diff options
Diffstat (limited to '77758-0.txt')
| -rw-r--r-- | 77758-0.txt | 4035 |
1 files changed, 4035 insertions, 0 deletions
diff --git a/77758-0.txt b/77758-0.txt new file mode 100644 index 0000000..9f06d1c --- /dev/null +++ b/77758-0.txt @@ -0,0 +1,4035 @@ +*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 77758 *** + +A JÓ TÜNDÉR + +VÍGJÁTÉK HÁROM FELVONÁSBAN, UTÓJÁTÉKKAL + +ÍRTA + +MOLNÁR FERENC + +BUDAPEST + +FRANKLIN-TÁRSULAT + +magyar irod. intézet és könyvnyomda + +KIADÁSA + +_Előadási és minden egyéb jog fenntartva._ + +* + +_Copyright Budapest 1930 by Ferenc Molnár._ + +Franklin-Társulat nyomdája. + +A JÓ TÜNDÉR + + + + +SZEMÉLYEK + + Lu _Gaál Franciska_ + Dr. Spórum _Hegedűs Gyula_ + Konrád _Góth Sándor_ + Államtitkár _Hajmássy Miklós_ + Karolin _Gombaszögi Ella_ + Főpincér _Rajnai Gábor_ + Titkár _Somló István._ + +(Öt néma személy: egy kis pincér, egy írnok, egy kárpitos, két munkás.) + +_Először adták a budapesti Vígszínházban 1930. október 11-én._ + + + + +ELSŐ FELVONÁS. + +_Szeparé egy előkelő hotelben. Este. Három személyre van terítve. Pezsgő +behűtve. A falnál asztalkán likőrök és gyümölcs. A háttérfalon, jobbról, +ajtó._ + +_Főpincér és kis pincér némán foglalatoskodik._ + +_Egyszerre berohan Konrád. Átadja kabátját, kalapját. Szmokingban van. +Kis pincér kiviszi a holmit._ + +Konrád _a főpincérhez_. Kérem, gyorsan, gyorsan! Azonnal menjen ki a +mellékbejárathoz. Ott áll egy autó. Az autó le van függönyözve. Az +autóban vár egy hölgy. A hölgyet feltűnés nélkül, diszkréten azonnal +vezesse ide be. Egy szót se szóljon hozzá. Ne is köszönjön neki. És +aztán azonnal kezdhetik a vacsorát szervírozni! + +Főpincér _szolgálatkészen hallgatja ezt végig és kirohan. Pár izgatott +pillanat szünet. Lu belép izgatottan, estélyi ruhában. Konrád lesegíti +köpenyét._ + +_Lu elragadóan graciőz, kedves, kissé gyerekes, nagyon groteszk. +Túlságosan finoman viselkedik, finom hangon beszél._ + +_Konrád erőszakoltan «finom», tulajdonképpen neveletlen, parvenü, mohó, +komikus._ + +Lu _mosolyogva a szívére szorítja a kezét_. Ah, hogy dobog a szívem! + +Konrád. De az Istenért, nagyságos asszonyom! Miért ez a félelem? Ez a +túlzott óvatosság? Bujkálni! Külön-külön bejönni, nem együtt… + +Lu. Nekem vigyáznom kell!… A férjem, jaj, a férjem!… Ha meglát valaki +végem van! + +Konrád. De hát, ahol az autóval megálltunk, az külön bejárata a +hotelnek, a mellékutcából, direkt külön folyosóval a külön szobákhoz! + +Lu. Nem ismeri a férjemet! Félelmes ember!… Ha itt egyedül lát meg +valaki, mindig mondhatom, hogy egy barátnőmhöz jöttem, aki itt lakik a +hotelben. De ha egy férfival látnak!… Kettesben! Isten ments! + +_Pincérek bejönnek, némán szervíroznak kaviárt és osztrigát. Ezalatt +hallgatás. Pincérek kimennek. Rögtön tovább folyik az izgatott dialóg._ + +Lu. Kérem, hol a barátja? Azt mondta, a barátja is itt lesz… Azt mondta: +hárman leszünk! Kikötöttem! Direkt kikötöttem, hogy legalább hárman +legyünk! Becsapott? + +Konrád. Dehogy csaptam be! Nyugodjék meg, az Istenért! Hisz látja, itt a +harmadik teríték. Kicsit későn szóltam az államtitkárnak. Már akkor +elígérkezett egy politikai vacsorára. De itt van a vacsora ebben a +hotelben. Az első emeleten. Egy bankett. És őméltósága megígérte, hogy +megosztja az estét. Okvetlenül lejön később hozzánk, ide. Fantasztikus +ez az óvatosság! Fél tőlem? + +Lu. Én… nem akarok kettesben… szeparéban édelegni… Nem vagyok kokott!… + +Konrád. De hát ez az idegekre megy, ez az izgalom… minden alkalommal! + +Lu. Na, na! «Minden alkalommal». Harmadszor vagyunk együtt. Az első, az +nem számít, amikor a tánc-teán megismerkedtünk. Mikor váratlanul +hozzámlépett két úr: ön és barátja, ez az államtitkár… és bemutatkoztak… +és _kacéran_ amikor ön mindjárt észrevehette a tekintetemen, hogy… +dacára az államtitkár feltűnő férfiszépségének, én önt választottam… + +Konrád _felbuzdulva_. Oh, édes kis Lu… + +Lu. Megbeszélt találkozás csak kettő volt eddig. Számítsa össze. Ez a +harmadik. + +Konrád. Szép kis randevu! Mondhatom. Az egyik délután háromkor egy +túlzsúfolt cukrászdában, a másik délután ötkor, egy tánc-teán, megint, +mindig ezer emberrel együtt. + +Lu. Ezt az izgalmat még el lehet bírni, kedvesem. Mit akar? Mindössze +egy hete ismer. + +Konrád. Ismerem? Ez túlzás. Csak annyit tudok, hogy úrihölgy, egy ügyvéd +felesége. Ennyit mondott. Egyebet semmit. Titkolózik. Én mindent +elmondtam magamról. Maga még a nevét se árulta el. + +Lu. A nevem: Lu. + +Konrád. Ez kevés. + +Lu. Lu: vagyis Lujza. + +Konrád. Ez már valamivel több, de még mindig nem elég. + +Lu. Nem szebb így? + +Konrád. Nem. + +Lu. Olyan romantikus… + +Konrád. Miért kínoz evvel a romantikával? Miért titokzatoskodik? Ez már +rég nem divat. Más korban élünk. Ennek a kornak jelszava: a haladás. És +semmi… hogy úgy mondjam… haladás nincs köztünk. + +Lu. De uram! Mért ez a brutálisan kifejezett türelmetlenség! + +Konrád. Mi célja van velem? Hisz látja, hogy megbolondulok magáért! Nem +ismerek magamra!… Éjjel, nappal csak egy gondolatom van: maga. Megzavar +a munkámban, az üzleti dolgaimban! Fel vagyok dúlva! Szerelmes vagyok, +mint egy tizennyolc éves fiú! Miért jön velem, miért ül most is itt, ha +nem szeret? + +Lu. Türelem, türelem! + +Konrád. Mindig ezt mondja. Meddig még? + +Lu. Ki akarom ismerni. Én nem vagyok ilyen-olyan. Hányszor mondjam még? +Asszony vagyok. Nekem skrupulusaim vannak. Nálam ez ritka és nagy eset. +Nem holmi rövid, cinikus kaland. + +Konrád. Oh drága, drága! _Mozdulat._ + +Lu. Türtőztesse magát, elnököm. Legyen kedves, és társalogjunk +nyugodtan. Meddig marad még Európában? + +Konrád. Sokáig. Lehet, hogy egy évig is. Amíg a fiókjainkat +Középeurópában végig mind meg nem szerveztem. Három országban. Ez sokáig +tart. + +Lu. Akkor végleg visszamegy New-Yorkba. _Sóhajtva_. A feleségéhez!… + +Konrád. Igen. Mért néz rám ilyen szemrehányóan? Magának meg férje van! + +Lu. Ah, kedvesem! Milyen szörnyű az élet. Miért találja meg az ember +ilyen későn az igazit? + +Konrád. Ah, Lu! Megőrjít ezekkel a szívhangokkal! + +Lu. Csak ne őrüljön meg, elnököm. Az sohse jó. Jaj, de mohó ember! + +Konrád. Nézze… én belátom, hogy nem lehet valakit rögtön szeretni, +átmenet nélkül. De azért vagyok ideges, mert érzem, hogy ön most van +közvetlenül a döntés előtt. Az én boldogságom napok, talán csak órák +kérdése. Nem tévedek, úgy-e? Ah! Mondja, hogy nem tévedek! + +Lu. Nem hinném, hogy tévedne. + +Konrád. Ah! Lássa! Hát… akkor… mikor? Mikor? Úgy szenvedek, mint egy… +mint egy… + +Lu. Türelem. Nálunk polgári asszonyoknál lassabb a tempó. Önök gazdag +emberek meg vannak hozzá szokva, hogy… egy kokottot azonnal +megkaphatnak. El van kényeztetve, elnököm! + +Konrád. Ah! Ne beszéljen így! Mikor tudja, hogy a szerelmem épp a +becsülésen alapszik! Azért szeretem, mert asszony, mert ez a szerelem +veszéllyel jár mindkettőnkre, mert ön áldozatot hoz!… + +Lu. No és… mert ön is nős ember. Ha egy kicsit tárgyilagosan +gondolkozunk, önnek itt üzletileg és családilag is nagyon ártana egy +nyilvános viszony! + +Konrád. Milyen okos! Milyen okos! + +Lu. _Mi_ hallgatunk. _Mi_ elbújunk. Íme, egy úriasszonynak megvannak a +maga nagy előnyei. Ezért érdemes egy kis türelemmel lenni. + +Konrád. Igen, igen. Igaz. Oly okosan beszél. Élvezet hallgatni. Belátom. +És kérem, bocsássa meg ezt az ízléstelen sürgetést. Hozzájárul ehhez, +hogy már igen régóta közelében sem voltam női lénynek… A hajón senki… +egyéb utazásokon senki, senki, és most egyszerre az ön izgató közelsége, +illata, tekintete… már egy hét óta! + +Lu. Ön vad, uram! Jaj de vad! De ez rokonszenves. Bár amiket itt mond, +ezek kizárólag… mondjuk: fizikai nyilatkozatok. + +Konrád. És az is nyugtalanná tesz, hogy nem fogad el tőlem semmit. Oly +jól esnék nekem, ha néha szabad volna egy-egy csekélységet… + +Lu. De uram! + +Konrád. Pedig tegnap is… az a szép rubint nyaklánc a kirakatban… + +Lu. Elnök úr, ön megbánt engem ezekkel a célzásokkal. + +Konrád. Még jó, hogy egypár szál virágot elfogad! + +Lu. Azt igen. És még azt is csak az olcsóbb fajtából. De többet nem, +uram. Ne legyen még csak látszólagos összefüggés sem az én esetleges +meghódolásom és az ön anyagi ereje közt! + +Konrád. Mily korrekt beszéd és mily… mily… + +Lu. És mily előnyös önre nézve. Úgy-e? + +Konrád. De asszonyom! + +Lu. Nem, nem. Legyünk csak ismét tárgyilagosak: mi nem kerülünk sokba, +ez is egyik előnyünk nekünk, tisztességes úriasszonyoknak. Bár tudom, ön +gavallér, uram. Nem lord ön? + +Konrád. Nem. Amerikai vagyok. Trust elnöke vagyok. + +Lu. Ah! Az több, mint lord. + +Konrád. Nálunk igen. + +Lu. Hát még nálunk! + +Konrád. Üzletember vagyok. Büszkén mondom, asszonyom: üzletember vagyok! + +Lu. Oh, én különösen szeretem az üzletembereket, mert én nekik mindig +szerencsét hozok! + +Konrád. Még ez is? Angyal! Angyal! + +_Mozdul feléje, de hirtelen abbahagyja._ + +_Pincérek bejönnek és hideg csirkét, salátát szervíroznak._ + +Konrád. Parancsoljon. Hideg csirke, francia saláta. Ami pedig a +szerencsét illeti, nagyságos asszonyom, akár mindjárt ki is +próbálhatjuk, mert ebben a pillanatban, ahogy itt ülünk, fontos üzleti +ügyem dől el. Később majd fel kell valakit hívnom telefonon, hogy az +eredményt megtudjam. + +Lu. Na, most már magam is kíváncsi vagyok, hozok-e szerencsét, vagy nem! + +Konrád _a pincérhez_. Kérem, hozza be a telefonkönyvet. + +_A két pincér kimegy._ + +Lu _ijedten_. Szent Isten! + +Konrád. Mi az? + +Lu. Ez a pincér ismer engem! Borzasztó! Most veszem csak észre. Voltunk +itt néhányszor vacsorázni az urammal. Ez a szemtelen direkt mosolyog +rám. Mily meggondolatlanság volt idejönni! Mit fog ez gondolni? + +Konrád. Ezzel törődik? + +Lu. Na hallja! Hogy’ megmondtam, hogy nem akarok így… kettesben, +szeparéban… mint egy kokott! _Idegesen_. Hol marad a barátja? Aztán, ha +megint egyszer idejövünk vacsorázni az urammal, ez a szemtelen a +szemembe fog vigyorogni! + +Konrád. Azt nem teszi semmi pincér. + +Lu. Istenem! Most olyan ideges vagyok! Jaj, de ideges vagyok! _Iszik egy +kortyot._ + +Konrád. Kérem. Biztos, hogy pár percen belül itt van a barátom, az +államtitkár. És ha hárman vagyunk, az már egy kis társaság. Nyugodjék +meg. Ha rövid időn belül nem jön, érte megyek, fel a díszterembe, +elhozom a bankettről erőszakkal! + +Lu. Kérek egy cigarettát. + +Konrád. Tessék. _Kiteszi dobozát és ott is hagyja az asztalon._ +Rendkívül finom, nekem csinálják Egyiptomban. + +Lu. Direkt önnek? + +Konrád. Direkt nekem. + +Lu. Mily előkelő luxus! _rágyujt_. Barátja, az államtitkár, igen szép +férfi. És gentlemannak látszik, uram. + +Konrád. Az is. Abszolút gentleman, asszonyom. + +Lu. Oly bizalomgerjesztő. Külseje feltűnően kellemes. Modora +rokonszenves. De soká nem várhatok rá. Az uramnak azt hazudtam, hogy +színházba mentem egy barátnőmmel. Barátnőm megbízható. Elment egyedül a +színházba és aztán telefonon elmondja nekem a darab tartalmát, hogy +referálhassak az uramnak. Ah, lássa! Egy szabad nőnek nincs szüksége +ilyen komplikált hazugságokra. De mi úriasszonyok rabszolgák vagyunk! – +De uram, az idő múlik és az ön barátja nem jön. Ez így nem mehet tovább. +Én nem turbékolok így pincérek előtt. Ezt sohse tettem. Menjen érte és +hozza ide be. _Idegesen, türelmetlenül._ Azonnal menjen érte! + +_Főpincér belép a telefonkönyvvel. Ki akar rögtön menni, de Konrád utána +szól._ + +Konrád. Várjon, kérem. _Előveszi a telefonkönyvet._ Egy számot kell +felhívnia. + +Lu _ideges_. Most ne üzletet, kérem! Ha én kérem valamire! Menjen érte +és hozza be! _Elveszi tőle a telefonkönyvet._ + +Konrád _fölkel, nevetve_. Jól van, zsarnok! Diktátor! Diktatricse! +Mussolina! + +Lu. Ne vegye rossz néven, elnököm! Au revoir! + +Konrád. Asszonyom, én becsülöm ezt a mentalitást és boldog vagyok, hogy +ebbe az irányba orientálódtam. _Kimegy._ + +_Pillanat szünet._ + +_Aztán a főpincér nyugodtan az asztalhoz lép, színültig teletölt egy +poharat pezsgővel és nyugodtan, kényelmesen megissza. Aztán elkezdődik a +dialóg: a pincér az ajtónál áll, rá se néz a hölgyre, Lu nem néz a +pincérre, a helyén ül. Gyorsan, halkan folyik a párbeszéd._ + +Főpincér. Milyen szokatlanul finom hangon beszélsz te evvel az úrral. + +Lu. Én nem beszélek. Én társalgok. Az istenért, el ne árulj! +Úriasszonynak adtam ki magamat! + +Főpincér. És miért vagy ilyen óvatos? Miért bujkálsz? + +Lu. Éppen ezért. Hogy elhigyje. Azt mondtam neki, hogy egy ügyvéd +felesége vagyok. + +Főpincér. Miért mondtad ezt? + +Lu. Hogy tiszteljen és becsüljön. Te… mi az: mentalitás? + +Főpincér. Észjárás. + +Lu. És mi az: orientálódni? + +Főpincér. Tájékozódni. + +Lu. Köszönöm. + +Főpincér. A ruhád honnan van? + +Lu. Kölcsönkaptam. _Sír._ + +Főpincér. Mért sírsz? + +Lu. Könyörgöm, ne árulj el! + +Főpincér. Ugyan. Hova gondolsz. _Szünet._ Rég nem láttalak. + +Lu. Most nem járok ide teázni. Sokkal tartozom neked? + +Főpincér. Az nem fontos. + +Lu. Úriember vagy. + +Főpincér. Mindig is voltam. + +Lu. Megkapod. _Szünet._ Még szerelmes vagy belém? + +Főpincér. Változatlanul. – Ezt mióta ismered? + +Lu. Egy hete. + +Főpincér. Szereted? + +Lu. Nem. A táncteánál ismerkedtünk meg. Ketten voltak. Evvel a szép +államtitkárral, akiért most kiment. Ő fixírozott. Bemutatkozott. Nem +szeretem, de mondjuk: tetszik. Vagy mondjuk: nem is tetszik. Csak éppen, +nagyon előnyös. Gazdag és szerelmes. De még nem volt köztünk semmi. Csak +táncoltunk. + +Főpincér. Tangót is? + +Lu. Igen. + +Főpincér. Az már félig… + +Lu. Ne gúnyolj. Én nem szeretem, de ő szeret és tisztel. Mint férjes +úrinőt. Ezen alapszik a szerelme. Ezért bánik velem ilyen finoman. Nézd, +most is milyen finom helyre hozott! Ha tudná, hogy egy moziban +jegyszedőnő vagyok… Egy fénybogár… a kis zseblámpával a sötétben… sárga +kabátban, piros szoknyában… Te! Hogy mondtad az előbb? Mi az: +mentalitás? + +Főpincér. Észjárás. + +Lu. És mi az a másik… izé… orientálódni? + +Főpincér. Tájékozódni. + +Lu. Köszönöm. + +Főpincér. Mért kérdezed? + +Lu. Úgy szeretek tanulni! + +Főpincér. Azért vigyázz, mert egyszer még betéved abba a moziba, mikor +te a helyeket mutogatod a kis lámpával… és akkor megtudja, hogy nem +ügyvédné vagy, hanem Szentjánosbogár! + +Lu. Oh, a mozit már otthagytam. Már egy hete. Ő miatta. Ő úgy tisztel! + +Főpincér. Honnan tudod, hogy tisztel? + +Lu. Nem ad pénzt. Nem mer. De nem is fogadnám el. Nem adom el magamat. + +Főpincér. Miből élsz? + +Lu. Délutáni teából, sok süteménnyel. Meg, még van egy kicsi +megtakarítva. Pár hétre elég, nagyon szerényen. És adósságom is van. +Igen csinos. + +Főpincér. Adósságod? Ki hitelez neked? + +Lu. Mindenki. Engem szeretnek. Azért van annyi adósságom. Panzió, +szabónő, suszter, fodrász, manikür. Nekem sok kell. Altatószer, +Dauerwelle, soványító tabletta, fogorvos, cigaretta, otkolon, púder, +rúzs, divatlap, kutyaadó! Mind hitelbe. Csak egy helyen fizetek +készpénzzel naponta. + +Főpincér. Hol? + +Lu. A koldusoknak. _Iszik._ Később talán majd elfogadok tőle segítséget. +De így előre nem tudok. Eddig még soha senkinek nem tudtam eladni +magamat. De most minden erőmet összeszedem és megpróbálom! Oly +boldogtalan vagyok! + +Főpincér. Te be vagy csípve! + +Lu. Egy nagyon picit. – Mit nézel úgy? + +Főpincér. Nem is nézek úgy. + +Lu. Sajnálatraméltó vagyok. Nem? + +Főpincér. De igen. + +Lu. Lemaradtam. + +Főpincér. Miről? + +Lu. A mai világról. Nyúlvány vagyok. + +Főpincér. Micsoda? + +Lu. Átnyúlok a régi világból az újba. De nem tudok beleolvadni. Nem is +tudom, mi vagyok! Gondolod, hogy kokott vagyok? + +Főpincér. Nem. + +Lu. Én se gondolom. Dolgozó új nő vagyok? Nem. Pedig ez volna az +ideálom. Nem tudok dolgozni. + +Főpincér. Szomorú. + +Lu. Korán kelni nagyon nehéz. + +Főpincér. Bizony. + +Lu. Pontosnak lenni lehetetlen. + +Főpincér. Csupa bölcs mondás. + +Lu. Nem vagyok munkás. + +Főpincér. Nem. + +Lu. Gondolod, hogy mégis kokott vagyok? + +Főpincér. Mondtam már: nem. + +Lu. Mert képtelen vagyok pénzért eladni magamat. Pedig ez volna az +ideálom. De képtelen vagyok. + +Főpincér. Hát mért ülsz itt ezzel a… + +Lu. Mondtam már: most meg akarom végre próbálni. Ez nagyon gazdag. És én +így már nem bírom tovább. De nehezen megy. Folyton halogatom, mint a +foghúzást. Borzasztó! Magamnak nem tudok egy férfiből pénzt kivágni. +Inkább éhezni, mint olyannal, akit nem szeretek. Ennyire nem fontos +nekem a magam jóléte. Viszont, tudod… egy szegény beteg anyáért az +utcára ki tudnék menni. De nincs. Vagy ha gyerekem volna! Akkor a bélit +ki tudnám venni egy gazdag embernek. De nincs senkim. _Egy könnyet töröl +le._ Mit magyarázzam? Nem tudok pénzért. _Sírva_. Nem tudok olyannal, +akibe nem vagyok szerelmes! + +Főpincér. Mit sírsz? Ez nagyon szép! + +Lu. Ez? A mai világban? Ez egy súlyos betegség. Már voltam is miatta +orvosnál. + +Főpincér. És mit mondott? + +Lu. Klímaváltozás. És sok vitamin. _Sír._ + +Főpincér. Ne sírj. + +Lu. Tudod, mi szeretnék lenni? + +Főpincér. Mi? + +Lu. Buta. Azt mondják, azok boldogok. + +Főpincér. Te okosnak tartod magadat? + +Lu. Nem. De butának se. Fifty-fifty. Ez a legrosszabb. De Isten szeret. + +Főpincér. Az nagy dolog! + +Lu. Mert jó vagyok. Nem? + +Főpincér. De igen. + +Lu. Annyi jót teszek, amennyit tudok. Tudod, mi vagyok? + +Főpincér. Mi? + +Lu. Tündér. _Iszik._ + +Főpincér. Ne igyál annyit. Attól vagy szerénytelen. + +Lu. Ne gúnyolj. Ha ez az illuzióm nem volna, már megettem volna +egyszerre egy kiló aszpirint. Lásd, neked is szerencsét hoztam. + +Főpincér. Mikor? + +Lu. Ma. Ma itt óriási számla lesz. Ez neked jó. Nem? + +Főpincér. De igen. Ez nekem jó. + +Lu. Így mégis hasznos tagja vagyok a társadalomnak. Nem? + +Főpincér. De igen. + +Lu. Csak… kültag vagyok. Nem? + +Főpincér. De igen. + +Lu. Nincs senkim. Mi? + +Főpincér. Ha te mondod! És ha én hiába ajánlkozom! + +_Lu a fotel sarkából előhúz valamit és mutatja: egy arany +cigarettatárca._ + +Lu. Mi ez? + +Főpincér. Szent Isten! Báró Hell arany cigarettatárcája! Egy hét óta +keressük! Már a rendőrségen is voltam miatta! Hol volt? + +Lu. Itt… Be volt csúszva a sarokba… + +Főpincér. Te drága! Nem is tudod, milyen öröm ez nekem! Már engem is +gyanusítottak. + +Lu. Látod? Én nem is kerestem és megtaláltam. + +Főpincér. Tényleg tündér vagy! + +Lu. Úgy-e? _Báró Hell tárcájába cigarettát rak Konrád tárcájából._ + +Főpincér. Mit csinálsz? + +Lu. Egy kis csodát. Hogy hívják azt a bárót, aki ezt elvesztette? + +Főpincér. Báró Hell. + +Lu. Hát legyen báró Hellnek egy kis külön öröme is. Pár rendkívül finom +egyiptomi cigaretta… kis jótétemény. + +Főpincér. Jótétemény? Hiszen lopod, aranyom! Egy más embertől lopod! + +Lu. Ha jót tehet az ember, ne ijedjen meg egy kis bűnténytől se. + +_Nevetnek. Pincér megcsókolja a haját._ + +_Konrád belép. Ezt nem látta, de észreveszi mosolyukat._ + +Főpincér. Parancsol ásványvizet méltóságos asszony? + +Lu. Köszönöm, pincér, nem kell. + +Főpincér. Kérem, méltóságos asszony. + +Konrád. Mindjárt jön az államtitkár. Parancsa teljesítve van, asszonyom. + +Lu _túlzott finomsággal_. Hálás vagyok önnek, elnököm. Bocsánat, hogy +fárasztottam. Ah, lássa, az ilyen félénkség, e túlzott óvatosság, ez +viszont hátrányunk nekünk úrihölgyeknek. De hát mit tegyünk? A +társadalmi nagyvilág törvényeinek és férjünk szigorának rabjai vagyunk. +Nekünk férjeink mentalitása után kell orientálódnunk. Ah! + +_Finoman sóhajt. A pincér vigyorog._ + +Konrád. Megengedi most, hogy egy telefonszámot kérjek? + +Lu. Épp kérni akartam. Ön lekötelez, elnököm, ha kéri. Parancsoljon +méltóztatni. + +Konrád _a telefonkönyvet nézve, a pincérhez_. Kérem, hívja fel nekem +181–92-t. Ha ez a szám nem jelentkezik, akkor 949–49-et. + +_Pincér följegyzi és kimegy._ + +Konrád. Tényleg bizalmasan mosolygott önre a pincér. De ön se nézett rá +nagyon szigorúan. Elegáns ember a pincér. + +Lu. Mi az, elnök? Ön féltékeny egy pincérre? + +Konrád. Mindenkire, asszonyom. És erre különösen. Nem tudom, miért, de +erre különösen féltékeny vagyok. + +Lu. Meg tudná ölni, elnököm? + +Konrád. Ha önnel rajtakapnám, feltétlenül. + +Lu. De uram, hiszen ő egy más társadalmi osztály tagja! + +Konrád. Mindegy. Láttunk már ilyet. + +Lu. Mily vad ön! Mily barbár fantázia! Jaj de érdekes! + +Konrád. Ah, Lu, megőrülök, imádom magát, imádom! _Meg akarja ölelni._ + +Lu. Nem, nem. _Elhúzódik tőle._ Üljön le szépen és egyék. Alig evett +valamit. + +Konrád. A szerelem teszi, asszonyom. + +Lu. Egy kis hideg csirkét. Milyen okos, elnököm, ez a könnyű hideg +vacsora. A kalóriák és vitaminok megvannak benne és mégse hízik tőle az +ember. Szereti ön a vitaminokat? + +Konrád. Rajongok értük. + +Lu. Én is. Látott ön már vitamint? + +Konrád. Nem. + +Lu. Én se. + +_Esznek_. + +Konrád. Boldog vagyok, hogy eltaláltam az ízlését. + +Lu. Mi az, hogy eltalálta? Ez egy telitalálat az ízlésembe, elnököm. Ön +inyenc és mi tagadás, kéjenc! + +Konrád. Ah, Lu, mily ingerlő szavak! _Meg akarja ölelni._ + +Lu. Nem, nem! Csak nyugodtan, uram. Együnk! _Eszik._ + +Konrád. Örülök, hogy ízlik. Már féltem, hogy nem fog enni, mert azt +mondta, hogy fogyókúrát tart. + +Lu. Igen. De van egy fontos főszabálya minden fogyókúrának. + +Konrád. És az? + +Lu. Hogy holnap kezdődik. _Eszik._ + +Konrád. Ah, Lu, ah, Lu! _Megint meg akarja ölelni._ + +Lu. De hagyja ezt már abba! Ne legyen oly mohó! Igazán, ideje, hogy +jöjjön az államtitkár. + +Konrád. Figyelmeztetem, az államtitkár kissé részeg. + +Lu. Nem baj! + +Konrád. Igyunk mi is! + +Lu. Mindig szívesen, elnököm. _Isznak._ + +Konrád. De most… beszéljen végre magáról, édes! Kezdje már el egyszer! +Hogy hívják? Hol lakik? Hogy’ él? Kik a barátai? Merre jár? Oly +titokzatos, oly hallgatag! Mit csinál egész nap? Hol tölti az estéit? +Jár moziba? + +Lu. Volt idő, hogy mindennap mentem. Most soha nem megyek. + +Konrád. Ne haragudjék, hogy így faggatom. De ön nálam nem futó kaland. +Komoly és mély érzelem. + +Lu. Mit szeret rajtam? + +Konrád. Mindent. És elbűvöl előkelő modora, mely oly pikáns ellentétben +van… hogy úgy mondjam… pezsgő egyéniségével. + +Lu. Ah, ön úgy találja, hogy egyéniségem pezseg? + +Konrád. Mint a champagner, asszonyom. Megbolondulok érte. Nem néhány +szép nap! Oh nem! Hosszú, hosszú idő! Én úgyszólván be akarok +rendezkedni önre. Tudnom kell, hogy kicsoda. Sőt nagyon szerényen és +alázatosan az iránt is szeretnék érdeklődni, hogy milyen anyagi +viszonyok közt él? + +Lu. Közepes. + +Konrád. Van autója? + +Lu. Nincs. + +Konrád. Ékszerei, bundái? + +Lu. Nincsenek. De ne beszéljen erről. Megsért. Látszik, hogy nem lord. +Én nem vagyok kokott. Mit szólna az uram, ha egy napon meglátna rajtam +egy értéktárgyat!… De erre jobb nem is gondolni! + +Konrád. Az ura ügyvéd. + +Lu. Oh, igen. + +Konrád. Én most szervezem a trösztöm középeurópai fiókjait, mint mondám. +Nagyon kellene egy jó ügyvéd. + +Lu. Uram, ez egy nyílt anyagi ajánlat! + +Konrád. Ugyan, kérem… Nézze: én irtózom a nagyhírű, gazdag ügyvédektől. +Azok nem törődnek semmivel. Nekünk egy derék, szorgalmas ügyvéd kell. +Higyje el, ön tesz nekem szívességet, ha egy ilyenhez juttat. + +Lu. Gondolja? + +Konrád. Nagyon hálás volnék. Csupa kis munka, de rengeteg sok. Nem +megyek részletekbe, mert az magának unalmas. Elég, ha azt mondom: +szenzációsan nagy, de nyugodt jövedelem. + +Lu. És öntől függ… + +Konrád. Kizárólag. Egy megbízással, egy levéllel gazdaggá, irígyeltté +tudok tenni valakit. + +Lu. Úgy hangzik, mint egy mese! + +Konrád. Pedig valóság. Nagyon egyszerű. És ez nem ajándék. Munka jár +érte. + +Lu. És nem is az ön pénze. + +Konrád. Úgy van. A vállalatomé. _Édeskésen_. És miért jusson ez másnak? +Idegennek? És ebben aztán benne van minden: autó, ékszer, bunda. + +Lu. Oh, férjem biztosan el fog engem halmozni! Ő oly gavallér! + +Konrád. No de most már mondja meg… ki a férje? + +Lu. Ha bizalmamat megnyeri, mindent megtud! + +_Főpincér belép._ + +Főpincér. Végre megkaptam az összeköttetést. Az első szám nem +jelentkezett, de 949–49 itt van. _Megy a gyümölcsért a szomszédasztalhoz +és Lu-t kínálja._ + +Konrád. Megbocsát, asszonyom, egy pillanatra. + +Lu. Igazán kíváncsi vagyok az eredményre: hozok-e szerencsét? Mi ez? Ah, +szőlő! Ily késő szezonban! Ön elkényeztet, elnököm! + +Konrád. Ez egyetlen vágyam, asszonyom. _Kimegy._ + +Lu _utána néz, aztán nagy izgalommal, a főpincérhez._ Egy nevet! Mondj +egy ügyvédet! Gyorsan! + +Főpincér. Miért? + +Lu. A férjem nevét követeli. Mondj egy nevet! + +Főpincér. Találj ki egyet! + +Lu. Az nem kell! Egy igazi kell! Most boldoggá tehetünk valakit! + +Főpincér. Hogyhogy? + +Lu. Gazdaggá akarja tenni a férjemet! + +Főpincér. De hisz neked nincs férjed! + +Lu. Épp azért mondom, te buta! Mondj egy nevet! Hamar! Azt hittem, futó +kaland; csak úgy vaktában, hamarjában mondtam neki, hogy úrinő vagyok, a +férjem ügyvéd… és most kisül, hogy komoly szerelem… meg van vadulva… +gazdaggá akarja tenni… hamar, mondj egy ügyvédet! Itt most egy embert +boldoggá tehetek! + +Főpincér. Micsoda bolond ötlet! Látszik, hogy ittál! + +Lu. Örülök, hogy ittam! Most már, ha úgyis a szeretője leszek, – hadd +legyen ettől valaki boldog, ha már én nem lehetek! Ki a te ügyvéded? + +Főpincér. Az nem érdemli meg. + +Lu. Én meg hála Istennek, egyetlenegyet se ismerek. Hát gyorsan… +vaktában… egyet a telefonkönyvből! _Maga elé húzza a telefonkönyvet._ +Így vaktában hirtelen felcsapjuk és azon az oldalon az első ügyvéd +legyen az! _Hirtelen kinyitja a telefonkönyvet._ + +_Mind a ketten odahajolnak, nézik, suttogva… «S… S»._ + +Lu. Megvan! Dr. Spórum Miksa, Fehérvári-út 104. Telefon: 911–19. + +Főpincér. Sohse hallottam. + +Lu. Én se. + +_Kiírják gyorsan egy cédulára._ + +Lu. Ezt gazdaggá teszem. + +Főpincér. És ha már gazdag? + +Lu. Holnap tudni fogok róla mindent. Ha gazdag, nem kap semmit. De +biztos, hogy szegény. Ne félj, én csak akkor csinálok hibát, ha +gondolkozom. Ha így vaktában, találomra csinálom, biztos, hogy a +legjobbat találom! Fogadni mernék, hogy ez a legszegényebb ügyvéd a +városban! Vagy vagyok tündér, vagy nem! + +Főpincér. És ha nős? + +Lu. Akkor sohse tudja meg, hogyan jutott a dologhoz. Csak jön az égből a +nagy szerencse. Konrád hallgat. Ő nagy gentleman. + +Főpincér. És ha… + +Lu. Ne kérdezz annyit. Nálam nincs logika, csak ösztön! _Elteszi a +cédulát._ Így ni. Istenem! Milyen szép! Milyen izgalmas! Milyen +boldogító érzés! Most éjfél van, valahol alszik egy ágyban egy szegény +ember és nem tudja, hogy ebben a pillanatban már boldog és gazdag! Így +dolgozik egy tündér! + +Főpincér. Mindenesetre kérj tőle proviziót. + +Lu. Pfúj. Egy tündér és provizió! + +Főpincér. Ez nagyon gyakran előfordul. + +Lu. Nem. Én nem csalni akarok, hanem csodát tenni. + +Főpincér. Nahát, én attól félek, hogy ebből baj lesz! _Feléje mozdul._ + +_Konrád belép, örömtől ragyogó arccal._ + +Főpincér _hirtelen elfordulva a nőtől_. Parancsol ásványvizet, +méltóságos asszony? + +Lu _affektálva_. Köszönöm, pincér, nem kell. + +Főpincér. Kérem, méltóságos asszony. + +Lu. Nos? Nos? Az arcáról úgy látom, hogy jó hírt hoz! + +Konrád _boldogan_. De még milyen jó hírt, asszonyom! Megbízottaim az +egész vonalon győztek! Avagy, hogy értelmesebben beszéljek: egymilliós +üzletet reméltünk és másfélmilliósat kötöttünk! + +Lu. Ah! Ön boldogít, elnököm! + +Konrád. A tündér szerencsét hoz! Erre iszunk! _Főpincér tölteni akar._ +Jól van, barátom, kimehet, majd én töltök. _Főpincér kimegy._ Érdekes, +ez mindig itt marad, ha én kimegyek! + +Lu. De uram! + +Konrád. Gyűlölöm ezt a pincért. De hagyjuk őt most. Hol hagytuk el? +Láttam az arcán, hogy végre megtudhatom, ki a férje. Nos, a nevét! + +Lu. Gazdaggá teszi? + +Konrád. De mennyire! És rögtön! + +Lu. Esküszik? + +Konrád. Esküszöm! + +Lu. Ah! Itt a nagy pillanat! Megmondjam? Ne mondjam? + +Konrád. Nos? Nagyon kérem! + +Lu. Dr. Spórum Miksa! + +Konrád. Végre! _Mohón írja fel a nevet._ Címe? Telefonja? Benn van a +telefonkönyvben? + +Lu. Lássa, ez az egy biztos. + +Konrád. Meg lesz velem elégedve, kis Lu! Már holnap hallani fog rólam! +Ein Mann, ein Wort! Holnap ilyenkor már alá lesz írva a megbízatási +okmány! + +Lu. Csak az istenért, csinálja ügyesen. Engem ne is ismerjen. + +Konrád. Az csak természetes, asszonyom. Gentleman vagyok. + +Lu. Ezt kissé sokszor mondja, elnököm, de nem baj. Az istenért… ne is +sejthesse Miksa, hogy én voltam az, aki… Megölne! + +Konrád. De asszonyom! Azt fogom mondani, hogy az amerikai követségen +ajánlották. + +Lu. És egy szót se arról, hogy engem ismer! + +Konrád. De asszonyom! Elég a becsületszavam, hogy megnyugtassa? + +Lu. Elég. Köszönöm. Oly boldog vagyok, hogy Miksát boldoggá tehetem! + +Konrád. És én boldog vagyok, hogy önt boldoggá tehetem! + +Lu. Ah, azért mégis csak szép egy ilyen finom párbeszéd! + +Konrád. _Melléje ül._ Végre, végre, csakhogy kezdi jól érezni magát! +Most már akár ne is jöjjön az államtitkár! Úgy-e? + +Lu. Igaza van… ittam is egy kicsit… bátrabb vagyok… és maga oly jó +hozzám… maga aranyos ember… _Mozdulat, mindkét részről._ + +_Főpincér kitárja az ajtót._ + +Főpincér. Dr. Metz államtitkár úr! + +_Államtitkár belép szmokingban, részegen. Meghajol._ + +Lu. Maga megváratott egy hölgyet, államtitkár! + +Államtitkár. Ezer bocsánat! _Kezet csókol._ + +Lu. Üljön le, egyen, igyék és társalogjon. + +Államtitkár. Köszönöm. _Leül tétován._ + +Lu. A székre, méltóságos uram, ne a szék _mellé_. + +Államtitkár. Forró köszönet az igazán praktikus tanácsért. + +Lu. Hallom, ön ittas, államtitkár! + +Államtitkár. Valóban, asszonyom. + +Lu. Csodálom. Egy államtitkár! + +Államtitkár. Emberek vagyunk! + +Lu. Egyáltalán, hol államtitkár ön? + +Államtitkár. A minisztériumban. + +Lu. És mit államtitkol? + +Államtitkár. A személyi ügyek referense vagyok… tőlem függnek a címek, a +rangok, tanácsosok, főtanácsosok! + +Lu. Ez mind öntől függ? + +Államtitkár. Igen. Ezek kényes dolgok, és állítólag bennem van a legtöbb +tapintat az összes élő államtitkárok közt. + +Lu. Hatalmas ember! És képzelem, milyen szigorú! + +Államtitkár. Bizony! De ha valaki csak egy kicsit is kedves hozzám… oh, +elragadó asszony… annak olyan vehemenciával állok szolgálatára, hogy… +_feléje nyúl_. + +Lu. Mily fájdalmas meglepetés, államtitkár! Ön nyulkál? + +Konrád. No! No! + +Államtitkár. Mi az, féltékeny vagy? + +Lu. Ő borzasztóan féltékeny! És ön ne felejtse el, hogy ön egy kimondott +érzéki férfiszépség! _Konrádhoz_. Mondja, az államtitkár urat is meg +tudná ölni? + +Konrád. Önnel kapcsolatban feltétlenül. Nyugodt ember vagyok, de ha egy +nő ilyeneket mond, elvesztem az eszemet. + +Államtitkár. Zavarok talán? + +Lu. Nem, nem. Csupán társalgunk. + +Államtitkár. Miről? + +Lu. A férjemről volt szó. + +Államtitkár. Ah, ez engem is érdekel. Kit ne érdekelne a boldog férfi, +aki ilyen kincset bír! Ezt az arcocskát! Ezeket a kezeket! Ezeket a +lábakat! Ezeket a mellecskéket! + +Lu. Pardon! Mely ledér hang? + +Konrád. Barátom, más tónust kérünk, őnagysága férjes asszony, egy +előkelő ügyvéd neje. + +Államtitkár. Ah! + +Lu. Hát mit gondolt? + +Államtitkár. Azt nem mondom meg. _Nevet._ + +Lu. Na hallja, ha magában van a legtöbb tapintat az összes államtitkárok +közt, akkor tiszteltetem a többit! + +Államtitkár. És milyen ember az a boldog férj? Hogy néz ki? + +Lu. Jól. + +Államtitkár. Fiatal? Öreg? + +Lu. Öregebb, mint a Sonny Boy és fiatalabb, mint Tutankámen. + +Államtitkár. Magas? Alacsony? + +Lu. Magasabb mint a küszöb, és alacsonyabb, mint egy felhőkarcoló. + +Államtitkár. Szőke? Barna? + +Lu. Hogyis mondjam: kellemes. + +Államtitkár _részegen nevet_. Egy új szín! Kellemes! Haha! És mondja +kérem… Dr. Kellemes már ismeri Konrád urat? + +Lu. Nem. + +Államtitkár. Pedig ő nem rossz ismeretség egy ügyvédnek! Van dr. +Kellemesnek több ilyen jó ismeretsége? _Nevet._ + +Lu. Kérem, elnök, védjen meg! Az államtitkár tapintatlan! + +Konrád. De méltóságos uram! Méltóztassál kérlek alássan megengedni, de +őnagysága olyan érzékeny, mint egy mimóza. Ne hervaszd el! + +Államtitkár. Mimóza? Ez nagyon jó. + +Lu. Mit akar maga evvel a mimózával? Ez az úr olyan goromba, hogy attól +egy tölgyfa is elhervad. + +Államtitkár. Tölgyfa? Ez még jobb. + +Konrád. Igazán asszonyom… very sorry… + +Államtitkár. Mondja, cicus… És minden… jó ismeretséghez… így jut dr. +Kellemes? + +Lu. Ez borzasztó! Hagyja ezt abba, kérem. Elnök, védjen meg! + +Konrád. De méltóságos uram! + +Államtitkár. _dadogva_ Dr. Kellemes! Dr. Sonny Boy! _Nevet_. Dr. Cicus! + +Lu _nagyon mérges_. _És ő is részeg kissé._ Nem tűröm, hogy a férjemet +gúnyolja! Ez lovagiatlanság! Szégyelje magát! + +Konrád _rémülten_. De nagyságos asszonyom! De méltóságos uram! + +_Félrehuzza suttogni az államtitkárt._ + +_Főpincér bejön, tölt, közben odasúg Lu-nak._ + +Főpincér _súgva_. Mért izgatod magad? + +Lu _kiáltva_. Ha én azt mondtam, hogy a férjem, akkor tiszteletet +követelek neki! + +Konrád. De nagyságos asszonyom! A pincér előtt! + +Lu. Akár pincér előtt, akár pincér mögött, nekem mindegy, én megvadulok, +ha a férjemet gúnyolják! + +Államtitkár. Asszonyom, én… _nevet_… én… _nem tud beszélni a +nevetéstől_. + +Lu. Menjen haza és aludja ki magát! Pincér, hozzon nekem egy autót! +Elnök, kérje a számlát! Nem maradok itt, ahol az uramat rágalmazzák! + +Konrád. Ejnye, ennyire szereti az urát? + +Lu. Igenis, szeretem. Szeretem és tisztelem! Talán meg akarja ölni? + +Konrád. Isten ments! Épp ellenkezőleg! + +Lu _zokogva_. Nem maradok itt! Kérje a számlát! Maga meg hozzon egy +autót, pincér! + +Államtitkár. Asszonyom, sajnálkozásomat fejezem ki! + +Lu. Menjen a pokolba! + +Konrád _főpincérhez_. Kérem a számlát! + +Lu. És egy autót! + +_Főpincér kimegy._ + +Lu _kitörve_. Nem hagyom szegény férjemet! _Az asztalt üti._ Nem hagyom! +_Egy poharat vág a falhoz._ Nem hagyom! + +Konrád. De asszonyom, ebből botrány lesz! + +Lu. Mégse hagyom szegényt! Most otthon görnyed az íróasztalánál, +dolgozik… mialatt itt… miattam… sértegetik, kinevetik! _Zokog._ + +_Az urak csitítják._ + +Államtitkár. Nem marad más hátra, mint hogy távozásommal járuljak hozzá +a helyzet tisztázásához. Ajánlom magamat. És kérem, máskor is híjjanak, +ha így kedélyesen együtt vannak. _Sértődötten távozik._ + +Lu. Nagyon jó! Még ő van megsértve! + +Konrád. Na, én se leszek az idén méltóságos úr! + +Lu. Szívesen arculütöttem volna ezt az urat! + +Konrád. Hogyan? Ez a pici kéz erre is képes? + +Lu. Ha igazán mérges vagyok? Hogyne! Akkor kicsúszik a kezem! + +Konrád. Magától még az is édes lehet! + +Lu. Jobb, ha nem kívánja, elnököm! + +_Főpincér belép._ + +Főpincér. Itt a számla, méltóságos uram. _Lu-hoz._ Az autóért elküldtem, +méltóságos asszonyom. + +Konrád _a számlát nézve_. Pincér, ebben a számlában szörnyűségek vannak. + +Pincér. Szörnyűségek, méltóságos uram? Hogy lehet az? + +Konrád. Nem szoktam szólni, de ami sok, az sok. Kaviár százhúsz? + +Lu. Elnök, ez nem szokás. + +Konrád. Kérem. _Mérgesen fizet egy nagy bankóval._ + +_Főpincér kimegy a pénzzel._ + +Lu. És most maga menjen el előbb. Úgy menjünk, ahogy jöttünk. + +Konrád. De mi értelme… + +Lu. Ne tegyen idegessé! Engedelmeskedjék, ha valamit parancsolok! Nekem +nagyon kell vigyáznom! Még mindig nem érti? + +Konrád. De értem, asszonyom. Csak úgy gondoltam, hogy diszkréten, +óvatosan, egy taxin hazakísérhetném… + +Lu. Isten ments! Maga úgyis itt lakik a hotelben, csak menjen haza. Majd +én egyedül! Szegény Miksa nagyon féltékeny! _Miksa neve említésére +megint sírva fakad._ + +Konrád. És mikor látom, édes? + +Lu. Holnap. + +Konrád. Mikor. + +Lu. Este tízkor. Úgy, mint ma. Jöjjön értem a cukrászdába. De csak a +soffőrt küldje be. + +Konrád. Köszönöm! Köszönöm! Remélhetek akkor? Hadd örüljek előre! + +Lu. Maga egy drága ember. Mindenesetre elvárom, hogy villámgyorsan +teljesíti első ígéretét. + +Konrád. Én? Akár most elrohanok a férjéhez, és felköltöm álmából. + +Lu. Isten ments! De minél gyorsabban intézkedik, annál megbizhatóbb +benyomást tesz! – Most menjen aludni! + +Konrád. Csak egy biztató szót! Remélhetek holnap? Ah, válaszoljon, +válaszoljon! + +Lu. Ah, te! _A keblére borul._ + +_Hosszú, szenvedélyes csók._ + +Konrád. Ah, az első csók. Megőrülök, én megőrülök! + +Lu. Te ne őrülj meg, hanem cselekedjél. Mégpedig gyorsan és okosan. + +_Főpincér belép._ + +Főpincér. Itt az autó, méltóságos asszony. _Tányért nyujt aprópénzzel +Konrádnak._ Ez visszajár, méltóságos uram! + +Konrád. Még vissza is kapok? Csudálom! _Nyúl utána._ + +Lu _Konrádhoz_. Hagyja csak elnök. _Főpincérhez._ Az mind a magáé. + +Főpincér. Köszönöm. + +Lu. És most távozzék, elnököm. Pá! + +Konrád _kezet csókol_. És engedje meg, hogy én kérjek bocsánatot, amért +az államtitkár… + +Lu. Jó, jó, elnököm! A viszontlátásra! + +_Konrád elmegy. Lu egyedül marad a főpincérrel. Öltözik._ + +Lu. Látod, mit tettem egy ártatlan emberrel? + +Főpincér. Melyikkel? + +Lu. Miksával. Nevetség és gúny tárgyává tettem! Most már tartozom is +neki elégtétellel. Nekem van felelősségérzetem! És ez az államtitkár úr +elégtétellel tartozik neki! + +Főpincér. Ordináré ember. + +Lu. Nagyon ordináré… _Elmosolyodik_… de engem boldoggá tett. + +Főpincér. Hiszen sírtál! + +Lu. A boldogságtól. Oly jó volt valakit védeni, valakihez tartozni! Oly +jól sírtam! Oly hálás vagyok neki, hogy bántotta szegény jó Miksát! + +Főpincér. Ha Miksa ezt tudná, talán megverne téged! + +Lu. Még akkor is! Nekem kell ez a Miksa! Te… nekem annyi szívem van, és +nincs hozzá senkim! Oly egyedül vagyok! + +Főpincér. Ajánlkozhatom? + +Lu. Már megint? Ugyan eredj. Most? + +Főpincér. Randevút adtál neki holnapra… + +Lu. Igen. + +Főpincér. Döntőt? + +Lu. Mondjuk: elődöntőt. Az ember sohse tudhatja. Azt hiszem, most végre +sikerülni fog! És, ne felejtsd el, most már talán könnyebben fog menni, +mert van kiért. Mért nézel úgy? + +Főpincér. Nem is nézek úgy. + +Lu. Fáj? + +Főpincér. Mit tagadjam? + +Lu. Ugyan! Te jóbarát vagy! + +Főpincér. Jobb, mint gondolod. + +Lu. Én a legjobbat gondolom. + +Főpincér. Én szeretnélek téged elvenni feleségül. + +Lu. Most? Te csacsi. Épp most? + +Főpincér. Kínálnak nekem a külvárosban egy jó kis vendéglőt. Rendes, +tiszta, nyugodt életed lehetne. Kis ház, kert, gyerekek. + +Lu. Hány gyerek? + +Főpincér. Minden évben egy. + +Lu. Ah, ez az én álmom! _Sóhajt_. De most nem aktuális! Ne állj útjába a +szerencsémnek! + +_Főpincér kezet csókol neki._ + +Lu. Mért csókolsz kezet? + +Főpincér. Megköszönöm, hogy engem is gazdaggá tettél. _A számlát +mutatja._ És hogy az aranytárcát megtaláltad. + +Lu. Nagyon szívesen. + +Főpincér _halkan_. Hazakísérhetlek? + +Lu. Nem. Hova gondolsz? + +_Főpincér lehorgasztja a fejét._ + +Lu. Azért ne ess kétségbe. Várj. Türelem. Sorrakerülsz te is. Ne félj, +nem hagylak szenvedni. Én senkit se hagyok szenvedni. Add ide a +köpenyemet. _És mialatt a főpincér rásegíti a köpenyt és ő kifelé +indul._ Az államtitkár ki fogja nevezni Miksát tanácsosnak! Majd adok én +neki! Ah! Miksa most mélyen alszik valahol, messze, ebben a nagy +városban, az éjszakában, és nem tudja, hogy holnap gazdag lesz és +előkelő… Oh, hogy’ izgatja ez a fantáziámat! Egész éjjel nem fogok tudni +aludni! És most csókold meg még egyszer a kezemet. + +Főpincér. Megint? + +Lu. Tudja Isten… ma erre vagyok beállítva! + +_Főpincér kezet csókol._ + +Lu. Így! _Az ajtóhoz suhan, visszamosolyog a főpincérre._ És most… _az +ajtó csöndesen, lassan, magától kinyílik._… adieu! _Kisuhan. Az ajtó +csöndesen, lassan, magától becsukódik._ + +FÜGGÖNY. + + + + +MÁSODIK FELVONÁS. + +_Dr. Spórum irodája. Másnap. Egyszerű, de rendes iroda. Dr. Spórum +háttal a közönségnek kis asztalkánál ül és éppen befejezi ebédjét. +Fatálcáról evett disznósajtot. Sört ivott. Karolin kisasszony szolgált +fel, most mellette áll és nézi, ahogy eszik. Dr. Spórum 48 éves, roppant +ápolt külsejű, nagyképű ember, óriási nagy, szépen ápolt szakállal. +Karolin a titkárnője, egyszemélyben irodavezetőnője is, csinos, erélyes, +pápaszemes, ügyes és hűséges nő._ + +Dr. Spórum. Még csak nem is nézek magára, Karolin kisasszony és mégis +tudom, mit gondol. + +Karolin. Ugyan, mit gondolok, ügyvéd úr? + +Dr. Spórum. Azt gondolja, amit minden délben gondol: hogy szégyelheti +magát egy dr. juris utriusque, köz- és váltóügyvéd, aki negyvennyolc +éves korában csak ennyire vitte, hogy disznósajtot ebédel egy krigli +sörrel. + +Karolin. A pénz nem boldogít, ügyvéd úr. + +Dr. Spórum. Az igaz. Engem még sohse boldogított. Mert nem akart. De azt +hiszem, ha valakit _akar_ boldogítani, akkor tud boldogítani. + +_Csöngetnek. Dr. Spórum feláll és íróasztalához megy._ + +Dr. Spórum. Csöngettek. Biztosan megint valami számla. Csak ez az elseje +ne volna. Nézze meg, ki az! _Rágyujt._ + +Karolin. Nem kliens, az biztos. _Kimegy, visszajön egy cédulával._ +Telefonszámla. «Dr. Spórum ügyvéd felhívatik, stb.» Ha nem fizetünk +huszonhárom ötvenet, kikapcsolják a telefont. + +Dr. Spórum. Nem fizetünk. Huszonhárom ötvenet? Ezek meg vannak őrülve! +Hol vegyek én huszonhármat? Még huszonhárom fillért se tudok fizetni. +Bánom is én, kapcsolják ki. Dobja ki! + +Karolin. Már kidobtam. + +Karolin. _Szeretettel szól._ Ön ideges. + +Dr. Spórum. Ne maceráljon, kérem. + +Karolin. Nem macerálom, én konstatálom. + +Dr. Spórum. Hát ne konstatáljon, kérem. «Ön ideges» – ez egy orvosi +diagnózis. Ön pedig nem orvos. Ön jogász. + +Karolin. Kérem. + +Dr. Spórum. Nahát. – Ideges vagyok, igen. Borzasztó ez az elseje. Minden +számla ma jön. Egyiknek se fizetek, de azért borzasztó. Ne nézzen olyan +jelentősen: tudom, még önnek se fizettem. Legyen nyugodt, ön az +egyetlen, aki megkapja a pénzét. + +Karolin. Nagyon meg vagyok tisztelve. + +Dr. Spórum. Ne gúnyoljon, Karolin kisasszony. Nekem nagyon rosszul megy. +Ön igen rossz helyen irodavezető. Nincs ebben a városban még egy ügyvéd, +akinek ilyen rosszul megy. Nem tudok aludni a gondoktól. Egész éjjel a +bibliát olvasom. Csak abban van még egy kis vigasz. Én nem kellek a +jogkereső publikumnak, mert erkölcsi alapon állok. + +Karolin. _Kiviszi az edényt és rögtön visszajön._ + +Dr. Spórum. Mi volt az előbb az a telefon? Ki keresett? Mutassa a +cédulát. _Olvassa_. «S. Konrád, az United Technical Trust elnöke.» Mit +akar ez tőlem? + +Karolin. A titkárja telefonált, kérdezte, hogy ez az úr mikor jöhet ide. +Üzleti ügyben. Azt mondtam, bármikor. + +Dr. Spórum. Igen, gyermekem. Erkölcsi alapon állok, azért éhezem. +Piszkos ügyeket nem vállalok. Barátaim nincsenek. A politikát útálom. +Itt állok a tudományommal és a tisztességemmel úgyszólván ötvenéves +koromban és szaklapokba írott jogi cikkekből tengődöm. Praxis semmi. +Hogy fog ez végződni? Egy biztos: nem úgy, hogy lelépek a szigorú etikai +alapról. Azt nem, Karolin kisasszony. + +Karolin. Ön úgy ordít velem, mintha én azt kívánnám, hogy lépjen le az +etikai alapról. Ellenkezőleg. Én azért rajongok önért, mert ilyen. + +Dr. Spórum. Bár inkább gyűlölne a vagyonomért! _Piszkál az íróasztalán._ +Szép kis pörök, mondhatom. Veréb kontra Hegymegi. Jövedelmez legjobb +esetben egy pár cipőre valót. Sátori kontra Grünbaum. Jövedelmez a +lehető legjobb esetben egy nadrágra valót. És legnagyobb pöröm: Róth +kontra Irinyi! Két egész éjjel dolgoztam rajta!… Fogadni merek, hogy a +negyedévi házbéremet se hozza be. _Félredobja_. És milyen rendetlen ez +az íróasztal! És ott az a rendetlenség! + +Karolin. Ön dobál össze mindent. Itt csak _egy_ tiszta, rendes és ápolt, +az ön szakálla. + +Dr. Spórum. Ön megint intrikál a szakállam ellen. Ez a szakáll az én +vagyonom. Ez ad nekem tekintélyt, főleg a jogi szaklapoknál. + +Karolin. Ha volna felesége, az levágatná. + +Dr. Spórum. Még csak az kéne, család! Milyen jó, hogy nincs családom: +így legalább egyedül koplalok. Nem szenved más is az én pechem, +becsületességem és élhetetlenségem miatt. _Nézi a cédulát._ «President +Konrád, New-Yorkból.» Biztos, valami rossz viccet csinált valaki a +telefonon. + +Karolin. Nem, kérem. Én is azt hittem először, és felhívtam a hotelt és +azt a titkárt. Egy nagyobb megbízatásról van szó. Meg is állapodtam +vele, hogy most jöjjön az az úr. + +Dr. Spórum. Most? + +Karolin. Egy órán belül jön, azt mondta. + +Dr. Spórum. _Újra meg újra elolvassa a cédulát, csudálkozik._ Ilyen nagy +férfiú az én szegény irodámban. És «egy nagyobb megbízatás!» Ki van +zárva! A természetben nincsenek ugrások. + +_Csöngetnek._ + +Dr. Spórum. Bemegyek a másik szobába, fogadja előbb maga, ha ő az! _El. +Karolin kimegy, visszajön Lu-val._ + +Lu _belép_. Jónapot. _Nézi Karolint._ Ilyen szeretnék lenni, mint maga. +Pont ilyen. _Sóhajt._ De nem tudok. + +Karolin. Pardon… kérem… + +Lu. Nem vagyok bolond, ne féljen. Ez csak egy sóhajtás volt, szöveggel. +Dr. Spórum ügyvéd urat keresem. + +Karolin. Milyen ügyben? + +Lu. Privát. – Ön a segédnője? + +Karolin. Igen. Kit jelentsek? + +Lu. Doktor… _nem mondja tovább._ Gyorsan, kérem, csak egy szót: Spórum +nős? + +Karolin. Nem. + +Lu _fellélekzik_. Hála Istennek. + +Karolin. Mért? Csak nem akarja elcsábítani az öreg urat? + +Lu. Öreg? + +Karolin. Igen. + +Lu. Csak nem nagyon? + +Karolin. Na. Azért közelebb van az ötvenhez, mint a negyvenhez. +_Kimegy._ + +Lu _egyedül marad, szétnéz_. Biztos, hogy szegény! + +_Dr. Spórum belép. Komoly. Nagyképű. Ijesztő._ + +Lu _rémülten_. Dr. Spórum ügyvéd úr? + +Dr. Spórum. Igen. Tessék helyet foglalni. Mivel szolgálhatok? + +Lu _leül_. Jogi tanácsért jöttem. + +Dr. Spórum. Azt mondta: privát ügy. + +Lu. Nekem privát. + +Dr. Spórum. A neve? + +Lu. A nevemet később mondom meg. Előbb az ügyet. + +Dr. Spórum. Tessék. + +Lu. Én, kérem, egy állásnélküli Szentjánosbogár vagyok. + +Dr. Spórum. Micsoda? + +Lu. Moziban mutogatom a közönségnek a helyeket; kis zseblámpával +csillogok a sötétben. + +Dr. Spórum. Aha. Ismert rovar. Tovább, kérem. + +Lu. Szabadnapomon, táncteán megismerkedtem egy nagyon gazdag nős +emberrel. Megtetszettem neki. Ő útálja a kokottokat, kérem. + +Dr. Spórum. Bánom is én! + +Lu. De ez nagyon fontos, kérem, ez döntő fontosságú ebben az esetben. +Útálja a kokottokat és a facér nőket. A nyakán is maradnak, és neki árt +a nyilvános szerelem, és minden. És igaza is van. Igen helyes +mentalitás. A legjobb egy férjes nő felé orientálódni. + +Dr. Spórum. Gyerünk tovább, kérem. Ez eddig üres fecsegés. + +Lu. Hát táncoltunk, kérem. A tangónál azt hazudtam neki, hogy férjes +asszony vagyok, egy ügyvéd neje. Tangónál tudok legjobban hazudni. Ezt a +kábító zene teszi – + +Dr. Spórum. Tovább kérem, tovább. A lényeget! Amiért idejött! + +Lu. Azért jöttem ide, mert most meg vagyok ijedve, kérem. Mi lesz, ha +kiderül, hogy hazudtam neki? Mi ez? csalás, bűn? Mitevő legyek? _Sírva._ +Jól megfizetek az ügyvédi tanácsért. _Sírva, de kacéran._ És minden +tekintetben hálás leszek. + +Dr. Spórum _feláll_. Hol a biblia? _Keresi és megtalálja a nagy +bibliát._ + +Lu _rémülten_. Mi az? A bibliában van erre tanács? + +Dr. Spórum. Nem. De ebben van a szemüvegem. _Kiveszi arany szemüvegét, +felteszi, megnézi vele Lu-t._ Ön igen csinos. + +Lu. Igen kérem, tudom. _Sírva_. Ezért üldöznek a férfiak. + +Dr. Spórum. Üldözik? + +Lu. Igen. + +Dr. Spórum. Miért? + +Lu. Mind fel akarnak világosítani nemileg. + +Dr. Spórum. És ön? + +Lu. Nyomorom miatt azon a ponton vagyok, hogy tisztességtelen életre +térjek. + +Dr. Spórum _megsimogatja_. Szegény szép könnyelmű gyermekem! + +Lu _zokogva a keblére dől_. Ah, de jó az ön erős keblén. Milyen illatos +a szakálla. _Szaglász_. Mi ez? + +Dr. Spórum. Gyöngyvirág. – Térjünk a dologra. Csak egy kérdésem van: +kapott-e ön tőle pénzt vagy értéket ezen a címen? + +Lu. Milyen címen? + +Dr. Spórum. Hogy ügyvéd neje. + +Lu. Semmilyen címen nem kaptam még egy vasat se. Pár uzsonna, egy hideg +vacsora, virág… + +Dr. Spórum. Az nem számít. Ezt megkapta volna a nélkül is. Így tehát… +_mintha leckét mondana_… könnyelmű eljárása, miután ugyan valakit ravasz +fondorlattal tévedésbe ejtett és tévedésben tart, de ezáltal jogtalan +vagyoni hasznot nem szerzett, a csalás jogi fogalmát nem fedvén, nem +esik a Btk. 379. és következő paragrafusai alá. Nevet nem mondott, tehát +nem forog fenn hamis név használatának kihágása sem, Kihágási Btk. 43. +§§. Ön jogi szempontból teljesen ártatlan, gyermekem, e tekintetben +teljesen megnyugtathatom. _Simogatta eddig is, de most merészen siklik +le a keze._ + +Lu _sírva_. Milyen boldog lehet az a nő, kinek sorsa egy erős férfi +kezében van! + +Dr. Spórum. Bocsánat, kicsit elcsúszott a kezem. + +Lu. Oh, kérem. Olyan csúszós anyagból van ez a ruha! + +Dr. Spórum. Ne sírjon, gyermekem, örüljön, hogy csinos és fiatal! Ön +előtt még ott van az egész élet! + +Lu. Ön oly jóságos! Oly bizalomgerjesztő! Ön felbátorítja a szívemet. + +Dr. Spórum. De kérem… csak kötelességem. + +Lu. Ja igaz… kérem… az imént az elbeszélésből kifelejtettem egy +jelentéktelen kis részletet. De nem hiszem, hogy ez jogilag fontos +volna. + +Dr. Spórum. Nos, mi az? + +Lu. Kérem, ez az ember addig gyötört engem, amíg az állítólagos férjem +nevét megmondtam neki. + +Dr. Spórum. Hogyhogy? + +Lu. Ott feküdt az asztalon a telefonkönyv, azt blindre kinyitottam és +onnan kaptam ki találomra egy ügyvéd nevét. + +Dr. Spórum. Kitűnő! _Nevet_. Csak úgy találomra? + +Lu. Igen. + +Dr. Spórum. Kitűnő! És ki az? + +Lu. Ön. + +Dr. Spórum. Micsoda? + +Lu. Az ön nevét mondtam. Hogy ön a férjem. + +Dr. Spórum. Hogy én vagyok… a férje? + +Lu. Igen. Ön. Az ön neve volt az első azon az oldalon, ahol a +telefonkönyvet felcsaptam. Balról, felül. + +Dr. Spórum. Balról… felül… + +Lu. Ön az előbb a nevemet kérdezte. Most megmondhatom: Dr. Spórumné +vagyok. + +Dr. Spórum _feldühödik_. Én önt ezért be fogom záratni! + +Lu. De hisz az előbb azt mondta… + +Dr. Spórum. Az más! Ön nevet mondott, tehát megtörtént a hamis név +használata, mégpedig nem a kihágási Btk. 43. paragrafusa szerint, miután +nem közhivatalnokkal szemben használt idegen nevet, hanem sokkal +súlyosabban: mint tévedésbe ejtő ravasz fondorlat a Btk. 379. +paragrafusa szerint. És az a hideg vacsora egy előkelő drága helyen +százakba megy, az már érték, tehát jogtalan vagyoni haszon, amit ön a +hamis név ravaszul fondorlatos hangoztatásával kicsiklandozott, ez pedig +kimeríti a Btk. 379. § szerint a csalás fogalmát. Ez egy évig terjedhető +fogház, vagy öt évig terjedhető börtön. Önt ezért bezárják. Ön ülni fog. + +_Lu szívettépően felzokog._ + +Dr. Spórum _dühösen_. De hát mire való volt ez? Részeg volt? + +Lu. Az is voltam egy kicsit. + +Dr. Spórum. És mért kellett magának a telefonkönyvbe férjhezmenni? Mért +nem talált ki egy nevet?! + +Lu. Valakit gazdaggá akartam tenni. _Sír_. + +Dr. Spórum. Micsoda? + +Lu. Ügyvédet keres. Az az amerikai ember. Gazdaggá teheti egy +tollvonással. + +Dr. Spórum. Hogyan? + +Lu. Szenzációsan nagy, de nyugodt jövedelem. És nekünk adja. Egy +levéllel gazdaggá, boldoggá akar tenni egy ügyvédet. Hagyjam benne ezt +az óriási üzletet? Ez menjen a levegőbe, mint a cigarettafüst? _Zokog_. + +Dr. Spórum _rosszat sejtve_. Szent Isten! Hogy hívják azt az embert? + +Lu. Konrád. + +Dr. Spórum _előveszi a cédulát_. «Konrád W. S. elnök». Ez az? + +Lu. Igen, ez. + +Dr. Spórum. És ez az úr az ön férjét óhajtja támogatni, fizetésül azért, +hogy ön… ővele… + +Lu. Igen. Igen. Csakhogy rájött. + +Dr. Spórum. És ez az úr most azért jön hozzám, mert maga… őneki… ővele… + +Lu. Igen, igen, igen! De nehéz feje van! + +Dr. Spórum. Nahát, itt igazán megszűnik minden! Micsoda szörnyű +romlottság! És micsoda példátlan vakmerőség! + +Lu. Ne nézzen ilyen vadul rám, maga ijesztő szakállas ember! _Sír, de +könnyein át ravaszul figyeli az ügyvédet._ Én azt hittem, örülni fog +ennek! + +Dr. Spórum _felháborodik_. Azt hiszi, mindenki olyan romlott, mint maga? +Vannak még emberek erkölcsi érzékkel. + +Lu. Bocsásson meg, azt nem tudtam. + +Dr. Spórum. Borzasztó. Borzasztó. Kellemes külsővel: egy szörnyeteg! + +Lu. Jó, hát ha ez bántja önt, akkor bevallok neki mindent és +visszacsinálom. + +Dr. Spórum _mérgesen, elszólva magát_. Azt nem. + +Lu _boldogan_. Ön elfogadja? + +Dr. Spórum. Dehogy fogadom el. + +Lu _szomorúan_. Nem fogadja el? + +Dr. Spórum. Nem. Illetve… várjon. Ez nem olyan egyszerű! Várjon egy +kicsit, kérem. Mit siet? Várjon! Szörnyű szituációba hozott, kérem. + +Lu. Miért? Ha igazán a felesége volnék, értem. De így? + +Dr. Spórum. Ha a feleségem volna, akkor szó se lehetne. Várjon, hadd +rendezzem a gondolataimat… Hát miről is van itt szó? Szörnyű! És az az +ember rögtön itt lesz! Már bejelentette magát! + +Lu. Na lássa, hogy igazat mondtam. + +Dr. Spórum. Rémes meglepetés. Ilyen hirtelen. Várjon kérem. Úgy fel +vagyok dúlva, hogy kénytelen vagyok költői kifejezéseket használni: Esik +az eső a fejemben. Szél fúj az agyamban. Ez borzasztó. Mit akar ön +tőlem? + +Lu. Nem kívánom, hogy ön most bohózatot játsszék velem. Isten ments. Én +eltűnök, nem is lát többé. Csak fogadja el. Ne hagyjon benne a bajban. +És rajtam is segít ezzel. Nekem erőt ad. Ha valakinek felelős vagyok, +jobban rá tudom szánni magamat. + +Dr. Spórum. Hogyan? Hát még nem… + +Lu. Nem. Ma estére van kitűzve. + +Dr. Spórum. Szörnyű. Már ki van tűzve! Mitevő legyek? + +Lu. Tőlem kérdezed? + +Dr. Spórum. Mi az, tegez? + +Lu. Hogyne. Még azt se? + +Dr. Spórum. Igen… Hát kérem. Ha maga eddig vele még nem… + +Lu. Nem. + +Dr. Spórum. Ez a legszörnyűbb! + +Lu. Miért? + +Dr. Spórum. Mert ez erkölcsileg megkönnyíti az én helyzetemet. És ma +estére van… + +Lu. Kitűzve. + +Dr. Spórum. Borzasztó! _kitör mérgesen._ Legalább ne árulta volna el +nekem, hogy _így_ jutok ehhez a nagy üzlethez. Én erkölcsi alapon állok. +Most ezek után hogy fogadhatom el? Miért jött ide? + +Lu. Ha már ilyet teszek, élvezni is akarom a jóságomat. Egy kis hálát, +egy kis szeretetet valakitől! + +Dr. Spórum. Legalább utóbb jött volna! + +Lu. Erre gondoltam. De ha közbe kikottyantod, hogy nőtlen vagy, akkor +összedűlt volna az egész. Az embernek vigyázni kell, még ha tündér is! + +Dr. Spórum. Hagyjon engem békén a tündérekkel. Maga nem tündér, maga egy +liba. + +Lu. Igazán? Boldoggá teszel! Ez volna az ideálom! + +Dr. Spórum. Hiszterika! + +Lu. Te, én egy csodát hoztam neked. Ha te ezt vegyileg megvizsgálod, +akkor persze, hogy hiszteria. Nem tudok mást mondani, mikor egy nő a +szívével csodát csinál. + +Dr. Spórum. És mondja… mért nem mondta legalább, hogy a lányom? + +Lu. Ugyan kérem! Ki támogat egy apát? És honnan tudtam volna, hogy ilyen +öreg? Így meg direkt jó, hogy ilyen trotli. Ez valószínűvé teszi, hogy +megcsalom, agyba-főbe. + +Dr. Spórum. Agyba-főbe? + +Lu. Hogyne. + +Dr. Spórum. Köszönöm. És honnan tudta, hogy szegény vagyok? + +Lu. Tündér vagyok. Nem tévedhetek, mert nem gondolkozom. Kérem, édes +bátyám, ne zárasson be. Nézze, én egy szóval visszacsinálhattam volna az +egészet. És most mégis, a tündérvilágból lejövök a földre egy szép +álommal és durva emberek közt ki akarom harcolni a sikerét. Üljön +nyugodtan. Gondolkozzék higgadtan. Hagyja magát boldoggá tenni. Maga oly +alkalmas erre, maga rongyos. + +Dr. Spórum _felháborodva_. Micsoda tónus ez, kérem! + +Lu. Csak hagyd te az én tónusomat. Egészen jól jön neked most egy kis +gorombaság, mikor éppen habozol. + +Dr. Spórum. Boszorkány! Liba és boszorkány! A libának és boszorkánynak +tökéletes keveréke! + +Lu. Ez már jó jel, hogy szid. Nézze: legyen okos. Ez az ember most +mindjárt jön. Én elmegyek örökre. És te boldog leszel. Ne haragudjál. +Beszélgessünk egy kicsit. Szabad még egy csöppet maradni? + +Dr. Spórum. Nevelésem tiltja, hogy akár a legudvariasabban is +felszólítsak egy hölgyet, hogy hagyja el a helyiségemet. Bár tudom, hogy +itt akar maradni addig, amíg az a gazdag ember jön. Hogy itt találja +nálam! + +Lu. Kitalálta. Bár, legyünk őszinték, nem volt nehéz, méltóságos úr. + +Dr. Spórum. Nem vagyok méltóságos úr. + +Lu. De lesz. Nevetni fog. Garantálom, hogy lesz. _Nagy szünetet tart._ +Hát nem pech ez? Lássa, ez vagyok én. Most, hogy beszélgetni szeretnék, +hiába nyomom magamat, nem jut eszembe semmi. + +Dr. Spórum. Akkor legjobb hallgatni. + +Lu. Kérem. _Nagy hallgatás után._ Mi az ott a falon? + +Dr. Spórum. Térkép. + +Lu. Minek az? + +Dr. Spórum. Valami kell a falra. És a gobelinek az idén nagyon drágák. + +_Szünet_. + +Lu. Mi ott az a nagy zöld ország? + +Dr. Spórum. Oroszország. + +Lu. És mi az a kis piros város a szélén? + +Dr. Spórum. Az, fiam, Európa. + +Lu. Köszönöm. + +Dr. Spórum. Szívesen. + +Lu. Megint tanultam valamit. + +Dr. Spórum. Nagyon örülök. + +_Szünet_. + +Lu. Nekem van szivem és nincs hozzá senkim. + +Dr. Spórum _keserűen_. Csak én. + +Lu. Csak te. + +Dr. Spórum. Jól nézek ki. + +Lu. Tessék? + +Dr. Spórum. Azt mondom: jól nézek ki. + +Lu. Korodhoz képest elég jól. Csak egy kicsit sok a szőr az arcodon. +_Szünet_. Igen. Ilyen vagyok. Ma, amikor minden nő olyan ügyesen +dolgozik és keres. Nekem egy vasam sincs. Csak szivem van és fantáziám. +Tündérnek születtem. _Elhallgat_. Na, most megint nem jut eszembe semmi +beszélni való. + +Dr. Spórum _nagy hallgatás után önmagához beszélve._ Érdekes. Itt ülök +vele, és nem dobom ki. Sőt még felelek is neki. Mi van velem? + +_(Szünet.)_ + +Lu. Még egy indiszkrét kérdés. + +Dr. Spórum. Tessék. + +Lu. Nem nős, azt tudom. De valami nője csak van? + +Dr. Spórum _idegesen_. Kérem!! + +Lu. Nő nélkül él? + +Dr. Spórum _idegesen_. Ugyan kérem! + +_Csöngetnek. Karolin átmegy a szobán._ + +Lu. _Jelentősen néz utána, aztán elmosolyodik._ Ez egy csinos, komoly, +egészséges nő. Nem csudállak, Miksa. + +Dr. Spórum. Micsoda? + +Lu. Azt mondom: nem csudállak, Miksa. + +Dr. Spórum _idegesen_. De kérem! Ez mégis csak hallatlan! + +Karolin _visszajön_. Az inkasszáns a motorbicikli-részletért. + +Dr. Spórum. Kidobta? + +Karolin. Ki. _El._ + +_Szünet_. + +Lu. Van motorbiciklije? + +Dr. Spórum. Van. + +Lu. Szeret rajta menni? + +Dr. Spórum. Igen. + +Lu. Én nem. + +Dr. Spórum. Nagyon érdekes. + +Lu. Én még arra se vagyok jó, hogy másodiknak üljek egy motociklin, a +második ülésen. Milyen ügyesen ülnek más nők, gusztusosan, a férfit +hátulról kedvesen átölelve! Én nem vagyok modern nő: én a férfit csak +előlről tudom megölelni. + +_Szünet. Csöngetnek. Karolin átmegy a szobán._ + +Lu. Miksa, tedd ezt a nőt boldoggá! + +Dr. Spórum. Micsoda? + +Lu. Tedd ezt a nőt boldoggá. Erre kötelezve vagy. + +Dr. Spórum. Mi vagyok? + +Lu. Kötelezve vagy. Mondd, te süket vagy, hogy mindent kétszer kell +neked mondani? + +Dr. Spórum. Nem, de maga olyan szemtelen, hogy mindig azt hiszem, +rosszul hallom. + +Lu. Ejnye, de csúnya szigorú kritikád van! + +Dr. Spórum. Olyan kritikám van, amilyen van, és akinek nem tetszik, az +intézzen ellenem beadványt az ügyvédi kamarához. + +Lu. Éppen én fogok ellened beadványt intézni, te rokonszenves vad medve! +_Elmosolyodik_. Te lelenc! + +Dr. Spórum. Mi az? Most meg már a szüleimet rágalmazza? Engem nem tett +ki senki. Én normálisan nőttem fel csecsemőkoromtól mostanáig! + +Lu. De nekem lelenc vagy. Én téged találtalak. A telefonkönyvben. Ne +légy mérges, az nem szégyen. Mózes is lelenc volt, mégis vezérigazgató +lett belőle. + +Dr. Spórum. Szörnyűség! + +Lu _utánozza_. «Szörnyűség!» + +Dr. Spórum _miután rábámult egyideig_. Azt hiszem, meg fogom ölni. _A +belépő Karolinhoz._ Ki volt az, kérem? + +Karolin _visszajön_. Az inkasszáns a könyv-részletért. Shakespeare +összkiadás. + +Dr. Spórum. Kidobta? + +Karolin. Ki. _El._ + +_Kis szünet._ + +Lu. Shakespeare-t én is megvettem. _Szünet_. Én se fizetem. _Szünet_. De +szeretem, mert olyan giccsesen ír. _Szünet_. Bennem van valami a +Shakespeare tündérekből. Szentivánéji álom. Titánia. Ezt a nevet +szerettem volna. Vagy inkább Puck. _Szünet_. Énhozzám zene kellene. + +Dr. Spórum. És mit csinálnak maguk, tündérek? + +Lu. Kihalunk, Miksa. + +_Szünet_. + +Dr. Spórum _szünet után, önmagához beszélve_. Érdekes. Itt ülök vele és +nem ölöm meg. Én nem tudom, mi van velem. _Egyideig hallgat, aztán ránéz +Lu-ra._ Na, mi lesz? + +Lu. Nincs beszélgetési témám. Nem jön több számla? + +Dr. Spórum. Dehogy nem. + +_Csöngetnek. Lu fellélekzik. Karolin átmegy a szobán._ + +Lu. Tedd boldoggá ezt a nőt, Miksa. Legyen neki gyereke tőled. Ezt +okvetlenül elvárom. + +Dr. Spórum. Micsoda? + +Lu. Okozzál neki egy szép kis gyereket. + +Dr. Spórum _idegesen_. Ugyan kérem! Ez már igazán túlmegy minden +határon! Tapintatlan tökmag! Hármas keresztezés: liba, boszorkány és +tökmag. + +Lu. Köszönöm. + +Karolin _visszajön_. Az inkasszáns a fehérnemű-számlával. + +Dr. Spórum. Kidobta? + +Karolin. Ki. _El._ + +Lu. Én is szeretem a szép fehérneműt. _Szünet_. De nekem kell is. +_Szünet_. Nálam látják. – Nem, nem, ne értsen félre… de… _sírva_… ebben +nekem nagy pechem van, engem mindenütt rögtön levetkőztetnek. +Mindenkinek ez az első dolga: festő, fotográfus, szabócég, színigazgató, +filmes, orvos… engem még egy fogorvos is levetkőztetett. + +Dr. Spórum. Levetkőztették? Csak nem erőszakkal? + +Lu. Nem, csak kérték. + +Dr. Spórum. És maga rögtön levetkőzött. + +Lu. Hát gondoltam… nekem olyan szép kis figurám van… hadd örüljenek neki +szegények. _Zokogva_. Ez az egy örömem van: jót tenni. Akárhogy. +_Szünet_. Most először teszek pénzzel jót. + +Dr. Spórum. És eddig? + +Lu. Hát… Istenem… Én úgy, ahogy vagyok, ajándék vagyok. + +Dr. Spórum. Filmhez, színházhoz nem ment? + +Lu. Nem. Ott túlsok jót kell tenni. Csak nagyon erős tündéreknek való. + +_Csöngetnek. Karolin átmegy a szobán._ + +Lu. Jaj! Ez a gazdag ember! + +Dr. Spórum. Ismeri a csöngetését? + +Lu. Nem. Először hallom csöngetni. De érzem, hogy ez ő. + +Karolin _visszajön_. Konrád elnök úr New-Yorkból. + +Dr. Spórum _kétségbeesve_. Itt van? + +Karolin. Itt. + +Dr. Spórum _ijedten_. Istenem… _Szívéhez nyúl._ + +Lu. Csak bocsássa be, kisasszony. + +Dr. Spórum. Várjon, kisasszony! _A fejéhez nyulkál._ + +Karolin. Nem várathatom. Tessék dönteni. Bejöhet, vagy nem jöhet? + +Lu _súgva_. Meglátja, úgy fog tenni, mintha engem nem ismerne. Ő hazudni +fog. Ő gentleman! + +Dr. Spórum _bágyadtan int igent és megfogózik az asztalban. Karolin el._ + +Lu. Mi baja? + +Dr. Spórum. Mindjárt elájulok. Nem vagyok szokva ilyen izgalmakhoz. + +Konrád _belép_. Konrád vagyok. + +Dr. Spórum. Dr. Spórum. + +Konrád. Kérem, mutasson be őnagyságának. + +Dr. Spórum _félájultan az izgalomtól némán előbb Konrádra mutat, aztán +Lu-ra._ + +Konrád. Konrád elnök vagyok. + +Lu. Ah, örvendek. _Kézcsók_. Foglaljon helyet. + +Konrád _leül_. Beszélhetek? + +Lu. Csak tessék, elnök úr. _Ő is leül, nagyon előkelően._ + +Konrád. Tisztelt ügyvéd úr! Meg akarom önt bízni vállalatomnak, a +Technical Trust-nek európai jogi képviseletével. + +Lu. Brávó! + +_Spórum mérges tekintetet lövell rá._ + +Konrád. A részletek most nem tartoznak ide. Röviden: rengeteg szerződés, +rengeteg kis sommás pör, egyszerű munka, de sok munka és nagy jövedelem. + +Lu. Oh, mily érdekes! + +_Spórum mérgesen néz rá._ + +Konrád. Később, ha összemelegszünk, jönnek a nagyobb ügyek. Most csak +egy igenért vagy egy nemért jöttem önhöz. + +Dr. Spórum. És… miért méltóztatott éppen hozzám jönni? + +_Konrád már előbb, majd most is titokban csókokat int Lu-nak._ + +Konrád. Mi amerikaiak, tárgyilagosak vagyunk. Üzletben nincs protekció. +Az amerikai követség mindent tud. Ott mondták nekem Önt. Minek van itt +olyan erős gyöngyvirágillata? + +Dr. Spórum. A szakállamnak. Gyerünk tovább. + +Konrád. Minden önt érdeklő részlet benne van egy okmányban, amelyet ide +fogok küldeni. Most nincs több mondanivalóm. + +Dr. Spórum. Ön biztos abban, hogy az amerikai követség _engem_ ajánlott +önnek? + +Konrád. Micsoda kérdés ez, ügyvéd úr? + +Lu. Micsoda kérdés! + +_Spórum mérgesen néz rá._ + +Konrád. Én itt idegen vagyok, tehát hozzájuk fordultam tanácsért. Pörök, +szerződések és főleg adóügyek! Egy külföldi cégnek ez igen fontos! + +Lu. De még milyen fontos! + +Dr. Spórum. Örülök… éppen pár hónappal ezelőtt írtam erről a «Jogi +Szemlébe». «Külföldi cégek adóügyi jogvédelme.» Talán fogja ez a cikkem +érdekelni. + +Konrád. Hogyne! Nagyon! + +Dr. Spórum. Azt hiszem, még van egy példányom. Bocsánat, egy pillanatra. +_Kimegy_. + +Lu _felháborodva_. Milyen jeleket ad maga nekem? + +Konrád. Csók-jeleket, te édes angyal. + +Lu. A férjem előtt? + +Konrád. Ah, imádom a veszélyt! Oh, hogy izgatsz, te vakmerő +jukker-asszony! Te rassz-nő! Rassz-asszony! + +Lu. Kikérem magamnak! + +Konrád. Mit? + +Lu. A jeleket. És ezt a hangot. Mi az, hogy jukker? Mi az, hogy «rassz»? +Itt az otthonomban! Bolond maga? + +Konrád. Az vagyok. Azzá tett. De óhaja parancs. Nos, egyébként meg van +velem elégedve? + +Lu. Egyébként… nagyon. + +Konrád. És… ma este tízkor? + +Lu. Igen! + +Konrád. Ah, Lu!… Végre! Végre! + +Lu. Nem is tudja, milyen áldozatot hozok! + +Konrád. De tudom, érzem, és köszönöm, köszönöm! + +Lu. De… nagy óvatosság! Látja, milyen félelmes ember! És féltékeny, +szörnyen féltékeny! + +Konrád. Csak még egy szót, asszonyom… + +Lu. Nos? + +Konrád. Megőrülök arra a gondolatra, hogy ez a csúnya férfi és ön… és +önnek tűrnie kell, hogy ő… + +Lu. Ne részletezze, kérem. Hagyjuk ezt. + +Konrád. Nem hagyjuk. Meg kell ígérnie, meg kell esküdnie, hogy vele soha +többé… Ígérje meg! + +Lu. Ó, mennyi áldozatot követel tőlem! És szegény Miksa hogy fog +szenvedni! De azért megígérem. – Mi kell még? + +Konrád. Momentán egyéb semmi. + +Lu _kacéran_. Te zsarnok! + +Konrád _vadul_. Te jukker-asszony! Te rassz-nő, te rassz-asszony! + +Dr. Spórum _visszajön egy füzettel_. Itt a cikk. + +Konrád. Köszönöm. Majd otthon elolvasom. Nos, ügyvéd úr, végleges +válasza? + +Lu _előkelően_. Magukra hagyon önöket. Drága Miksám… aztán vigyázz ám az +érdekeidre! _A lakás felé kimegy._ + +Konrád. Válasza? + +Dr. Spórum. Válaszom? Azonnal, kérem… Hogy mi a válaszom? + +Konrád. Mi az, ön habozik? + +Dr. Spórum. Nem. Csak ideges vagyok. Nagyon ideges vagyok. És szeretnék +pár kérdést intézni, hogy lássam… érdemes-e vállalnom. + +Konrád. Hogy érdemes-e? Meghiszem azt. Kérem a kérdéseket. + +Dr. Spórum. A vállalatnak vannak itt… + +Konrád. Fiókjai. + +Dr. Spórum. Mondjuk: nyolc? Tíz? + +Konrád. Ezt ne mondjuk. Mondjuk pontosan: harmincnyolc! + +Dr. Spórum _szédülve_. Harmincnyolc… fiók?… + +Konrád. Kezdetnek. Egy év mulva a duplája. + +Dr. Spórum. És szerződések… Évente… úgy taksálom… átlag száz… + +Konrád. Rosszul taksálja. Legalább négyszázötven. + +Dr. Spórum. Te jó Isten! És pör… mondjunk sokat… ötven-hatvan?… + +Konrád. A munkatervünk számításai szerint kilencszáz. De ha a viszonyok +ilyen rosszak maradnak, ezer. És még több. Ez a sok kis pör onnan van, +hogy üzletünk részletfizetésen alapszik, és az emberek nem fizetik a +részleteket. + +Dr. Spórum. Tudom. Ez borzasztó. + +_Csöngetnek. Spórum összerezzen. Karolin átmegy a szobán._ + +Konrád. A munkatervünkben talál valószínűségi számításokat. Ezek +reálisak, inkább pesszimisztikusak. Ezek szerint… + +_Karolin visszajön. Spórum ránéz. Karolin szomorúan igent int, hunyorít +és kimegy._ + +Konrád. Ezek szerint ön kereshet nálunk évente a szerződésekkel +40,000-t, a pörökkel százezret, összesen 140,000-et. A nagyobb ügyek +nélkül. + +Dr. Spórum. Micsoda? 140,000-et? + +Konrád. Legalább. + +Dr. Spórum. Évente? + +Konrád. Igen. + +_Spórum feláll, megkapaszkodik az íróasztalban, megtántorodik, rosszul +lesz, belerogy karosszékébe._ + +Karolin _besiet_. Mi az? + +Konrád. Az ügyvéd úr rosszul lett. + +_Magához térítik._ + +Dr. Spórum. Bocsánat… Napok óta gyönge vagyok… a déli szél teszi. +Sirokkó. + +_Karolin kimegy._ + +Konrád. Nos? Elfogadja? Kevés az időm. Mennem kell. Minden percem ki van +számítva. _Órájára néz._ + +Dr. Spórum. Esetleg… lehetséges volna egy kis gondolkodási idő?… + +Konrád. Tíz másodperc. _Az óráról olvassa, és ezt jobbkezével olyan +mozdulalatokkal kíséri, mint mikor egy leütött boxolót «kiolvasnak»._ +Egy, kettő, három… hat… kilenc, tíz. _Ránéz._ + +Dr. Spórum. _halványan igent int. Nagyot nyel utána._ + +Konrád. Igen? + +Dr. Spórum _megint int_. _Konrád nagy pengéssel az asztalra dob egy +óriási aranyat._ Mi ez kérem? + +Konrád. Ez egy százdolláros arany. Foglaló. Nálunk ez a szokás. Ezzel +válik egy megállapodás jogérvényessé. Most jogérvényes. Nos? + +Dr. Spórum _dadogva_. Igen, kérem. + +Konrád _erélyesen_. Ön igent mond! + +Dr. Spórum _megtörve_. Én… én igent mondok. + +Konrád. A kezét! _Kezet ráznak._ + +Dr. Spórum. És… mikor kezdődik a munka? + +Konrád. Azonnal, uram, azonnal! + +Dr. Spórum. Sürgős? + +Konrád. Nem is sejti, nekem milyen sürgős! + +Dr. Spórum. Igen, kérem. + +Konrád. Amerikai gyorsaság! Ezt meg kell szoknia! Holnap kezdjük. Vagy +még ma, ha úgy tetszik. + +Dr. Spórum _megtörve, tétován_. Igen, kérem. + +Konrád. Jogi osztályom kidolgozta a munkatervet az európai ügyvéd +számára. Ezt akár egy félóra mulva ideküldöm. Abból mindent megláthat. +És felkészülhet a nagy anyagra. _Körülnéz_. Berendezkedhetik… nagy +stilben… Fel kell szerelni az irodát… + +Dr. Spórum _szédülve_. Hogyne, hogyne… + +Konrád. Esetleg… idővel… szebb, nagyobb lakást vesz, nagyobb, impozáns +irodát… nagyobb személyzetet… + +Dr. Spórum. Hogyne, kérem, hogyne. + +Konrád. A mi kettőnk megállapodását pedig még ma foglalja írásba. Túl +akarok lenni rajta. + +Dr. Spórum. Hogyne, hogyne… De… + +Konrád. No mi az? Európai skrupulus? + +Dr. Spórum. Csak megnyugvás miatt… be fogok venni egy pontot… egy +hónapon belül bármelyik félnek joga van megszüntetni a viszonyt… + +Konrád. Próbaidő? + +Dr. Spórum. Igen. Próbáljuk ki egymást. + +Konrád. Minek? + +Dr. Spórum. Ön nem ismer engem. Én Önnek zsákban macska vagyok. + +Konrád. Uram! Jegyezze meg, hogy akit egy amerikai állampolgárnak az +Egyesült-Államok követe ajánl, az nem zsákban macska! Ezt kikérem +magamnak! + +Dr. Spórum _megszeppenve_. Bocsánat… én ezzel nem akartam a követ úr +őexcellenciáját megsérteni… + +Konrád. Azt remélem is. De azért, nem bánom, vegye be ezt a pontot. De: +az _ön_ megnyugtatására, nem az enyémre. És mikor lesz készen az írás? + +Dr. Spórum. Ma estére. Holnap korán reggel elküldöm aláírás végett. + +Konrád. Nem, nem, csak ne korán! Holnap későn kelek. _Jelentősen_. Ma +éjszaka lumpolok. + +Dr. Spórum. Az amerikai követtel? + +Konrád. Igen. Mi? Dehogy! Este tízkor van egy kis randevúm. + +Dr. Spórum. Valami szép nőcske, mi? + +Konrád. Hát istenem… nincs az ember fából! + +Dr. Spórum. És ha nem vagyok indiszkrét… ez a nőcske… régi dolog? + +Konrád. Nem! Ma először! Ma este, tízkor… először! + +Dr. Spórum. Bravó! Sok szerencsét kívánok, elnök úr. + +Konrád. Nagyon köszönöm, ügyvéd úr. _Elindul. Az ajtóból visszajön._ +Kézcsókom őnagyságának. _Elmegy. Lu és Karolin belépnek._ + +Karolin. Mért jött éppen ide mihozzánk ez a gazdag ember? + +Dr. Spórum. Az amerikai követségen engem ajánltak neki. _Büszkén_. Ott +még olvassák a cikkeimet! _Karolin kimegy._ + +Dr. Spórum _felordít_. Hazudtam! Hallotta? Hazudtam! Én, dr. Spórum! +Mivé teszi az embert a szegénység! Végem van! + +Lu. Ne jajveszékelj! Ne csinálj drámát! Légy okos! Hagyd a tündért +dolgozni! + +Dr. Spórum. Káprázik a szemem! _Hunyorgat._ Hallott ilyet? Ugrál a +szemem. + +Lu. Mért lett rosszul az imént? + +Dr. Spórum. Megőrülök ezektől a nagy összegektől! Micsoda számok! +Mesebeli kincs! + +Lu. Mennyi? + +Dr. Spórum. A lélekzete áll el az embernek: 140,000, évente. + +Lu. Csak? Azt hittem, tudja Isten… + +Dr. Spórum. Na hallja! _Leül, lehúnyja szemét, édesen mosolyog._ + +Lu _mosolyogva nézi Spórumot_. Milyen szép egy boldog ember! És ez az én +művem. Tetszel nekem. Nem vagyok szerelmes beléd, arról szó sincs, de +imádlak! + +Dr. Spórum. Miért? + +Lu. Mert boldoggá tettelek! De most aztán igazán légy kedves hozzám. +_Spórum rábámul._ Ne érts félre, az istenért! Nem proviziót kérek tőled… +ez ronda dolog volna részemről is, és részedről is. + +Dr. Spórum. De még milyen ronda! + +Lu. Úgy-e, édesem? Én a te erkölcsi érzékedben megbízom. Ne adj egy +vasat se. Pfuj, azt nem élném túl. Pfuj. + +Dr. Spórum. Pfuj. _Mereven bámul maga elé._ + +Lu. Ne légy úgy kétségbeesve. + +Dr. Spórum. És ha megint idejön és megtudja, hogy nem vagyok nős? + +Lu. Nem jön soha többé. Megtiltottam neki. Ne vágj ilyen komoly arcot. +Ne légy ilyen szőrös! + +Dr. Spórum. Hogyhogy, hogy ne legyek ilyen szőrös? + +Lu. Lelkileg ne légy ilyen szőrös. Légy síma. Légy jó hozzám. + +Dr. Spórum _mérgesen_. Hogyan legyek jó? Az Isten áldja meg, ne +idegesítsen. Hogyan legyek jó? + +Lu. Annak ezer módja van. Például később majd utazzunk el együtt egy +kicsit. Most majd lesz pénzed. Vigyél el valahova. Én még nem voltam +sehol. + +Dr. Spórum. Hogyan? Mit szólna hozzá ez az ember? + +Lu. Na hallod? A feleségeddel csak elutazhatol! Vigyél Deauvilleba. + +Dr. Spórum. Nem. + +Lu. Vigyél Pörtschachba. + +Dr. Spórum Nem. + +Lu. Vigyél Pécelre. + +Dr. Spórum. Nem. + +Lu. Vigyél a ligetbe. + +Dr. Spórum. Nem. + +Lu. Hát ne vigyél sehova. + +Dr. Spórum. Azt igen. + +Lu. Légy egy kicsit kedves. Hozok neked még több üzletet is. Sokat, +sokat! + +Dr. Spórum _felháborodva_. Ezt megtiltom! Ez nekem nem kell! + +Lu. De nekem kell! Másért szenvedni, valakiért harcolni, valakire minden +jót ráhalmozni! Végre van valakim! Miksa! Miksa! Hagyd a tündért +dolgozni! + +Dr. Spórum _a fejét fogva_. Mert hogy áll a dolog. Ezt tisztázni kell. +Zúg a fejem. Várjon csak, kérem. Lássuk csak. Ön ajánlt engem, ehhez +önnek joga van. Jogilag. Ön őrült és erkölcstelen, ehhez nekem semmi +közöm. Jogilag. Az _ajánló_ elmebeli állapotáért az _ajánlott_ nem +felelős. Jogilag. Csak az ajánló felelős azért, hogy az ajánlott +épelméjű és erkölcsös legyen. Ez pedig vagyok. Jogilag. Hiszen tolvajok +és betörők is ajánlanak egymásnak ügyvédeket. Vet ez árnyat az ügyvédre? +Nem. – Mi az? Pardon… megbántottam? + +Lu. Ne sajnálj, csak tisztítsd tovább vegyileg, te smokk. Engem ne +sajnálj, én érettem nem kár. + +Dr. Spórum. Olyan ez a dolog, mint a rágógumi. Rágom, rágom, de lenyelni +nem tudom. Borzasztó! Egy órával ezelőtt semmi bajom se volt. + +Lu. Csókolj meg. + +Dr. Spórum. Nem. + +Lu. Nem érzékileg. Arról szó sincs. Még mindig nem értesz, te erkölcsi +vegyész? Hálából csókolj meg! + +Dr. Spórum. Ne kínozzon, kérem. Én is olyan vagyok, mint maga. Akit nem +szeretek, avval nem tudok. Engedje meg nekem is ezt a luxust! Én nem +vagyok kéjhölgy. + +Lu. Nem is nézel ki úgy. + +Dr. Spórum. Hála Istennek. Még csak az kéne! + +Lu. Isten bizony, nem csaltalak meg vele. + +Dr. Spórum. Halt! Halt, kérem! Itt most egy fontos ponthoz érkeztünk. +Figyeljen jól: addig nem lehet semmi maguk közt, amíg ő alá nem írta a +megbízó levelet. + +Lu. Mi, félsz, hogy aztán nem írja alá? + +Dr. Spórum. Nem. Hanem ha _az_ előtt kapom a megbízást, akkor legalább +nem vagyok… izé… női erkölcstelenség anyagi hasznát élvező… harmadik +személy. + +Lu. Jogilag. + +Dr. Spórum. Jogilag. Ez nekem nagyon fontos a lelkiismeretem miatt. + +Lu. Úgy lesz, ahogy akarod. Csak én segíthessek valakin. Végre, végre +van valakim! _Indul:_ Adieu! + +Dr. Spórum. Halt! Mikor találkozik vele? + +Lu. Ma este tízkor. Ne irígyelj ezért! Nagy szenvedés vár rám! Gondolj +rám ma este tízkor, és főleg tíz után, és kérlek, sajnálj! Nagyon +sajnálj! Sirass meg! És most Isten veled! Nem a «viszontlátásra», hanem +«Isten veled»! Soha többé nem látsz. Én nem akartam más lenni az +életedben, mint egy kis szénsav. Már el is szállok. Adieu. Köd előttem, +köd utánam. + +_Elmegy, Spórum behívja Karolint._ + +Karolin. Mi van itt ma? Micsoda izgalom? + +Dr. Spórum. Üljön le, Karolin kisasszony. Vegyen ceruzát. Most diktálok +önnek egy megállapodást, abból mindent meg fog tudni. _Sírva._ Bennünket +nagy szerencse ért, Karolin kisasszony. _Letörli könnyeit._ + +Karolin. Szent Isten! + +Dr. Spórum. Óriási szerencse, Karolin kisasszony! Villámgyorsan be kell +rendezkednünk nagy üzemre. Majd aztán összeülünk és összeírjuk, mi +minden fog kelleni. Millió dolog kell az irodába! Hisz semmink sincs! És +minden rögtön! Még ma este kell rendelni. És holnap korán reggel már +minden itt legyen! + +Karolin. De ügyvéd úr… ön egészen fel van dúlva! + +Dr. Spórum. Fel vagyok dúlva, Karolin kisasszony. Igen. Hát kérem. Most +első dolog: én lediktálom önnek ezt a megállapodást. Ön legépeli és este +elviszi Konrád elnök úrhoz, a Splendid Hotelbe, és megmondja neki, hogy +kéretem, ne holnap délben írja alá, hanem _még ma este_, mégpedig _tíz +óra előtt_, feltétlenül _még ma este tíz előtt_… érti? Tíz előtt! Várja +meg és aláírva hozza vissza. És most üljön le és írja. _A sírással +küzdve diktál._ Megállapodás, mely köttetett… egyrészről… S. W. Konrád +newyorki lakos… másrészről… Dr. Spórum… Miksa… _elsírja magát, zokogva +folytatja_ helybeli ügyvéd közt… s melynek értelmében… + +FÜGGÖNY. + + + + +HARMADIK FELVONÁS. + +_Spórum irodájában. Másnap délután. Szerteszét nagy és kis csomagok. +Három széken egymás mellett háromféle írógép._ + +Karolin _egy széken áll kalapáccsal a kezében a kárpitos kis létrája +mellett és a kárpitossal együtt egy kis gobelint próbálgat a térképre +illeszteni. Aztán leszáll és bekopogtat a lakásajtón._ Ügyvéd úr kérem, +a gobelint ideiglenesen odatűztük, tessék jönni meggusztálni. +_Visszaszalad a gobelinhez._ + +_Dr. Spórum mint a vihar, berobog a lakás felől, iratokkal a kezében. +Vastag szivar a szájában. Oda se néz. Egyenesen íróasztala székébe veti +magát. Mögötte jön és mellette megáll az irnok._ + +Dr. Spórum _lázasan rendezve az iratokat_ _és az asztalon levő kis +csomagokat._ Mi az, Karolin kisasszony, mi az? _Jegyezget._ + +Karolin. A gobelin! + +Dr. Spórum _oda se néz_. Már itt van? _Csomagokat rakosgat._ + +Karolin. Itt van. Az imént küldték. Most próbáljuk a helyére. Tessék +idenézni! + +Dr. Spórum. Ez gyorsan ment, Karolin! + +Karolin. Tudom, hogy mindig ez volt a leghőbb vágya. Hát gyorsan +intézkedtem. És különben is, hajlandók hitelbe ideadni. + +Dr. Spórum. De ilyen gyorsan! Tegnapról mára! Tegnap este kaptuk a +megbízatást és ma délben már itt a gobelin! Isten nem szereti ezt a +mohóságot, Karolin kisasszony! + +Karolin. Ön mondta, hogy sietni kell a berendezkedéssel! + +Dr. Spórum. De ennyire? + +Karolin. Ez már amerikai befolyás! Az amerikai kliens hatása! + +Dr. Spórum _az irnokhoz_. Szóval, nincs több megbeszélni valónk, ifjú +barátom, megállapodtunk. Ön. dr. X. Y. ma belép irodámba, mint +ügyvédsegéd és dr. Kiss Karolin kisasszonnyal jó egyetértésben fogja +ellátni irodám megszaporodott ügyeit. Ha ketten nem bírják, a jövő héten +veszünk egy harmadikat. + +Karolin. És egy negyediket! + +Dr. Spórum. Csöndet kérek. _Irnokhoz._ Ön azonnal elkezdi a munkáját. +_Künn erős kalapálás._ Mi ez a kopogás? + +Karolin. A telefon mellékállomását szerelik. + +Dr. Spórum. Máris? + +Karolin. Már tegnap este megrendeltem. _Kiszól._ Csöndet kérek! _A +kalapálás megszűnik._ + +Dr. Spórum. És ez itt? _Csomagra mutat._ + +Karolin. Levélpapír. Új minta. Két nyelven: németül és angolul. Az ott +száz névjegy a gyorsnyomdából. + +Dr. Spórum. És ez? + +Karolin. Indigópapír. Carbonpapír. Mappák. Itatós. Két tampon. +Töltőtollak. Modern lámpa az íróasztalra. Ez úgy hiányzott. + +Dr. Spórum _a lámpát próbálgatva_. Óriási! + +Karolin _egy óriási ollót csattogtatva:_ És ez egy óriási, éles +papirvágó olló! + +Dr. Spórum _ijedten kap a szakállához_. + +Karolin. Fel kellett szerelnünk magunkat. Semmink se volt. Ezt mind ma +hozták. Reggel óta hoznak, hoznak, hoznak! + +_Két munkás hoz egy kis szekrényt._ + +Karolin. Oda állítsák a falhoz. _Munkások odaállítják._ Ez az új +aktaszekrény. Legújabb rendszerű. Tűzmentes. + +Dr. Spórum. Nem volna jobb ide? _Más helyre mutat._ + +Karolin. Nem. Oda a Wertheimkassza jön. + +Dr. Spórum. Te jó Isten! + +Karolin. Muszáj! Fontos okmányoknak. Pénzeknek. + +Dr. Spórum. Ez egy vagyonba fog kerülni! + +Karolin. Muszáj! És a számlák csak jövő elsején jönnek! + +Dr. Spórum. Bravo! Mind ki fogjuk fizetni, Karolin kisasszony, mind ki +fogjuk fizetni! Ön egy kincs! Micsoda gyorsasággal csinálta mindezt! + +Karolin. Hja, amerikai kliens, amerikai szellem! Boldog vagyok, ügyvéd +úr! Reggel hét óra óta telefonálok, rendelek, átveszek. Ez a méltó +válasz a követség megtisztelő ajánlatára. Hátha még több klienst is +ajánl a követ! + +Dr. Spórum _félre_. Rémes gondolat! _Jegyezget._ + +Karolin. Tessék már idenézni! + +Dr. Spórum. Most nem érek rá. _Irnokhoz._ Ezt be a kis irodába. Ezt majd +az új szekrénybe. Ezt a régi szekrénybe. Ezek meghatalmazási blanketták. +Ezek borítékok. Kicsik és nagyok. + +Karolin. Tessék már idenézni! + +Dr. Spórum. Rögtön. Ezek vízhatlan vászonborítékok, Amerika számára. +Ezek aktazacskók. Ezek táviratblanketták. Kábelblanketták. Pecsétviasz. +Bélyegző. Festékpárna. Gumiszalagok. Karolin, ön egy világcsoda! + +Karolin. Negyvenhétféle dolgot rendeltem, ebből negyvenhármat már el is +hoztak. + +Dr. Spórum _irnokhoz_. Jól van, fiam, kimehet. Hopp, előbb adja csak ide +azt a bibliát. _Kiveszi belőle a szemüveget és megnézi a gobelint._ Jó. +Nem drága? _Irnok el._ + +Karolin. Nem. + +Dr. Spórum. Hitel? + +Karolin. Hogyne. + +Dr. Spórum. Hagyja egyelőre ott a falon. Most ideges vagyok. Majd később +alaposan megnézem és döntök. _Kárpitos kimegy._ Ezek mik? + +Karolin. Ez egy másológép. Ez egy számológép. Ez egy új írógép. + +_Telefon szól. Dr. Spórum frissen, virgoncan ugrik oda._ + +Dr. Spórum. Halló? Mi? Chevrolet? Bemutatni a kis kocsit? Pardon, egy +pillanatra. _Karolinhoz_. Egy kis autót akarnak bemutatni. Mi ez? Ez is +ön? + +Karolin. Én telefonáltam oda. Negyvennegyedik rendelés. Egy kis +Chevrolet, városi kocsi, előnyös részletekre. + +Dr. Spórum _a telefonba_. Mindenesetre meg fogom nézni. De kötelezettség +nélkül. Jó. Holnap, korán reggel. De csak kevés időm lesz. Jó. Jónapot. +_Leteszi_. Nem túlzás ez már, Karolin kisasszony? + +Karolin. Na hallja? Egy kis négyüléses? Minden ügyvédnek van! + +Dr. Spórum. Négyüléses! Ah, Karolin, milyen különbség! Tegnap és ma! + +Karolin. Ne is juttassa eszembe! _Papírt vesz elő._ + +Dr. Spórum. Nos, mi az? + +Karolin. Számítások. Referálhatok? + +Dr. Spórum. Halljuk! + +_Hátradől székében és nagy füstöket ereget._ + +Karolin _iratokkal_. Ez az egyik papír a megállapodás, amit az elnök +aláírt. + +Dr. Spórum. Mikor írta alá? + +Karolin. Tegnap este pont fél tízkor, ingújjban. + +Dr. Spórum _ijedten_. Mért ingújjban? + +Karolin. Szmokingba öltözött. Fél tíz volt. + +Dr. Spórum. Biztos? + +Karolin. Órával a kezemben ellenőriztem. + +Dr. Spórum. Jó! És a másik papír? + +Karolin. Ez az ő munkatervük, amit az ő jogi osztályuk dolgozott ki. +_Ujabb papír._ Ez pedig… egy kis számítást csináltam az éjjel. Én se +tudtam aludni. Kiszámítottam a várható havi jövedelmet. Minden normális +havi szükségletünket kifizethetjük és a bankba tehetünk átlag havi +10,000-et. Ez egy évben… + +Dr. Spórum. Százhúszezer és száz év alatt tizenkét millió. Csinos. Több, +mint ahogy reméltem. + +Karolin. Isten áldja meg az amerikai követet. + +Dr. Spórum. Istenem, Istenem! Nem tudom, mi ez, Karolin kisasszony! +Álom! Mámor! Ennek nem lehet jó vége. Egész éjjel nem aludtam. Köszönöm, +kisasszony, kimehet. + +_Karolin kimegy._ + +Dr. Spórum _egyedül_. Gazember vagyok? Nem. Jogilag nem. De nem vagyok +az a szűz, aki tegnap voltam! _A falra néz._ Nagyon csinos ez a gobelin. +Megveszem! _Élvezi a szót, különféle hangsúlyokkal._ Megveszem! +Megveszem! Veszek egy gobelint! Tetszik, tehát megveszem! Miért ne? Mit +csinálok itt? Hangosan beszélek egy üres szobában. Mint egy rádió. +Monológot beszélek! Mi ez? Nem férek a bőrömbe? Álom? Mámor? + +_Telefon csöng. Karolin belép, kezében új, nagy sárga aktatáska._ + +Dr. Spórum. Hallo? Igen. Hogyne. Kérem. Most? Fél öt. Kérem. Bármikor. +Itthon vagyok egész délután. Nagyon fogok örülni. Jónapot. _Karolinhoz_. +Konrád úr titkára. Konrád úr idejön. + +Karolin. Mikor? + +Dr. Spórum. Azonnal indul. Félórán belül itt van. És itt ez a nagy +rendetlenség! + +Karolin. Nincs ennél szebb. Ez imponálni fog neki. _Lelkesen, szinte +kiabálva._ Lázas munka! Készülődés! Szervezkedés! + +Dr. Spórum. Csöndesebben, kérem! Hát ez mi a kezében? + +Karolin. Ez egy gyönyörű szép új disznóbőr aktatáska. Negyvenkilencedik +rendelés. _Leteszi._ + +Dr. Spórum. Fenomenális! És a vendégre is fel kell készülni. Cognac, +likőr, van? Whisky? Cigaretta? Meg kell kínálnom, ha jön. + +Karolin. Azonnal leküldök, hozatok. Ezzel együtt ötvenegyféle rendelés. +_Indul a kijárat felé. Onnan az irnok éppen csomagokat hoz._ Adja ide. +_Átveszi, az irnok el._ + +Dr. Spórum. Hát ezek mik? + +Karolin _sietve, lerakva az íróasztalra a csomagokat._ Negyvenhatodik és +negyvenhetedik rendelés. Ez hat skatulya ceruza, ez egy +ceruzahegyezőgép, ez ezer darab fémkapocs és ez egy kapcsológép. +_Kirohan._ + +Dr. Spórum. Ah! Ceruzahegyezőgép! Gyerekkori álmom! Mint kis fiú, hogy +vágyódtam utána! És most megvan! Végre! Végre! _Kibontja._ + +Karolin _visszajön_. A hölgy van itt. + +Dr. Spórum. Milyen hölgy? + +Karolin. A tegnapi hölgy. + +_Bebocsájtják, Lu belép._ + +Lu. Jónapot. + +Dr. Spórum. Hozta Isten. Mi az? Tegnap elbúcsúzott tőlem örökre és máris +itt van? + +Lu. Igen. Mi az a kezében? + +Dr. Spórum. Ceruzahegyezőgép. Nézze! Gyerekkori álmom! Gyerekkorom +legnagyobb vágya! És csak most valósult meg! Negyven évig vártam rá! + +Lu. És mi ez a sok csomag? + +Dr. Spórum. Készülődés! Szervezkedés! Felszerelés! Üljön le! + +Lu. Köszönöm. _Leül. Nagyot sóhajt._ Ah, barátom! + +Dr. Spórum. Mily mély sóhaj! _Részvéttel._ Szegény szép gyermekem, én +sejtem, ez mit jelent. + +Lu. Ah… ez a tegnapi éjszaka!… _Kis könnyeket törölget._ + +Dr. Spórum. Szegény gyermekem. Én értem önt. Gondoltam önre. Tíz órakor +és tíz után. Igazán nagyon sajnáltam. Nem tudtam aludni. Szörnyű +lehetett. Szegény kis teremtés! De hát, erős akarat… és ha tekintetbe +vesszük a célokat, amelyeket maga elé tűzött… Ki tudja, fiacskám, talán +a fényes jövője, a gazdagsága, a boldogulása lesz ez! És akkor később… +meg fog változni a hangulata is. Ne sírjon. Az a férfi szimpatikusnak +látszik. Meg vagyok győződve, hogy meg fogja önt becsülni. No de most +legalább ezen túl van. Megtette, hát megtette. + +Lu. Megtettem. + +Dr. Spórum. Szegény gyermekem. + +Lu. Ne sajnáljon, kérem. Nem vagyok boldogtalan. + +Dr. Spórum. Na, ennek nagyon örülök. + +Lu. Boldog vagyok. + +Dr. Spórum. Ah! Direkt boldog? + +Lu. Tudniillik van egy kis nuance eltérés a kettőnk felfogása közt. Nem +hiszem ugyan, hogy jogilag fontos… + +Dr. Spórum. És pedig? + +Lu. Megtettem. De… nem vele. + +Dr. Spórum. Nem vele? + +Lu. Nem. Egy másikkal. + +Dr. Spórum. Tegnap este tízkor… + +Lu. Nem mentem el a randevúra. + +Dr. Spórum. Hanem? + +Lu. Csak tizenegykor mentem. És nem őhozzá, hanem máshoz. Mit mondott, +mi ez a sok csomag? + +Dr. Spórum. Készülődés. Szervezkedés. Felszerelés. + +Lu. Nem sok ez? + +Dr. Spórum. Nagyon sok kell. + +Lu. Attól félek, Miksa, kevesebb fog kelleni. Nem lesz annyi dolgod. + +Dr. Spórum. Miért? Történt valami? + +Lu. Nagyon kevés dolgod lesz. Azt hiszem, semmi dolgod se lesz. + +Dr. Spórum. De mi történt? + +Lu. Ez már mind ki van fizetve? + +Dr. Spórum. Nem. + +Lu. Küldd vissza mind, azonnal. + +Dr. Spórum. Miért? Mi történt? + +Lu. Rajtakapott. + +_Szünet._ + +_Karolin belép, halkan szól._ + +Karolin. Ezer bocsánat, de ez az ember türelmetlenkedik a gobelin miatt. + +Dr. Spórum. Várjon, fiam. Épp most dől el a gobelin sorsa. Mindjárt +értesítem. + +_Karolin kimegy._ + +Dr. Spórum. Nos?… Szóval: rajtakapta… + +Lu. Rajtakapott. Kérdezd: kivel. + +Dr. Spórum. Kivel? + +Lu. Egy másikkal. + +Dr. Spórum. És… és… Oly konfuzus vagyok. Nem tudom, mit kérdezzek. + +Lu. Megint fúj a szél az agyadban? + +Dr. Spórum. Igen. Nem értem az egészet. + +Lu. Pedig, fájdalom, nagyon egyszerű. Nem tudtam magamat pénzért eladni. +Még egyszer utoljára megpróbáltam. De nem tudtam. Pont. Most már nem is +próbálom soha többé! Boldog vagyok, csak téged sajnállak. + +_Dr. Spórum csönget, Karolin belép._ + +Dr. Spórum. Elvihetik a gobelint, Karolin kisasszony. + +_Továbbiak alatt elviszik a gobelint._ + +Lu. Tegnap még reméltem, estig. Még tíz órakor úgy volt, hogy… Aztán +tizenegykor döntöttem. Egy pillanatig ugyan gondoltam rád, de aztán… +mégse voltam képes. Azt hiszem, nem is kívántad volna tőlem. + +Dr. Spórum. Isten ments! + +Lu. Na látod. + +Dr. Spórum. És… csak úgy magától döntött? + +Lu. Az mindegy. + +Dr. Spórum. Valaki segített dönteni. + +Lu. Igen. Az utolsó percben tanácsért mentem. + +Dr. Spórum. Kihez? + +Lu. Ahhoz a másikhoz. + +Dr. Spórum. És az lebeszélte. + +Lu. Igen. Ő adta a végső erőt. + +Dr. Spórum. És aztán mindjárt vele is maradt. + +Lu. Igen. Nagyobb biztonság kedvéért. Hogy meg ne gondoljam utóbb. + +Dr. Spórum. Értem. + +Lu. Nagyon egyszerű. + +Dr. Spórum. Igen. Erős szénsav. Nagyon erős szénsav. + +Lu _a falra néz_. A térkép sokkal szebb, mint a szőnyeg volt. Szép, +színes. Van benne fantázia. + +Dr. Spórum. Igen. És tanulságosabb is. + +_Szünet_. + +Lu. Úgy tudom, ide fog jönni. + +Dr. Spórum. Igen. Már telefonáltatott. + +_Szünet_. + +Lu. Úgy ülünk itt, mint tegnap, mikor vártuk. + +Dr. Spórum. Egy kis különbséggel. + +Lu. Amely azonban… + +Dr. Spórum. Jogilag nem fontos. Tudom. Kavarog a fejem. Oly hirtelen, +egyszerre, ilyen változás! _Nagyot sóhajt._ + +Lu. Te is tudsz mélyet sóhajtani. + +Dr. Spórum. Oh, igen. + +Lu. Nem kérdezed, hogy… + +Dr. Spórum. Nem kérdezek semmit. Vagy… illetlenség, hogy nem kérdezek? + +Lu. Dehogy! + +_Karolin konyakot, cigarettát hoz._ + +Karolin. Konyak, cigaretta. _Mögötte jövő írnoktól átvesz könyvcsomót._ +És öt kötet cím- és lakjegyzék. + +Lu. Attól félek, elég lesz kettő is. + +_Karolin bámul._ + +Dr. Spórum _idegesen_. Kérem, ne bámuljon. Távozzék. _Karolin el._ Nos? + +Lu. Attól félek, a kettő is sok lesz. Attól félek, egy óra mulva már +megint semmi dolgod nem lesz, Miksa. + +Dr. Spórum. Gondolja? + +Lu. Nem akar többé tudni rólunk. + +Dr. Spórum. Miért? + +Lu. Mert megcsaltuk. + +Dr. Spórum. «Tuk?» + +Lu. «Tam.» Illetve: nem csaltam meg, csak nem teljesítettem a föltételt. + +Dr. Spórum. Súlyosbítva azzal… + +Lu. Hogy másnál teljesítettem. + +Dr. Spórum. És súlyosbítva azzal… + +Lu. Hogy ő rájött. + +Dr. Spórum. Pont. Ennél világosabb tényállást évek óta nem vettem fel. +Isten veletek, csomagok, gépek, kapcsok és borítékok. Legjobban a +ceruzahegyező gépet sajnálom. Nos, beszéljen, beszéljen. + +Lu. Nem merek beszélni. Félek, hogy megint rosszul leszel. + +Dr. Spórum. Nem. _Hunyorgat._ + +Lu. Mi az? Megint ugrál a szemed? + +Dr. Spórum. Kicsit ugrál. + +Lu. Igyál egy pohár konyakot. + +_Spórum betölt, de nem iszik._ + +Lu. Főleg azért jöttem, megkérdezni, hogy elveheti-e tőled a megbízást? + +Dr. Spórum. Igen. + +Lu. Jogilag? + +Dr. Spórum. Jogilag. Van erre az írásban egy pont. + +Lu. Ez biztos? + +Dr. Spórum. Igen. + +Lu. Mint a halál? + +Dr. Spórum. Mint a halál. Egy jogérvényes okmány! + +Lu. Akkor vitesd vissza ezt a sok holmit. Nem tudom látni. Meghasad a +szívem. + +Dr. Spórum. Olyan súlyos az eset? + +Lu. Olyan. + +Dr. Spórum. Nem akarom kérdezni… + +Lu. Ne is kérdezz. Csöngess és intézkedjél. + +_Spórum csönget. Karolin bejön._ + +Dr. Spórum. Karolin kisasszony, minden csomag, ami eddig jött, +visszamegy. + +Karolin. Istenem… + +Dr. Spórum. Magának egyik előnye, hogy soha nem szokott kérdezni. +Ezúttal különösen kérem erre. + +Karolin. Kérem, ügyvéd úr. Azonnal intézkedem a mellékállomáson. + +Dr. Spórum. És pontosan! + +Karolin. Igen. Ötvenegyféle dolgot hoztak. Most majd visszafelé +számolom. + +Dr. Spórum. Kisasszony, önnek egy könny van a szemében. + +Karolin. Kettő, ügyvéd úr, kettő. _Kimegy_. + +Dr. Spórum. Kár. Szép álom volt. Szép remény. És én már teljesen +tisztáztam a lelkiismeretem előtt a helyzetemet. Ez egyike legszebb jogi +dolgozataimnak. + +Lu. Irígyellek a jogtudományodért. + +Dr. Spórum. Minek az magának? + +Lu. Ez a «jog» nagyon megnyugtató lehet, ha már az ember a lelkiismerete +elől nem tud hova menekülni. + +Dr. Spórum. Érdekes: nem is a gobelint sajnálom. Milyen érdekes +pszihológiai megfigyelés: a ceruzahegyező gépet sajnálom. _Szünet_. +Megbocsátani persze nem fog. + +Lu. Ki van zárva. + +Dr. Spórum. Súlyos lehet… ami történt. + +Lu. Nem részletezem. Nem akarlak izgatni. Nagyon szenvedhetett szegény. + +Dr. Spórum. Pedig még nem voltak jogai. + +Lu. Nem. Reménye volt. És az jobban fáj, mint a jog. + +_Karolin belép._ + +Karolin. Konrád elnök úr van itt. + +Lu _kiszalad a lakás felé_. Nem vagyok itt! Nem is voltam itt! + +Dr. Spórum. Bocsássa be. + +_Karolin bebocsátja Konrádot._ + +_Konrád belép. Spórum nagy ünnepléssel fogadja._ + +Dr. Spórum. Mily megtiszteltetés! Parancsol konyakot, szivart, +cigarettát? Itt tessék helyet foglalni. Nagyszerű színben van. + +Konrád. Nem hinném. Rossz éjszakám volt. Mi ez a sok csomag, holmi? + +Dr. Spórum. Készülődés! Szervezkedés! Felszerelés! + +Konrád _sóhajt_. Hát kérem… + +Dr. Spórum. Parancsoljon, tisztelt elnököm! + +Konrád. Magunk vagyunk? + +Dr. Spórum. Igen. _Kiszól_. Karolin kisasszony, senki se zavarjon. +Tessék. + +Konrád. Nem hallhatja senki, amit mondok? + +Dr. Spórum. Nem. + +Konrád. Nem hallgatóznak önnél? + +Dr. Spórum. Soha. Ön megijeszt engem. + +Konrád. Van rá okom. + +Dr. Spórum. Szent Isten… csak nem történt valami? + +Konrád. De igen. Figyeljen jól ide. + +Dr. Spórum. Kérem. + +Konrád. Ön meg fog lepődni azon, amit mondani fogok, de a végén be fogja +látni, hogy mindezt kénytelen voltam elmondani, bármily szokatlan is. + +Dr. Spórum. Tessék. + +Konrád. Tegnap este beszállok a hotelemnél az autómba. + +Dr. Spórum. Hány órakor? + +Konrád. Tizenegykor. Tízkor volt egy randevúm, de az illető lemondott. +Tizenegykor, mondom, beszállok a hotelemnél az autómba. Nem a főkapunál, +hanem a mellékutcában. Tudniillik ott kell állniok a privát-autóknak. A +személyzeti bejárat közelében. Figyeljen, mert ez a részletmegjegyzés +fontos. «A személyzeti bejárat közelében.» Pont az autóm előtt áll egy +taxi, amely a vendégeivel épp el akar indulni. Ugyanakkor, amikor én. +Ahogy manövríroz, hogy kijusson a sorból, dudálás nélkül hátrál, +összeütközik velünk és összetöri mind a két vadonatúj +Reiss-reflektoromat, amit egy nappal azelőtt kaptam, amit külön nekem +csinált a gyár, és amik egy vagyonba kerültek, annyiba, amennyiért egy +kis autót lehet már kapni. Ezt összetöri, kérem, azzal elrohan, kérem, +megszökik! A számát nem néztük meg, sem én, sem a soffőröm. Mérhetetlen +dühös lettem. Mondom a soffőrömnek: «Albert, utána, üldözni és elcsípni, +ha reggelig megyünk is.» Tudniillik, kérem, az én kocsim biztosítva van +törés ellen, de a biztosító kötlevélben benne van két egyszerű, olcsó +Yollux-lámpa. Ezeket cseréltem ki a méregdrága két speciális lámpára. A +biztosítótársaság tehát jogosan élhet kifogással. Ezért vágtattunk oly +szenvedélyesen a megszökött taxi után, na és dühből is, mert ilyen +óriási kárt csinált és megszökött! Végig a városon, robog a vadászat, +utcából ki, utcába be. Nem vesztettük el szem elől. Végre, kérem, megáll +a taxi, egy ház előtt. Mondom, megáll a taxi, kérem, és kiszáll belőle… +most fogózkodjék meg a székében… kiszáll belőle: a főpincér az én +hotelemből és az ön kedves felesége, dr. Spórum Miksáné! A főpincér +kifizeti a taxit, karonfogja dr. Spórum Miksánét és bevezeti a házba, +ahol, mint megtudtam, ő lakik. A pincér. Ez engem annyira megdöbbentett, +hogy vártam. Vártam, mikor fog lejönni őnagysága. Uram! Tizenegy után +tíz perccel mentek be – és pont hajnali félháromkor jöttek ki. Őnagysága +beszállt egy taxiba és elrobogott. Búcsúzáskor egy olyan hosszú csókot +váltottak, hogy még csak nézni is szörnyű volt. Nos, mit szól ehhez? + +Dr. Spórum. A dolog világos. A biztosítótársaság köteles megfizetni a +lámpákat. + +Konrád. Micsoda? Ez a válasza? + +Dr. Spórum. Igen. Már a római jogban megvolt a «Navis refecta», az +«újjácsinált hajó» jogi fogalma. Ha egy hajónak idők multával minden +egyes alkatrészét kicserélték, azért a hajó ugyanaz a jogi személy +maradt. Az ön autója minden felszerelésével együtt volt biztosítva. + +Konrád. Ez nagyszerű! Ahhoz egy szava sincs, hogy a felesége egy +éjszakát töltött egy pincérrel? + +Dr. Spórum. Pincérrel? + +Konrád _hevesen_. Igenis. Egy főpincérrel. + +Dr. Spórum. Ne induljon fel, kérem. Bocsásson meg, csak a jogi részre +figyeltem. A szokás hatalma. De most már kezdem érteni. A hölgy hosszú +időt töltött ott egy főpincérrel. + +Konrád. De még milyen hosszút! + +Dr. Spórum. Én ön lent várt hajnalig. + +Konrád. Igen. + +Dr. Spórum. Szóval: kémkedett. + +Konrád. Mi az? Ön ezért haragszik? + +Dr. Spórum. Nem haragszom, de furcsának találom, hogy ön ott ül egy +autóban tizenegytől félháromig. Mi köze önnek ehhez az egészhez? + +Konrád. Az, hogy én ott vártam, talán túlzott kíváncsiság, tehát hiba +volt. De hogy a férjnek ezt most elmondom, ez oly szokatlan, hogy +lovagiatlanságnak látszik, bár ön mindjárt be fogja látni, hogy bármily +kínos is ez nekem, kényszerítve vagyok rá. Bár, kérem, Európában az a +szokás, hogy a megcsalt férjet mindenki kineveti, de senki se szól neki. +Ezzel szemben nálunk Amerikában… + +Dr. Spórum. Ugyan kérem, hagyjon nekem békét Amerikával! + +Konrád. Bocsásson meg… Ilyen meglepetés! Csudálom az ön nyugalmát. Ezt +nevezem egészséges idegrendszernek! + +Dr. Spórum. Kérem. Tartsunk rendet. Szíveskedjék felelni néhány +kérdésemre. + +Konrád. Kérem. + +Dr. Spórum. Jól látta ön az illető hölgy arcát? + +Konrád. Jól. + +Dr. Spórum. Nem volt rajta fátyol? + +Konrád. Nem. + +Dr. Spórum. Sötét volt? + +Konrád. Épp ott van egy lámpa. + +Dr. Spórum. Ön nem rövidlátó? + +Konrád. Nem. Messzelátó vagyok. + +Dr. Spórum. Konstatálnom kell, hogy ön csak egyszer látta életében a +hölgyet, itt, tegnap, futólag. Hogyan ismerhette fel a sötét éjszakában +egy pillanat alatt? + +Konrád. Bocsánat, ön keresztkérdéseket ad nekem. Nem én vagyok a +vádlott. Én vádló vagyok. + +Dr. Spórum. Pardon. A vádlónak kell bizonyítani. + +Konrád. Uram, én értem önt. Ön egy tipikus férj. Ön most nekem hidakat +épít, hogy visszavonulhassak. De én nem vonulhatok vissza. Mert az +előadottakon kívül még olyasmi is történt, ami ezt lehetetlenné teszi. +És az egyszersmind döntő bizonyíték is. + +Dr. Spórum. És pedig? + +Konrád. Én megszólítottam őnagyságát. + +Dr. Spórum. Mikor bement vagy mikor kijött? + +Konrád. Mikor kijött. + +Dr. Spórum. És mit mondott neki? + +Konrád. Azt mondtam: «Asszonyom, konstatáltam, amit láttam, és +kijelentem, hogy ennek konzekvenciái lesznek. + +Dr. Spórum. És mit felelt erre ő? + +Konrád. Ő azt mondta: «Úgy van, ennek konzekvenciái lesznek, mégpedig +eggyel több, mint ön gondolja» – és ezzel pofonütött. Rettenetesen +pofonütött a főpincér előtt és a soffőröm előtt. Mit mondjak, uram, a +szemem szikrázott. Most már tudja uram, hogy mért vagyok itt, és mért +voltam kénytelen az egészet elmondani. Pofonütött. + +Dr. Spórum _nyugodtan_ Jól tette. + +Konrád. Micsoda? + +Dr. Spórum. Minek spionírozott utána. + +Konrád. Bocsásson meg, én a taxi száma után spioníroztam, ez nekem +kellett! + +Dr. Spórum. Az nem kellett, mert a biztosítótársaság köteles fizetni. +Már mondtam. + +Konrád. De akkor még nem beszéltem önnel! + +Dr. Spórum. Mért nem jött előbb hozzám? + +Konrád. Mert hátha ön azt mondta volna, hogy a biztosító nem köteles +fizetni és akkor én nem találtam volna meg soha azt a taxit. + +Dr. Spórum. Na látja! Akkor sohse kapta volna meg a pofont. Egy kis +logika, uram, egy kis logika! + +Konrád _miután hosszasan bámult rá_. Hát hagyjuk most ezt a vitát, +ügyvéd úr. A lényeg az, hogy az ön felesége engem két tanu előtt +felpofozott. Én ezért nem megyek a bírósághoz, én nem kérek öntől +elégtételt. Ellenben, miután ez így van, ahogy van, én fel vagyok +pofozva és azonkívül abba a szörnyű helyzetbe kerültem, hogy egy férjnek +ilyen jelentést kellett tennem neje szerelmi kalandjáról, ön beláthatja, +hogy mi ketten nem érintkezhetünk többé egymással, sem emberileg, sem +üzletileg. Ön csak természetesnek fogja találni, ha élek a +szerződésünkben biztosított felmondási jogommal és ezennel azonnali +hatállyal megvonom öntől a megbízatást. Én talán hibát követtem el, +mikor ott a hely színén eleget tettem egy magasabb etikai felfogásnak, +de úgy ebből, mint neje általi ütlegeltetésemből le kell vonnom a végső +konzekvenciákat. + +Dr. Spórum _ájuldozva_. Ezenneli… azonnali… _Elájul, mint a második +felvonásban._ + +_Konrád csönget, Karolin belép._ + +Konrád. Az ügyvéd úr, mint rendesen, rosszul lett. + +_Karolinnal vizet, konyakot adnak neki._ + +_Spórum magához tér. Karolin el._ + +Dr. Spórum. Köszönöm. Bocsánat. + +Konrád. Ne vegye rossz néven, ha kifejezem csudálkozásomat. Most +elájult. Az előbb, mikor a feleségéről bebizonyítottam, hogy… akkor úgy +ült itt, mint akinek mindegy. + +Dr. Spórum. Mert ön rám egy visszautasított szerelmes benyomását teszi, +aki mindenáron bosszút akar állni egy hölgyön. + +Konrád. Spórum úr! Viszont tudja, minek a benyomását teszi _ön_ énrám? +_Fenyegeti az ujjával._ Spórum úr! Dr. Spórum úr! + +Dr. Spórum. Mi ez? + +Konrád. Ön… ön énrám egy olyan férj benyomását teszi, aki nem egészen a +kellő szigorral nézi felesége ledérségét. + +Dr. Spórum. Mit akar ezzel mondani? + +Konrád. _Azt! Azt!_ Eltalálta! _Azt!_ + +Dr. Spórum. Uram! + +Konrád. Kezdem hinni, hogy igen helyes volt önnel az összeköttetést +megszakítanom! + +Dr. Spórum _nyugodtan_. Nézze elnök úr. Ön egy komoly ember. Amilyen +biztos volt tegnap, mikor ide bejött, hogy meg fog bízni a jogi +képviseletével, – oly biztos most, hogy ezt a képviseletet megvonja +tőlem. Tehát ennek vége. Tehát kár tovább beszélni, tehát: mars ki +innen, és gyorsan, mert ha nem siet, megrugom a tradicionális helyen, +mégpedig egyszerre mind a két lábammal, ez az én specialitásom. + +Konrád _szelíd mosollyal_. Ehhez a mutatványhoz én önnek nem fogok +alkalmat adni. + +_Indul kifelé. Lu belép._ + +Lu. Ah elnök! Ön még itt? + +Konrád. Már megyek, asszonyom. + +Lu. Máris? Elnök, ön siet. + +Konrád. Oh igen, asszonyom. Kissé sietek. + +Lu. Akkor hát… Isten vele. Mikor látjuk? + +Konrád. Mostanában… nem igen hiszem… + +Lu. Engem úgyse találna itt. Miért titkolódzunk ilyen kiváló kliens +előtt? Úgy-e megmondhatom neki a dolgot, Mimikém? Mi ketten… válófélben +vagyunk. + +Konrád. Igen? + +Lu. Igen. Válunk. Békésen, okosan. Mimi oly bölcs és oly nemes. Ő most +egyedül marad. + +Konrád. Áh! Mimi egyedül marad. Érdekes. És ön? + +Lu. Én valószínűleg férjhez megyek. Egy igen előkelő +vendéglőtulajdonoshoz. Nagyon kedves volna öntől, ha… + +Konrád. Ha odajárnék ebédelni. + +Lu. Igen. És ha ajánlaná ezt a restaurant-t előkelő bankembereknek, a +többi elnököknek. Lekötelezne, ha segítene leendő férjemen. + +Konrád. De asszonyom, ez csak természetes. + +Lu. Leendő férjem megérdemli a támogatást. + +Konrád. Oh, az teljesen irreleváns. + +_Szünet_. + +Lu. Egy kis konyakot? + +Konrád. Köszönöm nem. Egy kis búcsút veszek. Isten önnel asszonyom. +Uram! _Meghajol és nagyon előkelően távozik._ + +_Kis szünet._ + +Lu. Mondd kérlek: mi az: «irreleváns»? + +Dr. Spórum. Azt teszi: nem fontos. + +Lu. Köszönöm. Mondd: te védtél engem? + +Dr. Spórum. Mi az? Hallgatózott? + +Lu. Természetesen. Te védtél engem? + +Dr. Spórum _mérgesen_. Igen! Hagyjon már békében! + +Lu _meghatva_. Miért… védtél te engem? + +Dr. Spórum _mérgesen_. Mondja, nem hagyja ezt abba? Rémesen idegessé +tesz! + +Lu. Az… irreleváns. + +Dr. Spórum. Szörnyű teremtés! Micsoda helyzetbe hozott most is +mindnyájunkat azzal, hogy váratlanul bejött ide! + +Lu. Na hallod! Ez csak nagyon egyszerű helyzet volt! _Gyorsan, +folyékonyan._ Őneki úgy kellett tenni, mintha én nem tudnám, hogy te +tudod. Nekem úgy kellett tennem, mintha én még nem tudnám, hogy te már +tőle tudod. És neked úgy kellett tenned, mintha nem tudnád, hogy én +tudom, hogy te már tudod. + +Dr. Spórum. Tényleg, roppant egyszerű. + +Lu. Viszont azt el kell ismerned, hogy a mi helyzetünket tisztáztam +azzal, hogy: válunk. + +Dr. Spórum Elég szemtelen ötlet volt. És mi volt az a butaság, az a +férjhezmenés… meg az a vendéglő-dolog? + +Lu. Ez az ideálom. Van ennél szebb? Egy szerény kis vendéglő. Kis ház. +Szép kis kert. Jó kis étlap. Rossz kis koszt. + +_A két munkás bejön és szó nélkül kiviszi az új iratszekrényt._ + +Lu. Mi az? + +Dr. Spórum. A legújabb rendszerű iratszekrény rövid vendégszereplés után +hazamegy. Isten veled. Szép új szekrény! Vigyék, vigyék! + +Lu. Fájdalmas. De mit csináljak? Nem tudtam eladni magamat neki. Nem +örülsz ennek? + +Dr. Spórum. Dehogy nem. Táncolni ugyan nem tudnék örömömben, de bizony +Isten fellélekzem. Elmúlt ez a gonosz álom. + +Lu. És ezt nekem köszönheted! + +Dr. Spórum. Köszönöm. Nem vagyok gazember! Ismét szűz vagyok. + +_Karolin belép._ + +Dr. Spórum. Mit akar, Karolin kisasszony? + +Karolin. Ügyvéd úr… ne haragudjék, kérem, de én oly nyugtalan vagyok… +Itt valami borzasztó történhetett… + +Dr. Spórum. Az történt, hogy fellélekzettem, Karolin kisasszony. Ez +kihallatszott az előszobába? – Nyugodjék meg. – Mi van a csomagokkal? + +Karolin. Elég szépen viszik őket. Most visszafelé számolok: ötvenegy +volt, most már csak huszonhat van. _A táskát az asztalról elvéve:_ +Huszonöt! + +Lu _a nagy aranyat elveszi az íróasztalról_. Mi ez? + +Dr. Spórum. Az elnök aranya! + +Lu. Érdekes! A dollárnak még sincs az a nagy vásárló ereje, mint ahogy +mondják! Fogja Karolin kisasszony, ezt én magának adom. _Átadja._ + +Dr. Spórum. Pardon, az nem is a magáé. + +Lu. Engem sohse az érdekel, hogy kitől veszem, hanem mindig csak az, +hogy kinek adom. + +Dr. Spórum. Magánjog Tündérországban. + +Karolin. Nem értem, kérem… + +Dr. Spórum. Jó, most kimehet, Karolin kisasszony. Majd egyszer elmesélem +magának az egészet. Álom volt! + +Karolin. Álom? + +Dr. Spórum. Igen. És most ismét következik a valóság: a boldog, tiszta +lelkiismeret, a számlák, az erkölcsi magaslat és ennek természetes +következménye: a disznósajt. _Karolinhoz, akinek kezében van az +aktatáska._ A táska visszamegy? + +Karolin. Igen. + +Dr. Spórum. Kár érte. Szép volt. Isten veled, te szép szőke aktatáska. +Na menjen, vigye, vigye! + +_Karolin kimegy, kiviszi az aktatáskát._ + +Lu. Hát megyek én is, csak addig maradok, amíg értem jön a főpincér. +Iderendeltem, hogy bemutassam neked. + +Dr. Spórum _keserüen_. Gyöngéd figyelem. Igazán köszönöm. + +Lu. Mi az? Ez téged bánt? + +Dr. Spórum. Tudja Isten… + +Lu. Csak nem fáj neked a pincér? + +Dr. Spórum. Hát… tudod fiam… ha úgy gondolkozom egy kicsit… + +Lu. Miksa! Egy tündér nem magánszemély! Azt nem lehet kisajátítani! Egy +tündér az egész világé! Az embereké, az állatoké, a virágoké, a +bogaraké, a pincéreké! + +_Szünet_. + +Dr. Spórum _kis szünet után_. Nézze gyermekem. Most én szeretnék magának +mondani valamit, ami nem hasonlít azokhoz, amiket eddig mondtam. + +Lu. Nos? + +Dr. Spórum. Most… most igazán nem bánnám, ha megcsókolna. + +Lu. Én? Téged? + +Dr. Spórum _nagy zavarban_. Igen. + +Lu. És… érzékileg? + +Dr. Spórum. Igen. + +Lu. Érdekes. Tegnap nem akartál. + +Dr. Spórum. Az más volt. Most változott a helyzet. Most már… ennek a +dolognak… nincs erkölcsi akadálya. + +Lu. Jaj! Most már megint van, szegény jó Miksám! + +Dr. Spórum. Hogyhogy? + +_Csöngetnek_. + +Karolin _belép_. + +Dr. Spórum. Mi az? Kidobta? + +Karolin. Nem, ez nem számla volt. Egy úr van itt. A hölgyet keresi. + +Lu. Jöjjön be. + +Főpincér _belép_. + +Lu _rámutat_. Ő az! Ő az erkölcsi akadály! + +_Karolin kimegy._ + +Dr. Spórum. Ön az erkölcsi akadály? + +Főpincér. Igen, kérem. + +Dr. Spórum. Ön az a bizonyos pincér? + +Főpincér. Igen, kérem. Én vagyok. + +Dr. Spórum. Gratulálok, fiam, szívből gratulálok. + +Főpincér. Nagyon köszönöm, ügyvéd úr. + +Dr. Spórum. Ön… ön igen helyesen tette, hogy a bárányt a meredély +széléről visszarántotta. + +Főpincér. Uram, ez kötelességem volt. + +Dr. Spórum. Na, hát kötelessége éppen nem volt. + +Lu. Dehogynem! Tudniillik… Még nem mondtam? Ő a vőlegényem. Ő lesz az a +vendéglős. Férjhez megyek hozzá. + +Dr. Spórum. Miért? + +Lu. Mert ő elvesz. Régi igazság: az ember csak olyanhoz menjen +feleségül, aki elveszi. + +Dr. Spórum. Ez már igaz. + +Főpincér. Így hát kötelességem volt… közbelépni. Oh, volt szó önről is, +Lu sírt és azt mondta: «most megint nem lesz mit enni Spórumnak.» + +Dr. Spórum. És mit mondott ön? + +Főpincér. Én azt mondtam: annyi baj legyen. + +Dr. Spórum. Nemes szív. + +Főpincér. «Meg aztán» – mondtam – «most vendéglőnk lesz, majd adunk neki +enni, ha éhes.» Nekem nem az az érzésem, hogy mi bármivel is tartozunk +önnek. + +Lu. De nekem az az érzésem! Ne félj, Miksa, amíg engem látsz! + +Dr. Spórum. Nem is. Én csak akkor félek magától, ha nem látom! + +Lu _a főpincérhez_. Most pedig menj ki, várj egy pillanatig az +előszobában, rögtön jövök. Egy utolsó kérésem van még az ügyvéd úrhoz. + +_Főpincér kimegy._ + +Dr. Spórum _az íróasztalhoz ül és meggyujtja a lámpáját._ Na mi az, édes +fiam? + +Lu. Arra akarlak kérni… Nézd édesem: a vőlegényem most megvásárol egy +kis vendéglőt. A kérésem… + +Dr. Spórum. Hogy én is járjak oda ebédelmi. + +Lu. Azt nem is kérem, az olyan természetes. Nagyon előkelő vendégeink +lesznek: bankárok, elnökök, Metz államtitkár, stb. De mást akarok kérni +tőled. Nézd… Mici… annyi jogi dolog van e körül… adásvételi szerződés, +átiratás, telekkönyv, adó, illeték, provizió! És az ügyvédek olyan +drágák! Csináld ezt mind meg a vőlegényemnek… + +Dr. Spórum. Ingyen. + +Lu. Igen, ingyen. Jó? + +Dr. Spórum. Jó. Nagyon jó. + +Lu. Nézd, Mici, én magamnak nem tudok kérni semmit… Hisz te tudod. + +Dr. Spórum. Tudom. + +Lu. De máson segíteni, ez a specialitásom. Most nála vagyok tündér. +Megteszed? + +Dr. Spórum. Hogyne, nagyon szívesen. + +Lu. És ingyen. + +Dr. Spórum. Ingyen, ingyen. Hogyne. + +Lu. És csak járj oda ebédelni és viszont mi meg adunk neked kosztot. + +Dr. Spórum. Ingyen. + +Lu. Azt nem. Nem ingyen, csak olcsóbban. Gyere ki és nézd meg egyszer. +Írd fel a címet: Külső Soroksári-út 427/_b_. «Vendéglő a jó tündérhez.» + +Dr. Spórum. Várj fiam, felírom. _Ceruzát vesz elő._ Ejnye… ez a ceruza +nem fog… _Beleteszi a gépbe_… Meghegyezem a ceruzahegyező gépen… +Utoljára… Mielőtt még ezt is visszaviszik… _A lámpát maga felé fordítja, +arca fényben fürdik, ő csendesen beszél tovább_… Mielőtt még +visszaviszik… Ezt a kedves ceruzahegyező gépet… még egyszer meghegyezem +rajta… a ceruzát… + +Lu _miközben a sötétedő szobában lábújjhegyen az ajtó felé megy. +Halkan_… négyszázhuszonhét bé… + +Dr. Spórum _halkan_… meghegyezem… a ceruzát… _forgatja a gépet_. + +_Lu ezalatt lábújjhegyen kilopózik a szobából és becsukja maga mögött az +ajtót. Spórum mosolyogva csöndesen tovább hegyezi a ceruzát, mialatt +legördül a_ + +FÜGGÖNY. + +_A nézőtér sötét marad. Mikor a függöny legördül, abban a pillanatban a +függöny elé lép frakkban a színházi titkár s kezével jelt ad, hogy +beszélni akar._ + +Titkár. Bocsánat, hölgyeim és uraim! Szíves meghallgatást kérek! A +színház titkárja vagyok. Pár percre még szeretnők igénybe venni becses +türelmüket. Itt most egy kis történetet játszottunk el Önöknek. A +történet befejeződött, a függöny legördült, a játéknak tulajdonképpen +vége. Ne vegyék rossz néven, ha kissé izgatott vagyok, de egy +kísérletről van szó. Évezredek óta játszanak a színházak mindenféle +történeteket: szomorúkat és vidámakat, és mikor a darabnak vége, a +függöny legördül, a közönség távozik. Távozik azzal, mondjuk… hogy az +ifjú szerelmesek egymáséi lettek, a dolog jól végződött: _happy end_. +Vagy távozik azzal, hogy a hős rosszul járt, a dolog rosszul végződött, +– _unhappy end_. De mindig azzal távozik, hogy vége van. Pedig… Istenem… +nincs vége. Csak pontot tett a szerző. Csak elhallgattak a színészek. +Minden történet száz évig történik tovább, – csak mi türelmetlenek +vagyunk, és egy bizonyos ponton hazamegyünk. Azt bátorkodom ajánlani +Önöknek, hogy most az egyszer tegyünk kivételt ez alól az évezredes +szabály alól. Nézzünk bele egy rövidke időre, pár pillanatra csak, ennek +a kis társaságnak, aki itt most Önök előtt élt, _a messzi jövőjébe_. +Egyszer nézzük már azt is meg, mi lesz egy mesének a személyeivel, +mondjuk _tíz év mulva_. Mint egy messzelátóval egy messzi csillagba, +nézzünk bele az életük messzi, messzi jövőjébe, hirtelen világítsunk rá +egy reflektorral öt percére a jövő életüknek… Csak egy pillantás az +egész! Egy rövid pillantás! Tehát: Most múljon el tíz év, – és aztán +gördüljön fel _még egyszer a_ függöny! _A titkár visszamegy a függöny +mögé, a nézőtér kivilágosodik._ + +_Rövid szünet._ + + + + +UTÓJÁTÉK. + +_A rövid szünet után gongütés. Lassan teljesen elsötétedik a nézőtér. A +függöny koromsötétben gördül fel. Szín: az első felvonásbeli szeparé, +közepén hat személyre díszesen terített asztallal. Oldalt, asztalkán +likőrök, poharak, szivar, cigaretta. Egy széken kosárban sok apró virág. +Semmit se látni, csak Lu hangját hallani a sötétből, amint jókedvűen +fecseg Karolinnal._ + +Lu… nagyon kedves tőled, hogy eljöttél segíteni. Igazán kedves. Tudod, +nekem nagy szenvedélyem szépen teríteni, asztalt díszíteni. _Lassan +világosodik a színpad. Lu az asztal körül nagyon élénken +foglalatoskodik, a terítékeket, poharakat, virágokat rendezgeti, stb. +Ezt a rendezgetést, lázas sürgés-forgást egy pillanatra se hagyja abba, +egészen addig, amíg a végén le nem ül_ _az asztalhoz a többiekkel. Lu +nem változott semmit. A haja világosszőke, még akkor is, ha az első +felvonásban sötétbarna volt. Karolin meghízott, kissé meg is őszült. +Mind a ketten estélyi ruhában vannak. A férfiak, akik jönni fognak, +szmokingban vannak, mind megöregedtek, megőszültek._ + +Lu… Tudod, nem szeretek semmit se másokra bízni. Mindent magam szeretek +csinálni. Mindent magam! _Egészen kivilágosodik._ Mindent magam! Mit +szólsz, milyen ünnepélyesen van megterítve ez az asztal! + +Karolin. Igazán gyönyörű. + +Lu. Most segíts így szétszórni a virágokat. _Karolin segít._ Jobban +szeretem így szétszórva a virágot, mint azt a sablonos nagy csokrot a +középen. _Rendezgetik a virágokat._ Azért nem tagadom, izgatott vagyok. +Mégis megható. Ha meggondolom, hogy ezt a napot is megértem: a +házasságom tizedik évfordulóját! + +Karolin. És milyen fiatal maradtál. + +Lu. Mert boldog vagyok. És ez a férjem érdeme. Ideális férj! Istenem, +tíz éve! Ma tíz éve, hogy megesküdtünk! + +Karolin. Hogy’ repül az idő! + +Lu. Igen, az idő repül. Oda még tegyél egypár virágot. Tudod, azért +választottam az ünnepi vacsora színhelyéül ezt a szeparét, mert annyi +emlék fűz ahhoz az egyetlen estéhez, amit tíz év előtt itt töltöttem! +Oda is kell még egypár virág. Ez a szeparé döntötte el akkor mindnyájunk +sorsát. A névcédulákat tedd a poharakra. Furcsa lesz most megint, itt +vacsorázni a vendégeimmel. Onnan vegyél el pár virágot, ott sok van. +Hallatlan! Nyolc órára hívtam őket és késnek. Egytől-egyig mind késnek, +téged kivéve. És mit szólsz a férjemhez, hogy még nincs itt! Neki +kellene lennie az elsőnek! Hallatlan! A tízéves házassági évfordulóján +elkésni! + +Karolin. Elég, ha az esküvőn ott volt pontosan. + +Lu. Na hallod! Hány óra? + +Karolin. Nyolc óra egy perc. + +Lu. Hallatlan! Fél kilenc és a férjem még nincs itt! + +_Főpincér belép._ + +Lu. Na végre, hogy itt vagy! Kilenc óra! _Megöleli, megcsókolja._ Hol +voltál olyan sokáig? + +Főpincér. Egy ismerősöm fogott meg és nem tudtam megszabadulni tőle! + +Lu. Ülj le. Állj fel és igyál valamit. Karolin, adj neki inni valamit. + +Főpincér. Kézcsók. Köszönet. + +Lu. És segíts te is egy kicsit nekünk. Rakjuk a székeket az asztal köré. +_Rakják._ Szeretem, ha a vendégeim kényelmesen ülnek, nem összeszorulva, +mint a heringek. Nagyszerű vacsora lesz. Gyönyörű stiriai kappan, +akkora, mint egy sas. Láttam, amikor elkezdték sütni. Ne mosolyogj, a te +vendéglődben sohse volt ilyen. Általában, a te vendéglődben jó sör volt, +de gyalázatos volt az étel. Azért mentél csődbe. Gyujts rá, ott a +cigaretta. Nem születtél vendéglősnek. Örülhetsz, hogy itt visszakaptad +a régi állásodat. Vannak emberek, akik nem főnöknek születtek, hanem +alkalmazottnak. Te is ilyen vagy. + +Főpincér. Ha te feleségül jöttél volna hozzám, jobban sikerült volna +minden. + +Lu _rendezgetve_. Ne beszélj annyit. Jobb volt, hogy még mint +menyasszony és vőlegény váltunk el, mintha mint férj és feleség váltunk +volna el. + +Főpincér. Alapjában véve mindegy. Elváltunk, te máshoz mentél férjhez, +neked jó volt, nekem rossz. + +Lu. Ne légy szentimentális, inkább nyísd ki a likőrös üvegeket. Ma +legyünk nagyon jókedvűek! Mit szóltok! Hát nem bosszantó ez? Kilenc óra +és a férjem még mindig nincs itt! + +_Dr. Spórum belép. Nincs szakálla._ + +Lu. Na végre, hogy itt vagy! Fél tíz! _Megöleli, megcsókolja._ Mért nem +vagy pontos? Hol voltál ilyen sokáig? + +Dr. Spórum. Egy tanítványom volt nálam, nem ment le a nyakamról. + +Lu _rendezkedve_. Amíg szakállad volt, pontos voltál. + +Dr. Spórum. Na látod! És mégis, hogy’ intrikáltál a szakállam ellen! + +Lu. Sajnálod? + +Dr. Spórum. Hogyne. Most, hogy egyetemi tanár vagyok, nagy szükségem +volna rá. + +Lu. Hát növeszd meg. + +Dr. Spórum _megfogja Karolin kezét_. A feleségem nem engedi. + +Lu. Mi az, Miksa! A feleségedet meg se csókolod? + +Dr. Spórum. Dehogy nem. De te annyit beszélsz, hogy eddig nem jutottam +hozzá. _Megcsókolja Karolint._ + +Karolin. A gyerekek lefeküdtek? + +Dr. Spórum. Igen, angyalom. Légy nyugodt, már mind alszanak. + +Lu. Mind a hat? + +Dr. Spórum. Mind a hat. _Sóhajt._ + +Lu _rendezkedve_. Ne sóhajts, örülj, hogy van rendes jövedelmed és van +hozzá hat szép egészséges gyermeked. Ennél nincs szebb. Karolin, büszke +lehetsz rá. + +Karolin. Büszke is vagyok, de egy kicsit sok. + +Lu. Én mondtam a negyediknél, hogy hagyjátok abba. De aztán lett még +kettő. + +Dr. Spórum. Én vagyok az oka. + +Lu. Azt tudom, édesem. Add ide azokat a kis poharakat. _Spórum is +segít._ Köszönöm. A volt vőlegényem is meg van híva. _Spórum kezetfog a +főpincérrel. Szétnéz._ Igyál valamit, Miksa. Mit bámulsz? + +Dr. Spórum. Furcsa. Én először vagyok itt. + +Lu. Pedig ebben a szobában találtalak a telefonkönyvben. Igyál egy kis +vermutot. _Főpincérhez_. Adj neki egy kis vermutot. _Karolinhoz._ A +karperecemet nézed? Az uramtól kaptam a mai évfordulóra. + +Karolin. Hány brilliáns van benne? + +Lu. Negyven kicsi és öt nagy. _Főpincérhez._ A soffőrömnek adattál +vacsorát? + +Főpincér. Hogyne. + +Lu. Később majd intézkedjél, hogy ő is kapjon egy kis pezsgőt. De ne +sokat. Most már igazán ideges vagyok. A legnagyobb neveletlenség a +férjemtől, hogy még mindig nincs itt. Fél tíz, ti már itt vagytok és a +férjem még mindig nincs itt! + +_Konrád belép._ + +Lu. Na végre, hogy itt vagy! Tíz óra! _Megöleli, megcsókolja._ Mért +váratsz magadra? Hol voltál ilyen sokáig? + +Konrád. Londonnal telefonáltam és sokáig nem kaptam összeköttetést. + +_Üdvözli a többieket._ + +Lu. Igyál valamit. Ma legyünk nagyon vidámak. Szeretsz? + +Konrád. Változatlanul és örökké! + +Lu. Akkor igyál még valamit. Spórumot is szereted? + +Konrád. Amióta a történetét ismerem, direkt imádom. – Milyen ízléssel +van terítve ez az asztal! És milyen kedves gondolat tőled, hogy ebben a +szeparéban jövünk össze… _szétnéz_. + +Lu. Emlékszel még rá? + +Konrád. Én ne emlékezném? + +Lu. Sőt a volt vőlegényem is itt van. + +Konrád. Ön most ismét itt pincér? + +Főpincér. Igen. De ma vendég vagyok. + +Konrád. Bravo. _Kezet fog vele._ + +Lu _rendezkedve_. Így ni. Most minden rendben volna. El lehetne kezdeni +a vacsorát, ha a férjem itt volna. _Konrádhoz._ Bocsásd meg neki, hogy +késik, de biztosan a te vállalatod üzleti ügyében szaladgál. + +Konrád. Az valószínű. Milyen szerencse, hogy ilyen kitűnően bevált +európai vezérigazgatómnak! Tündér, őt neked köszönhetem! Te protegáltad! + +Lu. Te meg gazdag embert csináltál belőle. Kvitt. Hanem mondjátok, nem +felháborító, hogy ti már mind itt vagytok, fél tizenegy és épen csak a +férjem nincs itt?! + +_Államtitkár belép._ + +Lu. Na végre, hogy itt vagy! Tizenegy óra! _Megöleli, megcsókolja._ Hogy +lehet így elkésni? Hol voltál? Mi dolgod volt? + +Államtitkár. A titkárom tartott fel, ezer bagatell ügyet kellett még +elintéznem. _Üdvözli a többieket. Órájára néz._ Nyolc óra hat perc, +pontosan. + +Lu. Ne beszélj annyit. Mindnyájan későn jöttek, a vacsora pont nyolcra +volt mondva, de hogy te, mint férjem, mint házigazda és mint ünnepelt +utolsónak jösz, ez mégis sok. + +Konrád. Bocsánat, én megvédem vállalatom büszkeségét! _Kezet fog vele._ + +Lu _a többiekhez_. Tíz éve nem tudom pontosságra szoktatni. Az +államszolgálatban megtanulta a pontatlanságot és nem enged belőle most +se, pedig már tíz éve kereskedő. Boldoggá tesz, de nem pontos. +_Megcsókolja._ Emlékszel erre a szeparéra? Mikor megismerkedtünk? Mikor +olyan rosszul viselted magadat? + +Államtitkár. Én ne emlékezném? + +Lu. Tízévi házassággal büntettelek meg ezért! + +Államtitkár. Büntetés? Halljátok ezt? Tízévi boldogság! Boldogság, amit +az én drága kis feleségemnek köszönhetek… + +Lu _közbevág_. Ne légy szentimentális, késő van, üljünk le. Mindenkinek +ott van a neve a helyén. _Leülnek. A főpincérhez._ Te meg szólj ki a +kollegáidnak, hogy kezdhetik szervírozni a vacsorát. _Főpincér kiszól az +ajtón és visszaül helyére._ Remélem mind éhesek vagytok, mert olyan +vacsora van… _a színpad sötétedni kezd_… büszkén mondhatom, olyan +vacsora van, amivel meg lesztek elégedve… _sötétedik_. _Vidám fecsegés. +A többiek is csevegnek_… mondhatom, elvállalom érte a teljes +felelősséget… _Tovább beszél, koromsötét van, semmit se látni, csak +mindnyájuk vidám zaját hallani, miközben sötétben gördül le a_ + +FÜGGÖNY + + + + +MOLNÁR FERENC MŰVEI HÚSZ KÖTETBEN + +Regények és elbeszélések: + + +1. Az éhes város. Regény. + +2. A Pál-utcai fiúk. Regény. + +3–4. Andor. Regény 2 kötetben. + +5. Rabok. Regény. – Ismerősök. Elbeszélések. + +6. Az aruvimi erdő titka. – A gőzoszlop. Két regény egy kötetben. + +7. Muzsika. Elbeszélések. – Egy gazdátlan csónak története. Regény. + +8. Ketten beszélnek. Párbeszédek. – Éva. Regény. + +9. Kis Hármaskönyv. – Az óriás. Elbeszélések. + +10. Józsi. – Gyerekek. Elbeszélések. + +11. Pesti erkölcsök. – Hétágú síp. Szatirikus rajzok. + +12. Toll. – Ma, tegnap, tegnapelőtt. Karcolatok. + +13–14. Egy haditudósító emlékei. 2 kötet. + +Színművek: + + +15. A doktor úr. – Józsi. – Az ördög. + +16. Liliom. – A testőr. – A farkas. + +17. A fehér felhő. – Farsang. – Úri divat. + +18. A hattyú. – Színház. + +19. Égi és földi szerelem. – A vörös malom. + +20. Az üvegcipő. – Riviera. – Játék a kastélyban. – Olympia. + +A 20 kötetes teljes sorozat dús aranyozású egészvászonkötésben 125·– +pengő. + +Franklin-Társulat kiadása + + +*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 77758 *** |