diff options
Diffstat (limited to '18365-8.txt')
| -rw-r--r-- | 18365-8.txt | 3908 |
1 files changed, 3908 insertions, 0 deletions
diff --git a/18365-8.txt b/18365-8.txt new file mode 100644 index 0000000..71ebe19 --- /dev/null +++ b/18365-8.txt @@ -0,0 +1,3908 @@ +The Project Gutenberg EBook of Az arany szalamandra, by Ferenc Donászy + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + + +Title: Az arany szalamandra + +Author: Ferenc Donászy + +Release Date: May 10, 2006 [EBook #18365] + +Language: Hungarian + +Character set encoding: ISO-8859-2 + +*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ ARANY SZALAMANDRA *** + + + + +Produced by Tamás Róth, Hardi Attila János, Hardi Attila +János and the Online Distributed Proofreading Team Europe +at http://dp.rastko.net. + + + + + + +DONÁSZY FERENCZ + +AZ ARANY SZALAMANDRA + + + + +Elbeszélések az Ifjuság Számára + + + + +Az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. Kiadása + + + + +BUDAPEST + +1906 + + + + + +TARTALOM. + + +Az égi jelek +Az éjféli vendég +Bornemissza Klára +A Caput Corvi +Nostradamus tükre +A phantom +Cynthia +Az arany szalamandra +A nagy próba +A végnek vége +Epilogus + + + + + + +AZ ÉGI JELEK + + +1580 táján, János fővétele napján, éppen delet harangoztak ős +Budavárosában, midőn a nap egyszerre elsötétedett és helyette három +sápadtfényű csudatünemény jelent meg a színétvesztett égbolton. + +Kettő sugaras küllőalakban rajzolódott az égre, a harmadik pedig, egy +óriási, vérbemártott török kardhoz hasonlított és a zenithről +ragyogtatta alá lángvörös fényét. + +A lakosság apraja-nagyja az utcákra tódult. Kinek is volna étvágya az +evéshez, midőn ilyen fenyegető égi jelek támadnak. + +Különösen az égboltozat közepén lángoló üstökös-csillagforma véres kard +okozott nagy megdöbbenést s a félénkebbek szorongó szívvel találgatták: +vajjon háborút, döghalált, vagy éppen a világnak a végét jelentik ezek a +rémletes égi jelek? + +--Nézzék csak kegyelmetek, a nagyontudós Bornemissza Lénárd +főkamarásmester úr is vizsgálja a csudatüneményeket! szólalt meg a +polgárok egyike. + +--És mellette áll az ablakban vendége, Julián páter, a jezsuita! felelte +rá a másik polgár. + +--Julián páter ő atyasága a dicsőségesen uralkodó II-ik Rudolf +királyunknak gyóntatója és lelki tanácsadója, jegyzé meg Ulrik, a +harangöntő. + +Ulrik mester komája, az olasz származású Zanardelli drágakőköszörülő és +aranymíves is hozzájuk csatlakozott. + +--Mit szólnak kegyelmetek e borzalmas égi csudákhoz? + +--Mi nem szólunk, de komám se szóljon! Hadd tegyék ezt azok, kik magukat +bölcseknek és mindentudóknak hiszik! válaszolá a harangöntő. + +--Igaz a! Zanardelli mester, kegyelmed bejáratos a főkamarásmester úri +palotájába, bizonyára tudója is, amik ott benn történnek? vágott közbe a +Zsigmond-közbéli szűcsmester. + +--Annyi szent, hogy történik valami! Lépten-nyomon messze országokból +érkező idegenek adják egymás kezébe a kilincset. Azután nem egyszer +láttam, midőn a főkamarás úr egész csomó mindenféle plántával tért +vissza a hegyek közül, mondá a harangöntő. + +--Ezt én is láttam, sőt azt is megmondhatom, hogy a hátsó épület kéménye +még éjtszaka idején is egyre okádja a füstöt, akárcsak a kegyelmed +műhelye, Ulrik mester. + +--Bezzeg a magunkforma szegény embert börtönre vetnék, ha ilyesféle +tilalmas dolgokat machinálna! De hát a nagyuraknak minden szabad! Még a +gonoszság is! vélekedék a szűcsmester. + +--Miből gondolják kegyelmetek, hogy tilalmas gonoszságokat mívelnek a +palotában? kérdé a drágakőköszörülő. + +--No hát abból, mert az ördögidézéshez, a gonosszal való cimboráláshoz +és a megrontásokhoz kell az a sokféle plánta és az örökké égő kohó! +válaszolá a köpcös paszomántos. + +--Zanardelli mester bejáratos a palotába! Cáfolja hát meg, ha tudja! + +--No hát tudják meg, hogy Bornemissza Lénárd főkamarásmester úr kedveli +a tudományokat és éjjel-nappal azokban búvárkodik. Azok az idegen +országból érkező vándorok pedig szintén tudósok, kik nagy hírneveért +keresik fel, mert különösen első auktoritás az alchymiában, amiért nagy +tekintélyben áll és kedves embere felséges urunknak és királyunknak, +II-ik Rudolf császárnak is. Most hallották kegyelmetek az igazságot. +Tegyenek lakatot a szájukra, mert bizony isten megjárják! figyelmezteté +őket a harangöntő. + +--Köztünk legyen mondva, én is csak azt hiszem, hogy nem jó +keresztényhez és nem főúrhoz illő az ilyen bűbájos mesterkedés--jegyzé +meg Ulrik mester, midőn magukra maradtak. + +Az aranyműves megfordult, hogy távozzék, midőn egy lovászforma cseléd a +palotába hívta. A nagykapu egyik oldalajtócskáján léptek a nagy +négyszögletű épületbe, melynek oldalszárnyait fedett folyosók kötötték +össze a sajátságos modorban épült hátsó résszel. Egyik tornyában a +csillagvizsgáló, a másikban a laboratórium volt berendezve, a két +tornyot pedig egy nagy terem kötötte össze egymással. + +A ház ura, Bornemissza Lénárd, ebben a teremben várta. + +Herkulesi termetű alak volt. Széles vállak, kemény, szigorú, a +virrasztásoktól és búvárkodástól mélyen bennülő szemek. Rövidre nyírt +haján lapos camaura ült, erősen őszbe csavarodó hosszú szakálla pedig +két ágra választva omlott alá. + +--Arnoldus mester! Három darab legerősebb tüzetálló tégelyre lenne +szükségem a legnagyobbakból, megfelelő födőkkel! Megérkeztek-e már? +kérdezte. + +--Kegyelmes uram szolgálatára állnak. Továbbá megkaptam a Borussiából +rendelt Terra sigillatát és Caput mortuumot is! + +--Ide kell küldeni! Mikor indul német- és olaszországi útjára? + +--Csak Homonnai és Drugeth főnemes urak kommissióit várom, kiknek +számára velencei tükröket, mozaik munkákat és más efféléket kell +vásárolnom! + +--Jól van! Nekem is lesznek kommissióim! Indulás előtt jelentkezzék. + +Midőn az aranyműves eltávozott, Páter Julián előlépett az ablakfülkéből. + +A fekete rendöltöny még kirívóbbá tette alakjának irtózatos soványságát. + +--Most már senki se fog bennünket zavarni, folytatom hát. Küldetésem a +mai nappal véget ért! A császár visszatérésemet sürgeti! szólalt meg +lágy, kenetteljes hangján, miközben a magashátú támlányok egyikébe +ereszkedett. + +--Ez annak a jele, hogy tanácsod nélkül nem tud ellenni. Császári urunk +világraszóló alchymiabéli tudományodért nagyon becsül téged. Ha pedig a +nagy titkot megtalálnád, te lennél utána az első és leghatalmasabb +embere az országnak. + +--Mérhetetlen hatalommal és gazdagsággal járna e felfedezés! viszonzá +Bornemissza sóváran. + +--Ő felsége rövid idő múlva többféle jelét fogja adni irántad való +változhatlan kegyelmének! + +--Mindig csak üres ígéretek! viszonzá Bornemissza. + +--Figyelj rám! Nem is sejted, minő fordulatok lesznek rövid idő múlva az +országban és kormányzásban. Ő felsége a császár rendkívül féltékeny +uralkodói jogaira, emiatt folytonos viszályban él háza tagjaival. +Testvérei: Ernő és Mátyás főhercegek úgyszólván erőszakkal kezükbe +ragadták a kormányzást és emiatt úgy az osztrák tartományokban, mint +itt, folytonos zavarok és forrongások vannak napirenden, kivált azóta, +mióta Mátyás főherceg egészen kezébe ragadta a magyar ügyek vezetését. +Mátyás főhercegnél tisztelegve, átadám néki ő felsége bizalmas levelét, +melyben azt írta fenséges öccsének, hogy itt tartózkodásom célja +egyes-egyedül az alchymia magasabb titkainak veled való együttes +búvárlása. De ez csak ürügy volt. Láttam az elégületlenséget, a +forrongásokat és belzavarokat, melyek felséges urunk trónját +veszélyeztetik. Első sorban engem akarnak az udvartól eltávolítani, +mert, szerintük, korlátlan hatalmam van a császár felett! + +--Igazuk van! Korlátlan hatalommal uralkodói rajta. + +--Amilyen fegyverrel támadnak, olyannal védekezünk! A császár +elhatározta, hogy Mátyás főherceget teljesen kizárja a kormányzási +ügyekből! Mivel pedig császári urunk prágai udvarát nem akarja elhagyni, +országai kormányzását azokra a kipróbált híveire bízza, kiktől nem kell +féltenie trónját. Nagy szerep, nagy hatalom és fényes tisztség vár reád, +barátom Lénárd! Hátha még csakugyan felfedeznéd a nagy titkot!! Akkor te +uralkodnál az országban. + +--Vagy pedig úgy járnék, mint az ánglius Kelley, kit ő felsége bárói +rangra emelve, kegyeivel halmozott el, de mivel alchymiai titkait nem +akarta neki elárulni, börtönbe vettetett, honnan, midőn menekülni akart, +leesett és nyakát törte--viszonzá Bornemissza gúnyosan. + +Páter Julián fejét csóválta: + +--Barátod, Hayek Taddeus, az udvari orvos, ugyancsak hiányosan +értesített erről az esetről! Kelley és cimborája Dee, mindketten +közönséges csalók valának! + +--Hálátlan vagy, Leonhardus. Tudod, hogy egy alchymista se mehet be +mindaddig a felség alchymiai laboratóriumába, míg te előtted +próbaelőadást nem tart tudományából... és csak a te ajánló leveledre +nyílnak meg előtte a prágai Hradsin kapui. + +--Ez ellen nem is panaszkodom! Néha csakugyan érdemes tudósok +dissertálnak és experimentálnak műhelyemben; viszonzá Bornemissza. + +--Hagyjuk a vitát! Még fontos megbeszélni valónk van hátra. A te érdeked +azonos az enyémmel! Amint eddig beavattál alchymiai munkálkodásod +titkaiba, úgy teszel ezentúl is. Ezáltal uralkodunk a császáron! Ha +feltalálod a nagy titkot, ezt is közölni fogod velünk, mert jusson +eszedbe, a belőle eredő mérhetlen gazdagságot csak a hatalom birtokában +élvezheted. + +E pillanatban egy öreg, meggörnyedt, de nagyon becsületes képű szolga +lépett be a terembe. + +--Miért háborgatsz e szokatlan időben, Iván? kérdezte nyersen +Bornemissza. + +--Kegyelmes uram, az ötvösmester elküldte az olvasztótégelyeket, +tisztelendő atyaságod futárja pedig útrakészen áll. + +--Vidd le a laboratóriumba! A laboráns szítsa fel a kohóban a tüzet és +reszeljen négy uncia rezet, két uncia aurichalcumot finom +porrá--parancsolá. + +--Ecce! a futárról egészen elfeledkeztem. Csak néhány sort írok a +rendfőnöknek. + +A háziúr leeresztette a porcos íróasztal támláját és egy zárt +faliszekrényből az akkoriban még kevéssé használt papirt véve elő, mellé +helyezte a hattyútollból vágott pennát, a viasszal és selyemzsinórral +egyetemben. + +Páter Julián gondolkozva ült az asztalhoz. + +--Titkos jegyekben írjam e levelet? Eh, a futár a mi emberünk. + +Midőn készen lett, nagy mesterséggel összehajtogatta és átkötözte zöld +selyemszállal, azután talárja alól elővont gyűrűvel lepecsételé. + +--Mily különös színű tenta és milyen furcsa formájú írócharta; dünnyögé, +hol a tentát, hol a papirost nézve, azután kisietett a rá várakozó +futárhoz. + +A tudós háziúr mint a ragadmányára csapó saskeselyű, sietett az +íróasztalhoz; felemelte az ottmaradt papírlapot és a szekrénybe rejté. + +--Majd meglátjuk, tiszta kártyákkal játszol-e, páter Julián, vagy csak +eszközként akarsz felhasználni?! + + + + +AZ ÉJFÉLI VENDÉG + + +Az öreg kulcsár lépett be nemsokára a terembe s egy pecsétes tekercset +nyújtott át urának. + +--Csatlós hozta a dullóvári Pethő-kastélyból! Azt beszéli, hogy, Klára +kisasszony kicsibe múlt, hogy a martalócok kezébe nem esett. + +--Menj és viseljed gondját a csatlósnak. Lehet, hogy választ visz +leányom levelére. Várakozzék. + +Leánya azt írta, hogy sólyomvadászat közben amúgy is nagyon messzire +távoztak a kastélytól, ő pedig kócsagot űző sólyma után vágtatva, a +vadászat hevélyében elszakadt társnőitől és a vidéket nem ismerve, +eltévelyedett a mocsaras erdőségben, hol egyszerre csak martalócok +vették őt körül. Segélykiáltásait, úgy látszik, senki se hallotta, mert +a rablók már jó messzire magukkal ragadták és éppen száját akarták +betömni, midőn pár jól célzott lövés a martalócok közül néhányat +leterített, a bokrok közül pedig több ember rohant elő. A latrok +megfutottak. A szabadítók idegen országbeli kereskedők valának és +társzekereikkel, málhás állatjaikkal az erdőség tisztásán táboroztak. Az +a férfiú, ki legelőször segélyére rohant és rablóját leütötte, inkább +tudósnak, mint kalmárnak látszik, de csak annyit tudott meg róla, hogy +Budára igyekszik s málhái könyvekből és különféle érc- és +agyageszközökből állanak. + +Bornemissza elhatározta, hogy még az nap ír Pethő Miklósnak, hogy +leányát biztos kísérettel küldje haza. + +Ekkor pedig elővette azt a papírlapot, min páter Julián a levelét írta +és a felszálló gőz fölé tartotta. + +Kevés idő múlva a zöldessárga charta majdnem egészen sötétbarnára +változott és midőn a gőz elszállt, a boltozatról aláfüggő +karosgyertyatartó felé tartotta. + +Igy látszott meg csak, hogy e különös papir szitaformán át van +lyuggatva. + +Hosszú, figyelmes vizsgálat után elégedetten bólintott fejével, azután +kiterítette, végigtörölte valami vörösszínű fluidumba mártott +szivaccsal. + +--Pár perc múlva a papir fehér lesz és az írás látszani fog--mormogá s +újra meg újra végighúzta rajta a szivacsot és csakugyan nem telt belé +több pár percnél, a setétbarna szín fehérré változott és előtűnt az írás +fakóvörös betüivel. + +Diadalmas mosolygással kezdett az olvasáshoz, hanem a mosolygás +csakhamar lefagyott ajkairól. + +--Hát így vagyunk! kiáltott fel kitörő dühvel, midőn elolvasta a +levelet. Még csak nem is játékszer, hanem lépcső legyek a lábaitok +alatt... azután fel akarnátok engem áldozni. Nincs is rosszul +kifundálva! + +Hogy is írja csak: + +>>Bornemissza valamit, titkol, rejteget előttem! Sejteni, hogy felfedezte +az alchymia nagy titkát, vagy lehet, hogy közel jár hozzá. E rejtélyes +és zárkózott karakterű férfiú enormis nagy tudományával, törhetetlen +akaraterejével és nagyravágyásával veszélyesebb szövetségesnek, mint +ellenségnek, mindazáltal nyiltan nem szakíthatunk vele. Ha Mátyás +főherceg kezeiből a hatalmat sikerül kiragadnunk, úgy abba a magas +méltóságba emeljük, hogy az államcsíny minden ódiuma egyedül csak az ő +fejére háruljon és elveszítse, a mi kezeink pedig láthatatlanok +maradjanak! Ellenben pedig, ha a főhercegnek sikerül a kormányzói +hatalmat megtartania, úgy könnyű lesz minden machinatiót, összeesküvés +formájában, egészen az ő nyakába varrni! Akár így, akár úgy forduljon +tehát a kocka, a főherceg rendünknek mindenképen nagy hálával fog +tartozni. Mert az első esetben veszedelmes vetélytárstól, a másodikban +még veszedelmesebb összeesküvőtől szabadítjuk meg. Mert bármi érje is, +vesztét rendünk érdeméül kell feltüntetni, hogy ő hercegsége bennünk +lássa leghasznosabb szövetségeseit és támaszait... + +Mindezeknek azonban csak akkor szabad megtörténni,--repetálom ezen +intelmet--ha a nagy titkot az alchymiai tudomány ezen felkentje és +királya megtalálta és velünk közölte, mert viszont e titokkal a világ +mozgatója és emeltyűje: a mindenható arany és gazdagság jut rendünk +birtokába és megalapítja uralmunkat nemcsak a császár, de az egész világ +felett.<< + +Ezzel végződtek a levél sorai és Bornemissza dühös, szikrázó szemekkel, +lüktető halántékkal járt alá s fel a hosszú teremben, majd egyszerre a +kiülő rostéllyal védett ablakhoz lépve, kibámult a setétségbe, mert +eközben már beállott az est és a terem szögletében álló nagy tokos óra +száraz, egyhangú ketyegésével már nyolc óra felé tolta a mutatót. + +--Tudtam, sejtettem, hogy kettős játékot űztök, de ekkora perfidiáról, +ilyen sátáni álnokságról álmodni sem mertem--mormogá, mintha egy künn +álló láthatatlan alakhoz beszélne. De én is hozzátok jártam iskolába, +majd meglássuk hát, melyikünk lesz erősebb! Én ismerlek titeket egészen, +de ti csak félig ismertek engem! + +Távoli villámcikázások visszfénye lobbant fel koronként a koromsetét +láthatáron, a lábas óra pedig érces kondulásokkal ütötte a nyolc órát. + +Az asztalhoz ment és a lefüggő karosgyertyatartó alá állva, felemelé +jobbját, melyen az abraxas-gyűrü ragyogott. + +--Ez a gyűrü az én talizmánom, ez sugallta a levél megszerzését, lássuk, +mit sugall most? és izzó tekintetét a vörös pontokkal hintett sötétzöld +kőbe vésett kabbalisztikus jegyekre szegezé. + +Sokáig nézett a kőre, gondolatai rohanva követték egymást és midőn +felemelé szemét, homlokán a redők elsimultak. + +--Úgy van. Csak higgadtan kell gondolkoznunk és mindjárt más színben +látjuk a dolgokat... Míg a nagy titok meg nincs találva, addig nem kell +tartanom semmitől... Mától fogva éjet-napot eggyé teszek, isten-ördög +hatalmát segítségül hívom, hogy célt érjek. Holnap újra elkezdem a nagy +művet és folytatni fogom, míg élek és lélekzem, míg vagyonom és hitelem +futja! Bár Trismegistos és Paracelsus szerint két egyformán jártas +adeptus elébb feltalálja a nagy titkot, de hol találjak én hozzám illő +társat, mikor engem tekintenek e szent tudomány első felkentjének? Oh, +bárcsak küldenének egyet a jó vagy rossz hatalmak! Ha maga a Sátán volna +is, örömmel fogadnám. + +Az óra kilencet ütött. Barettáját mélyebben fejébe nyomva, a setét +folyosókon átment az első épületbe. + +A háromkarú vert ezüst gyertyatartóban égő viaszgyertyák csak a faragott +asztal körül világították meg a boltozatos éttermet, melynek falain és +bútorzatán az egykori fénynek és pompának most már csak fakó, +színehagyott maradványai csillogtak. + +A nagy asztalnak csupán az egyik vége volt felterítve. + +A tudós csak pár falatot evett s gondolatokba merülve gyurogatta, +morzsolta a kenyér belét s egészen ott feledte volna magát az asztalnál, +ha az öreg figyelmeztető köhögése fel nem riasztja. + +Erre kihajtotta a maradék bort a serlegből és felállt. + +--Klára a jövő héten hazaérkezik! + +--Hála Istennek! Legalább megint élet és derü költözik e magányos házba! +felelte az öreg felcsillámló szemekkel. + +--Holnap kilenc órakor pedig elmégysz Izsák tőzsérhez! Megmondod neki, +hogy kétszáz aranyat hozzon magával. + +A gazda távozott. + +--Megint új kölcsön? Mikor a régiek kamatját is alig bírjuk fizetni! +dümmögte az öreg Iván. A Bornemissza-család dús javai, kincseket érő +arany- és ezüstmarhái már mind odavannak... Semmit se lehet többé +zálogba adni. Csak ez a kastély és egy kis birtok van még! Ha ez is +füstbe megy, mi marad a jó Klára kisasszony részére? Istenem uram, mi +lesz ebből? sóhajtá csaknem könnyezve. + +Tompa, elmosódott moraj görgött koronként a távolban, midőn a ház ura +visszatért a bibliothekás terembe. + +--Zivatar közeledik! dörmögte, s a könyvespolc fenekéről egy láncos +lakattal lezárt termetes foliánsot emelt ki. + +Mielőtt azonban felnyitotta volna, az órára pillantott, melynek +számlapjára a halál csontvázképe volt kaszával és homokórával +felpingálva, köröskörül e jelmondattal: >>Harum una veniet, quae tibi +dicet abi!<< + +--Elég idő jut mindenre! azután felnyitotta a bőrbe kötött vastag +könyvtáblákat: + +--Nézzük csak, mit ír Abrahamii Eleazarus ben Peixoto mór alchymista +>>Fekete magiájában<< a hasonmás által való bűvölésről? + +--Trismegistos, Carneolus, Ghirlandius hasonló esetekről írnak. Ki kell +formálni, a fekete magia szabályai szerint, az illető hasonmását +bűvöserejű viaszból és a tagjaiba szurkált gombostűkkel vagy lassú +égetéssel halálra lehet kínozni! Megtegyem-e a próbát az én kedves +Julián barátommal és a rend generálisával? dörmögé kegyetlen +mosolygással. Csak hasonló pénzzel fizetnék nekik, ha megtenném. +Álnokságot álnoksággal! De nem! Addig nem nyúlok a setét hatalmak eme +megrontó fegyvereihez, míg más fegyverekkel tudok küzdeni. + +Holnap újra megkezdem a nagy műveletet! Eddigi kísérleteim biztatók +ugyan, miután az anyagon némi transmutatió mutatkozik. De mégis hiányzik +valami. A fő, a nagy titok, az éltető főelem, minek titkát nem bírom +kitalálni... Hermes Trismegistos, Albertus Magnus, Paracelsus és +Villanova, mind azt mondják, oly könnyű, hogy egy asszony, egy gyermek +is elvégezheti a nagy műveletet, csak ki kell találni az életrehívó nagy +elemet. Egyik Arothnak, vagyis ősanyagnak nevezi, másik Szalamandrának, +harmadik sárkánynak és vörösoroszlánnak, de valamennyi más-más titkos +jeleket rajzol utasításaiban! Mit jelentenek e titkos kabbalisztikus +jegyek? Mit azok a csudálatos alakú, rejtélyes értelmű képek munkáikban? +Ezeket nem tudom megfejteni, pedig ezekben rejlik az egész titok! +Valahányszor tanulmányozásukba mélyedek, az éjfél álomhintő csendjében +egész hallhatólag susogja fülembe valami rejtélyes hang: >>Ezekben +keresd, ezekben rejlik az arany szalamandráját életrehívó anyag!<< +Keressük hát tovább csüggedetlenül, a sivatagban tévelygő vándor +olthatatlan szomjú epedésével! + +Amíg ezeket szaggatottan maga elé mormogta, meggyujtá a páros karú +gyertyatartóban levő sárga viaszgyertyákat és a mellékhelyiség egy +elfüggönyzött szekrényéből több nagy könyvet és régi kéziratokat hozott +elő, azután magashátú karosszékét a gyertyák fénykörébe húzva, ezek +tanulmányozásába mélyedt. + +Künn eközben koronként heves szélroham süvített végig s meg-megrázta az +ablakok sejtalakban foglalt ólmos üvegkarikáit. Egy földetrengető +rémséges csattanásnál az órára pillantott... Éjfél felé járt az idő és +ebben a percben tört ki egész erejében a zivatar. + +A szélvész bőgött, huhogott, a mindenség, mintha lángtengerben lobogott +volna, a földet ingató csattanások és az aláomló zápor zuhogásába a +leomló kémények, beszakadó háztetők döreje morajlott bele. + +--Valóságos ítéletidő! Jaj annak, kit útban kap! mormogá kis ideig +kifelé hallgatódzva, azután tovább forgatta a lapokat, különös jegyeket +s idegen szavú jegyzeteket írva egy papírlapra... + +A könyvek lapjain egymással küzdő oroszlánok, koronás kígyók, +sárkányszárnyakkal, embercsontokkal teleszórt temetők, ormózatos +tornyok, kripták, koporsók, emberi hullákon lakozó tűzmadarak voltak +élénk szinekkel rajzolva, mindenféle alakú kabbalisztikus jegyek, +lángnyelvek, olvasztó tégelyek, nőfejű szalamandrák és különös alakú +virágok váltakoztak abban. + +Bornemissza Lénárd tűnődve nézett e jelekre. + +--Idáig csak meg tudom fejteni a jelképekbe rejtett utasításokat... +Egyszerre azonban a meglepetés tompa kiáltásával ugrott fel ültéből. + +--Ébren vagyok, vagy álmodom?--suttogá izgatottan.--E könyvnek minden +sorát, minden betűjét már kívülről tudom! Honnan jönnek hát ez +ismeretlen sorok, ez egészen új kikezdés bele? Ez csalékony káprázat! +Hallucináció! Phantasmagoria! + +--Itt van! Nem káprázat! Szinte varázslatnak, csudának látszik, hogy +eddig nem vevém észre! tagolá leírhatatlan felindulással és szeme előtt +táncoltak a nyomtatott betűk, amint olvasá: + +>>Adeptusai az isteni alchymia szent tudományának! Négy szem egy tárgyon, +két elme egy igyekezetben szüli az óhajtott eredményt egynél jobban, +háromnál bizonyosabban! Egyiknek óhajtani, másiknak messze távolban +akarni kell, hogy összejöjjetek. Mikor keressétek, mikor találjátok meg +a nagy titkot, erre én, Hermes Trismegistos, a nagy, az alchymia +felkentje, a nagy titkok tudója, azt mondom: Kettő egyben, egy a +háromban adja az oszthatatlan hetesszámot. Égi jelek támadása előzi meg +jöttét, éjféli zivatar dörgése közt kell érkezni annak, kinek +segédkezése mellett meghallhatod az aranyszalamandra sírását az athenora +tüzében, mert egyiknek kell adni az anyagot, másiknak az ébresztő +lelket... Ez a kulcsa a keresett nagy titoknak, csak én találtam azt meg +egyedül az ősanyag lelkének erejével<<... + +Ebben a pillanatban kezdte verni a lábasóra az éjfél óráit, a zivatar +pedig tetőfokát érve, dühöngött és ugyanekkor megnyílt a terem ajtaja és +egy idegen lépett be rajta széltől, esőtől csapzott hajjal. + +--José Venegas Herrezuelo cordovai adeptus üdvözli Leonhardus +Bornemissza doctor illuminatissimust, tudományos nevén Leonhardus +Sydericust, szólalt meg latin nyelven s mélyen meghajtva magát. + +--Ki vagy? Hogyan jössz ide? riadt rá megdöbbenve. + +--Nevemet már megmondám! Cordovából jöttem, az alchymia felkentjéhez; +szolgálatomat és tudományomat felajánlom neki! felelé másodszor is +mélyen meghajolva. + +Bornemissza egyszerre megrázkódott. Hermes Trismegistos imént olvasott +szavai villámlobbanásként cikáztak át agyán... >>Messziről jő... égijelek +támadása előzi meg jöttét, éjféli zivatar dörgése között kell érkezni +annak, kinek segédkezése mellett meghallhatod az aranyszalamandra +sírását.<< Ő az, kit az írás rejtélyes szavai jelentenek. + +E gondolatra hatalmas alakja rejtélyes felindulástól reszketett, mintha +titokteljes hatalmak jelenlétét érezné. + +--Üdvözlégy házamban, szívből óhajtott, szívesen várt vendég! mondá és +forrón megszorítá hideg, nedves kezét. + +Az idegen meghajtá magát: + +--Mindenekelőtt engedje meg, doctor illuminatissimus, hogy köpönyegemet +letehessem--mondá azután olyan elfogulatlan nyugalommal, mint aki rövid +távollét után jön haza. + +Erre a háziúr is higgadt nyugalmat erőltetett magára, de vörösre gyúlt +arca, rejtett örömtől izzó szemei meghazudtolák ezt. + +--Bocsássa meg felindultságomat, kedves... + +--Nevezzen doctor illuminatissimus, egyszerűen don Josénak, vagy pedig +csak röviden: adeptusának, hiszen egyedüli célom az, hogy az isteni +alchymia titkaiba egy ilyen mester vezessen be. + + + + +BORNEMISSZA KLÁRA + + +--Don José! mondá a tudós, nem mint adeptus, de mint velem egyenrangú +társ fog laborálni... Ép ez okból, hallgassa meg, mi okozá örömteljes +felindulásomat, akarom mondani megdöbbenésemet. Olvasta Hermes +Trismegistos könyvét? + +A jövevény bólintott. + +--Nos hát, ennek hetvenhetedik lapján, harmadik bekezdésként ez áll. +Szóról-szóra elmondta az olvasottakat, de az idegen csak fejét rázta: + +--E bekezdést nem ismerem, pedig többször lelkiismeretesen keresztül +tanulmányozám! felelé határozottan. + +--Ugyanezt hittem én is! De kimondhatatlan bámulatomra benne találtam. +Először káprázatnak, illuminatizmusnak hittem! De kézzelfoghatólag benne +vagyon. Itt van, de alig vetett egy pillantást a könyvbe, a bámulat és +elszörnyedés kiáltása lebbent el ajkairól. + +A keresett kikezdést, mit kevéssel az elébb kétszer is, háromszor is +elolvasott, nem találta a könyvben. + +--De hát álom ez, vagy varázslat? + +A jövevény sajátságosan mosolygott: + +--Ha nem káprázat, úgy annak a titokteljes hatalomnak csodás intézkedése +ez is, mely engemet a messze Hiberniából kegyelmedhez vezérlett. Három +éjjelen át mindig egyformát álmodtam. Kegyelmedet láttam +laboratóriumában munkálkodni. Ugyanezt a szobát láttam, amint van és egy +titkos hang azt suttogá fülembe, hogy induljak útnak, mert kegyelmeddel +együtt érjük el a nagy eredményt. + +Útnak indultam, hogy kegyelmed adeptusává szegődjem. És ki írja le +bámulatomat, midőn a legnagyobb zivatarban a városba érve, ugyanazon égi +jeleket láttam az égen, ugyanazokat a házakat, utcákat láttam, miket +álmaimban. Ez magyarázza meg, hogy idegen létemre, minden kérdezősködés +nélkül, egyenesen ide találtam az éjfél magányos óráiban. + +--Csudálatos! Valóban csudálatos! mormogá Bornemissza. + +--Lehet, folytatá nyugodtan az idegen, mint két egyforma sympathiának +titokteljes működése hozott össze bennünket. Kegyelmed szintén +vágyakozhatott társ után. A szent alchymiai tudomány ereje ezt azután +olyan ellenállhatatlan magicus sympathiává fejlesztette, hogy közös +vágyaink, messze országok dacára, feltalálták egymást, megnyilatkozának +lelkeinkben és mágnesként összehoztak bennünket. + +Bornemissza elragadtatva hallgatá e mély tudományra valló magyarázatot. + +--Úgy van! Igy történhetett! Eminenter deducálta kegyelmed--helyeslé +élénken. + +A jövevény köszönőleg hajtá meg magát: + +--Most pedig engedje meg, doctor illuminatissimus, hogy csekély +személyemről rövid felvilágosítást adjak. Én a Cordovába vándorlott +ősrégi Venegas mór-családból származom, melynek minden tagja az +alchymiai tudományokat művelé. A híres Haly Abbas, Messwe, Rhaseus és +Torbuga tudósok családunkból származtak és szent hagyományként apáról +fiúra szállott az alchymiai tudományok művelése. Egy tudós rokon +oktatott az alchymiában, melynek titkait lankadatlan tudásvággyal kezdém +búvárolni. Érett elmével visszaemlékezve a multra, most tudom csak +megítélni, hogy nevelőatyám mily sok rejtélyes titoknak és +természetfeletti erőknek volt birtokában és tán engemet is beavatott +volna, mert egyetlen leánya: Cynthia mellett én is kedveltje valék, ha +közbe nem jő valami. Ugyanis egyik reggelen felkelve, az athenora tüzét +kioltva, az egész házat pedig üresen találtam. Nevelőatyám, Cynthia és +az öreg szolga eltűntek. Hosszas keresés után csak egy levélkére +találtam, melyben nevelőatyám arról tudósít, hogy az inquisitió üldözése +elől olyan menedékhelyre kellett menekülnie, hova engem nem vihet +magával. Éljek boldogul és a szent tudománynak, ezzel zárta be levelét. + +Megfogadtam a szót. Ernyedetlenül buvárkodtam, éjjel-nappal forgattam, +tanulmányoztam a nevesebb alchymisták könyveit, az őseimről rám maradt +kéziratokat, de a nagy titok nem akart kutató elmém előtt felderülni. + +Ilyenkor keserű csüggedés fogott el. Botor elmém magában az ars sacrában +is kételkedni kezdett. Csakugyan igaza lenne hát Ateuchus Torquatusnak, +ki azt mondja: + +>>Jegyezzétek meg magatoknak, ember embert hoz létre, oroszlán oroszlánt, +kutya kutyákat! Ép így aranyat is csak aranyból lehet csinálni. Ez az +egész titok.<< + +Újra nekifogtam a buvárlásnak, megdorgáltam magamat kicsinyhitüségemért +és magambaszállva, beismerem, hogy egyedül csekély tudományomban rejlik +a sikertelenség titka. + +Ekkor buzgó szívvel fohászkodtam a felsőbb hatalmakhoz, mutassanak +társat, kinek segítségével s tudásával elmém megfejthesse, mi eddig +titok és rejtély volt előtte. E fohászkodásomnak sikere lett. A lélek +rejtelmes sympathiája megmutatá a hozzád vezető utat, uram és mesterem, +itt állok előtted, és kérlek, fogadj adeptusoddá, tanítványoddá. + +--Nem adeptus, nem tanítvány, de mindenekben társam, alteregom leszel, +te jelekben jött, kiválasztottja a szent tudománynak! Szívből üdvözöllek +e falak között, te régen várt, kedves vendég! Jer, szobádba vezetlek és +pihend ki magadat! szólott karonfogva a vendéget és felvéve a +karosgyertyatartót, útközben felzörgette az öreg Ivánt és megparancsolá, +hogy sietve készítsen egy kupa fűszeres melegbort. A holnapi nap, Horos +tabellája szerint, egyike lévén a climactericus napoknak, haladék nélkül +hozzákezdünk a műveletekhez--mondá és ő is nyugalomra tért. + +Másnap azután a laboratóriumban megkezdődött az aranykészítés rejtélyes +munkája. + +Bornemissza egy aranyszelencéből bizonyos vegyüléket hullatott az +olvasztótégelybe, melyre a födelet ráforrasztva, meggyujtották az +athenorában a tüzet, melynek negyven napig egyfolytában szakadatlanul +égnie kell majd. + +A boltozatos toronyszoba szintén tele volt tetőig érő állványokkal, +melyeken mindenféle szinű vegyiszerek, porok, folyadékok álltak. Óriási +üveg-görebek, lombikok, mozsarak és forrasztótégelyek voltak felhalmozva +egy könyvespolc szomszédjában, ezen túl nagy csukott ajtójú szekrények +és természeti ritkaságokkal tömött polcok következtek, melyek között egy +keskeny, de erősen megvasalt ajtócska vezetett ki a hátsó utcára, +melynek kulcsa egy falbavert szögön lógott. + +--A nagy mű megkezdődött. Együttesen vagy felváltva őrködünk az izzítás +felett, ahogy a körülmények engedik--mondá ünnepélyesen a tudós +házigazda. De lássuk csak, nem mulasztottunk-e el valamit? + +Ezzel fennhangon olvasni kezdé a kitárt könyvből: + +>>Miután a tűznek folytonos élesztése által megnyerended a nephriticus +fehér követ, amint fentebb meg vagyon magyarázva, ha vörösszinűre akarod +változtatni, a tűz hevét fokoznod kell. Fokoznod kell a hevek hevéig, +mert a mi bűvös szalamandránk csak a tűz legizzóbb méhéből támad életre, +lángokból táplálkozik, s nem féli a tűz erejét<<... + +--Az avatatlanok előtt ez is eléggé rejtélyes magyarázat, szólott, midőn +elvégezte az olvasást, de mi tisztában vagyunk az értelmével... Hanem +most következnek azok a titkos kabbalisztikus jelek és jelképes alakok, +melyekben a tulajdonképeni lényeg rejtőzködik! Az a kérdés tehát: a +transmutatio titka van-e ezekben elrejtve, avagy pedig az izzítandó +anyagok alkatrésze? Ezt kell legelsőbben is kitalálnunk, tisztelt társam +és vendégem, don José Venegas de Herrezuelo! + +--Nem jobb lenne, ha mindegyikünk magában elmélkednék? Én itt a +laboratóriumban, kegyelmed pedig a bibliothecában. Három nap múlva aztán +egybevetjük elmélkedéseink eredményét! + +--Megkísérthetjük! + +--Úgyis az a szabály, hogy úgy mondjam, törvénye az alchymiának; >>a +fiatalabb társnak kötelessége éjjel-nappal őrködni a tűz felett...<< Ez +őrködést tehát egyszersmindenkorra magamnak vindikálom! Az athenora +búgásánál könnyebben esik az elmélkedés!... + +Bornemissza bólintott. + +--Úgy legyen! + +A kitűzött három nap elteltével a házigazda nem győzte bámulni +vendégének nagy készültségét és tudományát, az első hét végén pedig már +annyira megszerette ezt a rejtélyes és magábazárkózott természetű fiatal +embert, hogy legféltettebb titkaiba és terveibe is beavatta, amit eddig +egyetlenegy emberrel sem tett meg a világon. + +--Mindabból, miket elmondék, láthatod, kedveltem, hogy csak a kincs, a +gazdagság az egyedüli uralkodó a világon. E sárga Mammon a világnak a +lelke. + +A fiatal alchymista gondolkozva húzta össze sűrű, szénfekete szemöldeit: + +--Egy kételyem van, atyám és mesterem! Hermes Trismegistostól kezdve az +alchymia nagyjai óvnak mindenkit attól, hogy az arany és meggazdagodás +mohó vágyával ne keressék a nagy titkot. + +--Ne félj! A tudomány igaz szeretetével párosuló igyekezettel, jó és +nemes célokra, minők a mieink is, szabad az aranykészítés titkát +keresni. Lásd, én mint apa, azon iparkodom, hogy egyetlen leányomat +szerencséssé tegyem, miután más úton vagyont nem hagyhatnék neki. + +--Azt hivém, nincs senkije se kegyelmednek? + +--Egy leányom van! Szeretett hitvestársam, az ő születése után pár évre +elhalt és én éltemet a tudományok és gyermekem nevelése között osztám +meg!--felelé, s azután megindult az ajtó felé, mert ugyanebben a +pillanatban megszólalt a reggelire hívó csengetyű hangja. + +Bornemissza alig hogy az asztalhoz ült, a szúrágta diófa-táblákkal +borított étterem ajtaját nagy zajjal felrántották és egy fiatal hadnagy +csörtetett be a fekete-huszárok egyenruhájában. + +--Adjon Isten jó reggelt, Lénárd bátyám! Hát kegyelmed ilyen nyugodtan +reggeliz, vagy tán nem is tudja?--kiáltá csodálkozva... + +A tudós nagyon fagyosan fogadta a vendéget. + +--Nos hát mi baj? kérdé hidegen... + +--Tárogatossy Bibiána úrasszony hozta a hírét, hogy Klárát a martalócok +elrabolták. Csak Isten különös kegyelméből menekült meg. + +--Tudom és intézkedtem már, hogy biztos kísérettel mielébb jöjjön haza! +viszonzá hidegen. + +--Klára hazajő? kiáltá örömmel. + +Bornemissza kedvetlenül ráncolá össze homlokát s még fagyosabb, még +elutasítóbb hangon felelé, mint az elébb: + +--Azt nem tudom, de néked sem szükséges tudnod. + +--Bátyám, e felelet!--kiáltá felfortyanva s villogó szemekkel. + +--Amit egyszer kimondok, nem szoktam megmásítani--volt a szigorú válasz. + +A fiatal katona pár percig szótlanul ült helyén, azután szelid hangon +folytatá: + +--Bátyám, én igazán szeretem Klárát, és ő is szeret engem--miért tagadja +meg hát tőlem? + +--Az okát már megmondtam! + +--Lénárd bátyám, ne legyen olyan engesztelhetetlen, az Isten áldja meg! +Kegyelmed nevelt fel és oktatott kicsiny koromtól fogva. Klárikával +együtt nőttünk fel, mint testvérek. Tudóst akart belőlem faragni, de +hát... + +--Mindenhez van hajlama, tehetsége az embernek, csak akarat és kitartás +kell hozzá--szakította félbe szárazon. + +--Nem, Lénárd bátyám. Nagy tudós, philosoph létére tapasztalhatta, hogy +kemény fejem, egyszerű eszem van. Minden szenvedélyem csak a mozgalmas, +kalandos hadi pályához vonzott. Irtóztam a könyvektől és a vegytani +konyha titokteljes gőzeitől... Hírnév, harci dicsőség után epedtem és +ennek a hatalmas vágynak, ennek az emésztő akaratnak nem tudtam +ellenállani... és midőn beléptem a seregbe, kegyelmed tüstént lemondott +a gyámságról, általadta vagyonomat és kitiltott házából... Azóta +haragszik rám, ezt nem tudja megbocsátani? Olyan nagy vétek ez? + +--Nem csak ez! Akaratos, önfejű vagy, dacos és vakmerő a végletekig. E +gyermekkori hibáid mellé a hadi élet tékozló, könnyelmű vágyakat, +mértéktelenséget, fékezhetlen, civakodó természetet oltott beléd. Az +imént mondád, hogy emésztő akaratodnak, hatalmas vágyaidnak nem bírtál +ellenállni. Magad fölött mondtál ezzel ítéletet. + +A fiatal hadnagy harag- és méltatlankodástól égő arccal ugrott fel +helyéről: + +--Bátyám, ez nem igaz! Bárki beszélte, hazugság! Mondd meg a hitvány +rágalmazó nevét, hadd vonjam felelősségre--kiáltá villogó szemekkel, +miközben akaratlanul kardjához kapott. + +--Mérsékeld magadat, István! Ne feledd, ki előtt állsz! A város nagy, de +még se olyan nagy, hogy hire ne menjen azoknak, kik a hegedősök és +timborások társaságában reggelig devernyáznak a bor mellett, kocka- és +kártya-játékon pazarolva a pénzt. Azt hiszed, be tudod fogni a hír +száját, hogy szerteszét ne vigye, midőn egy árkolájtisztet halálra +sebesítesz, egy másiknak halálos szúrást adsz, a harmadikat, negyediket +pedig összevagdalod. + +--Megsértettek! Becsületes párbaj volt mind! Az én életem épp úgy kockán +forgott, mint az övék--vágott közbe dacosan. + +--Ti párbajnak nevezitek, de ennek gyilkolás a neve! + +--Bátyám, hát csakugyan megtagadja tőlem Klára kezét? kiálta +fellázadtan. + +--Meg! Azután mire, tán hadnagyi zsoldodra akarnál megházasodni? kérdé +gúnyosan. + +--Kis birtokom még megvan! Különben Klárának sincs semmije. + +--Egy koldusból ne legyen kettő!... + +--Híven szeretjük egymást. A mindennapi meglesz, hiú pompára pedig se +én, se Klára nem vágyakozik! Bátyám, ne tegyen bennünket boldogtalanná, +hiszen egykoron kegyelmednek a vágya is az volt, hogy egymásé legyünk... +és örömmel látta, hogy testvérként szerettük egymást... + +--Éppen mivel testvérként ragaszkodtatok egymáshoz, könnyebben feleditek +egymást. Fiatalkori rajongás, megszokás, hamar elmúlnak s rajta is +leszek, hogy elmúljanak. Akaratomat tudod, egy szót se többet róla! +viszonzá keményen... Vendégemet és adeptusomat hallom közeledni. + +Az ajtó azonban ugyanekkor már megnyílt s belépett rajta az adeptus. + +A két fiatal először meglepetve bámult egymásra, de e meglepetés hideg, +ellenséges tekintetté változott a bemutatás alatt, mintha ösztönszerűleg +megérezték volna, hogy rövid idő múlva engesztelhetetlen és halálos +ellenségek lesznek. + +A spanyol azonban tiszteletteljes, mély meghajlással üdvözölte, mint a +ház rokonát, István ellenben őszinte, tettetni nem tudó egyenes +természetével, tartózkodólag és barátságtalanul. Azután haragtól sajgó +szívvel távozott. + +--Megint egy idegen jött-ment! Ezeknek áll a világ! + +A folyosó végén az öreg Ivánt találta, ki bizalmas örömmel mosolygott +reá már messziről. + +--Iván apó, mondd meg, mikor jő vissza Klára? + +--Nem tudom, Pista úrfi, igazán nem tudom! felelé az öreg fejét rázva. + +--Ha megtudod, mindjárt értesítesz, úgy-e? Tedd meg, apókám, az isten +áldjon meg!--kéré, az öreg kezét szorongatva. + +Az urak akkor keltek fel a reggelitől. + +--Már csak megkérdezem, mi a baj? Illuminatissimus jóformán alig +érintette a reggelit. Tán rosszul érzi magát, avagy rossz híreket +hallott öccse urától? kérdé a vendég lágy, behizelgő hangján. + +--Mindkettőben vala részem! válaszolá a tudós kedvetlenül. Főfájás és +borzongások kínoznak már pár nap óta! De most csak a tűzre legyen +gondunk! + +A rosszullét majd csak elmúlik. + +De bizony nem múlt el, mert pár napra rá a tudós komolyan megbetegedett +és ágyba került, de a fiatal spanyol olyan kitartó gondossággal ápolta, +hogy az öreg Iván nem győzte eléggé magasztalni. + +Bornemissza hálásan nyújtá feléje lesoványodott jobbját: + +--Mivel háláljam meg néked mindezeket, fiam és kedveltem? szólott +megindultan. + +--Legnagyobb jutalmam az, hogy kegyelmed meggyógyult! + +--Hát az athenorában nem aludt-e ki a tűz? + +--Nem! + +--Hányadik nap már ez, kedveltem? + +--A harminchetedik, mesterem! + +--Három hétnél tovább voltam tehát beteg, mormolá... és midőn később +elszunnyadt nagy karosszékében, álmában is csak ez kisértett fejében, +mert szaggatottan mormogá: >>Leo ruber, a tinctura rubedinis, a vörös +sárkány, a nagy elixirium, bőgjön, dohogjon az athenora<< és más efféle +alchymista kifejezéseket. + +José megnyugodva távozott mellőle, hogy felszítsa az athenora tüzét... +és a lábbadozó csak arra a tompa dübörgésre riadt fel, mely +mennydörgésként recsegtette meg az ablakok ólomba foglalt üvegkarikáit. + +Éppen csengetni akart, hogy a zaj okát megtudakolja, midőn az ajtó +hevesen feltárult és egy őzkarcsú lányalak repült a karjaiba. + +--Atyám, kedves jó atyám, te beteg voltál! Hála Istennek, végre itthon +vagyok és ápolhatlak! Óh, hogy én nem voltam melletted! Sokat szenvedtél +úgy-e? és elébe térdelve, átölelte karjaival és sírt és kacagott +egyszerre, az öreg Iván pedig szintén szemeit törülgetve, vele sírt, +vele nevetett a hátuk mögött. + +--Beteg voltam, lányom és csakis vendégünk szorgos ápolásának +köszönheted, hegy életben találsz. Óh, milyen kitűnő egy jeles ifjú ez, +ha fiam, tulajdon vérem volna, se tudnám jobban szeretni. + +--Ki ő? Hol van hát? kérdezé Klára várakozásteljesen, de ugyanebben a +pillanatban a váratlan meglepetés sikolya röppent el ajkairól, mert a +belépőben ráismert arra az idegenre, ki őt a martalócok kezei közül +kiszabadította. + + + + +A CAPUT CORVI.[1] + + +[1] Hollófej. + + +--Ime, leányom! itt van vendégünk és gondos ápolóm: José Venegas +Herrezuelo. + +--Atyám, ő az, kiről írtam! Az én bátor megmentőm!--kiáltá Klára s kezét +nyujtotta feléje üdvözletül. + +--Mily csudás véletlen! És te egy szóval sem említéd?--fordult a tudós +is hozzá, de a spanyol még mindig mereven állt helyén és halálsápadt +volt az arca. + +Csak újabbi megszólításra, akkor is, mintha álomból ébredne, tért +magához. Zavartan hajtá meg magát és alig merte érinteni ujjai hegyével +a felé nyujtott kezecskét. + +--Szívemből köszönöm, mit atyámért tett! Legyünk igazi jóbarátok! mondá +Klára. + +Josénak ki kellett sietnie, hogy magához térjen, hogy összeszedhesse +eszét és akaratát. Mintha kergették volna, menekült a laboratórium komor +magányába. + +--Mirevaló hát a bölcsek minden tudománya, a sok mélységes kutatás? +Mirevaló az a buvárkodás, melynek egész életét áldozta, ha egy +tekintetre halomra tud dőlni minden? gondolkodott kábultan, megdöbbenve, +miközben homlokát az oszlop nyirkos, hideg kövére hajtotta, mert érezte, +hogy ennek a lánynak egyetlenegy szavára, tekintetére megtenne, +félbehagyna, megtagadna mindent, meg multját, jövőjét. + +Még sokáig állt volna ott, szemét behunyva, mindenről elfeledkezve és +csak az athenora pattogása riasztotta fel... Odasietett és megrakta a +leégett tüzet, aztán nyugalmat erőltetve magára, visszatért a nappali +szobába. + +Lassan lépdelt felfelé a lépcsőkön, hogy önuralmát teljesen +visszanyerve, nyugodt elfogulatlansággal találkozhassék Klárával. +Csakhogy Klárát már nem találta ott. + +--Jó, hogy jössz, kedveltem! Nem tudod, hol csavarog az a vén, mihaszna +Iván? Most nincs itt, mikor legjobban kellene! zsémbelt boszúsan a +tudós. + +--Nem láttam, mesterem! De, ha valamiben szolgálatodra lehetek, én is +megteszem! felelé José. + +--Fiam, az öröm jobban gyógyít Vesicatorius doktor uram minden +medicinájánál... Örvendek, hogy leányom megjött, de még jobban örvendek, +hogy öt rövid nap múlva az izzítás be lészen fejezve. Mondd őszintén, +remélsz-e valamit? + +--Egész sikert nem, de biztató jeleket igen! + +--Én is ebben hiszek, mert ahogy az imént elszunnyadtam, álmomban a +vörös oroszlánt láttam csudálatos ragyogásban. Ez jó jel! + +--Valóban az! viszonzá szórakozottan a spanyol, mert amint beszélgetés +közben az ablakhoz állott, egyszerre csak az öreg Ivánt látta nagy +sebbel-lobbal hazaérkezni, ki nagy óvatosan valami levélformát mutatott +a folyosóra lépő Klárának. + +--Hol kószálsz? förmedt Ivánra ura, midőn kis vártatva megjelent a +szobában. + +--A pincében az ászok-fákat cseréltük ki! felelte erőltetetten az öreg, +kopasz homlokát törülgetve. + +--Ez az ember hazudik! De miért hazudik hát? Ebben valami titoknak kell +lenni, gondola José. Este a vacsoránál annál jobban feltűnt neki Klára +szótlansága, ki sápadtan és szomorúan jött haza a délutáni ájtatosságról +és a vacsoránál alig nyúlt az ételhez. + +--A délelőtti levél és e szomorúság összefüggésben állanak egymással! +gondolá a spanyol. + +Klára szobájába ment. Itt nem kellett félnie a kiváncsi pillantásoktól, +hanem átadhatta magát azoknak a szomorú gondolatoknak, melyek csakugyan +összefüggésben voltak az öreg Iván által hozott levéllel. + +Ugyanis az öreg kulcsár, igérete szerint, rögtön értesítette a +hadnagyot, ki erre a délutáni ájtatosság után, a kápolna hársai alatt, +találkozott Klárával, és elmondotta neki az apjával történt +beszélgetést. + +Klára elszomorodva hallgatá, de látva unokatestvére heves elkeseredését, +türelemre intette: + +--Várjunk! Ismered atyám természetét! Ha ellenkezünk vele, annál inkább +nem fog engedni. + +--Várjunk! Meddig várjunk? Úgy látszik, neked nem esik nehezedre! +szakítá félbe haragosan. + +Klára fájdalmas, szemrehányó tekintettel nézett rá. + +--Klára! Mondj valami vigasztalót, ha tudsz! Mit tegyünk? + +--Szeretnék valami megnyugtatót mondani, de most jöttem haza, így nem +tudom, mik történtek, mi kedvetleníté el atyámat ellened? Kellett +valaminek történni, míg távol valék! Én majd megtudom: mi az! Legyünk +addig türelemmel, István! Igaz, hogy atyám szavának áll, de amit tőlünk +megtagadott, egy harmadik kérésére meg fogja tenni. + +István kétkedőleg csóválta fejét: + +--Ki lesz ez a harmadik? + +--Aki nekünk jóakarónk, atyánknak pedig kedves embere! Ilyen +szövetségest kell találnunk! És ez Pethő Miklós urambátyám! + +--Ezt jól gondoltad! Milyen okos kis fejed is van Klárikám! enyelgett +István, kinek a reménnyel együtt jókedve is visszatért, midőn azonban a +beszélgetés folyamán megtudta, hogy a szabadító nem más, mint a +Bornemissza-ház jelenlegi vendége, jókedve végkép odalett. + +--Atyád egészen szerelmes abba a setétképű idegenbe! Én pedig gyűlölöm! +kiáltá hevesen. + +Klárát annyira meglepte, hogy mitsem tudott felelni e váratlan +felfedezésre. + +--Csak most jöttem meg... nem tudok semmiről! + +--Elhiszem, hogy nem tudod! De kérdezd csak az öreg Ivánt, az majd +elbeszél mindent... Azt is elmondja, hogy ő azt hiszi, atyád neki szánt +feleségül. + +Klára majdnem felsikoltott: + +--István! István, ijesztgetni akarsz! + +--Fogadd meg nekem! Klára, esküdj meg, hogy kerülni fogod, mint a mérges +kígyót és nem beszélsz vele! sürgeté hevesen, midőn a lány arcára húzta +fátyolát, hogy távozzék. + +--Ezt anélkül is megtettem volna! felelé, midőn elváltak. + +Szomorúan, bánatosan ment haza. Az estebédnél észrevette José fürkésző +pillantásait, a történtektől amúgy is felizgatva és elkeserítve, +igazolva látta István figyelmeztető szavait és gyanuját, mely e perctől +kezdve az ő szívébe is annyira befészkelődött, hogy megszabadítását és +háláját feledve, félni kezdett e rejtélyes arcú embertől. Kerülte az +idegent. + +--Meg kell tudnom, mi okozta e rögtöni változást? dörmögé José +összeszorított fogai között, midőn a türelmetlenségtől égő tudós az ő +karjaira támaszkodva ment a laboratóriumba, mert a negyven nap elmúlt és +az izzítás be volt fejezve. + +--Feszítsd szét a tégely fedelét! Lássuk, mit rejt magában!-vszólott az +izgatottságtól alig érthető hangon. + +José odalépett az athenorához, melyben tegnap éjfélkor közösen oltották +ki a tüzet, és ő sem tudta megállani, hogy kezei az izgatottságtól ne +reszkessenek, midőn lefeszítette a grafit tégely fedelét. + +Bornemissza Lénárd visszatántorodott, mert az olvasztótégely fenekén +csak fekete, lyukacsossá olvadt anyag setétlett. + +--A caput corvi! vagyis a fekete hollófej! mormogta csüggedten. A fekete +holló győzedelmeskedett és elnyelé a mi vörös sárkányunkat... Valami +hibát követtünk el? De hát miben hibáztunk? Véremet adnám e titokért! +kiáltá csaknem szilajon. + +--Valóban nem mulasztottunk el semmit! Paracelsus, Arnoldus Villanova és +Valentinus Basilius előírását követtük az anyagnál, Geber, Gorgonides, +Lullus Raymondus szerint izzítottuk és Hermes Trismegistos titkos +tractatusai szerint különös figyelmet fordítottunk a magisteriumokra! és +mégis, mégis... mormogá José kedvetlenül. + +--Add ide Albertus Magnusnak a könyvét és Paracelsus >>Summa perfectionis +magisterii<< című munkáját! szólott a tudós mogorván, azután mohón +levelezni kezdé a foliánsok avatag lapjait... José pedig annyira +elmerült gondolataiba, hogy a tudósnak csakis harmadik, türelmetlen +kiáltására kapta fel zavartan fejét... + +--Micsoda napon kezdtünk a művelethez? + +--Hétfőn! + +--No látod, itt a hiba! Nekünk Jupiter napján, azaz csütörtökön kellett +volna munkához kezdeni, nem pedig hétfőn, a hold napján! E napnak +nyirkos hidege megölte tüzünk flogisztonját az athenorában és +szalamandránk nem tudott megérlelődni! Albertus Magnus, Synesius Aper a +Sydericus ettől különösen óvnak! Hogy is tudtunk erről megfeledkezni! + +--Bámulom illuminatissimus mély tudományát! hizelgett bámuló lelkesedést +tettetve José. + +--Anthurius Chrysos, a dies Solist, azaz a vasárnapot is ajánlja, de +maradjunk csak a dies Jovisnál, azaz csütörtöknél. Ma van dies Saturni, +azaz szombat, tehát még öt napunk van. Készíts elő szorgosan mindent és +vedd elő a legnagyobb új tégelyt. + +--És ha megint nem lesz eredmény? kérdé halkan az adeptus. Bornemissza +Lénárd felugrott. Hatalmas alakja egész teljében kiegyenesedett és setét +szemeiben a rajongás izzó lángjával felelé: + +--Újra kezdjük és megint újra, mindaddig, míg a nagy titok kulcsa +kezünkben nem lesz! kiáltá megtörhetetlen eréllyel... Véremet, életemet +adnám a sikerért... De nem! Erős a hitem, hogy megtaláljuk! Te vagy erre +vélem kiválasztva! A jelek nem hazudnak! Egy minden földinél erősb +hatalom segít bennünket! + +Josét e rajongó szavak szintén magukkal ragadták. Sápadt arca kipirult, +mélyen fekvő szemei idegenszerű lángban égtek. + +--Igen, győzni fogunk! És ha kell, magukat a setét hatalmakat is +segélyre kényszerítjük, hogy görebünkben izzék az a rejtélyes anyag, +melyből az élet fájának nőni kell! Görebünk fenekén ott fog csillogni az +a csudás erejű biborpiros kő, mely az Oriens minden kincsével eláraszt +bennünket, mely napként fénylik és a hitvány ércet nemes arannyá +változtatja, örökifjúságot, bölcsességet ad birtokosának, minden +betegséget meggyógyít és minden földi embernél hatalmasabbá, +mindentudóbbá teszen! kiáltá rezgő, de meggyőződésteli hangon. + +--Úgy legyen! A tudomány igaz heve szólott belőled! Most pedig kisérj +fel, mert még erőtlen vagyok, azután tedd meg az előkészületeket. José +készséggel nyujtá karját, de a tudós csak vállaira támaszkodva lépdelt +fel a lépcsőkön... + +--Valóban minden nappal nélkülözhetlenebbé válsz, kedveltem! mondá +nyájasan, midőn a nappali szoba ajtaja elé értek, melynek egyik utcára +néző ablakfülkéjében Klára üldögélt a himzőráma mellett. + +Az ajtónyílás zajára meglepetten fordult vissza és mosolygott atyjára. + +Midőn azonban Josét is megpillantotta a háta mögött, sebesen +összekapkodta a selyemmotringokat és elhagyta a szobát. + +José boszúsan harapta össze ajkait, midőn azonban a nyitva feledett +ablakon át a tovasiető unokaöccs alakját megpillantotta, egyszerre +sejteni kezdé az eddig nem értett dolgokat. + +Lehajtott fejjel ment ki a szobából, az összekötő lépcsőzetnél azonban +megállt s rövid töprengés után magához intette az egyik férficselédet, +ki egyúttal a ház mögötti kertet is gondozta. + +Egy aranyat vett elő tarsolyából. + +--Nesze! Nem kívánok érte egyebet, mint hallgatást és az igazságot. +Ismered a ház urának unokaöccsét, Véglyessy Istvánt, a hadnagyot? Mit +tudsz róla és Klára kisasszonyról? + +--Nincs ebben semmi titok, tudós uram, hiszen a nagyúr kiskoruktól fogva +egymásnak szánta őket! Nem is tudom, miért halogatja hát a lakodalmat, +mikor úgy egymáshoz illenek? Sétálgatnak a kertben. + +José szívébe megint belenyilalt valami. + +--Melyik kertről beszélsz? kérdé tompán. + +--Hát a miénkről! + +--Jól van! mondá, s lement a laboratóriumba és heves léptekkel sokáig +járt fel-alá. + +Sápadt, merev arcán egy mozdulat se árulá el, minő gondolatok forrongnak +agyában, midőn a márványlapokra betűző napsugár egyszerre csak megállítá +gépies járkálásában. + +Keresni kezdé: hol hatolnak be a nap hirtelen el-eltünő, majd megint +előtámadó sugarai? És csakhamar felfedezé az eddig észre nem vett és +mindenféle lommal telerakott kis ablakot. + +Odatámasztotta a kézi hágcsót és nagynehezen kinyitotta a portól és +pókhálótól megvakult ablakfiókot. Egy rozmaring- és levendulabokroktól +illatozó kertet látott maga előtt. + +Abban a percben egy arra suhanó szellő meglebbentette a torony falát +beszövő repkényindákat, melyeket a mult éjjeli vihar amúgy is letépett +és a szellősuhanásra újra végigcikázta a napsugár a torony setét +belsejét. Ebből aztán kitalálta, miért nem vette észre eddig a kis +ablakot. + +Leszaggatta a repkényindákat, betette az ablakot, azután tekintete végig +siklott a különböző nagyságú fényfogó- és gyujtótükrökön. + + + * * * + + +--Mivel töltöd a délutánt, kedveltem? kérdé tőle ebéd után nyájasan a +tudós. + +--Albertus Magnus és Basilius praescriptióit elemezem! felelte, de e +helyett, amint leért a toronyszobába, felhágott a kis ablakba és le nem +vette égő tekintetét Klára alakjáról, ki a nagyhatású magyar +királyné-víz készítéséhez rozmaringleveleket és levendulavirágot +szedegetett a kertben. + +Sokáig ült ott, de elnézte volna tán az örökkévalóságig, midőn a +liciummal benőtt kerítés mögött léptek zaja hallatszott. + +Ragyogó szemekkel ugrott fel a lány és sietett a kis eldugott ajtó felé, +melynek furfangosan készült fazávárát egy ismerős kéz jártasan +félretolta. + +--Úgy van, úgy, mint a kertész beszélte, dörmögte a spanyol. A nap még +fent járt és a deli szép pár, aranyos sugárözönbe burkolva, a +hársfavirág és levendula illatától átfült légben sétált a bokrok között. + +Csak akkor távozott lesőhelyéről, midőn István elbúcsúzott, Klára pedig +visszatért a házba. + +Az estebéd végével annyira sietett, hogy még a tudósnak is feltűnt, de +azt adta okul, hogy még fontos végezni valója van a laboratóriumban és +csakugyan amint leért, nekiállva a reszelésnek és forrasztásnak, egy +sajátságos alakú szekrénykét állított össze és midőn minden +elcsendesült, éjféltájban kinyitotta a toronyajtót és a szűk +mellékutcácskán át a kertbe osont. + +A sötétben nem lehetett látni, mit motozott a kis ablak felett, csak a +repkényindák zörögtek, ropogtak folytonosan, míg végre pár tompa +kalapácsütéssel bevégezve munkáját, pihenni tért. + +E naptól fogva azonban minden alkalmat megragadott, hogy Klárával +beszélhessen, de a lány mindig kikerülte, míg végre egyik nap olyan +szokatlan időben nyitott a nappali szobába, hogy Klárának nem maradt +ideje a távozásra. + +--Klára, az első nap barátságát ajánlotta fel, miért lett ellenségemmé? +kérdé olyan hideg és nyugodt udvariassággal, hogy a lány meglepetve +pillantott rá, de nem felelt. + +--Nem akar felelni? + +--Jó, hát felelek! Mit akar tudni? kérdezte hidegen. + +--Miért gyűlöl? + +--Nagyon hizeleg magának, ha azt hiszi, hogy gyűlölöm--felelé megvető +hangon. És most eresszen, hadd menjek ki--parancsolá villogó szemekkel. + +Josét ostorcsapásként érintették e szavak, de azért egy vonása se +változott meg. + +--Nem akar, mert nem tud felelni, Klára! Ön igért barátságot nekem, e +barátságot azonban csak én tartom meg! + +--Szép barátság! tört ki a lányból haragos keserűséggel. Elidegeníti az +apát leányától és vérbéli atyjafiától! + +--Kitől, Klára, kitől? + +--Unokatestvéremtől! + +--Ki az? Nem ismerem! felelé José csudálkozással... + +--Véglyessy István huszárhadnagy! Atyámnál látta őt, tehát ismeri! + +--Ah, hát ő róla beszél? + +--Igenis, ő róla! Ő nekem gyengéd és jó testvérem vala, mert kiskorától +fogva együtt nevelkedtünk és atyám is fiaként szerette. Most pedig... + +--Tehát ő vádol engem? kérdezé José szelid szemrehányással. + +--Nem ő! Nem ő, hanem a körülmények! viszonzá dacosan, hanem szavai már +nem hangzottak olyan kíméletlenül és támadólag. + +--Mily fájdalmas az, ha az embert így félreismerik. Hanem egyet elárult, +Klára! Elárulta magát! Unokatestvére önnek több és drágább egy jó és +gyengéd testvérnél! Sokkal több önnek! mondá komolyan... + +--És ha csakugyan több volna? mondá őszintén. + +--Akkor bennem találja legigazabb barátját! Miben segíthetnék, Klára? +mondá olyan igaz, rokonszenvtől meleg hangon, hogy Klára megszégyenülve +nézett rá. + +--Ön! Ön barátunk? Segíteni akar? dadogá a kétely és remény között +ingadozva... + +--Mondja, miben segíthetek? Mondjon el őszintén mindent. + +--Ah, hát csakugyan segíteni akar! És szép szemei a legmélyebb hálától +ragyogtak. + +--Mindent megteszek boldogságáért, Klára, de türelmesnek kell lennie! + +--Ha reményünk van, akkor tűrni, várni is tudunk! + +--Tudja miben munkálkodunk! úgy-e, de azt még úratyja se sejti, hogy a +célhoz már közel vagyunk; csak pár hó, tán egy rövid év, és a nagy titok +a mienk!... + +Atyja életét áldozná a sikerért, mert ez minden vágya és óhajtása! Én +megadom azt neki! jutalmul pedig az önök boldogságát kérem tőle! Klára, +jó lesz ez így? + +--Oh, barátom! Mily jó és nemes ön, barátom!... de istenem, ön beteg, +hisz kezei remegnek és forrók! + +--Semmi bajom! Semmi! Ne aggódjék! + +--Oh, akkor jól van! Akkor bocsánata mellett még egyet kérek, barátom! +Ajándékozza meg barátságával Istvánt is! Ha tudná, mily nemes, őszinte +lélek ő! + +--Úgy legyen, mint kívánja. Az ön barátai az enyémek is, Klára! és olyan +igaz, olyan biztató tekintettel nézett rá, hogy a lány boldog, ujjongó +szívvel távozott a szobából. + +Amint azonban az ajtó betevődött, eldobta az álarcot. + +Arca eltorzult, szemei féktelen, emésztő gyűlölettől lángoltak. +Kacagott. + +--Nehéz játék volt, de sikerült!... A barátság álarca alatt minden +tervükbe be fognak avatni s így szépen a magam javára fordíthatok +mindent! + + + + +NOSTRADAMUS TÜKRE + + +José éppen az utolsó darabját tömögette annak a sárgásszínű tűzálló +anyagnak az olvasztó tégely köré, amivel ezt az athenorába falazzák, +midőn Bornemissza belépett a toronyba. + +--Páter Julián írt! Ő felsége a császár neheztel, mivelhogy jó ideje nem +küldtem tudósítást alchymiai kutatásaim eredményéről. Meg kell tennünk! +Vállalkozol erre, kedveltem, nehogy a nyakunkra jöjjön, vagy küldjön +valakit? + +--Készséggel, mester! + +--Azt írja továbbá, hogy a Mátyás főherceg letevését célzó államcsíny a +legjobb úton halad! Magyarországi párthíveiből a legbefolyásosabb +főurakat sikerült tőle elhajlítani és részünkre megnyerni, engem pedig +máris, mint a legmagasabb hatalmi polcon álló egyéniséget üdvözöl és +szerencsét kíván-- --hahaha! + +José megütközve nézett rá. + +--Bámulsz e hahotán, miután a kacagás nem szokásom, úgy-e? Nem is +jókedvemből nevetek. A risus sardonicus ez, a hazugság, képmutatás és +perfidia nagymestere felett, ki nem más, mint az én jóakaró barátom: +páter Julián. + +--A császár gyóntatóatyja? + +--Úgy van! Ez az ember a legveszedelmesebb cselszövő! E levele valóságos +momento mori reám nézve. Készülődjünk a nagy munkához. Déltájban +félretették a könyveket és Bornemissza megint elővette a titokteljes +aranyszelencét, s tartalmának egy részét az athenorába hintette. + +--Vajha ezúttal munkánk sikeresebb lenne! szólott, midőn José ráilleszté +és lezárta az olvasztó tégely fedelét. Pont délben meggyujtották az +athenorában a tüzet, melynek élesztését megint José vállalta nap-nap +után magára, alkonytájban azonban otthagyta az izzítást, tudományt és +mindent. A kertben sétáló Klárát és Istvánt leste. + +Egy este azonban kitört belőle a rejtegetett, visszafojtott szenvedély: + +--Nem! Ezt tovább nem bírom nézni! Szekrényéből pedig, melynek kulcsát +mindig magánál hordozá, egy keleti munkára valló különös alakú tükröt +vett elő. + +--Cynthia ajándéka! Ah, ő engem testvérként szeretett! mormogá, bársony +ujjasával végigtörülve a fényes lapot, melyből saját halálsápadt arca +nézett rá vissza. + +--Holnap! Holnap az öregnek is meg kell vallanom, mi a célom. + +Másnap azzal az örömhírrel állított be házigazdájához, hogy az +izzításnál biztató jeleket vett észre, ami az agg Bornemisszát olyan +kimondhatatlan örömre gerjeszté, hogy fiatalos frisseséggel rohant le a +lépcsőkön és majdnem a nyakába borult. + +Különös faragványú székébe ülve, ragyogó szemekkel figyelt minden szóra +és észre se vette, hogy a ravasz José ügyesen másra terelte a beszédet. + +--Zanardelli, a kalmár, a mult hét végén megérkezett és sok +interesszátus dolgot hozott magával Velencéből! + +--Én is adtam neki kommissiót egynémely arcanára, de eddigelé még nem +jelentkezett--felelé a tudós boszúsan. + +--Nem jelentkezhetik, miután egy idegenben ráragadt betegség ágyba +döntötte! + +--Honnan tudod mindezt, kedveltem? bámult a tudós. + +--Kegyelmed házi orvosától, a tudós Vesicatorius uramtól! + +--De hát ő vele hol beszéltél? kérdé még jobban elcsudálkozva. + +--A mult napokban kimentem, hogy a Mihály főarkangyal apothecában a +kovagkristálynak occulta qualitását, a naphta empyriacát bevásároljam. +Ott találkoztunk és vitatkoztunk. + +--Mi volt a vita tárgya? + +--Herbárius uram, az apothecárius, egy állítólag magicus erejű tükröt +vásárolt Zanardellitől, ki azt állította róla, hogy egyike a híres +Nostradamus által készített tükröknek, mit én és az orvos-doctor uram +tüstént ab absurdum deducáltunk! + +--Hogyan? kérdé a tudós érdeklődve. + +--Először is elmondám, hogy a bölcs Nostradamus első magicus tükrét +akkor csinálta, midőn Medici Katalin látni akarta az utolsó Bourbon +király képét. + +Ugyanis ez a bölcs az anyakirálynét a terem végén levő mennyezet alá +vezetve, felhívta, tekintsen az ott felállított gazdag faragású tükörbe. +A királyné beletekintett és megrendülve látta a liliomokkal hímzett +trónon, királyi díszben és jogarral a Bourbonok utolsó sarját ülni, míg +végre a kép köddé válva, nagy lassan elhomályosult. + +José azután elmondta, hogy a híres bölcs még hat tükröt készített, +melyek mindegyikéről más-más csudás történetet regélt el roppant +bőbeszédűséggel, hogy az idő teljék és lopott pillantásokat vetett az +általa felállított tükörbe. + +--Kiváncsi vagyok az okokat, a bizonyítást hallani! vágott közbe a +tudós... + +--Engedelmével, azokra is rátérek, mesterem! Elébb azonban hadd mondjam +el az egész disputát, mert kegyelmed becses személyét is belevonták. + +--No, erre kíváncsi vagyok! + +--Az apothecárius éppen azt fejtegette, hogy micsoda aspectusok és +konstellációk között, minő kabbalisztikus számaiban a napoknak kell +viszonyba hozni az égi meridiánust a földivel, amely szerint a magicus +tükrök hajlását és szögeit be kell állítani, midőn az orvos-doctor uram +fitymáló hangon felkiáltott: + +--Spectálják csak kegyelmetek, simplex hadnagyocska létére, minő +pávabüszkén lépdel Bornemissza Lénárd uram gyámfia, és a szép Klárának a +vőlegénye, mintha a generális botot máris a tarsolyában hordaná. + +José mindezt a legközönyösebb hangon mondá el, félszemével azonban a +tudós arcára figyelt és elégülten látta, hogy az egyszerre elkomorodik. + +--Hanem én repente rápirítottam a doktor uramra: Ne beszéljen ilyen +becsmérlő gesztusokkal, doctissimus, arról a jeles erkölcsű, derék +ifjúról, ki... + +--Valamint te se beszélj róla egy szót se többet, kedveltem! vágott +közbe a házigazda szigorúan. + +--Miért? + +--Az okát majd annak idején megtudod... José erre mentegetődzni kezdett, +ha netán familiáris dolgokat érintett volna, de a tudós megnyugtatta és +hogy más irányt adjon a beszélgetésnek, kérte, hogy mondja el a +Nostradamus-tükör ismertető jeleit. + +--Itt van egy valódi Nostradamus-tükör, a kabbalisztikus szögbe +beállítva. Az apothecáriusnak akarom megmutatni! Én ugyan még egészen +nem próbáltam ki, de azt mondják, ki mire gondol, meglátja benne! + +Bornemissza Lénárd odalépett az asztalhoz, de alig vetett egy pillantást +a rézsutosan állított tükörbe, eltorzult arccal dobbant hátra, mert +leányát, Klárát látta Istvánnal a kert rozmaring bokrai között karöltve +végigsétálni, azután pedig leültek a hársak alatt levő padra. + +Egy pillanatig mozdulatlanul meredt oda, azután dühösen felkiáltva +kirohant a toronyból. José győzelmesen felnevetett és sátáni +elégtétellel nézte a tükörben, amint az öreg szélvész módjára egyszerre +csak a mitsem sejtő fiatalok előtt termett... + +A szavakat nem hallhatta, de látta, mint sikolt fel Klára halálsápadtan +az ijedtségtől, ellenben az ifjú merészen felemelt fejjel nézett +bátyjára. + +Klára könyörgésre kulcsolt kezekkel sietett atyjához, ez azonban +parancsolólag mutatott a ház felé. + +A leány zokogva távozott. + +Bornemissza erre oly rettenetes szavakkal illette az ifjút, hogy ez +halálsápadtra válva, dühtől torzult arccal kapott kardjához, csakhamar +azonban feje csüggedten mellére hanyatlott és némán távozott. + +José erre tombolni, kacagni szeretett volna örömében. Most már egészen a +helyzet urának érezte magát és türelmetlenül leste, várta a tudóst. + +Bornemissza Lénárd a kulcsárt kiáltotta elő. + +--Hát ilyen rendet tartasz a házban? Miért nincs e hátsó ajtó +belakatolva? kérdezé. + +Az öreg Iván azzal mentegette magát, hogy az ajtót eddig csak +faretesszel szokták bezárni. + +--Az ajtót tüstént be kell szegezni és keresztvasat kell rá tenni! +parancsolá hidegen, azután lassú léptekkel az első házba ment. + + + + +A PHANTOM + + +A vérvörösen izzó tégely oldalai pattogtak az iszonyú hőségtől, az +athenora nyílásain pedig koronként egész szikrazápor repült fel a +tűzhely kürtőjébe. + +--Az izzítás ezúttal egyenletes! Valóságos ignes reverberii[2] mint az +írás kívánja, mormogá az élesztés munkájába látszólag egészen belemerülő +José. Valójában hallgatózott, mert türelmetlenül várta a tudós +házigazdát. + + +[2] Ignes reverberii: fokozott tűz. + + +Egyszerre könnyű léptek nesze riasztá fel és Klára lépett be. + +A lány félénken tekintgetett körül az emberriasztó, földalatti +helyiségben. + +--Barátom, segítségét kérem! esedezék szorongó hangon. Tudja, mi történt +tegnap? + +--Nem, Klára, nem tudom! monda tettetett őszinteséggel. + +--Barátom, ha lehet, segítsen, atyám egy rokonunkhoz, messze felvidékre +akar küldeni hosszú, hosszú időre! monda hevesen zokogva. + +--Nem akar elmenni, Klára? kérdezé csendesen. + +--Szeretnék meghalni! + +--Jól van Klára, számítson rám, önért mindent megteszek! + +--Mily jó ön, barátom. Tovább nem maradhatok! felelé és eltűnt a setét +lépcsőboltozat alatt. + +Kevéssel utóbb a házigazda nehéz léptei kopogtak a lépcsőkön. Komoran, +összeráncolt homlokkal lépett be és néma fejbiccentéssel a pattogó, +süvöltöző athenora elé állva, pár pillanatig a lángokba merengett, +azután leült. + +--Ülj le te is, azután felelj igaz őszinteséggel, ha kérdezlek! szólott, +setét szemeit komoran adeptusa arcára függesztve. + +--Tegnap este, még annyira deprimált emberi mivoltunkkal közös +gyengeség: a harag és keserűség, hogy csak pár szóval említhettem a +történteket... A magicus erejű tükör nem hazudott! mondá keserűen. + +--Az én könnyelmű fecsegésem és az a fatális tükör kegyelmednek keserű +órákat szerzett! szólott töredelmesen. + +--Nem a te bűnöd az! Te ártatlan vagy, s tudtodon kívül eszköze valál a +véletlennek, mely sorsunkat és az eseményeket igazgatja.--Vén vagyok +már, tudok a szívekben és arcvonásokban olvasni! Midőn leányom megjött, +tapasztalt nagy önuralkodásod dacára, arcodról nyíltan leolvasám, hogy +szereted! Mit felelsz erre, kedveltem? + +--Igaz! attól a perctől fogva, midőn a rablók kezei közül megmentém. + +--Akarod-e tehát nőül venni? + +José lángoló szemekkel ugrott fel helyéről, de a házigazda parancsoló +mozdulattal csendre inté: + +--Még nem végeztem be! S igéretemhez egy komoly feltételt kötök! Klára +kezét csak akkor adom néked, ha feltaláltuk az aranykészítés titkát! +Akár én, akár te! szólott eltökélten, mire José arcáról nyomban eltűnt +minden öröm és szemeiben a keserű csalódás és elfojtott harag lángja +lobogott. + +Bornemissza megvetően mérte végig: + +--Erősebbnek hittelek! Ingatag te, ki a jöttödet megelőző jelek dacára +is kétkedel! Miben bíztál, miben reméltél hát eddig? kérdé szigorú, +megrovó hangon... + +José lesütött szemekkel hallgatott. + +--Én bízom a sikerben, ép ezért akarlak szoros, elszakíthatlan +kötelékkel magunkhoz fűzni! Igy, ha megtalálod a nagy titkot, engem is +részesévé teszel, mit magamért nem tennél, ugye? Őszinte feleletet +követelek! monda, mialatt átfúró szemeit keményen rászegezte, mintha +veséibe akarna látni. + +--Úgy van! Klára kezét kértem volna a titokért! mormogá. + +--Ő a tied! Dolgozz, kutass továbbad is fáradhatlanul és amely napon azt +mondod: >>a nagy titok meg van találva<<, kezedbe teszem Klára kezét. +Bátorság, fiam! + +--De vajjon Klára akar-é nőm lenni? kérdezé elfogódva s hangjából mintha +titkos félelem rítt volna ki. + +--Nőd leszen! Légy nyugodt, én mondom ezt! Egy szóval se fog vonakodni, +hanem tisztelni és szeretni fog, mint ahogy megérdemled! + +--És unokaöccse, Véglyessy István? + +--Azzal majd elbánok én! Még a hire se fog hozzátok jutni! Erre +számíthatsz! viszonzá vészt jósló hangon. + +--Minden úgy legyen! Dolgozni, ernyedetlenül kutatni fogok, míg csak a +nagy titkot meg nem találtam! A díj nagyon is nagy, nagyon is méltó reá! +kiáltá mámoros elragadtatással. + +--Ez az igazi hang. + +José egy pillanatig gondolkozni látszott: + +--Szabad lesz nekem is némely kikötést tennem? kérdé azután higgadtan. + +--Mik legyenek azok? + +--Klára ama bizonyos nagy napig ne sejtsen, ne tudjon meg semmit, legyen +csupán kettőnk titka az egész, és mi se beszéljünk róla többet! + +--Egészen kívánságom szerint való óhajtás. Látszik, hogy gyengédszivű, +derék ifjú vagy! válaszolá elégedetten Bornemissza. + +--Lehet, hogy bizonyos időre el kell utaznom! Hová? miért? Maradjon az +én titkom! Munkámban pedig mentől kevesebbet zavarjanak, hogy +háborítlanul elmélkedhessem... Ennyi az egész! + +--Legyen úgy! És a két férfi, mint ki a legjobb munkát végezte, +kézszorítással erősíté meg az alkut. + + + * * * + + +Klára ezalatt nyugtalanul számlálta az órákat. Vajjon minő hírrel jő a +jó barát! El kell-e neki utaznia, vagy nem? Meg tudta-e atyja +kérlelhetlen szívét lágyítani? + +Az ebéd a szokott egyhangú némaságban folyt le, mert a tudós itt is +hideg, szigorú hangon, csak a legszükségesebbet beszélte leányával és +midőn az asztaltól felálltak, röviden csak ennyit mondott: + +--Csomagold be a szükséges holmikat, mert holnap Sellővárra indulsz +Pethőné nagynénédhez. + +Klára megsemmisülve hallgatta s midőn atyja elfordult, kétségbeesve +pillantott Joséra, ki jobbjával jelentőségteljesen a gyümölcsös kosárra +mutatott. + +Alig tevődött be az ajtó, Klára mohón szedte ki a korán érő szent Iván +almákat és a kosárka fenekén egy összehajtott levélkét talált: + +>>Utazzék el nyugodtan! olvasá dobogó szívvel. Három-négy hét múlva +vissza fog térni, erre szavamat adom. Megnyugtatására most csak annyit +mondhatok, hogy atyja nem haragszik annyira, mint mutatja. Ez csak +büntetés engedetlenségéért, de egyúttal próba is jövő viselkedésére. +Tanácslom, ne levelezzen, ne találkozzék rokonával, mert minden lépését +őrzik. Ha még egyszer engedetlenségen kapják, mindennek vége. Bátorság +és türelem Klára! Minden erőmet arra fordítom, hogy kegyednek szép és +boldog jövőt teremtsek.<< + +Maga se tudott volna számot adni magának, minő visszás érzelmek közt +olvasta e levelet. Örülni, reménykedni akart, de nem tudott. Szelid +nyugalommal jött le szobájából, midőn másnap a nehéz utazókocsi +előállott és engedelmesen kezet csókolt atyjának, ki erre valamivel +melegebb hangon szólott hozzá: + +--Látom, hogy eszedre tértél! S ha tovább is így viselkedel, megint jó +leszen közöttünk minden! + +Egyetlen búcsucsók, ölelés nélkül vált el lányától. + +A kocsi már indulóban volt, midőn nagy sebesen az öreg Iván is oda +furakodott és bizalmas hunyorgással mutatott a málhák közé rejtett, +fonott vesszőkasra, melybe érces zománccal fénylő tarkanyakú galambok +voltak zárva. + +--István úrfi küldi! E galambkák elhozzák ám a szárnyuk alá kötött +levélkét, anélkül, hogy észrevenné valaki--suttogá kezét megcsókolva. + +Klára szeméből egy könnycsepp hullott a szelid tollasok fejére, de +szívébe a vígasz és remény egy sugara lopódzott és mindjárt nem érzé +magát annyira elhagyatva. + +--Oh, ő mindig rám gondol, valamint én ő reá! suttogá, midőn a +bárkaforma hintó nehéz dübörgéssel megindult. + +--Meg mernék rá esküdni, ez a vén szenteskedő vagy levelet vagy üzenetet +adott át neki! Hanem vigyázzon magára! mormogá José dühösen az egyik +ablakfülkében, honnan Klára indulását leste... és csak midőn a hintó +utolsó dübörgése is elhalt, tért vissza a torony alsó részébe. + +Megigazította a lángoló tüzet, mozgásba hozta az önsúlya által működő +hatalmas fújtatót, melynek minden lihhenésére süvöltő szikrazápor +lövellt felfelé a kürtőbe. + +--Égj! izzál! hogy megszerezd nekem a boldogságot! monda a pattogó tűzbe +pillantva, azután székét elhúzva az asztaltól, tenyerébe támasztott +fejjel leült. + +Egyszerre hangos csattanás riasztotta fel elmélázásából, és rögtön rá +nagy sistergés között az egész toronyszoba annyira tele lett fullasztó +gőzökkel, hogy a kis utcára kellett menekülnie. + +Kinyitotta tehát a toronyajtót és a gőz kihuzódását várva, fel-alá +sétálgatott a néptelen utcaközben, honnan egyenesen az omladozott falú +alsó temetőbe lehetett látni... + +Éppen temettek valakit. A fehér keresztes, fekete lepellel leborított +koporsó körül síró asszonyok térdeltek és a fáklyák lángjai komoran, +gyászosan kavarogtatták fekete füstfátylaikat a légben. A temetőkápolna +harangocskája panaszos kongassál hívogatta a gyászolókat. + +A papok éneke, a búcsúztató enyészetes szavai egészen hozzája +elhangzottak és maga se tudta miért, de megvárta, míg elhantolják a +halottat és csak midőn az utolsó gyászoló is eltávozott, tért vissza a +toronyszobába. + +--Különös! Mily közel van a születéshez a halál! gondolá, még egyszer a +temető felé tekintve... + +Eközben a maró gőz a nyitott ajtókon egészen kihúzódott, és most látta +csak, mi történt. Nagyon közel állította a kohóhoz Thisistenius +Transvallius derítéshez használt compositumát és az üveg szétpattant a +nagy hőségtől, mi gondolatainak egészen más irányt adott. + +--Jó, hogy nem explodált ez az aethericus fluidum! Pedig könnyen +megtörténhetett volna, dünynyögé magában. Aztán feltörülte a nyomokat, +rendbe hozott mindent, s leült a karosszékbe. + +De alig hogy leült, eszmélve ütött homlokára: + +--Majd elfeledtem! A hassziai Sabellius a zodiacus oroszlán jegyét +fontosnak mondja az izzításra! + +Felállott tehát és a könyvespolcról különféle könyveket és kéziratokat +vett le, idegesen lapozgatott bennük. + +--Az elébb mondám, hogy nyugodt vagyok, pedig íme a kétely és +nyugtalanság kínoz! mormogá téveteg mosollyal. Minél többször olvasom a +nagy bölcsek és kiválasztottak titokba burkolt utasításait, annál inkább +gyötör a kétely és tehetetlenség. + +--Ah, dörmögé egyszerre megállva, most ötlik csak eszembe! Az örökül rám +maradt Haly Abbas, mór alchymista kéziratában az emberi vérről beszél s +azt mondja: ebbe van a lélek elrejtve. Meglehet, hogy e titokzatos +athenora emberi vért, emberi éltet követel s a keresett ősanyag maga a +lélek! Emlékszem, Olaus Magnus és Panormitanus Magius szintén ilyesmit +emlegetnek! Hogy is nem jutott elébb eszembe, hogy saját könyvemben és +kézirataimban keressem a nagy titkot. Sebesen felnyitva a bezárt +szekrények egyikét, abból egy meglehetős nagyszantálfa-ládikót emelt ki, +melynek oldalain apró rekeszek látszottak, midőn felnyitotta. + +Egyszerre megállott és boszús, csüggetegen komor arcán valami méla, +boldog sugárzás ömlött el, minőt a múlt édes emlékei, az ifjúkornak +visszaálmodott édes derűje ébreszt. + +Lassan, mintegy álmodozva göngyölítette szét a setét hajfürttel átkötött +pergamentlapocskát, melyen kacskaringósan egymásba fonódott mór +írásjegyek fűződtek egymásba: + +>>Te a miénk vagy s a miénknek kell lenned<<, olvasá félhangon. + +--Ez Cynthiának az írása! Ezt hagyta hajfürtjével együtt emlékül, midőn +nyomtalanul eltűntek a szép Kordovából, a khalifák ősi városából. + +De mit akart e szavakkal mondani? Mit jelenthetnek e szavak, melyeket +oly különösen rezgő hangon mondott, hogy még most is fülemben csengenek, +mintha csak tegnap történt volna. + +Éppen egy különös illatú viaszvegyüléket olvasztottam, midőn bejött +aranyövvel átszorított hosszú, fehér ruhájában, noha atyja nem igen +engedte, hogy a nehéz gőzökkel és párákkal telített izzító műhelyben +időzzék, ő mégis odajött, mert csak ott szeretett lenni, hol én +időztem... + +Fiatal kora dacára, bámultam bölcsességét és tudományát! Ő segített +megfejteni és kikutatni az ércek és savak rokonszenvét, a magiában és +alchymiában pedig oly gyakorlott volt, mint akármelyik mester az elsők +között. + +Hallgatagon nézte munkálkodásomat, csak néha szólva egy-egy útbaigazító +szót, egyszerre azonban nyakam köré fonta karjait, átölelt: + +--José, te nem is sejted, kik vagyunk mi! José, te a miénk vagy s a +miénknek kell lenned. Történjék bármi, mi nem szakadhatunk el egymástól! +kiáltá ünnepélyes, lelkesült hangon, de atyja belépett és én ekkor nem +kérdezhetém meg szavai értelmét, többet pedig nem volt rá alkalom, mert +midőn máskor kérdeztem e felől, a különös nő csak fejét rázta és még +rejtélyesebb hangon felelé: + +>>Majd ha egyszer egészen a miénk lész, akkor majd megtudod!<< José ez +emlékek hatása alatt mélyen elmerengett és mintha egy láthatatlan +alakkal beszélne, olyan hangon kiáltotta bele az éj csendjébe: + +--Ki mondja meg nekem, mit jelentenek e szavak? Oh, Cynthia, Cynthia, te +engem testvérként szerettél, hol vagy? Hol találhatnálak meg? Te sok +olyat tudsz, mi nékünk csak rejtély és sejtelem! Ha te itt volnál, tudom +segítenél, hogy feltaláljam a nagy titkot! kiáltá. + +Lelki szemével maga előtt látta a kordovai házat oszlopcsarnokos, +szökőkutas udvarával. A cédrus- és babérfák alatt Cynthia ült fehér +ruhájában, éjfekete hajával, melyen fehér hópelyhekként ültek a +ráhullott narancsvirágok szirmai. + +Hallotta Zúlem Zegrinek mély, ércesen konduló hangját, amint leányát +hívta be magához, hogy beavassa tudományának és mesterségének titkaiba. + +--Fiam nincs, lányomnak kell tehát örökölnie családunk tudományát, mely +utódról utódra száll! mondá többször sóhajtva, éjjelenként pedig az +Algol és Atair csillagok feljöveteléig az ég csudáiban oktatta a ház +szögletére épített toronyban. Sokszor kérdezte tőle, mit tanul, de +Cynthia ilyenkor csak fejét rázta és megdöbbentő komolysággal felelte: +>>ah, mint szeretném veled tudatni, José, de nem lehet, nem szabad! Talán +egyszer, hosszú, hosszú évek múlva.<< + +--Oh, Cynthia! hol vagy? Merre vagy? Nem érzed, nem hallod, José hív, +José sóvárog utánad! Ah, ha te itt volnál s tudatnád, hol és miben +keressem a nagy titkot! Ah, ha szavaimmal s akaratom erejével idézni +tudnék, hívnálak, kényszerítenélek! Cynthia! Cynthia! Hol vagy? Jer, +segíts! kiáltá oly hangosan, hogy maga is visszadöbbent a saját +hangjától, oly visszhangosan, oly idegenül zúgott végig a boltozatos +helyiségen, az éj magányos csendjében. + +Egyszerre azonban rémülten ugrott fel, mert amint felpillantott, az +athenora mögötti falon egy határozatlan, de mégis tisztán felismerhető +árnyalaknak a körvonalait látta imbolyogni. + +Borzongva közeledett az athenora felé és minden csepp vére lüktetett: + +--Cynthia! Cynthia! te vagy! Álmodom, vagy igazán felismertelek? + + + + +CYNTHIA + + +Pattogó szikraeső, a tűz süvöltése felelt szavaira, de a magasra +szökkenő lángok közül egy fényes fehér, gyöngéd alak bontakozott ki és +biztató mosollyal integetett neki... + +--Én vagyok, José, én, a te Cynthiád, ki hívásodra íme megjelenik! +szólalt meg... Már régen hívhattál volna, de persze, te nem tudtad, minő +hatalom az emberi akarat... Még nem vagy egészen a miénk. + +--Cynthia! Cynthia! kiáltá José... Álom-e ez, vagy valóság? + +A tünemény tűzsíráshoz hasonló hangon kacagott: + +--Oh, ti vak, setétben tapogatódzó emberek! A titkok titkát akarjátok +leleplezni és nem hisztek saját szemeiteknek. Én vagyok, José, én! +Tudom, miben fáradsz, de segítségem nélkül minden munkátok sikertelen! +Ti a nagy titkot akarjátok megszerezni, anélkül, hogy segélyül hívnátok +és életre keltenétek a magicus szalamandrát. + +--Cynthia! Cynthia! Valóban te vagy? Segítségemre jöttél! kiáltá ekkor +örömittasan és kitárta karját. + +--Ne közelíts, José! Most nem érinthetsz engem! Majd nappal, ha földi +alakomban közeledem hozzád! Emlékezel-e még szavaimra? + +--Emlékszem! De hiába kutatám értelmüket! + +--José, még mindig nem érted, minő csudálatos hatalom az emberi akarat? +A te akaratod vonzott engem ide! Aki egyszer velünk élt, az a miénk, +néked is a miénknek kell lenned, hisz ereidben a mi vérünk csergedez! Mi +nem válunk el többé egymástól... Megigéred ezt, José? + +--Igérem, Cynthia, szeretett testvérem! Oh, bár hamarább jöttél volna! +Sokat gondoltam reád! + +--Miért nem hívtál elébb! Hívásod nélkül nem jöhettem, bár bizonyosan +tudtam, hogy ez elébb-utóbb be fog következni... Éreztem, hogy gondolsz +reám! Igen José, tudtam, hogy hívni fogsz, mert segítségem nélkül nem +találod meg a nagy titkot! + +--Cynthia, te tudod! Te segítesz? Ah, kérlek segíts! segíts! + +--Akarod, hogy segítsek, José? Néked csak akarnod kell! Akard hát! + +--Akarom-e? Akarom, akarom, akarom! Ez egyetlen célja életemnek és +minden törekvésemnek! kiáltá lázasan. + +--Mivel akarod, meg kell tennem! Ah, egyszer majd megtudod, minő nehéz +munka ez... Bár hatalmasabbak vagyunk a halandó embereknél, mégis +irtózva, félve közeledünk a sárkányhoz, de irántad való szeretetből ezt +is megteszem s mindenre kész vagyok... Ne virrassz, ne emészd hát +magadat... Aludjál, José, aludjál, majd én őrködöm és élesztem a tüzet! + +José felelni akart, de e pillanatban Cynthia fehér lánggá változva, +körülkerengte a titokzatos olvasztóedényt, azután pedig átkarolva, +fénylő aranyesőt hullatott reá. + +Ezeket látva, nem tudta: ébren van-e, vagy álmodik. Az olvasztótégely +egészen átlátszóvá hevült és benne egy tüzes oroszlán küzdött egy tüzes +sárkánnyal, miközben tompa dörgés rázkódtatá meg az épület falait. + +A tüzes sárkány nehéz küzdelem után legyőzte és lángoló torkával +elnyelte az oroszlánt s ugyané pillanatban fején ragyogó korona támadt, +mely bíborvörös színnel sugározta be az edényt és az egész helyiséget, +közbe-közbe pedig valahányszor megcsattogtatá lángoló szárnyait, minden +szárnycsapására szivárványszínű tündéri fényesség ragyogott be mindent a +toronyszobában. + +Többet nem látott, mert arra ébredt fel, midőn a mellékutcácskára vezető +ajtón hangosan kopogtak. + +Zavartan ugrott fel és e kopogást is majdnem csudálatos álma +folytatásának képzelve, önkénytelenül elkiáltotta magát: + +--Ki kopoghat ez ajtón? Ez utcában egy lélek se szokott járni! De azért +leakasztva a kulcsot, elfordította a zárban. + +Az ajtó feltárult és a küszöbön egy magastermetű, karcsú nőalak állott +idegenszerű ruházatban és midőn hátraveté fátyolát, José az öröm és +megrettenés kiáltásával tántorult hátra: + +--Cynthia! Cynthia! Hát valóban itt vagy? Tehát mégsem volt álom! + +--Én vagyok, szeretett Josém! Annyi év után végre feltaláltalak! szólott +s mélységes fekete szemei csudálatos, titokteljes lánggal ragyogtak. + +--Cynthia! Cynthia! Eszerint még sem álmodtam! Te segítségemre jöttél! +Oh, felelj, felelj, testvérem, úgy-e nem volt álom? sürgeté lázasan és +szikrázó gyűrükkel terhelt jobbját mindkét kezébe szorította. + +--Nem értelek, José! Megálmodtad jöttömet?--kérdé Cynthia bámulva. + +José szilaj mozdulattal simította végig homlokát: + +--Lehetetlen, hogy álmodtam volna! mormogá hangtalanul és fürkésző +tekintetét a rejtélyes mélységű fekete szemekbe mélyesztve, kérdé: + +--Tudod-e, min munkálkodom? Nézz oda, felismered-e? és az izzó +athenorára mutatott. + +--Tudni nem tudom, csak sejtem! Az alchymia nagy titkát keresed! + +--Akarsz-e segíteni? Cynthia, az éjjel megígérted, hogy segítesz a +titkot felfedezni! Atyád mindenbe beavatott! + +A leány szemei egy percre rejtélyesen megvillantak és sajátságosan +mosolygott. + +--Megint az a csudálatos álom! Látom, hogy sokat gondoltál reám! felelé +kitérőleg. + +--De segítesz-e? + +--Minden bizonnyal segítek, ha tudok. Atyám ezelőtt pár hóval meghalt. +Nem volt beteg, csak nagyon, nagyon öreg! Ha akarta volna, tudományával +tetszés szerint meghosszabbíthatta volna életét, de ő nem akarta. Egyik +este magához hívatott s midőn beléptem, épp akkor vetett valami +bíborcsillogású tárgyat a legerősebb tűzbe: >>Ebből születtél, ennek +adlak vissza<<, mormogá ünnepélyes mozdulattal, én pedig mozdulatlan +álltam helyemen, mert mennydörgő robaj és bíborvörös fényesség árasztá +el az egész műhelyt. + +--Ez maga a nagy titok! A mindent arannyá változtató bíborvörös kő, a +leo ruber, vagyis a vörös oroszlán vala! kiáltá José szertelen +felindulásában felugorva. + +Cynthia ajkain újra megjelent az elébbi rejtélyes mosoly: + +--Lehet! Atyám ekkor így szólott hozzám: >>Sokfélére megtanítottalak, +leányom! A halált úgy kell venned, mint elkerülhetlen dolgot. Vágyom +őseim és az örök nyugalom után. Ha tehát meghalok, keresd fel egyetlen +rokonunkat: José Venegas Herrezuelot. Ő velünk élt, miénknek kell tehát +lennie! Halálom után a miénk lehet! Leányom, én beavattalak téged +tudományunk titkaiba, te avasd be családunk utolsó tagját, mert mindig +csak egy férfiutód bírhatja a Zúlem Zegrik tudományát! Folytassa ő, +amiknek én is folytatója voltam s fejezze be, aki erre ki lesz +választva.<< + +Most már értheted az én búcsúszavaimat is. Atyám életében mitsem volt +szabad felfedeznem... de most már kérdezhetsz! Megosztom veled mindazt, +mit a legutolsó és legbölcsebb mór alchymistától, atyámtól tanultam! + +José szemei lázas fényben égtek, villogtak: + +--Segíts, hogy a nagy titkot bírhassam! suttogá kezeit megragadva. + +Cynthia nevetett: + +--Megint csak a nagy titok! Oh, ti férfiak, mily telhetetlenek és önzők +vagytok a tudományban. + +José összerezzent, mert Cynthia nevetése egészen az éjjel hallott +tűzsírás-forma kacajra emlékezteté. + +--Nem akarod teljesíteni kérésemet? kérdé tompán. + +--Hát nem igértem az elébb! Segítelek, ha tudlak! Hiszen nem tagadhatom +meg, ha akarod! felelé könnyed, enyelgő hangon, de José mégis idegenül +össze-összeborzongott, mert dacára Cynthia tagadásának, szavainak +ugyanazon értelme volt, miket az éjjel hallott... de most nem ért rá +efelett töprengeni, mert az egyik gyűrüktől szikrázó kezecske vállára +ereszkedett: + +--José, te nem a régi vagy! Hát nem oly kedves már előtted Cynthia, mint +volt? + +--Épp most akartam kérdezni... felelte rá zavartan. + +--Én nem maradhatok soká ez országban! Vissza kell térnem. Azért jöttem, +hogy magammal vigyelek! tevé hozzá elkomolyodva. + +--Cynthia! riadt ez rá elhűlve. + +--Az öröm, vagy az ijedség hangja ez, José? nézett rá nyugodtan, de +szeme oly hideg pillantásokat lövellt rá, mint a tőr hegye. + +--Az örömteljes meglepetésé, Cynthia! felelte rá gyorsan... Gondolhatsz +mást? Átvenni és folytatni bölcs atyád örökét! Hisz ez volt régi vágyam +mindig... csakhogy... + +--Csakhogy? ismétlé kérdő hangsúlyozással a lány. + +--Csakhogy most nem mehetek veled! Ez az, mi elébb megdöbbentett és +elkeserített. Szavamat adtam és esküvel köteleztem le magamat, hogy +mindaddig maradok, míg a nagy titkot meg nem találjuk! válaszolá +színlelt levertséggel. + +--Akkor maradnod kell, José! A szó köt, de az eskü kötelez! Maradj hát, +meddig maradnod kell!... >>Aki esküjét töri, nyakát szegi!<< mondotta +atyám. + +--Tehát beleegyezel, testvérem? kérdé José derült arccal. + +--Hát nem mondtam már, amit te akarsz, azt nékem akarnom kell... +Vérünkből való vagy s én, mint nő, engedelmeskedni tartozom neked és +akaratodnak! José, én most távozom! Mestered nemsokára jönni fog. +Szeretnék véle is megismerkedni, de mint nőt, bizonyára nem méltatna +vitatkozásra! Hanem majd mint átutazó mór alchymista kopogtatok be +hozzátok s így próbálom ki a tudományát! + +Ezzel arcára húzta fátyolát s könnyű lebegő léptekkel tűnt el a kivezető +ajtócska keskeny és setét boltozatában. + +--Álom volt-e hát, vagy valóság? avagy csupán felcsigázott képzeletem +játszott érzékeimmel! Nem! és százszor nem! Világosan láttam, ébren +voltam! kiáltotta kétségbeesetten és mintegy irtózva pillantott a dohogó +athenora felé, mely e pillanatban nagyot durrant a hőségtől. + +--Vajjon szólnak-e az ilyen látományokról a bölcsek könyvei? kérdé egy +idő múlva és reménykedve vette elő a könyveket. + +De hiába lapozta, hiába forgatta át azokat, nem találta bennük, amit +keresett. Csüggedten dobta le a nehéz foliánsokat, a láncokkal lezárt +nagy köteteket és megint komor töprengéseibe merült. A lépcsőkön a +házigazda lábának kopogása hallatszott. + +--Estére elmegyek Cynthiához! Ha nem álom, meg kell neki fejteni a +rejtélyt, akarom! és akarom! mormogá setéten, azután nyugalmat +erőszakolva feldúlt vonásaira, sietett a belépő elé. + +--Nos, kedveltem? kérdé a tudós. + +--A tűz ég! Az athenora izzik! felelte José halkan. + +--Helyes! Izzítsd az anyagot, izzítsd, kedveltem! A tűzben van az erő és +feltámadás. + + + * * * + + +Egy héttel ezután Bornemissza Lénárd egy latin nyelven írt levélkét +lobogtatva kezében, sietett le a toronyhelyiségbe. + +--Képzeld csak, kedveltem, egy átutazó mór alchymista kíván nálunk +tisztelkedni, miután meghallotta, hogy te itt tartózkodol. Ugyebár, +elfogadjuk? Mit szólsz hozzá? + +--Nevét szeretném tudni, mester! válaszolá José bámulást színlelve. + +--Zora ben Zúlem Zegri! olvasá ez a levélkéről. + +--Oh, oh, ez nagy tudós! Valóban ritka szerencse, mester! Tisztelettel +kell fogadnunk, még pedig itt, műhelyünkben! + +--Tehát ad personam ismered? + +--Toledóban, Malach ben Mizráim műhelyében találkoztam véle. + +--Helyes, előre örvendek a tudományos disputának. Meglássuk, minő +fundamentumokon frequentálja szent művészetünket! Vajjon ő is a +szalamandrában keresi-e az éltető elemet? avagy pedig abban a mysticus +vörös anyagban, melyet Abbi Moyses egy háromszöggel keresztültört körrel +jelel? + +E beszélgetést a bibliothecás-teremből aláhangzó csengetyűszó szakította +félbe. + +Iván jelentette, hogy a várt vendég megérkezett s kis idő múlva +Cynthiával tért vissza. + +Az akkori tudós világban dívó virágos üdvözlési formák után, valóságos +examinálás alá vették a vendéget. Bornemissza észrevette, hogy az idegen +nagyon csudálkozó képet vág, midőn ő azt erősítette, hogy az izzításhoz +szükségkép segítségül kell hívni Kalygah-t, vagyis a magiának harmadik +védőszellemét. És elkezdte magyarázni, hogy a világegyetem rendszere a +hyalaetherben, vagyis az őserőben, a limbus majorban, a limbus minorban +és a világösszhang platói gyűrüjének vagy homéri aranyláncnak nevezett +symbolumában van megtestesítve. Eszerint az alchymiának a régi +occultisták rendszerét kell működési körébe vonni. Az embernek két +alapeleme, az elemi test és az asztrál test. Az elemi testben van az +archiaeus, a spiritus vitae, vagyis a mumia, azaz életerő; az asztrál +testben a sidericus ember, vagyis az evestrum s végül az állati szellem +és okos szellem, tehát a sidericus résznél fogva, vágynak védő, jó és +ártó, rossz asztrál szellemei az emberiségnek. + +A maurus alchymista eddig udvarias figyelemmel, hallgatta a +magyarázatot, most azonban megszólalt: + +--Magyarázatodból megértettem, hogy ti a Kalygahot hívjátok segítségül, +a mi bölcseink ellenben a szalamandrát. + +José összerezzent. Cynthia megint az éjjeli tünemény szavait idézte, a +tudós pedig boszúsan kelt fel székéből, mert odafent újra megcsendült a +hívó csengetyű, de mindjárt vissza is tért. + +--Barátom, a generalissimus ép most izente, hogy izgága unokaöcsém útban +van az alvidéki tábor felé, honnan nem kerül többé vissza Budára, miután +a török ellen operáló hadtesthez tették át. Nem lesz többé utadban! + +E percben megint, harmadszor is megszólalt a csengetyű. + +--A véletlen most hoz nyakamra vendéget! monda elfojtott méreggel és +felsietett. + +--Te útra készültél? kérdezte Cynthia, midőn magukra maradtak. + +--Téged akartalak felkeresni. + +--Ki az az ember, kiről az elébb beszéltetek? + +--Kellemetlen, akadékos ember! Utunkban volt! felelé José kitérőleg. + +--José, te valamit titkolsz előttem! A férfi szeme csak egy esetben +szikrázik oly ádázul és engesztelhetetlenül, mint a tiéd. Mikor +vetélytársáról van szó! + +E pillanatban az öreg Iván lépett be. + +--Nagy uram izenetét hozom. Bocsánatot kér az idegen vendégtől, hogy nem +jöhet vissza! Illustris látogatója érkezett a prágai udvarból. + +--Én is távozom!--A kereskedők, kiknek társaságában jöttem, indulásra +készen állanak! + +--És a segítség? kérdé José. + +--Megadom a szükséges utasításokat--a többi az anyag dolga. Mikor +szükséged lesz rám, itt leszek! + +José az ajtóig kísérte. + +--Tovább ne jőjj, monda. Ne feledd, aki miénk volt, az miénk lesz s +miénk marad!... + +--Azt majd meglátjuk! Csak a nagy titok legyen egyszer birtokomban! +mormogá José, villogó szemekkel nézve a távozó után. + + + + +AZ ARANY SZALAMANDRA + + +E naptól kezdve olyan lankadatlan buzgalommal fogott a munkához, hogy +Bornemissza Lénárd többször komolyan megintette, hogy kímélje magát és +ne tegye kockára egészségét. + +José azonban nem hallgatott reá, vagy csak szórakozottan felelt. Ébren +volt, mégis azt hitte, hogy álmodik, mert midőn leszállott az éj és a +nyugalom csendje ereszkedett mindenre, úgy tetszett neki, hogy a +titokzatos edényt körülnyaldosó lángok között Cynthia alakját látja, +midőn pedig az edény olykor rövid pillanatokra átlátszóvá izzult, +csudálatosnál csudálatosabb alakok és jelenések váltogatták benne +egymást. + +Tüzes koporsóban véres halott feküdt és valahányszor nyögve, hörögve +felemelkedett, vércseppjei izzó rubinszínekben csöpögtek az edény +fenekére. + +Majd tompa dörgés között, holtakkal és emberi csontokkal borított +végtelen lapály tárult elébe, mely fölött vijjogó tűzmadarak +szállongtak, a holttestekből lakmároztak, mire az egészet egyszerre +vérvörös ködgomolyok lepték el, melyek egy dörrenésre eltűntek, s két +lángoló oroszlán bontakozott ki, végül pedig Cynthiát látta tüzes +aranyszalamandra képében, fején korona csillogott. + +A szalamandra kedvtelve uszkált, lebegett a tűzárban és vakító láng +sugárzott ki egész testéből. + +--Aludj, José, aludj! Az én lángom éleszti az athenora tüzét, hogy +életre keljen a szalamandra. + +--Nem alszom! Ébren vagyok! felelé José, de másnap megint csak nem +tudta, ébren volt-e, vagy álmodott. + +Az első mozdulata az volt, hogy a könyvekhez rohant. Remegő kezekkel +nyitotta fel Basilius Valentinus, Olaus Magnus műveit és rekedt +diadalkiáltás tört ki melléből. + +--Itt vannak! Itt vannak! A koporsóban a halott, a tűzmadaras +halottasmező, a küzdő oroszlánok és a koronás szalamandra! Ah, én vak +bolond! Titokteljes borzadály szállotta meg arra a gondolatra, hogy +minden nappal egy lépéssel közeledik a siker felé. + +--Cynthia! Mért tagadod nappali alakodban éjjeli alakodat? kérdezte a +szalamandrától egy ízben. + +--A titkot keresd! Vedd a dolgokat úgy, amint vannak... Hát +megölelhetlek-e én most? szólott, tűzkarjait, melyekről a szikrák +záporként omlottak, a nyíláson át feléje tárva... Ha érintenélek, +halandó tested egy marok hamuvá válna... Csak mint kihűlt hamu, a +testnek, az anyagnak bilincsei között közeledhetem hozzád! Egyedül a +szellemben van az erő és hatalom, az anyagban semmi sincs! Emberi +alakomban én is csak tudatlan, tehetetlen anyag vagyok, miként te! Győzd +le kiváncsiságodat és ne fürkészd az elérhetetlent. + +--Miként tudjam meg hát az átváltozás lényegét? + +--A lényeget? Azt se én, se te nem tudod meg! A gazda elveti a magot s +nem látja, miként megyen végbe a föld setét méhében a tenyészet +titokteljes munkája! Örül és megelégszik a terméssel! Elégedj meg te +is... és segíts bennünket a nehéz munkában, melyet magunkban sem mi, sem +ti, emberek, sikerrel nem végezhettek... Nehéz munka ez. Erőnket, +hatalmunkat vesztegetjük benne. Egész lényünkkel át és át kell hatolnunk +a holt, merev ércen s keblünkből adjuk az éltető, feltámasztó fluidumot, +mert csak ez hevítheti fel az ércek megzsibbadt erejét. Emellett az +asztrálkörök szellemtáborával kell megküzdenünk, kik állati alakokban +heves ellentállást fejtenek ki... de azért elébb-utóbb győzni fogunk. + +--De mikor? Ezt mondd meg!--kiáltá indulatosan. + +--Gyarló, türelmetlen ember! Kérdezd a szelet, mikor áll meg? A +folyókat, mikor szüntetik meg folyásukat? Tud erre felelni valaki? Ti +már a kezdetnél annyi akadályt gördítettetek elénk, hogy ezúttal csupán +a hármas próbát s a változás egyszeri erejét nyeritek meg! + +--Cynthia, nem értelek! + +--Majd megértesz, most aludj, José, aludj! Különben nem lesz erőd az +újabb próbára! hangzott a lángok közül, és a koronás szalamandra teste +összeolvadt az athenora lángjával. + +--Szegény fiú, egészen ki van merülve és halálsápadt a megfeszített +virrasztástól! A tűz pompásan ég, bizonyára csak most nyomta el az álom! + +Ezek az érzékeny s némileg aggodalmasan hangzó szavak ébresztették fel +reggel és alig akarta elhinni, hogy rideg mesterének a szájából +hangzanak. + +Pedig hát ez állt előtte. + +--Lásd, lásd! Túlságosan megerőlteted magad! Pihenned is kell, +kedveltem! + +José felugrott és párszor végigsimítá homlokát. + +--Mester! Szégyenlem gyengeségemet! mormogá mentegetődzve. + +--Egy szót se! Nemes buzgólkodásod csak dicséretet érdemel. Meg vagyok +győződve, hogy most elérjük célunkat... Oh, fiam! kiáltá örömtől ragyogó +szemekkel nézegetve a tégelyt, még pár nap s főnixünk kifeszíti biboros +fényű szárnyát. + +José rázta a fejét. + +--Nem, mester! Ez egyszer csak a jeleket kapjuk és tán az átváltoztató +erő egyszeri atomusát! felelé határozottan. + +--Oh, oh! És miből gondolod ezt? Feleleted nagyon határozottan hangzik! +kérdezte megütközött hangon. + +--A kezdetnél elmulasztottuk segélyül hívni a szalamandrát és +tégelyünkből hiányzik az ébresztés vörös boraxa! + +Bornemissza mosolygott: + +--A szalamandra csak jelképes kifejezés, mely alatt mestereink a tűz +fokozott erejét, hol pedig magát az összetétel anyagát értik, mert az +is, miként a tűz, izzik és ég, de nem ég el! Olvasd át jobban Basilius +és Olaus Magnus iratait. + +Josénak úgy tetszett, mintha a szalamandra kacaját hallaná a tűzből: + +--Ne hallgass a mesterre! Csak hadd beszéljen! Ő sohse fogja felfedezni +a nagy titkot! + +--Nem hallott kegyelmed semmit? kérdé izgatottan. + +--Mit? A tűz dohog az athenorában! felelé ez feltekintve, José pedig +elhallgatott. + +A negyvenegyedik napon kioltották a tüzet és midőn felfeszítették az +olvasztóedény fedelét, halk elmosódott dörej hallatszott és egy +pillanatra, mintha rózsaszínű villám cikázott volna keresztül, gyönge +hajnalpírforma fény villant meg a laboratóriumban. + +--Győztünk! kiáltá Bornemissza, midőn ezeket a tudósok által leírt +biztató előjeleket megpillantotta! Győztünk, kedveltem! és Klára a tiéd! +kiáltá és megölelte fiatalabb társát. + +Ez azonban erőszakosan tépte ki magát karja közül és felkiáltott: + +--Megfogadtuk, hogy nem szólunk róla, míg a siker nem biztos. Siker +pedig nincs! + +A tudós is szörnyen restelte ezt az inkább laikushoz, mint higgadt, +komoly búvárhoz illő elhamarkodott kitörést, kivált midőn látta, hogy a +csalhatatlan jelek dacára se ragyog elő az edényből a bíborszínű kő. + +Ajkait csaknem véresre harapva, döntötte az edény tartalmát az asztalra. + +--A jelek dacára, semmi! Olvadt salak, egyéb semmi! mormogá dühösen. + +--Nem, mester! kiáltá most égő arccal, lángoló szemekkel José. Nézze meg +jobban! A titok ösvényén járunk! Az anyagok keveréke felbonthatlan +elemmé változott, rajta van a resurrectió: a feltámadás jele, a fehér +hattyú feje, végre pedig az arany égi harmatcseppje! + +--Mutasd! + +--Valóban, Paracelsus Basilius sikert jósló jelei! Végre, végre mégis +közeledünk!... Mit csináltál te szerencsétlen--riadt rá egyszerre a +harag és elszörnyedés hangján, midőn José a megömledt anyagot egy +kalapáccsal kettétörte. + +--Itt ragyog az ősanyag egy atomusa! Az arany lelke! Az ércek +nemesítője! kiáltotta vissza José és a törés helyére mutatott. + +Valóban, az anyag közepébe rejtve, szabad szemmel alig látható pirosas, +kis kristályszilánkocska ragyogott. + +Bornemissza Lénárd az áhitat és borzadály leírhatatlan tekintetével +nézett oda. + +--Mester, a te kezeid végezzék a próbát! figyelmezteté José, és egy +ólomgolyót dobott az olvasztókanálba. + +Bornemissza reszkető kézzel hullatá a parányi kristályszilánkot a +megolvadt ólom közé. + +A másik pillanatban már harsány diadalordítás röppent el mindkettőjük +ajakáról, mert az ólomgolyó ugyanabban a pillanatban tiszta színarannyá +változott. + +Bornemissza Lénárd a határtalan örömtől mámorosan járkált fel és alá a +setét toronyhelyiségben. Szíve hevesen dobogott. Felment a bibliothecás +terembe. + +A nagy asztal szélén egy levél feküdt. Megismerte Julián páter írását. +Becsengette Ivánt. + +--Hogy jött ide ez a levél? riadt rá komoran. + +--Egy futár hozta! A futár délután visszajő... + +Feltépte a pecsétet és vonásai a levél olvasása alatt elsetétültek. + +--Igy van ez a világon! A legnagyobb öröm mellé a sors mindig +készentartja az ürmöt is! mormogá komoran és lement a toronyba. + +--Páter Julián megint egy stafétát küldött. Itt van, olvasd. + +--Nos? Mit szólsz hozzá? kérdezte, midőn José visszaadta a levelet. + +--Egy alattomos, de nagyeszű embernek a levele, ki szintén mindent kész +elkövetni, hogy birtokába jusson a nagy titoknak, felelé közönyösen. + +--Azt elhiszem! E titokkal a rend hatalmasabb s gazdagabb lenne a föld +összes császárainál és királyainál! A világuralmat szerezné meg magának! +felelé Bornemissza keserűen. A rend korán felismerte Julián dicsvágyó és +cselszövő tulajdonait és mindent elkövetett, hogy a császár +gyóntatóatyául válassza. A tudományszomjas és az alchymia rejtélyeibe +merült császárnak, az első látásra, mindjárt annyira megtetszett, hogy +attól a naptól fogva páter Juliánus lett legbensőbb bizalmasa és ezáltal +a rend hatalma és befolyása is napról-napra növekedett. A hradsini +udvarban mindenki csak az ő kedvét kereste, mert páter Julián ért hozzá, +mint kell pozicióját megtartani, s hatalmát, befolyását öregbíteni. + +Csak befolyását és érdemeit növelte azzal is a császár előtt, midőn +engem a hradsini udvarhoz hívott. Ő felségének legbizalmasabb emberei +mind jelen voltak, midőn a nephritikus fehérkőből előhívtam a kis +magisteriumot, mely a rezet ezüstté változtatja. + +A nagyteremben ünnepélyes csend uralkodott és maga a császár is +visszafojtott lélekzettel figyelt, midőn a lángtengerben úszó, hatalmas +márványkandalló előtt hozzákezdtem a műveletekhez. Midőn a beledobott +rézmonéta izzó vegyülékemben színezüstté változott, maga a császár is a +legnagyobb bámulattal és elragadtatással ugrott fel karosszékéből. + +Az olasz származású Balbiglió herceg, az alchymia egyik leglelkesebb +híve, nagyítóüvegen át megvizsgálva, kinyilatkoztatá, hogy a productum a +legtisztább ezüst, mire Rudolf császár a háta mögött álló Scaraglia +hercegnőnek ajándékozá, ki egy gyűrüt csináltatott belőle a bámulatos +experimentum emlékére. + +Ettől kezdve a császár engem is bizalmával és kegyével ajándékozott meg, +de akkor meg különös kedveltjévé lettem, midőn az én titkos eljárásom +szerint tíz napi izzítással, a Caput corvit létrehoztam. Az udvar +alchymistái ezt különösen nagy phenomenonnak deklarálták és az én +dicsőségemből páter Juliánnak is nagy rész jutott, mert ő hozott engem +az udvarhoz. + +És én botor, feltártam előtte titkaimat, kísérleteimet. Midőn azonban +minden tervembe, reményeimbe beavattam, csak azután jutott eszembe, hogy +próbára is tegyem hűségét! Leveléből meggyőződtem csalárdságáról! + +Ez villámcsapás vala rám nézve. Barátságot, szeretetet hazudott és én +elhittem neki! Levele fegyver a kezemben! Amint ő engem, én ép úgy el +tudom őt és rendjét veszteni vele! Csak egyenesen Mátyás főhercegnek +kell megmutatnom! + +--De hátha eltagadja? kérdé José élénken. + +--Ha tagadja, bemutatom a főhercegnek az egész eljárást, miként nyertem +róla hű másolatot lyukacsos, és praeparált papirom, valamint sympathicus +tentám segélyével. + +--Most, hogy tudsz mindent, mit tanácsolsz nekem? + +José egy ideig gondolkozott. + +--Irja meg neki mester, hogy most készülődünk a nagy próbához és +invitálja meg mához hatvan napra! Akkorra kezünkben lesz a nagy titok, a +nagy hatalom. A vörös kő egyúttal a bölcsek köve is és titokteljes +erejével elárulja az ellenség gondolatait, de egyúttal hatalmat és erőt +is ad a győzelemre... Sujtsa le kegyelmed, mesterem, a földig! Hányja +szemére árulását, ezt mondván neki: >>Ime, a tudomány győzött. Kezemben +van az Oriens minden kincse, a hatalom és bölcsesség összessége, az +alchymia nagy titka, de néked nem lesz részed benne, hűtelen, áruló +barát.<< + +Bornemissza szikrázó szemekkel bólintgatott: + +--Igen, én is így gondoltam! + +--Annál inkább, mert ő meg mitse árthat kegyelmednek! Az a bíborpiros kő +talizmán lesz, megvédi minden cseltől és veszedelemtől--felelte +biztatólag José. + +Az ősz tudós soká, különös tekintettel nézett fiatalabb társára: + +--Te tehát egészen biztosnak hiszed ezúttal a sikert? Felelj igaz +lelkiisméreted szerint! + +--Egészen! Életemet merem rátenni! viszonzá José. + +--Oh, fiam, egyedül benned szeretem a világot. Te kibékítesz az +emberekkel és szép jövőt igérsz nékem, a kedvét vesztett aggnak! Bennem +kihalt, de bennetek feltámad az a boldogság, mit én oly korán +elvesztettem! mondá ellágyulva. + +José érezte is ezt, de nem tudott mit felelni rá, mert szívét egyszerre +valami fagyos, aggodalmas előérzet szorította össze, midőn a boldog +jövőre gondolt. + + + + +A NAGY PRÓBA + + +A legnagyobb körültekintéssel fogtak a nagy próba előkészületeihez. Az +athenorát megnagyobbították, terjedelmesebb és tűzállóbb +olvasztó-tégelyeket szereztek be az elébbieknél, szóval minden munkát +maguk végeztek. + +José eközben a szalamandra szavaira gondolva, a tűzhelyen táplált tüzet +átrakta az athenorába. Ez még a múlt izzítás tüzéből maradt. + +--Mit csinálsz? Még nem állítottuk be a tégelyt! csudálkozott +Bornemissza. + +--A madár is melegített fészekbe rakja tojását! válaszolá és +beleilleszté a nagy tégelyt is. + +--Lehet benne valami! Ártani meg nem árt! A megnagyobbított athenora +erre hatalmas dohogással kezdé ontani a szikraesőt és egész +lángtengerrel ölelte körül az edényt. + +Erre Bornemissza megint elővette a titokteljes aranyszelencét, melyben +az átváltozás titkos összetételű vegyülékét őrizte. + +Ebben a pillanatban José újra kacagni hallotta a lángok között a +szalamandrát. + +--José, vigyázz! A kezdet adja a tűznek kiválasztó erejét, az anyagnak a +lelket. Társad olvasta, de nem érti a tudósok iratait! Azt képzeli, +negyvenegy napra van szüksége, hogy a bíbor főnix kifeszíthesse +szárnyait! Ő csak a holt szavakat olvasta, mert a betük megkötötték +elméjét! Nem is sejti, hogy e szavakban a kabbalisztikus szám +rejtélynyitó kulcsa van elrejtve. A mellette levő kör a földet jelenti, +a számok pedig a négy évszakot, azaz azt az időt, amely a kő múlhatlan +megérleléséhez szükséges. + +--Mi fölött töprenkedel? kérdezte már másodszor is a mester. + +--Nem hallott kegyelmed semmit? kérdé remegve. + +--Mit hallanék! A tűz bömböl az athenorában!--felelé kedvetlenül. + +José hallgatott, de keze remegett, míg a fedelet lezáró agyagot gyúrta. + +--Min tünődöl? Ki vele! Mi az? + +--No, hát megmondom! Egyszerre, mintha benső sugallat ihletne, jutott +eszembe, hogy eme kör a földet, a négy tizes szám pedig az évszakokat +jelenti! Mi nagyon is korán vettük le az olvasztó-edény födelét. + +Bornemissza szemei a kézirat jelzett helyére tapadtak. + +--Mondasz valamit. A négy évszak, a négy tizes! Különös, hogy nekem nem +jutott eszembe! De hát mit jelent akkor az egyes? + +--A négy évszak összességét, az egészet. + +Az aranyszelence bágyadtan ragyogott a tűz és a gyertyák fényében és +midőn a tégelybe akarták a vegyüléket szórni, a szalamandra megint +kacagott. + +--A mester sokat tud--de nem tud mindent! Pedig ez a könyvekben is benne +van. A tudósok vörös felhő alakjában rajzolják!... Hiába fáradtok, ha a +robbanó naphtát meg nem szerzitek--hallotta José a lángok közül. + +--A durranó olaj ez? akarta kérdezni, de a szalamandra, mintha e +gondolatát előre kitalálta volna, megelőzte. + +--A gránit a föld őskérge. E kő született legelőször meg a világegyetem +tüzében... Tudod, hogy a gránit belsejében hatalmas, rejtélyes erejű +folyadék van? + +José már olvasott e rettenetes folyadékról a régi alchymista mesterek +könyveiben. + +--Hogyan szerezhetném meg? akarta mondani. + +--José! José! Te életet ölsz, halált osztasz! hallotta a szalamandra +hangját, az athenora pedig, mintha egy hatalmas áramlat szítaná, bőgni +kezdett. + +--Oh, oh, mi leli athenoránkat? kérdé tünődéseiből felriadva a tudós... +De mi lelt téged? Arcod halvány és dúlt? folytatá tanítványára +pillantva. + +--Mester! Az a vörös felhőforma ábra a robbanó naphtát jelenti! Enélkül +nem érünk célt! kiáltott fel tompán. + +--Gondolod? kérdé összerezzenve! Olvastam e szörnyű elemről, melynek +ereje minden földi anyagot megemészt s nincs tégely, mely iszonyú +feszítő erejét kiállná! De megvallom, csupán az alchymisták ámító +találmányának hittem, hogy a laikusokat elrettentsék attól, hogy +tisztátlan vágyakkal fogjanak e szent művelethez. + +Felállt és a boltozatos terem végén lévő falbarótt fülkének az ajtaját +kinyitva, egy erős pántokkal lezárt vasszekrénykével tért vissza. + +--Dacára, hogy mesének tartottam e rémerejű elementumot, mindig a kellő +vigyázattal bántam vele. E szekrénykében két phiola van, három és hét +csepp robbanó naphtát tartalmaz. Ha akarod, a három cseppet az +olvasztó-tégelybe zárjuk. + +--De a rettenetes feszítőerő! + +--Ne félj tőle! Üvegestől helyezzük bele! Levegő nélkül nem robban. Hogy +pedig tégelyünket szét ne rombolja, pár szemer caput mortuummal kell +lekötnünk! E lekötő szert rajtam kívül csupán még a borússiai Adalbertus +Simiger ismeri! + +Pont éjfélkor aztán lezárták az olvasztóedény födelét és Bornemissza +kimerülve nyugalomra tért, José ellenben kezébe hajtva sápadt homlokát, +fáradtan bámult a lángokra. + +Kietlen, szorongó érzés bántotta, majd hő, majd borzongás szaladozott +rajta végig... Az éj visszhangos csendje rejtélyes zsongással zsibongott +füleiben. + +Olvasni kezdett, de nem tudott; felkelt tehát és amennyi csak belefért, +úgy teletömte szénnel az athenora öblét, hogy pár órát aludhassék. + +De bármilyen fáradt volt is, minden reccsenésre, minden pattanásra +felriadt. Ha lehunyta szemét, hideg szellő simította arcát végig, mintha +ellebbent volna előtte valami és jajgatást hallott. + +Ha felnyitotta, csak a tűz sírt és sistergett és a gyertyák lángjai +lobogtak, fantasztikus árnyakat rajzolva a komor falakra. + +Az athenora belseje izzó tűztengerré változott és a lángok fehéren izzó +méhében először csak határozatlan körvonalakban, azután egészen +kibontakozva, megjelent a koronás szalamandra, Cynthia arcával, és +kedvtelve úszkált, lebegett a lángok tengerében... + +--Cynthia! Cynthia! Sikerül-e most munkánk? susogá halkan, mintha saját +hangjától is félne. + +--Aludj, José! Aludj! A négy évszak hosszú! Nem leend elég erőd! Majd én +őrködöm... helyetted! és körül-körül kerengve, átölelte az +olvasztó-edényt és aranyesőt hullatott reá. + +--Nem akarok aludni! Ha belehalok is, látnom kell a kiválás rejtélyét... +lihegé lázasan. + +--Aludj, José, aludj! Különben nem kímélhetlek! Ekkor a szalamandra +egészen az athenora nyílásáig lebegve, kitárta karjait. Szemeiből tüzes +szikrák pattogtak, kebléből lángnyelvek lövelltek elő, karjaiból pedig +zsarátnok zuhatag omlott mindenfelé, mintha lángba akarná borítani az +egész világot. A toronyszoba is egészen elváltozott. A levegőben +tűznyelvek szállongtak, a falakról vérpiros tűzpatakok kígyóztak alá, az +athenora pedig végtelen nagynak látszott. + +José úgy érezte, mintha őt is fel-alá rengetnék a tűzhullámok, +oroszlánok, sárkányok, koronás kígyók, tűztornyok, csontvázak és +tűzmadarak rajzottak körül, a végtelenségben pedig tűzfelhők +villámlottak, melyek mennydörgő ropogással ütköztek össze. + +José elájult. + +Csak arra a rettentő csattanásra ébredt fel, mely alapjáig megrázta a +tornyot, hogy ablakjai recsegtek. + +Zavart kiáltással ugrott fel, a csattanást is álma folytatásának vélve, +pedig hát künn erős zivatar dühöngött és zápor zuhogott alá a +fellegekből. + +Az órára nézett. Reggeli öt óra volt. Bágyadtan, mintha tagjai ólomból +lennének, emelte fel a széntartót és tele zúdította az athenorát... +azután megint fáradtan ledőlt a kerevetre. + +--Mi hát az álom, mi hát a valóság? Vagy pedig én vagyok annyira +megzavarodva, hogy nem tudok különbséget tenni a kettő között? mormogá +gépiesen, de annyira bágyadt volt, hogy még gondolkodni se igen tudott. +Láz borzongatta. + +A szokott időben lejött a tudós. + +--Mi bajod? Szemeid alatt setét karikák, és sápadt vagy, mintha +koporsóból keltél volna ki? + +--Rosszat álmodtam! + +--Nem álmodtál, hanem beteg vagy! kiáltá aggályosan a tudós és ha +karjaival fel nem fogja, hát estében fejét zúzta volna be a kiálló +oszloptalapzaton. + +Midőn magához tért, karja be volt kötve és a könyvtárterembe vetett +ágyon feküdt. + +--Mi történt velem? kérdé a mellette ülő tudóstól. + +--Beteg voltál fiam! Erős lázban feküdtél! felelte ez gyengéden... + +--Mit, hát olyan gyenge vagyok én, hogy egy kis láz is lever lábamról? +Mióta fekszem itt? kérdé felpattanva. + +--Két hete, kedveltem! Eret is kellett vágni karodon, mint a kötés +mutatja. + +--És az izzítás? + +--Rendben van minden! + +--Kegyelmed hamar visszafizette az én csekély szolgálatomat! szólott +José és alig várta, hogy bekövetkezzék az éjtszaka ... és mint sejtette, +ma is megjelent Cynthia a koronás szalamandra alakjában és körülkeringve +az edényt, aranyesőt hullatott reá. + +--Mondtam úgy-e, hogy nem kímélhetlek! Aludj, José, aludj, ne kockáztasd +a sikert. + +E fenyegetéstől jobban megijedt, mint akárminő idegrázó jelenéstől és +álomra hunyta szemeit. + +--A siker! A siker! mormogá. Ezért, ha kell, álomban élek akár a négy +évszakon keresztül... és aludt, míg csak a hajnalpír rózsaszínű fénye +keresztül nem szürődött a vastag üvegkarikákon. + + + + +A VÉGNEK VÉGE... + + +Bornemissza Lénárd éppen kertjébe akart indulni, hogy megnézze, vajjon +különös gonddal tenyésztett Borametzfa palántái nem szenvedtek-e a +hirtelen jött jégesőtől, midőn csatlós kocogott be udvarába. + +--Ki vagy? Honnan jöttél? + +--Pethőné nagyasszonyom sellővári udvarából jöttem! felelte a jövevény. + +--Úgy? Nincs baja leányomnak? Hoztál valamit? Ide vele, parancsolá +kurtán. + +A csatlós nyergéről egy széles, de lapos iszákot oldozott le és a +levéllel együtt átadta Ivánnak. + +--Kegyelmed az öreg Iván, a kulcsár? Akkor kegyelmed számára is lenne ám +valami átadni valóm a vendég leányasszonyka részéről, suttogá, +tarsolyforma tarisznyáját oldozgatva. + +--Fogd be a szádat, bolond! Majd, ha lejövök! + +Az öreg megvárta, míg gazdája a levéllel szobájába tér vissza, akkor +fordult a csatlóshoz: + +--Nem megmondta a kisasszony, hogy csak akkor beszélj, ha senki se +látja? No hát mit hoztál? + +A csatlós elővakarászta tarsolya fenekéről a kis vászonzacskóba varrt +levélkét. + +--Küldje el kegyelmed annak, akinek szól! Igy parancsolta a +lányasszonyka! suttogá a legény titkos szemhunyorintással... + +--Jól van! Még ma útnak indul vele István úrfi lovásza a táborba. Ezt +mondd, ha hazaérsz! + +--Értem! + +Iván megmutatta a csatlósnak a konyhát, ő maga a pincekulcsot akarta +elhozni, de alig ért a folyosóra, midőn a fordulónál José toppant eléje. + +--Öreg, mit küldött kisasszonyod attól az embertől? kérdezte szúró +pillantással. + +--Levelet és egy csomagot. Fenn vannak már a nagyúrnál! felelte. + +--De neked mit adtak át? Vén róka, ne hazudj, ne tagadd, láttam mindent! +Ide azzal a levéllel! Nyomában vagyok a praktikádnak, vén képmutató! és +úgy nézett rá, hogy az öreg minden ízében remegni kezdett, de azért +tovább is konokul tagadott mindent. + +José alig bírta tartóztatni magát, hogy rá ne rohanjon. + +--Nincs nálad semmi? Hát ez a levél itt mi? sziszegé lángoló +pillantással és sovány ujjával mellbebökte az öreget, éppen ott, hol a +levél volt. + +E pillanatban a tudós lépett ki a szobából, az öreg Iván pedig elsietett +onnan. + +--Jó, hogy itt vagy, éppen érted akartam küldeni, kedveltem! Jer csak be +hozzám! A te számodra van itt valami. + +José fogcsikorgatva követte. + +Amint a szobába lépett, mérgét, boszuját, mindent feledve, legyökeredzve +állott meg. + +A falról Klára élethíven talált arcképe nézett le rá, méla mosolygással. + +--Úgy-e, a megszólalásig híven van találva? Él, beszél és mosolyog! +kiáltá Bornemissza, José zavarában gyönyörködve. + +--Valóban! csak ennyit tudott hebegni. + +--Klára leányom azt írja, hogy egy vándorló olasz művész vetődött a +sellővári kastélyba és addig kérte, könyörgött neki, hogy engedje magát +lefestetni, míg Pethőné rokonunk unszolására, végre beleegyezett és +nekem kedveskedik véle... Levelében rólad is megemlékszik, kedveltem. +Kér, hogy néked is megmutassam, hogy jól van-e találva! És én nemcsak +megmutatom, hanem néked is ajándékozom mindaddig, míg tiéd nem lesz maga +az eredeti. + +José halvány, lesoványodott arca kigyúlt az örömtől. + +--Lásd, kedveltem, így van az! folytatá, elkomolyodva... Klára +engedelmes lány! Tudtam én azt, hogy kiverjük a fejéből azt a +haszontalan fickót, mihelyt elválasztjuk őket egymástól. Szokás, nem +egyéb, mint szokás. Látod, már nem is kívánkozik haza!... Oh, Klára az +én vérem, az én leányom! Lásd, már rád is gondol! Nekem meg arcképét +küldte. + +Ez utóbbi szavak megint mérget öntöttek a José szívébe: + +--Az ám, de miért? Hogy elküldhesse azt a levelet, ami annál a vén +képmutatónál van; gondolá keserű mosolygással és magában rögtön +hozzátette: De meg kell kapnom, meg kell szereznem azt a levelet minden +áron! és kisietett a szobából. + +Tűvé tette az egész házat, de az öreget sehol sem találta. Végre a +konyhában megtudta, hogy kevéssel ezelőtt eltávozott hazulról. Azt +mondotta, hogy urának a talárját viszi a szabóhoz. + +--A talár csak ürügy, most már nem kapom meg többé! gondola a spanyol és +lement a toronyba. Oly hévvel fogott a tüzeléshez, hogy az athenora öble +valóságos tűzhányó kráterként búgott, a szomszédok pedig éjjelenként +félelmes borzongással néztek a kéményre, mely szünet nélkül okádta a +fekete füstöt. A napok, hetek így mentek, rohantak egymásután... A +kabbalisztikus négy számnak fele már lejárt és a koronás szalamandra, +mint rendesen, minden éjjel megjelent Cynthia alakjában a lángtengerben +és körülkeringve a titokteljes edényt, aranyesőt hullatott. + +--Aludj, José! Aludj! + +És José aludt, aludt, csakhogy úgy érezte, mintha minden nappal valami +fokozódó, benső tűz forralná az ő vérét is... és mintha vér helyett az +athenora lángja, tüze csergedeznék ereiben. + +Egyik éjjel síráshoz hasonló sziszegés hallatszott az edény mélyéből és +midőn a lángok között megjelent a koronás szalamandra, három dörrenés +rengeté meg a torony falait. + +--A három csepp robbanó naphta!... Sárkányunk legyőzte az oroszlánt. +Örülj, José, örülj! A gyümölcs érik, munkánk vége felé közeledik... + +--Már?! + +--A naphta nélkül ki kellett volna várnotok a négy kabbalisztikus számot +és az egy oszthatatlant. így azonban sokkal elébb megkapjátok az +egészség, hosszú élet és a mérhetetlen gazdagság talizmánját! + +José szíve szilajan vert örömében... + +--Cynthia! mondd meg nekem, mi emészt engemet? Majd elégek! Vér helyett +tűz nyargal ereimben? Felelj! A tűz-sírás közül a szalamandra kacaja +hallatszott: + +--A tűz teszi azt, José, a tűz! Ez az őselem! Ebből született a többi +három: a lég, a víz, a föld! Ebből születtetek ti is halandó emberek!... +Aludj! José! aludj! Én majd őrködöm! és a szalamandra felemelt karjaiból +aranyeső omlott az edényre oly vakítón, oly káprázatos ragyogással, hogy +Josénak le kellett hunyni szemeit és kábultan hanyatlott vissza +fekhelyére. + +Másnap reggel a tudós, a régi jó időkből maradt ezüst-tányérkán néhány +szőlőfürtöt hozott kedveltjének. José egyik szem szőlőn néhány parányi +aranyszemecskét fedezett fel. + +--Ecce! Az aranyat termő szőlő, amelyet Becharus Metallurgiájában leír! +kiáltá ámulatteljes csudálkozással... + +--Valóban az! Jó alkalom e sokat emlegetett phenomenon megvizsgálására; +felelte rá társa. + +--Várj! Várj! Ahol ez az egy volt, kell lenni többnek is! Végigböngészem +az egész lugast. E növényi aranyat meg fogjuk chemice vizsgálni +mercuriummal és ércvizekkel! Kiállja-e a próbát?... Te készíts elő +mindent, a próba-követ és a lapis lydiust! kiáltá lelkendezve és a +kertbe rohant. + +Délben azonban nagyon kedvetlenül ült az ebédhez, derekát fájlalta a sok +hajladozástól és még se talált egy szemet se többet. + +--Délután folytatom! mormogá csökönyösen és már javában kereste, midőn +az öreg Iván halálsápadtan rohant a kertbe. Könnyei omlottak és némán +mutogatott az utána jövő tábori hírnökre, ki egy nagy pecsétes levelet +adott át neki. + +--Mi lelt? Mi történt? Beszélj hát! riadt rá, de alig hogy beletekintett +a felszakított levélbe, ő is elhalványult és büszke fejét megindulva +csüggeszté mellére, aztán kemény léptekkel hagyá el a kertet. + +Az öreg Iván pedig ősz fejét egy hársfa derekára hajtva sírt keservesen. + +José a mester sietősen döngő lépteiből azt hitte, legalább is egy +kosárra való aranyhéjú szőlőt talált, de mennyire meg volt lepetve, +midőn halavány, megilletődött arccal látta belépni. + +--Mi történt? kérdezte. + +--Szörnyű hír! Az a szerencsétlen fiú, unokaöcsém, Véglyessy István +elesett a harcmezőn! + +José szíve nagyot dobbant. + +--Ki hozta a hírt? + +--Olvasd! Jó barátom, a fővezér küldte egy futárral. Ott fenn van törött +kardja, széthasgatott, véres mentéje és forgós kalpagja. + +--Kedveltem, mondta neki másnap komolyan, jól megfontolva a dolgot, +elhatároztam, hogy magam viszem meg e szomorú hírt leányomnak. Most már +nincs okunk távoltartani, sőt szüksége vagyon a szeretetteljes +gondozásra és vígasztalásra. Azért haza fogom hozni. + +Egy hétnél tovább húzódott, halasztódott a dolog, míg Bornemissza Lénárd +végre rászánta magát az indulásra. + +A hosszú út unalmait elűzendő, annyira telerakatta az ócska hintó +belsejét mindenféle kutyabőrös foliánsokkal, hogy magának alig jutott +hely benne. + +Igy felkészülve, Joséhoz ment búcsúzni: + +--Indulok, kedveltem! De még egyet mondok. Én Klárát előkészítem +mindenre... Bízd egészen rám a dolgot. Igérem, hogy megérkezésünkkor +Klárát menyasszonyodként üdvözölheted! + +--Bízvást teheti kegyelmed, mert, ha sejtelmeim nem csalnak, e drága +igéretnek akkorra megszületik a díja is!... + +--Ily hamar? Nem tévedsz? Nem csalatkozol? Egyebet nem tudott szólni +nagy felindulásában. + +A különben is csendes ház a gazda távoztával egészen kihaltnak látszott, +úgy, hogy még a rideg természetű Josét is kellemetlen, idegenkedő érzés +fogta el arra a tudatra, hogy most egyedül van és ő a gazda e nagy, +roskatag épületben. + +--Mindez nemsokára máskép lesz! gondolá... A gazdagság, az arany +hatalmával, olasz kőfaragó-mesterek, velencei kárpitosok és díszítők +tündérlakká fogják varázsolni az üres termeket. Tarka vendég-sereg, +sürgő-forgó szolgaszemélyzet, életet és vidámságot teremt e rideg, +templomi csendű falak közé. + +--Oh, Klára, Klára, a kerek világ minden kincsét és drágaságát lábaid +elé rakom, sóhajtotta egész hangosan, de riadtan fordult hátra, mert +ugyanekkor tompa, gúnyos kacaj hallatszott mögötte... + +Végig járta az egész folyosót, kihajolt a könyöklőről, de se itt, se az +udvaron nem volt senki. + +--Pedig nem csalódtam... tünődött, akaratlanul is folyvást mindenfelé +kémlelődve... Eh, bizonyosan az utcán vagy a szomszédban kacagott +valaki! + +Visszasietett a forró, fülledt levegőjű toronyszobába. + +A szalamandra azzal biztatta, hogy a gyümölcs érik és nem kell bevárniok +a négy évszak leforgását!... Miről tudja meg hát, hogy a gyümölcs +megérett?... Mikor? + +Erre, anélkül, hogy kérdezte volna, megfelelt a lángok közt megjelenő +szalamandra: + +--Nekünk az idő időből áll! Nem órák, nem napok, hanem az eredmény után +mérjük. A gyümölcs érik, az erő gyarapszik! Mindennap várhatod a bűvös +virág kinyíltát! Aludj, José, aludj! + +Ez után a kijelentés után még türelmetlenebbül várta a napok múlását és +az éjtszaka hangverő csendjében, minden perc-kettyenést, minden óraütést +szívének heves dobogása kísért. + +Igy múlt el két hét. Most már mindennap várhatta, hogy az utazó hintó +egyszerre csak begördül az udvarra: Klára megérkezik! + +Türelmetlenségében a falon függő csizióban kezdett levelezni, melyet +tudós házigazdája a hét égi planétának aspectusai nyomán szerkesztett a +hét valamennyi napjára. Amit ez mond, annak tehát igaznak kell lenni, +mert a könyv első pergament-lapjára maga a tudós írta rá e megjegyzést: +>>Nem babona, nem balhit, hanem az égi aspectusok csalhatatlan ereje a +fundamentumuk.<< + +Egyszerre csak lassú, alázatos köszöntés riasztotta föl álmodozásaiból +és anélkül, hogy az idegen belépését észrevette volna, ez már közvetlen +előtte hajlongott. + +--Leonhardus barátomat keresem! monda mély bókolással. + +José megrezzenésében szótlanul bámult az ijesztő soványságú alakra. + +Páter Julián állott előtte. + +--A mester nincs honn, elutazott! felelé, ő is meghajtva magát, de +rideg, elutasító hangon. + +--Elutazott? Hová? ha szabad kérdeznem. Mindenekelőtt azonban szabad +tudnom, kihez van szerencsém? Én páter Julián, felséges császári urunk +gyóntatója vagyok! + +--Tudom! Én pedig a mester adeptusa! volt rá a válasz. + +A jezsuita éles, kémlelő tekintetet lövellt rá félig leeresztett kékes +szemhéjai alól, azután pedig körülnézett a toronyszobában. + +--Eszerint nem szállhatok meg e házban? kérdé késlekedve. + +--Sajnálom! Erre nem vagyok fölhatalmazva! felelé visszautasítólag. + +--Fiatal ember! Én Leonhardusnak ifjúkorbéli bizalmas barátja vagyok! + +--Tudom! A mester nem titkolá ezt előttem! + +--Tehát várt engemet az én kedves Leonhardus barátom? + +--Sejtette e látogatást. + +--És még sem rendelkezett semmiképen elfogadásomról? kérdé és szeme +kémlő pillantással tapadt a beszélőre... + +--Semmiképen se! + +--Hol van Iván, a kulcsár? + +--A jószágon. Ügyel az aratásra és betakarításra... Atyaságod +beláthatja, hogy én mint vendég, vendéget nem invitálhatok! + +--Mit jelentsenek e szavak, fiatal ember? kérdé a páter édeskésen. + +--Tessék máshol éjjeli szállást keresni, viszonzá érdesen José. Kíván +még főtisztelendő atyaságod valamit? Időm ki van mérve. + +Páter Julián megtartotta alázatos állását, de beesett szemei a harag és +fenyegetés szikráit lövelltek. + +--Eszerint kegyelmed elkerget? kérdé élesen. + +--Ne méltóztassék félreérteni! Nem vagyok fölhatalmazva a +vendéglátásra... felelé José. + +--Leonhardus barátunk nagyon sajnálni fogja a történteket... mondá +figyelmeztető hangon. + +--Nem hiszem... felelé José fagyosan. + +--Úgy hát Isten oltalmába ajánlom e házat! Ha Leonhardus megérkezik, +mondja meg neki kegyelmed, hogy Keresztúri Gedeon úri házához +szálltam... monda kenetteljes lemondással, de midőn a küszöbről +visszatekintett, szemeik két villogó kardként keresztezték egymást. + +Josénak csak késő délután jutott eszébe, hogy meg kellene kérdeztetni, +csakugyan oda szállott-e? Kiment és előkiáltva a kertészt, a +Keresztúri-házhoz küldte, de ez csakhamar azzal a hírrel jött vissza, +hogy páter Julián, meg se pihenve, újra kocsiba ült, de azt igérte, hogy +egy-két nap múlva visszatér. + +A harmadik napon utána tudakozódtatott és embere azzal a hírrel jött +vissza, hogy páter Julián az éjtszaka csakugyan visszaérkezett. + +--Bárcsak már a mester is itthon lenne! De hát hol is marad? Valaminek +történnie kellett, különben már visszaűzte volna a vágy és +türelmetlenség... gondola lehangoltan; azután kis idő múlva fölállt, +bezárta fenn és lenn az ajtókat, mert a mindinkább erősbödő szél +fütyülve zúgott, sivított végig az egymást keresztező folyosókon. + +--Zivatart kapunk! gondola, a távoli tompa dörgésre figyelve. + +Csakugyan, éjtszakára orkánszerű vihar tört ki és rettentő villámlással +és mennydörgéssel söpört végig a város fölött. + +A földrázó csattanásokra figyelve, alig vette, észre az idő múlását. Az +éj középórái elmúltak, de a szalamandra koronás alakja ma nem úszkált, +nem jelent meg a zsarátnokká izzúlt lángtengerben. + +Hallgatódzott, nem-e hallja a tűzsírás-forma kacajt? De csak az orkán +vad bőgését hallotta. + +Éjfélkor azonban, mintha szárnyát szegték volna, egyszerre elhallgatott. +E rejtelmes csendességben az athenora falai és a titkok titkát rejtő +edény egyszerre olvadt üvegként átlátszóvá változtak és a végtelenségig +kiterjeszkedtek. + +Bíborszínű ködben, csodálatosan villódzó bíborvörös párában úszott +minden, a középen pedig szivárványszínű lángfelhő lebegett, melynek +méhéből csillagként szikrázó, gyönyörű virág nőtt ki, melyet tömérdek +alak vett körül idegenszerű fejedelmi öltözetekben, csillogó koronákkal, +és térdet hajtva, ünnepélyes, mély áhítattal várták, míg a csodálatos +virág koronaalakú kelyhe kitárul. + +A virág kelyhe lassú fesléssel fölpattant, mire villámszerűen tűnt el az +egész látomány és ugyanebben a pillanatban mély, földalatti dörgéssel az +olvasztótégely födele lerepült az athenoráról és lágy, aëolhárfaszerű +zengés közt az egész toronyszoba a hajnalpír rózsaszínű tündérvilágában +úszott. + +E bűbájos rózsaszínű sugárzást az edény fenekén csillogó bíborpiros kő +lövellte. José kimondhatatlan gyönyörrel borult térdre és csak azt látta +még, hogy a csodahatalmú kő erejétől az egész olvasztó-tégely tiszta +színarannyá változik, azután eszméletlenül esett le a földre. + +Csak a torony rovátkái között tanyázó csókák hajnali károgása térítette +magához. + +Künn komor, szürke köd borult mindenre, a toronyszoba mégis a +hajnalmosolygás bűbájos pírjában derengett. + +Remegve tápászkodott fel és szilaj, tétova pillantással nézett szét... a +másik pillanatban azonban, mint a prédájára csapó saskeselyű visítása, +olyan kiáltással rohant az athenora felé. + +--A nagy titok föl van fedezve! + +Térdre akart borulni, de mérhetetlen elragadtatásában csak mozdulatlanul +bámulta a színarannyá vált olvasztóedényt és a fenekén ragyogó, +csodálatos sugárzású bíborvörös követ. + +--Enyém hát, enyém, a világ és mindenség leghatalmasabb talizmánja, mely +egészséget, hosszú életet és mérhetetlen gazdagságot ád s a föld +leghatalmasabb emberévé tesz engem! kiáltá mámorosan. + +Midőn nyugodtabbnak érzé magát, fölolvasztotta a legnagyobb ólomdarabot +s beledobva a vörös kőnek egy szilánkocskáját, az ólom színarannyá +változott. + +--Az utolsó kételytől is megszabadultam! Ez maga az igazi nagy +élet-elixirium, Basilius, Albertus Magnus vörös oroszlánja és Hermes +Trismegistosnak vörös sárkánya! + +És alig hogy e szavakat kimondta, begördülő nehéz útihintó dübörgése +reszkettette meg a torony ablakait. + +Arcára egykedvű nyugalmat erőltetve, de szilajon dobogó szívvel sietett +az érkezők elé. + +Bornemissza szolgájára támaszkodva szállt ki a vén bárkából és erősen +sántított, de José szemei csak Klárát keresték, ki észre sem véve feléje +nyújtott kezét, az ő segélye nélkül szállott ki a kocsiból. + +--Mi újság? Mi történt? szólott érdes, szaggatott hangon. + +--Kellemes és kellemetlen! felelte és Klárára nézett. + +--Klára lányom! Nyújtsd kezedet és üdvözöld néhány szíves szóval +jövendőbeli élettársadat. + +--Atyám parancsa előtt meghajlok, Venegas úr! De csak az alatt a +föltétel alatt, ha István halála valónak bizonyul. + +Bornemissza pedig ezalatt izgatott várakozással nézett kegyeltje arcára. +Mély emberismerete valami rendkívülit sejtett ennek erőszakolt +egykedvűsége mögött. + +--Ne tétovázz! nógatá türelmetlenül. + +--Páter Julián itt van... válaszolá halkan + +--Itt, nálam!? + +--Nem itt. Nem nálunk... Én nem fogadhatám be vendégül. Emiatt, azt +hiszem, ellenségünkké lett... De nem nagyon félhetünk a haragjától. + +--No, no! Te nem tudod, mekkora hatalom van kezei között... felelte +kedvetlenül. + +José szemei égtek és egy fejjel magasabbra látszott nőni, midőn büszkén +és diadalmasan végre kimondhatá: + +--A mi kezeinkben nagyobb hatalom van. Mester, a nagy titkot +megtaláltam. + +Bornemissza Lénárd válaszul csak egy elfojtott kiáltást hallatott, +azután szélvészként rohant le a toronyszobába. + +José szintén utána sietett s így egyikük se vette észre, hogy ugyane +pillanatban páter Julián lépett az udvarra és tétova nélkül utánuk +indult. + +Midőn José kinyitotta a nagy szekrényt és a bíborvörös kő hajnalpiros +sugárzással ragyogta be a komor helyiséget, az agg tudós annyira meg +volt indulva, hogy imádatos tisztelettel térdre borult a csodálatos +erejű talizmán előtt. + +--Végre! Végre!... csak ennyit bírt mondani, azután viharosan José +nyakába borult. + +--Üdv neked, Leonhardus! Jövendölésem tehát mégis beteljesedett. Te +megtaláltad a nagy titok kulcsát!... szólalt meg egyszerre valaki +kenetteljes hanghordozással mögöttük. + +Bornemissza, mintha kígyóra lépett volna, riadt vissza. + +--Gratulálok! Leonhardus, gratulálok! Tudományod a föld leghatalmasabb +emberévé avatott. Üdv neked, drága barátom! Üdv!... folytatá +leghizelgőbb hangján, kezét dörzsölve. + +Amilyen mámoros örömben és elragadtatásban úszott az imént egész valója, +épp akkora düh fogta el most Bornemisszát. + +Egy lépéssel a másik szekrény előtt teremve, fölszakította annak +ajtaját. + +--Még ezután is mersz a szemem közé nézni, képmutató, nyomorult! kiáltá +dörgő hangon és elébe tartotta azt a kémiai módon lemásolt levelet. + +Páter Julián e váratlan fordulatra annyira elvesztette a +lélekjelenlétét, hogy ijedtében felhördült és fakóvá vált arccal kapott +a papir után: + +--Hol szerezted? + +Bornemissza lesujtó megvetéssel nézett rajta végig: + +--Úgy ám, hol? viszonzá maró gúnnyal. Ott, ahol igaz barátságot +színlelve, írtad... Tőled annyira magasztalt tudományom segítségével. +Menj, utállak! Nem ismerjük többé egymást. + +--Leonhardus, te elhiszed? kiáltá és kezdé magát mosni, mentegetni. +Esküdözött, hogy szemfényvesztés az egész, a sátán gonosz varázslata, +apokrif, misztifikáció,--de a ház ura csak megvetőleg kacagott: + +--Természetesen, az árulás és hazugság édes testvérek. + +Hanem Julián atya kívül-belül kaucsukból volt gyúrva. Akárhogy leverték, +földhöz ütötték, megint talpra állott és fölül igyekezett kerülni. + +--Leonhardus, felejtsük az egészet! Mirevaló ez az ellenségeskedés? +Bornemissza indulatosan eléje dobbant. + +--Nem félek tőletek!... E levelet pedig magam fogom fenséges urunknak, +Mátyás főhercegnek bemutatni. + +--Azt nem fogod tenni, Leonhardus! + +--De igenis megteszem! Nem félek tőletek! Kezemben a győzelem és +hatalom! dörögte szilaj lábdobbanással, a bíborvörös kőre és az arany +edényre mutatva. + +A két volt jóbarát pár pillanatig kihívó tekintettel méregette egymást. + +--Mit kívánsz cserébe e levélért? kérdé benső izgalomtól vibráló hangon. + +--Semmit! Menj és többé ne kerülj szemeim elé! Nem ismerjük egymást!... +volt rá a hideg, engesztelhetetlen válasz. + +--Utolsó szavad ez? Bornemissza felelet helyett néma megvetéssel fordult +el tőle. + +--Jer, kedveltem! E mérhetetlen kincset biztos helyre kell szállítanunk +és őriznünk kell. Eget, földet mozgásba fognak hozni, hogy megkerítsék, +de ott leszünk, őrködünk, szakadatlanul... monda Josénak. + +Páter Julián lesütött fejjel eltávozott. + + + * * * + + +--Egy órát, egyetlen percet sem adok többet, Klára! Négy hete múlt, hogy +megfoghatatlan oktalansággal húzod, halasztod az egybekelés idejét. +Kedden este esküsztök! monda a tudós olyan indulatos, parancsoló hangon, +hogy lánya megfélemlítve elhallgatott. + +Bornemissza azonban tovább is ingerülten járt föl s alá a drága +szőnyegekkel és pompás mobiliákkal egészen újonnan bútorozott szobában, +melynek nyitott ajtói még egész sereg egymásba nyíló, fényesebbnél +fényesebb termet mutattak. + +--Micsoda dolog az, hegy a leány nem hajol meg készséggel az apa akarata +előtt! folytatá könyörtelenül. + +--Atyám! esdeklett remegő hangon Klára. + +--Csend! Angyalszelíd, engedelmes természetű édesanyád kétségbeesett +volna önfejűséged és vonakodásod láttára. Ha nem látlak derült, +engedelmes lánynak, akkor szerető atyád helyett fenyítő uradat és +mesteredet tanulod megismerni bennem. + +--Óh, édesatyám, mily kegyetlen szavak ezek! + +Atyja eltaszította magától. + +--Amilyeneket érdemelsz! + +--Kedden este örök frigyre léptek és engedelmesnek, szelídnek, odaadónak +akarlak látni! Az leszel-e? rivallta haraggal. + +--Az leszek, atyám!... rebegte ekkor Klára megtört hangon és szobájába +távozott. + +--Tehát kedden este! Hat órára készen légy! Már mindent elintéztem. A +lelkész és a tanuk a kis kápolnában várnak reátok! kiáltotta utána. + +És ez a keddi nap Klára buzgó fohászai és könyörgései dacára is +elérkezett. + +--Oh, Istenem!--rebegé hangtalanul--mért nem tudtam én is meghalni! +Mindjárt hat óra és mindennek vége! Oh, István! István! + +Egyszerre azonban az a kétségbeesett mentő gondolat jutott eszébe, hátha +megvallaná Josénak, hogy nem szereti, nem akar nejévé lenni semmi áron. +Amilyen büszkének és jónak látszik, tán ha ezt megvallja neki, lemond +kezéről. + +E mentő gondolathoz a vízbefúlók görcsös erejével ragaszkodott. De hogy +menjen oda? Egyedül nem mehet a toronyszobába, mely José lakása vala. +Atyját fogja valami ürügy alatt magával hívni és Josét félreintve, +elmondja neki. + +Úgy is tett. Atyja ugyan furcsának találta, hogy a toronyszobából +induljanak az esküvőre, de még se akarta kedvét szegni. José éppen +barettája után nyúlt, midőn beléptek. + +--Maradj! Klára akarta, hogy innen induljatok! szólott magyarázólag a +tudós. Nos, lányom, hát mit akartál mondani? fordult aztán kérdőleg +leányához. + +Klára még halványabb lett. Most már visszaijedt a próbától. + +Kétségbeesetten gyürögette a kezében tartott csipkekendőcskét, José +pedig udvarias meghajlással közelebb lépve, várakozott. + +Ebben a feszült, várakozó csendességben egyszerre érces csörrenés és +siető lépések zaja hallatszott a lépcsőkön és a másik percben a holtnak +hitt Véglyessy István szálas, katonás alakja állott előttük. + +--Klára! + +--István! Óh, István! Te élsz! Hála neked jóságos Istenem! sikoltá az +öröm ujjongásával Klára és az ifjú kebelére borult. + +--Élek, Klára, élek! Most már enyém lesz! Nem választ el bennünket +senki! ujjongott István is boldogan. + +--Tüstént ide mellém jösz, Klára! Micsoda immodestus viselkedés ez? +rivallt rá atyja haragosan. + +--Bátyám uram! Nézzen rám! A fővezér kapitánnyá nevezett ki +vitézségemért. Most már nem tagadhatja meg tőlem Klára kezét! + +--Hogy jössz te ide? Halálhíredet hallottuk. + +--Én nem hittem! Az utolsó percig reménykedtem! kiáltotta közbe ragyogó +szemekkel Klára. + +--Hírét véve Klára férjhezmenetelének, éjjel-nappal siettem. Halálhírem +pedig onnan eredt, mert embereim vértől borítva láttak lovamról +lehullani a csatamezőn s azt hitték, hogy ott vesztem. + +Bornemissza szemöldökei összehúzódtak és Joséra pillantva, látta, hogy +ez dühtől torzult arccal mered a beszélőre, mintha rá akarna rohanni. +Megnyugtatólag intett tehát neki, azután öccséhez fordult: + +--Itthon pedig az történt, hogy Klára kezét odaajándékozá Venegas José +úrnak. Kedveltem, fogd karon menyasszonyodat és jerünk! + +--Atyám! sikoltá könyörgő hangon Klára és irtózva visszahátrált a feléje +közeledő José elől. + +E pillanatban föltárult a torony kis ajtaja és José halálsápadtan +döbbent vissza a belépő magas nőalaktól. + +--Cynthia! hebegék rángó, színtelen ajkai. + +--Én vagyok, José! Esküd betelt! Érted jöttem! Nem megfogadtad, hogy a +miénk vagy?... + +--Mit akar és ki ez a turbulens persona? kérdezte Bornemissza zordonan. + +--Nem ismerem! felelte José merészen; azután halkan s indulatosan +odasúgta Cynthiának: Menj, távozz, akarom! + +Cynthia felkacagott... + +--Nem ismersz, igazán nem ismersz, José? + +--Nem ismerlek! Tüstént távozz, akarom! Parancsolom! riadt rá eltorzult +arccal. + +Cynthia felemelte a karját és újra kacagott. Kacaja azonban egyre +harsogóbb, ijesztőbb lett, úgy, hogy nem is kacaj volt az már többé, +hanem süketítő mennydörgés. + +Valamennyien rémülten, megdermedve álltak ott. + +Egyszerre szeméből és kebléből vakító lángok lövelltek elő... azután +dörgő roppanások között a falak és oszlopok inogni, omladozni kezdtek és +Istvánnak éppen csak annyi ideje maradt, hogy a félig eszméletlen Klárát +karjaiba kapva, a kis ajtó tömör boltozatán át az utcára meneküljön +vele, midőn égig villanó lángok és földetrázó dörgés, ropogás között az +egész torony összeomlott, maga alá temetve mindent. + + + + +EPILOGUS + + +A budai szent Zsigmond kápolna tudós lelkipásztora, Ambrozius atya, aki +lelkiismeretesen följegyezte az akkoriban történt nevezetesebb +eseményeket és jelenségeket, naplójának elsárgult lapjain az elmondott +történetre vonatkozó következő följegyzéseket tette: + + +>>Die 27. Septembris. + +Még most is füleimben cseng azon rémséges detonatiónak a dörgése, mely +nagyon tudós Bornemissza Lénárd főnemes úr (tudós nevén Leonhardus +Sydericus) portájának és úri palotájának majd háromfertály részét +romokba döntötte, a szomszéd porták pedig alapjukban egészen +megrendültének. + +Éppen Ave harangozás utáni estvéli áhitatosságomat végezve, egy ideig +még jámbor contemplatiókon jártatám elmémet, midőn egyszerre az +Apocalypsis világomlasztó robaja között, firmamentumig lövellő lángok +világítanak be mindeneket, azután földetrázó mennydörgéssel, sűrű +füstfellegek burkolták orcusi sötétségbe a környéket. + +Minden teremtett lélek kiszaladt és nagy remegéssel az utolsó ítélet +eljövetelét várta. Senki se tudá, mi történt, mígnem egyszerre hire +szaladt, hogy Bornemissza Lénárd uram és idegen országbéli adeptusa +alchymiabéli és setét magiabéli manipulatióiknak estének áldozatul és +tűz és romok alá vagynak temetve. + +Bornemissza uram minden hajadoni erényekkel ékeskedő leánya, Clara, és +öccse Véglyessy István, a kijáró boltozata alá menekülve, mindeneknek +csudájára épen és sértetlenül maradtanak, és az ő kétségbeesett +lamentációik és jajgatasaik segélyre serkenték az embereket, úgy, hogy +tüstént az omladékok eltakarításához fogtanak. + +Szörnyűséges pusztulás képe tárult fel ottan. + +A tűz mindent megemésztett, az úri palotának csak előszárnya maradott +állva, az is roskadozó állapotban... és a romok közül kihangzó elhaló +hörgés- és nyöszörgéstől vezettetve, kemény és fáradságos munka után, +ráakadtak a tudós nemes úrra, ki még ugyan élt, de órái meg valának +számlálva. Az utolsó lelki vigaszt feladva nékie, még csak annyit tudott +hörögni, hogy öccse oltalmába és szeretetébe ajánlja leányát, Clarat, +azután megáldá őket, mire menten otthagyá lelke halandó porhüvelyét... +Az idegen országbéli adeptus porhüvelyéből azonban egy atomust se +találtanak, noha az egész romhalmazt széllyelhányták vala érette. Ő +kegyelme egészen porráégett. Isten legyen irgalmas szegény lelkeiknek! + +Persze, mint mindenkor, úgy most is sok mindenfélét beszélnek és +imputálnak az emberek, kiváltképen a tudatlan misera plebs contribuens. +Azt is mondják, hogy a jezsuita atyák boszújának esett a főnemes úr +áldozatul, miután mindenféle cselszövényeikbe és titkos praktikáikba be +lévén avatva, ezt most ellenük akará fordítani; néhányan a fekete +mágiának és a természetfeletti hatalmak boszújának mondják, ellenben +mások pedig politikai okoknak tulajdonítják vala az egész +szerencsétlenséget, melynek másától őrizzen meg bennünket a magasságbéli +kegyelme! + +Mi történt, hogyan történt, erről se az árván maradt leányzó, Clara, sem +pedig vőlegénye, Véglyessy István nem tudnak, vagy nem akarnak +nyilatkozni. Azt csak a magasságbéli Isten, ki minden titoknak a tudója, +tudná megmondani. + +Én azonban erre azt mondom: Ember, hagyj békét a földöntúli hatalmaknak, +és ne kisértsd az Istent, minket gyarló bűnösöket pedig ne vigy, én uram +Istenem, kisértetbe!<< + + +>>Die 21-ti Octobris. + +Miként a szerencsétlenül járt tudós úr óhajtá és meghagyá nekik, ma +esküdtenek, a legnagyobb csendben és visszavonultságban, egymásnak sírig +tartó hűséget Clara Bornemissza és Stefanus Véglyessy de Véghlyes... + +Én kötém össze kezeiket az egyház áldásával. + +Adja is meg a magasságbéli Úristen e sok gyötrelmet és +megpróbáltatásokat átszenvedett szíveknek mindenekben kegyelmét és a +házas élet minden boldogságát. Ámen!<< + + +>>Die 30-ta Octobris. + +Városunkba nevezetes tudós és magasállású persona érkezett, felséges +császári és királyi urunknak belső udvari medicinae doktora, a tudós és +híresneves Hayek Thaddeus uram személyében, a bohémiai Prága (némelyek +úgy mondják Práhá) városából. + +E neves és eminens dignitás benső barátja vala a szerencsétlenül járt +tudós főúrnak, és a hallott szerencsétlenség hire hozá vala hozzánk Buda +városába. + +E tudós férfiú többek között azt állítja, hogy ama rettentő robbanást +bizonyára valami chemiai operatio idézte vala elő, valamelyes ismeretlen +durranó mixtúra, mely a chemicaliák titkos és kitanulhatlan occulta +qualitásából, anélkül, hogy sejtenék, némelykor előáll és vehementer +explodál... + +Igaz-e ez, nem-e, én nem tudom, de e tudós férfiú bizonyára competensebb +judex, mint az én simplex és csekély mivoltom.<< + + + * * * * * + + +Eddig tart páter Ambrozius naplójának a történetre vonatkozó része. A +történet után tíz évvel később azonban Hayek Thaddeus prágai udvari +orvos hagyatékában egy vaskos kézirattekercset találtak, mely a fent +megírt történetet egész terjedelmében tartalmazza. + +E kézirat első lapjára a tudós orvos saját kezével a következő +megjegyzést iktatta: + +>>Azok, kik a nagy titkot megtalálták, így írják le a nagy elixirum +születését, azon alchymisták pedig, kik sóváran keresik, ilyen +csodálatos jelenések között képzelik a bíborvörös kő +születését,--ítéletet azonban csak az mondhat, ki mindezen titkok +kulcsát bírja.<< + + + + + + +End of the Project Gutenberg EBook of Az arany szalamandra, by Ferenc Donászy + +*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ ARANY SZALAMANDRA *** + +***** This file should be named 18365-0.txt or 18365-0.zip ***** +This and all associated files of various formats will be found in: + http://www.gutenberg.org/1/8/3/6/18365/ + +Produced by Tamás Róth, Hardi Attila János, Hardi Attila +János and the Online Distributed Proofreading Team Europe +at http://dp.rastko.net. + + +Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed. + +Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution. + + + +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +http://gutenberg.org/license). + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH F3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need, is critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at +http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at http://pglaf.org + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit http://pglaf.org + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including checks, online payments and credit card donations. +To donate, please visit: http://pglaf.org/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + + http://www.gutenberg.org + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |