diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 3 | ||||
| -rw-r--r-- | 77642-0.txt | 4110 | ||||
| -rw-r--r-- | 77642-h/77642-h.htm | 3812 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 |
5 files changed, 7938 insertions, 0 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..6833f05 --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,3 @@ +* text=auto +*.txt text +*.md text diff --git a/77642-0.txt b/77642-0.txt new file mode 100644 index 0000000..4dcae1b --- /dev/null +++ b/77642-0.txt @@ -0,0 +1,4110 @@ +*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 77642 *** + +AZ ÖRDÖG + +VIGJÁTÉK HÁROM FELVONÁSBAN + +IRTA + +MOLNÁR FERENC + +Tizenegyedik kiadás + +BUDAPEST + +FRANKLIN-TÁRSULAT + +magyar irod. intézet és könyvnyomda + +KIADÁSA + +Franklin-Társulat nyomdája + +HEGEDŰS GYULÁNAK + + +AZ ÖRDÖG + + + + +SZEMÉLYEK. + + László _Szerémy Zoltán_ + Jolán _Sz. Varsányi Irén_ + János _Fenyvesi Emil_ + Az ördög _Hegedűs Gyula_ + Elza _P. Gazsi Mariska_ + Selyem Cinka _Hegedűs Gyuláné_ + András _Győző Lajos_ + Vendégek. + +* + +_Először adták a budapesti Vígszinházban 1907 április 10-én._ + +* + +_Színpadokkal szemben kézirat. Az előadás joga és a színpadi példány +Valentin Lajos színházi ügynöksége útján szerezhető meg._ + + + + +ELSŐ FELVONÁS. + +_Szín: szoba a festőműterem mellett, Jánosnál. Hátul balról üvegajtó, +portière-rel a színpad felé. Ha nyílik, belátni a műterembe. Jobbról +hátul vágott sarokban bejárat-ajtó. Balról elől ajtó. A háttérben a két +ajtó közt antik szekrény. A szekrény előtt díszes terítővel leterített +asztal, telerakva szobrokkal, edényekkel, arcképekkel, stb. Az asztaltól +jobbra és balra szék. Balról leghátul antik szekrény. Balról elől a +falhoz tolt asztal, olyanforma, mint a másik, csak kisebb. Az asztal +mellett a falnál szék. Balról a szekrény és az asztal között a földön +álló kleiderstokk teleaggatva színes jelmezekkel, sálokkal. Balról elől +nagy, álló, aranyozott templomi fa-kandeláber, 12 villamos körtével. +Balról elől_ _nagyon széles pamlag, szőnyeggel leborítva, rajta színes +párnák. A pamlag előtt kicsiny, de nem alacsony asztalka. +Dohányzókészlet van rajta. A pamlag előtt jobbról puff. Jobbról, hátul +az ajtó előtt spanyolfal. Jobbról elől francia kandalló, melyből vörösen +fénylik a parázs. A kandalló előtt, háttal a közönségnek, igen nagy, +trónszerű, piros-arany karosszék, melynek támlája tökéletesen eltakarja +azt, aki benne ül. A trónszék mellett, balról, alacsony török asztal +könyvekkel. A szoba falain túlzottan sok, berámázott és berámázatlan +kép, rajz, vázlat. Színes szövetek, miseruhák a falon. Gipszszobrok, +fejek. Szőnyegek. A mennyezetről nagyon cifra, inkább táncterembe való +csillár függ le. Délután három óra._ + + +ELSŐ JELENET. + +János, András, majd Cinka. + +_A szín egy pillanatra üres._ + +János _belép kalapban és téli kabátban, ezeket leveti_. András! – +András! + +András _előjön a műteremből_. + +János. Hol mászkálsz? + +András. Sehol kérem. + +János. Az ajtó tárva-nyitva, akárki bejöhet. _András a műterembe rohan +és bársonykabátot hoz ki. Mialatt András benn van._ Hol a mai ujság? +_Megtalálja_. Na mi lesz? _András bejön és rásegíti a kabátot, János +rágyújt._ A szabó már kivasalta a frakkomat? + +András. Egy óra mulva küldi, nagyságos úr. + +János. Jó. _Pénzt ad neki._ Itt egy korona! Eredj le a fehérnemüshöz, +vegyél egy frakkhoz való fehér batiszt nyakkendőt. A régit vidd el +mintának. _András indul._ Megállj. Készíts ki az ágyra kemény inget, +manzsettát, gallért. Keresd meg a kis gyöngyházgombokat, ott vannak a +felső fiókban egy gyufaskatulyában. Várj. Add vissza a koronát. +_Megtörténik_. Itt egy ötös. Vegyél egy pár nyolcas számú fehér báli +keztyűt is. Majd elszámolsz. Mielőtt lemégy, eridj be a műterembe, tedd +fel a dobogóra a velencei széket. Három órakor jön Lászlóné ő méltósága, +portréhoz ülni. Attól kezdve senkinek se vagyok itthon. _Közben +végigdőlt a kanapén._ Add ide a hamutartót. _Megtörténik_. Mehetsz. + +András. Kérem, nagyságos úr. + +János. Mi az? + +András. Itt a Cinka. + +János. Hol? + +András. Bent az atelierban. + +János. Menjen haza. Nem kell. _Lapoz az ujságban._ + +András _az üvegajtóhoz megy_. Nagysád. _Eltávolító kézmozdulattal._ Ma +nem kell modell. + +Cinka _belép_. Jó napot. _Nincs válasz._ Ma nem festesz? + +János. Nem. _Lapoz._ + +_András bemegy a műterembe._ + +Cinka _búsan_. Alászolgája. _Visszafordul_. És holnap? + +János. Holnap se. + +Cinka. Alászolgája. _A szemét törli._ Te már nem szeretsz engem, te már +nem szeretsz engem. + +János. Kezdődik megint. + +Cinka. Már ősz óta nem szeretsz. Én ezt mindjárt láttam, mikor +tájképeket kezdtél festeni. Mikor szeretsz, mindig az aktomat fested. +Tudom én, mit jelent az, mikor a tájképek gyönnek. + +János. Buta vagy, Cinka. + +Cinka. Tudom. Felöltözve minden modell buta. + +János. Eridj szépen haza. + +Cinka. Csak küldj, csak küldj. Menjek szépen haza. Már egy hét óta +mindig úgy megyek el innen, hogy le sem vetkőztem. Hát mi vagyok én? +_Sírva fakadt de rögtön abbahagyta._ Én ám tudok mindent. + +János. Igen? + +Cinka. Nézz rám. Nézz csak rám. Te megnősülsz. Merd a szemembe mondani, +hogy nem. + +János. Nem. + +Cinka. Na ja, majd te nem mered a szemembe mondani. Egy Tóth Elza nevű +lányt veszel el. A barátod felesége, a Lászlóné hozta össze a dolgot. +Merd a szemembe… különben, hiszen hiába, mert te belemondasz a szemembe +akármit. + +János. Honnan veszed mindezt, angyal? + +Cinka. Egy ilyen szép fiatal asszony, mint ez a Lászlóné! Ahelyett, hogy +ő maga barátkoznék veled, hát megházasít. Tudod, mert azt nem bántam +volna. Engem úgyse szeretsz. Mindig tájképeket festesz. + +János. Hát most mit akarsz tőlem? + +Cinka _átfogja a nyakát_. Semmit. Az ilyen szegény akt, mint én, nem +akarhat semmit. Ha ti meg akartok nősülni, mink aktok csinálhatunk +akármit, mégis elveszitek a privátot. Mondd legalább, hogy szeretsz. + +János. Ühüm. + +Cinka. Hümmög. A régi szeretőm, a Náray, szebben hümmögött. + +János. Mindenki úgy hümmög, ahogy tud. + +Cinka. Ezt is csak akttal lehet csinálni. Ismerem én már a festők +szerelmét. Előbb: «édesem, drágám, Fornarinám, Fornarinám, micsoda háta, +micsoda keble, micsoda vonala!» Aztán később: «sárga a bőröd, sárga a +bőröd.» – Aztán még később: «ma nem érek rá.» Aztán a tájkép és püff, +vége. Szeretsz? + +János _mosolyogva_. Igen. + +Cinka. Ha úriember volnál, most megigérnéd nekem, hogy feleségül veszel. +Látod a Náray úriember volt, az mindig megigérte. Az nem volt smucig. +Még ez se legyen nekünk? Unsz, unsz? + +János. Hiszen, ha nem unnálak, már rég szakítottam volna veled. Gyere, +édes kis unalmam. _Megcsókolja_. Menj angyalom, menj haza, menj, menj! + +Cinka. Holnap se jőjjek? Holnapután se? + +János. Nem. + +Cinka. Hát már soha nem fogod festeni az aktomat? + +János. Majd este elmegyek hozzád, Lászlóékhoz az estélyre úgyis csak +tizenegykor megyek. + +Cinka. De hát hogy fogsz festeni nálunk? Nem is látsz. Még a gáz sincs +bevezetve. Csak petróleum-lámpa ég. + +János _az ajtónál_. Hát majd elfújjuk. Szervusz. + +_András belép és átmegy a műterembe. Cinka elmegy. János meggyujtja +elaludt szivarját, a pamlaghoz megy, előveszi az ujságot és lefekszik. +Éles csöngetés. Hirtelen felugrik. Kissé izgatottan szól._ + +János. András! + +András. Nyitom! + +_Átszalad a színen András, ki a bejáratajtón, melyet nyitva hagy. János +a nyakkendőjét gyorsan megigazítja. Az ujságot leteszi. A szivart +belenyomja a hamutartóba. Haját elrendezi. A belépők elé megy. András +künn marad._ + + +MÁSODIK JELENET. + +János, László, Jolán. + +_László és Jolán belép._ + +János. Csókolom a kezét. Szervusz. _Üdvözlések._ + +László _siet_. Fiam, én csak idehoztam az asszonyt. Szaladok vissza az +irodámba. + +Jolán _körülnéz_. Hát magánál ilyen? + +János. Úgy-e furcsa? Cifra szemétdomb. + +László. Előbb azt gondoltuk, hogy ne ma kezdd meg festeni az arcképét. +Ha hat évig tudtunk rá várni, ráért volna még holnapig. De az asszonyt +oly idegessé teszi a készülődés erre a mai estélyre, hogy idehoztam. +Tudod-e, hogy ez a házszentelő az első estélyünk? + +Jolán. Muszáj volt. Fiam, annyi revánssal tartozunk. + +László. Bár már túl lennénk rajta. Nem szeretem a flancot. Én +Freebodynál tanultam az üzletet, Londonban. Annak kilencven milliója van +és még sohse adott estélyt. Csak ezen a nyomorult Pesten kell. Mikor +jőjjek az asszonyért? + +János. Korán sötétedik. Háromnegyed óra mulva már nem lehet pingálni. + +László. Tehát? + +János _órájára néz_. Négy óra körül. + +Jolán _egy aktra mutat_. Ez a kép kicsoda? + +János. Egy modell. + +Jolán. Meg mertem volna rá esküdni. Az, aki most jött le a lépcsőn. + +László. Ja, a Selyem Cinka? Ezt meg kell nézni. _Indul a kép felé._ Azaz +nem is kell megnézni, minden perc drága. Remélem, most már végzel az +ilyen Cinkákkal! Te is oka vagy, hogy ezt az estélyt adjuk. Ugy-e? + +Jolán. Bizony. Ma fog végleg beleszeretni Tóth Elzába. + +János. A legjobb akarattal megyek. Visztek a vágóhídra. Nősülni! +Nősülni! + +Jolán. Mily boldog lennék! + +László. Hát még én. Meg a lány is. Meg te is. Mindenki. + +János. Adja Isten. A lány nagyon kedves. + +Jolán. Hát még ha… + +János. Ha még egy szót szól, imádom is. De ez csak estére van kitűzve. + +László. Megyek. Az emberem minden percben telefonálhat. Fiuméból a +kukorica ügyében. _Megcsókolja Jolánt._ Négykor érted jövök, fiam. Légy +nyugodt. Gerbeaud mindent elvégez. Semmi gondod semmivel. Szervusztok. + +János. Nem félsz itt hagyni az asszonyt? + +László. Megmondjam őszintén? Azért sietek úgy, mert félek, hogy még +meggondolom és visszaviszem. + +Jolán. Féltékeny vagy? + +László. Hazudjam? Akkor: nem. Ha nem félnék, hogy komikussá válok, azt +mondanám: gyerekek, vigyázzatok magatokra. Isten áldjon meg. _El._ + + +HARMADIK JELENET. + +János, Jolán. + +_János kikísérte Lászlót. Visszajön. Az ajtót becsukja. Némán áll meg a +küszöb mellett. Abban a pillanatban, mikor János visszajött, Jolán +hevesen megrázkódott. Most végigsimítja homlokát._ + +János. Mi az? + +Jolán _idegesen, halkan nevet_. Se… semmi. + +János _gyöngéden_. Megijedt valamitől? + +Jolán _nem felel_. + +János. Nos? + +Jolán _idegesen, zavartan, mintha félne tőle_. Tudja… ahogy most itt +Alfréd elment, úgy éreztem, mintha otthagytak volna valahol. + +János. Hogyan? + +Jolán. Ilyen érzésem volt, mikor a mama otthagyott Drezdában, a +panzióban. Hogy most itt maradok egyedül künn az idegen életben. Most +majd magamnak kell gondolkoznom. Én… tudja, hisz hat évig soha nem +akartam idejönni. _Körülnéz_. Mint valami boszorkánykonyha. Régiségek, +furcsa állatok, fejek… Maga úgy áll köztük, mint valami varázsló. Amig +az uram itt volt, észre se vettem. De mikor kiment, akkor egyszerre ezek +a fejek mind rám néztek. _Megborzong_. + +János. Nem kell idegeskedni. Ez a szoba az atelierhoz tartozik és minden +hölgy, akit lefestek, idejön. + +Jolán _nyugodtan_. És minden hölgyet, aki idejön, lefest? + +János. Nem. + +_Szünet_. + +Jolán. Hallotta, mit mondott az uram? + +János. Hallottam. + +Jolán. Hat év óta, mióta a felesége vagyok, s mióta maga a csöndes, jó, +becsületes barátunk, egyszer-másszor tréfált erről. De most éreztem a +hangján, hogy nem volt sok kedve a tréfához. + +János. Hogy féltékeny. + +Jolán. Nem. De először vagyok itt… magánál, magával, egyedül. + +János. Hat évig nem bolygattuk ezt a kérdést. Most, hogy úgy magától +kipattant… de már hetek óta érzem, hogy ez szóba fog kerülni köztünk. + +Jolán. Pedig milyen jó, édes, csöndes nyugalom volt, hogy hat évig egy +szót se beszéltünk róla. A tiszta lelkiismeret olyan, mint a langyos +fürdő. Úgy – ül benne az ember. _Mutatja egy testmozdulattal, lehunyva +szemét, hogy hogyan ül az ember a jó langyos vízben._ + +János. Csütörtökön, mikor először volt szó arról, hogy lefestem, s hogy +ide fog jönni, elpirult. Aztán rám nézett. Másképp, mint ahogy addig +szokott nézni. + +Jolán. Ne beszéljünk róla. Nem, nem… + +János. Ne féljen tőlem. Ha más volnék, nem csudálnám a szavát. De így. +Milyen jól esik most így… egyszer, ártatlanul… végiggondolni az egészet. +Hét éve van. Én nevelő voltam az ura családjában és ott voltam, mikor +először említették, hogy Alfrédnek feleségül kell vennie magát. Ez annak +a napnak az estéjén volt, amelynek délutánján mi… + +Jolán _szeliden a kezére teszi a kezét, gyöngéd feddéssel_. János… + +János… megcsókoltuk egymást. Gyerekek voltunk. És én ágról-szakadt +szegény fiú voltam, aki Alfrédot, meg a nővéreit rajzolni tanítottam… és +maga még szegényebb volt, mint én: a lányok kis iskolai barátnéja, aki +uzsonnázni jár a milliomos házba. Összenéztünk egyszer, a nagy, +dúsgazdag familiában, mi ketten, két odacsöppent szegény ember. Egy +koldus fiú, és egy koldus kisasszony. Mi értettük egymást. Aztán egy +napon hallatlan szerencse kinálkozott magának. Alfréd bevallotta, hogy +halálosan szereti. + +Jolán. Másnap. + +János. A csóknak, az első gyerekes, szűz csóknak a másnapján. Huszonnégy +órával azután, hogy a két koldus egy pillanatra magára maradt az +aranyos, csilláros szalonban, és hogy ezt a pillanatot egy csók töltötte +ki, egy szegény, szomorú csók, ami… aminek most már az emléke is kihűlt. + +Jolán. Kihűlt János. Józan emberek lettünk. Azóta nem beszéltünk róla. +_Ezt kérőleg mondta, mintegy, hogy ne folytassa._ + +János. Nem. Maga feleségül ment Alfrédhez. A szegény hivatalnok lánya az +udvari szobából az Andrássy-útra került, a László-palotába. És én +külföldre mentem. Az ő pénzükön. És egy év mulva megjöttem. És még +mindig szerettem. De akkor már szenvedéssel, lemondással. És az első +napon, mikor felmentem magához s egyedül találtam, már én is úr voltam, +már díjakat nyertem, ismert ember voltam, úsztam a pénzben, maga meg a +saját palotájában állott, talpig selyemben, gyémántban és mikor egymásra +néztünk, mégis csak a régi két kis fiatal koldus tekintete találkozott, +de akkor… már nem csókoltuk meg egymást. + +Jolán. Édes János. Hagyjuk ezt. + +János. Itt vége is van. Azóta hat év telt el. Az urának barátjává +lettem. Minden nap láttuk egymást. És egy szó, egy tekintet nem esett +köztünk. Sohse mertem ajánlani, hogy lefestem, mert féltem ettől. Maga +is érezte. Sőt az ura is érezte. Hát lemondtam erről is. Van-e még egy +ilyen történet a világon? Én nem szégyenlem magamat érte. + +Jolán _kezet fog vele_. Édes, becsületes jó barátom. + +János _gyöngéden_. No, megnyugodott? Nem fél már, ugy-e? + +Jolán. Az uram hangja riasztott meg. Hisz ő majdnem tudja, hogy mi +hogyan voltunk és soha, soha nem is gondolt semmit… De őt is megzavarta +az, hogy mi ide jöttünk. Hat évig nem jöttünk. És most… itt vagyok. Hát +ez gondolatokat ébreszt. És én félek attól, hogy gondolkoznom kell. +Ettől ijedtem meg. Ettől féltem, mert egymástól nekünk már nem kell +félnünk. Mi már nem szeretjük egymást és még az is szép tőlünk, hogy +erre az emlékre emlékszünk. Ugy-e? + +János. Úgy van. + +Jolán. Mert hiszen, ha szeretnők egymást, maga nem nősülne meg. Igazam +van, úgy-e? + +János. Igaza van. + +Jolán. És megnősül. Én tudom, hogy boldog lesz, ha megnősül és maga +tudja, hogy én is boldog leszek, hiszen én akartam, hogy megnősüljön, én +szerzek magának szép, okos feleséget. + +János. Igen. + +Jolán. Hát most… ne gondoljunk… _fojtott hangon, erőltetett mosollyal_… +semmit. Jó? _A kezét nyujtja, bátran, nyiltan._ + +János. Jó. _Erősen, férfiasan szorítanak kezet_. És… + +Jolán. És térjünk a tárgyra. Nem szóltunk semmit, nem történt semmi. +Jónapot, művész úr. Azért jöttem, hogy tessék lefesteni. + +János _más hangon_. Az este emlékezetből csináltam a képéhez egy +vázlatot. Oh, hiszen sokat csináltam már. De most már egészen másként +látom. + +Jolán. Miért? + +János. Nem tudom. Tegnap még csak a felszínét láttam. De most, itt… +megint belülről látom. Most úgy ragyog a tekintete, mint a gyémántból a +tűz. + +Jolán. Az istenért, János, hiszen megegyeztünk, hogy… vége. + +János. Nem tudtam egyszerre. Majd… lassacskán… megint abbahagyom. + +Jolán _nyiltan, becsületes komolysággal_. Nekem nem kellett volna ide +eljönnöm. + +János. Akkor sohse értettem volna meg az arcát. + +Jolán. János, vegye a festéket, palettát és gyerünk, ha már itt vagyunk. +Essünk túl rajta. + +János. Igaza van. Essünk túl rajta. + +Jolán. Hát kezdje. Mit kell csinálnom? + +János. Mindenekelőtt tegye le a kalapját, meg a kabátját. _Mögéje megy +és a kalaptűjéhez nyúl._ + +Jolán _elhúzódik_. Majd én. _Egymásra néznek._ Nem szabad rólam… levenni +valamit. _Csönd. Leveszi kalapját._ + +János. Parfümözi a haját? + +Jolán. Én? Soha. + +János. Akkor ez… természetes illata a hajnak… Nagyon közel álltam hozzá. + +_Csönd._ + +Jolán. Most tanulmányoz? + +János. Igen. Az ura azt kívánja, hogy mellkép legyen a portré. + +Jolán. Igen. Az övé lesz, ő parancsol. Én jobb szerettem volna egész +alakot, kalappal, utcai ruhában. + +János. Ő dekolltált mellképet akar. Sállal a válla körül. Ez ugyan +édeskés… de ha neki így kell… _Sálokat akaszt le a fogasról._ Már ki is +kerestem egy csomó török sált. + +Jolán. Tehát? + +János. Tehát mellkép. A nyaka szabadon. + +Jolán. Igen. + +János. Hát akkor… siessünk, mert sötétedik. Itt vannak a kendők, ebben a +skatulyában van tű… és én majd bemegyek a műterembe addig. + +Jolán. Addig? Meddig? + +János. Amíg maga… Hát ahhoz, hogy a válla szabadon legyen… a… a blúzát +le kell… + +Jolán. Hogyan. + +János _zavartan_. Mintha otthon volna. Ezt az ajtót bezárom. _Bezárja a +bejáratajtót._ Igy, ni. Bemegyek az atelierbe és ezt az ajtót zárja +magára, amíg… _a küszöbön áll. Benéz a műterembe. Halkan._ Hű… hogy esik +a hó. _Kinéz az asszonyra._ + +Jolán _zavartan_. Esik? + +János. Nagyon. _Szünet._ + +Jolán. Ne… ne, hagyjuk, inkább talán… talán holnap… vagy… most egy +kicsit nem jól érzem magam… _ezt mind_ _nehezen mondta. Most hirtelen +megnyugodva._ És akkor elhoznám a szobalányomat. + +János _a küszöbön_. Aztán kérdezné az ura, hogy miért… és különben is. +Ha ezt itt bezárja. _Benéz_. Hogy esik! Ha így esik, ilyen nagy +pihékben… ez elfogja a világosságot… de nem baj… legalább keresnek a +szegény emberek… _Ezt az egészet halkan, akadozva mondta, miközben hol +az asszonyra nézett, hol be a műterem nagy ablaka felé, s ezalatt +lassan, zavartan, az ajtófélfával babrálva, csöndesen behúzódott a +műterembe és most óvatosan, lassan becsukja az ajtót kívülről._ + +_Jolán, aki eddig háttal állott a műteremajtónak, és némán nézett maga +elé, most összerezzen és odanéz. Aztán leküzdi a zavarát, odamegy és +bátran bezárja az ajtót. Lassan visszajön előre, kigombolja a nyakán a +blúzt, aztán megijed és a nyitott blúzt összefogja. Leül. Ülve újra +kezdi, lassan kigombolja az egészet, de nem veti le. Mustrál a sálok +közt. Egyet kiválaszt. Aztán nyugodtan, naivul, mint aki egyedül érzi +magát, leveti a_ _blúzt és a nagy trónszék karfájára akarja tenni. Mikor +odaér és kinyujtja a kezét, felsikolt, visszaretten, elejti a blúzt és +hamarosan betakarja mellét, vállát a sállal. A nagy trónszékből +vigyorogva kel föl az ördög._ + + +NEGYEDIK JELENET. + +Jolán, az ördög. + +_Az ördög 35–38 éves, karcsú, csinos fekete ember. A fejében valami +kevés van a klasszikus Mefisztó-maszkból. Az arcbőre sötét. A haja ékbe +font. A szemöldöke kissé ferde. Lakkcipő, sötét nadrág, redingote, nagy +écharpe az öltözéke. A legtökéletesebb, legdivatosabb elegancia. A +nadrág nagyon szűk. A cipő nagyon hosszú és hegyes orrú. A kabát +derékban szűk, alól erősen harangalakú._ + +Az ördög. Pardon, asszonyom. Elejtett valamit. _Udvariasan felveszi a +blúzt és feléje nyujtja._ + +Jolán _rémülettel nézi és gépiesen átveszi tőle a blúzt._ + +Az ördög. Engedelmet kérek… ebédről jöttem ide… János nem volt itthon… +vártam… aztán ebben a nagy székben elnyomott az álom. _A szemét +dörzsöli._ Bocsásson meg, hogy épp akkor keltem fel, amikor méltóságod +le akart vetkőzni. + +Jolán _rémült felháborodással_. Kérem! Uram! + +Az ördög _hidegen_. Tudom, asszonyom. Ez gyanusitás. Ön azért jött ide… + +Jolán. Hogy arcképemet festessem. + +Az ördög. Én egyszer a feleségemet egy fogorvosnál csíptem rajta. A +gyanusítást ő se tűrte. De aztán becsületből ki is huzatta egy +egészséges fogát. + +Jolán. De én… + +Az ördög _kedvesen_. Én tudom, hogy önnek igaza van. De – ha akarom, +hiszem, ha akarom, nem. Az igazsága nincs lenyelhető formába öltöztetve. +Meztelen igazság. Legalább is – félig már meztelen. + +Jolán _felháborodva_. Nem is tudom, uram, miért tűröm ezt a hallatlan +beszédet. Egy idegen ember, aki itt meglep és… _az üvegajtóhoz rohan, +kinyitja_. János! + + +ÖTÖDIK JELENET. + +Jolán, az ördög, János. + +János _megjelenik a küszöbön_. _Meglepetten nézi az ördögöt._ + +Az ördög _hirtelen, röviden_. Szervusz. + +János _csudálkozva megy feléje_. Szer… szervusz. + +Az ördög _gyorsan_. Már nem méltóztatol rám emlékezni. Monte Carlóban. + +János. Ah! + +Az ördög. Azon az izgatott napon. + +János. Tudom már, tudom. Ősszel, mikor egyszer minden pénzem elveszett a +ruletten. A hátam mögött állott egy sötét tekintetű ember… _rámutat_… te +voltál… még megijedtem, mert előbb úgy rémlett, hogy a croupier helyén +is te ültél… és mikor vesztettem, mintha vigyorogtál volna rám,… de +emlékszem… a hátam mögött álltál és mikor minden elveszett, ismeretlenül +egy marék aranyat nyujtottál felém. + +Az ördög. Te visszautasítottad… kérő arccal. + +János. Aztán… + +Az ördög. Aztán elfogadtad… tiltakozó arccal. + +János. Öt perc alatt mindent visszanyertem vele. Még nyertem rá húszezer +frankot. Babonás ereje volt annak a marék aranynak. Még emlékszem… +feltünt, mikor átadtad… a kezedtől meleg volt… szinte forró. + +Az ördög. Aztán visszaadtad és azt mondtad: «Vacsorázzunk együtt». Én +azt mondtam: «Sajnálom, de este utazom Spanyolországba. Hanem majd +meglátogatlak otthon, mikor egyszer szükség lesz reám». Hát most… itt +vagyok. + +János _már nyugodtabban_. Igen. Hozott Isten. + +Az ördög. Pardon, magam jöttem. + +János. Igen. _Zavartan néz rá._ + +Az ördög. A székben, a tűz mellett elaludtam. + +Jolán _ijedten_. De hiszen… mikor mi az urammal jöttünk… én világosan +emlékszem, a szék üres volt! Nem ült ott senki! + +Az ördög _ellentmondást nem türő hangon_. Akkor talán én tévedek, +asszonyom. + +_Halálos csönd. Furcsán néznek az ördögre._ + +János _zavartan_. Parancsolj helyet foglalni. Bemutatlak… izé… a nevedet +igazán… + +Az ördög. A név csak akkor fontos, ha az ember maga nincs jelen. Mert +akkor a név egy írott arc. De ha az ember maga is itt van, mindegy. +Válassz: Kovács, Szabó, Durand, Mayer… mellékes. Mondjuk: Kovács. Ha +akarod: doktor Kovács. + +János _nagyon zavartan_. Doktor Kovács. + +_Az ördög kezet csókol._ + +Az ördög. Más körülmények közt most venném a kalapomat és elmennék. De a +tapintat kötelez, hogy ebben a kínos percben a nyakadon maradjak. +_Leül._ + +Jolán. Még most sem ocsudtam fel ebből a… _hirtelen újra felháborodik._ +Képzelje János, ez az úr megengedte magának… + +Az ördög _hirtelen_. Régen halt meg a férje? + +Jolán. Nem, kérem. Nem vagyok özvegy. + +Az ördög. Elváltak? + +Jolán. Nem. + +Az ördög. Mert nem értem, hogy az önt ért inzultust egy harmadiknak +panaszolja fel. Ez a férj ügye. _Jánoshoz_. De ha te parancsolod, neked +is állok rendelkezésedre. _A székből kiveszi a cilinderét._ De ez +esetben, asszonyom… ez beismerés. + +János. Mit jelent ez a titokzatosság? Mi ez? Nem értek semmit. Maga… te +idepottyansz hozzám, azt se tudom, hol jöttél be, mikor jöttél be,… a +hideg futkároz a hátamon… és úgy viselkedel, mintha itt bárkit is +valamin… ki kell mondanom a szót… rajtakaptál volna. + +Jolán. Igen! Igen! + +Az ördög. Én velem most gorombáskodni is lehet, mert én nem mehetek el. + +Jolán. Ugyan miért? + +Az ördög. Mert ez azt mondaná: «Magatokra hagylak, pardon, hogy zavartam +a mulatságot». Az ittmaradásom bizonyítja, hogy nem gondolok semmi +rosszat. + +János. Én pedig ezt a szívességet nem fogadom el ajándékba. Ez nekem +jár! + +Az ördög _némán meghajtja magát_. + +_Kínos szünet._ + +Az ördög. És most, hogy rendben vagyunk, beszéljünk másról. – Esik a hó. + +_Csönd. Az asszony bámulva áll a műteremajtó mellett._ + +Az ördög. Készül valami szép a tavaszi tárlatra? _Csönd._ + +János _kelletlenül_. Talán… küldök. + +_Csönd. Az ördög cigarettára gyujt._ + +Az ördög. Megengedi, asszonyom? + +Jolán _erre hirtelen felébred a bámulatból, hirtelen bemegy a műterembe +és úgy becsapja az ajtót, hogy csak úgy durran_. + + +HATODIK JELENET. + +János, az ördög. + +Az ördög _szünet után_. Temperamentumos asszony. Szép asszony. + +János _oda se néz_. Igen. + +Az ördög. Kár, hogy nem szereti az urát. + +János _hirtelen feléje fordul_. + +Az ördög. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy mikor bajban volt, te jutottál +az eszébe. + +János _a dohányzószerviszt bosszusan csapja az asztalra_. + +Az ördög. Nem szereti az urát, tehát az ura vagy ordináré ember, vagy +lángész. Ezt a kettőt nem szokták szeretni. Az asszony nem szereti a +földszintet, mert fél, hogy valaki bemászik az élete ablakán. A magas +emeletre meg – nehéz feljárni. Az ő ideáljuk… _kezével mutatja a közepes +színvonalat_… a mezzanin. + +János _az órájára néz idegesen és a műteremajtó felé megy_. + +Az ördög _kényelmesen végigdől egy széken, nagy füstöt fuj és hidegen +mondja._ A vállát már másodszor látom. + +János. Micsoda? + +Az ördög. Először Párisban láttam a Louvre-múzeumban. Akkor egy +Aphrodite-szobor válla volt. Úgy-e, hogy olyan? + +János _kelletlenül_. Nem tudom. + +Az ördög _felül_. _Gonosz gúnnyal._ Melyiket nem láttad? + +János. Az Aphroditéét – láttam. + +Az ördög. Hát akkor hidd el nekem, mert én szerencsés voltam mind a +kettőt láthatni. Alkaménesz óta csak egy szobrászt tudok, aki ilyen +vállakat gömbölyít. + +János. Kicsoda? + +Az ördög. A jólét. Ilyen apró, puha vonalak csak olyan nők testén +vannak, akik nagyon finom ételeket esznek. Ez az asszony egy +milliomosnak a felesége. + +János _újra, türelmetlenül a műteremajtó felé megy._ + +Az ördög. Most öltözik? + +János _idegesen_. Igen. + +Az ördög. Van a műteremben tükör? + +János. Van. + +Az ördög. Akkor ez egy tisztességes asszony. + +János _kérdőleg bámul rá_. + +Az ördög. Aki tükör mellett is ily sokáig öltözik, annak nincs +gyakorlata a vetkőzésben. + +János. Nekem ugyan ehhez a hölgyhöz semmi közöm, de ez ízléstelen volt. + +Az ördög _felkel_. Ezt sértő szándékkal mondtad? + +János _támadólag_. Igen! + +Az ördög _leül_. Akkor te pedig tisztességes ember vagy. + +János _rábámul_. + +Az ördög. Ilyen helyzetben, ilyen végtelen ostobául csak tisztességes +ember viselkedhetik. + + +HETEDIK JELENET. + +Voltak, Jolán, majd András. + +Jolán _belép felöltözve, rá se néz az ördögre, Jánoshoz siet._ Hány óra? + +Az ördög. Tíz perc mulva itt lesz. + +Jolán _haragosan_. Kicsoda? + +Az ördög. Az ura. + +Jolán _elbámul_. Hát akkor ön mégsem aludt ott a székben. + +Az ördög. Dehogy nem. Csakhogy a «hány óra», mindig a férjét jelenti. És +az asszonyi sejtés mindig pont tíz perccel előre érzi meg a férjet. Ha +ez a tíz perc nem volna, több volna az elvált asszony, mint fű a réten. + +Jolán _kezébe veszi a kalapját_. Hát nem lesz vége ennek a témának? + +Az ördög. Én már másról kezdtem beszélni. Időről, tárlatról. De János +tért vissza erre a tárgyra. + +Jolán. János? + +János. Én? Egy árva szóval sem… + +Az ördög _közbevág_. De egy árva mozdulattal. Fölkelt, megnézte az +óráját és idegesen ment az ajtó felé. Félt szegény. + +János. Ugyan mitől? + +Az ördög _Jolánhoz_. Hogy az ura aközben talál jönni, miközben ön +öltözik. És okosan félt. + +Jolán. Már megint… ⎫ + ⎬ _Egyszerre_. +János. Micsoda… ⎭ + +Az ördög. Kérem, kérem, kérem. Hadd mondom meg. Mi történik? Bejön az +ura. Azt mondja: «Na, itt vagyok, hadd látom a megkezdett képet!» Kép – +az nincs. – Ugy-e? János nem is nyúlt az ecsethez. Az ura elcsodálkozik. +– Hallgat. – Megdöbben. – Valami furcsa szorongást érez a torkában. +Nehezen jön belőle a szó és azt mondja: «Hát igen, de ha nem volt +festés… semmi… – hát akkor _miért öltözik?_» Képzelje el ezt a +pillanatot. Hárman kínosan bámulnak egymásra. János mond valamit, de +akkor ez már semmi. Nem történt semmi rossz és mégis baj van. Tudják, mi +ez? Ez a látszat. Gazságból kivágja magát az ember, de a látszat, az +ragad, mint az enyv. Akármit mondasz, rossz. Akármerre mozdulsz, jobban +beleragadsz. És egy ilyen pillanat örökre beleül a férj szívébe. +_Jolánhoz_. Hadd váljak barátjává ennek a furcsa helyzetnek a révén, +amibe kerültem. Hazamennek együtt és az ura egy szót se szól az úton. És +ha maga azt kérdi: «Miért hallgatsz?» – akkor már vér csöpög a szívéről. +Még ha annyit mond is: «Menjünk kocsin!» – ez is rossz, ez is átkos, +gyanus, kínzó, e mögött is keres valamit. + +János. De még ha így is volna… nem vagyunk ketten? Itt vagy te! + +Az ördög _gonosz hidegséggel_. Úgy van. Itt vagyok én, aki egy szóval ki +tudom magukat húzni a látszatból. De én egy furcsa, bolond, szinte +ijesztő természet vagyok, s ahogy magamat ismerem, képes vagyok arra, +hogy egy árva szót sem szólok. Kínos csönd. Aztán ezt mondom: «Pardon. +Sajnálom, hogy én is rosszkor jöttem.» Veszem a kalapomat és – +diszkréten el. Sőt még dadogok is, ha kell. + +Jolán. Micsoda tréfa ez? De hiszen ez gyalázat, amit beszél! + +Az ördög. Feltétlenül az. De ez még nem minden. Vagyok olyan korrekt +úriember, hogy ha most az ura bejön, előbb konstatálom, hogy nincs egy +ecsetvonás sem, aztán – bocsánatot kérek tőle. + +Jolán. Miért? + +Az ördög. Amért végignéztem, látatlanul, akaratlanul az ön vetkőzését. + +Jolán _rémülten_. Kicsoda maga? + +Az ördög. Valaki vagyok, aki a kellő pillanatban jött. Sehonnan se +jöttem és sehova se megyek. _Nagyon nyomatékosan._ Itt vagyok! _Az +asztalra üt._ + +Jolán. Mit jelent ez a csapda? Mit akar tőlem? Belekapaszkodik egy +gonosz látszatba… öt perce ismerem… és a torkomra teszi a kezét. + +Az ördög. Ez csak a tisztelet jele. Más szép asszonynál, öt perc multán, +nem oda teszem. + +János _felpattan_. Nem fogom tűrni! _Az ördög felé megy, aki +mozdulatlanul, emelt fővel áll._ + +_Ebben a pillanatban csöndesen bejön András a bejáratajtón és rögtön meg +is szólal._ + +András _megáll az ajtóban_. Frakkot hoztak a szabótól. De nem a +nagyságos úr frakkja. + +Az ördög. Jó. Tegyék be a hálószobába. _András indul._ + +János. De ha nem az enyém. + +Az ördög _egyik kezével int Andrásnak, hogy mehet. András el is megy. A +másik kezével visszatartja az András felé induló Jánost._ Csak maradj. +Az enyém. Az én frakkom. + +János. Hogyan… + +Az ördög. Összegyűrődött a táskámban és kivasaltattam. A szabót +ideadreszáltam. Át kell öltöznöm, mert ma estére meg vagyok híva egy +szép asszonyhoz estélyre. Városligeti fasor 65. Gróf Schellenburg-villa. + +Jolán _ijedten_. De hiszen a gróf… már nem lakik ott. Kinevezték +követségi tanácsosnak… a villát eladta. Mi vettük meg. + +Az ördög. Tudom. Beszéltem vele Párisban. + +Jolán. Hát ott most csak mi lakunk… és nálunk van estély. + +Az ördög. Vagy… megint tévedtem volna: nem vagyok talán meghíva? + +Jolán _lehajtja a fejét, halkan_. De igen. Meg van híva. + +Az ördög. Asszonyom, ön az imént azt kérdezte: mit akarok öntől. Ezt +akartam. Köszönöm. + +_Szünet._ + +Jolán. De az uram… + +Az ördög. El lesz tőlem ragadtatva. Fiuméből jövök és kellemes hírül +hozom neki, hogy az amerikai kukorica füstöl, mert dohos lett a hajón. + +Jolán _hirtelen, érdeklődve_. Az amerikai tengeri füstöl? + +Az ördög. Mégis szereti az urát. Örül neki, hogy füstöl? + +Jolán. Örülök. Mi tudniillik… _szégyenlősen_… haussera játszunk. + +János. Mit jelent az, ha füstöl? + +Az ördög. Az azt jelenti, hogy ő méltósága férje sokszor tízezer +forintot fog nyerni a tőzsdén s erre a füsthírre megkapja az új +toalettet, amit kért. + +Jolán. Hát azt is tudja, hogy új ruhát kértem? + +Az ördög _az asszony kalapjára mutat_. A kalapja látom, új. Valamit meg +csak kell kérni hozzá. + +Jolán. Ön talán nős ember? + +Az ördög. Nem. De azért meglátom az ilyet. A feleség egyébként is olyan, +mint a monokli. Elegáns viselet, de nélküle jobban lát az ember. + +Jolán. Miért mondja ezt? + +Az ördög. Mert maga meg akarja házasítani Jánost, én meg le akarom őt +erről beszélni. + +János. De… Kérlek… + +Az ördög _közbevág_. Ne szólj. Művész ne házasodjék meg. Az asszony +esküszik: mindhalálig melletted lesz. Másnap egyet lép és elébed áll. + +Jolán. De nem az igazi asszony! + +Az ördög. Igaza van. De igazi asszony mindig csak egy van: másnak a +felesége. + +Jolán. Pfuj. Milyen cinikus gondolat. + +Az ördög. Nem. Praktikus csupán. Az olyan tigrisnek, amely egy embert +már fölfalt, a hátára kell ülni. Mindig meg kell várni, míg egy a +torkába ugrik. Csak ezzel a módszerrel érdemes bemenni az őserdőbe. + +Jolán. De ha már az első férfi, a férj erős! Ha már az megszelidíti a +tigrist! Ezt hogy hívják? + +Az ördög. Ezt állatszelidítőnek hívják. És pénzért mutogatják, +ketrecben, a nyavalyás tigrisével együtt. + +János. Nem kell a tigrisek közé menni. Otthon kell maradni. + +Az ördög. De te már nem maradtál otthon! Te már elmentél hazulról, mikor +művész lettél és ezért ott hagytad a meleg hivatalt, a kényelmes polgári +erkölcsöt és a fix fizetést. Te már benne vagy a rengetegben! Neked már +küzdened kell! Ne menj te férjnek! Ah, hiszen, ha… _más hangon, +kettőjükre mutatva_ milyen csodaszép pár volnátok, így, ketten. + +Jolán _feláll és homlokára téve a kezét, elfordul_. + +_Innen kezdve a jelenés végéig majdnem egészen besötétedik, csak a +kandalló világít pirosló fénnyel, a puffon ülő ördögre._ + +János. Komolyan kérlek… + +Az ördög _szavába vág_. Föl kell ébredni, ez az élet kulcsa, és ezt +eltitkolják előttetek. Te tele vagy tűzzel, tehetséggel… ez az asszony +forró és szép… + +János. Most nagyon komolyan kérlek… reszket a szívem, mikor a szemedbe +nézek… hagyd abba… Ne beszélj. Mi hat esztendő óta nyugodtan… + +Az ördög _innen kezdve halkan, rábeszélőleg, melegen duruzsuló hangon, +majdnem suttogva beszél. Egy-egy felháborodást mozdulattal csillapít el. +Egyre nagyobb hévvel beszél, egyre melegszik_. Akármit mondasz, a szemed +int nekem: «ne hidd, hazudik!» Én a szemetekkel beszélek. A szem az +emberi tisztesség biztonsági lámpája. Mikor már minden sötét a +hazugságtól, az ő kis reszkető fénye titkosan csillog. + +János. Ne vágj mindig a szavamba! Hat esztendő óta nyugodtan élünk +együtt. Jolán nem törődik velem és én… én… közömbös… közömbös… én… + +Az ördög _hirtelen_. Mit fizetsz, amért most a szavadba vágok? + +_Csönd. János lehajtja a fejét._ + +Jolán. Nem tudom, mit tud erről ön, aki, úgylátom, mindent tud. De aki +Jánost csak egyetlen rossz gondolattal gyanusítja, az romlott lélek… + +Az ördög. Hát ez rossz, ez a gondolat? Dehogy rossz! Jó ez, jó meleg, +sugárzik belőle minden, ami fényes öröm csak van ebben a ti szomorú +életetekben! Csak meg kell érte fizetni, adta fösvény népség! Ha bort +iszol, tönkremégy belé. De amíg részeg vagy, kis fehér angyalok +muzsikálnak a szívedbe. Megfizetsz érte, de megéri. A cukortól elvásik a +fogatok. De édes volt. A legszebb nótáitokba belehal, aki csinálta. +Szegény emberi virtus, spórolni, ellökni a bort, a nótát, az asszony +száját… A legutolsó faggyúgyertya megtanít arra, hogy érdemes +elpusztulni egy kis melegért, meg egy kis világosságért. Az élet arra +való, hogy elégjetek benne! Forrni kell, égni, másokon végigtiporni! +Tudom, tudom, komisz beszéd. Azt mondja a nagy tan: szeressétek egymást. +De ehhez ti még fiatalok vagytok azzal a rongyos pár millió éves kis +élet-korotokkal. Ezért voltak ennek a gondolatnak csak aszkétái, +vértanui, vagy hazugjai. Ne hazudjunk. A diadalmas világ a kedves és +okos komiszaké, ide nézzetek rám, az enyém a világ, és amit én itt a +fületekbe duruzsolok, az mindenkinek a titkos vallása… ez nem vízzel +keresztel, hanem tűzzel… érted fiam? Magatokat szeressétek, puha +bársonyban járjatok, igyatok sok édes bort, csókoljátok egymás száját és +részegedjetek meg, gyermekeim, részegedjetek meg… + +_Éles csöngetés. Senkise mozdul._ + +Jolán _megbabonázva, nagyon halkan_. Az uram. + +Az ördög _bosszusan, hangosan térdére csap. Feláll. Egészen más, hideg +gúnyos hangon, mint aki dühös, amért megzavarták._ A kukorica! + + +NYOLCADIK JELENET. + +Voltak, András, László. + +_András kinyitja az ajtót és László belép. András bejön utána. László +megáll a küszöb előtt. János és Jolán feláll._ + +László. Elkéstem egy kicsit. A pincérekkel sok baj volt és a fiumei +ember még mindig nem telefonált. A sötétben üldögéltek? + +_András egyet csavar a falon. A kandeláber kigyullad. András el._ + +László _észreveszi az ördögöt_. Pardon, László vagyok. + +Az ördög _mormog valamit_. + +Jolán. Egy furcsa úr, akihez létrával fog menni a halottkém. + +László. Van szerencsém. + +Az ördög. Azt akarja mondani, hogy az akasztófán végzem? Nem. A +halottégetés híve vagyok. Az gyönyörű dolog. Egyszer láttam egy +stanicliban egy egész berlini családot. Nagyon megható volt. + +László _udvariasan nevet_. Bizarr gondolat. _Körülnéz_. No gyerekek, hol +a kép, hol a kép? Égek a kiváncsiságtól. Hadd látom. + +János. Nem láthatod, mert nincs. + +László. Hát nem festettél? _Órájára néz._ Másfél óra telt el. + +János. Nem. + +_Szünet._ + +János. Sötétedett és mikor hozzá akartam fogni… + +László. De hát… amíg be nem sötétedett? + +Az ördög _előlép_. Én vagyok az oka. Jöttem és eldiskuráltuk az időt. De +a méltóságos asszony elmésen fizetett ki az alkalmatlankodásomért. +Meghívott ma estére. + +László. Igen. Nagyon örülök. + +Az ördög. Nem jövök üres kézzel. Tegnap Fiuméban kukoricakirályokkal +beszéltem. + +László. Tudom, tudom, baj van. Füstöl az amerikai. + +Jolán _ijedten_. Hát az nekünk nem jó? + +László. Bizony nem. Életemben először titkoltam el előtted, hogy +baissere játszom. + +János. Mit csinál az, aki baissere játszik? + +Az ördög. Magának vermet ás, hogy más essen bele. Megnyugtathatom, az +amerikai nem dohos. + +László. Nem füstöl? + +Az ördög. Nem. + +Jolán. De hiszen az előbb azt mondta… + +Az ördög. Az egy hajó kéményének a füstje volt. Csak meg tudok +különböztetni egy tengeri hajót egy hajó tengeritől! + +János. Furcsálom az értesüléseidet. + +Az ördög. Ezt láttam. Hát már mindent titkoljak el, amit láttam? + +László. Ön kereskedő? + +Az ördög. Nem. De azért néha rossz helyen rossz időben kereskedem. + +János _belevág_. Csak tizenegy felé jöhetek… + +_Diskurál vele._ + +Jolán _az ördöghöz_. Azonnal akarok magával beszélni, négyszem közt. +_Körülnéz_. De hogyan? + +Az ördög. Hogyan? Így ni. _Lászlóhoz._ Akar látni valami rosszat? Nézzük +meg azt a szénvázlatot, amit János tegnap csinált őméltóságáról. + +László. Hol van? + +Az ördög. A műteremben. + +László _a műterem felé indul_. De hát miért nem festettél ma semmit? Mit +csináltatok? _Jánossal el a műterembe. Az asszony utánuk. Leghátul az +ördög. Mikor az ördög a küszöbhöz ér, megszólítja Jolánt._ + +Az ördög. Én itt maradok. Jőjjön ki. + +_Visszafordul. A bejáraton belép Cinka._ + + +KILENCEDIK JELENET. + +Az ördög, Cinka. + +Cinka. Bocsánatot kérek… + +Az ördög. A művész urat keresi? + +Cinka _izgatottan_. Igen. + +Az ördög. Várjon fiam az előszobában. Most megrendelők vannak itt. +_Kitolja, kiszól utána._ Csak üljön le, mindjárt elmennek. _Visszajön_. + + +TIZEDIK JELENET. + +Az ördög, Jolán. + +Jolán _besiet_. Azért akartam magával négyszem közt maradni, hogy +megmondjam… + +Az ördög. Ez hazugság. + +Jolán. Micsoda? + +Az ördög. Akármi, amit mond. Azért akar velem beszélni, mert érezte, +hogy az ura rosszkor jött. Magát ez bántja. + +Jolán. De higyje el nekem… + +Az ördög. Ilyet meg asszony ne mondjon. + +Jolán. De ha igazat akarok mondani! + +Az ördög. Ha igazat mond, akkor csal! Maguk nők csak hazudjanak szépen, +így még megértjük egymást valahogy. + +Jolán. De hát már teljesen az lesz a vége, hogy azt gondolom és azt +mondom, amit maga akar? + +Az ördög. Ott még nem tartunk, fájdalom. Mit parancsol velem? + +Jolán. Meg akarom kérni, hogy ne jőjjön el ma este hozzánk. + +Az ördög. Hm. + +Jolán. Most két perc alatt lélekzethez jutottam. Én boldog és +tisztességes asszony vagyok. Az is maradok. És bánt a maga frivol +hangja, a szava, a gondolata, meg az a rejtett erő, amivel valami cél +felé megy. Már rajtakaptam magam, hogy érdekelt amit mondott. De hála +istennek, belecsöngetett a szónoklatába a drága jó uram. Jókor jött. + +Az ördög. Csattanónak jött a mondatom végére. Én néztem a maga arcát. +Hohó madame! Abban a percben mi hárman _egy_ párton voltunk! + +Jolán. Könyörgöm, hagyja abba. + +Az ördög. Hogyan! Már – fél? + +Jolán. Nem. _Ridegen, hivatalosan._ Kérem, ne jőjjön el hozzánk ma este. + +Az ördög. El fogok jönni. + +Jolán. És ha az uram fogja mondani, hogy ne jőjjön? + +Az ördög. Az ura azt fogja mondani, hogy jőjjek. + +Jolán. És ha én az _uram előtt_ fogom felszólítani, hogy ne jőjjön el? + +Az ördög. Alkudjunk. Mondok valamit. Ha ma délután, itt az ura előtt, +még egyszer meg nem hív, nem megyek el. De ha még egyszer meghív, ott +leszek. + +Jolán _megkönnyebbülten_. Ez már beszéd. Lássa, most kedves volt. Szinte +kezdek megnyugodni. + + +TIZENEGYEDIK JELENET. + +Voltak, János, László. + +_János és László kijönnek a műteremből. László rögtön az ördöggel kezd +diskurálni, János pedig Jolán felé megy._ + +Jolán. Megyünk? + +László. Igen. Öltözz, fiam. + +János _fölsegíti Jolánra a kabátot_. Most látom, milyen rossz a vázlat. + +Jolán. Ne nézzen így, János. + +János. Ha nem is nézem, látom. + +Jolán _kezefejével eltakarja az arcát_. Nem fog lefesteni, János. +Gyerünk innen,… haza, haza, haza… _Az Ördög és László felé indul._ + +Az ördög _felkiált_. Hogyan? Ön képviseli Pesten Freebody barátomat? + +László. Barátja? + +Az ördög. Húsz éve. Most is náluk laktam Londonban! Tudja hogy… _Fanyar +arcot vág_… baj van? + +László. Érdekes! Ön már a második, aki ilyesmit mond. + +Az ördög. A fiatal Freebody elvesz egy Fleury-Ravarin lányt. A +Fleury-Ravarin-cégről pedig egész Európában tudják, hogy a tönk szélén +áll. + +László. Tudom. _Megdöbbenve_. Annak a lányát veszi el? + +Az ördög. Az még nem volna baj. De hogy lábraállítsa a részvényeket… de +ez nagyon hosszú história és nekem most sürgős dolgom van. _Indul_. + +László _visszatartja_. De kérem! Roppantul érdekel! Képzelheti, hisz az +én bőrömről is van szó! + +Az ördög. Majd egyszer elmondom. + +László. Hát ma este… hiszen hozzánk jön. + +Az ördög. Apropos. Jó, hogy említette. _Jolánra néz._ Épp most +exkuzáltam magam a méltóságos asszonynál. Nem mehetek el. Az imént +jutott eszembe, hogy ma este föl kell mennem az angol főkonzulhoz. + +László. Hát holnap reggel. + +Az ördög _bocsánatkérő mozdulattal_. Hajnalban utazom. + +László. Nekem ez az információ kell. Erőszakot fogok alkalmazni. Édesem, +kérd meg, hogy jőjjön el. + +Jolán _zavarban_. De ha fontos dolga van. + +Az ördög. Na hát… fontosnak épen nem nagyon fontos. Egy kis áldozattal… + +László. Na lássa! + +Jolán. A világért sem akarom, hogy áldozatot hozzon. + +Az ördög _homlokára csap_. Oh, bocsánatot! Most jut eszembe, hogy az +angol konzul nincs is Pesten! Így hát ha ő méltósága… + +László. Na, Jolán! _A kalapját veszi._ + +Jolán _megadja magát_. Akkor… legyen szerencsénk. + +Az ördög. Pardon, asszonyom. Nem jól hallottam. + +Jolán. Legyen szerencsénk. + +Az ördög _összecsapja a bokáját_. Köszönöm. + +László _Jánoshoz_. Te előbb máshová mész? + +János. Egy műkereskedő… + +László. Nősülni jösz és még mindig… műkereskedők? + +Jolán _érdeklődve_. Mi az? + +János. Az izé… a… + +Az ördög. Pszt! _Szünet_. Nem kopogtattak az ajtón? _Mind figyelnek._ + +László. Nem hallottam. + +Az ördög. Most megint. Alighanem itt a műkereskedő. _Kinyitja a +bejáratajtót._ Ja, maga az, szivem? Tessék. _Beereszti Cinkát._ + +Cinka. Jó estét. + +János. Jó estét. + +Az ördög _Lászlóhoz halkan_. Legyünk diszkrétek. Gyerünk. _Cinka mereven +nézi Jolánt._ + +Az ördög. A műkereskedő. + +László. Szervusz. _Előre megy sunyi nevetéssel._ + +Az ördög _Jolánhoz_. Maga nem nevet? + +Jolán. Nem. + +János _a műterem felé mutat_. Kérem, kisasszony, mindjárt jövök. + +Az ördög. Kérem? kisasszony? Ez jó. + +János. Kezét csókolom. + +Jolán _néma főhajtással indul_. + +Az ördög _útját állja_. Most én hálás leszek a meghívásért. Én vissza +jövök ám ezek közé, mert tetszik tudni, én úgy itt felejtem a +télikabátomat, mint annak a rendje! _Kezet csókol Jolánnak, aki +visszanéz Jánosra és Cinkára. Jolán el._ + +András _rásegítvén az ördögre az általa a kezébe adott kabátot_. Kérem, +ez a gazdám kabátja. + +Az ördög. Fogja be a száját! _El._ _András fejcsóválva utána._ + + +TIZENKETTEDIK JELENET. + +János, Cinka. + +János. Minek jöttél ide? Mit akarsz? Hát nem megmondtam, hogy elmegyek +hozzád? + +Cinka _sírásra álló hangon_. Most szégyeltél a privát előtt. + +János. De ha megmondtam, hogy elmegyek! Mit akarsz? + +Cinka. Lent ültem a kávéházban és meggondoltam… mégis… édes János… +_Belekapaszkodik_… ne nősülj meg. + +János. Összetöröd a galléromat. + +Cinka. Tudod, az előbb még nem bántam. De most, mikor láttam, hogy +idejöttek ezek, a szivemre szaladt az egész ügy. Ne nősülj meg. + +János _elérzékenyül_. Na ne sírj mindig, fiam. Az nem szép. +_Megsimogatja_. + +Cinka _kedvesen_. Ugy-e rémisztő buta vagyok? + +János. Igen, igen, fiam. Most kedves vagy. Látod, így szeretlek, ha +ilyen szép buta vagy. Most majd fogok veled szépen, nyugodtan beszélni +arról a házasságról. Na gyere fiam. Maradj most itt. Jó is, hogy most +itt vagy. Vesd le szépen a kabátkádat. Így ni. _Lesegíti róla félig._ Én +vagyok a te barátod, és te vagy az én… az én… az én… az én… + + +TIZENHARMADIK JELENET. + +Voltak, az ördög. + +Az ördög _nesztelenül lép be és folytatja a mondatot_… az én… az én… az +én télikabátom itt maradt. Az ostoba inasod a tiedet adta rám. _Leveti_. +Hát én már mindig olyankor jövök, amikor nőket vetkőztetsz? + +Cinka _rémülten_. Micsoda? _Visszakapja a kabátját._ Hát még ez is? + +Az ördög. Mi ez? Női szabónál vagyok? + +Cinka _kitörő sírással el_. + + +TIZENNEGYEDIK JELENET. + +János, az ördög. + +János. Na ezt szépen elintézted. + +Az ördög. Ha ez köszönet, szivesen. + +János _udvariatlanul_. Majd behozatom a kabátodat. Nem tartóztatlak. + +Az ördög. Leszakadt az akasztója. Az inasod most varrja. Ha készen lesz, +behozza. Borzasztó volt! + +János. Mi? + +Az ördög. Hogy ez az asszony hogy belekapaszkodott az ura karjába. +Menekült hozzá valami elől. + +János. Csak nem akarod azt mondani, hogy előlem? + +Az ördög. Mondd, édesem. Jó – szamárnak lenni? + +János. Nem kéne veled szóba állnom, de bosszant, hogy okos ember létedre +ezt nem érted. Ezzel az asszonnyal hat éve mindennap látjuk egymást és +soha, soha nem jutott eszembe, hogy… és ha egy pillanatra mégis,… hát +kinevettem magamat. + +Az ördög. Csak rá kell nézni. Akkor a tiéd, amikor akarod. Csak a +kezedet kell kinyujtani utána. És a szerencsédet, a boldogságodat +jelenti… a nagy életet, amelyen lusta vagy elindulni! Más ember egy +életen át küzd egy ilyen asszonyért, te meg találod. Talált kincs! + +János. Éppen nem talált kincs. + +Az ördög. Tavaly, ősszel, szeptember hatodikán – még a dátumot is +megjegyeztem – egy nagyon hátborzongató történet esett meg velem. A +nyári ruháimat eltettem, az őszieket vettem elő, s öltözködés közben, az +egyik őszi mellényem zsebében találtam egy aranyat, amely ott lapult, ki +tudja mióta. Ejnye – mondom – talált pénz! Nézegetem, forgatom – ugyan +mikor felejthettem ezt a zsebemben? És ahogy nézem, egyszerre csak +kiesik a kezemből. Valahova elgurult. Hát lehajoltam utána. Keresem, nem +találom sehol. Idegessé tett, hogy így nyomtalanul eltünt, kutatom, +nincs sehol. Keresem egy félórát, háromnegyed órát, – nincs. Most már +bántott, hajszolt valami, most már a fogamat összeszorítva, dühvel +kerestem, észre se vettem, hogy bútorokat döntök fel, – nincs. Behívom +az inast. Kerestük együtt, estig. Már csurgott rólam a veríték, +reszketett a kezem az izgatottságtól, éreztem, hogy meg _kell_ találnom +ezt az aranyat, – de hiába volt minden. Akkor egyszerre felugrom és +rákiáltok az inasra: «Te megtaláltad és zsebrevágtad, gazember!» Az inas +dühbe jön, gorombán felel vissza. Meg akarom ütni – villan egyet a szeme +és előkapja a bicskáját. A revolveremhez nyúltam. _Kivesz a zsebéből egy +fényes revolvert és szép lassan leteszi az asztalra._ Ezzel a +revolverrel, ezzel, ni… látod? Ezzel a revolverrel, majdnem embert öltem +egy aranyért, ami nem kellett, amiről addig nem is tudtam, amit +találtam, de ami abban a percben, hogy volt, megvolt. Az enyém volt. + +János _kissé zavartan_. Én… én… a talált pénzt borravalónak adom. + +Az ördög. Én is annak akartam adni. De elgurult! És ami gurul előlünk, +annak utána megyünk! Azt kergetjük! Hisz ez a férfi! És utána mégy te is +a talált aranyadnak, ha majd egyszer gurul előled! És akkor, ami addig +talált arany, rongyos arany volt, szép, fényes arannyá válik, ami +csillog, ami drága, ami kéne! + +János. Talált aranyért revolverhez nyúlni! + +Az ördög. Így drágul meg majd ez a kis asszony is a szemedben. Majd +érzed: ez szárnyakat adott volna! Ez meleg, színes! Az ő forró +lélekzetén a legszebb lázak gyúlnak! Majd mondod, ha gurul: nagy ember +lehettem volna… művészet? Dehogy! A szeretőd kedvéért, hogy egyre jobban +és halálosabban csókoljon! _Kezébe akad a sál, ami Jolánon volt._ Ez az +a sál, ami azon a szép, édes mellén volt. + +János _halkan, érzékien_. Olyan a melle, mint egy kis párna. + +Az ördög. A szeme alvó parázs. Mint a fátyollal letakart gyémánt. + +János _halkan ismétli_… mint a gyémánt… + +Az ördög. Két szép ember. Ez felfokozza a gyönyörűséget. Nem az esik jól +neked, hogy ő szép, hanem, hogy te vagy szép! + +János _nagy izgalomban_. Hiszen te megbolondítasz… te itt tragédiát +főzöl… romlásba viszel… ne beszélj!! + +Az ördög. Megint félsz! Takarékoskodol! Mikor az élet csak akkor kincs, +ha pazarolják! + +János. De… miért mondod ezeket… hogyan… miért… _ijedten_… Ki küldött +téged? + +Az ördög _elsötétült arccal_. Senki. Itt vagyok. + +János. Nem. Tudod? Nem! Nem kell a talált arany! Esztendőkig jártam +körüle, majd csak elmegyek mellette most is! + +Az ördög _hirtelen_. És ha majd elgurul előled? Ha elviszi más? + +János _felháborodva_. Kicsoda? + +Az ördög _diadallal_. Én! + +_Szünet_. + +János. Te??? + +Az ördög. Ma este! Ma éjjel! Egy estén az enyém! Úgy játszom vele, ahogy +akarok! És odajön, ahova viszem! Hahó! Hatezer év óta nem volt ilyen +szeretőm! + +János _rémülten_. Mit mondtál? + +Az ördög. Szeretőm! Úgy fog hajlani, ahogy hajlítom! Gyere el ma este +oda a szalonjába, a csillárja alá, a parfümbe, a sok meleg lélekzet közé +és nézd végig, hogyan szédül el egy asszony! Mire kihajnalodik… + +János. Elég! + +Az ördög. És akkor jössz te is! Szaladsz a kincsed után! És minden +órában, amiről nem tudod, hogy hol töltötte, nálam volt! A ligetben +látsz egy lefüggönyözött kocsit. Megdobban a szived: «Kik ülnek ebben?» +Tudod, kik? Mi ülünk majd benne! És az utcasarkon két összebujt ember +surran előled. Megijedsz: Kik voltak ezek? Mi voltunk! És minden +kocsiban mi ülünk, minden sötét utcában mi osonunk, ketten – minden +függöny mögött, ahol hirtelen elalszik egy lámpa, mi öleljük egymást és +kinézünk a forró szobából, rád, a te vad, szerelmes, szomorú, sápadt +arcodba, a te ijedt szemedbe, és össze fogunk bújni és nevetni fogunk +rajtad, édesen, melegen… + +János _a legnagyobb izgatottságban_. Elég volt!! + +Az ördög _egy hanggal fölébe csap_. Nevetni fogunk rajtad, te szomorú +ember, te alkalom-elszalasztó, és ő fog jobban nevetni, édesen, +sikoltozva, mint akit csiklandoz egy férfi! + +János _ordítva_. Te!!! _Rácsap a revolverre. Az ördög villámgyorsan +lecsap a kezére._ + +_Szünet_. + +_János lehajtja a fejét. Lassan elhúzza az ördög keze alól a kezét. +Aztán az ördög is elveszi a kezét a pisztolyról. János a földre néz. +Ebben a pillanatban nesztelenül megjelenik András az ördög mögött a +bundával. Az ajtót nyitva hagyta. Most rásegíti az ördögre a bundát és +az ajtóhoz áll. Az ördög a cilinderét a kezébe veszi. Az asztalhoz lép, +elveszi onnan lassan a revolvert. A kezében tartja._ + +Az ördög _nagyon halkan, szomorú mosollyal,_ _atyai, meleg, vontatott +hangon._ Látod fiam. Te is hozzányulsz… talált aranyért… ehhez a +revolverhez… + +_Fölteszi a cilinderét és nem veszi le szemét Jánosról. János egy helyen +áll és komoran néz a földre. Az ördög lassan az ajtóhoz megy. A +küszöbről visszanéz. Villan egyet a szeme. Aztán eltünik. András +csöndesen beteszi utána az ajtót és némán áll mellette. Egy pillanatnyi +szünet. Aztán hirtelen a függöny._ + + + + +MÁSODIK FELVONÁS. + +_Hall, a László-villában. Háttérben balról ajtó, melytől 8–10 lépcső +vezet le. Jobbról s a háttér jobbfelén télikert üvegfallal a kertre. +Jobbról elől ajtó. Kanapé, fotelek, asztal íróeszközzel. Történik aznap +éjszaka éjfél után._ + + +ELSŐ JELENET. + +Vendégek, majd Elza, az ördög. + +_Mikor a függöny felgördül, urak és hölgyek sétálnak a hallban és a +télikertben. A hátsó ajtó, mely egy díszes szalonba nyílik, nyitva van. +Az emeletről keringő hallatszik fojtott hangon, cigánybanda játssza._ + +Első hölgy. Ki az a fekete ember, kit maga az előbb a faképnél hagyott? + +A második hölgy. Nem tudom. + +Egy úr. Velem is kellemetlenkedett. Tizenkét évvel ezelőtt +magyarosítottam a nevemet, még a régi nevemen szólított. + +Első hölgy. Ki az? Kellemetlen fráter. + +Második hölgy. Odamegy az uramhoz és azt mondja neki: Ma olyan hideg +lesz éjszaka, hogy az ön fogai vacogni fognak a pohárban. + +Egy hölgy. Jolán azt mondja, hogy Száki János hivatta meg. Annak a +barátja. _Közben lárma._ + +Első kövér hölgy _jön le a lépcsőn_. Hallatlan. + +Többen. Micsoda? + +A kövér. Az a fekete ember, a Száki barátja, védelmébe vette Tóth Elzát, +a szemtelen Elzát és maliciákat mond mindenkinek, aki Elzát bántja. Én +például azt mondtam az Elzának: fiam, magát ma este itt férjhez fogják +adni, örülök, hogy végre baleknak látom. Hát azt mondja nekem: önök +pedig elefántok. Én tudom, mi az elefánt, de az én termetemmel, ha ezt +nekem mondják… _Szörnyűködés_. + +Az egyik. Jön! jön! Elzával jön! Én nem akarok vele találkozni! + +A másik. Én se! _Elmenekülnek a télikerten át. Több úr vigan utánuk +szalad._ + +Egy úr _fenn az ajtónál_. Jön! + +_Hirtelen csönd támad. Az az úr is elmenekül. Fenn az ajtóban megjelenik +az ördög, karonfogva Elzával. Lassan jönnek le a lépcsőn. Mögöttük +becsukódik az ajtó és elhallgat a zene._ + +Az ördög _a hölgyekhez_. Itt nagyon nagy a csönd hölgyeim. Ahol ennyi +hölgy hallgat, ott rosszat beszéltek valakiről. + +_Halk nevetés. Duruzsoló, társalgó moraj indul meg. Az ördög előre jön +Elzával._ + +Elza. Miért hozott ide? Azt mondtam, olyan helyre vezessen, ahol +négyszemközt beszélhetünk. + +Az ördög. Nem telik bele öt perc, négyszemközt leszünk. Csak meg kell +mondani mindenkinek azt, amitől elmegy. Aki ehhez ért, az tudja, mi a +magány. + +Elza. Miért mond maga mindenkinek kellemetlenségeket? + +Az ördög. Ma éjjel itt egy feladatot kell véghez vinnem, és ehhez +szükségem van az egyedüllétre. Na már most, ha kellemes vagyok, +körülrajong a társaság. Ha hallgatok, hozzám jönnek azok az öreg urak, +akiket senki sem hallgat végig és nem mennek le a nyakamról. Hát +kellemetlen vagyok, mert magam akarok lenni. A malicia a gőgös lények +rovarpora. És most bízza rám a takarítást. _A kövér hölgyhöz lép._ Ne +vegye sértésnek, amit az imént mondtam. Mi itt ma valamennyien elefántok +vagyunk. + +A kövér. Köszönöm. Újból köszönöm. + +Az ördög. Ez csak névleg házszentelő estély. Valójában nagy +elefánt-estély. Mi ma azért vagyunk itt, hogy ne lássuk, mikor Lászlóné +férjhezadja a szemtelen Elzát. + +Első hölgy. Hallottam, Száki Jánossal boronálják össze. + +A kövér. Ez nagyon szép, nemes dolog. + +Az ördög. Ez új divat: megházasítani az udvarlót. + +Második hölgy. Hiába gúnyolódik, ez legalább becsületes. + +Harmadik hölgy. Tisztességes. + +Az ördög. Mikor a férfi kezd veszedelmessé válni, mikor méltóztat +érezni, hogy: Jesszusom, ez az ember nagyon is érdekel – mikor nem +tetszik tudni bróm nélkül elaludni, ha ott vacsorál maguknál, akkor +hirtelen fogják és feleséget szereznek neki. Én tudok egy hölgyet, aki +már két embert rázott le így. Az egyik egy mérnök volt. + +Második hölgy _találva érzi magát_. Ne menjünk egy pohár pezsgőre a +buffetbe? _Egy másik nővel elmegy a lépcsőn._ + +Az ördög _a kövér nőhöz_. A tisztességben maradásnak ez az egyetlen +trükkje, amit Pesten eszeltek ki. Ebben a lusta városban. Máshol +végigélik az asszonyok a szerelmeiket. Vagy félre lépnek, vagy +megküzdenek magukkal, belesoványodnak, beletörődnek, – de ez a parasztos +megoldás, a drámának ez az elkerülése, ez a mienk. Nem szeretem az olyan +lelki drámát, amely helyszerzéssel végződik. Az ilyen asszony nem hősnő, +hanem cupringer. + +A kövér. Óh! + +Az ördög. Maguk sohasem tornáztak. Maguk nincsenek lelki válságokra +berendezve, mint a francia, vagy az orosz nők. Maguk nem gyalogolnak +keresztül vizen, sáron, havon. Maguk konfortábliba ülnek, testileg is, +lelkileg is. Csak drámát ne! Még a szinházban se! A nyugtalanító férfi – +el! Fort mit Schaden. És ezt nevezik a magyar írók az asszonyi élet +rejtelmeinek. Emelem poharamat a budapesti nőkre. _Két-három nő +sértődötten el._ + +Első úr. Ön rútul gondolkozik a mi hölgyeinkről. + +A kövér. Csak mondják meg neki. _A második úrra mutat._ Ide nézzen +Bodajki úrra. Ez még abból az iskolából való, amely tisztelte a nőket. +Férfiakkal szemben bátor. Velünk olyan, mint a kezes bárány. + +Az ördög _végignéz rajta_. Nem szeretem az olyan bárányt, amelyik +váltókon kezes. _A második úr sértődötten távozik._ + +Első úr. Ön rútul gondolkodik a mi hölgyeinkről. + +Az ördög. Nem rútul. Szabadon. Én szabadgondolkozó vagyok. Ne ijedjen +meg ettől a szótól. Ez Pesten azt jelenti, hogy szabad gondolkodni. Nem +azt, hogy muszáj. _Az első úr sértődötten el._ + +A kövér. Mit csinál maga, ha majd olyan emberre akad, aki nem dugja +zsebre a maliciáit, mint ezek. Valami bátor emberre. Bár itt volna az +uram. Az egyszer megütött egy cirkuszi birkozót. + +Az ördög. Gyáva fráter! + +A kövér. Micsoda? + +Az ördög. Most már nem ez a bátorság, nagysád. Azelőtt ahhoz kellett +bátorság, hogy megüssek egy atlétát. Merjen az ura nyilvánosan megütni +egy nyomorékot. Akkor elhiszem róla, hogy bátor ember. + +A kövér. No ez szép. A szamárról van följegyezve, hogy megrúgja a +haldokló oroszlánt. + +Az ördög. Ojjé! a szamaraknak már egész új eljárásuk van. Megcsókolják a +haldokló oroszlánt. Hátha felgyógyul? + +A kövér. Magával nem lehet bírni. + +Negyedik hölgy. Christennével hiába kezd. Azt nem főzi le. Ő köztünk a +legférfiasabb asszony. + +Az ördög. A férfiasság szép dolog. A jó szivar illatos úgy-e? De mit +tart ön az olyan gyöngyvirágról, amelynek szivarszaga van? + +A kövér _a negyedik hölgyhöz_. Ezt neked köszönhetem. _Sértődötten el._ + +Negyedik hölgy. No maga ugyan finoman beszélt ezzel a hölggyel. + +Az ördög. Csak nem fogok vele finoman beszélni! Nézze meg az ember! +Hiszen ez úri asszony, nem konyhaszolgáló! + +Negyedik hölgy. Nekem ebből elég volt. _El._ + +Az ördög _ötödik hölgyhöz, aki egy hölggyel beszélt._ Ennek a hölgynek +az ura kárpitos. + +Ötödik hölgy. Igen. Honnan tudja? + +Az ördög. A ruhájáról. Ilyen szövetben ma már csak fotelek és diványok +járnak. De meg ne mondja neki. + +Ötödik hölgy _nevet_. Hová gondol. _Nevetve a másik nőhöz megy._ Te… + +Az ördög _Elzához_. Most el fogja neki mondani. + +Ötödik hölgy _a hatodikhoz_. De add a szavadat, hogy nem fogsz +megharagudni érte. + +Az ördög. Most a szavát fogja adni. + +Hatodik hölgy. Szavamat adom. + +Ötödik hölgy. Azt mondta, hogy… _Beszél vele._ + +Az ördög. És most meg fog haragudni. + +Hatodik hölgy. Szemtelenség! + +Elza. Miért mondta ezt neki? + +Az ördög. Hogy kimenjen. + +Elza. Miért nem mondta neki magának? + +Az ördög. Hogy összevesszenek. + +Ötödik hölgy. Ez a legnagyobb arrogáncia. _Kimegy._ + +Hatodik hölgy. De Lili, na ne haragudj… _Utána szalad._ + +Az ördög. Kettőt egy csapásra. _Körülnéz és meglátja az utolsó embert, +akit még nem mart ki. Ez egy éltes úr. Oda megy hozzá._ + +Az éltes úr _fölkel_. Radványi Radó vagyok. + +Az ördög _ismétli_. Radványi Radó. Hm… + +Az éltes úr. Igenis, Radványi Radó. + +Az ördög. Hm. Ismeri ön azt a régi, jó magyar nevet, hogy: Füspök? + +Az éltes úr. Ismerem. + +Az ördög. Füspök. Ha az ember látja, Püspöknek olvassa, mint ahogy az +értelem kívánja. Első látásra megesküdnék rá, hogy Püspök és csak ha +aztán jól megnézi, akkor látja, hogy nem Püspök, hanem Füspök. + +Az éltes úr. Mit akar ezzel mondani? + +Az ördög. Semmit. Csak ez jut mindig eszembe, mikor kitért izraelitát +látok. Első látásra Püspök. Utóbb kisül, hogy már régen Füspök. + +Az éltes úr _sértődötten el_. + +Az ördög _Elzához_. És most, hogy magunkra maradtunk, parancsoljon +velem. + + +MÁSODIK JELENET. + +Elza, az ördög. + +Elza. Azért húztam félre, mert nekem is mondott valami kellemetlent, +amire felelni akarok. _Figyel a zenére._ Négyest táncolnak. Lemond róla? + +Az ördög. Egy négyesről egy kettesért, mindig. + +Elza. Megvet engem, hogy udvariaskodik velem? + +Az ördög. Nem. Magamat vetem meg, ha udvarias vagyok. + +Elza. Azt már szeretem, ha így beszél. + +Mert velem nem szokás udvariaskodni. Én rajtam minden férfi kipróbálja, +hogy milyen goromba tud lenni. Nekem olyan arrogáns hírem van, hogy… + +Az ördög. Tudom. + +Elza. Úgy hívnak, hogy szemtelen Elza. + +Az ördög. Tudom. + +Elza. Engem zavarba hoz azzal, ha gyöngéd. Akkor én nem tudok epét +kifejteni. Kérem legyen valamivel gorombább, hiszen azért választottam +éppen magát a sok frakkos alak közül, mert olyan kellemetlen. + +Az ördög. Kegyeskedjék parancsolni velem, kedves nagysád. + +Elza. Hát hogy szemtelenkedjem én most magával? + +Az ördög. Hódoló szolgája vagyok, csináljon velem, amit akar. + +Elza. Pfuj, milyen neveletlen. _Feláll_. + +Az ördög. Végeztünk? + +Elza _hirtelen_. Nem. Mikor a négyesre beharangoztak, valami olyat +mondott, amiből arra következtettem, hogy Jánosnak barátja. Úgy van? + +Az ördög. Úgy. + +Elza. Tudja, én az ilyen frakkos alakokat, mint maga, nem veszem +komolyan. Amit így estélyen beszélnek, az olyan, mint a tegnapi ujság. +De nevettek rajtam a frakkosok, meg a félmeztelenek. + +Az ördög. Kicsodák? + +Elza. A nők. Hát ezt az egyet nem akarom. Nevetséges nem akarok lenni. +Elhatároztam, hogy fölvilágosítom a közvéleményt. A maga kérdése kapóra +jött. Hallgasson ide. Üljön le. + +Az ördög. Köszönöm. _Nem ül le._ + +Elza. Üljön le, ha mondom. Nem udvariasság ez. Szeretem, ha ül az, +akivel beszélek. Ülő emberrel szemben könnyebben van igaza az embernek. + +Az ördög. Kérem. _Leül._ + +Elza. Maga azt kérdezi tőlem, hogy én vagyok-e az, akit hozzá adnak +Jánoshoz? Így kérdezte, úgy-e? + +Az ördög. Így. + +Elza. Nem úgy, hogy én vagyok-e az, aki hozzá megy? + +Az ördög. Nem így. + +Elza. Hát igenis én vagyok az. De én rajtam ne mulasson senki, mert én +mindent tudok. Érti? Tudom, mi van. + +Az ördög. Értem. _Fel akar kelni._ + +Elza. Üljön le. Nekem ne jőjjenek gratulálni, hogy aztán, ha elmennek, a +markukba nevessenek. Én nem veszem be a maszlagot. Érti? Én tudom, kik +maguk. Maguk mind egy maffiába tartoznak. Maguk mind férjhez akarnak +engem ehhez a fiúhoz kenni. + +Az ördög. Pardon. + +Elza. Léha fráterek, akiknek a veséjükbe látok. Én hozzá megyek, ha +megkér. Tudja? Én hozzá megyek. + +Az ördög. Nem hiszem. + +Elza. Akár hiszi, akár nem. A felesége leszek. + +Az ördög. Hát ha már megtisztelt a bizalmával, hadd mondom meg én is a +magamét. Nem lesz ebből semmi. _Fölkel._ + +Elza. Üljön le. + +Az ördög. Pardon, most üljön le maga, mert most nekem kezd igazam lenni. +Én tudom az intim okát ennek a partinak. De ön… _Arra megy egy inas._ +Kérem. _Az inas megáll._ Itt a ruhatári számom. A téli kabátomban van +egy sárga bőrtárca. Hozza azt be. + +Inas. Igenis. _El._ + +Az ördög. Ön vagy nem tudja az okát, vagy… + +Elza. Vagy? + +Az ördög. Vagy nem akarja tudni. Ön belemegy abba, hogy… + +Elza. Mibe megyek bele? Nem kell kanyarognia, hisz ép ezt akarom +megmondani. Belemegyek abba, hogy felesége legyek egy férfinek, aki egy +más nőt szeret. Mondjak olyat, amitől elájul? Hát én belemegyek abba, +hogy nászútra menjek egy emberrel, aki még akkor is egy más nőre fog +gondolni és aki a legszebbet, amit férfi nőnek adhat, a fantáziáját ott +hagyta egy asszonynál, mikor engem elvett. Maga nem ismeri a szemtelen +Elzát. + +_Az inas behozza a bőrtárcát, átnyujtja az ördögnek és kimegy._ + +Az ördög. Nem is hittem, hogy ennyire izgatja ez a téma. + +Elza _növekvő izgalommal_. De én rajtam ne nevessen senki! Ne higyjék, +hogy maguk hecceltek bele. Ne mulassanak rajtam! Vegyék tudomásul +frakkosok és félmeztelenek, hogy én tudom, hová megyek. Tudom, kinek a +kedvéért megyek. És büszkén, fölemelt fejjel megyek! Mindent tudok és +mégis hozzá megyek. + +Az ördög. Miért? _Kinyitja a bőrtárcát._ + +Elza. Mert… szeretem ezt az embert! _Hirtelen néma sírásba fullad._ + +Az ördög. Parancsoljon! _A nyitott nécessaireből egy finom női +zsebkendőt húz elő és átadja._ Ezt a bőrtáskát mindig magamnál hordom, +mikor nők közé megyek. Ez egy sírási neszesszér. Ebben megvan minden, +ami a női síráshoz szükséges. Mindenekelőtt zsebkendő. + +Elza _átveszi a zsebkendőt_. _A szemét törülve._ Szeretem. _A következők +alatt az ördög sorra mindenfélét vesz elő a táskából és sorrend szerint +átadja Elzának, aki mindent gépiesen átvesz_ _és használ. 1. kis tükröt, +2. kis fésűt, mellyel Elza a frufruját igazítja, 3. puderes tupflit, 4. +puderes skatulyát, mellyel Elza a szeme vörösségét tünteti el. Az itt +következő beszélgetés ezalatt folyik._ + +Az ördög. Hát ez az a híres szemtelenség? + +Elza. Nem ez az. Mikor négyesre harangoztak, még fiatal lány voltam. +Most már öregasszony vagyok. Maga volt az első, akinél el akartam +kezdeni a közvélemény csinálást. És már itt megbuktam. Mit csináljak? + +Az ördög. Szép kisasszony, neki kell menni a küzdelemnek. Nyiltan kell! +Támadni kell! Szépnek kell lenni. + +Elza. Még azt is megpróbálom. + +Az ördög. Szemébe kell nézni annak az asszonynak. Úgy-e érzi néha, hogy +nehéz küzdeni egy asszony ellen… tudom, hogy lánynak ez a +legkeservesebb… hogy az ellenfele már… izé… ivott a szerelemből, hogy +ért hozzá… hogy… Mondjak olyat, amitől elájul? + +Elza. Mondjon. + +Az ördög. Hogy ez az asszony már felszabadult ennél a mesterségnél… + +Elza. Akkor? + +Az ördög. Akkor gondoljon arra… én mondom magának, bennem nincs sok +szív, de férfi vagyok a fejem búbjától a talpamig… egy nagy dolog van a +világon… a legnagyobb erő még a legszebb, legingerlőbb asszonnyal +szemben is… szűznek lenni! + +Elza _puderezve magát_. Gondolja? + +Az ördög. És _így_ kell szembeszállni vele. Hogy ő is neki vaduljon! Nem +kell félni tőle! + +Elza. Gondolja? + +Az ördög. Hogy ő is bele menjen a háborúba. Hogy amikor már mindenikük +kijátszotta a utolsó aduját is, akkor maga még mindig megállhasson vele +szemben fölemelt fejjel, mint mondani tetszett és arcába mosolyoghasson +a szűz lány rettenetes fölényével. Hímpor, hímpor, frisseség, +érintetlenség! + +Elza. Szabad nekem ezt hallgatnom, amit maga beszél? + +Az ördög. Nem szabad, de ép azért csak hallgassa. Győzni fog. És most +menjen, táncoljon vele. De ne utánozza az asszonyokat. Ne kacérkodjék. +Ne szemtelenkedjék. + +Elza. Hisz én utálom magamat, mikor szemtelen vagyok, de muszáj, mert +különben hol az egyéniségem? + +Az ördög. Ugyan, ugyan. Süsse le a szemét, szégyelje azt a szép fehér +nyakát, nézzen félve, reszketve a fiú szemébe, éreztesse vele azt, ami +lányban a legizgatóbb: hogy maga zsákmány, aki vár az édes elrablásra. +Föl a fejet kis lány. Na, ne lógjunk így. Így ni. És ha még egyszer az +életben valaki magának azt mondja, hogy szemtelen, mondja meg neki, hogy +egyszer egy idegen úrral félre vonult a hallba és azt hitte, hogy le +fogja főzni, túl fogja kiabálni és attól az úrtól oly csöndesen, oly +piszén, oly szerényen, úgy lefőzve és megcsöndesedve ment el, hogy az az +úr mélyen elszégyelte magát és azon kezdett gondolkozni, vajjon nem ő-e +a legnagyobb gazember ezen a világon? Amiben talán igaza is volt. + +_A lépcsőig kísérte. Fenn a lépcső fölött az ajtóban megjelenik János._ + + +HARMADIK JELENET. + +Elza, János, az ördög. + +_Elza hirtelen hátat fordít neki és az ördöghöz fordul._ + +Elza. Hát ne szemtelenkedjem? + +Az ördög. Nem. _János lejön._ + +János. Kerestem mindenütt, kis Elza. + +Elza _lesüti szemét_. Igen. + +János. Miért vonult ide? + +Elza. Magányra volt szükségem. Akit érdekelek, az úgy is megtalál. + +János. Szomorúnak látszik. Olyan kis lányos így. Valami bánata van. + +Elza. Óh nincs. + +János. Fenn a táncteremben majdnem asszonyos volt, friss, vidám, kacér, +most meg ilyen csöndes. Mi történt magával? _Körülnéz, meglátja az +ördögöt._ Ja?? Most már értem. + +Az ördög. Ne hidd, hogy én szomorítottam el. + +János _Elzához közel megy_. Nem is hiszi, mennyivel szebb így. A másik +modora nem áll jól magának. Ez az igazi. Az ember szeretné dédelgetni, +vigasztalni, bocsásson meg, de az ölébe venni, simogatni. + +Elza _szégyenlősen_. De János… + +Az ördög. Megbocsájtanak, de üdvözölnöm kell a háziasszonyt. _Felszalad +a lépcsőn, el. János és Elza helyet foglalnak a színpad jobbfelén._ + +Elza. Ki ez az ember? Félek tőle. + +János. Állítólag ismerősöm. Erőszakkal a barátom. Én egy neuraszthéniás +bölcsnek nézem. De ne róla beszéljünk. Örülök, hogy magát ilyennek +látom. Ebben a romlott, forró levegőben… Nem érzi, hogy ma itt különösen +forró, izgató a levegő. + +Elza. De igen. Mintha valami vad meleg szél fújna. Olyan, mint a +sirokkó. Én úgy félek. + +János. Ezt se mondta még soha. Pedig mily jó bátorítani egy szép +gyereket, mikor fél. _Az ördög megjelenik fent az ajtóban, Jolánnal +karonfogva. Lejönnek és balról helyezkednek el. Az ördög köhécsel._ + + +NEGYEDIK JELENET. + +Az ördög, Jolán, János, Elza. + +Jolán. Nem. Talán ne zavarjuk az ifjú párt. + +Az ördög. Nem kell túlságosan tapintatosnak lenni. _Helyet mutat balról +Jolánnak. Leülnek._ + +Elza. Itt van Jolán, nem érdekli? + +János. Már üdvözöltem. Beszéljünk magáról. Ma mindennél jobban érdekel +az, hogy… _Beszélnek._ + +Jolán. Úgy látom, ezek végre megtalálták egymást. + +Az ördög. Lehet. Kellemetlenül érinti? + +Jolán. A világért sem. + +Az ördög. Menjünk máshová? + +Jolán. Nem, nem. Örülök, mikor ily szépen látom fejlődni a fáradozásom +gyümölcsét. _Beszélnek._ + +Elza. Ezek rólunk beszélnek. + +János. Ne törődjék vele. Örüljünk, hogy végre egy pillanatra magunk +maradtunk. Boldog vagyok, mert úgy érzem, hogy ma este végre fölfedeztem +magát. + +Elza. Miért néz mindig oda? + +János. Csak épen… véletlenül. _Beszélnek._ + +Jolán. Hagyjuk őket. Hát mégis eljött, erőszakos ember. + +Az ördög. Nem jöttem ok nélkül. Ma délután vállalkoztam valamire. + +Jolán. Mire? + +Az ördög. Megigértem valakinek, hogy a mai éjszakán elcsavarom az ön +fejét. + +Jolán. Kinek igérte meg? + +Az ördög. Jánosnak. Még a részleteket is sziveskedtem előre bejelenteni. + +Jolán. És János? + +Az ördög. Hogy mit mondott? + +Jolán. Tűrte ezt? + +Az ördög. Felelt valamit. Mondhatom, kissé meglepő volt a felelet. De +most nem mondom meg, félek, hogy bántaná magát. + +Jolán. Nem bánt. Mondhatja bátran. + +Az ördög. Majd talán később. Folyton a túlsó oldalra néz. + +Jolán. Nem. _Hirtelen_. Érdekes szeme van magának. + +János. Más világ. Ahány nő, annyi világ. Maga nekem új világot jelent. + +Elza. Ugyan mit jelenthet egy ilyen nagy művésznek az én kis leány +életem? + +János. Talán mindent. + +Az ördög. Mintha aludnék. De ha egyszer valaki megcsókolja a szemét, +fölébred a tekintete és én látom, mennyi forró asszonyiság ég a maga +alvó szemében. + +Jolán. Nem szeretem, ha így beszél. Olyan érzés, mintha gyujtogatna. + +Az ördög. A kis fehér keze már ég. Érzem, ahogy a kezemhez ér. + +Jolán _kacéran_. Úgy-e az gyerekes volna, ha most elhúznám innen a +kezemet. _A kezük, ahogy egymás mellett ülnek összeér._ + +János. Az ejt gondolkodóba, hogy még ilyen szelidnek nem láttam. + +Elza. Nem tudom, de mintha magával szemben egészen más volnék. + +János. Szinte szégyellem a régi bűneimet, mikor a tiszta gyermekarcába +nézek. + +Elza. Talán ettől olyan meleg a tekintete. Süti a homlokomat. + +Az ördög. Délután óta csudálatosan kivirágzott az arca. + +Jolán. Talán azért, mert egy különös valaki ül mellettem, egy ismeretlen +lény, akiről csak azt érzem, hogy férfi, de annak aztán az! + +Az ördög. Megszépül, mikor ezt a szót mondja: férfi. Milyen szép lehet, +mikor már nem mondja. + +János. Oh egy ilyen érzés letörli a régi bűnöket. Modern embernek az +első szerelme rendszerint egy utolsó lány. De az első lány aztán az +utolsó szerelme. + +Elza. Én még soha nem voltam szerelmes. De már kétszer ábrándultam ki. + +Az ördög. Arra vagyok büszke, ha egy asszonynak ismeretlenül tetszem. +Akkor tudom, hogy magamért szeret. + +Jolán. Annyiban igaza van, hogy… az ismeretlenség határozottan… +határozottan… + +János. Illuzió dolgában… ami az illuziókat… ami azt illeti… + +Az ördög. Ezért nem teszek önnek vallomásokat. + +Jolán. Igen… vallomások? Nem hinném, hogy… habár… tényleg… nézet dolga… +különben… + +Elza. Nem jól nevelik a mai lányokat. + +János. Semmi kétség… a leánynevelés nálunk… a közfelfogás… alapjában +véve… tulajdonképen… + +Jolán… a lényege… a lényege a dolognak… + +János… tulajdonképen… + +Elza _hirtelen feláll_. Kísérjen fel kérem az emeletre. Bodajkinak +igértem a második négyest. + +János _feláll_. Már megy? + +Elza _majdnem sírva_. _Sürgető hangon._ Igen. Igen. Jőjjön. _János áll._ +Jőjjön. + +_Elza a lépcső felé megy. János utána. Mikor elhaladnak Jolán mögött, +Jolán hanyagul hátra szól._ + +Jolán. Te nem táncolsz? + +Az ördög _udvariasan feláll_. + +Elza _megáll_. Hogy táncolnék, mikor állok. _Egy lépést tesz a lépcső +felé._ Élesen. De most táncolni megyek. + +Jolán _feláll_. Csak menj fiam. + +Elza. Én ugyan utálom a táncolást, de ma táncolok reggelig, ha másért +nem, hát azért, mert vannak, akiknek ez nem tetszik. És amíg ilyen van, +addig táncolok, még ha térdig kopik is a lábam! _Dacosan néz rá. +Pillanatnyi szünet. Jolán egy lépést tesz feléje, mintha mondani akarna +neki valamit, de János közibük lépve, karját nyujtja Elzának és mind a +ketten sietve lemennek a lépcsőn._ + + +ÖTÖDIK JELENET. + +Jolán, az ördög. + +_Az eddigi vontatott, alakoskodó hang helyébe friss, harcos hang lép. A +beszédek gyorsan, izgatottan követik egymást._ + +Jolán. Hallotta ezt? + +Az ördög. Igen. + +Jolán. Ez a lány nagyon biztos a dolgában, hogy így mer velem beszélni. +Eddig ezt nem merte. _Hirtelen_. János szereti ezt a lányt. + +Az ördög. Megálljunk. Most, lássa, most megmondom, mit felelt nekem +délután János. + +Jolán. Mikor arra vállalkozott, hogy… + +Az ördög. Hogy elcsavarom a fejét. Le akart lőni. + +Jolán _titkolt örömmel_. János? + +Az ördög. Ő, személyesen. Ezzel a revolverrel ni! _Megmutatja_. Elvettem +tőle. + +Jolán. Magát le akarta lőni énmiattam. + +Az ördög. Rám fogta ezt a revolvert, amely mind a hat golyóra meg van +töltve. + +Jolán. Délután még meg akarta ölni. Miattam. És most mégis ilyen +nyugodtan nézte, látta, tűrte, hogy suttog a fülembe, hogy udvarol, hogy +én magához hajolok, hogy összeér a kezünk, hogy szinte túl megyünk azon +a határon… Hiszen ez… ez megszerette ezt a lányt. + +Az ördög. Tessék. Hát érdemes asszonyért embert ölni? + +Jolán. Elhiszem, hogy megtette, mert becsül, mert tisztel, mert maga +bizonyára olyanokat mondott, amik… ezért hálás is vagyok neki. De azt +látom, hogy ezek tetszenek egymásnak. Ezek szeretni fogják egymást. + +Az ördög. Érdekes, mennyire felháborítja önt, hogy egy kedves terve +sikerült. + +Jolán. Hát azt hiszi, hogy sikerült? + +Az ördög. Nem tudom. De tudom a módját, amivel erre a kérdésre választ +kaphatunk. + +Jolán. Hogyan? + +Az ördög. Tisztázzuk kérem. Délután meg akart ölni, mert bejelentettem +neki, hogy ön az enyém lesz. Én azt mondom, hogy ez szerelem. Ne mondja, +hogy tisztelet. Tiszteletből mozsárágyút szoktak elsütni. A revolver az +egészen más. Ezzel szemben ön azt mondja: a lányt szereti. Hogy +melyikünknek van igaza, azt mondja meg ő maga. + +Jolán _tiltakozólag_. Kérem… + +Az ördög. Tudom. Pardon. Tudom, hogy ez önt csak annyiban érdekli, mert +öntől ered ennek a házasságnak a terve és szeretné, nagyon szeretné, ha +a dolog… izé… sikerülne. De épp ezért érdekli. + +Jolán. Érdekel, érdekel. + +Az ördög. Ő fogja megmondani, melyik volt komoly. A délutáni merénylet, +vagy ez a kivonulás. Jó? + +Jolán. Hogyan… beszélni vele? + +Az ördög. Nem. + +Jolán. Csak nem hallgatózni? + +Az ördög. Nem. + +Jolán. Hát? + +Az ördög. Mint minden nehéz csomót, úgy ezt is vágni kell. Van én nekem +egy módszerem erre. Már sokszor bevált. De ígérje meg, hogy nem kérdez +részleteket. + +Jolán. Nos? + +Az ördög. Ez egy kisérlet, az én találmányom. Ez a leghígabb +limonádé-oldatban is halálbiztosan kimutatja a férfit. A dolog meglepően +egyszerű. Az imént a lépcsőházban láttam önt egy hosszú, uszályos +belépőben. + +Jolán. Igen. + +Az ördög. Menjen és vegye ezt magára. Tűzze össze jól, hogy ne lássék ki +egyéb, mint födetlen válla, a nyaka, meg a cipője orra. Aztán jőjjön le +ide. Ő minden kérdés, célzás nélkül el fogja árulni magát. Méltóságod +mindent meg fog tudni, anélkül, hogy egyebet csinálna, mint hogy itt +van. + +Jolán. Furcsán kezdődik a kisérlet. És maga olyan furcsán néz rám, hogy +kiváncsiskodás nélkül engedelmeskedem. Néha megvillan a szeme, és akkor +úgy érzem, mintha az egész emberiség minden esze a maga homloka mögött +volna. + +Az ördög. Ilyen kevésre becsül? + +Jolán. Most mindjárt menjek? + +Az ördög. Most mindjárt. Ha valakinek feltűnik, mondja egyszerűen, hogy +fázik. + +Jolán _izgatottan_. De ha az sül ki, hogy… + +_János megjelenik a lépcső fölött._ + +Az ördög _nem néz hátra_. Jön. Ez a pillanat. + +Jolán. Megyek. _Izgatottan kapja föl a sleppjét és elszalad._ + + +HATODIK JELENET. + +János, az ördög. + +János _lesiet a lépcsőn_. Ki volt az, aki most innen kiszaladt? + +Az ördög. Innen? + +János. Igen. Mikor bejöttem, valaki ott kiszaladt. Mintha azért szaladt +volna ki, mert én jöttem. + +Az ördög. Nem szaladt innen ki senki. _Cigarettára gyujt._ _Szünet._ + +Az ördög. Elragadó teremtés az a kis fehér lány. + +János. Igen. _Szünet._ + +Az ördög. Rosszkedvűnek látszol. + +János. Én? Nem. Nincs valami különös jó kedvem, de nincs is rá okom… + +Az ördög. Csak nem vagy még az esti beszélgetésünk hatása alatt. + +János. Na hallod, ha azt hiszed, hogy nekem nincs egyéb gondom, mint… +mint… + +Az ördög. Hát persze, persze. _Kicsit_ _gondolkozik_. Nem érdekes az, +hogy az ember néha belelovagol valamibe, mint én ma délután, és csak +aztán jön rá, hogy: a teremburáját, minek csináltam én ezt az egészet? +Nem voltam izléses. Mi? + +János. Oh kérlek. + +Az ördög. Igazán távol van tőlem még a gondolata is annak, hogy ő +méltóságát olyan szemmel nézzem, mint nem tudom én… valami… + +János. Ejnye de furcsán beszélsz, nem ismerek rád. + +Az ördög. Nem, csak kellemetlen rám nézve. + +János. Micsoda? + +Az ördög. Hogy feltüzeltem magam, meg talán téged is, és a beszéd +hevében olyan hangot mertem magamnak megengedni egy úri asszonyról +beszélvén, amit sajnálok. Szeretném a falba verni a fejemet. És pláne +semmi közöm nincs hozzá. Kedves, csinos, derék kis asszony. És azzal +vége. Hagyjuk ezt a témát. + +János. Nagyon furcsa vagy. + +Az ördög. Parancsolsz egy cigarettát? + +János _kelletlenül_. Nem. Köszönöm. + +_Kínos szünet._ + +Az ördög. Gyere fel a buffetbe. Megiszunk egy cognacot. Nagyszerű +Martelljük van. + +János. Nem. Nincs rá gusztusom. + +Az ördög. Mondom, rossz kedved van. Talán valami kellemetlenséged volt? + +János. Nem volt semmi. + +Az ördög. Hát akkor miért vagy ilyen kelletlen? Ilyen morózus. + +János. Ha nagyon érdekel, én meg is mondom neked. + +Az ördög. Nem szoktam indiszkrét lenni. + +János. Én neked nagyon szívesen megmondom. + +Az ördög. Kérlek, hagyjuk. _Indul_. + +János. Ne hagyjuk. Ha talán téged most már nem is érdekel, engem kezd +borzasztóan érdekelni, hogy miért vagyok rosszkedvű. Engem megdöbbent az +a változás, amin, _órájára nézve_… öt órai idő alatt átmentél. Ez a +változás izgat engem. De valahogy azt ne hidd, hogy őméltósága miatt +beszélek most egy kicsit izgatottan veled. Jobb, ha ezt az ügyet nyiltan +kiküszöböljük. + +Az ördög. Természetesen! + +János. Én ide azzal a szent elhatározással jöttem, hogy azt a kis lányt +megkérem. Hónapok óta készülök erre, most csak megerősödtem abban a +hitemben, hogy boldog leszek vele. + +Az ördög. Bravó. Látod ezt már szeretem. _Kezet nyujt, amit János nem +fogad el._ + +János. Gratulálsz? Helyesled? + +Az ördög. El vagyok ragadtatva. Ez végre józan beszéd. Miért nézel úgy +rám? + +János _közel megy hozzá_. Az a nő, aki innen az imént kiszaladt, Jolán +volt. + +Az ördög. Ugyan te bolond. _Lesüti a szemét._ + +János _rekedten, rosszul titkolva nagy izgatottságát_. Öregem, nekem +megmondhatod, én egy szegény, nősülésre ítélt legény vagyok. Én igazán +nem… + +Az ördög. De ugyan kérlek… hogy… hogy… hogy gondolhatod, hogy őméltósága +épen mikor… És különben is miért szaladt volna ki? + +János _kínosan nevet_. Én már nem vagyok ám az, aki hét órakor voltam. +Lehűtötte a fejemet ez a tizenhárom fok nulla alatt. + +Az ördög. Tizenhárom fok van nulla alatt? Ne mondd. + +János. Annyi. _Rövid szünet, mely alatt fájdalmas mosollyal nézi._ +Nagyon érdekelnek a hőmérsékleti viszonyok? + +Az ördög. Nem… de… nulla alatt tizenhárom, ez igazán ritkaság… pláne +december elején. + +János. Pláne december elején. _Mosolyogva néz._ Délután még nem voltál +ilyen élhetetlen. + +Az ördög _zavart színlel_. Élhetetlen? + +János. Úgy viseled magad, mint valami jogász. + +Az ördög _földre süti szemét_. Mennyiben… Jogász? + +János _végignézi_. Nem vagy te úriember, doktor. + +Az ördög. Hogy értsem ezt? + +János. Érted, ahogy akarod. Úri embernek lenni, ehhez tehetség is kell. +Úgy látom, neked nincs ehhez tehetséged. + +Az ördög. Mi ez? + +János. Aki nem tud tökéletesen titkolni olyasmit, aminek az eltitkolása +gentleman kötelesség, az nem úri ember. De nem tehet róla. + +Az ördög. Hogy eltitkolok valamit? + +János. De rosszul. + +Az ördög. Ugyan mit? + +János. Ismétlem, az a nő, aki innen az imént kiszaladt, Jolán volt. +Nekem megmondhatod, én innen ma mint vőlegény fogok távozni. Velem nem +kell számolni. És én tudok diszkrét lenni. Nos? + +Az ördög. Nem… de… bár komoly ember vagy… ma nem, nem, megint ostoba +voltam, megint elgaloppoztam magam. Gyerünk fel a táncterembe. _Indul_. + +János _megfogja a karját, tréfásan_. Na ne izélj öreg. Úri emberek közt +vagyunk. Engem nem érdekel az a hölgy, sokkal jobban érdekelsz te, meg +egy ilyen gyors siker. Az istállóját neki, hát amiért férj leszek, hadd +tanulom én is meg a módját. No, te… hát na! + +Az ördög. Gentleman vagy. Nem kérdezem, mondom. Igen. + +János. Igen. + +Az ördög. És tudod, mi az élet? + +János. Igen. + +Az ördög. És ma délután nem voltam nálad és nem mondtam semmit. Eléggé +sajnálom, amit mondtam. És… Hát amit itt a házasságról beszéltél, az +mind egy férfi komoly szava. Ebben ne is merjek kételkedni. _János +igenlőleg int._ Becsületszó. _János kezet ad neki._ Ülj le. Nem is +tudod, mennyire megkönnyebbültem. Most fellélekzem, mert van valaki, +akiről tudom, hogy hideg és okos, akinek az én szerelmi ügyemhez semmi +érdeke nem fűződik, szóval, aki az a hideg harmadik… remélem… még van +időd, ha talán, amit az előbb mondtál… + +János. Szó sincs róla. Az elképzelhető leghidegebb harmadik vagyok. +Szóval jó volt a megfigyelésem? + +Az ördög _némán igent int a fejével_. + +_Szünet._ + +János. Látod, hidegen hagy a dolog. De érdekel, nem tagadom. Már csak +azért is, mert magam is férj leszek nemsokára. Jó ismerni a technikát. + +Az ördög. Ne kívánd ezt. Mindenki, aki a gazság technikáját ismeri, már +tartalékos gazember. + +János. És az asszony? + +Az ördög. Hogyan… az asszony? + +János. Ilyen hamar megszédült? + +Az ördög _kézmozdulattal inti, hogy de még mennyire_. + +János. És a férje? + +Az ördög. Vak. Süket. Sánta. + +János _rosszul titkolt fájdalmassággal_. Ma délután, nálam, ott +beszélted tele a fejét. + +Az ördög. Meg vagyok rémülve tőle. Annyira elvesztette a fejét, a +józanságát… Azt hiszem, csalódtunk benne mind a ketten, mikor azt +hittük, hogy ártatlan teremtés. Rettenetesen ügyes nő, aki úgylátom, +megdöbbentő módon ért ahhoz, hogyan kell a környezetét becsapni, és be +is csapja már ki tudja, mióta. Vagy az is lehet, hogy jóbecsületű +asszony, túlságosan is ártatlan, és akkor megijedek magamtól, mert azt +kell hinnem, hogy valami hipnotikus hatással vagyok rá, hogy ily +gyorsan, ily könnyen… és ezt nem szeretném, mert ez nem kellemes dolog, +ha tudom is én… valami beteges idegzetű… hiszen érted! + +János. Értem. + +Az ördög. Ez a félelem kínoz, ezért örülök, hogy ilyen okos emberrel +beszélhetek róla. Kolosszális nő. Fantasztikus, bátor, olyan vakmerő, +hogy elhül bennem a vér. Bolondul szereti a veszélyt. A minél nagyobbat. +És tudod, most még tele vannak az ilyen nehézségek gyönyörrel, +felkorbácsolják a lelkemet… egy csók… az ajtó mögött, amely előtt a férj +egy lépésnyire áll… és most valami, amit ép akkor beszéltünk meg, amikor +te jöttél… és… amikor ő… kiszaladt… mert… ő volt az. + +János. Nos? Nos? + +Az ördög. Vad ötletünk támadt. Azt mondtam neki: ma itt estély van +nálad. Itt van egész Pest. Mind a sok bankigazgató, képviselő, ügyvéd, +egyetemi tanár a feleségével, mind az a sok ember, akinek a +tiszteletéből élsz. Vannak vagy százharmincan. Mert úgy-e, annyian +vannak? + +János. Igen, igen. + +Az ördög. Azt mondtam: Fogd magad, menj fel a szobádba. És öltözködjél +addig, amíg nem lesz rajtad más, mint csak az a belépő. Érted? Semmi +más. Egy modern Monna Vanna. A cipőd és a selyemharisnyád, mert ezt +látják. De azontúl semmi. Ahogy az isten megteremtett, egyszer +jókedvében és… és… és a belépő. + +János. Ezt mondtad neki? + +Az ördög. Ezt. + +János. És ő? + +Az ördög. Belement. Be fog jönni ide, aztán velem a nagy szalonba a +százharminc vendég közé, az egész világ elé, födetlenül, ruhátlanul, +mint egy pogány istennő, aki részeg valami nagyon édes bortól és el +akarja kábítani a szeretőjét valami istenien vakmerő dologgal… Tudod, +hogy a karomon vezessem… és… + +János. Hogyan? + +Az ördög. Fölveszi a belépőjét… és nem lesz alatta semmi. És ezt csak én +fogom tudni meg ő… Meg… most már te. Hát ez valami rettenetesen szép +érzés lehet. Ilyen izgató keverékét az asszonyi édességnek és a nagy +veszedelemnek nem is tudtam elképzelni. És ez az első nap. Most képzeld, +milyen szerető lesz ebből az asszonyból! Miket talál ez ki! Micsoda +olthatatlan szenvedély! Micsoda izgató érdekesség! Lobog bennem a vér, +magas, piros lánggal, ha erre gondolok! Haj hó!! + +János _kitörve_. Hazudsz! + +Az ördög. Micsoda? + +János. Hazudsz te kalandor. + +Az ördög. Bocsáss meg… de hiszen most te kelepcébe csaltál engem… +megcsaltál… te szereted azt az asszonyt! + +János. Hát tudd meg, igenis szeretem. De hogy sejtelmed legyen róla, +mennyire szeretem, tudd meg azt is, hogy meg fogok nősülni. + +Az ördög. Hogyan… + +János. Hallgattam itt ezt a vérlázító hazugságot, amit kieszeltél. +Nézem, hogyan mulattatja magát egy romlott idegrendszer egy ilyen +gondolattal. Mert ezt itt a magad mulatságára hazudtad. Százat ismerek +ilyet, aki hazudik nőkről, nem is azért, hogy hencegjen, hanem hogy +mialatt hazudik, élvezzen. De ha csak vallomást akartál kicsikarni +belőlem: igenis szeretem. És az én szerelmem tiszta, szent, én ennek a +szerelemnek kiállok az útjából, érted? Elveszek feleségül egy szegény +kis lányt, kiegyezem a boldogtalanságommal. De a fél életemet feláldozom +ennek az asszonynak a tisztességéért, meg azért a tudatért, hogy talán ő +is szenved én miattam. Hogy ne rántsam le az ő tiszta, hófehér lelkét +egy piszkos hotelszerelem sarába… Hazugságokba, bujkálások, véres, +sáros, piszkos könyek közé… amikről te nem tudsz, mert piszkos vagy +magad is, mint a többi, mert méltatlan vagy még arra is, hogy a cipője +porát lecsókoljad. És most meg foglak büntetni azért, amiért elárultam +magamat. A gaz hazugságodért ki foglak kergetni innen, a saját +felelősségemre, a magam úri passziójából, mintha téli kabátot loptál +volna. És figyelmeztetlek, hogy jobban teszed, ha csöndesen, elegánsan, +magadtól mégy el, mert abban a nem várt esetben, ha nem mennél el +magadtól, én megfogom a gallérodat és kidoblak. Takarodjál! + +Az ördög _nagyon komolyan, gőgösen néz rá, csípőjére tett kézzel_. Most +megint hozzányúlnál ahhoz a revolverhez, de tisztelettel +figyelmeztetlek, hogy most nálam van. + +János _feléje megy_. Azt mondtam, hogy takarodjál. _Az ördög egyre +hátrál a lépcső felé._ Ebben a pillanatban ezen a világon semmitől sem +félek. _Támadólag megy feléje, az ördög hátrál, néhány lépcsőfokon föl +is megy, aztán hirtelen a csukott ajtóra néz, mely ebben a pillanatban +kinyílik. Kiegyenesedik. Diadalmas örömmel néz Jánosra._ + +Az ördög. Itt van! _Nagy csönd. A két férfi némán áll egy kis ideig. Az +ördög a lépcsőn félre áll, mintegy egymaga áll sorfalat az érkező +Jolánnak. Jolán belép az ajtón, felemelt_ _fővel, félig lehunyt szemmel, +lassan, méltóságteljesen jön le a lépcsőn. Mikor leér, lassan fölemeli a +szemét és ránéz Jánosra. Az ördög lejön utána. Jolánon nagyon gazdag, +földig érő, uszályos belépő van, melyből csak a cipője orra látszik ki, +s mely födetlenül hagyja dekoltált vállát. A belépő elől nyílik, de most +földig össze van fogva._ + + +HETEDIK JELENET. + +János, az ördög, Jolán, majd László. + +_Jolán nyitva hagyta az ajtót, úgy, hogy most nagyon fojtott, halk zene +hallatszik. Valami fájdalmas keringő._ + +Jolán. Még ma nem is beszéltem magával János. + +János _mereven nézi a köpenyt_. _Halkan az ördöghöz._ Mi ez? + +Az ördög. Ez egy belépő. _Fölényesen mosolyog és szorosan Jolán mellé +áll._ + +Jolán. Úgy látszik, az estélyünk mégis sikerült. Az emberek jól érzik +magukat. A fiatalság olyan bolondul táncol, mintha a lányoknak mindnek +ez volna az első báljuk, a férfiaknak meg az utolsó. + +Az ördög. Csupa mámor a levegő. A jó pezsgő gőze száll. Furcsa, hogy +ebben a mulató milieuben János ilyen szomorúnak látszik. + +Jolán. Szomorú? + +János. Nem! Jól mondta, csak annak látszom. Belül e pillanatban olyan +víg vagyok, amilyen még nem voltam soha életemben. + +Jolán. Ennek örülök. + +János. Húsz éves vagyok, gyerek vagyok, szamár vagyok. + +Az ördög _vígan_. Na-na-na. + +János _Jolánhoz_. Higyje el. Tombol bennem valami vad vígság. Ilyet még +nem hallott tőlem, de szeretném magamat leinni a sárgaföldig. + +Jolán. János! Maga mondja ezt? Soha életében nem ivott egy korty bort. + +János. Ma csupa olyan dolgok történnek velem, amik soha életemben nem +fordultak elő. Például még soha életemben nem nősültem. + +Jolán. És ma nősül? + +János. Feltétlenül. + +Az ördög. Én már gratuláltam is neki. Vérbeli kis lány. + +János. Ő is csak bálvány, amit faragok magamnak, hogy a magam szívét +szeressem benne. Ezért szép. A bálvány maga kő, fa, kóc, csepű vagy +pláne rongy. Minden rongy. + +Az ördög. Mégis csak keserű vagy belül is. + +János. Ez a legénybúcsú keserűsége. Az ember kiadja magából az utolsó +epét és aztán jön a tiszta, derűs élet, a nyugalom, a szent boldogság, a +szűz lány és a szűz szerelem. + +Jolán. El vagyok ragadtatva magától. + +János. Undoritó, hogy ma mindenkinek tetszem. + +Jolán. Úgy látom János, maga már ivott. Legalább a tónusából dűl az +alkohol. + +János. No végre, hogy nem tetszem. + +Az ördög. Ma kötekedő hangulatban van. Hozzám is szigorú volt. + +János _nem tudva magát türtőztetni_. Meg fog hűlni. Miért nem veti le a +belépőjét. + +Az ördög. Valószinűleg, mert fázik. + +Jolán _összébb vonja magán a belépőt_. Fázom. + +Az ördög. Ha nem tudnám, hogy az ilyen kicsinyesség távol van öntől, még +azt hinném, hogy azért nem veti le, mert szép és drága. + +Jolán. Ne foglalkozzunk annyit evvel a belépővel. _Jánoshoz_. Láttam, +nagyon jól érezte magát a kis lánnyal. + +János. Nagyon. + +Az ördög. Mulatságos volt, hogy hogyan beszélt egymással ez a két +különböző ember. Én szeretem az ilyen pikantériákat. + +Jolán _körülnéz_. Én nem tudom… Maguk nem fáznak itt? Mintha hideg +volna. + +Az ördög. Én is azt akartam mondani az előbb. + +János. Olyan meleg van, hogy… valóságos forróság. + +Jolán. Tudja isten, én mégis fázom. + +Az ördög. Talán nincs elég melegen öltözve. Ez meggondolatlanság. + +Jolán. Előbb-utóbb rájön az ember, hogy ami ezen a világon édes, az mind +meggondolatlanság. + +János _izgatottan_. A vakmerőség is édes? + +Jolán. Mit érdekli ez magát? Volt már maga valaha életében vakmerő? + +János _végleg elvesztve önuralmát_. Nem féltek tőlem? _Jolán megretten._ + +Az ördög _hidegen_. Én még a bevégzett férjektől sem félek. Hogy félnék +egy vőlegénytől? _A téli kert felől besiet László._ + +László _az állás szerint Jánoshoz ér legelőször_. Összeesküvés? + +Az ördög. Nem. _László karonfogja Jánost és lassan oldalt megy vele._ + +László _halkan_. Na, mi van a kis Elzával? _Csöndesen beszélnek._ + +Jolán _a színpad másik oldalán az ördöghöz_ _hirtelen._ Mit mondott maga +erről a belépőről ennek az embernek? + +Az ördög. A belépőről semmit nem mondtam. Arról beszéltem, ami alatta +van. + +Jolán. Maga ennek az embernek… csak nem azt mondta, hogy… + +Az ördög. Nos. + +Jolán. Az izgatottságából, a beszédjéből azt veszem ki… csak nem hitette +el vele, hogy ez alatt… nincs… Feleljen! + +Az ördög. Eltalálta. + +Jolán. De hisz ez iszonyú! + +Az ördög. Nem szeretem ezt a felháborodást. Maga az első célzásnál +nagyon jól tudta, hogy mit mondtam neki, és örült ennek, mert látta, +hogy sikerült a kisérletem, hogy most el fogja magát árulni, most kitör +belőle a féltékenység, a szerelem, a vad szenvedély… látta a szemén, +érezte a hangján, hogy ő most elképzeli magát ez alatt a belépő alatt és +a csontjai reszketnek erre a gondolatra… ezt maga látta, ezt maga +élvezte, ezt maga nagyon jól tudta. + +Jolán. Hogy meri azt mondani, hogy tudtam? Ha ezt tudtam volna… + +Az ördög. Kérem, maga az első célzásra ledobhatta volna magáról a +belépőt, vagy kinyithatta volna, vagy kinyitná most. Hiszen még most sem +nyitja ki! + +Jolán _a szemébe néz nagyon fölényesen_. Honnan tudja maga azt, hogy én +nem voltam tisztában a maga ötletével már akkor, mikor ezt a belépőt +fölvettem? + +Az ördög _meglepődve_. Hogyan… + +Jolán. Hát azt hiszi, nem értettem rögtön? + +Az ördög. Hogyan… kitalálta a gondolatomat? + +Jolán. Ki én. + +Az ördög. Szóval most ön… úgy van, ahogy mondtam, vagy úgy… ahogy ő +gondolja? + +Jolán. Na, édesem! Most mutassa meg mit tud! Most tessék kombinálni! + +_János ez utolsó szavak alatt a lépcsőig kísérte_ _Lászlót, aki sietve +távozik. János megvárja, míg becsukódik mögötte az ajtó, aztán hirtelen +Jolánhoz lép._ + +János. Jolán… + +Jolán _a támadó föllépésre az ördöghöz fordul_. Doktor, megigérte, hogy +elkísér… körül kell járnom a termeket… az uramat se láttam egy fél óra +óta… százharminc vendégem van… illik mindenikkel legalább egy szót +váltani. Kérem a karját. + +Az ördög. Nem is hiszi, milyen örömmel… _A karját nyujtja feléje._ +Gyerünk. + +Jolán _hanyagul hátra szól_. János… maga nem jön? + +János. Nem. _Hirtelen_. De maga itt marad. + +Jolán _megáll, még mindig az ördög karján_. Tessék? + +János. Itt marad. + +Az ördög _agressziv hangon_. Hogyan! + +János. Mert én akarom. Itt marad, mert egy szóm volna önhöz. _Az ördög +elereszti az asszony karját._ Kérlek, te is itt maradhatsz. Illetve… +neked is azt parancsolom, hogy maradj itt. + +Az ördög _egy lépést tesz feléje_. Mi ez? + +Jolán _kezét a homlokára teszi_. _Nagyon izgatottan._ Kérem, doktor, +vezessen azonnal a szobámba… nem jól érzem magam… + +János _mint aki átvette a parancsnokságot_. Innen nem mozdul senki. _A +lépcsőre lép, becsapja az ajtót, a zene ezért elvágódik._ Számoljunk le +egy kicsit. + +Jolán _nagyon izgatottan_. Kérem, doktor, azonnal nyujtsa a karját és +vezessen a szobámba. + +Az ördög _nyugodtan_. Méltóságos asszonyom, minden tekintetben +rendelkezésére állok. + +János _Jolán elé lép_. Itt fog maradni. Ne kényszerítsen arra, hogy +megérintsem. + +Jolán _dacosan_. Hozzám akar nyúlni? Ha őrült, elvitetem! + +Az ördög _fenyegetőleg áll elébe_. Ha azonban nem őrült… _A szemébe +néz._ + +János. Jolán, kérem, vesse le a belépőjét. + +Jolán _élesen_. Nem. + +János. Jolán, vesse le a belépőjét. + +Jolán _az ördögre néz_. Kénytelen vagyok az ön védelmét kérni… az uram +nincs itt… a ház tele van vendégekkel… + +Az ördög _közibük áll_. + +Jolán _félre_. Vergődik… De mindent megérdemel. + +János. Nem veti le. Nem meri levetni. + +Jolán _nem felel_. + +János. Én… a halálba megyek. _Jolán válla felé kap, hogy lerántsa róla a +belépőt. Az ördög kivédi a mozdulatot, elkapja János karját, mielőtt még +Jolánt érinthette volna és nem ereszti el._ + +Jolán _fölegyenesedik_. Miért nem engedte, hogy letépje rólam? _Csönd. +Az ördög lassan elereszti János karját._ + +Az ördög _halkan, szégyenlősen, de őszintén_. Mert ebben a pillanatban, +méltóságos asszonyom, magam sem tudom, hogy hogy áll az az ügy az +öltözetével. _Csönd_. + +Jolán _az ördöghöz_. Kérem, doktor, segitse le a belépőmet. _Feléje +fordítja a vállát._ + +Az ördög. Asszonyom… nem merem. + +János. Én igen… _utána nyúl vadul._ + +Jolán _felsikolt_. Nem! _Görcsösen összefogja a belépőt. Az ördög +bámulva áll, aztán megvakarja a tarkóját, mint aki jelzi, hogy baj van. +A két férfi megdöbbenve, mozdulatlanul áll. Jolán lassan indul a lépcső +felé._ + +Jolán _az első lépcsőfokon megáll és visszanéz_. _Fájdalmas +megvetéssel._ Férfiak. + +_Fent az ajtóban megjelenik László._ + +László. Az urak meg fognak bocsátani édesem, de a kegyelmes úr most +elmegy. Illik, hogy néhány szót szólj hozzá. Gyere fiam. + +Jolán _a lépcsőn_. Kérlek Alfréd, segítsd le a belépőmet. Háttal áll a +két úrnak. + +László. Nagyon szívesen angyalom. _Leveszi róla a belépőt és a karjára +veti. Jolán az iménti estélyi ruhájában van._ + +Jolán. És most gyerünk. _Sietve el Lászlóval az ajtón. János +megszédülten néz utána._ _Csönd és pillanatnyi szünet. Aztán felriad +János és az ördög felé fordul._ + +János. Mi volt ez? _Ökölre szorított kézzel, támadólag lép az ördög +felé._ + +_Az ördög, aki az első támadó mozdulatra már a revolverzsebéhez nyult, +most hirtelen előkapja a revolvert és gyorsan János jobb kezébe adja. +János gépiesen átveszi._ + +Az ördög. Vigyázz, meg van töltve. + +_Az ördög nyugodtan, a legnagyobb biztonságban nézeget másfelé, mint aki +érzi, hogy nem történhetik semmi baja. János az első pillanatban +mozdulatot tesz a revolverrel, de aztán érzi, hogy nem tudja, mit +csináljon vele. Leereszti, csöndesen a fotelbe ejti, lehorgasztja a +fejét és hátat fordít az ördögnek._ + +Az ördög _aki ezalatt lassan, nyugodtan átsétált jobb felé, nagyon +csöndesen._ Ha most nem adok egy töltött revolvert a kezébe, hogy +lelőjjön vele, még talán meg is ütött volna. _A télikerten át elsétál._ + + +NYOLCADIK JELENET. + +János, majd Elza. + +_János még mindig áll. Most a télikert felől belép Elza, utcára öltözve, +beburkolt fejjel, belépőben, mint ahogyan bálból mennek haza a leányok._ + +Elza _a bejárathoz közel marad_. Halkan. Mi már megyünk. A legtöbb +vendég el is ment. + +János _az első szóra már megfordult és nézte Elzát. Most hirtelen +felkiált._ Édes, szép, szegény, kis gyerek. _Feléje indul, látszik, hogy +most meg akarja csókolni. De abban a pillanatban, amint két lépésnyire +ér hozzá, hirtelen megjelenik az ördög és nyugodtan átsétál közöttük. +Megáll._ + +Inas _jobbról nesztelenül jön, Elzához_. A kedves mama őnagysága lent +vár a vesztibülben. + +János. Lekísérem. _Jobbra kifelé indulnak, lassan._ + +Az ördög _az inashoz_. Maga pedig menjen velük és vigyázzon, hogy el ne +csússzék a havon a kisasszony, mikor beszáll a kocsiba. _Inas el._ + +_Az ördög nyugodtan ahhoz a fotelhez sétál, amelyben a revolvere van, +elveszi onnan és zsebre dugja. A lépcső felől belép Jolán._ + + +KILENCEDIK JELENET. + +Az ördög, Jolán, majd László. + +Jolán _sietve jön le az asztal felé_. A maga kisérlete sikerült. _Leül +az asztalhoz._ + +Az ördög. Mit csinál? + +Jolán _tollat fog_. Levelet írok. Megnézheti kinek. _Ír._ + +Az ördög. Nagyságos Száki János úrnak. Ez csak a boríték. Mi lesz benne? + +Jolán _nagyon izgatottan_. A megoldás lesz benne. _Homlokára teszi a +kezét._ Nem tudok többé a szemébe nézni. Mikor most az előcsarnokban +találkozott a pillantásunk, azt hittem, összeesem. Ennek a néhány +vendégnek, aki még itt van azt mondtam, hogy rosszul érzem magam és +visszavonulok. Már mennek úgy is, négy óra van. _A tollhoz nyúl._ + +Az ördög. És mit akar írni? + +Jolán. Levelet. Rettenetesen sikerült a maga próbája. Megírom neki, hogy +azonnal takarodjék, menjen el rögtön. Elhitte rólam ezt az aljasságot… +ezt a… Ezzel legalább örökre vége mindennek. Ne lássam soha többé, mert… + +Az ördög. Mert szereti. + +Jolán _megijed_. Mi? _Erőt vesz magán._ Nem, mert azt tette, amit tett. +És most írom, rögtön írom, amíg izzik a gyűlöletem. + +Az ördög. Sajnálom, hogy éppen én… + +Jolán. Nem haragszom. Sőt köszönöm. Minden rosszasága mellett maga okos +embernek látszik. Nekem olyan szolgálatot tett, amiért mindent +megbocsátok. _A tollhoz nyúl._ És ha ezt a levelet megkapja, akkor +legalább örökre visszatér a nyugalmam, amely már ma éjszaka majdnem +elveszett. + +Az ördög. Felajánlok még egy szolgálatot. + +Jolán. Mit? + +Az ördög. Én kezdtem, hadd végezzem is én. Azt hiszem… talán jó volna ha +én diktálnám azt a levelet. Nekem most hidegebb a fejem, mint a magáé. +Szigorú, kitiltó levelet. Maga talán nem is tudna. + +Jolán. Gondolja? + +Az ördög. Röviden, szárazon, örökre. + +Jolán _hirtelen elhatározással_. Diktálja! + +Az ördög. De olyan lesz, mint mondta. Nagyon szigorú. + +Jolán _tollal a kezében_. Olyan, olyan. + +Az ördög. És örökre. + +Jolán. Örökre. + +Az ördög. Hát írja, – Uram! _Könnyedén a fotel hátára támaszkodik és +Jolán válla fölött nézi az írást._ + +Jolán _ismétli, leírja_. Uram! + +Az ördög. «Amint ezt a levelet elolvasta, azonnal menjen el a +közelemből. Ne is kérdezősködjék. Menjen el. Soha többé az életben mi +ketten nem fogjuk látni egymást. Arról, hogy én ne lássam, gondoskodni +fogok magam. Hogy ön ne lásson, erről ön fog gondoskodni, ha ugyan +maradt még a lelkében valami csöpp tisztességérzés.» + +Jolán. Érzés. + +Az ördög. «Én önt próbára tettem, mert komolyan vettem a mi kettőnk +testvéri viszonyát. Ön engem megsértett abban, ami nekem a legszentebb. +Tele vagyok fájdalommal, s ennek ön az oka, aki még ma délután azt +hazudta nekem, hogy egy férfi szent hitével tisztel. Az a testvéri hang, +amelyen délután beszéltünk, úgy hatott rám, mint valami balzsam. Boldog +és tiszta voltam. És mi történt? Most e próbán elhitte rólam a +legrosszabbat, amit nőről el lehet hinni. Mert elvakult. Mert nem úgy +szeret, mint a testvérét, hanem úgy, mint ahogy bűnös asszonyokat szokás +szeretni. És ez a szerelme…» + +Jolán _visszanéz az ördögre_. + +Az ördög. «… ez a szerelme, mely délután még megnyugtató volt, itt +megmutatkozott a maga igazi formájában. Nem szebb, nem különb ez, mint +akármelyik más férfi vágya, aki bírni akar engem. Meg vagyok csalva. +Örökre elvette a lelkem nyugalmát. Amióta elárulta magát, önre gondolok, +érzek valahol egy férfit, akit kínoz a szomjúság utánam. Tudom, hogy nem +tud aludni. Az én fehér karommal álmodik ébren. Érzem a távolból a +nyugtalanságát és ez halálra izgat. Kikezdi a lelkemet. Most már az én +szent csöndességemnek is vége. Férfival álmodó asszony lettem, és ebből +nem lehet kigyógyulni. Most már én tudom a földiségét ennek a +szerelemnek, most már nem tudok az uram szeme közé nézni, most +fölszabadítottam minden érzékemet. A hallgatásom most már nem csöndes +szomorúság, hanem elfojtott tombolás, amibe bele fogok pusztulni. +Mindennek vége, kiszabadult belőlem az asszony, a becsület láncára vert +szerelmes asszony. Választanom kell: meghaljak-e, vagy kínlódjam. Vannak +pillanataim, mikor megbocsátok a gonoszságának. Vad, féltékeny hím volt +mikor a ruhát le akarta tépni rólam. A természetes érzésem azt súgja: ez +szép volt, ez a férfi szeret és ilyenkor újonganék, hiszen szeret az, +akiért magamra vettem egy egész élet szenvedését, hiszen nem kell mást +tennem, mint csak az ő vállára kell hajtanom ezt az elkínzott, izzó, kis +fejemet, hiszen ott meg van minden vigasztalás, hiszen a te egy csókod…» + +Jolán _visszanéz_. + +Az ördög. «A te egy csókod mindenért megvált engem, hiszen a te ölelésed +az én megsemmisülésem, minden fájdalomnak a vége, hiszen, ha egyszer oda +bujhatnék a melledre, elkészülve a legvadabb öleléseidre, mint a +martalékod, akkor akár meg is halhatnék mindjárt, mert akkor bevégződött +rám nézve az élet. A melledre bújni, a szemedbe mosolyogni, félve, +reszketve, de várva minden rosszat, amitől félek. Most minden, minden +elsülyedt, eltünt körülem, nem látok mást mint a te forró szádat, ami +arra született, hogy én rátapasszam az én szomjas, szegény számat… + +_Jolán lázasan ír, majd hogy az asztalra nem hajtja a fejét._ + +ezt a szenvedőt, ezt a minden csókon keresztül is szűzet, ami a tied +János, a tied, vedd el, elbágyadva adom oda a te mohó férfiszádnak, vedd +el, hiszen addig vagyok csak szegény, amíg mindent el nem vettél tőlem. +Ma éjszaka virrassz miattam, mint ahogy én is virrasztani fogok te +éretted, édesen rossz lelkiismerettel, hogy tudjam, hogy te sem alszol, +hogy a nagy fényes szemed felém néz a távolból, felém, aki reszketve, +sírva, meghódolva, megbukottan várlak, várlak, minden szerelmes +gondolatommal várlak… áldjon meg az isten.» + +_Szünet. Az ördög, aki a székre hajolva az utolsó szavakat már a fülébe +suttogta az_ _asszonynak, most elhagyja a fotelt. Az asszony ráhajlik a +levélre. Aztán felnéz._ + +Jolán. Mit írtam én itt le? + +Az ördög. Egy nagyon szigorú, kitiltó levelet. + +Jolán. Írtam… szégyellem, hogy leírtam, de mikor láttam, hogy mit akar, +már csak arra voltam kiváncsi, hogy tudom-e abbahagyni. Nem tudtam. +Istenem… a toll vitte a kezemet. _Nézi a levelet._ Most lefőzött. + +Az ördög _elveszi az asztalról a levelet, beteszi a borítékba._ + +Jolán _rémülten_. Mit csinál? + +Az ördög _hidegen_. Átadom a levelet a címzettnek. + +Jolán _felsikolt_. Csak nem gondolja, hogy… ah! de hiszen csak tudja, +hogy nem akartam én ezt leírni. + +Az ördög _hidegen_. Asszony néha nem akarja azt, amit ír. De mindig azt +írja, amit akar. + +Jolán. De hiszen én ezt nem neki írtam… magamnak írtam! _Nagy +rémületben._ De hiszen… _A lépcső felől belép László._ + +László. Nini. _Az ördögre mutat._ + +Az ördög. Parancsol! + +László. Ez aztán a derék ember, már mindenki elment, ő még mindig +mulattatja a háziasszonyt. + +Az ördög _zsebre dugja a levelet_. Ilyen kedves társaságban, mint a +méltóságos asszony, nem csoda, ha elfeledkezem mindenkiről. + +László. Megiszik velünk egy pohár cognacot? Így kedélyesen… en famille. + +Az ördög. Köszönöm. Nekem holnap korán reggel fontos látogatást kell +tennem. _Meghajol_. Méltóságos asszonyom… _Kezet nyujt Lászlónak_… +nagyon örültem, hogy ebben a vendégszerető házban tölthettem egy estét. +Köszönöm. + +László. Részemről a szerencse. Remélem, máskor is megtisztel. + +Az ördög _némán meghajol, indul a télikert felé_. + +Jolán, _mikor látja, hogy az ördög el akar_ _menni a levéllel, +felcsuklik, halkan sikoltva._ + +_Az ördög sarkon fordul._ + +Az ördög. Parancsol! + +Jolán _halálos rémületben, de mosolyt erőltetve, mintha semmiségről +volna szó_. Itt az asztalon… egy… cédula volt… véletlenül… nem vette +magához? _Nagyon sírhatnék._ + +Az ördög _az íróasztalára mutat_. Ott? Valami reklámcédula volt… De ha +talán László urat érdekli… _Hirtelen a belső zsebéhez nyúl._ + +Jolán _hirtelen, halálos rémületben_. Nem! _Hirtelen elcsöndesült +hangon_… hacsak az volt… _halkan, keservesen nevet_. + +Az ördög _nagyon halkan_. Kezét csókolom. _Hirtelen elmegy a télikerten +át._ + + +TIZEDIK JELENET. + +Jolán, László. + +László _visszajön onnan, ameddig elkísérte az ördögöt. Fáradtnak +látszik._ Nagy munka volt ez az estély édesem… Láttam, hogy fárasztott +téged… Elvonultál, angolosan… + +Jolán _végig simítja homlokát_. Igen. + +László. Látom, téged izgat ez. De meg is szépít. Ma gyönyörű voltál. +Mintha ma este virágzottál volna ki. Szeretnélek mindig így látni. +_Jolán az asztalhoz támaszkodik._ Fáradt vagy? _Jolán igent int._ + +László _hozzája megy_. Édes szép kis feleségem… Az enyém vagy, ugy-e? + +Jolán. Igen. + +László _megcsókolja_. Édes… + +Jolán _kelletlenül_. Kérlek… + +László _az órájára néz_. Négy óra mult. Gyere szépen édes fiam… vesd le +szépen ezt a királynői ruhád… és pihenj le szépen az ágyacskádba… +_Hozzája bújik_… Igen? + +Jolán. Hagyj kérlek… nagyon ideges vagyok… + +László. Hogy ég az arcod, mint a tűz… + +Jolán _nagyon idegesen, szinte durván_. Alfréd. + +László. Jó, megyek. _Jobbfelé indul._ Itt akarsz maradni? + +Jolán. Itt ülök még egy kicsit. Hagyj, kérlek. + +László. Jó. + +_Szünet. Inas a télikert felől jön._ + +Jolán. Mit akar? + +Inas _nagyon halkan_. A csillárokat jöttem eloltani méltóságos +asszonyom. + +Jolán. Oltson el mindent. + +_Az inas eloltja előbb a télikert világítását, aztán felmegy a lépcsőn +és ott eloltva az összes többi világosságot, kimegy az ajtón. Most a +télikert üvegfalán kilátni a kertbe, mely hóval van borítva és melyen +ragyog a holdfény. Kis szünet. Aztán László nagyon csöndesen szól._ + +László. Virrasztani akarsz itt fiam? Okosabb, ha aludni mégy. _Vár, +aztán vállat von és elmegy._ + +Jolán _fáradt, nagyon csöndes hangon_. Okosabb, ha aludni megyek? +_Lassan, megadva magát, az ajtó felé indul. Ebben a pillanatban látszik, +amint az ördög a kertben az üvegfal mentén jobbról jön. Az üvegfalnál_ +_megáll, benéz. Cilinder, bunda van rajta, égő szivar a szájában. Aztán +elmegy az üvegfal mögött balra. A kert hátterén fehér kőfal van. Ezen, +amint elmegy, hirtelen óriásira nő, felszalad az árnyéka._ + +Jolán. Nem megyek. + +_A fotelbe veti magát. Legördül a függöny._ + + + + +HARMADIK FELVONÁS. + +_Ugyanaz a szín, mint az első felvonásban. Délután fél három óra._ + + +ELSŐ JELENET. + +Az ördög, András. + +_Mikor a függöny felgördül, az ördög a szoba közepén áll, András pedig +jobbról, a bejáratajtó közelében._ + +Az ördög. Mit akar? + +András. Fel akarok menni a nagyságos úrhoz jelenteni, hogy egy hölgy van +itt. + +Az ördög. Miféle hölgy? + +András. Úri hölgy. + +Az ördög. És mit akar? + +András. Beszélni akar a nagyságos úrral. Mondtam neki, hogy a nagyságos +úr az éjjel bálban volt és még mindig nem kelt föl, de erre azt mondta, +hogy majd megvárja. + +Az ördög. Ismeri maga azt a hölgyet? Volt az már itt? + +András. Nem volt itt soha. + +Az ördög. Bocsássa be. _András el, belép Elza._ + + +MÁSODIK JELENET. + +Az ördög, Elza. + +Az ördög. Ah?! + +Elza. Maga itt is itt van? Micsoda maga itt? Titkár? + +Az ördög. Jóbarát vagyok, semmi más. Véletlenül talál itt. Kezét +csókolom. + +Elza. Jónapot. Nekem nem mondták, hogy van itt valaki. Akkor nem is +jöttem volna be. De ha csak maga az a valaki, hát most már itt maradok. +_Leül, majdnem háttal neki._ + +Az ördög. János az éjjel – ma reggel jött haza. + +Elza. Tudom. Mit jelent ez? + +Az ördög. Azt jelenti, hogy még mindig az ágyban fekszik. Én már +nyolckor talpon voltam, ő meg még délután fél háromkor is fekszik. De +lehet, hogy már öltözik. Bejelentsem neki talán a kedves meglepetést? + +Elza. Nem szükséges, megvárom. Legalább körülnézek itt. Én tudniillik +még nem voltam itt soha. + +Az ördög. Tudom. + +Elza. Honnan tudja? + +Az ördög. Az inastól. Az, hogy egy nő mindennap idejár, titok maradhat +az inas előtt. Azt, hogy még soha nem volt itt, nem lehet előtte +eltitkolni. + +Elza. Magam jöttem ide. Tudja, hogy ez nem illik? + +Az ördög. Tudom. + +Elza. Honnan tudja? + +Az ördög. Ezt is az inastól. Azt mondta, hogy aki künn vár, – úrilány. + +Elza. Láttam rajta, hogy annak tart. Ez az inas az első férfi Pesten, +aki úgy beszélt velem, ahogy úrilánnyal beszélni illik. + +Az ördög. Kokottnak nézte. Tévedett. + +Elza. Én tévedtem. Úgy látszik, itt nem ő az inas. + +Az ördög. Nem tévedett. Ő az inas. Amennyiben nem anyakönyvvezető. + +Elza. Miért? + +Az ördög. Úrilány előtt egy garzonlakás ajtaját csak két ember nyithatja +ki. Vagy az inas, vagy az anyakönyvvezető. Gusztus dolga, ki melyiket +választja. + +Elza. Figyelmeztetem, hogy én egyszer egy barátnőm lakásán egy férfit, +aki mikor magunkra maradtunk, megcsókolt, tettleg inzultáltam. + +Az ördög. Én pedig egyszer egy barátom lakásán egy nőt, aki mikor +magunkra maradtunk, tettleg inzultált, megcsókoltam. + +Elza. Ez itt nem a maga barátjának a lakása. Ez itt festőműterem, ahova +eljöhet mindenki portrét rendelni. Ez így van. Ne csináljon ilyen gúnyos +képet. + +Az ördög. Pardon, nem én vagyok a festő. Én olyan képet csinálok, +amilyen nekem tetszik. + +Elza. Mi van abban, ha én idejövök lefestetni magamat? Akár, ha egyedül +is? Ez ellen nagyon kevés kifogás eshetik. + +Az ördög. Kifogás: kevés. Ráfogás: sok. + +Elza. Mondja mindjárt, hogy azt fogják rám, hogy a szeretője akarok +lenni! + +Az ördög. Azt nem. De súlyosabbat. Hogy akar a felesége lenni. +_Csönget._ + +Elza. És ha ez nekem eszem ágában sincs? + +Az ördög. Akkor én legyek juhászkutya hat hétig. _Megjelenik András az +ajtóban._ András… azt a kis sárga bőrtáskát… a télikabátomból. _András +el._ + +Elza. Ne féljen, ma nem fogok sírni. + +Az ördög. Nem félek. Én csak a nevető nőktől félek. _Átveszi a táskát, +leteszi._ Miért jött ide? + +Elza. Ma meg akarom rendelni az arcképemet Száki Jánosnál, és e célból +mindennap ide fogok jönni. + +Az ördög. Mindennap ide fog jönni, és e célból megrendeli az arcképét. + +Elza. Frakkos nem tagadja meg magát. Bosztont táncol a mondatokkal. Hol +előretolja, hol megfordítja őket. De én szívesen táncolok úgy, ahogy +maga vezet. Én ma föltettem magamban, hogy elkezdem a harcot. Most +mindennap egy óráig itt fogok ülni vele, kettesben, szép pózban, +kicsinosítva, és meg fogom mutatni, mit tudok. + +Az ördög. Magába akarja szerettetni. + +Elza. Mindennap egy óráig, másfél óráig a szemembe kell néznie. +Befolyást gyakorolok rá. Más boldog lányok másként kapják a szerelmet. +Én nekem, úgy látszik, küzdenem kell érte. Kiülöm magamnak. + +Az ördög. Nem tudja, hogy van itt még valaki, aki idejár a portréját +lefestetni? + +Elza. Tudom. Azért jövök én is. Harcoljunk egyforma eszközökkel. +Meglássuk, kinek a portréja sikerül jobban. + +Az ördög. Micsoda bátor hang! Tegnap még nem beszélt így! + +Elza. Tudja, tegnap még haboztam. Azt tanácsolta, hogy küzdjek. +Gondoltam: szép, amit mond, de… aludjunk rá egyet. Én óvatos lány vagyok +ám. Én az ilyesmire nemcsak egyet, hanem kettőt is szoktam aludni. Egyet +pro, és egyet kontra. + +Az ördög. Nos és? + +Elza. Nem tudtam elaludni. Épp azokon az éjszakákon nem tud elaludni az +ember, amikor olyasmik történnek vele, amikre jó volna aludni egyet. +Úgy-e, ez szomorú? + +Az ördög. És miért nem várta meg a holnapot? + +Elza. Mert örülök, hogy egyszer életemben vad és meggondolatlan vagyok. +Most beledobom magamat a küzdelembe, így álmatlanul, izgatottan, +idegesen, amíg bolond vagyok. Oly szép, oly izgató volt az a tanács, +amit adott!… és olyan becsületes… + +Az ördög. Ezt kikérem magamnak. + +Elza. Miért? + +Az ördög. Mert becsületes ember nem adhat ilyen tanácsot fiatal +úrikisasszonynak. + +Elza. Hogyan? + +Az ördög. Nagyon sietett az éjjel. Nem várta meg a végét. A vége az lett +volna, hogy hagyja ezt. Maga nem alkalmas az ilyen harcra. + +Elza. Miért? Úgy érzem, elég okos és elég bátor vagyok! + +Az ördög. Ön okos és bátor. Egyesíti magában egy tudós és egy oroszlán +tulajdonságait. Csak az a baj, hogy olyan bátor, mint egy tudós és olyan +okos, mint egy oroszlán. + +Elza _megroppanva, kislányosan_. De hát… mit csináljak? + +Az ördög. Akinél üveg van, az ne kezdjen verekedést. Vagy ne sajnálja +összetörni az üveget. + +Elza. Szomorú alak lehetek… nézzen rám. Ki vagyok én? Egy kis szerelmes +lány, aki itt áll egyedül az élet közepén… nem aludt, nem evett… lázas a +virrasztástól… elvesztette az eszét… idejött egyedül… Csak most veszem +észre, milyen borzasztót csináltam, mikor idejöttem… huh! _Ijedten +rázkódik össze._ Mit csináljak? + +Az ördög. Maga szereti azt az embert? + +Elza. Szeretem. + +Az ördög. Volt már erről szó maguk közt? + +Elza. Soha. + +Az ördög. Szóval János csak épp kezdett úgy viselkedni, hogy… + +Elza. Igen. + +Az ördög. És maga nem éreztette Jolánnal, hogy szereti a fiút? + +Elza. Nem. Akartam, de már nem volt rá időm tegnap. + +Az ördög. Feleljen őszintén. Van-e tudomása arról… + +Elza. Borzasztó ez. Úgy kérdez, mint valami biró. + +Az ördög. Nem. Maga felel úgy, mint valami vádlott. Álljon fel, kis +lány. Én majd leülök. Azt akarom, hogy magának legyen igaza. Tudja-e +azt, hogy János Jolánt szereti? Vigyázzunk: szereti, de a legbensőbb +becsülés határán belül. + +Elza. Ismerem ezt a becsülést. Volt egy szobalányunk, aki a mamát +méltóságos asszonynak nevezte, és ellopta közben a fél staffirungját. + +Az ördög. Kis lány, beszéljen több tisztelettel azokról a dolgokról, +amikkel a nőket becsapják. Ha ezek a komisz hazugságok nem volnának, +olyan volna a szerelmi életünk, mint a macskáké. + +Elza. Utálom a hazugságot. + +Az ördög. A hazugságokat, fiam, tisztelni kell. Mátyás királlyal meghalt +az igazság, és mégis megvagyunk. De ha egyszer valamelyik királlyal meg +talál halni a hazugság, lemehetünk a fenébe! + +Elza. Hát jó, elhiszem, hogy becsüli. + +Az ördög. Szóval tudja, hogy a fiú szereti. + +Elza. Hogy tudom-e? Egyebet se tudok. + +Az ördög. Akkor beláthatja, nincs mást tennie, mint kiállani az útból. +Lemondani. + +Elza. De hát miért mondta tegnap, hogy küzdjek? Mikor tanácsot kértem. + +Az ördög. Nem én mondtam édesem. Maga mondatta velem. A magyar nyelv +egyik legnagyobb hazugsága ez a kifejezés: tanácsot kérni. Az ember +sohse kér tanácsot. Az ember ad egy tanácsot másnak, a maga számára, és +ezt hallani akarja. A tanácsadó tükör, amiben, a kétkedő ember megnézi +magát. Aki még mindig nem tudja, hogy mikor tanácsot ad, csak tükör, az +megérdemli, hogy befoncsorozzák. + +Elza. Hiszen, ha tudnék lemondani! + +Az ördög. Tanulja meg! + +Elza. Kitől? Az anyám nem tud lemondani egy premiérről. Az apám nem tud +lemondani egy szivarról. Egész életemben arra tanítottak, hogy minden +van, ami kell. És most mondjak le egyszerre mindenről? Hol vegyem? Hol +vegyem? + +Az ördög. Hiszen maga okos lány. Vannak nők, akik abból élnek, hogy +minden órában lemondanak egy férfiról. + +Elza. Az istenért… kikről beszél? + +Az ördög. Ne vesse meg a rossz nőket. Tőlük tanulunk csókolni mi +férfiak, és tőlük tanulnak velünk bánni, maguk, nők. Tisztelje a rossz +nőket, fiam, mert ezt a tudományt ők tartják fenn. Ők vigyáznak az örök +tűzre, nem a Vesztaszüzek. Engem csak az vigasztal, hogy a tudomány még +a Vesztaszüzekről is kimutatta, hogy rossz nők voltak. Különben, mit +tudom én. Én nem tartottam nekik az – örök tüzet. + +Elza. De hát hol vegyek én egy rossz nőt? + +Az ördög. Hát… leánynak bizony nehéz egy kicsit. Hm. Lássuk csak. Hiszen +az első nő, akivel az életben találkozunk, már félrelépett nő: a dada. +Él még a dadája? + +Elza. Az én dadám tisztességes nő volt. + +Az ördög. Fogadni mertem volna. A szobalányuk csinos? + +Elza. Nem. Csunya. Önkéntes az öcsém. + +Az ördög. Baj, baj. Megálljunk csak! Megvan. Hát majd én beiratom magát +a lemondás iskolájába. _Az ajtóhoz megy kiszól._ Cinka… miért vár, fiam, +az előszobában? Hisz megfázik. Jőjjön be, várjon itt, itt be van fűtve. +_Bevezeti Cinkát. Cinka némán meghajol Elza felé. Elza viszonozza a +köszönést. Cinka leül._ + +_Csönd_. + +Az ördög _tüntetően köszörüli a torkát_. Khm, khm. _Nézegeti őket._ + +_Szünet_. + +Az ördög _mintha unatkoznék_. Bizony, bizony… + +_Szünet_. + +Az ördög _hangosan kezd dudolni egy dalt, mint aki magában van és nem +tud mit csinálni, közben szép lassan kimegy a bal első ajtón, ravaszul +visszanézve rájuk._ + + +HARMADIK JELENET. + +Cinka, Elza. + +_Egyideig szünet, aztán megszólal Cinka._ + +Cinka. Nagyságos asszony is a festőt várja? + +Elza. Igen. + +Cinka. Én is. _Szünet_. A festő lumpolt az éjjel, és ilyenkor mindig +sokáig alszik. + +Elza. Igen. + +Cinka. Igen. Hát ha az ember már sokáig nem alszik, akkor… aludni kell. + +Elza. Igen. + +Cinka. Nagyságos asszony talán a portréját festeti vele? + +Elza. Szeretném. + +Cinka. Mert én mindenkit ismerek, aki ide szokott járni. Én itt itthon +vagyok. Én itt modell vagyok. Itt mindig csak engem festenek, mikor +ingyen festenek. Nagyságos asszonynak jó Lenbachos feje van. + +Elza. Kegyed már harmadszor mondja nekem: nagyságos asszony. Én még +leány vagyok. + +Cinka. Bocsánat. Én már nem vagyok leány és mégse vagyok nagyságos +asszony. Nevem Seiden Cecillia, de ezek a festők csak Selyem Cinkának +hívnak. De azért én a keresztlevelemben Seiden vagyok. Született Seiden. + +Elza. Az én nevem Tóth Elza. + +_Szünet. Cinka nagyot néz._ + +Cinka. Hallottam már nagysád nevét. Igen. Ismerjük mink, jómódú nő +tetszik lenni. Gazdag házilány. Tudom. Mink Budán laktunk, de tönkre +mentünk. + +Elza _sajnálkozva_. Ugyan… + +Cinka. Nem baj. Én a kórusban voltam, a Népszinháznál, és az volt a +bajom, hogy megismerkedtem egy gyógyszerésszel, egy főhadnaggyal meg egy +szerkesztővel. A szerkesztő nagyon édes ember volt. Úgy hítták, hogy +Zrínyi. + +Elza. Szép név. + +Cinka. De Adolf. + +Elza. Az már baj. _Szünet_. + +Cinka. Én ismerem ám kegyedet. + +Elza. Honnan? + +Cinka. Csak úgy névről. De én tudom hogy… kegyed kicsoda… Én itt modell +vagyok. A házhoz tartozom. Én adom mosásba a fehérneműjét. + +Elza. És… nem lop a mosóné? + +Cinka. Nem, kérem. Csak tépi a ruhát. Én tudom a festőnek a dolgait. + +Elza. Érdeklik önt az ő dolgai? + +Cinka. Oh igen. De most már nem leszek nála modell. + +Elza. Miért? + +Cinka. Mert megnősül. + +Elza. Amért megnősül, festő marad továbbra is. Akkor is kell neki +modell. + +Cinka. Na ja, de… az egészen más. Egy legénymodell az más. Nekem nincs +szivem az ilyenhez. Tetszik tudni… én… én a fehérneműjét adtam mosásba… +aztán most menjek… csak festeni… az a szívire megy az embernek. Nem +mondom, hogy bánom, neki jobb, hanem… minek egyem le a májamat. + +Elza. Kegyed szereti a festőt? + +Cinka. Oh, nagyon jó fiú. + +Elza. Festi önt most? + +Cinka. Nem. Most mindig vagy tájat fest, vagy udvari tanácsost. + +Elza. Hát akkor ön most nem mint modell van itt. + +Cinka. Én mindig mint modell vagyok itt. Mink mindig mint modell megyünk +a festőhöz. Ő az oka, ha ő nem mint festő viselkedik. + +Elza. Kérem, kérem. Kisasszony olyasmiről akar velem beszélni, amihez +nekem semmi közöm. + +Cinka. Oh, kérem, ha én őszinte vagyok nagysádhoz, a nagysád is lehet +velem őszinte. Én a nagysádot nem akarom sérteni. + +Elza. Tudom, de… + +Cinka. Pedig a nagysád okos lánynak látszik. Én tudom, hogy a nagysád +az, aki arra van kiszemelve, hogy a festő elvegye. + +Elza _feláll_. Kérem. + +Cinka. No ja, ha a nagysád pikirozottan beszél! Én szeretem a nagysádot, +én örülök, hogy olyan csinos… mert a festő is szép ember… én nem +haragudnám önre, ha ön volna a modell, és én volnék a privát. Voltam én +is privát. Mink Budán laktunk, de tönkrementünk. + +Elza. Bocsásson meg én nem… + +Cinka. Oh kérem, én kérek bocsánatot, ha talán megsértettem. Ne tessék +hinni, hogy én azért neheztelek kegyedre… vagy hogy sajnálom a +nagysádtól a festőt, vagy hogy irigykedek… én nagyon boldog leszek, ha +hallom, hogy a festő jól él a nagysáddal. Nem vagyok azért buta lány. +Nekem nem is fáj, hogy látom most itt nagysádot finom ruhában és +egyáltalán olyan finoman… én tudom, hogy ennek így kell lenni… és +őszintén meg is mondom kegyednek, én ma azért jöttem ide… + +Elza _részvéttel_. Kedves kisasszony… ne vegye rossz néven… ha talán +valami olyat mondtam… de ez a váratlan találkozás egy kicsit idegessé +tett, és… + +Cinka. Tudom érteni, kérem. Én is sokszor voltam ideges, amíg tönkre nem +mentünk. + +Elza. Én barátilag szeretnék önnel beszélni. + +Cinka. Velem lehet is, mert én jó lány vagyok. Én már régen tudom, hogy +a festő… megmondom kegyednek, azért jöttem ide, hogy… tudniillik tegnap +este itt voltam… innen sértődve mentem el. Nem vesztünk össze, de tudom, +hogy ő már un engem és máson jár az esze. Elszaladtam innét, mégis buta +vagyok, mert még sírtam is. Aztán ő nagyon jó fiú, megsajnált, és +mielőtt az estélyre ment, eljött hozzám, frakkban… De én letagadtattam +magamat. Pedig tudtam, hogy azért jön, hogy kibékítsen. Csakhogy az már +nekem nem kell. Slussz, hát slussz. + +Elza. Szerette magát? + +Cinka. Én szerettem őtet. + +Elza. És most? + +Cinka. Megmondom őszintén… ha egy férfi mást akar, nem lehet semmit +csinálni. Ez olyan, mint az állomás, kérem. Az állomás ott áll, és a +vonat jön. Aztán elmegy a vonat, de az állomás nem szalad utána. Most +már ha az ember kis állomás, hát csak egy percig áll nála a vonat. Aztán +gyön egy másik vonat. + +Elza. Ön szerette és mégis így beszél? + +Cinka. Szerettem. De a nagysádék azt hiszik, hogy ennek addig muszáj +tartani, amíg mi nők szeretnénk. Ehhez gyakorlat kell kérem. Tegnap +este, mikor nem eresztettem be, már gyakoroltam magamat. Most majd így +lassan megszokom, hogy nem jön. Aztán, ha már megszoktam, akkor mindegy +lesz már nekem is. Éljen jól. + +Elza. És hát akkor most miért van itt. + +Cinka. Mert azért mégis buta vagyok. Tegnap este okos voltam. Kezdtem +leszokni róla. Ma megint megbutultam, kedvem támadt idejönni. Pedig +tudtam, hogy hiába jövök. De az ember úgy elmegy néha… a szivit fájatni. + +_Sírni kezd, keresgéli a zsebkendőjét, de nem találja. Elza meglátja az +asztalon az ördög sárga bőrtárcáját, szomorú mosollyal veszi ki belőle a +zsebkendőt és Cinka felé nyujtja, aki átveszi._ + +Elza. No, édes kisasszony… + +Cinka. Jó, hogy így eszembe jutott megint minden. Most már meg se várom. +Megint gyakorolom magamat. Most el fogok menni, anélkül, hogy láttam +volna. Tőlem ne tessék félni. Nem érdemes. Annál én okosabb nő vagyok. +Most elmegyek. Szépen lemegyek a lépcsőn, és ide soha többé nem jövök +vissza. Ez olyan biztos, mint a halál. Ha másképp csinálnám, csak +magamat kínoznám meg. Hány óra kérem? + +Elza. Három. + +Cinka. Mert van itt egy fiatal festő a Kmetty-utcában… bizonyos +Cserényi… nagyon tehetséges ember. Még nem állított ki, de fog. Annál +van dolgom. + +Elza. Önt festi? + +Cinka. Már festett. Ma csak azért megyek, mert megigértem neki… izé… ott +akarok lenni fél négykor… a mosóné jön hozzá. _Elszalad_. + +_Szünet. Elza utána néz. Azután egyszerre meggondolja magát, körülnéz, +felugrik és sírásba fulladó hangon, melyet azonban elfojt, kiált utána._ + +Elza. Kisasszony… Kisasszony… _keresi a ridiküljét, amit az asztalra +tett, és megint megtalálja az ördög sárga táskáját. A földhöz vágja +sírva._ Én is megyek, édes kisasszony… _Elrohan jobbra._ + + +NEGYEDIK JELENET. + +Az ördög, András. + +_Mikor Elza elment, csöngetés hallatszik. A csöngetésre belép András._ + +András _egyenesen a nagy karosszékhez megy, megáll előtte._ A nagyságos +úrnak méltóztatott csöngetni? + +Az ördög, _aki a karosszékben ül, most egy kicsit kihajol belőle, hogy +lássák._ Igen, én csöngettem. + +András. Parancsol valamit? + +Az ördög. A teámmal mi van? Van a háznál rum? + +András. Van. + +Az ördög. Sok rumot hozzon hozzá. _Kijön a székből._ A nagyságos úr még +öltözik? + +András. Igen. + +Az ördög. Kereste valaki délelőtt? + +András. A László méltóságosék szobalánya volt itt vagy háromszor. + +Az ördög. Mit akart? + +András. Hogy fölkelt-e már a nagyságos úr. Mondtam neki, hogy még alszik +és ki van adva az ordré, hogy csak délután háromkor költsem fel. + +Az ördög. Más nem volt itt. + +András. Nem. + +Az ördög. Jól van. Gyerünk avval a teával. Majd hozza fel a gazdája +szobájába. _El a műterem felé._ + + +ÖTÖDIK JELENET. + +András, Jolán. + +_Csöngetés, mikor az ördög kiment. András a bejáratajtón sietve el. Erre +belép rögtön Jolán, utána András._ + +Jolán _izgatottan viselkedik_. Itthon van a gazdája? + +András. Igenis, méltóságos asszony. + +Jolán. A szobalányom azzal jött vissza, hogy háromkor kel föl. Most pont +három. Fölkelt már? + +András. Tíz perce kelt föl. + +Jolán. Amióta hazajött, egyfolytában aludt? Ezt azért kérdezem, mert +tudni akarom, hogy hajnal óta, amikor hazajött, beszélt-e vele valaki. + +András. Nem költöttem fel. + +Jolán. Nem hoztak neki valami levelet? + +András. Nem. + +Jolán _megkönnyebbülten_. Hála istennek. _Andráshoz_. Azonnal jelentse +be neki, hogy itt vagyok és beszélni akarok vele rögtön. + +András. Méltóságos asszonynak alighanem várnia kell néhány percig. Most +jövök tőle. Még öltözik. Hanem ha parancsolja, szólok a doktor úrnak. + +Jolán _ijedten_. Micsoda doktornak? + +András. Akivel tegnap együtt méltóztattak itt lenni. + +Jolán. Az ott van nála? + +András. Igen. + +Jolán. Végem van. _Andráshoz_. Maga ott volt körülötte? + +András. Segíteni szoktam neki az öltözködésnél. + +Jolán. Nem látta, hogy az az ember átadott-e neki valami levelet… valami +írást… valami cédulát? + +András. Meglehet, mert amikor ő jött, én kimentem. + +Jolán. Kéretem a doktor urat, hogy azonnal jőjjön le ide. Ne mondja, +hogy én kéretem. + +András. Igenis. _Elsiet a műterem felé. Jolán egy pillanatig izgatottan +jár fel-alá. Belép az ördög._ + + +HATODIK JELENET. + +Jolán, az ördög. + +Az ördög _mozdulatot tesz, melyen csodálkozik, hogy Jolán itt van._ +Hogyan? Ön az a hölgy, aki sürgősen beszélni óhajt velem? + +Jolán. Én. + +Az ördög. Parancsoljon velem. Hisz tudja, hogy mindig… + +Jolán. Egy szót se addig, míg a kérdésemre nem felelt. Reszketek. Nem is +merem megkérdezni… nézzen rám… doktor… + +Az ördög. Átadtam! + +Jolán. Ah! _Nagyon halk sikolyt hallat. A szoba túlsó sarkába megy és +ott leül. Mereven néz maga elé._ + +Az ördög _a belépő Andráshoz, aki a teát hozza._ Ide tegye. Köszönöm. +_András el a műterem felé._ + +Jolán. És ő elolvasta? + +Az ördög. El. _Szünet. Az ördög a teával foglalkozik._ + +Jolán. Istenem. + +Az ördög _miután kitöltötte a teát, melléje ül. Halkan beszél._ Mikor +végig olvasta, akkor újra kezdte. Azt kérdezte tőlem: Tudod te, mi van +ebben a levélben? Azt feleltem, hogy sejtelmem sincs róla. Mondtam, hogy +én csak egy megbízható férfiember vagyok, akire maga rábízta ezt a +levelet. És miután láttam, hogy a levél borzasztó hatást tett rá, +kimentem diszkréten a szobából. De nem tudtam úgy sietni, hogy ne +hallottam volna, amint a párnába rejtve a fejét, sírt. + +Jolán. Sírt. _Nem kérdi, hanem mondja._ + +Az ördög. A síró férfit nem szeretem. De ha már hallottam… nem tehetek +róla… nagy, boldog, férfias sírás volt, szeretném azt mondani, hogy +diadalmas sírás. + +Jolán. Azért jöttem ide, mert meg akartam akadályozni, hogy megkapja azt +a levelet, várni akartam itt, amíg fölkel, hogy én legyek az első, +akivel ma beszél. Meg akartam kérni, hogy adja vissza felbontatlanul, ha +megkapja. És elkéstem. + +Az ördög. Nem ön késett el. Én siettem. Most már, hogy végleg +megtisztelt a bizalmával, boldog vagyok, hogy ilyen pontos voltam. + +Jolán. Hát komoly dolog az élet? Boldogság, boldogtalanság azon mulik, +hogy valaki öt perccel három előtt jön-e, vagy öt perccel három után. + +Az ördög. Úgy van. + +Jolán _maga elé néz_. Sírt? + +Az ördög. A boldogságtól. + +Jolán. Mikor reggel fölébredtem, boldogan lustálkodtam vagy egy percig +az ágyamban, tökéletesen megfeledkeztem mindenről, ami velem történt. +Még üres volt a fejem az álomtól. Aztán egyszerre eszembe jutott minden. +Mintha valaki kézzel a szivemre ütött volna. Mint a bolond, úgy +kapkodtam magamra a ruhát. Az ön szállására szaladtam volna, de nem +tudtam, hol lakik. Hát ideküldtem a cselédet, majdnem nyugodt voltam +mostanáig… azt hittem, jókor érkezem… és most vége. Most már hiába +minden. Hat évi csöndes szenvedés… minden felszabadult… Nem merek +beszélni vele, és mégis érzem, hogy beszélnünk kell. Megszökném előle, +de nem ő jön utánam, hanem az én levelem megy ő utána… azok után, amiket +tegnap forró fejjel csináltam… üldözi… kínozza, égeti… és én… + +Az ördög. Nem lehet. + +Jolán. Hogy fogok a szemébe nézni? A nászéjszakámon… egy ember előtt, +akit nem szerettem, mikor ketten maradtunk… reszkettem, haldokoltam… de +a szemébe néztem. Most találkoznom kell vele… és nem tudom, mi lesz +velem. _András átmegy a színen, a műterem felől jövet, elviszi az üres +csészét, és jobbfelé megy a bejárat irányában._ + +András. Már jön a nagyságos úr. _El._ + +Az ördög. Én… megyek… el. + +Jolán _megfogja a karját_. Nem… ne menjen. + +Az ördög. Beláthatja, hogy nem maradhatok itt. + +Jolán. Maradjon. Most nem szabad vele négyszemközt beszélnem. Itt kell +maradnia én miattam, hogy legyen itt valaki… hiszen maga tudja, mi van +ebben a levélben. + +Az ördög. De ha itt maradok, nem lehet önök közt szó a levélről és akkor +elhalasztódik mindaz, amit ön neki mondani akar. Én itt csak akadály +vagyok. + +Jolán. Most már őszintén akarok vele beszélni. Még egyszer utoljára meg +fogom kérni… _János hangja a színfal mögött._ + +János hangja. András! + +Az ördög _hirtelen_. Jön. + +Jolán _hirtelen_. Hát… legalább maradjon a közelben. + +Az ördög _a bal ajtóra mutat_. Itt leszek. Ha úgy érzi, hogy szüksége +van rám, hívjon. _El gyorsan, balra János megjelenik a műterem-ajtóban._ + + +HETEDIK JELENET. + +János, Jolán. + +János _belép_. _Némán, hosszan, kezet csókol Jolánnak. Halkan._ Énnekem +most térden állva kellene bocsánatot kérnem attól, akit ezen a világon a +legjobban tisztelek és becsülök, azért, amit az éjszaka tettem. + +Jolán _elhaló, gyönge hangon_. A doktor itt van a szomszéd szobában. +Röviden beszéljünk, János. Én voltam a meggondolatlan, mert nekem nem +volt elég ez a mi sok keserves évünk… felgyult a szívem, éreztem, hogy… +bele kell mennem ebbe a próbába… oh, nem azért, mert tudni akartam… +igaz-e a becsülése… János én azt tudom… _Kezet nyujt neki. János +megfogja a kezét._ Egy pillanatra sem kételkedtem benne… de nem bírtam +magammal… tudnom, éreznem kellett, szomjas voltam arra, hogy szeret-e…? +úgy, ahogy én sejtettem… minden éjszakán… minden… + +János. Oh… _Megcsókolja a kezét. Aztán elbocsájtja. Inkább Jolán +szabadítja ki a kezét a kezéből._ + +Jolán. Huszonnégy óra alatt annyi minden történt velünk. Hiába vannak az +évek és a századok… az egész emberiség története elfér egy napba, egy +olyanba, mint ez a mi tegnapunk… Most megpróbálom… minden utolsó, +szegény kis erőmet összeszedem… megpróbálom, el lehet-e mondanunk +ugyanazt, amit ezen a helyen tegnap délután mondtunk el… tudunk-e még +egyszer becsületesen kezet fogni egymással, mint tegnap… van-e még +erőnk, hogy megujítsuk a mi szomorú szerződésünket… amit annyi hosszú +esztendőn át állottunk… + +János. Jolán… édes kis lányom… + +Jolán. Nem lehetett máskép. Az a néhány perc, ami alatt az éjszaka +éreztem, hogyan tüzel felém a szerelme… nem az, amit álomba fojtott,… +hanem az, amiről eddig csak maga tudott… hogy megláthattam egy +pillanatra azt, ami eddig csak a magáé volt, hogy fellángolt előttem, +amit eddig parázsnak hazudott… felforralt, elvette az eszemet… +belementem egy vad tréfába, hogy beleláthassak a lelkébe… mert nem +akartam egyebet… nem voltam erős… nem tudtam megtagadni magamtól ezt a +gyönyörűséget, oly közel volt, oly könnyű volt,… hogy csak egyszer +lássam úgy rám nézni, ahogy akkor rám nézett,… hogy csak egyszer árulja +el magát… először és utoljára. + +János. Édes kis leányom… + +Jolán. De megbűnhödtem ezért ez egy pillanatért. Megégtem. János. Most +már azt se tudom ismételni, amit az előbb mondtam… arról a +kézszorításról… elvesztem… János. _Lassan a székhez megy, leül. Nincs +ereje. Kis szünet. Aztán fölemeli a fejét._ Szeretlek… + +János _hozzá siet_. Jolán… _Mikor hozzá ér, az asszony fölpattan a +székről és egy halk, félig sírás, félig nevetéssel átöleli. Megcsókolják +egymást._ + +Jolán _hirtelen megriad, nagyon összerázkodik. Súgva._ A doktor… _a +másik szoba felé mutat_… ott van. _A szájára teszi az ujját, jelezve, +hogy legyen csönd. Súgva, lehúnyt szemmel, nagyon szemérmes +dévajsággal._ Nem sejtette, mi van a levélben. + +János. Nem sejtette… + +Jolán. Nem. + +János. Melyik levélben? + +Jolán _mosolyogva_. Hogy-hogy? + +János. Édes szivem… milyen levélről beszélsz…? + +Jolán. A levelem… No, ne… ne tégy úgy… most diszkrét vagy és finom… +beszélhetsz róla bátran… nem szégyellem… Félig öntudatlanul írtam, meg +is bántam, de most már nem bánom. Büszke vagyok rá. Egy asszony nem +mindig akarja azt, amit leír, de mindig azt írja, le, amit akar. +Olvassuk el együtt. + +János. Jolán… én komolyan nem tudok levélről. Levelet írtál nekem? + +Jolán _megriadva_. Hogyan… _A szívére teszi a kezét._ + +János. Nem. Nem kaptam. + +Jolán. Nem kaptad meg… + +János. Nem. + +Jolán. De hiszen… _egy pillanatra elhallgat, aztán az ajtóhoz rohan és +felrántja. Az ördög belép._ + + +NYOLCADIK JELENET. + +Jolán, János, az ördög. + +Jolán _akadozva_. A… a… a… levelem… _Fürkészőleg nézi az arcát._ + +Az ördög. Ezer bocsánat, méltóságos asszonyom… most jut eszembe, hogy… a +levelet… elfelejtettem átadni. _A zsebébe nyúl és kihúzza._ Itt van. +_Bocsánatkérő mozdulatot tesz. Kis szünet, mely alatt János ránéz, a +Jolán szívére tett kézzel, ijedten, tanácstalanul néz hol rá, hol +Jánosra. Az ördög finoman mosolyog._ + +Az ördög _nagyon kedvesen, halkan_. Legyen a mentségem, hogy vannak +levelek, amiket nem szükséges átadni… + +Jolán _az ördögre meredve_. Most látom, hogy nem tudom, ki ez az ember… + +Az ördög. De ha úgy gondolja… _János felé nyujtja a levelet._ + +Jolán _hirtelen_. Nem! _János átvette a levelet._ Nem akarom, hogy +elolvassa… + +János. Asszonyom… az ön parancsa. + +Jolán. Tépje el. _János eltépi a levelet._ A tűzbe… a tűzbe… _János a +kandallóba dobja a levelet. A tűz fellobban._ + +Az ördög. Én sajnálnám a legjobban, ha kellemetlenséget okoztam volna +hanyagságommal. + +János _sértő hangon_. Már mégy? + +Az ördög. Négykor indul a vonatom, megyek. Mégegyszer bocsánat, +méltóságos asszonyom. Így jár az, aki nem tudja, milyen fontos dolgot +bíznak rá. Csak sejtettem volna is, hogy abban a levélben olyan lelki +válságoknak… + +János _szigorúan_. Nem fogom megengedni, hogy bármily burkoltan is, de +meggyanusítsad ezt a levelet. Őméltóságához engem a legmélyebb tisztelet +köteléke fűz. Abban a levélben nem lehetett más, mint valami közömbös +értesítés. Ezt te tudhatod a legjobban. + +Az ördög. Ebben igazad van. _Áll és vár._ + +János. Le fogsz késni a vonatról. + +Az ördög _meghajol_. Asszonyom. _Kezet_ _fog Jánossal._ Szervusz. Még +egyszer bocsánat a levélért. _El a bejáratajtón._ + + +KILENCEDIK JELENET. + +Jolán, János, majd az ördög. + +Jolán. Nem azt bánom, hogy nem adta át a levelet… Most már odaadnék egy +csomó évet az életemből, ha nem dobattam volna a tűzbe. + +János. De hát mi volt abban a levélben? + +Jolán. Minden, amit tudsz. Minden, amit most el is mondtam. _A tűzbe +néz._ És most ott ég… az első szerelmes levelem… az én szegény, reszkető +kis írásom… amit együtt akartam veled olvasni. Igaza van. Nem volt rá +szükség. De most szükség volna rá… azért kértem, mert ennél akartam most +megrészegedni… most itt… nem tudok nélküle… nem tudom nélküle elveszteni +a józanságomat… _Szenvedélyesen_. János… ott benn a műteremben… tegnap… +láttam tokaji bort… adj inni belőle… + +János. Hozom… menyasszonyom! _A műterembe rohan. Jolán lassan, boldogan +utána indul._ + +Az ördög _belép a bejáratajtón, sapkában, bundával, kis utitáskával._ Ma +határozottan szórakozott napom van. _Levelet húz elő a külső zsebéből._ +Hát nem egy számlát adtam oda az előbb ehelyett a levél helyett? _Átadja +Jolánnak a levelet._ + +Jolán _feltépi a levelet, ráismer_. _Örömmel sikolt fel._ Ez az! _A +kebléhez szorítja._ János! _Berohan utána a műterembe._ + + +TIZEDIK JELENET. + +Az ördög egyedül. + +_Az ördög egyedül marad. Maga elé néz, nagyon komolyan. Aztán lassan a +műteremajtóra néz. Majd megint a földre. A közönségre néz._ + +_Miután mégegyszer a műterem ajtóra nézett, előrejön, egészen a szinpad +elejére, arcán látszik,_ _hogy a közönségnek mondani akar valamit. Mikor +odaért, egy pillanatig hallgat, aztán az artisták rendes mozdulatával és +arckifejezésével, amellyel egy produkciót befejeznek, halkan, röviden, +de élesen ennyit mond:_ + +– Voilà!! + +_Hirtelen felkapja a táskáját, amit az előbb letett a földre és nagyon +gyorsan távozik a bejáratajtón. Az ajtót becsapja. Nagyon rövidke +szünet. Aztán hirtelen függöny._ + + +*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 77642 *** diff --git a/77642-h/77642-h.htm b/77642-h/77642-h.htm new file mode 100644 index 0000000..5777947 --- /dev/null +++ b/77642-h/77642-h.htm @@ -0,0 +1,3812 @@ +<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" + "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> +<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> +<head> +<meta name="generator" content= +"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> +<meta http-equiv="Content-Type" content= +"text/html; charset=utf-8" /> +<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> +<title>Az ördög by Ferenc Molnár | Project Gutenberg</title> + +<style type="text/css"> +/*<![CDATA[*/ +body { + margin-left: 10%; + margin-right: 10%; +} + +h1,h2,h3 { + text-align: center; + clear: both; + line-height: 200%; +} + +h2,h3 { + margin-top: 2em; +} + +p { + margin-top: 0.75em; + margin-bottom: 0.75em; +} + +body > p { + text-align: justify; + text-indent: 1.5em; +} + +p.i0 { + text-indent: 0; +} + +hr { + width: 33%; + margin-top: 2em; + margin-bottom: 2em; + margin-left: auto; + margin-right: auto; + clear: both; +} + +hr.chap {width: 65%} + +table { + margin-left: auto; + margin-right: auto; +} + +td { + padding-left: 1em; + padding-right: 1em; +} + +.pagenum { +/* visibility: hidden; */ +/* display: none; */ + position: absolute; + right: 2%; + color: gray; + font-size: smaller; + text-align: right; + text-indent:0; +} + +.center { + text-align: center; + text-indent: 0; +} + +.smcap { + font-variant: small-caps; +} + +.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} + +.caption {font-weight: bold;} + +.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} + +.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} + +.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} + +p .ibm { + display: inline-block; + vertical-align: middle; + text-indent: 0; + line-height: 2em; +} + +span.curly2 { + line-height: 100%; +} +/*]]>*/ +</style> +</head> +<body> +<div style='text-align:center'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 77642 ***</div> +<hr class="chap" /> +<div class="chapter"></div> +<h1>AZ ÖRDÖG</h1> +<p class="center"><span class="caption">VIGJÁTÉK HÁROM +FELVONÁSBAN</span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">IRTA</span></p> +<p class="center"><span class="caption-150">MOLNÁR +FERENC</span></p> +<p class="center"><span class="caption"><i>Tizenegyedik +kiadás</i></span></p> +<p> </p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> +<p class="center"><span class= +"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> +<p class="center"><span class="caption-small"><i>magyar irod. +intézet és könyvnyomda</i></span></p> +<p class="center"><span class="caption">KIADÁSA</span></p> +<p class="center"><span class="caption-small">Franklin-Társulat +nyomdája</span></p> +<hr class="chap" /> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id= +"Page_3">-3-</a></span></p> +<p class="center"><i>HEGEDŰS GYULÁNAK</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> <span class= +"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5"><br /> +-5-</a></span></p> +<p> </p> +<p class="center"><span class="caption-largest">AZ ÖRDÖG</span></p> +<p><span class="pagenum"><a name="Page_6" id= +"Page_6">-6-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>SZEMÉLYEK.</h2> +</div> +<table summary="Személyek"> +<tr> +<td><span class="smcap">László</span></td> +<td><i>Szerémy Zoltán</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Jolán</span></td> +<td><i>Sz. Varsányi Irén</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">János</span></td> +<td><i>Fenyvesi Emil</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Az ördög</span></td> +<td><i>Hegedűs Gyula</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Elza</span></td> +<td><i>P. Gazsi Mariska</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Selyem Cinka</span></td> +<td><i>Hegedűs Gyuláné</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">András</span></td> +<td><i>Győző Lajos</i></td> +</tr> +<tr> +<td><span class="smcap">Vendégek.</span></td> +<td></td> +</tr> +</table> +<p class="center">*</p> +<p class="center"><i>Először adták a budapesti Vígszinházban 1907 +április 10-én.</i></p> +<p class="center">*</p> +<p class="center"><i>Színpadokkal szemben kézirat. Az előadás joga +és a színpadi példány Valentin Lajos színházi ügynöksége útján +szerezhető meg.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_7" id= +"Page_7">-7-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>ELSŐ FELVONÁS.</h2> +</div> +<p><i>Szín: szoba a festőműterem mellett, Jánosnál. Hátul balról +üvegajtó, portière-rel a színpad felé. Ha nyílik, belátni a +műterembe. Jobbról hátul vágott sarokban bejárat-ajtó. Balról elől +ajtó. A háttérben a két ajtó közt antik szekrény. A szekrény előtt +díszes terítővel leterített asztal, telerakva szobrokkal, +edényekkel, arcképekkel, stb. Az asztaltól jobbra és balra szék. +Balról leghátul antik szekrény. Balról elől a falhoz tolt asztal, +olyanforma, mint a másik, csak kisebb. Az asztal mellett a falnál +szék. Balról a szekrény és az asztal között a földön álló +kleiderstokk teleaggatva színes jelmezekkel, sálokkal. Balról elől +nagy, álló, aranyozott templomi fa-kandeláber, 12 villamos +körtével. Balról elől</i> <span class="pagenum"><a name="Page_8" +id="Page_8">-8-</a></span> <i>nagyon széles pamlag, szőnyeggel +leborítva, rajta színes párnák. A pamlag előtt kicsiny, de nem +alacsony asztalka. Dohányzókészlet van rajta. A pamlag előtt +jobbról puff. Jobbról, hátul az ajtó előtt spanyolfal. Jobbról elől +francia kandalló, melyből vörösen fénylik a parázs. A kandalló +előtt, háttal a közönségnek, igen nagy, trónszerű, piros-arany +karosszék, melynek támlája tökéletesen eltakarja azt, aki benne ül. +A trónszék mellett, balról, alacsony török asztal könyvekkel. A +szoba falain túlzottan sok, berámázott és berámázatlan kép, rajz, +vázlat. Színes szövetek, miseruhák a falon. Gipszszobrok, fejek. +Szőnyegek. A mennyezetről nagyon cifra, inkább táncterembe való +csillár függ le. Délután három óra.</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span></p> +<h3>ELSŐ JELENET.</h3> +<p class="center">János, András, majd Cinka.</p> +<p class="center"><i>A szín egy pillanatra üres.</i></p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>belép kalapban és téli +kabátban, ezeket leveti</i>. András! – András!</p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>előjön a +műteremből</i>.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Hol mászkálsz?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Sehol kérem.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Az ajtó tárva-nyitva, akárki +bejöhet. <i>András a műterembe rohan és bársonykabátot hoz ki. +Mialatt András benn van.</i> Hol a mai ujság? <i>Megtalálja</i>. Na +mi lesz? <i>András bejön és rásegíti a kabátot, János rágyújt.</i> +A szabó már kivasalta a frakkomat?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Egy óra mulva küldi, +nagyságos úr.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Jó. <i>Pénzt ad neki.</i> Itt +egy korona! Eredj le a fehérnemüshöz, vegyél egy frakkhoz való +fehér batiszt nyakkendőt. A régit vidd el mintának. <i>András +indul.</i> Megállj. Készíts ki az ágyra kemény inget, manzsettát, +gallért. Keresd meg a <span class="pagenum"><a name="Page_10" id= +"Page_10">-10-</a></span> kis gyöngyházgombokat, ott vannak a felső +fiókban egy gyufaskatulyában. Várj. Add vissza a koronát. +<i>Megtörténik</i>. Itt egy ötös. Vegyél egy pár nyolcas számú +fehér báli keztyűt is. Majd elszámolsz. Mielőtt lemégy, eridj be a +műterembe, tedd fel a dobogóra a velencei széket. Három órakor jön +Lászlóné ő méltósága, portréhoz ülni. Attól kezdve senkinek se +vagyok itthon. <i>Közben végigdőlt a kanapén.</i> Add ide a +hamutartót. <i>Megtörténik</i>. Mehetsz.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Kérem, nagyságos úr.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Mi az?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Itt a Cinka.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Hol?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Bent az atelierban.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Menjen haza. Nem kell. +<i>Lapoz az ujságban.</i></p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>az üvegajtóhoz megy</i>. +Nagysád. <i>Eltávolító kézmozdulattal.</i> Ma nem kell modell.</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span> <i>belép</i>. Jó napot. +<i>Nincs válasz.</i> Ma nem festesz?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Nem. <i>Lapoz.</i></p> +<p class="center"><i>András bemegy a műterembe.</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Cinka</span> <i>búsan</i>. Alászolgája. +<i>Visszafordul</i>. És holnap?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Holnap se.</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Alászolgája. <i>A szemét +törli.</i> Te már nem szeretsz engem, te már nem szeretsz +engem.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Kezdődik megint.</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Már ősz óta nem szeretsz. Én +ezt mindjárt láttam, mikor tájképeket kezdtél festeni. Mikor +szeretsz, mindig az aktomat fested. Tudom én, mit jelent az, mikor +a tájképek gyönnek.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Buta vagy, Cinka.</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Tudom. Felöltözve minden +modell buta.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Eridj szépen haza.</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Csak küldj, csak küldj. Menjek +szépen haza. Már egy hét óta mindig úgy megyek el innen, hogy le +sem vetkőztem. Hát mi vagyok én? <i>Sírva fakadt de rögtön +abbahagyta.</i> Én ám tudok mindent.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Igen?</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Nézz rám. Nézz csak rám. Te +<span class="pagenum"><a name="Page_12" id= +"Page_12">-12-</a></span> megnősülsz. Merd a szemembe mondani, hogy +nem.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Nem.</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Na ja, majd te nem mered a +szemembe mondani. Egy Tóth Elza nevű lányt veszel el. A barátod +felesége, a Lászlóné hozta össze a dolgot. Merd a szemembe… +különben, hiszen hiába, mert te belemondasz a szemembe akármit.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Honnan veszed mindezt, +angyal?</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Egy ilyen szép fiatal asszony, +mint ez a Lászlóné! Ahelyett, hogy ő maga barátkoznék veled, hát +megházasít. Tudod, mert azt nem bántam volna. Engem úgyse szeretsz. +Mindig tájképeket festesz.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Hát most mit akarsz tőlem?</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span> <i>átfogja a nyakát</i>. +Semmit. Az ilyen szegény akt, mint én, nem akarhat semmit. Ha ti +meg akartok nősülni, mink aktok csinálhatunk akármit, mégis +elveszitek a privátot. Mondd legalább, hogy szeretsz. <span class= +"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span></p> +<p><span class="smcap">János</span>. Ühüm.</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Hümmög. A régi szeretőm, a +Náray, szebben hümmögött.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Mindenki úgy hümmög, ahogy +tud.</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Ezt is csak akttal lehet +csinálni. Ismerem én már a festők szerelmét. Előbb: «édesem, +drágám, Fornarinám, Fornarinám, micsoda háta, micsoda keble, +micsoda vonala!» Aztán később: «sárga a bőröd, sárga a bőröd.» – +Aztán még később: «ma nem érek rá.» Aztán a tájkép és püff, vége. +Szeretsz?</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>mosolyogva</i>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Ha úriember volnál, most +megigérnéd nekem, hogy feleségül veszel. Látod a Náray úriember +volt, az mindig megigérte. Az nem volt smucig. Még ez se legyen +nekünk? Unsz, unsz?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Hiszen, ha nem unnálak, már +rég szakítottam volna veled. Gyere, édes kis unalmam. +<i>Megcsókolja</i>. Menj angyalom, menj haza, menj, menj!</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Holnap se jőjjek? Holnapután +se? <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= +"Page_14">-14-</a></span></p> +<p><span class="smcap">János</span>. Nem.</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Hát már soha nem fogod festeni +az aktomat?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Majd este elmegyek hozzád, +Lászlóékhoz az estélyre úgyis csak tizenegykor megyek.</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. De hát hogy fogsz festeni +nálunk? Nem is látsz. Még a gáz sincs bevezetve. Csak +petróleum-lámpa ég.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>az ajtónál</i>. Hát majd +elfújjuk. Szervusz.</p> +<p><i>András belép és átmegy a műterembe. Cinka elmegy. János +meggyujtja elaludt szivarját, a pamlaghoz megy, előveszi az ujságot +és lefekszik. Éles csöngetés. Hirtelen felugrik. Kissé izgatottan +szól.</i></p> +<p><span class="smcap">János</span>. András!</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Nyitom!</p> +<p><i>Átszalad a színen András, ki a bejáratajtón, melyet nyitva +hagy. János a nyakkendőjét gyorsan megigazítja. Az ujságot leteszi. +A szivart belenyomja a hamutartóba. Haját elrendezi. A belépők elé +megy. András künn marad.</i> <span class="pagenum"><a name= +"Page_15" id="Page_15">-15-</a></span></p> +<h3>MÁSODIK JELENET.</h3> +<p class="center">János, László, Jolán.</p> +<p class="center"><i>László és Jolán belép.</i></p> +<p><span class="smcap">János</span>. Csókolom a kezét. Szervusz. +<i>Üdvözlések.</i></p> +<p><span class="smcap">László</span> <i>siet</i>. Fiam, én csak +idehoztam az asszonyt. Szaladok vissza az irodámba.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>körülnéz</i>. Hát magánál +ilyen?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Úgy-e furcsa? Cifra +szemétdomb.</p> +<p><span class="smcap">László</span>. Előbb azt gondoltuk, hogy ne +ma kezdd meg festeni az arcképét. Ha hat évig tudtunk rá várni, +ráért volna még holnapig. De az asszonyt oly idegessé teszi a +készülődés erre a mai estélyre, hogy idehoztam. Tudod-e, hogy ez a +házszentelő az első estélyünk?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Muszáj volt. Fiam, annyi +revánssal tartozunk.</p> +<p><span class="smcap">László</span>. Bár már túl lennénk rajta. +Nem szeretem a flancot. Én Freebodynál tanultam az üzletet, +Londonban. <span class="pagenum"><a name="Page_16" id= +"Page_16">-16-</a></span> Annak kilencven milliója van és még sohse +adott estélyt. Csak ezen a nyomorult Pesten kell. Mikor jőjjek az +asszonyért?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Korán sötétedik. Háromnegyed +óra mulva már nem lehet pingálni.</p> +<p><span class="smcap">László</span>. Tehát?</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>órájára néz</i>. Négy óra +körül.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>egy aktra mutat</i>. Ez a +kép kicsoda?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Egy modell.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Meg mertem volna rá esküdni. +Az, aki most jött le a lépcsőn.</p> +<p><span class="smcap">László</span>. Ja, a Selyem Cinka? Ezt meg +kell nézni. <i>Indul a kép felé.</i> Azaz nem is kell megnézni, +minden perc drága. Remélem, most már végzel az ilyen Cinkákkal! Te +is oka vagy, hogy ezt az estélyt adjuk. Ugy-e?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Bizony. Ma fog végleg +beleszeretni Tóth Elzába.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. A legjobb akarattal megyek. +Visztek a vágóhídra. Nősülni! Nősülni!</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Mily boldog lennék! +<span class="pagenum"><a name="Page_17" id= +"Page_17">-17-</a></span></p> +<p><span class="smcap">László</span>. Hát még én. Meg a lány is. +Meg te is. Mindenki.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Adja Isten. A lány nagyon +kedves.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hát még ha…</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Ha még egy szót szól, imádom +is. De ez csak estére van kitűzve.</p> +<p><span class="smcap">László</span>. Megyek. Az emberem minden +percben telefonálhat. Fiuméból a kukorica ügyében. <i>Megcsókolja +Jolánt.</i> Négykor érted jövök, fiam. Légy nyugodt. Gerbeaud +mindent elvégez. Semmi gondod semmivel. Szervusztok.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Nem félsz itt hagyni az +asszonyt?</p> +<p><span class="smcap">László</span>. Megmondjam őszintén? Azért +sietek úgy, mert félek, hogy még meggondolom és visszaviszem.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Féltékeny vagy?</p> +<p><span class="smcap">László</span>. Hazudjam? Akkor: nem. Ha nem +félnék, hogy komikussá válok, azt mondanám: gyerekek, vigyázzatok +magatokra. Isten áldjon meg. <i>El.</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span></p> +<h3>HARMADIK JELENET.</h3> +<p class="center">János, Jolán.</p> +<p class="center"><i>János kikísérte Lászlót. Visszajön. Az ajtót +becsukja. Némán áll meg a küszöb mellett. Abban a pillanatban, +mikor János visszajött, Jolán hevesen megrázkódott. Most +végigsimítja homlokát.</i></p> +<p><span class="smcap">János</span>. Mi az?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>idegesen, halkan nevet</i>. +Se… semmi.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>gyöngéden</i>. Megijedt +valamitől?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>nem felel</i>.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Nos?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>idegesen, zavartan, mintha +félne tőle</i>. Tudja… ahogy most itt Alfréd elment, úgy éreztem, +mintha otthagytak volna valahol.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Hogyan?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Ilyen érzésem volt, mikor a +<span class="pagenum"><a name="Page_19" id= +"Page_19">-19-</a></span> mama otthagyott Drezdában, a panzióban. +Hogy most itt maradok egyedül künn az idegen életben. Most majd +magamnak kell gondolkoznom. Én… tudja, hisz hat évig soha nem +akartam idejönni. <i>Körülnéz</i>. Mint valami boszorkánykonyha. +Régiségek, furcsa állatok, fejek… Maga úgy áll köztük, mint valami +varázsló. Amig az uram itt volt, észre se vettem. De mikor kiment, +akkor egyszerre ezek a fejek mind rám néztek. +<i>Megborzong</i>.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Nem kell idegeskedni. Ez a +szoba az atelierhoz tartozik és minden hölgy, akit lefestek, +idejön.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>nyugodtan</i>. És minden +hölgyet, aki idejön, lefest?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Nem.</p> +<p class="center"><i>Szünet</i>.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hallotta, mit mondott az +uram?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Hallottam.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hat év óta, mióta a felesége +vagyok, s mióta maga a csöndes, jó, becsületes barátunk, +egyszer-másszor tréfált <span class="pagenum"><a name="Page_20" id= +"Page_20">-20-</a></span> erről. De most éreztem a hangján, hogy +nem volt sok kedve a tréfához.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Hogy féltékeny.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem. De először vagyok itt… +magánál, magával, egyedül.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Hat évig nem bolygattuk ezt a +kérdést. Most, hogy úgy magától kipattant… de már hetek óta érzem, +hogy ez szóba fog kerülni köztünk.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Pedig milyen jó, édes, csöndes +nyugalom volt, hogy hat évig egy szót se beszéltünk róla. A tiszta +lelkiismeret olyan, mint a langyos fürdő. Úgy – ül benne az ember. +<i>Mutatja egy testmozdulattal, lehunyva szemét, hogy hogyan ül az +ember a jó langyos vízben.</i></p> +<p><span class="smcap">János</span>. Csütörtökön, mikor először +volt szó arról, hogy lefestem, s hogy ide fog jönni, elpirult. +Aztán rám nézett. Másképp, mint ahogy addig szokott nézni.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Ne beszéljünk róla. Nem, +nem…</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Ne féljen tőlem. Ha más +volnék, nem csudálnám a szavát. De így. Milyen jól esik most így… +egyszer, ártatlanul… <span class="pagenum"><a name="Page_21" id= +"Page_21">-21-</a></span> végiggondolni az egészet. Hét éve van. Én +nevelő voltam az ura családjában és ott voltam, mikor először +említették, hogy Alfrédnek feleségül kell vennie magát. Ez annak a +napnak az estéjén volt, amelynek délutánján mi…</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>szeliden a kezére teszi a +kezét, gyöngéd feddéssel</i>. János…</p> +<p><span class="smcap">János</span>… megcsókoltuk egymást. Gyerekek +voltunk. És én ágról-szakadt szegény fiú voltam, aki Alfrédot, meg +a nővéreit rajzolni tanítottam… és maga még szegényebb volt, mint +én: a lányok kis iskolai barátnéja, aki uzsonnázni jár a milliomos +házba. Összenéztünk egyszer, a nagy, dúsgazdag familiában, mi +ketten, két odacsöppent szegény ember. Egy koldus fiú, és egy +koldus kisasszony. Mi értettük egymást. Aztán egy napon hallatlan +szerencse kinálkozott magának. Alfréd bevallotta, hogy halálosan +szereti.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Másnap.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. A csóknak, az első gyerekes, +<span class="pagenum"><a name="Page_22" id= +"Page_22">-22-</a></span> szűz csóknak a másnapján. Huszonnégy +órával azután, hogy a két koldus egy pillanatra magára maradt az +aranyos, csilláros szalonban, és hogy ezt a pillanatot egy csók +töltötte ki, egy szegény, szomorú csók, ami… aminek most már az +emléke is kihűlt.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Kihűlt János. Józan emberek +lettünk. Azóta nem beszéltünk róla. <i>Ezt kérőleg mondta, mintegy, +hogy ne folytassa.</i></p> +<p><span class="smcap">János</span>. Nem. Maga feleségül ment +Alfrédhez. A szegény hivatalnok lánya az udvari szobából az +Andrássy-útra került, a László-palotába. És én külföldre mentem. Az +ő pénzükön. És egy év mulva megjöttem. És még mindig szerettem. De +akkor már szenvedéssel, lemondással. És az első napon, mikor +felmentem magához s egyedül találtam, már én is úr voltam, már +díjakat nyertem, ismert ember voltam, úsztam a pénzben, maga meg a +saját palotájában állott, talpig selyemben, gyémántban és mikor +egymásra néztünk, mégis csak a <span class="pagenum"><a name= +"Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> régi két kis fiatal koldus +tekintete találkozott, de akkor… már nem csókoltuk meg egymást.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Édes János. Hagyjuk ezt.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Itt vége is van. Azóta hat év +telt el. Az urának barátjává lettem. Minden nap láttuk egymást. És +egy szó, egy tekintet nem esett köztünk. Sohse mertem ajánlani, +hogy lefestem, mert féltem ettől. Maga is érezte. Sőt az ura is +érezte. Hát lemondtam erről is. Van-e még egy ilyen történet a +világon? Én nem szégyenlem magamat érte.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>kezet fog vele</i>. Édes, +becsületes jó barátom.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>gyöngéden</i>. No, +megnyugodott? Nem fél már, ugy-e?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Az uram hangja riasztott meg. +Hisz ő majdnem tudja, hogy mi hogyan voltunk és soha, soha nem is +gondolt semmit… De őt is megzavarta az, hogy mi ide jöttünk. Hat +évig nem jöttünk. És most… itt vagyok. Hát ez gondolatokat ébreszt. +És én félek attól, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_24" id= +"Page_24">-24-</a></span> gondolkoznom kell. Ettől ijedtem meg. +Ettől féltem, mert egymástól nekünk már nem kell félnünk. Mi már +nem szeretjük egymást és még az is szép tőlünk, hogy erre az +emlékre emlékszünk. Ugy-e?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Úgy van.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Mert hiszen, ha szeretnők +egymást, maga nem nősülne meg. Igazam van, úgy-e?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Igaza van.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. És megnősül. Én tudom, hogy +boldog lesz, ha megnősül és maga tudja, hogy én is boldog leszek, +hiszen én akartam, hogy megnősüljön, én szerzek magának szép, okos +feleséget.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hát most… ne gondoljunk… +<i>fojtott hangon, erőltetett mosollyal</i>… semmit. Jó? <i>A kezét +nyujtja, bátran, nyiltan.</i></p> +<p><span class="smcap">János</span>. Jó. <i>Erősen, férfiasan +szorítanak kezet</i>. És…</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. És térjünk a tárgyra. Nem +szóltunk semmit, nem történt semmi. Jónapot, <span class= +"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> művész úr. +Azért jöttem, hogy tessék lefesteni.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>más hangon</i>. Az este +emlékezetből csináltam a képéhez egy vázlatot. Oh, hiszen sokat +csináltam már. De most már egészen másként látom.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Miért?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Nem tudom. Tegnap még csak a +felszínét láttam. De most, itt… megint belülről látom. Most úgy +ragyog a tekintete, mint a gyémántból a tűz.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Az istenért, János, hiszen +megegyeztünk, hogy… vége.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Nem tudtam egyszerre. Majd… +lassacskán… megint abbahagyom.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>nyiltan, becsületes +komolysággal</i>. Nekem nem kellett volna ide eljönnöm.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Akkor sohse értettem volna meg +az arcát.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. János, vegye a festéket, +palettát és gyerünk, ha már itt vagyunk. Essünk túl rajta.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Igaza van. Essünk túl rajta. +<span class="pagenum"><a name="Page_26" id= +"Page_26">-26-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hát kezdje. Mit kell +csinálnom?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Mindenekelőtt tegye le a +kalapját, meg a kabátját. <i>Mögéje megy és a kalaptűjéhez +nyúl.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>elhúzódik</i>. Majd én. +<i>Egymásra néznek.</i> Nem szabad rólam… levenni valamit. +<i>Csönd. Leveszi kalapját.</i></p> +<p><span class="smcap">János</span>. Parfümözi a haját?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Én? Soha.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Akkor ez… természetes illata a +hajnak… Nagyon közel álltam hozzá.</p> +<p class="center"><i>Csönd.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Most tanulmányoz?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Igen. Az ura azt kívánja, hogy +mellkép legyen a portré.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Igen. Az övé lesz, ő +parancsol. Én jobb szerettem volna egész alakot, kalappal, utcai +ruhában.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Ő dekolltált mellképet akar. +Sállal a válla körül. Ez ugyan édeskés… de ha neki így kell… +<i>Sálokat akaszt le a fogasról.</i> Már ki is kerestem egy csomó +török sált. <span class="pagenum"><a name="Page_27" id= +"Page_27">-27-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Tehát?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Tehát mellkép. A nyaka +szabadon.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Hát akkor… siessünk, mert +sötétedik. Itt vannak a kendők, ebben a skatulyában van tű… és én +majd bemegyek a műterembe addig.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Addig? Meddig?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Amíg maga… Hát ahhoz, hogy a +válla szabadon legyen… a… a blúzát le kell…</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hogyan.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>zavartan</i>. Mintha otthon +volna. Ezt az ajtót bezárom. <i>Bezárja a bejáratajtót.</i> Igy, +ni. Bemegyek az atelierbe és ezt az ajtót zárja magára, amíg… <i>a +küszöbön áll. Benéz a műterembe. Halkan.</i> Hű… hogy esik a hó. +<i>Kinéz az asszonyra.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>zavartan</i>. Esik?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Nagyon. <i>Szünet.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Ne… ne, hagyjuk, inkább talán… +talán holnap… vagy… most egy kicsit nem jól érzem magam… <i>ezt +mind</i> <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= +"Page_28">-28-</a></span> <i>nehezen mondta. Most hirtelen +megnyugodva.</i> És akkor elhoznám a szobalányomat.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>a küszöbön</i>. Aztán +kérdezné az ura, hogy miért… és különben is. Ha ezt itt bezárja. +<i>Benéz</i>. Hogy esik! Ha így esik, ilyen nagy pihékben… ez +elfogja a világosságot… de nem baj… legalább keresnek a szegény +emberek… <i>Ezt az egészet halkan, akadozva mondta, miközben hol az +asszonyra nézett, hol be a műterem nagy ablaka felé, s ezalatt +lassan, zavartan, az ajtófélfával babrálva, csöndesen behúzódott a +műterembe és most óvatosan, lassan becsukja az ajtót +kívülről.</i></p> +<p><i>Jolán, aki eddig háttal állott a műteremajtónak, és némán +nézett maga elé, most összerezzen és odanéz. Aztán leküzdi a +zavarát, odamegy és bátran bezárja az ajtót. Lassan visszajön +előre, kigombolja a nyakán a blúzt, aztán megijed és a nyitott +blúzt összefogja. Leül. Ülve újra kezdi, lassan kigombolja az +egészet, de nem veti le. Mustrál a sálok közt. Egyet kiválaszt. +Aztán nyugodtan, naivul, mint aki egyedül érzi magát, leveti a</i> +<span class="pagenum"><a name="Page_29" id= +"Page_29">-29-</a></span> <i>blúzt és a nagy trónszék karfájára +akarja tenni. Mikor odaér és kinyujtja a kezét, felsikolt, +visszaretten, elejti a blúzt és hamarosan betakarja mellét, vállát +a sállal. A nagy trónszékből vigyorogva kel föl az ördög.</i></p> +<h3>NEGYEDIK JELENET.</h3> +<p class="center">Jolán, az ördög.</p> +<p class="center"><i>Az ördög 35–38 éves, karcsú, csinos fekete +ember. A fejében valami kevés van a klasszikus Mefisztó-maszkból. +Az arcbőre sötét. A haja ékbe font. A szemöldöke kissé ferde. +Lakkcipő, sötét nadrág, redingote, nagy écharpe az öltözéke. A +legtökéletesebb, legdivatosabb elegancia. A nadrág nagyon szűk. A +cipő nagyon hosszú és hegyes orrú. A kabát derékban szűk, alól +erősen harangalakú.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Pardon, asszonyom. Elejtett +valamit. <i>Udvariasan felveszi a blúzt és feléje nyujtja.</i> +<span class="pagenum"><a name="Page_30" id= +"Page_30">-30-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>rémülettel nézi és gépiesen +átveszi tőle a blúzt.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Engedelmet kérek… ebédről +jöttem ide… János nem volt itthon… vártam… aztán ebben a nagy +székben elnyomott az álom. <i>A szemét dörzsöli.</i> Bocsásson meg, +hogy épp akkor keltem fel, amikor méltóságod le akart vetkőzni.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>rémült felháborodással</i>. +Kérem! Uram!</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>hidegen</i>. Tudom, +asszonyom. Ez gyanusitás. Ön azért jött ide…</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hogy arcképemet festessem.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Én egyszer a feleségemet +egy fogorvosnál csíptem rajta. A gyanusítást ő se tűrte. De aztán +becsületből ki is huzatta egy egészséges fogát.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. De én…</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>kedvesen</i>. Én tudom, +hogy önnek igaza van. De – ha akarom, hiszem, ha akarom, nem. Az +igazsága nincs lenyelhető formába öltöztetve. Meztelen igazság. +Legalább is – félig már meztelen. <span class="pagenum"><a name= +"Page_31" id="Page_31">-31-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>felháborodva</i>. Nem is +tudom, uram, miért tűröm ezt a hallatlan beszédet. Egy idegen +ember, aki itt meglep és… <i>az üvegajtóhoz rohan, kinyitja</i>. +János!</p> +<h3>ÖTÖDIK JELENET.</h3> +<p class="center">Jolán, az ördög, János.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>megjelenik a küszöbön</i>. +<i>Meglepetten nézi az ördögöt.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>hirtelen, röviden</i>. +Szervusz.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>csudálkozva megy feléje</i>. +Szer… szervusz.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>gyorsan</i>. Már nem +méltóztatol rám emlékezni. Monte Carlóban.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Ah!</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Azon az izgatott napon.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Tudom már, tudom. Ősszel, +mikor egyszer minden pénzem elveszett a ruletten. A hátam mögött +állott egy sötét tekintetű ember… <i>rámutat</i>… te voltál… még +megijedtem, mert előbb úgy rémlett, hogy a croupier helyén is te +<span class="pagenum"><a name="Page_32" id= +"Page_32">-32-</a></span> ültél… és mikor vesztettem, mintha +vigyorogtál volna rám,… de emlékszem… a hátam mögött álltál és +mikor minden elveszett, ismeretlenül egy marék aranyat nyujtottál +felém.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Te visszautasítottad… kérő +arccal.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Aztán…</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Aztán elfogadtad… tiltakozó +arccal.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Öt perc alatt mindent +visszanyertem vele. Még nyertem rá húszezer frankot. Babonás ereje +volt annak a marék aranynak. Még emlékszem… feltünt, mikor átadtad… +a kezedtől meleg volt… szinte forró.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Aztán visszaadtad és azt +mondtad: «Vacsorázzunk együtt». Én azt mondtam: «Sajnálom, de este +utazom Spanyolországba. Hanem majd meglátogatlak otthon, mikor +egyszer szükség lesz reám». Hát most… itt vagyok.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>már nyugodtabban</i>. Igen. +Hozott Isten. <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= +"Page_33">-33-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Pardon, magam jöttem.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Igen. <i>Zavartan néz +rá.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A székben, a tűz mellett +elaludtam.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>ijedten</i>. De hiszen… +mikor mi az urammal jöttünk… én világosan emlékszem, a szék üres +volt! Nem ült ott senki!</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>ellentmondást nem türő +hangon</i>. Akkor talán én tévedek, asszonyom.</p> +<p class="center"><i>Halálos csönd. Furcsán néznek az +ördögre.</i></p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>zavartan</i>. Parancsolj +helyet foglalni. Bemutatlak… izé… a nevedet igazán…</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A név csak akkor fontos, ha +az ember maga nincs jelen. Mert akkor a név egy írott arc. De ha az +ember maga is itt van, mindegy. Válassz: Kovács, Szabó, Durand, +Mayer… mellékes. Mondjuk: Kovács. Ha akarod: doktor Kovács.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>nagyon zavartan</i>. Doktor +Kovács.</p> +<p class="center"><i>Az ördög kezet csókol.</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Más körülmények közt most +venném a kalapomat és elmennék. De a tapintat kötelez, hogy ebben a +kínos percben a nyakadon maradjak. <i>Leül.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Még most sem ocsudtam fel +ebből a… <i>hirtelen újra felháborodik.</i> Képzelje János, ez az +úr megengedte magának…</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>hirtelen</i>. Régen halt +meg a férje?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem, kérem. Nem vagyok +özvegy.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Elváltak?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mert nem értem, hogy az önt +ért inzultust egy harmadiknak panaszolja fel. Ez a férj ügye. +<i>Jánoshoz</i>. De ha te parancsolod, neked is állok +rendelkezésedre. <i>A székből kiveszi a cilinderét.</i> De ez +esetben, asszonyom… ez beismerés.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Mit jelent ez a titokzatosság? +Mi ez? Nem értek semmit. Maga… te idepottyansz hozzám, azt se +tudom, hol jöttél be, mikor jöttél be,… a hideg <span class= +"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> futkároz a +hátamon… és úgy viselkedel, mintha itt bárkit is valamin… ki kell +mondanom a szót… rajtakaptál volna.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Igen! Igen!</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Én velem most gorombáskodni +is lehet, mert én nem mehetek el.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Ugyan miért?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mert ez azt mondaná: +«Magatokra hagylak, pardon, hogy zavartam a mulatságot». Az +ittmaradásom bizonyítja, hogy nem gondolok semmi rosszat.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Én pedig ezt a szívességet nem +fogadom el ajándékba. Ez nekem jár!</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>némán meghajtja +magát</i>.</p> +<p class="center"><i>Kínos szünet.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. És most, hogy rendben +vagyunk, beszéljünk másról. – Esik a hó.</p> +<p class="center"><i>Csönd. Az asszony bámulva áll a műteremajtó +mellett.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Készül valami szép a +tavaszi tárlatra? <i>Csönd.</i></p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>kelletlenül</i>. Talán… +küldök.</p> +<p class="center"><i>Csönd. Az ördög cigarettára gyujt.</i> +<span class="pagenum"><a name="Page_36" id= +"Page_36">-36-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Megengedi, asszonyom?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>erre hirtelen felébred a +bámulatból, hirtelen bemegy a műterembe és úgy becsapja az ajtót, +hogy csak úgy durran</i>.</p> +<h3>HATODIK JELENET.</h3> +<p class="center">János, az ördög.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>szünet után</i>. +Temperamentumos asszony. Szép asszony.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>oda se néz</i>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Kár, hogy nem szereti az +urát.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>hirtelen feléje +fordul</i>.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogy honnan tudom? Onnan, +hogy mikor bajban volt, te jutottál az eszébe.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>a dohányzószerviszt +bosszusan csapja az asztalra</i>.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem szereti az urát, tehát +az ura vagy ordináré ember, vagy lángész. Ezt a kettőt nem szokták +szeretni. Az asszony nem szereti a földszintet, mert fél, hogy +valaki bemászik az élete <span class="pagenum"><a name="Page_37" +id="Page_37">-37-</a></span> ablakán. A magas emeletre meg – nehéz +feljárni. Az ő ideáljuk… <i>kezével mutatja a közepes +színvonalat</i>… a mezzanin.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>az órájára néz idegesen és a +műteremajtó felé megy</i>.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>kényelmesen végigdől egy +széken, nagy füstöt fuj és hidegen mondja.</i> A vállát már +másodszor látom.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Micsoda?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Először Párisban láttam a +Louvre-múzeumban. Akkor egy Aphrodite-szobor válla volt. Úgy-e, +hogy olyan?</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>kelletlenül</i>. Nem +tudom.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>felül</i>. <i>Gonosz +gúnnyal.</i> Melyiket nem láttad?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Az Aphroditéét – láttam.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hát akkor hidd el nekem, +mert én szerencsés voltam mind a kettőt láthatni. Alkaménesz óta +csak egy szobrászt tudok, aki ilyen vállakat gömbölyít.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Kicsoda? <span class= +"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A jólét. Ilyen apró, puha +vonalak csak olyan nők testén vannak, akik nagyon finom ételeket +esznek. Ez az asszony egy milliomosnak a felesége.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>újra, türelmetlenül a +műteremajtó felé megy.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Most öltözik?</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>idegesen</i>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Van a műteremben tükör?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Van.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Akkor ez egy tisztességes +asszony.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>kérdőleg bámul rá</i>.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Aki tükör mellett is ily +sokáig öltözik, annak nincs gyakorlata a vetkőzésben.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Nekem ugyan ehhez a hölgyhöz +semmi közöm, de ez ízléstelen volt.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>felkel</i>. Ezt sértő +szándékkal mondtad?</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>támadólag</i>. Igen!</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>leül</i>. Akkor te pedig +tisztességes ember vagy. <span class="pagenum"><a name="Page_39" +id="Page_39">-39-</a></span></p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>rábámul</i>.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ilyen helyzetben, ilyen +végtelen ostobául csak tisztességes ember viselkedhetik.</p> +<h3>HETEDIK JELENET.</h3> +<p class="center">Voltak, Jolán, majd András.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>belép felöltözve, rá se néz +az ördögre, Jánoshoz siet.</i> Hány óra?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Tíz perc mulva itt +lesz.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>haragosan</i>. Kicsoda?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Az ura.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>elbámul</i>. Hát akkor ön +mégsem aludt ott a székben.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Dehogy nem. Csakhogy a +«hány óra», mindig a férjét jelenti. És az asszonyi sejtés mindig +pont tíz perccel előre érzi meg a férjet. Ha ez a tíz perc nem +volna, több volna az elvált asszony, mint fű a réten.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>kezébe veszi a kalapját</i>. +Hát nem lesz vége ennek a témának?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Én már másról kezdtem +<span class="pagenum"><a name="Page_40" id= +"Page_40">-40-</a></span> beszélni. Időről, tárlatról. De János +tért vissza erre a tárgyra.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. János?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Én? Egy árva szóval sem…</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>közbevág</i>. De egy árva +mozdulattal. Fölkelt, megnézte az óráját és idegesen ment az ajtó +felé. Félt szegény.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Ugyan mitől?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>Jolánhoz</i>. Hogy az ura +aközben talál jönni, miközben ön öltözik. És okosan félt.</p> +<p><span class="ibm"><span class="smcap">Jolán</span>. Már +megint…<br /> +<span class="smcap">János</span>. Micsoda…</span> <span class= +"ibm curly2">⎫<br /> +⎬<br /> +⎭</span> <span class="ibm"><i>Egyszerre</i>.</span></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Kérem, kérem, kérem. Hadd +mondom meg. Mi történik? Bejön az ura. Azt mondja: «Na, itt vagyok, +hadd látom a megkezdett képet!» Kép – az nincs. – Ugy-e? János nem +is nyúlt az ecsethez. Az ura elcsodálkozik. – Hallgat. – Megdöbben. +– Valami furcsa szorongást érez a torkában. Nehezen jön belőle a +szó és azt mondja: «Hát igen, de ha nem volt festés… semmi… – hát +akkor <i>miért öltözik?</i>» <span class="pagenum"><a name= +"Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> Képzelje el ezt a +pillanatot. Hárman kínosan bámulnak egymásra. János mond valamit, +de akkor ez már semmi. Nem történt semmi rossz és mégis baj van. +Tudják, mi ez? Ez a látszat. Gazságból kivágja magát az ember, de a +látszat, az ragad, mint az enyv. Akármit mondasz, rossz. Akármerre +mozdulsz, jobban beleragadsz. És egy ilyen pillanat örökre beleül a +férj szívébe. <i>Jolánhoz</i>. Hadd váljak barátjává ennek a furcsa +helyzetnek a révén, amibe kerültem. Hazamennek együtt és az ura egy +szót se szól az úton. És ha maga azt kérdi: «Miért hallgatsz?» – +akkor már vér csöpög a szívéről. Még ha annyit mond is: «Menjünk +kocsin!» – ez is rossz, ez is átkos, gyanus, kínzó, e mögött is +keres valamit.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. De még ha így is volna… nem +vagyunk ketten? Itt vagy te!</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>gonosz hidegséggel</i>. +Úgy van. Itt vagyok én, aki egy szóval ki tudom magukat húzni a +látszatból. De én egy <span class="pagenum"><a name="Page_42" id= +"Page_42">-42-</a></span> furcsa, bolond, szinte ijesztő természet +vagyok, s ahogy magamat ismerem, képes vagyok arra, hogy egy árva +szót sem szólok. Kínos csönd. Aztán ezt mondom: «Pardon. Sajnálom, +hogy én is rosszkor jöttem.» Veszem a kalapomat és – diszkréten el. +Sőt még dadogok is, ha kell.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Micsoda tréfa ez? De hiszen ez +gyalázat, amit beszél!</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Feltétlenül az. De ez még +nem minden. Vagyok olyan korrekt úriember, hogy ha most az ura +bejön, előbb konstatálom, hogy nincs egy ecsetvonás sem, aztán – +bocsánatot kérek tőle.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Miért?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Amért végignéztem, +látatlanul, akaratlanul az ön vetkőzését.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>rémülten</i>. Kicsoda +maga?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Valaki vagyok, aki a kellő +pillanatban jött. Sehonnan se jöttem és sehova se megyek. <i>Nagyon +nyomatékosan.</i> Itt vagyok! <i>Az asztalra üt.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Mit jelent ez a csapda? Mit +akar tőlem? Belekapaszkodik egy gonosz <span class= +"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> látszatba… +öt perce ismerem… és a torkomra teszi a kezét.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ez csak a tisztelet jele. +Más szép asszonynál, öt perc multán, nem oda teszem.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>felpattan</i>. Nem fogom +tűrni! <i>Az ördög felé megy, aki mozdulatlanul, emelt fővel +áll.</i></p> +<p><i>Ebben a pillanatban csöndesen bejön András a bejáratajtón és +rögtön meg is szólal.</i></p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>megáll az ajtóban</i>. +Frakkot hoztak a szabótól. De nem a nagyságos úr frakkja.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Jó. Tegyék be a +hálószobába. <i>András indul.</i></p> +<p><span class="smcap">János</span>. De ha nem az enyém.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>egyik kezével int +Andrásnak, hogy mehet. András el is megy. A másik kezével +visszatartja az András felé induló Jánost.</i> Csak maradj. Az +enyém. Az én frakkom.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Hogyan…</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Összegyűrődött a táskámban +és kivasaltattam. A szabót ideadreszáltam. <span class= +"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> Át kell +öltöznöm, mert ma estére meg vagyok híva egy szép asszonyhoz +estélyre. Városligeti fasor 65. Gróf Schellenburg-villa.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>ijedten</i>. De hiszen a +gróf… már nem lakik ott. Kinevezték követségi tanácsosnak… a villát +eladta. Mi vettük meg.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Tudom. Beszéltem vele +Párisban.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hát ott most csak mi lakunk… +és nálunk van estély.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Vagy… megint tévedtem +volna: nem vagyok talán meghíva?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>lehajtja a fejét, +halkan</i>. De igen. Meg van híva.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Asszonyom, ön az imént azt +kérdezte: mit akarok öntől. Ezt akartam. Köszönöm.</p> +<p class="center"><i>Szünet.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. De az uram…</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. El lesz tőlem ragadtatva. +Fiuméből jövök és kellemes hírül hozom <span class= +"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> neki, hogy +az amerikai kukorica füstöl, mert dohos lett a hajón.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>hirtelen, érdeklődve</i>. Az +amerikai tengeri füstöl?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mégis szereti az urát. Örül +neki, hogy füstöl?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Örülök. Mi tudniillik… +<i>szégyenlősen</i>… haussera játszunk.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Mit jelent az, ha füstöl?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Az azt jelenti, hogy ő +méltósága férje sokszor tízezer forintot fog nyerni a tőzsdén s +erre a füsthírre megkapja az új toalettet, amit kért.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hát azt is tudja, hogy új +ruhát kértem?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>az asszony kalapjára +mutat</i>. A kalapja látom, új. Valamit meg csak kell kérni +hozzá.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Ön talán nős ember?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem. De azért meglátom az +ilyet. A feleség egyébként is olyan, mint a monokli. Elegáns +viselet, de nélküle jobban lát az ember.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Miért mondja ezt? <span class= +"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mert maga meg akarja +házasítani Jánost, én meg le akarom őt erről beszélni.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. De… Kérlek…</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>közbevág</i>. Ne szólj. +Művész ne házasodjék meg. Az asszony esküszik: mindhalálig +melletted lesz. Másnap egyet lép és elébed áll.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. De nem az igazi asszony!</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Igaza van. De igazi asszony +mindig csak egy van: másnak a felesége.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Pfuj. Milyen cinikus +gondolat.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem. Praktikus csupán. Az +olyan tigrisnek, amely egy embert már fölfalt, a hátára kell ülni. +Mindig meg kell várni, míg egy a torkába ugrik. Csak ezzel a +módszerrel érdemes bemenni az őserdőbe.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. De ha már az első férfi, a +férj erős! Ha már az megszelidíti a tigrist! Ezt hogy hívják?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ezt állatszelidítőnek +hívják. <span class="pagenum"><a name="Page_47" id= +"Page_47">-47-</a></span> És pénzért mutogatják, ketrecben, a +nyavalyás tigrisével együtt.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Nem kell a tigrisek közé +menni. Otthon kell maradni.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. De te már nem maradtál +otthon! Te már elmentél hazulról, mikor művész lettél és ezért ott +hagytad a meleg hivatalt, a kényelmes polgári erkölcsöt és a fix +fizetést. Te már benne vagy a rengetegben! Neked már küzdened kell! +Ne menj te férjnek! Ah, hiszen, ha… <i>más hangon, kettőjükre +mutatva</i> milyen csodaszép pár volnátok, így, ketten.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>feláll és homlokára téve a +kezét, elfordul</i>.</p> +<p class="center"><i>Innen kezdve a jelenés végéig majdnem egészen +besötétedik, csak a kandalló világít pirosló fénnyel, a puffon ülő +ördögre.</i></p> +<p><span class="smcap">János</span>. Komolyan kérlek…</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>szavába vág</i>. Föl kell +ébredni, ez az élet kulcsa, és ezt eltitkolják előttetek. Te tele +vagy tűzzel, tehetséggel… ez az asszony forró és szép…</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Most nagyon komolyan kérlek… +<span class="pagenum"><a name="Page_48" id= +"Page_48">-48-</a></span> reszket a szívem, mikor a szemedbe nézek… +hagyd abba… Ne beszélj. Mi hat esztendő óta nyugodtan…</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>innen kezdve halkan, +rábeszélőleg, melegen duruzsuló hangon, majdnem suttogva beszél. +Egy-egy felháborodást mozdulattal csillapít el. Egyre nagyobb +hévvel beszél, egyre melegszik</i>. Akármit mondasz, a szemed int +nekem: «ne hidd, hazudik!» Én a szemetekkel beszélek. A szem az +emberi tisztesség biztonsági lámpája. Mikor már minden sötét a +hazugságtól, az ő kis reszkető fénye titkosan csillog.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Ne vágj mindig a szavamba! Hat +esztendő óta nyugodtan élünk együtt. Jolán nem törődik velem és én… +én… közömbös… közömbös… én…</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>hirtelen</i>. Mit +fizetsz, amért most a szavadba vágok?</p> +<p class="center"><i>Csönd. János lehajtja a fejét.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem tudom, mit tud erről ön, +aki, úgylátom, mindent tud. De aki Jánost csak egyetlen rossz +gondolattal gyanusítja, az romlott lélek… <span class= +"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hát ez rossz, ez a +gondolat? Dehogy rossz! Jó ez, jó meleg, sugárzik belőle minden, +ami fényes öröm csak van ebben a ti szomorú életetekben! Csak meg +kell érte fizetni, adta fösvény népség! Ha bort iszol, tönkremégy +belé. De amíg részeg vagy, kis fehér angyalok muzsikálnak a +szívedbe. Megfizetsz érte, de megéri. A cukortól elvásik a fogatok. +De édes volt. A legszebb nótáitokba belehal, aki csinálta. Szegény +emberi virtus, spórolni, ellökni a bort, a nótát, az asszony +száját… A legutolsó faggyúgyertya megtanít arra, hogy érdemes +elpusztulni egy kis melegért, meg egy kis világosságért. Az élet +arra való, hogy elégjetek benne! Forrni kell, égni, másokon +végigtiporni! Tudom, tudom, komisz beszéd. Azt mondja a nagy tan: +szeressétek egymást. De ehhez ti még fiatalok vagytok azzal a +rongyos pár millió éves kis élet-korotokkal. Ezért voltak ennek a +gondolatnak csak aszkétái, vértanui, vagy hazugjai. Ne hazudjunk. +<span class="pagenum"><a name="Page_50" id= +"Page_50">-50-</a></span> A diadalmas világ a kedves és okos +komiszaké, ide nézzetek rám, az enyém a világ, és amit én itt a +fületekbe duruzsolok, az mindenkinek a titkos vallása… ez nem +vízzel keresztel, hanem tűzzel… érted fiam? Magatokat szeressétek, +puha bársonyban járjatok, igyatok sok édes bort, csókoljátok egymás +száját és részegedjetek meg, gyermekeim, részegedjetek meg…</p> +<p class="center"><i>Éles csöngetés. Senkise mozdul.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>megbabonázva, nagyon +halkan</i>. Az uram.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>bosszusan, hangosan +térdére csap. Feláll. Egészen más, hideg gúnyos hangon, mint aki +dühös, amért megzavarták.</i> A kukorica! <span class= +"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span></p> +<h3>NYOLCADIK JELENET.</h3> +<p class="center">Voltak, András, László.</p> +<p class="center"><i>András kinyitja az ajtót és László belép. +András bejön utána. László megáll a küszöb előtt. János és Jolán +feláll.</i></p> +<p><span class="smcap">László</span>. Elkéstem egy kicsit. A +pincérekkel sok baj volt és a fiumei ember még mindig nem +telefonált. A sötétben üldögéltek?</p> +<p class="center"><i>András egyet csavar a falon. A kandeláber +kigyullad. András el.</i></p> +<p><span class="smcap">László</span> <i>észreveszi az ördögöt</i>. +Pardon, László vagyok.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>mormog valamit</i>.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Egy furcsa úr, akihez létrával +fog menni a halottkém.</p> +<p><span class="smcap">László</span>. Van szerencsém.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Azt akarja mondani, hogy az +akasztófán végzem? Nem. A halottégetés híve vagyok. Az gyönyörű +dolog. <span class="pagenum"><a name="Page_52" id= +"Page_52">-52-</a></span> Egyszer láttam egy stanicliban egy egész +berlini családot. Nagyon megható volt.</p> +<p><span class="smcap">László</span> <i>udvariasan nevet</i>. +Bizarr gondolat. <i>Körülnéz</i>. No gyerekek, hol a kép, hol a +kép? Égek a kiváncsiságtól. Hadd látom.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Nem láthatod, mert nincs.</p> +<p><span class="smcap">László</span>. Hát nem festettél? <i>Órájára +néz.</i> Másfél óra telt el.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Nem.</p> +<p class="center"><i>Szünet.</i></p> +<p><span class="smcap">János</span>. Sötétedett és mikor hozzá +akartam fogni…</p> +<p><span class="smcap">László</span>. De hát… amíg be nem +sötétedett?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>előlép</i>. Én vagyok az +oka. Jöttem és eldiskuráltuk az időt. De a méltóságos asszony +elmésen fizetett ki az alkalmatlankodásomért. Meghívott ma +estére.</p> +<p><span class="smcap">László</span>. Igen. Nagyon örülök.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem jövök üres kézzel. +Tegnap Fiuméban kukoricakirályokkal beszéltem. <span class= +"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span></p> +<p><span class="smcap">László</span>. Tudom, tudom, baj van. Füstöl +az amerikai.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>ijedten</i>. Hát az nekünk +nem jó?</p> +<p><span class="smcap">László</span>. Bizony nem. Életemben először +titkoltam el előtted, hogy baissere játszom.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Mit csinál az, aki baissere +játszik?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Magának vermet ás, hogy más +essen bele. Megnyugtathatom, az amerikai nem dohos.</p> +<p><span class="smcap">László</span>. Nem füstöl?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. De hiszen az előbb azt +mondta…</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Az egy hajó kéményének a +füstje volt. Csak meg tudok különböztetni egy tengeri hajót egy +hajó tengeritől!</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Furcsálom az +értesüléseidet.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ezt láttam. Hát már mindent +titkoljak el, amit láttam?</p> +<p><span class="smcap">László</span>. Ön kereskedő?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem. De azért néha rossz +helyen rossz időben kereskedem. <span class="pagenum"><a name= +"Page_54" id="Page_54">-54-</a></span></p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>belevág</i>. Csak tizenegy +felé jöhetek…</p> +<p class="center"><i>Diskurál vele.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>az ördöghöz</i>. Azonnal +akarok magával beszélni, négyszem közt. <i>Körülnéz</i>. De +hogyan?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogyan? Így ni. +<i>Lászlóhoz.</i> Akar látni valami rosszat? Nézzük meg azt a +szénvázlatot, amit János tegnap csinált őméltóságáról.</p> +<p><span class="smcap">László</span>. Hol van?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A műteremben.</p> +<p><span class="smcap">László</span> <i>a műterem felé indul</i>. +De hát miért nem festettél ma semmit? Mit csináltatok? <i>Jánossal +el a műterembe. Az asszony utánuk. Leghátul az ördög. Mikor az +ördög a küszöbhöz ér, megszólítja Jolánt.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Én itt maradok. Jőjjön +ki.</p> +<p class="center"><i>Visszafordul. A bejáraton belép Cinka.</i> +<span class="pagenum"><a name="Page_55" id= +"Page_55">-55-</a></span></p> +<h3>KILENCEDIK JELENET.</h3> +<p class="center">Az ördög, Cinka.</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Bocsánatot kérek…</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A művész urat keresi?</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span> <i>izgatottan</i>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Várjon fiam az előszobában. +Most megrendelők vannak itt. <i>Kitolja, kiszól utána.</i> Csak +üljön le, mindjárt elmennek. <i>Visszajön</i>.</p> +<h3>TIZEDIK JELENET.</h3> +<p class="center">Az ördög, Jolán.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>besiet</i>. Azért akartam +magával négyszem közt maradni, hogy megmondjam…</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ez hazugság.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Micsoda?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Akármi, amit mond. Azért +akar velem beszélni, mert érezte, hogy az ura rosszkor jött. Magát +ez bántja.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. De higyje el nekem… +<span class="pagenum"><a name="Page_56" id= +"Page_56">-56-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ilyet meg asszony ne +mondjon.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. De ha igazat akarok +mondani!</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ha igazat mond, akkor csal! +Maguk nők csak hazudjanak szépen, így még megértjük egymást +valahogy.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. De hát már teljesen az lesz a +vége, hogy azt gondolom és azt mondom, amit maga akar?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ott még nem tartunk, +fájdalom. Mit parancsol velem?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Meg akarom kérni, hogy ne +jőjjön el ma este hozzánk.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hm.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Most két perc alatt +lélekzethez jutottam. Én boldog és tisztességes asszony vagyok. Az +is maradok. És bánt a maga frivol hangja, a szava, a gondolata, meg +az a rejtett erő, amivel valami cél felé megy. Már rajtakaptam +magam, hogy érdekelt amit mondott. De hála istennek, belecsöngetett +a szónoklatába a drága jó uram. Jókor jött.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Csattanónak jött a mondatom +<span class="pagenum"><a name="Page_57" id= +"Page_57">-57-</a></span> végére. Én néztem a maga arcát. Hohó +madame! Abban a percben mi hárman <i>egy</i> párton voltunk!</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Könyörgöm, hagyja abba.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogyan! Már – fél?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem. <i>Ridegen, +hivatalosan.</i> Kérem, ne jőjjön el hozzánk ma este.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. El fogok jönni.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. És ha az uram fogja mondani, +hogy ne jőjjön?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Az ura azt fogja mondani, +hogy jőjjek.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. És ha én az <i>uram előtt</i> +fogom felszólítani, hogy ne jőjjön el?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Alkudjunk. Mondok valamit. +Ha ma délután, itt az ura előtt, még egyszer meg nem hív, nem +megyek el. De ha még egyszer meghív, ott leszek.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>megkönnyebbülten</i>. Ez már +beszéd. Lássa, most kedves volt. Szinte kezdek megnyugodni. +<span class="pagenum"><a name="Page_58" id= +"Page_58">-58-</a></span></p> +<h3>TIZENEGYEDIK JELENET.</h3> +<p class="center">Voltak, János, László.</p> +<p class="center"><i>János és László kijönnek a műteremből. László +rögtön az ördöggel kezd diskurálni, János pedig Jolán felé +megy.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Megyünk?</p> +<p><span class="smcap">László</span>. Igen. Öltözz, fiam.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>fölsegíti Jolánra a +kabátot</i>. Most látom, milyen rossz a vázlat.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Ne nézzen így, János.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Ha nem is nézem, látom.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>kezefejével eltakarja az +arcát</i>. Nem fog lefesteni, János. Gyerünk innen,… haza, haza, +haza… <i>Az Ördög és László felé indul.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>felkiált</i>. Hogyan? Ön +képviseli Pesten Freebody barátomat?</p> +<p><span class="smcap">László</span>. Barátja?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Húsz éve. Most is náluk +laktam Londonban! Tudja hogy… <i>Fanyar arcot vág</i>… baj van?</p> +<p><span class="smcap">László</span>. Érdekes! Ön már a második, +aki ilyesmit mond. <span class="pagenum"><a name="Page_59" id= +"Page_59">-59-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A fiatal Freebody elvesz +egy Fleury-Ravarin lányt. A Fleury-Ravarin-cégről pedig egész +Európában tudják, hogy a tönk szélén áll.</p> +<p><span class="smcap">László</span>. Tudom. <i>Megdöbbenve</i>. +Annak a lányát veszi el?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Az még nem volna baj. De +hogy lábraállítsa a részvényeket… de ez nagyon hosszú história és +nekem most sürgős dolgom van. <i>Indul</i>.</p> +<p><span class="smcap">László</span> <i>visszatartja</i>. De kérem! +Roppantul érdekel! Képzelheti, hisz az én bőrömről is van szó!</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Majd egyszer elmondom.</p> +<p><span class="smcap">László</span>. Hát ma este… hiszen hozzánk +jön.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Apropos. Jó, hogy +említette. <i>Jolánra néz.</i> Épp most exkuzáltam magam a +méltóságos asszonynál. Nem mehetek el. Az imént jutott eszembe, +hogy ma este föl kell mennem az angol főkonzulhoz.</p> +<p><span class="smcap">László</span>. Hát holnap reggel.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>bocsánatkérő +mozdulattal</i>. Hajnalban utazom. <span class="pagenum"><a name= +"Page_60" id="Page_60">-60-</a></span></p> +<p><span class="smcap">László</span>. Nekem ez az információ kell. +Erőszakot fogok alkalmazni. Édesem, kérd meg, hogy jőjjön el.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>zavarban</i>. De ha fontos +dolga van.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Na hát… fontosnak épen nem +nagyon fontos. Egy kis áldozattal…</p> +<p><span class="smcap">László</span>. Na lássa!</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. A világért sem akarom, hogy +áldozatot hozzon.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>homlokára csap</i>. Oh, +bocsánatot! Most jut eszembe, hogy az angol konzul nincs is Pesten! +Így hát ha ő méltósága…</p> +<p><span class="smcap">László</span>. Na, Jolán! <i>A kalapját +veszi.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>megadja magát</i>. Akkor… +legyen szerencsénk.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Pardon, asszonyom. Nem jól +hallottam.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Legyen szerencsénk.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>összecsapja a +bokáját</i>. Köszönöm.</p> +<p><span class="smcap">László</span> <i>Jánoshoz</i>. Te előbb +máshová mész?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Egy műkereskedő… <span class= +"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span></p> +<p><span class="smcap">László</span>. Nősülni jösz és még mindig… +műkereskedők?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>érdeklődve</i>. Mi az?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Az izé… a…</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Pszt! <i>Szünet</i>. Nem +kopogtattak az ajtón? <i>Mind figyelnek.</i></p> +<p><span class="smcap">László</span>. Nem hallottam.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Most megint. Alighanem itt +a műkereskedő. <i>Kinyitja a bejáratajtót.</i> Ja, maga az, szivem? +Tessék. <i>Beereszti Cinkát.</i></p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Jó estét.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Jó estét.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>Lászlóhoz halkan</i>. +Legyünk diszkrétek. Gyerünk. <i>Cinka mereven nézi Jolánt.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A műkereskedő.</p> +<p><span class="smcap">László</span>. Szervusz. <i>Előre megy sunyi +nevetéssel.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>Jolánhoz</i>. Maga nem +nevet?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>a műterem felé mutat</i>. +Kérem, kisasszony, mindjárt jövök.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Kérem? kisasszony? Ez +jó.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Kezét csókolom. <span class= +"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>néma főhajtással +indul</i>.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>útját állja</i>. Most én +hálás leszek a meghívásért. Én vissza jövök ám ezek közé, mert +tetszik tudni, én úgy itt felejtem a télikabátomat, mint annak a +rendje! <i>Kezet csókol Jolánnak, aki visszanéz Jánosra és Cinkára. +Jolán el.</i></p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>rásegítvén az ördögre az +általa a kezébe adott kabátot</i>. Kérem, ez a gazdám kabátja.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Fogja be a száját! +<i>El.</i> <i>András fejcsóválva utána.</i></p> +<h3>TIZENKETTEDIK JELENET.</h3> +<p class="center">János, Cinka.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Minek jöttél ide? Mit akarsz? +Hát nem megmondtam, hogy elmegyek hozzád?</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span> <i>sírásra álló hangon</i>. +Most szégyeltél a privát előtt.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. De ha megmondtam, hogy +elmegyek! Mit akarsz?</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Lent ültem a kávéházban és +<span class="pagenum"><a name="Page_63" id= +"Page_63">-63-</a></span> meggondoltam… mégis… édes János… +<i>Belekapaszkodik</i>… ne nősülj meg.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Összetöröd a galléromat.</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Tudod, az előbb még nem +bántam. De most, mikor láttam, hogy idejöttek ezek, a szivemre +szaladt az egész ügy. Ne nősülj meg.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>elérzékenyül</i>. Na ne sírj +mindig, fiam. Az nem szép. <i>Megsimogatja</i>.</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span> <i>kedvesen</i>. Ugy-e rémisztő +buta vagyok?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Igen, igen, fiam. Most kedves +vagy. Látod, így szeretlek, ha ilyen szép buta vagy. Most majd +fogok veled szépen, nyugodtan beszélni arról a házasságról. Na +gyere fiam. Maradj most itt. Jó is, hogy most itt vagy. Vesd le +szépen a kabátkádat. Így ni. <i>Lesegíti róla félig.</i> Én vagyok +a te barátod, és te vagy az én… az én… az én… az én… <span class= +"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span></p> +<h3>TIZENHARMADIK JELENET.</h3> +<p class="center">Voltak, az ördög.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>nesztelenül lép be és +folytatja a mondatot</i>… az én… az én… az én télikabátom itt +maradt. Az ostoba inasod a tiedet adta rám. <i>Leveti</i>. Hát én +már mindig olyankor jövök, amikor nőket vetkőztetsz?</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span> <i>rémülten</i>. Micsoda? +<i>Visszakapja a kabátját.</i> Hát még ez is?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mi ez? Női szabónál +vagyok?</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span> <i>kitörő sírással el</i>.</p> +<h3>TIZENNEGYEDIK JELENET.</h3> +<p class="center">János, az ördög.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Na ezt szépen elintézted.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ha ez köszönet, +szivesen.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>udvariatlanul</i>. Majd +behozatom a kabátodat. Nem tartóztatlak.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Leszakadt az akasztója. Az +inasod most varrja. Ha készen lesz, behozza. Borzasztó volt! +<span class="pagenum"><a name="Page_65" id= +"Page_65">-65-</a></span></p> +<p><span class="smcap">János</span>. Mi?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogy ez az asszony hogy +belekapaszkodott az ura karjába. Menekült hozzá valami elől.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Csak nem akarod azt mondani, +hogy előlem?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mondd, édesem. Jó – +szamárnak lenni?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Nem kéne veled szóba állnom, +de bosszant, hogy okos ember létedre ezt nem érted. Ezzel az +asszonnyal hat éve mindennap látjuk egymást és soha, soha nem +jutott eszembe, hogy… és ha egy pillanatra mégis,… hát kinevettem +magamat.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Csak rá kell nézni. Akkor a +tiéd, amikor akarod. Csak a kezedet kell kinyujtani utána. És a +szerencsédet, a boldogságodat jelenti… a nagy életet, amelyen lusta +vagy elindulni! Más ember egy életen át küzd egy ilyen asszonyért, +te meg találod. Talált kincs!</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Éppen nem talált kincs. +<span class="pagenum"><a name="Page_66" id= +"Page_66">-66-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Tavaly, ősszel, szeptember +hatodikán – még a dátumot is megjegyeztem – egy nagyon +hátborzongató történet esett meg velem. A nyári ruháimat eltettem, +az őszieket vettem elő, s öltözködés közben, az egyik őszi +mellényem zsebében találtam egy aranyat, amely ott lapult, ki tudja +mióta. Ejnye – mondom – talált pénz! Nézegetem, forgatom – ugyan +mikor felejthettem ezt a zsebemben? És ahogy nézem, egyszerre csak +kiesik a kezemből. Valahova elgurult. Hát lehajoltam utána. +Keresem, nem találom sehol. Idegessé tett, hogy így nyomtalanul +eltünt, kutatom, nincs sehol. Keresem egy félórát, háromnegyed +órát, – nincs. Most már bántott, hajszolt valami, most már a +fogamat összeszorítva, dühvel kerestem, észre se vettem, hogy +bútorokat döntök fel, – nincs. Behívom az inast. Kerestük együtt, +estig. Már csurgott rólam a veríték, reszketett a kezem az +izgatottságtól, éreztem, hogy meg <i>kell</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> találnom +ezt az aranyat, – de hiába volt minden. Akkor egyszerre felugrom és +rákiáltok az inasra: «Te megtaláltad és zsebrevágtad, gazember!» Az +inas dühbe jön, gorombán felel vissza. Meg akarom ütni – villan +egyet a szeme és előkapja a bicskáját. A revolveremhez nyúltam. +<i>Kivesz a zsebéből egy fényes revolvert és szép lassan leteszi az +asztalra.</i> Ezzel a revolverrel, ezzel, ni… látod? Ezzel a +revolverrel, majdnem embert öltem egy aranyért, ami nem kellett, +amiről addig nem is tudtam, amit találtam, de ami abban a percben, +hogy volt, megvolt. Az enyém volt.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>kissé zavartan</i>. Én… én… +a talált pénzt borravalónak adom.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Én is annak akartam adni. +De elgurult! És ami gurul előlünk, annak utána megyünk! Azt +kergetjük! Hisz ez a férfi! És utána mégy te is a talált +aranyadnak, ha majd egyszer gurul előled! És akkor, ami addig +talált arany, rongyos arany volt, szép, fényes arannyá <span class= +"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> válik, ami +csillog, ami drága, ami kéne!</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Talált aranyért revolverhez +nyúlni!</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Így drágul meg majd ez a +kis asszony is a szemedben. Majd érzed: ez szárnyakat adott volna! +Ez meleg, színes! Az ő forró lélekzetén a legszebb lázak gyúlnak! +Majd mondod, ha gurul: nagy ember lehettem volna… művészet? Dehogy! +A szeretőd kedvéért, hogy egyre jobban és halálosabban csókoljon! +<i>Kezébe akad a sál, ami Jolánon volt.</i> Ez az a sál, ami azon a +szép, édes mellén volt.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>halkan, érzékien</i>. Olyan +a melle, mint egy kis párna.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A szeme alvó parázs. Mint a +fátyollal letakart gyémánt.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>halkan ismétli</i>… mint a +gyémánt…</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Két szép ember. Ez +felfokozza a gyönyörűséget. Nem az esik jól neked, hogy ő szép, +hanem, hogy te vagy szép! <span class="pagenum"><a name="Page_69" +id="Page_69">-69-</a></span></p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>nagy izgalomban</i>. Hiszen +te megbolondítasz… te itt tragédiát főzöl… romlásba viszel… ne +beszélj!!</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Megint félsz! +Takarékoskodol! Mikor az élet csak akkor kincs, ha pazarolják!</p> +<p><span class="smcap">János</span>. De… miért mondod ezeket… +hogyan… miért… <i>ijedten</i>… Ki küldött téged?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>elsötétült arccal</i>. +Senki. Itt vagyok.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Nem. Tudod? Nem! Nem kell a +talált arany! Esztendőkig jártam körüle, majd csak elmegyek +mellette most is!</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>hirtelen</i>. És ha majd +elgurul előled? Ha elviszi más?</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>felháborodva</i>. +Kicsoda?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>diadallal</i>. Én!</p> +<p class="center"><i>Szünet</i>.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Te???</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ma este! Ma éjjel! Egy +estén az enyém! Úgy játszom vele, ahogy akarok! És odajön, ahova +viszem! Hahó! <span class="pagenum"><a name="Page_70" id= +"Page_70">-70-</a></span> Hatezer év óta nem volt ilyen +szeretőm!</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>rémülten</i>. Mit +mondtál?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Szeretőm! Úgy fog hajlani, +ahogy hajlítom! Gyere el ma este oda a szalonjába, a csillárja alá, +a parfümbe, a sok meleg lélekzet közé és nézd végig, hogyan szédül +el egy asszony! Mire kihajnalodik…</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Elég!</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. És akkor jössz te is! +Szaladsz a kincsed után! És minden órában, amiről nem tudod, hogy +hol töltötte, nálam volt! A ligetben látsz egy lefüggönyözött +kocsit. Megdobban a szived: «Kik ülnek ebben?» Tudod, kik? Mi ülünk +majd benne! És az utcasarkon két összebujt ember surran előled. +Megijedsz: Kik voltak ezek? Mi voltunk! És minden kocsiban mi +ülünk, minden sötét utcában mi osonunk, ketten – minden függöny +mögött, ahol hirtelen elalszik egy lámpa, mi öleljük egymást és +kinézünk a forró szobából, rád, <span class="pagenum"><a name= +"Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> a te vad, szerelmes, +szomorú, sápadt arcodba, a te ijedt szemedbe, és össze fogunk bújni +és nevetni fogunk rajtad, édesen, melegen…</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>a legnagyobb +izgatottságban</i>. Elég volt!!</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>egy hanggal fölébe +csap</i>. Nevetni fogunk rajtad, te szomorú ember, te +alkalom-elszalasztó, és ő fog jobban nevetni, édesen, sikoltozva, +mint akit csiklandoz egy férfi!</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>ordítva</i>. Te!!! <i>Rácsap +a revolverre. Az ördög villámgyorsan lecsap a kezére.</i></p> +<p class="center"><i>Szünet</i>.</p> +<p class="center"><i>János lehajtja a fejét. Lassan elhúzza az +ördög keze alól a kezét. Aztán az ördög is elveszi a kezét a +pisztolyról. János a földre néz. Ebben a pillanatban nesztelenül +megjelenik András az ördög mögött a bundával. Az ajtót nyitva +hagyta. Most rásegíti az ördögre a bundát és az ajtóhoz áll. Az +ördög a cilinderét a kezébe veszi. Az asztalhoz lép, elveszi onnan +lassan a revolvert. A kezében tartja.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>nagyon halkan, szomorú +mosollyal,</i> <span class="pagenum"><a name="Page_72" id= +"Page_72">-72-</a></span> <i>atyai, meleg, vontatott hangon.</i> +Látod fiam. Te is hozzányulsz… talált aranyért… ehhez a +revolverhez…</p> +<p class="center"><i>Fölteszi a cilinderét és nem veszi le szemét +Jánosról. János egy helyen áll és komoran néz a földre. Az ördög +lassan az ajtóhoz megy. A küszöbről visszanéz. Villan egyet a +szeme. Aztán eltünik. András csöndesen beteszi utána az ajtót és +némán áll mellette. Egy pillanatnyi szünet. Aztán hirtelen a +függöny.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= +"Page_73">-73-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>MÁSODIK FELVONÁS.</h2> +</div> +<p class="center"><i>Hall, a László-villában. Háttérben balról +ajtó, melytől 8–10 lépcső vezet le. Jobbról s a háttér jobbfelén +télikert üvegfallal a kertre. Jobbról elől ajtó. Kanapé, fotelek, +asztal íróeszközzel. Történik aznap éjszaka éjfél után.</i></p> +<h3>ELSŐ JELENET.</h3> +<p class="center">Vendégek, majd Elza, az ördög.</p> +<p class="center"><i>Mikor a függöny felgördül, urak és hölgyek +sétálnak a hallban és a télikertben. A hátsó ajtó, mely egy díszes +szalonba nyílik, nyitva van. Az emeletről keringő hallatszik +fojtott hangon, cigánybanda játssza.</i></p> +<p><span class="smcap">Első hölgy</span>. Ki az a fekete ember, kit +maga az előbb a faképnél hagyott? <span class="pagenum"><a name= +"Page_74" id="Page_74">-74-</a></span></p> +<p><span class="smcap">A második hölgy</span>. Nem tudom.</p> +<p><span class="smcap">Egy úr</span>. Velem is kellemetlenkedett. +Tizenkét évvel ezelőtt magyarosítottam a nevemet, még a régi +nevemen szólított.</p> +<p><span class="smcap">Első hölgy</span>. Ki az? Kellemetlen +fráter.</p> +<p><span class="smcap">Második hölgy</span>. Odamegy az uramhoz és +azt mondja neki: Ma olyan hideg lesz éjszaka, hogy az ön fogai +vacogni fognak a pohárban.</p> +<p><span class="smcap">Egy hölgy</span>. Jolán azt mondja, hogy +Száki János hivatta meg. Annak a barátja. <i>Közben lárma.</i></p> +<p><span class="smcap">Első kövér hölgy</span> <i>jön le a +lépcsőn</i>. Hallatlan.</p> +<p><span class="smcap">Többen</span>. Micsoda?</p> +<p><span class="smcap">A kövér</span>. Az a fekete ember, a Száki +barátja, védelmébe vette Tóth Elzát, a szemtelen Elzát és +maliciákat mond mindenkinek, aki Elzát bántja. Én például azt +mondtam az Elzának: fiam, magát ma este itt férjhez fogják adni, +örülök, hogy végre baleknak látom. Hát azt mondja nekem: önök pedig +elefántok. Én tudom, mi az elefánt, de az <span class= +"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> én +termetemmel, ha ezt nekem mondják… <i>Szörnyűködés</i>.</p> +<p><span class="smcap">Az egyik</span>. Jön! jön! Elzával jön! Én +nem akarok vele találkozni!</p> +<p><span class="smcap">A másik</span>. Én se! <i>Elmenekülnek a +télikerten át. Több úr vigan utánuk szalad.</i></p> +<p><span class="smcap">Egy úr</span> <i>fenn az ajtónál</i>. +Jön!</p> +<p class="center"><i>Hirtelen csönd támad. Az az úr is elmenekül. +Fenn az ajtóban megjelenik az ördög, karonfogva Elzával. Lassan +jönnek le a lépcsőn. Mögöttük becsukódik az ajtó és elhallgat a +zene.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>a hölgyekhez</i>. Itt +nagyon nagy a csönd hölgyeim. Ahol ennyi hölgy hallgat, ott rosszat +beszéltek valakiről.</p> +<p class="center"><i>Halk nevetés. Duruzsoló, társalgó moraj indul +meg. Az ördög előre jön Elzával.</i></p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Miért hozott ide? Azt mondtam, +olyan helyre vezessen, ahol négyszemközt beszélhetünk.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem telik bele öt perc, +négyszemközt leszünk. Csak meg kell mondani mindenkinek azt, amitől +elmegy. Aki ehhez ért, az tudja, mi a magány. <span class= +"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Miért mond maga mindenkinek +kellemetlenségeket?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ma éjjel itt egy feladatot +kell véghez vinnem, és ehhez szükségem van az egyedüllétre. Na már +most, ha kellemes vagyok, körülrajong a társaság. Ha hallgatok, +hozzám jönnek azok az öreg urak, akiket senki sem hallgat végig és +nem mennek le a nyakamról. Hát kellemetlen vagyok, mert magam +akarok lenni. A malicia a gőgös lények rovarpora. És most bízza rám +a takarítást. <i>A kövér hölgyhöz lép.</i> Ne vegye sértésnek, amit +az imént mondtam. Mi itt ma valamennyien elefántok vagyunk.</p> +<p><span class="smcap">A kövér</span>. Köszönöm. Újból +köszönöm.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ez csak névleg házszentelő +estély. Valójában nagy elefánt-estély. Mi ma azért vagyunk itt, +hogy ne lássuk, mikor Lászlóné férjhezadja a szemtelen Elzát.</p> +<p><span class="smcap">Első hölgy</span>. Hallottam, Száki Jánossal +boronálják össze.</p> +<p><span class="smcap">A kövér</span>. Ez nagyon szép, nemes dolog. +<span class="pagenum"><a name="Page_77" id= +"Page_77">-77-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ez új divat: megházasítani +az udvarlót.</p> +<p><span class="smcap">Második hölgy</span>. Hiába gúnyolódik, ez +legalább becsületes.</p> +<p><span class="smcap">Harmadik hölgy</span>. Tisztességes.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mikor a férfi kezd +veszedelmessé válni, mikor méltóztat érezni, hogy: Jesszusom, ez az +ember nagyon is érdekel – mikor nem tetszik tudni bróm nélkül +elaludni, ha ott vacsorál maguknál, akkor hirtelen fogják és +feleséget szereznek neki. Én tudok egy hölgyet, aki már két embert +rázott le így. Az egyik egy mérnök volt.</p> +<p><span class="smcap">Második hölgy</span> <i>találva érzi +magát</i>. Ne menjünk egy pohár pezsgőre a buffetbe? <i>Egy másik +nővel elmegy a lépcsőn.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>a kövér nőhöz</i>. A +tisztességben maradásnak ez az egyetlen trükkje, amit Pesten +eszeltek ki. Ebben a lusta városban. Máshol végigélik az asszonyok +a szerelmeiket. Vagy félre lépnek, vagy megküzdenek magukkal, +belesoványodnak, beletörődnek, – de ez a parasztos <span class= +"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> megoldás, +a drámának ez az elkerülése, ez a mienk. Nem szeretem az olyan +lelki drámát, amely helyszerzéssel végződik. Az ilyen asszony nem +hősnő, hanem cupringer.</p> +<p><span class="smcap">A kövér</span>. Óh!</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Maguk sohasem tornáztak. +Maguk nincsenek lelki válságokra berendezve, mint a francia, vagy +az orosz nők. Maguk nem gyalogolnak keresztül vizen, sáron, havon. +Maguk konfortábliba ülnek, testileg is, lelkileg is. Csak drámát +ne! Még a szinházban se! A nyugtalanító férfi – el! Fort mit +Schaden. És ezt nevezik a magyar írók az asszonyi élet +rejtelmeinek. Emelem poharamat a budapesti nőkre. <i>Két-három nő +sértődötten el.</i></p> +<p><span class="smcap">Első úr</span>. Ön rútul gondolkozik a mi +hölgyeinkről.</p> +<p><span class="smcap">A kövér</span>. Csak mondják meg neki. <i>A +második úrra mutat.</i> Ide nézzen Bodajki úrra. Ez még abból az +iskolából való, amely tisztelte a nőket. Férfiakkal szemben bátor. +Velünk olyan, mint a kezes bárány. <span class="pagenum"><a name= +"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>végignéz rajta</i>. Nem +szeretem az olyan bárányt, amelyik váltókon kezes. <i>A második úr +sértődötten távozik.</i></p> +<p><span class="smcap">Első úr</span>. Ön rútul gondolkodik a mi +hölgyeinkről.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem rútul. Szabadon. Én +szabadgondolkozó vagyok. Ne ijedjen meg ettől a szótól. Ez Pesten +azt jelenti, hogy szabad gondolkodni. Nem azt, hogy muszáj. <i>Az +első úr sértődötten el.</i></p> +<p><span class="smcap">A kövér</span>. Mit csinál maga, ha majd +olyan emberre akad, aki nem dugja zsebre a maliciáit, mint ezek. +Valami bátor emberre. Bár itt volna az uram. Az egyszer megütött +egy cirkuszi birkozót.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Gyáva fráter!</p> +<p><span class="smcap">A kövér</span>. Micsoda?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Most már nem ez a bátorság, +nagysád. Azelőtt ahhoz kellett bátorság, hogy megüssek egy atlétát. +Merjen az ura nyilvánosan megütni egy nyomorékot. Akkor elhiszem +róla, hogy bátor ember. <span class="pagenum"><a name="Page_80" id= +"Page_80">-80-</a></span></p> +<p><span class="smcap">A kövér</span>. No ez szép. A szamárról van +följegyezve, hogy megrúgja a haldokló oroszlánt.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ojjé! a szamaraknak már +egész új eljárásuk van. Megcsókolják a haldokló oroszlánt. Hátha +felgyógyul?</p> +<p><span class="smcap">A kövér</span>. Magával nem lehet bírni.</p> +<p><span class="smcap">Negyedik hölgy</span>. Christennével hiába +kezd. Azt nem főzi le. Ő köztünk a legférfiasabb asszony.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A férfiasság szép dolog. A +jó szivar illatos úgy-e? De mit tart ön az olyan gyöngyvirágról, +amelynek szivarszaga van?</p> +<p><span class="smcap">A kövér</span> <i>a negyedik hölgyhöz</i>. +Ezt neked köszönhetem. <i>Sértődötten el.</i></p> +<p><span class="smcap">Negyedik hölgy</span>. No maga ugyan finoman +beszélt ezzel a hölggyel.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Csak nem fogok vele finoman +beszélni! Nézze meg az ember! Hiszen ez úri asszony, nem +konyhaszolgáló!</p> +<p><span class="smcap">Negyedik hölgy</span>. Nekem ebből elég +volt. <i>El.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_81" id= +"Page_81">-81-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>ötödik hölgyhöz, aki egy +hölggyel beszélt.</i> Ennek a hölgynek az ura kárpitos.</p> +<p><span class="smcap">Ötödik hölgy</span>. Igen. Honnan tudja?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A ruhájáról. Ilyen +szövetben ma már csak fotelek és diványok járnak. De meg ne mondja +neki.</p> +<p><span class="smcap">Ötödik hölgy</span> <i>nevet</i>. Hová +gondol. <i>Nevetve a másik nőhöz megy.</i> Te…</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>Elzához</i>. Most el +fogja neki mondani.</p> +<p><span class="smcap">Ötödik hölgy</span> <i>a hatodikhoz</i>. De +add a szavadat, hogy nem fogsz megharagudni érte.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Most a szavát fogja +adni.</p> +<p><span class="smcap">Hatodik hölgy</span>. Szavamat adom.</p> +<p><span class="smcap">Ötödik hölgy</span>. Azt mondta, hogy… +<i>Beszél vele.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. És most meg fog +haragudni.</p> +<p><span class="smcap">Hatodik hölgy</span>. Szemtelenség!</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Miért mondta ezt neki?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogy kimenjen.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Miért nem mondta neki +magának?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogy összevesszenek. +<span class="pagenum"><a name="Page_82" id= +"Page_82">-82-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Ötödik hölgy</span>. Ez a legnagyobb +arrogáncia. <i>Kimegy.</i></p> +<p><span class="smcap">Hatodik hölgy</span>. De Lili, na ne +haragudj… <i>Utána szalad.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Kettőt egy csapásra. +<i>Körülnéz és meglátja az utolsó embert, akit még nem mart ki. Ez +egy éltes úr. Oda megy hozzá.</i></p> +<p><span class="smcap">Az éltes úr</span> <i>fölkel</i>. Radványi +Radó vagyok.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>ismétli</i>. Radványi +Radó. Hm…</p> +<p><span class="smcap">Az éltes úr</span>. Igenis, Radványi +Radó.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hm. Ismeri ön azt a régi, +jó magyar nevet, hogy: Füspök?</p> +<p><span class="smcap">Az éltes úr</span>. Ismerem.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Füspök. Ha az ember látja, +Püspöknek olvassa, mint ahogy az értelem kívánja. Első látásra +megesküdnék rá, hogy Püspök és csak ha aztán jól megnézi, akkor +látja, hogy nem Püspök, hanem Füspök.</p> +<p><span class="smcap">Az éltes úr</span>. Mit akar ezzel +mondani?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Semmit. Csak ez jut mindig +eszembe, mikor kitért izraelitát látok. <span class= +"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> Első +látásra Püspök. Utóbb kisül, hogy már régen Füspök.</p> +<p><span class="smcap">Az éltes úr</span> <i>sértődötten +el</i>.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>Elzához</i>. És most, +hogy magunkra maradtunk, parancsoljon velem.</p> +<h3>MÁSODIK JELENET.</h3> +<p class="center">Elza, az ördög.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Azért húztam félre, mert nekem +is mondott valami kellemetlent, amire felelni akarok. <i>Figyel a +zenére.</i> Négyest táncolnak. Lemond róla?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Egy négyesről egy +kettesért, mindig.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Megvet engem, hogy +udvariaskodik velem?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem. Magamat vetem meg, ha +udvarias vagyok.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Azt már szeretem, ha így +beszél.</p> +<p>Mert velem nem szokás udvariaskodni. Én rajtam minden férfi +kipróbálja, hogy milyen goromba tud lenni. Nekem olyan arrogáns +hírem van, hogy… <span class="pagenum"><a name="Page_84" id= +"Page_84">-84-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Tudom.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Úgy hívnak, hogy szemtelen +Elza.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Tudom.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Engem zavarba hoz azzal, ha +gyöngéd. Akkor én nem tudok epét kifejteni. Kérem legyen valamivel +gorombább, hiszen azért választottam éppen magát a sok frakkos alak +közül, mert olyan kellemetlen.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Kegyeskedjék parancsolni +velem, kedves nagysád.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Hát hogy szemtelenkedjem én +most magával?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hódoló szolgája vagyok, +csináljon velem, amit akar.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Pfuj, milyen neveletlen. +<i>Feláll</i>.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Végeztünk?</p> +<p><span class="smcap">Elza</span> <i>hirtelen</i>. Nem. Mikor a +négyesre beharangoztak, valami olyat mondott, amiből arra +következtettem, hogy Jánosnak barátja. Úgy van?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Úgy.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Tudja, én az ilyen frakkos +alakokat, mint maga, nem veszem komolyan. <span class= +"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> Amit így +estélyen beszélnek, az olyan, mint a tegnapi ujság. De nevettek +rajtam a frakkosok, meg a félmeztelenek.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Kicsodák?</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. A nők. Hát ezt az egyet nem +akarom. Nevetséges nem akarok lenni. Elhatároztam, hogy +fölvilágosítom a közvéleményt. A maga kérdése kapóra jött. +Hallgasson ide. Üljön le.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Köszönöm. <i>Nem ül +le.</i></p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Üljön le, ha mondom. Nem +udvariasság ez. Szeretem, ha ül az, akivel beszélek. Ülő emberrel +szemben könnyebben van igaza az embernek.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Kérem. <i>Leül.</i></p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Maga azt kérdezi tőlem, hogy én +vagyok-e az, akit hozzá adnak Jánoshoz? Így kérdezte, úgy-e?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Így.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Nem úgy, hogy én vagyok-e az, +aki hozzá megy?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem így.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Hát igenis én vagyok az. De én +<span class="pagenum"><a name="Page_86" id= +"Page_86">-86-</a></span> rajtam ne mulasson senki, mert én mindent +tudok. Érti? Tudom, mi van.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Értem. <i>Fel akar +kelni.</i></p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Üljön le. Nekem ne jőjjenek +gratulálni, hogy aztán, ha elmennek, a markukba nevessenek. Én nem +veszem be a maszlagot. Érti? Én tudom, kik maguk. Maguk mind egy +maffiába tartoznak. Maguk mind férjhez akarnak engem ehhez a fiúhoz +kenni.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Pardon.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Léha fráterek, akiknek a +veséjükbe látok. Én hozzá megyek, ha megkér. Tudja? Én hozzá +megyek.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem hiszem.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Akár hiszi, akár nem. A +felesége leszek.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hát ha már megtisztelt a +bizalmával, hadd mondom meg én is a magamét. Nem lesz ebből semmi. +<i>Fölkel.</i></p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Üljön le.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Pardon, most üljön le maga, +mert most nekem kezd igazam lenni. Én tudom az intim okát ennek a +partinak. <span class="pagenum"><a name="Page_87" id= +"Page_87">-87-</a></span> De ön… <i>Arra megy egy inas.</i> Kérem. +<i>Az inas megáll.</i> Itt a ruhatári számom. A téli kabátomban van +egy sárga bőrtárca. Hozza azt be.</p> +<p><span class="smcap">Inas</span>. Igenis. <i>El.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ön vagy nem tudja az okát, +vagy…</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Vagy?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Vagy nem akarja tudni. Ön +belemegy abba, hogy…</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Mibe megyek bele? Nem kell +kanyarognia, hisz ép ezt akarom megmondani. Belemegyek abba, hogy +felesége legyek egy férfinek, aki egy más nőt szeret. Mondjak +olyat, amitől elájul? Hát én belemegyek abba, hogy nászútra menjek +egy emberrel, aki még akkor is egy más nőre fog gondolni és aki a +legszebbet, amit férfi nőnek adhat, a fantáziáját ott hagyta egy +asszonynál, mikor engem elvett. Maga nem ismeri a szemtelen +Elzát.</p> +<p class="center"><i>Az inas behozza a bőrtárcát, átnyujtja az +ördögnek és kimegy.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_88" id= +"Page_88">-88-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem is hittem, hogy ennyire +izgatja ez a téma.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span> <i>növekvő izgalommal</i>. De én +rajtam ne nevessen senki! Ne higyjék, hogy maguk hecceltek bele. Ne +mulassanak rajtam! Vegyék tudomásul frakkosok és félmeztelenek, +hogy én tudom, hová megyek. Tudom, kinek a kedvéért megyek. És +büszkén, fölemelt fejjel megyek! Mindent tudok és mégis hozzá +megyek.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Miért? <i>Kinyitja a +bőrtárcát.</i></p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Mert… szeretem ezt az embert! +<i>Hirtelen néma sírásba fullad.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Parancsoljon! <i>A nyitott +nécessaireből egy finom női zsebkendőt húz elő és átadja.</i> Ezt a +bőrtáskát mindig magamnál hordom, mikor nők közé megyek. Ez egy +sírási neszesszér. Ebben megvan minden, ami a női síráshoz +szükséges. Mindenekelőtt zsebkendő.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span> <i>átveszi a zsebkendőt</i>. +<i>A szemét törülve.</i> Szeretem. <i>A következők alatt az ördög +sorra mindenfélét vesz elő a táskából és sorrend szerint átadja +Elzának, aki mindent gépiesen átvesz</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> <i>és +használ. 1. kis tükröt, 2. kis fésűt, mellyel Elza a frufruját +igazítja, 3. puderes tupflit, 4. puderes skatulyát, mellyel Elza a +szeme vörösségét tünteti el. Az itt következő beszélgetés ezalatt +folyik.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hát ez az a híres +szemtelenség?</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Nem ez az. Mikor négyesre +harangoztak, még fiatal lány voltam. Most már öregasszony vagyok. +Maga volt az első, akinél el akartam kezdeni a közvélemény +csinálást. És már itt megbuktam. Mit csináljak?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Szép kisasszony, neki kell +menni a küzdelemnek. Nyiltan kell! Támadni kell! Szépnek kell +lenni.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Még azt is megpróbálom.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Szemébe kell nézni annak az +asszonynak. Úgy-e érzi néha, hogy nehéz küzdeni egy asszony ellen… +tudom, hogy lánynak ez a legkeservesebb… hogy az ellenfele már… +izé… ivott a szerelemből, hogy ért hozzá… hogy… Mondjak olyat, +amitől elájul? <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= +"Page_90">-90-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Mondjon.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogy ez az asszony már +felszabadult ennél a mesterségnél…</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Akkor?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Akkor gondoljon arra… én +mondom magának, bennem nincs sok szív, de férfi vagyok a fejem +búbjától a talpamig… egy nagy dolog van a világon… a legnagyobb erő +még a legszebb, legingerlőbb asszonnyal szemben is… szűznek +lenni!</p> +<p><span class="smcap">Elza</span> <i>puderezve magát</i>. +Gondolja?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. És <i>így</i> kell +szembeszállni vele. Hogy ő is neki vaduljon! Nem kell félni +tőle!</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Gondolja?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogy ő is bele menjen a +háborúba. Hogy amikor már mindenikük kijátszotta a utolsó aduját +is, akkor maga még mindig megállhasson vele szemben fölemelt +fejjel, mint mondani tetszett és arcába mosolyoghasson a szűz lány +rettenetes fölényével. Hímpor, hímpor, frisseség, érintetlenség! +<span class="pagenum"><a name="Page_91" id= +"Page_91">-91-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Szabad nekem ezt hallgatnom, +amit maga beszél?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem szabad, de ép azért +csak hallgassa. Győzni fog. És most menjen, táncoljon vele. De ne +utánozza az asszonyokat. Ne kacérkodjék. Ne szemtelenkedjék.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Hisz én utálom magamat, mikor +szemtelen vagyok, de muszáj, mert különben hol az egyéniségem?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ugyan, ugyan. Süsse le a +szemét, szégyelje azt a szép fehér nyakát, nézzen félve, reszketve +a fiú szemébe, éreztesse vele azt, ami lányban a legizgatóbb: hogy +maga zsákmány, aki vár az édes elrablásra. Föl a fejet kis lány. +Na, ne lógjunk így. Így ni. És ha még egyszer az életben valaki +magának azt mondja, hogy szemtelen, mondja meg neki, hogy egyszer +egy idegen úrral félre vonult a hallba és azt hitte, hogy le fogja +főzni, túl fogja kiabálni és attól az úrtól oly csöndesen, oly +piszén, oly szerényen, úgy lefőzve és megcsöndesedve <span class= +"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> ment el, +hogy az az úr mélyen elszégyelte magát és azon kezdett gondolkozni, +vajjon nem ő-e a legnagyobb gazember ezen a világon? Amiben talán +igaza is volt.</p> +<p class="center"><i>A lépcsőig kísérte. Fenn a lépcső fölött az +ajtóban megjelenik János.</i></p> +<h3>HARMADIK JELENET.</h3> +<p class="center">Elza, János, az ördög.</p> +<p class="center"><i>Elza hirtelen hátat fordít neki és az ördöghöz +fordul.</i></p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Hát ne szemtelenkedjem?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem. <i>János +lejön.</i></p> +<p><span class="smcap">János</span>. Kerestem mindenütt, kis +Elza.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span> <i>lesüti szemét</i>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Miért vonult ide?</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Magányra volt szükségem. Akit +érdekelek, az úgy is megtalál.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Szomorúnak látszik. Olyan kis +lányos így. Valami bánata van.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Óh nincs. <span class= +"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span></p> +<p><span class="smcap">János</span>. Fenn a táncteremben majdnem +asszonyos volt, friss, vidám, kacér, most meg ilyen csöndes. Mi +történt magával? <i>Körülnéz, meglátja az ördögöt.</i> Ja?? Most +már értem.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ne hidd, hogy én +szomorítottam el.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>Elzához közel megy</i>. Nem +is hiszi, mennyivel szebb így. A másik modora nem áll jól magának. +Ez az igazi. Az ember szeretné dédelgetni, vigasztalni, bocsásson +meg, de az ölébe venni, simogatni.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span> <i>szégyenlősen</i>. De +János…</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Megbocsájtanak, de +üdvözölnöm kell a háziasszonyt. <i>Felszalad a lépcsőn, el. János +és Elza helyet foglalnak a színpad jobbfelén.</i></p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Ki ez az ember? Félek tőle.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Állítólag ismerősöm. +Erőszakkal a barátom. Én egy neuraszthéniás bölcsnek nézem. De ne +róla beszéljünk. Örülök, hogy magát ilyennek látom. Ebben a +romlott, forró levegőben… <span class="pagenum"><a name="Page_94" +id="Page_94">-94-</a></span> Nem érzi, hogy ma itt különösen forró, +izgató a levegő.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. De igen. Mintha valami vad +meleg szél fújna. Olyan, mint a sirokkó. Én úgy félek.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Ezt se mondta még soha. Pedig +mily jó bátorítani egy szép gyereket, mikor fél. <i>Az ördög +megjelenik fent az ajtóban, Jolánnal karonfogva. Lejönnek és balról +helyezkednek el. Az ördög köhécsel.</i></p> +<h3>NEGYEDIK JELENET.</h3> +<p class="center">Az ördög, Jolán, János, Elza.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem. Talán ne zavarjuk az ifjú +párt.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem kell túlságosan +tapintatosnak lenni. <i>Helyet mutat balról Jolánnak. +Leülnek.</i></p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Itt van Jolán, nem érdekli?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Már üdvözöltem. Beszéljünk +magáról. Ma mindennél jobban érdekel az, hogy… <i>Beszélnek.</i> +<span class="pagenum"><a name="Page_95" id= +"Page_95">-95-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Úgy látom, ezek végre +megtalálták egymást.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Lehet. Kellemetlenül +érinti?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. A világért sem.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Menjünk máshová?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem, nem. Örülök, mikor ily +szépen látom fejlődni a fáradozásom gyümölcsét. +<i>Beszélnek.</i></p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Ezek rólunk beszélnek.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Ne törődjék vele. Örüljünk, +hogy végre egy pillanatra magunk maradtunk. Boldog vagyok, mert úgy +érzem, hogy ma este végre fölfedeztem magát.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Miért néz mindig oda?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Csak épen… véletlenül. +<i>Beszélnek.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hagyjuk őket. Hát mégis +eljött, erőszakos ember.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem jöttem ok nélkül. Ma +délután vállalkoztam valamire.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Mire?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Megigértem valakinek, hogy +a mai éjszakán elcsavarom az ön fejét.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Kinek igérte meg? <span class= +"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Jánosnak. Még a részleteket +is sziveskedtem előre bejelenteni.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. És János?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogy mit mondott?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Tűrte ezt?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Felelt valamit. Mondhatom, +kissé meglepő volt a felelet. De most nem mondom meg, félek, hogy +bántaná magát.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem bánt. Mondhatja +bátran.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Majd talán később. Folyton +a túlsó oldalra néz.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem. <i>Hirtelen</i>. Érdekes +szeme van magának.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Más világ. Ahány nő, annyi +világ. Maga nekem új világot jelent.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Ugyan mit jelenthet egy ilyen +nagy művésznek az én kis leány életem?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Talán mindent.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mintha aludnék. De ha +egyszer valaki megcsókolja a szemét, fölébred a tekintete és én +látom, mennyi forró asszonyiság ég a maga alvó szemében. +<span class="pagenum"><a name="Page_97" id= +"Page_97">-97-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem szeretem, ha így beszél. +Olyan érzés, mintha gyujtogatna.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A kis fehér keze már ég. +Érzem, ahogy a kezemhez ér.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>kacéran</i>. Úgy-e az +gyerekes volna, ha most elhúznám innen a kezemet. <i>A kezük, ahogy +egymás mellett ülnek összeér.</i></p> +<p><span class="smcap">János</span>. Az ejt gondolkodóba, hogy még +ilyen szelidnek nem láttam.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Nem tudom, de mintha magával +szemben egészen más volnék.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Szinte szégyellem a régi +bűneimet, mikor a tiszta gyermekarcába nézek.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Talán ettől olyan meleg a +tekintete. Süti a homlokomat.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Délután óta csudálatosan +kivirágzott az arca.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Talán azért, mert egy különös +valaki ül mellettem, egy ismeretlen lény, akiről csak azt érzem, +hogy férfi, de annak aztán az!</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Megszépül, mikor ezt a szót +<span class="pagenum"><a name="Page_98" id= +"Page_98">-98-</a></span> mondja: férfi. Milyen szép lehet, mikor +már nem mondja.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Oh egy ilyen érzés letörli a +régi bűnöket. Modern embernek az első szerelme rendszerint egy +utolsó lány. De az első lány aztán az utolsó szerelme.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Én még soha nem voltam +szerelmes. De már kétszer ábrándultam ki.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Arra vagyok büszke, ha egy +asszonynak ismeretlenül tetszem. Akkor tudom, hogy magamért +szeret.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Annyiban igaza van, hogy… az +ismeretlenség határozottan… határozottan…</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Illuzió dolgában… ami az +illuziókat… ami azt illeti…</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ezért nem teszek önnek +vallomásokat.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Igen… vallomások? Nem hinném, +hogy… habár… tényleg… nézet dolga… különben…</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Nem jól nevelik a mai +lányokat.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Semmi kétség… a leánynevelés +<span class="pagenum"><a name="Page_99" id= +"Page_99">-99-</a></span> nálunk… a közfelfogás… alapjában véve… +tulajdonképen…</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>… a lényege… a lényege a +dolognak…</p> +<p><span class="smcap">János</span>… tulajdonképen…</p> +<p><span class="smcap">Elza</span> <i>hirtelen feláll</i>. Kísérjen +fel kérem az emeletre. Bodajkinak igértem a második négyest.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>feláll</i>. Már megy?</p> +<p><span class="smcap">Elza</span> <i>majdnem sírva</i>. <i>Sürgető +hangon.</i> Igen. Igen. Jőjjön. <i>János áll.</i> Jőjjön.</p> +<p class="center"><i>Elza a lépcső felé megy. János utána. Mikor +elhaladnak Jolán mögött, Jolán hanyagul hátra szól.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Te nem táncolsz?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>udvariasan +feláll</i>.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span> <i>megáll</i>. Hogy táncolnék, +mikor állok. <i>Egy lépést tesz a lépcső felé.</i> Élesen. De most +táncolni megyek.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>feláll</i>. Csak menj +fiam.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Én ugyan utálom a táncolást, de +ma táncolok reggelig, ha másért nem, hát azért, mert vannak, +akiknek ez nem tetszik. És amíg ilyen van, addig táncolok, +<span class="pagenum"><a name="Page_100" id= +"Page_100">-100-</a></span> még ha térdig kopik is a lábam! +<i>Dacosan néz rá. Pillanatnyi szünet. Jolán egy lépést tesz +feléje, mintha mondani akarna neki valamit, de János közibük lépve, +karját nyujtja Elzának és mind a ketten sietve lemennek a +lépcsőn.</i></p> +<h3>ÖTÖDIK JELENET.</h3> +<p class="center">Jolán, az ördög.</p> +<p class="center"><i>Az eddigi vontatott, alakoskodó hang helyébe +friss, harcos hang lép. A beszédek gyorsan, izgatottan követik +egymást.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hallotta ezt?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Ez a lány nagyon biztos a +dolgában, hogy így mer velem beszélni. Eddig ezt nem merte. +<i>Hirtelen</i>. János szereti ezt a lányt.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Megálljunk. Most, lássa, +most megmondom, mit felelt nekem délután János.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Mikor arra vállalkozott, hogy… +<span class="pagenum"><a name="Page_101" id= +"Page_101">-101-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogy elcsavarom a fejét. Le +akart lőni.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>titkolt örömmel</i>. +János?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ő, személyesen. Ezzel a +revolverrel ni! <i>Megmutatja</i>. Elvettem tőle.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Magát le akarta lőni +énmiattam.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Rám fogta ezt a revolvert, +amely mind a hat golyóra meg van töltve.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Délután még meg akarta ölni. +Miattam. És most mégis ilyen nyugodtan nézte, látta, tűrte, hogy +suttog a fülembe, hogy udvarol, hogy én magához hajolok, hogy +összeér a kezünk, hogy szinte túl megyünk azon a határon… Hiszen +ez… ez megszerette ezt a lányt.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Tessék. Hát érdemes +asszonyért embert ölni?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Elhiszem, hogy megtette, mert +becsül, mert tisztel, mert maga bizonyára olyanokat mondott, amik… +ezért hálás is vagyok neki. De azt látom, hogy ezek tetszenek +egymásnak. Ezek szeretni fogják egymást. <span class= +"pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Érdekes, mennyire +felháborítja önt, hogy egy kedves terve sikerült.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hát azt hiszi, hogy +sikerült?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem tudom. De tudom a +módját, amivel erre a kérdésre választ kaphatunk.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hogyan?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Tisztázzuk kérem. Délután +meg akart ölni, mert bejelentettem neki, hogy ön az enyém lesz. Én +azt mondom, hogy ez szerelem. Ne mondja, hogy tisztelet. +Tiszteletből mozsárágyút szoktak elsütni. A revolver az egészen +más. Ezzel szemben ön azt mondja: a lányt szereti. Hogy +melyikünknek van igaza, azt mondja meg ő maga.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>tiltakozólag</i>. Kérem…</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Tudom. Pardon. Tudom, hogy +ez önt csak annyiban érdekli, mert öntől ered ennek a házasságnak a +terve és szeretné, nagyon szeretné, ha a dolog… izé… sikerülne. De +épp ezért érdekli.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Érdekel, érdekel. <span class= +"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ő fogja megmondani, melyik +volt komoly. A délutáni merénylet, vagy ez a kivonulás. Jó?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hogyan… beszélni vele?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Csak nem hallgatózni?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hát?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mint minden nehéz csomót, +úgy ezt is vágni kell. Van én nekem egy módszerem erre. Már sokszor +bevált. De ígérje meg, hogy nem kérdez részleteket.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nos?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ez egy kisérlet, az én +találmányom. Ez a leghígabb limonádé-oldatban is halálbiztosan +kimutatja a férfit. A dolog meglepően egyszerű. Az imént a +lépcsőházban láttam önt egy hosszú, uszályos belépőben.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Menjen és vegye ezt magára. +Tűzze össze jól, hogy ne lássék ki egyéb, mint födetlen válla, a +nyaka, meg a cipője orra. Aztán jőjjön le ide. <span class= +"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> Ő +minden kérdés, célzás nélkül el fogja árulni magát. Méltóságod +mindent meg fog tudni, anélkül, hogy egyebet csinálna, mint hogy +itt van.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Furcsán kezdődik a kisérlet. +És maga olyan furcsán néz rám, hogy kiváncsiskodás nélkül +engedelmeskedem. Néha megvillan a szeme, és akkor úgy érzem, mintha +az egész emberiség minden esze a maga homloka mögött volna.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ilyen kevésre becsül?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Most mindjárt menjek?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Most mindjárt. Ha valakinek +feltűnik, mondja egyszerűen, hogy fázik.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>izgatottan</i>. De ha az sül +ki, hogy…</p> +<p class="center"><i>János megjelenik a lépcső fölött.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>nem néz hátra</i>. Jön. +Ez a pillanat.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Megyek. <i>Izgatottan kapja +föl a sleppjét és elszalad.</i> <span class="pagenum"><a name= +"Page_105" id="Page_105">-105-</a></span></p> +<h3>HATODIK JELENET.</h3> +<p class="center">János, az ördög.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>lesiet a lépcsőn</i>. Ki +volt az, aki most innen kiszaladt?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Innen?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Igen. Mikor bejöttem, valaki +ott kiszaladt. Mintha azért szaladt volna ki, mert én jöttem.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem szaladt innen ki senki. +<i>Cigarettára gyujt.</i> <i>Szünet.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Elragadó teremtés az a kis +fehér lány.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Igen. <i>Szünet.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Rosszkedvűnek látszol.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Én? Nem. Nincs valami különös +jó kedvem, de nincs is rá okom…</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Csak nem vagy még az esti +beszélgetésünk hatása alatt.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Na hallod, ha azt hiszed, hogy +nekem nincs egyéb gondom, mint… mint…</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hát persze, persze. +<i>Kicsit</i> <span class="pagenum"><a name="Page_106" id= +"Page_106">-106-</a></span> <i>gondolkozik</i>. Nem érdekes az, +hogy az ember néha belelovagol valamibe, mint én ma délután, és +csak aztán jön rá, hogy: a teremburáját, minek csináltam én ezt az +egészet? Nem voltam izléses. Mi?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Oh kérlek.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Igazán távol van tőlem még +a gondolata is annak, hogy ő méltóságát olyan szemmel nézzem, mint +nem tudom én… valami…</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Ejnye de furcsán beszélsz, nem +ismerek rád.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem, csak kellemetlen rám +nézve.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Micsoda?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogy feltüzeltem magam, meg +talán téged is, és a beszéd hevében olyan hangot mertem magamnak +megengedni egy úri asszonyról beszélvén, amit sajnálok. Szeretném a +falba verni a fejemet. És pláne semmi közöm nincs hozzá. Kedves, +csinos, derék kis asszony. És azzal vége. Hagyjuk ezt a témát. +<span class="pagenum"><a name="Page_107" id= +"Page_107">-107-</a></span></p> +<p><span class="smcap">János</span>. Nagyon furcsa vagy.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Parancsolsz egy +cigarettát?</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>kelletlenül</i>. Nem. +Köszönöm.</p> +<p class="center"><i>Kínos szünet.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Gyere fel a buffetbe. +Megiszunk egy cognacot. Nagyszerű Martelljük van.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Nem. Nincs rá gusztusom.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mondom, rossz kedved van. +Talán valami kellemetlenséged volt?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Nem volt semmi.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hát akkor miért vagy ilyen +kelletlen? Ilyen morózus.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Ha nagyon érdekel, én meg is +mondom neked.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem szoktam indiszkrét +lenni.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Én neked nagyon szívesen +megmondom.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Kérlek, hagyjuk. +<i>Indul</i>.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Ne hagyjuk. Ha talán téged +most már nem is érdekel, engem kezd borzasztóan érdekelni, hogy +miért vagyok rosszkedvű. Engem megdöbbent az <span class= +"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> a +változás, amin, <i>órájára nézve</i>… öt órai idő alatt átmentél. +Ez a változás izgat engem. De valahogy azt ne hidd, hogy őméltósága +miatt beszélek most egy kicsit izgatottan veled. Jobb, ha ezt az +ügyet nyiltan kiküszöböljük.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Természetesen!</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Én ide azzal a szent +elhatározással jöttem, hogy azt a kis lányt megkérem. Hónapok óta +készülök erre, most csak megerősödtem abban a hitemben, hogy boldog +leszek vele.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Bravó. Látod ezt már +szeretem. <i>Kezet nyujt, amit János nem fogad el.</i></p> +<p><span class="smcap">János</span>. Gratulálsz? Helyesled?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. El vagyok ragadtatva. Ez +végre józan beszéd. Miért nézel úgy rám?</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>közel megy hozzá</i>. Az a +nő, aki innen az imént kiszaladt, Jolán volt.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ugyan te bolond. <i>Lesüti +a szemét.</i></p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>rekedten, rosszul titkolva +nagy izgatottságát</i>. Öregem, nekem megmondhatod, <span class= +"pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109">-109-</a></span> én egy +szegény, nősülésre ítélt legény vagyok. Én igazán nem…</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. De ugyan kérlek… hogy… +hogy… hogy gondolhatod, hogy őméltósága épen mikor… És különben is +miért szaladt volna ki?</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>kínosan nevet</i>. Én már +nem vagyok ám az, aki hét órakor voltam. Lehűtötte a fejemet ez a +tizenhárom fok nulla alatt.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Tizenhárom fok van nulla +alatt? Ne mondd.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Annyi. <i>Rövid szünet, mely +alatt fájdalmas mosollyal nézi.</i> Nagyon érdekelnek a +hőmérsékleti viszonyok?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem… de… nulla alatt +tizenhárom, ez igazán ritkaság… pláne december elején.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Pláne december elején. +<i>Mosolyogva néz.</i> Délután még nem voltál ilyen élhetetlen.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>zavart színlel</i>. +Élhetetlen?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Úgy viseled magad, mint valami +jogász. <span class="pagenum"><a name="Page_110" id= +"Page_110">-110-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>földre süti szemét</i>. +Mennyiben… Jogász?</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>végignézi</i>. Nem vagy te +úriember, doktor.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogy értsem ezt?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Érted, ahogy akarod. Úri +embernek lenni, ehhez tehetség is kell. Úgy látom, neked nincs +ehhez tehetséged.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mi ez?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Aki nem tud tökéletesen +titkolni olyasmit, aminek az eltitkolása gentleman kötelesség, az +nem úri ember. De nem tehet róla.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogy eltitkolok +valamit?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. De rosszul.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ugyan mit?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Ismétlem, az a nő, aki innen +az imént kiszaladt, Jolán volt. Nekem megmondhatod, én innen ma +mint vőlegény fogok távozni. Velem nem kell számolni. És én tudok +diszkrét lenni. Nos?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem… de… bár komoly ember +vagy… ma nem, nem, megint <span class="pagenum"><a name="Page_111" +id="Page_111">-111-</a></span> ostoba voltam, megint elgaloppoztam +magam. Gyerünk fel a táncterembe. <i>Indul</i>.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>megfogja a karját, +tréfásan</i>. Na ne izélj öreg. Úri emberek közt vagyunk. Engem nem +érdekel az a hölgy, sokkal jobban érdekelsz te, meg egy ilyen gyors +siker. Az istállóját neki, hát amiért férj leszek, hadd tanulom én +is meg a módját. No, te… hát na!</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Gentleman vagy. Nem +kérdezem, mondom. Igen.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. És tudod, mi az élet?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. És ma délután nem voltam +nálad és nem mondtam semmit. Eléggé sajnálom, amit mondtam. És… Hát +amit itt a házasságról beszéltél, az mind egy férfi komoly szava. +Ebben ne is merjek kételkedni. <i>János igenlőleg int.</i> +Becsületszó. <i>János kezet ad neki.</i> Ülj le. Nem is tudod, +mennyire megkönnyebbültem. Most fellélekzem, mert van valaki, +akiről tudom, <span class="pagenum"><a name="Page_112" id= +"Page_112">-112-</a></span> hogy hideg és okos, akinek az én +szerelmi ügyemhez semmi érdeke nem fűződik, szóval, aki az a hideg +harmadik… remélem… még van időd, ha talán, amit az előbb +mondtál…</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Szó sincs róla. Az +elképzelhető leghidegebb harmadik vagyok. Szóval jó volt a +megfigyelésem?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>némán igent int a +fejével</i>.</p> +<p class="center"><i>Szünet.</i></p> +<p><span class="smcap">János</span>. Látod, hidegen hagy a dolog. +De érdekel, nem tagadom. Már csak azért is, mert magam is férj +leszek nemsokára. Jó ismerni a technikát.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ne kívánd ezt. Mindenki, +aki a gazság technikáját ismeri, már tartalékos gazember.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. És az asszony?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogyan… az asszony?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Ilyen hamar megszédült?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>kézmozdulattal inti, hogy +de még mennyire</i>.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. És a férje?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Vak. Süket. Sánta. +<span class="pagenum"><a name="Page_113" id= +"Page_113">-113-</a></span></p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>rosszul titkolt +fájdalmassággal</i>. Ma délután, nálam, ott beszélted tele a +fejét.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Meg vagyok rémülve tőle. +Annyira elvesztette a fejét, a józanságát… Azt hiszem, csalódtunk +benne mind a ketten, mikor azt hittük, hogy ártatlan teremtés. +Rettenetesen ügyes nő, aki úgylátom, megdöbbentő módon ért ahhoz, +hogyan kell a környezetét becsapni, és be is csapja már ki tudja, +mióta. Vagy az is lehet, hogy jóbecsületű asszony, túlságosan is +ártatlan, és akkor megijedek magamtól, mert azt kell hinnem, hogy +valami hipnotikus hatással vagyok rá, hogy ily gyorsan, ily +könnyen… és ezt nem szeretném, mert ez nem kellemes dolog, ha tudom +is én… valami beteges idegzetű… hiszen érted!</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Értem.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ez a félelem kínoz, ezért +örülök, hogy ilyen okos emberrel beszélhetek róla. Kolosszális nő. +Fantasztikus, <span class="pagenum"><a name="Page_114" id= +"Page_114">-114-</a></span> bátor, olyan vakmerő, hogy elhül bennem +a vér. Bolondul szereti a veszélyt. A minél nagyobbat. És tudod, +most még tele vannak az ilyen nehézségek gyönyörrel, +felkorbácsolják a lelkemet… egy csók… az ajtó mögött, amely előtt a +férj egy lépésnyire áll… és most valami, amit ép akkor beszéltünk +meg, amikor te jöttél… és… amikor ő… kiszaladt… mert… ő volt +az.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Nos? Nos?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Vad ötletünk támadt. Azt +mondtam neki: ma itt estély van nálad. Itt van egész Pest. Mind a +sok bankigazgató, képviselő, ügyvéd, egyetemi tanár a feleségével, +mind az a sok ember, akinek a tiszteletéből élsz. Vannak vagy +százharmincan. Mert úgy-e, annyian vannak?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Igen, igen.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Azt mondtam: Fogd magad, +menj fel a szobádba. És öltözködjél addig, amíg nem lesz rajtad +más, mint <span class="pagenum"><a name="Page_115" id= +"Page_115">-115-</a></span> csak az a belépő. Érted? Semmi más. Egy +modern Monna Vanna. A cipőd és a selyemharisnyád, mert ezt látják. +De azontúl semmi. Ahogy az isten megteremtett, egyszer jókedvében +és… és… és a belépő.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Ezt mondtad neki?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ezt.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. És ő?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Belement. Be fog jönni ide, +aztán velem a nagy szalonba a százharminc vendég közé, az egész +világ elé, födetlenül, ruhátlanul, mint egy pogány istennő, aki +részeg valami nagyon édes bortól és el akarja kábítani a szeretőjét +valami istenien vakmerő dologgal… Tudod, hogy a karomon vezessem… +és…</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Hogyan?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Fölveszi a belépőjét… és +nem lesz alatta semmi. És ezt csak én fogom tudni meg ő… Meg… most +már te. Hát ez valami rettenetesen szép érzés lehet. Ilyen izgató +keverékét az <span class="pagenum"><a name="Page_116" id= +"Page_116">-116-</a></span> asszonyi édességnek és a nagy +veszedelemnek nem is tudtam elképzelni. És ez az első nap. Most +képzeld, milyen szerető lesz ebből az asszonyból! Miket talál ez +ki! Micsoda olthatatlan szenvedély! Micsoda izgató érdekesség! +Lobog bennem a vér, magas, piros lánggal, ha erre gondolok! Haj +hó!!</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>kitörve</i>. Hazudsz!</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Micsoda?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Hazudsz te kalandor.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Bocsáss meg… de hiszen most +te kelepcébe csaltál engem… megcsaltál… te szereted azt az +asszonyt!</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Hát tudd meg, igenis szeretem. +De hogy sejtelmed legyen róla, mennyire szeretem, tudd meg azt is, +hogy meg fogok nősülni.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogyan…</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Hallgattam itt ezt a vérlázító +hazugságot, amit kieszeltél. Nézem, hogyan mulattatja magát egy +romlott idegrendszer egy ilyen gondolattal. Mert <span class= +"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> ezt itt +a magad mulatságára hazudtad. Százat ismerek ilyet, aki hazudik +nőkről, nem is azért, hogy hencegjen, hanem hogy mialatt hazudik, +élvezzen. De ha csak vallomást akartál kicsikarni belőlem: igenis +szeretem. És az én szerelmem tiszta, szent, én ennek a szerelemnek +kiállok az útjából, érted? Elveszek feleségül egy szegény kis +lányt, kiegyezem a boldogtalanságommal. De a fél életemet +feláldozom ennek az asszonynak a tisztességéért, meg azért a +tudatért, hogy talán ő is szenved én miattam. Hogy ne rántsam le az +ő tiszta, hófehér lelkét egy piszkos hotelszerelem sarába… +Hazugságokba, bujkálások, véres, sáros, piszkos könyek közé… +amikről te nem tudsz, mert piszkos vagy magad is, mint a többi, +mert méltatlan vagy még arra is, hogy a cipője porát lecsókoljad. +És most meg foglak büntetni azért, amiért elárultam magamat. A gaz +hazugságodért ki foglak kergetni innen, a saját felelősségemre, a +magam úri <span class="pagenum"><a name="Page_118" id= +"Page_118">-118-</a></span> passziójából, mintha téli kabátot +loptál volna. És figyelmeztetlek, hogy jobban teszed, ha csöndesen, +elegánsan, magadtól mégy el, mert abban a nem várt esetben, ha nem +mennél el magadtól, én megfogom a gallérodat és kidoblak. +Takarodjál!</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>nagyon komolyan, gőgösen +néz rá, csípőjére tett kézzel</i>. Most megint hozzányúlnál ahhoz a +revolverhez, de tisztelettel figyelmeztetlek, hogy most nálam +van.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>feléje megy</i>. Azt +mondtam, hogy takarodjál. <i>Az ördög egyre hátrál a lépcső +felé.</i> Ebben a pillanatban ezen a világon semmitől sem félek. +<i>Támadólag megy feléje, az ördög hátrál, néhány lépcsőfokon föl +is megy, aztán hirtelen a csukott ajtóra néz, mely ebben a +pillanatban kinyílik. Kiegyenesedik. Diadalmas örömmel néz +Jánosra.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Itt van! <i>Nagy csönd. A +két férfi némán áll egy kis ideig. Az ördög a lépcsőn félre áll, +mintegy egymaga áll sorfalat az érkező Jolánnak. Jolán belép az +ajtón, felemelt</i> <span class="pagenum"><a name="Page_119" id= +"Page_119">-119-</a></span> <i>fővel, félig lehunyt szemmel, +lassan, méltóságteljesen jön le a lépcsőn. Mikor leér, lassan +fölemeli a szemét és ránéz Jánosra. Az ördög lejön utána. Jolánon +nagyon gazdag, földig érő, uszályos belépő van, melyből csak a +cipője orra látszik ki, s mely födetlenül hagyja dekoltált vállát. +A belépő elől nyílik, de most földig össze van fogva.</i></p> +<h3>HETEDIK JELENET.</h3> +<p class="center">János, az ördög, Jolán, majd László.</p> +<p class="center"><i>Jolán nyitva hagyta az ajtót, úgy, hogy most +nagyon fojtott, halk zene hallatszik. Valami fájdalmas +keringő.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Még ma nem is beszéltem +magával János.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>mereven nézi a köpenyt</i>. +<i>Halkan az ördöghöz.</i> Mi ez?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ez egy belépő. +<i>Fölényesen mosolyog és szorosan Jolán mellé áll.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Úgy látszik, az estélyünk +mégis sikerült. Az emberek jól érzik magukat. <span class= +"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> A +fiatalság olyan bolondul táncol, mintha a lányoknak mindnek ez +volna az első báljuk, a férfiaknak meg az utolsó.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Csupa mámor a levegő. A jó +pezsgő gőze száll. Furcsa, hogy ebben a mulató milieuben János +ilyen szomorúnak látszik.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Szomorú?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Nem! Jól mondta, csak annak +látszom. Belül e pillanatban olyan víg vagyok, amilyen még nem +voltam soha életemben.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Ennek örülök.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Húsz éves vagyok, gyerek +vagyok, szamár vagyok.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>vígan</i>. Na-na-na.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>Jolánhoz</i>. Higyje el. +Tombol bennem valami vad vígság. Ilyet még nem hallott tőlem, de +szeretném magamat leinni a sárgaföldig.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. János! Maga mondja ezt? Soha +életében nem ivott egy korty bort.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Ma csupa olyan dolgok +történnek velem, amik soha életemben nem <span class= +"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> +fordultak elő. Például még soha életemben nem nősültem.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. És ma nősül?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Feltétlenül.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Én már gratuláltam is neki. +Vérbeli kis lány.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Ő is csak bálvány, amit +faragok magamnak, hogy a magam szívét szeressem benne. Ezért szép. +A bálvány maga kő, fa, kóc, csepű vagy pláne rongy. Minden +rongy.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mégis csak keserű vagy +belül is.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Ez a legénybúcsú keserűsége. +Az ember kiadja magából az utolsó epét és aztán jön a tiszta, derűs +élet, a nyugalom, a szent boldogság, a szűz lány és a szűz +szerelem.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. El vagyok ragadtatva +magától.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Undoritó, hogy ma mindenkinek +tetszem.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Úgy látom János, maga már +ivott. Legalább a tónusából dűl az alkohol.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. No végre, hogy nem tetszem. +<span class="pagenum"><a name="Page_122" id= +"Page_122">-122-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ma kötekedő hangulatban +van. Hozzám is szigorú volt.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>nem tudva magát +türtőztetni</i>. Meg fog hűlni. Miért nem veti le a belépőjét.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Valószinűleg, mert +fázik.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>összébb vonja magán a +belépőt</i>. Fázom.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ha nem tudnám, hogy az +ilyen kicsinyesség távol van öntől, még azt hinném, hogy azért nem +veti le, mert szép és drága.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Ne foglalkozzunk annyit evvel +a belépővel. <i>Jánoshoz</i>. Láttam, nagyon jól érezte magát a kis +lánnyal.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Nagyon.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mulatságos volt, hogy +hogyan beszélt egymással ez a két különböző ember. Én szeretem az +ilyen pikantériákat.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>körülnéz</i>. Én nem tudom… +Maguk nem fáznak itt? Mintha hideg volna.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Én is azt akartam mondani +az előbb. <span class="pagenum"><a name="Page_123" id= +"Page_123">-123-</a></span></p> +<p><span class="smcap">János</span>. Olyan meleg van, hogy… +valóságos forróság.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Tudja isten, én mégis +fázom.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Talán nincs elég melegen +öltözve. Ez meggondolatlanság.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Előbb-utóbb rájön az ember, +hogy ami ezen a világon édes, az mind meggondolatlanság.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>izgatottan</i>. A vakmerőség +is édes?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Mit érdekli ez magát? Volt már +maga valaha életében vakmerő?</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>végleg elvesztve +önuralmát</i>. Nem féltek tőlem? <i>Jolán megretten.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>hidegen</i>. Én még a +bevégzett férjektől sem félek. Hogy félnék egy vőlegénytől? <i>A +téli kert felől besiet László.</i></p> +<p><span class="smcap">László</span> <i>az állás szerint Jánoshoz +ér legelőször</i>. Összeesküvés?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem. <i>László karonfogja +Jánost és lassan oldalt megy vele.</i></p> +<p><span class="smcap">László</span> <i>halkan</i>. Na, mi van a +kis Elzával? <i>Csöndesen beszélnek.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>a színpad másik oldalán az +ördöghöz</i> <span class="pagenum"><a name="Page_124" id= +"Page_124">-124-</a></span> <i>hirtelen.</i> Mit mondott maga erről +a belépőről ennek az embernek?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A belépőről semmit nem +mondtam. Arról beszéltem, ami alatta van.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Maga ennek az embernek… csak +nem azt mondta, hogy…</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nos.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Az izgatottságából, a +beszédjéből azt veszem ki… csak nem hitette el vele, hogy ez alatt… +nincs… Feleljen!</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Eltalálta.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. De hisz ez iszonyú!</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem szeretem ezt a +felháborodást. Maga az első célzásnál nagyon jól tudta, hogy mit +mondtam neki, és örült ennek, mert látta, hogy sikerült a +kisérletem, hogy most el fogja magát árulni, most kitör belőle a +féltékenység, a szerelem, a vad szenvedély… látta a szemén, érezte +a hangján, hogy ő most elképzeli magát ez alatt a belépő alatt és a +csontjai reszketnek erre a gondolatra… <span class= +"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> ezt +maga látta, ezt maga élvezte, ezt maga nagyon jól tudta.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hogy meri azt mondani, hogy +tudtam? Ha ezt tudtam volna…</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Kérem, maga az első +célzásra ledobhatta volna magáról a belépőt, vagy kinyithatta +volna, vagy kinyitná most. Hiszen még most sem nyitja ki!</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>a szemébe néz nagyon +fölényesen</i>. Honnan tudja maga azt, hogy én nem voltam tisztában +a maga ötletével már akkor, mikor ezt a belépőt fölvettem?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>meglepődve</i>. +Hogyan…</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hát azt hiszi, nem értettem +rögtön?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hogyan… kitalálta a +gondolatomat?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Ki én.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Szóval most ön… úgy van, +ahogy mondtam, vagy úgy… ahogy ő gondolja?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Na, édesem! Most mutassa meg +mit tud! Most tessék kombinálni!</p> +<p class="center"><i>János ez utolsó szavak alatt a lépcsőig +kísérte</i> <span class="pagenum"><a name="Page_126" id= +"Page_126">-126-</a></span> <i>Lászlót, aki sietve távozik. János +megvárja, míg becsukódik mögötte az ajtó, aztán hirtelen Jolánhoz +lép.</i></p> +<p><span class="smcap">János</span>. Jolán…</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>a támadó föllépésre az +ördöghöz fordul</i>. Doktor, megigérte, hogy elkísér… körül kell +járnom a termeket… az uramat se láttam egy fél óra óta… százharminc +vendégem van… illik mindenikkel legalább egy szót váltani. Kérem a +karját.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem is hiszi, milyen +örömmel… <i>A karját nyujtja feléje.</i> Gyerünk.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>hanyagul hátra szól</i>. +János… maga nem jön?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Nem. <i>Hirtelen</i>. De maga +itt marad.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>megáll, még mindig az ördög +karján</i>. Tessék?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Itt marad.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>agressziv hangon</i>. +Hogyan!</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Mert én akarom. Itt marad, +mert egy szóm volna önhöz. <i>Az ördög elereszti az asszony +karját.</i> Kérlek, te is itt maradhatsz. <span class= +"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> +Illetve… neked is azt parancsolom, hogy maradj itt.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>egy lépést tesz +feléje</i>. Mi ez?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>kezét a homlokára teszi</i>. +<i>Nagyon izgatottan.</i> Kérem, doktor, vezessen azonnal a +szobámba… nem jól érzem magam…</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>mint aki átvette a +parancsnokságot</i>. Innen nem mozdul senki. <i>A lépcsőre lép, +becsapja az ajtót, a zene ezért elvágódik.</i> Számoljunk le egy +kicsit.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>nagyon izgatottan</i>. +Kérem, doktor, azonnal nyujtsa a karját és vezessen a szobámba.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>nyugodtan</i>. Méltóságos +asszonyom, minden tekintetben rendelkezésére állok.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>Jolán elé lép</i>. Itt fog +maradni. Ne kényszerítsen arra, hogy megérintsem.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>dacosan</i>. Hozzám akar +nyúlni? Ha őrült, elvitetem!</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>fenyegetőleg áll +elébe</i>. Ha azonban nem őrült… <i>A szemébe néz.</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span></p> +<p><span class="smcap">János</span>. Jolán, kérem, vesse le a +belépőjét.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>élesen</i>. Nem.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Jolán, vesse le a +belépőjét.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>az ördögre néz</i>. +Kénytelen vagyok az ön védelmét kérni… az uram nincs itt… a ház +tele van vendégekkel…</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>közibük áll</i>.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>félre</i>. Vergődik… De +mindent megérdemel.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Nem veti le. Nem meri +levetni.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>nem felel</i>.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Én… a halálba megyek. <i>Jolán +válla felé kap, hogy lerántsa róla a belépőt. Az ördög kivédi a +mozdulatot, elkapja János karját, mielőtt még Jolánt érinthette +volna és nem ereszti el.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>fölegyenesedik</i>. Miért +nem engedte, hogy letépje rólam? <i>Csönd. Az ördög lassan +elereszti János karját.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>halkan, szégyenlősen, de +őszintén</i>. Mert ebben a pillanatban, méltóságos asszonyom, magam +sem tudom, hogy hogy áll az az ügy az öltözetével. <i>Csönd</i>. +<span class="pagenum"><a name="Page_129" id= +"Page_129">-129-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>az ördöghöz</i>. Kérem, +doktor, segitse le a belépőmet. <i>Feléje fordítja a +vállát.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Asszonyom… nem merem.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Én igen… <i>utána nyúl +vadul.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>felsikolt</i>. Nem! +<i>Görcsösen összefogja a belépőt. Az ördög bámulva áll, aztán +megvakarja a tarkóját, mint aki jelzi, hogy baj van. A két férfi +megdöbbenve, mozdulatlanul áll. Jolán lassan indul a lépcső +felé.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>az első lépcsőfokon megáll +és visszanéz</i>. <i>Fájdalmas megvetéssel.</i> Férfiak.</p> +<p class="center"><i>Fent az ajtóban megjelenik László.</i></p> +<p><span class="smcap">László</span>. Az urak meg fognak bocsátani +édesem, de a kegyelmes úr most elmegy. Illik, hogy néhány szót +szólj hozzá. Gyere fiam.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>a lépcsőn</i>. Kérlek +Alfréd, segítsd le a belépőmet. Háttal áll a két úrnak.</p> +<p><span class="smcap">László</span>. Nagyon szívesen angyalom. +<i>Leveszi róla a belépőt és a karjára veti. Jolán az iménti +estélyi ruhájában van.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. És most gyerünk. <i>Sietve el +Lászlóval az ajtón. János megszédülten néz utána.</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> +<i>Csönd és pillanatnyi szünet. Aztán felriad János és az ördög +felé fordul.</i></p> +<p><span class="smcap">János</span>. Mi volt ez? <i>Ökölre +szorított kézzel, támadólag lép az ördög felé.</i></p> +<p><i>Az ördög, aki az első támadó mozdulatra már a +revolverzsebéhez nyult, most hirtelen előkapja a revolvert és +gyorsan János jobb kezébe adja. János gépiesen átveszi.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Vigyázz, meg van +töltve.</p> +<p><i>Az ördög nyugodtan, a legnagyobb biztonságban nézeget +másfelé, mint aki érzi, hogy nem történhetik semmi baja. János az +első pillanatban mozdulatot tesz a revolverrel, de aztán érzi, hogy +nem tudja, mit csináljon vele. Leereszti, csöndesen a fotelbe ejti, +lehorgasztja a fejét és hátat fordít az ördögnek.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>aki ezalatt lassan, +nyugodtan átsétált jobb felé, nagyon csöndesen.</i> Ha most nem +adok egy töltött revolvert a kezébe, hogy lelőjjön vele, még talán +meg is ütött volna. <i>A télikerten át elsétál.</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span></p> +<h3>NYOLCADIK JELENET.</h3> +<p class="center">János, majd Elza.</p> +<p class="center"><i>János még mindig áll. Most a télikert felől +belép Elza, utcára öltözve, beburkolt fejjel, belépőben, mint +ahogyan bálból mennek haza a leányok.</i></p> +<p><span class="smcap">Elza</span> <i>a bejárathoz közel marad</i>. +Halkan. Mi már megyünk. A legtöbb vendég el is ment.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>az első szóra már megfordult +és nézte Elzát. Most hirtelen felkiált.</i> Édes, szép, szegény, +kis gyerek. <i>Feléje indul, látszik, hogy most meg akarja +csókolni. De abban a pillanatban, amint két lépésnyire ér hozzá, +hirtelen megjelenik az ördög és nyugodtan átsétál közöttük. +Megáll.</i></p> +<p><span class="smcap">Inas</span> <i>jobbról nesztelenül jön, +Elzához</i>. A kedves mama őnagysága lent vár a vesztibülben.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Lekísérem. <i>Jobbra kifelé +indulnak, lassan.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>az inashoz</i>. Maga +pedig menjen <span class="pagenum"><a name="Page_132" id= +"Page_132">-132-</a></span> velük és vigyázzon, hogy el ne csússzék +a havon a kisasszony, mikor beszáll a kocsiba. <i>Inas el.</i></p> +<p><i>Az ördög nyugodtan ahhoz a fotelhez sétál, amelyben a +revolvere van, elveszi onnan és zsebre dugja. A lépcső felől belép +Jolán.</i></p> +<h3>KILENCEDIK JELENET.</h3> +<p class="center">Az ördög, Jolán, majd László.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>sietve jön le az asztal +felé</i>. A maga kisérlete sikerült. <i>Leül az asztalhoz.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mit csinál?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>tollat fog</i>. Levelet +írok. Megnézheti kinek. <i>Ír.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nagyságos Száki János +úrnak. Ez csak a boríték. Mi lesz benne?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>nagyon izgatottan</i>. A +megoldás lesz benne. <i>Homlokára teszi a kezét.</i> Nem tudok +többé a szemébe nézni. Mikor most az előcsarnokban találkozott a +pillantásunk, azt hittem, összeesem. Ennek a néhány vendégnek, aki +még itt van azt mondtam, hogy rosszul érzem magam <span class= +"pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> és +visszavonulok. Már mennek úgy is, négy óra van. <i>A tollhoz +nyúl.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. És mit akar írni?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Levelet. Rettenetesen sikerült +a maga próbája. Megírom neki, hogy azonnal takarodjék, menjen el +rögtön. Elhitte rólam ezt az aljasságot… ezt a… Ezzel legalább +örökre vége mindennek. Ne lássam soha többé, mert…</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mert szereti.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>megijed</i>. Mi? <i>Erőt +vesz magán.</i> Nem, mert azt tette, amit tett. És most írom, +rögtön írom, amíg izzik a gyűlöletem.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Sajnálom, hogy éppen +én…</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem haragszom. Sőt köszönöm. +Minden rosszasága mellett maga okos embernek látszik. Nekem olyan +szolgálatot tett, amiért mindent megbocsátok. <i>A tollhoz +nyúl.</i> És ha ezt a levelet megkapja, akkor legalább örökre +visszatér a nyugalmam, amely már ma éjszaka majdnem elveszett. +<span class="pagenum"><a name="Page_134" id= +"Page_134">-134-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Felajánlok még egy +szolgálatot.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Mit?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Én kezdtem, hadd végezzem +is én. Azt hiszem… talán jó volna ha én diktálnám azt a levelet. +Nekem most hidegebb a fejem, mint a magáé. Szigorú, kitiltó +levelet. Maga talán nem is tudna.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Gondolja?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Röviden, szárazon, +örökre.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>hirtelen elhatározással</i>. +Diktálja!</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. De olyan lesz, mint mondta. +Nagyon szigorú.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>tollal a kezében</i>. Olyan, +olyan.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. És örökre.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Örökre.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hát írja, – Uram! +<i>Könnyedén a fotel hátára támaszkodik és Jolán válla fölött nézi +az írást.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>ismétli, leírja</i>. +Uram!</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. «Amint ezt a levelet +elolvasta, azonnal menjen el a közelemből. Ne is kérdezősködjék. +Menjen el. Soha <span class="pagenum"><a name="Page_135" id= +"Page_135">-135-</a></span> többé az életben mi ketten nem fogjuk +látni egymást. Arról, hogy én ne lássam, gondoskodni fogok magam. +Hogy ön ne lásson, erről ön fog gondoskodni, ha ugyan maradt még a +lelkében valami csöpp tisztességérzés.»</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Érzés.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. «Én önt próbára tettem, +mert komolyan vettem a mi kettőnk testvéri viszonyát. Ön engem +megsértett abban, ami nekem a legszentebb. Tele vagyok fájdalommal, +s ennek ön az oka, aki még ma délután azt hazudta nekem, hogy egy +férfi szent hitével tisztel. Az a testvéri hang, amelyen délután +beszéltünk, úgy hatott rám, mint valami balzsam. Boldog és tiszta +voltam. És mi történt? Most e próbán elhitte rólam a legrosszabbat, +amit nőről el lehet hinni. Mert elvakult. Mert nem úgy szeret, mint +a testvérét, hanem úgy, mint ahogy bűnös asszonyokat szokás +szeretni. És ez a szerelme…»</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>visszanéz az ördögre</i>. +<span class="pagenum"><a name="Page_136" id= +"Page_136">-136-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. «… ez a szerelme, mely +délután még megnyugtató volt, itt megmutatkozott a maga igazi +formájában. Nem szebb, nem különb ez, mint akármelyik más férfi +vágya, aki bírni akar engem. Meg vagyok csalva. Örökre elvette a +lelkem nyugalmát. Amióta elárulta magát, önre gondolok, érzek +valahol egy férfit, akit kínoz a szomjúság utánam. Tudom, hogy nem +tud aludni. Az én fehér karommal álmodik ébren. Érzem a távolból a +nyugtalanságát és ez halálra izgat. Kikezdi a lelkemet. Most már az +én szent csöndességemnek is vége. Férfival álmodó asszony lettem, +és ebből nem lehet kigyógyulni. Most már én tudom a földiségét +ennek a szerelemnek, most már nem tudok az uram szeme közé nézni, +most fölszabadítottam minden érzékemet. A hallgatásom most már nem +csöndes szomorúság, hanem elfojtott tombolás, amibe bele fogok +pusztulni. Mindennek vége, kiszabadult belőlem az asszony, a +becsület láncára vert <span class="pagenum"><a name="Page_137" id= +"Page_137">-137-</a></span> szerelmes asszony. Választanom kell: +meghaljak-e, vagy kínlódjam. Vannak pillanataim, mikor megbocsátok +a gonoszságának. Vad, féltékeny hím volt mikor a ruhát le akarta +tépni rólam. A természetes érzésem azt súgja: ez szép volt, ez a +férfi szeret és ilyenkor újonganék, hiszen szeret az, akiért +magamra vettem egy egész élet szenvedését, hiszen nem kell mást +tennem, mint csak az ő vállára kell hajtanom ezt az elkínzott, +izzó, kis fejemet, hiszen ott meg van minden vigasztalás, hiszen a +te egy csókod…»</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>visszanéz</i>.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. «A te egy csókod mindenért +megvált engem, hiszen a te ölelésed az én megsemmisülésem, minden +fájdalomnak a vége, hiszen, ha egyszer oda bujhatnék a melledre, +elkészülve a legvadabb öleléseidre, mint a martalékod, akkor akár +meg is halhatnék mindjárt, mert akkor bevégződött rám nézve az +élet. A melledre bújni, a szemedbe mosolyogni, <span class= +"pagenum"><a name="Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> félve, +reszketve, de várva minden rosszat, amitől félek. Most minden, +minden elsülyedt, eltünt körülem, nem látok mást mint a te forró +szádat, ami arra született, hogy én rátapasszam az én szomjas, +szegény számat…</p> +<p class="center"><i>Jolán lázasan ír, majd hogy az asztalra nem +hajtja a fejét.</i></p> +<p class="i0">ezt a szenvedőt, ezt a minden csókon keresztül is +szűzet, ami a tied János, a tied, vedd el, elbágyadva adom oda a te +mohó férfiszádnak, vedd el, hiszen addig vagyok csak szegény, amíg +mindent el nem vettél tőlem. Ma éjszaka virrassz miattam, mint +ahogy én is virrasztani fogok te éretted, édesen rossz +lelkiismerettel, hogy tudjam, hogy te sem alszol, hogy a nagy +fényes szemed felém néz a távolból, felém, aki reszketve, sírva, +meghódolva, megbukottan várlak, várlak, minden szerelmes +gondolatommal várlak… áldjon meg az isten.»</p> +<p><i>Szünet. Az ördög, aki a székre hajolva az utolsó szavakat már +a fülébe suttogta az</i> <span class="pagenum"><a name="Page_139" +id="Page_139">-139-</a></span> <i>asszonynak, most elhagyja a +fotelt. Az asszony ráhajlik a levélre. Aztán felnéz.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Mit írtam én itt le?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Egy nagyon szigorú, kitiltó +levelet.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Írtam… szégyellem, hogy +leírtam, de mikor láttam, hogy mit akar, már csak arra voltam +kiváncsi, hogy tudom-e abbahagyni. Nem tudtam. Istenem… a toll +vitte a kezemet. <i>Nézi a levelet.</i> Most lefőzött.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>elveszi az asztalról a +levelet, beteszi a borítékba.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>rémülten</i>. Mit +csinál?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>hidegen</i>. Átadom a +levelet a címzettnek.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>felsikolt</i>. Csak nem +gondolja, hogy… ah! de hiszen csak tudja, hogy nem akartam én ezt +leírni.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>hidegen</i>. Asszony néha +nem akarja azt, amit ír. De mindig azt írja, amit akar.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. De hiszen én ezt nem neki +írtam… magamnak írtam! <i>Nagy rémületben.</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> De +hiszen… <i>A lépcső felől belép László.</i></p> +<p><span class="smcap">László</span>. Nini. <i>Az ördögre +mutat.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Parancsol!</p> +<p><span class="smcap">László</span>. Ez aztán a derék ember, már +mindenki elment, ő még mindig mulattatja a háziasszonyt.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>zsebre dugja a +levelet</i>. Ilyen kedves társaságban, mint a méltóságos asszony, +nem csoda, ha elfeledkezem mindenkiről.</p> +<p><span class="smcap">László</span>. Megiszik velünk egy pohár +cognacot? Így kedélyesen… en famille.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Köszönöm. Nekem holnap +korán reggel fontos látogatást kell tennem. <i>Meghajol</i>. +Méltóságos asszonyom… <i>Kezet nyujt Lászlónak</i>… nagyon örültem, +hogy ebben a vendégszerető házban tölthettem egy estét. +Köszönöm.</p> +<p><span class="smcap">László</span>. Részemről a szerencse. +Remélem, máskor is megtisztel.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>némán meghajol, indul a +télikert felé</i>.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>, <i>mikor látja, hogy az ördög +el akar</i> <span class="pagenum"><a name="Page_141" id= +"Page_141">-141-</a></span> <i>menni a levéllel, felcsuklik, halkan +sikoltva.</i></p> +<p class="center"><i>Az ördög sarkon fordul.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Parancsol!</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>halálos rémületben, de +mosolyt erőltetve, mintha semmiségről volna szó</i>. Itt az +asztalon… egy… cédula volt… véletlenül… nem vette magához? +<i>Nagyon sírhatnék.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>az íróasztalára +mutat</i>. Ott? Valami reklámcédula volt… De ha talán László urat +érdekli… <i>Hirtelen a belső zsebéhez nyúl.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>hirtelen, halálos +rémületben</i>. Nem! <i>Hirtelen elcsöndesült hangon</i>… hacsak az +volt… <i>halkan, keservesen nevet</i>.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>nagyon halkan</i>. Kezét +csókolom. <i>Hirtelen elmegy a télikerten át.</i></p> +<h3>TIZEDIK JELENET.</h3> +<p class="center">Jolán, László.</p> +<p><span class="smcap">László</span> <i>visszajön onnan, ameddig +elkísérte az ördögöt. Fáradtnak látszik.</i> Nagy munka volt ez az +estély édesem… Láttam, <span class="pagenum"><a name="Page_142" id= +"Page_142">-142-</a></span> hogy fárasztott téged… Elvonultál, +angolosan…</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>végig simítja homlokát</i>. +Igen.</p> +<p><span class="smcap">László</span>. Látom, téged izgat ez. De meg +is szépít. Ma gyönyörű voltál. Mintha ma este virágzottál volna ki. +Szeretnélek mindig így látni. <i>Jolán az asztalhoz +támaszkodik.</i> Fáradt vagy? <i>Jolán igent int.</i></p> +<p><span class="smcap">László</span> <i>hozzája megy</i>. Édes szép +kis feleségem… Az enyém vagy, ugy-e?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">László</span> <i>megcsókolja</i>. Édes…</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>kelletlenül</i>. Kérlek…</p> +<p><span class="smcap">László</span> <i>az órájára néz</i>. Négy +óra mult. Gyere szépen édes fiam… vesd le szépen ezt a királynői +ruhád… és pihenj le szépen az ágyacskádba… <i>Hozzája bújik</i>… +Igen?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hagyj kérlek… nagyon ideges +vagyok…</p> +<p><span class="smcap">László</span>. Hogy ég az arcod, mint a +tűz…</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>nagyon idegesen, szinte +durván</i>. Alfréd. <span class="pagenum"><a name="Page_143" id= +"Page_143">-143-</a></span></p> +<p><span class="smcap">László</span>. Jó, megyek. <i>Jobbfelé +indul.</i> Itt akarsz maradni?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Itt ülök még egy kicsit. +Hagyj, kérlek.</p> +<p><span class="smcap">László</span>. Jó.</p> +<p class="center"><i>Szünet. Inas a télikert felől jön.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Mit akar?</p> +<p><span class="smcap">Inas</span> <i>nagyon halkan</i>. A +csillárokat jöttem eloltani méltóságos asszonyom.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Oltson el mindent.</p> +<p class="center"><i>Az inas eloltja előbb a télikert világítását, +aztán felmegy a lépcsőn és ott eloltva az összes többi +világosságot, kimegy az ajtón. Most a télikert üvegfalán kilátni a +kertbe, mely hóval van borítva és melyen ragyog a holdfény. Kis +szünet. Aztán László nagyon csöndesen szól.</i></p> +<p><span class="smcap">László</span>. Virrasztani akarsz itt fiam? +Okosabb, ha aludni mégy. <i>Vár, aztán vállat von és +elmegy.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>fáradt, nagyon csöndes +hangon</i>. Okosabb, ha aludni megyek? <i>Lassan, megadva magát, az +ajtó felé indul. Ebben a pillanatban látszik, amint az ördög a +kertben az üvegfal mentén jobbról jön. Az üvegfalnál</i> +<span class="pagenum"><a name="Page_144" id= +"Page_144">-144-</a></span> <i>megáll, benéz. Cilinder, bunda van +rajta, égő szivar a szájában. Aztán elmegy az üvegfal mögött balra. +A kert hátterén fehér kőfal van. Ezen, amint elmegy, hirtelen +óriásira nő, felszalad az árnyéka.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem megyek.</p> +<p><i>A fotelbe veti magát. Legördül a függöny.</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span></p> +<div class="chapter"> +<h2>HARMADIK FELVONÁS.</h2> +</div> +<p class="center"><i>Ugyanaz a szín, mint az első felvonásban. +Délután fél három óra.</i></p> +<h3>ELSŐ JELENET.</h3> +<p class="center">Az ördög, András.</p> +<p class="center"><i>Mikor a függöny felgördül, az ördög a szoba +közepén áll, András pedig jobbról, a bejáratajtó közelében.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mit akar?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Fel akarok menni a nagyságos +úrhoz jelenteni, hogy egy hölgy van itt.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Miféle hölgy?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Úri hölgy.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. És mit akar?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Beszélni akar a nagyságos +úrral. Mondtam neki, hogy a nagyságos úr az éjjel bálban volt és +még mindig <span class="pagenum"><a name="Page_146" id= +"Page_146">-146-</a></span> nem kelt föl, de erre azt mondta, hogy +majd megvárja.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ismeri maga azt a hölgyet? +Volt az már itt?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Nem volt itt soha.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Bocsássa be. <i>András el, +belép Elza.</i></p> +<h3>MÁSODIK JELENET.</h3> +<p class="center">Az ördög, Elza.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ah?!</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Maga itt is itt van? Micsoda +maga itt? Titkár?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Jóbarát vagyok, semmi más. +Véletlenül talál itt. Kezét csókolom.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Jónapot. Nekem nem mondták, +hogy van itt valaki. Akkor nem is jöttem volna be. De ha csak maga +az a valaki, hát most már itt maradok. <i>Leül, majdnem háttal +neki.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. János az éjjel – ma reggel +jött haza.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Tudom. Mit jelent ez? +<span class="pagenum"><a name="Page_147" id= +"Page_147">-147-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Azt jelenti, hogy még +mindig az ágyban fekszik. Én már nyolckor talpon voltam, ő meg még +délután fél háromkor is fekszik. De lehet, hogy már öltözik. +Bejelentsem neki talán a kedves meglepetést?</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Nem szükséges, megvárom. +Legalább körülnézek itt. Én tudniillik még nem voltam itt soha.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Tudom.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Honnan tudja?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Az inastól. Az, hogy egy nő +mindennap idejár, titok maradhat az inas előtt. Azt, hogy még soha +nem volt itt, nem lehet előtte eltitkolni.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Magam jöttem ide. Tudja, hogy +ez nem illik?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Tudom.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Honnan tudja?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ezt is az inastól. Azt +mondta, hogy aki künn vár, – úrilány.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Láttam rajta, hogy annak tart. +Ez az inas az első férfi Pesten, aki úgy <span class= +"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> beszélt +velem, ahogy úrilánnyal beszélni illik.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Kokottnak nézte. +Tévedett.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Én tévedtem. Úgy látszik, itt +nem ő az inas.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem tévedett. Ő az inas. +Amennyiben nem anyakönyvvezető.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Miért?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Úrilány előtt egy +garzonlakás ajtaját csak két ember nyithatja ki. Vagy az inas, vagy +az anyakönyvvezető. Gusztus dolga, ki melyiket választja.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Figyelmeztetem, hogy én egyszer +egy barátnőm lakásán egy férfit, aki mikor magunkra maradtunk, +megcsókolt, tettleg inzultáltam.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Én pedig egyszer egy +barátom lakásán egy nőt, aki mikor magunkra maradtunk, tettleg +inzultált, megcsókoltam.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Ez itt nem a maga barátjának a +lakása. Ez itt festőműterem, ahova eljöhet mindenki portrét +rendelni. Ez <span class="pagenum"><a name="Page_149" id= +"Page_149">-149-</a></span> így van. Ne csináljon ilyen gúnyos +képet.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Pardon, nem én vagyok a +festő. Én olyan képet csinálok, amilyen nekem tetszik.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Mi van abban, ha én idejövök +lefestetni magamat? Akár, ha egyedül is? Ez ellen nagyon kevés +kifogás eshetik.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Kifogás: kevés. Ráfogás: +sok.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Mondja mindjárt, hogy azt +fogják rám, hogy a szeretője akarok lenni!</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Azt nem. De súlyosabbat. +Hogy akar a felesége lenni. <i>Csönget.</i></p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. És ha ez nekem eszem ágában +sincs?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Akkor én legyek juhászkutya +hat hétig. <i>Megjelenik András az ajtóban.</i> András… azt a kis +sárga bőrtáskát… a télikabátomból. <i>András el.</i></p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Ne féljen, ma nem fogok +sírni.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem félek. Én csak a nevető +nőktől félek. <i>Átveszi a táskát, leteszi.</i> Miért jött ide? +<span class="pagenum"><a name="Page_150" id= +"Page_150">-150-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Ma meg akarom rendelni az +arcképemet Száki Jánosnál, és e célból mindennap ide fogok +jönni.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mindennap ide fog jönni, és +e célból megrendeli az arcképét.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Frakkos nem tagadja meg magát. +Bosztont táncol a mondatokkal. Hol előretolja, hol megfordítja +őket. De én szívesen táncolok úgy, ahogy maga vezet. Én ma +föltettem magamban, hogy elkezdem a harcot. Most mindennap egy +óráig itt fogok ülni vele, kettesben, szép pózban, kicsinosítva, és +meg fogom mutatni, mit tudok.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Magába akarja +szerettetni.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Mindennap egy óráig, másfél +óráig a szemembe kell néznie. Befolyást gyakorolok rá. Más boldog +lányok másként kapják a szerelmet. Én nekem, úgy látszik, küzdenem +kell érte. Kiülöm magamnak.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem tudja, hogy van itt még +valaki, aki idejár a portréját lefestetni? <span class= +"pagenum"><a name="Page_151" id="Page_151">-151-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Tudom. Azért jövök én is. +Harcoljunk egyforma eszközökkel. Meglássuk, kinek a portréja +sikerül jobban.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Micsoda bátor hang! Tegnap +még nem beszélt így!</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Tudja, tegnap még haboztam. Azt +tanácsolta, hogy küzdjek. Gondoltam: szép, amit mond, de… aludjunk +rá egyet. Én óvatos lány vagyok ám. Én az ilyesmire nemcsak egyet, +hanem kettőt is szoktam aludni. Egyet pro, és egyet kontra.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nos és?</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Nem tudtam elaludni. Épp azokon +az éjszakákon nem tud elaludni az ember, amikor olyasmik történnek +vele, amikre jó volna aludni egyet. Úgy-e, ez szomorú?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. És miért nem várta meg a +holnapot?</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Mert örülök, hogy egyszer +életemben vad és meggondolatlan vagyok. Most beledobom magamat a +küzdelembe, <span class="pagenum"><a name="Page_152" id= +"Page_152">-152-</a></span> így álmatlanul, izgatottan, idegesen, +amíg bolond vagyok. Oly szép, oly izgató volt az a tanács, amit +adott!… és olyan becsületes…</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ezt kikérem magamnak.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Miért?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mert becsületes ember nem +adhat ilyen tanácsot fiatal úrikisasszonynak.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Hogyan?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nagyon sietett az éjjel. +Nem várta meg a végét. A vége az lett volna, hogy hagyja ezt. Maga +nem alkalmas az ilyen harcra.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Miért? Úgy érzem, elég okos és +elég bátor vagyok!</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ön okos és bátor. Egyesíti +magában egy tudós és egy oroszlán tulajdonságait. Csak az a baj, +hogy olyan bátor, mint egy tudós és olyan okos, mint egy +oroszlán.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span> <i>megroppanva, kislányosan</i>. +De hát… mit csináljak?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Akinél üveg van, az ne +kezdjen <span class="pagenum"><a name="Page_153" id= +"Page_153">-153-</a></span> verekedést. Vagy ne sajnálja összetörni +az üveget.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Szomorú alak lehetek… nézzen +rám. Ki vagyok én? Egy kis szerelmes lány, aki itt áll egyedül az +élet közepén… nem aludt, nem evett… lázas a virrasztástól… +elvesztette az eszét… idejött egyedül… Csak most veszem észre, +milyen borzasztót csináltam, mikor idejöttem… huh! <i>Ijedten +rázkódik össze.</i> Mit csináljak?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Maga szereti azt az +embert?</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Szeretem.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Volt már erről szó maguk +közt?</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Soha.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Szóval János csak épp +kezdett úgy viselkedni, hogy…</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. És maga nem éreztette +Jolánnal, hogy szereti a fiút?</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Nem. Akartam, de már nem volt +rá időm tegnap. <span class="pagenum"><a name="Page_154" id= +"Page_154">-154-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Feleljen őszintén. Van-e +tudomása arról…</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Borzasztó ez. Úgy kérdez, mint +valami biró.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem. Maga felel úgy, mint +valami vádlott. Álljon fel, kis lány. Én majd leülök. Azt akarom, +hogy magának legyen igaza. Tudja-e azt, hogy János Jolánt szereti? +Vigyázzunk: szereti, de a legbensőbb becsülés határán belül.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Ismerem ezt a becsülést. Volt +egy szobalányunk, aki a mamát méltóságos asszonynak nevezte, és +ellopta közben a fél staffirungját.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Kis lány, beszéljen több +tisztelettel azokról a dolgokról, amikkel a nőket becsapják. Ha +ezek a komisz hazugságok nem volnának, olyan volna a szerelmi +életünk, mint a macskáké.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Utálom a hazugságot.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A hazugságokat, fiam, +tisztelni kell. Mátyás királlyal meghalt az igazság, és mégis +megvagyunk. De ha egyszer valamelyik királlyal meg talál +<span class="pagenum"><a name="Page_155" id= +"Page_155">-155-</a></span> halni a hazugság, lemehetünk a +fenébe!</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Hát jó, elhiszem, hogy +becsüli.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Szóval tudja, hogy a fiú +szereti.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Hogy tudom-e? Egyebet se +tudok.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Akkor beláthatja, nincs +mást tennie, mint kiállani az útból. Lemondani.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. De hát miért mondta tegnap, +hogy küzdjek? Mikor tanácsot kértem.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem én mondtam édesem. Maga +mondatta velem. A magyar nyelv egyik legnagyobb hazugsága ez a +kifejezés: tanácsot kérni. Az ember sohse kér tanácsot. Az ember ad +egy tanácsot másnak, a maga számára, és ezt hallani akarja. A +tanácsadó tükör, amiben, a kétkedő ember megnézi magát. Aki még +mindig nem tudja, hogy mikor tanácsot ad, csak tükör, az +megérdemli, hogy befoncsorozzák.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Hiszen, ha tudnék +lemondani!</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Tanulja meg! <span class= +"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Kitől? Az anyám nem tud +lemondani egy premiérről. Az apám nem tud lemondani egy szivarról. +Egész életemben arra tanítottak, hogy minden van, ami kell. És most +mondjak le egyszerre mindenről? Hol vegyem? Hol vegyem?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hiszen maga okos lány. +Vannak nők, akik abból élnek, hogy minden órában lemondanak egy +férfiról.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Az istenért… kikről beszél?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ne vesse meg a rossz nőket. +Tőlük tanulunk csókolni mi férfiak, és tőlük tanulnak velünk bánni, +maguk, nők. Tisztelje a rossz nőket, fiam, mert ezt a tudományt ők +tartják fenn. Ők vigyáznak az örök tűzre, nem a Vesztaszüzek. Engem +csak az vigasztal, hogy a tudomány még a Vesztaszüzekről is +kimutatta, hogy rossz nők voltak. Különben, mit tudom én. Én nem +tartottam nekik az – örök tüzet.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. De hát hol vegyek én egy rossz +nőt? <span class="pagenum"><a name="Page_157" id= +"Page_157">-157-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Hát… leánynak bizony nehéz +egy kicsit. Hm. Lássuk csak. Hiszen az első nő, akivel az életben +találkozunk, már félrelépett nő: a dada. Él még a dadája?</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Az én dadám tisztességes nő +volt.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Fogadni mertem volna. A +szobalányuk csinos?</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Nem. Csunya. Önkéntes az +öcsém.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Baj, baj. Megálljunk csak! +Megvan. Hát majd én beiratom magát a lemondás iskolájába. <i>Az +ajtóhoz megy kiszól.</i> Cinka… miért vár, fiam, az előszobában? +Hisz megfázik. Jőjjön be, várjon itt, itt be van fűtve. <i>Bevezeti +Cinkát. Cinka némán meghajol Elza felé. Elza viszonozza a +köszönést. Cinka leül.</i></p> +<p class="center"><i>Csönd</i>.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>tüntetően köszörüli a +torkát</i>. Khm, khm. <i>Nézegeti őket.</i></p> +<p class="center"><i>Szünet</i>.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>mintha unatkoznék</i>. +Bizony, bizony…</p> +<p class="center"><i>Szünet</i>. <span class="pagenum"><a name= +"Page_158" id="Page_158">-158-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>hangosan kezd dudolni egy +dalt, mint aki magában van és nem tud mit csinálni, közben szép +lassan kimegy a bal első ajtón, ravaszul visszanézve rájuk.</i></p> +<h3>HARMADIK JELENET.</h3> +<p class="center">Cinka, Elza.</p> +<p class="center"><i>Egyideig szünet, aztán megszólal +Cinka.</i></p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Nagyságos asszony is a festőt +várja?</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Én is. <i>Szünet</i>. A festő +lumpolt az éjjel, és ilyenkor mindig sokáig alszik.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Igen. Hát ha az ember már +sokáig nem alszik, akkor… aludni kell.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Nagyságos asszony talán a +portréját festeti vele?</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Szeretném.</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Mert én mindenkit ismerek, aki +ide szokott járni. Én itt itthon vagyok. <span class= +"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> Én itt +modell vagyok. Itt mindig csak engem festenek, mikor ingyen +festenek. Nagyságos asszonynak jó Lenbachos feje van.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Kegyed már harmadszor mondja +nekem: nagyságos asszony. Én még leány vagyok.</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Bocsánat. Én már nem vagyok +leány és mégse vagyok nagyságos asszony. Nevem Seiden Cecillia, de +ezek a festők csak Selyem Cinkának hívnak. De azért én a +keresztlevelemben Seiden vagyok. Született Seiden.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Az én nevem Tóth Elza.</p> +<p class="center"><i>Szünet. Cinka nagyot néz.</i></p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Hallottam már nagysád nevét. +Igen. Ismerjük mink, jómódú nő tetszik lenni. Gazdag házilány. +Tudom. Mink Budán laktunk, de tönkre mentünk.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span> <i>sajnálkozva</i>. Ugyan…</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Nem baj. Én a kórusban voltam, +a Népszinháznál, és az volt a bajom, hogy megismerkedtem egy +gyógyszerésszel, <span class="pagenum"><a name="Page_160" id= +"Page_160">-160-</a></span> egy főhadnaggyal meg egy szerkesztővel. +A szerkesztő nagyon édes ember volt. Úgy hítták, hogy Zrínyi.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Szép név.</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. De Adolf.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Az már baj. <i>Szünet</i>.</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Én ismerem ám kegyedet.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Honnan?</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Csak úgy névről. De én tudom +hogy… kegyed kicsoda… Én itt modell vagyok. A házhoz tartozom. Én +adom mosásba a fehérneműjét.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. És… nem lop a mosóné?</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Nem, kérem. Csak tépi a ruhát. +Én tudom a festőnek a dolgait.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Érdeklik önt az ő dolgai?</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Oh igen. De most már nem +leszek nála modell.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Miért?</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Mert megnősül.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Amért megnősül, festő marad +továbbra is. Akkor is kell neki modell.</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Na ja, de… az egészen más. Egy +legénymodell az más. Nekem nincs <span class="pagenum"><a name= +"Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> szivem az ilyenhez. +Tetszik tudni… én… én a fehérneműjét adtam mosásba… aztán most +menjek… csak festeni… az a szívire megy az embernek. Nem mondom, +hogy bánom, neki jobb, hanem… minek egyem le a májamat.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Kegyed szereti a festőt?</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Oh, nagyon jó fiú.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Festi önt most?</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Nem. Most mindig vagy tájat +fest, vagy udvari tanácsost.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Hát akkor ön most nem mint +modell van itt.</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Én mindig mint modell vagyok +itt. Mink mindig mint modell megyünk a festőhöz. Ő az oka, ha ő nem +mint festő viselkedik.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Kérem, kérem. Kisasszony +olyasmiről akar velem beszélni, amihez nekem semmi közöm.</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Oh, kérem, ha én őszinte +vagyok nagysádhoz, a nagysád is lehet velem őszinte. Én a nagysádot +nem akarom sérteni. <span class="pagenum"><a name="Page_162" id= +"Page_162">-162-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Tudom, de…</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Pedig a nagysád okos lánynak +látszik. Én tudom, hogy a nagysád az, aki arra van kiszemelve, hogy +a festő elvegye.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span> <i>feláll</i>. Kérem.</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. No ja, ha a nagysád +pikirozottan beszél! Én szeretem a nagysádot, én örülök, hogy olyan +csinos… mert a festő is szép ember… én nem haragudnám önre, ha ön +volna a modell, és én volnék a privát. Voltam én is privát. Mink +Budán laktunk, de tönkrementünk.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Bocsásson meg én nem…</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Oh kérem, én kérek bocsánatot, +ha talán megsértettem. Ne tessék hinni, hogy én azért neheztelek +kegyedre… vagy hogy sajnálom a nagysádtól a festőt, vagy hogy +irigykedek… én nagyon boldog leszek, ha hallom, hogy a festő jól él +a nagysáddal. Nem vagyok azért buta lány. Nekem nem is fáj, hogy +látom most itt nagysádot finom ruhában és egyáltalán olyan finoman… +én tudom, hogy ennek így kell lenni… és őszintén <span class= +"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> meg is +mondom kegyednek, én ma azért jöttem ide…</p> +<p><span class="smcap">Elza</span> <i>részvéttel</i>. Kedves +kisasszony… ne vegye rossz néven… ha talán valami olyat mondtam… de +ez a váratlan találkozás egy kicsit idegessé tett, és…</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Tudom érteni, kérem. Én is +sokszor voltam ideges, amíg tönkre nem mentünk.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Én barátilag szeretnék önnel +beszélni.</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Velem lehet is, mert én jó +lány vagyok. Én már régen tudom, hogy a festő… megmondom kegyednek, +azért jöttem ide, hogy… tudniillik tegnap este itt voltam… innen +sértődve mentem el. Nem vesztünk össze, de tudom, hogy ő már un +engem és máson jár az esze. Elszaladtam innét, mégis buta vagyok, +mert még sírtam is. Aztán ő nagyon jó fiú, megsajnált, és mielőtt +az estélyre ment, eljött hozzám, frakkban… De én letagadtattam +magamat. Pedig tudtam, hogy azért jön, hogy kibékítsen. Csakhogy +<span class="pagenum"><a name="Page_164" id= +"Page_164">-164-</a></span> az már nekem nem kell. Slussz, hát +slussz.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Szerette magát?</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Én szerettem őtet.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. És most?</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Megmondom őszintén… ha egy +férfi mást akar, nem lehet semmit csinálni. Ez olyan, mint az +állomás, kérem. Az állomás ott áll, és a vonat jön. Aztán elmegy a +vonat, de az állomás nem szalad utána. Most már ha az ember kis +állomás, hát csak egy percig áll nála a vonat. Aztán gyön egy másik +vonat.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Ön szerette és mégis így +beszél?</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Szerettem. De a nagysádék azt +hiszik, hogy ennek addig muszáj tartani, amíg mi nők szeretnénk. +Ehhez gyakorlat kell kérem. Tegnap este, mikor nem eresztettem be, +már gyakoroltam magamat. Most majd így lassan megszokom, hogy nem +jön. Aztán, ha már megszoktam, akkor mindegy lesz már nekem is. +Éljen jól. <span class="pagenum"><a name="Page_165" id= +"Page_165">-165-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. És hát akkor most miért van +itt.</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Mert azért mégis buta vagyok. +Tegnap este okos voltam. Kezdtem leszokni róla. Ma megint +megbutultam, kedvem támadt idejönni. Pedig tudtam, hogy hiába +jövök. De az ember úgy elmegy néha… a szivit fájatni.</p> +<p class="center"><i>Sírni kezd, keresgéli a zsebkendőjét, de nem +találja. Elza meglátja az asztalon az ördög sárga bőrtárcáját, +szomorú mosollyal veszi ki belőle a zsebkendőt és Cinka felé +nyujtja, aki átveszi.</i></p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. No, édes kisasszony…</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Jó, hogy így eszembe jutott +megint minden. Most már meg se várom. Megint gyakorolom magamat. +Most el fogok menni, anélkül, hogy láttam volna. Tőlem ne tessék +félni. Nem érdemes. Annál én okosabb nő vagyok. Most elmegyek. +Szépen lemegyek a lépcsőn, és ide soha többé nem jövök vissza. Ez +olyan biztos, mint a halál. Ha másképp csinálnám, csak magamat +kínoznám meg. Hány óra kérem? <span class="pagenum"><a name= +"Page_166" id="Page_166">-166-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Három.</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Mert van itt egy fiatal festő +a Kmetty-utcában… bizonyos Cserényi… nagyon tehetséges ember. Még +nem állított ki, de fog. Annál van dolgom.</p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Önt festi?</p> +<p><span class="smcap">Cinka</span>. Már festett. Ma csak azért +megyek, mert megigértem neki… izé… ott akarok lenni fél négykor… a +mosóné jön hozzá. <i>Elszalad</i>.</p> +<p class="center"><i>Szünet. Elza utána néz. Azután egyszerre +meggondolja magát, körülnéz, felugrik és sírásba fulladó hangon, +melyet azonban elfojt, kiált utána.</i></p> +<p><span class="smcap">Elza</span>. Kisasszony… Kisasszony… +<i>keresi a ridiküljét, amit az asztalra tett, és megint megtalálja +az ördög sárga táskáját. A földhöz vágja sírva.</i> Én is megyek, +édes kisasszony… <i>Elrohan jobbra.</i> <span class= +"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span></p> +<h3>NEGYEDIK JELENET.</h3> +<p class="center">Az ördög, András.</p> +<p class="center"><i>Mikor Elza elment, csöngetés hallatszik. A +csöngetésre belép András.</i></p> +<p><span class="smcap">András</span> <i>egyenesen a nagy +karosszékhez megy, megáll előtte.</i> A nagyságos úrnak +méltóztatott csöngetni?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>, <i>aki a karosszékben ül, +most egy kicsit kihajol belőle, hogy lássák.</i> Igen, én +csöngettem.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Parancsol valamit?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A teámmal mi van? Van a +háznál rum?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Van.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Sok rumot hozzon hozzá. +<i>Kijön a székből.</i> A nagyságos úr még öltözik?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Kereste valaki +délelőtt?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. A László méltóságosék +szobalánya volt itt vagy háromszor. <span class="pagenum"><a name= +"Page_168" id="Page_168">-168-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Mit akart?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Hogy fölkelt-e már a +nagyságos úr. Mondtam neki, hogy még alszik és ki van adva az +ordré, hogy csak délután háromkor költsem fel.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Más nem volt itt.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Nem.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Jól van. Gyerünk avval a +teával. Majd hozza fel a gazdája szobájába. <i>El a műterem +felé.</i></p> +<h3>ÖTÖDIK JELENET.</h3> +<p class="center">András, Jolán.</p> +<p class="center"><i>Csöngetés, mikor az ördög kiment. András a +bejáratajtón sietve el. Erre belép rögtön Jolán, utána +András.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>izgatottan viselkedik</i>. +Itthon van a gazdája?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Igenis, méltóságos +asszony.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. A szobalányom azzal jött +vissza, hogy háromkor kel föl. Most pont három. Fölkelt már? +<span class="pagenum"><a name="Page_169" id= +"Page_169">-169-</a></span></p> +<p><span class="smcap">András</span>. Tíz perce kelt föl.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Amióta hazajött, egyfolytában +aludt? Ezt azért kérdezem, mert tudni akarom, hogy hajnal óta, +amikor hazajött, beszélt-e vele valaki.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Nem költöttem fel.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem hoztak neki valami +levelet?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Nem.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>megkönnyebbülten</i>. Hála +istennek. <i>Andráshoz</i>. Azonnal jelentse be neki, hogy itt +vagyok és beszélni akarok vele rögtön.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Méltóságos asszonynak +alighanem várnia kell néhány percig. Most jövök tőle. Még öltözik. +Hanem ha parancsolja, szólok a doktor úrnak.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>ijedten</i>. Micsoda +doktornak?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Akivel tegnap együtt +méltóztattak itt lenni.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Az ott van nála?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Igen.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Végem van. <i>Andráshoz</i>. +Maga ott volt körülötte? <span class="pagenum"><a name="Page_170" +id="Page_170">-170-</a></span></p> +<p><span class="smcap">András</span>. Segíteni szoktam neki az +öltözködésnél.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem látta, hogy az az ember +átadott-e neki valami levelet… valami írást… valami cédulát?</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Meglehet, mert amikor ő jött, +én kimentem.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Kéretem a doktor urat, hogy +azonnal jőjjön le ide. Ne mondja, hogy én kéretem.</p> +<p><span class="smcap">András</span>. Igenis. <i>Elsiet a műterem +felé. Jolán egy pillanatig izgatottan jár fel-alá. Belép az +ördög.</i></p> +<h3>HATODIK JELENET.</h3> +<p class="center">Jolán, az ördög.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>mozdulatot tesz, melyen +csodálkozik, hogy Jolán itt van.</i> Hogyan? Ön az a hölgy, aki +sürgősen beszélni óhajt velem?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Én.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Parancsoljon velem. Hisz +tudja, hogy mindig… <span class="pagenum"><a name="Page_171" id= +"Page_171">-171-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Egy szót se addig, míg a +kérdésemre nem felelt. Reszketek. Nem is merem megkérdezni… nézzen +rám… doktor…</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Átadtam!</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Ah! <i>Nagyon halk sikolyt +hallat. A szoba túlsó sarkába megy és ott leül. Mereven néz maga +elé.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>a belépő Andráshoz, aki a +teát hozza.</i> Ide tegye. Köszönöm. <i>András el a műterem +felé.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. És ő elolvasta?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. El. <i>Szünet. Az ördög a +teával foglalkozik.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Istenem.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>miután kitöltötte a teát, +melléje ül. Halkan beszél.</i> Mikor végig olvasta, akkor újra +kezdte. Azt kérdezte tőlem: Tudod te, mi van ebben a levélben? Azt +feleltem, hogy sejtelmem sincs róla. Mondtam, hogy én csak egy +megbízható férfiember vagyok, akire maga rábízta ezt a levelet. És +miután láttam, hogy a levél borzasztó hatást tett rá, kimentem +<span class="pagenum"><a name="Page_172" id= +"Page_172">-172-</a></span> diszkréten a szobából. De nem tudtam +úgy sietni, hogy ne hallottam volna, amint a párnába rejtve a +fejét, sírt.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Sírt. <i>Nem kérdi, hanem +mondja.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A síró férfit nem szeretem. +De ha már hallottam… nem tehetek róla… nagy, boldog, férfias sírás +volt, szeretném azt mondani, hogy diadalmas sírás.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Azért jöttem ide, mert meg +akartam akadályozni, hogy megkapja azt a levelet, várni akartam +itt, amíg fölkel, hogy én legyek az első, akivel ma beszél. Meg +akartam kérni, hogy adja vissza felbontatlanul, ha megkapja. És +elkéstem.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem ön késett el. Én +siettem. Most már, hogy végleg megtisztelt a bizalmával, boldog +vagyok, hogy ilyen pontos voltam.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hát komoly dolog az élet? +Boldogság, boldogtalanság azon mulik, hogy valaki öt perccel három +előtt jön-e, vagy öt perccel három után.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Úgy van. <span class= +"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>maga elé néz</i>. Sírt?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. A boldogságtól.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Mikor reggel fölébredtem, +boldogan lustálkodtam vagy egy percig az ágyamban, tökéletesen +megfeledkeztem mindenről, ami velem történt. Még üres volt a fejem +az álomtól. Aztán egyszerre eszembe jutott minden. Mintha valaki +kézzel a szivemre ütött volna. Mint a bolond, úgy kapkodtam magamra +a ruhát. Az ön szállására szaladtam volna, de nem tudtam, hol +lakik. Hát ideküldtem a cselédet, majdnem nyugodt voltam mostanáig… +azt hittem, jókor érkezem… és most vége. Most már hiába minden. Hat +évi csöndes szenvedés… minden felszabadult… Nem merek beszélni +vele, és mégis érzem, hogy beszélnünk kell. Megszökném előle, de +nem ő jön utánam, hanem az én levelem megy ő utána… azok után, +amiket tegnap forró fejjel csináltam… üldözi… kínozza, égeti… és +én…</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Nem lehet. <span class= +"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Hogy fogok a szemébe nézni? A +nászéjszakámon… egy ember előtt, akit nem szerettem, mikor ketten +maradtunk… reszkettem, haldokoltam… de a szemébe néztem. Most +találkoznom kell vele… és nem tudom, mi lesz velem. <i>András +átmegy a színen, a műterem felől jövet, elviszi az üres csészét, és +jobbfelé megy a bejárat irányában.</i></p> +<p><span class="smcap">András</span>. Már jön a nagyságos úr. +<i>El.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Én… megyek… el.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>megfogja a karját</i>. Nem… +ne menjen.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Beláthatja, hogy nem +maradhatok itt.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Maradjon. Most nem szabad vele +négyszemközt beszélnem. Itt kell maradnia én miattam, hogy legyen +itt valaki… hiszen maga tudja, mi van ebben a levélben.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. De ha itt maradok, nem +lehet önök közt szó a levélről és akkor elhalasztódik mindaz, amit +ön neki mondani akar. Én itt csak akadály vagyok. <span class= +"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Most már őszintén akarok vele +beszélni. Még egyszer utoljára meg fogom kérni… <i>János hangja a +színfal mögött.</i></p> +<p><span class="smcap">János hangja</span>. András!</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>hirtelen</i>. Jön.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>hirtelen</i>. Hát… legalább +maradjon a közelben.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>a bal ajtóra mutat</i>. +Itt leszek. Ha úgy érzi, hogy szüksége van rám, hívjon. <i>El +gyorsan, balra János megjelenik a műterem-ajtóban.</i></p> +<h3>HETEDIK JELENET.</h3> +<p class="center">János, Jolán.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>belép</i>. <i>Némán, +hosszan, kezet csókol Jolánnak. Halkan.</i> Énnekem most térden +állva kellene bocsánatot kérnem attól, akit ezen a világon a +legjobban tisztelek és becsülök, azért, amit az éjszaka tettem.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>elhaló, gyönge hangon</i>. A +doktor itt van a szomszéd szobában. Röviden beszéljünk, János. Én +voltam a meggondolatlan, <span class="pagenum"><a name="Page_176" +id="Page_176">-176-</a></span> mert nekem nem volt elég ez a mi sok +keserves évünk… felgyult a szívem, éreztem, hogy… bele kell mennem +ebbe a próbába… oh, nem azért, mert tudni akartam… igaz-e a +becsülése… János én azt tudom… <i>Kezet nyujt neki. János megfogja +a kezét.</i> Egy pillanatra sem kételkedtem benne… de nem bírtam +magammal… tudnom, éreznem kellett, szomjas voltam arra, hogy +szeret-e…? úgy, ahogy én sejtettem… minden éjszakán… minden…</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Oh… <i>Megcsókolja a kezét. +Aztán elbocsájtja. Inkább Jolán szabadítja ki a kezét a +kezéből.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Huszonnégy óra alatt annyi +minden történt velünk. Hiába vannak az évek és a századok… az egész +emberiség története elfér egy napba, egy olyanba, mint ez a mi +tegnapunk… Most megpróbálom… minden utolsó, szegény kis erőmet +összeszedem… megpróbálom, el lehet-e mondanunk ugyanazt, amit ezen +a helyen tegnap délután <span class="pagenum"><a name="Page_177" +id="Page_177">-177-</a></span> mondtunk el… tudunk-e még egyszer +becsületesen kezet fogni egymással, mint tegnap… van-e még erőnk, +hogy megujítsuk a mi szomorú szerződésünket… amit annyi hosszú +esztendőn át állottunk…</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Jolán… édes kis lányom…</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem lehetett máskép. Az a +néhány perc, ami alatt az éjszaka éreztem, hogyan tüzel felém a +szerelme… nem az, amit álomba fojtott,… hanem az, amiről eddig csak +maga tudott… hogy megláthattam egy pillanatra azt, ami eddig csak a +magáé volt, hogy fellángolt előttem, amit eddig parázsnak hazudott… +felforralt, elvette az eszemet… belementem egy vad tréfába, hogy +beleláthassak a lelkébe… mert nem akartam egyebet… nem voltam erős… +nem tudtam megtagadni magamtól ezt a gyönyörűséget, oly közel volt, +oly könnyű volt,… hogy csak egyszer lássam úgy rám nézni, ahogy +akkor rám nézett,… hogy csak egyszer árulja el magát… először és +utoljára. <span class="pagenum"><a name="Page_178" id= +"Page_178">-178-</a></span></p> +<p><span class="smcap">János</span>. Édes kis leányom…</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. De megbűnhödtem ezért ez egy +pillanatért. Megégtem. János. Most már azt se tudom ismételni, amit +az előbb mondtam… arról a kézszorításról… elvesztem… János. +<i>Lassan a székhez megy, leül. Nincs ereje. Kis szünet. Aztán +fölemeli a fejét.</i> Szeretlek…</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>hozzá siet</i>. Jolán… +<i>Mikor hozzá ér, az asszony fölpattan a székről és egy halk, +félig sírás, félig nevetéssel átöleli. Megcsókolják +egymást.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>hirtelen megriad, nagyon +összerázkodik. Súgva.</i> A doktor… <i>a másik szoba felé +mutat</i>… ott van. <i>A szájára teszi az ujját, jelezve, hogy +legyen csönd. Súgva, lehúnyt szemmel, nagyon szemérmes +dévajsággal.</i> Nem sejtette, mi van a levélben.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Nem sejtette…</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Melyik levélben?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>mosolyogva</i>. +Hogy-hogy?</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Édes szivem… milyen levélről +beszélsz…? <span class="pagenum"><a name="Page_179" id= +"Page_179">-179-</a></span></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. A levelem… No, ne… ne tégy +úgy… most diszkrét vagy és finom… beszélhetsz róla bátran… nem +szégyellem… Félig öntudatlanul írtam, meg is bántam, de most már +nem bánom. Büszke vagyok rá. Egy asszony nem mindig akarja azt, +amit leír, de mindig azt írja, le, amit akar. Olvassuk el +együtt.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Jolán… én komolyan nem tudok +levélről. Levelet írtál nekem?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>megriadva</i>. Hogyan… <i>A +szívére teszi a kezét.</i></p> +<p><span class="smcap">János</span>. Nem. Nem kaptam.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem kaptad meg…</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Nem.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. De hiszen… <i>egy pillanatra +elhallgat, aztán az ajtóhoz rohan és felrántja. Az ördög belép.</i> +<span class="pagenum"><a name="Page_180" id= +"Page_180">-180-</a></span></p> +<h3>NYOLCADIK JELENET.</h3> +<p class="center">Jolán, János, az ördög.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>akadozva</i>. A… a… a… +levelem… <i>Fürkészőleg nézi az arcát.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ezer bocsánat, méltóságos +asszonyom… most jut eszembe, hogy… a levelet… elfelejtettem átadni. +<i>A zsebébe nyúl és kihúzza.</i> Itt van. <i>Bocsánatkérő +mozdulatot tesz. Kis szünet, mely alatt János ránéz, a Jolán +szívére tett kézzel, ijedten, tanácstalanul néz hol rá, hol +Jánosra. Az ördög finoman mosolyog.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>nagyon kedvesen, +halkan</i>. Legyen a mentségem, hogy vannak levelek, amiket nem +szükséges átadni…</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>az ördögre meredve</i>. Most +látom, hogy nem tudom, ki ez az ember…</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. De ha úgy gondolja… +<i>János felé nyujtja a levelet.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>hirtelen</i>. Nem! <i>János +átvette a levelet.</i> Nem akarom, hogy elolvassa… <span class= +"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span></p> +<p><span class="smcap">János</span>. Asszonyom… az ön parancsa.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Tépje el. <i>János eltépi a +levelet.</i> A tűzbe… a tűzbe… <i>János a kandallóba dobja a +levelet. A tűz fellobban.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Én sajnálnám a legjobban, +ha kellemetlenséget okoztam volna hanyagságommal.</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>sértő hangon</i>. Már +mégy?</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Négykor indul a vonatom, +megyek. Mégegyszer bocsánat, méltóságos asszonyom. Így jár az, aki +nem tudja, milyen fontos dolgot bíznak rá. Csak sejtettem volna is, +hogy abban a levélben olyan lelki válságoknak…</p> +<p><span class="smcap">János</span> <i>szigorúan</i>. Nem fogom +megengedni, hogy bármily burkoltan is, de meggyanusítsad ezt a +levelet. Őméltóságához engem a legmélyebb tisztelet köteléke fűz. +Abban a levélben nem lehetett más, mint valami közömbös értesítés. +Ezt te tudhatod a legjobban.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span>. Ebben igazad van. <i>Áll és +vár.</i></p> +<p><span class="smcap">János</span>. Le fogsz késni a vonatról.</p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>meghajol</i>. Asszonyom. +<i>Kezet</i> <span class="pagenum"><a name="Page_182" id= +"Page_182">-182-</a></span> <i>fog Jánossal.</i> Szervusz. Még +egyszer bocsánat a levélért. <i>El a bejáratajtón.</i></p> +<h3>KILENCEDIK JELENET.</h3> +<p class="center">Jolán, János, majd az ördög.</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Nem azt bánom, hogy nem adta +át a levelet… Most már odaadnék egy csomó évet az életemből, ha nem +dobattam volna a tűzbe.</p> +<p><span class="smcap">János</span>. De hát mi volt abban a +levélben?</p> +<p><span class="smcap">Jolán</span>. Minden, amit tudsz. Minden, +amit most el is mondtam. <i>A tűzbe néz.</i> És most ott ég… az +első szerelmes levelem… az én szegény, reszkető kis írásom… amit +együtt akartam veled olvasni. Igaza van. Nem volt rá szükség. De +most szükség volna rá… azért kértem, mert ennél akartam most +megrészegedni… most itt… nem tudok nélküle… nem tudom nélküle +elveszteni a józanságomat… <i>Szenvedélyesen</i>. János… +<span class="pagenum"><a name="Page_183" id= +"Page_183">-183-</a></span> ott benn a műteremben… tegnap… láttam +tokaji bort… adj inni belőle…</p> +<p><span class="smcap">János</span>. Hozom… menyasszonyom! <i>A +műterembe rohan. Jolán lassan, boldogan utána indul.</i></p> +<p><span class="smcap">Az ördög</span> <i>belép a bejáratajtón, +sapkában, bundával, kis utitáskával.</i> Ma határozottan +szórakozott napom van. <i>Levelet húz elő a külső zsebéből.</i> Hát +nem egy számlát adtam oda az előbb ehelyett a levél helyett? +<i>Átadja Jolánnak a levelet.</i></p> +<p><span class="smcap">Jolán</span> <i>feltépi a levelet, +ráismer</i>. <i>Örömmel sikolt fel.</i> Ez az! <i>A kebléhez +szorítja.</i> János! <i>Berohan utána a műterembe.</i></p> +<h3>TIZEDIK JELENET.</h3> +<p class="center">Az ördög egyedül.</p> +<p class="center"><i>Az ördög egyedül marad. Maga elé néz, nagyon +komolyan. Aztán lassan a műteremajtóra néz. Majd megint a földre. A +közönségre néz.</i></p> +<p class="center"><i>Miután mégegyszer a műterem ajtóra nézett, +előrejön, egészen a szinpad elejére, arcán látszik,</i> +<span class="pagenum"><a name="Page_184" id= +"Page_184">-184-</a></span> <i>hogy a közönségnek mondani akar +valamit. Mikor odaért, egy pillanatig hallgat, aztán az artisták +rendes mozdulatával és arckifejezésével, amellyel egy produkciót +befejeznek, halkan, röviden, de élesen ennyit mond:</i></p> +<p class="center">– Voilà!!</p> +<p class="center"><i>Hirtelen felkapja a táskáját, amit az előbb +letett a földre és nagyon gyorsan távozik a bejáratajtón. Az ajtót +becsapja. Nagyon rövidke szünet. Aztán hirtelen függöny.</i></p> +<hr class="chap" /> +<div style='text-align:center'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK 77642 ***</div> +</body> +</html> diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6c72794 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This book, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..59052e8 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for eBook #77642 +(https://www.gutenberg.org/ebooks/77642) |