5 files changed, 10260 insertions, 0 deletions

diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes
new file mode 100644
index 0000000..6833f05
--- /dev/null
+++ b/.gitattributes
@@ -0,0 +1,3 @@
+* text=auto
+*.txt text
+*.md text
diff --git a/77731-0.txt b/77731-0.txt
new file mode 100644
index 0000000..8000655
--- /dev/null
+++ b/77731-0.txt
@@ -0,0 +1,5331 @@
+*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 77731 ***
+
+SZINHÁZ
+
+HÁROM EGYFELVONÁSOS
+
+IRTA
+
+MOLNÁR FERENC
+
+BUDAPEST
+
+FRANKLIN-TÁRSULAT
+
+_magyar irod. intézet és könyvnyomda_
+
+KIADÁSA
+
+_Előadási és minden egyéb jog fenntartva._
+
+*
+
+_Copyright 1921 by M. Bárd, Wien._
+
+*
+
+_Először adták a budapesti Magyar szinházban 1921 október 22-én._
+
+Franklin-Társulat nyomdája.
+
+
+
+
+I.  ELŐJÁTÉK LEAR KIRÁLYHOZ
+
+SZATIRA EGY FELVONÁSBAN
+
+
+SZEMÉLYEK:
+
+   Bánáti, színész      _Törzs_
+   Dr. Ernő             _Gellért_
+   Dr. Kiss             _Vándory_
+   Helén                _Pécsi Blanka_
+   A burgundi fejedelem _Pártos_
+   Somogyi              _Gyöngyi_
+   Tűzoltó              _Körmendy_
+   Díszmester           _Gere_
+   Ügyelő               _Makláry_
+   Fodrász              _Kertész_
+   Portás               _Boda_
+
+*
+
+Munkások, tűzoltók, hangok a sötétből.
+
+*
+
+_Történik Lear király előadása előtt a színpadon._
+
+_Udvari terem Lear király palotájában._
+
+_Középen emelvényen trón._
+
+_Mikor a függöny felgördül, a színpad gyéren van világítva. Több munkás
+épp az utolsó díszletfal-darabot hozza, amit beállít a következők alatt
+s munkája végeztével kimegy. Három munkás foglalatoskodik a trón körül.
+A színpad közepén, háttal a nézőnek, áll a díszmester, aki nézi
+munkájukat. Oldalt áll az öreg tűzoltó. Egy ideig senki sem szól, csupán
+a munkások kopácsolása hallatszik._
+
+Díszmester. Háttér! _A háttér leereszkedik._ Jöhet az eleje! _Az első ív
+leereszkedik._ Jól van. Világosság! _A színpad kivilágosodik._
+Ramaszéder! _Semmi válasz._ Ramaszéder!! _Csönd_. Ramaszéder!!!
+
+Egy hang. Itt vagyok.
+
+Díszmester _az egyik munkáshoz_. Üljön be.
+
+_A munkás beül a trónba._
+
+Díszmester. Ramaszéder.
+
+A hang. Igen!
+
+Díszmester. A reflektort kipróbálni! Világítás a trónra!
+
+_Felülről reflektor keresi a trónt, amíg meg nem találja._
+
+Díszmester. Följebb! Lejjebb! _A fény eltávolodik a tróntól._ Hova megy?
+_A fény egészen eltávolodik._ Ramaszéder!! _A fény visszamegy a trónra
+és a fejére süt a munkásnak._ Most jó. Rendben van.
+
+_A fény kialszik, a munkás leszáll a trónról és a többivel együtt
+kimegy. Egy öreg munkásasszony jön be seprővel és söpör a trón körül.
+Díszmester kimegy. Most jobbról katonás rendben négy tűzoltó jön be,
+megy át a színpadon. Megállnak a baloldalt álló öreg tűzoltó előtt._
+
+Az egyik tűzoltó _tiszteleg_. Jelentem alássan, semmi ujság, minden
+rendben.
+
+Az öreg tűzoltó _némán szalutál, elsétál tőlük. A négy tűzoltó
+kimasirozik. Az öreg elkezd egyedül lassan, fel-alájárni. A söprögető
+asszony kimegy._
+
+Bánáti _balról rohan be a színpadra, izgatottan, mint akit üldöznek.
+Felhajtott gallérú felöltő, kalap van rajta. A színpad közepén megáll,
+visszafigyel, aztán rohan tovább, majd jobbra eltünik. Közben a tűzoltó
+köszönt neki: «Jó estét kívánok.» – Ő válaszolt: «Jó estét.»_
+
+_Kis szünet. A tűzoltó járkál._
+
+Bánáti hangja. _A kulissza mögött._ Somogyi!
+
+_Kis szünet._
+
+Bánáti. _A kulissza mögött ordítva._ Somogyi!! _Némaság_. Somogyi!!!
+
+_Kis szünet._
+
+Bánáti _jobbról berohan a színpadra ingujjban, kabát, kalap, mellény
+nélkül._ Somogyi!!!
+
+Tűzoltó. Azonnal megkeresem. _Elsiet balra, künn ordít._ Somogyi!
+
+_Somogyi, az öltöztető szabó megjelenik balról._
+
+Bánáti. Hol mászik? Mért nincs itt? Hol van? Mért nem jön?
+
+Somogyi. Itt vagyok kérem, jövök kérem.
+
+Bánáti. Almády úr már itt van?
+
+Somogyi. Itt.
+
+Bánáti. Felöltözött már?
+
+Somogyi. Azt hiszem igen.
+
+Bánáti. Akkor rohanjon mint egy őrült, mondja meg neki, hogy kéretem,
+jőjjön azonnal.
+
+Somogyi. Bocsánat Bánáti úr, de azért nem voltam itt, mert ilyen korán
+még soh’se tetszett bejönni. Még csak hat óra, és az előadás…
+
+Bánáti. Mit locsog? Mit fecseg? Rohanjon és hívja Almády urat, illetve
+maradjon itt. Ne hagyjon egyedül. Maradjon mellettem. Ma egész este ne
+mozduljon el tőlem.
+
+Somogyi. De Bánáti úr…
+
+Bánáti. Várjon… Küldjön valakit Almády úrért, de rögtön. Mit áll? Mit
+néz? _Somogyi mozdul._ Ne maga menjen. Valakit küldjön. _Ordít_.
+Ramaszéder!
+
+Somogyi. Ramaszéder!!
+
+Egy hang künn. _Üvöltve_. Ramaszéder!!
+
+_Néma csönd._
+
+Somogyi. Ramaszéder!!!!!!
+
+Ramaszéder hangja _a magasból, jobbról_. Itt vagyok!
+
+Somogyi _a hang irányába_. Menjen gyorsan…
+
+Bánáti _a hang irányába_. Rohanjon, mint egy őrült, mondja meg Almády
+úrnak, hogy azonnal kéretem, jőjjön rögtön, sürgős.
+
+Somogyi. Mondja, hogy baj van.
+
+A hang. Igenis.
+
+Bánáti. Honnan tudod, hogy baj van?
+
+Somogyi. Látom, Bánáti úr. Nagy baj van?
+
+Bánáti. De még mekkora. Lódulj, eriggy az öltözőmbe, nézd meg, nincs-e
+ott valami idegen.
+
+Somogyi. És ha van?
+
+Bánáti. Eriggy, lódulj, menj, gyere, ugorj, mit állsz itt?
+
+Somogyi _kirohan jobbra_.
+
+Bánáti _aggódva les utána_. _Kiszól_. Nincs?
+
+Somogyi _künn_. Nincs senki.
+
+Bánáti. A folyosón se?
+
+Somogyi _künn_. Ott se. _Belép_.
+
+Bánáti. Be lehet zárni a kis ajtót, ami a lépcsőről a folyosóra nyílik?
+
+Somogyi. Be.
+
+Bánáti. Zárasd be azonnal. _Somogyi kirohan._ És mondd meg az
+asszonynak, aki ott ül, hogy akárki keres, nem lehet hozzám bejönni.
+
+Somogyi _rövidke szünet után visszajön_. De hát mi történt Bánáti úr?
+
+Bánáti. Nem merek az öltözőmben maradni… _Izgatottan néz körül._ Valahol
+máshol kellene felöltöznöm… Egy ember üldöz, Somogyi. Revolverrel
+üldöznek. Nem is egy. Ketten vannak.
+
+Somogyi. Autogramm?
+
+Bánáti. Hogyne. Egy férj, Somogyi. Egy férj, aki a feleségét félti
+tőlem.
+
+Somogyi. Tyhü.
+
+Bánáti. Rajtakaptak fiam, rajtakaptak… _A burgundi fejedelem belép
+kosztümben. Bánáti feléje fordulva folytatja_… rajtakaptak, Almády…
+rajtakaptak és üldöznek… A konyhaablakon ugrottam ki a folyosóra, de
+észrevettek és utánam jöttek… Versenyt le a lépcsőn. Én elől, ők
+mögöttem… Ki az utcára… Két utcát szaladtam, ők utánam… Ki a körútra.
+Ott fiakkerbe ugrottam, usgyi, hajts ahogy tudsz. És most itt vagyok. És
+mindez Lear király előadása előtt, legszebb szerepem, Lear előtt… Még a
+kocsi után is futottak. Mindjárt itt lesznek.
+
+A burgundi fejedelem. Kik?
+
+Bánáti. Mi az, hogy «kik?»
+
+Burgundi. Kik futottak?
+
+Bánáti. A férje és a férjének egy barátja.
+
+Burgundi. Kinek a férje?
+
+Bánáti. A nőnek a férje. Egy perc még és itt lesz.
+
+Burgundi. De ki az a nő?
+
+Bánáti. Őrült vagy? Hogy én megmondjam egy nő nevét?
+
+Burgundi. De ha egy perc mulva itt lesz a férje…
+
+_Csöngetés_.
+
+Bánáti _rémülten_. Csöngetnek.
+
+Somogyi. Az ügyelő csönget, Bánáti úr.
+
+_Balról belép a fodrász. Ősz szakállt és hosszúhajú parókát hoz._
+
+Fodrász. Csókolom a lábát, Bánáti úr. _Lassan ballag jobbfelé._ Itt
+vannak a szőrök, Bánáti úr.
+
+Burgundi. Hallja Sommer, jó, hogy látom. Ha még egyszer olyan szaga lesz
+a szakállnak, mint tegnap, kilököm a szakállával együtt.
+
+Bánáti. Ezt már én is mondtam neki. És ma Leart játszani, ebben az
+állapotban… és még hozzá enyvszagú szakállal… Mutassa. _Megszagolja a
+szakállat._ Hát evvel mit csinált megint?
+
+Fodrász. Egy kis kölnivíz van rajta, Bánáti úr.
+
+Bánáti. Megőrült? Hisz ez rémes.
+
+Fodrász. Királyok illatos szakállt viselnek. Ezt minden gyerek tudja.
+Gyerünk Bánáti úr, nem érek rá. _Mozdul jobbra._
+
+Burgundi. Na és mit akarsz tőlem?
+
+Bánáti. Kérlek, légy velem, maradj velem… ezek okvetlenül betörnek ide.
+
+Somogyi. Az ajtót már bezárattam.
+
+Burgundi. Szólni kell a portásnak.
+
+Bánáti. Nem lehet tudni… ez betör ide a portáson keresztül… ez berohan
+ide a színpadra, mikor játszom…
+
+Burgundi. De hát ki ez a vadállat?
+
+Bánáti. Én nem ismerem… soh’se láttam életemben… A nővel az állatkertben
+ismerkedtem meg… futó dolog… Az urát most láttam először, egy
+pillanatra, mialatt a konyhaablakon ugrottam kifelé. De ahogy ordított,
+ahogy utánam rohant, ahogy futott még a fiakkerem után is… Ha ez ide
+betör… És ketten vannak. Valami barátja is van vele.
+
+Fodrász _hidegen_. Gyerünk a szőrökkel, Bánáti úr.
+
+Bánáti. Jó, jó. Kérlek, ne hagyj el, maradj mellettem. Somogyi menjen,
+nézzen be az öltözőmbe, nincsenek-e már ott? _Somogyi kiszalad jobbra._
+Borzalmas! Mit csinálok, ha itt valami skandalumot rendeznek?
+
+Burgundi. Kidobjuk őket.
+
+Bánáti. Azzal rajtam nincs segítve. Itt súlyos dologról van szó. Nem is
+szólva arról, ha mi kirúgjuk őt és mialatt mi őt rúgjuk, azalatt ő már
+lő. Vagy ők már lőnek.
+
+Burgundi. Hát hányan vannak?
+
+Bánáti. Mikor elindultak, még csak ketten voltak. De mit lehet tudni,
+hányan csatlakoztak azóta a menethez?
+
+Burgundi. Erős ember?
+
+Bánáti. Ahogy futólag láttam, vékony kis ember. De nagyon dühös.
+Cvikkere van.
+
+Burgundi. Első dolog a cvikkert leütni, hogy ne lásson célozni.
+
+Bánáti _rémülten_. Hát olyan biztosra veszed, hogy lőni fog?
+
+Burgundi. Ha olyan dühös.
+
+Fodrász. Gyerünk a szőrzettel, Bánáti úr, nincs időm.
+
+Bánáti _kiordít_. Somogyi!
+
+Somogyi _belép jobbról_. Tessék bátran jönni, tiszta a levegő! A
+portásnak is szóltam. Ide nem jöhet be senki.
+
+_Kimennek jobbra: elől Somogyi, utána Bánáti, a burgundi fejedelem, a
+fodrász. Szünet._
+
+_A tűzoltó sétál a színpadon._
+
+Tűzoltó _rövid séta után előrelép_.
+
+  Csodás világ! E trón, királyi pompa,
+  Mit híven őrzök tűz, láng vészitől,
+  Egykedvűn róva őr-sétámnak útját!
+  S e balga színjátszó, ki vészt sikoltva
+  Őrjült rohamban, futva, üldve jő!
+  Csodás világ! Csodás és undorító!
+  Itt élek e sok színes rongy között
+  Kétszer tíz éve. Nézem őket bölcsen,
+  Nézem, hogy járnak, sírnak és kacagnak,
+  Hogy zengve-zengnek, állnak, dőlnek, rogynak,
+  Mint szellemülnek át a taps viharján!
+  Itt nézdegélem őket napról-napra,
+  Erényes férfi, egyszerű, komoly,
+  Mint tűzoltónak lenni illik éppen,
+  S lenézem őket, szívből, esküszöm,
+  Ezt is, a mást is, húsz év óta már,
+  Ál-érzelmük, sótlan kis könnyeik,
+  Hazug haragjuk, álnok édességük,
+  Lenézem őket, mélyen, emberül,
+  De hallgatok, közöttük némán járva
+  Fel és alá, alá s fel, évről-évre.
+  Szivemben undor gőze s ajkamon
+  Megvető, bölcs és gúnyoló mosoly.
+  De hagyjuk ezt most. Lárma kél amarra,
+  Dühödten jő az üldöző vadász,
+  A botrány megvan, szívem úgy örül.
+  Ne szólj szám. Lássuk, hogy s minként leszen.
+
+_Hátrahúzódik_.
+
+_Balról berohan a színpadra Doktor Ernő és Doktor Kiss. Mögöttük a
+portás, aki sietve elébük kerül és feltartóztatja őket._
+
+Portás. Kérem, ha nem távoznak, rendőrért megyek.
+
+Ernő. Menjen rendőrért. Menjen a főkapitányért.
+
+Kiss. De kérlek, az istenért, elveszted a józanságodat.
+
+Ernő. Azt már rég elvesztettem. _Nekimegy a portásnak._ Menjen innen,
+menjen az utamból, vagy hívják elő azt a gazembert.
+
+Portás. Ön itt nem fogja gazemberezni a művészeket, ön itt egy állami
+színház színpadán van. Takarodjék innen.
+
+Ernő. Nem megyek, amíg nem végeztem azzal a gazemberrel. A műintézet
+tradicióit felfüggesztem. Ez itt most semmi más, mint a tett színhelye.
+
+Kiss. Géza kérlek gyere. Majd megtanácskozzuk a dolgot az utcán.
+
+Ernő. Hagyj békén. _Portáshoz_. Menjen az utamból, mert leütöm.
+
+Portás _átöleli Ernőt_. Kérem segítsen, csővezető úr.
+
+Tűzoltó. Nem vagyok csővezető.
+
+Portás _dulakodva_. Hát bánom is én… főparancsnok úr… jőjjön már… ez egy
+őrült.
+
+Tűzoltó. Nem vagyok főparancsnok. Tanulják meg tisztességgel titulálni
+az embert.
+
+Kiss _közbelép_. Géza, de hát most már vége legyen. _Ő is dulakodik._
+
+Portás. Tűzoltó úr!
+
+Tűzoltó. Őrmester vagyok!
+
+Portás. Őrmester úr!
+
+Tűzoltó. Na végre! Ez már beszéd.
+
+Portás. Őrmester úr… segítsen innen kivinni ezt az őrültet.
+
+Tűzoltó. Azt én nem teszem, mert az nem tartozik rám. _Nyugodtan sétál
+tovább._ Az én célom csak az volt, hogy a nekem járó tiszteletet
+megadják.
+
+Ernő _kiszabadította magát_. Nem megyek.
+
+Kiss. Kérlek… csak egy szót engedj mondani…
+
+Ernő _a portásra mutatva_. Amíg ez itt van, addig nem.
+
+Kiss _a portáshoz_. Kérem hagyja egy kicsit. Megnyugszik mindjárt. Bízza
+rám, én ismerem. Garantálom, hogy semmi baj nem lesz. Csak kifujja magát
+és megyünk.
+
+Portás. Megyek, rendőrt hozok.
+
+Ernő. Azt jól teszi, mert mindazok a garanciák, amelyeket a barátom
+nyujtani akar, értéktelenek. Én azt a hitvány frátert, azt a céda
+színészt itt ma megpofozom, megverem, inzultálom. Ezen nem segít semmi.
+Addig ütöm, amíg szusz lesz benne. Ezt én itt ma félholtra verem.
+
+_Ügyelő jön sietve balról._
+
+Ügyelő. Mi az? Kik ezek itt?
+
+Portás. Egy őrült, kérem.
+
+Ügyelő. Hogy merte beereszteni a színpadra?
+
+Portás. Kétszer vágott oda a lépcsőhöz. Nem bírok vele. Maradjon itt, én
+megyek rendőrért.
+
+Ügyelő. Arra nincs szükség. Kilökjük mi rendőr nélkül is. Tessék távozni
+a színpadról.
+
+Ernő. Nem.
+
+Ügyelő. Tessék elhagyni a színpadot.
+
+Ernő. Nem. Én Bánáti színészt félholtra akarom verni, mert feldulta
+családi boldogságomat.
+
+Ügyelő. Itt akarja félholtra verni?
+
+Ernő. Ahol találom.
+
+Ügyelő. Akkor takarodjék innen, mert leszakítom a fülét.
+
+Kiss. Géza, én itt hagylak.
+
+Ernő. Arra én el vagyok készülve, hiszen barátom vagy. Ez csak
+természetes.
+
+Ügyelő _ordítva_. Mars ki innen!
+
+_Burgundi fejedelem belép. A klasszikus színészek affektált királyi
+hangján beszél, pózzal._
+
+Ügyelő. Almády úr kérem, ez az idegen itt botrányt csinál. Bánáti urat
+keresi és azt mondja, félholtra akarja verni.
+
+Burgundi. Ott leszünk, jó idegen.
+
+Ernő. Ön színész?
+
+Burgundi. Valóban.
+
+Ernő. Én dr. Ernő Géza tanár vagyok.
+
+Burgundi. Almády.
+
+Ernő. Kérem, feltételezem, hogy ön úriember. Felszólítom, hogy vezessen
+engem Bánáti Kálmán színészhez, aki az én családi boldogságomat
+feldulta. Én őt ezért most meg akarom büntetni.
+
+Burgundi. Uram, ez itt állami legfőbb műintézetünk színpadja. Itt
+mindjárt kezdődik az előadás és Bánáti mester játssza a főszerepet. Ha
+önnek vele valami dolga van, intézze el előadás után. Társadalmunk
+szokásai számos formát ismernek az ilyen szomorú események rendezésére.
+De ezt a formát, amelyet ön választott, nem ismerik. Ajánlom magamat.
+_Ügyelőhöz_. Vigyék! _Jobbra elsiet._
+
+Ernő. Már pedig én elintézem, ha addig élek is. _Kirohan jobbra._
+
+Kiss. Géza, az istenért! _Jobbra elrohan, utána._
+
+Ügyelő _a portáshoz_. Szaladjon rendőrért, én megyek, hogy valami baj ne
+történjék!
+
+_Ügyelő jobbra, portás balra rohan el._
+
+_Szünet. A tűzoltó egykedvűen sétál._
+
+Tűzoltó _előrelép_.
+
+  A botrány jól dagad. Mily szép öröm!
+  Néhány perc még csupán s hitemre
+  Érzésem az, hogy pof s rúgás esik:
+  Mint illik is. A féltés vad szeszély.
+  Mily szép ajándék-látvány ez nekem,
+  Ki hű férj s jó családapa vagyok,
+  Itt látni, hallani, minő nyomor
+  A féltékenység és gaz csábítás.
+  Oh gyötrelem! «Az elégült szegény
+  Gazdag lehet, sőt túlgazdag. De a
+  Kincs végtelen kín annak, aki fél,
+  Hogy elveszíti.» Nőm oly csunya, vén,
+  Horpadt, strapált, sőt bandzsal is talán,
+  Hogy szívem, mint fészkére tért madár,
+  Nyugton piheg, ha rája gondolok.
+  Nem féltem őt. És én meg, jómagam
+  A hetykeségen régen túl vagyok.
+  Egy jó rostélyos, félliternyi siller,
+  Egy jó pipa, ez minden, mit kívánok,
+  A nőt már régóta nem kedvelem.
+  Talán ezért most e fanyar öröm,
+  Mi elfog, láttán mások búbajának.
+  Talán nem is szép, de nem tagadom,
+  A féltő férjet s félős csáb-vadászt
+  Örömmel látom egymásnak rohanni!
+
+_Kéjes mosollyal húzódik hátra._
+
+_Lárma a háttér mögött._
+
+Burgundi _balról hátul lopódzva jön_. Erre gyere, ne kiabálj.
+
+Bánáti _ugyanonnan jön, Lear király jelmezében, kifestve, de fején se
+paróka, se szakáll. Mögötte jön a fodrász, kezében a parókával és a
+szakállal, a fodrász mögött Somogyi a királyi koronával._ Nahát ez
+rettenetes! Beeresztik ide ezt az őrültet… és én kénytelen vagyok… De
+hát hol a rendőrség?
+
+Burgundi. Már mentek rendőrért.
+
+Somogyi. Ne tessék félni. Mi itt vagyunk.
+
+Fodrász. Gyerünk a szőrzettel, Bánáti úr, nincs időm. _A következők
+alatt ráteszi a parókát és a szakállat._
+
+Bánáti. Ha az egész egy félórával később történik, hogy már folynék az
+előadás, akkor talán menedék volna a színpad… És nem jut eszembe semmi,
+azt a keservit neki… Hogy mikbe keveredem! Csak te maradj itt Almády…
+hogy valami skandalum ne legyen.
+
+Burgundi. Az már megvan, fiam.
+
+Bánáti. Gondolod, hogy benn lesz a lapokban?
+
+Burgundi. Az attól függ, mivé fejlődik.
+
+Bánáti _a fodrászhoz_. Gyerünk, gyerünk. _Burgundihoz_. Most hol vannak?
+
+Burgundi. Az ügyelő rájuk zárta az öltöző ajtaját.
+
+Somogyi. Tessék leülni. A koronázás következik.
+
+_Bánáti leül, a fodrász és Somogyi ráteszi fejére a koronát._
+
+Bánáti _a trón lépcsőjére ül_. Mit csinálunk, ha ide is utánunk jönnek?
+
+Burgundi. Addig itt lesznek a rendőrök. És akkor, látod, benn lesz a
+lapokban.
+
+Bánáti. Gondolod, hogy elég rendőr fog jönni? Hány rendőrt hívtak?
+Somogyi, szaladj, hogy sok rendőr jőjjön. Illetve maradj. Akármit
+mondok, akárhova küldelek, te csak maradj.
+
+Fodrász. Majd én megmondom, én ugyis megyek. _El. A tűzoltó utána
+ballag._
+
+Bánáti _fölkel, kiegyenesedik_. Micsoda rémes eset.
+
+_Lárma künn._
+
+Ügyelő _jobbról szaladva jön_. Tessék felszaladni az igazgató úrhoz.
+Kitörték az ajtót. Én megyek a rendező úrért. _Elrohan balra._
+
+Bánáti _harsányan_. Ne menj! Velem maradj! Mindenki maradjon velem!
+Somogyi! A kardomat! A kardomat!
+
+_Somogyi balra elrohan._
+
+_Jobbról belép Ernő és Kiss._
+
+Ernő _hirtelen megáll, Bánátira néz_. Bánáti Kálmán?
+
+Lear. Az vagyok.
+
+Ernő _megigazítja a cvikkerét_. _Szünet. Egymásra néznek._
+
+Lear _lassan megindul, méltóságteljesen fellép a trón első lépcsőjére,
+ott megáll, felségesen._
+
+Burgundi _Ernőhöz lép_. Kérem tanár úr, örömmel látom, hogy kissé
+lecsillapodott. Szíveskedjék velem a társalgóba jönni és beszéljünk
+egymással mint kultúremberekhez illik.
+
+Ernő. Nekem önnel nincs beszélni valóm. Nagyon köszönöm, de nincs. Nekem
+Bánáti úrral van beszélni valóm, de őszintén megvallva, e pillanatban
+nem tudom, ő áll-e ott. _Rámutat._
+
+Burgundi. Ne okoskodjék, jőjjön a társalgóba.
+
+Kiss. Gyere, menjünk a társalgóba.
+
+Ernő _zavartan_. Ismétlem, nem tudom, Bánáti színész-e az, aki ebben a
+tiszteletet parancsoló külsőben áll ott a trón lépcsőjén. Ha nem
+csalódom, valami klasszikus színmű jelmezében, koronával a fején. Lehet,
+hogy első uralkodónk, István.
+
+Burgundi. Nem uram, Lear király.
+
+Ernő _cvikkeréhez nyúl_. Lear király?
+
+Burgundi. Lear, a boldogtalan király. Ezt játsszuk ma este. A dráma
+Shakespeare főszerkesztő úrtól van.
+
+Ernő. Köszönöm uram, ezt tudom. Ön tehát a francia király?
+
+Burgundi. Nem, uram. Burgund fejedelme vagyok.
+
+Ernő. Tudom. Az a bizonyos, aki szintén egy Lear-lányt akart elvenni.
+
+Burgundi. De meggondolta, uram.
+
+Ernő. Tudom, tudom. Van szerencsém két év óta Shakespeare-szemináriumot
+vezetni az egyetemen.
+
+Burgundi. Ön az egyetemen tanít?
+
+Ernő. Bátorkodom. _Learhoz_. Doktor Ernő Géza vagyok, egyetemi
+magántanár, a Kisfaludy-Társaság Shakespeare-bizottságának kültagja.
+
+Lear _affektált királyi modorban_. Üdvözlöm!
+
+_Somogyi belép a nagy pallóssal._
+
+Somogyi _átadja a kardot Burgundinak, aki legközelebb áll hozzá._
+
+Burgundi _Somogyihoz, affektált hangon_. Távozzék!
+
+_Somogyi kimegy._
+
+Burgundi _hódolva adja át Learnak a kardot._ Ime kardod, Sir.
+
+Lear. Köszönöm.
+
+Kiss. Géza gyere, ez most nem hely és nem idő.
+
+Ernő. Nem megyek.
+
+Lear. Mit óhajt tőlem?
+
+Ernő. Az nagyon egyszerű. Itt jelenlévő barátom és kollégám, dr. Kiss
+Ervin…
+
+Kiss. Dr. Kiss vagyok.
+
+Lear. Üdvözlöm!
+
+Burgundi _meghajol_.
+
+Ernő. Dr. Kiss Ervin ugyanabban a házban lakik, amelyben én. Sőt
+ugyanazon az emeleten. Miután évek óta sikertelen kísérleteket tesz
+abból a célból, hogy feleségemet elcsábítsa…
+
+Kiss _meglepődve_. Mi ez? Kikérem magamnak! Én egyszer és mindenkorra…
+
+Lear. Csönd, jó idegen.
+
+Burgundi. Csönd.
+
+Ernő. Ha nem voltam otthon, bejárt Helénhez és Burns költeményeit
+olvasta neki, majd bemutatta neki Byron Don Juanjából készült
+fordítását, amely meg sem közelíti az Ábrányi-féle fordítást, de ez most
+mellékes.
+
+Kiss. De milyen mellékes.
+
+Lear. Békével, jó idegen. Ne jőjj a sárkány és haragja közé.
+
+Ernő. Lear, első felvonás. «Békével Kent, ne jőjj a sárkány és haragja
+közzé!» De ez is mellékes. Ilyen felolvasásokkal és mások szerelmének
+költői kifejezését felhasználva akarta Helént arra bírni, hogy
+meglátogassa őt Szigony-utca 4. b) alatt, ahol már biztosra véve a
+sikert, házasságtörési legénylakást bérelt.
+
+Kiss. Hát így vagyunk?
+
+Ernő. Így, Ervin. Ma a leszámolások napja van. Ma ezt is elintézem egy
+füst alatt.
+
+Burgundi. Az előbb nem beszélt ilyen választékosan.
+
+Ernő. Annak egyszerű oka van. Az előbb rendkívül izgatott voltam. Most
+hideg és elszánt vagyok, mint a toledói acél.
+
+_Ügyelő belép._
+
+Ügyelő. Sehol nem találok rendőrt.
+
+Ernő. Nem kell. Mint látja, higgadtan tárgyalunk.
+
+Lear. Mindenesetre tartózkodjék a közelben.
+
+Ügyelő _meghajol és távozik_.
+
+Ernő. Az asszony ellentállt ezeknek a gyermekes és egyben oly tanáros
+kísérleteknek, sőt nap-nap után értesített engem a jó barát újabb
+rohamairól. Visszautasíttatván, a bosszú órájára várt.
+
+Kiss _fölkacag_.
+
+Ernő. Nem irritál. A mult héten behívott magához és közölte velem, hogy
+Helén valami színész-forma emberrel sétál az állatkertben, mindig egy s
+ugyanazon állat ketrece előtt. Azt hittem, rágalom. Tudomásul vettem,
+nem szóltam semmit. Újból magához hívott s közölte velem, hogy az állat
+a puma s a színész Bánáti, a nevezetes Bánáti.
+
+Lear _kegyes mosollyal int köszönetet_.
+
+Ernő. Még mindig nem vontam kérdőre Helént. Végül tegnap este közölte
+velem, hogy ami eddig csak gyanú volt lelkében, az most már bizonyosság.
+Bánáti színész délután, mialatt én az egyetemen vagyok, meglátogatja
+Helént. Nem hittem. Felszólított, hogy ma délután álljak lesbe az ő
+konyhájában. Megtettem. Nagy megdöbbenésemre valónak bizonyult a
+denunciáns jelentése. Egy színészforma férfi ment be lakásomba. Rövid
+tanakodás után, miközben elég gyáva voltam elfogadni az ő segítségét,
+becsöngettem lakásom ajtaján. A szobalány dadogott, én félrelöktem őt.
+Akkor ajtók csapkodása hallatszott s halk sikoly. A szobába siettem, ott
+már nem volt más, csak nőm, Helén. Kirohantam s egy borotvált arcú
+férfit láttam, amint a konyhaablakon kiugrott. Üldözőbe vettem s most
+itt vagyok.
+
+Kiss. Ez a különbség köztünk. Én nem vagyok itt. _Elsiet._
+
+Ernő. Ezt az urat tehát elintéztem. Most feleljen ön, akiről még most
+sem tudom, hogy kicsoda. Ön volt-e az, aki a konyhám ablakán kiugrott.
+
+Lear. Semmiesetre sem voltam az, aki az ön hitveséhez egy nemtelen
+gondolatnak még csak árnyékával is közeledett.
+
+Ernő. Ön ugrott ki az ablakon?
+
+Lear. Négy felnőtt gyermekem van, uram.
+
+Burgundi. Ő… és ablakon? Nézzen rá! E tisztes agg.
+
+Ernő. Az állatkertben nem ön sétált vele? Figyelmeztetem, hogy ő
+megmondta nekem az ön nevét. Szíveskedjék felvilágosítani engem… hogy
+rossz magyarsággal mondjam: hogy néz ön ki? Öreg? Fiatal? Szép? Rút?
+Borzasztó az, hogy szemben állok nőm csábítójával és nem tudom, hogy néz
+ki. Öreg ön?
+
+Lear. Ez nem fontos.
+
+Ernő. De fontos. Egy világ választ el most öntől. Nem tudom, kivel
+beszélek, ez fojtja belém a mondanivalót. Mintha telefonon beszélnék
+önnel. Milyen az arca? Bátor? Sastekintet? Akkor szembe szegezném vele
+haragomat. Gyáva, szerény? Akkor lenézéssel szólnék. Szelíd és
+becsületes arca van? Akkor talán hinnék abban, amit mond. Kihívó,
+gúnyos? Akkor ingerelne és talán megütném.
+
+Burgundi. Módjával, jó úr.
+
+Ernő. Csak hipotetikusan. Elemezem a különös helyzetet, amelybe mint
+civilizált ember jutottam. Nőm csábítója elbujt előlem e maszkba, és
+most itt áll a felséges alak köntösében, boldogtalan mithikus király és
+apa, akinek sorsán annyiszor megrendültem. És mögötte és fölötte s az én
+kis porszem-bánatom fölött a shakespearei egetverő fájdalom, mely az
+őrületbe hág s mindkettőnk fölött a brit költőóriás idegenszerű és
+hatalmas alakja, – mint Taine mondja róla – sötét és teremtő,
+mértéktelen, erőszakos, erkölcstelen és rendkívüli, a legnagyobb, aki
+valaha a formák egész világát tárta fel és élő alakokat állított szemünk
+elé. _Learre mutat._
+
+Burgundi. Én Shakespearet egyszerű, iszákos színésznek és
+színigazgatónak tartom. Darabjait Bacon írta.
+
+Ernő _leinti_. Felületes beszéd. Én olvastam Holmest, Appleton Morgant,
+Pottot, Donnellyt, Wigstont, a német Bormannt, Schippert, Wülkert, ezek
+mind a Bacon-kérdéssel foglalkoznak, de engem nem tántorít meg semmi. De
+nem is ez a fontos: Shakespeare-e vagy Bacon, a fontos az az agyvelő,
+amelyet a hagyomány Shakespearenek nevez: a fontos a költői mű. _Learre
+mutat._ Lear a fontos, íme ez a fontos, az alak, amely háromszáz év óta
+él, szenved és megindít bennünket. Így hát rám nézve a kérdés két részre
+oszlik: külső és belső akadályok forognak fenn. Fizikaiak és
+pszichikaiak. Kezdjük a külső vagyis fizikai gátlásokkal. Én a testi
+fenyíték gondolatával jöttem ide. _Lear mozdulatot tesz._ A testi
+fenyíték minden szokásos nemét akartam alkalmazni. _Lear mozdulatot
+tesz._ De itt bukkanok a fizikai akadályokra. Teszem, én őt
+szíves-örömest megpofoznám…
+
+Burgundi. De uram! _Lear eltakarja arcát hajával._
+
+Lear. Ah!… _Egy lépcsővel följebb lép._
+
+Ernő. Sőt meg akarom pofozni, várjunk kérem, mert ez volt szándékom és
+ettől reméltem kielégülést, azt, amit a német Entspannungnak nevez. Nem
+tudom, meg fogom-e őt pofozni. E pillanatban nem tudom, bár a jelek arra
+vallanak, hogy nem fogom megpofozni. Miért? Először is nincs hova
+pofozni, annyi szőr van az arcán. Most, ugye, eltekintünk minden
+egyébtől, pusztán a fizikai akadályokat vesszük sorra. A pofonhoz
+csattanási terület kell, «az ütést nem lehet megmérni», mondja Benvenuto
+Cellini, a híres műötvös és verekedő. És igaza van. Célozni, hogy pont a
+szőrmentes kis arcterületet találja el az ember, azt nem lehet. A kedv
+elernyed. A pofonhoz kényelem kell, szabad tér, mint a német mondja:
+Spielraum, ami itt a szőrök miatt hiányzik. Helyes, hogy hiányzik, Lear
+nem történelmi alak, Lear mondai király, regebeli uralkodó. Kitünőnek
+tartom, hogy az ábrázoló művész a szakáll és haj terebélyének túlzásával
+jelzi, hogy a mesék világának aggastyán-királya áll előttünk. Így a
+szertelen tragikum, a fájdalom vad ereje mithikusabbá, általánosabbá,
+tehát mélyebbé válik. A fejére nem üthetek, mert azon korona van.
+Részben megsérteném az öklömet a korona kiálló hegyein, részben nincs
+nálam súlyosabb eszköz, mellyel, mint Arany mondja Toldijában: «agyába
+ronthatnám hitvány koronáját.» Maradna a rúgás. _Burgundihoz._ Mondja
+meg ön… _Burgundi tiltakozó mozdulatot tesz_… ez a kérdés csak forma…
+mondja, hova rúgjak neki? Ilyen hosszú ruhába nem lehet belerúgni. A láb
+tétova, mert a lábnak cél kell. Modern ruha mindent jelez. Zsakettnél,
+ha a hátsó két gomb alá rúgok, az esetek majdnem mindenikében teli
+találatra számíthatok. Zakónál oda, ahol végződik. De ilyen hosszú
+köntösnél ki vagyok téve annak, hogy a rúgás elhal a ruha üres redőiben,
+vagy túl alacsonyra veszem, épp oda, ahol holt-tér van, mint a német
+mondja: «Toter Raum». Reménytelen. Végső eszköz volna meghúzni a
+szakállát, de az meg nem az övé. Íme így védik őt a külsőségek,
+kardjáról nem is szólva.
+
+_Harsonák. Ernő megrezzen._
+
+Lear. Semmi. A zenészek próbálgatják a harsonákat.
+
+Ernő. Ez volt a kérdés első része: a fizikai gátlások összesítése.
+Következik önvizsgálatom második része: a lelki, a pszichikai akadályok.
+
+_Balról belép az ügyelő Helénnel._
+
+Ügyelő. Bocsánat, Bánáti úr, ez a hölgy…
+
+Ernő. Helén!
+
+Lear _lelép az emelvényről_. Asszonyom… ön itt?
+
+Helén _az urához_. Utánad jöttem, te meg vagy őrülve, te botrányt
+csinálsz, mi belekerülünk a lapokba, te szerencsétlenné teszel engem.
+_Sír._
+
+Ernő. Légy nyugodt, nem csinálok botrányt. De neked itt semmi
+keresnivalód.
+
+Helén. Hol vagyok én most? Mi ez itt?
+
+Burgundi. Ez a színpad, nagyságos asszonyom. A Nemzeti Színház színpada.
+
+Helén. És te mit csinálsz itt? Föllépsz?
+
+Ernő. Nem tartozom neked igazolással. A nevemen ejtett foltot igyekszem
+kitisztítani. Távozzál innen. Itt semmi keresnivalód.
+
+Helén. De mit csinálsz itt?
+
+Ernő. Leszámolok a csábítóddal. _Learre mutat._
+
+Helén. Ki az?
+
+Ernő. Még kérdezed?
+
+Lear. Bánáti vagyok, asszonyom.
+
+Helén _elneveti magát_.
+
+Lear _bosszusan, de méltóságteljesen lép fel az emelvényre._ Valóban nem
+érdemlem meg ezt a gúnyos kacagást.
+
+Helén _nevetve_. Maga az?
+
+Burgundi. Lear, a boldogtalan király. Ezt a drámát adjuk ma este,
+nagyságos asszonyom. Nincs ezen kacagni való semmi.
+
+Helén. Maga az?
+
+Ernő. Nem kacagni való perc ez. E felséges külső alól egy céda színész
+most számol el a becsületében megsértett hitvesnek.
+
+Burgundi. Ne sértegesd.
+
+Ernő. Hagyjon békében. _Learhez_. A megtévedt asszony néhány rövid
+szóban védekezett, mialatt Lear király a konyhába bujt. Most itt van az
+alkalom a szembesítésre. Azt mondta, mindössze kétszer látogatta meg.
+Így van?
+
+Helén. Így.
+
+Ernő. Nem téged kérdeztelek. Ő feleljen.
+
+Lear. Így van. Kétszer voltam ott.
+
+Helén. Nem tudom elhinni, hogy maga az. _Nevet._
+
+Ernő. Ne nevess, bűnös feleség.
+
+Helén. Nem vagyok bűnös. Ne beszélj velem úgy, mint egy bíró. _Sírva
+fakad._
+
+Ernő. Amíg vádlott vagy, addig én bíró vagyok.
+
+Lear. Ne idegesítsen asszonyom. Végezzünk uram, nemsokára kezdődik az
+előadás.
+
+Ernő. Ne sírj, végezzünk hamar. Azt mondtad, semmi egyéb nem történt
+köztetek, mint csupán az, hogy ő vicceket súgott a füledbe. E háromszáz
+éves agg mesekirály. Úgynevezett pikáns vicceket.
+
+Lear. Rágalom.
+
+Ernő. Ő beismeri. Beismered?
+
+Helén _sírva_. Igen.
+
+Lear. Ha ő úgy akarja, legyen.
+
+Ernő. Mik voltak azok a viccek? Hány volt?
+
+Helén. Kettő
+
+Ernő. Melyik volt az első?
+
+Helén. Ne kínozz!
+
+Ernő. Melyik volt az első? _Helén felé lép._
+
+Burgundi. Ne bántsd a nőt.
+
+Lear. Velem számoljon. Állok elébe.
+
+Ernő. Melyik volt az első?
+
+Lear. A «citadella».
+
+Ernő. Ismerem. Aljas humor. Alkalmas arra, hogy becsületemet sértse. De
+most, e látvány hatása alatt képtelen vagyok háborogni. E szent öreg és
+a «citadella!» Ne szóljon. Ne mozduljon. Hagyjon meg a szuggesztióban.
+És mi volt a másik?
+
+Lear _gőgösen_. Adolf és a bárány.
+
+Ernő. Nem ismerem, de ez a cím eleget mond, mylord. Most már sokat
+tudok, de még nem mindent. _Helénhez_. Látom, hogy megtörtél az önvád
+súlya alatt. A pillanat komoly, ne hazudj. Felelj. Hozzád nyult ez az
+ember?
+
+Lear. Soha!
+
+Ernő. Nyult hozzád ez az ember?
+
+Helén. Egyszer… a két elbeszélés közt… bevallom… a fülemhez ért.
+
+Ernő. A kezével?
+
+Helén. Nem. Az ajkával.
+
+Ernő. Megcsókolt?
+
+Helén. Nem. Csak érintett és én hideget éreztem a hátamban. _Sírva_.
+Mindent bevallok.
+
+Ernő. Megállapítom, hogy ön belehelt nőm fülébe, úgy hogy nőm a hátában
+hideget érzett.
+
+Lear. Én?
+
+Ernő. E pillanatban oly távol áll e képtől mindez a szennyes pajzánság,
+hogy fel van függesztve idegrendszeremben a folyamat a gondolattól a
+tenyércsattanásig.
+
+Lear. Négy felnőtt gyermekem van!
+
+Ernő. Az nem hat rám annyira, mint a korona, köntös és szakáll, bár
+attól félek, a varázs enged, sőt már érzem, hogy valamit engedett. E
+bűnös nő jelenléte is feszélyez. Ha ránézek… _Ökölbe szorított kézzel
+lép feléje._
+
+Burgundi _védőleg lép közbe_. Vigyázz!
+
+Ernő _izgatottan Learhez_. Üljön kérem hamar a trónra, mert mondom,
+enged a varázs, enged a varázs. _Lear hamar a trónra ül._
+
+Burgundi _kiáltva_. Ramaszéder! Reflektor!
+
+_A fény Lear fejére süt._
+
+_Burgundi melléje ugrik és int a kulisszák mögé. Harsonák, mennydörgés.
+Lear felségesen áll a ragyogásban és dörgésben._
+
+Ernő. Megkönnyebbülök. Így, azt hiszem, képes leszek még néhány percig
+uralkodni magamon. Gyorsan, összegezzünk, hidegvérrel. Az eset három
+részre osztható. Első rész: séták az állatkertben. Így van?
+
+Helén. Igen.
+
+Ernő. Második rész: látogatás a lakásban.
+
+Helén. Igen.
+
+Ernő. Harmadik rész: A váratlan támadás, mely ismét három alrészre
+oszlik: «A citadella», «Adolf és a bárány» s a kettő közt a pillanat,
+mikor e hölgy fülének egy részét a szájába vette.
+
+Lear. Túlzás! Túlzás! Milyen brutális kifejezés!
+
+Ernő. Szóval ez volt az egész.
+
+Helén. Ez volt minden.
+
+Lear. Valóban ez.
+
+Ernő. Csodálatos. Ha kamgarn zakóban, fején saját hajával mondaná ezt,
+nem hinném, hogy csak ennyi volt az egész. Hallotta ön valaha hírét
+Piero Torrigianinak?
+
+Lear. Nem én, uram, soha.
+
+Ernő. Olasz festő volt, de nem a képeiről volt híres, hanem arról, hogy
+felpofozta Michel Angelot. _Kiáltva_. Michel Angelót.
+
+Lear. Pfuj.
+
+Ernő. Azt mondom én is. De mégis, mégis… _Támadólag indul feléje, de
+Lear felséges mozdulata visszatartja._ Borzasztó, hogy ilyen kulturám
+van. Rettenetes! _Egy pillanatig küzködik magával._ Ismeri ön Sir Thomas
+Lucy nevét?
+
+Lear. Nem volt szerencsém.
+
+Ernő. Sir Thomas Lucy volt az az angol nemes, aki Shakespearet megverte.
+Uram! Magát Shakespearet!
+
+Helén. Megőrültél?
+
+Ernő. Ez itt csak Lear király: szőr, festék, bádog, maszk és színész… és
+az maga Shakespeare volt. Mint kulturtörténész, megvetem és megbélyegzem
+Sir Thomas Lucyt, de mint ember, e pillanatban irigylem az
+objektivitását. _Hirtelen elhatározással._ Egyszerűen és magyarul: nem
+tudok önnek a torkára ugrani és a szemébe kiáltani: Hazudsz nyomorult
+színész, gaz csábító.
+
+Burgundi. Csöndesebben, jó idegen. No nézd, hogy tűzbe jött. Dögvész
+reád!
+
+Ernő. Ne zengjen ezen az utálatos szavalati hangon, kérem. Ön is
+hozzájárul ahhoz, hogy ne tudjak mihez kezdeni. Olyan vagyok, mint egy
+rossz öngyujtó. Folyton nyomom magamat és nem tudok fellobbanni.
+
+Lear. Hagyjad, Burgundi, megfelelek én magamért.
+
+Ernő. Nőmmel majd elintézem a dolgot otthon.
+
+Helén. Állok elébe!
+
+Ernő. De ön mondja meg, hol és mikor találkozhatom Bánáti színésszel, a
+lelkiismeretlen nővadásszal. Akkor majd beszélünk. Mert ön most nincs
+itt. Ha férfi, találkozzék velem civilben.
+
+Lear. Arra semmi szükség. A dolog olyan egyszerű, hogy el lehet intézni
+itt is, most, mindjárt.
+
+_Harsonák_.
+
+_Ernő megrezzen, Helén ijedten néz arrafelé._
+
+Lear. Ne idegeskedjenek. A zenészek próbálják a harsonákat. Mondd meg
+nekik Burgund, hogy zavarnak. Ha még egyszer harsonáikba fujnak, arra
+kényszerítenek, hogy intézkedjem. Szólj hozzájuk röviden és szigorral.
+
+_Harsonák_.
+
+Burgundi _kiszól a színfalak mögé_. Bitte meine Herren, Ruhe!
+
+_Csönd_.
+
+Lear. Tehát figyeljen. S ön, asszonyom, szóljon közbe, ha nem mondanék
+igazat. Gúnyos mosolya pedig nem sért, mert nem nekem szól, hanem a
+helyzetnek, amelybe kerültem.
+
+Helén. Nem is mosolygok.
+
+Lear. Érzem én azt. A szívében hangosan nevet. Tehát figyeljünk. Mikor
+az emberektől különösebben undorodom, az állatkertbe megyek. Csak aki
+színészek között él, az tudja, mennyi megnyugtató van egy hiéna
+arckifejezésében, s milyen szeliden néz egy tigris. Az állatkert
+vigasztalásom és legkedvesebb sétahelyem lesz addig, amíg nem lesz ott
+egy ketrecben egy kolléga. De hagyjuk ezt. Nem erről van szó.
+
+Ernő. Valóban nem.
+
+Lear. Üljön le asszonyom.
+
+_Burgundi széket ad Helénnek, Helén leül._
+
+Lear. Két uzsorásomnak udvaroltam épen a puma ketrece előtt.
+Gyermekeiknek adtam cukrot. Árpádkának és Mórickának. Azért adtam nekik
+cukrot, hogy apáik prolongálják egy hatszázkoronás váltómat, óvatolás
+nélkül. Ön gúnyosan mosolyog.
+
+Ernő. Úgy van. Prolongálás és óvatolás borzasztóan hangzik egy királyi
+korona alól. És hatszáz koronás váltó! Ez nevetséges.
+
+Lear. Tudom. De ön azt kérdezte tőlem az imént: hol és mikor
+találkozhatik Bánátival magával. Ime válaszom: itt és mindjárt. Annyi
+időm már nincs, hogy levetkőzzem és átöltözzem. De ki fogom önnek
+bontani e jelmez mögül Bánátit, az embert, ugyanazon művészet erejével,
+amellyel az imént elrejtettem őt. Hadd lássa ön és e nemes hölgy is,
+hogy nem félek, nem bujok el e maszk s a brit költő tekintélye mögé.
+Váltó, igenis váltó, prolongáció, óvatolás, hatszáz korona, ha olyan
+nevetséges. Ezzel átadtam önnek a királyi koronámat.
+
+Ernő. Jól indul. Folytassa, hátha sikerül.
+
+Lear. Folytatom. Mikor a kis gyerekeknek cukrot adtam, hogy aljas apáik
+kedvében járjak, egy csinos nő állt meg a puma előtt, de nem a pumát
+nézte, hanem engem nézett, kedvesen mosolyogva, mint aki azt mondja:
+«Nézd, a nagy művész, hogy el tud szórakozni a gyerekekkel». Híven
+beszélem, úgy-e?
+
+Helén. Így volt.
+
+Lear. Tekintetünk találkozott, ő könnyedén elpirult. Árpád atyja elment
+Mór atyjával s én bemutatkoztam.
+
+Ernő. Szemtelenség.
+
+Lear. Lehet. _Fejedelmi pózzal._ De nyügözött a báj, a kellem, a
+szemérem, s a lehelletszerű pír, mely elömlött az ismeretlen hölgy
+szelid arcán.
+
+Ernő. Megint királyi műnyelven beszél. Ez nem járja. Már kezdtem
+magamhoz térni.
+
+Burgundi. Sőt gorombáskodni.
+
+Lear. Ezért a királyi műnyelv. Egy pillanatra önvédelemből visszavettem
+a koronát. De gyerünk tovább. Sétálgattunk a szép hölggyel, színházról,
+társaságról beszélgettünk s én megkértem őt, engedje meg, hogy családi
+körében meglátogathassam.
+
+Ernő. Mi volt önnek ezzel a célja?
+
+Lear. Az, hogy önnel is megismerkedjem.
+
+Ernő. Lehet ennek a felséges jelenségnek azt mondani, hogy szemtelenül
+hazudik?
+
+Burgundi. Nem tanácslom, jó idegen.
+
+Lear. Így kerültem az ön családi szentélyébe. Nem tagadom, pechem volt
+akkoriban. Bakkarán is sokat vesztettem.
+
+Helén. Borzasztó!
+
+Ernő. Bakkara? Milyen rút szó! Nem illik a regebeli ősz fürtökhöz.
+
+Lear. Azért mondom. Pechem volt a bakkarán, vesztettem a bakkarán,
+igenis: pech, bakkara, bakkara, sőt börze, börze, börze, mert azon is
+vesztettem.
+
+Helén. Rémes. Ez rémes.
+
+Ernő _befogja a fülét_. Elég, elég! Rémes ez az ordináréság. Gyilkosság
+ez uram. _Nevet._
+
+Lear. Nem uram, csak vetkőzés. Ön nevet és íme, most ezzel leesett rólam
+a legenda ősz parókája is. Ezt akartam.
+
+Burgundi. Na látod, pimasz.
+
+Ernő. Pardon, ezt Vörösmarty rosszul fordította pimasznak. Az eredetiben
+ez van: «Where ’s that mongrel!» A «mongrel» nem «pimasz». Leopold Petz
+így fordította: «Wo ist der Dümmling?» Ez is rossz. A «mongrel» magyarul
+«korcs». A Christoph Grieb-szótárban, amely nézetem szerint a legjobb
+német Shakespeare-szótár, a «mongrel» Mengelingnek, Mischlingnek van
+fordítva, tehát ugyanaz, mint a francia «bastard». Magyarul: «korcs»
+vagy «keverékfajta». De semmiesetre sem pimasz. Ép ezért nagyon
+sajnálom, de nem sértődhetem meg. Folytassa mylord!
+
+Lear. Folytatom. Az volt a pechem, hogy önt nem sikerült otthon
+találnom. Mindig akkor jött haza, mikor én már elmentem.
+
+Ernő. Egyszer jöttem idejekorán haza, s akkor ön a konyha ablakán ugrott
+ki.
+
+Helén _nevet_. Ott… ott…
+
+Lear. Ne idegesítsen, asszonyom.
+
+Helén. Ha így most ránézek… és elgondolom, hogy a konyhaablakon ugrott
+ki… _Elfojtja a nevetését._
+
+Lear _mérgesen_. Ha ezen ilyen jól mulat, még azt is bevallhatom, hogy
+beleléptem egy tésztába.
+
+Helén _nevetve_. Tudom, tudom.
+
+Lear _dühösen_. És ezzel lent van rólam a mesebeli szakáll is.
+
+Ernő. Ne nevess! Folytassa.
+
+Lear. Ami a vád legsúlyosabb részét illeti, a két jelzett keleti eredetű
+népregét, valóban elmondtam itt jelenlévő nejének.
+
+Ernő. S mi a mentsége?
+
+Lear. Korunkban és városunkban ebben semmi különöset nem találok.
+Budapesten vagyunk. Ha itt egy Shakespeare-színész mulattatni akar egy
+művelt úrhölgyet, rövid, erotikus, keleti népregéket mesél neki. Okolja
+ön ezért a mi különös kulturánkat, szálljon pörbe ezzel a rothadó
+keverék társadalommal, de ne kapjon ki a tömegből egyes egyéneket, akik
+koruk hangjának áldozatai. Higyje el nekem, polgári becsületemre, sőt
+színészi hiúságomra esküszöm, ezerszer szívesebben mondtam volna el neki
+Hamlet nagy monológját vagy Antonius halotti beszédét, vagy akár e
+korona alatt szenvedő dúlt király tébolyult fájdalmát, szívesebben
+szavaltam volna neki Shakespearet, mint ama vicceket, de ugyan melyikkel
+mulattattam volna őt jobban? Az állatkertben, az alkalomhoz mérten
+elszavaltam neki Lafontaine egy állatmeséjét, franciául. Unalommal
+utasította vissza.
+
+Ernő. Igaz ez?
+
+Helén. Igaz, igaz.
+
+Ernő. Hallatlan.
+
+Lear. Ez a két vicc nekem jobban fájt, mint önnek. Higyje el.
+
+Burgundi. Hidd el neki rút idegen.
+
+Ernő. Elhiszem kérem. A mentséget elfogadom. Ennek a mélyén egy
+társadalmi igazság van, egyike azoknak, amelyekért én is küzdök, mikor e
+fertelmes társadalomban Shakespeare kultuszát terjesztem. Ez nemes
+fájdalom, még ha túlzott erővel adta is elő. Én önnek megbocsátom ezt.
+
+Lear. Derék és bölcs beszéd.
+
+Ernő. Csak azt mondja meg kérem, miért kellett egyáltalán előadni
+valamit? A tisztelet és vonzalom, amit nőm iránt érzett, nem a lelkéből
+fakadt? Mért nem a lelkéből beszélt neki?
+
+Lear. Az én lelkem, uram, a mi lelkünk nem oly engedelmes, hogy első
+hivásra jőjjön. Nézze uram, nekem folyton a más lelkéből kell beszélnem,
+évről-évre. Ahányszor a számat kinyitom, a lelkem odaszalad, hogy
+mondjon valamit… és egyszer Shakespeare szól rá, hogy: «pszt, most én
+beszélek!» egyszer Moliére löki vissza, egyszer Madách, egyszer Bernhard
+Shaw, egyszer Katona József… Mindig, mikor itt állok, lázban égek és
+ragyog a szemem és felemelem a fejemet és szeretném a lelkemet kiönteni,
+mindig más beszél belőlem. Így aztán az embernek az a saját kis lelke
+végre is megsértődik, visszahúzódik, többé már nem is jön a kapuhoz,
+duzzog és megöregszik. Nagyon nehéz már azt előcsalni, jó uram. Szavak,
+azok könnyen jönnek a színészből. De ez megint más. Így van ez, uram. És
+lássa, evvel a vallomással most már ez a szép királyi köntös is
+lefoszlott rólam.
+
+Ernő. Milyen fájdalmas vallomás. Egyszerre mily másként látom a piszkos
+kis vicceket. Újból megbocsátom önnek mind a kettőt.
+
+Lear. Mily mély és nemes gondolkodás. _Szemét törli._
+
+Burgundi. Te sírsz, mylord.
+
+Lear _Ernőhöz_.
+
+  «Szégyenlenem kell, hogy van annyi lelked
+  Így megrendítni férfiságomat,
+  Hogy e meleg, s erőszakkal kitört
+  Könnyükre méltó lettél. Dögvész reád»
+
+Ernő. Mit akarnak ezek mindig ezzel a dögvésszel?
+
+Burgundi. Szerzőnknek kedvelt szava ez. Mit sem von le nagyságából.
+
+Lear _könnyeit törli_.
+
+Ernő. Lássa, ez aztán már nem hat rám, hogy ön sír. A színész megtanul
+jól sírni, ez az egész.
+
+Lear. Nem uram. Sírni mindenki tud. De mi ezzel úgy vagyunk, mint a
+kardnyelő a torkával. A sírást addig gyakoroljuk, amíg nem fáj, különben
+belepusztulnánk a színészetbe. Tudja, hol a hiba? Ott, hogy aztán a
+sírás akkor se fáj, mikor jól esnék, hogy fájjon. _Törli a könnyeit,
+majdnem pityeregve._ Ezért aztán nem tudok megkönnyebbülni… ha privát
+sírok…
+
+Helén _lorgnonnal nézi_. Mégis… igazi könnyeket sír.
+
+Lear. Igen, asszonyom. De az én síró szemem nem forrás, hanem
+vízvezeték.
+
+Ernő. Mily véres őszinteség!
+
+Lear. Bizony az. De az volt a célom, hogy komédia nélkül álljak ön
+előtt. Hát most már a könnyeimet is kompromittáltam.
+
+Ernő. Sok mindent tisztábban látok most, mint az imént, de egyet még
+mindig nem értek. Ha mindez így van, ahogy van, miért vette fogai közé
+nőm fülének egy kis részét?
+
+Helén. A fogai közé? Te őrült! Soha! Soha!
+
+Lear. Ez túlzás. Suttogva mondtam a keleti mesét s lehet, hogy
+bizalmaskodással, mely, bevallom, bátorítást nem kapott soha, talán
+kissé közelebb hajoltam őnagyságához, mint illett volna. Ha érintettem,
+ezért bocsánatát kérem neki… _Meghajol, Helén felé_… és önt pedig
+megkövetem. _Felségesen lecsörtet hozzá, kezét nyujtja feléje._
+
+Ernő _ijedten lép hátra_.
+
+Lear. Bocsásson meg.
+
+Burgundi. Mily nagy s nemes vagy, oh király. Burgund térdet hajt ily
+emberség előtt. _Féltérdre ereszkedik._
+
+_Lear és Ernő kezet fog._
+
+Lear _Burgundihoz_. Kelj fel. _Felsegíti Burgundot._
+
+Burgundi. Ez az ember nem is tudja, milyen nemes lélekkel van dolga. Ez
+az ember egy középszerű kis tanár.
+
+Ernő. Dögvész önre. Hagyjon engem békén.
+
+Lear _fellép az emelvényre_. Így most… mi sem állja útját annak, hogy
+mindnyájan dolgunkra menjünk. Önök megbékülten térnek vissza e kis
+kaland után a családi nyugalomba, én pedig megyek utamon tovább: ma
+kétszeres csodálattal tolmácsolandom a nagy költőt, mert az ő óriás
+alakja árnyékának köszönhetem a mai napon, hogy önnek torkán akadt az
+első felindulás és így én időt nyertem a meghallgattatásra. Ezt neked
+köszönöm, Shakespeare Vilmos. Ön előtt pedig most minden jelmezen,
+maszkon és színészeten áttörve itt áll Bánáti Kálmán, az ember.
+Meztelenül. Sőt úgy érzem, hogy már bőr sincs rajtam.
+
+Burgundi. Isten ments, mylord.
+
+_Csöngetés_.
+
+Lear. A harmadik csöngetés. Nemsokára felgördül a függöny és e
+színpadról, ahol most a mi kis komédiánk lefolyt, a halhatatlan kezd
+beszélni.
+
+Ernő. Megállapítom, hogy gyönge voltam. De nem restellem, hogy elöntött
+az áhítat és így belém fulladt a harag. Ha ostobán viseltem magam, igen
+magasfokú kulturostobaság volt. De azért ne túlozzunk. Hogy engedtem e
+színpadi varázsnak, ebben annak is nagy része van, hogy szeretem ezt a
+könnyelmű és felületes asszonyt, s végkép gyönge vagyok vele szemben.
+Borzasztó, de kimondom: Úgy is megbocsátottam volna neki, mert nem
+tudnék nélküle élni. Önök csak megkönnyítették a lelkem munkáját, önök
+kisebbé tették az én szégyenemet, amikor hazug megjelenésükkel és hazug
+beszédjükkel segítettek. Köszönöm ezt önöknek. Valószínű, hogy sem az
+asszonyt elkergetni, sem önt megverni nem tudtam volna mind e komédia
+nélkül sem. De akkor borzasztó nyomorultul álltam volna itt. Így
+legalább van mentségem. Ezt konstatálnom kellett, hogy nagyon ki ne
+nevessenek. Nem vagyok hülye, bár ma este több ízben annak látszottam.
+Shakespeare szerint az ember az állatnak és a költőnek a keveréke. Azt
+hiszem, ma a kellő arányban vegyült bennem a kettő. Jőjj fiam, nem
+történt semmi.
+
+Lear. Könnyű kis flört. Még az sem.
+
+Ernő. Isten önnel. Azért sokáig nem kívánom önt látni, sőt azt hiszem,
+egyáltalán nem kívánom önt többé látni.
+
+Lear. Még szerepeimben sem?
+
+Ernő. Fájdalom, még azokban sem. Ezt a megnyugtató képet akarom
+megőrizni önről. Ezt a jóságos, vén arcot, amelyből oly el nem hihetően
+jött ki az a szó, hogy flört.
+
+Helén _nevet_.
+
+Ernő _szigorúan_. Ne nevess. Szégyellem, hogy nem érted meg, mi történt
+itt. Isten önnel. Ha civilben találkozunk, ne köszöntsön. Én úgy se
+fogom önt megismerni.
+
+Lear. De egy jó szerepemben… legalább ebben a Learben nézzen meg…
+
+Ernő. Azt lehet… Talán… évek mulva… de más szerepben soha… Képzelje el,
+milyen rémes éjszakám lett volna, ma nekem, ha ön történetesen nem Leart
+játssza ma este, hanem Romeot. És abban a jelmezben vitatkozik itt
+velem. Milyen rettenetes napjaim következtek volna! Nem is merek
+rágondolni. Isten önnel. És bocsássa meg a feleségemnek, hogy kinevette
+önt.
+
+Lear.
+
+  «Vidd őt… legyen tied, nekünk
+  Nem lányunk és ne is jőjjön soha
+  Többé szemünk elé! most menj tova
+  Kegyünktől elszakadtan, nem szeretve
+  S áldatlanul. Nemes Burgund, jerünk».
+
+_Nagy pózzal jobbra el, Burgundi utána._
+
+Helén. Na hát ez már mégis csak…
+
+Ernő _lefogja_. Hagyd. Ne sértődj meg, mert elárulod a
+műveletlenségedet. Ez Lear első felvonásából van. Gyere. _Balra el
+Helénnel._
+
+_A tűzoltó elősétál a trón mögül._
+
+Tűzoltó.
+
+  A kis professzort én már-már hülyének
+  Tekintém. Ámde később kijavult.
+  Beszédje bár körülményes, de józan,
+  S a szive tiszta, hogyha jól itélem.
+  A nő: kis senki, szót sem érdemel.
+  De a szinész, az szemtelen fiú,
+  S a többi mind, ahogy segítni őt
+  Itt összeröffent. Oh, mi csúf világ!
+  Most újra, százezredszer áldom Istent,
+  Hogy műveletlen földi pór vagyok,
+  Hogy mind nem értem, amit itt szavalnak
+  Körülöttem húsz hosszú éve, s hogy
+  Rám nem ragadt ez őrültségből semmi.
+  Mit bánom én a költőt és a jelmezt,
+  Mely megbolondít annyi izga elmét
+  S mely nekik szent, nagy és csudálatos!
+  Pfuj mind ez a sok szines zür-zavar,
+  Kultura, tudat, altudat s a többi!
+  Egy jó rostélyos, félliternyi siller,
+  Kis tiszta konyha, csúnya feleség,
+  Meleg papucs, nyugalmas éji álom,
+  S főként minél kevesebb tűzeset,
+  Csak ez legyen meg. Aztán azt se bánom,
+  Ha még húsz évig kell itt köztük járnom
+  És bölcs mosollyal így meg-megsajnálnom
+  E balga színművészeket.
+
+Ügyelő _balról belép_. Tessék kimenni a színpadról, mert kezdődik az
+előadás. _Megigazítja a két széket._
+
+_Tűzoltó jobbra el._
+
+Ügyelő _balra kifelé menet_. Fel a függönyt! _El._
+
+_Künn gong-ütés._
+
+FÜGGÖNY.
+
+
+
+
+II.  MARSALL
+
+SZINMŰ EGY FELVONÁSBAN
+
+
+SZEMÉLYEK:
+
+   San-Friano báró  _Ujj_
+   Edit, a felesége _Báthory Giza_
+   Litvay, színész  _Törzs_
+   Dr. Jánosy       _Körmendy_
+   Inas             _Vaszary_
+   Huszár           _Bérczy_
+
+*
+
+_Történik a báró vadászkastélyában._
+
+_A kastély hallja. Hátul kandalló két karosszékkel. Bejáratajtó balról.
+Hátul balról ajtó, amelyhez lépcső vezet. Jobbról ajtó a lakás felé.
+Jobbról és balról elől egy-egy garnitura: pamlag, székek. Jobboldalt
+asztalka. Este tíz óra._
+
+_Mikor a függöny felgördül, Edit egyedül van a hallban. A kandalló előtt
+ül és olvas. Rövid szünet után balról belép az inas._
+
+Inas. Méltóságos báróné, Litvay nagyságos úr van itten.
+
+Edit _felkel_. Litvay úr? Hogyan.
+
+Inas. Most érkezett a pesti gyorsvonattal.
+
+Edit. Bocsássa be.
+
+_Inas ajtót nyit. Litvay belép._
+
+Litvay. Kezét csókolom. Bocsánatot kérek, hogy ilyen meglepetésszerűen
+jövök. _Kezet csókol._
+
+Edit. Hozta Isten, Litvay. _Az inashoz, aki megáll a nyitott ajtóban,
+kifelé indul._ Várjon. _Litvayhoz_. Remélem, még nem vacsorált.
+
+Litvay. De igen. A vonaton ettem az étkezőben.
+
+Edit. Akkor kávét, teát?
+
+Litvay. Teát fogok kérni.
+
+Edit _az inashoz_. A miénkkel együtt. _Inas el._ Ami a meglepetést
+illeti, kellemesebb nem is érhetett volna. Köszönöm, hogy eljött,
+köszönöm, hogy most jött, hogy itt van.
+
+Litvay. Nem haragszik ugye, hogy ilyen késő éjszaka rontok be. _Órájára
+néz._ Tíz óra mult. A vonat is késett vagy egy negyed órát. Persze maguk
+itt, ebben a vadonban korán fekszenek le.
+
+Edit. Oh nem. Éjfélig mindig fenn vagyunk. De hogy esik, hogy megelőzte
+a többit?
+
+Litvay. A többiek holnap reggel érkeznek. Most indulnak Pestről.
+_Órájára néz._ Tíz perc mulva indulnak a Nyugati pályaudvarról. Tegnap
+még úgy volt, hogy én is velük jövök, de ma délben gondoltam egyet és
+megszöktem előlük. Képtelen vagyok éjjel utazni azon a zsúfolt
+személyvonaton. Hálókocsi nincs, az ablakok rosszul záródnak, a fűtés
+minduntalan elakad és tudja, színész semmitől nem fél úgy, mint a
+meghűléstől. Az ilyen éjszakai döcögés után másnap olyan az ember,
+mintha megverték volna, meg aztán tovább is tart, mint a gyorsvonattal,
+szóval… _Editre néz._
+
+Edit _mosolyogva_. Szóval?
+
+Litvay. Szóval mindebből, amit itt előadok, egy szó sem igaz, drága
+Edit, azért jöttem előre, mert nem bírtam már magammal, mert előbb
+akartam itt lenni, mint a többi, mert ezt az estét akartam, itt,
+magával, vadásztársaság nélkül, mert szeretem, mert végleg oda vagyok,
+mert most már nincs a napomnak egy órája, hogy… _Megfogja a kezét._
+
+Edit. Vigyázzon kérem. Az uram itt van a szobájában.
+
+Litvay. Könyörgöm, ne szóljon még neki, hogy itt vagyok. Ezt a pár
+percet még adja nekem, hogy láthassam, hogy nézhessem a magam kedvére,
+hogy megfoghassam a kezét, hogy…
+
+Edit. Nyugtalanná tesz Litvay. Üljön le kérem. Ebbe a nagy téli csöndbe,
+amiben itt élek, olyan váratlanul vág bele ez a maga szenvedélyes
+hangja.
+
+Litvay. Ne csodálja, hogy ilyen bolond vagyok. Már tizenegy napja, hogy
+elutaztak Pestről, tizenegy napja nem láttam. Milyen gyönyörű. Milyen
+friss, bátor a tekintete.
+
+Edit. A hegyek teszik, ezek a nagy, hideg hegyek itt. Az éles levegő.
+Maga sápadt.
+
+Litvay. Mert virrasztok. Étel nem megy le a torkomon. Kínlódom Edit.
+Amióta azon a csütörtökön belépett a szobámba…
+
+Edit. Az Istenért Litvay, vigyázzon. Maga a lármás városból jön ide. Itt
+a csönd az úr. Hallgatnak a szobák, a falak… Az uram a szobájában
+számol, minden percben bejöhet.
+
+Litvay. Nem akarja hallani, hogy nálam volt.
+
+Edit. Ugyan.
+
+Litvay. Megbánta, hogy nálam volt.
+
+Edit. Megbántam, de ez nem jelenti azt, hogy nem akarom hallani. Csak
+arra kértem, hogy vigyázzon. Milyen érzékeny.
+
+Litvay. Ez az a fázisa a szerelemnek, amikor az ember nem is más, csak
+csupa érzékenység. A hiúság mindig érzékeny, de a legérzékenyebb
+ilyenkor, amikor még nem lakott jól. Az én éhes hiúságomnak kell az,
+hogy beszéljek erről a csütörtökről. Az egész úton édesen gyötört:
+milyen boldogság lesz magával beszélni arról, hogy végre mégis eljött
+hozzám, ott volt nálam.
+
+Edit. Szegény Litvay. Százhúsz másodpercig voltam magánál. Néztük a
+másodpercmutatót. Két perc.
+
+Litvay. De ott volt. Ott ült az én karosszékemben és én fogtam a kezét.
+Ha százhúsz év lett volna, akkor is olyan hamar repült volna az idő.
+Istenem, de boldog vagyok, hogy most itt vagyok.
+
+Edit. Mondja csak… nem kellett volna magának Pesten ma este játszania?
+
+Litvay. Honnan tudja?
+
+Edit. Minden nap megnézem az ujságban a műsort. Ma este Cyrano megy és
+abban magáé a főszerep.
+
+Litvay _megragadja a kezét_. Drága, drága, milyen boldoggá tesz.
+Számontartotta, hogy mikor játszom?
+
+Edit. Látja.
+
+Litvay. Istenem… itt messze, fenn a hegyek közt, mindig tudja, hogy én
+mikor játszom?
+
+Edit. Sőt látom is.
+
+Litvay. Hogyan?…
+
+Edit. Nézze, mit olvastam? _Odaadja neki a könyvet._
+
+Litvay. «Cyrano de Bergerac!»
+
+Edit. Azokon az estéken, mikor maga játszik, kikeresem a könyvtárból a
+darabot. Mikor ott messze Pesten elkezdődik az előadás, én ide ülök a
+tűzhöz, olvasom, látom, hallom.
+
+Litvay. Megbolondít Edit, megbolondít.
+
+Edit. De ma megcsalt. Nem játszott.
+
+Litvay. Lemondtam az előadást azzal, hogy rekedt vagyok. Még soha nem
+tettem ilyet életemben. Soha. A legpontosabb, a leglelkiismeretesebb
+színész vagyok. De mondom, most végem van. Nem tudom Edit, mi lesz
+velem.
+
+Edit. Miattam… ott hagyta a tapsot, a sikert?
+
+Litvay. Mi az mindehhez az egy pillanathoz képest. És ahhoz, hogy
+magával töltöm ezt a szép téli estét, itt a kandallónál, hogy magával
+egy fedél alatt fogok aludni itt, a zord hegyek közt, ebben a magános
+várkastélyban.
+
+Edit. Úgy beszél, mintha csak mi ketten volnánk itt a zord hegyek közt.
+A zord hegyek közt… a báró is itt van velünk.
+
+Litvay. A báró.
+
+Edit. És holnap itt lesz velünk még kilenc lármás úriember, falánk
+vadászok, szomjas vendégek, csökönyös anekdotázók, szivarozók,
+kártyázók, pálinkázók…
+
+Litvay. Na látja. Most már tudja, miért jöttem én előre.
+
+Edit. Fel fog tünni az uramnak.
+
+Litvay. Ő nem nézi a színházi műsort.
+
+Edit. Azt nála sohse lehet tudni. Az uram síma és hallgatag. Hat éve
+nézek a szemébe és nem bírtam a mélyére látni. Az uram…
+
+Litvay. Hatvan éves.
+
+Edit. Hatvan éves.
+
+_Szünet_.
+
+Litvay _feláll_. A borzadály megy végig rajtam, ha erre gondolok és
+magára nézek. Ezen megyek én tönkre. Hatvan éves. Nem bírom ezt a
+gondolatot.
+
+Edit. Megnyerte az úrlovasok nagy díját.
+
+Litvay. Ez a forró, szép, fiatal élet…
+
+Edit. Nagyszerű faj. Az apja kilencven éves korában minden reggel
+megverte a vívómesterét.
+
+Litvay. Írtózom ezektől az örökfiatal öregemberektől.
+
+Edit. Az apja száznégyéves volt. Ő azt mondja, csak százig fogja vinni,
+mert benne már osztrák vér is van.
+
+Litvay. És maga, itt, mellette…
+
+Edit. Hajnalban kel, szeszt nem iszik, vív, lovagol, vadászik, súlyt
+emel, azt mondja, abból a jó olasz fajtából való, amelyik a legöregebb
+bibornokokat adja, akik három pápát is túlélnek. A szomszédait, a magyar
+urakat sajnálja, mert esznek-isznak és korán halnak meg.
+
+Litvay. Nem lehet Edit, nem lehet, hogy maga mellette maradjon, vele
+maradjon.
+
+Edit. Ne bántson Litvay. _Felkel_.
+
+Litvay. Ez a bársony forróság, ez a fiatal vér, ennek a szívós vénségnek
+a karjaiban…
+
+Edit. Hallgasson kérem.
+
+Litvay. Nem hallgatok Edit, nem bírok hallgatni. Felháborító erről a
+kicsattanó szép szájról hallani a vénség dicséretét, hogy milyen erős,
+milyen férfi…
+
+Edit. Litvay…
+
+Litvay. A kép, ami ilyenkor a fantáziámban megjelenik, olyan kínzó, hogy
+nem bírom. Velem fog jönni Edit, elviszem, elrablom innen, az enyém
+lesz… a feleségem lesz…
+
+Edit. Nem.
+
+Litvay. Miért dicséri? Kacérságból? Hát van erre még szüksége? Hiszen
+őrült vagyok, hiszen úgy felforral, hacsak ránézek…
+
+Edit _nyugtalanul_. Mint a tűz, úgy éget a hangja, a tekintete. Litvay,
+felforgatja az életemet.
+
+Litvay. Bántja ha beszélek?
+
+Edit. Éget, elszédít…
+
+Litvay. Szeret?
+
+Edit. Valami rendkívüli hatással van rám. Néha úgy érzem, hogy azt
+csinál velem, amit akar. És ilyenkor menekülésből beszélek az uramról.
+Nem kacérság ez.
+
+Litvay. Hiába vergődik, hiába menekül. Hazudik. Ez a furcsa idegessége,
+ez a változó tekintete… amely hol olyan, mint az apácáé, hol meg mint a
+boszorkányé, ez mind azért van, mert öli a vérét, öli az idegeit, minden
+percben legyilkol egy gondolatot.
+
+Edit. Ne bántson, ne bántson…
+
+Litvay. Mint a rossz kályhából, száz hasadékon át villog a belső izzása.
+Tudom, mért mosolyog. Ismerem a történetet. Egyszer már eloltott egy
+ilyen tüzet.
+
+Edit. Kétszer. Már kétszer.
+
+Litvay. A férfin mult, higyje el. De most nem fogja eloltani. Ezt nem.
+
+Edit. Nehéz lesz. Borzasztó lesz. De meglesz.
+
+Litvay. Nem, nem. Elhiszem, hogy csak játszani akart ezzel a tűzzel,
+csak mulattatni akarta magát. De nálam komolyra fordult. Velem fog
+jönni, elválik tőle. A millióit nem tudom pótolni, de szegény ember
+azért nem vagyok. Egy szem igazgyönggyel nem lesz kevesebbje. Egy szál
+csipkével nem lesz szegényebb, erre esküszöm. És ha igaz az, hogy úgy
+vágyódik a színpadra…
+
+Edit. Ne kínozzon Imre, ne lázítson.
+
+Litvay. Oh, csak igaz volna, hogy lázítom, két nap, két éjszaka
+beszélnék egyfolytában. De félek, hogy amit mond, az csak egy-egy percre
+forralja fel. Amint elhallgatok, kihűl.
+
+Edit. Ha hallgatom, teljesen a hatása alatt vagyok. Ha elmegy, néha
+fáradtságot érzek.
+
+Litvay. Látom én ezt, Edit. Ha szerelmes volna…
+
+Edit. Szerelmes vagyok.
+
+_Szünet. Litvay gyorsan hozzálép és megcsókolja a kezét._
+
+Litvay. Itt hagyja. Velem jön. Az enyém lesz.
+
+Edit. Nem.
+
+_Szünet_.
+
+Litvay. Rettenetes. Ilyen égő szó után ez a jéghideg «nem».
+
+Edit _idegesen_. Kérem, engedje meg, hogy behívjam az uramat.
+
+Litvay. Elég volt belőlem?
+
+Edit. Nyugtalan vagyok. Nem jó magával ennyit beszélnem.
+
+Litvay. Hiába, mert én úgy se nyugszom. Mindig és mindenütt a nyomában
+leszek. A másodperceket is kihasználom, hogy a fülébe súghassak, hogy
+hívjam… most már láthatja, hogy nem valami szegény kis kalandra kérem.
+Az életét akarom és az életemet adom.
+
+Edit. Nem akarom ezt hallani.
+
+Litvay. A szeme nem ezt mondja.
+
+Edit. Imre, óvakodjék tőlem. Fogadja el azt, amit kap és ne kívánjon
+többet. Lássa, milyen őszintén mondtam meg, hogy szerelmes vagyok
+magába. Épp ilyen őszintén kérem, ne lázítson. Hagyjon meg az életemben.
+Most még talán kiheverem ezt…
+
+Litvay. Kiheveri?
+
+Edit. Most még… talán. Elég volt ennyi. Ez jól esett, ez kellett. De
+több?… nem, nem! Égjen mellettem valaki, de csak addig, amíg nem fáj.
+Tüzeljen és ragyogjon minden, de csak amíg a szemem bírja. Óvakodjék
+tőlem Imre.
+
+Litvay. Én nem félek a tűzhaláltól. És épp, mert tudom, hogy nem szabad
+abbahagynom ezt a harcot, épp ezért vagyok most itt. És folytatom,
+szünet nélkül. Nem engedem kihűlni Edit, üldözni fogom az égő
+akaratommal. Itt maradok. Nem, nem megyek holnap vadászni, Edit.
+Elárulom magának. Azzal jöttem ide, hogy ez lesz az utolsó, a nagy
+küzdelem. Ürügyet találok és holnap itt maradok maga mellett egész nap,
+és az életemet teszem rá, hogy dűlőre jut a sorsunk. Vagy nem látjuk
+egymást többé, vagy velem jön és a feleségem lesz.
+
+Edit _nyugtalanul_. Nem megy a vadászatra?
+
+Litvay. Nem.
+
+Edit. Nagyon kérem, ne tegye ezt. Nagyon kérem, vigyázzon. Rám is,
+magára is.
+
+Litvay. Nem akarok vigyázni. Most már játszani akarok mindennel, még az
+életemmel is. Tudom, hogy nem érem el magát Edit, ha mindent fel nem
+gyujtok.
+
+Edit. Csöndesebben, az Istenért… az uram… _Menni akar jobbra._
+
+Litvay. Nem bánok semmit. Nem félek senkitől. _Megcsókolja._
+
+Edit _kiszabadítja magát_. Őrült! _Kis szünet. Csönget._
+
+Litvay. Őrült vagyok. _Leül._
+
+Edit. Ha most bejön az uram, mindent meglát az arcunkon. Olyan a szeme,
+mint a sólyomé.
+
+Litvay. Ne felejtse el, hogy színész vagyok.
+
+Edit. Ne felejtse el, hogy férfi. Menjen fel, azt fogom mondani, hogy
+átöltözik.
+
+_Inas belép, hozza a teás edényt. Egy huszár a teás asztalkákat hozza,
+leteszi._
+
+Edit. Kérem, mutassa meg Litvay úrnak a szobáját.
+
+_Inas felmegy a lépcsőn. Huszár el._
+
+Litvay. Viszontlátásra. _El az inassal._
+
+Edit _a tükörnél a haját igazítja_.
+
+_Inas visszajön. Megáll._
+
+Edit. Mondja meg az uramnak, hogy itt a tea.
+
+_Inas jobbra el._
+
+Edit _a teás edényt rendezgeti_.
+
+_A báró belép._
+
+Báró _hatvan éves, hófehér, nagyon elegáns, nagyon fiatal ember. A teás
+edényre néz._ Három csésze?
+
+Edit. Három.
+
+Báró. Kié a harmadik?
+
+Edit. Hogyan? Még nem beszélt Litvayval?
+
+Báró. Nem. Vagyis Litvay úr megérkezett.
+
+Edit. Azt hittem, már látta. Most öltözik át a szobájában.
+
+Báró. Érdekes. Litvay úr már itt van. Csak holnap reggel kellett volna
+érkeznie a többi vendégekkel együtt. És ő már itt van.
+
+Edit. Azt mondja, félt az éjszakai utazástól.
+
+Báró _élesen_. Maga már beszélt vele?
+
+Edit. Igen.
+
+_Szünet. A báró a teához nyúl._
+
+Báró _gúnyosan_. Hát mitől félt Litvay úr?
+
+Edit. Az ilyen művészember, színész, nagyon félti magát a meghűléstől.
+Azt mondja, ha éjjel utazik, meghűl a vonaton, azért jött előre a
+gyorssal.
+
+Báró _gúnyosan_. Előrejött a gyorssal.
+
+Edit. Ejnye de furcsán beszél.
+
+Báró. Kicsoda?
+
+Edit. Maga.
+
+_Kis szünet._
+
+Báró. Na hát édes fiam, most jól figyeljen ide. Mindenesetre örülök, ha
+észrevette, hogy furcsán beszélek.
+
+Edit. Nem volt nehéz észrevenni.
+
+Báró. Annak is örülök. És amit most fog tőlem hallani, azt még könnyebb
+lesz megérteni. Üljön le gyermekem és figyeljen jól. Azon kezdem, amit
+kevésbbé tartok fontosnak.
+
+Edit. Figyelmeztetem, hogy Litvay itt van a szobájában és minden percben
+bejöhet.
+
+Báró. Ön, mint látom, figyel a szomszéd szobákra. Az előbb, igen
+helyesen errefelé figyelt. _A szobájára mutat, ahonnan kijött._
+
+Edit. Mit akar ezzel mondani?
+
+Báró. Ne térjünk el a tárgytól. Mondom, a kevésbbé fontossal kezdem.
+Azzal, hogy ez a színész önt itt az előbb megcsókolta.
+
+Edit. Nem igaz.
+
+Báró. Mondom, nem fontos, mert nem ez a lényeg. Túlfűtött ember, fiatal,
+szerelmes, művész. És maga ma különösen szép. És ahogy viselkedik vele
+már két hónapja…
+
+Edit. Ezt visszautasítom.
+
+Báró. Nagyon szépen fejezte ki magát. De hiába. Én ezt jobban látom,
+mint maga. Maga még nem is sejti, hogy flörtöl valakivel, amikor én már
+tudom. Olyan ez, mint mikor valaki megszokja az erős parfümöt. Ő már nem
+érzi, de mások annál inkább. De bármennyire vesztette is el az érzékét
+az ilyesmi iránt, azt nehéz volt észre nem vennie, hogy megcsókolták.
+
+Edit _feláll_. Már egyszer mondtam…
+
+Báró. Várjon kérem. Talán, ha egy percig vár, felesleges lesz az, amit
+most mondani akart. Én lassan jöttem erre felé a szobámból, mikor itt
+erős beszélgetést hallottam. Ha a beszélgetés hirtelen el nem halkult
+volna, nem találtam volna semmi különöset az egészben. De hirtelen csönd
+lett. És nem láttam, de hallottam, hogy megcsókolták. Ennek olyan
+speciális hangja van, az ilyen erőszakos csóknak, hogy nem lehet
+félreismerni. Ahogy hirtelen elakad a beszéd, ahogy egy nehéz
+testmozdulat megdobban a padlón, az erővel elfojtott védekező
+kiáltani-akarás. Nem lehet itt tévedni.
+
+Edit _erősen_. És ha mégis?
+
+Báró. Utána ön azt mondta neki, őrült. És ő azt felelte: őrült vagyok.
+
+Edit. Ezt azért mondtam, mert…
+
+Báró. Azután pedig igen okosan, a szobájába küldte. Nem érdemes
+megerőltetni a női ravaszságát. Már csak azért sem, mert én nem ezt
+tartom a fontosabbnak. _A teához nyul._ Ne legyen ideges, édesem, üljön
+le. Vegyen rólam példát. Beszéljünk nyugodtan. Üljön le, gyermekem.
+
+_Edit leül._
+
+Báró _miután ivott a teából_. A fontosabb az, hogy ön ezt a színészt
+Pesten meglátogatta a lakásán.
+
+Edit _felkel_. Ez borzasztó, amit itt velem csinál.
+
+Báró. Ne izgassa magát gyermekem, erre még ráér. Eljön még ennek is az
+ideje, még pedig nemsokára. Csak ne siessük el a dolgokat. Ön Litvaynak
+a lakásán volt. Igaz?
+
+Edit. Igaz, de ha tudná, hogy történt…
+
+Báró. Ha nem tudnám, nem volnék ilyen halálosan nyugodt. Azt is tudom,
+hogy teljesen ártatlan látogatás volt: ön négy perccel azután, hogy a
+kapun belépett, ismét kijött az utcára.
+
+Edit. Figyeltetett.
+
+Báró. Örüljön, hogy figyeltettem, mert magának ugyan soha nem hittem
+volna el, hogy csak két percig volt benn a színésznél. A detektivem
+óramutatója menti most meg magát.
+
+Edit. Kérem, ne gyötörjön tovább. Nem bírom ezt a hamis hidegségét, ezt
+az álnok nyugodt hangot. Mondja meg, mit akar. Öljön meg, vagy kergessen
+ki az éjszakába. De ezt nem bírom.
+
+Báró. Megölni nem fogom, mert maga nélkül nem élnék tovább. Ezt tudja.
+Kár is ilyen csacsiságot mondani. Kikergetni az éjszakába? Hogy Litvay
+úr utána rohanjon és nagy büszkén elvezesse szerény lakába? Ugyan kérem.
+De cselekedni mindenesetre fogok.
+
+Edit. Cselekedjék, amit akar, de ne kínozzon. _Balra megy._
+
+Báró. Ha ez az ember a szeretőjévé akarná tenni magát, akkor nekem nem
+volna dolgom. Önre bíznám. Tudom, hogy ez az úr pórul járna. A végtelen
+tiszteletem ön iránt abból a két esetből fakad, amikor ilyesmit akartak
+öntől és megbukottan kullogtak el. Pedig ön mind a két esetben szerelmes
+volt.
+
+Edit. És most?
+
+Báró. Most is szerelmes.
+
+Edit. Hát akkor most miért nem bízik bennem?
+
+Báró. Mert a színész nem kalandot akar. Nem tudom, ön elhiszi-e neki,
+mikor ezt mondja, de én elhiszem. Kérem, higyjen neki. Ez nem
+csirkefogó. Ez egy rajongó, derék, melegszívű fiú. Ez magát el akarja
+rabolni tőlem és feleségül akarja venni. _Feláll_. És ez az, gyermekem,
+amiért én közbelépek, amit a mult két esetben nem tettem.
+
+Edit. Nincs rá szükség most sem.
+
+Báró. Ezt rosszul tudja fiam. Mintha apja volnék, úgy mondom: szükség
+van rá. Maga itt mellettem fázik egy kicsit. Tudom. És melengeti magát
+az ilyen dolgokkal. Ez veszedelmes volna más asszonyra. Magára nem. Maga
+tisztességes. Érzéki, de nagyon tisztességes. És okos. És hízelgek
+magamnak azzal, hogy fél is tőlem. Azt is jól teszi, nagyon jól teszi.
+Tudja maga, hogy jól teszi. De most itt az első eset, amikor nagy baj
+van.
+
+Edit. Csalódik, Sándor.
+
+Báró. Tudja maga, hogy nem csalódom. Ez a színész magát egy műkedvelői
+szerepre tanította s maga egyszerre szeretett bele a színészbe is, meg a
+mesterségébe is. Tudom, hogy mindig sírt a szívében a színpad után. Ha
+én nem jövök érte, talán színésznő lett volna. Mondta, sokszor.
+
+Edit. Mondtam.
+
+Báró. És most izzik a maga kis lelkében minden. Ez a kedves, jó, csinos
+fiú, ez az ő nagy tiszta szerelme, és ez a színesen lobogó perspektíva,
+együtt a színpadon, szerelem, siker, dicsőség… Maga elveszett rámnézve,
+gyermekem, ha én még csak egy óráig is várok a közbelépéssel.
+
+Edit. És mi az, amit cselekedni akar?
+
+Báró. Rátérünk arra is. Nem kívánja ugye, hogy most szerelmet valljak
+magának. Nem is teszem. Csak röviden jelzem, hogy az én életemnek az
+estéje a magáé. Maga nélkül egy óráig nem akarok tovább élni. Nem
+kellenek ehhez szép szavak. Nincs halálosabb szerelem, mint az enyém. Az
+én koromban az élet roppant becses és a szerelem egy az élettel. Aki
+hatvan éves korában szerelmes, az már ezzel hal meg. A cél
+természetesen, hogy minél később. Kalandokat, megbánásokat,
+visszatéréseket már nem érek rá megvárni. Nekem kegyetlennek kell lennem
+a magam védelmében, mert rövid az időm.
+
+Edit. Nagyon elkomolyodik. Ezt nem szeretem. Eddig könnyedén és okosan
+beszélt. Szerettem azért, amit eddig mondott. De ez más. Ez magánál
+szokatlan.
+
+Báró. Nem adom oda a színésznek, Edit. Maga talán még nem tudja, de én
+tudom, hogy vele akar menni.
+
+Edit. Jobban tudja mint én?
+
+Báró. Sokkal jobban. Ez az első ember hat év óta, aki veszedelmes rám
+nézve. De ez aztán nagyon veszedelmes. A torkomon érzem a hideg kését.
+Az őseink tudták, mit csináljanak ilyen esetben. A franciáknál a szív
+volt divatban. Kivágták a szívet az ilyen fiatalemberből és
+felszolgálták vacsorára a szép hitvesnek.
+
+Edit. Milyen fagyosan mondja ezt.
+
+Báró. Az én őseim, lenn délen, Olaszországban nem voltak ilyen
+teatrálisak. Egy San-Friano finom porrá tört gyémántot szórt az ő
+Litvayjának az eledelébe. A gyémánt minden tekintetben rendkívüli kő,
+gyermekem. Ha porrá törik, csupa kis éles szemecske lesz belőle, ami
+lassan átszúrja a beleket, ha lenyelik. Eltart egy hónapig is, amíg
+végez. De hát ez elmult a reneszánsszal, fájdalom. _Lehajtja a fejét._
+
+Edit. Sohse hallottam ezen a hangon beszélni, Sándor. Most félek
+magától.
+
+Báró. Párbajhoz öreg vagyok. Nem magához a víváshoz, vagy a pisztolyhoz,
+hanem ahhoz, hogy meghaljak. Semmi szín alatt nem akarok meghalni,
+gyermekem. Erről szó sem lehet. Húsz év előtt, szívesen, bármely napon.
+De most már nem. Ez érthető, ugye? És nincs a véremben a szerencsejáték.
+Amért valakinek tetszik a feleségem, nem állok oda a golyója elé
+hazardirozni. Hogy engem is megöljön és a feleségemet is elvigye.
+Ilyesmi még a bécsi udvarnál se ragad rám, ahol pedig sokat éltem. Nem
+gyermekem, az én őseim kereskedők voltak. Fegyveres kalmárok. Arról
+voltak híresek, hogy mindig megverték a rablógrófokat, akik ki akarták
+fosztani őket. Mi védekezünk, gyermekem.
+
+Edit _feláll rémülten_. Mindez, amit beszél, valami rettenetes cél felé
+mutat. Maga, aki oly hallgatag, most ennyi mindent mond… és ilyen
+különös dolgokat…
+
+Báró. Tulajdonképpen mindezt el is hallgathattam volna. De mert olyan
+végtelenül szerelmes vagyok magába, el kellett mondanom. Cselekedni
+fogok, ezt itt most, életemnek ebben a legsúlyosabb órájában bejelentem
+magának. Mert tudnia kell, hogy nem véletlenül cselekszem. Be kell, hogy
+avatva legyen. Éreznie kell az erőmet, a rettenetes erőmet élet és halál
+fölött. Meg akarok nőni a maga szemében, felnyúlni, megvállasodni,
+kipirosodni, megfiatalodni. Látnia kell, ahogy határozok és cselekszem.
+
+Edit. Szent Isten… Sándor… Mit akar?
+
+Báró. Én úgy érzem, maga már tudja, mit akarok.
+
+Edit. Ne beszéljen így, ne beszéljen így, az Istenért, minden tagom
+reszket, ha ezt a hangot hallom… mit akar? Mit tervez?
+
+Báró. Ismeri a «Marsallt?»
+
+Edit. Sándor…
+
+Báró. Tudja, ki a Marsall. Az én szép karcsú angol puskám, amelyikkel
+holnap a vadászatra megyek.
+
+Edit. Nem fog a vadászatra menni!
+
+Báró. Kicsoda? Én?
+
+Edit. Maga sem.
+
+Báró. Téved. Én is ott leszek. Mindnyájan ott leszünk. Szép vadászat
+lesz. Szép, régimódi, komoly, férfias vadászat.
+
+Edit _izgatottan_. Sándor, én nem ismerek magára. Maga elveszítette a
+józanságát, azt a gyönyörű komolyságát, amiért úgy szerettem. Kisiklott,
+Sándor, valami eltört magában, hogy egyszerre így… Istenem!
+
+Báró. Valami eltört bennem.
+
+Edit _izgatottan_. Kérem, térjen eszére… Legyen megint okos és kedves…
+Túlozza ezt az egész dolgot Sándor, könyörgöm, ne lovalja bele magát
+ebbe a tévedésbe! Engem ez az ember nem érdekel jobban, mint azok,
+akiket kidobtam.
+
+Báró. Hazudik édes gyermekem.
+
+Edit. Ha kívánja…
+
+Báró. Csak ne esküdjék, ez bántja az izlésemet.
+
+Edit. Ha kívánja, még most, este elküldöm, nem látom soha többé…
+
+Báró. Ez mind lehetséges, de ha nem cselekszem azonnal, nekem van végem.
+
+Edit. Az Istenért, Sándor… Mi történik itt most velünk?
+
+Báró. Az, aminek történnie kell.
+
+Edit. Most le kellene térdelnem, a kezét csókolnom… és sikoltoznom
+kellene… Sándor… ez iszonyú… és maga azt hinné, hogy a szeretőmet
+féltem… pedig esküszöm, magát féltem attól, amit tenni akar, magát és
+magamat! Nem bírom ezt, hisz ez rettenetes, hogy ez így, egyszerre
+rámszakadt…
+
+Báró. Meg kellett, hogy mondjam. Velem kell jönnie mindenüvé. A pokolba
+is.
+
+Edit. Elküldöm, kidobom, most, rögtön, azonnal…
+
+Báró. Utána megyek.
+
+Edit. Nem hisz nekem?
+
+Báró. Irigylem fiam, hogy maga hisz magának. És imádom ezt a
+jóhiszeműségét. Egy hét mulva azt mondaná: «Érdekes, sohse hittem, hogy
+mégis el fogom hagyni az uramat!»
+
+Edit _izgatottan_. Szánjon meg Sándor. Higyjen nekem, engedje meg, hogy
+megesküdjem mindenre, szegény boldogult anyám…
+
+Báró _az ajkára teszi a kezét_. Nem kell ezt végigmondani. _Szünet._
+Most pedig egyenesen megtiltom, hogy erről még egy szót beszéljen.
+
+Edit _nagyon izgatottan_. Nem, nem, és ha százszor is…
+
+Báró _erősen_. Megtiltom! Értette?
+
+_Edit nézi őt, fél tőle, elmegy tőle és a kandallóhoz megy. Szünet.
+Litvay belép._
+
+Báró _mialatt Litvay lefelé jön a lépcsőn_. De soká diszítjük magunkat
+kedves művész úr. Jó estét. _Kezet fognak._ Hallom, hogy a mi
+személyvonatunktól ijedt meg úgy.
+
+Litvay. Bizony attól, kedves báró úr. Olyan az, mint a kígyó: lassan
+mászik és hideg.
+
+Báró _Editre mutat_. A feleségemmel már beszélt, ugye?
+
+Litvay. Óh igen, már volt szerencsém a bárónéhoz. _A teás asztalhoz
+lép._ Megengedi, hogy egy kis teát öntsek, ha ugyan még nem hűlt ki.
+
+Edit _odalép_. Ez a takaró melegen tartja. De ha akarja, csinálnak
+frisset.
+
+Litvay. Óh köszönöm. Nem, nem. A világért sem. Ez nagyszerű. _Megérinti
+a kannát._ Forró.
+
+_Szünet_.
+
+Báró. A szobájával meg van elégedve?
+
+Litvay. Elragadó. Azok a kedves pirosvirágos függönyök és a széles ágy.
+
+Báró. A piros szobában lakik?
+
+Litvay. Abban.
+
+Báró. Akkor az az én legénykori ágyam.
+
+Litvay. Gratulálok.
+
+Báró. Most nyugalomba vonult. Mint a vén huszárló a kanonok batárja elé.
+
+Edit. Rum, tej, vörösbor, citrom?
+
+Litvay. Vörösbor, kezét csókolom. Három cukor.
+
+Edit. Tudom.
+
+Litvay. Báró úr nagyszerű színben van. Persze, egész nap a szabadban…
+
+Báró. Azt nem mondhatnám. Most pár napig havas eső esett. Azt nem
+szeretem. Száraz, ropogós, éles hideg, az a szép tél. Önnek egy kicsit
+városi színe van.
+
+Litvay. Szobalevegő.
+
+Edit. Kávéház, klub.
+
+Litvay. Óh, csak ritkán. Az ember már fél ezektől a füstös helyektől. Én
+mindjárt megérzem másnap a torkomon.
+
+Báró. Mert nem edzik magukat a művész urak.
+
+Litvay. Próbáltam azt is. De ahányszor elkezdtem az edzést, úgy
+meghűltem, hogy két hétig nem játszhattam. Őszintén megvallva, ez a
+holnapi vadászat is ilyen kísérletszámba megy.
+
+Báró. Ma egész nap a barométert tanulmányozom. Úgy látszik, nagyon szép
+időnk lesz.
+
+Litvay. Ahogy a vonat így jön északnak, itt Felvár után, ennél a nagy
+fordulónál, a vashídon túl, egyszerre megcsapja az embert a hideg.
+Hirtelen változik a hőmérséklet.
+
+Báró. Mert ott kijön a vasút is, az országút is, a védett völgyből. Ott
+mindig nyargal a szél.
+
+Litvay. Rögtön megérezte a torkom. Abban a pillanatban.
+
+Edit _erőltetett kedvességgel_. Még csak az kéne, hogy valami
+kellemetlenség érje. Nem venném a lelkemre, hogy a publikum miattunk
+nélkülözze még ha csak egy estére is.
+
+Litvay. Végtelen kedves. De igazán nem kényeskedésből beszélek erről
+annyit. Rabszolgája vagyok ennek a furcsa kis műszeremnek. _A torkára
+mutat._ Nagyon bosszankodnám, ha megakadályozna holnap abban, hogy
+kimenjek a vadászatra. Olyan boldogan gondoltam rá az egész úton… arra a
+friss, fölemelő, lélekvidító valamire, amit csak vadászaton érez az
+ember.
+
+Báró. Majd csak jobban lesz reggelig.
+
+Litvay. Adja Isten. De nem hiszem, mert gyanusan viselkedik. Ideges és
+csökönyös jószág ez. Ismerem a módját, ahogy kezdi…
+
+Báró. És most úgy kezdi?
+
+Litvay. Olyanformán.
+
+Báró. És akkor nem tart velünk holnap?
+
+Litvay. Rabszolga vagyok, báró úr.
+
+Báró _kedvetlenül_. Lássa, így jár az ember, ha a személyvonattól fél.
+Meghűl a gyorsvonaton.
+
+Litvay. Mindegy no. Hagyjuk ezt. Mindenesetre várok reggelig. Ha addig
+rosszul viseli magát, legföljebb itt kuksolok egész nap e mellett a jó
+tűz mellett… és fájó szívvel gondolok a jókedvű vadászokra.
+
+Báró. Sajnálnám, ha nem jöhetne.
+
+Litvay. Bosszantó is ez… amikor az ember ilyen érzékeny kis műszerből
+él.
+
+Báró. Erőszakolni semmiesetre sem szabad. Ha nem jön, itt marad. _Kis
+szünet._ Itt marad a tűz mellett.
+
+Edit. A főispánnéval fog sakkozni.
+
+Litvay. Isten ments. Csak arra ne ítéljenek, kérem.
+
+Báró. Pedig számítottam önre. A helye is ki volt már jelölve.
+
+Litvay. Meglesznek nélkülem is.
+
+Báró. Megbolygatja egy kicsit a dolgokat. De mindegy.
+
+Edit. Az uram szereti a pontosságot, a rendet, ez a szenvedélye.
+
+Báró. Ez a szenvedélyem. No mindegy. Már csak azért is sajnálhatja, mert
+a legjobb puskáim egyikét szántam önnek.
+
+Litvay. Mindenesetre nagyon köszönöm.
+
+Báró. És… _Fölkel_… és ha már kosarat adott neki, várjon, behozom,
+legalább bemutatom magának… _kimegy jobbra._
+
+Edit _szemével követi, figyel, aztán az ajtóig megy, amelyen át a báró
+kiment._
+
+Litvay. Mi az?
+
+Edit _az ajkára teszi az ujját_. _Kis szünet. Izgatottan, halkan._
+Menjen el, utazzék el, reggel korán, most, azonnal.
+
+Litvay. Miért? Mi történt?
+
+Edit. A legrosszabb. Az uram hallgatózott. Mikor megcsókolt. Ne
+kérdezzen. Utazzék el.
+
+Litvay. De kérem…
+
+Edit. Mindent tud, mindent tud. Kérem, az Istenért, ne beszéljen egy
+szót se, rögtön menjen, utazzék, könyörgöm… Imre… ha szeret, rögtön…
+
+Litvay. Rögtön? De hát mi történt?
+
+Edit. Most, mindjárt menjen. Menjen, az Istenért, ha én küldöm.
+
+Litvay. Látta, mikor megcsókoltam?
+
+Edit _hirtelen az ajkára teszi az ujját, hallgatást parancsolva és
+elsiet az ajtótól._
+
+_Szünet. Némán állnak._
+
+_A báró belép, két puskát hoz._
+
+Báró. Itt van kérem. Itt a két primadonna. Az egyik a Marsall, a másik
+az Ezredes.
+
+Litvay. Ezredes? Mi az? Rangjuk van?
+
+Báró. Úgy van. Nézze: ez az Ezredes, ezt szántam holnapra magának.
+_Átnyujtja az egyik puskát. A másik nála marad._
+
+Litvay. Gyönyörű jószág.
+
+Báró. «Holland and Holland». Mind a kettő. Nekem beszélhetnek a
+belgákról és az új amerikaiakról, a világon egy puska van: az angol. És
+angol is csak egy van: Holland and Holland. Száz év mulva sem lesz más.
+
+Litvay. És az ott a Marsall?
+
+Báró. Ez. Tisztelettel nézzen rá. Amikor kaptam, ő is közlegény volt,
+mint a többi. Minden vadászat után előlépnek, aszerint, hogy hogy
+viselték magukat. Így lett az ott Ezredes, ez pedig Marsall.
+
+Litvay. Több már nem is lehet.
+
+Báró. Nem.
+
+Litvay. Persze, ez az öné lesz holnap.
+
+Báró. Természetes. Marsall nemcsak a legjobb fegyver, hanem a legjobb
+barát is. Marsall nem szeszélyes, Marsall nem perfid, Marsall pontos,
+mint egy mérnök és megbízható, mint a halál.
+
+Litvay _visszaadja az Ezredest_. Milyen komoly szeretettel beszél róla.
+
+Báró. Ez több mint szeretet. Ez barátság.
+
+Litvay. Meg tudom érteni, bár csak «Sonntagsjäger» vagyok, mint a német
+mondja.
+
+Báró _a Marsallal a kezében_. Olyan, mint egy ember. Nem olyan, mint az
+emberek. Mint egy ember, olyan.
+
+Edit _idegesen_. Irtózom minden fegyvertől. Irtózom minden fegyvertől.
+
+Báró. Ejnye, de ideges, édes fiam.
+
+Edit. Nem akarom látni. Kérem!
+
+Litvay. Furcsa. Pedig látványnak is szép az ilyen karcsú, finom, komoly
+instrumentum.
+
+Edit. Borzadok tőlük. A gondolat, amit képviselnek, iszonyú.
+
+Báró. Az asszonyi érzékenységnek lehet iszonyú. Én ezt a gondolatot
+hatalmasnak, emberfölöttinek találom.
+
+Edit. Semmire másra nem valók, mint szenvedést okozni. És emberek vígan
+és büszkén gyártják és más emberek szeretni tudják. Kérem Sándor…
+idegessé tesz.
+
+Báró. Bocsásson meg gyermekem. Elfelejtettem, amit mondani szokott.
+
+Litvay. Érdekes, a báróné milyen komolyan haragszik rájuk.
+
+Báró. Azt szokta mondani, hogy valami ördögi barátság fűz engem a
+fegyvereimhez. Hogy eladtam nekik a lelkemet.
+
+Litvay. Az asszonyi gondolkodás kifogyhatatlan, ha féltékenykedni akar
+az urára.
+
+Edit. Nem féltékenység.
+
+Litvay. De én azt hiszem, ezért haragszik ezekre az ártatlan kis
+angolokra.
+
+Edit _erősen_. Nem ártatlanok.
+
+Litvay. Ártatlanok, mert nem felelősek. Marsall nem felelős azért, amit
+csinál.
+
+Báró. Ön megsérti Marsallt. Marsall gondolkozik és cselekszik. Nem igaz,
+hogy eszköz. Marsalltól néha magam is félek, pedig ez nagy szó.
+
+Litvay. Tisztelet, becsület neki, ehhez én nem vagyok eléggé vadász, én
+nem félek tőle. _Ezt már kissé célzatosan mondta._
+
+Edit. Nem bánom, nevessenek ki vagy küldjenek el innen, de hagyják már
+ezt. Beszéljünk másról.
+
+Báró. Én csak embertől és állattól nem félek. Egyetlen komoly ellenfél
+van: egy tárgy, amely egyszerre csak úgy kezd viselkedni, mintha akarata
+volna.
+
+Litvay. Én nem tudok félni még ettől se. Én azt tartom, a félelem nem
+kívülről jön. Én képtelen vagyok félni. Belőlem hiányzik ez a képesség.
+Mint mikor valaki színvak. _Célzatosan_. Meg némiképen attól is függ, ki
+mennyire szereti az életét.
+
+Báró. Ön mondja ezt? Hiszen még a torkát is félti.
+
+Litvay. A torkomat igen. Az életemet nem. Én igazán színész vagyok,
+régimódi, könnyelmű komédiás, nekem a más minden könnye drága, de a
+magam élete olcsó. Katonának kellett volna lennem. De így se rossz. Oly
+mindegy.
+
+Báró. Mi mindegy?
+
+Litvay. Minden mindegy. _A szemébe néz a bárónak._ Betegség, párbaj,
+szerencsétlenség, ágyú, puska, revolver. Mindegy. Vonaton utazni van
+olyan veszedelmes, mint belenézni a Marsall kilenc milliméteres csövébe.
+
+Báró. Csak hat milliméter.
+
+Litvay. Annál szebb. _Leül_. Csak hat milliméteres?
+
+Báró _a puskával a kezében_. Igen. Minek több? Mi itt erdőben vadászunk,
+rövid távolságokkal dolgozunk… én annak a pártnak vagyok a híve, amely
+azt mondja, hogy kis kaliber: nagy biztosság… Ha egyszer a golyó a
+szívbe talál, mindegy, hogy hat milliméter volt-e vagy kilenc és fél.
+Ennek a rendszernek például többek közt az az előnye is megvan, hogy…
+_Ez utolsó mondat alatt a puska ravasza körül akart mutatni valamit. A
+puska, amely e pillanatban a karosszékben ülő Litvay felé van fordítva,
+eldurran._
+
+_Edit felsikolt. Igen nagy szünet._
+
+Litvay. Úgy látszik… Marsall még sem olyan nagyon megbízható.
+
+Báró. Érthetetlen.
+
+Edit. Szent Isten… De hisz ez borzasztó… kérem… nem is merem kérdezni…
+Litvay… csak nem történt valami baja?
+
+Báró _miután az asztalra tette a puskát, Litvayhoz közeledik. Halkan._ A
+jó Isten önnel volt.
+
+Litvay. Velünk volt.
+
+Edit. Nem érte semmi?
+
+Litvay. Semmi.
+
+Edit. De hát… hogy történhetett ez?
+
+_Inas belép._
+
+Báró. Mit akar?
+
+Inas _némán áll_.
+
+Báró. Mit akar? Nem csöngettem. _Rettentően néz az inasra. Ez a tekintet
+súlya_ _alatt kimegy. Ezalatt a báró:_ Ha a ház dől is össze, magának
+itt nincs helye addig, amíg nem hívják.
+
+_Inas kiment. Szünet._
+
+Báró _visszafordul_. Nagy szerencsétlenség mult el rólunk, Litvay.
+Férfiak vagyunk, nekem ehhez a helyzethez, amiben most itt állok,
+hiányoznak a szavaim. Történhetett volna másként is.
+
+Litvay. Kérem, ne is beszéljünk róla. Szerencse, hogy így történt. Ne
+azt nézzük, hogy hogyan történhetett volna. Egyébként se vagyok
+pesszimista, de így utólag különösen nem.
+
+Báró. Igaza van.
+
+_Szünet._
+
+Litvay. Mindenesetre furcsa betegség lett volna, ebbe meghalni. Az ember
+annyit gondolkozik azon, hogy miben hal meg. Erre sose gondoltam. Pedig
+aránylag gyakori eset.
+
+Báró. Az én életemben először történik.
+
+Litvay. Gyakori eset és a szép az benne, hogy nem minden alkalommal
+véletlen.
+
+Báró. Határozottan így van.
+
+Litvay. Azokban az esetekben, amikor véletlen… _Elgyengül a hangja_…
+azokban az esetekben, amikor véletlen… azokban az… esetekben…
+
+Edit. Szent Isten! Litvay…
+
+Báró. Mi az?
+
+Litvay. Semmi… Kissé… _Elhallgat_.
+
+Edit _mellette, hangosan_. Litvay!… Úgy látszik, mégis történt valami
+baja… Szóljon! Mért nem mondja meg?… Mért titkolja…
+
+Báró _Edithez_. Kérem, uralkodjék magán.
+
+Edit. Mért nem mondja meg… ha érte a golyó… Szentséges Isten.
+
+Litvay. Kénytelen vagyok… bevallani… méltóságos asszonyom… nyugodjék
+meg… semmiesetre sem komoly… most érzem csak, hogy mintha megütötte
+volna a vállamat…
+
+Edit. Hol?
+
+Báró. A vállát?
+
+Litvay _Edithez_. Ne izgassa magát, kérem. Itt a bal vállamon érzem.
+Lehet, hogy csak horzsolta. Semmiesetre sem beszélnék ilyen nyugodtan,
+ha… komolyabb dolog volna.
+
+Edit. Orvost kell… azonnal orvost kell hívni.
+
+Báró. Meg kell nézni.
+
+Edit. Sándor… telefonáljon azonnal Jánosynak. _Csönget_. Az autó megy be
+érte Felvárra.
+
+_A báró veszi a telefonkagylót, inas belép._
+
+Edit. Az autó azonnal menjen be Felvárra, amilyen gyorsan csak tud. A
+kórházhoz menjen, Jánosy főorvos urat fogja kihozni. Azonnal.
+
+_Inas el._
+
+Báró _a telefonnál_. Központ? Kérem Felvár kilencet. _Vár._ Köszönöm.
+Kórház? Kérem azonnal Jánosy főorvos urat. Kérem. Jó, megvárom. Itt
+maradok a telefonnál.
+
+Edit. De addig is, nem kellene?…
+
+Litvay. Hozzá se szabad nyúlni. Ez a háború sebészi tapasztalata.
+Nyugalom, és az orvos legyen az első, aki hozzányúl. Az már bizonyos,
+hogy nem súlyos.
+
+Edit. Vérzik?
+
+Litvay. Nem. Úgy érzem, nem. Az ilyen kis nyilású sebek rögtön
+elzáródnak. Úgy látszik, csak izmon szaladt keresztül. Semmi az egész.
+
+Báró _a telefonnál_. Jánosy főorvos úr? Itt báró San-Friano. Jóestét.
+Pár perc mulva ott lesz önért az autó, főorvos úr. – Baleset történt. –
+Puskával. – Nem, úgy látszik, nem súlyos. – Kérem. – Nagyon köszönöm.
+_Leteszi a kagylót._ A kapuban fogja várni az autót. _Litvayhoz._ Nem
+akarja, hogy lefektessük?
+
+Litvay. A világért sem. Az orvosba is inkább csak a méltóságos báróné
+kedvéért egyeztem bele.
+
+Báró. Ugyan kérem. Sose lehet tudni, mi komoly, mi nem komoly. Amért így
+az első percben nem okoz kellemetlenséget.
+
+Litvay. Üljön le báróné. Nyugodjék meg, kérem. És beszéljünk tovább.
+
+Edit. Egy pohár vizet, vagy konyakot?
+
+Litvay. Semmit, köszönöm.
+
+Edit. Úgy megrémültem, mikor az előbb elhallgatott… elsápadt…
+
+Litvay. Most már… kezdek magamhoz térni. Inkább… azt hiszem… az
+idegesség tette.
+
+Báró _Edithez_. Üljön le kérem. Most már ne bolygassa. Talán magának
+volna jó egy pohár víz. Vagy konyak.
+
+Edit _pohárhoz nyúl_. Egy csöpp vizet… azt igen… _Leül._
+
+_Szünet_.
+
+Litvay. Mondom… azt hiszem, ott hagytam el… hogy aránylag gyakori az
+ilyen eset és a szép benne az, hogy nem mindig véletlen. Ön azt mondta,
+hogy így van.
+
+Báró. Azt mondtam: határozottan így van.
+
+Edit. Nem értem, mért mondja, hogy az a szép benne, hogy nem mindig
+véletlen. Mi ebben a szép?
+
+Litvay. Egy puska, amely eldurran és vaktában golyót küld valahova, ez
+brutális és felháborító. De egy puska, amely gondolkozik és a
+véletlennel csak fedi magát, ez regényes, ez szép, ez hátborzongató.
+
+Edit. Milyen furcsa, amit mond.
+
+Litvay. A pillanat is furcsa, amikor mondom.
+
+Báró. Lehet, de én úgy érzem, mintha ez az aforizma itt most nem volna
+helyén.
+
+Litvay. Azt nem mondom, hogy helyén van. De ha már beszélünk róla, az
+embernek eszébe jut minden lehetőség.
+
+Báró. «Lehetőség». Ez a szó ép úgy nem illik most ide, mint ez az egész
+fejtegetés.
+
+Litvay. Meg kell bocsátania, ha kissé eltérek a társalgás szabályaitól.
+Nem érzem magam rosszul, de miután már orvost hívtunk, élek a beteg
+előjogaival.
+
+Báró. Amelyek szintén csak bizonyos határokig terjednek.
+
+Litvay. Amely határokat viszont lesz szerencsém nem respektálni.
+
+_Szünet_.
+
+Báró. Ön most nyugalommal tartozik magának.
+
+Litvay. Ha ez az állapotomnak szól, köszönöm. De ha azt jelenti, hogy a
+téma, amelyről beszélek, nem kellemes, akkor még mérlegelni fogom, hogy
+mi esik most nekem jobban: a nyugalom-e, vagy a beszéd.
+
+Báró. Ön felizgatja magát.
+
+Litvay. Sőt ellenkezőleg. Igyekszem csillapítani magamat.
+
+Edit. Litvay kérem…
+
+Litvay. De igen nehezen megy.
+
+Báró. Én megkönnyítem az ön dolgát. Nem érdemes minden szavát fátyolba
+burkolnia. Ha önnek az a célja, hogy erről a balesetről velem ilyen
+hangon beszéljen, akkor állok elébe.
+
+Edit. Kérem magukat… de hisz ezt gyötrelem hallgatni…
+
+Litvay. Nem is mulatságos, báróné. Bevallom, kezd elhagyni az angol
+hidegvér és ágaskodik bennem a paraszt.
+
+Báró. Még mindig burkoltan beszél. De én segítek ezen. Az a paraszt,
+amely önben ágaskodik, azt szeretné mondani, hogy ezért, ami itt
+történt, nem a Marsall a felelős, hanem én.
+
+Litvay. Még ennél is többet szeretne mondani.
+
+Báró. Még ennél is többet? Ugyan mit?
+
+Litvay. Hogy a Marsallnak semmi köze nincs ehhez az egészhez.
+
+Báró. Csak nekem.
+
+Litvay. Csak önnek.
+
+_Pillanatnyi szünet._
+
+Edit _feláll_. Most… nem tűröm egy pillanatig se tovább, hogy erről
+beszéljenek. Nem tűröm, nem tűröm.
+
+Báró. Maga lesz szíves a helyén maradni és végighallgatni azt, ami itt
+elmondatik.
+
+Edit. Nem hallgatok végig semmit, én…
+
+Báró. Lesz szíves respektálni a parancsomat. _Edit leül._
+
+_Szünet_.
+
+Litvay. Ön mondta, hogy amért az első percben nem okoz kellemetlenséget,
+azért komoly is lehet. Amióta ezt mondta, magam is erre gondolok. És ha
+komoly is lehet, akkor nézzünk egymás szemébe és beszéljünk róla.
+
+Báró. Tessék. Állok elébe.
+
+Litvay. A puska lehet okos. Sőt a golyó is okos, amíg repül. Mikor
+egyszer valahol megáll, ott bolond szokott lenni. Ki tudja, mit akar ez,
+amelyik itt bennem van.
+
+Edit. Hiszen… az előbb azt mondta, hogy csak horzsolta a vállát.
+
+Litvay. Nem. Bennem van.
+
+Edit. Az lehetetlen… hiszen akkor… De hát akkor tenni kellene valamit.
+_Feláll_. Így nem maradhat itt. Hogy lehet az, hogy itt ül és beszél?…
+
+Litvay. Erről ne vitatkozzunk. Tételezze fel rólam, hogy tudom állni a
+fájdalmat. Rémület pedig nincs bennem. Már mondtam. Az életem pedig…
+sose tekintettem a magaménak. Kölcsön kaptam. Egyszer csak vissza kell
+adni. _Ezt mind halkabban mondta, mint aki fájdalmát férfiasan titkolva
+szenvedi._
+
+Báró. Azt mondta, nézzünk egymás szemébe.
+
+Litvay. Igen. És beszéljünk róla. Ön meg van győződve arról, hogy ez
+véletlen volt?
+
+Edit _felkiált_. Véletlen volt! _Kicsit a férje felé húzódik._
+
+_Szünet. Litvay hosszan néz Editre._
+
+Litvay. A báróné már felelt.
+
+Báró. Ha én önbe bele akartam volna lőni…
+
+Litvay. Akkor holnap a vadászaton kellett volna találkoznunk. De én
+lemondtam a holnapi vadászatot. A torkomat féltettem. Mondtam, úgye,
+hogy az életemet nem, de a torkomat féltem. És lássa, milyen jó elv ez.
+Ha nem féltem a torkomat, holnap talán a szívem közepében van a hat
+milliméteres lyuk.
+
+Báró. Ön félre nem érthetően mondja tehát, hogy én önbe most bele
+akartam lőni.
+
+Litvay. Mondjuk, hogy így van. Vagy ne is mondjuk. Így van.
+
+Edit. Ezt nem lehet. Ezt nem mondhatja!…
+
+Báró. Ön vendégem és sebesülten ül itt. Mit feleljek erre most. Annak
+idején erőteljesen fogok erre megfelelni.
+
+Litvay. És ha nem lesz már, aki meghallgassa a feleletét?
+
+Edit. Azt nem mondhatja, hogy ez szándékosság volt, ilyen borzasztó
+percben ezt nem mondhatja… Még így sincs joga ilyet mondani…
+
+Báró. Ne kényszerítsen, kérem, vitába, amelyben bilincseket hordok.
+
+Litvay _izgatottan_. Fel van szabadítva minden bilincsből… ne
+respektáljon semmit. Beszéljen és feleljen, követelem.
+
+Báró. Mi jogon követel tőlem maga bármit is?
+
+Litvay. Azon a jogon… hogy talán… nem lesz többé alkalmam… önnel erről
+vitatkozni… Nem mintha bosszút akarnék most állani. De kiváncsi vagyok.
+Érdekelnek az emberek, az események, a véletlenek, a szövevények, az
+okok, a bűnesetek…
+
+Báró. Kérem, kímélje a kíméletességemet.
+
+Litvay. Hiszen én hallgatok… és ne nyugtalankodjék báróné, hallgatni is
+fogok. De ha ez a bolond golyó olyan bolond, mint amilyennek… most e
+percben megint… okom van feltételezni… akkor az én diszkrécióm csak
+addig tart, amíg én megvagyok.
+
+Báró. Nem kértem a diszkrécióját.
+
+Litvay. De én adom. Amíg… élek, addig ez itt… a hármunk dolga… Senkinek
+semmi köze hozzá. De… méltóságos uram… ha elkövetném azt a
+neveletlenséget, hogy egy úriháznál, ahova mulatságra hívtak… meg
+találnék halni… akkor a hallgatásom már nem használna semmit. Mert
+ilyenkor már idegenek szoktak beleavatkozni a dologba. Ilyenkor jön egy…
+egy igen komoly ember, aktákkal a hóna alatt. Akik vele jönnek, úgy
+szólítják, hogy «vizsgálóbíró úr». És ez az úr… még kiváncsibb ember,
+mint én. És neki könnyebb a kérdezősködés, mint nekem, már csak azért
+is… mert mikor ő kérdez, benne nincs egy… hatmilliméteres golyó. Ő
+megtud mindent, amit akar. És én, mondom, olyan kiváncsi ember vagyok,
+nekem borzasztó elgondolnom… hogy én ne tudjam meg azt, amit az az úr
+meg fog tudni. Amit… _Elgyengül, elhallgat._
+
+Edit. Le kellene feküdnie. Hisz ez még annak is kínlódás, aki nézi… hát
+még magának, kérem… engedje meg, hogy segíthessünk magán…
+
+Litvay. Tiltakozom. Tiltakozom. Senki hozzám nem nyúl. Majd az orvos.
+
+Báró. Ön már nem is gyanusít, hanem nyiltan vádol. És ha igazán nem tart
+igényt a kíméletre…
+
+Litvay. Nem.
+
+Báró. Akkor meg is kapja a választ.
+
+Litvay. Követelem.
+
+Báró. Az ön vádja alaptalan, gonosz és aljas.
+
+Litvay. Ön most hazudik.
+
+Edit _felsikolt és felugrik_.
+
+Báró. Maradjon nyugton, gyermekem. Tudhatja, hogy nincs olyan helyzet,
+amelyben magamat mérsékelni ne tudnám.
+
+Litvay. Ön hazudott, mert ennek a puskalövésnek előzményei voltak.
+
+Báró. Nem voltak előzményei. _Editre néz._
+
+Litvay. Ismét hazudott. Mert voltak előzményei, még pedig ott, ahol most
+a szemével keresi őket.
+
+Edit. Bocsásson meg… én nem adtam okot arra, hogy ilyet mondjon.
+Gondolja meg, hogy úriember létére mit beszél?…
+
+Litvay _rá se néz az asszonyra_. Ön féltékeny volt.
+
+Báró. Soha.
+
+Litvay. Most az egyszer. Büszke vagyok rá.
+
+Báró. Ki kell ábrándítanom, színész úr.
+
+Litvay. A szomszéd szobából hallotta, amit a feleségének mondtam.
+
+Báró. Nem hallottam semmit.
+
+_Litvay Editre néz._
+
+Edit _mintegy a tekintetre válaszolva_. Ön… nem mondott nekem semmi
+olyat… amiért az uram vádolhatná.
+
+Litvay. De mondtam. Én önnek szerelmet vallottam. Én önt rábeszéltem
+arra, hogy hagyja el az urát és legyen az én feleségem.
+
+Báró. Ezt ön az én feleségemnek nem mondhatta.
+
+Edit. Nem is mondta.
+
+Litvay _Edithez_. Ön nem adott rá okot, ön nem bátorított, ön
+visszautasított, de én mondtam. _A báróhoz._ És ön hallotta.
+
+Báró. Ilyen mondatot ön nem mondhatott végig a báróné előtt.
+
+Edit. Nem mondta. Nem mondta.
+
+Litvay. Tegyük fel… csak ép tegyük fel… hogy az az úr, akit én az imént
+vizsgálóbírónak neveztem… öntől megkérdezné, hogy volt-e kettőjük közt…
+ezt a véletlen balesetet megelőzően… féltékenységi jelenet… ha ezt
+kérdezné, mit felelne ön?
+
+Edit. Nem volt.
+
+Litvay. Soha?
+
+Báró. Soha!
+
+Litvay. A bárónét kérem, hogy feleljen.
+
+Edit. Soha… egy szó sem. Kérem, vigyázzon a szavaira, ha tud. Az uram
+még azt hihetné, hogy…
+
+Litvay. Mit?
+
+Edit. Ő oly lovagias, oly nyilt, oly férfi, oly férfi…
+
+Litvay. Őméltósága nem azért hozta ki a Marsallt, hogy kényelmesen
+intézzen el egy válságot, amely…
+
+Edit _rémülten_. Nem, nem, nem. Hol veszi ezt? Mért mondja ezt? _Folyton
+az urára néz._ Az uramról, az én uramról ilyet feltételezni!
+
+Litvay. Vagyis ön, az egyetlen, aki mindent tud, ön… azon a nézeten van,
+hogy ez itt… szerencsétlen véletlen…
+
+Edit. Litvay… nyugodjék meg egy kicsit… pihenjen egy kicsit… maga most
+olyan izgatott…
+
+Litvay. Feleljen a kérdésemre.
+
+Báró. Felelj.
+
+Edit. Véletlen volt Litvay, én… én… dehát, hogy is képzelhette egy
+pillanatig is, hogy… hiszen ez borzasztó… soha az uram egy szóval se… ez
+képtelenség, amit maga itt gondol… ne nézzen így… most félek magától!
+_Sírva az urához menekül._
+
+Báró. Ne sírjon gyermekem. _Gyöngéden magához öleli._ És ne féljen
+semmitől.
+
+Edit. Ha te átölelsz… nem félek… ha a te erős karodban vagyok…
+
+Báró _gyöngéden megcsókolja_.
+
+_Csók után kis szünet. Litvay keserű mosollyal nézi a jelenetet, Edit
+lassan kibontakozik a báró karjaiból s rövidke ideig a szemére szorított
+zsebkendővel áll mellette, aztán lassan jobb felé indul, hogy kimenjen.
+Mikor az ajtó közelébe ér, Litvay feláll és megszólal._
+
+Litvay. Egy percre kérem még, báróné.
+
+Edit _megáll_.
+
+Litvay. Ma este Pesten játszanom kellett volna. Még pedig egyik legjobb
+szerepemet. Az előadást lemondtam, hogy idejöhessek. Akkor még nem
+tudtam, hogy ma este mégis csak fogok játszani. Most már tudom és meg is
+mondom. Játszottam, még pedig ma játszottam el a legjobb szerepemet.
+_Nevet_.
+
+_Edit visszajön, közelebb lép hozzá._
+
+Báró. Mit jelent ez?
+
+Litvay _nevetve_. Óh, sokat jelent. Nagyon sokat jelent. Milyen
+különösen néznek rám. Úgy látszik, már kezdik sejteni, mi történt itt?
+
+Báró. Csak nem komédiázott?
+
+Litvay. De bizony komédiáztam uram, még pedig jól, mint látom. Ne
+méltóztassanak olyan mereven nézni rám, így van, ahogy mondom. Nincs
+nekem semmi bajom, nincs én bennem semmiféle golyó, nem talált el engem
+az a híres angol puska, egy kis színészet volt az egész és nem vagyok
+hencegő ember, de konstatálom, hogy nem is volt olyan rossz színészet.
+Hasznosnak azonban biztosan rendkívül hasznos volt. _Nevet_. Az előkelő
+társaság, remélem, meg fogja bocsátani a szegény komédiásnak ezt a kis
+magánszorgalmi mutatványt.
+
+Báró. Ön gúnyt űzött belőlem?
+
+Litvay. Valóban úgy van, báró úr. De nem az ön bosszantására vagy a
+magam mulatságára történt. Nem. A játék komoly volt. Én szerettem az ön
+feleségét és ön belém akart lőni báró úr.
+
+Báró. De most már aztán…
+
+Litvay. Nanananana! Belém akart lőni, de nem talált el. Eddig komoly a
+dolog. Aztán jött a komédia. Én kiváncsi ember vagyok, hányadszor
+mondjam már. Szerettem volna látni, mi történt volna, ha a Marsall
+ezúttal nem veszti el a csatát. Az ember kiváncsi a saját temetésére. Én
+végignéztem most, méltóságos báró úr és méltóságos báróné. Okultam
+belőle. Nagyon csúnya temetésem volt. Olyan csúnyán haltam meg, olyan
+elhagyottan, mint egy kutya, amit a báróék automobilja elgázol az
+országuton… Az árokba fordul csúnyán, keservesen. Az autó tovább repül,
+a báróék vissza se néznek. Rettenetesen haltam meg, tisztelt közönség.
+Igazán, sírni kéne, ha nem volna olyan nevetséges. Ne méltóztassanak rám
+haragudni ezért. Nagyon csábító volt a gondolat. Tessék elképzelni: nem
+mindennapi dolog… az embert megölik… és az ember belelát abba, ami a
+halála után történik. Nem csoda, ha az ilyen igazi színész kisértésbe
+esik és olyasmit csinál, ami talán az illendőség szempontjából nem szép.
+Nem nagy öröm volt látni, hogy a halottnak nincs igaza… ahogy menekül a
+halottól valaki… a pozitiv életbe, a tovább-élésbe… ahogy az életnek van
+igaza, csak az élőnek, az erősnek, a keménynek van pártja, barátja,
+tanuja… mindene… Nem öröm ezt meglátni, de mondom, olyan kiváncsi ember
+vagyok, hogy már magam is restellem. Ha megbocsátottak, méltóztassanak
+helyet foglalni… _Helyet mutat nekik, ő leül_… és beszéljünk másról. Ami
+a vadászatot illeti, ezennel végleg lemondok róla, mert igazán kezd
+fájni a torkom… sőt reggel ugyanezzel a gyorsvonattal, amellyel jöttem,
+hazautazom Pestre és priznicet rakok a nyakamra egész nap… feltételezve
+természetesen, hogy merészségemért bocsánatot nyerek. Ha azonban nem
+nyerek bocsánatot…
+
+Báró _keményen_. Elég volt a szónoklatból. Most már tudom, mit akart.
+Csak ezért hallgattam végig.
+
+_Inas belép._
+
+Inas. Doktor Jánosy főorvos úr.
+
+_Kis szünet._
+
+Litvay _feláll_. Bocsássa be. Engedelmükkel.
+
+_Inas el. Jánosy belép, táskával._
+
+Jánosy. Jó estét kivánok.
+
+Edit. Jó estét, főorvos úr. Köszönjük, hogy olyan kedvesen állott
+rendelkezésre… de kellemes meglepetéssel várjuk.
+
+Báró. Jó estét. Foglaljon helyet főorvos úr.
+
+Jánosy. Hogyan, kérem… a baleset?
+
+Litvay. Nincs baleset, főorvos úr. Az én bűnöm, hogy ön most idefáradt,
+ebben a kegyetlen téli éjszakában. Tegye le ezt a táskát… _elveszi
+tőle_… és engedje meg, hogy bemutatkozzam: Litvay Imre vagyok, színész.
+
+Jánosy. Kérem művész úr, fölösleges… volt szerencsém elégszer látni
+Pesten.
+
+Edit. Teát, kávét, főorvos úr?
+
+Jánosy. Kezét csókolom, semmit.
+
+Báró. Pálinkát, bort?
+
+Jánosy. Köszönöm, semmit. Nem szoktam. Dehát hogy van ez kérem… hogy
+történt ez a… baleset… vagy nem-baleset…
+
+Litvay. Kérem, én vagyok a bűnös. Minden haragját méltóztassék rám
+koncentrálni. Az történt, kérem, hogy itt mutogatás közben elpukkant az
+a puska ott ni. A báró úr kezében volt, mikor elpukkant és én abban a
+pillanatban, mikor az első ijedtség elszállott belőlem, nem tudtam
+ellentállni egy kínálkozó színészi feladatnak: cibálja meg a fülemet,
+kedves főorvos úr, de én úgy tettem, mintha eltalált volna a golyó. És
+végigjátszottam ezt a szerepet. Mikor önnek telefonoztak, egy pillanatra
+lelkifurdalást éreztem. De akkor már úgy benne voltam, aranyos főorvos
+úr, hogy nem lehetett visszakozni… Bocsássa meg egy bolond színésznek
+ezt a rossz viccet… nyujtsa a kezét… olybá veszem, mintha ezüst
+babérkoszorút adott volna a jubileumomra. _Kezét nyujtja._
+
+Jánosy _kezet fog vele_. De kedves művész úr… semmi szükség nincs arra,
+hogy ön ennyire exkuzálja magát.
+
+Litvay. Megbocsát?
+
+Jánosy. De boldogan, kedves művész úr. Higyje el, most, hogy tudom, hogy
+önről volt szó, különösen nagy öröm nekem, hogy nincs szükség rám.
+
+Edit. De most itt marad velünk egy kicsit… valamit mégis csak iszik.
+
+Báró. Kérem, nagyon örülnénk.
+
+Jánosy. Csak ép leülök, hogy az álmukat el ne vigyem. _Leül_. Egy súlyos
+betegem van Felváron, ahhoz még néhányszor be kell néznem az éjszaka.
+
+Edit. Valami édeset… Chartreuset?
+
+Jánosy. Köszönöm, nem élek szesszel.
+
+Báró _skatulyával kinálja_. Szivart?
+
+Jánosy. Azt igen. _Rágyujt._
+
+Litvay. Tudja… képzelje magát az én helyzetembe. Itt ülök, diskurálunk,
+kedélyesen, a báró mutogatja a puskáit, az Ezredest, a Marsallt…
+
+Jánosy. Ismerem őket. Nekem csak a Kapitány szokott jutni…
+
+Báró. Ami késik, nem múlik.
+
+Litvay. És ahogy a báró úr mutogatja, dicséri ezt a jó angolt, a jó
+angol egyszerre csak megszólal…
+
+Jánosy. Hallatlan.
+
+Litvay. Bizony hallatlan. Valószínűleg kölcsönben volt valakinél, aki
+megtöltve adta vissza. A báró úr olyan nagyszerű vadász, hogy nála nem
+kerül a szögre puska, amit ki ne húztak volna. Hát elpukkan, elpukkan.
+Épp arrafelé pukkan, arra ni, ahol én ülök. Látom az ijedt arcokat.
+Mondja meg őszintén kedves főorvos úr… még ha nem is színész az ember…
+nem természetes-e, hogy gusztusa támad egy kicsit megjátszani a meglőtt
+áldozatot… talán nem is csak a tréfa kedvéért, de figyelni, megfigyelni,
+hogy mit szólnak, mit csinálnak, hogy viselkednek…
+
+Jánosy. Kérem, természetesnek találom. És olyan zamatosan mondja el,
+szinte sajnálom, hogy nem voltam itt. Csak a végére érkeztem.
+
+Litvay. Sajnálhatja, mert nagyon mulatságos volt.
+
+Jánosy. Mulatságos?
+
+Litvay. Hát mondjuk: érdekes. Egy főúri házaspár, amely egyszerre abba a
+szituációba jut, hogy megölt egy embert. Szakértőknek való színház.
+
+Jánosy. Én meg lekéstem róla.
+
+Litvay. Mint a színpadon, az orvos mindig a darab végén érkezik.
+
+Jánosy _nevetve_. Úgy van.
+
+Litvay. Szóval remélhetem, hogy megbocsátott.
+
+Jánosy. Teljes szívemből és boldogan. _A báróékhoz._ Képzelem, önök
+akkor nem élvezték ezt mint produkciót. De így, visszagondolva rá… ettől
+a híres művésztől ilyen nehéz szerep… élvezetes látvány lehetett.
+
+Báró. Csudálatosan jól csinálta.
+
+Edit _komolyan_. Túlságosan jól csinálta. Én beteg lettem belé… és
+komolyan haragszom rá, mert… sokáig… sokáig nem fogom ezt kiheverni.
+
+Litvay. Igazán nagyon sajnálom.
+
+_Inas jobbról belép. A báró kérdőleg néz rá._
+
+Inas. Méltóságos báró urat várja a fővadász. Rendelkezéseket kér holnap
+reggelre.
+
+Báró. Bocsánat, egy perc az egész. _El jobbra, az inas utána megy._
+
+Litvay. Érdekelt a helyzet, mint művészt, mint pszihológust.
+
+Jánosy. És a haldoklót játszotta?
+
+Litvay. Csak így volt érdekes. És kiváncsi voltam, mit szól az egyetlen
+tanu, aki… _nevetve_… az emberölésnél jelen volt.
+
+Edit _idegesen nevet_.
+
+Jánosy. No és mit szólt?
+
+Litvay. Nagyon megnyugtatóan viselkedett. Öröm nézni ilyen helyzetben
+egy okos, derék asszonyt. Nős ember ön?
+
+Jánosy. Nem én.
+
+Litvay. Nősüljön meg, én mondom magának.
+
+Jánosy _felkel_. A fődolog, hogy nekem nem akadt dolgom. Bocsánat
+báróné, de egy kicsit nyugtalan vagyok a betegem miatt. Mi, vidéki
+doktorok, ilyen lelkiismeretesek vagyunk. Ugyebár, elvisz az autó
+vissza?
+
+Edit. Természetesen. _A csöngetyű felé nyúl._ Azonnal előhivatjuk.
+
+Jánosy. Nem szükséges kérem, mondtam neki, hogy várjon egy kicsit a kapu
+előtt.
+
+Edit. Hát akkor nem is tartóztatom. Még egyszer nagyon köszönjük, hogy
+olyan kedves volt.
+
+Jánosy. De kérem, nincs mit. Azt nem mondhatom, hogy örömmel jöttem, de
+jó szívvel és azonnal jöttem. Kezét csókolom.
+
+Edit. Egy pillanatra csak… Köszönjön el az uramtól is, azonnal hívom…
+_Jobbra elsiet._
+
+_Kis szünet._
+
+Litvay. Főorvos úr… egy szót, gyorsan, mert nincs idő… ha most nem
+maradtunk volna négyszemközt, hajnalig vártam volna… főorvos úr… az
+orvosi titoktartását, a becsületszavát kérem…
+
+Jánosy. De kérem uram…
+
+Litvay. Ön… nem késett le az én komédiámról. Ön végignézte az én
+komédiámat. Most is azt nézi.
+
+Jánosy. Hogyan?
+
+Litvay. Főorvos úr, én… alig állok a lábamon… én… nem akkor komédiáztam…
+az előadás most folyik… mert itt van bennem az a golyó… amit ez a
+gazember belém lőtt… itt a vállam körül…
+
+Jánosy. De hisz akkor… _A táska felé mozdul._
+
+Litvay. Nem, nem. Itt nem. Ezt nekik soha nem szabad megtudni. Értsen
+meg. A szavát kérem.
+
+Jánosy. Uram, ez oly természetes. _Hozzálép_. A vállánál?
+
+Litvay. Itt. _Háttal áll a közönségnek, félrehúzza az ingét._
+
+Jánosy _megnézi_. Alig vérzett. De kellemetlen helyen van. Fáj?
+
+Litvay. Nagyon. _Elrejti a sebet, megigazítja ruháját._
+
+Jánosy. Velem jön rögtön Felvárra. Az autón. A kórházban majd ellátjuk.
+Ha ilyen gyönyörűen bírja, nem lesz nagy baj. Szerencséje volt.
+
+Litvay. Bizony az volt. _Kis szünet._
+
+Jánosy. Csudálatos ez a lelkierő.
+
+Litvay. Ők azt hiszik, akkor komédiáztam. Most már tudja, úgy-e, mért
+játszottam olyan jól a sebesültet. Mert nem játszottam. Mindjárt
+megpróbáltam eltitkolni, de hirtelen rosszul lettem. Azt hittem,
+meghalok. Elhiszem, hogy tetszett nekik. De aztán… mikor a keserűség
+kicsordult bennem, erőre kaptam, legyűrtem a fájdalmat és akkor
+elkezdtem játszani.
+
+Jánosy. Hát… most már csak gyerünk minél hamarább. Ez már nem orvosnak
+való színház.
+
+Litvay. Engedje meg, hogy megfogjam a kezét. Milyen szimpatikus ön
+nekem. Végre egy idegen ember, annyi ismerős után.
+
+_Inas jobbról jövet átmegy a színen._
+
+Litvay _az inashoz_. Kérem… csomagolja be gyorsan a holmimat… Csak épp
+be kell zárni a táskát, még benne van minden… és tegyék az autóra. A
+főorvos úrral megyek Felvárra.
+
+Inas. Parancsára. _A lépcsőn megy fel, el._
+
+Jánosy. Mint orvosnak nem illenék ezt kérdeznem, de ön oly bizalommal
+néz rám, mondja, mért kell ezt most titkolni, ennyi szenvedés árán?
+
+Litvay. Tudja… ne diadalmaskodjanak fölöttem. Féltékeny volt rám. Belém
+lőtt, mint egy idegen kutyába, amelyik a kertjébe tévedt. Hát én…
+elviszem a golyót, elmegyek… de ő ne mulasson. Se ő, se a felesége. Érti
+már?
+
+Jánosy. Értem.
+
+Litvay. Azt hittem, ez az asszony… ah, sok mindent hittem. Ők aztán most
+így figyelmeztettek… hogy ők rendes emberek.
+
+Jánosy. Nagyon rendes emberek, igazán.
+
+Litvay. Ha szivenlőtt volna, ha meghaltam volna, az szebb lett volna.
+Könnyelmű rajongónak, színésznek, szerelmesnek szép így meghalni. Ha nem
+talált volna el, az is szebb lett volna: kinevetni az öreg férjet,
+fütyörészve állni odább. De így… elkullogni egy golyóval, ami fáj… ezt
+nem kell ezeknek megtudni. Nem, édes főorvos úr. Én akarok nevetni ma
+este. Egyszer ne az okosak nevessenek, egyszer, csak egyszer nevessen a
+szegény, könnyelmű cigány, még ha… mégúgy fáj is.
+
+Jánosy. Csudálatos, ahogy bírja.
+
+Litvay. Minden élőlénynek adott az Isten valami fegyvert, amivel
+védekezik. A bika a szarvával, a tigris a fogával, a nyúl a gyors
+lábával, a madár a röpülésével, a katona a kardjával, szegény színész a
+komédiájával. Nincs ennél természetesebb.
+
+_Jobbról belép Edit és a báró._
+
+Báró. Hallom, siet, kedves főorvos úr.
+
+Jánosy. Igen, méltóságos uram, két betegem van Felváron…
+
+Báró. Az előbb csak egyet mondott.
+
+Jánosy. Kórházban… akad több is… ha úgy vesszük…
+
+Báró. Hát… még egyszer köszönjük… és… Isten áldja meg. _Kezet fog vele._
+
+Jánosy. Ajánlom magamat. Csókolom kezét. _Kezet csókol Editnek._
+
+Litvay _ismét derűsen_. A főorvos úr olyan szíves és magával visz
+Felvárra… Ott elcsipem reggel a gyorsvonatot. Legalább nem kell
+hajnalban felkelnem és az autót rontanom… Búcsúzom én is… _Meghajol._
+
+Jánosy. Én meg veszem a táskámat és jó éjszakát kivánok. _Veszi a
+táskáját._
+
+Báró. Jó éjszakát.
+
+Edit. Jó éjszakát, Jánosy.
+
+Litvay. Isten vele, báró úr, kezét csókolom báróné.
+
+Edit. Hát… komolyan, ön is megy?
+
+_Jánosy ezalatt kiment, az ajtó nyitva maradt utána._
+
+Litvay. A vadászat rám nézve befejeződött. Mint vadász nem jutottam
+szerephez. Mind vad, hála Istennek jól jártam. Mi keresnivalóm van itt
+még? Talán még csak az, hogy egy kis elismerést kérjek, mint a római
+színészek, akik a játék végén a közönséghez fordultak, azzal, hogy
+plaudite, tapsoljatok. Azt az egyet meg kell adniok, hogy nem játsztam
+rosszul a szerepemet.
+
+Báró. Jól játszott, színész úr.
+
+Litvay. És ön mit mond, báróné?
+
+Edit. El vagyok ragadtatva. Tapsolok. _Egyet-kettőt mozdul a tenyere,
+mintha tapsolna._
+
+Litvay. Én pedig… _nevet_… bocsánat, de ez legyen a jutalmam, hadd
+nevessek egy jót ezen az egészen. _Hosszasan, fájdalmasan nevet._ Jó
+éjszakát! _Nevet_. Jó éjszakát!
+
+_Elsiet balra, nevetve. A báró összefont karokkal szigorúan nézi. Edit
+egy karosszékbe roskad._
+
+FÜGGÖNY.
+
+
+
+
+III.  AZ IBOLYA.
+
+VÍGJÁTÉK EGY FELVONÁSBAN.
+
+
+SZEMÉLYEK:
+
+   Igazgató             _Törzs_
+   Zeneszerző           _Z. Molnár_
+   Roboz kisasszony     _Sáry Rózsi_
+   Márkus kisasszony    _T. Oláh Böske_
+   Rakolnoki kisasszony _Zöldhelyi Anna_
+   Thúz kisasszony      _Jankovich Magda_
+   Széll kisasszony     _Simon Marcsa_
+   Ilonka               _Gál Franciska_
+   Szolga               _Körmendy_
+
+*
+
+Történik egy pesti színigazgató irodájában.
+
+_Operett-színház igazgatói irodája. A háttérfalon két ablak, amelyeken
+át a szembenlévő ház emeleti ablakait látni. A két ablak közt
+könyvespolc. Jobbról és balról ajtó. Jobbról elől pianinó a falnál.
+Balról elől nagy íróasztal. Az íróasztalon házitelefon és városi
+telefon. Az íróasztal előtt két karosszék, jobbkéz felől papirkosár.
+Középütt asztal, több székkel, irásokkal, könyvekkel, egy tálcán két
+pohárral. Jobbról jól látható helyen kályha. Napfényes, késő őszi
+délelőtt. Mikor a függöny felgördül, az igazgató épp a jobboldali ajtó
+felé kíséri Roboz kisasszonyt._
+
+Roboz. Hát nem lehet?
+
+Igazgató _türelmetlenül_. Nagyon sajnálom nagysád. Ajánlom magamat
+nagysád.
+
+Roboz. Mégis, nem volna valami mód?
+
+Igazgató _nyitja az ajtót_. Nagyon sajnálom nagysád. Ajánlom magamat.
+
+Roboz. De kérem, ha esetleg…
+
+Igazgató. Kérem nagyon sok dolgom van. Nézze, itt künn mennyien várnak.
+_A telefon csönget._ És a telefon is szól.
+
+Roboz. Hát akkor jó napot. A nevem Roboz Elvira, ne felejtse el.
+
+Igazgató. Nem felejtem el. Jó napot. _Roboz el jobbra, igazgató becsukja
+mögötte az ajtót és az íróasztalhoz siet._ Állva telefonál.
+
+Igazgató. Halló!… Nem értem, kérem. Tessék? Kicsoda? Van szerencsém. Itt
+a Népszínház igazgatósága… Igen. Az igazgató beszél… Van szerencsém…
+_Hosszasan hallgat._ De kérem, az nem úgy van. Valakinek okvetlenül ki
+kell jönnie a színházhoz, ezt meg kell nézni. _Künn éktelen lárma,
+veszekedés, egy női és egy férfi hang között._ Tessék? Nem értem, kérem.
+Bocsánat egy pillanatra, de itt olyan lárma van, hogy egy szót se értek.
+Azonnal kérem. _Kikiált._ János!
+
+Szolga _jobbról belép_.
+
+Igazgató. Mondja meg kint, hogy ne kiabáljanak, képtelen vagyok
+telefonálni.
+
+_Szolga el. Künn elhallgatnak._
+
+Igazgató _a telefonba_. Kérem. Az a baj, hogy meleget és tiszta levegőt
+egyszerre nem tudunk kapni. Ha a fűtő kevés szenet tesz a kazán alá,
+akkor tiszta a levegő, de hideg van. Ha meg többet tesz rá, akkor
+szénszag van az egész nézőtéren… Igen… Igen… Igen… Igen… Hát éppen azt
+mondom én is, jőjjön ki a mérnök és nézze meg, a szénben van-e a hiba,
+vagy a fűtőkészülékben… Igen… Igen… Igen… Igen… Nem… Nem… Igen… Igen…
+Jó… Ajánlom magamat. _Leteszi a kagylót, az íróasztalhoz ül, csönget._
+
+_A szolga belép. Két füzet van a hóna alatt, egy sárgafedelű, meg egy
+pirosfedelű._
+
+Igazgató. Mi volt az az éktelen lárma az előbb?
+
+Szolga. Szeniczey őnagysága veszekedett a főrendező úrral.
+
+Igazgató. Nem tud Szeniczey őnagysága máshol veszekedni a főrendező
+úrral, csak épp az én előszobámban?
+
+Szolga. Itt szeret veszekedni, mert azt akarja, hogy hallja az igazgató
+úr is.
+
+Igazgató. Még ez is. Hogy máma mennyi bajom van! És mért veszekedtek?
+
+Szolga. Szeniczey őnagysága mint primadonna követeli ebben az új
+operettben a facipős táncot. És a főrendező úr a facipős táncot Bán
+kisasszonynak adta. Most azt akarja, hogy a főrendező úr vegye vissza
+Bán kisasszonytól a táncot.
+
+Igazgató. Jól van. _Az írásait nézi._
+
+Szolga. Az anyja uszítja.
+
+Igazgató. Nem kérdeztem. _Az írásaiba néz._
+
+_Kis szünet._
+
+Szolga. Igazgató úr kérem, mi legyen ezekkel a hölgyekkel… _listát
+mutat_… akik még kint várnak?
+
+Igazgató. Várjanak. Hány van még?
+
+Szolga _a listára néz_. Tizenegy.
+
+Igazgató. Borzasztó, hogy nem akarnak elfogyni. Már eddig ötöt dobtam
+ki.
+
+Szolga. Haza küldhetem én mind, ne tessék velük vesződni.
+
+Igazgató. Ugyan kérem. Hisz tudja, hogy még legalább nyolc-tíz rendes
+kardalosnőre van szükségem. Kénytelen vagyok végigrágni magamat rajtuk.
+
+Szolga. Hát jöhet a következő?
+
+Igazgató _felveszi a házitelefon kagylóját_. Várjon, előbb telefonálok.
+_Csönget a telefonon._ Főrendező úr? Hát kicsoda?… Küldje kérem a
+főrendező urat a telefonhoz… Jó. Itt maradok a telefonnál. _Szünet,
+mialatt a hallgatót a fülén tartja. A szolgához._ Mi az a sárga füzet a
+kezében?
+
+Szolga. Lóvay úrnak az új darabja. Nagyon kéreti az igazgató urat, hogy
+tessék figyelmesen elolvasni. Hogy meg tetszett igérni. _Feléje
+nyújtja._
+
+Igazgató _a hallgatóval a bal fülén, jobb kezével a kályhára mutat._
+
+Szolga _kinyitja a kályhaajtót_. Ide?
+
+Igazgató _a fejével int, hogy igen_.
+
+Szolga _bedobja a kályha tüzébe a sárga füzetet_.
+
+Igazgató _még mindig a hallgatóval a fülén._ És az a piros füzet, az
+micsoda?
+
+Szolga. Ez ugyanannak a darabnak egy másik példánya, arra az esetre, ha
+az igazgató úr tűzbe dobná az elsőt.
+
+Igazgató. Ez beszéd. Szeretem az okos embereket. Adja ide. _Szolgától
+átveszi és az íróasztalra teszi a piros füzetet._ El fogom olvasni… _A
+telefonba._ Halló! Főrendező úr?… Én, igen. Mi az már megint a
+Szeniczeyvel?… Igen… Természetesen… Igen… Szó sem lehet róla… Nagyon
+helyes. Még csak az kéne… Jó… Nagyon helyes… Nagyon helyes… Szervusz.
+_Leteszi a kagylót._
+
+Szolga. Beereszthetek egyet?
+
+Igazgató. Gyerünk, ne kérdezzen annyit.
+
+Szolga _az ajtóban, a listát nézve_. Márkus! _Kimegy._
+
+_Márkus kisasszony belép._
+
+Márkus. Jó napot. Márkus vagyok.
+
+Igazgató. Emilia?
+
+Márkus. Nem. Csak Toncsi.
+
+Igazgató. Kár. Mi tetszik?
+
+Márkus. Maga tetszik, édes direktor.
+
+Igazgató. Ne kedélyeskedjünk fiam, nem vagyunk a Városligetben. Az
+antréjáról látom, hogy onnan jön.
+
+Márkus. Csakis.
+
+Igazgató. Mi kell?
+
+Márkus. Sejtheti. Kőszínházhoz akarok jutni.
+
+Igazgató. Mink vasbetonból vagyunk.
+
+Márkus. Az is jó, édes. Csak fa ne legyen.
+
+Igazgató. Akkor fából vagyunk.
+
+Márkus _szemlesütve_. Nem olyan maga, mint aki fából van.
+
+Igazgató. Ejnye kérem, micsoda tónus ez, amiben velem beszél?
+
+Márkus. Hát bohémek vagyunk, vagy mi.
+
+Igazgató. Én nem vagyok bohém. Nézd csak! Mondja édes fiam, mi volt
+maga, mielőtt bohém lett?
+
+Márkus. Menyasszony voltam.
+
+Igazgató. Kié?
+
+Márkus. Elhagyott.
+
+Igazgató. Meg tudom érteni.
+
+Márkus. Hét évig jártam vele jegyben.
+
+Igazgató. És aztán?
+
+Márkus. Üzletben.
+
+Igazgató. Kalap?
+
+Márkus. Nem. Drogéria. Onnan fedeztek fel. _Nagy elbeszélésbe fog._ Úgy
+történt, kérem…
+
+Igazgató. Jól van fiam, gratulálok, nagyon örülök, hogy felfedezték, de
+én most nem érek rá a részletekre. Be akar lépni a kórusba?
+
+Márkus. A ligetben nagy szerepeket kreáltam.
+
+Igazgató. Például.
+
+Márkus. Carment.
+
+Igazgató. Az operát?
+
+Márkus. Összesűrítve játsztuk egy felvonásban. De az eredeti zenével.
+
+Igazgató. Nagyon okosan. Hát sajnálom, mi ezt nem játsszuk. _Sürgetőleg
+áll fel._
+
+Márkus. Tudom édes, nem is ezt akarom. Csak valami kisebb szerepeket.
+Nagyon örülnék, ha megnézne. Szegény Sziklaynál voltam, most a
+Műszinkörben vagyok. Hétfőig ott játszom.
+
+Igazgató. Sajnálom, csak kedden érek rá.
+
+Márkus. Akkor meghosszabbítom.
+
+Igazgató. Ne hosszabbítsa fiam. Csak miattam ne hosszabbítsa. És most
+sok dolgom van. Szerepekről szó se lehet. Kóristánét még felvennék
+néhányat.
+
+Márkus _szomorúan_. Kóristánét?
+
+Igazgató. Hát mit gondol fiam, udvarhölgyeket veszek fel?
+
+Márkus. Nem… De kórusba, az borzasztó, ha az ember Évát játszta.
+
+Igazgató. Évát?
+
+Márkus. Az Ember Tragédiájában.
+
+Igazgató. Azt is összesűrítették?
+
+Márkus. De még hogy. Egy felvonásba. De az eredeti zenével.
+
+Igazgató. Ez megnyugtat.
+
+Márkus. Megalázó volna, most megint előlről kezdeni a kórussal.
+
+Igazgató. Hja, ilyen az élet. _Órájára néz._ Már féltizenkettő van, édes
+fiam.
+
+Márkus. Drága direktor úr, nem lehetne kóruson kívül?
+
+Igazgató. Nem. Csak belül.
+
+Márkus. Hát ez borzasztó. Hát én már sohse juthatok szerephez?
+
+Igazgató. Hát Carmen? És Éva?!
+
+Márkus. Fabódéban!
+
+Igazgató. Mi köze az ön művészetének az építőanyaghoz?
+
+Márkus. Egy feltétellel bemennék a kórusba is.
+
+Igazgató. És az?
+
+Márkus. Ha maga rajtam tartaná a szemét.
+
+Igazgató. Hogy érti ezt?
+
+Márkus _szemlesütve_. Úgy, ahogy maga.
+
+Igazgató. Na menjen, édes lányom. Menjen szépen haza.
+
+Márkus. Elküld?
+
+Igazgató. El én, fiam.
+
+Márkus. Fiam, lányom… szóval kidob.
+
+Igazgató. Ki, gyermekem.
+
+Márkus. Mért?
+
+Igazgató. Nekem ne szabjon ilyen feltételeket, angyalom. Menjen szépen.
+Vissza a ligetbe. Nem szégyelli magát, így felajánlkozni?
+
+Márkus. De kérem…
+
+Igazgató. Ne kérjen semmit, menjen. Mégis csak szemtelenség.
+
+Márkus. Nem tudtam, hogy ilyen prűd.
+
+Igazgató. Na gyerünk, gyerünk. Ilyen prűd vagyok.
+
+Márkus. Kezit csókolom.
+
+Igazgató. Isten áldja meg.
+
+_Márkus el jobbra. A küszöb előtt keresztezi a szolgát, aki belép._
+
+Szolga. A zeneszerző úr van itt.
+
+Igazgató. Tessék.
+
+Szolga _ajtót nyit_. Méltóztassék.
+
+_A szerző belép, a szolga kimegy._
+
+Igazgató. Hozta Isten, kedves mester.
+
+Szerző. Jó napot, direktor úr. Nem haragszik, úgy-e, hogy feljöttem
+önhöz egy cigarettára, mielőtt haza megyek. Kivételesen semmi kérésem
+sincs. A próba nagyszerűen ment, a zenekar pompás volt, boldog vagyok.
+
+Igazgató _cigarettával kínálja_. Na ennek örülök.
+
+Szerző _rágyujt_. Köszönöm. A zenekar elvégezte a dolgát, most a prózai
+szövegrészeket próbálják a színpadon, de én ezt nem bírom hallgatni. Nem
+tudom, más zeneszerző is így van-e vele, de engem idegessé tesz, ha nem
+folyton a zenémet hallom a színpadról.
+
+Igazgató. Foglaljon helyet kérem.
+
+Szerző. Rosszkedvűnek látszik.
+
+Igazgató. Nem csuda kérem, az epe önti el az embert. Látta ezeket a
+hölgyeket itt az előszobában?
+
+Szerző. Igen.
+
+Igazgató. Már hatot dobtam ki ma délelőtt és még tíz van hátra.
+Jelentkezés, ajánlkozás, szezon eleje. A földből bujnak elő ilyenkor.
+Mind színésznő akar lenni.
+
+Szerző. Ezért haragszik?
+
+Igazgató. Nem. Azért haragszom, mert valamennyi rögtön a nyakamba borul.
+
+Szerző. Hisz az jó.
+
+Igazgató. Fenét jó. Kell is nekem az ő szerelmük! Higyje el, nem a
+színésznők rosszak, hanem ezek a hölgyek, akik színésznők akarnak lenni.
+Ez mind azt hiszi, hogy ezen a pályán csak szerelemmel lehet karriert
+csinálni.
+
+Szerző. De hisz ez mulatságos!
+
+Igazgató. Önnek. Én megpukkadok bele. Ön most jár először a színháznál.
+Önnek ez az első operettje.
+
+Szerző. Hogy lehet ilyen csinos kis nőkre így haragudni?
+
+Igazgató. Minél csinosabb, annál jobban haragszom, mert annál nehezebb a
+helyzetem. De hiszen csak ne volna szükségem kóristánékra. Hogy
+repülnének ezek innen.
+
+Szerző. Csudálatos, önök hogy elfásulnak itt a színháznál. Nekem itt
+minden új, minden meglepő, szép, érdekes, izgató.
+
+Igazgató. Ezek a komoly kamarazenész mézeshetei a színházzal.
+
+Szerző. És a nők, drága igazgató úr, ezek a nők a színpadon! Ez a
+kedvesség, ez a barátságosság, ez a jókedv! És mennyi csinos van köztük!
+
+Igazgató. Nős ember ön?
+
+Szerző. Oh már régen.
+
+Igazgató. Látszik.
+
+Szerző. Oh, az megint más. A feleségem komoly és szent nő. Két évvel
+idősebb, mint én. Ez a komoly élet. De ez a kedves, könnyű világ itten!
+Nekem itt mindig nagyobb a pulzusom, mint otthon. _Mutatja_. És még ezek
+is milyen kedvesek, akik itt kint ülnek az előszobában, sorban, mint a
+madarak az ágon, reménykedve… Na, ne legyen olyan haragos.
+
+Igazgató. Kétségbeejtő, kérem. Azok a madarak mind a nyakamba akarnak
+borulni. És az idén, nem tudom, mi lelte őket, szemtelenebbek, mint
+valaha.
+
+Szerző. Micsoda meglepetés! A szultán trónján egy moralista.
+
+Igazgató. Nem vagyok én moralista, kérem. Tisztességes ember vagyok és
+van ízlésem. Az ilyen szerelem nem kell nekem. Irtózom tőle.
+
+_A szolga belép._
+
+Igazgató. Mi az?
+
+Szolga. Szeniczey őnagysága kijelentette, hogy nem játssza el a
+szerepet. Visszaadta. Itt van. _Átadja._
+
+Szerző _ijedten ugrik fel_. Hogyan? A primadonna? A főszerepet!
+
+Igazgató. Nyugodjék meg, kérem. _Átveszi a szerepet._ Mondja meg neki,
+hogy rendben van, beleegyezem.
+
+Szerző. De kérem! Az operettem főszereplője! Szeniczey nélkül végünk
+van!
+
+Igazgató. Nyugalom, kedves mester. _A szolgához._ Mondja csak, hogy
+rendben van. És nézze, ide teszem ez alá a lámpa alá. _A papircsomót
+látható helyre az íróasztal lámpája alá teszi._
+
+_Szolga el._
+
+Igazgató. Nem érdemes egy szót se vesztegetni erre. Legyen nyugodt.
+
+Szerző. De ha nem játssza el.
+
+Igazgató. Eljátssza. Üljön csak le. Hol is hagytuk el? Azt mondtam, hogy
+nem vagyok moralista, csak nem bírom azt, ha egy ilyen szegény lány a
+kenyere miatt felajánlkozik nekem.
+
+Szerző _szórakozottan_. Önnek?
+
+Igazgató. Nekem. Nem is figyel? Mi baja?
+
+Szerző. Bocsásson meg, kérem, de most úgy megijedtem emiatt a Szeniczey
+miatt.
+
+Igazgató. Már mondtam kérem, bízza ezt csak rám.
+
+Szerző. De Szeniczey nélkül végünk van.
+
+Igazgató. Bízza rám Szeniczeyt. Hol hagytuk el? Ott, hogy nem vagyok
+moralista. Hogy mért nem vagyok moralista? Már az ifjabb Dumas megírta
+emlékirataiban…
+
+_Szolga belép._
+
+Szolga _nyugodtan jelenti_. Szeniczey őnagysága revolvert vett elő a
+retiküljéből és le akarja lőni előbb az igazgató urat, aztán önmagát.
+
+Igazgató _ezt nyugodtan hallgatta végig és tovább beszél, mintha a
+szolga semmit sem mondott volna._ Már az ifjabb Dumas megírta
+emlékirataiban, hogy maga a színház immorális hely. Én itt nem hirdetek
+valami külön erkölcsöt, csak úriember vagyok, aki a nyomorult
+szerelmeket visszautasítom. Érti?
+
+Szerző. Értem.
+
+Igazgató _a szolgához_. Mit áll itt?
+
+Szolga _a listára nézve_. Bebocsáthatom a soron következőt?
+
+Igazgató _bosszusan_. Hát… jöhet.
+
+Szerző. Úgy mondja, mintha a fogát húznák.
+
+Igazgató. Úgy is érzem. Ez ma már a hetedik.
+
+Szerző _feláll_. Menjek ki?
+
+Igazgató. Dehogy. Maradjon. Ha tanu ül itt, talán szemérmesebbek. _A
+szolgához._ Na, bocsásson be egyet.
+
+Szolga _az ajtóhoz megy, ott a listáról hangosan olvassa._ Rakolnoki!
+_Kimegy._
+
+_Rakolnoki kisasszony belép._
+
+Rakolnoki. Jó napot kívánok.
+
+Igazgató. Jó napot.
+
+Rakolnoki. Az igazgató úrhoz van szerencsém?
+
+Igazgató. Az vagyok.
+
+Rakolnoki. Nevem Rakolnoki Lujza.
+
+Igazgató. Örvendek. Tessék leülni. Mi tetszik?
+
+Rakolnoki. A színházhoz szeretnék jutni, kérem.
+
+Igazgató. Hangja van?
+
+Rakolnoki. Énekiskolát végeztem.
+
+Igazgató. Volt már színpadon?
+
+Rakolnoki. Mint műkedvelő.
+
+Igazgató. Hol?
+
+Rakolnoki. Az ötkerületi közjótékonysági egyletben.
+
+Igazgató. Elég jó műintézet… Leány?
+
+Rakolnoki. Igen. De… asszony voltam.
+
+Igazgató. Elvált?
+
+Rakolnoki. Hogyne.
+
+Igazgató. Kedves férje… mi volt.
+
+Rakolnoki. Hajóskapitány.
+
+Igazgató. Tenger?
+
+Rakolnoki. Csak folyam.
+
+Igazgató. Legalább a Duna?
+
+Rakolnoki. Igen. De egész a tengerig.
+
+Igazgató. Személy?
+
+Rakolnoki. Nem. Teher.
+
+Igazgató. Értem. Hosszú járat. A kapitány úr sokat volt oda.
+
+Rakolnoki. Igen. Én azalatt a hangomat képeztem és táncolni tanultam.
+
+Igazgató. Egész nap.
+
+Rakolnoki. Folyton. Most már néha sajnálom.
+
+Igazgató. Hogy tanult?
+
+Rakolnoki. Nem. Hogy elváltam tőle. Azt mondják, a Dunának nagy jövője
+van.
+
+_Kis szünet._
+
+Igazgató. Szóval most…
+
+Rakolnoki. Most a színipályára szeretnék lépni.
+
+Igazgató. És meg tudna élni ebből a csekély fizetésből?
+
+Rakolnoki. Nem reflektálok kérem fizetésre.
+
+Igazgató. Ah. Vagyona van?
+
+Rakolnoki _szemlesütve_. Barátom van.
+
+Igazgató. Valuta?
+
+Rakolnoki. Isten ments. Idősebb, szolid vállalkozó.
+
+Igazgató. Gabona?
+
+Rakolnoki. Nem. Szállítmányozó.
+
+Igazgató. Áhá. Hajón szállítmányozott.
+
+Rakolnoki. Többnyire. De vonaton is.
+
+Igazgató. Hogyne, hogyne.
+
+_Szünet. Rakolnoki kisasszony a könnyeit törli._
+
+Igazgató. Ne érzékenyüljünk el, kérem, azt én nem szeretem. És időm
+sincs.
+
+Rakolnoki. Nem is. Csak olyan… zsenáns ezt így bevallani. Ha ismerte
+volna a helyzetemet, nem róna meg ezért. Az uram nyomorban hagyott.
+_Sír._ Már azon a ponton voltam, hogy a telefonhoz megyek.
+
+Igazgató. Valakivel beszélni?
+
+Rakolnoki. Nem. A központba. Kapcsolni.
+
+Igazgató. Az borzasztó lett volna.
+
+Rakolnoki. A barátom taníttatott énekelni és táncolni.
+
+Igazgató. Még mint asszonyt?
+
+Rakolnoki. Hogyne.
+
+Igazgató. Szóval… már akkor szállítmányozott.
+
+Rakolnoki _bután_. Ő mindig szállítmányozott.
+
+Igazgató. Hajón.
+
+Rakolnoki _bután_. Többnyire. _A táskájából elővesz hosszú cérnára
+fűzött egy- és kétsoros ujságkivágásokat. Lógatja a levegőben._
+
+Igazgató. Mi az?
+
+Rakolnoki. Kritikák az ötkerületi hangversenyről.
+
+Igazgató. Köszönöm, erre nincs szükség.
+
+Rakolnoki. Óh, nem én vágtam ki, ne tessék hinni. A barátom gyűjtötte
+össze ilyen gondosan… minden lapból. Áldott jó ember. Olyan naiv, olyan
+romlatlan…
+
+Igazgató _a szerzőhöz_. Látott ön már romlatlan szállítót?
+
+Szerző. Nem.
+
+Rakolnoki. Óh, ő romlatlan, sőt önzetlen. Nem érdekli semmi, csak én,
+csak én! Csak nekem legyen meg mindenem, csak én érjem el a célomat,
+csak én legyek híres primadonna. Ha színpadra lépek, a legszebb ruhákat
+kapom tőle, mindent megtesz a karriéremért, mindent, mindent! És igazán
+csak jóságból. Olyan mint egy nagy gyermek.
+
+Igazgató. Kövér?
+
+Rakolnoki. Rendkívül kövér… Jesszusom, csak nem ismeri?
+
+Igazgató. Nem én. De amit úgy mond róla, az mind olyan kövér.
+
+Rakolnoki. Nagyon kövér. Már tanárnál is volt. De gyermekarca van.
+
+Igazgató. Az is valami.
+
+Rakolnoki. És jó ember, kérem… néha hetekig nem is látom. _Jelentősen
+néz az igazgatóra._ Nagyon önállóan élek.
+
+Igazgató _zavarban_. Nincs is annál szebb.
+
+Rakolnoki. Megtartom a függetlenségemet. Pláne ha színpadra lépek.
+
+Igazgató _zavarban_. Pláne. Igen. Hogyne.
+
+Rakolnoki. Ő tudja, hogy csak a hála köt hozzá. Nem is kíván többet. Ő
+belátja, hogy már a külseje miatt se kívánhat illuziót. Ő kizárólag csak
+becsül engem. Megbecsüli bennem, hogy… _Ismét ránéz az igazgatóra_… hogy
+hálás természet vagyok. Ez az egy passzióm van. A hála. Illetve kettő. A
+színház és a hála.
+
+Igazgató _zavarban_. Nincs is szebb, mint ez a kettő együtt.
+
+Rakolnoki _kissé kacéran_. Gondolja?
+
+Igazgató _dühösen_. Nem is gondolom.
+
+Rakolnoki _kacéran_. Csak úgy mondja.
+
+Igazgató _még dühösebben_. Nem is mondom.
+
+Rakolnoki. Milyen szuggesztív szeme van. _Érzékien az ajkába harap._
+
+Igazgató. Ajánlom magamat.
+
+_Kis szünet._
+
+Rakolnoki _hátranéz a szerzőre_.
+
+Igazgató. Mit néz?
+
+Rakolnoki _zavartan mosolyog_. Most azt hittem, köszönt valakinek, aki
+elmegy.
+
+Igazgató. Úgy van.
+
+Rakolnoki. Hogyan? Kinek köszönt?
+
+Igazgató. Önnek.
+
+Rakolnoki. Én megyek el?
+
+Igazgató. Remélem.
+
+Rakolnoki _zavartan_. Nem értem kérem. Hiszen még ki se próbálta a…
+
+Igazgató. Már kipróbáltam. _A jobb ajtó felé megy._ Volt szerencsém,
+ajánlom magamat.
+
+Rakolnoki. Szóval… hogy távozzam.
+
+Igazgató. Vagy menjen el.
+
+Rakolnoki. Óh!… Óh!… _Szörnyűködve elsiet._
+
+Igazgató _becsapja mögötte az ajtót, nagyon mérges._ Nahát kérem.
+Hallotta? Ő hálás és nekem szuggesztív szemem van. Hát ne öntse el az
+embert az epe.
+
+Szerző. Egy kicsit rideg volt hozzá.
+
+Igazgató. Látta, milyen laposan nézett rám? Az idén meg vannak őrülve.
+
+Szerző. De goromba volt vele.
+
+Igazgató. Ha nem vagyok goromba, itt ön előtt borul a nyakamba.
+
+Szerző. De mikor az nem olyan nagy baj.
+
+Igazgató _mérgesen_. Dehogy nem. Ha én elfogadom a borulást, akkor ezt
+állanom is kell. A nyakamon marad. Azért mondom kérem, hogy én nem
+vagyok moralista, én csupán…
+
+_Szolga belép._
+
+Szolga _nyugodtan jelenti_. Szeniczey őnagysága bevett valamit,
+megmérgezte magát, összesett, elájult.
+
+Igazgató _nyugodtan folytatja_… Nem vagyok moralista, csak ízléssel és
+tisztán akarok élni a mesterségemnek. Ez épp oly komoly és száraz
+mesterség, mint minden más, ha komolyan veszi az ember, mint ahogy én
+komolyan veszem.
+
+Szolga _a listával_. Jöhet a következő?
+
+Igazgató. Jöhet.
+
+Szolga _az ajtóban_. Thúz! _El._
+
+Szerző. Mért nem küldi őket a titkárhoz? Ha így bosszantják.
+
+Igazgató. Oda nem mennek. Csak az igazgató kell nekik. Csak az igazgató.
+
+_Thúz kisasszony belép._
+
+Thúz. Jó napot.
+
+Igazgató _idegesen_. Jó napot kívánok, az igazgató vagyok, ön bizonyára
+szintén a színházhoz óhajt szerződni, hogy hívják?
+
+Thúz. Thúz Janka.
+
+Igazgató. Thúz Janka. Van hangja?
+
+Thúz _írást akar elővenni_.
+
+Igazgató _türelmetlenül_. Nem kell írás. Tud énekelni?
+
+Thúz. Azt akartam mutatni, kérem. Énektanárnői oklevelem van.
+
+Igazgató. Az más. _Átveszi az írást._ Fővárosi énektanfolyam. De hisz ez
+kitünő oklevél. Mért nem megy tanítani kisasszony? Az se nagy jövedelem,
+de még mindig több, mint amennyivel itt kezdi. Vagy úgy vágyódik a
+színpadra?
+
+Thúz. Az is, kérem. De főként, mert megundorodtam a pedagógiától.
+
+Igazgató. Ilyen fiatalon?
+
+Thúz. Ez a tanári pálya. A férfiak öregen únják meg, a nők fiatalon.
+
+Igazgató. Hány éves?
+
+Thúz. Huszonegy.
+
+Igazgató. És hol tanított?
+
+Thúz. Sehol, kérem.
+
+Igazgató. És mégis megundorodott?
+
+Thúz. Inkább: visszariadtam, kérem.
+
+Igazgató. A gyerekektől?
+
+Thúz. Nem. Az igazgatóktól.
+
+Igazgató _örömmel_. Bravó! _Ordítva._ Bravó! _Széket tól oda._ Tessék
+helyet foglalni.
+
+Thúz. Köszönöm. _Leül._
+
+Igazgató. Lássa, ezt már szeretem. Komoly, tisztességes teremtés. Ez is
+ritka madár ilyenkor ősszel.
+
+Thúz. Kérem, én nyáron is tisztességes vagyok.
+
+Igazgató. Az nem érdekel, akkor szünet van… És mit csináltak azok az
+igazgatók?
+
+Thúz. Csak egy volt, de az éppen elég volt nekem az egész életre.
+
+Igazgató. Nagyszerű! És mit tett a gyalázatos?
+
+Thúz. Hát mit tett, mit tett. Istenem.
+
+Igazgató. Biztosan valami ajánlatot tett.
+
+Thúz. Már az első öt percben. Mikor jelentkezni voltam nála.
+
+Igazgató. Hol történt ez?
+
+Thúz. Egy magán-zeneiskolában.
+
+Igazgató. Hallatlan. Melyikben?
+
+Thúz. Hagyjuk ezt, kérem. Nem is akarok emlékezni rá. Pedig ha tudná,
+milyen jónevű iskola.
+
+Igazgató. Remélem, tettleg inzultálta?
+
+Thúz. Nem piszkolom be a kezemet egy igazgatóval.
+
+Igazgató. Bravó! Kitünő!
+
+Thúz. Csak megmondtam neki a véleményemet. Ne higyje, hogy durván. Én…
+_elfogódottan_… jó családból való lány vagyok, a szüleim jobb napokat
+láttak és amért tönkre mentünk, azért én… megtartottam a büszkeségemet…
+és az úri modoromat is. _Könnyekkel a hangjában._ Nekem kell
+gondoskodnom szegény anyámról és kis öcsémről, a katonai
+alreáliskolában… Egyedül járok az életben, de akármi ért eddig, a
+büszkeségemről és az úri nevelésemről nem feledkeztem meg. _Feláll_. De
+nem akarom ezzel untatni. Látom, hogy sok dolga van… Még sokan várnak
+kint…
+
+Igazgató. Az mindegy. A fődolog, hogy tud énekelni… És táncolni?
+
+Thúz. Báli táncokat. _Szomorúan_. A jobb időkből.
+
+Igazgató. És jól táncolt?
+
+Thúz. Hát kiraktam a csárdást. Nagyon mondták, hogy úgynevezett
+passzionirt táncos vagyok. _Körülnéz_. Kérem… nem mondhatnék önnek
+valamit négyszem közt?
+
+Szerző. Kérem… majd kimegyek.
+
+Thúz. A világért se. Azt nem. Csak egy pár szó az egész.
+
+Szerző. Hát félrevonulok ide. _Az ablakhoz megy és kinéz._
+
+Thúz _halkan_. Kérem, én azt hiszem, az előbb valami ostobaságot
+mondtam.
+
+Igazgató. Ugyan. Mit?
+
+Thúz. Az igazgatókról.
+
+Igazgató _idegesen_. Deeeehogy, kérem.
+
+Thúz. Nem, nem, nem. Láttam, hogy ez bántotta.
+
+Igazgató. Sőt!
+
+Thúz. Nem, nem. Gúnyolódott.
+
+Igazgató. Én? _Mérgesen_. Nahát ez…
+
+Thúz. Kérem, bocsásson meg. Ne értsen félre. Azok… iskolaigazgatók
+voltak.
+
+Igazgató. Na és?
+
+Thúz. Színigazgató, az más. Az nagy különbség.
+
+Igazgató _mérgesen_. Nagy különbség?
+
+Thúz. Egy óceán, egy világ. _Lesüti a szemét._
+
+Igazgató _mérgesen_. Egy világ?
+
+Thúz. Nem azért jövök a színházhoz, hogy elhervadjak. Ha ezt akarnám, az
+államhoz mennék. Ha már itt vagyok, fel akarok szabadulni a nyomás alól.
+
+Igazgató. Milyen nyomás alól, kérem.
+
+Thúz. A család, a tradició, a mult!… Én már nem is az igazi nevemen
+mutatkoztam be. Új név, új pálya, új élet. Fény, hírnév, siker.
+Beledobom magamat.
+
+Igazgató _dühösen_. Mibe?
+
+Thúz. A színházba. És azt szeretném, ha maga… _Lesüti a szemét._
+
+Igazgató. Ha én?
+
+Thúz. Ha maga alapítaná meg a…
+
+Igazgató _a szerzőhöz_. Mester!
+
+Szerző. Tessék!
+
+Igazgató. Vissza lehet jönni. Helyben vagyunk. _Szerző visszaül a
+helyére._ Nem, kisasszony, én nem alapítok semmit. És senkit.
+
+Thúz. Pedig én…
+
+Igazgató. Nem kérem. Én is visszariadok.
+
+Thúz _megadva magát_. Kérem.
+
+Igazgató. És azt ajánlom, dobja bele magát az államba vagy a fővárosba.
+Az se rossz.
+
+Thúz. Kérem. _Halkan_. Csak azt az egyet még… hogy remélem, úri
+diszkrécióját bírom.
+
+Igazgató. Bírja.
+
+Thúz. Az igazi nevemet úgyse tudja. Vegye úgy, hogy nem is voltam itt.
+
+Igazgató. Már percek óta úgy veszem. _Az ajtó felé megy._
+
+Thúz _nagy zavarban_. Jójcakát.
+
+Igazgató. Még csak dél van, kérem.
+
+Thúz. Pardon. Jó napot. _Nagy zavarban el._
+
+Igazgató. Volt szerencsém. _Becsukja az ajtót._ Na látja.
+
+Szerző. Pedig ez már a jó úton volt.
+
+Igazgató. De meggondolta. Ez már hátborzongató, kérem. Ilyen rossz
+szezon kezdetem régen nem volt.
+
+Szerző. Én azt hiszem, ezt is megijesztette a ridegségével.
+
+Igazgató. Ugyan, hagyja már ezt kérem. Ezek vagy meg vannak őrülve az
+idén, vagy valaki terjeszti köztük, hogy én nőfaló vagyok. Nálunk a
+konkurrencia…
+
+_Szolga belép._
+
+Szolga _nyugodtan jelenti_. Szeniczey őnagyságát elvitték a mentők.
+
+Igazgató _nyugodtan folytatja_… nálunk a konkurrencia igazán nem
+lovagias. Lehet, hogy valamelyik színigazgató terjeszti rólam ezt, csak
+azért, mert tudja, hogy bosszankodom. _Az induló szolgához._ Várjon
+csak.
+
+Szolga _az ajtóban megáll_.
+
+Igazgató _a szolgához_. Most még Szeniczey őnagysága telefonáltatni fog
+a mentőktől, hogy meghalt, de akkor se kell magának bejönnie. Csak majd
+ha feltámad és egy konflison visszajön a mentőktől a szerepét
+visszakérni. Itt van a lámpa alatt a szerepe.
+
+Szolga. Tudom, kérem. – Jöhet a következő?
+
+Igazgató. Jöhet itt most még húsz, mind egyforma. Olyan ez, mint mikor
+Monte-Carlóban az ember feketét játszik és egymásután harmincszor jön ki
+a vörös.
+
+Szolga _az ajtóban_. Széll! _El._
+
+_Széll kisasszony belép._
+
+Széll _édelegve, már az ajtónál kezdi_. Jó napot! Édes! Drága! Hódító!
+Bódító!
+
+Igazgató _felugrik, ráordít_. Hogyne! Hogyne! Ép ezt a hangot várom.
+Kifelé! Kifelé!
+
+Széll. Hogyan? Édes?
+
+Igazgató. Mars ki. _Az ajtó felé szorítja._
+
+Széll. Mi az? Rossz kedve van?
+
+Igazgató. De még milyen!
+
+Széll. Pá drága, majd máskor jövök! _Megy kifelé._
+
+Igazgató. Gyorsan, gyorsan.
+
+Széll. Pá! Milyen aranyos! _El._
+
+Igazgató _becsapja az ajtót_. Elég volt! Nem bírom tovább! Ilyen pechem
+még sose volt. Abba fogom hagyni ezt a mesterséget. Én ezt nem bírom.
+Amíg fiatalabb voltam, nem mondom. De most már… _Nagy izgalomban
+járkál._
+
+_Szolga belép a listával._
+
+Szolga. Jöhet a…
+
+Igazgató _rákiált_. Nem! Egy se jöhet! Nem jöhet! Menjenek haza! Mind,
+mind!
+
+Szerző. Ugyan kérem, azért ne veszítse el a nyugalmát.
+
+Igazgató. Hát nem látja, mi történik itt velem? Még mindig nem látja,
+mit kínlódom? Hiszen ez nem embernek való!
+
+Szolga _egy pohár vizet ad neki_.
+
+Igazgató _iszik és fáradtan rogy le egy székre._
+
+Szerző. Bocsásson meg, de én azt hiszem, már látom, hol a baj.
+
+Igazgató. Na erre igazán kiváncsi vagyok.
+
+Szerző. Ön már észre se veszi, milyen ideges, türelmetlen és goromba
+hozzájuk. Ennek híre megy. És szegények azt hiszik, hogy az ilyen rideg
+emberrel szemben mindjárt a legerősebb eszközt kell elővenni. Én azt
+hiszem…
+
+Igazgató _türelmetlenül_. Ugyan mit hisz?
+
+Szerző. Ha hűvösen, de udvariasan fogadná őket, egy kis bizalmat öntene
+beléjük… A modor teszi, higyje meg.
+
+Igazgató. Ördögöt. Az teszi, hogy igazgató vagyok.
+
+Szerző. Én az ön helyén nem gúnyolódva, hanem nyugodtan, udvariasan
+beszélnék velük. Eszükbe se jutna, hogy valamivel lekenyerezzenek.
+
+Igazgató. Tudja mit. Ha olyan jól tudja, hogy hogy kell, én ajánlok
+önnek valamit. Üljön be most maga ide a helyemre és legyen helyettem egy
+kicsit igazgató. Én lemondok a szerencséről. Majd meglátja, hogy itt
+hiába minden, akármilyen modorban beszél. Üljön csak oda.
+
+Szerző. Hogy én szerepeljek mint igazgató?
+
+Igazgató. Igen. _A szolgához._ Hány van még kint?
+
+Szolga. Hat.
+
+Igazgató. Fogadja ön ezt a hatot. Majd adok én magának.
+
+Szerző. És ön?
+
+Igazgató. Én addig pihenek. _Az asztalra mutat._ Ideülök és majd én
+nézem, hogy ugranak a maga nyakába.
+
+Szerző. Nem bánom. Sőt ambicionálom. Nos, megcsináljuk?
+
+Igazgató. De mennyire! _Leveti a kabátját._ Én ideülök ehhez az
+asztalhoz irnoknak… nézze csak: van itt egy nagy bagoly szemüvegem, ezt
+felteszem, így. És fölveszem az öreg Skultéti bácsinak a kopott
+kabátját, így. _Felvesz egy kopott Ferenc József-kabátot, amely rosszul
+áll rajta._ És a karvédőjét is. Így ni. És ideülök, itt maradok maga
+mellett. Én vagyok az öreg Skultéti bácsi, félig irnok, félig szolga.
+_Az íróasztalra mutat._ És ön az igazgató. _A szolgához._ Na János, mit
+szól hozzá?
+
+Szolga. Erkölcstelen dolog.
+
+Igazgató. Jánosnak nem tetszik. Mindegy, én mégis kiváncsi vagyok a
+módszerére. Most megmutathatja!
+
+Szerző _tűzzel, ambicióval_. Meg is fogom mutatni. Ahogy az okos nő
+távol tudja magától tartani a tolakodást, pusztán a viselkedésével, úgy
+az okos férfi is…
+
+Igazgató. Most már ne filozofáljon, hanem lássuk a praxist. Tessék
+odaülni. Egyet azonban kikötök: ha a hölgy a nyakába kezd borulni,
+rögtön lökje ki. Mert azt nézni se bírom.
+
+Szerző. Természetes. Az a művészet: ezt megelőzni!
+
+Igazgató. Úgy van. Majd meglátja, hogy úgy van. De nehogy aztán…
+ellágyuljon…
+
+Szerző. Isten ments. Van magának sejtelme arról, hogy félek én a
+feleségemtől? De ha nem borul a nyakamba, szerződtethetem.
+
+Igazgató. Hogyne.
+
+Szerző _elhatározással_. Akkor gyerünk. _Leül az igazgatói székbe._
+
+Szolga. Bejöhet?
+
+Igazgató. Várjon. _Átteszi a városi telefont a másik asztalra._ Így ni,
+ha szólni talál a telefon. _Leül. Dühösen._ Most majd megmutathatja,
+milyen nagy lélekbuvár. De még egyszer: amint bizalmaskodik, kilökni és
+jőjjön egy másik.
+
+Szerző. Úgy van. Viszont a feleségemnek… egy szót se… még erről se.
+
+Igazgató. De uram!
+
+Szolga. Jöhet?
+
+Szerző. Melyik van soron?
+
+Szolga _a listáról olvassa_. Sobri Ilonka.
+
+Igazgató. Jó betyáros neve van.
+
+Szerző. Jöhet.
+
+Szolga _az ablakhoz megy és leereszti a rolétát._
+
+Igazgató. Mit csinál?
+
+Szolga. Hát… a nagyságos úr azt mondta, hogy ő udvariasan akar beszélni…
+az illetőkkel.
+
+Szerző. Nem húzza fel mindjárt?
+
+_Szolga felhúzza a rolétát._
+
+Igazgató. Látja… ő ismeri ezt a publikumot.
+
+Szerző. Menjen, hívja már be.
+
+Szolga _el, künn kiált_. Sobri!
+
+Szerző. De most már aztán ne legyen mérges.
+
+Igazgató _az asztalra könyökölve_. Igaz is, hát nem keserves, hogy így
+el kell bujnom előlük?!
+
+_Ilonka belép, az igazgató papirok közé mélyed._
+
+Ilonka. Jó napot kivánok. _Egyenesen a szerző felé megy._
+
+Szerző. Jó napot, kedves nagysád. Szíveskedjék helyet foglalni. Miben
+lehetek szolgálatára?
+
+Ilonka. De cukros ember. Azt mondták, sose szokott leültetni senkit.
+
+Szerző. Rágalmaztak, kedves nagysád. Tessék helyet foglalni.
+
+Ilonka. Köszönöm.
+
+Szerző. Régóta vár kint?
+
+Ilonka. Bizony már reggel óta melegítem a padot.
+
+Szerző. És minek köszönhetem a szerencsét?
+
+Ilonka. Milyen aranyosan beszél. Azt mondták, olyan nyers, mint egy
+altiszt.
+
+Igazgató _türelmét vesztve_. Arra feleljen, amit az igazgató úr kérdez.
+Itt nincs idő bájt kifejteni.
+
+Szerző. Ne beszéljen bele, Skultéti, végezze a dolgát.
+
+Igazgató _elképedve_. Tessék?
+
+Szerző. Végezze a dolgát. Üljön le, kedves nagysád. És mondja el bátran,
+mi hozta ide hozzám.
+
+Ilonka. Ugyan mi hozhatott volna a tisztelt igazgató úrhoz. Selmecről
+jövök. Színésznő vagyok. Szeretnék szerződni a színházához.
+
+Szerző. Ez nagy dolog, kisasszony. Ez nagyon nehéz dolog. Mi a
+kisasszony szerepköre?
+
+Ilonka. Operett.
+
+Szerző. Operett, operett, ez tág fogalom. Mégis, micsoda zsáner, micsoda
+fajta Énekesnő? Szubrett?
+
+Ilonka. Mondjuk: segéd-szubrett.
+
+Szerző. Ez valami új, kisasszony. De érdekes. Mit ért ön ezalatt?
+
+Ilonka. Kérem, én tulajdonképen a karban vagyok.
+
+Igazgató. Na végre.
+
+Ilonka. Ki ez kérem?
+
+Szerző. Ne törődjék vele. Skultéti, ne tegyen megjegyzéseket, már
+másodszor szól belé. Tudja, hogy ezt nem tűröm.
+
+Igazgató. Kérem, bocsánat. Hallgatni fogok.
+
+Ilonka. Úgy is kell.
+
+Igazgató _feláll, mérgesen néz Ilonkára_.
+
+Ilonka _farkasszemet néz vele_. Igen, igen!
+
+Igazgató _leül_.
+
+Szerző. Mondja csak nyugodtan tovább.
+
+Ilonka. Aranyos, megnyugtató ember, szeretném a kezét megcsókolni.
+
+Szerző. Szóval ön a kórusban van.
+
+Ilonka. Igen kérem. De úgy kiragyogok belőle néha.
+
+Szerző. Kiragyog?
+
+Ilonka. Ezt mi így hívtuk Selmecen, kérem. Néha kaptam egy-egy kicsi-kis
+szerepecskét, külön egy-egy szót, valami kis feltünést, tetszik tudni,
+szóval sokat énekeltem a többivel együtt, de néha mégis kiragyogtam
+közülük.
+
+Szerző. Szóval apróbb szerepeket játszott.
+
+Ilonka. Úgy van, kezit csókolom.
+
+Szerző. Már nem tagja a selmeci társulatnak?
+
+Ilonka. Nem, kezit csókolom.
+
+Szerző. És ha szabad kérdeznem, mi volt ön mielőtt színpadra lépett?
+
+Ilonka. Állami magyar árvagyermek voltam.
+
+Szerző. Árvaházban?
+
+Ilonka. Ott kérem.
+
+Szerző. És hogy került onnan a színházhoz?
+
+Ilonka. Hát szembe volt kérem az árvaházzal a színház és mindig mikor
+valami látványos darabba angyalok szerepeltek, átküldtek angyalért az
+árvaházba. Engem vittek mindig, mert azt mondták, hogy szomorú kis arcom
+van és mégis elég szemtelen vagyok. Ott a színpadon aztán megszeretett a
+súgó, mert mindig ott a lyuk előtt énekeltünk. És egyszer az ének után
+fölsúgta, hogy legyek a felesége, de én intettem a szárnyammal, hogy
+nem. Akkor felsúgta, hogy hát jó, neki mindegy, ő nála az a fő, hogy ne
+legyen egyedül a világon, ha nem akarok a felesége lenni, legyek a
+lánya, ő szívesen adoptál engem, gyermekének. Akkor leintettem a lyukba
+neki, hogy erről lehet beszélni. Megszántam, hogy ilyen szegény árva
+öreg ember és ilyen sötét lyukban él. Aztán mindjárt nemsokára adoptált.
+Őtet hítták Sobrinak, kezit csókolom.
+
+Szerző. Kérem, ne mondja nekem mindig, hogy kezit csókolom. Nem vagyok
+pap.
+
+Ilonka. Azt látom.
+
+Szerző. Hát akkor minek mondja?
+
+Ilonka. Ez olyan szerény szokás, kérem. Divatba volt a társulatnál. Édes
+drága embereknek szoktuk mondani. Akit tiszteltünk: szerkesztőnek,
+polgármesternek, főorvosnak, szőrmekereskedőnek.
+
+Szerző. Szerzőnek.
+
+Ilonka. Soha, kezit csókolom. Az olyan ijedt ugráló ember szok’ lenni.
+
+Szerző. Igazgatónak?
+
+Ilonka. Annak se nagyon.
+
+Szerző. Jól van kérem.
+
+Ilonka _ijedten_. Bocsánat, ha megsértettem.
+
+Szerző. Óh, a világért sem. Hogy képzeli. Ilyen kedves, bájos teremtés.
+
+Ilonka. Óh köszönöm. _Édesen mosolyog._ Milyen aranyos a szimpátiája.
+
+Igazgató _mérgesen_. Kilökni, kilökni. _Irásaiba bújik._
+
+Ilonka. Mit mond ez, kérem?
+
+Igazgató. Semmit. Itt a partiturát nézem… _Lapoz_. Kilökni az angyalt.
+
+Szerző. Térjünk a tárgyra, kisasszony, rengeteg dolgom van. Mért vált
+meg a társulattól?
+
+Ilonka. Összegyövetelem volt a direktornéval.
+
+Szerző. Összegyövetele? Mi az?
+
+Ilonka. Összegyöttünk valamin, kérem. Ő is nyers volt, én is nyers
+voltam. Nem tűrhettem már, kérem, nagyon rágalmazott. Ezen gyöttünk
+össze.
+
+Szerző. Mivel rágalmazta?
+
+Ilonka. Én kérem, elvált asszony vagyok, tetszik tudni.
+
+Igazgató. Mért tetszik azt tudni az igazgató úrnak?
+
+Szerző. Skultéti!
+
+Ilonka. Mit akar ez tőlem, kérem?
+
+Szerző. Hagyja, ne figyeljen rá.
+
+Ilonka. Nem törődöm vele, mert látom, hogy csak személyzet. Elvált
+asszony vagyok, kérem, mindenki tudja, Kiliti Sándor volt a férjem,
+tetszik tudni… _Ijedten néz az igazgatóra._
+
+Igazgató _írásaiból int, hogy mondja, ahogy akarja._
+
+Ilonka. Kiliti Sándor ragyogó bonvivánt volt a férjem és törvényesen
+elváltam tőle, kérem.
+
+Szerző. Mért vált el tőle?
+
+Igazgató _lapozgatva_. Összegyövetele volt vele biztosan.
+
+Ilonka _izgatottan_. Igen kérem. Összegyövetelem volt vele, igenis, nem
+tagadom, gyakran veszekedtünk, mert nagyon zseneális ember volt.
+
+Szerző. Hát az baj?
+
+Ilonka _izgalommal, őszintén_. Igen kérem, mert nagyon is zseneális volt
+kérem. Egész nap törkölyt ivott, már reggel kezdte kérem, nem járt
+próbára, két napig is kínlódtam vele, hogy tiszta gallért vegyen, kérem,
+aztán elköltötte a fizetésemet és kérem, télen moly ellen eladta a
+bundámat, a dzsindzsula galléromat is elitta, szintén moly ellen, kérem,
+azt is,… túlságosan zseneális volt, de nem ezért váltam el tőle, és a
+veszekedés is egy békebeli huszárkapitány miatt volt, akkor azt mesélték
+rólam a városban, hogy a tizennyolcas huszárok a cipőmből ittak francia
+pezsgőt, Moje Sándort kérem, de ez egy szemtelenség volt, mert nem volt
+igaz,… mert ők ittak cipőből pezsgőt, ők egy egész szezónban kérem nem
+is ittak másból pezsgőt, csak, megkövetem, cipőből, kérem, de az én
+cipőmből nem, kérem, arra itt megesküszöm most is, úgy legyen őrnagy
+abból a szegény kapitányból, hogy az én cipőmbe valaha hagytam bármit is
+önteni, nemhogy pláne pezsgőt, kérem,… igenis ezért volt az első
+veszekedés, de nem is ezért váltunk el, csak aztán mégis elváltunk.
+
+Szerző. Mégis miért?
+
+Ilonka. A nevelőapám, a súgó haragudott rá, mert ilyen rosszul bánt
+velem. És úgy büntette meg, hogy nem súgott neki. Ő meg belesült kérem,
+magába Hamletba és ezért is engem inzultált, kérem, amikor este
+hazajött, kérem, pedig akkor tüdőcsúcsba szenvedtem. Akkor elváltunk.
+
+Szerző. Na és a direktorné?
+
+Ilonka. Milyen direktorné?
+
+Szerző. Azt mondta az előbb, hogy azért hagyta ott a társulatot, mert a
+direktorné rágalmazta.
+
+Ilonka. Igen, kérem.
+
+Szerző. Mivel rágalmazta?
+
+Ilonka. Azt mondta, kezit csókolom, hogy én soha nem is voltam
+megesküdve az urammal és mink csupán csak a válópört tartottuk meg.
+
+Szerző. Hát ez elég súlyos.
+
+Ilonka. Pláne vidéken, kérem. Hát ezt nem hagyhattam szó nélkül és így
+történt. Most aztán feljöttem Pestre, szerencsét próbálni.
+
+Szerző. Van hangja?
+
+Ilonka. Ha nem volna, nem mernék ide jönni kérem. Azt mondják olyan
+hangom van, mint egy mozdonynak.
+
+Szerző. Hogy érti ezt?
+
+Ilonka. Kórusba az a fontos kérem, erős hang és hosszú kitartás.
+
+Szerző. Úgy van.
+
+Ilonka. A kórus kérem, az nem hangzene, hanem tüdőzene, kezit csókolom.
+
+Szerző. Jól van, fiam. Szóval jó hangja van.
+
+Ilonka. Két percig is kibírom a víz alatt lélekzet nélkül. Pedig
+tüdőcsúcsom volt a Mileneumba. Tessék kipróbálni. Akár egy kádba is. És
+az alakom, kérem, tessék megítélni… _Feláll_. És trikóba kérem, olyan
+vagyok, mint a mandula.
+
+Szerző. Hát az milyen?
+
+Ilonka. Én nem tudom, kérem, de Pápán ezt írta rólam a szerkesztő, pedig
+az költő, kérem.
+
+Szerző. Azt biztosra vettem. Hát csinos alakja van, nagyon csinos, ez
+bizonyos édesem. Ehhez nekem nem kell a pápai szerkesztő. És a szeme is
+szép, nagy, kifejező…
+
+Igazgató _veszi a telefonkagylót_. Kérem: negyvenhárom-hatvanhárom!
+Halló? Zeneszerző úr? Jó napot. Most látom itt, kérem az írások közt,
+hogy mi nem is így egyeztünk meg. Én azt hiszem, ebből már elég volt.
+Már rég ki kellett volna lökni… azt a részt a szövegből. Tetszik érteni?
+Nahát kérem. Halló, halló! Tiszteltetem a kedves feleségét. _Leteszi a
+kagylót. A szerzőhöz._ Bocsánat.
+
+Szerző. Kérem. Szóval, hogy összefoglaljam a kérelmét: ön a női kórusba
+való felvételét kéri azzal a külön óhajtással, hogy itt-ott kisebb
+magánszerepeket is kapjon.
+
+Ilonka. Hát itt-ott egy kis hercegnőt, de nem hosszút, vagy valami
+rongyos kis grófnét, de csak mikor öt vagy hat grófné jön be egyszerre,…
+egy pár szót, hogy: «ejnye de sikerült ez az estély!»… vagy amit a
+Csipketündérben játsztam, hogy azt mondtam: «Valami bűzlik Dániába.»… és
+így megfordultam: «Úgy-e Excellenciás uram, neszpa, ambaszadőr?»… ilyen
+apróságokat és ha az ember fejlődik, hát Istenem, idővel meggyön, ami
+meggyön.
+
+Szerző. Lássa, ez kedves és szerény beszéd. Ön kitünő benyomást tesz rám
+nagysád.
+
+Igazgató _fölkel és a két ablak közt álló polchoz megy, közben mondja._
+Kilökni, kilökni.
+
+Ilonka _mialatt az igazgató a polcon keresgél._ Mit dörmög ez mindig
+kérem?
+
+Szerző. Ne törődjék vele. Ön tetszik nekem. És ha az igényei nem nagyok…
+
+Ilonka. Nem nagyok kérem, magam varrom a ruháimat, állatokat nem tartok,
+ékszert nem hordok, madarat nem eszem, prémet nem viselek, kocsin nem
+járok, mi kell nekem? Amit a kódusoknak adok, néha egy kis ondolálás,
+meg egy pár cigaretta, az is öntöltő hercogovina. Ez minden.
+
+Szerző. Óh, bocsásson meg, hogy nem kínáltam. _Cigarettát ad neki._
+
+Igazgató _a telefonba, szemrehányóan_. Halló! Halló!
+
+Szerző. Mi az?
+
+Igazgató. Tévedés. _Bebujik a papirjaiba._
+
+Ilonka _rágyújt a gyufán, amit a szerző kinál._ Köszönöm. Fel tetszik
+bátorítani a szívemet. Most már attól a pápaszemestől se félek úgy.
+
+Igazgató. Tőlem?
+
+Ilonka. Magától. Olyan jó birkaszeme van.
+
+Szerző. Nagyon kedves, hanem most jőjjön szépen a zongorához. Halljunk
+egy skálát. _A zongorához ül._
+
+Ilonka _skálát énekel, a szerző kíséri, ő skála közben kacéran a
+szerzőhöz dől._
+
+Szerző. A füle jó.
+
+Igazgató. Az odatámaszkodása se rossz.
+
+Szerző _lelkesen_. A füle kitünő!
+
+Ilonka. Milyen édesen beszél a fülemről.
+
+Szerző. Na most halljunk valami éneket.
+
+Ilonka. Kérem a «Kék nefelejtset».
+
+Szerző. Boldogan.
+
+Ilonka _énekel, a szerző kíséri_.
+
+  Kék nefelejts,
+  Kék nefelejts,
+  Viráááááág… _az «á» magánhangzót igen sokáig tartja ki_.
+
+Szerző _abbahagyva a zongorázást_. Mi az, kérem?
+
+Ilonka. Hát nem hosszú kitartással tetszik kívánni?
+
+Szerző. De ilyen hosszúval! Csak úgy rendesen.
+
+Ilonka. Kérem. _Ujra kezdi, elénekli az első strófát a szerző
+kíséretével. Az ének folyamán a szerzőhöz dől, a szerző vállára teszi a
+kezét, sőt később átfogja a nyakát is. A szerzőnek ez láthatólag jól
+esik, s a nő kebléhez támasztja a fejét._
+
+Szerző _az ének után_. Bravó kedves, gratulálok! _Lázasan_. Nemcsak
+kisebb szerepeket fog kapni. Óriási szerepeket fog kapni! Karriért fog
+csinálni nálunk! _Megragadja a kezét és magához vonja._ Milyen meleg
+hangja van, igazán, a szívemig szaladt. És üde, mint a csengetyű. És ez
+a puha kis keze… És milyen illatos…
+
+_Az igazgató szörnyűködve nézi ezt._
+
+Ilonka. Óh milyen boldog vagyok!
+
+Szerző _fejét Ilonka melléhez közelítve, hevesen._ És hogy dobogott… az
+a kis szíve, amig énekelt… és milyen illatos az a kis szíve… és milyen
+forró ez a kis keze…
+
+Ilonka _a gyönyörtől áradozva_. Édes, andalító ember… bizony Isten a
+menyországban vagyok.
+
+Igazgató _megcsengeti a telefont_. Halló, itt a menyország. Pardon, az
+igazgatóság. Hát kérem, szerző úr, ez már a disznóság határán van, ez az
+eljárás.
+
+Szerző. Mit beszél?
+
+Igazgató _a telefonra mutatva_. Megmondom neki a véleményemet.
+
+Szerző. De talán így még se lehet beszélni egy szerzővel.
+
+Igazgató. Okos ember az, nem sértődik az meg. _A telefonba._ Halló!
+Tiszteltetem a kedves feleségét. _Leteszi a kagylót._
+
+_Nagy szünet, a szerző zavarban van._
+
+Ilonka. Nézze édes, most fogja egy kicsit a másik kezemet, mert ez
+elzsibbadt.
+
+Szerző. Amelyiket akarja, maga kedves.
+
+_Kínos, nagy szünet._
+
+Szerző _feláll, zavartan_. Skultéti kérem.
+
+Igazgató _feláll_. Tessék.
+
+Szerző. Kérem… Hozzon nekem egy pohár vizet.
+
+Igazgató. Pohár vizet.
+
+Szerző. Igen.
+
+Igazgató. Egy pohár vizet méltóztatik kívánni.
+
+Szerző. Igen, kedves Skultéti.
+
+Igazgató. Most mindjárt.
+
+Szerző. Igen.
+
+Igazgató. Kérem. _Az asztalról tálcát és poharat vesz._
+
+Ilonka. Nekem is kis öreg.
+
+Igazgató. Neked is. Szintén vizet.
+
+Ilonka. Igen. De folyasd ki jól a csapot, hogy hideg legyen.
+
+Igazgató. Hogy hideg legyen. Jó. _Még egy poharat tesz a tálcára,
+indul._
+
+Ilonka. Mozogj hát.
+
+Igazgató. Hogy mozogjak. _Mérgesen néz vissza, megáll, de aztán gondol
+egyet és fejcsóválva kimegy jobbra._
+
+Ilonka. Milyen dühös bácsi.
+
+Szerző. Nem is dühös. Ilyen a természete. Régi ember az itten. A
+családhoz tartozik.
+
+Ilonka. Titkár?
+
+Szerző. Dehogy. Olyan régi butor: félig irnok, félig szolga, már ahogy
+az nálunk szokás.
+
+_Nézik egymást._
+
+Ilonka. Fog szerződtetni?
+
+Szerző. Száz évre. _Szenvedélyesen megfogja mind a két kezét._
+
+Ilonka. Tetszem?
+
+Szerző. Nagyon, nagyon. Óriási szerepeket fog kapni. Mindjárt ebben az
+új operettben, amit most tanulunk. Kap egy facipős táncot.
+
+Ilonka. Szeret?
+
+Szerző. Imádom. _Maga felé vonja, Ilonka húzódik tőle._ Mért olyan
+nyugtalan?
+
+Ilonka. Istenem… tudja Isten… olyan rossz sejtelmem van.
+
+Szerző. Csak nem fél tőlem? _Meg akarja ölelni._
+
+_Az igazgató belép a két pohár vízzel._
+
+Igazgató _a szerzőt kínálja_. Tessék.
+
+Ilonka. Nem a hölgyet illik előbb?
+
+Igazgató _mialatt a szerző iszik_. A hölgyet, igen.
+
+Ilonka _veszi a poharat_. Ezzel azt akarja mondani, hogy nem vagyok
+hölgy.
+
+Igazgató. Igyék angyalom, mert nem tartom itt holnapig ezt a tálcát.
+
+Ilonka _kezében a pohárral, kedvesen_. Ne haragudj rám Skultéti bácsi.
+_Iszik egy kortyot._ Mondd, mindig mozog az orrod, mikor haragszol?
+
+Igazgató. Igyék kérem. Nem vagyok kiváncsi a humorára.
+
+Ilonka. Pedig a szemed azt mondja, hogy édes, meleg szived van. _Iszik_.
+
+Igazgató. De még milyen meleg.
+
+_Szolga belép._
+
+Szolga _a szerzőhöz_. Nagyságos urat sürgősen kéreti a karmester, mert
+tovább próbál a zenekar.
+
+_Az igazgató lebujik az írásai közé._
+
+Szerző. A zenekar? Tovább próbál?
+
+Szolga. Igen.
+
+Szerző. De hisz az előbb azt mondta a karmester, hogy a zenekar már
+végzett. _Gyanakodva néz az igazgatóra, aki közben kidugta a fejét._
+
+Igazgató _erre a tekintetre hirtelen ismét lebujik a papirjaiba, nagy
+könyvet emel az arca elé._
+
+Szerző _hosszasan, mérgesen nézi az igazgatót_. Talán maga szólt a
+karmesternek, Skultéti?
+
+Igazgató. Csak azt mondtam, hogy itt tetszik lenni. _Ismét lebujik._
+
+Szerző. Jó. Sőt nagyon jó. _Dühösen._ Igazán nagyon jó. _Hirtelen
+elhatározással._ Várjon csak meg nagysád, rögtön jövök vissza. _Mérgesen
+siet el jobbra, szolga utána el._
+
+Ilonka. Kérem, megvárom.
+
+_Most kettesben maradnak az igazgatóval. Szünet. Az igazgató úgy tesz,
+mintha írna valamit. Ilonka a széken ül a két asztal közt. Ilonka
+szipogni, könnyezni, majd sírni kezd, majd zsebkendőt vesz elő és
+csöndesen zokog._
+
+Igazgató. Mi az?
+
+Ilonka _zokog_.
+
+Igazgató. Mi az? Miért sír?
+
+Ilonka _sírva_. Kétségbe vagyok esve!
+
+Igazgató. Mért?
+
+Ilonka _sírva_. Mert itt megint beleestem az igazgatóba. _Felzokog_.
+Istenem, milyen szerencsétlen vagyok!
+
+Igazgató. Beleesett az igazgatóba?
+
+Ilonka. Látta, mit csinált velem?
+
+Igazgató. Láttam. Semmit se csinált.
+
+Ilonka. Nekem meri ezt mondani? _Keservesen sírva._ Hiszen mikor
+bejöttem, rögtön piszkos ajánlatot tett nekem az igazgató.
+
+Igazgató. Nahát ez szemtelenség.
+
+Ilonka _sírva_. Nem tett piszkos ajánlatot?
+
+Igazgató. Én nem hallottam.
+
+Ilonka. Hát nem mondta, hogy kedves nagysád, parancsoljon helyet
+foglalni, minek köszönhetem a szerencsét?
+
+Igazgató. Ezt mondta.
+
+Ilonka. Hát igazgatótól ez már piszkos ajánlat. Tisztességes igazgató
+nem beszél így egy vidéki kóristánéval. Azt szokják mondani: «mit
+gyönnek a nyakamra, hagyjanak nekem békét, már nem veszünk fel senkit».
+De aki azt mondja, hogy tessék leülni és köszönöm a szerencsét, _sírva_,
+azt mi már tudjuk, szegény kóristánék, hogy ez mit jelent ilyen szegény
+védtelen teremtésnél. _Felzokog_. Nekem azt mondták, olyan nyers, mint
+egy altiszt.
+
+Igazgató _mérgesen_. De hát azt a keservit neki, hiszen úgy pislogott
+rá, meg úgy hizelgett neki, hogy csak úgy undorodtam ott az asztalnál.
+Még maga mer beszélni? Hiszen azt mondta neki, hogy a mennyországban
+van!
+
+Ilonka _sírva_. Hát mit mondjak neki?! Hogy fáj a fejem? Ha egyszer
+látom, hogy mit akarnak tőlem, mit csináljak? Áldozzam fel a kenyeremet?
+_Felzokog_. Akkor már muszáj visszhangozni!
+
+Igazgató. Ebben van valami.
+
+Ilonka _sírva_. Ha erőszakot tesznek az emberen!
+
+Igazgató. Ez már túlzás fiam. De mindenesetre kellemesen meglepő, hogy
+így kétségbeesett.
+
+Ilonka _sírva_. Gazember! Gazember! Minden igazgató gazember!
+
+Igazgató. Bravó, ez beszéd. Kedves nagysád, ha ezek a megbántott
+tisztességérzet könnyei…
+
+Ilonka. Ezek az én könnyeim, kérem, ez nem szinészeti sósvíz, én a
+szivemből sírok. De nem is ez a nagyobbik baj.
+
+Igazgató. Hát mi?
+
+Ilonka. Hogy az igazgató nem is tetszik nekem. Más tetszik nekem.
+
+Igazgató _gyanútlanul_. Hát az valószínű volt. Selmec. Tizennyolcas
+huszárok.
+
+Ilonka. Nem huszár.
+
+Igazgató. Hát.
+
+Ilonka _szipogva_. Civil.
+
+Igazgató. Selmecen?
+
+Ilonka. Pesten.
+
+Igazgató. Hol?
+
+Ilonka. Itt a közelben.
+
+Igazgató. A közelben?
+
+Ilonka. Igen. Nehéz fejed van. _Keservesen sírva._ Te tetszel nekem!
+
+Igazgató _rémülten_. Én?
+
+Ilonka _sírva_. De még hogy!
+
+Igazgató. Nahát ez… _Kezdi a könyveket az asztalra és a földre
+csapdosni._
+
+Ilonka. Nahát és nahát, rám haragudhatsz, ahogy akarsz, akár hozzám is
+csaphatod azokat a könyveket, itt most már hiába minden, mert te tetszel
+nekem és én nem nyugszom, amíg úgy nem fogsz utánam szaladni, mint egy
+kis kutya.
+
+Igazgató. Én?
+
+Ilonka. Igenis, te.
+
+Igazgató. Ma látott először életében!
+
+Ilonka. Egyszer csak kell valakit először látni. Nem kezdhetem a
+másodiknál!
+
+Igazgató. De hát mi kell magának rajtam, szegény vén emberen?
+
+Ilonka. Nem is vagy vén. Csak nem vagy előnyös.
+
+Igazgató. Ne tegezzen!
+
+Ilonka. De mikor olyan tegeznivaló arckifejezésed van. Vedd le ezt a
+pápaszemet. _Le akarja venni róla._
+
+Igazgató. Ne nyúljon az arcomhoz. _A pápaszem rajta marad._
+
+Ilonka. Pedig milyen szép, jószívű szemed van. És milyen jóságos
+papahangod van. _Sírva_. Kérlek, szabadíts meg az igazgatótól.
+
+Igazgató. De hát mért fél úgy tőle?
+
+Ilonka. Sok mindenért. Például nézd édes pofa, én mindjárt megmondom
+neked: én olyan tehetségtelen vagyok, mint egy selyemhernyó, ezt is írta
+rólam a pápai szerkesztő, de nem vagyok bolond ezt az igazgatónak
+megmondani. Neked megmondom, mert te egy senki vagy és téged rögtön
+elkezdtelek szeretni.
+
+Igazgató. Nagyon jó. Tovább.
+
+Ilonka. Hát nem hallottad, hogy az előbb már… _felzokogva_… szerepekkel
+fenyegetett?
+
+Igazgató. Micsoda? Hát ez fenyegetés?
+
+Ilonka _sírva_. A Duzemelenórának nem, de nekem igen, mert én
+tehetségtelen vagyok és amint szerepet kapok, rögtön megbukok benne és
+minek nekem az a szenvedés?
+
+Igazgató. Hát ne játszd el.
+
+Ilonka _sírva_. Azt nem lehet, mert mind őrült az ilyen igazgató, ha
+szerelmes, kínozzák az embert, hogy ilyen nagy művésznő legyen, meg
+olyan nagy művésznő legyen. _Zokogva._ Minek az nekem?
+
+Igazgató _gyanakodva_. Honnan tudja ezt maga ilyen pontosan?
+
+Ilonka _sírva_. Hát mondom, hogy Selmecről is azért gyöttem el, mert az
+igazgató menyasszonya voltam.
+
+Igazgató. Eddig még nem mondta.
+
+Ilonka. Mondtam, hogy megvertem az igazgatónét.
+
+Igazgató. Azt mondta.
+
+Ilonka. Hát mért szokta megverni az ember az igazgatónét? Ezért volt
+minden, hogy sülyedt volna el az egész igazgatóság!
+
+Igazgató. Hát verekedés is volt?
+
+Ilonka. Csak olyan nőies.
+
+Igazgató. Hát az milyen?
+
+Ilonka. Hát, hogy a frizurára helyezzük a fősúlyt. Nagy hajtépés volt,
+meg sűrű dialóg. De én vertem meg őtet, nem ő engem. Az egész cukrászda
+tanu rá. Elég volt ott nekem az igazgatóból. Az igazgató babáját
+mindenki utálja. _Felzokogva_. Ezért gyöttem el Pápáról is.
+
+Igazgató. Pápán is az igazgató?
+
+Ilonka. Hát hogyne. Abba csak tönkre lehet menni az ilyen szegény
+teremtésnek, mint én, ha a direktorba beleesik. Látod, a pénztárosnak az
+ideálját vagy a kisbőgősnek az ideálját, vagy a szegény segédtitkárnak
+az ideálját, azt mindenki szereti, annak kis szerepet is adnak, aszongya
+az igazgató: «Adjunk neki valamit, hagy örüljön a szegény pénztáros, meg
+így, meg úgy». A színésznők is szeretik, mert szegény ember szerelme,
+adnak neki ajándékba azsuros inget, meg fekete kombinécset, meg félüveg
+parfümöt, meg mindenféle nyersanyagot, teszem öreg művirágot, gyűrött
+szalagot, döglött bársonyt, mer aszongyák: «nézd szegénykét, milyen
+kedves kis szerény nő, adjuk neki, hagy örüljön a marha».
+
+Igazgató. Ezért tetszem magának.
+
+Ilonka. Persze, hogy ezér! Az állásodér, hogy ilyen szegény gyalog ember
+vagy.
+
+Igazgató. Egy vasam sincs. A fizetésemből magam se tudok megélni.
+
+Ilonka. Adok én neked pénzt, ha kell.
+
+Igazgató. Köszönöm édesem, ott még nem tartok. Hát jó, mondjuk, de csak
+mondjuk természetesen, hogy maga tetszenék nekem…
+
+Ilonka. Jaj, boldogság.
+
+Igazgató. Pardon. Csak tegyük fel.
+
+Ilonka. Tudom én, te drága, mi az, amikor már feltesszük!
+
+Igazgató. Nagyon elbizakodott, édes fiam, de várjon, lesz még maga
+szerényebb is.
+
+Ilonka. Szerényebb már nem lehetek, mint hogy téged választottalak.
+
+Igazgató. De még ennél is szerényebb lesz. Mondom, tegyük fel, hogy maga
+tetszenék nekem. Hát akkor most mit csinál az igazgatóval?
+
+Ilonka. Megmondom neki, hogy téged szeretlek.
+
+Igazgató. És ha akkor elcsap engem?
+
+Ilonka. Sohse csap el, mert azt reméli, hogy én majd megcsallak.
+
+Igazgató. Azt reméli? Mért reméli?
+
+Ilonka. Mert én is úgy nézek ki, meg te is úgy nézel ki.
+
+Igazgató. Példátlan romlottság.
+
+Ilonka. Ti vagytok romlottak. Mindjárt félreértitek az embert. Én egy
+kis illatos mezei ibolyának látszom, de ha erkölcsileg megszagolsz,
+rágyössz, hogy igazgyöngy vagyok.
+
+Igazgató _hirtelen dühbe jön_. Mondja fiam, mit keres maga egyáltalában
+a színháznál? Mit keresnek maguk a színháznál? Mi közük a színházhoz?
+
+Ilonka. Na már engedj meg…
+
+Igazgató. Tehetsége sincs…
+
+Ilonka _fellázadva_. Hogy mered ezt mondani?
+
+Igazgató. Maga mondta.
+
+Ilonka. Az más. Az az én szerénységem. Nekem van tehetségem, de csak
+annyi, amennyi nekem kell. Elég szemtelenség, hogy a kritikusoknak több
+kell, mint amennyivel én magam megelégszem. Mért kívánják tőlem, hogy
+jobban játsszam, mint ahogy tudok? Szép szerény művészet kell nekem, meg
+szerény vőlegény.
+
+Igazgató. Nahát, most elég volt fiam. _Leteszi a pápaszemet._
+
+Ilonka. Most, mikor már a pápaszemet is letetted? _Megérinti az arcát._
+Mennyivel előnyösebb vagy így.
+
+Igazgató. Ne nyúljon hozzám, már mondtam egyszer.
+
+Ilonka. Úgy félsz tőlem, mintha nagyon tetszeném neked.
+
+Igazgató _zavarban_. Ugyan, ugyan, nézd csak.
+
+Ilonka. Látom a szemeden, hogy zavarban vagy kis apám. _Meg akarja
+ölelni._ Ne taszíts el magadtól, te kedves goromba ember. Te aranyos
+szegényember. Te csúnya szépember. Nem is tudod, mennyire lehet téged
+szeretni. Nézz a szemembe.
+
+Igazgató _zavarban_. A szeme, az bizonyos, az szép.
+
+Ilonka. És a műsorom? Szép tiszta kis házi boldogság. Délben leveshús
+brivel. Délután megstoppolom a fehérneműdet. Este tiszta ágyhuzat. Nem
+az a nagy szenvedélyesség. Csak olyan rendes tisztaság és békesség.
+Minek nekem a hisztéria. Megvagyok én anélkül is.
+
+Igazgató. Én is.
+
+Ilonka. De ha kívánod, megtanulom.
+
+Igazgató. Dehogy kívánom. Utálom.
+
+Ilonka. Az ilyen szegény ember kell nekem, akit sajnálni is lehet,
+nemcsak szeretni. _Elérzékenyül._
+
+Igazgató _félénken, szeliden megöleli_. Kedves nő, azt meg kell adni.
+
+Ilonka. Úgy-e? _A kebelére borul._ Te szegény hivatalnok, rajonggyá
+értem egy kicsit.
+
+Igazgató _egészen átöleli_. Nagyon, nagyon kedves. Igazán kedves.
+
+Ilonka _a keblén_. Milyen jó itt. Meleg ember kebelibe.
+
+_Szerző sietve lép be balról s meglátva őket, megrökönyödve áll meg._
+
+_Szünet._
+
+Igazgató _dühösen_. Na kérem. Hát itt van az ön módszere. _Elereszti
+Ilonkát és ellép tőle._
+
+Szerző _meglepetten_. Micsoda? Tessék?
+
+_Nagy szünet. – Szól a telefon._
+
+Igazgató _a telefonhoz megy_. Halló? Szeniczey kisasszony mamája? Kezét
+csókolom. – Hogy Szeniczey kisasszony haldoklik? Borzasztó. Az orvos
+mondta? – Hogy meg fog halni? _Nyugodtan és gyorsan._ – Igazán nagyon,
+nagyon sajnálom. Kezét csókolom. _Leteszi a kagylót._
+
+_Szerző ezalatt mereven nézte Ilonkát. Ujabb szünet._
+
+Igazgató _zavartan_. Hát most látta, mit ér a maga módszere.
+
+Szerző. Na, ez nagyszerű. Igazán nagyszerű.
+
+Ilonka _a szerzőhöz_. Bocsásson meg, drága édes direktor úr.
+
+Szerző. Hogyan? Annak dacára, hogy engem tart a direktornak, mégis az ő
+nyakába borult.
+
+Ilonka. Hogyan?… hogy magát tartom a direktornak. Hát nem maga a
+direktor?
+
+Szerző. Nem, édes gyermekem. A direktor úr ott áll maga mögött.
+_Rámutat._
+
+Ilonka _megfordul_. A Skultéti?
+
+Szerző. Nem Skultéti az, fiam, a Skultéti nincs itt. Az a direktor,
+akivel megbeszéltük a tréfát. El akart menekülni a nők elől. Hát most
+elmenekült.
+
+Ilonka. Igaz ez?
+
+Igazgató. Igaz. _Az íróasztalához megy._
+
+Ilonka _keservesen kitörve_. Hát az a jó Isten mégse szeret engemet!
+Pápáról elmentem a direktor miatt, Selmecen beleestem. Onnan is eljöttem
+a direktor miatt, itt beleestem, kiugrottam belőle, most megint
+beleestem. Nem szeret engem a jó Isten! _Zokog_.
+
+Szerző. Hát olyan nagy baj ez?
+
+Ilonka _zokogva_. De mikor én nem akarok híres színésznő lenni!
+
+Igazgató. Hát édes fiam, ezen a nagy bajon mi most segíteni fogunk. Maga
+szépen letörli a könnyeit és elmegy ajánlkozni más színházhoz.
+
+Szerző. Bocsánat, ebbe én nem megyek bele. Nekem jogom van őt
+szerződtetni. Így egyeztünk meg. Maga szerződtetve van a színházhoz,
+gyermekem.
+
+Ilonka. Óh köszönöm, kezit csókolom. _Sír._
+
+Igazgató. Hát most már mért sír?
+
+Ilonka. Azért, mert most már hiába tetszik mondani akármit, én éreztem,
+mikor meg tetszett ölelni, hogy jó szívvel surlódik hozzám.
+
+Igazgató. Jaj fiam, maga olyan hevesen ostromolt!… Na, ne bőgjön, fiam,
+mert semmi oka rá. Sőt.
+
+Ilonka. Sőt?
+
+Igazgató. Igenis sőt. Vagy bánom is én. _Zavarban van._ Hagyjanak engem
+békén. _Szerzőhöz_. Ön is, mit bámul itt, mint a… _Odacsap egy könyvet._
+Egy színésznő van a világon, aki undorodik az igazgatóktól és az is… az
+is… Mit áll még itt, édes fiam. Menjen most szépen haza, aztán holnap
+délelőtt jőjjön ide, a titkár majd megcsinálja a szerződését.
+
+Ilonka. Köszönöm szépen… Addig is drága, édes, szabad megcsókolni a
+kezét? _A kezéhez nyúl._
+
+Igazgató. Azt nem. Hanem majd én… a maga homlokát, fiam. _Homlokon
+csókolja._ Menjen szépen, de mindjárt.
+
+Ilonka _kifelé megy, jobbra, útközben sírva fakad._ Milyen pechem van!
+_Az ajtónál sírva visszafordul._ Alásszolgája. _Jobbra el._
+
+Igazgató. A viszontlátásra fiacskám. _Visszaül az iróasztalához._
+
+_Kis szünet._
+
+Szerző. Elragadó kis teremtés.
+
+Igazgató _szórakozottan lapozgat a piros füzetben._ Sok természetes báj
+van benne. _Lapozgat._ Az okosságát szeretem. Az a legjobbízű okosság,
+ami a buta kis nőkben van meg. Az okos nők okossága bosszantó.
+_Lapozgat._ De a buta nők okossága, az olyan jóízű, mint az őszibarack.
+
+Szerző. Van benne valami.
+
+Igazgató. Hja, ja. Furcsa is az élet. _Ábrándozva dől hátra székében és
+lassan apró darabokra tépi a piros füzetet, beleszórja a papirkosárba._
+
+_Kis szünet._
+
+Szerző. Hát akkor ebben maradunk.
+
+Igazgató. Úgy van. Ebben maradunk.
+
+_Kis szünet._
+
+_Szolga belép, szó nélkül elveszi a lámpa alól Szeniczey szerepét és
+kiviszi._
+
+_Nagy szünet._
+
+Igazgató. Szép idő van.
+
+Szerző. Igen. Süt a nap. Meleg van.
+
+Igazgató. Legalább tizennyolc fok Celziusz.
+
+Szerző. Ön Celziuszban számít?
+
+Igazgató. Igen. Pesszimista vagyok.
+
+Szerző. Én a Reaumurt jobban szeretem.
+
+Igazgató. Azt mondják, az se rossz.
+
+_Szünet_.
+
+Szerző _fölkel_. Hát akkor… egyéb megbeszélni valónk egyelőre nincs.
+
+Igazgató. Nincs.
+
+Szerző. Hát akkor… a viszontlátásra direktor.
+
+Igazgató _írásai közt, zavarban_. A viszontlátásra.
+
+_A szerző elmegy._
+
+Igazgató _meglátja az esernyőt, amelyet Ilonka ottfelejtett. Kinyitja.
+Az esernyő csupa lyuk. Mosolyogva nézi, a fejét csóválja. Halkan,
+magában mondja._ Kedves… kedves…
+
+FÜGGÖNY.
+
+
+
+
+MOLNÁR FERENC MŰVEI:
+
+
+=Egy gazdátlan csónak története.= Regény.
+
+=Egy haditudósító emlékei.=
+
+=Az éhes város.= Regény. Két kötet.
+
+=A farkas.= Vigjáték 3 felvonásban.
+
+=Hétágú síp.= Tréfák, karcolatok, tárcák.
+
+=Józsi= és egyéb kis komédiák.
+
+=Ketten beszélnek.= Tárcák, rajzok.
+
+=Kis Hármaskönyv.= Elbeszélések. Három kis kötet, tokban.
+
+=Liliom.= Egy csirkefogó élete és halála. Külvárosi legenda 7 képben.
+
+=Muzsika.= Elbeszélések.
+
+=Az ördög.= Vigjáték 3 felvonásban.
+
+=A Pál-utcai fiúk.= Diákregény.
+
+=Rabok.= Regény.
+
+=A testőr.= Vigjáték 3 felvonásban.
+
+=A fehér felhő.= Mirákulum 5 változásban.
+
+=Ismerősök.= Elbeszélések.
+
+=Az óriás.= Elbeszélések.
+
+=Égi és földi szerelem.= Dráma 5 felv.
+
+=Szinház.= Három egyfelvonásos.
+
+=A hattyú.= Vigjáték 3 felvonásban.
+
+
+*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 77731 ***
diff --git a/77731-h/77731-h.htm b/77731-h/77731-h.htm
new file mode 100644
index 0000000..1498208
--- /dev/null
+++ b/77731-h/77731-h.htm
@@ -0,0 +1,4913 @@
+<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN"
+    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd">
+<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
+<head>
+<meta name="generator" content=
+"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" />
+<meta http-equiv="Content-Type" content=
+"text/html; charset=utf-8" />
+<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
+<title>Szinház by Ferenc Molnár | Project Gutenberg</title>
+
+<style type="text/css">
+/*<![CDATA[*/
+body {
+ margin-left: 10%;
+ margin-right: 10%;
+}
+
+h1,h2,h3 {
+ text-align: center;
+ clear: both;
+ line-height: 200%;
+}
+
+h2,h3 {
+ margin-top: 2em;
+}
+
+p {
+ margin-top: 0.75em;
+ margin-bottom: 0.75em;
+}
+
+body > p {
+ text-align: justify;
+ text-indent: 1.5em;
+}
+
+hr {
+ width: 33%;
+ margin-top: 2em;
+ margin-bottom: 2em;
+ margin-left: auto;
+ margin-right: auto;
+ clear: both;
+}
+
+hr.chap {width: 65%}
+
+ul.lsoff {
+ list-style-type: none;
+ /* font-size: 90%; */
+ text-align: justify;
+/*  columns: 2; */
+}
+
+table {
+ margin-left: auto;
+ margin-right: auto;
+}
+
+td {
+ padding-left: 1em;
+ padding-right: 1em;
+}
+
+.pagenum {
+/*  visibility: hidden; */
+/*  display: none; */
+ position: absolute;
+ right: 2%;
+ color: gray;
+ font-size: smaller;
+ text-align: right;
+ text-indent:0;
+}
+
+.center {
+ text-align: center;
+ text-indent: 0;
+}
+
+.summary {
+ text-align: center;
+ text-indent: 0;
+ margin: auto;
+ font-weight: bold;
+}
+
+.smcap {
+ font-variant: small-caps;
+}
+
+em.gesperrt {
+ font-style: normal;
+/*  font-weight: normal; */
+ letter-spacing: 0.2em;
+ padding-left: 0.2em;
+}
+
+.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;}
+
+.caption {font-weight: bold;}
+
+.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;}
+
+.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;}
+
+.poem {
+/* margin-left: 1.5em; */
+/* width: 90%; */
+ font-size: 0.9em;
+ display: table;
+ margin: auto;
+ text-align: left;
+}
+
+.poem .stanza {
+ margin: 1em 0em 1em 0em;
+}
+
+.poem span.i0 {
+ display: block;
+ margin-left: 0em;
+ padding-left: 3em;
+ text-indent: -3em;
+}
+
+ul.indented {
+ padding-left: 10%;
+ text-indent: -5%;
+ text-align: justify;
+}
+/*]]>*/
+</style>
+</head>
+<body>
+<div style='text-align:center'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 77731 ***</div>
+<hr class="chap" />
+<div class="chapter"></div>
+<h1>SZINHÁZ</h1>
+<p class="center"><span class="caption">HÁROM
+EGYFELVONÁSOS</span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption">IRTA</span></p>
+<p class="center"><span class="caption-150">MOLNÁR
+FERENC</span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p>
+<p class="center"><span class=
+"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p>
+<p class="center"><span class="caption-small"><i>magyar irod.
+intézet és könyvnyomda</i></span></p>
+<p class="center"><span class="caption">KIADÁSA</span></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><i>Előadási és minden egyéb jog
+fenntartva.</i></p>
+<p class="center">*</p>
+<p class="center"><i>Copyright 1921 by M. Bárd, Wien.</i></p>
+<p class="center">*</p>
+<p class="center"><i>Először adták a budapesti Magyar szinházban
+1921 október 22-én.</i></p>
+<p>&nbsp;</p>
+<p class="center"><span class="caption-small">Franklin-Társulat
+nyomdája.</span></p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id=
+"Page_3">-3-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2>I.<br />
+ELŐJÁTÉK LEAR KIRÁLYHOZ</h2>
+</div>
+<p class="summary">SZATIRA EGY FELVONÁSBAN <span class=
+"pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span></p>
+<h3>SZEMÉLYEK:</h3>
+<table summary="Személyek">
+<tr>
+<td><span class="smcap">Bánáti</span>, színész</td>
+<td><i>Törzs</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Dr. Ernő</span></td>
+<td><i>Gellért</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Dr. Kiss</span></td>
+<td><i>Vándory</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Helén</span></td>
+<td><i>Pécsi Blanka</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">A burgundi fejedelem</span></td>
+<td><i>Pártos</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Somogyi</span></td>
+<td><i>Gyöngyi</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Tűzoltó</span></td>
+<td><i>Körmendy</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Díszmester</span></td>
+<td><i>Gere</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Ügyelő</span></td>
+<td><i>Makláry</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Fodrász</span></td>
+<td><i>Kertész</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Portás</span></td>
+<td><i>Boda</i></td>
+</tr>
+</table>
+<p class="center">*</p>
+<p class="center">Munkások, tűzoltók, hangok a sötétből.</p>
+<p class="center">*</p>
+<p class="center"><i>Történik Lear király előadása előtt a
+színpadon.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_5" id=
+"Page_5">-5-</a></span></p>
+<p class="center"><i>Udvari terem Lear király palotájában.</i></p>
+<p class="center"><i>Középen emelvényen trón.</i></p>
+<p class="center"><i>Mikor a függöny felgördül, a színpad gyéren
+van világítva. Több munkás épp az utolsó díszletfal-darabot hozza,
+amit beállít a következők alatt s munkája végeztével kimegy. Három
+munkás foglalatoskodik a trón körül. A színpad közepén, háttal a
+nézőnek, áll a díszmester, aki nézi munkájukat. Oldalt áll az öreg
+tűzoltó. Egy ideig senki sem szól, csupán a munkások kopácsolása
+hallatszik.</i></p>
+<p><span class="smcap">Díszmester</span>. Háttér! <i>A háttér
+leereszkedik.</i> Jöhet az eleje! <i>Az első ív leereszkedik.</i>
+Jól van. Világosság! <i>A színpad kivilágosodik.</i> Ramaszéder!
+<i>Semmi válasz.</i> Ramaszéder!! <i>Csönd</i>. Ramaszéder!!!</p>
+<p><span class="smcap">Egy hang</span>. Itt vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Díszmester</span> <i>az egyik munkáshoz</i>.
+Üljön be.</p>
+<p class="center"><i>A munkás beül a trónba.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Díszmester</span>. Ramaszéder.</p>
+<p><span class="smcap">A hang</span>. Igen!</p>
+<p><span class="smcap">Díszmester</span>. A reflektort kipróbálni!
+Világítás a trónra!</p>
+<p class="center"><i>Felülről reflektor keresi a trónt, amíg meg
+nem találja.</i></p>
+<p><span class="smcap">Díszmester</span>. Följebb! Lejjebb! <i>A
+fény eltávolodik a tróntól.</i> Hova megy? <i>A fény egészen
+eltávolodik.</i> Ramaszéder!! <i>A fény visszamegy a trónra és a
+fejére süt a munkásnak.</i> Most jó. Rendben van.</p>
+<p class="center"><i>A fény kialszik, a munkás leszáll a trónról és
+a többivel együtt kimegy. Egy öreg munkásasszony jön be seprővel és
+söpör a trón körül. Díszmester kimegy. Most jobbról katonás rendben
+négy tűzoltó jön be, megy át a színpadon. Megállnak a baloldalt
+álló öreg tűzoltó előtt.</i></p>
+<p><span class="smcap">Az egyik tűzoltó</span> <i>tiszteleg</i>.
+Jelentem alássan, semmi ujság, minden rendben.</p>
+<p><span class="smcap">Az öreg tűzoltó</span> <i>némán szalutál,
+elsétál tőlük. A négy tűzoltó kimasirozik. Az öreg elkezd egyedül
+lassan, fel-alájárni. A söprögető asszony kimegy.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span> <i>balról rohan be a
+színpadra, izgatottan, mint akit üldöznek. Felhajtott gallérú
+felöltő, kalap van rajta. A színpad közepén megáll, visszafigyel,
+aztán rohan tovább, majd jobbra eltünik. Közben a tűzoltó köszönt
+neki: «Jó estét kívánok.» – Ő válaszolt: «Jó estét.»</i></p>
+<p class="center"><i>Kis szünet. A tűzoltó járkál.</i></p>
+<p><span class="smcap">Bánáti hangja</span>. <i>A kulissza
+mögött.</i> Somogyi!</p>
+<p class="center"><i>Kis szünet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. <i>A kulissza mögött
+ordítva.</i> Somogyi!! <i>Némaság</i>. Somogyi!!!</p>
+<p class="center"><i>Kis szünet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span> <i>jobbról berohan a színpadra
+ingujjban, kabát, kalap, mellény nélkül.</i> Somogyi!!!</p>
+<p><span class="smcap">Tűzoltó</span>. Azonnal megkeresem.
+<i>Elsiet balra, künn ordít.</i> Somogyi!</p>
+<p class="center"><i>Somogyi, az öltöztető szabó megjelenik
+balról.</i></p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. Hol mászik? Mért nincs itt?
+Hol van? Mért nem jön?</p>
+<p><span class="smcap">Somogyi</span>. Itt vagyok kérem, jövök
+kérem. <span class="pagenum"><a name="Page_8" id=
+"Page_8">-8-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. Almády úr már itt van?</p>
+<p><span class="smcap">Somogyi</span>. Itt.</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. Felöltözött már?</p>
+<p><span class="smcap">Somogyi</span>. Azt hiszem igen.</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. Akkor rohanjon mint egy
+őrült, mondja meg neki, hogy kéretem, jőjjön azonnal.</p>
+<p><span class="smcap">Somogyi</span>. Bocsánat Bánáti úr, de azért
+nem voltam itt, mert ilyen korán még soh’se tetszett bejönni. Még
+csak hat óra, és az előadás…</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. Mit locsog? Mit fecseg?
+Rohanjon és hívja Almády urat, illetve maradjon itt. Ne hagyjon
+egyedül. Maradjon mellettem. Ma egész este ne mozduljon el
+tőlem.</p>
+<p><span class="smcap">Somogyi</span>. De Bánáti úr…</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. Várjon… Küldjön valakit
+Almády úrért, de rögtön. Mit áll? Mit néz? <i>Somogyi mozdul.</i>
+Ne maga menjen. Valakit küldjön. <i>Ordít</i>. Ramaszéder!</p>
+<p><span class="smcap">Somogyi</span>. Ramaszéder!!</p>
+<p><span class="smcap">Egy hang künn</span>. <i>Üvöltve</i>.
+Ramaszéder!!</p>
+<p class="center"><i>Néma csönd.</i> <span class="pagenum"><a name=
+"Page_9" id="Page_9">-9-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Somogyi</span>. Ramaszéder!!!!!!</p>
+<p><span class="smcap">Ramaszéder hangja</span> <i>a magasból,
+jobbról</i>. Itt vagyok!</p>
+<p><span class="smcap">Somogyi</span> <i>a hang irányába</i>.
+Menjen gyorsan…</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span> <i>a hang irányába</i>.
+Rohanjon, mint egy őrült, mondja meg Almády úrnak, hogy azonnal
+kéretem, jőjjön rögtön, sürgős.</p>
+<p><span class="smcap">Somogyi</span>. Mondja, hogy baj van.</p>
+<p><span class="smcap">A hang</span>. Igenis.</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. Honnan tudod, hogy baj
+van?</p>
+<p><span class="smcap">Somogyi</span>. Látom, Bánáti úr. Nagy baj
+van?</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. De még mekkora. Lódulj,
+eriggy az öltözőmbe, nézd meg, nincs-e ott valami idegen.</p>
+<p><span class="smcap">Somogyi</span>. És ha van?</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. Eriggy, lódulj, menj, gyere,
+ugorj, mit állsz itt?</p>
+<p><span class="smcap">Somogyi</span> <i>kirohan jobbra</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span> <i>aggódva les utána</i>.
+<i>Kiszól</i>. Nincs?</p>
+<p><span class="smcap">Somogyi</span> <i>künn</i>. Nincs senki.</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. A folyosón se? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Somogyi</span> <i>künn</i>. Ott se.
+<i>Belép</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. Be lehet zárni a kis ajtót,
+ami a lépcsőről a folyosóra nyílik?</p>
+<p><span class="smcap">Somogyi</span>. Be.</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. Zárasd be azonnal. <i>Somogyi
+kirohan.</i> És mondd meg az asszonynak, aki ott ül, hogy akárki
+keres, nem lehet hozzám bejönni.</p>
+<p><span class="smcap">Somogyi</span> <i>rövidke szünet után
+visszajön</i>. De hát mi történt Bánáti úr?</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. Nem merek az öltözőmben
+maradni… <i>Izgatottan néz körül.</i> Valahol máshol kellene
+felöltöznöm… Egy ember üldöz, Somogyi. Revolverrel üldöznek. Nem is
+egy. Ketten vannak.</p>
+<p><span class="smcap">Somogyi</span>. Autogramm?</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. Hogyne. Egy férj, Somogyi.
+Egy férj, aki a feleségét félti tőlem.</p>
+<p><span class="smcap">Somogyi</span>. Tyhü.</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. Rajtakaptak fiam,
+rajtakaptak… <i>A burgundi fejedelem belép kosztümben. Bánáti
+feléje fordulva folytatja</i>… rajtakaptak, Almády… rajtakaptak és
+üldöznek… A konyhaablakon ugrottam <span class="pagenum"><a name=
+"Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> ki a folyosóra, de
+észrevettek és utánam jöttek… Versenyt le a lépcsőn. Én elől, ők
+mögöttem… Ki az utcára… Két utcát szaladtam, ők utánam… Ki a
+körútra. Ott fiakkerbe ugrottam, usgyi, hajts ahogy tudsz. És most
+itt vagyok. És mindez Lear király előadása előtt, legszebb
+szerepem, Lear előtt… Még a kocsi után is futottak. Mindjárt itt
+lesznek.</p>
+<p><span class="smcap">A burgundi fejedelem</span>. Kik?</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. Mi az, hogy «kik?»</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Kik futottak?</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. A férje és a férjének egy
+barátja.</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Kinek a férje?</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. A nőnek a férje. Egy perc még
+és itt lesz.</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. De ki az a nő?</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. Őrült vagy? Hogy én
+megmondjam egy nő nevét?</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. De ha egy perc mulva itt
+lesz a férje…</p>
+<p class="center"><i>Csöngetés</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span> <i>rémülten</i>. Csöngetnek.
+<span class="pagenum"><a name="Page_12" id=
+"Page_12">-12-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Somogyi</span>. Az ügyelő csönget, Bánáti
+úr.</p>
+<p class="center"><i>Balról belép a fodrász. Ősz szakállt és
+hosszúhajú parókát hoz.</i></p>
+<p><span class="smcap">Fodrász</span>. Csókolom a lábát, Bánáti úr.
+<i>Lassan ballag jobbfelé.</i> Itt vannak a szőrök, Bánáti úr.</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Hallja Sommer, jó, hogy
+látom. Ha még egyszer olyan szaga lesz a szakállnak, mint tegnap,
+kilököm a szakállával együtt.</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. Ezt már én is mondtam neki.
+És ma Leart játszani, ebben az állapotban… és még hozzá enyvszagú
+szakállal… Mutassa. <i>Megszagolja a szakállat.</i> Hát evvel mit
+csinált megint?</p>
+<p><span class="smcap">Fodrász</span>. Egy kis kölnivíz van rajta,
+Bánáti úr.</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. Megőrült? Hisz ez rémes.</p>
+<p><span class="smcap">Fodrász</span>. Királyok illatos szakállt
+viselnek. Ezt minden gyerek tudja. Gyerünk Bánáti úr, nem érek rá.
+<i>Mozdul jobbra.</i></p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Na és mit akarsz tőlem?</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. Kérlek, légy velem, maradj
+velem… ezek okvetlenül betörnek ide. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_13" id="Page_13">-13-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Somogyi</span>. Az ajtót már bezárattam.</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Szólni kell a
+portásnak.</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. Nem lehet tudni… ez betör ide
+a portáson keresztül… ez berohan ide a színpadra, mikor
+játszom…</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. De hát ki ez a
+vadállat?</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. Én nem ismerem… soh’se láttam
+életemben… A nővel az állatkertben ismerkedtem meg… futó dolog… Az
+urát most láttam először, egy pillanatra, mialatt a konyhaablakon
+ugrottam kifelé. De ahogy ordított, ahogy utánam rohant, ahogy
+futott még a fiakkerem után is… Ha ez ide betör… És ketten vannak.
+Valami barátja is van vele.</p>
+<p><span class="smcap">Fodrász</span> <i>hidegen</i>. Gyerünk a
+szőrökkel, Bánáti úr.</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. Jó, jó. Kérlek, ne hagyj el,
+maradj mellettem. Somogyi menjen, nézzen be az öltözőmbe,
+nincsenek-e már ott? <i>Somogyi kiszalad jobbra.</i> Borzalmas! Mit
+csinálok, ha itt valami skandalumot rendeznek? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Kidobjuk őket.</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. Azzal rajtam nincs segítve.
+Itt súlyos dologról van szó. Nem is szólva arról, ha mi kirúgjuk őt
+és mialatt mi őt rúgjuk, azalatt ő már lő. Vagy ők már lőnek.</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Hát hányan vannak?</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. Mikor elindultak, még csak
+ketten voltak. De mit lehet tudni, hányan csatlakoztak azóta a
+menethez?</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Erős ember?</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. Ahogy futólag láttam, vékony
+kis ember. De nagyon dühös. Cvikkere van.</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Első dolog a cvikkert
+leütni, hogy ne lásson célozni.</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span> <i>rémülten</i>. Hát olyan
+biztosra veszed, hogy lőni fog?</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Ha olyan dühös.</p>
+<p><span class="smcap">Fodrász</span>. Gyerünk a szőrzettel, Bánáti
+úr, nincs időm.</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span> <i>kiordít</i>. Somogyi!</p>
+<p><span class="smcap">Somogyi</span> <i>belép jobbról</i>. Tessék
+bátran jönni, tiszta a levegő! A portásnak is szóltam. Ide nem
+jöhet be senki. <span class="pagenum"><a name="Page_15" id=
+"Page_15">-15-</a></span></p>
+<p class="center"><i>Kimennek jobbra: elől Somogyi, utána Bánáti, a
+burgundi fejedelem, a fodrász. Szünet.</i></p>
+<p class="center"><i>A tűzoltó sétál a színpadon.</i></p>
+<p><span class="smcap">Tűzoltó</span> <i>rövid séta után
+előrelép</i>.</p>
+<div class="poem">
+<div class="stanza"><span class="i0">Csodás világ! E trón, királyi
+pompa,<br /></span> <span class="i0">Mit híven őrzök tűz, láng
+vészitől,<br /></span> <span class="i0">Egykedvűn róva őr-sétámnak
+útját!<br /></span> <span class="i0">S e balga színjátszó, ki vészt
+sikoltva<br /></span> <span class="i0">Őrjült rohamban, futva,
+üldve jő!<br /></span> <span class="i0">Csodás világ! Csodás és
+undorító!<br /></span> <span class="i0">Itt élek e sok színes rongy
+között<br /></span> <span class="i0">Kétszer tíz éve. Nézem őket
+bölcsen,<br /></span> <span class="i0">Nézem, hogy járnak, sírnak
+és kacagnak,<br /></span> <span class="i0">Hogy zengve-zengnek,
+állnak, dőlnek, rogynak,<br /></span> <span class="i0">Mint
+szellemülnek át a taps viharján!<br /></span> <span class="i0">Itt
+nézdegélem őket napról-napra,<br /></span> <span class="i0">Erényes
+férfi, egyszerű, komoly,<br /></span> <span class="i0">Mint
+tűzoltónak lenni illik éppen,<br /></span> <span class="i0">S
+lenézem őket, szívből, esküszöm,<br /></span> <span class="i0">Ezt
+is, a mást is, húsz év óta már,<br /></span> <span class=
+"i0">Ál-érzelmük, sótlan kis könnyeik,<br /></span> <span class=
+"i0">Hazug haragjuk, álnok édességük,<br /></span> <span class=
+"i0">Lenézem őket, mélyen, emberül,<br /></span> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span>
+<span class="i0">De hallgatok, közöttük némán járva<br /></span>
+<span class="i0">Fel és alá, alá s fel, évről-évre.<br /></span>
+<span class="i0">Szivemben undor gőze s ajkamon<br /></span>
+<span class="i0">Megvető, bölcs és gúnyoló mosoly.<br /></span>
+<span class="i0">De hagyjuk ezt most. Lárma kél
+amarra,<br /></span> <span class="i0">Dühödten jő az üldöző
+vadász,<br /></span> <span class="i0">A botrány megvan, szívem úgy
+örül.<br /></span> <span class="i0">Ne szólj szám. Lássuk, hogy s
+minként leszen.<br /></span></div>
+</div>
+<p class="center"><i>Hátrahúzódik</i>.</p>
+<p class="center"><i>Balról berohan a színpadra Doktor Ernő és
+Doktor Kiss. Mögöttük a portás, aki sietve elébük kerül és
+feltartóztatja őket.</i></p>
+<p><span class="smcap">Portás</span>. Kérem, ha nem távoznak,
+rendőrért megyek.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Menjen rendőrért. Menjen a
+főkapitányért.</p>
+<p><span class="smcap">Kiss</span>. De kérlek, az istenért,
+elveszted a józanságodat.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Azt már rég elvesztettem.
+<i>Nekimegy a portásnak.</i> Menjen innen, menjen az utamból, vagy
+hívják elő azt a gazembert.</p>
+<p><span class="smcap">Portás</span>. Ön itt nem fogja gazemberezni
+<span class="pagenum"><a name="Page_17" id=
+"Page_17">-17-</a></span> a művészeket, ön itt egy állami színház
+színpadán van. Takarodjék innen.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Nem megyek, amíg nem végeztem
+azzal a gazemberrel. A műintézet tradicióit felfüggesztem. Ez itt
+most semmi más, mint a tett színhelye.</p>
+<p><span class="smcap">Kiss</span>. Géza kérlek gyere. Majd
+megtanácskozzuk a dolgot az utcán.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Hagyj békén. <i>Portáshoz</i>.
+Menjen az utamból, mert leütöm.</p>
+<p><span class="smcap">Portás</span> <i>átöleli Ernőt</i>. Kérem
+segítsen, csővezető úr.</p>
+<p><span class="smcap">Tűzoltó</span>. Nem vagyok csővezető.</p>
+<p><span class="smcap">Portás</span> <i>dulakodva</i>. Hát bánom is
+én… főparancsnok úr… jőjjön már… ez egy őrült.</p>
+<p><span class="smcap">Tűzoltó</span>. Nem vagyok főparancsnok.
+Tanulják meg tisztességgel titulálni az embert.</p>
+<p><span class="smcap">Kiss</span> <i>közbelép</i>. Géza, de hát
+most már vége legyen. <i>Ő is dulakodik.</i></p>
+<p><span class="smcap">Portás</span>. Tűzoltó úr!</p>
+<p><span class="smcap">Tűzoltó</span>. Őrmester vagyok!</p>
+<p><span class="smcap">Portás</span>. Őrmester úr! <span class=
+"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Tűzoltó</span>. Na végre! Ez már beszéd.</p>
+<p><span class="smcap">Portás</span>. Őrmester úr… segítsen innen
+kivinni ezt az őrültet.</p>
+<p><span class="smcap">Tűzoltó</span>. Azt én nem teszem, mert az
+nem tartozik rám. <i>Nyugodtan sétál tovább.</i> Az én célom csak
+az volt, hogy a nekem járó tiszteletet megadják.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span> <i>kiszabadította magát</i>. Nem
+megyek.</p>
+<p><span class="smcap">Kiss</span>. Kérlek… csak egy szót engedj
+mondani…</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span> <i>a portásra mutatva</i>. Amíg
+ez itt van, addig nem.</p>
+<p><span class="smcap">Kiss</span> <i>a portáshoz</i>. Kérem hagyja
+egy kicsit. Megnyugszik mindjárt. Bízza rám, én ismerem.
+Garantálom, hogy semmi baj nem lesz. Csak kifujja magát és
+megyünk.</p>
+<p><span class="smcap">Portás</span>. Megyek, rendőrt hozok.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Azt jól teszi, mert mindazok a
+garanciák, amelyeket a barátom nyujtani akar, értéktelenek. Én azt
+a hitvány frátert, azt a céda színészt itt ma megpofozom, megverem,
+inzultálom. Ezen nem segít semmi. Addig ütöm, amíg szusz lesz
+benne. Ezt én itt ma félholtra verem. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span></p>
+<p class="center"><i>Ügyelő jön sietve balról.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ügyelő</span>. Mi az? Kik ezek itt?</p>
+<p><span class="smcap">Portás</span>. Egy őrült, kérem.</p>
+<p><span class="smcap">Ügyelő</span>. Hogy merte beereszteni a
+színpadra?</p>
+<p><span class="smcap">Portás</span>. Kétszer vágott oda a
+lépcsőhöz. Nem bírok vele. Maradjon itt, én megyek rendőrért.</p>
+<p><span class="smcap">Ügyelő</span>. Arra nincs szükség. Kilökjük
+mi rendőr nélkül is. Tessék távozni a színpadról.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Nem.</p>
+<p><span class="smcap">Ügyelő</span>. Tessék elhagyni a
+színpadot.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Nem. Én Bánáti színészt
+félholtra akarom verni, mert feldulta családi boldogságomat.</p>
+<p><span class="smcap">Ügyelő</span>. Itt akarja félholtra
+verni?</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Ahol találom.</p>
+<p><span class="smcap">Ügyelő</span>. Akkor takarodjék innen, mert
+leszakítom a fülét.</p>
+<p><span class="smcap">Kiss</span>. Géza, én itt hagylak.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Arra én el vagyok készülve,
+hiszen barátom vagy. Ez csak természetes.</p>
+<p><span class="smcap">Ügyelő</span> <i>ordítva</i>. Mars ki innen!
+<span class="pagenum"><a name="Page_20" id=
+"Page_20">-20-</a></span></p>
+<p class="center"><i>Burgundi fejedelem belép. A klasszikus
+színészek affektált királyi hangján beszél, pózzal.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ügyelő</span>. Almády úr kérem, ez az idegen
+itt botrányt csinál. Bánáti urat keresi és azt mondja, félholtra
+akarja verni.</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Ott leszünk, jó idegen.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Ön színész?</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Valóban.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Én dr. Ernő Géza tanár
+vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Almády.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Kérem, feltételezem, hogy ön
+úriember. Felszólítom, hogy vezessen engem Bánáti Kálmán
+színészhez, aki az én családi boldogságomat feldulta. Én őt ezért
+most meg akarom büntetni.</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Uram, ez itt állami legfőbb
+műintézetünk színpadja. Itt mindjárt kezdődik az előadás és Bánáti
+mester játssza a főszerepet. Ha önnek vele valami dolga van,
+intézze el előadás után. Társadalmunk szokásai számos formát
+ismernek az ilyen szomorú események rendezésére. De ezt a formát,
+amelyet ön választott, <span class="pagenum"><a name="Page_21" id=
+"Page_21">-21-</a></span> nem ismerik. Ajánlom magamat.
+<i>Ügyelőhöz</i>. Vigyék! <i>Jobbra elsiet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Már pedig én elintézem, ha
+addig élek is. <i>Kirohan jobbra.</i></p>
+<p><span class="smcap">Kiss</span>. Géza, az istenért! <i>Jobbra
+elrohan, utána.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ügyelő</span> <i>a portáshoz</i>. Szaladjon
+rendőrért, én megyek, hogy valami baj ne történjék!</p>
+<p class="center"><i>Ügyelő jobbra, portás balra rohan el.</i></p>
+<p class="center"><i>Szünet. A tűzoltó egykedvűen sétál.</i></p>
+<p><span class="smcap">Tűzoltó</span> <i>előrelép</i>.</p>
+<div class="poem">
+<div class="stanza"><span class="i0">A botrány jól dagad. Mily szép
+öröm!<br /></span> <span class="i0">Néhány perc még csupán s
+hitemre<br /></span> <span class="i0">Érzésem az, hogy pof s rúgás
+esik:<br /></span> <span class="i0">Mint illik is. A féltés vad
+szeszély.<br /></span> <span class="i0">Mily szép ajándék-látvány
+ez nekem,<br /></span> <span class="i0">Ki hű férj s jó családapa
+vagyok,<br /></span> <span class="i0">Itt látni, hallani, minő
+nyomor<br /></span> <span class="i0">A féltékenység és gaz
+csábítás.<br /></span> <span class="i0">Oh gyötrelem! «Az elégült
+szegény<br /></span> <span class="i0">Gazdag lehet, sőt túlgazdag.
+De a<br /></span> <span class="i0">Kincs végtelen kín annak, aki
+fél,<br /></span> <span class="i0">Hogy elveszíti.» Nőm oly csunya,
+vén,<br /></span> <span class="i0">Horpadt, strapált, sőt bandzsal
+is talán,<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_22" id=
+"Page_22">-22-</a></span> <span class="i0">Hogy szívem, mint
+fészkére tért madár,<br /></span> <span class="i0">Nyugton piheg,
+ha rája gondolok.<br /></span> <span class="i0">Nem féltem őt. És
+én meg, jómagam<br /></span> <span class="i0">A hetykeségen régen
+túl vagyok.<br /></span> <span class="i0">Egy jó rostélyos,
+félliternyi siller,<br /></span> <span class="i0">Egy jó pipa, ez
+minden, mit kívánok,<br /></span> <span class="i0">A nőt már régóta
+nem kedvelem.<br /></span> <span class="i0">Talán ezért most e
+fanyar öröm,<br /></span> <span class="i0">Mi elfog, láttán mások
+búbajának.<br /></span> <span class="i0">Talán nem is szép, de nem
+tagadom,<br /></span> <span class="i0">A féltő férjet s félős
+csáb-vadászt<br /></span> <span class="i0">Örömmel látom egymásnak
+rohanni!<br /></span></div>
+</div>
+<p class="center"><i>Kéjes mosollyal húzódik hátra.</i></p>
+<p class="center"><i>Lárma a háttér mögött.</i></p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span> <i>balról hátul lopódzva
+jön</i>. Erre gyere, ne kiabálj.</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span> <i>ugyanonnan jön, Lear király
+jelmezében, kifestve, de fején se paróka, se szakáll. Mögötte jön a
+fodrász, kezében a parókával és a szakállal, a fodrász mögött
+Somogyi a királyi koronával.</i> Nahát ez rettenetes! Beeresztik
+ide ezt az őrültet… és én kénytelen vagyok… De hát hol a rendőrség?
+<span class="pagenum"><a name="Page_23" id=
+"Page_23">-23-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Már mentek rendőrért.</p>
+<p><span class="smcap">Somogyi</span>. Ne tessék félni. Mi itt
+vagyunk.</p>
+<p><span class="smcap">Fodrász</span>. Gyerünk a szőrzettel, Bánáti
+úr, nincs időm. <i>A következők alatt ráteszi a parókát és a
+szakállat.</i></p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. Ha az egész egy félórával
+később történik, hogy már folynék az előadás, akkor talán menedék
+volna a színpad… És nem jut eszembe semmi, azt a keservit neki…
+Hogy mikbe keveredem! Csak te maradj itt Almády… hogy valami
+skandalum ne legyen.</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Az már megvan, fiam.</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. Gondolod, hogy benn lesz a
+lapokban?</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Az attól függ, mivé
+fejlődik.</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span> <i>a fodrászhoz</i>. Gyerünk,
+gyerünk. <i>Burgundihoz</i>. Most hol vannak?</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Az ügyelő rájuk zárta az
+öltöző ajtaját.</p>
+<p><span class="smcap">Somogyi</span>. Tessék leülni. A koronázás
+következik. <span class="pagenum"><a name="Page_24" id=
+"Page_24">-24-</a></span></p>
+<p class="center"><i>Bánáti leül, a fodrász és Somogyi ráteszi
+fejére a koronát.</i></p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span> <i>a trón lépcsőjére ül</i>.
+Mit csinálunk, ha ide is utánunk jönnek?</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Addig itt lesznek a
+rendőrök. És akkor, látod, benn lesz a lapokban.</p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span>. Gondolod, hogy elég rendőr
+fog jönni? Hány rendőrt hívtak? Somogyi, szaladj, hogy sok rendőr
+jőjjön. Illetve maradj. Akármit mondok, akárhova küldelek, te csak
+maradj.</p>
+<p><span class="smcap">Fodrász</span>. Majd én megmondom, én ugyis
+megyek. <i>El. A tűzoltó utána ballag.</i></p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span> <i>fölkel, kiegyenesedik</i>.
+Micsoda rémes eset.</p>
+<p class="center"><i>Lárma künn.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ügyelő</span> <i>jobbról szaladva jön</i>.
+Tessék felszaladni az igazgató úrhoz. Kitörték az ajtót. Én megyek
+a rendező úrért. <i>Elrohan balra.</i></p>
+<p><span class="smcap">Bánáti</span> <i>harsányan</i>. Ne menj!
+Velem maradj! Mindenki maradjon velem! Somogyi! A kardomat! A
+kardomat! <span class="pagenum"><a name="Page_25" id=
+"Page_25">-25-</a></span></p>
+<p class="center"><i>Somogyi balra elrohan.</i></p>
+<p class="center"><i>Jobbról belép Ernő és Kiss.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span> <i>hirtelen megáll, Bánátira
+néz</i>. Bánáti Kálmán?</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Az vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span> <i>megigazítja a cvikkerét</i>.
+<i>Szünet. Egymásra néznek.</i></p>
+<p><span class="smcap">Lear</span> <i>lassan megindul,
+méltóságteljesen fellép a trón első lépcsőjére, ott megáll,
+felségesen.</i></p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span> <i>Ernőhöz lép</i>. Kérem
+tanár úr, örömmel látom, hogy kissé lecsillapodott. Szíveskedjék
+velem a társalgóba jönni és beszéljünk egymással mint
+kultúremberekhez illik.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Nekem önnel nincs beszélni
+valóm. Nagyon köszönöm, de nincs. Nekem Bánáti úrral van beszélni
+valóm, de őszintén megvallva, e pillanatban nem tudom, ő áll-e ott.
+<i>Rámutat.</i></p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Ne okoskodjék, jőjjön a
+társalgóba.</p>
+<p><span class="smcap">Kiss</span>. Gyere, menjünk a
+társalgóba.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span> <i>zavartan</i>. Ismétlem, nem
+tudom, <span class="pagenum"><a name="Page_26" id=
+"Page_26">-26-</a></span> Bánáti színész-e az, aki ebben a
+tiszteletet parancsoló külsőben áll ott a trón lépcsőjén. Ha nem
+csalódom, valami klasszikus színmű jelmezében, koronával a fején.
+Lehet, hogy első uralkodónk, István.</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Nem uram, Lear király.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span> <i>cvikkeréhez nyúl</i>. Lear
+király?</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Lear, a boldogtalan király.
+Ezt játsszuk ma este. A dráma Shakespeare főszerkesztő úrtól
+van.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Köszönöm uram, ezt tudom. Ön
+tehát a francia király?</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Nem, uram. Burgund
+fejedelme vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Tudom. Az a bizonyos, aki
+szintén egy Lear-lányt akart elvenni.</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. De meggondolta, uram.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Tudom, tudom. Van szerencsém
+két év óta Shakespeare-szemináriumot vezetni az egyetemen.</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Ön az egyetemen tanít?</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Bátorkodom. <i>Learhoz</i>.
+Doktor Ernő Géza vagyok, egyetemi magántanár, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> a
+Kisfaludy-Társaság Shakespeare-bizottságának kültagja.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span> <i>affektált királyi
+modorban</i>. Üdvözlöm!</p>
+<p class="center"><i>Somogyi belép a nagy pallóssal.</i></p>
+<p><span class="smcap">Somogyi</span> <i>átadja a kardot
+Burgundinak, aki legközelebb áll hozzá.</i></p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span> <i>Somogyihoz, affektált
+hangon</i>. Távozzék!</p>
+<p class="center"><i>Somogyi kimegy.</i></p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span> <i>hódolva adja át Learnak a
+kardot.</i> Ime kardod, Sir.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Köszönöm.</p>
+<p><span class="smcap">Kiss</span>. Géza gyere, ez most nem hely és
+nem idő.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Nem megyek.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Mit óhajt tőlem?</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Az nagyon egyszerű. Itt
+jelenlévő barátom és kollégám, dr. Kiss Ervin…</p>
+<p><span class="smcap">Kiss</span>. Dr. Kiss vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Üdvözlöm!</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span> <i>meghajol</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Dr. Kiss Ervin ugyanabban a
+házban lakik, amelyben én. Sőt ugyanazon <span class=
+"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> az
+emeleten. Miután évek óta sikertelen kísérleteket tesz abból a
+célból, hogy feleségemet elcsábítsa…</p>
+<p><span class="smcap">Kiss</span> <i>meglepődve</i>. Mi ez?
+Kikérem magamnak! Én egyszer és mindenkorra…</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Csönd, jó idegen.</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Csönd.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Ha nem voltam otthon, bejárt
+Helénhez és Burns költeményeit olvasta neki, majd bemutatta neki
+Byron Don Juanjából készült fordítását, amely meg sem közelíti az
+Ábrányi-féle fordítást, de ez most mellékes.</p>
+<p><span class="smcap">Kiss</span>. De milyen mellékes.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Békével, jó idegen. Ne jőjj a
+sárkány és haragja közé.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Lear, első felvonás. «Békével
+Kent, ne jőjj a sárkány és haragja közzé!» De ez is mellékes. Ilyen
+felolvasásokkal és mások szerelmének költői kifejezését
+felhasználva akarta Helént arra bírni, hogy meglátogassa őt
+Szigony-utca 4. b) alatt, ahol már biztosra véve a sikert,
+házasságtörési legénylakást bérelt. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_29" id="Page_29">-29-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Kiss</span>. Hát így vagyunk?</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Így, Ervin. Ma a leszámolások
+napja van. Ma ezt is elintézem egy füst alatt.</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Az előbb nem beszélt ilyen
+választékosan.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Annak egyszerű oka van. Az
+előbb rendkívül izgatott voltam. Most hideg és elszánt vagyok, mint
+a toledói acél.</p>
+<p class="center"><i>Ügyelő belép.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ügyelő</span>. Sehol nem találok
+rendőrt.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Nem kell. Mint látja, higgadtan
+tárgyalunk.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Mindenesetre tartózkodjék a
+közelben.</p>
+<p><span class="smcap">Ügyelő</span> <i>meghajol és
+távozik</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Az asszony ellentállt ezeknek a
+gyermekes és egyben oly tanáros kísérleteknek, sőt nap-nap után
+értesített engem a jó barát újabb rohamairól. Visszautasíttatván, a
+bosszú órájára várt.</p>
+<p><span class="smcap">Kiss</span> <i>fölkacag</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Nem irritál. A mult héten
+behívott <span class="pagenum"><a name="Page_30" id=
+"Page_30">-30-</a></span> magához és közölte velem, hogy Helén
+valami színész-forma emberrel sétál az állatkertben, mindig egy s
+ugyanazon állat ketrece előtt. Azt hittem, rágalom. Tudomásul
+vettem, nem szóltam semmit. Újból magához hívott s közölte velem,
+hogy az állat a puma s a színész Bánáti, a nevezetes Bánáti.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span> <i>kegyes mosollyal int
+köszönetet</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Még mindig nem vontam kérdőre
+Helént. Végül tegnap este közölte velem, hogy ami eddig csak gyanú
+volt lelkében, az most már bizonyosság. Bánáti színész délután,
+mialatt én az egyetemen vagyok, meglátogatja Helént. Nem hittem.
+Felszólított, hogy ma délután álljak lesbe az ő konyhájában.
+Megtettem. Nagy megdöbbenésemre valónak bizonyult a denunciáns
+jelentése. Egy színészforma férfi ment be lakásomba. Rövid
+tanakodás után, miközben elég gyáva voltam elfogadni az ő
+segítségét, becsöngettem lakásom ajtaján. A szobalány dadogott, én
+félrelöktem őt. Akkor ajtók csapkodása <span class=
+"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span>
+hallatszott s halk sikoly. A szobába siettem, ott már nem volt más,
+csak nőm, Helén. Kirohantam s egy borotvált arcú férfit láttam,
+amint a konyhaablakon kiugrott. Üldözőbe vettem s most itt
+vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Kiss</span>. Ez a különbség köztünk. Én nem
+vagyok itt. <i>Elsiet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Ezt az urat tehát elintéztem.
+Most feleljen ön, akiről még most sem tudom, hogy kicsoda. Ön
+volt-e az, aki a konyhám ablakán kiugrott.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Semmiesetre sem voltam az, aki
+az ön hitveséhez egy nemtelen gondolatnak még csak árnyékával is
+közeledett.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Ön ugrott ki az ablakon?</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Négy felnőtt gyermekem van,
+uram.</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Ő… és ablakon? Nézzen rá! E
+tisztes agg.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Az állatkertben nem ön sétált
+vele? Figyelmeztetem, hogy ő megmondta nekem az ön nevét.
+Szíveskedjék felvilágosítani engem… hogy rossz magyarsággal
+mondjam: hogy néz ön ki? Öreg? <span class="pagenum"><a name=
+"Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> Fiatal? Szép? Rút? Borzasztó
+az, hogy szemben állok nőm csábítójával és nem tudom, hogy néz ki.
+Öreg ön?</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Ez nem fontos.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. De fontos. Egy világ választ el
+most öntől. Nem tudom, kivel beszélek, ez fojtja belém a
+mondanivalót. Mintha telefonon beszélnék önnel. Milyen az arca?
+Bátor? Sastekintet? Akkor szembe szegezném vele haragomat. Gyáva,
+szerény? Akkor lenézéssel szólnék. Szelíd és becsületes arca van?
+Akkor talán hinnék abban, amit mond. Kihívó, gúnyos? Akkor
+ingerelne és talán megütném.</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Módjával, jó úr.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Csak hipotetikusan. Elemezem a
+különös helyzetet, amelybe mint civilizált ember jutottam. Nőm
+csábítója elbujt előlem e maszkba, és most itt áll a felséges alak
+köntösében, boldogtalan mithikus király és apa, akinek sorsán
+annyiszor megrendültem. És mögötte és fölötte s az én kis
+porszem-bánatom fölött a shakespearei egetverő fájdalom, mely az
+őrületbe <span class="pagenum"><a name="Page_33" id=
+"Page_33">-33-</a></span> hág s mindkettőnk fölött a brit
+költőóriás idegenszerű és hatalmas alakja, – mint Taine mondja róla
+– sötét és teremtő, mértéktelen, erőszakos, erkölcstelen és
+rendkívüli, a legnagyobb, aki valaha a formák egész világát tárta
+fel és élő alakokat állított szemünk elé. <i>Learre mutat.</i></p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Én Shakespearet egyszerű,
+iszákos színésznek és színigazgatónak tartom. Darabjait Bacon
+írta.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span> <i>leinti</i>. Felületes beszéd.
+Én olvastam Holmest, Appleton Morgant, Pottot, Donnellyt, Wigstont,
+a német Bormannt, Schippert, Wülkert, ezek mind a Bacon-kérdéssel
+foglalkoznak, de engem nem tántorít meg semmi. De nem is ez a
+fontos: Shakespeare-e vagy Bacon, a fontos az az agyvelő, amelyet a
+hagyomány Shakespearenek nevez: a fontos a költői mű. <i>Learre
+mutat.</i> Lear a fontos, íme ez a fontos, az alak, amely háromszáz
+év óta él, szenved és megindít bennünket. Így hát rám nézve a
+kérdés két részre oszlik: <span class="pagenum"><a name="Page_34"
+id="Page_34">-34-</a></span> külső és belső akadályok forognak
+fenn. Fizikaiak és pszichikaiak. Kezdjük a külső vagyis fizikai
+gátlásokkal. Én a testi fenyíték gondolatával jöttem ide. <i>Lear
+mozdulatot tesz.</i> A testi fenyíték minden szokásos nemét akartam
+alkalmazni. <i>Lear mozdulatot tesz.</i> De itt bukkanok a fizikai
+akadályokra. Teszem, én őt szíves-örömest megpofoznám…</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. De uram! <i>Lear eltakarja
+arcát hajával.</i></p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Ah!… <i>Egy lépcsővel följebb
+lép.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Sőt meg akarom pofozni, várjunk
+kérem, mert ez volt szándékom és ettől reméltem kielégülést, azt,
+amit a német Entspannungnak nevez. Nem tudom, meg fogom-e őt
+pofozni. E pillanatban nem tudom, bár a jelek arra vallanak, hogy
+nem fogom megpofozni. Miért? Először is nincs hova pofozni, annyi
+szőr van az arcán. Most, ugye, eltekintünk minden egyébtől, pusztán
+a fizikai akadályokat vesszük sorra. A pofonhoz csattanási terület
+kell, «az ütést nem lehet megmérni», <span class="pagenum"><a name=
+"Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> mondja Benvenuto Cellini, a
+híres műötvös és verekedő. És igaza van. Célozni, hogy pont a
+szőrmentes kis arcterületet találja el az ember, azt nem lehet. A
+kedv elernyed. A pofonhoz kényelem kell, szabad tér, mint a német
+mondja: Spielraum, ami itt a szőrök miatt hiányzik. Helyes, hogy
+hiányzik, Lear nem történelmi alak, Lear mondai király, regebeli
+uralkodó. Kitünőnek tartom, hogy az ábrázoló művész a szakáll és
+haj terebélyének túlzásával jelzi, hogy a mesék világának
+aggastyán-királya áll előttünk. Így a szertelen tragikum, a
+fájdalom vad ereje mithikusabbá, általánosabbá, tehát mélyebbé
+válik. A fejére nem üthetek, mert azon korona van. Részben
+megsérteném az öklömet a korona kiálló hegyein, részben nincs nálam
+súlyosabb eszköz, mellyel, mint Arany mondja Toldijában: «agyába
+ronthatnám hitvány koronáját.» Maradna a rúgás. <i>Burgundihoz.</i>
+Mondja meg ön… <i>Burgundi tiltakozó mozdulatot tesz</i>… ez a
+kérdés <span class="pagenum"><a name="Page_36" id=
+"Page_36">-36-</a></span> csak forma… mondja, hova rúgjak neki?
+Ilyen hosszú ruhába nem lehet belerúgni. A láb tétova, mert a
+lábnak cél kell. Modern ruha mindent jelez. Zsakettnél, ha a hátsó
+két gomb alá rúgok, az esetek majdnem mindenikében teli találatra
+számíthatok. Zakónál oda, ahol végződik. De ilyen hosszú köntösnél
+ki vagyok téve annak, hogy a rúgás elhal a ruha üres redőiben, vagy
+túl alacsonyra veszem, épp oda, ahol holt-tér van, mint a német
+mondja: «Toter Raum». Reménytelen. Végső eszköz volna meghúzni a
+szakállát, de az meg nem az övé. Íme így védik őt a külsőségek,
+kardjáról nem is szólva.</p>
+<p class="center"><i>Harsonák. Ernő megrezzen.</i></p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Semmi. A zenészek próbálgatják
+a harsonákat.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Ez volt a kérdés első része: a
+fizikai gátlások összesítése. Következik önvizsgálatom második
+része: a lelki, a pszichikai akadályok.</p>
+<p class="center"><i>Balról belép az ügyelő Helénnel.</i>
+<span class="pagenum"><a name="Page_37" id=
+"Page_37">-37-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Ügyelő</span>. Bocsánat, Bánáti úr, ez a
+hölgy…</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Helén!</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span> <i>lelép az emelvényről</i>.
+Asszonyom… ön itt?</p>
+<p><span class="smcap">Helén</span> <i>az urához</i>. Utánad
+jöttem, te meg vagy őrülve, te botrányt csinálsz, mi belekerülünk a
+lapokba, te szerencsétlenné teszel engem. <i>Sír.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Légy nyugodt, nem csinálok
+botrányt. De neked itt semmi keresnivalód.</p>
+<p><span class="smcap">Helén</span>. Hol vagyok én most? Mi ez
+itt?</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Ez a színpad, nagyságos
+asszonyom. A Nemzeti Színház színpada.</p>
+<p><span class="smcap">Helén</span>. És te mit csinálsz itt?
+Föllépsz?</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Nem tartozom neked igazolással.
+A nevemen ejtett foltot igyekszem kitisztítani. Távozzál innen. Itt
+semmi keresnivalód.</p>
+<p><span class="smcap">Helén</span>. De mit csinálsz itt?</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Leszámolok a csábítóddal.
+<i>Learre mutat.</i></p>
+<p><span class="smcap">Helén</span>. Ki az? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Még kérdezed?</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Bánáti vagyok, asszonyom.</p>
+<p><span class="smcap">Helén</span> <i>elneveti magát</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span> <i>bosszusan, de
+méltóságteljesen lép fel az emelvényre.</i> Valóban nem érdemlem
+meg ezt a gúnyos kacagást.</p>
+<p><span class="smcap">Helén</span> <i>nevetve</i>. Maga az?</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Lear, a boldogtalan király.
+Ezt a drámát adjuk ma este, nagyságos asszonyom. Nincs ezen kacagni
+való semmi.</p>
+<p><span class="smcap">Helén</span>. Maga az?</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Nem kacagni való perc ez. E
+felséges külső alól egy céda színész most számol el a becsületében
+megsértett hitvesnek.</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Ne sértegesd.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Hagyjon békében.
+<i>Learhez</i>. A megtévedt asszony néhány rövid szóban védekezett,
+mialatt Lear király a konyhába bujt. Most itt van az alkalom a
+szembesítésre. Azt mondta, mindössze kétszer látogatta meg. Így
+van?</p>
+<p><span class="smcap">Helén</span>. Így. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Nem téged kérdeztelek. Ő
+feleljen.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Így van. Kétszer voltam
+ott.</p>
+<p><span class="smcap">Helén</span>. Nem tudom elhinni, hogy maga
+az. <i>Nevet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Ne nevess, bűnös feleség.</p>
+<p><span class="smcap">Helén</span>. Nem vagyok bűnös. Ne beszélj
+velem úgy, mint egy bíró. <i>Sírva fakad.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Amíg vádlott vagy, addig én
+bíró vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Ne idegesítsen asszonyom.
+Végezzünk uram, nemsokára kezdődik az előadás.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Ne sírj, végezzünk hamar. Azt
+mondtad, semmi egyéb nem történt köztetek, mint csupán az, hogy ő
+vicceket súgott a füledbe. E háromszáz éves agg mesekirály.
+Úgynevezett pikáns vicceket.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Rágalom.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Ő beismeri. Beismered?</p>
+<p><span class="smcap">Helén</span> <i>sírva</i>. Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Ha ő úgy akarja, legyen.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Mik voltak azok a viccek? Hány
+volt? <span class="pagenum"><a name="Page_40" id=
+"Page_40">-40-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Helén</span>. Kettő</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Melyik volt az első?</p>
+<p><span class="smcap">Helén</span>. Ne kínozz!</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Melyik volt az első? <i>Helén
+felé lép.</i></p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Ne bántsd a nőt.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Velem számoljon. Állok
+elébe.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Melyik volt az első?</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. A «citadella».</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Ismerem. Aljas humor. Alkalmas
+arra, hogy becsületemet sértse. De most, e látvány hatása alatt
+képtelen vagyok háborogni. E szent öreg és a «citadella!» Ne
+szóljon. Ne mozduljon. Hagyjon meg a szuggesztióban. És mi volt a
+másik?</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span> <i>gőgösen</i>. Adolf és a
+bárány.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Nem ismerem, de ez a cím eleget
+mond, mylord. Most már sokat tudok, de még nem mindent.
+<i>Helénhez</i>. Látom, hogy megtörtél az önvád súlya alatt. A
+pillanat komoly, ne hazudj. Felelj. Hozzád nyult ez az ember?</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Soha!</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Nyult hozzád ez az ember?
+<span class="pagenum"><a name="Page_41" id=
+"Page_41">-41-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Helén</span>. Egyszer… a két elbeszélés
+közt… bevallom… a fülemhez ért.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. A kezével?</p>
+<p><span class="smcap">Helén</span>. Nem. Az ajkával.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Megcsókolt?</p>
+<p><span class="smcap">Helén</span>. Nem. Csak érintett és én
+hideget éreztem a hátamban. <i>Sírva</i>. Mindent bevallok.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Megállapítom, hogy ön belehelt
+nőm fülébe, úgy hogy nőm a hátában hideget érzett.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Én?</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. E pillanatban oly távol áll e
+képtől mindez a szennyes pajzánság, hogy fel van függesztve
+idegrendszeremben a folyamat a gondolattól a tenyércsattanásig.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Négy felnőtt gyermekem van!</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Az nem hat rám annyira, mint a
+korona, köntös és szakáll, bár attól félek, a varázs enged, sőt már
+érzem, hogy valamit engedett. E bűnös nő jelenléte is feszélyez. Ha
+ránézek… <i>Ökölbe szorított kézzel lép feléje.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span> <i>védőleg lép közbe</i>.
+Vigyázz!</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span> <i>izgatottan Learhez</i>. Üljön
+kérem hamar a trónra, mert mondom, enged a varázs, enged a varázs.
+<i>Lear hamar a trónra ül.</i></p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span> <i>kiáltva</i>. Ramaszéder!
+Reflektor!</p>
+<p class="center"><i>A fény Lear fejére süt.</i></p>
+<p class="center"><i>Burgundi melléje ugrik és int a kulisszák
+mögé. Harsonák, mennydörgés. Lear felségesen áll a ragyogásban és
+dörgésben.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Megkönnyebbülök. Így, azt
+hiszem, képes leszek még néhány percig uralkodni magamon. Gyorsan,
+összegezzünk, hidegvérrel. Az eset három részre osztható. Első
+rész: séták az állatkertben. Így van?</p>
+<p><span class="smcap">Helén</span>. Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Második rész: látogatás a
+lakásban.</p>
+<p><span class="smcap">Helén</span>. Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Harmadik rész: A váratlan
+támadás, mely ismét három alrészre oszlik: «A citadella», «Adolf és
+a bárány» s a kettő <span class="pagenum"><a name="Page_43" id=
+"Page_43">-43-</a></span> közt a pillanat, mikor e hölgy fülének
+egy részét a szájába vette.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Túlzás! Túlzás! Milyen brutális
+kifejezés!</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Szóval ez volt az egész.</p>
+<p><span class="smcap">Helén</span>. Ez volt minden.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Valóban ez.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Csodálatos. Ha kamgarn zakóban,
+fején saját hajával mondaná ezt, nem hinném, hogy csak ennyi volt
+az egész. Hallotta ön valaha hírét Piero Torrigianinak?</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Nem én, uram, soha.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Olasz festő volt, de nem a
+képeiről volt híres, hanem arról, hogy felpofozta Michel Angelot.
+<i>Kiáltva</i>. Michel Angelót.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Pfuj.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Azt mondom én is. De mégis,
+mégis… <i>Támadólag indul feléje, de Lear felséges mozdulata
+visszatartja.</i> Borzasztó, hogy ilyen kulturám van. Rettenetes!
+<i>Egy pillanatig küzködik magával.</i> Ismeri ön Sir Thomas Lucy
+nevét? <span class="pagenum"><a name="Page_44" id=
+"Page_44">-44-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Nem volt szerencsém.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Sir Thomas Lucy volt az az
+angol nemes, aki Shakespearet megverte. Uram! Magát
+Shakespearet!</p>
+<p><span class="smcap">Helén</span>. Megőrültél?</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Ez itt csak Lear király: szőr,
+festék, bádog, maszk és színész… és az maga Shakespeare volt. Mint
+kulturtörténész, megvetem és megbélyegzem Sir Thomas Lucyt, de mint
+ember, e pillanatban irigylem az objektivitását. <i>Hirtelen
+elhatározással.</i> Egyszerűen és magyarul: nem tudok önnek a
+torkára ugrani és a szemébe kiáltani: Hazudsz nyomorult színész,
+gaz csábító.</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Csöndesebben, jó idegen. No
+nézd, hogy tűzbe jött. Dögvész reád!</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Ne zengjen ezen az utálatos
+szavalati hangon, kérem. Ön is hozzájárul ahhoz, hogy ne tudjak
+mihez kezdeni. Olyan vagyok, mint egy rossz öngyujtó. Folyton
+nyomom magamat és nem tudok fellobbanni.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Hagyjad, Burgundi, megfelelek
+én magamért. <span class="pagenum"><a name="Page_45" id=
+"Page_45">-45-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Nőmmel majd elintézem a dolgot
+otthon.</p>
+<p><span class="smcap">Helén</span>. Állok elébe!</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. De ön mondja meg, hol és mikor
+találkozhatom Bánáti színésszel, a lelkiismeretlen nővadásszal.
+Akkor majd beszélünk. Mert ön most nincs itt. Ha férfi, találkozzék
+velem civilben.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Arra semmi szükség. A dolog
+olyan egyszerű, hogy el lehet intézni itt is, most, mindjárt.</p>
+<p class="center"><i>Harsonák</i>.</p>
+<p class="center"><i>Ernő megrezzen, Helén ijedten néz
+arrafelé.</i></p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Ne idegeskedjenek. A zenészek
+próbálják a harsonákat. Mondd meg nekik Burgund, hogy zavarnak. Ha
+még egyszer harsonáikba fujnak, arra kényszerítenek, hogy
+intézkedjem. Szólj hozzájuk röviden és szigorral.</p>
+<p class="center"><i>Harsonák</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span> <i>kiszól a színfalak
+mögé</i>. Bitte meine Herren, Ruhe!</p>
+<p class="center"><i>Csönd</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Tehát figyeljen. S ön,
+asszonyom, <span class="pagenum"><a name="Page_46" id=
+"Page_46">-46-</a></span> szóljon közbe, ha nem mondanék igazat.
+Gúnyos mosolya pedig nem sért, mert nem nekem szól, hanem a
+helyzetnek, amelybe kerültem.</p>
+<p><span class="smcap">Helén</span>. Nem is mosolygok.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Érzem én azt. A szívében
+hangosan nevet. Tehát figyeljünk. Mikor az emberektől különösebben
+undorodom, az állatkertbe megyek. Csak aki színészek között él, az
+tudja, mennyi megnyugtató van egy hiéna arckifejezésében, s milyen
+szeliden néz egy tigris. Az állatkert vigasztalásom és legkedvesebb
+sétahelyem lesz addig, amíg nem lesz ott egy ketrecben egy kolléga.
+De hagyjuk ezt. Nem erről van szó.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Valóban nem.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Üljön le asszonyom.</p>
+<p class="center"><i>Burgundi széket ad Helénnek, Helén
+leül.</i></p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Két uzsorásomnak udvaroltam
+épen a puma ketrece előtt. Gyermekeiknek adtam cukrot. Árpádkának
+és Mórickának. Azért adtam nekik cukrot, hogy apáik prolongálják
+egy hatszázkoronás váltómat, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> óvatolás nélkül. Ön gúnyosan
+mosolyog.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Úgy van. Prolongálás és
+óvatolás borzasztóan hangzik egy királyi korona alól. És hatszáz
+koronás váltó! Ez nevetséges.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Tudom. De ön azt kérdezte tőlem
+az imént: hol és mikor találkozhatik Bánátival magával. Ime
+válaszom: itt és mindjárt. Annyi időm már nincs, hogy levetkőzzem
+és átöltözzem. De ki fogom önnek bontani e jelmez mögül Bánátit, az
+embert, ugyanazon művészet erejével, amellyel az imént elrejtettem
+őt. Hadd lássa ön és e nemes hölgy is, hogy nem félek, nem bujok el
+e maszk s a brit költő tekintélye mögé. Váltó, igenis váltó,
+prolongáció, óvatolás, hatszáz korona, ha olyan nevetséges. Ezzel
+átadtam önnek a királyi koronámat.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Jól indul. Folytassa, hátha
+sikerül.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Folytatom. Mikor a kis
+gyerekeknek cukrot adtam, hogy aljas apáik <span class=
+"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> kedvében
+járjak, egy csinos nő állt meg a puma előtt, de nem a pumát nézte,
+hanem engem nézett, kedvesen mosolyogva, mint aki azt mondja:
+«Nézd, a nagy művész, hogy el tud szórakozni a gyerekekkel». Híven
+beszélem, úgy-e?</p>
+<p><span class="smcap">Helén</span>. Így volt.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Tekintetünk találkozott, ő
+könnyedén elpirult. Árpád atyja elment Mór atyjával s én
+bemutatkoztam.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Szemtelenség.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Lehet. <i>Fejedelmi pózzal.</i>
+De nyügözött a báj, a kellem, a szemérem, s a lehelletszerű pír,
+mely elömlött az ismeretlen hölgy szelid arcán.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Megint királyi műnyelven
+beszél. Ez nem járja. Már kezdtem magamhoz térni.</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Sőt gorombáskodni.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Ezért a királyi műnyelv. Egy
+pillanatra önvédelemből visszavettem a koronát. De gyerünk tovább.
+Sétálgattunk a szép hölggyel, színházról, társaságról beszélgettünk
+s én megkértem őt, engedje <span class="pagenum"><a name="Page_49"
+id="Page_49">-49-</a></span> meg, hogy családi körében
+meglátogathassam.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Mi volt önnek ezzel a
+célja?</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Az, hogy önnel is
+megismerkedjem.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Lehet ennek a felséges
+jelenségnek azt mondani, hogy szemtelenül hazudik?</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Nem tanácslom, jó
+idegen.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Így kerültem az ön családi
+szentélyébe. Nem tagadom, pechem volt akkoriban. Bakkarán is sokat
+vesztettem.</p>
+<p><span class="smcap">Helén</span>. Borzasztó!</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Bakkara? Milyen rút szó! Nem
+illik a regebeli ősz fürtökhöz.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Azért mondom. Pechem volt a
+bakkarán, vesztettem a bakkarán, igenis: pech, bakkara, bakkara,
+sőt börze, börze, börze, mert azon is vesztettem.</p>
+<p><span class="smcap">Helén</span>. Rémes. Ez rémes.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span> <i>befogja a fülét</i>. Elég,
+elég! Rémes ez az ordináréság. Gyilkosság ez uram.
+<i>Nevet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Nem uram, csak vetkőzés. Ön
+<span class="pagenum"><a name="Page_50" id=
+"Page_50">-50-</a></span> nevet és íme, most ezzel leesett rólam a
+legenda ősz parókája is. Ezt akartam.</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Na látod, pimasz.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Pardon, ezt Vörösmarty rosszul
+fordította pimasznak. Az eredetiben ez van: «Where ’s that
+mongrel!» A «mongrel» nem «pimasz». Leopold Petz így fordította:
+«Wo ist der Dümmling?» Ez is rossz. A «mongrel» magyarul «korcs». A
+Christoph Grieb-szótárban, amely nézetem szerint a legjobb német
+Shakespeare-szótár, a «mongrel» Mengelingnek, Mischlingnek van
+fordítva, tehát ugyanaz, mint a francia «bastard». Magyarul:
+«korcs» vagy «keverékfajta». De semmiesetre sem pimasz. Ép ezért
+nagyon sajnálom, de nem sértődhetem meg. Folytassa mylord!</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Folytatom. Az volt a pechem,
+hogy önt nem sikerült otthon találnom. Mindig akkor jött haza,
+mikor én már elmentem.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Egyszer jöttem idejekorán haza,
+s akkor ön a konyha ablakán ugrott ki.</p>
+<p><span class="smcap">Helén</span> <i>nevet</i>. Ott… ott…
+<span class="pagenum"><a name="Page_51" id=
+"Page_51">-51-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Ne idegesítsen, asszonyom.</p>
+<p><span class="smcap">Helén</span>. Ha így most ránézek… és
+elgondolom, hogy a konyhaablakon ugrott ki… <i>Elfojtja a
+nevetését.</i></p>
+<p><span class="smcap">Lear</span> <i>mérgesen</i>. Ha ezen ilyen
+jól mulat, még azt is bevallhatom, hogy beleléptem egy
+tésztába.</p>
+<p><span class="smcap">Helén</span> <i>nevetve</i>. Tudom,
+tudom.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span> <i>dühösen</i>. És ezzel lent
+van rólam a mesebeli szakáll is.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Ne nevess! Folytassa.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Ami a vád legsúlyosabb részét
+illeti, a két jelzett keleti eredetű népregét, valóban elmondtam
+itt jelenlévő nejének.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. S mi a mentsége?</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Korunkban és városunkban ebben
+semmi különöset nem találok. Budapesten vagyunk. Ha itt egy
+Shakespeare-színész mulattatni akar egy művelt úrhölgyet, rövid,
+erotikus, keleti népregéket mesél neki. Okolja ön ezért a mi
+különös kulturánkat, szálljon pörbe ezzel a rothadó keverék
+társadalommal, de ne kapjon ki a tömegből egyes egyéneket, akik
+koruk <span class="pagenum"><a name="Page_52" id=
+"Page_52">-52-</a></span> hangjának áldozatai. Higyje el nekem,
+polgári becsületemre, sőt színészi hiúságomra esküszöm, ezerszer
+szívesebben mondtam volna el neki Hamlet nagy monológját vagy
+Antonius halotti beszédét, vagy akár e korona alatt szenvedő dúlt
+király tébolyult fájdalmát, szívesebben szavaltam volna neki
+Shakespearet, mint ama vicceket, de ugyan melyikkel mulattattam
+volna őt jobban? Az állatkertben, az alkalomhoz mérten elszavaltam
+neki Lafontaine egy állatmeséjét, franciául. Unalommal utasította
+vissza.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Igaz ez?</p>
+<p><span class="smcap">Helén</span>. Igaz, igaz.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Hallatlan.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Ez a két vicc nekem jobban
+fájt, mint önnek. Higyje el.</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Hidd el neki rút
+idegen.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Elhiszem kérem. A mentséget
+elfogadom. Ennek a mélyén egy társadalmi igazság van, egyike
+azoknak, amelyekért én is küzdök, mikor e fertelmes társadalomban
+Shakespeare kultuszát terjesztem. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_53" id="Page_53">-53-</a></span> Ez nemes fájdalom, még ha
+túlzott erővel adta is elő. Én önnek megbocsátom ezt.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Derék és bölcs beszéd.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Csak azt mondja meg kérem,
+miért kellett egyáltalán előadni valamit? A tisztelet és vonzalom,
+amit nőm iránt érzett, nem a lelkéből fakadt? Mért nem a lelkéből
+beszélt neki?</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Az én lelkem, uram, a mi
+lelkünk nem oly engedelmes, hogy első hivásra jőjjön. Nézze uram,
+nekem folyton a más lelkéből kell beszélnem, évről-évre. Ahányszor
+a számat kinyitom, a lelkem odaszalad, hogy mondjon valamit… és
+egyszer Shakespeare szól rá, hogy: «pszt, most én beszélek!»
+egyszer Moliére löki vissza, egyszer Madách, egyszer Bernhard Shaw,
+egyszer Katona József… Mindig, mikor itt állok, lázban égek és
+ragyog a szemem és felemelem a fejemet és szeretném a lelkemet
+kiönteni, mindig más beszél belőlem. Így aztán az embernek az a
+saját kis lelke végre is megsértődik, visszahúzódik, többé már nem
+is jön a kapuhoz, <span class="pagenum"><a name="Page_54" id=
+"Page_54">-54-</a></span> duzzog és megöregszik. Nagyon nehéz már
+azt előcsalni, jó uram. Szavak, azok könnyen jönnek a színészből.
+De ez megint más. Így van ez, uram. És lássa, evvel a vallomással
+most már ez a szép királyi köntös is lefoszlott rólam.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Milyen fájdalmas vallomás.
+Egyszerre mily másként látom a piszkos kis vicceket. Újból
+megbocsátom önnek mind a kettőt.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Mily mély és nemes gondolkodás.
+<i>Szemét törli.</i></p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Te sírsz, mylord.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span> <i>Ernőhöz</i>.</p>
+<div class="poem">
+<div class="stanza"><span class="i0">«Szégyenlenem kell, hogy van
+annyi lelked<br /></span> <span class="i0">Így megrendítni
+férfiságomat,<br /></span> <span class="i0">Hogy e meleg, s
+erőszakkal kitört<br /></span> <span class="i0">Könnyükre méltó
+lettél. Dögvész reád»<br /></span></div>
+</div>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Mit akarnak ezek mindig ezzel a
+dögvésszel?</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Szerzőnknek kedvelt szava
+ez. Mit sem von le nagyságából.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span> <i>könnyeit törli</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Lássa, ez aztán már nem hat
+rám, <span class="pagenum"><a name="Page_55" id=
+"Page_55">-55-</a></span> hogy ön sír. A színész megtanul jól
+sírni, ez az egész.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Nem uram. Sírni mindenki tud.
+De mi ezzel úgy vagyunk, mint a kardnyelő a torkával. A sírást
+addig gyakoroljuk, amíg nem fáj, különben belepusztulnánk a
+színészetbe. Tudja, hol a hiba? Ott, hogy aztán a sírás akkor se
+fáj, mikor jól esnék, hogy fájjon. <i>Törli a könnyeit, majdnem
+pityeregve.</i> Ezért aztán nem tudok megkönnyebbülni… ha privát
+sírok…</p>
+<p><span class="smcap">Helén</span> <i>lorgnonnal nézi</i>. Mégis…
+igazi könnyeket sír.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Igen, asszonyom. De az én síró
+szemem nem forrás, hanem vízvezeték.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Mily véres őszinteség!</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Bizony az. De az volt a célom,
+hogy komédia nélkül álljak ön előtt. Hát most már a könnyeimet is
+kompromittáltam.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Sok mindent tisztábban látok
+most, mint az imént, de egyet még mindig nem értek. Ha mindez így
+van, ahogy <span class="pagenum"><a name="Page_56" id=
+"Page_56">-56-</a></span> van, miért vette fogai közé nőm fülének
+egy kis részét?</p>
+<p><span class="smcap">Helén</span>. A fogai közé? Te őrült! Soha!
+Soha!</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Ez túlzás. Suttogva mondtam a
+keleti mesét s lehet, hogy bizalmaskodással, mely, bevallom,
+bátorítást nem kapott soha, talán kissé közelebb hajoltam
+őnagyságához, mint illett volna. Ha érintettem, ezért bocsánatát
+kérem neki… <i>Meghajol, Helén felé</i>… és önt pedig megkövetem.
+<i>Felségesen lecsörtet hozzá, kezét nyujtja feléje.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span> <i>ijedten lép hátra</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Bocsásson meg.</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Mily nagy s nemes vagy, oh
+király. Burgund térdet hajt ily emberség előtt. <i>Féltérdre
+ereszkedik.</i></p>
+<p class="center"><i>Lear és Ernő kezet fog.</i></p>
+<p><span class="smcap">Lear</span> <i>Burgundihoz</i>. Kelj fel.
+<i>Felsegíti Burgundot.</i></p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Ez az ember nem is tudja,
+milyen nemes lélekkel van dolga. Ez az ember egy középszerű kis
+tanár. <span class="pagenum"><a name="Page_57" id=
+"Page_57">-57-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Dögvész önre. Hagyjon engem
+békén.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span> <i>fellép az emelvényre</i>. Így
+most… mi sem állja útját annak, hogy mindnyájan dolgunkra menjünk.
+Önök megbékülten térnek vissza e kis kaland után a családi
+nyugalomba, én pedig megyek utamon tovább: ma kétszeres csodálattal
+tolmácsolandom a nagy költőt, mert az ő óriás alakja árnyékának
+köszönhetem a mai napon, hogy önnek torkán akadt az első felindulás
+és így én időt nyertem a meghallgattatásra. Ezt neked köszönöm,
+Shakespeare Vilmos. Ön előtt pedig most minden jelmezen, maszkon és
+színészeten áttörve itt áll Bánáti Kálmán, az ember. Meztelenül.
+Sőt úgy érzem, hogy már bőr sincs rajtam.</p>
+<p><span class="smcap">Burgundi</span>. Isten ments, mylord.</p>
+<p class="center"><i>Csöngetés</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. A harmadik csöngetés. Nemsokára
+felgördül a függöny és e színpadról, ahol most a mi kis komédiánk
+lefolyt, a halhatatlan kezd beszélni. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Megállapítom, hogy gyönge
+voltam. De nem restellem, hogy elöntött az áhítat és így belém
+fulladt a harag. Ha ostobán viseltem magam, igen magasfokú
+kulturostobaság volt. De azért ne túlozzunk. Hogy engedtem e
+színpadi varázsnak, ebben annak is nagy része van, hogy szeretem
+ezt a könnyelmű és felületes asszonyt, s végkép gyönge vagyok vele
+szemben. Borzasztó, de kimondom: Úgy is megbocsátottam volna neki,
+mert nem tudnék nélküle élni. Önök csak megkönnyítették a lelkem
+munkáját, önök kisebbé tették az én szégyenemet, amikor hazug
+megjelenésükkel és hazug beszédjükkel segítettek. Köszönöm ezt
+önöknek. Valószínű, hogy sem az asszonyt elkergetni, sem önt
+megverni nem tudtam volna mind e komédia nélkül sem. De akkor
+borzasztó nyomorultul álltam volna itt. Így legalább van mentségem.
+Ezt konstatálnom kellett, hogy nagyon ki ne nevessenek. Nem vagyok
+hülye, bár ma este több ízben annak látszottam. Shakespeare
+<span class="pagenum"><a name="Page_59" id=
+"Page_59">-59-</a></span> szerint az ember az állatnak és a
+költőnek a keveréke. Azt hiszem, ma a kellő arányban vegyült bennem
+a kettő. Jőjj fiam, nem történt semmi.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Könnyű kis flört. Még az
+sem.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Isten önnel. Azért sokáig nem
+kívánom önt látni, sőt azt hiszem, egyáltalán nem kívánom önt többé
+látni.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. Még szerepeimben sem?</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Fájdalom, még azokban sem. Ezt
+a megnyugtató képet akarom megőrizni önről. Ezt a jóságos, vén
+arcot, amelyből oly el nem hihetően jött ki az a szó, hogy
+flört.</p>
+<p><span class="smcap">Helén</span> <i>nevet</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span> <i>szigorúan</i>. Ne nevess.
+Szégyellem, hogy nem érted meg, mi történt itt. Isten önnel. Ha
+civilben találkozunk, ne köszöntsön. Én úgy se fogom önt
+megismerni.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>. De egy jó szerepemben… legalább
+ebben a Learben nézzen meg…</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span>. Azt lehet… Talán… évek mulva…
+de más szerepben soha… Képzelje <span class="pagenum"><a name=
+"Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> el, milyen rémes éjszakám
+lett volna, ma nekem, ha ön történetesen nem Leart játssza ma este,
+hanem Romeot. És abban a jelmezben vitatkozik itt velem. Milyen
+rettenetes napjaim következtek volna! Nem is merek rágondolni.
+Isten önnel. És bocsássa meg a feleségemnek, hogy kinevette
+önt.</p>
+<p><span class="smcap">Lear</span>.</p>
+<div class="poem">
+<div class="stanza"><span class="i0">«Vidd őt… legyen tied,
+nekünk<br /></span> <span class="i0">Nem lányunk és ne is jőjjön
+soha<br /></span> <span class="i0">Többé szemünk elé! most menj
+tova<br /></span> <span class="i0">Kegyünktől elszakadtan, nem
+szeretve<br /></span> <span class="i0">S áldatlanul. Nemes Burgund,
+jerünk».<br /></span></div>
+</div>
+<p class="center"><i>Nagy pózzal jobbra el, Burgundi utána.</i></p>
+<p><span class="smcap">Helén</span>. Na hát ez már mégis csak…</p>
+<p><span class="smcap">Ernő</span> <i>lefogja</i>. Hagyd. Ne
+sértődj meg, mert elárulod a műveletlenségedet. Ez Lear első
+felvonásából van. Gyere. <i>Balra el Helénnel.</i></p>
+<p class="center"><i>A tűzoltó elősétál a trón mögül.</i></p>
+<p><span class="smcap">Tűzoltó</span>.</p>
+<div class="poem">
+<div class="stanza"><span class="i0">A kis professzort én már-már
+hülyének<br /></span> <span class="i0">Tekintém. Ámde később
+kijavult.<br /></span> <span class="i0">Beszédje bár körülményes,
+de józan,<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_61" id=
+"Page_61">-61-</a></span> <span class="i0">S a szive tiszta, hogyha
+jól itélem.<br /></span> <span class="i0">A nő: kis senki, szót sem
+érdemel.<br /></span> <span class="i0">De a szinész, az szemtelen
+fiú,<br /></span> <span class="i0">S a többi mind, ahogy segítni
+őt<br /></span> <span class="i0">Itt összeröffent. Oh, mi csúf
+világ!<br /></span> <span class="i0">Most újra, százezredszer áldom
+Istent,<br /></span> <span class="i0">Hogy műveletlen földi pór
+vagyok,<br /></span> <span class="i0">Hogy mind nem értem, amit itt
+szavalnak<br /></span> <span class="i0">Körülöttem húsz hosszú éve,
+s hogy<br /></span> <span class="i0">Rám nem ragadt ez őrültségből
+semmi.<br /></span> <span class="i0">Mit bánom én a költőt és a
+jelmezt,<br /></span> <span class="i0">Mely megbolondít annyi izga
+elmét<br /></span> <span class="i0">S mely nekik szent, nagy és
+csudálatos!<br /></span> <span class="i0">Pfuj mind ez a sok szines
+zür-zavar,<br /></span> <span class="i0">Kultura, tudat, altudat s
+a többi!<br /></span> <span class="i0">Egy jó rostélyos,
+félliternyi siller,<br /></span> <span class="i0">Kis tiszta
+konyha, csúnya feleség,<br /></span> <span class="i0">Meleg papucs,
+nyugalmas éji álom,<br /></span> <span class="i0">S főként minél
+kevesebb tűzeset,<br /></span> <span class="i0">Csak ez legyen meg.
+Aztán azt se bánom,<br /></span> <span class="i0">Ha még húsz évig
+kell itt köztük járnom<br /></span> <span class="i0">És bölcs
+mosollyal így meg-megsajnálnom<br /></span> <span class="i0">E
+balga színművészeket.<br /></span></div>
+</div>
+<p><span class="smcap">Ügyelő</span> <i>balról belép</i>. Tessék
+kimenni a <span class="pagenum"><a name="Page_62" id=
+"Page_62">-62-</a></span> színpadról, mert kezdődik az előadás.
+<i>Megigazítja a két széket.</i></p>
+<p class="center"><i>Tűzoltó jobbra el.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ügyelő</span> <i>balra kifelé menet</i>. Fel
+a függönyt! <i>El.</i></p>
+<p class="center"><i>Künn gong-ütés.</i></p>
+<p class="center">FÜGGÖNY. <span class="pagenum"><a name="Page_63"
+id="Page_63">-63-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2>II.<br />
+MARSALL</h2>
+</div>
+<p class="summary">SZINMŰ EGY FELVONÁSBAN <span class=
+"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span></p>
+<h3>SZEMÉLYEK:</h3>
+<table summary="Személyek">
+<tr>
+<td><span class="smcap">San-Friano báró</span></td>
+<td><i>Ujj</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Edit</span>, a felesége</td>
+<td><i>Báthory Giza</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Litvay</span>, színész</td>
+<td><i>Törzs</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Dr. Jánosy</span></td>
+<td><i>Körmendy</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Inas</span></td>
+<td><i>Vaszary</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Huszár</span></td>
+<td><i>Bérczy</i></td>
+</tr>
+</table>
+<p class="center">*</p>
+<p class="center"><i>Történik a báró vadászkastélyában.</i>
+<span class="pagenum"><a name="Page_65" id=
+"Page_65">-65-</a></span></p>
+<p class="center"><i>A kastély hallja. Hátul kandalló két
+karosszékkel. Bejáratajtó balról. Hátul balról ajtó, amelyhez
+lépcső vezet. Jobbról ajtó a lakás felé. Jobbról és balról elől
+egy-egy garnitura: pamlag, székek. Jobboldalt asztalka. Este tíz
+óra.</i></p>
+<p class="center"><i>Mikor a függöny felgördül, Edit egyedül van a
+hallban. A kandalló előtt ül és olvas. Rövid szünet után balról
+belép az inas.</i></p>
+<p><span class="smcap">Inas</span>. Méltóságos báróné, Litvay
+nagyságos úr van itten.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>felkel</i>. Litvay úr?
+Hogyan.</p>
+<p><span class="smcap">Inas</span>. Most érkezett a pesti
+gyorsvonattal.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Bocsássa be.</p>
+<p class="center"><i>Inas ajtót nyit. Litvay belép.</i></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Kezét csókolom. Bocsánatot
+kérek, hogy ilyen meglepetésszerűen jövök. <i>Kezet csókol.</i>
+<span class="pagenum"><a name="Page_66" id=
+"Page_66">-66-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Hozta Isten, Litvay. <i>Az
+inashoz, aki megáll a nyitott ajtóban, kifelé indul.</i> Várjon.
+<i>Litvayhoz</i>. Remélem, még nem vacsorált.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. De igen. A vonaton ettem az
+étkezőben.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Akkor kávét, teát?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Teát fogok kérni.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>az inashoz</i>. A miénkkel
+együtt. <i>Inas el.</i> Ami a meglepetést illeti, kellemesebb nem
+is érhetett volna. Köszönöm, hogy eljött, köszönöm, hogy most jött,
+hogy itt van.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Nem haragszik ugye, hogy
+ilyen késő éjszaka rontok be. <i>Órájára néz.</i> Tíz óra mult. A
+vonat is késett vagy egy negyed órát. Persze maguk itt, ebben a
+vadonban korán fekszenek le.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Oh nem. Éjfélig mindig fenn
+vagyunk. De hogy esik, hogy megelőzte a többit?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. A többiek holnap reggel
+érkeznek. Most indulnak Pestről. <i>Órájára néz.</i> Tíz perc mulva
+indulnak a Nyugati <span class="pagenum"><a name="Page_67" id=
+"Page_67">-67-</a></span> pályaudvarról. Tegnap még úgy volt, hogy
+én is velük jövök, de ma délben gondoltam egyet és megszöktem
+előlük. Képtelen vagyok éjjel utazni azon a zsúfolt személyvonaton.
+Hálókocsi nincs, az ablakok rosszul záródnak, a fűtés minduntalan
+elakad és tudja, színész semmitől nem fél úgy, mint a meghűléstől.
+Az ilyen éjszakai döcögés után másnap olyan az ember, mintha
+megverték volna, meg aztán tovább is tart, mint a gyorsvonattal,
+szóval… <i>Editre néz.</i></p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>mosolyogva</i>. Szóval?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Szóval mindebből, amit itt
+előadok, egy szó sem igaz, drága Edit, azért jöttem előre, mert nem
+bírtam már magammal, mert előbb akartam itt lenni, mint a többi,
+mert ezt az estét akartam, itt, magával, vadásztársaság nélkül,
+mert szeretem, mert végleg oda vagyok, mert most már nincs a
+napomnak egy órája, hogy… <i>Megfogja a kezét.</i></p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Vigyázzon kérem. Az uram itt
+van a szobájában. <span class="pagenum"><a name="Page_68" id=
+"Page_68">-68-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Könyörgöm, ne szóljon még
+neki, hogy itt vagyok. Ezt a pár percet még adja nekem, hogy
+láthassam, hogy nézhessem a magam kedvére, hogy megfoghassam a
+kezét, hogy…</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Nyugtalanná tesz Litvay. Üljön
+le kérem. Ebbe a nagy téli csöndbe, amiben itt élek, olyan
+váratlanul vág bele ez a maga szenvedélyes hangja.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Ne csodálja, hogy ilyen
+bolond vagyok. Már tizenegy napja, hogy elutaztak Pestről, tizenegy
+napja nem láttam. Milyen gyönyörű. Milyen friss, bátor a
+tekintete.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. A hegyek teszik, ezek a nagy,
+hideg hegyek itt. Az éles levegő. Maga sápadt.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Mert virrasztok. Étel nem
+megy le a torkomon. Kínlódom Edit. Amióta azon a csütörtökön
+belépett a szobámba…</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Az Istenért Litvay, vigyázzon.
+Maga a lármás városból jön ide. Itt a csönd az úr. Hallgatnak a
+szobák, a falak… Az uram a szobájában számol, minden percben
+bejöhet. <span class="pagenum"><a name="Page_69" id=
+"Page_69">-69-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Nem akarja hallani, hogy
+nálam volt.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Ugyan.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Megbánta, hogy nálam
+volt.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Megbántam, de ez nem jelenti
+azt, hogy nem akarom hallani. Csak arra kértem, hogy vigyázzon.
+Milyen érzékeny.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Ez az a fázisa a szerelemnek,
+amikor az ember nem is más, csak csupa érzékenység. A hiúság mindig
+érzékeny, de a legérzékenyebb ilyenkor, amikor még nem lakott jól.
+Az én éhes hiúságomnak kell az, hogy beszéljek erről a
+csütörtökről. Az egész úton édesen gyötört: milyen boldogság lesz
+magával beszélni arról, hogy végre mégis eljött hozzám, ott volt
+nálam.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Szegény Litvay. Százhúsz
+másodpercig voltam magánál. Néztük a másodpercmutatót. Két
+perc.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. De ott volt. Ott ült az én
+karosszékemben és én fogtam a kezét. Ha százhúsz év lett volna,
+akkor is olyan hamar repült volna az idő. Istenem, de boldog
+vagyok, hogy most itt vagyok. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_70" id="Page_70">-70-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Mondja csak… nem kellett volna
+magának Pesten ma este játszania?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Honnan tudja?</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Minden nap megnézem az ujságban
+a műsort. Ma este Cyrano megy és abban magáé a főszerep.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span> <i>megragadja a kezét</i>.
+Drága, drága, milyen boldoggá tesz. Számontartotta, hogy mikor
+játszom?</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Látja.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Istenem… itt messze, fenn a
+hegyek közt, mindig tudja, hogy én mikor játszom?</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Sőt látom is.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Hogyan?…</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Nézze, mit olvastam? <i>Odaadja
+neki a könyvet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. «Cyrano de Bergerac!»</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Azokon az estéken, mikor maga
+játszik, kikeresem a könyvtárból a darabot. Mikor ott messze Pesten
+elkezdődik az előadás, én ide ülök a tűzhöz, olvasom, látom,
+hallom.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Megbolondít Edit,
+megbolondít. <span class="pagenum"><a name="Page_71" id=
+"Page_71">-71-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. De ma megcsalt. Nem
+játszott.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Lemondtam az előadást azzal,
+hogy rekedt vagyok. Még soha nem tettem ilyet életemben. Soha. A
+legpontosabb, a leglelkiismeretesebb színész vagyok. De mondom,
+most végem van. Nem tudom Edit, mi lesz velem.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Miattam… ott hagyta a tapsot, a
+sikert?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Mi az mindehhez az egy
+pillanathoz képest. És ahhoz, hogy magával töltöm ezt a szép téli
+estét, itt a kandallónál, hogy magával egy fedél alatt fogok aludni
+itt, a zord hegyek közt, ebben a magános várkastélyban.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Úgy beszél, mintha csak mi
+ketten volnánk itt a zord hegyek közt. A zord hegyek közt… a báró
+is itt van velünk.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. A báró.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. És holnap itt lesz velünk még
+kilenc lármás úriember, falánk vadászok, szomjas vendégek,
+csökönyös anekdotázók, szivarozók, kártyázók, pálinkázók…
+<span class="pagenum"><a name="Page_72" id=
+"Page_72">-72-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Na látja. Most már tudja,
+miért jöttem én előre.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Fel fog tünni az uramnak.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Ő nem nézi a színházi
+műsort.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Azt nála sohse lehet tudni. Az
+uram síma és hallgatag. Hat éve nézek a szemébe és nem bírtam a
+mélyére látni. Az uram…</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Hatvan éves.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Hatvan éves.</p>
+<p class="center"><i>Szünet</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span> <i>feláll</i>. A borzadály
+megy végig rajtam, ha erre gondolok és magára nézek. Ezen megyek én
+tönkre. Hatvan éves. Nem bírom ezt a gondolatot.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Megnyerte az úrlovasok nagy
+díját.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Ez a forró, szép, fiatal
+élet…</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Nagyszerű faj. Az apja
+kilencven éves korában minden reggel megverte a vívómesterét.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Írtózom ezektől az örökfiatal
+öregemberektől.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Az apja száznégyéves volt. Ő
+azt <span class="pagenum"><a name="Page_73" id=
+"Page_73">-73-</a></span> mondja, csak százig fogja vinni, mert
+benne már osztrák vér is van.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. És maga, itt, mellette…</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Hajnalban kel, szeszt nem
+iszik, vív, lovagol, vadászik, súlyt emel, azt mondja, abból a jó
+olasz fajtából való, amelyik a legöregebb bibornokokat adja, akik
+három pápát is túlélnek. A szomszédait, a magyar urakat sajnálja,
+mert esznek-isznak és korán halnak meg.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Nem lehet Edit, nem lehet,
+hogy maga mellette maradjon, vele maradjon.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Ne bántson Litvay.
+<i>Felkel</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Ez a bársony forróság, ez a
+fiatal vér, ennek a szívós vénségnek a karjaiban…</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Hallgasson kérem.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Nem hallgatok Edit, nem bírok
+hallgatni. Felháborító erről a kicsattanó szép szájról hallani a
+vénség dicséretét, hogy milyen erős, milyen férfi…</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Litvay…</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. A kép, ami ilyenkor a
+fantáziámban <span class="pagenum"><a name="Page_74" id=
+"Page_74">-74-</a></span> megjelenik, olyan kínzó, hogy nem bírom.
+Velem fog jönni Edit, elviszem, elrablom innen, az enyém lesz… a
+feleségem lesz…</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Nem.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Miért dicséri? Kacérságból?
+Hát van erre még szüksége? Hiszen őrült vagyok, hiszen úgy
+felforral, hacsak ránézek…</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>nyugtalanul</i>. Mint a tűz,
+úgy éget a hangja, a tekintete. Litvay, felforgatja az
+életemet.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Bántja ha beszélek?</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Éget, elszédít…</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Szeret?</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Valami rendkívüli hatással van
+rám. Néha úgy érzem, hogy azt csinál velem, amit akar. És ilyenkor
+menekülésből beszélek az uramról. Nem kacérság ez.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Hiába vergődik, hiába
+menekül. Hazudik. Ez a furcsa idegessége, ez a változó tekintete…
+amely hol olyan, mint az apácáé, hol meg mint a boszorkányé, ez
+mind azért van, mert öli a vérét, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> öli az idegeit, minden
+percben legyilkol egy gondolatot.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Ne bántson, ne bántson…</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Mint a rossz kályhából, száz
+hasadékon át villog a belső izzása. Tudom, mért mosolyog. Ismerem a
+történetet. Egyszer már eloltott egy ilyen tüzet.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Kétszer. Már kétszer.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. A férfin mult, higyje el. De
+most nem fogja eloltani. Ezt nem.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Nehéz lesz. Borzasztó lesz. De
+meglesz.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Nem, nem. Elhiszem, hogy csak
+játszani akart ezzel a tűzzel, csak mulattatni akarta magát. De
+nálam komolyra fordult. Velem fog jönni, elválik tőle. A millióit
+nem tudom pótolni, de szegény ember azért nem vagyok. Egy szem
+igazgyönggyel nem lesz kevesebbje. Egy szál csipkével nem lesz
+szegényebb, erre esküszöm. És ha igaz az, hogy úgy vágyódik a
+színpadra…</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Ne kínozzon Imre, ne
+lázítson.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Oh, csak igaz volna, hogy
+<span class="pagenum"><a name="Page_76" id=
+"Page_76">-76-</a></span> lázítom, két nap, két éjszaka beszélnék
+egyfolytában. De félek, hogy amit mond, az csak egy-egy percre
+forralja fel. Amint elhallgatok, kihűl.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Ha hallgatom, teljesen a hatása
+alatt vagyok. Ha elmegy, néha fáradtságot érzek.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Látom én ezt, Edit. Ha
+szerelmes volna…</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Szerelmes vagyok.</p>
+<p class="center"><i>Szünet. Litvay gyorsan hozzálép és megcsókolja
+a kezét.</i></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Itt hagyja. Velem jön. Az
+enyém lesz.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Nem.</p>
+<p class="center"><i>Szünet</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Rettenetes. Ilyen égő szó
+után ez a jéghideg «nem».</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>idegesen</i>. Kérem, engedje
+meg, hogy behívjam az uramat.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Elég volt belőlem?</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Nyugtalan vagyok. Nem jó
+magával ennyit beszélnem.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Hiába, mert én úgy se
+nyugszom. <span class="pagenum"><a name="Page_77" id=
+"Page_77">-77-</a></span> Mindig és mindenütt a nyomában leszek. A
+másodperceket is kihasználom, hogy a fülébe súghassak, hogy hívjam…
+most már láthatja, hogy nem valami szegény kis kalandra kérem. Az
+életét akarom és az életemet adom.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Nem akarom ezt hallani.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. A szeme nem ezt mondja.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Imre, óvakodjék tőlem. Fogadja
+el azt, amit kap és ne kívánjon többet. Lássa, milyen őszintén
+mondtam meg, hogy szerelmes vagyok magába. Épp ilyen őszintén
+kérem, ne lázítson. Hagyjon meg az életemben. Most még talán
+kiheverem ezt…</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Kiheveri?</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Most még… talán. Elég volt
+ennyi. Ez jól esett, ez kellett. De több?… nem, nem! Égjen
+mellettem valaki, de csak addig, amíg nem fáj. Tüzeljen és
+ragyogjon minden, de csak amíg a szemem bírja. Óvakodjék tőlem
+Imre.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Én nem félek a tűzhaláltól.
+És épp, mert tudom, hogy nem szabad <span class="pagenum"><a name=
+"Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> abbahagynom ezt a harcot,
+épp ezért vagyok most itt. És folytatom, szünet nélkül. Nem engedem
+kihűlni Edit, üldözni fogom az égő akaratommal. Itt maradok. Nem,
+nem megyek holnap vadászni, Edit. Elárulom magának. Azzal jöttem
+ide, hogy ez lesz az utolsó, a nagy küzdelem. Ürügyet találok és
+holnap itt maradok maga mellett egész nap, és az életemet teszem
+rá, hogy dűlőre jut a sorsunk. Vagy nem látjuk egymást többé, vagy
+velem jön és a feleségem lesz.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>nyugtalanul</i>. Nem megy a
+vadászatra?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Nem.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Nagyon kérem, ne tegye ezt.
+Nagyon kérem, vigyázzon. Rám is, magára is.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Nem akarok vigyázni. Most már
+játszani akarok mindennel, még az életemmel is. Tudom, hogy nem
+érem el magát Edit, ha mindent fel nem gyujtok.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Csöndesebben, az Istenért… az
+uram… <i>Menni akar jobbra.</i> <span class="pagenum"><a name=
+"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Nem bánok semmit. Nem félek
+senkitől. <i>Megcsókolja.</i></p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>kiszabadítja magát</i>.
+Őrült! <i>Kis szünet. Csönget.</i></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Őrült vagyok.
+<i>Leül.</i></p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Ha most bejön az uram, mindent
+meglát az arcunkon. Olyan a szeme, mint a sólyomé.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Ne felejtse el, hogy színész
+vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Ne felejtse el, hogy férfi.
+Menjen fel, azt fogom mondani, hogy átöltözik.</p>
+<p class="center"><i>Inas belép, hozza a teás edényt. Egy huszár a
+teás asztalkákat hozza, leteszi.</i></p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Kérem, mutassa meg Litvay úrnak
+a szobáját.</p>
+<p class="center"><i>Inas felmegy a lépcsőn. Huszár el.</i></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Viszontlátásra. <i>El az
+inassal.</i></p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>a tükörnél a haját
+igazítja</i>.</p>
+<p class="center"><i>Inas visszajön. Megáll.</i></p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Mondja meg az uramnak, hogy itt
+a tea.</p>
+<p class="center"><i>Inas jobbra el.</i></p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>a teás edényt rendezgeti</i>.
+<span class="pagenum"><a name="Page_80" id=
+"Page_80">-80-</a></span></p>
+<p class="center"><i>A báró belép.</i></p>
+<p><span class="smcap">Báró</span> <i>hatvan éves, hófehér, nagyon
+elegáns, nagyon fiatal ember. A teás edényre néz.</i> Három
+csésze?</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Három.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Kié a harmadik?</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Hogyan? Még nem beszélt
+Litvayval?</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Nem. Vagyis Litvay úr
+megérkezett.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Azt hittem, már látta. Most
+öltözik át a szobájában.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Érdekes. Litvay úr már itt van.
+Csak holnap reggel kellett volna érkeznie a többi vendégekkel
+együtt. És ő már itt van.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Azt mondja, félt az éjszakai
+utazástól.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span> <i>élesen</i>. Maga már beszélt
+vele?</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Igen.</p>
+<p class="center"><i>Szünet. A báró a teához nyúl.</i></p>
+<p><span class="smcap">Báró</span> <i>gúnyosan</i>. Hát mitől félt
+Litvay úr?</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Az ilyen művészember, színész,
+<span class="pagenum"><a name="Page_81" id=
+"Page_81">-81-</a></span> nagyon félti magát a meghűléstől. Azt
+mondja, ha éjjel utazik, meghűl a vonaton, azért jött előre a
+gyorssal.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span> <i>gúnyosan</i>. Előrejött a
+gyorssal.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Ejnye de furcsán beszél.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Kicsoda?</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Maga.</p>
+<p class="center"><i>Kis szünet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Na hát édes fiam, most jól
+figyeljen ide. Mindenesetre örülök, ha észrevette, hogy furcsán
+beszélek.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Nem volt nehéz észrevenni.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Annak is örülök. És amit most
+fog tőlem hallani, azt még könnyebb lesz megérteni. Üljön le
+gyermekem és figyeljen jól. Azon kezdem, amit kevésbbé tartok
+fontosnak.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Figyelmeztetem, hogy Litvay itt
+van a szobájában és minden percben bejöhet.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Ön, mint látom, figyel a
+szomszéd szobákra. Az előbb, igen helyesen errefelé figyelt. <i>A
+szobájára mutat, ahonnan kijött.</i> <span class="pagenum"><a name=
+"Page_82" id="Page_82">-82-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Mit akar ezzel mondani?</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Ne térjünk el a tárgytól.
+Mondom, a kevésbbé fontossal kezdem. Azzal, hogy ez a színész önt
+itt az előbb megcsókolta.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Nem igaz.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Mondom, nem fontos, mert nem ez
+a lényeg. Túlfűtött ember, fiatal, szerelmes, művész. És maga ma
+különösen szép. És ahogy viselkedik vele már két hónapja…</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Ezt visszautasítom.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Nagyon szépen fejezte ki magát.
+De hiába. Én ezt jobban látom, mint maga. Maga még nem is sejti,
+hogy flörtöl valakivel, amikor én már tudom. Olyan ez, mint mikor
+valaki megszokja az erős parfümöt. Ő már nem érzi, de mások annál
+inkább. De bármennyire vesztette is el az érzékét az ilyesmi iránt,
+azt nehéz volt észre nem vennie, hogy megcsókolták.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>feláll</i>. Már egyszer
+mondtam…</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Várjon kérem. Talán, ha egy
+percig vár, felesleges lesz az, amit most <span class=
+"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> mondani
+akart. Én lassan jöttem erre felé a szobámból, mikor itt erős
+beszélgetést hallottam. Ha a beszélgetés hirtelen el nem halkult
+volna, nem találtam volna semmi különöset az egészben. De hirtelen
+csönd lett. És nem láttam, de hallottam, hogy megcsókolták. Ennek
+olyan speciális hangja van, az ilyen erőszakos csóknak, hogy nem
+lehet félreismerni. Ahogy hirtelen elakad a beszéd, ahogy egy nehéz
+testmozdulat megdobban a padlón, az erővel elfojtott védekező
+kiáltani-akarás. Nem lehet itt tévedni.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>erősen</i>. És ha mégis?</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Utána ön azt mondta neki,
+őrült. És ő azt felelte: őrült vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Ezt azért mondtam, mert…</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Azután pedig igen okosan, a
+szobájába küldte. Nem érdemes megerőltetni a női ravaszságát. Már
+csak azért sem, mert én nem ezt tartom a fontosabbnak. <i>A teához
+nyul.</i> Ne legyen ideges, édesem, üljön le. Vegyen rólam példát.
+Beszéljünk nyugodtan. Üljön le, gyermekem. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span></p>
+<p class="center"><i>Edit leül.</i></p>
+<p><span class="smcap">Báró</span> <i>miután ivott a teából</i>. A
+fontosabb az, hogy ön ezt a színészt Pesten meglátogatta a
+lakásán.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>felkel</i>. Ez borzasztó,
+amit itt velem csinál.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Ne izgassa magát gyermekem,
+erre még ráér. Eljön még ennek is az ideje, még pedig nemsokára.
+Csak ne siessük el a dolgokat. Ön Litvaynak a lakásán volt.
+Igaz?</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Igaz, de ha tudná, hogy
+történt…</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Ha nem tudnám, nem volnék ilyen
+halálosan nyugodt. Azt is tudom, hogy teljesen ártatlan látogatás
+volt: ön négy perccel azután, hogy a kapun belépett, ismét kijött
+az utcára.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Figyeltetett.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Örüljön, hogy figyeltettem,
+mert magának ugyan soha nem hittem volna el, hogy csak két percig
+volt benn a színésznél. A detektivem óramutatója menti most meg
+magát. <span class="pagenum"><a name="Page_85" id=
+"Page_85">-85-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Kérem, ne gyötörjön tovább. Nem
+bírom ezt a hamis hidegségét, ezt az álnok nyugodt hangot. Mondja
+meg, mit akar. Öljön meg, vagy kergessen ki az éjszakába. De ezt
+nem bírom.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Megölni nem fogom, mert maga
+nélkül nem élnék tovább. Ezt tudja. Kár is ilyen csacsiságot
+mondani. Kikergetni az éjszakába? Hogy Litvay úr utána rohanjon és
+nagy büszkén elvezesse szerény lakába? Ugyan kérem. De cselekedni
+mindenesetre fogok.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Cselekedjék, amit akar, de ne
+kínozzon. <i>Balra megy.</i></p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Ha ez az ember a szeretőjévé
+akarná tenni magát, akkor nekem nem volna dolgom. Önre bíznám.
+Tudom, hogy ez az úr pórul járna. A végtelen tiszteletem ön iránt
+abból a két esetből fakad, amikor ilyesmit akartak öntől és
+megbukottan kullogtak el. Pedig ön mind a két esetben szerelmes
+volt.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. És most?</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Most is szerelmes. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Hát akkor most miért nem bízik
+bennem?</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Mert a színész nem kalandot
+akar. Nem tudom, ön elhiszi-e neki, mikor ezt mondja, de én
+elhiszem. Kérem, higyjen neki. Ez nem csirkefogó. Ez egy rajongó,
+derék, melegszívű fiú. Ez magát el akarja rabolni tőlem és
+feleségül akarja venni. <i>Feláll</i>. És ez az, gyermekem, amiért
+én közbelépek, amit a mult két esetben nem tettem.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Nincs rá szükség most sem.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Ezt rosszul tudja fiam. Mintha
+apja volnék, úgy mondom: szükség van rá. Maga itt mellettem fázik
+egy kicsit. Tudom. És melengeti magát az ilyen dolgokkal. Ez
+veszedelmes volna más asszonyra. Magára nem. Maga tisztességes.
+Érzéki, de nagyon tisztességes. És okos. És hízelgek magamnak
+azzal, hogy fél is tőlem. Azt is jól teszi, nagyon jól teszi. Tudja
+maga, hogy jól teszi. De most itt az első eset, amikor nagy baj
+van.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Csalódik, Sándor. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Tudja maga, hogy nem csalódom.
+Ez a színész magát egy műkedvelői szerepre tanította s maga
+egyszerre szeretett bele a színészbe is, meg a mesterségébe is.
+Tudom, hogy mindig sírt a szívében a színpad után. Ha én nem jövök
+érte, talán színésznő lett volna. Mondta, sokszor.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Mondtam.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. És most izzik a maga kis
+lelkében minden. Ez a kedves, jó, csinos fiú, ez az ő nagy tiszta
+szerelme, és ez a színesen lobogó perspektíva, együtt a színpadon,
+szerelem, siker, dicsőség… Maga elveszett rámnézve, gyermekem, ha
+én még csak egy óráig is várok a közbelépéssel.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. És mi az, amit cselekedni
+akar?</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Rátérünk arra is. Nem kívánja
+ugye, hogy most szerelmet valljak magának. Nem is teszem. Csak
+röviden jelzem, hogy az én életemnek az estéje a magáé. Maga nélkül
+egy óráig nem akarok tovább élni. Nem kellenek ehhez szép szavak.
+Nincs halálosabb szerelem, mint az <span class="pagenum"><a name=
+"Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> enyém. Az én koromban az
+élet roppant becses és a szerelem egy az élettel. Aki hatvan éves
+korában szerelmes, az már ezzel hal meg. A cél természetesen, hogy
+minél később. Kalandokat, megbánásokat, visszatéréseket már nem
+érek rá megvárni. Nekem kegyetlennek kell lennem a magam
+védelmében, mert rövid az időm.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Nagyon elkomolyodik. Ezt nem
+szeretem. Eddig könnyedén és okosan beszélt. Szerettem azért, amit
+eddig mondott. De ez más. Ez magánál szokatlan.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Nem adom oda a színésznek,
+Edit. Maga talán még nem tudja, de én tudom, hogy vele akar
+menni.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Jobban tudja mint én?</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Sokkal jobban. Ez az első ember
+hat év óta, aki veszedelmes rám nézve. De ez aztán nagyon
+veszedelmes. A torkomon érzem a hideg kését. Az őseink tudták, mit
+csináljanak ilyen esetben. A franciáknál a szív volt divatban.
+Kivágták a szívet az ilyen fiatalemberből és felszolgálták
+vacsorára a szép hitvesnek. <span class="pagenum"><a name="Page_89"
+id="Page_89">-89-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Milyen fagyosan mondja ezt.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Az én őseim, lenn délen,
+Olaszországban nem voltak ilyen teatrálisak. Egy San-Friano finom
+porrá tört gyémántot szórt az ő Litvayjának az eledelébe. A gyémánt
+minden tekintetben rendkívüli kő, gyermekem. Ha porrá törik, csupa
+kis éles szemecske lesz belőle, ami lassan átszúrja a beleket, ha
+lenyelik. Eltart egy hónapig is, amíg végez. De hát ez elmult a
+reneszánsszal, fájdalom. <i>Lehajtja a fejét.</i></p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Sohse hallottam ezen a hangon
+beszélni, Sándor. Most félek magától.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Párbajhoz öreg vagyok. Nem
+magához a víváshoz, vagy a pisztolyhoz, hanem ahhoz, hogy
+meghaljak. Semmi szín alatt nem akarok meghalni, gyermekem. Erről
+szó sem lehet. Húsz év előtt, szívesen, bármely napon. De most már
+nem. Ez érthető, ugye? És nincs a véremben a szerencsejáték. Amért
+valakinek tetszik a feleségem, nem állok oda a golyója elé
+hazardirozni. Hogy engem is megöljön és a feleségemet is elvigye.
+<span class="pagenum"><a name="Page_90" id=
+"Page_90">-90-</a></span> Ilyesmi még a bécsi udvarnál se ragad
+rám, ahol pedig sokat éltem. Nem gyermekem, az én őseim kereskedők
+voltak. Fegyveres kalmárok. Arról voltak híresek, hogy mindig
+megverték a rablógrófokat, akik ki akarták fosztani őket. Mi
+védekezünk, gyermekem.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>feláll rémülten</i>. Mindez,
+amit beszél, valami rettenetes cél felé mutat. Maga, aki oly
+hallgatag, most ennyi mindent mond… és ilyen különös dolgokat…</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Tulajdonképpen mindezt el is
+hallgathattam volna. De mert olyan végtelenül szerelmes vagyok
+magába, el kellett mondanom. Cselekedni fogok, ezt itt most,
+életemnek ebben a legsúlyosabb órájában bejelentem magának. Mert
+tudnia kell, hogy nem véletlenül cselekszem. Be kell, hogy avatva
+legyen. Éreznie kell az erőmet, a rettenetes erőmet élet és halál
+fölött. Meg akarok nőni a maga szemében, felnyúlni, megvállasodni,
+kipirosodni, megfiatalodni. Látnia kell, ahogy határozok és
+cselekszem. <span class="pagenum"><a name="Page_91" id=
+"Page_91">-91-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Szent Isten… Sándor… Mit
+akar?</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Én úgy érzem, maga már tudja,
+mit akarok.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Ne beszéljen így, ne beszéljen
+így, az Istenért, minden tagom reszket, ha ezt a hangot hallom… mit
+akar? Mit tervez?</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Ismeri a «Marsallt?»</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Sándor…</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Tudja, ki a Marsall. Az én szép
+karcsú angol puskám, amelyikkel holnap a vadászatra megyek.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Nem fog a vadászatra menni!</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Kicsoda? Én?</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Maga sem.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Téved. Én is ott leszek.
+Mindnyájan ott leszünk. Szép vadászat lesz. Szép, régimódi, komoly,
+férfias vadászat.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>izgatottan</i>. Sándor, én
+nem ismerek magára. Maga elveszítette a józanságát, azt a gyönyörű
+komolyságát, amiért úgy szerettem. Kisiklott, Sándor, valami eltört
+magában, hogy egyszerre így… Istenem! <span class=
+"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Valami eltört bennem.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>izgatottan</i>. Kérem, térjen
+eszére… Legyen megint okos és kedves… Túlozza ezt az egész dolgot
+Sándor, könyörgöm, ne lovalja bele magát ebbe a tévedésbe! Engem ez
+az ember nem érdekel jobban, mint azok, akiket kidobtam.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Hazudik édes gyermekem.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Ha kívánja…</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Csak ne esküdjék, ez bántja az
+izlésemet.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Ha kívánja, még most, este
+elküldöm, nem látom soha többé…</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Ez mind lehetséges, de ha nem
+cselekszem azonnal, nekem van végem.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Az Istenért, Sándor… Mi
+történik itt most velünk?</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Az, aminek történnie kell.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Most le kellene térdelnem, a
+kezét csókolnom… és sikoltoznom kellene… Sándor… ez iszonyú… és
+maga azt hinné, hogy a szeretőmet féltem… pedig esküszöm, magát
+féltem attól, amit tenni akar, magát és magamat! Nem bírom
+<span class="pagenum"><a name="Page_93" id=
+"Page_93">-93-</a></span> ezt, hisz ez rettenetes, hogy ez így,
+egyszerre rámszakadt…</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Meg kellett, hogy mondjam.
+Velem kell jönnie mindenüvé. A pokolba is.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Elküldöm, kidobom, most,
+rögtön, azonnal…</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Utána megyek.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Nem hisz nekem?</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Irigylem fiam, hogy maga hisz
+magának. És imádom ezt a jóhiszeműségét. Egy hét mulva azt mondaná:
+«Érdekes, sohse hittem, hogy mégis el fogom hagyni az uramat!»</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>izgatottan</i>. Szánjon meg
+Sándor. Higyjen nekem, engedje meg, hogy megesküdjem mindenre,
+szegény boldogult anyám…</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span> <i>az ajkára teszi a kezét</i>.
+Nem kell ezt végigmondani. <i>Szünet.</i> Most pedig egyenesen
+megtiltom, hogy erről még egy szót beszéljen.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>nagyon izgatottan</i>. Nem,
+nem, és ha százszor is…</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span> <i>erősen</i>. Megtiltom!
+Értette? <span class="pagenum"><a name="Page_94" id=
+"Page_94">-94-</a></span></p>
+<p class="center"><i>Edit nézi őt, fél tőle, elmegy tőle és a
+kandallóhoz megy. Szünet. Litvay belép.</i></p>
+<p><span class="smcap">Báró</span> <i>mialatt Litvay lefelé jön a
+lépcsőn</i>. De soká diszítjük magunkat kedves művész úr. Jó estét.
+<i>Kezet fognak.</i> Hallom, hogy a mi személyvonatunktól ijedt meg
+úgy.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Bizony attól, kedves báró úr.
+Olyan az, mint a kígyó: lassan mászik és hideg.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span> <i>Editre mutat</i>. A
+feleségemmel már beszélt, ugye?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Óh igen, már volt szerencsém
+a bárónéhoz. <i>A teás asztalhoz lép.</i> Megengedi, hogy egy kis
+teát öntsek, ha ugyan még nem hűlt ki.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>odalép</i>. Ez a takaró
+melegen tartja. De ha akarja, csinálnak frisset.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Óh köszönöm. Nem, nem. A
+világért sem. Ez nagyszerű. <i>Megérinti a kannát.</i> Forró.</p>
+<p class="center"><i>Szünet</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. A szobájával meg van
+elégedve?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Elragadó. Azok a kedves
+pirosvirágos függönyök és a széles ágy. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. A piros szobában lakik?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Abban.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Akkor az az én legénykori
+ágyam.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Gratulálok.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Most nyugalomba vonult. Mint a
+vén huszárló a kanonok batárja elé.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Rum, tej, vörösbor, citrom?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Vörösbor, kezét csókolom.
+Három cukor.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Tudom.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Báró úr nagyszerű színben
+van. Persze, egész nap a szabadban…</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Azt nem mondhatnám. Most pár
+napig havas eső esett. Azt nem szeretem. Száraz, ropogós, éles
+hideg, az a szép tél. Önnek egy kicsit városi színe van.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Szobalevegő.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Kávéház, klub.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Óh, csak ritkán. Az ember már
+fél ezektől a füstös helyektől. Én mindjárt megérzem másnap a
+torkomon.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Mert nem edzik magukat a művész
+urak. <span class="pagenum"><a name="Page_96" id=
+"Page_96">-96-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Próbáltam azt is. De
+ahányszor elkezdtem az edzést, úgy meghűltem, hogy két hétig nem
+játszhattam. Őszintén megvallva, ez a holnapi vadászat is ilyen
+kísérletszámba megy.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Ma egész nap a barométert
+tanulmányozom. Úgy látszik, nagyon szép időnk lesz.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Ahogy a vonat így jön
+északnak, itt Felvár után, ennél a nagy fordulónál, a vashídon túl,
+egyszerre megcsapja az embert a hideg. Hirtelen változik a
+hőmérséklet.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Mert ott kijön a vasút is, az
+országút is, a védett völgyből. Ott mindig nyargal a szél.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Rögtön megérezte a torkom.
+Abban a pillanatban.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>erőltetett kedvességgel</i>.
+Még csak az kéne, hogy valami kellemetlenség érje. Nem venném a
+lelkemre, hogy a publikum miattunk nélkülözze még ha csak egy
+estére is.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Végtelen kedves. De igazán
+<span class="pagenum"><a name="Page_97" id=
+"Page_97">-97-</a></span> nem kényeskedésből beszélek erről annyit.
+Rabszolgája vagyok ennek a furcsa kis műszeremnek. <i>A torkára
+mutat.</i> Nagyon bosszankodnám, ha megakadályozna holnap abban,
+hogy kimenjek a vadászatra. Olyan boldogan gondoltam rá az egész
+úton… arra a friss, fölemelő, lélekvidító valamire, amit csak
+vadászaton érez az ember.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Majd csak jobban lesz
+reggelig.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Adja Isten. De nem hiszem,
+mert gyanusan viselkedik. Ideges és csökönyös jószág ez. Ismerem a
+módját, ahogy kezdi…</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. És most úgy kezdi?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Olyanformán.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. És akkor nem tart velünk
+holnap?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Rabszolga vagyok, báró
+úr.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span> <i>kedvetlenül</i>. Lássa, így
+jár az ember, ha a személyvonattól fél. Meghűl a gyorsvonaton.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Mindegy no. Hagyjuk ezt.
+Mindenesetre várok reggelig. Ha addig rosszul viseli magát,
+legföljebb itt kuksolok <span class="pagenum"><a name="Page_98" id=
+"Page_98">-98-</a></span> egész nap e mellett a jó tűz mellett… és
+fájó szívvel gondolok a jókedvű vadászokra.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Sajnálnám, ha nem jöhetne.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Bosszantó is ez… amikor az
+ember ilyen érzékeny kis műszerből él.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Erőszakolni semmiesetre sem
+szabad. Ha nem jön, itt marad. <i>Kis szünet.</i> Itt marad a tűz
+mellett.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. A főispánnéval fog
+sakkozni.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Isten ments. Csak arra ne
+ítéljenek, kérem.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Pedig számítottam önre. A helye
+is ki volt már jelölve.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Meglesznek nélkülem is.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Megbolygatja egy kicsit a
+dolgokat. De mindegy.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Az uram szereti a pontosságot,
+a rendet, ez a szenvedélye.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Ez a szenvedélyem. No mindegy.
+Már csak azért is sajnálhatja, mert a legjobb puskáim egyikét
+szántam önnek.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Mindenesetre nagyon
+köszönöm.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. És… <i>Fölkel</i>… és ha már
+<span class="pagenum"><a name="Page_99" id=
+"Page_99">-99-</a></span> kosarat adott neki, várjon, behozom,
+legalább bemutatom magának… <i>kimegy jobbra.</i></p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>szemével követi, figyel,
+aztán az ajtóig megy, amelyen át a báró kiment.</i></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Mi az?</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>az ajkára teszi az ujját</i>.
+<i>Kis szünet. Izgatottan, halkan.</i> Menjen el, utazzék el,
+reggel korán, most, azonnal.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Miért? Mi történt?</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. A legrosszabb. Az uram
+hallgatózott. Mikor megcsókolt. Ne kérdezzen. Utazzék el.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. De kérem…</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Mindent tud, mindent tud.
+Kérem, az Istenért, ne beszéljen egy szót se, rögtön menjen,
+utazzék, könyörgöm… Imre… ha szeret, rögtön…</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Rögtön? De hát mi
+történt?</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Most, mindjárt menjen. Menjen,
+az Istenért, ha én küldöm.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Látta, mikor
+megcsókoltam?</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>hirtelen az ajkára teszi az
+ujját, hallgatást parancsolva és elsiet az ajtótól.</i>
+<span class="pagenum"><a name="Page_100" id=
+"Page_100">-100-</a></span></p>
+<p class="center"><i>Szünet. Némán állnak.</i></p>
+<p class="center"><i>A báró belép, két puskát hoz.</i></p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Itt van kérem. Itt a két
+primadonna. Az egyik a Marsall, a másik az Ezredes.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Ezredes? Mi az? Rangjuk
+van?</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Úgy van. Nézze: ez az Ezredes,
+ezt szántam holnapra magának. <i>Átnyujtja az egyik puskát. A másik
+nála marad.</i></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Gyönyörű jószág.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. «Holland and Holland». Mind a
+kettő. Nekem beszélhetnek a belgákról és az új amerikaiakról, a
+világon egy puska van: az angol. És angol is csak egy van: Holland
+and Holland. Száz év mulva sem lesz más.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. És az ott a Marsall?</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Ez. Tisztelettel nézzen rá.
+Amikor kaptam, ő is közlegény volt, mint a többi. Minden vadászat
+után előlépnek, aszerint, hogy hogy viselték magukat. Így lett az
+ott Ezredes, ez pedig Marsall.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Több már nem is lehet.
+<span class="pagenum"><a name="Page_101" id=
+"Page_101">-101-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Nem.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Persze, ez az öné lesz
+holnap.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Természetes. Marsall nemcsak a
+legjobb fegyver, hanem a legjobb barát is. Marsall nem szeszélyes,
+Marsall nem perfid, Marsall pontos, mint egy mérnök és megbízható,
+mint a halál.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span> <i>visszaadja az Ezredest</i>.
+Milyen komoly szeretettel beszél róla.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Ez több mint szeretet. Ez
+barátság.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Meg tudom érteni, bár csak
+«Sonntagsjäger» vagyok, mint a német mondja.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span> <i>a Marsallal a kezében</i>.
+Olyan, mint egy ember. Nem olyan, mint az emberek. Mint egy ember,
+olyan.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>idegesen</i>. Irtózom minden
+fegyvertől. Irtózom minden fegyvertől.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Ejnye, de ideges, édes
+fiam.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Nem akarom látni. Kérem!</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Furcsa. Pedig látványnak is
+szép az ilyen karcsú, finom, komoly instrumentum. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Borzadok tőlük. A gondolat,
+amit képviselnek, iszonyú.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Az asszonyi érzékenységnek
+lehet iszonyú. Én ezt a gondolatot hatalmasnak, emberfölöttinek
+találom.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Semmire másra nem valók, mint
+szenvedést okozni. És emberek vígan és büszkén gyártják és más
+emberek szeretni tudják. Kérem Sándor… idegessé tesz.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Bocsásson meg gyermekem.
+Elfelejtettem, amit mondani szokott.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Érdekes, a báróné milyen
+komolyan haragszik rájuk.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Azt szokta mondani, hogy valami
+ördögi barátság fűz engem a fegyvereimhez. Hogy eladtam nekik a
+lelkemet.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Az asszonyi gondolkodás
+kifogyhatatlan, ha féltékenykedni akar az urára.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Nem féltékenység.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. De én azt hiszem, ezért
+haragszik ezekre az ártatlan kis angolokra.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>erősen</i>. Nem
+ártatlanok.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Ártatlanok, mert nem
+felelősek. Marsall nem felelős azért, amit csinál. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Ön megsérti Marsallt. Marsall
+gondolkozik és cselekszik. Nem igaz, hogy eszköz. Marsalltól néha
+magam is félek, pedig ez nagy szó.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Tisztelet, becsület neki,
+ehhez én nem vagyok eléggé vadász, én nem félek tőle. <i>Ezt már
+kissé célzatosan mondta.</i></p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Nem bánom, nevessenek ki vagy
+küldjenek el innen, de hagyják már ezt. Beszéljünk másról.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Én csak embertől és állattól
+nem félek. Egyetlen komoly ellenfél van: egy tárgy, amely egyszerre
+csak úgy kezd viselkedni, mintha akarata volna.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Én nem tudok félni még ettől
+se. Én azt tartom, a félelem nem kívülről jön. Én képtelen vagyok
+félni. Belőlem hiányzik ez a képesség. Mint mikor valaki színvak.
+<i>Célzatosan</i>. Meg némiképen attól is függ, ki mennyire szereti
+az életét.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Ön mondja ezt? Hiszen még a
+torkát is félti.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. A torkomat igen. Az életemet
+nem. Én igazán színész vagyok, régimódi, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span>
+könnyelmű komédiás, nekem a más minden könnye drága, de a magam
+élete olcsó. Katonának kellett volna lennem. De így se rossz. Oly
+mindegy.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Mi mindegy?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Minden mindegy. <i>A szemébe
+néz a bárónak.</i> Betegség, párbaj, szerencsétlenség, ágyú, puska,
+revolver. Mindegy. Vonaton utazni van olyan veszedelmes, mint
+belenézni a Marsall kilenc milliméteres csövébe.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Csak hat milliméter.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Annál szebb. <i>Leül</i>.
+Csak hat milliméteres?</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span> <i>a puskával a kezében</i>.
+Igen. Minek több? Mi itt erdőben vadászunk, rövid távolságokkal
+dolgozunk… én annak a pártnak vagyok a híve, amely azt mondja, hogy
+kis kaliber: nagy biztosság… Ha egyszer a golyó a szívbe talál,
+mindegy, hogy hat milliméter volt-e vagy kilenc és fél. Ennek a
+rendszernek például többek közt az az előnye is megvan, hogy…
+<span class="pagenum"><a name="Page_105" id=
+"Page_105">-105-</a></span> <i>Ez utolsó mondat alatt a puska
+ravasza körül akart mutatni valamit. A puska, amely e pillanatban a
+karosszékben ülő Litvay felé van fordítva, eldurran.</i></p>
+<p class="center"><i>Edit felsikolt. Igen nagy szünet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Úgy látszik… Marsall még sem
+olyan nagyon megbízható.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Érthetetlen.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Szent Isten… De hisz ez
+borzasztó… kérem… nem is merem kérdezni… Litvay… csak nem történt
+valami baja?</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span> <i>miután az asztalra tette a
+puskát, Litvayhoz közeledik. Halkan.</i> A jó Isten önnel volt.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Velünk volt.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Nem érte semmi?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Semmi.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. De hát… hogy történhetett
+ez?</p>
+<p class="center"><i>Inas belép.</i></p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Mit akar?</p>
+<p><span class="smcap">Inas</span> <i>némán áll</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Mit akar? Nem csöngettem.
+<i>Rettentően néz az inasra. Ez a tekintet súlya</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span>
+<i>alatt kimegy. Ezalatt a báró:</i> Ha a ház dől is össze, magának
+itt nincs helye addig, amíg nem hívják.</p>
+<p class="center"><i>Inas kiment. Szünet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Báró</span> <i>visszafordul</i>. Nagy
+szerencsétlenség mult el rólunk, Litvay. Férfiak vagyunk, nekem
+ehhez a helyzethez, amiben most itt állok, hiányoznak a szavaim.
+Történhetett volna másként is.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Kérem, ne is beszéljünk róla.
+Szerencse, hogy így történt. Ne azt nézzük, hogy hogyan
+történhetett volna. Egyébként se vagyok pesszimista, de így utólag
+különösen nem.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Igaza van.</p>
+<p class="center"><i>Szünet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Mindenesetre furcsa betegség
+lett volna, ebbe meghalni. Az ember annyit gondolkozik azon, hogy
+miben hal meg. Erre sose gondoltam. Pedig aránylag gyakori
+eset.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Az én életemben először
+történik.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Gyakori eset és a szép az
+benne, hogy nem minden alkalommal véletlen. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Határozottan így van.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Azokban az esetekben, amikor
+véletlen… <i>Elgyengül a hangja</i>… azokban az esetekben, amikor
+véletlen… azokban az… esetekben…</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Szent Isten! Litvay…</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Mi az?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Semmi… Kissé…
+<i>Elhallgat</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>mellette, hangosan</i>.
+Litvay!… Úgy látszik, mégis történt valami baja… Szóljon! Mért nem
+mondja meg?… Mért titkolja…</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span> <i>Edithez</i>. Kérem,
+uralkodjék magán.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Mért nem mondja meg… ha érte a
+golyó… Szentséges Isten.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Kénytelen vagyok… bevallani…
+méltóságos asszonyom… nyugodjék meg… semmiesetre sem komoly… most
+érzem csak, hogy mintha megütötte volna a vállamat…</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Hol?</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. A vállát?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span> <i>Edithez</i>. Ne izgassa
+magát, kérem. <span class="pagenum"><a name="Page_108" id=
+"Page_108">-108-</a></span> Itt a bal vállamon érzem. Lehet, hogy
+csak horzsolta. Semmiesetre sem beszélnék ilyen nyugodtan, ha…
+komolyabb dolog volna.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Orvost kell… azonnal orvost
+kell hívni.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Meg kell nézni.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Sándor… telefonáljon azonnal
+Jánosynak. <i>Csönget</i>. Az autó megy be érte Felvárra.</p>
+<p class="center"><i>A báró veszi a telefonkagylót, inas
+belép.</i></p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Az autó azonnal menjen be
+Felvárra, amilyen gyorsan csak tud. A kórházhoz menjen, Jánosy
+főorvos urat fogja kihozni. Azonnal.</p>
+<p class="center"><i>Inas el.</i></p>
+<p><span class="smcap">Báró</span> <i>a telefonnál</i>. Központ?
+Kérem Felvár kilencet. <i>Vár.</i> Köszönöm. Kórház? Kérem azonnal
+Jánosy főorvos urat. Kérem. Jó, megvárom. Itt maradok a
+telefonnál.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. De addig is, nem kellene?…</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Hozzá se szabad nyúlni. Ez a
+háború sebészi tapasztalata. Nyugalom, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109">-109-</a></span> és az
+orvos legyen az első, aki hozzányúl. Az már bizonyos, hogy nem
+súlyos.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Vérzik?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Nem. Úgy érzem, nem. Az ilyen
+kis nyilású sebek rögtön elzáródnak. Úgy látszik, csak izmon
+szaladt keresztül. Semmi az egész.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span> <i>a telefonnál</i>. Jánosy
+főorvos úr? Itt báró San-Friano. Jóestét. Pár perc mulva ott lesz
+önért az autó, főorvos úr. – Baleset történt. – Puskával. – Nem,
+úgy látszik, nem súlyos. – Kérem. – Nagyon köszönöm. <i>Leteszi a
+kagylót.</i> A kapuban fogja várni az autót. <i>Litvayhoz.</i> Nem
+akarja, hogy lefektessük?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. A világért sem. Az orvosba is
+inkább csak a méltóságos báróné kedvéért egyeztem bele.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Ugyan kérem. Sose lehet tudni,
+mi komoly, mi nem komoly. Amért így az első percben nem okoz
+kellemetlenséget.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Üljön le báróné. Nyugodjék
+meg, kérem. És beszéljünk tovább.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Egy pohár vizet, vagy konyakot?
+<span class="pagenum"><a name="Page_110" id=
+"Page_110">-110-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Semmit, köszönöm.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Úgy megrémültem, mikor az előbb
+elhallgatott… elsápadt…</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Most már… kezdek magamhoz
+térni. Inkább… azt hiszem… az idegesség tette.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span> <i>Edithez</i>. Üljön le kérem.
+Most már ne bolygassa. Talán magának volna jó egy pohár víz. Vagy
+konyak.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>pohárhoz nyúl</i>. Egy csöpp
+vizet… azt igen… <i>Leül.</i></p>
+<p class="center"><i>Szünet</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Mondom… azt hiszem, ott
+hagytam el… hogy aránylag gyakori az ilyen eset és a szép benne az,
+hogy nem mindig véletlen. Ön azt mondta, hogy így van.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Azt mondtam: határozottan így
+van.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Nem értem, mért mondja, hogy az
+a szép benne, hogy nem mindig véletlen. Mi ebben a szép?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Egy puska, amely eldurran és
+vaktában golyót küld valahova, ez brutális <span class=
+"pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111">-111-</a></span> és
+felháborító. De egy puska, amely gondolkozik és a véletlennel csak
+fedi magát, ez regényes, ez szép, ez hátborzongató.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Milyen furcsa, amit mond.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. A pillanat is furcsa, amikor
+mondom.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Lehet, de én úgy érzem, mintha
+ez az aforizma itt most nem volna helyén.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Azt nem mondom, hogy helyén
+van. De ha már beszélünk róla, az embernek eszébe jut minden
+lehetőség.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. «Lehetőség». Ez a szó ép úgy
+nem illik most ide, mint ez az egész fejtegetés.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Meg kell bocsátania, ha kissé
+eltérek a társalgás szabályaitól. Nem érzem magam rosszul, de
+miután már orvost hívtunk, élek a beteg előjogaival.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Amelyek szintén csak bizonyos
+határokig terjednek.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Amely határokat viszont lesz
+szerencsém nem respektálni.</p>
+<p class="center"><i>Szünet</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Ön most nyugalommal tartozik
+magának. <span class="pagenum"><a name="Page_112" id=
+"Page_112">-112-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Ha ez az állapotomnak szól,
+köszönöm. De ha azt jelenti, hogy a téma, amelyről beszélek, nem
+kellemes, akkor még mérlegelni fogom, hogy mi esik most nekem
+jobban: a nyugalom-e, vagy a beszéd.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Ön felizgatja magát.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Sőt ellenkezőleg. Igyekszem
+csillapítani magamat.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Litvay kérem…</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. De igen nehezen megy.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Én megkönnyítem az ön dolgát.
+Nem érdemes minden szavát fátyolba burkolnia. Ha önnek az a célja,
+hogy erről a balesetről velem ilyen hangon beszéljen, akkor állok
+elébe.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Kérem magukat… de hisz ezt
+gyötrelem hallgatni…</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Nem is mulatságos, báróné.
+Bevallom, kezd elhagyni az angol hidegvér és ágaskodik bennem a
+paraszt.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Még mindig burkoltan beszél. De
+én segítek ezen. Az a paraszt, amely önben ágaskodik, azt szeretné
+mondani, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_113" id=
+"Page_113">-113-</a></span> ezért, ami itt történt, nem a Marsall a
+felelős, hanem én.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Még ennél is többet szeretne
+mondani.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Még ennél is többet? Ugyan
+mit?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Hogy a Marsallnak semmi köze
+nincs ehhez az egészhez.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Csak nekem.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Csak önnek.</p>
+<p class="center"><i>Pillanatnyi szünet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>feláll</i>. Most… nem tűröm
+egy pillanatig se tovább, hogy erről beszéljenek. Nem tűröm, nem
+tűröm.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Maga lesz szíves a helyén
+maradni és végighallgatni azt, ami itt elmondatik.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Nem hallgatok végig semmit,
+én…</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Lesz szíves respektálni a
+parancsomat. <i>Edit leül.</i></p>
+<p class="center"><i>Szünet</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Ön mondta, hogy amért az első
+percben nem okoz kellemetlenséget, azért komoly is lehet. Amióta
+ezt mondta, magam is erre gondolok. És ha komoly is <span class=
+"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> lehet,
+akkor nézzünk egymás szemébe és beszéljünk róla.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Tessék. Állok elébe.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. A puska lehet okos. Sőt a
+golyó is okos, amíg repül. Mikor egyszer valahol megáll, ott bolond
+szokott lenni. Ki tudja, mit akar ez, amelyik itt bennem van.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Hiszen… az előbb azt mondta,
+hogy csak horzsolta a vállát.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Nem. Bennem van.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Az lehetetlen… hiszen akkor… De
+hát akkor tenni kellene valamit. <i>Feláll</i>. Így nem maradhat
+itt. Hogy lehet az, hogy itt ül és beszél?…</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Erről ne vitatkozzunk.
+Tételezze fel rólam, hogy tudom állni a fájdalmat. Rémület pedig
+nincs bennem. Már mondtam. Az életem pedig… sose tekintettem a
+magaménak. Kölcsön kaptam. Egyszer csak vissza kell adni. <i>Ezt
+mind halkabban mondta, mint aki fájdalmát férfiasan titkolva
+szenvedi.</i></p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Azt mondta, nézzünk egymás
+szemébe. <span class="pagenum"><a name="Page_115" id=
+"Page_115">-115-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Igen. És beszéljünk róla. Ön
+meg van győződve arról, hogy ez véletlen volt?</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>felkiált</i>. Véletlen volt!
+<i>Kicsit a férje felé húzódik.</i></p>
+<p class="center"><i>Szünet. Litvay hosszan néz Editre.</i></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. A báróné már felelt.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Ha én önbe bele akartam volna
+lőni…</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Akkor holnap a vadászaton
+kellett volna találkoznunk. De én lemondtam a holnapi vadászatot. A
+torkomat féltettem. Mondtam, úgye, hogy az életemet nem, de a
+torkomat féltem. És lássa, milyen jó elv ez. Ha nem féltem a
+torkomat, holnap talán a szívem közepében van a hat milliméteres
+lyuk.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Ön félre nem érthetően mondja
+tehát, hogy én önbe most bele akartam lőni.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Mondjuk, hogy így van. Vagy
+ne is mondjuk. Így van.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Ezt nem lehet. Ezt nem
+mondhatja!…</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Ön vendégem és sebesülten ül
+<span class="pagenum"><a name="Page_116" id=
+"Page_116">-116-</a></span> itt. Mit feleljek erre most. Annak
+idején erőteljesen fogok erre megfelelni.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. És ha nem lesz már, aki
+meghallgassa a feleletét?</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Azt nem mondhatja, hogy ez
+szándékosság volt, ilyen borzasztó percben ezt nem mondhatja… Még
+így sincs joga ilyet mondani…</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Ne kényszerítsen, kérem,
+vitába, amelyben bilincseket hordok.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span> <i>izgatottan</i>. Fel van
+szabadítva minden bilincsből… ne respektáljon semmit. Beszéljen és
+feleljen, követelem.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Mi jogon követel tőlem maga
+bármit is?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Azon a jogon… hogy talán… nem
+lesz többé alkalmam… önnel erről vitatkozni… Nem mintha bosszút
+akarnék most állani. De kiváncsi vagyok. Érdekelnek az emberek, az
+események, a véletlenek, a szövevények, az okok, a bűnesetek…</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Kérem, kímélje a
+kíméletességemet. <span class="pagenum"><a name="Page_117" id=
+"Page_117">-117-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Hiszen én hallgatok… és ne
+nyugtalankodjék báróné, hallgatni is fogok. De ha ez a bolond golyó
+olyan bolond, mint amilyennek… most e percben megint… okom van
+feltételezni… akkor az én diszkrécióm csak addig tart, amíg én
+megvagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Nem kértem a diszkrécióját.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. De én adom. Amíg… élek, addig
+ez itt… a hármunk dolga… Senkinek semmi köze hozzá. De… méltóságos
+uram… ha elkövetném azt a neveletlenséget, hogy egy úriháznál,
+ahova mulatságra hívtak… meg találnék halni… akkor a hallgatásom
+már nem használna semmit. Mert ilyenkor már idegenek szoktak
+beleavatkozni a dologba. Ilyenkor jön egy… egy igen komoly ember,
+aktákkal a hóna alatt. Akik vele jönnek, úgy szólítják, hogy
+«vizsgálóbíró úr». És ez az úr… még kiváncsibb ember, mint én. És
+neki könnyebb a kérdezősködés, mint nekem, már csak azért is… mert
+mikor ő kérdez, benne nincs egy… hatmilliméteres golyó.
+<span class="pagenum"><a name="Page_118" id=
+"Page_118">-118-</a></span> Ő megtud mindent, amit akar. És én,
+mondom, olyan kiváncsi ember vagyok, nekem borzasztó elgondolnom…
+hogy én ne tudjam meg azt, amit az az úr meg fog tudni. Amit…
+<i>Elgyengül, elhallgat.</i></p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Le kellene feküdnie. Hisz ez
+még annak is kínlódás, aki nézi… hát még magának, kérem… engedje
+meg, hogy segíthessünk magán…</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Tiltakozom. Tiltakozom. Senki
+hozzám nem nyúl. Majd az orvos.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Ön már nem is gyanusít, hanem
+nyiltan vádol. És ha igazán nem tart igényt a kíméletre…</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Nem.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Akkor meg is kapja a
+választ.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Követelem.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Az ön vádja alaptalan, gonosz
+és aljas.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Ön most hazudik.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>felsikolt és
+felugrik</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Maradjon nyugton, gyermekem.
+Tudhatja, hogy nincs olyan helyzet, amelyben magamat mérsékelni ne
+tudnám. <span class="pagenum"><a name="Page_119" id=
+"Page_119">-119-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Ön hazudott, mert ennek a
+puskalövésnek előzményei voltak.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Nem voltak előzményei.
+<i>Editre néz.</i></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Ismét hazudott. Mert voltak
+előzményei, még pedig ott, ahol most a szemével keresi őket.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Bocsásson meg… én nem adtam
+okot arra, hogy ilyet mondjon. Gondolja meg, hogy úriember létére
+mit beszél?…</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span> <i>rá se néz az asszonyra</i>.
+Ön féltékeny volt.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Soha.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Most az egyszer. Büszke
+vagyok rá.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Ki kell ábrándítanom, színész
+úr.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. A szomszéd szobából hallotta,
+amit a feleségének mondtam.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Nem hallottam semmit.</p>
+<p class="center"><i>Litvay Editre néz.</i></p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>mintegy a tekintetre
+válaszolva</i>. Ön… nem mondott nekem semmi olyat… amiért az uram
+vádolhatná.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. De mondtam. Én önnek
+szerelmet <span class="pagenum"><a name="Page_120" id=
+"Page_120">-120-</a></span> vallottam. Én önt rábeszéltem arra,
+hogy hagyja el az urát és legyen az én feleségem.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Ezt ön az én feleségemnek nem
+mondhatta.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Nem is mondta.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span> <i>Edithez</i>. Ön nem adott
+rá okot, ön nem bátorított, ön visszautasított, de én mondtam. <i>A
+báróhoz.</i> És ön hallotta.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Ilyen mondatot ön nem
+mondhatott végig a báróné előtt.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Nem mondta. Nem mondta.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Tegyük fel… csak ép tegyük
+fel… hogy az az úr, akit én az imént vizsgálóbírónak neveztem…
+öntől megkérdezné, hogy volt-e kettőjük közt… ezt a véletlen
+balesetet megelőzően… féltékenységi jelenet… ha ezt kérdezné, mit
+felelne ön?</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Nem volt.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Soha?</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Soha!</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. A bárónét kérem, hogy
+feleljen.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Soha… egy szó sem. Kérem,
+<span class="pagenum"><a name="Page_121" id=
+"Page_121">-121-</a></span> vigyázzon a szavaira, ha tud. Az uram
+még azt hihetné, hogy…</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Mit?</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Ő oly lovagias, oly nyilt, oly
+férfi, oly férfi…</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Őméltósága nem azért hozta ki
+a Marsallt, hogy kényelmesen intézzen el egy válságot, amely…</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>rémülten</i>. Nem, nem, nem.
+Hol veszi ezt? Mért mondja ezt? <i>Folyton az urára néz.</i> Az
+uramról, az én uramról ilyet feltételezni!</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Vagyis ön, az egyetlen, aki
+mindent tud, ön… azon a nézeten van, hogy ez itt… szerencsétlen
+véletlen…</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Litvay… nyugodjék meg egy
+kicsit… pihenjen egy kicsit… maga most olyan izgatott…</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Feleljen a kérdésemre.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Felelj.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Véletlen volt Litvay, én… én…
+dehát, hogy is képzelhette egy pillanatig is, hogy… hiszen ez
+borzasztó… soha az uram egy szóval se… ez képtelenség, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> amit
+maga itt gondol… ne nézzen így… most félek magától! <i>Sírva az
+urához menekül.</i></p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Ne sírjon gyermekem.
+<i>Gyöngéden magához öleli.</i> És ne féljen semmitől.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Ha te átölelsz… nem félek… ha a
+te erős karodban vagyok…</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span> <i>gyöngéden
+megcsókolja</i>.</p>
+<p class="center"><i>Csók után kis szünet. Litvay keserű mosollyal
+nézi a jelenetet, Edit lassan kibontakozik a báró karjaiból s
+rövidke ideig a szemére szorított zsebkendővel áll mellette, aztán
+lassan jobb felé indul, hogy kimenjen. Mikor az ajtó közelébe ér,
+Litvay feláll és megszólal.</i></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Egy percre kérem még,
+báróné.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>megáll</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Ma este Pesten játszanom
+kellett volna. Még pedig egyik legjobb szerepemet. Az előadást
+lemondtam, hogy idejöhessek. Akkor még nem tudtam, hogy ma este
+mégis csak fogok játszani. Most már tudom és meg is mondom.
+Játszottam, még pedig ma játszottam el a legjobb szerepemet.
+<i>Nevet</i>. <span class="pagenum"><a name="Page_123" id=
+"Page_123">-123-</a></span></p>
+<p class="center"><i>Edit visszajön, közelebb lép hozzá.</i></p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Mit jelent ez?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span> <i>nevetve</i>. Óh, sokat
+jelent. Nagyon sokat jelent. Milyen különösen néznek rám. Úgy
+látszik, már kezdik sejteni, mi történt itt?</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Csak nem komédiázott?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. De bizony komédiáztam uram,
+még pedig jól, mint látom. Ne méltóztassanak olyan mereven nézni
+rám, így van, ahogy mondom. Nincs nekem semmi bajom, nincs én
+bennem semmiféle golyó, nem talált el engem az a híres angol puska,
+egy kis színészet volt az egész és nem vagyok hencegő ember, de
+konstatálom, hogy nem is volt olyan rossz színészet. Hasznosnak
+azonban biztosan rendkívül hasznos volt. <i>Nevet</i>. Az előkelő
+társaság, remélem, meg fogja bocsátani a szegény komédiásnak ezt a
+kis magánszorgalmi mutatványt.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Ön gúnyt űzött belőlem?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Valóban úgy van, báró úr. De
+nem az ön bosszantására vagy a magam mulatságára történt. Nem. A
+játék komoly <span class="pagenum"><a name="Page_124" id=
+"Page_124">-124-</a></span> volt. Én szerettem az ön feleségét és
+ön belém akart lőni báró úr.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. De most már aztán…</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Nanananana! Belém akart lőni,
+de nem talált el. Eddig komoly a dolog. Aztán jött a komédia. Én
+kiváncsi ember vagyok, hányadszor mondjam már. Szerettem volna
+látni, mi történt volna, ha a Marsall ezúttal nem veszti el a
+csatát. Az ember kiváncsi a saját temetésére. Én végignéztem most,
+méltóságos báró úr és méltóságos báróné. Okultam belőle. Nagyon
+csúnya temetésem volt. Olyan csúnyán haltam meg, olyan elhagyottan,
+mint egy kutya, amit a báróék automobilja elgázol az országuton… Az
+árokba fordul csúnyán, keservesen. Az autó tovább repül, a báróék
+vissza se néznek. Rettenetesen haltam meg, tisztelt közönség.
+Igazán, sírni kéne, ha nem volna olyan nevetséges. Ne
+méltóztassanak rám haragudni ezért. Nagyon csábító volt a gondolat.
+Tessék elképzelni: nem mindennapi dolog… az embert megölik… és az
+ember belelát <span class="pagenum"><a name="Page_125" id=
+"Page_125">-125-</a></span> abba, ami a halála után történik. Nem
+csoda, ha az ilyen igazi színész kisértésbe esik és olyasmit
+csinál, ami talán az illendőség szempontjából nem szép. Nem nagy
+öröm volt látni, hogy a halottnak nincs igaza… ahogy menekül a
+halottól valaki… a pozitiv életbe, a tovább-élésbe… ahogy az
+életnek van igaza, csak az élőnek, az erősnek, a keménynek van
+pártja, barátja, tanuja… mindene… Nem öröm ezt meglátni, de mondom,
+olyan kiváncsi ember vagyok, hogy már magam is restellem. Ha
+megbocsátottak, méltóztassanak helyet foglalni… <i>Helyet mutat
+nekik, ő leül</i>… és beszéljünk másról. Ami a vadászatot illeti,
+ezennel végleg lemondok róla, mert igazán kezd fájni a torkom… sőt
+reggel ugyanezzel a gyorsvonattal, amellyel jöttem, hazautazom
+Pestre és priznicet rakok a nyakamra egész nap… feltételezve
+természetesen, hogy merészségemért bocsánatot nyerek. Ha azonban
+nem nyerek bocsánatot…</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span> <i>keményen</i>. Elég volt a
+szónoklatból. <span class="pagenum"><a name="Page_126" id=
+"Page_126">-126-</a></span> Most már tudom, mit akart. Csak ezért
+hallgattam végig.</p>
+<p class="center"><i>Inas belép.</i></p>
+<p><span class="smcap">Inas</span>. Doktor Jánosy főorvos úr.</p>
+<p class="center"><i>Kis szünet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span> <i>feláll</i>. Bocsássa be.
+Engedelmükkel.</p>
+<p class="center"><i>Inas el. Jánosy belép, táskával.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. Jó estét kivánok.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Jó estét, főorvos úr.
+Köszönjük, hogy olyan kedvesen állott rendelkezésre… de kellemes
+meglepetéssel várjuk.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Jó estét. Foglaljon helyet
+főorvos úr.</p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. Hogyan, kérem… a baleset?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Nincs baleset, főorvos úr. Az
+én bűnöm, hogy ön most idefáradt, ebben a kegyetlen téli
+éjszakában. Tegye le ezt a táskát… <i>elveszi tőle</i>… és engedje
+meg, hogy bemutatkozzam: Litvay Imre vagyok, színész.</p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. Kérem művész úr, fölösleges…
+volt szerencsém elégszer látni Pesten.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Teát, kávét, főorvos úr?
+<span class="pagenum"><a name="Page_127" id=
+"Page_127">-127-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. Kezét csókolom, semmit.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Pálinkát, bort?</p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. Köszönöm, semmit. Nem
+szoktam. Dehát hogy van ez kérem… hogy történt ez a… baleset… vagy
+nem-baleset…</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Kérem, én vagyok a bűnös.
+Minden haragját méltóztassék rám koncentrálni. Az történt, kérem,
+hogy itt mutogatás közben elpukkant az a puska ott ni. A báró úr
+kezében volt, mikor elpukkant és én abban a pillanatban, mikor az
+első ijedtség elszállott belőlem, nem tudtam ellentállni egy
+kínálkozó színészi feladatnak: cibálja meg a fülemet, kedves
+főorvos úr, de én úgy tettem, mintha eltalált volna a golyó. És
+végigjátszottam ezt a szerepet. Mikor önnek telefonoztak, egy
+pillanatra lelkifurdalást éreztem. De akkor már úgy benne voltam,
+aranyos főorvos úr, hogy nem lehetett visszakozni… Bocsássa meg egy
+bolond színésznek ezt a rossz viccet… nyujtsa a kezét… olybá
+veszem, mintha ezüst <span class="pagenum"><a name="Page_128" id=
+"Page_128">-128-</a></span> babérkoszorút adott volna a
+jubileumomra. <i>Kezét nyujtja.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span> <i>kezet fog vele</i>. De
+kedves művész úr… semmi szükség nincs arra, hogy ön ennyire
+exkuzálja magát.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Megbocsát?</p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. De boldogan, kedves művész
+úr. Higyje el, most, hogy tudom, hogy önről volt szó, különösen
+nagy öröm nekem, hogy nincs szükség rám.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. De most itt marad velünk egy
+kicsit… valamit mégis csak iszik.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Kérem, nagyon örülnénk.</p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. Csak ép leülök, hogy az
+álmukat el ne vigyem. <i>Leül</i>. Egy súlyos betegem van Felváron,
+ahhoz még néhányszor be kell néznem az éjszaka.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Valami édeset… Chartreuset?</p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. Köszönöm, nem élek
+szesszel.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span> <i>skatulyával kinálja</i>.
+Szivart?</p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. Azt igen. <i>Rágyujt.</i></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Tudja… képzelje magát az én
+helyzetembe. Itt ülök, diskurálunk, <span class="pagenum"><a name=
+"Page_129" id="Page_129">-129-</a></span> kedélyesen, a báró
+mutogatja a puskáit, az Ezredest, a Marsallt…</p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. Ismerem őket. Nekem csak a
+Kapitány szokott jutni…</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Ami késik, nem múlik.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. És ahogy a báró úr mutogatja,
+dicséri ezt a jó angolt, a jó angol egyszerre csak megszólal…</p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. Hallatlan.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Bizony hallatlan.
+Valószínűleg kölcsönben volt valakinél, aki megtöltve adta vissza.
+A báró úr olyan nagyszerű vadász, hogy nála nem kerül a szögre
+puska, amit ki ne húztak volna. Hát elpukkan, elpukkan. Épp
+arrafelé pukkan, arra ni, ahol én ülök. Látom az ijedt arcokat.
+Mondja meg őszintén kedves főorvos úr… még ha nem is színész az
+ember… nem természetes-e, hogy gusztusa támad egy kicsit
+megjátszani a meglőtt áldozatot… talán nem is csak a tréfa
+kedvéért, de figyelni, megfigyelni, hogy mit szólnak, mit
+csinálnak, hogy viselkednek… <span class="pagenum"><a name=
+"Page_130" id="Page_130">-130-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. Kérem, természetesnek
+találom. És olyan zamatosan mondja el, szinte sajnálom, hogy nem
+voltam itt. Csak a végére érkeztem.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Sajnálhatja, mert nagyon
+mulatságos volt.</p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. Mulatságos?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Hát mondjuk: érdekes. Egy
+főúri házaspár, amely egyszerre abba a szituációba jut, hogy megölt
+egy embert. Szakértőknek való színház.</p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. Én meg lekéstem róla.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Mint a színpadon, az orvos
+mindig a darab végén érkezik.</p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span> <i>nevetve</i>. Úgy van.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Szóval remélhetem, hogy
+megbocsátott.</p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. Teljes szívemből és boldogan.
+<i>A báróékhoz.</i> Képzelem, önök akkor nem élvezték ezt mint
+produkciót. De így, visszagondolva rá… ettől a híres művésztől
+ilyen nehéz szerep… élvezetes látvány lehetett.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Csudálatosan jól csinálta.
+<span class="pagenum"><a name="Page_131" id=
+"Page_131">-131-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>komolyan</i>. Túlságosan jól
+csinálta. Én beteg lettem belé… és komolyan haragszom rá, mert…
+sokáig… sokáig nem fogom ezt kiheverni.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Igazán nagyon sajnálom.</p>
+<p class="center"><i>Inas jobbról belép. A báró kérdőleg néz
+rá.</i></p>
+<p><span class="smcap">Inas</span>. Méltóságos báró urat várja a
+fővadász. Rendelkezéseket kér holnap reggelre.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Bocsánat, egy perc az egész.
+<i>El jobbra, az inas utána megy.</i></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Érdekelt a helyzet, mint
+művészt, mint pszihológust.</p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. És a haldoklót játszotta?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Csak így volt érdekes. És
+kiváncsi voltam, mit szól az egyetlen tanu, aki… <i>nevetve</i>… az
+emberölésnél jelen volt.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span> <i>idegesen nevet</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. No és mit szólt?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Nagyon megnyugtatóan
+viselkedett. Öröm nézni ilyen helyzetben egy okos, derék asszonyt.
+Nős ember ön?</p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. Nem én. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132">-132-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Nősüljön meg, én mondom
+magának.</p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span> <i>felkel</i>. A fődolog, hogy
+nekem nem akadt dolgom. Bocsánat báróné, de egy kicsit nyugtalan
+vagyok a betegem miatt. Mi, vidéki doktorok, ilyen lelkiismeretesek
+vagyunk. Ugyebár, elvisz az autó vissza?</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Természetesen. <i>A csöngetyű
+felé nyúl.</i> Azonnal előhivatjuk.</p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. Nem szükséges kérem, mondtam
+neki, hogy várjon egy kicsit a kapu előtt.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Hát akkor nem is tartóztatom.
+Még egyszer nagyon köszönjük, hogy olyan kedves volt.</p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. De kérem, nincs mit. Azt nem
+mondhatom, hogy örömmel jöttem, de jó szívvel és azonnal jöttem.
+Kezét csókolom.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Egy pillanatra csak… Köszönjön
+el az uramtól is, azonnal hívom… <i>Jobbra elsiet.</i></p>
+<p class="center"><i>Kis szünet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Főorvos úr… egy szót,
+gyorsan, mert nincs idő… ha most nem <span class="pagenum"><a name=
+"Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> maradtunk volna
+négyszemközt, hajnalig vártam volna… főorvos úr… az orvosi
+titoktartását, a becsületszavát kérem…</p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. De kérem uram…</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Ön… nem késett le az én
+komédiámról. Ön végignézte az én komédiámat. Most is azt nézi.</p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. Hogyan?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Főorvos úr, én… alig állok a
+lábamon… én… nem akkor komédiáztam… az előadás most folyik… mert
+itt van bennem az a golyó… amit ez a gazember belém lőtt… itt a
+vállam körül…</p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. De hisz akkor… <i>A táska
+felé mozdul.</i></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Nem, nem. Itt nem. Ezt nekik
+soha nem szabad megtudni. Értsen meg. A szavát kérem.</p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. Uram, ez oly természetes.
+<i>Hozzálép</i>. A vállánál?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Itt. <i>Háttal áll a
+közönségnek, félrehúzza az ingét.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span> <i>megnézi</i>. Alig vérzett.
+De kellemetlen helyen van. Fáj?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Nagyon. <i>Elrejti a sebet,
+megigazítja ruháját.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. Velem jön rögtön Felvárra. Az
+autón. A kórházban majd ellátjuk. Ha ilyen gyönyörűen bírja, nem
+lesz nagy baj. Szerencséje volt.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Bizony az volt. <i>Kis
+szünet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. Csudálatos ez a lelkierő.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Ők azt hiszik, akkor
+komédiáztam. Most már tudja, úgy-e, mért játszottam olyan jól a
+sebesültet. Mert nem játszottam. Mindjárt megpróbáltam eltitkolni,
+de hirtelen rosszul lettem. Azt hittem, meghalok. Elhiszem, hogy
+tetszett nekik. De aztán… mikor a keserűség kicsordult bennem,
+erőre kaptam, legyűrtem a fájdalmat és akkor elkezdtem
+játszani.</p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. Hát… most már csak gyerünk
+minél hamarább. Ez már nem orvosnak való színház.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Engedje meg, hogy megfogjam
+<span class="pagenum"><a name="Page_135" id=
+"Page_135">-135-</a></span> a kezét. Milyen szimpatikus ön nekem.
+Végre egy idegen ember, annyi ismerős után.</p>
+<p class="center"><i>Inas jobbról jövet átmegy a színen.</i></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span> <i>az inashoz</i>. Kérem…
+csomagolja be gyorsan a holmimat… Csak épp be kell zárni a táskát,
+még benne van minden… és tegyék az autóra. A főorvos úrral megyek
+Felvárra.</p>
+<p><span class="smcap">Inas</span>. Parancsára. <i>A lépcsőn megy
+fel, el.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. Mint orvosnak nem illenék ezt
+kérdeznem, de ön oly bizalommal néz rám, mondja, mért kell ezt most
+titkolni, ennyi szenvedés árán?</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Tudja… ne diadalmaskodjanak
+fölöttem. Féltékeny volt rám. Belém lőtt, mint egy idegen kutyába,
+amelyik a kertjébe tévedt. Hát én… elviszem a golyót, elmegyek… de
+ő ne mulasson. Se ő, se a felesége. Érti már?</p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. Értem.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Azt hittem, ez az asszony…
+ah, sok mindent hittem. Ők aztán most így figyelmeztettek… hogy ők
+rendes emberek. <span class="pagenum"><a name="Page_136" id=
+"Page_136">-136-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. Nagyon rendes emberek,
+igazán.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Ha szivenlőtt volna, ha
+meghaltam volna, az szebb lett volna. Könnyelmű rajongónak,
+színésznek, szerelmesnek szép így meghalni. Ha nem talált volna el,
+az is szebb lett volna: kinevetni az öreg férjet, fütyörészve állni
+odább. De így… elkullogni egy golyóval, ami fáj… ezt nem kell
+ezeknek megtudni. Nem, édes főorvos úr. Én akarok nevetni ma este.
+Egyszer ne az okosak nevessenek, egyszer, csak egyszer nevessen a
+szegény, könnyelmű cigány, még ha… mégúgy fáj is.</p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. Csudálatos, ahogy bírja.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Minden élőlénynek adott az
+Isten valami fegyvert, amivel védekezik. A bika a szarvával, a
+tigris a fogával, a nyúl a gyors lábával, a madár a röpülésével, a
+katona a kardjával, szegény színész a komédiájával. Nincs ennél
+természetesebb.</p>
+<p class="center"><i>Jobbról belép Edit és a báró.</i></p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Hallom, siet, kedves főorvos
+úr. <span class="pagenum"><a name="Page_137" id=
+"Page_137">-137-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. Igen, méltóságos uram, két
+betegem van Felváron…</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Az előbb csak egyet
+mondott.</p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. Kórházban… akad több is… ha
+úgy vesszük…</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Hát… még egyszer köszönjük… és…
+Isten áldja meg. <i>Kezet fog vele.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. Ajánlom magamat. Csókolom
+kezét. <i>Kezet csókol Editnek.</i></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span> <i>ismét derűsen</i>. A
+főorvos úr olyan szíves és magával visz Felvárra… Ott elcsipem
+reggel a gyorsvonatot. Legalább nem kell hajnalban felkelnem és az
+autót rontanom… Búcsúzom én is… <i>Meghajol.</i></p>
+<p><span class="smcap">Jánosy</span>. Én meg veszem a táskámat és
+jó éjszakát kivánok. <i>Veszi a táskáját.</i></p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Jó éjszakát.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Jó éjszakát, Jánosy.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Isten vele, báró úr, kezét
+csókolom báróné.</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. Hát… komolyan, ön is megy?</p>
+<p class="center"><i>Jánosy ezalatt kiment, az ajtó nyitva maradt
+utána.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_138" id=
+"Page_138">-138-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. A vadászat rám nézve
+befejeződött. Mint vadász nem jutottam szerephez. Mind vad, hála
+Istennek jól jártam. Mi keresnivalóm van itt még? Talán még csak
+az, hogy egy kis elismerést kérjek, mint a római színészek, akik a
+játék végén a közönséghez fordultak, azzal, hogy plaudite,
+tapsoljatok. Azt az egyet meg kell adniok, hogy nem játsztam
+rosszul a szerepemet.</p>
+<p><span class="smcap">Báró</span>. Jól játszott, színész úr.</p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. És ön mit mond, báróné?</p>
+<p><span class="smcap">Edit</span>. El vagyok ragadtatva. Tapsolok.
+<i>Egyet-kettőt mozdul a tenyere, mintha tapsolna.</i></p>
+<p><span class="smcap">Litvay</span>. Én pedig… <i>nevet</i>…
+bocsánat, de ez legyen a jutalmam, hadd nevessek egy jót ezen az
+egészen. <i>Hosszasan, fájdalmasan nevet.</i> Jó éjszakát!
+<i>Nevet</i>. Jó éjszakát!</p>
+<p class="center"><i>Elsiet balra, nevetve. A báró összefont
+karokkal szigorúan nézi. Edit egy karosszékbe roskad.</i></p>
+<p class="center">FÜGGÖNY. <span class="pagenum"><a name="Page_139"
+id="Page_139">-139-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2>III.<br />
+AZ IBOLYA.</h2>
+</div>
+<p class="summary">VÍGJÁTÉK EGY FELVONÁSBAN. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span></p>
+<h3>SZEMÉLYEK:</h3>
+<table summary="Személyek">
+<tr>
+<td><span class="smcap">Igazgató</span></td>
+<td><i>Törzs</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Zeneszerző</span></td>
+<td><i>Z. Molnár</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Roboz</span> kisasszony</td>
+<td><i>Sáry Rózsi</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Márkus</span> kisasszony</td>
+<td><i>T. Oláh Böske</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Rakolnoki</span> kisasszony</td>
+<td><i>Zöldhelyi Anna</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Thúz</span> kisasszony</td>
+<td><i>Jankovich Magda</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Széll</span> kisasszony</td>
+<td><i>Simon Marcsa</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Ilonka</span></td>
+<td><i>Gál Franciska</i></td>
+</tr>
+<tr>
+<td><span class="smcap">Szolga</span></td>
+<td><i>Körmendy</i></td>
+</tr>
+</table>
+<p class="center">*</p>
+<p class="center">Történik egy pesti színigazgató irodájában.
+<span class="pagenum"><a name="Page_141" id=
+"Page_141">-141-</a></span></p>
+<p class="center"><i>Operett-színház igazgatói irodája. A
+háttérfalon két ablak, amelyeken át a szembenlévő ház emeleti
+ablakait látni. A két ablak közt könyvespolc. Jobbról és balról
+ajtó. Jobbról elől pianinó a falnál. Balról elől nagy íróasztal. Az
+íróasztalon házitelefon és városi telefon. Az íróasztal előtt két
+karosszék, jobbkéz felől papirkosár. Középütt asztal, több székkel,
+irásokkal, könyvekkel, egy tálcán két pohárral. Jobbról jól látható
+helyen kályha. Napfényes, késő őszi délelőtt. Mikor a függöny
+felgördül, az igazgató épp a jobboldali ajtó felé kíséri Roboz
+kisasszonyt.</i></p>
+<p><span class="smcap">Roboz</span>. Hát nem lehet?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>türelmetlenül</i>. Nagyon
+sajnálom nagysád. Ajánlom magamat nagysád.</p>
+<p><span class="smcap">Roboz</span>. Mégis, nem volna valami
+mód?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>nyitja az ajtót</i>.
+Nagyon sajnálom nagysád. Ajánlom magamat.</p>
+<p><span class="smcap">Roboz</span>. De kérem, ha esetleg…
+<span class="pagenum"><a name="Page_142" id=
+"Page_142">-142-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Kérem nagyon sok dolgom
+van. Nézze, itt künn mennyien várnak. <i>A telefon csönget.</i> És
+a telefon is szól.</p>
+<p><span class="smcap">Roboz</span>. Hát akkor jó napot. A nevem
+Roboz Elvira, ne felejtse el.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Nem felejtem el. Jó napot.
+<i>Roboz el jobbra, igazgató becsukja mögötte az ajtót és az
+íróasztalhoz siet.</i> Állva telefonál.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Halló!… Nem értem, kérem.
+Tessék? Kicsoda? Van szerencsém. Itt a Népszínház igazgatósága…
+Igen. Az igazgató beszél… Van szerencsém… <i>Hosszasan hallgat.</i>
+De kérem, az nem úgy van. Valakinek okvetlenül ki kell jönnie a
+színházhoz, ezt meg kell nézni. <i>Künn éktelen lárma, veszekedés,
+egy női és egy férfi hang között.</i> Tessék? Nem értem, kérem.
+Bocsánat egy pillanatra, de itt olyan lárma van, hogy egy szót se
+értek. Azonnal kérem. <i>Kikiált.</i> János!</p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span> <i>jobbról belép</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Mondja meg kint, hogy ne
+kiabáljanak, képtelen vagyok telefonálni.</p>
+<p class="center"><i>Szolga el. Künn elhallgatnak.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143">-143-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>a telefonba</i>. Kérem.
+Az a baj, hogy meleget és tiszta levegőt egyszerre nem tudunk
+kapni. Ha a fűtő kevés szenet tesz a kazán alá, akkor tiszta a
+levegő, de hideg van. Ha meg többet tesz rá, akkor szénszag van az
+egész nézőtéren… Igen… Igen… Igen… Igen… Hát éppen azt mondom én
+is, jőjjön ki a mérnök és nézze meg, a szénben van-e a hiba, vagy a
+fűtőkészülékben… Igen… Igen… Igen… Igen… Nem… Nem… Igen… Igen… Jó…
+Ajánlom magamat. <i>Leteszi a kagylót, az íróasztalhoz ül,
+csönget.</i></p>
+<p class="center"><i>A szolga belép. Két füzet van a hóna alatt,
+egy sárgafedelű, meg egy pirosfedelű.</i></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Mi volt az az éktelen lárma
+az előbb?</p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span>. Szeniczey őnagysága
+veszekedett a főrendező úrral.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Nem tud Szeniczey őnagysága
+máshol veszekedni a főrendező úrral, csak épp az én előszobámban?
+<span class="pagenum"><a name="Page_144" id=
+"Page_144">-144-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span>. Itt szeret veszekedni, mert
+azt akarja, hogy hallja az igazgató úr is.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Még ez is. Hogy máma mennyi
+bajom van! És mért veszekedtek?</p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span>. Szeniczey őnagysága mint
+primadonna követeli ebben az új operettben a facipős táncot. És a
+főrendező úr a facipős táncot Bán kisasszonynak adta. Most azt
+akarja, hogy a főrendező úr vegye vissza Bán kisasszonytól a
+táncot.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Jól van. <i>Az írásait
+nézi.</i></p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span>. Az anyja uszítja.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Nem kérdeztem. <i>Az
+írásaiba néz.</i></p>
+<p class="center"><i>Kis szünet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span>. Igazgató úr kérem, mi legyen
+ezekkel a hölgyekkel… <i>listát mutat</i>… akik még kint
+várnak?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Várjanak. Hány van még?</p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span> <i>a listára néz</i>.
+Tizenegy.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Borzasztó, hogy nem akarnak
+elfogyni. Már eddig ötöt dobtam ki.</p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span>. Haza küldhetem én mind, ne
+tessék velük vesződni. <span class="pagenum"><a name="Page_145" id=
+"Page_145">-145-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Ugyan kérem. Hisz tudja,
+hogy még legalább nyolc-tíz rendes kardalosnőre van szükségem.
+Kénytelen vagyok végigrágni magamat rajtuk.</p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span>. Hát jöhet a következő?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>felveszi a házitelefon
+kagylóját</i>. Várjon, előbb telefonálok. <i>Csönget a
+telefonon.</i> Főrendező úr? Hát kicsoda?… Küldje kérem a főrendező
+urat a telefonhoz… Jó. Itt maradok a telefonnál. <i>Szünet, mialatt
+a hallgatót a fülén tartja. A szolgához.</i> Mi az a sárga füzet a
+kezében?</p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span>. Lóvay úrnak az új darabja.
+Nagyon kéreti az igazgató urat, hogy tessék figyelmesen elolvasni.
+Hogy meg tetszett igérni. <i>Feléje nyújtja.</i></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>a hallgatóval a bal
+fülén, jobb kezével a kályhára mutat.</i></p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span> <i>kinyitja a kályhaajtót</i>.
+Ide?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>a fejével int, hogy
+igen</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span> <i>bedobja a kályha tüzébe a
+sárga füzetet</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>még mindig a hallgatóval
+a fülén.</i> És az a piros füzet, az micsoda? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span>. Ez ugyanannak a darabnak egy
+másik példánya, arra az esetre, ha az igazgató úr tűzbe dobná az
+elsőt.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Ez beszéd. Szeretem az okos
+embereket. Adja ide. <i>Szolgától átveszi és az íróasztalra teszi a
+piros füzetet.</i> El fogom olvasni… <i>A telefonba.</i> Halló!
+Főrendező úr?… Én, igen. Mi az már megint a Szeniczeyvel?… Igen…
+Természetesen… Igen… Szó sem lehet róla… Nagyon helyes. Még csak az
+kéne… Jó… Nagyon helyes… Nagyon helyes… Szervusz. <i>Leteszi a
+kagylót.</i></p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span>. Beereszthetek egyet?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Gyerünk, ne kérdezzen
+annyit.</p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span> <i>az ajtóban, a listát
+nézve</i>. Márkus! <i>Kimegy.</i></p>
+<p class="center"><i>Márkus kisasszony belép.</i></p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. Jó napot. Márkus vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Emilia?</p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. Nem. Csak Toncsi.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Kár. Mi tetszik?</p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. Maga tetszik, édes
+direktor.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Ne kedélyeskedjünk fiam,
+<span class="pagenum"><a name="Page_147" id=
+"Page_147">-147-</a></span> nem vagyunk a Városligetben. Az
+antréjáról látom, hogy onnan jön.</p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. Csakis.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Mi kell?</p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. Sejtheti. Kőszínházhoz akarok
+jutni.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Mink vasbetonból
+vagyunk.</p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. Az is jó, édes. Csak fa ne
+legyen.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Akkor fából vagyunk.</p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span> <i>szemlesütve</i>. Nem olyan
+maga, mint aki fából van.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Ejnye kérem, micsoda tónus
+ez, amiben velem beszél?</p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. Hát bohémek vagyunk, vagy
+mi.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Én nem vagyok bohém. Nézd
+csak! Mondja édes fiam, mi volt maga, mielőtt bohém lett?</p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. Menyasszony voltam.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Kié?</p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. Elhagyott.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Meg tudom érteni.</p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. Hét évig jártam vele jegyben.
+<span class="pagenum"><a name="Page_148" id=
+"Page_148">-148-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. És aztán?</p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. Üzletben.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Kalap?</p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. Nem. Drogéria. Onnan fedeztek
+fel. <i>Nagy elbeszélésbe fog.</i> Úgy történt, kérem…</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Jól van fiam, gratulálok,
+nagyon örülök, hogy felfedezték, de én most nem érek rá a
+részletekre. Be akar lépni a kórusba?</p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. A ligetben nagy szerepeket
+kreáltam.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Például.</p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. Carment.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Az operát?</p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. Összesűrítve játsztuk egy
+felvonásban. De az eredeti zenével.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Nagyon okosan. Hát
+sajnálom, mi ezt nem játsszuk. <i>Sürgetőleg áll fel.</i></p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. Tudom édes, nem is ezt
+akarom. Csak valami kisebb szerepeket. Nagyon örülnék, ha megnézne.
+Szegény Sziklaynál voltam, most a Műszinkörben vagyok. Hétfőig ott
+játszom. <span class="pagenum"><a name="Page_149" id=
+"Page_149">-149-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Sajnálom, csak kedden érek
+rá.</p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. Akkor meghosszabbítom.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Ne hosszabbítsa fiam. Csak
+miattam ne hosszabbítsa. És most sok dolgom van. Szerepekről szó se
+lehet. Kóristánét még felvennék néhányat.</p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span> <i>szomorúan</i>.
+Kóristánét?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Hát mit gondol fiam,
+udvarhölgyeket veszek fel?</p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. Nem… De kórusba, az
+borzasztó, ha az ember Évát játszta.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Évát?</p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. Az Ember Tragédiájában.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Azt is összesűrítették?</p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. De még hogy. Egy felvonásba.
+De az eredeti zenével.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Ez megnyugtat.</p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. Megalázó volna, most megint
+előlről kezdeni a kórussal.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Hja, ilyen az élet.
+<i>Órájára néz.</i> Már féltizenkettő van, édes fiam.</p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. Drága direktor úr, nem
+lehetne kóruson kívül?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Nem. Csak belül.
+<span class="pagenum"><a name="Page_150" id=
+"Page_150">-150-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. Hát ez borzasztó. Hát én már
+sohse juthatok szerephez?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Hát Carmen? És Éva?!</p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. Fabódéban!</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Mi köze az ön művészetének
+az építőanyaghoz?</p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. Egy feltétellel bemennék a
+kórusba is.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. És az?</p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. Ha maga rajtam tartaná a
+szemét.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Hogy érti ezt?</p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span> <i>szemlesütve</i>. Úgy, ahogy
+maga.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Na menjen, édes lányom.
+Menjen szépen haza.</p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. Elküld?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. El én, fiam.</p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. Fiam, lányom… szóval
+kidob.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Ki, gyermekem.</p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. Mért?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Nekem ne szabjon ilyen
+feltételeket, angyalom. Menjen szépen. Vissza a ligetbe. Nem
+szégyelli magát, így felajánlkozni? <span class="pagenum"><a name=
+"Page_151" id="Page_151">-151-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. De kérem…</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Ne kérjen semmit, menjen.
+Mégis csak szemtelenség.</p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. Nem tudtam, hogy ilyen
+prűd.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Na gyerünk, gyerünk. Ilyen
+prűd vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Márkus</span>. Kezit csókolom.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Isten áldja meg.</p>
+<p class="center"><i>Márkus el jobbra. A küszöb előtt keresztezi a
+szolgát, aki belép.</i></p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span>. A zeneszerző úr van itt.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Tessék.</p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span> <i>ajtót nyit</i>.
+Méltóztassék.</p>
+<p class="center"><i>A szerző belép, a szolga kimegy.</i></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Hozta Isten, kedves
+mester.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Jó napot, direktor úr. Nem
+haragszik, úgy-e, hogy feljöttem önhöz egy cigarettára, mielőtt
+haza megyek. Kivételesen semmi kérésem sincs. A próba nagyszerűen
+ment, a zenekar pompás volt, boldog vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>cigarettával kínálja</i>.
+Na ennek örülök.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span> <i>rágyujt</i>. Köszönöm. A
+zenekar <span class="pagenum"><a name="Page_152" id=
+"Page_152">-152-</a></span> elvégezte a dolgát, most a prózai
+szövegrészeket próbálják a színpadon, de én ezt nem bírom
+hallgatni. Nem tudom, más zeneszerző is így van-e vele, de engem
+idegessé tesz, ha nem folyton a zenémet hallom a színpadról.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Foglaljon helyet kérem.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Rosszkedvűnek látszik.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Nem csuda kérem, az epe
+önti el az embert. Látta ezeket a hölgyeket itt az előszobában?</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Már hatot dobtam ki ma
+délelőtt és még tíz van hátra. Jelentkezés, ajánlkozás, szezon
+eleje. A földből bujnak elő ilyenkor. Mind színésznő akar
+lenni.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Ezért haragszik?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Nem. Azért haragszom, mert
+valamennyi rögtön a nyakamba borul.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Hisz az jó.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Fenét jó. Kell is nekem az
+ő szerelmük! Higyje el, nem a színésznők rosszak, hanem ezek a
+hölgyek, akik színésznők akarnak lenni. Ez mind azt hiszi,
+<span class="pagenum"><a name="Page_153" id=
+"Page_153">-153-</a></span> hogy ezen a pályán csak szerelemmel
+lehet karriert csinálni.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. De hisz ez mulatságos!</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Önnek. Én megpukkadok bele.
+Ön most jár először a színháznál. Önnek ez az első operettje.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Hogy lehet ilyen csinos kis
+nőkre így haragudni?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Minél csinosabb, annál
+jobban haragszom, mert annál nehezebb a helyzetem. De hiszen csak
+ne volna szükségem kóristánékra. Hogy repülnének ezek innen.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Csudálatos, önök hogy
+elfásulnak itt a színháznál. Nekem itt minden új, minden meglepő,
+szép, érdekes, izgató.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Ezek a komoly kamarazenész
+mézeshetei a színházzal.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. És a nők, drága igazgató úr,
+ezek a nők a színpadon! Ez a kedvesség, ez a barátságosság, ez a
+jókedv! És mennyi csinos van köztük!</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Nős ember ön? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Oh már régen.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Látszik.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Oh, az megint más. A
+feleségem komoly és szent nő. Két évvel idősebb, mint én. Ez a
+komoly élet. De ez a kedves, könnyű világ itten! Nekem itt mindig
+nagyobb a pulzusom, mint otthon. <i>Mutatja</i>. És még ezek is
+milyen kedvesek, akik itt kint ülnek az előszobában, sorban, mint a
+madarak az ágon, reménykedve… Na, ne legyen olyan haragos.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Kétségbeejtő, kérem. Azok a
+madarak mind a nyakamba akarnak borulni. És az idén, nem tudom, mi
+lelte őket, szemtelenebbek, mint valaha.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Micsoda meglepetés! A szultán
+trónján egy moralista.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Nem vagyok én moralista,
+kérem. Tisztességes ember vagyok és van ízlésem. Az ilyen szerelem
+nem kell nekem. Irtózom tőle.</p>
+<p class="center"><i>A szolga belép.</i></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Mi az?</p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span>. Szeniczey őnagysága
+kijelentette, <span class="pagenum"><a name="Page_155" id=
+"Page_155">-155-</a></span> hogy nem játssza el a szerepet.
+Visszaadta. Itt van. <i>Átadja.</i></p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span> <i>ijedten ugrik fel</i>.
+Hogyan? A primadonna? A főszerepet!</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Nyugodjék meg, kérem.
+<i>Átveszi a szerepet.</i> Mondja meg neki, hogy rendben van,
+beleegyezem.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. De kérem! Az operettem
+főszereplője! Szeniczey nélkül végünk van!</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Nyugalom, kedves mester.
+<i>A szolgához.</i> Mondja csak, hogy rendben van. És nézze, ide
+teszem ez alá a lámpa alá. <i>A papircsomót látható helyre az
+íróasztal lámpája alá teszi.</i></p>
+<p class="center"><i>Szolga el.</i></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Nem érdemes egy szót se
+vesztegetni erre. Legyen nyugodt.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. De ha nem játssza el.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Eljátssza. Üljön csak le.
+Hol is hagytuk el? Azt mondtam, hogy nem vagyok moralista, csak nem
+bírom azt, ha egy ilyen szegény lány a kenyere miatt felajánlkozik
+nekem.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span> <i>szórakozottan</i>. Önnek?
+<span class="pagenum"><a name="Page_156" id=
+"Page_156">-156-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Nekem. Nem is figyel? Mi
+baja?</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Bocsásson meg, kérem, de most
+úgy megijedtem emiatt a Szeniczey miatt.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Már mondtam kérem, bízza
+ezt csak rám.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. De Szeniczey nélkül végünk
+van.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Bízza rám Szeniczeyt. Hol
+hagytuk el? Ott, hogy nem vagyok moralista. Hogy mért nem vagyok
+moralista? Már az ifjabb Dumas megírta emlékirataiban…</p>
+<p class="center"><i>Szolga belép.</i></p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span> <i>nyugodtan jelenti</i>.
+Szeniczey őnagysága revolvert vett elő a retiküljéből és le akarja
+lőni előbb az igazgató urat, aztán önmagát.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>ezt nyugodtan hallgatta
+végig és tovább beszél, mintha a szolga semmit sem mondott
+volna.</i> Már az ifjabb Dumas megírta emlékirataiban, hogy maga a
+színház immorális hely. Én itt nem hirdetek valami külön erkölcsöt,
+csak úriember vagyok, <span class="pagenum"><a name="Page_157" id=
+"Page_157">-157-</a></span> aki a nyomorult szerelmeket
+visszautasítom. Érti?</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Értem.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>a szolgához</i>. Mit áll
+itt?</p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span> <i>a listára nézve</i>.
+Bebocsáthatom a soron következőt?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>bosszusan</i>. Hát…
+jöhet.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Úgy mondja, mintha a fogát
+húznák.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Úgy is érzem. Ez ma már a
+hetedik.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span> <i>feláll</i>. Menjek ki?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Dehogy. Maradjon. Ha tanu
+ül itt, talán szemérmesebbek. <i>A szolgához.</i> Na, bocsásson be
+egyet.</p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span> <i>az ajtóhoz megy, ott a
+listáról hangosan olvassa.</i> Rakolnoki! <i>Kimegy.</i></p>
+<p class="center"><i>Rakolnoki kisasszony belép.</i></p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Jó napot kívánok.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Jó napot.</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Az igazgató úrhoz van
+szerencsém?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Az vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Nevem Rakolnoki Lujza.
+<span class="pagenum"><a name="Page_158" id=
+"Page_158">-158-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Örvendek. Tessék leülni. Mi
+tetszik?</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. A színházhoz szeretnék
+jutni, kérem.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Hangja van?</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Énekiskolát végeztem.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Volt már színpadon?</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Mint műkedvelő.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Hol?</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Az ötkerületi
+közjótékonysági egyletben.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Elég jó műintézet…
+Leány?</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Igen. De… asszony
+voltam.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Elvált?</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Hogyne.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Kedves férje… mi volt.</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Hajóskapitány.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Tenger?</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Csak folyam.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Legalább a Duna?</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Igen. De egész a
+tengerig.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Személy?</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Nem. Teher. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Értem. Hosszú járat. A
+kapitány úr sokat volt oda.</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Igen. Én azalatt a
+hangomat képeztem és táncolni tanultam.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Egész nap.</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Folyton. Most már néha
+sajnálom.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Hogy tanult?</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Nem. Hogy elváltam tőle.
+Azt mondják, a Dunának nagy jövője van.</p>
+<p class="center"><i>Kis szünet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Szóval most…</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Most a színipályára
+szeretnék lépni.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. És meg tudna élni ebből a
+csekély fizetésből?</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Nem reflektálok kérem
+fizetésre.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Ah. Vagyona van?</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span> <i>szemlesütve</i>. Barátom
+van.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Valuta?</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Isten ments. Idősebb,
+szolid vállalkozó.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Gabona? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Nem. Szállítmányozó.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Áhá. Hajón
+szállítmányozott.</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Többnyire. De vonaton
+is.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Hogyne, hogyne.</p>
+<p class="center"><i>Szünet. Rakolnoki kisasszony a könnyeit
+törli.</i></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Ne érzékenyüljünk el,
+kérem, azt én nem szeretem. És időm sincs.</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Nem is. Csak olyan…
+zsenáns ezt így bevallani. Ha ismerte volna a helyzetemet, nem róna
+meg ezért. Az uram nyomorban hagyott. <i>Sír.</i> Már azon a ponton
+voltam, hogy a telefonhoz megyek.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Valakivel beszélni?</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Nem. A központba.
+Kapcsolni.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Az borzasztó lett
+volna.</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. A barátom taníttatott
+énekelni és táncolni.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Még mint asszonyt?</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Hogyne.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Szóval… már akkor
+szállítmányozott. <span class="pagenum"><a name="Page_161" id=
+"Page_161">-161-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span> <i>bután</i>. Ő mindig
+szállítmányozott.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Hajón.</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span> <i>bután</i>. Többnyire.
+<i>A táskájából elővesz hosszú cérnára fűzött egy- és kétsoros
+ujságkivágásokat. Lógatja a levegőben.</i></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Mi az?</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Kritikák az ötkerületi
+hangversenyről.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Köszönöm, erre nincs
+szükség.</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Óh, nem én vágtam ki, ne
+tessék hinni. A barátom gyűjtötte össze ilyen gondosan… minden
+lapból. Áldott jó ember. Olyan naiv, olyan romlatlan…</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>a szerzőhöz</i>. Látott
+ön már romlatlan szállítót?</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Nem.</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Óh, ő romlatlan, sőt
+önzetlen. Nem érdekli semmi, csak én, csak én! Csak nekem legyen
+meg mindenem, csak én érjem el a célomat, csak én legyek híres
+primadonna. Ha színpadra lépek, a legszebb ruhákat kapom tőle,
+mindent megtesz a karriéremért, mindent, mindent! <span class=
+"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> És
+igazán csak jóságból. Olyan mint egy nagy gyermek.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Kövér?</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Rendkívül kövér…
+Jesszusom, csak nem ismeri?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Nem én. De amit úgy mond
+róla, az mind olyan kövér.</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Nagyon kövér. Már tanárnál
+is volt. De gyermekarca van.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Az is valami.</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. És jó ember, kérem… néha
+hetekig nem is látom. <i>Jelentősen néz az igazgatóra.</i> Nagyon
+önállóan élek.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>zavarban</i>. Nincs is
+annál szebb.</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Megtartom a
+függetlenségemet. Pláne ha színpadra lépek.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>zavarban</i>. Pláne.
+Igen. Hogyne.</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Ő tudja, hogy csak a hála
+köt hozzá. Nem is kíván többet. Ő belátja, hogy már a külseje miatt
+se kívánhat illuziót. Ő kizárólag csak becsül engem. Megbecsüli
+bennem, hogy… <i>Ismét ránéz az igazgatóra</i>… hogy hálás
+természet <span class="pagenum"><a name="Page_163" id=
+"Page_163">-163-</a></span> vagyok. Ez az egy passzióm van. A hála.
+Illetve kettő. A színház és a hála.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>zavarban</i>. Nincs is
+szebb, mint ez a kettő együtt.</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span> <i>kissé kacéran</i>.
+Gondolja?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>dühösen</i>. Nem is
+gondolom.</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span> <i>kacéran</i>. Csak úgy
+mondja.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>még dühösebben</i>. Nem
+is mondom.</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Milyen szuggesztív szeme
+van. <i>Érzékien az ajkába harap.</i></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Ajánlom magamat.</p>
+<p class="center"><i>Kis szünet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span> <i>hátranéz a
+szerzőre</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Mit néz?</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span> <i>zavartan mosolyog</i>.
+Most azt hittem, köszönt valakinek, aki elmegy.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Úgy van.</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Hogyan? Kinek köszönt?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Önnek.</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Én megyek el?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Remélem.</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span> <i>zavartan</i>. Nem értem
+kérem. Hiszen még ki se próbálta a… <span class="pagenum"><a name=
+"Page_164" id="Page_164">-164-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Már kipróbáltam. <i>A jobb
+ajtó felé megy.</i> Volt szerencsém, ajánlom magamat.</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Szóval… hogy távozzam.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Vagy menjen el.</p>
+<p><span class="smcap">Rakolnoki</span>. Óh!… Óh!… <i>Szörnyűködve
+elsiet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>becsapja mögötte az
+ajtót, nagyon mérges.</i> Nahát kérem. Hallotta? Ő hálás és nekem
+szuggesztív szemem van. Hát ne öntse el az embert az epe.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Egy kicsit rideg volt
+hozzá.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Látta, milyen laposan
+nézett rám? Az idén meg vannak őrülve.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. De goromba volt vele.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Ha nem vagyok goromba, itt
+ön előtt borul a nyakamba.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. De mikor az nem olyan nagy
+baj.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>mérgesen</i>. Dehogy nem.
+Ha én elfogadom a borulást, akkor ezt állanom is kell. A nyakamon
+marad. Azért mondom kérem, hogy én nem vagyok moralista, én
+csupán…</p>
+<p class="center"><i>Szolga belép.</i> <span class=
+"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span> <i>nyugodtan jelenti</i>.
+Szeniczey őnagysága bevett valamit, megmérgezte magát, összesett,
+elájult.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>nyugodtan folytatja</i>…
+Nem vagyok moralista, csak ízléssel és tisztán akarok élni a
+mesterségemnek. Ez épp oly komoly és száraz mesterség, mint minden
+más, ha komolyan veszi az ember, mint ahogy én komolyan veszem.</p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span> <i>a listával</i>. Jöhet a
+következő?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Jöhet.</p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span> <i>az ajtóban</i>. Thúz!
+<i>El.</i></p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Mért nem küldi őket a
+titkárhoz? Ha így bosszantják.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Oda nem mennek. Csak az
+igazgató kell nekik. Csak az igazgató.</p>
+<p class="center"><i>Thúz kisasszony belép.</i></p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Jó napot.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>idegesen</i>. Jó napot
+kívánok, az igazgató vagyok, ön bizonyára szintén a színházhoz
+óhajt szerződni, hogy hívják?</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Thúz Janka.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Thúz Janka. Van hangja?
+<span class="pagenum"><a name="Page_166" id=
+"Page_166">-166-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span> <i>írást akar elővenni</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>türelmetlenül</i>. Nem
+kell írás. Tud énekelni?</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Azt akartam mutatni, kérem.
+Énektanárnői oklevelem van.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Az más. <i>Átveszi az
+írást.</i> Fővárosi énektanfolyam. De hisz ez kitünő oklevél. Mért
+nem megy tanítani kisasszony? Az se nagy jövedelem, de még mindig
+több, mint amennyivel itt kezdi. Vagy úgy vágyódik a színpadra?</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Az is, kérem. De főként, mert
+megundorodtam a pedagógiától.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Ilyen fiatalon?</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Ez a tanári pálya. A férfiak
+öregen únják meg, a nők fiatalon.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Hány éves?</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Huszonegy.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. És hol tanított?</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Sehol, kérem.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. És mégis megundorodott?</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Inkább: visszariadtam,
+kérem.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. A gyerekektől?</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Nem. Az igazgatóktól.
+<span class="pagenum"><a name="Page_167" id=
+"Page_167">-167-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>örömmel</i>. Bravó!
+<i>Ordítva.</i> Bravó! <i>Széket tól oda.</i> Tessék helyet
+foglalni.</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Köszönöm. <i>Leül.</i></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Lássa, ezt már szeretem.
+Komoly, tisztességes teremtés. Ez is ritka madár ilyenkor
+ősszel.</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Kérem, én nyáron is
+tisztességes vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Az nem érdekel, akkor
+szünet van… És mit csináltak azok az igazgatók?</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Csak egy volt, de az éppen elég
+volt nekem az egész életre.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Nagyszerű! És mit tett a
+gyalázatos?</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Hát mit tett, mit tett.
+Istenem.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Biztosan valami ajánlatot
+tett.</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Már az első öt percben. Mikor
+jelentkezni voltam nála.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Hol történt ez?</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Egy magán-zeneiskolában.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Hallatlan. Melyikben?
+<span class="pagenum"><a name="Page_168" id=
+"Page_168">-168-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Hagyjuk ezt, kérem. Nem is
+akarok emlékezni rá. Pedig ha tudná, milyen jónevű iskola.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Remélem, tettleg
+inzultálta?</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Nem piszkolom be a kezemet egy
+igazgatóval.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Bravó! Kitünő!</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Csak megmondtam neki a
+véleményemet. Ne higyje, hogy durván. Én… <i>elfogódottan</i>… jó
+családból való lány vagyok, a szüleim jobb napokat láttak és amért
+tönkre mentünk, azért én… megtartottam a büszkeségemet… és az úri
+modoromat is. <i>Könnyekkel a hangjában.</i> Nekem kell
+gondoskodnom szegény anyámról és kis öcsémről, a katonai
+alreáliskolában… Egyedül járok az életben, de akármi ért eddig, a
+büszkeségemről és az úri nevelésemről nem feledkeztem meg.
+<i>Feláll</i>. De nem akarom ezzel untatni. Látom, hogy sok dolga
+van… Még sokan várnak kint…</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Az mindegy. A fődolog, hogy
+tud énekelni… És táncolni? <span class="pagenum"><a name="Page_169"
+id="Page_169">-169-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Báli táncokat.
+<i>Szomorúan</i>. A jobb időkből.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. És jól táncolt?</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Hát kiraktam a csárdást. Nagyon
+mondták, hogy úgynevezett passzionirt táncos vagyok.
+<i>Körülnéz</i>. Kérem… nem mondhatnék önnek valamit négyszem
+közt?</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Kérem… majd kimegyek.</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. A világért se. Azt nem. Csak
+egy pár szó az egész.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Hát félrevonulok ide. <i>Az
+ablakhoz megy és kinéz.</i></p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span> <i>halkan</i>. Kérem, én azt
+hiszem, az előbb valami ostobaságot mondtam.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Ugyan. Mit?</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Az igazgatókról.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>idegesen</i>. Deeeehogy,
+kérem.</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Nem, nem, nem. Láttam, hogy ez
+bántotta.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Sőt!</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Nem, nem. Gúnyolódott.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Én? <i>Mérgesen</i>. Nahát
+ez…</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Kérem, bocsásson meg. Ne értsen
+<span class="pagenum"><a name="Page_170" id=
+"Page_170">-170-</a></span> félre. Azok… <em class=
+"gesperrt">iskolaigazgatók</em> voltak.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Na és?</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Színigazgató, az más. Az nagy
+különbség.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>mérgesen</i>. Nagy
+különbség?</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Egy óceán, egy világ. <i>Lesüti
+a szemét.</i></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>mérgesen</i>. Egy
+világ?</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Nem azért jövök a színházhoz,
+hogy elhervadjak. Ha ezt akarnám, az államhoz mennék. Ha már itt
+vagyok, fel akarok szabadulni a nyomás alól.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Milyen nyomás alól,
+kérem.</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. A család, a tradició, a mult!…
+Én már nem is az igazi nevemen mutatkoztam be. Új név, új pálya, új
+élet. Fény, hírnév, siker. Beledobom magamat.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>dühösen</i>. Mibe?</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. A színházba. És azt szeretném,
+ha maga… <i>Lesüti a szemét.</i></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Ha én?</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Ha maga alapítaná meg a…</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>a szerzőhöz</i>. Mester!
+<span class="pagenum"><a name="Page_171" id=
+"Page_171">-171-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Tessék!</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Vissza lehet jönni. Helyben
+vagyunk. <i>Szerző visszaül a helyére.</i> Nem, kisasszony, én nem
+alapítok semmit. És senkit.</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Pedig én…</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Nem kérem. Én is
+visszariadok.</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span> <i>megadva magát</i>. Kérem.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. És azt ajánlom, dobja bele
+magát az államba vagy a fővárosba. Az se rossz.</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Kérem. <i>Halkan</i>. Csak azt
+az egyet még… hogy remélem, úri diszkrécióját bírom.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Bírja.</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Az igazi nevemet úgyse tudja.
+Vegye úgy, hogy nem is voltam itt.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Már percek óta úgy veszem.
+<i>Az ajtó felé megy.</i></p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span> <i>nagy zavarban</i>.
+Jójcakát.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Még csak dél van,
+kérem.</p>
+<p><span class="smcap">Thúz</span>. Pardon. Jó napot. <i>Nagy
+zavarban el.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_172" id=
+"Page_172">-172-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Volt szerencsém.
+<i>Becsukja az ajtót.</i> Na látja.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Pedig ez már a jó úton
+volt.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. De meggondolta. Ez már
+hátborzongató, kérem. Ilyen rossz szezon kezdetem régen nem
+volt.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Én azt hiszem, ezt is
+megijesztette a ridegségével.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Ugyan, hagyja már ezt
+kérem. Ezek vagy meg vannak őrülve az idén, vagy valaki terjeszti
+köztük, hogy én nőfaló vagyok. Nálunk a konkurrencia…</p>
+<p class="center"><i>Szolga belép.</i></p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span> <i>nyugodtan jelenti</i>.
+Szeniczey őnagyságát elvitték a mentők.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>nyugodtan folytatja</i>…
+nálunk a konkurrencia igazán nem lovagias. Lehet, hogy valamelyik
+színigazgató terjeszti rólam ezt, csak azért, mert tudja, hogy
+bosszankodom. <i>Az induló szolgához.</i> Várjon csak.</p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span> <i>az ajtóban megáll</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>a szolgához</i>. Most még
+Szeniczey őnagysága telefonáltatni fog a mentőktől, <span class=
+"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> hogy
+meghalt, de akkor se kell magának bejönnie. Csak majd ha feltámad
+és egy konflison visszajön a mentőktől a szerepét visszakérni. Itt
+van a lámpa alatt a szerepe.</p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span>. Tudom, kérem. – Jöhet a
+következő?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Jöhet itt most még húsz,
+mind egyforma. Olyan ez, mint mikor Monte-Carlóban az ember feketét
+játszik és egymásután harmincszor jön ki a vörös.</p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span> <i>az ajtóban</i>. Széll!
+<i>El.</i></p>
+<p class="center"><i>Széll kisasszony belép.</i></p>
+<p><span class="smcap">Széll</span> <i>édelegve, már az ajtónál
+kezdi</i>. Jó napot! Édes! Drága! Hódító! Bódító!</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>felugrik, ráordít</i>.
+Hogyne! Hogyne! Ép ezt a hangot várom. Kifelé! Kifelé!</p>
+<p><span class="smcap">Széll</span>. Hogyan? Édes?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Mars ki. <i>Az ajtó felé
+szorítja.</i></p>
+<p><span class="smcap">Széll</span>. Mi az? Rossz kedve van?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. De még milyen!</p>
+<p><span class="smcap">Széll</span>. Pá drága, majd máskor jövök!
+<i>Megy kifelé.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_174" id=
+"Page_174">-174-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Gyorsan, gyorsan.</p>
+<p><span class="smcap">Széll</span>. Pá! Milyen aranyos!
+<i>El.</i></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>becsapja az ajtót</i>.
+Elég volt! Nem bírom tovább! Ilyen pechem még sose volt. Abba fogom
+hagyni ezt a mesterséget. Én ezt nem bírom. Amíg fiatalabb voltam,
+nem mondom. De most már… <i>Nagy izgalomban járkál.</i></p>
+<p class="center"><i>Szolga belép a listával.</i></p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span>. Jöhet a…</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>rákiált</i>. Nem! Egy se
+jöhet! Nem jöhet! Menjenek haza! Mind, mind!</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Ugyan kérem, azért ne
+veszítse el a nyugalmát.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Hát nem látja, mi történik
+itt velem? Még mindig nem látja, mit kínlódom? Hiszen ez nem
+embernek való!</p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span> <i>egy pohár vizet ad
+neki</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>iszik és fáradtan rogy le
+egy székre.</i></p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Bocsásson meg, de én azt
+hiszem, már látom, hol a baj.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Na erre igazán kiváncsi
+vagyok. <span class="pagenum"><a name="Page_175" id=
+"Page_175">-175-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Ön már észre se veszi, milyen
+ideges, türelmetlen és goromba hozzájuk. Ennek híre megy. És
+szegények azt hiszik, hogy az ilyen rideg emberrel szemben mindjárt
+a legerősebb eszközt kell elővenni. Én azt hiszem…</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>türelmetlenül</i>. Ugyan
+mit hisz?</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Ha hűvösen, de udvariasan
+fogadná őket, egy kis bizalmat öntene beléjük… A modor teszi,
+higyje meg.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Ördögöt. Az teszi, hogy
+igazgató vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Én az ön helyén nem
+gúnyolódva, hanem nyugodtan, udvariasan beszélnék velük. Eszükbe se
+jutna, hogy valamivel lekenyerezzenek.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Tudja mit. Ha olyan jól
+tudja, hogy hogy kell, én ajánlok önnek valamit. Üljön be most maga
+ide a helyemre és legyen helyettem egy kicsit igazgató. Én lemondok
+a szerencséről. Majd meglátja, hogy itt hiába minden, akármilyen
+modorban beszél. Üljön csak oda. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_176" id="Page_176">-176-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Hogy én szerepeljek mint
+igazgató?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Igen. <i>A szolgához.</i>
+Hány van még kint?</p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span>. Hat.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Fogadja ön ezt a hatot.
+Majd adok én magának.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. És ön?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Én addig pihenek. <i>Az
+asztalra mutat.</i> Ideülök és majd <em class="gesperrt">én</em>
+nézem, hogy ugranak a <em class="gesperrt">maga</em> nyakába.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Nem bánom. Sőt ambicionálom.
+Nos, megcsináljuk?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. De mennyire! <i>Leveti a
+kabátját.</i> Én ideülök ehhez az asztalhoz irnoknak… nézze csak:
+van itt egy nagy bagoly szemüvegem, ezt felteszem, így. És
+fölveszem az öreg Skultéti bácsinak a kopott kabátját, így.
+<i>Felvesz egy kopott Ferenc József-kabátot, amely rosszul áll
+rajta.</i> És a karvédőjét is. Így ni. És ideülök, itt maradok maga
+mellett. Én vagyok az öreg Skultéti bácsi, félig irnok, félig
+szolga. <i>Az íróasztalra mutat.</i> És ön az <span class=
+"pagenum"><a name="Page_177" id="Page_177">-177-</a></span>
+igazgató. <i>A szolgához.</i> Na János, mit szól hozzá?</p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span>. Erkölcstelen dolog.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Jánosnak nem tetszik.
+Mindegy, én mégis kiváncsi vagyok a módszerére. Most
+megmutathatja!</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span> <i>tűzzel, ambicióval</i>. Meg
+is fogom mutatni. Ahogy az okos nő távol tudja magától tartani a
+tolakodást, pusztán a viselkedésével, úgy az okos férfi is…</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Most már ne filozofáljon,
+hanem lássuk a praxist. Tessék odaülni. Egyet azonban kikötök: ha a
+hölgy a nyakába kezd borulni, rögtön lökje ki. Mert azt nézni se
+bírom.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Természetes. Az a művészet:
+ezt megelőzni!</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Úgy van. Majd meglátja,
+hogy úgy van. De nehogy aztán… ellágyuljon…</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Isten ments. Van magának
+sejtelme arról, hogy félek én a feleségemtől? De ha nem borul a
+nyakamba, szerződtethetem. <span class="pagenum"><a name="Page_178"
+id="Page_178">-178-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Hogyne.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span> <i>elhatározással</i>. Akkor
+gyerünk. <i>Leül az igazgatói székbe.</i></p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span>. Bejöhet?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Várjon. <i>Átteszi a városi
+telefont a másik asztalra.</i> Így ni, ha szólni talál a telefon.
+<i>Leül. Dühösen.</i> Most majd megmutathatja, milyen nagy
+lélekbuvár. De még egyszer: amint bizalmaskodik, kilökni és jőjjön
+egy másik.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Úgy van. Viszont a
+feleségemnek… egy szót se… még erről se.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. De uram!</p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span>. Jöhet?</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Melyik van soron?</p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span> <i>a listáról olvassa</i>.
+Sobri Ilonka.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Jó betyáros neve van.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Jöhet.</p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span> <i>az ablakhoz megy és
+leereszti a rolétát.</i></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Mit csinál?</p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span>. Hát… a nagyságos úr azt
+mondta, hogy ő udvariasan akar beszélni… az illetőkkel.
+<span class="pagenum"><a name="Page_179" id=
+"Page_179">-179-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Nem húzza fel mindjárt?</p>
+<p class="center"><i>Szolga felhúzza a rolétát.</i></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Látja… ő ismeri ezt a
+publikumot.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Menjen, hívja már be.</p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span> <i>el, künn kiált</i>.
+Sobri!</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. De most már aztán ne legyen
+mérges.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>az asztalra
+könyökölve</i>. Igaz is, hát nem keserves, hogy így el kell bujnom
+előlük?!</p>
+<p class="center"><i>Ilonka belép, az igazgató papirok közé
+mélyed.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Jó napot kivánok.
+<i>Egyenesen a szerző felé megy.</i></p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Jó napot, kedves nagysád.
+Szíveskedjék helyet foglalni. Miben lehetek szolgálatára?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. De cukros ember. Azt mondták,
+sose szokott leültetni senkit.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Rágalmaztak, kedves nagysád.
+Tessék helyet foglalni.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Köszönöm.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Régóta vár kint? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_180" id="Page_180">-180-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Bizony már reggel óta
+melegítem a padot.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. És minek köszönhetem a
+szerencsét?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Milyen aranyosan beszél. Azt
+mondták, olyan nyers, mint egy altiszt.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>türelmét vesztve</i>.
+Arra feleljen, amit az igazgató úr kérdez. Itt nincs idő bájt
+kifejteni.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Ne beszéljen bele, Skultéti,
+végezze a dolgát.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>elképedve</i>.
+Tessék?</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Végezze a dolgát. Üljön le,
+kedves nagysád. És mondja el bátran, mi hozta ide hozzám.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Ugyan mi hozhatott volna a
+tisztelt igazgató úrhoz. Selmecről jövök. Színésznő vagyok.
+Szeretnék szerződni a színházához.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Ez nagy dolog, kisasszony. Ez
+nagyon nehéz dolog. Mi a kisasszony szerepköre?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Operett.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Operett, operett, ez tág
+fogalom. <span class="pagenum"><a name="Page_181" id=
+"Page_181">-181-</a></span> Mégis, micsoda zsáner, micsoda fajta
+Énekesnő? Szubrett?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Mondjuk: segéd-szubrett.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Ez valami új, kisasszony. De
+érdekes. Mit ért ön ezalatt?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Kérem, én tulajdonképen a
+karban vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Na végre.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Ki ez kérem?</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Ne törődjék vele. Skultéti,
+ne tegyen megjegyzéseket, már másodszor szól belé. Tudja, hogy ezt
+nem tűröm.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Kérem, bocsánat. Hallgatni
+fogok.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Úgy is kell.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>feláll, mérgesen néz
+Ilonkára</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>farkasszemet néz vele</i>.
+Igen, igen!</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>leül</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Mondja csak nyugodtan
+tovább.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Aranyos, megnyugtató ember,
+szeretném a kezét megcsókolni.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Szóval ön a kórusban van.
+<span class="pagenum"><a name="Page_182" id=
+"Page_182">-182-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Igen kérem. De úgy kiragyogok
+belőle néha.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Kiragyog?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Ezt mi így hívtuk Selmecen,
+kérem. Néha kaptam egy-egy kicsi-kis szerepecskét, külön egy-egy
+szót, valami kis feltünést, tetszik tudni, szóval sokat énekeltem a
+többivel együtt, de néha mégis kiragyogtam közülük.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Szóval apróbb szerepeket
+játszott.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Úgy van, kezit csókolom.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Már nem tagja a selmeci
+társulatnak?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Nem, kezit csókolom.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. És ha szabad kérdeznem, mi
+volt ön mielőtt színpadra lépett?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Állami magyar árvagyermek
+voltam.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Árvaházban?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Ott kérem.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. És hogy került onnan a
+színházhoz?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Hát szembe volt kérem az
+<span class="pagenum"><a name="Page_183" id=
+"Page_183">-183-</a></span> árvaházzal a színház és mindig mikor
+valami látványos darabba angyalok szerepeltek, átküldtek angyalért
+az árvaházba. Engem vittek mindig, mert azt mondták, hogy szomorú
+kis arcom van és mégis elég szemtelen vagyok. Ott a színpadon aztán
+megszeretett a súgó, mert mindig ott a lyuk előtt énekeltünk. És
+egyszer az ének után fölsúgta, hogy legyek a felesége, de én
+intettem a szárnyammal, hogy nem. Akkor felsúgta, hogy hát jó, neki
+mindegy, ő nála az a fő, hogy ne legyen egyedül a világon, ha nem
+akarok a felesége lenni, legyek a lánya, ő szívesen adoptál engem,
+gyermekének. Akkor leintettem a lyukba neki, hogy erről lehet
+beszélni. Megszántam, hogy ilyen szegény árva öreg ember és ilyen
+sötét lyukban él. Aztán mindjárt nemsokára adoptált. Őtet hítták
+Sobrinak, kezit csókolom.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Kérem, ne mondja nekem
+mindig, hogy kezit csókolom. Nem vagyok pap. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Azt látom.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Hát akkor minek mondja?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Ez olyan szerény szokás,
+kérem. Divatba volt a társulatnál. Édes drága embereknek szoktuk
+mondani. Akit tiszteltünk: szerkesztőnek, polgármesternek,
+főorvosnak, szőrmekereskedőnek.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Szerzőnek.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Soha, kezit csókolom. Az
+olyan ijedt ugráló ember szok’ lenni.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Igazgatónak?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Annak se nagyon.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Jól van kérem.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>ijedten</i>. Bocsánat, ha
+megsértettem.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Óh, a világért sem. Hogy
+képzeli. Ilyen kedves, bájos teremtés.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Óh köszönöm. <i>Édesen
+mosolyog.</i> Milyen aranyos a szimpátiája.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>mérgesen</i>. Kilökni,
+kilökni. <i>Irásaiba bújik.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Mit mond ez, kérem?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Semmit. Itt a partiturát
+nézem… <i>Lapoz</i>. Kilökni az angyalt. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Térjünk a tárgyra,
+kisasszony, rengeteg dolgom van. Mért vált meg a társulattól?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Összegyövetelem volt a
+direktornéval.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Összegyövetele? Mi az?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Összegyöttünk valamin, kérem.
+Ő is nyers volt, én is nyers voltam. Nem tűrhettem már, kérem,
+nagyon rágalmazott. Ezen gyöttünk össze.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Mivel rágalmazta?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Én kérem, elvált asszony
+vagyok, tetszik tudni.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Mért tetszik azt tudni az
+igazgató úrnak?</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Skultéti!</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Mit akar ez tőlem, kérem?</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Hagyja, ne figyeljen rá.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Nem törődöm vele, mert látom,
+hogy csak személyzet. Elvált asszony vagyok, kérem, mindenki tudja,
+Kiliti Sándor volt a férjem, tetszik tudni… <i>Ijedten néz az
+igazgatóra.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_186" id=
+"Page_186">-186-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>írásaiból int, hogy
+mondja, ahogy akarja.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Kiliti Sándor ragyogó
+bonvivánt volt a férjem és törvényesen elváltam tőle, kérem.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Mért vált el tőle?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>lapozgatva</i>.
+Összegyövetele volt vele biztosan.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>izgatottan</i>. Igen kérem.
+Összegyövetelem volt vele, igenis, nem tagadom, gyakran
+veszekedtünk, mert nagyon zseneális ember volt.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Hát az baj?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>izgalommal, őszintén</i>.
+Igen kérem, mert nagyon is zseneális volt kérem. Egész nap törkölyt
+ivott, már reggel kezdte kérem, nem járt próbára, két napig is
+kínlódtam vele, hogy tiszta gallért vegyen, kérem, aztán elköltötte
+a fizetésemet és kérem, télen moly ellen eladta a bundámat, a
+dzsindzsula galléromat is elitta, szintén moly ellen, kérem, azt
+is,… túlságosan zseneális volt, de nem ezért váltam el tőle, és a
+veszekedés is egy <span class="pagenum"><a name="Page_187" id=
+"Page_187">-187-</a></span> békebeli huszárkapitány miatt volt,
+akkor azt mesélték rólam a városban, hogy a tizennyolcas huszárok a
+cipőmből ittak francia pezsgőt, Moje Sándort kérem, de ez egy
+szemtelenség volt, mert nem volt igaz,… mert ők <em class=
+"gesperrt">ittak</em> cipőből pezsgőt, ők egy egész szezónban kérem
+nem is ittak másból pezsgőt, csak, megkövetem, cipőből, kérem, de
+az én cipőmből nem, kérem, arra itt megesküszöm most is, úgy legyen
+őrnagy abból a szegény kapitányból, hogy az én cipőmbe valaha
+hagytam bármit is önteni, nemhogy pláne pezsgőt, kérem,… igenis
+ezért volt az első veszekedés, de nem is ezért váltunk el, csak
+aztán mégis elváltunk.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Mégis miért?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. A nevelőapám, a súgó
+haragudott rá, mert ilyen rosszul bánt velem. És úgy büntette meg,
+hogy nem súgott neki. Ő meg belesült kérem, magába Hamletba és
+ezért is engem inzultált, kérem, amikor este hazajött, kérem, pedig
+akkor tüdőcsúcsba szenvedtem. Akkor elváltunk. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Na és a direktorné?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Milyen direktorné?</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Azt mondta az előbb, hogy
+azért hagyta ott a társulatot, mert a direktorné rágalmazta.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Igen, kérem.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Mivel rágalmazta?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Azt mondta, kezit csókolom,
+hogy én soha nem is voltam megesküdve az urammal és mink csupán
+csak a válópört tartottuk meg.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Hát ez elég súlyos.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Pláne vidéken, kérem. Hát ezt
+nem hagyhattam szó nélkül és így történt. Most aztán feljöttem
+Pestre, szerencsét próbálni.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Van hangja?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Ha nem volna, nem mernék ide
+jönni kérem. Azt mondják olyan hangom van, mint egy mozdonynak.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Hogy érti ezt?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Kórusba az a fontos kérem,
+erős hang és hosszú kitartás.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Úgy van. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. A kórus kérem, az nem
+hangzene, hanem tüdőzene, kezit csókolom.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Jól van, fiam. Szóval jó
+hangja van.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Két percig is kibírom a víz
+alatt lélekzet nélkül. Pedig tüdőcsúcsom volt a Mileneumba. Tessék
+kipróbálni. Akár egy kádba is. És az alakom, kérem, tessék
+megítélni… <i>Feláll</i>. És trikóba kérem, olyan vagyok, mint a
+mandula.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Hát az milyen?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Én nem tudom, kérem, de Pápán
+ezt írta rólam a szerkesztő, pedig az költő, kérem.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Azt biztosra vettem. Hát
+csinos alakja van, nagyon csinos, ez bizonyos édesem. Ehhez nekem
+nem kell a pápai szerkesztő. És a szeme is szép, nagy,
+kifejező…</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>veszi a
+telefonkagylót</i>. Kérem: negyvenhárom-hatvanhárom! Halló?
+Zeneszerző úr? Jó napot. Most látom itt, kérem az írások közt, hogy
+mi nem is így egyeztünk meg. Én azt hiszem, ebből már <span class=
+"pagenum"><a name="Page_190" id="Page_190">-190-</a></span> elég
+volt. Már rég ki kellett volna lökni… azt a részt a szövegből.
+Tetszik érteni? Nahát kérem. Halló, halló! Tiszteltetem a kedves
+feleségét. <i>Leteszi a kagylót. A szerzőhöz.</i> Bocsánat.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Kérem. Szóval, hogy
+összefoglaljam a kérelmét: ön a női kórusba való felvételét kéri
+azzal a külön óhajtással, hogy itt-ott kisebb magánszerepeket is
+kapjon.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Hát itt-ott egy kis
+hercegnőt, de nem hosszút, vagy valami rongyos kis grófnét, de csak
+mikor öt vagy hat grófné jön be egyszerre,… egy pár szót, hogy:
+«ejnye de sikerült ez az estély!»… vagy amit a Csipketündérben
+játsztam, hogy azt mondtam: «Valami bűzlik Dániába.»… és így
+megfordultam: «Úgy-e Excellenciás uram, neszpa, ambaszadőr?»… ilyen
+apróságokat és ha az ember fejlődik, hát Istenem, idővel meggyön,
+ami meggyön.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Lássa, ez kedves és szerény
+beszéd. Ön kitünő benyomást tesz rám nagysád. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_191" id="Page_191">-191-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>fölkel és a két ablak
+közt álló polchoz megy, közben mondja.</i> Kilökni, kilökni.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>mialatt az igazgató a
+polcon keresgél.</i> Mit dörmög ez mindig kérem?</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Ne törődjék vele. Ön tetszik
+nekem. És ha az igényei nem nagyok…</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Nem nagyok kérem, magam
+varrom a ruháimat, állatokat nem tartok, ékszert nem hordok,
+madarat nem eszem, prémet nem viselek, kocsin nem járok, mi kell
+nekem? Amit a kódusoknak adok, néha egy kis ondolálás, meg egy pár
+cigaretta, az is öntöltő hercogovina. Ez minden.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Óh, bocsásson meg, hogy nem
+kínáltam. <i>Cigarettát ad neki.</i></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>a telefonba,
+szemrehányóan</i>. Halló! Halló!</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Mi az?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Tévedés. <i>Bebujik a
+papirjaiba.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>rágyújt a gyufán, amit a
+szerző kinál.</i> Köszönöm. Fel tetszik bátorítani a <span class=
+"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span>
+szívemet. Most már attól a pápaszemestől se félek úgy.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Tőlem?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Magától. Olyan jó birkaszeme
+van.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Nagyon kedves, hanem most
+jőjjön szépen a zongorához. Halljunk egy skálát. <i>A zongorához
+ül.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>skálát énekel, a szerző
+kíséri, ő skála közben kacéran a szerzőhöz dől.</i></p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. A füle jó.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Az odatámaszkodása se
+rossz.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span> <i>lelkesen</i>. A füle
+kitünő!</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Milyen édesen beszél a
+fülemről.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Na most halljunk valami
+éneket.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Kérem a «Kék
+nefelejtset».</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Boldogan.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>énekel, a szerző
+kíséri</i>.</p>
+<div class="poem">
+<div class="stanza"><span class="i0">Kék nefelejts,<br /></span>
+<span class="i0">Kék nefelejts,<br /></span> <span class=
+"i0">Viráááááág… <i>az «á» magánhangzót igen sokáig tartja
+ki</i>.<br /></span></div>
+</div>
+<p><span class="smcap">Szerző</span> <i>abbahagyva a
+zongorázást</i>. Mi az, kérem? <span class="pagenum"><a name=
+"Page_193" id="Page_193">-193-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Hát nem hosszú kitartással
+tetszik kívánni?</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. De ilyen hosszúval! Csak úgy
+rendesen.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Kérem. <i>Ujra kezdi,
+elénekli az első strófát a szerző kíséretével. Az ének folyamán a
+szerzőhöz dől, a szerző vállára teszi a kezét, sőt később átfogja a
+nyakát is. A szerzőnek ez láthatólag jól esik, s a nő kebléhez
+támasztja a fejét.</i></p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span> <i>az ének után</i>. Bravó
+kedves, gratulálok! <i>Lázasan</i>. Nemcsak kisebb szerepeket fog
+kapni. Óriási szerepeket fog kapni! Karriért fog csinálni nálunk!
+<i>Megragadja a kezét és magához vonja.</i> Milyen meleg hangja
+van, igazán, a szívemig szaladt. És üde, mint a csengetyű. És ez a
+puha kis keze… És milyen illatos…</p>
+<p class="center"><i>Az igazgató szörnyűködve nézi ezt.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Óh milyen boldog vagyok!</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span> <i>fejét Ilonka melléhez
+közelítve, hevesen.</i> És hogy dobogott… az a kis szíve, amig
+énekelt… és milyen illatos <span class="pagenum"><a name="Page_194"
+id="Page_194">-194-</a></span> az a kis szíve… és milyen forró ez a
+kis keze…</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>a gyönyörtől áradozva</i>.
+Édes, andalító ember… bizony Isten a menyországban vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>megcsengeti a
+telefont</i>. Halló, itt a menyország. Pardon, az igazgatóság. Hát
+kérem, szerző úr, ez már a disznóság határán van, ez az
+eljárás.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Mit beszél?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>a telefonra mutatva</i>.
+Megmondom neki a véleményemet.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. De talán így még se lehet
+beszélni egy szerzővel.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Okos ember az, nem sértődik
+az meg. <i>A telefonba.</i> Halló! Tiszteltetem a kedves feleségét.
+<i>Leteszi a kagylót.</i></p>
+<p class="center"><i>Nagy szünet, a szerző zavarban van.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Nézze édes, most fogja egy
+kicsit a másik kezemet, mert ez elzsibbadt.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Amelyiket akarja, maga
+kedves.</p>
+<p class="center"><i>Kínos, nagy szünet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span> <i>feláll, zavartan</i>.
+Skultéti kérem.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>feláll</i>. Tessék.
+<span class="pagenum"><a name="Page_195" id=
+"Page_195">-195-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Kérem… Hozzon nekem egy pohár
+vizet.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Pohár vizet.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Egy pohár vizet méltóztatik
+kívánni.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Igen, kedves Skultéti.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Most mindjárt.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Kérem. <i>Az asztalról
+tálcát és poharat vesz.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Nekem is kis öreg.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Neked is. Szintén
+vizet.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Igen. De folyasd ki jól a
+csapot, hogy hideg legyen.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Hogy hideg legyen. Jó.
+<i>Még egy poharat tesz a tálcára, indul.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Mozogj hát.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Hogy mozogjak. <i>Mérgesen
+néz vissza, megáll, de aztán gondol egyet és fejcsóválva kimegy
+jobbra.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Milyen dühös bácsi.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Nem is dühös. Ilyen a
+természete. <span class="pagenum"><a name="Page_196" id=
+"Page_196">-196-</a></span> Régi ember az itten. A családhoz
+tartozik.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Titkár?</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Dehogy. Olyan régi butor:
+félig irnok, félig szolga, már ahogy az nálunk szokás.</p>
+<p class="center"><i>Nézik egymást.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Fog szerződtetni?</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Száz évre. <i>Szenvedélyesen
+megfogja mind a két kezét.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Tetszem?</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Nagyon, nagyon. Óriási
+szerepeket fog kapni. Mindjárt ebben az új operettben, amit most
+tanulunk. Kap egy facipős táncot.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Szeret?</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Imádom. <i>Maga felé vonja,
+Ilonka húzódik tőle.</i> Mért olyan nyugtalan?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Istenem… tudja Isten… olyan
+rossz sejtelmem van.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Csak nem fél tőlem? <i>Meg
+akarja ölelni.</i></p>
+<p class="center"><i>Az igazgató belép a két pohár vízzel.</i></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>a szerzőt kínálja</i>.
+Tessék. <span class="pagenum"><a name="Page_197" id=
+"Page_197">-197-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Nem a hölgyet illik
+előbb?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>mialatt a szerző
+iszik</i>. A hölgyet, igen.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>veszi a poharat</i>. Ezzel
+azt akarja mondani, hogy nem vagyok hölgy.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Igyék angyalom, mert nem
+tartom itt holnapig ezt a tálcát.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>kezében a pohárral,
+kedvesen</i>. Ne haragudj rám Skultéti bácsi. <i>Iszik egy
+kortyot.</i> Mondd, mindig mozog az orrod, mikor haragszol?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Igyék kérem. Nem vagyok
+kiváncsi a humorára.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Pedig a szemed azt mondja,
+hogy édes, meleg szived van. <i>Iszik</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. De még milyen meleg.</p>
+<p class="center"><i>Szolga belép.</i></p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span> <i>a szerzőhöz</i>. Nagyságos
+urat sürgősen kéreti a karmester, mert tovább próbál a zenekar.</p>
+<p class="center"><i>Az igazgató lebujik az írásai közé.</i></p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. A zenekar? Tovább próbál?</p>
+<p><span class="smcap">Szolga</span>. Igen.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. De hisz az előbb azt mondta a
+<span class="pagenum"><a name="Page_198" id=
+"Page_198">-198-</a></span> karmester, hogy a zenekar már végzett.
+<i>Gyanakodva néz az igazgatóra, aki közben kidugta a
+fejét.</i></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>erre a tekintetre
+hirtelen ismét lebujik a papirjaiba, nagy könyvet emel az arca
+elé.</i></p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span> <i>hosszasan, mérgesen nézi az
+igazgatót</i>. Talán maga szólt a karmesternek, Skultéti?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Csak azt mondtam, hogy itt
+tetszik lenni. <i>Ismét lebujik.</i></p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Jó. Sőt nagyon jó.
+<i>Dühösen.</i> Igazán nagyon jó. <i>Hirtelen elhatározással.</i>
+Várjon csak meg nagysád, rögtön jövök vissza. <i>Mérgesen siet el
+jobbra, szolga utána el.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Kérem, megvárom.</p>
+<p class="center"><i>Most kettesben maradnak az igazgatóval.
+Szünet. Az igazgató úgy tesz, mintha írna valamit. Ilonka a széken
+ül a két asztal közt. Ilonka szipogni, könnyezni, majd sírni kezd,
+majd zsebkendőt vesz elő és csöndesen zokog.</i></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Mi az?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>zokog</i>. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_199" id="Page_199">-199-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Mi az? Miért sír?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>sírva</i>. Kétségbe vagyok
+esve!</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Mért?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>sírva</i>. Mert itt megint
+beleestem az igazgatóba. <i>Felzokog</i>. Istenem, milyen
+szerencsétlen vagyok!</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Beleesett az
+igazgatóba?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Látta, mit csinált velem?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Láttam. Semmit se
+csinált.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Nekem meri ezt mondani?
+<i>Keservesen sírva.</i> Hiszen mikor bejöttem, rögtön piszkos
+ajánlatot tett nekem az igazgató.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Nahát ez szemtelenség.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>sírva</i>. Nem tett piszkos
+ajánlatot?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Én nem hallottam.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Hát nem mondta, hogy kedves
+nagysád, parancsoljon helyet foglalni, minek köszönhetem a
+szerencsét?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Ezt mondta.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Hát igazgatótól ez már
+piszkos ajánlat. Tisztességes igazgató nem beszél <span class=
+"pagenum"><a name="Page_200" id="Page_200">-200-</a></span> így egy
+vidéki kóristánéval. Azt szokják mondani: «mit gyönnek a nyakamra,
+hagyjanak nekem békét, már nem veszünk fel senkit». De aki azt
+mondja, hogy tessék leülni és köszönöm a szerencsét, <i>sírva</i>,
+azt mi már tudjuk, szegény kóristánék, hogy ez mit jelent ilyen
+szegény védtelen teremtésnél. <i>Felzokog</i>. Nekem azt mondták,
+olyan nyers, mint egy altiszt.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>mérgesen</i>. De hát azt
+a keservit neki, hiszen úgy pislogott rá, meg úgy hizelgett neki,
+hogy csak úgy undorodtam ott az asztalnál. Még maga mer beszélni?
+Hiszen azt mondta neki, hogy a mennyországban van!</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>sírva</i>. Hát mit mondjak
+neki?! Hogy fáj a fejem? Ha egyszer látom, hogy mit akarnak tőlem,
+mit csináljak? Áldozzam fel a kenyeremet? <i>Felzokog</i>. Akkor
+már muszáj visszhangozni!</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Ebben van valami.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>sírva</i>. Ha erőszakot
+tesznek az emberen!</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Ez már túlzás fiam. De
+mindenesetre <span class="pagenum"><a name="Page_201" id=
+"Page_201">-201-</a></span> kellemesen meglepő, hogy így
+kétségbeesett.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>sírva</i>. Gazember!
+Gazember! Minden igazgató gazember!</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Bravó, ez beszéd. Kedves
+nagysád, ha ezek a megbántott tisztességérzet könnyei…</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Ezek az én könnyeim, kérem,
+ez nem szinészeti sósvíz, én a szivemből sírok. De nem is ez a
+nagyobbik baj.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Hát mi?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Hogy az igazgató nem is
+tetszik nekem. Más tetszik nekem.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>gyanútlanul</i>. Hát az
+valószínű volt. Selmec. Tizennyolcas huszárok.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Nem huszár.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Hát.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>szipogva</i>. Civil.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Selmecen?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Pesten.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Hol?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Itt a közelben.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. A közelben? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_202" id="Page_202">-202-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Igen. Nehéz fejed van.
+<i>Keservesen sírva.</i> Te tetszel nekem!</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>rémülten</i>. Én?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>sírva</i>. De még hogy!</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Nahát ez… <i>Kezdi a
+könyveket az asztalra és a földre csapdosni.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Nahát és nahát, rám
+haragudhatsz, ahogy akarsz, akár hozzám is csaphatod azokat a
+könyveket, itt most már hiába minden, mert te tetszel nekem és én
+nem nyugszom, amíg úgy nem fogsz utánam szaladni, mint egy kis
+kutya.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Én?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Igenis, te.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Ma látott először
+életében!</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Egyszer csak kell valakit
+először látni. Nem kezdhetem a másodiknál!</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. De hát mi kell magának
+rajtam, szegény vén emberen?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Nem is vagy vén. Csak nem
+vagy előnyös.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Ne tegezzen!</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. De mikor olyan tegeznivaló
+<span class="pagenum"><a name="Page_203" id=
+"Page_203">-203-</a></span> arckifejezésed van. Vedd le ezt a
+pápaszemet. <i>Le akarja venni róla.</i></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Ne nyúljon az arcomhoz.
+<i>A pápaszem rajta marad.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Pedig milyen szép, jószívű
+szemed van. És milyen jóságos papahangod van. <i>Sírva</i>. Kérlek,
+szabadíts meg az igazgatótól.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. De hát mért fél úgy
+tőle?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Sok mindenért. Például nézd
+édes pofa, én mindjárt megmondom neked: én olyan tehetségtelen
+vagyok, mint egy selyemhernyó, ezt is írta rólam a pápai
+szerkesztő, de nem vagyok bolond ezt az igazgatónak megmondani.
+Neked megmondom, mert te egy senki vagy és téged rögtön elkezdtelek
+szeretni.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Nagyon jó. Tovább.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Hát nem hallottad, hogy az
+előbb már… <i>felzokogva</i>… szerepekkel fenyegetett?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Micsoda? Hát ez
+fenyegetés?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>sírva</i>. A
+Duzemelenórának nem, de nekem igen, mert én tehetségtelen vagyok
+<span class="pagenum"><a name="Page_204" id=
+"Page_204">-204-</a></span> és amint szerepet kapok, rögtön
+megbukok benne és minek nekem az a szenvedés?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Hát ne játszd el.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>sírva</i>. Azt nem lehet,
+mert mind őrült az ilyen igazgató, ha szerelmes, kínozzák az
+embert, hogy ilyen nagy művésznő legyen, meg olyan nagy művésznő
+legyen. <i>Zokogva.</i> Minek az nekem?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>gyanakodva</i>. Honnan
+tudja ezt maga ilyen pontosan?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>sírva</i>. Hát mondom, hogy
+Selmecről is azért gyöttem el, mert az igazgató menyasszonya
+voltam.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Eddig még nem mondta.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Mondtam, hogy megvertem az
+igazgatónét.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Azt mondta.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Hát mért szokta megverni az
+ember az igazgatónét? Ezért volt minden, hogy sülyedt volna el az
+egész igazgatóság!</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Hát verekedés is volt?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Csak olyan nőies.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Hát az milyen? <span class=
+"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Hát, hogy a frizurára
+helyezzük a fősúlyt. Nagy hajtépés volt, meg sűrű dialóg. De én
+vertem meg őtet, nem ő engem. Az egész cukrászda tanu rá. Elég volt
+ott nekem az igazgatóból. Az igazgató babáját mindenki utálja.
+<i>Felzokogva</i>. Ezért gyöttem el Pápáról is.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Pápán is az igazgató?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Hát hogyne. Abba csak tönkre
+lehet menni az ilyen szegény teremtésnek, mint én, ha a direktorba
+beleesik. Látod, a pénztárosnak az ideálját vagy a kisbőgősnek az
+ideálját, vagy a szegény segédtitkárnak az ideálját, azt mindenki
+szereti, annak kis szerepet is adnak, aszongya az igazgató: «Adjunk
+neki valamit, hagy örüljön a szegény pénztáros, meg így, meg úgy».
+A színésznők is szeretik, mert szegény ember szerelme, adnak neki
+ajándékba azsuros inget, meg fekete kombinécset, meg félüveg
+parfümöt, meg mindenféle nyersanyagot, teszem öreg művirágot,
+gyűrött szalagot, döglött bársonyt, mer aszongyák: «nézd
+szegénykét, <span class="pagenum"><a name="Page_206" id=
+"Page_206">-206-</a></span> milyen kedves kis szerény nő, adjuk
+neki, hagy örüljön a marha».</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Ezért tetszem magának.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Persze, hogy ezér! Az
+állásodér, hogy ilyen szegény gyalog ember vagy.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Egy vasam sincs. A
+fizetésemből magam se tudok megélni.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Adok én neked pénzt, ha
+kell.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Köszönöm édesem, ott még
+nem tartok. Hát jó, mondjuk, de csak mondjuk természetesen, hogy
+maga tetszenék nekem…</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Jaj, boldogság.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Pardon. Csak tegyük
+fel.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Tudom én, te drága, mi az,
+amikor már feltesszük!</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Nagyon elbizakodott, édes
+fiam, de várjon, lesz még maga szerényebb is.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Szerényebb már nem lehetek,
+mint hogy téged választottalak.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. De még ennél is szerényebb
+lesz. Mondom, tegyük fel, hogy maga tetszenék <span class=
+"pagenum"><a name="Page_207" id="Page_207">-207-</a></span> nekem.
+Hát akkor most mit csinál az igazgatóval?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Megmondom neki, hogy téged
+szeretlek.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. És ha akkor elcsap
+engem?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Sohse csap el, mert azt
+reméli, hogy én majd megcsallak.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Azt reméli? Mért
+reméli?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Mert én is úgy nézek ki, meg
+te is úgy nézel ki.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Példátlan romlottság.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Ti vagytok romlottak.
+Mindjárt félreértitek az embert. Én egy kis illatos mezei ibolyának
+látszom, de ha erkölcsileg megszagolsz, rágyössz, hogy igazgyöngy
+vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>hirtelen dühbe jön</i>.
+Mondja fiam, mit keres maga egyáltalában a színháznál? Mit keresnek
+maguk a színháznál? Mi közük a színházhoz?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Na már engedj meg…</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Tehetsége sincs…</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>fellázadva</i>. Hogy mered
+ezt mondani? <span class="pagenum"><a name="Page_208" id=
+"Page_208">-208-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Maga mondta.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Az más. Az az én
+szerénységem. Nekem van tehetségem, de csak annyi, amennyi nekem
+kell. Elég szemtelenség, hogy a kritikusoknak több kell, mint
+amennyivel én magam megelégszem. Mért kívánják tőlem, hogy jobban
+játsszam, mint ahogy tudok? Szép szerény művészet kell nekem, meg
+szerény vőlegény.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Nahát, most elég volt fiam.
+<i>Leteszi a pápaszemet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Most, mikor már a pápaszemet
+is letetted? <i>Megérinti az arcát.</i> Mennyivel előnyösebb vagy
+így.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Ne nyúljon hozzám, már
+mondtam egyszer.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Úgy félsz tőlem, mintha
+nagyon tetszeném neked.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>zavarban</i>. Ugyan,
+ugyan, nézd csak.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Látom a szemeden, hogy
+zavarban vagy kis apám. <i>Meg akarja ölelni.</i> Ne taszíts el
+magadtól, te kedves goromba ember. Te aranyos szegényember. Te
+<span class="pagenum"><a name="Page_209" id=
+"Page_209">-209-</a></span> csúnya szépember. Nem is tudod,
+mennyire lehet téged szeretni. Nézz a szemembe.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>zavarban</i>. A szeme, az
+bizonyos, az szép.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. És a műsorom? Szép tiszta kis
+házi boldogság. Délben leveshús brivel. Délután megstoppolom a
+fehérneműdet. Este tiszta ágyhuzat. Nem az a nagy szenvedélyesség.
+Csak olyan rendes tisztaság és békesség. Minek nekem a hisztéria.
+Megvagyok én anélkül is.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Én is.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. De ha kívánod,
+megtanulom.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Dehogy kívánom. Utálom.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Az ilyen szegény ember kell
+nekem, akit sajnálni is lehet, nemcsak szeretni.
+<i>Elérzékenyül.</i></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>félénken, szeliden
+megöleli</i>. Kedves nő, azt meg kell adni.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Úgy-e? <i>A kebelére
+borul.</i> Te szegény hivatalnok, rajonggyá értem egy kicsit.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>egészen átöleli</i>.
+Nagyon, nagyon kedves. Igazán kedves. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_210" id="Page_210">-210-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>a keblén</i>. Milyen jó
+itt. Meleg ember kebelibe.</p>
+<p class="center"><i>Szerző sietve lép be balról s meglátva őket,
+megrökönyödve áll meg.</i></p>
+<p class="center"><i>Szünet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>dühösen</i>. Na kérem.
+Hát itt van az ön módszere. <i>Elereszti Ilonkát és ellép
+tőle.</i></p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span> <i>meglepetten</i>. Micsoda?
+Tessék?</p>
+<p class="center"><i>Nagy szünet. – Szól a telefon.</i></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>a telefonhoz megy</i>.
+Halló? Szeniczey kisasszony mamája? Kezét csókolom. – Hogy
+Szeniczey kisasszony haldoklik? Borzasztó. Az orvos mondta? – Hogy
+meg fog halni? <i>Nyugodtan és gyorsan.</i> – Igazán nagyon, nagyon
+sajnálom. Kezét csókolom. <i>Leteszi a kagylót.</i></p>
+<p class="center"><i>Szerző ezalatt mereven nézte Ilonkát. Ujabb
+szünet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>zavartan</i>. Hát most
+látta, mit ér a maga módszere.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Na, ez nagyszerű. Igazán
+nagyszerű. <span class="pagenum"><a name="Page_211" id=
+"Page_211">-211-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>a szerzőhöz</i>. Bocsásson
+meg, drága édes direktor úr.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Hogyan? Annak dacára, hogy
+engem tart a direktornak, mégis az ő nyakába borult.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Hogyan?… hogy magát tartom a
+direktornak. Hát nem maga a direktor?</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Nem, édes gyermekem. A
+direktor úr ott áll maga mögött. <i>Rámutat.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>megfordul</i>. A
+Skultéti?</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Nem Skultéti az, fiam, a
+Skultéti nincs itt. Az a direktor, akivel megbeszéltük a tréfát. El
+akart menekülni a nők elől. Hát most elmenekült.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Igaz ez?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Igaz. <i>Az íróasztalához
+megy.</i></p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>keservesen kitörve</i>. Hát
+az a jó Isten mégse szeret engemet! Pápáról elmentem a direktor
+miatt, Selmecen beleestem. Onnan is eljöttem a direktor miatt, itt
+beleestem, kiugrottam belőle, most megint beleestem. Nem szeret
+engem a jó Isten! <i>Zokog</i>. <span class="pagenum"><a name=
+"Page_212" id="Page_212">-212-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Hát olyan nagy baj ez?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>zokogva</i>. De mikor én
+nem akarok híres színésznő lenni!</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Hát édes fiam, ezen a nagy
+bajon mi most segíteni fogunk. Maga szépen letörli a könnyeit és
+elmegy ajánlkozni más színházhoz.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Bocsánat, ebbe én nem megyek
+bele. Nekem jogom van őt szerződtetni. Így egyeztünk meg. Maga
+szerződtetve van a színházhoz, gyermekem.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Óh köszönöm, kezit csókolom.
+<i>Sír.</i></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Hát most már mért sír?</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Azért, mert most már hiába
+tetszik mondani akármit, én éreztem, mikor meg tetszett ölelni,
+hogy jó szívvel surlódik hozzám.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Jaj fiam, maga olyan
+hevesen ostromolt!… Na, ne bőgjön, fiam, mert semmi oka rá.
+Sőt.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Sőt?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Igenis sőt. Vagy bánom is
+én. <i>Zavarban van.</i> Hagyjanak engem békén. <span class=
+"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span>
+<i>Szerzőhöz</i>. Ön is, mit bámul itt, mint a… <i>Odacsap egy
+könyvet.</i> Egy színésznő van a világon, aki undorodik az
+igazgatóktól és az is… az is… Mit áll még itt, édes fiam. Menjen
+most szépen haza, aztán holnap délelőtt jőjjön ide, a titkár majd
+megcsinálja a szerződését.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span>. Köszönöm szépen… Addig is
+drága, édes, szabad megcsókolni a kezét? <i>A kezéhez nyúl.</i></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Azt nem. Hanem majd én… a
+maga homlokát, fiam. <i>Homlokon csókolja.</i> Menjen szépen, de
+mindjárt.</p>
+<p><span class="smcap">Ilonka</span> <i>kifelé megy, jobbra,
+útközben sírva fakad.</i> Milyen pechem van! <i>Az ajtónál sírva
+visszafordul.</i> Alásszolgája. <i>Jobbra el.</i></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. A viszontlátásra fiacskám.
+<i>Visszaül az iróasztalához.</i></p>
+<p class="center"><i>Kis szünet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Elragadó kis teremtés.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>szórakozottan lapozgat a
+piros füzetben.</i> Sok természetes báj van benne. <i>Lapozgat.</i>
+Az okosságát szeretem. Az a <span class="pagenum"><a name=
+"Page_214" id="Page_214">-214-</a></span> legjobbízű okosság, ami a
+buta kis nőkben van meg. Az okos nők okossága bosszantó.
+<i>Lapozgat.</i> De a buta nők okossága, az olyan jóízű, mint az
+őszibarack.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Van benne valami.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Hja, ja. Furcsa is az élet.
+<i>Ábrándozva dől hátra székében és lassan apró darabokra tépi a
+piros füzetet, beleszórja a papirkosárba.</i></p>
+<p class="center"><i>Kis szünet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Hát akkor ebben maradunk.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Úgy van. Ebben
+maradunk.</p>
+<p class="center"><i>Kis szünet.</i></p>
+<p class="center"><i>Szolga belép, szó nélkül elveszi a lámpa alól
+Szeniczey szerepét és kiviszi.</i></p>
+<p class="center"><i>Nagy szünet.</i></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Szép idő van.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Igen. Süt a nap. Meleg
+van.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Legalább tizennyolc fok
+Celziusz.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Ön Celziuszban számít?</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Igen. Pesszimista
+vagyok.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Én a Reaumurt jobban
+szeretem. <span class="pagenum"><a name="Page_215" id=
+"Page_215">-215-</a></span></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Azt mondják, az se
+rossz.</p>
+<p class="center"><i>Szünet</i>.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span> <i>fölkel</i>. Hát akkor…
+egyéb megbeszélni valónk egyelőre nincs.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span>. Nincs.</p>
+<p><span class="smcap">Szerző</span>. Hát akkor… a viszontlátásra
+direktor.</p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>írásai közt,
+zavarban</i>. A viszontlátásra.</p>
+<p class="center"><i>A szerző elmegy.</i></p>
+<p><span class="smcap">Igazgató</span> <i>meglátja az esernyőt,
+amelyet Ilonka ottfelejtett. Kinyitja. Az esernyő csupa lyuk.
+Mosolyogva nézi, a fejét csóválja. Halkan, magában mondja.</i>
+Kedves… kedves…</p>
+<p class="center">FÜGGÖNY.</p>
+<hr class="chap" />
+<p><span class="pagenum"><a name="Page_216" id=
+"Page_216">-216-</a></span></p>
+<div class="chapter">
+<h2>MOLNÁR FERENC MŰVEI:</h2>
+</div>
+<ul class="lsoff indented">
+<li><b>Egy gazdátlan csónak története.</b> Regény.</li>
+<li><b>Egy haditudósító emlékei.</b></li>
+<li><b>Az éhes város.</b> Regény. Két kötet.</li>
+<li><b>A farkas.</b> Vigjáték 3 felvonásban.</li>
+<li><b>Hétágú síp.</b> Tréfák, karcolatok, tárcák.</li>
+<li><b>Józsi</b> és egyéb kis komédiák.</li>
+<li><b>Ketten beszélnek.</b> Tárcák, rajzok.</li>
+<li><b>Kis Hármaskönyv.</b> Elbeszélések. Három kis kötet,
+tokban.</li>
+<li><b>Liliom.</b> Egy csirkefogó élete és halála. Külvárosi
+legenda 7 képben.</li>
+<li><b>Muzsika.</b> Elbeszélések.</li>
+<li><b>Az ördög.</b> Vigjáték 3 felvonásban.</li>
+<li><b>A Pál-utcai fiúk.</b> Diákregény.</li>
+<li><b>Rabok.</b> Regény.</li>
+<li><b>A testőr.</b> Vigjáték 3 felvonásban.</li>
+<li><b>A fehér felhő.</b> Mirákulum 5 változásban.</li>
+<li><b>Ismerősök.</b> Elbeszélések.</li>
+<li><b>Az óriás.</b> Elbeszélések.</li>
+<li><b>Égi és földi szerelem.</b> Dráma 5 felv.</li>
+<li><b>Szinház.</b> Három egyfelvonásos.</li>
+<li><b>A hattyú.</b> Vigjáték 3 felvonásban.</li>
+</ul>
+<hr class="chap" />
+<div style='text-align:center'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 77731 ***</div>
+</body>
+</html>
diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt
new file mode 100644
index 0000000..6c72794
--- /dev/null
+++ b/LICENSE.txt
@@ -0,0 +1,11 @@
+This book, including all associated images, markup, improvements,
+metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be
+in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES.
+
+Procedures for determining public domain status are described in
+the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org.
+
+No investigation has been made concerning possible copyrights in
+jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize
+this eBook outside of the United States should confirm copyright
+status under the laws that apply to them.
diff --git a/README.md b/README.md
new file mode 100644
index 0000000..f021bd9
--- /dev/null
+++ b/README.md
@@ -0,0 +1,2 @@
+Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for eBook #77731
+(https://www.gutenberg.org/ebooks/77731)