diff options
Diffstat (limited to '77726-h')
| -rw-r--r-- | 77726-h/77726-h.htm | 4579 |
1 files changed, 4579 insertions, 0 deletions
diff --git a/77726-h/77726-h.htm b/77726-h/77726-h.htm new file mode 100644 index 0000000..d6310db --- /dev/null +++ b/77726-h/77726-h.htm @@ -0,0 +1,4579 @@ +<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" + "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> +<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> +<head> +<meta name="generator" content= +"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> +<meta http-equiv="Content-Type" content= +"text/html; charset=utf-8" /> +<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> +<title>A hattyú by Ferenc Molnár | Project Gutenberg</title> + +<style type="text/css"> +/*<![CDATA[*/ +body { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; +} + +h1,h2 { + text-align: center; + clear: both; + line-height: 200%; +} + +h2 { + margin-top: 2em; +} + +p { + margin-top: 0.75em; + margin-bottom: 0.75em; +} + +body > p { + text-align: justify; + text-indent: 1.5em; +} + +hr { + width: 33%; + margin-top: 2em; + margin-bottom: 2em; + margin-left: auto; + margin-right: auto; + clear: both; +} + +hr.chap {width: 65%} +hr.tb {width: 25%;} + +ul.lsoff { + list-style-type: none; + /* font-size: 90%; */ + text-align: justify; +/* columns: 2; */ +} + +table { + margin-left: auto; + margin-right: auto; +} + +td { + padding-left: 1em; + padding-right: 1em; +} + +.pagenum { +/* visibility: hidden; */ +/* display: none; */ + position: absolute; + right: 2%; + color: gray; + font-size: smaller; + text-align: right; + text-indent:0; +} + +.center { + text-align: center; + text-indent: 0; +} + +.smcap { + font-variant: small-caps; +} + +.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} + +.caption {font-weight: bold;} + +.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} + +.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} + +.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} + +ul.indented { + padding-left: 10%; + text-indent: -5%; + text-align: justify; +} + +p .ibm { + display: inline-block; + vertical-align: middle; + text-indent: 0; + line-height: 2em; +} + +span.curly2 { + line-height: 100%; +} +/*]]>*/ +</style> +</head> +<body> +<div style='text-align:center'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 77726 ***</div> +<hr class="chap" /> +<div class="chapter"></div> +<h1>A HATTYÚ</h1> +<p class="center"><span class="caption">VÍGJÁTÉK HÁROM +FELVONÁSBAN</span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">IRTA</span></p> +<p class="center"><span class="caption-150">MOLNÁR +FERENC</span></p> +<p> </p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> +<p class="center"><span class= +"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> +<p class="center"><span class="caption-small"><i>magyar irod. +intézet és könyvnyomda</i></span></p> +<p class="center"><span class="caption">KIADÁSA</span></p> +<p> </p> +<p class="center"><i>Előadási és minden egyéb jog +fenntartva.</i></p> +<p class="center">*</p> +<p class="center"><i>Copyright 1921 by United Plays Inc. +New-York.</i></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption-small">Franklin-Társulat +nyomdája.</span></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id= +"Page_3">-3-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>SZEMÉLYEK</h2> +</div> +<table summary="Személyek"> +<tr> +<td><span class="smcap">Beatrix</span>, özvegy hercegné</td> +<td><i>Rákosi Szidi</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Symphorosa</span>, a huga</td> +<td><i>Kürthy Sári</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Jácint</span>, a bátyja</td> +<td><i>Hegedüs</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Alexandra</span>, a lánya</td> +<td><i>Varsányi Irén</i></td> +</tr> +<tr> +<td> +<p><span class="ibm"><span class="smcap">Arzén</span><br /> +<span class="smcap">György</span></span> <span class= +"ibm curly2">⎫<br /> +⎬<br /> +⎭</span> <span class="ibm">Beatrix fiai</span></p> +</td> +<td> +<p><i>Dénes</i></p> +<p><i>Czobor</i></p> +</td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Ági Miklós</span></td> +<td><i>Csortos</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Albert</span> herceg, trónörökös</td> +<td><i>Tanay</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Mária Dominika</span> hercegnő</td> +<td><i>Haraszthy Hermin</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Gróf Lützen</span></td> +<td><i>Hevesi</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Wunderlich</span> ezredes</td> +<td><i>Hajdu</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Sibensteyn</span> <i>grófné</i></td> +<td><i>Czeglédy Róza</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Caesar</span>, udvarmester</td> +<td><i>Szerémy</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Alfréd</span>, inas</td> +<td><i>Bárdi</i><span class="pagenum"><a name="Page_4" id= +"Page_4">-4-</a></span></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Komorna</span></td> +<td><i>Szomjas Paula</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Főispánné</span></td> +<td><i>Balla Mariska</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Egy hölgy</span></td> +<td><i>Szemere Aranka</i></td> +</tr> +</table> +<p class="center">Huszárok, lakájok.</p> +<p class="center">Történik Beatrix hercegné kastélyában.</p> +<hr class="tb" /> +<p class="center"><i>Először adták a budapesti Vigszínházban 1920 +december 18-án.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_5" id= +"Page_5">-5-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>ELSŐ FELVONÁS.</h2> +</div> +<p class="center"><i>Kerti pavillon, amely a kis hercegek +tanulószobájául szolgál. Balról nyitott ajtó, amelyen át a +napsütött kertet látni. Jobboldalt ajtó más szobákhoz. Nyári +délután.</i></p> +<p class="center"><i>Ági tanár Arzénnel és Györggyel az asztalnál +ül. Előad. A fiúk feszülten figyelnek.</i></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. A megaláztatásoknak ez után a +sorozata után és hosszas szenvedés után meghalt, Szent +Ilona-szigetén, 1821 május ötödikén, ötvenkét éves korában. Ott +temették el, a sziget egy emelkedett pontján, ahonnan szerette a +tengert nézni. Hű környezete azt akarta a sírkövére írni, hogy +«Napoleon» – de kínzója, a gyalázatos Hudson Lowe még a síron túl +is üldözte. Tiltakozott ez ellen a felírás ellen. Csak azt engedte +a sírkőre vésni, hogy «Le Général Buonaparte» – Buonaparte +tábornok. Hamvait később ünnepélyesen <span class= +"pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> +Franciaországba szállították és Páris felséges temetést rendezett a +vértanuvá lett császárnak. Azóta az Invalidusok templomában +nyugszik, művészien szép és egyszerű nyitott sírboltban.</p> +<p class="center"><i>Elhallgat. Szünet. A fiúk meghatottan +hallgatnak. Ági órájára néz.</i></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Ezzel mára vége van a leckének. +<i>Becsukja a könyvét.</i> Van Fenségteknek valami kérdésük?</p> +<p><span class="smcap">Arzén</span>. Tegnap este nagy vitánk volt a +mamával. A mama gyűlölettel beszél Napoleonról. Azt mondta róla, +hogy bitorló volt.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Ahogy vesszük.</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Hát hogy vesszük?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Fenségteknek jogukban van +véleményüket megformálni. Én úgy veszem, hogy világraszóló lángész +volt. A forradalom kavargása dobta felszínre, ezeknek az időknek a +vihara edzette meg és nyitott előtte olyan lehetőségeket a +kibontakozásra, aminők normális viszonyok közt el se képzelhetők. +<span class="pagenum"><a name="Page_7" id= +"Page_7">-7-</a></span></p> +<p><span class="smcap">György</span>. Ön így veszi?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Akkor én is így veszem.</p> +<p><span class="smcap">Arzén</span>. Ezt nevezem önálló +véleménynek.</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Ez is önálló vélemény, csak +nem az enyém, hanem a tanár úré.</p> +<p><span class="smcap">Arzén</span>. A mama nagyon haragudott.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Napoleonra?</p> +<p><span class="smcap">György</span>. És önre.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Miért?</p> +<p><span class="smcap">Arzén</span>. Mert ön nem gyűlölettel +tanítja.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Én objektive tanítom.</p> +<p><span class="smcap">Arzén</span>. Ezt mi mondtuk neki, de a mama +szerint ez is helytelen, mert szerinte Napoleont gyűlölettel kell +tanítani.</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Azt mondta, hogy főleg a mi +családunkban, mert mink trónfosztottak vagyunk és ezt igen sokban +Napoleonnak köszönhetjük.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Mély tisztelettel a fenséges +asszony nézete iránt, én ezt a história szempontjából kissé +túlzottnak találom. Napoleon <span class="pagenum"><a name="Page_8" +id="Page_8">-8-</a></span> személyesen nem avatkozott Fenségtek +mélyen tisztelt családja politikai sorsába. Ha valaki, úgy a +württembergi király volt az, aki ebben közrejátszott.</p> +<p><span class="smcap">György</span>. De a württembergi király +Napoleon kreaturája volt.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Így, közvetve, van benne valami. +De épp erre mondottam, hogy túlzás. És ha valahol, úgy épp egy +trónját vesztett szuverén családban kell nézetem szerint a Napoleon +bátorságát, iniciativáját, sőt szerencséjét tanítani. Mert az ő +élete mutatja, hogy a trónok elérhetők. Pedig ő egyszerű ügyvéd fia +volt. Hát még, akiknek a származása jogot ad…</p> +<p><span class="smcap">Arzén</span>. Hiába, a mama…</p> +<p><span class="smcap">György</span>. A mama most azért olyan +érzékeny a trón tekintetében, mert Albert herceg itt van +nálunk.</p> +<p><span class="smcap">Arzén</span>. A mama mindig érzékeny a trón +tekintetében.</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Albert herceg igazi +trónörökös és ha a mama igazi trónörököst lát, akkor a mama nem tud +enni. <span class="pagenum"><a name="Page_9" id= +"Page_9">-9-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Arzén</span>. Nem csoda. Szegény. Az ő +dédanyja még uralkodott. Nem bírja megszokni, hogy ennek örökre +vége.</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Örökre?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Hát bizony… mostanában nagyon +nehéz.</p> +<p><span class="smcap">Arzén</span>. És ha Alexandrát elveszi a +trónörökös?</p> +<p><span class="smcap">György</span>. De nem veszi el.</p> +<p><span class="smcap">Arzén</span>. Honnan tudhatod? Ha Alexandrát +elveszi a trónörökös, akkor mi, mint családja, csatlakozunk az +udvarhoz és Alexandra királyné lesz. És ahogy én a mamát ismerem, a +herceg nagyon téved, ha azt hiszi, hogy ő fog uralkodni.</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Ha elveszi.</p> +<p><span class="smcap">Arzén</span>. Elveszi.</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Ugyan mért venné el?</p> +<p><span class="smcap">Arzén</span>. Mert a mama nagyon akarja. És +mindenki nagyon akarja, aki itt van. A nagynéném Symphorosa, maga +Alexandra, én, te, a tanár úr…</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Én nem is nagyon akarom. +Tanár úr nagyon akarja? <span class="pagenum"><a name="Page_10" id= +"Page_10">-10-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Hát Istenem… Alexandra őfensége +minden nagyra és szépre hivatott.</p> +<p><span class="smcap">György</span>. De azért a tanár úr még se +nagyon akarja.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Én? Ugyan miért nem?</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Mert ezt is olyan hidegen és +udvariasan mondta.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Istenem… hát nagy dolog az +kérem. Alig megy hamarjában a fejembe. Nehány hónapja van +szerencsém itt élni az önök fenséges családjának körében… önökkel, +ha szabad így kifejeznem magamat… és fenséges nővérük, amilyen +komoly hölgy, oly jóságos hozzám… mindnyájunkhoz. Szerencsém van őt +tőrvívásra tanítani és ha így egyszerre arra gondolok, hogy a +tanítványom hermelinpalástot ölt… megkoronázzák, trónra ül… hát… +nagy dolog ez kérem.</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Én sajnálnám itt hagyni ezt a +kedves falusi életet. A magyarok oly kedvesek hozzánk. A megyei +urak is, a parasztok is. Olyan jó kis életünk van itt. De… ön +velünk jönne oda is, úgy-e tanár úr? <span class="pagenum"><a name= +"Page_11" id="Page_11">-11-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Ha megparancsolnák.</p> +<p><span class="smcap">Arzén</span>. Ah, szép az mégis. Maga az +udvari élet unalmas lehet. De a politika, azt mondják, az valami +mulatságos. Folyton vagy reszketni kell, vagy nevetni.</p> +<p class="center"><i>Belép Beatrix és Alexandra a kert felől. +Mindenki feláll.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Amint látom, vége a +leckének.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Igenis, Fenség.</p> +<p class="center"><i>Alexandra baloldalt, elől, némán és mozdulanul +áll.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>órájára néz</i>. Pedig még +hat perc hiányzik a négy órához.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Tíz perccel négy óra előtt +érkeztem el, Fenség, Napoleon halálához. Ezt szerény nézetem +szerint oly nyugvópontnak találtam, hogy utána már nem volt érdemes +arra a tíz percre új fejezetet kezdeni.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ön ezt oly nagy +nyugvópontnak találta.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Mint bátorkodtam mondani.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Az illető halottnak tényleg +nagy nyugvópont. Nekünk csak vessző, <span class="pagenum"><a name= +"Page_12" id="Page_12">-12-</a></span> amely után a mondat tovább +folytatódik. De nem ezért jöttem. Arzén! György! Albert herceg meg +fog benneteket látogatni itt a tanuló szobában. Érdeklődik a +tanulmányaitok iránt és azt az óhajtását fejezte ki, hogy +beszélgetni akar veletek valamely studiumotokról. Úgy vettem ki a +szavaiból, hogy a történelem lesz az a studium. Gróf Lützen később +megerősített ebben a feltevésemben. Menjetek, fésülködjetek meg, +mossátok meg a kezeteket és vegyetek sötét ruhát.</p> +<p><span class="smcap">Arzén</span>. Mikor jön?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Amikor felébred, egyenesen +ide jön.</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Alszik?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ha azt mondtam, hogy +felébred, akkor kitalálhattad volna, hogy most alszik.</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Kitaláltam. Azért +kérdeztem.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ez a felelet fölösleges +volt. Arzén! Azt hallom, köhögsz.</p> +<p><span class="smcap">Arzén</span>. Nem anyám, csak egyet-kettőt +köhintettem. <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= +"Page_13">-13-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Symphorosa azt mondta, hogy +huzamosabban köhögtél. Ön mért nem jelenti ezt nekem?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. A fenséges úr ma délelőtt +zöldpaprikát kóstolt és tanácsom ellenére nem vágta ki a +gyümölcsből az ereket. Ezért köhögött. Azért nem jelentettem, mert +ezt nem tartottam komoly köhögésnek.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ön nem tudhatja, hogy +komoly-e vagy nem. Ön nem orvos.</p> +<p><span class="smcap">György</span> <i>Arzénhez</i>. Ezt +Napoleonért kapta.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Mit beszélsz?</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Semmit, anyám. Köhögtem.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Rólad pedig azt hallottam, +hogy ma reggel vadul lovagoltál.</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Ezt is Symphorosa +árulkodta.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Illetlen fiú. Nem erről van +szó. Vadul lovagoltál.</p> +<p><span class="smcap">György</span>. A ló volt vad.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ön miért nem jelenti nekem, +ha a ló vad?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. A ló szelid volt addig, amíg a +fenség rá nem ült. <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= +"Page_14">-14-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Azt ön nem tudhatja. Ön nem +lovász.</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Akkor meg nem is +jelentheti.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ne beszélj, ha nem +kérdezlek. Arzén ma este priznicet tesz a torkára és te holnaptól +kezdve kizárólag csak Gyömbéren lovagolhatsz.</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Gyömbér? Drága mamám, ne +szeress olyan nagyon.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Egy szót se. <i>Néma +csönd.</i> Meglepetést hoztam számotokra. Nem érdemlitek meg.</p> +<p><span class="smcap">Arzén</span>. Mi az?</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Mi az?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Találjátok ki.</p> +<p><span class="smcap">Arzén</span>. Alexandra királyné lesz.</p> +<p class="center"><i>Nagy zavar. Csönd. Alexandra +megrezzen.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Illetlen. Micsoda beszéd ez? +Megtiltom, hogy erről még csak gondolkozzál is. Nézd csak. Remélem, +nem ön az, aki ilyen gondolatokra ösztönzi őket.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Isten őrizz Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Hát hol veszed akkor +ezt?</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Én mondtam neki. <span class= +"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. És te honnan vetted?</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Saját magamból.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Micsoda?</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Ne haragudj mamám, amért én +is látok. Nekem is van szemem.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ha Albert őfensége most nem +jönne ide tanulmányaitok iránt érdeklődni, szigorúan +megbüntetnélek. De ez nem fog azért elmaradni. Ön pedig jelenthetné +nekem, hogy ilyen kérdésekkel foglalkoznak.</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Ezt ő nem tudhatja. Ő nem +rokon.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Robespierre, eredj a szemem +elől. <i>Néma csönd.</i> Nos, megmondom, mi a meglepetés. Albert +herceg nálunk időzésének tiszteletére megjött Károly bátyám… azaz +Pater Hyacinthus.</p> +<p class="center"><i>Vad öröm.</i></p> +<p><span class="smcap">György</span>. Nagyszerű! Nagyszerű!</p> +<p><span class="smcap">Arzén</span>. Jaj de boldog vagyok! <i>Ági +nyakába ugrik.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Indiánok!</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nagyon szeretik őt, anyám. +<span class="pagenum"><a name="Page_16" id= +"Page_16">-16-</a></span> Ezt jól esik látni. Én is boldog vagyok, +hogy megjött.</p> +<p><span class="smcap">Arzén</span>. Hát még én! Tanár úr, ez a +legaranyosabb ember a világon! A nagybátyám!</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Herceg volt, most szerzetes. +Barát. Csuhája van, kámzsája, scapuláriuma.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Nem ez a lényeges. Ez +külsőség. Arany szíve és acél feje van.</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Az is van.</p> +<p><span class="smcap">Arzén</span>. Lemondott a világról, belépett +egy tanítórendbe.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Tudom, Fenség, hallottam.</p> +<p><span class="smcap">György</span>. De még nem látta.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nem voltam oly szerencsés.</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Hát most lesz olyan +szerencsés és mind leszünk olyan szerencsések. Anyám, ennél jobb +hírt nem is hozhattál volna. Még ha azt hoztad volna is, hogy +Alexandra…</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. György!</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Nem fog elmaradni a +büntetés.</p> +<p class="center"><i>Künn a kertben megszólal Jácint +hangja.</i></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span> <i>künn</i>. Beatrix! +<span class="pagenum"><a name="Page_17" id= +"Page_17">-17-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Csönd! Mintha kiáltott volna +valaki.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span> <i>künn</i>. Beatrix!</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Igen. Jól sejtettem. Jácint +kiabál. Rettenetes manirjai vannak.</p> +<p><span class="smcap">Arzén</span>. Drága Jácint!</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Jácint! Jácint!</p> +<p class="center"><i>Elébe akarnak rohanni.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Itt maradtok. <i>Hirtelen +csönd.</i> Indiánok. Majd én elébe megyek, mert még tovább +hangoskodik, – most, amikor Albert őfensége alszik!…</p> +<p class="center"><i>Beatrix kimegy a kertbe.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>Ágihoz</i>. Anyám még +azt is akarta közölni önnel, hogy a fenség, miután a gyermekekkel +diskurált, a vívást kívánja látni.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Parancsára, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Már intézkedtem, hogy a +vívóteremben minden rendben legyen. A fiúk előbb önnel vívnak +kardra, aztán egymással tőrre.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Ha szabad érdeklődnöm: Fenséged +nem vesz részt a vívásban? <span class="pagenum"><a name="Page_18" +id="Page_18">-18-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nem.</p> +<p class="center"><i>Szünet.</i></p> +<p><span class="smcap">György</span>. Miért nem?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Mert őfensége kifejezetten +a ti vívásotok iránt érdeklődött. A kosztümök rendben vannak?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Igenis, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Mennyi időre van +szükségük, hogy a vívó jelmezekbe átöltözzenek?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Úgy gondolom, tíz-tizenkét perc +elegendő.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Azért kérdezem, mert a +programm pontosan van megállapítva. A fenséges úr itt időzése után +megnézi az én kis rózsakertészetemet s onnan megy a víváshoz. A +kertészetet tizenöt percre becsülöm.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Mélyen sajnálom, hogy Fenséged +nem mutathatja be haladását a tőrvívásban.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Előbb úgy volt, hogy én is +résztveszek az akadémián. De ha a kertben kell kalauzolnom, nem +marad idő az átöltözéshez. Így hát csak a fiúk vívnak. <span class= +"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Tisztelettel bátorkodom +megkérdezni: nem kalauzolhatná a fenséges urat más a +rózsakertben?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Miért kérdi ezt?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Fenséged azalatt vívójelmezt +ölthetne és inkább a vívását mutatná be.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>élesen</i>. Miért inkább +a vívásomat?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Csak… gondoltam… Fenség olyan +ritka, acélos gráciával vív és…</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>élesen</i>. És?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. És… a kertet más is +elmagyarázhatja.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>élesen</i>. Köszönöm, +ezt én is tudom.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Bocsánatot kérek, Fenség. A +tanító büszkesége beszélt belőlem.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. A programm nem az Ön +büszkeségei szerint igazodik. Általában az egészet szíveskedjék rám +bízni. Igen? <i>Kissé sértődötten veti föl a fejét.</i></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Parancsára, Fenség.</p> +<p class="center"><i>Kis szünet.</i> <span class="pagenum"><a name= +"Page_20" id="Page_20">-20-</a></span></p> +<p><span class="smcap">György</span>. Kérlek, szabad nekem valamit +mondani?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nos?</p> +<p><span class="smcap">György</span>. A tanár úrnak van igaza. +<i>Az ajtó felé megy.</i></p> +<p class="center"><i>Künn hangok.</i></p> +<p class="center"><i>Jácint egyszerű szerzetesi ruhában van, mely a +karmeliták öltözékéhez hasonló.</i></p> +<p class="center"><i>Jácint és Beatrix belép.</i></p> +<p><span class="smcap">Arzén</span> és <span class= +"smcap">György</span> <i>Jácintra rohan</i>. Édes Jácint! Drága +bácsi!</p> +<p><span class="smcap">Arzén</span>. Hozta Isten!</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Meddig marad?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Na, na, na, na, na! Nézd +csak! <i>Védekezik</i>.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Indiánok!</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Meddig marad?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Még be se jöttem – már azt +kérdezed, hogy meddig maradok.</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Mert ez a legfontosabb.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Rég nem láttalak benneteket. +<i>Jobbról-balról magához öleli őket.</i> Hadd látom. Szép pirosak +vagytok. <i>A karjukat fogja.</i> A húsotok jó kemény. <span class= +"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span></p> +<p><span class="smcap">György</span>. Meddig marad?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Fájdalom, nem sokáig. <i>Ági +felé megy, aki mélyen meghajol.</i> És nézzétek, milyen okos +vagyok, most kitalálom, hogy ez a ti kedves professzorotok, Ági úr, +akiről annyi szépet hallottam. <i>Kezet fog vele.</i> Beatrix sok +jót írt önről. Mindent tudok. Nem csak jó professzor, hanem kitünő +sportsman is. Evez, vív…</p> +<p><span class="smcap">Arzén</span>. Lovagol.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Bravo. Ezt szeretem. És azt +is szeretem, hogy szeretitek.</p> +<p><span class="smcap">György</span>. De mennyire!</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. És ön hogy van megelégedve a +tanítványaival?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Igazán nagyon, királyi +Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Nem fenség, tanár úr. Csak +Krisztus alázatos szegény szolgája.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Bocsánat, atyám.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Azért nem kell mindjárt +elvörösödni, mert akkor én haragszom magamra. Viszont +bemutatkozásnak oly rokonszenves ez a pirulás egy doktor +filozofiétől, hogy azt hiszem, már jó barátok <span class= +"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> is +vagyunk. <i>Ismét kezet fog vele.</i> Gratulálok a módszeréhez. A +sporttal kevert tudomány a legtisztességesebb iskola.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Jácint szenvedélyes +pedagógus. Szinte jobban érdekli a tanár, mint a tanítvány.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Köszönöm, édesem. Ennek éle +volt. De majd egyszer, ha nagyon esik az eső és nem tudunk mit +csinálni, elmagyarázom neked, hogy mi a gyerek iránt való végtelen +szeretetből nézünk mindenekelőtt a nevelő homloka mögé. Na +gyerekek. Mit tanultatok ma?</p> +<p><span class="smcap">Arzén</span>. Ma végeztünk Napoleonnal. +<i>Beatrixra néz.</i></p> +<p class="center"><i>Zavar.</i></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. A mama nem szereti. Mi?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Nem.</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Este arról vitatkoztunk, +hogy…</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Hagyd ezt György, ne +kezdjétek újra.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Miért ne. Halljuk. Miről +vitatkoztatok? <span class="pagenum"><a name="Page_23" id= +"Page_23">-23-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Arzén</span>. A mama szerint Napoleont +gyűlölettel kell tanítani.</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Különösen a mi +családunkban.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. És ön szerint?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Én objektive adtam elő Napoleon +történetét.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Akkor maga eljön velem fiam +és én magát bemutatom a londoni történelmi kongresszuson, mint +világcsudát. Mert ilyet ott még nem láttak. Az ember vagy szereti +Napoleont, vagy gyűlöli.</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Ő szereti, csak nem +mondja.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Mért nem mondja?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Mert azt akarom, hogy a fenségek +maguk formáljanak véleményt. Mindenesetre felhívtam figyelmüket +Napoleon tetterejére, bátorságára, sőt szerencséjére is.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Jól tette. Ha valahol, úgy +ebben a családban tanuljanak a fiúk ebből az életrajzból. Most +megint mért vörösödött el, édes fiam?</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Mert épp az előbb mondta +szóról-szóra ugyanezt. <span class="pagenum"><a name="Page_24" id= +"Page_24">-24-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Attól ugyan még nincs igaza, +de legalább, ha tévedünk, fiam, ketten vagyunk hozzá.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Menjetek tisztálkodni, +fésülködni és sötét ruhát venni. <i>Jácinthoz</i>. Albert őfensége +mindjárt ide jön hozzájuk.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Akkor menjetek szépen. A +viszontlátásra tanár úr.</p> +<p class="center"><i>Ági meghajol és kimegy a fiúkkal +jobbra.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. És ha százszor találjátok is +el egymás gondolatát, az az ember mégis bitorló volt.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Melyik ember?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. A mama nem mondja ki a +nevét soha.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Pardon, ezt +elfelejtettem.</p> +<p class="center"><i>Symphorosa jön a kertből.</i></p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Alszik.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Kicsoda?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. A trónörökös. Melyik oldalán +fekszik?</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Várj csak. A jobb +oldalán.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Szóval nem fekszik a +szívén.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Nem. A máján fekszik. +<span class="pagenum"><a name="Page_25" id= +"Page_25">-25-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Jó. Menj vissza Symphorosa, +őrködjél és jelents pontosan mindent.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Igen édesem.</p> +<p class="center"><i>Kimegy a kertbe.</i></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Symphorosa húgom vigyáz a +herceg álmára?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Igen. Állandó +összeköttetésben van a szárnysegéddel, aki viszont állandóan néz be +a kulcslyukon.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. És ez egész nap így megy?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Mindent pontosan akarok +tudni. Az én vendégem. Nem kis felelősség.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. És mióta megy ez így?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Negyedik napja.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. És meddig marad itt?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Egyelőre úgy van, hogy +holnap utazik el. Ezért kellett volna előbb jönnöd. Albert +váratlanul jött és mi férfi nélkül voltunk.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Amint a sürgönyt kaptam, +azonnal jöttem. Albert megváltozott. Komoly, kellemes férfi +lett.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Nagyon szimpatikus.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Hozzám igazán olyan kedves +<span class="pagenum"><a name="Page_26" id= +"Page_26">-26-</a></span> volt, el se mondhatom. Majdnem +könnyezett, mikor meglátott.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ő is nagyon szerette +boldogult uramat. Pedig akkor még gyerek volt.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Olyan hévvel ölelt meg, talán +négyszer is megcsókolt. Olyan őszintén mondta, hogy itt benneteket +mennyire megszeretett.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Hiszen éppen ez az.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Mi az az «ez az»?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Menj ki édes lányom. Sétálj +egy kicsit a kertben.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Igenis anyám.</p> +<p class="center"><i>Kimegy a kertbe.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>a szemét törli</i>.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Mi az édesem, történt +valami?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>kinéz az ajtón, a leánya +után</i>. Nem akarok előtte beszélni. Éppen ez az, hogy nem történt +semmi.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Nem értem.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Albert neked is mondta, hogy +minket mennyire megszeretett.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Mondta. <span class= +"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Hát beleszeretett ő itt +mindenkibe, csak Alexandrába nem.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Mit vártál tőle három nap +alatt?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Szerelmet nem. De legalább +egy kis érdeklődést a lányom iránt, valami kis közeledést. És +hiába. Pedig igazán mindent megtettünk.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Nem politikai oka van +ennek?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>mosolyogva</i>. Te engem +lebecsülsz, Károly.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Pardon… tudom, hogy Európa +leginformáltabb asszonya vagy…</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Majd megmutatom neked a +levelezésemet. Én nem élek illuziókban, Károly. Én tudom, hogy +hozzánk csak akkor jönnek házasodni, mikor két-három uralkodócsalád +is kívánja őket és ők egyiket se akarják megsérteni. Csak akkor +kezd dobogni az ő szívük.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. És most?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Most dobog. Ettől vagyok úgy +megvadulva, Károly. A cár akarta őt a Konstantin lányának, Olgának. +Edwárd szerette volna őt Shortlandéknek, Patricia <span class= +"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> számára. +Nagy zavarban volt az anyja, ezt tudom. Oncle Fréderic minden nap +telegrafált nekem Bécsből és Amélie Pétervárról.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Albert kénytelen elővenni a +szívét.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> A marienbadi találkozás után +ez a két jó politikai parti ki volt zárva. Róma felé nem nézhet, +nősülni muszáj, így hát tényleg a szívét kell elővennie.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Ilyenkor Montenegróba szoktak +menni.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ettől félek én is. Nagyon +engedelmes fiú és az anyja, Dominika, dirigálja. Na, most aztán +elindult a szívével… Előbb Drezdába ment, ott Leopoldina Saroltát +nézte meg, de az nem tetszett neki, mert hajlamos a hízásra. Onnan +Lisszabonba vitte a szívét Gonzaga Silvina infánsnőhöz, ez kitünő +leány, de olyan rettenetesen csúnya, hogy azt már nem is szabad. +Onnan felszaladt Belgiumba a szívével, Mária Herminához, de az meg +két fejjel magasabb mint ő, – <span class="pagenum"><a name= +"Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> igaza van, így nem lehet a +nép előtt reprezentálni. Most itt van. És ha innen így eresztjük +el, akkor igazán elmegy Montenegróba. <i>A szemét törli.</i></p> +<p class="center"><i>Symphorosa belép a kert felől.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Nos?</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Kinyúlt az ágyból.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Miért nyúlt ki?</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Cukrosvizet ivott.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Volt ott cukrosvíz?</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Hát ha ivott.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Csak megijedtem, hogy nem +volt. És aztán?</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Megfordult és most megint +alszik.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Köszönöm, édesem.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Szivesen, édesem.</p> +<p class="center"><i>Symphorosa kimegy.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. És tudod, hogy szegény +uramnak is kedvenc gondolata volt ez a házasság. A nagy barátsága +Albert apja iránt is ebből fakadt.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Az a szívéből fakadt.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. De ezzel a gondolattal +öntözgette. <span class="pagenum"><a name="Page_30" id= +"Page_30">-30-</a></span> És mióta szegények ugyanegy évben +meghaltak, ez a gondolat bennem él tovább és fog élni addig, amíg +én. Ha azt hagyhatnám a lányomra, hogy trónra kerül, szívesen +meghalnék ma.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Ebben kevés alázatosság volt, +Beatrix.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Bocsáss meg Károly, de három +nap óta azt kell mondanom, nem vagyok normális. Biztosan tudom, +hogy a lány miatt állt meg itt nálunk. És most mégis… mintha +Alexandra nem is volna a világon. És az anyjáról, Dominikáról semmi +életjel. Ha komoly volna a szándéka, Dominika már itt volna. +Sír.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. De Beatrix!</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Mondom, nem vagyok normális. +Vedd azt, még csak egy napunk van. Ma délután, ma este az estély, +és ha most nem történik valami… bármi… akkor vége, talán +örökre.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. És semmi jel?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Semmi. Képzelheted, hogy +figyelek. <span class="pagenum"><a name="Page_31" id= +"Page_31">-31-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Talán Alexandra…</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ő tökéletes. Szép, okos, +mérsékelt, szegény apja olyan jól jellemezte őt, mikor hattyúnak +nevezte. «Az én büszke fehér hattyúm». És most is olyan: +méltóságteljes, néma, komoly, tiszta… magasan hordja a fejét… +igazán tökéletesen viselkedik. Képzelheted, hogy erre is figyelek. +Ez az Albert meg közömbös, hogy öngyilkos lehet bele az ember.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Beatrix, te nagyon kijöttél a +sodrodból.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Tudom, de nem bánom. Ez +nemcsak az én életem, ez a mi egész családunk utolsó nagy ütközete. +Most, vagy soha. És csodát fogsz látni, mert én keresztül viszem, +ha beleszakadok is!</p> +<p class="center"><i>Symphorosa beszól az ajtón.</i></p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Alszik tovább, +normálisan.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Köszönöm, édesem.</p> +<p class="center"><i>Symphorosa kimegy.</i></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Nem kell így kínoznod +magadat. Lesz, ahogy lesz. Ha most nem sikerül, majd sikerül +máskor. <span class="pagenum"><a name="Page_32" id= +"Page_32">-32-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Mikor? Albert már harmincöt +éves és képzelheted, mit áll ki a családjától, hogy már házasodjék. +És mit gondolsz, Alexandra fölött nem mulnak el az évek?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Hány éves most Alexandra?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Huszon.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Huszon… mennyi?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Semmi. Csak huszon.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Ez új szám.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Igen, édesem. Ezt én +találtam ki. Mint anya.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Kérlek. Rendben van. Szóval +huszon.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. És ezt se lehet sokáig. +Elvirágzik. Politikai családban ez mindegy. De a mi lányainknak +szépeknek kell lenniök! Tudom én, hogy bűnös vagyok.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Nem vagy bűnös. Szenvedélyes +anya vagy édesem. Te átérzed, hogy a mi életünk nem az egyének +boldogsága, hanem a családé. Sokszor a legboldogabb királyi család +csupa boldogtalan egyénekből <span class="pagenum"><a name= +"Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> áll. Ezt viselni kell, vagy… +nem kellett volna kikezdeni a történelemmel.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Szegény Xaxa!</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Ki az?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Alexandra.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Most így hívjátok? Azelőtt, +ha jól tudom, Xixi volt.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Igen. De most, hogy idestova +huszon… éves, most már Xaxa. És ha ez így megy tovább, Xoxo is +lesz.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Vagy becsületesen +Alexandra.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Soha. Kicsinyítünk öregem, +mindhalálig.</p> +<p class="center"><i>Symphorosa belép.</i></p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. A helyzet +változatlan.</p> +<p class="center"><i>Symphorosa kimegy.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Szóval nagyon, nagyon +kérlek, állj most erre a rövid időre te is az ügy szolgálatába.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Én? Angyalom, mit tehetek +én?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. A te charmeur +modoroddal…</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. De édes fiam, nem engem kell +elvennie.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Te férfi! Nem érted te ezt. +<span class="pagenum"><a name="Page_34" id= +"Page_34">-34-</a></span> A környezetnek minden szeretetreméltósága +a lányra világít. És hátha még csak ez az egy kis sugár hiányzik, +hogy egyszerre csak észrevegye őt.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. A lány hogy gondolkozik a +dologról?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Úgy mint én.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Beszél erről?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Hallgat. De folyton erről +hallgat. Ő mindent belül intéz el.</p> +<p class="center"><i>Symphorosa sietve jön.</i></p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span> <i>lihegve teszi a mellére +a kezét.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Nos?</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Felébredt.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>izgatottan mozdul</i>.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Gróf Lützen köhögött az +ajtaja előtt.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Véletlenül?</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Nem. Szándékosan.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Hát nem az ezredes +őrködött?</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. De igen. Gróf Lützen csak +köhögni jött.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Mért nem az ezredes? +<span class="pagenum"><a name="Page_35" id= +"Page_35">-35-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Mert ő csak erősen tud +köhögni. Gróf Lützen símán és finoman köhög. A fenség az övét +szokta meg ébresztőnek.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. És?</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Otkolont kért.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. És?</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Egy csésze üres teát +kért.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. És?</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Ne rémüldözz! Mindent +kapott, amit kért.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. És mikor jön ide a +fiúkhoz?</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Ezt elfelejtettem +megkérdezni.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Nahát ez borzasztó! +Rohanj!</p> +<p class="center"><i>Symphorosa elrohan.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Épp azt felejti el, ami a +legfontosabb! Istenem, és a fiúk még talán fel sincsenek öltözve! +<i>Jobb felé indul.</i></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span> <i>elfogja</i>. Drágám, ez nem +megy, hogy te ilyen ideges légy. Nyugodj meg, ne félj, minden +rendben lesz, a fiúk azóta már rég átöltöztek… ejnye, ejnye… nem +ismerek rád. A te fegyelmezett nyugalmad! <span class= +"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Békében igen. De háborúban! +Ütközetben! Megyek elébe. Te addig hívd be a fiúkat. Istenem…</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Nyugalom.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. De Károly, ne idegesíts +ezzel a csillapítással! Az utolsó remény izgalma ez… olyan ez, mint +a finish… most minden erőt ki kell magamból hoznom, a végső +erőfeszítés… láz, láz, láz!…</p> +<p class="center"><i>Symphorosa sietve jön.</i></p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Jön.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Mikor?</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Most.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Rögtön?</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Rögtön, rögtön. Már +kezdett jönni, mikor ideszaladtam.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Gyere, gyere, elébe. +<i>Elsiet a kertbe, Symphorosa utána szalad.</i></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span> <i>a jobboldali ajtóhoz megy, +kinyitja, beszól.</i> Na, mi van veletek?</p> +<p class="center"><i>A két fiú bejön Ágival.</i></p> +<p><span class="smcap">György</span>. Készen vagyunk. Vártunk.</p> +<p><span class="smcap">Arzén</span>. Jön?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Mindjárt itt lesz. +<i>Ágihoz</i>. <span class="pagenum"><a name="Page_37" id= +"Page_37">-37-</a></span> Mondja édes fiam. Azok után, amikről itt +beszéltünk, most hogy fogja tanítani Napoleont?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Ahogy én érzem.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. És ha a húgom megkéri, hogy +az ő elvei szerint tanítsa?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Akkor megpróbálom meggyőzni a +fenséges asszonyt.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. És ha a fenséges asszony, +hogy úgy mondjam, erélyes lesz…</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Akkor mély sajnálattal +eltávozom.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Szervusz fiam. <i>Kezet fog +vele.</i> Most már többet tudok rólad, mint egy félórával +ezelőtt.</p> +<p><span class="smcap">György</span> <i>az ajtóban áll, eddig +kinézett a kertbe.</i> Jönnek!</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Maradjatok, én elibük +megyek.</p> +<p class="center"><i>Kimegy a kertbe.</i></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Így álljunk… az asztal mellett, +ahol ülni szoktunk. Arzén fenség ott, György fenség itt, én a +helyemen.</p> +<p class="center"><i>Felállnak.</i></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. És György fenség… ha igaz az, +amit az imént mondott, hogy úgy szeret… <span class= +"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span></p> +<p><span class="smcap">György</span>. Ne féljen. Jól fogom viselni +magamat.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Most az egyszer. Ha jó lesz, +este felmegyünk a csillagdába.</p> +<p><span class="smcap">Arzén</span> <i>örömmel</i>. A +csillagdába!</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Megnézzük a Capellát, a Végát… +és én megmagyarázom az egész nyári égboltot.</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Olyan leszek, mint a tej!</p> +<p class="center"><i>Kis szünet. A kertből közeledő csevegés +hallatszik. Albert herceg bevonul. Mosolygós elegáns fiatal +generális. Elől jön, Jácinttal beszélgetve. Utána lép Beatrix, +Symphorosa, Alexandra, Lützen, Wunderlich. Mindenki oda áll, ahova +majd le fog ülni.</i></p> +<p><span class="smcap">Albert</span> <i>jókedvűen, folytatva a +beszélgetést</i>… Azonkívül ő katona és mint olyan, neki egyenes, +bátor köhögése van, nyilt, férfias… és én attól úgy hirtelen +riadtam fel mindig, tudod? De ő viszont diplomata, a Lützen, ő egy +finom és melódikus köhögő, opportunus köhögő, tudod, ügyesen, +crescendóval, behizelgően köhög… az ember lassan és kellemesen +ébred. Komisch, <span class="pagenum"><a name="Page_39" id= +"Page_39">-39-</a></span> dass man das überall merkt. Gute +Beobachtung, nicht? Menschlich. <i>Körülnéz</i>. Also! Szervusztok, +ti kedves kis fiúk. <i>Ágihoz, aki mélyen meghajol.</i> Jónapot. Ez +a brilliáns professzor. Mi? <i>Szünet</i>. Mért nem ültök le? +<i>Leül</i>.</p> +<p class="center"><i>Utána mindenki leül.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Kellemesen aludtál?</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Hát az valami csodálatos, +hogy nálatok milyen jól alszom. Én nem tudom, ez a lágy levegő +teszi-e, vagy az a pompás ágy, vagy ez a kellemes környezet, ennek +a megnyugtató, boldogító hatása! Olyan ez az idegeimnek, mint egy +tejfürdő… de igazán, boldog vagyok itt köztetek. Már ki fogtok +nevetni, hogy annyiszor mondom, de higyjétek el, ezt soha nem +felejtem el, ezt a pár napot nálatok. Ez az aranyos Beatrix… azzal +az ő mindenre kiterjedő figyelmével… ez a kedves régi ház, ez a +nyugodt dombos vidék, amit az édesanyám úgy szeret és ami nekem is +geografiai ideálom! És az a békesség, ami az egészen nyugszik és +amiben <span class="pagenum"><a name="Page_40" id= +"Page_40">-40-</a></span> van valami morálisan felemelő: a tiszta +és zavartalan családi élet, csupa kedves, jó ember… én… nem +mondhatok mást, minthogy szerelmes vagyok belétek.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Boldogok vagyunk, Albert, +hogy nálunk jól érzed magad.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Nincs más célunk, +Albert.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. És úgy este, mikor magamra +maradok, el szoktam gondolkozni szegény apámon és a boldogult +férjeden, Henriken… mennyit sétáltak itt a parkban…</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Mindig a gyermekeikről +beszélgettek.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Mindakettő olyan jó apa volt. +Szinte betöltötte az életüket a gyerekekért való aggódás.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ez volt a kedvenc témájuk. +Milyen jól tudod! Mindig a gyerekek. A gyermekek jövője. Mi lesz +velük. Hova kerülnek. <i>Albert felé mozdul, székestül.</i> Hogy +alapítják meg ők a maguk családját.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span> <i>Jácinthoz</i>. Tudod, +kihajolok este az ablakon és elképzelem a két öreget, <span class= +"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> amint ott +sétál a fehér úton. És milyen rózsaillat jön be így este az +ablakon…</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>Albert felé mozdul, +székestül</i>. Alexandra rózsái.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Hogyhogy… a te rózsáid?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Az enyéim.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Te ültetted őket?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Részben. De én ápolom +őket.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. És ez… téged… mulattat?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Ó igen.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. És… nem szúrod meg magad?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. De gyakran.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Hát mért nem használsz +kesztyűt?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Használok.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. És… mégis megszúrod +magad?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Mert átszúrnak a +kesztyűn.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Hát vegyél vastagabb +kesztyűt.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Igen. Meg fogom próbálni. +<span class="pagenum"><a name="Page_42" id= +"Page_42">-42-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Na ja. Ilyen az élet. +Védekezni kell.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Bizony. Milyen kedvesen +érdeklődik… Látod? És milyen igaza van.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Na nem… csak… úgye? Az +embernek van egy kis praxisa. Ezt én az én jó édesanyámtól láttam, +otthon. Nna. <i>Feláll. Utána mindenki feláll.</i> Hát… lássuk +azokat a gyerekeket. Itt szoktatok tanulni?</p> +<p><span class="smcap">Arzén</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Te most tizenhat éves +vagy.</p> +<p><span class="smcap">Arzén</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. És te tizenhét.</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Hogy mulik az idő. A fejünkre +nőnek.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Nagyon, Albert. Nagyon.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Hát ti persze most azt +hiszitek, hogy én kérdezni foglak benneteket, mint egy +tanfelügyelő. Mi?</p> +<p><span class="smcap">György</span>. Nem hisszük.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Ne is féljetek. Én egy jó +bácsi vagyok. Én csak a tanár urat kérdezem. A kedves fiatal +professzor urat. <span class="pagenum"><a name="Page_43" id= +"Page_43">-43-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Abba is beleszeret.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Nagyon ajánlom figyelmedbe. +Tudós és sportsman. Csillagász és vívó.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Bravó, ezt szeretem. Ez +modern. <i>Észreveszi, hogy mind állnak. Int, hogy üljenek le. +Jácint, Alexandra, Beatrix és Symphorosa leül. A többi nem.</i> +Most mivel foglalkoznak?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Történelemmel, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Igen. Hát azzal lehet is. +Milyen kor?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Tizenkilencedik század első +évei.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Napoleon.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Igenis, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Te foglalkozol pedagógiával, +Károly.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Tudod te, hogy Napoleon +Meudonban egy király-iskolát akart alapítani?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Bizony, az okos lett +volna.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Ott csak olyan fiúk tanultak +volna, akikre trón várt. Nagyon érdekes volt a tanterve. Semmi +részletezés. Nagy <span class="pagenum"><a name="Page_44" id= +"Page_44">-44-</a></span> általánosságok. Nem tudomány, hanem +tájékozottság. Semmi teória, csupa praxis. Benne van a Las +Cases-féle emlékiratokban. Én ezt az ideát zseniálisnak +találom.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Ezt más nem is csinálhatta +volna meg, csak ő.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Bizony, ő sok mindent +megcsinálhatott volna. De jó gondolat: iskola, amelyből uralkodói +diplomával távozik az ember. Mi?</p> +<p class="center"><i>Tiszteletteljes nevetés.</i></p> +<p><span class="smcap">Albert</span> <i>Györgyöt magához +ölelve</i>. Örülök, hogy ilyen szép egészséges fiúk vagytok. Milyen +szép szeme van ennek a fiúnak. Milyen mély tekintete.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ugyanaz a tekintet, mint +Alexandráé. Csudálatosan egyforma a szemük. Általában, ő nagyon +hasonlít Alexandrához.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Csak ne olvass sokat, fiam. +Az nyugtalanná teszi a szemet. A legszebb szemük a tengerészeknek +van, mert azok mindig nagyon messzire néznek. Az égre, a tengerre. +<span class="pagenum"><a name="Page_45" id= +"Page_45">-45-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Ennek örül, mert ő tengerész +akar lenni.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Hát te?</p> +<p><span class="smcap">Arzén</span>. Én… utazó.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Hova?</p> +<p><span class="smcap">Arzén</span>. A sarkra.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Melyikre, fiam?</p> +<p><span class="smcap">Arzén</span>. A délire.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Nagyon csalódol, ha azt +hiszed, hogy ott melegebb van, mint az északin. És mikor +indulsz?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ő most indul mindjárt, +Györggyel együtt, átöltözni a víváshoz. Albert bácsi látni akarja, +hogy hogy vívtok.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Hogyne, hogyne. Erre nagyon +kiváncsi vagyok.</p> +<p class="center"><i>A fiúk meghajolnak.</i></p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. A viszontlátásra. +<i>Ágihoz</i>. Önt látom még, úgy-e?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Parancsára, Fenség, a +vívóteremben.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Vívni is ön tanítja őket?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Igenis, Fenség. <span class= +"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Bravó. Milyen sokoldalúság! A +viszontlátásra.</p> +<p class="center"><i>Ági kimegy a fiúkkal jobbra.</i></p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Milyen diszkrét, szimpatikus +jelenség ez a tanár. El vagyok ragadtatva tőle.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Nekem is megtetszett már az +első percben.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. És milyen csinos fiú.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>Symphorosához</i>. Mondom, +ebbe is beleszeretett.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Kérlek, ne légy +ideges.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Hát most addig is, amíg a +nagy vívóakadémia megkezdődik…</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Nagyon sok látnivalóval nem +tudunk neked szolgálni. De ha érdekelnek a szép rózsák, +Alexandrának a külön kis rózsakertészete…</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Ah, igen.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ez az ő büszkesége, az ő +boldogsága, az ő rózsái. Meg kell adni, van köztük egy pár +kertészeti csoda.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Nagyszerű!</p> +<p><span class="smcap">Wunderlich</span> <i>előlép</i>. Vagy ha +érdekli <span class="pagenum"><a name="Page_47" id= +"Page_47">-47-</a></span> Fenségedet, én tegnap láttam itt az új +tehenészetet. Egy különös újítás van. Abszolut modern dolog: a +tehenekből vakuummal szívják ki a tejet.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Vakuummal?</p> +<p><span class="smcap">Wunderlich</span>. Igen, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Mint a port a +szőnyegekből?</p> +<p><span class="smcap">Wunderlich</span>. Éppen úgy. Rendkívül +érdekes.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Nahát ez fantasztikus. Ezt +igazán meg kell nézni, ilyet még sose láttam. Ezt mind te +szervezed, Beatrix néni?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Én vezettem be +kísérletképpen.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Nahát, te igazán hatalmas +asszony vagy.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ha megengedsz egy +megjegyzést Albert: a tehenészet egy kicsit messze van.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Annál jobb, legalább járunk +egyet.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ahogy neked kellemesebb. +Menjünk a tehenészetbe</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Azt nem. Hogyne, hogy ti most +<span class="pagenum"><a name="Page_48" id= +"Page_48">-48-</a></span> fáradjatok miattam. Majd én Lützennel és +a jó ezredessel elmegyek. Jól kilépünk.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Ha megengeded, veletek +tartok.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Neked se engedem meg. Ha én +turista vagyok, abból senkinek másnak ne legyen fáradsága.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. De…</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Nem, nem. <i>Indul</i>. +Hogyne, hogy itt szaladgáljatok velem, mintha valami idegen volnék. +Előre, Lützen. Gyerünk ezredes úr. A vívóteremben pontosan ott +leszünk. Küldjetek majd értünk valakit.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Majd telefonálok.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. De mi a tehenekhez +megyünk.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Oda, oda.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Hát ott is van telefon?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Minden istállóban.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Nahát, te egy kolosszális +asszony vagy. Hallatlan. Pá! <i>Kisiet a kertbe Lützennel és +Wunderlich ezredessel.</i></p> +<p class="center"><i>Kínos szünet.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>mélyen megsértve elmegy +jobbra.</i></p> +<p class="center"><i>Szünet.</i> <span class="pagenum"><a name= +"Page_49" id="Page_49">-49-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Na, ez ugyan letette a +rózsakertet.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Na? Hát mit mondtam neked? +És te még azt mondod, hogy ne legyek ideges. Hisz ez már egyenesen +feltünő. Hallottad az ezredest? Alig jöttem én a rózsakerttel, +rögtön jött az ezredes a tehenekkel.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Ez véletlen.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Igen? Hát én nekimegyek +ennek a véletlennek.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Láttam, ahogy egy párszor +nekiugrottál. Nem nagy sikerrel.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Nem hagyom magamat, amíg +csak egy atomnyi remény van. És amíg egy óra idő van. Majd +meglátjátok most.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Mit fogsz csinálni?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Borzasztó, hogy csak ez az +egy mód van.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Melyik mód?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Csak egy. Egy borzasztó.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Félek tőled, Beatrix.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Bizony most félhetsz is. +Mert ami most jön, az olyan rettenetes, hogyha <span class= +"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> más +csinálná, egész életemben megvetném érte.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. El se tudom képzelni, mire +gondolsz.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Isten meg fogja bocsátani +egy anyának, amit a gyermeke boldogságáért tesz. És egy özvegynek, +amit a családja hivatásáért cselekszik. <i>Könnyezve, +Jácinthoz.</i> Te ezt meg fogod bocsátani nekem.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Én már meg is bocsátottam, +kedves Beatrix, teljesen és tökéletesen. De ezért legalább annyit +kérek, hogy tudjam, mit követsz el.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. A legborzasztóbbat, amit +anya elkövethet. De most nem tudom különválasztani magamban a jó +anyát az okos asszonytól.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Azt nem is szabad.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Én ismerlek Beatrix. Ha +te így beszélsz, én előre azt a tanácsot adom neked, hogy ne kövesd +el.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Te leszel szíves hallgatni. +– Itt egy baj van. Az, hogy Albert figyelme <span class= +"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> nincs +felhíva a lányra. A figyelme – mint férfié.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Szent Isten.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Miért? Olyan borzasztóan +kezdődik?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Elég ijesztően.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Hát készüljetek el még +erősebbre is. Alexandra nem mehet túl bizonyos határon. Alexandra +nem kacsinthat rá.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Kezdek megnyugodni.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Alexandra nem kínálhatja +magát neki.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Hála Istennek.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Képtelen is volna megtenni, +de az én büszkeségem ezt nem is tudná túlélni.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Tehát?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. A férfi figyelmét egy nőre +igazán csak… egy más férfi figyelme tudja felhívni.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Rettenetes.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Eddig még nem. Csak éppen +furcsán kezdődik. Folytasd. <span class="pagenum"><a name="Page_52" +id="Page_52">-52-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Más cél nincs, mint hogy +Albert észrevegye Alexandrában a nőt. A többi aztán a mi dolgunk. +Idő nincs. Holnap utazik. Alexandra okos és fegyelmezett. És +Albertnek nagyon megtetszett… a tanár.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Tyhű angyalom, ez kezd +melegedni.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Beatrix!</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Hagyjátok a szenvedés +tetőpontjára érkezett anyát! Senki ne zavarja az anyát az ő +végtelen szeretetének paroxizmusában. Én ebben az őrületemben szent +és sérthetetlen vagyok.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. És mi történjék avval a +tanárral?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Meg fogjuk hívni ma este a +búcsúestélyre.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Vége van a világnak.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. És Alexandra foglalkozni fog +vele.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Ez… ez… Dante tollára +méltó.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Nem nyúltam volna ehhez a +<span class="pagenum"><a name="Page_53" id= +"Page_53">-53-</a></span> végső eszközhöz, de maga Albert hívta fel +rá a figyelmemet… mikor dícsérte… szinte kijelölte. És ezt kell +felhasználnom, ezt az elcsépelt udvari romantikát… a nevelő úr és a +királykisasszony… mert higyjétek el, még mindig az ilyesmi hat +rájuk a legerősebben. Egy rangjabeli riválist lenézne. De egy… +alkalmazott… az félelmes.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Nem élem túl.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Parancsolom, hogy túléld. +Alexandra rá fog nézni a tanárra. És… és… Alexandra egy négyest fog +táncolni a tanárral. És Isten pedig meg fog bocsátani nekem is és +Alexandrának is. Én viszont a tanárnak soha nem fogok +megbocsátani.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Mért?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Amért rászorultam.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. A trónörökösre nem +mosolyoghat. És a tanárra igen?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Az más. Az olyan, mintha a +ponnira mosolyogna.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Károly, édes Károly, +<span class="pagenum"><a name="Page_54" id= +"Page_54">-54-</a></span> mért hallgatsz? Te hallgatsz ezekre a +borzalmakra?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Ezek nem borzalmak. Ezek +asszonyi praktikák, amiket ti fújtok fel ilyen nagyra. Én nem is +ezért hallgatok. Másért hallgatok.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ugyan miért?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. A tanárért, szegényért.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Mi baj történik a +tanárral?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Mondd édesem. Mosolygott már +valaha Alexandra a tanárra?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Hogy kérdezhetsz ilyet?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Szóval nem. Hát mit gondolsz +édesem, ha most egyszerre rámosolyog…</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Attól ne félj, hogy az az úr +ebből valami reményt formáljon. Arra itt vagyok én.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Meg ő. A tanár fiatal és +temperamentumos. Az én szemem ugyan már elszokott az ilyesmitől, de +csak egyszer kell látni, hogy hogyan néz ez a fiú a lányodra. +Áhítattal, de férfiasan. Mint a macska a kanárira, amikor énekel. +Tiszteli, de… meg is enné. <span class="pagenum"><a name="Page_55" +id="Page_55">-55-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Csak nem akarod azt mondani, +hogy szerelmes bele?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Nem. De hogy az ő figyelme +fel van híva, az bizonyos.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Tehát?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Tehát egy ilyen szegény +tisztességes fiú nem arra való, hogy vért csapoljanak belőle és +aztán kidobják.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Szóval te tanár-párti +vagy.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Ember-párti vagyok.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Szóval neked az ő esetleges +két-háromnapos kis melankólikus felhőzete drágább, mint a testvéred +és a niéce-ed boldogsága és a családod történelmi szerepe.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Te már annyiszor láttad +rajtam ezt a ruhát, hogy észre se veszed. Én nekem az emberi szív +méltósága drága; nekem semmi se drága, csak a szeretet és az +egészséges fiatal érzés; nekem nem drága a te terved és az Albert +trónja, nekem nem drága az Alexandra koronája, – nekem drága az +ember, aki nem eszköz, hanem Isten gyermeke. Mikor még +versenyistállóm <span class="pagenum"><a name="Page_56" id= +"Page_56">-56-</a></span> volt, futtattam lovat én is úgy, hogy +vezesse a másikat, hogy iramot diktáljon neki és a célnál szépen +maradjon le, hogy a másik nyerje meg a versenyt. De ez ló volt, +édes fiam. És aki egy ember szívével ilyen… ilyen érvényesülési +manővert akar csinálni, aki egy ember lelkének a nyugalmát csak +ennyire becsüli, az, édes húgom, az igazán nagyon rászorul arra a +mentségre, hogy anya. Ez az én véleményem édesem és most megyek én +is egy percre megnézni azt a vakuumot. <i>Elsiet, ki a +kertbe.</i></p> +<p class="center"><i>Szünet.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Engem az utamon nem állít +meg senki és semmi. Ne sírj. Parancsolom, hogy tedd el a +zsebkendődet. Most én életveszélyes vagyok. Ő vele pedig ne törődj. +Mindig volt véleménye és sose volt modora. Ha a férfiakon mult +volna, már a tizennyolcadik században trónfosztottak lettünk volna. +Menj és küldd be Alexandrát.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span> <i>kimegy jobbra</i>.</p> +<p class="center"><i>Pillanatnyi szünet.</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span></p> +<p class="center"><i>Alexandra bejön jobbról.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Hivattál, anyám.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Igen gyermekem. Ezen a +világon te állsz legközelebb az én szívemhez. Benned az én vérem +folyik. Te meg fogsz érteni engem.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Igen, anyám.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Te épp úgy tudsz akarni, +mint én.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Óh igen, anyám.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. És ha nem tudnál, akkor +akarj úgy akarni. Olyan nagyon, olyan szívósan, mint én. És azt, +amit én.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Igen anyám.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Tudod, miről beszélek és +tudod, mit akarok. Akarod-e te is, olyan nagyon, mint én.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Akarom, anyám. Tudom az +értelmét, a súlyát, a jelentőségét. Mindent tudok és értek.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. A hiúság kis sebei hamar +begyógyulnak. Végül a rózsák mégis csak szebb teremtményei +Istennek, mint a tehenek… <span class="pagenum"><a name="Page_58" +id="Page_58">-58-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Óh anyám…</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. És az akarat az egyetlen erő +ebben a földi küzdelemben. Értesz, lányom.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Értelek, de nem tudom, +hogy mit parancsolsz.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. A mai búcsúestélyre meg +fogjuk hívni a tanárt. Te fogod a mai búcsúestélyre meghívni a +tanárt.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Én, anyám?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Te.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. A tanárt?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Azt. <i>Könnyezve</i>. +Belátom, édes gyermekem, hogy borzalmas, amit itt most mondtam… De +a végső kétségbeesés kényszeríti a te szegény anyádat… Szeress +engem, szegény, szegény, kis lányom… szeress engem, amért ennyire +szeretlek téged…</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>nyugodtan és +fegyelmezetten</i>. Anyám…</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>könnyeit letörölve</i>. +Mit magyarázzam neked? Hiszen tudsz mindent, minden gondolatomat +tudod, érted.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Értem, anyám. <span class= +"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Bécsből akartam hozatni egy +herceget, de arra már nincs idő. És nem is olyan jó.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Amint parancsolod. Meg +fogom hívni a tanárt a mai estélyre.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. De nem ezzel az arccal.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Tudom, anyám. Más +arccal.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. És meg fogod neki engedni, +hogy… <i>Sírva fakad.</i> Hogy egy négyest táncoljon veled. +<i>Alexandra hallgat.</i> Nos? Mért hallgatsz?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nagyon hirtelen jön ez, +anyám.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Nincs időnk, nincs időnk! +Hiszen ha időnk volna! Nos? Beszélj!</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Anyám, ne értsd félre ezt +a komolyságomat. De kell egy perc, néhány pillanat, amíg ezt a +gondolatot megszokom. A tanár egyszerű kisbirtokosok gyermeke.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Fájdalom, az.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. És ha elgondolom, hogy a +karján fogom nyugtatni a karomat… <span class="pagenum"><a name= +"Page_60" id="Page_60">-60-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Hosszú kesztyű lesz rajtad, +lányom.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nem az érintés teszi, +anyám. A gondolat.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ő éppúgy Isten teremtménye, +mint mi, édes gyermekem.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Tudomásul veszem, +anyám.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Hát kérdezed a növényektől, +vagy a kedves állatoktól a származásukat?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nem, anyám.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Na látod. Hiszen egy kedves +lovacskára is rámosolyogsz. Egy kis mókuskára is. Azokkal is +foglalkozol.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Igen anyám, így már +megnyugtatóbb a dolog.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Na látod, édesem.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Csak… Valami mégis +van.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Csak mondd bátran, fiam. +Megfelelek rá.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Ő is… hát mégis ember. +Úgy-e?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Óh, hogyne. Hogyne.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Ő mindenesetre gondol +<span class="pagenum"><a name="Page_61" id= +"Page_61">-61-</a></span> erről valamit. Itt az ő nagy különbsége a +mókuskával.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Az az ő dolga.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. De megtörténhetik, hogy +félreért.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Te nem fogsz olyat tenni, +amit ő félreérthetne. E felől nyugodt vagyok.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nyugodt is lehetsz anyám. +De ez a hirtelen változás mégis csak hatni fog rá.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Azzal mi ne törődjünk.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. De tudnom kell, hogy mit +csináljak, ha… Isten ments… csak azért mondom, mert mindenre kell +gondolni… ha vonzódni talál.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Csak nem vettél rajta észre +ilyesmit?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Arra is kell gondolni.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Észre vettél rajta +ilyesmit?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Én nem veszek észre semmi +olyat, amit nem akarok észrevenni.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Szóval… igen? <span class= +"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nem mondhatnám. De… ő nem +nyugodt, mikor velem beszél. Ő nem nyugodt.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ez nem baj, gyermekem. Ne +resteld, ez nem megszégyenítő. Nem hagy foltot. Istenem, elvégre… +volt már arra sok eset. Néha vonzódnak így magasabb katonatisztek… +sőt orvosok is.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. De észrevenni… nem +szabad.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Isten őrizz. Azt ők végezzék +el magukkal. De ők nem is szólnak. Ők ezt önmagukkal szokták +elintézni, néha igen nobilisan.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. És azután?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. A többivel ne törődj. Itt +vagyunk mi. Neked csak egy célod van. A jövőd felé menni, semerre +se nézni, csak előre.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Igen, anyám.</p> +<p class="center"><i>Alfréd inas jobbról belép.</i></p> +<p><span class="smcap">Alfréd</span>. Fenség, a tanár úr jelenti +Fenségednek, hogy a kis fenségek víváshoz öltözve várják fenséged +parancsát. <span class="pagenum"><a name="Page_63" id= +"Page_63">-63-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. A fiúk menjenek a +vívóterembe és ott várjanak. A tanár úr pedig jőjjön be.</p> +<p class="center"><i>Alfréd kimegy jobbra.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>könnyezve</i>. Légy erős… +szegény, szegény kis lányom… <i>Megcsókolja, két kezét forrón +megrázza.</i> Légy erős… <i>Balra kisiet a kertbe.</i></p> +<p class="center"><i>Alexandra egy pillanatra egyedül marad. E +rövid szünet után jobbról belép Ági, vívójelmezben. Balkezében a +maszk, jobbjában a kard. Parancsra várva feszesen áll az ajtó +mellett.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>balról, elől áll</i>. Ma +éjszaka valami csillagászati esemény van?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Igen, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. És mi az?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Ma éjjel látható legszebben a +Véga és a Capella.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Mi az a Véga?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. A Lant főcsillaga, Fenség. Zöld +csillag, amely ezerszer fényesebb, mint a Nap.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. És a másik? <span class= +"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Capella, a szép arany +csillag.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Ön ezt ma éjjel meg akarja +mutatni a fiúknak.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Igen, Fenség. A toronyban.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Ön szereti a +csillagokat?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nagyon, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. És tud róluk mindent?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nagyon keveset tudok róluk, +Fenség. De ez a kevés is csudálatosan szép.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Ez a ma esti csillagnézés +elmarad.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Parancsára, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Ma este búcsúestély van a +kastélyban a trónörökös tiszteletére. Ő holnap elutazik.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Milyen kár.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. A búcsúestélyen a környék +előkelő hivatalos személyiségei is részt vesznek. Nem leszünk +sokan. Én azt az óhajomat fejeztem ki, hogy mi önt erre a mai +estélyre meghívjuk.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>nagyot néz, aztán közelebb jön +néhány lépéssel.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_65" id= +"Page_65">-65-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Ezért marad el a +csillagvizsgálás.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Boldog vagyok Fenség, és ha +valami fokozhatja ezt a boldogságot, úgy ez az, hogy Fenséged +ajkairól hallhatom ezt a megtiszteltetést.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Remélem, nem fog +unatkozni, bár valószínű, hogy kissé feszes lesz a dolog.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Fenségtek környezetében legszebb +perceimet fogom tölteni.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Ha nagyon unná magát a +főispánok és kegyelmes urak közt, keressen föl.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Ha megengedi, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Legalább egyszer másról is +hallhatom beszélni, mint a tőrvívás fogásairól. Mert eddig másról +nem is beszélt velem.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nem rajtam mult, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. A csillagokról fog nekem +beszélni. A zöld csillagról és az arany csillagról. <span class= +"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Boldogan, Fenség.</p> +<p class="center"><i>Szünet.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Érdekes… most félek +öntől.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Miért, Fenség?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Olyan agresszív jelenség +így, nekiöltözve, karddal a kezében.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. A legtöbbször ilyennek +méltóztatott látni… a vívóteremben.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Az más volt. Akkor az én +kezemben is kard volt. Egészen különös. Védtelennek érzem így +magamat.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Olyan rossz az impresszió?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nem rossz.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Hanem?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Támadó.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Csudálatos, Fenség. Én úgy +érzem, csupa védekezés vagyok most, ebben a percben.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Szóval… eljön, úgy-e?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Igen, Fenség</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nem sajnálja a zöld +csillagot?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nem, Fenség. <span class= +"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Tehát… kilenc órakor.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Köszönöm, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Szívesen, tanár úr.</p> +<p class="center"><i>Fejbiccentéssel kimegy balra a kertbe.</i></p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>felgyulladt szemmel, emelt +fejjel, csudálkozva, elgondolkozva néz utána.</i></p> +<p class="center"><i>Pillanatnyi szünet.</i></p> +<p class="center">FÜGGÖNY. <span class="pagenum"><a name="Page_68" +id="Page_68">-68-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>MÁSODIK FELVONÁS.</h2> +</div> +<p class="center"><i>Az estély. Díszes terem, fényesen kivilágítva. +Jobbról és balról egy-egy nagy kétszárnyú ajtó. Ugyanilyen két ajtó +a háttér falon, jobbról és balról. E hátsó ajtók nyitva vannak. +Mögöttük folyosó van és mindkét ajtóval szemben a folyosó hátsó +falán egy-egy földig üvegezett, áttetsző-függönyös ajtó, amely +mögött fény látható. Ott mulatnak a vendégek. Halkan szűrődik be a +zene. A színpad jobbfelén hét személyre terített buffet-asztal. Az +asztal előtt két puff. Hét szék. Éjfél. Mikor a függöny felgördül, +rövid ideig némaság a színpadon. Caesar bort tölt és rakosgat az +asztalon, majd aztán mint szobor, áll a jobb hátsó ajtó előtt. +Aztán nyílik ki a baloldali leghátsó függönyös üvegajtó. Symphorosa +jön be. Egy pillanatra erősebben hallatszik a zene. Táncolnak. Az +ajtó becsukódik.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_69" id= +"Page_69">-69-</a></span> <i>Symphorosa áll és visszatekintve vár +maga után valakit. Rövidke szünet után megint nyílik az az ajtó és +Beatrix jön be.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Jól értettelek? Intettél, +hogy jőjjek ki?</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Mit akarsz? Mért vagy olyan +titokzatos?</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Nem akartam bent +sugdosódni veled.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Mért vagy olyan izgatott? Mi +az? Nyugodtan mondd meg, mit akarsz.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Úgy gondolom, Beatrix, +hogy Alexandra már túlságosan sokáig ül a tükör alatt a +tanárral.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Oly boldog vagyok +Symphorosa, hogy életemben először hajlandó vagyok igazat adni +neked.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Hidd el, ez már épp hogy +egy hajszállal több, mint kellene.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Valószínű, hogy a siker +boldogságában kissé elvesztettem a mértékemet. Nyugalom édesem. +Szóval?</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Jelezni kellene neki, +hogy <span class="pagenum"><a name="Page_70" id= +"Page_70">-70-</a></span> most egyelőre elég volt. Hagyja ott a +tanárt.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Jól van, Symphorosa. Menj +édesem és jelezd neki, hogy hagyja ott a tanárt. Hogy fogod jelezni +neki?</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Így, a szememmel. +<i>Mutatja.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Jól van, Symphorosa. +<i>Mosolyogva öleli meg.</i> Menj drágám, édes drágám.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Te vagy a legokosabb nő a +világon.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Nem, Symphorosa. Csak ebben +a szobában. <i>Symphorosa mozdulatára.</i> Mert a másik szobában +van egy nálam is okosabb nő: a lányom.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span> <i>sóhajt</i>.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ne sóhajts. Inkább bámuld +azt a finomságot, azt a mértéktudást, ahogy viselkedik. És azt a +hatást! Albert már kétszer mondta nekem ma este, hogy most látja +csak, milyen szép ez a lány. Meg fogod látni, holnap nem utazik el +és nem adok neki két napot, itt lesz az anyja, <span class= +"pagenum"><a name="Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> Mária +Dominika. <i>Meglátja Symphorosán, hogy türelmetlenkedik.</i> Jó, +jó, édesem. Türelmetlen vagy. Menj és ints neki a szemeddel.</p> +<p class="center"><i>Symphorosa visszasiet a bálterembe, Beatrix +boldog mosollyal néz utána, aztán szétnéz és a mereven álló +Caesaron akad meg a szeme.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Cæsar!</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Rendben van minden?</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Parancsára, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ez az?</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span> <i>az asztalra mutat</i>. A +buffet. Öt teríték a trónörökös és a fenséges család számára és +egy-egy teríték az adjutáns úr és a tanár úr számára.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. A felszolgálás mintaszerű +lesz.</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Fenség!</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. A menü?</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Ahogy a magas vendég szereti. +Gróf Lützen őexcellenciája volt szíves elárulni a magas vendég +legintimebb nyári ízlését.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Vagyis? <span class= +"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Hideg bouillon.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Hideg lazac.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Hideg beef.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Saját mustárjukkal.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Kiknek a saját +mustárjukkal?</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. A trónörökös őfensége saját +mustárjával.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Hát ez megint micsoda?</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. A saját titkos mustárjukat +mindenüvé magukkal viszik.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ez valami új dolog.</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. A chef azt mondja, hogy ez +már a régi görögöknél is szokás volt. Egyéniségek a speciális +fűszereiket vendégségbe is magukkal vitték.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. A chef ilyen tudós?</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Igen, Fenség. Azt is mondta, +hogy a görög inyencek védőtokot viseltek a nyelvükön és csak +evéskor húzták le. <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= +"Page_73">-73-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>szigorúan néz rá</i>. Ki +kérdezte ezt öntől?</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Csak mint kuriózumot +bátorkodtam.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Bátorkodjék a felelésre +szorítkozni.</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Igenis, Fenség. És hideg +csirke.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Micsoda?</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Hideg csirke is lesz. A hideg +beef után.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Mikor tálalják a szupét?</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Huszonegy perc mulva, Fenség. +És fagylalt.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Nekem ez a menü nagyon +hideg. Én kérek az én leveses csészémbe forró teát keserűen.</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Attól félek, Fenség, hogy a +tea elárulja magát, ha egyedül gőzölög itt a hideg levesek +közt.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Hát ne gőzölögjön. Legyen +forró, gőz nélkül.</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Még nem tudom, hogy fogom +csinálni, de meglesz. És minden rendben lesz. <span class= +"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. El is várom. <i>Caesar +visszalép.</i></p> +<p class="center"><i>Symphorosa jön.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Nos?</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Intettem.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. És?</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Azonnal felkelt a tanár +mellől.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Jó. Szeretem, ha a dolgok +símán mennek. Most menj és nézd meg, tett-e Arzén priznicet a +nyakára.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Milyen anya vagy!</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Hidd el, nincs más öröm a +világon. <i>Symphorosa el balra. Caesarhoz.</i> Honnan fognak +szervirozni?</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Innen, Fenség. <i>Kettőt +tapsol.</i></p> +<p class="center"><i>A tapsjelre jobbról, hátul bevonul a +személyzet libasorban. Elől Alfréd egy tállal, utána egy-egy lakáj +egy-egy tállal. Magasan tartják, ceremóniásan lépnek. Utánuk a két +huszár egy-egy italos vödörrel. Alfréd és a két lakáj az asztal elé +vonul, háttal a közönségnek, leteszi az asztalra a három tálat. +Ugyanarra a mozdulatra a két huszár a jobb fal hátsó részén leteszi +a két vödröt.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_75" id= +"Page_75">-75-</a></span> <i>Aztán a huszárok a jobbhátsó ajtótól +balra sorakoznak. Két lakáj a jobb és a jobbhátsó ajtó közt, +profilban. Alfréd közibük lép, meghajol.</i></p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Voilà!</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Bravó, Cæsar! <i>Visszasiet +a bálterembe.</i></p> +<p class="center"><i>Caesar mélyen meghajol.</i></p> +<p class="center"><i>Miután Beatrix mögött becsukódott az +ajtó.</i></p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Huszárok!</p> +<p class="center"><i>A két huszár előlép.</i></p> +<p><span class="smcap">Caesar</span> <i>végignéz rajtuk</i>. Hátra +arc!</p> +<p class="center"><i>A huszárok megfordulnak.</i></p> +<p><span class="smcap">Caesar</span> <i>igazgatja a +spencerjüket</i>. Előre arc!</p> +<p class="center"><i>A huszárok előrefordulnak.</i></p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Jól van.</p> +<p class="center"><i>A huszárok visszalépnek.</i></p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Alfréd!</p> +<p><span class="smcap">Alfréd</span> <i>előkelően, lassan, némán +előrelép</i>.</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Seine königliche Hoheit, die +Herzogin Mutter, bekommt anstatt «bouillon froid» «thé chaud». Aber +ohne Dampf. «Thé chaud» muss in Farbe und äusseres <span class= +"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> Aussehen +die Impression eines «bouillon froid» geben.</p> +<p><span class="smcap">Alfréd</span>. Yes, Sir. You may rely upon +me. I shall do my best. Nobody has ever been disappointed who +honoured me with an order. I am the right man in the right +place.</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Oui, oui, très bien, mon +cher, très bien, très bien.</p> +<p class="center"><i>Alfréd el. Két inas utána el. Huszárok +foglalatoskodni kezdenek a vödrökkel és palackokkal. Caesar +ellenőrzi őket és halkan beszél hozzájuk.</i></p> +<p class="center"><i>Ezalatt balhátul belép Alexandra. Félig +mögötte, félig mellette, tiszteletteljesen, de kipirulva +Ági.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Caesar!</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Parancs, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Itt lesz a szupé?</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Itt, Fenség. A vendégek kis +asztaloknál szupiroznak a sárga teremben. A magas vendég a szűkebb +családdal itt. Most méltóztatott távozni innen a fenséges +asszonynak. <span class="pagenum"><a name="Page_77" id= +"Page_77">-77-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Az más, ha már a mama itt +volt. Akkor már nincs ellenőrizni való. És mikor eszünk?</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Tizenhét perc mulva. +Parancsol valamit, Fenség?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Köszönöm, nem.</p> +<p class="center"><i>Caesar visszamegy az italokhoz. Intésére a két +huszár kimegy. A következők alatt a tálaló asztalon és az étkező +asztalon rendezget, aszúbort tölt mindenki poharába stb.</i></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Szabad visszakísérnem a +tánchoz?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nem, kérem… itt úgy +látszik, egy kis félreértés van köztünk. Ugyanis, mikor én azt +mondtam, hogy megyek megnézni az asztalt… ez… nem jelentette azt, +hogy ön is jőjjön velem.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Bocsánat, Fenség… +<i>Mozdul.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Hiszen nem baj… maradjon. +<i>Zavartan</i>. Most nem tudom… talán kissé túlvilágosan fejeztem +ki magam. Nem így akartam mondani.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. De kérem, Fenség!</p> +<p class="center"><i>Caesar diszkréten el jobbhátul.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Bocsásson meg, de +gyakorlatlan <span class="pagenum"><a name="Page_78" id= +"Page_78">-78-</a></span> vagyok az ilyesmiben. Nem akartam rossz +lenni.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Tudom, Fenség. A félreértés +onnan van, hogy mikor én épp a Sas csillagképet magyaráztam, +Fenséged a mondat közepén állott fel és akkor én azt hittem, hogy +kötelességem nekem is felállani és a mondatot útközben befejezni. +Azt akartam mondani, hogy az a hét csillag egy repülő sast ábrázol, +a sasnak a feje pedig…</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Ekkor keltem én fel.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Igen. És én nem vettem észre, +hogy menekül előlem.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Lehet. Mert nem beszélt +szépen a csillagokról.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nagyon szégyellem, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Azt hittem, csupa csodát +és titkot fogok hallani, de maga folyton millió kilométereket mond +és rendszereket magyaráz. Nem tudtam, hogy ez ilyen száraz.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nem voltam olyan merész, hogy a +saját érzéseimet mondjam el a csillagokról. <span class= +"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Pedig azok talán… jobban +szórakoztattak volna.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. A nagy távolságok számai mögött +ott vannak az én reszkető gondolataim Istenről, a végtelenségről, +életről, halálról… szeretetről… <i>halkan</i>… szerelemről…</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>hidegen</i>. Ön el tud +képzelni ilyen nagy távolságokat?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Ha Fenségedre fölnézek, +igen.</p> +<p class="center"><i>Szünet.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>még hidegebben</i>. És a +végtelenséget?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Ha magamba nézek, Fenség.</p> +<p class="center"><i>Szünet.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. És hisz ezekben a +csodákban?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Minden csodában hiszek, Fenség. +Ez az én bátorságom. Ha nem hinnék a csodákban, hogy bírnám el az +életemet?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Az ön élete… olyan +elbírhatatlan?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Az volna, ha…</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Ha? <span class= +"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Ha nem volna belőle kettő. Egy +kifelé. És egy másik, belül, egy lázbeteg és fájdalmas élet.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Csudálatos. Mért nem +láttam én ezt meg?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Mert Fenséged is hisz a +csodákban.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Hogyan?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Elhiszi az én hideg és +mozdulatlan arcomat… akkor is, amikor beleütnek.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>borzadva</i>. Önnek az +arcába ütnek?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Mindennap.</p> +<p class="center"><i>Szünet</i>.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Kicsoda üt önnek az +arcába?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>nem felel</i>.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Kicsoda? Mi tesszük ezt? +Talán… én is?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>lehajtja a fejét</i>.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Anélkül, hogy tudnám?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Azok a legfájdalmasabbak, +Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Szent Isten… hisz ez +titokzatosabb, mint a csillagok. Én bántom önt? <span class= +"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Fenséged itt mindennap látja azt +a csodát, hogy egy férfi arca, hangja, egész külső élete nyugodt és +egyensúlyozott marad… mikor belül lánggal ég a fiatal büszkesége. +És nem keresi az okát ennek a csodának.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Az okát?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>egyre növekvő hévvel</i>. Mit +gondol Fenséged, miért tűrök el itt mindent? Miért tanítok +alázatosan és hallgatok alázatosan? Mit gondol Fenséged, miért +tiprom le az önérzetemet? Miért vagyok itt, ahol vagyok, miért +élek, kiért élek itt, ahol élek és így, ahogy élek?…</p> +<p class="center"><i>Balról hátul belép Albert két +hölggyel.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Ön olyan dolgok felé +irányítja a figyelmemet…</p> +<p><span class="smcap">Albert</span> <i>jókedvűen vág közbe</i>. Ez +aztán az ideális házikisasszony! Koncert előtt a zenészeknél, szupé +előtt a terítésnél. Mindenütt ott van az a szép, figyelmes +szeme!</p> +<p><span class="smcap">Első hölgy</span>. A szegényeknél látná, +Fenséges uram, a szegény betegeknél a kórházban! <span class= +"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Ne dícsérjenek, kegyelmes +asszony. Az érdem az önöké. Én csak reprezentálok.</p> +<p><span class="smcap">Második hölgy</span>. Óh, óh, Fenség!</p> +<p><span class="smcap">Első hölgy</span>. Óh, óh!</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Úgy-e, hogy csak +szerénykedik! Ismerlek én téged. Te ugyanaz a nagyszerű karakter +vagy, mint a kedves édesanyád. Jóestét, tanár úr.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>mélyen meghajol</i>.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span> <i>a hölgyekhez</i>. Ez egy +brilliáns ember, ez a fiatal ember. <i>Kifelé sétál a +hölgyekkel.</i> Ez nemcsak tudományosan képzett csillagász és +pedagógus, hanem elsőrangú vívó is. Én láttam ma délután a fiúkkal. +Mondhatom: Alle Achtung! <i>Beszélgetve kimegy a két hölggyel +jobbra.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. És most… hirtelen még +szomorúbb lett… Miért?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Megmondjam, Fenség?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Valami borzasztó? Amit nem +volna szabad hallanom?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Két szó. <span class= +"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Csak? És a külön +engedelmem kell hozzá.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Igen. Mert ez a két szó… a +végtelenséget nyitja ki, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. A végtelenséget?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>Albert után néz</i>. Féltékeny +vagyok, Fenség.</p> +<p class="center"><i>Szünet.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Én… tökéletesen meg vagyok +zavarva, tanár úr. A két szót… most hallottam… de az értelmét nem +tudom…</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Most már sajnálom is, hogy +kimondtam.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Én végtelenül szomorú +vagyok most, tanár úr.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>lehajtja a fejét</i>.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Ez nem frázis, tanár úr. +Én most nagyon, nagyon elszomorodtam.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>hallgat</i>.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Én most egyszerre +szembekerültem valamivel… azt hiszem, tanár úr, azzal a +végtelenséggel, amit ön mondott. <span class="pagenum"><a name= +"Page_84" id="Page_84">-84-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Ez a mai este… ez hozott ki a +sodromból.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Igen… ez… ez a mai +este…</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Hónapokon át… minden, amit +hozzám szólt… rövid volt és éles volt… az udvariassága hamis… csak +a közömbössége volt őszinte… És most végre… egyszerre úgy nézett +rám, mintha én is ember volnék… férfi volnék… és mondott egy pár +meleg szót…</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Én semmi olyat nem +mondtam, ami…</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>növekvő bátorsággal</i>. De +minden, amit mondott… és tett… és nézett… az mind megzavart és +felforgatott… és megbontotta bennem azt a szép fegyelmet, ami eddig +fenntartott. És… tönkretette bennem a reménytelenségnek a +költészetét. Ezt én ma este örökre elvesztettem. Pedig ez szép +volt. Ez történt ma este. Soha nem szóltam volna.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Kérem… nem tudom, +<span class="pagenum"><a name="Page_85" id= +"Page_85">-85-</a></span> mit mondjak most önnek. Nem akarom, hogy +ez így legyen!</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Csakhogy itt aztán megszünt a +hatalom, kis hercegnő.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Milyen furcsa megszólítás. +Nem bírom ezt az egészet kérem.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nem fog többé látni. Elmegyek, +ha parancsolja. És ha azt parancsolja, hogy maradjak – elmegyek +akkor is. Lássa, most én se tudok rendesen beszélni. Egy kicsit +elvette az eszemet, Fenség. Majd holnap… holnap…</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nem, nem. Most mindjárt +kell erről beszélni. Mert én nem akarok félreértést. Én önnek +mindent el fogok mondani. Én olyan rettenetesen szégyellem +magamat…</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Miért, Fenség?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nem, ezt nem lehet…</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. De könyörgöm… nem kérném, de +látom, hogy akar valamit, hogy küzd magával… <i>reménykedve</i> és +látom a félénkségét… talán csak az én kérésem, az én forró kérésem +kell,… hogy szóljon… <span class="pagenum"><a name="Page_86" id= +"Page_86">-86-</a></span> hogy felbátorodjék és kinyíljon a szive… +hogy megszólaljon, beszéljen… és boldoggá tegyen egy szavával!</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nem, nem. Megint félreért! +De én vagyok az oka ennek is! Nem, nem, itt egészen másról van szó. +De lássa, ha hallgatok, az még rosszabb… félreért. Kérem… itt +valami borzasztóról van szó.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. De miről, Fenség?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Árulásról.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Árulás?</p> +<p class="center"><i>Szünet.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Ön férfi… És becsül engem, +úgy-e?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Fenség…</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. És hallgat.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Hallgatok.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Örökre.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Örökre.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Azt akarom, hogy becsüljön +továbbra is… és azt akarom, hogy én nyugodt legyek… olyan nyugodt, +mint még ma délután is voltam. Maga becsületes ember és azt hiszem, +jó barátunk. <span class="pagenum"><a name="Page_87" id= +"Page_87">-87-</a></span> Hallgasson ide. A családomnak, az +anyámnak, egy életcélja van: hogy én a trónörökös felesége legyek… +hogy én vigyem vissza a családomat a trónra. Becsülje meg ezt a +pillanatot, tanár úr, tiszteljen ezért engem most, minden +szavamért… mert úgy érzem, ahogy beszélek, hogy a vérem folyik… egy +seben át. Tanár úr… a trónörökös nem törődik velem… és az én drága +anyám úgy gondolta, hogy legyen valaki… egy férfi… akin keresztül +engem… Albert észrevegyen. Érezze meg tanár úr, érezze meg, milyen +nagyrabecsülöm én a maga szenvedését… és milyen tisztára akarom én +mosni az én szivemet. Én nem bántottam soha senkit. Maga az első +ember a világon, akinek fájdalmat okoztam. Én magát se bántottam +volna soha. Én azért voltam sokszor olyan nyers magához, mert én +úgy éreztem, én sejtettem… hogy maga miattam… nyugtalan. De most +gyönge voltam… és az anyám úgy tud parancsolni nekem… és én kis +gyermekkorom <span class="pagenum"><a name="Page_88" id= +"Page_88">-88-</a></span> óta soha-soha nem mondtam neki, hogy +«nem». Ő úgy gondolta, hogy én hívjam meg önt ide ma estére… és +nézzek önre. És ha én tudtam volna tanár úr… ha én ki tudtam volna +előre mérni azt, amit nem lehet, ha én nekem sejtelmem lett volna, +hogy hogyan világít egy férfi szeme, mikor egyszerre fellobban +benne a parázs… és hogy van a világon ilyen bátorság… és hogy az +merészel a szemembe lángolni és hogy az így éget! <i>Kis +szünet.</i> <i>Az asztalhoz megy, leül.</i> Tanár úr, én most +megmondtam mindent… és most fellélekzem. Könnyű vagyok és tiszta +vagyok… Ön most tud mindent. És becsüljön meg engem ezért az +árulásért… De emberebb vagyok, mint gondoltam… és hála az én +szegény jó anyám… nagy szeretetének… hogy ezt most megtaláltam +magamban.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>lehajtja a fejét</i>.</p> +<p class="center"><i>Szünet.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nem felel semmit?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Ön… csak a parancsnak +engedelmeskedett? <span class="pagenum"><a name="Page_89" id= +"Page_89">-89-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nem akarok ártatlanabbnak +látszani, mint vagyok. Bűnös vagyok én is. Csúnya tőlem, hogy az +anyámra fogok mindent. <i>Szünet</i>. Királyné akarok lenni. <i>A +karjára hajtja a fejét.</i></p> +<p class="center"><i>Szünet.</i></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Vagyis, akkor én most már +mehetek.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Mért mondja ezt?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Csak épp erre voltam jó.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>fölkel</i>. Ne rémítsen +meg. Én meg akartam becsülni azzal, hogy felvilágosítottam. De úgy +látom rosszat cselekedtem. Milyen furcsán néz rám.</p> +<p class="center"><i>A zene elhallgat.</i></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Fejbe vagyok vágva, Fenség. +Összetört bennem valami. Mért is mondta ezt meg nekem.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Rosszul tettem?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Mért mondta?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Mert becsülöm. Azt +akartam, hogy barátom legyen.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. És ezt el tudja képzelni?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Milyen éles lett a hangja. +<span class="pagenum"><a name="Page_90" id= +"Page_90">-90-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Mint a beretva. Én is érzem. +Pedig nem akarom.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Meg fog büntetni?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Imádom, Fenség. Most már +megalázva, de legalább megint reménytelenül. <i>Keserűen, komolyan, +gúnnyal.</i> És nem kell félni tőlem. Alázatos leszek és szolga +leszek. Továbbra is állok rendelkezésére a fenséges családnak. +Kicsit vérzem, kicsit haldoklom, de meg vagyok tisztelve az érdekes +szereptől, amit nekem szántak. Mulattat és izgat. Most lesz csak +szép. Így kell szolgálni egy királykisasszonyt. Halálosan +megsebesítve, de mosolyogva.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Hamisan hangzik, amit +mond.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Talán csak keserűen.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>nyugtalanul</i>. És én, +aki azt hittem, hogy jót teszek, mikor nyiltan bevallok +mindent.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Mert már rám nincs szüksége. A +vőlegény tüzet fogott, a tanárt el lehet oltani. <span class= +"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nem tűröm, hogy ezt higyje +rólam és hogy így beszéljen velem.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Ne féljen tőlem. Hallgatok és +szolgálok. Ne nézzen rám olyan gyanakodva. Mosolyogjunk és tegyünk +úgy, mintha nem történt volna semmi. <i>Belép Albert.</i> Nem tud +mosolyogni? Lássa én tudok. Ott hagytuk el a sasnál. +<i>Hangosabban.</i> A sasnak a feje pedig…</p> +<p class="center"><i>Albert herceg belép Beatrix-szal és a két +hölggyel.</i></p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Még mindig itt?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. A tanár úr oly érdekes +dolgokat beszél. Ma éjjel nagy csillagászati esemény van.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Hol?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>idegesen</i>. Az égen, +Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Azt tudom. De milyen +csillagoknál?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Tulajdonkép nem is esemény. Csak +ma éjszaka különösen jól észlelhető néhány úgynevezett nyári +csillag. A Capella, az Arcturus, a Vega és a Sas csillagképe… +<i>Célzatosan</i>. Amely hét csillagból <span class= +"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> áll, ez a +hét csillag egy repülő sast ábrázol, a sasnak a feje pedig…</p> +<p><span class="smcap">Albert</span> <i>éllel</i>. Nem is tudtam, +hogy ez a mai este ilyen érdekes este.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. A sasnak a feje pedig?</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Téged ennyire érdekelnek a +csillagok, Alexandra?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Eddig nem nagyon +foglalkoztam velük.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Inkább a rózsákkal, mi? De ma +este felragyogott az ég, mi? Szép nyári éjszaka. <i>Célzással</i>. +Ragyognak a csillagok. Mint a szemek.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ha érdekel, a toronyban +egész kis obszervatóriumunk van.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Igazán? Ezt nem is +tudtam.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Csak olyan amatőr +csillagda.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Biztosan ezt is a brilliáns +tanár úr rendezte be. Az ezermester úr. Mi?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nem, Fenség. Ez már itt volt, +mikor én jöttem.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Látja, ilyesmit nekem meg se +mutatnak. <span class="pagenum"><a name="Page_93" id= +"Page_93">-93-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Mert korán szoktál +lefeküdni. A csillagok pedig nem alkalmazkodnak az etiketthez.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Ez jó. Ez a bölcs mondás a +tanár úrtól van… mi?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nem Albert. Ez tőlem +van.</p> +<p class="center"><i>Jácint jön Symphorosával.</i></p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Hallottad mit mondott?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Kicsoda?</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. A Xaxa. Azt mondta, hogy a +csillagok nem alkalmazkodnak az etiketthez.</p> +<p class="center"><i>Gongütés</i>.</p> +<p class="center"><i>Caesar jön a két huszárral és Alfréddal jobb +hátul. Az ezredes is megjelenik, bal hátul.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. A tanár urat ma +megfosztottuk az ő kedves csillagjaitól.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. És a szegény fiúkat is.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Szegény fiúk pedig úgy +örültek neki egész nap. Boldogok, ha nem kell korán lefeküdni.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Majd megnézik holnap. Látod +<span class="pagenum"><a name="Page_94" id= +"Page_94">-94-</a></span> milyen jó az, hogy a csillagok örökké +élnek. El lehet őket tenni holnapra. <i>A két hölgy bal hátul +el.</i></p> +<p><span class="smcap">Albert</span> <i>az asztal felé indul</i>. +<i>Jácinthoz.</i> Nem is tudtam, hogy csillagdátok is van.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Még boldogult Henrik sógorom +vett egy nagy távcsövet. Ezredes úr látta, gyakran.</p> +<p><span class="smcap">Wunderlich</span>. Oh igen. Egyszer ott meg +is égettem a nyelvemet.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. A távcsővel?</p> +<p><span class="smcap">Wunderlich</span>. Nem, Fenség. Egy +csészében sósav volt ottan és én azt megkóstoltam.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Képzelem, milyen +benyomást tett ez önre.</p> +<p><span class="smcap">Wunderlich</span>. Nagy benyomást, +Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Azt hiszem Albert, ideje +lesz enni valami keveset.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Talán inkább valami sokat. +Éjjel mindig rendkívüli étvágyam van, úgy-e Wunderlich?</p> +<p><span class="smcap">Wunderlich</span>. Hála Istennek, +Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>Ágihoz, halkan</i>. +Nagyon <span class="pagenum"><a name="Page_95" id= +"Page_95">-95-</a></span> szeretném, ha most az arcán nem lehetne +meglátni, amit beszéltünk.</p> +<p class="center"><i>Alexandra és Ági a színpad bal szélén áll +elől. – Jácint és Albert a színpad közepén, kissé hátrább. – +Beatrix és Symphorosa a színpad jobb szélén, elől az asztal +előtt.</i></p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. A Xaxa el van merülve a +csillagászatba.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>Alexandrához</i>. Igyekezni +fogok, Fenség. De azt hiszem már késő.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>Alberthez</i>. Őt nagyon +érdekli a fiúk nevelése. Állandóan ellenőrzi.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>Ágihoz</i>. Ne akarja, +hogy megijedjek magától.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Xaxából még csillagász +lesz.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. A nők nem szeretik ezt a +pályát.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>Ágihoz</i>. Én magát +vérig sértettem.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Igen, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Megbocsát nekem?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nem, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span> <i>lassan indul Alexandra +felé</i>.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span> <i>Beatrixhoz rémülten, +súgva</i>. Beatrix, ezek közt történt valami. <span class= +"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Te ne ijessz meg, mert itt +ájulok el a szoba közepén. <i>Indul Ági felé.</i></p> +<p><span class="smcap">Albert</span> <i>Alexandra felé +közeledve</i>. Xaxa, hagyd ott a csillagos égboltot és szállj le +hozzánk a földre. Szabad kérnem a karodat?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>belekarol, idegesen</i>. +Milyen váratlan kegy, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span> <i>Beatrixhoz</i>. Nézd +milyen izgatott. Vörös a füle. Azonnal küldjük el.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ne rémíts. Majd én elküldöm. +Bízd rám.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span> <i>lassan az asztal felé +vezeti Alexandrát.</i> Gúnyolsz? Elhanyagolsz és még gúnyolsz +is?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Én? Hogy mondhatod, hogy +elhanyagollak?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>ezalatt lassan elindult +Alexandra után.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>a színpad közepén útját +állja</i>. Tanár úrnak mintha rossz kedve volna.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nem, Fenség. Engedelmével ez a +legszebb éjszakája az életemnek. <span class="pagenum"><a name= +"Page_97" id="Page_97">-97-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. De mintha ideges volna. Ki +van pirulva.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. A szokatlan környezet teszi, +Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span> <i>az asztalnál, +Alexandrához</i>. Ki vagy pirulva kis lányom. De nem baj. Szép +vagy, mikor kipirulsz.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>az asztalnál</i>. Ha +szép zenét hallok, mindig kipirulok.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>Ágihoz</i>. Ha fáradt, nem +tartóztatjuk. Reggel korán kell kelnie.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nem vagyok fáradt, Fenség. Sőt +most kezdek felfrissülni.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span> <i>Alexandrához</i>. Szereted +a zenét?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>átszól az asztalhoz</i>. +Szereti a zenét. Ő énekel is.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span> <i>Alexandrához</i>. És látod, +nekem nem énekeltél semmit az egész idő alatt.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span> <i>Ágival és Beatrixszal +áll együtt.</i> Igazán ne zsenirozza magát tanár úr, ha aludni akar +menni.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Aludni, Fenség? Most ébredtem +fel. Nincs még öt perce.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>az asztalnál, +Alberthez</i>. <span class="pagenum"><a name="Page_98" id= +"Page_98">-98-</a></span> Előtted restellek énekelni. Te nagy +zeneértő vagy.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Én zeneértő? Ez jó. Hallja +Wunderlich?</p> +<p><span class="smcap">Wunderlich</span>. Hallom, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span> <i>Beatrixhoz</i>. +Legalább a mi asztalunkhoz ne üljön.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>Ágihoz, akinek ismét útját +állta</i>. Tanár úrnak rossz kedve van. A szobájába fogjuk küldeni +a vacsorát.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nem fogják odaküldeni a +vacsorát, Fenség. Itt fogom megenni a vacsorát.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Mi az tante Beatrix, te is +csillagász lettél? Ki akarsz éheztetni bennünket?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>az asztalhoz siet</i>. +Isten ments, kedves Albert!</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span> <i>szintén az asztalhoz +megy</i>. <i>Útközben mondja kétségbeesetten.</i> Végünk van!</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Én megfigyeltem magamon, hogy +éjjel van a legjobb étvágyam.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. XIV. Lajos volt erről +híres.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Üljünk le. <i>Albert és +Alexandra</i> <span class="pagenum"><a name="Page_99" id= +"Page_99">-99-</a></span> <i>leül. Ágihoz.</i> Tanár úr, ide. +<i>Helyet mutat neki maga és Symphorosa közt.</i></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Köszönöm. <i>Nem oda ül, hanem +Alexandra mellé.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Nem oda tanár úr. Ide, +ide.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>ülve</i>. Köszönöm, már most +itt is jó lesz. <i>Kínos csönd. Jácint fejcsóválva ül le.</i></p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Ezredes úr! <i>Helyet +mutat neki maga mellett. Súgva Beatrixhoz.</i> Végünk van. Itt +botrány lesz.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. A Bourbonok általában nappal +is sokat ettek. XVIII. Lajos tizenöt ürükotlettet evett meg egy +nyilvános ebéden. Képzeld mennyit evett, mikor nem látták. Téged ez +diszgusztál Beatrix. Nem is figyelsz.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>idegesen</i>. Dehogy nem. +Hallom, igen. XV. Lajos tizennyolc kotlettet.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Nem! XVIII. Lajos. És csak +tizenöt kotlettet.</p> +<p class="center"><i>Inasok rendezgetik a tálaló asztalon a +levest.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>édeskésen</i>. Nem tudom, +Albert, szereted-e a jégbehűtött bouillont? <span class= +"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Nemcsak hogy szeretem, de +eltaláltad a kedvenc nyári italomat.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Na, ennek nagyon örülök.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Milyen véletlen!</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. És milyen sokáig tart, amíg +hozzák.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Már jön, édesem. <i>Int +Caesarnak. Caesar elindítja az inasokat.</i> Azért nincs az +asztalon, hogy meg ne melegedjék. <i>Mindenki kap csészét. +Kóstolás. Áhitatos csönd.</i></p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>váratlanul megszólal a +csöndben, Alexandrához.</i> A sasnak a feje pedig, hogy most végre +talán befejezzem ezt a mondatot, az Altair nevű csillag, az Alpha +Aquilæ, amely gyönyörű szép erős zöld fényben ragyog ma éjszaka. +Ezt akartam mondani.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nehezen jutott hozzá, hogy +befejezze.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. A tanár úr bizonyosan nagyon +szépen tud beszélni, hogy a Xaxa úgy szereti hallgatni. +<span class="pagenum"><a name="Page_101" id= +"Page_101">-101-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Nagyon szép volt, de én egy +szót se értettem belőle.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nem tudok szépen beszélni. Épp +az imént vetette a szememre Őfensége.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span> <i>Alexandrához</i>. A szemére +vetetted?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>hogy eltérítse őket a +tárgytól</i>. Nem nagyon hideg a leves, Albert?</p> +<p class="center"><i>A zene megszólal.</i></p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Nem. Éppen jó a +hőmérséklete.</p> +<p><span class="smcap">Wunderlich</span>. Őfensége levese nyolc fok +Celsius szokott lenni.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Nem a cifra beszéd a fontos. +Az a fő, hogy tanult és tud.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Épp azért nem tudok szépen +beszélni, mert agyontanultam magamat.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Az sose baj fiam.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Naponta, kérem szépen, hány +órát tanult?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Többnyire tizet. És éjjel is +annyit.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Tíz meg tíz az húsz. +<i>Feláll</i>.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Mit keresel, édes fiam?</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. A sót. <span class= +"pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Wunderlich</span>. Méltóztassék.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Köszönöm. <i>Leül és sóz.</i> +Maradt az alvásra négy óra.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Néha annyi sem.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Ez borzasztó. Nekem tizenöt +órai alvás kell.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Nekem nyolc.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Nekem hat.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span> <i>Wunderlichhoz</i>. És +önnek?</p> +<p><span class="smcap">Wunderlich</span>. Kettő.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Ez különbözik egyéniség szerint. +Például Napoleon… <i>Hirtelen elhallgat, Beatrixra néz.</i></p> +<p class="center"><i>Kínos csönd. Mindenki egyszerre emeli ajkához +a leveses csészét. Isznak. Aztán a csészéket egyszerre teszik le, a +nagy csöndben egyszerre csörren a tányéron valamennyi.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>hogy megtörje a +csöndet</i>. És azért nem tud szépen beszélni, mert annyit +tanult?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. A sok anyagnak, Fenség, előbb +vérré kell válni, ki kell forrani, mint a bornak. Akkor adja csak +ki azt a muskotály-illatot, <span class="pagenum"><a name= +"Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> amit poézisnek nevezünk. +Ami kis költő van az emberben, az addig vár és hallgat. És még +akkor is sok minden kell, hogy az megszólaljon.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Egy szép hölgy. Mi?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Talán az.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ugyan… Albert!</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Attól függ, milyen a hölgy… +Mert én már láttam olyan hölgyet is, aki elnémította a költőt.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Jól tette. Nem szeretem a +költőket.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. A férfin múlik. Van férfi, +akinek nő nem tud szenvedést okozni. Irigylem az ilyet.</p> +<p class="center"><i>A csészéket elviszik.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Miért?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Mert én az ellenkezője vagyok. +Én mindig csak ettől féltem.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Félt? Szép hölgytől? Erős +hatástól?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Csak ettől. Túlérzékeny vagyok. +Ami mellől más nevetve megy tovább, én abba talán belepusztulnék. +<span class="pagenum"><a name="Page_104" id= +"Page_104">-104-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Pedig az egyáltalában nem +szükséges.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Tudom.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. És nem is nagyon +valószínű.</p> +<p class="center"><i>Alfréd tálat visz körül, amelyből csak Jácint, +Albert és Wunderlich vesz. A többi visszautasítja.</i></p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. De csak érdeklődött szép +hölgyek iránt?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Soha, Fenség. Tanultam.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. No-no-no-no.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. De így van, Fenség. Most jöttem +ki a világba, a könyveim közül. És most még kár volna, ha valami +baj érne.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. De még milyen kár volna.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Ne méltóztassanak félreérteni. +Nem én sajnálom magamat. De… van anyám, akinél érthető… az egyetlen +fia vagyok… hogy mindene vagyok. És van egy húgom, nem szép lány +szegényke… de én neveltem. Okos, jó kis teremtés… és annyit +dolgoztam érte. Szeretném tisztességesen férjhez adni. +<i>Körülnéz</i>. Bocsánat, <span class="pagenum"><a name="Page_105" +id="Page_105">-105-</a></span> most veszem csak észre, hogy folyton +én beszélek.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Beszéljen, beszéljen, úgy +érdekel amit mond.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. És van egy öreg tanárom +Waldbrott…</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. A heidelbergi egyetemen.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Igen atyám, ott tanít.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Mit tanít?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Asztrokémiát.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span> <i>Jácinthoz</i>. Kérlek +alássan, mi az?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Csillagászati vegytan.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Bravó.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Ismerem az öreg urat. +Nagyszerű legény, kiváló tudós.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Úgy-e? Ő… megtisztel a +szeretetével.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Csillagászati vegytan…</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Tessék?</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Semmi. Csillagászati +vegytan…</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Az öreg Waldbrott azt szokta +<span class="pagenum"><a name="Page_106" id= +"Page_106">-106-</a></span> nekem mondani, hogy nyugodtan hal meg, +mert élete munkáját én fogom folytatni. Ő úgyszólván rám bízta a +két nagy elméletét.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Kérem, hány nagy elmélete van +összesen?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Ez a kettő.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Bravó. És mind a kettőt önre +bízta?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Bravó.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Igen és ez… ez nagyon felemelő. +Ő és a húgom és az anyám… Igazán csak őmiattuk féltem ezt a kis +életemet, mikor… <i>Alexandrára néz.</i> Mikor bajba kerülök. +<i>Csönd. Megfogja a poharát.</i> Én ezt a szép házikisasszony +egészségére ürítem. <i>Fenékig üríti a poharat.</i></p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span> <i>lökdösi +Beatrixet</i>.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Prosit, ez jó korty volt. +<i>Mosolyogva koccint két szomszédjával.</i></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Dilettáns korty volt, fiam. +Ebből a nehéz borból nem húz ekkorát az ember. <span class= +"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nem ismerem atyám, még nem volt +hozzá szerencsém.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Hát akkor mutatkozzál be neki +illő tisztelettel, mert ez tokaji, édes fiam. Még pedig hat +puttonyos.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. A desszerthez való, nem a +leveshez.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Két hiba történt: korán +ittál, nagyot ittál.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nem tudtam, atyám. Bevallom, ez +az első pohár bor, amit életemben ittam.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Ne mondd.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Igazán, atyám. De hát… ma +éjszaka ez is megtörtént velem.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>szintén fenékig üríti a +poharát.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Alexandra!</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span> <i>Alexandra pohara felé +nyul</i>. Ho-ho-hó! Most mondtam, hogy ebből nem kell ekkorát +húzni!</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Én tudom, mért húzott a Xaxa +ekkorát.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Miért? <span class= +"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Rehabilitálni akarta a tanár +úr kortyát.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>szigorúan</i>. Arra semmi +szükség nem volt. Nem szoktál bort inni.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Ma éjszaka velem is +megtörtént, anyám. <i>Alberthez</i>. Albert… neveztesd ki valamivé +azt az öreg tanárt. Waldbrott a neve úgy-e?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Waldbrott, igen.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Ha te óhajtod… írhatok a +császárnak. Kérem, Wunderlich, írja fel.</p> +<p><span class="smcap">Wunderlich</span> <i>írja</i>. Már írom, +Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Mivé lehet az ilyen embert +kinevezni?</p> +<p class="center"><i>Az inasok kezdenek lazacot +felszolgálni.</i></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Az az éppen, hogy semmivé +se.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. A császár csak adhat neki +valamit…</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nehezen, Fenség. Nagyobb urat +szolgál az.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Nagyobb urat mint a +császárt?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Sokkal nagyobbat. <i>Felfelé +mutat.</i> Csillagász. <span class="pagenum"><a name="Page_109" id= +"Page_109">-109-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Szeretném ismerni a +hugát.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Drezdában van, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nagyon szereti?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nagyon, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Úgy-e ez ostoba kérdés +volt?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Igen, lányom, az volt.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nem, Fenség, okos kérdés volt, +mert jól esik rá felelni. Szeretem, nagyon szeretem… a húgomat. +Minden rossz napomon rágondolok. Ő benne a legerősebb a hit, hogy +én nem arra való vagyok, hogy elgázoljanak, hogy kár értem, mert én +is egy egész világ vagyok.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span> <i>kissé gúnyosan</i>. Egy +egész világ?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Igen, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Milyen szép ez.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Nem lesz ez egy kicsit +sok?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>bátran</i>. Nem, Fenség. Én +csillagász vagyok: ott tanulja meg az ember, hogy nem szabad +lenézni a legkisebb pontot sem. <i>Célzatosan</i>. Azok a kis +pontok az égen, az mind egy-egy nagy világ. <span class= +"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Mind?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>bátrabban</i>. Mind!</p> +<p><span class="smcap">Albert</span> <i>kissé élesen</i>. Talán +csak hiszik ezt azok a kis pontok.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>még bátrabban</i>. Oh én +tudom, hogy a nagy urak ezt nehezen tudják elképzelni. Ők úgy +beszélnek: tízmillió lakos, kétmilliós hadsereg… pedig az mind +külön-külön egy szuverén világ, amit nem szabad összetörni.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>idegesen</i>. Kérem, tanár +úr… ki akar világokat összetörni?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Hölgyek például mosolyogva +teszik ezt. <i>Alexandrához</i>. Szép Fenség, olyan erősen néz +rám.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Mert tetszik, amit +mond.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>Beatrixhoz</i>. És Fenség +olyan nyugtalanul néz reám. Biztosan, mert nem tetszik, amit +mondok.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>hidegen</i>. A tónus +szokatlan.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Erős kedvem van ma, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Talán erősebb is, mint +kellene.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>csititólag</i>. Anyám, +bálban <span class="pagenum"><a name="Page_111" id= +"Page_111">-111-</a></span> vagyunk és pezsgőt iszunk… <i>Felemeli +a poharát.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Nagyon csudálkozom, tanár +úr.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span> <i>ijedten, hirtelen</i>. +Erre a lazacra külön felhívom a figyelmedet Albert, az a mi +szakácsunk büszkesége.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Mondom, hogy szépen beszél. +Ez tetszik olyan nagyon Xaxának. Mi van a lazaccal? +<i>Symphorosához</i>. Valamit mondtál a lazacról.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Hogy a mi szakácsunk +büszkesége.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Igen. Na jó… de mi köze ennek +ehhez?</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Semmi. Csak mondtam.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Ja vagy úgy. Igen. Na igen. +Kis pontok az égen. Csillagászat. Romantika. Csupa frázis.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>hévvel</i>. Nem frázis, +Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. De igen. Még pedig hölgyek +számára való frázis. Imponálni vele. «Minden csillag egy szuverén +világ.» <span class="pagenum"><a name="Page_112" id= +"Page_112">-112-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>agressziven</i>. Nem minden +csillag, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Nem?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nem. Az a nagy fehér hold +például, az nagyképű és fényes, pedig neki magának nincs is fénye. +Csak attól ragyog, amit a naptól kap. Viszont az a ma esti kis +Véga, amit le méltóztatik nézni, az a nagyon messzi, nagyon pislogó +szerény kis csillag, az a maga alázatosságában pont ezerszer +fényesebb, mint a nap!</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span> <i>lökdösi +Beatrixot</i>.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span> <i>élesen</i>. És milyen szép +dolog, hogy mégis olyan szerény</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>élesen</i>. Nem szerény, +Fenség. Csak nagyon messze van.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Épp azért illik, hogy csak +pislogjon.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>nyíltan, támadóan</i>. +Önöknek, Fenség, pislog. De nekem, aki tudom, hogy ő kicsoda, +felragyog az ő igazi értéke, és én büszkén vallom, hogy fényesebb, +mint a nap és ez a nagy fény, ez az örök nagy fény az övé, Fenség, +mert ezt közvetlenül <span class="pagenum"><a name="Page_113" id= +"Page_113">-113-</a></span> ő kapta Istentől. <i>A mellére teszi a +kezét.</i> Ő maga.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Lehet, tanár úr. Úgy látszik, +én nem értek ehhez.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>bátran</i>. Nem, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>súgva Symphorosához</i>. +Nem bírom tovább!</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Elragadó! Végre egy ember, +aki megmondja nekem, hogy van valami, amihez nem értek.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>csökönyösen</i>. Ehhez nem, +Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Tanár úr!</p> +<p><span class="smcap">Albert</span> <i>erőltetett vígsággal</i>. +Húsz éve keresem ezt a hangot! Végre egy úr, aki úgy beszél velem, +mint embertársával. Tanár úr, úgyis mint csillagásztól, úgyis mint +embertől, el vagyok öntől ragadtatva! Ez nekem tetszik.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>sértőn</i>. Azt én nem +ambicionálom. Viszont, ha nem tetszik, azt meg nem bánom.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span> <i>vígan</i>. Nahát ez a +közvetlenség elragadó! Hogy én nálatok milyen jól érzem magamat. +<i>Fölemeli a poharát.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_114" +id="Page_114">-114-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>elbágyad</i>. Ah! +<i>Feltápászkodik a székről.</i></p> +<p class="center"><i>Általános ijedtség.</i></p> +<p><span class="smcap">Albert</span> <i>leteszi a poharát</i>. Was +hast Du? <i>Fölkel</i>. Tante Beatrix! Ist Dir nicht Wohl?</p> +<p class="center"><i>Mindenki fölkel.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>gyönge hangon</i>. A +fejem… egyszerre… lass mich, kérlek… bocsássatok meg… <i>Wunderlich +odalépett hozzá és támogatja.</i> Merci mon colonel… hagyja… +<i>Huszárok kisietnek és leeresztik a hátsó két nagy falnyílás +függönyeit.</i></p> +<p><span class="smcap">Wunderlich</span> <i>ellép tőle és Caesarhoz +megy</i>.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span> <i>megfogja Beatrixot</i>. Nem +jól érzed magad, Tante Beatrix?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Bocsássatok meg… egy kis +rosszullét… csak semmi feltünés… én visszavonulok…</p> +<p><span class="smcap">Wunderlich</span> <i>Caesarhoz</i>. A zene +hallgasson el. <i>Caesar Alfrédnak súg, aki kisiet.</i></p> +<p class="center"><i>A zene elhallgat.</i></p> +<p><span class="smcap">Albert</span> <i>karonfogja</i>. Biztosan, +mert annyit fáradtál ma egész nap. Majd én felvezetlek a szobádba. +Jó? <span class="pagenum"><a name="Page_115" id= +"Page_115">-115-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Ne fáradj, Albert, majd én +felkísérem.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Nem, nem. Ti csak maradjatok. +<i>Az induló Symphorosához.</i> Symphorosa, maradj itt a lazacnál, +Xaxa ülj le. Semmi izgalom. Majd én.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>elhalóan</i>. Nem kell… +feltünést… a ház tele van idegenekkel…</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Jól van, édesem, úgy lesz. +<i>A többiekhez.</i> Kérlek, kívánságom, hogy maradjatok mind. +<i>Bal felé indul, Beatrixszal a karján.</i> Semmi feltünés. +<i>Mikor Caesar előtt halad el.</i> A zene mért hallgatott el?</p> +<p><span class="smcap">Wunderlich</span> <i>felel helyette</i>. Azt +gondoltam, Fenség, a katasztrófát talán zene nélkül méltóztatik +kívánni…</p> +<p><span class="smcap">Albert</span> <i>lassan vezeti balfelé +Beatrixot</i>. A zene folytassa. A zene mindig folytassa. Minél… +inkább, annál… jobban.</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span> <i>int Alfrédnak, aki +elsiet</i>. <i>Wunderlich a baloldali ajtót kinyitja +előttük.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Pardonnez moi… merci mon +cher…</p> +<p><span class="smcap">Albert</span> <i>Beatrixszal együtt +kimegy</i>. <span class="pagenum"><a name="Page_116" id= +"Page_116">-116-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Wunderlich</span> <i>mielőtt kimegy</i>. +Zene! <i>Caesarra néz.</i></p> +<p class="center"><i>Kis szünet után a zene újra megszólal. +Wunderlich csak erre megy ki. Ugyanakkor mindenki lassan visszaül a +helyére, csak Symphorosa nem.</i></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Fenséged is rosszul van?</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Nem.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Hát akkor?</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Nem tudom, most mit +csináljak.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Én tudom. Méltóztassék utánuk +menni. És a zene folytassa. Minél inkább, annál jobban.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span> <i>bal felé indul</i>. +<i>Alexandrához.</i> És te?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>tanácstalanul kel +fel</i>.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Maradj itt. Édesanyád +megtiltotta, hogy felmenj.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span> <i>Jácinthoz</i>. És +te?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Nézd édesem. Én nagyon +szeretem Beatrixot, de ezt mi ketten már harminc éve ismerjük. Ne +ijesztgessük egymást. Eleget láttuk ezt az előkelő rosszullétet. +<span class="pagenum"><a name="Page_117" id= +"Page_117">-117-</a></span> Ha állva lesz rosszul, leül. Ha ülve +lesz rosszul, feláll.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Károly!</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span> <i>komolyan</i>. Nagyobb baj +van itt, édesem. Én ezt megmondtam délután félötkor.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Milyen szerencsétlenség! +<i>El, balra.</i></p> +<p><span class="smcap">Caesar</span> <i>hátravonul, huszárjainak +utasításokat ad, elküldi őket. Huszárok jobbhátul, ő maga a bal +hátsó üvegajtón át eltünik.</i></p> +<p class="center"><i>Jácint, Ági és Alexandra hárman magukra +maradtak.</i></p> +<p class="center"><i>Szünet. Alexandra elől ül a jobboldali +puffon.</i></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span> <i>komolyan, szigorúan</i>. +Na, édes fiam, te itt valami nagy bolondságot csináltál.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>izgatottan</i>. Én +vagyok a hibás, Jácint, mindenért én vagyok felelős. Én azért +maradtam itt, hogy…</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Ne légy izgatott, gyermekem. +Szép csöndesen beszéljünk. Mert én meg ezért maradtam itt. Ne félj, +amíg engem látsz. <i>Ágihoz</i>. Te meg reszkess. <span class= +"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nem én, atyám. Azt már nem.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nem ő a hibás. Milyen +mélyen lehet megbántva, ha ilyet tudott tenni. Én oda vagyok, +Jácint. <i>Ráhajol a mellette álló Jácintra, aki magához +öleli.</i></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Nyugodj meg kislányom. Tudom, +miről van szó. És sejtem, mitől jutott ez idáig.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>hevesen</i>. Nem bírtam +tovább, atyám. Nem bírtam, pedig, Isten látja a lelkemet, ki +akartam húzni némán holnap reggelig. De ember vagyok és… szerelmes +vagyok, atyám, és már nem is tudtam, mit mondok, még most se tudom, +mit csináltam, csak érzem, hogy valami borzasztót tettem. De amióta +megtudtam, atyám, hogy az én alázatos és hallgatag életemmel, mint +egy ronggyal, a padlót surolják fel, csakhogy másvalaki símábban +léphessen… mintha felfakadt volna itt benn a szívem, szétömlött +bennem a forró vér… és mikor célozgatni kezdett rám és gúnyolni +kezdte a fájdalmamat, hát… akkor égni kezdtem <span class= +"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> valami +keserű szilajságtól és attól égek úgy most is, mint, mint…</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Mondd fiam, én rám is +haragszol?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Dehogy, atyám.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Hát akkor beszélj +csöndesebben. Nemcsak hallom, amit mondasz, de értelek is fiam.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Elpusztulok, de most már nem +adom olcsón az életemet. Még ennek a szép királykisasszonynak sem. +Tegnap, még ma délután is, odaadtam volna a zsebkendőjéért. Most +már drágább. Mert vérzett.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Te olyat tettél…</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nem szököm meg az elől, amit +tettem.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Azt fel is teszem rólad, +fiam.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Tudom, hogy fellázadtam és +szétromboltam valamit. De állok rendelkezésére mindenkinek, a +családnak, a hercegnek, az adjutánsnak, kardra, ágyúra, torpedóra, +mindenre. De ez kellett nekem. Sőt még több is kell. <span class= +"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Még több is?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Több.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Nézd a komoly ifjú tudóst. +<i>Alexandrához</i>. Na, kislányom. Idejutottunk. Most itt állunk. +<i>Szemrehányóan</i>. Hogy tetszik ez neked?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Gyere ide.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span> <i>odalép hozzá</i>. Nos?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Ülj le ide. <i>Maga mellé +ülteti.</i></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Nos? <i>Leül a másik +puffra.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>hozzásímul, a vállára +hajtja a fejét.</i> Most kérdezd még egyszer, hogy hogy tetszik ez +nekem.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Hogy tetszik?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>a vállára borulva, +halkan, de elragadtatással.</i> Jácint… én nekem ez… nagyon +tetszik.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span> <i>meglepődött arccal</i>. +Tyhű, édes lányom! Itt nagyobb baj van, mint gondoltam. Gyerünk +csak egy kicsit közelebb egymáshoz. <i>Még közelebb húzódik +Alexandrához.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>Jácint vállára +hajolva</i>. Jácint… édes Jácint… én… én… <span class= +"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. No, fiam. Mi az? Ki vele.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Jácint… az a pohár bor… az +nekem is az első pohár borom volt az életemben.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Ahhoz képest szép nagyot +húztál, fiam.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>Ágira néz</i>. Őmiatta, +Jácint. Hogy ne nevessék ki.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Tyhű, micsoda ritkaságokat +látok én itt ma este. Jó volt legalább?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Kábít… melegít. Legjobban +szeretnék így meghalni… de előbb a tanár úr bocsásson meg +nekem.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Hogy tudjak én önnek +megbocsátani.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Csönd! Nézd csak! Én bocsátok +meg helyette kislányom. <i>Alexandra a könnyeit törli.</i> Sírd ki +magad és ne félj semmitől.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nem azért sírok, +atyám.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Hát miért?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Mert nagyon sajnálom… ezt +a fiatal embert. <span class="pagenum"><a name="Page_122" id= +"Page_122">-122-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Engem? Nagyon kérem, engem ne +sajnáljon.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span> <i>szeliden</i>. Megvonom +tőled a szót, fiam.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Így még nem is sajnáltam +senkit, pedig a kórházban súlyos betegeket ápoltam.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Ha rád néz, jobban +sajnálod.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>Ágira néz</i>. Ha +rámnéz, a tekintete süti az arcomat, édes Jácint. Mint amikor +kinyitjuk a kályhaajtót.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Igen, igen. Kályhaajtó. Igen. +És?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Aztán a tekintete… mintha +leszaladna a mellembe és ott megérintené… a szivemet. Mint mikor +úgy egy ujjal finoman… érintünk a zongorán egy billentyűt.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Billentyű. Igen. Igen. +És?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Ha beszél… mióta +megbántottam… ha szól hozzám… akkor úgy tovább búg a +lelkiismeretemben a hangja… mint a harang. És ez fáj. Úgy +sajnálom!</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span> <i>aggódva</i>. Helyben +vagyunk már, <span class="pagenum"><a name="Page_123" id= +"Page_123">-123-</a></span> lányom. Attól félek, nem sajnálat ez, +se nem lelkiismeret.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Hát mi?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Egy kis mellbaj. Tüdőcsúcs. +Szívcsúcs. <i>A melléhez hajol.</i> Végy mély lélekzetet. +Sóhajts.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>sóhajt</i>.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Most mondd: tanár úr.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>Ágira néz</i>. Tanár +úr…</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Szívcsúcs.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>szomorúan, +szemrehányással</i>. Tréfálsz velem, Jácint.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Nem én, fiam. Elég komoly a +dolog, gyermekem. Mikor… izé… sajnáltad meg olyan nagyon?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Az előbb. Itt ebben a +teremben. Egy pillanat alatt. Ő mondott valamit.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Mit mondott?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>Ágira néz</i>. Ő +biztosan emlékszik arra a szóra.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span> <i>Ágihoz</i>. Mi volt az, +fiam?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Tudom atyám, mi volt. Mikor azt +<span class="pagenum"><a name="Page_124" id= +"Page_124">-124-</a></span> mondtam, hogy én is egy egész világ +vagyok.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nem.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nem? Akkor még előbb… mikor a +reménytelenség költészetét mondtam.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Akkor sem.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Hát mikor hatott meg úgy?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>Jácinthoz</i>. Mikor azt +mondta: beretva. <i>Ágira néz.</i></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Beretva? Miért mondta, hogy +beretva?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Azt mondta, valamire: +éles, mint a beretva.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. És ez volt az?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Tudod, én mindig úgy +hallottam, hogy borotva. Nálunk mindenki így mondja a családban. És +ő szegény azt mondta: beretva, ilyen magas e-vel… olyan végtelenül +kedvesen… és én egyszerre úgy éreztem, hogy ezt bizonyosan őnáluk +odahaza mondják így… az ő szülei… és valami olyan otthonos érzésem +támadt… mintha én is ott lettem volna vele… az ő falujában… ahol +úgy <span class="pagenum"><a name="Page_125" id= +"Page_125">-125-</a></span> mondják: beretva. Olyan kis gömbölyű +akácok vannak ott… kis alacsony tiszta házak… és láttam az édes +anyját… a húgát… azok is úgy mondják: beretva… szeretik őt, +aggódnak érte. És evvel úgy tele lett a lelkem… és mikor ránéztem, +forró lett a szemem.</p> +<p class="center"><i>Kis szünet.</i></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Na öcsém, hát ehhez mit +szólsz?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Édes Jácint, mondd: te +hogy szoktad mondani? Borotva?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Soha. Beretva az, fiam.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Drága! +<i>Megöleli.</i></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. <i>A leány karjai közt +Ágihoz.</i> Látod fiam? Én tudom, mi kell a nőknek.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Szépséges… jóságos… már rég, rég +megbocsátottam… mindent.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Most már én nem tudok +magamnak megbocsátani. Soha többé. <i>Felriad</i>. Istenem, mi +történt itt velünk? <i>Hirtelen</i>. És szegény mama… <i>Fel akar +kelni.</i></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Maradj, lányom. Most nem lesz +<span class="pagenum"><a name="Page_126" id= +"Page_126">-126-</a></span> jó odamenned. Csillapodjál le, majd +aztán felmegyünk hozzá, ketten együtt.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>átmegy az asztal mögött</i>. A +mama nagyon kegyetlen volt. <i>Leül Jácint asztali helyére.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Az is nekem fáj, lássa. +Minden nekem fáj. És mégis most olyan jó itt. Olyan édes nekem, +hogy itt vagy. <i>Megöleli Jácintot.</i> Olyan vagy, mint a méz. És +milyen bátor vagy. Hogy lehet az, hogy te így meg tudod érteni az +embert?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Én most furcsán vagyok +veletek, angyalom. Szigorúnak kell lennem és leszek is. Mikor a +lovacskák megbokrosodtak, a te mamád szépen kiugrott a kocsiból. És +most nekem kell megfognom a gyeplőt. <i>Igen komolyan.</i> Ezt el +kell intézni gyermekeim. Ebből… kérlek szépen… soha nem lehet +semmi. Ezt remélem, ti is tudjátok. Úgy-e? Nna. Annál mindaketten +okosabbak vagytok. Úgy-e. És most… szigorúan meg foglak róni, +lányom. Nagyon sajnálom. És téged is <span class="pagenum"><a name= +"Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> fiam. <i>Ágihoz</i>. Amit +te ma itt tettél, az… ejnye, ne búsulj úgy neki, fiam, mert akkor +én nem tudok erélyes lenni. Nézd csak. <i>Ujra kezdi.</i> Amit te +ma itt tettél, az, kérlek szépen… <i>más hangon</i>… kérlek szépen, +ne hallgass ilyen okosan, ez engem zavar. Tulajdonképpen te is, meg +ő is… <i>Alexandrához</i>… te meg ne nézz rám olyan boldogan, semmi +okod nincs rá. Mégis csak hallatlan! <i>Egy-két lépést jár.</i> +Hallatlan, hogy terrorizálják az embert. Nézd csak. <i>Megáll. +Pattogva.</i> Itt ülnek, néznek, hallgatnak, az ember nem jut +szóhoz. <i>Ágihoz, újra nekikezdve.</i> Amit te ma itt tettél, az +tulajdonképpen, kérlek szépen… <i>elfordul a tekintetétől, +mérgesen</i>… az tulajdonképpen… kérlek szépen… az tulajdonképpen +nagyon érthető. Nna. Most megmondtam. <i>Alexandrához, dühösen.</i> +Mért nézel rám olyan kedvesen?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Te nézel kedvesen énrám, +Jácint.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span> <i>mérgesen</i>. Az éppen a +baj. Igenis, az éppen a baj, hogy én rád nézek és rátok +<span class="pagenum"><a name="Page_128" id= +"Page_128">-128-</a></span> nézek és ahogy így rátok nézek… hát +rátok nézek. Hallatlan! Igenis, rátok nézek… és nagyon sajnálom… de +ti… ti kedves szép gyerekek… fiatalok vagytok, tiszták, szomorúak, +romlatlanok… hát… igenis, én nem születtem bírónak. Próbálom, de +hiába próbálom. Nem tudok én ítélni. Mert… itt ültök… ebben a szűz +órában… amikor a férfi bátor és csacsi… és a lány ártatlan és +csacsi… és… öreg fejemnek megadatott látni egy ilyen tiszta +pillanatot. Két ilyen szivecskét. Két jó kis embert, így +nekikeseredve. Ilyen zavarban. Ilyen boldogan. Soha többé nem +lesztek ilyen boldogok. Már nem is vagytok talán. Úgy röpül ez. +Mire megérezzük, már nincs is itt. És aztán a valóság… ami majd +reggel rátok virrad… ami majd szétválaszt benneteket, az helyes +lesz, de egy kicsit szomorú lesz, édes gyermekeim. Volt ez már +ilyenformán az életben egyszer, valamikor régen, amikor még én is +frakkban, meg uniformisban jártam. Nagyon régen. Ezt csak +<span class="pagenum"><a name="Page_129" id= +"Page_129">-129-</a></span> azért mondom kislányom, mert… azt +kérdezted: hogy lehet az, hogy én ezt értem. Hát csak úgy, hogy… +hát visszaemlékszik az ember… pedig nem kéne… tudod. Viszont a +lényeg az, hogy okosabbnak kell lenni… és talán most hagyjuk is +abba ezt az egészet. <i>A pohara után nyúl. Halkan. Isten éltessen +benneteket. Felemeli a poharát és egy kis kortyot iszik. Leül oda, +ahol a vacsoránál Ági ült.</i></p> +<p class="center"><i>Szünet. Alexandra és Ági mozdulatlanul +nézik.</i></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Mért hallgatsz, +kislányom.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Valami énekel bennem, +Jácint.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Nem az, amit az igazgatónő +születésnapjára tanultatok.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nem, Jácint. Annál sokkal +édesebb és szomorúbb.</p> +<p class="center"><i>Caesar halkan jön.</i></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Mi az, fiam?</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. A fenséges asszony kéreti +atyámat, hogy kegyeskedjék felfáradni hozzá. <span class= +"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Most rögtön?</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Őfensége úgy fejezte ki +magát, hogy: azonnal.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span> <i>felkel</i>. Épp most, +amikor izleni kezdett a vacsora?</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span> <i>ijedten</i>. Atyám nem volt +megelégedve a levessel?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Levessel? Keserű forró teát +adtatok nekem, csak nem szóltam.</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Szent Isten. Tévedés volt. +Öngyilkos leszek, atyám.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Azt megtiltom, fiam, hogy +könnyebb legyen lemondanod róla. De te nem is leszel öngyilkos, +hanem ha jól látom, inzultálni fogsz valakit. Ez se szép, de ezt +hiába tiltanám meg. Rögtön jövök vissza, gyerekek.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>feláll</i>. De Jácint… +hogy maradhatunk itt? És a mama! Nekem mégis ott kéne lennem.</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Symphorosa fenség +megkérdezte, hogy a fenséges asszony kívánja-e látni +Fenségedet.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. És? <span class= +"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Őfensége, hogy úgy mondjam, +kifejezte magát.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Hogy?</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Azt mondta: a szemem elé ne +kerüljön.</p> +<p class="center"><i>Szünet. Caesar hátralép és Alfréddal +sugdos.</i></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Na, látod édes lányom. Ülj +csak le szépen. Most előbb nekem kell anyáddal beszélnem. Ne +irigyelj. Ti pedig azalatt… szép csöndesen… és okosan búcsúzzatok +el egymástól és bocsássatok meg egymásnak. Aztán visszajövök érted, +kislányom. Hát csak… okosan. Elmegy balra.</p> +<p class="center"><i>Szünet. Alfréd kimegy.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>szünet után, mialatt +többször Ágira nézett.</i> Kérem… a keresztnevét nem is tudom. Hogy +hívják?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Miklós.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Hány éves?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Huszonhat.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Hol született?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Cegléden.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Milyen megye?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Fenség… mi itt végre… magunkra +<span class="pagenum"><a name="Page_132" id= +"Page_132">-132-</a></span> maradtunk… és ön a nacionálémat veszi +fel?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>ügyetlenül, +zavarban</i>. Nem tudom, hogy szokták. Én ismerni akarom. Most +hamar mindent tudni akarok magáról. <i>Majdnem sír.</i> Nem tudom, +hogy szokták ezt elkezdeni.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. És holnap reggel?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Arra most nem akarok +gondolni. Csak most, ez a pár perc legyen szép és gyönyörű. Magának +is, nekem is. Kérem… szíveskedjék… kedves lenni.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Holnap kisöpörnek innen, mint a +szemetet.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. És ha én nem engedem, +Miklós?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Akkor is megyek, megyek!</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>észreveszi Caesart</i>. +Mire vár?</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Parancsra, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>feléje megy</i>. +Parancsolom a zenének, hogy húzzanak valami olyat, amit nem +szabad.</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Bocsásson meg, Fenség, de +<span class="pagenum"><a name="Page_133" id= +"Page_133">-133-</a></span> nincs jogom beleszólni a zenekar +művészi irányításába.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Megbocsátok. Annak a +szegény embernek is, aki tévedett a forró teával.</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Fenség, kiderült, hogy a +leves helyett a forró teát én adtam Jácint atyának. Nem csoda ebben +a zavarban ma este.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Köszönöm. Elmehet.</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Igen. <i>Nem mozdul.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Elmehet.</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Innen?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Persze, hogy innen.</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Innen… menjek ki?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Úgy gondolom, azt +mondtam.</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Fenség… szabad szólanom?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nos?</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Vége van a világnak, Fenség! +<i>Felzokog és sírva megy ki.</i></p> +<p class="center"><i>Ági az ajtóig megy, amelyen át Caesar +távozott. Megáll, Alexandrára néz.</i></p> +<p class="center"><i>Szünet.</i> <span class="pagenum"><a name= +"Page_134" id="Page_134">-134-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>miután kinézett</i>. Nincs itt +senki. A vendégek most mennek. <i>Érzékien, halkan beszél.</i> Most +végre ketten vagyunk szép királylány. Talán még csak egy pár perc… +és aztán, ami szép az én életemben volt, vége.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>remegve</i>. Istenem… +így… egyedül lenni egy férfivel…</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>indul feléje</i>. Fél +tőlem?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nem tudom. Ha ez félelem, +akkor… mindig szeretnék félni.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Az utolsó óra… Talán az utolsó +perc, hogy láthatom. Szeret?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>szinte dadogva, mint egy +kis gyerek.</i> Ha ez a szerelem, akkor… úgy vagyok vele most… mint +egyszer… kiskoromban… az orosz cárral…</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>csudálkozva bámul rá</i>.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Igen. Sok képét láttam a +cárnak… aranykoronával a fején… dicsőségben… és aztán, mikor +egyszer civilben belépett hozzánk… nem ismertem meg. <span class= +"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Szép, okos királylány… <i>Még +közelebb megy hozzá.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>remegve</i>. Ne jőjjön +olyan közel, Miklós. Először látok szerelmes embert… és az is épp +én belém szerelmes.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nagyon fél tőlem? <i>Megfogja a +kezét.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>húzódozva</i>. +Irtózatosan. Arra a gondolatra, hogy… hozzám nyul… Milyen hideg a +keze.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nem. A magáé forró. Mit érez, +hogy így reszket a keze a kezemben?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Valami forróságot és…</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. És?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. És a rangomat, Miklós. +Folyton a rangomat érzem. Milyen furcsa, hogy ezt kimondom. Miklós… +Most… most… enni szeretnék adni magának. Kedves szeretnék lenni +magához. Tudja, hogy én is imádom Napoleont.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Imádni, az sok.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Hát mit kell vele +csinálni? Mondja meg. Én azt fogom tenni, amíg élek. Most kinevet +ezért. <span class="pagenum"><a name="Page_136" id= +"Page_136">-136-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nagyon szomorúan nevetek, +Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nem tudom, most bizonyos, +hogy rosszat kell… valami tiltottat… Például… mindenkit elárulok +magának. Tudja, hogy nekünk egy színésznő is van a családunkban? +Nem elég neki! Még rosszabbnak kell lennem. Tudja, hogy én… mért +nem szeretem a trónörököst?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Mert a felesége akar lenni.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nem. Hanem egyszer +Münchenben a régensnél… élőképeket játsztunk és ő női szerepet +adott. Azóta az én szememben…</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Mindjárt virrad, Fenség. Az idő +múlik.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>egyre idegesebben</i>. +Most sürget. Mit kíván tőlem? Édes jó Istenem, add, hogy kedves +tudjak hozzá lenni. Mondja, akar engem tegezni?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Fenség…</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Ezt visszautasítja? Tudja, +hogy bennem Bourbon-vér is van? <span class="pagenum"><a name= +"Page_137" id="Page_137">-137-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Tudom, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. És mégis? <i>Az asztalra +néz.</i> Egyél <i>te</i> valamit.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nem.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Mért nem akarsz <i>te</i> +enni?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Mert nem vagyok <i>én</i> éhes. +<i>Szerelmesen mozdul feléje.</i> Szomjas vagyok.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>remegve</i>. Te… inni +akarsz?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nem. Rád vagyok szomjas… a te +szádra, a szemedre… a te sikoltásodra…</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>rémülten</i>. Hogy néz +rám? Mikor én az egész lelkemmel… az anyja szeretnék lenni!</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>hévvel</i>. Nem. Együtt +elégni, megsemmisülni, együtt… és a nagy tűzben folyton a szemedbe +nézni… mélyen a szemedbe… és aztán látni, ahogy a szemed +lecsukódik…</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Mire gondol?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nem megállni az úton. Menni +tovább, tovább…</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>nagy rémülettel</i>. +Hova kérem? <span class="pagenum"><a name="Page_138" id= +"Page_138">-138-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>egyre hevesebben</i>. Amerre +indított, Fenség. Én az én gyáva szerénységemben ma este… alig +mertem érezni, hogy egy király riválisa vagyok. De most tudom. És +azt is tudom, Fenség, hogy győztem. Az előbb dadogtam, de most +énekelni szeretnék, mert fiatal vagyok, Fenség, férfi vagyok és +győztem, programm ellenére győztem, Fenség! Most pedig…</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>rémülten</i>. Mi lesz +most pedig?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Holnap vége mindennek… Hát hadd +lássuk Fenség, ki ma itt a király: ő-e vagy én! <i>Szorosan melléje +lép, megfogja a kezét.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Meghalok ebbe… +kegyelmezzen…</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Akkor kellett volna megijedni, +mikor hallgattam.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>nagy félelemben</i>. +Most… bosszút akar állni rajtam…</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Szerelmes vagyok! És <i>egy</i> +életem van! <span class="pagenum"><a name="Page_139" id= +"Page_139">-139-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>rémülettel néz a +szemébe</i>. Hogy gyűlöl… most…</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nem bírom ki, hogy sajnál! +Mindjárt jönnek. Egy perc még és én egy kilökött cseléd vagyok. És +most ez így végződjék? Ne tudjam elérni, hogy megint gőgös legyen +és sértsen meg, hogy bennem felforrjon a lázadó parasztvér… hogy +haragomban derékon kapjam… és elvigyem… ki a rózsái közé… a nyári +éjszakába… azt a dacos száját szerelembe fullasztani… <i>Meg akarja +ölelni.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>rémülten, szerelmesen +védekezik</i>. Miklós… Miklós…</p> +<p class="center"><i>Zajt hallanak balról, szétválnak.</i></p> +<p class="center"><i>Kis szünet.</i></p> +<p class="center"><i>Caesar belép balról, mögötte az ajtó mindkét +szárnya nyitva marad.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Mi az?</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. A trónörökös őfensége aludni +megy. Táviratot kapott. Holnap reggel érkezik az édesanyja, Mária +Dominika hercegnő őfensége.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Az anyja? Ide mihozzánk? +<span class="pagenum"><a name="Page_140" id= +"Page_140">-140-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Igen, Fenség.</p> +<p class="center"><i>Nagy szünet.</i></p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Bátorkodom jelezni, hogy a +trónörökös őfensége ezen a termen fog most keresztül haladni.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>idegesen</i>. És Jácint… +még mindig nem jött vissza… és most itt vagyunk… így… ketten…</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Ha méltóztatik… átkerülni +erre, a sárga szobán keresztül, még éppen van annyi idő.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>gőgösen</i>. Micsoda +ajánlat ez? Ön talán ivott a maradék borokból.</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Nem, Fenség. Csak +elvesztettem a lelki egyensúlyomat.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>dacos gőggel</i>. Nem +szököm senki elől.</p> +<p class="center"><i>Caesar meghajol és visszamegy balra. Szünet. A +baloldali ajtón belép két lakáj kandeláberekkel, égő gyertyákkal. +Mögöttük jön Albert az ezredessel és Lützen gróffal. Ezek mögött +Caesar és két másik lakáj gyertyák nélkül. Lassan megy át a menet a +színen. Mikor az asztal közelébe érnek, Albert mosolyogva</i> +<span class="pagenum"><a name="Page_141" id= +"Page_141">-141-</a></span> <i>megáll. A két gyertyavivő lakáj a +jobboldali ajtóhoz lép, kinyitja és megáll jobbról balról az +ajtófélfa mellett. A két másik lakáj elmegy jobbra. Az ezredes és +Lützen a küszöbön áll.</i></p> +<p><span class="smcap">Albert</span> <i>közvetlenül, kedves halk +hangon</i>. Kedves Xaxa, milyen szerencsés véletlen, hogy még itt +talállak és jó éjszakát mondhatok neked. <i>Kezet nyujt.</i> Úgy +volt, hogy holnap el kell utaznom. De boldogan jelentem neked, hogy +reggel megérkezik ide az én drága édesanyám. Vagy már tudod?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Tudom, Albert és boldog +vagyok.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Ő nagyon-nagyon szeret +téged.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Én is őt, Albert. +Nagyon.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. A mamád lefeküdt. De sokkal +jobban van. Kicsit sokat járt ma. Mondtam, hogy nem szabad neki. De +ő olyan aranyos háziasszony, nem hallgatott rám.</p> +<p class="center"><i>Jácint belép balról. Később utána Symphorosa. +Jácint lassan beljebb jön, Symphorosa a balajtó küszöbén marad.</i> +<span class="pagenum"><a name="Page_142" id= +"Page_142">-142-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. A mamának legnagyobb +öröme, ha kedves lehet a vendégeihez.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. De nem kell ezt túlságba +vinni. Én igazán szemrehányásokat tettem magamnak. Ki is fogok +kapni a mamámtól. De szerencsére nincs komolyabb baj. Jó éjszakát +Xaxa. <i>Kezet nyujt.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>mélyen meghajol</i>.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>meghajol</i>.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span> <i>mintha csak most venné +észre</i>. Ah a tanár úr! Jó éjszakát tanár úr. Nagyon érdekes +volt, amit mondott. És főleg a modor volt nagyon eredeti. Kicsit +rebellis, de eredeti. Mikor őfensége rosszul lett, nem volt +módomban megtenni igen szerény kritikai megjegyzéseimet. Csak most +tudtam meg, hogy maga egy kis rebellis.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>idegesen, erőltetett +mosollyal</i>. Albert, te tévedésben vagy…</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Nem, nem. Ez nagyon érdekes +volt, ez a csillagászati gorombáskodás. Valami új. És általában az +egész. Ezt nevezem temperamentumnak. <i>Jácint felé.</i> Egészen +szerényen ült oda és aztán egy <span class="pagenum"><a name= +"Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> crescendóval… felvitt +minket az égbe… aztán ő ott maradt… és engem lepottyantott. <i>Ági +felé.</i> De lendülettel beszélt… Egyre feljebb, feljebb…</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>izgatottan</i>. Bocsáss +meg, de igaztalan ez a gúnyos kritikád, Albert. Ő nem olyan ember, +mint mi.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Azt vettem észre.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>egyre izgatottabban</i>. +Ő tudós, ő szabad szellem… neki joga van szabadabb modorban +beszélni, mint nekünk…</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Te oly nobel vagy most is, +mikor véded, mint voltál, mikor tűrted. Te egy derék, okos lány +vagy, egy kis mártir. Én csak most tudtam meg a mamádtól, hogy te… +izé… <i>gúnyosan</i> bizonyos érzelmek ártatlan céltáblája voltál… +és ezt ilyen türelemmel, ilyen jósággal viselted.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>nagyon izgatott, a szeme +Albert és Ági között jár. Fél, hogy összetűzés lesz ebből.</i> A +mama téved, Albert. És te is rosszul ítéled meg őt. Te őt nem +érted. <span class="pagenum"><a name="Page_144" id= +"Page_144">-144-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Olyan könnyű őt érteni.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. De te most nem értheted. +<i>Albert gúnyosan nevet.</i> Ne nevesd ki, Albert. Ő tudós és +költő… ő csillagász!</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Egy kis neveletlen +csillagász.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>megmozdul</i>. Fenség!</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>remegve az izgalomtól, +hévvel</i>. Albert, te túlzásba mégy! Ilyet nem mondhatsz neki.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span> <i>erősen</i>. Dehogy nem.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nem bírom, hogy én +miattam… itt most…</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>Alberthez</i>. Fenség, én…</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Ön egy kis tolakodó.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>halkan felsikolt, Ági +elé áll, az izgalom tetőpontján van.</i> Egy szót se feleljen, +Miklós. <i>Ránéz</i>. Megtiltom! <i>Elhalóan</i>. Istenem… Miklós… +<i>Pillanatnyi habozás után előbb ránéz Albertre, aztán ráborul +Ágira, forrón megöleli, megcsókolja, kissé a keblén marad.</i></p> +<p class="center"><i>A négy ajtó küszöbén: balról állt Symphorosa, +jobbról a két gyertyavivő és Lützen. Bal hátul Caesar és mögötte +Alfréd inas. Jobb</i> <span class="pagenum"><a name="Page_145" id= +"Page_145">-145-</a></span> <i>hátul Wunderlich. A csók +pillanatában mindezek egyszerre, halkan kisuhannak. Jácint +bennmarad és a tarkóját vakarja.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>elbocsátotta Ágit</i>. +<i>Mereven áll, szinte félájultan dől az asztalhoz.</i></p> +<p class="center"><i>Szünet.</i></p> +<p><span class="smcap">Albert</span> <i>finoman, gúnyosan, +halkan</i>. Pardon. Az más. Az egészen más. Akkor… bocsánatot +kérek, tanár úr. <i>Katonásan hajol meg, Alexandra és Ági felé.</i> +Jójcakát. <i>Elmegy jobbra.</i></p> +<p class="center"><i>Szünet.</i></p> +<p class="center"><i>Symphorosa balról bejön és gyöngéden kivezeti +balra a félájult Alexandrát. Mikor ezek kimentek, Jácint komolyan, +sőt fenyegető tekintettel indul Ági felé, szigorúan megáll előtte, +aztán hirtelen megcsókolja és elsiet balra Alexandra után, kedves +mosollyal. Ági utána bámul.</i></p> +<p class="center">FÜGGÖNY. <span class="pagenum"><a name="Page_146" +id="Page_146">-146-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>HARMADIK FELVONÁS.</h2> +</div> +<p class="center"><i>Másnap korán reggel. Nappali szoba, a Mária +Dominika részére fenntartott vendéglakosztályban. Jobbról és balról +ajtó. A háttérfal baloldalán bejárat-ajtó.</i></p> +<p class="center"><i>Mikor a függöny felgördül, Symphorosa +beszélget a komornával.</i></p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Nem tudhatjuk, hogy Mária +Dominika őfensége mikor ér ide. A sürgönyben csak annyi volt, hogy +ma reggel. Vonat pedig reggel nem jön, tehát bizonyára automobilon +érkezik. Szóval úgy kell készülnünk, hogy bármely pillanatban +jöhet.</p> +<p><span class="smcap">Komorna</span>. Igenis, Fenség.</p> +<p class="center"><i>Beatrix belép balról.</i></p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span> <i>hozzá siet, +megöleli</i>. Édesem… Drágám. Miért keltél fel ilyen korán? Még hét +óra sincs. Elintéztünk <span class="pagenum"><a name="Page_147" id= +"Page_147">-147-</a></span> volna mindent nélküled is. Ejnye, +ejnye. Jobban vagy valamivel?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Nem tudtam aludni. Be se +húnytam a szememet. Nyugtalan vagyok. Rendben van a vendég +lakása?</p> +<p><span class="smcap">Komorna</span>. Minden a legnagyobb rendben, +Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. A fürdő?</p> +<p><span class="smcap">Komorna</span>. Most fűtöttünk be. Félóra +mulva meleg lesz. <i>Beatrix bólintására jobbra elmegy.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ezt a három szobát +kapja?</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Igen. Ezt a nappalit, +<i>jobbra mutat</i> azt a szalont, a hálószobát és a +toalett-szobát, fürdőt.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>a könnyeit törli</i>.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Ne sírj édesem. A jó +Isten meg fog segíteni bennünket.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Itt igazán már csak ő tud +segíteni. Mikor érkezik Dominika?</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Nem lehet kiszámítani. +Autón jön.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ha tegnap jött volna! Még +tegnap este… <span class="pagenum"><a name="Page_148" id= +"Page_148">-148-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span> <i>sóhajtva</i>. Hja +ja!</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ez a szép nyári nap… ez az +életem legnehezebb napja. Talán a legszerencsétlenebb is. Gondoltam +volna valaha… hogy Mária Dominika ide jön a fia számára megkérni a +lányom kezét… és én sírva fogom várni… <i>Sír.</i></p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Édesem. +<i>Megöleli.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Albert mit csinál?</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Alszik.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Boldog ember! És +Alexandra?</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Már hat órakor +kilovagolt. Egyedül. Úgy tudom, hajnalban fent volt nálad.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Igen. Három óra volt. Bár +sose értem volna meg azt a tíz percet, amit ott töltött az ágyam +mellett.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Tiszteletlen volt?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Nem. Sápadt volt. Mindent +elmondott. Mindent ami történt.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. A legvégét is?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Bár ne mondta volna.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. És te?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Meghaltam. <span class= +"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Csak nem?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Kihűltem. Az egész testem +hideg lett, mint a jég. Egy szót se szóltam neki. Rá se néztem. +Képtelen voltam.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. És ő?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Kezet csókolt és kiment. +Azóta nem láttam. <i>Kis szünet.</i> Az az ember… az még itt +van?</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Itt van, de…</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>idegesen</i>. Itt van?</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Igen, de…</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Mi az a «de», ami mentheti +azt, hogy még itt van?</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Az, hogy már +csomagol.</p> +<p class="center"><i>Komorna jobbról belép.</i></p> +<p><span class="smcap">Komorna</span>. Fenség, egy autó jön. Látni +az ablakból. Most futott be a parkba. Két hölgy ül benne.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>izgatottá lesz</i>. Most +kezdődik az én kálváriám. Symphorosa… légy velem. Jácint hol +van?</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Sétálni ment.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Nem akarom látni. Az éjjel +felhivattam, hogy megmossam a fejét. <span class="pagenum"><a name= +"Page_150" id="Page_150">-150-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. És?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ő mosta meg az én fejemet. A +szemem elé ne kerüljön.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. De mért haragszol úgy +rá?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Mert igaza volt.</p> +<p class="center"><i>Caesar belép balhátul.</i></p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Fenség, az autó megjött.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Megyünk, megyünk! <i>Kisiet +hátul Symphorosával.</i></p> +<p class="center"><i>Caesar utánuk el hátul.</i></p> +<p class="center"><i>Az ajtó nyitva marad. Künn üdvözlő hangok. +Dominika belép Beatrix-szel és Symphorosával. Autóköpönyeg van +rajta. Mögötte jön a grófné, aki lesegíti a ruháit, fátyolát, +kalapját stb. és átadja a komornának. Komorna jobbra elvisz +mindent.</i></p> +<p><span class="smcap">Dominika</span> <i>élénken folytatva a künn +megkezdett beszélgetést…</i> Hát csak úgy édesem, hogy már +hajnalban négy órakor elindultam. Nem szeretek nyáron nappal +utazni. Nem bírom a nagy meleget. A kocsi nagyszerűen jött. Nem +egészen három órát. Pedig ez több, mint kétszáz kilométer. +<span class="pagenum"><a name="Page_151" id= +"Page_151">-151-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Hát akkor mikor keltél +fel?</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Félháromkor. Ti még itt +akkor a legjobban mulattatok.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>sóhajt</i>.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Micsoda fess asszony vagy +te Dominika! Micsoda fiatalság!</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span> <i>lelkesen</i>. A fiamért +mindent!</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>sóhajt</i>.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Te már másodszor +sóhajtasz.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Szegény jó uram, Henrik jut +eszembe. Hogy szeretett téged.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Én is Henriket, nagyon.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Symphorosa, menjetek +megnézni, mi van az előkészületekkel. Nem hittük, hogy ilyen korán +érkezel.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Nem telegrafáltam érkezési +időt, mert autón sose tudhatja az ember. De szívesen várok. +<i>Leül</i>. Szinte jól esik egy kicsit ülni így, hogy nem szalad +az emberrel a fotel… milyen megnyugtató.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Utána nézek édesem, hogy +minden kényelmed meglegyen. <i>Jobbra el.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Akarsz most reggelizni? +<span class="pagenum"><a name="Page_152" id= +"Page_152">-152-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Köszönöm, majd aztán. +Indulás előtt teáztam. Grófné, kérem… szóljon Lützennek, hogy a +fiamat valahogy fel ne költsék miattam. Nehogy felköhögje idő +előtt.</p> +<p class="center"><i>Grófné jobbra el.</i></p> +<p><span class="smcap">Dominika</span> Hallom, későn feküdtetek le. +Lumpoltatok Alberttel. Ezt ő szereti. Képzelem, milyen jól érezte +magát.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Óh… ő olyan igénytelen…</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Csak ne szerénykedjél. +Képzelem, mi mindent találtatok ki, csakhogy szórakoztassátok. +Milyen meglepetéseket!</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>keservesen</i>. Hát +Istenem… ami éppen tellett tőlünk.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Most pedig, édes angyalom, +térjünk rögtön a tárgyra. Te tudod, hogy én egyszerű praktikus +asszony vagyok, nem hiába hívnak Bécsben szakácsnénak.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Óh!</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Hagyd csak, én tudom, hogy +így hívnak és büszke vagyok rá. Mindenekelőtt adj egy külön puszit. +<i>Összecsókolódznak</i>. <span class="pagenum"><a name="Page_153" +id="Page_153">-153-</a></span> Így. És most a tárgyra. Remélem +sejted, mért vagyok itt.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Óh Dominika!…</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Olyan boldogan repültem +ide, mint egy szerelmes. A magam eljegyzésére nem mentem ilyen +boldogan. Szegény uram, Viktor. Mindegy na. Szóval a tárgyra. A +fiam feleségül akarja venni a lányodat.</p> +<p class="center"><i>Összecsókolódznak, Beatrix sír.</i></p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Ne sírj, Beatrix, ez nem +szomorú.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Nem is… de oly izgatott +vagyok.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Csillapodjál, édesem. Ezen +át kell esned egyszer. Őfelsége boldogan egyezik bele ebbe a +házasságba. A fiamtól pedig hosszú táviratot kaptam tegnap. Azt +írja, hogy nélkülem nem meri még csak jelét sem adni annak, +mennyire tetszik neki Alexandra. Tudod, nélkülem egy lépést se +tesz.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Drága jó fiú.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Bizony az. Boldog lehet az +<span class="pagenum"><a name="Page_154" id= +"Page_154">-154-</a></span> a nép, amelyiknek ilyen királya lesz. +Csupa szív.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Csupa jóság, szeretet, +megbocsátás.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Ez az egy baja van, ez az +egy, amit nem szeretek nála. Könnyen bocsát meg. Mindenkinek rögtön +megbocsát. Ez borzasztó.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Sokszor kell ez az +életben.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Az életet igazgatni kell, +édesem. A könnyű megbocsátás korrumpálja az ember környezetét. +Dehát… ne térjünk el. Azt írja… milyen kedves!… hogy már +kellemetlen kezd neki lenni ez a tartózkodó magatartás, fél, hogy +Alexandrát elidegeníti magától, jőjjek azonnal, hogy megvallhassa +neki, mennyire el van ragadtatva tőle és milyen boldog tudna vele +lenni.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Óh Dominikám!…</p> +<p class="center"><i>Összecsókolódznak.</i></p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Nem csuda. A lányod +tökéletes teremtés. Szép, jó, okos és rezervált. <span class= +"pagenum"><a name="Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> Nekem +ez tetszik benne legjobban, ez a tartózkodó modora.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Milyen kedves vagy.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Igaz is. Ez a szabad hang, +amit az utóbbi tíz évben külföldről importáltak, már a mi +lányainkat is kikezdte. De ő komoly és szűzies, talán kissé +túlságosan is rezervált… az alantasokhoz talán túl hideg is +kissé…</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Óh… hideg? Azt éppen nem +lehet mondani.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Hagyd, én éppen ezt +szeretem benne.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Az utóbbi időben +megváltozott… Most meleg az alkalmazottakhoz.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Boldogult uram vágya is +teljesül. Tudod, hogy ez a házasság…</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Kedvenc gondolata volt. +<i>Sóhajt</i>.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span> <i>részvéttel</i>. Ez benned +is szomorú emlékeket ébreszt…</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Szegény uram. Ha ő ezt +megérhette volna. <span class="pagenum"><a name="Page_156" id= +"Page_156">-156-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Szegény urad, Henrik. És +szegény uram, Viktor. Dehát… a jó Isten így akarta. Én nagyon +örülök, Beatrix. Ami akadálya ennek a házasságnak eddig volt, az +eltünt. Mostan nősülhet a szíve szerint. <i>Nagyot sóhajt.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Most meg te sóhajtassz.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Mit tagadjam, Beatrix, nem +nagy dicsőség a mi diplomatáinkra, hogy a fiam szerelemből nősül. +Bánt, hogy a diplomatáink olyan tehetségtelenek, hogy a fiam +kénytelen a szíve szerint nősülni.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Neki talán így jobb.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Ha egy Metternichünk volna, +Albert sírna a fájdalomtól, de az aztán házasság volna! Ne +haragudj, hogy őszinte vagyok. Dehát… a család! Mi nem azért +vagyunk itt, hogy a magunk boldogságát keressük.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Bizony, bizony.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Ha tudnád, Albert mi +mindenen ment keresztül. Először az orosz nő, Olga Konstantinovna. +<span class="pagenum"><a name="Page_157" id= +"Page_157">-157-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Óh, tudom én jól. És az +angol nő, Patricia!</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Ezt is tudod?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Mindig figyelemmel kísértem +őt. Aztán Drezdában, Leopoldina Sarolta, a kövér nő.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Nagyszerű, milyen jól +tudod. Onnan Lisszabonba ment.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Július közepén. Gonzaga +Silvina. A csúnya infánsnő.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Csúnya? Ez nem elég. Talán +portugálul van erre szó. Mert csúnya, az erre nem szó. És aztán az +a meglepetés Mária Herminával Brüsszelben.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Két fejjel volt nagyobb, +mint ő.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Igen. De ezt eleinte nem +tudtuk róla.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Tudom. Mert mindig +mellképeket küldtek.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Elragadó, hogy mindent +tudsz.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Óh, én Albertet már +gyerekkora <span class="pagenum"><a name="Page_158" id= +"Page_158">-158-</a></span> óta a magunkénak tekintettem.</p> +<p class="center"><i>Jácint belép balról.</i></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Óh, csókolom a kezedet. +<i>Megöleli Dominikát.</i></p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Károly!</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span> <i>Beatrixhoz megy, homlokon +csókolja,</i> Jó reggelt, Beatrix. Nagyszerű színben vagy +Dominika.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Hát még te! Itt +nyaralsz?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Pár napra jöttem. De +folytassátok édesem… ha nem zavarlak…</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Sőt ellenkezőleg. Remélem +neked nem kell mondanom semmit. Itt látsz… tudsz mindent.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. És boldog vagyok. <i>Megfogja +a kezét.</i></p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Épp mondom, mielőtt ebbe a +boldog révbe, a ti családotokba ért volna az én drága fiam, mi +mindenen hajszolta keresztül a politika. Olga Konstantinovna…</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. A kékszemű. Gyönyörű +lány.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Ismered? <span class= +"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Táncoltam a mamájával +Münchenben.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Furcsa ezt tőled +hallani.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Óh, még akkor!</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Igazán szép lány volt. +Albertnek is tetszett és neki Albert nagyon. Az oroszok akkor a tíz +milliárdos francia kölcsön előtt álltak. A francia sajtóban +ellenünk kezdtek írni.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Kik?</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Én azt hiszem, az angolok. +Edvárd nagyon akarta Albertet Shortlandéknak. A francia milliárdok +truccolni kezdtek. Egyszerre csak Izvolszki Pétervárra utazott és +másnap a szép Olga belesírt az ebédnél a levesbe.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Tudom. Konstantin megírta +nekem. Céklaleves volt.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Szegény fiam. Akkor tette +át a hadgyakorlatot délről északra. Mutatni kellett, hogy nem nősül +észak felé. Szegény Olgát meg Németországba küldték zenét +hallgatni. Mottl dirigált Münchenben. Akkor táncoltál te ott vele. +<span class="pagenum"><a name="Page_160" id= +"Page_160">-160-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. A régensnél. Reggelig.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Talán épp aznap éjjel ment +át a vonat Münchenen az első milliárddal. Hja, már ez így van. És +mikor Edvárd hazautazott Marienbadból, akkor az angol kombinációnak +is vége lett. A Shortland-leány bolgárul kezdett tanulni. A bolgár +trónörökös miatt.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. És Albert?</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Elküldtük a +szív-szellőztetőbe. Afrikába.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. És a Shortland-leány +megtanult bolgárul.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Folyékonyan. De ebből se +lett semmi. Svédországba ment férjhez Olaf herceghez. Most ott áll +a svédek közt a bolgár tudományával. Hallom, a stockholmi bolgár +követ oda van a boldogságtól, mert vele mindig bolgárul beszél. +Ebből egy nagy nyersvasüzlet lett Svédország és Bulgária közt. A jó +bolgárok ma sem tudják, minek köszönhetik azt a sok vasat. Ilyen az +élet. Már mint minálunk. <span class="pagenum"><a name="Page_161" +id="Page_161">-161-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Azt tudod, hogy a bolgár +házasságból mért nem lett semmi?</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Azt hiszem, a szerbek +léptek közbe Delcassé útján.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ez a hivatalos ok. Az igazi +ok jobb. Egy utolsó megbeszélésre küldték Shortlandék Arturt és a +bolgár udvar Fülöpöt. És tudod, Artur a bal fülére nem hall. Fülöp +pedig a jobb fülére süket. Az udvari ebéden, ahol találkozniok +kellett, egymás mellé ültették őket, de etikett és rang szerint +ültek, úgy, hogy a süket fülüket fordították egymás felé. Ezt ők +nem tudták. Eleinte szóltak egy pár szót, de aztán kölcsönösen nem +feleltek, megsértődtek és hazamentek. Ezért lett Patriciából svéd +hercegnő és ezért van most olyan sok nyersvas Bulgáriában.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Ezt nem is tudtam. Az én +demokratikus magányomba ez nem hatolt el.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ugyan hagyd már azt a +demokráciát.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Nem szereted?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Nem. Mindenkit korrumpál. +<span class="pagenum"><a name="Page_162" id= +"Page_162">-162-</a></span> Már a királyok közt is alig van egy-két +royalista.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Szóval, elviszitek a +lányunkat, Dominika.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. El, Károly. Kegyetlenül +elraboljuk. Még alszik?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Nem. Kilovagolt már +korán.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Mikor láthatom?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>ijedten</i>. Hogy mikor +láthatod?… Istenem… <i>Nagy zavarban van, a homlokára teszi a +kezét.</i> A fejem… jaj… <i>Elgyöngül, támolyog.</i></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Kérlek angyalom, a +legkomolyabban felszólítalak, hogy ne légy rosszul. Most igazán ne +légy rosszul.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Mi bajod édesem?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Már az éjjel is… a szupénál +hirtelen oly rosszul lettem.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Elég rosszul tetted.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. De Károly!</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. De ha tényleg nem érzed jól +magad…</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Hát jól nem érzi magát. Én se +<span class="pagenum"><a name="Page_163" id= +"Page_163">-163-</a></span> érzem e pillanatban jól magamat. De +kérlek, most ne ájulj el, ülj le.</p> +<p class="center"><i>Beatrix leül, rémülten.</i></p> +<p><span class="smcap">Dominika</span> <i>ijedten megy feléje</i>. +Dehát mi az?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span> <i>visszatartja</i>. Én +elmondom neked Dominika.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>rémülten, könyörgő +hangon</i>. Károly! Károly!</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Most nyugalom, édesem. Én +beszélek. Dominika! Nem ok nélkül mondják, hogy te vagy a +legokosabb nő Középeurópában.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. De Károly…</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Semmi szerénység. Ne félj, +erre a nagy okosságodra mindjárt szükséged lesz. Itt egy kis +nehézség van. Nem én mondom, de Beatrix az ő aggódó természetével… +itt történt valami, Dominika.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Jesszus… csak nem +Alexandrával!</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Mit mondtam… milyen okos nő. +<span class="pagenum"><a name="Page_164" id= +"Page_164">-164-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Alexandrával… történt +valami?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Nem. De majdnem.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>könyörögve</i>. +Károly!</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Szent Isten!</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Kérlek, te se légy rosszul. +Hallgasd meg, elmondom az esetet.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Károly ne ijessz meg.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Ellenkezőleg. Meg foglak +nyugtatni.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Mi történt az istenért?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Az történt angyalom, hogy +Albert itt van napok óta és úgy viselkedett itt, mint egy +pisztráng.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Mint egy pisztráng?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Hogy mondhatsz ilyet?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Igen. Hideg volt és néma +volt.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Szegény Albert. Ezt miattam +tette. Nélkülem nem akart…</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Azt a világon senki nem +tudhatta. Legkevésbé Alexandra, aki el volt és el van telve tőle és +akit mélyen bántott ez a nemtörődömség.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Olyan feltünően csinálta? +<span class="pagenum"><a name="Page_165" id= +"Page_165">-165-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Nem is lehet feltünőbben. Ő +nagyon jó gyermek, de nagyon rossz vőlegényjelölt. De mindegy. A te +fiadat itt imádják. A lány is, ez a jó anya is.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Te drága, kedves…</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Óh Dominika, ha tudnád… ha +tudnád…</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. És ő itt sétált ebben az +imádatban mint egy… egy…</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Pisztráng.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Még annál is pisztrángabban. +A lány nem aludt, éjszakánként sírt…</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Borzasztó.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Itt szenvedett mindenki, aki +ezt látta… az anyja, én, a fiúk, a tanár…</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Milyen tanár?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Éppen ez az. Van egy tanár a +fiúk mellett. Fiatal, művelt, csinos, kedves ember. És itt egy +furcsa dolog történt a végső elkeseredésben, mind csak a fiad iránt +való imádatból…</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>rémülten, könyörögve</i>. +Károly!</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Nos? <span class= +"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Már ahogy asszonyok szokták, +alkalmasnak találták ezt a tanárt arra, hogy a tegnapi estélyen… +tegye egy kicsit érdeklődővé Albertet. Ostobaság úgye, de ebből is +láthatod ezt a rajongást a fiad iránt.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Milyen naiv, kedves +dolog.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Ugye? Na és most jött, amire +nem számítottak. Ez a tanár, egy jómodorú, komoly, rendes ember, +erről kiderült, hogy… képzeld!… titokban szerelmes volt +Alexandrába. <i>Beatrix rémülten feláll.</i></p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Das kommt vor. <i>Beatrix +megnyugodva leül.</i></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Es ist ja kein Wunder. Er +sieht Sie jeden Tag, Sie ist schön und gütig, etwas stolz… sofort +ist die alte Romantik fertig… Denk an all’ diese Romane: nevelő és +hercegkisasszony…</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Nos és?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Képzeld, ez a szegény, +halálosan szerelmes fiú nemcsak odaadta magát ehhez az ártatlan +játékhoz, de <span class="pagenum"><a name="Page_167" id= +"Page_167">-167-</a></span> emberfölöttit szenvedett… látva, hogy ő +csak eszköz… hogy ő csak másvalakinek az érdeklődését hívja fel… és +csak arra való, hogy…</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Albert az oka. Mért nem +mert szólani?… Én ezt túlzottnak találom tőle.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Miattad tette. Hisz az +fantasztikus, hogy ez milyen jó fiad neked.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Azért jól esik ez… +<i>Könnyezik</i>. No és aztán?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Kérlek, ez velünk vacsorázott +ez a fiú, ez a mártir… igazán ezt kell mondanom… ez a szegény, +derék önfeláldozó ember… és úgy szenvedett ott, ebben a szerepében, +hogy nekem a könnyeim csordultak ki.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Nem csuda. Ez megható.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. És ez a szegény lány, aki +csupa szív és jóság… nézni se bírta ezt… már küldte volna el… de a +tanár… csak a családért… csak Alexandráért… csak a fiad +boldogságáért… folytatta, vérezve, kínlódva… <span class= +"pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168">-168-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Szegény…</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Egészen addig, amíg Albert, +aki erről semmit se tudhatott, megsértette.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span> <i>rémülten</i>. A +tanárt?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Azt.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Azt a szegény fiút?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Azt. Képzeld.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Mit csinált vele?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Azt mondta neki: +tolakodó.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Borzasztó. És te nem léptél +közbe?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Hogy tehettem volna?</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. És az a szegény fiú mit +csinált?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Mit csinálhatott? Lehajtotta +a fejét. Én azt hittem, a szívem szakad meg erre a jelenetre.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Borzasztó. Szegény jó +emberke. És Alexandra?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Jólesik nekem, hogy te így +megsajnálod ezt a fiút. Látod, nemcsak csupa ész vagy, de csupa +szív is. Ha láttad volna ott állni ezt a szegény szorgalmas tudóst… +egy csillagász, kérlek,… <span class="pagenum"><a name="Page_169" +id="Page_169">-169-</a></span> az ő reménytelen halálos +szerelmével, amit leküzdött magában, az ő összeomlott +romantikájával, az ő vérző szívével… amint Albert elegánsan és +élesen megsértette… és ő ott állt lehajtott fejjel… egy életre +megszégyenítve… összetörve… miután <i>ilyen</i> áldozatot hozott a +családért… tudod ez a hűség… ez a mártirium… hát mondd, te mint +asszony, nem derék ember az ilyen?</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. De még milyen derék!</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Hát kilökni való ember ez? +Lenézni való ember ez?</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Dehogy!</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span> <i>növekvő hévvel</i>. Hát +sérteni való ember ez? Ütni való ember ez? Büntetni való ember +ez?</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Isten ments!</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span> <i>még lelkesebben</i>. Hát… +kidobni való ember ez? Bántani való ember ez? Hisz ez egy… +mitcsinálnivaló… egy… nem is tudom… ez egy… egy…</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span> <i>lelkesen</i>. Csókolni +való ember! <span class="pagenum"><a name="Page_170" id= +"Page_170">-170-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Nahát ez történt vele!!! +<i>Fáradtan zökken le egy fotelbe. A homlokát törli. Félre.</i> De +nehezen jött rá.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Hogyan?… hogy ez történt +vele.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Amit te mondtál. Alexandra +megcsókolta.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Alexandra?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Ahogy te mondtad.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Igen. Na igen.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Mert nem bírta már tovább +nézni a szenvedését, mikor Albert megsértette. Ott csókolta meg az +én jelenlétemben és Albert jelenlétében.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. És Albert?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Honnan tudhatta szegény, hogy +itt miről van szó? Ő nem érezte ezt akkor olyan tisztán, mint te +most.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Igen… igen… Hogyne.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. És ez a Beatrix… aki annyira +rabja a formáknak… nézd… ez itt most haldoklik emiatt. +<i>Beatrixhoz</i>. Amiatt, amit, látod, Dominika természetesnek +talál, sőt majdnem megkövetel. Mi? <span class="pagenum"><a name= +"Page_171" id="Page_171">-171-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Hogyne, hogyne.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Elragadó ötlet volt ettől a +csupaszív lánytól. Boldog vagyok, hogy tudtán kívül úgy +gondolkozott erről, mint te. Ebben a csókban annyi minden volt: +jellem, jóság, tisztesség, lelkiismeret, felelősségérzés, hála, +részvét, emberség, szánalom… és önfeláldozás, édesem! Le kell +borulni ez előtt a lány előtt. <i>Közben Beatrix titokban, boldogan +simogatta.</i></p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Derék lány. Bátor lány. +Boldog az a nép, amelynek ilyen királynéja lesz.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Ha láttad volna abban a +pillanatban… hogy reszketett… hogy haldoklott… de megtette. Érezte, +hogy tartozik mint embernek, mint testvérének… ezzel. Felemelni őt +a megaláztatásból! És ha épp tudni akarod, én is megcsókoltam +szegényt.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Jól tetted. XVI. Lajos a +felesége életveszélyes szülése után örömében megcsókolt egy +cselédet. Das kommt vor. Hát ez az a nagy borzasztóság? +<span class="pagenum"><a name="Page_172" id= +"Page_172">-172-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Ez. <i>Beatrixra mutat.</i> Ő +oda van. Dehát ő… haragszik a tanárra, ettől függetlenül.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Én? Én épúgy gondolkodom, +mint Dominika. Csak nem tudtam, hogy ő úgy gondolkodik, mint +én.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Te haragszol a tanárra +Napoleon miatt. A fiúkat tudniillik…</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Te se? Napoleont?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Tyhű, de még mennyire +nem!</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Te. Az én boldogult uram +könyvtárában van egy kuriózum, egy kis francia könyv, amely +világosan bebizonyítja, hogy Napoleon nem is élt soha. Majd +elküldöm. Olvasd ezt, ez nagyon megnyugtató. – Na édesem. Hát ez +volt az a nagy eset?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ez. Te okos, derék asszony. +Ha én tudtam volna, hogy neked ennyi érzéked van a pszichológia +iránt…</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Beatrix tegnap rögtön +megértette, mi?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Oh, rögtön. <span class= +"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Neki nagyon nagy érzéke van a +pszichológia iránt.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Szegény kis tanár. Most ő +kezd érdekelni. Mi lesz vele?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Csomagol. Oh, ő érzi, hogy +ezek után egy percig sem maradhat itt.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Azt helyesen érzi. De ti +csak így bocsátjátok el?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Hát tudod édesem… ő most +már… ő szegény most már olyan, mint egy kilőtt patron.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Patronnal mindig vigyázni +kell. Ezt el kell intézni vele, mielőtt innen kimegy egy más +világba. Ezekből lesznek a memoár-írók, amerikai felolvasók, vagy +ellenzéki publicisták. Nagyon kell vigyázni. Nekem fájdalom, +praxisom van az ilyenekben. Nevelők, adjutánsok. Sok baj van velük. +Majd én beszélek vele.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Köszönöm, te okos +asszony.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Ha előbb jöttem volna, +megmondtam volna neked, hogy nevelővel nem szabad kezdeni. +Nevelőhöz úgy nem szabad hercegnővel közelíteni, mint benzinhez +<span class="pagenum"><a name="Page_174" id= +"Page_174">-174-</a></span> gyufával. Felrobban. És még egy +bölcsesség: nem kell úgy sietni. Vártatok volna egy napig, látod, +megjöttem. Van egy régi angol közmondás: aki négy hét alatt akar +meggazdagodni, azt rendszerint már az első héten felakasztják.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Angliában.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Csodállak Dominika és +irigyellek ezért az önálló gondolkozásodért. Oly erélyes vagy.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Én vad anya vagyok!</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Én is. De én izgatott vad +anya vagyok és te higgadt vad anya vagy.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Kinek milyen a +vérmérséklete. Azért te is elég férfias vagy.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Mert nagy fiúkkal jutottam +özvegységre. Az ilyen anya elapásodik. A fiúknak kell az apai +szigor és milyen szép az, ha ezt is az anya liferálja.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Boldogult urad Henrik +szelid apa volt.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Az apa, az mindig dilletáns +szülő. <i>A mellére üt.</i> Az anya a professzionátus. <span class= +"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Mikor láthatom a +tanárt?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Mindjárt intézkedem. De +félek, hogy nehéz dolgod lesz vele.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Fogadjunk, hogy öt perc alatt +elintézed.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Nem fogadok Károly 1896 +óta, mióta boldogult urammal fogadtam, hogy fiam születik.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. És lányod született?</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Kettő, Károly. Kettő +egyszerre.</p> +<p class="center"><i>Komorna belép jobbról.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Mi az? Készen vannak?</p> +<p><span class="smcap">Komorna</span>. Igenis, Fenség.</p> +<p class="center"><i>Grófné és Symphorosa belép jobbról.</i></p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Drága Dominikám, minden +rendben van és meglepetés is vár rád a szalonodban.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Meglepetés? Engem ma már +nehéz meglepni, édes Symphorosám.</p> +<p><span class="smcap">Symphorosa</span>. Ez azonban mégis, azt +hiszem, jól fog esni neked. Albert vár rád a szalonban.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Albert? Felkelt ilyen +korán? <span class="pagenum"><a name="Page_176" id= +"Page_176">-176-</a></span> Miattam? Igazad van: ez meglepetés és +öröm. Megyek. <i>Indul</i>. Hát addig… hivassátok nekem ide azt a +tanár urat.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Idehivatom, édesem. Itt fog +rád várni ebben a szobában. <i>A komornához.</i> Menjen, küldje +Caesart azonnal. <i>Komorna hátul el</i>. Édes Dominikám… ez a +tanár tisztességes fiú, de nagyon fiatal és lobbanékony.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Ne félj édesem, bízd csak +rám. Ha lobbanékony, nem kell ingerelni. Az első dolog: +megbocsátani neki. Rögtön megbocsátani.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Hogyan? Te ilyen könnyen +bocsátasz meg?</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Nagyon könnyen.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Az előbb a fiadban úgy +kárhoztattad ezt a tulajdonságot.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Igen, édesem, de +elfelejtettem hozzátenni, hogy tőlem örökölte. Gyerünk, grófné. +<i>Elmegy jobbra, a grófné és Symphorosa követi.</i></p> +<p class="center"><i>Szünet.</i> <span class="pagenum"><a name= +"Page_177" id="Page_177">-177-</a></span></p> +<p class="center"><i>Jácint és Beatrix hosszasan néz egymásra. +Jácint diadalmasan mosolyog.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Aranyszíved van, kedves +Károly. És nagyon jó fejed van, kedves Károly. <i>Homlokon +csókolja.</i> Most már csak attól félek…</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Most meg már csak mitől +félsz?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ha most találkozik a fiával… +és beszélnek… nem lesz-e Albert más véleményen?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Két okból nem lesz más +véleményen. Először nem lesz bolond máskép gondolkozni, mint a +mamája, másodszor pedig magam is ott leszek ennél a találkozásnál. +<i>Indul.</i> Még pedig sürgősen.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>utána siet</i>. Mondd te +kedves… én igaztalan voltam hozzád… mit tegyek, hogy +megbocsáss?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span> <i>a jobboldali ajtónál</i>. +Most egyelőre csak annyit kérek, hogy ne borulj a nyakamba. Holnap +aztán le fogod írni egy irkába százszor, hogy: «jó az öreg a +háznál». <i>El.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_178" id= +"Page_178">-178-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>balfelé menet</i>. Modora, +az nincs.</p> +<p class="center"><i>Hátul belép Caesar.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Caesar! Lemegy és megmondja +Ági tanár úrnak, hogy jőjjön fel ide és itt ebben a szobában +várjon. A főhercegnő őfensége akar vele beszélni.</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Parancsára, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Mi lesz a reggelije Mária +Dominika őfenségének?</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. A teához hideg lazac, hideg +beef, hideg csirke…</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Cæsar! Hisz ez a tegnapi +vacsora.</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Bocsánat, Fenség, ez a mai +reggeli. Ma éjfél után egykor tettem az asztalra és eddig még +mindig nem evett belőle senki.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ön megőrült.</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Parancsára, Fenség. Más +reggeli lesz.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. És mért olyan sápadt?</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Nem aludtam, Fenség. +Szenvedtem. Főként a tea miatt.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Milyen tea miatt. +<span class="pagenum"><a name="Page_179" id= +"Page_179">-179-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. A borzasztó tévedés miatt. +Jácint atya kapta a forró teát és Fenséged a hideg levest.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Azért csak hálás vagyok. Ha +abban a rémes pillanatban nincs ott az a korty jéghideg leves, +talán összeestem volna. Az térített magamhoz.</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Az éjjel egy tégla esett a +fejemre, Fenség. Most egy kő esik le a szívemről.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Ne büntesse meg a bűnöst, +aki tévedett.</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Parancsára, Fenség. Talán +adjak neki valami kis jutalmat?</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Túlzásba ne menjünk. – A +tanár itt várjon. <i>Jobbra el. Caesar indul a bal hátsó ajtó felé, +de ez nyílik és belép rajta Alexandra.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. A főhercegnő megjött?</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Meg, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Hol van?</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Itt, Fenség. <i>Jobbra +mutat.</i> Azt hiszem, átöltözik a hosszú autó-út után.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. És maga mit csinál itt? +<span class="pagenum"><a name="Page_180" id= +"Page_180">-180-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Megyek, ahova küldtek.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Hova küldték?</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Ági tanár úrhoz.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>idegesen</i>. Mit +akarnak Ági tanár úrtól?</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Hogy jőjjön ide és várjon +itt.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Akkor jó. Menjen és +küldje. <i>Leül.</i></p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. De… ha megengedi, Fenség… +azért kell ideküldenem a tanárt…</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. A tanár <i>urat</i>.</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. A tanár urat, mert a fenséges +asszonyok óhajtanak vele beszélni.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Ön ne keresse az okokat. +Ön tegye azt, amit parancsoltak. Küldje ide a tanár urat.</p> +<p><span class="smcap">Caesar</span>. Parancsára, Fenség. <i>El bal +hátul.</i></p> +<p class="center"><i>Rövid szünet.</i></p> +<p class="center"><i>Ági belép bal hátul, útiruhában.</i></p> +<p><span class="smcap">Ági</span> Fenség hivatott?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nem. De azért vagyok itt, +mert megtudtam, hogy idehívják.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Parancsoljon velem. <span class= +"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Milyen ruha van magán?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Utazó ruha.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Elutazó ruha?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Az is. Meg is érkeztem +valahonnan. El is utazom valahova. <i>Szünet</i>. Parancsoljon +velem.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Akkor a fiúkkal mi +lesz?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nem tudom.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nem sajnálja őket +itthagyni?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. De nagyon. <i>Szünet</i>. +Parancsoljon velem.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Mária Dominika főhercegnő, +a trónörökös anyja megérkezett.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Tudom.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. És azt is tudja, miért +jött?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Azt is tudom.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. És?</p> +<p class="center"><i>Szünet</i>.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Foglaljon helyet +kérem.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Köszönöm. <i>Nem ül le.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>feláll</i>. Én eddig még +nem beszéltem a főhercegnővel. Nem is láttam. <span class= +"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span> Most +fogok vele találkozni. Talán már egy perc mulva. És akkor ő… nekem +is meg fogja mondani, hogy mért jött.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Igen.</p> +<p class="center"><i>Szünet.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Ez az egész véleménye +erről a dologról?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Körülbelül.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nem értem, hogy most miért +gúnyos? Megint éles.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Mint a borotva.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Mint a borotva? <i>Nagyon +nézi Ágit.</i> Igen… igen.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Igen, Fenség. Borotva.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>szigorúan néz rá</i>. +Hogy viselkedik ön itt most velem?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. A legnagyobb tisztelettel, +Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Miféle játék ez? +Elfelejtette ami az éjszaka történt?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. El, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Úgy! Azt a pillanatot is, +amikor én…</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Azt a pillanatot is, Fenség. +<span class="pagenum"><a name="Page_183" id= +"Page_183">-183-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Ilyen könnyű ezt +elfelejteni?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Azt nem mondtam.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Ha ezt én tudtam +volna…</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Tudnia kellett volna.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Hogy el fogja +felejteni?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Ezt… nekem el kell felejteni, +Fenségednek le kell tagadni… és… a harmadiknak meg se szabad +látni.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Én nem tagadom le, és ő +látta. Úgy veszem észre, maga túl drága ajándékot kapott tőlem. +Nagyobbat, mint aminőt megérdemel. Talán… egy országot!</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Az nem nagy dolog. Volt már +eset, hogy egy lóért kínálták.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Még meg is sért. Úgy +beszél, mint egy durcás gyerek.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nem, Fenség. Ahogy én itt most +beszélek, amit én ma cselekszem, ahogy én innen ma eltünök, az az +én válaszom a Fenséged csókjára.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Azt nem kértem, hogy ezt a +szót kimondja. <span class="pagenum"><a name="Page_184" id= +"Page_184">-184-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nem fájt kimondani. Kapni sokkal +fájdalmasabb volt.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Fájdalmasabb, mint +adni?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Oh, igen. Benne éreztem minden +szánalmát, de minden lenézését is. Gőgös dolog volt. Azt +jelentette, hogy nem vagyok ember. Hogy engem szabad. Mint egy kis +gyereket, vagy egy állatot.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Így érezte?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Ha nem így éreztem volna…</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Akkor?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Akkor úgy visszaadtam volna, +Fenség, hogy talán még most is tartana.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>idegesen</i>. Szóval +ostobaság volt tőlem.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Sok volt, Fenség. Sok volt +egyszerre. És ez tette gyanussá.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Gyanussá.</p> +<p><span class="smcap">Ági.</span> Igen. Mert <i>ott</i> még nem +tartottunk. És mégis… egyszerre megkaptam. Aztán hajnalban… tetszik +tudni, lehült a levegő. A csók után… kimentem a parkba, a forró +fejemet szellőztetni… virradatkor. Sokáig sétáltam. Nem a +<span class="pagenum"><a name="Page_185" id= +"Page_185">-185-</a></span> rózsák felé. A tölgyek közt, ahol +illattalan és erős a levegő. Ott megnyugszik a szív és bírál. Ott +aztán úgy éreztem magamat, mint a koldus, akinek egy ezrest dobtak +a kalapjába… és aki szeretne utána szaladni az adakozónak, mert +fél, hogy tévedés volt… sok volt.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>dacosan, idegesen</i>. +Lássa, nagyon-nagyon örülök, hogy ilyen fegyelmezetten +gondolkozik.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Reggel van, Fenség. A nap +süt.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nem a csillagok?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nem.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>idegesen</i>. +Nagyon-nagyon örülök.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Én is. Én annak, hogy ön +örül.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>idegesen</i>. +Nagyon-nagyon örülök. Ez így jó és így szép.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Szebb nem is lehet.</p> +<p class="center"><i>Jácint belép jobbról, Ági meghajol.</i></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Na végre fiam, hogy látlak. +Dominika főhercegnő szeretne veled beszélni. Sőt a trónörökös +is.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. A trónörökös? <span class= +"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Boldog volna, ha jóvátehetné +ezt a… tegnapi félreértést.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Bocsánat atyám, de legyen szabad +kitérnem előlük. Én elmegyek. A kofferem már a kocsin van.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Búcsú nélkül hagysz itt +bennünket?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Most búcsúztam Őfenségétől.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Még pedig igen +furcsán.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Hogyhogy?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Hidegen, dacosan. Mintha +én bántottam volna meg őt.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Hát nem érdekes? Másodszor +találja el a gondolatomat. Bizony megbántottad lányom. Még pedig a +hiúságát. Tán az önérzetét is… Azzal az alamizsnás puszival. Erről +van szó úgy-e, fiam?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Erről, atyám.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Egy ilyen tragikus +pillanatot puszinak nevezni?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span> <i>Ágihoz</i>. Látod, ezt a +bölcsességet, ezt a józan ítéletet, ezt mind a sport teszi.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Tegnap miket mondott. +<span class="pagenum"><a name="Page_187" id= +"Page_187">-187-</a></span> Élete, végtelensége, halála. Ez mind +nem volt igaz?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Dehogy nem. A hirtelen +fájdalom a legerősebb szavakat keresi. Ezen alapul például a népnél +a káromkodás.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Hát ez csak ennyit +ért?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Csak? Sok ez lányom, mert a +nagy fájdalmat jelenti. Kiáltás, aminek a szövege nem fontos.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Hát akkor mely szavait +vegyem komolyan?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span> <i>Ágira mutat</i>. Amiket +most itt elhallgat. <i>Kis szünet.</i> No… és te lányom? Na! +Őszintén!</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Én Jácint… hogy őszinte +legyek, azt hiszem… szeretem egy kicsit.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Amíg meg nem csókoltad, én is +azt hittem, hogy szereted.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Te is ezt mondod? Hogy +beszéltek itt? Mi ez? Hát nem dült össze a világ ma éjjel?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Nem, lányom.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Maga is ezt érzi? +<span class="pagenum"><a name="Page_188" id= +"Page_188">-188-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Igen, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. De hiszen…</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Megint nem tudod, mi a bajod +lányom. Ez volt az a sajnálat, amit az éjjel kerestél magadban. +Végül félháromkor meg is találtad abban a savanyú csókban.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Savanyú?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Nem én kaptam, mégis +éreztem.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Szomorú vagyok, Jácint. De +ha így beszélsz velem… ha most itt maradsz egy-két napig… és mindig +így beszélsz velem… megnyugszom.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Itt maradok lányom. Itt +maradok még két-három napig, hogy igazán megnyugtassalak.</p> +<p class="center"><i>Kis szünet.</i></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Engedjék meg, hogy elbúcsúzzam. +<i>Meghajol</i>. Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>nem tudva ebbe +belenyugodni</i>. Csudálom ezt a nyugalmát. Ezt az önuralmat. +Tudom, hogy ez mind nem igaz, ahogy itt most viselkedik. Mást +szeretne tenni. <span class="pagenum"><a name="Page_189" id= +"Page_189">-189-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Meglehet, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Mást szeretne mondani.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Az is meglehet.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>dacosan, idegesen</i>. +Dehát… ha ilyen csudálatos önuralma van… mért nem tegnap este +mutatta ezt meg? <i>Izgatottan</i>. Most még csak ezt az egyet +szeretném tudni.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Ne légy ideges, lányom. Itt +maradok két hétig.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>egyre idegesebben</i>. +Ha most ilyen nyugodt tud lenni, akkor mért csinálta ezt tegnap? +Mit akart? Nem tudom!</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nyugodjék meg, Fenség, én se +tudom. Az éppen a szép ennek az éjszakának a történetében, hogy nem +tudtam mit akarok.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nem tudta?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nem.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nem tudta és…</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Csöndesebben lányom. És +nyugodtan. Egy hónapig maradok itt.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>oda se hallgatva, egyre +izgatottabban</i>. <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= +"Page_190">-190-</a></span> Nem tudta, hogy mit akar. És engem +azért mégis vitt magával a jóságomnál fogva… az ügyetlenségemnél +fogva… belevitt mindenbe… a legborzasztóbba. Nem tudta mit akar… és +én vele voltam a szívemben… és elszántam magam mindenre, még arra +is, hogy vele együtt lázadjak fel… és kitartsak mellette… még… még +ha összedül is velem az egész világ! És ő…</p> +<p class="center"><i>Albert halkan belép.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>látja Albertet, de nem +törődik vele és izgatottan folytatja beszédét.</i> Ő «nem tudta mit +akar». Csak rombolni akart. Engedett egy hiú pillanat +szilajságának… ahelyett, hogy akkor lett volna okos és analitikus. +De gyerek volt és bolond volt… mikor odaült mellém az asztalhoz… +igenis rebellis volt…</p> +<p><span class="smcap">Albert</span> <i>szerény hangon, finom +gúnnyal</i>. Xaxa, te nem jól ítéled meg őt. Ő szabad szellem. Nem +olyan, mint mi.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>nem törődik vele</i>. +Nem akart egyebet, csak lázadni… csak <span class= +"pagenum"><a name="Page_191" id="Page_191">-191-</a></span> a +botrányt akarta… és igenis modortalan volt és lelkiismeretlen volt +és…</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Te igaztalan vagy. Ő +csillagász.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. És igenis most én mondom, +hogy amit csinált, az tolakodás volt!</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Fenség!</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Egy szót se feleljen, Miklós. +Megtiltom, Miklós. És ha megengedi Miklós… most én csókolom meg. +<i>Hozzálép, megöleli és megcsókolja Ágit.</i></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Bravó! Holnap elutazom.</p> +<p><span class="smcap">Ági</span> <i>jókedvűen</i>. Nagyon +köszönöm, Fenség. Erre igazán nem voltam elkészülve.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Jól esett?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Ez jól, Fenség.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Akar még egyet?</p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Köszönöm, Fenség, az sok volna. +Így ez éppen elég.</p> +<p class="center"><i>A hátsó ajtón belép György és Arzén. +Mindeniknél virágbokréta van. Egy pillanatra megállnak az ajtóban, +aztán a szín közepére jönnek, ott elfogódottan megállnak, Ágira +néznek. Albert átmegy balra, elől.</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span></p> +<p><span class="smcap">György</span>. Tanár úr… <i>A +meghatottságtól elakad.</i></p> +<p class="center"><i>Mindketten egyszerre nyújtják Ági felé +bokrétáikat.</i></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Nekem? <i>Átveszi a két +bokrétát.</i></p> +<p class="center"><i>György és Arzén elfordul, mind a kettő +könnyeit törli. Arzén György vállára hajol. Háttal állnak a +közönségnek.</i></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Ejnye… Indiánok! Híres +indiánok!</p> +<p class="center"><i>György és Arzén megfordul, gyöngéden megöleli +mind a kettő Ágit.</i></p> +<p><span class="smcap">Ági</span>. Vígabban kell búcsúzni. Nem így. +Örülni kell. Most nem következik több történelemóra. Most már maga +a történelem következik. <i>Meghajol és elmegy hátul. A fiúk utána +mennek.</i></p> +<p class="center"><i>Szünet</i>.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Na haragudjál Xaxa, ezzel +tartoztam neki.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Neki?</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Ki kellett engesztelni +szegényt azért a csókért, amit tegnap tőled kapott.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>gyanakodva néz +Jácintra</i>. <span class="pagenum"><a name="Page_193" id= +"Page_193">-193-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span> <i>mosolyogva</i>. Igen-igen. +Ez így van.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nem voltam bűnös?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Nem, lányom.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Még csak hős se +voltam?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Nem, lányom.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Hát mi voltam?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Ne kérdezd, lányom.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span> <i>ünnepélyesen</i>. +Alexandra… te ma éjjel jóvátetted egy hibámat, amely az én emberi +gyöngeségemből fakadt. Most arra akarlak megkérni, hogy maradj +mellettem végig az életen és ha hibázom, mindig légy oly bátor, +mint ebben az esetben voltál. Akarod? <i>A kezét nyujtja.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>kezet ad neki</i>.</p> +<p class="center"><i>Kis szünet.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Albert… nekem kötelességem +az igazat megmondani. Ha én most becsületesen megmondom neked, hogy +e pillanatban nem érzek irántad egyebet, mint becsülést és… +szeretetet?</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Akkor azt válaszolom Xaxa, +hogy ez nekem most elég. <span class="pagenum"><a name="Page_194" +id="Page_194">-194-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span> <i>kedves +szomorúsággal</i>. Nem mi találtuk fel a szerelmi házasságot.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Nem. Határozottan nem. +<i>Mindenik «nem»-nél megrázza a kezét.</i></p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Nem.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Nem.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Megengedsz ehhez egy +pótlást?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Mi feltaláltunk… valami +szebbet. A házasság után következő szerelmet. Ezt a klasszikus és +erős boldogságot, ami… ami…</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Később jön, de tovább +tart.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Roppant érdekes, hogy te +mindig ki tudod fejezni, amit az ember gondol. Kérlek, Württembergi +Katalin volt a legboldogabb feleség a világon. Pedig ezt a +házasságot erőszakkal csinálta Napole… <i>Körülnéz</i>. Napoleon. +És mégis.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. És mégis…</p> +<p class="center"><i>Szünet. Dominika belép.</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_195" id="Page_195">-195-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Alexandrám! +<i>Megöleli</i>.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Hozta Isten Dominika néni. +<i>Kezet csókol, mély meghajlással.</i></p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Mondjátok, nem jelentkezett +még az a tanár úr, akit hivattunk.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. De itt volt.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. És?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Elment.</p> +<p class="center"><i>Csönd. Hosszú szünet.</i></p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Mit jelent ez a csönd? Mért +hallgattok?</p> +<p class="center"><i>Ujabb szünet, mely alatt Beatrix +belép.</i></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>nézi a hallgató +csoportot</i>. <i>Megrémül, erőset sikolt.</i> Szent Isten… megint +történt valami?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Megcsókolta a tanárt.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Kicsoda?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Albert.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>fellélekzik</i>.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Mi az, ti itt sorra +csókoljátok ezt az embert? Úgy látszik, mégis csak valami kitünő +férfiú.</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Bizony az. <span class= +"pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196">-196-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Te is megcsókoltad?</p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Még tegnap. De most megint +meg fogom, mielőtt elmegy.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Akkor nekem már nincs mit +beszélnem vele. Meg van szegénykének az elégtétele.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span>. Úgy gondoltam anyám, hogy aki +ilyen nagy szolgálatot tett a családnak, annak ez kijár. Nemcsak a +menyasszonytól, hanem a vőlegénytől is. <i>Dominika helyeslőleg +bólogat.</i></p> +<p><span class="smcap">Jácint</span>. Sőt attól inkább.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Nagyon helyes.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span>. Esetleg, ha még nem ment el +a házból… talán én is megcsókolhatnám… mi?</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Én azt hiszem anyám, most +már elég volt. Inkább engem csókolj meg… ha érdemesnek tartasz +rá.</p> +<p><span class="smcap">Beatrix</span> <i>megcsókolja</i>.</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span> <i>szintén megcsókolja</i>, +És én is megcsókollak lányom, azzal a szerény tanáccsal, hogy most +már jusson sokszor az eszedbe, hogy boldogult apád téged +<span class="pagenum"><a name="Page_197" id= +"Page_197">-197-</a></span> az ő fehér hattyújának szokott nevezni. +Ez jusson sokszor az eszedbe. Hattyúnak lenni: mikor a hold fénylik +a tavon, méltóságosan siklani, mint az álom… Fenségesen. Csak +siklani a kék fényben, lányom… a partra nem menni. <i>Jácint, +Beatrix és Albert bólogat.</i> Gyalog sose járni. Ott a szárazon, +ahol az emberek járnak, ügyetlen a hattyú. Tán nevetséges is.</p> +<p><span class="smcap">Albert</span> <i>kérően</i>. Aber liebe +Mama…</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. A hattyú, ha gyalogol… ha a +parton totyog… bizony valami más madárhoz hasonlít.</p> +<p><span class="smcap">Alexandra</span>. Liba?</p> +<p><span class="smcap">Dominika</span>. Majdnem, lányom. A +természetrajz azt tanítja, hogy a hattyú csak egy fenséges kacsa. +Ha a földre lép, ez ki is derül róla. Ezért kell neki a tó tükrén +maradni, büszkén úszni, díszesnek lenni a néma fehér méltóságtól. +Madárnak lenni és nem repülni. Egy dalt tudni, de mindhalálig el +nem énekelni. Igen, lányom. <i>Alexandra a keblére hajol.</i> +Vissza <span class="pagenum"><a name="Page_198" id= +"Page_198">-198-</a></span> a kék tóra, édesem… és ott emelt fő, +reprezentativ némaság… hűvös közöny azok iránt, akik a partról +bámulnak… és dal: soha!</p> +<p class="center"><i>Szünet.</i></p> +<p><span class="smcap">Caesar</span> <i>jobbról belép</i>. A +reggeli.</p> +<p class="center"><i>Jácint karját nyujtja Dominikának és indul +vele jobb felé. Utánuk Beatrix megy egyedül. Albert Alexandrát +fogja karon és követi őket. Kimennek. Caesar méltóságteljesen +lépdel utánuk.</i></p> +<p class="center">FÜGGÖNY.</p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_199" id= +"Page_199">-199-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>MOLNÁR FERENC MŰVEI:</h2> +</div> +<ul class="lsoff indented"> +<li><b>Egy gazdátlan csónak története.</b> Regény.</li> +<li><b>Egy haditudósító emlékei.</b></li> +<li><b>Az éhes város.</b> Regény. Két kötet.</li> +<li><b>A farkas.</b> Vigjáték 3 felvonásban.</li> +<li><b>Hétágú síp.</b> Tréfák, karcolatok, tárcák.</li> +<li><b>Józsi</b> és egyéb kis komédiák.</li> +<li><b>Ketten beszélnek.</b> Tárcák, rajzok.</li> +<li><b>Kis Hármaskönyv.</b> Elbeszélések. Három kis kötet, +tokban.</li> +<li><b>Lillom.</b> Egy csirkefogó élete és halála. Külvárosi +legenda 7 képben.</li> +<li><b>Muzsika.</b> Elbeszélések.</li> +<li><b>Az ördög.</b> Vigjáték 3 felvonásban.</li> +<li><b>A Pál-utcai fiúk.</b> Diákregény.</li> +<li><b>Rabok.</b> Regény.</li> +<li><b>A testőr.</b> Vigjáték 3 felvonásban.</li> +<li><b>A fehér felhő.</b> Mirákulum 5 változásban.</li> +<li><b>Ismerősök.</b> Elbeszélések.</li> +<li><b>Az óriás.</b> Elbeszélések.</li> +<li><b>Égi és földi szerelem.</b> Dráma 5 felv.</li> +<li><b>Szinház.</b> Három egyfelvonásos.</li> +<li><b>A hattyú.</b> Vigjáték 3 felvonásban.</li> +</ul> +<hr class="chap" /> +<div style='text-align:center'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 77726 ***</div> +</body> +</html> |