diff options
Diffstat (limited to '18365-h/18365-h.htm')
| -rw-r--r-- | 18365-h/18365-h.htm | 4203 |
1 files changed, 4203 insertions, 0 deletions
diff --git a/18365-h/18365-h.htm b/18365-h/18365-h.htm new file mode 100644 index 0000000..c0c65bd --- /dev/null +++ b/18365-h/18365-h.htm @@ -0,0 +1,4203 @@ +<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.01 Transitional//EN"> +<html> + <head> + <meta http-equiv="Content-Type" content= + "text/html; charset=iso-8859-2"> + + <title> + TheÖ Project Gutenberg eBook of Az Arany Szalamandra, by Donászy Ferenc + </title> + +<style type=text/css> +p {margin-top: 0.75em; margin-bottom: 0.75em; text-align: justify} +h1 {clear: both; text-align: center} +h2 {clear: both; text-align: center} +h3 {clear: both; text-align: center} +h4 {clear: both; text-align: center} +h5 {clear: both; text-align: center} +h6 {clear: both; text-align: center} +hr {clear: both; margin: 2em auto; width: 33%} +a:link {color: #0000ff; text-decoration: none} +link {color: #0000ff; text-decoration: none} +a:visited {color: #0000ff; text-decoration: none} +table {margin-left: auto; margin-right: auto} +body {margin-left: 10%; margin-right: 10%; max-width: 40em} +.center {text-align: center} +.right {text-align: right} +.u {text-decoration: underline} +.caption {font-weight: bold} +.figcenter {margin: auto; text-align: center} +pre {font-size: 8pt} +</style> + +</head> + +<body> + + +<pre> + +The Project Gutenberg EBook of Az arany szalamandra, by Ferenc Donászy + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + + +Title: Az arany szalamandra + +Author: Ferenc Donászy + +Release Date: May 10, 2006 [EBook #18365] + +Language: Hungarian + +Character set encoding: ISO-8859-2 + +*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ ARANY SZALAMANDRA *** + + + + +Produced by Tamás Róth, Hardi Attila János, Hardi Attila +János and the Online Distributed Proofreading Team Europe +at http://dp.rastko.net. + + + + + + +</pre> + + +<hr style="width: 100%"> + +<p class=center><img alt="borító" src="images/1.jpg" ></p> + +<hr style="width: 70%"> + +<h2>DONÁSZY FERENC</h2> + +<p> </p> + +<h1>AZ ARANY SZALAMANDRA</h1> + +<p> </p> + +<p> </p> + +<h4>Elbeszélések az Ifjúság Számára</h4> + +<p> </p> + +<p> </p> + +<h5>AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA</h5> + +<p> </p> + +<h5>BUDAPEST</h5> + +<h4>1906</h4> + +<hR style="WIDTH: 70%"> + +<h2>TARTALOM.</h2> + +<p class=center><br /> +<a href="#Chapter_1">Az égi jelek</a><br /> +<a href="#Chapter_2">Az éjféli vendég</a><br /> +<a href="#Chapter_3">Bornemissza Klára</a><br /> +<a href="#Chapter_4">A Caput Corvi</a><br /> +<a href="#Chapter_5">Nostradamus tükre</a><br /> +<a href="#Chapter_6">A phantom</a><br /> +<a href="#Chapter_7">Cynthia</a><br /> +<a href="#Chapter_8">Az arany szalamandra</a><br /> +<a href="#Chapter_9">A nagy próba</a><br /> +<a href="#Chapter_10">A végnek vége...</a><br /> +<a href="#Chapter_11">Epilogus</a></p> + +<hr style="width: 70%"> + +<div><a name="Chapter_1"></a><br /></div> + +<p class=center><img alt="image 2" src="images/2.jpg"><br /><br /></p> + +<h3>AZ ÉGI JELEK</h3> + +<div> +<br /> +</div> + +<p>1580 táján, János fővétele napján, éppen delet harangoztak ős +Budavárosában, midőn a nap egyszerre elsötétedett és helyette három +sápadtfényű csudatünemény jelent meg a színétvesztett égbolton.</p> + +<p>Kettő sugaras küllőalakban rajzolódott az égre, a harmadik pedig, egy +óriási, vérbemártott török kardhoz hasonlított és a zenithről +ragyogtatta alá lángvörös fényét.</p> + +<p>A lakosság apraja-nagyja az utcákra tódult. Kinek is volna étvágya az +evéshez, midőn ilyen fenyegető égi jelek támadnak.</p> + +<p>Különösen az égboltozat közepén lángoló üstökös-csillagforma véres +kard okozott nagy megdöbbenést s a félénkebbek szorongó szívvel +találgatták: vajjon háborút, döghalált, vagy éppen a világnak a végét +jelentik ezek a rémletes égi jelek?</p> + +<p>—Nézzék csak kegyelmetek, a nagyontudós Bornemissza Lénárd +főkamarásmester úr is vizsgálja a csudatüneményeket! szólalt meg a +polgárok egyike.</p> + +<p>—És mellette áll az ablakban vendége, Julián páter, a jezsuita! +felelte rá a másik polgár.</p> + +<p>—Julián páter ő atyasága a dicsőségesen uralkodó II-ik Rudolf +királyunknak gyóntatója és lelki tanácsadója, jegyzé meg Ulrik, a +harangöntő.</p> + +<p>Ulrik mester komája, az olasz származású Zanardelli drágakőköszörülő +és aranymíves is hozzájuk csatlakozott.</p> + +<p>—Mit szólnak kegyelmetek e borzalmas égi csudákhoz?</p> + +<p>—Mi nem szólunk, de komám se szóljon! Hadd tegyék ezt azok, kik +magukat bölcseknek és mindentudóknak hiszik! válaszolá a harangöntő.</p> + +<p>—Igaz a! Zanardelli mester, kegyelmed bejáratos a +főkamarásmester úri palotájába, bizonyára tudója is, amik ott benn +történnek? Vágott közbe a Zsigmond-közbéli szűcsmester.</p> + +<p>—Annyi szent, hogy történik valami! Lépten-nyomon messze +országokból érkező idegenek adják egymás kezébe a kilincset. Azután nem +egyszer láttam, midőn a főkamarás úr egész csomó mindenféle plántával +tért vissza a hegyek közül, mondá a harangöntő.</p> + +<p>—Ezt én is láttam, sőt azt is megmondhatom, hogy a hátsó épület +kéménye még éjtszaka idején is egyre okádja a füstöt, akárcsak a +kegyelmed műhelye, Ulrik mester.</p> + +<p>—Bezzeg a magunkforma szegény embert börtönre vetnék, ha +ilyesféle tilalmas dolgokat machinálna! De hát a nagyuraknak minden +szabad! Még a gonoszság is! vélekedék a szűcsmester.</p> + +<p>—Miből gondolják kegyelmetek, hogy tilalmas gonoszságokat +mívelnek a palotában? kérdé a drágakőköszörülő.</p> + +<p>—No hát abból, mert az ördögidézéshez, a gonosszal való +cimboráláshoz és a megrontásokhoz kell az a sokféle plánta és az örökké +égő kohó! válaszolá a köpcös paszomántos.</p> + +<p>—Zanardelli mester bejáratos a palotába! Cáfolja hát meg, ha +tudja!</p> + +<p>—No hát tudják meg, hogy Bornemissza Lénárd főkamarásmester +úr kedveli a tudományokat és éjjel-nappal azokban búvárkodik. Azok az +idegen országból érkező vándorok pedig szintén tudósok, kik nagy +hírneveért keresik fel, mert különösen első auktoritás az alchymiában, +amiért nagy tekintélyben áll és kedves embere felséges urunknak és +királyunknak, II-ik Rudolf császárnak is. Most hallották kegyelmetek +az igazságot. Tegyenek lakatot a szájukra, mert bizony isten +megjárják! figyelmezteté őket a harangöntő.</p> + +<p>—Köztünk legyen mondva, én is csak azt hiszem, hogy nem jó +keresztényhez és nem főúrhoz illő az ilyen bűbájos +mesterkedés—jegyzé meg Ulrik mester, midőn magukra maradtak.</p> + +<p>Az aranyműves megfordult, hogy távozzék, midőn egy lovászforma +cseléd a palotába hívta. A nagykapu egyik oldalajtócskáján léptek a nagy +négyszögletű épületbe, melynek oldalszárnyait fedett folyosók +kötötték össze a sajátságos modorban épült hátsó résszel. Egyik +tornyában a csillagvizsgáló, a másikban a laboratórium volt +berendezve, a két tornyot pedig egy nagy terem kötötte össze +egymással.</p> + +<p>A ház ura, Bornemissza Lénárd, ebben a teremben várta.</p> + +<p>Herkulesi termetű alak volt. Széles vállak, kemény, szigorú, a +virrasztásoktól és búvárkodástól mélyen bennülő szemek. Rövidre nyírt +haján lapos camaura ült, erősen őszbe csavarodó hosszú szakálla pedig +két ágra választva omlott alá.</p> + +<p>—Arnoldus mester! Három darab legerősebb tüzetálló tégelyre +lenne szükségem a legnagyobbakból, megfelelő födőkkel! Megérkeztek-e +már? kérdezte.</p> + +<p>—Kegyelmes uram szolgálatára állnak. Továbbá megkaptam a +Borussiából rendelt Terra sigillatát és Caput mortuumot is!</p> + +<p>—Ide kell küldeni! Mikor indul német- és olaszországi +útjára?</p> + +<p>—Csak Homonnai és Drugeth főnemes urak kommissióit várom, +kiknek számára velencei tükröket, mozaik munkákat és más efféléket kell +vásárolnom!</p> + +<p>—Jól van! Nekem is lesznek kommissióim! Indulás előtt +jelentkezzék.</p> + +<p>Midőn az aranyműves eltávozott, Páter Julián előlépett az +ablakfülkéből.</p> + +<p>A fekete rendöltöny még kirívóbbá tette alakjának irtózatos +soványságát.</p> + +<p>—Most már senki se fog bennünket zavarni, folytatom hát. +Küldetésem a mai nappal véget ért! A császár visszatérésemet sürgeti! +szólalt meg lágy, kenetteljes hangján, miközben a magashátú támlányok +egyikébe ereszkedett.</p> + +<p>—Ez annak a jele, hogy tanácsod nélkül nem tud ellenni. +Császári urunk világraszóló alchymiabéli tudományodért nagyon becsül +téged. Ha pedig a nagy titkot megtalálnád, te lennél utána az első és +leghatalmasabb embere az országnak.</p> + +<p>—Mérhetetlen hatalommal és gazdagsággal járna e felfedezés! +viszonzá Bornemissza sóváran.</p> + +<p>—Ő felsége rövid idő múlva többféle jelét fogja adni irántad +való változhatlan kegyelmének!</p> + +<p>—Mindig csak üres ígéretek! viszonzá Bornemissza.</p> + +<p>—Figyelj rám! Nem is sejted, minő fordulatok lesznek rövid idő +múlva az országban és kormányzásban. Ő felsége a császár rendkívül +féltékeny uralkodói jogaira, emiatt folytonos viszályban él háza +tagjaival. Testvérei: Ernő és Mátyás főhercegek úgyszólván erőszakkal +kezükbe ragadták a kormányzást és emiatt úgy az osztrák +tartományokban, mint itt, folytonos zavarok és forrongások vannak +napirenden, kivált azóta, mióta Mátyás főherceg egészen kezébe +ragadta a magyar ügyek vezetését. Mátyás főhercegnél tisztelegve, +átadám néki ő felsége bizalmas levelét, melyben azt írta fenséges +öccsének, hogy itt tartózkodásom célja egyes-egyedül az alchymia +magasabb titkainak veled való együttes búvárlása. De ez csak ürügy +volt. Láttam az elégületlenséget, a forrongásokat és belzavarokat, +melyek felséges urunk trónját veszélyeztetik. Első sorban engem +akarnak az udvartól eltávolítani, mert, szerintük, korlátlan hatalmam +van a császár felett!</p> + +<p>—Igazuk van! Korlátlan hatalommal uralkodói rajta.</p> + +<p>—Amilyen fegyverrel támadnak, olyannal védekezünk! A császár +elhatározta, hogy Mátyás főherceget teljesen kizárja a kormányzási +ügyekből! Mivel pedig császári urunk prágai udvarát nem akarja +elhagyni, országai kormányzását azokra a kipróbált híveire bízza, +kiktől nem kell féltenie trónját. Nagy szerep, nagy hatalom és fényes +tisztség vár reád, barátom Lénárd! Hátha még csakugyan felfedeznéd a +nagy titkot!! Akkor te uralkodnál az országban.</p> + +<p>—Vagy pedig úgy járnék, mint az ánglius Kelley, kit ő felsége +bárói rangra emelve, kegyeivel halmozott el, de mivel alchymiai titkait +nem akarta neki elárulni, börtönbe vettetett, honnan, midőn menekülni +akart, leesett és nyakát törte—viszonzá Bornemissza gúnyosan.</p> + +<p>Páter Julián fejét csóválta:</p> + +<p>—Barátod, Hayek Taddeus, az udvari orvos, ugyancsak hiányosan +értesített erről az esetről! Kelley és cimborája Dee, mindketten +közönséges csalók valának!</p> + +<p>—Hálátlan vagy, Leonhardus. Tudod, hogy egy alchymista se mehet +be mindaddig a felség alchymiai laboratóriumába, míg te előtted +próbaelőadást nem tart tudományából... és csak a te ajánló leveledre +nyílnak meg előtte a prágai Hradsin kapui.</p> + +<p>—Ez ellen nem is panaszkodom! Néha csakugyan érdemes tudósok +dissertálnak és experimentálnak műhelyemben; viszonzá Bornemissza.</p> + +<p>—Hagyjuk a vitát! Még fontos megbeszélni valónk van hátra. A te +érdeked azonos az enyémmel! Amint eddig beavattál alchymiai +munkálkodásod titkaiba, úgy teszel ezentúl is. Ezáltal uralkodunk a +császáron! Ha feltalálod a nagy titkot, ezt is közölni fogod velünk, +mert jusson eszedbe, a belőle eredő mérhetlen gazdagságot csak a +hatalom birtokában élvezheted.</p> + +<p>E pillanatban egy öreg, meggörnyedt, de nagyon becsületes képű szolga +lépett be a terembe.</p> + +<p>—Miért háborgatsz e szokatlan időben, Iván? kérdezte nyersen +Bornemissza.</p> + +<p>—Kegyelmes uram, az ötvösmester elküldte az olvasztótégelyeket, +tisztelendő atyaságod futárja pedig útrakészen áll.</p> + +<p>—Vidd le a laboratóriumba! A laboráns szítsa fel a kohóban a +tüzet és reszeljen négy uncia rezet, két uncia aurichalcumot finom +porrá—parancsolá.</p> + +<p>—Ecce! a futárról egészen elfeledkeztem. Csak néhány sort írok +a rendfőnöknek.</p> + +<p>A háziúr leeresztette a porcos íróasztal támláját és egy zárt +faliszekrényből az akkoriban még kevéssé használt papirt véve elő, mellé +helyezte a hattyútollból vágott pennát, a viasszal és selyemzsinórral +egyetemben.</p> + +<p>Páter Julián gondolkozva ült az asztalhoz.</p> + +<p>—Titkos jegyekben írjam e levelet? Eh, a futár a mi +emberünk.</p> + +<p>Midőn készen lett, nagy mesterséggel összehajtogatta és átkötözte +zöld selyemszállal, azután talárja alól elővont gyűrűvel +lepecsételé.</p> + +<p>—Mily különös színű tenta és milyen furcsa formájú írócharta; +dünnyögé, hol a tentát, hol a papirost nézve, azután kisietett a rá +várakozó futárhoz.</p> + +<p>A tudós háziúr mint a ragadmányára csapó saskeselyű, sietett az +íróasztalhoz; felemelte az ottmaradt papírlapot és a szekrénybe +rejté.</p> + +<p>Majd meglátjuk, tiszta kártyákkal játszol-e, páter Julián, vagy csak +eszközként akarsz felhasználni?!</p> + +<hr style="width: 40%"> + +<div> +<a name="Chapter_2"></a><br /> +</div> + +<p class=center><img alt="image 3" src="images/3.jpg"></p> + +<div> +<br /><br /> +</div> + + +<h3>AZ ÉJFÉLI VENDÉG</h3><div><br /></div> + +<p>Az öreg kulcsár lépett be nemsokára a terembe s egy pecsétes +tekercset nyújtott át urának.</p> + +<p>—Csatlós hozta a dullóvári Pethő-kastélyból! Azt beszéli, hogy, +Klára kisasszony kicsibe múlt, hogy a martalócok kezébe nem esett.</p> + +<p>—Menj és viseljed gondját a csatlósnak. Lehet, hogy választ +visz leányom levelére. Várakozzék.</p> + +<p>Leánya azt írta, hogy sólyomvadászat közben amúgy is nagyon messzire +távoztak a kastélytól, ő pedig kócsagot űző sólyma után vágtatva, a +vadászat hevélyében elszakadt társnőitől és a vidéket nem ismerve, +eltévelyedett a mocsaras erdőségben, hol egyszerre csak martalócok +vették őt körül. Segélykiáltásait, úgy látszik, senki se hallotta, +mert a rablók már jó messzire magukkal ragadták és éppen száját +akarták betömni, midőn pár jól célzott lövés a martalócok közül +néhányat leterített, a bokrok közül pedig több ember rohant elő. A +latrok megfutottak. A szabadítók idegen országbeli kereskedők valának +és társzekereikkel, málhás állatjaikkal az erdőség tisztásán +táboroztak. Az a férfiú, ki legelőször segélyére rohant és rablóját +leütötte, inkább tudósnak, mint kalmárnak látszik, de csak annyit +tudott meg róla, hogy Budára igyekszik s málhái könyvekből és +különféle érc- és agyageszközökből állanak.</p> + +<p>Bornemissza elhatározta, hogy még az nap ír Pethő Miklósnak, hogy +leányát biztos kísérettel küldje haza.</p> + +<p>Ekkor pedig elővette azt a papírlapot, min páter Julián a levelét +írta és a felszálló gőz fölé tartotta.</p> + +<p>Kevés idő múlva a zöldessárga charta majdnem egészen sötétbarnára +változott és midőn a gőz elszállt, a boltozatról aláfüggő +karosgyertyatartó felé tartotta.</p> + +<p>Igy látszott meg csak, hogy e különös papir szitaformán át van +lyuggatva.</p> + +<p>Hosszú, figyelmes vizsgálat után elégedetten bólintott fejével, +azután kiterítette, végigtörölte valami vörösszínű fluidumba mártott +szivaccsal.</p> + +<p>—Pár perc múlva a papir fehér lesz és az írás látszani +fog—mormogá s újra meg újra végighúzta rajta a szivacsot és +csakugyan nem telt belé több pár percnél, a setétbarna szín fehérré +változott és előtűnt az írás fakóvörös betüivel.</p> + +<p>Diadalmas mosolygással kezdett az olvasáshoz, hanem a mosolygás +csakhamar lefagyott ajkairól.</p> + +<p>—Hát így vagyunk! kiáltott fel kitörő dühvel, midőn elolvasta a +levelet. Még csak nem is játékszer, hanem lépcső legyek a lábaitok +alatt... azután fel akarnátok engem áldozni. Nincs is rosszul +kifundálva!</p> + +<p>Hogy is írja csak:</p> + +<p>»Bornemissza valamit, titkol, rejteget előttem! Sejteni, hogy +felfedezte az alchymia nagy titkát, vagy lehet, hogy közel jár hozzá. E +rejtélyes és zárkózott karakterű férfiú enormis nagy tudományával, +törhetetlen akaraterejével és nagyravágyásával veszélyesebb +szövetségesnek, mint ellenségnek, mindazáltal nyiltan nem szakíthatunk +vele. Ha Mátyás főherceg kezeiből a hatalmat sikerül kiragadnunk, úgy +abba a magas méltóságba emeljük, hogy az államcsíny minden ódiuma +egyedül csak az ő fejére háruljon és elveszítse, a mi kezeink pedig +láthatatlanok maradjanak! Ellenben pedig, ha a főhercegnek sikerül a +kormányzói hatalmat megtartania, úgy könnyű lesz minden machinatiót, +összeesküvés formájában, egészen az ő nyakába varrni! Akár így, akár +úgy forduljon tehát a kocka, a főherceg rendünknek mindenképen nagy +hálával fog tartozni. Mert az első esetben veszedelmes vetélytárstól, +a másodikban még veszedelmesebb összeesküvőtől szabadítjuk meg. Mert +bármi érje is, vesztét rendünk érdeméül kell feltüntetni, hogy ő +hercegsége bennünk lássa leghasznosabb szövetségeseit és +támaszait...</p> + +<p>Mindezeknek azonban csak akkor szabad megtörténni,—repetálom +ezen intelmet—ha a nagy titkot az alchymiai tudomány ezen +felkentje és királya megtalálta és velünk közölte, mert viszont e +titokkal a világ mozgatója és emeltyűje: a mindenható arany és +gazdagság jut rendünk birtokába és megalapítja uralmunkat nemcsak a +császár, de az egész világ felett.«</p> + +<p>Ezzel végződtek a levél sorai és Bornemissza dühös, szikrázó +szemekkel, lüktető halántékkal járt alá s fel a hosszú teremben, majd +egyszerre a kiülő rostéllyal védett ablakhoz lépve, kibámult a +setétségbe, mert eközben már beállott az est és a terem szögletében +álló nagy tokos óra száraz, egyhangú ketyegésével már nyolc óra felé +tolta a mutatót.</p> + +<p>—Tudtam, sejtettem, hogy kettős játékot űztök, de ekkora +perfidiáról, ilyen sátáni álnokságról álmodni sem mertem—mormogá, +mintha egy künn álló láthatatlan alakhoz beszélne. De én is hozzátok +jártam iskolába, majd meglássuk hát, melyikünk lesz erősebb! Én ismerlek +titeket egészen, de ti csak félig ismertek engem!</p> + +<p>Távoli villámcikázások visszfénye lobbant fel koronként a koromsetét +láthatáron, a lábas óra pedig érces kondulásokkal ütötte a nyolc +órát.</p> + +<p>Az asztalhoz ment és a lefüggő karosgyertyatartó alá állva, felemelé +jobbját, melyen az abraxas-gyűrü ragyogott.</p> + +<p>—Ez a gyűrü az én talizmánom, ez sugallta a levél megszerzését, +lássuk, mit sugall most? és izzó tekintetét a vörös pontokkal hintett +sötétzöld kőbe vésett kabbalisztikus jegyekre szegezé.</p> + +<p>Sokáig nézett a kőre, gondolatai rohanva követték egymást és midőn +felemelé szemét, homlokán a redők elsimultak.</p> + +<p>—Úgy van. Csak higgadtan kell gondolkoznunk és mindjárt más +színben látjuk a dolgokat... Míg a nagy titok meg nincs találva, addig +nem kell tartanom semmitől... Mától fogva éjet-napot eggyé teszek, +isten-ördög hatalmát segítségül hívom, hogy célt érjek. Holnap újra +elkezdem a nagy művet és folytatni fogom, míg élek és lélekzem, míg +vagyonom és hitelem futja! Bár Trismegistos és Paracelsus szerint két +egyformán jártas adeptus elébb feltalálja a nagy titkot, de hol +találjak én hozzám illő társat, mikor engem tekintenek e szent +tudomány első felkentjének? Oh, bárcsak küldenének egyet a jó vagy +rossz hatalmak! Ha maga a Sátán volna is, örömmel fogadnám.</p> + +<p>Az óra kilencet ütött. Barettáját mélyebben fejébe nyomva, a setét +folyosókon átment az első épületbe.</p> + +<p>A háromkarú vert ezüst gyertyatartóban égő viaszgyertyák csak a +faragott asztal körül világították meg a boltozatos éttermet, melynek +falain és bútorzatán az egykori fénynek és pompának most már csak +fakó, színehagyott maradványai csillogtak.</p> + +<p>A nagy asztalnak csupán az egyik vége volt felterítve.</p> + +<p>A tudós csak pár falatot evett s gondolatokba merülve gyurogatta, +morzsolta a kenyér belét s egészen ott feledte volna magát az asztalnál, +ha az öreg figyelmeztető köhögése fel nem riasztja.</p> + +<p>Erre kihajtotta a maradék bort a serlegből és felállt.</p> + +<p>—Klára a jövő héten hazaérkezik!</p> + +<p>—Hála Istennek! Legalább megint élet és derü költözik e +magányos házba! felelte az öreg felcsillámló szemekkel.</p> + +<p>—Holnap kilenc órakor pedig elmégysz Izsák tőzsérhez! +Megmondod neki, hogy kétszáz aranyat hozzon magával.</p> + +<p>A gazda távozott.</p> + +<p>—Megint új kölcsön? Mikor a régiek kamatját is alig bírjuk +fizetni! dümmögte az öreg Iván. A Bornemissza-család dús javai, +kincseket érő arany- és ezüstmarhái már mind odavannak... Semmit se +lehet többé zálogba adni. Csak ez a kastély és egy kis birtok van még! +Ha ez is füstbe megy, mi marad a jó Klára kisasszony részére? Istenem +uram, mi lesz ebből? sóhajtá csaknem könnyezve.</p> + +<p>Tompa, elmosódott moraj görgött koronként a távolban, midőn a ház ura +visszatért a bibliothekás terembe.</p> + +<p>—Zivatar közeledik! dörmögte, s a könyvespolc fenekéről egy +láncos lakattal lezárt termetes foliánsot emelt ki.</p> + +<p>Mielőtt azonban felnyitotta volna, az órára pillantott, melynek +számlapjára a halál csontvázképe volt kaszával és homokórával +felpingálva, köröskörül e jelmondattal: »Harum una veniet, quae +tibi dicet abi!«</p> + +<p>—Elég idő jut mindenre! azután felnyitotta a bőrbe kötött +vastag könyvtáblákat:</p> + +<p>—Nézzük csak, mit ír Abrahamii Eleazarus ben Peixoto mór +alchymista »Fekete magiájában« a hasonmás által való +bűvölésről?</p> + +<p>—Trismegistos, Carneolus, Ghirlandius hasonló esetekről írnak. +Ki kell formálni, a fekete magia szabályai szerint, az illető hasonmását +bűvöserejű viaszból és a tagjaiba szurkált gombostűkkel vagy lassú +égetéssel halálra lehet kínozni! Megtegyem-e a próbát az én kedves +Julián barátommal és a rend generálisával? dörmögé kegyetlen +mosolygással. Csak hasonló pénzzel fizetnék nekik, ha megtenném. +Álnokságot álnoksággal! De nem! Addig nem nyúlok a setét hatalmak eme +megrontó fegyvereihez, míg más fegyverekkel tudok küzdeni.</p> + +<p>Holnap újra megkezdem a nagy műveletet! Eddigi kísérleteim biztatók +ugyan, miután az anyagon némi transmutatió mutatkozik. De mégis hiányzik +valami. A fő, a nagy titok, az éltető főelem, minek titkát nem bírom +kitalálni... Hermes Trismegistos, Albertus Magnus, Paracelsus és +Villanova, mind azt mondják, oly könnyű, hogy egy asszony, egy +gyermek is elvégezheti a nagy műveletet, csak ki kell találni az +életrehívó nagy elemet. Egyik Arothnak, vagyis ősanyagnak nevezi, +másik Szalamandrának, harmadik sárkánynak és vörösoroszlánnak, de +valamennyi más-más titkos jeleket rajzol utasításaiban! Mit +jelentenek e titkos kabbalisztikus jegyek? Mit azok a csudálatos +alakú, rejtélyes értelmű képek munkáikban? Ezeket nem tudom +megfejteni, pedig ezekben rejlik az egész titok! Valahányszor +tanulmányozásukba mélyedek, az éjfél álomhintő csendjében egész +hallhatólag susogja fülembe valami rejtélyes hang: »Ezekben +keresd, ezekben rejlik az arany szalamandráját életrehívó anyag!« +Keressük hát tovább csüggedetlenül, a sivatagban tévelygő vándor +olthatatlan szomjú epedésével!</p> + +<p>Amíg ezeket szaggatottan maga elé mormogta, meggyujtá a páros karú +gyertyatartóban levő sárga viaszgyertyákat és a mellékhelyiség egy +elfüggönyzött szekrényéből több nagy könyvet és régi kéziratokat +hozott elő, azután magashátú karosszékét a gyertyák fénykörébe húzva, +ezek tanulmányozásába mélyedt.</p> + +<p>Künn eközben koronként heves szélroham süvített végig s meg-megrázta +az ablakok sejtalakban foglalt ólmos üvegkarikáit. Egy földetrengető +rémséges csattanásnál az órára pillantott... Éjfél felé járt az idő +és ebben a percben tört ki egész erejében a zivatar.</p> + +<p>A szélvész bőgött, huhogott, a mindenség, mintha lángtengerben +lobogott volna, a földet ingató csattanások és az aláomló zápor +zuhogásába a leomló kémények, beszakadó háztetők döreje morajlott +bele.</p> + +<p>—Valóságos ítéletidő! Jaj annak, kit útban kap! mormogá kis +ideig kifelé hallgatódzva, azután tovább forgatta a lapokat, különös +jegyeket s idegen szavú jegyzeteket írva egy papírlapra...</p> + +<p>A könyvek lapjain egymással küzdő oroszlánok, koronás kígyók, +sárkányszárnyakkal, embercsontokkal teleszórt temetők, ormózatos +tornyok, kripták, koporsók, emberi hullákon lakozó tűzmadarak voltak +élénk szinekkel rajzolva, mindenféle alakú kabbalisztikus jegyek, +lángnyelvek, olvasztó tégelyek, nőfejű szalamandrák és különös alakú +virágok váltakoztak abban.</p> + +<p>Bornemissza Lénárd tűnődve nézett e jelekre.</p> + +<p>—Idáig csak meg tudom fejteni a jelképekbe rejtett +utasításokat...</p> + +<p>Egyszerre azonban a meglepetés tompa kiáltásával ugrott fel +ültéből.</p> + +<p>—Ébren vagyok, vagy álmodom?—suttogá izgatottan.—E +könyvnek minden sorát, minden betűjét már kívülről tudom! Honnan +jönnek hát ez ismeretlen sorok, ez egészen új kikezdés bele? Ez +csalékony káprázat! Hallucináció! Phantasmagoria!</p> + +<p>—Itt van! Nem káprázat! Szinte varázslatnak, csudának látszik, +hogy eddig nem vevém észre! tagolá leírhatatlan felindulással és szeme +előtt táncoltak a nyomtatott betűk, amint olvasá:</p> + +<p>»Adeptusai az isteni alchymia szent tudományának! Négy szem egy +tárgyon, két elme egy igyekezetben szüli az óhajtott eredményt egynél +jobban, háromnál bizonyosabban! Egyiknek óhajtani, másiknak messze +távolban akarni kell, hogy összejöjjetek. Mikor keressétek, mikor +találjátok meg a nagy titkot, erre én, Hermes Trismegistos, a nagy, az +alchymia felkentje, a nagy titkok tudója, azt mondom: Kettő egyben, egy +a háromban adja az oszthatatlan hetesszámot. Égi jelek támadása előzi +meg jöttét, éjféli zivatar dörgése közt kell érkezni annak, kinek +segédkezése mellett meghallhatod az aranyszalamandra sírását az +athenora tüzében, mert egyiknek kell adni az anyagot, másiknak az +ébresztő lelket... Ez a kulcsa a keresett nagy titoknak, csak én +találtam azt meg egyedül az ősanyag lelkének erejével«...</p> + +<p>Ebben a pillanatban kezdte verni a lábasóra az éjfél óráit, a zivatar +pedig tetőfokát érve, dühöngött és ugyanekkor megnyílt a terem ajtaja és +egy idegen lépett be rajta széltől, esőtől csapzott hajjal.</p> + +<p>—José Venegas Herrezuelo cordovai adeptus üdvözli Leonhardus +Bornemissza doctor illuminatissimust, tudományos nevén Leonhardus +Sydericust, szólalt meg latin nyelven s mélyen meghajtva magát.</p> + +<p>—Ki vagy? Hogyan jössz ide? riadt rá megdöbbenve.</p> + +<p>—Nevemet már megmondám! Cordovából jöttem, az alchymia +felkentjéhez; szolgálatomat és tudományomat felajánlom neki! felelé +másodszor is mélyen meghajolva.</p> + +<p>Bornemissza egyszerre megrázkódott. Hermes Trismegistos imént +olvasott szavai villámlobbanásként cikáztak át agyán... »Messziről +jő... égijelek támadása előzi meg jöttét, éjféli zivatar dörgése között +kell érkezni annak, kinek segédkezése mellett meghallhatod az +aranyszalamandra sírását.« Ő az, kit az írás rejtélyes szavai +jelentenek.</p> + +<p>E gondolatra hatalmas alakja rejtélyes felindulástól reszketett, +mintha titokteljes hatalmak jelenlétét érezné.</p> + +<p>—Üdvözlégy házamban, szívből óhajtott, szívesen várt vendég! +Mondá és forrón megszorítá hideg, nedves kezét.</p> + +<p>Az idegen meghajtá magát:</p> + +<p>—Mindenekelőtt engedje meg, doctor illuminatissimus, hogy +köpönyegemet letehessem—mondá azután olyan elfogulatlan +nyugalommal, mint aki rövid távollét után jön haza. Erre a háziúr is +higgadt nyugalmat erőltetett magára, de vörösre gyúlt arca, rejtett +örömtől izzó szemei meghazudtolák ezt.</p> + +<p>—Bocsássa meg felindultságomat, kedves...</p> + +<p>—Nevezzen doctor illuminatissimus, egyszerűen don Josénak, vagy +pedig csak röviden: adeptusának, hiszen egyedüli célom az, hogy az +isteni alchymia titkaiba egy ilyen mester vezessen be.</p> + +<hr style="width: 40%"> + +<div> +<a name="Chapter_3"></a> +<br /> +</div> +<p class=center><img alt="image 4" src="images/4.jpg"></p> +<div> +<br /> +<br /> +</div> + +<h3>BORNEMISSZA KLÁRA</h3> + +<div> +<br /> +</div> + +<p>—Don José! mondá a tudós, nem mint adeptus, de mint velem +egyenrangú társ fog laborálni... Ép ez okból, hallgassa meg, mi okozá +örömteljes felindulásomat, akarom mondani megdöbbenésemet. Olvasta +Hermes Trismegistos könyvét?</p> + +<p>A jövevény bólintott.</p> + +<p>—Nos hát, ennek hetvenhetedik lapján, harmadik bekezdésként ez +áll. Szóról-szóra elmondta az olvasottakat, de az idegen csak fejét +rázta:</p> + +<p>—E bekezdést nem ismerem, pedig többször lelkiismeretesen +keresztül tanulmányozám! felelé határozottan.</p> + +<p>—Ugyanezt hittem én is! De kimondhatatlan bámulatomra benne +találtam. Először káprázatnak, illuminatizmusnak hittem! De +kézzelfoghatólag benne vagyon. Itt van, de alig vetett egy pillantást a +könyvbe, a bámulat és elszörnyedés kiáltása lebbent el ajkairól.</p> + +<p>A keresett kikezdést, mit kevéssel az elébb kétszer is, háromszor is +elolvasott, nem találta a könyvben.</p> + +<p>—De hát álom ez, vagy varázslat?</p> + +<p>A jövevény sajátságosan mosolygott:</p> + +<p>—Ha nem káprázat, úgy annak a titokteljes hatalomnak csodás +intézkedése ez is, mely engemet a messze Hiberniából kegyelmedhez +vezérlett. Három éjjelen át mindig egyformát álmodtam. Kegyelmedet +láttam laboratóriumában munkálkodni. Ugyanezt a szobát láttam, amint +van és egy titkos hang azt suttogá fülembe, hogy induljak útnak, mert +kegyelmeddel együtt érjük el a nagy eredményt.</p> + +<p>Útnak indultam, hogy kegyelmed adeptusává szegődjem. És ki írja le +bámulatomat, midőn a legnagyobb zivatarban a városba érve, ugyanazon +égi jeleket láttam az égen, ugyanazokat a házakat, utcákat láttam, +miket álmaimban. Ez magyarázza meg, hogy idegen létemre, minden +kérdezősködés nélkül, egyenesen ide találtam az éjfél magányos +óráiban.</p> + +<p>—Csudálatos! Valóban csudálatos! mormogá Bornemissza.</p> + +<p>—Lehet, folytatá nyugodtan az idegen, mint két egyforma +sympathiának titokteljes működése hozott össze bennünket. Kegyelmed +szintén vágyakozhatott társ után. A szent alchymiai tudomány ereje ezt +azután olyan ellenállhatatlan magicus sympathiává fejlesztette, hogy +közös vágyaink, messze országok dacára, feltalálták egymást, +megnyilatkozának lelkeinkben és mágnesként összehoztak bennünket.</p> + +<p>Bornemissza elragadtatva hallgatá e mély tudományra valló +magyarázatot.</p> + +<p>—Úgy van! Igy történhetett! Eminenter deducálta +kegyelmed—helyeslé élénken.</p> + +<p>A jövevény köszönőleg hajtá meg magát:</p> + +<p>—Most pedig engedje meg, doctor illuminatissimus, hogy csekély +személyemről rövid felvilágosítást adjak. Én a Cordovába vándorlott +ősrégi Venegas mór-családból származom, melynek minden tagja az +alchymiai tudományokat művelé. A híres Haly Abbas, Messwe, Rhaseus és +Torbuga tudósok családunkból származtak és szent hagyományként apáról +fiúra szállott az alchymiai tudományok művelése. Egy tudós rokon +oktatott az alchymiában, melynek titkait lankadatlan tudásvággyal +kezdém búvárolni. Érett elmével visszaemlékezve a multra, most tudom +csak megítélni, hogy nevelőatyám mily sok rejtélyes titoknak és +természetfeletti erőknek volt birtokában és tán engemet is beavatott +volna, mert egyetlen leánya: Cynthia mellett én is kedveltje valék, +ha közbe nem jő valami. Ugyanis egyik reggelen felkelve, az athenora +tüzét kioltva, az egész házat pedig üresen találtam. Nevelőatyám, +Cynthia és az öreg szolga eltűntek. Hosszas keresés után csak egy +levélkére találtam, melyben nevelőatyám arról tudósít, hogy az +inquisitió üldözése elől olyan menedékhelyre kellett menekülnie, hova +engem nem vihet magával. Éljek boldogul és a szent tudománynak, ezzel +zárta be levelét.</p> + +<p>Megfogadtam a szót. Ernyedetlenül buvárkodtam, éjjel-nappal +forgattam, tanulmányoztam a nevesebb alchymisták könyveit, az őseimről +rám maradt kéziratokat, de a nagy titok nem akart kutató elmém előtt +felderülni.</p> + +<p>Ilyenkor keserű csüggedés fogott el. Botor elmém magában az ars +sacrában is kételkedni kezdett. Csakugyan igaza lenne hát Ateuchus +Torquatusnak, ki azt mondja:</p> + +<p>»Jegyezzétek meg magatoknak, ember embert hoz létre, oroszlán +oroszlánt, kutya kutyákat! Ép így aranyat is csak aranyból lehet +csinálni. Ez az egész titok.«</p> + +<p>Újra nekifogtam a buvárlásnak, megdorgáltam magamat +kicsinyhitüségemért és magambaszállva, beismerem, hogy egyedül csekély +tudományomban rejlik a sikertelenség titka.</p> + +<p>Ekkor buzgó szívvel fohászkodtam a felsőbb hatalmakhoz, mutassanak +társat, kinek segítségével s tudásával elmém megfejthesse, mi eddig +titok és rejtély volt előtte. E fohászkodásomnak sikere lett. A lélek +rejtelmes sympathiája megmutatá a hozzád vezető utat, uram és +mesterem, itt állok előtted, és kérlek, fogadj adeptusoddá, +tanítványoddá.</p> + +<p>—Nem adeptus, nem tanítvány, de mindenekben társam, alteregom +leszel, te jelekben jött, kiválasztottja a szent tudománynak! Szívből +üdvözöllek e falak között, te régen várt, kedves vendég! Jer, +szobádba vezetlek és pihend ki magadat! szólott karonfogva a vendéget +és felvéve a karosgyertyatartót, útközben felzörgette az öreg Ivánt +és megparancsolá, hogy sietve készítsen egy kupa fűszeres melegbort. +A holnapi nap, Horos tabellája szerint, egyike lévén a climactericus +napoknak, haladék nélkül hozzákezdünk a műveletekhez—mondá és +ő is nyugalomra tért.</p> + +<p>Másnap azután a laboratóriumban megkezdődött az aranykészítés +rejtélyes munkája.</p> + +<p>Bornemissza egy aranyszelencéből bizonyos vegyüléket hullatott az +olvasztótégelybe, melyre a födelet ráforrasztva, meggyujtották az +athenorában a tüzet, melynek negyven napig egyfolytában szakadatlanul +égnie kell majd.</p> + +<p>A boltozatos toronyszoba szintén tele volt tetőig érő állványokkal, +melyeken mindenféle szinű vegyiszerek, porok, folyadékok álltak. +Óriási üveg-görebek, lombikok, mozsarak és forrasztótégelyek voltak +felhalmozva egy könyvespolc szomszédjában, ezen túl nagy csukott +ajtójú szekrények és természeti ritkaságokkal tömött polcok +következtek, melyek között egy keskeny, de erősen megvasalt ajtócska +vezetett ki a hátsó utcára, melynek kulcsa egy falbavert szögön +lógott.</p> + +<p>—A nagy mű megkezdődött. Együttesen vagy felváltva őrködünk az +izzítás felett, ahogy a körülmények engedik — mondá ünnepélyesen a +tudós házigazda. De lássuk csak, nem mulasztottunk-e el valamit?</p> + +<p>Ezzel fennhangon olvasni kezdé a kitárt könyvből:</p> + +<p>»Miután a tűznek folytonos élesztése által megnyerended a +nephriticus fehér követ, amint fentebb meg vagyon magyarázva, ha +vörösszinűre akarod változtatni, a tűz hevét fokoznod kell. Fokoznod +kell a hevek hevéig, mert a mi bűvös szalamandránk csak a tűz legizzóbb +méhéből támad életre, lángokból táplálkozik, s nem féli a tűz +erejét«...</p> + +<p>—Az avatatlanok előtt ez is eléggé rejtélyes magyarázat, +szólott, midőn elvégezte az olvasást, de mi tisztában vagyunk az +értelmével... Hanem most következnek azok a titkos kabbalisztikus jelek +és jelképes alakok, melyekben a tulajdonképeni lényeg rejtőzködik! Az a +kérdés tehát: a transmutatio titka van-e ezekben elrejtve, avagy pedig +az izzítandó anyagok alkatrésze? Ezt kell legelsőbben is kitalálnunk, +tisztelt társam és vendégem, don José Venegas de Herrezuelo!</p> + +<p>—Nem jobb lenne, ha mindegyikünk magában elmélkednék? Én itt a +laboratóriumban, kegyelmed pedig a bibliothecában. Három nap múlva +aztán egybevetjük elmélkedéseink eredményét!</p> + +<p>—Megkísérthetjük!</p> + +<p>—Úgyis az a szabály, hogy úgy mondjam, törvénye az alchymiának; +»a fiatalabb társnak kötelessége éjjel-nappal őrködni a tűz +felett...« Ez őrködést tehát egyszersmindenkorra magamnak +vindikálom! Az athenora búgásánál könnyebben esik az elmélkedés!...</p> + +<p>Bornemissza bólintott.</p> + +<p>—Úgy legyen!</p> + +<p>A kitűzött három nap elteltével a házigazda nem győzte bámulni +vendégének nagy készültségét és tudományát, az első hét végén pedig +már annyira megszerette ezt a rejtélyes és magábazárkózott természetű +fiatal embert, hogy legféltettebb titkaiba és terveibe is beavatta, +amit eddig egyetlenegy emberrel sem tett meg a világon.</p> + +<p>—Mindabból, miket elmondék, láthatod, kedveltem, hogy csak a +kincs, a gazdagság az egyedüli uralkodó a világon. E sárga Mammon a +világnak a lelke.</p> + +<p>A fiatal alchymista gondolkozva húzta össze sűrű, szénfekete +szemöldeit:</p> + +<p>—Egy kételyem van, atyám és mesterem! Hermes Trismegistostól +kezdve az alchymia nagyjai óvnak mindenkit attól, hogy az arany és +meggazdagodás mohó vágyával ne keressék a nagy titkot.</p> + +<p>—Ne félj! A tudomány igaz szeretetével párosuló igyekezettel, +jó és nemes célokra, minők a mieink is, szabad az aranykészítés titkát +keresni. Lásd, én mint apa, azon iparkodom, hogy egyetlen leányomat +szerencséssé tegyem, miután más úton vagyont nem hagyhatnék neki.</p> + +<p>—Azt hivém, nincs senkije se kegyelmednek?</p> + +<p>—Egy leányom van! Szeretett hitvestársam, az ő születése után +pár évre elhalt és én éltemet a tudományok és gyermekem nevelése között +osztám meg!—felelé, s azután megindult az ajtó felé, mert +ugyanebben a pillanatban megszólalt a reggelire hívó csengetyű +hangja.</p> + +<p>Bornemissza alig hogy az asztalhoz ült, a szúrágta diófa-táblákkal +borított étterem ajtaját nagy zajjal felrántották és egy fiatal hadnagy +csörtetett be a fekete-huszárok egyenruhájában.</p> + +<p>— Adjon Isten jó reggelt, Lénárd bátyám! Hát kegyelmed ilyen +nyugodtan reggeliz, vagy tán nem is tudja?—kiáltá +csodálkozva...</p> + +<p>A tudós nagyon fagyosan fogadta a vendéget.</p> + +<p>—Nos hát mi baj? kérdé hidegen...</p> + +<p>—Tárogatossy Bibiána úrasszony hozta a hírét, hogy Klárát a +martalócok elrabolták. Csak Isten különös kegyelméből menekült meg.</p> + +<p>—Tudom és intézkedtem már, hogy biztos kísérettel mielébb +jöjjön haza! viszonzá hidegen.</p> + +<p>— Klára hazajő? kiáltá örömmel.</p> + +<p>Bornemissza kedvetlenül ráncolá össze homlokát s még fagyosabb, még +elutasítóbb hangon felelé, mint az elébb:</p> + +<p>—Azt nem tudom, de néked sem szükséges tudnod.</p> + +<p>—Bátyám, e felelet!—kiáltá felfortyanva s villogó +szemekkel.</p> + +<p>—Amit egyszer kimondok, nem szoktam megmásítani—volt a +szigorú válasz.</p> + +<p>A fiatal katona pár percig szótlanul ült helyén, azután szelid hangon +folytatá:</p> + +<p>—Bátyám, én igazán szeretem Klárát, és ő is szeret +engem—miért tagadja meg hát tőlem?</p> + +<p>—Az okát már megmondtam!</p> + +<p>—Lénárd bátyám, ne legyen olyan engesztelhetetlen, az Isten +áldja meg! Kegyelmed nevelt fel és oktatott kicsiny koromtól fogva. +Klárikával együtt nőttünk fel, mint testvérek. Tudóst akart belőlem +faragni, de hát...</p> + +<p>—Mindenhez van hajlama, tehetsége az embernek, csak akarat és +kitartás kell hozzá—szakította félbe szárazon.</p> + +<p>—Nem, Lénárd bátyám. Nagy tudós, philosoph létére +tapasztalhatta, hogy kemény fejem, egyszerű eszem van. Minden +szenvedélyem csak a mozgalmas, kalandos hadi pályához vonzott. Irtóztam +a könyvektől és a vegytani konyha titokteljes gőzeitől... Hírnév, harci +dicsőség után epedtem és ennek a hatalmas vágynak, ennek az emésztő +akaratnak nem tudtam ellenállani... és midőn beléptem a seregbe, +kegyelmed tüstént lemondott a gyámságról, általadta vagyonomat és +kitiltott házából... Azóta haragszik rám, ezt nem tudja megbocsátani? +Olyan nagy vétek ez?</p> + +<p>—Nem csak ez! Akaratos, önfejű vagy, dacos és vakmerő a +végletekig. E gyermekkori hibáid mellé a hadi élet tékozló, könnyelmű +vágyakat, mértéktelenséget, fékezhetlen, civakodó természetet oltott +beléd. Az imént mondád, hogy emésztő akaratodnak, hatalmas vágyaidnak +nem bírtál ellenállni. Magad fölött mondtál ezzel ítéletet.</p> + +<p>A fiatal hadnagy harag- és méltatlankodástól égő arccal ugrott fel +helyéről:</p> + +<p>—Bátyám, ez nem igaz! Bárki beszélte, hazugság! Mondd meg a +hitvány rágalmazó nevét, hadd vonjam felelősségre—kiáltá villogó +szemekkel, miközben akaratlanul kardjához kapott.</p> + +<p>—Mérsékeld magadat, István! Ne feledd, ki előtt állsz! A város +nagy, de még se olyan nagy, hogy hire ne menjen azoknak, kik a hegedősök +és timborások társaságában reggelig devernyáznak a bor mellett, kocka- +és kártya-játékon pazarolva a pénzt. Azt hiszed, be tudod fogni a hír +száját, hogy szerteszét ne vigye, midőn egy árkolájtisztet halálra +sebesítesz, egy másiknak halálos szúrást adsz, a harmadikat, +negyediket pedig összevagdalod.</p> + +<p>—Megsértettek! Becsületes párbaj volt mind! Az én életem épp +úgy kockán forgott, mint az övék—vágott közbe dacosan.</p> + +<p>—Ti párbajnak nevezitek, de ennek gyilkolás a neve!</p> + +<p>—Bátyám, hát csakugyan megtagadja tőlem Klára kezét? Kiálta +fellázadtan.</p> + +<p>—Meg! Azután mire, tán hadnagyi zsoldodra akarnál megházasodni? +kérdé gúnyosan.</p> + +<p>—Kis birtokom még megvan! Különben Klárának sincs semmije.</p> + +<p>—Egy koldusból ne legyen kettő!...</p> + +<p>—Híven szeretjük egymást. A mindennapi meglesz, hiú pompára +pedig se én, se Klára nem vágyakozik! Bátyám, ne tegyen bennünket +boldogtalanná, hiszen egykoron kegyelmednek a vágya is az volt, hogy +egymásé legyünk... és örömmel látta, hogy testvérként szerettük +egymást...</p> + +<p>—Éppen mivel testvérként ragaszkodtatok egymáshoz, könnyebben +feleditek egymást. Fiatalkori rajongás, megszokás, hamar elmúlnak s +rajta is leszek, hogy elmúljanak. Akaratomat tudod, egy szót se +többet róla! viszonzá keményen... Vendégemet és adeptusomat hallom +közeledni.</p> + +<p>Az ajtó azonban ugyanekkor már megnyílt s belépett rajta az adeptus. +A két fiatal először meglepetve bámult egymásra, de e meglepetés hideg, +ellenséges tekintetté változott a bemutatás alatt, mintha +ösztönszerűleg megérezték volna, hogy rövid idő múlva +engesztelhetetlen és halálos ellenségek lesznek.</p> + +<p>A spanyol azonban tiszteletteljes, mély meghajlással üdvözölte, mint +a ház rokonát, István ellenben őszinte, tettetni nem tudó egyenes +természetével, tartózkodólag és barátságtalanul. Azután haragtól sajgó +szívvel távozott.</p> + +<p>—Megint egy idegen jött-ment! Ezeknek áll a világ!</p> + +<p>A folyosó végén az öreg Ivánt találta, ki bizalmas örömmel mosolygott +reá már messziről.</p> + +<p>—Iván apó, mondd meg, mikor jő vissza Klára?</p> + +<p>—Nem tudom, Pista úrfi, igazán nem tudom! felelé az öreg fejét +rázva.</p> + +<p>—Ha megtudod, mindjárt értesítesz, úgy-e? Tedd meg, apókám, az +isten áldjon meg!—kéré, az öreg kezét szorongatva.</p> + +<p>Az urak akkor keltek fel a reggelitől.</p> + +<p>—Már csak megkérdezem, mi a baj? Illuminatissimus jóformán alig +érintette a reggelit. Tán rosszul érzi magát, avagy rossz híreket +hallott öccse urától? kérdé a vendég lágy, behizelgő hangján.</p> + +<p>—Mindkettőben vala részem! válaszolá a tudós kedvetlenül. +Főfájás és borzongások kínoznak már pár nap óta! De most csak a tűzre +legyen gondunk!</p> + +<p>A rosszullét majd csak elmúlik.</p> +<p>De bizony nem múlt el, mert pár napra rá a tudós komolyan +megbetegedett és ágyba került, de a fiatal spanyol olyan kitartó +gondossággal ápolta, hogy az öreg Iván nem győzte eléggé +magasztalni.</p> + +<p>Bornemissza hálásan nyújtá feléje lesoványodott jobbját:</p> + +<p>—Mivel háláljam meg néked mindezeket, fiam és kedveltem? +Szólott megindultan.</p> + +<p>—Legnagyobb jutalmam az, hogy kegyelmed meggyógyult!</p> + +<p>—Hát az athenorában nem aludt-e ki a tűz?</p> + +<p>—Nem!</p> + +<p>—Hányadik nap már ez, kedveltem?</p> + +<p>—A harminchetedik, mesterem!</p> + +<p>—Három hétnél tovább voltam tehát beteg, mormolá... és midőn +később elszunnyadt nagy karosszékében, álmában is csak ez kisértett +fejében, mert szaggatottan mormogá: »Leo ruber, a tinctura +rubedinis, a vörös sárkány, a nagy elixirium, bőgjön, dohogjon az +athenora« és más efféle alchymista kifejezéseket.</p> + +<p>José megnyugodva távozott mellőle, hogy felszítsa az athenora +tüzét... és a lábbadozó csak arra a tompa dübörgésre riadt fel, mely +mennydörgésként recsegtette meg az ablakok ólomba foglalt +üvegkarikáit.</p> + +<p>Éppen csengetni akart, hogy a zaj okát megtudakolja, midőn az ajtó +hevesen feltárult és egy őzkarcsú lányalak repült a karjaiba.</p> + +<p>—Atyám, kedves jó atyám, te beteg voltál! Hála Istennek, végre +itthon vagyok és ápolhatlak! Óh, hogy én nem voltam melletted! Sokat +szenvedtél úgy-e? és elébe térdelve, átölelte karjaival és sírt és +kacagott egyszerre, az öreg Iván pedig szintén szemeit törülgetve, +vele sírt, vele nevetett a hátuk mögött.</p> + +<p>—Beteg voltam, lányom és csakis vendégünk szorgos ápolásának +köszönheted, hegy életben találsz. Óh, milyen kitűnő egy jeles ifjú +ez, ha fiam, tulajdon vérem volna, se tudnám jobban szeretni.</p> + +<p>—Ki ő? Hol van hát? kérdezé Klára várakozásteljesen, de +ugyanebben a pillanatban a váratlan meglepetés sikolya röppent el +ajkairól, mert a belépőben ráismert arra az idegenre, ki őt a martalócok +kezei közül kiszabadította.</p> + +<hr style="width: 40%"> + +<div> +<a name="Chapter_4"></a> +<br /> +</div> + +<p class=center><img alt="image 5" src="images/5.jpg"></p> + +<div> +<br /> +<br /> +</div> + +<h3>A CAPUT CORVI.<sup>[<a href="#FN1">1</a>]</sup></h3> + +<div> +<br /> +</div> + +<p>—Ime, leányom! itt van vendégünk és gondos ápolóm: José Venegas +Herrezuelo.</p> + +<p>—Atyám, ő az, kiről írtam! Az én bátor megmentőm!—kiáltá +Klára s kezét nyujtotta feléje üdvözletül.</p> + +<p>—Mily csudás véletlen! És te egy szóval sem +említéd?—fordult a tudós is hozzá, de a spanyol még mindig mereven +állt helyén és halálsápadt volt az arca.</p> + +<p>Csak újabbi megszólításra, akkor is, mintha álomból ébredne, tért +magához. Zavartan hajtá meg magát és alig merte érinteni ujjai hegyével +a felé nyujtott kezecskét.</p> + +<p>—Szívemből köszönöm, mit atyámért tett! Legyünk igazi +jóbarátok! mondá Klára.</p> + +<p>Josénak ki kellett sietnie, hogy magához térjen, hogy összeszedhesse +eszét és akaratát. Mintha kergették volna, menekült a laboratórium komor +magányába.</p> + +<p>—Mirevaló hát a bölcsek minden tudománya, a sok mélységes +kutatás? Mirevaló az a buvárkodás, melynek egész életét áldozta, ha egy +tekintetre halomra tud dőlni minden? gondolkodott kábultan, +megdöbbenve, miközben homlokát az oszlop nyirkos, hideg kövére +hajtotta, mert érezte, hogy ennek a lánynak egyetlenegy szavára, +tekintetére megtenne, félbehagyna, megtagadna mindent, meg multját, +jövőjét.</p> + +<p>Még sokáig állt volna ott, szemét behunyva, mindenről elfeledkezve és +csak az athenora pattogása riasztotta fel... Odasietett és megrakta a +leégett tüzet, aztán nyugalmat erőltetve magára, visszatért a nappali +szobába.</p> + +<p>Lassan lépdelt felfelé a lépcsőkön, hogy önuralmát teljesen +visszanyerve, nyugodt elfogulatlansággal találkozhassék Klárával. +Csakhogy Klárát már nem találta ott.</p> + +<p>—Jó, hogy jössz, kedveltem! Nem tudod, hol csavarog az a vén, +mihaszna Iván? Most nincs itt, mikor legjobban kellene! zsémbelt +boszúsan a tudós.</p> + +<p>—Nem láttam, mesterem! De, ha valamiben szolgálatodra lehetek, +én is megteszem! felelé José.</p> + +<p>—Fiam, az öröm jobban gyógyít Vesicatorius doktor uram minden +medicinájánál... Örvendek, hogy leányom megjött, de még jobban +örvendek, hogy öt rövid nap múlva az izzítás be lészen fejezve. Mondd +őszintén, remélsz-e valamit?</p> + +<p>—Egész sikert nem, de biztató jeleket igen!</p> + +<p>—Én is ebben hiszek, mert ahogy az imént elszunnyadtam, +álmomban a vörös oroszlánt láttam csudálatos ragyogásban. Ez jó jel!</p> + +<p>—Valóban az! viszonzá szórakozottan a spanyol, mert amint +beszélgetés közben az ablakhoz állott, egyszerre csak az öreg Ivánt +látta nagy sebbel-lobbal hazaérkezni, ki nagy óvatosan valami +levélformát mutatott a folyosóra lépő Klárának.</p> + +<p>—Hol kószálsz? förmedt Ivánra ura, midőn kis vártatva megjelent +a szobában.</p> + +<p>—A pincében az ászok-fákat cseréltük ki! felelte erőltetetten +az öreg, kopasz homlokát törülgetve.</p> + +<p>—Ez az ember hazudik! De miért hazudik hát? Ebben valami +titoknak kell lenni, gondola José. Este a vacsoránál annál jobban +feltűnt neki Klára szótlansága, ki sápadtan és szomorúan jött haza a +délutáni ájtatosságról és a vacsoránál alig nyúlt az ételhez.</p> + +<p>—A délelőtti levél és e szomorúság összefüggésben állanak +egymással! gondolá a spanyol.</p> + +<p>Klára szobájába ment. Itt nem kellett félnie a kíváncsi +pillantásoktól, hanem átadhatta magát azoknak a szomorú gondolatoknak, +melyek csakugyan összefüggésben voltak az öreg Iván által hozott +levéllel.</p> + +<p>Ugyanis az öreg kulcsár, igérete szerint, rögtön értesítette a +hadnagyot, ki erre a délutáni ájtatosság után, a kápolna hársai alatt, +találkozott Klárával, és elmondotta neki az apjával történt +beszélgetést.</p> + +<p>Klára elszomorodva hallgatá, de látva unokatestvére heves +elkeseredését, türelemre intette:</p> + +<p>—Várjunk! Ismered atyám természetét! Ha ellenkezünk vele, annál +inkább nem fog engedni.</p> + +<p>—Várjunk! Meddig várjunk? Úgy látszik, neked nem esik +nehezedre! szakítá félbe haragosan.</p> + +<p>Klára fájdalmas, szemrehányó tekintettel nézett rá.</p> + +<p>—Klára! Mondj valami vigasztalót, ha tudsz! Mit tegyünk?</p> + +<p>—Szeretnék valami megnyugtatót mondani, de most jöttem haza, +így nem tudom, mik történtek, mi kedvetleníté el atyámat ellened? +Kellett valaminek történni, míg távol valék! Én majd megtudom: mi az! +Legyünk addig türelemmel, István! Igaz, hogy atyám szavának áll, de amit +tőlünk megtagadott, egy harmadik kérésére meg fogja tenni.</p> + +<p>István kétkedőleg csóválta fejét:</p> + +<p>—Ki lesz ez a harmadik?</p> + +<p>—Aki nekünk jóakarónk, atyánknak pedig kedves embere! Ilyen +szövetségest kell találnunk! És ez Pethő Miklós urambátyám!</p> + +<p>—Ezt jól gondoltad! Milyen okos kis fejed is van Klárikám! +enyelgett István, kinek a reménnyel együtt jókedve is visszatért, midőn +azonban a beszélgetés folyamán megtudta, hogy a szabadító nem más, mint +a Bornemissza-ház jelenlegi vendége, jókedve végkép odalett.</p> + +<p>—Atyád egészen szerelmes abba a setétképű idegenbe! Én pedig +gyűlölöm! kiáltá hevesen.</p> + +<p>Klárát annyira meglepte, hogy mitsem tudott felelni e váratlan +felfedezésre.</p> + +<p>—Csak most jöttem meg... nem tudok semmiről!</p> + +<p>—Elhiszem, hogy nem tudod! De kérdezd csak az öreg Ivánt, az +majd elbeszél mindent... Azt is elmondja, hogy ő azt hiszi, atyád +neki szánt feleségül.</p> + +<p>Klára majdnem felsikoltott:</p> + +<p>—István! István, ijesztgetni akarsz!</p> + +<p>—Fogadd meg nekem! Klára, esküdj meg, hogy kerülni fogod, mint +a mérges kígyót és nem beszélsz vele! sürgeté hevesen, midőn a lány +arcára húzta fátyolát, hogy távozzék.</p> + +<p>—Ezt anélkül is megtettem volna! felelé, midőn elváltak.</p> + +<p>Szomorúan, bánatosan ment haza. Az estebédnél észrevette José +fürkésző pillantásait, a történtektől amúgy is felizgatva és +elkeserítve, igazolva látta István figyelmeztető szavait és gyanuját, +mely e perctől kezdve az ő szívébe is annyira befészkelődött, hogy +megszabadítását és háláját feledve, félni kezdett e rejtélyes arcú +embertől. Kerülte az idegent.</p> + +<p>—Meg kell tudnom, mi okozta e rögtöni változást? dörmögé José +összeszorított fogai között, midőn a türelmetlenségtől égő tudós az ő +karjaira támaszkodva ment a laboratóriumba, mert a negyven nap elmúlt +és az izzítás be volt fejezve.</p> + +<p>—Feszítsd szét a tégely fedelét! Lássuk, mit rejt +magában!—szólott az izgatottságtól alig érthető hangon.</p> + +<p>José odalépett az athenorához, melyben tegnap éjfélkor közösen +oltották ki a tüzet, és ő sem tudta megállani, hogy kezei az +izgatottságtól ne reszkessenek, midőn lefeszítette a grafit tégely +fedelét.</p> + +<p>Bornemissza Lénárd visszatántorodott, mert az olvasztótégely fenekén +csak fekete, lyukacsossá olvadt anyag setétlett.</p> + +<p>—A caput corvi! vagyis a fekete hollófej! mormogta csüggedten. +A fekete holló győzedelmeskedett és elnyelé a mi vörös sárkányunkat... +Valami hibát követtünk el? De hát miben hibáztunk? Véremet adnám e +titokért! kiáltá csaknem szilajon.</p> + +<p>—Valóban nem mulasztottunk el semmit! Paracelsus, Arnoldus +Villanova és Valentinus Basilius előírását követtük az anyagnál, Geber, +Gorgonides, Lullus Raymondus szerint izzítottuk és Hermes Trismegistos +titkos tractatusai szerint különös figyelmet fordítottunk a +magisteriumokra! és mégis, mégis... mormogá José kedvetlenül.</p> + +<p>—Add ide Albertus Magnusnak a könyvét és Paracelsus +»Summa perfectionis magisterii« című munkáját! szólott a +tudós mogorván, azután mohón levelezni kezdé a foliánsok avatag +lapjait... José pedig annyira elmerült gondolataiba, hogy a tudósnak +csakis harmadik, türelmetlen kiáltására kapta fel zavartan fejét...</p> + +<p>—Micsoda napon kezdtünk a művelethez?</p> + +<p>—Hétfőn!</p> + +<p>—No látod, itt a hiba! Nekünk Jupiter napján, azaz csütörtökön +kellett volna munkához kezdeni, nem pedig hétfőn, a hold napján! E +napnak nyirkos hidege megölte tüzünk flogisztonját az athenorában és +szalamandránk nem tudott megérlelődni! Albertus Magnus, Synesius Aper +a Sydericus ettől különösen óvnak! Hogy is tudtunk erről +megfeledkezni!</p> + +<p>—Bámulom illuminatissimus mély tudományát! hizelgett bámuló +lelkesedést tettetve José.</p> + +<p>—Anthurius Chrysos, a dies Solist, azaz a vasárnapot is +ajánlja, de maradjunk csak a dies Jovisnál, azaz csütörtöknél. Ma van +dies Saturni, azaz szombat, tehát még öt napunk van. Készíts elő +szorgosan mindent és vedd elő a legnagyobb új tégelyt.</p> + +<p>—És ha megint nem lesz eredmény? kérdé halkan az adeptus. +Bornemissza Lénárd felugrott. Hatalmas alakja egész teljében +kiegyenesedett és setét szemeiben a rajongás izzó lángjával felelé:</p> + +<p>—Újra kezdjük és megint újra, mindaddig, míg a nagy titok +kulcsa kezünkben nem lesz! kiáltá megtörhetetlen eréllyel... Véremet, +életemet adnám a sikerért... De nem! Erős a hitem, hogy megtaláljuk! +Te vagy erre vélem kiválasztva! A jelek nem hazudnak! Egy minden +földinél erősb hatalom segít bennünket!</p> + +<p>Josét e rajongó szavak szintén magukkal ragadták. Sápadt arca +kipirult, mélyen fekvő szemei idegenszerű lángban égtek.</p> + +<p>—Igen, győzni fogunk! És ha kell, magukat a setét hatalmakat is +segélyre kényszerítjük, hogy görebünkben izzék az a rejtélyes anyag, +melyből az élet fájának nőni kell! Görebünk fenekén ott fog csillogni +az a csudás erejű biborpiros kő, mely az Oriens minden kincsével +eláraszt bennünket, mely napként fénylik és a hitvány ércet nemes +arannyá változtatja, örökifjúságot, bölcsességet ad birtokosának, +minden betegséget meggyógyít és minden földi embernél hatalmasabbá, +mindentudóbbá teszen! kiáltá rezgő, de meggyőződésteli hangon.</p> + +<p>—Úgy legyen! A tudomány igaz heve szólott belőled! Most pedig +kisérj fel, mert még erőtlen vagyok, azután tedd meg az +előkészületeket.</p> + +<p>José készséggel nyujtá karját, de a tudós csak vállaira támaszkodva +lépdelt fel a lépcsőkön...</p> + +<p>—Valóban minden nappal nélkülözhetlenebbé válsz, kedveltem! +mondá nyájasan, midőn a nappali szoba ajtaja elé értek, melynek egyik +utcára néző ablakfülkéjében Klára üldögélt a himzőráma mellett.</p> + +<p>Az ajtónyílás zajára meglepetten fordult vissza és mosolygott +atyjára.</p> + +<p>Midőn azonban Josét is megpillantotta a háta mögött, sebesen +összekapkodta a selyemmotringokat és elhagyta a szobát.</p> + +<p>José boszúsan harapta össze ajkait, midőn azonban a nyitva feledett +ablakon át a tovasiető unokaöccs alakját megpillantotta, egyszerre +sejteni kezdé az eddig nem értett dolgokat.</p> + +<p>Lehajtott fejjel ment ki a szobából, az összekötő lépcsőzetnél +azonban megállt s rövid töprengés után magához intette az egyik +férficselédet, ki egyúttal a ház mögötti kertet is gondozta.</p> + +<p>Egy aranyat vett elő tarsolyából.</p> + +<p>—Nesze! Nem kívánok érte egyebet, mint hallgatást és az +igazságot. Ismered a ház urának unokaöccsét, Véglyessy Istvánt, a +hadnagyot? Mit tudsz róla és Klára kisasszonyról?</p> + +<p>—Nincs ebben semmi titok, tudós uram, hiszen a nagyúr +kiskoruktól fogva egymásnak szánta őket! Nem is tudom, miért halogatja +hát a lakodalmat, mikor úgy egymáshoz illenek? Sétálgatnak a +kertben.</p> + +<p>José szívébe megint belenyilalt valami.</p> + +<p>—Melyik kertről beszélsz? kérdé tompán.</p> + +<p>—Hát a miénkről!</p> + +<p>—Jól van! mondá, s lement a laboratóriumba és heves léptekkel +sokáig járt fel-alá.</p> + +<p>Sápadt, merev arcán egy mozdulat se árulá el, minő gondolatok +forrongnak agyában, midőn a márványlapokra betűző napsugár egyszerre +csak megállítá gépies járkálásában.</p> + +<p>Keresni kezdé: hol hatolnak be a nap hirtelen el-eltünő, majd megint +előtámadó sugarai? És csakhamar felfedezé az eddig észre nem vett és +mindenféle lommal telerakott kis ablakot.</p> + +<p>Odatámasztotta a kézi hágcsót és nagynehezen kinyitotta a portól és +pókhálótól megvakult ablakfiókot. Egy rozmaring- és levendulabokroktól +illatozó kertet látott maga előtt.</p> + +<p>Abban a percben egy arra suhanó szellő meglebbentette a torony falát +beszövő repkényindákat, melyeket a mult éjjeli vihar amúgy is letépett +és a szellősuhanásra újra végigcikázta a napsugár a torony setét +belsejét. Ebből aztán kitalálta, miért nem vette észre eddig a kis +ablakot.</p> + +<p>Leszaggatta a repkényindákat, betette az ablakot, azután tekintete +végig siklott a különböző nagyságú fényfogó- és gyujtótükrökön.</p><div><br /></div> + +<p class=center>* * *</p><div><br /></div> + +<p>—Mivel töltöd a délutánt, kedveltem? kérdé tőle ebéd után +nyájasan a tudós.</p> + +<p>—Albertus Magnus és Basilius praescriptióit elemezem! felelte, +de e helyett, amint leért a toronyszobába, felhágott a kis ablakba és le +nem vette égő tekintetét Klára alakjáról, ki a nagyhatású magyar +királyné-víz készítéséhez rozmaringleveleket és levendulavirágot +szedegetett a kertben.</p> + +<p>Sokáig ült ott, de elnézte volna tán az örökkévalóságig, midőn a +liciummal benőtt kerítés mögött léptek zaja hallatszott.</p> + +<p>Ragyogó szemekkel ugrott fel a lány és sietett a kis eldugott ajtó +felé, melynek furfangosan készült fazávárát egy ismerős kéz jártasan +félretolta.</p> + +<p>—Úgy van, úgy, mint a kertész beszélte, dörmögte a spanyol. A +nap még fent járt és a deli szép pár, aranyos sugárözönbe burkolva, a +hársfavirág és levendula illatától átfült légben sétált a bokrok +között.</p> + +<p>Csak akkor távozott lesőhelyéről, midőn István elbúcsúzott, Klára +pedig visszatért a házba.</p> + +<p>Az estebéd végével annyira sietett, hogy még a tudósnak is feltűnt, +de azt adta okul, hogy még fontos végezni valója van a laboratóriumban +és csakugyan amint leért, nekiállva a reszelésnek és forrasztásnak, +egy sajátságos alakú szekrénykét állított össze és midőn minden +elcsendesült, éjféltájban kinyitotta a toronyajtót és a szűk +mellékutcácskán át a kertbe osont.</p> + +<p>A sötétben nem lehetett látni, mit motozott a kis ablak felett, csak +a repkényindák zörögtek, ropogtak folytonosan, míg végre pár tompa +kalapácsütéssel bevégezve munkáját, pihenni tért.</p> + +<p>E naptól fogva azonban minden alkalmat megragadott, hogy Klárával +beszélhessen, de a lány mindig kikerülte, míg végre egyik nap olyan +szokatlan időben nyitott a nappali szobába, hogy Klárának nem maradt +ideje a távozásra.</p> + +<p>—Klára, az első nap barátságát ajánlotta fel, miért lett +ellenségemmé? kérdé olyan hideg és nyugodt udvariassággal, hogy a lány +meglepetve pillantott rá, de nem felelt.</p> + +<p>—Nem akar felelni?</p> + +<p>—Jó, hát felelek! Mit akar tudni? kérdezte hidegen.</p> + +<p>—Miért gyűlöl?</p> + +<p>—Nagyon hizeleg magának, ha azt hiszi, hogy +gyűlölöm—felelé megvető hangon. És most eresszen, hadd menjek +ki—parancsolá villogó szemekkel.</p> + +<p>Josét ostorcsapásként érintették e szavak, de azért egy vonása se +változott meg.</p> + +<p>—Nem akar, mert nem tud felelni, Klára! Ön igért barátságot +nekem, e barátságot azonban csak én tartom meg!</p> + +<p>—Szép barátság! tört ki a lányból haragos keserűséggel. +Elidegeníti az apát leányától és vérbéli atyjafiától!</p> + +<p>—Kitől, Klára, kitől?</p> + +<p>—Unokatestvéremtől!</p> + +<p>—Ki az? Nem ismerem! felelé José csudálkozással...</p> + +<p>—Véglyessy István huszárhadnagy! Atyámnál látta őt, tehát +ismeri!</p> + +<p>—Ah, hát ő róla beszél?</p> + +<p>—Igenis, ő róla! Ő nekem gyengéd és jó testvérem vala, mert +kiskorától fogva együtt nevelkedtünk és atyám is fiaként szerette. Most +pedig...</p> + +<p>—Tehát ő vádol engem? kérdezé José szelid szemrehányással.</p> + +<p>—Nem ő! Nem ő, hanem a körülmények! viszonzá dacosan, hanem +szavai már nem hangzottak olyan kíméletlenül és támadólag.</p> + +<p>—Mily fájdalmas az, ha az embert így félreismerik. Hanem egyet +elárult, Klára! Elárulta magát! Unokatestvére önnek több és drágább +egy jó és gyengéd testvérnél! Sokkal több önnek! mondá komolyan...</p> + +<p>—És ha csakugyan több volna? mondá őszintén.</p> + +<p>—Akkor bennem találja legigazabb barátját! Miben segíthetnék, +Klára? mondá olyan igaz, rokonszenvtől meleg hangon, hogy Klára +megszégyenülve nézett rá.</p> + +<p>—Ön! Ön barátunk? Segíteni akar? dadogá a kétely és remény +között ingadozva...</p> + +<p>—Mondja, miben segíthetek? Mondjon el őszintén mindent.</p> + +<p>—Ah, hát csakugyan segíteni akar! És szép szemei a legmélyebb +hálától ragyogtak.</p> + +<p>—Mindent megteszek boldogságáért, Klára, de türelmesnek kell +lennie!</p> + +<p>—Ha reményünk van, akkor tűrni, várni is tudunk!</p> + +<p>—Tudja miben munkálkodunk! úgy-e, de azt még úratyja se sejti, +hogy a célhoz már közel vagyunk; csak pár hó, tán egy rövid év, és a +nagy titok a mienk!...</p> + +<p>Atyja életét áldozná a sikerért, mert ez minden vágya és óhajtása! Én +megadom azt neki! jutalmul pedig az önök boldogságát kérem tőle! Klára, +jó lesz ez így?</p> + +<p>—Oh, barátom! Mily jó és nemes ön, barátom!... de istenem, ön +beteg, hisz kezei remegnek és forrók!</p> + +<p>—Semmi bajom! Semmi! Ne aggódjék!</p> + +<p>—Oh, akkor jól van! Akkor bocsánata mellett még egyet kérek, +barátom! Ajándékozza meg barátságával Istvánt is! Ha tudná, mily nemes, +őszinte lélek ő!</p> + +<p>—Úgy legyen, mint kívánja. Az ön barátai az enyémek is, Klára! +És olyan igaz, olyan biztató tekintettel nézett rá, hogy a lány boldog, +ujjongó szívvel távozott a szobából.</p> + +<p>Amint azonban az ajtó betevődött, eldobta az álarcot.</p> + +<p>Arca eltorzult, szemei féktelen, emésztő gyűlölettől lángoltak. +Kacagott.</p> + +<p>—Nehéz játék volt, de sikerült!... A barátság álarca alatt +minden tervükbe be fognak avatni s így szépen a magam javára fordíthatok +mindent!</p> + +<hr style="width: 40%"> + +<div> +<a name="Chapter_5"></a><br /> +</div> + +<h3>NOSTRADAMUS TÜKRE</h3><div><br /></div> + +<p>José éppen az utolsó darabját tömögette annak a sárgásszínű tűzálló +anyagnak az olvasztó tégely köré, amivel ezt az athenorába falazzák, +midőn Bornemissza belépett a toronyba.</p> + +<p>—Páter Julián írt! Ő felsége a császár neheztel, mivelhogy jó +ideje nem küldtem tudósítást alchymiai kutatásaim eredményéről. Meg kell +tennünk! Vállalkozol erre, kedveltem, nehogy a nyakunkra jöjjön, vagy +küldjön valakit?</p> + +<p>—Készséggel, mester!</p> + +<p>—Azt írja továbbá, hogy a Mátyás főherceg letevését célzó +államcsíny a legjobb úton halad! Magyarországi párthíveiből a +legbefolyásosabb főurakat sikerült tőle elhajlítani és részünkre +megnyerni, engem pedig máris, mint a legmagasabb hatalmi polcon álló +egyéniséget üdvözöl és szerencsét kíván— —hahaha!</p> + +<p>José megütközve nézett rá.</p> + +<p>—Bámulsz e hahotán, miután a kacagás nem szokásom, úgy-e? Nem +is jókedvemből nevetek. A risus sardonicus ez, a hazugság, képmutatás és +perfidia nagymestere felett, ki nem más, mint az én jóakaró barátom: +páter Julián.</p> + +<p>—A császár gyóntatóatyja?</p> + +<p>—Úgy van! Ez az ember a legveszedelmesebb cselszövő! E levele +valóságos momento mori reám nézve. Készülődjünk a nagy munkához. +Déltájban félretették a könyveket és Bornemissza megint elővette a +titokteljes aranyszelencét, s tartalmának egy részét az athenorába +hintette.</p> + +<p>—Vajha ezúttal munkánk sikeresebb lenne! szólott, midőn José +ráilleszté és lezárta az olvasztó tégely fedelét.</p> + +<p>Pont délben meggyujtották az athenorában a tüzet, melynek élesztését +megint José vállalta nap-nap után magára, alkonytájban azonban +otthagyta az izzítást, tudományt és mindent. A kertben sétáló Klárát +és Istvánt leste.</p> + +<p>Egy este azonban kitört belőle a rejtegetett, visszafojtott +szenvedély:</p> + +<p>—Nem! Ezt tovább nem bírom nézni! Szekrényéből pedig, melynek +kulcsát mindig magánál hordozá, egy keleti munkára valló különös alakú +tükröt vett elő.</p> + +<p>—Cynthia ajándéka! Ah, ő engem testvérként szeretett! mormogá, +bársony ujjasával végigtörülve a fényes lapot, melyből saját halálsápadt +arca nézett rá vissza.</p> + +<p>—Holnap! Holnap az öregnek is meg kell vallanom, mi a célom.</p> + +<p>Másnap azzal az örömhírrel állított be házigazdájához, hogy az +izzításnál biztató jeleket vett észre, ami az agg Bornemisszát olyan +kimondhatatlan örömre gerjeszté, hogy fiatalos frisseséggel rohant le +a lépcsőkön és majdnem a nyakába borult.</p> + +<p>Különös faragványú székébe ülve, ragyogó szemekkel figyelt minden +szóra és észre se vette, hogy a ravasz José ügyesen másra terelte a +beszédet.</p> + +<p>—Zanardelli, a kalmár, a mult hét végén megérkezett és sok +interesszátus dolgot hozott magával Velencéből!</p> + +<p>—Én is adtam neki kommissiót egynémely arcanára, de eddigelé +még nem jelentkezett—felelé a tudós boszúsan.</p> + +<p>—Nem jelentkezhetik, miután egy idegenben ráragadt betegség +ágyba döntötte!</p> + +<p>—Honnan tudod mindezt, kedveltem? bámult a tudós.</p> + +<p>—Kegyelmed házi orvosától, a tudós Vesicatorius uramtól!</p> + +<p>—De hát ő vele hol beszéltél? kérdé még jobban +elcsudálkozva.</p> + +<p>—A mult napokban kimentem, hogy a Mihály főarkangyal +apothecában a kovagkristálynak occulta qualitását, a naphta empyriacát +bevásároljam. Ott találkoztunk és vitatkoztunk.</p> + +<p>—Mi volt a vita tárgya?</p> + +<p>—Herbárius uram, az apothecárius, egy állítólag magicus erejű +tükröt vásárolt Zanardellitől, ki azt állította róla, hogy egyike a +híres Nostradamus által készített tükröknek, mit én és az orvos-doctor +uram tüstént ab absurdum deducáltunk!</p> + +<p>—Hogyan? kérdé a tudós érdeklődve.</p> + +<p>—Először is elmondám, hogy a bölcs Nostradamus első magicus +tükrét akkor csinálta, midőn Medici Katalin látni akarta az utolsó +Bourbon király képét.</p> + +<p>Ugyanis ez a bölcs az anyakirálynét a terem végén levő mennyezet alá +vezetve, felhívta, tekintsen az ott felállított gazdag faragású tükörbe. +A királyné beletekintett és megrendülve látta a liliomokkal hímzett +trónon, királyi díszben és jogarral a Bourbonok utolsó sarját ülni, +míg végre a kép köddé válva, nagy lassan elhomályosult.</p> + +<p>José azután elmondta, hogy a híres bölcs még hat tükröt készített, +melyek mindegyikéről más-más csudás történetet regélt el roppant +bőbeszédűséggel, hogy az idő teljék és lopott pillantásokat vetett az +általa felállított tükörbe.</p> + +<p>— Kiváncsi vagyok az okokat, a bizonyítást hallani! vágott +közbe a tudós...</p> + +<p>—Engedelmével, azokra is rátérek, mesterem! Elébb azonban hadd +mondjam el az egész disputát, mert kegyelmed becses személyét is +belevonták.</p> + +<p>—No, erre kíváncsi vagyok!</p> + +<p>—Az apothecárius éppen azt fejtegette, hogy micsoda aspectusok +és konstellációk között, minő kabbalisztikus számaiban a napoknak kell +viszonyba hozni az égi meridiánust a földivel, amely szerint a +magicus tükrök hajlását és szögeit be kell állítani, midőn az +orvos-doctor uram fitymáló hangon felkiáltott:</p> + +<p>—Spectálják csak kegyelmetek, simplex hadnagyocska létére, minő +pávabüszkén lépdel Bornemissza Lénárd uram gyámfia, és a szép +Klárának a vőlegénye, mintha a generális botot máris a tarsolyában +hordaná.</p> + +<p>José mindezt a legközönyösebb hangon mondá el, félszemével azonban a +tudós arcára figyelt és elégülten látta, hogy az egyszerre +elkomorodik.</p> + +<p>—Hanem én repente rápirítottam a doktor uramra: Ne beszéljen +ilyen becsmérlő gesztusokkal, doctissimus, arról a jeles erkölcsű, derék +ifjúról, ki...</p> + +<p>—Valamint te se beszélj róla egy szót se többet, kedveltem! +vágott közbe a házigazda szigorúan.</p> + +<p>—Miért?</p> + +<p>—Az okát majd annak idején megtudod...</p> + +<p>José erre mentegetődzni kezdett, ha netán familiáris dolgokat +érintett volna, de a tudós megnyugtatta és hogy más irányt adjon a +beszélgetésnek, kérte, hogy mondja el a Nostradamus-tükör ismertető +jeleit.<br /></p> + +<p class=center><img alt="a hársak alatt, a padon ült istván és +klára..." src="images/6.jpg"></p> + +<h5>A hársak alatt, a padon ült István és Klára...</h5><div><br /></div> + +<p>—Itt van egy valódi Nostradamus-tükör, a kabbalisztikus szögbe +beállítva. Az apothecáriusnak akarom megmutatni! Én ugyan még egészen +nem próbáltam ki, de azt mondják, ki mire gondol, meglátja benne!</p> + +<p>Bornemissza Lénárd odalépett az asztalhoz, de alig vetett egy +pillantást a rézsutosan állított tükörbe, eltorzult arccal dobbant +hátra, mert leányát, Klárát látta Istvánnal a kert rozmaring bokrai +között karöltve végigsétálni, azután pedig leültek a hársak alatt levő +padra.</p> + +<p>Egy pillanatig mozdulatlanul meredt oda, azután dühösen felkiáltva +kirohant a toronyból. José győzelmesen felnevetett és sátáni +elégtétellel nézte a tükörben, amint az öreg szélvész módjára egyszerre +csak a mitsem sejtő fiatalok előtt termett...</p> + +<p>A szavakat nem hallhatta, de látta, mint sikolt fel Klára +halálsápadtan az ijedtségtől, ellenben az ifjú merészen felemelt fejjel +nézett bátyjára.</p> + +<p>Klára könyörgésre kulcsolt kezekkel sietett atyjához, ez azonban +parancsolólag mutatott a ház felé. A leány zokogva távozott.</p> + +<p>Bornemissza erre oly rettenetes szavakkal illette az ifjút, hogy ez +halálsápadtra válva, dühtől torzult arccal kapott kardjához, csakhamar +azonban feje csüggedten mellére hanyatlott és némán távozott.</p> + +<p>José erre tombolni, kacagni szeretett volna örömében. Most már +egészen a helyzet urának érezte magát és türelmetlenül leste, várta a +tudóst.</p> + +<p>Bornemissza Lénárd a kulcsárt kiáltotta elő.</p> + +<p>—Hát ilyen rendet tartasz a házban? Miért nincs e hátsó ajtó +belakatolva? kérdezé.</p> + +<p>Az öreg Iván azzal mentegette magát, hogy az ajtót eddig csak +faretesszel szokták bezárni.</p> + +<p>—Az ajtót tüstént be kell szegezni és keresztvasat kell rá +tenni! parancsolá hidegen, azután lassú léptekkel az első házba +ment.</p> + +<hr style="width: 40%"> + +<div> +<a name="Chapter_6"></a><br /> +</div> + +<p class=center><img alt="image 7" src="images/7.jpg"><br /><br /></p> + +<h3>A PHANTOM</h3> + +<div> +<br /> +</div> + +<p>A vérvörösen izzó tégely oldalai pattogtak az iszonyú hőségtől, az +athenora nyílásain pedig koronként egész szikrazápor repült fel a +tűzhely kürtőjébe.</p> + +<p>—Az izzítás ezúttal egyenletes! Valóságos ignes +reverberii<sup>[<a href="#FN2">2</a>]</sup> mint az írás kívánja, mormogá +az élesztés munkájába látszólag egészen belemerülő José. Valójában +hallgatózott, mert türelmetlenül várta a tudós házigazdát.</p> + +<p>Egyszerre könnyű léptek nesze riasztá fel és Klára lépett be.</p> + +<p>A lány félénken tekintgetett körül az emberriasztó, földalatti +helyiségben.</p> + +<p>—Barátom, segítségét kérem! esedezék szorongó hangon. Tudja, mi +történt tegnap?</p> + +<p>—Nem, Klára, nem tudom! monda tettetett őszinteséggel.</p> + +<p>—Barátom, ha lehet, segítsen, atyám egy rokonunkhoz, messze +felvidékre akar küldeni hosszú, hosszú időre! monda hevesen zokogva.</p> + +<p>—Nem akar elmenni, Klára? kérdezé csendesen.</p> + +<p>—Szeretnék meghalni!</p> + +<p>—Jól van Klára, számítson rám, önért mindent megteszek!</p> + +<p>—Mily jó ön, barátom. Tovább nem maradhatok! felelé és eltűnt a +setét lépcsőboltozat alatt.</p> + +<p>Kevéssel utóbb a házigazda nehéz léptei kopogtak a lépcsőkön. +Komoran, összeráncolt homlokkal lépett be és néma fejbiccentéssel a +pattogó, süvöltöző athenora elé állva, pár pillanatig a lángokba +merengett, azután leült.</p> + +<p>—Ülj le te is, azután felelj igaz őszinteséggel, ha kérdezlek! +szólott, setét szemeit komoran adeptusa arcára függesztve.</p> + +<p>—Tegnap este, még annyira deprimált emberi mivoltunkkal közös +gyengeség: a harag és keserűség, hogy csak pár szóval említhettem a +történteket... A magicus erejű tükör nem hazudott! mondá keserűen.</p> + +<p>—Az én könnyelmű fecsegésem és az a fatális tükör kegyelmednek +keserű órákat szerzett! szólott töredelmesen.</p> + +<p>—Nem a te bűnöd az! Te ártatlan vagy, s tudtodon kívül eszköze +valál a véletlennek, mely sorsunkat és az eseményeket +igazgatja.—Vén vagyok már, tudok a szívekben és arcvonásokban +olvasni! Midőn leányom megjött, tapasztalt nagy önuralkodásod dacára, +arcodról nyíltan leolvasám, hogy szereted! Mit felelsz erre, +kedveltem?</p> + +<p>—Igaz! attól a perctől fogva, midőn a rablók kezei közül +megmentém.</p> + +<p>—Akarod-e tehát nőül venni?</p> + +<p>José lángoló szemekkel ugrott fel helyéről, de a házigazda parancsoló +mozdulattal csendre inté:</p> + +<p>—Még nem végeztem be! S igéretemhez egy komoly feltételt kötök! +Klára kezét csak akkor adom néked, ha feltaláltuk az aranykészítés +titkát! Akár én, akár te! szólott eltökélten, mire José arcáról nyomban +eltűnt minden öröm és szemeiben a keserű csalódás és elfojtott harag +lángja lobogott.</p> + +<p>Bornemissza megvetően mérte végig:</p> + +<p>—Erősebbnek hittelek! Ingatag te, ki a jöttödet megelőző jelek +dacára is kétkedel! Miben bíztál, miben reméltél hát eddig? kérdé +szigorú, megrovó hangon...</p> + +<p>José lesütött szemekkel hallgatott.</p> + +<p>—Én bízom a sikerben, ép ezért akarlak szoros, elszakíthatlan +kötelékkel magunkhoz fűzni! Igy, ha megtalálod a nagy titkot, engem +is részesévé teszel, mit magamért nem tennél, ugye? Őszinte feleletet +követelek! monda, mialatt átfúró szemeit keményen rászegezte, mintha +veséibe akarna látni.</p> + +<p>—Úgy van! Klára kezét kértem volna a titokért! mormogá.</p> + +<p>—Ő a tied! Dolgozz, kutass továbbad is fáradhatlanul és amely +napon azt mondod: »a nagy titok meg van találva«, kezedbe +teszem Klára kezét. Bátorság, fiam!</p> + +<p>—De vajjon Klára akar-é nőm lenni? kérdezé elfogódva s +hangjából mintha titkos félelem rítt volna ki.</p> + +<p>—Nőd leszen! Légy nyugodt, én mondom ezt! Egy szóval se fog +vonakodni, hanem tisztelni és szeretni fog, mint ahogy megérdemled!</p> + +<p>—És unokaöccse, Véglyessy István?</p> + +<p>—Azzal majd elbánok én! Még a hire se fog hozzátok jutni! Erre +számíthatsz! viszonzá vészt jósló hangon.</p> + +<p>—Minden úgy legyen! Dolgozni, ernyedetlenül kutatni fogok, míg +csak a nagy titkot meg nem találtam! A díj nagyon is nagy, nagyon is +méltó reá! kiáltá mámoros elragadtatással.</p> + +<p>—Ez az igazi hang.</p> + +<p>José egy pillanatig gondolkozni látszott:</p> + +<p>—Szabad lesz nekem is némely kikötést tennem? kérdé azután +higgadtan.</p> + +<p>—Mik legyenek azok?</p> + +<p>—Klára ama bizonyos nagy napig ne sejtsen, ne tudjon meg +semmit, legyen csupán kettőnk titka az egész, és mi se beszéljünk róla +többet!</p> + +<p>—Egészen kívánságom szerint való óhajtás. Látszik, hogy +gyengédszivű, derék ifjú vagy! válaszolá elégedetten Bornemissza.</p> + +<p>—Lehet, hogy bizonyos időre el kell utaznom! Hová? miért? +Maradjon az én titkom! Munkámban pedig mentől kevesebbet zavarjanak, +hogy háborítlanul elmélkedhessem... Ennyi az egész!</p> + +<p>—Legyen úgy! És a két férfi, mint ki a legjobb munkát végezte, +kézszorítással erősíté meg az alkut.<br /></p> + +<p class=center>* * *<br /></p> + +<p>Klára ezalatt nyugtalanul számlálta az órákat. Vajjon minő hírrel jő +a jó barát! El kell-e neki utaznia, vagy nem? Meg tudta-e atyja +kérlelhetlen szívét lágyítani?</p> + +<p>Az ebéd a szokott egyhangú némaságban folyt le, mert a tudós itt is +hideg, szigorú hangon, csak a legszükségesebbet beszélte leányával és +midőn az asztaltól felálltak, röviden csak ennyit mondott:</p> + +<p>—Csomagold be a szükséges holmikat, mert holnap Sellővárra +indulsz Pethőné nagynénédhez.</p> + +<p>Klára megsemmisülve hallgatta s midőn atyja elfordult, kétségbeesve +pillantott Joséra, ki jobbjával jelentőségteljesen a gyümölcsös +kosárra mutatott.</p> + +<p>Alig tevődött be az ajtó, Klára mohón szedte ki a korán érő szent +Iván almákat és a kosárka fenekén egy összehajtott levélkét talált:</p> + +<p>»Utazzék el nyugodtan! olvasá dobogó szívvel. Három-négy hét +múlva vissza fog térni, erre szavamat adom. Megnyugtatására most csak +annyit mondhatok, hogy atyja nem haragszik annyira, mint mutatja. Ez +csak büntetés engedetlenségéért, de egyúttal próba is jövő +viselkedésére. Tanácslom, ne levelezzen, ne találkozzék rokonával, mert +minden lépését őrzik. Ha még egyszer engedetlenségen kapják, mindennek +vége. Bátorság és türelem Klára! Minden erőmet arra fordítom, hogy +kegyednek szép és boldog jövőt teremtsek.«</p> + +<p>Maga se tudott volna számot adni magának, minő visszás érzelmek közt +olvasta e levelet. Örülni, reménykedni akart, de nem tudott.</p> + +<p>Szelid nyugalommal jött le szobájából, midőn másnap a nehéz +utazókocsi előállott és engedelmesen kezet csókolt atyjának, ki erre +valamivel melegebb hangon szólott hozzá:</p> + +<p>—Látom, hogy eszedre tértél! S ha tovább is így viselkedel, +megint jó leszen közöttünk minden! Egyetlen búcsucsók, ölelés nélkül +vált el lányától.</p> + +<p>A kocsi már indulóban volt, midőn nagy sebesen az öreg Iván is oda +furakodott és bizalmas hunyorgással mutatott a málhák közé rejtett, +fonott vesszőkasra, melybe érces zománccal fénylő tarkanyakú galambok +voltak zárva.</p> + +<p>—István úrfi küldi! E galambkák elhozzák ám a szárnyuk alá +kötött levélkét, anélkül, hogy észrevenné valaki—suttogá kezét +megcsókolva.</p> + +<p>Klára szeméből egy könnycsepp hullott a szelid tollasok fejére, de +szívébe a vígasz és remény egy sugara lopódzott és mindjárt nem érzé +magát annyira elhagyatva.</p> + +<p>—Oh, ő mindig rám gondol, valamint én ő reá! suttogá, midőn a +bárkaforma hintó nehéz dübörgéssel megindult.</p> + +<p>—Meg mernék rá esküdni, ez a vén szenteskedő vagy levelet vagy +üzenetet adott át neki! Hanem vigyázzon magára! mormogá José dühösen +az egyik ablakfülkében, honnan Klára indulását leste... és csak midőn +a hintó utolsó dübörgése is elhalt, tért vissza a torony alsó +részébe.</p> + +<p>Megigazította a lángoló tüzet, mozgásba hozta az önsúlya által működő +hatalmas fújtatót, melynek minden lihhenésére süvöltő szikrazápor +lövellt felfelé a kürtőbe.</p> + +<p>—Égj! izzál! hogy megszerezd nekem a boldogságot! monda a +pattogó tűzbe pillantva, azután székét elhúzva az asztaltól, tenyerébe +támasztott fejjel leült.</p> + +<p>Egyszerre hangos csattanás riasztotta fel elmélázásából, és rögtön rá +nagy sistergés között az egész toronyszoba annyira tele lett fullasztó +gőzökkel, hogy a kis utcára kellett menekülnie.</p> + +<p>Kinyitotta tehát a toronyajtót és a gőz kihuzódását várva, fel-alá +sétálgatott a néptelen utcaközben, honnan egyenesen az omladozott falú +alsó temetőbe lehetett látni...</p> + +<p>Éppen temettek valakit. A fehér keresztes, fekete lepellel leborított +koporsó körül síró asszonyok térdeltek és a fáklyák lángjai komoran, +gyászosan kavarogtatták fekete füstfátylaikat a légben. A temetőkápolna +harangocskája panaszos kongassál hívogatta a gyászolókat.</p> + +<p>A papok éneke, a búcsúztató enyészetes szavai egészen hozzája +elhangzottak és maga se tudta miért, de megvárta, míg elhantolják a +halottat és csak midőn az utolsó gyászoló is eltávozott, tért vissza a +toronyszobába.</p> + +<p>—Különös! Mily közel van a születéshez a halál! gondolá, még +egyszer a temető felé tekintve...</p> + +<p>Eközben a maró gőz a nyitott ajtókon egészen kihúzódott, és most +látta csak, mi történt. Nagyon közel állította a kohóhoz Thisistenius +Transvallius derítéshez használt compositumát és az üveg szétpattant +a nagy hőségtől, mi gondolatainak egészen más irányt adott.</p> + +<p>—Jó, hogy nem explodált ez az aethericus fluidum! Pedig könnyen +megtörténhetett volna, dünynyögé magában. Aztán feltörülte a nyomokat, +rendbe hozott mindent, s leült a karosszékbe.</p> + +<p>De alig hogy leült, eszmélve ütött homlokára:</p> + +<p>—Majd elfeledtem! A hassziai Sabellius a zodiacus oroszlán +jegyét fontosnak mondja az izzításra!</p> + +<p>Felállott tehát és a könyvespolcról különféle könyveket és +kéziratokat vett le, idegesen lapozgatott bennük.</p> + +<p>—Az elébb mondám, hogy nyugodt vagyok, pedig íme a kétely és +nyugtalanság kínoz! mormogá téveteg mosollyal. Minél többször olvasom +a nagy bölcsek és kiválasztottak titokba burkolt utasításait, annál +inkább gyötör a kétely és tehetetlenség.</p> + +<p>—Ah, dörmögé egyszerre megállva, most ötlik csak eszembe! Az +örökül rám maradt Haly Abbas, mór alchymista kéziratában az emberi +vérről beszél s azt mondja: ebbe van a lélek elrejtve. Meglehet, hogy e +titokzatos athenora emberi vért, emberi éltet követel s a keresett +ősanyag maga a lélek! Emlékszem, Olaus Magnus és Panormitanus Magius +szintén ilyesmit emlegetnek! Hogy is nem jutott elébb eszembe, hogy +saját könyvemben és kézirataimban keressem a nagy titkot. Sebesen +felnyitva a bezárt szekrények egyikét, abból egy meglehetős +nagyszantálfa-ládikót emelt ki, melynek oldalain apró rekeszek +látszottak, midőn felnyitotta.</p> + +<p>Egyszerre megállott és boszús, csüggetegen komor arcán valami méla, +boldog sugárzás ömlött el, minőt a múlt édes emlékei, az ifjúkornak +visszaálmodott édes derűje ébreszt.</p> + +<p>Lassan, mintegy álmodozva göngyölítette szét a setét hajfürttel +átkötött pergamentlapocskát, melyen kacskaringósan egymásba fonódott mór +írásjegyek fűződtek egymásba:</p> + +<p>»Te a miénk vagy s a miénknek kell lenned«, olvasá +félhangon.</p> + +<p>—Ez Cynthiának az írása! ezt hagyta hajfürtjével együtt +emlékül, midőn nyomtalanul eltűntek a szép Kordovából, a khalifák ősi +városából.</p> + +<p>De mit akart e szavakkal mondani? Mit jelenthetnek e szavak, melyeket +oly különösen rezgő hangon mondott, hogy még most is fülemben csengenek, +mintha csak tegnap történt volna.</p> + +<p>Éppen egy különös illatú viaszvegyüléket olvasztottam, midőn bejött +aranyövvel átszorított hosszú, fehér ruhájában, noha atyja nem igen +engedte, hogy a nehéz gőzökkel és párákkal telített izzító műhelyben +időzzék, ő mégis odajött, mert csak ott szeretett lenni, hol én +időztem...</p> + +<p>Fiatal kora dacára, bámultam bölcsességét és tudományát! Ő segített +megfejteni és kikutatni az ércek és savak rokonszenvét, a magiában és +alchymiában pedig oly gyakorlott volt, mint akármelyik mester az elsők +között.</p> + +<p>Hallgatagon nézte munkálkodásomat, csak néha szólva egy-egy +útbaigazító szót, egyszerre azonban nyakam köré fonta karjait, +átölelt:</p> + +<p>—José, te nem is sejted, kik vagyunk mi! José, te a miénk vagy +s a miénknek kell lenned. Történjék bármi, mi nem szakadhatunk el +egymástól! kiáltá ünnepélyes, lelkesült hangon, de atyja belépett és én +ekkor nem kérdezhetém meg szavai értelmét, többet pedig nem volt rá +alkalom, mert midőn máskor kérdeztem e felől, a különös nő csak fejét +rázta és még rejtélyesebb hangon felelé:</p> + +<p>»Majd ha egyszer egészen a miénk lész, akkor majd +megtudod!«</p> + +<p>José ez emlékek hatása alatt mélyen elmerengett és mintha egy +láthatatlan alakkal beszélne, olyan hangon kiáltotta bele az éj +csendjébe:</p> + +<p>—Ki mondja meg nekem, mit jelentenek e szavak?</p> + +<p>Oh, Cynthia, Cynthia, te engem testvérként szerettél, hol vagy? Hol +találhatnálak meg? Te sok olyat tudsz, mi nékünk csak rejtély és +sejtelem! Ha te itt volnál, tudom segítenél, hogy feltaláljam a nagy +titkot! kiáltá.</p> + +<p>Lelki szemével maga előtt látta a kordovai házat oszlopcsarnokos, +szökőkutas udvarával. A cédrus- és babérfák alatt Cynthia ült fehér +ruhájában, éjfekete hajával, melyen fehér hópelyhekként ültek a +ráhullott narancsvirágok szirmai.</p> + +<p>Hallotta Zúlem Zegrinek mély, ércesen konduló hangját, amint leányát +hívta be magához, hogy beavassa tudományának és mesterségének +titkaiba.</p> + +<p>—Fiam nincs, lányomnak kell tehát örökölnie családunk +tudományát, mely utódról utódra száll! mondá többször sóhajtva, +éjjelenként pedig az Algol és Atair csillagok feljöveteléig az ég +csudáiban oktatta a ház szögletére épített toronyban.</p> + +<p>Sokszor kérdezte tőle, mit tanul, de Cynthia ilyenkor csak fejét +rázta és megdöbbentő komolysággal felelte: »ah, mint szeretném +veled tudatni, José, de nem lehet, nem szabad! Talán egyszer, hosszú, +hosszú évek múlva.«</p> + +<p>—Oh, Cynthia! hol vagy? Merre vagy? Nem érzed, nem hallod, +José hív, José sóvárog utánad! Ah, ha te itt volnál s tudatnád, hol és +miben keressem a nagy titkot! Ah, ha szavaimmal s akaratom erejével +idézni tudnék, hívnálak, kényszerítenélek! Cynthia! Cynthia! Hol vagy? +Jer, segíts! kiáltá oly hangosan, hogy maga is visszadöbbent a saját +hangjától, oly visszhangosan, oly idegenül zúgott végig a boltozatos +helyiségen, az éj magányos csendjében.</p> + +<p>Egyszerre azonban rémülten ugrott fel, mert amint felpillantott, az +athenora mögötti falon egy határozatlan, de mégis tisztán felismerhető +árnyalaknak a körvonalait látta imbolyogni.</p> + +<p>Borzongva közeledett az athenora felé és minden csepp vére +lüktetett:</p> + +<p>—Cynthia! Cynthia! te vagy! Álmodom, vagy igazán +felismertelek?</p> + +<hr style="width: 40%"> + +<div> +<a name="Chapter_7"></a><br /> +</div> + +<h3>CYNTHIA</h3> + +<div> +<br /> +</div> + +<p>Pattogó szikraeső, a tűz süvöltése felelt szavaira, de a magasra +szökkenő lángok közül egy fényes fehér, gyöngéd alak bontakozott ki és +biztató mosollyal integetett neki...</p> + +<p>—Én vagyok, José, én, a te Cynthiád, ki hívásodra íme +megjelenik! szólalt meg... Már régen hívhattál volna, de persze, te nem +tudtad, minő hatalom az emberi akarat... Még nem vagy egészen a +miénk.</p> + +<p>—Cynthia! Cynthia! kiáltá José... Álom-e ez, vagy valóság?</p> + +<p>A tünemény tűzsíráshoz hasonló hangon kacagott:</p> + +<p>—Oh, ti vak, setétben tapogatódzó emberek! A titkok titkát +akarjátok leleplezni és nem hisztek saját szemeiteknek. Én vagyok, José, +én! Tudom, miben fáradsz, de segítségem nélkül minden munkátok +sikertelen! Ti a nagy titkot akarjátok megszerezni, anélkül, hogy +segélyül hívnátok és életre keltenétek a magicus szalamandrát.</p> + +<p>—Cynthia! Cynthia! Valóban te vagy? Segítségemre jöttél! +kiáltá ekkor örömittasan és kitárta karját.</p> + +<p>—Ne közelíts, José! Most nem érinthetsz engem! Majd nappal, ha +földi alakomban közeledem hozzád! Emlékezel-e még szavaimra?</p> + +<p>—Emlékszem! De hiába kutatám értelmüket!</p> + +<p>—José, még mindig nem érted, minő csudálatos hatalom az emberi +akarat? A te akaratod vonzott engem ide! Aki egyszer velünk élt, az a +miénk, néked is a miénknek kell lenned, hisz ereidben a mi vérünk +csergedez! Mi nem válunk el többé egymástól... Megigéred ezt, José?</p> + +<p>—Igérem, Cynthia, szeretett testvérem! Oh, bár hamarább jöttél +volna! Sokat gondoltam reád!</p> + +<p>—Miért nem hívtál elébb! Hívásod nélkül nem jöhettem, bár +bizonyosan tudtam, hogy ez elébb-utóbb be fog következni... Éreztem, +hogy gondolsz reám! Igen José, tudtam, hogy hívni fogsz, mert segítségem +nélkül nem találod meg a nagy titkot!</p> + +<p>—Cynthia, te tudod! Te segítesz? Ah, kérlek segíts! segíts!</p> + +<p>—Akarod, hogy segítsek, José? Néked csak akarnod kell! Akard +hát!</p> + +<p>—Akarom-e? Akarom, akarom, akarom! Ez egyetlen célja életemnek +és minden törekvésemnek! kiáltá lázasan.</p> + +<p>—Mivel akarod, meg kell tennem! Ah, egyszer majd megtudod, minő +nehéz munka ez... Bár hatalmasabbak vagyunk a halandó embereknél, mégis +irtózva, félve közeledünk a sárkányhoz, de irántad való szeretetből +ezt is megteszem s mindenre kész vagyok... Ne virrassz, ne emészd hát +magadat... Aludjál, José, aludjál, majd én őrködöm és élesztem a +tüzet!</p> + +<p>José felelni akart, de e pillanatban Cynthia fehér lánggá változva, +körülkerengte a titokzatos olvasztóedényt, azután pedig átkarolva, +fénylő aranyesőt hullatott reá.</p> + +<p>Ezeket látva, nem tudta: ébren van-e, vagy álmodik. Az olvasztótégely +egészen átlátszóvá hevült és benne egy tüzes oroszlán küzdött egy +tüzes sárkánnyal, miközben tompa dörgés rázkódtatá meg az épület +falait.</p> + +<p>A tüzes sárkány nehéz küzdelem után legyőzte és lángoló torkával +elnyelte az oroszlánt s ugyané pillanatban fején ragyogó korona támadt, +mely bíborvörös színnel sugározta be az edényt és az egész helyiséget, +közbe-közbe pedig valahányszor megcsattogtatá lángoló szárnyait, +minden szárnycsapására szivárványszínű tündéri fényesség ragyogott be +mindent a toronyszobában.</p> + +<p>Többet nem látott, mert arra ébredt fel, midőn a mellékutcácskára +vezető ajtón hangosan kopogtak.</p> + +<p>Zavartan ugrott fel és e kopogást is majdnem csudálatos álma +folytatásának képzelve, önkénytelenül elkiáltotta magát:</p> + +<p>—Ki kopoghat ez ajtón? Ez utcában egy lélek se szokott +járni!</p> + +<p>De azért leakasztva a kulcsot, elfordította a zárban.</p> + +<p>Az ajtó feltárult és a küszöbön egy magastermetű, karcsú nőalak +állott idegenszerű ruházatban és midőn hátraveté fátyolát, José az öröm +és megrettenés kiáltásával tántorult hátra:</p> + +<p>—Cynthia! Cynthia! Hát valóban itt vagy? Tehát mégsem volt +álom!</p> + +<p>—Én vagyok, szeretett Josém! Annyi év után végre feltaláltalak! +szólott s mélységes fekete szemei csudálatos, titokteljes lánggal +ragyogtak.</p> + +<p>—Cynthia! Cynthia! Eszerint még sem álmodtam! Te segítségemre +jöttél! Oh, felelj, felelj, testvérem, úgy-e nem volt álom? sürgeté +lázasan és szikrázó gyűrükkel terhelt jobbját mindkét kezébe +szorította.</p> + +<p>—Nem értelek, José! Megálmodtad jöttömet?—kérdé Cynthia +bámulva.</p> + +<p>José szilaj mozdulattal simította végig homlokát:</p> + +<p>—Lehetetlen, hogy álmodtam volna! mormogá hangtalanul és +fürkésző tekintetét a rejtélyes mélységű fekete szemekbe mélyesztve, +kérdé:</p> + +<p>—Tudod-e, min munkálkodom? Nézz oda, felismered-e? és az izzó +athenorára mutatott.</p> + +<p>—Tudni nem tudom, csak sejtem! Az alchymia nagy titkát +keresed!</p> + +<p>—Akarsz-e segíteni? Cynthia, az éjjel megígérted, hogy segítesz +a titkot felfedezni! Atyád mindenbe beavatott!</p> + +<p>A leány szemei egy percre rejtélyesen megvillantak és sajátságosan +mosolygott.</p> + +<p>—Megint az a csudálatos álom! Látom, hogy sokat gondoltál reám! +felelé kitérőleg.</p> + +<p>—De segítesz-e?</p> + +<p>—Minden bizonnyal segítek, ha tudok. Atyám ezelőtt pár hóval +meghalt. Nem volt beteg, csak nagyon, nagyon öreg! Ha akarta volna, +tudományával tetszés szerint meghosszabbíthatta volna életét, de ő +nem akarta. Egyik este magához hívatott s midőn beléptem, épp akkor +vetett valami bíborcsillogású tárgyat a legerősebb tűzbe: »Ebből +születtél, ennek adlak vissza«, mormogá ünnepélyes mozdulattal, +én pedig mozdulatlan álltam helyemen, mert mennydörgő robaj és +bíborvörös fényesség árasztá el az egész műhelyt.</p> + +<p>—Ez maga a nagy titok! A mindent arannyá változtató bíborvörös +kő, a leo ruber, vagyis a vörös oroszlán vala! kiáltá José szertelen +felindulásában felugorva.</p> + +<p>Cynthia ajkain újra megjelent az elébbi rejtélyes mosoly:</p> + +<p>—Lehet! Atyám ekkor így szólott hozzám: »Sokfélére +megtanítottalak, leányom! A halált úgy kell venned, mint elkerülhetlen +dolgot. Vágyom őseim és az örök nyugalom után. Ha tehát meghalok, keresd +fel egyetlen rokonunkat: José Venegas Herrezuelot. Ő velünk élt, +miénknek kell tehát lennie! Halálom után a miénk lehet! Leányom, én +beavattalak téged tudományunk titkaiba, te avasd be családunk utolsó +tagját, mert mindig csak egy férfiutód bírhatja a Zúlem Zegrik +tudományát! Folytassa ő, amiknek én is folytatója voltam s fejezze be, +aki erre ki lesz választva.«</p> + +<p>Most már értheted az én búcsúszavaimat is. Atyám életében mitsem volt +szabad felfedeznem... de most már kérdezhetsz! Megosztom veled mindazt, +mit a legutolsó és legbölcsebb mór alchymistától, atyámtól tanultam!</p> + +<p>José szemei lázas fényben égtek, villogtak:</p> + +<p>—Segíts, hogy a nagy titkot bírhassam! suttogá kezeit +megragadva.</p> + +<p>Cynthia nevetett:</p> + +<p>—Megint csak a nagy titok! Oh, ti férfiak, mily telhetetlenek +és önzők vagytok a tudományban.</p> + +<p>José összerezzent, mert Cynthia nevetése egészen az éjjel hallott +tűzsírás-forma kacajra emlékezteté.</p> + +<p>—Nem akarod teljesíteni kérésemet? kérdé tompán.</p> + +<p>—Hát nem igértem az elébb! Segítelek, ha tudlak! Hiszen nem +tagadhatom meg, ha akarod! felelé könnyed, enyelgő hangon, de José mégis +idegenül össze-összeborzongott, mert dacára Cynthia tagadásának, +szavainak ugyanazon értelme volt, miket az éjjel hallott... de most +nem ért rá efelett töprengeni, mert az egyik gyűrüktől szikrázó +kezecske vállára ereszkedett:</p> + +<p>—José, te nem a régi vagy! Hát nem oly kedves már előtted +Cynthia, mint volt?</p> + +<p>—Épp most akartam kérdezni... felelte rá zavartan.</p> + +<p>—Én nem maradhatok soká ez országban! Vissza kell térnem. Azért +jöttem, hogy magammal vigyelek! tevé hozzá elkomolyodva.</p> + +<p>—Cynthia! riadt ez rá elhűlve.</p> + +<p>—Az öröm, vagy az ijedség hangja ez, José? nézett rá nyugodtan, +de szeme oly hideg pillantásokat lövellt rá, mint a tőr hegye.</p> + +<p>—Az örömteljes meglepetésé, Cynthia! felelte rá gyorsan... +Gondolhatsz mást? Átvenni és folytatni bölcs atyád örökét! Hisz ez volt +régi vágyam mindig... csakhogy...</p> + +<p>—Csakhogy? ismétlé kérdő hangsúlyozással a lány.</p> + +<p>—Csakhogy most nem mehetek veled! Ez az, mi elébb megdöbbentett +és elkeserített. Szavamat adtam és esküvel köteleztem le magamat, hogy +mindaddig maradok, míg a nagy titkot meg nem találjuk! válaszolá +színlelt levertséggel.</p> + +<p>—Akkor maradnod kell, José! A szó köt, de az eskü kötelez! +Maradj hát, meddig maradnod kell!... »Aki esküjét töri, nyakát +szegi!« mondotta atyám.</p> + +<p>—Tehát beleegyezel, testvérem? kérdé José derült arccal.</p> + +<p>—Hát nem mondtam már, amit te akarsz, azt nékem akarnom kell... +Vérünkből való vagy s én, mint nő, engedelmeskedni tartozom neked és +akaratodnak! José, én most távozom! Mestered nemsokára jönni fog. +Szeretnék véle is megismerkedni, de mint nőt, bizonyára nem méltatna +vitatkozásra! Hanem majd mint átutazó mór alchymista kopogtatok be +hozzátok s így próbálom ki a tudományát!</p> + +<p>Ezzel arcára húzta fátyolát s könnyű lebegő léptekkel tűnt el a +kivezető ajtócska keskeny és setét boltozatában.</p> + +<p>—Álom volt-e hát, vagy valóság? avagy csupán felcsigázott +képzeletem játszott érzékeimmel! Nem! és százszor nem! Világosan láttam, +ébren voltam! kiáltotta kétségbeesetten és mintegy irtózva pillantott a +dohogó athenora felé, mely e pillanatban nagyot durrant a hőségtől.</p> + +<p>—Vajjon szólnak-e az ilyen látományokról a bölcsek könyvei? +kérdé egy idő múlva és reménykedve vette elő a könyveket.</p> + +<p>De hiába lapozta, hiába forgatta át azokat, nem találta bennük, amit +keresett. Csüggedten dobta le a nehéz foliánsokat, a láncokkal lezárt +nagy köteteket és megint komor töprengéseibe merült. A lépcsőkön a +házigazda lábának kopogása hallatszott.</p> + +<p>—Estére elmegyek Cynthiához! Ha nem álom, meg kell neki fejteni +a rejtélyt, akarom! és akarom! mormogá setéten, azután nyugalmat +erőszakolva feldúlt vonásaira, sietett a belépő elé.</p> + +<p>—Nos, kedveltem? kérdé a tudós.</p> + +<p>—A tűz ég! Az athenora izzik! felelte José halkan.</p> + +<p>—Helyes! Izzítsd az anyagot, izzítsd, kedveltem! A tűzben van +az erő és feltámadás.<br /></p> + +<p class=center>* * *<br /></p> + +<p>Egy héttel ezután Bornemissza Lénárd egy latin nyelven írt levélkét +lobogtatva kezében, sietett le a toronyhelyiségbe.</p> + +<p>—Képzeld csak, kedveltem, egy átutazó mór alchymista kíván +nálunk tisztelkedni, miután meghallotta, hogy te itt tartózkodol. +Ugyebár, elfogadjuk? Mit szólsz hozzá?</p> + +<p>—Nevét szeretném tudni, mester! válaszolá José bámulást +színlelve.</p> + +<p>—Zora ben Zúlem Zegri! olvasá ez a levélkéről.</p> + +<p>—Oh, oh, ez nagy tudós! Valóban ritka szerencse, mester! +Tisztelettel kell fogadnunk, még pedig itt, műhelyünkben!</p> + +<p>—Tehát ad personam ismered?</p> + +<p>—Toledóban, Malach ben Mizráim műhelyében találkoztam véle.</p> + +<p>—Helyes, előre örvendek a tudományos disputának. Meglássuk, +minő fundamentumokon frequentálja szent művészetünket! Vajjon ő is a +szalamandrában keresi-e az éltető elemet? avagy pedig abban a mysticus +vörös anyagban, melyet Abbi Moyses egy háromszöggel keresztültört körrel +jelel?</p> + +<p>E beszélgetést a bibliothecás-teremből aláhangzó csengetyűszó +szakította félbe.</p> + +<p>Iván jelentette, hogy a várt vendég megérkezett s kis idő múlva +Cynthiával tért vissza.</p> + +<p>Az akkori tudós világban dívó virágos üdvözlési formák után, +valóságos examinálás alá vették a vendéget. Bornemissza észrevette, hogy +az idegen nagyon csudálkozó képet vág, midőn ő azt erősítette, hogy az +izzításhoz szükségkép segítségül kell hívni Kalygah-t, vagyis a magiának +harmadik védőszellemét. És elkezdte magyarázni, hogy a világegyetem +rendszere a hyalaetherben, vagyis az őserőben, a limbus majorban, a +limbus minorban és a világösszhang platói gyűrüjének vagy homéri +aranyláncnak nevezett symbolumában van megtestesítve. Eszerint az +alchymiának a régi occultisták rendszerét kell működési körébe vonni. +Az embernek két alapeleme, az elemi test és az asztrál test. Az elemi +testben van az archiaeus, a spiritus vitae, vagyis a mumia, azaz +életerő; az asztrál testben a sidericus ember, vagyis az evestrum s +végül az állati szellem és okos szellem, tehát a sidericus résznél +fogva, vágynak védő, jó és ártó, rossz asztrál szellemei az +emberiségnek.</p> + +<p>A maurus alchymista eddig udvarias figyelemmel, hallgatta a +magyarázatot, most azonban megszólalt:</p> + +<p>—Magyarázatodból megértettem, hogy ti a Kalygahot hívjátok +segítségül, a mi bölcseink ellenben a szalamandrát.</p> + +<p>José összerezzent. Cynthia megint az éjjeli tünemény szavait idézte, +a tudós pedig boszúsan kelt fel székéből, mert odafent újra megcsendült +a hívó csengetyű, de mindjárt vissza is tért.</p> + +<p>—Barátom, a generalissimus ép most izente, hogy izgága +unokaöcsém útban van az alvidéki tábor felé, honnan nem kerül többé +vissza Budára, miután a török ellen operáló hadtesthez tették át. Nem +lesz többé utadban!</p> + +<p>E percben megint, harmadszor is megszólalt a csengetyű.</p> + +<p>—A véletlen most hoz nyakamra vendéget! monda elfojtott +méreggel és felsietett.</p> + +<p>—Te útra készültél? kérdezte Cynthia, midőn magukra +maradtak.</p> + +<p>—Téged akartalak felkeresni.</p> + +<p>—Ki az az ember, kiről az elébb beszéltetek?</p> + +<p>—Kellemetlen, akadékos ember! Utunkban volt! felelé José +kitérőleg.</p> + +<p>—José, te valamit titkolsz előttem! A férfi szeme csak egy +esetben szikrázik oly ádázul és engesztelhetetlenül, mint a tiéd. Mikor +vetélytársáról van szó!</p> + +<p>E pillanatban az öreg Iván lépett be.</p> + +<p>—Nagy uram izenetét hozom. Bocsánatot kér az idegen vendégtől, +hogy nem jöhet vissza! Illustris látogatója érkezett a prágai +udvarból.</p> + +<p>—Én is távozom!—A kereskedők, kiknek társaságában +jöttem, indulásra készen állanak!</p> + +<p>—És a segítség? kérdé José.</p> + +<p>—Megadom a szükséges utasításokat—a többi az anyag +dolga. Mikor szükséged lesz rám, itt leszek!</p> + +<p>José az ajtóig kísérte.</p> + +<p>—Tovább ne jőjj, monda. Ne feledd, aki miénk volt, az miénk +lesz s miénk marad!...</p> + +<p>—Azt majd meglátjuk! Csak a nagy titok legyen egyszer +birtokomban! mormogá José, villogó szemekkel nézve a távozó után.</p> + +<hr style="width: 40%"> + +<div> +<a name="Chapter_8"></a><br /> +</div> + +<h3>AZ ARANY SZALAMANDRA</h3> + +<div> +<br /> +</div> + +<p>E naptól kezdve olyan lankadatlan buzgalommal fogott a munkához, hogy +Bornemissza Lénárd többször komolyan megintette, hogy kímélje magát és +ne tegye kockára egészségét.</p> + +<p>José azonban nem hallgatott reá, vagy csak szórakozottan felelt. +Ébren volt, mégis azt hitte, hogy álmodik, mert midőn leszállott az éj +és a nyugalom csendje ereszkedett mindenre, úgy tetszett neki, hogy a +titokzatos edényt körülnyaldosó lángok között Cynthia alakját látja, +midőn pedig az edény olykor rövid pillanatokra átlátszóvá izzult, +csudálatosnál csudálatosabb alakok és jelenések váltogatták benne +egymást.</p> + +<p>Tüzes koporsóban véres halott feküdt és valahányszor nyögve, hörögve +felemelkedett, vércseppjei izzó rubinszínekben csöpögtek az edény +fenekére.</p> + +<p>Majd tompa dörgés között, holtakkal és emberi csontokkal borított +végtelen lapály tárult elébe, mely fölött vijjogó tűzmadarak +szállongtak, a holttestekből lakmároztak, mire az egészet egyszerre +vérvörös ködgomolyok lepték el, melyek egy dörrenésre eltűntek, s két +lángoló oroszlán bontakozott ki, végül pedig Cynthiát látta tüzes +aranyszalamandra képében, fején korona csillogott.</p> + +<p>A szalamandra kedvtelve uszkált, lebegett a tűzárban és vakító láng +sugárzott ki egész testéből.</p> + +<p>—Aludj, José, aludj! Az én lángom éleszti az athenora tüzét, +hogy életre keljen a szalamandra.</p> + +<p>—Nem alszom! Ébren vagyok! felelé José, de másnap megint csak +nem tudta, ébren volt-e, vagy álmodott.</p> + +<p>Az első mozdulata az volt, hogy a könyvekhez rohant. Remegő kezekkel +nyitotta fel Basilius Valentinus, Olaus Magnus műveit és rekedt +diadalkiáltás tört ki melléből.</p> + +<p>—Itt vannak! Itt vannak! A koporsóban a halott, a tűzmadaras +halottasmező, a küzdő oroszlánok és a koronás szalamandra! Ah, én vak +bolond! Titokteljes borzadály szállotta meg arra a gondolatra, hogy +minden nappal egy lépéssel közeledik a siker felé.</p> + +<p>—Cynthia! Mért tagadod nappali alakodban éjjeli alakodat? +kérdezte a szalamandrától egy ízben.</p> + +<p>—A titkot keresd! Vedd a dolgokat úgy, amint vannak... Hát +megölelhetlek-e én most? szólott, tűzkarjait, melyekről a szikrák +záporként omlottak, a nyíláson át feléje tárva... Ha érintenélek, +halandó tested egy marok hamuvá válna... Csak mint kihűlt hamu, a +testnek, az anyagnak bilincsei között közeledhetem hozzád! Egyedül a +szellemben van az erő és hatalom, az anyagban semmi sincs! Emberi +alakomban én is csak tudatlan, tehetetlen anyag vagyok, miként te! +Győzd le kiváncsiságodat és ne fürkészd az elérhetetlent.</p> + +<p>—Miként tudjam meg hát az átváltozás lényegét?</p> + +<p>—A lényeget? Azt se én, se te nem tudod meg! A gazda elveti a +magot s nem látja, miként megyen végbe a föld setét méhében a tenyészet +titokteljes munkája! Örül és megelégszik a terméssel! Elégedj meg te +is... és segíts bennünket a nehéz munkában, melyet magunkban sem mi, +sem ti, emberek, sikerrel nem végezhettek... Nehéz munka ez. Erőnket, +hatalmunkat vesztegetjük benne. Egész lényünkkel át és át kell hatolnunk +a holt, merev ércen s keblünkből adjuk az éltető, feltámasztó fluidumot, +mert csak ez hevítheti fel az ércek megzsibbadt erejét. Emellett az +asztrálkörök szellemtáborával kell megküzdenünk, kik állati alakokban +heves ellentállást fejtenek ki... de azért elébb-utóbb győzni +fogunk.</p> + +<p>—De mikor? Ezt mondd meg!—kiáltá indulatosan.</p> + +<p>—Gyarló, türelmetlen ember! Kérdezd a szelet, mikor áll meg? A +folyókat, mikor szüntetik meg folyásukat? Tud erre felelni valaki? Ti +már a kezdetnél annyi akadályt gördítettetek elénk, hogy ezúttal +csupán a hármas próbát s a változás egyszeri erejét nyeritek meg!</p> + +<p>—Cynthia, nem értelek!</p> + +<p>—Majd megértesz, most aludj, José, aludj! Különben nem lesz +erőd az újabb próbára! hangzott a lángok közül, és a koronás szalamandra +teste összeolvadt az athenora lángjával.</p> + +<p>—Szegény fiú, egészen ki van merülve és halálsápadt a +megfeszített virrasztástól! A tűz pompásan ég, bizonyára csak most +nyomta el az álom!</p> + +<p>Ezek az érzékeny s némileg aggodalmasan hangzó szavak ébresztették +fel reggel és alig akarta elhinni, hogy rideg mesterének a szájából +hangzanak.</p> + +<p>Pedig hát ez állt előtte.</p> + +<p>—Lásd, lásd! Túlságosan megerőlteted magad! Pihenned is kell, +kedveltem!</p> + +<p>José felugrott és párszor végigsimítá homlokát.</p> + +<p>—Mester! Szégyenlem gyengeségemet! mormogá mentegetődzve.</p> + +<p>—Egy szót se! Nemes buzgólkodásod csak dicséretet érdemel. Meg +vagyok győződve, hogy most elérjük célunkat... Oh, fiam! Kiáltá örömtől +ragyogó szemekkel nézegetve a tégelyt, még pár nap s főnixünk kifeszíti +biboros fényű szárnyát.</p> + +<p>José rázta a fejét.</p> + +<p>—Nem, mester! Ez egyszer csak a jeleket kapjuk és tán az +átváltoztató erő egyszeri atomusát! felelé határozottan.</p> + +<p>—Oh, oh! És miből gondolod ezt? Feleleted nagyon határozottan +hangzik! kérdezte megütközött hangon.</p> + +<p>—A kezdetnél elmulasztottuk segélyül hívni a szalamandrát és +tégelyünkből hiányzik az ébresztés vörös boraxa!</p> + +<p>Bornemissza mosolygott:</p> + +<p>—A szalamandra csak jelképes kifejezés, mely alatt mestereink a +tűz fokozott erejét, hol pedig magát az összetétel anyagát értik, mert +az is, miként a tűz, izzik és ég, de nem ég el! Olvasd át jobban +Basilius és Olaus Magnus iratait.</p> + +<p>Josénak úgy tetszett, mintha a szalamandra kacaját hallaná a +tűzből:</p> + +<p>—Ne hallgass a mesterre! Csak hadd beszéljen! Ő sohse fogja +felfedezni a nagy titkot!</p> + +<p>—Nem hallott kegyelmed semmit? kérdé izgatottan.</p> + +<p>—Mit? A tűz dohog az athenorában! felelé ez feltekintve, José +pedig elhallgatott.</p> + +<p>A negyvenegyedik napon kioltották a tüzet és midőn felfeszítették az +olvasztóedény fedelét, halk elmosódott dörej hallatszott és egy +pillanatra, mintha rózsaszínű villám cikázott volna keresztül, gyönge +hajnalpírforma fény villant meg a laboratóriumban.</p> + +<p>—Győztünk! kiáltá Bornemissza, midőn ezeket a tudósok által +leírt biztató előjeleket megpillantotta! Győztünk, kedveltem! és Klára a +tiéd! kiáltá és megölelte fiatalabb társát.</p> + +<p>Ez azonban erőszakosan tépte ki magát karja közül és felkiáltott:</p> + +<p>—Megfogadtuk, hogy nem szólunk róla, míg a siker nem biztos. +Siker pedig nincs!</p> + +<p>A tudós is szörnyen restelte ezt az inkább laikushoz, mint higgadt, +komoly búvárhoz illő elhamarkodott kitörést, kivált midőn látta, hogy a +csalhatatlan jelek dacára se ragyog elő az edényből a bíborszínű kő.</p> + +<p>Ajkait csaknem véresre harapva, döntötte az edény tartalmát az +asztalra.</p> + +<p>—A jelek dacára, semmi! Olvadt salak, egyéb semmi! mormogá +dühösen.</p> + +<p>—Nem, mester! kiáltá most égő arccal, lángoló szemekkel José. +Nézze meg jobban! A titok ösvényén járunk! Az anyagok keveréke +felbonthatlan elemmé változott, rajta van a resurrectió: a feltámadás +jele, a fehér hattyú feje, végre pedig az arany égi harmatcseppje!</p> + +<p>—Mutasd!</p> + +<p>—Valóban, Paracelsus Basilius sikert jósló jelei! Végre, végre +mégis közeledünk!... Mit csináltál te szerencsétlen—riadt rá +egyszerre a harag és elszörnyedés hangján, midőn José a megömledt +anyagot egy kalapáccsal kettétörte.</p> + +<p>—Itt ragyog az ősanyag egy atomusa! Az arany lelke! Az ércek +nemesítője! kiáltotta vissza José és a törés helyére mutatott.</p> + +<p>Valóban, az anyag közepébe rejtve, szabad szemmel alig látható +pirosas, kis kristályszilánkocska ragyogott.</p> + +<p>Bornemissza Lénárd az áhitat és borzadály leírhatatlan tekintetével +nézett oda.</p> + +<p>—Mester, a te kezeid végezzék a próbát! figyelmezteté José, és +egy ólomgolyót dobott az olvasztókanálba.</p> + +<p>Bornemissza reszkető kézzel hullatá a parányi kristályszilánkot a +megolvadt ólom közé.</p> + +<p>A másik pillanatban már harsány diadalordítás röppent el mindkettőjük +ajakáról, mert az ólomgolyó ugyanabban a pillanatban tiszta színarannyá +változott.</p> + +<p>Bornemissza Lénárd a határtalan örömtől mámorosan járkált fel és alá +a setét toronyhelyiségben. Szíve hevesen dobogott. Felment a +bibliothecás terembe.</p> + +<p>A nagy asztal szélén egy levél feküdt. Megismerte Julián páter +írását. Becsengette Ivánt.</p> + +<p>—Hogy jött ide ez a levél? riadt rá komoran.</p> + +<p>—Egy futár hozta! A futár délután visszajő...</p> + +<p>Feltépte a pecsétet és vonásai a levél olvasása alatt +elsetétültek.</p> + +<p>—Igy van ez a világon! A legnagyobb öröm mellé a sors mindig +készentartja az ürmöt is! mormogá komoran és lement a toronyba.</p> + +<p>—Páter Julián megint egy stafétát küldött. Itt van, olvasd.</p> + +<p>—Nos? Mit szólsz hozzá? kérdezte, midőn José visszaadta a +levelet.</p> + +<p>—Egy alattomos, de nagyeszű embernek a levele, ki szintén +mindent kész elkövetni, hogy birtokába jusson a nagy titoknak, felelé +közönyösen.</p> + +<p>—Azt elhiszem! E titokkal a rend hatalmasabb s gazdagabb lenne +a föld összes császárainál és királyainál! A világuralmat szerezné meg +magának! felelé Bornemissza keserűen. A rend korán felismerte Julián +dicsvágyó és cselszövő tulajdonait és mindent elkövetett, hogy a császár +gyóntatóatyául válassza. A tudományszomjas és az alchymia rejtélyeibe +merült császárnak, az első látásra, mindjárt annyira megtetszett, hogy +attól a naptól fogva páter Juliánus lett legbensőbb bizalmasa és ezáltal +a rend hatalma és befolyása is napról-napra növekedett. A hradsini +udvarban mindenki csak az ő kedvét kereste, mert páter Julián ért hozzá, +mint kell pozicióját megtartani, s hatalmát, befolyását öregbíteni.</p> + +<p>Csak befolyását és érdemeit növelte azzal is a császár előtt, midőn +engem a hradsini udvarhoz hívott. Ő felségének legbizalmasabb emberei +mind jelen voltak, midőn a nephritikus fehérkőből előhívtam a kis +magisteriumot, mely a rezet ezüstté változtatja.</p> + +<p>A nagyteremben ünnepélyes csend uralkodott és maga a császár is +visszafojtott lélekzettel figyelt, midőn a lángtengerben úszó, +hatalmas márványkandalló előtt hozzákezdtem a műveletekhez. Midőn a +beledobott rézmonéta izzó vegyülékemben színezüstté változott, maga a +császár is a legnagyobb bámulattal és elragadtatással ugrott fel +karosszékéből.<br /></p> + +<p class=center><img alt="Leonhardus Sydericus átnyújtja a bámuló +császárnak a színezüstté változott rézmonétát..." src="images/8.jpg"></p> + +<h5>Leonhardus Sydericus átnyújtja a bámuló császárnak a színezüstté +változott rézmonétát...<br /></h5> + +<p>Az olasz származású Balbiglió herceg, az alchymia egyik leglelkesebb +híve, nagyítóüvegen át megvizsgálva, kinyilatkoztatá, hogy a productum a +legtisztább ezüst, mire Rudolf császár a háta mögött álló Scaraglia +hercegnőnek ajándékozá, ki egy gyűrüt csináltatott belőle a bámulatos +experimentum emlékére.</p> + +<p>Ettől kezdve a császár engem is bizalmával és kegyével ajándékozott +meg, de akkor meg különös kedveltjévé lettem, midőn az én titkos +eljárásom szerint tíz napi izzítással, a Caput corvit létrehoztam. Az +udvar alchymistái ezt különösen nagy phenomenonnak deklarálták és az én +dicsőségemből páter Juliánnak is nagy rész jutott, mert ő hozott engem +az udvarhoz.</p> + +<p>És én botor, feltártam előtte titkaimat, kísérleteimet. Midőn azonban +minden tervembe, reményeimbe beavattam, csak azután jutott eszembe, hogy +próbára is tegyem hűségét! Leveléből meggyőződtem csalárdságáról!</p> + +<p>Ez villámcsapás vala rám nézve. Barátságot, szeretetet hazudott és én +elhittem neki! Levele fegyver a kezemben! Amint ő engem, én ép úgy el +tudom őt és rendjét veszteni vele! Csak egyenesen Mátyás főhercegnek +kell megmutatnom!</p> + +<p>—De hátha eltagadja? kérdé José élénken.</p> + +<p>—Ha tagadja, bemutatom a főhercegnek az egész eljárást, miként +nyertem róla hű másolatot lyukacsos, és praeparált papirom, valamint +sympathicus tentám segélyével.</p> + +<p>—Most, hogy tudsz mindent, mit tanácsolsz nekem?</p> + +<p>José egy ideig gondolkozott.</p> + +<p>—Irja meg neki mester, hogy most készülődünk a nagy próbához és +invitálja meg mához hatvan napra! Akkorra kezünkben lesz a nagy titok, a +nagy hatalom. A vörös kő egyúttal a bölcsek köve is és titokteljes +erejével elárulja az ellenség gondolatait, de egyúttal hatalmat és erőt +is ad a győzelemre... Sujtsa le kegyelmed, mesterem, a földig! Hányja +szemére árulását, ezt mondván neki: »Ime, a tudomány győzött. +Kezemben van az Oriens minden kincse, a hatalom és bölcsesség +összessége, az alchymia nagy titka, de néked nem lesz részed benne, +hűtelen, áruló barát.«</p> + +<p>Bornemissza szikrázó szemekkel bólintgatott:</p> + +<p>—Igen, én is így gondoltam!</p> + +<p>—Annál inkább, mert ő meg mitse árthat kegyelmednek! Az a +bíborpiros kő talizmán lesz, megvédi minden cseltől és +veszedelemtől—felelte biztatólag José.</p> + +<p>Az ősz tudós soká, különös tekintettel nézett fiatalabb társára:</p> + +<p>—Te tehát egészen biztosnak hiszed ezúttal a sikert? Felelj +igaz lelkiisméreted szerint!</p> + +<p>—Egészen! Életemet merem rátenni! viszonzá José.</p> + +<p>—Oh, fiam, egyedül benned szeretem a világot. Te kibékítesz az +emberekkel és szép jövőt igérsz nékem, a kedvét vesztett aggnak! +Bennem kihalt, de bennetek feltámad az a boldogság, mit én oly korán +elvesztettem! mondá ellágyulva.</p> + +<p>José érezte is ezt, de nem tudott mit felelni rá, mert szívét +egyszerre valami fagyos, aggodalmas előérzet szorította össze, midőn a +boldog jövőre gondolt.</p> + +<hr style="width: 40%"> + +<div> +<a name="Chapter_9"></a><br /> +</div> + + +<h3>A NAGY PRÓBA</h3> + +<div> +<br /> +</div> + +<p>A legnagyobb körültekintéssel fogtak a nagy próba előkészületeihez. +Az athenorát megnagyobbították, terjedelmesebb és tűzállóbb +olvasztó-tégelyeket szereztek be az elébbieknél, szóval minden munkát +maguk végeztek.</p> + +<p>José eközben a szalamandra szavaira gondolva, a tűzhelyen táplált +tüzet átrakta az athenorába. Ez még a múlt izzítás tüzéből maradt.</p> + +<p>—Mit csinálsz? Még nem állítottuk be a tégelyt! csudálkozott +Bornemissza.</p> + +<p>—A madár is melegített fészekbe rakja tojását! válaszolá és +beleilleszté a nagy tégelyt is.</p> + +<p>—Lehet benne valami! Ártani meg nem árt!</p> + +<p>A megnagyobbított athenora erre hatalmas dohogással kezdé ontani a +szikraesőt és egész lángtengerrel ölelte körül az edényt.</p> + +<p>Erre Bornemissza megint elővette a titokteljes aranyszelencét, +melyben az átváltozás titkos összetételű vegyülékét őrizte.</p> + +<p>Ebben a pillanatban José újra kacagni hallotta a lángok között a +szalamandrát.</p> + +<p>—José, vigyázz! A kezdet adja a tűznek kiválasztó erejét, az +anyagnak a lelket. Társad olvasta, de nem érti a tudósok iratait! Azt +képzeli, negyvenegy napra van szüksége, hogy a bíbor főnix kifeszíthesse +szárnyait! Ő csak a holt szavakat olvasta, mert a betük megkötötték +elméjét! Nem is sejti, hogy e szavakban a kabbalisztikus szám +rejtélynyitó kulcsa van elrejtve. A mellette levő kör a földet jelenti, +a számok pedig a négy évszakot, azaz azt az időt, amely a kő múlhatlan +megérleléséhez szükséges.</p> + +<p>—Mi fölött töprenkedel? kérdezte már másodszor is a mester.</p> + +<p>—Nem hallott kegyelmed semmit? kérdé remegve.</p> + +<p>—Mit hallanék! A tűz bömböl az athenorában!—felelé +kedvetlenül.</p> + +<p>José hallgatott, de keze remegett, míg a fedelet lezáró agyagot +gyúrta.</p> + +<p>—Min tünődöl? Ki vele! Mi az?</p> + +<p>—No, hát megmondom! Egyszerre, mintha benső sugallat ihletne, +jutott eszembe, hogy eme kör a földet, a négy tizes szám pedig az +évszakokat jelenti! Mi nagyon is korán vettük le az olvasztó-edény +födelét.</p> + +<p>Bornemissza szemei a kézirat jelzett helyére tapadtak.</p> + +<p>—Mondasz valamit. A négy évszak, a négy tizes! Különös, hogy +nekem nem jutott eszembe! De hát mit jelent akkor az egyes?</p> + +<p>—A négy évszak összességét, az egészet.</p> + +<p>Az aranyszelence bágyadtan ragyogott a tűz és a gyertyák fényében és +midőn a tégelybe akarták a vegyüléket szórni, a szalamandra megint +kacagott.</p> + +<p>—A mester sokat tud—de nem tud mindent! Pedig ez a +könyvekben is benne van. A tudósok vörös felhő alakjában rajzolják!... +Hiába fáradtok, ha a robbanó naphtát meg nem szerzitek—hallotta +José a lángok közül.</p> + +<p>—A durranó olaj ez? akarta kérdezni, de a szalamandra, mintha e +gondolatát előre kitalálta volna, megelőzte.</p> + +<p>—A gránit a föld őskérge. E kő született legelőször meg a +világegyetem tüzében... Tudod, hogy a gránit belsejében hatalmas, +rejtélyes erejű folyadék van?</p> + +<p>José már olvasott e rettenetes folyadékról a régi alchymista mesterek +könyveiben.</p> + +<p>—Hogyan szerezhetném meg? akarta mondani.</p> + +<p>—José! José! Te életet ölsz, halált osztasz! hallotta a +szalamandra hangját, az athenora pedig, mintha egy hatalmas áramlat +szítaná, bőgni kezdett.</p> + +<p>—Oh, oh, mi leli athenoránkat? kérdé tünődéseiből felriadva a +tudós... De mi lelt téged? Arcod halvány és dúlt? folytatá tanítványára +pillantva.</p> + +<p>—Mester! Az a vörös felhőforma ábra a robbanó naphtát jelenti! +Enélkül nem érünk célt! kiáltott fel tompán.</p> + +<p>—Gondolod? kérdé összerezzenve! Olvastam e szörnyű elemről, +melynek ereje minden földi anyagot megemészt s nincs tégely, mely +iszonyú feszítő erejét kiállná! De megvallom, csupán az alchymisták +ámító találmányának hittem, hogy a laikusokat elrettentsék attól, hogy +tisztátlan vágyakkal fogjanak e szent művelethez.</p> + +<p>Felállt és a boltozatos terem végén lévő falbarótt fülkének az +ajtaját kinyitva, egy erős pántokkal lezárt vasszekrénykével tért +vissza.</p> + +<p>—Dacára, hogy mesének tartottam e rémerejű elementumot, mindig +a kellő vigyázattal bántam vele. E szekrénykében két phiola van, három +és hét csepp robbanó naphtát tartalmaz. Ha akarod, a három cseppet az +olvasztó-tégelybe zárjuk.</p> + +<p>—De a rettenetes feszítőerő!</p> + +<p>—Ne félj tőle! Üvegestől helyezzük bele! Levegő nélkül nem +robban. Hogy pedig tégelyünket szét ne rombolja, pár szemer caput +mortuummal kell lekötnünk! E lekötő szert rajtam kívül csupán még a +borússiai Adalbertus Simiger ismeri!</p> + +<p>Pont éjfélkor aztán lezárták az olvasztóedény födelét és Bornemissza +kimerülve nyugalomra tért, José ellenben kezébe hajtva sápadt homlokát, +fáradtan bámult a lángokra.</p> + +<p>Kietlen, szorongó érzés bántotta, majd hő, majd borzongás szaladozott +rajta végig... Az éj visszhangos csendje rejtélyes zsongással zsibongott +füleiben.</p> + +<p>Olvasni kezdett, de nem tudott; felkelt tehát és amennyi csak +belefért, úgy teletömte szénnel az athenora öblét, hogy pár órát +aludhassék.</p> + +<p>De bármilyen fáradt volt is, minden reccsenésre, minden pattanásra +felriadt. Ha lehunyta szemét, hideg szellő simította arcát végig, +mintha ellebbent volna előtte valami és jajgatást hallott.</p> + +<p>Ha felnyitotta, csak a tűz sírt és sistergett és a gyertyák lángjai +lobogtak, fantasztikus árnyakat rajzolva a komor falakra.</p> + +<p>Az athenora belseje izzó tűztengerré változott és a lángok fehéren +izzó méhében először csak határozatlan körvonalakban, azután egészen +kibontakozva, megjelent a koronás szalamandra, Cynthia arcával, és +kedvtelve úszkált, lebegett a lángok tengerében...</p> + +<p>—Cynthia! Cynthia! Sikerül-e most munkánk? susogá halkan, +mintha saját hangjától is félne.</p> + +<p>—Aludj, José! Aludj! A négy évszak hosszú! Nem leend elég erőd! +Majd én őrködöm... helyetted! és körül-körül kerengve, átölelte az +olvasztó-edényt és aranyesőt hullatott reá.</p> + +<p>—Nem akarok aludni! Ha belehalok is, látnom kell a kiválás +rejtélyét... lihegé lázasan.</p> + +<p>—Aludj, José, aludj! Különben nem kímélhetlek! Ekkor a +szalamandra egészen az athenora nyílásáig lebegve, kitárta karjait. +Szemeiből tüzes szikrák pattogtak, kebléből lángnyelvek lövelltek elő, +karjaiból pedig zsarátnok zuhatag omlott mindenfelé, mintha lángba +akarná borítani az egész világot. A toronyszoba is egészen elváltozott. +A levegőben tűznyelvek szállongtak, a falakról vérpiros tűzpatakok +kígyóztak alá, az athenora pedig végtelen nagynak látszott.</p> + +<p>José úgy érezte, mintha őt is fel-alá rengetnék a tűzhullámok, +oroszlánok, sárkányok, koronás kígyók, tűztornyok, csontvázak és +tűzmadarak rajzottak körül, a végtelenségben pedig tűzfelhők +villámlottak, melyek mennydörgő ropogással ütköztek össze.</p> + +<p>José elájult.</p> + +<p>Csak arra a rettentő csattanásra ébredt fel, mely alapjáig megrázta a +tornyot, hogy ablakjai recsegtek.</p> + +<p>Zavart kiáltással ugrott fel, a csattanást is álma folytatásának +vélve, pedig hát künn erős zivatar dühöngött és zápor zuhogott alá a +fellegekből.</p> + +<p>Az órára nézett. Reggeli öt óra volt. Bágyadtan, mintha tagjai +ólomból lennének, emelte fel a széntartót és tele zúdította az +athenorát... azután megint fáradtan ledőlt a kerevetre.</p> + +<p>—Mi hát az álom, mi hát a valóság? Vagy pedig én vagyok annyira +megzavarodva, hogy nem tudok különbséget tenni a kettő között? mormogá +gépiesen, de annyira bágyadt volt, hogy még gondolkodni se igen tudott. +Láz borzongatta.</p> + +<p>A szokott időben lejött a tudós.</p> + +<p>—Mi bajod? Szemeid alatt setét karikák, és sápadt vagy, mintha +koporsóból keltél volna ki?</p> + +<p>—Rosszat álmodtam!</p> + +<p>—Nem álmodtál, hanem beteg vagy! kiáltá aggályosan a tudós és +ha karjaival fel nem fogja, hát estében fejét zúzta volna be a kiálló +oszloptalapzaton.</p> + +<p>Midőn magához tért, karja be volt kötve és a könyvtárterembe vetett +ágyon feküdt.</p> + +<p>—Mi történt velem? kérdé a mellette ülő tudóstól.</p> + +<p>—Beteg voltál fiam! Erős lázban feküdtél! felelte ez +gyengéden...</p> + +<p>—Mit, hát olyan gyenge vagyok én, hogy egy kis láz is lever +lábamról? Mióta fekszem itt? kérdé felpattanva.</p> + +<p>—Két hete, kedveltem! Eret is kellett vágni karodon, mint a +kötés mutatja.</p> + +<p>—És az izzítás?</p> + +<p>—Rendben van minden!</p> + +<p>—Kegyelmed hamar visszafizette az én csekély szolgálatomat! +szólott José és alig várta, hogy bekövetkezzék az éjtszaka ... és +mint sejtette, ma is megjelent Cynthia a koronás szalamandra alakjában és +körülkeringve az edényt, aranyesőt hullatott reá.</p> + +<p>—Mondtam úgy-e, hogy nem kímélhetlek! Aludj, José, aludj, ne +kockáztasd a sikert.</p> + +<p>E fenyegetéstől jobban megijedt, mint akárminő idegrázó jelenéstől és +álomra hunyta szemeit.</p> + +<p>—A siker! A siker! mormogá. Ezért, ha kell, álomban élek akár +a négy évszakon keresztül... és aludt, míg csak a hajnalpír rózsaszínű +fénye keresztül nem szürődött a vastag üvegkarikákon.</p> + +<hr style="width: 40%"> + +<div> +<a name="Chapter_10"></a><br /> +</div> + +<h3>A VÉGNEK VÉGE...</h3> + +<div> +<br /> +</div> + +<p>Bornemissza Lénárd éppen kertjébe akart indulni, hogy megnézze, +vajjon különös gonddal tenyésztett Borametzfa palántái nem szenvedtek-e +a hirtelen jött jégesőtől, midőn csatlós kocogott be udvarába.</p> + +<p>—Ki vagy? Honnan jöttél?</p> + +<p>—Pethőné nagyasszonyom sellővári udvarából jöttem! felelte a +jövevény.</p> + +<p>—Úgy? Nincs baja leányomnak? Hoztál valamit? Ide vele, +parancsolá kurtán.</p> + +<p>A csatlós nyergéről egy széles, de lapos iszákot oldozott le és a +levéllel együtt átadta Ivánnak.</p> + +<p>—Kegyelmed az öreg Iván, a kulcsár? Akkor kegyelmed számára is +lenne ám valami átadni valóm a vendég leányasszonyka részéről, suttogá, +tarsolyforma tarisznyáját oldozgatva.</p> + +<p>—Fogd be a szádat, bolond! Majd, ha lejövök!</p> + +<p>Az öreg megvárta, míg gazdája a levéllel szobájába tér vissza, akkor +fordult a csatlóshoz:</p> + +<p>—Nem megmondta a kisasszony, hogy csak akkor beszélj, ha senki +se látja? No hát mit hoztál?</p> + +<p>A csatlós elővakarászta tarsolya fenekéről a kis vászonzacskóba varrt +levélkét.</p> + +<p>—Küldje el kegyelmed annak, akinek szól! Igy parancsolta a +lányasszonyka! suttogá a legény titkos szemhunyorintással...</p> + +<p>—Jól van! Még ma útnak indul vele István úrfi lovásza a +táborba. Ezt mondd, ha hazaérsz!</p> + +<p>—Értem!</p> + +<p>Iván megmutatta a csatlósnak a konyhát, ő maga a pincekulcsot akarta +elhozni, de alig ért a folyosóra, midőn a fordulónál José toppant +eléje.</p> + +<p>—Öreg, mit küldött kisasszonyod attól az embertől? kérdezte +szúró pillantással.</p> + +<p>—Levelet és egy csomagot. Fenn vannak már a nagyúrnál! +felelte.</p> + +<p>—De neked mit adtak át? Vén róka, ne hazudj, ne tagadd, láttam +mindent! Ide azzal a levéllel! Nyomában vagyok a praktikádnak, vén +képmutató! és úgy nézett rá, hogy az öreg minden ízében remegni kezdett, +de azért tovább is konokul tagadott mindent.</p> + +<p>José alig bírta tartóztatni magát, hogy rá ne rohanjon.</p> + +<p>—Nincs nálad semmi? Hát ez a levél itt mi? sziszegé lángoló +pillantással és sovány ujjával mellbebökte az öreget, éppen ott, hol +a levél volt.</p> + +<p>E pillanatban a tudós lépett ki a szobából, az öreg Iván pedig +elsietett onnan.</p> + +<p>—Jó, hogy itt vagy, éppen érted akartam küldeni, kedveltem! Jer +csak be hozzám! A te számodra van itt valami.</p> + +<p>José fogcsikorgatva követte.</p> + +<p>Amint a szobába lépett, mérgét, boszuját, mindent feledve, +legyökeredzve állott meg.</p> + +<p>A falról Klára élethíven talált arcképe nézett le rá, méla +mosolygással.</p> + +<p>—Úgy-e, a megszólalásig híven van találva? Él, beszél és +mosolyog! kiáltá Bornemissza, José zavarában gyönyörködve.</p> + +<p>—Valóban! csak ennyit tudott hebegni.</p> + +<p>—Klára leányom azt írja, hogy egy vándorló olasz művész +vetődött a sellővári kastélyba és addig kérte, könyörgött neki, hogy +engedje magát lefestetni, míg Pethőné rokonunk unszolására, végre +beleegyezett és nekem kedveskedik véle... Levelében rólad is +megemlékszik, kedveltem. Kér, hogy néked is megmutassam, hogy jól +van-e találva! És én nemcsak megmutatom, hanem néked is ajándékozom +mindaddig, míg tiéd nem lesz maga az eredeti.</p> + +<p>José halvány, lesoványodott arca kigyúlt az örömtől.</p> + +<p>—Lásd, kedveltem, így van az! folytatá, elkomolyodva... Klára +engedelmes lány! Tudtam én azt, hogy kiverjük a fejéből azt a +haszontalan fickót, mihelyt elválasztjuk őket egymástól. Szokás, nem +egyéb, mint szokás. Látod, már nem is kívánkozik haza!... Oh, Klára +az én vérem, az én leányom! Lásd, már rád is gondol! Nekem meg arcképét +küldte.</p> + +<p>Ez utóbbi szavak megint mérget öntöttek a José szívébe:</p> + +<p>—Az ám, de miért? Hogy elküldhesse azt a levelet, ami annál a +vén képmutatónál van; gondolá keserű mosolygással és magában rögtön +hozzátette: De meg kell kapnom, meg kell szereznem azt a levelet minden +áron! és kisietett a szobából.</p> + +<p>Tűvé tette az egész házat, de az öreget sehol sem találta. Végre a +konyhában megtudta, hogy kevéssel ezelőtt eltávozott hazulról. Azt +mondotta, hogy urának a talárját viszi a szabóhoz.</p> + +<p>—A talár csak ürügy, most már nem kapom meg többé! gondola a +spanyol és lement a toronyba. Oly hévvel fogott a tüzeléshez, hogy az +athenora öble valóságos tűzhányó kráterként búgott, a szomszédok pedig +éjjelenként félelmes borzongással néztek a kéményre, mely szünet nélkül +okádta a fekete füstöt. A napok, hetek így mentek, rohantak +egymásután... A kabbalisztikus négy számnak fele már lejárt és a koronás +szalamandra, mint rendesen, minden éjjel megjelent Cynthia alakjában a +lángtengerben és körülkeringve a titokteljes edényt, aranyesőt +hullatott.</p> + +<p>—Aludj, José! Aludj!</p> + +<p>És José aludt, aludt, csakhogy úgy érezte, mintha minden nappal +valami fokozódó, benső tűz forralná az ő vérét is... és mintha vér +helyett az athenora lángja, tüze csergedeznék ereiben.</p> + +<p>Egyik éjjel síráshoz hasonló sziszegés hallatszott az edény mélyéből +és midőn a lángok között megjelent a koronás szalamandra, három dörrenés +rengeté meg a torony falait.</p> + +<p>—A három csepp robbanó naphta!... Sárkányunk legyőzte az +oroszlánt. Örülj, José, örülj! A gyümölcs érik, munkánk vége felé +közeledik...</p> + +<p>—Már?!</p> + +<p>—A naphta nélkül ki kellett volna várnotok a négy +kabbalisztikus számot és az egy oszthatatlant. így azonban sokkal elébb +megkapjátok az egészség, hosszú élet és a mérhetetlen gazdagság +talizmánját!</p> + +<p>José szíve szilajan vert örömében...</p> + +<p>—Cynthia! mondd meg nekem, mi emészt engemet? Majd elégek! Vér +helyett tűz nyargal ereimben? Felelj!</p> + +<p>A tűz-sírás közül a szalamandra kacaja hallatszott:</p> + +<p>—A tűz teszi azt, José, a tűz! Ez az őselem! Ebből született a +többi három: a lég, a víz, a föld! Ebből születtetek ti is halandó +emberek!... Aludj! José! aludj! Én majd őrködöm! és a szalamandra +felemelt karjaiból aranyeső omlott az edényre oly vakítón, oly +káprázatos ragyogással, hogy Josénak le kellett hunyni szemeit és +kábultan hanyatlott vissza fekhelyére.</p> + +<p>Másnap reggel a tudós, a régi jó időkből maradt ezüst-tányérkán +néhány szőlőfürtöt hozott kedveltjének. José egyik szem szőlőn néhány +parányi aranyszemecskét fedezett fel.</p> + +<p>—Ecce! Az aranyat termő szőlő, amelyet Becharus +Metallurgiájában leír! kiáltá ámulatteljes csudálkozással...</p> + +<p>—Valóban az! Jó alkalom e sokat emlegetett phenomenon +megvizsgálására; felelte rá társa.</p> + +<p>—Várj! Várj! Ahol ez az egy volt, kell lenni többnek is! +Végigböngészem az egész lugast. E növényi aranyat meg fogjuk chemice +vizsgálni mercuriummal és ércvizekkel! Kiállja-e a próbát?... Te készíts +elő mindent, a próba-követ és a lapis lydiust! kiáltá lelkendezve és a +kertbe rohant.</p> + +<p>Délben azonban nagyon kedvetlenül ült az ebédhez, derekát fájlalta a +sok hajladozástól és még se talált egy szemet se többet.</p> + +<p>—Délután folytatom! mormogá csökönyösen és már javában kereste, +midőn az öreg Iván halálsápadtan rohant a kertbe. Könnyei omlottak és +némán mutogatott az utána jövő tábori hírnökre, ki egy nagy pecsétes +levelet adott át neki.</p> + +<p>—Mi lelt? Mi történt? Beszélj hát! riadt rá, de alig hogy +beletekintett a felszakított levélbe, ő is elhalványult és büszke fejét +megindulva csüggeszté mellére, aztán kemény léptekkel hagyá el a +kertet.</p> + +<p>Az öreg Iván pedig ősz fejét egy hársfa derekára hajtva sírt +keservesen.</p> + +<p>José a mester sietősen döngő lépteiből azt hitte, legalább is egy +kosárra való aranyhéjú szőlőt talált, de mennyire meg volt lepetve, +midőn halavány, megilletődött arccal látta belépni.</p> + +<p>—Mi történt? kérdezte.</p> + +<p>—Szörnyű hír! Az a szerencsétlen fiú, unokaöcsém, Véglyessy +István elesett a harcmezőn!</p> + +<p>José szíve nagyot dobbant.</p> + +<p>—Ki hozta a hírt?</p> + +<p>—Olvasd! Jó barátom, a fővezér küldte egy futárral. Ott fenn +van törött kardja, széthasgatott, véres mentéje és forgós kalpagja.</p> + +<p>—Kedveltem, mondta neki másnap komolyan, jól megfontolva a +dolgot, elhatároztam, hogy magam viszem meg e szomorú hírt leányomnak. +Most már nincs okunk távoltartani, sőt szüksége vagyon a szeretetteljes +gondozásra és vígasztalásra. Azért haza fogom hozni.</p> + +<p>Egy hétnél tovább húzódott, halasztódott a dolog, míg Bornemissza +Lénárd végre rászánta magát az indulásra.</p> + +<p>A hosszú út unalmait elűzendő, annyira telerakatta az ócska hintó +belsejét mindenféle kutyabőrös foliánsokkal, hogy magának alig jutott +hely benne.</p> + +<p>Igy felkészülve, Joséhoz ment búcsúzni:</p> + +<p>—Indulok, kedveltem! De még egyet mondok. Én Klárát előkészítem +mindenre... Bízd egészen rám a dolgot. Igérem, hogy megérkezésünkkor +Klárát menyasszonyodként üdvözölheted!</p> + +<p>—Bízvást teheti kegyelmed, mert, ha sejtelmeim nem csalnak, e +drága igéretnek akkorra megszületik a díja is!...</p> + +<p>—Ily hamar? Nem tévedsz? Nem csalatkozol? Egyebet nem tudott +szólni nagy felindulásában.</p> + +<p>A különben is csendes ház a gazda távoztával egészen kihaltnak +látszott, úgy, hogy még a rideg természetű Josét is kellemetlen, +idegenkedő érzés fogta el arra a tudatra, hogy most egyedül van és ő +a gazda e nagy, roskatag épületben.</p> + +<p>—Mindez nemsokára máskép lesz! gondolá... A gazdagság, az arany +hatalmával, olasz kőfaragó-mesterek, velencei kárpitosok és díszítők +tündérlakká fogják varázsolni az üres termeket. Tarka vendég-sereg, +sürgő-forgó szolgaszemélyzet, életet és vidámságot teremt e rideg, +templomi csendű falak közé.</p> + +<p>—Oh, Klára, Klára, a kerek világ minden kincsét és drágaságát +lábaid elé rakom, sóhajtotta egész hangosan, de riadtan fordult hátra, +mert ugyanekkor tompa, gúnyos kacaj hallatszott mögötte...</p> + +<p>Végig járta az egész folyosót, kihajolt a könyöklőről, de se itt, se +az udvaron nem volt senki.</p> + +<p>—Pedig nem csalódtam... tünődött, akaratlanul is folyvást +mindenfelé kémlelődve... Eh, bizonyosan az utcán vagy a szomszédban +kacagott valaki!</p> + +<p>Visszasietett a forró, fülledt levegőjű toronyszobába.</p> + +<p>A szalamandra azzal biztatta, hogy a gyümölcs érik és nem kell +bevárniok a négy évszak leforgását!... Miről tudja meg hát, hogy a +gyümölcs megérett?... Mikor?</p> + +<p>Erre, anélkül, hogy kérdezte volna, megfelelt a lángok közt megjelenő +szalamandra:</p> + +<p>—Nekünk az idő időből áll! Nem órák, nem napok, hanem az +eredmény után mérjük. A gyümölcs érik, az erő gyarapszik! Mindennap +várhatod a bűvös virág kinyíltát! Aludj, José, aludj!</p> + +<p>Ez után a kijelentés után még türelmetlenebbül várta a napok múlását +és az éjtszaka hangverő csendjében, minden perc-kettyenést, minden +óraütést szívének heves dobogása kísért.</p> + +<p>Igy múlt el két hét. Most már mindennap várhatta, hogy az utazó hintó +egyszerre csak begördül az udvarra: Klára megérkezik!</p> + +<p>Türelmetlenségében a falon függő csizióban kezdett levelezni, melyet +tudós házigazdája a hét égi planétának aspectusai nyomán szerkesztett a +hét valamennyi napjára. Amit ez mond, annak tehát igaznak kell lenni, +mert a könyv első pergament-lapjára maga a tudós írta rá e megjegyzést: +»Nem babona, nem balhit, hanem az égi aspectusok csalhatatlan +ereje a fundamentumuk.«</p> + +<p>Egyszerre csak lassú, alázatos köszöntés riasztotta föl +álmodozásaiból és anélkül, hogy az idegen belépését észrevette volna, ez +már közvetlen előtte hajlongott.</p> + +<p>—Leonhardus barátomat keresem! monda mély bókolással.</p> + +<p>José megrezzenésében szótlanul bámult az ijesztő soványságú +alakra.</p> + +<p>Páter Julián állott előtte.</p> + +<p>—A mester nincs honn, elutazott! felelé, ő is meghajtva magát, +de rideg, elutasító hangon.</p> + +<p>—Elutazott? Hová? ha szabad kérdeznem. Mindenekelőtt azonban +szabad tudnom, kihez van szerencsém? Én páter Julián, felséges császári +urunk gyóntatója vagyok!</p> + +<p>—Tudom! Én pedig a mester adeptusa! volt rá a válasz.</p> + +<p>A jezsuita éles, kémlelő tekintetet lövellt rá félig leeresztett +kékes szemhéjai alól, azután pedig körülnézett a toronyszobában.</p> + +<p>—Eszerint nem szállhatok meg e házban? kérdé késlekedve.</p> + +<p>—Sajnálom! Erre nem vagyok fölhatalmazva! felelé +visszautasítólag.</p> + +<p>—Fiatal ember! Én Leonhardusnak ifjúkorbéli bizalmas barátja +vagyok!</p> + +<p>—Tudom! A mester nem titkolá ezt előttem!</p> + +<p>—Tehát várt engemet az én kedves Leonhardus barátom?</p> + +<p>—Sejtette e látogatást.</p> + +<p>—És még sem rendelkezett semmiképen elfogadásomról? kérdé és +szeme kémlő pillantással tapadt a beszélőre...</p> + +<p>—Semmiképen se!</p> + +<p>—Hol van Iván, a kulcsár?</p> + +<p>—A jószágon. Ügyel az aratásra és betakarításra... Atyaságod +beláthatja, hogy én mint vendég, vendéget nem invitálhatok!</p> + +<p>—Mit jelentsenek e szavak, fiatal ember? kérdé a páter +édeskésen.</p> + +<p>—Tessék máshol éjjeli szállást keresni, viszonzá érdesen José. +Kíván még főtisztelendő atyaságod valamit? Időm ki van mérve.</p> + +<p>Páter Julián megtartotta alázatos állását, de beesett szemei a harag +és fenyegetés szikráit lövelltek.</p> + +<p>—Eszerint kegyelmed elkerget? kérdé élesen.</p> + +<p>—Ne méltóztassék félreérteni! Nem vagyok fölhatalmazva a +vendéglátásra... felelé José.</p> + +<p>—Leonhardus barátunk nagyon sajnálni fogja a történteket... +mondá figyelmeztető hangon.</p> + +<p>—Nem hiszem... felelé José fagyosan.</p> + +<p>—Úgy hát Isten oltalmába ajánlom e házat! Ha Leonhardus +megérkezik, mondja meg neki kegyelmed, hogy Keresztúri Gedeon úri +házához szálltam... monda kenetteljes lemondással, de midőn a küszöbről +visszatekintett, szemeik két villogó kardként keresztezték egymást.</p> + +<p>Josénak csak késő délután jutott eszébe, hogy meg kellene +kérdeztetni, csakugyan oda szállott-e? Kiment és előkiáltva a kertészt, +a Keresztúri-házhoz küldte, de ez csakhamar azzal a hírrel jött vissza, +hogy páter Julián, meg se pihenve, újra kocsiba ült, de azt igérte, +hogy egy-két nap múlva visszatér.</p> + +<p>A harmadik napon utána tudakozódtatott és embere azzal a hírrel jött +vissza, hogy páter Julián az éjtszaka csakugyan visszaérkezett.</p> + +<p>—Bárcsak már a mester is itthon lenne! De hát hol is marad? +Valaminek történnie kellett, különben már visszaűzte volna a vágy és +türelmetlenség... gondola lehangoltan; azután kis idő múlva fölállt, +bezárta fenn és lenn az ajtókat, mert a mindinkább erősbödő szél +fütyülve zúgott, sivított végig az egymást keresztező folyosókon.</p> + +<p>—Zivatart kapunk! gondola, a távoli tompa dörgésre +figyelve.</p> + +<p>Csakugyan, éjtszakára orkánszerű vihar tört ki és rettentő +villámlással és mennydörgéssel söpört végig a város fölött.</p> + +<p>A földrázó csattanásokra figyelve, alig vette, észre az idő múlását. +Az éj középórái elmúltak, de a szalamandra koronás alakja ma nem +úszkált, nem jelent meg a zsarátnokká izzúlt lángtengerben.</p> + +<p>Hallgatódzott, nem-e hallja a tűzsírás-forma kacajt? De csak az orkán +vad bőgését hallotta.</p> + +<p>Éjfélkor azonban, mintha szárnyát szegték volna, egyszerre +elhallgatott. E rejtelmes csendességben az athenora falai és a titkok +titkát rejtő edény egyszerre olvadt üvegként átlátszóvá változtak és a +végtelenségig kiterjeszkedtek.</p> + +<p>Bíborszínű ködben, csodálatosan villódzó bíborvörös párában úszott +minden, a középen pedig szivárványszínű lángfelhő lebegett, melynek +méhéből csillagként szikrázó, gyönyörű virág nőtt ki, melyet tömérdek +alak vett körül idegenszerű fejedelmi öltözetekben, csillogó koronákkal, +és térdet hajtva, ünnepélyes, mély áhítattal várták, míg a csodálatos +virág koronaalakú kelyhe kitárul.</p> + +<p>A virág kelyhe lassú fesléssel fölpattant, mire villámszerűen tűnt el +az egész látomány és ugyanebben a pillanatban mély, földalatti dörgéssel +az olvasztótégely födele lerepült az athenoráról és lágy, aëolhárfaszerű +zengés közt az egész toronyszoba a hajnalpír rózsaszínű tündérvilágában +úszott.</p> + +<p>E bűbájos rózsaszínű sugárzást az edény fenekén csillogó bíborpiros +kő lövellte. José kimondhatatlan gyönyörrel borult térdre és csak azt +látta még, hogy a csodahatalmú kő erejétől az egész olvasztó-tégely +tiszta színarannyá változik, azután eszméletlenül esett le a földre.</p> + +<p>Csak a torony rovátkái között tanyázó csókák hajnali károgása +térítette magához.</p> + +<p>Künn komor, szürke köd borult mindenre, a toronyszoba mégis a +hajnalmosolygás bűbájos pírjában derengett.</p> + +<p>Remegve tápászkodott fel és szilaj, tétova pillantással nézett +szét... a másik pillanatban azonban, mint a prédájára csapó saskeselyű +visítása, olyan kiáltással rohant az athenora felé.</p> + +<p>—A nagy titok föl van fedezve!</p> + +<p>Térdre akart borulni, de mérhetetlen elragadtatásában csak +mozdulatlanul bámulta a színarannyá vált olvasztóedényt és a fenekén +ragyogó, csodálatos sugárzású bíborvörös követ.</p> + +<p>—Enyém hát, enyém, a világ és mindenség leghatalmasabb +talizmánja, mely egészséget, hosszú életet és mérhetetlen gazdagságot ád +s a föld leghatalmasabb emberévé tesz engem! kiáltá mámorosan.</p> + +<p>Midőn nyugodtabbnak érzé magát, fölolvasztotta a legnagyobb +ólomdarabot s beledobva a vörös kőnek egy szilánkocskáját, az ólom +színarannyá változott.</p> + +<p>—Az utolsó kételytől is megszabadultam! Ez maga az igazi nagy +élet-elixirium, Basilius, Albertus Magnus vörös oroszlánja és Hermes +Trismegistosnak vörös sárkánya!</p> + +<p>És alig hogy e szavakat kimondta, begördülő nehéz útihintó dübörgése +reszkettette meg a torony ablakait.</p> + +<p>Arcára egykedvű nyugalmat erőltetve, de szilajon dobogó szívvel +sietett az érkezők elé.</p> + +<p>Bornemissza szolgájára támaszkodva szállt ki a vén bárkából és erősen +sántított, de José szemei csak Klárát keresték, ki észre sem véve feléje +nyújtott kezét, az ő segélye nélkül szállott ki a kocsiból.</p> + +<p>—Mi újság? Mi történt? szólott érdes, szaggatott hangon.</p> + +<p>—Kellemes és kellemetlen! felelte és Klárára nézett.</p> + +<p>—Klára lányom! Nyújtsd kezedet és üdvözöld néhány szíves szóval +jövendőbeli élettársadat.</p> + +<p>—Atyám parancsa előtt meghajlok, Venegas úr! De csak az alatt a +föltétel alatt, ha István halála valónak bizonyul.</p> + +<p>Bornemissza pedig ezalatt izgatott várakozással nézett kegyeltje +arcára. Mély emberismerete valami rendkívülit sejtett ennek erőszakolt +egykedvűsége mögött.</p> + +<p>—Ne tétovázz! nógatá türelmetlenül.</p> + +<p>—Páter Julián itt van... válaszolá halkan</p> + +<p>—Itt, nálam!?</p> + +<p>—Nem itt. Nem nálunk... Én nem fogadhatám be vendégül. Emiatt, +azt hiszem, ellenségünkké lett... De nem nagyon félhetünk a +haragjától.</p> + +<p>—No, no! Te nem tudod, mekkora hatalom van kezei között... +felelte kedvetlenül.</p> + +<p>José szemei égtek és egy fejjel magasabbra látszott nőni, midőn +büszkén és diadalmasan végre kimondhatá:</p> + +<p>—A mi kezeinkben nagyobb hatalom van. Mester, a nagy titkot +megtaláltam.</p> + +<p>Bornemissza Lénárd válaszul csak egy elfojtott kiáltást hallatott, +azután szélvészként rohant le a toronyszobába.</p> + +<p>José szintén utána sietett s így egyikük se vette észre, hogy ugyane +pillanatban páter Julián lépett az udvarra és tétova nélkül utánuk +indult.</p> + +<p>Midőn José kinyitotta a nagy szekrényt és a bíborvörös kő hajnalpiros +sugárzással ragyogta be a komor helyiséget, az agg tudós annyira meg +volt indulva, hogy imádatos tisztelettel térdre borult a csodálatos +erejű talizmán előtt.</p> + +<p>—Végre! Végre!... csak ennyit bírt mondani, azután viharosan +José nyakába borult.</p> + +<p>—Üdv neked, Leonhardus! Jövendölésem tehát mégis beteljesedett. +Te megtaláltad a nagy titok kulcsát!... szólalt meg egyszerre valaki +kenetteljes hanghordozással mögöttük.</p> + +<p>Bornemissza, mintha kígyóra lépett volna, riadt vissza.</p> + +<p>—Gratulálok! Leonhardus, gratulálok! Tudományod a föld +leghatalmasabb emberévé avatott. Üdv neked, drága barátom! Üdv!... +folytatá leghizelgőbb hangján, kezét dörzsölve.</p> + +<p>Amilyen mámoros örömben és elragadtatásban úszott az imént egész +valója, épp akkora düh fogta el most Bornemisszát.</p> + +<p>Egy lépéssel a másik szekrény előtt teremve, fölszakította annak +ajtaját.</p> + +<p>—Még ezután is mersz a szemem közé nézni, képmutató, nyomorult! +kiáltá dörgő hangon és elébe tartotta azt a kémiai módon lemásolt +levelet.</p> + +<p>Páter Julián e váratlan fordulatra annyira elvesztette a +lélekjelenlétét, hogy ijedtében felhördült és fakóvá vált arccal kapott +a papir után:</p> + +<p>—Hol szerezted?</p> + +<p>Bornemissza lesujtó megvetéssel nézett rajta végig:</p> + +<p>—Úgy ám, hol? viszonzá maró gúnnyal. Ott, ahol igaz barátságot +színlelve, írtad... Tőled annyira magasztalt tudományom segítségével. +Menj, utállak! Nem ismerjük többé egymást.</p> + +<p>—Leonhardus, te elhiszed? kiáltá és kezdé magát mosni, +mentegetni. Esküdözött, hogy szemfényvesztés az egész, a sátán gonosz +varázslata, apokrif, misztifikáció,—de a ház ura csak megvetőleg +kacagott:</p> + +<p>—Természetesen, az árulás és hazugság édes testvérek.</p> + +<p>Hanem Julián atya kívül-belül kaucsukból volt gyúrva. Akárhogy +leverték, földhöz ütötték, megint talpra állott és fölül igyekezett +kerülni.</p> + +<p>—Leonhardus, felejtsük az egészet! Mirevaló ez az +ellenségeskedés?</p> + +<p>Bornemissza indulatosan eléje dobbant.</p> + +<p>—Nem félek tőletek!... E levelet pedig magam fogom fenséges +urunknak, Mátyás főhercegnek bemutatni.</p> + +<p>—Azt nem fogod tenni, Leonhardus!</p> + +<p>—De igenis megteszem! Nem félek tőletek! Kezemben a győzelem és +hatalom! dörögte szilaj lábdobbanással, a bíborvörös kőre és az arany +edényre mutatva.</p> + +<p>A két volt jóbarát pár pillanatig kihívó tekintettel méregette +egymást.</p> + +<p>—Mit kívánsz cserébe e levélért? kérdé benső izgalomtól vibráló +hangon.</p> + +<p>—Semmit! Menj és többé ne kerülj szemeim elé! Nem ismerjük +egymást!... volt rá a hideg, engesztelhetetlen válasz.</p> + +<p>—Utolsó szavad ez?</p> + +<p>Bornemissza felelet helyett néma megvetéssel fordult el tőle.</p> + +<p>—Jer, kedveltem! E mérhetetlen kincset biztos helyre kell +szállítanunk és őriznünk kell. Eget, földet mozgásba fognak hozni, hogy +megkerítsék, de ott leszünk, őrködünk, szakadatlanul... monda +Josénak.</p> + +<p>Páter Julián lesütött fejjel eltávozott.</p> + +<p> </p> + +<p>—Egy órát, egyetlen percet sem adok többet, Klára! Négy hete +múlt, hogy megfoghatatlan oktalansággal húzod, halasztod az egybekelés +idejét. Kedden este esküsztök! monda a tudós olyan indulatos, parancsoló +hangon, hogy lánya megfélemlítve elhallgatott.</p> + +<p>Bornemissza azonban tovább is ingerülten járt föl s alá a drága +szőnyegekkel és pompás mobiliákkal egészen újonnan bútorozott szobában, +melynek nyitott ajtói még egész sereg egymásba nyíló, fényesebbnél +fényesebb termet mutattak.</p> + +<p>—Micsoda dolog az, hegy a leány nem hajol meg készséggel az apa +akarata előtt! folytatá könyörtelenül.</p> + +<p>—Atyám! esdeklett remegő hangon Klára.</p> + +<p>—Csend! Angyalszelíd, engedelmes természetű édesanyád +kétségbeesett volna önfejűséged és vonakodásod láttára. Ha nem látlak +derült, engedelmes lánynak, akkor szerető atyád helyett fenyítő uradat +és mesteredet tanulod megismerni bennem.</p> + +<p>—Óh, édesatyám, mily kegyetlen szavak ezek!</p> + +<p>Atyja eltaszította magától.</p> + +<p>—Amilyeneket érdemelsz!</p> + +<p>—Kedden este örök frigyre léptek és engedelmesnek, szelídnek, +odaadónak akarlak látni! Az leszel-e? rivallta haraggal.</p> + +<p>—Az leszek, atyám!... rebegte ekkor Klára megtört hangon és +szobájába távozott.</p> + +<p>—Tehát kedden este! Hat órára készen légy! Már mindent +elintéztem. A lelkész és a tanuk a kis kápolnában várnak reátok! +kiáltotta utána.</p> + +<p>És ez a keddi nap Klára buzgó fohászai és könyörgései dacára is +elérkezett.</p> + +<p>—Oh, Istenem!—rebegé hangtalanul—mért nem tudtam én +is meghalni! Mindjárt hat óra és mindennek vége! Oh, István! István!</p> + +<p>Egyszerre azonban az a kétségbeesett mentő gondolat jutott eszébe, +hátha megvallaná Josénak, hogy nem szereti, nem akar nejévé lenni semmi +áron. Amilyen büszkének és jónak látszik, tán ha ezt megvallja neki, +lemond kezéről.</p> + +<p>E mentő gondolathoz a vízbefúlók görcsös erejével ragaszkodott. De +hogy menjen oda? Egyedül nem mehet a toronyszobába, mely José lakása +vala. Atyját fogja valami ürügy alatt magával hívni és Josét félreintve, +elmondja neki.</p> + +<p>Úgy is tett. Atyja ugyan furcsának találta, hogy a toronyszobából +induljanak az esküvőre, de még se akarta kedvét szegni. José éppen +barettája után nyúlt, midőn beléptek.</p> + +<p>—Maradj! Klára akarta, hogy innen induljatok! szólott +magyarázólag a tudós. Nos, lányom, hát mit akartál mondani? fordult +aztán kérdőleg leányához.</p> + +<p>Klára még halványabb lett. Most már visszaijedt a próbától.</p> + +<p>Kétségbeesetten gyürögette a kezében tartott csipkekendőcskét, José +pedig udvarias meghajlással közelebb lépve, várakozott.</p> + +<p>Ebben a feszült, várakozó csendességben egyszerre érces csörrenés és +siető lépések zaja hallatszott a lépcsőkön és a másik percben a holtnak +hitt Véglyessy István szálas, katonás alakja állott előttük.</p> + +<p>—Klára!</p> + +<p>—István! Óh, István! Te élsz! Hála neked jóságos Istenem! +sikoltá az öröm ujjongásával Klára és az ifjú kebelére borult.</p> + +<p>—Élek, Klára, élek! Most már enyém lesz! Nem választ el +bennünket senki! ujjongott István is boldogan.</p> + +<p>—Tüstént ide mellém jösz, Klára! Micsoda immodestus viselkedés +ez? rivallt rá atyja haragosan.</p> + +<p>—Bátyám uram! Nézzen rám! A fővezér kapitánnyá nevezett ki +vitézségemért. Most már nem tagadhatja meg tőlem Klára kezét!</p> + +<p>—Hogy jössz te ide? Halálhíredet hallottuk.</p> + +<p>—Én nem hittem! Az utolsó percig reménykedtem! kiáltotta közbe +ragyogó szemekkel Klára.</p> + +<p>—Hírét véve Klára férjhezmenetelének, éjjel-nappal siettem. +Halálhírem pedig onnan eredt, mert embereim vértől borítva láttak +lovamról lehullani a csatamezőn s azt hitték, hogy ott vesztem.</p> + +<p>Bornemissza szemöldökei összehúzódtak és Joséra pillantva, látta, +hogy ez dühtől torzult arccal mered a beszélőre, mintha rá akarna +rohanni. Megnyugtatólag intett tehát neki, azután öccséhez fordult:</p> + +<p>—Itthon pedig az történt, hogy Klára kezét odaajándékozá +Venegas José úrnak. Kedveltem, fogd karon menyasszonyodat és jerünk!</p> + +<p>—Atyám! sikoltá könyörgő hangon Klára és irtózva visszahátrált +a feléje közeledő José elől.</p> + +<p>E pillanatban föltárult a torony kis ajtaja és José halálsápadtan +döbbent vissza a belépő magas nőalaktól.</p> + +<p>—Cynthia! hebegék rángó, színtelen ajkai.</p> + +<p>—Én vagyok, José! Esküd betelt! Érted jöttem! Nem megfogadtad, +hogy a miénk vagy?...</p> + +<p>—Mit akar és ki ez a turbulens persona? kérdezte Bornemissza +zordonan.</p> + +<p>—Nem ismerem! felelte José merészen; azután halkan s +indulatosan odasúgta Cynthiának: Menj, távozz, akarom!</p> + +<p>Cynthia felkacagott...</p> + +<p>—Nem ismersz, igazán nem ismersz, José?</p> + +<p>—Nem ismerlek! Tüstént távozz, akarom! Parancsolom! riadt rá +eltorzult arccal.</p> + +<p>Cynthia felemelte a karját és újra kacagott. Kacaja azonban egyre +harsogóbb, ijesztőbb lett, úgy, hogy nem is kacaj volt az már többé, +hanem süketítő mennydörgés.</p> + +<p>Valamennyien rémülten, megdermedve álltak ott.</p> + +<p>Egyszerre szeméből és kebléből vakító lángok lövelltek elő... azután +dörgő roppanások között a falak és oszlopok inogni, omladozni kezdtek és +Istvánnak éppen csak annyi ideje maradt, hogy a félig eszméletlen Klárát +karjaiba kapva, a kis ajtó tömör boltozatán át az utcára meneküljön +vele, midőn égig villanó lángok és földetrázó dörgés, ropogás között az +egész torony összeomlott, maga alá temetve mindent.</p> + +<hr style="width: 40%"> + +<div> +<a name="Chapter_11"></a><br /> +</div> + +<p class=center><img alt="image 9" src="images/9.jpg"><br /><br /></p> + +<h3>EPILOGUS</h3> + +<div> +<br /> +</div> + + +<p>A budai szent Zsigmond kápolna tudós lelkipásztora, Ambrozius atya, +aki lelkiismeretesen följegyezte az akkoriban történt nevezetesebb +eseményeket és jelenségeket, naplójának elsárgult lapjain az elmondott +történetre vonatkozó következő följegyzéseket tette:<br /></p> + +<p class=right>»Die 27. Septembris.</p> + +<p>Még most is füleimben cseng azon rémséges detonatiónak a dörgése, +mely nagyon tudós Bornemissza Lénárd főnemes úr (tudós nevén Leonhardus +Sydericus) portájának és úri palotájának majd háromfertály részét +romokba döntötte, a szomszéd porták pedig alapjukban egészen +megrendültének.</p> + +<p>Éppen Ave harangozás utáni estvéli áhitatosságomat végezve, egy ideig +még jámbor contemplatiókon jártatám elmémet, midőn egyszerre az +Apocalypsis világomlasztó robaja között, firmamentumig lövellő lángok +világítanak be mindeneket, azután földetrázó mennydörgéssel, sűrű +füstfellegek burkolták orcusi sötétségbe a környéket.</p> + +<p>Minden teremtett lélek kiszaladt és nagy remegéssel az utolsó ítélet +eljövetelét várta. Senki se tudá, mi történt, mígnem egyszerre hire +szaladt, hogy Bornemissza Lénárd uram és idegen országbéli adeptusa +alchymiabéli és setét magiabéli manipulatióiknak estének áldozatul és +tűz és romok alá vagynak temetve.</p> + +<p>Bornemissza uram minden hajadoni erényekkel ékeskedő leánya, Clara, +és öccse Véglyessy István, a kijáró boltozata alá menekülve, mindeneknek +csudájára épen és sértetlenül maradtanak, és az ő kétségbeesett +lamentációik és jajgatasaik segélyre serkenték az embereket, úgy, +hogy tüstént az omladékok eltakarításához fogtanak.</p> + +<p>Szörnyűséges pusztulás képe tárult fel ottan.</p> + +<p>A tűz mindent megemésztett, az úri palotának csak előszárnya maradott +állva, az is roskadozó állapotban... és a romok közül kihangzó elhaló +hörgés- és nyöszörgéstől vezettetve, kemény és fáradságos munka után, +ráakadtak a tudós nemes úrra, ki még ugyan élt, de órái meg valának +számlálva. Az utolsó lelki vigaszt feladva nékie, még csak annyit tudott +hörögni, hogy öccse oltalmába és szeretetébe ajánlja leányát, Clarat, +azután megáldá őket, mire menten otthagyá lelke halandó porhüvelyét... +Az idegen országbéli adeptus porhüvelyéből azonban egy atomust se +találtanak, noha az egész romhalmazt széllyelhányták vala érette. Ő +kegyelme egészen porráégett. Isten legyen irgalmas szegény +lelkeiknek!</p> + +<p>Persze, mint mindenkor, úgy most is sok mindenfélét beszélnek és +imputálnak az emberek, kiváltképen a tudatlan misera plebs contribuens. +Azt is mondják, hogy a jezsuita atyák boszújának esett a főnemes úr +áldozatul, miután mindenféle cselszövényeikbe és titkos praktikáikba +be lévén avatva, ezt most ellenük akará fordítani; néhányan a fekete +mágiának és a természetfeletti hatalmak boszújának mondják, ellenben +mások pedig politikai okoknak tulajdonítják vala az egész +szerencsétlenséget, melynek másától őrizzen meg bennünket a magasságbéli +kegyelme!</p> + +<p>Mi történt, hogyan történt, erről se az árván maradt leányzó, Clara, +sem pedig vőlegénye, Véglyessy István nem tudnak, vagy nem akarnak +nyilatkozni. Azt csak a magasságbéli Isten, ki minden titoknak a tudója, +tudná megmondani.</p> + +<p>Én azonban erre azt mondom: Ember, hagyj békét a földöntúli +hatalmaknak, és ne kisértsd az Istent, minket gyarló bűnösöket pedig ne +vigy, én uram Istenem, kisértetbe!«<br /></p> + +<p class=right>»Die 21-ti Octobris.</p> + +<p>Miként a szerencsétlenül járt tudós úr óhajtá és meghagyá nekik, ma +esküdtenek, a legnagyobb csendben és visszavonultságban, egymásnak +sírig tartó hűséget Clara Bornemissza és Stefanus Véglyessy de +Véghlyes...</p> + +<p>Én kötém össze kezeiket az egyház áldásával.</p> + +<p>Adja is meg a magasságbéli Úristen e sok gyötrelmet és +megpróbáltatásokat átszenvedett szíveknek mindenekben kegyelmét és a +házas élet minden boldogságát. Ámen!«<br /></p> + +<p class=right>»Die 30-ta Octobris.</p> + +<p>Városunkba nevezetes tudós és magasállású persona érkezett, felséges +császári és királyi urunknak belső udvari medicinae doktora, a tudós és +híresneves Hayek Thaddeus uram személyében, a bohémiai Prága (némelyek +úgy mondják Práhá) városából.</p> + +<p>E neves és eminens dignitás benső barátja vala a szerencsétlenül járt +tudós főúrnak, és a hallott szerencsétlenség hire hozá vala hozzánk Buda +városába.</p> + +<p>E tudós férfiú többek között azt állítja, hogy ama rettentő robbanást +bizonyára valami chemiai operatio idézte vala elő, valamelyes ismeretlen +durranó mixtúra, mely a chemicaliák titkos és kitanulhatlan occulta +qualitásából, anélkül, hogy sejtenék, némelykor előáll és vehementer +explodál...</p> + +<p>Igaz-e ez, nem-e, én nem tudom, de e tudós férfiú bizonyára +competensebb judex, mint az én simplex és csekély mivoltom.«</p> + +<p> </p> + +<p>Eddig tart páter Ambrozius naplójának a történetre vonatkozó része. A +történet után tíz évvel később azonban Hayek Thaddeus prágai udvari +orvos hagyatékában egy vaskos kézirattekercset találtak, mely a fent +megírt történetet egész terjedelmében tartalmazza.</p> + +<p>E kézirat első lapjára a tudós orvos saját kezével a következő +megjegyzést iktatta:</p> + +<p>»Azok, kik a nagy titkot megtalálták, így írják le a nagy +elixirum születését, azon alchymisták pedig, kik sóváran keresik, ilyen +csodálatos jelenések között képzelik a bíborvörös kő +születését,—ítéletet azonban csak az mondhat, ki mindezen titkok +kulcsát bírja.«</p> + +<hR style="WIDTH: 70%"> + +<p><a name="FN1"></a> +<sup>[1]</sup> Hollófej +</p> +<p><a name="FN2"></a> +<sup>[2]</sup> Ignes reverberii: fokozott tűz.</p> + +<hr style="width: 100%"> + + + + + + + + +<pre> + + + + + +End of the Project Gutenberg EBook of Az arany szalamandra, by Ferenc Donászy + +*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ ARANY SZALAMANDRA *** + +***** This file should be named 18365-h.htm or 18365-h.zip ***** +This and all associated files of various formats will be found in: + http://www.gutenberg.org/1/8/3/6/18365/ + +Produced by Tamás Róth, Hardi Attila János, Hardi Attila +János and the Online Distributed Proofreading Team Europe +at http://dp.rastko.net. + + +Updated editions will replace the previous one--the old editions +will be renamed. + +Creating the works from public domain print editions means that no +one owns a United States copyright in these works, so the Foundation +(and you!) can copy and distribute it in the United States without +permission and without paying copyright royalties. Special rules, +set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to +copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to +protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project +Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you +charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you +do not charge anything for copies of this eBook, complying with the +rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose +such as creation of derivative works, reports, performances and +research. They may be modified and printed and given away--you may do +practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is +subject to the trademark license, especially commercial +redistribution. + + + +*** START: FULL LICENSE *** + +THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE +PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK + +To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free +distribution of electronic works, by using or distributing this work +(or any other work associated in any way with the phrase "Project +Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project +Gutenberg-tm License (available with this file or online at +http://gutenberg.org/license). + + +Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm +electronic works + +1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm +electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to +and accept all the terms of this license and intellectual property +(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all +the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy +all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. +If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project +Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the +terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or +entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. + +1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be +used on or associated in any way with an electronic work by people who +agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few +things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works +even without complying with the full terms of this agreement. See +paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project +Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement +and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic +works. See paragraph 1.E below. + +1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" +or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project +Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the +collection are in the public domain in the United States. If an +individual work is in the public domain in the United States and you are +located in the United States, we do not claim a right to prevent you from +copying, distributing, performing, displaying or creating derivative +works based on the work as long as all references to Project Gutenberg +are removed. Of course, we hope that you will support the Project +Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by +freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of +this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with +the work. You can easily comply with the terms of this agreement by +keeping this work in the same format with its attached full Project +Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. + +1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern +what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in +a constant state of change. If you are outside the United States, check +the laws of your country in addition to the terms of this agreement +before downloading, copying, displaying, performing, distributing or +creating derivative works based on this work or any other Project +Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning +the copyright status of any work in any country outside the United +States. + +1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: + +1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate +access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently +whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the +phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project +Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, +copied or distributed: + +This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with +almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or +re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included +with this eBook or online at www.gutenberg.org + +1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived +from the public domain (does not contain a notice indicating that it is +posted with permission of the copyright holder), the work can be copied +and distributed to anyone in the United States without paying any fees +or charges. If you are redistributing or providing access to a work +with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the +work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 +through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the +Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or +1.E.9. + +1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted +with the permission of the copyright holder, your use and distribution +must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional +terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked +to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the +permission of the copyright holder found at the beginning of this work. + +1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm +License terms from this work, or any files containing a part of this +work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. + +1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this +electronic work, or any part of this electronic work, without +prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with +active links or immediate access to the full terms of the Project +Gutenberg-tm License. + +1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, +compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any +word processing or hypertext form. However, if you provide access to or +distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than +"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version +posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), +you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a +copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon +request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other +form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm +License as specified in paragraph 1.E.1. + +1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, +performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works +unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. + +1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing +access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided +that + +- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from + the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method + you already use to calculate your applicable taxes. The fee is + owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he + has agreed to donate royalties under this paragraph to the + Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments + must be paid within 60 days following each date on which you + prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax + returns. Royalty payments should be clearly marked as such and + sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the + address specified in Section 4, "Information about donations to + the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." + +- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies + you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he + does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm + License. You must require such a user to return or + destroy all copies of the works possessed in a physical medium + and discontinue all use of and all access to other copies of + Project Gutenberg-tm works. + +- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any + money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the + electronic work is discovered and reported to you within 90 days + of receipt of the work. + +- You comply with all other terms of this agreement for free + distribution of Project Gutenberg-tm works. + +1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm +electronic work or group of works on different terms than are set +forth in this agreement, you must obtain permission in writing from +both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael +Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the +Foundation as set forth in Section 3 below. + +1.F. + +1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable +effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread +public domain works in creating the Project Gutenberg-tm +collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic +works, and the medium on which they may be stored, may contain +"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or +corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual +property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a +computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by +your equipment. + +1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right +of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project +Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project +Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all +liability to you for damages, costs and expenses, including legal +fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT +LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE +PROVIDED IN PARAGRAPH F3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE +TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE +LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR +INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH +DAMAGE. + +1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a +defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can +receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a +written explanation to the person you received the work from. If you +received the work on a physical medium, you must return the medium with +your written explanation. The person or entity that provided you with +the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a +refund. If you received the work electronically, the person or entity +providing it to you may choose to give you a second opportunity to +receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy +is also defective, you may demand a refund in writing without further +opportunities to fix the problem. + +1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth +in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER +WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO +WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. + +1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied +warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. +If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the +law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be +interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by +the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any +provision of this agreement shall not void the remaining provisions. + +1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the +trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone +providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance +with this agreement, and any volunteers associated with the production, +promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, +harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, +that arise directly or indirectly from any of the following which you do +or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm +work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any +Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. + + +Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm + +Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of +electronic works in formats readable by the widest variety of computers +including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists +because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from +people in all walks of life. + +Volunteers and financial support to provide volunteers with the +assistance they need, is critical to reaching Project Gutenberg-tm's +goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will +remain freely available for generations to come. In 2001, the Project +Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure +and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. +To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation +and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 +and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. + + +Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive +Foundation + +The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit +501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the +state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal +Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification +number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at +http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent +permitted by U.S. federal laws and your state's laws. + +The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. +Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered +throughout numerous locations. Its business office is located at +809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email +business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact +information can be found at the Foundation's web site and official +page at http://pglaf.org + +For additional contact information: + Dr. Gregory B. Newby + Chief Executive and Director + gbnewby@pglaf.org + + +Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg +Literary Archive Foundation + +Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide +spread public support and donations to carry out its mission of +increasing the number of public domain and licensed works that can be +freely distributed in machine readable form accessible by the widest +array of equipment including outdated equipment. Many small donations +($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt +status with the IRS. + +The Foundation is committed to complying with the laws regulating +charities and charitable donations in all 50 states of the United +States. Compliance requirements are not uniform and it takes a +considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up +with these requirements. We do not solicit donations in locations +where we have not received written confirmation of compliance. To +SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any +particular state visit http://pglaf.org + +While we cannot and do not solicit contributions from states where we +have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition +against accepting unsolicited donations from donors in such states who +approach us with offers to donate. + +International donations are gratefully accepted, but we cannot make +any statements concerning tax treatment of donations received from +outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. + +Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation +methods and addresses. Donations are accepted in a number of other +ways including checks, online payments and credit card donations. +To donate, please visit: http://pglaf.org/donate + + +Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic +works. + +Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm +concept of a library of electronic works that could be freely shared +with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project +Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. + + +Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed +editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. +unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily +keep eBooks in compliance with any particular paper edition. + + +Most people start at our Web site which has the main PG search facility: + + http://www.gutenberg.org + +This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, +including how to make donations to the Project Gutenberg Literary +Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to +subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. + + +</pre> + +</body> + +</html> |