diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 3 | ||||
| -rw-r--r-- | 18365-0.txt | 3908 | ||||
| -rw-r--r-- | 18365-0.zip | bin | 0 -> 72319 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 18365-8.txt | 3908 | ||||
| -rw-r--r-- | 18365-8.zip | bin | 0 -> 70479 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 18365-h.zip | bin | 0 -> 704253 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 18365-h/18365-h.htm | 4203 | ||||
| -rw-r--r-- | 18365-h/images/1.jpg | bin | 0 -> 89897 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 18365-h/images/2.jpg | bin | 0 -> 89563 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 18365-h/images/3.jpg | bin | 0 -> 62046 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 18365-h/images/4.jpg | bin | 0 -> 43597 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 18365-h/images/5.jpg | bin | 0 -> 20147 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 18365-h/images/6.jpg | bin | 0 -> 96150 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 18365-h/images/7.jpg | bin | 0 -> 76807 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 18365-h/images/8.jpg | bin | 0 -> 113710 bytes | |||
| -rw-r--r-- | 18365-h/images/9.jpg | bin | 0 -> 32497 bytes | |||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/20060510-18365-h.zip | bin | 0 -> 699224 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/20060510-18365-h/20060510-18365-h.htm | 4203 | ||||
| -rw-r--r-- | old/20060510-18365-h/images/1.jpg | bin | 0 -> 89897 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/20060510-18365-h/images/2.jpg | bin | 0 -> 89563 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/20060510-18365-h/images/3.jpg | bin | 0 -> 62046 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/20060510-18365-h/images/4.jpg | bin | 0 -> 43597 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/20060510-18365-h/images/5.jpg | bin | 0 -> 20147 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/20060510-18365-h/images/6.jpg | bin | 0 -> 96150 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/20060510-18365-h/images/7.jpg | bin | 0 -> 76807 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/20060510-18365-h/images/8.jpg | bin | 0 -> 113710 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/20060510-18365-h/images/9.jpg | bin | 0 -> 32497 bytes |
29 files changed, 16238 insertions, 0 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..6833f05 --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,3 @@ +* text=auto +*.txt text +*.md text diff --git a/18365-0.txt b/18365-0.txt new file mode 100644 index 0000000..738370e --- /dev/null +++ b/18365-0.txt @@ -0,0 +1,3908 @@ +The Project Gutenberg EBook of Az arany szalamandra, by Ferenc Donászy + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + + +Title: Az arany szalamandra + +Author: Ferenc Donászy + +Release Date: May 10, 2006 [EBook #18365] + +Language: Hungarian + +Character set encoding: UTF-8 + +*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ ARANY SZALAMANDRA *** + + + + +Produced by Tamás Róth, Hardi Attila János, Hardi Attila +János and the Online Distributed Proofreading Team Europe +at http://dp.rastko.net. + + + + + + +DONÁSZY FERENCZ + +AZ ARANY SZALAMANDRA + + + + +Elbeszélések az Ifjuság Számára + + + + +Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. Kiadása + + + + +BUDAPEST + +1906 + + + + + +TARTALOM. + + +Az égi jelek +Az éjféli vendég +Bornemissza Klára +A Caput Corvi +Nostradamus tükre +A phantom +Cynthia +Az arany szalamandra +A nagy próba +A végnek vége +Epilogus + + + + + + +AZ ÉGI JELEK + + +1580 táján, János fővétele napján, éppen delet harangoztak ős +Budavárosában, midőn a nap egyszerre elsötétedett és helyette három +sápadtfényű csudatünemény jelent meg a színétvesztett égbolton. + +Kettő sugaras küllőalakban rajzolódott az égre, a harmadik pedig, egy +óriási, vérbemártott török kardhoz hasonlított és a zenithről +ragyogtatta alá lángvörös fényét. + +A lakosság apraja-nagyja az utcákra tódult. Kinek is volna étvágya az +evéshez, midőn ilyen fenyegető égi jelek támadnak. + +Különösen az égboltozat közepén lángoló üstökös-csillagforma véres kard +okozott nagy megdöbbenést s a félénkebbek szorongó szívvel találgatták: +vajjon háborút, döghalált, vagy éppen a világnak a végét jelentik ezek a +rémletes égi jelek? + +--Nézzék csak kegyelmetek, a nagyontudós Bornemissza Lénárd +főkamarásmester úr is vizsgálja a csudatüneményeket! szólalt meg a +polgárok egyike. + +--És mellette áll az ablakban vendége, Julián páter, a jezsuita! felelte +rá a másik polgár. + +--Julián páter ő atyasága a dicsőségesen uralkodó II-ik Rudolf +királyunknak gyóntatója és lelki tanácsadója, jegyzé meg Ulrik, a +harangöntő. + +Ulrik mester komája, az olasz származású Zanardelli drágakőköszörülő és +aranymíves is hozzájuk csatlakozott. + +--Mit szólnak kegyelmetek e borzalmas égi csudákhoz? + +--Mi nem szólunk, de komám se szóljon! Hadd tegyék ezt azok, kik magukat +bölcseknek és mindentudóknak hiszik! válaszolá a harangöntő. + +--Igaz a! Zanardelli mester, kegyelmed bejáratos a főkamarásmester úri +palotájába, bizonyára tudója is, amik ott benn történnek? vágott közbe a +Zsigmond-közbéli szűcsmester. + +--Annyi szent, hogy történik valami! Lépten-nyomon messze országokból +érkező idegenek adják egymás kezébe a kilincset. Azután nem egyszer +láttam, midőn a főkamarás úr egész csomó mindenféle plántával tért +vissza a hegyek közül, mondá a harangöntő. + +--Ezt én is láttam, sőt azt is megmondhatom, hogy a hátsó épület kéménye +még éjtszaka idején is egyre okádja a füstöt, akárcsak a kegyelmed +műhelye, Ulrik mester. + +--Bezzeg a magunkforma szegény embert börtönre vetnék, ha ilyesféle +tilalmas dolgokat machinálna! De hát a nagyuraknak minden szabad! Még a +gonoszság is! vélekedék a szűcsmester. + +--Miből gondolják kegyelmetek, hogy tilalmas gonoszságokat mívelnek a +palotában? kérdé a drágakőköszörülő. + +--No hát abból, mert az ördögidézéshez, a gonosszal való cimboráláshoz +és a megrontásokhoz kell az a sokféle plánta és az örökké égő kohó! +válaszolá a köpcös paszomántos. + +--Zanardelli mester bejáratos a palotába! Cáfolja hát meg, ha tudja! + +--No hát tudják meg, hogy Bornemissza Lénárd főkamarásmester úr kedveli +a tudományokat és éjjel-nappal azokban búvárkodik. Azok az idegen +országból érkező vándorok pedig szintén tudósok, kik nagy hírneveért +keresik fel, mert különösen első auktoritás az alchymiában, amiért nagy +tekintélyben áll és kedves embere felséges urunknak és királyunknak, +II-ik Rudolf császárnak is. Most hallották kegyelmetek az igazságot. +Tegyenek lakatot a szájukra, mert bizony isten megjárják! figyelmezteté +őket a harangöntő. + +--Köztünk legyen mondva, én is csak azt hiszem, hogy nem jó +keresztényhez és nem főúrhoz illő az ilyen bűbájos mesterkedés--jegyzé +meg Ulrik mester, midőn magukra maradtak. + +Az aranyműves megfordult, hogy távozzék, midőn egy lovászforma cseléd a +palotába hívta. A nagykapu egyik oldalajtócskáján léptek a nagy +négyszögletű épületbe, melynek oldalszárnyait fedett folyosók kötötték +össze a sajátságos modorban épült hátsó résszel. Egyik tornyában a +csillagvizsgáló, a másikban a laboratórium volt berendezve, a két +tornyot pedig egy nagy terem kötötte össze egymással. + +A ház ura, Bornemissza Lénárd, ebben a teremben várta. + +Herkulesi termetű alak volt. Széles vállak, kemény, szigorú, a +virrasztásoktól és búvárkodástól mélyen bennülő szemek. Rövidre nyírt +haján lapos camaura ült, erősen őszbe csavarodó hosszú szakálla pedig +két ágra választva omlott alá. + +--Arnoldus mester! Három darab legerősebb tüzetálló tégelyre lenne +szükségem a legnagyobbakból, megfelelő födőkkel! Megérkeztek-e már? +kérdezte. + +--Kegyelmes uram szolgálatára állnak. Továbbá megkaptam a Borussiából +rendelt Terra sigillatát és Caput mortuumot is! + +--Ide kell küldeni! Mikor indul német- és olaszországi útjára? + +--Csak Homonnai és Drugeth főnemes urak kommissióit várom, kiknek +számára velencei tükröket, mozaik munkákat és más efféléket kell +vásárolnom! + +--Jól van! Nekem is lesznek kommissióim! Indulás előtt jelentkezzék. + +Midőn az aranyműves eltávozott, Páter Julián előlépett az ablakfülkéből. + +A fekete rendöltöny még kirívóbbá tette alakjának irtózatos soványságát. + +--Most már senki se fog bennünket zavarni, folytatom hát. Küldetésem a +mai nappal véget ért! A császár visszatérésemet sürgeti! szólalt meg +lágy, kenetteljes hangján, miközben a magashátú támlányok egyikébe +ereszkedett. + +--Ez annak a jele, hogy tanácsod nélkül nem tud ellenni. Császári urunk +világraszóló alchymiabéli tudományodért nagyon becsül téged. Ha pedig a +nagy titkot megtalálnád, te lennél utána az első és leghatalmasabb +embere az országnak. + +--Mérhetetlen hatalommal és gazdagsággal járna e felfedezés! viszonzá +Bornemissza sóváran. + +--Ő felsége rövid idő múlva többféle jelét fogja adni irántad való +változhatlan kegyelmének! + +--Mindig csak üres ígéretek! viszonzá Bornemissza. + +--Figyelj rám! Nem is sejted, minő fordulatok lesznek rövid idő múlva az +országban és kormányzásban. Ő felsége a császár rendkívül féltékeny +uralkodói jogaira, emiatt folytonos viszályban él háza tagjaival. +Testvérei: Ernő és Mátyás főhercegek úgyszólván erőszakkal kezükbe +ragadták a kormányzást és emiatt úgy az osztrák tartományokban, mint +itt, folytonos zavarok és forrongások vannak napirenden, kivált azóta, +mióta Mátyás főherceg egészen kezébe ragadta a magyar ügyek vezetését. +Mátyás főhercegnél tisztelegve, átadám néki ő felsége bizalmas levelét, +melyben azt írta fenséges öccsének, hogy itt tartózkodásom célja +egyes-egyedül az alchymia magasabb titkainak veled való együttes +búvárlása. De ez csak ürügy volt. Láttam az elégületlenséget, a +forrongásokat és belzavarokat, melyek felséges urunk trónját +veszélyeztetik. Első sorban engem akarnak az udvartól eltávolítani, +mert, szerintük, korlátlan hatalmam van a császár felett! + +--Igazuk van! Korlátlan hatalommal uralkodói rajta. + +--Amilyen fegyverrel támadnak, olyannal védekezünk! A császár +elhatározta, hogy Mátyás főherceget teljesen kizárja a kormányzási +ügyekből! Mivel pedig császári urunk prágai udvarát nem akarja elhagyni, +országai kormányzását azokra a kipróbált híveire bízza, kiktől nem kell +féltenie trónját. Nagy szerep, nagy hatalom és fényes tisztség vár reád, +barátom Lénárd! Hátha még csakugyan felfedeznéd a nagy titkot!! Akkor te +uralkodnál az országban. + +--Vagy pedig úgy járnék, mint az ánglius Kelley, kit ő felsége bárói +rangra emelve, kegyeivel halmozott el, de mivel alchymiai titkait nem +akarta neki elárulni, börtönbe vettetett, honnan, midőn menekülni akart, +leesett és nyakát törte--viszonzá Bornemissza gúnyosan. + +Páter Julián fejét csóválta: + +--Barátod, Hayek Taddeus, az udvari orvos, ugyancsak hiányosan +értesített erről az esetről! Kelley és cimborája Dee, mindketten +közönséges csalók valának! + +--Hálátlan vagy, Leonhardus. Tudod, hogy egy alchymista se mehet be +mindaddig a felség alchymiai laboratóriumába, míg te előtted +próbaelőadást nem tart tudományából... és csak a te ajánló leveledre +nyílnak meg előtte a prágai Hradsin kapui. + +--Ez ellen nem is panaszkodom! Néha csakugyan érdemes tudósok +dissertálnak és experimentálnak műhelyemben; viszonzá Bornemissza. + +--Hagyjuk a vitát! Még fontos megbeszélni valónk van hátra. A te érdeked +azonos az enyémmel! Amint eddig beavattál alchymiai munkálkodásod +titkaiba, úgy teszel ezentúl is. Ezáltal uralkodunk a császáron! Ha +feltalálod a nagy titkot, ezt is közölni fogod velünk, mert jusson +eszedbe, a belőle eredő mérhetlen gazdagságot csak a hatalom birtokában +élvezheted. + +E pillanatban egy öreg, meggörnyedt, de nagyon becsületes képű szolga +lépett be a terembe. + +--Miért háborgatsz e szokatlan időben, Iván? kérdezte nyersen +Bornemissza. + +--Kegyelmes uram, az ötvösmester elküldte az olvasztótégelyeket, +tisztelendő atyaságod futárja pedig útrakészen áll. + +--Vidd le a laboratóriumba! A laboráns szítsa fel a kohóban a tüzet és +reszeljen négy uncia rezet, két uncia aurichalcumot finom +porrá--parancsolá. + +--Ecce! a futárról egészen elfeledkeztem. Csak néhány sort írok a +rendfőnöknek. + +A háziúr leeresztette a porcos íróasztal támláját és egy zárt +faliszekrényből az akkoriban még kevéssé használt papirt véve elő, mellé +helyezte a hattyútollból vágott pennát, a viasszal és selyemzsinórral +egyetemben. + +Páter Julián gondolkozva ült az asztalhoz. + +--Titkos jegyekben írjam e levelet? Eh, a futár a mi emberünk. + +Midőn készen lett, nagy mesterséggel összehajtogatta és átkötözte zöld +selyemszállal, azután talárja alól elővont gyűrűvel lepecsételé. + +--Mily különös színű tenta és milyen furcsa formájú írócharta; dünnyögé, +hol a tentát, hol a papirost nézve, azután kisietett a rá várakozó +futárhoz. + +A tudós háziúr mint a ragadmányára csapó saskeselyű, sietett az +íróasztalhoz; felemelte az ottmaradt papírlapot és a szekrénybe rejté. + +--Majd meglátjuk, tiszta kártyákkal játszol-e, páter Julián, vagy csak +eszközként akarsz felhasználni?! + + + + +AZ ÉJFÉLI VENDÉG + + +Az öreg kulcsár lépett be nemsokára a terembe s egy pecsétes tekercset +nyújtott át urának. + +--Csatlós hozta a dullóvári Pethő-kastélyból! Azt beszéli, hogy, Klára +kisasszony kicsibe múlt, hogy a martalócok kezébe nem esett. + +--Menj és viseljed gondját a csatlósnak. Lehet, hogy választ visz +leányom levelére. Várakozzék. + +Leánya azt írta, hogy sólyomvadászat közben amúgy is nagyon messzire +távoztak a kastélytól, ő pedig kócsagot űző sólyma után vágtatva, a +vadászat hevélyében elszakadt társnőitől és a vidéket nem ismerve, +eltévelyedett a mocsaras erdőségben, hol egyszerre csak martalócok +vették őt körül. Segélykiáltásait, úgy látszik, senki se hallotta, mert +a rablók már jó messzire magukkal ragadták és éppen száját akarták +betömni, midőn pár jól célzott lövés a martalócok közül néhányat +leterített, a bokrok közül pedig több ember rohant elő. A latrok +megfutottak. A szabadítók idegen országbeli kereskedők valának és +társzekereikkel, málhás állatjaikkal az erdőség tisztásán táboroztak. Az +a férfiú, ki legelőször segélyére rohant és rablóját leütötte, inkább +tudósnak, mint kalmárnak látszik, de csak annyit tudott meg róla, hogy +Budára igyekszik s málhái könyvekből és különféle érc- és +agyageszközökből állanak. + +Bornemissza elhatározta, hogy még az nap ír Pethő Miklósnak, hogy +leányát biztos kísérettel küldje haza. + +Ekkor pedig elővette azt a papírlapot, min páter Julián a levelét írta +és a felszálló gőz fölé tartotta. + +Kevés idő múlva a zöldessárga charta majdnem egészen sötétbarnára +változott és midőn a gőz elszállt, a boltozatról aláfüggő +karosgyertyatartó felé tartotta. + +Igy látszott meg csak, hogy e különös papir szitaformán át van +lyuggatva. + +Hosszú, figyelmes vizsgálat után elégedetten bólintott fejével, azután +kiterítette, végigtörölte valami vörösszínű fluidumba mártott +szivaccsal. + +--Pár perc múlva a papir fehér lesz és az írás látszani fog--mormogá s +újra meg újra végighúzta rajta a szivacsot és csakugyan nem telt belé +több pár percnél, a setétbarna szín fehérré változott és előtűnt az írás +fakóvörös betüivel. + +Diadalmas mosolygással kezdett az olvasáshoz, hanem a mosolygás +csakhamar lefagyott ajkairól. + +--Hát így vagyunk! kiáltott fel kitörő dühvel, midőn elolvasta a +levelet. Még csak nem is játékszer, hanem lépcső legyek a lábaitok +alatt... azután fel akarnátok engem áldozni. Nincs is rosszul +kifundálva! + +Hogy is írja csak: + +»Bornemissza valamit, titkol, rejteget előttem! Sejteni, hogy felfedezte +az alchymia nagy titkát, vagy lehet, hogy közel jár hozzá. E rejtélyes +és zárkózott karakterű férfiú enormis nagy tudományával, törhetetlen +akaraterejével és nagyravágyásával veszélyesebb szövetségesnek, mint +ellenségnek, mindazáltal nyiltan nem szakíthatunk vele. Ha Mátyás +főherceg kezeiből a hatalmat sikerül kiragadnunk, úgy abba a magas +méltóságba emeljük, hogy az államcsíny minden ódiuma egyedül csak az ő +fejére háruljon és elveszítse, a mi kezeink pedig láthatatlanok +maradjanak! Ellenben pedig, ha a főhercegnek sikerül a kormányzói +hatalmat megtartania, úgy könnyű lesz minden machinatiót, összeesküvés +formájában, egészen az ő nyakába varrni! Akár így, akár úgy forduljon +tehát a kocka, a főherceg rendünknek mindenképen nagy hálával fog +tartozni. Mert az első esetben veszedelmes vetélytárstól, a másodikban +még veszedelmesebb összeesküvőtől szabadítjuk meg. Mert bármi érje is, +vesztét rendünk érdeméül kell feltüntetni, hogy ő hercegsége bennünk +lássa leghasznosabb szövetségeseit és támaszait... + +Mindezeknek azonban csak akkor szabad megtörténni,--repetálom ezen +intelmet--ha a nagy titkot az alchymiai tudomány ezen felkentje és +királya megtalálta és velünk közölte, mert viszont e titokkal a világ +mozgatója és emeltyűje: a mindenható arany és gazdagság jut rendünk +birtokába és megalapítja uralmunkat nemcsak a császár, de az egész világ +felett.« + +Ezzel végződtek a levél sorai és Bornemissza dühös, szikrázó szemekkel, +lüktető halántékkal járt alá s fel a hosszú teremben, majd egyszerre a +kiülő rostéllyal védett ablakhoz lépve, kibámult a setétségbe, mert +eközben már beállott az est és a terem szögletében álló nagy tokos óra +száraz, egyhangú ketyegésével már nyolc óra felé tolta a mutatót. + +--Tudtam, sejtettem, hogy kettős játékot űztök, de ekkora perfidiáról, +ilyen sátáni álnokságról álmodni sem mertem--mormogá, mintha egy künn +álló láthatatlan alakhoz beszélne. De én is hozzátok jártam iskolába, +majd meglássuk hát, melyikünk lesz erősebb! Én ismerlek titeket egészen, +de ti csak félig ismertek engem! + +Távoli villámcikázások visszfénye lobbant fel koronként a koromsetét +láthatáron, a lábas óra pedig érces kondulásokkal ütötte a nyolc órát. + +Az asztalhoz ment és a lefüggő karosgyertyatartó alá állva, felemelé +jobbját, melyen az abraxas-gyűrü ragyogott. + +--Ez a gyűrü az én talizmánom, ez sugallta a levél megszerzését, lássuk, +mit sugall most? és izzó tekintetét a vörös pontokkal hintett sötétzöld +kőbe vésett kabbalisztikus jegyekre szegezé. + +Sokáig nézett a kőre, gondolatai rohanva követték egymást és midőn +felemelé szemét, homlokán a redők elsimultak. + +--Úgy van. Csak higgadtan kell gondolkoznunk és mindjárt más színben +látjuk a dolgokat... Míg a nagy titok meg nincs találva, addig nem kell +tartanom semmitől... Mától fogva éjet-napot eggyé teszek, isten-ördög +hatalmát segítségül hívom, hogy célt érjek. Holnap újra elkezdem a nagy +művet és folytatni fogom, míg élek és lélekzem, míg vagyonom és hitelem +futja! Bár Trismegistos és Paracelsus szerint két egyformán jártas +adeptus elébb feltalálja a nagy titkot, de hol találjak én hozzám illő +társat, mikor engem tekintenek e szent tudomány első felkentjének? Oh, +bárcsak küldenének egyet a jó vagy rossz hatalmak! Ha maga a Sátán volna +is, örömmel fogadnám. + +Az óra kilencet ütött. Barettáját mélyebben fejébe nyomva, a setét +folyosókon átment az első épületbe. + +A háromkarú vert ezüst gyertyatartóban égő viaszgyertyák csak a faragott +asztal körül világították meg a boltozatos éttermet, melynek falain és +bútorzatán az egykori fénynek és pompának most már csak fakó, +színehagyott maradványai csillogtak. + +A nagy asztalnak csupán az egyik vége volt felterítve. + +A tudós csak pár falatot evett s gondolatokba merülve gyurogatta, +morzsolta a kenyér belét s egészen ott feledte volna magát az asztalnál, +ha az öreg figyelmeztető köhögése fel nem riasztja. + +Erre kihajtotta a maradék bort a serlegből és felállt. + +--Klára a jövő héten hazaérkezik! + +--Hála Istennek! Legalább megint élet és derü költözik e magányos házba! +felelte az öreg felcsillámló szemekkel. + +--Holnap kilenc órakor pedig elmégysz Izsák tőzsérhez! Megmondod neki, +hogy kétszáz aranyat hozzon magával. + +A gazda távozott. + +--Megint új kölcsön? Mikor a régiek kamatját is alig bírjuk fizetni! +dümmögte az öreg Iván. A Bornemissza-család dús javai, kincseket érő +arany- és ezüstmarhái már mind odavannak... Semmit se lehet többé +zálogba adni. Csak ez a kastély és egy kis birtok van még! Ha ez is +füstbe megy, mi marad a jó Klára kisasszony részére? Istenem uram, mi +lesz ebből? sóhajtá csaknem könnyezve. + +Tompa, elmosódott moraj görgött koronként a távolban, midőn a ház ura +visszatért a bibliothekás terembe. + +--Zivatar közeledik! dörmögte, s a könyvespolc fenekéről egy láncos +lakattal lezárt termetes foliánsot emelt ki. + +Mielőtt azonban felnyitotta volna, az órára pillantott, melynek +számlapjára a halál csontvázképe volt kaszával és homokórával +felpingálva, köröskörül e jelmondattal: »Harum una veniet, quae tibi +dicet abi!« + +--Elég idő jut mindenre! azután felnyitotta a bőrbe kötött vastag +könyvtáblákat: + +--Nézzük csak, mit ír Abrahamii Eleazarus ben Peixoto mór alchymista +»Fekete magiájában« a hasonmás által való bűvölésről? + +--Trismegistos, Carneolus, Ghirlandius hasonló esetekről írnak. Ki kell +formálni, a fekete magia szabályai szerint, az illető hasonmását +bűvöserejű viaszból és a tagjaiba szurkált gombostűkkel vagy lassú +égetéssel halálra lehet kínozni! Megtegyem-e a próbát az én kedves +Julián barátommal és a rend generálisával? dörmögé kegyetlen +mosolygással. Csak hasonló pénzzel fizetnék nekik, ha megtenném. +Álnokságot álnoksággal! De nem! Addig nem nyúlok a setét hatalmak eme +megrontó fegyvereihez, míg más fegyverekkel tudok küzdeni. + +Holnap újra megkezdem a nagy műveletet! Eddigi kísérleteim biztatók +ugyan, miután az anyagon némi transmutatió mutatkozik. De mégis hiányzik +valami. A fő, a nagy titok, az éltető főelem, minek titkát nem bírom +kitalálni... Hermes Trismegistos, Albertus Magnus, Paracelsus és +Villanova, mind azt mondják, oly könnyű, hogy egy asszony, egy gyermek +is elvégezheti a nagy műveletet, csak ki kell találni az életrehívó nagy +elemet. Egyik Arothnak, vagyis ősanyagnak nevezi, másik Szalamandrának, +harmadik sárkánynak és vörösoroszlánnak, de valamennyi más-más titkos +jeleket rajzol utasításaiban! Mit jelentenek e titkos kabbalisztikus +jegyek? Mit azok a csudálatos alakú, rejtélyes értelmű képek munkáikban? +Ezeket nem tudom megfejteni, pedig ezekben rejlik az egész titok! +Valahányszor tanulmányozásukba mélyedek, az éjfél álomhintő csendjében +egész hallhatólag susogja fülembe valami rejtélyes hang: »Ezekben +keresd, ezekben rejlik az arany szalamandráját életrehívó anyag!« +Keressük hát tovább csüggedetlenül, a sivatagban tévelygő vándor +olthatatlan szomjú epedésével! + +Amíg ezeket szaggatottan maga elé mormogta, meggyujtá a páros karú +gyertyatartóban levő sárga viaszgyertyákat és a mellékhelyiség egy +elfüggönyzött szekrényéből több nagy könyvet és régi kéziratokat hozott +elő, azután magashátú karosszékét a gyertyák fénykörébe húzva, ezek +tanulmányozásába mélyedt. + +Künn eközben koronként heves szélroham süvített végig s meg-megrázta az +ablakok sejtalakban foglalt ólmos üvegkarikáit. Egy földetrengető +rémséges csattanásnál az órára pillantott... Éjfél felé járt az idő és +ebben a percben tört ki egész erejében a zivatar. + +A szélvész bőgött, huhogott, a mindenség, mintha lángtengerben lobogott +volna, a földet ingató csattanások és az aláomló zápor zuhogásába a +leomló kémények, beszakadó háztetők döreje morajlott bele. + +--Valóságos ítéletidő! Jaj annak, kit útban kap! mormogá kis ideig +kifelé hallgatódzva, azután tovább forgatta a lapokat, különös jegyeket +s idegen szavú jegyzeteket írva egy papírlapra... + +A könyvek lapjain egymással küzdő oroszlánok, koronás kígyók, +sárkányszárnyakkal, embercsontokkal teleszórt temetők, ormózatos +tornyok, kripták, koporsók, emberi hullákon lakozó tűzmadarak voltak +élénk szinekkel rajzolva, mindenféle alakú kabbalisztikus jegyek, +lángnyelvek, olvasztó tégelyek, nőfejű szalamandrák és különös alakú +virágok váltakoztak abban. + +Bornemissza Lénárd tűnődve nézett e jelekre. + +--Idáig csak meg tudom fejteni a jelképekbe rejtett utasításokat... +Egyszerre azonban a meglepetés tompa kiáltásával ugrott fel ültéből. + +--Ébren vagyok, vagy álmodom?--suttogá izgatottan.--E könyvnek minden +sorát, minden betűjét már kívülről tudom! Honnan jönnek hát ez +ismeretlen sorok, ez egészen új kikezdés bele? Ez csalékony káprázat! +Hallucináció! Phantasmagoria! + +--Itt van! Nem káprázat! Szinte varázslatnak, csudának látszik, hogy +eddig nem vevém észre! tagolá leírhatatlan felindulással és szeme előtt +táncoltak a nyomtatott betűk, amint olvasá: + +»Adeptusai az isteni alchymia szent tudományának! Négy szem egy tárgyon, +két elme egy igyekezetben szüli az óhajtott eredményt egynél jobban, +háromnál bizonyosabban! Egyiknek óhajtani, másiknak messze távolban +akarni kell, hogy összejöjjetek. Mikor keressétek, mikor találjátok meg +a nagy titkot, erre én, Hermes Trismegistos, a nagy, az alchymia +felkentje, a nagy titkok tudója, azt mondom: Kettő egyben, egy a +háromban adja az oszthatatlan hetesszámot. Égi jelek támadása előzi meg +jöttét, éjféli zivatar dörgése közt kell érkezni annak, kinek +segédkezése mellett meghallhatod az aranyszalamandra sírását az athenora +tüzében, mert egyiknek kell adni az anyagot, másiknak az ébresztő +lelket... Ez a kulcsa a keresett nagy titoknak, csak én találtam azt meg +egyedül az ősanyag lelkének erejével«... + +Ebben a pillanatban kezdte verni a lábasóra az éjfél óráit, a zivatar +pedig tetőfokát érve, dühöngött és ugyanekkor megnyílt a terem ajtaja és +egy idegen lépett be rajta széltől, esőtől csapzott hajjal. + +--José Venegas Herrezuelo cordovai adeptus üdvözli Leonhardus +Bornemissza doctor illuminatissimust, tudományos nevén Leonhardus +Sydericust, szólalt meg latin nyelven s mélyen meghajtva magát. + +--Ki vagy? Hogyan jössz ide? riadt rá megdöbbenve. + +--Nevemet már megmondám! Cordovából jöttem, az alchymia felkentjéhez; +szolgálatomat és tudományomat felajánlom neki! felelé másodszor is +mélyen meghajolva. + +Bornemissza egyszerre megrázkódott. Hermes Trismegistos imént olvasott +szavai villámlobbanásként cikáztak át agyán... »Messziről jő... égijelek +támadása előzi meg jöttét, éjféli zivatar dörgése között kell érkezni +annak, kinek segédkezése mellett meghallhatod az aranyszalamandra +sírását.« Ő az, kit az írás rejtélyes szavai jelentenek. + +E gondolatra hatalmas alakja rejtélyes felindulástól reszketett, mintha +titokteljes hatalmak jelenlétét érezné. + +--Üdvözlégy házamban, szívből óhajtott, szívesen várt vendég! mondá és +forrón megszorítá hideg, nedves kezét. + +Az idegen meghajtá magát: + +--Mindenekelőtt engedje meg, doctor illuminatissimus, hogy köpönyegemet +letehessem--mondá azután olyan elfogulatlan nyugalommal, mint aki rövid +távollét után jön haza. + +Erre a háziúr is higgadt nyugalmat erőltetett magára, de vörösre gyúlt +arca, rejtett örömtől izzó szemei meghazudtolák ezt. + +--Bocsássa meg felindultságomat, kedves... + +--Nevezzen doctor illuminatissimus, egyszerűen don Josénak, vagy pedig +csak röviden: adeptusának, hiszen egyedüli célom az, hogy az isteni +alchymia titkaiba egy ilyen mester vezessen be. + + + + +BORNEMISSZA KLÁRA + + +--Don José! mondá a tudós, nem mint adeptus, de mint velem egyenrangú +társ fog laborálni... Ép ez okból, hallgassa meg, mi okozá örömteljes +felindulásomat, akarom mondani megdöbbenésemet. Olvasta Hermes +Trismegistos könyvét? + +A jövevény bólintott. + +--Nos hát, ennek hetvenhetedik lapján, harmadik bekezdésként ez áll. +Szóról-szóra elmondta az olvasottakat, de az idegen csak fejét rázta: + +--E bekezdést nem ismerem, pedig többször lelkiismeretesen keresztül +tanulmányozám! felelé határozottan. + +--Ugyanezt hittem én is! De kimondhatatlan bámulatomra benne találtam. +Először káprázatnak, illuminatizmusnak hittem! De kézzelfoghatólag benne +vagyon. Itt van, de alig vetett egy pillantást a könyvbe, a bámulat és +elszörnyedés kiáltása lebbent el ajkairól. + +A keresett kikezdést, mit kevéssel az elébb kétszer is, háromszor is +elolvasott, nem találta a könyvben. + +--De hát álom ez, vagy varázslat? + +A jövevény sajátságosan mosolygott: + +--Ha nem káprázat, úgy annak a titokteljes hatalomnak csodás intézkedése +ez is, mely engemet a messze Hiberniából kegyelmedhez vezérlett. Három +éjjelen át mindig egyformát álmodtam. Kegyelmedet láttam +laboratóriumában munkálkodni. Ugyanezt a szobát láttam, amint van és egy +titkos hang azt suttogá fülembe, hogy induljak útnak, mert kegyelmeddel +együtt érjük el a nagy eredményt. + +Útnak indultam, hogy kegyelmed adeptusává szegődjem. És ki írja le +bámulatomat, midőn a legnagyobb zivatarban a városba érve, ugyanazon égi +jeleket láttam az égen, ugyanazokat a házakat, utcákat láttam, miket +álmaimban. Ez magyarázza meg, hogy idegen létemre, minden kérdezősködés +nélkül, egyenesen ide találtam az éjfél magányos óráiban. + +--Csudálatos! Valóban csudálatos! mormogá Bornemissza. + +--Lehet, folytatá nyugodtan az idegen, mint két egyforma sympathiának +titokteljes működése hozott össze bennünket. Kegyelmed szintén +vágyakozhatott társ után. A szent alchymiai tudomány ereje ezt azután +olyan ellenállhatatlan magicus sympathiává fejlesztette, hogy közös +vágyaink, messze országok dacára, feltalálták egymást, megnyilatkozának +lelkeinkben és mágnesként összehoztak bennünket. + +Bornemissza elragadtatva hallgatá e mély tudományra valló magyarázatot. + +--Úgy van! Igy történhetett! Eminenter deducálta kegyelmed--helyeslé +élénken. + +A jövevény köszönőleg hajtá meg magát: + +--Most pedig engedje meg, doctor illuminatissimus, hogy csekély +személyemről rövid felvilágosítást adjak. Én a Cordovába vándorlott +ősrégi Venegas mór-családból származom, melynek minden tagja az +alchymiai tudományokat művelé. A híres Haly Abbas, Messwe, Rhaseus és +Torbuga tudósok családunkból származtak és szent hagyományként apáról +fiúra szállott az alchymiai tudományok művelése. Egy tudós rokon +oktatott az alchymiában, melynek titkait lankadatlan tudásvággyal kezdém +búvárolni. Érett elmével visszaemlékezve a multra, most tudom csak +megítélni, hogy nevelőatyám mily sok rejtélyes titoknak és +természetfeletti erőknek volt birtokában és tán engemet is beavatott +volna, mert egyetlen leánya: Cynthia mellett én is kedveltje valék, ha +közbe nem jő valami. Ugyanis egyik reggelen felkelve, az athenora tüzét +kioltva, az egész házat pedig üresen találtam. Nevelőatyám, Cynthia és +az öreg szolga eltűntek. Hosszas keresés után csak egy levélkére +találtam, melyben nevelőatyám arról tudósít, hogy az inquisitió üldözése +elől olyan menedékhelyre kellett menekülnie, hova engem nem vihet +magával. Éljek boldogul és a szent tudománynak, ezzel zárta be levelét. + +Megfogadtam a szót. Ernyedetlenül buvárkodtam, éjjel-nappal forgattam, +tanulmányoztam a nevesebb alchymisták könyveit, az őseimről rám maradt +kéziratokat, de a nagy titok nem akart kutató elmém előtt felderülni. + +Ilyenkor keserű csüggedés fogott el. Botor elmém magában az ars sacrában +is kételkedni kezdett. Csakugyan igaza lenne hát Ateuchus Torquatusnak, +ki azt mondja: + +»Jegyezzétek meg magatoknak, ember embert hoz létre, oroszlán oroszlánt, +kutya kutyákat! Ép így aranyat is csak aranyból lehet csinálni. Ez az +egész titok.« + +Újra nekifogtam a buvárlásnak, megdorgáltam magamat kicsinyhitüségemért +és magambaszállva, beismerem, hogy egyedül csekély tudományomban rejlik +a sikertelenség titka. + +Ekkor buzgó szívvel fohászkodtam a felsőbb hatalmakhoz, mutassanak +társat, kinek segítségével s tudásával elmém megfejthesse, mi eddig +titok és rejtély volt előtte. E fohászkodásomnak sikere lett. A lélek +rejtelmes sympathiája megmutatá a hozzád vezető utat, uram és mesterem, +itt állok előtted, és kérlek, fogadj adeptusoddá, tanítványoddá. + +--Nem adeptus, nem tanítvány, de mindenekben társam, alteregom leszel, +te jelekben jött, kiválasztottja a szent tudománynak! Szívből üdvözöllek +e falak között, te régen várt, kedves vendég! Jer, szobádba vezetlek és +pihend ki magadat! szólott karonfogva a vendéget és felvéve a +karosgyertyatartót, útközben felzörgette az öreg Ivánt és megparancsolá, +hogy sietve készítsen egy kupa fűszeres melegbort. A holnapi nap, Horos +tabellája szerint, egyike lévén a climactericus napoknak, haladék nélkül +hozzákezdünk a műveletekhez--mondá és ő is nyugalomra tért. + +Másnap azután a laboratóriumban megkezdődött az aranykészítés rejtélyes +munkája. + +Bornemissza egy aranyszelencéből bizonyos vegyüléket hullatott az +olvasztótégelybe, melyre a födelet ráforrasztva, meggyujtották az +athenorában a tüzet, melynek negyven napig egyfolytában szakadatlanul +égnie kell majd. + +A boltozatos toronyszoba szintén tele volt tetőig érő állványokkal, +melyeken mindenféle szinű vegyiszerek, porok, folyadékok álltak. Óriási +üveg-görebek, lombikok, mozsarak és forrasztótégelyek voltak felhalmozva +egy könyvespolc szomszédjában, ezen túl nagy csukott ajtójú szekrények +és természeti ritkaságokkal tömött polcok következtek, melyek között egy +keskeny, de erősen megvasalt ajtócska vezetett ki a hátsó utcára, +melynek kulcsa egy falbavert szögön lógott. + +--A nagy mű megkezdődött. Együttesen vagy felváltva őrködünk az izzítás +felett, ahogy a körülmények engedik--mondá ünnepélyesen a tudós +házigazda. De lássuk csak, nem mulasztottunk-e el valamit? + +Ezzel fennhangon olvasni kezdé a kitárt könyvből: + +»Miután a tűznek folytonos élesztése által megnyerended a nephriticus +fehér követ, amint fentebb meg vagyon magyarázva, ha vörösszinűre akarod +változtatni, a tűz hevét fokoznod kell. Fokoznod kell a hevek hevéig, +mert a mi bűvös szalamandránk csak a tűz legizzóbb méhéből támad életre, +lángokból táplálkozik, s nem féli a tűz erejét«... + +--Az avatatlanok előtt ez is eléggé rejtélyes magyarázat, szólott, midőn +elvégezte az olvasást, de mi tisztában vagyunk az értelmével... Hanem +most következnek azok a titkos kabbalisztikus jelek és jelképes alakok, +melyekben a tulajdonképeni lényeg rejtőzködik! Az a kérdés tehát: a +transmutatio titka van-e ezekben elrejtve, avagy pedig az izzítandó +anyagok alkatrésze? Ezt kell legelsőbben is kitalálnunk, tisztelt társam +és vendégem, don José Venegas de Herrezuelo! + +--Nem jobb lenne, ha mindegyikünk magában elmélkednék? Én itt a +laboratóriumban, kegyelmed pedig a bibliothecában. Három nap múlva aztán +egybevetjük elmélkedéseink eredményét! + +--Megkísérthetjük! + +--Úgyis az a szabály, hogy úgy mondjam, törvénye az alchymiának; »a +fiatalabb társnak kötelessége éjjel-nappal őrködni a tűz felett...« Ez +őrködést tehát egyszersmindenkorra magamnak vindikálom! Az athenora +búgásánál könnyebben esik az elmélkedés!... + +Bornemissza bólintott. + +--Úgy legyen! + +A kitűzött három nap elteltével a házigazda nem győzte bámulni +vendégének nagy készültségét és tudományát, az első hét végén pedig már +annyira megszerette ezt a rejtélyes és magábazárkózott természetű fiatal +embert, hogy legféltettebb titkaiba és terveibe is beavatta, amit eddig +egyetlenegy emberrel sem tett meg a világon. + +--Mindabból, miket elmondék, láthatod, kedveltem, hogy csak a kincs, a +gazdagság az egyedüli uralkodó a világon. E sárga Mammon a világnak a +lelke. + +A fiatal alchymista gondolkozva húzta össze sűrű, szénfekete szemöldeit: + +--Egy kételyem van, atyám és mesterem! Hermes Trismegistostól kezdve az +alchymia nagyjai óvnak mindenkit attól, hogy az arany és meggazdagodás +mohó vágyával ne keressék a nagy titkot. + +--Ne félj! A tudomány igaz szeretetével párosuló igyekezettel, jó és +nemes célokra, minők a mieink is, szabad az aranykészítés titkát +keresni. Lásd, én mint apa, azon iparkodom, hogy egyetlen leányomat +szerencséssé tegyem, miután más úton vagyont nem hagyhatnék neki. + +--Azt hivém, nincs senkije se kegyelmednek? + +--Egy leányom van! Szeretett hitvestársam, az ő születése után pár évre +elhalt és én éltemet a tudományok és gyermekem nevelése között osztám +meg!--felelé, s azután megindult az ajtó felé, mert ugyanebben a +pillanatban megszólalt a reggelire hívó csengetyű hangja. + +Bornemissza alig hogy az asztalhoz ült, a szúrágta diófa-táblákkal +borított étterem ajtaját nagy zajjal felrántották és egy fiatal hadnagy +csörtetett be a fekete-huszárok egyenruhájában. + +--Adjon Isten jó reggelt, Lénárd bátyám! Hát kegyelmed ilyen nyugodtan +reggeliz, vagy tán nem is tudja?--kiáltá csodálkozva... + +A tudós nagyon fagyosan fogadta a vendéget. + +--Nos hát mi baj? kérdé hidegen... + +--Tárogatossy Bibiána úrasszony hozta a hírét, hogy Klárát a martalócok +elrabolták. Csak Isten különös kegyelméből menekült meg. + +--Tudom és intézkedtem már, hogy biztos kísérettel mielébb jöjjön haza! +viszonzá hidegen. + +--Klára hazajő? kiáltá örömmel. + +Bornemissza kedvetlenül ráncolá össze homlokát s még fagyosabb, még +elutasítóbb hangon felelé, mint az elébb: + +--Azt nem tudom, de néked sem szükséges tudnod. + +--Bátyám, e felelet!--kiáltá felfortyanva s villogó szemekkel. + +--Amit egyszer kimondok, nem szoktam megmásítani--volt a szigorú válasz. + +A fiatal katona pár percig szótlanul ült helyén, azután szelid hangon +folytatá: + +--Bátyám, én igazán szeretem Klárát, és ő is szeret engem--miért tagadja +meg hát tőlem? + +--Az okát már megmondtam! + +--Lénárd bátyám, ne legyen olyan engesztelhetetlen, az Isten áldja meg! +Kegyelmed nevelt fel és oktatott kicsiny koromtól fogva. Klárikával +együtt nőttünk fel, mint testvérek. Tudóst akart belőlem faragni, de +hát... + +--Mindenhez van hajlama, tehetsége az embernek, csak akarat és kitartás +kell hozzá--szakította félbe szárazon. + +--Nem, Lénárd bátyám. Nagy tudós, philosoph létére tapasztalhatta, hogy +kemény fejem, egyszerű eszem van. Minden szenvedélyem csak a mozgalmas, +kalandos hadi pályához vonzott. Irtóztam a könyvektől és a vegytani +konyha titokteljes gőzeitől... Hírnév, harci dicsőség után epedtem és +ennek a hatalmas vágynak, ennek az emésztő akaratnak nem tudtam +ellenállani... és midőn beléptem a seregbe, kegyelmed tüstént lemondott +a gyámságról, általadta vagyonomat és kitiltott házából... Azóta +haragszik rám, ezt nem tudja megbocsátani? Olyan nagy vétek ez? + +--Nem csak ez! Akaratos, önfejű vagy, dacos és vakmerő a végletekig. E +gyermekkori hibáid mellé a hadi élet tékozló, könnyelmű vágyakat, +mértéktelenséget, fékezhetlen, civakodó természetet oltott beléd. Az +imént mondád, hogy emésztő akaratodnak, hatalmas vágyaidnak nem bírtál +ellenállni. Magad fölött mondtál ezzel ítéletet. + +A fiatal hadnagy harag- és méltatlankodástól égő arccal ugrott fel +helyéről: + +--Bátyám, ez nem igaz! Bárki beszélte, hazugság! Mondd meg a hitvány +rágalmazó nevét, hadd vonjam felelősségre--kiáltá villogó szemekkel, +miközben akaratlanul kardjához kapott. + +--Mérsékeld magadat, István! Ne feledd, ki előtt állsz! A város nagy, de +még se olyan nagy, hogy hire ne menjen azoknak, kik a hegedősök és +timborások társaságában reggelig devernyáznak a bor mellett, kocka- és +kártya-játékon pazarolva a pénzt. Azt hiszed, be tudod fogni a hír +száját, hogy szerteszét ne vigye, midőn egy árkolájtisztet halálra +sebesítesz, egy másiknak halálos szúrást adsz, a harmadikat, negyediket +pedig összevagdalod. + +--Megsértettek! Becsületes párbaj volt mind! Az én életem épp úgy kockán +forgott, mint az övék--vágott közbe dacosan. + +--Ti párbajnak nevezitek, de ennek gyilkolás a neve! + +--Bátyám, hát csakugyan megtagadja tőlem Klára kezét? kiálta +fellázadtan. + +--Meg! Azután mire, tán hadnagyi zsoldodra akarnál megházasodni? kérdé +gúnyosan. + +--Kis birtokom még megvan! Különben Klárának sincs semmije. + +--Egy koldusból ne legyen kettő!... + +--Híven szeretjük egymást. A mindennapi meglesz, hiú pompára pedig se +én, se Klára nem vágyakozik! Bátyám, ne tegyen bennünket boldogtalanná, +hiszen egykoron kegyelmednek a vágya is az volt, hogy egymásé legyünk... +és örömmel látta, hogy testvérként szerettük egymást... + +--Éppen mivel testvérként ragaszkodtatok egymáshoz, könnyebben feleditek +egymást. Fiatalkori rajongás, megszokás, hamar elmúlnak s rajta is +leszek, hogy elmúljanak. Akaratomat tudod, egy szót se többet róla! +viszonzá keményen... Vendégemet és adeptusomat hallom közeledni. + +Az ajtó azonban ugyanekkor már megnyílt s belépett rajta az adeptus. + +A két fiatal először meglepetve bámult egymásra, de e meglepetés hideg, +ellenséges tekintetté változott a bemutatás alatt, mintha ösztönszerűleg +megérezték volna, hogy rövid idő múlva engesztelhetetlen és halálos +ellenségek lesznek. + +A spanyol azonban tiszteletteljes, mély meghajlással üdvözölte, mint a +ház rokonát, István ellenben őszinte, tettetni nem tudó egyenes +természetével, tartózkodólag és barátságtalanul. Azután haragtól sajgó +szívvel távozott. + +--Megint egy idegen jött-ment! Ezeknek áll a világ! + +A folyosó végén az öreg Ivánt találta, ki bizalmas örömmel mosolygott +reá már messziről. + +--Iván apó, mondd meg, mikor jő vissza Klára? + +--Nem tudom, Pista úrfi, igazán nem tudom! felelé az öreg fejét rázva. + +--Ha megtudod, mindjárt értesítesz, úgy-e? Tedd meg, apókám, az isten +áldjon meg!--kéré, az öreg kezét szorongatva. + +Az urak akkor keltek fel a reggelitől. + +--Már csak megkérdezem, mi a baj? Illuminatissimus jóformán alig +érintette a reggelit. Tán rosszul érzi magát, avagy rossz híreket +hallott öccse urától? kérdé a vendég lágy, behizelgő hangján. + +--Mindkettőben vala részem! válaszolá a tudós kedvetlenül. Főfájás és +borzongások kínoznak már pár nap óta! De most csak a tűzre legyen +gondunk! + +A rosszullét majd csak elmúlik. + +De bizony nem múlt el, mert pár napra rá a tudós komolyan megbetegedett +és ágyba került, de a fiatal spanyol olyan kitartó gondossággal ápolta, +hogy az öreg Iván nem győzte eléggé magasztalni. + +Bornemissza hálásan nyújtá feléje lesoványodott jobbját: + +--Mivel háláljam meg néked mindezeket, fiam és kedveltem? szólott +megindultan. + +--Legnagyobb jutalmam az, hogy kegyelmed meggyógyult! + +--Hát az athenorában nem aludt-e ki a tűz? + +--Nem! + +--Hányadik nap már ez, kedveltem? + +--A harminchetedik, mesterem! + +--Három hétnél tovább voltam tehát beteg, mormolá... és midőn később +elszunnyadt nagy karosszékében, álmában is csak ez kisértett fejében, +mert szaggatottan mormogá: »Leo ruber, a tinctura rubedinis, a vörös +sárkány, a nagy elixirium, bőgjön, dohogjon az athenora« és más efféle +alchymista kifejezéseket. + +José megnyugodva távozott mellőle, hogy felszítsa az athenora tüzét... +és a lábbadozó csak arra a tompa dübörgésre riadt fel, mely +mennydörgésként recsegtette meg az ablakok ólomba foglalt üvegkarikáit. + +Éppen csengetni akart, hogy a zaj okát megtudakolja, midőn az ajtó +hevesen feltárult és egy őzkarcsú lányalak repült a karjaiba. + +--Atyám, kedves jó atyám, te beteg voltál! Hála Istennek, végre itthon +vagyok és ápolhatlak! Óh, hogy én nem voltam melletted! Sokat szenvedtél +úgy-e? és elébe térdelve, átölelte karjaival és sírt és kacagott +egyszerre, az öreg Iván pedig szintén szemeit törülgetve, vele sírt, +vele nevetett a hátuk mögött. + +--Beteg voltam, lányom és csakis vendégünk szorgos ápolásának +köszönheted, hegy életben találsz. Óh, milyen kitűnő egy jeles ifjú ez, +ha fiam, tulajdon vérem volna, se tudnám jobban szeretni. + +--Ki ő? Hol van hát? kérdezé Klára várakozásteljesen, de ugyanebben a +pillanatban a váratlan meglepetés sikolya röppent el ajkairól, mert a +belépőben ráismert arra az idegenre, ki őt a martalócok kezei közül +kiszabadította. + + + + +A CAPUT CORVI.[1] + + +[1] Hollófej. + + +--Ime, leányom! itt van vendégünk és gondos ápolóm: José Venegas +Herrezuelo. + +--Atyám, ő az, kiről írtam! Az én bátor megmentőm!--kiáltá Klára s kezét +nyujtotta feléje üdvözletül. + +--Mily csudás véletlen! És te egy szóval sem említéd?--fordult a tudós +is hozzá, de a spanyol még mindig mereven állt helyén és halálsápadt +volt az arca. + +Csak újabbi megszólításra, akkor is, mintha álomból ébredne, tért +magához. Zavartan hajtá meg magát és alig merte érinteni ujjai hegyével +a felé nyujtott kezecskét. + +--Szívemből köszönöm, mit atyámért tett! Legyünk igazi jóbarátok! mondá +Klára. + +Josénak ki kellett sietnie, hogy magához térjen, hogy összeszedhesse +eszét és akaratát. Mintha kergették volna, menekült a laboratórium komor +magányába. + +--Mirevaló hát a bölcsek minden tudománya, a sok mélységes kutatás? +Mirevaló az a buvárkodás, melynek egész életét áldozta, ha egy +tekintetre halomra tud dőlni minden? gondolkodott kábultan, megdöbbenve, +miközben homlokát az oszlop nyirkos, hideg kövére hajtotta, mert érezte, +hogy ennek a lánynak egyetlenegy szavára, tekintetére megtenne, +félbehagyna, megtagadna mindent, meg multját, jövőjét. + +Még sokáig állt volna ott, szemét behunyva, mindenről elfeledkezve és +csak az athenora pattogása riasztotta fel... Odasietett és megrakta a +leégett tüzet, aztán nyugalmat erőltetve magára, visszatért a nappali +szobába. + +Lassan lépdelt felfelé a lépcsőkön, hogy önuralmát teljesen +visszanyerve, nyugodt elfogulatlansággal találkozhassék Klárával. +Csakhogy Klárát már nem találta ott. + +--Jó, hogy jössz, kedveltem! Nem tudod, hol csavarog az a vén, mihaszna +Iván? Most nincs itt, mikor legjobban kellene! zsémbelt boszúsan a +tudós. + +--Nem láttam, mesterem! De, ha valamiben szolgálatodra lehetek, én is +megteszem! felelé José. + +--Fiam, az öröm jobban gyógyít Vesicatorius doktor uram minden +medicinájánál... Örvendek, hogy leányom megjött, de még jobban örvendek, +hogy öt rövid nap múlva az izzítás be lészen fejezve. Mondd őszintén, +remélsz-e valamit? + +--Egész sikert nem, de biztató jeleket igen! + +--Én is ebben hiszek, mert ahogy az imént elszunnyadtam, álmomban a +vörös oroszlánt láttam csudálatos ragyogásban. Ez jó jel! + +--Valóban az! viszonzá szórakozottan a spanyol, mert amint beszélgetés +közben az ablakhoz állott, egyszerre csak az öreg Ivánt látta nagy +sebbel-lobbal hazaérkezni, ki nagy óvatosan valami levélformát mutatott +a folyosóra lépő Klárának. + +--Hol kószálsz? förmedt Ivánra ura, midőn kis vártatva megjelent a +szobában. + +--A pincében az ászok-fákat cseréltük ki! felelte erőltetetten az öreg, +kopasz homlokát törülgetve. + +--Ez az ember hazudik! De miért hazudik hát? Ebben valami titoknak kell +lenni, gondola José. Este a vacsoránál annál jobban feltűnt neki Klára +szótlansága, ki sápadtan és szomorúan jött haza a délutáni ájtatosságról +és a vacsoránál alig nyúlt az ételhez. + +--A délelőtti levél és e szomorúság összefüggésben állanak egymással! +gondolá a spanyol. + +Klára szobájába ment. Itt nem kellett félnie a kiváncsi pillantásoktól, +hanem átadhatta magát azoknak a szomorú gondolatoknak, melyek csakugyan +összefüggésben voltak az öreg Iván által hozott levéllel. + +Ugyanis az öreg kulcsár, igérete szerint, rögtön értesítette a +hadnagyot, ki erre a délutáni ájtatosság után, a kápolna hársai alatt, +találkozott Klárával, és elmondotta neki az apjával történt +beszélgetést. + +Klára elszomorodva hallgatá, de látva unokatestvére heves elkeseredését, +türelemre intette: + +--Várjunk! Ismered atyám természetét! Ha ellenkezünk vele, annál inkább +nem fog engedni. + +--Várjunk! Meddig várjunk? Úgy látszik, neked nem esik nehezedre! +szakítá félbe haragosan. + +Klára fájdalmas, szemrehányó tekintettel nézett rá. + +--Klára! Mondj valami vigasztalót, ha tudsz! Mit tegyünk? + +--Szeretnék valami megnyugtatót mondani, de most jöttem haza, így nem +tudom, mik történtek, mi kedvetleníté el atyámat ellened? Kellett +valaminek történni, míg távol valék! Én majd megtudom: mi az! Legyünk +addig türelemmel, István! Igaz, hogy atyám szavának áll, de amit tőlünk +megtagadott, egy harmadik kérésére meg fogja tenni. + +István kétkedőleg csóválta fejét: + +--Ki lesz ez a harmadik? + +--Aki nekünk jóakarónk, atyánknak pedig kedves embere! Ilyen +szövetségest kell találnunk! És ez Pethő Miklós urambátyám! + +--Ezt jól gondoltad! Milyen okos kis fejed is van Klárikám! enyelgett +István, kinek a reménnyel együtt jókedve is visszatért, midőn azonban a +beszélgetés folyamán megtudta, hogy a szabadító nem más, mint a +Bornemissza-ház jelenlegi vendége, jókedve végkép odalett. + +--Atyád egészen szerelmes abba a setétképű idegenbe! Én pedig gyűlölöm! +kiáltá hevesen. + +Klárát annyira meglepte, hogy mitsem tudott felelni e váratlan +felfedezésre. + +--Csak most jöttem meg... nem tudok semmiről! + +--Elhiszem, hogy nem tudod! De kérdezd csak az öreg Ivánt, az majd +elbeszél mindent... Azt is elmondja, hogy ő azt hiszi, atyád neki szánt +feleségül. + +Klára majdnem felsikoltott: + +--István! István, ijesztgetni akarsz! + +--Fogadd meg nekem! Klára, esküdj meg, hogy kerülni fogod, mint a mérges +kígyót és nem beszélsz vele! sürgeté hevesen, midőn a lány arcára húzta +fátyolát, hogy távozzék. + +--Ezt anélkül is megtettem volna! felelé, midőn elváltak. + +Szomorúan, bánatosan ment haza. Az estebédnél észrevette José fürkésző +pillantásait, a történtektől amúgy is felizgatva és elkeserítve, +igazolva látta István figyelmeztető szavait és gyanuját, mely e perctől +kezdve az ő szívébe is annyira befészkelődött, hogy megszabadítását és +háláját feledve, félni kezdett e rejtélyes arcú embertől. Kerülte az +idegent. + +--Meg kell tudnom, mi okozta e rögtöni változást? dörmögé José +összeszorított fogai között, midőn a türelmetlenségtől égő tudós az ő +karjaira támaszkodva ment a laboratóriumba, mert a negyven nap elmúlt és +az izzítás be volt fejezve. + +--Feszítsd szét a tégely fedelét! Lássuk, mit rejt magában!-vszólott az +izgatottságtól alig érthető hangon. + +José odalépett az athenorához, melyben tegnap éjfélkor közösen oltották +ki a tüzet, és ő sem tudta megállani, hogy kezei az izgatottságtól ne +reszkessenek, midőn lefeszítette a grafit tégely fedelét. + +Bornemissza Lénárd visszatántorodott, mert az olvasztótégely fenekén +csak fekete, lyukacsossá olvadt anyag setétlett. + +--A caput corvi! vagyis a fekete hollófej! mormogta csüggedten. A fekete +holló győzedelmeskedett és elnyelé a mi vörös sárkányunkat... Valami +hibát követtünk el? De hát miben hibáztunk? Véremet adnám e titokért! +kiáltá csaknem szilajon. + +--Valóban nem mulasztottunk el semmit! Paracelsus, Arnoldus Villanova és +Valentinus Basilius előírását követtük az anyagnál, Geber, Gorgonides, +Lullus Raymondus szerint izzítottuk és Hermes Trismegistos titkos +tractatusai szerint különös figyelmet fordítottunk a magisteriumokra! és +mégis, mégis... mormogá José kedvetlenül. + +--Add ide Albertus Magnusnak a könyvét és Paracelsus »Summa perfectionis +magisterii« című munkáját! szólott a tudós mogorván, azután mohón +levelezni kezdé a foliánsok avatag lapjait... José pedig annyira +elmerült gondolataiba, hogy a tudósnak csakis harmadik, türelmetlen +kiáltására kapta fel zavartan fejét... + +--Micsoda napon kezdtünk a művelethez? + +--Hétfőn! + +--No látod, itt a hiba! Nekünk Jupiter napján, azaz csütörtökön kellett +volna munkához kezdeni, nem pedig hétfőn, a hold napján! E napnak +nyirkos hidege megölte tüzünk flogisztonját az athenorában és +szalamandránk nem tudott megérlelődni! Albertus Magnus, Synesius Aper a +Sydericus ettől különösen óvnak! Hogy is tudtunk erről megfeledkezni! + +--Bámulom illuminatissimus mély tudományát! hizelgett bámuló lelkesedést +tettetve José. + +--Anthurius Chrysos, a dies Solist, azaz a vasárnapot is ajánlja, de +maradjunk csak a dies Jovisnál, azaz csütörtöknél. Ma van dies Saturni, +azaz szombat, tehát még öt napunk van. Készíts elő szorgosan mindent és +vedd elő a legnagyobb új tégelyt. + +--És ha megint nem lesz eredmény? kérdé halkan az adeptus. Bornemissza +Lénárd felugrott. Hatalmas alakja egész teljében kiegyenesedett és setét +szemeiben a rajongás izzó lángjával felelé: + +--Újra kezdjük és megint újra, mindaddig, míg a nagy titok kulcsa +kezünkben nem lesz! kiáltá megtörhetetlen eréllyel... Véremet, életemet +adnám a sikerért... De nem! Erős a hitem, hogy megtaláljuk! Te vagy erre +vélem kiválasztva! A jelek nem hazudnak! Egy minden földinél erősb +hatalom segít bennünket! + +Josét e rajongó szavak szintén magukkal ragadták. Sápadt arca kipirult, +mélyen fekvő szemei idegenszerű lángban égtek. + +--Igen, győzni fogunk! És ha kell, magukat a setét hatalmakat is +segélyre kényszerítjük, hogy görebünkben izzék az a rejtélyes anyag, +melyből az élet fájának nőni kell! Görebünk fenekén ott fog csillogni az +a csudás erejű biborpiros kő, mely az Oriens minden kincsével eláraszt +bennünket, mely napként fénylik és a hitvány ércet nemes arannyá +változtatja, örökifjúságot, bölcsességet ad birtokosának, minden +betegséget meggyógyít és minden földi embernél hatalmasabbá, +mindentudóbbá teszen! kiáltá rezgő, de meggyőződésteli hangon. + +--Úgy legyen! A tudomány igaz heve szólott belőled! Most pedig kisérj +fel, mert még erőtlen vagyok, azután tedd meg az előkészületeket. José +készséggel nyujtá karját, de a tudós csak vállaira támaszkodva lépdelt +fel a lépcsőkön... + +--Valóban minden nappal nélkülözhetlenebbé válsz, kedveltem! mondá +nyájasan, midőn a nappali szoba ajtaja elé értek, melynek egyik utcára +néző ablakfülkéjében Klára üldögélt a himzőráma mellett. + +Az ajtónyílás zajára meglepetten fordult vissza és mosolygott atyjára. + +Midőn azonban Josét is megpillantotta a háta mögött, sebesen +összekapkodta a selyemmotringokat és elhagyta a szobát. + +José boszúsan harapta össze ajkait, midőn azonban a nyitva feledett +ablakon át a tovasiető unokaöccs alakját megpillantotta, egyszerre +sejteni kezdé az eddig nem értett dolgokat. + +Lehajtott fejjel ment ki a szobából, az összekötő lépcsőzetnél azonban +megállt s rövid töprengés után magához intette az egyik férficselédet, +ki egyúttal a ház mögötti kertet is gondozta. + +Egy aranyat vett elő tarsolyából. + +--Nesze! Nem kívánok érte egyebet, mint hallgatást és az igazságot. +Ismered a ház urának unokaöccsét, Véglyessy Istvánt, a hadnagyot? Mit +tudsz róla és Klára kisasszonyról? + +--Nincs ebben semmi titok, tudós uram, hiszen a nagyúr kiskoruktól fogva +egymásnak szánta őket! Nem is tudom, miért halogatja hát a lakodalmat, +mikor úgy egymáshoz illenek? Sétálgatnak a kertben. + +José szívébe megint belenyilalt valami. + +--Melyik kertről beszélsz? kérdé tompán. + +--Hát a miénkről! + +--Jól van! mondá, s lement a laboratóriumba és heves léptekkel sokáig +járt fel-alá. + +Sápadt, merev arcán egy mozdulat se árulá el, minő gondolatok forrongnak +agyában, midőn a márványlapokra betűző napsugár egyszerre csak megállítá +gépies járkálásában. + +Keresni kezdé: hol hatolnak be a nap hirtelen el-eltünő, majd megint +előtámadó sugarai? És csakhamar felfedezé az eddig észre nem vett és +mindenféle lommal telerakott kis ablakot. + +Odatámasztotta a kézi hágcsót és nagynehezen kinyitotta a portól és +pókhálótól megvakult ablakfiókot. Egy rozmaring- és levendulabokroktól +illatozó kertet látott maga előtt. + +Abban a percben egy arra suhanó szellő meglebbentette a torony falát +beszövő repkényindákat, melyeket a mult éjjeli vihar amúgy is letépett +és a szellősuhanásra újra végigcikázta a napsugár a torony setét +belsejét. Ebből aztán kitalálta, miért nem vette észre eddig a kis +ablakot. + +Leszaggatta a repkényindákat, betette az ablakot, azután tekintete végig +siklott a különböző nagyságú fényfogó- és gyujtótükrökön. + + + * * * + + +--Mivel töltöd a délutánt, kedveltem? kérdé tőle ebéd után nyájasan a +tudós. + +--Albertus Magnus és Basilius praescriptióit elemezem! felelte, de e +helyett, amint leért a toronyszobába, felhágott a kis ablakba és le nem +vette égő tekintetét Klára alakjáról, ki a nagyhatású magyar +királyné-víz készítéséhez rozmaringleveleket és levendulavirágot +szedegetett a kertben. + +Sokáig ült ott, de elnézte volna tán az örökkévalóságig, midőn a +liciummal benőtt kerítés mögött léptek zaja hallatszott. + +Ragyogó szemekkel ugrott fel a lány és sietett a kis eldugott ajtó felé, +melynek furfangosan készült fazávárát egy ismerős kéz jártasan +félretolta. + +--Úgy van, úgy, mint a kertész beszélte, dörmögte a spanyol. A nap még +fent járt és a deli szép pár, aranyos sugárözönbe burkolva, a +hársfavirág és levendula illatától átfült légben sétált a bokrok között. + +Csak akkor távozott lesőhelyéről, midőn István elbúcsúzott, Klára pedig +visszatért a házba. + +Az estebéd végével annyira sietett, hogy még a tudósnak is feltűnt, de +azt adta okul, hogy még fontos végezni valója van a laboratóriumban és +csakugyan amint leért, nekiállva a reszelésnek és forrasztásnak, egy +sajátságos alakú szekrénykét állított össze és midőn minden +elcsendesült, éjféltájban kinyitotta a toronyajtót és a szűk +mellékutcácskán át a kertbe osont. + +A sötétben nem lehetett látni, mit motozott a kis ablak felett, csak a +repkényindák zörögtek, ropogtak folytonosan, míg végre pár tompa +kalapácsütéssel bevégezve munkáját, pihenni tért. + +E naptól fogva azonban minden alkalmat megragadott, hogy Klárával +beszélhessen, de a lány mindig kikerülte, míg végre egyik nap olyan +szokatlan időben nyitott a nappali szobába, hogy Klárának nem maradt +ideje a távozásra. + +--Klára, az első nap barátságát ajánlotta fel, miért lett ellenségemmé? +kérdé olyan hideg és nyugodt udvariassággal, hogy a lány meglepetve +pillantott rá, de nem felelt. + +--Nem akar felelni? + +--Jó, hát felelek! Mit akar tudni? kérdezte hidegen. + +--Miért gyűlöl? + +--Nagyon hizeleg magának, ha azt hiszi, hogy gyűlölöm--felelé megvető +hangon. És most eresszen, hadd menjek ki--parancsolá villogó szemekkel. + +Josét ostorcsapásként érintették e szavak, de azért egy vonása se +változott meg. + +--Nem akar, mert nem tud felelni, Klára! Ön igért barátságot nekem, e +barátságot azonban csak én tartom meg! + +--Szép barátság! tört ki a lányból haragos keserűséggel. Elidegeníti az +apát leányától és vérbéli atyjafiától! + +--Kitől, Klára, kitől? + +--Unokatestvéremtől! + +--Ki az? Nem ismerem! felelé José csudálkozással... + +--Véglyessy István huszárhadnagy! Atyámnál látta őt, tehát ismeri! + +--Ah, hát ő róla beszél? + +--Igenis, ő róla! Ő nekem gyengéd és jó testvérem vala, mert kiskorától +fogva együtt nevelkedtünk és atyám is fiaként szerette. Most pedig... + +--Tehát ő vádol engem? kérdezé José szelid szemrehányással. + +--Nem ő! Nem ő, hanem a körülmények! viszonzá dacosan, hanem szavai már +nem hangzottak olyan kíméletlenül és támadólag. + +--Mily fájdalmas az, ha az embert így félreismerik. Hanem egyet elárult, +Klára! Elárulta magát! Unokatestvére önnek több és drágább egy jó és +gyengéd testvérnél! Sokkal több önnek! mondá komolyan... + +--És ha csakugyan több volna? mondá őszintén. + +--Akkor bennem találja legigazabb barátját! Miben segíthetnék, Klára? +mondá olyan igaz, rokonszenvtől meleg hangon, hogy Klára megszégyenülve +nézett rá. + +--Ön! Ön barátunk? Segíteni akar? dadogá a kétely és remény között +ingadozva... + +--Mondja, miben segíthetek? Mondjon el őszintén mindent. + +--Ah, hát csakugyan segíteni akar! És szép szemei a legmélyebb hálától +ragyogtak. + +--Mindent megteszek boldogságáért, Klára, de türelmesnek kell lennie! + +--Ha reményünk van, akkor tűrni, várni is tudunk! + +--Tudja miben munkálkodunk! úgy-e, de azt még úratyja se sejti, hogy a +célhoz már közel vagyunk; csak pár hó, tán egy rövid év, és a nagy titok +a mienk!... + +Atyja életét áldozná a sikerért, mert ez minden vágya és óhajtása! Én +megadom azt neki! jutalmul pedig az önök boldogságát kérem tőle! Klára, +jó lesz ez így? + +--Oh, barátom! Mily jó és nemes ön, barátom!... de istenem, ön beteg, +hisz kezei remegnek és forrók! + +--Semmi bajom! Semmi! Ne aggódjék! + +--Oh, akkor jól van! Akkor bocsánata mellett még egyet kérek, barátom! +Ajándékozza meg barátságával Istvánt is! Ha tudná, mily nemes, őszinte +lélek ő! + +--Úgy legyen, mint kívánja. Az ön barátai az enyémek is, Klára! és olyan +igaz, olyan biztató tekintettel nézett rá, hogy a lány boldog, ujjongó +szívvel távozott a szobából. + +Amint azonban az ajtó betevődött, eldobta az álarcot. + +Arca eltorzult, szemei féktelen, emésztő gyűlölettől lángoltak. +Kacagott. + +--Nehéz játék volt, de sikerült!... A barátság álarca alatt minden +tervükbe be fognak avatni s így szépen a magam javára fordíthatok +mindent! + + + + +NOSTRADAMUS TÜKRE + + +José éppen az utolsó darabját tömögette annak a sárgásszínű tűzálló +anyagnak az olvasztó tégely köré, amivel ezt az athenorába falazzák, +midőn Bornemissza belépett a toronyba. + +--Páter Julián írt! Ő felsége a császár neheztel, mivelhogy jó ideje nem +küldtem tudósítást alchymiai kutatásaim eredményéről. Meg kell tennünk! +Vállalkozol erre, kedveltem, nehogy a nyakunkra jöjjön, vagy küldjön +valakit? + +--Készséggel, mester! + +--Azt írja továbbá, hogy a Mátyás főherceg letevését célzó államcsíny a +legjobb úton halad! Magyarországi párthíveiből a legbefolyásosabb +főurakat sikerült tőle elhajlítani és részünkre megnyerni, engem pedig +máris, mint a legmagasabb hatalmi polcon álló egyéniséget üdvözöl és +szerencsét kíván-- --hahaha! + +José megütközve nézett rá. + +--Bámulsz e hahotán, miután a kacagás nem szokásom, úgy-e? Nem is +jókedvemből nevetek. A risus sardonicus ez, a hazugság, képmutatás és +perfidia nagymestere felett, ki nem más, mint az én jóakaró barátom: +páter Julián. + +--A császár gyóntatóatyja? + +--Úgy van! Ez az ember a legveszedelmesebb cselszövő! E levele valóságos +momento mori reám nézve. Készülődjünk a nagy munkához. Déltájban +félretették a könyveket és Bornemissza megint elővette a titokteljes +aranyszelencét, s tartalmának egy részét az athenorába hintette. + +--Vajha ezúttal munkánk sikeresebb lenne! szólott, midőn José ráilleszté +és lezárta az olvasztó tégely fedelét. Pont délben meggyujtották az +athenorában a tüzet, melynek élesztését megint José vállalta nap-nap +után magára, alkonytájban azonban otthagyta az izzítást, tudományt és +mindent. A kertben sétáló Klárát és Istvánt leste. + +Egy este azonban kitört belőle a rejtegetett, visszafojtott szenvedély: + +--Nem! Ezt tovább nem bírom nézni! Szekrényéből pedig, melynek kulcsát +mindig magánál hordozá, egy keleti munkára valló különös alakú tükröt +vett elő. + +--Cynthia ajándéka! Ah, ő engem testvérként szeretett! mormogá, bársony +ujjasával végigtörülve a fényes lapot, melyből saját halálsápadt arca +nézett rá vissza. + +--Holnap! Holnap az öregnek is meg kell vallanom, mi a célom. + +Másnap azzal az örömhírrel állított be házigazdájához, hogy az +izzításnál biztató jeleket vett észre, ami az agg Bornemisszát olyan +kimondhatatlan örömre gerjeszté, hogy fiatalos frisseséggel rohant le a +lépcsőkön és majdnem a nyakába borult. + +Különös faragványú székébe ülve, ragyogó szemekkel figyelt minden szóra +és észre se vette, hogy a ravasz José ügyesen másra terelte a beszédet. + +--Zanardelli, a kalmár, a mult hét végén megérkezett és sok +interesszátus dolgot hozott magával Velencéből! + +--Én is adtam neki kommissiót egynémely arcanára, de eddigelé még nem +jelentkezett--felelé a tudós boszúsan. + +--Nem jelentkezhetik, miután egy idegenben ráragadt betegség ágyba +döntötte! + +--Honnan tudod mindezt, kedveltem? bámult a tudós. + +--Kegyelmed házi orvosától, a tudós Vesicatorius uramtól! + +--De hát ő vele hol beszéltél? kérdé még jobban elcsudálkozva. + +--A mult napokban kimentem, hogy a Mihály főarkangyal apothecában a +kovagkristálynak occulta qualitását, a naphta empyriacát bevásároljam. +Ott találkoztunk és vitatkoztunk. + +--Mi volt a vita tárgya? + +--Herbárius uram, az apothecárius, egy állítólag magicus erejű tükröt +vásárolt Zanardellitől, ki azt állította róla, hogy egyike a híres +Nostradamus által készített tükröknek, mit én és az orvos-doctor uram +tüstént ab absurdum deducáltunk! + +--Hogyan? kérdé a tudós érdeklődve. + +--Először is elmondám, hogy a bölcs Nostradamus első magicus tükrét +akkor csinálta, midőn Medici Katalin látni akarta az utolsó Bourbon +király képét. + +Ugyanis ez a bölcs az anyakirálynét a terem végén levő mennyezet alá +vezetve, felhívta, tekintsen az ott felállított gazdag faragású tükörbe. +A királyné beletekintett és megrendülve látta a liliomokkal hímzett +trónon, királyi díszben és jogarral a Bourbonok utolsó sarját ülni, míg +végre a kép köddé válva, nagy lassan elhomályosult. + +José azután elmondta, hogy a híres bölcs még hat tükröt készített, +melyek mindegyikéről más-más csudás történetet regélt el roppant +bőbeszédűséggel, hogy az idő teljék és lopott pillantásokat vetett az +általa felállított tükörbe. + +--Kiváncsi vagyok az okokat, a bizonyítást hallani! vágott közbe a +tudós... + +--Engedelmével, azokra is rátérek, mesterem! Elébb azonban hadd mondjam +el az egész disputát, mert kegyelmed becses személyét is belevonták. + +--No, erre kíváncsi vagyok! + +--Az apothecárius éppen azt fejtegette, hogy micsoda aspectusok és +konstellációk között, minő kabbalisztikus számaiban a napoknak kell +viszonyba hozni az égi meridiánust a földivel, amely szerint a magicus +tükrök hajlását és szögeit be kell állítani, midőn az orvos-doctor uram +fitymáló hangon felkiáltott: + +--Spectálják csak kegyelmetek, simplex hadnagyocska létére, minő +pávabüszkén lépdel Bornemissza Lénárd uram gyámfia, és a szép Klárának a +vőlegénye, mintha a generális botot máris a tarsolyában hordaná. + +José mindezt a legközönyösebb hangon mondá el, félszemével azonban a +tudós arcára figyelt és elégülten látta, hogy az egyszerre elkomorodik. + +--Hanem én repente rápirítottam a doktor uramra: Ne beszéljen ilyen +becsmérlő gesztusokkal, doctissimus, arról a jeles erkölcsű, derék +ifjúról, ki... + +--Valamint te se beszélj róla egy szót se többet, kedveltem! vágott +közbe a házigazda szigorúan. + +--Miért? + +--Az okát majd annak idején megtudod... José erre mentegetődzni kezdett, +ha netán familiáris dolgokat érintett volna, de a tudós megnyugtatta és +hogy más irányt adjon a beszélgetésnek, kérte, hogy mondja el a +Nostradamus-tükör ismertető jeleit. + +--Itt van egy valódi Nostradamus-tükör, a kabbalisztikus szögbe +beállítva. Az apothecáriusnak akarom megmutatni! Én ugyan még egészen +nem próbáltam ki, de azt mondják, ki mire gondol, meglátja benne! + +Bornemissza Lénárd odalépett az asztalhoz, de alig vetett egy pillantást +a rézsutosan állított tükörbe, eltorzult arccal dobbant hátra, mert +leányát, Klárát látta Istvánnal a kert rozmaring bokrai között karöltve +végigsétálni, azután pedig leültek a hársak alatt levő padra. + +Egy pillanatig mozdulatlanul meredt oda, azután dühösen felkiáltva +kirohant a toronyból. José győzelmesen felnevetett és sátáni +elégtétellel nézte a tükörben, amint az öreg szélvész módjára egyszerre +csak a mitsem sejtő fiatalok előtt termett... + +A szavakat nem hallhatta, de látta, mint sikolt fel Klára halálsápadtan +az ijedtségtől, ellenben az ifjú merészen felemelt fejjel nézett +bátyjára. + +Klára könyörgésre kulcsolt kezekkel sietett atyjához, ez azonban +parancsolólag mutatott a ház felé. + +A leány zokogva távozott. + +Bornemissza erre oly rettenetes szavakkal illette az ifjút, hogy ez +halálsápadtra válva, dühtől torzult arccal kapott kardjához, csakhamar +azonban feje csüggedten mellére hanyatlott és némán távozott. + +José erre tombolni, kacagni szeretett volna örömében. Most már egészen a +helyzet urának érezte magát és türelmetlenül leste, várta a tudóst. + +Bornemissza Lénárd a kulcsárt kiáltotta elő. + +--Hát ilyen rendet tartasz a házban? Miért nincs e hátsó ajtó +belakatolva? kérdezé. + +Az öreg Iván azzal mentegette magát, hogy az ajtót eddig csak +faretesszel szokták bezárni. + +--Az ajtót tüstént be kell szegezni és keresztvasat kell rá tenni! +parancsolá hidegen, azután lassú léptekkel az első házba ment. + + + + +A PHANTOM + + +A vérvörösen izzó tégely oldalai pattogtak az iszonyú hőségtől, az +athenora nyílásain pedig koronként egész szikrazápor repült fel a +tűzhely kürtőjébe. + +--Az izzítás ezúttal egyenletes! Valóságos ignes reverberii[2] mint az +írás kívánja, mormogá az élesztés munkájába látszólag egészen belemerülő +José. Valójában hallgatózott, mert türelmetlenül várta a tudós +házigazdát. + + +[2] Ignes reverberii: fokozott tűz. + + +Egyszerre könnyű léptek nesze riasztá fel és Klára lépett be. + +A lány félénken tekintgetett körül az emberriasztó, földalatti +helyiségben. + +--Barátom, segítségét kérem! esedezék szorongó hangon. Tudja, mi történt +tegnap? + +--Nem, Klára, nem tudom! monda tettetett őszinteséggel. + +--Barátom, ha lehet, segítsen, atyám egy rokonunkhoz, messze felvidékre +akar küldeni hosszú, hosszú időre! monda hevesen zokogva. + +--Nem akar elmenni, Klára? kérdezé csendesen. + +--Szeretnék meghalni! + +--Jól van Klára, számítson rám, önért mindent megteszek! + +--Mily jó ön, barátom. Tovább nem maradhatok! felelé és eltűnt a setét +lépcsőboltozat alatt. + +Kevéssel utóbb a házigazda nehéz léptei kopogtak a lépcsőkön. Komoran, +összeráncolt homlokkal lépett be és néma fejbiccentéssel a pattogó, +süvöltöző athenora elé állva, pár pillanatig a lángokba merengett, +azután leült. + +--Ülj le te is, azután felelj igaz őszinteséggel, ha kérdezlek! szólott, +setét szemeit komoran adeptusa arcára függesztve. + +--Tegnap este, még annyira deprimált emberi mivoltunkkal közös +gyengeség: a harag és keserűség, hogy csak pár szóval említhettem a +történteket... A magicus erejű tükör nem hazudott! mondá keserűen. + +--Az én könnyelmű fecsegésem és az a fatális tükör kegyelmednek keserű +órákat szerzett! szólott töredelmesen. + +--Nem a te bűnöd az! Te ártatlan vagy, s tudtodon kívül eszköze valál a +véletlennek, mely sorsunkat és az eseményeket igazgatja.--Vén vagyok +már, tudok a szívekben és arcvonásokban olvasni! Midőn leányom megjött, +tapasztalt nagy önuralkodásod dacára, arcodról nyíltan leolvasám, hogy +szereted! Mit felelsz erre, kedveltem? + +--Igaz! attól a perctől fogva, midőn a rablók kezei közül megmentém. + +--Akarod-e tehát nőül venni? + +José lángoló szemekkel ugrott fel helyéről, de a házigazda parancsoló +mozdulattal csendre inté: + +--Még nem végeztem be! S igéretemhez egy komoly feltételt kötök! Klára +kezét csak akkor adom néked, ha feltaláltuk az aranykészítés titkát! +Akár én, akár te! szólott eltökélten, mire José arcáról nyomban eltűnt +minden öröm és szemeiben a keserű csalódás és elfojtott harag lángja +lobogott. + +Bornemissza megvetően mérte végig: + +--Erősebbnek hittelek! Ingatag te, ki a jöttödet megelőző jelek dacára +is kétkedel! Miben bíztál, miben reméltél hát eddig? kérdé szigorú, +megrovó hangon... + +José lesütött szemekkel hallgatott. + +--Én bízom a sikerben, ép ezért akarlak szoros, elszakíthatlan +kötelékkel magunkhoz fűzni! Igy, ha megtalálod a nagy titkot, engem is +részesévé teszel, mit magamért nem tennél, ugye? Őszinte feleletet +követelek! monda, mialatt átfúró szemeit keményen rászegezte, mintha +veséibe akarna látni. + +--Úgy van! Klára kezét kértem volna a titokért! mormogá. + +--Ő a tied! Dolgozz, kutass továbbad is fáradhatlanul és amely napon azt +mondod: »a nagy titok meg van találva«, kezedbe teszem Klára kezét. +Bátorság, fiam! + +--De vajjon Klára akar-é nőm lenni? kérdezé elfogódva s hangjából mintha +titkos félelem rítt volna ki. + +--Nőd leszen! Légy nyugodt, én mondom ezt! Egy szóval se fog vonakodni, +hanem tisztelni és szeretni fog, mint ahogy megérdemled! + +--És unokaöccse, Véglyessy István? + +--Azzal majd elbánok én! Még a hire se fog hozzátok jutni! Erre +számíthatsz! viszonzá vészt jósló hangon. + +--Minden úgy legyen! Dolgozni, ernyedetlenül kutatni fogok, míg csak a +nagy titkot meg nem találtam! A díj nagyon is nagy, nagyon is méltó reá! +kiáltá mámoros elragadtatással. + +--Ez az igazi hang. + +José egy pillanatig gondolkozni látszott: + +--Szabad lesz nekem is némely kikötést tennem? kérdé azután higgadtan. + +--Mik legyenek azok? + +--Klára ama bizonyos nagy napig ne sejtsen, ne tudjon meg semmit, legyen +csupán kettőnk titka az egész, és mi se beszéljünk róla többet! + +--Egészen kívánságom szerint való óhajtás. Látszik, hogy gyengédszivű, +derék ifjú vagy! válaszolá elégedetten Bornemissza. + +--Lehet, hogy bizonyos időre el kell utaznom! Hová? miért? Maradjon az +én titkom! Munkámban pedig mentől kevesebbet zavarjanak, hogy +háborítlanul elmélkedhessem... Ennyi az egész! + +--Legyen úgy! És a két férfi, mint ki a legjobb munkát végezte, +kézszorítással erősíté meg az alkut. + + + * * * + + +Klára ezalatt nyugtalanul számlálta az órákat. Vajjon minő hírrel jő a +jó barát! El kell-e neki utaznia, vagy nem? Meg tudta-e atyja +kérlelhetlen szívét lágyítani? + +Az ebéd a szokott egyhangú némaságban folyt le, mert a tudós itt is +hideg, szigorú hangon, csak a legszükségesebbet beszélte leányával és +midőn az asztaltól felálltak, röviden csak ennyit mondott: + +--Csomagold be a szükséges holmikat, mert holnap Sellővárra indulsz +Pethőné nagynénédhez. + +Klára megsemmisülve hallgatta s midőn atyja elfordult, kétségbeesve +pillantott Joséra, ki jobbjával jelentőségteljesen a gyümölcsös kosárra +mutatott. + +Alig tevődött be az ajtó, Klára mohón szedte ki a korán érő szent Iván +almákat és a kosárka fenekén egy összehajtott levélkét talált: + +»Utazzék el nyugodtan! olvasá dobogó szívvel. Három-négy hét múlva +vissza fog térni, erre szavamat adom. Megnyugtatására most csak annyit +mondhatok, hogy atyja nem haragszik annyira, mint mutatja. Ez csak +büntetés engedetlenségéért, de egyúttal próba is jövő viselkedésére. +Tanácslom, ne levelezzen, ne találkozzék rokonával, mert minden lépését +őrzik. Ha még egyszer engedetlenségen kapják, mindennek vége. Bátorság +és türelem Klára! Minden erőmet arra fordítom, hogy kegyednek szép és +boldog jövőt teremtsek.« + +Maga se tudott volna számot adni magának, minő visszás érzelmek közt +olvasta e levelet. Örülni, reménykedni akart, de nem tudott. Szelid +nyugalommal jött le szobájából, midőn másnap a nehéz utazókocsi +előállott és engedelmesen kezet csókolt atyjának, ki erre valamivel +melegebb hangon szólott hozzá: + +--Látom, hogy eszedre tértél! S ha tovább is így viselkedel, megint jó +leszen közöttünk minden! + +Egyetlen búcsucsók, ölelés nélkül vált el lányától. + +A kocsi már indulóban volt, midőn nagy sebesen az öreg Iván is oda +furakodott és bizalmas hunyorgással mutatott a málhák közé rejtett, +fonott vesszőkasra, melybe érces zománccal fénylő tarkanyakú galambok +voltak zárva. + +--István úrfi küldi! E galambkák elhozzák ám a szárnyuk alá kötött +levélkét, anélkül, hogy észrevenné valaki--suttogá kezét megcsókolva. + +Klára szeméből egy könnycsepp hullott a szelid tollasok fejére, de +szívébe a vígasz és remény egy sugara lopódzott és mindjárt nem érzé +magát annyira elhagyatva. + +--Oh, ő mindig rám gondol, valamint én ő reá! suttogá, midőn a +bárkaforma hintó nehéz dübörgéssel megindult. + +--Meg mernék rá esküdni, ez a vén szenteskedő vagy levelet vagy üzenetet +adott át neki! Hanem vigyázzon magára! mormogá José dühösen az egyik +ablakfülkében, honnan Klára indulását leste... és csak midőn a hintó +utolsó dübörgése is elhalt, tért vissza a torony alsó részébe. + +Megigazította a lángoló tüzet, mozgásba hozta az önsúlya által működő +hatalmas fújtatót, melynek minden lihhenésére süvöltő szikrazápor +lövellt felfelé a kürtőbe. + +--Égj! izzál! hogy megszerezd nekem a boldogságot! monda a pattogó tűzbe +pillantva, azután székét elhúzva az asztaltól, tenyerébe támasztott +fejjel leült. + +Egyszerre hangos csattanás riasztotta fel elmélázásából, és rögtön rá +nagy sistergés között az egész toronyszoba annyira tele lett fullasztó +gőzökkel, hogy a kis utcára kellett menekülnie. + +Kinyitotta tehát a toronyajtót és a gőz kihuzódását várva, fel-alá +sétálgatott a néptelen utcaközben, honnan egyenesen az omladozott falú +alsó temetőbe lehetett látni... + +Éppen temettek valakit. A fehér keresztes, fekete lepellel leborított +koporsó körül síró asszonyok térdeltek és a fáklyák lángjai komoran, +gyászosan kavarogtatták fekete füstfátylaikat a légben. A temetőkápolna +harangocskája panaszos kongassál hívogatta a gyászolókat. + +A papok éneke, a búcsúztató enyészetes szavai egészen hozzája +elhangzottak és maga se tudta miért, de megvárta, míg elhantolják a +halottat és csak midőn az utolsó gyászoló is eltávozott, tért vissza a +toronyszobába. + +--Különös! Mily közel van a születéshez a halál! gondolá, még egyszer a +temető felé tekintve... + +Eközben a maró gőz a nyitott ajtókon egészen kihúzódott, és most látta +csak, mi történt. Nagyon közel állította a kohóhoz Thisistenius +Transvallius derítéshez használt compositumát és az üveg szétpattant a +nagy hőségtől, mi gondolatainak egészen más irányt adott. + +--Jó, hogy nem explodált ez az aethericus fluidum! Pedig könnyen +megtörténhetett volna, dünynyögé magában. Aztán feltörülte a nyomokat, +rendbe hozott mindent, s leült a karosszékbe. + +De alig hogy leült, eszmélve ütött homlokára: + +--Majd elfeledtem! A hassziai Sabellius a zodiacus oroszlán jegyét +fontosnak mondja az izzításra! + +Felállott tehát és a könyvespolcról különféle könyveket és kéziratokat +vett le, idegesen lapozgatott bennük. + +--Az elébb mondám, hogy nyugodt vagyok, pedig íme a kétely és +nyugtalanság kínoz! mormogá téveteg mosollyal. Minél többször olvasom a +nagy bölcsek és kiválasztottak titokba burkolt utasításait, annál inkább +gyötör a kétely és tehetetlenség. + +--Ah, dörmögé egyszerre megállva, most ötlik csak eszembe! Az örökül rám +maradt Haly Abbas, mór alchymista kéziratában az emberi vérről beszél s +azt mondja: ebbe van a lélek elrejtve. Meglehet, hogy e titokzatos +athenora emberi vért, emberi éltet követel s a keresett ősanyag maga a +lélek! Emlékszem, Olaus Magnus és Panormitanus Magius szintén ilyesmit +emlegetnek! Hogy is nem jutott elébb eszembe, hogy saját könyvemben és +kézirataimban keressem a nagy titkot. Sebesen felnyitva a bezárt +szekrények egyikét, abból egy meglehetős nagyszantálfa-ládikót emelt ki, +melynek oldalain apró rekeszek látszottak, midőn felnyitotta. + +Egyszerre megállott és boszús, csüggetegen komor arcán valami méla, +boldog sugárzás ömlött el, minőt a múlt édes emlékei, az ifjúkornak +visszaálmodott édes derűje ébreszt. + +Lassan, mintegy álmodozva göngyölítette szét a setét hajfürttel átkötött +pergamentlapocskát, melyen kacskaringósan egymásba fonódott mór +írásjegyek fűződtek egymásba: + +»Te a miénk vagy s a miénknek kell lenned«, olvasá félhangon. + +--Ez Cynthiának az írása! Ezt hagyta hajfürtjével együtt emlékül, midőn +nyomtalanul eltűntek a szép Kordovából, a khalifák ősi városából. + +De mit akart e szavakkal mondani? Mit jelenthetnek e szavak, melyeket +oly különösen rezgő hangon mondott, hogy még most is fülemben csengenek, +mintha csak tegnap történt volna. + +Éppen egy különös illatú viaszvegyüléket olvasztottam, midőn bejött +aranyövvel átszorított hosszú, fehér ruhájában, noha atyja nem igen +engedte, hogy a nehéz gőzökkel és párákkal telített izzító műhelyben +időzzék, ő mégis odajött, mert csak ott szeretett lenni, hol én +időztem... + +Fiatal kora dacára, bámultam bölcsességét és tudományát! Ő segített +megfejteni és kikutatni az ércek és savak rokonszenvét, a magiában és +alchymiában pedig oly gyakorlott volt, mint akármelyik mester az elsők +között. + +Hallgatagon nézte munkálkodásomat, csak néha szólva egy-egy útbaigazító +szót, egyszerre azonban nyakam köré fonta karjait, átölelt: + +--José, te nem is sejted, kik vagyunk mi! José, te a miénk vagy s a +miénknek kell lenned. Történjék bármi, mi nem szakadhatunk el egymástól! +kiáltá ünnepélyes, lelkesült hangon, de atyja belépett és én ekkor nem +kérdezhetém meg szavai értelmét, többet pedig nem volt rá alkalom, mert +midőn máskor kérdeztem e felől, a különös nő csak fejét rázta és még +rejtélyesebb hangon felelé: + +»Majd ha egyszer egészen a miénk lész, akkor majd megtudod!« José ez +emlékek hatása alatt mélyen elmerengett és mintha egy láthatatlan +alakkal beszélne, olyan hangon kiáltotta bele az éj csendjébe: + +--Ki mondja meg nekem, mit jelentenek e szavak? Oh, Cynthia, Cynthia, te +engem testvérként szerettél, hol vagy? Hol találhatnálak meg? Te sok +olyat tudsz, mi nékünk csak rejtély és sejtelem! Ha te itt volnál, tudom +segítenél, hogy feltaláljam a nagy titkot! kiáltá. + +Lelki szemével maga előtt látta a kordovai házat oszlopcsarnokos, +szökőkutas udvarával. A cédrus- és babérfák alatt Cynthia ült fehér +ruhájában, éjfekete hajával, melyen fehér hópelyhekként ültek a +ráhullott narancsvirágok szirmai. + +Hallotta Zúlem Zegrinek mély, ércesen konduló hangját, amint leányát +hívta be magához, hogy beavassa tudományának és mesterségének titkaiba. + +--Fiam nincs, lányomnak kell tehát örökölnie családunk tudományát, mely +utódról utódra száll! mondá többször sóhajtva, éjjelenként pedig az +Algol és Atair csillagok feljöveteléig az ég csudáiban oktatta a ház +szögletére épített toronyban. Sokszor kérdezte tőle, mit tanul, de +Cynthia ilyenkor csak fejét rázta és megdöbbentő komolysággal felelte: +»ah, mint szeretném veled tudatni, José, de nem lehet, nem szabad! Talán +egyszer, hosszú, hosszú évek múlva.« + +--Oh, Cynthia! hol vagy? Merre vagy? Nem érzed, nem hallod, José hív, +José sóvárog utánad! Ah, ha te itt volnál s tudatnád, hol és miben +keressem a nagy titkot! Ah, ha szavaimmal s akaratom erejével idézni +tudnék, hívnálak, kényszerítenélek! Cynthia! Cynthia! Hol vagy? Jer, +segíts! kiáltá oly hangosan, hogy maga is visszadöbbent a saját +hangjától, oly visszhangosan, oly idegenül zúgott végig a boltozatos +helyiségen, az éj magányos csendjében. + +Egyszerre azonban rémülten ugrott fel, mert amint felpillantott, az +athenora mögötti falon egy határozatlan, de mégis tisztán felismerhető +árnyalaknak a körvonalait látta imbolyogni. + +Borzongva közeledett az athenora felé és minden csepp vére lüktetett: + +--Cynthia! Cynthia! te vagy! Álmodom, vagy igazán felismertelek? + + + + +CYNTHIA + + +Pattogó szikraeső, a tűz süvöltése felelt szavaira, de a magasra +szökkenő lángok közül egy fényes fehér, gyöngéd alak bontakozott ki és +biztató mosollyal integetett neki... + +--Én vagyok, José, én, a te Cynthiád, ki hívásodra íme megjelenik! +szólalt meg... Már régen hívhattál volna, de persze, te nem tudtad, minő +hatalom az emberi akarat... Még nem vagy egészen a miénk. + +--Cynthia! Cynthia! kiáltá José... Álom-e ez, vagy valóság? + +A tünemény tűzsíráshoz hasonló hangon kacagott: + +--Oh, ti vak, setétben tapogatódzó emberek! A titkok titkát akarjátok +leleplezni és nem hisztek saját szemeiteknek. Én vagyok, José, én! +Tudom, miben fáradsz, de segítségem nélkül minden munkátok sikertelen! +Ti a nagy titkot akarjátok megszerezni, anélkül, hogy segélyül hívnátok +és életre keltenétek a magicus szalamandrát. + +--Cynthia! Cynthia! Valóban te vagy? Segítségemre jöttél! kiáltá ekkor +örömittasan és kitárta karját. + +--Ne közelíts, José! Most nem érinthetsz engem! Majd nappal, ha földi +alakomban közeledem hozzád! Emlékezel-e még szavaimra? + +--Emlékszem! De hiába kutatám értelmüket! + +--José, még mindig nem érted, minő csudálatos hatalom az emberi akarat? +A te akaratod vonzott engem ide! Aki egyszer velünk élt, az a miénk, +néked is a miénknek kell lenned, hisz ereidben a mi vérünk csergedez! Mi +nem válunk el többé egymástól... Megigéred ezt, José? + +--Igérem, Cynthia, szeretett testvérem! Oh, bár hamarább jöttél volna! +Sokat gondoltam reád! + +--Miért nem hívtál elébb! Hívásod nélkül nem jöhettem, bár bizonyosan +tudtam, hogy ez elébb-utóbb be fog következni... Éreztem, hogy gondolsz +reám! Igen José, tudtam, hogy hívni fogsz, mert segítségem nélkül nem +találod meg a nagy titkot! + +--Cynthia, te tudod! Te segítesz? Ah, kérlek segíts! segíts! + +--Akarod, hogy segítsek, José? Néked csak akarnod kell! Akard hát! + +--Akarom-e? Akarom, akarom, akarom! Ez egyetlen célja életemnek és +minden törekvésemnek! kiáltá lázasan. + +--Mivel akarod, meg kell tennem! Ah, egyszer majd megtudod, minő nehéz +munka ez... Bár hatalmasabbak vagyunk a halandó embereknél, mégis +irtózva, félve közeledünk a sárkányhoz, de irántad való szeretetből ezt +is megteszem s mindenre kész vagyok... Ne virrassz, ne emészd hát +magadat... Aludjál, José, aludjál, majd én őrködöm és élesztem a tüzet! + +José felelni akart, de e pillanatban Cynthia fehér lánggá változva, +körülkerengte a titokzatos olvasztóedényt, azután pedig átkarolva, +fénylő aranyesőt hullatott reá. + +Ezeket látva, nem tudta: ébren van-e, vagy álmodik. Az olvasztótégely +egészen átlátszóvá hevült és benne egy tüzes oroszlán küzdött egy tüzes +sárkánnyal, miközben tompa dörgés rázkódtatá meg az épület falait. + +A tüzes sárkány nehéz küzdelem után legyőzte és lángoló torkával +elnyelte az oroszlánt s ugyané pillanatban fején ragyogó korona támadt, +mely bíborvörös színnel sugározta be az edényt és az egész helyiséget, +közbe-közbe pedig valahányszor megcsattogtatá lángoló szárnyait, minden +szárnycsapására szivárványszínű tündéri fényesség ragyogott be mindent a +toronyszobában. + +Többet nem látott, mert arra ébredt fel, midőn a mellékutcácskára vezető +ajtón hangosan kopogtak. + +Zavartan ugrott fel és e kopogást is majdnem csudálatos álma +folytatásának képzelve, önkénytelenül elkiáltotta magát: + +--Ki kopoghat ez ajtón? Ez utcában egy lélek se szokott járni! De azért +leakasztva a kulcsot, elfordította a zárban. + +Az ajtó feltárult és a küszöbön egy magastermetű, karcsú nőalak állott +idegenszerű ruházatban és midőn hátraveté fátyolát, José az öröm és +megrettenés kiáltásával tántorult hátra: + +--Cynthia! Cynthia! Hát valóban itt vagy? Tehát mégsem volt álom! + +--Én vagyok, szeretett Josém! Annyi év után végre feltaláltalak! szólott +s mélységes fekete szemei csudálatos, titokteljes lánggal ragyogtak. + +--Cynthia! Cynthia! Eszerint még sem álmodtam! Te segítségemre jöttél! +Oh, felelj, felelj, testvérem, úgy-e nem volt álom? sürgeté lázasan és +szikrázó gyűrükkel terhelt jobbját mindkét kezébe szorította. + +--Nem értelek, José! Megálmodtad jöttömet?--kérdé Cynthia bámulva. + +José szilaj mozdulattal simította végig homlokát: + +--Lehetetlen, hogy álmodtam volna! mormogá hangtalanul és fürkésző +tekintetét a rejtélyes mélységű fekete szemekbe mélyesztve, kérdé: + +--Tudod-e, min munkálkodom? Nézz oda, felismered-e? és az izzó +athenorára mutatott. + +--Tudni nem tudom, csak sejtem! Az alchymia nagy titkát keresed! + +--Akarsz-e segíteni? Cynthia, az éjjel megígérted, hogy segítesz a +titkot felfedezni! Atyád mindenbe beavatott! + +A leány szemei egy percre rejtélyesen megvillantak és sajátságosan +mosolygott. + +--Megint az a csudálatos álom! Látom, hogy sokat gondoltál reám! felelé +kitérőleg. + +--De segítesz-e? + +--Minden bizonnyal segítek, ha tudok. Atyám ezelőtt pár hóval meghalt. +Nem volt beteg, csak nagyon, nagyon öreg! Ha akarta volna, tudományával +tetszés szerint meghosszabbíthatta volna életét, de ő nem akarta. Egyik +este magához hívatott s midőn beléptem, épp akkor vetett valami +bíborcsillogású tárgyat a legerősebb tűzbe: »Ebből születtél, ennek +adlak vissza«, mormogá ünnepélyes mozdulattal, én pedig mozdulatlan +álltam helyemen, mert mennydörgő robaj és bíborvörös fényesség árasztá +el az egész műhelyt. + +--Ez maga a nagy titok! A mindent arannyá változtató bíborvörös kő, a +leo ruber, vagyis a vörös oroszlán vala! kiáltá José szertelen +felindulásában felugorva. + +Cynthia ajkain újra megjelent az elébbi rejtélyes mosoly: + +--Lehet! Atyám ekkor így szólott hozzám: »Sokfélére megtanítottalak, +leányom! A halált úgy kell venned, mint elkerülhetlen dolgot. Vágyom +őseim és az örök nyugalom után. Ha tehát meghalok, keresd fel egyetlen +rokonunkat: José Venegas Herrezuelot. Ő velünk élt, miénknek kell tehát +lennie! Halálom után a miénk lehet! Leányom, én beavattalak téged +tudományunk titkaiba, te avasd be családunk utolsó tagját, mert mindig +csak egy férfiutód bírhatja a Zúlem Zegrik tudományát! Folytassa ő, +amiknek én is folytatója voltam s fejezze be, aki erre ki lesz +választva.« + +Most már értheted az én búcsúszavaimat is. Atyám életében mitsem volt +szabad felfedeznem... de most már kérdezhetsz! Megosztom veled mindazt, +mit a legutolsó és legbölcsebb mór alchymistától, atyámtól tanultam! + +José szemei lázas fényben égtek, villogtak: + +--Segíts, hogy a nagy titkot bírhassam! suttogá kezeit megragadva. + +Cynthia nevetett: + +--Megint csak a nagy titok! Oh, ti férfiak, mily telhetetlenek és önzők +vagytok a tudományban. + +José összerezzent, mert Cynthia nevetése egészen az éjjel hallott +tűzsírás-forma kacajra emlékezteté. + +--Nem akarod teljesíteni kérésemet? kérdé tompán. + +--Hát nem igértem az elébb! Segítelek, ha tudlak! Hiszen nem tagadhatom +meg, ha akarod! felelé könnyed, enyelgő hangon, de José mégis idegenül +össze-összeborzongott, mert dacára Cynthia tagadásának, szavainak +ugyanazon értelme volt, miket az éjjel hallott... de most nem ért rá +efelett töprengeni, mert az egyik gyűrüktől szikrázó kezecske vállára +ereszkedett: + +--José, te nem a régi vagy! Hát nem oly kedves már előtted Cynthia, mint +volt? + +--Épp most akartam kérdezni... felelte rá zavartan. + +--Én nem maradhatok soká ez országban! Vissza kell térnem. Azért jöttem, +hogy magammal vigyelek! tevé hozzá elkomolyodva. + +--Cynthia! riadt ez rá elhűlve. + +--Az öröm, vagy az ijedség hangja ez, José? nézett rá nyugodtan, de +szeme oly hideg pillantásokat lövellt rá, mint a tőr hegye. + +--Az örömteljes meglepetésé, Cynthia! felelte rá gyorsan... Gondolhatsz +mást? Átvenni és folytatni bölcs atyád örökét! Hisz ez volt régi vágyam +mindig... csakhogy... + +--Csakhogy? ismétlé kérdő hangsúlyozással a lány. + +--Csakhogy most nem mehetek veled! Ez az, mi elébb megdöbbentett és +elkeserített. Szavamat adtam és esküvel köteleztem le magamat, hogy +mindaddig maradok, míg a nagy titkot meg nem találjuk! válaszolá +színlelt levertséggel. + +--Akkor maradnod kell, José! A szó köt, de az eskü kötelez! Maradj hát, +meddig maradnod kell!... »Aki esküjét töri, nyakát szegi!« mondotta +atyám. + +--Tehát beleegyezel, testvérem? kérdé José derült arccal. + +--Hát nem mondtam már, amit te akarsz, azt nékem akarnom kell... +Vérünkből való vagy s én, mint nő, engedelmeskedni tartozom neked és +akaratodnak! José, én most távozom! Mestered nemsokára jönni fog. +Szeretnék véle is megismerkedni, de mint nőt, bizonyára nem méltatna +vitatkozásra! Hanem majd mint átutazó mór alchymista kopogtatok be +hozzátok s így próbálom ki a tudományát! + +Ezzel arcára húzta fátyolát s könnyű lebegő léptekkel tűnt el a kivezető +ajtócska keskeny és setét boltozatában. + +--Álom volt-e hát, vagy valóság? avagy csupán felcsigázott képzeletem +játszott érzékeimmel! Nem! és százszor nem! Világosan láttam, ébren +voltam! kiáltotta kétségbeesetten és mintegy irtózva pillantott a dohogó +athenora felé, mely e pillanatban nagyot durrant a hőségtől. + +--Vajjon szólnak-e az ilyen látományokról a bölcsek könyvei? kérdé egy +idő múlva és reménykedve vette elő a könyveket. + +De hiába lapozta, hiába forgatta át azokat, nem találta bennük, amit +keresett. Csüggedten dobta le a nehéz foliánsokat, a láncokkal lezárt +nagy köteteket és megint komor töprengéseibe merült. A lépcsőkön a +házigazda lábának kopogása hallatszott. + +--Estére elmegyek Cynthiához! Ha nem álom, meg kell neki fejteni a +rejtélyt, akarom! és akarom! mormogá setéten, azután nyugalmat +erőszakolva feldúlt vonásaira, sietett a belépő elé. + +--Nos, kedveltem? kérdé a tudós. + +--A tűz ég! Az athenora izzik! felelte José halkan. + +--Helyes! Izzítsd az anyagot, izzítsd, kedveltem! A tűzben van az erő és +feltámadás. + + + * * * + + +Egy héttel ezután Bornemissza Lénárd egy latin nyelven írt levélkét +lobogtatva kezében, sietett le a toronyhelyiségbe. + +--Képzeld csak, kedveltem, egy átutazó mór alchymista kíván nálunk +tisztelkedni, miután meghallotta, hogy te itt tartózkodol. Ugyebár, +elfogadjuk? Mit szólsz hozzá? + +--Nevét szeretném tudni, mester! válaszolá José bámulást színlelve. + +--Zora ben Zúlem Zegri! olvasá ez a levélkéről. + +--Oh, oh, ez nagy tudós! Valóban ritka szerencse, mester! Tisztelettel +kell fogadnunk, még pedig itt, műhelyünkben! + +--Tehát ad personam ismered? + +--Toledóban, Malach ben Mizráim műhelyében találkoztam véle. + +--Helyes, előre örvendek a tudományos disputának. Meglássuk, minő +fundamentumokon frequentálja szent művészetünket! Vajjon ő is a +szalamandrában keresi-e az éltető elemet? avagy pedig abban a mysticus +vörös anyagban, melyet Abbi Moyses egy háromszöggel keresztültört körrel +jelel? + +E beszélgetést a bibliothecás-teremből aláhangzó csengetyűszó szakította +félbe. + +Iván jelentette, hogy a várt vendég megérkezett s kis idő múlva +Cynthiával tért vissza. + +Az akkori tudós világban dívó virágos üdvözlési formák után, valóságos +examinálás alá vették a vendéget. Bornemissza észrevette, hogy az idegen +nagyon csudálkozó képet vág, midőn ő azt erősítette, hogy az izzításhoz +szükségkép segítségül kell hívni Kalygah-t, vagyis a magiának harmadik +védőszellemét. És elkezdte magyarázni, hogy a világegyetem rendszere a +hyalaetherben, vagyis az őserőben, a limbus majorban, a limbus minorban +és a világösszhang platói gyűrüjének vagy homéri aranyláncnak nevezett +symbolumában van megtestesítve. Eszerint az alchymiának a régi +occultisták rendszerét kell működési körébe vonni. Az embernek két +alapeleme, az elemi test és az asztrál test. Az elemi testben van az +archiaeus, a spiritus vitae, vagyis a mumia, azaz életerő; az asztrál +testben a sidericus ember, vagyis az evestrum s végül az állati szellem +és okos szellem, tehát a sidericus résznél fogva, vágynak védő, jó és +ártó, rossz asztrál szellemei az emberiségnek. + +A maurus alchymista eddig udvarias figyelemmel, hallgatta a +magyarázatot, most azonban megszólalt: + +--Magyarázatodból megértettem, hogy ti a Kalygahot hívjátok segítségül, +a mi bölcseink ellenben a szalamandrát. + +José összerezzent. Cynthia megint az éjjeli tünemény szavait idézte, a +tudós pedig boszúsan kelt fel székéből, mert odafent újra megcsendült a +hívó csengetyű, de mindjárt vissza is tért. + +--Barátom, a generalissimus ép most izente, hogy izgága unokaöcsém útban +van az alvidéki tábor felé, honnan nem kerül többé vissza Budára, miután +a török ellen operáló hadtesthez tették át. Nem lesz többé utadban! + +E percben megint, harmadszor is megszólalt a csengetyű. + +--A véletlen most hoz nyakamra vendéget! monda elfojtott méreggel és +felsietett. + +--Te útra készültél? kérdezte Cynthia, midőn magukra maradtak. + +--Téged akartalak felkeresni. + +--Ki az az ember, kiről az elébb beszéltetek? + +--Kellemetlen, akadékos ember! Utunkban volt! felelé José kitérőleg. + +--José, te valamit titkolsz előttem! A férfi szeme csak egy esetben +szikrázik oly ádázul és engesztelhetetlenül, mint a tiéd. Mikor +vetélytársáról van szó! + +E pillanatban az öreg Iván lépett be. + +--Nagy uram izenetét hozom. Bocsánatot kér az idegen vendégtől, hogy nem +jöhet vissza! Illustris látogatója érkezett a prágai udvarból. + +--Én is távozom!--A kereskedők, kiknek társaságában jöttem, indulásra +készen állanak! + +--És a segítség? kérdé José. + +--Megadom a szükséges utasításokat--a többi az anyag dolga. Mikor +szükséged lesz rám, itt leszek! + +José az ajtóig kísérte. + +--Tovább ne jőjj, monda. Ne feledd, aki miénk volt, az miénk lesz s +miénk marad!... + +--Azt majd meglátjuk! Csak a nagy titok legyen egyszer birtokomban! +mormogá José, villogó szemekkel nézve a távozó után. + + + + +AZ ARANY SZALAMANDRA + + +E naptól kezdve olyan lankadatlan buzgalommal fogott a munkához, hogy +Bornemissza Lénárd többször komolyan megintette, hogy kímélje magát és +ne tegye kockára egészségét. + +José azonban nem hallgatott reá, vagy csak szórakozottan felelt. Ébren +volt, mégis azt hitte, hogy álmodik, mert midőn leszállott az éj és a +nyugalom csendje ereszkedett mindenre, úgy tetszett neki, hogy a +titokzatos edényt körülnyaldosó lángok között Cynthia alakját látja, +midőn pedig az edény olykor rövid pillanatokra átlátszóvá izzult, +csudálatosnál csudálatosabb alakok és jelenések váltogatták benne +egymást. + +Tüzes koporsóban véres halott feküdt és valahányszor nyögve, hörögve +felemelkedett, vércseppjei izzó rubinszínekben csöpögtek az edény +fenekére. + +Majd tompa dörgés között, holtakkal és emberi csontokkal borított +végtelen lapály tárult elébe, mely fölött vijjogó tűzmadarak +szállongtak, a holttestekből lakmároztak, mire az egészet egyszerre +vérvörös ködgomolyok lepték el, melyek egy dörrenésre eltűntek, s két +lángoló oroszlán bontakozott ki, végül pedig Cynthiát látta tüzes +aranyszalamandra képében, fején korona csillogott. + +A szalamandra kedvtelve uszkált, lebegett a tűzárban és vakító láng +sugárzott ki egész testéből. + +--Aludj, José, aludj! Az én lángom éleszti az athenora tüzét, hogy +életre keljen a szalamandra. + +--Nem alszom! Ébren vagyok! felelé José, de másnap megint csak nem +tudta, ébren volt-e, vagy álmodott. + +Az első mozdulata az volt, hogy a könyvekhez rohant. Remegő kezekkel +nyitotta fel Basilius Valentinus, Olaus Magnus műveit és rekedt +diadalkiáltás tört ki melléből. + +--Itt vannak! Itt vannak! A koporsóban a halott, a tűzmadaras +halottasmező, a küzdő oroszlánok és a koronás szalamandra! Ah, én vak +bolond! Titokteljes borzadály szállotta meg arra a gondolatra, hogy +minden nappal egy lépéssel közeledik a siker felé. + +--Cynthia! Mért tagadod nappali alakodban éjjeli alakodat? kérdezte a +szalamandrától egy ízben. + +--A titkot keresd! Vedd a dolgokat úgy, amint vannak... Hát +megölelhetlek-e én most? szólott, tűzkarjait, melyekről a szikrák +záporként omlottak, a nyíláson át feléje tárva... Ha érintenélek, +halandó tested egy marok hamuvá válna... Csak mint kihűlt hamu, a +testnek, az anyagnak bilincsei között közeledhetem hozzád! Egyedül a +szellemben van az erő és hatalom, az anyagban semmi sincs! Emberi +alakomban én is csak tudatlan, tehetetlen anyag vagyok, miként te! Győzd +le kiváncsiságodat és ne fürkészd az elérhetetlent. + +--Miként tudjam meg hát az átváltozás lényegét? + +--A lényeget? Azt se én, se te nem tudod meg! A gazda elveti a magot s +nem látja, miként megyen végbe a föld setét méhében a tenyészet +titokteljes munkája! Örül és megelégszik a terméssel! Elégedj meg te +is... és segíts bennünket a nehéz munkában, melyet magunkban sem mi, sem +ti, emberek, sikerrel nem végezhettek... Nehéz munka ez. Erőnket, +hatalmunkat vesztegetjük benne. Egész lényünkkel át és át kell hatolnunk +a holt, merev ércen s keblünkből adjuk az éltető, feltámasztó fluidumot, +mert csak ez hevítheti fel az ércek megzsibbadt erejét. Emellett az +asztrálkörök szellemtáborával kell megküzdenünk, kik állati alakokban +heves ellentállást fejtenek ki... de azért elébb-utóbb győzni fogunk. + +--De mikor? Ezt mondd meg!--kiáltá indulatosan. + +--Gyarló, türelmetlen ember! Kérdezd a szelet, mikor áll meg? A +folyókat, mikor szüntetik meg folyásukat? Tud erre felelni valaki? Ti +már a kezdetnél annyi akadályt gördítettetek elénk, hogy ezúttal csupán +a hármas próbát s a változás egyszeri erejét nyeritek meg! + +--Cynthia, nem értelek! + +--Majd megértesz, most aludj, José, aludj! Különben nem lesz erőd az +újabb próbára! hangzott a lángok közül, és a koronás szalamandra teste +összeolvadt az athenora lángjával. + +--Szegény fiú, egészen ki van merülve és halálsápadt a megfeszített +virrasztástól! A tűz pompásan ég, bizonyára csak most nyomta el az álom! + +Ezek az érzékeny s némileg aggodalmasan hangzó szavak ébresztették fel +reggel és alig akarta elhinni, hogy rideg mesterének a szájából +hangzanak. + +Pedig hát ez állt előtte. + +--Lásd, lásd! Túlságosan megerőlteted magad! Pihenned is kell, +kedveltem! + +José felugrott és párszor végigsimítá homlokát. + +--Mester! Szégyenlem gyengeségemet! mormogá mentegetődzve. + +--Egy szót se! Nemes buzgólkodásod csak dicséretet érdemel. Meg vagyok +győződve, hogy most elérjük célunkat... Oh, fiam! kiáltá örömtől ragyogó +szemekkel nézegetve a tégelyt, még pár nap s főnixünk kifeszíti biboros +fényű szárnyát. + +José rázta a fejét. + +--Nem, mester! Ez egyszer csak a jeleket kapjuk és tán az átváltoztató +erő egyszeri atomusát! felelé határozottan. + +--Oh, oh! És miből gondolod ezt? Feleleted nagyon határozottan hangzik! +kérdezte megütközött hangon. + +--A kezdetnél elmulasztottuk segélyül hívni a szalamandrát és +tégelyünkből hiányzik az ébresztés vörös boraxa! + +Bornemissza mosolygott: + +--A szalamandra csak jelképes kifejezés, mely alatt mestereink a tűz +fokozott erejét, hol pedig magát az összetétel anyagát értik, mert az +is, miként a tűz, izzik és ég, de nem ég el! Olvasd át jobban Basilius +és Olaus Magnus iratait. + +Josénak úgy tetszett, mintha a szalamandra kacaját hallaná a tűzből: + +--Ne hallgass a mesterre! Csak hadd beszéljen! Ő sohse fogja felfedezni +a nagy titkot! + +--Nem hallott kegyelmed semmit? kérdé izgatottan. + +--Mit? A tűz dohog az athenorában! felelé ez feltekintve, José pedig +elhallgatott. + +A negyvenegyedik napon kioltották a tüzet és midőn felfeszítették az +olvasztóedény fedelét, halk elmosódott dörej hallatszott és egy +pillanatra, mintha rózsaszínű villám cikázott volna keresztül, gyönge +hajnalpírforma fény villant meg a laboratóriumban. + +--Győztünk! kiáltá Bornemissza, midőn ezeket a tudósok által leírt +biztató előjeleket megpillantotta! Győztünk, kedveltem! és Klára a tiéd! +kiáltá és megölelte fiatalabb társát. + +Ez azonban erőszakosan tépte ki magát karja közül és felkiáltott: + +--Megfogadtuk, hogy nem szólunk róla, míg a siker nem biztos. Siker +pedig nincs! + +A tudós is szörnyen restelte ezt az inkább laikushoz, mint higgadt, +komoly búvárhoz illő elhamarkodott kitörést, kivált midőn látta, hogy a +csalhatatlan jelek dacára se ragyog elő az edényből a bíborszínű kő. + +Ajkait csaknem véresre harapva, döntötte az edény tartalmát az asztalra. + +--A jelek dacára, semmi! Olvadt salak, egyéb semmi! mormogá dühösen. + +--Nem, mester! kiáltá most égő arccal, lángoló szemekkel José. Nézze meg +jobban! A titok ösvényén járunk! Az anyagok keveréke felbonthatlan +elemmé változott, rajta van a resurrectió: a feltámadás jele, a fehér +hattyú feje, végre pedig az arany égi harmatcseppje! + +--Mutasd! + +--Valóban, Paracelsus Basilius sikert jósló jelei! Végre, végre mégis +közeledünk!... Mit csináltál te szerencsétlen--riadt rá egyszerre a +harag és elszörnyedés hangján, midőn José a megömledt anyagot egy +kalapáccsal kettétörte. + +--Itt ragyog az ősanyag egy atomusa! Az arany lelke! Az ércek +nemesítője! kiáltotta vissza José és a törés helyére mutatott. + +Valóban, az anyag közepébe rejtve, szabad szemmel alig látható pirosas, +kis kristályszilánkocska ragyogott. + +Bornemissza Lénárd az áhitat és borzadály leírhatatlan tekintetével +nézett oda. + +--Mester, a te kezeid végezzék a próbát! figyelmezteté José, és egy +ólomgolyót dobott az olvasztókanálba. + +Bornemissza reszkető kézzel hullatá a parányi kristályszilánkot a +megolvadt ólom közé. + +A másik pillanatban már harsány diadalordítás röppent el mindkettőjük +ajakáról, mert az ólomgolyó ugyanabban a pillanatban tiszta színarannyá +változott. + +Bornemissza Lénárd a határtalan örömtől mámorosan járkált fel és alá a +setét toronyhelyiségben. Szíve hevesen dobogott. Felment a bibliothecás +terembe. + +A nagy asztal szélén egy levél feküdt. Megismerte Julián páter írását. +Becsengette Ivánt. + +--Hogy jött ide ez a levél? riadt rá komoran. + +--Egy futár hozta! A futár délután visszajő... + +Feltépte a pecsétet és vonásai a levél olvasása alatt elsetétültek. + +--Igy van ez a világon! A legnagyobb öröm mellé a sors mindig +készentartja az ürmöt is! mormogá komoran és lement a toronyba. + +--Páter Julián megint egy stafétát küldött. Itt van, olvasd. + +--Nos? Mit szólsz hozzá? kérdezte, midőn José visszaadta a levelet. + +--Egy alattomos, de nagyeszű embernek a levele, ki szintén mindent kész +elkövetni, hogy birtokába jusson a nagy titoknak, felelé közönyösen. + +--Azt elhiszem! E titokkal a rend hatalmasabb s gazdagabb lenne a föld +összes császárainál és királyainál! A világuralmat szerezné meg magának! +felelé Bornemissza keserűen. A rend korán felismerte Julián dicsvágyó és +cselszövő tulajdonait és mindent elkövetett, hogy a császár +gyóntatóatyául válassza. A tudományszomjas és az alchymia rejtélyeibe +merült császárnak, az első látásra, mindjárt annyira megtetszett, hogy +attól a naptól fogva páter Juliánus lett legbensőbb bizalmasa és ezáltal +a rend hatalma és befolyása is napról-napra növekedett. A hradsini +udvarban mindenki csak az ő kedvét kereste, mert páter Julián ért hozzá, +mint kell pozicióját megtartani, s hatalmát, befolyását öregbíteni. + +Csak befolyását és érdemeit növelte azzal is a császár előtt, midőn +engem a hradsini udvarhoz hívott. Ő felségének legbizalmasabb emberei +mind jelen voltak, midőn a nephritikus fehérkőből előhívtam a kis +magisteriumot, mely a rezet ezüstté változtatja. + +A nagyteremben ünnepélyes csend uralkodott és maga a császár is +visszafojtott lélekzettel figyelt, midőn a lángtengerben úszó, hatalmas +márványkandalló előtt hozzákezdtem a műveletekhez. Midőn a beledobott +rézmonéta izzó vegyülékemben színezüstté változott, maga a császár is a +legnagyobb bámulattal és elragadtatással ugrott fel karosszékéből. + +Az olasz származású Balbiglió herceg, az alchymia egyik leglelkesebb +híve, nagyítóüvegen át megvizsgálva, kinyilatkoztatá, hogy a productum a +legtisztább ezüst, mire Rudolf császár a háta mögött álló Scaraglia +hercegnőnek ajándékozá, ki egy gyűrüt csináltatott belőle a bámulatos +experimentum emlékére. + +Ettől kezdve a császár engem is bizalmával és kegyével ajándékozott meg, +de akkor meg különös kedveltjévé lettem, midőn az én titkos eljárásom +szerint tíz napi izzítással, a Caput corvit létrehoztam. Az udvar +alchymistái ezt különösen nagy phenomenonnak deklarálták és az én +dicsőségemből páter Juliánnak is nagy rész jutott, mert ő hozott engem +az udvarhoz. + +És én botor, feltártam előtte titkaimat, kísérleteimet. Midőn azonban +minden tervembe, reményeimbe beavattam, csak azután jutott eszembe, hogy +próbára is tegyem hűségét! Leveléből meggyőződtem csalárdságáról! + +Ez villámcsapás vala rám nézve. Barátságot, szeretetet hazudott és én +elhittem neki! Levele fegyver a kezemben! Amint ő engem, én ép úgy el +tudom őt és rendjét veszteni vele! Csak egyenesen Mátyás főhercegnek +kell megmutatnom! + +--De hátha eltagadja? kérdé José élénken. + +--Ha tagadja, bemutatom a főhercegnek az egész eljárást, miként nyertem +róla hű másolatot lyukacsos, és praeparált papirom, valamint sympathicus +tentám segélyével. + +--Most, hogy tudsz mindent, mit tanácsolsz nekem? + +José egy ideig gondolkozott. + +--Irja meg neki mester, hogy most készülődünk a nagy próbához és +invitálja meg mához hatvan napra! Akkorra kezünkben lesz a nagy titok, a +nagy hatalom. A vörös kő egyúttal a bölcsek köve is és titokteljes +erejével elárulja az ellenség gondolatait, de egyúttal hatalmat és erőt +is ad a győzelemre... Sujtsa le kegyelmed, mesterem, a földig! Hányja +szemére árulását, ezt mondván neki: »Ime, a tudomány győzött. Kezemben +van az Oriens minden kincse, a hatalom és bölcsesség összessége, az +alchymia nagy titka, de néked nem lesz részed benne, hűtelen, áruló +barát.« + +Bornemissza szikrázó szemekkel bólintgatott: + +--Igen, én is így gondoltam! + +--Annál inkább, mert ő meg mitse árthat kegyelmednek! Az a bíborpiros kő +talizmán lesz, megvédi minden cseltől és veszedelemtől--felelte +biztatólag José. + +Az ősz tudós soká, különös tekintettel nézett fiatalabb társára: + +--Te tehát egészen biztosnak hiszed ezúttal a sikert? Felelj igaz +lelkiisméreted szerint! + +--Egészen! Életemet merem rátenni! viszonzá José. + +--Oh, fiam, egyedül benned szeretem a világot. Te kibékítesz az +emberekkel és szép jövőt igérsz nékem, a kedvét vesztett aggnak! Bennem +kihalt, de bennetek feltámad az a boldogság, mit én oly korán +elvesztettem! mondá ellágyulva. + +José érezte is ezt, de nem tudott mit felelni rá, mert szívét egyszerre +valami fagyos, aggodalmas előérzet szorította össze, midőn a boldog +jövőre gondolt. + + + + +A NAGY PRÓBA + + +A legnagyobb körültekintéssel fogtak a nagy próba előkészületeihez. Az +athenorát megnagyobbították, terjedelmesebb és tűzállóbb +olvasztó-tégelyeket szereztek be az elébbieknél, szóval minden munkát +maguk végeztek. + +José eközben a szalamandra szavaira gondolva, a tűzhelyen táplált tüzet +átrakta az athenorába. Ez még a múlt izzítás tüzéből maradt. + +--Mit csinálsz? Még nem állítottuk be a tégelyt! csudálkozott +Bornemissza. + +--A madár is melegített fészekbe rakja tojását! válaszolá és +beleilleszté a nagy tégelyt is. + +--Lehet benne valami! Ártani meg nem árt! A megnagyobbított athenora +erre hatalmas dohogással kezdé ontani a szikraesőt és egész +lángtengerrel ölelte körül az edényt. + +Erre Bornemissza megint elővette a titokteljes aranyszelencét, melyben +az átváltozás titkos összetételű vegyülékét őrizte. + +Ebben a pillanatban José újra kacagni hallotta a lángok között a +szalamandrát. + +--José, vigyázz! A kezdet adja a tűznek kiválasztó erejét, az anyagnak a +lelket. Társad olvasta, de nem érti a tudósok iratait! Azt képzeli, +negyvenegy napra van szüksége, hogy a bíbor főnix kifeszíthesse +szárnyait! Ő csak a holt szavakat olvasta, mert a betük megkötötték +elméjét! Nem is sejti, hogy e szavakban a kabbalisztikus szám +rejtélynyitó kulcsa van elrejtve. A mellette levő kör a földet jelenti, +a számok pedig a négy évszakot, azaz azt az időt, amely a kő múlhatlan +megérleléséhez szükséges. + +--Mi fölött töprenkedel? kérdezte már másodszor is a mester. + +--Nem hallott kegyelmed semmit? kérdé remegve. + +--Mit hallanék! A tűz bömböl az athenorában!--felelé kedvetlenül. + +José hallgatott, de keze remegett, míg a fedelet lezáró agyagot gyúrta. + +--Min tünődöl? Ki vele! Mi az? + +--No, hát megmondom! Egyszerre, mintha benső sugallat ihletne, jutott +eszembe, hogy eme kör a földet, a négy tizes szám pedig az évszakokat +jelenti! Mi nagyon is korán vettük le az olvasztó-edény födelét. + +Bornemissza szemei a kézirat jelzett helyére tapadtak. + +--Mondasz valamit. A négy évszak, a négy tizes! Különös, hogy nekem nem +jutott eszembe! De hát mit jelent akkor az egyes? + +--A négy évszak összességét, az egészet. + +Az aranyszelence bágyadtan ragyogott a tűz és a gyertyák fényében és +midőn a tégelybe akarták a vegyüléket szórni, a szalamandra megint +kacagott. + +--A mester sokat tud--de nem tud mindent! Pedig ez a könyvekben is benne +van. A tudósok vörös felhő alakjában rajzolják!... Hiába fáradtok, ha a +robbanó naphtát meg nem szerzitek--hallotta José a lángok közül. + +--A durranó olaj ez? akarta kérdezni, de a szalamandra, mintha e +gondolatát előre kitalálta volna, megelőzte. + +--A gránit a föld őskérge. E kő született legelőször meg a világegyetem +tüzében... Tudod, hogy a gránit belsejében hatalmas, rejtélyes erejű +folyadék van? + +José már olvasott e rettenetes folyadékról a régi alchymista mesterek +könyveiben. + +--Hogyan szerezhetném meg? akarta mondani. + +--José! José! Te életet ölsz, halált osztasz! hallotta a szalamandra +hangját, az athenora pedig, mintha egy hatalmas áramlat szítaná, bőgni +kezdett. + +--Oh, oh, mi leli athenoránkat? kérdé tünődéseiből felriadva a tudós... +De mi lelt téged? Arcod halvány és dúlt? folytatá tanítványára +pillantva. + +--Mester! Az a vörös felhőforma ábra a robbanó naphtát jelenti! Enélkül +nem érünk célt! kiáltott fel tompán. + +--Gondolod? kérdé összerezzenve! Olvastam e szörnyű elemről, melynek +ereje minden földi anyagot megemészt s nincs tégely, mely iszonyú +feszítő erejét kiállná! De megvallom, csupán az alchymisták ámító +találmányának hittem, hogy a laikusokat elrettentsék attól, hogy +tisztátlan vágyakkal fogjanak e szent művelethez. + +Felállt és a boltozatos terem végén lévő falbarótt fülkének az ajtaját +kinyitva, egy erős pántokkal lezárt vasszekrénykével tért vissza. + +--Dacára, hogy mesének tartottam e rémerejű elementumot, mindig a kellő +vigyázattal bántam vele. E szekrénykében két phiola van, három és hét +csepp robbanó naphtát tartalmaz. Ha akarod, a három cseppet az +olvasztó-tégelybe zárjuk. + +--De a rettenetes feszítőerő! + +--Ne félj tőle! Üvegestől helyezzük bele! Levegő nélkül nem robban. Hogy +pedig tégelyünket szét ne rombolja, pár szemer caput mortuummal kell +lekötnünk! E lekötő szert rajtam kívül csupán még a borússiai Adalbertus +Simiger ismeri! + +Pont éjfélkor aztán lezárták az olvasztóedény födelét és Bornemissza +kimerülve nyugalomra tért, José ellenben kezébe hajtva sápadt homlokát, +fáradtan bámult a lángokra. + +Kietlen, szorongó érzés bántotta, majd hő, majd borzongás szaladozott +rajta végig... Az éj visszhangos csendje rejtélyes zsongással zsibongott +füleiben. + +Olvasni kezdett, de nem tudott; felkelt tehát és amennyi csak belefért, +úgy teletömte szénnel az athenora öblét, hogy pár órát aludhassék. + +De bármilyen fáradt volt is, minden reccsenésre, minden pattanásra +felriadt. Ha lehunyta szemét, hideg szellő simította arcát végig, mintha +ellebbent volna előtte valami és jajgatást hallott. + +Ha felnyitotta, csak a tűz sírt és sistergett és a gyertyák lángjai +lobogtak, fantasztikus árnyakat rajzolva a komor falakra. + +Az athenora belseje izzó tűztengerré változott és a lángok fehéren izzó +méhében először csak határozatlan körvonalakban, azután egészen +kibontakozva, megjelent a koronás szalamandra, Cynthia arcával, és +kedvtelve úszkált, lebegett a lángok tengerében... + +--Cynthia! Cynthia! Sikerül-e most munkánk? susogá halkan, mintha saját +hangjától is félne. + +--Aludj, José! Aludj! A négy évszak hosszú! Nem leend elég erőd! Majd én +őrködöm... helyetted! és körül-körül kerengve, átölelte az +olvasztó-edényt és aranyesőt hullatott reá. + +--Nem akarok aludni! Ha belehalok is, látnom kell a kiválás rejtélyét... +lihegé lázasan. + +--Aludj, José, aludj! Különben nem kímélhetlek! Ekkor a szalamandra +egészen az athenora nyílásáig lebegve, kitárta karjait. Szemeiből tüzes +szikrák pattogtak, kebléből lángnyelvek lövelltek elő, karjaiból pedig +zsarátnok zuhatag omlott mindenfelé, mintha lángba akarná borítani az +egész világot. A toronyszoba is egészen elváltozott. A levegőben +tűznyelvek szállongtak, a falakról vérpiros tűzpatakok kígyóztak alá, az +athenora pedig végtelen nagynak látszott. + +José úgy érezte, mintha őt is fel-alá rengetnék a tűzhullámok, +oroszlánok, sárkányok, koronás kígyók, tűztornyok, csontvázak és +tűzmadarak rajzottak körül, a végtelenségben pedig tűzfelhők +villámlottak, melyek mennydörgő ropogással ütköztek össze. + +José elájult. + +Csak arra a rettentő csattanásra ébredt fel, mely alapjáig megrázta a +tornyot, hogy ablakjai recsegtek. + +Zavart kiáltással ugrott fel, a csattanást is álma folytatásának vélve, +pedig hát künn erős zivatar dühöngött és zápor zuhogott alá a +fellegekből. + +Az órára nézett. Reggeli öt óra volt. Bágyadtan, mintha tagjai ólomból +lennének, emelte fel a széntartót és tele zúdította az athenorát... +azután megint fáradtan ledőlt a kerevetre. + +--Mi hát az álom, mi hát a valóság? Vagy pedig én vagyok annyira +megzavarodva, hogy nem tudok különbséget tenni a kettő között? mormogá +gépiesen, de annyira bágyadt volt, hogy még gondolkodni se igen tudott. +Láz borzongatta. + +A szokott időben lejött a tudós. + +--Mi bajod? Szemeid alatt setét karikák, és sápadt vagy, mintha +koporsóból keltél volna ki? + +--Rosszat álmodtam! + +--Nem álmodtál, hanem beteg vagy! kiáltá aggályosan a tudós és ha +karjaival fel nem fogja, hát estében fejét zúzta volna be a kiálló +oszloptalapzaton. + +Midőn magához tért, karja be volt kötve és a könyvtárterembe vetett +ágyon feküdt. + +--Mi történt velem? kérdé a mellette ülő tudóstól. + +--Beteg voltál fiam! Erős lázban feküdtél! felelte ez gyengéden... + +--Mit, hát olyan gyenge vagyok én, hogy egy kis láz is lever lábamról? +Mióta fekszem itt? kérdé felpattanva. + +--Két hete, kedveltem! Eret is kellett vágni karodon, mint a kötés +mutatja. + +--És az izzítás? + +--Rendben van minden! + +--Kegyelmed hamar visszafizette az én csekély szolgálatomat! szólott +José és alig várta, hogy bekövetkezzék az éjtszaka ... és mint sejtette, +ma is megjelent Cynthia a koronás szalamandra alakjában és körülkeringve +az edényt, aranyesőt hullatott reá. + +--Mondtam úgy-e, hogy nem kímélhetlek! Aludj, José, aludj, ne kockáztasd +a sikert. + +E fenyegetéstől jobban megijedt, mint akárminő idegrázó jelenéstől és +álomra hunyta szemeit. + +--A siker! A siker! mormogá. Ezért, ha kell, álomban élek akár a négy +évszakon keresztül... és aludt, míg csak a hajnalpír rózsaszínű fénye +keresztül nem szürődött a vastag üvegkarikákon. + + + + +A VÉGNEK VÉGE... + + +Bornemissza Lénárd éppen kertjébe akart indulni, hogy megnézze, vajjon +különös gonddal tenyésztett Borametzfa palántái nem szenvedtek-e a +hirtelen jött jégesőtől, midőn csatlós kocogott be udvarába. + +--Ki vagy? Honnan jöttél? + +--Pethőné nagyasszonyom sellővári udvarából jöttem! felelte a jövevény. + +--Úgy? Nincs baja leányomnak? Hoztál valamit? Ide vele, parancsolá +kurtán. + +A csatlós nyergéről egy széles, de lapos iszákot oldozott le és a +levéllel együtt átadta Ivánnak. + +--Kegyelmed az öreg Iván, a kulcsár? Akkor kegyelmed számára is lenne ám +valami átadni valóm a vendég leányasszonyka részéről, suttogá, +tarsolyforma tarisznyáját oldozgatva. + +--Fogd be a szádat, bolond! Majd, ha lejövök! + +Az öreg megvárta, míg gazdája a levéllel szobájába tér vissza, akkor +fordult a csatlóshoz: + +--Nem megmondta a kisasszony, hogy csak akkor beszélj, ha senki se +látja? No hát mit hoztál? + +A csatlós elővakarászta tarsolya fenekéről a kis vászonzacskóba varrt +levélkét. + +--Küldje el kegyelmed annak, akinek szól! Igy parancsolta a +lányasszonyka! suttogá a legény titkos szemhunyorintással... + +--Jól van! Még ma útnak indul vele István úrfi lovásza a táborba. Ezt +mondd, ha hazaérsz! + +--Értem! + +Iván megmutatta a csatlósnak a konyhát, ő maga a pincekulcsot akarta +elhozni, de alig ért a folyosóra, midőn a fordulónál José toppant eléje. + +--Öreg, mit küldött kisasszonyod attól az embertől? kérdezte szúró +pillantással. + +--Levelet és egy csomagot. Fenn vannak már a nagyúrnál! felelte. + +--De neked mit adtak át? Vén róka, ne hazudj, ne tagadd, láttam mindent! +Ide azzal a levéllel! Nyomában vagyok a praktikádnak, vén képmutató! és +úgy nézett rá, hogy az öreg minden ízében remegni kezdett, de azért +tovább is konokul tagadott mindent. + +José alig bírta tartóztatni magát, hogy rá ne rohanjon. + +--Nincs nálad semmi? Hát ez a levél itt mi? sziszegé lángoló +pillantással és sovány ujjával mellbebökte az öreget, éppen ott, hol a +levél volt. + +E pillanatban a tudós lépett ki a szobából, az öreg Iván pedig elsietett +onnan. + +--Jó, hogy itt vagy, éppen érted akartam küldeni, kedveltem! Jer csak be +hozzám! A te számodra van itt valami. + +José fogcsikorgatva követte. + +Amint a szobába lépett, mérgét, boszuját, mindent feledve, legyökeredzve +állott meg. + +A falról Klára élethíven talált arcképe nézett le rá, méla mosolygással. + +--Úgy-e, a megszólalásig híven van találva? Él, beszél és mosolyog! +kiáltá Bornemissza, José zavarában gyönyörködve. + +--Valóban! csak ennyit tudott hebegni. + +--Klára leányom azt írja, hogy egy vándorló olasz művész vetődött a +sellővári kastélyba és addig kérte, könyörgött neki, hogy engedje magát +lefestetni, míg Pethőné rokonunk unszolására, végre beleegyezett és +nekem kedveskedik véle... Levelében rólad is megemlékszik, kedveltem. +Kér, hogy néked is megmutassam, hogy jól van-e találva! És én nemcsak +megmutatom, hanem néked is ajándékozom mindaddig, míg tiéd nem lesz maga +az eredeti. + +José halvány, lesoványodott arca kigyúlt az örömtől. + +--Lásd, kedveltem, így van az! folytatá, elkomolyodva... Klára +engedelmes lány! Tudtam én azt, hogy kiverjük a fejéből azt a +haszontalan fickót, mihelyt elválasztjuk őket egymástól. Szokás, nem +egyéb, mint szokás. Látod, már nem is kívánkozik haza!... Oh, Klára az +én vérem, az én leányom! Lásd, már rád is gondol! Nekem meg arcképét +küldte. + +Ez utóbbi szavak megint mérget öntöttek a José szívébe: + +--Az ám, de miért? Hogy elküldhesse azt a levelet, ami annál a vén +képmutatónál van; gondolá keserű mosolygással és magában rögtön +hozzátette: De meg kell kapnom, meg kell szereznem azt a levelet minden +áron! és kisietett a szobából. + +Tűvé tette az egész házat, de az öreget sehol sem találta. Végre a +konyhában megtudta, hogy kevéssel ezelőtt eltávozott hazulról. Azt +mondotta, hogy urának a talárját viszi a szabóhoz. + +--A talár csak ürügy, most már nem kapom meg többé! gondola a spanyol és +lement a toronyba. Oly hévvel fogott a tüzeléshez, hogy az athenora öble +valóságos tűzhányó kráterként búgott, a szomszédok pedig éjjelenként +félelmes borzongással néztek a kéményre, mely szünet nélkül okádta a +fekete füstöt. A napok, hetek így mentek, rohantak egymásután... A +kabbalisztikus négy számnak fele már lejárt és a koronás szalamandra, +mint rendesen, minden éjjel megjelent Cynthia alakjában a lángtengerben +és körülkeringve a titokteljes edényt, aranyesőt hullatott. + +--Aludj, José! Aludj! + +És José aludt, aludt, csakhogy úgy érezte, mintha minden nappal valami +fokozódó, benső tűz forralná az ő vérét is... és mintha vér helyett az +athenora lángja, tüze csergedeznék ereiben. + +Egyik éjjel síráshoz hasonló sziszegés hallatszott az edény mélyéből és +midőn a lángok között megjelent a koronás szalamandra, három dörrenés +rengeté meg a torony falait. + +--A három csepp robbanó naphta!... Sárkányunk legyőzte az oroszlánt. +Örülj, José, örülj! A gyümölcs érik, munkánk vége felé közeledik... + +--Már?! + +--A naphta nélkül ki kellett volna várnotok a négy kabbalisztikus számot +és az egy oszthatatlant. így azonban sokkal elébb megkapjátok az +egészség, hosszú élet és a mérhetetlen gazdagság talizmánját! + +José szíve szilajan vert örömében... + +--Cynthia! mondd meg nekem, mi emészt engemet? Majd elégek! Vér helyett +tűz nyargal ereimben? Felelj! A tűz-sírás közül a szalamandra kacaja +hallatszott: + +--A tűz teszi azt, José, a tűz! Ez az őselem! Ebből született a többi +három: a lég, a víz, a föld! Ebből születtetek ti is halandó emberek!... +Aludj! José! aludj! Én majd őrködöm! és a szalamandra felemelt karjaiból +aranyeső omlott az edényre oly vakítón, oly káprázatos ragyogással, hogy +Josénak le kellett hunyni szemeit és kábultan hanyatlott vissza +fekhelyére. + +Másnap reggel a tudós, a régi jó időkből maradt ezüst-tányérkán néhány +szőlőfürtöt hozott kedveltjének. José egyik szem szőlőn néhány parányi +aranyszemecskét fedezett fel. + +--Ecce! Az aranyat termő szőlő, amelyet Becharus Metallurgiájában leír! +kiáltá ámulatteljes csudálkozással... + +--Valóban az! Jó alkalom e sokat emlegetett phenomenon megvizsgálására; +felelte rá társa. + +--Várj! Várj! Ahol ez az egy volt, kell lenni többnek is! Végigböngészem +az egész lugast. E növényi aranyat meg fogjuk chemice vizsgálni +mercuriummal és ércvizekkel! Kiállja-e a próbát?... Te készíts elő +mindent, a próba-követ és a lapis lydiust! kiáltá lelkendezve és a +kertbe rohant. + +Délben azonban nagyon kedvetlenül ült az ebédhez, derekát fájlalta a sok +hajladozástól és még se talált egy szemet se többet. + +--Délután folytatom! mormogá csökönyösen és már javában kereste, midőn +az öreg Iván halálsápadtan rohant a kertbe. Könnyei omlottak és némán +mutogatott az utána jövő tábori hírnökre, ki egy nagy pecsétes levelet +adott át neki. + +--Mi lelt? Mi történt? Beszélj hát! riadt rá, de alig hogy beletekintett +a felszakított levélbe, ő is elhalványult és büszke fejét megindulva +csüggeszté mellére, aztán kemény léptekkel hagyá el a kertet. + +Az öreg Iván pedig ősz fejét egy hársfa derekára hajtva sírt keservesen. + +José a mester sietősen döngő lépteiből azt hitte, legalább is egy +kosárra való aranyhéjú szőlőt talált, de mennyire meg volt lepetve, +midőn halavány, megilletődött arccal látta belépni. + +--Mi történt? kérdezte. + +--Szörnyű hír! Az a szerencsétlen fiú, unokaöcsém, Véglyessy István +elesett a harcmezőn! + +José szíve nagyot dobbant. + +--Ki hozta a hírt? + +--Olvasd! Jó barátom, a fővezér küldte egy futárral. Ott fenn van törött +kardja, széthasgatott, véres mentéje és forgós kalpagja. + +--Kedveltem, mondta neki másnap komolyan, jól megfontolva a dolgot, +elhatároztam, hogy magam viszem meg e szomorú hírt leányomnak. Most már +nincs okunk távoltartani, sőt szüksége vagyon a szeretetteljes +gondozásra és vígasztalásra. Azért haza fogom hozni. + +Egy hétnél tovább húzódott, halasztódott a dolog, míg Bornemissza Lénárd +végre rászánta magát az indulásra. + +A hosszú út unalmait elűzendő, annyira telerakatta az ócska hintó +belsejét mindenféle kutyabőrös foliánsokkal, hogy magának alig jutott +hely benne. + +Igy felkészülve, Joséhoz ment búcsúzni: + +--Indulok, kedveltem! De még egyet mondok. Én Klárát előkészítem +mindenre... Bízd egészen rám a dolgot. Igérem, hogy megérkezésünkkor +Klárát menyasszonyodként üdvözölheted! + +--Bízvást teheti kegyelmed, mert, ha sejtelmeim nem csalnak, e drága +igéretnek akkorra megszületik a díja is!... + +--Ily hamar? Nem tévedsz? Nem csalatkozol? Egyebet nem tudott szólni +nagy felindulásában. + +A különben is csendes ház a gazda távoztával egészen kihaltnak látszott, +úgy, hogy még a rideg természetű Josét is kellemetlen, idegenkedő érzés +fogta el arra a tudatra, hogy most egyedül van és ő a gazda e nagy, +roskatag épületben. + +--Mindez nemsokára máskép lesz! gondolá... A gazdagság, az arany +hatalmával, olasz kőfaragó-mesterek, velencei kárpitosok és díszítők +tündérlakká fogják varázsolni az üres termeket. Tarka vendég-sereg, +sürgő-forgó szolgaszemélyzet, életet és vidámságot teremt e rideg, +templomi csendű falak közé. + +--Oh, Klára, Klára, a kerek világ minden kincsét és drágaságát lábaid +elé rakom, sóhajtotta egész hangosan, de riadtan fordult hátra, mert +ugyanekkor tompa, gúnyos kacaj hallatszott mögötte... + +Végig járta az egész folyosót, kihajolt a könyöklőről, de se itt, se az +udvaron nem volt senki. + +--Pedig nem csalódtam... tünődött, akaratlanul is folyvást mindenfelé +kémlelődve... Eh, bizonyosan az utcán vagy a szomszédban kacagott +valaki! + +Visszasietett a forró, fülledt levegőjű toronyszobába. + +A szalamandra azzal biztatta, hogy a gyümölcs érik és nem kell bevárniok +a négy évszak leforgását!... Miről tudja meg hát, hogy a gyümölcs +megérett?... Mikor? + +Erre, anélkül, hogy kérdezte volna, megfelelt a lángok közt megjelenő +szalamandra: + +--Nekünk az idő időből áll! Nem órák, nem napok, hanem az eredmény után +mérjük. A gyümölcs érik, az erő gyarapszik! Mindennap várhatod a bűvös +virág kinyíltát! Aludj, José, aludj! + +Ez után a kijelentés után még türelmetlenebbül várta a napok múlását és +az éjtszaka hangverő csendjében, minden perc-kettyenést, minden óraütést +szívének heves dobogása kísért. + +Igy múlt el két hét. Most már mindennap várhatta, hogy az utazó hintó +egyszerre csak begördül az udvarra: Klára megérkezik! + +Türelmetlenségében a falon függő csizióban kezdett levelezni, melyet +tudós házigazdája a hét égi planétának aspectusai nyomán szerkesztett a +hét valamennyi napjára. Amit ez mond, annak tehát igaznak kell lenni, +mert a könyv első pergament-lapjára maga a tudós írta rá e megjegyzést: +»Nem babona, nem balhit, hanem az égi aspectusok csalhatatlan ereje a +fundamentumuk.« + +Egyszerre csak lassú, alázatos köszöntés riasztotta föl álmodozásaiból +és anélkül, hogy az idegen belépését észrevette volna, ez már közvetlen +előtte hajlongott. + +--Leonhardus barátomat keresem! monda mély bókolással. + +José megrezzenésében szótlanul bámult az ijesztő soványságú alakra. + +Páter Julián állott előtte. + +--A mester nincs honn, elutazott! felelé, ő is meghajtva magát, de +rideg, elutasító hangon. + +--Elutazott? Hová? ha szabad kérdeznem. Mindenekelőtt azonban szabad +tudnom, kihez van szerencsém? Én páter Julián, felséges császári urunk +gyóntatója vagyok! + +--Tudom! Én pedig a mester adeptusa! volt rá a válasz. + +A jezsuita éles, kémlelő tekintetet lövellt rá félig leeresztett kékes +szemhéjai alól, azután pedig körülnézett a toronyszobában. + +--Eszerint nem szállhatok meg e házban? kérdé késlekedve. + +--Sajnálom! Erre nem vagyok fölhatalmazva! felelé visszautasítólag. + +--Fiatal ember! Én Leonhardusnak ifjúkorbéli bizalmas barátja vagyok! + +--Tudom! A mester nem titkolá ezt előttem! + +--Tehát várt engemet az én kedves Leonhardus barátom? + +--Sejtette e látogatást. + +--És még sem rendelkezett semmiképen elfogadásomról? kérdé és szeme +kémlő pillantással tapadt a beszélőre... + +--Semmiképen se! + +--Hol van Iván, a kulcsár? + +--A jószágon. Ügyel az aratásra és betakarításra... Atyaságod +beláthatja, hogy én mint vendég, vendéget nem invitálhatok! + +--Mit jelentsenek e szavak, fiatal ember? kérdé a páter édeskésen. + +--Tessék máshol éjjeli szállást keresni, viszonzá érdesen José. Kíván +még főtisztelendő atyaságod valamit? Időm ki van mérve. + +Páter Julián megtartotta alázatos állását, de beesett szemei a harag és +fenyegetés szikráit lövelltek. + +--Eszerint kegyelmed elkerget? kérdé élesen. + +--Ne méltóztassék félreérteni! Nem vagyok fölhatalmazva a +vendéglátásra... felelé José. + +--Leonhardus barátunk nagyon sajnálni fogja a történteket... mondá +figyelmeztető hangon. + +--Nem hiszem... felelé José fagyosan. + +--Úgy hát Isten oltalmába ajánlom e házat! Ha Leonhardus megérkezik, +mondja meg neki kegyelmed, hogy Keresztúri Gedeon úri házához +szálltam... monda kenetteljes lemondással, de midőn a küszöbről +visszatekintett, szemeik két villogó kardként keresztezték egymást. + +Josénak csak késő délután jutott eszébe, hogy meg kellene kérdeztetni, +csakugyan oda szállott-e? Kiment és előkiáltva a kertészt, a +Keresztúri-házhoz küldte, de ez csakhamar azzal a hírrel jött vissza, +hogy páter Julián, meg se pihenve, újra kocsiba ült, de azt igérte, hogy +egy-két nap múlva visszatér. + +A harmadik napon utána tudakozódtatott és embere azzal a hírrel jött +vissza, hogy páter Julián az éjtszaka csakugyan visszaérkezett. + +--Bárcsak már a mester is itthon lenne! De hát hol is marad? Valaminek +történnie kellett, különben már visszaűzte volna a vágy és +türelmetlenség... gondola lehangoltan; azután kis idő múlva fölállt, +bezárta fenn és lenn az ajtókat, mert a mindinkább erősbödő szél +fütyülve zúgott, sivított végig az egymást keresztező folyosókon. + +--Zivatart kapunk! gondola, a távoli tompa dörgésre figyelve. + +Csakugyan, éjtszakára orkánszerű vihar tört ki és rettentő villámlással +és mennydörgéssel söpört végig a város fölött. + +A földrázó csattanásokra figyelve, alig vette, észre az idő múlását. Az +éj középórái elmúltak, de a szalamandra koronás alakja ma nem úszkált, +nem jelent meg a zsarátnokká izzúlt lángtengerben. + +Hallgatódzott, nem-e hallja a tűzsírás-forma kacajt? De csak az orkán +vad bőgését hallotta. + +Éjfélkor azonban, mintha szárnyát szegték volna, egyszerre elhallgatott. +E rejtelmes csendességben az athenora falai és a titkok titkát rejtő +edény egyszerre olvadt üvegként átlátszóvá változtak és a végtelenségig +kiterjeszkedtek. + +Bíborszínű ködben, csodálatosan villódzó bíborvörös párában úszott +minden, a középen pedig szivárványszínű lángfelhő lebegett, melynek +méhéből csillagként szikrázó, gyönyörű virág nőtt ki, melyet tömérdek +alak vett körül idegenszerű fejedelmi öltözetekben, csillogó koronákkal, +és térdet hajtva, ünnepélyes, mély áhítattal várták, míg a csodálatos +virág koronaalakú kelyhe kitárul. + +A virág kelyhe lassú fesléssel fölpattant, mire villámszerűen tűnt el az +egész látomány és ugyanebben a pillanatban mély, földalatti dörgéssel az +olvasztótégely födele lerepült az athenoráról és lágy, aëolhárfaszerű +zengés közt az egész toronyszoba a hajnalpír rózsaszínű tündérvilágában +úszott. + +E bűbájos rózsaszínű sugárzást az edény fenekén csillogó bíborpiros kő +lövellte. José kimondhatatlan gyönyörrel borult térdre és csak azt látta +még, hogy a csodahatalmú kő erejétől az egész olvasztó-tégely tiszta +színarannyá változik, azután eszméletlenül esett le a földre. + +Csak a torony rovátkái között tanyázó csókák hajnali károgása térítette +magához. + +Künn komor, szürke köd borult mindenre, a toronyszoba mégis a +hajnalmosolygás bűbájos pírjában derengett. + +Remegve tápászkodott fel és szilaj, tétova pillantással nézett szét... a +másik pillanatban azonban, mint a prédájára csapó saskeselyű visítása, +olyan kiáltással rohant az athenora felé. + +--A nagy titok föl van fedezve! + +Térdre akart borulni, de mérhetetlen elragadtatásában csak mozdulatlanul +bámulta a színarannyá vált olvasztóedényt és a fenekén ragyogó, +csodálatos sugárzású bíborvörös követ. + +--Enyém hát, enyém, a világ és mindenség leghatalmasabb talizmánja, mely +egészséget, hosszú életet és mérhetetlen gazdagságot ád s a föld +leghatalmasabb emberévé tesz engem! kiáltá mámorosan. + +Midőn nyugodtabbnak érzé magát, fölolvasztotta a legnagyobb ólomdarabot +s beledobva a vörös kőnek egy szilánkocskáját, az ólom színarannyá +változott. + +--Az utolsó kételytől is megszabadultam! Ez maga az igazi nagy +élet-elixirium, Basilius, Albertus Magnus vörös oroszlánja és Hermes +Trismegistosnak vörös sárkánya! + +És alig hogy e szavakat kimondta, begördülő nehéz útihintó dübörgése +reszkettette meg a torony ablakait. + +Arcára egykedvű nyugalmat erőltetve, de szilajon dobogó szívvel sietett +az érkezők elé. + +Bornemissza szolgájára támaszkodva szállt ki a vén bárkából és erősen +sántított, de José szemei csak Klárát keresték, ki észre sem véve feléje +nyújtott kezét, az ő segélye nélkül szállott ki a kocsiból. + +--Mi újság? Mi történt? szólott érdes, szaggatott hangon. + +--Kellemes és kellemetlen! felelte és Klárára nézett. + +--Klára lányom! Nyújtsd kezedet és üdvözöld néhány szíves szóval +jövendőbeli élettársadat. + +--Atyám parancsa előtt meghajlok, Venegas úr! De csak az alatt a +föltétel alatt, ha István halála valónak bizonyul. + +Bornemissza pedig ezalatt izgatott várakozással nézett kegyeltje arcára. +Mély emberismerete valami rendkívülit sejtett ennek erőszakolt +egykedvűsége mögött. + +--Ne tétovázz! nógatá türelmetlenül. + +--Páter Julián itt van... válaszolá halkan + +--Itt, nálam!? + +--Nem itt. Nem nálunk... Én nem fogadhatám be vendégül. Emiatt, azt +hiszem, ellenségünkké lett... De nem nagyon félhetünk a haragjától. + +--No, no! Te nem tudod, mekkora hatalom van kezei között... felelte +kedvetlenül. + +José szemei égtek és egy fejjel magasabbra látszott nőni, midőn büszkén +és diadalmasan végre kimondhatá: + +--A mi kezeinkben nagyobb hatalom van. Mester, a nagy titkot +megtaláltam. + +Bornemissza Lénárd válaszul csak egy elfojtott kiáltást hallatott, +azután szélvészként rohant le a toronyszobába. + +José szintén utána sietett s így egyikük se vette észre, hogy ugyane +pillanatban páter Julián lépett az udvarra és tétova nélkül utánuk +indult. + +Midőn José kinyitotta a nagy szekrényt és a bíborvörös kő hajnalpiros +sugárzással ragyogta be a komor helyiséget, az agg tudós annyira meg +volt indulva, hogy imádatos tisztelettel térdre borult a csodálatos +erejű talizmán előtt. + +--Végre! Végre!... csak ennyit bírt mondani, azután viharosan José +nyakába borult. + +--Üdv neked, Leonhardus! Jövendölésem tehát mégis beteljesedett. Te +megtaláltad a nagy titok kulcsát!... szólalt meg egyszerre valaki +kenetteljes hanghordozással mögöttük. + +Bornemissza, mintha kígyóra lépett volna, riadt vissza. + +--Gratulálok! Leonhardus, gratulálok! Tudományod a föld leghatalmasabb +emberévé avatott. Üdv neked, drága barátom! Üdv!... folytatá +leghizelgőbb hangján, kezét dörzsölve. + +Amilyen mámoros örömben és elragadtatásban úszott az imént egész valója, +épp akkora düh fogta el most Bornemisszát. + +Egy lépéssel a másik szekrény előtt teremve, fölszakította annak +ajtaját. + +--Még ezután is mersz a szemem közé nézni, képmutató, nyomorult! kiáltá +dörgő hangon és elébe tartotta azt a kémiai módon lemásolt levelet. + +Páter Julián e váratlan fordulatra annyira elvesztette a +lélekjelenlétét, hogy ijedtében felhördült és fakóvá vált arccal kapott +a papir után: + +--Hol szerezted? + +Bornemissza lesujtó megvetéssel nézett rajta végig: + +--Úgy ám, hol? viszonzá maró gúnnyal. Ott, ahol igaz barátságot +színlelve, írtad... Tőled annyira magasztalt tudományom segítségével. +Menj, utállak! Nem ismerjük többé egymást. + +--Leonhardus, te elhiszed? kiáltá és kezdé magát mosni, mentegetni. +Esküdözött, hogy szemfényvesztés az egész, a sátán gonosz varázslata, +apokrif, misztifikáció,--de a ház ura csak megvetőleg kacagott: + +--Természetesen, az árulás és hazugság édes testvérek. + +Hanem Julián atya kívül-belül kaucsukból volt gyúrva. Akárhogy leverték, +földhöz ütötték, megint talpra állott és fölül igyekezett kerülni. + +--Leonhardus, felejtsük az egészet! Mirevaló ez az ellenségeskedés? +Bornemissza indulatosan eléje dobbant. + +--Nem félek tőletek!... E levelet pedig magam fogom fenséges urunknak, +Mátyás főhercegnek bemutatni. + +--Azt nem fogod tenni, Leonhardus! + +--De igenis megteszem! Nem félek tőletek! Kezemben a győzelem és +hatalom! dörögte szilaj lábdobbanással, a bíborvörös kőre és az arany +edényre mutatva. + +A két volt jóbarát pár pillanatig kihívó tekintettel méregette egymást. + +--Mit kívánsz cserébe e levélért? kérdé benső izgalomtól vibráló hangon. + +--Semmit! Menj és többé ne kerülj szemeim elé! Nem ismerjük egymást!... +volt rá a hideg, engesztelhetetlen válasz. + +--Utolsó szavad ez? Bornemissza felelet helyett néma megvetéssel fordult +el tőle. + +--Jer, kedveltem! E mérhetetlen kincset biztos helyre kell szállítanunk +és őriznünk kell. Eget, földet mozgásba fognak hozni, hogy megkerítsék, +de ott leszünk, őrködünk, szakadatlanul... monda Josénak. + +Páter Julián lesütött fejjel eltávozott. + + + * * * + + +--Egy órát, egyetlen percet sem adok többet, Klára! Négy hete múlt, hogy +megfoghatatlan oktalansággal húzod, halasztod az egybekelés idejét. +Kedden este esküsztök! monda a tudós olyan indulatos, parancsoló hangon, +hogy lánya megfélemlítve elhallgatott. + +Bornemissza azonban tovább is ingerülten járt föl s alá a drága +szőnyegekkel és pompás mobiliákkal egészen újonnan bútorozott szobában, +melynek nyitott ajtói még egész sereg egymásba nyíló, fényesebbnél +fényesebb termet mutattak. + +--Micsoda dolog az, hegy a leány nem hajol meg készséggel az apa akarata +előtt! folytatá könyörtelenül. + +--Atyám! esdeklett remegő hangon Klára. + +--Csend! Angyalszelíd, engedelmes természetű édesanyád kétségbeesett +volna önfejűséged és vonakodásod láttára. Ha nem látlak derült, +engedelmes lánynak, akkor szerető atyád helyett fenyítő uradat és +mesteredet tanulod megismerni bennem. + +--Óh, édesatyám, mily kegyetlen szavak ezek! + +Atyja eltaszította magától. + +--Amilyeneket érdemelsz! + +--Kedden este örök frigyre léptek és engedelmesnek, szelídnek, odaadónak +akarlak látni! Az leszel-e? rivallta haraggal. + +--Az leszek, atyám!... rebegte ekkor Klára megtört hangon és szobájába +távozott. + +--Tehát kedden este! Hat órára készen légy! Már mindent elintéztem. A +lelkész és a tanuk a kis kápolnában várnak reátok! kiáltotta utána. + +És ez a keddi nap Klára buzgó fohászai és könyörgései dacára is +elérkezett. + +--Oh, Istenem!--rebegé hangtalanul--mért nem tudtam én is meghalni! +Mindjárt hat óra és mindennek vége! Oh, István! István! + +Egyszerre azonban az a kétségbeesett mentő gondolat jutott eszébe, hátha +megvallaná Josénak, hogy nem szereti, nem akar nejévé lenni semmi áron. +Amilyen büszkének és jónak látszik, tán ha ezt megvallja neki, lemond +kezéről. + +E mentő gondolathoz a vízbefúlók görcsös erejével ragaszkodott. De hogy +menjen oda? Egyedül nem mehet a toronyszobába, mely José lakása vala. +Atyját fogja valami ürügy alatt magával hívni és Josét félreintve, +elmondja neki. + +Úgy is tett. Atyja ugyan furcsának találta, hogy a toronyszobából +induljanak az esküvőre, de még se akarta kedvét szegni. José éppen +barettája után nyúlt, midőn beléptek. + +--Maradj! Klára akarta, hogy innen induljatok! szólott magyarázólag a +tudós. Nos, lányom, hát mit akartál mondani? fordult aztán kérdőleg +leányához. + +Klára még halványabb lett. Most már visszaijedt a próbától. + +Kétségbeesetten gyürögette a kezében tartott csipkekendőcskét, José +pedig udvarias meghajlással közelebb lépve, várakozott. + +Ebben a feszült, várakozó csendességben egyszerre érces csörrenés és +siető lépések zaja hallatszott a lépcsőkön és a másik percben a holtnak +hitt Véglyessy István szálas, katonás alakja állott előttük. + +--Klára! + +--István! Óh, István! Te élsz! Hála neked jóságos Istenem! sikoltá az +öröm ujjongásával Klára és az ifjú kebelére borult. + +--Élek, Klára, élek! Most már enyém lesz! Nem választ el bennünket +senki! ujjongott István is boldogan. + +--Tüstént ide mellém jösz, Klára! Micsoda immodestus viselkedés ez? +rivallt rá atyja haragosan. + +--Bátyám uram! Nézzen rám! A fővezér kapitánnyá nevezett ki +vitézségemért. Most már nem tagadhatja meg tőlem Klára kezét! + +--Hogy jössz te ide? Halálhíredet hallottuk. + +--Én nem hittem! Az utolsó percig reménykedtem! kiáltotta közbe ragyogó +szemekkel Klára. + +--Hírét véve Klára férjhezmenetelének, éjjel-nappal siettem. Halálhírem +pedig onnan eredt, mert embereim vértől borítva láttak lovamról +lehullani a csatamezőn s azt hitték, hogy ott vesztem. + +Bornemissza szemöldökei összehúzódtak és Joséra pillantva, látta, hogy +ez dühtől torzult arccal mered a beszélőre, mintha rá akarna rohanni. +Megnyugtatólag intett tehát neki, azután öccséhez fordult: + +--Itthon pedig az történt, hogy Klára kezét odaajándékozá Venegas José +úrnak. Kedveltem, fogd karon menyasszonyodat és jerünk! + +--Atyám! sikoltá könyörgő hangon Klára és irtózva visszahátrált a feléje +közeledő José elől. + +E pillanatban föltárult a torony kis ajtaja és José halálsápadtan +döbbent vissza a belépő magas nőalaktól. + +--Cynthia! hebegék rángó, színtelen ajkai. + +--Én vagyok, José! Esküd betelt! Érted jöttem! Nem megfogadtad, hogy a +miénk vagy?... + +--Mit akar és ki ez a turbulens persona? kérdezte Bornemissza zordonan. + +--Nem ismerem! felelte José merészen; azután halkan s indulatosan +odasúgta Cynthiának: Menj, távozz, akarom! + +Cynthia felkacagott... + +--Nem ismersz, igazán nem ismersz, José? + +--Nem ismerlek! Tüstént távozz, akarom! Parancsolom! riadt rá eltorzult +arccal. + +Cynthia felemelte a karját és újra kacagott. Kacaja azonban egyre +harsogóbb, ijesztőbb lett, úgy, hogy nem is kacaj volt az már többé, +hanem süketítő mennydörgés. + +Valamennyien rémülten, megdermedve álltak ott. + +Egyszerre szeméből és kebléből vakító lángok lövelltek elő... azután +dörgő roppanások között a falak és oszlopok inogni, omladozni kezdtek és +Istvánnak éppen csak annyi ideje maradt, hogy a félig eszméletlen Klárát +karjaiba kapva, a kis ajtó tömör boltozatán át az utcára meneküljön +vele, midőn égig villanó lángok és földetrázó dörgés, ropogás között az +egész torony összeomlott, maga alá temetve mindent. + + + + +EPILOGUS + + +A budai szent Zsigmond kápolna tudós lelkipásztora, Ambrozius atya, aki +lelkiismeretesen följegyezte az akkoriban történt nevezetesebb +eseményeket és jelenségeket, naplójának elsárgult lapjain az elmondott +történetre vonatkozó következő följegyzéseket tette: + + +»Die 27. Septembris. + +Még most is füleimben cseng azon rémséges detonatiónak a dörgése, mely +nagyon tudós Bornemissza Lénárd főnemes úr (tudós nevén Leonhardus +Sydericus) portájának és úri palotájának majd háromfertály részét +romokba döntötte, a szomszéd porták pedig alapjukban egészen +megrendültének. + +Éppen Ave harangozás utáni estvéli áhitatosságomat végezve, egy ideig +még jámbor contemplatiókon jártatám elmémet, midőn egyszerre az +Apocalypsis világomlasztó robaja között, firmamentumig lövellő lángok +világítanak be mindeneket, azután földetrázó mennydörgéssel, sűrű +füstfellegek burkolták orcusi sötétségbe a környéket. + +Minden teremtett lélek kiszaladt és nagy remegéssel az utolsó ítélet +eljövetelét várta. Senki se tudá, mi történt, mígnem egyszerre hire +szaladt, hogy Bornemissza Lénárd uram és idegen országbéli adeptusa +alchymiabéli és setét magiabéli manipulatióiknak estének áldozatul és +tűz és romok alá vagynak temetve. + +Bornemissza uram minden hajadoni erényekkel ékeskedő leánya, Clara, és +öccse Véglyessy István, a kijáró boltozata alá menekülve, mindeneknek +csudájára épen és sértetlenül maradtanak, és az ő kétségbeesett +lamentációik és jajgatasaik segélyre serkenték az embereket, úgy, hogy +tüstént az omladékok eltakarításához fogtanak. + +Szörnyűséges pusztulás képe tárult fel ottan. + +A tűz mindent megemésztett, az úri palotának csak előszárnya maradott +állva, az is roskadozó állapotban... és a romok közül kihangzó elhaló +hörgés- és nyöszörgéstől vezettetve, kemény és fáradságos munka után, +ráakadtak a tudós nemes úrra, ki még ugyan élt, de órái meg valának +számlálva. Az utolsó lelki vigaszt feladva nékie, még csak annyit tudott +hörögni, hogy öccse oltalmába és szeretetébe ajánlja leányát, Clarat, +azután megáldá őket, mire menten otthagyá lelke halandó porhüvelyét... +Az idegen országbéli adeptus porhüvelyéből azonban egy atomust se +találtanak, noha az egész romhalmazt széllyelhányták vala érette. Ő +kegyelme egészen porráégett. Isten legyen irgalmas szegény lelkeiknek! + +Persze, mint mindenkor, úgy most is sok mindenfélét beszélnek és +imputálnak az emberek, kiváltképen a tudatlan misera plebs contribuens. +Azt is mondják, hogy a jezsuita atyák boszújának esett a főnemes úr +áldozatul, miután mindenféle cselszövényeikbe és titkos praktikáikba be +lévén avatva, ezt most ellenük akará fordítani; néhányan a fekete +mágiának és a természetfeletti hatalmak boszújának mondják, ellenben +mások pedig politikai okoknak tulajdonítják vala az egész +szerencsétlenséget, melynek másától őrizzen meg bennünket a magasságbéli +kegyelme! + +Mi történt, hogyan történt, erről se az árván maradt leányzó, Clara, sem +pedig vőlegénye, Véglyessy István nem tudnak, vagy nem akarnak +nyilatkozni. Azt csak a magasságbéli Isten, ki minden titoknak a tudója, +tudná megmondani. + +Én azonban erre azt mondom: Ember, hagyj békét a földöntúli hatalmaknak, +és ne kisértsd az Istent, minket gyarló bűnösöket pedig ne vigy, én uram +Istenem, kisértetbe!« + + +»Die 21-ti Octobris. + +Miként a szerencsétlenül járt tudós úr óhajtá és meghagyá nekik, ma +esküdtenek, a legnagyobb csendben és visszavonultságban, egymásnak sírig +tartó hűséget Clara Bornemissza és Stefanus Véglyessy de Véghlyes... + +Én kötém össze kezeiket az egyház áldásával. + +Adja is meg a magasságbéli Úristen e sok gyötrelmet és +megpróbáltatásokat átszenvedett szíveknek mindenekben kegyelmét és a +házas élet minden boldogságát. Ámen!« + + +»Die 30-ta Octobris. + +Városunkba nevezetes tudós és magasállású persona érkezett, felséges +császári és királyi urunknak belső udvari medicinae doktora, a tudós és +híresneves Hayek Thaddeus uram személyében, a bohémiai Prága (némelyek +úgy mondják Práhá) városából. + +E neves és eminens dignitás benső barátja vala a szerencsétlenül járt +tudós főúrnak, és a hallott szerencsétlenség hire hozá vala hozzánk Buda +városába. + +E tudós férfiú többek között azt állítja, hogy ama rettentő robbanást +bizonyára valami chemiai operatio idézte vala elő, valamelyes ismeretlen +durranó mixtúra, mely a chemicaliák titkos és kitanulhatlan occulta +qualitásából, anélkül, hogy sejtenék, némelykor előáll és vehementer +explodál... + +Igaz-e ez, nem-e, én nem tudom, de e tudós férfiú bizonyára competensebb +judex, mint az én simplex és csekély mivoltom.« + + + * * * * * + + +Eddig tart páter Ambrozius naplójának a történetre vonatkozó része. A +történet után tíz évvel később azonban Hayek Thaddeus prágai udvari +orvos hagyatékában egy vaskos kézirattekercset találtak, mely a fent +megírt történetet egész terjedelmében tartalmazza. + +E kézirat első lapjára a tudós orvos saját kezével a következő +megjegyzést iktatta: + +»Azok, kik a nagy titkot megtalálták, így írják le a nagy elixirum +születését, azon alchymisták pedig, kik sóváran keresik, ilyen +csodálatos jelenések között képzelik a bíborvörös kő +születését,--ítéletet azonban csak az mondhat, ki mindezen titkok +kulcsát bírja.« + + + + + + +End of the Project Gutenberg EBook of Az arany szalamandra, by Ferenc Donászy + +*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ ARANY SZALAMANDRA *** + +***** This file should be named 18365-0.txt or 18365-0.zip ***** +This and all associated files of various formats will be found in: + http://www.gutenberg.org/1/8/3/6/18365/ + +Produced by Tamás Róth, Hardi Attila János, Hardi Attila +János and the Online Distributed Proofreading Team Europe +at http://dp.rastko.net. + + +Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed. + +Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution. + + + +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +http://gutenberg.org/license). + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH F3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need, is critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at +http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at http://pglaf.org + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit http://pglaf.org + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including checks, online payments and credit card donations. +To donate, please visit: http://pglaf.org/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + + http://www.gutenberg.org + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/18365-0.zip b/18365-0.zip Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..994039c --- /dev/null +++ b/18365-0.zip diff --git a/18365-8.txt b/18365-8.txt new file mode 100644 index 0000000..71ebe19 --- /dev/null +++ b/18365-8.txt @@ -0,0 +1,3908 @@ +The Project Gutenberg EBook of Az arany szalamandra, by Ferenc Donszy + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + + +Title: Az arany szalamandra + +Author: Ferenc Donszy + +Release Date: May 10, 2006 [EBook #18365] + +Language: Hungarian + +Character set encoding: ISO-8859-2 + +*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ ARANY SZALAMANDRA *** + + + + +Produced by Tams Rth, Hardi Attila Jnos, Hardi Attila +Jnos and the Online Distributed Proofreading Team Europe +at http://dp.rastko.net. + + + + + + +DONSZY FERENCZ + +AZ ARANY SZALAMANDRA + + + + +Elbeszlsek az Ifjusg Szmra + + + + +Az Athenaeum Irodalmi s Nyomdai R.-T. Kiadsa + + + + +BUDAPEST + +1906 + + + + + +TARTALOM. + + +Az gi jelek +Az jfli vendg +Bornemissza Klra +A Caput Corvi +Nostradamus tkre +A phantom +Cynthia +Az arany szalamandra +A nagy prba +A vgnek vge +Epilogus + + + + + + +AZ GI JELEK + + +1580 tjn, Jnos fvtele napjn, ppen delet harangoztak s +Budavrosban, midn a nap egyszerre elsttedett s helyette hrom +spadtfny csudatnemny jelent meg a szntvesztett gbolton. + +Kett sugaras kllalakban rajzoldott az gre, a harmadik pedig, egy +risi, vrbemrtott trk kardhoz hasonltott s a zenithrl +ragyogtatta al lngvrs fnyt. + +A lakossg apraja-nagyja az utckra tdult. Kinek is volna tvgya az +evshez, midn ilyen fenyeget gi jelek tmadnak. + +Klnsen az gboltozat kzepn lngol stks-csillagforma vres kard +okozott nagy megdbbenst s a flnkebbek szorong szvvel tallgattk: +vajjon hbort, dghallt, vagy ppen a vilgnak a vgt jelentik ezek a +rmletes gi jelek? + +--Nzzk csak kegyelmetek, a nagyontuds Bornemissza Lnrd +fkamarsmester r is vizsglja a csudatnemnyeket! szlalt meg a +polgrok egyike. + +--s mellette ll az ablakban vendge, Julin pter, a jezsuita! felelte +r a msik polgr. + +--Julin pter atyasga a dicssgesen uralkod II-ik Rudolf +kirlyunknak gyntatja s lelki tancsadja, jegyz meg Ulrik, a +harangnt. + +Ulrik mester komja, az olasz szrmazs Zanardelli drgakkszrl s +aranymves is hozzjuk csatlakozott. + +--Mit szlnak kegyelmetek e borzalmas gi csudkhoz? + +--Mi nem szlunk, de komm se szljon! Hadd tegyk ezt azok, kik magukat +blcseknek s mindentudknak hiszik! vlaszol a harangnt. + +--Igaz a! Zanardelli mester, kegyelmed bejratos a fkamarsmester ri +palotjba, bizonyra tudja is, amik ott benn trtnnek? vgott kzbe a +Zsigmond-kzbli szcsmester. + +--Annyi szent, hogy trtnik valami! Lpten-nyomon messze orszgokbl +rkez idegenek adjk egyms kezbe a kilincset. Azutn nem egyszer +lttam, midn a fkamars r egsz csom mindenfle plntval trt +vissza a hegyek kzl, mond a harangnt. + +--Ezt n is lttam, st azt is megmondhatom, hogy a hts plet kmnye +mg jtszaka idejn is egyre okdja a fstt, akrcsak a kegyelmed +mhelye, Ulrik mester. + +--Bezzeg a magunkforma szegny embert brtnre vetnk, ha ilyesfle +tilalmas dolgokat machinlna! De ht a nagyuraknak minden szabad! Mg a +gonoszsg is! vlekedk a szcsmester. + +--Mibl gondoljk kegyelmetek, hogy tilalmas gonoszsgokat mvelnek a +palotban? krd a drgakkszrl. + +--No ht abbl, mert az rdgidzshez, a gonosszal val cimborlshoz +s a megrontsokhoz kell az a sokfle plnta s az rkk g koh! +vlaszol a kpcs paszomntos. + +--Zanardelli mester bejratos a palotba! Cfolja ht meg, ha tudja! + +--No ht tudjk meg, hogy Bornemissza Lnrd fkamarsmester r kedveli +a tudomnyokat s jjel-nappal azokban bvrkodik. Azok az idegen +orszgbl rkez vndorok pedig szintn tudsok, kik nagy hrnevert +keresik fel, mert klnsen els auktorits az alchymiban, amirt nagy +tekintlyben ll s kedves embere felsges urunknak s kirlyunknak, +II-ik Rudolf csszrnak is. Most hallottk kegyelmetek az igazsgot. +Tegyenek lakatot a szjukra, mert bizony isten megjrjk! figyelmeztet +ket a harangnt. + +--Kztnk legyen mondva, n is csak azt hiszem, hogy nem j +keresztnyhez s nem frhoz ill az ilyen bbjos mesterkeds--jegyz +meg Ulrik mester, midn magukra maradtak. + +Az aranymves megfordult, hogy tvozzk, midn egy lovszforma cseld a +palotba hvta. A nagykapu egyik oldalajtcskjn lptek a nagy +ngyszglet pletbe, melynek oldalszrnyait fedett folyosk ktttk +ssze a sajtsgos modorban plt hts rsszel. Egyik tornyban a +csillagvizsgl, a msikban a laboratrium volt berendezve, a kt +tornyot pedig egy nagy terem kttte ssze egymssal. + +A hz ura, Bornemissza Lnrd, ebben a teremben vrta. + +Herkulesi termet alak volt. Szles vllak, kemny, szigor, a +virrasztsoktl s bvrkodstl mlyen bennl szemek. Rvidre nyrt +hajn lapos camaura lt, ersen szbe csavarod hossz szaklla pedig +kt gra vlasztva omlott al. + +--Arnoldus mester! Hrom darab legersebb tzetll tgelyre lenne +szksgem a legnagyobbakbl, megfelel fdkkel! Megrkeztek-e mr? +krdezte. + +--Kegyelmes uram szolglatra llnak. Tovbb megkaptam a Borussibl +rendelt Terra sigillatt s Caput mortuumot is! + +--Ide kell kldeni! Mikor indul nmet- s olaszorszgi tjra? + +--Csak Homonnai s Drugeth fnemes urak kommissiit vrom, kiknek +szmra velencei tkrket, mozaik munkkat s ms efflket kell +vsrolnom! + +--Jl van! Nekem is lesznek kommissiim! Induls eltt jelentkezzk. + +Midn az aranymves eltvozott, Pter Julin ellpett az ablakflkbl. + +A fekete rendltny mg kirvbb tette alakjnak irtzatos sovnysgt. + +--Most mr senki se fog bennnket zavarni, folytatom ht. Kldetsem a +mai nappal vget rt! A csszr visszatrsemet srgeti! szlalt meg +lgy, kenetteljes hangjn, mikzben a magasht tmlnyok egyikbe +ereszkedett. + +--Ez annak a jele, hogy tancsod nlkl nem tud ellenni. Csszri urunk +vilgraszl alchymiabli tudomnyodrt nagyon becsl tged. Ha pedig a +nagy titkot megtallnd, te lennl utna az els s leghatalmasabb +embere az orszgnak. + +--Mrhetetlen hatalommal s gazdagsggal jrna e felfedezs! viszonz +Bornemissza svran. + +-- felsge rvid id mlva tbbfle jelt fogja adni irntad val +vltozhatlan kegyelmnek! + +--Mindig csak res gretek! viszonz Bornemissza. + +--Figyelj rm! Nem is sejted, min fordulatok lesznek rvid id mlva az +orszgban s kormnyzsban. felsge a csszr rendkvl fltkeny +uralkodi jogaira, emiatt folytonos viszlyban l hza tagjaival. +Testvrei: Ern s Mtys fhercegek gyszlvn erszakkal kezkbe +ragadtk a kormnyzst s emiatt gy az osztrk tartomnyokban, mint +itt, folytonos zavarok s forrongsok vannak napirenden, kivlt azta, +mita Mtys fherceg egszen kezbe ragadta a magyar gyek vezetst. +Mtys fhercegnl tisztelegve, tadm nki felsge bizalmas levelt, +melyben azt rta fensges ccsnek, hogy itt tartzkodsom clja +egyes-egyedl az alchymia magasabb titkainak veled val egyttes +bvrlsa. De ez csak rgy volt. Lttam az elgletlensget, a +forrongsokat s belzavarokat, melyek felsges urunk trnjt +veszlyeztetik. Els sorban engem akarnak az udvartl eltvoltani, +mert, szerintk, korltlan hatalmam van a csszr felett! + +--Igazuk van! Korltlan hatalommal uralkodi rajta. + +--Amilyen fegyverrel tmadnak, olyannal vdekeznk! A csszr +elhatrozta, hogy Mtys fherceget teljesen kizrja a kormnyzsi +gyekbl! Mivel pedig csszri urunk prgai udvart nem akarja elhagyni, +orszgai kormnyzst azokra a kiprblt hveire bzza, kiktl nem kell +fltenie trnjt. Nagy szerep, nagy hatalom s fnyes tisztsg vr red, +bartom Lnrd! Htha mg csakugyan felfedeznd a nagy titkot!! Akkor te +uralkodnl az orszgban. + +--Vagy pedig gy jrnk, mint az nglius Kelley, kit felsge bri +rangra emelve, kegyeivel halmozott el, de mivel alchymiai titkait nem +akarta neki elrulni, brtnbe vettetett, honnan, midn meneklni akart, +leesett s nyakt trte--viszonz Bornemissza gnyosan. + +Pter Julin fejt csvlta: + +--Bartod, Hayek Taddeus, az udvari orvos, ugyancsak hinyosan +rtestett errl az esetrl! Kelley s cimborja Dee, mindketten +kznsges csalk valnak! + +--Hltlan vagy, Leonhardus. Tudod, hogy egy alchymista se mehet be +mindaddig a felsg alchymiai laboratriumba, mg te eltted +prbaeladst nem tart tudomnybl... s csak a te ajnl leveledre +nylnak meg eltte a prgai Hradsin kapui. + +--Ez ellen nem is panaszkodom! Nha csakugyan rdemes tudsok +dissertlnak s experimentlnak mhelyemben; viszonz Bornemissza. + +--Hagyjuk a vitt! Mg fontos megbeszlni valnk van htra. A te rdeked +azonos az enymmel! Amint eddig beavattl alchymiai munklkodsod +titkaiba, gy teszel ezentl is. Ezltal uralkodunk a csszron! Ha +feltallod a nagy titkot, ezt is kzlni fogod velnk, mert jusson +eszedbe, a belle ered mrhetlen gazdagsgot csak a hatalom birtokban +lvezheted. + +E pillanatban egy reg, meggrnyedt, de nagyon becsletes kp szolga +lpett be a terembe. + +--Mirt hborgatsz e szokatlan idben, Ivn? krdezte nyersen +Bornemissza. + +--Kegyelmes uram, az tvsmester elkldte az olvaszttgelyeket, +tisztelend atyasgod futrja pedig trakszen ll. + +--Vidd le a laboratriumba! A laborns sztsa fel a kohban a tzet s +reszeljen ngy uncia rezet, kt uncia aurichalcumot finom +porr--parancsol. + +--Ecce! a futrrl egszen elfeledkeztem. Csak nhny sort rok a +rendfnknek. + +A hzir leeresztette a porcos rasztal tmljt s egy zrt +faliszekrnybl az akkoriban mg kevss hasznlt papirt vve el, mell +helyezte a hattytollbl vgott pennt, a viasszal s selyemzsinrral +egyetemben. + +Pter Julin gondolkozva lt az asztalhoz. + +--Titkos jegyekben rjam e levelet? Eh, a futr a mi embernk. + +Midn kszen lett, nagy mestersggel sszehajtogatta s tktzte zld +selyemszllal, azutn talrja all elvont gyrvel lepecstel. + +--Mily klns szn tenta s milyen furcsa formj rcharta; dnnyg, +hol a tentt, hol a papirost nzve, azutn kisietett a r vrakoz +futrhoz. + +A tuds hzir mint a ragadmnyra csap saskesely, sietett az +rasztalhoz; felemelte az ottmaradt paprlapot s a szekrnybe rejt. + +--Majd megltjuk, tiszta krtykkal jtszol-e, pter Julin, vagy csak +eszkzknt akarsz felhasznlni?! + + + + +AZ JFLI VENDG + + +Az reg kulcsr lpett be nemsokra a terembe s egy pecstes tekercset +nyjtott t urnak. + +--Csatls hozta a dullvri Peth-kastlybl! Azt beszli, hogy, Klra +kisasszony kicsibe mlt, hogy a martalcok kezbe nem esett. + +--Menj s viseljed gondjt a csatlsnak. Lehet, hogy vlaszt visz +lenyom levelre. Vrakozzk. + +Lenya azt rta, hogy slyomvadszat kzben amgy is nagyon messzire +tvoztak a kastlytl, pedig kcsagot z slyma utn vgtatva, a +vadszat hevlyben elszakadt trsnitl s a vidket nem ismerve, +eltvelyedett a mocsaras erdsgben, hol egyszerre csak martalcok +vettk t krl. Seglykiltsait, gy ltszik, senki se hallotta, mert +a rablk mr j messzire magukkal ragadtk s ppen szjt akartk +betmni, midn pr jl clzott lvs a martalcok kzl nhnyat +letertett, a bokrok kzl pedig tbb ember rohant el. A latrok +megfutottak. A szabadtk idegen orszgbeli kereskedk valnak s +trszekereikkel, mlhs llatjaikkal az erdsg tisztsn tboroztak. Az +a frfi, ki legelszr seglyre rohant s rabljt lettte, inkbb +tudsnak, mint kalmrnak ltszik, de csak annyit tudott meg rla, hogy +Budra igyekszik s mlhi knyvekbl s klnfle rc- s +agyageszkzkbl llanak. + +Bornemissza elhatrozta, hogy mg az nap r Peth Miklsnak, hogy +lenyt biztos ksrettel kldje haza. + +Ekkor pedig elvette azt a paprlapot, min pter Julin a levelt rta +s a felszll gz fl tartotta. + +Kevs id mlva a zldessrga charta majdnem egszen sttbarnra +vltozott s midn a gz elszllt, a boltozatrl alfgg +karosgyertyatart fel tartotta. + +Igy ltszott meg csak, hogy e klns papir szitaformn t van +lyuggatva. + +Hossz, figyelmes vizsglat utn elgedetten blintott fejvel, azutn +kitertette, vgigtrlte valami vrsszn fluidumba mrtott +szivaccsal. + +--Pr perc mlva a papir fehr lesz s az rs ltszani fog--mormog s +jra meg jra vgighzta rajta a szivacsot s csakugyan nem telt bel +tbb pr percnl, a settbarna szn fehrr vltozott s eltnt az rs +fakvrs betivel. + +Diadalmas mosolygssal kezdett az olvasshoz, hanem a mosolygs +csakhamar lefagyott ajkairl. + +--Ht gy vagyunk! kiltott fel kitr dhvel, midn elolvasta a +levelet. Mg csak nem is jtkszer, hanem lpcs legyek a lbaitok +alatt... azutn fel akarntok engem ldozni. Nincs is rosszul +kifundlva! + +Hogy is rja csak: + +>>Bornemissza valamit, titkol, rejteget elttem! Sejteni, hogy felfedezte +az alchymia nagy titkt, vagy lehet, hogy kzel jr hozz. E rejtlyes +s zrkzott karakter frfi enormis nagy tudomnyval, trhetetlen +akaraterejvel s nagyravgysval veszlyesebb szvetsgesnek, mint +ellensgnek, mindazltal nyiltan nem szakthatunk vele. Ha Mtys +fherceg kezeibl a hatalmat sikerl kiragadnunk, gy abba a magas +mltsgba emeljk, hogy az llamcsny minden diuma egyedl csak az +fejre hruljon s elvesztse, a mi kezeink pedig lthatatlanok +maradjanak! Ellenben pedig, ha a fhercegnek sikerl a kormnyzi +hatalmat megtartania, gy knny lesz minden machinatit, sszeeskvs +formjban, egszen az nyakba varrni! Akr gy, akr gy forduljon +teht a kocka, a fherceg rendnknek mindenkpen nagy hlval fog +tartozni. Mert az els esetben veszedelmes vetlytrstl, a msodikban +mg veszedelmesebb sszeeskvtl szabadtjuk meg. Mert brmi rje is, +vesztt rendnk rdeml kell feltntetni, hogy hercegsge bennnk +lssa leghasznosabb szvetsgeseit s tmaszait... + +Mindezeknek azonban csak akkor szabad megtrtnni,--repetlom ezen +intelmet--ha a nagy titkot az alchymiai tudomny ezen felkentje s +kirlya megtallta s velnk kzlte, mert viszont e titokkal a vilg +mozgatja s emeltyje: a mindenhat arany s gazdagsg jut rendnk +birtokba s megalaptja uralmunkat nemcsak a csszr, de az egsz vilg +felett.<< + +Ezzel vgzdtek a levl sorai s Bornemissza dhs, szikrz szemekkel, +lktet halntkkal jrt al s fel a hossz teremben, majd egyszerre a +kil rostllyal vdett ablakhoz lpve, kibmult a settsgbe, mert +ekzben mr bellott az est s a terem szgletben ll nagy tokos ra +szraz, egyhang ketyegsvel mr nyolc ra fel tolta a mutatt. + +--Tudtam, sejtettem, hogy ketts jtkot ztk, de ekkora perfidirl, +ilyen stni lnoksgrl lmodni sem mertem--mormog, mintha egy knn +ll lthatatlan alakhoz beszlne. De n is hozztok jrtam iskolba, +majd meglssuk ht, melyiknk lesz ersebb! n ismerlek titeket egszen, +de ti csak flig ismertek engem! + +Tvoli villmcikzsok visszfnye lobbant fel koronknt a koromsett +lthatron, a lbas ra pedig rces kondulsokkal ttte a nyolc rt. + +Az asztalhoz ment s a lefgg karosgyertyatart al llva, felemel +jobbjt, melyen az abraxas-gyr ragyogott. + +--Ez a gyr az n talizmnom, ez sugallta a levl megszerzst, lssuk, +mit sugall most? s izz tekintett a vrs pontokkal hintett sttzld +kbe vsett kabbalisztikus jegyekre szegez. + +Sokig nzett a kre, gondolatai rohanva kvettk egymst s midn +felemel szemt, homlokn a redk elsimultak. + +--gy van. Csak higgadtan kell gondolkoznunk s mindjrt ms sznben +ltjuk a dolgokat... Mg a nagy titok meg nincs tallva, addig nem kell +tartanom semmitl... Mtl fogva jet-napot eggy teszek, isten-rdg +hatalmt segtsgl hvom, hogy clt rjek. Holnap jra elkezdem a nagy +mvet s folytatni fogom, mg lek s llekzem, mg vagyonom s hitelem +futja! Br Trismegistos s Paracelsus szerint kt egyformn jrtas +adeptus elbb feltallja a nagy titkot, de hol talljak n hozzm ill +trsat, mikor engem tekintenek e szent tudomny els felkentjnek? Oh, +brcsak kldennek egyet a j vagy rossz hatalmak! Ha maga a Stn volna +is, rmmel fogadnm. + +Az ra kilencet ttt. Barettjt mlyebben fejbe nyomva, a sett +folyoskon tment az els pletbe. + +A hromkar vert ezst gyertyatartban g viaszgyertyk csak a faragott +asztal krl vilgtottk meg a boltozatos ttermet, melynek falain s +btorzatn az egykori fnynek s pompnak most mr csak fak, +sznehagyott maradvnyai csillogtak. + +A nagy asztalnak csupn az egyik vge volt feltertve. + +A tuds csak pr falatot evett s gondolatokba merlve gyurogatta, +morzsolta a kenyr belt s egszen ott feledte volna magt az asztalnl, +ha az reg figyelmeztet khgse fel nem riasztja. + +Erre kihajtotta a maradk bort a serlegbl s felllt. + +--Klra a jv hten hazarkezik! + +--Hla Istennek! Legalbb megint let s der kltzik e magnyos hzba! +felelte az reg felcsillml szemekkel. + +--Holnap kilenc rakor pedig elmgysz Izsk tzsrhez! Megmondod neki, +hogy ktszz aranyat hozzon magval. + +A gazda tvozott. + +--Megint j klcsn? Mikor a rgiek kamatjt is alig brjuk fizetni! +dmmgte az reg Ivn. A Bornemissza-csald ds javai, kincseket r +arany- s ezstmarhi mr mind odavannak... Semmit se lehet tbb +zlogba adni. Csak ez a kastly s egy kis birtok van mg! Ha ez is +fstbe megy, mi marad a j Klra kisasszony rszre? Istenem uram, mi +lesz ebbl? shajt csaknem knnyezve. + +Tompa, elmosdott moraj grgtt koronknt a tvolban, midn a hz ura +visszatrt a bibliotheks terembe. + +--Zivatar kzeledik! drmgte, s a knyvespolc fenekrl egy lncos +lakattal lezrt termetes folinsot emelt ki. + +Mieltt azonban felnyitotta volna, az rra pillantott, melynek +szmlapjra a hall csontvzkpe volt kaszval s homokrval +felpinglva, krskrl e jelmondattal: >>Harum una veniet, quae tibi +dicet abi!<< + +--Elg id jut mindenre! azutn felnyitotta a brbe kttt vastag +knyvtblkat: + +--Nzzk csak, mit r Abrahamii Eleazarus ben Peixoto mr alchymista +>>Fekete magijban<< a hasonms ltal val bvlsrl? + +--Trismegistos, Carneolus, Ghirlandius hasonl esetekrl rnak. Ki kell +formlni, a fekete magia szablyai szerint, az illet hasonmst +bvserej viaszbl s a tagjaiba szurklt gombostkkel vagy lass +getssel hallra lehet knozni! Megtegyem-e a prbt az n kedves +Julin bartommal s a rend generlisval? drmg kegyetlen +mosolygssal. Csak hasonl pnzzel fizetnk nekik, ha megtennm. +lnoksgot lnoksggal! De nem! Addig nem nylok a sett hatalmak eme +megront fegyvereihez, mg ms fegyverekkel tudok kzdeni. + +Holnap jra megkezdem a nagy mveletet! Eddigi ksrleteim biztatk +ugyan, miutn az anyagon nmi transmutati mutatkozik. De mgis hinyzik +valami. A f, a nagy titok, az ltet felem, minek titkt nem brom +kitallni... Hermes Trismegistos, Albertus Magnus, Paracelsus s +Villanova, mind azt mondjk, oly knny, hogy egy asszony, egy gyermek +is elvgezheti a nagy mveletet, csak ki kell tallni az letrehv nagy +elemet. Egyik Arothnak, vagyis sanyagnak nevezi, msik Szalamandrnak, +harmadik srknynak s vrsoroszlnnak, de valamennyi ms-ms titkos +jeleket rajzol utastsaiban! Mit jelentenek e titkos kabbalisztikus +jegyek? Mit azok a csudlatos alak, rejtlyes rtelm kpek munkikban? +Ezeket nem tudom megfejteni, pedig ezekben rejlik az egsz titok! +Valahnyszor tanulmnyozsukba mlyedek, az jfl lomhint csendjben +egsz hallhatlag susogja flembe valami rejtlyes hang: >>Ezekben +keresd, ezekben rejlik az arany szalamandrjt letrehv anyag!<< +Keressk ht tovbb csggedetlenl, a sivatagban tvelyg vndor +olthatatlan szomj epedsvel! + +Amg ezeket szaggatottan maga el mormogta, meggyujt a pros kar +gyertyatartban lev srga viaszgyertykat s a mellkhelyisg egy +elfggnyztt szekrnybl tbb nagy knyvet s rgi kziratokat hozott +el, azutn magasht karosszkt a gyertyk fnykrbe hzva, ezek +tanulmnyozsba mlyedt. + +Knn ekzben koronknt heves szlroham svtett vgig s meg-megrzta az +ablakok sejtalakban foglalt lmos vegkarikit. Egy fldetrenget +rmsges csattansnl az rra pillantott... jfl fel jrt az id s +ebben a percben trt ki egsz erejben a zivatar. + +A szlvsz bgtt, huhogott, a mindensg, mintha lngtengerben lobogott +volna, a fldet ingat csattansok s az aloml zpor zuhogsba a +leoml kmnyek, beszakad hztetk dreje morajlott bele. + +--Valsgos tletid! Jaj annak, kit tban kap! mormog kis ideig +kifel hallgatdzva, azutn tovbb forgatta a lapokat, klns jegyeket +s idegen szav jegyzeteket rva egy paprlapra... + +A knyvek lapjain egymssal kzd oroszlnok, korons kgyk, +srknyszrnyakkal, embercsontokkal teleszrt temetk, ormzatos +tornyok, kriptk, koporsk, emberi hullkon lakoz tzmadarak voltak +lnk szinekkel rajzolva, mindenfle alak kabbalisztikus jegyek, +lngnyelvek, olvaszt tgelyek, nfej szalamandrk s klns alak +virgok vltakoztak abban. + +Bornemissza Lnrd tndve nzett e jelekre. + +--Idig csak meg tudom fejteni a jelkpekbe rejtett utastsokat... +Egyszerre azonban a meglepets tompa kiltsval ugrott fel ltbl. + +--bren vagyok, vagy lmodom?--suttog izgatottan.--E knyvnek minden +sort, minden betjt mr kvlrl tudom! Honnan jnnek ht ez +ismeretlen sorok, ez egszen j kikezds bele? Ez csalkony kprzat! +Hallucinci! Phantasmagoria! + +--Itt van! Nem kprzat! Szinte varzslatnak, csudnak ltszik, hogy +eddig nem vevm szre! tagol lerhatatlan felindulssal s szeme eltt +tncoltak a nyomtatott betk, amint olvas: + +>>Adeptusai az isteni alchymia szent tudomnynak! Ngy szem egy trgyon, +kt elme egy igyekezetben szli az hajtott eredmnyt egynl jobban, +hromnl bizonyosabban! Egyiknek hajtani, msiknak messze tvolban +akarni kell, hogy sszejjjetek. Mikor keresstek, mikor talljtok meg +a nagy titkot, erre n, Hermes Trismegistos, a nagy, az alchymia +felkentje, a nagy titkok tudja, azt mondom: Kett egyben, egy a +hromban adja az oszthatatlan hetesszmot. gi jelek tmadsa elzi meg +jttt, jfli zivatar drgse kzt kell rkezni annak, kinek +segdkezse mellett meghallhatod az aranyszalamandra srst az athenora +tzben, mert egyiknek kell adni az anyagot, msiknak az breszt +lelket... Ez a kulcsa a keresett nagy titoknak, csak n talltam azt meg +egyedl az sanyag lelknek erejvel<<... + +Ebben a pillanatban kezdte verni a lbasra az jfl rit, a zivatar +pedig tetfokt rve, dhngtt s ugyanekkor megnylt a terem ajtaja s +egy idegen lpett be rajta szltl, estl csapzott hajjal. + +--Jos Venegas Herrezuelo cordovai adeptus dvzli Leonhardus +Bornemissza doctor illuminatissimust, tudomnyos nevn Leonhardus +Sydericust, szlalt meg latin nyelven s mlyen meghajtva magt. + +--Ki vagy? Hogyan jssz ide? riadt r megdbbenve. + +--Nevemet mr megmondm! Cordovbl jttem, az alchymia felkentjhez; +szolglatomat s tudomnyomat felajnlom neki! felel msodszor is +mlyen meghajolva. + +Bornemissza egyszerre megrzkdott. Hermes Trismegistos imnt olvasott +szavai villmlobbansknt cikztak t agyn... >>Messzirl j... gijelek +tmadsa elzi meg jttt, jfli zivatar drgse kztt kell rkezni +annak, kinek segdkezse mellett meghallhatod az aranyszalamandra +srst.<< az, kit az rs rejtlyes szavai jelentenek. + +E gondolatra hatalmas alakja rejtlyes felindulstl reszketett, mintha +titokteljes hatalmak jelenltt rezn. + +--dvzlgy hzamban, szvbl hajtott, szvesen vrt vendg! mond s +forrn megszort hideg, nedves kezt. + +Az idegen meghajt magt: + +--Mindenekeltt engedje meg, doctor illuminatissimus, hogy kpnyegemet +letehessem--mond azutn olyan elfogulatlan nyugalommal, mint aki rvid +tvollt utn jn haza. + +Erre a hzir is higgadt nyugalmat erltetett magra, de vrsre gylt +arca, rejtett rmtl izz szemei meghazudtolk ezt. + +--Bocsssa meg felindultsgomat, kedves... + +--Nevezzen doctor illuminatissimus, egyszeren don Josnak, vagy pedig +csak rviden: adeptusnak, hiszen egyedli clom az, hogy az isteni +alchymia titkaiba egy ilyen mester vezessen be. + + + + +BORNEMISSZA KLRA + + +--Don Jos! mond a tuds, nem mint adeptus, de mint velem egyenrang +trs fog laborlni... p ez okbl, hallgassa meg, mi okoz rmteljes +felindulsomat, akarom mondani megdbbensemet. Olvasta Hermes +Trismegistos knyvt? + +A jvevny blintott. + +--Nos ht, ennek hetvenhetedik lapjn, harmadik bekezdsknt ez ll. +Szrl-szra elmondta az olvasottakat, de az idegen csak fejt rzta: + +--E bekezdst nem ismerem, pedig tbbszr lelkiismeretesen keresztl +tanulmnyozm! felel hatrozottan. + +--Ugyanezt hittem n is! De kimondhatatlan bmulatomra benne talltam. +Elszr kprzatnak, illuminatizmusnak hittem! De kzzelfoghatlag benne +vagyon. Itt van, de alig vetett egy pillantst a knyvbe, a bmulat s +elszrnyeds kiltsa lebbent el ajkairl. + +A keresett kikezdst, mit kevssel az elbb ktszer is, hromszor is +elolvasott, nem tallta a knyvben. + +--De ht lom ez, vagy varzslat? + +A jvevny sajtsgosan mosolygott: + +--Ha nem kprzat, gy annak a titokteljes hatalomnak csods intzkedse +ez is, mely engemet a messze Hibernibl kegyelmedhez vezrlett. Hrom +jjelen t mindig egyformt lmodtam. Kegyelmedet lttam +laboratriumban munklkodni. Ugyanezt a szobt lttam, amint van s egy +titkos hang azt suttog flembe, hogy induljak tnak, mert kegyelmeddel +egytt rjk el a nagy eredmnyt. + +tnak indultam, hogy kegyelmed adeptusv szegdjem. s ki rja le +bmulatomat, midn a legnagyobb zivatarban a vrosba rve, ugyanazon gi +jeleket lttam az gen, ugyanazokat a hzakat, utckat lttam, miket +lmaimban. Ez magyarzza meg, hogy idegen ltemre, minden krdezskds +nlkl, egyenesen ide talltam az jfl magnyos riban. + +--Csudlatos! Valban csudlatos! mormog Bornemissza. + +--Lehet, folytat nyugodtan az idegen, mint kt egyforma sympathinak +titokteljes mkdse hozott ssze bennnket. Kegyelmed szintn +vgyakozhatott trs utn. A szent alchymiai tudomny ereje ezt azutn +olyan ellenllhatatlan magicus sympathiv fejlesztette, hogy kzs +vgyaink, messze orszgok dacra, feltalltk egymst, megnyilatkoznak +lelkeinkben s mgnesknt sszehoztak bennnket. + +Bornemissza elragadtatva hallgat e mly tudomnyra vall magyarzatot. + +--gy van! Igy trtnhetett! Eminenter deduclta kegyelmed--helyesl +lnken. + +A jvevny ksznleg hajt meg magt: + +--Most pedig engedje meg, doctor illuminatissimus, hogy csekly +szemlyemrl rvid felvilgostst adjak. n a Cordovba vndorlott +srgi Venegas mr-csaldbl szrmazom, melynek minden tagja az +alchymiai tudomnyokat mvel. A hres Haly Abbas, Messwe, Rhaseus s +Torbuga tudsok csaldunkbl szrmaztak s szent hagyomnyknt aprl +fira szllott az alchymiai tudomnyok mvelse. Egy tuds rokon +oktatott az alchymiban, melynek titkait lankadatlan tudsvggyal kezdm +bvrolni. rett elmvel visszaemlkezve a multra, most tudom csak +megtlni, hogy nevelatym mily sok rejtlyes titoknak s +termszetfeletti erknek volt birtokban s tn engemet is beavatott +volna, mert egyetlen lenya: Cynthia mellett n is kedveltje valk, ha +kzbe nem j valami. Ugyanis egyik reggelen felkelve, az athenora tzt +kioltva, az egsz hzat pedig resen talltam. Nevelatym, Cynthia s +az reg szolga eltntek. Hosszas keress utn csak egy levlkre +talltam, melyben nevelatym arrl tudst, hogy az inquisiti ldzse +ell olyan menedkhelyre kellett meneklnie, hova engem nem vihet +magval. ljek boldogul s a szent tudomnynak, ezzel zrta be levelt. + +Megfogadtam a szt. Ernyedetlenl buvrkodtam, jjel-nappal forgattam, +tanulmnyoztam a nevesebb alchymistk knyveit, az seimrl rm maradt +kziratokat, de a nagy titok nem akart kutat elmm eltt felderlni. + +Ilyenkor keser csggeds fogott el. Botor elmm magban az ars sacrban +is ktelkedni kezdett. Csakugyan igaza lenne ht Ateuchus Torquatusnak, +ki azt mondja: + +>>Jegyezztek meg magatoknak, ember embert hoz ltre, oroszln oroszlnt, +kutya kutykat! p gy aranyat is csak aranybl lehet csinlni. Ez az +egsz titok.<< + +jra nekifogtam a buvrlsnak, megdorgltam magamat kicsinyhitsgemrt +s magambaszllva, beismerem, hogy egyedl csekly tudomnyomban rejlik +a sikertelensg titka. + +Ekkor buzg szvvel fohszkodtam a felsbb hatalmakhoz, mutassanak +trsat, kinek segtsgvel s tudsval elmm megfejthesse, mi eddig +titok s rejtly volt eltte. E fohszkodsomnak sikere lett. A llek +rejtelmes sympathija megmutat a hozzd vezet utat, uram s mesterem, +itt llok eltted, s krlek, fogadj adeptusodd, tantvnyodd. + +--Nem adeptus, nem tantvny, de mindenekben trsam, alteregom leszel, +te jelekben jtt, kivlasztottja a szent tudomnynak! Szvbl dvzllek +e falak kztt, te rgen vrt, kedves vendg! Jer, szobdba vezetlek s +pihend ki magadat! szlott karonfogva a vendget s felvve a +karosgyertyatartt, tkzben felzrgette az reg Ivnt s megparancsol, +hogy sietve ksztsen egy kupa fszeres melegbort. A holnapi nap, Horos +tabellja szerint, egyike lvn a climactericus napoknak, haladk nlkl +hozzkezdnk a mveletekhez--mond s is nyugalomra trt. + +Msnap azutn a laboratriumban megkezddtt az aranykszts rejtlyes +munkja. + +Bornemissza egy aranyszelencbl bizonyos vegylket hullatott az +olvaszttgelybe, melyre a fdelet rforrasztva, meggyujtottk az +athenorban a tzet, melynek negyven napig egyfolytban szakadatlanul +gnie kell majd. + +A boltozatos toronyszoba szintn tele volt tetig r llvnyokkal, +melyeken mindenfle szin vegyiszerek, porok, folyadkok lltak. risi +veg-grebek, lombikok, mozsarak s forraszttgelyek voltak felhalmozva +egy knyvespolc szomszdjban, ezen tl nagy csukott ajtj szekrnyek +s termszeti ritkasgokkal tmtt polcok kvetkeztek, melyek kztt egy +keskeny, de ersen megvasalt ajtcska vezetett ki a hts utcra, +melynek kulcsa egy falbavert szgn lgott. + +--A nagy m megkezddtt. Egyttesen vagy felvltva rkdnk az izzts +felett, ahogy a krlmnyek engedik--mond nneplyesen a tuds +hzigazda. De lssuk csak, nem mulasztottunk-e el valamit? + +Ezzel fennhangon olvasni kezd a kitrt knyvbl: + +>>Miutn a tznek folytonos lesztse ltal megnyerended a nephriticus +fehr kvet, amint fentebb meg vagyon magyarzva, ha vrsszinre akarod +vltoztatni, a tz hevt fokoznod kell. Fokoznod kell a hevek hevig, +mert a mi bvs szalamandrnk csak a tz legizzbb mhbl tmad letre, +lngokbl tpllkozik, s nem fli a tz erejt<<... + +--Az avatatlanok eltt ez is elgg rejtlyes magyarzat, szlott, midn +elvgezte az olvasst, de mi tisztban vagyunk az rtelmvel... Hanem +most kvetkeznek azok a titkos kabbalisztikus jelek s jelkpes alakok, +melyekben a tulajdonkpeni lnyeg rejtzkdik! Az a krds teht: a +transmutatio titka van-e ezekben elrejtve, avagy pedig az izztand +anyagok alkatrsze? Ezt kell legelsbben is kitallnunk, tisztelt trsam +s vendgem, don Jos Venegas de Herrezuelo! + +--Nem jobb lenne, ha mindegyiknk magban elmlkednk? n itt a +laboratriumban, kegyelmed pedig a bibliothecban. Hrom nap mlva aztn +egybevetjk elmlkedseink eredmnyt! + +--Megksrthetjk! + +--gyis az a szably, hogy gy mondjam, trvnye az alchyminak; >>a +fiatalabb trsnak ktelessge jjel-nappal rkdni a tz felett...<< Ez +rkdst teht egyszersmindenkorra magamnak vindiklom! Az athenora +bgsnl knnyebben esik az elmlkeds!... + +Bornemissza blintott. + +--gy legyen! + +A kitztt hrom nap elteltvel a hzigazda nem gyzte bmulni +vendgnek nagy kszltsgt s tudomnyt, az els ht vgn pedig mr +annyira megszerette ezt a rejtlyes s magbazrkzott termszet fiatal +embert, hogy legfltettebb titkaiba s terveibe is beavatta, amit eddig +egyetlenegy emberrel sem tett meg a vilgon. + +--Mindabbl, miket elmondk, lthatod, kedveltem, hogy csak a kincs, a +gazdagsg az egyedli uralkod a vilgon. E srga Mammon a vilgnak a +lelke. + +A fiatal alchymista gondolkozva hzta ssze sr, sznfekete szemldeit: + +--Egy ktelyem van, atym s mesterem! Hermes Trismegistostl kezdve az +alchymia nagyjai vnak mindenkit attl, hogy az arany s meggazdagods +moh vgyval ne keressk a nagy titkot. + +--Ne flj! A tudomny igaz szeretetvel prosul igyekezettel, j s +nemes clokra, mink a mieink is, szabad az aranykszts titkt +keresni. Lsd, n mint apa, azon iparkodom, hogy egyetlen lenyomat +szerencsss tegyem, miutn ms ton vagyont nem hagyhatnk neki. + +--Azt hivm, nincs senkije se kegyelmednek? + +--Egy lenyom van! Szeretett hitvestrsam, az szletse utn pr vre +elhalt s n ltemet a tudomnyok s gyermekem nevelse kztt osztm +meg!--felel, s azutn megindult az ajt fel, mert ugyanebben a +pillanatban megszlalt a reggelire hv csengety hangja. + +Bornemissza alig hogy az asztalhoz lt, a szrgta difa-tblkkal +bortott tterem ajtajt nagy zajjal felrntottk s egy fiatal hadnagy +csrtetett be a fekete-huszrok egyenruhjban. + +--Adjon Isten j reggelt, Lnrd btym! Ht kegyelmed ilyen nyugodtan +reggeliz, vagy tn nem is tudja?--kilt csodlkozva... + +A tuds nagyon fagyosan fogadta a vendget. + +--Nos ht mi baj? krd hidegen... + +--Trogatossy Bibina rasszony hozta a hrt, hogy Klrt a martalcok +elraboltk. Csak Isten klns kegyelmbl meneklt meg. + +--Tudom s intzkedtem mr, hogy biztos ksrettel mielbb jjjn haza! +viszonz hidegen. + +--Klra hazaj? kilt rmmel. + +Bornemissza kedvetlenl rncol ssze homlokt s mg fagyosabb, mg +elutastbb hangon felel, mint az elbb: + +--Azt nem tudom, de nked sem szksges tudnod. + +--Btym, e felelet!--kilt felfortyanva s villog szemekkel. + +--Amit egyszer kimondok, nem szoktam megmstani--volt a szigor vlasz. + +A fiatal katona pr percig sztlanul lt helyn, azutn szelid hangon +folytat: + +--Btym, n igazn szeretem Klrt, s is szeret engem--mirt tagadja +meg ht tlem? + +--Az okt mr megmondtam! + +--Lnrd btym, ne legyen olyan engesztelhetetlen, az Isten ldja meg! +Kegyelmed nevelt fel s oktatott kicsiny koromtl fogva. Klrikval +egytt nttnk fel, mint testvrek. Tudst akart bellem faragni, de +ht... + +--Mindenhez van hajlama, tehetsge az embernek, csak akarat s kitarts +kell hozz--szaktotta flbe szrazon. + +--Nem, Lnrd btym. Nagy tuds, philosoph ltre tapasztalhatta, hogy +kemny fejem, egyszer eszem van. Minden szenvedlyem csak a mozgalmas, +kalandos hadi plyhoz vonzott. Irtztam a knyvektl s a vegytani +konyha titokteljes gzeitl... Hrnv, harci dicssg utn epedtem s +ennek a hatalmas vgynak, ennek az emszt akaratnak nem tudtam +ellenllani... s midn belptem a seregbe, kegyelmed tstnt lemondott +a gymsgrl, ltaladta vagyonomat s kitiltott hzbl... Azta +haragszik rm, ezt nem tudja megbocstani? Olyan nagy vtek ez? + +--Nem csak ez! Akaratos, nfej vagy, dacos s vakmer a vgletekig. E +gyermekkori hibid mell a hadi let tkozl, knnyelm vgyakat, +mrtktelensget, fkezhetlen, civakod termszetet oltott beld. Az +imnt mondd, hogy emszt akaratodnak, hatalmas vgyaidnak nem brtl +ellenllni. Magad fltt mondtl ezzel tletet. + +A fiatal hadnagy harag- s mltatlankodstl g arccal ugrott fel +helyrl: + +--Btym, ez nem igaz! Brki beszlte, hazugsg! Mondd meg a hitvny +rgalmaz nevt, hadd vonjam felelssgre--kilt villog szemekkel, +mikzben akaratlanul kardjhoz kapott. + +--Mrskeld magadat, Istvn! Ne feledd, ki eltt llsz! A vros nagy, de +mg se olyan nagy, hogy hire ne menjen azoknak, kik a hegedsk s +timborsok trsasgban reggelig devernyznak a bor mellett, kocka- s +krtya-jtkon pazarolva a pnzt. Azt hiszed, be tudod fogni a hr +szjt, hogy szerteszt ne vigye, midn egy rkoljtisztet hallra +sebestesz, egy msiknak hallos szrst adsz, a harmadikat, negyediket +pedig sszevagdalod. + +--Megsrtettek! Becsletes prbaj volt mind! Az n letem pp gy kockn +forgott, mint az vk--vgott kzbe dacosan. + +--Ti prbajnak nevezitek, de ennek gyilkols a neve! + +--Btym, ht csakugyan megtagadja tlem Klra kezt? kilta +fellzadtan. + +--Meg! Azutn mire, tn hadnagyi zsoldodra akarnl meghzasodni? krd +gnyosan. + +--Kis birtokom mg megvan! Klnben Klrnak sincs semmije. + +--Egy koldusbl ne legyen kett!... + +--Hven szeretjk egymst. A mindennapi meglesz, hi pompra pedig se +n, se Klra nem vgyakozik! Btym, ne tegyen bennnket boldogtalann, +hiszen egykoron kegyelmednek a vgya is az volt, hogy egyms legynk... +s rmmel ltta, hogy testvrknt szerettk egymst... + +--ppen mivel testvrknt ragaszkodtatok egymshoz, knnyebben feleditek +egymst. Fiatalkori rajongs, megszoks, hamar elmlnak s rajta is +leszek, hogy elmljanak. Akaratomat tudod, egy szt se tbbet rla! +viszonz kemnyen... Vendgemet s adeptusomat hallom kzeledni. + +Az ajt azonban ugyanekkor mr megnylt s belpett rajta az adeptus. + +A kt fiatal elszr meglepetve bmult egymsra, de e meglepets hideg, +ellensges tekintett vltozott a bemutats alatt, mintha sztnszerleg +megreztk volna, hogy rvid id mlva engesztelhetetlen s hallos +ellensgek lesznek. + +A spanyol azonban tiszteletteljes, mly meghajlssal dvzlte, mint a +hz rokont, Istvn ellenben szinte, tettetni nem tud egyenes +termszetvel, tartzkodlag s bartsgtalanul. Azutn haragtl sajg +szvvel tvozott. + +--Megint egy idegen jtt-ment! Ezeknek ll a vilg! + +A folyos vgn az reg Ivnt tallta, ki bizalmas rmmel mosolygott +re mr messzirl. + +--Ivn ap, mondd meg, mikor j vissza Klra? + +--Nem tudom, Pista rfi, igazn nem tudom! felel az reg fejt rzva. + +--Ha megtudod, mindjrt rtestesz, gy-e? Tedd meg, apkm, az isten +ldjon meg!--kr, az reg kezt szorongatva. + +Az urak akkor keltek fel a reggelitl. + +--Mr csak megkrdezem, mi a baj? Illuminatissimus jformn alig +rintette a reggelit. Tn rosszul rzi magt, avagy rossz hreket +hallott ccse urtl? krd a vendg lgy, behizelg hangjn. + +--Mindkettben vala rszem! vlaszol a tuds kedvetlenl. Ffjs s +borzongsok knoznak mr pr nap ta! De most csak a tzre legyen +gondunk! + +A rosszullt majd csak elmlik. + +De bizony nem mlt el, mert pr napra r a tuds komolyan megbetegedett +s gyba kerlt, de a fiatal spanyol olyan kitart gondossggal polta, +hogy az reg Ivn nem gyzte elgg magasztalni. + +Bornemissza hlsan nyjt felje lesovnyodott jobbjt: + +--Mivel hlljam meg nked mindezeket, fiam s kedveltem? szlott +megindultan. + +--Legnagyobb jutalmam az, hogy kegyelmed meggygyult! + +--Ht az athenorban nem aludt-e ki a tz? + +--Nem! + +--Hnyadik nap mr ez, kedveltem? + +--A harminchetedik, mesterem! + +--Hrom htnl tovbb voltam teht beteg, mormol... s midn ksbb +elszunnyadt nagy karosszkben, lmban is csak ez kisrtett fejben, +mert szaggatottan mormog: >>Leo ruber, a tinctura rubedinis, a vrs +srkny, a nagy elixirium, bgjn, dohogjon az athenora<< s ms effle +alchymista kifejezseket. + +Jos megnyugodva tvozott mellle, hogy felsztsa az athenora tzt... +s a lbbadoz csak arra a tompa dbrgsre riadt fel, mely +mennydrgsknt recsegtette meg az ablakok lomba foglalt vegkarikit. + +ppen csengetni akart, hogy a zaj okt megtudakolja, midn az ajt +hevesen feltrult s egy zkarcs lnyalak replt a karjaiba. + +--Atym, kedves j atym, te beteg voltl! Hla Istennek, vgre itthon +vagyok s polhatlak! h, hogy n nem voltam melletted! Sokat szenvedtl +gy-e? s elbe trdelve, tlelte karjaival s srt s kacagott +egyszerre, az reg Ivn pedig szintn szemeit trlgetve, vele srt, +vele nevetett a htuk mgtt. + +--Beteg voltam, lnyom s csakis vendgnk szorgos polsnak +ksznheted, hegy letben tallsz. h, milyen kitn egy jeles ifj ez, +ha fiam, tulajdon vrem volna, se tudnm jobban szeretni. + +--Ki ? Hol van ht? krdez Klra vrakozsteljesen, de ugyanebben a +pillanatban a vratlan meglepets sikolya rppent el ajkairl, mert a +belpben rismert arra az idegenre, ki t a martalcok kezei kzl +kiszabadtotta. + + + + +A CAPUT CORVI.[1] + + +[1] Hollfej. + + +--Ime, lenyom! itt van vendgnk s gondos polm: Jos Venegas +Herrezuelo. + +--Atym, az, kirl rtam! Az n btor megmentm!--kilt Klra s kezt +nyujtotta felje dvzletl. + +--Mily csuds vletlen! s te egy szval sem emltd?--fordult a tuds +is hozz, de a spanyol mg mindig mereven llt helyn s hallspadt +volt az arca. + +Csak jabbi megszltsra, akkor is, mintha lombl bredne, trt +maghoz. Zavartan hajt meg magt s alig merte rinteni ujjai hegyvel +a fel nyujtott kezecskt. + +--Szvembl ksznm, mit atymrt tett! Legynk igazi jbartok! mond +Klra. + +Josnak ki kellett sietnie, hogy maghoz trjen, hogy sszeszedhesse +eszt s akaratt. Mintha kergettk volna, meneklt a laboratrium komor +magnyba. + +--Mireval ht a blcsek minden tudomnya, a sok mlysges kutats? +Mireval az a buvrkods, melynek egsz lett ldozta, ha egy +tekintetre halomra tud dlni minden? gondolkodott kbultan, megdbbenve, +mikzben homlokt az oszlop nyirkos, hideg kvre hajtotta, mert rezte, +hogy ennek a lnynak egyetlenegy szavra, tekintetre megtenne, +flbehagyna, megtagadna mindent, meg multjt, jvjt. + +Mg sokig llt volna ott, szemt behunyva, mindenrl elfeledkezve s +csak az athenora pattogsa riasztotta fel... Odasietett s megrakta a +legett tzet, aztn nyugalmat erltetve magra, visszatrt a nappali +szobba. + +Lassan lpdelt felfel a lpcskn, hogy nuralmt teljesen +visszanyerve, nyugodt elfogulatlansggal tallkozhassk Klrval. +Csakhogy Klrt mr nem tallta ott. + +--J, hogy jssz, kedveltem! Nem tudod, hol csavarog az a vn, mihaszna +Ivn? Most nincs itt, mikor legjobban kellene! zsmbelt boszsan a +tuds. + +--Nem lttam, mesterem! De, ha valamiben szolglatodra lehetek, n is +megteszem! felel Jos. + +--Fiam, az rm jobban gygyt Vesicatorius doktor uram minden +medicinjnl... rvendek, hogy lenyom megjtt, de mg jobban rvendek, +hogy t rvid nap mlva az izzts be lszen fejezve. Mondd szintn, +remlsz-e valamit? + +--Egsz sikert nem, de biztat jeleket igen! + +--n is ebben hiszek, mert ahogy az imnt elszunnyadtam, lmomban a +vrs oroszlnt lttam csudlatos ragyogsban. Ez j jel! + +--Valban az! viszonz szrakozottan a spanyol, mert amint beszlgets +kzben az ablakhoz llott, egyszerre csak az reg Ivnt ltta nagy +sebbel-lobbal hazarkezni, ki nagy vatosan valami levlformt mutatott +a folyosra lp Klrnak. + +--Hol kszlsz? frmedt Ivnra ura, midn kis vrtatva megjelent a +szobban. + +--A pincben az szok-fkat cserltk ki! felelte erltetetten az reg, +kopasz homlokt trlgetve. + +--Ez az ember hazudik! De mirt hazudik ht? Ebben valami titoknak kell +lenni, gondola Jos. Este a vacsornl annl jobban feltnt neki Klra +sztlansga, ki spadtan s szomoran jtt haza a dlutni jtatossgrl +s a vacsornl alig nylt az telhez. + +--A dleltti levl s e szomorsg sszefggsben llanak egymssal! +gondol a spanyol. + +Klra szobjba ment. Itt nem kellett flnie a kivncsi pillantsoktl, +hanem tadhatta magt azoknak a szomor gondolatoknak, melyek csakugyan +sszefggsben voltak az reg Ivn ltal hozott levllel. + +Ugyanis az reg kulcsr, igrete szerint, rgtn rtestette a +hadnagyot, ki erre a dlutni jtatossg utn, a kpolna hrsai alatt, +tallkozott Klrval, s elmondotta neki az apjval trtnt +beszlgetst. + +Klra elszomorodva hallgat, de ltva unokatestvre heves elkeseredst, +trelemre intette: + +--Vrjunk! Ismered atym termszett! Ha ellenkeznk vele, annl inkbb +nem fog engedni. + +--Vrjunk! Meddig vrjunk? gy ltszik, neked nem esik nehezedre! +szakt flbe haragosan. + +Klra fjdalmas, szemrehny tekintettel nzett r. + +--Klra! Mondj valami vigasztalt, ha tudsz! Mit tegynk? + +--Szeretnk valami megnyugtatt mondani, de most jttem haza, gy nem +tudom, mik trtntek, mi kedvetlent el atymat ellened? Kellett +valaminek trtnni, mg tvol valk! n majd megtudom: mi az! Legynk +addig trelemmel, Istvn! Igaz, hogy atym szavnak ll, de amit tlnk +megtagadott, egy harmadik krsre meg fogja tenni. + +Istvn ktkedleg csvlta fejt: + +--Ki lesz ez a harmadik? + +--Aki neknk jakarnk, atynknak pedig kedves embere! Ilyen +szvetsgest kell tallnunk! s ez Peth Mikls urambtym! + +--Ezt jl gondoltad! Milyen okos kis fejed is van Klrikm! enyelgett +Istvn, kinek a remnnyel egytt jkedve is visszatrt, midn azonban a +beszlgets folyamn megtudta, hogy a szabadt nem ms, mint a +Bornemissza-hz jelenlegi vendge, jkedve vgkp odalett. + +--Atyd egszen szerelmes abba a settkp idegenbe! n pedig gyllm! +kilt hevesen. + +Klrt annyira meglepte, hogy mitsem tudott felelni e vratlan +felfedezsre. + +--Csak most jttem meg... nem tudok semmirl! + +--Elhiszem, hogy nem tudod! De krdezd csak az reg Ivnt, az majd +elbeszl mindent... Azt is elmondja, hogy azt hiszi, atyd neki sznt +felesgl. + +Klra majdnem felsikoltott: + +--Istvn! Istvn, ijesztgetni akarsz! + +--Fogadd meg nekem! Klra, eskdj meg, hogy kerlni fogod, mint a mrges +kgyt s nem beszlsz vele! srget hevesen, midn a lny arcra hzta +ftyolt, hogy tvozzk. + +--Ezt anlkl is megtettem volna! felel, midn elvltak. + +Szomoran, bnatosan ment haza. Az estebdnl szrevette Jos frksz +pillantsait, a trtntektl amgy is felizgatva s elkesertve, +igazolva ltta Istvn figyelmeztet szavait s gyanujt, mely e perctl +kezdve az szvbe is annyira befszkeldtt, hogy megszabadtst s +hljt feledve, flni kezdett e rejtlyes arc embertl. Kerlte az +idegent. + +--Meg kell tudnom, mi okozta e rgtni vltozst? drmg Jos +sszeszortott fogai kztt, midn a trelmetlensgtl g tuds az +karjaira tmaszkodva ment a laboratriumba, mert a negyven nap elmlt s +az izzts be volt fejezve. + +--Fesztsd szt a tgely fedelt! Lssuk, mit rejt magban!-vszlott az +izgatottsgtl alig rthet hangon. + +Jos odalpett az athenorhoz, melyben tegnap jflkor kzsen oltottk +ki a tzet, s sem tudta megllani, hogy kezei az izgatottsgtl ne +reszkessenek, midn lefesztette a grafit tgely fedelt. + +Bornemissza Lnrd visszatntorodott, mert az olvaszttgely fenekn +csak fekete, lyukacsoss olvadt anyag settlett. + +--A caput corvi! vagyis a fekete hollfej! mormogta csggedten. A fekete +holl gyzedelmeskedett s elnyel a mi vrs srknyunkat... Valami +hibt kvettnk el? De ht miben hibztunk? Vremet adnm e titokrt! +kilt csaknem szilajon. + +--Valban nem mulasztottunk el semmit! Paracelsus, Arnoldus Villanova s +Valentinus Basilius elrst kvettk az anyagnl, Geber, Gorgonides, +Lullus Raymondus szerint izztottuk s Hermes Trismegistos titkos +tractatusai szerint klns figyelmet fordtottunk a magisteriumokra! s +mgis, mgis... mormog Jos kedvetlenl. + +--Add ide Albertus Magnusnak a knyvt s Paracelsus >>Summa perfectionis +magisterii<< cm munkjt! szlott a tuds mogorvn, azutn mohn +levelezni kezd a folinsok avatag lapjait... Jos pedig annyira +elmerlt gondolataiba, hogy a tudsnak csakis harmadik, trelmetlen +kiltsra kapta fel zavartan fejt... + +--Micsoda napon kezdtnk a mvelethez? + +--Htfn! + +--No ltod, itt a hiba! Neknk Jupiter napjn, azaz cstrtkn kellett +volna munkhoz kezdeni, nem pedig htfn, a hold napjn! E napnak +nyirkos hidege meglte tznk flogisztonjt az athenorban s +szalamandrnk nem tudott megrleldni! Albertus Magnus, Synesius Aper a +Sydericus ettl klnsen vnak! Hogy is tudtunk errl megfeledkezni! + +--Bmulom illuminatissimus mly tudomnyt! hizelgett bmul lelkesedst +tettetve Jos. + +--Anthurius Chrysos, a dies Solist, azaz a vasrnapot is ajnlja, de +maradjunk csak a dies Jovisnl, azaz cstrtknl. Ma van dies Saturni, +azaz szombat, teht mg t napunk van. Kszts el szorgosan mindent s +vedd el a legnagyobb j tgelyt. + +--s ha megint nem lesz eredmny? krd halkan az adeptus. Bornemissza +Lnrd felugrott. Hatalmas alakja egsz teljben kiegyenesedett s sett +szemeiben a rajongs izz lngjval felel: + +--jra kezdjk s megint jra, mindaddig, mg a nagy titok kulcsa +keznkben nem lesz! kilt megtrhetetlen erllyel... Vremet, letemet +adnm a sikerrt... De nem! Ers a hitem, hogy megtalljuk! Te vagy erre +vlem kivlasztva! A jelek nem hazudnak! Egy minden fldinl ersb +hatalom segt bennnket! + +Jost e rajong szavak szintn magukkal ragadtk. Spadt arca kipirult, +mlyen fekv szemei idegenszer lngban gtek. + +--Igen, gyzni fogunk! s ha kell, magukat a sett hatalmakat is +seglyre knyszertjk, hogy grebnkben izzk az a rejtlyes anyag, +melybl az let fjnak nni kell! Grebnk fenekn ott fog csillogni az +a csuds erej biborpiros k, mely az Oriens minden kincsvel elraszt +bennnket, mely napknt fnylik s a hitvny rcet nemes aranny +vltoztatja, rkifjsgot, blcsessget ad birtokosnak, minden +betegsget meggygyt s minden fldi embernl hatalmasabb, +mindentudbb teszen! kilt rezg, de meggyzdsteli hangon. + +--gy legyen! A tudomny igaz heve szlott belled! Most pedig kisrj +fel, mert mg ertlen vagyok, azutn tedd meg az elkszleteket. Jos +kszsggel nyujt karjt, de a tuds csak vllaira tmaszkodva lpdelt +fel a lpcskn... + +--Valban minden nappal nlklzhetlenebb vlsz, kedveltem! mond +nyjasan, midn a nappali szoba ajtaja el rtek, melynek egyik utcra +nz ablakflkjben Klra ldglt a himzrma mellett. + +Az ajtnyls zajra meglepetten fordult vissza s mosolygott atyjra. + +Midn azonban Jost is megpillantotta a hta mgtt, sebesen +sszekapkodta a selyemmotringokat s elhagyta a szobt. + +Jos boszsan harapta ssze ajkait, midn azonban a nyitva feledett +ablakon t a tovasiet unokaccs alakjt megpillantotta, egyszerre +sejteni kezd az eddig nem rtett dolgokat. + +Lehajtott fejjel ment ki a szobbl, az sszekt lpcszetnl azonban +megllt s rvid tprengs utn maghoz intette az egyik frficseldet, +ki egyttal a hz mgtti kertet is gondozta. + +Egy aranyat vett el tarsolybl. + +--Nesze! Nem kvnok rte egyebet, mint hallgatst s az igazsgot. +Ismered a hz urnak unokaccst, Vglyessy Istvnt, a hadnagyot? Mit +tudsz rla s Klra kisasszonyrl? + +--Nincs ebben semmi titok, tuds uram, hiszen a nagyr kiskoruktl fogva +egymsnak sznta ket! Nem is tudom, mirt halogatja ht a lakodalmat, +mikor gy egymshoz illenek? Stlgatnak a kertben. + +Jos szvbe megint belenyilalt valami. + +--Melyik kertrl beszlsz? krd tompn. + +--Ht a minkrl! + +--Jl van! mond, s lement a laboratriumba s heves lptekkel sokig +jrt fel-al. + +Spadt, merev arcn egy mozdulat se rul el, min gondolatok forrongnak +agyban, midn a mrvnylapokra betz napsugr egyszerre csak megllt +gpies jrklsban. + +Keresni kezd: hol hatolnak be a nap hirtelen el-eltn, majd megint +eltmad sugarai? s csakhamar felfedez az eddig szre nem vett s +mindenfle lommal telerakott kis ablakot. + +Odatmasztotta a kzi hgcst s nagynehezen kinyitotta a portl s +pkhltl megvakult ablakfikot. Egy rozmaring- s levendulabokroktl +illatoz kertet ltott maga eltt. + +Abban a percben egy arra suhan szell meglebbentette a torony falt +beszv repknyindkat, melyeket a mult jjeli vihar amgy is letpett +s a szellsuhansra jra vgigcikzta a napsugr a torony sett +belsejt. Ebbl aztn kitallta, mirt nem vette szre eddig a kis +ablakot. + +Leszaggatta a repknyindkat, betette az ablakot, azutn tekintete vgig +siklott a klnbz nagysg fnyfog- s gyujttkrkn. + + + * * * + + +--Mivel tltd a dlutnt, kedveltem? krd tle ebd utn nyjasan a +tuds. + +--Albertus Magnus s Basilius praescriptiit elemezem! felelte, de e +helyett, amint lert a toronyszobba, felhgott a kis ablakba s le nem +vette g tekintett Klra alakjrl, ki a nagyhats magyar +kirlyn-vz ksztshez rozmaringleveleket s levendulavirgot +szedegetett a kertben. + +Sokig lt ott, de elnzte volna tn az rkkvalsgig, midn a +liciummal bentt kerts mgtt lptek zaja hallatszott. + +Ragyog szemekkel ugrott fel a lny s sietett a kis eldugott ajt fel, +melynek furfangosan kszlt fazvrt egy ismers kz jrtasan +flretolta. + +--gy van, gy, mint a kertsz beszlte, drmgte a spanyol. A nap mg +fent jrt s a deli szp pr, aranyos sugrznbe burkolva, a +hrsfavirg s levendula illattl tflt lgben stlt a bokrok kztt. + +Csak akkor tvozott leshelyrl, midn Istvn elbcszott, Klra pedig +visszatrt a hzba. + +Az estebd vgvel annyira sietett, hogy mg a tudsnak is feltnt, de +azt adta okul, hogy mg fontos vgezni valja van a laboratriumban s +csakugyan amint lert, nekillva a reszelsnek s forrasztsnak, egy +sajtsgos alak szekrnykt lltott ssze s midn minden +elcsendeslt, jfltjban kinyitotta a toronyajtt s a szk +mellkutccskn t a kertbe osont. + +A sttben nem lehetett ltni, mit motozott a kis ablak felett, csak a +repknyindk zrgtek, ropogtak folytonosan, mg vgre pr tompa +kalapcstssel bevgezve munkjt, pihenni trt. + +E naptl fogva azonban minden alkalmat megragadott, hogy Klrval +beszlhessen, de a lny mindig kikerlte, mg vgre egyik nap olyan +szokatlan idben nyitott a nappali szobba, hogy Klrnak nem maradt +ideje a tvozsra. + +--Klra, az els nap bartsgt ajnlotta fel, mirt lett ellensgemm? +krd olyan hideg s nyugodt udvariassggal, hogy a lny meglepetve +pillantott r, de nem felelt. + +--Nem akar felelni? + +--J, ht felelek! Mit akar tudni? krdezte hidegen. + +--Mirt gyll? + +--Nagyon hizeleg magnak, ha azt hiszi, hogy gyllm--felel megvet +hangon. s most eresszen, hadd menjek ki--parancsol villog szemekkel. + +Jost ostorcsapsknt rintettk e szavak, de azrt egy vonsa se +vltozott meg. + +--Nem akar, mert nem tud felelni, Klra! n igrt bartsgot nekem, e +bartsgot azonban csak n tartom meg! + +--Szp bartsg! trt ki a lnybl haragos kesersggel. Elidegenti az +apt lenytl s vrbli atyjafitl! + +--Kitl, Klra, kitl? + +--Unokatestvremtl! + +--Ki az? Nem ismerem! felel Jos csudlkozssal... + +--Vglyessy Istvn huszrhadnagy! Atymnl ltta t, teht ismeri! + +--Ah, ht rla beszl? + +--Igenis, rla! nekem gyengd s j testvrem vala, mert kiskortl +fogva egytt nevelkedtnk s atym is fiaknt szerette. Most pedig... + +--Teht vdol engem? krdez Jos szelid szemrehnyssal. + +--Nem ! Nem , hanem a krlmnyek! viszonz dacosan, hanem szavai mr +nem hangzottak olyan kmletlenl s tmadlag. + +--Mily fjdalmas az, ha az embert gy flreismerik. Hanem egyet elrult, +Klra! Elrulta magt! Unokatestvre nnek tbb s drgbb egy j s +gyengd testvrnl! Sokkal tbb nnek! mond komolyan... + +--s ha csakugyan tbb volna? mond szintn. + +--Akkor bennem tallja legigazabb bartjt! Miben segthetnk, Klra? +mond olyan igaz, rokonszenvtl meleg hangon, hogy Klra megszgyenlve +nzett r. + +--n! n bartunk? Segteni akar? dadog a ktely s remny kztt +ingadozva... + +--Mondja, miben segthetek? Mondjon el szintn mindent. + +--Ah, ht csakugyan segteni akar! s szp szemei a legmlyebb hltl +ragyogtak. + +--Mindent megteszek boldogsgrt, Klra, de trelmesnek kell lennie! + +--Ha remnynk van, akkor trni, vrni is tudunk! + +--Tudja miben munklkodunk! gy-e, de azt mg ratyja se sejti, hogy a +clhoz mr kzel vagyunk; csak pr h, tn egy rvid v, s a nagy titok +a mienk!... + +Atyja lett ldozn a sikerrt, mert ez minden vgya s hajtsa! n +megadom azt neki! jutalmul pedig az nk boldogsgt krem tle! Klra, +j lesz ez gy? + +--Oh, bartom! Mily j s nemes n, bartom!... de istenem, n beteg, +hisz kezei remegnek s forrk! + +--Semmi bajom! Semmi! Ne aggdjk! + +--Oh, akkor jl van! Akkor bocsnata mellett mg egyet krek, bartom! +Ajndkozza meg bartsgval Istvnt is! Ha tudn, mily nemes, szinte +llek ! + +--gy legyen, mint kvnja. Az n bartai az enymek is, Klra! s olyan +igaz, olyan biztat tekintettel nzett r, hogy a lny boldog, ujjong +szvvel tvozott a szobbl. + +Amint azonban az ajt betevdtt, eldobta az larcot. + +Arca eltorzult, szemei fktelen, emszt gyllettl lngoltak. +Kacagott. + +--Nehz jtk volt, de sikerlt!... A bartsg larca alatt minden +tervkbe be fognak avatni s gy szpen a magam javra fordthatok +mindent! + + + + +NOSTRADAMUS TKRE + + +Jos ppen az utols darabjt tmgette annak a srgsszn tzll +anyagnak az olvaszt tgely kr, amivel ezt az athenorba falazzk, +midn Bornemissza belpett a toronyba. + +--Pter Julin rt! felsge a csszr neheztel, mivelhogy j ideje nem +kldtem tudstst alchymiai kutatsaim eredmnyrl. Meg kell tennnk! +Vllalkozol erre, kedveltem, nehogy a nyakunkra jjjn, vagy kldjn +valakit? + +--Kszsggel, mester! + +--Azt rja tovbb, hogy a Mtys fherceg letevst clz llamcsny a +legjobb ton halad! Magyarorszgi prthveibl a legbefolysosabb +furakat sikerlt tle elhajltani s rsznkre megnyerni, engem pedig +mris, mint a legmagasabb hatalmi polcon ll egynisget dvzl s +szerencst kvn-- --hahaha! + +Jos megtkzve nzett r. + +--Bmulsz e hahotn, miutn a kacags nem szoksom, gy-e? Nem is +jkedvembl nevetek. A risus sardonicus ez, a hazugsg, kpmutats s +perfidia nagymestere felett, ki nem ms, mint az n jakar bartom: +pter Julin. + +--A csszr gyntatatyja? + +--gy van! Ez az ember a legveszedelmesebb cselszv! E levele valsgos +momento mori rem nzve. Kszldjnk a nagy munkhoz. Dltjban +flretettk a knyveket s Bornemissza megint elvette a titokteljes +aranyszelenct, s tartalmnak egy rszt az athenorba hintette. + +--Vajha ezttal munknk sikeresebb lenne! szlott, midn Jos rilleszt +s lezrta az olvaszt tgely fedelt. Pont dlben meggyujtottk az +athenorban a tzet, melynek lesztst megint Jos vllalta nap-nap +utn magra, alkonytjban azonban otthagyta az izztst, tudomnyt s +mindent. A kertben stl Klrt s Istvnt leste. + +Egy este azonban kitrt belle a rejtegetett, visszafojtott szenvedly: + +--Nem! Ezt tovbb nem brom nzni! Szekrnybl pedig, melynek kulcst +mindig magnl hordoz, egy keleti munkra vall klns alak tkrt +vett el. + +--Cynthia ajndka! Ah, engem testvrknt szeretett! mormog, brsony +ujjasval vgigtrlve a fnyes lapot, melybl sajt hallspadt arca +nzett r vissza. + +--Holnap! Holnap az regnek is meg kell vallanom, mi a clom. + +Msnap azzal az rmhrrel lltott be hzigazdjhoz, hogy az +izztsnl biztat jeleket vett szre, ami az agg Bornemisszt olyan +kimondhatatlan rmre gerjeszt, hogy fiatalos frissesggel rohant le a +lpcskn s majdnem a nyakba borult. + +Klns faragvny szkbe lve, ragyog szemekkel figyelt minden szra +s szre se vette, hogy a ravasz Jos gyesen msra terelte a beszdet. + +--Zanardelli, a kalmr, a mult ht vgn megrkezett s sok +interessztus dolgot hozott magval Velencbl! + +--n is adtam neki kommissit egynmely arcanra, de eddigel mg nem +jelentkezett--felel a tuds boszsan. + +--Nem jelentkezhetik, miutn egy idegenben rragadt betegsg gyba +dnttte! + +--Honnan tudod mindezt, kedveltem? bmult a tuds. + +--Kegyelmed hzi orvostl, a tuds Vesicatorius uramtl! + +--De ht vele hol beszltl? krd mg jobban elcsudlkozva. + +--A mult napokban kimentem, hogy a Mihly farkangyal apothecban a +kovagkristlynak occulta qualitst, a naphta empyriact bevsroljam. +Ott tallkoztunk s vitatkoztunk. + +--Mi volt a vita trgya? + +--Herbrius uram, az apothecrius, egy lltlag magicus erej tkrt +vsrolt Zanardellitl, ki azt lltotta rla, hogy egyike a hres +Nostradamus ltal ksztett tkrknek, mit n s az orvos-doctor uram +tstnt ab absurdum deducltunk! + +--Hogyan? krd a tuds rdekldve. + +--Elszr is elmondm, hogy a blcs Nostradamus els magicus tkrt +akkor csinlta, midn Medici Katalin ltni akarta az utols Bourbon +kirly kpt. + +Ugyanis ez a blcs az anyakirlynt a terem vgn lev mennyezet al +vezetve, felhvta, tekintsen az ott fellltott gazdag farags tkrbe. +A kirlyn beletekintett s megrendlve ltta a liliomokkal hmzett +trnon, kirlyi dszben s jogarral a Bourbonok utols sarjt lni, mg +vgre a kp kdd vlva, nagy lassan elhomlyosult. + +Jos azutn elmondta, hogy a hres blcs mg hat tkrt ksztett, +melyek mindegyikrl ms-ms csuds trtnetet reglt el roppant +bbeszdsggel, hogy az id teljk s lopott pillantsokat vetett az +ltala fellltott tkrbe. + +--Kivncsi vagyok az okokat, a bizonytst hallani! vgott kzbe a +tuds... + +--Engedelmvel, azokra is rtrek, mesterem! Elbb azonban hadd mondjam +el az egsz disputt, mert kegyelmed becses szemlyt is belevontk. + +--No, erre kvncsi vagyok! + +--Az apothecrius ppen azt fejtegette, hogy micsoda aspectusok s +konstellcik kztt, min kabbalisztikus szmaiban a napoknak kell +viszonyba hozni az gi meridinust a fldivel, amely szerint a magicus +tkrk hajlst s szgeit be kell lltani, midn az orvos-doctor uram +fityml hangon felkiltott: + +--Spectljk csak kegyelmetek, simplex hadnagyocska ltre, min +pvabszkn lpdel Bornemissza Lnrd uram gymfia, s a szp Klrnak a +vlegnye, mintha a generlis botot mris a tarsolyban hordan. + +Jos mindezt a legkznysebb hangon mond el, flszemvel azonban a +tuds arcra figyelt s elglten ltta, hogy az egyszerre elkomorodik. + +--Hanem n repente rpirtottam a doktor uramra: Ne beszljen ilyen +becsmrl gesztusokkal, doctissimus, arrl a jeles erklcs, derk +ifjrl, ki... + +--Valamint te se beszlj rla egy szt se tbbet, kedveltem! vgott +kzbe a hzigazda szigoran. + +--Mirt? + +--Az okt majd annak idejn megtudod... Jos erre mentegetdzni kezdett, +ha netn familiris dolgokat rintett volna, de a tuds megnyugtatta s +hogy ms irnyt adjon a beszlgetsnek, krte, hogy mondja el a +Nostradamus-tkr ismertet jeleit. + +--Itt van egy valdi Nostradamus-tkr, a kabbalisztikus szgbe +belltva. Az apothecriusnak akarom megmutatni! n ugyan mg egszen +nem prbltam ki, de azt mondjk, ki mire gondol, megltja benne! + +Bornemissza Lnrd odalpett az asztalhoz, de alig vetett egy pillantst +a rzsutosan lltott tkrbe, eltorzult arccal dobbant htra, mert +lenyt, Klrt ltta Istvnnal a kert rozmaring bokrai kztt karltve +vgigstlni, azutn pedig leltek a hrsak alatt lev padra. + +Egy pillanatig mozdulatlanul meredt oda, azutn dhsen felkiltva +kirohant a toronybl. Jos gyzelmesen felnevetett s stni +elgttellel nzte a tkrben, amint az reg szlvsz mdjra egyszerre +csak a mitsem sejt fiatalok eltt termett... + +A szavakat nem hallhatta, de ltta, mint sikolt fel Klra hallspadtan +az ijedtsgtl, ellenben az ifj merszen felemelt fejjel nzett +btyjra. + +Klra knyrgsre kulcsolt kezekkel sietett atyjhoz, ez azonban +parancsollag mutatott a hz fel. + +A leny zokogva tvozott. + +Bornemissza erre oly rettenetes szavakkal illette az ifjt, hogy ez +hallspadtra vlva, dhtl torzult arccal kapott kardjhoz, csakhamar +azonban feje csggedten mellre hanyatlott s nmn tvozott. + +Jos erre tombolni, kacagni szeretett volna rmben. Most mr egszen a +helyzet urnak rezte magt s trelmetlenl leste, vrta a tudst. + +Bornemissza Lnrd a kulcsrt kiltotta el. + +--Ht ilyen rendet tartasz a hzban? Mirt nincs e hts ajt +belakatolva? krdez. + +Az reg Ivn azzal mentegette magt, hogy az ajtt eddig csak +faretesszel szoktk bezrni. + +--Az ajtt tstnt be kell szegezni s keresztvasat kell r tenni! +parancsol hidegen, azutn lass lptekkel az els hzba ment. + + + + +A PHANTOM + + +A vrvrsen izz tgely oldalai pattogtak az iszony hsgtl, az +athenora nylsain pedig koronknt egsz szikrazpor replt fel a +tzhely krtjbe. + +--Az izzts ezttal egyenletes! Valsgos ignes reverberii[2] mint az +rs kvnja, mormog az leszts munkjba ltszlag egszen belemerl +Jos. Valjban hallgatzott, mert trelmetlenl vrta a tuds +hzigazdt. + + +[2] Ignes reverberii: fokozott tz. + + +Egyszerre knny lptek nesze riaszt fel s Klra lpett be. + +A lny flnken tekintgetett krl az emberriaszt, fldalatti +helyisgben. + +--Bartom, segtsgt krem! esedezk szorong hangon. Tudja, mi trtnt +tegnap? + +--Nem, Klra, nem tudom! monda tettetett szintesggel. + +--Bartom, ha lehet, segtsen, atym egy rokonunkhoz, messze felvidkre +akar kldeni hossz, hossz idre! monda hevesen zokogva. + +--Nem akar elmenni, Klra? krdez csendesen. + +--Szeretnk meghalni! + +--Jl van Klra, szmtson rm, nrt mindent megteszek! + +--Mily j n, bartom. Tovbb nem maradhatok! felel s eltnt a sett +lpcsboltozat alatt. + +Kevssel utbb a hzigazda nehz lptei kopogtak a lpcskn. Komoran, +sszerncolt homlokkal lpett be s nma fejbiccentssel a pattog, +svltz athenora el llva, pr pillanatig a lngokba merengett, +azutn lelt. + +--lj le te is, azutn felelj igaz szintesggel, ha krdezlek! szlott, +sett szemeit komoran adeptusa arcra fggesztve. + +--Tegnap este, mg annyira deprimlt emberi mivoltunkkal kzs +gyengesg: a harag s kesersg, hogy csak pr szval emlthettem a +trtnteket... A magicus erej tkr nem hazudott! mond keseren. + +--Az n knnyelm fecsegsem s az a fatlis tkr kegyelmednek keser +rkat szerzett! szlott tredelmesen. + +--Nem a te bnd az! Te rtatlan vagy, s tudtodon kvl eszkze vall a +vletlennek, mely sorsunkat s az esemnyeket igazgatja.--Vn vagyok +mr, tudok a szvekben s arcvonsokban olvasni! Midn lenyom megjtt, +tapasztalt nagy nuralkodsod dacra, arcodrl nyltan leolvasm, hogy +szereted! Mit felelsz erre, kedveltem? + +--Igaz! attl a perctl fogva, midn a rablk kezei kzl megmentm. + +--Akarod-e teht nl venni? + +Jos lngol szemekkel ugrott fel helyrl, de a hzigazda parancsol +mozdulattal csendre int: + +--Mg nem vgeztem be! S igretemhez egy komoly felttelt ktk! Klra +kezt csak akkor adom nked, ha feltalltuk az aranykszts titkt! +Akr n, akr te! szlott eltklten, mire Jos arcrl nyomban eltnt +minden rm s szemeiben a keser csalds s elfojtott harag lngja +lobogott. + +Bornemissza megveten mrte vgig: + +--Ersebbnek hittelek! Ingatag te, ki a jttdet megelz jelek dacra +is ktkedel! Miben bztl, miben remltl ht eddig? krd szigor, +megrov hangon... + +Jos lesttt szemekkel hallgatott. + +--n bzom a sikerben, p ezrt akarlak szoros, elszakthatlan +ktelkkel magunkhoz fzni! Igy, ha megtallod a nagy titkot, engem is +rszesv teszel, mit magamrt nem tennl, ugye? szinte feleletet +kvetelek! monda, mialatt tfr szemeit kemnyen rszegezte, mintha +vesibe akarna ltni. + +--gy van! Klra kezt krtem volna a titokrt! mormog. + +-- a tied! Dolgozz, kutass tovbbad is fradhatlanul s amely napon azt +mondod: >>a nagy titok meg van tallva<<, kezedbe teszem Klra kezt. +Btorsg, fiam! + +--De vajjon Klra akar- nm lenni? krdez elfogdva s hangjbl mintha +titkos flelem rtt volna ki. + +--Nd leszen! Lgy nyugodt, n mondom ezt! Egy szval se fog vonakodni, +hanem tisztelni s szeretni fog, mint ahogy megrdemled! + +--s unokaccse, Vglyessy Istvn? + +--Azzal majd elbnok n! Mg a hire se fog hozztok jutni! Erre +szmthatsz! viszonz vszt jsl hangon. + +--Minden gy legyen! Dolgozni, ernyedetlenl kutatni fogok, mg csak a +nagy titkot meg nem talltam! A dj nagyon is nagy, nagyon is mlt re! +kilt mmoros elragadtatssal. + +--Ez az igazi hang. + +Jos egy pillanatig gondolkozni ltszott: + +--Szabad lesz nekem is nmely kiktst tennem? krd azutn higgadtan. + +--Mik legyenek azok? + +--Klra ama bizonyos nagy napig ne sejtsen, ne tudjon meg semmit, legyen +csupn kettnk titka az egsz, s mi se beszljnk rla tbbet! + +--Egszen kvnsgom szerint val hajts. Ltszik, hogy gyengdsziv, +derk ifj vagy! vlaszol elgedetten Bornemissza. + +--Lehet, hogy bizonyos idre el kell utaznom! Hov? mirt? Maradjon az +n titkom! Munkmban pedig mentl kevesebbet zavarjanak, hogy +hbortlanul elmlkedhessem... Ennyi az egsz! + +--Legyen gy! s a kt frfi, mint ki a legjobb munkt vgezte, +kzszortssal erst meg az alkut. + + + * * * + + +Klra ezalatt nyugtalanul szmllta az rkat. Vajjon min hrrel j a +j bart! El kell-e neki utaznia, vagy nem? Meg tudta-e atyja +krlelhetlen szvt lgytani? + +Az ebd a szokott egyhang nmasgban folyt le, mert a tuds itt is +hideg, szigor hangon, csak a legszksgesebbet beszlte lenyval s +midn az asztaltl fellltak, rviden csak ennyit mondott: + +--Csomagold be a szksges holmikat, mert holnap Sellvrra indulsz +Pethn nagynndhez. + +Klra megsemmislve hallgatta s midn atyja elfordult, ktsgbeesve +pillantott Josra, ki jobbjval jelentsgteljesen a gymlcss kosrra +mutatott. + +Alig tevdtt be az ajt, Klra mohn szedte ki a korn r szent Ivn +almkat s a kosrka fenekn egy sszehajtott levlkt tallt: + +>>Utazzk el nyugodtan! olvas dobog szvvel. Hrom-ngy ht mlva +vissza fog trni, erre szavamat adom. Megnyugtatsra most csak annyit +mondhatok, hogy atyja nem haragszik annyira, mint mutatja. Ez csak +bntets engedetlensgrt, de egyttal prba is jv viselkedsre. +Tancslom, ne levelezzen, ne tallkozzk rokonval, mert minden lpst +rzik. Ha mg egyszer engedetlensgen kapjk, mindennek vge. Btorsg +s trelem Klra! Minden ermet arra fordtom, hogy kegyednek szp s +boldog jvt teremtsek.<< + +Maga se tudott volna szmot adni magnak, min visszs rzelmek kzt +olvasta e levelet. rlni, remnykedni akart, de nem tudott. Szelid +nyugalommal jtt le szobjbl, midn msnap a nehz utazkocsi +elllott s engedelmesen kezet cskolt atyjnak, ki erre valamivel +melegebb hangon szlott hozz: + +--Ltom, hogy eszedre trtl! S ha tovbb is gy viselkedel, megint j +leszen kzttnk minden! + +Egyetlen bcsucsk, lels nlkl vlt el lnytl. + +A kocsi mr indulban volt, midn nagy sebesen az reg Ivn is oda +furakodott s bizalmas hunyorgssal mutatott a mlhk kz rejtett, +fonott vesszkasra, melybe rces zomnccal fnyl tarkanyak galambok +voltak zrva. + +--Istvn rfi kldi! E galambkk elhozzk m a szrnyuk al kttt +levlkt, anlkl, hogy szrevenn valaki--suttog kezt megcskolva. + +Klra szembl egy knnycsepp hullott a szelid tollasok fejre, de +szvbe a vgasz s remny egy sugara lopdzott s mindjrt nem rz +magt annyira elhagyatva. + +--Oh, mindig rm gondol, valamint n re! suttog, midn a +brkaforma hint nehz dbrgssel megindult. + +--Meg mernk r eskdni, ez a vn szentesked vagy levelet vagy zenetet +adott t neki! Hanem vigyzzon magra! mormog Jos dhsen az egyik +ablakflkben, honnan Klra indulst leste... s csak midn a hint +utols dbrgse is elhalt, trt vissza a torony als rszbe. + +Megigaztotta a lngol tzet, mozgsba hozta az nslya ltal mkd +hatalmas fjtatt, melynek minden lihhensre svlt szikrazpor +lvellt felfel a krtbe. + +--gj! izzl! hogy megszerezd nekem a boldogsgot! monda a pattog tzbe +pillantva, azutn szkt elhzva az asztaltl, tenyerbe tmasztott +fejjel lelt. + +Egyszerre hangos csattans riasztotta fel elmlzsbl, s rgtn r +nagy sistergs kztt az egsz toronyszoba annyira tele lett fullaszt +gzkkel, hogy a kis utcra kellett meneklnie. + +Kinyitotta teht a toronyajtt s a gz kihuzdst vrva, fel-al +stlgatott a nptelen utcakzben, honnan egyenesen az omladozott fal +als temetbe lehetett ltni... + +ppen temettek valakit. A fehr keresztes, fekete lepellel lebortott +kopors krl sr asszonyok trdeltek s a fklyk lngjai komoran, +gyszosan kavarogtattk fekete fstftylaikat a lgben. A temetkpolna +harangocskja panaszos kongassl hvogatta a gyszolkat. + +A papok neke, a bcsztat enyszetes szavai egszen hozzja +elhangzottak s maga se tudta mirt, de megvrta, mg elhantoljk a +halottat s csak midn az utols gyszol is eltvozott, trt vissza a +toronyszobba. + +--Klns! Mily kzel van a szletshez a hall! gondol, mg egyszer a +temet fel tekintve... + +Ekzben a mar gz a nyitott ajtkon egszen kihzdott, s most ltta +csak, mi trtnt. Nagyon kzel lltotta a kohhoz Thisistenius +Transvallius dertshez hasznlt compositumt s az veg sztpattant a +nagy hsgtl, mi gondolatainak egszen ms irnyt adott. + +--J, hogy nem explodlt ez az aethericus fluidum! Pedig knnyen +megtrtnhetett volna, dnynyg magban. Aztn feltrlte a nyomokat, +rendbe hozott mindent, s lelt a karosszkbe. + +De alig hogy lelt, eszmlve ttt homlokra: + +--Majd elfeledtem! A hassziai Sabellius a zodiacus oroszln jegyt +fontosnak mondja az izztsra! + +Felllott teht s a knyvespolcrl klnfle knyveket s kziratokat +vett le, idegesen lapozgatott bennk. + +--Az elbb mondm, hogy nyugodt vagyok, pedig me a ktely s +nyugtalansg knoz! mormog tveteg mosollyal. Minl tbbszr olvasom a +nagy blcsek s kivlasztottak titokba burkolt utastsait, annl inkbb +gytr a ktely s tehetetlensg. + +--Ah, drmg egyszerre megllva, most tlik csak eszembe! Az rkl rm +maradt Haly Abbas, mr alchymista kziratban az emberi vrrl beszl s +azt mondja: ebbe van a llek elrejtve. Meglehet, hogy e titokzatos +athenora emberi vrt, emberi ltet kvetel s a keresett sanyag maga a +llek! Emlkszem, Olaus Magnus s Panormitanus Magius szintn ilyesmit +emlegetnek! Hogy is nem jutott elbb eszembe, hogy sajt knyvemben s +kzirataimban keressem a nagy titkot. Sebesen felnyitva a bezrt +szekrnyek egyikt, abbl egy meglehets nagyszantlfa-ldikt emelt ki, +melynek oldalain apr rekeszek ltszottak, midn felnyitotta. + +Egyszerre megllott s boszs, csggetegen komor arcn valami mla, +boldog sugrzs mltt el, mint a mlt des emlkei, az ifjkornak +visszalmodott des derje breszt. + +Lassan, mintegy lmodozva gngyltette szt a sett hajfrttel tkttt +pergamentlapocskt, melyen kacskaringsan egymsba fondott mr +rsjegyek fzdtek egymsba: + +>>Te a mink vagy s a minknek kell lenned<<, olvas flhangon. + +--Ez Cynthinak az rsa! Ezt hagyta hajfrtjvel egytt emlkl, midn +nyomtalanul eltntek a szp Kordovbl, a khalifk si vrosbl. + +De mit akart e szavakkal mondani? Mit jelenthetnek e szavak, melyeket +oly klnsen rezg hangon mondott, hogy mg most is flemben csengenek, +mintha csak tegnap trtnt volna. + +ppen egy klns illat viaszvegylket olvasztottam, midn bejtt +aranyvvel tszortott hossz, fehr ruhjban, noha atyja nem igen +engedte, hogy a nehz gzkkel s prkkal teltett izzt mhelyben +idzzk, mgis odajtt, mert csak ott szeretett lenni, hol n +idztem... + +Fiatal kora dacra, bmultam blcsessgt s tudomnyt! segtett +megfejteni s kikutatni az rcek s savak rokonszenvt, a magiban s +alchymiban pedig oly gyakorlott volt, mint akrmelyik mester az elsk +kztt. + +Hallgatagon nzte munklkodsomat, csak nha szlva egy-egy tbaigazt +szt, egyszerre azonban nyakam kr fonta karjait, tlelt: + +--Jos, te nem is sejted, kik vagyunk mi! Jos, te a mink vagy s a +minknek kell lenned. Trtnjk brmi, mi nem szakadhatunk el egymstl! +kilt nneplyes, lelkeslt hangon, de atyja belpett s n ekkor nem +krdezhetm meg szavai rtelmt, tbbet pedig nem volt r alkalom, mert +midn mskor krdeztem e fell, a klns n csak fejt rzta s mg +rejtlyesebb hangon felel: + +>>Majd ha egyszer egszen a mink lsz, akkor majd megtudod!<< Jos ez +emlkek hatsa alatt mlyen elmerengett s mintha egy lthatatlan +alakkal beszlne, olyan hangon kiltotta bele az j csendjbe: + +--Ki mondja meg nekem, mit jelentenek e szavak? Oh, Cynthia, Cynthia, te +engem testvrknt szerettl, hol vagy? Hol tallhatnlak meg? Te sok +olyat tudsz, mi nknk csak rejtly s sejtelem! Ha te itt volnl, tudom +segtenl, hogy feltalljam a nagy titkot! kilt. + +Lelki szemvel maga eltt ltta a kordovai hzat oszlopcsarnokos, +szkkutas udvarval. A cdrus- s babrfk alatt Cynthia lt fehr +ruhjban, jfekete hajval, melyen fehr hpelyhekknt ltek a +rhullott narancsvirgok szirmai. + +Hallotta Zlem Zegrinek mly, rcesen kondul hangjt, amint lenyt +hvta be maghoz, hogy beavassa tudomnynak s mestersgnek titkaiba. + +--Fiam nincs, lnyomnak kell teht rklnie csaldunk tudomnyt, mely +utdrl utdra szll! mond tbbszr shajtva, jjelenknt pedig az +Algol s Atair csillagok feljvetelig az g csudiban oktatta a hz +szgletre ptett toronyban. Sokszor krdezte tle, mit tanul, de +Cynthia ilyenkor csak fejt rzta s megdbbent komolysggal felelte: +>>ah, mint szeretnm veled tudatni, Jos, de nem lehet, nem szabad! Taln +egyszer, hossz, hossz vek mlva.<< + +--Oh, Cynthia! hol vagy? Merre vagy? Nem rzed, nem hallod, Jos hv, +Jos svrog utnad! Ah, ha te itt volnl s tudatnd, hol s miben +keressem a nagy titkot! Ah, ha szavaimmal s akaratom erejvel idzni +tudnk, hvnlak, knyszertenlek! Cynthia! Cynthia! Hol vagy? Jer, +segts! kilt oly hangosan, hogy maga is visszadbbent a sajt +hangjtl, oly visszhangosan, oly idegenl zgott vgig a boltozatos +helyisgen, az j magnyos csendjben. + +Egyszerre azonban rmlten ugrott fel, mert amint felpillantott, az +athenora mgtti falon egy hatrozatlan, de mgis tisztn felismerhet +rnyalaknak a krvonalait ltta imbolyogni. + +Borzongva kzeledett az athenora fel s minden csepp vre lktetett: + +--Cynthia! Cynthia! te vagy! lmodom, vagy igazn felismertelek? + + + + +CYNTHIA + + +Pattog szikraes, a tz svltse felelt szavaira, de a magasra +szkken lngok kzl egy fnyes fehr, gyngd alak bontakozott ki s +biztat mosollyal integetett neki... + +--n vagyok, Jos, n, a te Cynthid, ki hvsodra me megjelenik! +szlalt meg... Mr rgen hvhattl volna, de persze, te nem tudtad, min +hatalom az emberi akarat... Mg nem vagy egszen a mink. + +--Cynthia! Cynthia! kilt Jos... lom-e ez, vagy valsg? + +A tnemny tzsrshoz hasonl hangon kacagott: + +--Oh, ti vak, settben tapogatdz emberek! A titkok titkt akarjtok +leleplezni s nem hisztek sajt szemeiteknek. n vagyok, Jos, n! +Tudom, miben fradsz, de segtsgem nlkl minden munktok sikertelen! +Ti a nagy titkot akarjtok megszerezni, anlkl, hogy seglyl hvntok +s letre keltentek a magicus szalamandrt. + +--Cynthia! Cynthia! Valban te vagy? Segtsgemre jttl! kilt ekkor +rmittasan s kitrta karjt. + +--Ne kzelts, Jos! Most nem rinthetsz engem! Majd nappal, ha fldi +alakomban kzeledem hozzd! Emlkezel-e mg szavaimra? + +--Emlkszem! De hiba kutatm rtelmket! + +--Jos, mg mindig nem rted, min csudlatos hatalom az emberi akarat? +A te akaratod vonzott engem ide! Aki egyszer velnk lt, az a mink, +nked is a minknek kell lenned, hisz ereidben a mi vrnk csergedez! Mi +nem vlunk el tbb egymstl... Megigred ezt, Jos? + +--Igrem, Cynthia, szeretett testvrem! Oh, br hamarbb jttl volna! +Sokat gondoltam red! + +--Mirt nem hvtl elbb! Hvsod nlkl nem jhettem, br bizonyosan +tudtam, hogy ez elbb-utbb be fog kvetkezni... reztem, hogy gondolsz +rem! Igen Jos, tudtam, hogy hvni fogsz, mert segtsgem nlkl nem +tallod meg a nagy titkot! + +--Cynthia, te tudod! Te segtesz? Ah, krlek segts! segts! + +--Akarod, hogy segtsek, Jos? Nked csak akarnod kell! Akard ht! + +--Akarom-e? Akarom, akarom, akarom! Ez egyetlen clja letemnek s +minden trekvsemnek! kilt lzasan. + +--Mivel akarod, meg kell tennem! Ah, egyszer majd megtudod, min nehz +munka ez... Br hatalmasabbak vagyunk a haland embereknl, mgis +irtzva, flve kzelednk a srknyhoz, de irntad val szeretetbl ezt +is megteszem s mindenre ksz vagyok... Ne virrassz, ne emszd ht +magadat... Aludjl, Jos, aludjl, majd n rkdm s lesztem a tzet! + +Jos felelni akart, de e pillanatban Cynthia fehr lngg vltozva, +krlkerengte a titokzatos olvasztednyt, azutn pedig tkarolva, +fnyl aranyest hullatott re. + +Ezeket ltva, nem tudta: bren van-e, vagy lmodik. Az olvaszttgely +egszen tltszv hevlt s benne egy tzes oroszln kzdtt egy tzes +srknnyal, mikzben tompa drgs rzkdtat meg az plet falait. + +A tzes srkny nehz kzdelem utn legyzte s lngol torkval +elnyelte az oroszlnt s ugyan pillanatban fejn ragyog korona tmadt, +mely bborvrs sznnel sugrozta be az ednyt s az egsz helyisget, +kzbe-kzbe pedig valahnyszor megcsattogtat lngol szrnyait, minden +szrnycsapsra szivrvnyszn tndri fnyessg ragyogott be mindent a +toronyszobban. + +Tbbet nem ltott, mert arra bredt fel, midn a mellkutccskra vezet +ajtn hangosan kopogtak. + +Zavartan ugrott fel s e kopogst is majdnem csudlatos lma +folytatsnak kpzelve, nknytelenl elkiltotta magt: + +--Ki kopoghat ez ajtn? Ez utcban egy llek se szokott jrni! De azrt +leakasztva a kulcsot, elfordtotta a zrban. + +Az ajt feltrult s a kszbn egy magastermet, karcs nalak llott +idegenszer ruhzatban s midn htravet ftyolt, Jos az rm s +megrettens kiltsval tntorult htra: + +--Cynthia! Cynthia! Ht valban itt vagy? Teht mgsem volt lom! + +--n vagyok, szeretett Josm! Annyi v utn vgre feltalltalak! szlott +s mlysges fekete szemei csudlatos, titokteljes lnggal ragyogtak. + +--Cynthia! Cynthia! Eszerint mg sem lmodtam! Te segtsgemre jttl! +Oh, felelj, felelj, testvrem, gy-e nem volt lom? srget lzasan s +szikrz gyrkkel terhelt jobbjt mindkt kezbe szortotta. + +--Nem rtelek, Jos! Meglmodtad jttmet?--krd Cynthia bmulva. + +Jos szilaj mozdulattal simtotta vgig homlokt: + +--Lehetetlen, hogy lmodtam volna! mormog hangtalanul s frksz +tekintett a rejtlyes mlysg fekete szemekbe mlyesztve, krd: + +--Tudod-e, min munklkodom? Nzz oda, felismered-e? s az izz +athenorra mutatott. + +--Tudni nem tudom, csak sejtem! Az alchymia nagy titkt keresed! + +--Akarsz-e segteni? Cynthia, az jjel meggrted, hogy segtesz a +titkot felfedezni! Atyd mindenbe beavatott! + +A leny szemei egy percre rejtlyesen megvillantak s sajtsgosan +mosolygott. + +--Megint az a csudlatos lom! Ltom, hogy sokat gondoltl rem! felel +kitrleg. + +--De segtesz-e? + +--Minden bizonnyal segtek, ha tudok. Atym ezeltt pr hval meghalt. +Nem volt beteg, csak nagyon, nagyon reg! Ha akarta volna, tudomnyval +tetszs szerint meghosszabbthatta volna lett, de nem akarta. Egyik +este maghoz hvatott s midn belptem, pp akkor vetett valami +bborcsillogs trgyat a legersebb tzbe: >>Ebbl szlettl, ennek +adlak vissza<<, mormog nneplyes mozdulattal, n pedig mozdulatlan +lltam helyemen, mert mennydrg robaj s bborvrs fnyessg raszt +el az egsz mhelyt. + +--Ez maga a nagy titok! A mindent aranny vltoztat bborvrs k, a +leo ruber, vagyis a vrs oroszln vala! kilt Jos szertelen +felindulsban felugorva. + +Cynthia ajkain jra megjelent az elbbi rejtlyes mosoly: + +--Lehet! Atym ekkor gy szlott hozzm: >>Sokflre megtantottalak, +lenyom! A hallt gy kell venned, mint elkerlhetlen dolgot. Vgyom +seim s az rk nyugalom utn. Ha teht meghalok, keresd fel egyetlen +rokonunkat: Jos Venegas Herrezuelot. velnk lt, minknek kell teht +lennie! Hallom utn a mink lehet! Lenyom, n beavattalak tged +tudomnyunk titkaiba, te avasd be csaldunk utols tagjt, mert mindig +csak egy frfiutd brhatja a Zlem Zegrik tudomnyt! Folytassa , +amiknek n is folytatja voltam s fejezze be, aki erre ki lesz +vlasztva.<< + +Most mr rtheted az n bcsszavaimat is. Atym letben mitsem volt +szabad felfedeznem... de most mr krdezhetsz! Megosztom veled mindazt, +mit a legutols s legblcsebb mr alchymisttl, atymtl tanultam! + +Jos szemei lzas fnyben gtek, villogtak: + +--Segts, hogy a nagy titkot brhassam! suttog kezeit megragadva. + +Cynthia nevetett: + +--Megint csak a nagy titok! Oh, ti frfiak, mily telhetetlenek s nzk +vagytok a tudomnyban. + +Jos sszerezzent, mert Cynthia nevetse egszen az jjel hallott +tzsrs-forma kacajra emlkeztet. + +--Nem akarod teljesteni krsemet? krd tompn. + +--Ht nem igrtem az elbb! Segtelek, ha tudlak! Hiszen nem tagadhatom +meg, ha akarod! felel knnyed, enyelg hangon, de Jos mgis idegenl +ssze-sszeborzongott, mert dacra Cynthia tagadsnak, szavainak +ugyanazon rtelme volt, miket az jjel hallott... de most nem rt r +efelett tprengeni, mert az egyik gyrktl szikrz kezecske vllra +ereszkedett: + +--Jos, te nem a rgi vagy! Ht nem oly kedves mr eltted Cynthia, mint +volt? + +--pp most akartam krdezni... felelte r zavartan. + +--n nem maradhatok sok ez orszgban! Vissza kell trnem. Azrt jttem, +hogy magammal vigyelek! tev hozz elkomolyodva. + +--Cynthia! riadt ez r elhlve. + +--Az rm, vagy az ijedsg hangja ez, Jos? nzett r nyugodtan, de +szeme oly hideg pillantsokat lvellt r, mint a tr hegye. + +--Az rmteljes meglepets, Cynthia! felelte r gyorsan... Gondolhatsz +mst? tvenni s folytatni blcs atyd rkt! Hisz ez volt rgi vgyam +mindig... csakhogy... + +--Csakhogy? ismtl krd hangslyozssal a lny. + +--Csakhogy most nem mehetek veled! Ez az, mi elbb megdbbentett s +elkesertett. Szavamat adtam s eskvel kteleztem le magamat, hogy +mindaddig maradok, mg a nagy titkot meg nem talljuk! vlaszol +sznlelt levertsggel. + +--Akkor maradnod kell, Jos! A sz kt, de az esk ktelez! Maradj ht, +meddig maradnod kell!... >>Aki eskjt tri, nyakt szegi!<< mondotta +atym. + +--Teht beleegyezel, testvrem? krd Jos derlt arccal. + +--Ht nem mondtam mr, amit te akarsz, azt nkem akarnom kell... +Vrnkbl val vagy s n, mint n, engedelmeskedni tartozom neked s +akaratodnak! Jos, n most tvozom! Mestered nemsokra jnni fog. +Szeretnk vle is megismerkedni, de mint nt, bizonyra nem mltatna +vitatkozsra! Hanem majd mint tutaz mr alchymista kopogtatok be +hozztok s gy prblom ki a tudomnyt! + +Ezzel arcra hzta ftyolt s knny lebeg lptekkel tnt el a kivezet +ajtcska keskeny s sett boltozatban. + +--lom volt-e ht, vagy valsg? avagy csupn felcsigzott kpzeletem +jtszott rzkeimmel! Nem! s szzszor nem! Vilgosan lttam, bren +voltam! kiltotta ktsgbeesetten s mintegy irtzva pillantott a dohog +athenora fel, mely e pillanatban nagyot durrant a hsgtl. + +--Vajjon szlnak-e az ilyen ltomnyokrl a blcsek knyvei? krd egy +id mlva s remnykedve vette el a knyveket. + +De hiba lapozta, hiba forgatta t azokat, nem tallta bennk, amit +keresett. Csggedten dobta le a nehz folinsokat, a lncokkal lezrt +nagy kteteket s megint komor tprengseibe merlt. A lpcskn a +hzigazda lbnak kopogsa hallatszott. + +--Estre elmegyek Cynthihoz! Ha nem lom, meg kell neki fejteni a +rejtlyt, akarom! s akarom! mormog setten, azutn nyugalmat +erszakolva feldlt vonsaira, sietett a belp el. + +--Nos, kedveltem? krd a tuds. + +--A tz g! Az athenora izzik! felelte Jos halkan. + +--Helyes! Izztsd az anyagot, izztsd, kedveltem! A tzben van az er s +feltmads. + + + * * * + + +Egy httel ezutn Bornemissza Lnrd egy latin nyelven rt levlkt +lobogtatva kezben, sietett le a toronyhelyisgbe. + +--Kpzeld csak, kedveltem, egy tutaz mr alchymista kvn nlunk +tisztelkedni, miutn meghallotta, hogy te itt tartzkodol. Ugyebr, +elfogadjuk? Mit szlsz hozz? + +--Nevt szeretnm tudni, mester! vlaszol Jos bmulst sznlelve. + +--Zora ben Zlem Zegri! olvas ez a levlkrl. + +--Oh, oh, ez nagy tuds! Valban ritka szerencse, mester! Tisztelettel +kell fogadnunk, mg pedig itt, mhelynkben! + +--Teht ad personam ismered? + +--Toledban, Malach ben Mizrim mhelyben tallkoztam vle. + +--Helyes, elre rvendek a tudomnyos disputnak. Meglssuk, min +fundamentumokon frequentlja szent mvszetnket! Vajjon is a +szalamandrban keresi-e az ltet elemet? avagy pedig abban a mysticus +vrs anyagban, melyet Abbi Moyses egy hromszggel keresztltrt krrel +jelel? + +E beszlgetst a bibliothecs-terembl alhangz csengetysz szaktotta +flbe. + +Ivn jelentette, hogy a vrt vendg megrkezett s kis id mlva +Cynthival trt vissza. + +Az akkori tuds vilgban dv virgos dvzlsi formk utn, valsgos +examinls al vettk a vendget. Bornemissza szrevette, hogy az idegen +nagyon csudlkoz kpet vg, midn azt erstette, hogy az izztshoz +szksgkp segtsgl kell hvni Kalygah-t, vagyis a maginak harmadik +vdszellemt. s elkezdte magyarzni, hogy a vilgegyetem rendszere a +hyalaetherben, vagyis az serben, a limbus majorban, a limbus minorban +s a vilgsszhang plati gyrjnek vagy homri aranylncnak nevezett +symbolumban van megtestestve. Eszerint az alchyminak a rgi +occultistk rendszert kell mkdsi krbe vonni. Az embernek kt +alapeleme, az elemi test s az asztrl test. Az elemi testben van az +archiaeus, a spiritus vitae, vagyis a mumia, azaz leter; az asztrl +testben a sidericus ember, vagyis az evestrum s vgl az llati szellem +s okos szellem, teht a sidericus rsznl fogva, vgynak vd, j s +rt, rossz asztrl szellemei az emberisgnek. + +A maurus alchymista eddig udvarias figyelemmel, hallgatta a +magyarzatot, most azonban megszlalt: + +--Magyarzatodbl megrtettem, hogy ti a Kalygahot hvjtok segtsgl, +a mi blcseink ellenben a szalamandrt. + +Jos sszerezzent. Cynthia megint az jjeli tnemny szavait idzte, a +tuds pedig boszsan kelt fel szkbl, mert odafent jra megcsendlt a +hv csengety, de mindjrt vissza is trt. + +--Bartom, a generalissimus p most izente, hogy izgga unokacsm tban +van az alvidki tbor fel, honnan nem kerl tbb vissza Budra, miutn +a trk ellen operl hadtesthez tettk t. Nem lesz tbb utadban! + +E percben megint, harmadszor is megszlalt a csengety. + +--A vletlen most hoz nyakamra vendget! monda elfojtott mreggel s +felsietett. + +--Te tra kszltl? krdezte Cynthia, midn magukra maradtak. + +--Tged akartalak felkeresni. + +--Ki az az ember, kirl az elbb beszltetek? + +--Kellemetlen, akadkos ember! Utunkban volt! felel Jos kitrleg. + +--Jos, te valamit titkolsz elttem! A frfi szeme csak egy esetben +szikrzik oly dzul s engesztelhetetlenl, mint a tid. Mikor +vetlytrsrl van sz! + +E pillanatban az reg Ivn lpett be. + +--Nagy uram izenett hozom. Bocsnatot kr az idegen vendgtl, hogy nem +jhet vissza! Illustris ltogatja rkezett a prgai udvarbl. + +--n is tvozom!--A kereskedk, kiknek trsasgban jttem, indulsra +kszen llanak! + +--s a segtsg? krd Jos. + +--Megadom a szksges utastsokat--a tbbi az anyag dolga. Mikor +szksged lesz rm, itt leszek! + +Jos az ajtig ksrte. + +--Tovbb ne jjj, monda. Ne feledd, aki mink volt, az mink lesz s +mink marad!... + +--Azt majd megltjuk! Csak a nagy titok legyen egyszer birtokomban! +mormog Jos, villog szemekkel nzve a tvoz utn. + + + + +AZ ARANY SZALAMANDRA + + +E naptl kezdve olyan lankadatlan buzgalommal fogott a munkhoz, hogy +Bornemissza Lnrd tbbszr komolyan megintette, hogy kmlje magt s +ne tegye kockra egszsgt. + +Jos azonban nem hallgatott re, vagy csak szrakozottan felelt. bren +volt, mgis azt hitte, hogy lmodik, mert midn leszllott az j s a +nyugalom csendje ereszkedett mindenre, gy tetszett neki, hogy a +titokzatos ednyt krlnyaldos lngok kztt Cynthia alakjt ltja, +midn pedig az edny olykor rvid pillanatokra tltszv izzult, +csudlatosnl csudlatosabb alakok s jelensek vltogattk benne +egymst. + +Tzes koporsban vres halott fekdt s valahnyszor nygve, hrgve +felemelkedett, vrcseppjei izz rubinsznekben cspgtek az edny +fenekre. + +Majd tompa drgs kztt, holtakkal s emberi csontokkal bortott +vgtelen laply trult elbe, mely fltt vijjog tzmadarak +szllongtak, a holttestekbl lakmroztak, mire az egszet egyszerre +vrvrs kdgomolyok leptk el, melyek egy drrensre eltntek, s kt +lngol oroszln bontakozott ki, vgl pedig Cynthit ltta tzes +aranyszalamandra kpben, fejn korona csillogott. + +A szalamandra kedvtelve uszklt, lebegett a tzrban s vakt lng +sugrzott ki egsz testbl. + +--Aludj, Jos, aludj! Az n lngom leszti az athenora tzt, hogy +letre keljen a szalamandra. + +--Nem alszom! bren vagyok! felel Jos, de msnap megint csak nem +tudta, bren volt-e, vagy lmodott. + +Az els mozdulata az volt, hogy a knyvekhez rohant. Remeg kezekkel +nyitotta fel Basilius Valentinus, Olaus Magnus mveit s rekedt +diadalkilts trt ki mellbl. + +--Itt vannak! Itt vannak! A koporsban a halott, a tzmadaras +halottasmez, a kzd oroszlnok s a korons szalamandra! Ah, n vak +bolond! Titokteljes borzadly szllotta meg arra a gondolatra, hogy +minden nappal egy lpssel kzeledik a siker fel. + +--Cynthia! Mrt tagadod nappali alakodban jjeli alakodat? krdezte a +szalamandrtl egy zben. + +--A titkot keresd! Vedd a dolgokat gy, amint vannak... Ht +meglelhetlek-e n most? szlott, tzkarjait, melyekrl a szikrk +zporknt omlottak, a nylson t felje trva... Ha rintenlek, +haland tested egy marok hamuv vlna... Csak mint kihlt hamu, a +testnek, az anyagnak bilincsei kztt kzeledhetem hozzd! Egyedl a +szellemben van az er s hatalom, az anyagban semmi sincs! Emberi +alakomban n is csak tudatlan, tehetetlen anyag vagyok, miknt te! Gyzd +le kivncsisgodat s ne frkszd az elrhetetlent. + +--Miknt tudjam meg ht az tvltozs lnyegt? + +--A lnyeget? Azt se n, se te nem tudod meg! A gazda elveti a magot s +nem ltja, miknt megyen vgbe a fld sett mhben a tenyszet +titokteljes munkja! rl s megelgszik a termssel! Elgedj meg te +is... s segts bennnket a nehz munkban, melyet magunkban sem mi, sem +ti, emberek, sikerrel nem vgezhettek... Nehz munka ez. Ernket, +hatalmunkat vesztegetjk benne. Egsz lnynkkel t s t kell hatolnunk +a holt, merev rcen s keblnkbl adjuk az ltet, feltmaszt fluidumot, +mert csak ez hevtheti fel az rcek megzsibbadt erejt. Emellett az +asztrlkrk szellemtborval kell megkzdennk, kik llati alakokban +heves ellentllst fejtenek ki... de azrt elbb-utbb gyzni fogunk. + +--De mikor? Ezt mondd meg!--kilt indulatosan. + +--Gyarl, trelmetlen ember! Krdezd a szelet, mikor ll meg? A +folykat, mikor szntetik meg folysukat? Tud erre felelni valaki? Ti +mr a kezdetnl annyi akadlyt grdtettetek elnk, hogy ezttal csupn +a hrmas prbt s a vltozs egyszeri erejt nyeritek meg! + +--Cynthia, nem rtelek! + +--Majd megrtesz, most aludj, Jos, aludj! Klnben nem lesz erd az +jabb prbra! hangzott a lngok kzl, s a korons szalamandra teste +sszeolvadt az athenora lngjval. + +--Szegny fi, egszen ki van merlve s hallspadt a megfesztett +virrasztstl! A tz pompsan g, bizonyra csak most nyomta el az lom! + +Ezek az rzkeny s nmileg aggodalmasan hangz szavak bresztettk fel +reggel s alig akarta elhinni, hogy rideg mesternek a szjbl +hangzanak. + +Pedig ht ez llt eltte. + +--Lsd, lsd! Tlsgosan megerlteted magad! Pihenned is kell, +kedveltem! + +Jos felugrott s prszor vgigsimt homlokt. + +--Mester! Szgyenlem gyengesgemet! mormog mentegetdzve. + +--Egy szt se! Nemes buzglkodsod csak dicsretet rdemel. Meg vagyok +gyzdve, hogy most elrjk clunkat... Oh, fiam! kilt rmtl ragyog +szemekkel nzegetve a tgelyt, mg pr nap s fnixnk kifeszti biboros +fny szrnyt. + +Jos rzta a fejt. + +--Nem, mester! Ez egyszer csak a jeleket kapjuk s tn az tvltoztat +er egyszeri atomust! felel hatrozottan. + +--Oh, oh! s mibl gondolod ezt? Feleleted nagyon hatrozottan hangzik! +krdezte megtkztt hangon. + +--A kezdetnl elmulasztottuk seglyl hvni a szalamandrt s +tgelynkbl hinyzik az breszts vrs boraxa! + +Bornemissza mosolygott: + +--A szalamandra csak jelkpes kifejezs, mely alatt mestereink a tz +fokozott erejt, hol pedig magt az sszettel anyagt rtik, mert az +is, miknt a tz, izzik s g, de nem g el! Olvasd t jobban Basilius +s Olaus Magnus iratait. + +Josnak gy tetszett, mintha a szalamandra kacajt hallan a tzbl: + +--Ne hallgass a mesterre! Csak hadd beszljen! sohse fogja felfedezni +a nagy titkot! + +--Nem hallott kegyelmed semmit? krd izgatottan. + +--Mit? A tz dohog az athenorban! felel ez feltekintve, Jos pedig +elhallgatott. + +A negyvenegyedik napon kioltottk a tzet s midn felfesztettk az +olvasztedny fedelt, halk elmosdott drej hallatszott s egy +pillanatra, mintha rzsaszn villm cikzott volna keresztl, gynge +hajnalprforma fny villant meg a laboratriumban. + +--Gyztnk! kilt Bornemissza, midn ezeket a tudsok ltal lert +biztat eljeleket megpillantotta! Gyztnk, kedveltem! s Klra a tid! +kilt s meglelte fiatalabb trst. + +Ez azonban erszakosan tpte ki magt karja kzl s felkiltott: + +--Megfogadtuk, hogy nem szlunk rla, mg a siker nem biztos. Siker +pedig nincs! + +A tuds is szrnyen restelte ezt az inkbb laikushoz, mint higgadt, +komoly bvrhoz ill elhamarkodott kitrst, kivlt midn ltta, hogy a +csalhatatlan jelek dacra se ragyog el az ednybl a bborszn k. + +Ajkait csaknem vresre harapva, dnttte az edny tartalmt az asztalra. + +--A jelek dacra, semmi! Olvadt salak, egyb semmi! mormog dhsen. + +--Nem, mester! kilt most g arccal, lngol szemekkel Jos. Nzze meg +jobban! A titok svnyn jrunk! Az anyagok keverke felbonthatlan +elemm vltozott, rajta van a resurrecti: a feltmads jele, a fehr +hatty feje, vgre pedig az arany gi harmatcseppje! + +--Mutasd! + +--Valban, Paracelsus Basilius sikert jsl jelei! Vgre, vgre mgis +kzelednk!... Mit csinltl te szerencstlen--riadt r egyszerre a +harag s elszrnyeds hangjn, midn Jos a megmledt anyagot egy +kalapccsal ketttrte. + +--Itt ragyog az sanyag egy atomusa! Az arany lelke! Az rcek +nemestje! kiltotta vissza Jos s a trs helyre mutatott. + +Valban, az anyag kzepbe rejtve, szabad szemmel alig lthat pirosas, +kis kristlyszilnkocska ragyogott. + +Bornemissza Lnrd az hitat s borzadly lerhatatlan tekintetvel +nzett oda. + +--Mester, a te kezeid vgezzk a prbt! figyelmeztet Jos, s egy +lomgolyt dobott az olvasztkanlba. + +Bornemissza reszket kzzel hullat a parnyi kristlyszilnkot a +megolvadt lom kz. + +A msik pillanatban mr harsny diadalordts rppent el mindkettjk +ajakrl, mert az lomgoly ugyanabban a pillanatban tiszta sznaranny +vltozott. + +Bornemissza Lnrd a hatrtalan rmtl mmorosan jrklt fel s al a +sett toronyhelyisgben. Szve hevesen dobogott. Felment a bibliothecs +terembe. + +A nagy asztal szln egy levl fekdt. Megismerte Julin pter rst. +Becsengette Ivnt. + +--Hogy jtt ide ez a levl? riadt r komoran. + +--Egy futr hozta! A futr dlutn visszaj... + +Feltpte a pecstet s vonsai a levl olvassa alatt elsettltek. + +--Igy van ez a vilgon! A legnagyobb rm mell a sors mindig +kszentartja az rmt is! mormog komoran s lement a toronyba. + +--Pter Julin megint egy staftt kldtt. Itt van, olvasd. + +--Nos? Mit szlsz hozz? krdezte, midn Jos visszaadta a levelet. + +--Egy alattomos, de nagyesz embernek a levele, ki szintn mindent ksz +elkvetni, hogy birtokba jusson a nagy titoknak, felel kznysen. + +--Azt elhiszem! E titokkal a rend hatalmasabb s gazdagabb lenne a fld +sszes csszrainl s kirlyainl! A vilguralmat szerezn meg magnak! +felel Bornemissza keseren. A rend korn felismerte Julin dicsvgy s +cselszv tulajdonait s mindent elkvetett, hogy a csszr +gyntatatyul vlassza. A tudomnyszomjas s az alchymia rejtlyeibe +merlt csszrnak, az els ltsra, mindjrt annyira megtetszett, hogy +attl a naptl fogva pter Julinus lett legbensbb bizalmasa s ezltal +a rend hatalma s befolysa is naprl-napra nvekedett. A hradsini +udvarban mindenki csak az kedvt kereste, mert pter Julin rt hozz, +mint kell pozicijt megtartani, s hatalmt, befolyst regbteni. + +Csak befolyst s rdemeit nvelte azzal is a csszr eltt, midn +engem a hradsini udvarhoz hvott. felsgnek legbizalmasabb emberei +mind jelen voltak, midn a nephritikus fehrkbl elhvtam a kis +magisteriumot, mely a rezet ezstt vltoztatja. + +A nagyteremben nneplyes csend uralkodott s maga a csszr is +visszafojtott llekzettel figyelt, midn a lngtengerben sz, hatalmas +mrvnykandall eltt hozzkezdtem a mveletekhez. Midn a beledobott +rzmonta izz vegylkemben sznezstt vltozott, maga a csszr is a +legnagyobb bmulattal s elragadtatssal ugrott fel karosszkbl. + +Az olasz szrmazs Balbigli herceg, az alchymia egyik leglelkesebb +hve, nagytvegen t megvizsglva, kinyilatkoztat, hogy a productum a +legtisztbb ezst, mire Rudolf csszr a hta mgtt ll Scaraglia +hercegnnek ajndkoz, ki egy gyrt csinltatott belle a bmulatos +experimentum emlkre. + +Ettl kezdve a csszr engem is bizalmval s kegyvel ajndkozott meg, +de akkor meg klns kedveltjv lettem, midn az n titkos eljrsom +szerint tz napi izztssal, a Caput corvit ltrehoztam. Az udvar +alchymisti ezt klnsen nagy phenomenonnak deklarltk s az n +dicssgembl pter Julinnak is nagy rsz jutott, mert hozott engem +az udvarhoz. + +s n botor, feltrtam eltte titkaimat, ksrleteimet. Midn azonban +minden tervembe, remnyeimbe beavattam, csak azutn jutott eszembe, hogy +prbra is tegyem hsgt! Levelbl meggyzdtem csalrdsgrl! + +Ez villmcsaps vala rm nzve. Bartsgot, szeretetet hazudott s n +elhittem neki! Levele fegyver a kezemben! Amint engem, n p gy el +tudom t s rendjt veszteni vele! Csak egyenesen Mtys fhercegnek +kell megmutatnom! + +--De htha eltagadja? krd Jos lnken. + +--Ha tagadja, bemutatom a fhercegnek az egsz eljrst, miknt nyertem +rla h msolatot lyukacsos, s praeparlt papirom, valamint sympathicus +tentm seglyvel. + +--Most, hogy tudsz mindent, mit tancsolsz nekem? + +Jos egy ideig gondolkozott. + +--Irja meg neki mester, hogy most kszldnk a nagy prbhoz s +invitlja meg mhoz hatvan napra! Akkorra keznkben lesz a nagy titok, a +nagy hatalom. A vrs k egyttal a blcsek kve is s titokteljes +erejvel elrulja az ellensg gondolatait, de egyttal hatalmat s ert +is ad a gyzelemre... Sujtsa le kegyelmed, mesterem, a fldig! Hnyja +szemre rulst, ezt mondvn neki: >>Ime, a tudomny gyztt. Kezemben +van az Oriens minden kincse, a hatalom s blcsessg sszessge, az +alchymia nagy titka, de nked nem lesz rszed benne, htelen, rul +bart.<< + +Bornemissza szikrz szemekkel blintgatott: + +--Igen, n is gy gondoltam! + +--Annl inkbb, mert meg mitse rthat kegyelmednek! Az a bborpiros k +talizmn lesz, megvdi minden cseltl s veszedelemtl--felelte +biztatlag Jos. + +Az sz tuds sok, klns tekintettel nzett fiatalabb trsra: + +--Te teht egszen biztosnak hiszed ezttal a sikert? Felelj igaz +lelkiismreted szerint! + +--Egszen! letemet merem rtenni! viszonz Jos. + +--Oh, fiam, egyedl benned szeretem a vilgot. Te kibktesz az +emberekkel s szp jvt igrsz nkem, a kedvt vesztett aggnak! Bennem +kihalt, de bennetek feltmad az a boldogsg, mit n oly korn +elvesztettem! mond ellgyulva. + +Jos rezte is ezt, de nem tudott mit felelni r, mert szvt egyszerre +valami fagyos, aggodalmas elrzet szortotta ssze, midn a boldog +jvre gondolt. + + + + +A NAGY PRBA + + +A legnagyobb krltekintssel fogtak a nagy prba elkszleteihez. Az +athenort megnagyobbtottk, terjedelmesebb s tzllbb +olvaszt-tgelyeket szereztek be az elbbieknl, szval minden munkt +maguk vgeztek. + +Jos ekzben a szalamandra szavaira gondolva, a tzhelyen tpllt tzet +trakta az athenorba. Ez mg a mlt izzts tzbl maradt. + +--Mit csinlsz? Mg nem lltottuk be a tgelyt! csudlkozott +Bornemissza. + +--A madr is melegtett fszekbe rakja tojst! vlaszol s +beleilleszt a nagy tgelyt is. + +--Lehet benne valami! rtani meg nem rt! A megnagyobbtott athenora +erre hatalmas dohogssal kezd ontani a szikraest s egsz +lngtengerrel lelte krl az ednyt. + +Erre Bornemissza megint elvette a titokteljes aranyszelenct, melyben +az tvltozs titkos sszettel vegylkt rizte. + +Ebben a pillanatban Jos jra kacagni hallotta a lngok kztt a +szalamandrt. + +--Jos, vigyzz! A kezdet adja a tznek kivlaszt erejt, az anyagnak a +lelket. Trsad olvasta, de nem rti a tudsok iratait! Azt kpzeli, +negyvenegy napra van szksge, hogy a bbor fnix kifeszthesse +szrnyait! csak a holt szavakat olvasta, mert a betk megktttk +elmjt! Nem is sejti, hogy e szavakban a kabbalisztikus szm +rejtlynyit kulcsa van elrejtve. A mellette lev kr a fldet jelenti, +a szmok pedig a ngy vszakot, azaz azt az idt, amely a k mlhatlan +megrlelshez szksges. + +--Mi fltt tprenkedel? krdezte mr msodszor is a mester. + +--Nem hallott kegyelmed semmit? krd remegve. + +--Mit hallank! A tz bmbl az athenorban!--felel kedvetlenl. + +Jos hallgatott, de keze remegett, mg a fedelet lezr agyagot gyrta. + +--Min tndl? Ki vele! Mi az? + +--No, ht megmondom! Egyszerre, mintha bens sugallat ihletne, jutott +eszembe, hogy eme kr a fldet, a ngy tizes szm pedig az vszakokat +jelenti! Mi nagyon is korn vettk le az olvaszt-edny fdelt. + +Bornemissza szemei a kzirat jelzett helyre tapadtak. + +--Mondasz valamit. A ngy vszak, a ngy tizes! Klns, hogy nekem nem +jutott eszembe! De ht mit jelent akkor az egyes? + +--A ngy vszak sszessgt, az egszet. + +Az aranyszelence bgyadtan ragyogott a tz s a gyertyk fnyben s +midn a tgelybe akartk a vegylket szrni, a szalamandra megint +kacagott. + +--A mester sokat tud--de nem tud mindent! Pedig ez a knyvekben is benne +van. A tudsok vrs felh alakjban rajzoljk!... Hiba fradtok, ha a +robban naphtt meg nem szerzitek--hallotta Jos a lngok kzl. + +--A durran olaj ez? akarta krdezni, de a szalamandra, mintha e +gondolatt elre kitallta volna, megelzte. + +--A grnit a fld skrge. E k szletett legelszr meg a vilgegyetem +tzben... Tudod, hogy a grnit belsejben hatalmas, rejtlyes erej +folyadk van? + +Jos mr olvasott e rettenetes folyadkrl a rgi alchymista mesterek +knyveiben. + +--Hogyan szerezhetnm meg? akarta mondani. + +--Jos! Jos! Te letet lsz, hallt osztasz! hallotta a szalamandra +hangjt, az athenora pedig, mintha egy hatalmas ramlat sztan, bgni +kezdett. + +--Oh, oh, mi leli athenornkat? krd tndseibl felriadva a tuds... +De mi lelt tged? Arcod halvny s dlt? folytat tantvnyra +pillantva. + +--Mester! Az a vrs felhforma bra a robban naphtt jelenti! Enlkl +nem rnk clt! kiltott fel tompn. + +--Gondolod? krd sszerezzenve! Olvastam e szrny elemrl, melynek +ereje minden fldi anyagot megemszt s nincs tgely, mely iszony +feszt erejt killn! De megvallom, csupn az alchymistk mt +tallmnynak hittem, hogy a laikusokat elrettentsk attl, hogy +tiszttlan vgyakkal fogjanak e szent mvelethez. + +Felllt s a boltozatos terem vgn lv falbartt flknek az ajtajt +kinyitva, egy ers pntokkal lezrt vasszekrnykvel trt vissza. + +--Dacra, hogy mesnek tartottam e rmerej elementumot, mindig a kell +vigyzattal bntam vele. E szekrnykben kt phiola van, hrom s ht +csepp robban naphtt tartalmaz. Ha akarod, a hrom cseppet az +olvaszt-tgelybe zrjuk. + +--De a rettenetes feszter! + +--Ne flj tle! vegestl helyezzk bele! Leveg nlkl nem robban. Hogy +pedig tgelynket szt ne rombolja, pr szemer caput mortuummal kell +lektnnk! E lekt szert rajtam kvl csupn mg a borssiai Adalbertus +Simiger ismeri! + +Pont jflkor aztn lezrtk az olvasztedny fdelt s Bornemissza +kimerlve nyugalomra trt, Jos ellenben kezbe hajtva spadt homlokt, +fradtan bmult a lngokra. + +Kietlen, szorong rzs bntotta, majd h, majd borzongs szaladozott +rajta vgig... Az j visszhangos csendje rejtlyes zsongssal zsibongott +fleiben. + +Olvasni kezdett, de nem tudott; felkelt teht s amennyi csak belefrt, +gy teletmte sznnel az athenora blt, hogy pr rt aludhassk. + +De brmilyen fradt volt is, minden reccsensre, minden pattansra +felriadt. Ha lehunyta szemt, hideg szell simtotta arct vgig, mintha +ellebbent volna eltte valami s jajgatst hallott. + +Ha felnyitotta, csak a tz srt s sistergett s a gyertyk lngjai +lobogtak, fantasztikus rnyakat rajzolva a komor falakra. + +Az athenora belseje izz tztengerr vltozott s a lngok fehren izz +mhben elszr csak hatrozatlan krvonalakban, azutn egszen +kibontakozva, megjelent a korons szalamandra, Cynthia arcval, s +kedvtelve szklt, lebegett a lngok tengerben... + +--Cynthia! Cynthia! Sikerl-e most munknk? susog halkan, mintha sajt +hangjtl is flne. + +--Aludj, Jos! Aludj! A ngy vszak hossz! Nem leend elg erd! Majd n +rkdm... helyetted! s krl-krl kerengve, tlelte az +olvaszt-ednyt s aranyest hullatott re. + +--Nem akarok aludni! Ha belehalok is, ltnom kell a kivls rejtlyt... +liheg lzasan. + +--Aludj, Jos, aludj! Klnben nem kmlhetlek! Ekkor a szalamandra +egszen az athenora nylsig lebegve, kitrta karjait. Szemeibl tzes +szikrk pattogtak, keblbl lngnyelvek lvelltek el, karjaibl pedig +zsartnok zuhatag omlott mindenfel, mintha lngba akarn bortani az +egsz vilgot. A toronyszoba is egszen elvltozott. A levegben +tznyelvek szllongtak, a falakrl vrpiros tzpatakok kgyztak al, az +athenora pedig vgtelen nagynak ltszott. + +Jos gy rezte, mintha t is fel-al rengetnk a tzhullmok, +oroszlnok, srknyok, korons kgyk, tztornyok, csontvzak s +tzmadarak rajzottak krl, a vgtelensgben pedig tzfelhk +villmlottak, melyek mennydrg ropogssal tkztek ssze. + +Jos eljult. + +Csak arra a rettent csattansra bredt fel, mely alapjig megrzta a +tornyot, hogy ablakjai recsegtek. + +Zavart kiltssal ugrott fel, a csattanst is lma folytatsnak vlve, +pedig ht knn ers zivatar dhngtt s zpor zuhogott al a +fellegekbl. + +Az rra nzett. Reggeli t ra volt. Bgyadtan, mintha tagjai lombl +lennnek, emelte fel a szntartt s tele zdtotta az athenort... +azutn megint fradtan ledlt a kerevetre. + +--Mi ht az lom, mi ht a valsg? Vagy pedig n vagyok annyira +megzavarodva, hogy nem tudok klnbsget tenni a kett kztt? mormog +gpiesen, de annyira bgyadt volt, hogy mg gondolkodni se igen tudott. +Lz borzongatta. + +A szokott idben lejtt a tuds. + +--Mi bajod? Szemeid alatt sett karikk, s spadt vagy, mintha +koporsbl keltl volna ki? + +--Rosszat lmodtam! + +--Nem lmodtl, hanem beteg vagy! kilt agglyosan a tuds s ha +karjaival fel nem fogja, ht estben fejt zzta volna be a kill +oszloptalapzaton. + +Midn maghoz trt, karja be volt ktve s a knyvtrterembe vetett +gyon fekdt. + +--Mi trtnt velem? krd a mellette l tudstl. + +--Beteg voltl fiam! Ers lzban fekdtl! felelte ez gyengden... + +--Mit, ht olyan gyenge vagyok n, hogy egy kis lz is lever lbamrl? +Mita fekszem itt? krd felpattanva. + +--Kt hete, kedveltem! Eret is kellett vgni karodon, mint a kts +mutatja. + +--s az izzts? + +--Rendben van minden! + +--Kegyelmed hamar visszafizette az n csekly szolglatomat! szlott +Jos s alig vrta, hogy bekvetkezzk az jtszaka ... s mint sejtette, +ma is megjelent Cynthia a korons szalamandra alakjban s krlkeringve +az ednyt, aranyest hullatott re. + +--Mondtam gy-e, hogy nem kmlhetlek! Aludj, Jos, aludj, ne kockztasd +a sikert. + +E fenyegetstl jobban megijedt, mint akrmin idegrz jelenstl s +lomra hunyta szemeit. + +--A siker! A siker! mormog. Ezrt, ha kell, lomban lek akr a ngy +vszakon keresztl... s aludt, mg csak a hajnalpr rzsaszn fnye +keresztl nem szrdtt a vastag vegkarikkon. + + + + +A VGNEK VGE... + + +Bornemissza Lnrd ppen kertjbe akart indulni, hogy megnzze, vajjon +klns gonddal tenysztett Borametzfa palnti nem szenvedtek-e a +hirtelen jtt jgestl, midn csatls kocogott be udvarba. + +--Ki vagy? Honnan jttl? + +--Pethn nagyasszonyom sellvri udvarbl jttem! felelte a jvevny. + +--gy? Nincs baja lenyomnak? Hoztl valamit? Ide vele, parancsol +kurtn. + +A csatls nyergrl egy szles, de lapos iszkot oldozott le s a +levllel egytt tadta Ivnnak. + +--Kegyelmed az reg Ivn, a kulcsr? Akkor kegyelmed szmra is lenne m +valami tadni valm a vendg lenyasszonyka rszrl, suttog, +tarsolyforma tarisznyjt oldozgatva. + +--Fogd be a szdat, bolond! Majd, ha lejvk! + +Az reg megvrta, mg gazdja a levllel szobjba tr vissza, akkor +fordult a csatlshoz: + +--Nem megmondta a kisasszony, hogy csak akkor beszlj, ha senki se +ltja? No ht mit hoztl? + +A csatls elvakarszta tarsolya fenekrl a kis vszonzacskba varrt +levlkt. + +--Kldje el kegyelmed annak, akinek szl! Igy parancsolta a +lnyasszonyka! suttog a legny titkos szemhunyorintssal... + +--Jl van! Mg ma tnak indul vele Istvn rfi lovsza a tborba. Ezt +mondd, ha hazarsz! + +--rtem! + +Ivn megmutatta a csatlsnak a konyht, maga a pincekulcsot akarta +elhozni, de alig rt a folyosra, midn a fordulnl Jos toppant elje. + +--reg, mit kldtt kisasszonyod attl az embertl? krdezte szr +pillantssal. + +--Levelet s egy csomagot. Fenn vannak mr a nagyrnl! felelte. + +--De neked mit adtak t? Vn rka, ne hazudj, ne tagadd, lttam mindent! +Ide azzal a levllel! Nyomban vagyok a praktikdnak, vn kpmutat! s +gy nzett r, hogy az reg minden zben remegni kezdett, de azrt +tovbb is konokul tagadott mindent. + +Jos alig brta tartztatni magt, hogy r ne rohanjon. + +--Nincs nlad semmi? Ht ez a levl itt mi? sziszeg lngol +pillantssal s sovny ujjval mellbebkte az reget, ppen ott, hol a +levl volt. + +E pillanatban a tuds lpett ki a szobbl, az reg Ivn pedig elsietett +onnan. + +--J, hogy itt vagy, ppen rted akartam kldeni, kedveltem! Jer csak be +hozzm! A te szmodra van itt valami. + +Jos fogcsikorgatva kvette. + +Amint a szobba lpett, mrgt, boszujt, mindent feledve, legykeredzve +llott meg. + +A falrl Klra lethven tallt arckpe nzett le r, mla mosolygssal. + +--gy-e, a megszlalsig hven van tallva? l, beszl s mosolyog! +kilt Bornemissza, Jos zavarban gynyrkdve. + +--Valban! csak ennyit tudott hebegni. + +--Klra lenyom azt rja, hogy egy vndorl olasz mvsz vetdtt a +sellvri kastlyba s addig krte, knyrgtt neki, hogy engedje magt +lefestetni, mg Pethn rokonunk unszolsra, vgre beleegyezett s +nekem kedveskedik vle... Levelben rlad is megemlkszik, kedveltem. +Kr, hogy nked is megmutassam, hogy jl van-e tallva! s n nemcsak +megmutatom, hanem nked is ajndkozom mindaddig, mg tid nem lesz maga +az eredeti. + +Jos halvny, lesovnyodott arca kigylt az rmtl. + +--Lsd, kedveltem, gy van az! folytat, elkomolyodva... Klra +engedelmes lny! Tudtam n azt, hogy kiverjk a fejbl azt a +haszontalan fickt, mihelyt elvlasztjuk ket egymstl. Szoks, nem +egyb, mint szoks. Ltod, mr nem is kvnkozik haza!... Oh, Klra az +n vrem, az n lenyom! Lsd, mr rd is gondol! Nekem meg arckpt +kldte. + +Ez utbbi szavak megint mrget ntttek a Jos szvbe: + +--Az m, de mirt? Hogy elkldhesse azt a levelet, ami annl a vn +kpmutatnl van; gondol keser mosolygssal s magban rgtn +hozztette: De meg kell kapnom, meg kell szereznem azt a levelet minden +ron! s kisietett a szobbl. + +Tv tette az egsz hzat, de az reget sehol sem tallta. Vgre a +konyhban megtudta, hogy kevssel ezeltt eltvozott hazulrl. Azt +mondotta, hogy urnak a talrjt viszi a szabhoz. + +--A talr csak rgy, most mr nem kapom meg tbb! gondola a spanyol s +lement a toronyba. Oly hvvel fogott a tzelshez, hogy az athenora ble +valsgos tzhny krterknt bgott, a szomszdok pedig jjelenknt +flelmes borzongssal nztek a kmnyre, mely sznet nlkl okdta a +fekete fstt. A napok, hetek gy mentek, rohantak egymsutn... A +kabbalisztikus ngy szmnak fele mr lejrt s a korons szalamandra, +mint rendesen, minden jjel megjelent Cynthia alakjban a lngtengerben +s krlkeringve a titokteljes ednyt, aranyest hullatott. + +--Aludj, Jos! Aludj! + +s Jos aludt, aludt, csakhogy gy rezte, mintha minden nappal valami +fokozd, bens tz forraln az vrt is... s mintha vr helyett az +athenora lngja, tze csergedeznk ereiben. + +Egyik jjel srshoz hasonl sziszegs hallatszott az edny mlybl s +midn a lngok kztt megjelent a korons szalamandra, hrom drrens +renget meg a torony falait. + +--A hrom csepp robban naphta!... Srknyunk legyzte az oroszlnt. +rlj, Jos, rlj! A gymlcs rik, munknk vge fel kzeledik... + +--Mr?! + +--A naphta nlkl ki kellett volna vrnotok a ngy kabbalisztikus szmot +s az egy oszthatatlant. gy azonban sokkal elbb megkapjtok az +egszsg, hossz let s a mrhetetlen gazdagsg talizmnjt! + +Jos szve szilajan vert rmben... + +--Cynthia! mondd meg nekem, mi emszt engemet? Majd elgek! Vr helyett +tz nyargal ereimben? Felelj! A tz-srs kzl a szalamandra kacaja +hallatszott: + +--A tz teszi azt, Jos, a tz! Ez az selem! Ebbl szletett a tbbi +hrom: a lg, a vz, a fld! Ebbl szlettetek ti is haland emberek!... +Aludj! Jos! aludj! n majd rkdm! s a szalamandra felemelt karjaibl +aranyes omlott az ednyre oly vaktn, oly kprzatos ragyogssal, hogy +Josnak le kellett hunyni szemeit s kbultan hanyatlott vissza +fekhelyre. + +Msnap reggel a tuds, a rgi j idkbl maradt ezst-tnyrkn nhny +szlfrtt hozott kedveltjnek. Jos egyik szem szln nhny parnyi +aranyszemecskt fedezett fel. + +--Ecce! Az aranyat term szl, amelyet Becharus Metallurgijban ler! +kilt mulatteljes csudlkozssal... + +--Valban az! J alkalom e sokat emlegetett phenomenon megvizsglsra; +felelte r trsa. + +--Vrj! Vrj! Ahol ez az egy volt, kell lenni tbbnek is! Vgigbngszem +az egsz lugast. E nvnyi aranyat meg fogjuk chemice vizsglni +mercuriummal s rcvizekkel! Killja-e a prbt?... Te kszts el +mindent, a prba-kvet s a lapis lydiust! kilt lelkendezve s a +kertbe rohant. + +Dlben azonban nagyon kedvetlenl lt az ebdhez, derekt fjlalta a sok +hajladozstl s mg se tallt egy szemet se tbbet. + +--Dlutn folytatom! mormog csknysen s mr javban kereste, midn +az reg Ivn hallspadtan rohant a kertbe. Knnyei omlottak s nmn +mutogatott az utna jv tbori hrnkre, ki egy nagy pecstes levelet +adott t neki. + +--Mi lelt? Mi trtnt? Beszlj ht! riadt r, de alig hogy beletekintett +a felszaktott levlbe, is elhalvnyult s bszke fejt megindulva +csggeszt mellre, aztn kemny lptekkel hagy el a kertet. + +Az reg Ivn pedig sz fejt egy hrsfa derekra hajtva srt keservesen. + +Jos a mester sietsen dng lpteibl azt hitte, legalbb is egy +kosrra val aranyhj szlt tallt, de mennyire meg volt lepetve, +midn halavny, megilletdtt arccal ltta belpni. + +--Mi trtnt? krdezte. + +--Szrny hr! Az a szerencstlen fi, unokacsm, Vglyessy Istvn +elesett a harcmezn! + +Jos szve nagyot dobbant. + +--Ki hozta a hrt? + +--Olvasd! J bartom, a fvezr kldte egy futrral. Ott fenn van trtt +kardja, szthasgatott, vres mentje s forgs kalpagja. + +--Kedveltem, mondta neki msnap komolyan, jl megfontolva a dolgot, +elhatroztam, hogy magam viszem meg e szomor hrt lenyomnak. Most mr +nincs okunk tvoltartani, st szksge vagyon a szeretetteljes +gondozsra s vgasztalsra. Azrt haza fogom hozni. + +Egy htnl tovbb hzdott, halasztdott a dolog, mg Bornemissza Lnrd +vgre rsznta magt az indulsra. + +A hossz t unalmait elzend, annyira telerakatta az cska hint +belsejt mindenfle kutyabrs folinsokkal, hogy magnak alig jutott +hely benne. + +Igy felkszlve, Joshoz ment bcszni: + +--Indulok, kedveltem! De mg egyet mondok. n Klrt elksztem +mindenre... Bzd egszen rm a dolgot. Igrem, hogy megrkezsnkkor +Klrt menyasszonyodknt dvzlheted! + +--Bzvst teheti kegyelmed, mert, ha sejtelmeim nem csalnak, e drga +igretnek akkorra megszletik a dja is!... + +--Ily hamar? Nem tvedsz? Nem csalatkozol? Egyebet nem tudott szlni +nagy felindulsban. + +A klnben is csendes hz a gazda tvoztval egszen kihaltnak ltszott, +gy, hogy mg a rideg termszet Jost is kellemetlen, idegenked rzs +fogta el arra a tudatra, hogy most egyedl van s a gazda e nagy, +roskatag pletben. + +--Mindez nemsokra mskp lesz! gondol... A gazdagsg, az arany +hatalmval, olasz kfarag-mesterek, velencei krpitosok s dsztk +tndrlakk fogjk varzsolni az res termeket. Tarka vendg-sereg, +srg-forg szolgaszemlyzet, letet s vidmsgot teremt e rideg, +templomi csend falak kz. + +--Oh, Klra, Klra, a kerek vilg minden kincst s drgasgt lbaid +el rakom, shajtotta egsz hangosan, de riadtan fordult htra, mert +ugyanekkor tompa, gnyos kacaj hallatszott mgtte... + +Vgig jrta az egsz folyost, kihajolt a knyklrl, de se itt, se az +udvaron nem volt senki. + +--Pedig nem csaldtam... tndtt, akaratlanul is folyvst mindenfel +kmleldve... Eh, bizonyosan az utcn vagy a szomszdban kacagott +valaki! + +Visszasietett a forr, flledt levegj toronyszobba. + +A szalamandra azzal biztatta, hogy a gymlcs rik s nem kell bevrniok +a ngy vszak leforgst!... Mirl tudja meg ht, hogy a gymlcs +megrett?... Mikor? + +Erre, anlkl, hogy krdezte volna, megfelelt a lngok kzt megjelen +szalamandra: + +--Neknk az id idbl ll! Nem rk, nem napok, hanem az eredmny utn +mrjk. A gymlcs rik, az er gyarapszik! Mindennap vrhatod a bvs +virg kinyltt! Aludj, Jos, aludj! + +Ez utn a kijelents utn mg trelmetlenebbl vrta a napok mlst s +az jtszaka hangver csendjben, minden perc-kettyenst, minden ratst +szvnek heves dobogsa ksrt. + +Igy mlt el kt ht. Most mr mindennap vrhatta, hogy az utaz hint +egyszerre csak begrdl az udvarra: Klra megrkezik! + +Trelmetlensgben a falon fgg csiziban kezdett levelezni, melyet +tuds hzigazdja a ht gi plantnak aspectusai nyomn szerkesztett a +ht valamennyi napjra. Amit ez mond, annak teht igaznak kell lenni, +mert a knyv els pergament-lapjra maga a tuds rta r e megjegyzst: +>>Nem babona, nem balhit, hanem az gi aspectusok csalhatatlan ereje a +fundamentumuk.<< + +Egyszerre csak lass, alzatos ksznts riasztotta fl lmodozsaibl +s anlkl, hogy az idegen belpst szrevette volna, ez mr kzvetlen +eltte hajlongott. + +--Leonhardus bartomat keresem! monda mly bkolssal. + +Jos megrezzensben sztlanul bmult az ijeszt sovnysg alakra. + +Pter Julin llott eltte. + +--A mester nincs honn, elutazott! felel, is meghajtva magt, de +rideg, elutast hangon. + +--Elutazott? Hov? ha szabad krdeznem. Mindenekeltt azonban szabad +tudnom, kihez van szerencsm? n pter Julin, felsges csszri urunk +gyntatja vagyok! + +--Tudom! n pedig a mester adeptusa! volt r a vlasz. + +A jezsuita les, kmlel tekintetet lvellt r flig leeresztett kkes +szemhjai all, azutn pedig krlnzett a toronyszobban. + +--Eszerint nem szllhatok meg e hzban? krd kslekedve. + +--Sajnlom! Erre nem vagyok flhatalmazva! felel visszautastlag. + +--Fiatal ember! n Leonhardusnak ifjkorbli bizalmas bartja vagyok! + +--Tudom! A mester nem titkol ezt elttem! + +--Teht vrt engemet az n kedves Leonhardus bartom? + +--Sejtette e ltogatst. + +--s mg sem rendelkezett semmikpen elfogadsomrl? krd s szeme +kml pillantssal tapadt a beszlre... + +--Semmikpen se! + +--Hol van Ivn, a kulcsr? + +--A jszgon. gyel az aratsra s betakartsra... Atyasgod +belthatja, hogy n mint vendg, vendget nem invitlhatok! + +--Mit jelentsenek e szavak, fiatal ember? krd a pter desksen. + +--Tessk mshol jjeli szllst keresni, viszonz rdesen Jos. Kvn +mg ftisztelend atyasgod valamit? Idm ki van mrve. + +Pter Julin megtartotta alzatos llst, de beesett szemei a harag s +fenyegets szikrit lvelltek. + +--Eszerint kegyelmed elkerget? krd lesen. + +--Ne mltztassk flrerteni! Nem vagyok flhatalmazva a +vendgltsra... felel Jos. + +--Leonhardus bartunk nagyon sajnlni fogja a trtnteket... mond +figyelmeztet hangon. + +--Nem hiszem... felel Jos fagyosan. + +--gy ht Isten oltalmba ajnlom e hzat! Ha Leonhardus megrkezik, +mondja meg neki kegyelmed, hogy Keresztri Gedeon ri hzhoz +szlltam... monda kenetteljes lemondssal, de midn a kszbrl +visszatekintett, szemeik kt villog kardknt kereszteztk egymst. + +Josnak csak ks dlutn jutott eszbe, hogy meg kellene krdeztetni, +csakugyan oda szllott-e? Kiment s elkiltva a kertszt, a +Keresztri-hzhoz kldte, de ez csakhamar azzal a hrrel jtt vissza, +hogy pter Julin, meg se pihenve, jra kocsiba lt, de azt igrte, hogy +egy-kt nap mlva visszatr. + +A harmadik napon utna tudakozdtatott s embere azzal a hrrel jtt +vissza, hogy pter Julin az jtszaka csakugyan visszarkezett. + +--Brcsak mr a mester is itthon lenne! De ht hol is marad? Valaminek +trtnnie kellett, klnben mr visszazte volna a vgy s +trelmetlensg... gondola lehangoltan; azutn kis id mlva flllt, +bezrta fenn s lenn az ajtkat, mert a mindinkbb ersbd szl +ftylve zgott, sivtott vgig az egymst keresztez folyoskon. + +--Zivatart kapunk! gondola, a tvoli tompa drgsre figyelve. + +Csakugyan, jtszakra orknszer vihar trt ki s rettent villmlssal +s mennydrgssel sprt vgig a vros fltt. + +A fldrz csattansokra figyelve, alig vette, szre az id mlst. Az +j kzpri elmltak, de a szalamandra korons alakja ma nem szklt, +nem jelent meg a zsartnokk izzlt lngtengerben. + +Hallgatdzott, nem-e hallja a tzsrs-forma kacajt? De csak az orkn +vad bgst hallotta. + +jflkor azonban, mintha szrnyt szegtk volna, egyszerre elhallgatott. +E rejtelmes csendessgben az athenora falai s a titkok titkt rejt +edny egyszerre olvadt vegknt tltszv vltoztak s a vgtelensgig +kiterjeszkedtek. + +Bborszn kdben, csodlatosan villdz bborvrs prban szott +minden, a kzpen pedig szivrvnyszn lngfelh lebegett, melynek +mhbl csillagknt szikrz, gynyr virg ntt ki, melyet tmrdek +alak vett krl idegenszer fejedelmi ltzetekben, csillog koronkkal, +s trdet hajtva, nneplyes, mly htattal vrtk, mg a csodlatos +virg koronaalak kelyhe kitrul. + +A virg kelyhe lass feslssel flpattant, mire villmszeren tnt el az +egsz ltomny s ugyanebben a pillanatban mly, fldalatti drgssel az +olvaszttgely fdele lereplt az athenorrl s lgy, aolhrfaszer +zengs kzt az egsz toronyszoba a hajnalpr rzsaszn tndrvilgban +szott. + +E bbjos rzsaszn sugrzst az edny fenekn csillog bborpiros k +lvellte. Jos kimondhatatlan gynyrrel borult trdre s csak azt ltta +mg, hogy a csodahatalm k erejtl az egsz olvaszt-tgely tiszta +sznaranny vltozik, azutn eszmletlenl esett le a fldre. + +Csak a torony rovtki kztt tanyz cskk hajnali krogsa trtette +maghoz. + +Knn komor, szrke kd borult mindenre, a toronyszoba mgis a +hajnalmosolygs bbjos prjban derengett. + +Remegve tpszkodott fel s szilaj, ttova pillantssal nzett szt... a +msik pillanatban azonban, mint a prdjra csap saskesely vistsa, +olyan kiltssal rohant az athenora fel. + +--A nagy titok fl van fedezve! + +Trdre akart borulni, de mrhetetlen elragadtatsban csak mozdulatlanul +bmulta a sznaranny vlt olvasztednyt s a fenekn ragyog, +csodlatos sugrzs bborvrs kvet. + +--Enym ht, enym, a vilg s mindensg leghatalmasabb talizmnja, mely +egszsget, hossz letet s mrhetetlen gazdagsgot d s a fld +leghatalmasabb emberv tesz engem! kilt mmorosan. + +Midn nyugodtabbnak rz magt, flolvasztotta a legnagyobb lomdarabot +s beledobva a vrs knek egy szilnkocskjt, az lom sznaranny +vltozott. + +--Az utols ktelytl is megszabadultam! Ez maga az igazi nagy +let-elixirium, Basilius, Albertus Magnus vrs oroszlnja s Hermes +Trismegistosnak vrs srknya! + +s alig hogy e szavakat kimondta, begrdl nehz tihint dbrgse +reszkettette meg a torony ablakait. + +Arcra egykedv nyugalmat erltetve, de szilajon dobog szvvel sietett +az rkezk el. + +Bornemissza szolgjra tmaszkodva szllt ki a vn brkbl s ersen +snttott, de Jos szemei csak Klrt kerestk, ki szre sem vve felje +nyjtott kezt, az seglye nlkl szllott ki a kocsibl. + +--Mi jsg? Mi trtnt? szlott rdes, szaggatott hangon. + +--Kellemes s kellemetlen! felelte s Klrra nzett. + +--Klra lnyom! Nyjtsd kezedet s dvzld nhny szves szval +jvendbeli lettrsadat. + +--Atym parancsa eltt meghajlok, Venegas r! De csak az alatt a +flttel alatt, ha Istvn halla valnak bizonyul. + +Bornemissza pedig ezalatt izgatott vrakozssal nzett kegyeltje arcra. +Mly emberismerete valami rendkvlit sejtett ennek erszakolt +egykedvsge mgtt. + +--Ne ttovzz! ngat trelmetlenl. + +--Pter Julin itt van... vlaszol halkan + +--Itt, nlam!? + +--Nem itt. Nem nlunk... n nem fogadhatm be vendgl. Emiatt, azt +hiszem, ellensgnkk lett... De nem nagyon flhetnk a haragjtl. + +--No, no! Te nem tudod, mekkora hatalom van kezei kztt... felelte +kedvetlenl. + +Jos szemei gtek s egy fejjel magasabbra ltszott nni, midn bszkn +s diadalmasan vgre kimondhat: + +--A mi kezeinkben nagyobb hatalom van. Mester, a nagy titkot +megtalltam. + +Bornemissza Lnrd vlaszul csak egy elfojtott kiltst hallatott, +azutn szlvszknt rohant le a toronyszobba. + +Jos szintn utna sietett s gy egyikk se vette szre, hogy ugyane +pillanatban pter Julin lpett az udvarra s ttova nlkl utnuk +indult. + +Midn Jos kinyitotta a nagy szekrnyt s a bborvrs k hajnalpiros +sugrzssal ragyogta be a komor helyisget, az agg tuds annyira meg +volt indulva, hogy imdatos tisztelettel trdre borult a csodlatos +erej talizmn eltt. + +--Vgre! Vgre!... csak ennyit brt mondani, azutn viharosan Jos +nyakba borult. + +--dv neked, Leonhardus! Jvendlsem teht mgis beteljesedett. Te +megtalltad a nagy titok kulcst!... szlalt meg egyszerre valaki +kenetteljes hanghordozssal mgttk. + +Bornemissza, mintha kgyra lpett volna, riadt vissza. + +--Gratullok! Leonhardus, gratullok! Tudomnyod a fld leghatalmasabb +emberv avatott. dv neked, drga bartom! dv!... folytat +leghizelgbb hangjn, kezt drzslve. + +Amilyen mmoros rmben s elragadtatsban szott az imnt egsz valja, +pp akkora dh fogta el most Bornemisszt. + +Egy lpssel a msik szekrny eltt teremve, flszaktotta annak +ajtajt. + +--Mg ezutn is mersz a szemem kz nzni, kpmutat, nyomorult! kilt +drg hangon s elbe tartotta azt a kmiai mdon lemsolt levelet. + +Pter Julin e vratlan fordulatra annyira elvesztette a +llekjelenltt, hogy ijedtben felhrdlt s fakv vlt arccal kapott +a papir utn: + +--Hol szerezted? + +Bornemissza lesujt megvetssel nzett rajta vgig: + +--gy m, hol? viszonz mar gnnyal. Ott, ahol igaz bartsgot +sznlelve, rtad... Tled annyira magasztalt tudomnyom segtsgvel. +Menj, utllak! Nem ismerjk tbb egymst. + +--Leonhardus, te elhiszed? kilt s kezd magt mosni, mentegetni. +Eskdztt, hogy szemfnyveszts az egsz, a stn gonosz varzslata, +apokrif, misztifikci,--de a hz ura csak megvetleg kacagott: + +--Termszetesen, az ruls s hazugsg des testvrek. + +Hanem Julin atya kvl-bell kaucsukbl volt gyrva. Akrhogy levertk, +fldhz tttk, megint talpra llott s fll igyekezett kerlni. + +--Leonhardus, felejtsk az egszet! Mireval ez az ellensgeskeds? +Bornemissza indulatosan elje dobbant. + +--Nem flek tletek!... E levelet pedig magam fogom fensges urunknak, +Mtys fhercegnek bemutatni. + +--Azt nem fogod tenni, Leonhardus! + +--De igenis megteszem! Nem flek tletek! Kezemben a gyzelem s +hatalom! drgte szilaj lbdobbanssal, a bborvrs kre s az arany +ednyre mutatva. + +A kt volt jbart pr pillanatig kihv tekintettel mregette egymst. + +--Mit kvnsz cserbe e levlrt? krd bens izgalomtl vibrl hangon. + +--Semmit! Menj s tbb ne kerlj szemeim el! Nem ismerjk egymst!... +volt r a hideg, engesztelhetetlen vlasz. + +--Utols szavad ez? Bornemissza felelet helyett nma megvetssel fordult +el tle. + +--Jer, kedveltem! E mrhetetlen kincset biztos helyre kell szlltanunk +s riznnk kell. Eget, fldet mozgsba fognak hozni, hogy megkertsk, +de ott lesznk, rkdnk, szakadatlanul... monda Josnak. + +Pter Julin lesttt fejjel eltvozott. + + + * * * + + +--Egy rt, egyetlen percet sem adok tbbet, Klra! Ngy hete mlt, hogy +megfoghatatlan oktalansggal hzod, halasztod az egybekels idejt. +Kedden este esksztk! monda a tuds olyan indulatos, parancsol hangon, +hogy lnya megflemltve elhallgatott. + +Bornemissza azonban tovbb is ingerlten jrt fl s al a drga +sznyegekkel s pomps mobilikkal egszen jonnan btorozott szobban, +melynek nyitott ajti mg egsz sereg egymsba nyl, fnyesebbnl +fnyesebb termet mutattak. + +--Micsoda dolog az, hegy a leny nem hajol meg kszsggel az apa akarata +eltt! folytat knyrtelenl. + +--Atym! esdeklett remeg hangon Klra. + +--Csend! Angyalszeld, engedelmes termszet desanyd ktsgbeesett +volna nfejsged s vonakodsod lttra. Ha nem ltlak derlt, +engedelmes lnynak, akkor szeret atyd helyett fenyt uradat s +mesteredet tanulod megismerni bennem. + +--h, desatym, mily kegyetlen szavak ezek! + +Atyja eltasztotta magtl. + +--Amilyeneket rdemelsz! + +--Kedden este rk frigyre lptek s engedelmesnek, szeldnek, odaadnak +akarlak ltni! Az leszel-e? rivallta haraggal. + +--Az leszek, atym!... rebegte ekkor Klra megtrt hangon s szobjba +tvozott. + +--Teht kedden este! Hat rra kszen lgy! Mr mindent elintztem. A +lelksz s a tanuk a kis kpolnban vrnak retok! kiltotta utna. + +s ez a keddi nap Klra buzg fohszai s knyrgsei dacra is +elrkezett. + +--Oh, Istenem!--rebeg hangtalanul--mrt nem tudtam n is meghalni! +Mindjrt hat ra s mindennek vge! Oh, Istvn! Istvn! + +Egyszerre azonban az a ktsgbeesett ment gondolat jutott eszbe, htha +megvallan Josnak, hogy nem szereti, nem akar nejv lenni semmi ron. +Amilyen bszknek s jnak ltszik, tn ha ezt megvallja neki, lemond +kezrl. + +E ment gondolathoz a vzbeflk grcss erejvel ragaszkodott. De hogy +menjen oda? Egyedl nem mehet a toronyszobba, mely Jos laksa vala. +Atyjt fogja valami rgy alatt magval hvni s Jost flreintve, +elmondja neki. + +gy is tett. Atyja ugyan furcsnak tallta, hogy a toronyszobbl +induljanak az eskvre, de mg se akarta kedvt szegni. Jos ppen +barettja utn nylt, midn belptek. + +--Maradj! Klra akarta, hogy innen induljatok! szlott magyarzlag a +tuds. Nos, lnyom, ht mit akartl mondani? fordult aztn krdleg +lenyhoz. + +Klra mg halvnyabb lett. Most mr visszaijedt a prbtl. + +Ktsgbeesetten gyrgette a kezben tartott csipkekendcskt, Jos +pedig udvarias meghajlssal kzelebb lpve, vrakozott. + +Ebben a feszlt, vrakoz csendessgben egyszerre rces csrrens s +siet lpsek zaja hallatszott a lpcskn s a msik percben a holtnak +hitt Vglyessy Istvn szlas, katons alakja llott elttk. + +--Klra! + +--Istvn! h, Istvn! Te lsz! Hla neked jsgos Istenem! sikolt az +rm ujjongsval Klra s az ifj kebelre borult. + +--lek, Klra, lek! Most mr enym lesz! Nem vlaszt el bennnket +senki! ujjongott Istvn is boldogan. + +--Tstnt ide mellm jsz, Klra! Micsoda immodestus viselkeds ez? +rivallt r atyja haragosan. + +--Btym uram! Nzzen rm! A fvezr kapitnny nevezett ki +vitzsgemrt. Most mr nem tagadhatja meg tlem Klra kezt! + +--Hogy jssz te ide? Hallhredet hallottuk. + +--n nem hittem! Az utols percig remnykedtem! kiltotta kzbe ragyog +szemekkel Klra. + +--Hrt vve Klra frjhezmenetelnek, jjel-nappal siettem. Hallhrem +pedig onnan eredt, mert embereim vrtl bortva lttak lovamrl +lehullani a csatamezn s azt hittk, hogy ott vesztem. + +Bornemissza szemldkei sszehzdtak s Josra pillantva, ltta, hogy +ez dhtl torzult arccal mered a beszlre, mintha r akarna rohanni. +Megnyugtatlag intett teht neki, azutn ccshez fordult: + +--Itthon pedig az trtnt, hogy Klra kezt odaajndkoz Venegas Jos +rnak. Kedveltem, fogd karon menyasszonyodat s jernk! + +--Atym! sikolt knyrg hangon Klra s irtzva visszahtrlt a felje +kzeled Jos ell. + +E pillanatban fltrult a torony kis ajtaja s Jos hallspadtan +dbbent vissza a belp magas nalaktl. + +--Cynthia! hebegk rng, szntelen ajkai. + +--n vagyok, Jos! Eskd betelt! rted jttem! Nem megfogadtad, hogy a +mink vagy?... + +--Mit akar s ki ez a turbulens persona? krdezte Bornemissza zordonan. + +--Nem ismerem! felelte Jos merszen; azutn halkan s indulatosan +odasgta Cynthinak: Menj, tvozz, akarom! + +Cynthia felkacagott... + +--Nem ismersz, igazn nem ismersz, Jos? + +--Nem ismerlek! Tstnt tvozz, akarom! Parancsolom! riadt r eltorzult +arccal. + +Cynthia felemelte a karjt s jra kacagott. Kacaja azonban egyre +harsogbb, ijesztbb lett, gy, hogy nem is kacaj volt az mr tbb, +hanem skett mennydrgs. + +Valamennyien rmlten, megdermedve lltak ott. + +Egyszerre szembl s keblbl vakt lngok lvelltek el... azutn +drg roppansok kztt a falak s oszlopok inogni, omladozni kezdtek s +Istvnnak ppen csak annyi ideje maradt, hogy a flig eszmletlen Klrt +karjaiba kapva, a kis ajt tmr boltozatn t az utcra menekljn +vele, midn gig villan lngok s fldetrz drgs, ropogs kztt az +egsz torony sszeomlott, maga al temetve mindent. + + + + +EPILOGUS + + +A budai szent Zsigmond kpolna tuds lelkipsztora, Ambrozius atya, aki +lelkiismeretesen fljegyezte az akkoriban trtnt nevezetesebb +esemnyeket s jelensgeket, napljnak elsrgult lapjain az elmondott +trtnetre vonatkoz kvetkez fljegyzseket tette: + + +>>Die 27. Septembris. + +Mg most is fleimben cseng azon rmsges detonatinak a drgse, mely +nagyon tuds Bornemissza Lnrd fnemes r (tuds nevn Leonhardus +Sydericus) portjnak s ri palotjnak majd hromfertly rszt +romokba dnttte, a szomszd portk pedig alapjukban egszen +megrendltnek. + +ppen Ave harangozs utni estvli hitatossgomat vgezve, egy ideig +mg jmbor contemplatikon jrtatm elmmet, midn egyszerre az +Apocalypsis vilgomlaszt robaja kztt, firmamentumig lvell lngok +vilgtanak be mindeneket, azutn fldetrz mennydrgssel, sr +fstfellegek burkoltk orcusi sttsgbe a krnyket. + +Minden teremtett llek kiszaladt s nagy remegssel az utols tlet +eljvetelt vrta. Senki se tud, mi trtnt, mgnem egyszerre hire +szaladt, hogy Bornemissza Lnrd uram s idegen orszgbli adeptusa +alchymiabli s sett magiabli manipulatiiknak estnek ldozatul s +tz s romok al vagynak temetve. + +Bornemissza uram minden hajadoni ernyekkel kesked lenya, Clara, s +ccse Vglyessy Istvn, a kijr boltozata al meneklve, mindeneknek +csudjra pen s srtetlenl maradtanak, s az ktsgbeesett +lamentciik s jajgatasaik seglyre serkentk az embereket, gy, hogy +tstnt az omladkok eltakartshoz fogtanak. + +Szrnysges pusztuls kpe trult fel ottan. + +A tz mindent megemsztett, az ri palotnak csak elszrnya maradott +llva, az is roskadoz llapotban... s a romok kzl kihangz elhal +hrgs- s nyszrgstl vezettetve, kemny s fradsgos munka utn, +rakadtak a tuds nemes rra, ki mg ugyan lt, de ri meg valnak +szmllva. Az utols lelki vigaszt feladva nkie, mg csak annyit tudott +hrgni, hogy ccse oltalmba s szeretetbe ajnlja lenyt, Clarat, +azutn megld ket, mire menten otthagy lelke haland porhvelyt... +Az idegen orszgbli adeptus porhvelybl azonban egy atomust se +talltanak, noha az egsz romhalmazt szllyelhnytk vala rette. +kegyelme egszen porrgett. Isten legyen irgalmas szegny lelkeiknek! + +Persze, mint mindenkor, gy most is sok mindenflt beszlnek s +imputlnak az emberek, kivltkpen a tudatlan misera plebs contribuens. +Azt is mondjk, hogy a jezsuita atyk boszjnak esett a fnemes r +ldozatul, miutn mindenfle cselszvnyeikbe s titkos praktikikba be +lvn avatva, ezt most ellenk akar fordtani; nhnyan a fekete +mginak s a termszetfeletti hatalmak boszjnak mondjk, ellenben +msok pedig politikai okoknak tulajdontjk vala az egsz +szerencstlensget, melynek mstl rizzen meg bennnket a magassgbli +kegyelme! + +Mi trtnt, hogyan trtnt, errl se az rvn maradt lenyz, Clara, sem +pedig vlegnye, Vglyessy Istvn nem tudnak, vagy nem akarnak +nyilatkozni. Azt csak a magassgbli Isten, ki minden titoknak a tudja, +tudn megmondani. + +n azonban erre azt mondom: Ember, hagyj bkt a fldntli hatalmaknak, +s ne kisrtsd az Istent, minket gyarl bnsket pedig ne vigy, n uram +Istenem, kisrtetbe!<< + + +>>Die 21-ti Octobris. + +Miknt a szerencstlenl jrt tuds r hajt s meghagy nekik, ma +eskdtenek, a legnagyobb csendben s visszavonultsgban, egymsnak srig +tart hsget Clara Bornemissza s Stefanus Vglyessy de Vghlyes... + +n ktm ssze kezeiket az egyhz ldsval. + +Adja is meg a magassgbli risten e sok gytrelmet s +megprbltatsokat tszenvedett szveknek mindenekben kegyelmt s a +hzas let minden boldogsgt. men!<< + + +>>Die 30-ta Octobris. + +Vrosunkba nevezetes tuds s magaslls persona rkezett, felsges +csszri s kirlyi urunknak bels udvari medicinae doktora, a tuds s +hresneves Hayek Thaddeus uram szemlyben, a bohmiai Prga (nmelyek +gy mondjk Prh) vrosbl. + +E neves s eminens dignits bens bartja vala a szerencstlenl jrt +tuds frnak, s a hallott szerencstlensg hire hoz vala hozznk Buda +vrosba. + +E tuds frfi tbbek kztt azt lltja, hogy ama rettent robbanst +bizonyra valami chemiai operatio idzte vala el, valamelyes ismeretlen +durran mixtra, mely a chemicalik titkos s kitanulhatlan occulta +qualitsbl, anlkl, hogy sejtenk, nmelykor elll s vehementer +explodl... + +Igaz-e ez, nem-e, n nem tudom, de e tuds frfi bizonyra competensebb +judex, mint az n simplex s csekly mivoltom.<< + + + * * * * * + + +Eddig tart pter Ambrozius napljnak a trtnetre vonatkoz rsze. A +trtnet utn tz vvel ksbb azonban Hayek Thaddeus prgai udvari +orvos hagyatkban egy vaskos kzirattekercset talltak, mely a fent +megrt trtnetet egsz terjedelmben tartalmazza. + +E kzirat els lapjra a tuds orvos sajt kezvel a kvetkez +megjegyzst iktatta: + +>>Azok, kik a nagy titkot megtalltk, gy rjk le a nagy elixirum +szletst, azon alchymistk pedig, kik svran keresik, ilyen +csodlatos jelensek kztt kpzelik a bborvrs k +szletst,--tletet azonban csak az mondhat, ki mindezen titkok +kulcst brja.<< + + + + + + +End of the Project Gutenberg EBook of Az arany szalamandra, by Ferenc Donszy + +*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ ARANY SZALAMANDRA *** + +***** This file should be named 18365-0.txt or 18365-0.zip ***** +This and all associated files of various formats will be found in: + http://www.gutenberg.org/1/8/3/6/18365/ + +Produced by Tams Rth, Hardi Attila Jnos, Hardi Attila +Jnos and the Online Distributed Proofreading Team Europe +at http://dp.rastko.net. + + +Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed. + +Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution. + + + +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +http://gutenberg.org/license). + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH F3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need, is critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at +http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at http://pglaf.org + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit http://pglaf.org + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including checks, online payments and credit card donations. +To donate, please visit: http://pglaf.org/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + + http://www.gutenberg.org + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/18365-8.zip b/18365-8.zip Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..b8e1f6c --- /dev/null +++ b/18365-8.zip diff --git a/18365-h.zip b/18365-h.zip Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..0fe1b4e --- /dev/null +++ b/18365-h.zip diff --git a/18365-h/18365-h.htm b/18365-h/18365-h.htm new file mode 100644 index 0000000..c0c65bd --- /dev/null +++ b/18365-h/18365-h.htm @@ -0,0 +1,4203 @@ +<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.01 Transitional//EN"> +<html> + <head> + <meta http-equiv="Content-Type" content= + "text/html; charset=iso-8859-2"> + + <title> + TheÖ Project Gutenberg eBook of Az Arany Szalamandra, by Donászy Ferenc + </title> + +<style type=text/css> +p {margin-top: 0.75em; margin-bottom: 0.75em; text-align: justify} +h1 {clear: both; text-align: center} +h2 {clear: both; text-align: center} +h3 {clear: both; text-align: center} +h4 {clear: both; text-align: center} +h5 {clear: both; text-align: center} +h6 {clear: both; text-align: center} +hr {clear: both; margin: 2em auto; width: 33%} +a:link {color: #0000ff; text-decoration: none} +link {color: #0000ff; text-decoration: none} +a:visited {color: #0000ff; text-decoration: none} +table {margin-left: auto; margin-right: auto} +body {margin-left: 10%; margin-right: 10%; max-width: 40em} +.center {text-align: center} +.right {text-align: right} +.u {text-decoration: underline} +.caption {font-weight: bold} +.figcenter {margin: auto; text-align: center} +pre {font-size: 8pt} +</style> + +</head> + +<body> + + +<pre> + +The Project Gutenberg EBook of Az arany szalamandra, by Ferenc Donászy + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + + +Title: Az arany szalamandra + +Author: Ferenc Donászy + +Release Date: May 10, 2006 [EBook #18365] + +Language: Hungarian + +Character set encoding: ISO-8859-2 + +*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ ARANY SZALAMANDRA *** + + + + +Produced by Tamás Róth, Hardi Attila János, Hardi Attila +János and the Online Distributed Proofreading Team Europe +at http://dp.rastko.net. + + + + + + +</pre> + + +<hr style="width: 100%"> + +<p class=center><img alt="borító" src="images/1.jpg" ></p> + +<hr style="width: 70%"> + +<h2>DONÁSZY FERENC</h2> + +<p> </p> + +<h1>AZ ARANY SZALAMANDRA</h1> + +<p> </p> + +<p> </p> + +<h4>Elbeszélések az Ifjúság Számára</h4> + +<p> </p> + +<p> </p> + +<h5>AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA</h5> + +<p> </p> + +<h5>BUDAPEST</h5> + +<h4>1906</h4> + +<hR style="WIDTH: 70%"> + +<h2>TARTALOM.</h2> + +<p class=center><br /> +<a href="#Chapter_1">Az égi jelek</a><br /> +<a href="#Chapter_2">Az éjféli vendég</a><br /> +<a href="#Chapter_3">Bornemissza Klára</a><br /> +<a href="#Chapter_4">A Caput Corvi</a><br /> +<a href="#Chapter_5">Nostradamus tkre</a><br /> +<a href="#Chapter_6">A phantom</a><br /> +<a href="#Chapter_7">Cynthia</a><br /> +<a href="#Chapter_8">Az arany szalamandra</a><br /> +<a href="#Chapter_9">A nagy próba</a><br /> +<a href="#Chapter_10">A végnek vége...</a><br /> +<a href="#Chapter_11">Epilogus</a></p> + +<hr style="width: 70%"> + +<div><a name="Chapter_1"></a><br /></div> + +<p class=center><img alt="image 2" src="images/2.jpg"><br /><br /></p> + +<h3>AZ ÉGI JELEK</h3> + +<div> +<br /> +</div> + +<p>1580 táján, János fővétele napján, éppen delet harangoztak ős +Budavárosában, midőn a nap egyszerre elstétedett és helyette három +sápadtfényű csudatnemény jelent meg a színétvesztett égbolton.</p> + +<p>Kettő sugaras kllőalakban rajzolódott az égre, a harmadik pedig, egy +óriási, vérbemártott trk kardhoz hasonlított és a zenithről +ragyogtatta alá lángvrs fényét.</p> + +<p>A lakosság apraja-nagyja az utcákra tódult. Kinek is volna étvágya az +evéshez, midőn ilyen fenyegető égi jelek támadnak.</p> + +<p>Klnsen az égboltozat kzepén lángoló stks-csillagforma véres +kard okozott nagy megdbbenést s a félénkebbek szorongó szívvel +találgatták: vajjon háborút, dghalált, vagy éppen a világnak a végét +jelentik ezek a rémletes égi jelek?</p> + +<p>—Nézzék csak kegyelmetek, a nagyontudós Bornemissza Lénárd +főkamarásmester úr is vizsgálja a csudatneményeket! szólalt meg a +polgárok egyike.</p> + +<p>—És mellette áll az ablakban vendége, Julián páter, a jezsuita! +felelte rá a másik polgár.</p> + +<p>—Julián páter ő atyasága a dicsőségesen uralkodó II-ik Rudolf +királyunknak gyóntatója és lelki tanácsadója, jegyzé meg Ulrik, a +harangntő.</p> + +<p>Ulrik mester komája, az olasz származású Zanardelli drágakőkszrlő +és aranymíves is hozzájuk csatlakozott.</p> + +<p>—Mit szólnak kegyelmetek e borzalmas égi csudákhoz?</p> + +<p>—Mi nem szólunk, de komám se szóljon! Hadd tegyék ezt azok, kik +magukat blcseknek és mindentudóknak hiszik! válaszolá a harangntő.</p> + +<p>—Igaz a! Zanardelli mester, kegyelmed bejáratos a +főkamarásmester úri palotájába, bizonyára tudója is, amik ott benn +trténnek? Vágott kzbe a Zsigmond-kzbéli szűcsmester.</p> + +<p>—Annyi szent, hogy trténik valami! Lépten-nyomon messze +országokból érkező idegenek adják egymás kezébe a kilincset. Azután nem +egyszer láttam, midőn a főkamarás úr egész csomó mindenféle plántával +tért vissza a hegyek kzl, mondá a harangntő.</p> + +<p>—Ezt én is láttam, sőt azt is megmondhatom, hogy a hátsó éplet +kéménye még éjtszaka idején is egyre okádja a fstt, akárcsak a +kegyelmed műhelye, Ulrik mester.</p> + +<p>—Bezzeg a magunkforma szegény embert brtnre vetnék, ha +ilyesféle tilalmas dolgokat machinálna! De hát a nagyuraknak minden +szabad! Még a gonoszság is! vélekedék a szűcsmester.</p> + +<p>—Miből gondolják kegyelmetek, hogy tilalmas gonoszságokat +mívelnek a palotában? kérdé a drágakőkszrlő.</p> + +<p>—No hát abból, mert az rdgidézéshez, a gonosszal való +cimboráláshoz és a megrontásokhoz kell az a sokféle plánta és az rkké +égő kohó! válaszolá a kpcs paszomántos.</p> + +<p>—Zanardelli mester bejáratos a palotába! Cáfolja hát meg, ha +tudja!</p> + +<p>—No hát tudják meg, hogy Bornemissza Lénárd főkamarásmester +úr kedveli a tudományokat és éjjel-nappal azokban búvárkodik. Azok az +idegen országból érkező vándorok pedig szintén tudósok, kik nagy +hírneveért keresik fel, mert klnsen első auktoritás az alchymiában, +amiért nagy tekintélyben áll és kedves embere felséges urunknak és +királyunknak, II-ik Rudolf császárnak is. Most hallották kegyelmetek +az igazságot. Tegyenek lakatot a szájukra, mert bizony isten +megjárják! figyelmezteté őket a harangntő.</p> + +<p>—Kztnk legyen mondva, én is csak azt hiszem, hogy nem jó +keresztényhez és nem főúrhoz illő az ilyen bűbájos +mesterkedés—jegyzé meg Ulrik mester, midőn magukra maradtak.</p> + +<p>Az aranyműves megfordult, hogy távozzék, midőn egy lovászforma +cseléd a palotába hívta. A nagykapu egyik oldalajtócskáján léptek a nagy +négyszgletű épletbe, melynek oldalszárnyait fedett folyosók +kttték ssze a sajátságos modorban éplt hátsó résszel. Egyik +tornyában a csillagvizsgáló, a másikban a laboratórium volt +berendezve, a két tornyot pedig egy nagy terem kttte ssze +egymással.</p> + +<p>A ház ura, Bornemissza Lénárd, ebben a teremben várta.</p> + +<p>Herkulesi termetű alak volt. Széles vállak, kemény, szigorú, a +virrasztásoktól és búvárkodástól mélyen bennlő szemek. Rvidre nyírt +haján lapos camaura lt, erősen őszbe csavarodó hosszú szakálla pedig +két ágra választva omlott alá.</p> + +<p>—Arnoldus mester! Három darab legerősebb tzetálló tégelyre +lenne szkségem a legnagyobbakból, megfelelő fdőkkel! Megérkeztek-e +már? kérdezte.</p> + +<p>—Kegyelmes uram szolgálatára állnak. Továbbá megkaptam a +Borussiából rendelt Terra sigillatát és Caput mortuumot is!</p> + +<p>—Ide kell kldeni! Mikor indul német- és olaszországi +útjára?</p> + +<p>—Csak Homonnai és Drugeth főnemes urak kommissióit várom, +kiknek számára velencei tkrket, mozaik munkákat és más efféléket kell +vásárolnom!</p> + +<p>—Jól van! Nekem is lesznek kommissióim! Indulás előtt +jelentkezzék.</p> + +<p>Midőn az aranyműves eltávozott, Páter Julián előlépett az +ablakflkéből.</p> + +<p>A fekete rendltny még kirívóbbá tette alakjának irtózatos +soványságát.</p> + +<p>—Most már senki se fog bennnket zavarni, folytatom hát. +Kldetésem a mai nappal véget ért! A császár visszatérésemet srgeti! +szólalt meg lágy, kenetteljes hangján, mikzben a magashátú támlányok +egyikébe ereszkedett.</p> + +<p>—Ez annak a jele, hogy tanácsod nélkl nem tud ellenni. +Császári urunk világraszóló alchymiabéli tudományodért nagyon becsl +téged. Ha pedig a nagy titkot megtalálnád, te lennél utána az első és +leghatalmasabb embere az országnak.</p> + +<p>—Mérhetetlen hatalommal és gazdagsággal járna e felfedezés! +viszonzá Bornemissza sóváran.</p> + +<p>—Ő felsége rvid idő múlva tbbféle jelét fogja adni irántad +való változhatlan kegyelmének!</p> + +<p>—Mindig csak res ígéretek! viszonzá Bornemissza.</p> + +<p>—Figyelj rám! Nem is sejted, minő fordulatok lesznek rvid idő +múlva az országban és kormányzásban. Ő felsége a császár rendkívl +féltékeny uralkodói jogaira, emiatt folytonos viszályban él háza +tagjaival. Testvérei: Ernő és Mátyás főhercegek úgyszólván erőszakkal +kezkbe ragadták a kormányzást és emiatt úgy az osztrák +tartományokban, mint itt, folytonos zavarok és forrongások vannak +napirenden, kivált azóta, mióta Mátyás főherceg egészen kezébe +ragadta a magyar gyek vezetését. Mátyás főhercegnél tisztelegve, +átadám néki ő felsége bizalmas levelét, melyben azt írta fenséges +ccsének, hogy itt tartózkodásom célja egyes-egyedl az alchymia +magasabb titkainak veled való egyttes búvárlása. De ez csak rgy +volt. Láttam az elégletlenséget, a forrongásokat és belzavarokat, +melyek felséges urunk trónját veszélyeztetik. Első sorban engem +akarnak az udvartól eltávolítani, mert, szerintk, korlátlan hatalmam +van a császár felett!</p> + +<p>—Igazuk van! Korlátlan hatalommal uralkodói rajta.</p> + +<p>—Amilyen fegyverrel támadnak, olyannal védekeznk! A császár +elhatározta, hogy Mátyás főherceget teljesen kizárja a kormányzási +gyekből! Mivel pedig császári urunk prágai udvarát nem akarja +elhagyni, országai kormányzását azokra a kipróbált híveire bízza, +kiktől nem kell féltenie trónját. Nagy szerep, nagy hatalom és fényes +tisztség vár reád, barátom Lénárd! Hátha még csakugyan felfedeznéd a +nagy titkot!! Akkor te uralkodnál az országban.</p> + +<p>—Vagy pedig úgy járnék, mint az ánglius Kelley, kit ő felsége +bárói rangra emelve, kegyeivel halmozott el, de mivel alchymiai titkait +nem akarta neki elárulni, brtnbe vettetett, honnan, midőn meneklni +akart, leesett és nyakát trte—viszonzá Bornemissza gúnyosan.</p> + +<p>Páter Julián fejét csóválta:</p> + +<p>—Barátod, Hayek Taddeus, az udvari orvos, ugyancsak hiányosan +értesített erről az esetről! Kelley és cimborája Dee, mindketten +kznséges csalók valának!</p> + +<p>—Hálátlan vagy, Leonhardus. Tudod, hogy egy alchymista se mehet +be mindaddig a felség alchymiai laboratóriumába, míg te előtted +próbaelőadást nem tart tudományából... és csak a te ajánló leveledre +nyílnak meg előtte a prágai Hradsin kapui.</p> + +<p>—Ez ellen nem is panaszkodom! Néha csakugyan érdemes tudósok +dissertálnak és experimentálnak műhelyemben; viszonzá Bornemissza.</p> + +<p>—Hagyjuk a vitát! Még fontos megbeszélni valónk van hátra. A te +érdeked azonos az enyémmel! Amint eddig beavattál alchymiai +munkálkodásod titkaiba, úgy teszel ezentúl is. Ezáltal uralkodunk a +császáron! Ha feltalálod a nagy titkot, ezt is kzlni fogod velnk, +mert jusson eszedbe, a belőle eredő mérhetlen gazdagságot csak a +hatalom birtokában élvezheted.</p> + +<p>E pillanatban egy reg, meggrnyedt, de nagyon becsletes képű szolga +lépett be a terembe.</p> + +<p>—Miért háborgatsz e szokatlan időben, Iván? kérdezte nyersen +Bornemissza.</p> + +<p>—Kegyelmes uram, az tvsmester elkldte az olvasztótégelyeket, +tisztelendő atyaságod futárja pedig útrakészen áll.</p> + +<p>—Vidd le a laboratóriumba! A laboráns szítsa fel a kohóban a +tzet és reszeljen négy uncia rezet, két uncia aurichalcumot finom +porrá—parancsolá.</p> + +<p>—Ecce! a futárról egészen elfeledkeztem. Csak néhány sort írok +a rendfőnknek.</p> + +<p>A háziúr leeresztette a porcos íróasztal támláját és egy zárt +faliszekrényből az akkoriban még kevéssé használt papirt véve elő, mellé +helyezte a hattyútollból vágott pennát, a viasszal és selyemzsinórral +egyetemben.</p> + +<p>Páter Julián gondolkozva lt az asztalhoz.</p> + +<p>—Titkos jegyekben írjam e levelet? Eh, a futár a mi +embernk.</p> + +<p>Midőn készen lett, nagy mesterséggel sszehajtogatta és átktzte +zld selyemszállal, azután talárja alól elővont gyűrűvel +lepecsételé.</p> + +<p>—Mily klns színű tenta és milyen furcsa formájú írócharta; +dnnygé, hol a tentát, hol a papirost nézve, azután kisietett a rá +várakozó futárhoz.</p> + +<p>A tudós háziúr mint a ragadmányára csapó saskeselyű, sietett az +íróasztalhoz; felemelte az ottmaradt papírlapot és a szekrénybe +rejté.</p> + +<p>Majd meglátjuk, tiszta kártyákkal játszol-e, páter Julián, vagy csak +eszkzként akarsz felhasználni?!</p> + +<hr style="width: 40%"> + +<div> +<a name="Chapter_2"></a><br /> +</div> + +<p class=center><img alt="image 3" src="images/3.jpg"></p> + +<div> +<br /><br /> +</div> + + +<h3>AZ ÉJFÉLI VENDÉG</h3><div><br /></div> + +<p>Az reg kulcsár lépett be nemsokára a terembe s egy pecsétes +tekercset nyújtott át urának.</p> + +<p>—Csatlós hozta a dullóvári Pethő-kastélyból! Azt beszéli, hogy, +Klára kisasszony kicsibe múlt, hogy a martalócok kezébe nem esett.</p> + +<p>—Menj és viseljed gondját a csatlósnak. Lehet, hogy választ +visz leányom levelére. Várakozzék.</p> + +<p>Leánya azt írta, hogy sólyomvadászat kzben amúgy is nagyon messzire +távoztak a kastélytól, ő pedig kócsagot űző sólyma után vágtatva, a +vadászat hevélyében elszakadt társnőitől és a vidéket nem ismerve, +eltévelyedett a mocsaras erdőségben, hol egyszerre csak martalócok +vették őt krl. Segélykiáltásait, úgy látszik, senki se hallotta, +mert a rablók már jó messzire magukkal ragadták és éppen száját +akarták betmni, midőn pár jól célzott lvés a martalócok kzl +néhányat leterített, a bokrok kzl pedig tbb ember rohant elő. A +latrok megfutottak. A szabadítók idegen országbeli kereskedők valának +és társzekereikkel, málhás állatjaikkal az erdőség tisztásán +táboroztak. Az a férfiú, ki legelőszr segélyére rohant és rablóját +lettte, inkább tudósnak, mint kalmárnak látszik, de csak annyit +tudott meg róla, hogy Budára igyekszik s málhái knyvekből és +klnféle érc- és agyageszkzkből állanak.</p> + +<p>Bornemissza elhatározta, hogy még az nap ír Pethő Miklósnak, hogy +leányát biztos kísérettel kldje haza.</p> + +<p>Ekkor pedig elővette azt a papírlapot, min páter Julián a levelét +írta és a felszálló gőz flé tartotta.</p> + +<p>Kevés idő múlva a zldessárga charta majdnem egészen stétbarnára +változott és midőn a gőz elszállt, a boltozatról aláfggő +karosgyertyatartó felé tartotta.</p> + +<p>Igy látszott meg csak, hogy e klns papir szitaformán át van +lyuggatva.</p> + +<p>Hosszú, figyelmes vizsgálat után elégedetten bólintott fejével, +azután kiterítette, végigtrlte valami vrsszínű fluidumba mártott +szivaccsal.</p> + +<p>—Pár perc múlva a papir fehér lesz és az írás látszani +fog—mormogá s újra meg újra végighúzta rajta a szivacsot és +csakugyan nem telt belé tbb pár percnél, a setétbarna szín fehérré +változott és előtűnt az írás fakóvrs betivel.</p> + +<p>Diadalmas mosolygással kezdett az olvasáshoz, hanem a mosolygás +csakhamar lefagyott ajkairól.</p> + +<p>—Hát így vagyunk! kiáltott fel kitrő dhvel, midőn elolvasta a +levelet. Még csak nem is játékszer, hanem lépcső legyek a lábaitok +alatt... azután fel akarnátok engem áldozni. Nincs is rosszul +kifundálva!</p> + +<p>Hogy is írja csak:</p> + +<p>»Bornemissza valamit, titkol, rejteget előttem! Sejteni, hogy +felfedezte az alchymia nagy titkát, vagy lehet, hogy kzel jár hozzá. E +rejtélyes és zárkózott karakterű férfiú enormis nagy tudományával, +trhetetlen akaraterejével és nagyravágyásával veszélyesebb +szvetségesnek, mint ellenségnek, mindazáltal nyiltan nem szakíthatunk +vele. Ha Mátyás főherceg kezeiből a hatalmat sikerl kiragadnunk, úgy +abba a magas méltóságba emeljk, hogy az államcsíny minden ódiuma +egyedl csak az ő fejére háruljon és elveszítse, a mi kezeink pedig +láthatatlanok maradjanak! Ellenben pedig, ha a főhercegnek sikerl a +kormányzói hatalmat megtartania, úgy knnyű lesz minden machinatiót, +sszeeskvés formájában, egészen az ő nyakába varrni! Akár így, akár +úgy forduljon tehát a kocka, a főherceg rendnknek mindenképen nagy +hálával fog tartozni. Mert az első esetben veszedelmes vetélytárstól, +a másodikban még veszedelmesebb sszeeskvőtől szabadítjuk meg. Mert +bármi érje is, vesztét rendnk érdemél kell feltntetni, hogy ő +hercegsége bennnk lássa leghasznosabb szvetségeseit és +támaszait...</p> + +<p>Mindezeknek azonban csak akkor szabad megtrténni,—repetálom +ezen intelmet—ha a nagy titkot az alchymiai tudomány ezen +felkentje és királya megtalálta és velnk kzlte, mert viszont e +titokkal a világ mozgatója és emeltyűje: a mindenható arany és +gazdagság jut rendnk birtokába és megalapítja uralmunkat nemcsak a +császár, de az egész világ felett.«</p> + +<p>Ezzel végződtek a levél sorai és Bornemissza dhs, szikrázó +szemekkel, lktető halántékkal járt alá s fel a hosszú teremben, majd +egyszerre a kilő rostéllyal védett ablakhoz lépve, kibámult a +setétségbe, mert ekzben már beállott az est és a terem szgletében +álló nagy tokos óra száraz, egyhangú ketyegésével már nyolc óra felé +tolta a mutatót.</p> + +<p>—Tudtam, sejtettem, hogy kettős játékot űztk, de ekkora +perfidiáról, ilyen sátáni álnokságról álmodni sem mertem—mormogá, +mintha egy knn álló láthatatlan alakhoz beszélne. De én is hozzátok +jártam iskolába, majd meglássuk hát, melyiknk lesz erősebb! Én ismerlek +titeket egészen, de ti csak félig ismertek engem!</p> + +<p>Távoli villámcikázások visszfénye lobbant fel koronként a koromsetét +láthatáron, a lábas óra pedig érces kondulásokkal ttte a nyolc +órát.</p> + +<p>Az asztalhoz ment és a lefggő karosgyertyatartó alá állva, felemelé +jobbját, melyen az abraxas-gyűr ragyogott.</p> + +<p>—Ez a gyűr az én talizmánom, ez sugallta a levél megszerzését, +lássuk, mit sugall most? és izzó tekintetét a vrs pontokkal hintett +stétzld kőbe vésett kabbalisztikus jegyekre szegezé.</p> + +<p>Sokáig nézett a kőre, gondolatai rohanva kvették egymást és midőn +felemelé szemét, homlokán a redők elsimultak.</p> + +<p>—gy van. Csak higgadtan kell gondolkoznunk és mindjárt más +színben látjuk a dolgokat... Míg a nagy titok meg nincs találva, addig +nem kell tartanom semmitől... Mától fogva éjet-napot eggyé teszek, +isten-rdg hatalmát segítségl hívom, hogy célt érjek. Holnap újra +elkezdem a nagy művet és folytatni fogom, míg élek és lélekzem, míg +vagyonom és hitelem futja! Bár Trismegistos és Paracelsus szerint két +egyformán jártas adeptus elébb feltalálja a nagy titkot, de hol +találjak én hozzám illő társat, mikor engem tekintenek e szent +tudomány első felkentjének? Oh, bárcsak kldenének egyet a jó vagy +rossz hatalmak! Ha maga a Sátán volna is, rmmel fogadnám.</p> + +<p>Az óra kilencet ttt. Barettáját mélyebben fejébe nyomva, a setét +folyosókon átment az első épletbe.</p> + +<p>A háromkarú vert ezst gyertyatartóban égő viaszgyertyák csak a +faragott asztal krl világították meg a boltozatos éttermet, melynek +falain és bútorzatán az egykori fénynek és pompának most már csak +fakó, színehagyott maradványai csillogtak.</p> + +<p>A nagy asztalnak csupán az egyik vége volt felterítve.</p> + +<p>A tudós csak pár falatot evett s gondolatokba merlve gyurogatta, +morzsolta a kenyér belét s egészen ott feledte volna magát az asztalnál, +ha az reg figyelmeztető khgése fel nem riasztja.</p> + +<p>Erre kihajtotta a maradék bort a serlegből és felállt.</p> + +<p>—Klára a jvő héten hazaérkezik!</p> + +<p>—Hála Istennek! Legalább megint élet és der kltzik e +magányos házba! felelte az reg felcsillámló szemekkel.</p> + +<p>—Holnap kilenc órakor pedig elmégysz Izsák tőzsérhez! +Megmondod neki, hogy kétszáz aranyat hozzon magával.</p> + +<p>A gazda távozott.</p> + +<p>—Megint új klcsn? Mikor a régiek kamatját is alig bírjuk +fizetni! dmmgte az reg Iván. A Bornemissza-család dús javai, +kincseket érő arany- és ezstmarhái már mind odavannak... Semmit se +lehet tbbé zálogba adni. Csak ez a kastély és egy kis birtok van még! +Ha ez is fstbe megy, mi marad a jó Klára kisasszony részére? Istenem +uram, mi lesz ebből? sóhajtá csaknem knnyezve.</p> + +<p>Tompa, elmosódott moraj grgtt koronként a távolban, midőn a ház ura +visszatért a bibliothekás terembe.</p> + +<p>—Zivatar kzeledik! drmgte, s a knyvespolc fenekéről egy +láncos lakattal lezárt termetes foliánsot emelt ki.</p> + +<p>Mielőtt azonban felnyitotta volna, az órára pillantott, melynek +számlapjára a halál csontvázképe volt kaszával és homokórával +felpingálva, krskrl e jelmondattal: »Harum una veniet, quae +tibi dicet abi!«</p> + +<p>—Elég idő jut mindenre! azután felnyitotta a bőrbe kttt +vastag knyvtáblákat:</p> + +<p>—Nézzk csak, mit ír Abrahamii Eleazarus ben Peixoto mór +alchymista »Fekete magiájában« a hasonmás által való +bűvlésről?</p> + +<p>—Trismegistos, Carneolus, Ghirlandius hasonló esetekről írnak. +Ki kell formálni, a fekete magia szabályai szerint, az illető hasonmását +bűvserejű viaszból és a tagjaiba szurkált gombostűkkel vagy lassú +égetéssel halálra lehet kínozni! Megtegyem-e a próbát az én kedves +Julián barátommal és a rend generálisával? drmgé kegyetlen +mosolygással. Csak hasonló pénzzel fizetnék nekik, ha megtenném. +Álnokságot álnoksággal! De nem! Addig nem nyúlok a setét hatalmak eme +megrontó fegyvereihez, míg más fegyverekkel tudok kzdeni.</p> + +<p>Holnap újra megkezdem a nagy műveletet! Eddigi kísérleteim biztatók +ugyan, miután az anyagon némi transmutatió mutatkozik. De mégis hiányzik +valami. A fő, a nagy titok, az éltető főelem, minek titkát nem bírom +kitalálni... Hermes Trismegistos, Albertus Magnus, Paracelsus és +Villanova, mind azt mondják, oly knnyű, hogy egy asszony, egy +gyermek is elvégezheti a nagy műveletet, csak ki kell találni az +életrehívó nagy elemet. Egyik Arothnak, vagyis ősanyagnak nevezi, +másik Szalamandrának, harmadik sárkánynak és vrsoroszlánnak, de +valamennyi más-más titkos jeleket rajzol utasításaiban! Mit +jelentenek e titkos kabbalisztikus jegyek? Mit azok a csudálatos +alakú, rejtélyes értelmű képek munkáikban? Ezeket nem tudom +megfejteni, pedig ezekben rejlik az egész titok! Valahányszor +tanulmányozásukba mélyedek, az éjfél álomhintő csendjében egész +hallhatólag susogja flembe valami rejtélyes hang: »Ezekben +keresd, ezekben rejlik az arany szalamandráját életrehívó anyag!« +Keressk hát tovább csggedetlenl, a sivatagban tévelygő vándor +olthatatlan szomjú epedésével!</p> + +<p>Amíg ezeket szaggatottan maga elé mormogta, meggyujtá a páros karú +gyertyatartóban levő sárga viaszgyertyákat és a mellékhelyiség egy +elfggnyztt szekrényéből tbb nagy knyvet és régi kéziratokat +hozott elő, azután magashátú karosszékét a gyertyák fénykrébe húzva, +ezek tanulmányozásába mélyedt.</p> + +<p>Knn ekzben koronként heves szélroham svített végig s meg-megrázta +az ablakok sejtalakban foglalt ólmos vegkarikáit. Egy fldetrengető +rémséges csattanásnál az órára pillantott... Éjfél felé járt az idő +és ebben a percben trt ki egész erejében a zivatar.</p> + +<p>A szélvész bőgtt, huhogott, a mindenség, mintha lángtengerben +lobogott volna, a fldet ingató csattanások és az aláomló zápor +zuhogásába a leomló kémények, beszakadó háztetők dreje morajlott +bele.</p> + +<p>—Valóságos ítéletidő! Jaj annak, kit útban kap! mormogá kis +ideig kifelé hallgatódzva, azután tovább forgatta a lapokat, klns +jegyeket s idegen szavú jegyzeteket írva egy papírlapra...</p> + +<p>A knyvek lapjain egymással kzdő oroszlánok, koronás kígyók, +sárkányszárnyakkal, embercsontokkal teleszórt temetők, ormózatos +tornyok, kripták, koporsók, emberi hullákon lakozó tűzmadarak voltak +élénk szinekkel rajzolva, mindenféle alakú kabbalisztikus jegyek, +lángnyelvek, olvasztó tégelyek, nőfejű szalamandrák és klns alakú +virágok váltakoztak abban.</p> + +<p>Bornemissza Lénárd tűnődve nézett e jelekre.</p> + +<p>—Idáig csak meg tudom fejteni a jelképekbe rejtett +utasításokat...</p> + +<p>Egyszerre azonban a meglepetés tompa kiáltásával ugrott fel +ltéből.</p> + +<p>—Ébren vagyok, vagy álmodom?—suttogá izgatottan.—E +knyvnek minden sorát, minden betűjét már kívlről tudom! Honnan +jnnek hát ez ismeretlen sorok, ez egészen új kikezdés bele? Ez +csalékony káprázat! Hallucináció! Phantasmagoria!</p> + +<p>—Itt van! Nem káprázat! Szinte varázslatnak, csudának látszik, +hogy eddig nem vevém észre! tagolá leírhatatlan felindulással és szeme +előtt táncoltak a nyomtatott betűk, amint olvasá:</p> + +<p>»Adeptusai az isteni alchymia szent tudományának! Négy szem egy +tárgyon, két elme egy igyekezetben szli az óhajtott eredményt egynél +jobban, háromnál bizonyosabban! Egyiknek óhajtani, másiknak messze +távolban akarni kell, hogy sszejjjetek. Mikor keressétek, mikor +találjátok meg a nagy titkot, erre én, Hermes Trismegistos, a nagy, az +alchymia felkentje, a nagy titkok tudója, azt mondom: Kettő egyben, egy +a háromban adja az oszthatatlan hetesszámot. Égi jelek támadása előzi +meg jttét, éjféli zivatar drgése kzt kell érkezni annak, kinek +segédkezése mellett meghallhatod az aranyszalamandra sírását az +athenora tzében, mert egyiknek kell adni az anyagot, másiknak az +ébresztő lelket... Ez a kulcsa a keresett nagy titoknak, csak én +találtam azt meg egyedl az ősanyag lelkének erejével«...</p> + +<p>Ebben a pillanatban kezdte verni a lábasóra az éjfél óráit, a zivatar +pedig tetőfokát érve, dhngtt és ugyanekkor megnyílt a terem ajtaja és +egy idegen lépett be rajta széltől, esőtől csapzott hajjal.</p> + +<p>—José Venegas Herrezuelo cordovai adeptus dvzli Leonhardus +Bornemissza doctor illuminatissimust, tudományos nevén Leonhardus +Sydericust, szólalt meg latin nyelven s mélyen meghajtva magát.</p> + +<p>—Ki vagy? Hogyan jssz ide? riadt rá megdbbenve.</p> + +<p>—Nevemet már megmondám! Cordovából jttem, az alchymia +felkentjéhez; szolgálatomat és tudományomat felajánlom neki! felelé +másodszor is mélyen meghajolva.</p> + +<p>Bornemissza egyszerre megrázkódott. Hermes Trismegistos imént +olvasott szavai villámlobbanásként cikáztak át agyán... »Messziről +jő... égijelek támadása előzi meg jttét, éjféli zivatar drgése kztt +kell érkezni annak, kinek segédkezése mellett meghallhatod az +aranyszalamandra sírását.« Ő az, kit az írás rejtélyes szavai +jelentenek.</p> + +<p>E gondolatra hatalmas alakja rejtélyes felindulástól reszketett, +mintha titokteljes hatalmak jelenlétét érezné.</p> + +<p>—dvzlégy házamban, szívből óhajtott, szívesen várt vendég! +Mondá és forrón megszorítá hideg, nedves kezét.</p> + +<p>Az idegen meghajtá magát:</p> + +<p>—Mindenekelőtt engedje meg, doctor illuminatissimus, hogy +kpnyegemet letehessem—mondá azután olyan elfogulatlan +nyugalommal, mint aki rvid távollét után jn haza. Erre a háziúr is +higgadt nyugalmat erőltetett magára, de vrsre gyúlt arca, rejtett +rmtől izzó szemei meghazudtolák ezt.</p> + +<p>—Bocsássa meg felindultságomat, kedves...</p> + +<p>—Nevezzen doctor illuminatissimus, egyszerűen don Josénak, vagy +pedig csak rviden: adeptusának, hiszen egyedli célom az, hogy az +isteni alchymia titkaiba egy ilyen mester vezessen be.</p> + +<hr style="width: 40%"> + +<div> +<a name="Chapter_3"></a> +<br /> +</div> +<p class=center><img alt="image 4" src="images/4.jpg"></p> +<div> +<br /> +<br /> +</div> + +<h3>BORNEMISSZA KLÁRA</h3> + +<div> +<br /> +</div> + +<p>—Don José! mondá a tudós, nem mint adeptus, de mint velem +egyenrangú társ fog laborálni... Ép ez okból, hallgassa meg, mi okozá +rmteljes felindulásomat, akarom mondani megdbbenésemet. Olvasta +Hermes Trismegistos knyvét?</p> + +<p>A jvevény bólintott.</p> + +<p>—Nos hát, ennek hetvenhetedik lapján, harmadik bekezdésként ez +áll. Szóról-szóra elmondta az olvasottakat, de az idegen csak fejét +rázta:</p> + +<p>—E bekezdést nem ismerem, pedig tbbszr lelkiismeretesen +keresztl tanulmányozám! felelé határozottan.</p> + +<p>—Ugyanezt hittem én is! De kimondhatatlan bámulatomra benne +találtam. Előszr káprázatnak, illuminatizmusnak hittem! De +kézzelfoghatólag benne vagyon. Itt van, de alig vetett egy pillantást a +knyvbe, a bámulat és elszrnyedés kiáltása lebbent el ajkairól.</p> + +<p>A keresett kikezdést, mit kevéssel az elébb kétszer is, háromszor is +elolvasott, nem találta a knyvben.</p> + +<p>—De hát álom ez, vagy varázslat?</p> + +<p>A jvevény sajátságosan mosolygott:</p> + +<p>—Ha nem káprázat, úgy annak a titokteljes hatalomnak csodás +intézkedése ez is, mely engemet a messze Hiberniából kegyelmedhez +vezérlett. Három éjjelen át mindig egyformát álmodtam. Kegyelmedet +láttam laboratóriumában munkálkodni. Ugyanezt a szobát láttam, amint +van és egy titkos hang azt suttogá flembe, hogy induljak útnak, mert +kegyelmeddel egytt érjk el a nagy eredményt.</p> + +<p>tnak indultam, hogy kegyelmed adeptusává szegődjem. És ki írja le +bámulatomat, midőn a legnagyobb zivatarban a városba érve, ugyanazon +égi jeleket láttam az égen, ugyanazokat a házakat, utcákat láttam, +miket álmaimban. Ez magyarázza meg, hogy idegen létemre, minden +kérdezőskdés nélkl, egyenesen ide találtam az éjfél magányos +óráiban.</p> + +<p>—Csudálatos! Valóban csudálatos! mormogá Bornemissza.</p> + +<p>—Lehet, folytatá nyugodtan az idegen, mint két egyforma +sympathiának titokteljes műkdése hozott ssze bennnket. Kegyelmed +szintén vágyakozhatott társ után. A szent alchymiai tudomány ereje ezt +azután olyan ellenállhatatlan magicus sympathiává fejlesztette, hogy +kzs vágyaink, messze országok dacára, feltalálták egymást, +megnyilatkozának lelkeinkben és mágnesként sszehoztak bennnket.</p> + +<p>Bornemissza elragadtatva hallgatá e mély tudományra valló +magyarázatot.</p> + +<p>—gy van! Igy trténhetett! Eminenter deducálta +kegyelmed—helyeslé élénken.</p> + +<p>A jvevény ksznőleg hajtá meg magát:</p> + +<p>—Most pedig engedje meg, doctor illuminatissimus, hogy csekély +személyemről rvid felvilágosítást adjak. Én a Cordovába vándorlott +ősrégi Venegas mór-családból származom, melynek minden tagja az +alchymiai tudományokat művelé. A híres Haly Abbas, Messwe, Rhaseus és +Torbuga tudósok családunkból származtak és szent hagyományként apáról +fiúra szállott az alchymiai tudományok művelése. Egy tudós rokon +oktatott az alchymiában, melynek titkait lankadatlan tudásvággyal +kezdém búvárolni. Érett elmével visszaemlékezve a multra, most tudom +csak megítélni, hogy nevelőatyám mily sok rejtélyes titoknak és +természetfeletti erőknek volt birtokában és tán engemet is beavatott +volna, mert egyetlen leánya: Cynthia mellett én is kedveltje valék, +ha kzbe nem jő valami. Ugyanis egyik reggelen felkelve, az athenora +tzét kioltva, az egész házat pedig resen találtam. Nevelőatyám, +Cynthia és az reg szolga eltűntek. Hosszas keresés után csak egy +levélkére találtam, melyben nevelőatyám arról tudósít, hogy az +inquisitió ldzése elől olyan menedékhelyre kellett meneklnie, hova +engem nem vihet magával. Éljek boldogul és a szent tudománynak, ezzel +zárta be levelét.</p> + +<p>Megfogadtam a szót. Ernyedetlenl buvárkodtam, éjjel-nappal +forgattam, tanulmányoztam a nevesebb alchymisták knyveit, az őseimről +rám maradt kéziratokat, de a nagy titok nem akart kutató elmém előtt +felderlni.</p> + +<p>Ilyenkor keserű csggedés fogott el. Botor elmém magában az ars +sacrában is kételkedni kezdett. Csakugyan igaza lenne hát Ateuchus +Torquatusnak, ki azt mondja:</p> + +<p>»Jegyezzétek meg magatoknak, ember embert hoz létre, oroszlán +oroszlánt, kutya kutyákat! Ép így aranyat is csak aranyból lehet +csinálni. Ez az egész titok.«</p> + +<p>jra nekifogtam a buvárlásnak, megdorgáltam magamat +kicsinyhitségemért és magambaszállva, beismerem, hogy egyedl csekély +tudományomban rejlik a sikertelenség titka.</p> + +<p>Ekkor buzgó szívvel fohászkodtam a felsőbb hatalmakhoz, mutassanak +társat, kinek segítségével s tudásával elmém megfejthesse, mi eddig +titok és rejtély volt előtte. E fohászkodásomnak sikere lett. A lélek +rejtelmes sympathiája megmutatá a hozzád vezető utat, uram és +mesterem, itt állok előtted, és kérlek, fogadj adeptusoddá, +tanítványoddá.</p> + +<p>—Nem adeptus, nem tanítvány, de mindenekben társam, alteregom +leszel, te jelekben jtt, kiválasztottja a szent tudománynak! Szívből +dvzllek e falak kztt, te régen várt, kedves vendég! Jer, +szobádba vezetlek és pihend ki magadat! szólott karonfogva a vendéget +és felvéve a karosgyertyatartót, útkzben felzrgette az reg Ivánt +és megparancsolá, hogy sietve készítsen egy kupa fűszeres melegbort. +A holnapi nap, Horos tabellája szerint, egyike lévén a climactericus +napoknak, haladék nélkl hozzákezdnk a műveletekhez—mondá és +ő is nyugalomra tért.</p> + +<p>Másnap azután a laboratóriumban megkezdődtt az aranykészítés +rejtélyes munkája.</p> + +<p>Bornemissza egy aranyszelencéből bizonyos vegyléket hullatott az +olvasztótégelybe, melyre a fdelet ráforrasztva, meggyujtották az +athenorában a tzet, melynek negyven napig egyfolytában szakadatlanul +égnie kell majd.</p> + +<p>A boltozatos toronyszoba szintén tele volt tetőig érő állványokkal, +melyeken mindenféle szinű vegyiszerek, porok, folyadékok álltak. +Óriási veg-grebek, lombikok, mozsarak és forrasztótégelyek voltak +felhalmozva egy knyvespolc szomszédjában, ezen túl nagy csukott +ajtójú szekrények és természeti ritkaságokkal tmtt polcok +kvetkeztek, melyek kztt egy keskeny, de erősen megvasalt ajtócska +vezetett ki a hátsó utcára, melynek kulcsa egy falbavert szgn +lógott.</p> + +<p>—A nagy mű megkezdődtt. Egyttesen vagy felváltva őrkdnk az +izzítás felett, ahogy a krlmények engedik — mondá nnepélyesen a +tudós házigazda. De lássuk csak, nem mulasztottunk-e el valamit?</p> + +<p>Ezzel fennhangon olvasni kezdé a kitárt knyvből:</p> + +<p>»Miután a tűznek folytonos élesztése által megnyerended a +nephriticus fehér kvet, amint fentebb meg vagyon magyarázva, ha +vrsszinűre akarod változtatni, a tűz hevét fokoznod kell. Fokoznod +kell a hevek hevéig, mert a mi bűvs szalamandránk csak a tűz legizzóbb +méhéből támad életre, lángokból táplálkozik, s nem féli a tűz +erejét«...</p> + +<p>—Az avatatlanok előtt ez is eléggé rejtélyes magyarázat, +szólott, midőn elvégezte az olvasást, de mi tisztában vagyunk az +értelmével... Hanem most kvetkeznek azok a titkos kabbalisztikus jelek +és jelképes alakok, melyekben a tulajdonképeni lényeg rejtőzkdik! Az a +kérdés tehát: a transmutatio titka van-e ezekben elrejtve, avagy pedig +az izzítandó anyagok alkatrésze? Ezt kell legelsőbben is kitalálnunk, +tisztelt társam és vendégem, don José Venegas de Herrezuelo!</p> + +<p>—Nem jobb lenne, ha mindegyiknk magában elmélkednék? Én itt a +laboratóriumban, kegyelmed pedig a bibliothecában. Három nap múlva +aztán egybevetjk elmélkedéseink eredményét!</p> + +<p>—Megkísérthetjk!</p> + +<p>—gyis az a szabály, hogy úgy mondjam, trvénye az alchymiának; +»a fiatalabb társnak ktelessége éjjel-nappal őrkdni a tűz +felett...« Ez őrkdést tehát egyszersmindenkorra magamnak +vindikálom! Az athenora búgásánál knnyebben esik az elmélkedés!...</p> + +<p>Bornemissza bólintott.</p> + +<p>—gy legyen!</p> + +<p>A kitűztt három nap elteltével a házigazda nem győzte bámulni +vendégének nagy készltségét és tudományát, az első hét végén pedig +már annyira megszerette ezt a rejtélyes és magábazárkózott természetű +fiatal embert, hogy legféltettebb titkaiba és terveibe is beavatta, +amit eddig egyetlenegy emberrel sem tett meg a világon.</p> + +<p>—Mindabból, miket elmondék, láthatod, kedveltem, hogy csak a +kincs, a gazdagság az egyedli uralkodó a világon. E sárga Mammon a +világnak a lelke.</p> + +<p>A fiatal alchymista gondolkozva húzta ssze sűrű, szénfekete +szemldeit:</p> + +<p>—Egy kételyem van, atyám és mesterem! Hermes Trismegistostól +kezdve az alchymia nagyjai óvnak mindenkit attól, hogy az arany és +meggazdagodás mohó vágyával ne keressék a nagy titkot.</p> + +<p>—Ne félj! A tudomány igaz szeretetével párosuló igyekezettel, +jó és nemes célokra, minők a mieink is, szabad az aranykészítés titkát +keresni. Lásd, én mint apa, azon iparkodom, hogy egyetlen leányomat +szerencséssé tegyem, miután más úton vagyont nem hagyhatnék neki.</p> + +<p>—Azt hivém, nincs senkije se kegyelmednek?</p> + +<p>—Egy leányom van! Szeretett hitvestársam, az ő szletése után +pár évre elhalt és én éltemet a tudományok és gyermekem nevelése kztt +osztám meg!—felelé, s azután megindult az ajtó felé, mert +ugyanebben a pillanatban megszólalt a reggelire hívó csengetyű +hangja.</p> + +<p>Bornemissza alig hogy az asztalhoz lt, a szúrágta diófa-táblákkal +borított étterem ajtaját nagy zajjal felrántották és egy fiatal hadnagy +csrtetett be a fekete-huszárok egyenruhájában.</p> + +<p>— Adjon Isten jó reggelt, Lénárd bátyám! Hát kegyelmed ilyen +nyugodtan reggeliz, vagy tán nem is tudja?—kiáltá +csodálkozva...</p> + +<p>A tudós nagyon fagyosan fogadta a vendéget.</p> + +<p>—Nos hát mi baj? kérdé hidegen...</p> + +<p>—Tárogatossy Bibiána úrasszony hozta a hírét, hogy Klárát a +martalócok elrabolták. Csak Isten klns kegyelméből meneklt meg.</p> + +<p>—Tudom és intézkedtem már, hogy biztos kísérettel mielébb +jjjn haza! viszonzá hidegen.</p> + +<p>— Klára hazajő? kiáltá rmmel.</p> + +<p>Bornemissza kedvetlenl ráncolá ssze homlokát s még fagyosabb, még +elutasítóbb hangon felelé, mint az elébb:</p> + +<p>—Azt nem tudom, de néked sem szkséges tudnod.</p> + +<p>—Bátyám, e felelet!—kiáltá felfortyanva s villogó +szemekkel.</p> + +<p>—Amit egyszer kimondok, nem szoktam megmásítani—volt a +szigorú válasz.</p> + +<p>A fiatal katona pár percig szótlanul lt helyén, azután szelid hangon +folytatá:</p> + +<p>—Bátyám, én igazán szeretem Klárát, és ő is szeret +engem—miért tagadja meg hát tőlem?</p> + +<p>—Az okát már megmondtam!</p> + +<p>—Lénárd bátyám, ne legyen olyan engesztelhetetlen, az Isten +áldja meg! Kegyelmed nevelt fel és oktatott kicsiny koromtól fogva. +Klárikával egytt nőttnk fel, mint testvérek. Tudóst akart belőlem +faragni, de hát...</p> + +<p>—Mindenhez van hajlama, tehetsége az embernek, csak akarat és +kitartás kell hozzá—szakította félbe szárazon.</p> + +<p>—Nem, Lénárd bátyám. Nagy tudós, philosoph létére +tapasztalhatta, hogy kemény fejem, egyszerű eszem van. Minden +szenvedélyem csak a mozgalmas, kalandos hadi pályához vonzott. Irtóztam +a knyvektől és a vegytani konyha titokteljes gőzeitől... Hírnév, harci +dicsőség után epedtem és ennek a hatalmas vágynak, ennek az emésztő +akaratnak nem tudtam ellenállani... és midőn beléptem a seregbe, +kegyelmed tstént lemondott a gyámságról, általadta vagyonomat és +kitiltott házából... Azóta haragszik rám, ezt nem tudja megbocsátani? +Olyan nagy vétek ez?</p> + +<p>—Nem csak ez! Akaratos, nfejű vagy, dacos és vakmerő a +végletekig. E gyermekkori hibáid mellé a hadi élet tékozló, knnyelmű +vágyakat, mértéktelenséget, fékezhetlen, civakodó természetet oltott +beléd. Az imént mondád, hogy emésztő akaratodnak, hatalmas vágyaidnak +nem bírtál ellenállni. Magad fltt mondtál ezzel ítéletet.</p> + +<p>A fiatal hadnagy harag- és méltatlankodástól égő arccal ugrott fel +helyéről:</p> + +<p>—Bátyám, ez nem igaz! Bárki beszélte, hazugság! Mondd meg a +hitvány rágalmazó nevét, hadd vonjam felelősségre—kiáltá villogó +szemekkel, mikzben akaratlanul kardjához kapott.</p> + +<p>—Mérsékeld magadat, István! Ne feledd, ki előtt állsz! A város +nagy, de még se olyan nagy, hogy hire ne menjen azoknak, kik a hegedősk +és timborások társaságában reggelig devernyáznak a bor mellett, kocka- +és kártya-játékon pazarolva a pénzt. Azt hiszed, be tudod fogni a hír +száját, hogy szerteszét ne vigye, midőn egy árkolájtisztet halálra +sebesítesz, egy másiknak halálos szúrást adsz, a harmadikat, +negyediket pedig sszevagdalod.</p> + +<p>—Megsértettek! Becsletes párbaj volt mind! Az én életem épp +úgy kockán forgott, mint az vék—vágott kzbe dacosan.</p> + +<p>—Ti párbajnak nevezitek, de ennek gyilkolás a neve!</p> + +<p>—Bátyám, hát csakugyan megtagadja tőlem Klára kezét? Kiálta +fellázadtan.</p> + +<p>—Meg! Azután mire, tán hadnagyi zsoldodra akarnál megházasodni? +kérdé gúnyosan.</p> + +<p>—Kis birtokom még megvan! Klnben Klárának sincs semmije.</p> + +<p>—Egy koldusból ne legyen kettő!...</p> + +<p>—Híven szeretjk egymást. A mindennapi meglesz, hiú pompára +pedig se én, se Klára nem vágyakozik! Bátyám, ne tegyen bennnket +boldogtalanná, hiszen egykoron kegyelmednek a vágya is az volt, hogy +egymásé legynk... és rmmel látta, hogy testvérként szerettk +egymást...</p> + +<p>—Éppen mivel testvérként ragaszkodtatok egymáshoz, knnyebben +feleditek egymást. Fiatalkori rajongás, megszokás, hamar elmúlnak s +rajta is leszek, hogy elmúljanak. Akaratomat tudod, egy szót se +tbbet róla! viszonzá keményen... Vendégemet és adeptusomat hallom +kzeledni.</p> + +<p>Az ajtó azonban ugyanekkor már megnyílt s belépett rajta az adeptus. +A két fiatal előszr meglepetve bámult egymásra, de e meglepetés hideg, +ellenséges tekintetté változott a bemutatás alatt, mintha +sztnszerűleg megérezték volna, hogy rvid idő múlva +engesztelhetetlen és halálos ellenségek lesznek.</p> + +<p>A spanyol azonban tiszteletteljes, mély meghajlással dvzlte, mint +a ház rokonát, István ellenben őszinte, tettetni nem tudó egyenes +természetével, tartózkodólag és barátságtalanul. Azután haragtól sajgó +szívvel távozott.</p> + +<p>—Megint egy idegen jtt-ment! Ezeknek áll a világ!</p> + +<p>A folyosó végén az reg Ivánt találta, ki bizalmas rmmel mosolygott +reá már messziről.</p> + +<p>—Iván apó, mondd meg, mikor jő vissza Klára?</p> + +<p>—Nem tudom, Pista úrfi, igazán nem tudom! felelé az reg fejét +rázva.</p> + +<p>—Ha megtudod, mindjárt értesítesz, úgy-e? Tedd meg, apókám, az +isten áldjon meg!—kéré, az reg kezét szorongatva.</p> + +<p>Az urak akkor keltek fel a reggelitől.</p> + +<p>—Már csak megkérdezem, mi a baj? Illuminatissimus jóformán alig +érintette a reggelit. Tán rosszul érzi magát, avagy rossz híreket +hallott ccse urától? kérdé a vendég lágy, behizelgő hangján.</p> + +<p>—Mindkettőben vala részem! válaszolá a tudós kedvetlenl. +Főfájás és borzongások kínoznak már pár nap óta! De most csak a tűzre +legyen gondunk!</p> + +<p>A rosszullét majd csak elmúlik.</p> +<p>De bizony nem múlt el, mert pár napra rá a tudós komolyan +megbetegedett és ágyba kerlt, de a fiatal spanyol olyan kitartó +gondossággal ápolta, hogy az reg Iván nem győzte eléggé +magasztalni.</p> + +<p>Bornemissza hálásan nyújtá feléje lesoványodott jobbját:</p> + +<p>—Mivel háláljam meg néked mindezeket, fiam és kedveltem? +Szólott megindultan.</p> + +<p>—Legnagyobb jutalmam az, hogy kegyelmed meggyógyult!</p> + +<p>—Hát az athenorában nem aludt-e ki a tűz?</p> + +<p>—Nem!</p> + +<p>—Hányadik nap már ez, kedveltem?</p> + +<p>—A harminchetedik, mesterem!</p> + +<p>—Három hétnél tovább voltam tehát beteg, mormolá... és midőn +később elszunnyadt nagy karosszékében, álmában is csak ez kisértett +fejében, mert szaggatottan mormogá: »Leo ruber, a tinctura +rubedinis, a vrs sárkány, a nagy elixirium, bőgjn, dohogjon az +athenora« és más efféle alchymista kifejezéseket.</p> + +<p>José megnyugodva távozott mellőle, hogy felszítsa az athenora +tzét... és a lábbadozó csak arra a tompa dbrgésre riadt fel, mely +mennydrgésként recsegtette meg az ablakok ólomba foglalt +vegkarikáit.</p> + +<p>Éppen csengetni akart, hogy a zaj okát megtudakolja, midőn az ajtó +hevesen feltárult és egy őzkarcsú lányalak replt a karjaiba.</p> + +<p>—Atyám, kedves jó atyám, te beteg voltál! Hála Istennek, végre +itthon vagyok és ápolhatlak! Óh, hogy én nem voltam melletted! Sokat +szenvedtél úgy-e? és elébe térdelve, átlelte karjaival és sírt és +kacagott egyszerre, az reg Iván pedig szintén szemeit trlgetve, +vele sírt, vele nevetett a hátuk mgtt.</p> + +<p>—Beteg voltam, lányom és csakis vendégnk szorgos ápolásának +ksznheted, hegy életben találsz. Óh, milyen kitűnő egy jeles ifjú +ez, ha fiam, tulajdon vérem volna, se tudnám jobban szeretni.</p> + +<p>—Ki ő? Hol van hát? kérdezé Klára várakozásteljesen, de +ugyanebben a pillanatban a váratlan meglepetés sikolya rppent el +ajkairól, mert a belépőben ráismert arra az idegenre, ki őt a martalócok +kezei kzl kiszabadította.</p> + +<hr style="width: 40%"> + +<div> +<a name="Chapter_4"></a> +<br /> +</div> + +<p class=center><img alt="image 5" src="images/5.jpg"></p> + +<div> +<br /> +<br /> +</div> + +<h3>A CAPUT CORVI.<sup>[<a href="#FN1">1</a>]</sup></h3> + +<div> +<br /> +</div> + +<p>—Ime, leányom! itt van vendégnk és gondos ápolóm: José Venegas +Herrezuelo.</p> + +<p>—Atyám, ő az, kiről írtam! Az én bátor megmentőm!—kiáltá +Klára s kezét nyujtotta feléje dvzletl.</p> + +<p>—Mily csudás véletlen! És te egy szóval sem +említéd?—fordult a tudós is hozzá, de a spanyol még mindig mereven +állt helyén és halálsápadt volt az arca.</p> + +<p>Csak újabbi megszólításra, akkor is, mintha álomból ébredne, tért +magához. Zavartan hajtá meg magát és alig merte érinteni ujjai hegyével +a felé nyujtott kezecskét.</p> + +<p>—Szívemből ksznm, mit atyámért tett! Legynk igazi +jóbarátok! mondá Klára.</p> + +<p>Josénak ki kellett sietnie, hogy magához térjen, hogy sszeszedhesse +eszét és akaratát. Mintha kergették volna, meneklt a laboratórium komor +magányába.</p> + +<p>—Mirevaló hát a blcsek minden tudománya, a sok mélységes +kutatás? Mirevaló az a buvárkodás, melynek egész életét áldozta, ha egy +tekintetre halomra tud dőlni minden? gondolkodott kábultan, +megdbbenve, mikzben homlokát az oszlop nyirkos, hideg kvére +hajtotta, mert érezte, hogy ennek a lánynak egyetlenegy szavára, +tekintetére megtenne, félbehagyna, megtagadna mindent, meg multját, +jvőjét.</p> + +<p>Még sokáig állt volna ott, szemét behunyva, mindenről elfeledkezve és +csak az athenora pattogása riasztotta fel... Odasietett és megrakta a +leégett tzet, aztán nyugalmat erőltetve magára, visszatért a nappali +szobába.</p> + +<p>Lassan lépdelt felfelé a lépcsőkn, hogy nuralmát teljesen +visszanyerve, nyugodt elfogulatlansággal találkozhassék Klárával. +Csakhogy Klárát már nem találta ott.</p> + +<p>—Jó, hogy jssz, kedveltem! Nem tudod, hol csavarog az a vén, +mihaszna Iván? Most nincs itt, mikor legjobban kellene! zsémbelt +boszúsan a tudós.</p> + +<p>—Nem láttam, mesterem! De, ha valamiben szolgálatodra lehetek, +én is megteszem! felelé José.</p> + +<p>—Fiam, az rm jobban gyógyít Vesicatorius doktor uram minden +medicinájánál... rvendek, hogy leányom megjtt, de még jobban +rvendek, hogy t rvid nap múlva az izzítás be lészen fejezve. Mondd +őszintén, remélsz-e valamit?</p> + +<p>—Egész sikert nem, de biztató jeleket igen!</p> + +<p>—Én is ebben hiszek, mert ahogy az imént elszunnyadtam, +álmomban a vrs oroszlánt láttam csudálatos ragyogásban. Ez jó jel!</p> + +<p>—Valóban az! viszonzá szórakozottan a spanyol, mert amint +beszélgetés kzben az ablakhoz állott, egyszerre csak az reg Ivánt +látta nagy sebbel-lobbal hazaérkezni, ki nagy óvatosan valami +levélformát mutatott a folyosóra lépő Klárának.</p> + +<p>—Hol kószálsz? frmedt Ivánra ura, midőn kis vártatva megjelent +a szobában.</p> + +<p>—A pincében az ászok-fákat cseréltk ki! felelte erőltetetten +az reg, kopasz homlokát trlgetve.</p> + +<p>—Ez az ember hazudik! De miért hazudik hát? Ebben valami +titoknak kell lenni, gondola José. Este a vacsoránál annál jobban +feltűnt neki Klára szótlansága, ki sápadtan és szomorúan jtt haza a +délutáni ájtatosságról és a vacsoránál alig nyúlt az ételhez.</p> + +<p>—A délelőtti levél és e szomorúság sszefggésben állanak +egymással! gondolá a spanyol.</p> + +<p>Klára szobájába ment. Itt nem kellett félnie a kíváncsi +pillantásoktól, hanem átadhatta magát azoknak a szomorú gondolatoknak, +melyek csakugyan sszefggésben voltak az reg Iván által hozott +levéllel.</p> + +<p>Ugyanis az reg kulcsár, igérete szerint, rgtn értesítette a +hadnagyot, ki erre a délutáni ájtatosság után, a kápolna hársai alatt, +találkozott Klárával, és elmondotta neki az apjával trtént +beszélgetést.</p> + +<p>Klára elszomorodva hallgatá, de látva unokatestvére heves +elkeseredését, trelemre intette:</p> + +<p>—Várjunk! Ismered atyám természetét! Ha ellenkeznk vele, annál +inkább nem fog engedni.</p> + +<p>—Várjunk! Meddig várjunk? gy látszik, neked nem esik +nehezedre! szakítá félbe haragosan.</p> + +<p>Klára fájdalmas, szemrehányó tekintettel nézett rá.</p> + +<p>—Klára! Mondj valami vigasztalót, ha tudsz! Mit tegynk?</p> + +<p>—Szeretnék valami megnyugtatót mondani, de most jttem haza, +így nem tudom, mik trténtek, mi kedvetleníté el atyámat ellened? +Kellett valaminek trténni, míg távol valék! Én majd megtudom: mi az! +Legynk addig trelemmel, István! Igaz, hogy atyám szavának áll, de amit +tőlnk megtagadott, egy harmadik kérésére meg fogja tenni.</p> + +<p>István kétkedőleg csóválta fejét:</p> + +<p>—Ki lesz ez a harmadik?</p> + +<p>—Aki neknk jóakarónk, atyánknak pedig kedves embere! Ilyen +szvetségest kell találnunk! És ez Pethő Miklós urambátyám!</p> + +<p>—Ezt jól gondoltad! Milyen okos kis fejed is van Klárikám! +enyelgett István, kinek a reménnyel egytt jókedve is visszatért, midőn +azonban a beszélgetés folyamán megtudta, hogy a szabadító nem más, mint +a Bornemissza-ház jelenlegi vendége, jókedve végkép odalett.</p> + +<p>—Atyád egészen szerelmes abba a setétképű idegenbe! Én pedig +gyűllm! kiáltá hevesen.</p> + +<p>Klárát annyira meglepte, hogy mitsem tudott felelni e váratlan +felfedezésre.</p> + +<p>—Csak most jttem meg... nem tudok semmiről!</p> + +<p>—Elhiszem, hogy nem tudod! De kérdezd csak az reg Ivánt, az +majd elbeszél mindent... Azt is elmondja, hogy ő azt hiszi, atyád +neki szánt feleségl.</p> + +<p>Klára majdnem felsikoltott:</p> + +<p>—István! István, ijesztgetni akarsz!</p> + +<p>—Fogadd meg nekem! Klára, eskdj meg, hogy kerlni fogod, mint +a mérges kígyót és nem beszélsz vele! srgeté hevesen, midőn a lány +arcára húzta fátyolát, hogy távozzék.</p> + +<p>—Ezt anélkl is megtettem volna! felelé, midőn elváltak.</p> + +<p>Szomorúan, bánatosan ment haza. Az estebédnél észrevette José +frkésző pillantásait, a trténtektől amúgy is felizgatva és +elkeserítve, igazolva látta István figyelmeztető szavait és gyanuját, +mely e perctől kezdve az ő szívébe is annyira befészkelődtt, hogy +megszabadítását és háláját feledve, félni kezdett e rejtélyes arcú +embertől. Kerlte az idegent.</p> + +<p>—Meg kell tudnom, mi okozta e rgtni változást? drmgé José +sszeszorított fogai kztt, midőn a trelmetlenségtől égő tudós az ő +karjaira támaszkodva ment a laboratóriumba, mert a negyven nap elmúlt +és az izzítás be volt fejezve.</p> + +<p>—Feszítsd szét a tégely fedelét! Lássuk, mit rejt +magában!—szólott az izgatottságtól alig érthető hangon.</p> + +<p>José odalépett az athenorához, melyben tegnap éjfélkor kzsen +oltották ki a tzet, és ő sem tudta megállani, hogy kezei az +izgatottságtól ne reszkessenek, midőn lefeszítette a grafit tégely +fedelét.</p> + +<p>Bornemissza Lénárd visszatántorodott, mert az olvasztótégely fenekén +csak fekete, lyukacsossá olvadt anyag setétlett.</p> + +<p>—A caput corvi! vagyis a fekete hollófej! mormogta csggedten. +A fekete holló győzedelmeskedett és elnyelé a mi vrs sárkányunkat... +Valami hibát kvettnk el? De hát miben hibáztunk? Véremet adnám e +titokért! kiáltá csaknem szilajon.</p> + +<p>—Valóban nem mulasztottunk el semmit! Paracelsus, Arnoldus +Villanova és Valentinus Basilius előírását kvettk az anyagnál, Geber, +Gorgonides, Lullus Raymondus szerint izzítottuk és Hermes Trismegistos +titkos tractatusai szerint klns figyelmet fordítottunk a +magisteriumokra! és mégis, mégis... mormogá José kedvetlenl.</p> + +<p>—Add ide Albertus Magnusnak a knyvét és Paracelsus +»Summa perfectionis magisterii« című munkáját! szólott a +tudós mogorván, azután mohón levelezni kezdé a foliánsok avatag +lapjait... José pedig annyira elmerlt gondolataiba, hogy a tudósnak +csakis harmadik, trelmetlen kiáltására kapta fel zavartan fejét...</p> + +<p>—Micsoda napon kezdtnk a művelethez?</p> + +<p>—Hétfőn!</p> + +<p>—No látod, itt a hiba! Neknk Jupiter napján, azaz cstrtkn +kellett volna munkához kezdeni, nem pedig hétfőn, a hold napján! E +napnak nyirkos hidege meglte tznk flogisztonját az athenorában és +szalamandránk nem tudott megérlelődni! Albertus Magnus, Synesius Aper +a Sydericus ettől klnsen óvnak! Hogy is tudtunk erről +megfeledkezni!</p> + +<p>—Bámulom illuminatissimus mély tudományát! hizelgett bámuló +lelkesedést tettetve José.</p> + +<p>—Anthurius Chrysos, a dies Solist, azaz a vasárnapot is +ajánlja, de maradjunk csak a dies Jovisnál, azaz cstrtknél. Ma van +dies Saturni, azaz szombat, tehát még t napunk van. Készíts elő +szorgosan mindent és vedd elő a legnagyobb új tégelyt.</p> + +<p>—És ha megint nem lesz eredmény? kérdé halkan az adeptus. +Bornemissza Lénárd felugrott. Hatalmas alakja egész teljében +kiegyenesedett és setét szemeiben a rajongás izzó lángjával felelé:</p> + +<p>—jra kezdjk és megint újra, mindaddig, míg a nagy titok +kulcsa keznkben nem lesz! kiáltá megtrhetetlen eréllyel... Véremet, +életemet adnám a sikerért... De nem! Erős a hitem, hogy megtaláljuk! +Te vagy erre vélem kiválasztva! A jelek nem hazudnak! Egy minden +fldinél erősb hatalom segít bennnket!</p> + +<p>Josét e rajongó szavak szintén magukkal ragadták. Sápadt arca +kipirult, mélyen fekvő szemei idegenszerű lángban égtek.</p> + +<p>—Igen, győzni fogunk! És ha kell, magukat a setét hatalmakat is +segélyre kényszerítjk, hogy grebnkben izzék az a rejtélyes anyag, +melyből az élet fájának nőni kell! Grebnk fenekén ott fog csillogni +az a csudás erejű biborpiros kő, mely az Oriens minden kincsével +eláraszt bennnket, mely napként fénylik és a hitvány ércet nemes +arannyá változtatja, rkifjúságot, blcsességet ad birtokosának, +minden betegséget meggyógyít és minden fldi embernél hatalmasabbá, +mindentudóbbá teszen! kiáltá rezgő, de meggyőződésteli hangon.</p> + +<p>—gy legyen! A tudomány igaz heve szólott belőled! Most pedig +kisérj fel, mert még erőtlen vagyok, azután tedd meg az +előkészleteket.</p> + +<p>José készséggel nyujtá karját, de a tudós csak vállaira támaszkodva +lépdelt fel a lépcsőkn...</p> + +<p>—Valóban minden nappal nélklzhetlenebbé válsz, kedveltem! +mondá nyájasan, midőn a nappali szoba ajtaja elé értek, melynek egyik +utcára néző ablakflkéjében Klára ldgélt a himzőráma mellett.</p> + +<p>Az ajtónyílás zajára meglepetten fordult vissza és mosolygott +atyjára.</p> + +<p>Midőn azonban Josét is megpillantotta a háta mgtt, sebesen +sszekapkodta a selyemmotringokat és elhagyta a szobát.</p> + +<p>José boszúsan harapta ssze ajkait, midőn azonban a nyitva feledett +ablakon át a tovasiető unokaccs alakját megpillantotta, egyszerre +sejteni kezdé az eddig nem értett dolgokat.</p> + +<p>Lehajtott fejjel ment ki a szobából, az sszektő lépcsőzetnél +azonban megállt s rvid tprengés után magához intette az egyik +férficselédet, ki egyúttal a ház mgtti kertet is gondozta.</p> + +<p>Egy aranyat vett elő tarsolyából.</p> + +<p>—Nesze! Nem kívánok érte egyebet, mint hallgatást és az +igazságot. Ismered a ház urának unokaccsét, Véglyessy Istvánt, a +hadnagyot? Mit tudsz róla és Klára kisasszonyról?</p> + +<p>—Nincs ebben semmi titok, tudós uram, hiszen a nagyúr +kiskoruktól fogva egymásnak szánta őket! Nem is tudom, miért halogatja +hát a lakodalmat, mikor úgy egymáshoz illenek? Sétálgatnak a +kertben.</p> + +<p>José szívébe megint belenyilalt valami.</p> + +<p>—Melyik kertről beszélsz? kérdé tompán.</p> + +<p>—Hát a miénkről!</p> + +<p>—Jól van! mondá, s lement a laboratóriumba és heves léptekkel +sokáig járt fel-alá.</p> + +<p>Sápadt, merev arcán egy mozdulat se árulá el, minő gondolatok +forrongnak agyában, midőn a márványlapokra betűző napsugár egyszerre +csak megállítá gépies járkálásában.</p> + +<p>Keresni kezdé: hol hatolnak be a nap hirtelen el-eltnő, majd megint +előtámadó sugarai? És csakhamar felfedezé az eddig észre nem vett és +mindenféle lommal telerakott kis ablakot.</p> + +<p>Odatámasztotta a kézi hágcsót és nagynehezen kinyitotta a portól és +pókhálótól megvakult ablakfiókot. Egy rozmaring- és levendulabokroktól +illatozó kertet látott maga előtt.</p> + +<p>Abban a percben egy arra suhanó szellő meglebbentette a torony falát +beszvő repkényindákat, melyeket a mult éjjeli vihar amúgy is letépett +és a szellősuhanásra újra végigcikázta a napsugár a torony setét +belsejét. Ebből aztán kitalálta, miért nem vette észre eddig a kis +ablakot.</p> + +<p>Leszaggatta a repkényindákat, betette az ablakot, azután tekintete +végig siklott a klnbző nagyságú fényfogó- és gyujtótkrkn.</p><div><br /></div> + +<p class=center>* * *</p><div><br /></div> + +<p>—Mivel tltd a délutánt, kedveltem? kérdé tőle ebéd után +nyájasan a tudós.</p> + +<p>—Albertus Magnus és Basilius praescriptióit elemezem! felelte, +de e helyett, amint leért a toronyszobába, felhágott a kis ablakba és le +nem vette égő tekintetét Klára alakjáról, ki a nagyhatású magyar +királyné-víz készítéséhez rozmaringleveleket és levendulavirágot +szedegetett a kertben.</p> + +<p>Sokáig lt ott, de elnézte volna tán az rkkévalóságig, midőn a +liciummal benőtt kerítés mgtt léptek zaja hallatszott.</p> + +<p>Ragyogó szemekkel ugrott fel a lány és sietett a kis eldugott ajtó +felé, melynek furfangosan készlt fazávárát egy ismerős kéz jártasan +félretolta.</p> + +<p>—gy van, úgy, mint a kertész beszélte, drmgte a spanyol. A +nap még fent járt és a deli szép pár, aranyos sugárznbe burkolva, a +hársfavirág és levendula illatától átflt légben sétált a bokrok +kztt.</p> + +<p>Csak akkor távozott lesőhelyéről, midőn István elbúcsúzott, Klára +pedig visszatért a házba.</p> + +<p>Az estebéd végével annyira sietett, hogy még a tudósnak is feltűnt, +de azt adta okul, hogy még fontos végezni valója van a laboratóriumban +és csakugyan amint leért, nekiállva a reszelésnek és forrasztásnak, +egy sajátságos alakú szekrénykét állított ssze és midőn minden +elcsendeslt, éjféltájban kinyitotta a toronyajtót és a szűk +mellékutcácskán át a kertbe osont.</p> + +<p>A stétben nem lehetett látni, mit motozott a kis ablak felett, csak +a repkényindák zrgtek, ropogtak folytonosan, míg végre pár tompa +kalapácstéssel bevégezve munkáját, pihenni tért.</p> + +<p>E naptól fogva azonban minden alkalmat megragadott, hogy Klárával +beszélhessen, de a lány mindig kikerlte, míg végre egyik nap olyan +szokatlan időben nyitott a nappali szobába, hogy Klárának nem maradt +ideje a távozásra.</p> + +<p>—Klára, az első nap barátságát ajánlotta fel, miért lett +ellenségemmé? kérdé olyan hideg és nyugodt udvariassággal, hogy a lány +meglepetve pillantott rá, de nem felelt.</p> + +<p>—Nem akar felelni?</p> + +<p>—Jó, hát felelek! Mit akar tudni? kérdezte hidegen.</p> + +<p>—Miért gyűll?</p> + +<p>—Nagyon hizeleg magának, ha azt hiszi, hogy +gyűllm—felelé megvető hangon. És most eresszen, hadd menjek +ki—parancsolá villogó szemekkel.</p> + +<p>Josét ostorcsapásként érintették e szavak, de azért egy vonása se +változott meg.</p> + +<p>—Nem akar, mert nem tud felelni, Klára! n igért barátságot +nekem, e barátságot azonban csak én tartom meg!</p> + +<p>—Szép barátság! trt ki a lányból haragos keserűséggel. +Elidegeníti az apát leányától és vérbéli atyjafiától!</p> + +<p>—Kitől, Klára, kitől?</p> + +<p>—Unokatestvéremtől!</p> + +<p>—Ki az? Nem ismerem! felelé José csudálkozással...</p> + +<p>—Véglyessy István huszárhadnagy! Atyámnál látta őt, tehát +ismeri!</p> + +<p>—Ah, hát ő róla beszél?</p> + +<p>—Igenis, ő róla! Ő nekem gyengéd és jó testvérem vala, mert +kiskorától fogva egytt nevelkedtnk és atyám is fiaként szerette. Most +pedig...</p> + +<p>—Tehát ő vádol engem? kérdezé José szelid szemrehányással.</p> + +<p>—Nem ő! Nem ő, hanem a krlmények! viszonzá dacosan, hanem +szavai már nem hangzottak olyan kíméletlenl és támadólag.</p> + +<p>—Mily fájdalmas az, ha az embert így félreismerik. Hanem egyet +elárult, Klára! Elárulta magát! Unokatestvére nnek tbb és drágább +egy jó és gyengéd testvérnél! Sokkal tbb nnek! mondá komolyan...</p> + +<p>—És ha csakugyan tbb volna? mondá őszintén.</p> + +<p>—Akkor bennem találja legigazabb barátját! Miben segíthetnék, +Klára? mondá olyan igaz, rokonszenvtől meleg hangon, hogy Klára +megszégyenlve nézett rá.</p> + +<p>—n! n barátunk? Segíteni akar? dadogá a kétely és remény +kztt ingadozva...</p> + +<p>—Mondja, miben segíthetek? Mondjon el őszintén mindent.</p> + +<p>—Ah, hát csakugyan segíteni akar! És szép szemei a legmélyebb +hálától ragyogtak.</p> + +<p>—Mindent megteszek boldogságáért, Klára, de trelmesnek kell +lennie!</p> + +<p>—Ha reménynk van, akkor tűrni, várni is tudunk!</p> + +<p>—Tudja miben munkálkodunk! úgy-e, de azt még úratyja se sejti, +hogy a célhoz már kzel vagyunk; csak pár hó, tán egy rvid év, és a +nagy titok a mienk!...</p> + +<p>Atyja életét áldozná a sikerért, mert ez minden vágya és óhajtása! Én +megadom azt neki! jutalmul pedig az nk boldogságát kérem tőle! Klára, +jó lesz ez így?</p> + +<p>—Oh, barátom! Mily jó és nemes n, barátom!... de istenem, n +beteg, hisz kezei remegnek és forrók!</p> + +<p>—Semmi bajom! Semmi! Ne aggódjék!</p> + +<p>—Oh, akkor jól van! Akkor bocsánata mellett még egyet kérek, +barátom! Ajándékozza meg barátságával Istvánt is! Ha tudná, mily nemes, +őszinte lélek ő!</p> + +<p>—gy legyen, mint kívánja. Az n barátai az enyémek is, Klára! +És olyan igaz, olyan biztató tekintettel nézett rá, hogy a lány boldog, +ujjongó szívvel távozott a szobából.</p> + +<p>Amint azonban az ajtó betevődtt, eldobta az álarcot.</p> + +<p>Arca eltorzult, szemei féktelen, emésztő gyűllettől lángoltak. +Kacagott.</p> + +<p>—Nehéz játék volt, de sikerlt!... A barátság álarca alatt +minden tervkbe be fognak avatni s így szépen a magam javára fordíthatok +mindent!</p> + +<hr style="width: 40%"> + +<div> +<a name="Chapter_5"></a><br /> +</div> + +<h3>NOSTRADAMUS TKRE</h3><div><br /></div> + +<p>José éppen az utolsó darabját tmgette annak a sárgásszínű tűzálló +anyagnak az olvasztó tégely kré, amivel ezt az athenorába falazzák, +midőn Bornemissza belépett a toronyba.</p> + +<p>—Páter Julián írt! Ő felsége a császár neheztel, mivelhogy jó +ideje nem kldtem tudósítást alchymiai kutatásaim eredményéről. Meg kell +tennnk! Vállalkozol erre, kedveltem, nehogy a nyakunkra jjjn, vagy +kldjn valakit?</p> + +<p>—Készséggel, mester!</p> + +<p>—Azt írja továbbá, hogy a Mátyás főherceg letevését célzó +államcsíny a legjobb úton halad! Magyarországi párthíveiből a +legbefolyásosabb főurakat sikerlt tőle elhajlítani és résznkre +megnyerni, engem pedig máris, mint a legmagasabb hatalmi polcon álló +egyéniséget dvzl és szerencsét kíván— —hahaha!</p> + +<p>José megtkzve nézett rá.</p> + +<p>—Bámulsz e hahotán, miután a kacagás nem szokásom, úgy-e? Nem +is jókedvemből nevetek. A risus sardonicus ez, a hazugság, képmutatás és +perfidia nagymestere felett, ki nem más, mint az én jóakaró barátom: +páter Julián.</p> + +<p>—A császár gyóntatóatyja?</p> + +<p>—gy van! Ez az ember a legveszedelmesebb cselszvő! E levele +valóságos momento mori reám nézve. Készlődjnk a nagy munkához. +Déltájban félretették a knyveket és Bornemissza megint elővette a +titokteljes aranyszelencét, s tartalmának egy részét az athenorába +hintette.</p> + +<p>—Vajha ezúttal munkánk sikeresebb lenne! szólott, midőn José +ráilleszté és lezárta az olvasztó tégely fedelét.</p> + +<p>Pont délben meggyujtották az athenorában a tzet, melynek élesztését +megint José vállalta nap-nap után magára, alkonytájban azonban +otthagyta az izzítást, tudományt és mindent. A kertben sétáló Klárát +és Istvánt leste.</p> + +<p>Egy este azonban kitrt belőle a rejtegetett, visszafojtott +szenvedély:</p> + +<p>—Nem! Ezt tovább nem bírom nézni! Szekrényéből pedig, melynek +kulcsát mindig magánál hordozá, egy keleti munkára valló klns alakú +tkrt vett elő.</p> + +<p>—Cynthia ajándéka! Ah, ő engem testvérként szeretett! mormogá, +bársony ujjasával végigtrlve a fényes lapot, melyből saját halálsápadt +arca nézett rá vissza.</p> + +<p>—Holnap! Holnap az regnek is meg kell vallanom, mi a célom.</p> + +<p>Másnap azzal az rmhírrel állított be házigazdájához, hogy az +izzításnál biztató jeleket vett észre, ami az agg Bornemisszát olyan +kimondhatatlan rmre gerjeszté, hogy fiatalos frisseséggel rohant le +a lépcsőkn és majdnem a nyakába borult.</p> + +<p>Klns faragványú székébe lve, ragyogó szemekkel figyelt minden +szóra és észre se vette, hogy a ravasz José gyesen másra terelte a +beszédet.</p> + +<p>—Zanardelli, a kalmár, a mult hét végén megérkezett és sok +interesszátus dolgot hozott magával Velencéből!</p> + +<p>—Én is adtam neki kommissiót egynémely arcanára, de eddigelé +még nem jelentkezett—felelé a tudós boszúsan.</p> + +<p>—Nem jelentkezhetik, miután egy idegenben ráragadt betegség +ágyba dnttte!</p> + +<p>—Honnan tudod mindezt, kedveltem? bámult a tudós.</p> + +<p>—Kegyelmed házi orvosától, a tudós Vesicatorius uramtól!</p> + +<p>—De hát ő vele hol beszéltél? kérdé még jobban +elcsudálkozva.</p> + +<p>—A mult napokban kimentem, hogy a Mihály főarkangyal +apothecában a kovagkristálynak occulta qualitását, a naphta empyriacát +bevásároljam. Ott találkoztunk és vitatkoztunk.</p> + +<p>—Mi volt a vita tárgya?</p> + +<p>—Herbárius uram, az apothecárius, egy állítólag magicus erejű +tkrt vásárolt Zanardellitől, ki azt állította róla, hogy egyike a +híres Nostradamus által készített tkrknek, mit én és az orvos-doctor +uram tstént ab absurdum deducáltunk!</p> + +<p>—Hogyan? kérdé a tudós érdeklődve.</p> + +<p>—Előszr is elmondám, hogy a blcs Nostradamus első magicus +tkrét akkor csinálta, midőn Medici Katalin látni akarta az utolsó +Bourbon király képét.</p> + +<p>Ugyanis ez a blcs az anyakirálynét a terem végén levő mennyezet alá +vezetve, felhívta, tekintsen az ott felállított gazdag faragású tkrbe. +A királyné beletekintett és megrendlve látta a liliomokkal hímzett +trónon, királyi díszben és jogarral a Bourbonok utolsó sarját lni, +míg végre a kép kddé válva, nagy lassan elhomályosult.</p> + +<p>José azután elmondta, hogy a híres blcs még hat tkrt készített, +melyek mindegyikéről más-más csudás trténetet regélt el roppant +bőbeszédűséggel, hogy az idő teljék és lopott pillantásokat vetett az +általa felállított tkrbe.</p> + +<p>— Kiváncsi vagyok az okokat, a bizonyítást hallani! vágott +kzbe a tudós...</p> + +<p>—Engedelmével, azokra is rátérek, mesterem! Elébb azonban hadd +mondjam el az egész disputát, mert kegyelmed becses személyét is +belevonták.</p> + +<p>—No, erre kíváncsi vagyok!</p> + +<p>—Az apothecárius éppen azt fejtegette, hogy micsoda aspectusok +és konstellációk kztt, minő kabbalisztikus számaiban a napoknak kell +viszonyba hozni az égi meridiánust a fldivel, amely szerint a +magicus tkrk hajlását és szgeit be kell állítani, midőn az +orvos-doctor uram fitymáló hangon felkiáltott:</p> + +<p>—Spectálják csak kegyelmetek, simplex hadnagyocska létére, minő +pávabszkén lépdel Bornemissza Lénárd uram gyámfia, és a szép +Klárának a vőlegénye, mintha a generális botot máris a tarsolyában +hordaná.</p> + +<p>José mindezt a legkznysebb hangon mondá el, félszemével azonban a +tudós arcára figyelt és eléglten látta, hogy az egyszerre +elkomorodik.</p> + +<p>—Hanem én repente rápirítottam a doktor uramra: Ne beszéljen +ilyen becsmérlő gesztusokkal, doctissimus, arról a jeles erklcsű, derék +ifjúról, ki...</p> + +<p>—Valamint te se beszélj róla egy szót se tbbet, kedveltem! +vágott kzbe a házigazda szigorúan.</p> + +<p>—Miért?</p> + +<p>—Az okát majd annak idején megtudod...</p> + +<p>José erre mentegetődzni kezdett, ha netán familiáris dolgokat +érintett volna, de a tudós megnyugtatta és hogy más irányt adjon a +beszélgetésnek, kérte, hogy mondja el a Nostradamus-tkr ismertető +jeleit.<br /></p> + +<p class=center><img alt="a hársak alatt, a padon lt istván és +klára..." src="images/6.jpg"></p> + +<h5>A hársak alatt, a padon lt István és Klára...</h5><div><br /></div> + +<p>—Itt van egy valódi Nostradamus-tkr, a kabbalisztikus szgbe +beállítva. Az apothecáriusnak akarom megmutatni! Én ugyan még egészen +nem próbáltam ki, de azt mondják, ki mire gondol, meglátja benne!</p> + +<p>Bornemissza Lénárd odalépett az asztalhoz, de alig vetett egy +pillantást a rézsutosan állított tkrbe, eltorzult arccal dobbant +hátra, mert leányát, Klárát látta Istvánnal a kert rozmaring bokrai +kztt karltve végigsétálni, azután pedig leltek a hársak alatt levő +padra.</p> + +<p>Egy pillanatig mozdulatlanul meredt oda, azután dhsen felkiáltva +kirohant a toronyból. José győzelmesen felnevetett és sátáni +elégtétellel nézte a tkrben, amint az reg szélvész módjára egyszerre +csak a mitsem sejtő fiatalok előtt termett...</p> + +<p>A szavakat nem hallhatta, de látta, mint sikolt fel Klára +halálsápadtan az ijedtségtől, ellenben az ifjú merészen felemelt fejjel +nézett bátyjára.</p> + +<p>Klára knyrgésre kulcsolt kezekkel sietett atyjához, ez azonban +parancsolólag mutatott a ház felé. A leány zokogva távozott.</p> + +<p>Bornemissza erre oly rettenetes szavakkal illette az ifjút, hogy ez +halálsápadtra válva, dhtől torzult arccal kapott kardjához, csakhamar +azonban feje csggedten mellére hanyatlott és némán távozott.</p> + +<p>José erre tombolni, kacagni szeretett volna rmében. Most már +egészen a helyzet urának érezte magát és trelmetlenl leste, várta a +tudóst.</p> + +<p>Bornemissza Lénárd a kulcsárt kiáltotta elő.</p> + +<p>—Hát ilyen rendet tartasz a házban? Miért nincs e hátsó ajtó +belakatolva? kérdezé.</p> + +<p>Az reg Iván azzal mentegette magát, hogy az ajtót eddig csak +faretesszel szokták bezárni.</p> + +<p>—Az ajtót tstént be kell szegezni és keresztvasat kell rá +tenni! parancsolá hidegen, azután lassú léptekkel az első házba +ment.</p> + +<hr style="width: 40%"> + +<div> +<a name="Chapter_6"></a><br /> +</div> + +<p class=center><img alt="image 7" src="images/7.jpg"><br /><br /></p> + +<h3>A PHANTOM</h3> + +<div> +<br /> +</div> + +<p>A vérvrsen izzó tégely oldalai pattogtak az iszonyú hőségtől, az +athenora nyílásain pedig koronként egész szikrazápor replt fel a +tűzhely krtőjébe.</p> + +<p>—Az izzítás ezúttal egyenletes! Valóságos ignes +reverberii<sup>[<a href="#FN2">2</a>]</sup> mint az írás kívánja, mormogá +az élesztés munkájába látszólag egészen belemerlő José. Valójában +hallgatózott, mert trelmetlenl várta a tudós házigazdát.</p> + +<p>Egyszerre knnyű léptek nesze riasztá fel és Klára lépett be.</p> + +<p>A lány félénken tekintgetett krl az emberriasztó, fldalatti +helyiségben.</p> + +<p>—Barátom, segítségét kérem! esedezék szorongó hangon. Tudja, mi +trtént tegnap?</p> + +<p>—Nem, Klára, nem tudom! monda tettetett őszinteséggel.</p> + +<p>—Barátom, ha lehet, segítsen, atyám egy rokonunkhoz, messze +felvidékre akar kldeni hosszú, hosszú időre! monda hevesen zokogva.</p> + +<p>—Nem akar elmenni, Klára? kérdezé csendesen.</p> + +<p>—Szeretnék meghalni!</p> + +<p>—Jól van Klára, számítson rám, nért mindent megteszek!</p> + +<p>—Mily jó n, barátom. Tovább nem maradhatok! felelé és eltűnt a +setét lépcsőboltozat alatt.</p> + +<p>Kevéssel utóbb a házigazda nehéz léptei kopogtak a lépcsőkn. +Komoran, sszeráncolt homlokkal lépett be és néma fejbiccentéssel a +pattogó, svltző athenora elé állva, pár pillanatig a lángokba +merengett, azután lelt.</p> + +<p>—lj le te is, azután felelj igaz őszinteséggel, ha kérdezlek! +szólott, setét szemeit komoran adeptusa arcára fggesztve.</p> + +<p>—Tegnap este, még annyira deprimált emberi mivoltunkkal kzs +gyengeség: a harag és keserűség, hogy csak pár szóval említhettem a +trténteket... A magicus erejű tkr nem hazudott! mondá keserűen.</p> + +<p>—Az én knnyelmű fecsegésem és az a fatális tkr kegyelmednek +keserű órákat szerzett! szólott tredelmesen.</p> + +<p>—Nem a te bűnd az! Te ártatlan vagy, s tudtodon kívl eszkze +valál a véletlennek, mely sorsunkat és az eseményeket +igazgatja.—Vén vagyok már, tudok a szívekben és arcvonásokban +olvasni! Midőn leányom megjtt, tapasztalt nagy nuralkodásod dacára, +arcodról nyíltan leolvasám, hogy szereted! Mit felelsz erre, +kedveltem?</p> + +<p>—Igaz! attól a perctől fogva, midőn a rablók kezei kzl +megmentém.</p> + +<p>—Akarod-e tehát nől venni?</p> + +<p>José lángoló szemekkel ugrott fel helyéről, de a házigazda parancsoló +mozdulattal csendre inté:</p> + +<p>—Még nem végeztem be! S igéretemhez egy komoly feltételt ktk! +Klára kezét csak akkor adom néked, ha feltaláltuk az aranykészítés +titkát! Akár én, akár te! szólott eltkélten, mire José arcáról nyomban +eltűnt minden rm és szemeiben a keserű csalódás és elfojtott harag +lángja lobogott.</p> + +<p>Bornemissza megvetően mérte végig:</p> + +<p>—Erősebbnek hittelek! Ingatag te, ki a jttdet megelőző jelek +dacára is kétkedel! Miben bíztál, miben reméltél hát eddig? kérdé +szigorú, megrovó hangon...</p> + +<p>José lesttt szemekkel hallgatott.</p> + +<p>—Én bízom a sikerben, ép ezért akarlak szoros, elszakíthatlan +ktelékkel magunkhoz fűzni! Igy, ha megtalálod a nagy titkot, engem +is részesévé teszel, mit magamért nem tennél, ugye? Őszinte feleletet +kvetelek! monda, mialatt átfúró szemeit keményen rászegezte, mintha +veséibe akarna látni.</p> + +<p>—gy van! Klára kezét kértem volna a titokért! mormogá.</p> + +<p>—Ő a tied! Dolgozz, kutass továbbad is fáradhatlanul és amely +napon azt mondod: »a nagy titok meg van találva«, kezedbe +teszem Klára kezét. Bátorság, fiam!</p> + +<p>—De vajjon Klára akar-é nőm lenni? kérdezé elfogódva s +hangjából mintha titkos félelem rítt volna ki.</p> + +<p>—Nőd leszen! Légy nyugodt, én mondom ezt! Egy szóval se fog +vonakodni, hanem tisztelni és szeretni fog, mint ahogy megérdemled!</p> + +<p>—És unokaccse, Véglyessy István?</p> + +<p>—Azzal majd elbánok én! Még a hire se fog hozzátok jutni! Erre +számíthatsz! viszonzá vészt jósló hangon.</p> + +<p>—Minden úgy legyen! Dolgozni, ernyedetlenl kutatni fogok, míg +csak a nagy titkot meg nem találtam! A díj nagyon is nagy, nagyon is +méltó reá! kiáltá mámoros elragadtatással.</p> + +<p>—Ez az igazi hang.</p> + +<p>José egy pillanatig gondolkozni látszott:</p> + +<p>—Szabad lesz nekem is némely kiktést tennem? kérdé azután +higgadtan.</p> + +<p>—Mik legyenek azok?</p> + +<p>—Klára ama bizonyos nagy napig ne sejtsen, ne tudjon meg +semmit, legyen csupán kettőnk titka az egész, és mi se beszéljnk róla +tbbet!</p> + +<p>—Egészen kívánságom szerint való óhajtás. Látszik, hogy +gyengédszivű, derék ifjú vagy! válaszolá elégedetten Bornemissza.</p> + +<p>—Lehet, hogy bizonyos időre el kell utaznom! Hová? miért? +Maradjon az én titkom! Munkámban pedig mentől kevesebbet zavarjanak, +hogy háborítlanul elmélkedhessem... Ennyi az egész!</p> + +<p>—Legyen úgy! És a két férfi, mint ki a legjobb munkát végezte, +kézszorítással erősíté meg az alkut.<br /></p> + +<p class=center>* * *<br /></p> + +<p>Klára ezalatt nyugtalanul számlálta az órákat. Vajjon minő hírrel jő +a jó barát! El kell-e neki utaznia, vagy nem? Meg tudta-e atyja +kérlelhetlen szívét lágyítani?</p> + +<p>Az ebéd a szokott egyhangú némaságban folyt le, mert a tudós itt is +hideg, szigorú hangon, csak a legszkségesebbet beszélte leányával és +midőn az asztaltól felálltak, rviden csak ennyit mondott:</p> + +<p>—Csomagold be a szkséges holmikat, mert holnap Sellővárra +indulsz Pethőné nagynénédhez.</p> + +<p>Klára megsemmislve hallgatta s midőn atyja elfordult, kétségbeesve +pillantott Joséra, ki jobbjával jelentőségteljesen a gymlcss +kosárra mutatott.</p> + +<p>Alig tevődtt be az ajtó, Klára mohón szedte ki a korán érő szent +Iván almákat és a kosárka fenekén egy sszehajtott levélkét talált:</p> + +<p>»Utazzék el nyugodtan! olvasá dobogó szívvel. Három-négy hét +múlva vissza fog térni, erre szavamat adom. Megnyugtatására most csak +annyit mondhatok, hogy atyja nem haragszik annyira, mint mutatja. Ez +csak bntetés engedetlenségéért, de egyúttal próba is jvő +viselkedésére. Tanácslom, ne levelezzen, ne találkozzék rokonával, mert +minden lépését őrzik. Ha még egyszer engedetlenségen kapják, mindennek +vége. Bátorság és trelem Klára! Minden erőmet arra fordítom, hogy +kegyednek szép és boldog jvőt teremtsek.«</p> + +<p>Maga se tudott volna számot adni magának, minő visszás érzelmek kzt +olvasta e levelet. rlni, reménykedni akart, de nem tudott.</p> + +<p>Szelid nyugalommal jtt le szobájából, midőn másnap a nehéz +utazókocsi előállott és engedelmesen kezet csókolt atyjának, ki erre +valamivel melegebb hangon szólott hozzá:</p> + +<p>—Látom, hogy eszedre tértél! S ha tovább is így viselkedel, +megint jó leszen kzttnk minden! Egyetlen búcsucsók, lelés nélkl +vált el lányától.</p> + +<p>A kocsi már indulóban volt, midőn nagy sebesen az reg Iván is oda +furakodott és bizalmas hunyorgással mutatott a málhák kzé rejtett, +fonott vesszőkasra, melybe érces zománccal fénylő tarkanyakú galambok +voltak zárva.</p> + +<p>—István úrfi kldi! E galambkák elhozzák ám a szárnyuk alá +kttt levélkét, anélkl, hogy észrevenné valaki—suttogá kezét +megcsókolva.</p> + +<p>Klára szeméből egy knnycsepp hullott a szelid tollasok fejére, de +szívébe a vígasz és remény egy sugara lopódzott és mindjárt nem érzé +magát annyira elhagyatva.</p> + +<p>—Oh, ő mindig rám gondol, valamint én ő reá! suttogá, midőn a +bárkaforma hintó nehéz dbrgéssel megindult.</p> + +<p>—Meg mernék rá eskdni, ez a vén szenteskedő vagy levelet vagy +zenetet adott át neki! Hanem vigyázzon magára! mormogá José dhsen +az egyik ablakflkében, honnan Klára indulását leste... és csak midőn +a hintó utolsó dbrgése is elhalt, tért vissza a torony alsó +részébe.</p> + +<p>Megigazította a lángoló tzet, mozgásba hozta az nsúlya által műkdő +hatalmas fújtatót, melynek minden lihhenésére svltő szikrazápor +lvellt felfelé a krtőbe.</p> + +<p>—Égj! izzál! hogy megszerezd nekem a boldogságot! monda a +pattogó tűzbe pillantva, azután székét elhúzva az asztaltól, tenyerébe +támasztott fejjel lelt.</p> + +<p>Egyszerre hangos csattanás riasztotta fel elmélázásából, és rgtn rá +nagy sistergés kztt az egész toronyszoba annyira tele lett fullasztó +gőzkkel, hogy a kis utcára kellett meneklnie.</p> + +<p>Kinyitotta tehát a toronyajtót és a gőz kihuzódását várva, fel-alá +sétálgatott a néptelen utcakzben, honnan egyenesen az omladozott falú +alsó temetőbe lehetett látni...</p> + +<p>Éppen temettek valakit. A fehér keresztes, fekete lepellel leborított +koporsó krl síró asszonyok térdeltek és a fáklyák lángjai komoran, +gyászosan kavarogtatták fekete fstfátylaikat a légben. A temetőkápolna +harangocskája panaszos kongassál hívogatta a gyászolókat.</p> + +<p>A papok éneke, a búcsúztató enyészetes szavai egészen hozzája +elhangzottak és maga se tudta miért, de megvárta, míg elhantolják a +halottat és csak midőn az utolsó gyászoló is eltávozott, tért vissza a +toronyszobába.</p> + +<p>—Klns! Mily kzel van a szletéshez a halál! gondolá, még +egyszer a temető felé tekintve...</p> + +<p>Ekzben a maró gőz a nyitott ajtókon egészen kihúzódott, és most +látta csak, mi trtént. Nagyon kzel állította a kohóhoz Thisistenius +Transvallius derítéshez használt compositumát és az veg szétpattant +a nagy hőségtől, mi gondolatainak egészen más irányt adott.</p> + +<p>—Jó, hogy nem explodált ez az aethericus fluidum! Pedig knnyen +megtrténhetett volna, dnynygé magában. Aztán feltrlte a nyomokat, +rendbe hozott mindent, s lelt a karosszékbe.</p> + +<p>De alig hogy lelt, eszmélve ttt homlokára:</p> + +<p>—Majd elfeledtem! A hassziai Sabellius a zodiacus oroszlán +jegyét fontosnak mondja az izzításra!</p> + +<p>Felállott tehát és a knyvespolcról klnféle knyveket és +kéziratokat vett le, idegesen lapozgatott bennk.</p> + +<p>—Az elébb mondám, hogy nyugodt vagyok, pedig íme a kétely és +nyugtalanság kínoz! mormogá téveteg mosollyal. Minél tbbszr olvasom +a nagy blcsek és kiválasztottak titokba burkolt utasításait, annál +inkább gytr a kétely és tehetetlenség.</p> + +<p>—Ah, drmgé egyszerre megállva, most tlik csak eszembe! Az +rkl rám maradt Haly Abbas, mór alchymista kéziratában az emberi +vérről beszél s azt mondja: ebbe van a lélek elrejtve. Meglehet, hogy e +titokzatos athenora emberi vért, emberi éltet kvetel s a keresett +ősanyag maga a lélek! Emlékszem, Olaus Magnus és Panormitanus Magius +szintén ilyesmit emlegetnek! Hogy is nem jutott elébb eszembe, hogy +saját knyvemben és kézirataimban keressem a nagy titkot. Sebesen +felnyitva a bezárt szekrények egyikét, abból egy meglehetős +nagyszantálfa-ládikót emelt ki, melynek oldalain apró rekeszek +látszottak, midőn felnyitotta.</p> + +<p>Egyszerre megállott és boszús, csggetegen komor arcán valami méla, +boldog sugárzás mltt el, minőt a múlt édes emlékei, az ifjúkornak +visszaálmodott édes derűje ébreszt.</p> + +<p>Lassan, mintegy álmodozva gngylítette szét a setét hajfrttel +átkttt pergamentlapocskát, melyen kacskaringósan egymásba fonódott mór +írásjegyek fűződtek egymásba:</p> + +<p>»Te a miénk vagy s a miénknek kell lenned«, olvasá +félhangon.</p> + +<p>—Ez Cynthiának az írása! ezt hagyta hajfrtjével egytt +emlékl, midőn nyomtalanul eltűntek a szép Kordovából, a khalifák ősi +városából.</p> + +<p>De mit akart e szavakkal mondani? Mit jelenthetnek e szavak, melyeket +oly klnsen rezgő hangon mondott, hogy még most is flemben csengenek, +mintha csak tegnap trtént volna.</p> + +<p>Éppen egy klns illatú viaszvegyléket olvasztottam, midőn bejtt +aranyvvel átszorított hosszú, fehér ruhájában, noha atyja nem igen +engedte, hogy a nehéz gőzkkel és párákkal telített izzító műhelyben +időzzék, ő mégis odajtt, mert csak ott szeretett lenni, hol én +időztem...</p> + +<p>Fiatal kora dacára, bámultam blcsességét és tudományát! Ő segített +megfejteni és kikutatni az ércek és savak rokonszenvét, a magiában és +alchymiában pedig oly gyakorlott volt, mint akármelyik mester az elsők +kztt.</p> + +<p>Hallgatagon nézte munkálkodásomat, csak néha szólva egy-egy +útbaigazító szót, egyszerre azonban nyakam kré fonta karjait, +átlelt:</p> + +<p>—José, te nem is sejted, kik vagyunk mi! José, te a miénk vagy +s a miénknek kell lenned. Trténjék bármi, mi nem szakadhatunk el +egymástól! kiáltá nnepélyes, lelkeslt hangon, de atyja belépett és én +ekkor nem kérdezhetém meg szavai értelmét, tbbet pedig nem volt rá +alkalom, mert midőn máskor kérdeztem e felől, a klns nő csak fejét +rázta és még rejtélyesebb hangon felelé:</p> + +<p>»Majd ha egyszer egészen a miénk lész, akkor majd +megtudod!«</p> + +<p>José ez emlékek hatása alatt mélyen elmerengett és mintha egy +láthatatlan alakkal beszélne, olyan hangon kiáltotta bele az éj +csendjébe:</p> + +<p>—Ki mondja meg nekem, mit jelentenek e szavak?</p> + +<p>Oh, Cynthia, Cynthia, te engem testvérként szerettél, hol vagy? Hol +találhatnálak meg? Te sok olyat tudsz, mi néknk csak rejtély és +sejtelem! Ha te itt volnál, tudom segítenél, hogy feltaláljam a nagy +titkot! kiáltá.</p> + +<p>Lelki szemével maga előtt látta a kordovai házat oszlopcsarnokos, +szkőkutas udvarával. A cédrus- és babérfák alatt Cynthia lt fehér +ruhájában, éjfekete hajával, melyen fehér hópelyhekként ltek a +ráhullott narancsvirágok szirmai.</p> + +<p>Hallotta Zúlem Zegrinek mély, ércesen konduló hangját, amint leányát +hívta be magához, hogy beavassa tudományának és mesterségének +titkaiba.</p> + +<p>—Fiam nincs, lányomnak kell tehát rklnie családunk +tudományát, mely utódról utódra száll! mondá tbbszr sóhajtva, +éjjelenként pedig az Algol és Atair csillagok feljveteléig az ég +csudáiban oktatta a ház szgletére épített toronyban.</p> + +<p>Sokszor kérdezte tőle, mit tanul, de Cynthia ilyenkor csak fejét +rázta és megdbbentő komolysággal felelte: »ah, mint szeretném +veled tudatni, José, de nem lehet, nem szabad! Talán egyszer, hosszú, +hosszú évek múlva.«</p> + +<p>—Oh, Cynthia! hol vagy? Merre vagy? Nem érzed, nem hallod, +José hív, José sóvárog utánad! Ah, ha te itt volnál s tudatnád, hol és +miben keressem a nagy titkot! Ah, ha szavaimmal s akaratom erejével +idézni tudnék, hívnálak, kényszerítenélek! Cynthia! Cynthia! Hol vagy? +Jer, segíts! kiáltá oly hangosan, hogy maga is visszadbbent a saját +hangjától, oly visszhangosan, oly idegenl zúgott végig a boltozatos +helyiségen, az éj magányos csendjében.</p> + +<p>Egyszerre azonban rémlten ugrott fel, mert amint felpillantott, az +athenora mgtti falon egy határozatlan, de mégis tisztán felismerhető +árnyalaknak a krvonalait látta imbolyogni.</p> + +<p>Borzongva kzeledett az athenora felé és minden csepp vére +lktetett:</p> + +<p>—Cynthia! Cynthia! te vagy! Álmodom, vagy igazán +felismertelek?</p> + +<hr style="width: 40%"> + +<div> +<a name="Chapter_7"></a><br /> +</div> + +<h3>CYNTHIA</h3> + +<div> +<br /> +</div> + +<p>Pattogó szikraeső, a tűz svltése felelt szavaira, de a magasra +szkkenő lángok kzl egy fényes fehér, gyngéd alak bontakozott ki és +biztató mosollyal integetett neki...</p> + +<p>—Én vagyok, José, én, a te Cynthiád, ki hívásodra íme +megjelenik! szólalt meg... Már régen hívhattál volna, de persze, te nem +tudtad, minő hatalom az emberi akarat... Még nem vagy egészen a +miénk.</p> + +<p>—Cynthia! Cynthia! kiáltá José... Álom-e ez, vagy valóság?</p> + +<p>A tnemény tűzsíráshoz hasonló hangon kacagott:</p> + +<p>—Oh, ti vak, setétben tapogatódzó emberek! A titkok titkát +akarjátok leleplezni és nem hisztek saját szemeiteknek. Én vagyok, José, +én! Tudom, miben fáradsz, de segítségem nélkl minden munkátok +sikertelen! Ti a nagy titkot akarjátok megszerezni, anélkl, hogy +segélyl hívnátok és életre keltenétek a magicus szalamandrát.</p> + +<p>—Cynthia! Cynthia! Valóban te vagy? Segítségemre jttél! +kiáltá ekkor rmittasan és kitárta karját.</p> + +<p>—Ne kzelíts, José! Most nem érinthetsz engem! Majd nappal, ha +fldi alakomban kzeledem hozzád! Emlékezel-e még szavaimra?</p> + +<p>—Emlékszem! De hiába kutatám értelmket!</p> + +<p>—José, még mindig nem érted, minő csudálatos hatalom az emberi +akarat? A te akaratod vonzott engem ide! Aki egyszer velnk élt, az a +miénk, néked is a miénknek kell lenned, hisz ereidben a mi vérnk +csergedez! Mi nem válunk el tbbé egymástól... Megigéred ezt, José?</p> + +<p>—Igérem, Cynthia, szeretett testvérem! Oh, bár hamarább jttél +volna! Sokat gondoltam reád!</p> + +<p>—Miért nem hívtál elébb! Hívásod nélkl nem jhettem, bár +bizonyosan tudtam, hogy ez elébb-utóbb be fog kvetkezni... Éreztem, +hogy gondolsz reám! Igen José, tudtam, hogy hívni fogsz, mert segítségem +nélkl nem találod meg a nagy titkot!</p> + +<p>—Cynthia, te tudod! Te segítesz? Ah, kérlek segíts! segíts!</p> + +<p>—Akarod, hogy segítsek, José? Néked csak akarnod kell! Akard +hát!</p> + +<p>—Akarom-e? Akarom, akarom, akarom! Ez egyetlen célja életemnek +és minden trekvésemnek! kiáltá lázasan.</p> + +<p>—Mivel akarod, meg kell tennem! Ah, egyszer majd megtudod, minő +nehéz munka ez... Bár hatalmasabbak vagyunk a halandó embereknél, mégis +irtózva, félve kzelednk a sárkányhoz, de irántad való szeretetből +ezt is megteszem s mindenre kész vagyok... Ne virrassz, ne emészd hát +magadat... Aludjál, José, aludjál, majd én őrkdm és élesztem a +tzet!</p> + +<p>José felelni akart, de e pillanatban Cynthia fehér lánggá változva, +krlkerengte a titokzatos olvasztóedényt, azután pedig átkarolva, +fénylő aranyesőt hullatott reá.</p> + +<p>Ezeket látva, nem tudta: ébren van-e, vagy álmodik. Az olvasztótégely +egészen átlátszóvá hevlt és benne egy tzes oroszlán kzdtt egy +tzes sárkánnyal, mikzben tompa drgés rázkódtatá meg az éplet +falait.</p> + +<p>A tzes sárkány nehéz kzdelem után legyőzte és lángoló torkával +elnyelte az oroszlánt s ugyané pillanatban fején ragyogó korona támadt, +mely bíborvrs színnel sugározta be az edényt és az egész helyiséget, +kzbe-kzbe pedig valahányszor megcsattogtatá lángoló szárnyait, +minden szárnycsapására szivárványszínű tndéri fényesség ragyogott be +mindent a toronyszobában.</p> + +<p>Tbbet nem látott, mert arra ébredt fel, midőn a mellékutcácskára +vezető ajtón hangosan kopogtak.</p> + +<p>Zavartan ugrott fel és e kopogást is majdnem csudálatos álma +folytatásának képzelve, nkénytelenl elkiáltotta magát:</p> + +<p>—Ki kopoghat ez ajtón? Ez utcában egy lélek se szokott +járni!</p> + +<p>De azért leakasztva a kulcsot, elfordította a zárban.</p> + +<p>Az ajtó feltárult és a kszbn egy magastermetű, karcsú nőalak +állott idegenszerű ruházatban és midőn hátraveté fátyolát, José az rm +és megrettenés kiáltásával tántorult hátra:</p> + +<p>—Cynthia! Cynthia! Hát valóban itt vagy? Tehát mégsem volt +álom!</p> + +<p>—Én vagyok, szeretett Josém! Annyi év után végre feltaláltalak! +szólott s mélységes fekete szemei csudálatos, titokteljes lánggal +ragyogtak.</p> + +<p>—Cynthia! Cynthia! Eszerint még sem álmodtam! Te segítségemre +jttél! Oh, felelj, felelj, testvérem, úgy-e nem volt álom? srgeté +lázasan és szikrázó gyűrkkel terhelt jobbját mindkét kezébe +szorította.</p> + +<p>—Nem értelek, José! Megálmodtad jttmet?—kérdé Cynthia +bámulva.</p> + +<p>José szilaj mozdulattal simította végig homlokát:</p> + +<p>—Lehetetlen, hogy álmodtam volna! mormogá hangtalanul és +frkésző tekintetét a rejtélyes mélységű fekete szemekbe mélyesztve, +kérdé:</p> + +<p>—Tudod-e, min munkálkodom? Nézz oda, felismered-e? és az izzó +athenorára mutatott.</p> + +<p>—Tudni nem tudom, csak sejtem! Az alchymia nagy titkát +keresed!</p> + +<p>—Akarsz-e segíteni? Cynthia, az éjjel megígérted, hogy segítesz +a titkot felfedezni! Atyád mindenbe beavatott!</p> + +<p>A leány szemei egy percre rejtélyesen megvillantak és sajátságosan +mosolygott.</p> + +<p>—Megint az a csudálatos álom! Látom, hogy sokat gondoltál reám! +felelé kitérőleg.</p> + +<p>—De segítesz-e?</p> + +<p>—Minden bizonnyal segítek, ha tudok. Atyám ezelőtt pár hóval +meghalt. Nem volt beteg, csak nagyon, nagyon reg! Ha akarta volna, +tudományával tetszés szerint meghosszabbíthatta volna életét, de ő +nem akarta. Egyik este magához hívatott s midőn beléptem, épp akkor +vetett valami bíborcsillogású tárgyat a legerősebb tűzbe: »Ebből +szlettél, ennek adlak vissza«, mormogá nnepélyes mozdulattal, +én pedig mozdulatlan álltam helyemen, mert mennydrgő robaj és +bíborvrs fényesség árasztá el az egész műhelyt.</p> + +<p>—Ez maga a nagy titok! A mindent arannyá változtató bíborvrs +kő, a leo ruber, vagyis a vrs oroszlán vala! kiáltá José szertelen +felindulásában felugorva.</p> + +<p>Cynthia ajkain újra megjelent az elébbi rejtélyes mosoly:</p> + +<p>—Lehet! Atyám ekkor így szólott hozzám: »Sokfélére +megtanítottalak, leányom! A halált úgy kell venned, mint elkerlhetlen +dolgot. Vágyom őseim és az rk nyugalom után. Ha tehát meghalok, keresd +fel egyetlen rokonunkat: José Venegas Herrezuelot. Ő velnk élt, +miénknek kell tehát lennie! Halálom után a miénk lehet! Leányom, én +beavattalak téged tudományunk titkaiba, te avasd be családunk utolsó +tagját, mert mindig csak egy férfiutód bírhatja a Zúlem Zegrik +tudományát! Folytassa ő, amiknek én is folytatója voltam s fejezze be, +aki erre ki lesz választva.«</p> + +<p>Most már értheted az én búcsúszavaimat is. Atyám életében mitsem volt +szabad felfedeznem... de most már kérdezhetsz! Megosztom veled mindazt, +mit a legutolsó és legblcsebb mór alchymistától, atyámtól tanultam!</p> + +<p>José szemei lázas fényben égtek, villogtak:</p> + +<p>—Segíts, hogy a nagy titkot bírhassam! suttogá kezeit +megragadva.</p> + +<p>Cynthia nevetett:</p> + +<p>—Megint csak a nagy titok! Oh, ti férfiak, mily telhetetlenek +és nzők vagytok a tudományban.</p> + +<p>José sszerezzent, mert Cynthia nevetése egészen az éjjel hallott +tűzsírás-forma kacajra emlékezteté.</p> + +<p>—Nem akarod teljesíteni kérésemet? kérdé tompán.</p> + +<p>—Hát nem igértem az elébb! Segítelek, ha tudlak! Hiszen nem +tagadhatom meg, ha akarod! felelé knnyed, enyelgő hangon, de José mégis +idegenl ssze-sszeborzongott, mert dacára Cynthia tagadásának, +szavainak ugyanazon értelme volt, miket az éjjel hallott... de most +nem ért rá efelett tprengeni, mert az egyik gyűrktől szikrázó +kezecske vállára ereszkedett:</p> + +<p>—José, te nem a régi vagy! Hát nem oly kedves már előtted +Cynthia, mint volt?</p> + +<p>—Épp most akartam kérdezni... felelte rá zavartan.</p> + +<p>—Én nem maradhatok soká ez országban! Vissza kell térnem. Azért +jttem, hogy magammal vigyelek! tevé hozzá elkomolyodva.</p> + +<p>—Cynthia! riadt ez rá elhűlve.</p> + +<p>—Az rm, vagy az ijedség hangja ez, José? nézett rá nyugodtan, +de szeme oly hideg pillantásokat lvellt rá, mint a tőr hegye.</p> + +<p>—Az rmteljes meglepetésé, Cynthia! felelte rá gyorsan... +Gondolhatsz mást? Átvenni és folytatni blcs atyád rkét! Hisz ez volt +régi vágyam mindig... csakhogy...</p> + +<p>—Csakhogy? ismétlé kérdő hangsúlyozással a lány.</p> + +<p>—Csakhogy most nem mehetek veled! Ez az, mi elébb megdbbentett +és elkeserített. Szavamat adtam és eskvel kteleztem le magamat, hogy +mindaddig maradok, míg a nagy titkot meg nem találjuk! válaszolá +színlelt levertséggel.</p> + +<p>—Akkor maradnod kell, José! A szó kt, de az esk ktelez! +Maradj hát, meddig maradnod kell!... »Aki eskjét tri, nyakát +szegi!« mondotta atyám.</p> + +<p>—Tehát beleegyezel, testvérem? kérdé José derlt arccal.</p> + +<p>—Hát nem mondtam már, amit te akarsz, azt nékem akarnom kell... +Vérnkből való vagy s én, mint nő, engedelmeskedni tartozom neked és +akaratodnak! José, én most távozom! Mestered nemsokára jnni fog. +Szeretnék véle is megismerkedni, de mint nőt, bizonyára nem méltatna +vitatkozásra! Hanem majd mint átutazó mór alchymista kopogtatok be +hozzátok s így próbálom ki a tudományát!</p> + +<p>Ezzel arcára húzta fátyolát s knnyű lebegő léptekkel tűnt el a +kivezető ajtócska keskeny és setét boltozatában.</p> + +<p>—Álom volt-e hát, vagy valóság? avagy csupán felcsigázott +képzeletem játszott érzékeimmel! Nem! és százszor nem! Világosan láttam, +ébren voltam! kiáltotta kétségbeesetten és mintegy irtózva pillantott a +dohogó athenora felé, mely e pillanatban nagyot durrant a hőségtől.</p> + +<p>—Vajjon szólnak-e az ilyen látományokról a blcsek knyvei? +kérdé egy idő múlva és reménykedve vette elő a knyveket.</p> + +<p>De hiába lapozta, hiába forgatta át azokat, nem találta bennk, amit +keresett. Csggedten dobta le a nehéz foliánsokat, a láncokkal lezárt +nagy kteteket és megint komor tprengéseibe merlt. A lépcsőkn a +házigazda lábának kopogása hallatszott.</p> + +<p>—Estére elmegyek Cynthiához! Ha nem álom, meg kell neki fejteni +a rejtélyt, akarom! és akarom! mormogá setéten, azután nyugalmat +erőszakolva feldúlt vonásaira, sietett a belépő elé.</p> + +<p>—Nos, kedveltem? kérdé a tudós.</p> + +<p>—A tűz ég! Az athenora izzik! felelte José halkan.</p> + +<p>—Helyes! Izzítsd az anyagot, izzítsd, kedveltem! A tűzben van +az erő és feltámadás.<br /></p> + +<p class=center>* * *<br /></p> + +<p>Egy héttel ezután Bornemissza Lénárd egy latin nyelven írt levélkét +lobogtatva kezében, sietett le a toronyhelyiségbe.</p> + +<p>—Képzeld csak, kedveltem, egy átutazó mór alchymista kíván +nálunk tisztelkedni, miután meghallotta, hogy te itt tartózkodol. +Ugyebár, elfogadjuk? Mit szólsz hozzá?</p> + +<p>—Nevét szeretném tudni, mester! válaszolá José bámulást +színlelve.</p> + +<p>—Zora ben Zúlem Zegri! olvasá ez a levélkéről.</p> + +<p>—Oh, oh, ez nagy tudós! Valóban ritka szerencse, mester! +Tisztelettel kell fogadnunk, még pedig itt, műhelynkben!</p> + +<p>—Tehát ad personam ismered?</p> + +<p>—Toledóban, Malach ben Mizráim műhelyében találkoztam véle.</p> + +<p>—Helyes, előre rvendek a tudományos disputának. Meglássuk, +minő fundamentumokon frequentálja szent művészetnket! Vajjon ő is a +szalamandrában keresi-e az éltető elemet? avagy pedig abban a mysticus +vrs anyagban, melyet Abbi Moyses egy háromszggel keresztltrt krrel +jelel?</p> + +<p>E beszélgetést a bibliothecás-teremből aláhangzó csengetyűszó +szakította félbe.</p> + +<p>Iván jelentette, hogy a várt vendég megérkezett s kis idő múlva +Cynthiával tért vissza.</p> + +<p>Az akkori tudós világban dívó virágos dvzlési formák után, +valóságos examinálás alá vették a vendéget. Bornemissza észrevette, hogy +az idegen nagyon csudálkozó képet vág, midőn ő azt erősítette, hogy az +izzításhoz szkségkép segítségl kell hívni Kalygah-t, vagyis a magiának +harmadik védőszellemét. És elkezdte magyarázni, hogy a világegyetem +rendszere a hyalaetherben, vagyis az őserőben, a limbus majorban, a +limbus minorban és a világsszhang platói gyűrjének vagy homéri +aranyláncnak nevezett symbolumában van megtestesítve. Eszerint az +alchymiának a régi occultisták rendszerét kell műkdési krébe vonni. +Az embernek két alapeleme, az elemi test és az asztrál test. Az elemi +testben van az archiaeus, a spiritus vitae, vagyis a mumia, azaz +életerő; az asztrál testben a sidericus ember, vagyis az evestrum s +végl az állati szellem és okos szellem, tehát a sidericus résznél +fogva, vágynak védő, jó és ártó, rossz asztrál szellemei az +emberiségnek.</p> + +<p>A maurus alchymista eddig udvarias figyelemmel, hallgatta a +magyarázatot, most azonban megszólalt:</p> + +<p>—Magyarázatodból megértettem, hogy ti a Kalygahot hívjátok +segítségl, a mi blcseink ellenben a szalamandrát.</p> + +<p>José sszerezzent. Cynthia megint az éjjeli tnemény szavait idézte, +a tudós pedig boszúsan kelt fel székéből, mert odafent újra megcsendlt +a hívó csengetyű, de mindjárt vissza is tért.</p> + +<p>—Barátom, a generalissimus ép most izente, hogy izgága +unokacsém útban van az alvidéki tábor felé, honnan nem kerl tbbé +vissza Budára, miután a trk ellen operáló hadtesthez tették át. Nem +lesz tbbé utadban!</p> + +<p>E percben megint, harmadszor is megszólalt a csengetyű.</p> + +<p>—A véletlen most hoz nyakamra vendéget! monda elfojtott +méreggel és felsietett.</p> + +<p>—Te útra készltél? kérdezte Cynthia, midőn magukra +maradtak.</p> + +<p>—Téged akartalak felkeresni.</p> + +<p>—Ki az az ember, kiről az elébb beszéltetek?</p> + +<p>—Kellemetlen, akadékos ember! Utunkban volt! felelé José +kitérőleg.</p> + +<p>—José, te valamit titkolsz előttem! A férfi szeme csak egy +esetben szikrázik oly ádázul és engesztelhetetlenl, mint a tiéd. Mikor +vetélytársáról van szó!</p> + +<p>E pillanatban az reg Iván lépett be.</p> + +<p>—Nagy uram izenetét hozom. Bocsánatot kér az idegen vendégtől, +hogy nem jhet vissza! Illustris látogatója érkezett a prágai +udvarból.</p> + +<p>—Én is távozom!—A kereskedők, kiknek társaságában +jttem, indulásra készen állanak!</p> + +<p>—És a segítség? kérdé José.</p> + +<p>—Megadom a szkséges utasításokat—a tbbi az anyag +dolga. Mikor szkséged lesz rám, itt leszek!</p> + +<p>José az ajtóig kísérte.</p> + +<p>—Tovább ne jőjj, monda. Ne feledd, aki miénk volt, az miénk +lesz s miénk marad!...</p> + +<p>—Azt majd meglátjuk! Csak a nagy titok legyen egyszer +birtokomban! mormogá José, villogó szemekkel nézve a távozó után.</p> + +<hr style="width: 40%"> + +<div> +<a name="Chapter_8"></a><br /> +</div> + +<h3>AZ ARANY SZALAMANDRA</h3> + +<div> +<br /> +</div> + +<p>E naptól kezdve olyan lankadatlan buzgalommal fogott a munkához, hogy +Bornemissza Lénárd tbbszr komolyan megintette, hogy kímélje magát és +ne tegye kockára egészségét.</p> + +<p>José azonban nem hallgatott reá, vagy csak szórakozottan felelt. +Ébren volt, mégis azt hitte, hogy álmodik, mert midőn leszállott az éj +és a nyugalom csendje ereszkedett mindenre, úgy tetszett neki, hogy a +titokzatos edényt krlnyaldosó lángok kztt Cynthia alakját látja, +midőn pedig az edény olykor rvid pillanatokra átlátszóvá izzult, +csudálatosnál csudálatosabb alakok és jelenések váltogatták benne +egymást.</p> + +<p>Tzes koporsóban véres halott fekdt és valahányszor nygve, hrgve +felemelkedett, vércseppjei izzó rubinszínekben cspgtek az edény +fenekére.</p> + +<p>Majd tompa drgés kztt, holtakkal és emberi csontokkal borított +végtelen lapály tárult elébe, mely fltt vijjogó tűzmadarak +szállongtak, a holttestekből lakmároztak, mire az egészet egyszerre +vérvrs kdgomolyok lepték el, melyek egy drrenésre eltűntek, s két +lángoló oroszlán bontakozott ki, végl pedig Cynthiát látta tzes +aranyszalamandra képében, fején korona csillogott.</p> + +<p>A szalamandra kedvtelve uszkált, lebegett a tűzárban és vakító láng +sugárzott ki egész testéből.</p> + +<p>—Aludj, José, aludj! Az én lángom éleszti az athenora tzét, +hogy életre keljen a szalamandra.</p> + +<p>—Nem alszom! Ébren vagyok! felelé José, de másnap megint csak +nem tudta, ébren volt-e, vagy álmodott.</p> + +<p>Az első mozdulata az volt, hogy a knyvekhez rohant. Remegő kezekkel +nyitotta fel Basilius Valentinus, Olaus Magnus műveit és rekedt +diadalkiáltás trt ki melléből.</p> + +<p>—Itt vannak! Itt vannak! A koporsóban a halott, a tűzmadaras +halottasmező, a kzdő oroszlánok és a koronás szalamandra! Ah, én vak +bolond! Titokteljes borzadály szállotta meg arra a gondolatra, hogy +minden nappal egy lépéssel kzeledik a siker felé.</p> + +<p>—Cynthia! Mért tagadod nappali alakodban éjjeli alakodat? +kérdezte a szalamandrától egy ízben.</p> + +<p>—A titkot keresd! Vedd a dolgokat úgy, amint vannak... Hát +meglelhetlek-e én most? szólott, tűzkarjait, melyekről a szikrák +záporként omlottak, a nyíláson át feléje tárva... Ha érintenélek, +halandó tested egy marok hamuvá válna... Csak mint kihűlt hamu, a +testnek, az anyagnak bilincsei kztt kzeledhetem hozzád! Egyedl a +szellemben van az erő és hatalom, az anyagban semmi sincs! Emberi +alakomban én is csak tudatlan, tehetetlen anyag vagyok, miként te! +Győzd le kiváncsiságodat és ne frkészd az elérhetetlent.</p> + +<p>—Miként tudjam meg hát az átváltozás lényegét?</p> + +<p>—A lényeget? Azt se én, se te nem tudod meg! A gazda elveti a +magot s nem látja, miként megyen végbe a fld setét méhében a tenyészet +titokteljes munkája! rl és megelégszik a terméssel! Elégedj meg te +is... és segíts bennnket a nehéz munkában, melyet magunkban sem mi, +sem ti, emberek, sikerrel nem végezhettek... Nehéz munka ez. Erőnket, +hatalmunkat vesztegetjk benne. Egész lénynkkel át és át kell hatolnunk +a holt, merev ércen s keblnkből adjuk az éltető, feltámasztó fluidumot, +mert csak ez hevítheti fel az ércek megzsibbadt erejét. Emellett az +asztrálkrk szellemtáborával kell megkzdennk, kik állati alakokban +heves ellentállást fejtenek ki... de azért elébb-utóbb győzni +fogunk.</p> + +<p>—De mikor? Ezt mondd meg!—kiáltá indulatosan.</p> + +<p>—Gyarló, trelmetlen ember! Kérdezd a szelet, mikor áll meg? A +folyókat, mikor szntetik meg folyásukat? Tud erre felelni valaki? Ti +már a kezdetnél annyi akadályt grdítettetek elénk, hogy ezúttal +csupán a hármas próbát s a változás egyszeri erejét nyeritek meg!</p> + +<p>—Cynthia, nem értelek!</p> + +<p>—Majd megértesz, most aludj, José, aludj! Klnben nem lesz +erőd az újabb próbára! hangzott a lángok kzl, és a koronás szalamandra +teste sszeolvadt az athenora lángjával.</p> + +<p>—Szegény fiú, egészen ki van merlve és halálsápadt a +megfeszített virrasztástól! A tűz pompásan ég, bizonyára csak most +nyomta el az álom!</p> + +<p>Ezek az érzékeny s némileg aggodalmasan hangzó szavak ébresztették +fel reggel és alig akarta elhinni, hogy rideg mesterének a szájából +hangzanak.</p> + +<p>Pedig hát ez állt előtte.</p> + +<p>—Lásd, lásd! Túlságosan megerőlteted magad! Pihenned is kell, +kedveltem!</p> + +<p>José felugrott és párszor végigsimítá homlokát.</p> + +<p>—Mester! Szégyenlem gyengeségemet! mormogá mentegetődzve.</p> + +<p>—Egy szót se! Nemes buzgólkodásod csak dicséretet érdemel. Meg +vagyok győződve, hogy most elérjk célunkat... Oh, fiam! Kiáltá rmtől +ragyogó szemekkel nézegetve a tégelyt, még pár nap s főnixnk kifeszíti +biboros fényű szárnyát.</p> + +<p>José rázta a fejét.</p> + +<p>—Nem, mester! Ez egyszer csak a jeleket kapjuk és tán az +átváltoztató erő egyszeri atomusát! felelé határozottan.</p> + +<p>—Oh, oh! És miből gondolod ezt? Feleleted nagyon határozottan +hangzik! kérdezte megtkztt hangon.</p> + +<p>—A kezdetnél elmulasztottuk segélyl hívni a szalamandrát és +tégelynkből hiányzik az ébresztés vrs boraxa!</p> + +<p>Bornemissza mosolygott:</p> + +<p>—A szalamandra csak jelképes kifejezés, mely alatt mestereink a +tűz fokozott erejét, hol pedig magát az sszetétel anyagát értik, mert +az is, miként a tűz, izzik és ég, de nem ég el! Olvasd át jobban +Basilius és Olaus Magnus iratait.</p> + +<p>Josénak úgy tetszett, mintha a szalamandra kacaját hallaná a +tűzből:</p> + +<p>—Ne hallgass a mesterre! Csak hadd beszéljen! Ő sohse fogja +felfedezni a nagy titkot!</p> + +<p>—Nem hallott kegyelmed semmit? kérdé izgatottan.</p> + +<p>—Mit? A tűz dohog az athenorában! felelé ez feltekintve, José +pedig elhallgatott.</p> + +<p>A negyvenegyedik napon kioltották a tzet és midőn felfeszítették az +olvasztóedény fedelét, halk elmosódott drej hallatszott és egy +pillanatra, mintha rózsaszínű villám cikázott volna keresztl, gynge +hajnalpírforma fény villant meg a laboratóriumban.</p> + +<p>—Győztnk! kiáltá Bornemissza, midőn ezeket a tudósok által +leírt biztató előjeleket megpillantotta! Győztnk, kedveltem! és Klára a +tiéd! kiáltá és meglelte fiatalabb társát.</p> + +<p>Ez azonban erőszakosan tépte ki magát karja kzl és felkiáltott:</p> + +<p>—Megfogadtuk, hogy nem szólunk róla, míg a siker nem biztos. +Siker pedig nincs!</p> + +<p>A tudós is szrnyen restelte ezt az inkább laikushoz, mint higgadt, +komoly búvárhoz illő elhamarkodott kitrést, kivált midőn látta, hogy a +csalhatatlan jelek dacára se ragyog elő az edényből a bíborszínű kő.</p> + +<p>Ajkait csaknem véresre harapva, dnttte az edény tartalmát az +asztalra.</p> + +<p>—A jelek dacára, semmi! Olvadt salak, egyéb semmi! mormogá +dhsen.</p> + +<p>—Nem, mester! kiáltá most égő arccal, lángoló szemekkel José. +Nézze meg jobban! A titok svényén járunk! Az anyagok keveréke +felbonthatlan elemmé változott, rajta van a resurrectió: a feltámadás +jele, a fehér hattyú feje, végre pedig az arany égi harmatcseppje!</p> + +<p>—Mutasd!</p> + +<p>—Valóban, Paracelsus Basilius sikert jósló jelei! Végre, végre +mégis kzelednk!... Mit csináltál te szerencsétlen—riadt rá +egyszerre a harag és elszrnyedés hangján, midőn José a megmledt +anyagot egy kalapáccsal kettétrte.</p> + +<p>—Itt ragyog az ősanyag egy atomusa! Az arany lelke! Az ércek +nemesítője! kiáltotta vissza José és a trés helyére mutatott.</p> + +<p>Valóban, az anyag kzepébe rejtve, szabad szemmel alig látható +pirosas, kis kristályszilánkocska ragyogott.</p> + +<p>Bornemissza Lénárd az áhitat és borzadály leírhatatlan tekintetével +nézett oda.</p> + +<p>—Mester, a te kezeid végezzék a próbát! figyelmezteté José, és +egy ólomgolyót dobott az olvasztókanálba.</p> + +<p>Bornemissza reszkető kézzel hullatá a parányi kristályszilánkot a +megolvadt ólom kzé.</p> + +<p>A másik pillanatban már harsány diadalordítás rppent el mindkettőjk +ajakáról, mert az ólomgolyó ugyanabban a pillanatban tiszta színarannyá +változott.</p> + +<p>Bornemissza Lénárd a határtalan rmtől mámorosan járkált fel és alá +a setét toronyhelyiségben. Szíve hevesen dobogott. Felment a +bibliothecás terembe.</p> + +<p>A nagy asztal szélén egy levél fekdt. Megismerte Julián páter +írását. Becsengette Ivánt.</p> + +<p>—Hogy jtt ide ez a levél? riadt rá komoran.</p> + +<p>—Egy futár hozta! A futár délután visszajő...</p> + +<p>Feltépte a pecsétet és vonásai a levél olvasása alatt +elsetétltek.</p> + +<p>—Igy van ez a világon! A legnagyobb rm mellé a sors mindig +készentartja az rmt is! mormogá komoran és lement a toronyba.</p> + +<p>—Páter Julián megint egy stafétát kldtt. Itt van, olvasd.</p> + +<p>—Nos? Mit szólsz hozzá? kérdezte, midőn José visszaadta a +levelet.</p> + +<p>—Egy alattomos, de nagyeszű embernek a levele, ki szintén +mindent kész elkvetni, hogy birtokába jusson a nagy titoknak, felelé +kznysen.</p> + +<p>—Azt elhiszem! E titokkal a rend hatalmasabb s gazdagabb lenne +a fld sszes császárainál és királyainál! A világuralmat szerezné meg +magának! felelé Bornemissza keserűen. A rend korán felismerte Julián +dicsvágyó és cselszvő tulajdonait és mindent elkvetett, hogy a császár +gyóntatóatyául válassza. A tudományszomjas és az alchymia rejtélyeibe +merlt császárnak, az első látásra, mindjárt annyira megtetszett, hogy +attól a naptól fogva páter Juliánus lett legbensőbb bizalmasa és ezáltal +a rend hatalma és befolyása is napról-napra nvekedett. A hradsini +udvarban mindenki csak az ő kedvét kereste, mert páter Julián ért hozzá, +mint kell pozicióját megtartani, s hatalmát, befolyását regbíteni.</p> + +<p>Csak befolyását és érdemeit nvelte azzal is a császár előtt, midőn +engem a hradsini udvarhoz hívott. Ő felségének legbizalmasabb emberei +mind jelen voltak, midőn a nephritikus fehérkőből előhívtam a kis +magisteriumot, mely a rezet ezstté változtatja.</p> + +<p>A nagyteremben nnepélyes csend uralkodott és maga a császár is +visszafojtott lélekzettel figyelt, midőn a lángtengerben úszó, +hatalmas márványkandalló előtt hozzákezdtem a műveletekhez. Midőn a +beledobott rézmonéta izzó vegylékemben színezstté változott, maga a +császár is a legnagyobb bámulattal és elragadtatással ugrott fel +karosszékéből.<br /></p> + +<p class=center><img alt="Leonhardus Sydericus átnyújtja a bámuló +császárnak a színezstté változott rézmonétát..." src="images/8.jpg"></p> + +<h5>Leonhardus Sydericus átnyújtja a bámuló császárnak a színezstté +változott rézmonétát...<br /></h5> + +<p>Az olasz származású Balbiglió herceg, az alchymia egyik leglelkesebb +híve, nagyítóvegen át megvizsgálva, kinyilatkoztatá, hogy a productum a +legtisztább ezst, mire Rudolf császár a háta mgtt álló Scaraglia +hercegnőnek ajándékozá, ki egy gyűrt csináltatott belőle a bámulatos +experimentum emlékére.</p> + +<p>Ettől kezdve a császár engem is bizalmával és kegyével ajándékozott +meg, de akkor meg klns kedveltjévé lettem, midőn az én titkos +eljárásom szerint tíz napi izzítással, a Caput corvit létrehoztam. Az +udvar alchymistái ezt klnsen nagy phenomenonnak deklarálták és az én +dicsőségemből páter Juliánnak is nagy rész jutott, mert ő hozott engem +az udvarhoz.</p> + +<p>És én botor, feltártam előtte titkaimat, kísérleteimet. Midőn azonban +minden tervembe, reményeimbe beavattam, csak azután jutott eszembe, hogy +próbára is tegyem hűségét! Leveléből meggyőződtem csalárdságáról!</p> + +<p>Ez villámcsapás vala rám nézve. Barátságot, szeretetet hazudott és én +elhittem neki! Levele fegyver a kezemben! Amint ő engem, én ép úgy el +tudom őt és rendjét veszteni vele! Csak egyenesen Mátyás főhercegnek +kell megmutatnom!</p> + +<p>—De hátha eltagadja? kérdé José élénken.</p> + +<p>—Ha tagadja, bemutatom a főhercegnek az egész eljárást, miként +nyertem róla hű másolatot lyukacsos, és praeparált papirom, valamint +sympathicus tentám segélyével.</p> + +<p>—Most, hogy tudsz mindent, mit tanácsolsz nekem?</p> + +<p>José egy ideig gondolkozott.</p> + +<p>—Irja meg neki mester, hogy most készlődnk a nagy próbához és +invitálja meg mához hatvan napra! Akkorra keznkben lesz a nagy titok, a +nagy hatalom. A vrs kő egyúttal a blcsek kve is és titokteljes +erejével elárulja az ellenség gondolatait, de egyúttal hatalmat és erőt +is ad a győzelemre... Sujtsa le kegyelmed, mesterem, a fldig! Hányja +szemére árulását, ezt mondván neki: »Ime, a tudomány győztt. +Kezemben van az Oriens minden kincse, a hatalom és blcsesség +sszessége, az alchymia nagy titka, de néked nem lesz részed benne, +hűtelen, áruló barát.«</p> + +<p>Bornemissza szikrázó szemekkel bólintgatott:</p> + +<p>—Igen, én is így gondoltam!</p> + +<p>—Annál inkább, mert ő meg mitse árthat kegyelmednek! Az a +bíborpiros kő talizmán lesz, megvédi minden cseltől és +veszedelemtől—felelte biztatólag José.</p> + +<p>Az ősz tudós soká, klns tekintettel nézett fiatalabb társára:</p> + +<p>—Te tehát egészen biztosnak hiszed ezúttal a sikert? Felelj +igaz lelkiisméreted szerint!</p> + +<p>—Egészen! Életemet merem rátenni! viszonzá José.</p> + +<p>—Oh, fiam, egyedl benned szeretem a világot. Te kibékítesz az +emberekkel és szép jvőt igérsz nékem, a kedvét vesztett aggnak! +Bennem kihalt, de bennetek feltámad az a boldogság, mit én oly korán +elvesztettem! mondá ellágyulva.</p> + +<p>José érezte is ezt, de nem tudott mit felelni rá, mert szívét +egyszerre valami fagyos, aggodalmas előérzet szorította ssze, midőn a +boldog jvőre gondolt.</p> + +<hr style="width: 40%"> + +<div> +<a name="Chapter_9"></a><br /> +</div> + + +<h3>A NAGY PRÓBA</h3> + +<div> +<br /> +</div> + +<p>A legnagyobb krltekintéssel fogtak a nagy próba előkészleteihez. +Az athenorát megnagyobbították, terjedelmesebb és tűzállóbb +olvasztó-tégelyeket szereztek be az elébbieknél, szóval minden munkát +maguk végeztek.</p> + +<p>José ekzben a szalamandra szavaira gondolva, a tűzhelyen táplált +tzet átrakta az athenorába. Ez még a múlt izzítás tzéből maradt.</p> + +<p>—Mit csinálsz? Még nem állítottuk be a tégelyt! csudálkozott +Bornemissza.</p> + +<p>—A madár is melegített fészekbe rakja tojását! válaszolá és +beleilleszté a nagy tégelyt is.</p> + +<p>—Lehet benne valami! Ártani meg nem árt!</p> + +<p>A megnagyobbított athenora erre hatalmas dohogással kezdé ontani a +szikraesőt és egész lángtengerrel lelte krl az edényt.</p> + +<p>Erre Bornemissza megint elővette a titokteljes aranyszelencét, +melyben az átváltozás titkos sszetételű vegylékét őrizte.</p> + +<p>Ebben a pillanatban José újra kacagni hallotta a lángok kztt a +szalamandrát.</p> + +<p>—José, vigyázz! A kezdet adja a tűznek kiválasztó erejét, az +anyagnak a lelket. Társad olvasta, de nem érti a tudósok iratait! Azt +képzeli, negyvenegy napra van szksége, hogy a bíbor főnix kifeszíthesse +szárnyait! Ő csak a holt szavakat olvasta, mert a betk megkttték +elméjét! Nem is sejti, hogy e szavakban a kabbalisztikus szám +rejtélynyitó kulcsa van elrejtve. A mellette levő kr a fldet jelenti, +a számok pedig a négy évszakot, azaz azt az időt, amely a kő múlhatlan +megérleléséhez szkséges.</p> + +<p>—Mi fltt tprenkedel? kérdezte már másodszor is a mester.</p> + +<p>—Nem hallott kegyelmed semmit? kérdé remegve.</p> + +<p>—Mit hallanék! A tűz bmbl az athenorában!—felelé +kedvetlenl.</p> + +<p>José hallgatott, de keze remegett, míg a fedelet lezáró agyagot +gyúrta.</p> + +<p>—Min tnődl? Ki vele! Mi az?</p> + +<p>—No, hát megmondom! Egyszerre, mintha benső sugallat ihletne, +jutott eszembe, hogy eme kr a fldet, a négy tizes szám pedig az +évszakokat jelenti! Mi nagyon is korán vettk le az olvasztó-edény +fdelét.</p> + +<p>Bornemissza szemei a kézirat jelzett helyére tapadtak.</p> + +<p>—Mondasz valamit. A négy évszak, a négy tizes! Klns, hogy +nekem nem jutott eszembe! De hát mit jelent akkor az egyes?</p> + +<p>—A négy évszak sszességét, az egészet.</p> + +<p>Az aranyszelence bágyadtan ragyogott a tűz és a gyertyák fényében és +midőn a tégelybe akarták a vegyléket szórni, a szalamandra megint +kacagott.</p> + +<p>—A mester sokat tud—de nem tud mindent! Pedig ez a +knyvekben is benne van. A tudósok vrs felhő alakjában rajzolják!... +Hiába fáradtok, ha a robbanó naphtát meg nem szerzitek—hallotta +José a lángok kzl.</p> + +<p>—A durranó olaj ez? akarta kérdezni, de a szalamandra, mintha e +gondolatát előre kitalálta volna, megelőzte.</p> + +<p>—A gránit a fld őskérge. E kő szletett legelőszr meg a +világegyetem tzében... Tudod, hogy a gránit belsejében hatalmas, +rejtélyes erejű folyadék van?</p> + +<p>José már olvasott e rettenetes folyadékról a régi alchymista mesterek +knyveiben.</p> + +<p>—Hogyan szerezhetném meg? akarta mondani.</p> + +<p>—José! José! Te életet lsz, halált osztasz! hallotta a +szalamandra hangját, az athenora pedig, mintha egy hatalmas áramlat +szítaná, bőgni kezdett.</p> + +<p>—Oh, oh, mi leli athenoránkat? kérdé tnődéseiből felriadva a +tudós... De mi lelt téged? Arcod halvány és dúlt? folytatá tanítványára +pillantva.</p> + +<p>—Mester! Az a vrs felhőforma ábra a robbanó naphtát jelenti! +Enélkl nem érnk célt! kiáltott fel tompán.</p> + +<p>—Gondolod? kérdé sszerezzenve! Olvastam e szrnyű elemről, +melynek ereje minden fldi anyagot megemészt s nincs tégely, mely +iszonyú feszítő erejét kiállná! De megvallom, csupán az alchymisták +ámító találmányának hittem, hogy a laikusokat elrettentsék attól, hogy +tisztátlan vágyakkal fogjanak e szent művelethez.</p> + +<p>Felállt és a boltozatos terem végén lévő falbarótt flkének az +ajtaját kinyitva, egy erős pántokkal lezárt vasszekrénykével tért +vissza.</p> + +<p>—Dacára, hogy mesének tartottam e rémerejű elementumot, mindig +a kellő vigyázattal bántam vele. E szekrénykében két phiola van, három +és hét csepp robbanó naphtát tartalmaz. Ha akarod, a három cseppet az +olvasztó-tégelybe zárjuk.</p> + +<p>—De a rettenetes feszítőerő!</p> + +<p>—Ne félj tőle! vegestől helyezzk bele! Levegő nélkl nem +robban. Hogy pedig tégelynket szét ne rombolja, pár szemer caput +mortuummal kell lektnnk! E lektő szert rajtam kívl csupán még a +borússiai Adalbertus Simiger ismeri!</p> + +<p>Pont éjfélkor aztán lezárták az olvasztóedény fdelét és Bornemissza +kimerlve nyugalomra tért, José ellenben kezébe hajtva sápadt homlokát, +fáradtan bámult a lángokra.</p> + +<p>Kietlen, szorongó érzés bántotta, majd hő, majd borzongás szaladozott +rajta végig... Az éj visszhangos csendje rejtélyes zsongással zsibongott +fleiben.</p> + +<p>Olvasni kezdett, de nem tudott; felkelt tehát és amennyi csak +belefért, úgy teletmte szénnel az athenora blét, hogy pár órát +aludhassék.</p> + +<p>De bármilyen fáradt volt is, minden reccsenésre, minden pattanásra +felriadt. Ha lehunyta szemét, hideg szellő simította arcát végig, +mintha ellebbent volna előtte valami és jajgatást hallott.</p> + +<p>Ha felnyitotta, csak a tűz sírt és sistergett és a gyertyák lángjai +lobogtak, fantasztikus árnyakat rajzolva a komor falakra.</p> + +<p>Az athenora belseje izzó tűztengerré változott és a lángok fehéren +izzó méhében előszr csak határozatlan krvonalakban, azután egészen +kibontakozva, megjelent a koronás szalamandra, Cynthia arcával, és +kedvtelve úszkált, lebegett a lángok tengerében...</p> + +<p>—Cynthia! Cynthia! Sikerl-e most munkánk? susogá halkan, +mintha saját hangjától is félne.</p> + +<p>—Aludj, José! Aludj! A négy évszak hosszú! Nem leend elég erőd! +Majd én őrkdm... helyetted! és krl-krl kerengve, átlelte az +olvasztó-edényt és aranyesőt hullatott reá.</p> + +<p>—Nem akarok aludni! Ha belehalok is, látnom kell a kiválás +rejtélyét... lihegé lázasan.</p> + +<p>—Aludj, José, aludj! Klnben nem kímélhetlek! Ekkor a +szalamandra egészen az athenora nyílásáig lebegve, kitárta karjait. +Szemeiből tzes szikrák pattogtak, kebléből lángnyelvek lvelltek elő, +karjaiból pedig zsarátnok zuhatag omlott mindenfelé, mintha lángba +akarná borítani az egész világot. A toronyszoba is egészen elváltozott. +A levegőben tűznyelvek szállongtak, a falakról vérpiros tűzpatakok +kígyóztak alá, az athenora pedig végtelen nagynak látszott.</p> + +<p>José úgy érezte, mintha őt is fel-alá rengetnék a tűzhullámok, +oroszlánok, sárkányok, koronás kígyók, tűztornyok, csontvázak és +tűzmadarak rajzottak krl, a végtelenségben pedig tűzfelhők +villámlottak, melyek mennydrgő ropogással tkztek ssze.</p> + +<p>José elájult.</p> + +<p>Csak arra a rettentő csattanásra ébredt fel, mely alapjáig megrázta a +tornyot, hogy ablakjai recsegtek.</p> + +<p>Zavart kiáltással ugrott fel, a csattanást is álma folytatásának +vélve, pedig hát knn erős zivatar dhngtt és zápor zuhogott alá a +fellegekből.</p> + +<p>Az órára nézett. Reggeli t óra volt. Bágyadtan, mintha tagjai +ólomból lennének, emelte fel a széntartót és tele zúdította az +athenorát... azután megint fáradtan ledőlt a kerevetre.</p> + +<p>—Mi hát az álom, mi hát a valóság? Vagy pedig én vagyok annyira +megzavarodva, hogy nem tudok klnbséget tenni a kettő kztt? mormogá +gépiesen, de annyira bágyadt volt, hogy még gondolkodni se igen tudott. +Láz borzongatta.</p> + +<p>A szokott időben lejtt a tudós.</p> + +<p>—Mi bajod? Szemeid alatt setét karikák, és sápadt vagy, mintha +koporsóból keltél volna ki?</p> + +<p>—Rosszat álmodtam!</p> + +<p>—Nem álmodtál, hanem beteg vagy! kiáltá aggályosan a tudós és +ha karjaival fel nem fogja, hát estében fejét zúzta volna be a kiálló +oszloptalapzaton.</p> + +<p>Midőn magához tért, karja be volt ktve és a knyvtárterembe vetett +ágyon fekdt.</p> + +<p>—Mi trtént velem? kérdé a mellette lő tudóstól.</p> + +<p>—Beteg voltál fiam! Erős lázban fekdtél! felelte ez +gyengéden...</p> + +<p>—Mit, hát olyan gyenge vagyok én, hogy egy kis láz is lever +lábamról? Mióta fekszem itt? kérdé felpattanva.</p> + +<p>—Két hete, kedveltem! Eret is kellett vágni karodon, mint a +ktés mutatja.</p> + +<p>—És az izzítás?</p> + +<p>—Rendben van minden!</p> + +<p>—Kegyelmed hamar visszafizette az én csekély szolgálatomat! +szólott José és alig várta, hogy bekvetkezzék az éjtszaka ... és +mint sejtette, ma is megjelent Cynthia a koronás szalamandra alakjában és +krlkeringve az edényt, aranyesőt hullatott reá.</p> + +<p>—Mondtam úgy-e, hogy nem kímélhetlek! Aludj, José, aludj, ne +kockáztasd a sikert.</p> + +<p>E fenyegetéstől jobban megijedt, mint akárminő idegrázó jelenéstől és +álomra hunyta szemeit.</p> + +<p>—A siker! A siker! mormogá. Ezért, ha kell, álomban élek akár +a négy évszakon keresztl... és aludt, míg csak a hajnalpír rózsaszínű +fénye keresztl nem szrődtt a vastag vegkarikákon.</p> + +<hr style="width: 40%"> + +<div> +<a name="Chapter_10"></a><br /> +</div> + +<h3>A VÉGNEK VÉGE...</h3> + +<div> +<br /> +</div> + +<p>Bornemissza Lénárd éppen kertjébe akart indulni, hogy megnézze, +vajjon klns gonddal tenyésztett Borametzfa palántái nem szenvedtek-e +a hirtelen jtt jégesőtől, midőn csatlós kocogott be udvarába.</p> + +<p>—Ki vagy? Honnan jttél?</p> + +<p>—Pethőné nagyasszonyom sellővári udvarából jttem! felelte a +jvevény.</p> + +<p>—gy? Nincs baja leányomnak? Hoztál valamit? Ide vele, +parancsolá kurtán.</p> + +<p>A csatlós nyergéről egy széles, de lapos iszákot oldozott le és a +levéllel egytt átadta Ivánnak.</p> + +<p>—Kegyelmed az reg Iván, a kulcsár? Akkor kegyelmed számára is +lenne ám valami átadni valóm a vendég leányasszonyka részéről, suttogá, +tarsolyforma tarisznyáját oldozgatva.</p> + +<p>—Fogd be a szádat, bolond! Majd, ha lejvk!</p> + +<p>Az reg megvárta, míg gazdája a levéllel szobájába tér vissza, akkor +fordult a csatlóshoz:</p> + +<p>—Nem megmondta a kisasszony, hogy csak akkor beszélj, ha senki +se látja? No hát mit hoztál?</p> + +<p>A csatlós elővakarászta tarsolya fenekéről a kis vászonzacskóba varrt +levélkét.</p> + +<p>—Kldje el kegyelmed annak, akinek szól! Igy parancsolta a +lányasszonyka! suttogá a legény titkos szemhunyorintással...</p> + +<p>—Jól van! Még ma útnak indul vele István úrfi lovásza a +táborba. Ezt mondd, ha hazaérsz!</p> + +<p>—Értem!</p> + +<p>Iván megmutatta a csatlósnak a konyhát, ő maga a pincekulcsot akarta +elhozni, de alig ért a folyosóra, midőn a fordulónál José toppant +eléje.</p> + +<p>—reg, mit kldtt kisasszonyod attól az embertől? kérdezte +szúró pillantással.</p> + +<p>—Levelet és egy csomagot. Fenn vannak már a nagyúrnál! +felelte.</p> + +<p>—De neked mit adtak át? Vén róka, ne hazudj, ne tagadd, láttam +mindent! Ide azzal a levéllel! Nyomában vagyok a praktikádnak, vén +képmutató! és úgy nézett rá, hogy az reg minden ízében remegni kezdett, +de azért tovább is konokul tagadott mindent.</p> + +<p>José alig bírta tartóztatni magát, hogy rá ne rohanjon.</p> + +<p>—Nincs nálad semmi? Hát ez a levél itt mi? sziszegé lángoló +pillantással és sovány ujjával mellbebkte az reget, éppen ott, hol +a levél volt.</p> + +<p>E pillanatban a tudós lépett ki a szobából, az reg Iván pedig +elsietett onnan.</p> + +<p>—Jó, hogy itt vagy, éppen érted akartam kldeni, kedveltem! Jer +csak be hozzám! A te számodra van itt valami.</p> + +<p>José fogcsikorgatva kvette.</p> + +<p>Amint a szobába lépett, mérgét, boszuját, mindent feledve, +legykeredzve állott meg.</p> + +<p>A falról Klára élethíven talált arcképe nézett le rá, méla +mosolygással.</p> + +<p>—gy-e, a megszólalásig híven van találva? Él, beszél és +mosolyog! kiáltá Bornemissza, José zavarában gynyrkdve.</p> + +<p>—Valóban! csak ennyit tudott hebegni.</p> + +<p>—Klára leányom azt írja, hogy egy vándorló olasz művész +vetődtt a sellővári kastélyba és addig kérte, knyrgtt neki, hogy +engedje magát lefestetni, míg Pethőné rokonunk unszolására, végre +beleegyezett és nekem kedveskedik véle... Levelében rólad is +megemlékszik, kedveltem. Kér, hogy néked is megmutassam, hogy jól +van-e találva! És én nemcsak megmutatom, hanem néked is ajándékozom +mindaddig, míg tiéd nem lesz maga az eredeti.</p> + +<p>José halvány, lesoványodott arca kigyúlt az rmtől.</p> + +<p>—Lásd, kedveltem, így van az! folytatá, elkomolyodva... Klára +engedelmes lány! Tudtam én azt, hogy kiverjk a fejéből azt a +haszontalan fickót, mihelyt elválasztjuk őket egymástól. Szokás, nem +egyéb, mint szokás. Látod, már nem is kívánkozik haza!... Oh, Klára +az én vérem, az én leányom! Lásd, már rád is gondol! Nekem meg arcképét +kldte.</p> + +<p>Ez utóbbi szavak megint mérget ntttek a José szívébe:</p> + +<p>—Az ám, de miért? Hogy elkldhesse azt a levelet, ami annál a +vén képmutatónál van; gondolá keserű mosolygással és magában rgtn +hozzátette: De meg kell kapnom, meg kell szereznem azt a levelet minden +áron! és kisietett a szobából.</p> + +<p>Tűvé tette az egész házat, de az reget sehol sem találta. Végre a +konyhában megtudta, hogy kevéssel ezelőtt eltávozott hazulról. Azt +mondotta, hogy urának a talárját viszi a szabóhoz.</p> + +<p>—A talár csak rgy, most már nem kapom meg tbbé! gondola a +spanyol és lement a toronyba. Oly hévvel fogott a tzeléshez, hogy az +athenora ble valóságos tűzhányó kráterként búgott, a szomszédok pedig +éjjelenként félelmes borzongással néztek a kéményre, mely sznet nélkl +okádta a fekete fstt. A napok, hetek így mentek, rohantak +egymásután... A kabbalisztikus négy számnak fele már lejárt és a koronás +szalamandra, mint rendesen, minden éjjel megjelent Cynthia alakjában a +lángtengerben és krlkeringve a titokteljes edényt, aranyesőt +hullatott.</p> + +<p>—Aludj, José! Aludj!</p> + +<p>És José aludt, aludt, csakhogy úgy érezte, mintha minden nappal +valami fokozódó, benső tűz forralná az ő vérét is... és mintha vér +helyett az athenora lángja, tze csergedeznék ereiben.</p> + +<p>Egyik éjjel síráshoz hasonló sziszegés hallatszott az edény mélyéből +és midőn a lángok kztt megjelent a koronás szalamandra, három drrenés +rengeté meg a torony falait.</p> + +<p>—A három csepp robbanó naphta!... Sárkányunk legyőzte az +oroszlánt. rlj, José, rlj! A gymlcs érik, munkánk vége felé +kzeledik...</p> + +<p>—Már?!</p> + +<p>—A naphta nélkl ki kellett volna várnotok a négy +kabbalisztikus számot és az egy oszthatatlant. így azonban sokkal elébb +megkapjátok az egészség, hosszú élet és a mérhetetlen gazdagság +talizmánját!</p> + +<p>José szíve szilajan vert rmében...</p> + +<p>—Cynthia! mondd meg nekem, mi emészt engemet? Majd elégek! Vér +helyett tűz nyargal ereimben? Felelj!</p> + +<p>A tűz-sírás kzl a szalamandra kacaja hallatszott:</p> + +<p>—A tűz teszi azt, José, a tűz! Ez az őselem! Ebből szletett a +tbbi három: a lég, a víz, a fld! Ebből szlettetek ti is halandó +emberek!... Aludj! José! aludj! Én majd őrkdm! és a szalamandra +felemelt karjaiból aranyeső omlott az edényre oly vakítón, oly +káprázatos ragyogással, hogy Josénak le kellett hunyni szemeit és +kábultan hanyatlott vissza fekhelyére.</p> + +<p>Másnap reggel a tudós, a régi jó időkből maradt ezst-tányérkán +néhány szőlőfrtt hozott kedveltjének. José egyik szem szőlőn néhány +parányi aranyszemecskét fedezett fel.</p> + +<p>—Ecce! Az aranyat termő szőlő, amelyet Becharus +Metallurgiájában leír! kiáltá ámulatteljes csudálkozással...</p> + +<p>—Valóban az! Jó alkalom e sokat emlegetett phenomenon +megvizsgálására; felelte rá társa.</p> + +<p>—Várj! Várj! Ahol ez az egy volt, kell lenni tbbnek is! +Végigbngészem az egész lugast. E nvényi aranyat meg fogjuk chemice +vizsgálni mercuriummal és ércvizekkel! Kiállja-e a próbát?... Te készíts +elő mindent, a próba-kvet és a lapis lydiust! kiáltá lelkendezve és a +kertbe rohant.</p> + +<p>Délben azonban nagyon kedvetlenl lt az ebédhez, derekát fájlalta a +sok hajladozástól és még se talált egy szemet se tbbet.</p> + +<p>—Délután folytatom! mormogá csknysen és már javában kereste, +midőn az reg Iván halálsápadtan rohant a kertbe. Knnyei omlottak és +némán mutogatott az utána jvő tábori hírnkre, ki egy nagy pecsétes +levelet adott át neki.</p> + +<p>—Mi lelt? Mi trtént? Beszélj hát! riadt rá, de alig hogy +beletekintett a felszakított levélbe, ő is elhalványult és bszke fejét +megindulva csggeszté mellére, aztán kemény léptekkel hagyá el a +kertet.</p> + +<p>Az reg Iván pedig ősz fejét egy hársfa derekára hajtva sírt +keservesen.</p> + +<p>José a mester sietősen dngő lépteiből azt hitte, legalább is egy +kosárra való aranyhéjú szőlőt talált, de mennyire meg volt lepetve, +midőn halavány, megilletődtt arccal látta belépni.</p> + +<p>—Mi trtént? kérdezte.</p> + +<p>—Szrnyű hír! Az a szerencsétlen fiú, unokacsém, Véglyessy +István elesett a harcmezőn!</p> + +<p>José szíve nagyot dobbant.</p> + +<p>—Ki hozta a hírt?</p> + +<p>—Olvasd! Jó barátom, a fővezér kldte egy futárral. Ott fenn +van trtt kardja, széthasgatott, véres mentéje és forgós kalpagja.</p> + +<p>—Kedveltem, mondta neki másnap komolyan, jól megfontolva a +dolgot, elhatároztam, hogy magam viszem meg e szomorú hírt leányomnak. +Most már nincs okunk távoltartani, sőt szksége vagyon a szeretetteljes +gondozásra és vígasztalásra. Azért haza fogom hozni.</p> + +<p>Egy hétnél tovább húzódott, halasztódott a dolog, míg Bornemissza +Lénárd végre rászánta magát az indulásra.</p> + +<p>A hosszú út unalmait elűzendő, annyira telerakatta az ócska hintó +belsejét mindenféle kutyabőrs foliánsokkal, hogy magának alig jutott +hely benne.</p> + +<p>Igy felkészlve, Joséhoz ment búcsúzni:</p> + +<p>—Indulok, kedveltem! De még egyet mondok. Én Klárát előkészítem +mindenre... Bízd egészen rám a dolgot. Igérem, hogy megérkezésnkkor +Klárát menyasszonyodként dvzlheted!</p> + +<p>—Bízvást teheti kegyelmed, mert, ha sejtelmeim nem csalnak, e +drága igéretnek akkorra megszletik a díja is!...</p> + +<p>—Ily hamar? Nem tévedsz? Nem csalatkozol? Egyebet nem tudott +szólni nagy felindulásában.</p> + +<p>A klnben is csendes ház a gazda távoztával egészen kihaltnak +látszott, úgy, hogy még a rideg természetű Josét is kellemetlen, +idegenkedő érzés fogta el arra a tudatra, hogy most egyedl van és ő +a gazda e nagy, roskatag épletben.</p> + +<p>—Mindez nemsokára máskép lesz! gondolá... A gazdagság, az arany +hatalmával, olasz kőfaragó-mesterek, velencei kárpitosok és díszítők +tndérlakká fogják varázsolni az res termeket. Tarka vendég-sereg, +srgő-forgó szolgaszemélyzet, életet és vidámságot teremt e rideg, +templomi csendű falak kzé.</p> + +<p>—Oh, Klára, Klára, a kerek világ minden kincsét és drágaságát +lábaid elé rakom, sóhajtotta egész hangosan, de riadtan fordult hátra, +mert ugyanekkor tompa, gúnyos kacaj hallatszott mgtte...</p> + +<p>Végig járta az egész folyosót, kihajolt a knyklőről, de se itt, se +az udvaron nem volt senki.</p> + +<p>—Pedig nem csalódtam... tnődtt, akaratlanul is folyvást +mindenfelé kémlelődve... Eh, bizonyosan az utcán vagy a szomszédban +kacagott valaki!</p> + +<p>Visszasietett a forró, flledt levegőjű toronyszobába.</p> + +<p>A szalamandra azzal biztatta, hogy a gymlcs érik és nem kell +bevárniok a négy évszak leforgását!... Miről tudja meg hát, hogy a +gymlcs megérett?... Mikor?</p> + +<p>Erre, anélkl, hogy kérdezte volna, megfelelt a lángok kzt megjelenő +szalamandra:</p> + +<p>—Neknk az idő időből áll! Nem órák, nem napok, hanem az +eredmény után mérjk. A gymlcs érik, az erő gyarapszik! Mindennap +várhatod a bűvs virág kinyíltát! Aludj, José, aludj!</p> + +<p>Ez után a kijelentés után még trelmetlenebbl várta a napok múlását +és az éjtszaka hangverő csendjében, minden perc-kettyenést, minden +óratést szívének heves dobogása kísért.</p> + +<p>Igy múlt el két hét. Most már mindennap várhatta, hogy az utazó hintó +egyszerre csak begrdl az udvarra: Klára megérkezik!</p> + +<p>Trelmetlenségében a falon fggő csizióban kezdett levelezni, melyet +tudós házigazdája a hét égi planétának aspectusai nyomán szerkesztett a +hét valamennyi napjára. Amit ez mond, annak tehát igaznak kell lenni, +mert a knyv első pergament-lapjára maga a tudós írta rá e megjegyzést: +»Nem babona, nem balhit, hanem az égi aspectusok csalhatatlan +ereje a fundamentumuk.«</p> + +<p>Egyszerre csak lassú, alázatos kszntés riasztotta fl +álmodozásaiból és anélkl, hogy az idegen belépését észrevette volna, ez +már kzvetlen előtte hajlongott.</p> + +<p>—Leonhardus barátomat keresem! monda mély bókolással.</p> + +<p>José megrezzenésében szótlanul bámult az ijesztő soványságú +alakra.</p> + +<p>Páter Julián állott előtte.</p> + +<p>—A mester nincs honn, elutazott! felelé, ő is meghajtva magát, +de rideg, elutasító hangon.</p> + +<p>—Elutazott? Hová? ha szabad kérdeznem. Mindenekelőtt azonban +szabad tudnom, kihez van szerencsém? Én páter Julián, felséges császári +urunk gyóntatója vagyok!</p> + +<p>—Tudom! Én pedig a mester adeptusa! volt rá a válasz.</p> + +<p>A jezsuita éles, kémlelő tekintetet lvellt rá félig leeresztett +kékes szemhéjai alól, azután pedig krlnézett a toronyszobában.</p> + +<p>—Eszerint nem szállhatok meg e házban? kérdé késlekedve.</p> + +<p>—Sajnálom! Erre nem vagyok flhatalmazva! felelé +visszautasítólag.</p> + +<p>—Fiatal ember! Én Leonhardusnak ifjúkorbéli bizalmas barátja +vagyok!</p> + +<p>—Tudom! A mester nem titkolá ezt előttem!</p> + +<p>—Tehát várt engemet az én kedves Leonhardus barátom?</p> + +<p>—Sejtette e látogatást.</p> + +<p>—És még sem rendelkezett semmiképen elfogadásomról? kérdé és +szeme kémlő pillantással tapadt a beszélőre...</p> + +<p>—Semmiképen se!</p> + +<p>—Hol van Iván, a kulcsár?</p> + +<p>—A jószágon. gyel az aratásra és betakarításra... Atyaságod +beláthatja, hogy én mint vendég, vendéget nem invitálhatok!</p> + +<p>—Mit jelentsenek e szavak, fiatal ember? kérdé a páter +édeskésen.</p> + +<p>—Tessék máshol éjjeli szállást keresni, viszonzá érdesen José. +Kíván még főtisztelendő atyaságod valamit? Időm ki van mérve.</p> + +<p>Páter Julián megtartotta alázatos állását, de beesett szemei a harag +és fenyegetés szikráit lvelltek.</p> + +<p>—Eszerint kegyelmed elkerget? kérdé élesen.</p> + +<p>—Ne méltóztassék félreérteni! Nem vagyok flhatalmazva a +vendéglátásra... felelé José.</p> + +<p>—Leonhardus barátunk nagyon sajnálni fogja a trténteket... +mondá figyelmeztető hangon.</p> + +<p>—Nem hiszem... felelé José fagyosan.</p> + +<p>—gy hát Isten oltalmába ajánlom e házat! Ha Leonhardus +megérkezik, mondja meg neki kegyelmed, hogy Keresztúri Gedeon úri +házához szálltam... monda kenetteljes lemondással, de midőn a kszbről +visszatekintett, szemeik két villogó kardként keresztezték egymást.</p> + +<p>Josénak csak késő délután jutott eszébe, hogy meg kellene +kérdeztetni, csakugyan oda szállott-e? Kiment és előkiáltva a kertészt, +a Keresztúri-házhoz kldte, de ez csakhamar azzal a hírrel jtt vissza, +hogy páter Julián, meg se pihenve, újra kocsiba lt, de azt igérte, +hogy egy-két nap múlva visszatér.</p> + +<p>A harmadik napon utána tudakozódtatott és embere azzal a hírrel jtt +vissza, hogy páter Julián az éjtszaka csakugyan visszaérkezett.</p> + +<p>—Bárcsak már a mester is itthon lenne! De hát hol is marad? +Valaminek trténnie kellett, klnben már visszaűzte volna a vágy és +trelmetlenség... gondola lehangoltan; azután kis idő múlva flállt, +bezárta fenn és lenn az ajtókat, mert a mindinkább erősbdő szél +ftylve zúgott, sivított végig az egymást keresztező folyosókon.</p> + +<p>—Zivatart kapunk! gondola, a távoli tompa drgésre +figyelve.</p> + +<p>Csakugyan, éjtszakára orkánszerű vihar trt ki és rettentő +villámlással és mennydrgéssel sprt végig a város fltt.</p> + +<p>A fldrázó csattanásokra figyelve, alig vette, észre az idő múlását. +Az éj kzépórái elmúltak, de a szalamandra koronás alakja ma nem +úszkált, nem jelent meg a zsarátnokká izzúlt lángtengerben.</p> + +<p>Hallgatódzott, nem-e hallja a tűzsírás-forma kacajt? De csak az orkán +vad bőgését hallotta.</p> + +<p>Éjfélkor azonban, mintha szárnyát szegték volna, egyszerre +elhallgatott. E rejtelmes csendességben az athenora falai és a titkok +titkát rejtő edény egyszerre olvadt vegként átlátszóvá változtak és a +végtelenségig kiterjeszkedtek.</p> + +<p>Bíborszínű kdben, csodálatosan villódzó bíborvrs párában úszott +minden, a kzépen pedig szivárványszínű lángfelhő lebegett, melynek +méhéből csillagként szikrázó, gynyrű virág nőtt ki, melyet tmérdek +alak vett krl idegenszerű fejedelmi ltzetekben, csillogó koronákkal, +és térdet hajtva, nnepélyes, mély áhítattal várták, míg a csodálatos +virág koronaalakú kelyhe kitárul.</p> + +<p>A virág kelyhe lassú fesléssel flpattant, mire villámszerűen tűnt el +az egész látomány és ugyanebben a pillanatban mély, fldalatti drgéssel +az olvasztótégely fdele lereplt az athenoráról és lágy, aolhárfaszerű +zengés kzt az egész toronyszoba a hajnalpír rózsaszínű tndérvilágában +úszott.</p> + +<p>E bűbájos rózsaszínű sugárzást az edény fenekén csillogó bíborpiros +kő lvellte. José kimondhatatlan gynyrrel borult térdre és csak azt +látta még, hogy a csodahatalmú kő erejétől az egész olvasztó-tégely +tiszta színarannyá változik, azután eszméletlenl esett le a fldre.</p> + +<p>Csak a torony rovátkái kztt tanyázó csókák hajnali károgása +térítette magához.</p> + +<p>Knn komor, szrke kd borult mindenre, a toronyszoba mégis a +hajnalmosolygás bűbájos pírjában derengett.</p> + +<p>Remegve tápászkodott fel és szilaj, tétova pillantással nézett +szét... a másik pillanatban azonban, mint a prédájára csapó saskeselyű +visítása, olyan kiáltással rohant az athenora felé.</p> + +<p>—A nagy titok fl van fedezve!</p> + +<p>Térdre akart borulni, de mérhetetlen elragadtatásában csak +mozdulatlanul bámulta a színarannyá vált olvasztóedényt és a fenekén +ragyogó, csodálatos sugárzású bíborvrs kvet.</p> + +<p>—Enyém hát, enyém, a világ és mindenség leghatalmasabb +talizmánja, mely egészséget, hosszú életet és mérhetetlen gazdagságot ád +s a fld leghatalmasabb emberévé tesz engem! kiáltá mámorosan.</p> + +<p>Midőn nyugodtabbnak érzé magát, flolvasztotta a legnagyobb +ólomdarabot s beledobva a vrs kőnek egy szilánkocskáját, az ólom +színarannyá változott.</p> + +<p>—Az utolsó kételytől is megszabadultam! Ez maga az igazi nagy +élet-elixirium, Basilius, Albertus Magnus vrs oroszlánja és Hermes +Trismegistosnak vrs sárkánya!</p> + +<p>És alig hogy e szavakat kimondta, begrdlő nehéz útihintó dbrgése +reszkettette meg a torony ablakait.</p> + +<p>Arcára egykedvű nyugalmat erőltetve, de szilajon dobogó szívvel +sietett az érkezők elé.</p> + +<p>Bornemissza szolgájára támaszkodva szállt ki a vén bárkából és erősen +sántított, de José szemei csak Klárát keresték, ki észre sem véve feléje +nyújtott kezét, az ő segélye nélkl szállott ki a kocsiból.</p> + +<p>—Mi újság? Mi trtént? szólott érdes, szaggatott hangon.</p> + +<p>—Kellemes és kellemetlen! felelte és Klárára nézett.</p> + +<p>—Klára lányom! Nyújtsd kezedet és dvzld néhány szíves szóval +jvendőbeli élettársadat.</p> + +<p>—Atyám parancsa előtt meghajlok, Venegas úr! De csak az alatt a +fltétel alatt, ha István halála valónak bizonyul.</p> + +<p>Bornemissza pedig ezalatt izgatott várakozással nézett kegyeltje +arcára. Mély emberismerete valami rendkívlit sejtett ennek erőszakolt +egykedvűsége mgtt.</p> + +<p>—Ne tétovázz! nógatá trelmetlenl.</p> + +<p>—Páter Julián itt van... válaszolá halkan</p> + +<p>—Itt, nálam!?</p> + +<p>—Nem itt. Nem nálunk... Én nem fogadhatám be vendégl. Emiatt, +azt hiszem, ellenségnkké lett... De nem nagyon félhetnk a +haragjától.</p> + +<p>—No, no! Te nem tudod, mekkora hatalom van kezei kztt... +felelte kedvetlenl.</p> + +<p>José szemei égtek és egy fejjel magasabbra látszott nőni, midőn +bszkén és diadalmasan végre kimondhatá:</p> + +<p>—A mi kezeinkben nagyobb hatalom van. Mester, a nagy titkot +megtaláltam.</p> + +<p>Bornemissza Lénárd válaszul csak egy elfojtott kiáltást hallatott, +azután szélvészként rohant le a toronyszobába.</p> + +<p>José szintén utána sietett s így egyikk se vette észre, hogy ugyane +pillanatban páter Julián lépett az udvarra és tétova nélkl utánuk +indult.</p> + +<p>Midőn José kinyitotta a nagy szekrényt és a bíborvrs kő hajnalpiros +sugárzással ragyogta be a komor helyiséget, az agg tudós annyira meg +volt indulva, hogy imádatos tisztelettel térdre borult a csodálatos +erejű talizmán előtt.</p> + +<p>—Végre! Végre!... csak ennyit bírt mondani, azután viharosan +José nyakába borult.</p> + +<p>—dv neked, Leonhardus! Jvendlésem tehát mégis beteljesedett. +Te megtaláltad a nagy titok kulcsát!... szólalt meg egyszerre valaki +kenetteljes hanghordozással mgttk.</p> + +<p>Bornemissza, mintha kígyóra lépett volna, riadt vissza.</p> + +<p>—Gratulálok! Leonhardus, gratulálok! Tudományod a fld +leghatalmasabb emberévé avatott. dv neked, drága barátom! dv!... +folytatá leghizelgőbb hangján, kezét drzslve.</p> + +<p>Amilyen mámoros rmben és elragadtatásban úszott az imént egész +valója, épp akkora dh fogta el most Bornemisszát.</p> + +<p>Egy lépéssel a másik szekrény előtt teremve, flszakította annak +ajtaját.</p> + +<p>—Még ezután is mersz a szemem kzé nézni, képmutató, nyomorult! +kiáltá drgő hangon és elébe tartotta azt a kémiai módon lemásolt +levelet.</p> + +<p>Páter Julián e váratlan fordulatra annyira elvesztette a +lélekjelenlétét, hogy ijedtében felhrdlt és fakóvá vált arccal kapott +a papir után:</p> + +<p>—Hol szerezted?</p> + +<p>Bornemissza lesujtó megvetéssel nézett rajta végig:</p> + +<p>—gy ám, hol? viszonzá maró gúnnyal. Ott, ahol igaz barátságot +színlelve, írtad... Tőled annyira magasztalt tudományom segítségével. +Menj, utállak! Nem ismerjk tbbé egymást.</p> + +<p>—Leonhardus, te elhiszed? kiáltá és kezdé magát mosni, +mentegetni. Eskdztt, hogy szemfényvesztés az egész, a sátán gonosz +varázslata, apokrif, misztifikáció,—de a ház ura csak megvetőleg +kacagott:</p> + +<p>—Természetesen, az árulás és hazugság édes testvérek.</p> + +<p>Hanem Julián atya kívl-bell kaucsukból volt gyúrva. Akárhogy +leverték, fldhz ttték, megint talpra állott és fll igyekezett +kerlni.</p> + +<p>—Leonhardus, felejtsk az egészet! Mirevaló ez az +ellenségeskedés?</p> + +<p>Bornemissza indulatosan eléje dobbant.</p> + +<p>—Nem félek tőletek!... E levelet pedig magam fogom fenséges +urunknak, Mátyás főhercegnek bemutatni.</p> + +<p>—Azt nem fogod tenni, Leonhardus!</p> + +<p>—De igenis megteszem! Nem félek tőletek! Kezemben a győzelem és +hatalom! drgte szilaj lábdobbanással, a bíborvrs kőre és az arany +edényre mutatva.</p> + +<p>A két volt jóbarát pár pillanatig kihívó tekintettel méregette +egymást.</p> + +<p>—Mit kívánsz cserébe e levélért? kérdé benső izgalomtól vibráló +hangon.</p> + +<p>—Semmit! Menj és tbbé ne kerlj szemeim elé! Nem ismerjk +egymást!... volt rá a hideg, engesztelhetetlen válasz.</p> + +<p>—Utolsó szavad ez?</p> + +<p>Bornemissza felelet helyett néma megvetéssel fordult el tőle.</p> + +<p>—Jer, kedveltem! E mérhetetlen kincset biztos helyre kell +szállítanunk és őriznnk kell. Eget, fldet mozgásba fognak hozni, hogy +megkerítsék, de ott lesznk, őrkdnk, szakadatlanul... monda +Josénak.</p> + +<p>Páter Julián lesttt fejjel eltávozott.</p> + +<p> </p> + +<p>—Egy órát, egyetlen percet sem adok tbbet, Klára! Négy hete +múlt, hogy megfoghatatlan oktalansággal húzod, halasztod az egybekelés +idejét. Kedden este esksztk! monda a tudós olyan indulatos, parancsoló +hangon, hogy lánya megfélemlítve elhallgatott.</p> + +<p>Bornemissza azonban tovább is ingerlten járt fl s alá a drága +szőnyegekkel és pompás mobiliákkal egészen újonnan bútorozott szobában, +melynek nyitott ajtói még egész sereg egymásba nyíló, fényesebbnél +fényesebb termet mutattak.</p> + +<p>—Micsoda dolog az, hegy a leány nem hajol meg készséggel az apa +akarata előtt! folytatá knyrtelenl.</p> + +<p>—Atyám! esdeklett remegő hangon Klára.</p> + +<p>—Csend! Angyalszelíd, engedelmes természetű édesanyád +kétségbeesett volna nfejűséged és vonakodásod láttára. Ha nem látlak +derlt, engedelmes lánynak, akkor szerető atyád helyett fenyítő uradat +és mesteredet tanulod megismerni bennem.</p> + +<p>—Óh, édesatyám, mily kegyetlen szavak ezek!</p> + +<p>Atyja eltaszította magától.</p> + +<p>—Amilyeneket érdemelsz!</p> + +<p>—Kedden este rk frigyre léptek és engedelmesnek, szelídnek, +odaadónak akarlak látni! Az leszel-e? rivallta haraggal.</p> + +<p>—Az leszek, atyám!... rebegte ekkor Klára megtrt hangon és +szobájába távozott.</p> + +<p>—Tehát kedden este! Hat órára készen légy! Már mindent +elintéztem. A lelkész és a tanuk a kis kápolnában várnak reátok! +kiáltotta utána.</p> + +<p>És ez a keddi nap Klára buzgó fohászai és knyrgései dacára is +elérkezett.</p> + +<p>—Oh, Istenem!—rebegé hangtalanul—mért nem tudtam én +is meghalni! Mindjárt hat óra és mindennek vége! Oh, István! István!</p> + +<p>Egyszerre azonban az a kétségbeesett mentő gondolat jutott eszébe, +hátha megvallaná Josénak, hogy nem szereti, nem akar nejévé lenni semmi +áron. Amilyen bszkének és jónak látszik, tán ha ezt megvallja neki, +lemond kezéről.</p> + +<p>E mentő gondolathoz a vízbefúlók grcss erejével ragaszkodott. De +hogy menjen oda? Egyedl nem mehet a toronyszobába, mely José lakása +vala. Atyját fogja valami rgy alatt magával hívni és Josét félreintve, +elmondja neki.</p> + +<p>gy is tett. Atyja ugyan furcsának találta, hogy a toronyszobából +induljanak az eskvőre, de még se akarta kedvét szegni. José éppen +barettája után nyúlt, midőn beléptek.</p> + +<p>—Maradj! Klára akarta, hogy innen induljatok! szólott +magyarázólag a tudós. Nos, lányom, hát mit akartál mondani? fordult +aztán kérdőleg leányához.</p> + +<p>Klára még halványabb lett. Most már visszaijedt a próbától.</p> + +<p>Kétségbeesetten gyrgette a kezében tartott csipkekendőcskét, José +pedig udvarias meghajlással kzelebb lépve, várakozott.</p> + +<p>Ebben a feszlt, várakozó csendességben egyszerre érces csrrenés és +siető lépések zaja hallatszott a lépcsőkn és a másik percben a holtnak +hitt Véglyessy István szálas, katonás alakja állott előttk.</p> + +<p>—Klára!</p> + +<p>—István! Óh, István! Te élsz! Hála neked jóságos Istenem! +sikoltá az rm ujjongásával Klára és az ifjú kebelére borult.</p> + +<p>—Élek, Klára, élek! Most már enyém lesz! Nem választ el +bennnket senki! ujjongott István is boldogan.</p> + +<p>—Tstént ide mellém jsz, Klára! Micsoda immodestus viselkedés +ez? rivallt rá atyja haragosan.</p> + +<p>—Bátyám uram! Nézzen rám! A fővezér kapitánnyá nevezett ki +vitézségemért. Most már nem tagadhatja meg tőlem Klára kezét!</p> + +<p>—Hogy jssz te ide? Halálhíredet hallottuk.</p> + +<p>—Én nem hittem! Az utolsó percig reménykedtem! kiáltotta kzbe +ragyogó szemekkel Klára.</p> + +<p>—Hírét véve Klára férjhezmenetelének, éjjel-nappal siettem. +Halálhírem pedig onnan eredt, mert embereim vértől borítva láttak +lovamról lehullani a csatamezőn s azt hitték, hogy ott vesztem.</p> + +<p>Bornemissza szemldkei sszehúzódtak és Joséra pillantva, látta, +hogy ez dhtől torzult arccal mered a beszélőre, mintha rá akarna +rohanni. Megnyugtatólag intett tehát neki, azután ccséhez fordult:</p> + +<p>—Itthon pedig az trtént, hogy Klára kezét odaajándékozá +Venegas José úrnak. Kedveltem, fogd karon menyasszonyodat és jernk!</p> + +<p>—Atyám! sikoltá knyrgő hangon Klára és irtózva visszahátrált +a feléje kzeledő José elől.</p> + +<p>E pillanatban fltárult a torony kis ajtaja és José halálsápadtan +dbbent vissza a belépő magas nőalaktól.</p> + +<p>—Cynthia! hebegék rángó, színtelen ajkai.</p> + +<p>—Én vagyok, José! Eskd betelt! Érted jttem! Nem megfogadtad, +hogy a miénk vagy?...</p> + +<p>—Mit akar és ki ez a turbulens persona? kérdezte Bornemissza +zordonan.</p> + +<p>—Nem ismerem! felelte José merészen; azután halkan s +indulatosan odasúgta Cynthiának: Menj, távozz, akarom!</p> + +<p>Cynthia felkacagott...</p> + +<p>—Nem ismersz, igazán nem ismersz, José?</p> + +<p>—Nem ismerlek! Tstént távozz, akarom! Parancsolom! riadt rá +eltorzult arccal.</p> + +<p>Cynthia felemelte a karját és újra kacagott. Kacaja azonban egyre +harsogóbb, ijesztőbb lett, úgy, hogy nem is kacaj volt az már tbbé, +hanem sketítő mennydrgés.</p> + +<p>Valamennyien rémlten, megdermedve álltak ott.</p> + +<p>Egyszerre szeméből és kebléből vakító lángok lvelltek elő... azután +drgő roppanások kztt a falak és oszlopok inogni, omladozni kezdtek és +Istvánnak éppen csak annyi ideje maradt, hogy a félig eszméletlen Klárát +karjaiba kapva, a kis ajtó tmr boltozatán át az utcára menekljn +vele, midőn égig villanó lángok és fldetrázó drgés, ropogás kztt az +egész torony sszeomlott, maga alá temetve mindent.</p> + +<hr style="width: 40%"> + +<div> +<a name="Chapter_11"></a><br /> +</div> + +<p class=center><img alt="image 9" src="images/9.jpg"><br /><br /></p> + +<h3>EPILOGUS</h3> + +<div> +<br /> +</div> + + +<p>A budai szent Zsigmond kápolna tudós lelkipásztora, Ambrozius atya, +aki lelkiismeretesen fljegyezte az akkoriban trtént nevezetesebb +eseményeket és jelenségeket, naplójának elsárgult lapjain az elmondott +trténetre vonatkozó kvetkező fljegyzéseket tette:<br /></p> + +<p class=right>»Die 27. Septembris.</p> + +<p>Még most is fleimben cseng azon rémséges detonatiónak a drgése, +mely nagyon tudós Bornemissza Lénárd főnemes úr (tudós nevén Leonhardus +Sydericus) portájának és úri palotájának majd háromfertály részét +romokba dnttte, a szomszéd porták pedig alapjukban egészen +megrendltének.</p> + +<p>Éppen Ave harangozás utáni estvéli áhitatosságomat végezve, egy ideig +még jámbor contemplatiókon jártatám elmémet, midőn egyszerre az +Apocalypsis világomlasztó robaja kztt, firmamentumig lvellő lángok +világítanak be mindeneket, azután fldetrázó mennydrgéssel, sűrű +fstfellegek burkolták orcusi stétségbe a krnyéket.</p> + +<p>Minden teremtett lélek kiszaladt és nagy remegéssel az utolsó ítélet +eljvetelét várta. Senki se tudá, mi trtént, mígnem egyszerre hire +szaladt, hogy Bornemissza Lénárd uram és idegen országbéli adeptusa +alchymiabéli és setét magiabéli manipulatióiknak estének áldozatul és +tűz és romok alá vagynak temetve.</p> + +<p>Bornemissza uram minden hajadoni erényekkel ékeskedő leánya, Clara, +és ccse Véglyessy István, a kijáró boltozata alá meneklve, mindeneknek +csudájára épen és sértetlenl maradtanak, és az ő kétségbeesett +lamentációik és jajgatasaik segélyre serkenték az embereket, úgy, +hogy tstént az omladékok eltakarításához fogtanak.</p> + +<p>Szrnyűséges pusztulás képe tárult fel ottan.</p> + +<p>A tűz mindent megemésztett, az úri palotának csak előszárnya maradott +állva, az is roskadozó állapotban... és a romok kzl kihangzó elhaló +hrgés- és nyszrgéstől vezettetve, kemény és fáradságos munka után, +ráakadtak a tudós nemes úrra, ki még ugyan élt, de órái meg valának +számlálva. Az utolsó lelki vigaszt feladva nékie, még csak annyit tudott +hrgni, hogy ccse oltalmába és szeretetébe ajánlja leányát, Clarat, +azután megáldá őket, mire menten otthagyá lelke halandó porhvelyét... +Az idegen országbéli adeptus porhvelyéből azonban egy atomust se +találtanak, noha az egész romhalmazt széllyelhányták vala érette. Ő +kegyelme egészen porráégett. Isten legyen irgalmas szegény +lelkeiknek!</p> + +<p>Persze, mint mindenkor, úgy most is sok mindenfélét beszélnek és +imputálnak az emberek, kiváltképen a tudatlan misera plebs contribuens. +Azt is mondják, hogy a jezsuita atyák boszújának esett a főnemes úr +áldozatul, miután mindenféle cselszvényeikbe és titkos praktikáikba +be lévén avatva, ezt most ellenk akará fordítani; néhányan a fekete +mágiának és a természetfeletti hatalmak boszújának mondják, ellenben +mások pedig politikai okoknak tulajdonítják vala az egész +szerencsétlenséget, melynek másától őrizzen meg bennnket a magasságbéli +kegyelme!</p> + +<p>Mi trtént, hogyan trtént, erről se az árván maradt leányzó, Clara, +sem pedig vőlegénye, Véglyessy István nem tudnak, vagy nem akarnak +nyilatkozni. Azt csak a magasságbéli Isten, ki minden titoknak a tudója, +tudná megmondani.</p> + +<p>Én azonban erre azt mondom: Ember, hagyj békét a fldntúli +hatalmaknak, és ne kisértsd az Istent, minket gyarló bűnsket pedig ne +vigy, én uram Istenem, kisértetbe!«<br /></p> + +<p class=right>»Die 21-ti Octobris.</p> + +<p>Miként a szerencsétlenl járt tudós úr óhajtá és meghagyá nekik, ma +eskdtenek, a legnagyobb csendben és visszavonultságban, egymásnak +sírig tartó hűséget Clara Bornemissza és Stefanus Véglyessy de +Véghlyes...</p> + +<p>Én ktém ssze kezeiket az egyház áldásával.</p> + +<p>Adja is meg a magasságbéli risten e sok gytrelmet és +megpróbáltatásokat átszenvedett szíveknek mindenekben kegyelmét és a +házas élet minden boldogságát. Ámen!«<br /></p> + +<p class=right>»Die 30-ta Octobris.</p> + +<p>Városunkba nevezetes tudós és magasállású persona érkezett, felséges +császári és királyi urunknak belső udvari medicinae doktora, a tudós és +híresneves Hayek Thaddeus uram személyében, a bohémiai Prága (némelyek +úgy mondják Práhá) városából.</p> + +<p>E neves és eminens dignitás benső barátja vala a szerencsétlenl járt +tudós főúrnak, és a hallott szerencsétlenség hire hozá vala hozzánk Buda +városába.</p> + +<p>E tudós férfiú tbbek kztt azt állítja, hogy ama rettentő robbanást +bizonyára valami chemiai operatio idézte vala elő, valamelyes ismeretlen +durranó mixtúra, mely a chemicaliák titkos és kitanulhatlan occulta +qualitásából, anélkl, hogy sejtenék, némelykor előáll és vehementer +explodál...</p> + +<p>Igaz-e ez, nem-e, én nem tudom, de e tudós férfiú bizonyára +competensebb judex, mint az én simplex és csekély mivoltom.«</p> + +<p> </p> + +<p>Eddig tart páter Ambrozius naplójának a trténetre vonatkozó része. A +trténet után tíz évvel később azonban Hayek Thaddeus prágai udvari +orvos hagyatékában egy vaskos kézirattekercset találtak, mely a fent +megírt trténetet egész terjedelmében tartalmazza.</p> + +<p>E kézirat első lapjára a tudós orvos saját kezével a kvetkező +megjegyzést iktatta:</p> + +<p>»Azok, kik a nagy titkot megtalálták, így írják le a nagy +elixirum szletését, azon alchymisták pedig, kik sóváran keresik, ilyen +csodálatos jelenések kztt képzelik a bíborvrs kő +szletését,—ítéletet azonban csak az mondhat, ki mindezen titkok +kulcsát bírja.«</p> + +<hR style="WIDTH: 70%"> + +<p><a name="FN1"></a> +<sup>[1]</sup> Hollófej +</p> +<p><a name="FN2"></a> +<sup>[2]</sup> Ignes reverberii: fokozott tűz.</p> + +<hr style="width: 100%"> + + + + + + + + +<pre> + + + + + +End of the Project Gutenberg EBook of Az arany szalamandra, by Ferenc Donászy + +*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ ARANY SZALAMANDRA *** + +***** This file should be named 18365-h.htm or 18365-h.zip ***** +This and all associated files of various formats will be found in: + http://www.gutenberg.org/1/8/3/6/18365/ + +Produced by Tamás Róth, Hardi Attila János, Hardi Attila +János and the Online Distributed Proofreading Team Europe +at http://dp.rastko.net. + + +Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed. + +Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution. + + + +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +http://gutenberg.org/license). + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH F3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need, is critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at +http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at http://pglaf.org + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit http://pglaf.org + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including checks, online payments and credit card donations. +To donate, please visit: http://pglaf.org/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + + http://www.gutenberg.org + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. + + +</pre> + +</body> + +</html> diff --git a/18365-h/images/1.jpg b/18365-h/images/1.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..96e0312 --- /dev/null +++ b/18365-h/images/1.jpg diff --git a/18365-h/images/2.jpg b/18365-h/images/2.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..acf5a43 --- /dev/null +++ b/18365-h/images/2.jpg diff --git a/18365-h/images/3.jpg b/18365-h/images/3.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..17f9903 --- /dev/null +++ b/18365-h/images/3.jpg diff --git a/18365-h/images/4.jpg b/18365-h/images/4.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..ea6c26c --- /dev/null +++ b/18365-h/images/4.jpg diff --git a/18365-h/images/5.jpg b/18365-h/images/5.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..ef085cd --- /dev/null +++ b/18365-h/images/5.jpg diff --git a/18365-h/images/6.jpg b/18365-h/images/6.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..96083f6 --- /dev/null +++ b/18365-h/images/6.jpg diff --git a/18365-h/images/7.jpg b/18365-h/images/7.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..9c64dc2 --- /dev/null +++ b/18365-h/images/7.jpg diff --git a/18365-h/images/8.jpg b/18365-h/images/8.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..bf84dd3 --- /dev/null +++ b/18365-h/images/8.jpg diff --git a/18365-h/images/9.jpg b/18365-h/images/9.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..0fa8905 --- /dev/null +++ b/18365-h/images/9.jpg diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..b59b94e --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #18365 (https://www.gutenberg.org/ebooks/18365) diff --git a/old/20060510-18365-h.zip b/old/20060510-18365-h.zip Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..119ba7e --- /dev/null +++ b/old/20060510-18365-h.zip diff --git a/old/20060510-18365-h/20060510-18365-h.htm b/old/20060510-18365-h/20060510-18365-h.htm new file mode 100644 index 0000000..b2d6a8d --- /dev/null +++ b/old/20060510-18365-h/20060510-18365-h.htm @@ -0,0 +1,4203 @@ +<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.01 Transitional//EN"> +<html> + <head> + <meta http-equiv="Content-Type" content= + "text/html; charset=iso-8859-1"> + + <title> + The Project Gutenberg eBook of Az Arany Szalamandra, by Donszy Ferenc + </title> + +<style type=text/css> +p {margin-top: 0.75em; margin-bottom: 0.75em; text-align: justify} +h1 {clear: both; text-align: center} +h2 {clear: both; text-align: center} +h3 {clear: both; text-align: center} +h4 {clear: both; text-align: center} +h5 {clear: both; text-align: center} +h6 {clear: both; text-align: center} +hr {clear: both; margin: 2em auto; width: 33%} +a:link {color: #0000ff; text-decoration: none} +link {color: #0000ff; text-decoration: none} +a:visited {color: #0000ff; text-decoration: none} +table {margin-left: auto; margin-right: auto} +body {margin-left: 10%; margin-right: 10%; max-width: 40em} +.center {text-align: center} +.right {text-align: right} +.u {text-decoration: underline} +.caption {font-weight: bold} +.figcenter {margin: auto; text-align: center} +pre {font-size: 8pt} +</style> + +</head> + +<body> + + +<pre> + +The Project Gutenberg EBook of Az arany szalamandra, by Ferenc Donszy + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + + +Title: Az arany szalamandra + +Author: Ferenc Donszy + +Release Date: May 10, 2006 [EBook #18365] + +Language: Hungarian + +Character set encoding: ISO-8859-1 + +*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ ARANY SZALAMANDRA *** + + + + +Produced by Tams Rth, Hardi Attila Jnos, Hardi Attila +Jnos and the Online Distributed Proofreading Team Europe +at http://dp.rastko.net. + + + + + + +</pre> + + +<hr style="width: 100%"> + +<p class=center><img alt="bort" src="images/1.jpg" ></p> + +<hr style="width: 70%"> + +<h2>DONSZY FERENC</h2> + +<p> </p> + +<h1>AZ ARANY SZALAMANDRA</h1> + +<p> </p> + +<p> </p> + +<h4>Elbeszlsek az Ifjsg Szmra</h4> + +<p> </p> + +<p> </p> + +<h5>AZ ATHENAEUM IRODALMI S NYOMDAI R.-T. KIADSA</h5> + +<p> </p> + +<h5>BUDAPEST</h5> + +<h4>1906</h4> + +<hR style="WIDTH: 70%"> + +<h2>TARTALOM.</h2> + +<p class=center><br /> +<a href="#Chapter_1">Az gi jelek</a><br /> +<a href="#Chapter_2">Az jfli vendg</a><br /> +<a href="#Chapter_3">Bornemissza Klra</a><br /> +<a href="#Chapter_4">A Caput Corvi</a><br /> +<a href="#Chapter_5">Nostradamus tkre</a><br /> +<a href="#Chapter_6">A phantom</a><br /> +<a href="#Chapter_7">Cynthia</a><br /> +<a href="#Chapter_8">Az arany szalamandra</a><br /> +<a href="#Chapter_9">A nagy prba</a><br /> +<a href="#Chapter_10">A vgnek vge...</a><br /> +<a href="#Chapter_11">Epilogus</a></p> + +<hr style="width: 70%"> + +<div><a name="Chapter_1"></a><br /></div> + +<p class=center><img alt="image 2" src="images/2.jpg"><br /><br /></p> + +<h3>AZ GI JELEK</h3> + +<div> +<br /> +</div> + +<p>1580 tjn, Jnos fvtele napjn, ppen delet harangoztak s +Budavrosban, midn a nap egyszerre elsttedett s helyette hrom +spadtfny csudatnemny jelent meg a szntvesztett gbolton.</p> + +<p>Kett sugaras kllalakban rajzoldott az gre, a harmadik pedig, egy +risi, vrbemrtott trk kardhoz hasonltott s a zenithrl +ragyogtatta al lngvrs fnyt.</p> + +<p>A lakossg apraja-nagyja az utckra tdult. Kinek is volna tvgya az +evshez, midn ilyen fenyeget gi jelek tmadnak.</p> + +<p>Klnsen az gboltozat kzepn lngol stks-csillagforma vres +kard okozott nagy megdbbenst s a flnkebbek szorong szvvel +tallgattk: vajjon hbort, dghallt, vagy ppen a vilgnak a vgt +jelentik ezek a rmletes gi jelek?</p> + +<p>—Nzzk csak kegyelmetek, a nagyontuds Bornemissza Lnrd +fkamarsmester r is vizsglja a csudatnemnyeket! szlalt meg a +polgrok egyike.</p> + +<p>—s mellette ll az ablakban vendge, Julin pter, a jezsuita! +felelte r a msik polgr.</p> + +<p>—Julin pter atyasga a dicssgesen uralkod II-ik Rudolf +kirlyunknak gyntatja s lelki tancsadja, jegyz meg Ulrik, a +harangnt.</p> + +<p>Ulrik mester komja, az olasz szrmazs Zanardelli drgakkszrl +s aranymves is hozzjuk csatlakozott.</p> + +<p>—Mit szlnak kegyelmetek e borzalmas gi csudkhoz?</p> + +<p>—Mi nem szlunk, de komm se szljon! Hadd tegyk ezt azok, kik +magukat blcseknek s mindentudknak hiszik! vlaszol a harangnt.</p> + +<p>—Igaz a! Zanardelli mester, kegyelmed bejratos a +fkamarsmester ri palotjba, bizonyra tudja is, amik ott benn +trtnnek? Vgott kzbe a Zsigmond-kzbli szcsmester.</p> + +<p>—Annyi szent, hogy trtnik valami! Lpten-nyomon messze +orszgokbl rkez idegenek adjk egyms kezbe a kilincset. Azutn nem +egyszer lttam, midn a fkamars r egsz csom mindenfle plntval +trt vissza a hegyek kzl, mond a harangnt.</p> + +<p>—Ezt n is lttam, st azt is megmondhatom, hogy a hts plet +kmnye mg jtszaka idejn is egyre okdja a fstt, akrcsak a +kegyelmed mhelye, Ulrik mester.</p> + +<p>—Bezzeg a magunkforma szegny embert brtnre vetnk, ha +ilyesfle tilalmas dolgokat machinlna! De ht a nagyuraknak minden +szabad! Mg a gonoszsg is! vlekedk a szcsmester.</p> + +<p>—Mibl gondoljk kegyelmetek, hogy tilalmas gonoszsgokat +mvelnek a palotban? krd a drgakkszrl.</p> + +<p>—No ht abbl, mert az rdgidzshez, a gonosszal val +cimborlshoz s a megrontsokhoz kell az a sokfle plnta s az rkk +g koh! vlaszol a kpcs paszomntos.</p> + +<p>—Zanardelli mester bejratos a palotba! Cfolja ht meg, ha +tudja!</p> + +<p>—No ht tudjk meg, hogy Bornemissza Lnrd fkamarsmester +r kedveli a tudomnyokat s jjel-nappal azokban bvrkodik. Azok az +idegen orszgbl rkez vndorok pedig szintn tudsok, kik nagy +hrnevert keresik fel, mert klnsen els auktorits az alchymiban, +amirt nagy tekintlyben ll s kedves embere felsges urunknak s +kirlyunknak, II-ik Rudolf csszrnak is. Most hallottk kegyelmetek +az igazsgot. Tegyenek lakatot a szjukra, mert bizony isten +megjrjk! figyelmeztet ket a harangnt.</p> + +<p>—Kztnk legyen mondva, n is csak azt hiszem, hogy nem j +keresztnyhez s nem frhoz ill az ilyen bbjos +mesterkeds—jegyz meg Ulrik mester, midn magukra maradtak.</p> + +<p>Az aranymves megfordult, hogy tvozzk, midn egy lovszforma +cseld a palotba hvta. A nagykapu egyik oldalajtcskjn lptek a nagy +ngyszglet pletbe, melynek oldalszrnyait fedett folyosk +ktttk ssze a sajtsgos modorban plt hts rsszel. Egyik +tornyban a csillagvizsgl, a msikban a laboratrium volt +berendezve, a kt tornyot pedig egy nagy terem kttte ssze +egymssal.</p> + +<p>A hz ura, Bornemissza Lnrd, ebben a teremben vrta.</p> + +<p>Herkulesi termet alak volt. Szles vllak, kemny, szigor, a +virrasztsoktl s bvrkodstl mlyen bennl szemek. Rvidre nyrt +hajn lapos camaura lt, ersen szbe csavarod hossz szaklla pedig +kt gra vlasztva omlott al.</p> + +<p>—Arnoldus mester! Hrom darab legersebb tzetll tgelyre +lenne szksgem a legnagyobbakbl, megfelel fdkkel! Megrkeztek-e +mr? krdezte.</p> + +<p>—Kegyelmes uram szolglatra llnak. Tovbb megkaptam a +Borussibl rendelt Terra sigillatt s Caput mortuumot is!</p> + +<p>—Ide kell kldeni! Mikor indul nmet- s olaszorszgi +tjra?</p> + +<p>—Csak Homonnai s Drugeth fnemes urak kommissiit vrom, +kiknek szmra velencei tkrket, mozaik munkkat s ms efflket kell +vsrolnom!</p> + +<p>—Jl van! Nekem is lesznek kommissiim! Induls eltt +jelentkezzk.</p> + +<p>Midn az aranymves eltvozott, Pter Julin ellpett az +ablakflkbl.</p> + +<p>A fekete rendltny mg kirvbb tette alakjnak irtzatos +sovnysgt.</p> + +<p>—Most mr senki se fog bennnket zavarni, folytatom ht. +Kldetsem a mai nappal vget rt! A csszr visszatrsemet srgeti! +szlalt meg lgy, kenetteljes hangjn, mikzben a magasht tmlnyok +egyikbe ereszkedett.</p> + +<p>—Ez annak a jele, hogy tancsod nlkl nem tud ellenni. +Csszri urunk vilgraszl alchymiabli tudomnyodrt nagyon becsl +tged. Ha pedig a nagy titkot megtallnd, te lennl utna az els s +leghatalmasabb embere az orszgnak.</p> + +<p>—Mrhetetlen hatalommal s gazdagsggal jrna e felfedezs! +viszonz Bornemissza svran.</p> + +<p>— felsge rvid id mlva tbbfle jelt fogja adni irntad +val vltozhatlan kegyelmnek!</p> + +<p>—Mindig csak res gretek! viszonz Bornemissza.</p> + +<p>—Figyelj rm! Nem is sejted, min fordulatok lesznek rvid id +mlva az orszgban s kormnyzsban. felsge a csszr rendkvl +fltkeny uralkodi jogaira, emiatt folytonos viszlyban l hza +tagjaival. Testvrei: Ern s Mtys fhercegek gyszlvn erszakkal +kezkbe ragadtk a kormnyzst s emiatt gy az osztrk +tartomnyokban, mint itt, folytonos zavarok s forrongsok vannak +napirenden, kivlt azta, mita Mtys fherceg egszen kezbe +ragadta a magyar gyek vezetst. Mtys fhercegnl tisztelegve, +tadm nki felsge bizalmas levelt, melyben azt rta fensges +ccsnek, hogy itt tartzkodsom clja egyes-egyedl az alchymia +magasabb titkainak veled val egyttes bvrlsa. De ez csak rgy +volt. Lttam az elgletlensget, a forrongsokat s belzavarokat, +melyek felsges urunk trnjt veszlyeztetik. Els sorban engem +akarnak az udvartl eltvoltani, mert, szerintk, korltlan hatalmam +van a csszr felett!</p> + +<p>—Igazuk van! Korltlan hatalommal uralkodi rajta.</p> + +<p>—Amilyen fegyverrel tmadnak, olyannal vdekeznk! A csszr +elhatrozta, hogy Mtys fherceget teljesen kizrja a kormnyzsi +gyekbl! Mivel pedig csszri urunk prgai udvart nem akarja +elhagyni, orszgai kormnyzst azokra a kiprblt hveire bzza, +kiktl nem kell fltenie trnjt. Nagy szerep, nagy hatalom s fnyes +tisztsg vr red, bartom Lnrd! Htha mg csakugyan felfedeznd a +nagy titkot!! Akkor te uralkodnl az orszgban.</p> + +<p>—Vagy pedig gy jrnk, mint az nglius Kelley, kit felsge +bri rangra emelve, kegyeivel halmozott el, de mivel alchymiai titkait +nem akarta neki elrulni, brtnbe vettetett, honnan, midn meneklni +akart, leesett s nyakt trte—viszonz Bornemissza gnyosan.</p> + +<p>Pter Julin fejt csvlta:</p> + +<p>—Bartod, Hayek Taddeus, az udvari orvos, ugyancsak hinyosan +rtestett errl az esetrl! Kelley s cimborja Dee, mindketten +kznsges csalk valnak!</p> + +<p>—Hltlan vagy, Leonhardus. Tudod, hogy egy alchymista se mehet +be mindaddig a felsg alchymiai laboratriumba, mg te eltted +prbaeladst nem tart tudomnybl... s csak a te ajnl leveledre +nylnak meg eltte a prgai Hradsin kapui.</p> + +<p>—Ez ellen nem is panaszkodom! Nha csakugyan rdemes tudsok +dissertlnak s experimentlnak mhelyemben; viszonz Bornemissza.</p> + +<p>—Hagyjuk a vitt! Mg fontos megbeszlni valnk van htra. A te +rdeked azonos az enymmel! Amint eddig beavattl alchymiai +munklkodsod titkaiba, gy teszel ezentl is. Ezltal uralkodunk a +csszron! Ha feltallod a nagy titkot, ezt is kzlni fogod velnk, +mert jusson eszedbe, a belle ered mrhetlen gazdagsgot csak a +hatalom birtokban lvezheted.</p> + +<p>E pillanatban egy reg, meggrnyedt, de nagyon becsletes kp szolga +lpett be a terembe.</p> + +<p>—Mirt hborgatsz e szokatlan idben, Ivn? krdezte nyersen +Bornemissza.</p> + +<p>—Kegyelmes uram, az tvsmester elkldte az olvaszttgelyeket, +tisztelend atyasgod futrja pedig trakszen ll.</p> + +<p>—Vidd le a laboratriumba! A laborns sztsa fel a kohban a +tzet s reszeljen ngy uncia rezet, kt uncia aurichalcumot finom +porr—parancsol.</p> + +<p>—Ecce! a futrrl egszen elfeledkeztem. Csak nhny sort rok +a rendfnknek.</p> + +<p>A hzir leeresztette a porcos rasztal tmljt s egy zrt +faliszekrnybl az akkoriban mg kevss hasznlt papirt vve el, mell +helyezte a hattytollbl vgott pennt, a viasszal s selyemzsinrral +egyetemben.</p> + +<p>Pter Julin gondolkozva lt az asztalhoz.</p> + +<p>—Titkos jegyekben rjam e levelet? Eh, a futr a mi +embernk.</p> + +<p>Midn kszen lett, nagy mestersggel sszehajtogatta s tktzte +zld selyemszllal, azutn talrja all elvont gyrvel +lepecstel.</p> + +<p>—Mily klns szn tenta s milyen furcsa formj rcharta; +dnnyg, hol a tentt, hol a papirost nzve, azutn kisietett a r +vrakoz futrhoz.</p> + +<p>A tuds hzir mint a ragadmnyra csap saskesely, sietett az +rasztalhoz; felemelte az ottmaradt paprlapot s a szekrnybe +rejt.</p> + +<p>Majd megltjuk, tiszta krtykkal jtszol-e, pter Julin, vagy csak +eszkzknt akarsz felhasznlni?!</p> + +<hr style="width: 40%"> + +<div> +<a name="Chapter_2"></a><br /> +</div> + +<p class=center><img alt="image 3" src="images/3.jpg"></p> + +<div> +<br /><br /> +</div> + + +<h3>AZ JFLI VENDG</h3><div><br /></div> + +<p>Az reg kulcsr lpett be nemsokra a terembe s egy pecstes +tekercset nyjtott t urnak.</p> + +<p>—Csatls hozta a dullvri Peth-kastlybl! Azt beszli, hogy, +Klra kisasszony kicsibe mlt, hogy a martalcok kezbe nem esett.</p> + +<p>—Menj s viseljed gondjt a csatlsnak. Lehet, hogy vlaszt +visz lenyom levelre. Vrakozzk.</p> + +<p>Lenya azt rta, hogy slyomvadszat kzben amgy is nagyon messzire +tvoztak a kastlytl, pedig kcsagot z slyma utn vgtatva, a +vadszat hevlyben elszakadt trsnitl s a vidket nem ismerve, +eltvelyedett a mocsaras erdsgben, hol egyszerre csak martalcok +vettk t krl. Seglykiltsait, gy ltszik, senki se hallotta, +mert a rablk mr j messzire magukkal ragadtk s ppen szjt +akartk betmni, midn pr jl clzott lvs a martalcok kzl +nhnyat letertett, a bokrok kzl pedig tbb ember rohant el. A +latrok megfutottak. A szabadtk idegen orszgbeli kereskedk valnak +s trszekereikkel, mlhs llatjaikkal az erdsg tisztsn +tboroztak. Az a frfi, ki legelszr seglyre rohant s rabljt +lettte, inkbb tudsnak, mint kalmrnak ltszik, de csak annyit +tudott meg rla, hogy Budra igyekszik s mlhi knyvekbl s +klnfle rc- s agyageszkzkbl llanak.</p> + +<p>Bornemissza elhatrozta, hogy mg az nap r Peth Miklsnak, hogy +lenyt biztos ksrettel kldje haza.</p> + +<p>Ekkor pedig elvette azt a paprlapot, min pter Julin a levelt +rta s a felszll gz fl tartotta.</p> + +<p>Kevs id mlva a zldessrga charta majdnem egszen sttbarnra +vltozott s midn a gz elszllt, a boltozatrl alfgg +karosgyertyatart fel tartotta.</p> + +<p>Igy ltszott meg csak, hogy e klns papir szitaformn t van +lyuggatva.</p> + +<p>Hossz, figyelmes vizsglat utn elgedetten blintott fejvel, +azutn kitertette, vgigtrlte valami vrsszn fluidumba mrtott +szivaccsal.</p> + +<p>—Pr perc mlva a papir fehr lesz s az rs ltszani +fog—mormog s jra meg jra vgighzta rajta a szivacsot s +csakugyan nem telt bel tbb pr percnl, a settbarna szn fehrr +vltozott s eltnt az rs fakvrs betivel.</p> + +<p>Diadalmas mosolygssal kezdett az olvasshoz, hanem a mosolygs +csakhamar lefagyott ajkairl.</p> + +<p>—Ht gy vagyunk! kiltott fel kitr dhvel, midn elolvasta a +levelet. Mg csak nem is jtkszer, hanem lpcs legyek a lbaitok +alatt... azutn fel akarntok engem ldozni. Nincs is rosszul +kifundlva!</p> + +<p>Hogy is rja csak:</p> + +<p>»Bornemissza valamit, titkol, rejteget elttem! Sejteni, hogy +felfedezte az alchymia nagy titkt, vagy lehet, hogy kzel jr hozz. E +rejtlyes s zrkzott karakter frfi enormis nagy tudomnyval, +trhetetlen akaraterejvel s nagyravgysval veszlyesebb +szvetsgesnek, mint ellensgnek, mindazltal nyiltan nem szakthatunk +vele. Ha Mtys fherceg kezeibl a hatalmat sikerl kiragadnunk, gy +abba a magas mltsgba emeljk, hogy az llamcsny minden diuma +egyedl csak az fejre hruljon s elvesztse, a mi kezeink pedig +lthatatlanok maradjanak! Ellenben pedig, ha a fhercegnek sikerl a +kormnyzi hatalmat megtartania, gy knny lesz minden machinatit, +sszeeskvs formjban, egszen az nyakba varrni! Akr gy, akr +gy forduljon teht a kocka, a fherceg rendnknek mindenkpen nagy +hlval fog tartozni. Mert az els esetben veszedelmes vetlytrstl, +a msodikban mg veszedelmesebb sszeeskvtl szabadtjuk meg. Mert +brmi rje is, vesztt rendnk rdeml kell feltntetni, hogy +hercegsge bennnk lssa leghasznosabb szvetsgeseit s +tmaszait...</p> + +<p>Mindezeknek azonban csak akkor szabad megtrtnni,—repetlom +ezen intelmet—ha a nagy titkot az alchymiai tudomny ezen +felkentje s kirlya megtallta s velnk kzlte, mert viszont e +titokkal a vilg mozgatja s emeltyje: a mindenhat arany s +gazdagsg jut rendnk birtokba s megalaptja uralmunkat nemcsak a +csszr, de az egsz vilg felett.«</p> + +<p>Ezzel vgzdtek a levl sorai s Bornemissza dhs, szikrz +szemekkel, lktet halntkkal jrt al s fel a hossz teremben, majd +egyszerre a kil rostllyal vdett ablakhoz lpve, kibmult a +settsgbe, mert ekzben mr bellott az est s a terem szgletben +ll nagy tokos ra szraz, egyhang ketyegsvel mr nyolc ra fel +tolta a mutatt.</p> + +<p>—Tudtam, sejtettem, hogy ketts jtkot ztk, de ekkora +perfidirl, ilyen stni lnoksgrl lmodni sem mertem—mormog, +mintha egy knn ll lthatatlan alakhoz beszlne. De n is hozztok +jrtam iskolba, majd meglssuk ht, melyiknk lesz ersebb! n ismerlek +titeket egszen, de ti csak flig ismertek engem!</p> + +<p>Tvoli villmcikzsok visszfnye lobbant fel koronknt a koromsett +lthatron, a lbas ra pedig rces kondulsokkal ttte a nyolc +rt.</p> + +<p>Az asztalhoz ment s a lefgg karosgyertyatart al llva, felemel +jobbjt, melyen az abraxas-gyr ragyogott.</p> + +<p>—Ez a gyr az n talizmnom, ez sugallta a levl megszerzst, +lssuk, mit sugall most? s izz tekintett a vrs pontokkal hintett +sttzld kbe vsett kabbalisztikus jegyekre szegez.</p> + +<p>Sokig nzett a kre, gondolatai rohanva kvettk egymst s midn +felemel szemt, homlokn a redk elsimultak.</p> + +<p>—gy van. Csak higgadtan kell gondolkoznunk s mindjrt ms +sznben ltjuk a dolgokat... Mg a nagy titok meg nincs tallva, addig +nem kell tartanom semmitl... Mtl fogva jet-napot eggy teszek, +isten-rdg hatalmt segtsgl hvom, hogy clt rjek. Holnap jra +elkezdem a nagy mvet s folytatni fogom, mg lek s llekzem, mg +vagyonom s hitelem futja! Br Trismegistos s Paracelsus szerint kt +egyformn jrtas adeptus elbb feltallja a nagy titkot, de hol +talljak n hozzm ill trsat, mikor engem tekintenek e szent +tudomny els felkentjnek? Oh, brcsak kldennek egyet a j vagy +rossz hatalmak! Ha maga a Stn volna is, rmmel fogadnm.</p> + +<p>Az ra kilencet ttt. Barettjt mlyebben fejbe nyomva, a sett +folyoskon tment az els pletbe.</p> + +<p>A hromkar vert ezst gyertyatartban g viaszgyertyk csak a +faragott asztal krl vilgtottk meg a boltozatos ttermet, melynek +falain s btorzatn az egykori fnynek s pompnak most mr csak +fak, sznehagyott maradvnyai csillogtak.</p> + +<p>A nagy asztalnak csupn az egyik vge volt feltertve.</p> + +<p>A tuds csak pr falatot evett s gondolatokba merlve gyurogatta, +morzsolta a kenyr belt s egszen ott feledte volna magt az asztalnl, +ha az reg figyelmeztet khgse fel nem riasztja.</p> + +<p>Erre kihajtotta a maradk bort a serlegbl s felllt.</p> + +<p>—Klra a jv hten hazarkezik!</p> + +<p>—Hla Istennek! Legalbb megint let s der kltzik e +magnyos hzba! felelte az reg felcsillml szemekkel.</p> + +<p>—Holnap kilenc rakor pedig elmgysz Izsk tzsrhez! +Megmondod neki, hogy ktszz aranyat hozzon magval.</p> + +<p>A gazda tvozott.</p> + +<p>—Megint j klcsn? Mikor a rgiek kamatjt is alig brjuk +fizetni! dmmgte az reg Ivn. A Bornemissza-csald ds javai, +kincseket r arany- s ezstmarhi mr mind odavannak... Semmit se +lehet tbb zlogba adni. Csak ez a kastly s egy kis birtok van mg! +Ha ez is fstbe megy, mi marad a j Klra kisasszony rszre? Istenem +uram, mi lesz ebbl? shajt csaknem knnyezve.</p> + +<p>Tompa, elmosdott moraj grgtt koronknt a tvolban, midn a hz ura +visszatrt a bibliotheks terembe.</p> + +<p>—Zivatar kzeledik! drmgte, s a knyvespolc fenekrl egy +lncos lakattal lezrt termetes folinsot emelt ki.</p> + +<p>Mieltt azonban felnyitotta volna, az rra pillantott, melynek +szmlapjra a hall csontvzkpe volt kaszval s homokrval +felpinglva, krskrl e jelmondattal: »Harum una veniet, quae +tibi dicet abi!«</p> + +<p>—Elg id jut mindenre! azutn felnyitotta a brbe kttt +vastag knyvtblkat:</p> + +<p>—Nzzk csak, mit r Abrahamii Eleazarus ben Peixoto mr +alchymista »Fekete magijban« a hasonms ltal val +bvlsrl?</p> + +<p>—Trismegistos, Carneolus, Ghirlandius hasonl esetekrl rnak. +Ki kell formlni, a fekete magia szablyai szerint, az illet hasonmst +bvserej viaszbl s a tagjaiba szurklt gombostkkel vagy lass +getssel hallra lehet knozni! Megtegyem-e a prbt az n kedves +Julin bartommal s a rend generlisval? drmg kegyetlen +mosolygssal. Csak hasonl pnzzel fizetnk nekik, ha megtennm. +lnoksgot lnoksggal! De nem! Addig nem nylok a sett hatalmak eme +megront fegyvereihez, mg ms fegyverekkel tudok kzdeni.</p> + +<p>Holnap jra megkezdem a nagy mveletet! Eddigi ksrleteim biztatk +ugyan, miutn az anyagon nmi transmutati mutatkozik. De mgis hinyzik +valami. A f, a nagy titok, az ltet felem, minek titkt nem brom +kitallni... Hermes Trismegistos, Albertus Magnus, Paracelsus s +Villanova, mind azt mondjk, oly knny, hogy egy asszony, egy +gyermek is elvgezheti a nagy mveletet, csak ki kell tallni az +letrehv nagy elemet. Egyik Arothnak, vagyis sanyagnak nevezi, +msik Szalamandrnak, harmadik srknynak s vrsoroszlnnak, de +valamennyi ms-ms titkos jeleket rajzol utastsaiban! Mit +jelentenek e titkos kabbalisztikus jegyek? Mit azok a csudlatos +alak, rejtlyes rtelm kpek munkikban? Ezeket nem tudom +megfejteni, pedig ezekben rejlik az egsz titok! Valahnyszor +tanulmnyozsukba mlyedek, az jfl lomhint csendjben egsz +hallhatlag susogja flembe valami rejtlyes hang: »Ezekben +keresd, ezekben rejlik az arany szalamandrjt letrehv anyag!« +Keressk ht tovbb csggedetlenl, a sivatagban tvelyg vndor +olthatatlan szomj epedsvel!</p> + +<p>Amg ezeket szaggatottan maga el mormogta, meggyujt a pros kar +gyertyatartban lev srga viaszgyertykat s a mellkhelyisg egy +elfggnyztt szekrnybl tbb nagy knyvet s rgi kziratokat +hozott el, azutn magasht karosszkt a gyertyk fnykrbe hzva, +ezek tanulmnyozsba mlyedt.</p> + +<p>Knn ekzben koronknt heves szlroham svtett vgig s meg-megrzta +az ablakok sejtalakban foglalt lmos vegkarikit. Egy fldetrenget +rmsges csattansnl az rra pillantott... jfl fel jrt az id +s ebben a percben trt ki egsz erejben a zivatar.</p> + +<p>A szlvsz bgtt, huhogott, a mindensg, mintha lngtengerben +lobogott volna, a fldet ingat csattansok s az aloml zpor +zuhogsba a leoml kmnyek, beszakad hztetk dreje morajlott +bele.</p> + +<p>—Valsgos tletid! Jaj annak, kit tban kap! mormog kis +ideig kifel hallgatdzva, azutn tovbb forgatta a lapokat, klns +jegyeket s idegen szav jegyzeteket rva egy paprlapra...</p> + +<p>A knyvek lapjain egymssal kzd oroszlnok, korons kgyk, +srknyszrnyakkal, embercsontokkal teleszrt temetk, ormzatos +tornyok, kriptk, koporsk, emberi hullkon lakoz tzmadarak voltak +lnk szinekkel rajzolva, mindenfle alak kabbalisztikus jegyek, +lngnyelvek, olvaszt tgelyek, nfej szalamandrk s klns alak +virgok vltakoztak abban.</p> + +<p>Bornemissza Lnrd tndve nzett e jelekre.</p> + +<p>—Idig csak meg tudom fejteni a jelkpekbe rejtett +utastsokat...</p> + +<p>Egyszerre azonban a meglepets tompa kiltsval ugrott fel +ltbl.</p> + +<p>—bren vagyok, vagy lmodom?—suttog izgatottan.—E +knyvnek minden sort, minden betjt mr kvlrl tudom! Honnan +jnnek ht ez ismeretlen sorok, ez egszen j kikezds bele? Ez +csalkony kprzat! Hallucinci! Phantasmagoria!</p> + +<p>—Itt van! Nem kprzat! Szinte varzslatnak, csudnak ltszik, +hogy eddig nem vevm szre! tagol lerhatatlan felindulssal s szeme +eltt tncoltak a nyomtatott betk, amint olvas:</p> + +<p>»Adeptusai az isteni alchymia szent tudomnynak! Ngy szem egy +trgyon, kt elme egy igyekezetben szli az hajtott eredmnyt egynl +jobban, hromnl bizonyosabban! Egyiknek hajtani, msiknak messze +tvolban akarni kell, hogy sszejjjetek. Mikor keresstek, mikor +talljtok meg a nagy titkot, erre n, Hermes Trismegistos, a nagy, az +alchymia felkentje, a nagy titkok tudja, azt mondom: Kett egyben, egy +a hromban adja az oszthatatlan hetesszmot. gi jelek tmadsa elzi +meg jttt, jfli zivatar drgse kzt kell rkezni annak, kinek +segdkezse mellett meghallhatod az aranyszalamandra srst az +athenora tzben, mert egyiknek kell adni az anyagot, msiknak az +breszt lelket... Ez a kulcsa a keresett nagy titoknak, csak n +talltam azt meg egyedl az sanyag lelknek erejvel«...</p> + +<p>Ebben a pillanatban kezdte verni a lbasra az jfl rit, a zivatar +pedig tetfokt rve, dhngtt s ugyanekkor megnylt a terem ajtaja s +egy idegen lpett be rajta szltl, estl csapzott hajjal.</p> + +<p>—Jos Venegas Herrezuelo cordovai adeptus dvzli Leonhardus +Bornemissza doctor illuminatissimust, tudomnyos nevn Leonhardus +Sydericust, szlalt meg latin nyelven s mlyen meghajtva magt.</p> + +<p>—Ki vagy? Hogyan jssz ide? riadt r megdbbenve.</p> + +<p>—Nevemet mr megmondm! Cordovbl jttem, az alchymia +felkentjhez; szolglatomat s tudomnyomat felajnlom neki! felel +msodszor is mlyen meghajolva.</p> + +<p>Bornemissza egyszerre megrzkdott. Hermes Trismegistos imnt +olvasott szavai villmlobbansknt cikztak t agyn... »Messzirl +j... gijelek tmadsa elzi meg jttt, jfli zivatar drgse kztt +kell rkezni annak, kinek segdkezse mellett meghallhatod az +aranyszalamandra srst.« az, kit az rs rejtlyes szavai +jelentenek.</p> + +<p>E gondolatra hatalmas alakja rejtlyes felindulstl reszketett, +mintha titokteljes hatalmak jelenltt rezn.</p> + +<p>—dvzlgy hzamban, szvbl hajtott, szvesen vrt vendg! +Mond s forrn megszort hideg, nedves kezt.</p> + +<p>Az idegen meghajt magt:</p> + +<p>—Mindenekeltt engedje meg, doctor illuminatissimus, hogy +kpnyegemet letehessem—mond azutn olyan elfogulatlan +nyugalommal, mint aki rvid tvollt utn jn haza. Erre a hzir is +higgadt nyugalmat erltetett magra, de vrsre gylt arca, rejtett +rmtl izz szemei meghazudtolk ezt.</p> + +<p>—Bocsssa meg felindultsgomat, kedves...</p> + +<p>—Nevezzen doctor illuminatissimus, egyszeren don Josnak, vagy +pedig csak rviden: adeptusnak, hiszen egyedli clom az, hogy az +isteni alchymia titkaiba egy ilyen mester vezessen be.</p> + +<hr style="width: 40%"> + +<div> +<a name="Chapter_3"></a> +<br /> +</div> +<p class=center><img alt="image 4" src="images/4.jpg"></p> +<div> +<br /> +<br /> +</div> + +<h3>BORNEMISSZA KLRA</h3> + +<div> +<br /> +</div> + +<p>—Don Jos! mond a tuds, nem mint adeptus, de mint velem +egyenrang trs fog laborlni... p ez okbl, hallgassa meg, mi okoz +rmteljes felindulsomat, akarom mondani megdbbensemet. Olvasta +Hermes Trismegistos knyvt?</p> + +<p>A jvevny blintott.</p> + +<p>—Nos ht, ennek hetvenhetedik lapjn, harmadik bekezdsknt ez +ll. Szrl-szra elmondta az olvasottakat, de az idegen csak fejt +rzta:</p> + +<p>—E bekezdst nem ismerem, pedig tbbszr lelkiismeretesen +keresztl tanulmnyozm! felel hatrozottan.</p> + +<p>—Ugyanezt hittem n is! De kimondhatatlan bmulatomra benne +talltam. Elszr kprzatnak, illuminatizmusnak hittem! De +kzzelfoghatlag benne vagyon. Itt van, de alig vetett egy pillantst a +knyvbe, a bmulat s elszrnyeds kiltsa lebbent el ajkairl.</p> + +<p>A keresett kikezdst, mit kevssel az elbb ktszer is, hromszor is +elolvasott, nem tallta a knyvben.</p> + +<p>—De ht lom ez, vagy varzslat?</p> + +<p>A jvevny sajtsgosan mosolygott:</p> + +<p>—Ha nem kprzat, gy annak a titokteljes hatalomnak csods +intzkedse ez is, mely engemet a messze Hibernibl kegyelmedhez +vezrlett. Hrom jjelen t mindig egyformt lmodtam. Kegyelmedet +lttam laboratriumban munklkodni. Ugyanezt a szobt lttam, amint +van s egy titkos hang azt suttog flembe, hogy induljak tnak, mert +kegyelmeddel egytt rjk el a nagy eredmnyt.</p> + +<p>tnak indultam, hogy kegyelmed adeptusv szegdjem. s ki rja le +bmulatomat, midn a legnagyobb zivatarban a vrosba rve, ugyanazon +gi jeleket lttam az gen, ugyanazokat a hzakat, utckat lttam, +miket lmaimban. Ez magyarzza meg, hogy idegen ltemre, minden +krdezskds nlkl, egyenesen ide talltam az jfl magnyos +riban.</p> + +<p>—Csudlatos! Valban csudlatos! mormog Bornemissza.</p> + +<p>—Lehet, folytat nyugodtan az idegen, mint kt egyforma +sympathinak titokteljes mkdse hozott ssze bennnket. Kegyelmed +szintn vgyakozhatott trs utn. A szent alchymiai tudomny ereje ezt +azutn olyan ellenllhatatlan magicus sympathiv fejlesztette, hogy +kzs vgyaink, messze orszgok dacra, feltalltk egymst, +megnyilatkoznak lelkeinkben s mgnesknt sszehoztak bennnket.</p> + +<p>Bornemissza elragadtatva hallgat e mly tudomnyra vall +magyarzatot.</p> + +<p>—gy van! Igy trtnhetett! Eminenter deduclta +kegyelmed—helyesl lnken.</p> + +<p>A jvevny ksznleg hajt meg magt:</p> + +<p>—Most pedig engedje meg, doctor illuminatissimus, hogy csekly +szemlyemrl rvid felvilgostst adjak. n a Cordovba vndorlott +srgi Venegas mr-csaldbl szrmazom, melynek minden tagja az +alchymiai tudomnyokat mvel. A hres Haly Abbas, Messwe, Rhaseus s +Torbuga tudsok csaldunkbl szrmaztak s szent hagyomnyknt aprl +fira szllott az alchymiai tudomnyok mvelse. Egy tuds rokon +oktatott az alchymiban, melynek titkait lankadatlan tudsvggyal +kezdm bvrolni. rett elmvel visszaemlkezve a multra, most tudom +csak megtlni, hogy nevelatym mily sok rejtlyes titoknak s +termszetfeletti erknek volt birtokban s tn engemet is beavatott +volna, mert egyetlen lenya: Cynthia mellett n is kedveltje valk, +ha kzbe nem j valami. Ugyanis egyik reggelen felkelve, az athenora +tzt kioltva, az egsz hzat pedig resen talltam. Nevelatym, +Cynthia s az reg szolga eltntek. Hosszas keress utn csak egy +levlkre talltam, melyben nevelatym arrl tudst, hogy az +inquisiti ldzse ell olyan menedkhelyre kellett meneklnie, hova +engem nem vihet magval. ljek boldogul s a szent tudomnynak, ezzel +zrta be levelt.</p> + +<p>Megfogadtam a szt. Ernyedetlenl buvrkodtam, jjel-nappal +forgattam, tanulmnyoztam a nevesebb alchymistk knyveit, az seimrl +rm maradt kziratokat, de a nagy titok nem akart kutat elmm eltt +felderlni.</p> + +<p>Ilyenkor keser csggeds fogott el. Botor elmm magban az ars +sacrban is ktelkedni kezdett. Csakugyan igaza lenne ht Ateuchus +Torquatusnak, ki azt mondja:</p> + +<p>»Jegyezztek meg magatoknak, ember embert hoz ltre, oroszln +oroszlnt, kutya kutykat! p gy aranyat is csak aranybl lehet +csinlni. Ez az egsz titok.«</p> + +<p>jra nekifogtam a buvrlsnak, megdorgltam magamat +kicsinyhitsgemrt s magambaszllva, beismerem, hogy egyedl csekly +tudomnyomban rejlik a sikertelensg titka.</p> + +<p>Ekkor buzg szvvel fohszkodtam a felsbb hatalmakhoz, mutassanak +trsat, kinek segtsgvel s tudsval elmm megfejthesse, mi eddig +titok s rejtly volt eltte. E fohszkodsomnak sikere lett. A llek +rejtelmes sympathija megmutat a hozzd vezet utat, uram s +mesterem, itt llok eltted, s krlek, fogadj adeptusodd, +tantvnyodd.</p> + +<p>—Nem adeptus, nem tantvny, de mindenekben trsam, alteregom +leszel, te jelekben jtt, kivlasztottja a szent tudomnynak! Szvbl +dvzllek e falak kztt, te rgen vrt, kedves vendg! Jer, +szobdba vezetlek s pihend ki magadat! szlott karonfogva a vendget +s felvve a karosgyertyatartt, tkzben felzrgette az reg Ivnt +s megparancsol, hogy sietve ksztsen egy kupa fszeres melegbort. +A holnapi nap, Horos tabellja szerint, egyike lvn a climactericus +napoknak, haladk nlkl hozzkezdnk a mveletekhez—mond s + is nyugalomra trt.</p> + +<p>Msnap azutn a laboratriumban megkezddtt az aranykszts +rejtlyes munkja.</p> + +<p>Bornemissza egy aranyszelencbl bizonyos vegylket hullatott az +olvaszttgelybe, melyre a fdelet rforrasztva, meggyujtottk az +athenorban a tzet, melynek negyven napig egyfolytban szakadatlanul +gnie kell majd.</p> + +<p>A boltozatos toronyszoba szintn tele volt tetig r llvnyokkal, +melyeken mindenfle szin vegyiszerek, porok, folyadkok lltak. +risi veg-grebek, lombikok, mozsarak s forraszttgelyek voltak +felhalmozva egy knyvespolc szomszdjban, ezen tl nagy csukott +ajtj szekrnyek s termszeti ritkasgokkal tmtt polcok +kvetkeztek, melyek kztt egy keskeny, de ersen megvasalt ajtcska +vezetett ki a hts utcra, melynek kulcsa egy falbavert szgn +lgott.</p> + +<p>—A nagy m megkezddtt. Egyttesen vagy felvltva rkdnk az +izzts felett, ahogy a krlmnyek engedik — mond nneplyesen a +tuds hzigazda. De lssuk csak, nem mulasztottunk-e el valamit?</p> + +<p>Ezzel fennhangon olvasni kezd a kitrt knyvbl:</p> + +<p>»Miutn a tznek folytonos lesztse ltal megnyerended a +nephriticus fehr kvet, amint fentebb meg vagyon magyarzva, ha +vrsszinre akarod vltoztatni, a tz hevt fokoznod kell. Fokoznod +kell a hevek hevig, mert a mi bvs szalamandrnk csak a tz legizzbb +mhbl tmad letre, lngokbl tpllkozik, s nem fli a tz +erejt«...</p> + +<p>—Az avatatlanok eltt ez is elgg rejtlyes magyarzat, +szlott, midn elvgezte az olvasst, de mi tisztban vagyunk az +rtelmvel... Hanem most kvetkeznek azok a titkos kabbalisztikus jelek +s jelkpes alakok, melyekben a tulajdonkpeni lnyeg rejtzkdik! Az a +krds teht: a transmutatio titka van-e ezekben elrejtve, avagy pedig +az izztand anyagok alkatrsze? Ezt kell legelsbben is kitallnunk, +tisztelt trsam s vendgem, don Jos Venegas de Herrezuelo!</p> + +<p>—Nem jobb lenne, ha mindegyiknk magban elmlkednk? n itt a +laboratriumban, kegyelmed pedig a bibliothecban. Hrom nap mlva +aztn egybevetjk elmlkedseink eredmnyt!</p> + +<p>—Megksrthetjk!</p> + +<p>—gyis az a szably, hogy gy mondjam, trvnye az alchyminak; +»a fiatalabb trsnak ktelessge jjel-nappal rkdni a tz +felett...« Ez rkdst teht egyszersmindenkorra magamnak +vindiklom! Az athenora bgsnl knnyebben esik az elmlkeds!...</p> + +<p>Bornemissza blintott.</p> + +<p>—gy legyen!</p> + +<p>A kitztt hrom nap elteltvel a hzigazda nem gyzte bmulni +vendgnek nagy kszltsgt s tudomnyt, az els ht vgn pedig +mr annyira megszerette ezt a rejtlyes s magbazrkzott termszet +fiatal embert, hogy legfltettebb titkaiba s terveibe is beavatta, +amit eddig egyetlenegy emberrel sem tett meg a vilgon.</p> + +<p>—Mindabbl, miket elmondk, lthatod, kedveltem, hogy csak a +kincs, a gazdagsg az egyedli uralkod a vilgon. E srga Mammon a +vilgnak a lelke.</p> + +<p>A fiatal alchymista gondolkozva hzta ssze sr, sznfekete +szemldeit:</p> + +<p>—Egy ktelyem van, atym s mesterem! Hermes Trismegistostl +kezdve az alchymia nagyjai vnak mindenkit attl, hogy az arany s +meggazdagods moh vgyval ne keressk a nagy titkot.</p> + +<p>—Ne flj! A tudomny igaz szeretetvel prosul igyekezettel, +j s nemes clokra, mink a mieink is, szabad az aranykszts titkt +keresni. Lsd, n mint apa, azon iparkodom, hogy egyetlen lenyomat +szerencsss tegyem, miutn ms ton vagyont nem hagyhatnk neki.</p> + +<p>—Azt hivm, nincs senkije se kegyelmednek?</p> + +<p>—Egy lenyom van! Szeretett hitvestrsam, az szletse utn +pr vre elhalt s n ltemet a tudomnyok s gyermekem nevelse kztt +osztm meg!—felel, s azutn megindult az ajt fel, mert +ugyanebben a pillanatban megszlalt a reggelire hv csengety +hangja.</p> + +<p>Bornemissza alig hogy az asztalhoz lt, a szrgta difa-tblkkal +bortott tterem ajtajt nagy zajjal felrntottk s egy fiatal hadnagy +csrtetett be a fekete-huszrok egyenruhjban.</p> + +<p>— Adjon Isten j reggelt, Lnrd btym! Ht kegyelmed ilyen +nyugodtan reggeliz, vagy tn nem is tudja?—kilt +csodlkozva...</p> + +<p>A tuds nagyon fagyosan fogadta a vendget.</p> + +<p>—Nos ht mi baj? krd hidegen...</p> + +<p>—Trogatossy Bibina rasszony hozta a hrt, hogy Klrt a +martalcok elraboltk. Csak Isten klns kegyelmbl meneklt meg.</p> + +<p>—Tudom s intzkedtem mr, hogy biztos ksrettel mielbb +jjjn haza! viszonz hidegen.</p> + +<p>— Klra hazaj? kilt rmmel.</p> + +<p>Bornemissza kedvetlenl rncol ssze homlokt s mg fagyosabb, mg +elutastbb hangon felel, mint az elbb:</p> + +<p>—Azt nem tudom, de nked sem szksges tudnod.</p> + +<p>—Btym, e felelet!—kilt felfortyanva s villog +szemekkel.</p> + +<p>—Amit egyszer kimondok, nem szoktam megmstani—volt a +szigor vlasz.</p> + +<p>A fiatal katona pr percig sztlanul lt helyn, azutn szelid hangon +folytat:</p> + +<p>—Btym, n igazn szeretem Klrt, s is szeret +engem—mirt tagadja meg ht tlem?</p> + +<p>—Az okt mr megmondtam!</p> + +<p>—Lnrd btym, ne legyen olyan engesztelhetetlen, az Isten +ldja meg! Kegyelmed nevelt fel s oktatott kicsiny koromtl fogva. +Klrikval egytt nttnk fel, mint testvrek. Tudst akart bellem +faragni, de ht...</p> + +<p>—Mindenhez van hajlama, tehetsge az embernek, csak akarat s +kitarts kell hozz—szaktotta flbe szrazon.</p> + +<p>—Nem, Lnrd btym. Nagy tuds, philosoph ltre +tapasztalhatta, hogy kemny fejem, egyszer eszem van. Minden +szenvedlyem csak a mozgalmas, kalandos hadi plyhoz vonzott. Irtztam +a knyvektl s a vegytani konyha titokteljes gzeitl... Hrnv, harci +dicssg utn epedtem s ennek a hatalmas vgynak, ennek az emszt +akaratnak nem tudtam ellenllani... s midn belptem a seregbe, +kegyelmed tstnt lemondott a gymsgrl, ltaladta vagyonomat s +kitiltott hzbl... Azta haragszik rm, ezt nem tudja megbocstani? +Olyan nagy vtek ez?</p> + +<p>—Nem csak ez! Akaratos, nfej vagy, dacos s vakmer a +vgletekig. E gyermekkori hibid mell a hadi let tkozl, knnyelm +vgyakat, mrtktelensget, fkezhetlen, civakod termszetet oltott +beld. Az imnt mondd, hogy emszt akaratodnak, hatalmas vgyaidnak +nem brtl ellenllni. Magad fltt mondtl ezzel tletet.</p> + +<p>A fiatal hadnagy harag- s mltatlankodstl g arccal ugrott fel +helyrl:</p> + +<p>—Btym, ez nem igaz! Brki beszlte, hazugsg! Mondd meg a +hitvny rgalmaz nevt, hadd vonjam felelssgre—kilt villog +szemekkel, mikzben akaratlanul kardjhoz kapott.</p> + +<p>—Mrskeld magadat, Istvn! Ne feledd, ki eltt llsz! A vros +nagy, de mg se olyan nagy, hogy hire ne menjen azoknak, kik a hegedsk +s timborsok trsasgban reggelig devernyznak a bor mellett, kocka- +s krtya-jtkon pazarolva a pnzt. Azt hiszed, be tudod fogni a hr +szjt, hogy szerteszt ne vigye, midn egy rkoljtisztet hallra +sebestesz, egy msiknak hallos szrst adsz, a harmadikat, +negyediket pedig sszevagdalod.</p> + +<p>—Megsrtettek! Becsletes prbaj volt mind! Az n letem pp +gy kockn forgott, mint az vk—vgott kzbe dacosan.</p> + +<p>—Ti prbajnak nevezitek, de ennek gyilkols a neve!</p> + +<p>—Btym, ht csakugyan megtagadja tlem Klra kezt? Kilta +fellzadtan.</p> + +<p>—Meg! Azutn mire, tn hadnagyi zsoldodra akarnl meghzasodni? +krd gnyosan.</p> + +<p>—Kis birtokom mg megvan! Klnben Klrnak sincs semmije.</p> + +<p>—Egy koldusbl ne legyen kett!...</p> + +<p>—Hven szeretjk egymst. A mindennapi meglesz, hi pompra +pedig se n, se Klra nem vgyakozik! Btym, ne tegyen bennnket +boldogtalann, hiszen egykoron kegyelmednek a vgya is az volt, hogy +egyms legynk... s rmmel ltta, hogy testvrknt szerettk +egymst...</p> + +<p>—ppen mivel testvrknt ragaszkodtatok egymshoz, knnyebben +feleditek egymst. Fiatalkori rajongs, megszoks, hamar elmlnak s +rajta is leszek, hogy elmljanak. Akaratomat tudod, egy szt se +tbbet rla! viszonz kemnyen... Vendgemet s adeptusomat hallom +kzeledni.</p> + +<p>Az ajt azonban ugyanekkor mr megnylt s belpett rajta az adeptus. +A kt fiatal elszr meglepetve bmult egymsra, de e meglepets hideg, +ellensges tekintett vltozott a bemutats alatt, mintha +sztnszerleg megreztk volna, hogy rvid id mlva +engesztelhetetlen s hallos ellensgek lesznek.</p> + +<p>A spanyol azonban tiszteletteljes, mly meghajlssal dvzlte, mint +a hz rokont, Istvn ellenben szinte, tettetni nem tud egyenes +termszetvel, tartzkodlag s bartsgtalanul. Azutn haragtl sajg +szvvel tvozott.</p> + +<p>—Megint egy idegen jtt-ment! Ezeknek ll a vilg!</p> + +<p>A folyos vgn az reg Ivnt tallta, ki bizalmas rmmel mosolygott +re mr messzirl.</p> + +<p>—Ivn ap, mondd meg, mikor j vissza Klra?</p> + +<p>—Nem tudom, Pista rfi, igazn nem tudom! felel az reg fejt +rzva.</p> + +<p>—Ha megtudod, mindjrt rtestesz, gy-e? Tedd meg, apkm, az +isten ldjon meg!—kr, az reg kezt szorongatva.</p> + +<p>Az urak akkor keltek fel a reggelitl.</p> + +<p>—Mr csak megkrdezem, mi a baj? Illuminatissimus jformn alig +rintette a reggelit. Tn rosszul rzi magt, avagy rossz hreket +hallott ccse urtl? krd a vendg lgy, behizelg hangjn.</p> + +<p>—Mindkettben vala rszem! vlaszol a tuds kedvetlenl. +Ffjs s borzongsok knoznak mr pr nap ta! De most csak a tzre +legyen gondunk!</p> + +<p>A rosszullt majd csak elmlik.</p> +<p>De bizony nem mlt el, mert pr napra r a tuds komolyan +megbetegedett s gyba kerlt, de a fiatal spanyol olyan kitart +gondossggal polta, hogy az reg Ivn nem gyzte elgg +magasztalni.</p> + +<p>Bornemissza hlsan nyjt felje lesovnyodott jobbjt:</p> + +<p>—Mivel hlljam meg nked mindezeket, fiam s kedveltem? +Szlott megindultan.</p> + +<p>—Legnagyobb jutalmam az, hogy kegyelmed meggygyult!</p> + +<p>—Ht az athenorban nem aludt-e ki a tz?</p> + +<p>—Nem!</p> + +<p>—Hnyadik nap mr ez, kedveltem?</p> + +<p>—A harminchetedik, mesterem!</p> + +<p>—Hrom htnl tovbb voltam teht beteg, mormol... s midn +ksbb elszunnyadt nagy karosszkben, lmban is csak ez kisrtett +fejben, mert szaggatottan mormog: »Leo ruber, a tinctura +rubedinis, a vrs srkny, a nagy elixirium, bgjn, dohogjon az +athenora« s ms effle alchymista kifejezseket.</p> + +<p>Jos megnyugodva tvozott mellle, hogy felsztsa az athenora +tzt... s a lbbadoz csak arra a tompa dbrgsre riadt fel, mely +mennydrgsknt recsegtette meg az ablakok lomba foglalt +vegkarikit.</p> + +<p>ppen csengetni akart, hogy a zaj okt megtudakolja, midn az ajt +hevesen feltrult s egy zkarcs lnyalak replt a karjaiba.</p> + +<p>—Atym, kedves j atym, te beteg voltl! Hla Istennek, vgre +itthon vagyok s polhatlak! h, hogy n nem voltam melletted! Sokat +szenvedtl gy-e? s elbe trdelve, tlelte karjaival s srt s +kacagott egyszerre, az reg Ivn pedig szintn szemeit trlgetve, +vele srt, vele nevetett a htuk mgtt.</p> + +<p>—Beteg voltam, lnyom s csakis vendgnk szorgos polsnak +ksznheted, hegy letben tallsz. h, milyen kitn egy jeles ifj +ez, ha fiam, tulajdon vrem volna, se tudnm jobban szeretni.</p> + +<p>—Ki ? Hol van ht? krdez Klra vrakozsteljesen, de +ugyanebben a pillanatban a vratlan meglepets sikolya rppent el +ajkairl, mert a belpben rismert arra az idegenre, ki t a martalcok +kezei kzl kiszabadtotta.</p> + +<hr style="width: 40%"> + +<div> +<a name="Chapter_4"></a> +<br /> +</div> + +<p class=center><img alt="image 5" src="images/5.jpg"></p> + +<div> +<br /> +<br /> +</div> + +<h3>A CAPUT CORVI.<sup>[<a href="#FN1">1</a>]</sup></h3> + +<div> +<br /> +</div> + +<p>—Ime, lenyom! itt van vendgnk s gondos polm: Jos Venegas +Herrezuelo.</p> + +<p>—Atym, az, kirl rtam! Az n btor megmentm!—kilt +Klra s kezt nyujtotta felje dvzletl.</p> + +<p>—Mily csuds vletlen! s te egy szval sem +emltd?—fordult a tuds is hozz, de a spanyol mg mindig mereven +llt helyn s hallspadt volt az arca.</p> + +<p>Csak jabbi megszltsra, akkor is, mintha lombl bredne, trt +maghoz. Zavartan hajt meg magt s alig merte rinteni ujjai hegyvel +a fel nyujtott kezecskt.</p> + +<p>—Szvembl ksznm, mit atymrt tett! Legynk igazi +jbartok! mond Klra.</p> + +<p>Josnak ki kellett sietnie, hogy maghoz trjen, hogy sszeszedhesse +eszt s akaratt. Mintha kergettk volna, meneklt a laboratrium komor +magnyba.</p> + +<p>—Mireval ht a blcsek minden tudomnya, a sok mlysges +kutats? Mireval az a buvrkods, melynek egsz lett ldozta, ha egy +tekintetre halomra tud dlni minden? gondolkodott kbultan, +megdbbenve, mikzben homlokt az oszlop nyirkos, hideg kvre +hajtotta, mert rezte, hogy ennek a lnynak egyetlenegy szavra, +tekintetre megtenne, flbehagyna, megtagadna mindent, meg multjt, +jvjt.</p> + +<p>Mg sokig llt volna ott, szemt behunyva, mindenrl elfeledkezve s +csak az athenora pattogsa riasztotta fel... Odasietett s megrakta a +legett tzet, aztn nyugalmat erltetve magra, visszatrt a nappali +szobba.</p> + +<p>Lassan lpdelt felfel a lpcskn, hogy nuralmt teljesen +visszanyerve, nyugodt elfogulatlansggal tallkozhassk Klrval. +Csakhogy Klrt mr nem tallta ott.</p> + +<p>—J, hogy jssz, kedveltem! Nem tudod, hol csavarog az a vn, +mihaszna Ivn? Most nincs itt, mikor legjobban kellene! zsmbelt +boszsan a tuds.</p> + +<p>—Nem lttam, mesterem! De, ha valamiben szolglatodra lehetek, +n is megteszem! felel Jos.</p> + +<p>—Fiam, az rm jobban gygyt Vesicatorius doktor uram minden +medicinjnl... rvendek, hogy lenyom megjtt, de mg jobban +rvendek, hogy t rvid nap mlva az izzts be lszen fejezve. Mondd +szintn, remlsz-e valamit?</p> + +<p>—Egsz sikert nem, de biztat jeleket igen!</p> + +<p>—n is ebben hiszek, mert ahogy az imnt elszunnyadtam, +lmomban a vrs oroszlnt lttam csudlatos ragyogsban. Ez j jel!</p> + +<p>—Valban az! viszonz szrakozottan a spanyol, mert amint +beszlgets kzben az ablakhoz llott, egyszerre csak az reg Ivnt +ltta nagy sebbel-lobbal hazarkezni, ki nagy vatosan valami +levlformt mutatott a folyosra lp Klrnak.</p> + +<p>—Hol kszlsz? frmedt Ivnra ura, midn kis vrtatva megjelent +a szobban.</p> + +<p>—A pincben az szok-fkat cserltk ki! felelte erltetetten +az reg, kopasz homlokt trlgetve.</p> + +<p>—Ez az ember hazudik! De mirt hazudik ht? Ebben valami +titoknak kell lenni, gondola Jos. Este a vacsornl annl jobban +feltnt neki Klra sztlansga, ki spadtan s szomoran jtt haza a +dlutni jtatossgrl s a vacsornl alig nylt az telhez.</p> + +<p>—A dleltti levl s e szomorsg sszefggsben llanak +egymssal! gondol a spanyol.</p> + +<p>Klra szobjba ment. Itt nem kellett flnie a kvncsi +pillantsoktl, hanem tadhatta magt azoknak a szomor gondolatoknak, +melyek csakugyan sszefggsben voltak az reg Ivn ltal hozott +levllel.</p> + +<p>Ugyanis az reg kulcsr, igrete szerint, rgtn rtestette a +hadnagyot, ki erre a dlutni jtatossg utn, a kpolna hrsai alatt, +tallkozott Klrval, s elmondotta neki az apjval trtnt +beszlgetst.</p> + +<p>Klra elszomorodva hallgat, de ltva unokatestvre heves +elkeseredst, trelemre intette:</p> + +<p>—Vrjunk! Ismered atym termszett! Ha ellenkeznk vele, annl +inkbb nem fog engedni.</p> + +<p>—Vrjunk! Meddig vrjunk? gy ltszik, neked nem esik +nehezedre! szakt flbe haragosan.</p> + +<p>Klra fjdalmas, szemrehny tekintettel nzett r.</p> + +<p>—Klra! Mondj valami vigasztalt, ha tudsz! Mit tegynk?</p> + +<p>—Szeretnk valami megnyugtatt mondani, de most jttem haza, +gy nem tudom, mik trtntek, mi kedvetlent el atymat ellened? +Kellett valaminek trtnni, mg tvol valk! n majd megtudom: mi az! +Legynk addig trelemmel, Istvn! Igaz, hogy atym szavnak ll, de amit +tlnk megtagadott, egy harmadik krsre meg fogja tenni.</p> + +<p>Istvn ktkedleg csvlta fejt:</p> + +<p>—Ki lesz ez a harmadik?</p> + +<p>—Aki neknk jakarnk, atynknak pedig kedves embere! Ilyen +szvetsgest kell tallnunk! s ez Peth Mikls urambtym!</p> + +<p>—Ezt jl gondoltad! Milyen okos kis fejed is van Klrikm! +enyelgett Istvn, kinek a remnnyel egytt jkedve is visszatrt, midn +azonban a beszlgets folyamn megtudta, hogy a szabadt nem ms, mint +a Bornemissza-hz jelenlegi vendge, jkedve vgkp odalett.</p> + +<p>—Atyd egszen szerelmes abba a settkp idegenbe! n pedig +gyllm! kilt hevesen.</p> + +<p>Klrt annyira meglepte, hogy mitsem tudott felelni e vratlan +felfedezsre.</p> + +<p>—Csak most jttem meg... nem tudok semmirl!</p> + +<p>—Elhiszem, hogy nem tudod! De krdezd csak az reg Ivnt, az +majd elbeszl mindent... Azt is elmondja, hogy azt hiszi, atyd +neki sznt felesgl.</p> + +<p>Klra majdnem felsikoltott:</p> + +<p>—Istvn! Istvn, ijesztgetni akarsz!</p> + +<p>—Fogadd meg nekem! Klra, eskdj meg, hogy kerlni fogod, mint +a mrges kgyt s nem beszlsz vele! srget hevesen, midn a lny +arcra hzta ftyolt, hogy tvozzk.</p> + +<p>—Ezt anlkl is megtettem volna! felel, midn elvltak.</p> + +<p>Szomoran, bnatosan ment haza. Az estebdnl szrevette Jos +frksz pillantsait, a trtntektl amgy is felizgatva s +elkesertve, igazolva ltta Istvn figyelmeztet szavait s gyanujt, +mely e perctl kezdve az szvbe is annyira befszkeldtt, hogy +megszabadtst s hljt feledve, flni kezdett e rejtlyes arc +embertl. Kerlte az idegent.</p> + +<p>—Meg kell tudnom, mi okozta e rgtni vltozst? drmg Jos +sszeszortott fogai kztt, midn a trelmetlensgtl g tuds az +karjaira tmaszkodva ment a laboratriumba, mert a negyven nap elmlt +s az izzts be volt fejezve.</p> + +<p>—Fesztsd szt a tgely fedelt! Lssuk, mit rejt +magban!—szlott az izgatottsgtl alig rthet hangon.</p> + +<p>Jos odalpett az athenorhoz, melyben tegnap jflkor kzsen +oltottk ki a tzet, s sem tudta megllani, hogy kezei az +izgatottsgtl ne reszkessenek, midn lefesztette a grafit tgely +fedelt.</p> + +<p>Bornemissza Lnrd visszatntorodott, mert az olvaszttgely fenekn +csak fekete, lyukacsoss olvadt anyag settlett.</p> + +<p>—A caput corvi! vagyis a fekete hollfej! mormogta csggedten. +A fekete holl gyzedelmeskedett s elnyel a mi vrs srknyunkat... +Valami hibt kvettnk el? De ht miben hibztunk? Vremet adnm e +titokrt! kilt csaknem szilajon.</p> + +<p>—Valban nem mulasztottunk el semmit! Paracelsus, Arnoldus +Villanova s Valentinus Basilius elrst kvettk az anyagnl, Geber, +Gorgonides, Lullus Raymondus szerint izztottuk s Hermes Trismegistos +titkos tractatusai szerint klns figyelmet fordtottunk a +magisteriumokra! s mgis, mgis... mormog Jos kedvetlenl.</p> + +<p>—Add ide Albertus Magnusnak a knyvt s Paracelsus +»Summa perfectionis magisterii« cm munkjt! szlott a +tuds mogorvn, azutn mohn levelezni kezd a folinsok avatag +lapjait... Jos pedig annyira elmerlt gondolataiba, hogy a tudsnak +csakis harmadik, trelmetlen kiltsra kapta fel zavartan fejt...</p> + +<p>—Micsoda napon kezdtnk a mvelethez?</p> + +<p>—Htfn!</p> + +<p>—No ltod, itt a hiba! Neknk Jupiter napjn, azaz cstrtkn +kellett volna munkhoz kezdeni, nem pedig htfn, a hold napjn! E +napnak nyirkos hidege meglte tznk flogisztonjt az athenorban s +szalamandrnk nem tudott megrleldni! Albertus Magnus, Synesius Aper +a Sydericus ettl klnsen vnak! Hogy is tudtunk errl +megfeledkezni!</p> + +<p>—Bmulom illuminatissimus mly tudomnyt! hizelgett bmul +lelkesedst tettetve Jos.</p> + +<p>—Anthurius Chrysos, a dies Solist, azaz a vasrnapot is +ajnlja, de maradjunk csak a dies Jovisnl, azaz cstrtknl. Ma van +dies Saturni, azaz szombat, teht mg t napunk van. Kszts el +szorgosan mindent s vedd el a legnagyobb j tgelyt.</p> + +<p>—s ha megint nem lesz eredmny? krd halkan az adeptus. +Bornemissza Lnrd felugrott. Hatalmas alakja egsz teljben +kiegyenesedett s sett szemeiben a rajongs izz lngjval felel:</p> + +<p>—jra kezdjk s megint jra, mindaddig, mg a nagy titok +kulcsa keznkben nem lesz! kilt megtrhetetlen erllyel... Vremet, +letemet adnm a sikerrt... De nem! Ers a hitem, hogy megtalljuk! +Te vagy erre vlem kivlasztva! A jelek nem hazudnak! Egy minden +fldinl ersb hatalom segt bennnket!</p> + +<p>Jost e rajong szavak szintn magukkal ragadtk. Spadt arca +kipirult, mlyen fekv szemei idegenszer lngban gtek.</p> + +<p>—Igen, gyzni fogunk! s ha kell, magukat a sett hatalmakat is +seglyre knyszertjk, hogy grebnkben izzk az a rejtlyes anyag, +melybl az let fjnak nni kell! Grebnk fenekn ott fog csillogni +az a csuds erej biborpiros k, mely az Oriens minden kincsvel +elraszt bennnket, mely napknt fnylik s a hitvny rcet nemes +aranny vltoztatja, rkifjsgot, blcsessget ad birtokosnak, +minden betegsget meggygyt s minden fldi embernl hatalmasabb, +mindentudbb teszen! kilt rezg, de meggyzdsteli hangon.</p> + +<p>—gy legyen! A tudomny igaz heve szlott belled! Most pedig +kisrj fel, mert mg ertlen vagyok, azutn tedd meg az +elkszleteket.</p> + +<p>Jos kszsggel nyujt karjt, de a tuds csak vllaira tmaszkodva +lpdelt fel a lpcskn...</p> + +<p>—Valban minden nappal nlklzhetlenebb vlsz, kedveltem! +mond nyjasan, midn a nappali szoba ajtaja el rtek, melynek egyik +utcra nz ablakflkjben Klra ldglt a himzrma mellett.</p> + +<p>Az ajtnyls zajra meglepetten fordult vissza s mosolygott +atyjra.</p> + +<p>Midn azonban Jost is megpillantotta a hta mgtt, sebesen +sszekapkodta a selyemmotringokat s elhagyta a szobt.</p> + +<p>Jos boszsan harapta ssze ajkait, midn azonban a nyitva feledett +ablakon t a tovasiet unokaccs alakjt megpillantotta, egyszerre +sejteni kezd az eddig nem rtett dolgokat.</p> + +<p>Lehajtott fejjel ment ki a szobbl, az sszekt lpcszetnl +azonban megllt s rvid tprengs utn maghoz intette az egyik +frficseldet, ki egyttal a hz mgtti kertet is gondozta.</p> + +<p>Egy aranyat vett el tarsolybl.</p> + +<p>—Nesze! Nem kvnok rte egyebet, mint hallgatst s az +igazsgot. Ismered a hz urnak unokaccst, Vglyessy Istvnt, a +hadnagyot? Mit tudsz rla s Klra kisasszonyrl?</p> + +<p>—Nincs ebben semmi titok, tuds uram, hiszen a nagyr +kiskoruktl fogva egymsnak sznta ket! Nem is tudom, mirt halogatja +ht a lakodalmat, mikor gy egymshoz illenek? Stlgatnak a +kertben.</p> + +<p>Jos szvbe megint belenyilalt valami.</p> + +<p>—Melyik kertrl beszlsz? krd tompn.</p> + +<p>—Ht a minkrl!</p> + +<p>—Jl van! mond, s lement a laboratriumba s heves lptekkel +sokig jrt fel-al.</p> + +<p>Spadt, merev arcn egy mozdulat se rul el, min gondolatok +forrongnak agyban, midn a mrvnylapokra betz napsugr egyszerre +csak megllt gpies jrklsban.</p> + +<p>Keresni kezd: hol hatolnak be a nap hirtelen el-eltn, majd megint +eltmad sugarai? s csakhamar felfedez az eddig szre nem vett s +mindenfle lommal telerakott kis ablakot.</p> + +<p>Odatmasztotta a kzi hgcst s nagynehezen kinyitotta a portl s +pkhltl megvakult ablakfikot. Egy rozmaring- s levendulabokroktl +illatoz kertet ltott maga eltt.</p> + +<p>Abban a percben egy arra suhan szell meglebbentette a torony falt +beszv repknyindkat, melyeket a mult jjeli vihar amgy is letpett +s a szellsuhansra jra vgigcikzta a napsugr a torony sett +belsejt. Ebbl aztn kitallta, mirt nem vette szre eddig a kis +ablakot.</p> + +<p>Leszaggatta a repknyindkat, betette az ablakot, azutn tekintete +vgig siklott a klnbz nagysg fnyfog- s gyujttkrkn.</p><div><br /></div> + +<p class=center>* * *</p><div><br /></div> + +<p>—Mivel tltd a dlutnt, kedveltem? krd tle ebd utn +nyjasan a tuds.</p> + +<p>—Albertus Magnus s Basilius praescriptiit elemezem! felelte, +de e helyett, amint lert a toronyszobba, felhgott a kis ablakba s le +nem vette g tekintett Klra alakjrl, ki a nagyhats magyar +kirlyn-vz ksztshez rozmaringleveleket s levendulavirgot +szedegetett a kertben.</p> + +<p>Sokig lt ott, de elnzte volna tn az rkkvalsgig, midn a +liciummal bentt kerts mgtt lptek zaja hallatszott.</p> + +<p>Ragyog szemekkel ugrott fel a lny s sietett a kis eldugott ajt +fel, melynek furfangosan kszlt fazvrt egy ismers kz jrtasan +flretolta.</p> + +<p>—gy van, gy, mint a kertsz beszlte, drmgte a spanyol. A +nap mg fent jrt s a deli szp pr, aranyos sugrznbe burkolva, a +hrsfavirg s levendula illattl tflt lgben stlt a bokrok +kztt.</p> + +<p>Csak akkor tvozott leshelyrl, midn Istvn elbcszott, Klra +pedig visszatrt a hzba.</p> + +<p>Az estebd vgvel annyira sietett, hogy mg a tudsnak is feltnt, +de azt adta okul, hogy mg fontos vgezni valja van a laboratriumban +s csakugyan amint lert, nekillva a reszelsnek s forrasztsnak, +egy sajtsgos alak szekrnykt lltott ssze s midn minden +elcsendeslt, jfltjban kinyitotta a toronyajtt s a szk +mellkutccskn t a kertbe osont.</p> + +<p>A sttben nem lehetett ltni, mit motozott a kis ablak felett, csak +a repknyindk zrgtek, ropogtak folytonosan, mg vgre pr tompa +kalapcstssel bevgezve munkjt, pihenni trt.</p> + +<p>E naptl fogva azonban minden alkalmat megragadott, hogy Klrval +beszlhessen, de a lny mindig kikerlte, mg vgre egyik nap olyan +szokatlan idben nyitott a nappali szobba, hogy Klrnak nem maradt +ideje a tvozsra.</p> + +<p>—Klra, az els nap bartsgt ajnlotta fel, mirt lett +ellensgemm? krd olyan hideg s nyugodt udvariassggal, hogy a lny +meglepetve pillantott r, de nem felelt.</p> + +<p>—Nem akar felelni?</p> + +<p>—J, ht felelek! Mit akar tudni? krdezte hidegen.</p> + +<p>—Mirt gyll?</p> + +<p>—Nagyon hizeleg magnak, ha azt hiszi, hogy +gyllm—felel megvet hangon. s most eresszen, hadd menjek +ki—parancsol villog szemekkel.</p> + +<p>Jost ostorcsapsknt rintettk e szavak, de azrt egy vonsa se +vltozott meg.</p> + +<p>—Nem akar, mert nem tud felelni, Klra! n igrt bartsgot +nekem, e bartsgot azonban csak n tartom meg!</p> + +<p>—Szp bartsg! trt ki a lnybl haragos kesersggel. +Elidegenti az apt lenytl s vrbli atyjafitl!</p> + +<p>—Kitl, Klra, kitl?</p> + +<p>—Unokatestvremtl!</p> + +<p>—Ki az? Nem ismerem! felel Jos csudlkozssal...</p> + +<p>—Vglyessy Istvn huszrhadnagy! Atymnl ltta t, teht +ismeri!</p> + +<p>—Ah, ht rla beszl?</p> + +<p>—Igenis, rla! nekem gyengd s j testvrem vala, mert +kiskortl fogva egytt nevelkedtnk s atym is fiaknt szerette. Most +pedig...</p> + +<p>—Teht vdol engem? krdez Jos szelid szemrehnyssal.</p> + +<p>—Nem ! Nem , hanem a krlmnyek! viszonz dacosan, hanem +szavai mr nem hangzottak olyan kmletlenl s tmadlag.</p> + +<p>—Mily fjdalmas az, ha az embert gy flreismerik. Hanem egyet +elrult, Klra! Elrulta magt! Unokatestvre nnek tbb s drgbb +egy j s gyengd testvrnl! Sokkal tbb nnek! mond komolyan...</p> + +<p>—s ha csakugyan tbb volna? mond szintn.</p> + +<p>—Akkor bennem tallja legigazabb bartjt! Miben segthetnk, +Klra? mond olyan igaz, rokonszenvtl meleg hangon, hogy Klra +megszgyenlve nzett r.</p> + +<p>—n! n bartunk? Segteni akar? dadog a ktely s remny +kztt ingadozva...</p> + +<p>—Mondja, miben segthetek? Mondjon el szintn mindent.</p> + +<p>—Ah, ht csakugyan segteni akar! s szp szemei a legmlyebb +hltl ragyogtak.</p> + +<p>—Mindent megteszek boldogsgrt, Klra, de trelmesnek kell +lennie!</p> + +<p>—Ha remnynk van, akkor trni, vrni is tudunk!</p> + +<p>—Tudja miben munklkodunk! gy-e, de azt mg ratyja se sejti, +hogy a clhoz mr kzel vagyunk; csak pr h, tn egy rvid v, s a +nagy titok a mienk!...</p> + +<p>Atyja lett ldozn a sikerrt, mert ez minden vgya s hajtsa! n +megadom azt neki! jutalmul pedig az nk boldogsgt krem tle! Klra, +j lesz ez gy?</p> + +<p>—Oh, bartom! Mily j s nemes n, bartom!... de istenem, n +beteg, hisz kezei remegnek s forrk!</p> + +<p>—Semmi bajom! Semmi! Ne aggdjk!</p> + +<p>—Oh, akkor jl van! Akkor bocsnata mellett mg egyet krek, +bartom! Ajndkozza meg bartsgval Istvnt is! Ha tudn, mily nemes, +szinte llek !</p> + +<p>—gy legyen, mint kvnja. Az n bartai az enymek is, Klra! +s olyan igaz, olyan biztat tekintettel nzett r, hogy a lny boldog, +ujjong szvvel tvozott a szobbl.</p> + +<p>Amint azonban az ajt betevdtt, eldobta az larcot.</p> + +<p>Arca eltorzult, szemei fktelen, emszt gyllettl lngoltak. +Kacagott.</p> + +<p>—Nehz jtk volt, de sikerlt!... A bartsg larca alatt +minden tervkbe be fognak avatni s gy szpen a magam javra fordthatok +mindent!</p> + +<hr style="width: 40%"> + +<div> +<a name="Chapter_5"></a><br /> +</div> + +<h3>NOSTRADAMUS TKRE</h3><div><br /></div> + +<p>Jos ppen az utols darabjt tmgette annak a srgsszn tzll +anyagnak az olvaszt tgely kr, amivel ezt az athenorba falazzk, +midn Bornemissza belpett a toronyba.</p> + +<p>—Pter Julin rt! felsge a csszr neheztel, mivelhogy j +ideje nem kldtem tudstst alchymiai kutatsaim eredmnyrl. Meg kell +tennnk! Vllalkozol erre, kedveltem, nehogy a nyakunkra jjjn, vagy +kldjn valakit?</p> + +<p>—Kszsggel, mester!</p> + +<p>—Azt rja tovbb, hogy a Mtys fherceg letevst clz +llamcsny a legjobb ton halad! Magyarorszgi prthveibl a +legbefolysosabb furakat sikerlt tle elhajltani s rsznkre +megnyerni, engem pedig mris, mint a legmagasabb hatalmi polcon ll +egynisget dvzl s szerencst kvn— —hahaha!</p> + +<p>Jos megtkzve nzett r.</p> + +<p>—Bmulsz e hahotn, miutn a kacags nem szoksom, gy-e? Nem +is jkedvembl nevetek. A risus sardonicus ez, a hazugsg, kpmutats s +perfidia nagymestere felett, ki nem ms, mint az n jakar bartom: +pter Julin.</p> + +<p>—A csszr gyntatatyja?</p> + +<p>—gy van! Ez az ember a legveszedelmesebb cselszv! E levele +valsgos momento mori rem nzve. Kszldjnk a nagy munkhoz. +Dltjban flretettk a knyveket s Bornemissza megint elvette a +titokteljes aranyszelenct, s tartalmnak egy rszt az athenorba +hintette.</p> + +<p>—Vajha ezttal munknk sikeresebb lenne! szlott, midn Jos +rilleszt s lezrta az olvaszt tgely fedelt.</p> + +<p>Pont dlben meggyujtottk az athenorban a tzet, melynek lesztst +megint Jos vllalta nap-nap utn magra, alkonytjban azonban +otthagyta az izztst, tudomnyt s mindent. A kertben stl Klrt +s Istvnt leste.</p> + +<p>Egy este azonban kitrt belle a rejtegetett, visszafojtott +szenvedly:</p> + +<p>—Nem! Ezt tovbb nem brom nzni! Szekrnybl pedig, melynek +kulcst mindig magnl hordoz, egy keleti munkra vall klns alak +tkrt vett el.</p> + +<p>—Cynthia ajndka! Ah, engem testvrknt szeretett! mormog, +brsony ujjasval vgigtrlve a fnyes lapot, melybl sajt hallspadt +arca nzett r vissza.</p> + +<p>—Holnap! Holnap az regnek is meg kell vallanom, mi a clom.</p> + +<p>Msnap azzal az rmhrrel lltott be hzigazdjhoz, hogy az +izztsnl biztat jeleket vett szre, ami az agg Bornemisszt olyan +kimondhatatlan rmre gerjeszt, hogy fiatalos frissesggel rohant le +a lpcskn s majdnem a nyakba borult.</p> + +<p>Klns faragvny szkbe lve, ragyog szemekkel figyelt minden +szra s szre se vette, hogy a ravasz Jos gyesen msra terelte a +beszdet.</p> + +<p>—Zanardelli, a kalmr, a mult ht vgn megrkezett s sok +interessztus dolgot hozott magval Velencbl!</p> + +<p>—n is adtam neki kommissit egynmely arcanra, de eddigel +mg nem jelentkezett—felel a tuds boszsan.</p> + +<p>—Nem jelentkezhetik, miutn egy idegenben rragadt betegsg +gyba dnttte!</p> + +<p>—Honnan tudod mindezt, kedveltem? bmult a tuds.</p> + +<p>—Kegyelmed hzi orvostl, a tuds Vesicatorius uramtl!</p> + +<p>—De ht vele hol beszltl? krd mg jobban +elcsudlkozva.</p> + +<p>—A mult napokban kimentem, hogy a Mihly farkangyal +apothecban a kovagkristlynak occulta qualitst, a naphta empyriact +bevsroljam. Ott tallkoztunk s vitatkoztunk.</p> + +<p>—Mi volt a vita trgya?</p> + +<p>—Herbrius uram, az apothecrius, egy lltlag magicus erej +tkrt vsrolt Zanardellitl, ki azt lltotta rla, hogy egyike a +hres Nostradamus ltal ksztett tkrknek, mit n s az orvos-doctor +uram tstnt ab absurdum deducltunk!</p> + +<p>—Hogyan? krd a tuds rdekldve.</p> + +<p>—Elszr is elmondm, hogy a blcs Nostradamus els magicus +tkrt akkor csinlta, midn Medici Katalin ltni akarta az utols +Bourbon kirly kpt.</p> + +<p>Ugyanis ez a blcs az anyakirlynt a terem vgn lev mennyezet al +vezetve, felhvta, tekintsen az ott fellltott gazdag farags tkrbe. +A kirlyn beletekintett s megrendlve ltta a liliomokkal hmzett +trnon, kirlyi dszben s jogarral a Bourbonok utols sarjt lni, +mg vgre a kp kdd vlva, nagy lassan elhomlyosult.</p> + +<p>Jos azutn elmondta, hogy a hres blcs mg hat tkrt ksztett, +melyek mindegyikrl ms-ms csuds trtnetet reglt el roppant +bbeszdsggel, hogy az id teljk s lopott pillantsokat vetett az +ltala fellltott tkrbe.</p> + +<p>— Kivncsi vagyok az okokat, a bizonytst hallani! vgott +kzbe a tuds...</p> + +<p>—Engedelmvel, azokra is rtrek, mesterem! Elbb azonban hadd +mondjam el az egsz disputt, mert kegyelmed becses szemlyt is +belevontk.</p> + +<p>—No, erre kvncsi vagyok!</p> + +<p>—Az apothecrius ppen azt fejtegette, hogy micsoda aspectusok +s konstellcik kztt, min kabbalisztikus szmaiban a napoknak kell +viszonyba hozni az gi meridinust a fldivel, amely szerint a +magicus tkrk hajlst s szgeit be kell lltani, midn az +orvos-doctor uram fityml hangon felkiltott:</p> + +<p>—Spectljk csak kegyelmetek, simplex hadnagyocska ltre, min +pvabszkn lpdel Bornemissza Lnrd uram gymfia, s a szp +Klrnak a vlegnye, mintha a generlis botot mris a tarsolyban +hordan.</p> + +<p>Jos mindezt a legkznysebb hangon mond el, flszemvel azonban a +tuds arcra figyelt s elglten ltta, hogy az egyszerre +elkomorodik.</p> + +<p>—Hanem n repente rpirtottam a doktor uramra: Ne beszljen +ilyen becsmrl gesztusokkal, doctissimus, arrl a jeles erklcs, derk +ifjrl, ki...</p> + +<p>—Valamint te se beszlj rla egy szt se tbbet, kedveltem! +vgott kzbe a hzigazda szigoran.</p> + +<p>—Mirt?</p> + +<p>—Az okt majd annak idejn megtudod...</p> + +<p>Jos erre mentegetdzni kezdett, ha netn familiris dolgokat +rintett volna, de a tuds megnyugtatta s hogy ms irnyt adjon a +beszlgetsnek, krte, hogy mondja el a Nostradamus-tkr ismertet +jeleit.<br /></p> + +<p class=center><img alt="a hrsak alatt, a padon lt istvn s +klra..." src="images/6.jpg"></p> + +<h5>A hrsak alatt, a padon lt Istvn s Klra...</h5><div><br /></div> + +<p>—Itt van egy valdi Nostradamus-tkr, a kabbalisztikus szgbe +belltva. Az apothecriusnak akarom megmutatni! n ugyan mg egszen +nem prbltam ki, de azt mondjk, ki mire gondol, megltja benne!</p> + +<p>Bornemissza Lnrd odalpett az asztalhoz, de alig vetett egy +pillantst a rzsutosan lltott tkrbe, eltorzult arccal dobbant +htra, mert lenyt, Klrt ltta Istvnnal a kert rozmaring bokrai +kztt karltve vgigstlni, azutn pedig leltek a hrsak alatt lev +padra.</p> + +<p>Egy pillanatig mozdulatlanul meredt oda, azutn dhsen felkiltva +kirohant a toronybl. Jos gyzelmesen felnevetett s stni +elgttellel nzte a tkrben, amint az reg szlvsz mdjra egyszerre +csak a mitsem sejt fiatalok eltt termett...</p> + +<p>A szavakat nem hallhatta, de ltta, mint sikolt fel Klra +hallspadtan az ijedtsgtl, ellenben az ifj merszen felemelt fejjel +nzett btyjra.</p> + +<p>Klra knyrgsre kulcsolt kezekkel sietett atyjhoz, ez azonban +parancsollag mutatott a hz fel. A leny zokogva tvozott.</p> + +<p>Bornemissza erre oly rettenetes szavakkal illette az ifjt, hogy ez +hallspadtra vlva, dhtl torzult arccal kapott kardjhoz, csakhamar +azonban feje csggedten mellre hanyatlott s nmn tvozott.</p> + +<p>Jos erre tombolni, kacagni szeretett volna rmben. Most mr +egszen a helyzet urnak rezte magt s trelmetlenl leste, vrta a +tudst.</p> + +<p>Bornemissza Lnrd a kulcsrt kiltotta el.</p> + +<p>—Ht ilyen rendet tartasz a hzban? Mirt nincs e hts ajt +belakatolva? krdez.</p> + +<p>Az reg Ivn azzal mentegette magt, hogy az ajtt eddig csak +faretesszel szoktk bezrni.</p> + +<p>—Az ajtt tstnt be kell szegezni s keresztvasat kell r +tenni! parancsol hidegen, azutn lass lptekkel az els hzba +ment.</p> + +<hr style="width: 40%"> + +<div> +<a name="Chapter_6"></a><br /> +</div> + +<p class=center><img alt="image 7" src="images/7.jpg"><br /><br /></p> + +<h3>A PHANTOM</h3> + +<div> +<br /> +</div> + +<p>A vrvrsen izz tgely oldalai pattogtak az iszony hsgtl, az +athenora nylsain pedig koronknt egsz szikrazpor replt fel a +tzhely krtjbe.</p> + +<p>—Az izzts ezttal egyenletes! Valsgos ignes +reverberii<sup>[<a href="#FN2">2</a>]</sup> mint az rs kvnja, mormog +az leszts munkjba ltszlag egszen belemerl Jos. Valjban +hallgatzott, mert trelmetlenl vrta a tuds hzigazdt.</p> + +<p>Egyszerre knny lptek nesze riaszt fel s Klra lpett be.</p> + +<p>A lny flnken tekintgetett krl az emberriaszt, fldalatti +helyisgben.</p> + +<p>—Bartom, segtsgt krem! esedezk szorong hangon. Tudja, mi +trtnt tegnap?</p> + +<p>—Nem, Klra, nem tudom! monda tettetett szintesggel.</p> + +<p>—Bartom, ha lehet, segtsen, atym egy rokonunkhoz, messze +felvidkre akar kldeni hossz, hossz idre! monda hevesen zokogva.</p> + +<p>—Nem akar elmenni, Klra? krdez csendesen.</p> + +<p>—Szeretnk meghalni!</p> + +<p>—Jl van Klra, szmtson rm, nrt mindent megteszek!</p> + +<p>—Mily j n, bartom. Tovbb nem maradhatok! felel s eltnt a +sett lpcsboltozat alatt.</p> + +<p>Kevssel utbb a hzigazda nehz lptei kopogtak a lpcskn. +Komoran, sszerncolt homlokkal lpett be s nma fejbiccentssel a +pattog, svltz athenora el llva, pr pillanatig a lngokba +merengett, azutn lelt.</p> + +<p>—lj le te is, azutn felelj igaz szintesggel, ha krdezlek! +szlott, sett szemeit komoran adeptusa arcra fggesztve.</p> + +<p>—Tegnap este, mg annyira deprimlt emberi mivoltunkkal kzs +gyengesg: a harag s kesersg, hogy csak pr szval emlthettem a +trtnteket... A magicus erej tkr nem hazudott! mond keseren.</p> + +<p>—Az n knnyelm fecsegsem s az a fatlis tkr kegyelmednek +keser rkat szerzett! szlott tredelmesen.</p> + +<p>—Nem a te bnd az! Te rtatlan vagy, s tudtodon kvl eszkze +vall a vletlennek, mely sorsunkat s az esemnyeket +igazgatja.—Vn vagyok mr, tudok a szvekben s arcvonsokban +olvasni! Midn lenyom megjtt, tapasztalt nagy nuralkodsod dacra, +arcodrl nyltan leolvasm, hogy szereted! Mit felelsz erre, +kedveltem?</p> + +<p>—Igaz! attl a perctl fogva, midn a rablk kezei kzl +megmentm.</p> + +<p>—Akarod-e teht nl venni?</p> + +<p>Jos lngol szemekkel ugrott fel helyrl, de a hzigazda parancsol +mozdulattal csendre int:</p> + +<p>—Mg nem vgeztem be! S igretemhez egy komoly felttelt ktk! +Klra kezt csak akkor adom nked, ha feltalltuk az aranykszts +titkt! Akr n, akr te! szlott eltklten, mire Jos arcrl nyomban +eltnt minden rm s szemeiben a keser csalds s elfojtott harag +lngja lobogott.</p> + +<p>Bornemissza megveten mrte vgig:</p> + +<p>—Ersebbnek hittelek! Ingatag te, ki a jttdet megelz jelek +dacra is ktkedel! Miben bztl, miben remltl ht eddig? krd +szigor, megrov hangon...</p> + +<p>Jos lesttt szemekkel hallgatott.</p> + +<p>—n bzom a sikerben, p ezrt akarlak szoros, elszakthatlan +ktelkkel magunkhoz fzni! Igy, ha megtallod a nagy titkot, engem +is rszesv teszel, mit magamrt nem tennl, ugye? szinte feleletet +kvetelek! monda, mialatt tfr szemeit kemnyen rszegezte, mintha +vesibe akarna ltni.</p> + +<p>—gy van! Klra kezt krtem volna a titokrt! mormog.</p> + +<p>— a tied! Dolgozz, kutass tovbbad is fradhatlanul s amely +napon azt mondod: »a nagy titok meg van tallva«, kezedbe +teszem Klra kezt. Btorsg, fiam!</p> + +<p>—De vajjon Klra akar- nm lenni? krdez elfogdva s +hangjbl mintha titkos flelem rtt volna ki.</p> + +<p>—Nd leszen! Lgy nyugodt, n mondom ezt! Egy szval se fog +vonakodni, hanem tisztelni s szeretni fog, mint ahogy megrdemled!</p> + +<p>—s unokaccse, Vglyessy Istvn?</p> + +<p>—Azzal majd elbnok n! Mg a hire se fog hozztok jutni! Erre +szmthatsz! viszonz vszt jsl hangon.</p> + +<p>—Minden gy legyen! Dolgozni, ernyedetlenl kutatni fogok, mg +csak a nagy titkot meg nem talltam! A dj nagyon is nagy, nagyon is +mlt re! kilt mmoros elragadtatssal.</p> + +<p>—Ez az igazi hang.</p> + +<p>Jos egy pillanatig gondolkozni ltszott:</p> + +<p>—Szabad lesz nekem is nmely kiktst tennem? krd azutn +higgadtan.</p> + +<p>—Mik legyenek azok?</p> + +<p>—Klra ama bizonyos nagy napig ne sejtsen, ne tudjon meg +semmit, legyen csupn kettnk titka az egsz, s mi se beszljnk rla +tbbet!</p> + +<p>—Egszen kvnsgom szerint val hajts. Ltszik, hogy +gyengdsziv, derk ifj vagy! vlaszol elgedetten Bornemissza.</p> + +<p>—Lehet, hogy bizonyos idre el kell utaznom! Hov? mirt? +Maradjon az n titkom! Munkmban pedig mentl kevesebbet zavarjanak, +hogy hbortlanul elmlkedhessem... Ennyi az egsz!</p> + +<p>—Legyen gy! s a kt frfi, mint ki a legjobb munkt vgezte, +kzszortssal erst meg az alkut.<br /></p> + +<p class=center>* * *<br /></p> + +<p>Klra ezalatt nyugtalanul szmllta az rkat. Vajjon min hrrel j +a j bart! El kell-e neki utaznia, vagy nem? Meg tudta-e atyja +krlelhetlen szvt lgytani?</p> + +<p>Az ebd a szokott egyhang nmasgban folyt le, mert a tuds itt is +hideg, szigor hangon, csak a legszksgesebbet beszlte lenyval s +midn az asztaltl fellltak, rviden csak ennyit mondott:</p> + +<p>—Csomagold be a szksges holmikat, mert holnap Sellvrra +indulsz Pethn nagynndhez.</p> + +<p>Klra megsemmislve hallgatta s midn atyja elfordult, ktsgbeesve +pillantott Josra, ki jobbjval jelentsgteljesen a gymlcss +kosrra mutatott.</p> + +<p>Alig tevdtt be az ajt, Klra mohn szedte ki a korn r szent +Ivn almkat s a kosrka fenekn egy sszehajtott levlkt tallt:</p> + +<p>»Utazzk el nyugodtan! olvas dobog szvvel. Hrom-ngy ht +mlva vissza fog trni, erre szavamat adom. Megnyugtatsra most csak +annyit mondhatok, hogy atyja nem haragszik annyira, mint mutatja. Ez +csak bntets engedetlensgrt, de egyttal prba is jv +viselkedsre. Tancslom, ne levelezzen, ne tallkozzk rokonval, mert +minden lpst rzik. Ha mg egyszer engedetlensgen kapjk, mindennek +vge. Btorsg s trelem Klra! Minden ermet arra fordtom, hogy +kegyednek szp s boldog jvt teremtsek.«</p> + +<p>Maga se tudott volna szmot adni magnak, min visszs rzelmek kzt +olvasta e levelet. rlni, remnykedni akart, de nem tudott.</p> + +<p>Szelid nyugalommal jtt le szobjbl, midn msnap a nehz +utazkocsi elllott s engedelmesen kezet cskolt atyjnak, ki erre +valamivel melegebb hangon szlott hozz:</p> + +<p>—Ltom, hogy eszedre trtl! S ha tovbb is gy viselkedel, +megint j leszen kzttnk minden! Egyetlen bcsucsk, lels nlkl +vlt el lnytl.</p> + +<p>A kocsi mr indulban volt, midn nagy sebesen az reg Ivn is oda +furakodott s bizalmas hunyorgssal mutatott a mlhk kz rejtett, +fonott vesszkasra, melybe rces zomnccal fnyl tarkanyak galambok +voltak zrva.</p> + +<p>—Istvn rfi kldi! E galambkk elhozzk m a szrnyuk al +kttt levlkt, anlkl, hogy szrevenn valaki—suttog kezt +megcskolva.</p> + +<p>Klra szembl egy knnycsepp hullott a szelid tollasok fejre, de +szvbe a vgasz s remny egy sugara lopdzott s mindjrt nem rz +magt annyira elhagyatva.</p> + +<p>—Oh, mindig rm gondol, valamint n re! suttog, midn a +brkaforma hint nehz dbrgssel megindult.</p> + +<p>—Meg mernk r eskdni, ez a vn szentesked vagy levelet vagy +zenetet adott t neki! Hanem vigyzzon magra! mormog Jos dhsen +az egyik ablakflkben, honnan Klra indulst leste... s csak midn +a hint utols dbrgse is elhalt, trt vissza a torony als +rszbe.</p> + +<p>Megigaztotta a lngol tzet, mozgsba hozta az nslya ltal mkd +hatalmas fjtatt, melynek minden lihhensre svlt szikrazpor +lvellt felfel a krtbe.</p> + +<p>—gj! izzl! hogy megszerezd nekem a boldogsgot! monda a +pattog tzbe pillantva, azutn szkt elhzva az asztaltl, tenyerbe +tmasztott fejjel lelt.</p> + +<p>Egyszerre hangos csattans riasztotta fel elmlzsbl, s rgtn r +nagy sistergs kztt az egsz toronyszoba annyira tele lett fullaszt +gzkkel, hogy a kis utcra kellett meneklnie.</p> + +<p>Kinyitotta teht a toronyajtt s a gz kihuzdst vrva, fel-al +stlgatott a nptelen utcakzben, honnan egyenesen az omladozott fal +als temetbe lehetett ltni...</p> + +<p>ppen temettek valakit. A fehr keresztes, fekete lepellel lebortott +kopors krl sr asszonyok trdeltek s a fklyk lngjai komoran, +gyszosan kavarogtattk fekete fstftylaikat a lgben. A temetkpolna +harangocskja panaszos kongassl hvogatta a gyszolkat.</p> + +<p>A papok neke, a bcsztat enyszetes szavai egszen hozzja +elhangzottak s maga se tudta mirt, de megvrta, mg elhantoljk a +halottat s csak midn az utols gyszol is eltvozott, trt vissza a +toronyszobba.</p> + +<p>—Klns! Mily kzel van a szletshez a hall! gondol, mg +egyszer a temet fel tekintve...</p> + +<p>Ekzben a mar gz a nyitott ajtkon egszen kihzdott, s most +ltta csak, mi trtnt. Nagyon kzel lltotta a kohhoz Thisistenius +Transvallius dertshez hasznlt compositumt s az veg sztpattant +a nagy hsgtl, mi gondolatainak egszen ms irnyt adott.</p> + +<p>—J, hogy nem explodlt ez az aethericus fluidum! Pedig knnyen +megtrtnhetett volna, dnynyg magban. Aztn feltrlte a nyomokat, +rendbe hozott mindent, s lelt a karosszkbe.</p> + +<p>De alig hogy lelt, eszmlve ttt homlokra:</p> + +<p>—Majd elfeledtem! A hassziai Sabellius a zodiacus oroszln +jegyt fontosnak mondja az izztsra!</p> + +<p>Felllott teht s a knyvespolcrl klnfle knyveket s +kziratokat vett le, idegesen lapozgatott bennk.</p> + +<p>—Az elbb mondm, hogy nyugodt vagyok, pedig me a ktely s +nyugtalansg knoz! mormog tveteg mosollyal. Minl tbbszr olvasom +a nagy blcsek s kivlasztottak titokba burkolt utastsait, annl +inkbb gytr a ktely s tehetetlensg.</p> + +<p>—Ah, drmg egyszerre megllva, most tlik csak eszembe! Az +rkl rm maradt Haly Abbas, mr alchymista kziratban az emberi +vrrl beszl s azt mondja: ebbe van a llek elrejtve. Meglehet, hogy e +titokzatos athenora emberi vrt, emberi ltet kvetel s a keresett +sanyag maga a llek! Emlkszem, Olaus Magnus s Panormitanus Magius +szintn ilyesmit emlegetnek! Hogy is nem jutott elbb eszembe, hogy +sajt knyvemben s kzirataimban keressem a nagy titkot. Sebesen +felnyitva a bezrt szekrnyek egyikt, abbl egy meglehets +nagyszantlfa-ldikt emelt ki, melynek oldalain apr rekeszek +ltszottak, midn felnyitotta.</p> + +<p>Egyszerre megllott s boszs, csggetegen komor arcn valami mla, +boldog sugrzs mltt el, mint a mlt des emlkei, az ifjkornak +visszalmodott des derje breszt.</p> + +<p>Lassan, mintegy lmodozva gngyltette szt a sett hajfrttel +tkttt pergamentlapocskt, melyen kacskaringsan egymsba fondott mr +rsjegyek fzdtek egymsba:</p> + +<p>»Te a mink vagy s a minknek kell lenned«, olvas +flhangon.</p> + +<p>—Ez Cynthinak az rsa! ezt hagyta hajfrtjvel egytt +emlkl, midn nyomtalanul eltntek a szp Kordovbl, a khalifk si +vrosbl.</p> + +<p>De mit akart e szavakkal mondani? Mit jelenthetnek e szavak, melyeket +oly klnsen rezg hangon mondott, hogy mg most is flemben csengenek, +mintha csak tegnap trtnt volna.</p> + +<p>ppen egy klns illat viaszvegylket olvasztottam, midn bejtt +aranyvvel tszortott hossz, fehr ruhjban, noha atyja nem igen +engedte, hogy a nehz gzkkel s prkkal teltett izzt mhelyben +idzzk, mgis odajtt, mert csak ott szeretett lenni, hol n +idztem...</p> + +<p>Fiatal kora dacra, bmultam blcsessgt s tudomnyt! segtett +megfejteni s kikutatni az rcek s savak rokonszenvt, a magiban s +alchymiban pedig oly gyakorlott volt, mint akrmelyik mester az elsk +kztt.</p> + +<p>Hallgatagon nzte munklkodsomat, csak nha szlva egy-egy +tbaigazt szt, egyszerre azonban nyakam kr fonta karjait, +tlelt:</p> + +<p>—Jos, te nem is sejted, kik vagyunk mi! Jos, te a mink vagy +s a minknek kell lenned. Trtnjk brmi, mi nem szakadhatunk el +egymstl! kilt nneplyes, lelkeslt hangon, de atyja belpett s n +ekkor nem krdezhetm meg szavai rtelmt, tbbet pedig nem volt r +alkalom, mert midn mskor krdeztem e fell, a klns n csak fejt +rzta s mg rejtlyesebb hangon felel:</p> + +<p>»Majd ha egyszer egszen a mink lsz, akkor majd +megtudod!«</p> + +<p>Jos ez emlkek hatsa alatt mlyen elmerengett s mintha egy +lthatatlan alakkal beszlne, olyan hangon kiltotta bele az j +csendjbe:</p> + +<p>—Ki mondja meg nekem, mit jelentenek e szavak?</p> + +<p>Oh, Cynthia, Cynthia, te engem testvrknt szerettl, hol vagy? Hol +tallhatnlak meg? Te sok olyat tudsz, mi nknk csak rejtly s +sejtelem! Ha te itt volnl, tudom segtenl, hogy feltalljam a nagy +titkot! kilt.</p> + +<p>Lelki szemvel maga eltt ltta a kordovai hzat oszlopcsarnokos, +szkkutas udvarval. A cdrus- s babrfk alatt Cynthia lt fehr +ruhjban, jfekete hajval, melyen fehr hpelyhekknt ltek a +rhullott narancsvirgok szirmai.</p> + +<p>Hallotta Zlem Zegrinek mly, rcesen kondul hangjt, amint lenyt +hvta be maghoz, hogy beavassa tudomnynak s mestersgnek +titkaiba.</p> + +<p>—Fiam nincs, lnyomnak kell teht rklnie csaldunk +tudomnyt, mely utdrl utdra szll! mond tbbszr shajtva, +jjelenknt pedig az Algol s Atair csillagok feljvetelig az g +csudiban oktatta a hz szgletre ptett toronyban.</p> + +<p>Sokszor krdezte tle, mit tanul, de Cynthia ilyenkor csak fejt +rzta s megdbbent komolysggal felelte: »ah, mint szeretnm +veled tudatni, Jos, de nem lehet, nem szabad! Taln egyszer, hossz, +hossz vek mlva.«</p> + +<p>—Oh, Cynthia! hol vagy? Merre vagy? Nem rzed, nem hallod, +Jos hv, Jos svrog utnad! Ah, ha te itt volnl s tudatnd, hol s +miben keressem a nagy titkot! Ah, ha szavaimmal s akaratom erejvel +idzni tudnk, hvnlak, knyszertenlek! Cynthia! Cynthia! Hol vagy? +Jer, segts! kilt oly hangosan, hogy maga is visszadbbent a sajt +hangjtl, oly visszhangosan, oly idegenl zgott vgig a boltozatos +helyisgen, az j magnyos csendjben.</p> + +<p>Egyszerre azonban rmlten ugrott fel, mert amint felpillantott, az +athenora mgtti falon egy hatrozatlan, de mgis tisztn felismerhet +rnyalaknak a krvonalait ltta imbolyogni.</p> + +<p>Borzongva kzeledett az athenora fel s minden csepp vre +lktetett:</p> + +<p>—Cynthia! Cynthia! te vagy! lmodom, vagy igazn +felismertelek?</p> + +<hr style="width: 40%"> + +<div> +<a name="Chapter_7"></a><br /> +</div> + +<h3>CYNTHIA</h3> + +<div> +<br /> +</div> + +<p>Pattog szikraes, a tz svltse felelt szavaira, de a magasra +szkken lngok kzl egy fnyes fehr, gyngd alak bontakozott ki s +biztat mosollyal integetett neki...</p> + +<p>—n vagyok, Jos, n, a te Cynthid, ki hvsodra me +megjelenik! szlalt meg... Mr rgen hvhattl volna, de persze, te nem +tudtad, min hatalom az emberi akarat... Mg nem vagy egszen a +mink.</p> + +<p>—Cynthia! Cynthia! kilt Jos... lom-e ez, vagy valsg?</p> + +<p>A tnemny tzsrshoz hasonl hangon kacagott:</p> + +<p>—Oh, ti vak, settben tapogatdz emberek! A titkok titkt +akarjtok leleplezni s nem hisztek sajt szemeiteknek. n vagyok, Jos, +n! Tudom, miben fradsz, de segtsgem nlkl minden munktok +sikertelen! Ti a nagy titkot akarjtok megszerezni, anlkl, hogy +seglyl hvntok s letre keltentek a magicus szalamandrt.</p> + +<p>—Cynthia! Cynthia! Valban te vagy? Segtsgemre jttl! +kilt ekkor rmittasan s kitrta karjt.</p> + +<p>—Ne kzelts, Jos! Most nem rinthetsz engem! Majd nappal, ha +fldi alakomban kzeledem hozzd! Emlkezel-e mg szavaimra?</p> + +<p>—Emlkszem! De hiba kutatm rtelmket!</p> + +<p>—Jos, mg mindig nem rted, min csudlatos hatalom az emberi +akarat? A te akaratod vonzott engem ide! Aki egyszer velnk lt, az a +mink, nked is a minknek kell lenned, hisz ereidben a mi vrnk +csergedez! Mi nem vlunk el tbb egymstl... Megigred ezt, Jos?</p> + +<p>—Igrem, Cynthia, szeretett testvrem! Oh, br hamarbb jttl +volna! Sokat gondoltam red!</p> + +<p>—Mirt nem hvtl elbb! Hvsod nlkl nem jhettem, br +bizonyosan tudtam, hogy ez elbb-utbb be fog kvetkezni... reztem, +hogy gondolsz rem! Igen Jos, tudtam, hogy hvni fogsz, mert segtsgem +nlkl nem tallod meg a nagy titkot!</p> + +<p>—Cynthia, te tudod! Te segtesz? Ah, krlek segts! segts!</p> + +<p>—Akarod, hogy segtsek, Jos? Nked csak akarnod kell! Akard +ht!</p> + +<p>—Akarom-e? Akarom, akarom, akarom! Ez egyetlen clja letemnek +s minden trekvsemnek! kilt lzasan.</p> + +<p>—Mivel akarod, meg kell tennem! Ah, egyszer majd megtudod, min +nehz munka ez... Br hatalmasabbak vagyunk a haland embereknl, mgis +irtzva, flve kzelednk a srknyhoz, de irntad val szeretetbl +ezt is megteszem s mindenre ksz vagyok... Ne virrassz, ne emszd ht +magadat... Aludjl, Jos, aludjl, majd n rkdm s lesztem a +tzet!</p> + +<p>Jos felelni akart, de e pillanatban Cynthia fehr lngg vltozva, +krlkerengte a titokzatos olvasztednyt, azutn pedig tkarolva, +fnyl aranyest hullatott re.</p> + +<p>Ezeket ltva, nem tudta: bren van-e, vagy lmodik. Az olvaszttgely +egszen tltszv hevlt s benne egy tzes oroszln kzdtt egy +tzes srknnyal, mikzben tompa drgs rzkdtat meg az plet +falait.</p> + +<p>A tzes srkny nehz kzdelem utn legyzte s lngol torkval +elnyelte az oroszlnt s ugyan pillanatban fejn ragyog korona tmadt, +mely bborvrs sznnel sugrozta be az ednyt s az egsz helyisget, +kzbe-kzbe pedig valahnyszor megcsattogtat lngol szrnyait, +minden szrnycsapsra szivrvnyszn tndri fnyessg ragyogott be +mindent a toronyszobban.</p> + +<p>Tbbet nem ltott, mert arra bredt fel, midn a mellkutccskra +vezet ajtn hangosan kopogtak.</p> + +<p>Zavartan ugrott fel s e kopogst is majdnem csudlatos lma +folytatsnak kpzelve, nknytelenl elkiltotta magt:</p> + +<p>—Ki kopoghat ez ajtn? Ez utcban egy llek se szokott +jrni!</p> + +<p>De azrt leakasztva a kulcsot, elfordtotta a zrban.</p> + +<p>Az ajt feltrult s a kszbn egy magastermet, karcs nalak +llott idegenszer ruhzatban s midn htravet ftyolt, Jos az rm +s megrettens kiltsval tntorult htra:</p> + +<p>—Cynthia! Cynthia! Ht valban itt vagy? Teht mgsem volt +lom!</p> + +<p>—n vagyok, szeretett Josm! Annyi v utn vgre feltalltalak! +szlott s mlysges fekete szemei csudlatos, titokteljes lnggal +ragyogtak.</p> + +<p>—Cynthia! Cynthia! Eszerint mg sem lmodtam! Te segtsgemre +jttl! Oh, felelj, felelj, testvrem, gy-e nem volt lom? srget +lzasan s szikrz gyrkkel terhelt jobbjt mindkt kezbe +szortotta.</p> + +<p>—Nem rtelek, Jos! Meglmodtad jttmet?—krd Cynthia +bmulva.</p> + +<p>Jos szilaj mozdulattal simtotta vgig homlokt:</p> + +<p>—Lehetetlen, hogy lmodtam volna! mormog hangtalanul s +frksz tekintett a rejtlyes mlysg fekete szemekbe mlyesztve, +krd:</p> + +<p>—Tudod-e, min munklkodom? Nzz oda, felismered-e? s az izz +athenorra mutatott.</p> + +<p>—Tudni nem tudom, csak sejtem! Az alchymia nagy titkt +keresed!</p> + +<p>—Akarsz-e segteni? Cynthia, az jjel meggrted, hogy segtesz +a titkot felfedezni! Atyd mindenbe beavatott!</p> + +<p>A leny szemei egy percre rejtlyesen megvillantak s sajtsgosan +mosolygott.</p> + +<p>—Megint az a csudlatos lom! Ltom, hogy sokat gondoltl rem! +felel kitrleg.</p> + +<p>—De segtesz-e?</p> + +<p>—Minden bizonnyal segtek, ha tudok. Atym ezeltt pr hval +meghalt. Nem volt beteg, csak nagyon, nagyon reg! Ha akarta volna, +tudomnyval tetszs szerint meghosszabbthatta volna lett, de +nem akarta. Egyik este maghoz hvatott s midn belptem, pp akkor +vetett valami bborcsillogs trgyat a legersebb tzbe: »Ebbl +szlettl, ennek adlak vissza«, mormog nneplyes mozdulattal, +n pedig mozdulatlan lltam helyemen, mert mennydrg robaj s +bborvrs fnyessg raszt el az egsz mhelyt.</p> + +<p>—Ez maga a nagy titok! A mindent aranny vltoztat bborvrs +k, a leo ruber, vagyis a vrs oroszln vala! kilt Jos szertelen +felindulsban felugorva.</p> + +<p>Cynthia ajkain jra megjelent az elbbi rejtlyes mosoly:</p> + +<p>—Lehet! Atym ekkor gy szlott hozzm: »Sokflre +megtantottalak, lenyom! A hallt gy kell venned, mint elkerlhetlen +dolgot. Vgyom seim s az rk nyugalom utn. Ha teht meghalok, keresd +fel egyetlen rokonunkat: Jos Venegas Herrezuelot. velnk lt, +minknek kell teht lennie! Hallom utn a mink lehet! Lenyom, n +beavattalak tged tudomnyunk titkaiba, te avasd be csaldunk utols +tagjt, mert mindig csak egy frfiutd brhatja a Zlem Zegrik +tudomnyt! Folytassa , amiknek n is folytatja voltam s fejezze be, +aki erre ki lesz vlasztva.«</p> + +<p>Most mr rtheted az n bcsszavaimat is. Atym letben mitsem volt +szabad felfedeznem... de most mr krdezhetsz! Megosztom veled mindazt, +mit a legutols s legblcsebb mr alchymisttl, atymtl tanultam!</p> + +<p>Jos szemei lzas fnyben gtek, villogtak:</p> + +<p>—Segts, hogy a nagy titkot brhassam! suttog kezeit +megragadva.</p> + +<p>Cynthia nevetett:</p> + +<p>—Megint csak a nagy titok! Oh, ti frfiak, mily telhetetlenek +s nzk vagytok a tudomnyban.</p> + +<p>Jos sszerezzent, mert Cynthia nevetse egszen az jjel hallott +tzsrs-forma kacajra emlkeztet.</p> + +<p>—Nem akarod teljesteni krsemet? krd tompn.</p> + +<p>—Ht nem igrtem az elbb! Segtelek, ha tudlak! Hiszen nem +tagadhatom meg, ha akarod! felel knnyed, enyelg hangon, de Jos mgis +idegenl ssze-sszeborzongott, mert dacra Cynthia tagadsnak, +szavainak ugyanazon rtelme volt, miket az jjel hallott... de most +nem rt r efelett tprengeni, mert az egyik gyrktl szikrz +kezecske vllra ereszkedett:</p> + +<p>—Jos, te nem a rgi vagy! Ht nem oly kedves mr eltted +Cynthia, mint volt?</p> + +<p>—pp most akartam krdezni... felelte r zavartan.</p> + +<p>—n nem maradhatok sok ez orszgban! Vissza kell trnem. Azrt +jttem, hogy magammal vigyelek! tev hozz elkomolyodva.</p> + +<p>—Cynthia! riadt ez r elhlve.</p> + +<p>—Az rm, vagy az ijedsg hangja ez, Jos? nzett r nyugodtan, +de szeme oly hideg pillantsokat lvellt r, mint a tr hegye.</p> + +<p>—Az rmteljes meglepets, Cynthia! felelte r gyorsan... +Gondolhatsz mst? tvenni s folytatni blcs atyd rkt! Hisz ez volt +rgi vgyam mindig... csakhogy...</p> + +<p>—Csakhogy? ismtl krd hangslyozssal a lny.</p> + +<p>—Csakhogy most nem mehetek veled! Ez az, mi elbb megdbbentett +s elkesertett. Szavamat adtam s eskvel kteleztem le magamat, hogy +mindaddig maradok, mg a nagy titkot meg nem talljuk! vlaszol +sznlelt levertsggel.</p> + +<p>—Akkor maradnod kell, Jos! A sz kt, de az esk ktelez! +Maradj ht, meddig maradnod kell!... »Aki eskjt tri, nyakt +szegi!« mondotta atym.</p> + +<p>—Teht beleegyezel, testvrem? krd Jos derlt arccal.</p> + +<p>—Ht nem mondtam mr, amit te akarsz, azt nkem akarnom kell... +Vrnkbl val vagy s n, mint n, engedelmeskedni tartozom neked s +akaratodnak! Jos, n most tvozom! Mestered nemsokra jnni fog. +Szeretnk vle is megismerkedni, de mint nt, bizonyra nem mltatna +vitatkozsra! Hanem majd mint tutaz mr alchymista kopogtatok be +hozztok s gy prblom ki a tudomnyt!</p> + +<p>Ezzel arcra hzta ftyolt s knny lebeg lptekkel tnt el a +kivezet ajtcska keskeny s sett boltozatban.</p> + +<p>—lom volt-e ht, vagy valsg? avagy csupn felcsigzott +kpzeletem jtszott rzkeimmel! Nem! s szzszor nem! Vilgosan lttam, +bren voltam! kiltotta ktsgbeesetten s mintegy irtzva pillantott a +dohog athenora fel, mely e pillanatban nagyot durrant a hsgtl.</p> + +<p>—Vajjon szlnak-e az ilyen ltomnyokrl a blcsek knyvei? +krd egy id mlva s remnykedve vette el a knyveket.</p> + +<p>De hiba lapozta, hiba forgatta t azokat, nem tallta bennk, amit +keresett. Csggedten dobta le a nehz folinsokat, a lncokkal lezrt +nagy kteteket s megint komor tprengseibe merlt. A lpcskn a +hzigazda lbnak kopogsa hallatszott.</p> + +<p>—Estre elmegyek Cynthihoz! Ha nem lom, meg kell neki fejteni +a rejtlyt, akarom! s akarom! mormog setten, azutn nyugalmat +erszakolva feldlt vonsaira, sietett a belp el.</p> + +<p>—Nos, kedveltem? krd a tuds.</p> + +<p>—A tz g! Az athenora izzik! felelte Jos halkan.</p> + +<p>—Helyes! Izztsd az anyagot, izztsd, kedveltem! A tzben van +az er s feltmads.<br /></p> + +<p class=center>* * *<br /></p> + +<p>Egy httel ezutn Bornemissza Lnrd egy latin nyelven rt levlkt +lobogtatva kezben, sietett le a toronyhelyisgbe.</p> + +<p>—Kpzeld csak, kedveltem, egy tutaz mr alchymista kvn +nlunk tisztelkedni, miutn meghallotta, hogy te itt tartzkodol. +Ugyebr, elfogadjuk? Mit szlsz hozz?</p> + +<p>—Nevt szeretnm tudni, mester! vlaszol Jos bmulst +sznlelve.</p> + +<p>—Zora ben Zlem Zegri! olvas ez a levlkrl.</p> + +<p>—Oh, oh, ez nagy tuds! Valban ritka szerencse, mester! +Tisztelettel kell fogadnunk, mg pedig itt, mhelynkben!</p> + +<p>—Teht ad personam ismered?</p> + +<p>—Toledban, Malach ben Mizrim mhelyben tallkoztam vle.</p> + +<p>—Helyes, elre rvendek a tudomnyos disputnak. Meglssuk, +min fundamentumokon frequentlja szent mvszetnket! Vajjon is a +szalamandrban keresi-e az ltet elemet? avagy pedig abban a mysticus +vrs anyagban, melyet Abbi Moyses egy hromszggel keresztltrt krrel +jelel?</p> + +<p>E beszlgetst a bibliothecs-terembl alhangz csengetysz +szaktotta flbe.</p> + +<p>Ivn jelentette, hogy a vrt vendg megrkezett s kis id mlva +Cynthival trt vissza.</p> + +<p>Az akkori tuds vilgban dv virgos dvzlsi formk utn, +valsgos examinls al vettk a vendget. Bornemissza szrevette, hogy +az idegen nagyon csudlkoz kpet vg, midn azt erstette, hogy az +izztshoz szksgkp segtsgl kell hvni Kalygah-t, vagyis a maginak +harmadik vdszellemt. s elkezdte magyarzni, hogy a vilgegyetem +rendszere a hyalaetherben, vagyis az serben, a limbus majorban, a +limbus minorban s a vilgsszhang plati gyrjnek vagy homri +aranylncnak nevezett symbolumban van megtestestve. Eszerint az +alchyminak a rgi occultistk rendszert kell mkdsi krbe vonni. +Az embernek kt alapeleme, az elemi test s az asztrl test. Az elemi +testben van az archiaeus, a spiritus vitae, vagyis a mumia, azaz +leter; az asztrl testben a sidericus ember, vagyis az evestrum s +vgl az llati szellem s okos szellem, teht a sidericus rsznl +fogva, vgynak vd, j s rt, rossz asztrl szellemei az +emberisgnek.</p> + +<p>A maurus alchymista eddig udvarias figyelemmel, hallgatta a +magyarzatot, most azonban megszlalt:</p> + +<p>—Magyarzatodbl megrtettem, hogy ti a Kalygahot hvjtok +segtsgl, a mi blcseink ellenben a szalamandrt.</p> + +<p>Jos sszerezzent. Cynthia megint az jjeli tnemny szavait idzte, +a tuds pedig boszsan kelt fel szkbl, mert odafent jra megcsendlt +a hv csengety, de mindjrt vissza is trt.</p> + +<p>—Bartom, a generalissimus p most izente, hogy izgga +unokacsm tban van az alvidki tbor fel, honnan nem kerl tbb +vissza Budra, miutn a trk ellen operl hadtesthez tettk t. Nem +lesz tbb utadban!</p> + +<p>E percben megint, harmadszor is megszlalt a csengety.</p> + +<p>—A vletlen most hoz nyakamra vendget! monda elfojtott +mreggel s felsietett.</p> + +<p>—Te tra kszltl? krdezte Cynthia, midn magukra +maradtak.</p> + +<p>—Tged akartalak felkeresni.</p> + +<p>—Ki az az ember, kirl az elbb beszltetek?</p> + +<p>—Kellemetlen, akadkos ember! Utunkban volt! felel Jos +kitrleg.</p> + +<p>—Jos, te valamit titkolsz elttem! A frfi szeme csak egy +esetben szikrzik oly dzul s engesztelhetetlenl, mint a tid. Mikor +vetlytrsrl van sz!</p> + +<p>E pillanatban az reg Ivn lpett be.</p> + +<p>—Nagy uram izenett hozom. Bocsnatot kr az idegen vendgtl, +hogy nem jhet vissza! Illustris ltogatja rkezett a prgai +udvarbl.</p> + +<p>—n is tvozom!—A kereskedk, kiknek trsasgban +jttem, indulsra kszen llanak!</p> + +<p>—s a segtsg? krd Jos.</p> + +<p>—Megadom a szksges utastsokat—a tbbi az anyag +dolga. Mikor szksged lesz rm, itt leszek!</p> + +<p>Jos az ajtig ksrte.</p> + +<p>—Tovbb ne jjj, monda. Ne feledd, aki mink volt, az mink +lesz s mink marad!...</p> + +<p>—Azt majd megltjuk! Csak a nagy titok legyen egyszer +birtokomban! mormog Jos, villog szemekkel nzve a tvoz utn.</p> + +<hr style="width: 40%"> + +<div> +<a name="Chapter_8"></a><br /> +</div> + +<h3>AZ ARANY SZALAMANDRA</h3> + +<div> +<br /> +</div> + +<p>E naptl kezdve olyan lankadatlan buzgalommal fogott a munkhoz, hogy +Bornemissza Lnrd tbbszr komolyan megintette, hogy kmlje magt s +ne tegye kockra egszsgt.</p> + +<p>Jos azonban nem hallgatott re, vagy csak szrakozottan felelt. +bren volt, mgis azt hitte, hogy lmodik, mert midn leszllott az j +s a nyugalom csendje ereszkedett mindenre, gy tetszett neki, hogy a +titokzatos ednyt krlnyaldos lngok kztt Cynthia alakjt ltja, +midn pedig az edny olykor rvid pillanatokra tltszv izzult, +csudlatosnl csudlatosabb alakok s jelensek vltogattk benne +egymst.</p> + +<p>Tzes koporsban vres halott fekdt s valahnyszor nygve, hrgve +felemelkedett, vrcseppjei izz rubinsznekben cspgtek az edny +fenekre.</p> + +<p>Majd tompa drgs kztt, holtakkal s emberi csontokkal bortott +vgtelen laply trult elbe, mely fltt vijjog tzmadarak +szllongtak, a holttestekbl lakmroztak, mire az egszet egyszerre +vrvrs kdgomolyok leptk el, melyek egy drrensre eltntek, s kt +lngol oroszln bontakozott ki, vgl pedig Cynthit ltta tzes +aranyszalamandra kpben, fejn korona csillogott.</p> + +<p>A szalamandra kedvtelve uszklt, lebegett a tzrban s vakt lng +sugrzott ki egsz testbl.</p> + +<p>—Aludj, Jos, aludj! Az n lngom leszti az athenora tzt, +hogy letre keljen a szalamandra.</p> + +<p>—Nem alszom! bren vagyok! felel Jos, de msnap megint csak +nem tudta, bren volt-e, vagy lmodott.</p> + +<p>Az els mozdulata az volt, hogy a knyvekhez rohant. Remeg kezekkel +nyitotta fel Basilius Valentinus, Olaus Magnus mveit s rekedt +diadalkilts trt ki mellbl.</p> + +<p>—Itt vannak! Itt vannak! A koporsban a halott, a tzmadaras +halottasmez, a kzd oroszlnok s a korons szalamandra! Ah, n vak +bolond! Titokteljes borzadly szllotta meg arra a gondolatra, hogy +minden nappal egy lpssel kzeledik a siker fel.</p> + +<p>—Cynthia! Mrt tagadod nappali alakodban jjeli alakodat? +krdezte a szalamandrtl egy zben.</p> + +<p>—A titkot keresd! Vedd a dolgokat gy, amint vannak... Ht +meglelhetlek-e n most? szlott, tzkarjait, melyekrl a szikrk +zporknt omlottak, a nylson t felje trva... Ha rintenlek, +haland tested egy marok hamuv vlna... Csak mint kihlt hamu, a +testnek, az anyagnak bilincsei kztt kzeledhetem hozzd! Egyedl a +szellemben van az er s hatalom, az anyagban semmi sincs! Emberi +alakomban n is csak tudatlan, tehetetlen anyag vagyok, miknt te! +Gyzd le kivncsisgodat s ne frkszd az elrhetetlent.</p> + +<p>—Miknt tudjam meg ht az tvltozs lnyegt?</p> + +<p>—A lnyeget? Azt se n, se te nem tudod meg! A gazda elveti a +magot s nem ltja, miknt megyen vgbe a fld sett mhben a tenyszet +titokteljes munkja! rl s megelgszik a termssel! Elgedj meg te +is... s segts bennnket a nehz munkban, melyet magunkban sem mi, +sem ti, emberek, sikerrel nem vgezhettek... Nehz munka ez. Ernket, +hatalmunkat vesztegetjk benne. Egsz lnynkkel t s t kell hatolnunk +a holt, merev rcen s keblnkbl adjuk az ltet, feltmaszt fluidumot, +mert csak ez hevtheti fel az rcek megzsibbadt erejt. Emellett az +asztrlkrk szellemtborval kell megkzdennk, kik llati alakokban +heves ellentllst fejtenek ki... de azrt elbb-utbb gyzni +fogunk.</p> + +<p>—De mikor? Ezt mondd meg!—kilt indulatosan.</p> + +<p>—Gyarl, trelmetlen ember! Krdezd a szelet, mikor ll meg? A +folykat, mikor szntetik meg folysukat? Tud erre felelni valaki? Ti +mr a kezdetnl annyi akadlyt grdtettetek elnk, hogy ezttal +csupn a hrmas prbt s a vltozs egyszeri erejt nyeritek meg!</p> + +<p>—Cynthia, nem rtelek!</p> + +<p>—Majd megrtesz, most aludj, Jos, aludj! Klnben nem lesz +erd az jabb prbra! hangzott a lngok kzl, s a korons szalamandra +teste sszeolvadt az athenora lngjval.</p> + +<p>—Szegny fi, egszen ki van merlve s hallspadt a +megfesztett virrasztstl! A tz pompsan g, bizonyra csak most +nyomta el az lom!</p> + +<p>Ezek az rzkeny s nmileg aggodalmasan hangz szavak bresztettk +fel reggel s alig akarta elhinni, hogy rideg mesternek a szjbl +hangzanak.</p> + +<p>Pedig ht ez llt eltte.</p> + +<p>—Lsd, lsd! Tlsgosan megerlteted magad! Pihenned is kell, +kedveltem!</p> + +<p>Jos felugrott s prszor vgigsimt homlokt.</p> + +<p>—Mester! Szgyenlem gyengesgemet! mormog mentegetdzve.</p> + +<p>—Egy szt se! Nemes buzglkodsod csak dicsretet rdemel. Meg +vagyok gyzdve, hogy most elrjk clunkat... Oh, fiam! Kilt rmtl +ragyog szemekkel nzegetve a tgelyt, mg pr nap s fnixnk kifeszti +biboros fny szrnyt.</p> + +<p>Jos rzta a fejt.</p> + +<p>—Nem, mester! Ez egyszer csak a jeleket kapjuk s tn az +tvltoztat er egyszeri atomust! felel hatrozottan.</p> + +<p>—Oh, oh! s mibl gondolod ezt? Feleleted nagyon hatrozottan +hangzik! krdezte megtkztt hangon.</p> + +<p>—A kezdetnl elmulasztottuk seglyl hvni a szalamandrt s +tgelynkbl hinyzik az breszts vrs boraxa!</p> + +<p>Bornemissza mosolygott:</p> + +<p>—A szalamandra csak jelkpes kifejezs, mely alatt mestereink a +tz fokozott erejt, hol pedig magt az sszettel anyagt rtik, mert +az is, miknt a tz, izzik s g, de nem g el! Olvasd t jobban +Basilius s Olaus Magnus iratait.</p> + +<p>Josnak gy tetszett, mintha a szalamandra kacajt hallan a +tzbl:</p> + +<p>—Ne hallgass a mesterre! Csak hadd beszljen! sohse fogja +felfedezni a nagy titkot!</p> + +<p>—Nem hallott kegyelmed semmit? krd izgatottan.</p> + +<p>—Mit? A tz dohog az athenorban! felel ez feltekintve, Jos +pedig elhallgatott.</p> + +<p>A negyvenegyedik napon kioltottk a tzet s midn felfesztettk az +olvasztedny fedelt, halk elmosdott drej hallatszott s egy +pillanatra, mintha rzsaszn villm cikzott volna keresztl, gynge +hajnalprforma fny villant meg a laboratriumban.</p> + +<p>—Gyztnk! kilt Bornemissza, midn ezeket a tudsok ltal +lert biztat eljeleket megpillantotta! Gyztnk, kedveltem! s Klra a +tid! kilt s meglelte fiatalabb trst.</p> + +<p>Ez azonban erszakosan tpte ki magt karja kzl s felkiltott:</p> + +<p>—Megfogadtuk, hogy nem szlunk rla, mg a siker nem biztos. +Siker pedig nincs!</p> + +<p>A tuds is szrnyen restelte ezt az inkbb laikushoz, mint higgadt, +komoly bvrhoz ill elhamarkodott kitrst, kivlt midn ltta, hogy a +csalhatatlan jelek dacra se ragyog el az ednybl a bborszn k.</p> + +<p>Ajkait csaknem vresre harapva, dnttte az edny tartalmt az +asztalra.</p> + +<p>—A jelek dacra, semmi! Olvadt salak, egyb semmi! mormog +dhsen.</p> + +<p>—Nem, mester! kilt most g arccal, lngol szemekkel Jos. +Nzze meg jobban! A titok svnyn jrunk! Az anyagok keverke +felbonthatlan elemm vltozott, rajta van a resurrecti: a feltmads +jele, a fehr hatty feje, vgre pedig az arany gi harmatcseppje!</p> + +<p>—Mutasd!</p> + +<p>—Valban, Paracelsus Basilius sikert jsl jelei! Vgre, vgre +mgis kzelednk!... Mit csinltl te szerencstlen—riadt r +egyszerre a harag s elszrnyeds hangjn, midn Jos a megmledt +anyagot egy kalapccsal ketttrte.</p> + +<p>—Itt ragyog az sanyag egy atomusa! Az arany lelke! Az rcek +nemestje! kiltotta vissza Jos s a trs helyre mutatott.</p> + +<p>Valban, az anyag kzepbe rejtve, szabad szemmel alig lthat +pirosas, kis kristlyszilnkocska ragyogott.</p> + +<p>Bornemissza Lnrd az hitat s borzadly lerhatatlan tekintetvel +nzett oda.</p> + +<p>—Mester, a te kezeid vgezzk a prbt! figyelmeztet Jos, s +egy lomgolyt dobott az olvasztkanlba.</p> + +<p>Bornemissza reszket kzzel hullat a parnyi kristlyszilnkot a +megolvadt lom kz.</p> + +<p>A msik pillanatban mr harsny diadalordts rppent el mindkettjk +ajakrl, mert az lomgoly ugyanabban a pillanatban tiszta sznaranny +vltozott.</p> + +<p>Bornemissza Lnrd a hatrtalan rmtl mmorosan jrklt fel s al +a sett toronyhelyisgben. Szve hevesen dobogott. Felment a +bibliothecs terembe.</p> + +<p>A nagy asztal szln egy levl fekdt. Megismerte Julin pter +rst. Becsengette Ivnt.</p> + +<p>—Hogy jtt ide ez a levl? riadt r komoran.</p> + +<p>—Egy futr hozta! A futr dlutn visszaj...</p> + +<p>Feltpte a pecstet s vonsai a levl olvassa alatt +elsettltek.</p> + +<p>—Igy van ez a vilgon! A legnagyobb rm mell a sors mindig +kszentartja az rmt is! mormog komoran s lement a toronyba.</p> + +<p>—Pter Julin megint egy staftt kldtt. Itt van, olvasd.</p> + +<p>—Nos? Mit szlsz hozz? krdezte, midn Jos visszaadta a +levelet.</p> + +<p>—Egy alattomos, de nagyesz embernek a levele, ki szintn +mindent ksz elkvetni, hogy birtokba jusson a nagy titoknak, felel +kznysen.</p> + +<p>—Azt elhiszem! E titokkal a rend hatalmasabb s gazdagabb lenne +a fld sszes csszrainl s kirlyainl! A vilguralmat szerezn meg +magnak! felel Bornemissza keseren. A rend korn felismerte Julin +dicsvgy s cselszv tulajdonait s mindent elkvetett, hogy a csszr +gyntatatyul vlassza. A tudomnyszomjas s az alchymia rejtlyeibe +merlt csszrnak, az els ltsra, mindjrt annyira megtetszett, hogy +attl a naptl fogva pter Julinus lett legbensbb bizalmasa s ezltal +a rend hatalma s befolysa is naprl-napra nvekedett. A hradsini +udvarban mindenki csak az kedvt kereste, mert pter Julin rt hozz, +mint kell pozicijt megtartani, s hatalmt, befolyst regbteni.</p> + +<p>Csak befolyst s rdemeit nvelte azzal is a csszr eltt, midn +engem a hradsini udvarhoz hvott. felsgnek legbizalmasabb emberei +mind jelen voltak, midn a nephritikus fehrkbl elhvtam a kis +magisteriumot, mely a rezet ezstt vltoztatja.</p> + +<p>A nagyteremben nneplyes csend uralkodott s maga a csszr is +visszafojtott llekzettel figyelt, midn a lngtengerben sz, +hatalmas mrvnykandall eltt hozzkezdtem a mveletekhez. Midn a +beledobott rzmonta izz vegylkemben sznezstt vltozott, maga a +csszr is a legnagyobb bmulattal s elragadtatssal ugrott fel +karosszkbl.<br /></p> + +<p class=center><img alt="Leonhardus Sydericus tnyjtja a bmul +csszrnak a sznezstt vltozott rzmontt..." src="images/8.jpg"></p> + +<h5>Leonhardus Sydericus tnyjtja a bmul csszrnak a sznezstt +vltozott rzmontt...<br /></h5> + +<p>Az olasz szrmazs Balbigli herceg, az alchymia egyik leglelkesebb +hve, nagytvegen t megvizsglva, kinyilatkoztat, hogy a productum a +legtisztbb ezst, mire Rudolf csszr a hta mgtt ll Scaraglia +hercegnnek ajndkoz, ki egy gyrt csinltatott belle a bmulatos +experimentum emlkre.</p> + +<p>Ettl kezdve a csszr engem is bizalmval s kegyvel ajndkozott +meg, de akkor meg klns kedveltjv lettem, midn az n titkos +eljrsom szerint tz napi izztssal, a Caput corvit ltrehoztam. Az +udvar alchymisti ezt klnsen nagy phenomenonnak deklarltk s az n +dicssgembl pter Julinnak is nagy rsz jutott, mert hozott engem +az udvarhoz.</p> + +<p>s n botor, feltrtam eltte titkaimat, ksrleteimet. Midn azonban +minden tervembe, remnyeimbe beavattam, csak azutn jutott eszembe, hogy +prbra is tegyem hsgt! Levelbl meggyzdtem csalrdsgrl!</p> + +<p>Ez villmcsaps vala rm nzve. Bartsgot, szeretetet hazudott s n +elhittem neki! Levele fegyver a kezemben! Amint engem, n p gy el +tudom t s rendjt veszteni vele! Csak egyenesen Mtys fhercegnek +kell megmutatnom!</p> + +<p>—De htha eltagadja? krd Jos lnken.</p> + +<p>—Ha tagadja, bemutatom a fhercegnek az egsz eljrst, miknt +nyertem rla h msolatot lyukacsos, s praeparlt papirom, valamint +sympathicus tentm seglyvel.</p> + +<p>—Most, hogy tudsz mindent, mit tancsolsz nekem?</p> + +<p>Jos egy ideig gondolkozott.</p> + +<p>—Irja meg neki mester, hogy most kszldnk a nagy prbhoz s +invitlja meg mhoz hatvan napra! Akkorra keznkben lesz a nagy titok, a +nagy hatalom. A vrs k egyttal a blcsek kve is s titokteljes +erejvel elrulja az ellensg gondolatait, de egyttal hatalmat s ert +is ad a gyzelemre... Sujtsa le kegyelmed, mesterem, a fldig! Hnyja +szemre rulst, ezt mondvn neki: »Ime, a tudomny gyztt. +Kezemben van az Oriens minden kincse, a hatalom s blcsessg +sszessge, az alchymia nagy titka, de nked nem lesz rszed benne, +htelen, rul bart.«</p> + +<p>Bornemissza szikrz szemekkel blintgatott:</p> + +<p>—Igen, n is gy gondoltam!</p> + +<p>—Annl inkbb, mert meg mitse rthat kegyelmednek! Az a +bborpiros k talizmn lesz, megvdi minden cseltl s +veszedelemtl—felelte biztatlag Jos.</p> + +<p>Az sz tuds sok, klns tekintettel nzett fiatalabb trsra:</p> + +<p>—Te teht egszen biztosnak hiszed ezttal a sikert? Felelj +igaz lelkiismreted szerint!</p> + +<p>—Egszen! letemet merem rtenni! viszonz Jos.</p> + +<p>—Oh, fiam, egyedl benned szeretem a vilgot. Te kibktesz az +emberekkel s szp jvt igrsz nkem, a kedvt vesztett aggnak! +Bennem kihalt, de bennetek feltmad az a boldogsg, mit n oly korn +elvesztettem! mond ellgyulva.</p> + +<p>Jos rezte is ezt, de nem tudott mit felelni r, mert szvt +egyszerre valami fagyos, aggodalmas elrzet szortotta ssze, midn a +boldog jvre gondolt.</p> + +<hr style="width: 40%"> + +<div> +<a name="Chapter_9"></a><br /> +</div> + + +<h3>A NAGY PRBA</h3> + +<div> +<br /> +</div> + +<p>A legnagyobb krltekintssel fogtak a nagy prba elkszleteihez. +Az athenort megnagyobbtottk, terjedelmesebb s tzllbb +olvaszt-tgelyeket szereztek be az elbbieknl, szval minden munkt +maguk vgeztek.</p> + +<p>Jos ekzben a szalamandra szavaira gondolva, a tzhelyen tpllt +tzet trakta az athenorba. Ez mg a mlt izzts tzbl maradt.</p> + +<p>—Mit csinlsz? Mg nem lltottuk be a tgelyt! csudlkozott +Bornemissza.</p> + +<p>—A madr is melegtett fszekbe rakja tojst! vlaszol s +beleilleszt a nagy tgelyt is.</p> + +<p>—Lehet benne valami! rtani meg nem rt!</p> + +<p>A megnagyobbtott athenora erre hatalmas dohogssal kezd ontani a +szikraest s egsz lngtengerrel lelte krl az ednyt.</p> + +<p>Erre Bornemissza megint elvette a titokteljes aranyszelenct, +melyben az tvltozs titkos sszettel vegylkt rizte.</p> + +<p>Ebben a pillanatban Jos jra kacagni hallotta a lngok kztt a +szalamandrt.</p> + +<p>—Jos, vigyzz! A kezdet adja a tznek kivlaszt erejt, az +anyagnak a lelket. Trsad olvasta, de nem rti a tudsok iratait! Azt +kpzeli, negyvenegy napra van szksge, hogy a bbor fnix kifeszthesse +szrnyait! csak a holt szavakat olvasta, mert a betk megktttk +elmjt! Nem is sejti, hogy e szavakban a kabbalisztikus szm +rejtlynyit kulcsa van elrejtve. A mellette lev kr a fldet jelenti, +a szmok pedig a ngy vszakot, azaz azt az idt, amely a k mlhatlan +megrlelshez szksges.</p> + +<p>—Mi fltt tprenkedel? krdezte mr msodszor is a mester.</p> + +<p>—Nem hallott kegyelmed semmit? krd remegve.</p> + +<p>—Mit hallank! A tz bmbl az athenorban!—felel +kedvetlenl.</p> + +<p>Jos hallgatott, de keze remegett, mg a fedelet lezr agyagot +gyrta.</p> + +<p>—Min tndl? Ki vele! Mi az?</p> + +<p>—No, ht megmondom! Egyszerre, mintha bens sugallat ihletne, +jutott eszembe, hogy eme kr a fldet, a ngy tizes szm pedig az +vszakokat jelenti! Mi nagyon is korn vettk le az olvaszt-edny +fdelt.</p> + +<p>Bornemissza szemei a kzirat jelzett helyre tapadtak.</p> + +<p>—Mondasz valamit. A ngy vszak, a ngy tizes! Klns, hogy +nekem nem jutott eszembe! De ht mit jelent akkor az egyes?</p> + +<p>—A ngy vszak sszessgt, az egszet.</p> + +<p>Az aranyszelence bgyadtan ragyogott a tz s a gyertyk fnyben s +midn a tgelybe akartk a vegylket szrni, a szalamandra megint +kacagott.</p> + +<p>—A mester sokat tud—de nem tud mindent! Pedig ez a +knyvekben is benne van. A tudsok vrs felh alakjban rajzoljk!... +Hiba fradtok, ha a robban naphtt meg nem szerzitek—hallotta +Jos a lngok kzl.</p> + +<p>—A durran olaj ez? akarta krdezni, de a szalamandra, mintha e +gondolatt elre kitallta volna, megelzte.</p> + +<p>—A grnit a fld skrge. E k szletett legelszr meg a +vilgegyetem tzben... Tudod, hogy a grnit belsejben hatalmas, +rejtlyes erej folyadk van?</p> + +<p>Jos mr olvasott e rettenetes folyadkrl a rgi alchymista mesterek +knyveiben.</p> + +<p>—Hogyan szerezhetnm meg? akarta mondani.</p> + +<p>—Jos! Jos! Te letet lsz, hallt osztasz! hallotta a +szalamandra hangjt, az athenora pedig, mintha egy hatalmas ramlat +sztan, bgni kezdett.</p> + +<p>—Oh, oh, mi leli athenornkat? krd tndseibl felriadva a +tuds... De mi lelt tged? Arcod halvny s dlt? folytat tantvnyra +pillantva.</p> + +<p>—Mester! Az a vrs felhforma bra a robban naphtt jelenti! +Enlkl nem rnk clt! kiltott fel tompn.</p> + +<p>—Gondolod? krd sszerezzenve! Olvastam e szrny elemrl, +melynek ereje minden fldi anyagot megemszt s nincs tgely, mely +iszony feszt erejt killn! De megvallom, csupn az alchymistk +mt tallmnynak hittem, hogy a laikusokat elrettentsk attl, hogy +tiszttlan vgyakkal fogjanak e szent mvelethez.</p> + +<p>Felllt s a boltozatos terem vgn lv falbartt flknek az +ajtajt kinyitva, egy ers pntokkal lezrt vasszekrnykvel trt +vissza.</p> + +<p>—Dacra, hogy mesnek tartottam e rmerej elementumot, mindig +a kell vigyzattal bntam vele. E szekrnykben kt phiola van, hrom +s ht csepp robban naphtt tartalmaz. Ha akarod, a hrom cseppet az +olvaszt-tgelybe zrjuk.</p> + +<p>—De a rettenetes feszter!</p> + +<p>—Ne flj tle! vegestl helyezzk bele! Leveg nlkl nem +robban. Hogy pedig tgelynket szt ne rombolja, pr szemer caput +mortuummal kell lektnnk! E lekt szert rajtam kvl csupn mg a +borssiai Adalbertus Simiger ismeri!</p> + +<p>Pont jflkor aztn lezrtk az olvasztedny fdelt s Bornemissza +kimerlve nyugalomra trt, Jos ellenben kezbe hajtva spadt homlokt, +fradtan bmult a lngokra.</p> + +<p>Kietlen, szorong rzs bntotta, majd h, majd borzongs szaladozott +rajta vgig... Az j visszhangos csendje rejtlyes zsongssal zsibongott +fleiben.</p> + +<p>Olvasni kezdett, de nem tudott; felkelt teht s amennyi csak +belefrt, gy teletmte sznnel az athenora blt, hogy pr rt +aludhassk.</p> + +<p>De brmilyen fradt volt is, minden reccsensre, minden pattansra +felriadt. Ha lehunyta szemt, hideg szell simtotta arct vgig, +mintha ellebbent volna eltte valami s jajgatst hallott.</p> + +<p>Ha felnyitotta, csak a tz srt s sistergett s a gyertyk lngjai +lobogtak, fantasztikus rnyakat rajzolva a komor falakra.</p> + +<p>Az athenora belseje izz tztengerr vltozott s a lngok fehren +izz mhben elszr csak hatrozatlan krvonalakban, azutn egszen +kibontakozva, megjelent a korons szalamandra, Cynthia arcval, s +kedvtelve szklt, lebegett a lngok tengerben...</p> + +<p>—Cynthia! Cynthia! Sikerl-e most munknk? susog halkan, +mintha sajt hangjtl is flne.</p> + +<p>—Aludj, Jos! Aludj! A ngy vszak hossz! Nem leend elg erd! +Majd n rkdm... helyetted! s krl-krl kerengve, tlelte az +olvaszt-ednyt s aranyest hullatott re.</p> + +<p>—Nem akarok aludni! Ha belehalok is, ltnom kell a kivls +rejtlyt... liheg lzasan.</p> + +<p>—Aludj, Jos, aludj! Klnben nem kmlhetlek! Ekkor a +szalamandra egszen az athenora nylsig lebegve, kitrta karjait. +Szemeibl tzes szikrk pattogtak, keblbl lngnyelvek lvelltek el, +karjaibl pedig zsartnok zuhatag omlott mindenfel, mintha lngba +akarn bortani az egsz vilgot. A toronyszoba is egszen elvltozott. +A levegben tznyelvek szllongtak, a falakrl vrpiros tzpatakok +kgyztak al, az athenora pedig vgtelen nagynak ltszott.</p> + +<p>Jos gy rezte, mintha t is fel-al rengetnk a tzhullmok, +oroszlnok, srknyok, korons kgyk, tztornyok, csontvzak s +tzmadarak rajzottak krl, a vgtelensgben pedig tzfelhk +villmlottak, melyek mennydrg ropogssal tkztek ssze.</p> + +<p>Jos eljult.</p> + +<p>Csak arra a rettent csattansra bredt fel, mely alapjig megrzta a +tornyot, hogy ablakjai recsegtek.</p> + +<p>Zavart kiltssal ugrott fel, a csattanst is lma folytatsnak +vlve, pedig ht knn ers zivatar dhngtt s zpor zuhogott al a +fellegekbl.</p> + +<p>Az rra nzett. Reggeli t ra volt. Bgyadtan, mintha tagjai +lombl lennnek, emelte fel a szntartt s tele zdtotta az +athenort... azutn megint fradtan ledlt a kerevetre.</p> + +<p>—Mi ht az lom, mi ht a valsg? Vagy pedig n vagyok annyira +megzavarodva, hogy nem tudok klnbsget tenni a kett kztt? mormog +gpiesen, de annyira bgyadt volt, hogy mg gondolkodni se igen tudott. +Lz borzongatta.</p> + +<p>A szokott idben lejtt a tuds.</p> + +<p>—Mi bajod? Szemeid alatt sett karikk, s spadt vagy, mintha +koporsbl keltl volna ki?</p> + +<p>—Rosszat lmodtam!</p> + +<p>—Nem lmodtl, hanem beteg vagy! kilt agglyosan a tuds s +ha karjaival fel nem fogja, ht estben fejt zzta volna be a kill +oszloptalapzaton.</p> + +<p>Midn maghoz trt, karja be volt ktve s a knyvtrterembe vetett +gyon fekdt.</p> + +<p>—Mi trtnt velem? krd a mellette l tudstl.</p> + +<p>—Beteg voltl fiam! Ers lzban fekdtl! felelte ez +gyengden...</p> + +<p>—Mit, ht olyan gyenge vagyok n, hogy egy kis lz is lever +lbamrl? Mita fekszem itt? krd felpattanva.</p> + +<p>—Kt hete, kedveltem! Eret is kellett vgni karodon, mint a +kts mutatja.</p> + +<p>—s az izzts?</p> + +<p>—Rendben van minden!</p> + +<p>—Kegyelmed hamar visszafizette az n csekly szolglatomat! +szlott Jos s alig vrta, hogy bekvetkezzk az jtszaka ... s +mint sejtette, ma is megjelent Cynthia a korons szalamandra alakjban s +krlkeringve az ednyt, aranyest hullatott re.</p> + +<p>—Mondtam gy-e, hogy nem kmlhetlek! Aludj, Jos, aludj, ne +kockztasd a sikert.</p> + +<p>E fenyegetstl jobban megijedt, mint akrmin idegrz jelenstl s +lomra hunyta szemeit.</p> + +<p>—A siker! A siker! mormog. Ezrt, ha kell, lomban lek akr +a ngy vszakon keresztl... s aludt, mg csak a hajnalpr rzsaszn +fnye keresztl nem szrdtt a vastag vegkarikkon.</p> + +<hr style="width: 40%"> + +<div> +<a name="Chapter_10"></a><br /> +</div> + +<h3>A VGNEK VGE...</h3> + +<div> +<br /> +</div> + +<p>Bornemissza Lnrd ppen kertjbe akart indulni, hogy megnzze, +vajjon klns gonddal tenysztett Borametzfa palnti nem szenvedtek-e +a hirtelen jtt jgestl, midn csatls kocogott be udvarba.</p> + +<p>—Ki vagy? Honnan jttl?</p> + +<p>—Pethn nagyasszonyom sellvri udvarbl jttem! felelte a +jvevny.</p> + +<p>—gy? Nincs baja lenyomnak? Hoztl valamit? Ide vele, +parancsol kurtn.</p> + +<p>A csatls nyergrl egy szles, de lapos iszkot oldozott le s a +levllel egytt tadta Ivnnak.</p> + +<p>—Kegyelmed az reg Ivn, a kulcsr? Akkor kegyelmed szmra is +lenne m valami tadni valm a vendg lenyasszonyka rszrl, suttog, +tarsolyforma tarisznyjt oldozgatva.</p> + +<p>—Fogd be a szdat, bolond! Majd, ha lejvk!</p> + +<p>Az reg megvrta, mg gazdja a levllel szobjba tr vissza, akkor +fordult a csatlshoz:</p> + +<p>—Nem megmondta a kisasszony, hogy csak akkor beszlj, ha senki +se ltja? No ht mit hoztl?</p> + +<p>A csatls elvakarszta tarsolya fenekrl a kis vszonzacskba varrt +levlkt.</p> + +<p>—Kldje el kegyelmed annak, akinek szl! Igy parancsolta a +lnyasszonyka! suttog a legny titkos szemhunyorintssal...</p> + +<p>—Jl van! Mg ma tnak indul vele Istvn rfi lovsza a +tborba. Ezt mondd, ha hazarsz!</p> + +<p>—rtem!</p> + +<p>Ivn megmutatta a csatlsnak a konyht, maga a pincekulcsot akarta +elhozni, de alig rt a folyosra, midn a fordulnl Jos toppant +elje.</p> + +<p>—reg, mit kldtt kisasszonyod attl az embertl? krdezte +szr pillantssal.</p> + +<p>—Levelet s egy csomagot. Fenn vannak mr a nagyrnl! +felelte.</p> + +<p>—De neked mit adtak t? Vn rka, ne hazudj, ne tagadd, lttam +mindent! Ide azzal a levllel! Nyomban vagyok a praktikdnak, vn +kpmutat! s gy nzett r, hogy az reg minden zben remegni kezdett, +de azrt tovbb is konokul tagadott mindent.</p> + +<p>Jos alig brta tartztatni magt, hogy r ne rohanjon.</p> + +<p>—Nincs nlad semmi? Ht ez a levl itt mi? sziszeg lngol +pillantssal s sovny ujjval mellbebkte az reget, ppen ott, hol +a levl volt.</p> + +<p>E pillanatban a tuds lpett ki a szobbl, az reg Ivn pedig +elsietett onnan.</p> + +<p>—J, hogy itt vagy, ppen rted akartam kldeni, kedveltem! Jer +csak be hozzm! A te szmodra van itt valami.</p> + +<p>Jos fogcsikorgatva kvette.</p> + +<p>Amint a szobba lpett, mrgt, boszujt, mindent feledve, +legykeredzve llott meg.</p> + +<p>A falrl Klra lethven tallt arckpe nzett le r, mla +mosolygssal.</p> + +<p>—gy-e, a megszlalsig hven van tallva? l, beszl s +mosolyog! kilt Bornemissza, Jos zavarban gynyrkdve.</p> + +<p>—Valban! csak ennyit tudott hebegni.</p> + +<p>—Klra lenyom azt rja, hogy egy vndorl olasz mvsz +vetdtt a sellvri kastlyba s addig krte, knyrgtt neki, hogy +engedje magt lefestetni, mg Pethn rokonunk unszolsra, vgre +beleegyezett s nekem kedveskedik vle... Levelben rlad is +megemlkszik, kedveltem. Kr, hogy nked is megmutassam, hogy jl +van-e tallva! s n nemcsak megmutatom, hanem nked is ajndkozom +mindaddig, mg tid nem lesz maga az eredeti.</p> + +<p>Jos halvny, lesovnyodott arca kigylt az rmtl.</p> + +<p>—Lsd, kedveltem, gy van az! folytat, elkomolyodva... Klra +engedelmes lny! Tudtam n azt, hogy kiverjk a fejbl azt a +haszontalan fickt, mihelyt elvlasztjuk ket egymstl. Szoks, nem +egyb, mint szoks. Ltod, mr nem is kvnkozik haza!... Oh, Klra +az n vrem, az n lenyom! Lsd, mr rd is gondol! Nekem meg arckpt +kldte.</p> + +<p>Ez utbbi szavak megint mrget ntttek a Jos szvbe:</p> + +<p>—Az m, de mirt? Hogy elkldhesse azt a levelet, ami annl a +vn kpmutatnl van; gondol keser mosolygssal s magban rgtn +hozztette: De meg kell kapnom, meg kell szereznem azt a levelet minden +ron! s kisietett a szobbl.</p> + +<p>Tv tette az egsz hzat, de az reget sehol sem tallta. Vgre a +konyhban megtudta, hogy kevssel ezeltt eltvozott hazulrl. Azt +mondotta, hogy urnak a talrjt viszi a szabhoz.</p> + +<p>—A talr csak rgy, most mr nem kapom meg tbb! gondola a +spanyol s lement a toronyba. Oly hvvel fogott a tzelshez, hogy az +athenora ble valsgos tzhny krterknt bgott, a szomszdok pedig +jjelenknt flelmes borzongssal nztek a kmnyre, mely sznet nlkl +okdta a fekete fstt. A napok, hetek gy mentek, rohantak +egymsutn... A kabbalisztikus ngy szmnak fele mr lejrt s a korons +szalamandra, mint rendesen, minden jjel megjelent Cynthia alakjban a +lngtengerben s krlkeringve a titokteljes ednyt, aranyest +hullatott.</p> + +<p>—Aludj, Jos! Aludj!</p> + +<p>s Jos aludt, aludt, csakhogy gy rezte, mintha minden nappal +valami fokozd, bens tz forraln az vrt is... s mintha vr +helyett az athenora lngja, tze csergedeznk ereiben.</p> + +<p>Egyik jjel srshoz hasonl sziszegs hallatszott az edny mlybl +s midn a lngok kztt megjelent a korons szalamandra, hrom drrens +renget meg a torony falait.</p> + +<p>—A hrom csepp robban naphta!... Srknyunk legyzte az +oroszlnt. rlj, Jos, rlj! A gymlcs rik, munknk vge fel +kzeledik...</p> + +<p>—Mr?!</p> + +<p>—A naphta nlkl ki kellett volna vrnotok a ngy +kabbalisztikus szmot s az egy oszthatatlant. gy azonban sokkal elbb +megkapjtok az egszsg, hossz let s a mrhetetlen gazdagsg +talizmnjt!</p> + +<p>Jos szve szilajan vert rmben...</p> + +<p>—Cynthia! mondd meg nekem, mi emszt engemet? Majd elgek! Vr +helyett tz nyargal ereimben? Felelj!</p> + +<p>A tz-srs kzl a szalamandra kacaja hallatszott:</p> + +<p>—A tz teszi azt, Jos, a tz! Ez az selem! Ebbl szletett a +tbbi hrom: a lg, a vz, a fld! Ebbl szlettetek ti is haland +emberek!... Aludj! Jos! aludj! n majd rkdm! s a szalamandra +felemelt karjaibl aranyes omlott az ednyre oly vaktn, oly +kprzatos ragyogssal, hogy Josnak le kellett hunyni szemeit s +kbultan hanyatlott vissza fekhelyre.</p> + +<p>Msnap reggel a tuds, a rgi j idkbl maradt ezst-tnyrkn +nhny szlfrtt hozott kedveltjnek. Jos egyik szem szln nhny +parnyi aranyszemecskt fedezett fel.</p> + +<p>—Ecce! Az aranyat term szl, amelyet Becharus +Metallurgijban ler! kilt mulatteljes csudlkozssal...</p> + +<p>—Valban az! J alkalom e sokat emlegetett phenomenon +megvizsglsra; felelte r trsa.</p> + +<p>—Vrj! Vrj! Ahol ez az egy volt, kell lenni tbbnek is! +Vgigbngszem az egsz lugast. E nvnyi aranyat meg fogjuk chemice +vizsglni mercuriummal s rcvizekkel! Killja-e a prbt?... Te kszts +el mindent, a prba-kvet s a lapis lydiust! kilt lelkendezve s a +kertbe rohant.</p> + +<p>Dlben azonban nagyon kedvetlenl lt az ebdhez, derekt fjlalta a +sok hajladozstl s mg se tallt egy szemet se tbbet.</p> + +<p>—Dlutn folytatom! mormog csknysen s mr javban kereste, +midn az reg Ivn hallspadtan rohant a kertbe. Knnyei omlottak s +nmn mutogatott az utna jv tbori hrnkre, ki egy nagy pecstes +levelet adott t neki.</p> + +<p>—Mi lelt? Mi trtnt? Beszlj ht! riadt r, de alig hogy +beletekintett a felszaktott levlbe, is elhalvnyult s bszke fejt +megindulva csggeszt mellre, aztn kemny lptekkel hagy el a +kertet.</p> + +<p>Az reg Ivn pedig sz fejt egy hrsfa derekra hajtva srt +keservesen.</p> + +<p>Jos a mester sietsen dng lpteibl azt hitte, legalbb is egy +kosrra val aranyhj szlt tallt, de mennyire meg volt lepetve, +midn halavny, megilletdtt arccal ltta belpni.</p> + +<p>—Mi trtnt? krdezte.</p> + +<p>—Szrny hr! Az a szerencstlen fi, unokacsm, Vglyessy +Istvn elesett a harcmezn!</p> + +<p>Jos szve nagyot dobbant.</p> + +<p>—Ki hozta a hrt?</p> + +<p>—Olvasd! J bartom, a fvezr kldte egy futrral. Ott fenn +van trtt kardja, szthasgatott, vres mentje s forgs kalpagja.</p> + +<p>—Kedveltem, mondta neki msnap komolyan, jl megfontolva a +dolgot, elhatroztam, hogy magam viszem meg e szomor hrt lenyomnak. +Most mr nincs okunk tvoltartani, st szksge vagyon a szeretetteljes +gondozsra s vgasztalsra. Azrt haza fogom hozni.</p> + +<p>Egy htnl tovbb hzdott, halasztdott a dolog, mg Bornemissza +Lnrd vgre rsznta magt az indulsra.</p> + +<p>A hossz t unalmait elzend, annyira telerakatta az cska hint +belsejt mindenfle kutyabrs folinsokkal, hogy magnak alig jutott +hely benne.</p> + +<p>Igy felkszlve, Joshoz ment bcszni:</p> + +<p>—Indulok, kedveltem! De mg egyet mondok. n Klrt elksztem +mindenre... Bzd egszen rm a dolgot. Igrem, hogy megrkezsnkkor +Klrt menyasszonyodknt dvzlheted!</p> + +<p>—Bzvst teheti kegyelmed, mert, ha sejtelmeim nem csalnak, e +drga igretnek akkorra megszletik a dja is!...</p> + +<p>—Ily hamar? Nem tvedsz? Nem csalatkozol? Egyebet nem tudott +szlni nagy felindulsban.</p> + +<p>A klnben is csendes hz a gazda tvoztval egszen kihaltnak +ltszott, gy, hogy mg a rideg termszet Jost is kellemetlen, +idegenked rzs fogta el arra a tudatra, hogy most egyedl van s +a gazda e nagy, roskatag pletben.</p> + +<p>—Mindez nemsokra mskp lesz! gondol... A gazdagsg, az arany +hatalmval, olasz kfarag-mesterek, velencei krpitosok s dsztk +tndrlakk fogjk varzsolni az res termeket. Tarka vendg-sereg, +srg-forg szolgaszemlyzet, letet s vidmsgot teremt e rideg, +templomi csend falak kz.</p> + +<p>—Oh, Klra, Klra, a kerek vilg minden kincst s drgasgt +lbaid el rakom, shajtotta egsz hangosan, de riadtan fordult htra, +mert ugyanekkor tompa, gnyos kacaj hallatszott mgtte...</p> + +<p>Vgig jrta az egsz folyost, kihajolt a knyklrl, de se itt, se +az udvaron nem volt senki.</p> + +<p>—Pedig nem csaldtam... tndtt, akaratlanul is folyvst +mindenfel kmleldve... Eh, bizonyosan az utcn vagy a szomszdban +kacagott valaki!</p> + +<p>Visszasietett a forr, flledt levegj toronyszobba.</p> + +<p>A szalamandra azzal biztatta, hogy a gymlcs rik s nem kell +bevrniok a ngy vszak leforgst!... Mirl tudja meg ht, hogy a +gymlcs megrett?... Mikor?</p> + +<p>Erre, anlkl, hogy krdezte volna, megfelelt a lngok kzt megjelen +szalamandra:</p> + +<p>—Neknk az id idbl ll! Nem rk, nem napok, hanem az +eredmny utn mrjk. A gymlcs rik, az er gyarapszik! Mindennap +vrhatod a bvs virg kinyltt! Aludj, Jos, aludj!</p> + +<p>Ez utn a kijelents utn mg trelmetlenebbl vrta a napok mlst +s az jtszaka hangver csendjben, minden perc-kettyenst, minden +ratst szvnek heves dobogsa ksrt.</p> + +<p>Igy mlt el kt ht. Most mr mindennap vrhatta, hogy az utaz hint +egyszerre csak begrdl az udvarra: Klra megrkezik!</p> + +<p>Trelmetlensgben a falon fgg csiziban kezdett levelezni, melyet +tuds hzigazdja a ht gi plantnak aspectusai nyomn szerkesztett a +ht valamennyi napjra. Amit ez mond, annak teht igaznak kell lenni, +mert a knyv els pergament-lapjra maga a tuds rta r e megjegyzst: +»Nem babona, nem balhit, hanem az gi aspectusok csalhatatlan +ereje a fundamentumuk.«</p> + +<p>Egyszerre csak lass, alzatos ksznts riasztotta fl +lmodozsaibl s anlkl, hogy az idegen belpst szrevette volna, ez +mr kzvetlen eltte hajlongott.</p> + +<p>—Leonhardus bartomat keresem! monda mly bkolssal.</p> + +<p>Jos megrezzensben sztlanul bmult az ijeszt sovnysg +alakra.</p> + +<p>Pter Julin llott eltte.</p> + +<p>—A mester nincs honn, elutazott! felel, is meghajtva magt, +de rideg, elutast hangon.</p> + +<p>—Elutazott? Hov? ha szabad krdeznem. Mindenekeltt azonban +szabad tudnom, kihez van szerencsm? n pter Julin, felsges csszri +urunk gyntatja vagyok!</p> + +<p>—Tudom! n pedig a mester adeptusa! volt r a vlasz.</p> + +<p>A jezsuita les, kmlel tekintetet lvellt r flig leeresztett +kkes szemhjai all, azutn pedig krlnzett a toronyszobban.</p> + +<p>—Eszerint nem szllhatok meg e hzban? krd kslekedve.</p> + +<p>—Sajnlom! Erre nem vagyok flhatalmazva! felel +visszautastlag.</p> + +<p>—Fiatal ember! n Leonhardusnak ifjkorbli bizalmas bartja +vagyok!</p> + +<p>—Tudom! A mester nem titkol ezt elttem!</p> + +<p>—Teht vrt engemet az n kedves Leonhardus bartom?</p> + +<p>—Sejtette e ltogatst.</p> + +<p>—s mg sem rendelkezett semmikpen elfogadsomrl? krd s +szeme kml pillantssal tapadt a beszlre...</p> + +<p>—Semmikpen se!</p> + +<p>—Hol van Ivn, a kulcsr?</p> + +<p>—A jszgon. gyel az aratsra s betakartsra... Atyasgod +belthatja, hogy n mint vendg, vendget nem invitlhatok!</p> + +<p>—Mit jelentsenek e szavak, fiatal ember? krd a pter +desksen.</p> + +<p>—Tessk mshol jjeli szllst keresni, viszonz rdesen Jos. +Kvn mg ftisztelend atyasgod valamit? Idm ki van mrve.</p> + +<p>Pter Julin megtartotta alzatos llst, de beesett szemei a harag +s fenyegets szikrit lvelltek.</p> + +<p>—Eszerint kegyelmed elkerget? krd lesen.</p> + +<p>—Ne mltztassk flrerteni! Nem vagyok flhatalmazva a +vendgltsra... felel Jos.</p> + +<p>—Leonhardus bartunk nagyon sajnlni fogja a trtnteket... +mond figyelmeztet hangon.</p> + +<p>—Nem hiszem... felel Jos fagyosan.</p> + +<p>—gy ht Isten oltalmba ajnlom e hzat! Ha Leonhardus +megrkezik, mondja meg neki kegyelmed, hogy Keresztri Gedeon ri +hzhoz szlltam... monda kenetteljes lemondssal, de midn a kszbrl +visszatekintett, szemeik kt villog kardknt kereszteztk egymst.</p> + +<p>Josnak csak ks dlutn jutott eszbe, hogy meg kellene +krdeztetni, csakugyan oda szllott-e? Kiment s elkiltva a kertszt, +a Keresztri-hzhoz kldte, de ez csakhamar azzal a hrrel jtt vissza, +hogy pter Julin, meg se pihenve, jra kocsiba lt, de azt igrte, +hogy egy-kt nap mlva visszatr.</p> + +<p>A harmadik napon utna tudakozdtatott s embere azzal a hrrel jtt +vissza, hogy pter Julin az jtszaka csakugyan visszarkezett.</p> + +<p>—Brcsak mr a mester is itthon lenne! De ht hol is marad? +Valaminek trtnnie kellett, klnben mr visszazte volna a vgy s +trelmetlensg... gondola lehangoltan; azutn kis id mlva flllt, +bezrta fenn s lenn az ajtkat, mert a mindinkbb ersbd szl +ftylve zgott, sivtott vgig az egymst keresztez folyoskon.</p> + +<p>—Zivatart kapunk! gondola, a tvoli tompa drgsre +figyelve.</p> + +<p>Csakugyan, jtszakra orknszer vihar trt ki s rettent +villmlssal s mennydrgssel sprt vgig a vros fltt.</p> + +<p>A fldrz csattansokra figyelve, alig vette, szre az id mlst. +Az j kzpri elmltak, de a szalamandra korons alakja ma nem +szklt, nem jelent meg a zsartnokk izzlt lngtengerben.</p> + +<p>Hallgatdzott, nem-e hallja a tzsrs-forma kacajt? De csak az orkn +vad bgst hallotta.</p> + +<p>jflkor azonban, mintha szrnyt szegtk volna, egyszerre +elhallgatott. E rejtelmes csendessgben az athenora falai s a titkok +titkt rejt edny egyszerre olvadt vegknt tltszv vltoztak s a +vgtelensgig kiterjeszkedtek.</p> + +<p>Bborszn kdben, csodlatosan villdz bborvrs prban szott +minden, a kzpen pedig szivrvnyszn lngfelh lebegett, melynek +mhbl csillagknt szikrz, gynyr virg ntt ki, melyet tmrdek +alak vett krl idegenszer fejedelmi ltzetekben, csillog koronkkal, +s trdet hajtva, nneplyes, mly htattal vrtk, mg a csodlatos +virg koronaalak kelyhe kitrul.</p> + +<p>A virg kelyhe lass feslssel flpattant, mire villmszeren tnt el +az egsz ltomny s ugyanebben a pillanatban mly, fldalatti drgssel +az olvaszttgely fdele lereplt az athenorrl s lgy, aolhrfaszer +zengs kzt az egsz toronyszoba a hajnalpr rzsaszn tndrvilgban +szott.</p> + +<p>E bbjos rzsaszn sugrzst az edny fenekn csillog bborpiros +k lvellte. Jos kimondhatatlan gynyrrel borult trdre s csak azt +ltta mg, hogy a csodahatalm k erejtl az egsz olvaszt-tgely +tiszta sznaranny vltozik, azutn eszmletlenl esett le a fldre.</p> + +<p>Csak a torony rovtki kztt tanyz cskk hajnali krogsa +trtette maghoz.</p> + +<p>Knn komor, szrke kd borult mindenre, a toronyszoba mgis a +hajnalmosolygs bbjos prjban derengett.</p> + +<p>Remegve tpszkodott fel s szilaj, ttova pillantssal nzett +szt... a msik pillanatban azonban, mint a prdjra csap saskesely +vistsa, olyan kiltssal rohant az athenora fel.</p> + +<p>—A nagy titok fl van fedezve!</p> + +<p>Trdre akart borulni, de mrhetetlen elragadtatsban csak +mozdulatlanul bmulta a sznaranny vlt olvasztednyt s a fenekn +ragyog, csodlatos sugrzs bborvrs kvet.</p> + +<p>—Enym ht, enym, a vilg s mindensg leghatalmasabb +talizmnja, mely egszsget, hossz letet s mrhetetlen gazdagsgot d +s a fld leghatalmasabb emberv tesz engem! kilt mmorosan.</p> + +<p>Midn nyugodtabbnak rz magt, flolvasztotta a legnagyobb +lomdarabot s beledobva a vrs knek egy szilnkocskjt, az lom +sznaranny vltozott.</p> + +<p>—Az utols ktelytl is megszabadultam! Ez maga az igazi nagy +let-elixirium, Basilius, Albertus Magnus vrs oroszlnja s Hermes +Trismegistosnak vrs srknya!</p> + +<p>s alig hogy e szavakat kimondta, begrdl nehz tihint dbrgse +reszkettette meg a torony ablakait.</p> + +<p>Arcra egykedv nyugalmat erltetve, de szilajon dobog szvvel +sietett az rkezk el.</p> + +<p>Bornemissza szolgjra tmaszkodva szllt ki a vn brkbl s ersen +snttott, de Jos szemei csak Klrt kerestk, ki szre sem vve felje +nyjtott kezt, az seglye nlkl szllott ki a kocsibl.</p> + +<p>—Mi jsg? Mi trtnt? szlott rdes, szaggatott hangon.</p> + +<p>—Kellemes s kellemetlen! felelte s Klrra nzett.</p> + +<p>—Klra lnyom! Nyjtsd kezedet s dvzld nhny szves szval +jvendbeli lettrsadat.</p> + +<p>—Atym parancsa eltt meghajlok, Venegas r! De csak az alatt a +flttel alatt, ha Istvn halla valnak bizonyul.</p> + +<p>Bornemissza pedig ezalatt izgatott vrakozssal nzett kegyeltje +arcra. Mly emberismerete valami rendkvlit sejtett ennek erszakolt +egykedvsge mgtt.</p> + +<p>—Ne ttovzz! ngat trelmetlenl.</p> + +<p>—Pter Julin itt van... vlaszol halkan</p> + +<p>—Itt, nlam!?</p> + +<p>—Nem itt. Nem nlunk... n nem fogadhatm be vendgl. Emiatt, +azt hiszem, ellensgnkk lett... De nem nagyon flhetnk a +haragjtl.</p> + +<p>—No, no! Te nem tudod, mekkora hatalom van kezei kztt... +felelte kedvetlenl.</p> + +<p>Jos szemei gtek s egy fejjel magasabbra ltszott nni, midn +bszkn s diadalmasan vgre kimondhat:</p> + +<p>—A mi kezeinkben nagyobb hatalom van. Mester, a nagy titkot +megtalltam.</p> + +<p>Bornemissza Lnrd vlaszul csak egy elfojtott kiltst hallatott, +azutn szlvszknt rohant le a toronyszobba.</p> + +<p>Jos szintn utna sietett s gy egyikk se vette szre, hogy ugyane +pillanatban pter Julin lpett az udvarra s ttova nlkl utnuk +indult.</p> + +<p>Midn Jos kinyitotta a nagy szekrnyt s a bborvrs k hajnalpiros +sugrzssal ragyogta be a komor helyisget, az agg tuds annyira meg +volt indulva, hogy imdatos tisztelettel trdre borult a csodlatos +erej talizmn eltt.</p> + +<p>—Vgre! Vgre!... csak ennyit brt mondani, azutn viharosan +Jos nyakba borult.</p> + +<p>—dv neked, Leonhardus! Jvendlsem teht mgis beteljesedett. +Te megtalltad a nagy titok kulcst!... szlalt meg egyszerre valaki +kenetteljes hanghordozssal mgttk.</p> + +<p>Bornemissza, mintha kgyra lpett volna, riadt vissza.</p> + +<p>—Gratullok! Leonhardus, gratullok! Tudomnyod a fld +leghatalmasabb emberv avatott. dv neked, drga bartom! dv!... +folytat leghizelgbb hangjn, kezt drzslve.</p> + +<p>Amilyen mmoros rmben s elragadtatsban szott az imnt egsz +valja, pp akkora dh fogta el most Bornemisszt.</p> + +<p>Egy lpssel a msik szekrny eltt teremve, flszaktotta annak +ajtajt.</p> + +<p>—Mg ezutn is mersz a szemem kz nzni, kpmutat, nyomorult! +kilt drg hangon s elbe tartotta azt a kmiai mdon lemsolt +levelet.</p> + +<p>Pter Julin e vratlan fordulatra annyira elvesztette a +llekjelenltt, hogy ijedtben felhrdlt s fakv vlt arccal kapott +a papir utn:</p> + +<p>—Hol szerezted?</p> + +<p>Bornemissza lesujt megvetssel nzett rajta vgig:</p> + +<p>—gy m, hol? viszonz mar gnnyal. Ott, ahol igaz bartsgot +sznlelve, rtad... Tled annyira magasztalt tudomnyom segtsgvel. +Menj, utllak! Nem ismerjk tbb egymst.</p> + +<p>—Leonhardus, te elhiszed? kilt s kezd magt mosni, +mentegetni. Eskdztt, hogy szemfnyveszts az egsz, a stn gonosz +varzslata, apokrif, misztifikci,—de a hz ura csak megvetleg +kacagott:</p> + +<p>—Termszetesen, az ruls s hazugsg des testvrek.</p> + +<p>Hanem Julin atya kvl-bell kaucsukbl volt gyrva. Akrhogy +levertk, fldhz tttk, megint talpra llott s fll igyekezett +kerlni.</p> + +<p>—Leonhardus, felejtsk az egszet! Mireval ez az +ellensgeskeds?</p> + +<p>Bornemissza indulatosan elje dobbant.</p> + +<p>—Nem flek tletek!... E levelet pedig magam fogom fensges +urunknak, Mtys fhercegnek bemutatni.</p> + +<p>—Azt nem fogod tenni, Leonhardus!</p> + +<p>—De igenis megteszem! Nem flek tletek! Kezemben a gyzelem s +hatalom! drgte szilaj lbdobbanssal, a bborvrs kre s az arany +ednyre mutatva.</p> + +<p>A kt volt jbart pr pillanatig kihv tekintettel mregette +egymst.</p> + +<p>—Mit kvnsz cserbe e levlrt? krd bens izgalomtl vibrl +hangon.</p> + +<p>—Semmit! Menj s tbb ne kerlj szemeim el! Nem ismerjk +egymst!... volt r a hideg, engesztelhetetlen vlasz.</p> + +<p>—Utols szavad ez?</p> + +<p>Bornemissza felelet helyett nma megvetssel fordult el tle.</p> + +<p>—Jer, kedveltem! E mrhetetlen kincset biztos helyre kell +szlltanunk s riznnk kell. Eget, fldet mozgsba fognak hozni, hogy +megkertsk, de ott lesznk, rkdnk, szakadatlanul... monda +Josnak.</p> + +<p>Pter Julin lesttt fejjel eltvozott.</p> + +<p> </p> + +<p>—Egy rt, egyetlen percet sem adok tbbet, Klra! Ngy hete +mlt, hogy megfoghatatlan oktalansggal hzod, halasztod az egybekels +idejt. Kedden este esksztk! monda a tuds olyan indulatos, parancsol +hangon, hogy lnya megflemltve elhallgatott.</p> + +<p>Bornemissza azonban tovbb is ingerlten jrt fl s al a drga +sznyegekkel s pomps mobilikkal egszen jonnan btorozott szobban, +melynek nyitott ajti mg egsz sereg egymsba nyl, fnyesebbnl +fnyesebb termet mutattak.</p> + +<p>—Micsoda dolog az, hegy a leny nem hajol meg kszsggel az apa +akarata eltt! folytat knyrtelenl.</p> + +<p>—Atym! esdeklett remeg hangon Klra.</p> + +<p>—Csend! Angyalszeld, engedelmes termszet desanyd +ktsgbeesett volna nfejsged s vonakodsod lttra. Ha nem ltlak +derlt, engedelmes lnynak, akkor szeret atyd helyett fenyt uradat +s mesteredet tanulod megismerni bennem.</p> + +<p>—h, desatym, mily kegyetlen szavak ezek!</p> + +<p>Atyja eltasztotta magtl.</p> + +<p>—Amilyeneket rdemelsz!</p> + +<p>—Kedden este rk frigyre lptek s engedelmesnek, szeldnek, +odaadnak akarlak ltni! Az leszel-e? rivallta haraggal.</p> + +<p>—Az leszek, atym!... rebegte ekkor Klra megtrt hangon s +szobjba tvozott.</p> + +<p>—Teht kedden este! Hat rra kszen lgy! Mr mindent +elintztem. A lelksz s a tanuk a kis kpolnban vrnak retok! +kiltotta utna.</p> + +<p>s ez a keddi nap Klra buzg fohszai s knyrgsei dacra is +elrkezett.</p> + +<p>—Oh, Istenem!—rebeg hangtalanul—mrt nem tudtam n +is meghalni! Mindjrt hat ra s mindennek vge! Oh, Istvn! Istvn!</p> + +<p>Egyszerre azonban az a ktsgbeesett ment gondolat jutott eszbe, +htha megvallan Josnak, hogy nem szereti, nem akar nejv lenni semmi +ron. Amilyen bszknek s jnak ltszik, tn ha ezt megvallja neki, +lemond kezrl.</p> + +<p>E ment gondolathoz a vzbeflk grcss erejvel ragaszkodott. De +hogy menjen oda? Egyedl nem mehet a toronyszobba, mely Jos laksa +vala. Atyjt fogja valami rgy alatt magval hvni s Jost flreintve, +elmondja neki.</p> + +<p>gy is tett. Atyja ugyan furcsnak tallta, hogy a toronyszobbl +induljanak az eskvre, de mg se akarta kedvt szegni. Jos ppen +barettja utn nylt, midn belptek.</p> + +<p>—Maradj! Klra akarta, hogy innen induljatok! szlott +magyarzlag a tuds. Nos, lnyom, ht mit akartl mondani? fordult +aztn krdleg lenyhoz.</p> + +<p>Klra mg halvnyabb lett. Most mr visszaijedt a prbtl.</p> + +<p>Ktsgbeesetten gyrgette a kezben tartott csipkekendcskt, Jos +pedig udvarias meghajlssal kzelebb lpve, vrakozott.</p> + +<p>Ebben a feszlt, vrakoz csendessgben egyszerre rces csrrens s +siet lpsek zaja hallatszott a lpcskn s a msik percben a holtnak +hitt Vglyessy Istvn szlas, katons alakja llott elttk.</p> + +<p>—Klra!</p> + +<p>—Istvn! h, Istvn! Te lsz! Hla neked jsgos Istenem! +sikolt az rm ujjongsval Klra s az ifj kebelre borult.</p> + +<p>—lek, Klra, lek! Most mr enym lesz! Nem vlaszt el +bennnket senki! ujjongott Istvn is boldogan.</p> + +<p>—Tstnt ide mellm jsz, Klra! Micsoda immodestus viselkeds +ez? rivallt r atyja haragosan.</p> + +<p>—Btym uram! Nzzen rm! A fvezr kapitnny nevezett ki +vitzsgemrt. Most mr nem tagadhatja meg tlem Klra kezt!</p> + +<p>—Hogy jssz te ide? Hallhredet hallottuk.</p> + +<p>—n nem hittem! Az utols percig remnykedtem! kiltotta kzbe +ragyog szemekkel Klra.</p> + +<p>—Hrt vve Klra frjhezmenetelnek, jjel-nappal siettem. +Hallhrem pedig onnan eredt, mert embereim vrtl bortva lttak +lovamrl lehullani a csatamezn s azt hittk, hogy ott vesztem.</p> + +<p>Bornemissza szemldkei sszehzdtak s Josra pillantva, ltta, +hogy ez dhtl torzult arccal mered a beszlre, mintha r akarna +rohanni. Megnyugtatlag intett teht neki, azutn ccshez fordult:</p> + +<p>—Itthon pedig az trtnt, hogy Klra kezt odaajndkoz +Venegas Jos rnak. Kedveltem, fogd karon menyasszonyodat s jernk!</p> + +<p>—Atym! sikolt knyrg hangon Klra s irtzva visszahtrlt +a felje kzeled Jos ell.</p> + +<p>E pillanatban fltrult a torony kis ajtaja s Jos hallspadtan +dbbent vissza a belp magas nalaktl.</p> + +<p>—Cynthia! hebegk rng, szntelen ajkai.</p> + +<p>—n vagyok, Jos! Eskd betelt! rted jttem! Nem megfogadtad, +hogy a mink vagy?...</p> + +<p>—Mit akar s ki ez a turbulens persona? krdezte Bornemissza +zordonan.</p> + +<p>—Nem ismerem! felelte Jos merszen; azutn halkan s +indulatosan odasgta Cynthinak: Menj, tvozz, akarom!</p> + +<p>Cynthia felkacagott...</p> + +<p>—Nem ismersz, igazn nem ismersz, Jos?</p> + +<p>—Nem ismerlek! Tstnt tvozz, akarom! Parancsolom! riadt r +eltorzult arccal.</p> + +<p>Cynthia felemelte a karjt s jra kacagott. Kacaja azonban egyre +harsogbb, ijesztbb lett, gy, hogy nem is kacaj volt az mr tbb, +hanem skett mennydrgs.</p> + +<p>Valamennyien rmlten, megdermedve lltak ott.</p> + +<p>Egyszerre szembl s keblbl vakt lngok lvelltek el... azutn +drg roppansok kztt a falak s oszlopok inogni, omladozni kezdtek s +Istvnnak ppen csak annyi ideje maradt, hogy a flig eszmletlen Klrt +karjaiba kapva, a kis ajt tmr boltozatn t az utcra menekljn +vele, midn gig villan lngok s fldetrz drgs, ropogs kztt az +egsz torony sszeomlott, maga al temetve mindent.</p> + +<hr style="width: 40%"> + +<div> +<a name="Chapter_11"></a><br /> +</div> + +<p class=center><img alt="image 9" src="images/9.jpg"><br /><br /></p> + +<h3>EPILOGUS</h3> + +<div> +<br /> +</div> + + +<p>A budai szent Zsigmond kpolna tuds lelkipsztora, Ambrozius atya, +aki lelkiismeretesen fljegyezte az akkoriban trtnt nevezetesebb +esemnyeket s jelensgeket, napljnak elsrgult lapjain az elmondott +trtnetre vonatkoz kvetkez fljegyzseket tette:<br /></p> + +<p class=right>»Die 27. Septembris.</p> + +<p>Mg most is fleimben cseng azon rmsges detonatinak a drgse, +mely nagyon tuds Bornemissza Lnrd fnemes r (tuds nevn Leonhardus +Sydericus) portjnak s ri palotjnak majd hromfertly rszt +romokba dnttte, a szomszd portk pedig alapjukban egszen +megrendltnek.</p> + +<p>ppen Ave harangozs utni estvli hitatossgomat vgezve, egy ideig +mg jmbor contemplatikon jrtatm elmmet, midn egyszerre az +Apocalypsis vilgomlaszt robaja kztt, firmamentumig lvell lngok +vilgtanak be mindeneket, azutn fldetrz mennydrgssel, sr +fstfellegek burkoltk orcusi sttsgbe a krnyket.</p> + +<p>Minden teremtett llek kiszaladt s nagy remegssel az utols tlet +eljvetelt vrta. Senki se tud, mi trtnt, mgnem egyszerre hire +szaladt, hogy Bornemissza Lnrd uram s idegen orszgbli adeptusa +alchymiabli s sett magiabli manipulatiiknak estnek ldozatul s +tz s romok al vagynak temetve.</p> + +<p>Bornemissza uram minden hajadoni ernyekkel kesked lenya, Clara, +s ccse Vglyessy Istvn, a kijr boltozata al meneklve, mindeneknek +csudjra pen s srtetlenl maradtanak, s az ktsgbeesett +lamentciik s jajgatasaik seglyre serkentk az embereket, gy, +hogy tstnt az omladkok eltakartshoz fogtanak.</p> + +<p>Szrnysges pusztuls kpe trult fel ottan.</p> + +<p>A tz mindent megemsztett, az ri palotnak csak elszrnya maradott +llva, az is roskadoz llapotban... s a romok kzl kihangz elhal +hrgs- s nyszrgstl vezettetve, kemny s fradsgos munka utn, +rakadtak a tuds nemes rra, ki mg ugyan lt, de ri meg valnak +szmllva. Az utols lelki vigaszt feladva nkie, mg csak annyit tudott +hrgni, hogy ccse oltalmba s szeretetbe ajnlja lenyt, Clarat, +azutn megld ket, mire menten otthagy lelke haland porhvelyt... +Az idegen orszgbli adeptus porhvelybl azonban egy atomust se +talltanak, noha az egsz romhalmazt szllyelhnytk vala rette. +kegyelme egszen porrgett. Isten legyen irgalmas szegny +lelkeiknek!</p> + +<p>Persze, mint mindenkor, gy most is sok mindenflt beszlnek s +imputlnak az emberek, kivltkpen a tudatlan misera plebs contribuens. +Azt is mondjk, hogy a jezsuita atyk boszjnak esett a fnemes r +ldozatul, miutn mindenfle cselszvnyeikbe s titkos praktikikba +be lvn avatva, ezt most ellenk akar fordtani; nhnyan a fekete +mginak s a termszetfeletti hatalmak boszjnak mondjk, ellenben +msok pedig politikai okoknak tulajdontjk vala az egsz +szerencstlensget, melynek mstl rizzen meg bennnket a magassgbli +kegyelme!</p> + +<p>Mi trtnt, hogyan trtnt, errl se az rvn maradt lenyz, Clara, +sem pedig vlegnye, Vglyessy Istvn nem tudnak, vagy nem akarnak +nyilatkozni. Azt csak a magassgbli Isten, ki minden titoknak a tudja, +tudn megmondani.</p> + +<p>n azonban erre azt mondom: Ember, hagyj bkt a fldntli +hatalmaknak, s ne kisrtsd az Istent, minket gyarl bnsket pedig ne +vigy, n uram Istenem, kisrtetbe!«<br /></p> + +<p class=right>»Die 21-ti Octobris.</p> + +<p>Miknt a szerencstlenl jrt tuds r hajt s meghagy nekik, ma +eskdtenek, a legnagyobb csendben s visszavonultsgban, egymsnak +srig tart hsget Clara Bornemissza s Stefanus Vglyessy de +Vghlyes...</p> + +<p>n ktm ssze kezeiket az egyhz ldsval.</p> + +<p>Adja is meg a magassgbli risten e sok gytrelmet s +megprbltatsokat tszenvedett szveknek mindenekben kegyelmt s a +hzas let minden boldogsgt. men!«<br /></p> + +<p class=right>»Die 30-ta Octobris.</p> + +<p>Vrosunkba nevezetes tuds s magaslls persona rkezett, felsges +csszri s kirlyi urunknak bels udvari medicinae doktora, a tuds s +hresneves Hayek Thaddeus uram szemlyben, a bohmiai Prga (nmelyek +gy mondjk Prh) vrosbl.</p> + +<p>E neves s eminens dignits bens bartja vala a szerencstlenl jrt +tuds frnak, s a hallott szerencstlensg hire hoz vala hozznk Buda +vrosba.</p> + +<p>E tuds frfi tbbek kztt azt lltja, hogy ama rettent robbanst +bizonyra valami chemiai operatio idzte vala el, valamelyes ismeretlen +durran mixtra, mely a chemicalik titkos s kitanulhatlan occulta +qualitsbl, anlkl, hogy sejtenk, nmelykor elll s vehementer +explodl...</p> + +<p>Igaz-e ez, nem-e, n nem tudom, de e tuds frfi bizonyra +competensebb judex, mint az n simplex s csekly mivoltom.«</p> + +<p> </p> + +<p>Eddig tart pter Ambrozius napljnak a trtnetre vonatkoz rsze. A +trtnet utn tz vvel ksbb azonban Hayek Thaddeus prgai udvari +orvos hagyatkban egy vaskos kzirattekercset talltak, mely a fent +megrt trtnetet egsz terjedelmben tartalmazza.</p> + +<p>E kzirat els lapjra a tuds orvos sajt kezvel a kvetkez +megjegyzst iktatta:</p> + +<p>»Azok, kik a nagy titkot megtalltk, gy rjk le a nagy +elixirum szletst, azon alchymistk pedig, kik svran keresik, ilyen +csodlatos jelensek kztt kpzelik a bborvrs k +szletst,—tletet azonban csak az mondhat, ki mindezen titkok +kulcst brja.«</p> + +<hR style="WIDTH: 70%"> + +<p><a name="FN1"></a> +<sup>[1]</sup> Hollfej +</p> +<p><a name="FN2"></a> +<sup>[2]</sup> Ignes reverberii: fokozott tz.</p> + +<hr style="width: 100%"> + + + + + + + + +<pre> + + + + + +End of the Project Gutenberg EBook of Az arany szalamandra, by Ferenc Donszy + +*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ ARANY SZALAMANDRA *** + +***** This file should be named 18365-h.htm or 18365-h.zip ***** +This and all associated files of various formats will be found in: + http://www.gutenberg.org/1/8/3/6/18365/ + +Produced by Tams Rth, Hardi Attila Jnos, Hardi Attila +Jnos and the Online Distributed Proofreading Team Europe +at http://dp.rastko.net. + + +Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed. + +Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution. + + + +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +http://gutenberg.org/license). + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH F3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need, is critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at +http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at http://pglaf.org + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit http://pglaf.org + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including checks, online payments and credit card donations. +To donate, please visit: http://pglaf.org/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + + http://www.gutenberg.org + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. + + +</pre> + +</body> + +</html> diff --git a/old/20060510-18365-h/images/1.jpg b/old/20060510-18365-h/images/1.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..96e0312 --- /dev/null +++ b/old/20060510-18365-h/images/1.jpg diff --git a/old/20060510-18365-h/images/2.jpg b/old/20060510-18365-h/images/2.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..acf5a43 --- /dev/null +++ b/old/20060510-18365-h/images/2.jpg diff --git a/old/20060510-18365-h/images/3.jpg b/old/20060510-18365-h/images/3.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..17f9903 --- /dev/null +++ b/old/20060510-18365-h/images/3.jpg diff --git a/old/20060510-18365-h/images/4.jpg b/old/20060510-18365-h/images/4.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..ea6c26c --- /dev/null +++ b/old/20060510-18365-h/images/4.jpg diff --git a/old/20060510-18365-h/images/5.jpg b/old/20060510-18365-h/images/5.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..ef085cd --- /dev/null +++ b/old/20060510-18365-h/images/5.jpg diff --git a/old/20060510-18365-h/images/6.jpg b/old/20060510-18365-h/images/6.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..96083f6 --- /dev/null +++ b/old/20060510-18365-h/images/6.jpg diff --git a/old/20060510-18365-h/images/7.jpg b/old/20060510-18365-h/images/7.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..9c64dc2 --- /dev/null +++ b/old/20060510-18365-h/images/7.jpg diff --git a/old/20060510-18365-h/images/8.jpg b/old/20060510-18365-h/images/8.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..bf84dd3 --- /dev/null +++ b/old/20060510-18365-h/images/8.jpg diff --git a/old/20060510-18365-h/images/9.jpg b/old/20060510-18365-h/images/9.jpg Binary files differnew file mode 100644 index 0000000..0fa8905 --- /dev/null +++ b/old/20060510-18365-h/images/9.jpg |
