aacute;gban? L&aacute;m, &#337; nem csalt, nem lopta
+el senkinek a tiz v&eacute;g v&aacute;szn&aacute;t, nem esk&uuml;d&ouml;tt hamisan,&mdash;&eacute;s m&eacute;gis itt
+kuncsorog az utcz&aacute;n, j&oacute;form&aacute;n a holnapra val&oacute; keny&eacute;r n&eacute;lk&uuml;l. Kell valami
+hatalomnak lakozni abban a rongy emberben. S derengett a szeg&eacute;ny, kis,
+egyszer&uuml; embernek az agy&aacute;ban valami.&mdash;Ah&aacute;,&mdash;mondta&mdash;tal&aacute;n a feles&eacute;g&eacute;nek
+a nagy b&aacute;tors&aacute;ga. Persze. Meg hogy hat&aacute;rozottan a szem&eacute;be tud n&eacute;zni az
+embereknek, holott, ha csak egy kis szem&eacute;rem volna benne, h&aacute;t el
+kellene, hogy bujj&eacute;k el&#337;l&uuml;k. Ez az, a mi poziczi&oacute;t biztosit sz&aacute;m&aacute;ra &eacute;s
+mindig az arra &eacute;rdemesebbek, de &uuml;gyetlenebbek rov&aacute;s&aacute;ra.&mdash;S a szeg&eacute;ny,
+kis sz&uuml;rke ember ebben a pillanatban keserves irigys&eacute;ggel gondolt arra a
+m&aacute;sik emberre, a ki egyszerre csak el&#337;tte termett az utban. A vedlett
+kis boltos megh&ouml;kkenve b&aacute;mult f&ouml;l re&aacute;.</P>
+<P>Az csuny&aacute;n vigyorgott s mintha csak tegnap v&aacute;ltak volna el egym&aacute;st&oacute;l &eacute;s
+pedig bar&aacute;ts&aacute;gban, bizalmasan hunyorgatva sz&oacute;lott le r&aacute;:</P>
+<P>&mdash;No, h&aacute;t m&eacute;g mindig semmi? &Aacute;ll&aacute;s ut&aacute;n j&aacute;r, ugy-e? Neh&eacute;z dolog. Sok a
+munkan&eacute;lk&uuml;li ember. Csupa j&oacute; er&#337;. H&aacute;t sehogyse megy a dolog?</P>
+<P>A kis boltos hebegett.</P>
+<P>&mdash;Sehogy.</P>
+<P>Az el&#337;kel&#337; uriember megfogta a karj&aacute;t s ked&eacute;lyeskedve biztatta:</P>
+<P>&mdash;Majd csak akad valami. De, ha minden k&ouml;t&eacute;l szakad, h&aacute;t n&eacute;zzen el
+hozz&aacute;m. Egy &ouml;tforintocska mindig akad. Isten &aacute;ldja meg.</P>
+<P>Gyorsan otthagyta, s az &uuml;gyefogyott kis boltos t&aacute;tott sz&aacute;jjal, s&aacute;padtan,
+azt&aacute;n meg a kopott haj&aacute;ig kipirulva b&aacute;mult ut&aacute;na. M&eacute;g kiab&aacute;lni is
+megpr&oacute;b&aacute;lt, hogy: hallja, hallja!&mdash;de csak &aacute;rtikul&aacute;latlan hangok j&ouml;ttek
+ki a tork&aacute;n. Ugy fojtogatta a d&uuml;h, hogy lekapta a fej&eacute;r&#337;l a kalapot s
+f&ouml;lt&eacute;pte az inge gall&eacute;rj&aacute;t. Att&oacute;l f&eacute;lt, hogy mindj&aacute;rt megfullad.
+Figyelni kezdtek r&aacute; az emberek, s egy hord&aacute;r a karja al&aacute; nyult, hogy el
+ne ess&eacute;k. A fulladoz&oacute; ember halkan sz&oacute;lott:&mdash;kocsit. Csak a kocsiban
+szedte &ouml;ssze mag&aacute;t valamennyire. Elhat&aacute;rozta, hogy otthon nem sz&oacute;l
+semmit, hanem majd este, a mikor ujra tal&aacute;lkoz&oacute;ja van egy &uuml;gyn&ouml;kkel a
+k&aacute;v&eacute;h&aacute;zban, levelet ir annak az embernek. Elmondja a v&eacute;lem&eacute;ny&eacute;t az ilyen
+elj&aacute;r&aacute;sr&oacute;l. Megmutatja, hogy a t&ouml;nkrement embernek is van &ouml;n&eacute;rzete...
+Eg&eacute;sz este volt egy kis borzong&aacute;sa, de az&eacute;rt elment a k&aacute;v&eacute;h&aacute;zba. S mig
+az &uuml;gyn&ouml;kre v&aacute;rt, egy lev&eacute;lpapir felett mindenf&eacute;l&eacute;t kigondolt, a mit meg
+kellene irni. Azonban nem jutott hozz&aacute;, mert ismer&#337;s&ouml;k j&ouml;ttek.
+K&ouml;r&uuml;ltelepedt&eacute;k az asztalt. Az egyik mindj&aacute;rt &#337; hozz&aacute; kezdett besz&eacute;lni,
+s l&aacute;tszott az arcz&aacute;n a becs&uuml;letes megel&eacute;ged&eacute;s, hogy a sok el&#337;leg fej&eacute;ben
+most m&aacute;r tal&aacute;n m&eacute;gis hozz&aacute;seg&iacute;ti valamihez ezt a szerencs&eacute;tlen embert.</P>
+<P>&mdash;No, b&aacute;csik&aacute;m, h&aacute;t ha ismeri azt a Hevessyt, most &uuml;sse a vasat. &#336; az ur
+a cz&eacute;gben. Nagy cz&eacute;g, ott kell ember b&#337;ven. Ha valami szer&eacute;nyebb
+munkak&ouml;rrel megel&eacute;gszik, ott akad hely. Ha most nem, egy-k&eacute;t h&eacute;t mulva.
+Stein ki van dobva, Rosen kifizette, s most ez a m&aacute;sik lett t&aacute;rs az
+&uuml;zletben. S ahogy &eacute;n l&aacute;tom, h&aacute;t kimarja ez Rosent is. Valami af&eacute;le ember
+lehet.</P>
+<P>A kis boltos b&oacute;dultan, t&aacute;ntorogva ment haza. Mintha r&eacute;szeg lett volna,
+t&eacute;tova, zavaros pillant&aacute;ssal nyitott be a szob&aacute;ba otthon. Az asszony
+ijedten sietett el&eacute;je, s le&uuml;ltette egy sz&eacute;kre.</P>
+<P>&mdash;Mi a bajod? Az Isten&eacute;rt...</P>
+<P>Azt&aacute;n egyszerre azt hitte, hogy f&ouml;lfedezte, hogy mi a baj. Fanatikusan
+ragaszkodott mag&aacute;ban ahhoz, hogy mindennek, nyomorus&aacute;gnak, csap&aacute;snak,
+betegs&eacute;gnek az a bizonyos egy ember az oka, s szilaj gy&uuml;l&ouml;lettel kezdett
+r&oacute;la besz&eacute;lni.</P>
+<P>&mdash;&#336;! Megint tal&aacute;lkozt&aacute;l vele? B&aacute;ntott. Ne t&ouml;r&#337;dj vele. Majd megal&aacute;zkodik
+a felfuvalkodott, s akkor k&ouml;pj&eacute;l a szem&eacute;be. Csapd pofon... Csak v&aacute;rj...</P>
+<P>A kis boltos b&aacute;gyadtan mosolygott, s pihegve, f&aacute;radtan felelt:</P>
+<P>&mdash;Csakhogy &eacute;n azt m&aacute;r nem igen &eacute;rem meg. Olyan sok&aacute;ig nem v&aacute;rhatok.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="31"></A>TERCSA N&Eacute;NI GYERMEKET NEVEL</H3>
+<P>K&aacute;rty&aacute;ztunk az eb&eacute;dl&#337; asztal mellett. Valaki azt mondta: kvint, kontra.
+A t&ouml;bbi k&eacute;rdezte: mi? A valaki most m&aacute;r nagyot ki&aacute;ltott: kvint,
+kontra.&mdash;A kiab&aacute;l&aacute;sra az&eacute;rt volt sz&uuml;ks&eacute;g, mert a gyermekszob&aacute;b&oacute;l
+kiindulva s azt&aacute;n szerte&aacute;radva rettenetes l&aacute;rma t&ouml;lt&ouml;tte be a lak&aacute;st.
+F&eacute;ktelen, vad topog&aacute;s, &eacute;nek, k&ouml;zben a <i>Talpra magyar</i>-b&oacute;l egyes
+t&ouml;red&eacute;kes sor, a mint egy m&aacute;r nagyobbacska fiu harsogta: esk&uuml;sz&uuml;nk,
+esk&uuml;sz&uuml;nk. K&ouml;z&ouml;s er&#337;vel pedig egy lapj&aacute;val lefel&eacute; ford&iacute;tott asztalt
+toltak jobbra-balra a szob&aacute;ban. Az automobilt. A ki a mulats&aacute;gb&oacute;l
+kirekesztettnek &eacute;rezte mag&aacute;t, egy t&ouml;mzsi kis fiu, s&iacute;rt.&mdash;Az anyjuk azt
+mondta, hogy &#337; m&aacute;r nem bir vel&uuml;k. Erre f&ouml;lkelt az asztal mell&#337;l a
+nagyapjuk s most m&aacute;r &#337; is kiab&aacute;lt odabenn. Azt&aacute;n egy szint&eacute;n szigoru
+nagyb&aacute;csi is. A gyermekek pedig csak egym&aacute;ssal t&ouml;r&#337;dtek. Kiszaladtak,
+egyik a varr&oacute;g&eacute;p tetej&eacute;re m&aacute;szott valami cz&eacute;rna-karika ut&aacute;n, a m&aacute;sik az
+&aacute;gy al&aacute; bujt be, kett&#337; pedig az eb&eacute;dl&#337; asztal k&ouml;r&uuml;l meg&uuml;resedett
+sz&eacute;kekre telepedett le. Egy kis parasztl&aacute;ny, a kinek a hasa f&ouml;l&ouml;tt,
+majdnem a mell&eacute;n v&eacute;kony pertlivel volt megk&ouml;tve a k&ouml;t&eacute;nye, k&ouml;z&ouml;ny&ouml;s
+arczczal, ink&aacute;bb csak megszok&aacute;sb&oacute;l lament&aacute;lt:&mdash;Tess&eacute;k bej&ouml;nni pubika, ne
+roszalkodj&eacute;k B&ouml;zsike! S benn a gyermekszob&aacute;ban egym&aacute;sra b&aacute;mult a mag&aacute;ra
+maradt k&eacute;t szigor&uacute; ur.&mdash;Nyilv&aacute;nval&oacute;, hogy ez az eg&eacute;sz ter&uuml;let a
+gyermekek&eacute;. Mi csak megt&uuml;rt lak&oacute;k vagyunk rajta. Az &eacute;let, a gondatlans&aacute;g
+az &ouml;v&eacute;k.&mdash;S ezt nem tudj&aacute;tok, ti v&eacute;nek?</P>
+<P>H&aacute;trad&uuml;ltem a sz&eacute;ken s egy pillanatra lehunyva a szemeimet, eszembe
+jutott Tercsa n&eacute;ni. Ter&eacute;z, a kit n&aacute;lunkfel&eacute; a t&ouml;bbek k&ouml;zt Tercs&aacute;nak is
+becz&eacute;znek.</P>
+<P>Testv&eacute;re volt egy nagyb&aacute;csimnak, a kinek Rendes Gy&ouml;rgy volt a neve.
+Falusi kisbirtokos volt s a mi a falu berendez&eacute;s&eacute;ben szokatlan, nem a
+f&#337;utcz&aacute;n volt a h&aacute;za, hanem egy, a f&#337;utcz&aacute;t der&eacute;ksz&ouml;gben keresztez&#337;
+mell&eacute;kutcza v&eacute;g&eacute;ben. Olyanform&aacute;n, hogy az ut a kapuj&aacute;n &aacute;t bevezetett az
+udvarra, mint valami sz&#337;nyeg, a mi az el&#337;szob&aacute;ban indul meg s az
+eb&eacute;dl&#337;ben t&uuml;nik el. Az udvar nagy siv&aacute;r ter&uuml;let volt, amin kedvetlen&uuml;l
+b&oacute;dorogtak a kuty&aacute;k. Szesz&eacute;lyesen volt be&eacute;p&iacute;tve. A kapuval szemben
+f&#337;&eacute;p&uuml;letnek &aacute;llott a cs&uuml;r, a mit azonban ink&aacute;bb kocsiszinnek haszn&aacute;ltak.
+Ebben rendkiv&uuml;l nagy, rug&oacute; n&eacute;lk&uuml;li erny&#337;s kocsi &aacute;llott, a mibe azonban
+akkor volt utolj&aacute;ra l&oacute; befogva, a mikor Enyedr&#337;l hazavitte a
+kocsigy&aacute;ros. A nagyb&aacute;ty&aacute;m &ouml;k&ouml;rfogattal utazott Kolozsv&aacute;rra, Feh&eacute;rv&aacute;rra,
+v&aacute;s&aacute;rokra, meg l&aacute;togat&oacute;ba is &eacute;s rendesen olyanform&aacute;n, hogy a hosszu
+szijostort a nyak&aacute;ba kanyar&iacute;tva, az &ouml;kr&ouml;k mellett s&eacute;t&aacute;lt. N&eacute;ha el&#337;vette
+azonban Vergiliust &eacute;s olvasott bel&#337;le. Egy&eacute;bk&eacute;nt a <i>H&aacute;rmas kis t&uuml;k&ouml;r</i>
+czim&uuml; k&ouml;nyvet is olvasgatta s nek&uuml;nk is gyakran aj&aacute;nlotta, hogy ne
+hanyagoljuk el az irodalmat. Ma is &#337;rz&ouml;k egy csizi&oacute;t, az aj&aacute;nd&eacute;k&aacute;t. A
+kocsit azonban tyukok, csib&eacute;k haszn&aacute;lt&aacute;k nyugalom idej&eacute;n, s ha valami
+utra elhat&aacute;rozt&aacute;k magukat a b&aacute;ty&aacute;m&eacute;k, h&aacute;t nemcsak alaposan le kellett
+tisztogatni, hanem ki is kellett f&uuml;st&ouml;lni. A cs&uuml;r mellett voltak az
+ist&aacute;ll&oacute;k, h&aacute;rom is, s mintha f&uuml;st sz&aacute;llott volna fel bel&#337;l&uuml;k, ugy
+p&aacute;r&aacute;llott az aljukon az esztend&#337;k &oacute;ta f&ouml;l nem takar&iacute;tott tr&aacute;gya, a mib&#337;l
+a k&uuml;sz&ouml;b&ouml;k alatt b&uuml;z&ouml;s fekete l&eacute; folyt ki az udvarra. Gy&ouml;nge, valamif&eacute;le
+rendszerekkel, de rosszul t&aacute;pl&aacute;lt &ouml;kr&ouml;k t&aacute;ntorogtak ki meg be az ajt&oacute;n,
+sov&aacute;ny tehenek s az&oacute;ta se l&aacute;ttam olyan komor borjukat, a milyenek
+ezeknek a t&#337;gy&eacute;t b&ouml;kd&ouml;stek. Ezek m&ouml;g&ouml;tt az &eacute;p&uuml;letek m&ouml;g&ouml;tt &oacute;ri&aacute;s
+sz&eacute;r&uuml;skert ter&uuml;lt el kis bogly&aacute;kkal, a melyek k&ouml;z&uuml;l n&eacute;melyeket feket&eacute;re
+p&ouml;rk&ouml;lt az id&#337;. A lak&oacute;h&aacute;zba k&uuml;l&ouml;n s&ouml;v&eacute;nyker&iacute;t&eacute;sen &aacute;t lehetett bejutni &eacute;s
+pedig a kaput&oacute;l balra kanyarodva, vir&aacute;g&aacute;gyak k&ouml;z&ouml;tt, a melyeknek azonban
+m&aacute;r csak a form&aacute;juk volt meg. A h&aacute;zban h&aacute;rom szoba volt, de csak egyet
+haszn&aacute;ltak bel&#337;le arra, hogy benne lakjanak. Abban volt k&eacute;t &aacute;gy egym&aacute;s
+v&eacute;gt&eacute;ben a fal mellett, egy asztal, a minek a tetej&eacute;t kett&eacute; lehetett
+nyitni, a faln&aacute;l egy v&eacute;gighasadt t&uuml;k&ouml;r alatt l&oacute;cza s az asztal k&ouml;r&uuml;l p&aacute;r
+sz&eacute;k. A m&aacute;sik k&eacute;t szob&aacute;t &aacute;lland&oacute;an bebutorozni k&eacute;sz&uuml;ltek s t&ouml;bbsz&ouml;r el
+is jutottak m&aacute;r od&aacute;ig, hogy a v&aacute;rosokban, a hol megfordultak, n&eacute;ztek
+butort. Egyszer megn&eacute;zt&eacute;k k&uuml;l&ouml;nben a h&aacute;z zsindelyf&ouml;del&eacute;t is, azon a
+t&aacute;jon, a hol a konyh&aacute;ba becsurgott a viz, de annak a kijav&iacute;t&aacute;sa is
+annyiba maradt. Minden annyiba maradt, mint a hogy valahol, m&eacute;g
+gyermekkor&aacute;ban f&eacute;lbemaradt ember volt a b&aacute;ty&aacute;m is. A feles&eacute;ge
+hozz&aacute;alakult az &eacute;vek folyam&aacute;n. H&aacute;rom testv&eacute;re volt. Az egyik elker&uuml;lt
+valamerre, tal&aacute;n Ol&aacute;horsz&aacute;gba. Egy moln&aacute;rhoz ment volt f&eacute;rjhez, a ki
+legut&oacute;bb Galaczr&oacute;l irt ezel&#337;tt harmincz esztend&#337;vel valami hagyat&eacute;ki
+dologban. Nem v&aacute;laszoltak neki s &#337; se er&#337;szakolat a dolgot. A m&aacute;sik k&eacute;t
+testv&eacute;re le&aacute;ny maradt.</P>
+<P>M&aacute;r abban az id&#337;ben, a mikor engem a b&aacute;ty&aacute;mhoz k&uuml;ldtek vak&aacute;czi&oacute;zni,
+lehettek negyvenesztend&#337;sek. K&eacute;t-h&aacute;rom &eacute;v volt k&ouml;zt&uuml;k a k&uuml;l&ouml;nbs&eacute;g.
+K&uuml;l&ouml;n-k&uuml;l&ouml;n laktak, mindegyik a maga birtok&aacute;n, k&ouml;zelben azonban, az
+egyik jobbra, a m&aacute;sik meg balra a kis utcz&aacute;t&oacute;l &eacute;s s&uuml;r&uuml;n ell&aacute;togattak a
+b&aacute;tyjukhoz. Naponkint k&ouml;r&uuml;lbel&uuml;l &ouml;tvenszer. Az is megesett, hogy csak
+j&ouml;tt valamelyik, k&ouml;r&uuml;ln&eacute;zett s miut&aacute;n meggy&#337;z&#337;d&ouml;tt arr&oacute;l, hogy legut&oacute;bbi
+l&aacute;togat&aacute;sa &oacute;ta semmi v&aacute;ltoz&aacute;s se adta el&#337; mag&aacute;t az udvarban, sz&oacute; n&eacute;lk&uuml;l
+t&aacute;vozott. A kapuban tal&aacute;lkozott a m&aacute;sikkal; b&aacute;r nem voltak haragban,
+k&ouml;sz&ouml;n&eacute;s n&eacute;lk&uuml;l mentek el egym&aacute;s mellett. L&aacute;that&oacute;lag unt&aacute;k magukat. A
+fiatalabbik, a kinek&mdash;ha j&oacute;l eml&eacute;kszem&mdash;Zsuzsa volt a neve, megpr&oacute;b&aacute;lt
+embert sz&oacute;lani unalm&aacute;ban. Mindenf&eacute;le t&ouml;rt&eacute;netekbe belekezdett, de a
+m&aacute;sodik mondat k&ouml;zep&eacute;n f&ouml;l&aacute;llott s kem&eacute;ny l&eacute;p&eacute;sekkel t&aacute;vozott; s miut&aacute;n
+megfordult otthon s figyel&#337;, b&aacute;r kiss&eacute; merev pillant&aacute;ssal k&ouml;r&uuml;ln&eacute;zett az
+udvar&aacute;n, ujra visszaj&ouml;tt. Megn&eacute;zte a cs&uuml;r nyitott kapuj&aacute;t, sarkon
+fordult &eacute;s megint elment. Magas, sz&aacute;raz, laposmell&uuml; l&aacute;ny volt. Nagy
+l&aacute;bai &eacute;s kezei voltak s ar&aacute;nytalanul hosszu, sov&aacute;ny karjai, a melyeket
+menetk&ouml;zben ugy l&oacute;b&aacute;zott, mint a katon&aacute;k. Mindig egyenesen, egy kicsit
+h&aacute;trad&uuml;lve tartotta mag&aacute;t, nagyokat l&eacute;pett s kiab&aacute;lva, hadarva besz&eacute;lt.
+A n&eacute;z&eacute;se nagyon hat&aacute;rozott volt, majd &aacute;tszurta az embert, azonban
+jobbra, balra, mindenfel&eacute; kapkodta a pillant&aacute;s&aacute;t, teh&aacute;t semmi hat&aacute;rozott
+kifejez&eacute;sre nem tudott jutni. Az ajt&oacute;kat kem&eacute;nyen bev&aacute;gta maga m&ouml;g&ouml;tt. A
+b&aacute;tyja gyerekeit &aacute;lland&oacute;an rekczumozta. &#336; azt mondta, hogy: kord&aacute;ban
+tartja &#337;ket. Azok pedig mosolyogva n&eacute;ztek v&eacute;gig rajta s m&aacute;r ott
+tartottak, hogy ki se nevett&eacute;k. Sz&aacute;mba sem vett&eacute;k. Ha az utczaajt&oacute;
+nagyot pattant, oda se n&eacute;ztek. De m&eacute;g a kuty&aacute;k se. Tudt&aacute;k, hogy ki j&ouml;n.
+P&aacute;r nap alatt kiismertem a viszonyokat &eacute;n is.</P>
+<P>Egyszer valami nyolcz krajcz&aacute;rr&oacute;l volt sz&oacute;. Nem eml&eacute;kszem, hogy mi&eacute;rt.
+Tal&aacute;n loptuk a p&eacute;nzt, de az is megeshetett, hogy tal&aacute;ltuk vagy tal&aacute;n
+&eacute;ppen csak volt valahogy nyolcz krajcz&aacute;runk. A summa fele egy nagy v&ouml;r&ouml;s
+n&eacute;gykrajcz&aacute;ros p&eacute;nz volt, erre biztosan eml&eacute;kezem. Mintha most is
+&eacute;rezn&eacute;m a tenyeremen a nagy kerek p&eacute;nzdarab bev&aacute;g&aacute;s&aacute;t, a karik&aacute;t, a mit
+a tenyerembe nyomott, ahogy szorongattam. Azt hiszem, hogy a k&ouml;ltekez&eacute;s
+keltette f&ouml;l a figyelm&eacute;t. A t&ouml;bbiek azonban, bele&eacute;rtve a m&aacute;sik n&eacute;nit is,
+a cs&ouml;ndest, megel&eacute;gedtek egy kis lomha h&uuml;mm&ouml;g&eacute;ssel. Tercsi n&eacute;ni azonban,
+ha m&aacute;r egy&eacute;b&eacute;rt nem, j&ouml;v&#337;nk &eacute;rdek&eacute;ben tiszt&aacute;ba akart j&ouml;nni a dologgal. A
+boltba nyargalt, verte a pultot, kid&uuml;lledt szemekkel hallgatta v&eacute;gig a
+kis v&ouml;r&ouml;s zsid&oacute;t, a ki el&#337;adta, hogy mi mindent v&aacute;s&aacute;roltunk, s rohant
+vissza. Az utczaajt&oacute; olyat csattant m&ouml;g&ouml;tte, hogy az oszlopfa a kilincs
+fel&#337;li oldalon egyet biczczent, mint a s&aacute;nta ember, s azt&aacute;n helyre&aacute;llott
+mint a j&oacute; katona, a ki m&eacute;g betegen is egyenesen meg&aacute;llja a posztj&aacute;t.&mdash;A
+hogy igy helyrebillent az oszlop, elfoglalva r&eacute;gi hely&eacute;t a m&aacute;r kit&aacute;gult
+g&ouml;d&ouml;rben, az nekem nagyon tetszett. Azt n&eacute;ztem, mig mint a sz&eacute;lv&eacute;sz,
+elrohant mellettem Tercsa n&eacute;ni. S r&eacute;m&iacute;t&#337;en kiab&aacute;lt, vis&iacute;tott. Egy-egy
+d&uuml;hroham v&eacute;g&eacute;n szokny&aacute;it szerteterpesztve, f&aacute;radtan d&uuml;lt neki a
+s&ouml;v&eacute;nynek. Azt hajtotta, hogy mindny&aacute;jan az akaszt&oacute;f&aacute;n fogunk meghalni.
+Nem vett azonban id&#337;t mag&aacute;nak arra, hogy kifejtse az alapot is, a mire
+ezt a k&ouml;vetkeztet&eacute;s&eacute;t f&ouml;l&eacute;p&iacute;tette. Perd&uuml;lt egyet s hadon&aacute;zva, mintha
+cs&eacute;phadar&oacute; lenne mind a k&eacute;t karja, a kend&#337; al&oacute;l kileng&#337; &#337;szes tincsekkel
+megint nekiv&aacute;gott az utcz&aacute;nak. Az embereknek odakiab&aacute;lta utk&ouml;zben, hogy
+mir&#337;l van sz&oacute;. A papnak is, a ki &eacute;ppen arra j&ouml;tt. Az utcza v&eacute;g&eacute;r&#337;l,
+miel&#337;tt befordult volna a maga utj&aacute;ra, visszaki&aacute;ltott:&mdash;megirom
+any&aacute;dnak.&mdash;M&aacute;r mint az &eacute;n any&aacute;mnak. S visszav&aacute;nszorgott. Az egyik fiu
+figyelmeztetett, hogy: ni, hogy l&oacute;g a k&ouml;t&eacute;nye.&mdash;Az bizony csakugyan
+elold&oacute;dott valahogy s rajta taposott, a mikor ujra bev&aacute;gta maga ut&aacute;n az
+ajt&oacute;t, az udvar k&ouml;vezet&eacute;n termett s kiab&aacute;lt:&mdash;Ide gyere! Kitekerem a
+nyakad! Ide gyere! A mikor senki m&eacute;g csak oda se hallgatott, az &eacute;gre
+d&uuml;lesztette a szemeit &eacute;s k&ouml;r&uuml;lb&aacute;mult, mintha arr&oacute;l akarna meggy&#337;z&#337;dni,
+hogy nem s&uuml;lyed&uuml;nk-e? Nem. Erre uj bizony&iacute;t&eacute;kok&eacute;rt nyargalt s az ajt&oacute;b&oacute;l
+visszakiab&aacute;lt: semmit se haszn&aacute;l a tagad&aacute;s.&mdash;Nem haszn&aacute;l!</P>
+<P>...F&ouml;ln&eacute;zek k&ouml;r&uuml;l a szob&aacute;ban. Nagy nyargal&aacute;s. Az &eacute;let vulk&aacute;nja pirosra
+f&ouml;sti az arczocsk&aacute;kat. Kis l&aacute;bacsk&aacute;k botork&aacute;lnak k&ouml;r&uuml;l a szob&aacute;ban,
+f&uuml;rg&eacute;n, b&aacute;r esetlen&uuml;l, hogy az ember mindig att&oacute;l f&eacute;l: no, most t&ouml;ri
+&ouml;ssze mag&aacute;t. Sz&eacute;kek h&aacute;t&aacute;ba bonyol&oacute;dik bele a gyepl&#337;, felk&ouml;ltik a
+nagyapjukat, a b&aacute;csit, az anyjukat, f&eacute;lrel&ouml;kik az utb&oacute;l a foteleket,
+foglalkoz&aacute;st adnak a t&eacute;tleneknek, rikoltoznak, mintha m&eacute;rtf&ouml;ldeket
+kellene &aacute;tki&aacute;ltaniok s t&aacute;tott sz&aacute;jjal b&aacute;mul egy a nagyobbacsk&aacute;k k&ouml;z&uuml;l, a
+mikor az anyja magyar&aacute;zza neki, hogy mi is ott vagyunk.&mdash;Az &aacute;m,
+csakugyan. Ink&aacute;bb csak szok&aacute;sb&oacute;l &eacute;n is ki&aacute;ltok egyet, hogy: csend
+legyen! s mosolygok azon, hogy micsoda nevets&eacute;ges figur&aacute;k vagyunk mi
+nagyok. Nekik tudniillik, a kiknek a vil&aacute;g&aacute;t a mienkhez akarjuk
+idom&iacute;tani. Olyan sz&aacute;nalmasak, mint a milyen Tercsa n&eacute;ni volt, a mikor
+gyermekeket nevelt.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="32"></A>LOGIKA</H3>
+<P>Egy R&oacute;za, Sug&aacute;r R&oacute;za nevezet&uuml; le&aacute;ny volt alkalmaz&aacute;sban egy budapesti
+boltban. Kishirdet&eacute;s r&eacute;v&eacute;n jutott be. A kishirdet&eacute;sben tudniillik az is
+&aacute;llott, hogy: aj&aacute;nlatok f&eacute;nyk&eacute;ppel k&eacute;retnek... s a l&aacute;ny harmadnapra m&aacute;r
+megkapta a cz&eacute;g level&eacute;t, hogy j&ouml;het. Gy&ouml;ny&ouml;r&uuml; l&aacute;ny volt tudniillik. Nem
+mozg&oacute; sz&eacute;ps&eacute;g, hanem ink&aacute;bb kassz&aacute;ba val&oacute;. Tr&oacute;nra. A kassza fekete
+m&aacute;rv&aacute;nylapja f&ouml;l&ouml;tt s m&ouml;g&ouml;tte a t&uuml;k&ouml;rben m&eacute;lt&oacute;s&aacute;gosan &eacute;rv&eacute;nyes&uuml;ltek
+g&ouml;mb&ouml;ly&uuml; v&aacute;llai, l&aacute;gy, alab&aacute;stromos feh&eacute;rs&eacute;g&uuml; nyaka s g&ouml;mb&ouml;ly&uuml;, a bluz
+alatt minden mozdulat&aacute;ra, m&eacute;g a l&eacute;lekzetv&eacute;tel&eacute;re is ingerl&#337;en ring&oacute;
+keblei. A haja fekete volt. Nem is f&eacute;nyes, hanem olyan komor fekete,
+mint a sz&eacute;n s r&ouml;gt&ouml;n a haj alatt befoglalva a hatalmas, neh&eacute;z, de puha
+keretbe&mdash;olyan feh&eacute;r &eacute;s tiszta volt az arcza, mint a frissen hullott h&oacute;.
+A szemei nyugalmas, m&eacute;ly pillant&aacute;suak voltak, sz&aacute;ja kicsi, husos&mdash;s
+&eacute;ppen csak a homloka kiss&eacute; nyomott.&mdash;A sz&eacute;p l&aacute;ny jelenl&eacute;t&eacute;t hat&aacute;rozottan
+&eacute;szre lehetett venni a bolt forgalm&aacute;n. Sok fiatal ur j&ouml;tt s nyakkend&#337;ket
+v&aacute;s&aacute;roltak, meg kezty&uuml;t s a p&eacute;nzt&aacute;rra pislogva v&aacute;logattak. Az is
+megesett, hogy a seg&eacute;dek elb&aacute;m&eacute;szkodtak rajta s este a k&eacute;t f&#337;n&ouml;k
+egyform&aacute;n t&ouml;rte mag&aacute;t azon, hogy &#337; sz&aacute;moljon le a l&aacute;nynyal. Olyankor m&aacute;r
+v&aacute;rtak r&aacute;juk a feles&eacute;geik s gy&ouml;ny&ouml;r&uuml; kalapjuk alul gyilkos pillant&aacute;sokat
+vetettek a l&aacute;nyra. Az &uuml;zlet azonban gy&ouml;ny&ouml;r&uuml;en ment, s ha volt benne
+r&eacute;sze a l&aacute;nynak, h&aacute;t k&aacute;r lett volna ki&uuml;ld&ouml;zni a boltb&oacute;l.</P>
+<P>Ugyis el&eacute;g hirtelen ment el, alig valamicsk&eacute;t t&ouml;bb, mint egy esztend&#337;vel
+azut&aacute;n, hogy bel&eacute;pett. A p&eacute;nzt&aacute;r mellett, a hosszu bolti asztal
+folytat&aacute;sak&eacute;pen magas ir&oacute;asztal &aacute;llott s e mellett d&eacute;lut&aacute;nonk&eacute;nt egy
+fiatal ember dolgozott. Rengeteg foli&aacute;nsokban elk&ouml;nyvezte a sok
+mindenf&eacute;le &uuml;zleti t&eacute;telt s pihen&#337;nek egy-egy pillanatra len&eacute;zett a
+l&aacute;nyra. Az &eacute;rezte, hogy valami &aacute;tmeleg&iacute;ti a fejebubj&aacute;n a haj&aacute;t s el&#337;bb
+egy kis bosszus&aacute;ggal, azut&aacute;n meg mindig bar&aacute;ts&aacute;gosabban pillantott fel a
+fiatal emberre. Az tudniillik olyanforma ember volt, a kihez n&#337;&uuml;l lehet
+menni. Komoly, munk&aacute;s, j&oacute; j&ouml;vedelm&uuml;. Ha ez &eacute;rdekl&#337;dik ir&aacute;nta, az nem
+aff&eacute;le ked&eacute;lyesked&eacute;s, a mit v&eacute;gbevisznek a kassza el&#337;tt m&aacute;s fiatal urak.
+Az eff&eacute;le ember ugy szerelmes, hogy mindj&aacute;rt j&ouml;n a h&aacute;zass&aacute;gi aj&aacute;nlattal
+is, hogy: kisasszony, ennyi a j&ouml;vedelmem, nem vagyok gazdag, de a
+feles&eacute;gemet tisztess&eacute;ggel el tudom tartani&mdash;&eacute;s eff&eacute;le.</P>
+<P>Egy este a fiatal ember a magas asztalr&oacute;l egy sokr&eacute;tbe &ouml;sszehajtogatott
+cz&eacute;dul&aacute;t ejtett le a p&eacute;nzt&aacute;r m&aacute;rv&aacute;ny&aacute;ra s a k&ouml;nyvre hajolva, f&eacute;lszemmel
+n&eacute;zte, hogy mit sz&oacute;l hozz&aacute; a l&aacute;ny. Az sok&aacute;ig szorongatta a papirt s
+megillet&#337;dve, lassan bontotta ki. Az volt r&aacute;irva:&mdash;Kisasszony, k&eacute;rem
+sz&eacute;pen, v&aacute;rjon re&aacute;m a z&aacute;r&aacute;s ut&aacute;n. Valamit szeretn&eacute;k mondani, a mi tal&aacute;n
+mindkett&#337;nkre n&eacute;zve fontos.&mdash;A l&aacute;ny zsebretette a levelet s konokul
+elfordult az ir&oacute;asztalt&oacute;l. K&eacute;s&#337;bb, a mikor m&aacute;r elment a kalapja ut&aacute;n is
+&eacute;s l&aacute;tta, hogy a fiatalember k&ouml;ny&ouml;r&ouml;gve pillant r&aacute;, odas&uacute;gta neki:&mdash;ma
+nem.</P>
+<P>Kimenve a boltb&oacute;l, m&aacute;r megb&aacute;nta, hogy elszalasztotta a mai napot, hanem
+azt&aacute;n idegenkedve gondolt arra, hogy ennek az embernek legyen a
+feles&eacute;ge. Egy ilyen bolti embernek. M&eacute;g valami &aacute;llamhivatalnok is
+akadhat, vagy orvos, vagy m&eacute;rn&ouml;k, azok k&ouml;z&uuml;l, a kik az &uuml;zletbe j&aacute;rnak.
+Igen k&ouml;z&ouml;ns&eacute;ges ember egy ilyen k&ouml;nyvvezet&#337;, a kit a multkor is csuny&aacute;n
+&ouml;sszeszidott az egyik f&#337;n&ouml;k. Hogy t&uuml;rheti ezt el egy f&eacute;rfi? A hogy
+lassan ment az utcz&aacute;n, meg&aacute;llapodott abban, hogy &#337; pofonv&aacute;gta volna a
+f&#337;n&ouml;k&ouml;t, s ha egy falat kenyere sincs m&aacute;snapra, h&aacute;t akkor is pofonv&aacute;gta
+volna. Erre az emberre pedig t&ouml;bb&eacute; r&aacute; sem n&eacute;z.&mdash;M&aacute;snap azonban az &ouml;v&eacute;
+volt az els&#337; pillant&aacute;sa s a mikor egy pillanatra egyed&uuml;l maradtak az
+ablak mellett, hirtelen r&aacute;t&aacute;madt a fiatal emberre:</P>
+<P>&mdash;Mi&eacute;rt t&uuml;ri, hogy ugy b&aacute;nj&eacute;k &ouml;nnel Frank? Hogy kiv&aacute;nja akkor a m&aacute;s
+becs&uuml;l&eacute;s&eacute;t?</P>
+<P>A fiatal ember lassan, komolyan felelt:</P>
+<P>&mdash;Mag&aacute;&eacute;rt t&uuml;r&ouml;m. Nem akarom elvesz&iacute;teni az &aacute;ll&aacute;somat, mert akkor nem
+mondhatom el mag&aacute;nak azt, a mit mondani akarok.</P>
+<P>&mdash;Ugy?</P>
+<P>&mdash;Nem tal&aacute;lta ki?</P>
+<P>A l&aacute;ny halkan s egy kicsit but&aacute;n felelt:&mdash;Nem.&mdash;H&aacute;t az&eacute;rt?&mdash;Este pedig
+egy pillanatra r&aacute;hajolt az asztalra s belesugta a nagy k&ouml;nyvbe:&mdash;v&aacute;rom.</P>
+<P>K&uuml;nn tal&aacute;lkoztak. A fiatal ember sz&oacute; n&eacute;lk&uuml;l a karj&aacute;t ny&uacute;jtotta s
+szorosan &ouml;sszefog&oacute;zkodva s hallgatagon &eacute;lvezve az egym&aacute;s k&ouml;zels&eacute;g&eacute;t,
+cz&eacute;ltalanul j&aacute;rt&aacute;k az utcz&aacute;kat. &Eacute;szre se vett&eacute;k, hogy messze kimentek a
+k&uuml;lv&aacute;rosba, csupa apr&oacute; h&aacute;z k&ouml;z&eacute;. Mintha valami vid&eacute;ki v&aacute;rosk&aacute;ban lettek
+volna. Porondos uton mentek, zizeg&#337; f&aacute;k alatt s egy kis h&aacute;z el&#337;tt
+le&uuml;ltek egy padra. A f&eacute;rfi itt kezdte elmondani azt, hogy mennyi a
+j&ouml;vedelme, s hogy nem gazdag, s a le&aacute;ny belekapaszkodott a karj&aacute;ba s
+lassan a v&aacute;ll&aacute;ra hajtotta a fej&eacute;t. Most m&aacute;r &eacute;rezte, hogy ez az ember
+lesz az ura. Ugy kell ennek lenni &eacute;s arraval&oacute; ember, der&eacute;k ember, s
+lassan, lassan f&ouml;lemelte a karj&aacute;t, hogy mag&aacute;hoz &ouml;lelje.&mdash;Ebben a
+pillanatban valaki kicsapta a fej&uuml;k f&ouml;l&ouml;tt bel&uuml;lr&#337;l az ablakot s egy
+kors&oacute; viz &ouml;ml&ouml;tt a nyakukba. A hogy f&ouml;lugrottak, benn iszonyu r&ouml;h&ouml;g&eacute;s
+t&aacute;madt. T&ouml;bben is lehettek a szob&aacute;ban, f&eacute;rfiak, asszonyok vegyesen.</P>
+<P>A fiatal ember &eacute;ppen csak az arcz&aacute;t t&ouml;r&uuml;lte v&eacute;gig a kez&eacute;vel s egy
+r&aacute;nt&aacute;ssal lehuzva a v&aacute;ll&aacute;r&oacute;l a le&aacute;ny kez&eacute;t, az ajt&oacute; fel&eacute; indult. A p&aacute;r
+l&eacute;p&eacute;s alatt, mig el&eacute;rte a kaput, gondja volt a l&aacute;nyra is.&mdash;V&aacute;rjon csak
+itt, majd megtan&iacute;tom a bitangokat.</P>
+<P>A l&aacute;ny azonban nem maradt el mell&#337;le. A kab&aacute;tj&aacute;ba kapaszkodott s
+k&ouml;ny&ouml;rg&ouml;tt neki:&mdash;Csak nem teszi ki mag&aacute;t eff&eacute;l&eacute;nek! Ki tudja, hogy
+h&aacute;nyan vannak. Ne kezdjen ki vel&uuml;k. Ha szeret, h&aacute;t nem teszi koczk&aacute;ra az
+&eacute;let&eacute;t ezekkel a gyal&aacute;zatosakkal szemben... Akkor m&aacute;r el&eacute;je ker&uuml;lt s
+el&aacute;llotta a kaput. Fennr&#337;l kiab&aacute;ltak:&mdash;H&aacute;t gyere be! Gyere, ha mersz. A
+l&aacute;ny meg most m&aacute;r a f&eacute;rfi mell&eacute;re d&uuml;lt, mag&aacute;ba olvasztotta az &ouml;lel&eacute;s&eacute;vel
+&eacute;s sugdosott neki:</P>
+<P>&mdash;Nem megy. Akassz&aacute;k f&ouml;l magukat! dehogy megy. Meg kellene engem verni,
+ha hagyn&aacute;m, hogy maga ezekkel kikezdjen. Az ilyennek k&eacute;se is van. &Eacute;s
+azt&aacute;n mi lesz velem? Az im&eacute;nt mondta, hogy feles&eacute;g&uuml;l akar venni, h&aacute;t
+akkor belesz&oacute;lhatok.... J&ouml;jj&ouml;n, j&ouml;jj&ouml;n...&mdash;Huzta mag&aacute;val s a f&eacute;rfi
+megindult. Nagyon lihegett s kedvetlen&uuml;l ment a l&aacute;ny mellett, a ki m&eacute;g
+mindig besz&eacute;lt neki. Benn a v&aacute;rosban, a h&aacute;z el&#337;tt, a hova a l&aacute;ny
+f&ouml;lment, kiss&eacute; m&aacute;r megcsillapodva azt mondta, hogy csakugyan jobb igy.
+De mennyivel jobb.</P>
+<P>Melegen, kiss&eacute; el&eacute;rz&eacute;keny&uuml;lve szorongatta a l&aacute;ny kez&eacute;t.</P>
+<P>&mdash;Maga n&eacute;lk&uuml;l valami komisz vereked&eacute;sbe ker&uuml;ltem volna. Az ember m&eacute;rges,
+ha inzult&aacute;lj&aacute;k...</P>
+<P>A l&aacute;ny hosszan n&eacute;zett v&eacute;gig rajta s azt&aacute;n egy kis keser&uuml;s&eacute;ggel mondta:</P>
+<P>&mdash;Az&eacute;rt nem &aacute;rtott volna v&eacute;gigverni rajtuk. Ha az embert b&aacute;ntj&aacute;k...</P>
+<P>&mdash;Akartam.</P>
+<P>&mdash;Akart? Mi az? Azt is l&aacute;thatta, hogy engem is b&aacute;ntottak. A ruh&aacute;m csupa
+viz s azok a rongyosok m&eacute;g most is r&ouml;h&ouml;gnek. Bizonyosan r&ouml;h&ouml;gnek...</P>
+<P>&mdash;Arr&oacute;l m&aacute;r nem tehetek.</P>
+<P>&mdash;Nem? H&aacute;t m&eacute;rt nem forrasztotta a torkukra? Ha megh&aacute;tr&aacute;l el&#337;l&uuml;k...</P>
+<P>A fiu t&aacute;tott sz&aacute;jjal b&aacute;mult r&aacute;, s azut&aacute;n, mintha hirtelen meg&uuml;t&ouml;tt&eacute;k
+volna. Hebegve besz&eacute;lt, most m&aacute;r igaz&aacute;n nem tudva azt, hogy voltak&eacute;ppen
+mit akar t&#337;le a l&aacute;ny.</P>
+<P>&mdash;&Eacute;n? Hiszen nem bocs&aacute;tott be a h&aacute;zba... Elhuzott. Ugy meg&ouml;lelt, hogy
+mozdulni se birtam. Azt hittem, hogy szeret, hogy att&oacute;l f&eacute;l, hogy valami
+bajom t&aacute;mad, s ha mentem mag&aacute;val, h&aacute;t az csak az&eacute;rt volt, mert olyan
+nagyon k&eacute;rt...</P>
+<P>A l&aacute;ny idegesen, gonoszul kaczagott:</P>
+<P>&mdash;S ez persze j&oacute; volt mag&aacute;nak. Megkim&eacute;lte a a b&#337;r&eacute;t. J&oacute; b&#337;r, ha mindent
+elt&#369;r...</P>
+<P>&mdash;Ne b&aacute;ntson. Meg fogja b&aacute;nni, ha igazs&aacute;gtalan. Belekapaszkodott a
+karomba. Nem igaz.</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t el kellett volna, hogy l&ouml;kj&ouml;n. Oda kellett volna v&aacute;gni engem a
+falhoz s berohanni a h&aacute;zba.&mdash;Ilyen h&#337;sb&#337;l nem k&eacute;rek. S hogy ne is l&aacute;sson
+t&ouml;bbet, hogy ne legyek &ouml;r&ouml;k&ouml;s szemreh&aacute;ny&aacute;s mag&aacute;nak az&eacute;rt, hogy ilyen
+gy&aacute;v&aacute;n viselte mag&aacute;t, h&aacute;t nem maradok t&ouml;bb&eacute; abban a boltban. Maga csak
+t&uuml;rje, hogy Frank lemarh&aacute;zza h&ouml;lgyek jelenl&eacute;t&eacute;ben, maga csak t&uuml;rj&ouml;n
+mindent, maga arra val&oacute;; hanem n&eacute;kem ilyen ember nem kell.</P>
+<P>A f&eacute;rfi a l&aacute;nyra b&aacute;mult, s elk&eacute;nyszeredetten vont v&aacute;llat. Bennr&#337;l pedig
+hallatszott a csoszog&aacute;s, hogy j&ouml;n a h&aacute;zmester, kinyitni a kaput.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="33"></A>&Aacute;T KELL DOLGOZNI A K&Ouml;NYVET</H3>
+<P>Klein Efraim rabbinus urhoz beszaladt a gyerek az udvarr&oacute;l s mondta,
+hogy uri asszonys&aacute;g j&ouml;n. D&eacute;lut&aacute;n volt. A rabbi a vadsz&#337;ll&#337;s verand&aacute;n &uuml;lt
+s hirtelen mag&aacute;ra kapta a kab&aacute;tj&aacute;t. Bor volt el&#337;tte az asztalon s egy
+m&aacute;sik &uuml;vegben tal&aacute;n m&eacute;g egy ujjnyi savanyuv&iacute;z. Az asztal k&ouml;r&uuml;l h&aacute;rom
+hosszul&aacute;bu, magas gyereksz&eacute;k is volt s ezeknek a sz&eacute;keknek a t&aacute;j&eacute;k&aacute;n
+pecs&eacute;tes, maszatos volt az abrosz. A vend&eacute;get v&eacute;gigkis&eacute;rt&eacute;k az udvaron a
+gyerekek, de azt&aacute;n, a mikor az apjuk el&eacute;je ment a veranda l&eacute;pcs&#337;j&eacute;re,
+otthagyt&aacute;k. Az asszony fiatal volt, magas termet&uuml;, g&ouml;mb&ouml;ly&uuml; v&aacute;ll&uacute;, telt
+karu, feh&eacute;r husos, l&aacute;gy nyaku &eacute;s sz&eacute;p asszony. Egy kicsit, alig
+&eacute;szrevehet&#337; &aacute;tsuhan&aacute;sban hamisk&aacute;san mosolygott, a hogy k&ouml;r&uuml;ln&eacute;zett ezen
+az eg&eacute;szen idegen helyen s mintha ugy pillantott volna h&aacute;tra a kapu
+fel&eacute;, hogy visszafordulni volna kedve. B&aacute;r az eg&eacute;sz megjelen&eacute;se el&aacute;rulta
+az asszonyt, a kinek az otthon&aacute;ban eg&eacute;sz csom&oacute; gyereket sejt az ember,
+volt valami tart&oacute;zkod&aacute;s a fell&eacute;p&eacute;s&eacute;ben. Zavartan n&eacute;zte a rabbit s ugy
+&uuml;lt le az odakin&aacute;lt sz&eacute;kre, mint a ki nem biztos abban, hogy vajjon
+helyesen cselekszik-e vagy nem. S&ouml;t&eacute;t, nagy, egy kicsit b&aacute;gyadt szemeibe
+az a nyugtalans&aacute;g telepedett bele, a mivel a k&eacute;zen vezetett gyerek b&aacute;mul
+ut&aacute;nunk, ha hirtelen elbocs&aacute;jtjuk s egyszerre csak egyed&uuml;l marad az
+uton.</P>
+<P>&mdash;Parancsoljon nagys&aacute;gos asszony&mdash;mondta a rabbi s maga is le&uuml;lt a
+vend&eacute;ggel szemben.</P>
+<P>Az asszony mosolygott. Azon mulatott, hogy idej&ouml;tt s most nem tudja
+elkezdeni a mondanival&oacute;j&aacute;t. Egyszer azt&aacute;n nekiv&aacute;gott.</P>
+<P>&mdash;Hajdu D&aacute;vidn&eacute; vagyok. Ugy berontottam tisztelend&#337; urhoz, mint egy
+fergeteg.</P>
+<P>&mdash;Dehogy, dehogy...</P>
+<P>&mdash;Hanem egy k&eacute;rd&eacute;sem van s ma m&aacute;r nem akartam tov&aacute;bb halogatni... H&aacute;t
+hirtelen felk&eacute;sz&uuml;ltem s itt vagyok. Nyolcz &eacute;ve vagyok asszony. N&eacute;gy
+gyermekem van. Az uram hivatalnok s nem valami k&eacute;nyelmes
+&aacute;llamhivatalban, vagy a f&#337;v&aacute;rosn&aacute;l, a hova&mdash;a mint tetszik tudni&mdash;nem
+igen engedik be a zsid&oacute; embert, hanem mag&aacute;nv&aacute;llalatn&aacute;l s tess&eacute;k elhinni,
+hogy reggelt&#337;l k&eacute;s&#337; estig kell neki dolgozni, hogy azt a szer&eacute;ny, de
+tisztess&eacute;ges polg&aacute;ri meg&eacute;lhet&eacute;st biztos&iacute;tsa sz&aacute;munkra, a miben &eacute;l&uuml;nk. A
+dr&aacute;gas&aacute;g nagy, a gyerekek n&#337;nek, mindig t&ouml;bb &eacute;s t&ouml;bb kell s mindig t&ouml;bb
+&eacute;s t&ouml;bb sz&uuml;ks&eacute;g&uuml;nk van az &eacute;n szeg&eacute;ny uramnak az erej&eacute;re. Ebben a
+dologban j&ouml;ttem...</P>
+<P>A f&eacute;rfi nagyot n&eacute;zett.</P>
+<P>&mdash;Ebben? &Eacute;n ilyen ir&aacute;nyban nem igen lehetek segits&eacute;g&eacute;re...</P>
+<P>Az asszony naiv, nagy bizalommal n&eacute;zett r&aacute;.</P>
+<P>&mdash;Dehogy nem! S&#337;t ebb&#337;l az esetb&#337;l kifoly&oacute;lag segithet m&aacute;sokon is.
+Ilyenforma asszonyokon, a milyen &eacute;n vagyok. Ugy &aacute;ll tudniillik a dolog,
+hogy &eacute;n, a mint itt l&aacute;t tisztelend&#337; ur, nagyon vall&aacute;sos asszony vagyok.
+Tudom, hogy ez manaps&aacute;g szokatlan. Uri n&#337; is, fiatal is, csinos is&mdash;nem
+igen szokott el&#337;&aacute;llani ezzel. Nem teszi ki mag&aacute;t annak, hogy
+lemosolyogj&aacute;k. &Eacute;n azonban nem sokat t&ouml;r&#337;d&ouml;m ezzel, hanem belekapaszkodom
+az Istenbe, hogy el ne hagyjon valahogy&mdash;mindenbe, mert gy&aacute;moltalan
+vagyok, nem tudok el&eacute;gg&eacute; a magam l&aacute;b&aacute;n j&aacute;rni, hanem legk&uuml;l&ouml;n&ouml;sebben az
+Istenbe. Az atheist&aacute;knak pedig, a kik k&ouml;r&uuml;lvesznek, mert hiszen manaps&aacute;g
+j&oacute;form&aacute;n az eg&eacute;sz vil&aacute;g templomker&uuml;l&#337;, h&aacute;t azt mondom nekik, hogy csak
+hagyjanak meg engem a hitemben. Nekem az bizodalmat ad m&eacute;g az olyan
+neh&eacute;z &oacute;r&aacute;kban is, a mikor p&eacute;ld&aacute;ul anya lesz az asszony.</P>
+<P>&mdash;Mindenesetre, mindenesetre...</P>
+<P>&mdash;Csak az&eacute;rt mondom ezt el olyan hosszadalmasan, hogy tess&eacute;k megismerni
+engem. Ilyen vagyok. Gondolkoz&aacute;s n&eacute;lk&uuml;l elfogadom mindny&aacute;junk felett
+&aacute;ll&oacute;nak az Istent s minden este im&aacute;dkozom. Az &ouml;n k&ouml;nyv&eacute;b&#337;l, a minek az a
+czime, hogy: <i>Az &aacute;hitat k&ouml;nyve</i>. Nagyon sz&eacute;p k&ouml;nyv. Kiv&uuml;lr&#337;l tudom&mdash;s
+vil&aacute;g&eacute;rt se higyje azt, hogy meg akarom kritiz&aacute;lni. Egy&eacute;b k&ouml;nyvet igen,
+hanem az imak&ouml;nyv... Azt nem szabad... &Eacute;ppen csak f&ouml;l akarom hivni a
+figyelm&eacute;t arra, hogy az &eacute;n &eacute;des uramr&oacute;l, mert &eacute;n csak a magam dolg&aacute;t
+tudom, h&aacute;t r&oacute;la besz&eacute;lek, hogy az &eacute;n uramr&oacute;l igen kev&eacute;s van beleirva a
+k&ouml;nyvbe. K&eacute;rem, ez az ember reggelt&#337;l k&eacute;s&#337; estig f&aacute;rad &eacute;rett&uuml;nk, n&eacute;ha
+utazik is &uuml;zletileg, vonatr&oacute;l le, vonatra f&ouml;l, s m&eacute;gis csak annyi van ez
+im&aacute;ds&aacute;gban, hogy:&mdash;csal&aacute;dunk fentart&oacute;j&aacute;t tartsa meg er&#337;ben &eacute;rett&uuml;nk
+k&uuml;zdeni.</P>
+<P>&mdash;Ne volna t&ouml;bb?</P>
+<P>&mdash;Nincs. Tess&eacute;k megn&eacute;zni, egy sor sincs t&ouml;bb. Ez pedig csak kev&eacute;s.
+Sokkal t&ouml;bbel tartozunk neki. Nekem eleinte fel sem t&uuml;nt a dolog.
+Elmondtam azt, a mi a k&ouml;nyvben van s azzal m&aacute;r aludtam is. Hanem egyszer
+hazahozz&aacute;k az &eacute;n uramat az irod&aacute;b&oacute;l. Kocsin, mellette &uuml;l a k&ouml;nyvvezet&#337;,
+vel&uuml;k szemben egy gyakornok s t&aacute;mogatj&aacute;k f&ouml;lfel&eacute; a l&eacute;pcs&#337;n. Nyolcz h&eacute;tig
+fek&uuml;dt betegen.&mdash;H&aacute;t ez mi?&mdash;gondoltam.&mdash;Az &eacute;n uram beteg? H&aacute;t ez hogy
+lehet?&mdash;Azut&aacute;n r&eacute;mit&#337; sok &aacute;tvirrasztott &eacute;jszaka ut&aacute;n el&#337;veszem ujra a
+k&ouml;nyvet s olvasom s egyszerre l&aacute;tom, hogy ez az egy sor bizony kev&eacute;s.
+Egy asszony, a ki a gyermekeit, az otthon&aacute;t, az eg&eacute;sz vil&aacute;g&aacute;t az ur&aacute;nak
+k&ouml;sz&ouml;nheti, hosszabban kell hogy im&aacute;dkozz&eacute;k &eacute;rette.</P>
+<P>A f&eacute;rfi mosolygott s ezen egy kicsit megbotr&aacute;nkozott az asszony.</P>
+<P>&mdash;Ne tartson but&aacute;bbnak, tisztelend&#337; ur, mint a milyen vagyok. Tudom,
+hogy idegen vil&aacute;g az, a miben &eacute;lek, de megmagyar&aacute;ztam, hogy &eacute;n a
+gy&ouml;nges&eacute;gemben csak akkor kaphatok valami kis er&#337;re, ha nem engedem
+kizavarni magamat a hitemb&#337;l. S tess&eacute;k elhinni, hogy hi&aacute;nyos a k&ouml;nyv.
+Nem mondom &eacute;n azt, hogy az&eacute;rt lett beteg az uram, mert csak azt az egy
+sort im&aacute;dkoztam &eacute;rte, de tal&aacute;n <i>az&eacute;rt is</i>. S az&oacute;ta &eacute;n m&aacute;r ki is
+okoskodtam. A mikor ahhoz a f&ouml;sv&eacute;ny sorhoz &eacute;rek, leteszem a k&ouml;nyvet az
+&aacute;gyra, behunyom a szemem s elmondok &eacute;n mindent az uramra n&eacute;zve, a mi m&eacute;g
+benne kellene, hogy legyen a k&ouml;nyvben. Hanem h&aacute;t mindenki nem j&ouml;n r&aacute;
+erre s &eacute;n is dr&aacute;g&aacute;n tanultam ki, hogy mi a baj.</P>
+<P>A f&eacute;rfi most m&aacute;r nem mosolygott, hanem olyan meglepet&eacute;s r&ouml;gz&ouml;tt meg a
+szemeiben, mintha valami m&aacute;s vil&aacute;gr&eacute;szb&#337;l val&oacute; asszony &uuml;lne el&#337;tte. Ugy
+l&aacute;tszik, hogy nem k&eacute;pzelte el, hogy igy is tudnak m&eacute;g im&aacute;dkozni, s
+valami megmagyar&aacute;zhatatlan bels&#337; ijedts&eacute;g sz&aacute;llotta meg. Arra gondolt,
+hogy ha most valaki &ouml;sszem&eacute;ri &#337;t ezzel az asszonynyal, ha hirtelen&eacute;ben
+el&#337;ker&uuml;lne valami olyan appar&aacute;tus, a mivel &ouml;sszehasonl&iacute;t&aacute;sokat lehet
+tenni a hit dolg&aacute;ban, h&aacute;t az asszony m&ouml;g&ouml;tt maradna. Mintha f&eacute;lt volna
+ett&#337;l az asszonyt&oacute;l, gondolatban &ouml;nk&eacute;nytelen&uuml;l is elhuz&oacute;dott t&#337;le s
+t&uuml;relmetlen&uuml;l v&aacute;rta, hogy elmenjen m&aacute;r.</P>
+<P>Az asszony b&eacute;k&eacute;tlenkedni kezdett.</P>
+<P>&mdash;Vagy k&eacute;rem, j&oacute;l esn&eacute;k-e &ouml;nnek, ha a feles&eacute;ge ezzel az egy sorral
+im&aacute;dkozn&eacute;k &ouml;n&eacute;rt? Ezeknek a gyerekeknek az apja, az &#337; ura ett&#337;l a sort&oacute;l
+v&aacute;rna mindent... H&aacute;t nem kev&eacute;s ez? Nem?</P>
+<P>&mdash;De igen, csakugyan...</P>
+<P>&mdash;Ugy-e ir m&eacute;g hozz&aacute;?</P>
+<P>&mdash;Igen, igen, nagys&aacute;gos asszony, &aacute;tdolgozom a k&ouml;nyvet.</P>
+<P>Az asszony m&aacute;r f&ouml;l&aacute;llott, bucsuzott, s boldog nyugalomban indult
+hazafel&eacute;.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="34"></A>S&Ouml;T&Eacute;TS&Eacute;G</H3>
+<P>Tan&aacute;r ur! Nem az&eacute;rt j&ouml;ttem &ouml;nh&ouml;z, hogy tr&eacute;f&aacute;lkozz&eacute;k velem. A mit gondol,
+azt mondja ki nyiltan, &#337;szint&eacute;n, himez&eacute;s-h&aacute;moz&aacute;s n&eacute;lk&uuml;l. Ha &eacute;p az eszem,
+h&aacute;t &eacute;p, k&ouml;sz&ouml;n&ouml;m, ha nem az, az se ejt k&eacute;ts&eacute;gbe, el vagyok k&eacute;sz&uuml;lve r&aacute;.
+Majd elmegyek valamerre hidegvizre, kikur&aacute;ltatom magam, mert valami
+neh&eacute;z nem lehet a betegs&eacute;gem. Soha maniatikus hajlamaim nem voltak... De
+igen, m&eacute;gis egyszer, ez is ink&aacute;bb komikus, de &ouml;n el&#337;tt nem akarok
+elhallgatni semmit. Egyszer azt hittem, hogy &uuml;ld&ouml;znek. M&aacute;r nagy de&aacute;k
+voltam, hetedik vagy nyolczadik oszt&aacute;lyos... K&uuml;l&ouml;nben mit tartozik ide
+az eg&eacute;sz.</P>
+<P>Hogy mondjam? H&aacute;t mondom, ha tetszik, de megzavart az, hogy a tan&aacute;r ur
+olyan furcs&aacute;n n&eacute;z re&aacute;m, mintha igaz&aacute;n k&eacute;telkedn&eacute;k a j&oacute;zans&aacute;gomban.
+Sohase iszom. Nehogy azt higyje, hogy kapatosan j&ouml;ttem ide. Az a
+hist&oacute;ria, h&aacute;t az ugy volt, hogy valami t&ouml;megbe keveredtem az utcz&aacute;n.
+Eml&eacute;kszem, nagyon sokan voltak, t&aacute;n ezeren, vagy m&eacute;g t&ouml;bben kiab&aacute;ltak,
+hadon&aacute;ztak botokkal, n&eacute;ha megz&ouml;rg&ouml;tt egy-egy bevert ablak; hogy mit
+akartak, azt m&aacute;r nem is tudom. Azt&aacute;n j&ouml;tt egy csom&oacute; rend&#337;r, meg katon&aacute;k
+is, l&#337;ttek, mi sz&eacute;tszaladtunk s &eacute;sz n&eacute;lk&uuml;l rohantam be a gimn&aacute;ziumba,
+h&aacute;tra-h&aacute;tra n&eacute;zve, hogy vajjon nem csattog-e a h&aacute;tam m&ouml;g&ouml;tt a l&oacute;. Ott
+leestem, ugy szedtek fel a kapu al&oacute;l, mint egy zs&aacute;kot &eacute;s folyton f&eacute;lre
+besz&eacute;ltem. Nem is igaz, nem besz&eacute;ltem m&aacute;st, mint a mi az eszembe j&aacute;rt
+folyton, de m&aacute;sok persze azt nem tudt&aacute;k, azt hitt&eacute;k, hogy megzavarodtam.
+&Eacute;n csak f&eacute;ltem, minek sz&eacute;gyeljem, f&eacute;ltem nagyon mindenkit&#337;l, a kinek
+kard van az oldal&aacute;n, vagy pusk&aacute;t, revolvert hord. Mindig a katon&aacute;kat
+l&aacute;ttam, a mint rohannak ut&aacute;nam &eacute;s sok&aacute;ig az &eacute;desany&aacute;m kis&eacute;rt el az
+iskol&aacute;ba s azut&aacute;n az egyetemre is. Mosolyog? Nem nevetni val&oacute; ez pedig.
+Az embernek csak egy igazi bizalmasa van, az az anyja. &#336; meg&eacute;rezte a
+bajom s ha &eacute;lne, most se &ouml;nh&ouml;z j&ouml;ttem volna, tan&aacute;r ur, hanem &#337; hozz&aacute;.
+Hogy tudott gy&oacute;gy&iacute;tani! Csak r&aacute;m lehelt &eacute;s megk&ouml;nnyebb&uuml;ltem.</P>
+<P>R&aacute; is voltam szorulva nagyon. Roppant v&eacute;konyka, &aacute;tl&aacute;tsz&oacute; b&#337;r&uuml; sz&#337;ke fiu
+voltam. Alig volt bennem valami kis v&eacute;r, z&ouml;rg&ouml;tt a csontom. Amellett
+mind&eacute;g &eacute;hes az ismeretlenre, folyton a k&ouml;nyveket bujtam, tanultam, tudni
+akartam mindent, bosszantott a t&aacute;vols&aacute;g, elkeser&iacute;tett a v&eacute;gtelen
+kupol&aacute;ju &eacute;g, a mely er&#337;szakosan bez&aacute;rul az ember szeme el&#337;tt s egyszer
+se hasad meg csak egy pillanatra is, hogy bel&aacute;thassunk. Betege voltam az
+epeszt&#337; kinnak, hogy nem tanulhatok meg mindent. Az &eacute;desany&aacute;m agg&oacute;dott
+is &eacute;rtem. Azt mondt&aacute;k neki, hogy m&eacute;g az eg&eacute;szs&eacute;ges falusi k&ouml;lyk&ouml;t is
+megviseln&eacute; az a m&eacute;rt&eacute;ktelen tanul&aacute;s, h&aacute;t m&eacute;g egy ilyen gy&ouml;nge ficzk&oacute;t.
+Eldugta el&#337;lem a k&ouml;nyveimet, vizet t&ouml;ltetett a l&aacute;mp&aacute;ba petr&oacute;leum helyett
+s ha azt&aacute;n elkezdtem &eacute;jszak&aacute;nkint keservesen sirni, hozz&aacute;m j&ouml;tt, mell&eacute;m
+&uuml;lt, meg&ouml;lelt, vigasztalt &eacute;s elaltatott. Mikor &eacute;jjel felriadtam, akkor
+is ott tal&aacute;ltam m&eacute;g az &aacute;gyam sz&eacute;l&eacute;n, a mint suttogott:</P>
+<P>&mdash;Uram Isten seg&iacute;ts meg, Uram Isten, ne vedd el az eszem.</P>
+<P>Mikor ez a katonahist&oacute;ria t&ouml;rt&eacute;nt s hat h&eacute;tig f&ouml;l se keltem az &aacute;gyb&oacute;l &eacute;s
+rettenetes dolgokat besz&eacute;lhettem &ouml;ssze-vissza, visszaadta a k&ouml;nyveimet
+meg a l&aacute;mp&aacute;mat s akkor eml&eacute;kszem, sokat pusmogtak a m&aacute;sik szob&aacute;kban.
+Egy-egy hangb&oacute;l azt vettem ki, hogy a k&ouml;nyvekkel akarj&aacute;k kikergetni a
+fejemb&#337;l a katon&aacute;kat. Hanem hi&aacute;ba. &Eacute;n akkor m&aacute;r tudtam, hogy ezek a
+rettenetes emberek &uuml;ld&ouml;znek. Megpr&oacute;b&aacute;ltam mindent, hogy r&aacute;m ne
+ismerjenek. Sokf&eacute;le ruh&aacute;t hordtam, k&uuml;l&ouml;nf&eacute;lek&eacute;ppen nyirattam,
+beretv&aacute;ltattam magam, egyszer&mdash;eml&eacute;kszem&mdash;s&aacute;nt&iacute;tottam is a jobb l&aacute;bamra,
+hogy majd tal&aacute;n nem ismernek meg, de hi&aacute;ba. Ha tal&aacute;lkoztam egygyel,
+nagyon megn&eacute;zett, &aacute;td&ouml;f&ouml;tt a szem&eacute;vel; tudtam, hogy, ha a f&ouml;ld tuls&oacute;
+oldal&aacute;ra megyek, akkor is r&aacute;m tal&aacute;lnak. A mikor ezzel tiszt&aacute;ba j&ouml;ttem,
+akkor &eacute;reztem az agyamba el&#337;sz&ouml;r valami olyas nyom&aacute;st, mint most s
+&oacute;r&aacute;r&oacute;l-&oacute;r&aacute;ra azon t&uuml;n&#337;dtem, hogy mi lesz bel&#337;lem, ha majd meg
+bolondulok. Akkor eml&eacute;kszem, valami tervet is dolgoztam ki, hogy majd
+igy teszek, vagy ugy elmegyek any&aacute;mmal valamerre s &#337; mindig simogatni
+fogja a fejem.</P>
+<P>Erre azonban csak kit&eacute;rtem, mert nem tal&aacute;lom fontosnak az eg&eacute;szet. Azt
+hiszem, hogy valami egy&eacute;b bajom van. Nincs bennem rendben valami, valami
+egy&eacute;b. Azt k&eacute;rem, ha megvizsg&aacute;ln&aacute;. &Ouml;nnek, azt mondj&aacute;k, olyan szeme van,
+hogy bel&aacute;t az emberbe, mintha csak sz&eacute;tnyitn&aacute; a mellen a b&#337;rt meg a hust
+s f&ouml;lfesz&iacute;ten&eacute; a csontot is. H&aacute;t n&eacute;zzen ugy bel&eacute;m, mert elv&eacute;gre
+elhiheti, hogy nekem csak fontos tudni, hogy bolond vagyok-e vagy sem.
+Most k&uuml;l&ouml;n&ouml;sen. Diszkr&eacute;t dolog, de h&aacute;t &ouml;nnek csak elmondom m&eacute;gis.
+K&uuml;l&ouml;nben most elhagyom, nagyon elf&aacute;radtam s aludni szeretn&eacute;k. Nagyot,
+hosszut, tudja olyan m&eacute;ly &aacute;lmot, amikor az ember nem &eacute;rzi az esz&eacute;t, meg
+semmit csak elzsibbad. Ha igy sokat besz&eacute;lek, mindig ugy vagyok. L&aacute;ssa,
+ilyenkor volt nekem nagyon dr&aacute;ga az &eacute;des any&aacute;m. Egy nagy kopott div&aacute;nunk
+volt a h&aacute;tuls&oacute; szob&aacute;ban, azt nagyon szerettem. &#336; le&uuml;lt az egyik v&eacute;g&eacute;re,
+&eacute;n meg v&eacute;gig fek&uuml;dtem a div&aacute;non s az &ouml;l&eacute;be fektettem a fejem. Az
+csod&aacute;latos volt, meg a hangja, a hogy mondta:&mdash;aludj dr&aacute;g&aacute;m, aludj
+dr&aacute;g&aacute;m,&mdash;noh&aacute;t err&#337;l ne is besz&eacute;lj&uuml;nk, mert felizgat... Hagyjuk, mondom,
+hagyjuk ezt. Tan&aacute;r ur, ha faggat, itt hagyom... Hogy igyam sok tejet,
+meg s&eacute;t&aacute;ljak? Ezt teszem folyton s m&aacute;r nem is hiszek a tejben meg a
+friss leveg&#337;ben, hanem ha &ouml;n mondja, Isten neki...</P>
+<P class=center>*</P>
+<P>A multkor valami diszkr&eacute;t dolgot emlegettem s az&oacute;ta folyton ezen j&aacute;r az
+eszem. F&eacute;lek, hogy azt hiszi, hogy valami diszn&oacute;s&aacute;gr&oacute;l van sz&oacute;. Noh&aacute;t ez
+nagyon b&aacute;ntana. &Eacute;n bizom &ouml;nben, megbecs&uuml;l&ouml;m a tudom&aacute;ny&aacute;t, tetszik nekem
+&ouml;nben az eg&eacute;sz ember s boszantana, ha rosz v&eacute;lem&eacute;nye lenne r&oacute;lam. Az
+eg&eacute;sz nem olyan fontos, hogy k&aacute;zust lehetne bel&#337;le csin&aacute;lni, hanem egy
+olyan embernek, a kinek kev&eacute;s a bar&aacute;tja, m&eacute;gis csak kellemetlen. No,
+ugye hogy igaz?</P>
+<P>A mi diszkr&eacute;t ebben a dologban, az csak annyi, hogy m&eacute;g nem nyilv&aacute;nos,
+h&aacute;t nem igen illik fecsegni r&oacute;la. Tal&aacute;ltam egy le&aacute;nyt, a ki nagyon
+hasonl&iacute;t az &eacute;des any&aacute;mhoz. &Eacute;ppen olyan szab&aacute;sa van az arcz&aacute;nak, a szeme
+is ugy n&eacute;z; ha meg&ouml;regszik, szakasztott olyan lesz, mint az &eacute;n szeg&eacute;ny
+j&oacute; &ouml;reg angyalk&aacute;m. Noh&aacute;t ezt a le&aacute;nyt &eacute;n elfogom venni. Ha szeg&eacute;ny, nem
+baj, ha gazdag, h&aacute;t &eacute;n is az vagyok, v&eacute;gre is ez nem fontos. Elveszem,
+&eacute;s ez a f&#337;.</P>
+<P>Nyugalmat akarok. Most m&aacute;r t&uacute;ls&aacute;gosan megviselt ez a sok &uuml;ld&ouml;z&eacute;s.
+Belef&aacute;radna egy igazi bolond is. Hogy &eacute;n egyszer behaj&iacute;tottam n&eacute;h&aacute;ny
+ablakot, ez csak nem el&eacute;g ok arra, hogy ki&uuml;ld&ouml;zzenek az emberek k&ouml;z&uuml;l. S
+ezt m&aacute;r megsugom &ouml;nnek, nem kell tov&aacute;bbadni. Azt hinn&eacute;k, hogy &ouml;nz&eacute;s az
+eg&eacute;sz szerelem, pedig nem igaz. A le&aacute;nynak, ugy hallom, van egy &#337;rnagy
+nagyb&aacute;tyja, valami tekint&eacute;lyes katona, tudja, akinek adnak is valamit a
+szav&aacute;ra. Ez az ember is kell nekem. Ha ez egyszer bemegy a tiszti
+kaszin&oacute;ba, &ouml;sszehivja a tiszteket s azt mondja nekik, hogy: n&eacute;zz&eacute;tek
+kamer&aacute;dok, van itt egy szeg&eacute;ny fiu, a kivel szemben ti nagyon
+igazs&aacute;gtalanok vagytok. Hal&aacute;lba kergetitek. Ez a szeg&eacute;ny fiu elvette
+h&uacute;gomat s most m&aacute;r azt mondom, hogy v&eacute;ge legyen a komiszkod&aacute;snak, mert a
+ki m&eacute;g ezut&aacute;n is &uuml;ld&ouml;zi, annak velem gy&uuml;lik meg a baja.</P>
+<P>Ennyit csak elv&aacute;rhatok majd t&#337;le, nem? Persze, tudtam, hogy igazat ad.
+Gondolkozz&eacute;k mind&eacute;g j&oacute;zanul az ember. Az&eacute;rt ne &eacute;rtsen f&eacute;lre. A l&aacute;ny
+sz&eacute;p, okos, j&oacute;... Hogy besz&eacute;ltem e vele? Dehogy, h&aacute;t hogyan besz&eacute;ljek,
+addig csak nem j&aacute;rhatok ki az utcz&aacute;ra, a mig rendben nincs ez a dolog.</P>
+<P class=center>*</P>
+<P>A miket eddig &ouml;sszebesz&eacute;ltem, most m&aacute;r vegye ugy, mintha nem mondtam
+volna. Haszontalans&aacute;g az eg&eacute;sz, volt, nincs. Az&oacute;ta nagyot v&aacute;ltozott a
+dolog. Most m&aacute;r bizonyosan tudom, hogy bolond vagyok. Egy bar&aacute;tom azt
+mondta, hogy besz&eacute;l az &#337;rnagygyal. Ennek van m&aacute;r vagy k&eacute;t hete, &eacute;s m&eacute;g
+sem v&aacute;ltozott semmi. Ugy l&aacute;tszik, hogy m&aacute;r &#337; se tud seg&iacute;teni rajtam.
+Ostobas&aacute;g olyan nagyon t&ouml;r&#337;dni vele, hiszen az embernek egyszer &uacute;gyis
+meg kell halni, hanem az&eacute;rt m&eacute;gis b&aacute;nt, hogy annyira haragszanak re&aacute;m.</P>
+<P>A le&aacute;nyr&oacute;l m&aacute;r ne besz&eacute;lj&uuml;nk. Hagyja, annak v&eacute;ge... Ennyit legal&aacute;bb
+v&aacute;rtam a famili&aacute;j&aacute;t&oacute;l. An&eacute;lk&uuml;l nem alkuszom, Azt szeretn&eacute;m, hogy &eacute;n
+j&aacute;rjak erre, arra, ahov&aacute; &eacute;n akarok, nyugodtan, hogy ne b&aacute;ntson senki,
+szeressenek. Gondoltam, hogy tal&aacute;n &iacute;gy meg&eacute;rem. No h&aacute;t ez bolonds&aacute;g, ez
+semmi, ennek m&aacute;r v&eacute;ge. Majd besz&eacute;l&uuml;nk m&eacute;g r&oacute;la, ha eg&eacute;szen elmulik. Most
+m&eacute;g b&aacute;nt, f&aacute;j, ha hozz&aacute; &eacute;rnek. Ha eny&eacute;m lehetett volna a le&aacute;ny, meg a
+major! Akkor &eacute;n ma nem igy besz&eacute;ln&eacute;k &ouml;nnel, hanem hagyjuk az eg&eacute;szet,
+mert sajog bennem minden, ha ez a megszabadul&aacute;s az eszembe jut. Majd
+tal&aacute;n m&eacute;g egyszer besz&eacute;l&uuml;nk err&#337;l, addig hagyjuk.</P>
+<P class=center>*</P>
+<P>Tan&aacute;r ur, &eacute;n elmenek&uuml;ltem &ouml;nh&ouml;z. Meg akarnak &ouml;lni. &Uuml;l&ouml;k az ablakban,
+arra j&ouml;nnek sokan, csupa katona, sor sor ut&aacute;n, egyik haragosabb, mint a
+m&aacute;sik, r&aacute;m n&eacute;znek s most l&aacute;ttam, egyszerre mind r&aacute;m fogja a pusk&aacute;t,
+mind, mind. A tiszt volt az els&#337;... Hogy a tisztnek nincs pusk&aacute;ja?...
+Azt &ouml;n nem tudja, van, van, mindk&eacute;t v&aacute;ll&aacute;n egy-egy. El&#337;bb jobbr&oacute;l vette
+le, l&#337;tt, azt&aacute;n balr&oacute;l, azut&aacute;n mind, mind l&#337;ttek be az ablakon s
+kiab&aacute;ltak; majd megbolondultam, rettenetes volt, ebbe belehalok.
+Csakhogy elszaladtam, ez seg&iacute;tett. &Eacute;n &eacute;lni akarok, &eacute;lni. Tan&aacute;r ur, &ouml;n
+tisztess&eacute;ges ember, ide j&ouml;ttem, dugjon el valahova, besz&eacute;ljen vel&uuml;k,
+mondja meg nekik, hogy &eacute;n nem b&aacute;ntok senkit, hagyjanak engem &eacute;lni.
+Mondja meg nekik, mondja meg.&mdash;Az &#337;rnagy, mit besz&eacute;l az &#337;rnagyr&oacute;l, abban
+m&aacute;r nem lehet bizni, ha akart volna valamit tenni, nem jutottam volna
+ide a rettenetess&eacute;gbe.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="35"></A>A KIR&Aacute;LY &Eacute;S A PIPACS</H3>
+<P>Egyszer, m&eacute;g a messze id&#337;ben valaha r&eacute;gen volt egy nagy orsz&aacute;g. Csupa
+okos, tudom&aacute;nyos ember &aacute;llott az &eacute;l&eacute;n. A kir&aacute;ly csak ugy ott szolg&aacute;lt
+mellett&uuml;k, al&aacute;irta az ir&aacute;sokat, meg leragasztotta a sok pecs&eacute;tes
+levelet, hanem azonkiv&uuml;l azt&aacute;n nem is adtak neki semmi dolgot, mert
+nagyon furcsa ember volt. Egy kicsit h&oacute;bortos, bolond is, vagy mi, mert
+b&aacute;r nem volt r&aacute; semmi sz&uuml;ks&eacute;ge, minden ott termett el&#337;tte, a mit a
+szeme, sz&aacute;ja megkiv&aacute;nt, m&eacute;gis folyton olyasmin t&ouml;rte a fej&eacute;t, a mihez az
+ilyen jobbm&oacute;du embernek semmi k&ouml;ze. Ha n&eacute;ha beszabadult abba a szob&aacute;ba,
+a hol a b&ouml;lcsek azon tan&aacute;cskoztak, hogy a haj&oacute;kon k&eacute;tszer, vagy
+h&aacute;romszor ki&aacute;ltson-e hurr&aacute;t a leg&eacute;nys&eacute;g, a mikor a szomsz&eacute;db&oacute;l a m&aacute;sik
+kir&aacute;ly meg&eacute;rkezik, vagy hogy egy vagy k&eacute;t soros gombu frakkban
+tisztelegjen &#337; eminenci&aacute;j&aacute;nak a kadarikai &eacute;rseknek a deput&aacute;ci&oacute;, olyan
+hi&aacute;baval&oacute;s&aacute;gokkal &aacute;llott el&#337;, hogy a n&eacute;pnek nincs kenyere, egym&aacute;sut&aacute;n
+hullanak el a falukban a gyermekek, mert a f&ouml;ld m&eacute;g korp&aacute;t se ad &eacute;s
+s&iacute;rva &#337;d&ouml;ng a f&#337;v&aacute;ros fel&eacute; a sok paraszt. Seg&iacute;teni kell, m&eacute;g akkor is,
+ha az utols&oacute; kab&aacute;tunk adjuk oda.</P>
+<P>A b&ouml;lcsek nagyon megbotr&aacute;nkoztak ezen a kellemetlenked&eacute;sen. Az egyik f&ouml;l
+is &aacute;llott s illend&#337; tisztess&eacute;gtud&aacute;ssal, amugy tess&eacute;k-l&aacute;ss&eacute;k, a mint hogy
+h&aacute;t ez kij&aacute;r az ilyen mindenbe belekotnyelesked&#337; czimzetes kir&aacute;lyoknak,
+elmondta a maga v&eacute;lem&eacute;ny&eacute;t.</P>
+<P>&mdash;K&eacute;rem sz&eacute;pen, itt most fontos politikai &eacute;rdekekr&#337;l besz&eacute;l&uuml;nk...</P>
+<P>&mdash;Mi az, semmi. M&aacute;r tanulhattatok volna annyit, hogy az els&#337; az ember.
+Ments&eacute;tek meg el&#337;sz&ouml;r az itthont, azut&aacute;n menjetek a szomsz&eacute;dba s&ouml;p&ouml;rni.
+Ez csak vil&aacute;gos...</P>
+<P>&mdash;Ugyan k&eacute;rem.</P>
+<P>Az egyik b&ouml;lcs odav&aacute;gott a m&aacute;siknak a szem&eacute;vel s azut&aacute;n meg az
+okvetetlenked&#337; urra &eacute;s s&uacute;gva mondta:</P>
+<P>&mdash;Bolond, ugy-e bolond?</P>
+<P>A m&aacute;sik szomoruan felelt.</P>
+<P>&mdash;Az, tiszt&aacute;ra az, most m&aacute;r eg&eacute;szen v&eacute;ge.</P>
+<P>Egy lak&aacute;j, a ki az ilyen k&eacute;nyes helyzetekben feltal&aacute;lja mag&aacute;t,
+karonfogta a kir&aacute;lyt s gy&ouml;ng&eacute;den kivezette a teremb&#337;l. A kir&aacute;ly csak az
+ajt&oacute;ban vette &eacute;szre, hogy &#337; voltak&eacute;ppen nem akar m&eacute;g elmenni, de akkor
+m&aacute;r k&eacute;s&#337;n volt, mert a lak&aacute;j ismerte a gy&ouml;nge oldal&aacute;t s a f&uuml;l&eacute;be s&uacute;gta:</P>
+<P>&mdash;J&ouml;jj&ouml;n fels&eacute;g, j&ouml;jj&ouml;n, v&aacute;rja a pipacs.</P>
+<P>A kir&aacute;lynak kider&uuml;lt az arcza, f&eacute;nylett a szeme, amint k&ouml;r&uuml;ln&eacute;zett.</P>
+<P>&mdash;Hol, hol?</P>
+<P>&mdash;Otthon, csak menjen hozz&aacute;, fels&eacute;g.</P>
+<P>&mdash;Kiengednek a kapun?</P>
+<P>&mdash;Ki, ki, csak mondja meg a port&aacute;snak, hogy &eacute;n megengedtem, hogy
+kimenjen...</P>
+<P>&mdash;Te, te engeded meg, te pimasz!</P>
+<P>A lak&aacute;j okos ember volt, nem ellenkezett. Azzal v&aacute;gta el a dolgot, hogy
+csak tess&eacute;k menni, f&ouml;lnyitj&aacute;k a kaput. Ez a f&#337;. Az csak mindegy, hogy
+kinek az engedelm&eacute;re. M&eacute;g egy&uuml;tt mentek &aacute;t egy udvaron. Ezt az id&#337;t
+f&ouml;lhaszn&aacute;lta a kir&aacute;ly arra, hogy mondjon egy k&eacute;t sz&oacute;t a lak&aacute;jnak
+azokb&oacute;l, a mi &eacute;ppen az esz&eacute;ben j&aacute;rt.</P>
+<P>Mert tudod, fiam, ugy kell annak lenni, hogy mert az orsz&aacute;g a n&eacute;p&eacute;, h&aacute;t
+a n&eacute;p legyen az uralkod&oacute;. &#336;k milli&oacute;k s hogy mi lesz a sorsuk, az csak
+fontosabb, minthogy lehull-e egy-k&eacute;t korona. &Eacute;n nem sajn&aacute;ln&aacute;m az
+eny&eacute;met, hidd el. Ut&aacute;latos ember az, a ki mindig a maga haszn&aacute;t n&eacute;zi. J&oacute;
+lehet dolgozni, sz&eacute;p lehet, de nem ilyen hi&aacute;baval&oacute; munk&aacute;t, hanem okosat,
+a mibe belef&aacute;rad, megizzad az ember, hogy est&eacute;re tudjon besz&aacute;molni
+mag&aacute;nak az &eacute;let&eacute;nek egy napj&aacute;r&oacute;l. Hi&aacute;ba volt-e vagy nem. &Eacute;rted?</P>
+<P>A lak&aacute;j r&aacute;b&aacute;mult &eacute;s megr&aacute;zta a fej&eacute;t, hogy nem &eacute;rti.</P>
+<P>&mdash;Nekem megvan a kenyerem. Igen, igen. Te nem &eacute;rtesz. Arr&oacute;l van sz&oacute;,
+hogy mindenkinek meglegyen a mag&aacute;&eacute;, meg hogy az egyik ne legyen &aacute;llat, a
+kivel ugy b&aacute;nnak a kocsisok, a hogy nekik tetszik, a m&aacute;sik meg az ur,
+csak ur s egy&eacute;b semmi...</P>
+<P>A lak&aacute;j bamb&aacute;n b&aacute;mult a kir&aacute;lyra s minthogy m&aacute;r elv&aacute;lt az utjuk,
+befejezte a vit&aacute;t a maga m&oacute;dja szerint.</P>
+<P>&mdash;Mindenkinek megvan a hivatala.&mdash;&Eacute;n meg vagyok el&eacute;gedve, mit t&ouml;r&#337;d&ouml;m
+m&aacute;ssal.</P>
+<P>A pipacs szilaj, vad le&aacute;ny volt. Ez a csufneve volt, valahogy m&aacute;sk&eacute;ppen
+is hivt&aacute;k. K&uuml;nn lakott a v&aacute;ros v&eacute;g&eacute;n egy kis h&aacute;zban, ahonnan nem is volt
+szabad bej&ouml;nnie soha, mert mindj&aacute;rt elfogt&aacute;k &eacute;s t&ouml;ml&ouml;czbe dobt&aacute;k a
+zsand&aacute;rok. Sz&eacute;p tiszta kis szob&aacute;ja volt, tele ir&aacute;ssal, k&ouml;nyvvel, a
+melyekhez visszat&eacute;rt, a mikor m&aacute;r elf&aacute;radott erd&#337;n-mez&#337;n a k&oacute;borl&aacute;sban.
+Azt tartott&aacute;k r&oacute;la, hogy bolond s az&eacute;rt csatangol annyit a f&aacute;k k&ouml;zt, meg
+a r&ouml;g&ouml;s mezei utakon, &#337; azonban nem sokat t&ouml;r&#337;d&ouml;tt ezzel. Szerette a
+f&aacute;it, a f&uuml;veit, lobog&oacute; magas vet&eacute;st &eacute;ppen ugy, mint a kisz&aacute;radt, s&aacute;rg&aacute;ra
+aszott r&eacute;tet. Azt mondta, hogy mindenb&#337;l lehet tanulni valamit, csak
+n&eacute;zni kell, hallgatni, figyelni, okoskodni s az ilyen eszel&#337;s le&aacute;ny m&eacute;g
+a m&eacute;rf&ouml;ldes tarl&oacute;n sincsen egyed&uuml;l, mert vele van az Isten.</P>
+<P>Mikor a kir&aacute;ly bekopogott a friss z&ouml;ldre m&aacute;zolt salug&aacute;teren, el&eacute;je
+szaladt a le&aacute;ny, vonta be maga ut&aacute;n a szob&aacute;ba s annyi mondani val&oacute;ja
+volt, hogy a besz&eacute;d&eacute;ben ide-oda kapkodott s el&aacute;llott a l&eacute;lekzete is, ugy
+igyekezett meg&eacute;rtetni mag&aacute;t ezzel a komor emberrel, a kinek az arcz&aacute;r&oacute;i
+leolvasta, hogy nem hoz sz&aacute;m&aacute;ra semmi vigasztal&aacute;st.</P>
+<P>&mdash;N&eacute;zd csak! mondjuk igy, hogy &eacute;n vagyok a n&eacute;p, &eacute;n egyed&uuml;l, vagy nem is
+m&aacute;sk&eacute;nt. &Eacute;n vagyok a szellem, a melybe belek&ouml;lt&ouml;z&ouml;tt minden, a mit
+erre-arra mindenfel&eacute; &ouml;sszeszedett a szeg&eacute;ny emberek k&ouml;z&ouml;tt. Egy csom&oacute;
+panasz, szemreh&aacute;ny&aacute;s, keser&uuml;s&eacute;g, d&uuml;h &eacute;s elmondom elej&eacute;t&#337;l v&eacute;gig. Te
+pedig ur vagy, olyan nagy ur, a kinek nem parancsol senki. Az se &aacute;ll a
+j&oacute; lelked utj&aacute;ba, hogy tal&aacute;n nem &eacute;rtene meg az eszed, h&aacute;t hallgass meg.
+Nem lassan, hanem egyszerre t&ouml;nkre megy az orsz&aacute;god, mert r&aacute;j&aacute;r a
+csap&aacute;s, t&uuml;z, viz, sz&aacute;razs&aacute;g, d&ouml;gv&eacute;sz, minden egyszerre. Az emberek m&aacute;r
+k&aacute;romkodva mennek el a templom mellett, mert hi&aacute;ba im&aacute;dkoznak, nem j&ouml;n
+es&#337; s nem sz&uuml;letik az elhullott hely&eacute;be uj barom. Az &eacute;g sem k&eacute;k m&aacute;r arra
+kifel&eacute;, hanem fekete. Eredj haza, csin&aacute;lj rendet. Seg&iacute;ts n&eacute;peden, mert
+ha az elpusztul, elveszett az orsz&aacute;g.</P>
+<P>A kir&aacute;ly le&uuml;lt egy l&aacute;d&aacute;ra, a k&eacute;t &ouml;sszeszor&iacute;tott &ouml;kl&eacute;re hajtotta a fej&eacute;t
+s ugy &eacute;rezte, hogy egy csom&oacute; t&uuml;zes vasmarok nekiment a sziv&eacute;nek &eacute;s t&eacute;pi,
+t&eacute;pi mindenfel&#337;l. Rettenetesen f&aacute;jt benne minden, az agya elk&aacute;bult,
+szemei nekimeredtek annak a semminek, a mibe &ouml;sszeszaladt el&#337;tte a
+vil&aacute;g, a torka kisz&aacute;radt, &eacute;rezte, hogy szomjas &eacute;s annyira gy&ouml;nge, hogy
+ha csak az Isten keze meg nem fogja, lefordul a szeg&eacute;ny le&aacute;ny l&aacute;d&aacute;j&aacute;r&oacute;l
+&eacute;s meghal, az agyagos f&ouml;ldre ejtve a koron&aacute;s fej&eacute;t. K&uuml;nn pedig &#337;r&uuml;lt
+t&aacute;nczba kezdett a h&aacute;z k&ouml;r&uuml;l a nyomor &eacute;s a k&eacute;ts&eacute;gbees&eacute;s. M&aacute;s nem l&aacute;tta,
+csak &#337;k ketten, de majd belebolondultak ebbe a l&aacute;tom&aacute;nyba. Kis&eacute;rtetnek
+&ouml;lt&ouml;z&ouml;tt minden nyomorus&aacute;gba fulladt paraszt, f&eacute;rfiak, asszonyok,
+le&aacute;nyok &eacute;s &ouml;sszefog&oacute;zkodva, &#337;rj&ouml;ngve k&ouml;r&uuml;lt&aacute;nczolt&aacute;k a h&aacute;zat.
+Bez&ouml;rgettek az ablakon, mintha a vihar r&aacute;zta volna meg a kis
+&uuml;vegt&aacute;bl&aacute;kat, d&ouml;ngett&eacute;k a falat s n&eacute;ha ugy megingott az eg&eacute;sz kis gy&ouml;nge
+h&aacute;zik&oacute;, mintha belekapaszkodott volna a sz&eacute;l s el akarta volna vinni a
+negyedik hat&aacute;rba. A kir&aacute;ly mell&eacute; h&uacute;z&oacute;dott a l&aacute;ny is &eacute;s suttogott a
+f&uuml;l&eacute;be rettenetes dolgokat.</P>
+<P>&mdash;Igy lesz, mondom neked. Egyszerre csak mind elj&ouml;nnek, oda be hozz&aacute;tok.
+Hidd el. &Eacute;n mondom, megtan&iacute;tott re&aacute; a mez&#337;, az erd&#337;, a t&ouml;rv&eacute;ny, a mi
+ezekbe a k&ouml;nyvekbe meg van irva, az &eacute;let, a keny&eacute;r t&ouml;rv&eacute;nye, a mi csak
+ideig-&oacute;r&aacute;ig t&uuml;ri meg az igazs&aacute;gtalans&aacute;got. Rendszerbe szedik egyszer ezt
+a t&aacute;nczot s azt le nem gy&#337;zi azt&aacute;n semmi er&#337;, mert itt azt&aacute;n vagy az
+&aacute;ltal&aacute;nos, mindens&eacute;ges elz&uuml;ll&eacute;s k&ouml;vetkezik, vagy a diadal. Menj, menj,
+szaladj haza, csin&aacute;lj rendet az embereid k&ouml;z&ouml;tt.</P>
+<P>A szeg&eacute;ny kir&aacute;ly kirohant az &eacute;jszak&aacute;ba, be a v&aacute;rosba, f&ouml;l a palot&aacute;ba,
+egyenesen a b&ouml;lcsekhez, a kik m&eacute;g mindig tan&aacute;cskoztak s most m&aacute;r arr&oacute;l,
+hogy az &aacute;gyul&ouml;v&eacute;sek sz&aacute;ma &eacute;s a szines, z&aacute;szl&oacute;s vitorl&aacute;k k&ouml;z&ouml;tt milyen
+legyen az ar&aacute;ny, hogy se sok ne legyen, se kev&eacute;s.&mdash;A kir&aacute;ly berontott a
+szob&aacute;ba &eacute;s nagyot csapott az asztal k&ouml;zep&eacute;be.</P>
+<P>&mdash;Emberek, elpuszt&iacute;tj&aacute;tok az orsz&aacute;gomat, egyenesen beleteszitek a sirba.
+T&eacute;rjetek &eacute;szre. Itt a veszedelem, nem a holdban...</P>
+<P>Az urak kelletlen&uuml;l n&eacute;ztek &ouml;ssze s az egyik f&ouml;l&aacute;llott &eacute;s illend&#337;s&eacute;g- &eacute;s
+tisztess&eacute;gtud&aacute;ssal sz&oacute;lott:</P>
+<P>&mdash;De fels&eacute;g, hiszen most a k&uuml;lpolitik&aacute;r&oacute;l van sz&oacute;.</P>
+<P>A t&ouml;bbi r&aacute;mondta:</P>
+<P>&mdash;Persze, persze, nem lehet megbontani a rendet.</P>
+<P>A lak&aacute;j megint bej&ouml;tt &eacute;s karonfogta a rendetlenked&#337; urat.</P>
+<P>&mdash;De fels&eacute;g, h&aacute;t modor ez? Pihenje ki mag&aacute;t, j&ouml;jj&ouml;n, j&ouml;jj&ouml;n...</P>
+<P>A kir&aacute;ly ment, mint egy masina, v&eacute;gig a sok udvaron. Nem l&aacute;tott, nem
+hallott, ink&aacute;bb csak megsejtett egy aranyos czifra padot valamelyik
+sarokban. Erre leesett s megvigasztalhatatlanul, kimer&uuml;lten hunyta le a
+szem&eacute;t.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="36"></A>A FARKAS</H3>
+<P>Vend&eacute;g voltam a falun s v&eacute;gigj&aacute;rtunk m&aacute;r minden uri szomsz&eacute;dot. Elvittek
+mutogatni erre-arra, messzebb is, mikor egyszerre kifogytak a
+vend&eacute;gl&aacute;t&oacute;im minden uri ismer&#337;sb&#337;l. Akkor nagy tanakod&aacute;s k&ouml;vetkezett,
+hogy kit lehetne m&eacute;g megl&aacute;togatni a k&ouml;rny&eacute;ken. Sokszor hallottam, hogy
+valami &ouml;reg Halm&aacute;gyir&oacute;l besz&eacute;lnek, hogy ahoz m&eacute;g el lehetne menni, de
+azt&aacute;n mindig halogatt&aacute;k ezt a l&aacute;togat&aacute;st.</P>
+<P>&mdash;V&eacute;n bolond az, mondta a h&aacute;zigazd&aacute;m&mdash;nem &eacute;rezn&eacute; j&oacute;l mag&aacute;t n&aacute;la.</P>
+<P>&mdash;Fura ember... Meg azt&aacute;n h&aacute;tha kiszabadulnak a farkasai.</P>
+<P>&mdash;Micsoda farkasokr&oacute;l besz&eacute;lnek?</P>
+<P>&mdash;Az a v&eacute;n eszel&#337;s eg&eacute;sz csom&oacute;t tart ketreczben, mint m&aacute;s ember a ludat.
+N&eacute;ha &eacute;jszak&aacute;nk&eacute;nt, ha csendes id&#337; van, id&aacute;ig elhallszik az ord&iacute;toz&aacute;suk.
+Van neki m&aacute;r vagy negyven. Ez a szenved&eacute;lye...</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t azt&aacute;n mi&eacute;rt?</P>
+<P>&mdash;Mert bolond.</P>
+<P>&mdash;S megengedik a hat&oacute;s&aacute;gok az ilyen passzi&oacute;t?</P>
+<P>&mdash;Mi&eacute;rt ne. Nem b&aacute;nt senkit. M&eacute;g hasznunkra van a bolonds&aacute;ga. Jobb
+nek&uuml;nk, ha n&aacute;la ord&iacute;t az a sok vad&aacute;llat, mint ha a k&ouml;rny&eacute;ken csatangol.
+Azt&aacute;n, ha j&oacute;l bez&aacute;rja &#337;ket, kinek mi k&ouml;ze hozz&aacute;. Ur az, nem lehet neki
+olyan k&ouml;nnyen parancsolni.</P>
+<P>&mdash;Gyer&uuml;nk el hozz&aacute;.</P>
+<P>Egy kicsit huzt&aacute;k, halasztott&aacute;k m&eacute;g a l&aacute;togat&aacute;st, hanem m&aacute;r nem hagytam
+nekik nyugtot. L&aacute;tnom kellett azt a furcsa embert. Egy reggel azt&aacute;n
+felk&eacute;sz&uuml;lt&uuml;nk, revolverekkel dugdostuk tele a zsebeinket, nem tudhatja
+az ember, hogy mi minden t&ouml;rt&eacute;nhetik, el&#337;&aacute;llott a kis kocsi k&eacute;t f&uuml;rge
+hegyi l&oacute;val s elindultunk Halm&aacute;gyihoz. Hajnalban m&aacute;r el&#337;relovagolt egy
+leg&eacute;ny, hogy bejelentsen benn&uuml;nket n&aacute;la. Igy is att&oacute;l f&eacute;ltek a gazd&aacute;im,
+hogy kiizen el&eacute;nk valami hazugs&aacute;got s nem fogad el.</P>
+<P>&mdash;Nem igen szereti az embereket. Kev&eacute;s szavu, gy&uuml;l&ouml;lk&ouml;d&#337;, z&aacute;rk&oacute;zott
+l&eacute;lek s lehet, hogy &eacute;ppen a lajstromon dolgozik.</P>
+<P>&mdash;Micsoda lajstromon?</P>
+<P>&mdash;Azt mondj&aacute;k, hogy a vad&aacute;llatait tartja sz&aacute;mban. &Ouml;sszeir r&oacute;luk,
+torony&aacute;t-borony&aacute;t, az isten tudn&aacute;, hogy mivel van tele egy ilyen
+bolondnak az esze.</P>
+<P>Mikor f&ouml;lkapaszkodtunk a hegyre, nagy lejt&#337; k&ouml;vetkezett s a hegy alatt,
+sok fa k&ouml;z&ouml;tt a hol m&aacute;r ritk&aacute;san, mogyor&oacute;bokrokkal, alacsony,
+f&eacute;lbenmaradt t&ouml;lgygyel, juharral, cserrel elkezd&#337;d&ouml;tt az erd&#337;, ott volt
+a v&eacute;n Halm&aacute;gyi h&aacute;za. Magas, foszlott vakolat&uacute;, falker&iacute;t&eacute;s vette k&ouml;r&uuml;l az
+eg&eacute;szet, csak a hegy tetej&eacute;r&#337;l l&aacute;thattuk a h&aacute;z tetej&eacute;n a zsindelyt,
+melyet buj&aacute;n n&#337;tt be a moha, azut&aacute;n, amint lennebb ereszkedt&uuml;nk,
+elveszett el&#337;l&uuml;nk a h&aacute;z. Egy csom&oacute;ban sok fekete fa lengett lomh&aacute;n
+jobbra, balra, a mint &eacute;szakr&oacute;l, vagy d&eacute;lr&#337;l fujt a sz&eacute;l s a nagy csendbe
+n&eacute;ha egy-egy hosszu von&iacute;t&aacute;s, veszedelmes ismeretlen hang &uuml;v&ouml;lt&ouml;tt bele.
+F&eacute;lelmes kezdett lenni a vid&eacute;k. Hallgatva &eacute;rezt&uuml;k mi is, a lovak pedig
+nyihogva, nagyokat fujva rohantak lefel&eacute; az uton s n&eacute;h&aacute;ny er&#337;s
+ostorcsap&aacute;ssal kellett &eacute;szret&eacute;r&iacute;teni &#337;ket, mert a legszivesebben ink&aacute;bb
+visszafordultak volna. K&uuml;l&ouml;n&ouml;sen az egyik remegett s n&eacute;ha magasra
+f&ouml;lkapta a fej&eacute;t, ugy szagl&aacute;szva, mint a vad&aacute;szkutya.</P>
+<P>A neh&eacute;z kapu el&#337;tt egy kis &ouml;reg ember topogott a hideg &#337;szi s&aacute;rban.
+Mikor odakanyarodtunk a kocsival, &eacute;l&eacute;nken el&eacute;nk szaladt s mig kibontott
+a takar&oacute;kb&oacute;l, folyton besz&eacute;lt, megtapogatta a lovakat &eacute;s seg&iacute;tett
+mindenkinek a lesz&aacute;ll&aacute;sban.</P>
+<P>&mdash;No Feri, csak hogy egyszer t&eacute;ged is lehet l&aacute;tni. &Ouml;rvendek uraim,
+&ouml;rvendek s a pesti urat is elhoztad, sz&eacute;p, sz&eacute;p, tess&eacute;k beljebb, el&#337;re,
+el&#337;re uraim.</P>
+<P>Azut&aacute;n a kocsisnak rendelkezett.</P>
+<P>&mdash;Te leker&uuml;lsz az ist&aacute;ll&oacute;khoz. Jobbra fordulj be az uton a ker&iacute;t&eacute;s
+mellett; mondd csak, hogy a Farnos tekintetes ur lovai vagytok, azt&aacute;n
+kapsz mindent. &Eacute;n k&uuml;ldtelek, &eacute;rtetted, &eacute;n k&uuml;ldtelek, azt mondd meg az
+isp&aacute;n urnak, azt&aacute;n nem lesz panaszod. Biztos&iacute;talak, biztos&iacute;talak. Feri,
+csak hagyd, a kocsin maradhat minden, nem lopja el senki. Csak el&#337;re,
+el&#337;re uraim.</P>
+<P>A nagy, neh&eacute;z kapu mellett volt a kis ajt&oacute;. Azon ment&uuml;nk be nagy
+csendesen egy piszkos nagy udvarra, a mit gazzal hordott tele az &#337;sz.
+Beles&uuml;ppedt&uuml;nk a rothadt falev&eacute;l r&eacute;tegbe, a mib&#337;l minden l&eacute;p&eacute;sn&eacute;l s&aacute;rga,
+szennyes viz sziv&aacute;rgott ki. Egyik&uuml;nk se sz&oacute;lott egy sz&oacute;t se, csak a
+h&aacute;zigazda t&aacute;nczolt k&ouml;r&uuml;l&ouml;tt&uuml;nk f&uuml;rg&eacute;n, hol az egyik, hol a m&aacute;sik
+vend&eacute;g&eacute;t ragadva karon s folytonosan besz&eacute;lve hebehurgy&aacute;n, minden
+&ouml;sszef&uuml;gg&eacute;s n&eacute;lk&uuml;l &ouml;sszehadarva mindent, a mi csak a megrong&aacute;lt agy&aacute;b&oacute;l
+a nyelv&eacute;re tolongott. Egy-egy pillanatra meg&aacute;llottunk. Rettenetes neh&eacute;z,
+d&ouml;gletes leveg&#337;t czipelt fel&eacute;nk a sz&eacute;l, mikor egyszer-egyszer meglend&uuml;lt
+a leveg&#337; s t&aacute;volabb, de m&aacute;r nem messze, egym&aacute;s szav&aacute;t tulkiab&aacute;lva
+ord&iacute;tott egy csom&oacute; vad&aacute;llat, a ki ann&aacute;l f&eacute;lelmetesebb volt, mert csak a
+hangj&aacute;t hallottuk. A kis &ouml;reg ember mosolyogva n&eacute;zett r&aacute;nk.</P>
+<P>&mdash;&Eacute;n m&aacute;r meg sem tudn&eacute;k lenni n&eacute;lk&uuml;l&uuml;k.</P>
+<P>K&ouml;r&uuml;ln&eacute;zett, hogy kinek besz&eacute;ljen s hirtelen karonfogva engem, p&aacute;r
+l&eacute;p&eacute;ssel el&#337;bbre vitt, mintha titkot akarna mondani.</P>
+<P>&mdash;Nagy tanulm&aacute;ny ez k&eacute;rem, nagy tanulm&aacute;ny. Hiszen uras&aacute;god gondolja m&aacute;r,
+elv&eacute;gre liter&aacute;tus ember, a kinek nyitva van a term&eacute;szet. J&ouml;jj&ouml;n csak,
+j&ouml;jj&ouml;n...</P>
+<P>Egyszerre azonban h&aacute;trafordult s engem eleresztve ott kezdett
+besz&eacute;lget&eacute;st.</P>
+<P>&mdash;Te Feri, tudja ez az ur az alapelvet.</P>
+<P>&mdash;Nem.</P>
+<P>&mdash;Nem?</P>
+<P>Arra megint hozz&aacute;m szaladt s huzott maga ut&aacute;n, mig egy csendes sarokba
+nem &eacute;rt&uuml;nk. Itt hirtelen elmondott mindent, a mit el&#337;bb tudnom kellett,
+de nagyon izgatott volt, a mig besz&eacute;lt. F&eacute;ltem t&#337;le, huz&oacute;dtam s n&eacute;ztem a
+szem&eacute;t, hogy milyen zavaros, &uuml;res, f&eacute;nytelen. Ugy l&aacute;tszik &eacute;szrevette az
+idegenked&eacute;semet, mert igyekezett megnyugtatni.</P>
+<P>&mdash;Csendes &ouml;reg ember vagyok, ne tartson semmit&#337;l. Szeretem, ha
+gondolkoz&oacute; elm&eacute;kkel tal&aacute;lkozom, az&eacute;rt rohanom meg ugy. &Eacute;n ugyan
+tiszt&aacute;ban vagyok a magam dolg&aacute;val, hanem az&eacute;rt m&eacute;gis szeretek
+elbesz&eacute;lgetni egy-egy okos f&#337;vel. Ezek a falusiak itt j&oacute; emberek, hanem
+h&aacute;t m&eacute;gse tudhatnak mindent. Meg sem &eacute;rtik, ha mond nekik valamit az
+ember. Mutatj&aacute;k, hogy: igen igen, odahallgatnak, hanem az&eacute;rt l&aacute;tom, hogy
+csak a repcz&eacute;n j&aacute;r az esz&uuml;k, meg az &#337;szi vet&eacute;sen, az emberi agy bels&#337;
+vil&aacute;ga el&#337;tt&uuml;k &eacute;rthetetlen. Ahoz szeg&eacute;nyek, hanem h&aacute;t &ouml;n, elv&eacute;gre
+f&#337;v&aacute;rosi ember&mdash;van ott n&eacute;h&aacute;ny bar&aacute;tom is, nem ismeri &#337;ket? Nal&aacute;czy
+Pista, G&oacute;th Samu... nem? Egyiket se, noh&aacute;t mindegy, a f&#337;dolog az
+alapelv, vagy eszme, vagy t&eacute;ny, de h&aacute;t az is mindegy, hogy hogyan
+mondjuk, a honnan kiindulunk. Ugy-e az a f&#337;dolog?</P>
+<P>&mdash;Az, az b&aacute;ty&aacute;m...</P>
+<P>&mdash;No l&aacute;m, hogy mindj&aacute;rt meg&eacute;rti. H&aacute;t itt van egy csom&oacute; farkas, de egyik
+se az, a melyiket &eacute;n keresem. Tudja melyiket keresem?</P>
+<P>&mdash;Nem b&aacute;ty&aacute;m, nem...</P>
+<P>&mdash;Furcsa, h&aacute;t nem prepar&aacute;lt&aacute;k el&#337;re arra, hogy bolond vagyok? Itt mind
+azt mes&eacute;lik a k&ouml;rny&eacute;ken... H&aacute;t azt keresem, a melyik a fiamat elvitte.
+Egy-k&eacute;t sz&oacute;val elmondom a t&ouml;rt&eacute;netet, hogy tudjon valami faktumot is.
+Nem r&eacute;gen h&aacute;zasodtam s azt&aacute;n gy&ouml;ny&ouml;r&uuml; fiam sz&uuml;letett. Sz&eacute;p egy k&ouml;ly&ouml;k.
+Tudja h&aacute;rom &eacute;ves kor&aacute;ban m&aacute;r olyan kis G&oacute;li&aacute;t volt, der&eacute;k ficzk&oacute;,
+mondhatom. Egyszer t&eacute;len lement a csel&eacute;dh&aacute;zba. Kis dolm&aacute;ny volt rajta,
+bel&uuml;l pr&eacute;mmel, meg nadr&aacute;g, meg csizma s f&uuml;ty&uuml;lni tanult a kocsist&oacute;l.
+Kij&ouml;tt, bement, l&aacute;rm&aacute;zott, mi, &eacute;n meg a feles&eacute;gem, a ki szeg&eacute;ny az&oacute;ta
+megbolondult s Szebenben van a t&eacute;bolyd&aacute;ban, a torn&aacute;czr&oacute;l n&eacute;zt&uuml;k, hogy
+mit csin&aacute;l. Egy kicsit k&eacute;s&#337;i gyerek volt, h&aacute;t roppant m&oacute;d rajta
+cs&uuml;ngt&uuml;nk. Egyszer j&ouml;n egy &aacute;llat, valami nagy kutya, ugy l&aacute;ttam az els&#337;
+perczben s felkapja a gyereket a csel&eacute;dh&aacute;z el&#337;l s eliramodik vele. A
+gyermek vis&iacute;t, igy: Jaj! Jaj! &eacute;n beszaladok a pusk&aacute;&eacute;rt, de a mire
+kij&ouml;ttem, m&aacute;r v&eacute;ge volt mindennek. Farkas volt, nem kutya. Ide
+beszemtelenkedett s elvitte a fiam. Ezt keresem, ezt a d&ouml;g&ouml;t, hanem m&eacute;g
+nem tal&aacute;ltam meg.</P>
+<P>A szivembe szaladt minden v&eacute;rem. Egyebet se hallottam, mint a hogy az
+&ouml;reg elmondta, hogy mint vis&iacute;tott a fia: Jaj! Jaj! azt&aacute;n neh&eacute;z lett az
+agyam s mig r&aacute;meredtem a kis &ouml;reg emberre, ugy &eacute;reztem, mintha
+&ouml;sszezavarodn&eacute;k bennem minden. Hangosan gondolkoztam, egy p&aacute;rszor
+kiszaladt a sz&aacute;mon a v&eacute;gtelen sajn&aacute;lkoz&aacute;s: szeg&eacute;ny, szeg&eacute;ny, de az &ouml;reg
+meg se hallotta, most m&aacute;r eg&eacute;szen az alapeszm&eacute;vel volt elfoglalva.</P>
+<P>&mdash;&Eacute;rdekes, ugy-e &eacute;rdekes, most csak meg kellene tal&aacute;lni azt a diszn&oacute;t, a
+ki elvitte, de nincs k&ouml;zt&uuml;k, nincs... J&ouml;jj&ouml;n n&eacute;zze meg...</P>
+<P>Megint f&uuml;rg&eacute;n f&ouml;lugrott s vitt mag&aacute;val a cs&uuml;rig. A nagy kapu el&#337;tt egy
+leg&eacute;ny j&aacute;rt le &eacute;s f&ouml;l vasvill&aacute;val, mint valami katona. Az &ouml;reg idegesen
+intett neki, hogy nyissa ki a kaput. A leg&eacute;ny leszedte a nagy lakatokat
+s f&ouml;lt&aacute;rta a k&eacute;t nagy kapusz&aacute;rnyat. A cs&uuml;r nagy sz&aacute;ja vasr&aacute;cscsal volt
+elv&aacute;lasztva a vil&aacute;gt&oacute;l s benn egym&aacute;st hajszolva tolongott egy eg&eacute;sz
+csom&oacute; farkas. Rekedten ord&iacute;toztak, a mikor r&aacute;juk csapott a hideg sz&eacute;l s
+csak a mikor egy kicsit megszokt&aacute;k m&aacute;r a vil&aacute;goss&aacute;got, mentek neki a
+r&aacute;csnak, vicsorgatva a fogukat &eacute;s ord&iacute;tva veszett m&oacute;don, hogy
+megremegett bele az ember. Csak az &ouml;reg maradt nyugodt s olyan fesz&uuml;lt
+figyelemmel k&iacute;s&eacute;rte minden mozdulatukat, mint a hogy a term&eacute;szettud&oacute;s
+figyeli meg a t&#369;re szegzett bogarat.</P>
+<P>&mdash;Arra ott ni sok&aacute;ig gyanum volt, de azt&aacute;n r&aacute;j&ouml;ttem, hogy m&eacute;gse &#337; volt.
+Sokkal nyugalmasabb term&eacute;szet. Ott balra az a m&aacute;sik, az ott ni, a melyik
+&eacute;ppen a falhoz d&ouml;rzs&ouml;l&#337;dzik, tal&aacute;n ink&aacute;bb lehetett, hanem az s&aacute;nta. Nem
+vettem &eacute;szre pedig, hogy s&aacute;nta lett volna az a bitang. Pedig semmi baja
+sincs a l&aacute;b&aacute;nak, ugy "k&uuml;ls&#337;leg" megvizsg&aacute;ltattam, sz&oacute;val nem az volt. Ez
+itt mintha sunyin n&eacute;zne r&aacute;m, a mikor idej&ouml;v&ouml;k, hanem ez kicsi, igen
+kicsi. Amaz nagyobb volt, sokkal nagyobb: k&uuml;l&ouml;nben hiszen mind benne
+vannak a lajstromban, sz&eacute;pen sorj&aacute;ban. Nincs k&ouml;zt&uuml;k, nincs mondhatom. De
+majd megker&uuml;l, ha csak addig valahol bele nem d&ouml;glik az &eacute;hs&eacute;gbe. Csupa
+verem az eg&eacute;sz vid&eacute;k, mind belehullanak, azt&aacute;n hozz&aacute;k &#337;ket &eacute;s &eacute;n
+figyelem. Persze addig semmit se tehetek, a mig biztosat nem tudok.
+Ut&aacute;latos volna csak ugy gyanura cselekedni. Majd megj&ouml;n, akkor azt&aacute;n m&eacute;g
+nem tudom mi lesz, hanem rettenetes valami lesz. Nem tehetek r&oacute;la, de
+borzaszt&oacute;an nekimegyek, kit&eacute;pem a belit a fogammal.</P>
+<P>Lihegett, megt&ouml;r&uuml;lte az arcz&aacute;t s le&uuml;lt egy pillanatra pihenni...</P>
+<P>&mdash;A fogammal, igen, igen, hanem h&aacute;t csak ugy gyanura nem lehet
+elindulni.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="37"></A>A K&Eacute;T FIU</H3>
+<H3>I.</H3>
+<P>A lakodalmas vonat egy kis k&eacute;s&eacute;ssel &eacute;rkezett meg az &aacute;llom&aacute;sra. A
+tisztvisel&#337;k &eacute;s a szolg&aacute;k az &aacute;llom&aacute;sf&#337;n&ouml;k k&ouml;r&eacute; gy&uuml;lekeztek a perronra &eacute;s
+v&aacute;rtak. Ugy besz&eacute;lt&eacute;k meg, hogy egy kis fogadtat&aacute;st rendeznek a
+rakt&aacute;rosnak, a ki ma hozza haza a feles&eacute;g&eacute;t. Mig a vonat meg&eacute;rkezett,
+h&aacute;rom n&eacute;gy csoportba &ouml;ssze&aacute;llva besz&eacute;lgettek k&uuml;l&ouml;n-k&uuml;l&ouml;n a tisztek,
+altisztek &eacute;s a munk&aacute;sok, t&aacute;rgyalt&aacute;k a h&aacute;zass&aacute;got, ez volt ma a
+legaktu&aacute;lisabb megbesz&eacute;lni val&oacute; a p&aacute;lya-udvaron. N&eacute;ha valaki kiv&aacute;lt
+egyik-m&aacute;sik csoportb&oacute;l s a sinek k&ouml;z&eacute; &aacute;llva, kez&eacute;vel erny&#337;t tartva a
+szemei el&eacute;, belen&eacute;zett a k&eacute;t hosszu vonalba addig, a mig &ouml;ssze&eacute;rnek &eacute;s
+ugy szaladnak tov&aacute;bb a hosszu egyenes p&aacute;ly&aacute;n, de azt&aacute;n visszament a
+t&ouml;bbihez, m&eacute;g sehol semmi. A f&#337;n&ouml;k&ouml;t most m&aacute;r az nyugtalan&iacute;totta, hogy
+t&ouml;bbet k&eacute;sik a vonat, mint a mennyit el&#337;re jeleztek. Ben&eacute;zett az
+irod&aacute;ba, de m&aacute;r a k&uuml;sz&ouml;br&#337;l visszat&eacute;rt, mert a feje felett megsz&oacute;lalt a
+jelz&#337;harang, jelenteni, hogy a legk&ouml;zelebbi p&aacute;lya-udvar m&aacute;r kibocs&aacute;totta
+mag&aacute;b&oacute;l a vonatot. A korl&aacute;t m&ouml;g&eacute; rekesztett olcs&oacute;publikum erre
+czihel&#337;dni kezdett, tolongtak az ajt&oacute; fel&eacute; s mintha az eg&eacute;sz t&ouml;meg
+r&aacute;fek&uuml;dt volna, recsegett el&#337;tt&uuml;k a korl&aacute;t.</P>
+<P>V&eacute;gre, j&oacute;val n&eacute;gy &oacute;ra ut&aacute;n, a p&aacute;lyaudvar v&eacute;ges-v&eacute;g&eacute;n megjelent egy kis
+f&uuml;stp&aacute;szma, olyan kicsi, mint a czigaretta f&uuml;stje. A mint k&ouml;zelebb j&ouml;tt,
+mindig n&#337;tt, m&aacute;r azt a fekete pontot is meg lehetett l&aacute;tni alatta, a
+mely innen hallva ugy zakatol, mint egy varr&oacute;g&eacute;p a harmadik szob&aacute;ban s
+mig az ember elsz&aacute;molna sz&aacute;zig, ott d&uuml;b&ouml;rg&ouml;tt m&aacute;r a lokomotiv a rakt&aacute;rak
+el&#337;tt, lassu m&eacute;lt&oacute;s&aacute;ggal k&ouml;zeledve, forr&oacute; lehellet&eacute;t kifujva mag&aacute;b&oacute;l
+mind a k&eacute;t oldal&aacute;n, mintha f&aacute;radt volna. A napos tisztvisel&#337; kiv&aacute;lt a
+csoportb&oacute;l s &aacute;tvette a kalauz jelent&eacute;s&eacute;t. Mikor a jelent&eacute;s &eacute;rdekes
+kezdett lenni, odaintette a f&#337;n&ouml;k&ouml;t is, hogy ketten hallgass&aacute;k.</P>
+<P>&mdash;Az&eacute;rt k&eacute;st&uuml;nk annyit&mdash;jelentette a kalauz&mdash;mert v&eacute;szjelz&eacute;s volt az
+uton. Egy gyermek kinyitotta az ajt&oacute;t s lem&aacute;szott a l&eacute;pcs&#337;kre, nem
+lehetett visszavinni a kocsiba, a mig meg nem &aacute;llottunk. Akkor is ugy
+ord&iacute;tott, mintha a b&#337;r&eacute;t nyuzt&aacute;k volna le.</P>
+<P>&mdash;Ki &aacute;ll&iacute;totta meg a vonatot?</P>
+<P>&mdash;Az apja, vagy mije, a rakt&aacute;ros ebb&#337;l az udvarb&oacute;l. A feles&eacute;ge&eacute; a
+gyerek, hat vagy h&eacute;t esztend&#337;s. A harmadik kocsi l&eacute;pcs&#337;j&eacute;r&#337;l szedt&uuml;k le.
+Ugy fogta a korl&aacute;tot, mint a majom, minden ujj&aacute;t k&uuml;l&ouml;n kellett
+lefesz&iacute;teni r&oacute;la. Csoda, hogy pozdorja nem lett bel&#337;le, az Isten &#337;rizte,
+vagy mi...</P>
+<P>Lassan elindult arra fel&eacute;, a hol a rakt&aacute;ros adogatta le egy hord&aacute;rnak a
+holmij&aacute;t. Egy perczre odalapultak a kocsikhoz, mert sisteregve szaladt
+el mellett&uuml;k a g&eacute;p, visza a kuthoz viz&eacute;rt. Azalatt a k&eacute;t hivatalnok
+&ouml;sszen&eacute;zett, a kalauz pedig mellett&uuml;k &aacute;llva v&aacute;rta, hogy mit mondanak.</P>
+<P>&mdash;Irunk jegyz&#337;k&ouml;nyvet a dologr&oacute;l? k&eacute;rdezte a napos hivatalnok.</P>
+<P>A f&#337;n&ouml;k gondolkozott, s azt&aacute;n hirtelen kiv&aacute;gta mag&aacute;t.</P>
+<P>&mdash;Jelentse be a legk&ouml;zelebbi &aacute;llom&aacute;son&mdash;mondta a kalauznak s azzal
+gyorsan a rakt&aacute;ros&eacute;k kocsij&aacute;hoz ment, hogy mint f&#337;-f&#337;ember a
+p&aacute;lyaudvarban fogadja az uj asszonyt.</P>
+<P>&mdash;No, megj&ouml;ttek Karacs ur?&mdash;ki&aacute;ltotta m&aacute;r messzir&#337;l.&mdash;Csakhogy itt
+vannak!</P>
+<P>Akkorra lesz&aacute;llott m&aacute;r az asszony is. Elvette a bokr&eacute;t&aacute;t, a mit az
+altisztek adtak be neki, szagolgatta a vir&aacute;gokat s nagy zavarban volt,
+mert a kocsiban er&#337;szakosan siv&iacute;tani kezdett a fiu &eacute;s semmivel se
+lehetett r&aacute;birni, hogy lesz&aacute;lljon. A rakt&aacute;ros nagyon restelte a dolgot s
+m&eacute;rges pillant&aacute;sokat vetett a kocsiba, erre m&eacute;g jobban ord&iacute;tott s
+rugdosni kezdte az anyj&aacute;t a gyermek, a ki er&#337;vel akarta kihuzni a
+kocsib&oacute;l. A kocsik tengely&eacute;t &eacute;s kerekeit v&eacute;gig kalap&aacute;lva elindult a
+vonat mellett egy lakatos a g&eacute;ph&aacute;zb&oacute;l. A mint a rakt&aacute;ros&eacute;k kocsij&aacute;hoz
+&eacute;rt, &aacute;tl&aacute;tta a helyzetet, kormos fekete arcz&aacute;t bedugta az ajt&oacute;n &eacute;s
+r&aacute;ki&aacute;ltott a gyerekre:</P>
+<P>&mdash;Takarodsz ki, haszontalan k&ouml;ly&ouml;k!</P>
+<P>Az asszony is huzni kezdte a gyereket &eacute;s aggodalmas hangon sz&oacute;l&iacute;tgatta:</P>
+<P>&mdash;J&oacute;ska gyere, megesz a b&aacute;csi:</P>
+<P>J&oacute;ska erre kij&ouml;tt a kocsib&oacute;l, de mikor l&aacute;tta, hogy a fekete ember
+kaczagva megy tov&aacute;bb, d&uuml;hbe j&ouml;tt &eacute;s nagyon megharapta az anyja kez&eacute;t. Az
+asszony felsziszszent &eacute;s a zsebkend&#337;j&eacute;be takarta a kez&eacute;t, azonban olyan
+nagyon f&aacute;jt a harap&aacute;s, hogy b&aacute;rmint igyekezett mosolyogni, k&ouml;nnyezni
+kezdett. A f&eacute;rje odasz&oacute;lt neki: halgass az Isten&eacute;rt&mdash;a t&ouml;bbi pedig nem
+tudta, hogy mihez kezdjen. A p&eacute;nzt&aacute;ros boszankodva h&aacute;tat ford&iacute;tott az
+eg&eacute;sznek &eacute;s bement az irod&aacute;j&aacute;ba. A f&#337;n&ouml;k m&eacute;gis akart valamit mondani,
+megsajn&aacute;lta a szeg&eacute;ny asszonyt. A gyerekre mutatott, intim igyekezett
+lenni:</P>
+<P>&mdash;Ma egy kicsit haragos a kis fiu, ugy l&aacute;tszik.</P>
+<P>A rakt&aacute;ros boszankodva felelt:</P>
+<P>&mdash;Az, az uton is kom&eacute;di&aacute;zott, alig birtunk vele.</P>
+<P>L&aacute;tszott az arcz&aacute;n, hogy szeretne v&eacute;gig v&aacute;gni rajta.</P>
+<P>A f&#337;n&ouml;k most m&aacute;r v&eacute;g&eacute;t akart vetni a faggat&aacute;snak. M&eacute;g egyszer az asszony
+fel&eacute; fordult &eacute;s szivesen kezet szor&iacute;tott vele, vigy&aacute;zva, hogy be ne
+v&eacute;rezze a kez&eacute;t, mert a kend&#337;n m&aacute;r &aacute;tsziv&aacute;rgott a v&eacute;r.</P>
+<P>&mdash;Kiv&aacute;nom, hogy j&oacute;l &eacute;rezze mag&aacute;t n&aacute;lunk, Karacsn&eacute; asszony. Az ura j&oacute;
+ember, der&eacute;k tisztvisel&#337;...</P>
+<P>Az asszony zavarban volt, alig lehetett hallani, hogy mit felel:</P>
+<P>&mdash;Igen, j&oacute;l fogjuk &eacute;rezni magunkat.</P>
+<P>Azzal elindultak a m&aacute;sodik l&eacute;pcs&#337; fel&eacute;, a mely f&ouml;lvezetett a rakt&aacute;ros
+lak&aacute;s&aacute;ba. A gyermek az anyja szokny&aacute;j&aacute;ba kapaszkodott, az asszonynak
+val&oacute;s&aacute;ggal hurczolnia kellett maga ut&aacute;n.</P>
+<P>Az urak &ouml;sszen&eacute;ztek s sz&oacute; n&eacute;lk&uuml;l indultak vissza a hivatalos szob&aacute;kba.
+Nem akart egyik se addig sz&oacute;lani, mig az altisztek &eacute;s a szolg&aacute;k r&aacute;juk
+figyelnek. Benn se besz&eacute;ltek sokat, csak elkomolyodtak, nyomaszt&oacute;lag
+hatott valamennyi&uuml;kre az a csal&aacute;d, a melynek m&aacute;r a meg&eacute;rkez&eacute;se olyan
+k&uuml;l&ouml;n&ouml;s, hogy lehetetlen j&oacute; v&eacute;gre sz&aacute;mitani ilyen kezdettel. Mig az
+asztalra hajolva dolgoztak, megl&aacute;tszott rajtuk, hogy egy gondolat j&aacute;r a
+fej&uuml;kben. N&eacute;ha &aacute;t is pillantottak egym&aacute;shoz s azt&aacute;n megint lekapt&aacute;k a
+fej&uuml;ket a papirra. Akkor old&oacute;dott meg a nyelv&uuml;k, a mikor a f&#337;n&ouml;k kij&ouml;tt
+a szob&aacute;j&aacute;b&oacute;l s a n&eacute;lk&uuml;l, hogy megmonda volna, hogy kir&#337;l besz&eacute;l, az
+k&eacute;rdezte:</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t azt&aacute;n kapott-e legal&aacute;bb ez a szerencs&eacute;tlen valami p&eacute;nzt ezzel az
+asszonnyal?</P>
+<P>Most m&aacute;r mind belemelegedtek a besz&eacute;dbe s megh&aacute;nyt&aacute;k-vetett&eacute;k a rakt&aacute;ros
+dolg&aacute;t.</P>
+<P>&mdash;Valami keveset, p&aacute;r ezer forintot.</P>
+<P>&mdash;S ez&eacute;rt a nyak&aacute;ba vette ezt a k&ouml;lyk&ouml;t.</P>
+<P>&mdash;Mi lesz vele?</P>
+<P>&mdash;Hiszen ez a b&ouml;mb&ouml;l&#337; ficzk&oacute; nem is gyerek, hanem majom. N&eacute;zt&eacute;k az
+arcz&aacute;t? A homloka h&aacute;traesik, ha volna is alatta agy, agyonnyomn&aacute;.</P>
+<P>&mdash;De nincs, hiszen h&uuml;lye.</P>
+<P>A gyerek ezalatt fenn elaludt. A rakt&aacute;ros elment a dolg&aacute;ra s az asszony
+meg&aacute;llott a vetetlen &aacute;gy el&#337;tt, melyen a paplant maga al&aacute; gy&uuml;rve, t&aacute;tott
+sz&aacute;jjal, val&oacute;s&aacute;ggal r&eacute;szegm&oacute;dra, nagyokat szuszogva aludt a fia. A mig
+n&eacute;zte, v&eacute;gtelen rem&eacute;nytelens&eacute;g &eacute;s szomorus&aacute;g &ouml;ml&ouml;tt el az arcz&aacute;n. Mikor
+&eacute;rezte, hogy most m&aacute;r nemsok&aacute;ra s&iacute;rni fog, elindult a szob&aacute;kban
+rakosgatni, hogy egyeben j&aacute;rjon az esze ne a fi&aacute;n, ezen a nagy
+nyomorus&aacute;gon, a kit ak&aacute;rhogyan is k&eacute;ri, nem akar elvenni az Isten.</P>
+<H3>II.</H3>
+<P>A rakt&aacute;ros&eacute;kr&oacute;l azt&aacute;n nem sokat lehetett hallani. A f&eacute;rfi csendesen
+m&aacute;zs&aacute;lt, eg&eacute;sz nap f&uuml;l&eacute;re huzva mindig a nagy kong&oacute; rakt&aacute;rban a gyapot
+sipk&aacute;t, mintha nem csak a leveg&#337;t&#337;l f&eacute;lne, hanem a hangt&oacute;l is.
+Idegenkedve n&eacute;zett mindenkire s meg volt gy&#337;z&#337;dve arr&oacute;l, hogy itt tr&eacute;f&aacute;t
+&uuml;znek bel&#337;le, a mi&oacute;ta bevonult az asszonnyal, meg azzal a h&uuml;lye
+gyerekkel, a ki csak ugy az &aacute;gr&oacute;l, vagy honnan szakadt re&aacute;. Ha
+mosolyogva ment el mellette egy munk&aacute;s, gyanakodva n&eacute;zett ut&aacute;na s ugy
+f&uuml;rk&eacute;szte az embereket, mintha a lelk&uuml;kbe akarna l&aacute;tni. Ez nyomta is
+szeg&eacute;ny fej&eacute;t nagyon, olyan volt, mintha mindig f&aacute;radt lenne.</P>
+<P>Azt is hitte, hogy megvetik. M&aacute;r bizony&aacute;ra mindenki tudja, a mit
+eltitkolni szeretett volna m&eacute;g &ouml;nmaga el&#337;tt is, hogy az asszony fenn
+Pesten egy&uuml;tt &eacute;lt egy gazdag urral &eacute;s az adta neki a h&aacute;romezer forintot
+meg a gyereket is. &#336; pedig elvette a p&eacute;nzt, azzal a a gyereket is ide
+hozta az asszonyt is. Nem igen mert a szeme k&ouml;zz&eacute; n&eacute;zni senkinek. Mintha
+att&oacute;l f&eacute;lt volna, hogy r&aacute;ki&aacute;lt valaki:</P>
+<P>&mdash;Ugyan, ugyan, ne adja ugy a becs&uuml;letest, maga komisz ember.</P>
+<P>Ilyenform&aacute;n &eacute;rezte mag&aacute;t otthon is, a mikor le&uuml;lt a feles&eacute;ge mell&eacute;.
+Igyekezett j&oacute; lenni az asszonyhoz, az &ouml;r&ouml;kk&eacute; zug&oacute; nagy rakt&aacute;rhoz szokott
+hangj&aacute;t hozz&aacute; szoktatta ahhoz, hogy suttogjon, ha a sz&uuml;kebb n&eacute;gy fal
+k&ouml;z&eacute; ker&uuml;l, szeliden, csendesen besz&eacute;lt vele, mert f&eacute;lt, hogy egyszer a
+fej&eacute;hez v&aacute;gja azt, hogy nem tisztess&eacute;ges ember az, a ki feles&eacute;g&uuml;l veszi
+a m&aacute;s ember szeret&#337;j&eacute;t.</P>
+<P>A gyermekt&#337;l pedig f&eacute;lt. Nem tudta, hogy mi&eacute;rt, de nagyon tartott t&#337;le.
+Mig a szerencs&eacute;tlen bamb&aacute;n b&aacute;mult re&aacute; a sz&ouml;gletb&#337;l, azt hitte, hogy
+borzong a h&aacute;ta. F&eacute;lve pillantott egyszer-egyszer oda, de hirtelen
+elfordult, mert megijedt att&oacute;l a csunya, majomforma fejt&#337;l, a melyen ugy
+h&aacute;trasimult a homlok, mintha lef&eacute;s&uuml;lt&eacute;k volna s alatta a nagy vizes
+szemek, a melyekkel a szerencs&eacute;tlen kib&aacute;mult a vil&aacute;gba a n&eacute;lk&uuml;l, hogy
+meg&eacute;rtett volna valamit s mintha mindig panaszolt volna, hogy: l&aacute;ss&aacute;tok,
+milyen but&aacute;nak teremtett engem az Isten.</P>
+<P>A rakt&aacute;ros csak bels&#337; &ouml;szt&ouml;nnek engedett, a mikor elkezdett komolyabban
+s a mennyire a kis intelligenczi&aacute;ja megengedte, m&eacute;lyebben foglalkozni a
+gyerekkel. &Eacute;rezte, hogy ellens&eacute;ggel &aacute;ll szemben, fel akart fegyverkezni
+ellene, mert csak tudnia kell, hogy mi lakik abban a csunya majomban, a
+kit&#337;l m&eacute;g az &eacute;desanyja is idegenkedve elhuz&oacute;dik, mintha meg akarna
+tagadni vele minden k&ouml;z&ouml;ss&eacute;get.</P>
+<P>Egyszer, vagy hat h&oacute;nap ut&aacute;n el&#337;sz&ouml;r, kal&aacute;csot hozott neki a v&aacute;rosb&oacute;l s
+mell&eacute;je huz&oacute;dott a sarokba. Az asszony n&eacute;zte, hogy mit csin&aacute;l s hagyta
+&#337;ket, hogy csak bar&aacute;tkozzanak, ha tudnak. A gyerek azonban nem
+bar&aacute;tkozott. Gyanakodva n&eacute;zte ezt a k&ouml;zeled&eacute;st, elhuz&oacute;dott, mindig csak
+f&eacute;lszemmel, alattomosan n&eacute;zve vissza, hogy nem k&ouml;vetik-e ellens&eacute;gesen, a
+fogait vicsorgatva fordult vissza, a mikor l&aacute;tta, hogy a rakt&aacute;ros ut&aacute;na
+ment. Azut&aacute;n is hi&aacute;ba val&oacute; volt minden. A mint n&#337;tt, az anyj&aacute;hoz is mind
+idegenebb lett s a helyett, hogy a mint rem&eacute;lt&eacute;k, az &eacute;vekkel
+megvil&aacute;gosodott volna egy kiss&eacute; az agya, mind&eacute;g z&aacute;rk&oacute;zottabb &eacute;s
+f&eacute;lszegebb lett. Ut&oacute;bb m&aacute;r &aacute;talakult valami alkalmatlan butorr&aacute; a
+h&aacute;zban, ide-oda taszig&aacute;lt&aacute;k, de azt&aacute;n nem sokat t&ouml;r&#337;dtek vele.</P>
+<P>A rakt&aacute;ros azt&aacute;n egyszere az asszony ellen fordult. Betegg&eacute; tette az,
+hogy nem tudott menek&uuml;lni a vad gyerekt&#337;l, a ki k&ouml;z&eacute;j&ouml;k &aacute;llott, az
+agy&aacute;ban elkis&eacute;rte a rakt&aacute;rba, ki a sinekre, minden&uuml;v&eacute; &eacute;s akar vele
+valamit. Hogy mit, azt az Isten tudja. Mig a szeg&eacute;ny megkinzott ember
+sz&oacute; n&eacute;lk&uuml;l b&oacute;dorgott a munk&aacute;ja ut&aacute;n, mindig ezen t&ouml;prengett, ut&oacute;bb
+azonban m&aacute;r megform&aacute;lta mag&aacute;nak azt, a mit mintha a f&uuml;l&eacute;be kiab&aacute;lt volna
+a gyerek, folyton hallott, zavarosan, &eacute;rthetetlen&uuml;l de mindig.</P>
+<P>&mdash;&Eacute;n vagyok a mult, a megb&uuml;ntet&eacute;s, r&aacute;ad&aacute;s a hozom&aacute;nyra.</P>
+<P>Lassan-lassan rettenetes lett az asszony sorsa. Kim&eacute;letlen, durva
+veszeked&eacute;seket kezdett vele az ura, azut&aacute;n meg elkezdte verni. El&#337;bb
+f&eacute;lve nyult hozz&aacute;, megijedt az els&#337; &uuml;t&eacute;s ut&aacute;n, mert azt hitte, hogy a
+szeme k&ouml;z&eacute; ugrik a gyerek, de a mikor l&aacute;tta, hogy ki sem mozdul a
+sarokb&oacute;l, csak egy kicsit el&#337;renyujtja a nyak&aacute;t, hogy jobban l&aacute;sson, ugy
+&eacute;rezte mag&aacute;t, mintha sz&ouml;vets&eacute;gese volna. Az asszony kimondhatatlan
+b&aacute;nattal n&eacute;zett v&eacute;gig a gyereken, a ki mindennek az okoz&oacute;ja, nem ment
+bele a vereked&eacute;sbe, nem &uuml;t&ouml;tte vissza az &uuml;t&eacute;st, sz&oacute; n&eacute;lk&uuml;l t&uuml;rt. M&eacute;g
+valami el&eacute;gt&eacute;telf&eacute;l&eacute;t is &eacute;rzett mag&aacute;ban, mikor nagyon megszenvedett, azt
+hitte, hogy vezekel &eacute;s ez j&oacute;l van igy.</P>
+<P>Egyszerre azonban bek&ouml;sz&ouml;nt&ouml;tt a rakt&aacute;ros h&aacute;z&aacute;ba a megv&aacute;lt&oacute;.</P>
+<P>Egy reggel, mikor m&aacute;r hetekig ki sem mozdult a szob&aacute;j&aacute;b&oacute;l az asszony,
+eg&eacute;szs&eacute;ges, hangos sir&aacute;s hallatszott ki t&#337;l&uuml;k. Egy idegen asszony ki- &eacute;s
+be szaladg&aacute;lt az ajt&oacute;n s a rakt&aacute;ros, a mint csak tehette, f&ouml;lugrott az
+emeletre egy-k&eacute;t perczre. Mig a l&eacute;pcs&#337;t j&aacute;rta, alig ismertek r&aacute;, ugy
+elv&aacute;ltozott. El&#337;bb aggodalmas volt ugyan, azt&aacute;n ragyogott az arcza s a
+ki szembeker&uuml;lt vele, mindenkinek elujs&aacute;golta a nagy &ouml;r&ouml;m&eacute;t:</P>
+<P>&mdash;Fiam van, ma reggel j&ouml;tt a vil&aacute;gra...</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t az anya eg&eacute;szs&eacute;ges-e?&mdash;K&eacute;rdezgett&eacute;k meg az asszonyok.</P>
+<P>&mdash;Mint a makk, nincsen semmi baj.</P>
+<P>&mdash;H&aacute;la Istennek.</P>
+<P>Mutogatni szerette volna a gyermeket. L&aacute;bujjhegyen surrantak be ut&aacute;na az
+els&#337; szob&aacute;ba azok, a kiket csak elfoghatott. Az idegen asszony egy kis
+v&ouml;r&ouml;s gyermeket hozott ki a m&aacute;sik szob&aacute;b&oacute;l &eacute;s sorra j&aacute;rt vele, hogy
+mindenki l&aacute;ssa. Az emberek r&aacute;hajoltak, megcsud&aacute;lt&aacute;k, az asszonyok
+azonban igaz&aacute;n megvoltak hatva, mert ink&aacute;bb az any&aacute;ra gondoltak, a ki
+neh&eacute;z &aacute;lomba mer&uuml;lve pihegett benn a m&aacute;sik szob&aacute;ban. A r&eacute;gi gyermeket
+alig vette &eacute;szre valaki. Az nem volt k&iacute;v&aacute;ncsi semmire; valami
+cz&eacute;rnakarik&aacute;kkal babr&aacute;lt a sarokban s f&ouml;l se n&eacute;zett, hogy legal&aacute;bb
+k&ouml;r&uuml;ln&eacute;zzen.</P>
+<P>A szob&aacute;ban csend volt. Az egyik sarokb&oacute;l egy tekn&#337;b&#337;l forr&oacute; p&aacute;ra
+sz&aacute;llott f&ouml;l, a teherp&eacute;nzt&aacute;ros csel&eacute;dje pedig hideg vizet hozott fel
+vedrekben a kutr&oacute;l. Az idegen asszony munk&aacute;hoz l&aacute;tott, a t&ouml;bbi pedig j&oacute;
+l&eacute;lekkel vette k&ouml;r&uuml;l a tekn&#337;t &eacute;s mig az uj gyermek megkapta az els&#337;
+f&uuml;rd&#337;t, egym&aacute;st &eacute;rte a sok megjegyz&eacute;s, csupa j&oacute; tan&aacute;cs.</P>
+<P>Azt is tal&aacute;lgatt&aacute;k, hogy vajjon kire hasonl&iacute;t.</P>
+<P>&mdash;Eg&eacute;szen az anyja.</P>
+<P>&mdash;Ink&aacute;bb az apj&aacute;ra &uuml;t bizony, k&eacute;k lesz a szeme.</P>
+<P>&mdash;Milyen okosan n&eacute;z.</P>
+<P>&mdash;M&aacute;r is t&ouml;bb esze van, mint annak a suta J&oacute;sk&aacute;nak s a mint az asszonyok
+a sarokba pillantottak, szinte undorodva fordultak el a
+szerencs&eacute;tlent&#337;l, a ki, a mikor a nev&eacute;t hallotta, bamb&aacute;n v&eacute;gign&eacute;zett
+rajtuk.</P>
+<P>A rakt&aacute;ros akkor m&aacute;r nem volt ott.</P>
+<P>Leszaladt a p&aacute;lya-udvarra keresni m&eacute;g valakit, a ki nem tudja az
+ujs&aacute;got. Tal&aacute;lt is. A f&#337;n&ouml;k &eacute;pen a h&eacute;t&oacute;rai szem&eacute;lyvonatot ind&iacute;totta
+tov&aacute;bb, k&ouml;penyeg&eacute;be burkolva s&eacute;t&aacute;lt a sinek k&ouml;z&ouml;tt. Mikor m&aacute;r elindult a
+vonat, akkor sz&oacute;l&iacute;totta meg a rakt&aacute;ros.</P>
+<P>&mdash;F&#337;n&ouml;k ur, nagy ujs&aacute;g, fiam sz&uuml;letett...</P>
+<P>A f&#337;n&ouml;k mosolyogva n&eacute;zett v&eacute;gig rajta &eacute;s megr&aacute;zta a kez&eacute;t.</P>
+<P>&mdash;De azt&aacute;n most m&aacute;r m&aacute;s lesz a vil&aacute;g, ugy-e?</P>
+<P>A boldog ember &aacute;radozni kezdett:</P>
+<P>&mdash;Hogyne, hogyne, megbolondul az ember a nagy boldogs&aacute;gban, persze hogy
+m&aacute;s, ujra kezdj&uuml;k.</P>
+<H3>III.</H3>
+<P>Az uj gyerek n&#337;tt, fejl&#337;d&ouml;tt, sz&eacute;p&uuml;lt. Kedves gyermeke lett a
+p&aacute;lya-udvarnak, mindenki form&aacute;lt hozz&aacute; valami jogot. Az egyik asszony
+p&oacute;ly&aacute;zta valaha, a m&aacute;sik az els&#337; falovacsk&aacute;t v&aacute;s&aacute;rolta neki kilencz
+h&oacute;napos &eacute;s k&eacute;t hetes kor&aacute;ban, a harmadik az anyja &aacute;gya mellett
+virrasztott &aacute;t egy-k&eacute;t &eacute;jjelt, mig az asszony a neh&eacute;z napjait &eacute;lte. A
+rakt&aacute;ros boldog mosoly&aacute;val l&aacute;tta, hogy hogyan kapkodj&aacute;k el egy-egy
+cs&oacute;kra a kis fi&aacute;t, leh&uuml;lt, megnyugodott a nagy el&eacute;gedetts&eacute;gben s a
+csendes, gondn&eacute;lk&uuml;li emberek komolys&aacute;g&aacute;val v&eacute;gezte dolg&aacute;t. &#336; maga is
+felszaladt egy-egy perczre a fi&aacute;hoz a munk&aacute;b&oacute;l, csak mondott neki
+valamit, hogy l&aacute;ssa &eacute;s hallja, a mint cseng&#337;n, b&aacute;tran felel. N&eacute;ha ugy
+&eacute;rezte, hogy ha lehetne, mag&aacute;ba leheln&eacute; ezt a gyermeket, hogy eg&eacute;szen az
+&ouml;v&eacute; legyen &eacute;s f&eacute;lt&eacute;kenykedett az asszonyra, a ki eg&eacute;sz nap otthon van.
+Ez az &eacute;rz&eacute;se azonban szelid volt, az ell&aacute;gyult j&oacute; ember ingerked&eacute;se
+ink&aacute;bb, sokszor, ha err&#337;l besz&eacute;lt, k&ouml;nnybe l&aacute;bbadt a szeme &eacute;s &ouml;lelni
+szerette volna az eg&eacute;sz vil&aacute;got. Megosztoztak a gyereken b&eacute;kess&eacute;ggel s
+egyik sem irigykedett nagyon, ha a m&aacute;siknak v&eacute;letlen&uuml;l t&ouml;bb jutott
+bel&#337;le.</P>
+<P>Csak azon l&aacute;zadtak f&ouml;l, ha r&eacute;szt k&eacute;rt bel&#337;le mag&aacute;nak a r&eacute;gi gyerek is.
+Pedig ez is megesett. Egy reggel a b&ouml;lcs&#337; mellett tal&aacute;lt&aacute;k a fiut.
+Szintelen szemeivel r&aacute;b&aacute;mult a gyermek mosolyg&oacute;s arcz&aacute;ra, &eacute;ppen a mikor
+&eacute;bredt. Mikor az anyja bej&ouml;tt, sz&oacute; n&eacute;lk&uuml;l tov&aacute;bb &aacute;llott, visszahuz&oacute;dott
+a vaczk&aacute;ba &eacute;s onnan b&aacute;multa v&eacute;gig, hogy mi t&ouml;rt&eacute;nik azut&aacute;n, hogy a
+gyermek tele sz&aacute;jjal szopik, kapkod a kezecsk&eacute;ivel a leveg&#337;ben &eacute;s
+kiab&aacute;l. Bamba mosolyg&aacute;sra huz&oacute;dott az arcza, tetszett neki ez a csepp
+ember. Azut&aacute;n megint sok&aacute;ig nem t&ouml;r&#337;d&ouml;tt vele, de reggel, a mikor az
+anyjuk nem volt a szob&aacute;ban &eacute;s s&iacute;rni kezdett a gyerek, kivette a
+b&ouml;lcs&#337;b&#337;l s karj&aacute;ra vette s mag&aacute;val vitte a sarokba. A gyerek el&#337;sz&ouml;r
+nagyon megijedt, de azut&aacute;n kib&eacute;k&uuml;lt s kiszabad&iacute;tva kezecsk&eacute;it a b&eacute;k&oacute;b&oacute;l,
+v&eacute;gigsimogatta a szeg&eacute;ny eszel&#337;s gyermek arcz&aacute;t.</P>
+<P>Mikor az asszony kij&ouml;tt, hal&aacute;lra r&eacute;m&uuml;lt. Elkapta a fiut&oacute;l a gyermeket s
+rettenetesen szitkoz&oacute;dni kezdett:</P>
+<P>&mdash;Te majom, hogy mersz hozz&aacute;nyulni, te bestia!</P>
+<P>A h&uuml;lye d&uuml;hbe j&ouml;tt. Sz&uuml;k kis agy&aacute;ban megforgatta az eg&eacute;sz dolgot s ugy
+tal&aacute;lta, hogy nem tett semmi rosszat. R&aacute;rontott az asszonyra, hogy
+rugja, harapja, de &eacute;ppen akkor nyitott be a rakt&aacute;ros. Ez azt&aacute;n
+kegyetlen&uuml;l v&eacute;gzett vele, a mikor megtudta, hogy mir&#337;l van sz&oacute;. Nagyon
+megverte a szerencs&eacute;tlent. A nagy ord&iacute;t&aacute;sra &ouml;sszeszaladtak a szomsz&eacute;dok
+&eacute;s igazat adtak neki, a mikor megtudt&aacute;k, hogy mir&#337;l van sz&oacute;.</P>
+<P>&mdash;Nyuzza le a b&#337;r&eacute;t a czudarnak.&mdash;Kivette a b&ouml;lcs&#337;b&#337;l...</P>
+<P>A teherp&eacute;nzt&aacute;rosn&eacute; kedvet &eacute;rzett mag&aacute;ban arra, hogy &#337; is adjon neki
+n&eacute;h&aacute;ny pofont s mintha a csecsem&#337; lett volna a szob&aacute;ban az egyetlen &eacute;l&#337;
+ember, a ki tiltakozik a ver&eacute;s ellen. S&iacute;rni kezdett. Mikor v&eacute;ge lett a
+sz&ouml;rny&uuml;k&ouml;d&eacute;snek, a szerencs&eacute;tlen f&ouml;lt&aacute;p&aacute;szkodott a f&ouml;ldr&#337;l, lebotork&aacute;lt
+a p&aacute;lya-udvarra. &Aacute;tcsatangolt a sineken s elindult a t&ouml;lt&eacute;s m&aacute;sik
+oldal&aacute;n. Csak k&eacute;s&#337; este ker&uuml;lt haza. Nem tudta megmondani, hogy merre
+j&aacute;rt, de nem is sokat k&eacute;rdez&#337;sk&ouml;dtek ut&aacute;na.</P>
+<P>Att&oacute;l kezdve, hogy most m&aacute;r rendesen kijutott neki a ver&eacute;s, m&eacute;g konokabb
+lett. Napokig nem lehetett szav&aacute;t venni, csak b&aacute;mult maga el&eacute;, sunyi
+m&oacute;don f&uuml;rk&eacute;szte azt, a mi k&ouml;r&uuml;l&ouml;tte t&ouml;rt&eacute;nik s leste k&uuml;l&ouml;n&ouml;sen a
+gyermeket. A hogy a kis fiu kin&#337;tt a p&oacute;ly&aacute;b&oacute;l, a mint j&aacute;rni &eacute;s besz&eacute;lni
+kezdett, annak &#337; volt a leghivebb tanuja. Kiv&aacute;ncsi volt erre a kicsi
+emberre, hogy vajjon mi lesz bel&#337;le.</P>
+<P>A gyermek is huz&oacute;dott hozz&aacute;, k&uuml;l&ouml;n&ouml;sen a mikor &eacute;szrevette, hogy ennek a
+nagy kamasznak belekapaszkodhatik a haj&aacute;ba, a f&uuml;l&eacute;be a n&eacute;lk&uuml;l, hogy
+ki&aacute;ltana s &uuml;theti, megrughatja, mindent elt&uuml;r. A nagy er&#337;s fiu a gyermek
+rabszolg&aacute;ja lett, vitte a h&aacute;t&aacute;n, el&#337;tte csuszk&aacute;lt a porban s
+lassan-lassan olyan pajt&aacute;ss&aacute;g fejl&#337;d&ouml;tt k&ouml;z&ouml;tt&uuml;k, a mit nem lehetett m&aacute;r
+kiverni bel&#337;l&uuml;k. Ha az egyik nem volt ott a j&aacute;t&eacute;kban, k&eacute;ts&eacute;gbeesve
+kereste a m&aacute;sik. A nagy fiu egyszer kem&eacute;ny &ouml;kl&eacute;vel bed&ouml;ngette a szomsz&eacute;d
+szoba ajtaj&aacute;t, mert elakart&aacute;k z&aacute;rni el&#337;le a gyermeket, a kicsi pedig
+betege volt annak, hogy elakart&aacute;k v&aacute;lasztani a bar&aacute;tj&aacute;t&oacute;l. Megsz&ouml;k&ouml;tt
+vele, minden&uuml;tt a nyom&aacute;ba j&aacute;rt, mint a kis csik&oacute; s ha valahol
+megpillantotta az ember a nagy eszel&#337;s ficzk&oacute;t, a mint bizonytalan neh&eacute;z
+l&eacute;p&eacute;seivel barangolt a mez&#337;k&ouml;n, bizonyosan vele volt a kis bar&aacute;tja is &eacute;s
+tipegett ut&aacute;na f&aacute;radhatatlanul, nehogy elmaradjon.</P>
+<P>A rakt&aacute;rost elkedvtelen&iacute;tette ez a nagy bar&aacute;ts&aacute;g, f&eacute;lt t&#337;le. Azon
+gondolkozott, hogy hogyan szabadulhatna meg a nagy fiut&oacute;l, a ki
+mindink&aacute;bb a nyak&aacute;ra n&#337;tt m&aacute;r s olyan er&#337;s kezd lenni m&aacute;r is, hogy nem
+tan&aacute;csos kik&ouml;tni vele, k&uuml;l&ouml;n&ouml;sen ha d&uuml;hben van. Rendre levelezte az
+int&eacute;zeteket, a hol tal&aacute;n bevenn&eacute;k nevel&#337;be, de minden&uuml;nnen
+elutas&iacute;tott&aacute;k. Ez a gond val&oacute;s&aacute;ggal megt&ouml;rte. A kis fiu v&eacute;zna, gy&ouml;nge
+gyermek maradt, az a ficzk&oacute; pedig olyan, mint egy bika. El&eacute;l sz&aacute;z
+esztend&#337;t, a helyett, hogy ak&aacute;r holnap elvenn&eacute; az Isten.</P>
+<P>A p&aacute;lya-udvaron pedig sokat besz&eacute;ltek a dologr&oacute;l. Senkinek se tetszett
+az, hogy olyan nagy bar&aacute;ts&aacute;gban van a kis fiu a b&aacute;tyj&aacute;val,
+aggodalmaskodtak s az egyik asszony ki is mondta nyiltan, hogy f&eacute;l a
+szerencs&eacute;tlens&eacute;gt&#337;l.</P>
+<P>&mdash;Nem lesz j&oacute; v&eacute;ge az eg&eacute;sznek. Annak a vad&aacute;llatnak annyi esze sincsen
+mint egy tyuknak. K&aacute;r&aacute;t vallj&aacute;k m&eacute;g annak, hogy igy szabadj&aacute;ra eresztik
+&#337;ket.</P>
+<P>Mindenki elhitte, hogy baj lesz a dologb&oacute;l. A rakt&aacute;rost is
+figyelmeztett&eacute;k s ezzel a szeg&eacute;ny embernek m&eacute;g nehezebb lett a feje.
+T&ouml;prengve v&eacute;gezte a dolg&aacute;t, babon&aacute;s f&eacute;lelem sz&aacute;llotta meg, olyan, mintha
+egy nagyobb hatalommal &aacute;llanna szemben. Mikor a nagy fiu elibe ker&uuml;lt,
+ideges reszket&eacute;s fogta el. Egyszerre r&aacute;nehezedett minden, a mit &aacute;t&eacute;lt, a
+mi&oacute;ta feles&eacute;ges ember s &eacute;rezte, hogy gy&ouml;ng&uuml;l a karja, ha megakarja
+rohanni ezt az ellens&eacute;get s elzsibbad az akarata. A fiu szem&eacute;ben is
+felfedezett valami ijeszt&#337;t s elfordult, ha az r&aacute;n&eacute;zett, vagy les&uuml;t&ouml;tte
+a szem&eacute;t, mintha sz&eacute;gyenlen&eacute; mag&aacute;t. Most m&aacute;r a t&eacute;bolyd&aacute;khoz folyamodott.
+Ig&eacute;rt sok p&eacute;nzt, a mennyit meg se tudott volna fizetni, csak vigy&eacute;k el
+el&#337;le ezt a r&eacute;met, de minden&uuml;tt azt mondt&aacute;k, hogy a fiu nem bolond.</P>
+<P>Az asszony r&eacute;szese volt mindenben, lesov&aacute;nyodott, a nagy gondban
+betegeskedni kezdett &eacute;s sokat panaszkodott mindenkinek, a kit csak
+el&#337;tal&aacute;lt!</P>
+<P>&mdash;Ez lesz a hal&aacute;lom, ez a b&aacute;rgyu...</P>
+<P>Egy reggel azt&aacute;n v&eacute;ge lett mindennek.</P>
+<P>A nagy fiu lihegve &eacute;s rettenetes halv&aacute;nyan j&ouml;tt haza s keresni kezdte a
+kicsit. Nem sz&oacute;lott semmit, csak nem &eacute;rtette meg, hogy hova t&uuml;nt el a
+bar&aacute;tja. Az anyja nyomon k&ouml;vette, leste minden mozdulat&aacute;t, nem tudta,
+hogy mit keres. F&eacute;lt megk&eacute;rdezni, v&aacute;rt, hogy sz&oacute;laljon meg mag&aacute;t&oacute;l.
+Mikor azonban l&aacute;tta, hogy nem besz&eacute;l, m&aacute;r nem birta tov&aacute;bb, most m&aacute;r
+bizonyos volt el&#337;tte, hogy mi&eacute;rt j&ouml;tt haza a fiu.</P>
+<P>&mdash;Hiszen veled ment el!&mdash;ki&aacute;ltott r&aacute; mag&aacute;nkiv&uuml;l.</P>
+<P>&mdash;Igen, nem&mdash;gagyogott a fiu&mdash;de most nincs sehol.</P>
+<P>Az asszony arcza elfeh&eacute;redett, mint a tej &eacute;s h&aacute;traesett a sz&eacute;ken. A fiu
+ett&#337;l m&eacute;g jobban megijedt, meg f&ouml;lh&aacute;nyta az &aacute;gyakat s ben&eacute;zett m&eacute;g a
+szekr&eacute;nyek al&aacute; is a bar&aacute;tja ut&aacute;n, igyekezett elmondani a dolgot ugy, a
+mint volt.</P>
+<P>&mdash;Ment&uuml;nk... ment&uuml;nk a vason, a melyiken a kocsik j&aacute;rnak. A kezemet
+fogta, &eacute;nekelt, azt&aacute;n egyszerre nem tudom hova lett. Tal&aacute;n a kocsik
+vitt&eacute;k el, sok j&ouml;tt, nagyon sok, el&#337;l az, a melyik f&uuml;st&ouml;l. Nem l&aacute;ttuk,
+egyszerre ott volt mind, &eacute;n is elestem, meg&uuml;t&ouml;ttem a fejem. Mikor
+elmentek a kocsik, sehol se volt.</P>
+<P>Bamb&aacute;n r&aacute;meredt az anyj&aacute;ra &eacute;s m&eacute;g egyszer megk&eacute;rdezte:</P>
+<P>&mdash;Nem j&ouml;tt haza?</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="38"></A>RAFFAY TISZTELEND&#336; UR</H3>
+<P>A mult szombaton, a mikor a hittan &oacute;r&aacute;ra cs&#337;d&uuml;lt &ouml;ssze a par&oacute;ki&aacute;ra a
+fiu- meg a le&aacute;nyiskola, k&uuml;l&ouml;n&ouml;sen kegyetlen kedv&eacute;ben volt a tisztelend&#337;.
+Sorra k&eacute;rdezte a katekizmust s k&ouml;nyv n&eacute;lk&uuml;l mondatta fel a szentek
+csodat&eacute;teleir&#337;l sz&oacute;l&oacute; t&ouml;rt&eacute;neteket, a melyek mind igen sz&eacute;pen meg vannak
+irva a vall&aacute;sos elm&eacute;lked&eacute;sekr&#337;l sz&oacute;l&oacute; k&ouml;nyv utols&oacute; harmincznyolcz
+oldal&aacute;n, a f&uuml;ggel&eacute;kben. A ki valamire nem tudott megfelelni, annak
+belekapaszkodott a haj&aacute;ba s r&aacute;zta a sivalkod&oacute; kis k&ouml;lyk&ouml;t, m&eacute;g csak bele
+nem f&aacute;radt a keze.</P>
+<P>&mdash;Gombozni, istentelenkedni a templom udvar&aacute;n, azt tudsz, de tanulni
+nem. Majd megtan&iacute;talak.</P>
+<P>Akkor m&aacute;r tan&iacute;totta is. A szomsz&eacute;dok elsz&ouml;rny&uuml;lk&ouml;dve sugdostak, hogy ezt
+m&aacute;r m&eacute;g se lehet t&uuml;rni s meg kell jelenteni a dolgot a tanfel&uuml;gyel&#337;nek.</P>
+<P>Ezt k&uuml;l&ouml;nben folyton tervezt&eacute;k, de soha se lett bel&#337;le semmi.</P>
+<P>&mdash;Kiss Ferencz, mit tudsz szent Antalr&oacute;l? Mondd sz&oacute;r&oacute;l-sz&oacute;ra.</P>
+<P>Mikor a gyerek hallgatott, k&ouml;zelebb ment hozz&aacute;. A fiu is h&aacute;tr&aacute;lt egy
+l&eacute;p&eacute;ssel s maga el&eacute; emelte mind a k&eacute;t kez&eacute;t, mig jajgatva sir&aacute;nkozott.</P>
+<P>&mdash;Tudtam, tudtam, de elfelejtettem... Csak egy kicsit gondolkozom...</P>
+<P>A h&aacute;tr&aacute;l&oacute; s m&aacute;r a falhoz lapult gyermeket l&aacute;tva, rettenetes d&uuml;hbe j&ouml;tt a
+tisztelend&#337;. S&uuml;r&uuml;n csapdosott a p&aacute;lcz&aacute;j&aacute;val a fej&eacute;re &eacute;s a v&aacute;ll&aacute;ra s mig
+egyet-egyet &uuml;t&ouml;tt re&aacute;, az arcz&aacute;ba kiab&aacute;lva k&eacute;rdezte t&#337;le:</P>
+<P>&mdash;Tudtad, elfelejtetted, tudtad...</P>
+<P>Azt&aacute;n kiverte az eg&eacute;sz gyereksereget, k&ouml;z&eacute;j&uuml;k suhintva a p&aacute;lcz&aacute;val, a
+mig menek&uuml;ltek el&#337;le s mikor m&aacute;r egy se volt a szob&aacute;ban, f&aacute;radtan esett
+le a d&iacute;v&aacute;nyra. Nagy durva teste lihegett s egy k&eacute;k kend&#337;vel t&ouml;r&uuml;lte
+mag&aacute;r&oacute;l az izzads&aacute;got. Tompa k&aacute;bults&aacute;gba esett a nagy cs&ouml;ndben. Feje a
+mell&eacute;re hanyatlott s but&aacute;n b&aacute;mult a padl&oacute; deszk&aacute;j&aacute;ban egy sz&ouml;get. Mikor
+m&aacute;r sok&aacute;ig n&eacute;zte, t&aacute;nczolni kezdett vele az eg&eacute;sz h&aacute;z, megindult alatta
+a div&aacute;ny s forgott k&ouml;rben, mindig k&ouml;rben sebesen, sebesen. Csak akkor
+&aacute;llott meg, ha behunyta a szem&eacute;t. Igy egyszerre nyugalom lett k&ouml;r&uuml;l&ouml;tte.</P>
+<P>Arra rezzent f&ouml;l, hogy k&uuml;nn gyermekek kiab&aacute;ltak az ablaka alatt. F&eacute;lre
+huzta a f&uuml;gg&ouml;nyt &eacute;s kin&eacute;zett.</P>
+<P>Az utcza tuls&oacute; oldal&aacute;n egy kis fiu j&aacute;tszott egy le&aacute;nyk&aacute;val. Simogatta a
+haj&aacute;t &eacute;s &ouml;lelte s valami olyast besz&eacute;ltek, hogy: te leszel a mama, &eacute;n az
+apa, azt&aacute;n megy&uuml;nk, megy&uuml;nk k&eacute;zenfogva a gyermekkel...</P>
+<P>A pap egy darabig hallgatta s &eacute;rezte, hogy az agy&aacute;ba t&oacute;dul a v&eacute;r. Az
+volt az els&#337; gondolata, hogy j&oacute; messze lemegy a kertj&eacute;ben, megker&iacute;ti
+&#337;ket, r&aacute;juk ront &eacute;s &uuml;ti, &uuml;ti, hanem azt&aacute;n m&eacute;g se ment od&aacute;ig. Csak
+f&ouml;lr&aacute;ntotta az ablakot &eacute;s kikiab&aacute;lt, hogy a k&eacute;t gyerek egyszerre
+elrebbent, maguk ut&aacute;n hagyva a porban a bab&aacute;t, egy czifr&aacute;ra m&aacute;zolt,
+szeg&eacute;nyes kis rongyos j&oacute;sz&aacute;got, a miben igaz&aacute;n nem volt semmi sz&eacute;p se,
+csak a neve, hogy &#337; a gyerek. K&eacute;t &aacute;rtatlan csepps&eacute;g szeretet&eacute;ben
+odael&#337;legezett j&ouml;vend&#337;.</P>
+<P>Mikor a tisztelend&#337; visszafordult, Mari asszony m&aacute;r f&ouml;lter&iacute;tette az
+asztalt. Egy gy&uuml;r&ouml;tt, foszlott sz&eacute;l&uuml; asztalkend&#337;t ter&iacute;tett az asztal
+sark&aacute;ra, r&aacute;tett egy t&aacute;ny&eacute;rt, egy poharat s indult kifel&eacute;, hogy behozza
+az &eacute;telt. Akkor azonban a tisztelend&#337; hirtelen megingott, ujra azt
+&eacute;rezte, hogy forog k&ouml;r&uuml;l&ouml;tte minden. Nekiesett a falnak s
+megkapaszkodott egy sz&eacute;kben. A v&eacute;n asszony hozz&aacute;szaladt s t&aacute;mogatta a
+div&aacute;nyig, a mire ugy v&eacute;gig esett mint egy oszlop.</P>
+<P>&mdash;Mi baj az isten&eacute;rt, m&aacute;r megint...</P>
+<P>&mdash;Igen, sz&eacute;d&uuml;l&ouml;k.</P>
+<P>&mdash;Csak maradjon egy kicsit mag&aacute;ra, fek&uuml;dj&eacute;k nyugodtan. Hunyja be a
+szem&eacute;t, ha ugy jobb, ugy...</P>
+<P>Sz&uuml;rke kend&#337;t k&ouml;t&ouml;tt a fej&eacute;re s elszaladt. A pap ut&aacute;na meresztette a
+szemeit s a mikor m&aacute;r elment, akkor is mindig az ajt&oacute;t n&eacute;zte f&aacute;radt
+b&aacute;mul&aacute;ssal. A pill&aacute;it m&aacute;r nem birta nyitva tartani, mint valami
+elromlott red&#337;ny, barna, r&aacute;nczos szemh&eacute;ja mindegyre lehullott s szemmel
+l&aacute;that&oacute;lag er&#337;tlenedett el az eg&eacute;sz ember. Mintha valami l&aacute;thatatlan
+r&eacute;ms&eacute;g ker&uuml;lgette volna s azt vigy&aacute;zn&aacute;, ugy hallgatott, visszafojtva a
+l&eacute;legzet&eacute;t is s csak n&eacute;ha h&ouml;r&ouml;gve, ha m&aacute;r nagyon kiigyekezett bel&#337;le az
+er&#337;.</P>
+<P>Mikor az orvos j&ouml;tt, f&aacute;radtan, lust&aacute;n panaszkodott.</P>
+<P>&mdash;Megint ker&uuml;lget. Itt van mellettem, csak a kezem kell kinyujtani s
+megfoghatn&aacute;m, hogyha teste volna. Iszonyu, borzaszt&oacute; nyavalya, m&eacute;g
+senkise l&aacute;tta s m&eacute;gis ugy szor&iacute;tja a torkom, de ugy...</P>
+<P>&mdash;Megint bosszankodott t&aacute;n a gyermekekkel?</P>
+<P>&mdash;Igen, megint... Aljasok, hitv&aacute;nyak... Most is itt kett&#337;, egy fiu meg
+egy le&aacute;ny...</P>
+<P>&mdash;Hagyja... L&aacute;ssa, ez a baj. Minek izgatja mag&aacute;t. Nem kell ugy r&aacute;juk
+er&#337;szakolni a hittant. Hagyjon nekik b&eacute;k&eacute;t. Adjon be neki annyit a
+vall&aacute;sb&oacute;l, a mennyi nem rontja meg a gyomrukat, de bel&eacute;j&ouml;k &ouml;kl&ouml;zni,
+bottal... Minek?</P>
+<P>A pap csak n&eacute;zett. Belsej&eacute;ben forrott a m&eacute;reg s nem volt ereje ahhoz,
+hogy kit&ouml;rj&ouml;n. Az a csendes &ouml;reg ember, a ki mellette &uuml;lt a div&aacute;ny
+sz&eacute;l&eacute;n, d&uuml;hbe hozta. Nem tudta, hogy mi baja van, de &eacute;rezte, hogy az
+orvos k&eacute;ptelen felfogni a baj&aacute;t. Csendes lett &eacute;s igyekezett
+megmagyar&aacute;zni, hogy mit &eacute;rez.</P>
+<P>&mdash;Nem az a baj. A vall&aacute;s, meg a k&ouml;nyv, meg a csod&aacute;k, az mind semmi. Ha
+m&aacute;r j&ouml;nnek, az is d&uuml;hbe hoz, magamon kiv&uuml;l vagyok, nem birok magammal,
+perczr&#337;l-perczre &eacute;rzem, hogy mint hatalmasodik el bennem a vad&aacute;llat. A
+sok k&ouml;ly&ouml;k mind olyan eg&eacute;szs&eacute;ges &eacute;s sz&eacute;p... Doktor, maga is olyan
+papforma ember f&eacute;lig, mag&aacute;val lehet komolyan besz&eacute;lni, esk&uuml;t tett maga
+is arra, hogy nem j&aacute;r el a sz&aacute;ja, ha valamit kikottyant az ember maga
+el&#337;tt egy-egy bolond pillanatban, h&aacute;t higyje el, hogy csak f&eacute;lig vagyok
+ember, a testem az, meg a reverend&aacute;m, meg a form&aacute;m, hanem a m&aacute;sik felem,
+a kutya...</P>
+<P>&mdash;Ugyan, ugyan...</P>
+<P>&mdash;L&aacute;ssa, err&#337;l kellene maguknak irni egy k&ouml;nyvet, err&#337;l a f&eacute;lig
+emberr&#337;l, a kinek, mikor a szem&eacute;t behunyja, v&eacute;ge van nem j&ouml;n ut&aacute;na
+senki. Arr&oacute;l, hogy embertelen dolog engem k&ouml;r&uuml;l venni gyermekekkel a mi
+mind a m&aacute;s&eacute;, hogy... mondja is meg az iskol&aacute;ban, hogy ide t&ouml;bbet ne
+k&uuml;ldjenek egyet se, mert kitekerem a nyak&aacute;t...</P>
+<P>Kimer&uuml;lt, csendesebb lett s azt&aacute;n m&aacute;r csak sugva mondta el azt, a mit
+behunyt szemmel maga el&#337;tt l&aacute;tott.</P>
+<P>&mdash;Ha nekem csak egy volna... Egy le&aacute;ny, a kinek venn&eacute;k sz&eacute;p kis feh&eacute;r
+ruh&aacute;t, a haj&aacute;t befonn&aacute;k vil&aacute;gosk&eacute;k p&aacute;ntlik&aacute;ba, azut&aacute;n j&ouml;nne a p&uuml;sp&ouml;k,
+megb&aacute;muln&aacute;, f&eacute;rjhez menne &eacute;s folytat&oacute;dn&eacute;k az Isten mun-munk&aacute;ja... Vagy
+egy k&ouml;ly&ouml;k, eg&eacute;szs&eacute;ges, vereked&#337; ficzk&oacute;, a ki okos, a ki sz&eacute;p...</P>
+<P>Ugy n&eacute;zett maga el&eacute;, mintha ott l&aacute;tn&aacute; valahol a k&ouml;dben a fiut is, a
+le&aacute;nyt is.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="39"></A>A SPECZI&Aacute;LISTA</H3>
+<P>Tekintetes rend&#337;rkapit&aacute;ny ur, tudom &eacute;n, hogy mi az el&#337;vizsg&aacute;lat, a min
+&aacute;t kell esni az embernek, mig eljutna az &uuml;gy&eacute;szs&eacute;ghez, a hol jobban
+b&aacute;nnak a rabokkal. Nem adhat f&ouml;l nekem olyan k&eacute;rd&eacute;st, a mire sz&eacute;p
+csendesen meg ne feleln&eacute;k, csak ne n&eacute;zzen r&aacute;m olyan szigoruan, mert
+igaz&aacute;n nem sz&uuml;ks&eacute;ges. Lenn is megszorongatt&aacute;k a torkom, a mig idehoztak,
+pedig a kis ujjam se nyujtottam ki ahoz, hogy v&eacute;delmezzem magam.
+Intelligens emberrel nem kellene olyan kem&eacute;nyen b&aacute;nni. Minek az?</P>
+<P>H&aacute;t hogy hogyan t&ouml;rt&eacute;nt az eg&eacute;sz? Nagyon egyszer&uuml;en. Most vil&aacute;gosan &aacute;ll
+el&#337;ttem mindennek a menete. El se hiszem, hogy m&aacute;sk&eacute;nt t&ouml;rt&eacute;nhetett
+volna.</P>
+<P>Beteg voltam. M&aacute;r r&eacute;gen az vagyok. A mellemben szur&aacute;saim vannak. N&eacute;zze,
+most is micsoda bunda van rajtam, pedig m&aacute;sok m&aacute;r tavaszra &ouml;lt&ouml;znek.
+Most m&aacute;r birom valahogyan magam, hanem a t&eacute;l elej&eacute;n sz&ouml;rnyen
+&ouml;sszementem. &Eacute;jjeli munk&aacute;m is akadt hivatalon kiv&uuml;l, nem sokat t&ouml;r&#337;dtem
+azzal, hogy meg&aacute;rthat. Szerettem volna valami sz&eacute;p aj&aacute;nd&eacute;kraval&oacute;t
+&ouml;sszesp&oacute;rolni, hogy ne legyen sz&aacute;raz kar&aacute;csonya az asszonynak,
+szeg&eacute;nynek. Akkor azt&aacute;n egyszer csak azon vettem &eacute;szre magam, hogy mind
+az emberek felt&uuml;n&#337;en &eacute;rdekl&#337;dnek az eg&eacute;szs&eacute;gem ir&aacute;nt. Csupa r&eacute;szv&eacute;t
+mindenik, hogy ugy n&eacute;zek ki mint a hal&aacute;l, meg lefityegnek a f&uuml;leim,
+sz&ouml;rnyen uri b&#337;rben vagyok, meg t&ouml;bb eff&eacute;le s egyszer azt&aacute;n egy orvos
+pajt&aacute;som, a ki el-elj&aacute;rt hozz&aacute;m, meg a feles&eacute;gemet is kezelte ugy kisebb
+bajokban, hurutban, hideglel&eacute;sben, igaz&aacute;n beteg sohase volt
+szeg&eacute;ny,&mdash;h&aacute;t az orvos pajt&aacute;som azt mondta szerencs&eacute;tlens&eacute;gre akkor, a
+mikor az asszony is hallotta, hogy:&mdash;pajt&aacute;s, szedd &ouml;ssze magad s m&eacute;g ma
+indulj el Mer&aacute;nba. Ott n&eacute;gy-&ouml;t h&eacute;t alatt megint ember lesz bel&#337;led, de
+ha tov&aacute;bb is itthon maradsz, nem &aacute;llok j&oacute;t semmi&eacute;rt. Ugy elpatkolsz,
+hogy olyant m&eacute;g sohse l&aacute;tt&aacute;l. Olyan vagy m&aacute;r is, mint egy gebe.</P>
+<P>Gondolt az &ouml;rd&ouml;g Mer&aacute;nra. Nem szeg&eacute;ny hivatalnok embernek val&oacute; az. Hanem
+az asszony nem hagyott b&eacute;k&eacute;t. Bel&eacute;mcsimpajkodott, Mer&aacute;nnal kelt&uuml;nk,
+Mer&aacute;nnal fek&uuml;dt&uuml;nk, azzal boszantott eg&eacute;sz nap, hogy csak menjek,
+menjek. P&eacute;nzt is adott. A feh&eacute;rnem&uuml;s szekr&eacute;nyben csupa frissen mosott,
+sz&eacute;p feh&eacute;r ruha k&ouml;z&eacute; eldugdosott sz&eacute;p lassan, &eacute;n nem tudom mikor,
+nyolczvan forintot. Ebb&#337;l a sarokb&oacute;l el&#337;ker&uuml;lt egy &ouml;t&ouml;s, a m&aacute;sikb&oacute;l egy
+tizes, azt&aacute;n ez&uuml;st forintosok, a markomba nyomta mind, csak menjek.</P>
+<P>Nagyon neh&eacute;z volt elmenni. Az asszony akkor m&aacute;r nagyon k&ouml;zel volt ahhoz
+a st&aacute;diumhoz, a mikor m&eacute;g a himfarkas se hagyja egyed&uuml;l a p&aacute;rj&aacute;t.
+Biztatott, hogy ne f&eacute;ljek, &#337; se f&eacute;l. &Aacute;t kell esni ezen is, ha asszony
+lesz a l&aacute;nyb&oacute;l; az anyj&aacute;nak is volt gyermeke, de mennyi, a n&eacute;nj&eacute;nek is,
+meg a szomsz&eacute;dasszonynak is, ennek is, annak is, sehol se t&ouml;rt&eacute;nt semmi
+baj, meg a te eg&eacute;szs&eacute;ged, a tied dr&aacute;g&aacute;m!&mdash;m&aacute;r mint az eny&eacute;m... ugy
+mondta, hogy m&eacute;g most is hallom. Ki&eacute;reztem a szav&aacute;b&oacute;l, hogy neki dr&aacute;g&aacute;bb
+az &eacute;n beteg h&ouml;rg&#337; mellem, mint ak&aacute;r magamnak is, &eacute;s elmentem.</P>
+<P>De nem, kifelejtem a legfontosabbat. Miel&#337;tt elmentem volna, gondolom
+egy-k&eacute;t nappal, de h&aacute;t az mindegy... Nem mindegy? H&aacute;t szerda volt, azt
+tudom, most m&aacute;r csak annak j&aacute;rjanak ut&aacute;na, hogy mikor utaztam el, mert
+erre nem eml&eacute;kszem biztosan. Szerd&aacute;n d&eacute;lel&#337;tt elmentem Hallerhoz.
+Gondoltam, erre az emberre bizhatom r&aacute; legnyugodtabban az asszonyt.
+Speczialista, hires doktor s egyszer, a mikor dolga volt n&aacute;lunk a
+telekk&ouml;nyvn&eacute;l, szivess&eacute;get tettem neki. Nem volt nagy dolog, leirtam
+neki egy csom&oacute; C. lapot. Nem fizetett &eacute;rte semmit, hanem azt mondta:</P>
+<P>&mdash;Kedves bar&aacute;tom, ha egyszer sz&uuml;ks&eacute;ge lesz re&aacute;m, h&aacute;t csak sz&oacute;ljon.
+Feles&eacute;ges embern&eacute;l k&ouml;nnyen megeshetik, hogy egy &eacute;s m&aacute;s&eacute;rt doktort hivnak
+a h&aacute;zhoz. H&aacute;t ha olyan baj volna, a mihez egy ilyen magamform&aacute;ju ember
+kell, csak sz&oacute;ljon. Ott leszek.</P>
+<P>Erre gondoltam s elmentem hozz&aacute; szerd&aacute;n d&eacute;lel&#337;tt. Sok beteg volt n&aacute;la,
+k&eacute;s&#337;n ker&uuml;lt r&aacute;m a sor. A mikor bementem mindj&aacute;rt megismert. Azt
+mondta:&mdash;kedves bar&aacute;tom, no mivel szolg&aacute;lhatok? Sok a dolgom, de nem
+baj, megteszek, a mit tehetek.</P>
+<P>Nagyon sz&eacute;pen megk&eacute;rtem, hogy v&aacute;ltsa be az ig&eacute;ret&eacute;t. Azt is mondtam
+neki, hogy nem kiv&aacute;nom ingyen.</P>
+<P>&mdash;Doktor ur&mdash;igy mondtam&mdash;szeg&eacute;ny hivatalnok ember vagyok, hanem az&eacute;rt
+nem szorultam r&aacute; arra, hogy ingyenben k&eacute;rjek valamit. Itt a k&ouml;zelben van
+egy r&aacute;cz b&eacute;rl&#337;, a kinek nagyon sok dolga van n&aacute;lunk a hivatalban s
+mindig velem t&aacute;rgyal, mert azt mondja, hogy m&aacute;ssal nem tudja ugy
+meg&eacute;rtetni mag&aacute;t. Ez az ember minden ujesztend&#337;ben k&uuml;ld nekem &ouml;tven
+forintot. Az idei &ouml;tven peng&#337;t a doktor urnak sz&aacute;ntam. Tudom, hogy nem
+sok p&eacute;nz, hanem egy ilyen magamforma ember nem k&eacute;pes t&ouml;bbre. Arra k&eacute;rem,
+hogy a mikor idek&uuml;ldenek majd t&#337;lem, hogy baj van, legyen szives azonnal
+az asszony mell&eacute; menni &eacute;s seg&iacute;teni rajta. Megteszi?</P>
+<P>&mdash;Hogyne kedves bar&aacute;tom...</P>
+<P>&mdash;Mondja becs&uuml;letszav&aacute;ra.</P>
+<P>&mdash;Nevets&eacute;ges. Persze, becs&uuml;letszavamra, bar&aacute;tom, nyugodtan elmehet... Ha
+&eacute;n egyszer megig&eacute;rem, m&eacute;rget vehet re&aacute;...</P>
+<P>Elutaztam Mer&aacute;nba. Nem igen nyugodtan, mert az eg&eacute;sz uton az asszony
+j&aacute;rt az eszemben, meg ott is. A mikor a feny&#337;k alatt z&ouml;r&ouml;gtettem a
+csontjaimat, akkor is folyton haza gondoltam s &eacute;jjel n&eacute;ha arra &eacute;bredtem,
+hogy sikolt&aacute;st hallok:&mdash;Ferencz! seg&iacute;ts! Regelenkint azonban rendesen,
+pontosan, mint az &oacute;ra, be&aacute;ll&iacute;tott a lev&eacute;lhord&oacute; s j&ouml;ttek a dr&aacute;ga, &eacute;des
+levelek, hogy k&eacute;sz&uuml;l a kicsi kelengye, a fejk&ouml;t&#337; m&aacute;r nincs divatban, de
+ann&aacute;l t&ouml;bb lesz a meleg r&eacute;kli, meg az ingecske, meg a mama is megj&ouml;tt
+m&aacute;r, hozott egy csom&oacute; v&aacute;sznat, szabnak, varrnak eg&eacute;sz nap s r&oacute;lam is
+diskur&aacute;lnak, hogy: a Franczi eddig bizonyosan nagyon &ouml;sszeszedte mag&aacute;t,
+kalandokkal gyanus&iacute;tottak, a mi nekem nagyon j&oacute;l esett, humort olvastam
+ki bel&#337;le.&mdash;No&mdash;gondoltam&mdash;ha ily j&oacute; kedv&uuml;k van, akkor nincs semmi baj.
+Egyszer azt&aacute;n durv&aacute;n, rettenetesen pofoncsaptak. Engedje meg, hogy err&#337;l
+ne sokat besz&eacute;ljek, j&ouml;tt egy telegramm az any&oacute;somt&oacute;l, hogy ha m&eacute;g
+&eacute;letben akarom tal&aacute;lni a feles&eacute;gemet, h&aacute;t csak j&ouml;jjek a leggyorsabb
+vonattal. &Ouml;tsz&ouml;r voltak Hallern&eacute;l, mindig megig&eacute;rte, hogy azonnal ott
+lesz &eacute;s egyszer se ment el. Utolj&aacute;ra az any&oacute;som ment el hozz&aacute;, de nem
+bocs&aacute;tott&aacute;k be, valami eleg&aacute;ns beteg volt benn. Akkor m&aacute;s doktor ut&aacute;n
+szaladtak, de m&aacute;r k&eacute;s&#337; volt minden. Mikorra &eacute;n haza&eacute;rtem, tudja az
+Isten, hogy hogyan jutottam el Mer&aacute;nb&oacute;l id&aacute;ig&mdash;m&aacute;r meg volt halva.</P>
+<P>...Kapit&aacute;ny ur! Soha szebb halottat. Gy&ouml;ng&eacute;d, r&oacute;zs&aacute;s pirosas volt az
+arcza, aludt, tiszt&aacute;ra aludt... R&aacute;m nem lehetett panasza senkinek.
+Nyugodt gy&aacute;szos ember voltam, az any&oacute;som, mintha meg is neheztelt volna
+egy kicsit r&aacute;m, olyan j&oacute;l viseltem magam. Hanem akkor m&aacute;r j&oacute;l tudtam,
+hogy mit teszek azut&aacute;n. Ha arr&oacute;l van sz&oacute;, hogy el&#337;re megfontoltam-e a
+sz&aacute;nd&eacute;komat vagy sem, h&aacute;t ne tess&eacute;k tov&aacute;bb firtatni. Megvallom &eacute;n magam
+is, hogy igenis, m&eacute;g a vonaton elhat&aacute;roztam a dolgot. Azt mondtam
+magamban,&mdash;olyan j&oacute;zan voltam, mint most&mdash;azt mondtam:&mdash;Ha m&eacute;g &eacute;l az
+asszony, pofoncsapom azt az embert, azt&aacute;n felrugom a piacz k&ouml;zep&eacute;n s
+elkiab&aacute;lom, hogy n&eacute;zz&eacute;tek: ez az a bitang, a ki nekem szav&aacute;t adta, hogy
+a feles&eacute;gem mellett lesz, ha &aacute;gyba esik s nem ment el, pedig &ouml;tsz&ouml;r
+hivt&aacute;k. Ha meghalt az asszony, h&aacute;t akkor m&aacute;s t&ouml;rt&eacute;nik, m&aacute;s, el&#337;re tudtam
+a kocsiban.</P>
+<P>A temet&eacute;sr&#337;l sz&eacute;pen hazament&uuml;nk. Az any&oacute;som elkezdett keservesen s&iacute;rni s
+azt mondta, hogy s&iacute;rjak &eacute;n is, mert az j&oacute;l esik. &Eacute;n azonban csak
+k&ouml;r&uuml;ln&eacute;zegettem. Gyermekem nem volt, azt mag&aacute;val vitte szeg&eacute;ny lelkem a
+f&ouml;ldbe, semmi se volt; nem is bucsuztam a lak&aacute;somt&oacute;l, mintha nem is lett
+volna m&aacute;r az eny&eacute;m az a k&eacute;t szoba meg a konyha, a hol a csel&eacute;d iszonyuan
+ord&iacute;tott, eml&eacute;kszem azt hajtogatta: szeg&eacute;ny j&oacute; asszonyom! szeg&eacute;ny dr&aacute;ga
+teremt&eacute;s! Isten nyugosztalja...&mdash;boszantott, ut&aacute;ltam. Mikor az any&oacute;som
+elfordult, az &eacute;jjeli szekr&eacute;nyb&#337;l kivettem a revolverem, zsebrev&aacute;gtam &eacute;s
+elmentem az uri kaszin&oacute;ba.</P>
+<P>Tudtam hogy Haller est&eacute;nkint odaj&aacute;r. A szolg&aacute;nak adtam egy forintot s
+azt mondtam, hogy k&uuml;ldje ki a doktor urat.</P>
+<P>&mdash;Kit jelentsek be?&mdash;k&eacute;rdezte.</P>
+<P>&mdash;Senkit. Mondja, hogy egy ur v&aacute;rja az el&#337;szob&aacute;ban. R&ouml;viden v&eacute;gez, csak
+&eacute;ppen k&eacute;rdezni akar valamit.</P>
+<P>Mikor Haller kij&ouml;tt, agyonl&#337;ttem, aminthogy az csak term&eacute;szetes is. Hogy
+most mi lesz? B&aacute;nom is &eacute;n, csak a mig itt vagyok, k&eacute;rem b&aacute;njanak velem
+embers&eacute;gesebben. Intelligens ember csak sz&aacute;m&iacute;that egy kis udvariass&aacute;gra.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="40"></A>A FL&Oacute;RI&Aacute;N FILOZ&Oacute;FI&Aacute;JA</H3>
+<H3>I.</H3>
+<P>Az ap&aacute;m temet&eacute;s&eacute;r&#337;l j&ouml;tt&uuml;nk haza. Sz&eacute;p, nagy gy&aacute;szos &uuml;nneps&eacute;g volt. A
+katonak&oacute;rh&aacute;zb&oacute;l indultunk ki, lenn az udvaron a banda j&aacute;tszott s a mikor
+abbahagyta &eacute;s megindult a sok tiszt meg leg&eacute;ny, egy fekete poszt&oacute;val
+bevont dobot vertek. A nagy &uuml;veges kocsi el&#337;tt a fekete lovak
+nyugtalanul r&aacute;gt&aacute;k a zabl&aacute;t, fenn pr&eacute;dik&aacute;lt az esperes, a k&ouml;rny&eacute;kr&#337;l
+mind &ouml;sszegy&uuml;ltek a n&eacute;pek, fekete volt vel&uuml;k az utcza is, mint a milyen
+fekete lepel lengett al&aacute; a szomsz&eacute;d h&aacute;zr&oacute;l, a hol a tiszti kaszin&oacute;
+gy&aacute;szolt s minden&uuml;tt ott s&uuml;rg&ouml;tt-forgott egy kis s&ouml;t&eacute;t ember, a ki
+folyton rendelkezett haragosan hol az egyik, hol a m&aacute;sik kocsist tan&iacute;tva
+embers&eacute;gre, mert a ficzk&oacute;k megunt&aacute;k a hossz&uacute; pr&eacute;dik&aacute;czi&oacute;t s
+&ouml;ssze&aacute;llottak besz&eacute;lgetni a gyalogj&aacute;r&oacute; mellett. Azt&aacute;n megint recsegett a
+trombita, a kapu al&oacute;l kiindult a banda, ut&aacute;na a katon&aacute;k, a publikum, az
+&uuml;veges kocsi, azut&aacute;n mink szeg&eacute;ny gyermekek levett kalappal &eacute;s a sok
+kocsi, mig k&ouml;r&uuml;lszaladg&aacute;lta az eg&eacute;szet a kis k&ouml;pcz&ouml;sfekete ember...</P>
+<P>Emos&oacute;dik az eml&eacute;kezetemben minden, csak n&eacute;mely jelent&eacute;ktelen dolgok
+ker&uuml;lnek vissza az eszembe. A kis fekete embert p&eacute;ld&aacute;ul folyton l&aacute;tom,
+az&eacute;rt besz&eacute;lek r&oacute;la annyit, meg azt&aacute;n k&uuml;l&ouml;n&ouml;sen az egyik l&oacute; maradt meg
+az eml&eacute;kemben. Ez valami temetkez&eacute;si remonda lehetett, mindig trappra
+fogta a l&eacute;p&eacute;st s annyira nem viselte komolyan mag&aacute;t, hogy egy fordul&oacute;n&aacute;l
+nekivadulva &aacute;gaskodni kezdett s vitte mag&aacute;val a m&aacute;sik h&aacute;rom lovat is, a
+mint neki indult v&aacute;gtatva a hegynek. Azt&aacute;n egyszerre odaugrott a kis
+fekete ember, belekapaszkodott a v&aacute;gtat&oacute; paripa orr&aacute;ba &eacute;s k&aacute;romkodott:</P>
+<P>&mdash;Te komisz, te diszn&oacute;...</P>
+<P>A temet&#337; kapuj&aacute;ig hurczolta mag&aacute;val a l&oacute; a kis t&ouml;mzsit, ott m&aacute;r
+belef&aacute;radt s letette. A kis &ouml;reg pedig, a ki&mdash;hiszen ezt m&aacute;r k&ouml;r&uuml;lbel&uuml;l
+tudjuk&mdash;a temet&eacute;srendez&#337; volt, egyenesen odament a kocsishoz, a miben az
+any&aacute;m &uuml;lt s valami hizelg&#337;t mondott neki, ilyenform&aacute;t:</P>
+<P>&mdash;A kapit&aacute;ny ur majdnem, hogy v&aacute;gtatva ment a m&aacute;svil&aacute;gra, hanem nekem
+siker&uuml;lt &eacute;szret&eacute;riteni a lovat, kez&eacute;t cs&oacute;kolom.</P>
+<P>...&Eacute;s ment&uuml;nk... Szomoruan, bandukolva, mig oda&eacute;rt&uuml;nk, a hol v&eacute;ge van
+mindennek. Ott nagyot l&#337;ttek egym&aacute;sut&aacute;n h&aacute;rmat a katon&aacute;k, azt&aacute;n
+im&aacute;dkoztunk s elindultunk haza. Any&aacute;m mell&eacute; a kis &ouml;cs&eacute;met s egy rokon
+asszonys&aacute;got pakkoltam be, &eacute;n pedig megindultam magamban, egy &ouml;sv&eacute;nyen a
+kocsiutt&oacute;l messze.</P>
+<P>Itt tal&aacute;lkoztam Fl&oacute;ri&aacute;nnal.</P>
+<P>&#336; is fenn volt a temet&eacute;sen, hanem hamarabb felj&ouml;tt s ebb&#337;l az alkalomb&oacute;l
+kifoly&oacute;lag, hogy ne mult l&eacute;gyen el hi&aacute;ba az id&#337;, megl&aacute;togatta a maga
+halottait. Lenn a v&ouml;lgyben &aacute;lldog&aacute;lt egy sir mellett s szivarozva
+b&aacute;multa a vid&eacute;ket. A mikor l&aacute;tta, hogy j&ouml;v&ouml;k, el&eacute;m ker&uuml;lt. Minden
+k&uuml;l&ouml;n&ouml;sebb meghatotts&aacute;g n&eacute;lk&uuml;l nyujtotta a kez&eacute;t s a m&aacute;sik karj&aacute;val egy
+nagy k&ouml;rt irva bele a leveg&#337;be, a miben benne foglaltatott az eg&eacute;sz
+temet&#337;, azt jegyezte meg, hogy:</P>
+<P>&mdash;Mind ideker&uuml;l&uuml;nk, mind, mind...</P>
+<P>&mdash;A bizony, mind...</P>
+<P>Akkor m&aacute;r ment&uuml;nk lefel&eacute;. Fl&oacute;ri&aacute;n a teljesen k&ouml;z&ouml;ny&ouml;s ember nyugalm&aacute;val
+j&aacute;rt mellettem. Egyszerre azonban hirtelen esz&eacute;be jutott valami s
+gyorsan fel&eacute;m fordult.</P>
+<P>&mdash;Egy kis sz&aacute;mla is maradt a kapit&aacute;ny ur ut&aacute;n. Czukor, k&aacute;v&eacute;, szappany,
+bor... ki fogja azt most m&aacute;r rendbehozni?</P>
+<P>&mdash;&Eacute;n.</P>
+<P>&mdash;H&aacute;t majd &aacute;tirjuk, sz&oacute;lok az &ouml;cs&eacute;mnek is.&mdash;Lennr&#337;l m&eacute;g egyszer
+visszan&eacute;zett a csendes vil&aacute;gra. M&aacute;r hom&aacute;lyos sz&uuml;rke volt az eg&eacute;sz t&aacute;j&eacute;k,
+r&aacute;ereszkedni kezdett az este. Messze h&aacute;tul a szilf&aacute;k k&ouml;z&ouml;tt, a hol a
+zsid&oacute; temet&#337; hozz&aacute;&eacute;r a mi f&ouml;ld&uuml;nkh&ouml;z, k&ouml;d gomolygott s eg&eacute;szen t&aacute;vol, a
+hova m&aacute;r ugyancsak mereszsze az ember a szem&eacute;t, hogy bel&aacute;sson,
+egyetlenegy csillag ragyogott az &eacute;gen, valami halv&aacute;ny rem&eacute;nys&eacute;g a
+halottas csendben. A temet&#337; kapuj&aacute;ra nagy t&aacute;bla volt f&ouml;lszegezve s
+vigasztal&oacute;nak az volt r&aacute;irva, hogy f&ouml;lt&aacute;madunk.</P>
+<P>A kis &ouml;rm&eacute;ny egy darabig a csillagot b&aacute;multa s mikor visszafordult,
+megkopogtatta botj&aacute;val a t&aacute;bl&aacute;t.</P>
+<P>&mdash;Nem igaz... persze, hogy nem igaz. A mi ide be van rakt&aacute;rozva, az j&oacute;l
+el van t&eacute;ve. Kezeskedem r&oacute;la. Nem seg&iacute;t itt m&aacute;r semmi. Nekem f&ouml;lirhat
+ide, amit akar.</P>
+<P>Akkor m&aacute;r k&uuml;nn voltunk az utcz&aacute;n s ment&uuml;nk hazafel&eacute;.</P>
+<P>Egy utcz&aacute;ban laktunk. T&#337;l&uuml;nk sz&aacute;m&iacute;tva, a harmadik h&aacute;zban volt a
+Fl&oacute;ri&aacute;n&eacute;k boltja, az &ouml;v&eacute; meg az &ouml;cscs&eacute;&eacute;, sz&eacute;p nagy keresked&eacute;s, heringes
+hord&oacute;kkal az ajt&oacute; el&#337;tt. Nagy, s&ouml;t&eacute;t &eacute;s dohos &uuml;reg volt a bolt, a
+k&ouml;zep&eacute;n mindig &eacute;gett egy g&aacute;zl&aacute;ng, hogy valami kis vil&aacute;goss&aacute;g legyen
+benne. Azt&aacute;n az&eacute;rt volt olyan j&oacute; bolt, mert minden, de minden akadt
+benne, a f&#337;reval&oacute; keszken&#337;t&#337;l a must&aacute;rmagig, meg kis perczentre
+dolgoztak a testv&eacute;rek, nem nyuzt&aacute;k le a b&#337;r&eacute;t a vev&#337;nek.</P>
+<P>Mikor az ablakaink alatt elment&uuml;nk, l&aacute;ttam, hogy benn vil&aacute;goss&aacute;g van a
+szob&aacute;kban &eacute;s a sok rokon &eacute;s ismer&#337;s mind n&aacute;lunk gy&uuml;lt &ouml;ssze a temet&eacute;s
+ut&aacute;n. Hivtam Fl&oacute;ri&aacute;nt is, hogy j&ouml;jj&ouml;n be, &#337; azonban nem akart.</P>
+<P>&mdash;F&ouml;l&ouml;sleges az, k&aacute;r, hogy m&aacute;sok is ott &#337;gyelegnek, a hol semmi dolguk.</P>
+<P>&mdash;Dehogy, &ouml;r&uuml;l annak az ember, ha k&ouml;r&uuml;lveszik ilyenkor...</P>
+<P>&mdash;&Eacute;n nem... K&uuml;l&ouml;nben is m&eacute;g el kell, hogy k&ouml;nyveljem a kapit&aacute;ny urat.</P>
+<P>&mdash;A sz&aacute;ml&aacute;t? Olyan s&uuml;rg&#337;s?</P>
+<P>&mdash;Nem, az iz&eacute;t... a halottk&ouml;nyvet. T&aacute;n nem is tudja, hogy mi az? &Eacute;n azt
+vezetem pontosan, benne van minden j&oacute; emberem. Tiszta dolog, valahov&aacute;
+csak f&ouml;l kell jegyezni, hogy mit nyer, meg mit vesz&iacute;t az ember a
+csal&aacute;dban, meg a rokons&aacute;gban, meg azok k&ouml;z&ouml;tt, a kiket ismer. J&oacute; kis
+jegyz&eacute;k, pontos, n&eacute;zze meg...</P>
+<P>Nekem sem tetszett otthon a sok gy&aacute;szos ember, elmentem vele a boltba.</P>
+<H3>II.</H3>
+<P>Az &uuml;zlet h&aacute;ta m&ouml;g&ouml;tt k&eacute;t kis udvari szoba volt a lak&aacute;s. Az egyikben
+T&oacute;dor lakott, a fiatalabb, a m&aacute;sikban pedig az &eacute;n emberem, az &ouml;reg
+Fl&oacute;ri&aacute;n. Innen nyiltak kifel&eacute; az ajt&oacute;k, egyik a konyh&aacute;ba, m&aacute;sik az
+udvarra s a kett&#337; k&ouml;z&ouml;tt volt a pokr&oacute;czczal leter&iacute;tett &aacute;gy, meg egy
+nyitott szekr&eacute;ny, a miben sok ruha l&oacute;gott. Alul n&eacute;h&aacute;ny k&ouml;nyv is volt.
+Lez&aacute;rt, az esztend&#337; v&eacute;g&eacute;vel sz&eacute;pen elrakt&aacute;rozott nagy b&#337;r&ouml;s k&ouml;nyvek,
+egyikre az volt irva: <i>F&#337;k&ouml;nyv</i>, a m&aacute;sikra: <i>P&eacute;nzt&aacute;ri napl&oacute;</i>, meg
+<i>&Aacute;ruk&ouml;nyv</i>, azt&aacute;n egy m&aacute;sik, a mire ez a sz&oacute; volt irva: <i>Hitel&uuml;gyletek</i>.
+Ezek k&ouml;z&uuml;l szedte el&#337; Fl&oacute;ri&aacute;n azt a k&ouml;nyvet, a miben &eacute;ppen el akarta
+k&ouml;nyvelni az ap&aacute;mat.</P>
+<P>&mdash;Mig elv&eacute;gzem, lesz szives helyet foglalni&mdash;mondta s bem&aacute;rtotta a
+tint&aacute;ba a tollat &eacute;s elkezdte kit&ouml;lteni a rubrik&aacute;kat egy &uuml;res lapon, a
+minek a tetej&eacute;be &eacute;des ap&aacute;m neve volt f&ouml;lirva. A mikor rendbe j&ouml;tt a
+dologgal, a f&uuml;le mell&eacute; szurta fel a penn&aacute;t s a k&ouml;nyvet egy kicsit
+tov&aacute;bbtasz&iacute;tva, hogy nyugodalmasan sz&aacute;radjon rajta a friss ir&aacute;s,
+besz&eacute;lni kezdett. Nem ugy, mintha hely&eacute;n lett volna az esze, nem is
+kiv&aacute;nom senkit&#337;l, hogy okos embernek tartsa Fl&oacute;ri&aacute;nt, hanem mint egy
+bolond, a kiben minden bolonds&aacute;ga mellett megmaradt m&eacute;g egy kis, m&eacute;g
+itt-ott dereng&#337; j&oacute;zans&aacute;g a k&ouml;r&uuml;ll&eacute;v&#337; emberi haszontalans&aacute;gokkal szemben,
+mint a milyen p&eacute;ld&aacute;ul a hal&aacute;l is, meg a sz&uuml;let&eacute;s s egy&eacute;b f&aacute;zisai az
+&eacute;letnek.</P>
+<P>&mdash;Beirtam a kapit&aacute;ny urat. Tizenegy esztend&#337;t vesztettem rajta, de azt
+hiszem, hogy azt az egy p&aacute;r &eacute;vet majd behozom Sturmon.</P>
+<P>&mdash;Ki az?</P>
+<P>&mdash;Itt a szomsz&eacute;d boltos. Sokat ig&eacute;r. Csupa eg&eacute;szs&eacute;g. &Aacute;mb&aacute;r ez a sz&aacute;m&iacute;t&aacute;s
+m&aacute;r kezd megingani egy kicsit, mert h&aacute;t a kapit&aacute;ny ur is sokat ig&eacute;rt m&eacute;g
+csak ezel&#337;tt k&eacute;t h&oacute;nappal is. Mindegy, ebben az emberben megbizom. Nem
+igen volt m&eacute;g beteg...</P>
+<P>&mdash;Hogy sokat &eacute;l, azt gondolja?...</P>
+<P>&mdash;Nem sokat. Mind&ouml;ssze hatvan &eacute;vet sz&aacute;ntam neki. M&aacute;s ugyan elsz&aacute;m&iacute;totta
+volna mag&aacute;t, ha ezt a nagy eg&eacute;szs&eacute;get l&aacute;tja, hanem &eacute;n m&aacute;r kitapasztaltam
+mindent. J&ouml;n egy betegs&eacute;g, azt&aacute;n v&eacute;ge. Az ember csak ember. Hanem az&eacute;rt
+bizom benne.</P>
+<P>Halgattunk &eacute;s &eacute;n azon gondolkoztam, hogy kivel van dolgom. Micsoda ember
+ez a Fl&oacute;ri&aacute;n? &#336; mosolyogva pislogott re&aacute;m s a mikor m&aacute;r megsz&aacute;radt
+el&#337;tte az ir&aacute;s, a t&eacute;rdeire fektette a k&ouml;nyvet s magyar&aacute;zni kezdte, hogy
+mi van benne...</P>
+<P>&mdash;Tiszta dolog az eg&eacute;sz, tess&eacute;k iden&eacute;zni: ... honv&eacute;dsz&aacute;zados, sz&uuml;letett
+ebben &eacute;s ebben az esztend&#337;ben. Baja: m&aacute;jbetegs&eacute;g. &Aacute;ll&aacute;sa hozz&aacute;m: rendes
+vev&#337; &eacute;s j&oacute; ismer&#337;s. Rem&eacute;lhet&#337; &eacute;letkor! hatvan &eacute;v.&mdash;Igy van ez
+mindenkin&eacute;l, a ki benne van a k&ouml;nyvben. Amolyan hat&aacute;rid&#337;&uuml;zlet forma az
+eg&eacute;sz. Legf&ouml;llebb csak az lehet benne felt&uuml;n&#337;, hogy nem p&eacute;nzbe megy. De
+h&aacute;t csak a p&eacute;nz az &eacute;rt&eacute;k? K&eacute;rem, h&aacute;t csak az a kopog&oacute; ez&uuml;st vagy arany
+&eacute;r nekem valamit? &Eacute;n ugy vagyok vele, hogy nem sokat adok re&aacute;. T&ouml;r&#337;dj&eacute;k
+vele T&oacute;dor. Neki sohase volt feles&eacute;ge, gyermeke, v&eacute;gezze az &uuml;zlet
+dolg&aacute;t, ugy sincs egy&eacute;b baja, hanem &eacute;n m&aacute;r k&ouml;r&uuml;ltekintek erre is, arra
+is, hogy miben lehet valamit csin&aacute;lni. Igy p&eacute;ld&aacute;ul, ez sem
+haszontalans&aacute;g.</P>
+<P>&mdash;Nem, teljess&eacute;ggel nem...</P>
+<P>&mdash;Ugy vagyok vele, hogy sz&aacute;mot vetek el&#337;bb mindennel s azt&aacute;n
+meg&aacute;llapitom, hogy kire meddig sz&aacute;m&iacute;thatok azok k&ouml;z&uuml;l, a kik k&ouml;r&uuml;l&ouml;ttem
+&eacute;lnek. Ezt csak fontos tudni. Azt&aacute;n bevezetem a k&ouml;nyvbe, n&eacute;zze: Kelemen
+J&aacute;nos v&aacute;rosi tan&aacute;csnok, koma&mdash;a szeg&eacute;ny kis fiamat tartotta a keresztviz
+al&aacute;, hetven &eacute;v. Ez itt ki van huzva. Id&#337;k&ouml;zben elk&ouml;lt&ouml;z&ouml;tt B&eacute;csbe, most
+m&aacute;r semmi k&ouml;z&ouml;m hozz&aacute;, ez a m&aacute;sik pedig t&ouml;ml&ouml;czbe ker&uuml;lt csal&aacute;s&eacute;rt, h&aacute;t
+ezzel se t&ouml;r&#337;d&ouml;m.</P>
+<P>&mdash;Azt&aacute;n mi haszon van ebb&#337;l a k&ouml;nyvb&#337;l?</P>
+<P>&mdash;Sok, nagy haszon, engem nem &eacute;rnek meglepet&eacute;sek. N&aacute;lam kiegyenl&iacute;ti
+egym&aacute;st a sok eshet&#337;s&eacute;g. Ha az egyik becsap s nem tartja be a hat&aacute;rid&#337;t,
+itt marad helyette a m&aacute;sik. Abban tov&aacute;bb rem&eacute;lhetek. Ha a v&eacute;g&eacute;n majd
+&ouml;sszeadom az eredm&eacute;nyeket, higyje meg, j&oacute;l j&ouml;v&ouml;k ki az &uuml;zlet mellett.
+Olyanforma ez, mint az olyan &uuml;zletember dolga, a kinek boltja van
+Budapesten, Kolozsv&aacute;rt, Debreczenben, Nagyv&aacute;radon, Kecskem&eacute;ten,
+Sz&oacute;fi&aacute;ban, Belgr&aacute;dban, s ha n&eacute;gy helyen pang az &uuml;zlet, a m&aacute;sik n&eacute;gy
+helyen virul. Nem mond cs&#337;d&ouml;t olyan k&ouml;nnyen, mint a m&aacute;sik, a kinek egy
+rakt&aacute;rba van belefektetve mindene.</P>
+<P>Az &uuml;veges ajt&oacute;n, a mi a m&aacute;sik szob&aacute;t&oacute;l v&aacute;lasztott el benn&uuml;nket,
+meglibbent a feh&eacute;r f&uuml;gg&ouml;ny s a nyil&aacute;son T&oacute;dor kukkantott be. Mikor
+l&aacute;tta, hogy odapillantok, a homloka k&ouml;zep&eacute;re t&aacute;masztotta a mutat&oacute; ujj&aacute;t
+s Fl&oacute;ri&aacute;n fel&eacute; integetett.</P>
+<P>&mdash;Nincs rendben az esze, tess&eacute;k elhinni, hogy nincs rendben.</P>
+<P>Visszaintettem neki, hogy csak menjen onnan s n&eacute;ztem az &ouml;reg Fl&oacute;ri&aacute;nt, a
+ki keresg&eacute;lt a k&ouml;nyvben s n&eacute;mely t&eacute;teln&eacute;l nagyon elgondolkozott. V&aacute;rtam
+m&eacute;g t&#337;le valamit, hogy vil&aacute;gos legyen az eg&eacute;sz &aacute;llapot. Addig m&aacute;r nem
+megyek haza... Egyszerre csak tal&aacute;lt valami &eacute;rdekes megjegyz&eacute;st a
+k&ouml;nyvben, mert f&ouml;lder&uuml;lt az arcza.</P>
+<P>&mdash;Azon gondolkoztam, a mivel tiszt&aacute;ba kell j&ouml;nni az embernek, hogy
+micsoda komplik&aacute;czi&oacute;knak vagyok kit&eacute;ve, m&eacute;g azokon fel&uuml;l, a melyeket m&aacute;r
+kitapasztaltam. Most r&aacute;j&ouml;ttem... Nagyon kellemetlen meglepet&eacute;seket
+hoznak nekem a j&aacute;rv&aacute;nyos bajok. A m&uacute;lt kolera alkalm&aacute;val igen nagy
+vesztes&eacute;geket &aacute;llottam ki. Meg az &ouml;ngyilkoss&aacute;gok. N&eacute;ha szezonja van
+ennek is. Erre csak nem lehet sz&aacute;m&iacute;tani. Dali&aacute;s sz&eacute;p urak s&eacute;t&aacute;lnak az
+utcz&aacute;n, a sz&aacute;jukban szivar, mosolyognak s azt&aacute;n puff, puff, itt is, ott
+is... Az ilyesmi teljesen k&eacute;sz&uuml;letlen&uuml;l tal&aacute;l.</P>
+<P>Betette a k&ouml;nyvet s csendesen r&aacute;&uuml;t&ouml;tt az &ouml;kl&eacute;vel, mintha ez azt
+jelenten&eacute;, hogy: no, m&aacute;ra rendben van.</P>
+<P>M&aacute;r majdnem eltette, a mikor megint esz&eacute;be jutott valami. R&aacute;t&aacute;maszkodott
+a v&aacute;llamra s vizes lett a szeme, a mig besz&eacute;lt.</P>
+<P>&mdash;Az azt&aacute;n a legnagyobb baj, hogyha k&eacute;s&#337;n kezdi el az ember. Akkor m&aacute;r
+bajos behozni n&eacute;mely nagy vesztes&eacute;get. P&eacute;ld&aacute;ul h&aacute;t itt van az &eacute;n dolgom.
+A mikor a feles&eacute;gem meghalt, m&eacute;g nem vezettem k&ouml;nyvet. Azt&aacute;n j&ouml;tt a
+difteritisz s elvitte a gyerekeket is. Micsoda fiu volt, bizonyosan
+diplom&aacute;s ember lett volna bel&#337;le. Belesz&oacute;lt, a mikor a nagy emberek
+besz&eacute;ltek, politiz&aacute;lt, a tan&aacute;rok mindig izentek, hogy ne hagyjam annyit
+tanulni, vigyem a mez&#337;re... H&aacute;t azt&aacute;n vittem a mez&#337;re, vissza sem
+hoztam... Ezt nem lehet behozni. Adok m&eacute;g magamnak vagy harmincz
+esztend&#337;t, hanem ez is kev&eacute;s. Nem, nem, teljess&eacute;ggel nem lehet behozni.</P>
+<HR style="WIDTH: 40%">
+<H3><A name="41"></A>A LOVAK</H3>
+<H3>I.</H3>
+<P>Gy&eacute;res&eacute;kn&eacute;l k&ouml;z&ouml;ns&eacute;ges vas&aacute;rnap d&eacute;lel&#337;tt volt. Nem v&aacute;rtak senkit.
+Csendes, hangtalan volt az udvar, egy-egy ember mozgott rajta n&eacute;ha,
+mikor a h&aacute;z el&#337;tti gyep&aacute;gyakat &ouml;nt&ouml;zni kezdte a kert&eacute;sz s az ist&aacute;ll&oacute;kb&oacute;l
+el&#337;vezettek egy-egy lovat a kuthoz. H&aacute;tulr&oacute;l, a sz&eacute;r&uuml;s kertb&#337;l tompa
+puffog&aacute;s hallatszott el&#337; s ott, a honnan a hang j&ouml;tt, aranyos k&ouml;nny&uuml;
+polyva felleg libegett a leveg&#337;ben. Egy-k&eacute;t r&eacute;szes cs&eacute;pelt, olyan
+szeg&eacute;ny emberek, a kik nem v&aacute;rhatj&aacute;k be a nagy masin&aacute;t. Mikor lenn az
+utcza v&eacute;g&eacute;n harmadszor is harangoztak a templomban, a t&aacute;gas veranda
+l&eacute;pcs&#337;in lefel&eacute; elindult a nagys&aacute;gos asszony a maga rendes vas&aacute;rnapi
+utj&aacute;ra. Kicsi, f&eacute;l&eacute;nk, amolyan gyermekforma j&oacute;sz&aacute;g volt a nagys&aacute;gos
+asszony, a sz&eacute;lt&#337;l is f&eacute;ltette az ember, nehogy valami er&#337;sebb rohan&aacute;s
+kett&eacute; t&ouml;rje der&eacute;kban s azt&aacute;n elvigye, hogy ne maradjon bel&#337;le semmi.
+Vele mentek a csel&eacute;dek is &eacute;s a mig v&eacute;gigmentek az udvaron, a
+konyhaajt&oacute;b&oacute;l sz&aacute;jt&aacute;tva b&aacute;mult ut&aacute;nuk a feh&eacute;rk&ouml;t&eacute;nyes, feh&eacute;rsapk&aacute;s
+szak&aacute;cs, a ki &eacute;ppen valami czifra mad&aacute;rr&oacute;l kopasztotta le a sok f&eacute;nyes,
+aranyos tollat. K&ouml;zben megint vis&iacute;tani kezdett a kut cs&ouml;v&eacute;ben a
+szivatty&uacute;, vedrekkel rakt&aacute;k k&ouml;r&uuml;l az ist&aacute;ll&oacute;fiuk a kerekre szabott
+p&aacute;zsitot a kut k&ouml;r&uuml;l s az ist&aacute;ll&oacute; torny&aacute;ban, a minek olyan sz&eacute;p
+b&aacute;dogfedele volt, mint a templomnak, megsz&oacute;lalt egy kis csengetty&uuml;,
+olyanforma, mint a mi a nagy harang mellett van az unit&aacute;riusokn&aacute;l.</P>
+<P>Lassu sorj&aacute;ban kifel&eacute; l&eacute;pdeltek az ajt&oacute;kon a lovak. Csupa gy&ouml;ny&ouml;r&uuml; nagy
+&aacute;llat, tipus mindenik a maga form&aacute;j&aacute;ban. Kicsi fej&uuml;, nyul&aacute;nk, hosszu
+test&uuml;, ag&aacute;r form&aacute;ju parip&aacute;k j&ouml;ttek el&#337;bb, azt&aacute;n alacsonyabb, t&ouml;mzsi
+kancz&aacute;k, kicsi fejjel, temperamentumos, ideges &aacute;llatok, nyer&iacute;tve,
+ficz&aacute;nkolva, azt&aacute;n magas, nagyon finom test&uuml; lovak, a melyeknek j&aacute;r&aacute;s
+k&ouml;zben reszketett a l&aacute;buk s f&uuml;leik, megijedtek m&eacute;g arra is, ha jobban
+&ouml;sszeharapt&aacute;k a zabl&aacute;t, azt&aacute;n olyan er&#337;szakos d&ouml;g&ouml;k, a melyeket k&eacute;t
+ficzk&oacute; vezetett v&eacute;gig az uton, belekapaszkodva a szijjakba. Ezek voltak
+a legszebbek. N&eacute;melyik k&eacute;t l&aacute;bra &aacute;llott, ha csak hozz&aacute;&eacute;rt valamelyik
+leg&eacute;ny, f&eacute;lre ugrott, hogy f&ouml;ldre r&aacute;ntotta volna a lov&aacute;szokat, ha ink&aacute;bb
+nem engednek, arra ment a merre &#337; akart s nem oda, a hova vezett&eacute;k, ha
+megr&aacute;ntott&aacute;k sz&aacute;j&aacute;ban a zabl&aacute;t, f&ouml;lugrott &eacute;s nyihogott, igazi vadak.
+Legh&aacute;tul pedig egy kis feh&eacute;r lovacsk&aacute;t vezetett el&#337; egy gyerek s hosszu
+sorban, egyes&eacute;vel a sz&eacute;les kerti uton megindult a sok l&oacute; meg a sok
+csel&eacute;d a kut fel&eacute;.</P>
+<P>Mikor m&aacute;r m&aacute;r kigabalyodott a csavaros gruppok k&ouml;z&uuml;l az eg&eacute;sz, kij&ouml;tt
+Gy&eacute;res is a h&aacute;zb&oacute;l. Ut&aacute;na ballagott egy hosszu fiatal ember is, a kis
+urfi tanit&oacute;ja s beles&uuml;ppedt egy nagy puha sz&eacute;kbe a verenda korl&aacute;tja
+mellett. Amolyan szeg&eacute;ny di&aacute;k forma fiu volt, a ki minden ir&aacute;nt
+&eacute;rdekl&#337;dik, ha musz&aacute;j, de legjobban szereti a csendet. Gy&eacute;res kihajolt a
+korl&aacute;ton s t&aacute;gra nyitott szemekkel, mint valami gondos kaszn&aacute;r,
+vizsg&aacute;lni kezdte a lovakat. Nem sz&oacute;lott egy sz&oacute;t se, pedig lett volna
+mondani val&oacute;ja. Ez megl&aacute;tszott az arcz&aacute;n, meg mozdulatain, a mint n&eacute;ha
+f&eacute;lrekapta a fej&eacute;t s a tanit&oacute;ra pillantott. Ilyenkor azonban
+elkedvetlenedett, kapkodta a n&eacute;z&eacute;s&eacute;t ide-oda, nyugtalankodott s az olyan
+embernek a kellemetlens&eacute;ge l&aacute;tszott meg rajta, a ki valami fontos
+mondand&oacute;j&aacute;hoz publikumot keres &eacute;s senki sincs k&ouml;r&uuml;l&ouml;tte, a ki meg&eacute;rtse.
+Egyszer hosszasabban n&eacute;zett a tanit&oacute;ra s erre az f&ouml;lugrott a sz&eacute;kr&#337;l.</P>
+<P>&mdash;Parancsol nagys&aacute;gos ur.</P>
+<P>&mdash;Nem, nem, semmi. Maga nem &eacute;rti. Ha maga kony&iacute;tana a l&oacute;hoz, urr&aacute;
+tenn&eacute;m. Pr&oacute;b&aacute;lja meg, tanuljon bele...</P>
+<P>&mdash;Bajos az, nagys&aacute;gos ur...</P>
+<P>&mdash;Bajos, persze, hogy az... Hirtelen a kut fel&eacute; meredt a szeme &eacute;s
+retteneteset ki&aacute;ltott.</P>
+<P>&mdash;T&oacute;dor! Te bitang! Jobbra, jobbra!&mdash;Megint a div&aacute;n fel&eacute; fordult s most
+m&aacute;r d&uuml;h&ouml;s volt nagyon.&mdash;A Cz&eacute;z&aacute;r majd agyonrugta Menelaust. Rongy
+paraszt, ugy czib&aacute;lja a l&oacute;, a hogy akarja.&mdash;Megint kifel&eacute; n&eacute;zett s ujra
+r&aacute;kiab&aacute;lt a leg&eacute;nyre.&mdash;Marha! Bolondulj meg! Tov&aacute;bb, ha mondom!&mdash;S
+egyszerre a n&eacute;lk&uuml;l hogy valami &aacute;tmenetet tal&aacute;lt volna a d&uuml;hb&#337;l id&aacute;ig,
+lelkesedni kezdett.</P>
+<P>&mdash;Most n&eacute;zze, most. A feket&eacute;t... Ni, hogy vezeti a lov&aacute;szt. T&ouml;bb esze
+van, mint annak a baromnak, azt mondhatom. Meg&aacute;llott s ugy b&aacute;multa a
+lovat, a mely akkorra m&aacute;r sz&eacute;tugrott a t&ouml;bbi k&ouml;zt s k&eacute;t l&aacute;bra &aacute;gaskodva
+nyer&iacute;tett f&ouml;l a torn&aacute;czra. A form&aacute;it n&eacute;zze, a csip&#337;j&eacute;t, meg a l&aacute;b&aacute;t, h&aacute;t
+a hogy idesz&oacute;l, nem &eacute;sz az, nem?...</P>
+<P>A di&aacute;k visszas&uuml;ppedt a sz&eacute;kbe s azt mondta, hogy: de igen, igen, sz&eacute;p,
+gy&ouml;ny&ouml;r&uuml; &aacute;llat.</P>
+<P>&mdash;Bolond maga! Ha embert akarok l&aacute;tni ezen a vid&eacute;ken, akkor a lovat
+n&eacute;zem. Az individuum, karakter, tiszta eg&eacute;sz. Csupa nemess&eacute;g. Az akar,
+az parancsol, az hasonl&iacute;t hozz&aacute;m, a ki ur vagyok. Csak nem akarja
+mell&eacute;j&uuml;k &aacute;ll&iacute;tani ezeket ni. Csupa h&uuml;lye, &eacute;n mondom mag&aacute;nak. Maga se
+jobb n&aacute;luk. Az ember csak ember, de a l&oacute;... maga ezt nem &eacute;rti. Nekem itt
+k&ouml;r&ouml;sk&ouml;r&uuml;l van egy csom&oacute; f&ouml;ldem. Csak egyszer l&aacute;ttam volna, hogy a
+paraszt felesel velem, ha &eacute;n azt mondom, hogy igy legyen, vagy ugy,
+megbecs&uuml;ln&eacute;m az embert. A l&oacute; folyton oppon&aacute;l. V&eacute;rbelit kell venni
+bel&#337;le, a milyen ez vagy az s azt&aacute;n l&aacute;tom, hogy mi az akarat. Ha r&aacute;&uuml;l&ouml;k,
+f&ouml;ldh&ouml;z akar csapni, azt mondja, nem vagy olyan ur, hogy meg nyergelj,
+ha bele&uuml;t&ouml;m a sarkantyut, f&ouml;lugrik az &eacute;gig. L&aacute;tja, olyan bolondok maguk
+mind, hogy a l&oacute;r&oacute;l ugy besz&eacute;lnek: &aacute;llat, n&eacute;gyl&aacute;bu, esze sincs. &Eacute;n tudom,
+hogy magukat sarkantyuzom, &uuml;t&ouml;m, rugom, a mikor nekem tetszik s egyszer
+se nyer&iacute;tettek ellenem, h&aacute;t maguk-e az emberek, vagy a l&oacute;?</P>
+<P>Val&oacute;s&aacute;ggal &ouml;nkiv&uuml;letben kit&aacute;rta a karjait, mintha mag&aacute;hoz akarta volna
+&ouml;lelni az ist&aacute;ll&oacute;kat is.</P>
+<P>&mdash;Dr&aacute;g&aacute;im...</P>
+<H3>II.</H3>
+<P>Lenn az utcza v&eacute;g&eacute;n ujra harangozni kezdtek. V&eacute;ge volt a templomnak s
+nagyon halk, a leveg&#337;n &aacute;tsz&uuml;remlett hangokban valami olyast lehetett
+hallani a templomi &eacute;nekb&#337;l, hogy: t&eacute;ged Isten dics&eacute;r&uuml;nk... Ketten,
+h&aacute;rman, sz&eacute;pen egym&aacute;s mellett f&ouml;lfel&eacute; j&ouml;ttek az emberek, azt&aacute;n meg a
+l&aacute;nyok, asszonyok, tiszta, sz&eacute;p &uuml;nnepl&#337;ben s a sok hiv&#337; ember m&ouml;g&ouml;tt m&eacute;g
+lenn a mered&eacute;kes utcza v&eacute;g&eacute;n l&aacute;tszott a kicsi nagys&aacute;gos asszony a
+csel&eacute;dekkel, a mint hazafel&eacute; tipeg. A n&eacute;lk&uuml;l, hogy a von&aacute;saiba
+belel&aacute;thatott volna az ember, megl&aacute;tszott az arcz&aacute;n a hiv&#337;kn&eacute;l
+templomoz&aacute;s ut&aacute;n elk&ouml;vetkez&#337; meghatotts&aacute;g, a mint j&ouml;tt sz&eacute;p csendesen &eacute;s
+n&eacute;zte maga el&#337;tt az utat al&aacute;zatosan, az Isten szolg&aacute;l&oacute;le&aacute;ny&aacute;hoz
+illend&#337;s&eacute;gesk&eacute;ppen. A csel&eacute;dek is ilyenform&aacute;n igyekeztek ut&aacute;na.</P>
+<P>Benn az udvarban ezalatt v&eacute;geztek a cs&eacute;pl&eacute;ssel a r&eacute;szesek. A
+polyvafelleg lassan-lassan al&aacute;bbsz&aacute;llott, mig bele nem kapaszkodott egy
+sz&eacute;lp&aacute;szma s el nem hordta az eg&eacute;szet s az emberek bej&ouml;ttek az udvarba,
+hogy osztozzanak. Mikor a nagys&aacute;gos ur el&eacute; j&aacute;rultak a k&eacute;relemmel, az
+nagyon d&uuml;hbe j&ouml;tt.</P>
+<P>&mdash;Vas&aacute;rnap? Hogy &eacute;n majd oda&aacute;llok nektek v&eacute;k&aacute;t m&eacute;regetni?...
+Pusztuljatok mindj&aacute;rt...</P>
+<P>Egy &ouml;reg paraszt el&#337;czihel&#337;d&ouml;tt a t&ouml;bbi k&ouml;z&uuml;l, hogy majd megfelel, de a
+mikor m&aacute;r besz&eacute;lnie kellett volna, m&eacute;g mindig csak a kalapj&aacute;t forgatta a
+kezei k&ouml;z&ouml;tt nagy zavarban s motyogott, hogy ugy, meg ugy, vas&aacute;rnap is
+enni kell, meg az urnak k&ouml;nny&#369;, annak nincsen k&uuml;l&ouml;nbs&eacute;g a p&eacute;nz&eacute;ben meg
+az idej&eacute;ben... H&aacute;tul elvezett&eacute;k m&aacute;r a lovakat. A sor eleje m&aacute;r elt&#369;nt az
+ist&aacute;ll&oacute; fekete sz&aacute;j&aacute;ban, a mikor egy magas, karcs&uacute; fekete paripa az
+utols&oacute;k k&ouml;z&uuml;l kir&aacute;ntotta a k&ouml;t&#337;f&eacute;k sz&aacute;r&aacute;t a lov&aacute;sz kez&eacute;b&#337;l s
+visszanyargalt a torn&aacute;cz fel&eacute;. Rohant&aacute;ban hars&aacute;nyan r&ouml;h&ouml;g&ouml;tt. A
+parasztok a torn&aacute;cz fal&aacute;hoz lapultak el&#337;le s az &ouml;reg keresztet vetett
+mag&aacute;ra.</P>
+<P>&mdash;V&eacute;ge, v&eacute;ge... agyontapos...</P>
+<P>Az ur fenn az erk&eacute;lyen egyszerre elfeledkezett r&oacute;luk s mosolyogva,
+ragyog&oacute; arczczal csak a lovat n&eacute;zte. Az &aacute;llat nyihogva kap&aacute;lta a f&ouml;ldet
+s nagyokat fujt a porba. Mintha csak j&oacute; reggelt akart volna mondani.
+Mikor a kocsisok ut&aacute;na futottak, ezeknek is az arcz&aacute;ba fujta orr&aacute;b&oacute;l a
+forr&oacute; g&#337;zt s a n&eacute;lk&uuml;l, hogy megfogt&aacute;k volna a f&eacute;k sz&aacute;r&aacute;t, elindult
+el&#337;tt&uuml;k az ist&aacute;ll&oacute; fel&eacute;. Gy&eacute;res er&#337;sen megfogta a tanit&oacute; kab&aacute;tj&aacute;t s
+el&#337;bb a m&eacute;g mindig a torn&aacute;cz alatt szorong&oacute; parasztokra mutatott, azut&aacute;n
+meg a l&oacute; ut&aacute;n mosolygott.</P>
+<P>&mdash;Noh&aacute;t, l&aacute;ssa. Hogy elr&eacute;m&uuml;lt ez a sok bamba. Ut&aacute;latos... H&aacute;t emberek
+ezek?... Mikor lenn megint szervezkedni kezdtek a parasztok, hogy el&#337;l
+kezdj&eacute;k az &uuml;gy&uuml;ket s az &ouml;reg ujra hebegni kezdett, rettenetes d&uuml;hbe
+j&ouml;tt...</P>
+<P>&mdash;Most m&aacute;r el&eacute;g. Kihozom a botot s sz&eacute;tverek k&ouml;ztetek. Mars! Ki innen!</P>
+<P>A parasztok lassan huz&oacute;dtak a kapu fel&eacute;. Mikor m&aacute;r j&oacute; messze voltak,
+meg&aacute;llottak egy perczre, mint a kivert &aacute;llatok &eacute;s &ouml;sszer&ouml;ffentek.</P>
+<P>&mdash;Megb&aacute;nja m&eacute;g... Nem lesz ez mindig igy.</P>
+<P>&mdash;T&ouml;bbet &eacute;r neki egy lova, mint mi mind...</P>
+<P>Fenn a torn&aacute;czon pedig ujra lelkesedni kezdett Gy&eacute;res. Karonfogta a
+tan&iacute;t&oacute;t &eacute;s huzta maga ut&aacute;n.</P>
+<P>&mdash;J&ouml;jj&ouml;n, j&ouml;jj&ouml;n.&mdash;Mig &aacute;tmentek az udvaron, &eacute;ppen befordult a kapun a
+nagys&aacute;gos asszony. A tan&iacute;t&oacute; k&ouml;sz&ouml;nt s oda akart menni, de Gy&eacute;res nem
+engedte. Oda se n&eacute;zett az asszony fel&eacute;, hanem nekipirulva, l&aacute;zasan ment
+a maga ut&aacute;n utj&aacute;n, maga ut&aacute;n vonszolva a fekete kab&aacute;tos, hosszu fi&uacute;t. Az
+ist&aacute;ll&oacute; ajt&oacute;ban meg&aacute;llott, nagyot ki&aacute;ltott:</P>
+<P>&mdash;Cz&eacute;z&aacute;r! Menelaus!</P>
+<P>Mikor a lovak nyer&iacute;tve feleltek, a fiuhoz fordult.</P>
+<P>&mdash;Hallja! Hallja!&mdash;Egyik lov&aacute;t&oacute;l a m&aacute;sikhoz szaladg&aacute;lt, simogatta &#337;ket,
+n&eacute;melyikkel besz&eacute;lgetni kezdett.&mdash;Hogy vagy? J&oacute; volt a zab, a
+sz&eacute;na?&mdash;N&eacute;zze, a szeme besz&eacute;l, h&aacute;t n&eacute;zze! Itt ez a csillog&oacute; pont az
+&ouml;r&ouml;m, itt a m&aacute;sikn&aacute;l a s&ouml;t&eacute;tes folt, ez a kis elhom&aacute;lyosod&aacute;s &eacute;ppen a
+pill&aacute;k alatt, az a b&aacute;nat.&mdash;Valami baja van. No mi az, m&eacute;rt sirsz?
+Hallja, a m&aacute;sik hogy kaczag. Mennyire szeretnek.&mdash;Egy nagysz&uuml;gy&uuml; pejnek
+&aacute;t&ouml;lelte a nyak&aacute;t. Az er&#337;s, nagy &aacute;llat f&ouml;lkapta a leveg&#337;be &eacute;s l&oacute;b&aacute;zni
+kezdte. Gy&eacute;res kaczagott.&mdash;Igy, igy mulassunk.&mdash;Egyszerre eleresztette a
+l&oacute; nyak&aacute;t s leesett a friss alomba a j&aacute;szol mell&eacute;. A l&oacute; f&eacute;lreugrott, a
+tan&iacute;t&oacute; meg a kocsisok megijedtek, de a gazda befek&uuml;dt m&eacute;g m&eacute;lyebben a
+szalm&aacute;ba, behunyta a szemeit is s boldogan elnyult a l&oacute; el&#337;tt, a mely
+most m&aacute;r idegesen szagl&aacute;szni kezdte, mintha idegen volna.</P>
+<P>&mdash;Ne rugj&aacute;l agyon &ouml;reg, ne rugj&aacute;l...</P>
+<P>A tan&iacute;t&oacute; kiab&aacute;lni kezdett.</P>
+<P>&mdash;J&ouml;jj&ouml;n nagys&aacute;gos ur, j&ouml;jj&ouml;n.</P>
+<P>&mdash;Maga nem &eacute;rti, nem &eacute;rti...</P>
+<P>A tan&iacute;t&oacute; m&aacute;r kezdte &eacute;rteni. Megijedt t&#337;le. Azt gondolta, hogy most
+visszaviszi ezt az embert a h&aacute;zba, azut&aacute;n fut, amerre l&aacute;t. Nem marad egy
+fed&eacute;l alatt az ilyen bolonddal. R&eacute;m&uuml;lten czib&aacute;lta f&ouml;l a szalm&aacute;r&oacute;l az
+ist&aacute;ll&oacute;g&#337;zbe beleb&oacute;dult embert s ugy l&ouml;kd&ouml;ste maga el&#337;tt, mint a
+gyermeket.</P>
+<P>Az udvaron megint ott l&eacute;zengett n&eacute;h&aacute;ny paraszt. A r&eacute;szesek j&ouml;ttek
+vissza, m&eacute;g egyszer megbesz&eacute;lni az osztozkod&aacute;s dolg&aacute;t. Azt mondt&aacute;k, hogy
+nekik a malomba kell menni. Ha most elindul az ember, akkor se &eacute;rkezik
+vissza holnap reggelig a liszttel. Nagyon megb&aacute;mult&aacute;k a nagys&aacute;gos urat s
+abb&oacute;l, ahogy a fekete kab&aacute;tos hosszu ember elb&aacute;nt vele, l&aacute;tt&aacute;k, hogy
+megint csak nem besz&eacute;lhetik meg az osztozkod&aacute;s dolg&aacute;t.</P>
+<P>&mdash;Pedig semmi se volna az eg&eacute;sz. K&eacute;t zs&aacute;k neki, egy zs&aacute;k nek&uuml;nk, megint
+kett&#337; neki, azt&aacute;n egy nek&uuml;nk.&mdash;A hogy a kezeit a leveg&#337;ben l&oacute;b&aacute;lta,
+mintha a zs&aacute;kokat czipeln&eacute;, hamar eligaz&iacute;totta az osztoz&aacute;st, hanem h&aacute;t a
+val&oacute;s&aacute;gban nem megy az olyan k&ouml;nnyen. Most m&aacute;r elkeseredve, csendes
+d&uuml;hhel mentek el.</P>
+<P>&mdash;A szeg&eacute;ny ember kutya neki. Majd egyszer csak megj&aacute;rja.</P>
+<P>&mdash;Seg&iacute;tnek abban a lovak is.</P>
+<H3>III.</H3>
+<P>Azut&aacute;n egy darabig beteg volt Gy&eacute;res. Valami &eacute;rtelmetlen betegs&eacute;ge
+akadt. Az orvosok se igen tudtak kiokosodni bel&#337;le. Egy csom&oacute;
+jeges-zacsk&oacute;t raktak a fej&eacute;re, sz&ouml;rp&ouml;s, &eacute;melyg&#337;s orvoss&aacute;gokkal teli
+kanalakat er&#337;ltett&eacute;k be az &ouml;sszeszor&iacute;tott fogai k&ouml;z&eacute;, de a mellett
+napr&oacute;l-napra semmi ujat se tudtak mondani a nagys&aacute;gos asszonynak, ha az
+ura &aacute;llapot&aacute;r&oacute;l k&eacute;rdez&#337;sk&ouml;d&ouml;tt. M&aacute;r az Istennel is kezdtek el&#337;hozakodni,
+a mikor pedig a doktor, ak&aacute;rhogyan is sz&aacute;j&aacute;ra veszi az Isten nev&eacute;t,
+akkor baj van.</P>
+<P>Azut&aacute;n azonban m&eacute;gis csak seg&iacute;tett az Isten. A beteg lassan-lassan f&ouml;l
+is kelt az &aacute;gyb&oacute;l. R&aacute;t&aacute;maszkodott a nyurga di&aacute;kra s a mikor s&uuml;t&ouml;tt a
+nap, m&aacute;r ki is s&eacute;t&aacute;ltak. Az&eacute;rt m&eacute;g nagyon gy&ouml;nge volt. Egy darabig
+tartotta mag&aacute;t, azt&aacute;n egyszerre &ouml;sszeesett benne az er&#337;, ny&ouml;g&ouml;tt, s&iacute;rt
+&eacute;s s&oacute;hajtozott a lovai ut&aacute;n, meleg d&eacute;lel&#337;tt&ouml;k&ouml;n ki&uuml;lt a torn&aacute;czra &eacute;s
+v&eacute;gig n&eacute;zte az itat&aacute;st. Ilyenkor k&uuml;l&ouml;n&ouml;sen f&eacute;szkel&#337;d&ouml;tt a hely&eacute;n &eacute;s
+sokszor elfulladt a hangja, mig r&aacute; akart kiab&aacute;lni egy-egy kocsisra, a ki
+ugy vezette ki a lovat, mintha tehenet huzna maga ut&aacute;n. A doktorokkal
+pedig veszekedett, hogy l&oacute;ra akar &uuml;lni, hajtani akar, az ist&aacute;ll&oacute;ba akar.
+Egyszer azt&aacute;n nagysok&aacute;ra megengedt&eacute;k neki, hogy lovagoljon. A nagys&aacute;gos
+asszony kis feh&eacute;r kancz&aacute;j&aacute;t nyergelt&eacute;k meg neki. A mikor el&#337;vezett&eacute;k a
+lovat, sir&aacute;nkozni &eacute;s ny&ouml;sz&ouml;r&ouml;gni kezdett a nagys&aacute;gos ur, mint egy
+gyermek.</P>
+<P>&mdash;Mi&eacute;rt nem &uuml;ltetnek b&aacute;r&aacute;nyra, vagy valami juh&aacute;szkuty&aacute;ra? Ezt a kis
+rongyot hozz&aacute;k ide. Let&ouml;rik a dereka...</P>
+<P>K&eacute;tfel&#337;l tartott&aacute;k, amig elhelyezkedett a nyeregben. Amikor elindult m&aacute;r
+mosolygott. Kezdte j&oacute;l &eacute;rezni mag&aacute;t a nyeregben. Egyszerre csak
+megindult lassan trappba, azt&aacute;n ki a kapun s a torn&aacute;czr&oacute;l m&aacute;r csak
+annyit l&aacute;ttak, hogy galoppba iramodott a megr&eacute;m&uuml;lt kis feh&eacute;r lovacska s
+elt&uuml;nt az utcza v&eacute;g&eacute;n.</P>
+<P>A nagys&aacute;gos asszony nagyon megijedt. Lihegve szaladt le az ist&aacute;ll&oacute;ba s
+r&aacute;ki&aacute;ltott az els&#337; lov&aacute;szra, a ki a j&aacute;szol mellett &aacute;csorgott.</P>
+<P>&mdash;Vincze! L&oacute;ra hamar. Nyargalj a nagys&aacute;gos ur ut&aacute;n, tudod milyen gy&ouml;nge.</P>
+<P>A nagys&aacute;gos ur pedig m&aacute;r j&ouml;tt vissza. Reszketett alatta a l&oacute;, a zabl&aacute;r&oacute;l
+teny&eacute;rnyi czafatokban szakadt le a tajt&eacute;k, a lovasnak pedig a
+boldogs&aacute;gba beleb&aacute;gyadt a szeme, ragyogott az arcza. Egyenesen
+belovagolt az ist&aacute;ll&oacute;ba s parancsolni kezdett.</P>
+<P>&mdash;El&#337; a kocsit, az enyimet. Kett&#337;t el&#337;l, h&aacute;rmat a rud mell&eacute;...
+Vadakat... l&oacute; legyen, nem szam&aacute;r... Cz&eacute;z&aacute;r, Menelaus, Did&oacute;, a rud
+mell&eacute;... Hozd le az ostoromat... Rep&uuml;lni akarok...</P>
+<P>Amikor l&aacute;tta, hogy nem sietnek s a sok kocsis &ouml;sszeb&aacute;mul, a zek&eacute;je
+zseb&eacute;b&#337;l el&#337;r&aacute;ntotta a revolvert.</P>
+<P>&mdash;Agyonl&#337;lek kutya, ha gondolkozol mikor &eacute;n besz&eacute;lek.&mdash;M&aacute;r l&#337;tt is. A
+goly&oacute; elsiv&iacute;tott az egyik lov&aacute;sz f&uuml;le mellett s tompa koppan&aacute;ssal
+lehullott a falr&oacute;l.</P>
+<P>Erre sz&eacute;tszaladt mindenki, csak az asszony maradt ott. K&eacute;rlelni kezdte a
+nekibolondult embert.</P>
+<P>&mdash;Ne m&eacute;g. K&eacute;t-h&aacute;rom h&eacute;t mulva...</P>
+<P>Gy&eacute;res r&aacute; se n&eacute;zett. T&uuml;relmetlen&uuml;l tappogott az agyagos padl&oacute;n s n&eacute;zte,
+hogyan vezetik el&#337; a lovakat. Egy inas lehozta az ostort. A kez&eacute;be
+vette, n&eacute;zte, hogyan hajlik, azt&aacute;n kiment az ist&aacute;ll&oacute; el&eacute;, egyet-kett&#337;t
+kongatott vele a leveg&#337;ben, de t&uuml;relmetlen&uuml;l, ink&aacute;bb csak az&eacute;rt, hogy
+telj&eacute;k az id&#337;. Azalatt azt n&eacute;zte, hogy hogyan fognak be. El&#337;huztak egy
+k&eacute;t kerek&uuml; kis kocsit, a mi egy&eacute;b sem volt, mint ker&eacute;k, meg egy &uuml;l&eacute;s s
+el&eacute;je sorakoztatt&aacute;k a lovakat, csupa pihent &aacute;llatot, mindeniket egy-egy
+lov&aacute;sz tartotta f&eacute;ken. Az asszony k&ouml;r&uuml;lszaladg&aacute;lt s a mikor l&aacute;tta, hogy
+csakugyan nem tr&eacute;fa a dolog, seg&iacute;ts&eacute;g&eacute;rt kiab&aacute;lt.</P>
+<P>&mdash;Doktor! Doktor!</P>
+<P>Nem j&ouml;tt senki s m&aacute;r elk&eacute;sz&uuml;lt a fogat. A lovak nyihogva &aacute;gaskodtak, m&eacute;g
+egy p&aacute;r szijat kellett becsatolni, de Gy&eacute;res m&aacute;r felugrott az &uuml;l&eacute;sbe.
+Pillanat alatt rendbeszedte kez&eacute;ben a gyepl&#337;sz&aacute;rakat, egy szempillanatra
+fel&aacute;llott, kieresztette az ostort, vadat, hangosat ki&aacute;ltott, a miben
+azonban benne volt minden szenved&eacute;lye, a mit az el&#337;tte toporz&eacute;kol&oacute;
+&aacute;llatok ir&aacute;nt &eacute;rzett, lov&aacute;szok sz&eacute;tugr&aacute;ltak el&#337;le s a k&eacute;t nagy ker&eacute;k
+&#337;r&uuml;lt iramod&aacute;sban kikanyarodott az udvarr&oacute;l. A kicsi asszony sz&aacute;jt&aacute;tva
+b&aacute;mult ut&aacute;na s a mikor a por&aacute;t se l&aacute;tta, egyszerre, mintha csak most
+&eacute;bredt volna fel a k&aacute;bults&aacute;g&aacute;b&oacute;l, t&eacute;rdre esett az ist&aacute;ll&oacute; el&#337;tt s
+im&aacute;dkozni kezdett.&mdash;Miaty&aacute;nk, ki vagy a mennyekben...&mdash;Nem tudta tov&aacute;bb
+mondani, megkapta hirtelen a sejt&eacute;s s jajgatva szaladni kezdett. A
+kapun&aacute;l m&aacute;r elhagyta az ereje &eacute;s csak ny&ouml;g&ouml;tt.</P>
+<P>&mdash;Sohase j&ouml;n vissza... v&eacute;ge, v&eacute;ge...</P>
+<P>Gy&eacute;res pedig rohant. Egyszer megakarta t&ouml;r&uuml;lni a homlok&aacute;t s ezzel
+leverte a fej&eacute;r&#337;l a kalapot. Betegs&eacute;ge alatt megn&#337;tt a haja s most
+lobogott ut&aacute;na a leveg&#337;ben. L&aacute;bait nekifesz&iacute;tette a kocsi deszk&aacute;j&aacute;nak s
+er&#337;sen tartotta a gyepl&#337;t. A mikor a keze f&aacute;radni kezdett, engedett. A
+falu v&eacute;g&eacute;n bekanyarodott a tarl&oacute;ba. A mint ott rohant v&eacute;gig, egy-egy
+r&ouml;g&ouml;n magasra ugrott vele a kocsi. M&eacute;g mind&eacute;g nem rohantak el&eacute;g vadul a
+lovak. Most m&aacute;r a gyepl&#337;vel nem is sokat t&ouml;r&#337;d&ouml;tt, csak az ostorral
+cserd&iacute;tett be egyszer-egyszer az &aacute;llatok k&ouml;z&eacute; s h&aacute;travetette mag&aacute;t a
+keskeny p&aacute;rn&aacute;ra, hogy csak ugy uszott el&#337;re s a lovakat n&eacute;zte, hogy
+hogyan v&aacute;gtattak a f&ouml;ldekbe, a messzibe, a semmibe s egy-egy pillanatra
+behunyta a szem&eacute;t, mint a gyermek a mikor hint&aacute;zik.</P>
+<P>Messzire egy vessz&#337;ker&iacute;t&eacute;st pillantott meg. Most m&aacute;r akad&aacute;lyt akart,
+valamit, a mit kereszt&uuml;l t&ouml;rj&ouml;n. Arra ford&iacute;totta a lovakat s
+&ouml;nk&iacute;v&uuml;letben l&aacute;tta, hogy most m&aacute;r mindj&aacute;rt ott vannak, nekimennek. Ujra
+f&ouml;l&aacute;llott v&aacute;rta, a mig oda&eacute;rnek, hogy kereszt&uuml;lg&aacute;zolnak majd ezen a
+semmin, valami rongy parasztnak az &ouml;sszelopkodott korl&aacute;tj&aacute;n... egy
+pillanatig azt is l&aacute;tta, hogyan buknak egym&aacute;sra a kocsi el&#337;tt a lovak s
+azt&aacute;n &#337; is beesett k&ouml;z&eacute;j&uuml;k.</P>
+<P>M&aacute;r nem tudta megk&uuml;l&ouml;nb&ouml;ztetni a sok k&ouml;z&uuml;l, hogy melyik l&oacute; az, a
+melyiknek a kem&eacute;ny czombj&aacute;ra ejtette le a fej&eacute;t... M&eacute;g &eacute;rezte, hogy a
+mell&eacute;be, meg az oldal&aacute;ba rug valamelyik &aacute;llat a sok k&ouml;z&uuml;l, de a mire
+k&ouml;r&uuml;l akart n&eacute;zni, az agy&aacute;t tomp&iacute;totta el egy patk&oacute;, a mi belem&eacute;lyedt a
+fej&eacute;be. M&eacute;g ny&ouml;g&ouml;tt, a mikor kiszaladt seg&iacute;ts&eacute;gnek a paraszt.</P>
+<HR style="WIDTH: 100%">
+
+
+
+
+
+
+
+<pre>
+
+
+
+
+
+End of Project Gutenberg's Thury Zolt�n �sszes m�vei, vol. I, by Zolt�n Thury
+
+*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK THURY ZOLT�N �SSZES M�VEI, VOL. I ***
+
+***** This file should be named 19749-h.htm or 19749-h.zip *****
+This and all associated files of various formats will be found in:
+        http://www.gutenberg.org/1/9/7/4/19749/
+
+Produced by Tam�s R�th, Szever P�l and the Online
+Distributed Proofreading Team. With special thanks to the
+library of P�cs, especially to the director, J�zsef
+Kereszturi for the help in selecting and borrowing the
+books.
+
+
+Updated editions will replace the previous one--the old editions
+will be renamed.
+
+Creating the works from public domain print editions means that no
+one owns a United States copyright in these works, so the Foundation
+(and you!) can copy and distribute it in the United States without
+permission and without paying copyright royalties.  Special rules,
+set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to
+copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to
+protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark.  Project
+Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you
+charge for the eBooks, unless you receive specific permission.  If you
+do not charge anything for copies of this eBook, complying with the
+rules is very easy.  You may use this eBook for nearly any purpose
+such as creation of derivative works, reports, performances and
+research.  They may be modified and printed and given away--you may do
+practically ANYTHING with public domain eBooks.  Redistribution is
+subject to the trademark license, especially commercial
+redistribution.
+
+
+
+*** START: FULL LICENSE ***
+
+THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
+PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
+
+To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
+distribution of electronic works, by using or distributing this work
+(or any other work associated in any way with the phrase "Project
+Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project
+Gutenberg-tm License (available with this file or online at
+http://gutenberg.org/license).
+
+
+Section 1.  General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm
+electronic works
+
+1.A.  By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
+electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
+and accept all the terms of this license and intellectual property
+(trademark/copyright) agreement.  If you do not agree to abide by all
+the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy
+all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession.
+If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project
+Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the
+terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or
+entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
+
+1.B.  "Project Gutenberg" is a registered trademark.  It may only be
+used on or associated in any way with an electronic work by people who
+agree to be bound by the terms of this agreement.  There are a few
+things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
+even without complying with the full terms of this agreement.  See
+paragraph 1.C below.  There are a lot of things you can do with Project
+Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement
+and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic
+works.  See paragraph 1.E below.
+
+1.C.  The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation"
+or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project
+Gutenberg-tm electronic works.  Nearly all the individual works in the
+collection are in the public domain in the United States.  If an
+individual work is in the public domain in the United States and you are
+located in the United States, we do not claim a right to prevent you from
+copying, distributing, performing, displaying or creating derivative
+works based on the work as long as all references to Project Gutenberg
+are removed.  Of course, we hope that you will support the Project
+Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by
+freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of
+this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with
+the work.  You can easily comply with the terms of this agreement by
+keeping this work in the same format with its attached full Project
+Gutenberg-tm License when you share it without charge with others.
+
+1.D.  The copyright laws of the place where you are located also govern
+what you can do with this work.  Copyright laws in most countries are in
+a constant state of change.  If you are outside the United States, check
+the laws of your country in addition to the terms of this agreement
+before downloading, copying, displaying, performing, distributing or
+creating derivative works based on this work or any other Project
+Gutenberg-tm work.  The Foundation makes no representations concerning
+the copyright status of any work in any country outside the United
+States.
+
+1.E.  Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
+
+1.E.1.  The following sentence, with active links to, or other immediate
+access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently
+whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the
+phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project
+Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed,
+copied or distributed:
+
+This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
+almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
+re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
+with this eBook or online at www.gutenberg.org
+
+1.E.2.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived
+from the public domain (does not contain a notice indicating that it is
+posted with permission of the copyright holder), the work can be copied
+and distributed to anyone in the United States without paying any fees
+or charges.  If you are redistributing or providing access to a work
+with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the
+work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1
+through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the
+Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or
+1.E.9.
+
+1.E.3.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
+with the permission of the copyright holder, your use and distribution
+must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional
+terms imposed by the copyright holder.  Additional terms will be linked
+to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the
+permission of the copyright holder found at the beginning of this work.
+
+1.E.4.  Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
+License terms from this work, or any files containing a part of this
+work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
+
+1.E.5.  Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
+electronic work, or any part of this electronic work, without
+prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
+active links or immediate access to the full terms of the Project
+Gutenberg-tm License.
+
+1.E.6.  You may convert to and distribute this work in any binary,
+compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any
+word processing or hypertext form.  However, if you provide access to or
+distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than
+"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version
+posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org),
+you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a
+copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon
+request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other
+form.  Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm
+License as specified in paragraph 1.E.1.
+
+1.E.7.  Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
+performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
+unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
+
+1.E.8.  You may charge a reasonable fee for copies of or providing
+access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided
+that
+
+- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
+     the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
+     you already use to calculate your applicable taxes.  The fee is
+     owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he
+     has agreed to donate royalties under this paragraph to the
+     Project Gutenberg Literary Archive Foundation.  Royalty payments
+     must be paid within 60 days following each date on which you
+     prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax
+     returns.  Royalty payments should be clearly marked as such and
+     sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the
+     address specified in Section 4, "Information about donations to
+     the Project Gutenberg Literary Archive Foundation."
+
+- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
+     you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
+     does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
+     License.  You must require such a user to return or
+     destroy all copies of the works possessed in a physical medium
+     and discontinue all use of and all access to other copies of
+     Project Gutenberg-tm works.
+
+- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any
+     money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
+     electronic work is discovered and reported to you within 90 days
+     of receipt of the work.
+
+- You comply with all other terms of this agreement for free
+     distribution of Project Gutenberg-tm works.
+
+1.E.9.  If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm
+electronic work or group of works on different terms than are set
+forth in this agreement, you must obtain permission in writing from
+both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael
+Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark.  Contact the
+Foundation as set forth in Section 3 below.
+
+1.F.
+
+1.F.1.  Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
+effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
+public domain works in creating the Project Gutenberg-tm
+collection.  Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic
+works, and the medium on which they may be stored, may contain
+"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or
+corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual
+property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a
+computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by
+your equipment.
+
+1.F.2.  LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
+of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
+Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
+Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
+liability to you for damages, costs and expenses, including legal
+fees.  YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
+LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
+PROVIDED IN PARAGRAPH F3.  YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
+TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
+LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
+INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
+DAMAGE.
+
+1.F.3.  LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
+defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
+receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
+written explanation to the person you received the work from.  If you
+received the work on a physical medium, you must return the medium with
+your written explanation.  The person or entity that provided you with
+the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a
+refund.  If you received the work electronically, the person or entity
+providing it to you may choose to give you a second opportunity to
+receive the work electronically in lieu of a refund.  If the second copy
+is also defective, you may demand a refund in writing without further
+opportunities to fix the problem.
+
+1.F.4.  Except for the limited right of replacement or refund set forth
+in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER
+WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO
+WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
+
+1.F.5.  Some states do not allow disclaimers of certain implied
+warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages.
+If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the
+law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be
+interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by
+the applicable state law.  The invalidity or unenforceability of any
+provision of this agreement shall not void the remaining provisions.
+
+1.F.6.  INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
+trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
+providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance
+with this agreement, and any volunteers associated with the production,
+promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works,
+harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees,
+that arise directly or indirectly from any of the following which you do
+or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm
+work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any
+Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause.
+
+
+Section  2.  Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
+
+Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
+electronic works in formats readable by the widest variety of computers
+including obsolete, old, middle-aged and new computers.  It exists
+because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from
+people in all walks of life.
+
+Volunteers and financial support to provide volunteers with the
+assistance they need, is critical to reaching Project Gutenberg-tm's
+goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
+remain freely available for generations to come.  In 2001, the Project
+Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
+and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations.
+To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
+and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4
+and the Foundation web page at http://www.pglaf.org.
+
+
+Section 3.  Information about the Project Gutenberg Literary Archive
+Foundation
+
+The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit
+501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
+state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
+Revenue Service.  The Foundation's EIN or federal tax identification
+number is 64-6221541.  Its 501(c)(3) letter is posted at
+http://pglaf.org/fundraising.  Contributions to the Project Gutenberg
+Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent
+permitted by U.S. federal laws and your state's laws.
+
+The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S.
+Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered
+throughout numerous locations.  Its business office is located at
+809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email
+business@pglaf.org.  Email contact links and up to date contact
+information can be found at the Foundation's web site and official
+page at http://pglaf.org
+
+For additional contact information:
+     Dr. Gregory B. Newby
+     Chief Executive and Director
+     gbnewby@pglaf.org
+
+
+Section 4.  Information about Donations to the Project Gutenberg
+Literary Archive Foundation
+
+Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide
+spread public support and donations to carry out its mission of
+increasing the number of public domain and licensed works that can be
+freely distributed in machine readable form accessible by the widest
+array of equipment including outdated equipment.  Many small donations
+($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
+status with the IRS.
+
+The Foundation is committed to complying with the laws regulating
+charities and charitable donations in all 50 states of the United
+States.  Compliance requirements are not uniform and it takes a
+considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
+with these requirements.  We do not solicit donations in locations
+where we have not received written confirmation of compliance.  To
+SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any
+particular state visit http://pglaf.org
+
+While we cannot and do not solicit contributions from states where we
+have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
+against accepting unsolicited donations from donors in such states who
+approach us with offers to donate.
+
+International donations are gratefully accepted, but we cannot make
+any statements concerning tax treatment of donations received from
+outside the United States.  U.S. laws alone swamp our small staff.
+
+Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation
+methods and addresses.  Donations are accepted in a number of other
+ways including checks, online payments and credit card donations.
+To donate, please visit: http://pglaf.org/donate
+
+
+Section 5.  General Information About Project Gutenberg-tm electronic
+works.
+
+Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm
+concept of a library of electronic works that could be freely shared
+with anyone.  For thirty years, he produced and distributed Project
+Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support.
+
+
+Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
+editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S.
+unless a copyright notice is included.  Thus, we do not necessarily
+keep eBooks in compliance with any particular paper edition.
+
+
+Most people start at our Web site which has the main PG search facility:
+
+     http://www.gutenberg.org
+
+This Web site includes information about Project Gutenberg-tm,
+including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
+Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
+subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
+
+
+</pre>
+
+</BODY>
+</HTML>
diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt
new file mode 100644
index 0000000..6312041
--- /dev/null
+++ b/LICENSE.txt
@@ -0,0 +1,11 @@
+This eBook, including all associated images, markup, improvements,
+metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be
+in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES.
+
+Procedures for determining public domain status are described in
+the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org.
+
+No investigation has been made concerning possible copyrights in
+jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize
+this eBook outside of the United States should confirm copyright
+status under the laws that apply to them.
diff --git a/README.md b/README.md
new file mode 100644
index 0000000..84de444
--- /dev/null
+++ b/README.md
@@ -0,0 +1,2 @@
+Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for
+eBook #19749 (https://www.gutenberg.org/ebooks/19749)